álma megvalósult” lt” a bÜki mentŐÁllomÁs mÁsfÉl Évtizede

„... álma megvalósult”

A BÜKIMENTŐÁLLOMÁSMÁSFÉL ÉVTIZEDE

lt”

„… ÁLMA MEGVALÓSULT”

A BÜKI MENTŐÁLLOMÁSMÁSFÉL ÉVTIZEDE

2015

„… álma megvalósult”

A BÜKI MENTŐÁLLOMÁSMÁSFÉL ÉVTIZEDE

Szerkesztették:Lendvai RezsőKenyeri Ferenc

Kiadói szerkesztő:Horváth Vilmos

Fotók:Czika László, Nagy Béla

Patakos Gusztáv, Pál JánosBüki mentőállomás saját archívuma

Nyomdai kivitelezés:Pápai Nyomda Kft.

Megjelent 2015-ben,a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában

a CÉG–HISTÓRIA sorozatban

Felelős kiadó:Farkas Csaba ügyvezető

A jubileumi kötet megjelenését támogatták:Bük Város Önkormányzata

Vas Megyei Mentésügyi Alapítvány

ISBN 978-615-5600-12-8

A könyvben szereplő fotók szerzői jogvédelem alatt állnak.Minden jog fenntartva.

Köszöntő gondolatok

Bük közintézmény-hálózata nagyon fiatal, az általános iskola kivételével egyik mai egysége sem működik a XX. század közepénél korábbi épület-ben. Ennek elsődleges oka az, hogy a település a dualizmus kori fejlődését kiváltó cukorgyár leégése (1917) után a falu demográfiai és gazdasági te-kintetben egyaránt sorvadásnak indult, amely csak a közfürdő megnyitása (1962) után fordult ellentétes irányba.

A turizmusnak köszönhetően ismételten növekvő népesség és a stabil pénzügyi helyzet lehetővé tette, hogy a tanács, később az önkormányzat az intézményeit fejlessze. Az óvoda 1954-ben, a művelődési ház 1959-ben, az idősek otthona pedig 1970-ben kezdte meg szolgálatát. Később mind-egyikük működésére szolgáló épületet felújították, bővítették. Bük városias fejlődésének kísérőjelensége volt ez a folyamat, amely azt eredményezte, hogy a 2000-es évekre a település intézményhálózata révén a Felső-Répce-mente egyik térszervező központjává vált.

Az egészségügy vonatkozásában ehhez képest egy kissé elmaradás-ban volt Bük. A XIX. században még a szomszédos, népességét tekintve harmad akkora Bő körorvosi körzetéhez tartozott, és a gyógyszertár is csak a két világháború között, 1931-ben nyitotta meg kapuit. A magán-rendelőkben folytatott orvosi tevékenység csak 1967-ben kapott központi elhelyezést, amikor Középbükön új épület épült erre a célra (ma itt van a gyógyszertár), és 1987-ben kapott végleges elhelyezést egy új egészség-ház létesítésével. Ekkor tudott csak beindulni a gyermekorvosi ellátás, de egyelőre megmaradt az egyetlen felnőtt háziorvosi körzet. Az ott dolgo-zók leterheltsége jelentőssé vált, hiszen nem csak a nagyközség lakossága növekedett, hanem az ide látogató vendégeké is, és ez a helyzet tulaj-donképpen már-már méltatlan lett a fürdőtelepülés rangjához. Ezen az állapoton csak részben enyhített a fürdőn 1980-ban megnyitott fizioterá-piás intézet, hiszen munkaidőn kívül a betegek szervezett és rendszeres ellátása nem volt megoldott.

5

Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát ismerték fel a rendszerváltás után a települési vezetők és a helyi egészségügy szereplői. Az már nem volt kérdés, hogy helyben szervezett orvosi ügyeletre, illetve sürgősségi el-látásra van szükség. A megvalósítási folyamat elindításában elévülhetetlen érdemeket szerzett néhai dr. Szalai Ferenc büki háziorvos, akinek javaslatai értő fülekre találtak rendszerváltás utáni polgármestereknél, dr. Szele Fe-rencnél (1990–1998) és Horváth Lajosnál (1998–2010) egyaránt. Előbbinél indult meg az előkészítés, utóbbinál valósult meg az építés, amelyet az Or-szágos Mentőszolgálat országos és regionális irányítói szakmai támogatá-sa mellett valamennyi helyi önkormányzati képviselő, valamint társadalmi szervezet szimpátiája övezett. Az építés költségeinek több mint 90%-át Bük Nagyközség Önkormányzata vállalta magára. Az üggyel szemben megmu-tatkozó általános konszenzusnak köszönhetően a megvalósítás viszonylag gyorsan haladt, aminek eredményeképpen 2000-ben megnyílhatott az Or-szágos Mentőszolgálat Büki Mentőállomása.

A település központjában, formálódó belvárosában kifejezetten erre a célra készült impozáns épület lett a büki közintézmény-hálózat mindmáig legifjabb egysége. Léte nem csak a várossá nyilvánítási eljárás során se-gített azzal, hogy ellátási területe révén Bük településhálózatban betöltött központi szerepkörét erősíti, hanem azzal is, hogy a többi közszolgáltatás-sal szemben nem csak szolgálja életünket, hanem egyenesen megmenti.

Ennek jegyében a város valamennyi polgára nevében köszöntöm az idén, Bük első írásos említésének 750. jubileumi évében a 15 éves Büki Mentőállomást és kívánok minden dolgozójának, bajtársának jó erőt, egészséget és kitartást!

Dr. Németh SándorBük város polgármestere

Ajánlás

Tisztelt Olvasó!

Köszöntöm a fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Büki Mentőállo-más minden egykori és jelenlegi dolgozóját!

Megtisztelő a felkérés, hogy az Országos Mentőszolgálat Vas Megyei, később pedig Nyugat-dunántúli Regionális Mentőszervezetének vezető főorvosaként, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestereként meg-emlékezhetem a Büki Mentőállomás megalapításáról.

A rendszerváltoztatás után újjászerveződő magyar egészségpolitika egyik fontos feladata volt a sürgősségi ellátás megreformálása. Akkori-ban Magyarországon a mentőknek a riasztás követően 30 percen belül kellett a helyszínre érkeznie. Ezzel szemben Nyugat-Európában más volt a helyzet. 1991-ben egy tanulmányúton volt lehetőségünk megismerked-ni a nyugat-európai követelményekkel. A meglátogatott országok szinte mindegyikében törvényben rögzítették, hogy milyen legyen az a mentő-állomás-hálózat, amelynek révén a meghatározott – 9 és 20 perc közötti – idő alatt kiérkezhetnek a bajbajutott emberekhez.

1992-ben a tapasztalatokról a Magyar Mentésügy című folyóiratban tettünk közzé egy publikációt. Ez volt az első írás, ahol megjelent a men-tőállomás-hálózat sűrűségére vonatkozó igény és szándék, konkréten az, hogy hazánkban is a 15 perc belüli kiérkezésnek kell teljesülnie. A men-tőállomás-hálózat kiépítésében ezután a magyar egészségpolitikának a következő évtizedben ez lett a fő vezérfonala.

Vas megyében 1994-ben készült egy terv a megye sürgősségi ellátásá-ra. Ebben szerepelt többek között a mentőállomás-hálózat bővítése. Ezek közt szerepelt Bük, Répcelak és Őriszentpéter is. A büki mentőállomás alapításának igénye már korábban is felmerült. Dr. Birosz Béla főorvos bajtárs és dr. Szele Ferenc polgármester úr 1991-ben kötött egy megál-lapodást. Ebben az szerepelt, hogy a mentőszolgálat a nyári időszakban

76

E jubileumi könyv a Büki Mentőállomás működésének 15. évfordulójára íródott.

A megemlékezés egyik legjobb eszköze egy olyan kiadvány, amely be-mutatja és összegzi a mentőállomás indításának előzményeit, az elmúlt 15 év fontosabb eseményeit a mentőállomás életében.

Ebben az évben 128 éves a szervezett embermentés Magyarországon és 67 éves Magyarország legnagyobb egészségügyi intézménye, az Országos Mentőszolgálat, amely 1948-ban 36 mentőállomáson 359 mentődolgozóval, 134 mentőkocsival kezdte meg működését. Napjainkban a Mentőszolgálat-nak 240 mentőállomása, 7400 dolgozója és 730 szervezett mentőautója van. A mentőegységek az elmúlt évben több mint 1 100 000 beteget láttak el, és ehhez a mentő gépkocsik közel 39 millió km-t tettek meg, amellyel majdnem ezerszer kerülhették volna meg a Földet. A szervezett mentés alapítója, Dr. Kresz Géza hitvallását a mentők működéséről így fogalmazta meg 1888-ban és 1894-ben megjelentetett könyveiben:

„A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület működése oda irányul, hogy segítsen mindenkin kivétel nélkül, a nap és az éj minden órájában és minden díj nélkül, a kit véletlen baleset, szerencsétlenség ért. E működés az önkéntességen alapul, tehát ru-gója a legtisztább emberszeretet. ... Az első segély nagy fontosságát mindenki ismeri, hiszen napról-napra tanúja lehet: mily megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz a gyor-san és helyesen alkalmazott első segély az életmentés és testi épség megtartása… Ez ama nemes sportok egyike, melynek terén a verseny minden pályázóra nézve győzelemmel kínálkozik s a díj: a felebaráti szeretetből folyó kötelesség teljesítésének lélekemelő öntudata.”

E szellemiséget viszi tovább az Országos Mentőszolgálat jelenkori jel-mondata „Hivatás az életért!”. A közel 130 év örökösei vagyunk, rajtunk is múlik a Mentőszolgálat jövője.

A Büki Mentőállomás 15 évéről szóló kiadványt ezen gondolatokkal aján-lom mindazok figyelmébe, akik érdeklődnek története és a mentés szervezése iránt. Jelen kiadvány méltán emlékeztet a mentés ügyének szent szolgálatára.

Dr. Lórántfy Máriaregionális orvos-igazgató

Előszó

– májustól szeptemberig hétvégeken – nappali szolgálatként egy esetko-csi-szintű mentőautót Bükre rendszeresített. A felszerelést az Országos Mentőszolgálat, a dolgozók bérét az önkormányzat fizette.

Ezt a szerződést aztán 1992-ben – akkor már én voltam a mentőszer-vezet vezetője – megismételtük, s végül 1995-ben egy szándéknyilatkoza-tot írtunk alá a polgármesterrel, mely azt tartalmazta, hogy Bükön – tehát azon a településen, amely nem elérhető Szombathelyről 15 percen belül – kellene mentőállomást létesíteni.

Az első próbálkozások sikertelenek voltak, végül aztán 1998-ban, amikor az első Orbán-kormány megalakult, Gógl Árpád egészségügyi miniszter tűzte zászlajára a sürgősségi ellátás fejlesztését, a mentőállo-más hálózat bővítését. Ekkor került be a programba a büki mentőállomás létesítése is. 1999-ben az V. Őszi Oxyológiai Szimpózium keretében le-raktuk a mentőállomás alapkövét, majd a következő, VI. Őszi Oxyológiai Szimpózium keretében, 2000-ben felavattuk az új Büki Mentőállomást.

Dr. Puskás Tivadara Vas Megyei Mentőszervezet

volt főorvosa

Dr. Lórántfy MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMáriai áli i tó

98

Két évtizede erősödött a gondolat, hogy szükség lenne Bükön men-tőállomásra. A statisztikai adatok egyértelműen azt igazolták, hogy a megyeszékhelytől való távolság veszélyes helyzetet teremthet súlyos egészségkárosodás esetén. Számos olyan eset van, amikor a Bükre ér-kezés ideje már helyrehozhatatlan állapotromlást jelenthet a betegnek.

Dr. Szalai Ferenc háziorvos, Dr. Puskás Tivadar mentőszervezet ve-zető főorvos, Kiss Béla megyei vezető mentőtiszt és a település önkor-mányzatának akkori vezetői tekinthetők az állomás elsődleges megva-lósítóinak.

A háziorvos bíztatására az önkormányzat végig az állomásépítés mellett állt, akkor is, amikor az Országos Mentőszolgálatnak az építés-re nem volt anyagi lehetősége. Az építés szükségességét bizonyította az is, hogy a Bükre kihelyezett mentőügyelet biztonságosabbá tette a bükiek és a környéken lakók életét.

Köszönet azoknak, akik még felkarolták az építést és bármilyen mó-don is a cél magvalósulása érdekében tettek. Így épülhetett meg más-fél évtizede ez a kivitelében, elrendezésében is értékes mentőállomás. Külön értéke, hogy az orvosi ügyelettel közös az elhelyezés, jelezve az összetartozást és a közös tevékenységet is.

Bük lakossága megtapasztalhatta a mentőállomás hasznos tevé-kenységét. Különösen akkor hatásos mentési tevékenysége, ha a szol-gálatban lévő mentőegység éppen az állomáson tartózkodik. Nagy érték és garancia a jó ellátásra, hogy a település bekerült a megyei, sőt a regionális mentési rendszerbe, ami a betegeknek elérhető, valós biztonságot jelent.

A mentőállomást szeretik a bükiek, ennek számos megnyilvánulása észlelhető naponta. Az elsősegélynyújtó tanfolyamok tartása, a mentő-nap és más bemutatók szervezése mind-mind azt mutatják, hogy a vá-rosnak szüksége van a mentőkre, a mentőknek pedig a városra. Már az építés során maximális odafigyelés volt a jellemző a polgármesterek részéről. Az önkormányzat képviselő testülete minden olyan kérdésben támogatta az állomással kapcsolatban felmerült igényeket, amelyek első-sorban a felszerelések és az állomási körülmények javítását szolgálták.

A büki mentődolgozók értékelik az önkormányzati segítséget, mindezt azzal tudják meghálálni, hogy pontos és lelkiismeretes mentési munkát végeznek. A mentődolgozók képzése, továbbképzése pontos és mindenre kiterjedő, valamennyien alkalmasak a legmagasabb szintű beavatkozások elvégzésére.

Nem lehet megfeledkezni a Büki Őszi Szimpóziumokról, amelyek Bük városának a sürgősségi ellátáshoz való kitűnő hozzáállását elvitték az ország határain túlra is.

Bük városának neve Magyarország mentőállomás hálózatának tér-képén másfél évtizede szerepel. Már esetkocsi állomásként indulhatott, ami a legnagyobb biztonságot jelentheti a rászorulóknak. Megköszönve az állomást alapítók elkötelezettségét, a lakosság bizalmát, meggyőző-désem, hogy a mentőállomás mindenkori szolgáló kollektívája a jövő-ben is a lehető legtöbbet teszi a betegekért.

Kenyeri Ferenca Büki Mentőállomás vezetője

Néhány „száraz” statisztikai adat:

– a mentőállomás éves feladatszáma: 1000–1100 eset,– a havi kocsifutás 5100–7000 km, egy 24 órás eset- és egy 10 órás

mentőgépkocsival üzemelünk,– a havi feladatszám – szezonális ingadozást mutatva – 83–110 eset/hó,– a szakterületi megoszlás: 52% belgyógyászati 21% baleseti, 19%

ideggyógyászati, egyéb szakterület (gyermek-nőgyógyászati, sze-mészet, orr-fül-gége stb.) 8%.

Az esetkocsi felszerelése mindenben megfelel a kor kívánalmainak, folyamatosan bővül az önkormányzat, a Mentésügyi Alapítvány, egyéni támogatások révén.

Néhány ilyen adományozott eszközök a teljesség igénye nélkül:– betegellátáshoz közvetlenül kapcsolódó: diagnosztikai és rögzítő

eszközök,– az üzemeltetésben használatosak: GPS készülék, szerszámkészle-

tek, tisztítóeszközök.Elsősegély-oktatást végeztünk az évek során a város minden szál-

lodájában, nagyüzemében, ill. civil kezdeményezések révén. Nyitottak vagyunk ebben is, készséggel állunk a lakosság rendelkezésére akár a mentőállomáson, akár a helyszínre vitt oktatásokon.

Bevezető

K i F

1110

A Bükön 2000-ben átadott mentőállomás külső építészeti kialakí-tását tekintve talán az ország legszebb mentőállomásainak egyike. Az építészeti kialakítás és az orvosi ügyelettel közös elhelyezés tekinteté-ben a rendelkezésre álló hely és a szomszédos – egészségügyi célokat szolgáló – épületek voltak a meghatározók, amikor a tervezőasztalon, majd az építők keze alatt megszületett a háromszintes épület. Az arra járók, és a mentőállomásra szolgálatba érkezők számára esztétikailag is a „szép”-et megjelenítő forma mögött azonban tekintsük át röviden, mi-lyen fejlődést hozott a 15 éve szolgáló mentőállomás tevékenysége Bük szűkebb-tágabb környéke, Vas megye, és hazánk rászoruló betegeinek mentőellátását tekintve.

A szervezett mentőegységek tevékenysége

Az állomáson 24 órában esetkocsi, munkanapi 10 órában men tő-gép ko csi szolgál, amely főként Bük, Csepreg és a környék települése-inek – hozzávetőleg mintegy 10–12 ezer fő állandó lakos – sürgősségi ellátását, jelenti, amelyhez Bük für dő évente több, mint 600 000 ven-dégéjszakával „járul hozzá”. Nem hivatalos statisztikai adat, de erős tapasztalati tény, hogy a megyében a legtöbb idegen nyelvű beteget a büki mentőegységek látják el.

A büki mentőegységek éves feladatszáma: 1000–1100 feladat

A napi, vagy éves feladatszám természetesen nem értelmezhető egy-szerűen numerikus adatként. Minden kivonulás mögött a segítség, a gyógyulás esélyének megadása/megkapása, néha a megszületés, sokszor az „újraszületés”, és számos esetben a remény, vagy és ha már nem volt mit tenni, akkor az együttérző jelenlét, a megértő szavak álltak.

Az elmúlt 15 év alatt Bük, Bükfürdő, Csepreg és környékének vala-mennyi településén, de Vas megye északkeleti részének betegeinél is megjelentek a büki mentőegység. Betegeik döntő részét Szombathelyre, kisebb részét (2007. januárig) a sárvári kórházba szállították.

2005 óta, a regionális szemléletű mentésirányítási-riasztási rend-szernek megfelelően a Győr-Moson-Sopron megye közelebbi távolabbi településein, és közúti baleseteinek helyszínein is „jó szomszéd” mód-jára nyújtottak segítséget a büki mentők. Heti szinten több alkalommal is a soproni kórházban adnak át beteget a területi ellátási kötelezettség-nek megfelelően.

Számos esetben teljesítettek rendkívüli távolsági feladatot is, amikor életmentő beavatkozásokra kellett pl. budapesti intézményekbe kellett vinni a súlyos állapotú betegeket.

Az állomáson a vonatkozó szervezőlevél szerint 5 fő mentőtiszt/men-tő or vos, 6 fő mentőápoló, 6 fő mentőgépkocsi-vezető van állományban.

Az Országos Mentőszolgálat alkalmazási rendje szerinti „többes te-lephely”-re szóló kinevezés alapján alkalmanként más mentőállomás dol-gozói – elsősorban mentőtisztek/mentőorvosok – is szolgálatot teljesíte-nek Bükön, cserében szolgálatszervezési okokból számos alkalommal kell „kisegíteniük” a szombathelyi, kőszegi, és olykor a szomszéd megye lövői állomását is. Az állomáson szolgálatot teljesítők kezdetben a kezdetek óta jellemzően nem helybeliek. Összetartásuknak köszönhetően azonban a szolgálatba utazás nem okoz problémát, azt közösen szervezett utazás-sal oldják meg. Alacsonynak mondható a személyzeti fluktuáció is, ami szintén a jó közösségi összetartásra utal. Valamennyien rendelkeznek az előírt szakképesítéssel, igényesen, a szakma és az etikai elvárásoknak is megfelelően tevékenykednek. Lelkes résztvevői a továbbképzéseknek, tá-mogatják az itt gyakorlatot teljesítő szekundánsokat, „újoncokat”.

A települési önkormányzat mindenkori vezetői, az intézmények, a vállalkozók mindig kiemelt figyelmet tanúsítottak a mentőállomás ügyei iránt. Ez a kapcsolat kölcsönös előnyöket hozott: a mentőállomás épülete szépült, komfortosabbá vált, a mentőfelszerelés bővült, korsze-rűsödött, a mentődolgozók elsősegélynyújtó ügyelettel segítették a kö-zösségi, sport, ünnepi rendezvényeket, oktatásokat tartottak, növelve ezzel a településeken élők, dolgozók, tanulók biztonságérzetét.

A jövőbeni célok

Bük mentőállomás tevékenységét még szervesebben kell beleillesz-tenünk a térség településeivel, a fürdővel fennálló kapcsolatrendsze-rébe, megtalálandó azokat a várható előnyöket, amelyek valamennyi érintett számára a legtöbb elérhető jót jelentik.

Köcse Tamásvezető mentőtiszt

A büki mentőállomástevékenysége 2000–2015

1312

A szervezett mentésre egyre nagyobb igény mutatkozott a XIX. században, a világban sorra alakultak a különböző rendszerű tűzoltósá-gok. Ekkor jórészt ők végezték az embermentést is.

Magyarországon 1886-ban Temesváron alakult elsőként mentőegye-sület, majd 1887-ben jött létre Kresz Géza irányításával a Budapesti Ön-kéntes Mentőegyesület (BÖME). Nagy hangsúly helyeződött az esetek-hez kivonuló 600 egyesületi tag szakmai képzésére, minden helyszínre orvossal vonult ki a mentőfogat. A rászorulók ingyen és megkülönböz-tetés nélkül kaptak elsősegélynyújtást. 1902-ben már elektromos meg-hajtású mentőkocsi is a helyszínre indulhatott, majd 1909-ben fekvőbe-teg szállítására is alkalmas mentőgépkocsi állt szolgálatba.

A századfordulót követő években az ország városainak többségében már működött mentőintézmény, jórészt a tűzoltóság keretén belül.1926-ban a vidéki mentés egységes létrehozása érdekében jött létre a Vár-megyék és Városok Országos Mentő Egyesülete (VVOME), szoros szakmai és szervezési kapcsolatban a BÖME-vel.1948-ban a BÖME és a VVOME egyesült a 4980/1948.sz. kormányrendelet értelmében; fő-igazgatója Dr. Orovecz Béla lett. Ezzel a mentés és a betegszállítás egy-séges állami feladattá vált a mentés az egész ország területén egységes lett. Megkezdődött az ország mentőállomás hálózatának kiépítése, a mentési eszközök egységesítése, a mentésirányítás azonos elvek sze-rinti megvalósítása, valamint a mentődolgozók képzésének központi megszervezése. Az Országos Mentőszolgálat 77 mentőállomással, 400 mentődolgozóval és 154 mentőkocsival kezdte működését. Szükséges volt a mentőgépkocsik egységesítése és számuk mielőbbi növelése, a hírközlés kiépítése, az életmentő beavatkozásokra alkalmas eszközök országos beszerzése, illetve a képzés és továbbképzés egységesítése. A rohamkocsi szolgálat megindulása 1954-ben és a Mentőkórház 1956-os létrehozása megteremtette a helyszíni sürgősségi ellátás alapjainak lerakását és biztosította a szakmai fejlődés lehetőségét.

Vas megyében a tűzoltóságok végeztek embermentést is, a megye-székhelyen a tűzoltóság kebelén belül 1904-ben jól szervezett mentő-osztály létesült. Ennek áldásos tevékenységéből Bük község is része-

sült, számos alkalommal történt onnan mentés vagy betegszállítás. Körmenden 1890-ben hozták létre a mentőszakaszt a tűzoltólaktanyá-ban 3 fő segítségével. Lovas kocsin szállították a betegeket kórházba, vagy a legközelebbi orvoshoz. 1940-től már mentőautóval végezhették a kivonulásokat. 1947-ben Körmend is belépett a VVOME-ba. A kősze-gi mentőállomás 1953-ban alakult az OMSZ szervezésében. Sárváron 1951-ben ideiglenes helyen működött az Országos Mentőszolgálat ál-lomása, majd 1972-ben épült új mentőállomás. Szentgotthárdon 1965-ben létesült mentőállomás. Celldömölk a megye első VVOME állomá-sa 1930-ban alakult meg. Csepregen 1949-ben mentőállomás létesült, amely 1955-ig üzemelt egy 24 órás mentőkocsival.

Szombathelyen a század közepétől tűzoltói feladatokat ellátó segítő csoportok alakultak, majd 1872-ben jött létre hivatalosan is a Szombat-helyi Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egylet. A város azzal tisztelgett az Egylet előtt, hogy 5 éves jubileumon az 1849-es – harcokat megjárt – Nemzetőri zászlót ajánlották fel szolgáló ereklyeként.

Bük lakosainak mentési ellátása szempontjából is fontos lépés volt, hogy 1903. november 7-én, a tűzoltótiszti ülésen Brutscher József tűz-oltó főparancsnok bejelentette. hogy a tűzoltóság keretein belül men-tőosztály szervezését határozta el. A javaslatot elfogadták, támogatták. A mentőkocsi beszerzésére 1400 koronát a városi tanácstól kaptak és

Adalékok a magyarországi szervezett mentés történetéből

Az önkéntes tűzoltó egylet felvételi jegye

1514

Az egyleti zászló

Az egylet tagjai a zászlóval

A tűzoltók és mentők laktanyája a Faludy (ma Petőfi) utcában

1716

1200 koronát biztosítottak a tűzoltói járadék terhére a működés biztosí-tására, valamint 300 koronát a felszerelésre. Szükséges volt még tagok gyűjtése és a támogatók felkeresése is a további várható kiadásokra. A betegszállító mentőkocsit Mayer Sándor helybeli kocsigyártó kedvez-ménnyel készítette és a folyamatos javítást is vállalta.

A betegszállítást végző tűzoltókat Dr. Dános József városi tisztior-vos, az egylet orvosa oktatta ki, Brutscher József mentési szaktudásá-nak igénybevételével.

A mentőszakasz a mászók osztályából került kivonásra. Az 5 hiva-tásos rendőr-tűzoltó közül 3 fő tűzoltói feladatra kapott megbízatást. A városmajorból egy pár ló került a laktanyába a folyamatos fogati szol-gálat biztosítása érdekében. A szerház a városi kocsisok lakásával te-lefon-összeköttetés létesült. 1904. április 6-án kezdhette a mentőosztály áldásos tevékenységét. Az első feladat egy beteg fiú műtétre szállítása volt egy orvos lakására, majd egy mozdony általi gázoláshoz hívták az egységet. A hivatalos mentőosztály-nyitóra május 1-jén került sor elsősegély bemutatóval, mentő-vizsgával. Részt vettek a választmány és elnökség tagjai, a városi hatóságok, valamint a BÖME küldötte is. A helybeli orvosok közül 15-en jelentkeztek oktatónak és mentőorvosnak. A városi tanács tagjai – élükön a polgármesterrel – a lakosság számára tartott mentőtanfolyamokon példamutató módon részt vettek.

A mentői szolgálat ingyenes volt. Ennek fedezetét a szilveszteri gyűj-tés, a tagok befizetései, a magánadományok, a pénzintézetek, gyárak és üzemek befizetései és a tűzoltói járadék jelentette. Ezekből a mentőosz-tály működése, eszközpótlása és bővítése fedezetet talált.A betegszállítás már az indulástól éjjel-nappali rendszerben történt.A feladatok számának emelkedése miatt szükséges volt újabb – 240 koronás – kocsi beszerzése, ami gyűjtésből készülhetett, majd indokolt lett a harmadik mentőkocsi beszerzése is, amely a pénztárból és hagyatékból valósult meg.

A betegek szállítása 1908-ra már háromszorosára emelkedett, 2500 koronából újabb mentőkocsi készült hagytékből és kölcsönből. Még eb-ben az évben három és fél hónapon keresztül nagy számban fordultak

Tűzoltók-mentők továbbképzése

Elsősegélynyújtó tanfolyam Brutscher József vezetésével Az 1908-ban átadott ragálykocsi a tífuszbetegek szállítására

1918

elő a városban tífusz megbetegedések (546 fő). Ragálykocsi került for-galomba, hogy az esetleges továbbfertőzéseket megakadályozzák. Még ebben az évben kényelmes, gumirádlis, fűtőkészülékkel ellátott kocsi is szolgálatba állt. Felmerült egy halottaskocsi beszerzése is (1909), hogy az elhunytat ne a mentőkocsival szállítsák. Újabb eszközök beszerzé-sére 600 korona került megszavazásra a városi tanács ülésén. Számos szombathelyi szervezet – köztük a Fehér Kereszt Egylet – adott támo-gatást adott a mentőosztálynak annak fejében, hogy betegei felé szál-lítási díjat nem számolnak fel. A parancsnok felvette a kapcsolatot a rendőrséggel is a szoros együttműködés érdekében.

1911-ben a laktanya mellé két helyiségből álló ambulancia épült 1700 koronáért. korszerű felszereléssel, benne lélegeztető készülékek, 100 liter oxigénpalackban, sebészeti eszközök, speciális hordágy elmebe-tegek szállítására, sodronyból, fasínekből és bádogból készült rögzítő eszközök és gumikerekű tolókocsi. Az I. világháború éveiben hatalmas feladatot jelentett, hogy a vasútállomásra számos katonavonat érkezett háborús sérültekkel. Ellátásuk és kórházba szállításuk állandó ügyeletet igényelt. 1914-ben ugyancsak szombathelyi mesterek készítették a leg-újabb villamos világítású mentőkocsit.

A 10 éves jubileumi díszközgyűlésen a város köszönetét gr. Mikes János megyéspüspök tolmácsolta. „… Az egyesület a Krisztusi szeretet nevében működik, mert csak az képes arra, hogy munkáját az igazi szeretet, az igazi önzetlenség szellemében végezze… Kívánom, hogy ezen áldozatkész-séggel, ezen önzetlenséggel a valódi szeretet jegyében működjék a mentőegylet továbbra is és munkáját a szegény szenvedő emberiségnek igazi hálája és az Isten áldása kísérje.”

A mentőosztály 10 éves működését bemutató kiadvány zárszavában így ír Brutscher József: „… arra kérem a gondviselést, engedje meg, hogy ezen humánus intézmény a jövőben is minél jobban erősödjék, gyarapodják, hogy az emberiség barátai minél hathatósabb segélyben részesítsék: hogy min-dig lépést tartva városunk fejlődésével, mindenkor, a legnagyobb vész idején is feladatának megfelelhessen.

Szeretett kedves tűzoltótársaim titeket pedig arra kérlek, hogy mint mentők is, bármikor hívjanak bennünket, egész lelkesedéssel és önfeláldozással végezzük feladatunkat: hogy továbbra is kiérdemeljük városunk lakosságának irántunk mindenkor megnyilatkozó jóakaratát, támogatását és szeretetét: mert csak így vagyunk képesek bizalommal tekinteni a jövő elé. Hisz mi egyletünkben testvé-rek vagyunk, kik egymást megértve, szeretve, egyöntetűen eljárva és munkálkod-va, szenvedő embertársainkon hathatós segítségnyújtással segítve fájdalmaikat enyhítve, kiérdemeljük azt, hogy mentőknek hívjanak bennünket”.

A mentőosztály Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület szakembere-ivel rendszeresen tartott kapcsolatot, a képzéseken és az oktatóképzé-seken a pesti oktatófűzeteket használták. A főparancsnok mentési sza-bályai és gyakorlati útmutatói az ország számos mentőegyesületében kerültek tanításra. A mentőosztály tagjai nem csak Szombathelyen, hanem a megye számos települé-sén tartottak elsősegélynyújtó tan-folyamot. A kórház orvosai arra is ígéretet tettek, hogy a gyógyító szerek megújítását térítésmente-sen végzik.

Brutscher József 1923-ban halt meg, Bartos Pál vette át a Szom-bathely Tűzoltó és Mentő Egylet főparancsnoki feladatait. 1925-ben készült el az első mentőgépkocsi a Mago-mobil, amelynek a karosz-szériáját Csere és Társa szombat-helyi műhelyében gyártották.

A gumirádlis lovas mentőkocsi Brutscher József parancsnokkal

Bartos Pál főparancsnok

2120

Az 1926-ban megalakult Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete igyekezett minél több várost is rendszerébe bevonni. Szom-bathely ehhez nem csatlakozott, hivatkozva arra, hogy a mentőosztály szervezési és szakmai szempontból kifogástalanul működik. A beteg-szállításból származó bevételek pedig biztos bázisát jelentik a szombat-helyi és a környező települések mentési feladatainak is. Számos esetben még a megye legtávolabbi területein is vállaltak feladatot, sőt megyén kívül is teljesítettek időnként szolgálatot az újabb szolgálatba állított mentőgépkocsik segítségével. Dr. Horváth Tibor büki magánorvos – később körorvos – jó kapcsolatot tartott a mentőosztállyal, személyes ismeretség fűzte Bartos Pál és Bartos Győző parancsnokokhoz. A büki betegek mentéséhez, betegszállításához számos esetben kért segítsé-get a mentőosztálytól.

1926-ban, az új alapszabállyal a mentőosztály is belekerült az egye-sület nevébe. A betegszállítási díjak beszedése gyakran okozott nehéz-séget, különösen ha a betegnek nem volt biztosítása, vagy nem ren-delkezett szegénységi bizonyítvánnyal. A mentési feladatok költsége jórészt a betegszállítási díjakból került kifizetésre.

Az 1920-as évek végén egyre erősebb kormányzati szándék volt, hogy a tűzoltóságokat teljes mértékben hivatásossá tegye, ami 1932-ben megvalósult. A szombathelyi hivatásos parancsnok Bartos Győző lett, de az önkéntes tűzoltó egylet is tovább működött Bartos Pál vezetésé-vel. A példa értékű szoros együttműködés eredménye volt, hogy az ön-

kéntesek és a hivatásosok együtt szolgáltak, a feladatok alig külö-nültek el. A hivatásos állomány illetményt kapott a várostól, csak az egyleti tagok végezték térítés nélkül munkájukat Gyakran for-dult elő, hogy a hivatásosok ki-adásait az egylet finanszírozta, vagy adott kölcsönt adott eset-ben.

A világháború közeledtével a légófeladatok sok képzést, la-kossági felkészítést jelentettek A mentőgépkocsik üzemanyaggal való ellátása egyre nagyobb ki-hívás volt a háború alatt, számos esetben azért álltak a mentők. A honvédség sem tudott készleté-ből adni a mentőosztálynak. A II. világháború nyugatra terelődésé-vel a terület lakossága megnövekedett, Szombathely is elérte a 120.000 főt, ami szinte megoldhatatlan feladat elé állította a mentőosztályt. Ha-sonlóan drámai volt a helyzet a megyeszékhely súlyos következményű bombázásaikor 1944 őszétől a háború végéig. Az itt állomásozó katonai alakulatok tevékenysége nélkül elláthatatlanok lettek volna a betegek. A bombázás idején, s azt követően a mentőosztály tagjai számos alka-lommal különböző kézi eszközökkel is szállítottak sérülteket kórházba.

A háború után a lebombázott Szombathely romjaiból éledezett, a mentőosztály használható mentőautó nélkül maradt. A felújított vagy a legszükségesebb mértékig helyreállított mentőkkel indulhatott újra a mentés és a betegszállítás.1948-ban kormányrendelet olvasztotta össze a BÖME és a VVOME mentési tevékenységét, megalakítva ezzel az Országos Mentőszolgálatot. Szombathelyen és környékén még évekig működött a tűzoltóság mellett a mentőosztály, a lakosság a 44 évi szol-gálat után gyakran fordult hozzájuk, segítségüket kérve.

Lendvai Rezső

Lovaskocsik a laktanya udvarán és az első mentőgépkocsi, a Mago-mobil

Bartos Győzőhivatásos parancsnok

2322

Az 1990-es évre, a rendszerváltás évére Bük nagyközség a Gyógy-fürdőre támaszkodva nyitottá válhatott a fejlődési lehetőségek kihasz-nálására. Erre a vállalkozó szellemre annál is inkább szükség is volt, mert a lakosság egyre inkább a fürdőhöz köthető szolgáltatásokban vált érdekeltté.

Örültek, hogy a fürdő egyenletes fejlesztése mellett, már az 1980-as években elindult és 1991-re befejeződött a település lakott részén is (te-hát a faluban) a szennyvízhálózat kiépítése. Igaz, hogy szennyvíztisz-tító kapacitás fejlesztése nélkül. Kiépült 1990 évre a digitális-vezetékes telefonhálózat is. Még 1990-ben átadásra került az általános iskola új szárnyépülete, a korszerű iskolakonyhával. Ezzel a tanítás egy épület-tömbön belül valósulhatott meg.

A Bükiek többsége elégedett volt,mert a fürdő fejlesztése és a többi nagyobb beruházás egymásra támaszkodott és azokon a területeken va-lósultak meg, ahová a bükiek, vagy mint alkalmazottak, vagy mint vál-lalkozók a család biztos jövője érdekében orientálódtak. Általánossá vált szorosan a családhoz kötődő vendéglátás, a családi házak fedele alatt, egy-egy szoba kiadása, a bükiek szóhasználatában a „szobáztatás”.

A gyógyulni, pihenni Bükre látogató vendégek száma évről évre növekedett. Az idősebb, főként gyógyulni jövők körében gyakoribb volt a sürgős orvosi beavatkozást igénylő vendég, különösen ott növeke-dett az igény ahol a vendég több napot (éjszakát) Bükön töltött el. Ez a természetes biztonság iránti elvárás egyre nagyobb mértékű kritikai észrevételekben, a sürgősségi beteg ellátás fontosságának hangsúlyossá tételében nyilvánult meg és nemcsak a vendégek, hanem a „szobázta-tó” bükiek részéről is

Dr. Szalai Ferenc vezető háziorvosunk (akkor családi orvosnak hív-tuk) gyógyító munkája során természetes módon naponta találkozott a véleményekkel. Saját tapasztalata is meggyőzte és különösen fontos volt számára a lehetőség, hogy véleményét egyeztetni tudta Dr. Puskás Tivadarral, a Vas Megyei Mentőszervezet vezető főorvosával. Ő 1991-ben kidolgozta az egész országra szóló, a mentőszervezet továbbfej-lesztésének és a szükséges feltételeknek a tanulmányát.

Az természetes volt, hogy a széles alapú okfejtések sok féle hely-zetre támaszkodtak. Bükfürdőnek mégis különleges szerep jutott, ilyen koncentráltan és összetett módon itt Bükön erősödtek fel a sürgősségi betegellátás hiányosságai!

Dr. Szalai Ferenc tehát olyan erős indokháttérrel rendelkezett, hogy amikor kérésére sor került a képviselőtestület tájékoztatására, figyelem-be véve saját tapasztalatainkat is, továbbá dr. Puskás Tivadar főorvos úr együttműködést ígérő gondolatait, a képviselőtestület egyértelműen fe-lelősséget vállalt a Büki Mentőállomás megépítésének előkészítésében. Az is hozzátartozott az elkötelezettségünkhöz, hogy anyagi forrásokkal is hajlandó lesz Bük a mentőállomás megépítését támogatni. A képvise-lőtestület ülésére 1994 második felében került sor.

Mielőtt tovább mennék, az előkészítés feladatainak felsorolásában ismertetem a korábbi évek közérdekű intézkedéseit, az elért eredmé-nyeket. Már az 1980 években megszerveződött Bük és a környező te-lepülések háziorvosainak részvételével a hétvégi orvosi ügyelet. Ez a rendszer bevált, napjainkban is fenntartják az Önkormányzatok. A Vas Megyei Tanács egy NIVA terepjárót bocsátott az ügyelet rendelkezésé-re. A hétvégi ügyeletet Bükre telepítették, a Büki Nagyközségi Tanács, majd az önkormányzat gondoskodott a működtetéséről. A fenntartási kiadásokat részben a megyei tanács, de nagyrészt az érintett tanácsok fizették, ma pedig az önkormányzatok vállalják a fenntartási költsége-ket. A Büki Önkormányzat 1995-ben egy Skoda combi személygépko-csit vásárolt a hétvégi ügyelet részére.

1991 áprilisától a nyári hónapokban a Büki Önkormányzat öt éven keresztül egy „esetmentő gépkocsit” bérelt a Vas Megyei Mentőszerve-zettől, minden hét végére. Az intézkedésekből látszik a törekvés arra, hogy fokozatosan javuljanak a sürgősségi betegellátás biztonsági fel-té te lei, azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a végleges és fenntart-ható megoldás a mentőállomás megépítése lesz. Az 1995-ös év volt a mentőállomás megépítésének előkészítésében a döntő elhatározások és elkötelezettségek sűrű programokat is eredményező ideje. Emlékezte-tőt bocsátottunk ki 1995. január 18-án. Első alkalommal hoztuk nyilvá-nosság elé közös elhatározásunkat, hogy Bükön indokoltnak tarjuk a mentőállomás megépítését. Az Emlékeztetőt dr. Szele Ferenc, dr. Szalai Ferenc Bük részéről és dr. Puskás Tivadar a Vas Megyei Mentőszerve-zet vezető főorvosa jegyezte.

Szándéknyilatkozat elkészítéséről döntött a képviselőtestület, a dön-téssel azonos véleménye volt a Vas Megyei Mentőszervezetnek is. A szándéknyilatkozat nyilvánosságra hozatalára 1995. szeptember 26-án került sor. A szándéknyilatkozatot dr. Szele Ferenc polgármester és

Amit mindenki akart

V I S S Z A E M L É K E Z É S E KV I S S Z A E M L É K E Z É S E K

2524

dr. Puskás Tivadar, a Vas Megyei Mentőszervezet vezető főorvosa írta alá. Célja, hogy az érintettek, a főhatóságok együtt tudjanak működ-ni a Büki Mentőállomás létrehozásában. A Bükfürdőn első alkalommal megrendezésre került Őszi Szimpózium második napjának reggelén sikerült a mentőállomás megvalósításának konkrét feltételeit figyelem-be véve a szándéknyilatkozat tartalmát egyeztetni az Országos Men-tőszolgálat főigazgatójával és néhány népjóléti minisztériumi vezető tisztségviselővel.

Az országos Mentőszolgálat főigazgatója értesítése dr. Puskás Tiva-dar mentőszervezet vezető főorvosa részére, kelt 1995. december 12-én:

„... A Népjóléti Minisztérium 1995. november 20-án kelt állásfoglalá-sa szerint új mentőállomás létesítését egyelőre nem támogatja... Az előzetes megbeszéléseknek megfelelően az Önkormányzat alakítaná ki a mentőállomás épületét, majd finanszírozná annak berendezési és a mentőállomás rendszeres működtetési (takarítás, fűtés, világítás, telefon stb.) költségeit. A mentőállo-máson szolgálatot teljesítő mentő gépkocsikat és azok személyzetét – döntően megyén belüli – átcsoportosításokkal, valamint az üzem- és eü.anyagokat az Országos Mentőszolgálat biztosítaná.”

Tulajdonképpen a büki mentőállomás létesítésének előkészítési sza-kasza látszólag befejeződött. Az Őszi Szimpóziumokon, melyeket min-den évben Bükfürdőn rendeztek, egyre jobban közelebb került a men-tőállomás létrehozásának indokoltsági és sürgősségi tényezői hatására az egyetértésen nyugvó az építés kezdetének közeli időpontja is. 1998-as év fő eseményei a választások voltak. A választások kormányváltást hoztak. Az új kormány általános egészségpolitikáján belül a sürgősségi betegellátás fejlesztése kiemelt szerepet kapott. A Büki Mentőállomás korábbi években elgondolt, közös forrásokon alapuló megvalósítására is lehetőség nyílt. Az együttműködési szándék elérte célját. Bükön ismét megvalósult valami, amit sokan akartunk, talán mindenki akart!

Dr. Szele FerencBük polgármestere (1990–1998)

Az 1990-es években – figyelembe véve elsősorban a település tu-risztikai forgalmát és azt a tényt, hogy minél biztonságosabb legyen a turisták és az itt élők egészségügyi ellátása – Bükön hétvégi mentőügye-leti ellátás működött.

Már akkor megfogalmazódott az igény és a gondolat egy állan-dó mentőállomás felépítésére és működésére. Hosszas előkészítés és egyeztetés után megszületett a döntés a beruházás megvalósítására. Az előkészítésben, az Egészségügyi Minisztériummal történt egyez-tetésben jelentős érdemei voltak dr. Szalai Ferenc akkori háziorvosnak és dr. Puskás Tivadarnak, a Vas Megyei Mentőszolgálat akkori veze-tőjének (jelenleg Szombathely megyei jogú város polgármestere), akik a szakmai dolgokban nyújtottak segítséget és hozzáállásukkal, pozitív véleményükkel elősegítették a döntés meghozatalát.

A képviselőtestületi döntést követően meghatározásra került a hely-szín, majd 1999 novemberében megtörtént a mentőállomás alapkőle-tétele, melyen részt vett dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter úr is.

A tervezési munkákat Gáspár Péter tervező végezte, aki – talán büki kötődésének is köszönhetően – impozáns, a környezetbe illő épületet álmodott meg, és elképzeléseit papírra vetítette.

A tervek alapján elindult a beruházás megvalósítása, és nagyon rö-vid idő alatt – kisebb hiányosságokkal – az épület elkészült. A beruházás építési költsége mintegy 63 millió forint, az infrastruktúra kiépítésével együtt több mint 85 millió forint volt, melyhez 7 millió forint központi támogatást kapott önkormányzatunk.

A mentőállomás – az országban a 199.-ként – 2000. október 2-án kezdte meg működését, a hivatalos átadásra 2000. október 12-én a ha-gyományos Országos Mentőszolgálat Mentőtiszti értekezlete, orszá-gos konferenciája keretében került sor. Az átadáson dr. Gógl Árpád Egészségügyi miniszter úr mellett az Országos Mentőszolgálat vezetői, megyei vezetők, Vas Megye Önkormányzata tisztségviselői és termé-szetesen az épületet birtokba vevő „büki mentősök” és a velük szoros munkakapcsolatban lévő orvosok is részt vettek.

Az ötlettől a megvalósításig

V I S S Z A E M L É K E Z É S E K

2726

Az épület tulajdonosa Bük Önkormányzata, tartós használatba adá-si megállapodás alapján használója egészen addig az OMSZ, amíg ren-deltetési céljának megfelelően használják.

Véleményem szerint a beruházással a sürgősségi ellátás térképén körzetünkben, kistérségünkben egy újabb fehér folt tűnt el. Az el-múlt 15 év talán bebizonyította, hogy az elképzelés, a megvalósítás az egészségügyi ellátás területén beváltotta a hozzá fűzött reménye-ket, nagyobb biztonságot ad az ide látogatók és az itt élők számára, és szinte már elképzelhetetlen a település a mentőállomás működése, jelenléte nélkül.

A mentőállomás dolgozóinak további sikeres munkát, jó egészséget kívánok!

Horváth LajosBük polgármestere (1998–2010)

A büki mentőállomás megépítésével kapcsolatos gondolatok és tervek már a 90-es évek közepén megfogalmazódtak. Önkormány-zatunk egyéb beruházásainak megvalósulása és finanszírozása miatt csak 1998–1999-ben kerülhetett sor. Sajnálatos módon a kis régióban lévő települési önkormányzatok (Csepreget is beleértve) nem tudták vállalni a beruházás közös finanszírozását, de a megvalósításával mindenki egyetértett. Az első említésre méltó dátum 1999. márci-us 29-re datálódik, amikor is a mentőállomás építésével kapcsolatos megbeszélésre került sor a Polgármesteri Hivatalban. A megbeszé-lésen az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Mentőszolgálat, és a Vas Megyei Mentőszolgálat vezető tisztségviselői valamint a büki jegyző mellett a műszaki csapat szakemberi vettek részt. 1999. szeptember 23-án Gáspár Péter és tervezői csapata, az OMSZ építé-si osztálya mellett dr. Puskás Tivadar az OMSZ Vas megyei szerve-zetének vezetője a kiviteli tervek és a közbeszerzési eljárás egyez-tetése miatt célegyenesbe fordult a mentőállomás megvalósulása. (A büki önkormányzat 1999-2003. között a településfejlesztési tervében is megjelölte kiemelt célként a mentőállomás létesítését.) A képvise-lő-testület szakértői csoportot hozott létre, amelyben Horváth Lajos polgármester, Németh Jenő alpolgármester, Szabó József jegyző, Pócza Csaba bizottsági elnök, Mérgesné Stampf Ildikó műszaki cso-portvezető vett részt.

1999. november 5-én Dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter úr, valamint a környező települések képviselői jelenlétében megtörtént a mentőállomás alapkőletétele. A büki önkormányzat költségvetési kon-cepciójában 60 millió forint előirányzat szerepelt, valamint a Széchenyi utcával összekötendő útépítésre 15 millió forint. A kormány illetve a minisztérium sajnos csak 10 millió forinttal tudta segíteni a beruházást. 2000. július 31-én volt a kivitelező általi készrejelentés. A kivitelezői munkálatokat elnyerő budapesti cég a helyi Privát Bau Építőipari Kft.-t bízta meg a tervezett beruházás megvalósításával.

Közös akarattal sikerült!


2928

2000. augusztus 3-án volt a műszaki átadá s, majd 9-én a Vas Megyei Mentőszolgálat és az Egészségügyi Pénztár megbeszélése a hivatalunk-ban a mentőállomás működtetéséről. 2000. október 12-én dr. Gógl Ár-pád egészségügyi miniszter részvételével megtörtént az épület felava-tása. Az egyik legfontosabb dokumentum az az üzemeltetési szerződés volt, amelyet 2000. október 2-án írt alá Horváth Lajos polgármester, illetve dr. Göbl Gábor, az OMSZ főigazgatója.

Szabó JózsefBük nyugalmazott jegyzője

Közvetlenül a mobiltelefonok kora előtt az információáramlás nem volt olyan frappáns mint manapság. Általában úgy működött, hogy az otthoni vonalas telefonunkra befutott egy hívás, azt valaki, aki otthon volt éppen, fogadta, jegyzetelt, majd egy diszpécserirodát felhívva továbbítot-ta Édesapámnak az információt, ami egy személyhívó féle kis eszközön megjelent. Fontos volt a pontos fogalmazás, mert az alapján kellett az esetleg több sürgős hívás között fontossági sorrendet felállítania. A nem rövid procedúra után indult csak a helyszínre, és oda érkezve tudta meg-ítélni igazán a helyzet súlyosságát, illetve adott esetben hívni a mentőt.

Egy délután, mint oly sokszor, megcsörrent a vonalas telefonunk. Egyedül voltam otthon, sietve mentem a készülékhez, hiszen abban az időben minden hívás életbe vágóan fontos volt. Odakészítettem a kis jegyzetfüzetet, tollat, és felvettem a kagylót.

– Szalai Márton vagyok, tessék!– Jó napot doktor úr! – vágott a szavamba a hívó, majd azonnal

mondta a problémáját. – Legyen szíves kijönni hozzánk, mert a lányom bemászott a kemencébe!

Végighallgattam a riadt hívó mondanivalóját, majd elmagyaráztam, hogy a doktor úr nem én vagyok, csak a fia. Nyilván nem hallotta a bemutatkozásom a nagy sietségben, vagy ha mégis, a hangunk szinte megegyezett Édesapáméval. Jeleztem, hogy azonnal továbbítom a hí-vást, és a doktor úr menni fog. Ezután hívtam Édesapám személyhívó-jának központját. Felvették a telefont, kérdezték a számot, illetve hogy mi az üzenet.

– Ide és ide kellene kimenni, mert az xy bemászott a kemencébe. – Mondtam. A síri csend után hangos nevetésben törtek ki a diszpé-cserirodában a hölgyek, pedig az eset nem is annyira vicces, tekintve a fenti okokat. A fogalmazás tömör volt mindig, mert korlátozott karak-terszámot tudtak továbbítani. Így minden információ, ami az üzenetből kivehető volt, életet menthetett. Semmit nem lehetett elviccelni, hiszen az üzenet még csak ebben a pillanatban landolt be, éppen folyik a sür-gősség mérlegelése, és hol van még az a pont, hogy esetleg a mentővel megérkezik a szükséges életmentő eszköz.

Apám emléke


3130

Dr. Szalai Ferenc Szombathelyen nevelkedett, 1970-ben végzett a Nagy Lajos Gimnáziumban. Utána a Pécsi Orvostudományi Egyetem-re vezetett az útja. Első munkahelye a hegyfalui tüdőgyógyintézet (ma szociális otthon) volt, ahol tüdőgyógyászi szakvizsgát is szerzett. Aztán váltott, 1981 októberében került Bükre, körzeti orvosi munkakörbe. A körzetbe tartozó gyermekek minél jobb ellátásáért is külön erőfeszítése-ket tett, az elismert szombathelyi gyermekorvos, dr. Schmidt Ottó volt a mentora. Tizenkilenc évig végezte közmegelégedésre háziorvosként a munkáját a településen és Bükfürdőn. Nagy hivatástudattal gyógyította a betegeket és látta el az üzemorvosi feladatokat. Bármikor – éjjel, ünnep-napokon – is lehetett rá számítani. Később szervezője lett a büki közpon-ti orvosi ügyeletnek, a sürgősségi betegellátásnak.

Aki megálmodtaa büki mentőállomást

Én nem lepődtem meg a sztorin, ahogyan Ő sem. Hívták édesapá-mat verekedésekhez – hozzáteszem, rendet tenni és nem ellátni a sé-rülteket –, hívták padláson lévő boszorkányok miatt – ahol közölték vele, hogy az Ő vállán is ül egy – és olyan esethez is, ahol a rendőr sem mert bemenni a házba, hiszen a háziúr baltával a kezében invitálta őket otthonába. Dr. Szalai Ferenc – édesapám – nem csak egy orvos volt Bükön, aki nem mellesleg szellemi atyja volt a jelenleg már üzemelő mentőállomásnak, hanem Ő volt „A Szalai Doktor”, akiben mindenki megbízott, akire számítani lehetett napi huszonnégy órában. A mentő-állomás létét, nem a saját tehermentesítése, hanem az ellátás minőségé-nek javítása miatt tartotta nélkülözhetetlennek.

Én így emlékszem Édesapámra. Soha nem hallottam panaszkod-ni, ahogy a környék minden lakója, fiaként én is mindig számíthat-tam rá. Sokan nem tudták róla – talán csak a legközelebbi barátai –, hogy imádta a madarakat, főként a ragadozó madarakat. Sehova nem indultunk távcső nélkül. Többször jártunk a Tömördi ornitológus tá-borban, figyeltünk vízimadarakat a Balaton partjáról, és telente nagy gonddal töltöttük fel reggelente az erkélyünkön felállított madáretetőt, ahol a cinkéktől kezdve a meggyvágókon át a zöldikékig mindenféle énekesmadár megfordult. Nekem elmondta, hogy nagy álma – akkor elérhetetlennek tűnő, ma már rendkívül egyszerű dolog –, hogy orvosi bélyegzőjén egy madár embléma jelenjen meg. Munkámból fakadóan, illetve mivel nálam jobban talán senki nem ismerte jobban Apukám álmait, úgy gondolom, hogy ez megfelelő fórum ahhoz, hogy az iránta érzett tiszteletem jeléül elkészítsem ezt a bélyegzőt. Így, ahogy a men-tőállomás megvalósulása is, igaz sajnálatos módon halála után, de egy második pici álom is valóra válhat. Az emblémán egy vörös kánya sze-repel. Ezeket a madarakat annak idején a Szent György hegy környékén figyeltük. Nagyon kevés volt belőlük, azóta a helyi ornitológusoknak köszönhetően szép létszámban vannak jelen a Balaton északi partján, aminek Édesapám nagyon örülne, hiszen ez a fenséges ragadozó ma-dár a kedvenc madara volt.

Köszönöm, hogy a kis megemlékezésemet itt publikálhatom, illetve hogy Édesapámnak készített kis ajándékomat itt átadhatom.

Szalai Márton


Szalai doktor szeretett feleségével, Ritával és Nóra lányával

3332

1999-ben irodánkat felkérték, hogy a büki önkormányzat beruhá-zásában Bük – akkor még nagyközség – központjába mentőállomást tervezzünk. A tervezési programban területi mentőállomás szerepelt, 2 futó és 1 tartalék mentőkocsival, valamint kiegészülve két üzemeltetési területtel, orvosi ügyelettel és mentőszolgálattal. A betegforgalom csak a földszinten történt volna.

Az új épület gyalogos megközelítését a középső, háromszintes ki-emelt épületrészbe terveztük, melynek földszintjén került elhelyezésre a mentőügyelet, az orvosi ügyelet rendelő csoportja várókkal és a szük-séges kiszolgáló helyiségekkel.

Az 1. emeleten öltözőcsoportot, illetve a mentőtiszt pihenőjét és a nappali tartózkodót alakítottuk ki. A 2. emeletre oktatóterem és pihe-nőhelyiség került. A homlokzat természetes – kő és fa – anyaghasz-nálata egyrészt az épület nagyságát ellensúlyozza, valamint egységet teremt a falusias és a városias építészet között. A mentőállomás 15 éve épült, ezen idő alatt az építészetben folyamatosan új gondolatok és megoldások születnek. Én mint építész is folyamatosan változom. A jó épület arról ismerhető fel, hogy az idő múlásával nem válik korszerűt-lenné, elavulttá és tervezője büszkén tekint rá.

Úgy hiszem, a mentőállomás épületének igazi sikere az, hogy hasz-nálója, illetve a város közössége szereti és elfogadja. Köszönetemet sze-retném kifejezni az épület beruházójának, kivitelezőjének is, hiszen a siker és a jó eredmény mindig csak közös munkával érhető el.

Gáspár PéterGáspár Mérnöki Iroda

ügyvezető vezető tervező

A tervező szemével


Szalai doktort nemcsak gyógyító orvosként, hanem emberként is tisz-telte Bük lakossága. Feleségével, Pachner Ritával és három gyermekük-kel, Nórával, Mártonnal és Lucával köztiszteletben álló családot alkottak. A közéletben is nagyon aktív volt, vezető tisztséget töltött be a labdarú-gó-szakosztályban, tagja volt a Büki TK elnökségének, de a szabadidő-sportot (öregfiúk-foci, kondicionálás) is szervezte, népszerűsítette.

Már a ’90-es évek derekán – talán az Országos Mentőszolgálat évről évre Bükön rendezett őszi szimpóziuma hatására is – szorgalmazta, és mindent megtett azért, hogy az akkor még nagyközségben mentőállo-más létesüljön.

Sajnos álma beteljesülését, a mentőállomás 2000 októberi átadását – és még sok más jobbítást, fejlődést segítő terve megvalósulását – nem érhette meg. Az év áprilisában, életének 49. évében egy tragikus közúti autóbaleset vétlen áldozata lett feleségével és orvostanhallgató Nóra lá-nyával együtt.

Pachner Csaba

3534

36

Amiről a dokumentumok mesélnek

A M IA M IA M IA M IA M IIA M I R Ő LR Ő LR Ő LR Ő LŐŐŐ LŐ AAAAAA D O KD O KD O KD O KD OO KK U M EU M EU MU M EU M EU MM EU M E N T UN T UN T UN T UN T UN TN T UN T U M O KM O KM OO KM O KM O KM O KM O K M EM EM EM EMMM EMMMMM S É LS É LS É LS É LS É LS É LLÉ N E KN E KN E KN E KN E KN E KN E KKN E KN

37

A M IA M IA M IA M IA M IIA M I R Ő LR Ő LR Ő LR Ő LŐŐŐ LŐ AAAAAA D O KD O KD O KD O KD OO KK U M EU M EU MU M EU M EU MM EU M E N T UN T UN T UN T UN T UN TN T UN T U M O KM O KM OO KM O KM O KM O KM O K M EM EM EM EMMM EMMMMM S É LS É LS É LS É LS É LS É LLÉ N E KN E KN E KN E KN E KN E KN E KKN E KNA M IA M IA M IA M IA M IAAAA I R Ő LR Ő LR Ő LR Ő LR Ő LŐ L AAAAAAA D O KD O KD O KD O KD O KD OD U M EU M EU M EU M EU M EU M N T UN T UN T UN T UUN M O KM O KM O KM O KM O KMM OM O K M EM EM EM EM EM EMMM S É LS É LS É LS É LS É LÉ L N E KN E KN E KN E KNNN

A hétvégi büki mozgóőrségi ügyelet– egy autóbalesetről készült – dokumentuma

3938


4140


4342


4544


4746


4948


5150


5352


5554


5756

1995 szeptemberétől 2012 októberéig 18 alkalommal rendeztük meg az Országos Mentőszolgálattal és a Vas Megyei Mentésügyi Alapítvány-nyal közösen a Magyar Oxyologiai Társaság Őszi Szimpóziumait.

A 18 tudományos, társasági rendezvényre kellemes, jó érzéssel em-lékezünk ezzel az írással.

1995 előtt a Magyar Oxyologiai Társaság (akkor még Magyar Men-tésügyi Tudományos Társaság volt a neve) tudományos összejöveteleit a fővárosban, Budapesten tartotta. A kétévente esedékes Vándorgyű-lések megrendezésére vidéken is sor került. A VII. Vándorgyűlés 1994 áprilisában Szombathelyen volt. A következő esztendő elején egy újabb tudományos, társasági összejövetel megrendezésének gondolata, lehe-tősége merült fel Kiss Béla vezető mentőtiszt bajtársban, valamint ben-nem, a Vas Megyei Menőszervezet vezető főorvosában.

1995-től kezdve az Őszi Szimpóziumok felépítése változatlan ma-radt az évek során. A megnyitót követően kiválasztott főtéma megtár-gyalása következett. Néhány referátum után kerekasztal beszélgetésen igyekeztünk az adott kérdésre az oxyologia látásmódja szerint választ adni.

Szó lehetett a lélegeztetésről, a sérültellátásról, s a mérgezések oxyologiai vonatkozásairól. Beszéltünk a szolgálatvezetésről, az Euró-pai Unió tagállamainak sürgősségi rendszereiről, a drogról, a betegjo-gokról, a stoke-ról, a gyerekek-, az időskorúak sürgősségi ellátásáról. A háborúk, természeti katasztrófák mellett a „Légimentés külföldön és itthon” című téma megtárgyalása mellett szó volt a mentésirányításról, a sürgősségi ellátás béli a kommunikáció fontosságáról is. A mentési rendszerek Európában és Magyarországon című előadás is jelentős ér-deklődés mellett zajlott.

A mentőknél minden előfordul – reanimáció és tömeges baleset, kettős áramütés és légi mentés, földrengés, sérült gyermek és 200 kilós beteg, sok-sok olyan eset, amelyet „Érdemes elmondani”!

Kiss Béla mentőtiszt bajtárs 2006-ban meghalt. Azóta az Őszi Szim-póziumok „Érdemes elmondani” részét „Kiss Béla Emlékülés” néven folytattuk.

Őszi Szimpóziumok

Az Őszi Szimpóziumok legállandóbb fejezete a Büktől Bükig elő-adás. E részben Országos Mentőszolgálat főigazgatója a szervezet elő-ző évi történéseit, sikereit és kudarcait, örömteli eseményeit és fájdal-mas veszteségeit ismertette minden alkalommal.

Néhány száraz statisztikai adat az Őszi Szimpóziumokról:– tárgyalt témák száma 23– referátumok száma 82– az elhangzott előadások száma 268Befogadó, s nem kirekesztő, zárt rendezvény az Őszi Szimpózium!

Minden diszciplína művelőit mindig szeretettel vártuk.Az a megtiszteltetés érte a résztvevőket, a rendezőket, hogy nem

egy alkalommal a hivatalban lévő miniszter szólt a megnyitón, hogy rendszeresen képviseltette magát az Egészségügyi Minisztérium. Gya-kori vendégünk volt a Magyar Orvosi Kamara elnöke és a MOTESZ főigazgatója is, valamint rendszeresen elfogadták meghívásunkat Vas megye egészségügyi és politikai vezetői is!

Jól esik visszagondolni minden rendezvényre, hiszen a közösen töl-tött órák az együvé tartozás érzését, az oxyologia szeretetét, a betegek minél jobb ellátása iránti igény meglétét erősítették bennünk!

Köszönet mindenkinek, aki e hagyományként is említhető rendez-vénysorozat létrehozásában, lebonyolításában rész vett!

Dr. Puskás Tivadara Vas Megyei Mentőszervezet volt főorvosaa Magyar Oxyologiai Társaság volt főtitkára

Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere

5958

Az elnökség Vezetői értekezlet

Matusek Péter előadása Állófogadás

6160

Lendvai Rezső mentőtiszt

Vas megye mentésfejlesztésének fontos szaka-sza volt a büki mentőállomás létrehozása. Aktív részese lehettem kivonuló mentőtiszti szolgálatban már az indulás előtt létesített büki mentőügyeletnek is. Szalai Ferenc háziorvos a mentőállomás építé-sének lelkes kezdeményezője világosan látta, hogy Bük jelentős távolságra van a megyeszékhelytől, így

nem nélkülözheti a gyorsan elérhető mentőerők helyszíni tartózkodá-sát. Jó érzékkel hitt abban, hogy közös akarattal ez megvalósítható.

Puskás Tivadar főorvos és Szalai Ferenc háziorvos szervezőmunká-jának eredményeképpen mentőügyelet létesült Bükön, amikor esetkocsi szintű mozgóőrség jellegű mentőegység tartózkodott időszakosan az orvosi rendelőnél. Megható volt az a fogadtatás, ahogyan Bük lakossá-ga, az egészségügyi dolgozók és természetesen az önkormányzat fo-gadta a szolgálatban lévőket. A mentőügyelet bizonyította azt is, hogy valóban szükséges a mentőállomás. Már akkor látszott, hogy Bük jó gazdája lesz a létesítendő állomásnak. A szomszédos Csepregen ko-rábban már 5 éven keresztül működött mentőállomás, de sajnálatosan megszűnt, így Kőszegről, Szombathelyről, esetleg Sárvárról érkezhe-tett csak sürgős esetekben segítség.

Bükhöz szorosan tartozik a sürgősségi ellátás tudományos konferen-cia sorozata, a Dr. Puskás Tivadar megyei mentő főorvos és Kiss Béla vezető mentőtiszt által 1995-től szervezett Büki Őszi Szimpóziumok. A Magyar Oxyologiai Társaság nagy létszámú országos rendezvényei hosszú éveken keresztül kerültek megrendezésre, tartalmas szakmai programokkal. Az Önkormányzat anyagi és erkölcsi támogatása példa értékű volt. Vas megyei mentődolgozóként élmény és megtiszteltetés volt ezeken a konferenciákon előadóként és résztvevőként jelen lenni. Örömmel tölthetett el bennünket, hogy a sürgősségi szakma képviselőit ilyen feltételekkel és szeretettel fogadták Bükön.

A mentőállomás a dolgozók szemével…

6564

Lehetőségem volt látni az állomás építéséért történt összefogást és szolgálatban látnom kellett Szalai doktor döbbenetes, tragikus balese-tét. Álma – a mentőállomás építése – megvalósult, de annak elkészültét nem érhette meg…

Részt vehettem az avatáson, s az első időszak szolgálataiban is jelen lehettem. Meggyőződhettem gyakori helyettesítőként arról az egészen jó hangulatról, amely a formálódó büki mentőközösséget jellemezte, érezhettem az új állomás célszerűségét, kényelmét. Az épület remek lehetőséget adott a kivonulás közti időszak kulturált eltöltésére. Az ön-kormányzat már az épület felszerelésével is gondoskodott mindazon lehetőségek biztosításáról, amelyek fontosak a szolgálatban lévőknek. Bük lakosságszámán túl számos feladat jelentkezik az éven át forgal-mas fürdőből is.

Később a dolgozói létszám állandóvá válásával – az esetkocsin is – kevesebbszer vált szükségessé a helyettesítés. Azzal, hogy minden mentődolgozó magával vitte Bükre is személyiségét, tapasztalatát, az jó hatással volt az állomás jelenlegi emberi és szakmai állapotára is.

A bükiek örültek a mentőállomásnak, ezt tapasztalni lehetett szinte minden esetnél. Érezték, hogy nagyobb biztonságban vannak, ha hama-rabb érkezik a segítség. Számos sikeres újraélesztés, más életveszély-ben történt gyors ellátás a bizonyítéka az állomás létjogosultságának. Az éven át sok vendéget fogadó fürdő biztonsága is nagymértékben növekedett. A statisztika is azt bizonyítja, hogy a megye ezen a terüle-tén lévő állomás gyakran a legtöbbet jelenti a rászoruló betegnek, s jól kapcsolja össze a közeli megyén kívüli területeket is. A mentésirányítás a jó szervezéssel nagyobb biztonságot ad annak ellenére, hogy például a büki mentőegység gyakran kerül el állomáshelyéről úgy is, hogy nem területi beteget szállít.

Legyen a 15 éves Büki Mentőállomás továbbra is a bajban lévő emberek menedéke, adjon szükség esetén reményt jelentő „életlehetőséget”, etikus és jó szakmai felkészültségű mentődolgozóival. Isten áldja azokat, akik a létrehozá-sáért tettek, s azokat is, akik szolgálatukkal áldoztak és áldoznak a betegeknek.

Dr. Erőss Amarilla mentőorvos

A Büki Mentőállomás átadásának napján kez-dődött főállású pályafutásom az Országos Men-tőszolgálatnál, amire 10 évet vártam, tehát az én életemben ez egy fontos dátum. Nagyon féltem a feladattól, mert olyan csapattal kerültem össze, akikkel korábban nem dolgoztam, nem igazán is-

mertük egymást, ráadásul nagyon fiatalok voltak, nem volt több éves szakmai tapasztalatuk. Viszont rendkívül lelkesek, felkészültek voltak, óriási tenni- és segíteni akarással. Nem volt számunkra megoldhatatlan feladat. Úgy érzem, valamennyiükkel jó baráti kapcsolatot sikerült ki-alakítanom. Úgy éltünk az ország legszebb mentőállomásán, mint egy nagy család. Irigykedtek is ránk a máshol dolgozók, volt is miért. Kö-szönettel tartozunk Bük város vezetésének és lakóinak a támogatásu-kért, remélem méltók voltunk rá az elmúlt 15 évben.

Csóka Róbert gépkocsivezető

1987 óta dolgoztam az OMSZ-nál Szombathe-lyen. 2000-ben, amikor Bükön megnyílt a mentő- állomás büki lakos révén kézenfekvő volt, hogy ide jöjjek dolgozni. Kicsi mentőállomás révén nagyon összetartó csapat alakult ki, pedig a kezdetekhez képest az állomány 2/3 része lecserélődött. Mun-katársaimmal mindig a tudásunk legjavát próbáljuk

nyújtani, reméljük a betegek is így érzik ezt. Bízunk benne, hogy a lakosságnak egyfajta biztonságérzetet nyújt, hogy baj esetén közelről jön a segítség. Mindenkinek kívánom, hogy mentőautót belülről csak nyílt napokon lásson!

Halász Istvánné gondnok

A büki mentőállomás 2000. október 1-jével in-dult. Hogy Bükön men tő ál lo más létesült, ez kö-szönhető Bük város vezetőinek, akik ezt a város egyik legközpontibb helyén hozták létre. Minden-ben megkaptuk a maximális segítséget. Köszönet érte! A kezdet kezdetén, 2000. október 1-jén kezd-tem tevékenységemet, mint gondnok. A munkatár-

si gárda fiatalokból állt, akik közé kerültem, de elmondhatom, hogy megbecsülésben, szeretetben, jóban, rosszban egyaránt együtt voltunk. A mi közösségünk olyan volt, mint egy nagy család, amelyben jó volt együtt dolgozni. 2005-ben átszervezés miatt a szombathelyi mentőállo-másra kerültem, ahonnan 2010. december 30-án vonultam nyugdíjba. A mentőállomás dolgozói mind a két helyen emberséggel, tisztesség-gel és maximális szakmai elhivatottsággal állták meg helyüket, amelyre nagyon- nagy szeretettel emlékezem. A kapcsolatot mind a mai na-pig mind a két helyen dolgozó munkatársaimmal szívesen tartom, és

6766

jó emlékezni az elmúlt évekre. Bemegyek hozzájuk, ők is felhívnak és a kapcsolat olyan, mint egy családban. A mindennapok nehézségeit, gondjait, problémáit ők sem nélkülözik, de az egymás iránt érzett el-kötelezettség és a szakma mindenek fölött érzett hivatástudata hatja át ennek a sokra becsülendő kollektívának az életét. Hálás vagyok a sors-nak, a Jó Istennek azért, hogy aktív életem meghatározó részét, ebben a kollektívában dolgozhattam le és fejezhettem be. Nagyon becsülöm azt a lehetőséget, melyben a Mentőszolgálat keretei között tevékenyked-hettem. Sok jó kollégával volt szerencsém együtt dolgozni, mely életem meghatározó élményévé vált. Ezt az embermentő, lélekemelő munkát csak elkötelezett hivatástudattal lehet tenni, amely az emberiség elisme-rését érdemli. Minden volt, és jövőbeni munkatársamnak azt kívánom, hogy ezt a példaértékű munkát végezzék odaadással, egymás és a szak-ma iránti elkötelezettséggel, melyhez jó erőt és egészséget kívánok!

Tóth András mentőgépkocsi-vezető

1998-tól dolgozom az OMSZ-nál, 2000 októ-ber óta a büki mentőállomáson. Bükre azért esett a választásom, mert vonzott a lehetőség hogy esetkocsin dolgozhassak. Nagyon szeretek azóta is itt dolgozni, jó és összetartó bajtársias légkörben.

Sok sikeres mentésben vettünk részt, persze voltak nehéz és sikertelen feladatok is.

Remélem sok jó élményben lesz még részünk ezen a remek men-tőállomáson.

Némethné Kabay Ilona asszisztens

Az 1990-es években Bükön a turizmusnak kö-szönhetően a népesség száma a duplájára-triplájá-ra növekedett. A gyógyturizmus miatt nagyon sok idős, súlyos betegségben szenvedő vendég érkezett. Hétközi ügyelet nem lévén a háziorvosi ellátásra hárult a betegek összes problémája. Sokszor éjsza-kánként is helyt kellett állni Szalai doktor úrnak.

Nagyon keményen kellett dolgozni, természetesen mi asszisztensek mindenben segítettük. Gyakran lakókocsikban, szűk helyeken, stran-don kellett újraéleszteni, s más egyéb súlyos problémákat megoldani. A mentő Szombathelyről érkezett, ilyenkor a 20–30 perc örökkévaló-ságnak tűnt, hiszen sokszor minden perc számít. Szalai doktor álma az

volt, hogy helyben legyen a segítség és a beteg mielőbb szakszerű ellá-tásban részesüljön. Azóta bizonyossá vált, hogy álma megvalósulásával magas színvonalú Bük és térsége sürgősségi betegellátása.

Sajnos egy tragédia miatt ő már nem érhette meg az álom valóra válását, de soha nem feledjük, hogy mekkora érdeme van abban, hogy Bükön 15 éve működik a mentőállomás és a központi ügyelet.

Kalmár István mentőápoló

2000. október 2. fontos mérföldkő OMSZ-es pályafutásomban, egy izgatottan várt remélt vál-tozás. Alapítani valamit, elölről kezdeni mindig iz-galommal járó esemény, új kihívást jelentő feladat. Nyolcadik évem a szolgálatnál szállítókocsis, még kevesebb esetkocsis szolgálattal telt. Amióta meg-szereztem a szakirányú végzettséget, azóta nem

titkolt vágyam volt esetkocsin dolgozni. Az élet segített, Bük új men-tőállomásán a 24 órás esetszolgálattal megkaptam a rég áhított mo-tivációt: remek kollégák, még remekebb körülmények. Ez az érzés a mai napig tart, minden szolgálati nehézség, kényszerből vállalt több munkahely és méltatlanul alulfizetett munka mellett is. Végezetül talán annyit ennek a pongyolán fogalmazott „Curiculum Vitae” margójára: „A remény hal meg utoljára!”

Molnár Roland mentőgépkocsi-vezető

Újonnan épült, modern munkahelyen dolgozni mindig kihívást jelent, főleg ha ez a munkahely egy ilyen kedves és méltán híres kisvárosban van, mint Bük. Többek között ez is vezérelt 2000-ben, hogy éljek a lehetőséggel és 3 év szombathelyi mentőzés után, az új mentőállomásra jöjjek dolgozni. Az el-telt 15 évben a rengeteg örömteli és sajnos szomorú

esemény összekovácsolta ezt a kis közösséget, akik közül öten a kezde-tektől fogva segítünk Bük és a környező települések lakóinak.

6968

Az alapkőletétel: 1999. november 5.

É L E T K É P E KÉ L EÉ L EÉ L EÉ L EL EÉ L EÉ L E T K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K P E KP E KP E KP E KP E KE KE KP

Válogatás Pál János és a Büki Újság archívumából.

Az ünnepélyes alapkőletétel első pillanatai: Horváth Lajos polgármesterés dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter, háttérben dr. Puskás Tivadar

Mentőszervezet vezető főorvos

7170

É L EÉ L EÉ L EÉ L EL EÉ L EÉ L E T K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K P E KP E KP E KP E KP E KE KE KPÉ L EÉ L EÉ L EÉ L EÉ L ELLÉ L T K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT KT K P E KP E KP E KP E KE KP KE

Az alapkövet „betonba öntötték”: dr. Gógl Árpád,dr. Gőbl Gábor OMSZ főigazgató, Szabó József jegyző és Horváth Lajos

7372


Vas Népe Képek: Nagy Béla

7574

É L EÉ L EÉ L EÉ L EÉ L ELLÉ L T K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT KT K P E KP E KP E KP E KE KP KE

Az építkezés pillanatai

Büki Újság

7776

Az ünnepélyes avatás: 2000. október 12.

É L EÉ L EÉ L EÉ L EL EÉ L EÉ L E T K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K P E KP E KP E KP E KP E KE KE KP

Válogatás Czika László, Pál János és a Büki Újság archívumából.

7978


Mentődolgozók egy csoportja az átadási ünnepségenDr. Puskás Tivadar Mentőszervezet vezető főorvos, Horváth Lajos

polgármester és dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter átadja a mentőállomást

8180


A mentőállomás kollektívája az induláskor:Soós József mentőgépkocsi-vezető (mgkv.),

Kenyeri Ferenc mentőtiszt (mt.),Sebestyén Péter mentőápoló (máp.), Horváth Attila (máp.),

Simon István (takarva, mgkv.), Osváth András (mt.),Savanyó Győző (máp.), Kalmár István (máp.), Hegedűs István (máp.),

Csóka Róbert (mgkv.), Tóth András (mgkv.),Molnár Roland (mgkv.), Halász Istvánné gondnok,

Németh Tiborné takarítónő, Fejér Gábor (mt.)

Dr. Szalai Ferenc emléktáblájának leleplezése

8382


Kőszeg és Vidéke

Képek: Nagy Béla

8584


Kép és szöveg: Nagy Béla

8786


8988


Vas Népe

9190


Büki Újság

Büki Újság

9392


Mentő- és vöröskeresztes nap:2005. április 23.

Válogatás Patakos Gusztáv archívumából.

Tűzoltók és mentők együttműködése a kimentési gyakorlaton

Érkezik a mentőhelikopter

A „sérültet” a mentőhelikopterhez szállítják

9594


A közönségnek nagyon tetszett a mentőhelikopter

A mentőnapon a csepregi önkéntes tűzoltók is részt vettek

9796


Ünnepi ülés a Művelődési Házban

Ismerkedés a mentőgépkocsikkal

9998

É L EÉ L EÉ L EÉ L EÉ L ELLÉ L T K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT KT K P E KP E KP E KP E KE KP KE É L EÉ L EÉ L EÉ L EL EÉ L EÉ L E T K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K ÉT K P E KP E KP E KP E KP E KE KE KP

101100


Vas Népe

Vas Népe

103102


Szolgálatban...

Mozgóőrség Bükön a nyári időszakban, a mentőállomás építése előtt.Garami Árpád mentőápoló, Kiss Béla mentőtiszt,

Németh István mentőgépkocsi vezető

Hantos Balázs mentőápoló mentőgépkocsi bemutatón

105104


Mentés a sötét éjszakában... ... és hóban-sárban

107106

Másfél évtizede mentőállomás nyílt Bükön. Közös akarat hozta létre. Olyan emberek akarták, akik megértették, hogy az emberi élet folya-matos veszélyben van. Nem mindegy, hogy mikor és honnan indulhat a segítő erő. Nem mindegy, hogy az életveszélyes állapotok mikor ke-rülnek hatásos megoldásra, hogy mikor szűnhet meg a beteg kínzó fájdalma, gyötrelme.

Az állomás létrehozásában segítők nem elégedtek meg azzal, hogy a hazai törvények biztosítják az élethez, a testi épséghez való jogot, va-lamint az állampolgárok közötti esélyegyenlőséget az egészségügyi el-látásban. Tettek érte, kihasználták az adott lehetőségeket, ezzel Büknek és a környező településeknek növelték biztonságát, lehetőséget adva számos esetben az élet mentésére, annak megtartására.

Másfél évtized elég idő arra, hogy igazolódhatott a könyvben meg-szólalók szándéka. Arra is elég 15 év, hogy a száraznak tűnő statisztikai adatok mögött fellelhető legyen a betegségével küszködő, kiszolgálta-tottságában szenvedő beteg, aki segítséget, reményt kaphatott. Mert a mentés a nappalokon és éjeken át tartó ügyelet, több mint munka, igaz szolgálat. A rendszerszerűen működő állomás szakembereinek őrködése az állampolgárok nyugalmán folyamatos készenlét, csendes várakozás, vagy lelkes sietés a betegért. Felemelő kihívás a készülődés, a bizonytalanság a következő percek sokat sejtető titkaira. Akiknek ez adatik meg, eltölti őket a mentői szolgálat teljes szépsége, s azt nem feledteti a közben felmerülő nehézség, sikertelenség, vagy éppen az élet – lelkiismeretes küzdelem utáni – elvesztése felett érzett teher sem.

Az elismerten szép mentőállomással gazdagabb lett Bük városa és a környező települések. Az ott tartózkodók nyugodtabban élhetnek, an-nak tudatában, hogy közel a segítség. Szolgálja továbbra is a betegeket a mentőállomás, tudjon minden esetben időben mentőegység indulni sürgős szükségben és épségben kiérkezni a segítséget váróhoz.

Legyenek elégedettek az ellátott betegek mind többször a gyors, szakszerű mentéssel, s töltse el őket büszkeség, hogy a Büki Mentőállo-más szakemberei segítettek.

Lendvai RezsőKenyeri Ferenc

A mentőállomás a város életében


Mentési gyakorlat egy bükfürdői szálloda udvarán

109108

A Büki Mentőállomás kollektívája 2008-ban,a 60 éves OMSZ jubileumon (balról):

Horváth Endre mentőápoló (máp.), Beke Kálmán mentőgépkocsi-vezető (mgkv.),Savanyó Győző máp., Hodvogner László mgkv., Molnár Roland mgkv.,

Kiss Endre mgkv., Burchard Zoltán máp., Tóth András mgkv.,Kalmár István máp., Tóth Adrián máp., Fejér Gábor mentőtiszt (mt.),

Csóka Róbert mgkv., Kenyeri Ferenc mt.,középen Szabó Jenőné takarítónő

Bajtársaink,akik 2008 óta csatlakoztak hozzánk:

Hájer Lajosmentőápoló

Takácsné Kocsis Szilviatakarítónő (2011-től)

Sebestyén Pétermentőtiszt

Lábos Hajnalkamentőtiszt

Zombó Istvánmentőápoló

Tápler Pétermentőtiszt

111110

Köszöntő gondolatok 5

Ajánlás 7

Előszó 9

Bevezető 10

A büki mentőállomás tevékenysége 2000–2015 12

Adalékok a magyarországi szervezett mentéstörténetéből 14

Amit mindenki akart 24

Az ötlettől a megvalósításig 27

Közös akarattal sikerült! 29

Apám emléke 31

Aki megálmodta a büki mentőállomást 33

A tervező szemével 35

Amiről a dokumentumok mesélnek 36

Őszi Szimpóziumok 58

A mentőállomás a dolgozók szemével… 65

Az alapkőletétel: 1999. november 5. 70

Az építkezés pillanatai 77

Az ünnepélyes avatás: 2000. október 12. 78

Mentő- és vöröskeresztes nap: 2005. április 23. 94

Szolgálatban... 104

A mentőállomás a város életében 109

Tartalom

álma megvalósult” lt” a bÜki mentŐÁllomÁs mÁsfÉl Évtizede

Documents