1

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

87.

zoltán András

Budapest 2009

2

Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg az elmúlt század má-sodik felében teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, orszá-gosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket

A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiá-ja hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű rész-rehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számot-tevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de e hiteles forrásanyag segít-heti a jövő szakembereit, hogy az itt bemutatkozó/bemutatott pályatársakat reáli-san ítélhessék meg.

Szakmai és emberi indíttatásból az MTA Nyelvtudományi Intézetének foneti-kai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával 1975-ben kezdtem pályatársaimról fel-vételeket készíteni. Így gyűlt össze az a jelentős videóanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztem 1986 és 2000 között. A szándék ma is töretlen, a munka folytatódik – kissé megváltozott keretek között. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen mű-ködtek közre mind az intézetben, mind az egyetemen. Köszönet érte nekik épp-úgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik kedves tanítványi visszaemlékezésekkel, szakmai értékelésekkel, méltatásokkal járultak hozzá a nemes szándék és cél megvalósításához. Sajnálom, hogy pályatársaim közül többen nemet mondtak felkérésemre.

A videofelvételeken megörökített „külsőből”, a lélek tükreként megjelenő arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból ránk sugár-zó emberi habitus hatása lenyűgözőbb minden írott szövegnél. Látva, hallgatva és olvasva még nagyobb időtávlatban is „megelevenednek”, emberi közelségbe kerülnek. Egy „rázós”, emberpróbáló történelmi kornak voltak/vagyunk szellemi munkásai. A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások fontos kortörténeti dokumentum is az utánunk jövő értelmiségiek számára. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. – 2004. január 29.

Bolla Kálmán

3

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

87.

Zoltán András

Budapest 2009

4

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő: Földi Éva

ISSN 1419–4481 ISBN 978-963-9559-41-7

© Bolla Kálmán

Kiadja a Zsigmond Király Főiskola. Felelős kiadó: Dr. Bayer József rektor. Hozott anyagról sokszorosítva. ROBINCO Kft. Felelős vezető: Kecskeméthy Péter.

5

ZOLTÁN ANDRÁS

6

üres

7

ZOLTÁN ANDRÁS VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL

No de legyen, érthet valaki rosszul az etimológiához, s lehet azért becsületes ember, ha egyéb hibája nincsen.

Jókai Mór Könyvfaló kisgyermek voltam, előbb tanultam meg olvasni egy évvel, mint

hogy iskolába kerültem volna. Ennek nagy hasznát vettem 1956 őszén, amikor kisiskolás lettem egy Fejér megyei apró faluban, Gyúrón, mert a forradalmi események, a szamárköhögés-járvány, majd a hosszú téli szénszünet miatt töb-bet voltam otthon, mint iskolában, ráadásul többnyire a négy fal között, ahol az olvasás jelentette a legjobb szórakozást. Ekkor természetesen elsősorban még a mesék foglaltak le, s mivel anyám könyvei között találtam egy szép színes il-lusztrációkkal díszített Grimm-mesekötetet furcsa szálkás betűkkel érthetetlen nyelven nyomtatva, hamar megbarátkoztam a gondolattal, hogy más nyelvek is vannak, amelyeket érdemes lenne megtanulni. Ráadásul a német nyelv szüleim között, ha ritkán is, de afféle titkos nyelvként funkcionált, ha a helyzet úgy hoz-ta, hogy valamely szerintük nem nekünk való témát előttünk gyermekek előtt voltak kénytelenek tárgyalni. Ez a „nicht vor dem Kind”-német szüleim eseté-ben már tanult nyelv volt, noha nagyanyáim mindkét részről eredetileg német anyanyelvűek voltak.

Végül mégsem a német, hanem az orosz lett az első nyelv, amelyet formáli-san tanulni kezdtem, mégpedig a korabeli előírások szerint 5. osztályos korom-ban. Ekkor már Hegyeshalomban éltünk, a vasfüggöny közvetlen közelében. A falu nem tökéletesen kitelepített német anyanyelvű őslakói még beszéltek egy-más közt németül, a szomszédos Bezenyén horvátok laktak, s közel volt a cseh-szlovák határ is Rajkánál. A németek a lehetőségek szerint tartották a kapcsola-tot kitelepített rokonaikkal, a helyükre betelepített felvidéki magyarok (valami-vel könnyebben) szintúgy át-átjártak látogatóba ottmaradt hozzátartozóikhoz. Amikor megjelent a televízió, a németül és szlovákul tudók összehasonlít-hatatlanul előnyösebb helyzetbe kerültek, mint a csak magyarul tudó falusiak, mert a közeli bécsi és pozsonyi adók sugározta műsorok évekkel előbb voltak foghatók arrafelé, mint a távoli budapesti magyar nyelvű adás. Az orosz ilyen szempontból teljesen „felesleges” nyelvnek bizonyult, gyakorlati használatára semmiféle lehetőség nem kínálkozott, hozzánk az ország más részéből még a magyarok is csak külön engedéllyel jöhettek látogatóba, így „szovjet turistát” sem Hegyeshalomban, sem gyermekkori nyaralásaim helyszínén, a szintén a határsávba tartozó Sopronban nem lehetett látni, de valamely államközi egyez-

8

mény folytán az osztrák határ közvetlen közelében még szovjet katonaság sem állomásozott. Így számomra az orosz kezdetben olyasfajta tananyag volt, mint amilyen apám nemzedékének a latin lehetett: ezen kezdtem alaposabban tanul-mányozni egy indoeurópai nyelv szerkezetét. Ebben viszont szerencsém volt: egy igen kiváló, latin szakosból átképzett orosztanár tanított az általános iskola felső négy osztályában, a szigorú, de nagy tudású, sok nyelvet ismerő Deák Sándor tanár úr. Valószínűleg mindketten jól jártunk ezzel a találkozással: neki ritkán adódott az akkoriban az orosz nyelvvel szemben ellenséges falusi közeg-ben tantárgya iránt valamennyire is érdeklődő tanítványa, én pedig igen ko-moly, bár nem túl gyakorlati, de nyelvtanilag jól megalapozott tudásra tettem szert nála. Ő autodidakta úton mindig tanult valamilyen idegen nyelvet, az én időmben éppen svédet, amiről szót is ejtett az órákon, ha valamely nyelvtani párhuzam kínálkozott az oroszhoz. Valószínűleg az ő példája nyomán kezdtem el én is tankönyvből-szótárból egy másik idegen nyelvet is tanulni, mégpedig a lengyelt. A hatvanas évek elején gyakorlatilag három országba látogathatott viszonylag egyszerűen egy még katonaság előtt álló fiatalember: az NDK-ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba. Az elméleti orosz után valami olyan nyelvet is akartam tanulni, amelynek az országába még el is juthatok, a szűk kínálatból irodalmi és történelmi olvasmányaim alapján a lengyel tűnt a leg-szimpatikusabbnak. Így aztán hetedikes koromban elkezdtem tanulni lengyelül a Kerényi Grácia–Szabó Dénes–Varsányi István szerzőhármas éppen akkoriban (1963) új kiadásban megjelent Lengyel nyelvkönyve és Varsányi István kisszótárai alapján. A két rokon nyelv – az orosz iskolai és a lengyel önképzés formájában történő – párhuzamos tanulása óhatatlanul vezetett bizonyos szabá-lyos megfelelések felismerésére, amelyek ugyan nem mindig „jöttek be”, de sokszor mégis kölcsönösen segítették a két nyelv tanulását. Gimnáziumba Sop-ronban jártam, mégpedig a Széchenyi István Gimnáziumba, ahol éppen akkor egy nyelvi tagozatos osztály is indult oly módon, hogy az osztály fele németet, fele pedig angolt tanult kezdetben heti nyolc, később heti hat órában. A családi hagyományoknak megfelelően én németes lettem. Kiváló tanárom volt „Mimi néni” (dr. Ruhmann Margit) személyében, aki nemcsak a fél osztály némettaná-ra, hanem az egész osztály magyartanára és egyben osztályfőnöke is volt. Mivel szüleim és tanáraim látták, hogy a nyelvek tanulása nekem nem okoz különö-sebb gondot, lehetővé tették, hogy magántanárnál, illetve különféle tanfolyam-okon angolt is tanuljak, s ebből évente levizsgázzak. Lehetőség volt a gimnázi-umban latint is tanulni, így a hajnali fakultatív latinóráknak is állandó látogatója lettem. Az orosz az egyszerű gimnáziumi óraszámban, változó, de nem különö-sebben motivált tanárokkal folyt, engem vitt tovább az általános iskolából ho-zott lendület, ami az országos középiskolai tanulmányi versenyen egy megyei első hellyel érte el csúcspontját, de mivel az országos döntőre már nem kaptam meghívást, az egyetemi felvételi vizsgától ez nem mentett meg. Az osztályban

9

mások is készültek tanári, tanítói pályára, de többnyire irodalmi indíttatásból, míg nyelvészeti kérdésekről diskurálni a később Budapestről hozzánk került és mindenféle egzotikus nyelvben már akkor is járatos Tálos Endrével lehetett igazán, akivel aztán később az egyetemen is újra találkoztam. Az általam tanult nyelvek közül a német gyakorlati használatára nyílt mód Sopronban, ahol az osztrák turisták már kezdtek megjelenni, a szomszédos Rusztról származó anyai nagyanyám rokonsága is eljöhetett már időnként látogatóba. A nyári szünetek-ben eljutottam az egykori NDK-ba és Lengyelországba, valamint egy osztályki-rándulás erejéig az akkori Csehszlovákia főbb városaiba (Prága, Brno, Pozsony) is. 1968-ban érettségiztem, jelentkeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karára orosz–német szakra, s nagy izgalommal vártam az értesítést, amely végül a nyár közepén meg is érkezett, és eldőlt, hogy bölcsészhallgató leszek, ám előbb egy év katonaság várt rám. Hegyeshalom környékén is átvonultak a Csehszlovákiá-ba tartó tankok augusztus végén, így megfelelő „harci zaj” közepette vonultam be a Magyar Néphadseregbe. Győrben kellett jelentkeznem, de a kor titkolózási mániája következtében csak az ország egyik végéből a másikba való vonatozás után derült ki, hogy a korábban csak térképen látott, ám hosszú neve miatt min-dig is izgalmasnak tartott Hódmezővásárhelyen kell átlényegülnöm „undorító civilből” „rohadt kopasszá”. Miután ez kiképző tiszteseink önfeláldozó munká-jával úgy újév tájáig megtörtént, kezdett valamivel elviselhetőbbé válni a kato-naság, jutott több idő olvasásra, önképzésre. Emlékezetem szerint ekkor, a ka-tonaság alatt beszéltem először orosz anyanyelvű emberekkel, mégpedig az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet katonákkal. Erre először a szov-jet–magyar barátságot a sorkatonák között is elmélyíteni hivatott kölcsönös laktanya-látogatás alkalmából került sor, amelynek során meggyőződhettem, hogy irodalmi olvasmányaim alapján leginkább egy náci koncentrációs tábor-hoz hasonlító hódmezővásárhelyi laktanyaélet még mindig egy fokkal jobb, mint amit „Ivánéknál” láttunk. Hogy miről folyhatott köztünk a társalgás, arra az idő távolából abból az egy orosz szóból következtetek, amelyről máig bizto-san tudom, hogy ekkor vésődött az emlékezetembe – ez pedig nem más, mint a демоба (a демобилизация ’leszerelés’ bizalmasan használt rövidített alakja az orosz katonanyelvben). Másodszor a Hortobágy akkoriban bombázó-lőtérnek használt déli részén volt feladatom egy közösen ellátott biztonsági őrség során a környékünkön állomásozó „nagy testvérrel” való érintkezés. Meglehetősen fog-híjas és kevéssé gyakorlati orosz nyelvtudásom a katonaságnál mégis jelentett bizonyos előnyt – főtiszti vizsgára készülő tisztek korrepetálására kezdtek ki-kérni főnökeimtől, s ezért fizetségképpen a tavaszi hónapokban gyakrabban jutottam eltávozáshoz, szabadsághoz. Érdekes, hogy a „megbonthatatlan” barát-ság ellenére cirill betűs könyv az ezredkönyvtárban gyakorlatilag nem volt, ebből a szempontból még a soproni városi könyvtár is gazdagabb volt, ahol legalább néhány klasszikus irodalmi mű orosz eredetiben is megvolt.

10

Mindent összevetve a katonaság alatt mindkét tárgyamból inkább felejtet-tem, ezért miután 1969 őszén megkezdtem egyetemi tanulmányaimat, komoly megrázkódtatást okozott mind az orosz, mind a német szakon az előadások ere-deti nyelven való hallgatása és a szemináriumokon való szereplés. A kezdeti sokk után sok tanulással, szótárazással sikerült belerázódnom a zömmel anya-nyelvű tanárok által vezetett foglalkozások ritmusába, és viszonylag tisztességes átlaggal zárnom az első félévet. Az orosz és német szak mellett jártam a lengyel szak előkészítő óráira is.

Nyelvészetből az orosz szakon Baleczky Emil ószláv órái voltak rám a leg-nagyobb hatással, ahol feltárultak előttem a két tanult szláv nyelv, az orosz és a lengyel korábban részben már sejtett, de most rendszerré összeálló szabályos hangmegfelelései és ezeknek történeti okai. Baleczky Emil a proszemináriumon megkövetelte, hogy az elemzett ószláv szöveg minden egyes szavát etimológiai szempontból is elemezzük, így a szavak eredete iránti többé-kevésbé mindenki-ben meglévő kíváncsiság itt kezdett nálam tudományos érdeklődés formáját ölteni. Az orosz–német szakpárosítás e tekintetben is hasznosnak bizonyult, mivel ekkortájt az egyetlen modern és teljes orosz etimológiai szótár a német Max Vasmeré volt, amelynek orosz fordítása csak 1973-ra vált teljessé. Meg kell említenem, hogy az egyik általam máig is gyakran olvasott és idézett nagy orosz nyelvészre, Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj hercegre a német szakon Juhász János hívta fel a figyelmemet, aki az első félévi német leíró nyelvészeti kollokviumra előírta (és be is hajtotta) az akkor még csak németül olvasható Grundzüge der Phonologie első fejezetének az ismeretét. Az egyetemi évek kezdetén a nyelvészek közül még Antal László előadásai voltak rám nagy hatás-sal, akinél a Bevezetés a nyelvtudományba című tárgyat hallgattam. Beiratkoz-tam az akkor úgynevezett B szakként felvehető lengyel szak előkészítő óráira is. Az első év végére megérett bennem az elhatározás, hogy a szlavisztikát válasz-tom tanulmányaim fő területéül, ezért a második évtől a német szak elhagyásá-val orosz–lengyel szakon folytattam tanulmányaimat. Baleczky Emilnél hallgat-tam az orosz nyelvtörténetet is, jártam szakszemináriumára és nála készült szakdolgozatom is a korai lengyel–orosz nyelvi kapcsolatok történetéből. Eze-ken az órákon kezdtek formálódni első rövid tudományos közleményeim is, amelyek azonban már az egyetem befejezése után kezdtek megjelenni az akko-riban Hadrovics László főszerkesztőségében megjelenő Studia Slavica kötetei-ben. Hadrovics Lászlónak nem voltam ugyan tanítványa, de első zsengéim nyomdába küldése után atyai jóindulattal kísérte figyelemmel pályámat.

Az egyetem befejezése után (1974) D. Molnár István hívott az akkor alakuló debreceni lengyel tanszékre, de Baleczky Emil is marasztalt a budapesti orosz tanszéken. Budapest mellett döntöttem, s az ELTE Bölcsészettudományi Kará-nak Orosz Filológiai Tanszékén lettem két évig tudományos továbbképzési ösztöndíjas, majd az egyetemi szamárlétra összes fokozatát megjárva egész

11

szakmai pályafutásom alatt ez a tanszék (illetve jogutódai) volt a munkahelyem, legfeljebb mellette vállaltam mellékállásban más egyetemek és főiskolák meg-hívására hosszabb-rövidebb ideig másutt is oktató munkát (Pécs, Bécs, Szom-bathely, Nyíregyháza). Az egyetemi doktori cím (1976) megszerzése után nyelvtörténeti tárgyakat oktattam az orosz szakos hallgatóknak (ószláv nyelv, orosz történeti nyelvtan), saját kutatásaimban pedig továbbra is főleg a lengyel–orosz nyelvi kapcsolatok múltjával foglalkoztam, bár már e korai korszakban is megjelent egy-két szláv–magyar etimológiai témájú cikkem. A magyarnyelv-tudománnyal való szorosabb kapcsolatom akkor kezdődött, amikor Hadrovics László javaslatára Fábián Pál engem kért fel a cirill betűs szláv nyelvek magyar átírásának áttekintésére és szükség esetén újraszabályozására, amit A magyar helyesírási szabályai akkor készülő 11. kiadása tett időszerűvé. E munkálatok révén kerültem be – szintén Hadrovics László javaslatára – a Nemzetközi Szla-visztikai Komité Átírási Bizottságába, amelynek keretében a készülő hazai sza-bályozást nemzetközi konferenciákon is alkalmam volt bemutatni és megvitatni. Végül Hadrovics László főszerkesztősége mellett elkészült és 1985-ben megje-lent A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása – Az újgörög ne-vek magyar helyesírása című kézikönyv, amely elvben még ma is útmutatóul szolgál a cirill betűs átírás kérdéseiben, noha – főleg az ukrán és a fehérorosz anyag tekintetében – ma már lényeges változtatásra és kiegészítésre szorul.

Kutatómunkám fő irányát továbbra is a szláv nyelvtörténet jelentette, azon-ban e téren igen nehéz volt itthon komoly eredményeket elérni, mivel a kutató folyton a források hiányába ütközik. Nemcsak a kéziratos nyelvemlékekről van itt szó, hanem a II. világháború előtti időkből könyvtárainkban az egyes szláv nyelvek nyomtatott forráskiadványai is rendkívül hézagosan állnak rendelkezés-re. Az 1970-es évek végén már nagybeteg Baleczky Emil arra bíztatott, hogy pályázzak külföldi aspirantúrára. Így lettem levelező aspiráns 1980-ban négy évre a moszkvai Lomonoszov Egyetem Bölcsészettudományi Karának Orosz Nyelvészeti Tanszékén, amelyet akkoriban a neves nyelvtörténész és dialekto-lógus Klavgyija Vasziljevna Gorskova professzor asszony vezetett. A levelező aspirantúra abból állt, hogy itthoni tanársegédi, majd adjunktusi munkám mel-lett négy éven keresztül évi kétszer egy hónapot tölthettem államköltségen Moszkvában. Amikor az első, bemutatkozó látogatásra a moszkvai tanszékre megérkeztem, Klavgyija Vasziljevna egy telefonszámot tartalmazó cédulát nyomott a kezembe azzal, hogy hívjam fel Borisz Andrejevics Uszpenszkij professzort, mert ő lesz a témavezetőm. Így lettem magam számára is teljesen váratlanul korunk egyik legnagyobb orosz filológusának a tanítványa. Borisz Andrejevics kezdetben bizalmatlanul fogadott, valószínűleg felesleges nyűgnek tartotta, hogy egy bamba külföldi aspiránssal bíbelődjék, de miután kiderült, hogy „túlkoros” vagyok, és már elkövettem néhány kezdeti merényletet a szláv nyelvtudomány ellen, ráadásul elég önállónak is bizonyultam, hamarosan bi-

12

zalmába fogadott, és megkezdődtek az izgalmas konzultációk, többnyire a laká-sán, esetenként a Lenin Könyvtár valamely zugában, mivel az egyetemen nem nagyon volt erre alkalmas hely. Amikor az ottani szorgalmi időszak alatt sike-rült Moszkvában tartózkodnom, bejártam előadásaira és szemináriumán is részt vettem, így akkori tanítványi körével is megismerkedhettem. A lengyel–orosz nyelvi kapcsolatok legrégebben dokumentálható korszakára irányuló kutató-munkám egyre inkább a lengyel és az orosz nyelvterület közötti köztes vidékre, az óukrán és az ófehérorosz nyelvemlékekre kezdett koncentrálni, mivel a forrá-sok egyre világosabbá tették, hogy e „nyugatorosz” zóna nyelvi és kulturális hagyományainak ismerete nélkül nem kaphatunk reális képet a Slavia Latina és a Slavia Orthodoxa kölcsönhatásáról ebben a korai periódusban. Ez a felismerés vezetett a Litván Nagyfejedelemség egykori „nyugatorosz” (óukrán–ófehér-orosz) kancelláriai nyelvének behatóbb vizsgálatához, s 1984-ben megvédett kandidátusi disszertációm végül a két „orosz” (a litvániai és a moszkvai) feje-delmi kancellária nyelvének egymásra hatásáról szólt, hozadéka pedig több olyan fontos orosz szó nyugat-európai mintáinak bizonyítása, mint például a государь ’uralkodó’ (a latin dominus tükörjelentése) vagy a государство ’ál-lam’ (a latin dominium tükörszava). Borisz Andrejevics Uszpenszkij kétségtelen szakmai tekintélye nem jelentett különösebb előnyt a védésnél, mert neki magá-nak is állandó konfliktusai voltak a hivatalos szovjet tudományosság képviselő-ivel, tehát adódhatott volna olyan helyzet, hogy ellenlábasai az aspiránsán verik el a port. Ennek elkerülésére a moszkvai tudományos körökön kívüli, de vitat-hatatlan tekintélyű opponenseket kért fel a leningrádi Anatolij Alekszejevics Alekszejev és a lvovi Jaroszlav Dmitrijevics Iszajevics személyében. Korábban, a tanszéki házi védésen a kiváló, de más iskolát képviselő Georgij Alekszandrovics Haburgajev volt dolgozatom fő bírálója. Opponenseim szigo-rú, de jóindulatú és végeredményben egyértelműen pozitív bírálatai nyomán moszkvai aspirantúrám egy szovjet kandidátusi fokozattal zárult, amelyet azu-tán az MTA – Kiss Lajos szakértői javaslatára – honosított. Opponenseimmel – a sajnálatosan korán elhunyt Haburgajev professzor kivételével – máig szoros tudományos kapcsolatot ápolok csakúgy, mint az időközben Nápolyba került Borisz Uszpenszkij professzorral és szellemi körével. A disszertációt ma már nemcsak a Moszkva melletti Himkiben (a volt Lenin Könyvtár disszertációs részlegében), hanem elektronikus formában az interneten is lehet lapozgatni (http://zoltandr.googlepages.com/221847.pdf). Erre az anyagra épül 1987-ben egyetemi jegyzetként megjelent Из истории русской лексики című könyvem (a címlapon magyarul: Fejezetek az orosz szókincs történetéből). Lényegében ebből a moszkvai disszertációból indult ki az egykori Litván Nagyfejedelemség különböző szláv és nem szláv nyelveinek komplex vizsgálatát célzó nemzetközi konferenciasorozat, amelyet 1996-ban, 1998-ban és 2000-ben Budapesten sike-rült megszervezni, majd amikor itthon kezdett elfogyni az efféle haszontalan

13

tudományok elől a levegő, Breszt (2004), majd Vilnius (2008) vette fel a buda-pesti kezdeményezés fonalát.

Az interszláv nyelvi kapcsolatok kutatása során szerzett tapasztalatok fel-használásával próbáltam megfejteni az óorosz Drakula-történet rejtélyét. Ez a XV. század végi szöveg annyira délszláv, pontosabban szerb, hogy véleményem szerint III. Iván Mátyás királynál járt követsége egy szerb írott változatot vitt magával haza Moszkvába. Ez a tanulmány nem jelent meg oroszul, ezért az orosz tudományosság nem nagyon vett róla tudomást, viszont a Drakula-cikk német változatával bekerültem a Vampiri Europeana című európai vampiro-lógiai bibliográfiába…

Még „moszkvai” éveim alatt hívta fel Hadrovics László a figyelmemet az ófehérorosz Attila-történetre, amellyel azonban akkor még nem tudtam foglal-kozni, de egy varsói tanulmányutam során későbbi felhasználásra beszereztem a XVI. századi kézirat mikrofilmjét. Végül 1996-tól kezdve kezdtem el behatób-ban foglalkozni ezzel a nyelvemlékkel, amelynek számtalan érdekes vonatkozá-sa van. A reneszánszkori magyar–lengyel–fehérorosz nyelvi és irodalmi kapcso-latok eme egyedülálló emlékével több tanulmányban is foglalkoztam, majd elkészítettem a mű modern kiadását is, amelyet 2004-ben az azóta fájdalmasan korán elhunyt nagyszerű kollégám és barátom, Udvari István adott ki Nyíregy-házán (Oláh Miklós Athila című munkájának XVI. századi lengyel és fehérorosz fordítása). Ez a mű rendkívül kedvező visszhangot keltett Fehéroroszországban, ahol elsősorban mint alborutenistát tartanak nyilván. Ezért választottam kortársi méltatásul jelen kiadványban egy vezető fehérorosz nyelvésznek, a minszki Fehérorosz Állami Egyetem Fehérorosz Nyelvtörténeti és Dialektológiai Tan-széke vezetőjének, Mikalaj Prihodzics professzornak a szövegét, amely rám nézve azért is rendkívül megtisztelő, mert nem felkérésre készült, hanem koráb-ban napvilágot látott már egy fehérorosz szakmai kiadványban. Ez irányú kuta-tásaim egyik mellékszálaként sikerült felderítenem a jelenleg ismert legrégibb orosz fordítást a magyar irodalomból, ami nem más, mint a Szent Orsolya-legendának Oláh Miklós Athila című munkájában szereplő változata, amely egy lengyel krónika közvetítésével jutott el Oroszországba, ahol a XVII. században kétszer is lefordították.

Már a hetvenes évektől Baleczky Emil, majd Hadrovics László biztatására foglalkoztam a szláv–magyar nyelvi kapcsolatok kérdéskörével, később Király Péter és Vékony Gábor felkérésére is dolgoztam ki egy-egy témakört. Vélemé-nyem szerint – amit persze nem mindenki oszt – sikerült felfedeznem néhány régi és néhány új olyan szláv jövevényszót a magyarban, amely elkerülte ko-rábban a kutatók figyelmét. A szláv–magyar nyelvi és művelődési kapcsolatok körébe vágó magyar nyelvű tanulmányaimat 2005-ben kötetbe gyűjtve kiadta a Lucidus Kiadó. (E mű a 2005. évi könyvheti bemutatóján készült jelen kiad-ványban közzétett fotóm.)

14

Már a „moszkvai években” behatóan foglalkoztam az óukrán oklevelekkel és általában az óukrán nyelvemlékekkel, mert számos orosz etimológiai kérdésre éppen itt találtam meg a választ. Az „ukrán vonal” kutatásaimban mindig is jelen volt már csak azért is, mivel a korai szakaszban az ukrán és a fehérorosz írott standard nyelvváltozat gyakorlatilag közös volt. Szorgalmasan látogattam az ukrainisztikai tárgyú konferenciákat és elég szoros szakmai kapcsolatokkal rendelkeztem a hazai és külföldi ukrainistákkal, de arra azért nem gondoltam, hogy pályafutásom vége felé ukrainisztikai tanszékek vezetője leszek. Tizenegy évig (1991–2002) vezettem az ELTE Bölcsészettudományi Karán az Orosz (később, 1995-től: Keleti Szláv és Balti) Filológiai Tanszéket, és alig egy évvel azután, hogy megszabadultam e hivatalomtól, 2003-ban jobb (vagy legalábbis jobb kinevezhető) jelölt híján az egy évvel korábban diplomáciai megfontolá-sokból létrehozott Ukrán Filológiai Tanszék vezetésével bíztak meg. Hasonló okokból örököltem meg a kitűnő Udvari István idő előtti halála után az általa alapított Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéket a Nyíregyházi Főiskolán, ahol 2006 óta próbálom folytatni félállásban az általa megkezdett munkát, amelynek egyik eredménye a XVIII. századi másolatban fennmaradt, de XVI. századi máramarosi nyelvjárást örző Nyagovai posztilla reprint kiadása volt, amelyhez Dezső László írt bevezető tanulmányt. Új feladataim kimozdítottak a XIV–XVI. századi nyelvemlékek világából, és időben közelebbi témák felé is fordítottak, így a hazai ruszinok nyelvi és művelődési problémáival is foglalkozni kezdtem egy osztrák–magyar kutatási program keretében, amelynek záródokumentuma-ként közös tanulmánykötet jelent meg 2008-ban Bécsben Die Ukrainer (Ruthenen, Russinen) in Österreich-Ungarn und ihr Sprach- und Kulturleben im Blickfeld von Wien und Budapest címmel, amely a Habsburg Birodalom két országában, „Gácsországban” (Galíciában) és Magyarországon élő rutének sok tekintetben eltérő nyelvi és kulturális viszonyait vizsgálja. Az ott közölt tanul-mányomból kiderül, hogy az ukránok eloroszosítására nemcsak az Orosz Biro-dalomban, majd a Szovjetunióban törekedtek, hanem például a XIX. századi Magyarországon is, amikor a kiegyezés után a liberális Eötvös József vezette magyar oktatásügyi kormányzat a Néptanítók Lapja című hetilapot a hazai ru-szin tanítók kedvéért – nyilván merő jószándékból – orosz nyelven is megjelen-tette. Ennek az ukránsággal kapcsolatos elemi tájékozatlanságnak a legújabb korban is számos jelét látjuk hazánkban, ezért a szorosan vett tudományos kuta-tás mellett a hazai ukrainisztikának e homály oszlatása is feladata, amit erőm-höz mérten tananyagok és népszerűsítő cikkek révén magam is próbálok előse-gíteni.

Budakeszi, 2009. január 14.

15

Curriculum vitae

Születési hely, idő: Sopron, 1949. december 25. Általános iskola: 1956–59: Gyúró, 1959–1964: Hegyeshalom Középiskola: 1964–1968: Széchenyi István Gimnázium, Sopron Egyetemi tanulmányok: 1969–74: budapesti Eötvös Loránd Tudományegye-

tem, orosz—lengyel szak, közben részképzés: 1 félév Varsói Tudomány-egyetem (1971/72), 1 félév moszkvai Lomonoszov Egyetem (1973/74); 1980–84: levelező aspirantúra a moszkvai Lomonoszov Egyetem Bölcsé-szettudományi Karának Orosz Nyelvészeti Tanszékén.

Munkahely: ELTE Bölcsészettudományi Kar Orosz (1995-től: Keleti Szláv és Balti) Filológiai Tanszék: 1974–76: tudományos továbbképzési ösztöndíjas, 1976–81: tanársegéd, 1981–86: adjunktus, 1986-tól docens, 1991–2002 tanszékvezető, 2003-től az Ukrán Filológiai Tanszék vezetője, 2006-tól egyetemi tanár. Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai

Tanszék: 2006-tól részfoglalkozású egyetemi tanár, 2007-től tanszékvezető.

Tudományos fokozatok: 1976: bölcsészdoktor, 1984: kandidátus, 2001: habilitáció, 2005: az MTA doktora.

Tudományos publikációk: Számuk: kb. 300, köztük 3 önálló szerzői kötet, társszerző és társszerkesztő további több mint 20 kötetben.

Tanulmányainak főbb témakörei: lengyel–ukrán–fehérorosz–nagyorosz nyelvi és kulturális kapcsolatok, a középkori keleti szláv kancelláriai nyel-vek, orosz, ukrán, fehérorosz, lengyel szótörténeti és etimológiai kérdések, szláv történeti szóképzés; a magyar nyelv szláv jövevényszavai; a cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar átírása; a magyarországi szláv kéziratok; a magyarországi szláv nyelvtudomány bibliográfiája és története.

Tudományos közéleti tevékenység: A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja (1977–), titkára (1990–1995), a

Választmány tagja (1995–), a Modern Filológiai Társaság tagja, a Magyar Ukrainisták Egyesülete tagja, a Magyar Alborutenisták Egyesületének elnöke, tanszékvezetői működéséhez fűződik az alborutenisztika és a baltisztika

16

meghonosítása a magyar felsőoktatásban, s ezzel az Orosz Filológiai Tanszék átalakítása Keleti Szláv és Balti Filológiai Tanszékké (1995).

tagja a Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae c. szlavisztikai szakfolyóirat szerkesztőbizottságának (1996–),

felelős szerkesztője a Studia Russica c. tanszéki tudományos évkönyvnek (1994–).

Vezetésével készült el az orosz nyelvészeti doktori iskola programja, amely-nek ideiglenes akkreditálása óta (1993) a jelenleg az ELTE BTK Nyelvé-szeti Doktori Iskola keretében működő orosz nyelvészeti program vezető-je.

Megszervezte a „Hungaro-Alboruthenica 1996” (Bp., 1996), „A Litván Nagyfejedelemég és a mai Közép- és Kelet-Európa nyelvei: Analógiák és folytonosság” (Bp., 1998) és a „Hungaro-Baltoslavica 2000” (Bp., 2000) c. nemzetközi tudományos konferenciákat, társszervezője volt a „Kelet-Európa Báthory István korában” (Grodno, 1996), a „Мовы ў Вялікім Княстве Літоўскім і краінах сучаснай Цэнтральнай і Усходняй Еўропы: традыцыі і пераемнасць” (Breszt, 2004), a „Baleczky Emil emlékkonferencia” c. nemzetközi konferenciáknak.

Részvétel a nemzetközi tudományos életben: Részt vett és előadást tartott a X. (Kijev, 1983), a XI. (Szófia, 1988), a XII.

(Pozsony, 1993) és a XIII. (Krakkó, 1998) nemzetközi szlavisztikai kong-resszuson, a II. (Lvov, 1993), a III. (Harkov, 1996), a IV. (Odessza, 1999), az V. (Csernovci, 2002) és a VI. (Doneck, 2005) nemzetközi uk-rainisztikai kongresszuson, a II., a III. és a IV. nemzetközi albo-rutenisztikai kongresszuson (Minszk, 1995, 2000, 2005), az Orosz Nyelv és Irodalomtanárok Nemzetközi Egyesületének (MAPRJAL) X. kong-resszusán (Szentpétervár, 2003), a VII. Nemzetközi Magyar Nyelvtudo-mányi Kongresszuson (Bp., 2004), az International Council for Central and East European Studies (ICCEES) VII. világkongresszusán (Berlin, 2005), valamint számos külföldi konferencián (Moszkva, Krakkó, Varsó, Minszk, Kijev, Opole, Iława, Bécs, Oslo, Münster, Róma, Jeruzsálem, Prága, Tartu, Vilnius, Beregszász, Besztercebánya stb.).

Meghívott előadóként tartott előadást a moszkvai, a gdański, a velencei, az urbinói, a münsteri, a kölni, a krakkói, a varsói, a bécsi, a göttingeni és a lublini egyetemen.

Két féléven át vendégprofesszor volt a Bécsi Egyetem Szlavisztikai Intéze-tében.

Tanulmányai jelentek meg többek között orosz, lengyel, bolgár, osztrák, norvég, szlovén, olasz, ukrán, fehérorosz, német, izraeli, holland, litván, cseh, észt folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben.

Tagja az Alborutenisták Nemzetközi Egyesülete Választmányának (1995–).

17

Tagja (1999–) a „Беларускі Гістарычны Агляд – Belarusian Historical Review” (Minszk, Fehérorszország), (2002–) a „Край – Kraj (Polonica – Albaruthenica – Lithuanica)” (Minszk, Fehérorszország), (2005–) a «Қарағанды университетінің хабаршысы, Филология сериясы – Вестник Карагандинского университета, Серия Филология» (Karaganda, Kazahsztán), valamint (2007–) a „Studia Białorutenistyczne / Беларусазнаўчыя Даследаванні / Belarusian Studies” (Lublin, Len-gyelország) c. folyóirat szerkesztő bizottságának, továbbá (2007–) a „Веснік Брэсцкага універсітэта, Серыя філалагічных навук” (Breszt, Fehéroroszország) c. folyóirat szerkesztősége mellett működő nemzet-közi tanácsadó testületnek.

Oktatási tevékenység: Ószláv nyelv, orosz történeti nyelvtan, ukrán történeti nyelvtan, szláv összehasonlító nyelvtan, az orosz irodalmi nyelv története, az orosz szókincs története, interszláv nyelvi kapcsolatok, szláv-magyar nyelvi kapcsolatok, orosz paleográfia

Elismerések: 1997: Martinas Mažvydas Emlékérem (Litvánia – a litván nyelv oktatásának

meghonosításáért a magyar felsőoktatásban), 1997: Széchenyi Professzori Ösztöndíj, 2001: Széchenyi István Ösztöndíj, 2008: az Ukrán Nemzeti Írószövetség elismerő oklevele (az ukrán kultúra

magyarországi megismertetésének előmozdításáért).

18

ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA (1973–2008.)

Rövidítések: AUB SLingu = Annales Universitatis Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Linguistica, ÉA = Édes Anyanyelvünk, Ed. by = edited by, ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem, FilKözl = Filológiai Közlöny, Főszerk. = főszer-kesztő, I. OK = Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztá-lyának Közleményei, Ism. = ismertetés, Kk = Kisebbségkutatás, MNy = Magyar Nyelv, NyK = Nyelvtudományi Közlemények, Nyr = Magyar Nyelvőr, StR = Studia Russica, StSlH = Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae, Szerk. = szerkesztette TankK = Tankönyvkiadó.

1973. Az orosz nyelv hatása a mai lengyel nyelvre. Budaörsi Füzetek. ELTE,

Budapest, 153–67.

1974. Tehetségkutatás, tehetséggondozás. Köznevelés 30/41. 13. p.

1975. Zur Etymologie von russ. комната. StSlH 21. 369–71. O jednym nowszym zapożyczeniu polskim w języku węgierskim (kusetka).

StSlH 21. 373–75.

1976. Lengyel jövevényszavak a XIV–XVI. századi orosz nyelvben. ELTE,

Budapest, 198 p. (Bölcsészdoktori disszertáció. Kézirat)]

1977. О старорусском м�стичь. StSlH 23. 161–3. Stanisław Kochman, Polsko-rosyskie stosunki językowe od XVI do XVIII w.

Słownictwo. Opole 1975. StSlH 23. 191–8. (Ism.)

1978. Wczesne zapożyczenia polskie w języku rosyjskim a polska leksykografia

historyczna. AUB SLingu 9. 211–9.

19

Az idegen hatások nyelvhelyességi megítélése a mai lengyel nyelvművelésben. A lengyel nyelvoktatás Magyarországon II. Szerk. Bańczerowski Janusz. Lengyel Kultúra, Budapest, 139–50.

Славянское языкознание в Венгрии за 1977 г. StSlH 24. 225–7. Lengyel nyelvművelő könyv az idegen szavakról [Halina Rybicka, Losy

wyrazów obcych w języku polskim. Warszawa: PWN, 1975]. Nyr 102. 409–12. (Ism.)

Stanisław Kochman, Polonica w leksykografii rosyjskiej XVII wieku. Warszawa–Wrocław 1975. StSlH 24. 418–22. (Ism.)

Henry Leeming, Rola języka polskiego w rozwoju leksyki rosyjskiej do roku 1696. Wyrazy pochodzenia łacińskiego i romańskiego. Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk 1976. StSlH 24. 422–6. (Ism.)

1979.

A cirillbetűs átírás szabályozásának időszerű kérdései. Nyr 103. 287–99. Die aktuellen Probleme der Regelung der kyrillisch-lateinischen Transkription

in der ungarischen Orthographie. Österreichische Osthefte 21. Wien, 296–300.

К истории слова пуля в русском языке. StR 2. 20–30. К вопросу о восточнославянско-венгерских лексических связях старшего

периода. StSlH 25. 465–73. Helyesírási szomszédolás. ÉA 1/4. 14. p. Literatura rosyjska w zarysie. Pod red. Z. Barańskego i A. Semczuka.

Warszawa 1975. FilKözl 25. 428–9. (Ism.)

1980. Z dziejów wyrazu pulja w języku rosyjskim. Zeszyty Naukowe Wydziału

Humanistycznego Uniwersytetu Gdańskiego, Filologia Rosyjska 9. 171–9. Актуальные проблемы нормирования кириллическо-венгерской

транскрипции в венгерской орфографии. StR 3. 75–81. Egy kis csiszolás. ÉA 2/3. 15. p. Славянское языкознание в Венгрии за 1978 г. StSlH 26. 232–5. Studia Rossica I. Pod red. A. Obrębskiej-Jabłońskiej i A. Semczuka. Warszava

1976. StSlH 26. 180–5. (Ism.) Hungaro-Slavica 1978. Hrsg. von L. Hadrovics, A. Hollós. Budapest 1978:

Hungarológiai Értesítő 2. 180–1. (Ism.)

1981. К вопросу о восточнославянско-венгерских лексических связях XII–XIII

вв. (Тезисы). Dissertationes Slavicae, Supplementum. Szeged, 92–3. A cirill betűs írású szláv nyelvek szavainak és neveinek magyar helyesírása.

20

(Az orosz, az ukrán, a belorusz, a bolgár és a macedón átírás kérdései). I. OK 32. 171–92.

Válasz macedón ügyben. ÉA 3/3. 14. p.

1982. Bevezetés az orosz nyelvtudomány tanulmányozásába. Összeállította Lieli

Pál–Zoltán András. TankK, Budapest, 251 p. (2. kiadás: 1992) Émely szavunk (szavaink) eredetéről. MNy 78. 321–8. Polskie państwo a rosyjskie gosudarstvo. Zeszyty Naukowe Wydziału

Humanistycznego Uniwersytetu Gdańskiego, Filologia Rosyjska 10. 111–5. Из опыта работы над орфографическим пособием по кирилловско-

венгерской транскрипции. Current Transcription Problems. Universitetet i Oslo, Slavisk-Baltisk Institutt, Meddelelser Nr. 29. Oslo, 47–53.

Baleczky Emil (1919–1981). Egyetemi Lapok 24/1. 2. p. Emil Baleczky (1919–1981). StSlH 28. 405–7.

1983. Некоторые аспекты польско-восточнославянских языковых контактов в

области лексики (К вопросу о полонизмах в посланиях Ивана Грозного к Стефану Баторию). Hungaro-Slavica, AkK–Böhlau Verlag, Budapest–Köln–Wien, 333–44.

Einige Aspekte der polnisch-ostslavischen lexikalischen Beziehungen: IX Международный съезд славистов, Киев, сентябрь 1983 г., Резюме докладов и письменных сообщений. Наука, Москва, 102. p.

К предыстории русск. Государь. StSlH 29. 71–110. Об одном западнорусизме в великорусском деловом языке XV–XVII вв.

(статок /статки). Russica. In memoriam E. Baleczky. ELTE, Budapest, 31–40. Об одном загадочном слове староукраинского словаря. StR 6. 33–5. A lengyel nevek írásáról és kiejtéséről. ÉA 5/1. 12. p. Grigorij Kotošixin, O Rossii v carstvovanie Alekseja Mixajloviča. Edited with a

commentary by A.E. Pennington. Oxford 1980. StSlH 29. 269–73. (Ism.) Российская грамматика А. А. Барсова. Подготовка текста и

текстологический комментарий М. П. Тоболовой. Под редакцией и с предисловием Б. А. Успенского. Москва: Изд-во Моск. ун-та, 1981. StSlH 29. 273–6. (Ism.)

1984.

Западнорусско-великорусские языковые контакты в области лексики в XV в. (К вопросу о западной традиции в деловой письменности Московской Руси). Диссертация на соискание ученой степени кандидата филологических наук. МГУ, Москва, 208 p. [Kézirat]

21

Западнорусско-великорусские языковые контакты в области лексики в XV в. (К вопросу о западной традиции в деловой письменности Московской Руси). Автореферат диссертации на соискание ученой степени кандидата филологических наук. МГУ, Москва, 24 p.

Българските имена в унгарски текст. (Транскрипция и правопис). Български език 34. София, 145–7.

Megjegyzések az orosz Drakula-történet keletkezéséhez. FilKözl 30. 149–64.

1985. A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása. Az újgörög nevek

magyar helyesírása. Főszerk. Hadrovics László. AkK, Budapest, 239 p. (Szerk.)

Beiträge zur Entstehung der russischen Drakula-Geschichte. StSlH 31. 109–29. Западнорусская лексика в великорусских произведениях о Флорентийском

соборе. StSlH 31. 245–62.

1986. Węgierskie ország, polskie państwo, rosyjskie gosudarstvo. In: A lengyel nyelv

és irodalom magyarországi kutatásairól 1985. március 19–20. között tartott tudományos anyaga 4. Szerk. Bańczerowski Janusz. Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ, Budapest, 181–5.

К вопросу о православном пласте венгерской христианской терминологии: Cirill és Metód tevékenysége Pannóniában – Дейността на братя Кирил и Методи в Панония. Szerk. Király Péter. ELTE, Budapest, 130–7. (Hungaro-Bulgarica 1.)

О происхождении православного славянского слоя в венгерской христианской терминологии. Cъпоставително езикознание 11/4. (Cофия), 5–9.

Венгерские исследования по славянской исторической лексикологии и этимологии: Славянская историческая и этимологическая лексикография (1970–1980 гг.). ИНИОН, Москва, 252—63.

Az ószláv evangélium – filológus szemmel [Nándor Molnár, The calques of Greek origin in the most ancient Old Slavic gospel texts (A theoretical examination of calque phenomena in the texts of the archaic Old Slavic gospel codices). Budapest–Köln–Wien, 1985.] Új Ember 42/6. 4. p. (Ism.)

1987.

Из истории русской лексики. – Fejezetek az orosz szókincs történetéből. TankK, Budapest, 136 p.

Се азъ... К вопросу о происхождении начальной формулы древнерусских грамот. Russian Linguistics 11 (Dordrecht–Boston) 179–86.

22

N. M. Karamzin’s linguistic observations in his ’History of the Russian State’. Europa Orientalis V (1986, Roma), 475–80.

A hálát ad kifejezés eredetéről. Szlavisztikai tanulmányok. Emlékkönyv Király Péter 70. születésnapjára. Szerk. Gregor Ferenc–Nyomárkay István. ELTE, Budapest, 427–37.

Aljechin. ÉA 9/2. 14. p.

1988. Восточнославянские и западнославянские традиции в языке и формуляре

галицко-волынских грамот XIV в. Hungaro-Slavica 10. Internationaler Slavistenkongress, Sofia, 14.-22. September 1988. Hrsg. von P. Király–A. Hollós. Budapest, 85–91.

Ost- und westslavische Traditionen in der Sprache und in den Formeln der galizisch-wolynischen Urkunden des 14. Jahrhunderts. In: X Международен конгрес на славистите, София, 14–22 септември 1988 г. Резумета на докладите. Наука и изкуство, София, 271. p.

Резултати от изследването на старобългарските заемки в унгарския език. Унгарска българистика. Съставител Петер Кирай. Наука и изкуство, София, 100–12.

Пути проникновения западнорусской лексики в великорусский деловой язык в XV в. StSlH 34. 81–124.

Starcie wschodniosłowiańskiej i zachodniosłowiańskiej terminologii kancelaryjnej na gruncie staroukraińskim w XIV wieku. In: II. Spotkanie Językoznawcze. W kręgu semazjologii, leksykologii i terminologii. Opole-Szczedrzyk, 12–13 IX 1986 r. Opole, 283–8.

1990.

A magyarországi szláv nyelvtudomány bibliográfiája 1985-ig – Библиография венгерской языковедческой славистики до 1985 г. Szerk. Nyomárkay István vezetésével a szerkesztőbizottság: Gregor Ferenc–Hollós Attila–Zoltán András. ELTE, Budapest, 170 p.

Magyarországi szláv kéziratok I. – Slawische Handschriften in Ungarn I. Főszerk. [Hauptredakteur] Nyomárkay István. Szerkesztőbizottság [Mitglieder des Redaktions-kollegiums]: Gregor Ferenc–Hollós Attila–Zoltán András. ELTE, Budapest, 59 p.

A budapesti könyvtárak lengyel anyagából I. In: Nyelvészet – Történelem – Irodalom. 1988. április 26–27. között tartott tudományos konferencia anya-ga. Szerk. Bańczerowski Janusz–Jerzy Snopek. Lengyel Tájékoztató és Kul-turális Központ–ELTE Lengyel Filológiai Tanszék, Budapest, 182–6. (Polono-Hungarica 5.)

Мнимое праславянское *bitva ’сражение’. StSlH 36. 445–51.

23

1991. Karácsony. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk.

Hajdú Mihály–Kiss Jenő. Budapest, 664–70.

1992. Труды по славяноведению – Szlavisztikai tanulmányok. Szerk. Zoltán And-

rás és Hollós Attila közreműködésével Nyomárkay István. ELTE, Budapest, 363p.

Заметки о суффиксе -unъ в славянских языках. In: Труды по славяно-ведению – Szlavisztikai tanulmányok. ELTE, Budapest, 172–80.

Die Bedeutung von Franz Miklosich für die ungarische Sprachwissenschaft. In: Miklošičev zbornik. Mednarodni simpozij v Ljubljani od 26. do 28. junija 1991. Uredili Jože Toporišič–Tine Logar–Franc Jakopin (= Obdobja 13). Ljubljana, 411–3.

A budapesti könyvtárak lengyel anyagából II–III. Nyelvészet – Irodalom – Tör-ténelem – Kultúrtörténet. 1992. május 5–6. között tartott tudományos konfe-rencia anyaga. Szerk. Bańczerowski Janusz. ELTE Lengyel Filológiai Tan-szék–Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ, Budapest, 101–4. (Polono-Hungarica 6.)

Проблеми на транскрипцията на собствените имена от някои стари славянски езици на унгарски език. (Върху примери от западноруския език на Великото Литовско княжество). Български език 43/2. (София), 145–8.

Honnan ered karácsony szavunk? Jelenlét Az Esti Hírlap melléklete, I/44. dec. 24. p.

1993.

Magyarországi szláv kéziratok II. – Slawische Handschriften in Ungarn II. Főszerk. [Hauptredakteur] Nyomárkay István. Szerkesztőbizottság [Mitglieder des Redaktions-kollegiums]: Gregor Ferenc–Hollós Attila–H. Tóth Imre–Zoltán András. ELTE, Budapest, 58 p.

Wpływ języka rosyjskiego na język węgierski w latach 1944–1991. In: Języki słowiańskie wobec współczesnych zmian w krajach Europy Środkowej i Wschodniej. Opole, 149–51.

О значении староукраинской лексики для исследования межславянской миграции слов. In: Другий міжнародний конгрес україністів, Львів, 22–28 серпня 1993 р., Доповіді і повідомлення. Мовознавство, Львів, 22–4.

Zur Frage des Ursprungs des Nominalsuffixes -unъ/-unь in den slavischen Sprachen. In: XI. Medzinárodný zjazd slavistov, Zborník resumé. Veda, Vydavateľstvo Slovenskej Akademie Ved, Bratislava, 144. p.

24

К вопросу о происхождении суффикса -unъ (-unь) в славянских языках. StSlH 38. 221–7.

Honnan ered karácsony szavunk? Magyar Élet – Hungarian Life 35/49 (Mel-bourne–Sydney, 1993. dec. 23.), 15. p.(Másodközlés.)

1994.

Studia Russica XIV–XV. Redigit A. Zoltán. Adiuvante B. Tatár. ELTE, Buda-pest, 1990–1994, 518 p.

1995.

Egy közép-európai udvariassági kifejezés eredete és kelet-európai kisugárzása. In: Nyelvészet – Irodalom – Történelem – Kultúrtörténet. Az 1994. május 24-én és 25-én tartott tudományos konferencia anyaga. Szerk. Bańczerowski Janusz. ELTE Lengyel Filológiai Tanszék, Budapest, 168–71. (Polono–Hungarica 7.)

Kelet-Európa jobb megismeréséért. In: ELTE Tájékoztató, február, 37–39. A. M. Булыка, Слоўнік іншамоўных слоў. Мінск: «Народная асвета», 1993:

StSlH 40. 392–6. (Ism.) Беларуская мова: Энцыклапедыя. Пад рэд. А. Я. Міхневіча. Мінск:

«Беларуская Энцыклапедыя» імя Петруся Броўкі, 1994: StSlH 40. 396–8. (Ism.)

1996.

Magyarországi szláv kéziratok III. – Slawische Handschriften in Ungarn III. Főszerk. [Hauptredakteur] Nyomárkay István. Szerkesztőbizottság [Mitglieder des Redaktionskollegiums]: Gregor Ferenc–Hollós Attila–H. Tóth Imre–Zoltán András. ELTE, Budapest, 34 p.

Hungaro-Alboruthenica 1996. Матэрыялы канферэнцыі 19 сакавіка 1996 года – Az 1996. április 19-i konferencia anyaga. ELTE, Budapest, 42 p. (Társszerk.: Mikalaj Aljahnovics)

Előszó/Прадмова. In: Hungaro-Alboruthenica, Budapest, 3–4. (Társszerző: Mikalaj Aljahnovics)

Z węgiersko-polsko-białoruskich związków kulturalnych. („Athila” M. Oláha w przekładzie polskim i białoruskim). Acta Polono-Ruthenica I, (Olsztyn), 427–35.

З гісторыі беларуска-венгерскіх духоўных сувязяў. In: Hungaro-Alboruthe-nica. Budapest, 5–7.

К вопросу об общевосточнославянской лексике. In: III. Міжнародний конгрес україністів, Харків, 26–29 серпня 1996: Мовознавство, Харків, 73–5.

Vokszhal. MNy 92. 86–8.

25

A magyar–szláv érintkezések kezdetei és fázisai. Életünk (Szombathely), 1996/6–7. 634–48.

Szemérem: MNy 92. 473–5. Oláh Miklós „Athilá”-jának ófehérorosz fordításáról. In: Дни славянской

филологии, 24–26 января 1996 г. KLTE, Debrecen, 39–40. (Debreceni Szlavisztikai Füzetek 4.)

1997.

Hungaro-Slavica 1997. Studia in honorem Stephani Nyomárkay. Adiuvantibus P. Milosevich, P. Stepanović–A. Zoltán editionem curante A. Hollós redigit Janusz Bańczerowski. ELTE, Budapest, 367 p.

Studia Russica XVI. Adiuvante B. Tatár. Redigit A. Zoltán. ELTE, Budapest, 382 p.

Öböl. MNy 93. 220–4. Oláh Miklós Athilájának lengyel és fehérorosz fordításáról. In: Hungaro-

Slavica. Studia in honorem Stephani Nyomárkay. ELTE, Budapest, 354–7. Об иноязычной лексике в современном белорусском языке. In: Literatury i

języki Słowian wschodnich, Stan obecny i tendencje rozwojowe. Tom II. Materiały międzynarodowej konferencji naukowej, Opole, 24–26 września 1996. Redakcja naukowa: Bronisław Kodziś–Stanisław Kochman–Irena Danecka. Opole, 134–40.

О западнорусско-великорусских языковых контактах в XV веке. In: Беларуска-руска-польскае супастаўляемае мовазнаўства і літаратуразнаўства. Матэрыялы IV міжнароднай канферэнцыі, ч. 2. Віцебск, 194–5.

«Батура – сабачча натура». (Hungarica ў «Гісторыі беларускай літаратуры» М. Гарэцкага). StR 16. 211–4.

«Батура – сабачча натура» (Hungarica ў «Гісторыі беларускай літаратуры» М. Гарэцкага). In: Гарэцкія чытанні. Матэрыялы дакладаў і паведамленняў першых міжнародных чытанняў (г. Мінск, 23–24 красавіка 1996 г.). Мінск, 117–21. (Másodközlés.)

Udvari István, Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Ma-gyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1995. FilKözl 43 61–3. (Ism.)

Udvari István, Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Ma-gyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1995. Kárpátaljai Szemle 5/1. 20. p. (Ism., másodközlés.)

Ruszin hivatali írásbeliség a XVIII. Században. Русинскый жывот IV/7. (Bu-dapest, 1997. április 10.). 1–2. (Ism., másodközlés ruszin nyelven.)

Ruszin hivatalos írásbeliség a XVIII. században [Udvari István, Ruszin (kárpát-ukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyarországon. Budapest:

26

Akadémiai Kiadó, 1995]. Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 5. 274–6. (Ism., másodközlés.)

Русинське офіційне письменство в XVIII столітті [Udvari István, Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyarországon. Buda-pest: Akadémiai Kiadó, 1995]. Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyhá-ziensia 5. 277–80. (http://www.urft.hu/statikus/ukran/STUDKOM.htm) (Ism., másodközlés ukrán nyelven.)

Dmitrij Szemusin, Alba Ruthenia: Belorusszia rövid története. Budapest: Ma-gyar Ruszisztikai Intézet, 1996 [= Posztszovjet Füzetek XII.]: Кантакты і дыялогі, Iнфармацыйна-аналітычны бюлетэнь. Мінск, № 3, 24. (Ism.)

1998.

A Litván Nagyfejedelemség és a mai Közép- és Kelet-Európa nyelvei. Ana-lógiák és folytonosság. Az 1998. május 25–26-i konferencia anyaga. Szerk. Laczházi Aranka–Szmolinka Eszter–Zoltán András. – Языки в Великом княжестве Литовском и странах современной Центральной и Восточной Европы: аналогии и преемственность. Редакторы: А. Лацхази–Э. Смолинка–А. Золтан. ELTE, Budapest, 101 p.

Előszó – Предисловие. In: A Litván Nagyfejedelemég és a mai Közép- és Ke-let-Európa nyelvei: Analógiák és folytonosság. Az 1998. május 25–26-i konferencia anyaga. Szerk. Laczházi Aranka–Szmolinka Eszter–Zoltán And-rás. – Языки в Великом княжестве Литовском и странах современной Центральной и Восточной Европы: аналогии и преемственность. Редакторы: А. Лацхази–Э. Смолинка–А. Золтан. ELTE, Budapest, 3–11.

Палемон и Аттила (Из истории языковых и культурных контактов венгров с народами ВКЛ): A Litván Nagyfejedelemég és a mai Közép- és Kelet-Európa nyelvei: Analógiák és folytonosság. Az 1998. május 25–26-i konfe-rencia anyaga. Szerk. Laczházi Aranka–Szmolinka Eszter–Zoltán András. – Языки в Великом Княжестве Литовском и странах современной Центральной и Восточной Европы: аналогии и преемственность. Редакторы: А. Лацхази–Э. Смолинка–А. Золтан. ELTE, Budapest, 93—4.

Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Bańczerowski Janusz, Han Anna, Kassai Ilona, Nyomárkay István közremű-ködésével szerk. Zoltán András. ELTE, Budapest, 646 p.

Péter Mihály hetven éves. In: Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Bańczerowski Janusz, Han Anna, Kassai Ilona, Nyomárkay István közreműködésével szerk. Zoltán András. ELTE, Buda-pest, 5–6.

Kőrösi Csoma Sándor szlavisztikai tanulmányairól. In: Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Bańczerowski Janusz,

27

Han Anna, Kassai Ilona, Nyomárkay István közreműködésével szerk. Zoltán András. ELTE, Budapest, 620–4.

„Régi” szavak új szótárakban. (A keleti szláv nyelvtörténeti szótárak néhány furcsasága). In: Hungaro-Ruthenica I. Szerk. Kocsis Mihály. Szeged, 163–8.

Почему русские одерживают победы?: Russian Linguistics 22. (Dordrecht–Boston–London), 165–77.

Этнонім Беларусь у венгерскай мове. In: Святло сакавіцкага слова, Навуковае выданне да 60-х угодкаў прафесара Галіны Мікалаеўны Малажай. Бресцкі дзяржаўны ўніверсітэт, Брэст, 226–30.

Из наблюдений над лексикой старобелорусской «Истории о Атыли короли угорском». In: VI. Međunarodni slavistički dani – VI. Nemzetközi Szlavisz-tikai Napok. Uredio/Szerk. Karlo Gadanji. Sambotel–Pečuh, 200–5. (Bibliotheca Croatica Hungariae, Knjiga 3/2.)

Der „Athila” von Nicolaus Olahus in altpolnischer und altweißrussischer Übersetzung: Ein vergleichendes Studium des Wortschatzes. In: XII Międzynarodowy Kongres Slawistów, Kraków 27 VIII — 2 IX 1998. Streszczenia referatów i komunikatów, Językoznawstwo. Opracowanie Jerzy Rusek, Janusz Siatkowski, Zbigniew Rusek. Wydawnictwo Energeia, Warszawa, 290–1.

Mit jelent az orosz одержать ige? In: Dolce Filologia, Irodalomtörténeti, kul-túratörténeti és nyelvészeti tanulmányok Zöldhelyi Zsuzsa c. egyetemi tanár, az MTA doktora 70. születésnapja tiszteletére. Szerk. Hetényi Zsuzsa. ELTE, Budapest, 389–400.

[Hozzászólás S. Signorini, Проблемы книжности и некнижности в языке России в первой половине XVIII-го века c. előadásához]. In: XI. medzinárodný zjazd slavistov, Bratislava 30. augusta–8. septembra 1993. Záznamy z diskusie k predneseným referátom. Vedecký redaktor a editor: Ján Doruľa. Slovenský komitét slavistov, Slavistický kabinet SAV, Bratislava, 240. p.

Szláv–magyar nyelvi kapcsolatok. Dunántúli Harangszó. A dunántúli evangéli-kusok lapja. II/11–12. 17–23.

1999.

Ukrán. In: A világ nyelvei. Főszerk. Fodor István. AkK, Budapest, 1478–91. (20002, 20043)

„Lappangó” szláv eredetű szavaink: szid, szégyen. MNy 95. 54–9. Über eine russische Anredeformel im ost- und mitteleuropäischen Kontext. In:

Balten–Slaven–Deutsche: Aspekte und Perspektiven kultureller Kontakte. Festschrift für Friedrich Scholz zum 70. Geburtstag. Hrsg. von Ulrich Obst und Gerhard Ressel unter Mitarbeit von Monika Glaser und Astrid Müncho.

28

Lit, Münster–Hamburg–London, 389–93. (Veröffentlichungen des Slavisch-Baltischen Seminars der Universität Münster 1.)

Венгерский вклад в книжную культуру Великого княжества Литовского эпохи ренессанса. Athila М. Олаха в польском и старобелорусском переводе. In: Мартинас Мажвидас и духовная культура Великого княжества Литовского XVI века. Ред. коллегия: Юозас Будрайтис– Саулюс Жукас–Дарюс Куолис–Юрий Лабынцев–Владимир Топоров–Лариса Щавинская. Baltos lankos, Вильнюс–Москва, 72–92.

Sonkoly Pál és Oláh Miklós Athilájának ófehérorosz fordítása. In: Ötvenéves a szegedi szlavisztika. Szerk. Bibok Károly–Ferincz István–H. Tóth Imre. Szeged, 277–88.

Роль западнорусского канцелярского языка в западноевропейско-москов-ских языковых контактах (XV–XVI вв.). In: Место России в Европе. (Материалы международной конференции). Ред. Дюла Свак. – The Place of Russia in Europe (Materials of International Conference). Ed. by Gyula Szvák. Magyar Ruszisztikai Intézet, Budapest, 145–53. (Ruszisztikai Könyvek V.)

Vannak-e balti jövevényszavaink? In: Ember és nyelv. Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére. Szerk. Kugler Nóra–Lengyel Klára. ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, Budapest, 336–40.

В. М. Живов, Язык и культура в России XVIII века, Москва, Школа «Языки русской культуры», 1996: Russian Linguistics 23. (Dordrecht–Boston–London), 181–5. (Ism.)

Szláv–magyar nyelvi kapcsolatok. In: A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) Évkönyve az 1998/99. tanévről az iskola fennállásának 442. évé-ben. Sopron, 216–24.

Studia Russica XVII. Adiuvante B. Tatár redigit A. Zoltán. ELTE, Budapest, 445 p.

Палемон и Аттила (Из истории языковых и культурных контактов венгров с народами Великого княжества Литовского). StR 17. 141–53.

Вступительное слово. StR 17. 5–9.

2000. Hungaro-Baltoslavica 2000. Abstracts – Тезисы. Ed. by Aranka Laczházi–

Eszter Szmolinka–András Zoltán. – Редакторы: А. Лацхази–Э. Смолинка–А. Золтан. ELTE, Budapest, 164 p.

Предисловие. In: Hungaro-Baltoslavica 2000. Abstracts – Тезисы. Ed by Aranka Laczházi–Eszter Szmolinka–András Zoltán. – Редакторы: А. Лацхази–Э. Смолинка–A. Золтан. ELTE, Budapest, 5–6.

К изучению старобелорусской Истории о Атыли. In: Hungaro-Baltoslavica 2000. Abstracts – Тезисы. Ed by Aranka Laczházi–Eszter Szmolinka–

29

András Zoltán. – Редакторы: А. Лацхази–Э. Смолинка–A. Золтан. ELTE, Budapest, 149–50.

Maciej Stryjkowski esete a Szent Orsolya-legendával. In: Nyelvészet – Iroda-lom – Történelem – Kultúrtörténet. Az 1998. november 9-én és 10-én tartott nemzetközi tudományos konferencia anyaga. Szerk. Bańczerowski Janusz. ELTE, Budapest, 169–79. (Polono-Hungarica 8.)

Творец милосерд и милостивый государь у Пушкина (скрытые латинизмы в русском литературном языке). In: Коран и Библия в творчестве А. С. Пушкина. Под ред. Д. Сегала и С. Шварцбанда. The Center for the Study of Slavic Languages and Literatures at the Hebrew University of Jerusalem, Jerusalem, 201–8.

Славянское и балтийское языкознание на кафедре восточнославянской и балтийской филологии Будапештского университета. In: Current State and Further Perspectives of Slavonic Studies in Central Europe. Proceedings of the International Workshop, Prague 11th –12th November 1998. Ed. by Vladimír Vavřínek. Slovanský ústav AV ČR, Euroslavica, Prague, 59–63.

К вопросу о межславянской миграции фразеологизмов: показания пере-водных памятников: Frazeografia słowiańska. In: Teoria i praktyka, tradycje, teraźniejszość, przyszłość. Tezy referatów międzynarodowej konferencji naukowej, Opole, 6–8 września 2000 r. Pod red. Mieczysława Balowskiego i Wojciecha Chlebdy. Komisja Frazeologiczna Między-narodowego Komitetu Slawistów, Instytut Filologii Wschodniosłowiańskiej Uniwersytetu Opolskiego, Opole, 127–8.

Studia Russica XVIII. Adiuvante B. Tatár redigit A. Zoltán. ELTE, Budapest, 495 p.

К изучению старобелорусской Исторыи о Атыли. (О существующих изда-ниях текста). StR 18. 328–32.

Az ófehérorosz Attila-történet szövegkiadásairól. In: Nyelv, aspektus, irodalom. Köszöntő könyv Krékits József 70. születésnapjára. Jáger Ilona, Manova Nagyezsda, Szögi Istvánné, Vidovenyec Adrienn közreműködésével szerk. Györke Zoltán. SzTE, Szeged, 339–46.

Hunok Vilnában, avagy Atilla és Bendeguz az ófehéroroszban. In: Köszöntő Fodor István 80. születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály. ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai és Dialektológiai Tanszéke–Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 53–4.

Oláh Miklós Athilájának ófehérorosz és ólengyel fordítása. I.: A szövegek, II. Tanulmányok. Habilitációs értekezés. ELTE, Budapest, 444 + 142 p. [Kézirat]

30

2001. Hungaro-Slavica 2001. Studia in honorem Iani Bańczerowski. Adiuvantibus S.

Ráduly, A.–Zoltán–I. Kálmán, editionem curante P. Pátrovics, redigit István Nyomárkay. ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézet, Budapest, 333 p.

Callimachus vagy Olahus? (Egy régi tévedés nyomában). In: Hungaro-Slavica 2001. Studia in honorem Iani Bańczerowski. Adiuvantibus S. Ráduly, A.–Zoltán–I. Kálmán, editionem curante P. Pátrovics, redigit István Nyomárkay. ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézet, Budapest, 318–21.

Rekonstrukcja zaginionych fragmentów Bazylikowego przekładu Athili M. Oláha (1574). StSlH 46. 13–23.

Azon van, rajta van ’arra törekszik’. MNy 97. 210–1. К вопросу о межславянской миграции фразеологизмов: показания

переводных памятников. In: Frazeografia słowiańska. Księga pamiątkowa poświęcona prof. dr hab. Halinie A. Lilicz. Redakcja naukowa: Mieczysław Balowski–Wojciech Chlebda. Wydawnictwo Uniwersytetu Opolskiego, Opole, 111–6.

A Stryjkowski-krónika egy magyar forrása. In: Lengyelek és magyarok Európában. Nyelv, irodalom, kultúra – párhuzamok és kapcsolatok. Tanulmányok D. Molnár István profeszor tiszteletére. – Polacy i Węgrzy w Europie. Język, literatura, kultura – paralele i kontakty. Studia ofirowane profesorowi Istvánowi D. Molnárowi. Válogatta és szerk. Nagy László Kálmán. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 102–6.

Слова венгерского происхождения в белорусском языке: Книжные заимствования эпохи Стефана Батория. In: Беларуская мова: шляхі развіцця, кантакты, перспектывы. Матэрыялы ІІІ Міжнароднага кангрэса беларусістаў «Беларуская культура ў дыялогу цывілізацый». Рэдкалегія: Г. Цыхун (галоўны рэд.), С. Запрудскі, Н. Мячкоўская. «Беларускі кнігазбор», Мінск, 105–115. (Беларусіка – Albaruthenica 19.) (http://gw.lingvo.minsk.by/mab/%40book/BOOKS/Albaruthenica/AB_19/Ab_19.htm)

Studia Russica XIX. Adiuvante B. Tatár redigit A. Zoltán. Budapest: ELTE, Budapest, 512 p.

От редакции. StR 19. Adiuvante B. Tatár redigit A. Zoltán. Budapest: ELTE, 2001. 497.

Межславянские этимологии (русск. добровольно, доход). In: Nyelv – etnográfia – kultúra. Язык – этнография – культура. Nemzetközi tudományos konferencia Vladimir Dal születésének 200. évfordulója tiszteletére. Международная научная конференция, посвященная 200-летию со дня рождения В. И. Даля. Szerk. Vohmina Lilija–Nagy Erzsébet. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola–Orosz Kulturális Központ, Szombathely–Budapest, 64–78.

31

Etnikai sztereotípiák: a lengyelek fehérorosz szemmel (Košaleŭ, Mihas’: Palâki vačyma belarusaŭ: Z gistoryì farmìravannâ ètnìčnyh stèrèatypaŭ. = Golas Radzìmy, 2000. 50. no. 6. p., 51. no. 6. p.). Kk 10/1. 126–7. (Ism.)

Fehéroroszországi kisebbségek (Mantvìdas, Uladzìslaŭ: Tak prahodziŭ III Usebelaruskì Festyval’ nacyânal’nyh kul’tur. = Kantakty ì dyâlogì, 2000. 10 (58) no. 3–7. p.; Gorbač, Taccâna: Nemcy: „Vidèrgeburtu” – 10 god. = ua. 7–9. p.; Radaškovìckì, Gud: Palâki: Knìžka mìnskaga karèspandènta. = ua. 9–10. p.; Tkačoŭ, Mihaìl: Ruskiâ: Dalučanast’ da klasičnaj spadčyny. = ua. 10–13. p.; Bagdanaŭ, Iran: Tatary i baškìry: „Cyšma” zaprašae da supraco—nìctva. = ua. 13–5. p.; Macveeŭ, Uladzìmìr: Cygany: „Dzecì sonca” majuc’ svajgo prèzydènta ì parlament. = ua. 15–7. p.; Bykaŭ, Kapìton: Čuvašy: Cì vedaece vy taki narod? = ua. 17–8. p.). Kk 10/1. 128–30. (Ism.)

A kisebbségi szláv nyelvek szociolingvisztikai tipológiája (Gustavsson, Sven: Sociolinguistic Typology of Slavic Minority Languages. = Slovo. Tidskrift av Slaviska institutionen vid Uppsala universitet, 1998. 46. nr. 75–98. p.). Kk 10/1. 139–42. (Ism.)

Miért szorul ki a használatból a fehérorosz nyelv? (Plotnikaǔ, Branislaǔ A.: Äussere Ursachen für die begrenzte Verwendung der weissrussischen Sprache. = Die Welt der Slaven, XLV. Bd. 2000. 49–58. p.). Kk 10/1. 143–6. (Ism.)

A fehérorosz nemzeti mozgalom szétverése (Kandybovìč, Symon: Razgrom nacyânal’naga ruhu u Belarusì. Mìnsk, 2000. Belaruskì Gìstaryčny Aglâd. 160 p.). Kk 10/1. 186–90. (Ism.)

Óhitű oroszok Litvániában [Čiubrinskas, Vytis (ats. red.): Lietuvos sentikiai: duomenys ir tyrimai, 1996–1997 — Čubrinskas, Vitis (otv. red.): Staroobrâdcy Litvy: materialy i issledovaniâ, 1996–1997. Vilnius, Vilniaus Universiteto Leidykla, 1998. 207 p.]. Kk 10/1. 190–3. (Ism.) (http://www.hhrf.org/ kisebbsegkutatas/ 46.htm)

Lettek Fehéroroszországban egykor és ma (Tugaj, Uladzìmìr Vasìl’evič: Latyšy na Belarusi. Mìnsk, Vydavec Ul. M. Skakun, 1999. 135 p.). Kk 10/2. 310–2. (Ism.)

Fehérorosz jelenlét Litvániában (Muraška, Lâvon: Belaruskaâ prysutnasc’ u Litve. = Golas Radzìmy, 2001. 6. no. 6. p., 7. no. 6. p., 8. no. 6. p). Kk 10/2. 312–3. (Ism.)

Nyugat-Poleszje nyelvi helyzete (Bìdèr, German [Bieder, Hermann]: Moŭnaâ sìtuacyâ na Zahodnìm Palessì. = Âzyk i socium. Materialy III Meždunarodnoj naučnoj konferencii, Minsk, 4-5 dekabrja 1998 g. Minsk, Belorusskij gosudarstvennyj universitet – Belorusskaâ Associaciâ kommunikativnoj lingvistiki, 1998. 26–32. p.). Kk 10/2. 329–31. (Ism.))

A fehérorosz zsidók sorsa a német megszállás alatt (K’âry, Berngard [Chiari, Bernhard]: Lës belaruskih gabrèâŭ u „General’nym kamìsaryâce

32

Belarutènii”. Sproba nablìzìcca da nezrazumelaga. = Belaruskì Gìstaryčny Aglâd, 7. tom. 2000. 29–68. p.). Kk 10/2. 375–9. (Ism.)

A Litván Nagyfejedelemség kulturális és nyelvi helyzete (Celunova, Е. А.: Kul’turnaâ i âzykovaâ situaciâ Velikogo knâžestva Litovskogo. = Annali dell’Istituto universitario Orientale di Napoli (AION), Slavistica 5. Napoli 1997–1998. 33–109. p.). Kk 10/3. 486–91. (Ism.)

Nyelvpolitika és nyelvi helyzet a Szovjetunió utódállamaiban (Bieder, Hermann: Sprachenpolitik und Sprachensituation in den Nachfolgestaaten der Sowjetunion. = Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, 5. Sonderband. Wien, 2000. 123–139. p.). Kk 10/3. 577–81. (Ism.)

Felekezet, etnikum és nyelv a XX. századi Fehéroroszországban (Bieder, Hermann: Konfession, Ethnie und Sprache in Weißrußland im 20. Jahrhundert = Zeitschrift für Slawistik, 45. Band. 2000. 200–14. p.). Kk 10/3. 549–53. (Ism.)

Nyelvi állapotok az egykori szerbhorvát nyelvterületen (Neveklovskij, G. [Neweklowsky, Gerhard]: Âzykovoe sostoânie na territorii rasprostraneniâ byvšego serbskohorvatskogo âzyka = Slavânovedenie, 1. no. 2001. 39–50. p.). Kk 10/3. 537–41. (Ism.)

A szláv mikronyelvek helyzete és fennmaradási esélyei (Duličenko, Aleksandr Dmitrievič: Âzyki malyh ètničeskih grupp: status, razvitie, problemy vyžyvaniâ. = Âzyki malye i bol’šie… In memoriam acad. Nikita I. Tolstoi. Red. A. D. Duličenko (= Slavica Tartuensia IV). Tartu, Tartu Ülikooli Kirjastus/Tartu University Press, 1998. 26–36. p.). Kk 10/3. 534–7. (Ism.)

Az orosz diaszpóra nyelvmegtartó képessége (Zemskaâ, E. A.: Umiraet li âzyk russkogo zarubež’â? = Voprosy âzykoznaniâ, 1. no. 2001. 14–30. p.). Kk 10/3. 553–5. (Ism.)

A fehéroroszok képe a mai lengyelek tudatában (Kažaneŭska-Barčyn’ska, Iaanna [Korzeniewska-Berczyńska, Joanna]: Vobraz sënnâšnâga belarusa ŭ pol’skaj masavaj svâdomascì = Kantakty ì dyâlogì, 2001. 2–3 (62–63) no. 3–8. p.). Kk 10/3. 512–3. (Ism.)

A hagyományos zsidó oktatási rendszer Litvániában (Lempertene, Larisa [Lempertienė, Larisa]: Tradicionnoe evrejskoe obrazovanie v Litve = Slavistica Vilnensis 2000 (= Kalbotyra 49 [2]), 91–103. p.). Kk 10/3. 601–3. (Ism.)

Irodalmi nyelv is lesz a morva? (Šustek, Zbyšek: Otázka kodifikace spisovného moravského jazyka. = Âzyki malye i bol’šie…In memoriam acad. Nikita I. Tolstoi. Red. A. D. Duličenko (= Slavica Tartuensia IV). Tartu, Tartu Ülikooli Kirjastus/Tartu University Press, 1998. 128–142. p.). Kk 10/3. 543–5. (Ism.)

33

A montenegrói nyelv (Nikčević, Vojislav: Crnogorski jezik. = Âzyki malye i bol’šie. In memoriam acad. Nikita I. Tolstoi. Red. A. D. Duličenko (= Slavica Tartuensia IV). Tartu, Tartu Ülikooli Kirjastus/Tartu University Press, 1998. 116–127. p.). Kk 10/3. 541–3. (Ism.)

Lengyel–fehérorosz sztereotípiák a két világháború között (Radzik, Ryszard: Polsko-białoruskie stereotypy w międzywojennym dwudziestoleciu = Kosiński, Stanisław (red.): Miasto, migracje, ekorozwój. Księga Pamiątkowa dedykowana prof. dr hab. Włodzimierzowi Mirowskiemu. Lublin, Wydawnictwo Lubelskiego Towarzystwa Naukowego, 2000. 154–75. p.). Kk 10/4. 131–4. (Ism.)

Szovjet megtorló akciók a lengyelek ellen (Gur’ânov, A. È.: Obzor sovetskih repressivnyh kampanij protiv polâkov i pol’skih graždan = Lipatov, A. V., Šajtanov, I. O. (sost.): Polâki i russkie: Vzaimoponimanie i vzaimoneponi- manie. Moskva, Izdatel’stvo “Indrik”, 2000. 199–207. p.). Kk 10/4. 179–82. (Ism.)

A lengyelországi fehérorosz irodalom (Ânovič, Sakrat: Pol’skaâ belaruskaâ lìtaratura = Davydzenka, Natallâ [rèd.]: Belaruskaâ dyâspara âk pasrèdnica ŭ dyâlogu cyvìlìzacyj. Mìnsk, Belaruskì Knìgazbor, 2001 [= Belarusìka – Albaruthenica 17]). 118–23. p.). Kk 10/4. 148–50. (Ism.)

A protestantizmus szerepe a fehérorosz nemzeti tudat kialakulásában (Nasevič, Ûryj: Rolâ pratèstantyzmu ŭ farmìravannì ètnìčnaj samasvâdomasci belarusaŭ u drugoj palove XVI – pačatku XVII st. = Čarkasava, Dzìâna [rèd.]: Hryscìânstva ì belaruskaâ kul’tura. Mìnsk, Belaruskì Knìgazbor, 2001 [= Belarusìka – Albaruthenica 18]. 187–9. p.). Kk 10/4. 158. p. (Ism.)

Az észak-oroszországi kis népek nyelvei (Bulatova, N. Â., Vahtin, N. V., Nasilov, D. M.: Âzyki maločislennyh narodov Severa = Nasilov, D. M. [otv. red.]: Maločislennye narody Severa, Sibiri i Dal’nego Vostoka. Problemy sohraneniâ i razvitiâ âzykov. Sankt-Peterburg, Rossijskaâ Akademiâ nauk, Institut lingvističeskih issledovanij, 1997. 6–27. p.). Kk 10/4. 153–5. (Ism.)

A lengyel–cseh–szlovák határvidék nyelvi problémái (Greń, Zbigniew: Z problematyki językowej pogranicza polsko-czesko-słowackiego = Z polskich studiów slawistycznych, seria IX, Językoznawstwo. Warszawa, 1998. 95–101. p.). Kk 10/4. 156–7. (Ism.)

A litvániai tatárok szláv nyelvű kéziratai (Miškinienė, Galina: Seniausi lietuvos totorių rankraščai. Vilnius, Vilniaus universiteto leidykla, 2001. 263 p.). Kk 10/4. 167–8. (Ism.)

Чым быў 2001 год для венгерскіх беларусістаў?. Кантакты і дыялогі, Інфармацыйна-аналітычны і культуралагічны бюлетэнь № 12. (Мінск) 8. p.

34

2002. Славяно-венгерские этимологии. Славяноведение № 1. (Москва) 48–52. Из новых славяно-венгерских этимологий (с учетом украинского матери-

ала). In: Мовознавство. Доповіді та повідомлення на IV Міжнародному конгресі україністів. Відповідальний редактор Васіль Німчук. Уні-верситетске видавництво „Пульсари”, Київ, 300–3.

Báthori és Attila: Cirill és Metód példáját követve… In: Tanulmányok H. Tóth Imre 70. születésnapjára. Szerk. Bibok Károly–Ferincz István–Kocsis Mihály. JATEPress, Szeged, 599–602.

К предыстории русск. Государь. In: Из истории русской культуры. Т. II. Кн. 1. Киевская и Московская Русь. Сост. А. Ф. Литвина–Ф. Б. Успенский. Языки славянской культуры, Москва, 554–90. (Másodköz-lés)

Пути проникновения западнорусской лексики в великорусский деловой язык в XV в. In: Из истории русской культуры. Т. II. Кн. 1. Киевская и Московская Русь. Сост. А. Ф. Литвина–Ф. В. Успенский. Языки славянской культуры, Москва, 766–804. (Másodközlés.)

Dwie zagadki etymologiczne z XV wieku. In: Ukraina – między językiem a kulturą. Pod red. Adama Fałowskiego i Bożeny Zinkiewicz-Tomanek. Universitas, Kraków, 154–9. (Studia Ruthenica Cracoviensia 1.)

„Athila” M. Oláha w przekładzie polskim i białoruskim. (Z wyników analizy porównawczej słownictwa). In: Wielojęzyczność i wielokulturowość na pograniczu polsko-wschodniosłowiańskim. Materiały z międzynarodowej konferencji naukowej Białystok–Supraśl, 27–29 maja 2002. Pod redakcją Zofii Abramowicz. LIBRA, Białystok, 15–20. (Studia Slawistyczne 3.)

Szláv analógiák magyar szólásokhoz. In: VII. Nemzetközi Szlavisztikai Napok 2002. május 24–25. Szombathely, 496–501. Studia Slavica Savariensia 1–2.

Keleti szláv ortodox művelődés a két világháború közötti Lengyelországban (Labyncev, Û. A., Ŝavinskaâ, L. L.: Belorussko-ukrainsko-russkaâ pravo-slavnaâ knižnost’ mežvoennoj Pol’ši: Issledovaniâ i publikacii po materia-lam èkspedicii 1996 g. Moskva, 1999. Izdatel’stvo „Indrik”. 312 p.). Kk 11/1. 215–6. (Ism.)

Egy különleges szláv nyelv: a fehérorosz (Plotnikaŭ, Branislaŭ Alâksandravič: Belaruskaâ mova ŭ sìstème slavânskìh moŭ. Vučèbny dapamožnìk. Mìnsk, Akadèmiâ kìravannâ pry Prèzìdènce Rèspublìkì Belarus', 1999. 119 p.). Kk 11/2. 602–6. (Ism.)

A soknemzetiségű Csehszlovákiától a kétnemzetiségűig (Mar’ina, V. V.: Čehoslovakiâ: ot mnogonacional’nogo k dvunacional’nomu gosudarstvu. 1944–1948 gody = Slavânovedenie, 5. no. 2001. 39–59. p.). Kk 11/1. 209–13. (Ism.)

A nemzeti kérdés és a nemzeti kisebbségek Kelet-Európában (1944–1948) egy

35

moszkvai kerekasztal-beszégetés tükrében (Stykalin, A. S.: Nacional’nyj vopros i nacional’nye men’šinstva v Vostočnoj Evrope. 1944–1948 gody (Materialy kruglogo stola) = Slavânovedenie, 5. no. 2001. 90–105. p.). Kk 11/1. 194–6. (Ism.)

A két világháború közötti Vilna fehérorosz és litván irodalma (Lapìnskene, Al’ma: Belaruskaâ ì lìtoŭskaâ lìtaratura mìžvaennaj Vìl’nì = Konan, Uladzìmìr [galoŭny rèd.]: Skarynaznaŭstva – Knìgaznaŭstva – Litaraturaznaŭstva. Mìnsk, Belaruskì Knìgazbor, 2001 [= Belarusìka – Albaruthenica 20]. 275–279. p.). Kk 11/1. 180–1. (Ism.)

A fehérorosz nyelv funkcióinak bővülése az I. világháború éveiben (Rudovìč, Stanìslaŭ: Pašyrènne sacyâl’nyh funkcyj belaruskaj movy ŭ astavìnah peršaj susvetnaj vajny: hìstaryčny vopyt, urokì dlâ naščadkaŭ = Cyhun, Genadz’ [galoŭny rèd.]: Belaruskaâ mova: šlâhì razvìccâ, kantakty, perspektyvy. Mìnsk, Belaruskì Knìgazbor, 2001 [= Belarusìka – Albaruthenica 19]. 6–10. p.). Kk 11/1. 182–3. (Ism.)

A történettudomány szovjetizálása Ukrajnában és Fehéroroszországban (Partnoŭ, Andrèj: Savetyzacyâ gìstaryčnaj nauki ŭ Ukraine ì Belarusì. = Belaruskì Gìstaryčny Aglâd, 7. tom. 2000. 476–88. p.): Kk 11/1 (2002) 219–221. (Ism.)

A novgorodi viasztáblák üzenete (A legrégibb szláv könyv és egy régvolt ki-sebbségi kultúra) (A. A. Zaliznâk, V. L. Ânin: Novgorodskij kodeks pervoj četverti XI v. – drevnejšaâ kniga Rusi. = Voprosy âzykoznaniâ, 2001, 5. no. 3–25. p.). Kk 11/2. 645–50. (Ism.)

Három balti város (Riga, Vilna, Königsberg) nyelvi helyzete (Dini, Pietro U.: Die sprachliche Lage in den baltischen Städten: Riga, Vilnius und Königsberg. = Res Balticae. Miscellanea Italiana di Studi Baltistici 7. A cura di Pietro U. Dini & Nikolai Mikhailov. Pisa, Dipartamento di Linguistica, Università di Pisa, ECIG, 2001. 205–209. p.). Kk 11/2. 623–4. (Ism.)

A fehérorosz iskolahálózat sorsa a lengyel állam újjászervezése idején (Siemakowicz, Marian: Polityka polska wobec szkolnictwa białoruskiego w okresie odbudowy państwowości polskiej. = Białoruskie Zeszyty Historyczne 15. Białystok, 2001. 42–51. p.). Kk 11/2. 625–6. (Ism.)

A keleti szláv nyelvek együttélése, egymásra hatása és vegyülése Fehéroroszországban és Ukrajnában (Moser, Michael: Koexistenz, Konvergenz und Kontamination ostslavischer Sprachen in Weißrußland und in der Ukraine = Zeitschrift für Slawistik, 45. Band. 2000. 185–99. p.). Kk 11/2. 620–1. (Ism.)

Állam nélküli kisebbségek nyelveinek életképessége (A bánáti bolgárok, az orosz óhitűek és a kasubok példáján) (Steinke, Klaus: Aspekte der ethnolinguistischen Vitalität staatenloser Minderheiten [Am Beispiel der Banater Bulgaren, der Altgläubigen und der Kaschuben] = Slavistica

36

Vilnensis 2001 [= Kalbotyra 50 [2]], 57–66. p.). Kk 11/2. 621–3. (Ism.) A nemzeti kérdés és a cári kormányzat politikája Fehéroroszországban a XVIII.

század végén és a XIX. század első felében (Filatava, Anna: Nacyânal’nae pytanne ì palityka carskaga ŭrada ŭ Belarusì kanca XVIII – peršaj palovy XIX st. = Belaruskì Gìstaryčny Aglâd, 7. tom. 2000. 106–14. p.). Kk 11/2. 653–5. (Ism.)

Orosz óhitűek Lengyelországban (Âroševič-Pereslavcev, Zoâ [Jaroszewicz-Pieresławcew, Zoja]: Staroobrâdcy v Pol’še (sovremennoe sostoânie i problemy issledovaniâ). = Slavistica Vilnensis 2001 (= Kalbotyra 50 [2]), 125–133. p.). Kk 11/2. 614–6. (Ism.)

Az ukrajnai cigányok múltja és jelene (Zìnevič, N. O.: Cigani v Ukraïnì: formuvannâ etnosu ì sučasnij stan. = Ukraïns’kij ìstoričnij žurnal, 2001. 1 (436) no. 40–52. p.). Kk 11/2. 781–3. (Ism.)

Fehéroroszország Kelet és Nyugat között (Az International Journal of Sociology fehérorosz különszámairól) (Belarus: Between the East and the West (I–II). Guest Editor: Anna Engelking. International Journal of Sociology. Vol. 31, No. 3, Fall 2001. 93 p.; Vol. 31, No. 4, Winter 2001–2002. 89 p. Published by M. E. Sharpe, Armonk, NY.). Kk 11/4. 990–5. (Ism.)

A soknemzetiségű homeli régió az 1920–1930-as években (Pičukov, V. P., Starovojtov, M. I.: Gomel’ŝina mnogonacional’naâ (20-30-e gody XX veka). Vypusk I. Gomel’, Gomel’skij gosudarstvennyj universitet im. F. Skoriny, 1999. 175 p.). Kk 11/2. 858–61. (Ism.)

A fehérorosz tatárok társadalmi beágyazottsága (Kanapackì, Ìbragìm: Belaruskìâ tatary âk skladovaâ častka agul’naj supol’nascì = Dubâneckì, Èduard (rèd.): Nacyânal’nyâ pytannì. Mìnsk, Belaruskì Knìgazbor, 2001 (= Belarusìka – Albaruthenica 22). 203–211. p.). Kk 11/2. 785–7. (Ism.)

A mai lengyel kisebbségpolitika műhelyéből (Michał Jagiełło új könyvéről) (Jagiełło, Michał: Parnerstwo dla przyszłości. Szkice o polityce wschodniej i mniejszościach narodowych. Warszawa, Wydawnictwo Naukowe PWN—Biblioteka Narodowa, 2000. 490 p.). Kk 11/3. 755–9. (Ism.)

Nyelv és identitás a kasuboknál (Popowska-Taborska, Hanna: Język a tożsamość – casus kaszubszczyzny = Smułkowa, Elżbieta, Engelking, Anna (red.), Język a tożsamość na pograniczu kultur. Białystok, Katedra Kultury Białoruskiej Uniwersytetu w Białymstoku, 2000 (= Prace Katedry Kultury Białoruskiej Uniwersytetu w Białymstoku 1. tom). 171–176. p.). Kk 11/3. 822–3. (Ism.)

A liturgia nyelve és a hívek nyelvi viselkedése az ukrajnai katolikusoknál (Rudnicki, Sergiusz: Język liturgii w kościele katolickim na Ukrainie a językowe zachowanie wiernych podczas mszy = Smułkowa, Elżbieta, Engelking, Anna (red.), Język a tożsamość na pograniczu kultur. Białystok, Katedra Kultury Białoruskiej Uniwersytetu w Białymstoku, 2000 (= Prace

37

Katedry Kultury Białoruskiej Uniwersytetu w Białymstoku 1. tom). 177–179. p.). Kk 11/3. 821–2. (Ism.)

Nyelv és identitás kultúrák határán: a lausitzi szorbok (Rzetelska-Feleszko, Ewa: Język a tożsamość na pograniczu kultur – sytuacja łużycka = Smułkowa, Elżbieta, Engelking, Anna (red.), Język a tożsamość na pograniczu kultur. Białystok, Katedra Kultury Białoruskiej Uniwersytetu w Białymstoku, 2000 (= Prace Katedry Kultury Białoruskiej Uniwersytetu w Białymstoku 1. tom). 180–185. p.). Kk 11/3. 823–5. (Ism.)

Orosz alapú pidzsin nyelvek (Stern, Dieter: Russische Pidgins. = Die Welt der Slaven, XLVII. Bd. 2002. 1–30. p.). Kk 11/3. 829–33. (Ism.)

A podlasiei fehéroroszok irodalmi műveltsége a XV–XIX. században (Ŝavinskaâ, L. L.: Literaturnaâ kul’tura belorusov Podlâš’â XV–XIX vv.: Knižnye sobraniâ Suprasl’skogo Blagoveŝenskogo monastyrâ. Minsk, Nacional’naâ biblioteka Belarusi. 1998. 175 p.). Kk 11/3. 817–9. (Ism.)

Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár szláv anyaga (Szőke Lajos: Slavica az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban. – Szőke, Lajos: Slavica in the Archidiocesan Library of Eger. Eger, Molnár és Társa „2001” Nyomda és Kiadó Kft., 2001. 115 p.). Kk 11/3. 835–7. (Ism.)

Az etnikai csoport és a nemzeti közösség között (A fehéroroszok a XIX. századi közép-kelet-európai nemzeti folyamatok tükrében) (Radzik, Ryszard: Między zbiorowością etniczną a wspólnotą narodową [Białorusini na tle przemian narodowych w Europie Środkowo-Wschodniej XIX stulecia]. Lublin, Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej, 2000. 301 p.). Kk 11/4. 996–9. (Ism.)

A fehéroroszországi nyelvpolitika az 1990-es években (Zaprudskì, Sârgej: Moŭnaâ palìtyka ŭ Belarusì ŭ 1990- â gady = Arche – Pačatak. 2002. 1(21). nr. 98–112. p.). Kk 11/4. 1025–9. (Ism.)

Kalinyingrád és Litvánia (Venclova, Tomas: Im Vorhof Europas: Über Kaliningrad und Litauen = Die Furche. 2002. 34. Nr. 18. p.). Kk 11/4. 1011–2. (Ism.)

Oroszország és Finnország (Lipponen, Paavo: Rossiâ i Finlândiâ. = Meždunarodnaâ žizn’. 2002. 3. no. 42–47. p.). Kk 11/4. 1010–1. (Ism.)

Az új kisebbségi jogrend megalapozása Lengyelországban (Fleming, Michael: Substantiating the new minority rights regime in Poland: political capital and the importancr of deliberation. = Annus Albaruthenicus 2000 – God belaruskì 2000. Rèd. Sakrat Ânovič. Krynki. Villa Sokrates, 2000. 229–45. p.). Kk 11/4. 1043–5. (Ism.)

38

2003. A régi magyar–fehérorosz nyelvi és kulturális érintkezések történetéből. In:

Annus Albaruthenicus 2003 – Год Беларускі 2003. Рэдактар Сакрат Яновіч. Villa Sokrates, Krynki, 201–20 (Streszczenie: Z historii dawnych węgiersko-białoruskich związków językowych i kulturalnych, 221–3).

Взгляды И. А. Бодуэна де Куртенэ на палатализацию заднеязычных в работах О. Ашбота: 200 лет русско-славянской филологии в Тарту. Ред. А. Д. Дуличенко Tartu Ülikooli Kirjastus/Tartu University Press, Tartu, 112–8. (Slavica Tartuensia V.)

Farvíz. MNy 99. 73–80. Скрытые латинизмы в русском языке. In: Русское слово в мировой

культуре. Материалы Х Конгресса Международной ассоциации преподавателей русского языка и литературы. Санкт-Петербург, 30 июня – 5 июля 2003 г. Русский язык и русская речь сегодня: старое – новое – заимствованное. Под ред. К. А. Роговой, Н. О. Рогожиной, Е. Е. Юркова. Политехника, Санкт-Петербург, 416–24.

Studia Russica XX. In honorem Béla Tatár. Redigunt L. Jászay et A. Zoltán. ELTE, Budapest, 552 p.

Слова венгерского происхождения в белорусском языке: устные заимствования эпохи Стефана Батория. StR 20. 492–4.

Легенда о святой Урсуле в старой польской и восточнославянской письменности (XVI–XVII вв.). StSlH 48. 323–34.

Die Ursulalegende im früheren polnischen und ostslavischen Schriftum (16.–17. Jh.). In: 13. Mednarodni slavistični kongres. Ljubljana, 15.-21. avgusta 2003. Zbornik povzetkov. 1. del: Jezikoslovje. Uredil France Novak. ZRC SAZU, Založba SAZU, Ljubljana, 123. p.

Эпизод из ранней истории венгерско-русских литературных связей. Легенда о святой Урсуле в русской переводной литературе XVII века. In: Тезисы докладов и выступлений VIII Международной научно-методической конференции «Современный русский язык: функциони-рование и проблемы преподавания» 21–22 марта 2003 г. Гл. ред. Л. Л. Вохмина. Российский культурный центр, Будапешт, 9–11.

Magyar–fehérorosz nyelvi és kulturális érintkezések Báthori István korában. In: Életünk Kelet-Európa. Tanulmányok Niederhauser Emil 80. születésnapjára. Szerk. Krausz Tamás–Szvák Gyula. Pannonica, Budapest, 285–90.

Межславянские этимологии (укр. битва; одержати, отримати). In: Ма-теріали V конгресу Міжнародної асоціації україністів. Мовознавство. Збірник наукових статей. Рута, Чернівці, 203–8.

O старобелорусском ораш(ец) ‘великан’. In: In honorem Caroli Gadanii sexagesimi natalis dedicatur. Ed. Viktor Moiseenko. Szombathely, 536–40. (Studia Slavica Savariensia 1–2.)

39

Польско-русский диалог на западнорусском языке (на примере этимологии русск. доход). In: Dialog w literaturach i językach słowiańskich. Tom 2. Językoznawstwo. Pod red. Stanisława Kochmana i Czesława Lachura. Wydawnictwo Uniwersytetu Opolskiego, Opole, 175–81. (=Studia i szkice slawistyczne 5.)

Легенда о святой Урсуле в польской и восточнославянской литературе. In: Semiotics of Pilgrimage. Ed. by W. Moskovich and S. Schwarzband. Jerusalem. The Hebrew University of Jerusalem, Center for Slavic Languages and Literatures, 73–80. (Jews and Slavs 10.)

Miscellanea Corviniana. Köszöntő könyv Hollós Attila 70. születésnapjára. Szerk. Abonyi Réka–Janurik Szabolcs–Zoltán András. ELTE, Budapest, 392 p. (Csak internet: http://szlavintezet.elte.hu/publications/publications.shtml)

Hollós Attila köszöntése. In: Miscellanea Corviniana. Köszöntő könyv Hollós Attila 70. születésnapjára. Szerk. Abonyi Réka–Janurik Szabolcs–Zoltán András. ELTE, Budapest, 5–7. (Csak internet.)

Ország szavunk kelet-európai összefüggései. In: Miscellanea Corviniana. Kö-szöntő könyv Hollós Attila 70. születésnapjára. Szerk. Abonyi Réka–Janurik Szabolcs–Zoltán András. ELTE, Budapest, 374–82. (Csak internet: http://szlavintezet.elte.hu/publications/publications.shtml)

Эпизод из ранней истории венгерско-русских литературных связей (Легенда о святой Урсуле в русской переводной литературе XVII века). In: Вестник Филиала Государственного Института русского языка им. А. С. Пушкина № 17. Российский культурный центр, Будапешт, 11–7.

Легендарные венгерско-литовские связи в «Хронике» М. Стрыйковского. In: Тезисы Международной научной конференции «Литва эпохи Миндаугаса и ее соседи: Исторические и культурные связи и параллели», 11–12 декабря 2003 г. Глав. ред. Е. Л. Назарова. Посольство Литовской Республики в Российской Федерации, Дом Юргиса Балтрушайтиса, Москва, 22.

К 75-летию Михая Петера. StSlH 48. 472–4. К 70-летию Аттилы Холлоша. StSlH 48. 474–6. Bug-parti „hollandusok” Volhíniában (Bütow, Eduard: Bug-Holländer in

Wolhynien. = Ukraïns’ka kul’tura v êvropejs’komu kontekstì — Ukrainische Kultur im europäischen Kontext. herausgegeben von Rolf Göbner und Ale-xander Kratochvil. Greifswald 2002. 169–80. p.). Kk 12/1. 263–5. (Ism.)

Az ukrán identitás és a nyelvi valóság (Berezovenko, Antonina: Between nation and state: Ukrainian identity in today’s language reality. = Ukraïns’ka kul’tura v êvropejs’komu kontekstì — Ukrainische Kultur im europäischen Kontext. herausgegeben von Rolf Göbner und Alexander Kratochvil. Greifswald 2002. 143–4. p.). Kk 12/1. 212–3. (Ism.)

Mátyás, a ruszinok királya (Matâš, korol’ Rusinov. Materìal ubrav, ušoriv,

40

zastačiv vlastnyma statâmi, komentarìâmi i slovnikom Ìģor Kerča. Speredslovo napisav i obŝu redakcìju mav Ìštvan Udvarì. Užgorod, PolìPrìnt, 160 p. [= Edìcìâ Pudkarpatìâ, 3. sšitok]). Kk 12/1. 252–3. (Ism.)

A Kárpátaljai Tudományos Társaság (1941–1944) kiadványai (Kapral’, M: Pudkarpats’koe obŝestvo nauk. Publikacìï: 1941–1944. — Káprály M.: Kár-pátaljai Tudományos Társaság. Kiadványok: 1941–4. Speredslovo i redakcìâ Ìštvana Udvarì. Užgorod, PolìPrìnt, 2002. 172 p.). Kk 12/1. 233–5. (Ism.)

Szöveggyűjtemény a ruszin írásbeliség tanulmányozásához (Udvarì, Ìštvan: Zbir’ka žerel pro studìï rusins’kogo pisemstva I. Kiriličnì ubbìžniky mukačovs’kogo êpiskopa Andrìâ Bačins’kogo. — Udvari István: Szöveg-gyűjtemény a ruszin írásbeliség tanulmányozásához I. Bacsinszky András munkácsi megyéspüspök cirillbetűs körlevelei. Nyíregyháza, Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke, 2002. 238 p. [= Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 12.]). Kk 12/1. 186–7. (Ism.)

Hazai délszláv nyelvű urbáriumok (Udvari István: A Mária Terézia-féle úrbér-rendezés forrásai magyarországi délszláv népek nyelvén I. Nyomtatványok. Az előszót írta Nyomárkay István. Nyíregyháza, Nyíregyházi Főiskola Uk-rán és Ruszin Filológiai Tanszéke, 2003. 326 p. [= Dimensiones Culturales et Urbariales Regni Hungariae 2.]). Kk 12/1. 232–3. (Ism.)

A ruszin történelemről – ruszinul (Š. Benedek, Andraš: Rusiny, gens fidelissima. Užgorod, PolìPrìnt, 2002. 176 p.). Kk 12/1. 253–5. (Ism.)

A macedóniai szláv lakosság nemzeti öntudata a XX. század elején (Isaeva, N. O.: Nacional’noe samosoznanie slavânskogo naseleniâ Makedonii v načale XX veka (po svidetel’stvam rossijskix konsulov). = Slavânovedenie, 3. no. 2002. 50–56. p.). Kk 12/1. 259–61. (Ism.)

Csehek Oroszországban (Gerčikova, I. A.: Čehi v Rossii: istoriâ prodolžaetsâ. = Slavânovedenie, 5. no. 2002. 66–72. p.). Kk 12/1. 261–3. (Ism.)

Az egyházi szláv nyelv Északkelet-Magyarországon (Szőke Lajos: A liturgikus egyházi szláv nyelv Északkelet-Magyarországon [XVI–XIX. század]. Eger, Molnár és Társa „2001” Nyomda és Kiadó Kft., 2002. 200 p.). Kk 12/1. 225–6. (Ism.)

A krakkói nyomdászat és a magyar művelődés (Rola krakowskich drukarzy w kulturze węgierskiej – Die Rolle des krakauer Druckwesens in der ungarischen Kultur – A krakkói nyomdászat szerepe a magyar művelődés-ben. Wstęp napisała – Text – A tanulmányt írta V. Ecsedy Judit. Bibliografię opracowali – Bibliographie – A bibliográfiát összeállította P. Vásárhelyi Ju-dit, Dörnyei Sándor, Kertész Balázs. Budapest, Balassi Kiadó, 2000. 400 + 16 p. [ill.]). Kk 12/1. 178–81. (Ism.)

A Szovjetunió és a posztszovjet térség etnolingvisztikai problémái (Isaev, M. I.: Ètnolingvističeskie problemy v SSSR i na postsovetskom prostranstve. = Voprosy âzykoznaniâ, 6. no. 2002. 101–17. p.). Kk 12/1. 226–9. (Ism.)

41

A zsidók orosz nyelve (Veršik, Anna: O ruskom âzyke evreev. = Die Welt der Slaven, XLVIII. Bd. 2003. 135–148. p.). Kk 12/2. 452–3. (Ism.)

Macedón nyelvi és etnikai identitás az égei-tegeri Macedónia nyugati részén (Voß, Christian: Macedonian linguistic and ethnic identity in Western Aegean Macedonia. = Die Welt der Slaven, XLVIII. Bd. 2003. 53–68. p.). Kk 12/2. 453–4.

Az inkeri (izsór) nyelv megőrzésének a problémái (Mirenkov, Vladimir: Problemy sohraneniâ ižorskogo âzyka. = Predely zemli i soznaniâ – Boundaries of Earth and Consciousness. Proceedings of the Sixth ICCEES World Congress, Tampere 2000. Editors Toivo Flink, Katja Hirvasaho. Hel-sinki, 2002 [= Studia Slavica Finlandensia XIX]. 206–211. p.). Kk 12/2. 454–5.(Ism.)

Orosz élet Finnországban a két világháború között (Baschmakoff, Natalia and Leinonen, Marja: Russian Life in Finland 1917–1939: A Local and Oral History. Helsinki, 2001 [= Studia Slavica Finlandensia XVIII]. 485 p.). Kk 12/2. 471–3.

„A kisebbségi léthez jellem kell”. Sokrat Janowicz esszé- és interjúkötetéről (Sokrat Janowicz: Białoruskie ślady i znaki. Wybór i opracowanie Robert Traba. Olsztyn, WK Borussia, 2001. 256 p.). Kk 12/3. 574–5. (Ism.)

Az oroszországi fehérorosz diaszpóra és a nemzeti kultúra megőrzésének prob-lémái (Grickevič, V. P.: Belorusskie diasporal’nye obŝestva Rossiii i problemy sohraneniâ nacional’noj kul’tury. Belorusskij sbornik. Stat’i i materialy po istorii i kul’ture Belorussii, 2. vyp. Sankt-Peterburg 2002. 5–15. p.). Kk 12/3. 615–6. (Ism.)

Nemzeti sztereotípiák Kelet- és Közép-Európában (1945–1991) (Meštan, Antanìn [Mešťan, Antonín]: Nacyânal’nyâ stèrèatypy ŭ Cèntral’naj i Ŭshodnâj Eŭrope (1945–1991) = Kraj: Polonica – Albaruthenica – Lithuanica, 1–2 (4–5). vyp. 2002. 7–10. p.). Kk 12/3. 617–9. (Ism.)

A ruszinkérdés a két világháború közötti Csehszlovákiában (Ševčenko, K. V.: Rusinskij vopros v mežvoennoj Čehoslovakii. = Slavânovedenie, 2003. 3. no. 3–17. p.). Kk 12/3. 653–5. (Ism.)

Harc a fehérorosz történelem ellen (Sahanovich, Henadz: The War Against Belarusian History. = Education in Russia, The Independent States and Eastern Europe, 20. vol. 1. no. Spring 2002. 18–27. p.). Kk 12/3. 659–60. (Ism.)

A török szultán orosz alattvalói (Makarova, I. F.: Russkie poddannye tureckogo sultana. = Slavânovedenie, 2003. 1. no. 3–17. p.). Kk 12/3. 660–2. (Ism.)

A szláv nyelvjárások és a Litván Nagyfejedelemség egyéb nyelvei (Ivanov, Vâč. Vs.: Slavânskie dialekty v sootnošenii s drugimi âzykami Velikogo knâžetva Litovskogo. = Slavânskoe âzykoznanie. XIII Meždunarodnyj s’ezd

42

slavistov. Ljubljana, 2003 g. Doklady rossijskoj delegacii. Moskva, Izdatel’-stvo „Indrik”, 2003. 258–88. p.). Kk 12/4. 817–9. (Ism.)

2004.

Oláh Miklós Athila című munkájának XVI. századi lengyel és fehérorosz fordítása –«Athila» М. Олаха в польском и белорусском переводах XVI века. Az előszót írta: Udvari István. Örökségünk Kiadó Bt., Nyíregyháza, 555 p. (Dimensiones Culturales et Urbariales Regni Hungariae 6.)

Szent Orsolya legendája Kelet-Európában. In: Annus Albaruthenicus 2004 – Год Беларускі 2004. Рэдактар Сакрат Яновіч. Villa Sokrates, Krynki, 181–95.

Studia Russica XXI. Redigunt L. Jászay et A. Zoltán. ELTE, Budapest, 436 p. Magyar szavak az ófehéroroszban. In: VII. Nemzetközi Magyar Nyelvtudomá-

nyi Kongresszus, 2004. aug. 29–31. Előadáskivonatok. MTA Nyelvtudomá-nyi Intézet, Budapest, 72. p.

Egy többségi nyelv kisebbségben: a fehérorosz nyelv elnémulása. Kk 13/1. 67–75. (Ism.)

Miért nem szeretik a németek a lengyeleket? (Wieczorek, Wojciech: Dlaczego Niemcy nas nie lubią? = Więź, 2003. 11. no. 121–8. p.). Kk 13/1. 162–4. (Ism.)

Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) történelmi megítélése (Problem nie tylko weteranów UPA. Z prof. Stanisławem Kulczyckim z Kijowa rozmawiają Izabella Chruślińska i Piotr Tyma. = Więź, 2003. 12. no. 122–7. p.). Kk 13/1. 164–5. (Ism.)

Nemzeti kisebbségek a posztkommunista Lengyelországban (Fleming, Michael: National Minorities in Post-Communist Poland. London, Veritas Foundation Publication Centre, 2003. 370 p.). Kk 13/2. 278–81. (Ism.)

A ruszinok Krúdy Gyula műveiben (Kerča, Igor’: Rusiny v proizvedeniâh Dûly Krudi. – StSlH, 49. vol. 1–2. nos. 2004. 149–154. p.). Kk 13/2. 288–9. (Ism.)

A fehéroroszok Lengyelország felől nézve (Radzìk, Ryšard: Belarusy [Poglâd z Pol’ščy]. Mìnsk, èncyklapedyks, 2002. 130 p.). Kk 13/2. 281–2. (Ism.)

Az orosz nyelv és Észtország nyelvpolitikája 1991 után (Poleŝuk, Vadim: Russkij âzyk i âzykovaâ politika Èstonii posle 1991 goda. = Eesti Slavistika, 2003. I. vyp. 102–26. p.). Kk 13/2. 291–3. (Ism.)

A nyelv és az írás szerepe a XIX. századi horvát és szerb nemzeti újjászületés-ben (Sotirović, Vladislav B.: Jezik i pismo kao faktori nacionalnog određenja Hrvata i Srba u XIX. veku. = Slavistica Vilnensis (Kalbotyra 52[2]), 2002. 39–48. p.). Kk 13/2. 294–5. (Ism.)

Nyelvpolitika Litvániában (Smetonienė, Irena: Language Policy in Lithuania. = Res Balticae, 9. vol. 2003. 147–62. p.). Kk 13/2. 290. p.(Ism.)

Сборник текстув до изучения русинськой письменности [Іштван Удварі:

43

Збірька жерел про студії русинського писемства I. Кириличні уббіжникы мукачовського єпископа Андрія Бачинського. – Udvari Ist-ván: Szöveggyűjtemény a ruszin írásbeliség tanulmányozásához I. Bacsinszky András munkácsi megyéspüspök cirill betűs körlevelei. Nyír-egyháza, Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke, 2002. 238 p. (= Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 12.)]. Русинскый Світ. Ruszin Világ II/11. (Budapest), 10–1. (Ism., másodközlés ruszin nyel-ven)

A nemzeti szocializmus és a szláv világ (Schaller, Helmut: Der Nationalsozialismus und die slawische Welt. Regensburg,Verlag Friedrich Pustet, 2002. 320 p.). Kk 13/3. 483–5. (Ism.)

Az interszláv nyelvi kölcsönhatás szociokulturális aspektusban (Cyhun, Genadz’: Mìžslavânskae moŭnae ŭzaemadzeânne (sacyâkul’turny aspekt). Mìnsk, Nacyânal’naâ akadèmiâ navuk Belarusì – Belaruskì kamitèt slavìstaŭ, 2003. 24 p.). Kk 13/3. 507–8. (Ism.)

A magyar nyelv régi szláv jövevényszavai és a szláv nyelvtörténet (Richards, Ronald O.: The Pannonian Slavic Dialect of the Common Slavic Proto-Language: The View from Old Hungarian. Los Angeles, University of California, Los Angeles, Program in Indo-European Studies, 2003 [= UCLA Indo-European Studies, vol. 2]. 234 p.). Kk 13/4. 671–4. (Ism.)

I. Miklós cár és a lengyel nyelv (Uspenskij, Boris: Nikolaj I i pol’skij âzyk (Âzykovaâ politika Rossijskoj imperii v otnošenii Carstva Pol’skogo: voprosy grafiki i orfografii).= Die Welt der Slaven, XLIX. Jahrgang, 1. Heft, 2004. 1–38. p.). Kk 13/4. 724-5. (Ism.)

Az örmény-kipcsak nyelvemlékek jelentősége lengyel és ukrán nyelvtörténeti szempontból (Stachowski, Stanisław: Zabytki języka ormiańsko-kipczackiego jako źródło do historii słownictwa polskiego i ukraińskiego XVI–XVIII w. = Ukraina – między językiem a kulturą. Pod red. Adama Fałowskiego i Bożeny Zinkiewicz-Tomanek. Kraków: Universitas, 2003 [= Studia Ruthenica Cracoviensia 1], 124–9. p.). Kk 13/4. 725–6. (Ism.)

A szláv nyelvek kölcsönös kapcsolatai (Moser, Michael: Wechselbeziehungen zwischen slavischen Sprachen (bis zum Ende des 19. Jahrhunderts).= Die Welt der Slaven, XLIX. Jahrgang, 1. Heft, 2004. 161–82. p.). Kk 13/4. 703–5. (Ism.)

A nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak védelme Lengyelországban különös tekintettel az ukrán kisebbségre (Tomanek, Przemysław: Ochrona praw językowych mniejszości narodowych w Polsce ze szczególnym uwzględnieniem mniejszości ukraińskiej. = Ukraina – między językiem a kulturą. Pod red. Adama Fałowskiego i Bożeny Zinkiewicz-Tomanek. Kraków: Universitas, 2003 (= Studia Ruthenica Cracoviensia 1), 245–60. p.). Kk 13/4. 719–20. (Ism.)

44

Nyelvi-kulturális sokféleség és konvergencia Ausztria–Magyarországon (Newerkla, Stefan Michael: Rozmanitost jazyků a kultur v Rakousku-Uhersku a jejich kovergenční tendence = Comparativ Cultural Studies in Central Europe. Editors: Ivo Pospíšil, Michael Moser. Brno: Ústav slavistyki Filozofické fakulty Masarykovy univerzity, 2004, 11–42. p.). Kk 13/4. 708–9. (Ism.)

Szöveggyűjtemény az egyházi szláv nyelv történetéhez (Hollós, Attila–Szőke, Lajos: Hollós, Attila–Szőke, Lajos: Introduction into the History of Church Slavonic. A Chrestomathy (XV–XIX c. Texts) – Vvedenie v istoriû cerkovnoslavânskogo âzyka. Hrestomatiâ (XV–XIX vv.). Budapest, Akadé-miai Kiadó, 2004. 180 p.). Kk 13/4. 722–3. (Ism.)

Petőfi a kárpátaljai ruszinoknál és a galíciai ukránoknál (Medve Zoltán: Az Alföld poétája a zordon Kárpátokban. Petőfi Sándor kárpátaljai és galíciai recepciója. Nyíregyháza, A Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke és a Veszprémi Egyetem Tanárképző Kara, 2004 (= Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 14). 194 p.). Kk 13/3. 698–9. (Ism.)

2005.

Studia Russica XXII. Redigunt L. Jászay et A. Zoltán. ELTE, Budapest, 328 p. Oláh Miklós Athila című munkájának XVI. századi lengyel és fehérorosz

fordítása. Doktori értekezés tézisei. Budapest. (A szerző kiadása, 2004–2005, 20 p.)

Szavak, szólások, szövegek. Nyelvészeti és filológiai tanulmányok. Lucidus Kiadó, Budapest, 273 p. (Kisebbségkutatás Könyvek)

Древнерусское слово корочюнъ и русский фразеологизм карачун ему пришел. In: Грани слова. Сборник научных статей к 65-летию проф. В. М. Мокиенко. Под ред. М. Алексеенко, Х. Вальтера (отв. редактор), М. Дюринга, А. Шумейко. ООО «Изд. ЭЛПИС», Москва, 76–80.

Эпизод из ранней истории венгерско-русских литературных связей (Легенда о святой Урсуле в русской переводной литературе XVII века). In: Sub rosa: Köszöntő könyv Léna Szilárd tiszteletére. Felelős szerk. Atanaszova-Szokolova Denise. A szerkesztőbizottság tagjai: Han Anna és Hollós Attila. ELTE BTK Irodalomtudományi Iskola, Budapest, 625–8.

Az ófehérorosz Trisztán és Izolda-legenda dél-európai összefüggései. In: Annus Albaruthenicus 2005 – Год Беларускі 2005. Рэдактар Сакрат Яновіч. Villa Sokrates, Krynki, 2005. 119–25. (Streszczenie: Starobiałoruska legenda o Trystanie i Izoldzie: powiązania południowoeuropejskie, 126–7).

Szláv jövevényszavaink egyes kérdése. In: Nyelv és oktatás a 21. század elején. Szerk. Huszti Ilona–Koljadzsin Natália. PoliPrint, Ungvár, 106–9.

Régi szláv jövevényszavaink kérdéséhez. In: Irodalmi és nyelvi kölcsönhatások az integráció folyamatában. 2005. február 16. – Literárne a jazykové

45

interakcie v procese integrácie. 16. februára 2005. Medzinárodná vedecká konferencia – Nemzetközi tudományos konferencia. Univerzita Mateja Bela, Filologická fakulta, Katedra hungaristiky, Banská Bystrica, 197–208.

Hungarian Loanwords in Old Belarusian in Batory’s Epoch. In: ICCEES VII World Congress, July 25–30, 2005, Berlin, Germany. Abstracts. Editors: Thomas Bremer, Heike Dörrenbächer, Inken Dose. Publisher: Weltkongress 2005 e. V.; German Association for East European Studies (DGO); International Council for Central and East European Studies (ICCEES). Ber-lin, 485. p.

Межславянская миграция слов и венгерская этимология. In: Ogród nauk filologicznych. Księga Jubileuszowa poświęcona Profesorowi Stanisławowi Kochmanowi. Redakcja naukowa Mieczysław Balowski i Wojciech Chlebda. Wydawnictwo Uniwersytetu Opolskiego, Opole, 743–50.

Слова ораш і орашец у старабеларускай „Повести о Трыщане”. In: Мовы Вялікага Княства Літоўскага. Матэрыялы IV Міжнароднай навуковай канферэнцыі (Брэст, 18 – 19 мая 2004 г.). Пад агульн. рэд. М. М. Аляхновіча. Академия, Брэст, 11–4.

Węgiersko-polsko-białoruskie związki językowe i kulturalne za czasów Stefana Batorego. In: Acta Albaruthenica. Навуковы зборнік. Пад агульн. рэд. М. Хаўстовіча, А. Баршчэўскага, С. Запрудскага. Выпуск пяты. Права і эканоміка, Мінск, 279–83.

Lekcje węgierskie starobiałoruskiej legendy o Trystanie i Izoldzie. In: Kultura pogranicza – Pogranicze kultur. Red. Adam Bobryk. Akademia Podlaska, Siedlce–Pułtusk, 249–52.

Węg. öböl ‘wypukłość; zatoka’ i öblít ‘płukać’. In: Turks and Non-Turks. Studies on the History of Linguistic and Cultural Contacts. Ed. by Ewa Siemieniec-Gołaś and Marzanna Pomorska. Kraków, 541–5. (Studia Turcologica Cracoviensia 10. Special Issue Presented to Professor Stanisław Stachowski on His Seventy Fifth Birthday)

Szláv–magyar etimológiák: NyK 102. 238–46. Magyar szavak az ófehéroroszban. In: 101 írás Pusztai Ferenc tiszteletére.

Szerk. Mártonfi Attila–Papp Kornélia–Slíz Mariann. Budapest, 497–502. Наша анкета. Голас Радзімы № 3–4 (Мінск, 27 студзеня 2005 г.), 9–10. Др Јован Ајдуковић, Увод у лексичну контактологију: Теорија адаптације

русизама. Београд: Фото Футура, 2004. 364 с.. StR 22. 308–10. (Ism.) Adam Fałowski, Język ruskiego przekładu katechizmu jezuickiego z 1585 roku.

Kraków: Universitas, 2003 (= Studia Ruthenica Cracoviensia 2). 196 c.. StR 22. 310–1. (Ism.)

Richards, Ronald O.: The Pannonian Slavic Dialect of the Common Slavic Proto-Language: The View from Old Hungarian. Los Angeles, University of

46

California, Los Angeles, Program in Indo-European Studies, 2003 (= UCLA Indo-European Studies, vol. 2). 234 p. StSlH 50. 179–83. (Ism.)

A kárpáti ruszinok etnolingvisztikai aspektusból (Duličenko, A. D.: Karpatskie rusiny segodnâ: nekotorye ètnolingvističeskie aspekty = Slavânovedenie, 2005. 1. no. 21–29. p.). Kk 14/1. 132–3. (Ism.)

A görög katolikus ruszinok kultúrája (Medve, Zoltán: Proklâtyj vrag ili drug naroda? Kul’tura greko-katoličeskih rusinov. = StR 20. Budapest, 2003. 282–9. p.). Kk 14/ 2. 292–3. (Ism.)

A kárpátaljai magyar nyelvhasználat sajátosságai (Csernicskó István [szerk.]: A mi szavunk járása. Bevezetés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatba. Ung-vár, Poliprint, é. n. [2004]. 285, [7] p. ill.). Kk 14/4. 531–5. (Ism.)

Keresztyén–muzulmán kulturális kölcsönhatás a litvániai tatároknál (Dufala, K.: Legenda o św. Grzegorzu w kitabie Tatarów-muzułmanów Wielkiego Księstwa Litewskiego. = Dni Adama Mickeviča v Krymu – Dni Adama Mickiewicza na Krymie – Dnì Adama Mìckevyča u Krymu, Simferopol’, Universum, 2004 [= Krymsko-pol’skij sbornik naučnyh rabot – Krymsko-polskie zeszyty naukowe – Kryms’ko-pol’s’kyj zbìrnyk naukovyh prac’, t. 1]. 255–65. p.). Kk 14/4. 567–8. (Ism.)

A krími tatár kérdés múltja és jelene (Zìnčenko, Û. Ì.: Krims’kotatars’ka problema: ìstorìâ ta sučasnìst’. = Ukraïns’kij ìstoričnij žurnal, 2004. 3. no. 62–73. p.). Kk 14/4. 557–60. (Ism.)

Udvari István (1950. VII. 14. – 2005. XI. 9.). A Modern Filológiai Társaság Értesítője 22/3. 2–4.

От редактора. In: Михай Петер, Избранные статьи по русскому языку. Budapest: ELTE Ukrán Filológiai Tanszék–Argumentum, 7–8 (Bibliotheca Baltoslavica Budapestiensis I. Redigit Andreas Zoltán)

2006.

Миграция одного текста: Легенда о святой Урсуле в составе русских переводов Хроники М. Стрыйковского. In: Труды Отдела древнерусской литературы 57. (Санкт-Петербург) 197–208.

Пам’яті Іштвана Удварі (14.VII.1950 − 9.XI.2005). In: Русская, украинская и русинская лексикология и лексикография. Сборник статьей памяти профессору Иштвана Удвари. – Orosz, ukrán és ruszin lexikológia és lexi-kográfia. Tanulmánykötet Udvari István professzor emlékére. Отв. редактор – Szerkesztette: Эржебет Ч. Йонаш – Cs. Jónás Erzsébet. Krúdy Könyvki-adó, Nyíregyháza, 5–8.

Фразеологизм ломать голову в сравнительном аспекте (по поводу выхода нового издания книги «Русская фразеология. Историко-этимологи-ческий словарь» под ред. В. М. Мокиенко): Русская, украинская и русинская лексикология и лексикография. Сборник статьей памяти

47

профессору Иштвана Удвари. – Orosz, ukrán és ruszin lexikológia és lexi-kográfia. Tanulmánykötet Udvari István professzor emlékére. Редактор – Szerkesztette: Эржебет Ч. Йонаш – Cs. Jónás Erzsébet. Nyíregyháza: Krúdy Könyvkiadó, 2006, 133–43.

Az ukrán nyelv. In: Szláv civilizáció. Szerk. Lukács István. Bölcsész Konzorci-um, Budapest.

(Digitális kiadvány: http://szlavintezet.elte.hu/szlavtsz/index/shtml) Az orosz nyelv története. In: Szláv civilizáció. Szerk. Lukács István Budapest.

Bölcsész Konzorcium. (Digitális kiadvány: http://szlavintezet.elte.hu/szlavtsz/index/shtml) Slavisch-ungarische Etymologien (tör ‘brechen; zerschlagen; reiben’, töröl

‘wischen’). In: Studia Philologica Slavica. Festschrift für Gerhard Birkfellner zum 65. Geburtstag gewidmet von Freunden, Kollegen und Schülern. Hg. Bernhard Symanzik. LIT Verlag, Münster–Hamburg–Berlin–Wien–London, 889–95. (Münstersche Texte zur Slavistik, Bd. 4),

Az ófehérorosz Trisztán-legenda magyar vonatkozásai. In: Kontext – Filológia – Kultúra. – Kontextus – Filológia – Kultúra. Štúdie – Tanulmányok. Univerzita Mateja Bela–Eszterházy Károly Főiskola, Banská Bystrica–Eger, 265–70.

О технике перевода с польского на старобелорусский в XVI в. (на материале «Исторыи о Атыли короли угорском»). In: Этнокультурные и этноязыковые контакты на территории Великого княжества Литовского. Материалы международной научной конференции. В. Завялова (ред.). Новое издательство, Москва, 165–74.

Няговские поучения. Факсимильное воспроизведение текста по изданию А. Л. Петрова с вводной статьей Ласло Дэжё. Под редакцией и с предисловием Андраша Золтана. Nyagovai Posztilla. A. Petrov szövegki-adásának fakszimile kiadása Dezső László bevezető tanulmányával. A köte-tet szerk. és az előszót írta Zoltán András. Nyíregyháza, LXXIV + VI + 226 p.

Előszó/Предисловие/Foreword. Няговские поучения. Факсимильное воспроизведение текста по изданию А. Л. Петрова с вводной статьей Ласло Дэжё. Под редакцией и с предисловием Андраша Золтана. Nyagovai Posztilla. A. Petrov szövegkiadásának fakszimile kiadása Dezső László bevezető tanulmányával. A kötetet szerk. és az előszót írta Zoltán András. Nyíregyháza, VII–XV.

Larisza Sztankevics–Katkits Zsuzsa, 20 találkozás Fehéroroszországgal. Fehérorosz nyelvkönyv kezdők számára. Szek. Zoltán András. (Ларыса Станкевіч – Жужа Каткіч, Дваццаць сустрэч з Беларуссю. Падручнік па беларускай мове для пачаткоўцаў. Пад агульнай рэдакцыяй Андраша Золтана). Bölcsész Konzorcium, Budapest, 269 p.

48

Előszó. Larisza Sztankevics–Katkits Zsuzsa, 20 találkozás Fehéroroszországgal. Fehérorosz nyelvkönyv kezdők számára. Szerk. Zoltán András. (Ларыса Станкевіч –Жужа Каткіч, Дваццаць сустрэч з Беларуссю. Падручнік па беларускай мове для пачаткоўцаў. Пад агульнай рэдакцыяй Андраша Золтана. Budapest, 9–16.

Деформация фразеологизмов при калькировании. In: Međunarodni znanstveni skup Slavenska frazeologija i pragmatika. Rab, 17–19. rujna 2006. Sažeci referata. – Международная научная конференция Славян-ская фразеология и прагматика. Раб, 17–19 сентября 2006. Аннотации докладов. Uredile: Željka Fink, Anita Hrnjak. Sveučilište u Zagrebu, Filozofski fakultet, FF-press, Zagreb, 43. p.

Elárvult kisebbség. Udvari István utolsó könyvéről. (Udvari, Ištvan: Sobranie istočnikov dlâ izučeniâ rusinskoj pis’mennosti II. Episkopy Gavriil Blažovskij, Manuil Ol’šavskij, Ioann Bradač i ih vremâ. – Udvari István: Szöveggyűjtemény a ruszin írásbeliség tanulmányozásához II. Blazsovszky Gábor, Olsavszky Mihály Manuel, Bradács János püspökök és koruk. Nyír-egyháza, Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke, 2005. 228 p. [= Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 17.]). Kk 15/1. 127–9. (Ism.)

2007.

Венгерска-старабеларускія фразеалагічныя паралелі. In: Мова – Літаратура – Культура: матэрыялы V Міжнароднай навуковай канферэнцыі (да 80-годдзя прафесара Льва Міхайлавіча Шакуна), Мінск, 16–17 лістапада 2006 года. Права і эканоміка, Мінск, 104–7.

О некоторых лексических особенностях старобелорусской «Повести о Трыщане». In: Беларусь і беларусы ў прасторы і часе. Зборнік да 75-годдзя прафесара Адама Мальдзіса. Пад рэдакцыяй Сяргея За-прудскага, Аляксандра Фядуты, Захара Шыбекі. Лімарыус, Мінск, 108–14.

O jednym wspólnym grzechu polsko-węgierskim: In: Amoenitas vel lepores philologiae. Pod. red. Romana Laskowskiego i Romana Mazurkiewicza. Instytut Języka Polskiego PAN–Wydawnictwo LEXIS, Kraków, 465–7.

О пользе книг славянских для истории и этимологии венгерской фразеологии. StSlH 52. 465–8.

Szláv analógiák magyar szólásokhoz II. In VIII. Nemzetközi Szlavisztikai Na-pok, 2006. május 26–27. Szombathely, 390–5. (Studia Slavica Savariensia 1–2.)

Széljegyzetek az Etimológiai szótárhoz. MNy 103. 208–23. Вацлав Фельчак і Еміл Балецькый – документы дружбы і сполупрацї.

Русин. Културно-хрістіаньскый часопис XVII/6. (Prešov) 16–7.

49

Эмиль Балецкий, Литературное наследие. Под редакцией А. Золтана и М. Капраля. – Baleczky Emil, Irodalmi örökség. Szerk. Káprály Mihály–Zoltán András. Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszék, Nyíregyháza, 178 p. (Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 20).

Предисловие (Káprály Mihály társsszerzővel). Эмиль Балецкий, Литера-турное наследие. Под редакцией А. Золтана и М. Капраля. – Baleczky Emil, Irodalmi örökség. Szerk. Káprály Mihály–Zoltán András. Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszék, Nyíregyháza, 5–7. (Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 20.)

Иштван Ковтюк, Украинские заимствования в ужанском венгерском говоре. Под редакцией и с предисловием А. Золтана. Ньиредьхаза, 2007. – Kótyuk István, Az ungi magyar nyelvjárás ukrán jövevényszavai. Szerk. és az előszót írta Zoltán András. Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ru-szin Filológiai Tanszéke, Nyíregyháza, 340 p. (Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 22.)

Szerkesztői előszó. In: Иштван Ковтюк, Украинские заимствования в ужанском венгерском говоре. Под редакцией и с предисловием А. ЗОЛТАНа. Ньиредьхаза,2007. – Kótyuk István, Az ungi magyar nyelvjárás ukrán jövevényszavai. Szerk. és az előszót írta Zoltán András. Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke, Nyíregyháza, 7–8 (Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 22.)

Вековые связи: Российский Курьер Центральной Европы № 11 (357). Вена–Будапешт, 1–15. июня 2007 г. 4.

2008.

Аттила и Баторий (Об одной «пластической операции» XVI в.). In: Miscellanea Slavica. Сборник статей к 70-летию Бориса Андреевича Успенского. Сост. Ф. Б. Успенский. Индрик, Москва, 164–7.

Die Ukrainer (Ruthenen, Russinen) in Österreich-Ungarn und ihr Sprach- und Kulturleben im Blickfeld von Wien und Budapest. Michael Moser, András Zoltán. LIT Verlag, Münster–Hamburg–Berlin–Wien–London, 200 p. (Slavische Sprachgeschichte, Bd. 4.)

Vorwort (Michael Moser–András Zoltán). In: Die Ukrainer (Ruthenen, Russinen) in Österreich-Ungarn und ihr Sprach- und Kulturleben im Blickfeld von Wien und Budapest. Hg. Michael Moser–András Zoltán (= Slavische Sprachgeschichte, Bd. 4). LIT Verlag, Münster–Hamburg–Berlin–Wien–London, 7–9.

50

Про мову «Газеты для народныхъ учителей» (Пештъ-Будинъ, 1868–1872). In: Die Ukrainer (Ruthenen, Russinen) in Österreich-Ungarn und ihr Sprach- und Kulturleben im Blickfeld von Wien und Budapest. Hg. Michael Moser–András Zoltán. LIT Verlag, Münster–Hamburg–Berlin–Wien–London,101–10. (Slavische Sprachgeschichte, Bd. 4.)

Az ukrán nyelvművelés. In: Európai nyelvművelés: Az európai nyelvi kultúra múltja, jelene és jövője. Szerk. Balázs Géza–Dede Éva. Inter Kht.–PRAE.HU, Budapest, 368–76. (Társszerző: Bárányné Komári Erzsébet)

Еміл Балецкий и Вацлав Фільчак – документы дружбы и сполупраци. In: Русинський Альманах 2007. Будапешт, 63–9.

Király Péter, A honalapítás vitás eseményei. A kalandozások és a honfoglalás éve. Szerkesztette és az előszót írta Udvari István. Tördelte és a mutatókat készítette Hollós Attila. Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke, Nyír-egyháza, 2006. 258 lap. (= Dimensiones Culturales et Urbariales Regni Hungariae 10.). MNy 104. 396–401. (Ism.)

Присутність філологів не зайва. In: Лiтературна Україна 40 (5278), Київ, 16 жовтня 2008 року. 4.

О старинном венгерском названии славян tót.In: LDK kalbos, kultūros ir raštijos tradicijos. V tarptautinės konferencijos pranešimų tezės. 2008 m. lapkričio 12–14 d. Vilnius–Seinai. Tezių rinkinį sudarė Marina Čistiakova. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008. 108–110.

(http://www.lki.lt/LKI_LT/images/Naujienos/tezes.pdf)

51

KORTÁRSI MÉLTATÁS

Беларусіст з берагоў Дуная1

У гісторыі замежнай беларусістыкі яму належыць адно з самых адметных месцаў. Ён з ліку першых, хто ў другой палове XX ст. у навуковых працах стаў шырока выкарыстоўваць беларускамоўны матэрыял, найперш старажытнага перыяду. Менавіта прафесар Андраш Золтан у 1990-я гг. распачаў працу Венгерскай асацыяцыі беларусістаў.

Нарадзіўся Андраш Золтан 25 снежня 1949 г. у горадзе Шопран паблізу возера Нойзідлер у сям’і лютэранскага пастара і настаўніцы. Пасля заканчэння аддзялення рускай і польскай філалогіі Будапешцкага універсітэта з 1974 г. працаваў на кафедры рускай мовы – асістэнтам, ад’юнктам, дацэнтам. У 1991 г. узначаліў наваствораную кафедру ўсходнеславянскай і балтыйскай філалогіі, на якой пасля прыезду ў Будапешт у 1994 годзе дацэнта Брэсцкага дзяржаўнага універсітэта Мікалая Аляхновіча пачалі актыўна распрацоўвацца і асобныя праблемы беларускага мовазнаўства. З 2003 г. загадвае кафедрай украінскай філалогіі і застаецца ў складзе кафедры ўсходнеславянскай і балтыйскай філалогіі.

Аўтар больш як 200 публікацый, сярод якіх 22 кнігі, напісаныя асабіста і ў суаўтарстве. Прыярытэтныя кірункі ў навуковай дзейнасці – польска-ўкраінска-беларуска-рускія моўныя і культурныя кантакты, сярэднявечныя канцылярскія мовы ўсходніх славян, пытанні гістарычнай лексікалогіі, этымалогіі і словаўтварэння ўсходнеславянскіх моў, славянскія запазы-чанні ў венгерскай мове, бібліяграфія і гісторыя славянскага мовазнаўства ў Венгрыі і інш.

Андраш Золтан – старшыня Венгерскай асацыяцыі беларусістаў, член Венгерскага лінгвістычнага таварыства. Удзельнічаў у рабоце Міжнарод-ных з’ездаў славістаў у Кіеве (1983), Сафіі (1988), Браціславе (1993), Кракаве (1998), выступаў з дакладамі на Міжнародных кангрэсах 1 A cikk eredetileg itt jelent meg: Спадчына Івана Насовіча і беларускае мовазнаўства: матэрыялы навуковых чытанняў, прысвечаных 220-годдзю з дня нараджэння Івана Іванавіча Насовіча (18 лютага 2008 года, г. Мінск). Aдк. рэд. М. Р. Прыгодзіч. Мінск: Права і эканоміка, 2008. 92–97.

52

беларусістаў і ўкраіністаў, Гарэцкіх чытаннях, розных навуковых канферэнцыях (Мінск, Гродна, Вільнюс, Масква і інш.).

Закончыў завочную аспірантуру на кафедры рускай мовы Маскоўскага дзяржаўнага універсітэта імя М. Ламаносава, дзе ў 1984 г. абараніў кандыдацкую дысертацыю “Заходнеруска-велікарускія моўныя кантакты ў галіне лексікі ў XV ст. (Да пытання аб заходняй традыцыі ў дзелавым пісьменстве Маскоўскай Русі)”, навуковым кіраўніком якой быў прафесар Б. Успенскі. Менавіта дзякуючы навуковым ідэям свайго настаўніка Андраш Золтан зацікавіўся не зусім звыклай для тагачаснага савецкага мовазнаўства праблемай – уплывам заходнерускай (чытай: старабеларускай, стараўкраінскай) мовы на старарускую, роля якой у міжмоўных кантактах усходніх славян да гэтага ледзь не абсалютызавалася. На прыкладзе функцыянавання заходнерусізмаў господар, (г)осподарство, лекгатос, отщепенец, крыж венгерскі лінгвіст засведчыў ажыўлены культурны абмен паміж Заходняй і Маскоўскай Руссю ў сярэдзіне ХV ст., у выніку якога ў дзелавую мову Маскоўскай дзяржавы ўжо ў гэты ранні перыяд прыйшла зусім паказальная колькасць заходнерускіх лексічных элементаў [1, с. 103]. На думку Андраша Золтана, перадгісторыя слоў государь і государство пераконвае, што вывучэнне заходнерускай дзелавой мовы мае вялікае значэнне для гісторыі рускай лексікі, у асобных выпадках нават большае, чым для гісторыі ўкраінскай або беларускай лексікі [1, с. 108].

Ужо ў першых артыкулах даследчык звярнуў увагу на канкрэтныя факты лексічнага ўзаемаўплыву розных славянскіх моў у старажытныя часы. Зацікаўленасць старабеларускім пісьменствам прывяла А. Золтана да аднаго з найменш даследаваных помнікаў XVI ст. – “Гісторыи аб Атыле, каралі вугорскім”. На працягу апошніх дваццаці гадоў у венгерскім, расейскім, польскім і беларускім навуковым друку з’явілася некалькі дзесяткаў артыкулаў і матэрыялаў розных канферэнцый, прысвечаных асобным аспектам даследавання гэтага арыгінальнага тэксту.

Першыя згадкі пра “Гісторыю аб Атыле” адносяцца да 1846 г., калі вядомы філолаг-славіст, гісторык і пісьменнік XIX ст. Восіп Бадзянскі паведаміў пра знаходку ў бібліятэцы графаў Рачынскіх у Познані (Польшча) аб’ёмнага рукапісу за нумарам 94 з 344 аркушаў, у складзе якога і былі рыцарскія аповесці пра Трышчана, Баву і Атылу. Гэты зборнік дэталёва апісаў Аляксандр Брукнер у 1886 г., ён жа і вызначыў крыніцу ананімнага старабеларускага рукапіснага перакладу “Гісторыі аб Атыле” – польскі друкаваны пераклад Цыпрыяна Базыліка “Historia spraw Atyle Krolá Węgierskiego” Кракаў, 1574) з лацінамоўнага твора “Athila” венгерскага гуманіста Міклаша Олаха (Nicolaus Olahus, 1493 – 1568), што быў напісаны ў 1538 г. у Базелі як своеасаблівы фрагмент-устаўка ў

53

вялікай працы Антоніо Банфіні па венгерскай гісторыі. Нягледзячы на тое, што лацінскі тэкст твора М. Олаха перавыдаваўся ў Венгрыі некалькі разоў, венгерскі пераклад яго быў апублікаваны толькі ў 1977 г. – прыкладна праз 400 гадоў пасля польскага выдання і ўзнікнення старабеларускага рукапіснага перакладу. Старабеларускі тэкст поўнасцю быў надрукаваны А. Весялоўскім у 1888 г., усе наступныя выданні ажыццяўляліся на аснове гэтай публікацыі. Аднак у беларусістыцы склалася парадаксальная сітуацыя: калі мове рыцарскіх аповесцяў пра Трышчана і Баву прысвечана спецыяльная манаграфія (1979) польскай даследчыцы Т. Ясіньскай-Соха і артыкулы ў розных энцыклапедычных выданнях (у тым ліку і ў энцыклапедыі “Беларуская мова”), то “Гісторыя аб Атыле” толькі згадваецца ў агульных працах па гісторыі беларускай літаратурнай мовы. Па словах А. Золтана, «складваецца ўражанне, нібы і самі беларускія мовазнаўцы лічылі “Гісторыю аб Атыле” нейкім другарадным, малахарактэрным помнікам старабеларускай мовы апошняй трэці XVI ст.». Вінаватым у гэтым можна прызнаць А. Брукнера, бо, паколькі ў яго пад рукой былі адначасова старабеларускі тэкст і яго польскі арыгінал, ён у сваім даследаванні для ілюстрацыі ён прывёў два кароткія фрагменты беларускага і польскага тэкстаў, даводзячы, што яны гэткім жа чынам суадносяцца і ва ўсім творы. Іншыя славісты маглі меркаваць пра якасць перакладу толькі пасля выдання А. Весялоўскага і пасля даследавання самога А. Брукнера. На самай жа справе тэксталагічныя супадзенні абодвух твораў чыста знешнія, пры іх дэталёвым супастаўленні выяўляюцца значныя разыходжанні, найперш на моўным узроўні. Так, многія польскія лексемы перадаюцца тыповымі ўсходне(беларуска)славянскімі: tedy – тогды, barzo – вельмі, trwały – терпливый, chybkiey – хисткое, zimno – студень. Польскі корань trzym- ва ўсіх выпадках замяняецца ўсходнеславянскім держ-: otrzymać zwycięstwo – одержать звитяжство. Пазней, у канцы XVII ст. са старабеларускімі тэкстамі гэтае ідыяматычнае словазлучэнне трапіла і ў Маскву, дзе паланізм звитяжство быў заменены царкоўнаславянізмам победа. Сустракаюцца ў тэксце і некаторыя ўласнабеларускія словы. Так, менавіта гэтаму помніку належыць першая вядомая фіксацыя слова бусел. У “Гісторыі аб Атыле” занатаваны і значны венгерскі лексічны матэрыял, найперш уласныя імёны і геаграфічныя назвы – Бэла, Кэвэ, Кадыка, Хаба; Бузыни, Тарнок, Кэвегаза, Кэазо і інш.

Праз 100 гадоў пасля публікацыі А. Весялоўскага старабеларускі тэкст “Гісторыі аб Атыле” выдаў украінскі навуковец В. Мікітась (Укра|нська література XIV – XVI стст. Ки|в: Наукова думка, 1988, с. 396 – 441). Андраш Золтан падрабязна аналізуе лінгвістычна значныя адхіленні ў выданні помніка А. Весялоўскім і В. Мікітасем. Так, у рукапісе і выданні

54

А. Весялоўскага назіраюцца, напрыклад, такія разыходжанні: розные – разныя, в шатрох – в шатрах, паметки – памети, король – кроль, швабом – швабам, огретую – согретую, заховали – доховали, поки – коли, звычаю – обычаю і інш. У выданні А. Весялоўскага ёсць пропускі асобных слоў і нават цэлых радкоў. Яшчэ далей пайшоў сучасны ўкраінскі інтэрпрэтатар старабеларускага помніка В. Мікітась, які не толькі паўтарыў усе няправільнасці А. Весялоўскага, але і ўкраінізаваў арфаграфію тэкстаў, адвольна рэканструяваў (зразумела, на карысць украінскай мовы) прапушчаныя перакладчыкам словы. Параўнаем: умыслил на… спокойный жывот вести (у А. Весялоўскага) – умислив на (дали) спокойний живот вести; абы ся его люд за твоим… полепшыл – абы ся его люд за тво|м (панованням) поліпшив; утекъ до Кгрэцыи до Гонорыуса цэсара... своего – утік до Кгреці|, до Гоноруса, цесаря, (діда) своего і да т. п. Як з іроніяй зазначае Андраш Золтан, «усе “рэканструкцыі” В. Л. Мікітася зроблены наўгад, прычым дакладнасць пападання ў яго роўная нулю» (с. 554). Такім чынам, з двух вядомых выданняў старабеларускай “Гісторыі аб Атыле” ніводнае не вытрымлівае навуковых патрабаванняў. Толькі трэцяе выданне помніка, зробленае Андрашам Золтанам, адпавядае ўсім самым строгім патрабаванням тэксталогіі і палеаграфіі.

Гэтае выданне (Золтан А. “Athila” М. Олаха ў польскім і беларускім перакладах XVI стагоддзя. Nyiregyhása, 2004) – самая грунтоўная праца венгерскага славіста. У кнізе прааналізаваны лексічны склад помніка на ўзроўні такіх асобных слоў і словазлучэнняў, як бусел, хорошыи, одерживать/одержать победу, брать/взять верх і іншых, таксама вызначаны адметнасці ўплыву польскага тэксту на старабеларускі пераклад, выяўлены і прапанаваны навукова абгрунтаваныя рэканструкцыі асобных фрагментаў. І, што самае адметнае, – прыведзены факсімільныя тэксты і транслітарацыі: а) старабеларускага перакладу па рукапісе № 94 з бібліятэкі Рачынскіх у Познані (с. 105 – 209); б) польскага тэксту па экзэмпляры кракаўскага выдання 1574 г. з бібліятэкі Польскай Акадэміі навук у Курніку (с. 214 – 453); в) транслітараваных і паралельна размешчаных старабеларускага і польскага тэкстаў з указаннем важнейшых адступленняў ад лацінскага арыгінала (с. 454 – 538). Адзначу таксама, што ў кнізе падаецца вычарпальная бібліяграфія прац венгерскіх, беларускіх, польскіх і іншых даследчыкаў, у якіх у той ці іншай ступені аналізуюцца адметнасці “Гісторыі аб Атыле” (с. 93 – 104).

Андраш Золтан па-ранейшаму знаходзіцца на пярэднім краі лінгвістычных падзей Беларусі. Фактычна штогод вучоны выступае з дакладамі на важнейшых навуковых канферэнцыях, якія праводзяцца ў розных вышэйшых навучальных установах. Так, у чэрвені 2004 г. Андраш Золтан з дакладам «Слова ораш і орашец ‘велікан’ у старабеларускай

55

“Аповесці аб Трышчане” выступіў на 4-й міжнароднай навуковай канферэнцыі “Мовы ў Вялікім Княстве Літоўскім і краінах Цэнтральнай і Усходняй Еўропы: традыцыі і пераемнасць”, якую на базе Брэсцкага дзяржаўнага універсітэта арганізавалі і правялі кафедры гісторыі беларускай мовы БрДУ і БДУ, кафедры ўсходнеславянскай і балтыйскай філалогіі Будапешцкага універсітэта імя Л. Этвеша. Першыя тры канферэнцыі гэтай тэматыкі былі праведзены ў Венгрыі дзякуючы менавіта доктару філалогіі прафесару Андрашу Золтану. У чэрвені 2005 года ён выступіў з дакладам “Венгерска-польска-беларускія моўныя і культурныя сувязі перыяду Стэфана Баторыя” на міжнароднай канферэнцыі, прысвечанай польска-беларускім культурным, літаратурным і моўным сувязям, у лістападзе 2006 года даклад “Венгерска-старабеларускія фразеалагічныя паралелі” стаў прадметам ажыўленай дыскусіі на V міжнароднай канферэнцыі “Мова – Літаратура – Культура”, прысвечанай 80-годдзю з дня нараджэння прафесара Льва Шакуна.

Плённыя сувязі з беларускімі мовазнаўцамі, назапашаны шматгадовы вопыт выкладання беларускай мовы і культуры ў Будапешцкім універсітэце імя Лоранда Этвеша дазволілі выхаванцам Андраша Золтана пад яго навуком кіраўніцтвам падрыхтаваць аб'ёмную кнігу “Дзесяць сустрэч з Беларуссю” (Будапешт, 2006) – арыгінальны падручнік па беларускай мове для студэнтаў-вугорцаў. Аўтары працы – дацэнт кафедры гісторыі беларускай мовы і дыялекталогіі Брэсцкага дзяржаўнага універсітэта імя А. С. Пушкіна, выкладчык беларускай мовы ў Будапешцкім універсітэце Ларыса Станкевіч і студэнтка Жужа Каткіч – праз тэматычныя раздзелы “Беларусь”, “Беларускія дзяржаўныя сімвалы”, “Славутыя людзі Беларусі”, “Беларускія традыцыі, звычаі” знаёмяць навучэнцаў з асаблівасцямі фанетыкі, словазмянення, граматычнымі нормамі, лексікай і фразеалогіяй беларускай мовы. Навукова-папулярны стыль выкладу матэрыялу, як адзначае ў рэцэнзіі на кнігу Марыя Новік, дазваляе не толькі даступна падаць інфармацыю ў цэлым пра Беларусь, але і паказаць рытма-меладычную аснову беларускай мовы, яе поліфанічнасць на матэрыяле мастацкіх твораў слынных майстроў слова [2, с. 154].

На згаданай вышэй канферэнцыі А. Золтан выступіў з дакладам аб некаторых лексічных асаблівасцях "Гісторыі аб Трышчане" з таго ж Пазнанскага зборніка XVI ст. А гэта значыць, што даследчык працягвае працу над старабеларускімі рыцарскімі раманамі. Няма сумнення, што і наступная кніга вучонага з берагоў Дуная стане унікальнай працай, выкананай у лепшых традцыях славістычнай навукі, працай даследчыка, улюбёнага ў гісторыю як сваёй краіны, так і усёй славяншчыны.

56

Актыўная навукова-педагагічная і грамадская дзейнасць Андраша Золтана выявілася і ў пашырэнні навуковых даследаванняў па беларусістыцы сярод вучоных з розных цэнтраў Венгрыі. Акрамя Будапешцкага універсітэта беларусазнаўчыя працы з’явіліся ў вышэйшых навучальных установах гарадоў Сегед, Дэбрэцэн, Нірэдзьхаза, Печ, Самбатхей і інш. Запатрабаванымі ў венгерскіх навукоўцаў сталі слоўнікі, манаграфіі, падручнікі і вучэбныя дапаможнікі беларускіх аўтараў, з’явіліся пераклады і ўзаемапераклады паэзіі і прозы. Як і ў часы Вялікага княства Літоўскага, Беларусь пачынае займаць свой “пачэсны пасад” у сям’і еўрапейскіх народаў. І ў гэтым бачыцца неацэнная заслуга Андраша Золтана – надзейнага сябра-мовазнаўцы з берагоў быліннага Дуная.

Прыгодзіч М. Р.

(Мінск, Беларусь)

Літаратура 1. Золтан А. К предыстории русск. «государь» // Studia Slavica Hungarica.

XXIX. Budapest, 1983. S. 71–110. 2. Новік Марыя. “Дзесяць сустрэч з Беларуссю” для вугорцаў // Веснік

Брэсцкага універсітэта. Серыя філалагічных навук. 2007. № 1 (7). С 153-154.

57

58

59

60

61

62

63

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

(Újabb felvételek)

folytatás a hátsó borítóról

53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS 57. SUBOSITS ISTVÁN 58. H. TÓTH IMRE 59. BÉKÉSI IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 61. BÜKY LÁSZLÓ 62. RÉDEI KÁROLY 63. SZÉPE GYÖRGY 64. SZABÓ JÓZSEF 65. RÓNA-TAS ANDRÁS 66. SZENDE TAMÁS 67. ADAMIK TAMÁS 68. BENCÉDY JÓZSEF 69. WACHA IMRE 70. BOLLA KÁLMÁN 71. BÜKY BÉLA 72. BALÁZS GÉZA 73. BENCZE LÓRÁNT 74. KEMÉNY GÁBOR 75. ZIMÁNYI ÁRPÁD 76. HAVAS FERENC 77. FÖLDI ÉVA 78. CS. JÓNÁS ERZSÉBET 79. KLAUDY KINGA 80. LENDVAI ENDRE 81. É. KISS KATALIN 82. PRÓSZÉKY GÁBOR 83. KAKUK ZSUZSA 84. NYIRKOS ISTVÁN 85. JUHÁSZ DEZSŐ 86. KESZLER BORBÁLA 87. ZOLTÁN ANDRÁS 88. BAKRÓ-NAGY MARIANNE 89. MOLNÁR ZOLTÁN 90. GULYA JÁNOS Eddig megjelent füzetek:

1., 4., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 15., 17., 19.,

21., 23., 24., 26., 27., 28., 29., 31., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 42., 43., 44., 45., 48., 49.,

51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 66., 67., 68., 69.,

70., 71., 72., 73., 74., 75., 76., 77., 78, 79., 83, 87.

64

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR 2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC 4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS 5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY 7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS 8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA 9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL 12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC 13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE 15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES 17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR 20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS 21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND 22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS 25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS 26. KÁLMÁN BÉLA 52. PÉTER MIHÁLY

*** folytatás a belső borítón