Az ellenőrzés és értékelés jelentősége az oktatás folyamatában

Az oktatás eredményességét ellenőrzés és értékelés útján mérjük le. Lényeges eleme a

viszonyítás, vagyis a tényleges helyzet összevetése a kitűzött céllal. Az elvárás és a valóság

közötti megfelelés vagy eltérés alapján időben befolyásolhatjuk, szükség szerint

korrigálhatjuk vagy megerősíthetjük a megkezdett folyamatot. i

Az ellenőrzés, értékelés visszacsatolás, mely kiterjedhet: - a tanulók tudására,

- a tanárok munkájára,

- az iskolára, magára az egész oktatási rendszerre,

a tanárra,

- a tantervekre, stb.

Az eredmények rendszeres elemzésének célja a hatékonyságnövelés, a jobb megoldások

keresése, a hibák kijavítása, az eredmények megerősítése.

A hazai közoktatásban a bemeneti- és a kimeneti szabályozással valósul meg a közoktatás

hatékony irányítása.

ÍJ A bemenet felőli szabályozásban az iskola által szervezett belső értékelési módszerek

(pl: feleltetés, feladatlap, belső vizsga, stb.) dominálnak. Az eredményességről való

visszajelentés ez esetben sok szempontból nem szabályozott, viszonylagos.

Az oktatási rendszer hatékonyságának növelése, a sokszínűvé vált oktatási rendszer

szükségessé teszi azonban az eredményeken keresztül történő kimeneti szabályozást.

2J A kimeneti szabályozásban az eredmények ellenőrzését, értékelését központilag

szervezik meg, az iskolától független standardizált értékelési módszerekkel (pl: feladatbank,

országos vizsgák, külső vizsgák).

A különböző standardizált tesztekkel lehetőség nyílik a közoktatásban az iskolai

teljesítmények nemzetközi és országos összehasonlító vizsgálatára.

Magyarországon az 1970-es évektől folynak nemzetközi tantárgyi teljesítménymérések a

Nemzetközi Iskolai Eredménykövető Társaság (International Association for the Evaluation

of Educational Achievement rövidítve: IEA) elnevezésű nemzetközi szervezet keretei között.

A nyolcvanas évek középtől folynak hazánkban un. monitorvizsgálatok, melyek

időközönként megismételt, meghatározott évfolyamokon történő mérések összehasonlító

elemzése.

1

A fenti méréseket, visszacsatolásokat kiegészítette még a közoktatásban az érettségi-, a

felsőoktatásban a felvételi vizsga. A közoktatás szerkezetváltása következtében egyre

szélesebb körűvé váltak a felvételi vizsgák az általános és a középiskolákban is (pl. 6, 8

osztályos gimnáziumok).

A közoktatási törvény 1996. évi módosítása alapján a 10. osztály végén - a Nemzeti

alaptanterv követelményeire épülő - alapműveltségi vizsgát tehetnek a tanulók.

200§-től kétszintűvé válik a középiskolai tanulmányokat lezáró érettségi vizsga is. A

különböző tárgyakból közép- és emeltszintű vizsgát tehetnek a tanulók.

A megfelelően működő vizsgarendszer kialakításának feltételei:

- jól illeszkedjen az iskolarendszerhez,

- világos követelményrendszer,

- fel kell rá készíteni a tanulókat, tanárokat, szülőket,

- biztosítani kell a megfelelő személyi, tárgyi és pénzügyi feltételeket.

Az értékelés típusai

1./ Diagnosztikus értékelés —> Helyzetfeltárás

Célja: a különböző pedagógiai döntések előtti tájékozódás (pl. fejlesztések, közoktatást

érintő változtatások előtt).

2.1 Formatív értékelés —> Fejlesztés, formálás

Célja: a folyamat közbeni irányítás, segítés. Nem minősít, hanem egyrészt a sikerek

megerősítését, másrészt a tanulási hibák feltárását segíti elő, s ezáltal lehetővé teszi a

korrekciót.

3./ Szummatív értékelés —> Minősítő

Célja: egy-egy nevelési-oktatási szakasz összegzése, záró minősítése. Ez az értékelési

módszer a tanulókat teljesítményük alapján minősíti és szelektálja (pl. felvételi pontszámok).

A szummatív értékelések gyakori formája a vizsga, melynek többféle funkciója lehet:

- végzettséget igazol (pl: érettségi)

- továbbtanulási szelekciót tölt be (pl: felvételi vizsga)

- motivál - nevelési funkció

önértékelést fejleszt - nevelési funkció.

Leghatékonyabb a három értékelési módszer kombinatív alkalmazása lenne.

2

Az értékelés minősítő és szelektáló funkciója elősegítik a minőség fenntartását. Az

értékelés során azonban sokféle problémával kell számolnunk, pl: objektivitás,

megbízhatóság, de azt is tudni kell, hogy az eltérő teljesítmények mögött különböző szociális

tényezők is meghúzódhatnak (pl: otthoni tanulási körülmények, szülők anyagi helyzete,

hátrányos helyzetű kistelepülések lehetőségei, stb.).

Minősítő jellegű értékelés alapján:

- kerülnek be a gyerekek az iskolarendszerbe (iskolaérettség vizsgálata),

- haladnak évről évre a különböző osztályokba (bizonyítvány jegyei),

- kerülnek magasabb iskolafokra (középiskola, egyetem).

Az értékelés szerepe a személyiségfejlesztésben

Az ellenőrzés, értékelés az iskolai élet szerves része. A tanár ellenőrzi, értékeli a tanulók

teljesítményét, magatartását, motivációját, önkontrollját, stb.

Az értékelés, mint külső szabályozó (pl: jutalmazás, büntetés) hozzájárul a különböző

normák, magatartásformák kialakításához, de túlhangsúlyozása a nevelésben komoly károkat

okozhat.

Az értékelés segíti a reális önismeret, önértékelés és az énkép kibontakozását, hiszen az

önmagunkról alkotott kép a társas környezettel, így a tanárokkal való érintkezés

eredményeképpen is alakul.

Az énkép lehet inkább pozitív vagy negatív.

Pozitív énkép és reális önértékelés esetén alacsony a szorongási szint, kedvezőbb a

tanulási motiváció és jó együttműködési készség jellemzi a tanulókat.

Negatív énkép és alacsony önértékelés megnehezíti a gyerek beilleszkedését, az egyéni

fejlődésnek újabb és újabb korlátait építi fel.

A pedagógiai értékelés, a sikerek és a kudarcok befolyásolják a tanulók tanulási

motivációját, viszonyát az iskolához, tantárgyakhoz, pedagógusokhoz.

Az értékelés mintát ad a gyereknek az önértékeléshez, a mások értékeléséhez, jelzi az

értéket a magatartásban, a teljesítményben.

3

Az értékelés funkciói tehát:

- visszacsatolás,

- minősítés,

szelektálás,

személyiségfejlesztés.

Az értékelés során fontos tudni, hogy mihez viszonyítjuk az adott teljesítményt. Ez alapján

megkülönböztetünk:

1./ Kritériumra irányuló értékelést. Ebben az esetben azt vizsgáljuk, hogy a tanuló elérte-e

a kitűzött célt.

2.1 Normára irányuló értékelést, amelyben a tanulók teljesítményét az átlaghoz

viszonyítjuk.

1.1 Önmagához viszonyítjuk a teljesítményt.

Az értékelés folyamata:

1./ Az értékelés megtervezése

célok megfogalmazása

- módszer megválasztása.

2.1 Információ gyűjtés

3./ Információ elemzése, értelmezése

4./ Minősítések, döntések megfogalmazása.

Hazánkban a tanulók iskolai teljesítményének értelmezése ötjegyű osztályzattal történik.

Tény, hogy az osztályzatokban a tanárok egyéni értékítélete tükröződik. Az osztályzás mindig

is a viták középpontjában állt az elméletben és a gyakorlatban egyaránt.

Az osztályzás hátrányai:

- nem fejezik ki a tanulói teljesítmény összességét,

- nem fejezik ki a minőségek közötti különbségeket,

az értékelő oldaláról sok szubjektív elem jelenik meg (pl: rokon- és ellenszenv,

előítéletek, kontraszthatás), mely torzíthatja az értékelés objektivitását,

az osztályozás szorongást, félelmet kelthet a tanulóban,

elsődleges, domináns motivációvá válhat.

4

Az osztályozás mellett azonban érvek is szólnak:

- visszacsatoló szerepet tölt be,

- lehetővé teszi a teljesítmények összehasonlítását, ezzel lehetővé válik az értékelés

minősítő, szelekciós szerepe is.

dokumentálja az iskolai teljesítményt, így a különböző döntések alapjául szolgálhat.

Az osztályzással szemben támasztott követelmények:

legyen objektív, reális,

- ne függjön az értékelő személyétől,

legyen megbízható, pontos.

Az osztályzásban rejlő problémák miatt sokféle kísérlet történt a szöveges értékelés

bevezetésére (pl: Waldorf-iskolák, iskolakezdés), azonban a teljesítmény-központú oktatási

rendszerben nem képzelhető el az osztályzás nélküli értékelés megvalósítása.

A közoktatással összefüggő irányítási feladatok ellátására a kormány országos hatáskörű

államigazgatási szervet (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont) hozott létre.

Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont feladatai közé tartozik többek

között:

- az ellenőrzési, értékelési és minőségbiztosítási feladatok irányítása, szervezése,

koordinálása,

az érettségi vizsgák megszervezése,

az Országos szakértői és vizsgáztatási névjegyzékkel összefüggő feladatok ellátása.

Az alapfokú művészetoktatási intézmények hagyományos vizsgarendjébe (felvételi

vizsgák, éwégi vizsgák) a közoktatásról szóló többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény

két új vizsgát épített be.

1./ Művészeti alapvizsga: az alapfokú évfolyamok és a továbbképző évfolyamok közötti

határvonalat jelenti. Nem kötelező, azonban az utolsó alapfokú évfolyamról a továbbképzőbe

csak az a tanuló léphet tovább, aki sikeresen teljesítette a művészeti alapvizsga

követelményeit. A művészeti alapvizsga tehát a továbbképző évfolyamokon való

továbbtanulásra jogosít. A művészeti alapvizsgát először azoktól a tanulóktól lehet

5

megkövetelni a továbbhaladás feltételeként, akik 2000/200l-es tanévben kezdték meg

tanulmányaikat az alapfokú művészetoktatási intézmény első alapfokú évfolyamán.

2.1 Művészeti záróvizsga diz utolsó továbbképző évfolyam elvégzése után tehető.

Napjaink legsürgetőbb feladatai közé tartozik a minőségbiztosítási rendszer kidolgozása a

művészetoktatási intézményekben. Ez lehetővé teszi az intézményekben folyó pedagógiai

munka garantálását, az egyes intézmények tevékenységének összehasonlítását. Mit tehetünk

ezért mi, leendő pedagógusok?

„Azt hiszem, az volna a mi feladatunk, hogy olyan embereket neveljünk, akik a

MINŐSEGET szeretik a legjobban, hogy olyan lehetőséget találjunk ki a

fiatalságunk számára, amelyek az irányba viszik az embereket, hogy MINŐSÉGI

EMBEREKKÉ váljanak. Ez a mi feladatunk."

/Devich János/