MTA Nyelvtudományi Intézet 2013. december 3.

„Magyarul így!” A nyelvművelő Gárdonyi Géza

Heltainé Nagy Erzsébet

Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti Osztály

Bevezető kérdések

(1) Miért érdemes/szükséges foglalkozni a témával?

(2) Mennyiben aktuálisak Gárdonyi nyelvi töprengései

- a mai nyelvtudomány, a nyelvművelés

- a mai nyelvhasználat és

- a mai magyar nyelvközösség szemszögéből?

(3) Milyen a nyelvész(kedő) író és a szépíró viszonya?

Elmélet és gyakorlat egysége?

A témakör kerete: az írói nyelvművelés

az anyanyelvvel való tudatos törődés hagyományának sajátos ága

Célja a nyelv művészi célú használati lehetőségeinek feltárása, folytonos egyéni megújítása

Jellemzője az alapvetően érzelmi, művészi indíttatású nyelvi értéktulajdonítás

Alapja az a saját hagyománya által teremtett nyelvértelmezés, melyben a nyelv a közösségi, a nemzeti együvé tartozás legfőbb kerete és továbbörökítője (Csokonai, Arany, Ady, Kosztolányi, Illyés)

Metaforákban megjelenő egyéni „ráérzések”, nyelvbölcseletek, nyelvi, nyelvészeti fragmentumok

Miért érdemes a nyelvtudomány figyelmére?

- Tudatos, reflektált értelmiségi magatartásforma - Középpontjában a nyelv, a nyelvet beszélő közösség- Viszonyul a nyelvtudomány eredményeihez- Erőteljes a hatása a nyelvközösségre (olvasás, oktatás)- Az irodalom normaalakító szerepének fontossága Főbb érdeklődési területei: ● a magyar nyelv jellege, jellemzői ● szókincs, szótörténet, etimológia ● a hangzás tartománya ● a jelentés tartománya, szójelentés ● nyelv és lélek, nyelv és közösség kapcsolata

Gárdonyi Géza (1863-1922): tanító, újságíró, prózaíró; „egri remete”; amatőr; tudatos nyelvbúvár, nyelvőr

A korszak: a 19. század vége, a 20. század eleje

-A standard nyelvi norma már kialakult, de „nincs kész”

-Irányzatok, stílusok sokfélesége

-Gárdonyi: szecesszió, új népiesség, realizmus

-Az irodalom nemzedékek ízlését, értékrendjét, nyelvi normáját határozta meg – máig ható érvénnyel

-Az Egri csillagok a „nagy könyv”, a legkedveltebb olvasmány 2005-ben (2. A Pál utcai fiúk, 3. Abigél)

-A magyar irodalmi nyelvnek és stílusnak a 150 évvel ezelőtt született Gárdonyi jelentős alkotója, művelője

-De: nyelvészeti munkásságát is érdemes számon tartanunk!

A szépíró és nyelvbúvár Gárdonyi Géza

Művészi és hétköznapi (alkotói igényű) nyelvészeti tevékenysége az írói nyelvművelés folyamatába illeszkedik

- Szótárakhoz, folyóiratokhoz fűzött tudatos jegyzetei

- A korabeli nyelvhelyességgel, kiejtéssel, helyesírással kapcsolatos írásai – újságokban, folyóiratokban (Nyr.)

- A Titkosnapló nyelvi tárgyú „titkai”, feljegyzései

- „Direkt” nyelvészkedés a művekben

Összegyűjtve: Magyarul így! című kötet

(Előzményként: Bakos József: Gárdonyi Géza és a magyar nyelv I. Magyar Nyelvőr 1963: 399-411; II. Magyar Nyelvőr 1964: 115-127.)

Gárdonyi tudatossága, igényessége

Keller Péter (http://www.gardonyigeza.hu): Gárdonyi igényességgel és tudatossággal alkotott

További jellemzők: rejtélyesség, talányosság; bizonytalanság és rögeszmés magabiztosság, gondolati és stiláris szélsőségek; őszinte tusakodó, folytonos vívódó (az értékelésekből kiemelve)

Mindezek értelmezhetők nyelvi tárgyú írásaira is:

-ismeretekben naprakészség,korszerűség

-az anyanyelv, a nyelvközösség, a magyarság szeretete

-egyéni értelmezések

Aktuális nyelvi, nyelvtudományi kérdések Gárdonyi korában (a 19 század vége, 20. század első két évtizede)

-A nyelvjárási anyanyelvváltozatok mellett új nyelvi és stílusrétegek jelennek meg, előbb a beszélt, majd az írott nyelvben (pesti nyelv, városi népnyelv)

-A nyelvújítás eredményeinek beépülése még folyamatban

-Erőteljes idegen nyelvi hatás – német

-Nyelvi és stílusviták (pl. a Nyugat magyartalanságairól)

A századvégi új ortológia: a grammatika, a nyelvhelyesség, a kiejtés, a hangsúlyozás területén sok a hiba; küzdelem a nyelvújítás „korcs” szavaival és a germanizmusokkal

A nyelv művészi, alkotói szemlélete a korban

-Különös érzékenység, érzelmek, a hatáskeltés szándéka – ehhez illeszkedő retorika

-Az újított nyelvhez való ambivalens viszony

- Nyelvféltés, nyelvmegőrzés és a nyelvteremtés szándéka

- Az alkotó művész nyelvész(kedő) filológus is (új szótárak, kapcsolat a nyelvtudománnyal)

- A szépíró neológus, a nyelvész(kedő) író meg ortológus (Ady, Kosztolányi, Gárdonyi, Ignotus)

-A nyelv az írónak: eszköz, alkotótárs, küzdőtárs; a nyelvközösség, a nemzet életében pedig fontos (legfontosabb) értékösszetevő (a reformkortól különösen)

A magyar nyelv értékelésének közösségi története

-Kultikus nyelvszemlélet, megközelítés

-A kultusz és a pátosz regiszterében való beszédmód (Margócsy István (2006): A magyar nyelv kultikus megközelítései)

- Metaforák: a nyelv női princípium (édesanya); féltett, őrzendő kincs; erős vár; kert (burjánzik, nyesni, ápolni kell), gépezet (kopik, romlik)

-Tudományos gyökerei: a humboldtiánus nyelvszemlélet „folklorizálódása”, transzcendens összefüggések (nyelv és gondolkodás kapcsolata, nyelvi relativizmus)

-Pozitívumai: a nyelv erős érték; nyelvtudatos magatartás (helyesség, norma), a nyelvi hagyományok pozitív szerepe (mítoszok, babonák is); érzelmi erő az identitásban stb.

(Heltainé Nagy Erzsébet (2000): Írói nyelvművelés a 20. században)

Gárdonyi nyelvészeti, nyelvészkedő tevékenysége

Ebbe a folyamatba illeszkedik Gárdonyi művészi, hétköznapi és tudományos igényű nyelvészeti munkássága

-alkotói műhelymunkájának része -páratlan az a műgond, „amelyet költői nyelvének kiképzésére fordít" -miként építette be egyéni stílusába a tájnyelvi, régi nyelvi, beszélt nyelvi „leleteit” (Bakos 1963)

-Figyelemmel kíséri az akadémiai nyelvművelést, de közvetlenül nem csatlakozik hozzá-Egyéni út: egyszemélyes, „különutas” nyelvművelés (Kosztolányi: A Pesti Hírlap nyelvőre, 1932)

Gárdonyi nyelvészeti tevékenysége

-Folyamatos töprengései, jegyzetei, kritikái (lapok, Nyr.)

-Szótárakhoz fűzött széljegyzetei (Német-magyar szótár, Nyelvtörténeti szótár, Tájszótár) -NyúSz.: „végeztem Szilyvel, egy évig tartott” -A Magyar Nyelvőr és a Magyar Nyelv cikkeihez fűzött rendszeres észrevételek

-A korabeli nyelvhelyesség, kiejtés, helyesírás problémái-Nyelvhelyességi szótár készítésének terve (Tolnai: Magyarító szótár, 1900; Simonyi: Antibarbarus, 1879; Balassa: A magyar nyelv, 1899; később: Helyes magyarság,1926)

Írásai a Magyar Nyelvőr-ben I.A bankó magyarsága Nyr. 31(1902): 405.

„ Az Osztrák-magyar-bank bárkinek kívánságára ezért a bankjegyért x korona törvényes ércpénzt fizet a bécsi és a budapesti főintézeteinél.”-A bankjegy csak a hírlapolvasók szótárában van meg-Nincs forgalomban kétféle pénz, törvényes és törvénytelen-És ha én nem kívánom, hanem követelem-Szórend, rövidítés

„Ezért a bankóért az Osztrák-magyar bank x korona ércpénzt fizet bárkinek a bécsi és a budapesti főintézetében.”

Nyelvi demokratizmusa: „A pénz mindenkinek való, tehát a rajta való írás is szóljon mindenkinek, ne csak a kabátosoknak”.

Írásai a Magyar Nyelvőr-ben II.

„A kerékpár szót én nem szeretem. Nyr. 29 (1900): 76.A magyarnak, ha van is egy pár csizmája, egy pár kesztyűje, egy pár ökre, de azért sohasem jár csizmapárban, nem von a kezére kesztyűpárt és nem szánt ökörpáron. Hát amikor bicikliz, miért ülne akkor kerékpáron?… A bicikli világszerte egyformán használt szó, ép úgy, mint a telegráf, telefon posta, fotografia, csákó, huszár, torna, gulyás és tulipán, a kerékpár pedig idétlen szülött, el kell pusztulnia.”

Pechvogel „Erre a balogsütit ajánlottam; Simonyiék szótárában szerencsétlen flótás van. Talán a tizenhármas közelítené meg a P. fogalmát akit minduntalan apró szerencsétlenségek érnek.” (Nyr. 29 (1900): 180.)

Írásai a Magyar Nyelvőr-ben III. Nyr. 1900:180; 1907: 45.

Pechvogel – balogsüti újra, 1907-ben

„Balogsüti az én tudomásom szerint ostoba embert jelent … Érdekes lenne tudni, hogy a süti a sete suta változata-e, vagy hogy a sül igének képes használatából van: balul sült el. A balog meg a balga úgy látszik édestestvérek.” Nyr. 36 (1907): 45.

A szerkesztőség (uo.): Csakugyan van ilyen mellékalakja: balog-sete: balog, balkezes. MTsz. Balog-süti, Balog-sütü (Veszprémben Balog-sütőnek is hallottuk) szintén balogot jelent, de kétségkívül ügyetlent is. A balog és a balga csak látszat szerint tartoznak össze, mert a balga csak újabb rövidítés a szláv eredetű régi balgatagból.

- a balgatag a bolyong (bolyog) ige -atag képzős származéka; szláv (és mongol) származtatása téves (TESz)

Magyarul így!

Nyelvi tárgyú írásainak jelentős része: a Magyarul így! (Dante Könyvkiadó, Bp. 1938. 365 lap. Egybegyűjtötte és sajtó alá rendezte az író fia, Gárdonyi József)

„… elmélkedéseinek, töprengéseinek eredménye ez a könyv. Nem is szabad ezt egy új Antibarbarus-nak vagy a Helyes magyarság kézikönyvének tekintenünk, hanem egy eredeti módon, önállóan gondolkodó író megfigyeléseinek, ötleteinek. Ítélete a legtöbb esetben helyes, de néhol kétségtelenül ellentétbe jut a nyelvtudomány, különösen a nyelvtörténet megállapításaival …” (A s.a.r. szavai)

Gárdonyi József mindent megjelentetett, amit csak talált apja feljegyzéseiből, maga az író „bizonyára” válogatott, súlyozott volna - állapítja meg Bakos József (1964).

Eszmei háttere a nyelv kultikus szemlélete: a nyelv a közösség legfőbb értéke; a kincs metafora: ’nagyon nagy vagyon, különösen fontos szellemi érték’ (a reformkorban erőteljes)

„A nyelvvel együtt elhal a nemzet is!” (Felsőbüki Nagy Pál, a magyar nyelvért küzdő képviselő,1807-1840)

Egy kincse van minden nemzetnek adva, / Míg azt megőrzi híven, addig él. / E kincs neve: az édes anyanyelv. (Jókai: Prológus,1865)

„Minden nemzetnek főkincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszíti, Isten se adja vissza többé.”(Gárdonyi: Beköszöntő)

„Egy nemzet legnagyobb kincse – szellemi életének, lelki összetartozásának oltalmazója – nyelve.” (Kosztolányi: A Pesti Hírlap nyelvőre, bevezető)

Anyanyelv – magyarság – hazafiság

Nyelvében él a nemzet, de nagy az egyén felelőssége:

Nekünk e kincs volt századok során / Múltunk, reményünk, jelenünk / S mert benne élünk, kell, hogy érte éljünk. (Jókai)

„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája, a gyöngyét. A magyarságnak érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.” (Gárdonyi: Titkosnapló)

Vigyáz a kincsre:„Minden nemzetnek főkincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszíti, Isten se adja vissza többé. Aki a jó magyar szót elhagyja az idegenért, akinek a korcs magyar szó nem fáj, hazaáruló!” (Beköszöntő)

A nyelv Gárdonyi számára

-Alkotói eszköze, természetes közege, léte-Metaforái: kincs, gyöngy, gyémánt, drágakő

„A csárdai zenész, az iparhegedűs 25-30 hanggal dolgozik. Annyival eljátszik minden dalt. A művészhegedűs ugyanazon a hegedűn 200-300 hangot zendít elő.

Épp így vagyunk az írásművészettel is. Az iparos író a közélet kopott kis szótárából él. Ő azzal mindent elmond, amit akar s a vele egyszintű olvasó megelégszik vele. A művész-író azonban ismeri a nyelvbeli kifejezések sokféle különbségét s a különbségek sokféle színét és sokféle erejét: s egy pillantásra lát és választ, mint a gyöngy-fűző asszony.” (A szerző beköszöntője)

Magyarul így! A kötet jellegzetességei, műfaja

A napilapokban, folyóiratokban megjelent (publikált) írások erősen purista, alapvetően ortológus felfogásúak

- Nyelvtudományi érdeklődést, tájékozottságot, folytonos kíváncsiságot, töprengést mutatnak - Tudományos szempontból: „ráérzések”, tévedések; nyelvi lelemények; a nyelvtudományi eredmények tisztelete - „papiros szeletkékre írt” nyelvhelyességi vonatkozású megjegyzések, jegyzetek

Műfaja: nem homogén, vegyes, eklektikus, szubjektív- szótárszerű elrendezés: a (der, die, das) – zuhan - szavak, grammatikai jelenségek, szubjektív elmélkedések

Összefüggések és ellentmondások Nyelvtisztítás és kreativitás

A purista és ortológus felfogás beleillik a korszak fő sodrába, az új ortológia nyelvféltő szemléletébe.

A purizmus (nyelvi magatartás, újabban: nyelvideológia): legfőbb ismérve az idegen szavak tudatos kerülése. Gárdonyi esetében ez nyelvi igényességet is jelent, nem csak öncélúan az idegen szavak kerülését, hanem a nyelvi sokszínűség (szinonimák), a nyelvalkotó erő (kreativitás) bemutatását.

„A nyelvtisztítás célja éppen az, hogy a rest és tunya nyelvalkotó ösztönt munkára ösztönözze.” (Kosztolányi: Azok az idegen szavak)

A nyelvtisztítás mélyebb értelme

„A nyelvérzék, ha működik, ki fogja magából izzadni a magyar szót … talán egy új szót facsar gyötrelmében, vagy egy már meglevőt, kevésbé használatosat támaszt föl és ruház föl értelemmel … Itt a nyelvtisztítás termelő munkája, mélyebb értelme.” (Kosztolányi)

„Nyelvünk tisztaságát nem az ősök iránt való kegyeletből kell megőriznünk, hanem mert régi ázsiai nyelv lévén, annyira praktikusak már a szólások, gondolatkifejezések formái, hogy ostobaság a fejletlenebb nyugati (európai) nyelvek tökéletlenségeivel, segédigéivel s egyebekkel elrontanunk. De rontások azok a szócsinálmányok is, amelyek nyelvünk természetének ismerete nélkül egyik-másik zavaros agyvelőnek a tudákosságából kerültek az írásművekbe s onnan a beszédünkbe.” (Gárdonyi, 130.)

A nyelvalkotó kreativitást félti Gárdonyi is Orvosság: a bőség bemutatása – szinonimák (Kiemelések itt és a továbbiakban a Magyarul így! írásmódja szerint)

Butaság balga, bárgyú, együgyü, ügyefogyott, botorhöbölygős, élhetelen, bamba, tátott-szájú, lühü, tatrafüle, tatalómafla, málé, melák, táté, kaba; jámbor, értetlen, gyermekiügyetlen, bibaszt, pupákFilkó, Bolond Istók, Hübele Balázs, Fajankó, Mihókbolond, félkegyelmű, félnadrág, kajlafélcsákó, félcsizmás, félkerék, félsalavári, féltürküeszelős, eszeveszett, eszefordult, eszementkerge, kelekóla, golyhó, ferdeeszűbahó, kákó, kákombák, habókoktalan, oktondi; ostoba, hájfejű, hidegvelejű, víz-eszűtökkolopmulya, mumák; totomi ember, tutyi-mutyilipi, lihecrátóti.

Szinonimák a „nyelvújítás csinálmányai” helyett (szokatlan képzések) adagol: részel, oszt, porcióz, latol, fontol, kilóz, pohárol, literel (konkrét-elvont megnevezés)adoma: szógyári csinálma. Akinek tetszik, annak már nem is adoma, hanem kapoma.lelenc:Micsoda szó volna: találonc, kapálonc, szeretenc, nevetenc. Én inkább Krisztus árvájának mondom.

bűvész: „Nem éppen rossz szó, csak éppen az a hibája, hogy aki alkotta, nem ismerte a magyar nyelv lelkét. A mi nyelvünk eredetileg nomád népnek a nyelve. A nomád népek nyelvét pedig az jellemzi, hogy nincsenek benne homályos szavak. Sokkal szebb volna, ha a régi garabonciás szót vennék ki a bűvészek a lomtárból. A garabonciás az ősidőkben pap volt. A kereszténység elfogadása után varázslathoz értő kóborló. Elvégre a bűvészek is kóborolnak.”

A nyelvújítók szavai, szóalkotási módszereik(elvonás, nyesés, csonkolás, összevonás)

gyönyör Kazinczynak hosszú volt a gyönyörűség, hát nyesett belőle. S nem érzett semmi szomort.

vigaszEz is a Kazinczy-kór farkatlan kutyája. Vigasztal: nyesd farkát s kész a vigasz. De hát hol a magasz és a nyugasz?

higanyA higany = kényeső. Kun szó s eredetileg kumisszu-nak hangzott és szó szerint ezüstvizet jelentett. Az Ipoly mentén eleven ezüst a kéneső neve. (TESz: kén, kéneső ’kénköves eső’; kénes-ezüst; ismeretlen eredetű)

A nyelvújítók szavai, szóalkotási módszereikkóborA kóborol igéből. Mi szükség rá? Ha így lehetne az igékből minősítő szavakat csonkolni, akkor a kóbor szinonimjai: őgyel, ténfer, koncsor, léz, kujt, lőd, őd, kósz, bód, boly, csatang s másefféle. Csak azért nem írok le többet, mert attól tartok, ezek is belebugáthozódnak a magyar nyelvbe. "Helyesen szólani Révai, szépen Kazinczy, műszabatosan Bugát Pál tanították a nemzetet." (Toldy Ferenc)

könnyelmű (leichtsinnig)Csinálmány. A könnyű elméjű összevonása. A nép külön-külön megmondja, ha valaki pazarló, iszákos, gondatlan, gyermek, könnyű erkölcsű, erkölcstelen, lengeteg, táncos-eszű.Ebből látható, hogy minden német kaptára alkotott szó egy-egy bokor magyar szó kiirtását jelenti … Az ónyelvben a könnyű-vel is mondták, ami ma könnyelmű. „A kívánság hordozza lábunkat ama könnyű leánykának házához.” (Nytsz. szerint.)

Az idegen szavak magyarítása

falsch - ál, mesterséges, csináltkrakéler - fenegyerekstréber - Tolnai szava erre: kapaszkodó. Szerintem: ragadáncs, árbóc-mászó.

kurizál - Kacsalódik.labirintus - Tolnainak: utvesztő. Nekem: tévelygő.

lekszikon (!)Mindentudó könyv. Már a 90-es évek közepén ajánlottam Göre nyelvén. Forgalomba is került.

kompetenciaTolnai magyarító szótárában: illetékesség, följogosítás, jogkör, járandóság, illeték. Kifejezőbb: arravalóság.

Összetételek

rokonszenv Mondjuk ezen mustárszagú szó helyett: vonzalom, szeretet, barátság, atyafiság s más efféle, mi hova illik.

szobalányA menthető szavak közé illeszthető, mert hiszen a hegybiró, udvarbiró, pincebogár szintén a németből jött szavak, görcs nélkül elfértek a gyomrunkban. Mi magyarok mégis inkább belső lánynak mondjuk.A tiszta magyarságú ember nem mondja házfecske, házgalamb, házegér, hegycsalán, mezőnyúl, tengerrák, úttárs. Hanem mondja: házi fecske, házi galamb, házi egér, hegyi csalán, mezei nyúl, tengeri rák, utitárs.

Összetételek, németes szekezetek

strohmannA strohmann szót sokszor pótolja a kutyaütő. A gyerekek, mikor névnapon és ünnepnapon köszönteni mennek, visznek magukkal egy kutyaütőt, aki az inukat menti. Ennek aztán részt adnak. Értelme: olyan ember, aki jóformán semmit se tesz, mégis a haszon nagy részét kapja.

oda van (Er ist hin)Vége! Kampesz! (cigány), fuccs! (német szó, de úgy meghonosult már, mint a csempe, virsli, nincs helyökbe más szavunk.) Elveszett! Eltűnt!

oda nyilatkozik (Er hat sich dahin geaussert)Akként nyilatkozott. Tehát nem oda.

… őseink nem hozhattak mindent füves Ázsiából

lámpa

Szily a Magyar nyelvujítás szótárában a lámpáról ezt írja: (Al. 3. sor) Igy csinált a nép is universitasból universitát, interesből intert.

Dejszen a rétesből nem csinált rétet, a lángosból lángót, a csámpásból csámpát. A lámpa nem kopott végű szó, hanem német. A szokás megkülönbözteti a lámpást a lámpától.

A lámpás nagy lámpa, vagy rút lámpa. Ha átvettük a németből a házat, átvehetjük belőle a lámpát is. Elvégre őseink nem hozhattak mindent füves Ázsiából.

Nem csak kritika, ajánlás is …

Különféle - Jó szó a különféle. De ha mindenféle helyett mondod: különféle, nem magyarul beszélsz.

feministák - nőjogosítók

felhőkarcoló - felhővágó, felhőbontó, égbenyúló, toronyház, sokemeletű, csupaemelet, házonház, óriásház

indiszkrét - locsogó, fecsegő

rokk - Ha vékony, kabát. Ha vastag, köntös.

Nyelvészet, nyelvtudomány, terminusok

főnév (Hauptwort)Ha nincs alnév, minek a főnév. Inkább névszó. A magyar a többes számot nem szereti a névragozásban. Inkább mondja:

Tömérdek ember, mint: emberek.Tenger virág, mint: virágok.

Tehát ahol csak jelzővel fejezheti ki a többes számot, mindenütt egyes számban hagyja a nevet.

Ahol csak lehet, kitenni a birtokosragot!János letette a pipáját, s nem a pipát.

Ahogy ott vadászok a réten. Jobb: rétünkön, ha mienk a rét.

„Furcsaságok”

A vád régi főnév. Példák Nytsz.A véd meg rossz szó?

Azt mondjuk: kéz keze, réz reze, ér ere, tél tele. De nem mondjuk: méz meze, vér vere, él ele. Hogyan tanulja ezt meg az idegen?

Szenvedő igealakMicsoda őrült elnevezés: szenvedő igealak.9 éves voltam, mikor a csabai (Hejőcsaba) tanítóm felszólított, hogy mondjak egy szenvedő mondatot. - A gyermek sír, - feleltem bátoran.A tanító megmagyarázta, hogy tévedek.Az a szenvedő mondat: János nevettet engem. (A magyarban oly erős a szenvedő szó, hogy nem lehet vele a passivot forditani. Jobb volna tétető alak. De ezen még gondolkodom, hátha jobb is akad.)

A beszélt nyelv elsődlegessége, az élőszó ereje

„Előbb volt a beszéd, azután az írás. Az írás nem egyéb, csak a beszédnek a jegyekbe tett képe. A beszéd még Svédországban is a fülnek szól jobban, nem a szemnek. Ha tehát a beszéd az apa, az írás a gyermek, az apa tekintetesebb, nem a gyermek.” (Magyarul így!)

Titkosnapló (nyelv és stílus):(1) Az élőszó mindig friss levegőt visz a történetbe, mert az élőszó izgalomból fakad: rezgés. Minden más egyéb írás, az, ami nem élőszó, elméből való, tehát meggondolásokból. Nem lehet benne olyan rezgés.

(2) Még leírásba, versbe is napsugárként száll be az élőszó.

(3) Beszéltess, ahol csak lehet! A közönség regényben csak a párbeszédeket olvassa.

Beszéd - írás - helyesírás

Az „élőszó”, a beszélt nyelv szempontjából foglal állást a helyesírással kapcsolatos kérdésekben.

Mivel „előbb volt a beszéd, azután az írás", a kiejtésnek nagyobb úrnak kell lennie a helyesírás területén is. Ennek az elvnek megfelelően írja (Helyesírásunk kérdéseihez, MNy. 15: 26-7): helyes-írásunk elsősorban a „kiejtésből indul".

Ezért az eső helyett írjunk essőt, hiszen „az eső a romlatlan beszédű nép ajkán mindenütt esső".

Mivel „a magyar helyesírásnak fő elve a kiejtés", helyes, ha az Akadémia keszkenőt írat és nagyon helyes lett volna, ha eggy-et, eggyet-értést, essőt íratna az egy, az eső helyett.

Nem ért egyet a c-nek cz-vel való íratásával sem.

Beszéd - írás - helyesírás

A helyesírás reformja (az 1900-as évek elején):

Levelezése Simonyival (Nyr. 34: 520; 48: 86) Mindketten erősen a fonetikus elv védelmezői

„Az Akadémia helyes-írása a magyar helyesírás „a nemzet egészének" szabályoztassék, és olyan helyesírási szabályt adjon ki az Akadémia, amelyben világosan vannak megfogalmazva a szabályok, és igen gazdag benne a „szólajstrom." (Gárdonyi, Budapesti Hírlap 1901. 141.)

- Helytelen az eddigi gyakorlat: nagyon hiányosak a megfogalmazott szabályok, és éppen a leginkább kérdéses esetekre nincs megfelelő.

- Helytelen, hogy az Akadémia csak a „saját kiadványaiban" kötelezi az írókat a helyesírás szabályainak megtartására.

Küzdelme a korrektorokkal se – sem

A se védelmében

„Eszembe jut a Budapesti Hírlap egy korrektora, aki semmiképpen meg nem tűrte a se szócskát. Neki minden sem volt. Hiába vontuk körül vörös plajbásszal, hiába írtunk külön levelet. Megesett, hogy tisztán egynehány se szócska kedvéért bementem éjfélkor a szerkesztőségbe, és kijavítottam a sem-eket. A korrektor éjfélkor észrevette a gépben és rémülten rántotta ki az öntést, s korrigálta az m-eket. Igy jöttek napvilágra a sem lát, sem hall, fülét sem billenti, sem tüled, sem hozzád hibás formák.”

Egyéni helyesírásának érvényesítése: „Kérem szedőúr karácson szándékosan van y nélkül!"

A „hibás kiejtés” ellen is felemeli szavát

-Romlik a kiejtés; ezt meg kel állítani

-„Az iskola nem tanítja a fiatalságot beszélni”

-Szükség lenne olyan kiadványra, amely a magyar hangsúly törvényeit és a mondatok dallamait leírja

- Elítéli a betűejtést: tud-játok, egész-ség, egyez-ség stb.

- Felhívja a figyelmet a fővárosi emberek „hibás hanghordozására" és a „hibás ejtésekre”: „A budapesti magyarok igen szelemesek és kelemesek."

Az írás segítse a kiejtést: "Sokan, különösen a felolvasók nem tesznek különbséget a közlő és a kérdő mondat dallama között … a kérdőjelet ne a mondat végére, hanem a mondat elejére tegyük ki.”

Humor, gúny, kritika

gyönyör Kazinczynak hosszú volt a gyönyörűség, hát nyesett belőle. S nem érzett semmi szomort.

függöny Lehetett volna lógony is, csüggöny is, ha már a kárpit nem tetszett. Hogy megörült volna a kieszelője, ha megérte volna a görredőnyt.

kimenet Ausgang magyarul: kijárat. Ajánlom ezt a szót a magyar államvasutaknak. De a bemenet még gyönyörűségesebb! – ugyancsak náluk!Der Ausgang der Tragoedie = vége.

párbeszéd Helmecy remeke. De hátha hárman beszélgetnek?

Humor, irónia

„Mint hulla a hulla!” … Azok a lelkes hazafiak akarták a holttest szót is megsemmisíteni, mivelhogy valamelyik kipipálta a hulla szót. Szerencse, hogy a gombatermés nem volt nagy a következő években, különben a pecsenye ma sülle volna, a csik nyulla, a kubikus tolla, a forgács gyulla, a méz meg nyalla.

Azok az összetett szavak …

A Budapesti Hírlap egyik olvasója (orvos) fölvetette: „Ne írjunk ezentúl összetett szót”. Gárdonyi: „Nem tudom, mit szólna az a beteg, aki levélben való tanács kérésére ezt a választ kapná az orvostól: Önnek szamár hurutja van".

Nyelvművelés a gyakorlatban Ny. n. n.

„… társuljunk mi is Nyelvünket védő egyesületté. Nem kell erre semmi alakulás, se elnök, se ülnök, semmiféle noknök, csak akinek fáj a nyelvünk rontása, piszkítása, fogjon egy levelezőkártyát és cimezze meg a hibázó nevére.

Irja meg neki a vétséget, s hogy hogyan javitson rajta. Senki se javithatatlan. Mert ha egyszer ismeri a jót, készséggel cseréli el agyavelejében a rosszal. Nevünk helyébe írjuk alá: Ny. n. n. (Nyelvünk nemesítését ne feledd!)”

"Ha aztán valaki lelkes és pénzes hazánkfia megépiti nekünk az őrtornyot is, akkor aztán tanácskozhatunk is időnkint, nyomtatványokat is bocsáthatunk ki: erősebben munkálkodhatunk nyelvünk védelmén és tisztitásán és tökéletesitésén.” (Magyarul így! Befejező)

Titkosnapló – szótárak, nyelv, stílus

A) 13. Végeztem körülbelül egyévi munkával Szilyt. Kezdtem a tájszótárt. 14. Felváltva fogom a nyelvtörténeti szótárral.

B)Ha valakiről azt mondod: szamár, sértő és durva kifejezés.

C)De ha azt mondod: Kedveli a szürke színt s különösen a szamárszínt, vagy Az ökörcsorda kútján enyhíti szomját s más efféle... Röviden: ha a butaságnak a hieroglif-képeiből veszek egy jegyet és a közkeletű dicsérő kifejezések közé keverem, pokoli jó keveredik elő.

Titkosnapló – alkotás, javítás, műhelymunka

Folyamatosan csiszolja készülő és kész műveinek szövegét„Hálásan köszönöm a tanulságos, szíves megjegyzéseket. El is teszem a könyvem második kiadásának jobbítására. … Igen restellem, hogy másként is lehet érteni … Nem lesz nehéz egy-két világosító szóval megigazítanom a könyvemnek ezt a részét.” (Nyr. 53 (1923): 40-41.)

Javításra idődet ne sajnáld. A javítás is alkotás. Gyöngy, gyémánt, ha csak borsónyi is, értékesebb magánál a koronánál. S ha egy nap csak egy gyémántszemet alkotsz is, egy mondatban vagy csak egy szóban: gyűrűbe illesztettél drágakövet. (Titkosnapló)

Javíthatatlan szó: alkosd másképp a mondatot, más szavakkal. Például: "de azért a többit lenéztem" helyébe: "Úgy néztem rájuk, mint juhászkutya a birkára”. (Titkosnapló)

A szépíró Gárdonyi nyelve és stílusa

- A régi nyelv, a népnyelv és a beszélt nyelv „vallatása”-Kikutatott, lejegyzett adatait páratlan műgonddal építette be írásaiba (Bakos 1963: 403):

(1) Egri csillagok – szótárnyi népi, régi (hangulatfestő) szó: „Gergő picsogva ül – Nem noszított, hogy siessek; Odacsörömbékelt Gáspár mellé; Cecey ráhörkent a papra; a nagy faalkotmányt úgy bözsgi be a török, mint a hangya”.

(2) Különösen kedvelte a mozzanatosság és a gyakorítás szemléletes kifejezőit: „az asszony tekerint még néhányat a darálón, aztán az aljára püffint (Te Berkenye); a tűz mindig égdegél a sátorban (Láthatatlan ember); csöpögdögélt az eső (Isten rabjai)”.

Tanulságok. Elmélet és gyakorlat.

- Az alkotó Gárdonyi sokkal türelmesebb az idegen szavakkal, mint a nyelvművelő Gárdonyi

konfidens: pistikázó, komázó, pajtáskodó, cimborázó, mingyárt-cimbora, mingyán-koma, mingyárt nyakamba (Magyarul így!)

„… nem szeretem a mindjárt-cimbora embereket” (Az a hatalmas harmadik)

De, ha a stílus ezt kívánja:„hogy mernek a bácsival konfidenskedni” (Az öreg tekintetes)

Tanulságok. Elmélet és gyakorlat.

A szenvedélyes nyelvbúvár, a filológus segítette az írót- szépirodalmi alkotásaiban - szótárakból vett adatok - grammatikai, hangtani vonatkozások

(Balassa – Simonyi: Tüzetes magyar nyelvtan, 1895.)

- helyesírási vitát illesztett be a Vallomás cselekményébe, az akadémiai és az iskolai helyesírás ellentmondásáról (Akadémia: Mihály-lyal, Nagy-gyal. Iskolai: Mihállyal, Naggyal):

Tanító: „nekem a miniszter parancsol, s nem az Akadémia!"

- A szócsinálástól tartózkodik, a nyelvújítási szavakat (járda) a furcsa neologizmusokat (teknönc, billegény, utáncs) tudatosan kerüli, íróként és lapszerkesztőként is

Bevezető kérdések

(1) Miért érdemes/szükséges foglalkozni a témával?

(2) Mennyiben aktuálisak Gárdonyi nyelvi töprengései

- a mai nyelvtudomány, a nyelvművelés

- a mai nyelvhasználat és

- a mai magyar nyelvközösség szemszögéből?

(3) Elmélet és gyakorlat egysége? A nyelvész(kedő) és a szépíró viszonya

(Az utóbbi választ láttuk, az első és a második kérdésre az összefoglaló ad választ.)

Összefoglalás – értékek és korlátokLátja és hangsúlyozza -a beszélt nyelv elsődlegességét! A nyelvhasználat, nyelvszokás fontosságát„A mindennapi életnek írok, hát az élet nyelvén írok …”Sem - se: a nép bizony nem különbözteti meg a kettőt. S nemcsak újabban, hanem már a kódexek korában is soholt írtak semhol helyett.

(Nyr. 53 (1923): 41; kiadatlan levele 1916-ból)

- a nyelv változását (a nyelvnek a lelke nem változhatik)

Legfőbb pillérei: az élőnyelv, a régi magyar nyelv és a népnyelv (nyelvi leleményei, egyéni stílusa)

Az írói nyelvművelés – tudatos, vállalt, tanult értelmiségi magatartás, nyelvi hagyomány („Szinte kínos lelkiismeretességgel igyekezett minél makulátlanabbul írni. Ez volt legnagyobb ambíciója.” Bársony István, MNy. 22:285.)

Összefoglalás – értékek és korlátok

- Gárdonyi nyelvszemlélete merev, de gyakorlatias- Nyelvészeti ismeretei nem koherensek, mozaikosak- Különösen elutasító a nyelvújítási szavakkal (új ortológia)- Nyelvi adatai elavultak vagy beépültek a nyelvhasználatba - A kritizált nyelvhasználati jelenségek megszokottá váltak

Érdemes és szükséges foglalkozni a témával, mert -része az írói nyelvművelés folyamatának -az írói nyelvművelés része a nyelvművelés-történetnek (érzelmi, kultikus jelleg; metaforák, máig élő hatás)

Fontos a tudományos és az írói nyelvművelés elkülönítése!