SIPOS JÓZSEF

NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A MÁSODIK B E T H L E N KORMÁNY MEGALAKÍTÁSA*

E témával nem foglalkozott érdemben a szakirodalom. A tízkötetes Magyarország tör­ténete 1976-ban megjelent nyolcadik kötetében például erről csupán a következőt olvas­hatjuk: „A második királypuccsot követően, 1921. december 3-án a kormány Bethlen közvetlen híveiből alakult újjá. "1

A nyolcvanas évek közkedvelt egyetemi jegyzete pedig meg sem említette az ese­ményt. Ugyanakkor az egységes párttal összefüggésben állítja: „A második királypuccs (1921. október 21-30.) sikeres felszámolása után Bethlen - a legitimistáktól és keresz­tényszocialistáktól való elhatárolódás érdekében - bejelentette, hogy az Egységes Párt létrehozásában a kisgazdapártra támaszkodik. "1

Romsics Ignác 1991-ben megjelent nagysikerű Bethlen életrajzában már valamivel többet megtudhatunk e témáról. A rangos szerző azt állítja, hogy a detronizáció követ­keztében a legitimista KNEP és a szabad királyválasztó Kisgazdapárt között létrejött erőeltolódás egységes pátalakítással összefüggő „ konzekvenciáit Bethlen egyelőre nem vonta le. Novemberben és december elején még mindig a királypuccs előtti koncepció­ja lapján folytatta tárgyalásait. November 26-i beszédében az új párt nevét (Nemzeti Egység Párt) is bejelentette. Amennyiben 'hívó szavát' visszautasítanák, kilátásba he­lyezte a házfeloszlatást. Hogy szavának nagyobb nyomatékot adjon, december 3-án újjá alakított kabinetjéből Nagyatádit egyszerűen kihagyta. A két nagy párt azonban Bethlen minden fenyegetőzése ellenére sem hódolt be, s ez a miniszterelnököt taktikájának meg­változtatására kényszerítette. "3

Ormos Mária: Magyarország a két háború korában (1914-1945) című 1998-ban k i ­adott - problémafelvetésekben gazdag - könyve, azonban már szintén nem említi ezt az egységes pártalakítási kísérletet és a második Bethlen kormány létrehozását. 4 E témával Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században című 1999-ben megjelent nagyszerű szintézise sem foglalkozik.5

A téma kutatását a Soros Alapítvány támogatta, amelyet ezúton is köszönök. 1 Magyarország története 1918-1919, 1919-1945. Főszerk. Ránki György. Szerk. Hajdú Tibor,

Tilkovszky Lóránt. Akadémiai K. Bp., 1976. (a továbbiakban Magyarország története, 1976.) 445.

2 Balogh S. - Izsák L. - Gergely J. - Föglein G.: Magyarország története 1918-1975. Tankönyv­kiadó, Bp., 1988. (a továbbiakban Magyarország története, 1988.) 60.

3 Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Magyarságkutató Intézet. Bp., 1991. (a továb­biakban Romsics, 1991.) 142.

4 Ormos Mária: Magyarország a két háború korában (1914-1945) Csokonai K. [Debrecen] 1998. 101.

5 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris K. Bp., 1999. Témánkhoz lásd 230-234., 589.

E téma összefoglaló művekben való elhanyagolásának oka, hogy Bethlennek erről az egységes pártalakítási kísérletéről és a második kormányának megalakításáról még nem született önálló tanulmány. Ennek feldolgozása nélkül pedig nem érthetőek meg a bel­politikai erőviszonyok: Bethlen ezek megváltoztatására tett erőfeszítései, az egységes pártalakítási kísérletének formája, kudarca és második kormányának koalíciós összeté­tele. Célunk tehát e bonyolult belpolitikai erőviszonyok eddigieknél részletesebb feltá­rása, Bethlen ezen egységes pártalakítási kísérletének, illetve Nagyatádi és hívei ezzel szembeni ellenállának, győzelmeiknek és kudarcaiknak bemutatása.

A kormány lemondása és a tárgyalások megkezdése

A királypuccs leverése és a detronizációs törvény elfogadása következtében a legitimis­ta KNEP és a szabad királyválasztó Kisgazdapárt közötti ellentétek kiéleződtek. Ezt k i ­használva - a még felmerülő külpolitikai problémák elsimítása után - , november 14-én Bethlen felajánlotta kormányának lemondását Horthy Miklósnak. A kormányzó a dön­tést fenntartotta magának és felkérte a miniszterelnököt az ügyek intézésére.

A kormányhoz közelálló körök hangsúlyozták: nem válságról van szó, hanem a bel­politikai helyzet tisztázásáról. Bethlen fő törekvése most is az egységes kormánypárt lét­rehozása volt. Ezt az eredményes kormányzati munka és pártpolitikai-súrlódások kikü­szöbölése miatt tartotta szükségesnek. Bethlen most az egységes párt létrehozásában nem kívánt egyik pártra sem támaszkodni, hanem „sajátprogramjának alapján állva, maga köré akarja gyűjteni mindazokat, akik programját helyeslik és azt az ország újjá­építése szempontjából megfelelőnek, és célravezetőnek tartják " Ez lényegében az októ­ber 21-én a pécsi beszédében kifejtett program volt, csupán a királykérdésben történtek változások. 6

A Kisgazdapárt újkonzervatív-agrárius szárnya és annak Gömbös csoportja is támo­gatta Bethlen ezen célkitűzését. Szerintük „teljesen nyilvánvaló, hogy egészséges, nyu­godt, a gazdasági és szociális kérdések megoldását célul kitűző kormányzás a mai párt­keretek mellett elképzelhetetlen."

A helyzet tisztázása érdekében november 15-én Horthy megkezdte a politikusok meghallgatását. Először: Belitska Sándor honvédelmi minisztert, majd Kenéz Bélát, a nemzetgyűlés alelnökét, Prohászka Ottokárt, gróf Apponyi Albertet, gróf Teleki Pált és Ernszt Sándort, a KNEP egyik vezetőjét fogadta.

Bethlen pedig e napon, néhány parlamenten kívüli politikussal folytatott tárgyaláso­kat. Ez is jelezte elképzeléseinek irányát, azt, hogy új kormányát és a leendő kormány­pártot velük együtt szeretné létrehozni. A KNEP-ben este bizalmas értekezletet tartottak és rokonszenvükről biztosították Bethlen új akcióját. 7

Nagyatádi Szabót falujából, Erdöcsokonyáról táviratilag hívták fel Budapestre. Horthy, őt november 17-én fogadta audencián, amely közel egy óráig tartott. Az itt

elhangzottakról azonban nincs információnk. Utána Haller Istvánt a KNEP másik veze­tőjét, majd Bottlik Józsefet, a Kisgazdapárt és a nemzetgyűlés egyik alelnökét, aztán Gillányi Imre bárót, a parlamenten kívüli Nemzeti Középpárt egyik vezetőjét, Mayer Já­nos földművelésügyi államtitkárt, Simonyi-Semadam Sándor dr. volt miniszterelnököt, Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi minisztert és Klébelsberg Kunó grófot, a disszidens képviselők vezérét fogadta.

A kihallgatás után Bottlik - aki a Kisgazdapárt Nagyatádi által vezetett liberális ag­rár demokrata szárnyhoz tartozott - , azt nyilatkozta, hogy az egységes pártot „feltétle­nül sikerülni fog létrehozni és hiszem, hogy a kisgazdapárt a maga egészében támogat­ni fogja az erre irányuló törekvéseket. "%

A Nagyatádival és Mayerral folytatott esti bizalmas értekezlet után azonban a pa­rasztpolitikus hívei már azt állították, hogy a kibontakozást csak úgy tudják elképzelni, ha az egységes párt „ bázisa a kisgazdapárt lesz. " Ennek érdekében a párt nevét és prog­ramját is hajlandóak k i b ő v í t e n i , de a párt vidéki szervezeteit nem hajlandóak fel­oszlatni.

A Kisgazdapárt Gömbös-csoportjában uralkodó politikai hangulatot jól mutatja Zsi­linszky Endre: Egységes párt felé című Szózatban megjelent vezércikke. Ebben a kar­lista propaganda veszélyeire hivatkozva és Bethlent, illetve tervét dicsérve kijelentette: „ erős kézre van az országnak szüksége, erősebbre az eddiginél,... nem a liberalizmus er­kölcsi szabadosságára, ... hanem spártai szellemre és módszerekre, " hogy törvényes úton oldják meg a „faj-és nemzetvédelmet. "9

Az addigi tárgyalások eredményeit Horthy és Bethlen 18-án egyeztették. Ezután a Horthy fogadta Láng Boldizsár ezredest, a kormányzó katonai kabinetirodájának főnö­két, Bernolák Nándor népjóléti minisztert, Perényi Zsigmond bárót, a parlamenten kívü­li Nemzeti Középpárt vezetőjét, aki Bethlen barátja volt, Lukovich Aladárt a nemzet­gyűlés háznagyát, Schandl Károly, Túri Béla és Sokorópátkai Szabó István kisgazda­párti képviselőket. Ez utóbbiak az újkonzervatív-agráriusokhoz tartoztak, akik már ko­rábban is támogatták Bethlen egységes pártalakítási terveit. A kihallgatás után Sokoró­pátkai most is azt nyilatkozta: „meg lehet alakítani az egységes pártot anélkül, hogy akármelyik pártbeli politikus is feladná elveit. " Szerinte a kisgazdáknak az egységes párton belül is lehet a parasztság törekvéseit képviselni.

November 20-án, a kormányzó - többek között - kihallgatáson fogadta az előző es­te balatonfüredi szívkórházból felutazott Rubinek Gyulát és testvérét Rubinek Istvánt. Ők a Kisgazdapárt újkonzervatív-agrárius szárnya vezetői voltak. Rubinek Gyula kifej­tette nézeteit az egységes pártról. A kihallgatás után így nyilatkozott: „Bethlen törekvé­seit a legnagyobb rokonszenvvel kísérem. Az egységes párt megvalósításának ideje most elérkezett és remélem, hogy Bethlen fáradozásait siker fogja koronázni. A helyzet kulcsa a miniszterelnök kezében van, és nem hiszem, hogy a kibontakozás személyi kérdéseken fog megakadni. " Szerinte a királykérdés kiküszöbölésével eltávolították a „megegyezés legfőbb " akadályát.

Nyilatkozatát ellenpontozta István öccse véleménye. Ö a kihallgatáson a kibontako­zás nehézségeiről fejtette k i az álláspontját. A megoldást azonban ő is az egységes párt megalakításában látta. Nagyatádi és hívei megnyerése vagy félrevezetése érdekében azt mondta: az „ egységes párt gerince csak a kisgazdapárt lehet, ... úgy, hogy a kisgaz­dapárt a maga teljes egészében belép a megalakítandó pártba. " Az új egységes párt ne­vében - szerinte - az abba belépő pártoknak kell megegyezni. Javasolta, hogy „apárt elnevezésében fel kell tüntetni a polgári szót is. "10

E nyilatkozat több szempontból fontos. Egyrészt, mert abból kiderül, hogy az újkon­zervatív-agráriusok egyik vezetője már ekkor kimondta: az egységes pártba a Kisgazda­párt a „maga teljes egészében belép. " Másrészt, mert itt került először szóba a leendő egységes párt egyik neveként a p o l g á r i jelző.

November 21-én a kormányzó fogadta a kisgazdapárti Kovács J. Istvánt, Vasady-Ba-logh Györgyöt és Wéber Jánost. Ez utóbbiak szintén az újkonzervatív-agráriusok ismert személyiségei voltak, akik szintén támogatták Bethlen elképzelését. Érdekes, hogy Horthy újra tárgyalt gróf Teleki Pállal és fogadta Heinrich Ferenc nagytőkést, aki szin­tén az uralkodó osztályok parlamenten kívüli politikai csoportjához tartozott.

E tárgyalásokat Nagyatádi és hívei fokozódó bizalmatlansággal szemlélték, mert ők szinte csak a sajtóból értesültek a fejleményekről. Ebben a helyzetben, 21-én a gróf Batthyány által vezetett Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt nevében, egy együttműkö­dést szorgalmazó memorandumot nyújtottak át a Kisgazdapárt vezetésének. Azt az el­nökség távollétében Dömötör Mihály vette át, aki ekkor Nagyatádi egyik bizalmi embe­re volt és ő kijelentette: a Kisgazdapárt bizonyára még találkozni fog a Kossuth Párttal, amely a liberális blokkba tartozott. E nyilatkozatot az újkonzervetív-agráriusok elítélték, de az jelezte Nagyatádi és hívei elégedetlenségét."

Horthy november 22-én Patacsi Dénes újkonzervatív-agrárius, csizmás kisgazda, Gyömörey György és Czettler Jenő dr. disszidens képviselők kihallgatásával befejezte a kormányválság megoldására irányuló megbeszéléseit.

Ezen a napon egy liberális lapban Dömötör Mihály azt állította, hogy Bethlent „azok a képviselők követik, akik zsebelni akarnak. " Ez jelezte, hogy az egységes párt létreho­zása körül kiéleződnek az érdek- és vélemény különbségek. Egyrészt a Kisgazdapárton belül, mert ezt a megállapítást az Új Barázda rágalomnak minősítette. Másrészt a KNEP-hez tartozó és Bethlen elképzeléseit támogató képviselők is megbotránkoztak e kijelentésén. Ugyanezen a napon Meskó Zoltán, Schandl Károly, Wéber János, Hencz Károly és Lipták Pál először Nagyatádival, aztán Mayer Jánossal beszélték meg a kiala­kult helyzetet.

E képviselők az egységes párt létrehozásával kapcsolatban leszögezték: „kívánatos­nak tartják a kisgazdapárt kibővítését és ennek megfelelően a párt címének meg­változtatását. " Bethlen személyét rokonszenvesnek mondották, vállalkozását pedig „nagy figyelemmel kísérik. " Kijelentették: nem adnak hitelt azoknak a híreszteléseknek, hogy Bethlen az új kormány megalakításánál Nagyatádit mellőzni óhajtja. 1 2

1 0 Új Barázda, 1921. XI . 22. 1. és a Szózat, 1921. XI . 22. 2-3. 1 1 Új Barázda, 1921. XI . 22. 2. és a Szózat, 1921. XI . 20. 2. 1 2 Uo. 1921. XI. 24. 2.

E gondolatok jelzik, hogy a párton belüli szűkebb egyeztetésen Nagyatádinak és hí­veinek új, a Bethlenétől eltérő formulát sikerült elfogadtatniuk: ez a Kisgazdapárt k o r ­m á n y p á r t t á b ő v í t é s é n e k koncepciója volt.

22-én este még az Esterházy utcai pártkörben is bizalmas megbeszélést tartottak a párt képviselői. Itt Nagyatádi elismerte, a kormányválság miatt foglalkozni kell az egy­séges párt kérdésével. Ugyanakkor elmondta: „ Vele hivatalosan még senki sem tárgyalt ebben az ügyben". Ezért szükségesnek tartotta kijelenteni: a Kisgazdapárt „feloszlatását semmi körülmények között sem tartja megengedhetőnek " Sréter István az egységesen tömörülő karlistákkal szemben" tartotta fontosnak a szabad királyválasztók egységes pártba való tömörülését. Utána Sokorópátkai, Dánér Béla, Tomcsányi igazságügyi mi­niszter és Rubinek István is az egységes párt létrehozása mellett törtek lándzsát.

A Nagyatádi csoport vezetői: Kovács J. István, Gaál Endre, Berki Gyula, Csukás Endre, Dömötör Mihály és Csontos Imre viszont ellenezték az egységes párt létrehozá­sát. Kovács J. az új kormány legfontosabb feladatának az új választójogi törvény megal­kotását mondotta.1-1 Gaál és Berki pedig egy Bethlen körüli pártszövetséggel is biztosí­tottnak látták a kormánytöbbséget a nemzetgyűlés még hátralévő idejére. Berki ugyan­akkor azt is hangsúlyozta, hogy a „párt demokratikus és nemzeti programját nem adhat­ja fel, mert az elkövetkező választáson eprogrammal többséget" szerezhet. E vita után - Nagyatádi javaslatára - a kormányválság megoldásának idejére, egy korábban megvá­lasztott 15 tagú bizottságot megbíztak a legfontosabb kérdések előkészítésére.

E vitákra is reagált másnap a Szózatban Zsilinszky Endre: Kell az egységes párt című vezércikkében. Annak „ mindenáron meg kell alakulnia " - írta - mert szakadékba sod­ródik az ország. így győzködte a kételkedőket: „Az új párt lehet is keresztényebb és ag-ráriusabb az eddigieknél: kell is hogy legyen. "14

November 24-én Bethlen kihallgatáson jelent meg Horthynál. A kormányzó - a puccskísérlet felszámolása alatt megerősödött bizalma és az addigi biztató tárgyalások alapján - újból Bethlent bízta meg a kormány megalakításával. A dezignált miniszterel­nök este először a Kisgazdapárt vezetőit fogadta: Nagyatádit, Rubinek Gyulát, Mayer Jánost és Gaál Gasztont. Ismertette velük programját, amely az - Új Barázda szerint -alkalmasnak kínálkozott arra, hogy az egységes párt ezen az alapon létrejöjjön.

A megalakítandó új párt nevére Bethlen még nem tett javaslatot, de leszögezte: ab­ban úgy a „keresztény és nemzeti irányzat, mint a kisgazda-és földmívespárt neve " meg­felelően kifejezésre fog jutni. E tekintetben is még várja a pártok hozzászólását. Ezen a ponton azonban - mondotta - az „ egységes párt alakulása nem szenvedhet hajótörést. " Ugyanezeket közölte a miniszterelnök a KNEP és a disszidensek vezetőivel is.

Nagyatádi és Mayer este a pártkörben tájékoztatta a képviselőket a miniszterelnökkel folytatott tárgyalásról. Nagyatádi és hívei most is ragaszkodtak koncepciójukhoz: a Kis­gazdapárt kormánypárttá bővítéséhez. Ezt kommentálva a Szózat megjegyezte: „ egé­szen bizonyos, hogy a kormánypárt abban a formában fog létrejönni, " ahogy azt Bethlen akarja. Ennek ellenére a Kisgazdapárt elhatározta: november 26-án este

pártértekezletet tartanak, ahová a vidéken tartózkodó képviselőket is meghívják, mert Bethlen akkor fogja megismertetni a programját és az egységes pártra vonatkozó javas­latait.1 5

Másnap, 25-én Bethlen folytatta a kibontakozásra vonatkozó tárgyalásokat és ismét tanácskozott Nagyatádival is. Ez azonban - az Új Barázda szerint - csak „ bizonyos mér­tékig" vitte előbbre a kibontakozás ügyét. Délután pedig ismét Horthy fogadta a paraszt­politikust. Valószínűleg további megpuhítása céljából. Erről azonban nincsenek konkrét ismereteink. Ezután Nagyatádi még részt vett a minisztertanácson, ahol adminisztratív ügyekkel foglalkoztak.

Mi t képviselhetett Nagyatádi a Bethlennel és a Horthyval folytatott tárgyalásokon? Ezt hetilapja, A Kisgazda november 20-i számának egyik vezércikke tükrözi. Ebben rá­mutattak, hogy a KNEP és a Kisgazdapárt között elvi ellentét van az új alkotmányozó törvény elkészítése miatt. Nagyatádi és hívei - a párt október közepén elfogadott 10 pontjának megfelelően - követelték, hogy az új alkotmányozó törvény a legfőbb hatal­mat a nemzetnek biztosítsa. Úgy, hogy annak akarata „ előtt a király is legyen köteles meghajolni. E célból a király jogait az új alkotmánytörvényben erősen korlátozni, és kö­telességeit megszabni" óhajtották. Ezzel szemben - írták - a KNEP az alkotmányt a ré­gi formájában akarja megtartani és a királyi hatalom nagyobb csorbítása ellen tiltakozik. Ezt a nagy elvi ellentétet a két párt között - Nagyatádi és hívei szerint - „áthidalni lehe­tetlenség". Ezért „ki van zárva, hogy a kisgazdapártból és a kereszténypártokból egysé­ges pártot lehessen alkotni."

Nagyatádi és hívei úgy gondolták, hogy az általuk javasolt új alkotmány elkészítésé­re csak a nemzetnek van joga felhatalmazást adni. Ezért „csak egy új képviselőválasztás útján egybeülő nemzetgyűlés oldhatja meg ezt a nagy kérdést. Kijelentjük - írta A Kis­gazda - ha alkotmánytörvényünk a régi marad, vagy a királyi jogok csak kismértékben korlátoztatnak, akkor legfeljebb csak az uralkodó személyében lesz változás, de az uralkodó rendszer és az uralkodó hatalma marad a régi. "

Ezért követelték: „ ebben az országban a népé legyen a legfőbb hatalom, mert a nép a legfőbb kútforrása minden erőnek és hatalomnak". Jól látták, ha nem sikerül elérni az általuk szorgalmazott új alkotmányt, „ akkor hiába küzdöttünk, hiába szenvedtünk, hiába nyertük vissza Önrendelkezési jogunkat, mert jövőnk, csak szomorú múltunknak szenve­dés teljes szolgai folytatása lesz. "

Nagyatádi és hívei tehát még ekkor is a rendszer demokratikus reformjáért küzdöt­tek. Olyan új alkotmányért, amely csak reprezentatív funkciókat biztosított volna a k i ­rálynak és minden fontos kül- és belpolitikai kérdésben a parlamenté a döntési jog. Ez lényegében egy polgári demokratikus rendszer megalapozását jelentette volna.

A detronizációs törvény elfogadása után tehát Nagyatádi Szabó és a liberális-agrár demokraták ismét követelték a kormánytól az alkotmány demokratizálását és a földre­formtörvény végrehajtását. Sajtójukban rámutattak a nagybirtokosok és a hivatalos ha­tóságok ezzel kapcsolatos passzivitására, közönyére és ellenséges magatartására. Sürgették a kormányt: egyrészt, hogy nevezzen ki a leggyorsabban kormánybiztoso­kat, akik egyrészt a földigények összeírásáról gondoskodjanak. Másrészt, hogy a

Új Barázda, 1921. XI . 25. 1. és a Szózat, 1921. XI . 25. 3.

megváltható nagybirtokokat vegyék nyilvántartásba, de a vagyonváltság alapján az ál­lamnak leadandó földet, a több helyen birtokkal rendelkező „nagybirtokosoktól ott hasít-tassák ki, ahol a legszükségesebb a földigények kielégítése. " A földreform céljaira - írta a hetilapjuk - a kormány vegye igénybe az állami-, a közalapítványi-, a koronabirtoko­kat és az idegen állampolgárok birtokait is. Követelték, hogy a kormány a törvénynek megfelelően teremtse meg annak feltételét is, hogy a földigénylők „járadékbirtokot is kaphassanak, mert a szegény sorsú földmívesek csak így lesznek képesek földhöz jutni. "16

Bethlen egységes pártalakítási programja és vitája

Bethlent azonban nem zavarták Nagyatádi és híveinek ellenvetései. A kormányzói meg­bízatás után ugyanis - mint láttuk - többoldalú tárgyalásokat folytatott az egységes párt megalakítása érdekében. E tervét - most is, mint korábban - elsősorban a disszidensek (19 képviselő) és a politikai elit volt munkapárti csoportjai támogatták. November kö­zepére pedig újból megnyerte a KNEP nem karlista részét, (mintegy 40 képviselőt), 1 7 a Kisgazdapárt Rubinek Gyula vezette újkonzervatív-agrárius szárnyát (24 képviselő) és Gömbös-csoportját (6 képviselő). Nagyatádit és híveit tehát nemcsak Bethlen, de saját pártjának jobbszárnya is állandó nyomás alatt tartotta. Ilyen belpolitikai erőviszonyok mellett került sor november 26-án Bethlen egységes pártalakítási programbeszédére a Kisgazdapártban.

E programot sem a régi, sem a legújabb szakirodalom nem ismerteti."' Ezért fontos­nak és szükségesnek tartjuk annak részletesebb ismertetését.

November 26-án Bethlen délben a KNEP küldöttségével tárgyalt hosszan. Este 6 órakor pedig a Kisgazdapárt kb. 60 képviselője előtt mondotta el az egységes párt prog­ramját. Az előző kormánya lemondásának indoklása után, arra kérte a pártot, hogy „tegye lehetővé programom alapján az egységes párt létesítését. " Annak létrehozásá­nak szükségességét elsősorban a királypuccs és a detronizációs törvény következtében a társadalomban és a pártokban kiéleződött ellentétekkel, a megerősödő ellenzékkel indo­kolta. Itt Vázsonyi Vilmos és pártja legitimizmusát és a Polgárok és Munkások Blokk­jába való belépését hozta fel érvként! Másodsorban az ország külpolitikai helyzetét em­lítette: „ amíg, a külföld nem látja, hogy itt határozott kormányzati irányzat van - mon­dotta - , addig ... nem ismeri el, hogy meg tudjuk tartani azokat a biztosítékokat, amely­re magunkat köteleztük, " vagyis a trianoni békeszerződés betartására célzott. Harmad­szor a belső nehézségekre utalt: elismerte, hogy „a drágaság, a valuta romlása és a köz­élelmezés nehézségei súlyos helyzetet teremtettek "

Nagyatádi és hívei megnyerése érdekében kijelentette: „elégedetlen a kisgazdaosz­tály egyik része is, mert bizonyos reformokat nem tudtak olyan gyorsan végrehajtani, mint amilyen sürgősen arra szükség lett volna. " A társadalmi elégedetlenség terjedésének

1 6 A Kisgazda, 1921. XI . 20. 1-2. 1 7 Szózat, 1921. XI . 25. 3. 1 8 Lásd Pethő Sándor-Fodor Ferenc: Világostól Trianonig. Enciklopédia Rt. K. Bp., 1926. 235.;

- Magyarország története, 1976. 445.; - Romsics, 1991. 142.

felsorolása után figyelmeztette a pártot: „ Magyarországon mindig az államot és kor­mányt szokták felelőssé tenni minden bajért, " mert az egyszerű emberek nem látják a bajok „összefüggését a világpolitikai és gazdasági helyzettel. " Ebben a konstellációban elismerte, a kormány követhetett el hibákat, de az „ általános helyzetért a békekötés és a nagyvilági események felelősek", E megállapítását helyeslés fogadta. És a helyzet­elemzésnek azt a záró gondolatát is, hogy ha ezt a társadalmi elégedetlenséget „ egy szik­rával lángra lobbantják, ennek az ország romlása lehet az eredménye. " Bethlen tehát ilyen érvekkel indokolta az egységes párt létrehozásának szükségességét.

Az új párt munkaprogramjának általános elveit továbbra is a n e m z e t i , a g r á r és k e r e s z t é n y irányzatokban jelölte meg. Tartózkodni fog attól - mondotta - , hogy valamely osztálynak vagy felekezetnek az érdekeit más osztálynak és felekezetnek az érdekei fölé helyezze. Megígérte, hogy a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseket és rendeleteket az eddigieknél gyorsabb ütemben fogja leépíteni. A szociális békét és megértést azokkal a munkásrétegekkel is érvényre kívánja emelni - mondotta - , ame­lyek a kormány politikájával nem értenek egyet, de az ország újjáépítésének munkájá­ban közreműködni hajlandóak. Szükségesnek tartotta a magyar értelmiség azon értékes elemeinek megnyerését is, akik, „ bár nem állanak elvi ellentétben az uralmon lévő kor­mányzati iránnyal, de a közélettől eddig még mindig távol tartották magukat. "

Bethlen hangsúlyozta: a felekezeti egyetértés ápolását a kormány „ különös köteles­ségének tartja. " És szilárdan ragaszkodik majd az alkotmányban lefektetett jogrendhez és szigorúan őrködni fog azon, hogy „semmiféle társadalmi szervezet jogosult működési körét túl ne lépje. "

Ezután ismertette az egységes párt konkrét programját: A szabad királyválasztók és a legitimisták közötti ellentéteket úgy kívánta kikapcsolni, hogy a királykérdésben az 1921. évi X L V I I . tc.-böl kiindulva a kormány „kellő diplomáciai előkészítés után," majd csak alkalmas időpontba fog lépéseket tenni. Addig is - ha szükséges - , törvény­hozási úton is megakadályozza, hogy a nemzet egységét „felelőtlen propagandával" meg ne bontsák. Itt elsősorban a karlistákra célzott, amivel a szabad király választókat kívánta megnyerni.

Törvényhozási és kormányzati téren a leendő kormány sürgős feladatai közé sorol­ta: a főrendiház reformját, az új választójogi törvény megalkotását, a törvényhatósági bi­zottságok korszerű reformját, az új sajtótörvényt és a cenzúra reformját.

Szociális téren elsősorban a földreform gyorsabb ütemű végrehajtását ígérte. Ezt a földbirtok vagyonválts ágáról szóló törvény idevágó szakaszainak életbeléptetésével, az 1000 kat. holdon felüli birtokoknál a földbirtok vagyonváltságnak földben való leadását sürgős rendelet kiadásával, a házhelyekre vonatkozó törvény végrehajtásával és a házak felépítésének útjában álló pénzügyi nehézségek leküzdésével látta elérhetőnek. Ezen ígéretei lényegében egybeesetek Nagyatádi és hívei követeléseivel. Szociális program­jában megígérte a munkásbiztosító törvény reformját, az egyesületi jog és a szakszerve­zetek törvényes szabályozását, az ipartörvény reformját, a hadiözvegyek és hadiárvák ügyeinek törvényes szabályozását, az állami és egyéb közalkalmazottak gyógykezelésé­nek törvény útján való rendezését.

A pénzügyi és közgazdasági téren Bethlen ígérte: az addig alkotott adóügyi törvé­nyek kiegészítését, egyrészt a ház és egyéb vagyontárgyak, valamint a háborúban szerzett

vagyonok vagyonváltságáról alkotandó törvényekkel. Az addig alkotott adótörvények végrehajtását, a jövedelmi- és vagyonadóra megfelelő előleg lefizetését elrendelő kor­mányintézkedést. Az értékpapír forgalmi adó emelését, a vámok felemelését, különösen a luxus importcikkekre és a kiviteli illetékek felemelése, hogy az állam részesedése a k i ­vitel hasznából megnövekedjen és a belföldi piacon az árakat így szabályozhassák.

Az egységes párt programtervezete 4 pontban foglalkozott a külkereskedelmi mér­legben mutatkozó hiány csökkentésének és a termelés fokozásának feladataival. A köz­élelmezés javítása s a drágaság fékezése érdekében tervezte a kivitel és a behozatal sza­bályozását, különösen fontosnak mondotta a búza további áremelkedésének megakadá­lyozását. Külön pontban foglalkozott az újból jelentkező áruuzsora és drágítás megféke­zésével, a fővárosi és városi „fogyasztópiacnak áruval való" ellátásának kormányzati intézkedésekkel történő biztosításával. A köztisztviselők helyzetének rendezését - a Kisgazdapárt követelésének megfelelően - fokozatos leépítéssel és fizetésemeléssel ter­vezte. A tanuló ifjúság részére internátusok létesítést, a lakáshiány fokozatos megszün­tetését és a véderő trianoni békefeltételeknek megfelelő reformját is felvette e prog­ramba.19

E kétségtelenül koncepciózus program tartalmazta a Kisgazdapárt ősszel elfogadott 10 pontos programjának legjelentősebb gazdasági és politikai követeléseit. A földreform és a vagyonváltság sürgős végrehajtása, a mezőgazdaság és a hazai nyersanyagforrások­ra épülő ipar fejlesztése, a mezőgazdasági export további megígérése mind-mind a párt, illetve Nagyatádi és hívei megnyerését célozták. A politikai reformok sorrendje azonban elárulta, hogy Bethlen nem adta fel régi tervét: csak a főrendiházi reform után hajlandó az új választójogi- és a törvényhatósági törvények megalkotására. Ennél is veszélyeseb­bek voltak a Kisgazdapártra nézve a Bethlen által elfogadásra ajánlott következő hatá­rozati javaslatok:

„ /. A párt a dezignált miniszterelnök által kifejtett kormányzati munkaprogramot el­fogadja, és magáévá teszi.

2. A párt az ország súlyos helyzetére való tekintettel a közélet mindazon tényezőinek összefogását parancsoló szükségnek tartja, amelyek a kifejtett programot elfogadva, az ország újjáépítése érdekében minden melléktekintetet és a múlt ellentéteit félretéve haj­landó. A párt e célból szükségesnek tartja, hogy a testvérpártok azon tagjaival együtt, akik a dezignált miniszterelnök által előterjesztett kormányzati programot elfogadják, egy egységes pártot alkosson meg, miután azon meggyőződésben van, hogy csakis az egységes párt lesz képes az ország mai súlyos helyzetében a törvényhozás nyugodt mű­ködését biztosítani, a magyar közéletnek határozott irányt szabni és az ország belső újjáépítésére hivatott kormányzatnak megingathatatlan támaszt nyújtani.

3. Az egységes párt megbeszélésére és végrehajtására a párt öttagú bizottságot küld ki, amelynek hivatása a testvérpártokkal és dezignált miniszterelnökkel az érintkezést felvenni. "20

1 9 Bethlen munkaprogramját lásd Új Barázda, 1921. XI. 27. 1-2.; - Világ, 1921. XI . 27. 1-2.; -A Kisgazda, 1921. XII . 4. 1-2.; - Szózat, 1921. XI . 27. 3^1.

2 0 Bethlen határozati javaslatát csak a Világ, 1921. XI. 27. 2. ismertette.

Ezután Nagyatádi kérte a miniszterelnököt, „ne kívánja a párttól, hogy az előterjesz­tett programmal szemben nyomban állást foglaljon. Erre még egyet aludni kell -mondotta - mert szükségesnek tartja, hogy a párt tagjai az egyes kérdéseket" részlete­sen megbeszéljék. Ebbe Bethlen belegyezett, de a kormányválság elhúzódását aggályos­nak tartva, kérte: a párt egy bizottságot küldjön k i , amellyel ő a tárgyalásokat megkezd­heti. Nagyatádi elmondta, hogy a párt e célból már választott egy 15 tagú bizottságot.

Ezután éles vita bontakozott k i , amelynek során többen az egységes párt ellen szólal­tak fel. A nagyatádi-csoport álláspontját a legélesebb formában Kovács J. István fejtette k i . Súlyos aggodalmai voltak az egységes párt megalakításával szemben. „Attól tart -mondotta - , hogy ebben az új pártban el fog veszni a kisgazdapárt agrárjellege. " Hencz Károly pedig rámutatott, hogy a párt nem hajlandó arra, hogy szervezeti kereteit fel­bontsa és vidéki szervezeteit feloszlassa, mert az egyet jelent a párt öngyilkosságával.

A nagyatádi-csoport tagjainak erélyes fellépése után Rubinek Gyula, Rubinek István és Gömbös siettek a miniszterelnök és az egységes párt védelmére.

Gömbös a munkaprogram azonnali elvi elfogadását ajánlotta. Az ő határozati javas­lata szerint a Kisgazdapárt „ kereteit és programját bővítsék ki, hogy azok, akik ez­zel egyetértenek, beléphessenek a pártba. " Ezt azonban Bethlen nem akarta. Kérte a párttól, „ne menjen tovább az őjavaslatánál. " Erre Gömbös visszavonta javas­latát.

Rubinek Gyula szerint Bethlen ma az „ egyetlen politikus, aki a nemzetet meg tudja menteni a végső romlástól. A párt önmagát támadja akkor, ha őt támadja. ... Itt az utol­só óra, hogy a zsidók ellen összefogjunk. Nem Vázsonyi képviseli az igazi demokráciát, az igazi keresztény demokráciának a harcosai a kisgazdapárt tagjai. " A nagyatádi-csoportot pedig azzal nyugtatta, hogy „ mindig a kisgazda társadalom ma­rad a nemzet gerince és nélküle nem lehet politikai kibontakozás. " De „ a polgárság töb­bi rétegeiből is meg kell nyerni azokat, akik rokonszenveznek a párt törekvéseivel, " mert különben a legközelebbi választásokon sem szereznek általános többséget. Ezért „ a ke­resztény és nemzeti irányzatba be kell kapcsolni az agrár irányzatot, mert a kijelölt mi­niszterelnök programja ezt tartalmazza. Ezen az alapon nagyobb egységet tudunk létre­hozni, " és a választásokon biztos nagy többséget szerezni. Végül kijelentette, hogy a legteljesebb bizalommal tekintenek Bethlenre, ezért kérte az értekezletet, hogy Bethlen határozati javaslatát fogadja el.

Tehát Rubinek egyértelműen Bethlen mellé állt. Vagyis egyetértett koncepciójával, hogy a kormánypártok kereteinek felbomlasztásával egyénileg kell az új pártba belépni.

Meskó is az egységes párt hívének vallotta magát: de szerinte „ aranyhidat kell épí­teni, hogy velünk jöhessenek, akik együtt éreznek velünk. " E megfogalmazása azonban inkább a párt kibővítésének koncepcióját takarja.

Gömbös, Héjj Imre és Temesváry Imre viszont Bethlen javaslatának elfogadását szorgalmazták. Simonyi-Semadam viszont újra kemény érveket sorakoztatott fel Beth­len és az egységes párt ellen. A helyzet már teljesen elveszettnek látszott Bethlen szá­mára. Ekkor azonban Iklódy-Szabó közvetítő javaslatot terjesztett elő. E szerint a „párt a kormányzati munkaprogramot elvben fogadja el és magáévá teszi. Az egységes párt és a munkaprogram részleteinek megbeszélését a már e célból korábban kiküldött tizenötös bizottsághoz utasítja. "

Hencz azonban kérte, ne akarják elsiettetni a határozatot. Javasolta, hogy a párt csak a rokonszenvét fejezze ki a miniszterelnök törekvéseivel, és csak támogatásáról bizto­sítsa. Ezzel szemben Bethlen kijelentette: ha a párt a „munkaprogramot elvileg sem fo­gadja el, ezt bizalmatlanságnak tekinti és levonja a következményeket. " Azaz visszaad­ja megbízatását a kormányzónak. Erre Nagyatádi hangsúlyozta: a párt a miniszterelnök­kel szemben bizalommal viseltetik és „csak a munkaprogram részletei iránt vannak a pártnak aggályai, különösen a reformok sorrendjét illetőleg. Személyi kérdést ő sem ismer - mondotta - és úgy, mint annak idején Rubinek, hajlandó duzzogás nélkül félreállni" Vagyis hajlandó a földművelésügyi miniszterségről is lemondani. Ismét kér­te Bethlent: „adjon a pártnak rövid megfontolási időt. "

Rubinek Gyula és Bottlik József - egymással is vitázó - hozzászólása után, Bethlen ismét határozottan megfogalmazta: „ nem egyezik bele, hogy csak tárgyalás alapjául fo­gadja el a párt az ismertetett munkaprogramot. Ha a párt elvileg elfogadja a progra­mot, jól van, ha nem, akkor is jól van és visszaadja a megbízatását. "

Bethlen határozottsága meghátrálásra késztette Nagyatádit és híveit. Ezután ugyanis már Henczer István és Hencz Károly is azt javasolták, hogy a párt elvben fogadja el a miniszterelnök munkaprogramját, mivel a részletes megvitatása úgyis a kormánypár­toktól függ. Ezután a párt egyhangúan elfogadta Iklódy-Szabó korábbi határozati javas­latát. 2 1

Mit jelentett ez? Azt, hogy a Nagyatádi-csoportnak sikerült megakadályoznia Beth­len határozati javaslata 2. pontjának párthatározattá emelését, vagyis az egységes párt megalakításának általa kialakított koncepciójának elfogadását. Ez rendkívül fontos eredmény volt.

A dezignált miniszterelnök pedig még aznap este a KNEP-el és a disszidensekkel is megismertette az egységes párt programtervezetét. Sőt! A KNEP olyan határozati javas­latot hozott, hogy elvben elfogadja a miniszterelnök pártalakítási törekvéseit és az ö irányelvei alapján, megkezdi tárgyalásait a másik két párttal.

Velük szemben - a párton belüli vitákban - Nagyatádi-csoport tagjai azt képviselték, hogy a párt „ha meg akarja tartani programját, ha nem akarja kitenni magát a szét­bomlás, a pusztulás veszedelmének, csak úgy vehet részt az egységes kormányzópárt megalakításában, ha az... teljesen a Kisgazdapárt programjára helyezkedik. " Ha Beth­len nem ezen az alapon akar egységes kormányzópártot létrehozni - mondották - akkor az „igazi kisgazdapárti képviselőknek ellenzékbe kell menniük, " mert csak ott foglal­hatnak helyet „ elvfeladás nélkül, úgy, ahogy tőlük a kisgazdapárti választópolgárok vár-ják"»

A Nagyatádi által irányított A Kisgazda hetilap Gróf Bethlen politikája című vezér­cikke jól jellemezte Bethlen politikáját: a miniszterelnök - írta - „mindegyikpolitikai pártot ki akarja látszólag elégíteni, de nem híve egyiknek sem, hanem a felvetődő kér­désekben mindig az erősebb mellé áll, hogy a felszínen tarthassa magát...

2 1 A vitát a Világ, 1921. XI . 27. 2. és az Új Barázda, 1921. XI . 27. 2. alapján rövidítettük és re­konstruáltuk.

2 2 Világ, 1921. XI. 27. 2.

Gróf Bethlen István politikáját nem lehet másnak neveznünk, mint előttünk gyanús, k é t s z ín ű politikának, amelynek rejtett oly hátsó céljai vannak, melyek szerint szét kell bontani, szét akarja robbantani úgy a Kisgazdapártot, valamint a ke­resztény pártokat is és ezen pártok romjain fel akarja építeni a régi, úgynevezett mun-gópártot... "

Leghelyesebben tenné Bethlen - írta a hetilap - ha elfogadná Nagyatádi azon állás­pontját, hogy az „ egységes párt a Kisgazdapárt programja alapján " alakuljon meg. Ha ezen az alapon nem jönne létre a kormányzóképes párt, akkor oszlassák fel a Házat -írták magabiztosan - és tartsanak új választásokat. „Majd a nemzet létrehozza az egy­séges kormányzó pártot, és pedig bízunk benne, hogy a Kisgazdapárt programja alap­ján. "

Nagyatádi és hívei tudták, hogy Bethlen és a disszidensek nem fogadják el ezt a kon­cepciót, mert az a rendszer további demokratizálását eredményezte volna, ami az ural­kodó osztályok érdekeit sértette. Ezért reménykedtek, hogy amennyiben meg tudják akadályozni Bethlen tervét, akkor más politikus lesz kinevezve miniszterelnöknek, aki a „kormányzópártot úgynevezett pártszövetség alapján állítaná össze. "2?

Ezzel szemben - mint láttuk - Bethlen is kitartott eredeti elképzelése mellett. No­vember 26-án felszólította a különböző pártokban lévő képviselőket, hogy egyénileg csatlakozzanak az általa szervezendő egységes kormányzópárthoz, amelyet azonban -mint láttuk - nem nevezett Nemzeti Egység Pártnak. Amennyiben azonban „ hívó sza­vát" visszautasítanák a képviselők, megfenyegette őket a nemzetgyűlés idő előtti felosz­latásával.

Bethlen engedményei és a pártközi értekezlet

November 27-én, vasárnap a pártok kiküldött delegációi részletesen megtárgyalták Bethlen programtervezetét, majd külön-külön közölték a bizottságok állásfoglalását a dezignált miniszterelnökkel. A Kisgazdapárt 15-ös bizottsága egész vasárnap a késő esti órákig tanácskozott. Ezen déltől 3 óráig Bethlen is részt vett. A bizottság a miniszterel­nök elé 8 pontból álló követelést terjesztett. Ezek között a párt októberben kialakított programjának megfelelően szerepelt a közigazgatás reformja, a kivételes állapotok fo­kozatos, de sürgős megszüntetése, a munkáskérdés rendezése, a birtokreform sürgős végrehajtása, a drágaság letörése, a választójogi törvény megalkotása, a sajtószabadság helyreállítása és a cenzúra megszüntetése. Ezek tehát jogos és demokratikus követelések voltak. Teljesítésük a rendszer gazdasági, társadalmi és politikai demokratizálását jelen­tették volna, amely alapján a parasztság mellett a polgárság és a munkásság helyzete is javulhatott volna.

Az októberi programhoz képest új követelésük volt a női választójog megszükítése. Az általános és titkos választójoghoz ragaszkodó Nagyatádi és hívei miért álltak elő ez­zel a követeléssel? Mert a detronizáció után a legitimisták és a szabad királyválasztók közötti ellentétek megmutatták számukra, hogy az előbbieknek elsősorban a katolikus

A Kisgazda, 1921. XI . 27. 1.

nők körében van a társadalmi és szavazóbázisa. Nagyatádi és hívei tehát a női választó­jog szűkítését a legitimisták szavazóbázisának csökkentése miatt követelték. Ezzel azon­ban olyan útra tértek, amely már általános emberi és politikai jogokat sértett és - mint látni fogjuk - ez elvezett majd a választójog egyéb területeken való megszűkítéséhez is. E csapdahelyzet azonban majd csak 1922 februárjában bontakozott ki .

A Kisgazdapárt követeléseit Bethlen „általánosságban " elfogadhatónak tartotta. Ez­után áttértek a dezignált miniszterelnök 26-án adott programjának pontonként való tár­gyalására. Bethlen sok helyen hajlandónak mutatkozott az eredeti programjának a kis­gazdák kívánságainak megfelelő módosítására. Bethlen többek között kijelentette: a nemzetgyűlés a „főrendiház reformját megelőzően az országgyűlési, községi és törvény­hatósági választójogot tárgyalja le és ezt a két törvényjavaslatot még január hónapban a nemzetgyűlés elé terjeszti. "

A párt követelésére megígérte, hogy az országgyűlési választójog „általános, községenként való és titkos marad, de a nők választójogát revízió alá veszi. " A községi és törvényhatósági választójognál azonban csak részben ígérte a virilizmus megszűntetését. Nagyatádi és hívei kívánságának megfelelően megígérte, hogy a királyi jogkör szabályozásáról is még a nemzetgyűlés hoz törvényt. ígéretet tett a cenzúra meg­szűntetésére. A párt kívánságának megfelelően kijelentette: az „ új sajtótörvény és a cen­zúra eltörlése között nem állít fel junktimot, bár a Tisza-féle sajtótörvény revíziója sem fog elmaradni. Kifejtette, hogy a földbirtokreformról szóló törvény gyors végrehajtása érdekében az „ 1000 holdnál nagyobb földbirtokokat kötelezni kívánja a vagyonváltság-nak természetben való leadására. " A kisgazdák kívánságára kilátásba helyezte, hogy az „internálási és az amnesztia-rendeleteket revízió alá veszi."14 27-én, vasárnap tehát Bethlen még újabb engedményeket tett a Kisgazdapártnak, annak is elsősorban Nagy­atádi-csoportjának. Célja volt, hogy megnyerje őket az egységes párt saját koncepciója szerinti megalakításához. Bethlen és Rubinek Gyula eltávozása után azonban Dömötör­nek, Hencznek és Simonyi-Semadamnak sikerült rábeszélni a 15-ős bizottságot, hogy a párt kereteihez és jellegéhez ragaszkodjanak.25

28-án, hétfőn délután a pártok bizottságai pedig már a minisztertanács termében, a miniszterelnök elnökletével pártközi értekezleten fejtették ki munkaprogramjával kap­csolatos állásfoglalásukat. Az értekezleten a Kisgazdapárt részéről Mayer, Rubinek Gyula, Rubinek István, Tomcsányi, Bottlik, Iklódy-Szabó, Schandl, Vasadi-Balogh, Meskó és Sokorópátkai vettek részt. Nem tudjuk miért, de Nagyatádi nem vett részt ezen az értekezleten. E pártdelegációban - mint látjuk - túlsúlyban voltak az újkonzervatív­agrárius szárny vezetői.

Mayer azonban a 15-ös bizottság nevében mégis az alábbi állásfoglalást tette: A Kis­gazdapárt „ nem hajlandó beleegyezni a párt feloszlatásába, és nem hajlandó feláldozni a párt egyéniségét. Ezzel szemben kész programjának és nevének ki­bővítésével kaput nyitni azok részére, akik Bethlen István gróf miniszterelnök munkaprogramját magukévá teszik és az 1921. évi 47. tc. álláspontjára helyezkedve csatlakoznak a párthoz. "

Bethlen azonnal reflektált Mayer felszólalására. Röviden újra ismertette programját, majd rámutatott: „ ő sem ragaszkodik ahhoz, hogy a Kisgazdapárt jellegét és programját

feladja, ... mert az a program, amelyet ő az egységes párt programja gyanánt ismerte­tett, teljesen fedi a kisgazdapárt programját. " Ha azonban nem sikerül megalakítani az egységes pártot - mondotta - , akkor visszaadja megbízatását a kormányzónak. Rámuta­tott: ö az egységes párt megalakítását nem úgy képzelte el, ahogyan azt Mayer körvona­lazta, hanem olyan módon, hogy „ abba mindenki, aki csatlakozni akar, fenntartás nél­kül lépjen be. A pártoknak az új alakulásban, mint egyenrangú feleknek kell részt venniük és nem szabad, hogy abban győző és legyőzött álljanak egymással szemben. " Ezzel nyilván elsősorban a KNEP és a Kisgazdapárt viszonyára célzott.

A KNEP vezetése nevében Haller István bejelentette: Mayer előterjesztése „nem nyújt módot arra, hogy a kereszténypárt az új párthoz csatlakozzék, miután ez azt jelen­tené, hogy a keresztény pártnak be kell olvadnia a kisgazdapártba, és az a párt, amely egységi vagy többségi párt neve alatt megszületne, nem volna más, mint a kibővült kisgazdapárt. " Haller tehát pontosan fogalmazta meg a probléma lényegét.

Huszár Károly igyekezett tompítani a Mayer és Haller felszólalásai következtében kiéleződött ellentéteket. Hangsúlyozta: feltétlenül szükségesnek tartja a Bethlen által tervezett egységes párt létrehozását, és minden erejével igyekezni fog elhárítani a most még fennálló akadályokat. Az egységes pártot ő is úgy képzeli el, mint „teljesen új pártot," Bethlen munkaprogramja alapján, amelyhez mindenki csatlakozhat, egyénileg vagy testületileg és így „ nem egy régi párt bővül ki, hanem egy új alakulás alapjait fektetik le. "

Rubinek Gyula is az egységes párt bethleni koncepció alapján való létrehozását szor­galmazta, tehát egyetértett Huszárral.

Ezért egy olyan közvetítő indítványt terjesztett elő, hogy az egyes pártok hozzanak külön-külön azonos határozatokat, ami lehetővé fogja tenni az egységes párt létrejötte technikai akadályainak elhárítását. Rubinek a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „A párt a dezignált miniszterelnök úr programját magáévá teszi és elfogadja. Fel­veszi a keresztény, kisgazda, földműves és polgári párt nevet és hajlandó egyesülni mindazokkal, akik ezt a programot magukévá teszik. "

E kompromisszumos javaslattal a szívbeteg Rubinek célja az egységes párt megala­kításának elősegítése volt. Ennek lényege a Bethlen programjának elfogadása és az új párt létrehozása volt. Bottlik, a nemzetgyűlés kisgazdapárti alelnöke, - aki a liberális ag­rár demokrata szárnyhoz tartozott - azt javasolta, hogy a Kisgazdapárt fogadja el a mi­niszterelnök programját, vegye fel az új nevet és a KNEP ezután döntsön abban a kér­désben, hogy „csatlakozik-e a párthoz. "

Meskó is azt fejtegette, hogy nem szabad a pártot feloszlatni, mert ha a KNEP-nek csak 20 képviselője csatlakozna a párthoz, azért nem érdemes. Megkérdezte Bethlent, milyen álláspontot foglal el a gróf Apponyi Albert detronizációs törvénnyel szembeni deklarációját aláíró képviselőkkel szemben? Ezek ugyanis szerinte nem vehetnek részt az új pártban.

Erre Bethlen kijelentette, ő az 1921. évi X L V I I . tc. alapján áll. Egyben kifejezte re­ményét, hogy a további tárgyalásokon csak azok vesznek részt, akiknek „eltökélt szán­déka, hogy az új pártalakulásba belépnek. Nem tartaná ugyanis helyesnek,

ha ilyen intim megbeszéléseken részt vennének olyanok is, akik preokkupálva vannak, és már eleve elhatározták, hogy nem csatlakoznak az egységes párthoz. " E megjegyzés után a KNEP delegációjában helyet foglaló Milotay István - , aki a Magyarság című le­gitimista lap vezető publicistája is volt, - felállt és ezeket mondotta: „Akkor miránk itt nincsen semmi szükség. " És eltávozott az értekezletről. Ez is mutatja a miniszterelnök és a legitimisták közötti feszültségeket.

A pártközi értekezleten egyébként a Kisgazdapárt felajánlotta a maga helyiségeit az új pártnak. Bethlen szerint az új párt elnöksége egy elnökből és két alelnökből állna, akik közül az elnök kisgazdapárti, az egyik alelnök kereszténypárti, míg a másik disszidens képviselő lenne. Szervező és intézőbizottságot választanának. A szervező bizottság ven­né át a vidéki szervezetek irányítását és minden egyes vidéki szervezetnek saját elhatá­rozásától függ, csatlakozik-e az új párthoz avagy nem. A pártközi értekezlet végén úgy határoztak, hogy a pártok másnapi, 29-i értekezletén döntenek a Rubinek által előter­jesztett határozati javaslatról. 2 6 Bethlennek tehát még volt reménye az általa szorgalma­zott egységes párt megalakulására. Bár csak kis reménye, mert a Rubinek közvetítő ja­vaslata egyrészt ellentétes álláspontok áthidalását tűzte ki célul, másrészt kompromisz-szumos jellegéből adódóan nem volt alkalmas a politikai helyzet tisztázására.

A Kisgazdapár t vitája

A Kisgazdapárt 28-án este értekezletet tartott, ahol a 15-ös bizottság tagjai referáltak ed­digi munkájukról. Mayer beszámolt a miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokról és elő­terjesztette a pártközi értekezleten elfogadott Rubinek-féle határozati javaslatot. Simo-nyi-Semadam tájékoztatta az értekezletet, hogy a bizottság és a miniszterelnök között az egyes kérdésekben differenciák merültek fel. Bethlen a „vagyon- és jövedelemadókra előleget akar felvenni, " amihez a bizottság tagjai nem adták a hozzájárulásukat. A mi­niszterelnök azt is tervezte, ha a nemzetgyűlés február 16-ig, amikor a mandátuma lejár, új választójogi törvényt nem alkot, úgy az 1917-es Wekerle-féle választójogi törvény lép életbe. A bizottság ezt az álláspontot sem tartotta helyesnek, és nem fogadta el. Erre Bethlen hajlandónak mutatkozott egy törvényjavaslatot benyújtani, amelyben a nemzet­gyűlés felhatalmazza a kormányt egy új választójogi r e n d e l e t kiadására, természe­tesen meghatározott keretek között.

Simonyi-Semadam elmondta még, hogy a bizottság személyi garanciákat is követelt Bethlentől. Kívánták, hogy Nagyatádinak „szolgáltasson a kormány elégtételt azokért a meghurcoltatásokért, melyekben az utóbbi időben " része volt. És közölték vele: a párt ragaszkodik a belügyi tárcához. A miniszterelnök azonban ezekre a kérdésekre nem adott megnyugtató válaszokat. Ezért ő azt javasolja, hogy a párt nejáruljon hozzá saját­maga feloszlatásához.

Rubinek Gyula itt is az egységes párt érdekében szólalt fel és javasolta az általa elő­terjesztett indítvány elfogadását. Szerinte az egységes párt megalakítása a Kisgazdapárt

érdekében áll, mert csak így lesz módja a pártnak arra, hogy az „ új választójogi törvény megalkotásában tevékenyen részt vegyen. "

Ha a Kisgazdapárt a teljes egészében belép az új egységes pártba, abban abszolút többségben lesznek és így akaratának teljes mértékben érvényt szerezhet. Azt a célt, hogy a Kisgazdapártot „ guvernementális párttá emeljék, csak az egységes párt utján le­het elérni. " Ugyanakkor Rubinek a Wekerle-féle választójogi törvényt „ túlságosan kon­zervatívnak, " a Friedrich-féle választójogi rendeletet viszont „túlságosan radikálisnak" tartotta. Szerinte az új választójogi törvényt a kettő „összeegyeztetéséből kell megal­kotni. "

Rubinek felszólalását állandó közbeszólások zavarták. A párt liberális agrár demok­rata szárnyához tartozó képviselők ellenezték az egységes párt ilyen módon való meg­alakítását. Nevükben - és valószínű Nagyatádi megbízásából - Csontos Imre, karcagi parasztképviselő éles hangú beszédben reagált Rubinek felszólalására. Kijelentette: „az egységes párt megbukott, mert a kisgazdapárt nem hajlandó kereteit feloszlatni, ehhez pedig a miniszterelnök, úgy látszik, továbbra is ragaszkodik. " Pedig a nemzetgyűlésben lehetetlen megteremteni egy olyan egységes pártot, amely „lélekben, hangban egysé­ges, " azaz eszmeileg és politikailag azonos nézeteket vall. Csontos nyíltan kimondta: az egységes párt létrehozásával azt akarják, hogy a „parasztok és a gazdák egy pártban egyesüljenek. Ezt pedig elérni nem fogják. A reakció szembe fogja találni magát a pa­rasztképviselők megingathatatlan meggyőződésével." Csontos magabiztosan így zárta hozzászólását: „itt csak egy megoldás van, feloszlatni a nemzetgyűlést és elrendelni az új választásokat. " A Nagyatádi-csoport elégedetlensége miatt már úgy látszott, hogy ezen az értekezleten leszavazzák a Rubinek-féle határozati javaslatot, azaz végleg meg­buktatják Bethlen tervét. Bottlik azonban kérte az értekezletet, ne határozzanak ma, ha­nem csak a holnapi értekezletükön, ahogy a pártközi értekezleten megegyeztek.

Az értekezlet után a Nagyatádi-csoport tagjai nyíltan hirdették: az egységes párt terve megbukott és ezt a holnapi pártértekezlet egyértelműen bizonyítani fogja, mert ez a párt többségének a véleménye. Ennek okát abban jelölték meg, hogy Bethlen változatlanul ra­gaszkodik a Kisgazdapárt feloszlatásához, amihez ők „semmi körülmények között sem ad­ják a beleegyezésüket. " Ezen kívül Nagyatádi félreállítása is hozzájárult a csoport hangu­latának elmérgesedéséhez. Ezen a napon ugyanis a tárgyalásokon kiderült, hogy Bethlen valóban nem Nagyatádival kívánja a földművelésügyi tárcát betölteni. Azt ugyanis fel­ajánlotta Gaál Gasztonnak. Ő azonban ezt azzal hárította el, hogy ez a tárca a párt vezérét illeti meg, akivel szemben nem volt hajlandó a miniszterelnökkel megállapodást kötni.

Ezt 28-án este Nagyatádi hívei így interpretálták a Világ tudósítójának: nem fogják tűrni, hogy a dezignált miniszterelnök „Nagyatádiból Sokorópátkait csináljon azáltal, hogy mint tárca nélküli minisztert veszi be a kabinetbe. " Ezt sértésnek tekintették. Ek­korára az is kiderült, hogy Bethlen most sem hajlandó a belügyminiszteri tárcát kisgaz­dapárti politikusra bízni. Sőt! Elterjedt az a hír, hogy a miniszterelnök Tomcsányit, vagy ismét Ráday Gedeont akarja belügyminiszternek. Nagyatádi hívei ebből is arra követ­keztettek, hogy Bethlen a volt munkapárti politikusokra kíván támaszkodni, amit élesen kifogásoltak. A legnagyobb elkeseredést azonban Bethlennek az a kijelentése keltette, hogy amennyiben a nemzetgyűlés február 16-ig nem fogad el új választójogi törvényt, akkor a Wekerle-féle választójog lép életbe.

Erről a Nagyatádi-csoport egyik vezetője azt mondotta: Bethlen ettől reméli a Kis­gazdapárt „megsemmisítését. " Politikai váteszként jól látta: a miniszterelnök elsősorban időt akar nyerni és február 16-ig el kívánja húzni az időt, hogy aztán feloszlassa a parla­mentet, és a Wekerle-féle választójog alapján olyan „parlamentet hozzon össze, amely az ízlésének és terveinek megfelel. "

Kijelentette: ők mindent el fognak követni, hogy Bethlent „tervei végrehajtásában megakadályozzák. " E célból - ha aggodalmaik beigazolódnak mozgalmat indítanak a nemzetgyűlés összehívására. 2 7

Mindezek ellenére a Szózat még másnap is „Az egységes párt kialakulása felé " cím­mel tájékoztatta olvasóit. Igaz, e cikk végén azért leírta, a nagyatádisták azt „ olyan for­mában képzelik el, hogy a többi pártok tagjai egyenként lépjenek be a kisgazdapárt­ba."2'

Megállapíthatjuk, igaza volt a Világnak, amikor azt írta: ha Nagyatádi személye nem is áll e tárgyalások előterében mégis ő a „punktum saliense az egységes párt megalakí­tására irányuló akciónak. " Egyrészt mert - ahogyan láttuk - , a liberális agrár demok­rata szárny újból kiállt demokratikus követeléseik és Nagyatádi mellett. Másrészt azért is, mert a KNEP többsége hangoztatta: csak akkor vesz részt az új egységes pártban, ha Nagyatádi nem lesz tagja a második Bethlen kormánynak. (E körök maliciózusan azt is terjesztették, hogy Nagyatádi hívei azért harcolnak miniszterségéért, mert a miniszteri nyugdíjra jogosító 3 évhez már csak két hete hiányzik.) 2 9

Nagyatádi és hívei elutasítják az új párt létrehozását

29-én este a miniszterelnök megérkezése után Mayer János megnyitotta az értekezletet. Jelentette, hogy a párt a tizenötös bizottság által elfogadott három ponthoz elvben hozzá­járult, most a pártnak kell határoznia arról, hogy szankcionálja-e? Az első pont arról szólt, hogy a párt a miniszterelnök programját magáévá teszi. A második, arról, hogy hajlandó a nevét kibővíteni a polgári jelzővel. A harmadik pedig azt mondja k i , hogy or­szágos pártját és vidéki szervezeteit feloszlatja, és azokkal belép az új egységes pártba.

Ezután Bethlen magyarázatokat fűzött a pontokhoz. Majd kérte a pártot, hogy még ma döntsön, elfogadja-e programját „a maga egészében: igen-e, vagy nem. Nem lehet megoldást találni úgy - mondotta - , hogy a párt, mint hallja, az első két pontot elfogad­ja belőle, a harmadikat pedig, amely szintén nem kevésbé fontos, elutasítja. "

A választójogi kérdésben felmerült aggodalmakra kijelentette: nem a Friedrich-féle rendelet alapján áll, de nem is a Wekerle-féle törvényt akarja visszaállítani, hanem a „ kettő között középúton áll és a községenkénti titkos választójognak a híve. " Ebben tehát - Rubinek véleményét elfogadva - újabb engedményt tett a pártnak. Nehéz helyzetét mutatja, hogy a t i t k o s v á l a s z t ó j o g hívének mondta magát. Végül persze is­mét fenyegetődzött: ha a párt nem fogadja el mindhárom pontját, úgy jelentést tesz a

2 7 Uo. 1921. XI . 29. 1-2. 2 8 Szózat, 1921. XI . 29. 1-2. 2 9 Világ, 1921. XI . 30. 1.

kormányzónak, esetleg megbízatását is visszaadja, és „egészen más alapokon kísérli meg a válság megoldását. " Majd - nehogy jelenlétével feszélyezze a pártot elhatározá­sában - elhagyta az értekezletet.

Ezután Nagyatádi fejtette ki nézeteit. Elmondta, ma beható tanácskozást folytatott a kormányzóval és a miniszterelnökkel és arra az „ elhatározásra jutottam, hogy a párt ön­állóságát fenntartom. Belemegyek a pártunk programjának és címének kibővítésébe, és hajlandó vagyok, mint önálló párt a magam részéről a minisz­terelnök urat kifejtett programjának kivitelezésében támogatni. A pártot azonban fel nem oszlatom. "3(>

Ez utóbbi mondatát a Világ így adta vissza: „A párt feloszlásához azonban semmi körülmények között sem járulhatok hozzá. "

Nagyatádi elmondta: a „p o l gár i cím felvételére már régebben gondoltam, hogy ez által megkönnyítsük az intelligencia ama részének csatlakozását, amely komolyan együtt akar működni velünk. "31

A Kisgazdapárt más pártokkal való egybeolvadását azonban elvetette. Majd újra visszautasította az Eskütt-ügy után a KNEP által a párt ellen felhozott vádakat és rágal­makat. Köztük azt is, hogy ők p a r a s z t d i k t a t ú r á t akarnak. Leszögezte: „ ez so­hasem volt a célom és nem volt a pártomé sem, még akkor sem, amikor pártot alapítot­tam. "

A párt fejlődésének felvázolása után ismét hangoztatta: „En nem akartam soha osz­tálypártot csinálni. " E párt nem osztálypárt - mondotta - , mert itt többségben vannak a különböző társadalmi állású képviselők. Ugyanakkor elismerte: „ bizonyos társadalmi osztályokkal nem sikerült összefognom. A nagyobb gazdatársadalom egy része felülről szervezte a népet ellenem. (Itt az OMGE és a Magyar Gazdaszövetség által 1918 december 3-án alakított Országos Földmívespártra célzott, amellyel majd 1919. novem­ber 29-én egyesültek.) Az eszme mégis folyton terjed és sikerült népszerűséget szerezni neki.

Mint a parlament és az ország legnagyobb pártja - mondotta - nem érvényesültünk abban az arányban, a kormányban való részvételnél, mint ezt megkövetelhettük volna. " Bevallotta: a politikai helyzet felborítását elkerülendő ő is mindig a kompromisszumot kereste. Teleki miniszterelnöksége kezdetén is hozzá kellett járulnia a Kisgazdapárt KNEP-el való egyesüléséhez és ahhoz is, hogy Prohászka legyen az akkori egységes párt elnöke, pedig „ számarányánál fogva az elnökség a mi pártunkat illette volna meg. " Ez az egyesülés szomorú tapasztalatokat szerzett nekünk - mondotta - , mert „ ezáltal nem erősödtünk meg, sőt ellenkezőleg, meggyöngültünk. "

Rámutatott: hogy „ ma a párt sokkal súlyosabb helyzetben van, " mint korábban volt. Mert „feloszlatni ma az összes pártokat és azokból egy újat csinálni,-nagyszerű politikai koncepció - mondotta - , de azt hiszem, hogy a nagy cél megvalósí­tására, az egységes párt megalakítására nem alkalmas, már csak azért sem, miután nem homogén elemek vesznek benne részt. A lelki egység a legfontosabb. Ez az erő. Az új párt ezt a lelki egységet minden körülmények között nélkülözné. Hiába olvadnánk bele

az új pártba, ez nem volna akcióképes, miután a pártot a képviselők nem lelkesedésből, csak kényszerűségből támogatnák. Mi a magunk részéről szívesen támogatnánk a mi­niszterelnök urat mint önálló párt. " Azonban neki is be kell látnia, hogy nem éri el célját azáltal, ha „ kényszerűségből csatlakozunk az egységes párthoz. "

Bejelentette: „ én a magam részéről az új kormány tagjainak sorában saját elhatáro­zásomból nem foglalok helyet. "

Végül megismételte: „Mi szívesen látjuk az intelligenciát pártunkban, " de figyel­meztetett is mindenkit, „ne gondolja senki azt, hogy én és elvbarátaim, vállalkozunk ar­ra, hogy mint jó fiuk, a sarokban állunk és kommandóra szavazunk. " (E beszédet nagy éljenzés és taps fogadta.)

Rubinek Gyula helytelenítette Nagyatádi konzekvenciáit. A belpolitikai helyzet súlyosságára hivatkozva kérte, hogy „ teljes erővel támogassák Bethlent és fogadják el változatlanul a miniszterelnök három pontból álló javaslatát. "

Vele szemben Tankovics János - aki Nagyatádi veje volt - javasolta, hogy a párt fo­gadja el Bethlen első két pontját, a harmadikat azonban utasítsa el, illetve úgy módosít­sa, hogy a „Kisgazdapártot fel nem oszlatja, ellenben szívesen látja mindazokat, akik más pártokból belépni akarnak. "

Ez utóbbi megfogalmazást Hencz Károly nem tartotta megfelelőnek, mert így a mi ­niszterelnök programját támogatóknak adják meg a pártba való belépés lehetőségét, nem pedig a párt programját elfogadóknak. Aggodalmai voltak Bethlen választójogi elképze­léseivel is, mert attól félt, hogy ha a nemzetgyűlés február 16-ig nem alkotja meg az új választójogot, akkor Bethlen a Wekerle-féle törvény alapján fog választatni.

Iklódy-Szabó, Tomcsányi és Gömbös védték Bethlen programját és az általa szorgal­mazott egységes párthoz való csatlakozás mellett érveltek. Ekkor Nagyatádi újból fel­szólalt. „Sajnálja - mondotta - , de elveihez ragaszkodik és nincsen abban a helyzetben, hogy a párt feloszlatásához hozzájáruljon. " Kérte, hogy a párt a 3. pontból álló határo­zatot vesse el. Kovács J. István is ilyen értelemben beszélt. Szerinte úgy a pártra, mint az országra nézve szerencsétlenséget jelentene, ha a pártot feloszlatnák.

Rubinek-csoport látta, ha szavazásra kerül a sor, akkor kisebbségben maradnak. Ezért Rubinek 5 perc szünetet kért, amivel a szavazást kívánta elodázni. Erre azonban a Nagyatádi-csoport tagjai éktelen lármában törtek k i : „Nem hagyjuk magunkat becsapni! Nem kell az egységes párt, vegyék tudomásul!" - ilyeneket kiabáltak a Rubinek-csoport felé. Különösen Simonyi-Semadam és Dömötör Mihály hangoskodtak. Ez viszont a Ru­binek-csoport tagjait bőszítette fel: „Betolakodott néppártiak. Mit akarnak itten? Itt nem lesz keresztényszocialista diktatúra!" - ilyeneket kiabáltak feléjük.

Ebben a kiélezett helyzetben a pártszakadástól félők - mint például Czeglédy Endre, és Meskó Zoltán - közvetítő javaslatokkal próbálták leszerelni az élesen szembenálló csoportokat. Ezzel azonban egyik csoportban sem arattak sikert.

Újabb hozzászólások és éles viták után Hencz Károly új 2. és 3. pontot terjesztett az értekezlet elé. Ezek így szóltak: „ 2. A párt hajlandó nevét a következőképpen kiegészí­teni: Keresztény Kisgazda-Földműves és Polgári Párt. Egyéb­ként a párt különállását, jellegét, függetlenségét, pártszervezeteit fenntartja.

3. A párt szívesen látja mindazoknak a csatlakozását, akik a párt programját és a mi­niszterelnök munkaprogramját magukévá teszik."

E javaslat után újból éles vita következett. Rubinek és hívei utolsó kísérletet tették az állásfoglalás elhalasztására. Velük szemben a nagyatádisták ragaszkodtak ahhoz, hogy az értekezlet döntsön. Végül a pártértekezlet éjfél körül szavazott. A Rubinek féle 1. pontot - miben nem volt vita - az értekezlet egyhangúlag elfogadta. A 2. pontot a Hencz-féle módosítással fogadták el 24 szavazattal, 14 ellenében. A 3. pontot pedig Meskó Zoltán stiláris módosításaival fogadták el 24/2l-es szavazattal.

Az utóbbi két pont módosításainak lényege az volt, hogy lehetetlenné tette a Kisgaz­dapárt feloszlatását és a Bethlen által elképzelt új egységes párt létrehozását, viszont fel­ajánlotta a K i s g a z d a p á r t k o r m á n y p á r t t á b ő v í t é s é t . A pártértekez­let után „Nagyatádi hívei sugárzó arccal hirdették győzelmüket és azt, hogy az egységes párt megbukott. " n

November 29-én este a KNEP is értekezleten foglalkozott a pártközi értekezlet állás­foglalásával. Határozatot azonban nem hoztak, mert még nem ismerték a Kisgazdapárt állásfoglalását. Annak ismeretében a KNEP másnap folytatódó értekezlete elfogadta Bethlen munkaprogramját, de nem fogadta el a Kisgazdapárt „ egységes párt tekinteté­ben felállított" feltételekeit. Ugyanakkor továbbra is támogatta a „miniszterelnököt kormányzati párt alakítására irányuló törekvésében. "

A Kisgazdapárt határozata következtében kialakult helyzetben 30-án délelőtt Beth­len még kétoldalú tárgyalásokat folytatott Vass József kultuszminiszterrel, Tomcsányi-val, Huszárral és Rubinek Gyulával. Vagyis egységes pártalakítási tervének fő támoga­tóival. E megbeszélések eredményeiről, de főleg a Kisgazdapárt állásfoglalásának kö­vetkezményeiről, délután 5 órakor tett jelentést Horthynak, akivel két és fél óra hosszat tanácskozott. Új előterjesztést tett a kormányzónak a kibontakozásra vonatkozóan és a döntést a kormányzóra bízta. A sajtó tudni vélte, hogy Horthy egyelőre nem döntött, ha­nem úgy határozott, hogy előbb még több politikus véleményét fogja meghallgatni.

A Kisgazdapárt 29-i értekezletén történteket, a liberális-agrár demokraták és az új­konzervatív-agráriusok éles vitáját és az egységes pártalakítás tervének 24-14-es arányú leszavazását 30-án politikai körökben többen úgy értékelték, hogy ez rövidesen a Kis­gazdapárt bomlásához fog vezetni és végleg eltávolítja egymástól Nagyatádi és Rubinek Gyula híveit. Erre Rubinek - a Bethlennel való megbeszélés után - , azt nyilatkozta, hogy semmi okát nem látja egyelőre annak, hogy a párt ne maradhasson együtt."

Mit is tett 30-án - a Bethlen-Rubinek-Tomcsányi találkozó után - valójában a Kis­gazdapárt újkonzervatív agrárius szárnya?

Az e szárnyhoz tartozó képviselők ekkor aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben elkö­telezték magukat Bethlen és az egységes párt mellett. Ez így szól: „Minthogy változatla­nul az a meggyőződésünk, hogy az országot mai nehéz helyzetéből a kormányzat csakis egységes kormányzópárt támogatásával vezetheti ki és pártunk eredeti programját is csak ilyen erős kormányzópárt valósíthatja meg, kötelezően kijelentjük, hogy amennyi­ben Bethlen István gróf pártunk programjának fő pontjait magába foglaló munkaprog­ramja alapján 'Keresztény Kisgazda Földmíves és Polgári Párt' címmel egységes pártot alakít, ebben őt feltétlenül támogatjuk és pártjába belépünk.

1 2 Uo. 1921. X I . 30. 2. és a Szózat, 1921. XI . 30. 1. 13 Világ, XII . 1.1.

Budapest, 1921. november 30. " Az aláírások két oszlopban és a következő sorrend­ben vannak: Temesváry Imre, Moser Ernő, Négyessy László, Hír György, dr. Schandl Károly, dr. Örffy Imre, dr. Héjj Imre, Kolozsy Endre, Gömbös Gyula, Dánér Béla (az egyik oszlopban), Tomcsányi Vilmos Pál vezetésével, dr. Lukovich Aladár, S. Szabó Ist­ván, dr. Rubinek István, dr. Vasadi-Balogh György, Rubinek Gyula vezetésével, Wéber János, Iklódy-Szabó János, Fábián István, Patacsi Dénes, Bodó János, Bárány Imre, Borbély Maczky Emil. Csukás Endre pedig külön levélben csatlakozott a mozgalom­hoz.34

E 24 újkonzervatív agrárius nézeteket valló képviselő tehát november 30-án még írásban is elkötelezte magát Bethlen programjának és az általa létrehozandó egységes pártnak. A nyilatkozatban leírtak lényegében a Rubinek Gyula által a pártvitákon elmondott érveket foglalták össze. A dokumentum azért is fontos, mert az aláírók alapján egyértelműen azonosíthatjuk a Kisgazdapárton belüli újkonzervatív agrárius szárny tagjait és a bethleni egységes párti koncepcióval egyetértőket. A 24 aláíró közül egyébként - jelenlegi ismereteink szerint - csak négyen tartoztak a Gömbös-csoporthoz: Gömbös, Hír György, Dánér Béla és dr. Héjj Imre.

A KNEP állásfoglalásának 3. pontja azt a benyomást erősítette, hogy az egységes pártját Bethlen most a KNEP többségére, a Kisgazdapárt újkonzervatív-agrárius szár­nyára - amelyhez Gömbös csoportja is tartozott - , és a disszidensekre támaszkodva még létrehozhatja. Ez azt is jelentette, hogy Bethlen a Nagyatádinak és híveinek addig tett engedményeit vissza fogja vonni, illetve a KNEP legitimista csoportja megnyerése ér­dekében átalakítja. Ezért az a vélemény erősödött, hogy a miniszterelnök megkísérli a Kisgazdapárt Nagyatádi-csoportjának ellenzékbe szorítását. A politikai helyzet tehát 30-án teljesen bizonytalan volt.

A tájékozottabbak persze azt állították, hogy Bethlen mindenképen ragaszkodik a kormányon maradáshoz és akaratát keresztül is fogja vinni, egységes párttal, koalíció­val, parlamenti minoritással, vagy akár pártok támogatása nélkül.

Ebben a helyzetben mit gondolt Nagyatádi Szabó István?

Nagyatádi nyilatkozata

30-án este a Világ munkatársának alkalma volt vele hosszabb beszélgetést folytatni a k i ­alakult belpolitikai helyzetről. Nagyatádi a párt előző esti határozatával teljes mértékben elégedett volt, mert abban kifejezésre jutott az a régóta hirdetett felfogása, hogy Kisgaz­dapártot „feloszlatni nem lehet. "

Szerinte e határozatot előre lehetett látni és a „miniszterelnök úrnak is tudnia kellett, hogy más eredményre nem számíthat. " A párt képviselőinek többsége biztosra vette - mondotta - , hogy az értekezlet az „ egységes párt ellen fog állást foglalni. " Ezért „fel se jöttek a kerületükből, hanem csak levélben értesítettek arról, hogy előre azonosítják magukat állásfoglalásommal. "

Emlékalbum Bethlen István gróf miniszterelnök tizedik évfordulójára 1921-1931. Szerk. Berecz Sándor. Bp., 1931.

Nagyatádi is tagadta, hogy a „párt kettészakadása küszöbön" állna. Azt hangsú­lyozta, hogy a pártértekezlet egyhangúlag fogadta el a Bethlen által beterjesztett indít­vány első, és ugyancsak így vetette el az indítványának harmadik pontját, amely az „egységes párthoz való csatlakozást és a kisgazdapárt feloszlatását jelentette volna."

Elmondta: nem tudja mi fog történni, mert Bethlen terveit nem ismeri. „A helyzet azonban adva van, " mert a Kisgazdapárt és a KNEP is elfogadta a miniszterelnök prog­ramját. „A pártok támogatása tehát biztosítva van." Ezért úgy vélte, ha Bethlen „koalíciós kabinettel, vagy pártszövetséggel kísérelné meg a kibonta­kozást, ennek nem volna semmi akadálya. " Ismételten megjegyezte: Bethlen az utolsó pillanatig nem hitte, hogy a Kisgazdapárt „ ellene fog dönteni, pedig ezt előre elmondtuk neki. "

Jellemző, hogy Nagyatádi arra a kérésre, miért nem hajlandó tárcát vállalni az új ka­binetben, nem nyilatkozott. Illetve csak annyit mondott: ,,A miniszterség kérem olyan, mint a születés és a halál. Az embert miniszter lesz, aztán megbukik. Minden mi­nisztert előbb-utóbb ez a sors éri. Nem is olyan jó miniszternek lenni, mint azt sokan gondolják. Számomra például teljesen lehetetlenné tette azt, hogy a pártéletben aktív részt vegyek és gyakran megtörtént, hogy egy hétig sem tudtam időt szakítani magam­nak arra, hogy a pártba föllátogassak. ... Ezután - mondotta - minden másképp lesz. Újból átveszem a párt vezetését, aminek remélem, rövidesen meglesznek az eredmé­nyei." Ettől a párt egységének megerősödést és még „megdönthetetlenebbé" válását várta.

Kérdésre válaszolva Nagyatádi elmondta, amennyiben Bethlen áttér a koalíciós meg­oldásra, a párt akkor is ragaszkodni fog ahhoz, hogy a megalakítandó kormányban „számarányának megfelelő képviseletet nyerjen. " Tomcsányiról nem akart nyilatkozni. Ugyanakkor megjegyezte: „nem akarok azonban elébe vágni az eseményeknek, " mert „mindig azzal jönnek, hogy én borítom fel a helyzetet. " Pedig két év óta egyebet sem tett - mondotta - , mint kompromisszumokat kötött, azért, hogy a „mindenkori minisz­terelnök nyugodtan és teljes erővel dolgozhasson az ország érdekében. " Ezért sok szem­rehányást kapott saját híveitől. „Mégis én voltam minden vád célpontja. Mindent meg­tettem, egyet azonban nem tehettem meg, nem egyezhettem bele abba, hogy a pártomat feloszlassam, ez számomra erkölcsi lehetetlenség volt. Ha ehhez is beleegyezésemet ad­tam volna, akkor a szó szoros értelmében megcsaltam volna választóimat. "

Nagyatádi lehetetlennek tartotta, hogy egy kisebbségi egységes párt létrehozásában a Kisgazdapárt „ bármely része támogatná Bethlent." Azt is kizártnak tartotta, hogy Bethlen most feloszlatná a nemzetgyűlést és a Friedrich-féle választójog alapján rendel­ne el választásokat. A választójogról, annak komplikáltságára hivatkozva nem nyilatko­zott, de megjegyezte: „lehetetlen kizárni a választójogból azokat, akik a háborúban részt vettek. " Ezzel a titkos választójog mellett érvelt. Kijelentette, a párt nem támogat­ja a nemzetgyűlés mandátumának meghosszabbítását.

Nagyatádi ismét visszautasította azokat a vádakat, amelyek például a Szózatban is érték a párt előző esti állásfoglalása miatt érték: „Nem vagyok hajlandó elismerni azt, hogy az országra nézve katasztrofális jelentősége van annak, hogy az egységes párt el­len foglaltunk állást. " Elfogadtuk Bethlen programját - mondotta - , „ez módot nyújt a miniszterelnök úrnak a válság megoldására, csak éppen egységes párt nélkül. "

Elismerte, hogy csoportjában azért is van Bethlen elleni hangulat, mert a földművelés­ügyi miniszterség kérdésében nem tárta fel a helyzetet nyomban a kormányválság ele­jén. Arra a kérdésre pedig, hogy a párt egy része ellenzékbe szeretne menni, sokat sej-tetően ezt mondta: „Az sem volna a legrosszabb, próbáltam én már azt is. "3S

Nagyatádi - meglehetősen őszinte - nyilatkozatával azt üzente Bethlennek és a nyil­vánosságnak, hogy koalíciós alapon, a párt számarányának megfelelően a kormányvál­ság megoldható, de a miniszterelnök által szorgalmazott új párt létrehozását ő és hívei továbbra is ellenzik.

Bethlen és Nagyatádi küzdelme

December 1-én, Bethlen azonban még nem adta fel tervét. 10 órakor újból fogadta Horthy. Bejelentette: koalíciós alapon nem hajlandó kormányt alakítani, mert a nemzet­gyűlés és a kormány eddig a koalíciós rendszer miatt nem tudtak oly eredményeket fel­mutatni, mint szükséges lett volna. A kormányzó - a királypuccskor és a detronizációs törvénynél tanúsított magatartása miatt - ragaszkodott Bethlenhez. Előterjesztésére dél­után előbb Huszárt és Ernstet, aztán Kebelsberget majd 6 órakor Nagyatádit és Tomcsá-nyit fogadta együttes kihallgatáson. Közben délben Bethlen tárgyalt Meskóval és Wéber Jánossal. Az előbbit, valószínűleg megpróbálta Nagyatádiról leválasztani, mert azzal ke­csegtette, hogy a régi kisgazdapárt tagjai kellően lesznek kabinetjében képviselve és a párt a belügyminiszteri tárca betöltésénél is szerephez jut. 3 6

Talán éppen ezért Nagyatádi a kormányzó előtt olyan kijelentéseket tett, amelyekből Horthy arról győződhetett meg, hogy a parasztpolitikus már a l e g é l e s e b b e n szem­ben áll Bethlennel, és minden igyekezetével megpróbálta annak vállalkozását meghiúsí­tani. Ekkor már Nagyatádinak az volt az álláspontja, hogy addig, amíg Bethlen a megbí­zatását vissza nem adja, a „válság megoldására nem tehet előterjesztést. " Ezt nemcsak ő, de a pártjának többsége is hangoztatta, arra hivatkozva, hogy Bethlen, ha a parlamen­tarizmus szabályaihoz ragaszkodott volna, akkor a párt november 29-i határozata után vissza kellett volna adnia a megbízatását.

Nagyatádi hívei is úgy látták, Bethlen új koncepciójának lényege, hogy Nagyatádit és csoportját „félre akarja állítani és nemcsak Nagyatádi nélkül, de Nagyatádi ellen akarja megalakítani az új kormányt. " Ezért a parasztpolitikus este híveivel bizalmas megbeszélésre vonult vissza, ahol behatóan megvitatták a helyzetet. Itt az a felfogás ala­kult k i , hogy Bethlen kihívását elfogadják és amennyiben valóban „nyíltan szembe akar szállani Nagyatádival, fölveszik a harcot. "37

Nagyatádi kijelentette: „mindenért Bethlent teszi felelőssé. " Ismét elmondta, hogy két éve állandóan azzal tartották sakkban, ha a mindenkori kormányoktól megvonja a tá­mogatást, a helyzet nyomban felborul. Ezért több alkalommal szembekerült legszűkebb barátaival is.

Világ, 1921. XII . 1. 2. Új Barázda, 1921. XII . 2. 1. Világ, 1921. XII . 2. 2.

Ő mégis támogatta a kormányokat, „ nehogy őt tehessék a történelem előtt felelősé azért, ha valami baj származik abból, hogy híveivel ellenzékbe megy. Mindezt azzal há­lálták meg, hogy a legelső alkalmat felhasználták ellene (itt csak az Eskütt-ügyre utalha­tott!) és a szó szoros értelmében kidobták a kormányból. "

A Nagyatádi-csoport tagjai azt is megállapították, hogy a Bethlennel szembeni harc­ban olyan eszközeik vannak, amelyekkel bármely pillanatban megbuktathatják. Ugyanis ha csak a sikertelen királypuccs után letartóztatott képviselők (gróf Andrássy Gyula, Ra-kovszky István, Beniczky Ödön és gróf Sigray Antal) mentelmi ügyében tartandó nem­zetgyűlési tárgyaláson nem jelennek meg, akkor már módot adnak az új kormánypárt többségét adó KNEP-nek, hogy e képviselők mentelmi jogának megsértését megállapít­sák. Ez pedig az új kormány leszavazását jelentené.

Nagyatádi a bizalmas értekezletről jó hangulatban távozott. A Világ munkatársának azon kérdésére pedig, hogy a csoportja ellenzékbe akar-e vonulni - a következőket vá­laszolta: „ Nem új dolog ez. Nagyon sokan már egy évvel ezelőtt szerettek volna arra bír­ni, hogy lépjek ki a kormányból és menjek ellenzékbe. Én azonban akkor mindig lesze­reltem őket. " Arra a kérdésre, mit fog csinálni ha e mozgalom nagyobb arányokat ölte­ne, viszont nem felelt, csak sokat jelentően mosolygott.38

Nagyatádi és a liberális agrár demokrata szárny Bethlen újabb próbálkozásával szembeni részletesebb politikai érveit A Kisgazda című hetilapjuk közölte: „Akárho­gyan leplezi is a miniszterelnök úr a dolgot, akárhogyan iparkodik is alátámasztani, megindokolni az ő új pártalakításának szükségességét - írta a vezércikk - , ...de a ma­gyar nép gyanakvó szemmel nézi ezeket a kísérletezéseket, sőt bizalmatlan gróf Bethlen miniszterelnök úrral szemben. " Mert „ eljárása nem jelent mást, mint a nép akarata ér­vényesülésének megakadályozását, ...mint a nemzet alkotmányos joga érvényesítésének lehetetlenné tételét és azzal, hogy a politikai pártok szerint megválasztott képviselők tá­borából, a választók megkérdezése nélkül, új párt alakíttassék, meg lesz sértve a nemzet alkotmány-törvénye, mert a nemzetgyűlés kormányzópártja nem a népakarat alapján, hanem más, arra jogosulatlan egyén akarata szerint jön létre és működik. "

Most is megismételték gyanújukat, hogy Bethlen „az új pártalakítással szét akarja bontani az egyes pártokat, de különösen elsősorban a kisgazdapártot, ... azért, hogy az általános képviselőválasztások alkalmával letörhesse őket azzal, hogy a ma egységes, erős pártok 3-4 részre oszolva, egymás ellen küzdjenek, egymást emésszék föl, miközben a miniszterelnök úr a régi munkapártot vezeti győzelemre felettük. "

E kemény kritika sok igazságot tartalmazott, mutatja Nagyatádi és hívei félelmeit és Bethlen iránti bizalmatlanságát. Ugyanakkor - mivel Horthy kitartott Bethlen mellett - , kompromisszumként azt javasolták neki, hogy „elégedjék meg az eddigi állapottal, vagyis a pártok szövetségéből álló kormányzópárttal. "39

Megismételték, hogy a kisgazdapártot nem engedik „beolvasztani semmiféle más pártba... annak programját teljességében" fenntartják. A november 29-i párthatározat­nak megfelelően beleegyeztek azonban a párt nevének kibővítésébe: „Kisgazda, föld míves és polgári párt névre. Aki ... elfogadja a párt programját

3 8 Uo. 3 9 A Kisgazda, 1921. XII . 4. 1

- írták - , az beléphet a párt tagjai közé, " de azokat, akik még mindig legitimista állás­ponton vannak nem hajlandók felvenni a pártba.

Ez a Kisgazdapárt egyedüli kormányzópárttá bővítését jelentette, de „minden néven nevezendő elvfeladás teljes kizárása mellett. " Újra hangsúlyozták: még abba sem haj­landóak belemenni, hogy a „különbözőpártok egyesüljenek egymással, és úgy legyen belőlük kormányzópárt, mert ez...a pártok feladását, megsemmisülését jelentené. "

Nagyatádi és csoportja egyébként Bethlen programját is kifogásolta: különösen azt, hogy a legsürgősebb törvényhozási feladatnak a főrendiház reformját nevezte, és csak aztán akart a választójogi-, a törvényhatóságié- és a sajtótörvény megalkotásával és a cenzúra megszüntetésével foglalkozni. Nagyatádi és hívei - a liberális agrár demokrata elveket vallók - , ellenezték a főrendiház visszaállítását.

Ok elsősorban a választójogi- és a közigazgatási törvények megalkotást sürgették, mert attól a társadalom és az államélet demokratizálását remélték.

Bethlen programjából - írták - hiányzik az „ alkotmányozó törvények újra készítésé­nek keresztülvitele. Még csak kilátásba sincs helyezve. Ezt a kérdést pedig rendezni kell. A királyi jogokat alaposan szűkíteni kell. A legfőbb hatalom gyakorlásának jogát min­den téren a nemzetnek a saját számára kell fenntartani,... Egy demokratikus elvi állás­pontot valló kormánynak elsőrendű kötelessége" - írta A Kisgazda - az alkotmányozó törvény előkészítése a "demokratikus elvek és kívánalmak alapján. "40

December 1-én, a Kisgazdapártban egyébként az a terv is felmerült, hogy Simonyi-Semadam Sándor vezetésével tiszta kisgazdapárti kormány alakuljon. Erre azonban a KNEP hivatalos kőnyomatosa a következő kommünikét adta ki : a pártban az a „felfogás alakult ki, hogy ez nem volna a válság olyan megoldása, amely hozzásegítené a nemzet­gyűlést ahhoz, hogy egy jövendő ország számára törvényes bázist alkosson. Egy kifeje­zetten kisgazdapárti kabinet a kereszténypárttal és az ellenzékkel szemben nem lenne ké­pes sem a választójogi, sem a közigazgatási reformot megvalósítani. Ezzel szemben egy pártközi paktum alapján, amely ezekre a teendőkre vonatkoznék, csak meg le­hetne alkotni a legsürgősebb javaslatokat és ez esetben akár egy Bethlen, akár egy má­sik kabinet megejthetné a választásokat. "

1-én este Bethlen terveiről a Kisgazdapártban és a KNEP-ben nem tudott senki bizo­nyosat. A kormányzóval történt megbeszélése után azonban több politikus és sajtóorgá­num úgy vélte, hogy Bethlen még nem mondott le egy kisebbségi egységes párt létreho­zásáról. Még mindig tárgyalásokat folytatott a „disszidensek, a Rubinek-csoport és a ke­reszténypárt egy részének" megnyerésére. Ezeket kiegészítette volna a volt munkapárt parlamenten kívüli csoportjaival. Problémaként jelentkezett, hogy Bethlen továbbra sem tudta terveinek megnyerni a KNEP Haller-csoportját. Ez viszont azt jelentette, hogy az új egységes párttal szemben a KNEP karlista- és Haller-csoportja, valamint a Nagyatádi­csoport ellenzékbe vonulna, vagyis egy 80-100 fős ellenzék kialakulását eredményezte volna. Ilyen erőviszonyok viszont maximum a költségvetési felhatalmazásról szóló tör­vényjavaslat, vagyis az indemnitás és az új választójogi törvény elfogadását tették volna lehetővé. 4 1

Bethlen azonban e tervének megváltoztatására kényszerült. December 1-én, ugyanis Bécsben nagy munkástüntetések és utcai zavargások voltak. Ezek tiltakozások voltak a kenyér árának aznapi kétszeresre történt felemelése ellen. Harmincnégyről ugyanis het­vennégy koronára szökött fel a fekete kenyér ára, amikor a munkások havi fizetése csak 1000-2000 K. között mozgott.

Valószínűleg ennek következtében Horthy 2-án délelőtt kétórás kihallgatáson fogad­ta Hencz Károlyt, aki ekkor Nagyatádi egyik bizalmi embere volt. Ő elmondta a kor­mányzónak, hogy szerinte „Nagyatádiéit nélkül lehetetlen létrehozni a kibontakozást, ezért az ajánlotta, hogy Bethlen igyekezzék megegyezni a Nagyatádi-csoporttal. " A kor­mányzó egyetértett Hencz javaslatával.

A Világ szerint e megfontolások eredménye lett, hogy a miniszterelnök újból felvette az érintkezést a „ kisgazdapárt baloldali részével. " Bethlen 2-án felajánlotta Mayer Jánosnak a földművelésügyi tárcát - valószínűleg azzal a feltétellel - , ha a párt Nagy­atádi-csoportja megváltoztatja véleményét az új egységes párt létrehozásáról. Mayer azonban nem adott végleges választ, mert előbb Nagyatádi „ véleményét és hozzájárulá­sát" kívánta kikérni.

2-án este Mayer informálta Nagyatádit a Bethlennel folytatott tárgyalásairól. Ezen a megbeszélésen részt vettek még: Kovács J. István, Gaál Endre, Iklódy-Szabó János, Meskó Zoltán és Hencz Károly. Itt az a felfogás alakult k i , hogy a párt nem hajlandó re­vízió alá venni állásfoglalását és így a „kibontakozásban csak koalíciós, illetőleg pártszövetségi alapon vesz részt. "

Mayer miniszterségével kapcsolatban a többségnek az volt a véleménye, ha Bethlen eláll attól az elképzelésétől, hogy az egységes párthoz az egész Kisgazdapártnak csatla­koznia kell és megelégszik azzal, hogy a párt „ önállóságát és függetlenségét megőrizve, koalícióra lép a keresztény párttal és a megalakulás előtt álló kisebbségi Bethlen­párttal, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy Mayer a neki felajánlott tárcát elfo­gadja. "

Döntés azonban ebben a kérdésben nem történt. Abban állapodtak meg, hogy Mayer és Nagyatádi - akik egy lakásban laktak - , az éjszaka még egyszer alaposan megtár­gyalják a „politikai helyzet egész komplexumát és tanácskozásaik eredményét" másnap Mayer közli a miniszterelnökkel.

A bécsi események hatására 2-án délelőtt a KNEP intéző bizottsága kijelentette: a válság tovább nem húzódhat, az országnak mielőbb felelős kormányra van szüksége és Bethlent támogatásukról biztosították. A kibontakozás technikai részletei ugyan nem ke­rültek szóba, amiből politikai körök arra következtettek, hogy a KNEP továbbra is haj­landó az új egységes pártban részt venni. Ezt továbbra is elsősorban Vass- és Huszár­csoportja szorgalmazta. Haller csoportja pedig inkább a pártszövetségi megoldást látta célravezetőnek.

Bethlen még 2-án délelőtt is ragaszkodott az új egységes párt megalakításához. Ismét erről tárgyalt Vass Józseffel, Kenéz Bélával, Klebelsberggel és Ráday Gedeonnal. Fon­tosnak tartották, hogy az egységes párt lehetőleg „homogén, azonos gondolkodású és tö­rekvésű politikusokból álljon. "41

12 Szózat, 1921. XII . 3. 3.

A KNEP-ben abban reménykedtek, hogy Bethlen elsősorban rájuk fogja felépíteni az új kormányát. Ezt látszottak bizonyítani a leendő új kormány személyi összetételéről de­cember 2-án kiszivárogtatott hírek is. Eszerint abban továbbra is helyet kaptak volna a KNEP régi miniszterei: Vass József kultuszminiszter, Hegyeshalmy Lajos kereskede­lemügyi és Bernolák Nándor népjóléti miniszter.

Az újra felállítandó közélelmezési minisztérium vezetőjének pedig Huszár Károlyt és Hencz Károlyt emlegették. E koncepció szerint a Kisgazdapárt Nagyatádi-csoportja által korábban szinte folyamatosan támadott gróf Ráday Gedeon belügyminiszter helyét a Rubinek-csoporthoz tartozó és az egységes párt létrehozást szorgalmazó Iklódy-Szabó János kapta volna. A Kisgazdapártot a kormányban még Tomcsányi Vilmos Pál igazság­ügy miniszter és Mayer János földmüvelésügyi miniszter képviselte volna. Helyére -Bethlen kérésére - Schandl Károlyt tervezték kinevezni földművelésügyi államtitkár­nak, aki a Rubinek-csoport agilis tagjaként és az Új Barázda felelős szerkesztőjeként a bethleni egységes párt lelkes híve volt. 4 3

E koncepció alapján tehát a KNEP 3 vagy 4 és a Kisgazdapárt is 3 vagy 4 miniszter­rel lett volna képviselve a második Bethlen kormányban. Az előző Bethlen kormányhoz képest a Kisgazdapárt megkapta volna a belügyi tárcát is, ami a választójogi törvény k i ­dolgozása miatt rendkívüli fontossággal bírt. E kormánylista szerint a 4 kisgazdapárti miniszterből Mayer és Hencz a Nagyatádi-, Tomcsányi és Iklódy-Szabó pedig a Rubi­nek-csoporthoz tartozott, Schandl pedig szintén az utóbbihoz.

Az új ko rmány megalakulása és összetétele

December 2-án, este 7 órakor Bethlen megjelent a kormányzónál és tájékoztatta addigi tárgyalásai eredményeiről és a leendő kabinetjének összetételéről, illetve előterjesztést tett a kormányválság végleges megoldásáról. Az audiencia a késő éjjeli órákig tartott, ami jelzi, hogy még ekkor is sok problémát kellett egyeztetniük. De végül is a kormány­zó hozzájárulását adta a dezignált miniszterelnök terveihez.44

3-án reggel Mayer tájékoztatta Bethlent pártja állásfoglalásáról, amelyet végül is a miniszterelnök - a kényszerhelyzet miatt - elfogadott. Ez azt jelentette, hogy Bethlen második kormánya koalíciós alapon jöhetett csak létre. Ugyanis Mayer csak így vállal­hatta el a földművelésügyi tárcát.

Közben a Földművelésügyi Minisztériumban - Nagyatádi szobájában - , tanácsko­zásra gyűltek össze: Nagyatádi, Hencz, Kovács J., Dömötör, Simonyi-Semadam és Könyves Lajos. Erre a megbeszélésre érkezett vissza a miniszterelnöktől Mayer, aki be­jelentette, hogy a földművelésügyi tárcára nézve megállapodott Bethlennel, a belügyire nézve azonban még nem történt döntés. Néhány perc múlva Gaál Endre hozta a hírt, gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszteré történt kinevezéséről. Ezt az értekezleten jelenlé­vők - kü lönösen Kovács J., Dömötör , Gaál Endre és Simonyi-Semadam - nagy

Világ, 1921. XII . 3. 1. és az Új Barázda, 1921. XII . 3. 1. Világ, 1921. XII . 3. 2. és a Szózat, 1921. XII . 3. 3.

felháborodással fogadták. Felkérték Mayert, adja a miniszterelnök tudomására a párt t i l ­takozását és ragaszkodását a belügyi tárcához.

Mayert azonban Bethlen azzal fogadta, hogy a dolgon nem lehet változtatni, mert „ő már megegyezett" Klebelsberggel. Viszont felajánlotta a párnak a belügyi államtitkársá­got. Ezt Nagyatádi és hívei - ha nehezen is, de - elfogadták, és arra dr. Kószó István jo ­gászt, szegedi képviselőt delegálták. Ő politikailag a Nagyatádi- és a Rubinek-csoport között helyezkedett el, de - mint láttuk - nem írta alá a Rubinek-féle nyilatkozatot, te­hát ő is a Kisgazdapárt kormánypárttá bővítésének a híve volt.

Ilyen előzmények után az M T I 3-án jelentette: gróf Bethlen István miniszterelnök a mai napon megalakította kormányát. A kormány tagjai voltak: miniszterelnök: gróf Bethlen István, külügyminiszter: gróf Bánffy Miklós, hadügyminiszter: Belitska Sándor, pénzügyminiszter: Kállay Tibor, belügyminiszter: gróf Klebelsberg Kunó, igazságügyi miniszter: Tomcsányi Vilmos Pál, kereskedelemügyi miniszter: Hegyeshalmy Lajos, vallás és közoktatásügyi miniszter: Vass József, közélelmezésügyi, tárca nélküli minisz­ter: Térffy Béla. Belügyi államtitkár: Kószó István, földmüvelésügyi államtitkár pedig Schandl Károly lettek. A kormányzó az új kormányt kinevezte, az erről szóló kéziratot a hivatalos lap másnap reggeli száma közölte. 4 5

A két hétig tartó kormányválságból tehát a Kisgazdapárt - főleg annak Nagyatádi­csoportja - abban az értelemben győztesen került k i , hogy újra sikerült Bethlennek és az uralkodó köröknek a párt létét veszélyeztető egységes pártalakítási tervét megakadá­lyoznia. E győzelemből azonban Nagyatádiak, az új kormány összetételénél - a dolog természeténél fogva - alig profitáltak valamit. A leglényegesebb személyi változás az volt, hogy Nagyatádinak át kellett adnia a földművelésügyi tárca vezetését Mayer János­nak. Ez a parasztpolitikus és csoportja nagy veresége volt! Még akkor is, ha Mayer is e csoporthoz tartozott. Ő azonban Nagyatádinál is kompromisszumkészebb volt Bethlen és az újkonzervatív agráriusok irányába. Az újkonzervatív agráriusok Földművelésügyi Minisztériumra gyakorolt befolyása pedig eleve megnőtt azáltal, hogy oda államtitkár­nak egyik legagilisabb vezetőjük, Schandl került. Tomcsányi továbbra is a párt újkonzer­vatív agrárius szárnyát képviselte a kormányban, illetve engedelmes kiszolgálója maradt Bethlennek. Nagyatádiak harcának eredménye volt Kószó belügyi államtitkársága.

Az első Bethlen kormányhoz képest tehát nem csökkent a Kisgazdapárt miniszterei­nek száma, államtitkárainak száma viszont eggyel - a belügyivel - nőtt. Mindezt azon­ban Bethlenek sikerült úgy alakítania, hogy összességében a Nagyatádi és híveinek kor­mányon belüli befolyása csökkent, az egységes pártot elfogadó és vele együttműködő újkonzervatív agráriusoké viszont nőtt. Mindezt nem ellensúlyozta Ráday megbuk­tatása, mert a helyére került Klebelsberg, aki a disszidensek vezére volt, legeltökéltebb híve lesz a választójog megszűkítésének és a vidéki nyílt szavazás bevezetésének. Ugyanakkor Bethlen bejelentette, hogy az egységes párt megalakulásának elmaradása miatt csak a szűkebb programját tudja megvalósítani: az indemnitást, a választójogi és a főrendiházi törvényjavaslatok nemzetgyűlés elé terjesztését. Klebelsberg belügyminisz­teri kinevezésében a Kisgazdapárt szabad királyválasztó nézeteket valló tagjai - különö­sen Dömötör és Simonyi-Semadam - a kormány „legitimista irányba való eltolódását

Új Barázda, 1921. XII. 4. 1. és a Világ, 1921. XII . 4. 1.

látták. " 4 6 Ők legszívesebben az ellenzéki padokban hallgatták volna meg a miniszterel­nöki munkaprogramot. Még a párt mérsékeltebb tagjai is azt mondták, hogy szívük sze­rint már a bemutatkozása alkalmával leszavaznák az új kormányt. A nemzetgyűlés feb­ruár derekáig való mandátuma miatt azonban elismerték, hogy a legsürgősebb javasla­tokat törvényerőre kell emelni, és ezekre vonatkozóan támogatni kell a kormányt.

A Nagyatádi-csoport egyik része azt hangoztatta, hogy a kormány személyi összeté­tele miatt „ minden egyes konkrét kérdésben külön fogják megállapítani, hogy támogat­ják-e Bethlent, vagy nem. "

A csoportnak már régebben elégedetlenkedő és a liberális ellenzékkel kapcsolatot tartó tagjai azonban - a belügyminiszterség elveszítése miatt, amelyet szerintük a „kis­gazdák mintegy a támogatás garanciájául maguknak vindikáltak" - , arról beszéltek, hogy kilépnek a pártból, ha az támogatja a kormányt, és nyíltan állást foglalnak Bethlen ellen. A KNEP reálisan mérlegelő tagjai is megállapították, hogy Bethlent, az egységes pártot illető tervének keresztülvitelében „ teljes kudarc érte. "47

Összegzés

1921. november 14-én tehát Bethlen felajánlotta kormányának lemondást a kormányzó­nak. Célja a belpolitikai helyzet tisztázása és az egységes kormánypárt létrehozása volt. Ennek érdekében fel akarta bomlasztani a meglévő kormánypártokat. Saját programja alapján kívánta az egyes képviselőket maga köré gyűjteni, és így új pártot megalakítani. Nincs tehát igaza azon szakkönyveknek, amelyek azt állítják, hogy a detronizáció után Bethlen a - „ legitimistáktól és a keresztényszocialistáktól való elhatárolódás érdekében - bejelentette, hogy az Egységes Párt létrehozásában a kisgazdapártra kíván támasz­kodni. "48 Mert - mint láttuk - Bethlen ekkor az Egységes Párt létrehozásában egyik pártra sem kívánt támaszkodni. Éppen a kormánypártok szervezeti kereteinek felbom-lasztásával akarta az új pártját megalakítani.

Romsics Ignác azon megállapítása sem fedi a valóságot, hogy a detronizáció követ­keztében a legitimista KNEP és a szabad királyválasztó Kisgazdapárt között létrejött erőeltolódás egységes pártalakítással kapcsolatos „ konzekvenciáit Bethlen egyelőre nem vonta le. Novemberben és december elején még mindig a királypuccs előtti koncepció­ja alapján folytatta tárgyalásait. "49

Mint láttuk, Bethlen igenis levonta a detronizáció után megváltozott kül- és belpoliti­kai helyzet konzekvenciáit. Hiszen benyújtotta kormányának lemondását. Az Egységes Párt megalakítását pedig nem a királypuccs előtti koncepciója alapján kezdte meg. Október 2 l-e előtt ugyanis - mint azt Romsics is megírta - „az új párt magjává a

Szózat, 1921. XII . 3. 2. Világ, 1921. XII . 4. 2. Magyarország története, 1988. 60. Romsics, 1991. 142.

legitimista kereszténypárt konzerv atívjait, a nagybirtokos disszidens csoportot és a volt Tisza-pártiakat teszi, s ebbe olvassza be a kisgazdapárti agráriusokat. "•"

Ezzel szemben láttuk, hogy november 14-e után Bethlen az új párt magját már nem a „legitimista kereszténypárt" konzervatívjaira kívánta felépíteni. Ezt nem is tehette, mert azok - gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István, stb. - börtönben ültek. Bethlen te­hát ebben a vonatkozásban is levonta a királypuccs és a detronizációs törvény konzek­venciáit. Ezt nemcsak a belpolitikai erőviszonyok megváltozása, de a nemzetközi elvá­rások is megkövetelték. A dezignált miniszterelnök tehát pontosan érzékelte a belpoliti­kai erőviszonyok eltolódását a szabad királyválasztó Kisgazdapárt, azon belül pedig el­sősorban a Nagyatádi-csoport javára. Éppen ezért törekedett e k k o r a „ meglévő párt­struktúra felbomlasztására, s egy konzervatív elképzeléseinek szolgálatába állítható egységes párt létrehozására. "51

Nem eléggé pontos egy korábbi tanulmányomban tett azon megállapításom sem, hogy Bethlen november végén az egységes pártot a „Kisgazdapárt többségéből, a KNEP nem legitimista képviselőiből és a disszidensekbőlkívánta összeolvaszta-n i. " És pontatlan volt az, hogy „Nemzeti Egység Párt elnevezéssel. " 5 2 Ugyanez mond­ható Romsics azon állítása is, hogy Bethlen „november 26-ai beszédében az új párt ne­vét (Nemzeti Egység Párt) is bejelentette. " 53

Az új párt nevéről - mint láttuk - Bethlen az egész időszakban nem nyilatkozott. így a november 26-án a pártok előtt elhangzott beszédeiben sem. A „nemzeti egység párt" elnevezést a Szózat című napilap használta és ajánlotta november 18-án. 20-án azonban már azt írta, hogy az egységes pártot szorgalmazók a legszimpatikusabbnak a „ Keresz­tény Gazdák, Kisgazdák és Polgárok Nemzeti Pártja, röviden: Keresztény Agrárpárt" nevet tartanák. 5 4

A dezignált miniszterelnök még november 24-én sem tett javaslatot az új párt nevére, de leszögezte: abban úgy a „keresztény és nemzeti irányzat, mint a kisgazda- és földmí­vespárt neve" megfelelően kifejezésre fog jutni ." A leendő új párt neve - mint láttuk -több politikus ötlete és javaslata alapján alakult ki . Azt először a november 28-i pártközi értekezleten Rubinek Gyula ajánlotta, de még a bethleni koncepció jegyében. A Kisgaz­dapárt 29-i értekezlete viszont a K e r e s z t é n y K i s g a z d a - F ö l d m ű v e s é s P o l g á r i P á r t elnevezést már a párt kormánypárttá bővítése jegyében fogad­ta el. A keresztény és a polgári jelző azért került bele, mert a KNEP-ből és más pártok­ból is vártak a Kisgazdapárthoz csatlakozókat. E nevet tehát már akkor nem kifogásolta sem Bethlen, sem a KNEP egységes párttal egyetértő része, sem a diszszidensek, de a parlamenten kívüli politikai csoportok sem. Ezért lesz majd 1922 február 2-án, a disszi-densek Kisgazdapártba történő belépésétől ez a párt hivatalos neve, tehát a majdani Egységes Párt neve.

5 0 Uo. 141.

5 2 Sipos József: A Kisgazdapárt struktúrája és a bethleni konszolidáció. 227. Lásd Parasztkérdés 1890-1930. Szerk. Juhász Antal és Sipos József. Szeged, 1985. 200-222.

5 3 Romsics, 1991. 141. 5 4 Szózat, 1921. XI . 18. 2. és a XI . 20. 3.

Mint láttuk nem ezzel volt a probléma. Hanem - most is, mint korábban már né­hányszor - kétféle egységes pártalakítási koncepció ütközött össze. Bethlen saját prog­ramja alapján - amelybe persze beépítette a Kisgazdapárt, a KNEP és a disszidensek legfontosabb programpontjait, de úgy, hogy azok kompromisszumára törekedett - a meglévő pártstruktúra felbomlasztását követelte a kormánypártoktól és így kívánt egy teljesen új pártot létrehozni.

E koncepcióval szemben álltak Nagyatádi és hívei, a Kisgazdapárt liberális és agrár demokrata nézeteket valló szárnya. Ők nem akarták a Kisgazdapárt szervezeti keretei­nek felbomlasztását, hanem annak kormánypárttá bővítését ajánlották. Ezért hajlandók voltak a párt nevének és programjának kibővítésére. De a pártba csak azok belépését en­gedték volna, akik a párt és a miniszterelnök programját is elfogadták. A Kisgazdapárt kormánypárttá bővítése koncepció lehetővé tette e politikai erő együtt maradását és de­mokratikus törekvéseiért való további küzdelmüket. Ők - mint láttuk - nem voltak elé­gedettek Bethlen programjával és engedményeivel sem. A párt liberális agrár demok­ratái az alkotmányjogi törvények, az általános, titkos, községenkénti választójog, és a közigazgatás demokratizálását, illetve a vagyonváltság progresszív és a földreform gyorsabb végrehajtását követelték. Mindezek megvalósulása a konzervatív rendszer de­mokratizálását eredményezhette volna.

A Kisgazdapárt kormánypárttá bővítése azonban nem felelt meg a KNEP képviselő­inek, mert így nekik abba kellett volna belépniük. Az nem felelt meg Bethlen és a konz­ervatív uralkodói körök érdekeinek sem. Ők ugyanis az egységes párt létrehozásával ép­pen Nagyatádi és híveinek háttérbe szorítását és meggyengítését szerették volna elérni. Ezt jól mutatja a november 30-a és december 2-a közötti akciójuk, amikor még Nagy­atádi és csoportja ellenzékbe szorításától sem riadtak vissza. A bécsi munkáslázadás azonban Horthyt arra késztette, hogy lebeszélte Bethlent e tervekről, aki ebben a hely­zetben saját kisebbségi egységes pártját sem tudta megalakítani. Bethlen és a konzerva­tív uralkodó körök tehát ebből a szempontból újabb vereséget szenvedtek el Nagyatádi­tól és csoportjától. A miniszterelnök kormányát újra a Kisgazdapárt, a KNEP és a disszi­densek ingatag koalíciója alapján kényszerült létrehozni. Az egységes párt létrehozásá­ról azonban nem mondott le véglegesen. Annak megalakítása azonban már egy újabb, izgalmas politikatörténeti szakasza a Kisgazdapárt történetének.

Az első Bethlen kormány bemutatkozása a parlamentben 1921. április 19-én: balról jobbra az ötödik Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter,

jobb szélen gróf Bethlen István miniszterelnök

Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter