r Ötödik évfolyam. 28. szám. Pozsony, 1887. évi július 9-én.

E Y A N G E L I K U S

EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési á r :

Egész evre . 6 írt — kr. félévre . . . 3 , — n negyedévre 1 , 50 „ Egy szám á r a : 12 kr. o. e.

/V\. EGJELEN HETENKENT EGYSZER.

S5>á3g3

így állván a dolog, be ugyan nem, de igenis kijelentem, hogy az egyházi rendszernek — imrnára jegyzőkönyvileg is megerősített határozata — elle-nére : én is eskettem délutáni órákban ! De hozzá te-szem azt is : nem azért, mintha az egyházi rendszer rendeletét tiszteletben és épségben nem akartam volna tartani ! Hanem eskettem azért, mivel : „A szükség térvényt ront ; " mivel a helyi és időbeli körülmények kényszerítettek reá !

Beh szerencsés emberek is az olyan gyülekeze-tek papjai, a hol a híveknek zöme egy községben vagy legfölebb neliány közelfekvő filiában lakozik ! Azok könnyen megtarthatják, és megtartathatják a §§-okat ! De mit csináljanak az olyan papok, a kik-nek gyülekezeteik terjedelme egész mértföldeket ma-gában foglal? Az ilyen helyeken elégszer megtörté-nik, hogy a menyasszony lakása az eskető pap szék-helyétől több órányi távolságra feküszik ; a vőlegényé hasonlóképpen — és pedig egészen ellenkező irány-ban : úgy hogy az esküvő feleknek, vagy legalább azok egyikének négy-öt óra útat kell tennie, mire az anyaegyházba, az eskető pap 'lakásáig eljutnak ! — Hosszú napok, jó utak alkalmával csak menne min-den : kanem télen, sár-viz idején, midőn a nappalok rövidek, az utak rosszak : majdnem a lehetetlenséggel határos, hogy az es^etés a délelőtti órákban megtör-ténhessék! Bizony, ilyen esetek alkalmával az esküvő felek nem kérnek, de nem is akarnak engedélyt kérni sem kerületi, sem egyházmegyei elnökségtől arra nézve, hogy délután esküdhessenek ! Szívesen elvégez-nék ők azt delelőtt : de ha idő- és helyi viszonyok lehetetlenné teszik!

Meghiszem, hogy a kerületnek, midőn rendszeré-nek ama §-át törvény erőre emelte s midőn annak érvényét j. k. határozattal is megerősítette, meghiszem, mondom,, hogy a kerületnek, midőn ezt cselekedte, szép és nemes czél lebegett szeme előtt: akkép okos-kodván, hogy az esküvőre menő nép a délelőtti órák-ban nem szed annyit magában az Isten áldásából (néhol borból, máshol pálinkából), mint a délutániak-ban ! Tehát a mértékletességet, a takarékosságot, a józanságot akará biztosítani !

Bizony mindezek nagyon szép és jó dolgok, és igen kívánatos, hogy mindig, de főkép ama fontos cselekvény, az esküvő alkalmával, legyenek meg né-pünkben; de ha egyházi rendszerünknek mondottuk §-át minden esetben megakarnók tartani és tartatni : éppen az ellenkezőjét érnők el annak, a mit elaka-runk vele érni ! így kényszerítenők embereinket, hogy az egy napig tartó eszem-iszom helyett, két napi dinom-dánomot tartsanak ; mert a messzebb lakozó vőlegények már az esküvőt megelőző napon el kel-lene mennie tanúival, rokonaival, barátaival a meny-asszonyos házhoz, hogy onnét a délelőtti órákban megjelenhessenek az eskető papnál. Sőt az sem éppen szükséges, hogy az esküvő-felek egymástól és az es-kető paptól nagyon messze lakozzanak ; elégséges, ha valahol közelebbi filiában laknak : és még sem esküd-hetnek meg délelőtt!

Népünk tudvalevőleg télen, farsang idején szo-

kott házasodni, midőn elég egy éjszaka, hogv idő és utak annyira megváltozzanak, hogy a szomszédfaluba is csak nagy fáradsággal lehet eljutni. — Mikor az esküvés napját meghatározzák alkalmas idő, alkal-mas utak vannak; az esküvőt megelőző éjszakán azonban keletkezik egy jó zivatar : és mindent meg-változtat. A lakodalomra való készület már "meg van téve (mert a nélkül a nép körében nem lehet házas-ság). Mit tegyenek ilyenkor? Elmenjenek esküdni? Bizonyos, hogy délelőtt az eskető paphoz, a templomba el nem mehetnek! A pap meg délután nem esket. Megtartsák a lakodalmat esküvő nélkül? No azt már még sem tehetik ! Az valami hallatlan dolog volna. De talán a pap majd megesketi őket délután is? — Akkor majd ő keveredik bajba! Mert az egyházi rendszer azt mondja: „Az esketés mindenkor délelőtti órákban történjék" s ha nem, akkor történnék, az esperesek utasitvák, hogy annak tiszteletben és épség-ben tartása fölött őrködjenek s a vele ellenkező elő-forduló eseteket az egyházkerületnek bejelentsék.

Igaz, hogy a házasságok kötésekor szokásos lako-dalmak alkalmával sok dolog megtörténik, a minek megtörténnie szabad nem volna. De azok történnek esküvő után — és nem előtte! Az ilyen dolgokat rendszabályokkal, törvényekkel megszüntetni aligha lehet. A papnak mással, nem pedig a rendszer §-ával kell előállania, ha azt akarja, hogy mindenek ékesen és jó rendben történjenek! A jó, az okos szó még megteszi a maga hatását.

Hadd mondok el egy idevágó, velem megtörtént példát!

Adventben hirdetnem kellett. Az esküvő kará-cson előtt való hétre esett volna. — A vőlegénynek, mikor a hirdetést bejelentették és megmondották, hogy az esküvőt mikor akarják tartani, azt mondám, hogy ádventben csöndben, zaj nélkül kell esketnünk : tehát czigányt ne hozzanak magokkal. — Az én vő-legényem ezzel szépen távozott. Hanem azt a napot megelőzőleg, melyre az esküvőt meghatároztuk, né-hány nappal előbb nálam megjelent, megmondandó, hogy a kitűzött napon az esküvőt nem tartják áneg. Uj napot határoztunk meg ünnepek utánra. Mikor aztán a meghatározott nap eljött, csak jönnek ám az én embereim fölbokrétázott, csöngözött lovakkal, — muzsika-szóval. Ekkor kérdém meg a» egyik nász-nagyot, hogy miért halasztották el az esküvőt? Csak azért mondá ő, mert tisztelendő uram azt mondotta, hogy csöndesen muzsika-szó nélkül jöjjünk el! Mái-mi csak megakartuk tartani a régi szokást : azért inkább vártunk néhány napot. — Az esküvő, helye-sebben a reájövetelés és a rólatávozás zajos, lármás volt ugyan, de nem ádventben, hanem azonkiviil !

Azokra nézve, a kik azért esküsznek délután, hogy az esküvő annál ,,nobel"-abb légyen, én is helyén valónak találom, hogy azt a kerületnek vagy az egyházmegyéknek, illetőleg azok elnökségeinek en-gedélyével és bizonyos összegnek lefizetésével tehes-sék ; de hogy e nélkül az engedély nélkül, ha a szük-ség és a körülmények úgy kivánják, délután ne lehes-sen egyáltalában esketni : azt nem tartanám helyesnek.

. 2 2 3

Rendszerünknek ama §-át közgyűlési határozattal módosítani lehet és kell ; mert — a mint mondám — sokszor a legjobb akarat mellett sem tarthatjuk meg. A módosítását czélzó indítványnak visszavetése ilyen megokolással : „Az egyházi rendszer világos rendele-tébe ütköző ezen indítvány mellőztetik," éppenséggel nem helyes. Ilyen okoskodás mellett régi törvényeket hatályon kivül helyezni, s helyettök újakat hozni, soha sem lehetne ! Pedig ezt teszi minden élő és a kor-követelményéinek megfelelő társulat, ha a régiek-nek hiányos, az újaknak szükséges voltáról meggyő-ződik. így teheti, tennie kell a mi kerületünknek is. Külömben maga kényszeríti papjait, hogy rendszeri határozatait meg ne tarthassák !

Tolnai József. bönvi ev. pap.

Előolvasás és prédikáczió, Ezen czím alatt olvastunk e becses lapok 25-dik

számában egy czikket, melyet több okból szó nélkül hagyni nem lehet. Mert meglátszik a czikk iróján, hogy nem annyira a tárgy iránti érdekeltség mint inkább bizonyos ellenszenv a lelkészi kar iránt szab nézetének irányt, határt. Ez pedig, — engedje meg az ismeretlen v g " úr, — hibás eljárás. Fontos, egy-házi életünket nagyon is érdeklő kérdés megbeszé-lésénél ne vezessen bennünket sem ellen- sem rokon-szenv, -— hanem a puszta tárgyilagosság.

Nevezett czikk feliratát tekintve, egy párhuzamot vártunk volna előolvasás és prédikáczió között. Az iró megérinti ugyan ezt is, — a mennyiben felemlíti, — hogy a szabadelőadás, az az a prédikáczió kézirat vagv könyv nélkül való elmondása nagy hatással van a hallgatóságra nézve, — mig ellenben ez egy-házi beszéd előolvasása a híveknek biztos altatószerül szolgál. Részben igaza van tisztelt „gu úrnak. Mi-után a lelkész hivatalánál és meghívásánál fogva arra köteleztetik, „a bibliát, erkölcsi életünk irány-adóját s viszontagságainknak vigaszát, szövétnekét és éltető balzsamát" a hivekkel megismertetni, meg-kedveltetni, — természetes, — hogy ezt szabad elő-adás által könnyebben elérheti, mintha az elavulha-tatlan örök isteni igazságot talán megsárgult porlepte füzetből előolvasná, — noha ismét el nem vitázható, — hogy lehetnek egyesek, kik megnyerő és szabatos elő-olvasás által nemcsak hogy a hiveket el nem altat-ják, de bizony mindvégig ébren tartják. Egészben véve azonban igaz, hogy a szabad prédikálásnak előny adandó; az előolvasás csak kivételesen megengedhető. A lelkésztől határozottan megkívánható, követelhető: tanulja be a vasárnapi és ünnepi prédikáczióját s adja elő azt szabadon. A cura pastoralis mellett a prédi-káczió gondos szerkesztése és emlékelése első köte-lessége.

A tisztelt czikkirója fürkészvén az okokat, melyek a lelkészt (!) arra indítják, hogy mindig (?) előolvasson, azt találja, — hogy egyrészt szellemi impotentia, — másrészt pedig kényelem, vagyis magyarán mondva,

lustaság miatt olvas és mulasztja el kötelességét hű munkásként teljesíteni. Engedje meg, tisztelt „g" úr, ily vádat csak ügy általánosságban oda vetni, nagyon is különös eljárás. Ha tisztelt „g" úr előtt ismeretes oly lelkész, ki a czikkben idézett egyházi rendtartás 292. §-a ellen vét, ám hozza ezen kötelesség mulasz-tást az illető egyházi hatóság tudomására, illetékes helyen a visszaélés bizonyosan meg fog toroltatni ; sőt meglehet, hogy a gyülekezet kívánsága, miszerint lelkésze szabadon prédikáljon, a felsőbb hatóság közbenjárása nélkül is, teljesítve lesz. Nagy bókot mond tisztelt „g a úr theologiai akadémiánknak és a többi theologiai intézeteinknek, midőn az általuk nevelt, megvizsgázott, diplomával ellátott és a püspök úr által lelkészkedni felhatalmazott lelkészeknek oly szegénységi bizonyítványt állít ki, mely miatt egy süldő diák is elpirulna. Lelkésztársaim nevében ily insinuatiot egész határozottan visszautasítok. Ha czikk-iró tud lelkészeket, kik kényelemből mulasztják el a vasárnapi hitbeszéd alapos szerkesztését és emléke-lését, úgy lobbantsa szemökre kötelesség mulasztásu-kat az illetékes helyen, de ne érezzen magában hiva-tást mint „anonimus" csak ugy általánosságban vádas-kodni.

Hogy lelkész és tanító között több helyen hiány-zik az egy szív és egy lélek, mely nélkül a rájok bizott nyáj áldásos legeltetése kérdesessé válik, az tény. Hol rejlik ezen szomorú jelenség végoka? — A tisztelt „g" úr czikkének első kikezdése szerint a lelkész életfeladatának tekinti, tanítóját, egyházíiát gáncsolni, ócsárolni, gyalázni etc. Már engedje meg tisztelt névtelen úr, túlbuzgósága által kissé elkapatta magát! Talán tetszik tudni, hogy minden éremnek két oldala van? Ha lelkész és tanító között itt-ott van nézeteltérés, súrlódás és viszálykodás, talán a tanítónak is lehet benne része? Megengedi azt? — Sok tényező van, mely a harmonikus egységet lelkész és tanító között háborgatja, zavarja ! Ha zsarnokos-kodik valamely lelkész a tanító felett, ám ott az esperes ; a jogos panasz egyházunk rendtartása értel-mében orvosoltatni fog. Vagy kétségbe vonható egy-házi hatóságunk igazság érzete? Mint tanítónak fia a tanítói kar jólétét, állásának függetlenségét előmoz-dítani mindig szent kötelességemnek tartottam, de ép azért fáj azt tapasztalnom, hogy van tanító, ki már hivatala elfoglalása előtt, a priori, ellenszenvvel van a lelkész iránt. Rögeszméje sok, különösen fiatalabb tanítónak, hogy a pap esküdt ellensége a tanítói kar-nak. Van eset reá, hogy több a képezdét képesítő bizonyítványnyal elhagyott tanító úgy nyilatkozott: ha papja iskolájába lép, ki fogja őt utasítani. Pedig csak oly községben virágzik a népnevelés szent ügye, hol a lelkész és tanító együtt működik, együtt fára-dozik, hol a pap, mint iskola igazgató, érdeklődik a tanítás iránt s hol a tanító a lelkész ezen érdeklő-dését elbizakodottságával, makacsságával el nem öli. Hibáztatom a lelkészt, ki tanítóját sérti, de hibázta-tom azon tanítót is, ki lelkészének jóakaratú figyel-meztetését, zaklatásnak és túlkapásnak declarálja.

Nagyon is feltűnt a tisztelt „g" úrnak azon

. 2 2 4

állítása is : hogy vannak lelkészek, kik a tan í tónak megakar ják til tani, h o g y szabadon prédiká l jon ." — Edd ig úgy vol tam értesülve, hogy a lelkész gyüle-kezetének szónoka, prédikátora, hisz régi neve a lel-késznek : prédikátor . H a családi vagy hivatalos teendő miat t a lelkész hitszónoklatot ta r tani akadá lyozva van, akkor, a dunáninneni egyházkerüle t rendtar tása sze-r in t , a tanító „olvasó isteni tiszteletet" t a r t , még pedig, mivel a lelkész a szószéken mondot takró l fele-lős, egy a lelkész által előre kijelölt prédikácziós könyvből . A tanító tehát ez esetben „előolvasó." H a a lelkész az egyházi rendtar tás említett ha tá ro-zatának, rendelvényének szoros megtar tásá t a tanító ú r figyelmébe ajánl ja , akkor csak kötelességét telje-síti, mer t kell, h o g y az egyház által hozott r end ta r -tásnak alá legyen rendelve a taní tó subject iv nézete, ambit iója. N é p ü n k nem kiván taní tóinktól prédiká-lást, azt tegye a pap, megelégszik egy jó értelmes előolvasással, feltéve, hogy valaki ambi t ió jával nézetét más i r á n y b a nem tereli. Vagy túlliczitáljuk-e a sza-bad Hol landiá t és a hol zsinati ha tározat szerint csak a theologiát végzett egyén szólhat szabadon a szó-székről? S ime, ha ná lunk egy lelkész az egyházi rendtar tás ha tároza tá t a k a r j a érvényesíteni, a m u n k a felosztás helyes elve szerint, akkor Ítéletet mondanak fölötte ! Legyen tisztelt „ g " ú r kissé mél tányos a lelkész i rán t i s ! N e dobja a szellemi impotentia, a lustaság meggyalázó bé lyegé t a lelkészekre ! Vissza-utasí tom társaim nevében, mer t vád ja az ál talánosság széles ha tára i között mozog. Kü lönben is iparkod-j u n k egyesült erővel édes a n y a e g y h á z u n k felvirágo-zását előmozdítani s ne felej tsük el a bölcs német költő lelkesítő szózatát :

Lasst uns sein ein einig Yolk von Brüdern In jeder Noth, in jeder Angst, Gefahr.

Ebner Gusztáv, N.-Járfalvi evang. lelkész.

Góbi Imre i r o d a l m i t a n k ö n y v e i . A budapesti evang. gymnasium tanári kara tiszteletre-

méltó tevékenységet fejt ki úgy paedagogiai, mint tudomá-nyos irodalmunk terén. Hogy másokat ne említsünk, egy L e h r Albert vagy B ö h m Károly neve szélesebb körök-ben is ismeretes s a többiek is kivétel nélkül buzgó, lelki-ismeretes munkásai a magyar tanügynek. Örülnünk kell, ha látjuk, hogy protestáns tanáraink, nemes versenyre kelve, mily fontos tényezői nemzeti kultúránknak s hogy az ön-álló, balitéletektől le nem nyűgözött protestáns szellemet a tudományos és paedagogiai irodalom terén is érvénye-sítik.

G ó b i I m r e egyike ama prot. tanároknak, a kikre büszkék lehetünk. Stilisztikájában és ennek második részé-ben a „Szerkesztéstanban" az önálló felfogás széles szak-irodalmi tájékozottsággal párosul. Hozzájárul még az a ki-tűnő paedagogiai tapintat, hogy csak annyi elméletet ad, a mennyit a gyermek e korban olvasmányai alapján meg-emészthet. Stilisztikájában nem egy tekintetben szakít a

hagyományos felosztásokkal és nézetekkel. Már régi ró maiak egyszerű közép és magasztos stílust különböztettek meg. A francziák s több német aesthetikus, — mint "Wacker nagel — e felosztást máig megtartják, inig nálunk ujabb időben be kezdik érni az egyszerű és szép stilus különválasz tásával. Az egyszerű stilus inkább az értelemhez, a másik inkább az érzelemhez szól. Góbi e különbséget elveti. — Szerinte „az egyszerűnek inkább a czifra, piperés, pompás lehetne az ellentéte s e kettőt nem is tekinthetni külön-külön stilfajnak, mert hiszen az egyszerűség a legmagasabb szépségekkel is összefér."

A tropusok- és figurákról meg azt állítja, hogy azok egyáltalán nem is a s t í l u s n a k , hanem magának a n y e l v n e k tulajdonai. „A költő phantasia és a nyelvalkotó phantasia egyféle munka; azonban az alapvetés érdeme mégis csak az utóbbit illeti."

Merész és nyomós ujitások, melyekkel érdemes egy kissé szembenézni.

Hogy az egyszerű stilus nem lehet el ama kellékek nélkül, melyeket különben csak a szép stílusnak szoktak tulajdonítani, — magából a dolog természetéből folyik. — A szóképek nemcsak érzelmi hatást vannak hivatva ébresz-teni, hanem magyaráznak, világosítnak is s sokszor a leg-komolyabb értekezés is csak hasonlattal tud előttünk vala-mit megértetni. Egyátalán, mikor Dengi, különben jeles stilisztikájában, azt állítja, hogy szép stílusnak akkor van helye, ha az iró tárgya iránt mélyebb érdeklődést akar kelteni, — nem fejezi ki magát szabatosan. Mi legalább nem tudunk oly száraz tudóst képzelni, a ki tárgya iránt mélyebb érdeklődést ne akarna kelteni. Szóképek nélkül még a mathematika sem lehet el ; vagy nincs-e abban szó l á n c z t ö r t e k r ő l s az egész algebra nem csupa symbo-lum-e? A numerositást, a választékos és szabatos kifejezést minden irásműtől " megköveteljük s a dolog úgy áll, hogy ha már különbséget akarunk tenni, inkább a Kazinczy pél-dáját kellene követnünk, a ki minden műfajnak más-más stílust kívánt teremteni. Még inkább igaza van Góbinak abban, hogy a tropusok és a figurák eredetileg a nyelv sajátjai. Mint az izzó földteke ősállapotában csak nagyot, meseszerűt teremtett, úgy a természet csodás rejtelmei közé kidobott ős ember is bámulva, ihlettel szemléié a környező világot s a megáradt érzelem dallamos hangokban és képek-ben tört utat magának. Azért helyesen mondja Carrière, hogy az ember első költeménye maga a nyelv volt. Összes szellemi éltté csupa megindulásokból állva, az ily módon felizgatott képzelet nem engedte, hogy az értelem hideg szemüvegén át nézze a dolgokat. Magoknak a tudományos igazságoknak fölfedezésén is ujjongásban tört ki a lélek. Mi ugyan meg nem foghatjuk, miként lelkesíthették fel Lykurgos törvényei Terpandert annyira, hogy zenét szerez-zen hozzájok ; vagy micsoda gyönyörűsége telhetett Solon-nak abban, hogy alkotmányát versekbe foglalja?! Számunkra a dolgok rég elkoptak, közönségesekké lettek, de, mint Taine megjegyzi, a költőt, a vatest, ma is az különbözteti meg tőlünk, hogy „olyan a világgal szemben, mint az első ember az első napon." Góbi ezt úgy fejezi ki, hogy a „költő phantasia már csak a nyelvalkotó phantasia örökébe lépett."

E két elvi eltérésre nézve tehát igaza van a szerző-i nek, lássuk most a mű oekonomiáját. I t t is újítással talál-; kozunk, a mennyiben a legtöbb stilisztikában elől vannak

a jó stilus tulajdonságai, azután következnek a szóképek. Szerzó' e rendet megfordította. Könnyű kitalálni, hogy miért. Mivel már egyszer arra az álláspontra helyezkedett, hogy a képes beszéd előbb volt a nyelv sajátja, mint a köl-tészeté, a történeti fejlődés szempontjából előbb is kellett azzal foglalkoznia. Más szóval : a szerző úgy okoskodott, hogy az emberek előbb használtak tropusokat, mint kerül-ték a germanismusokat vagy soloecismusokat s bizony keve-sebbet ügyeltek a kifejezés szabatosságára mint költőisé-gére. Stílusról, mint neve is mutatja, csak az irás feltalá-lása után lehet beszélni. Elméletileg tehát igaza van a szerzőnek s ha könyvét nem a IV-ik osztálybeli tanulók számára irta volna, azt mondanók, hogy csakis igy járha-tot t el helyesen. Azonban tekintetbe kellett volna vennie, hogy középiskoláinkon a magyar nyelvtan tanulása a har-madik osztályban ér véget s a stilisztikának a stilus tulaj-donságairól szóló része mintegy folytatása, kibővítése a mon-dattannak. Az átmenet kedveért jobb tehát ezzel kezdeni, már csak azért is, hogy addig a fiúk költői olvasmányok-ból elegendő anyagot gyűjtsenek a szóképekhez. Különben azt hiszszük, szerző nem ti l t ja el, hogy e részben az elő-adó tanár a sorrendet meg ne fordíthassa.

A részleteket illetőleg igen találónak ta r t juk könyv-írónk amaz eljárását, hogy a szóképet úgy vezeti be, mint a melyek eredetileg a szókincs bővítésére szolgáltak. A psy-chologia és az összehasonlító nyelvészet számtalan példával szolgálhatnának erre. Szerző azonban jobban kiemelhette volna, hogy a szóképeknek emez eredeti functiója (t. i. a szó-kincs gyarapítása) ma már nagyon korlátolt s mai nap inkább csak a világosság és érzelmi hatás kedveért élünk vele mind mi, mind pedig az irók. — Azt pedig egyenesen helytelenítjük, hogy szerző a figurákat is szóképeknek ne-vezi. A szóképek — t r o p u s o k — a beszéd tartalmára, a figurák ellenben a kifejezés alakjára vonatkoznak s bizony a szókincs gyarapításában sohasem volt semmi részök. Igaz, az egész csak elnevezés dolga, de mivel fogalomzavart okoz, mellőzendőnek vélnők. Különben a figurák közül csak né-gyet említ a szerző. — Előszavában azt mondja, hogy a többi rhetorikai alakzat, tehát a rhetorikába való. Mi nem hiszszük, hogy három oly alakzat volna, mely Arany „Toldijában" föl nem lelhető s mivel a rhetorikán mai nap a prosai műfajok elméletét értjük, az a nélkül is terjedel-mes anyagot kár volna még stilisztikai részletekkel is meg-toldani ; jobb, ha ezeket már a negyedik osztályban elsajá-t í t ják a gyermekek.

A könyv második részét a stilus tulajdonságairól tel-jes dicséret illeti. Különösen a tiszta magyarságról szóló fejezet velősebben és kimerítőbben van tárgyalva, mint más stilisztikákban. A világosságról szóló fejezetben a magyar szórend törvényei találóan és tömören vannak összefoglalva: a szabatosság és energiáról szóló fejezetek is kimerítők, ellenben a stilus elegantiájával kissé röviden végez. A jó-hangzásra még hoz fel néhány példát, a választékosságra már semmit, pedig e czélra Faludi műveiből igen alkalmas példákat szedhetett volna. — Nála látszik meg legjobban, hogy mily nehézségébe került a magyar irónak a mult szá-zad végén erővel s egyszersmind választékosan kifejeznie magát. Az ily magyarázatokat aligha érti meg a gyermek : r A z izlés természettől nyert fogékonyság azon szépségek iránt, melyeket a művészet különféle ágai szoktak meg-

testesíteni : másfelől azon képesség, melylyel a művész esz-méje megtestesítésére a legillőbb s hatásosabb eszközöket választja meg." Ehhez és a következőkhöz annyi kitérés szükséges a tanár részéről, hogy kénytelen lenne áthágni a negyedik osztály tananyagának körét.

A könyv végén röviden tárgyal t verstan helyes és czélszerű, ámbár a tanterv a negyedik osztályban csak az időmértékes verselés tanítását követeli.

Még egyszer összefoglalva a mondottakat, Góbi stilisz-t ikája említett hiányai mellett is nagyon használható tan-könyv.

Főérdeme a velős rövidség, mely elegendő időt enged költői és prósai olvasmányokra, mert e fokon elvégre is ez a fődolog. Stilusa kiválóan magyaros, példái találók, csak kár, hogy nem a gyermekek költői olvasmányából — Arany „Toldija" — szedte. Reméljük, hogy a második kiadás e tekintetben is tökéletesebb lesz. Albert József, lycz. tanár.

Megjelentek : — „Prédikátori tár" ujfolyam, első kötet, Kolozsvártt 1887, szerkeszti S z á s z G e r ő kolozsvári ev. ref. lelkész, esperes és egyházkerületi főjegyző. (Ara 1 f r t 60 kr.) A 245 oldalra terjedő kötetben Szász Károly, Ré-vész Bálint, Kun Bertalan, Pap Gábor, Szász Domokos, Szász Gerő, Kis Albert, Zsigmond Károly, Cseresznyés Ödön, Sylveszter Domokos, Vén Mihály, Muzsnay Pál, Révay Lajos, Jancsó Lajos, Molnár Albert, Gulyás Benő, Fábián Dániel, Erdős József, Vásárhelyi Boldizsár, Irsai József, Gönczi János, Vass Tamás és Baló Sándor tollából 20 közönséges és 11 alkalmi beszéd jelent meg. A sok jeles beszéddel ékeskedő művet ajánljuk különösen azok figyelmébe, kik az ev. ref. egyház ujabb erőinek működé-sét kívánják figyelemmel kisérni. = „Evangyelmi Hit és Erkölcstan" a középiskolák IV. osztálya számára. Eperjes 1887. I r t a M a y e r E n d r e theol.tanár Eperjesen. Ara 35 kr ." — „Az ótestamentom paedagogiája. Budapes t 1887. I r t a K e n e s s e y B é l a ev. ref. theol. akad. r. tanár. (Ara 30 kr.)" E 42 oldalra terjedő értekezés különlenyo-mat a „Nemzeti Nőnevelés "-ben megjelent érdekes czikk-sorozatból.

i l I IP É ! i, A tiszakerületi ág. h. evang. felső leányiskola évi záró-

ünnepélye S vizsgája. — I f jú intézetünk, mely — mint lapunk olvasói annak idején arról külön czikkben tudósítva lettek — működését 1886. szeptemberében kezdte meg, életképességé-nek, hivatottságának első próbáját f. hó 26-án és 27-én állotta meg. Meg kellett mutatni a protestáns szülőknek, mily kincs az, a mit ezek gyermekeik vallásosan hasznos neveltetésére ez intézetben nyertek : ez öntudattal, e czél-ból állott hát ki fiatal intézetünk, s a mit nyúj tot t — az teljesült álomhoz fogható öröm volt. — Hogy az érdeklő-dés ez iskola iránt mily nagy, mutat ja azon tény, hogy a junius 26-án d. u. ^S-kor tar tot t z á r ó ü n n e p é l y e n az e czélból csínnal dekorált főgymn. díszterem a közönségnek befogadására teljesen szűk volt, úgyhogy számosan voltak kénytelenek visszatérni, vagy a folyosón künn állni, ha legalább valamit hallani akartak. Maga e záróünnepély 11 számban karénekek, zongorajáték, ének, szavallatok és felolvasásokból állott. Mindegyik számról a legkedvezőbbet mondhatjuk, ki keli emelnünk azonban a szavallatokat és

. 2 2 6

különösen a felolvasásokat, melyek valóban minden vára-kozást felülmultak. Fiatal leányok oda ülnek, hogy fel-olvassák saját szellemi termékeiket s a mit tőlük hallunk, az egytől egyig az egészséges képzelet, gondolkozó elme, gyöngédség, csín, — mondhatnók elegantia varázsával köti meg lelkünket. A hol így képesek a tanítványokat ve-zetni, hogy ezek még n é m e t nyelven is í g y képesek beszélni és írni (a szavallatok és felolvasások közt volt három német is örömükre a szülőknek, kik láthatták, mily szépen haladtak gyermekeik e nyelvben, a melynek tanu-lása végett őket az intézetbe adták) — ott a v i z s g á t ó l a legjobb eredményt várhatni. E gondolatot fejezte ki főt. Czékus püspök úr a záróünnepély végén (kinek bizo-nyára nagy lelki örömet szerezhet, látni a gazdag gyü-mölcsöket, miket az ő keze által ültetett fa terem) s e várakozásban valóban sem ő, sem mi nem csalódtunk. — A v i z s g a , mely másnap, 27-én d. e. 8—12 óráig tarta-tott, minden tekintetben sikerült, mondhatnók — minta-szerű volt. — En ennél szebb vizsgát még eddig nem hal-lottam. — Az a k ö z l ő k é p e s s é g , melynek a tanerők, az a r e a l i t á s , életbevágó hasznosság, melynek a tan-anyag és az az értelmes biztosság, mondhatnók ö n t u d a t , melynek a tanítványok feleleteikben egytől egyig oly fényes bizonyítékát adták, minden jelenlevőt meglepett, elraga-dott. Hozzá az a közvetlenség, az a bizalom, melyet a tanítók s tanítványok közt tapasztaltunk. A tanítvány derülten, mosolygva felel tanítója kérdésére, de szemeiből mégis azt olvassuk ki, hogy ő ezt az ő tanítóját oly nagyon tiszteli. Örömmel constatáljuk e meleg vonást, mert a nevelés sikerének garantiáját épen a tanító iránti rokon-szenvben látjuk leginkább bíztosítva. Gyönyörrel hallgat-tuk végig a vallástan, magyar nyelv, német nyelv, iro-dalmak, mennyiségtan, vegy- és ásványtan, földrajz, tör-ténelem és alkotmánytan (mint az ez éven felölelt tananyag) vizsgáit. De a mi az egésznek oly édes melegséget adott, az az egyházi ének volt. Mintegy 15 különféle dallamú egyházi énekből énekeltek karban és egyenkint, s mig mi a hibátlan és buzgó éneklést hallottuk, oly jól esett érezni, ime egy protestáns intézet, hol vallásos, egyházias anyákat nevelnek. Üdv annak, a ki e munkát teljesíti, s nem tar t ja kicsinynek a mi egyházunkért püspökből néha énektanítóvá is válni . . . . Az ünnepély és vizsga napján ugyancsak a díszteremben voltak kiállítva a k é z i m u n k á k is. Szép gyűjteménye az ügyes szorgalomnak, hol a legelemibb házi hasznos dolgoktól kezdve a legszebb luxustárgyakig oly sok feltalálható. Láttunk foltozást, tatarozást, holbein munkát, kézen varrást, varrott guipuret, vászonhimzést, reczeguipuret, fehérnemüket, ágynemüket, kész ruhákat, fehér himzést, à jour munkát, velenczei himzést, rá te t t munkát, tűfestést, művirágot, filegrám munkát, arany him-zést stb. stb. külön díszes könyvekben a tanítványok sza-bászati rajzait, fehérneműk papirmintázatait, himzési minta-rajzokat, különös tekintettel hazai motívumokra (a hímzé-seknél is) — szóval láttunk egy a modern igényeknek és vívmányoknak úgy hasznossági mint aesthetikai szempont-ból teljesen megfelelő sikerült kiállítást. Ott forgolódtam a folyton nagy számban jelen volt néző és hallgató közön-ség között s nem egy anyának ajkáról hallottam e szava-kat : „Boldog lehet az az anya, a ki ide adja gyermekét!"

A vizsga végeztével nt. Terray főesperes úr emelke-

dett beszédben adott kifejezést az általános megelégedés-nek, mire a püspök úr 6 leánynak különféle jutalmakat (díszkönyvek stb.) osztott ki. S ha az igazgatónő a vizsga elején a közönséget üdvözölve, e l n é z é s t kért, ha tán a kezdet nehézségei miatt egyben-másban némi hiányosság volna: megkapta ezt a t e l j e s e l i s m e r é s alakjában, s mi kik jelen tudósításban csakis a tények constatálására szorítkozunk, örülünk a szerencsének, hogy it t c s a k dicsé-r e t e t jegyezhetünk fel az intézetről. — Egyébként azt hisszük, hogy a dicséret és elismerés constataiásával nem az igazgatónőnek, de a prot. közönségnek teszünk szolgá-latot, mert mig ez számunkra csak jogot biztosít, várako-zásra költ, addig ő reá és táborkarára kötelességet ró, fele-lősséget tartalmaz : a megkezdett jó alapon tovább jól épí-teni, az egyház, a szülők és önmaguk örömére.

Rozsnyó 1887., junius 27. Stromp László. A tudósítás után mint múlt számunkban megígértük

közöljük a jövő 1887/8. tanévre szóló iskolai értesítést : 1. A beiratások szeptember 1.—4. tartanak az in-

tézet helyiségeiben. 2. Az intézet első osztályába felvétetnek oly legalább

12 éves leányok, kik az elemi iskola 6 osztályát, vagy pedig a polg. iskola két első osztályát sikerrel végezték, vagy felvételi vizsgán előképzettségüket igazolják.

3. A második osztályba olyanok vétetnek fel, kik megfelelő életkorral jelentkeznek, és bizonyitványnyal képe-sek kimutatni, hogy a polg. iskola 3. osztályát sikerrel végezték, vagy felvételi vizsgát tesznek.

4. Az intézetbe lépő tanulók beiratási díj czimén 1 frtot fizetnek, mely összegből 50 krajczár irodai czélokra, 50 krajczár pedig a létesítendő iskolai könyvtárra fordíttatik.

5. Az egész évi tandíj 25 frtban van megállápitva. Ezen összegnek felét beiratáskor, másik felét pedig február-hó elején kell az igazgatónál lefizetni.

6. Szegény sorsú növendékek e tandíj leszállításáért vagy elengedéseért folyamodhatnak, mely folyamodványt az egyház elöljáróságához czímezve az igazgatónál kell be-nyújtani.

7. A bennlakó növendékek havonként előre 25 frtot fizetnek teljes ellátásért. Minden növendék köteles magá-val hozni : 1 derékaljat, 1 vánkost, 1 paplant, 1 pokróczot, 2 rendbeli ágyhuzatot, 1 abroszt, 6 asztalkendőt, 6 törül-közőt, 6 inget, 6 nadrágot, 6 alsószoknyát (köztük 2 szines, meleget télire), 12 pár harisnyát, 12 zsebkendőt, a fésül-ködéshez való kellékeket, evőeszközt és a szükséges felső ruházatot.

8. Mint rendkivülí tárgyak külön fizetendők : a zon-gora (egy-egy óra 60 kr.), a franczia nyelv (havonként 1 frt).

9. A rendkívüli tanulók, azok t. i. kik csak egy, vagy egy-két tárgyat kívánnak hallgatni, egy-egy tárgyért egész évre 3 forintot fizetnek. A külön kézimunka tanfolyamot látogatók tandíja pedig havonkint 1 frtban állapíttatott meg.

10. Az intézet házi rendjére, berendezésére nézve kí-vánságra az igazgató bővebb felvilágosítást ad.

11. Felkéretnek a szülők, kik gyermekeiket az inter-nátusba akarják adni, hogy ebbeli szándékukat idejekorán jelentsék be.

A gömöri ág. h i t v . e g y h á z m e g y e főesperese Terray Gyula, Groó Vilmos kir. tan — és helyettes espe-rességi felügyelő kíséretében junius 2—11-ig és 23-án telje-

. 2 2 7

sítette a tiszai egyházkerület rendezete értelmében az iskola és egyházlátogatást. Nyolcz egyházra s iskolájára terjedt ki a látogatás, mely mindenütt az iskolás gyermekek meg-vizsgáltatásával kezdődött.

Az iskola terén tett tapasztalat örvendetes. A tani-tók majd nem kivétel nélkül, úgy a gyermekek lelki s értelmi kiképzésén, mint a magyar nemzeti szellem s haza-szeretet ápolása s meghonosításán lelkiismeretes ügybuzgó-sággal munkálkodnak s oly szép eredményt értek el, hogy a tisztán tót nyelvű nyolcz egyház közül egyben, az Ochtinaiban, az iskolát, magoknak a szülőknek határo-zottan kifejezett óhajára is, teljesen magyar lábra állitani lehetett'; a geczelfalvi iskolában pedig a tanító szakavatott s helyes neveléstani alapon álló vezetés mellett valóságos minta vizsgát adott, s megmutatta, hogy eltalált helyes mód s kitartó szorgalom mellett mennyire lehet vinni a népiskola kezdő növendékeinek szellemi és értelmi tehetségét.

Tapasztaltattak ugyan néhol hiányok és egyes kissebb mulasztások is, de a nyert intés s iitmutatás lelkiismeretes kö-vetése mellett azoknak elenyészte a jövőben bizton remélhető.

Nem oly örvendetes az egyházak látogatásánál nyert kép. A szegénység sőt nyomor, a mellyel egyházaink nagyobb részének küzdenie kell, sok tekintetben szellemi és erkölcsi életére is sajnos befolyást gyakorol. De a felsőbb-ségnek bölcs s tapintatos intézkedése : szigprú meghagyás, jó akarati! tanács és figyelmeztetés, egyházias életre és áldozatkézségre lelkes buzdítás bizonyára itt is meghozza kivánt gyümölcsét. Mert a ritkán előforduló püspöki ca-nonica visitatió mellett ezen öt-öt évenként megujuló s így nagyobb ellenőrzést gyakorló főesperesi iskola s egyház-látogatás üdvös voltát, az élet lépten nyomon bizonyítja s áldásdús eredménye sem fog elmaradni, úgy hogy annak gyakorlása eléggé alig ajánlható. Isten éltesse sokáig is-koláink, egyházaink s hazánk közös javán lelkesen működő vezérférfiainkat. B. E.

Torony, harang, orgonaszentelés. — Modor, j u n . 30. Egy örvendetes esemény fris benyomása alatt írjuk e soro-kat. A modori tótajk. evang. egyház szép ünnepet ült. Toi'nyot épített — ezt harangokkal látta el, mely alka-lomból' templomát csinosította, átalakította — s uj orgonát szerzett. A milyen szép volt a munka, mely ugy mestereit, mint szerzőjét (az egyház) dicséri,.ép oly méltó volt hozzá a i öröm is, mely a tegnap tartott ünnyepélyben nyert ékes kifejezést.

Hivatalos volt a püspök főtiszt, dr. G e d u l y L a j o s uron kivül az egész pozsonymegyei esperesség papsága, fel-ügyelő és tanitói kara sőt annak egyházai is.

Már előző nap érkeztek távolabbról a vendégek. Az ünnepség mindjárt a reggeli órákkal kezdődött. A testvér német-ajku szentegyház és a város tornyáról harangziígás jelezte a püspök úr jövetelét, a ki a vasútállomásra eléje ment kiséretével az ifjúság által képezett sorfal közt a lelkész lakra vonult. — Ekkor már javában gyülekezett a lelkészek, tanítók s egyházi férfiak, nagy sokaságából álló ünnepi sereg, mig kint mind inkább megtöltötte a templom előtti tért a közel s távolabb vidékről összesereg-lett nép. Úgy, hogy mikor 9 órakor, elől a püspök úrral, a papi testület megindult, már akkor beláthatlan volt a népsokasága.

A menet a zöld gallyakkal díszített és koszoriízott

portála alatt megállt, a püspök úr antifonája és a hely-beli ifjúság és dalárdából alakult vegyes kar felelete után megnyílt a templom ajtaja. Kevés perez alatt szorongásig megtelt a templom. A püspök úr a lelkészekkel az oltár előtti téren foglalt helyett. Majd a csend helyre állván, oltár elé lépett ntü. R á s ó M i h á l y pozsonym. alesperes, s intonálta a „veni sancté"-t és végezte az oltári liturgiát.

A gyülekezet éneke után annak lelkésze, ki a mű létrehozása mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett, tdő M i n i c h D á n i e l tartott ünnepi beszédet, az evangyéliomi Zacheusról szóló igék alapján. Ugyanabban az időben tar-tott kint a szabad ég alatt tdő Zsarnovicky Gyula, bazini tót lelkész, beszédet.

Ennek végezte után a püspök úr az oltár elé lépett, s tartotta kenetes apostoli ihletű beszédét, fejtegetvén a torony és harangok jelentőségét. E beszéd és az egész fel-szentelési aktus alatt assistáltak ntű. T r s z t y é n s z k y F e r e n c z pozsonyvárosi esp. és ntű. R á s ó M i h á l y pozsonymegyei alesperes. Most következett a tulajdonképeni felszentelési aktus. A püspök úr oltár felé fordulva éne-kelt egy, ez alkalomra szerzett éneket, mely 4 versből állván ezek felváltva a püspök és a kar által az uj orgona kísérettel énekeltettek, a közbeeső rövid szünet alatt meg-kondult a harang, s hallatta öblös hangjait. Ismét a gyüle-kezet felé fordulva mondott imát és áldást a püspök úr az uj műre, s azt egyenkint felszentelte, végül a papság (számszerint 17) félkörben felállván énekelte a püspök úr intonatiójára a „confirma Deus hoc opus" . . . . A ároni áldás és „Te deum laudamus" éneklésével — kevéssel dél előtt véget ért a szép ünnepély templomi része.

Az ünnepélynek a szokottnál nagyobb értéket köl-csönöz azon körülmény, hogy az egyház a művet m a g a e r e j é b ő l szerezte, miben segítségére volt a város mint kommunitás, mennyiben a város adta az épülethez szük-séges anyagot, kő, fa, mész s egyébb szükségeseket. — Ez áldozat, mig egyrészről a városi képviselő testület nagy-lelkűségét hirdeti, más részről arról a szép egyetértésről tesz tanúságot — melyben különféle hitfelekezetekhez tar-tozó népünk egymással él. A városi tanács félretéve az elfogultságot a mint az áldozatot meghozta úgy az ünnep-séghez is a — különben közös — városi tornyon a harango-zást egyhangúan elrendelte s az ünnepen testületileg részt vett. Dicséret és elismerés neki érte ! Az áldozatok nagyobb része az egyháztagokra jutott. Az összes készpénz kiadás a 32000 frtot meghaladja. Felemelő volt hallani az ünnepi szónok szájából az áldozatkészség néhány példájának fel-említését.

Egy egyháztag' uj orgonára adott 1500 frtot, a nők maguk körében gyűjtöttek a nagy harangra 3700 frtot, a

: középharangra áldozott egy magát megnevezni nem akaró 1700 frtot (ez került 2500 frtba) s a legkisebb harangra adott egy egyszerű földműves 900 frtot. S a mi csaknem példatlan ily nagyobb mérvű egyházi építkezésnél — minden

I kiadások fedezése után maradt az egyh. pénztárában 1000frt! De az egyház nem csak magáról — az övéiről is gon-

doskodik. Egy özvegy nő hagyományozott a lelkész szá-mára egy szőllőt, az egyház pedig, ennek kibővítésére ki-sajátította ennek szomszédját — s azt a lelkésznek átadta.

Minden jelenlevő emelkedett lélekkel vett részt a lelkipásztor és hívek örömében. Jól esett tapasztalni

* . «

2 2 8

mit tehet egy magában véve nem nagy, földmívesekből és iparosokból álló gyülekezet, ha a lelkész és hívek szívében valódi hitbuzgóság és ebből fakadó áldozatkészség honol s ez érzelmek egy néppé, Istennek népévé egyesítik a hívő-ket. Valóban oly lelkipásztorban mint M i n i c h D á n i e l megvan áldva a gyülekezet s oly népben mint a modorí tót-ajku hívek, örömét lelheti a pásztor. Nem kértek ezek a szegény emberek sem a Gusztáv Ádolf- egylettől, sem a gyámintézettől, hanem saját , együttességében hatalmas erejökből alkottak sok kicsiből, helyes vezetéssel nagyot. 5— Az Úrnak áldó kegyelme legyen e gyülekezeten és hű pásztorán.

^ l i f — V. Eperjes számára. Kollégiumnak. Gyülekezetnek.

Szeberényi Lajos Zsigm. . — fr t — kr. 1 fr t — kr. IV. Kimutatás . . . 96 „ 641/, „ 84 „ 641/, „

Összeg: 96 f r t 64V2 kr. 85 „ 64V2 kr. — A f o l y ó é v i egyetemes gyűlés határidejéül ok-

t ó b e r hó 5-e s következő napjai tűzettek ki. — A pózsonymegyei esperesség folyó évi közgyűlését

a u g u s z t u s h ó 3-án P o z s o n y b a n fogja megtartani. — Eperjesiek javára. — A b e s z t e r c z e b á n y a i ev . da l -

és zeneegylet a segítő részvétnek szép jelét adta az által, hogy az eperjesi tűzkárosultak javára hangversenyt rende-zett, mely minden tekintetben dicséretesen sikerült. Az ér-dem oroszlányrésze Adámy Rezső úré, az evang. egyház

derék kántoráé, ki ily módon már nem egy nemes ügy anyagi támogatásához hozzájárult s általán ügybuzgó, lel-kes tevékenységével közelismerést tudott kivívni magának. A hangverseny 180 fr tnyi tiszta jövedelmet eredményezett, melyből 45 f r t a kollégiumnak, 45 f r t az ev. egyháznak, 90 f r t általán a tűzkárosiíltaknak jut tatot t . A segélyzettek nevében köszönettel legyenek említve azon nemesszivű em-berbarátok, kik felülfizetéssel is hozzájárultak az anyagi sikerhez ; u. m. : br. Nyáryné Radvanszky Mária ő mélt. 50 frttal, Tihanyi Dénes úr 5, Csipkay Károly, Szumrák S. E., Temlin Zsigmond, Szumrák Pál urak 4, Stadler To-for, nt. Moczkovcsák János, nt. Mikler Sámuel, Tilleè Béla urak 3, Hütterné A., Berlicza F., dr. Hupka K., Jeszenszky S., Burkovszky Kálmán, Machold F. urak 2 fr t ta l s 23-man 1 fr t tal . — Isten legyen segítségül a sújtottaknak!

— A tanítók figyelmébe. Trefort, vaílás- és közoktatás-ügyi miniszter az egyházi főhatóságokhoz intézett 20,990 sz. leiratában melegen ajánlja a népiskolák részére a Buda-pesten Grossmann Miksa (VI. ker. Szabolcs u. 20. sz.) gyá-rában készülő p a l a t á b l á k a t , melyek az orsz. tanszer-múzeum biráló bizottságának véleménye szerint jóság és iskolai egészségügyi tekintetben nagyban felülmúlják a külföldi gyártmányokat.

— Nehogy baj essék! E lap 27. számának „ B e l f ö l d " rovatában „Egy kis arányt" czímen megjelent czikket nem irta tiszt. K e m é n y Ö d ö n , fóthi lelkész úr.

f Gyászeset. — Steiner Sámuel, k é s m á r k i n y u g a l -mazott lyczeumi tanár, e hó 2-án esteli 8y2 órakor, tevé-keny életének 78-ik, boldog házasságának 47-ik évében rövid szenvedés után jobb létre szenderült s e hó 5-én el-temettetett.

P á 1 y á z a t. Ág. hitv. ev. külföldi egyetemre menő több rendbeli hittanulónak és tanárjelöltnek való ösztöndíjra.

A Glosius Sámuel és Dániel-féle alapítványt a pesti ev- ág. hitv. egyháznál kezelő bizottság ezennel közhírré teszi, hogy a föntirt alapítványból külhoni egyetemeken tanuló ág. hitv. ev. lelkészi, vagy pedig gymnasiumi tanár-pályára készülő ifjak számára több rendbeli, egyekint 210 német birod markból álló ösztöndíj fog a jövő 1887/88. tan-évre kiosztatni. — Ezen ösztöndijak egymásutáni két éven át élvezhetők.

Az elnyerhetés feltételei : 1. Ha hittani jelölt a folyamodó, akkor már is két hitelesített másolatban melléklendő tanodai — ha

évi folyamot jól végzett legyen valamely magyarhoni protestáns theologiai intézetben.

2. Ha tanári pályára készül a folyamodó, akkor az érettségi bizonyítvány kelte után már két évig honi vagy külíöldi magasabb intézetben a maga választott szakában jó sikerrel tanult legyen.

3. Azonkívül mindenik folyamodó a választott pálya különbsége nélkül legyen:

a) magyarországi születésű és ágostai hitvallású ; b) a magyar nyelvet tudományosan ismerje, helye-

sen írja és beszélje, mely körülmény hiteles külön bizo-nyítvány által igazolandó be ;

c) legyen feddhetlen erkölcsi jellemű és jeles szor-galmú.

Ennélfogva felhivatnak ezennel ^külhoni egyetemeken levó' mindazon lelkészi- vagy tanári jelöltek, kik már egy év óta a Glosius Sámuel és Dániel-féle ösztöndijak élvezetében vannak, hogy ha még további egy évre kül-egyetemeken maradni és az ösztöndijakat élvezni óhajtá-suk : azt az előttük tudva levő feltételek teljesítése mellett ]887 szeptember 30-ig alólirott bizottsági jegyzőnél kér-vényileg jelentsék be.

Felhivatnak továbbá mindazon külegyetemeken ta-nuló vagy oda még csak ezután kimenni szándékozó lel-készi- s tanárjelöltek, kik a fennebb részletezett minőségi feltételeknek meg bírván felelni, ilyen ösztöndijat a jövő 1887/88. tanévben élvezni óhajtanak, hogy a fennt megirt kellékeknek kétségtelen beigazolására akár eredetiben, akár

Kelt Budapesten. 1887. junius 15-én. Zsigmondy Jenő, jegyző.

van, candidaticumi — vagy egyetemi és egyéb bizonyítványok-kal ellátott, az alább kikötött tanítási kötelezettséget is tartalmazó, sajátkezűen irt és aláirt, lakhelyüket és az utolsó posta-állomással jegyzett kérvényeiket f. 1887 é. szeptember 30-ig való záridő előtt (melynél később be-érkező folyamodványok figyelembe nem vétetnek) bérment-ve és lepecsételve alólirott bizottsági jegyzőhöz, (Budapest, V. nagykorona-utcza 3. sz.) küldjék be.

A megszavazott ösztöndíjat a díjnyertes hit- és tanárjelöltek nem a tanév elején, hanem csak annak málo-dik fele kezdetén, miután bizonyítványaikat az illető egyetemen sikerrel töltött első félévről és egyszersmind a második félévre lett beiratásuk felől is (Fréquentations Zeügniss und Anmeldungsbogen) a 210 ném. bír. mark-ról szóló sajátkezű nyugtájukkal együtt előlegesen be-küldötték, fogják posta utján bérmentesen megkapni, mi-végre szükséges, hogy egyetemi lakásukat a nyugta be-küldésekor pontosan megírják.

A ki ezen hit- és tanárjelölti ösztöndíjat már egy évig húzta, a rákövetkező évre is annak élvezetében csak ugy maradhat meg, ha reá ujabban is érdemesnek tapasz-taltatott , ha továbbá már az első évben a philosophiát, beleértve a philologiát és kivált erkölcstani philosophiát is, szorgalommal tanulta, s a második évben is tanul ja; végre ha magát előre arra kötelezte, hogy a külegyete-men töltött ösztöndíjas két esztendő után a hazába térve, a pesti ág. ev. magyar-német egyházgyülekezet tanodájá-ban, ha kívántatni fog, mérsékelt díj mellett egy évig segédtanári hivatalt viselend.

Biísbach Péter, elnök. NYGMA.TTA WIGAND F. K. POZSONYBAN.