Növényrendszertan

12. előadás

Dr. Bartha Dénes

April 21, 2023

Természetvédelem

A természetvédelem alapelvei

1. A biológiai egyensúly elve

2. Az indikátor elv

3. A génbank elv

4. Az élő múzeum elv

A természetvédelem tárgyai

1. Földtani értékek

2. Víztani értékek

3. Tájképi értékek

4. Kultúrtörténeti értékek

5. Állattani értékek

6. Növénytani értékek

A természetmegőrzés módjai

1. Területi védelem

1872 - Yellowstone Nemzeti Park

1939 - debreceni Nagyerdő részlete

2. Faji védelem

1971 - erdélyi (volgai) hérics

3. Élőhelyvédelem

4. Biodiverzitás-védelem

A. Passzív természetvédelem

B. Aktív természetvédelem

A növényfajok védetté nyilvánításának szempontjai

1. A fajban megtestesülő génkészlet pótolhatatlansága

• A faj filogenetikai elszigeteltsége

• Elterjedési területének nagysága (bennszülöttségi jelleg)

• Elterjedési területének diszjunktsága (reliktumjelleg I.)

• Hazai előfordulásainak kora (reliktumjelleg II.)

2. Veszélyeztetettség

3. Ritkaság

4. Tudományos jelentőség

5. A faj szépsége (dekorativitás, attraktivitás)

6. A faj indikátor-jellege, ökológiai „szerepe”

7. A nemzetközi természetvédelmi egyezmények ajánlásai

8. Ritka, veszélyeztetett rokonfajokkal való összetévesztés lehetősége

A növényvilág védelmének hazai története

1879 - az I. erdőtörvény véderdők

1909 - DEGEN ÁRPÁD javaslata 8 növényfaj védelmére (ciklámen, vetővirág,

kunsági bükköny, buglyos boglárka, cseh tyúktaréj, cselling, sárgaliliom,

kék szamárkenyér)

- KAÁN KÁROLY: Természeti emlékek fenntartása DARÁNYI IGNÁC

földmívelésügyi miniszter rendelete

1932 - KAÁN KÁROLY : Természetvédelem és természeti emlékek c. könyve

1934 - a Dunántúli Turista Egyesület soproni csoportja szabályrendelet-

tervezete: ZÜGN NÁNDOR: Egyes növények és virágok védelméről

(ciklámen, gyöngyvirág, nagylevelű és kislevelű hárs, madárberkenye,

hölgypáfrány, erdei pajzsika, papucskosbor) - meghiúsult kezdeményezés

1935 - a II. erdőtörvény (az erdőkről és a természetvédelemről)

1939 - debreceni Nagyerdő részletének (32 ha) védelme

1942 - a ciklámen védelme Sopron környékén

1961 - a III. erdőtörvény (az erdőkről és a vadgazdálkodásról)

1971 - erdélyi (volgai) hérics védelme

1976 - Dél-Dunántúlon 8 faj megyei védettsége (csillagos nárcisz, ciklámen,

kakasmandikó, kockásliliom, lónyelvű és szúrós csodabogyó,

sárgaliliom, illír sáfrány)

1981 - Zala megyében további védett fajok (téltemető, zergeboglár, henye

boroszlán, magasszárú kocsord, osztrák zergevirág)

védettség = jogszabályi kategória (védett és fokozottan védett)

1982 - a természetvédelemről szóló tvr. és OKTH rendelet

30 fokozottan védett edényes növényfaj (5.000 Ft)

291 védett edényes növényfaj (3.000, 2.000, 1.000 és

500 Ft)

19 védett mohafaj

„A védetté, ill. fokozottan védetté nyilvánított növényfaj védettségének

hatálya kiterjed a faj minden egyedére, az egyed valamennyi részére (gumó,

hagyma, gyökér, hajtás, levél, virág, mag, stb.), bármely állapotára (élő

egyed, preparátum).”

1988 - KVM rendelet (további 75 védett növényfaj)

31 fokozottan védett edényes növényfaj

364 védett edényes növényfaj

20 védett mohafaj

1993 - KTM rendelet (további 86 védett növényfaj)

47 fokozottan védett edényes növényfaj (50.000 és

30.000 Ft)

433 védett edényes növényfaj (10.000, 5.000 és 2.000

Ft)

20 védett mohafaj

"a védelem vonatkozik a védett fajok hibridjeire is"

1996 - „A természet védelméről” szóló törvény

- KTM rendelet (további 16 védett növényfaj)

52 fokozottan védett edényes növényfaj

444 védett edényes növényfaj

20 védett mohafaj

- IV. erdőtörvény (az erdőről és az erdő védelméről)

2001 - KöM rendelet

63 fokozottan védett edényes növényfaj (100.000,

50.000 és 30.000 Ft)

554 védett edényes növényfaj (10.000, 5.000 és 2.000

Ft)

78 védett mohafaj

2005 - KvVM rendelet

63 fokozottan védett edényes növényfaj (250.000 és 100.000 Ft)

554 védett edényes növényfaj (10.000, 5.000 és 2.000 Ft)

78 védett mohafaj (10.000 és 5.000 Ft)

5 védett zuzmófaj (10.000 és 5.000 Ft)

35 védett gombafaj (10.000, 5.000 Ft és 2.000 Ft)

2008 - KvVM rendelet

71 fokozottan védett edényes növényfaj (250.000 és 100.000 Ft)

570 védett edényes növényfaj (10.000, 5.000 és 2.000 Ft)

79 védett mohafaj (10.000 és 5.000 Ft)

8 védett zuzmófaj (10.000 és 5.000 Ft)

35 védett gombafaj (10.000, 5.000 és 2.000 Ft)

10 növényfaj bizonyos származéka kikerült a védelem alól.

Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények

1973 - Washingtoni Egyezmény (CITES): a veszélyeztetett vadon

élő növény- és állatfajok kereskedelmét szabályozó államközi

megállapodás (hazánk 1985-ben csatlakozott hozzá)

1979 - Berni Konvenció: az európai kontinens vadon élő növényei,

állatai és természetes élőhelyeik védelmére (hazánk 1990-ben

csatlakozott hozzá)

1992 - „Föld Csúcs” Rio de Janeiróban: biodiverzitás egyezmény

2004 – Natura 2000 kötelezettségek

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők

A. A termőhelyet érintő veszélyeztető tényezők

1. Területi igénybevétel

2. Művelési ág megváltozása

• bányászat

• gyepek feltörése

• gyümölcsösök és szőlők telepítése

• sziklagyepek, láprétek, sztyepprétek beerdősítése

• halastavak létesítése

• „alullegeltetés” és „túllegeltetés”

• csatornázás, lecsapolás,

tőzegkitermelés

• erdők tarvágásos üzemmódja

• intenzív gyepgazdálkodás,

felülvetés

• karsztvíz- és talajvíz-kiemelés

• kaszálás, hasznosítás vagy kezelés

hiánya

• klimatikus változások

• környezetszennyezés

• libatartás és -legeltetés

• mű- és szervestrágyázás

• műtrágya- és vegyszerbemosódás,

vegyszerek elsodródása

• tájidegen fafajokkal végzett

erdősítés

• tájidegen növények és gyomok

terjedése

• tápanyag-feldúsulás (eutrofizáció)

• túlzott létszámú vadállomány

• tűz

• vágásterület tuskózása,

mélyszántása

3. A termőhelyi viszonyok megváltozása

4. A termőhely és a növényzet mechanikus károsítása

• intenzív turizmus

• katonai tevékenység

• járművek okozta taposás (motocross, mountain bike, etc.)

B. Közvetlenül a növényeket veszélyeztető tényezők

• virágszedés, növénygyűjtés, kereskedelem

• túlzott létszámú vadállomány

• elszaporodott rágcsálók kártétele

• beolvasztó (introgresszív) hibridizáció

• tudományos célú növénygyűjtés

• növényfényképezés

A növényvilág veszélyeztetettsége

Veszélyeztetettség = egy területegységen a populációk pillanatnyi állapota =

milyen messze van a faj a kipusztulástól, mekkora a kipusztulás valószínűsége

A növényfajok veszélyeztetettségét befolyásoló tényezők:

• a faj állományainak kiterjedése

• a populációk genetikai változatossága, egyedszáma

• a faj szaporodásbiológiai sajátossága

• a faj terjeszkedési-pusztulási tendenciája

• a faj degradációtűrése, alkalmazkodóképessége, élőhelyigénye

• a faj életmódja, specializáltsága

„Színes listák”

A vörös lista - mely a legnagyobb múltra tekint vissza, s a legismertebb a

listák közül - a taxonok veszélyeztetettségét (fenyegetettségét) mutatja be.

A rózsaszín lista - amit a vörös lista „előszobájának” lehet tekinteni - azokat a

taxonokat tartalmazza, amelyek rövid időn belül vélhetően veszélyeztetetté

válnak.

A kék lista azon taxonokat mutatja be, amelyeknél az elmúlt időszakban - az

aktív védelemnek köszönhetően - csökkent a veszélyeztetettség mértéke.

A zöld lista az állományaik számában és nagyságában nem, vagy

érzékelhetően nem változó fajokat sorolja fel, melyeket általában nem

teszünk közzé.

A fekete lista a flóraszennyezést okozó elvadult adventív fajokat mutatja be.

A szürke lista a flóraszennyezővé váló fajokat tartalmazza, a fekete lista

„előszobája”.

A korábbi nemzetközi veszélyeztetettségi kategóriák

(az IUCN korábbi kategóriái)

Ex - Extinct (kipusztult)

E - Endangered (kipusztulás közvetlen veszélyébe került)

V - Vulnerable (sebezhető)

R - Rare (ritka)

K - Insufficiently known (hiányosan ismert)

I - Indeterminate (meghatározatlan veszélyeztetettségű)

Vörös lista, vörös könyv

A magyarországi veszélyeztetettségi kategóriák (1989)

K - kipusztult és eltűnt

kipusztult = az utóbbi ötven évben - többszöri keresés ellenére -

sem került elő

eltűnt = az elmúlt tíz évben nem találták

KV - kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett

Egyetlen, önfennmaradásra képes populációja sincs (kis

egyedszám, elszigetelt populációk, erős visszaszorulás), illetve a

termőhelyeken állandó, nem vagy csak nagy költséggel kivédhető

veszélyforrások működnek.

AV - aktuálisan veszélyeztetett

Valamennyi állománya csökkenőben ill. eltűnőben van, majdnem

minden élőhelyét veszély fenyegeti, védelem nélkül a

kipusztulástól nem menthető meg.

PV - potenciálisan veszélyeztetett

Populációik általában gyengék, pillanatnyilag nem fenyegeti őket

ugyan a kipusztulás veszélye, de bármikor veszélybe kerülhetnek.

- létében egyelőre nem veszélyeztetetett

- ismeretlen veszélyeztetettségű

A jelenleg alkalmazott veszélyeztetettségi kategóriák(IUCN, 1994 módosítva IUCN/ SCC Criteria Review Working Group, 1999 alapján)

Kihalt (Extinct - EX)

Az a taxon kihalt, amelynek utolsó egyede is minden kétséget kizáróan

és bizonyítottan kiveszett.

Regionálisan kipusztult (Regionally Extinct - RE)

Egy taxon regionálisan kipusztultnak tekinthető, amennyiben nem

kétséges, hogy az utolsó, reprodukcióra képes egyede is kiveszett a

régión belül, vagy eltűnt a régióból.

Szabad természetből kipusztult (Extinct in the Wild - EW)

A szabad természetből kipusztult az olyan taxon, amely korábbi

természetes élőhelyén már nem él, csak tenyészetekben, fogságban

található, vagy honosított populációja (populációi) élnek a korábbi

előfordulási területén kívül. EW az olyan taxon, amelyet kihaltnak

vélnek, mert hosszabb ideje nem figyelték meg. A "hosszabb idő" a

taxon egy életciklusánál hosszabb kell, hogy legyen.

Súlyosan veszélyeztetett (Critically endangered - CR)

Egy taxon súlyosan veszélyeztetett akkor, ha a legközelebbi jövőben

természetes környezetében a kihalás veszélyének különösen nagy

valószínűséggel kitett.

Veszélyeztetett (Endangered - EN)

Veszélyeztetett az a taxon, amely nem súlyosan veszélyeztetett, de a

közeli jövőben természetes környezetében a kihalás veszélyének nagy

valószínűséggel ki lesz téve.

Sebezhető (Vulnerable - VU)

Sebezhető az a taxon, amely ugyan nem súlyosan veszélyeztetett vagy

veszélyeztetett, de a közép-távoli jövőben természetes környezetében a

kihalás veszélyének nagy valószínűséggel ki lesz téve.

Kis veszélyeztetettségű (Lower risk - LR)

Egy taxon kis veszélyeztetettségű, ha az előző kategóriákba nem

sorolható. Az itt említendő taxonok további három alcsoportba

oszthatók:

• Védelemfüggő (Conservation dependent - cd): Védelemfüggő az a

taxon, amely érdekében folyamatosan taxon-specifikus, vagy

élőhely-specifikus védelmi programok működnek, amely

programok beszüntetése esetén a kérdéses taxont 5 év alatt a

veszélyeztetett kategóriák valamelyikébe át kellene sorolni.

• Fenyegetettség közeli (Near threatened - nt): Fenyegetettség közeli

az a taxon, amely nem védelemfüggő, de közel áll ahhoz,

hogy sebezhetőnek minősítsék.

• Legkevésbé veszélyeztetett (Least concern - lc): Legkevésbé

veszélyeztetett az a taxon, amely nem tartozik a kis

veszélyeztetettségű vagy sebezhető fajok kategóriájába.

Hiányos adat (Data deficient - DD)

Hiányos adatú az olyan taxon, amelynek elterjedéséről vagy populációinak

státusáról sem közvetlen, sem közvetett adatok nem állnak rendelkezésre, s

emiatt nem állapítható meg veszélyeztetettségének foka.

Nem felmért (Not evaluated - NE)

Nem felmért az a taxon, amelyet még nem soroltak be a fenti kategóriák

egyikébe sem.

Rózsaszín Lista

Ebbe a csoportba azok a taxonok tartoznak, amelyek a vörös lista

kritériumai alapján nem sorozhatók egyik fenyegetettségi kategóriába

(CR, EN, VU) sem, de a tapasztalatok szerint a veszélyeztetettség felé

sodródnak, s várhatóan egy bizonyos időn belül veszélyeztetetté válnak.

Kategóriái:

nt = fenyegetettség közeli (near threatened)

lc = legkevésbé veszélyeztetett (least concern)

Kék lista

A kék lista azon vörös listás fajok jegyzéke, amelyeknél az adott

területen tartós állománystabilizálódást vagy -növekedést lehetett

tapasztalni. Ez a lista - mint információs bázis - most kezd a

természetvédelem eszköztárába bevonulni. Kifejlesztői (GIGON et

al., 1998, 1999) svájci területre alkalmazták először, növény- és

állatfajokra egyaránt.

A kék lista kategóriái

A természetvédelmi beavatkozások következtében a vörös listáról törölhető.

A vörös listáról törölhető, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásnak

köszönhető.

A természetvédelmi beavatkozások következtében tartós állománynövekedés

tapasztalható, de a vörös listáról való törléshez ez még nem elegendő.

Tartós állománynövekedés, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásoknak

köszönhető, a vörös listáról való törléshez pedig még nem elegendő.

= A természetvédelmi beavatkozások következtében tartós

állománystabilizálódás tapasztalható.

= Tartós állománystabilizálódás, de ez nem a természetvédelmi

beavatkozásoknak köszönhető.

A természetvédelmi beavatkozások kategóriái

T+ A természetvédelmi beavatkozás az adott területen a faj állomány-

gyarapodását előmozdította.

T= A természetvédelmi beavatkozás az adott területen a faj megtartását

eredményezte.

T0 A természetvédelmi beavatkozás az adott területen eredménytelen

vagy negatív hatású.

(T) A természetvédelmi beavatkozás hatása az adott területen nem

megítélhető vagy nem ismert.

T! Hathatós természetvédelmi beavatkozás ismert, de az adott területen

nem került alkalmazásra.

T? Hathatós természetvédelmi beavatkozás nem ismert.

Fekete Lista

A fekete listába azokat az adventív fajokat sorozzuk be, amelyek

fellépésükkel biológiai környezetszennyezést (flóraszennyezést)

okoznak. Adventívnek tekintjük azokat a fajokat (taxonokat),

amelyek adott területen nem természetesen (nem őshonosan)

fordulnak elő. Az adventív kategóriába az elvaduló kultúrnövények

(hemerophyta = ergasiophyta) ill. a behurcolt és behozott növények

(xenophyta) tartoznak.

Az elvaduló taxonokat a meghódított terület nagysága, a szubspontán

terjedés sebessége, az egyedszám és növekedésének mértéke alapján négy

kategóriába lehet sorozni:

1. Nagyon gyakran elvaduló, agresszíven terjedő (invazív) faj, az országban

sok helyen és tömegesen lép fel, rövid idő alatt nagyobb területeket

hódíthat meg.

2. Gyakran elvaduló faj, sok helyen lép fel, de tömeges elszaporodásra és

gyors terjedésre (invázióra) nem képes.

3. Szórványosan, kis példányszámban elvaduló, tömegszaporodásra nem

képes faj.

4. Nagyon ritkán elvaduló faj, sokszor átmeneti megjelenésű (efemerofiton),

egy vagy csak nagyon kevés helyen lép fel.

Az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelve (Habitat Directive) mellékleteiben (Annex II., IV., V.) feltüntetett és hazánkban is előforduló

növényfajainak áttekintése rendszertani csoportok szerint

Taxon

A faj magyarországi helyzete

VédettFokozottan

védettNem védett Összesen

Zuzmók 31 – – 3

Mohák 262 – – 26

Harasztok 63 – – 6

Nyitvatermők – – – –

Zárvatermők 144 245 16 39

Összesen 49 24 1 74

1 – 3 Cladonia faj 4 – ebből 7 fajt Magyarország javasolt

2 – ebből 20 tőzegmoha faj (Sphagnum spp.) 5 – ebből 17 fajt Magyarország javasolt

3 – ebből 5 korpafű faj (Lycopodium spp.) 6 – hóvirág (Galanthus nivalis)

Veszélyeztetett edényes növények a Föld flórájában(IUCN Red List of Threatened Plants, 1997)

Veszélyeztetettség Világ Magyarország

Kihalt (Ex) 380 1

Kipusztulással fenyegetett (Ex/E) 371 -

Veszélyeztetett (E) 6.522 3

Sebezhető (V) 7.951 7

Ritka (R) 14.504 16

Hiányosan ismert (I) 4.070 4

Összesen 33.798 31

Az összes faj arányában veszélyeztetett 12,5 % 1,4 %

A kipusztult fajok 96,5 %-a 1-1 országban

2,8 %-a 2-2 országban

0,7 %-a több mint 2 országban élt

A kipusztult és veszélyeztetett fajok megoszlása rendszertani csoportonként

Rendszertani csoport Kihalt VeszélyeztetettVeszélyeztetett/összes faj (%)

Harasztok 9 770 7,4

Nyitvatermők 4 477 59,2

Zárvatermők 367 32.170 13,9

Kétszikűek 272 25.524 15,3

Egyszikűek 95 6.646 10,4

Összesen 380 33.417 13,8

Veszélyeztetett fajok az egyes országokban (IUCN, 1997)

Ország KipusztultVeszélyeztetett

összesenVeszélyeztetett/összes faj (%)

St. Helena 11 68 41,2

Mauritius 47 294 39,2

Seychelles - 78 31,2

USA 22 4.669 29,0

Jamaica - 744 22,5

Törökország 10 1.876 21,7

Francia Polinézia 12 187 19,5

Spanyolország 3 985 19,5

Pitcairn - 14 18,4

Réunion 6 99 18,1

Ausztrália 71 2.245 14,4

Új Kaledónia 5 480 14,4

Sri Lanka 1 455 13,7

Kuba 23 888 13,6

Panama - 1.302 13,1

Japán 5 707 12,7

Görögország 6 571 11,4

Néhány ismertebb veszélyeztetett család a Föld flórájában (IUCN, 1997)

Család Veszélyeztetett/összes faj (%)

Összes faj (db)

Brunelliaceae 91,9 62

Araucariaceae 78,9 38

Taxaceae 75,0 20

Cephalotaxaceae 71,4 7

Taxodiaceae 62,5 16

Cycadaceae 57,1 35

Pinaceae 53,2 250

Ruscaceae 50,0 8

Cupressaceae 49,2 130

Corylaceae 45,5 22

Plumbaginaceae 45,0 400

Papaveraceae 42,0 200

Cactaceae 38,7 1.500

Paeoniaceae 36,7 30

Buxaceae 35,0 60

Liliaceae 32,4 460

Iridaceae 32,3 1.500

Colchicaceae 32,1 106

Kipusztult

Kipusztulással Aktuálisan Potenciálisan

Összesen

veszélyeztetett

Mohák 4 32 39 45 120

Harasztok 1 1 13 20 35

Nyitvatermők - - - 2 2

Zárvatermők 35 40 114 384 573

Összesen 40 73 166 451 730

A magyarországi flóra veszélyeztetettsége (1989)

Kipusztult

Kipusztulással Aktuálisan Potenciálisan

Összesen

veszélyeztetett

Mohák 4 32 39 45 120

Harasztok 3 10 6 18 37

Nyitvatermők - - - 2 2

Zárvatermők 44 105 156 421 726

Összesen 51 147 201 486 885

A magyarországi flóra veszélyeztetettsége (2007)

Gombák

A nagygombafajok veszélyeztetettsége néhány európai országban

OrszágNagygomba fajok

számaVeszélyeztetett fajok

száma

Németország 4.385 1.402

Franciaország (nem teljes ter.)

2.820 1.226

Hollandia 3.502 1.655

Finnország 3.000 325

Lengyelország 4.000 1.013

Svédország 4.000 528

Magyarország 1.4001 536

Megj.: 1 - Magyarországon még 1.500-1.600 - eddig fel nem tárt - faj fordulhat elő.

• Gombavilág Megőrzésének Európai Tanácsa (ECCF)

A nagygombafajok veszélyeztetettsége Magyarországon (RIMÓCZI, 1997)

KipusztultKipusztulással

fenyegetettErősen

veszélyeztetettVeszélyeztetett Ritka

30 77 181 184 64

•törvényesen védett 35 gombafajunk

A nagygombák visszahúzódásának okai

1. Természetes okok

a. Klímaváltozás

b. Aljzattípusok gyakoriságának változása

2. Antropogén okoka. Gombagyűjtésb. Építkezések, ipari tevékenységekc. Vízügyi intézkedésekd. Zöldterület-gazdálkodáse. Erdőgazdálkodás

- tájidegen fafajok telepítése- elegyfák visszaszorulása- pusztuló és elpusztult törzsek eltávolítása- túlgyérítés- túlzott erdőfeltárás- nagygépek talajtömörítése- tarvágások- talajelőkészítések (pl. rigolírozás)- (híg)trágyázás, meszezés- vegyszeres erdővédelem

f. Károsító anyagok felhalmozódása- vízszennyeződés- légszennyeződés

Veszélyeztetett, de gyakran gyűjtött és közismert nagygombafajok

• Császárgalóca (Amanita caesarea)

• Királyvargánya (Boletus regius)

• Sárgahúsú tinóru (Boletus appendiculatus)

• Pikkelyes tinóru (Strobilomyces floccopus)

• Óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina)

• Sárga gerebengomba (Hydnum repandum)

• Sziki csiperke (Agaricus bernardii)

• Szekszárdi csiperke (Agaricus maskae)

• Akácpereszke (Armillaria rickenii)

• Kenyérgomba (Lactarius volemus)

• Nyári szarvasgomba (Tuber aestivum)

Mohák

A mohafajok veszélyeztetettsége Magyarországon (RAJCZY, 1989)

KipusztultKipusztulással

fenyegetettAktuálisan

veszélyeztetettPotenciálisan veszélyeztetett

Összesen

4 32 39 45 120

• a magyarországi bryoflóra ma 660 fajt számlál

• a Földön mintegy 23.000 mohafaj él

• törvényesen védett valamennyi tőzegmohafajunk (Sphagnum spp.) (20 faj),

továbbá 59 máj- illetve lombosmoha

• Európai Bizottság a Mohák Védelméért (ECCB)

Zuzmók

A zuzmófajok veszélyeztetettsége Magyarországon (LŐKÖS - TÓTH, 1997)

KipusztultKritikusan

veszélyeztetettVeszélyeztetett Sebezhető Összesen

30 24 44 45 133

• a magyarországi lichenoflóra mintegy 700 fajt számlál

• 260 fajt - az ismeretek hiánya miatt - nem tudtak besorozni a fenti kategóriákba

(ritkák)

• a Földön mintegy 18.000 zuzmófaj él

• törvényesen védett 8 zuzmófajunk

• Zuzmók Védelmének Nemzetközi Bizottsága (ICCL)

A mohák és zuzmók visszahúzódásának okai

a. légszennyezés, vízszennyezés

b. helytelen erdőművelés

c. gyűjtés (pl. dekoráció, táplálék-, gyógyszer-, parfümkészítés)

d. élőhely-megsemmisítés és -átalakítás

Növényi meghonosodások,

adventív növények

Fogalomtár

• Adventív faj / jövevény faj / idegen faj: a vizsgált területre

betelepítés, behurcolás vagy bevándorlás útján bekerült nem

őshonos faj.

• Őshonos faj: az északi mérséklet övben őshonosnak tekintjük

azokat a fajokat, amelyek a jégkorszakot helyben átvészelték,

vagy azt követően, az ember – közvetlen vagy közvetett –

közreműködése nélkül telepedtek vissza. (Neolitikum előtt is

előfordultak).

• Betelepítés: szándékos emberi tevékenység, amelynek során a

növény (vagy annak szaporítóképlete) addigi areáján kívüli területre

került.

• Behurcolás: nem szándékos emberi tevékenység, amelynek során a

növény (vagy annak szaporítóképlete) addigi areáján kívüli területre

került.

• Bevándorlás: az a folyamat, amelynek során az élőlény közvetlen

emberi közreműködés nélkül addigi areáján kívüli területen is

megjelenik.

• Meghonosodott faj: egy tájegységben a faj meghonosodottnak tekinthető,

ha van legalább egy olyan populációja, amely a populáción kivűlről

származó propagulumok rendszeres beáramlása nélkül is képes

fennmaradni.

• Inváziós faj / özönnövény (invazív faj): olyan nem őshonos faj, amelynek

elterjedési területe és populációmérete a számára megfelelő élőhelyeken

adott területen az adott tér és időskálán monoton módon növekszik.

• Átalakító faj: olyan özönnövény, amelynek inváziója során a meghódított

közösség vagy táj jellemző sajátosságait – szerkezetét vagy működését -

jelentősen megváltoztatja.

Az adventív növények csoportosítása a behurcolás/betelepítés ideje szerint

Archeofitonok:• Amerika felfedezéséig (1492-ig, de durván 1500 előtt) behurcolt ill.

betelepített növények.• Megjelenésük a neolitikumi mezőgazdaság kialakulásával egyidős.• Megtelepülésüket elősegítette: erdőirtás, kereskedelem, település-

szerveződés, népvándorlás, háború.

Neofitonok:• Amerika felfedezése után behurcolt ill. betelepített növények.• A vasút megjelenésével terjedésük jelentősen felgyorsult.

A rendszerbe való besorolás problémás:• Ha az eredeti és a nem őshonos area összeér.• Ha az első előfordulás idejének és helyének meghatározása pontatlan.• Ha egy növény az ország egyes részein neofitonként, másutt

őshonosként lép fel.

Németországban meghonosodott fajok első megjelenési adatai,

ill. a kihalt fajok száma.

Az adventívflóra származásának mennyiségi vonatkozásai. A nyilak

vastagsága a fajszámot szimbolizálja.

Az adventív növények csoportosítása származásuk szerint

Származási területPáfrányok,

fenyőkEgyszikűek Kétszikűek Összesen

Észak-Amerika 0,5% 5,7% 21,6% 27,8%

Ázsia 0,2% 3,4% 18,6% 22,2%

Dél-Amerika 0,3% 3,6% 15,0% 19,0%

Dél-Afrika - 3,4% 4,5% 7,9%

Afrika többi része - 0,9% 1,4% 2,2%

Ausztrália - - 2,2% 2,2%

Új-Zéland - 0,3% 1,2% 1,6%

Amerika 0,2% 0,5% 2,8% 3,4%

Észak-Amerika és Ázsia 0,2% 0,5% 0,9% 1,6%

Trópusi területek 0,2% 1,7% 1,0% 2,9%

Egyéb 0,3% 2,9% 5,9% 9,1%

Az európai exóta (Európán kívül őshonosak, betelepítettek vagy behurcoltak) növények száma a származási terület szerint csoportosítva. Az egyéb csoportba azok a növények kerültek, melyek eredete nem azonosítható, bizonytalan vagy

az előző kategóriák kombinációja. A százalékos értékek az exóta növények összfajszámára (580) vonatkoznak.

• Magyarország tájidegen, agresszív kompetitorainak eloszlása a következő képet mutatja: a fajok közül 64,3 % amerikai, 17,9 % dél-európai és 14,3 % ázsiai eredetű (TAMÁS 1999).

A magyarországi vasútvonalak és az adventív növények közötti

összefüggés (PRISZTER nyomán).

A szúrós szerbtövis (Xanthium spinosum L.) terjedését az 1948/49-es szabadságharc lovainak és a Bécsbe lábon hajtott délvidéki

disznócsordáknak köszönhette.

A növények csoportosítása a naturalizáció mértéke szerint

WILIAMSON és FITTER (1996) elmélete szerint egy adott területre

érkező fajok 10 %-a fordul elő ideiglenesen vadon, ebből 10 % tud

tartósan megtelepedni, és ezen fajoknak is csupán 10 %-a terjed el olyan

mértékben, hogy gazdasági károkat okoz.

1000 → 100 → 10 → 1

Országok Area (km2) Idegen fajok Exotikus fajokExotikus fajok %-os aránya

Albánia 28 748 56 45 80,4

Ausztria 83 849 293 138 47,1

Dánia 43 069 239 64 26,8

Finnország 337 032 171 41 24,0

Franciaország 543 998 479 301 62,8

Németország 356 330 339 148 43,7

Görögország 131 986 85 74 87,1

Magyarország 93 030 208 109 52,4

Olaszország 301 262 294 217 73,8

Norvégia 324 219 194 58 29,9

Portugália 88 500 244 178 73,0

Románia 237 500 203 126 62,1

Spanyolország 504 750 250 187 74,8

Svédország 449 964 217 53 24,4

Svájc 41 288 280 116 41,3

Hollandia 41 160 265 93 35,1

Idegen fajok száma Európa országaiban

SUKOPP (1995) a naturalizáció mértéke szerint öt csoportot különít el:

• Ergasiophyta: kizárólag csak mesterséges kultúrában élnek, emberi ápolás nélkül nem tudnak fennmaradni. Egyáltalán nem honosodnak meg.

• Ephemerophyta: alkalmilag nagyobb egyedszámban jelenhetnek meg, de nem tudnak megmaradni az új környezetben, pl.: nem télállóak vagy nem szaporodóképesek (nem érlelnek magot). Ide tartoznak az árukísérők, madáreledelmagok, szobanövények.

• Epökophyta: kultúrafüggők. Antropogén társulások tagjai, pl.: szántóföldi gyomok, ruderális termőhelyek növényei, de a természetes vegetációban nem tudnak meghonosodni. Az emberi beavatkozás elhagyásával megszűnnek termőhelyeik, és eltűnnek a vegetációból.

• Agriophyta: először emberi segítséggel érkeztek, de konkurenciaképesnek bizonyultak, és az emberi hatás megszűnése után is fenn tudtak maradni. Bár az eredeti vegetációnak nem tagjai, de mára már a természetközeli és/vagy a természetes vegetációban is meghonosodtak.

• Őshonosak: az eredeti vegetáció tagjai, nem emberi segítséggel telepedtek meg.

A bevándorlás és elterjedés típusai

PRISZTER (1960) az elterjedési típusok tárgyalása során három megjelenítési formát különít el:

1. Zonális típus. Ez a legszembetűnőbb: a meghonosodó faj zárt, széles frontban terjed valamely égtáj irányában. Hazánkban ilyen pl.: az parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) a Dunántúlon.

2. Diszperz típus. Egyszerre vagy rövid évek alatt sok, de egymástól távol eső ponton bukkan fel. Tipikus esete a vetőmaggal széthurcolt adventíveknek. Pl.: hazánkban terjedése kezdetén a mezei aranka (Cuscuta campestris).

3. Diszjunkt típus. A szélsőségeket képviselő előbbi két típus között áll, ez a leggyakoribb. Több kisebb előfordulási területről mint centrumból előtörve, gyakran vízgyűrűkhöz hasonló koncentrikus körökben történő tovaterjedés, melynél később az areák lassan összeérnek, és összefolyó kontinuus areává lesznek. A bevándorlási centrumok jórészt a főváros, nagyobb iparvárosok, közlekedési csomópontok stb.

Zonális típus: az Ambrosia

artemisiifolia L. terjedésének

fázisai a Dunántúlon.

Dispers típus: a Cuscuta campesris YUNCK.

Előfordulásai a Középduna-medencében

1898 és 1916 között.

Az elterjedés sebessége

SUKOPP (1962) az elterjedés sebességét tekintve négy csoportba sorolja a

növényeket:

1. Egyre erőteljesebben, visszaesés nélkül terjednek, pl.: Lactuca tatarica.

2. A kezdeti erőteljes terjedés után ismét normális terjedési sebességet

mutatnak, pl.: Anacharis canadensis.

3. Változatlan mértékben terjedő fajok, pl.: Acorus calamus.

4. Egyre csökkenő mértékben terjedő fajok, pl.: Azola caroliniana

Hollandiában.

Az elterjedést elősegítő belső tényezők

• Filogenetikailag fiatalabb fajok, amelyek azonban hosszabb időn keresztül

együtt fejlődtek a mezőgazdasággal és a városiasodással.

• Generatív szaporodás jellegzetességei: apomixis, önfertilitás, kleisztogámia.

• Genetikai alkalmazkodóképesség következtében progresszív endemizmusok

is kialakulhatnak, pl.: a Xanthium albinum az Észak-Amerikából behurcolt

Xanthium saccharatum-ból keletkezett viszonylag rövid idő alatt. Az

Európában előforduló több, mint tizenöt Oenothera-fajból csupán csak kettő

őshonos Amerikában, a többi e két szülőfajból keletkezett a 350 évvel ezelőtt

történt behurcolás óta. Az Acorus calamus esetében sem az eredetileg

behurcolt maláji genotípus terjedt el, hanem a belőle kialakult triploid.

• Kedvező reprodukciós ráta: magas magprodukció lehetővé teszi a távolabbi

élőhelyekre való eljutást.

• A diaspórák jó terjedési képessége: pl.: széllel messzire eljut. Legelőnyösebb

a vegetatív és a generatív szaporodás kombinációja, pl.: a Solidago esetében.

• Csírázás széles ökológiai tartományban.

• Elnyújtott csírázási spektrum.

• Rövid élettartam, gyors virágzás és termésérlelés: pl.: Lipcse adventív-

flórájának 65%-a egy- vagy kétéves.

• Raktározó szervek jelenléte.

• Magasság.

• Kedvező morfológiai jellemzők.

• Erős vegetatív terjedőképesség.

• Mechanikai ápolással szembeni tűrőképesség.

• Alkalmazkodás a kultúrnövények életciklusához.

• Allelopatikus hatás.

• Herbicidrezisztencia, herbicidtolerancia.

• Nagy ökológiai tűrőképesség. Az Európában meghonosodott Asteraceae

családba tartozó fajok mindegyike Amerikában is kiterjedt areával

rendelkezik.

• Variabilitás a térben: a behurcolt növény teljesen új konkurencia-,

tápanyag- és termőhelyi viszonyok közé kerül, károsítói, parazitái nélkül.

Eközben megváltozhat a környezeti tényezőkkel való kapcsolata, mint pl.

az Ailanthus altissima és az Echinochloa cruss-galli esetén is.

• Variabilitás az időben: azaz idővel megváltozhat egy növény terjedési

esélye. Egy kis populáció könnyebben esik áldozatul egy termőhelyi vagy

klímaváltozásnak. A populációméret nem csak az első megjelenés

függvénye, hanem függ a populáció kontinuitásától, minőségétől, helyi

eloszlásától, pl.: az Impatiens parviflora terjedése.

Variabilitás az időbenA kisvirágú nenyúljhozzám (Impatiens parviflora) karrierje

TREPL (1984) adatai alapján.

Az elterjedést elősegítő külső tényezők

• Melegebb lokálklíma kialakulása: főként nagyvárosokra és iparvidékekre

jellemző, Berlin ruderális területein élő növények 3/5-e melegebb éghajlatú

vidékékről származik.

• Más mezőgazdasági eljárás bevezetése: pl.: a dél-amerikai atracinnel kezelt

kukoricaültetvényeken a Thladiantha dubia olyan mértékben elszaporodott,

hogy akár 70%-os hozamkiesést is okozhat.

• Az ápolás megszüntetése: a mecklenburgi kastélyparkban az ápolás

megszüntetése után a Telekia speciosa erősen elterjedt.

• A természetes élőhelyek átalakítása, bolygatás.

• Tápanyagdús, jó vízellátottságú, nyitott vagy időszakosan nyitott

élőhelyek jelenléte.

• Kórokozó és fogyasztó szervezetek hiánya.

A keleti szarkaláb (Consolida orientalis (GAY.) SCHRÖD.) hazai elterjedése, összefüggésben a hőklímával. A bevonalkázott terület és a pontok a faj areája; a

pontozott vonal a 3100 C° tenyészidőszakbeli hőösszeg vonala; a szaggatott vonal a tenyészidő 17C°-os izotermája.

Összegzésében SUKOPP (1962!) a következőket jegyzi meg:

• Közép-Európa természetes társulásaiban 100 magasabbrendű növényfaj jelenik

meg neofitonként, de ebből csak 16 fordul elő nagyobb területen ill. nagyobb

egyedszámban.

• Nem ember által kialakított társulásokban csak lokális megtelepedés figyelhető

meg.

• Számos neofiton jelenik meg tengerpartokon, folyópartokon és bolygatott

területeken, ezek között sok a kultúrszökevény.

• Neofitonmentes társulásokat túlnyomórészt szélsőséges klímájú és/vagy

termőhelyi adottságokkal rendelkező élőhelyek közt találunk.

• Nyitott vagy időszakosan nyitott társulások kedvező feltételeket teremtenek a

neofitonok megtelepedéséhez.

• A neofitonok száma nagyobb síkvidékeken és dombvidékeken, hegységekben

sokkal kisebb.

• A legtöbb neofiton Észak-Amerika és Ázsia hasonló klímájú területeiről

érkezik, de jelentősek a progresszív endemizmusok is.

• Csak néhány faj képes önálló társulás (Spartinetum, Impatienti-Solidaginetum)

alkotására.

Az adventív növények meghonosodásának hatása az

ökoszisztémára

Azzal kapcsolatban, hogy egy adott esetben az adventív növény veszélyezteti,

netán kiszorítja a honos növényfajokat, illetve diverzitáscsökkenést okoz az

ott élő faunában, a kutatók álláspontja sem mindig egységes. Abban azonban

egyetértenek, hogy ily módon leginkább a szűktűrésű, kis, ill. diszjunkt

areával rendelkező specialisták, endemikus és reliktum fajok

veszélyeztetettek. Ugyancsak veszélyben vannak a szigetek kevésbé

versenyképes fajai.

A flórára és a vegetációra gyakorolt hatás:

• Beilleszkedés a társulásba

• Őshonos növényfajok kiszorítása

• Kórokozók behurcolása

• A honos növények génkészletének befolyásolása

Az állatvilágra gyakorolt hatás:

• A növény-állat interakciók (fogyasztók, fészkelők, stb.)

számának csökkenése

• A növény-állat interakciók számának növekedése

• Az interakciók száma közel azonos marad

A termőhelyi tényezőkre gyakorolt hatás:

• A talaj nitrogéntartalmának feldúsulása

• Az avar- és humuszképződés felgyorsulása

• A talaj vízgazdálkodásának megváltozása

Az emberre gyakorolt közvetlen hatás:

• Allergén hatás

• Fito-fotodermatitisz (bőrgyulladás)

• Karcinogén (rákkeltő) hatás

• Mérgező hatás

Az adventívek kontrollálásának lehetőségei

Az adventív növények negatív hatásainak megítéléséhez hasonlóan,

kontrollálásuk, visszaszorításuk megítélésében is megoszlanak a vélemények:

JOSEPH H. REICHHOLF: „Több toleranciát az idegen fajokkal szemben!”

RÜDIGER DISKO: „Több intoleranciát az idegen fajokkal szemben!”

Prevenció:

• Az idegen fajok behozatalának nemzetközi szabályozása, a behozott növény

megtelepedési képességének, lehetséges negatív hatásainak tesztelése.

• Természetes és természetközeli növénytársulások megalapozásának elősegítése.

• A kezelések szükségességének mérlegelése és a hatás tesztelése.

• Természettel összeegyeztethető eljárások alkalmazása, például ügyelni kell a

hatás szelektivitására.

• A kivitelezés gondos végrehajtása, és a hatás folyamatos figyelemmel követése.

Fizikai kontroll:

• Mechanikai ápolás különböző fajtái, pl.: sarlózás, kaszálás

• Égetés

• Elöntés, lecsapolás

• Letakarás

Biológiai kontroll:

• Legeltetés

• Fogyasztók és kórokozók behozatala

Kémiai kontroll:

• A herbicidek alkalmazása

• Allelopatikus növények alkalmazása

„Ami természeti, nem jó az immáron,Emberkéznek szennye fűvön, fán, virágon,

Mi hajdanta termett, most úgy van csinálva,Rabbilincsbe verve istenek munkája!

Vajda János