Első Nap

Első fejezet

A Fatman hevesen rázkódott, a tartóelemei hangosan nyikorogtak, mialatt behatolt az Ord Mantell légkörébe. A súrlódástól a levegő felizzott, és Zeerid a pilótafülke ablakán kinézgy hosszú lángnyelvek nyaldossák a teherhajó orrát.

Hirtelen rájött, hogy túl szorosan markolja a botkormányt, és rákényszerítette magát, hogy ejon.

Gyűlölte a légkörbe való belépést. Mindig is gyűlölte azt a végtelenül hosszúnak tűnő negyvelynek során a forróság, a sebesség és az ionizált részecskék miatt a szenzorok át-menetileg ultak. Sosem tudhatta előre, hogy miféle égbolt fogadja, miután kiér a sötétségből. Annak idikor még a Havoc-század kommandósait szállította a Köztársaságban, ő és a többi pilóta ahhozzt a fajta sötétséget, mint amikor valaki a szemét behunyva ugrik le egy tengerparti szikláról.

Csak remélni tudod, hogy egy hullámba érkezel - ezt mondogatták. - De előbb-utóbb hullámvölgzuhansz, és kemény sziklába vágódsz bele.

Vagy pedig sistergős kereszttűzbe. Igazából nem számított. A hatás és az eredmény ugyanaz vo

- Kijöttünk a sötétségből - mormolta Zeerid, amikor a lángok eltűntek, és megpillantotta a ntot.

Senki sem nyugtázta a szavait. Egyedül vezette a Fatmant, egyedül dolgozott. Manapság már nem szállított mást, csak fegyvereket az Exchange-kartellnek. Erre persze megvoltak az okai, de igyekezett nem belegondolni abba, hogy mit művel.

Egyenesbe hozta a gépet, északnak fordult, és gyorsan felderítette a környezetét. A szenzorok nem észleltek semmit,

- Hullámba csobbantunk, minden rendben - dörmögte, és el-mosolyodott.

A legtöbb bolygón rögtön azután, hogy kiért a sötétségből, máris manővereznie kellett, hogy yi hatóságok elől. De nem az Ord Mantellen. Ezen a bolygón hemzsegtek a bűnszövetkezetek, a zsoldosok, a fejvadászok, a csempészek, a fegyverkereskedők és a fűszercsempészek.

És pontosan ez a népség irányította ezt a világot.

A bandaháborúk és az orgyilkosságok kötötték le a figyelmüket, nem a kormányzás, és biztosannd fenntartása. A bolygó felszínének felső és alsó harmadán kevesen éltek. Rendőr, vámtiszt a sosem járt arrafelé. Ezek a tájak szó szerint senkiföldjének számítottak. Zeerid meglepődö, ha a tudomására jut, hogy a helyi kormányzat megfigyelő-műholdakat működtet az északi és dk felett.

És ez tökéletesen megfelelt neki.

A Fatman áttört egy vastag felhőtakarón, és Zeerid látómezejét az Ord Mantell északi félteké kék és fehér felszíne töltötte be. Hó és jég kopogott a pilótafülke borításán, az apró szemt vertek a héjazaton. A lenyugvó nap sárgás-vörös fényben fürdette a világot. Az északi teng

ajtékzott odalent, a bukóhullámok szabálytalan, fehér körei ezer és ezer feltérképezetlen szollétét jelölték. Zeerid nyugat felé nézve felfedezte egy kontinens elmosódó partvonalát, amlett egy észak-déli iránybán futó hegylánc felhőkkel koszorúzott, hósipkás csúcsai fehérlett

A szeme sarkából mozgást látott. Tőle jobbra és messze alatta egy bőrszárnyú-raj repült, túloz, hogy a szenzorok észleljék. A teremtmények méltóságteljes lassúsággal mozgatták fel és l hártyával borított, hatalmas szárnyaikat. Szélesen elterülő, zárójel formájú alakzatban tarelé, hogy melegebb lakóhelyet keressenek maguknak. Zeerid megközelítette őket, és elhúzott mlettük, de a legkevésbé sem törődtek vele. A tekintetüket mereven előreszegezték, és szaporátak, hogy védjék a hótól és a jégtől azt a bárgyú, fekete szemüket.

Zeerid kikapcsolta az ionhajtóművet, és még jobban lelassított, majd ásított egyet. Kihúzta tében, és megrázta néhányszor a fejét, hogy felfrissüljön, de a fáradtsága makacs volt, akár bantha. Miután elhagyta a Vultát, a hiperűrben száguldva a robotpilótára bízta a gépet, és tt egyet, de mindössze ennyit pihent az elmúlt két napban. A kimerültség egyre erősebben éreette hatásait.

Megvakargatta az állát borító sörtét, megdörgölte az állát a kéz-fejével, és betáplálta a lenavigációs számítógépbe. A komputer kapcsolatba lépett az Ord Mantell körül geoszinkron pályoldak egyikével, betájolta a gép helyzetét, és a szélvédőkijelzőre vetítette a helyszín adatint az irányát. Zeerid elolvasta az információkat, és halkan megállapította:

- Egy sziget, amelyről még senki sem hallott, egy olyan vidéken, ahová senki sem megy. Egész jónak tűnik...

Átadta a gépet a robotpilótának, mire az ráfordította a kijelölt útirányra.

Mialatt közepes sebességgel száguldott az égbolton, Zeerid gondolatai elkalandoztak. A fülke borításán kopogó jégszemcsék és hópelyhek zsongító altatódalt dúdoltak neki. Felidéződtekesző évek, a baleset előtti korszak, amikor még a flottánál szolgált. Akkoriban büszkén vise egyenruháját, és képes volt megszemlélni magát a tükörben...

Hirtelen észbe kapott, még mielőtt eluralkodhatott volna rajta az önsajnálat, és kisöpörte f veszedelmes gondolatokat. Pontosan tudta, hogy hová vezetnének.

- Fejezze be, katona! - förmedt rá saját magára.

Az lett belőle, ami lett, és a helyzet úgy állt, ahogy állt.

- Összpontosíts a munkára, Z-man!

Összevetette helyzetét a leszállózóna adataival, és azt az eredményt kapta, hogy hamarosan mkezik.

- Kapjuk össze magunkat - dünnyögte azokat a szavakat visszhangozva, amelyeket a kommandósoknak szokott mondani. - Kilencven másodperc a leszállózónáig.

A rituálét folytatva ellenőrizte a fegyvereit és a tárak töltöttségét, meghúzta páncélmelléneszedte a gondolatait.

Hamarosan megpillantotta a célul kijelölt szigetet: tíz négyzetkilométer kiterjedésű vulkánikla, rajta derékmagas, ritkás bozót, ami vadul hullámzik az erős szélben. Valószínűnek tűnt,jövő év végére az egészet elnyeli a tenger.

Zeerid lejjebb ereszkedett, tett egy tágas kört, de a hó miatt nem látott további részleteket. Lefuttatott egy műszeres felderítést, mint minden ilyen esetben, és meglepődött, amikor a radar jelezte, hogy egy űrhajó állomásozik a szigeten. A fedélzeti kronométerre pillantott, és azt látta, hogy húsz standard perccel korábban érkezett. Harmadjára bonyolította le ezt fuvart, és Ari- go - a nyakát tette volna rá, hogy a fickónak nem ez az igazi neve - még sosem érkezett meg a kitűzött időpont előtt.

Kétszáz méterre ereszkedett, hogy jobban lásson.

Arigo teherhajója, a lábaitól megfosztott rovarra emlékeztető Doghouse egy tisztáson állt, aziget keleti oldalán. A leeresztett teherrámpa úgy nyúlt ki belőle, mint egy hosszú, rücsköselv. Reflektorok izzottak a félhomályban, a hulló hó visszaverte a fényüket, amelytől maguk hópelyhek csillogó ékköveknek tűntek. A rámpa körül három férfi i ácsorgott. Zeerid még ekkoe járt ahhoz, hogy láthassa az arcukat, mindössze annyit tudott megállapítani, hogy mindhárman fehér, prémszegélyes viharkabátot viselnek.

Hamarosan felfigyeltek a Fatmanre, és egyikük kesztyűs kezét fellendítve integetett.

Zeerid megnyalta a száját, és a homlokát ráncolva figyelt.

Rossz érzései támadtak - valami nem stimmelt.

Jelzőrakéták röppentek fel a teherhajóról, és százméteres magasságba érkezve sorban felrobba vörös, vörös, zöld.

Az előre megbeszélt színkód.

Zeerid még egyszer körberepülte a szigetet. A szemét meresztve fürkészte a kavargó hófüggönym látott semmit, amit veszélyesnek ítélt volna. Nem akadt másik hajó sem a szigeten, sem a knyező tengeren. Félretette az aggodalmait, és rövidesen eluralkodott rajta az a fajta feszült izgatottság, amely mindig megszállta, valahányszor bűnözőkkel üzletelt.

Mindenesetre nem veszíthette el a százmilliós értékű szállítmányt csak azért, mert ideges. Akárki legyen is az - aligha örült volna, míg az Exchange főnökei az elvesztett haszonért cse összeverették volna őt, és a szállítmány értékét hozzácsapták volna a már fennálló adósságáivel tartozott nekik, azt rég nem tudta nyomon követni, de úgy számította, hogy legalább kétllióval a Fatmanért, és még eggyel az előlegekért, amelyeket azért vett fel, hogy Arra megkaa a megfelelő orvosi ellátást. Arra létezését persze gondosan titokban tartotta, az összeköttudta, hogy játékbarlangokban verte el a pénzt.

- A leszállózóna biztonságos - jelentette ki, és remélte, hogy valóban így van. - Lemegyünk!

A lebegtető hajtóművek zúgása és a körös-körül felkavarodó hóörvények vezették be azt a lágyatman fpldet ért, alig ötvenméternyire Arigo hajójától.

Zeerid néhány másodpercig mozdulatlanul ült, és a hóesést bámulta. Tudván tudta, hogy ha leba ezt a fuvart, lesz egy újabb, aztán megint egy, aztán megint egy, és még mindig több pénzz fog tartozni az Exchange-nek, mint amennyit valaha is képes lesz visszafizetni. Taposómalomba került, és elképzelni sem tudta, hogyan kerülhetne ki belőle. De nem is számítoCsakis az számított, hogy pénzt keressen, gondoskodjon Arráról, és talán vehessen neki egy legőszéket a helyett a kerekes ócskaság helyett. Vagy, ami még jobb, jó minőségű műlábakat.

Vett egy mély lélegzetet, felállt, és mialatt felvette a viharkabátját, illetve ujjatlan kesztyűit, megpróbált lehiggadni. A rak- térbe érve magasra tornyozott ládák között vágott át. nem nézni az oldalukon sötétlő feliratokra, noha kívülről tudta valamennyit, mivel a katonapályafutása alatt számtalan ezekhez hasonló ládát látott:

VIGYÁZAT! ROBBANÓANYAG!

KIZÁRÓLAG KATONAI HASZNÁLATRA!

HŐTŐL ÉS ENERGIAFORRÁSOKTÓL VÉDVE TARTANDÓ!

A ládákban legalább háromszázmillió kreditet érő fegyverek lapultak, használt lézerágyúk, suannyi lőszer, amennyitől még a legőrültebb fegyverrajongó társaságok is hónapokig daloltak éogtak volna.

A teherrámpa közelébe érve Zeerid felfedezte, hogy egy gránátokat tartalmazó láda négy rögzíjócskán meglazult. Szerencséje volt, hogy a láda nem szabadult el az utazás alatt. Persze, arra is látott esélyt, hogy a hevederek leszállás közben csúsztak el - és úgy döntött, inkában hisz, semmint beismerje magának, hogy gondatlanul járt el.

Nem pazarolta az idejét arra, hogy visszategye helyükre a he-vedereket - Arigo emberei úgyis mindjárt elviszik innen a rakományt.

Ellenőrizte, hogy sugárvetői szabadon mozognak-e a tokjukban, majd megnyomta a nyitógombot. A rámpa ereszkedni kezdett, a folyton táguló nyíláson hó és szél zúdult be a raktérbe, aenger sós illatát hozta magával. Zeerid lesétált a rámpán. Legalább tizenkét órát töltött me ezért a lenyugvó nap fényétől hunyorognia kellett. A bakancsa talpa meg - megcsikordult a jégtől csúszós, fekete sziklákon. A szájából előtörő párafelhőket azonnal elsodorta a metsz

Arigo társai közül ketten elindultak felé, és a két gép között félúton találkoztak vele. Minrek voltak, mindkettejük arcát sűrű szakáll borította. Egyikük bal szemét fekete szemtakaró az arcán villám formájú forradás futott le. Mindketten sugárvetőt hordoztak a derekukon, ésridhez hasonlóan ők is jó előre kinyitották a fegyverek rögzítőpántját.

Zeerid egyiküket sem ismerte, és ettől visszatértek az előző aggodalmai. Az arcmemóriája remt, és biztosra vette, hogy még sosem látta ezeket a fickókat.

Máris sejtette, hogy ez a fuvar nem lesz sima ügy.

- Hol van Arigo? - kérdezte a két fickót fürkészve.

- Másutt akadt dolga - felelte a sebhelyes képű alak, és az ég felé intett. - Minket küldötta helyett. De azért semmi gáz, igaz?

A sima képű idegesen toporgott, a keze meg-megrándult.

Zeerid bólintott, és közömbös képet vágott, noha a szívverése felgyorsult, és a vérébe áradóge lett. Bűzt szimatolt, és az évek folyamán megtanulta, hogy bíznia kell a szaglásában.

- Te vagy Zeerid? - kérdezte a sebhelyes képű.

- Z-man - morogta Zeerid.

Senki sem hívta őt Zeeridnek, a sógornőjét leszámítva. És Aryn, annak idején. De az már rége

- Szóval... Z-man - visszhangozta a sima képű férfi i, és elvigyorodott.

- Viccesnek találod? - érdeklődött hűvösen Zeerid.

Mielőtt az alak válaszolhatott volna, a sebhelyes képű megkérdezte:

- Hol van a szállítmány?

Zeerid az előtte álló fickók között elnézve szemügyre vette a harmadikat, aki Arigo hajójána őgyelgett. A férfi i testbeszéde - túlzottan hegyezte a fülét, hogy nyomon kövesse a párbes és túl idegesnek tűnt - alátámasztotta az aggodalmait. Az újoncok viselkedtek így, amikor eben kerültek szembe birodalmiakkal.

Zeerid bensőjében a gyanakvás bizonyossággá érett. A fuvar nemcsak büdösnek tűnt, hanem az i.

Most már biztosra vette, hogy Arigo halott, és a három férfi i az Ord Mantell egy másik bűnbandájának dolgozik, vagy pedig az Exchange valamelyik oldalágának. Ot azonban ez sem érdekelte. Sosem próbálta kideríteni, hogy ki kinek az ellensége vagy a szövetségese, így aztán nott meg senkiben.

Neki csakis az számított, hogy a három fickó valószínűleg megkínozta és kivallatta Arigót, éakarják ölni, amint meg-bizonyosodnak arról, hogy valóban meghozta a szállítmányt.

És még többen lapulhattak a teherhajó fedélzetén - vagyis a jelekből ítélve, miután kiért a ak kereszttűzbe került

De mi ebben az újdonság?

- Miért hívod Fatmannek a hajódat? - kérdezte a sebhelyes képű alak. Nyilván Arigo mondta elekik a nevet, miután a Fatman nem viselt magán semmiféle azonosítójelet. Zeerid hamis adatokat adott meg szinte mindenütt, ahol dokkolt vagy leszállt.

- Mert rengeteg áru fér a gyomrába - felelte.

- A hajó mindig nőnemű, nem? - folytatta a fickó. - Akkor miért nem Fatwoman?

- Udvariatlanságnak tűnt.

- Ki iránt? - érdeklődött a homlokát ráncolva a sebhelyes képű.

Zeerid nem vesztegette az idejét a válaszra. Nem akart mást, csak kirakni a szállítmányt, visszafizetni az adóssága egy részét az Exchange-kartellnek, és visszatérni a lányához, hogy mb időt tölthessen vele, mielőtt ismét beleveti magát a mocsokba.

- Valami baj van? - kérdezte hirtelen a sebhelyes képű, eléggé ideges hangon. - Bosszúsnak tsz.

- Nem, semmi gond - jelentette ki sietve Zeerid, és kesernyés félmosolyra húzta a száját. - Mindig minden ugyanolyan.

A két fickó bizonytalanul vigyorgott, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy ezt hogyan kell érteni.

- Így igaz - tódította bólogatva a sebhelyes képű -, mindig ugyanaz.

Zeerid pontosan tudta, hogy mi következik, és hirtelen megszállta az a nyugalom, amely mindig rátelepedett, amikor veszély fenyegette. Egy pillanatig Arrára gondolt, hogy mi történne vele, ha ő meghalna az Ord Mantell egy névtelen szigetén. Aztán kisöpörte fejébőllatot, mert nem engedhette meg magának, hogy bármi elterelje a figyelmét.

- A szállítmány a raktérben van - közölte a vele szemben álló fickóval. - Küldd oda az emberrámpa nyitva van.

A felszólítás hallatán mindkét férfi i megfeszítette az arcizmait. A változást alig lehetett, de Zeerid számára gyilkos szándékról árulkodott. A sebhelyes képű elküldte a társát, hogy a rakományt.

- Szüksége lesz egy emelőre - jegyezte meg Zeerid, és lélekben felkészült a közelgő összecsa holmi nem két kiló.

A sima képű alak tőle kétlépésnyire megtorpant, és bizonytalanul pislogva visszanézett a tárgy útmutatást kérjen tőle.

- Egyelőre hagyjuk! - mondta legyintve a sebhelyes képű, és a pisztolya közelébe eresztette

a kezét. A mozdulat túl mellékes volt ahhoz, hogy az is legyen. - A társam csak megnézi, hogy minden megvan-e. Aztán tudatom a megbízóimmal, hogy utalhatják a pénzt.

Feltartotta a kezét, mintha a csuklójára csatolt adó-vevőt akarta volna megmutatni, de a kabátja ujja eltakarta a készüléket.

- Minden ott van - jelentette ki Zeerid.

- Azért csak menj! - utasította társát a sebhelyes képű. - Ellenőrizd!

- Jut eszembe - szólalt meg Zeerid, és pattintott egyet az ujjaival -, lenne itt még valami...

A sima képű fickó ismét megtorpant, sóhajtott egyet, és felvonta a szemöldökét.

- Mi van? - kérdezte mogorván, a lélegzete fehér felhő formájában szökött ki a száján.

Zeerid kinyújtotta a jobb keze ujjait, felrántotta a karját, és a tenyere élével torkon vágta sima képű alakot, aki öklendezve rogyott a hóba, ezalatt ő előkapta a sugárvetőjét, és mela sebhelyes arcú férfi it, még mielőtt az a fegyveréért kapott volna. A fickó tett két lépés a szája mozgott, de egyetlen hangot sem hallatott, és a tenyerét kifelé fordítva feltartotta a jobbját, mintha ezzel megállíthatta volna a lövedéket, amely máris végzett vele.

Miközben a sebhelyes képű összeroskadt, Zeerid leadott egy kapáslövést a Doghouse rámpája mesorgó harmadik fickóra, de messze elhibázta. A férfi i lelapult a gép mellett, előhúzta lézeztolyát, és beleordított valamit a csuklóján viselt adóvevőbe. Zeerid benézett Arigo hajójánrébe, és sötét alakokat pillantott meg - a banda többi tagját.

Semmiképpen sem tudhatta meg, hogy hányan rejtőznek odabent.

Trágárul káromkodva leadott egy lövést, hogy fedezze magát, majd sarkon fordult, és a Fatmanelé iramodott. Egy sugárnyaláb füstölgő lyukat ütött a kabátja ujjába, de szerencsére elhúzollett. A következő lövedék a Fatmanbe csapódott, és lepattant a burkolatról. A harmadikat poosan a háta közepébe kapta. Úgy érezte magát, mintha egy sikló gázolta volna el. Az ütés mingőt kiszorított a tüdejéből, és akkorát taszított rajta, hogy arccal előre elterült a hóban.

Füst csapott az orrába. A páncélmellénye megállította a lövedéket.

A vérébe tóduló adrenalin jóvoltából ugyanolyan gyorsan szökkent talpra, mint amilyen gyorsa imént elzuhant. Levegő után kapkodva rohant, majd beugrott az egyik leszállótalp tartószerkezete mögé, és letörölte arcáról a rátapadt havat. Kidugta a fejét egy pillanatra, hogy körüt látta, hogy a sima képű fickó befejezte az öklendezést, és szépen kiszenvedett, míg a sebha tőle elvárható módon mozdulatlanul feküdt. Viszont hat férfi i rohant felé, közülük kettenbélyt lóbáltak, a többiek pedig lézerpisztolyt.

És a páncélja nem állíthatta meg a sugárkarabélyok lövedékeit.

Egy töltet csapódott a fedezéknek használt tartószerkezetbe, egy másik a lába elé, egy pedigg néhány ujjnyival húzott el a dereka mellett.

- A pokolba! - átkozódott Zeerid. Alig néhány lépés választotta el a leeresztett rakodórámpás a hajója biztonságos belsejétől, de ez a távolság most valahogy tíz kilométeresnek látszot

Előkapta a másik sugárvetőjét is, majd mindkét kezét előrenyújtotta a szerkezet jobb és bal az elsütőbillentyűket a lehető leggyorsabban rángatva tüzelt a felé rohanó alakokra.

Nem láthatta, hogy eltalált-e valakit, de ez nem is érdekelte. Mindössze annyit akart elérni, hogy a hóba fektesse az ellenségeit. Miután úgy adott le legalább tíz lövést, hogy senki viszonozta a tüzet, kiugrott a tartószerkezet mögül, és a rámpa felé rohant.

Éppen felszaladt rajta, amikor a támadói összeszedték magukat, és tüzet nyitottak rá. Néhányett mellette, és a raktér falaiba csapódott. Szikrák röpködtek mindenfelé, és olvadt műanyaggyült az óceán sós levegőjébe. Futás közben odacsapott a rámpát működtető kapcsolóra, majd tr irányába. Éppen kiért a raktérből, amikor rájött, hogy nem hallja a fogaskerekek csikorgása hidraulikák sziszegését.

Megpördült, és elátkozta saját magát - a nagy sietségben melléütött, nem találta el a rámpa

Kiáltások harsantak odakint, és nem mert visszatérni a kapcsolótáblához. A pilótafülkéből istte a rámpát, de sietnie kellett,

Végigdübörgött a Fatman folyosóin, vállával félretaszította a pilótafülke ajtaját, és őrült atta a kapcsolókat, hogy beindítsa a hajót. A Fatman hajtóművei pillanatok alatt életre keltek, és máris felkapta a gépet a talajról. Sugárnyalábok doboltak körülötte a burkolaton, de ttek kárt semmiben. Az oldalsó ablakhoz szorította az arcát, és lenézett a fülke mellett, deert magasan felhúzta a gép orrát, nem láthatta, hogy mi történik közvetlenül alatta. Előreny tolóerő-szabályzót, és akkor meghallotta, hogy valahol a háta mögött fém csikorog fémen. A aktérből jött.

Valami ide-oda csúszkált ott. A gránátokkal teli láda.

Zeerid hirtelen rájött, hogy továbbra sem zárta le a rakteret.

Elátkozta magát az ostobaságáért, elfordította a rámpa záró- kapcsolóját, majd bezárta a rak és beindította a hátsó szivattyúkat - ha valaki bejutott a hátsó rekeszbe, ott fog megfullai.

Megmarkolta a botkormányt, és aktiválta az ionhajtóműveket, mire a hajó előrelódult, és még an emelkedett. Kisvártatva megfordult, és visszanézett a szigetre. Egy pillanatra zavarba jött attól, amit látott, de aztán rátört a felismerés.

Amikor a gép előre és felfelé szökkent, a gránátokat tartalmazó láda egyetlen hevedere elsza az egész láda leszánkázott a nyitott rámpán. Csak a szerencséjének köszönhette, hogy nem köbe robbanás.

A támadói most a láda körül álltak, valószínűleg azt akarták kideríteni, hogy mi van benne. t össze, ami azt jelentette, hogy senki sem jutott fel a Fatman fedélzetére. És egyikük sem indult a Doghouse felé, amiből Zeerid arra következtetett, hogy a levegőben már nem akarják üldözni. Talán beérték azzal az egyetlen ládával.

Ezek szerint amatőrök lehetnek... esetleg kalózok.

Zeerid tudta, hogy nem csupán az elfuserált üzletről kell számot adnia Orennek, az összekötő de az elveszített rakományról is.

Az átkozott taposómalom még magasabb fordulatszámra kapcsolt.

Fontolóra vette, hogy ráadja a teljes tolóerőt az ionhajtóművekre, és amint kiér az Ord Mantgravitációs teréből, rögtön végrehajtja a hiperugrást, de elvetette a gondolatot. Bosszús voobb ötlete támadt.

A sziget felé fordította a hajóját, és tovább gyorsított.

- Fegyverek aktiválva - mormolta, azzal bekapcsolta a Fatman oldalaira szerelt plazmaágyúkat.

A felszínen álldogáló férfi iak nyilván azt hitték, hogy a kiszemelt zsákmány elmenekült, ésr vették észre őt, amikor már alig ötszáz méterre járt tőlük. A fehér arcokon döbbent kifejelaki felfelé mutogatott, aztán hatan hatfelé ugrottak. Egy-két fickó leadott néhány lövést. ergiatöltetek átvágtak a hófüggönyön, és el is találták a Fatmant, de a kézifegyverek lövedé

a héjazatot.

Zeerid a ládára ültette a célkeresztet, és aktiválta a lőelemképzőt.

- A leszállózóna forró - mondta, és lenyomta a tűzkioldót. Egyetlen másodpercig sárgán villókötötték össze a hajót a szigettel, pontosabban a ládával. Aztán az izzó sávok megszűntek lék vakító villanással felrobbantak, és füst árasztotta el a tisztást. Apró szilánkok kopogtakman burkolatán, ezúttal fém- és nem jégdarabkák, míg a lökéshullám megringatta a hajót, majdga felé húzta a botkormányt, és elindult az égbolt felé.

Amikor néhány pillanattal később visszanézett, azt látta, hogy hat mozdulatlan, füstölgő teszik a detonáció hatókörének határán.

- Ezt érted tettem, Arigo - dörmögte a fejét csóválva.

Persze, így is magyarázattal tartozott a történtekért, de legalább elintézte a támadókat, ésExchange főnökei is méltányolni fogják.

Legalábbis, ezt remélte.

Darth Malgus lassú, kimért léptekkel haladt a mozgójárdán. Egy ódon óra ketyegésének hallottmája sarkának koppanásait, és ez az óra mintha a Köztársaság hátralévő idejét mérte volna.

Siklók, robogók és légitaxik száguldoztak felette, végeérhetetlen áradatot, a Köztársaság sz rendszerét megteremtve. Felhőkarcolók, hidak, felvonók és terek borították a Coruscant telj felszínét, legalább egy kilométeres magasságig, felszerelve egy gazdag, de hanyatló társadam minden kellékével. Ez a sajátos, hivalkodó burok, ez a beton és páncélüveg héj takarta el adás jeleit.

Malgus azonban érezte a külszín alatti bomlás bűzét, és meg akarta mutatni a bolygó lakóinakngeségük és az önelégültségük árát.

Hamarosan ez az egész lángolni fog...

Hamarosan ő, Darth Malgus porig rombolja a Coruscantot. Ezt biztosan tudta. Évtizedek óta tudta.

Emlékek törtek fel az elméje legmélyéről. Felidézte az első korribani zarándoklatát, és híverra, hogy mennyire áthatotta a szentség érzése, amikor magányosan sétált a kősivatagban, a hkal lepett szurdokokban, amelyeket a rég halott

Sith-elődök sírjai szegélyeztek. Azon a helyen mindent áthatott az Erő, és ő valósággal fürdl energiáiban, aztán - talán a magány miatt - látomása támadt. Látta, hogy egész csillagrend lángolnak, és látta a fél Galaxisra kiterjedő kormányzat bukását.

Megértette, és azóta is szilárdan hitte, hogy ő fogja megsemmisíteni a Jedi-rendet, és megdöi a Köztársaságot.

- Mi jár a fejedben, Veradun? - kérdezte tőle halkan Eleena.

Csakis Eleena hívta őt a személynevén, és csakis akkor, amikor kettesben voltak. Malgus élvezte, hogy a lány oly lágyan ejti ki a hangzókat, de mástól nem tűrte el, hogy Veradunnak szóa.

- A tűzre gondolok - felelte, és gyűlölt légzőkészüléke letompította a hangját.

A lány mellette lépkedett, gyönyörű volt és veszedelmes, mint egy művészien megformált, elegarok. A válasz hallatán csettintett a nyelvével, és a szeme sarkából oldalra pillantott, de

nem mondott semmit. Halványkék színű, finom bőre már-már áttetszőnek tűnt a lenyugvó nap fén

Körülöttük a téren sűrű tömeg tolongott és hömpölygött. A leg-különfélébb teremtmények kacag csendesen társalogtak. Malgus szeme megakadt egy embergyereken, egy öt-hat éves kislányon, aki örömében sikoltozva rohant egy sötét hajú nő - nyilván az anyja - ölelésre nyitott klány megérezhette, hogy Malgus figyeli, mert hirtelen visszanézett rá, és kíváncsian ráncolg máskülönben tükörsima homlokát. Malgus tovább nézte a lányt, mialatt elhaladt mellette, végek elfordította róla a tekintetét, és az anyja nyakába temette az arcát.

A kislányt leszámítva senki sem figyelt fel rá. A Köztársaság polgárai tökéletes biztonságbakat itt, a Mag mélyén. A Coruscant lakóinak pusztán a létszáma biztosította számára a névtel legteljesebb lelki nyugalommal járkálhatott az ellenségei között. A páncélzatát terjedelmeskete köpeny alá rejtette, így észrevétlen és arctalan maradt.

- Gyönyörű ez a világ - jegyezte meg halkan Eleena.

- Már nem sokáig - mormolta Malgus.

A lány mintha meghökkent volna, de hogy miért, azt ő elképzelni sem tudta.

- Veradun... - motyogta Eleena, majd nyelt egyet. Aztán, akármit akart is mondani, elakadt valahol a torka mélyén.

- Szabadon beszélhetsz, Eleena - biztatta Malgus rajta, mondd csak ki!

A lány elfordította az arcát, és végigjáratta tekintetét a környéken, mintha el akarta volnazni emlékezetében a látványt, a még sértetlen Coruscant látványát.

- Mikor lesz vége a harcnak? - suttogta aztán.

Malgust váratlanul érte a kérdés, és felmordult:

- Ezt meg hogy érted?

- A te életed a háborúról szól, Veradun. A mi életünk. Mikor lesz vége? Nem mehet így a végt

Malgus erre már bólintott egyet, megértette, hogy megérkeztek a beszélgetés magvához. Eleenaost majd bölcsességek mögé fogja rejteni a kételyeit és a kérdéseit. És ő maga szokás szerinlottan viszonyult ehhez. Eleena egyfelől a szolgája volt, egy gyönyörű nő, aki társaságot biott a számára, amikor úgy kívánta. Másfelől Eleena volt. Az ő Eleenája.

- Úgy döntöttél, hogy harcolsz az oldalamon - felelte megfontoltan. - Már sokakat megöltél airodalom érdekében.

- Én nem a Birodalomért gyilkoltam! - tiltakozott Eleena, mialatt halványkék arca vörösre södett. - Én miattad harcoltam és öltem! És ezt te is tudod. De te... te a Birodalomért harcoltál? Csakis a Birodalomért?

- Nem - jelentette ki Malgus. - Harcoltam, mert azt kellett tennem, és a Birodalom egy eszköz, amelynek révén megvalósíthatom a céljaimat. A Birodalom az, ami megtestesíti a rút. Ettől tökéletes.

- Tökéletes? - visszhangozta a szót a fejét rázva Eleena. - A háborúkban milliók halnak meg.liárdok.

- Az értelmes lények meghalnak a háborúkban. Ezt az árat meg kell fizetni.

A lány egy gyerekcsapatot bámult, amely engedelmesen követett egy felnőttet, talán egy tanárt, aztán megkérdezte:

- Minek az árát? Miért kell a folytonos háború? Miért a folyamatos terjeszkedés? Mit akar azralkodó? És mit akarsz te magad?

Malgus úgy mosolygott a légzőkészüléke mögött, mintha egy koraérett gyermek kérdésein derült

- Hogy én mit akarok, az nem számít - magyarázta aztán. - Az Erőt szolgálom. Az Erő maga a kiktus. A Birodalom maga a konfliktus. Ez a kettő egybevág.

- Úgy beszélsz, mintha ez az egész matematika volna - állapította meg a lány.

- Mert az.

- A Jedik nem így gondolják.

Malgusban feltámadt a harag, de gyorsan elfojtotta, és türelmesen fejtegette:

- A Jedik csak részben értik az Erőt. Bár az is tény, hogy néhányan rendkívüli hatalomra tetert általa. De képtelenek megérteni az Erő alapvető természetét, nevezetesen, hogy az Erő ma konfliktus, az örökös harc. Erre éppen az a bizonyíték, hogy létezik sötét és világos oldal

Miután elhallgatott, azt hitte, hogy a beszélgetés véget ért, de Eleena nem érte be ennyivel.

- Miért?

- Mit miért?

- Miért az örökös harc? Miért létezik az Erő, ha konfliktust gerjeszt és pusztulást hoz?

Malgus felsóhajtott, és bosszúsan válaszolt:

- Azért, mert a harc túlélői még jobban megértik az Erőt. A tudásuk tovább gyarapodik. És ez elég.

Eleena olyan arcot vágott, amely elárulta, hogy még mindig nem érti. Malgus egyre ingerültebb lett, ezért élesebb hangon folytatta:

- A konfliktus előidézi az Erő még alaposabb megismerését. A Birodalom terjeszkedik, és konfktusokat teremt. Ebben a tekintetben a Birodalom az Erő eszköze. Érted már? A Jedik ezt nem tudják megérteni. Arra használják az Erőt, hogy elnyomják önnön magukat, és persze másokogy rákényszerítsék másokra a toleranciáról és a harmóniáról alkotott saját elképzeléseiket. kötöznivaló bolondok. És ezt holnap ők maguk is be fogják látni.

Eleena egy darabig nem mondott semmit, és a kettejük közötti, néma űrt a Coruscant lármája tbe. Amikor végül megszólalt, úgy beszélt, mint az a félénk lány, akit a Sith Nagyúr annak identett a Geonosis egyik rabszolgatelepéről.

- A te életed a folyamatos háborúról fog szólni? A mi kettőnk élete? Semmi másról?

Malgus ekkor végre megértette a lány szándékait. Eleena arra vágyott, hogy a kettejük viszon megváltozzon, hogy tovább fejlődjön. Csakhogy ő a Birodalom tökéletesítésének szentelte magnnek révén még jobban ismerje és értse az Erőt, és ez megakadályozta minden más kötődésben.

- Én Sith-harcos vagyok - felelte elkomorodva.

- És a viszonyunk mindig olyan lesz, mint amilyen most?

- Gazda és szolga. Nem tetszik?

- Nem úgy bánsz velem, mint egy szolgával - válaszolta a lány. - Legalábbis, nem mindig.

- Attól még szolga vagy! - förmedt rá a Sith eléggé éles hangon, holott valójában nem haragu- Ezt el ne feledd!

Eleena egy csapásra elvörösödött, de nem szégyenében, hanem dühében. Megtorpant, szembefordufi ival, és belenézett a szemébe. Malgus úgy érezte, hogy a légzőkészüléke és a csuklyája sear el a lány elől. .

- Jobban ismerlek téged, mint te magad! - fakadt ki Eleena. - Én gondoztalak az Alderaani Csata után, amikor az a Jedi-boszorkány kis híján végzett veled. Teljes komolysággal ejted ki a szádon ezeket a szavakat - konfliktus, fejlődés, tökéletesítés -, de valójában te szel bennük.

Malgus meredten bámulta a gyönyörű arcot, amelyet a két, kecses lekku különös keretbe foglal szolgája szemrebbenés nélkül állta a tekintetét, és ő fentről lenézve meglátta a lány torkát, amelyet a magas gallér csak félig tudott elrejteni.

A kéklő arc szépsége ezúttal is lenyűgözte. Csuklón ragadta, és magához húzta a lányt. Eleenen, sőt az övéhez préselte formás, feszes testét. Malgus félrehúzta a respirátorát, és szétreményen rányomta a lány érzéki, telt ajkára.

- Talán mégsem ismersz olyan jól, mint hiszed - mondta aztán, és a hangját ezúttal nem tompía le a légzőkészülék mechanikus szűrője.

Sok-sok évvel ezelőtt, még kisfiú korában megölt egy twi'lek szolganőt a nevelőapja házában gyilkolt életében először. A nő valami kisebb hibát vétett, amire ő már nem is emlékezett, doha nem is volt fontos. Azért ölt, hogy bebizonyítsa magának, képes a gyilkosságra. Még mana is emlékezett arra, hogy a nevelőapja milyen büszkén méregette a twi'lek holttestét. Rövidd ezután elküldte őt a Dromund Kaasra, a Sith Akadémiára.

- Szerintem nagyon is jól ismerlek - tiltakozott kihívó hangon Eleena.

Malgus elmosolyodott, a lány is elmosolyodott, és ekkor szét-váltak. Malgus visszahúzta szája elé a respirátort, és a csuklójára csatolt órára pillantott.

Ha minden a terv szerint haladt, a bolygó védelmi hálózatának alig néhány másodperce maradt.

Érzések özöne áradt végig rajta, amely abból a bizonyosságból született, hogy az egész élete a következő órában, hogy az Erő elvezette őt ehhez a pillanathoz, amikor is levezényelheti Köztársaság bukását és a Birodalom felemelkedését.

Az adó-vevője halk csipogással jelezte, hogy üzenete érkezett. Begépelte a feloldó kódot, ésasta a rövid szöveget:

Feladat végrehajtva.

A mandalori elvégezte a munkáját. Malgus nem tudta a nő igazi nevét, így aztán magában csak dalori"-nak hívta. Csak azt tudta, hogy az illető pénzért dolgozik, hogy valamilyen személyes oknál fogva gyűlöli a Jediket, és hogy rendkívül tapasztalt harcos.

Az üzenet arról tájékoztatta őt, hogy a bolygó biztonsági rendszere működésképtelen, és mégi sétálgató értelmes lények ezrei közül senkin sem látszottak a nyugtalanság jelei. Egyetlen sem szólalt meg. Az égen nem száguldoztak sem katonai, sem rendőri gépek. A civilek és a hatok mit sem tudtak arról, hogy a bolygó mesterséges védőburka megszűnt létezni.

De hamarosan észre fogják venni - gondolta Malgus. - És nem fogják elhinni azt, amit leolvasnak a műszereikről. Lefuttatnak néhány tesztet, hogy ellenőrizzék a berendezéseiket.

És mire megszületik az eredmény, a Coruscant lángolni fog.

A cél felé tartunk - gépelte az adó-vevőjébe. - Odabent találkozunk.

Még egyszer körülnézett, végighordozta tekintetét a gyermekeken, a szüleiken és a járókelőköjátszottak, nevettek, ettek, sétálgattak, élték a mindennapi életüket, és fogalmuk sem volt hogy rövidesen minden megváltozik.

- Gyere! - utasította Malgus a lányt, és az előzőnél jóval élénkebb iramban folytatta útját.nye hevesen csapkodott és örvénylett a teste körül - akárcsak a haragja.

Néhány másodperccel később kapott egy másik, kódolt üzenetet, amely az elrabolt leszállóegys:

Ugrás végrehajtva. Úton vagyunk. Megérkezés kilencven másodperc múlva.

Malgus a tekintetét előreszegezve meglátta a Jedi Templom lépcsőzetes főépülete körül álló not. A lenyugvó nap fénye sötét sárgára árnyalta az ősrégi köveket. A polgárok nagy ívben kerntha az szent hely lett volna, nem pedig a gyalázaté.

- Porig rombollak - suttogta Malgus olyan halkan, hogy csak 6 maga hallotta.

Határozott léptekkel tartott a templom felé, és úgy érezte, a Végzet ott lebeg felette.

A hatalmas főbejárathoz vezető utat rég halott Jedi-mesterek szobrai szegélyezték, az alacsonyan beeső napsugarak hosszúra nyújtották az árnyékukat. Malgus végiglépdelt a sötét foltokolapzatokon szereplő neveket olvasgatta: Odan-Urr, Oooroo, Arca Jeth...

- Megtévesztettünk titeket - suttogta a kőalakoknak -, a ti időtök lejárt.

A Jedi-rend jelenlegi mestereinek zöme nem tartózkodott a Coruscanton. Vagy az Alderaanon zajló béketárgyaláson vettek részt, vagy más bolygókon védelmezték a Köztársaság érdeklom természetesen nem maradt őrizetlen. A főbejárat előtt három egyenruhás katona állt sugára kezében, és Malgus érzékelte, hogy további két férfi i figyeli őt egy tőle balra eső, maga

A jobbján lépkedő Eleena feszültté vált, de nem ingott meg. Ismét az órájára pillantott: ötverc.

A három katona éberen fürkészte őt és a szolgáját. Egyikük beleszólt a csuklójára erősített nti parancsnoki központot értesítette a váratlan látogatók érkezéséről.

Még csak nem is sejtették, hogy mi közeledett feléjük. A háború ellenére tökéletes biztonsággukat a Köztársaság kellős közepén lévő, zárt és védett világukban. De rövidesen rádöbbennek tévedtek...

- Álljanak meg! - szólalt meg az egyik.

- Nem tudok megállni - mormolta Malgus, túl halkan ahhoz, hogy az őrök hallhassák soha többé.

Nyugodt szív és nyugodt elme. Ez az állapot elkerülte Arynt, úgy lebegett előtte, akár a hópek a napsütésben. Egy-egy pillanatra láthatóvá vált, aztán elolvadt és eltűnt. Azt a nautoliató-karkötőt babrálta, amelyet Zallow mester adott neki, amikor megkapta a Jedi-lovag címet. Némán számolgatta-forgatta az apró, sima korallgolyókat, sorban végighúzta őket a vékony az Erőben próbált megnyugvást találni - de hasztalan.

Mi ütött belém? Mi a bajom? - kérdezte magától gondolatban.

Odakint siklók és robogók húztak el a hatalmas ablakok előtt, rajtuk túl az Alderaan festővára illő, idilli völgyei látszottak. A bensőjét vizsgálva csakis zűrzavart észlelt. Rendszeri

es volt megóvni magát a környezetében tartózkodók érzéseitől. Rendszerint az Erő áldásának t-képességeit, de most...

Hirtelen rájött, hogy rázza a lábát, és gyorsan abbahagyta. Átvetette a jobb lábát a balon, eemelte róla. Néhány pillanattal később még egyszer így tett.

Syo mellette ült, kérges bőrrel borított kezét az ölében nyugtatva. A férfi i ugyanolyan moztlan volt, mint a kupola formájú csarnok márványfalai előtt álló, régi alderaani államfőket ok. A napfény szabadon áradt be a tágas ablakokon, a márványpadlóra terebélyes árnyékok vetüo nem nézett a nőre, amikor megjegyezte: - Nyugtalan vagy.

- Az - ismerte el Aryn. Valójában fortyogó edénynek érezte magát, és mintha az érzelmi állape megpróbált volna kiszökni az önuralmának fedője alól. Mintha még a levegő is feltöltődött zerette volna a béketárgyalások miatti idegeskedésnek tulajdonítani az érzéseit, de gyanítothogy másról van szó. Az a benyomása támadt, hogy a Végzet lopózik felé, egyfajta pusztító söaz Erő próbált a tudtára adni valamit?

- A nyugtalanság elég rosszul áll neked - állapította meg Syo.

- Tudom. Csak olyan... furcsa érzéseim vannak.

Az arckifejezése ugyan semmit sem változott, de Syo jól tudta, hogy komolyan kell vennie a társa érzéseit.

- Furcsák? Milyen értelemben?

Aryn megnyugtatónak találta a férfi i hangját, és gyanította, hogy Syo részben éppen ezért bozzá.

- Mintha... - motyogta bizonytalanul - az az érzésem, hogy történni fog valami. Ennél jobban nem tudom elmagyarázni.

Syo néhány pillanatra elgondolkodott.

- Igen, történni fog valami - mondta aztán, és a tőlük balra álló ajtóra pillantott, amely mnala mester és Satele Shan Jedi-lovag megkezdték a tárgyalást a birodalmi küldöttekkel. - Vé lesz a háborúnak, ha szerencsénk van.

- Nem, ez... valami más - felelte Aryn a fejét rázva, majd megnyalta a száját, és mocorogni kezdett.

Egy darabig némán üldögéltek, Aryn tovább fészkelődött, és tovább tapogatta a karkötőt.

Syo köhintett egyet, és barna szemét a csarnok egy bizonyos pontjára szegezve, halk és lágy hangon megszólalt:

- Látják rajtad, hogy ideges vagy. És alighanem örülnek neki.

Aryn tudta. Érzékelte a megvetésüket, amely úgy bökdöste a tudatát, mint egy a csizmájába kes a lábát.

Velük szemben, a csarnok szemközi falánál két fekete köpenyes alak ült egy kőpadon, a birodadelegáció két tagja. A Jediket és a Sitheket tizenöt méter szélességű tükörfényes márványpadani szobor, illetve egymásnak ellentmondó filozófiák egész szakadéka választotta el egymástó

Arynnal ellentétben a Sithek nem tűntek nyugtalannak. Feszültnek látszottak. Mindketten előrehajolva ültek, könyökükkel a térdükre támaszkodva. Gyakorlatilag úgy várakoztak, hogy sszempillantás alatt felpattanhassanak.

Aryn érzékelte, hogy magukban mulatnak és gúnyolódnak rajta, amiért nem képes uralkodni az é

n, és ugyanezt olvasta le a férfi i kissé felfelé görbülő szájáról.

Elfordította tekintetét a Sithekről, és úgy próbálta lefoglalni az elméjét, hogy a szobortalkon szereplő neveket olvasgatta - Keers Dorana, Veiben Orr, és más neveket, amelyekkel még sosem találkozott -, de az Erőben folyamatosan érzékelte a Sithek jelenlétét. Úgy hatotmintha mély vízbe merült volna, és tompa, de könyörtelen nyomás nehezedett volna rá. Folyton, hogy a füle pattanjon egyet, és ha kínzó fájdalom kíséretében is, de enyhüljön a nyomás. Ákezett be, és a tekintete állandóan visszatévedt a Sith-párosra.

A nő, akinek karcsú teste mindenestől beleveszett a vállára vetett, fekete köpenybe, a szemérésnyire húzva meredt rá. Hosszú, fekete haját hátrahúzva és a feje búbján szoros kontyba folte, a copfja úgy lógott a tarkójára, akár egy hóhérkötél. A mellette ülő, vékony alkatú féran sápadt volt, mint az övé, a szeme ugyanolyan fakó, a haja ugyanolyan fekete. Mindez arra utalt, hogy ők ketten közeli rokonok, valószínűleg testvérek. A férfi i szakálla - amelyszarv alakú fonat formájában himbálózott az álla alatt - nem rejthette el a bőrén éktelenkedokat és himlőhelyeket, amelyek révén az arca tüzérségi tűzcsapástól felszaggatott mezőkre emrynt. A pillantása aztán a férfi i fénykardjának vékony, hosszú markolatára esett, aztán a nrének vastag és szögletes markolatára.

Gyanította, hogy mi történhetett a múltban: a testvérek még kicsik voltak, amikor a szüleik lfedezték, hogy érzékelik az Erőt, és elküldték őket a Dromund Kaasra, hogy átessenek a felkryn tudta, hogy mi történik az Erőre fogékony teremtményekkel a Birodalomban. És éppen ezértal is tisztában volt, hogy a vele szemben ülő Sithek igazából nem tértek át a sötét oldalra.s kaptak esélyt arra, hogy kiemelkedjenek a sötétségből, és valami mássá váljanak.

Eltűnődött azon, hogy mi lett volna belőle, ha a Birodalomban születik meg. Vajon ő is a Dromund Kaason nevelkedett volna? A pusztítás és a rombolás szolgálatába állították volna az ems képességét?

- Nehogy megsajnáld őket! - szólt rá Syo bocce nyelven, mintha olvasott volna a gondolataiban. Nehézkesen ejtette a bocce szavakat. - És ne kételkedj önmagadban!

Aryn alig lepődött meg azon, hogy a társa tudja, miféle érzésekkel küszködik. Ők ketten jól gymást.

- Akkor most ki az empata? - kérdezte ugyanezen a nyelven.

- Ők választották a saját útjukat. Ahogyan mi is a miénket.

- Tudom - mormolta Aryn.

Aryn a fejét csóválva sajnálkozott az eltékozolt lehetőségek miatt, és mindkét Sith éberen fa mozdulatait, a prédát nyomon követő ragadozó átható tekintetével. A Dromund Kaason működő zá nevelték őket, a vadász szemével nézték az Univerzumot. Ez talán megmagyarázta azt, hogy n háborúskodtak.

De nem szolgált magyarázattal a békeajánlatra.

És Aryn úgy vélte, hogy talán ezért érzi magát pocsékul.

A Birodalom Császárának békeajánlata váratlanul érkezett, akár derült égből a villámcsapás. előre, senki sem számított rá, és a legalsó szinttől a legmagasabbig megrázta a Köztársaság A Birodalom és a Köztársaság követei megállapodtak abban, hogy a delegációk az Alderaanon tazanak, egy korábbi köztársasági győzelem színhelyén. Szigorú kikötések határozták meg a küldelét. Aryn meglepődött azon, hogy bekerült a kiválasztott Jedik közé, noha a kezdet kezdetétva a tárgyalótermen kívül állomásozott.

- Hogy kiválasztottak, az megtiszteltetés a számodra - mondta neki indulás előtt Zallow mester, és ő tudta is, hogy ez így igaz, mégis rossz érzések gyötörték, mióta elhagyta a Corus. Az Alderaanon aztán végképp nem talált megnyugvást. És nem azért, mert a háború alatt harc

en a bolygón. Ez valami egészen más volt.

- Jól vagyok - mormolta a társának abban a reményben, hogy ez varázsszó, ami nyomban valóság. - Talán csak a fáradtság az oka.

- Nyugodj meg! - felelte Syo minden rendben lesz.

Aryn bólogatott, és megpróbált hinni ebben. Lehunyta a szemét, és felidézte magában Zallow mr tanításait. Érzékelte az Erőt magában és maga körül, a lelki szemeivel látta a valamennyi izzó vonalak bonyolult hálózatát. Zallow mester vonala, mint mindig, oly fényesen ragyogott az ő belső világában, akár egy a helyes irányt jelző csillag.

Hiányzott neki a mestere, Zallow megnyugtató közelsége és a bölcsessége.

A bensőjére összpontosítva kiválasztott egy pontot a tudatában, apró nyílássá formálta, majdte az idegességét, hogy az elszivárogjon belőle.

És ekkor végre nyugalom telepedett rá.

Kisvártatva kinyitotta a szemét, és a vele szemben ülő férfi it kezdte figyelni. A Sith arckifejezésében, a szemének sejtelmes csillogásában és gúnyos félmosolyában volt valami, amit aak talált, de gondosan ügyelt rá, hogy szenvtelen arcot vágjon, és elszántan állta a harcos kintetét, mereven, akár egy kőszobor. - Figyellek - szólt oda neki a Sith a csarnok másik oldaláról.

- Én is téged - felelte Aryn komor és eltökélt hangon.

Második fejezet

Mialatt Malgus a Templom főbejárata felé közeledett, a bensőjében mind hevesebben izzott a harag. Az Erő válaszolt az érzelmi állapotára, a sötét energiák szabadon áradtak a testébe, mdultig töltötték. Érzékelte, hogy a katonák lelkében kicsírázik, majd szárba szökken a félel

- Azt mondtam, álljon meg! - ismételte a felszólítást a társai előtt álló katona.

- Ne csinálj semmit! - szólt oda Malgus a lánynak a válla felett. - Ezek az enyémek!

Eleena leengedte a kezét a combja mellé, és beállt a gazdája mögé.

Az őrök félköríves alakzatot vettek fel. A mozdulataik óvatosságra vallottak, a sugárvetőikelövésre készen tartották. A hátuk mögött ott sötétlett a Templom tizenöt méter magas főbejár

- Ki maga? - kérdezte a középen álló katona.

Az utolsó szó valósággal ott függött a levegőben, mintha megállt volna az idő. Malgus megidén az Erőt, és felgyorsított. Markába kapta a kardját, a vörös energiapenge haragos sistergéspattant elő a markolatból. Rézsútosan sújtott le az előtte álló őrre, a pengéje mély árkot vmellkasába, aztán a mozdulatot folytatva balra lendítette fegyverét, és lefejezte a másik katonát, majd előrelökte a bal kezét, és egy ellenállhatatlan Erő-taszítással úgy vágta neki at a Templom falának, hogy a csontjai szétzúzódtak, és végeztek vele.

Malgus érzékelte a balra eső párkányról figyelő katonák rettegését, érzékelte, hogy bár a te

egezik a sugár-vetőjüket, majd görcsösen rángatják az elsütőbillentyűt. Feléjük hajította a közvetítésével irányította annak röptét, aztán, miután a penge mindkettejük testébe mély sebarántotta kezébe a kardot, majd nyomban kikapcsolta és a derékszíjára akasztotta a markolatot.

Ekkor egy háti rakéta süvítése vonta magára a figyelmét. A mandalori a főbejárat feletti erkepült, a háti rakétájából előtörő tűzcsóva lassan, de biztosan emelte őt felfelé. Pillanatok korlát felett, és eltűnt az épület belsejében. Malgus bízott abban, hogy a nő őt fogja támohamarosan bekövetkező összecsapás során.

Az órájára pillantott, és a visszafelé pergő számlálót figyelte. Huszonkilenc másodperc.

Eleena elfoglalta megszokott helyét a jobbján, és együtt léptek be a Jedi Templomba.

Az alacsonyan járó nap majdnem pontosan mögöttük izzott. Az árnyékuk hatalmasan elterülve ve kőpadlóra, ezek a gigászi, sötét hírnökök jelentették be a megérkezésüket. A Templom belsejkodott, de Malgus tudta, hogy ez az állapot hamarosan megváltozik.

Csizmája sarka hangosan kopogott a simára csiszolt kőpadlón. Több száz méter hosszú csarnok el előtte. Tőle jobbra és ' balra karcsú, a mennyezetig érő oszlopok sorakoztak, ezek fogtáközre a csarnok közepén végignyújtózó főfolyosót. Az oldal- 1 falakat kisebb-nagyobb erkélyezok tarkították.

Malgus további őrkatonák és Jedik jelenlétét érzékelte, gyakorlatilag minden irányból.

Megint az órájára pillantott. Tizenkét másodperc.

Mozgást észlelt úgy a jobb, mint a bal oldalon. A fenti teraszok korlátja felett padavanok dugták ki a fejüket, és kíváncsian figyelték őt. Vele szemben is mozgott valami: féltucat barna köpenyt viselő Jedi ugrott le az ottani teraszokról, majd a főfolyosó közepére rohant, ahol csatárláncba álltak. Egy újabb köpenyes alak a csarnok oldalába csatlakozó lépcsősorokén sietett le. A belőle sugárzó Erő veszedelmes hatalomról, valamint nyugodt önbizalomról áott - egy Jedi-mester tartott lefelé a lépcsőn.

Pillanatokkal később a hét Jedi egyszerre megindult Malgus és Eleena felé, ők pedig a korábbsebességükkel haladtak feléjük.

Az erkélyeken és teraszokon egyre több tanítvány jelent meg, jelenlétüket a Sith Nagyúr aprórító szikráknak érzékelte.

A közeledő mesterből és a hat Jedi-lovagból áradó energiák összeértek Malgus energiáival, egtak, és jelentősen eltorzultak.

Malgus gondolatban folytatta a visszaszámlálást. A távolság, amely elválasztotta őt a Jediktgyorsan fogyatkozott. Ezzel párhuzamosan a hatalma egyre nőtt.

Amikor már csupán két méterre jártak egymástól, mindannyian megálltak. A Jedi-mester hátravecsuklyáját, megmutatva szőke haját, amely már kissé őszbe fordult a halántékánál, valamint myos vonásait. Malgus a titkosszolgálati aktákat nézegetve már találkozott ezzel az arccal, éegyből tudta, hogy Ven Zallow mester áll előtte.

A mestert kísérő Jedi-lovagok körülvették Malgust és Eleenát, hogy a lehető legkisebbre csökmozgásterüket. Mind a hatan óvatos pillantásokkal fürkészték kettejüket, valahogy úgy, ahogy csapdába ejtett ragadozót méregettek volna.

Malgus megérezte, hogy Eleena a hátának veti a saját hátát, aztán azt is, hogy a lány szabállélegzik.

A csarnokban néma csend uralkodott.

Valahol egy padavan krákogott egyet. Egy másik köhécselt zavarában vagy izgatottságában.

Zallow és Malgus egymás szemébe nézett, de egyetlen szót sem szóltak. Kettejük között nem vo szavakra. Mindketten tudták, hogy mi következik most, hogy minek kell következnie.

A Malgus csuklójára szíjazott óra sípolni kezdett. Féltucatnyi kék és zöld energiapenge ragyfel a félhomályban, amikor a Jedi-lovagok egyszerre aktiválták fegyverüket, és fél lépést há ugrottak.

Zallow a kezét sem mozdította, továbbra is ott állt, ahol eddig. Malgus ezért elismeréssel adózott neki magában, és fejet hajtott előtte, hogy kimutassa tiszteletét.

A Jedi-lovagok valószínűleg azt hitték, hogy az óra szaggatott sípolása azt jelzi, mindjárt an valamilyen bomba. Malgus tudta, hogy bizonyos értelemben véve csakugyan így lesz.

Ekkor újabb hang törte meg a csendet: az elrabolt leszállóegység hajtóműveinek visítását halháta mögül. Malgus nem fordult meg, inkább az előtte állók arcáról olvasta le, hogy mi törté

A Jedi-lovagok megint hátrébb léptek, és elbizonytalanodva néztek a főbejárat irányába. Eleerősebben préselte a hátát Malgus hátához. A lány kétségkívül meglátta a Templom felé száguld

Zallow most sem hátrált, a tekintetét továbbra is Malgus szemébe fúrta.

A leszállóegység hajtóműveinek süvítése egyre közelebbről hallatszott, és mind élesebbé váltsikollyá erősödött.

A Jedi-lovagok a szemüket tágra nyitva, döbbenten figyeltek. A csarnokban mindenütt kiáltások harsantak, aztán rémült ordítások is, de mindezt hamarosan elfojtotta a pokoli dörrenés és amikor a páncélozott gép belevágódott a Templom bejáratába.

Évezredes kőtömbök zúzódtak porrá, és a kőpadlón lökéshullámok futottak át. Fém hajlott és ttott. Élőlények is sikoltoztak. A robbanás fénye sárga és vörös színekben fürdette a csarnoks a Jedi-mester szemében látta tükröződni a villanásokat -, és a hatalmasra fuvódó tűzlabda a a levegőt, amitől rövid ideig tartó, erős szélvihar támadt.

Malgus nem fordult meg. A tervezés időszakában, a számítógépes szimulációk során ezerszer ládást, és a hangok alapján pontosan tudta, hogy mi történik mögötte.

A leszállóegység - sebességének és tömegének köszönhetően - sokáig megtartotta lendületét. Őzéles tűzcsíkot húzva maga után legalább ötven métert csúszott a főfolyosón, közben oszlopok rombolt le, testeket zúzott péppé.

Malgus még ekkor sem mozdult, és nem mozdult Zallow sem.

A leszállóegység egyre közelebb és közelebb siklott hozzájuk, a kövezethez súrlódó acél csikmás hangot elnyomott a fülükben. További oszlopok törtek darabokra. Malgus érezte, hogy Eleena már-már kétségbeesetten préselődik hozzá, miközben a lángoló, összegyűrődött gép tovább kegyre lassult, és hamarosan megállapodott.

Por, füst és forróság töltötte be a csarnokot. Lángok ropogtak. Fájdalmas és meglepett kiálttak a hirtelen beálló csendbe.

- Mit műveltek ezek? - ordította valaki.

- Orvost! - sikította egy fiatal kölyök.

Néhány másodperccel később Malgus meghallotta, hogy a le-szállóegység megerősített utasterénett töltetek felrobbannak, amit a kövezetre zuhanó zárófedél csattanása követett.

Zallow ekkor első ízben elnézett mellette, és felszegte az állát, mintha kérdezni akart voln

valamit. Az arcán megjelenő kifejezés bizonytalanságot tükrözött - amit Malgus élvezettel sz.

Egymásba olvadó, váltakozó hangmagasságú sistergések hallatszottak, amikor a leszállóegységben Sith-harcos aktiválta a fénykardját. Ez a hang vezette be a Jedik pusztulását, a Coruscant bevételét és a Köztársaság bukását.

Malgus elméjén átsuhant a régi látomás, ami annak idején, a Korribanon tört rá. A lelki szemismét a lángban álló Galaxist látta. Hátravetette a csuklyáját, elmosolyodott, és aktiválta ját.

Zeerid szabadjára engedte a Fatman teljes tolóerejét, és maga mögött hagyta az Ord Mantell felszínét. A letapogatókkal folyamatosan pásztázta a környezetét, mert attól tartott, hogy egdik banda is les rá valahol, de nem talált erre utaló nyomokat, így egy idő után megnyugodott.

Körülötte az Ord Mantell felhőzetének és felső atmoszférájának rózsaszín árnyalatai hamarosaz űr feketeségének. A bolygóirányítás nem hívta, hogy a kilétét tudakolja, de amúgy sem vála Csakis az Exchange-kartellnek tartozott elszámolással, bár a nagymenők közül még eggyel semalálkozott személyesen.

Egy Oren nevezetű közvetítőtől kapta az utasításait, így a legtöbb fuvart vakon bonyolítottakapta a kellő adatokat, felvette a rakományt ott, ahol Oren mondta, aztán lerakta oda, ahová Oren mondta. Ez a helyzet tökéletesen megfelelt neki. így kevésbé érezte személyesnekunkát, és ettől nem gondolta annyira mocskosnak magát.

Cserébe mindent elkövetett annak érdekében, hogy titokban tartsa a magánéletét, és ez eddig rült is neki. Az Exchange bűnözői csak annyit tudtak róla, hogy valaha a Köztársaság hadiflozolgált, továbbá hogy nincsenek sem barátai, sem rokonai. Ha valaha tudomást szereztek volna Arra létezéséről, okvetlenül felhasználták volna ellene - ezt nem engedhette meg. És ha ak bármi baja esett volna...

Hirtelen ráeszmélt, hogy megint túl szorosan markolja a bot-kormányt. Ellazította az ujjait, mélyeket lélegzett, és összeszedte a gondolatait. Amikor úgy érezte, felkészült, útnak ingy kódolt üzenetet azon a titkos sávon, amelyen Orennel szokott beszélni. Aztán csak várt, amíg meghallotta az adás megkezdését jelző, halk csendülést.

Oren nem vesztegette az idejét üdvözlésre.

- Gondolom, minden rendben volt, ugye? - kérdezte színtelen hangon.

- Nem, nem volt rendben - válaszolta Zeerid, és mélyet sóhajtott. - Csapdába sétáltam.

Rövid szünet következett, majd Oren megkérdezte:

- A vásárló ügynökei csapdát állítottak?

- Nem hiszem - felelte Zeerid a fejét rázva. - Még sosem láttam azokat a fickókat. Azt hiszem, kalózok lehettek. Talán zsoldosok. Gyanítom, hogy megölték a vásárló küldötteit, és elrjót.

- Biztos vagy benne?

- Nem, nem vagyok biztos benne - közölte kissé ingerülten Zeerid. - Mi biztos ebben a munkában? Mi volt biztos valaha is?

Oren nem válaszolt azonnal, Zeerid pedig elfojtotta az érzéseit, és folytatta:

- Csak azt tudom biztosan, hogy az a pilóta, akire számítottam, egy Arigo nevű fickó, nem volt ott. Csak a hajója. Csak azt tudom biztosan, hogy nyolc, sugárvetővel felfegyverkezett, ellenszenves alak megpróbált lyukakat égetni a bőrömbe.

- Nyolc támadó... - mormolta ideges hangon Oren, ami nem volt biztató jel. - Mi történt velük?

Zeeridnek az a benyomása támadt, hogy az összekötője mindent megjegyez, amit ő mond, gondosan elraktározza az emlékezetében a szavait, hogy később logikai hibákat és ellentmondásokat kve átrostálhassa az egészet.

- Mindannyian halottak. Kiszimatoltam a csapdát, mielőtt becsappant volna.

- Ez eléggé... kényelmes magyarázatnak tűnik, Z-man!

Zeerid kinézett az elülső ablakon, az Ord Mantell napjára szegezte a tekintetét, és igyekezett elnyomni hirtelen feltámadó haragját. Tudatában volt annak, hogy ha Oren kettős játékkal anúsítja Őt, vagy csak nem hiszi el a történetet, egyetlen szavával árvát csinálhat Arrából.

- Kényelmes? - ismételte a szót megfontoltan. - Akkor hadd mondjam el, hogy mi a kényelmes magyarázat! Az a hír járja, hogy egy csomó üzlet azért bukik meg, mert az Exchange nem jázik tisztességesen a többi szindikátussal, többek között a huttokkal. És ezeket a bukásokat i sem magyarázza jobban, mint az, hogy valahol van egy lék. Ebből pedig az következik, hogy az Exchange-től kiszivárog a nagyvilágba egy s más.

Oren pillanatnyi kihagyás nélkül válaszolt, amiért Zeerid ön-kéntelenül csodálattal adózott

- Ha valamelyik pilótám úgy gondolja, hogy valahol van egy lék, akkor talán az is megfordul a fejében, hogy ez a megfelelő időszak arra, hogy saját zsebre dolgozzon. Főleg akkor, ha ennek a pilótának súlyos adósságai vannak. Intézzük úgy, hogy megtámadott, mondjuk, nyolc Végső soron mindig rendelkezésünkre áll egy kitűnő magyarázat, nevezetesen a szindikátusok kzály, amit te is említettél.

- Igen, ez elképzelhető - ismerte el Zeerid -, de csak akkor, ha az a pilóta teljesen hülye. Márpedig énrám sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy hülye vagyok. Figyelj, Oren! Ismered a leszállózóna koordinátáit. Küldj oda valakit, például egy felderítődroidot. L, hogy mit hagytam ott. De igyekezz! Fogadni merek, hogy valaki hamarosan nagytakarítást rendez a helyszínen.

- Szóval... hogyan sikerült megölnöd nyolc embert?

Ezzel a beszélgetés a lehető legrosszabb irányba fordult, és Zeerid elkomorodva válaszolt:

- Túl közel voltak egy gránátokkal teli ládához, amikor az felrobbant.

Oren néhány pillanatig hallgatott, majd megkérdezte:

- Felrobbant az egyik ládánk?

- Menekülés közben elvesztettem - közölte nagyot nyelve Zeerid. - A szállítmány többi része

Hosszú szünet következett, valóságos csendszakadék nyílt kettejük között. Zeerid úgy sejtetten éppen átvizsgálja elméjének irattartó rekeszeit, és összeveti a hallottakat azokkal a tén, amelyeket már ismert, vagy amelyeket ismerni vélt.

- Nem az én hibám volt - jegyezte meg Zeerid. - Keresd meg a léket, és rájössz, hogy ki a hibás!

- Elvesztetted a szállítmányt - állapította meg fakó hangon Oren.

- Megmentettem a szállítmányt - jelentette ki határozottan Zeerid. - Ha nem hagyom el azt az egyetlen ládát, az egész rakomány a kalózok kezébe kerül.

- Azt visszaszerezhettük volna - állította magabiztosan Oren. - De felrobbant gránátokat már elég nehéz visszaszerezni. Egyetértesz?

- Meghaltam volna.

- Te pótolható vagy. Megint megkérdezem: egyetértesz? - Zeerid nem tudta rávenni magát, hogy válaszoljon.

- A hallgatásodat az egyetértés jelének veszem, Z-man - közölte Oren, majd ismét hallgatott pillanatig, és folytatta:

- A legjobb esetben is csak a fizetséged felét kapod meg. A másik feléből levonom az elvesztett áru értékét, és a maradékot hozzácsapom a számládhoz. Máris több mint kétmillióval tarlékszem. A hajódért és az előlegekért, amelyeket eljátszottál.

Oren mindig jól emlékezett. Zeerid belátta, hogy ezt a munkát veszteséggel zárja. Szeretett volna lesújtani valamire vagy valakire, de egyedül ült a fülkében.

- Ez az ügy rossz fényt vet rám, Z-man - folytatta Oren amit én nagyon utálok. - Kárpótolnodell érte.

- Hogyan? - kérdezte Zeerid rosszat sejtve.

Rövid szünet következett, aztán:

- Lebonyolítasz egy-két fűszerfutamot.

- Én nem szállítok fűszert! - tiltakozott Zeerid a fejét rázva. - Megállapodtunk, hogy...

- Az egyezség megváltozott - vágott közbe Oren. Nyugodt maradt ugyan, de a hangja olyan éles lett, hogy talán még a páncélt is átvágta volna. - Addig volt érvényben, amíg sikeresen vottad a küldetéseket. Jókora mennyiségű kredittel tartozol nekünk, ráadásul kínos helyzetbe Néhány fűszerfutammal mindkettőt jóváteheted. Abban van a pénz. Ami annyit tesz, hogy ott a lyed.

Zeerid nem szólt, nem mondhatott semmit.

- Akkor ezt tisztáztuk, Z-man? - érdeklődött metsző hangon Oren.

- Tisztáztuk - morogta végképp elkomorodva Zeerid.

- Térj vissza a Vultára! Hamarosan hívni foglak. Máris van egy ötletem.

Fogadni mertem volna! - dohogott magában Zeerid, de nem mondta ki hangosan.

Az adás megszakadt, és Zeerid megeresztett egy kacskaringós, trágár káromkodást. Amikor végrordította magából a mérgét, kirepült az Ord Mantell és a holdjainak gravitációs mezőjéből, konalat a Vultához, és bekapcsolta a hiperhajtóművet.

- Hát akkor most fűszerfutár vagyok... - dünnyögte, miközben az űr feketesége a hiperűr kékst körülötte.

A lába alatt a taposómalom még gyorsabban forgott.

Aryn megszédült. Átható, furcsa érzés rohanta meg. Nem tudta a nevén nevezni, sem a helyére

i. Csak egy kifejletlen, nyers érzés áradt szét a bensőjében. Az a benyomása támadt, hogy behant, és hiába kapálózik, hiába próbál úszni, mind mélyebbre merül benne.

- Történik valami, Syo - mondta remegő hangon. - Nem tudom, hogy mi, de nem jó, az biztos.

Zallow mester és a hat Jedi-lovag magasra felugorva hátraszökkent, a röppályájuk csúcsán szak egyet a levegőben, majd az eredeti helyüktől húsz méterre, guggolásba érkeztek vissza a kötre.

- Az Erő legyen veletek! - kiáltotta Zallow a társainak, és aktiválta fénykardját.

A háta mögött a lépcsőkről és a folyosókról tucatjával özönlöttek a Jedik a csarnokba, az ensziről is láthatóan izzottak a por- és füstfelhőben. A főfolyosóra érve a főbejárat felé kanohamra indultak. Egyikük sem ordított, de a csizmák és a szandálok bőrtalpának csattogása vamennydörgésnek hatott.

- Maradj mellettem! - utasította Malgus a twi'lek lányt.

- Rendben - válaszolta Eleena, aki máris a kezében szorongatta sugárvetőit.

A Sith-harcosok kirontottak a leszállóegység roncsából, egybe-olvadó üvöltésük egy éhes, felbömbölése volt. A kavargó porban vörös energiapengék villóztak. A csapatot Adraas Nagyúr vezDarth Angral kegyence és Malgus régi-régi vetélytársa. Mint Malgus kivételével az összes Sitrcos, ő is fekete maszkot viselt az arcán.

Malgus felhasználta a férfi i iránti gyűlöletét, hogy még jobban felszítsa magában a haragotAngrallal, hogy egyedül óhajtja vezetni a támadást, de a konok alak ragaszkodott ahhoz, hogy Adraas legyen a leszállóegység utasainak parancsnoka.

Malgus elhajította a köpenyét, megszabadult a haragját kordában tartó utolsó láncoktól is, é elé szökkenve csatlakozott a rohamozó harcosokhoz. A felgyülemlett energiák csordultig töltték, és csaknem a levegőbe emelték a testét. A sötét oldal körülvette őt, és szabadon áradt

Valahonnan felülről és oldalról kétszakasznyi köztársasági katona érkezett a csarnokba, akikal tüzet nyitottak, és sugárnyalábok özönét zúdították a Sithekre.

Malgus teljesen átadta magát az Erőnek, így könnyűszerrel, tévedhetetlen pontossággal kiszámagy tucatnyi lövedék röppályáját. Anélkül, hogy lelassított volna, jobbra, majd balra lendítardját, és visszavert három sugárnyalábot azokra a katonákra, akik útnak indították azokat -hárman meghaltak. Az Alderaani Csata idején egy katona az arcába robbantott egy gránátot, ezért Malgus örömét lelte a katonák gyilkolásában. A háta mögött Eleena az egyik fegyverét bkat jobbra.tartva tüzelt, és szinte minden lövésével leterített egy-egy katonát.

- A két csapat gyorsan közeledett egymás felé, a Sithek vérszomja került szembe a Jedik nyugalmával. Malgus tudta, hogy a Templom főcsarnoka lesz a hadszíntér, ahol az évszázadok óta vkozó sikerrel zajló háború végleg eldől. Azok, akiket mélyen áthat az Erő, életben maradnak,an megismerik az Erőt. Azok, akiket éppen csak áthat az Erő, meghalnak.

Malgus elsősorban Zallow mestert kereste, de nem tudott rátalálni az arcok, izzó energiapengék és lángok őrült viharában, így aztán kiválasztott egy Jedit a tömegből, egy kék pengéas férfi it, és felé vette az irányt.

Sűrű, láthatatlan energiahullámok torzították el a levegőt és a hangokat, amikor a Jedik és ek végre összecsaptak, és fürgén mozgó testek, valamint ide-oda yillanó fénykardok áttekinthn kavalkádjává vegyültek össze.

Malgus a sötét oldal energiáival megnövelte a testi erejét, és a kardját két marokra fogva f

sújtott le a kiszemelt célpontra. A Jedi félretáncolt a feje felé száguldó fegyver elől, és el keresztvágást indított Malgus torka felé. A Sith Nagyúri felrántotta fegyverét, hárítottapást, közben felhúzta a bal lábát, és hasba rúgta az ellenfelét. A Jedi kétrét görnyedt, és rgott hátrafelé. Malgus utána szökkent, egy hosszú ívű szaltóval átugrott felette, majd a hákőpadlóra érkezve megpördült, és hátba szúrta a görcsösen ziháló férfi it. Mialatt az ellenf, éktelen dühében vadul ordítozva máris új célpontot keresett.

Halványkék folt villanása vonta magára a figyelmét. Eleena éppen lebukott egy kék energiapen elől, majd oldalra vetődött, és repülés közben leadott öt-hat lövést. Egy padavan tartott fiatal zabrak lány, akinek apró szarvakkal koszorúzott feje arany és fekete színben játszott. Az ifjú Jedi sorban hárította a felsőteste felé süvítő lövedékeket, és gyors léptekkel nyomy ismét lesújthasson. Eleena talpra szökkent, és tovább tüzelt, de a padavan tévedhetetlenülta valamennyi lövedéket, és egyre csak közeledett.

Malgus mélyen merített a sötét oldal energiáiból, és egy gyilkos Erő-taszítással átrepítettet a csarnokon. A padavan végül egy még ép oszlopnak ütközött, lecsúszott róla, és nem mozdulpán az orrából csordogált egy keskeny vérpatak. Eleena tovább tüzelt, a fejét ide-oda kapkoderesett magának új és új célpontokat.

Az ütközet egyre zűrzavarosabbá vált. Jedik és Sithek szökkentek, szaltóztak és táncoltak mivörös energiapengék csaptak össze kékekkel és zöldekkel. Kapálózó alakok röpködtek a levegőbeki a falaknak vagy az oszlopoknak. A mennyezetből vagy a falakból kitépett, kisebb-nagyobb kövek zúgtak át a tömeg felett, és találtak telibe egy-egy eleven testet. A csarnokban kiáltásokból, sikolyokból, fénykardok búgásából és sugárnyalábok vijjogásából szövődő hangot, ott sétált ennek a káosznak a kellős közepén, és mérhetetlenül élvezte.

Végignézte, amint Adraas Nagyúr beszökken tíz-tizenkét köztársasági katona közé, és egy körkzítóhullámmal szétszórja őket, akár a forgószél a faleveleket.

Malgus nem hagyhatta, hogy a vetélytársa felülmúlja, ezért gyorsan kiválasztott egy Jedi-lovagot, egy tőle tíz méterre harcoló nőt, és a bal kezét fellendítve kék villámokat zúdított r cikázó lövedékek átvágtak a tömegen, leterítve két padavant, majd a nő mellkasába csapódtak a kövezetről.

Az áldozat fejhangon sikoltozott, mialatt a sötét oldal energiái átjárták és egy-egy pillanatetszővé változtatták a testét. Malgus kéjjel ízlelgette a Jedi fájdalmát, de nem sokáig, memarosan kiszenvedett.

Malgus ekkor megérezte, hogy Adraas őt nézi, mire a vetélytársa felé fordult, és gúnyosan viogva tisztelgett neki a fénykardjával.

Ekkor Eleena sugárvetőinek visítása vonta magára a figyelmét. A lány elrohant mellette, átsz iménti áldozatának teteme felett, és futás közben is vadul tüzelt. Pillanatokkal később nekte a hátát egy oszlopnak, guggolásba ereszkedett, és célpontokat keresett. Amikor a tekintete összeakadt Malguséval, kacsintott egyet, és a férfi i háta mögé mutatott. A Nagyúr megpöazt látta, hogy tucatnyi vagy még több katona ront be a csarnokba egy oldalsó teremből. Éppen csak átugrottak az ajtón, máris tüzet nyitottak a tömeg szélén harcoló Sithekre. Eleena ráegezte mindkét fegyverét, és pillanatok leforgása alatt legalább tíz lövést adott le.

Mielőtt Malgus végezhetett volna a köztársaságiakkal, a hátuk mögül felemelkedett a mandalor háti rakétájának tűzcsóvájától hajtva úgy lebegett ott, mint egy bosszúálló szellem, ezüst fénnyel csillogott a tüzek fényében. Rövid várakozás után felemelte a jobbját, és két kis mé a csuklójára szerelt kivetőcsőből. A lövedékek a köztársasági katonák közé csapódtak, és fenkított testek, leszakadt testrészek és kődarabok repültek a téri minden irányába. A mandaloovábbra is a levegőben lebegve megpördült, majd aktiválta a bal alkarjából kimeredő lángszórból előtörő, hosszú tűzlegyezővel többször végigpásztázott egy másik köztársasági osztagon.

Malgus tudta, hogy a csata eldőlt, és hogy hamarosan véget ér. Ide-oda forgolódva fürkészte tömeget. Továbbra is Zallow-t kereste, az egyetlen ellenfelet, akit méltónak ítélt a figyelme.

Mielőtt kiszúrhatta volna a mestert, három lovag rontott rá. Hárította az ember férfi i csapugrott a sárga bőrű togruta nő alacsonyan előrekaszáló pengéje felett, majd levágta a harmada kezét, aztán megragadta a fiatal nőt, és teljes erejéből a kövezethez vágta.

- Alara! - kiáltotta a férfi i, és derékmagasságban, vízszintesen előrevágott.

Malgus átszökkent a teste felé villanó penge felett, és a togruta mögött érkezett a kövezetrhárította ugyan a csapását, de nem tudta megóvni magát attól az Erő-taszítástól, amely vagy repítette, és nekivágta egy kőhalomnak.

Malgus torkaszakadtából bömbölt, a vérszomj úgy eluralkodott rajta, hogy ha nincsenek körülödik, a saját harcosait kezdte volna mészárolni. Ölni akart, ölnie kellett, méghozzá puszta kl.

Félreugrott a Jedi-lovag következő csapása elől, majd előrelódult, és bal kezével torkon ragz ellenfelét. A levegőbe emelte a férfi it, és ott tartotta. A Jedi nem kapott levegőt, de a tekintete csakis fájdalmat tükrözött, félelmet nem. Malgus felüvöltött, kegyetlen erővel lte, és elroppantotta a Jedi légcsövét, majd ledobta a vonagló testet, és a kardját leereszt, hevesen zihálva megállt felette. A csata ott örvénylett körülötte, ő a kellős közepén álltar középpontjában.

És ekkor végre meglátta Zallow mestert. Tőle tízméternyire táncolt és forgott, zölden ragyogapengéje halálos pontossággal és gyorsasággal villant jobbra-balra, fel és le. Minden egyes csapásával vagy döfésével kioltotta egy-egy Sith-harcos életét. Hirtelen maga Adraas Nagyúr nt elébe, és amint a talpa a kövezetre csattant, mélyen lehajolva a Jedi-mester térde felé stott. Zallow felpattant a levegőbe, és az Erő közvetítésével akkorát taszított támadóján, hot esett, és legalább tizenöt métert csúszott forogva a kövezeten.

- Ő az enyém! - harsogta Malgus, és rohanni kezdett, majd még egyszer odaordított a vetélytáak: - Zallow az enyém!

Zallow bizonyára meghallotta őt, mert felé fordult, és a tekintetük találkozott. Eleena is felfigyelt a kiáltásra, mert hirtelen kilépett a fedezéknek használt oszlop mögül, és több lö le a Jedi-mesterre.

Zallow - szemét a felé robogó Sith Nagyúron tartva - hárította a lövedékeket, kettőt visszakenára, és mindkettő el is találta. A lány összeroskadt, de közben Zallow egy Erő-hullámmal n őt a mögötte álló oszlopnak.

Malgus két lépés között megtorpant, a haragja átmenetileg elillant. Megpördült, és néhány piermedten bámulta Eleenát, aki összegörnyedve feküdt a kőpadlón, a szemét szorosan lehunyta, ykék bőrén két fekete lyuk füstölgött. Úgy nézett ki, mint egy gyönyörű, de elhervadt és eltalgusban ismét felizzott a harag, és átadta magát ennek az oly hasznos érzésnek. Szaggatott, durva üvöltés tört elő a torkából. Sötét energiatöltet szakadt ki belőle, amely ledöntött eek záporát zúdítva a közelben harcolókra.

Ismét a Jedi-mester irányába fordult, és elindult felé. Haragja M energiái már-már tapinthatokban áradtak a testéből. Hirtelen egy Jedi ugrott elé, kék pengéjét magasan tartva. Jószerém is látta az alakot. Egyszerűen csak fellendítette a balját, áttörte a Jedi gyenge pajzsát,az Erő láthatatlan csápjával elroppantotta a férfi i légcsövét. A következő pillanatban félr holttestet, és tovább nyomult Zallow felé.

A Jedi-mester elindult vele szemben. Egy Sith-harcos rontott rá a balja felől, de ő egyszerűen átugrotta a dereka felé kaszáló Vörös pengét, majd oldalra perdült, és egyetlen csaejezte a támadóját.

Zallow és Malgus gyors ütemben közeledett, aztán, amikor már csak egyetlen méter választottal őket, mindketten meg-

álltak, és egy-két másodpercig mozdulatlanul, némán fürkészték egymást.

Ekkor egy Jedi-lovag, egy ember vált ki a csata forgatagából és a Sith Nagyúr nyaka felé döf Malgus ellépett a kék energiapenge elől, az öklével gyomorszájon vágta a férfi it, és miutágörnyedt fájdalmában, fellendítette a kardját, hogy végezzen vele.

Zallow előrelódult, és megállította a lefelé száguldó pengét. A Jedi-mester és a Sith Nagyúr belenézett egymás szemébe, és a külvilág mindkettőjük számára megszűnt létezni.

Malgus haragja és gyűlölete került szembe Zallow békességével és nyugalmával.

A pengék sisteregve csapódtak össze, és mindketten az Erő energiáival támogatták meg a testijüket, de egyikük sem tudott a másik fölébe kerekedni. Malgus dühében torkaszakadtából beleillow képébe. A Jedi-mester éppen csak egy kicsit ráncolta a homlokát, és kissé összepréselte- mindössze ennyi árulkodott arról, hogy bár szenvtelen arcot vág, valójában eléggé feszült.

Az Eleena miatti haragját felhasználva Malgus végül ellökte magától a Jedit, majd függőlegesk és keresztvágások sorozatát mérte rá. Zallow folyamatosan hátrált és hárított, de egyedi lta sem maradt arra, hogy a saját csapásaival válaszoljon. Malgus csakis a fejét támadta, hogy széthasítsa a koponyáját, de Zallow újra és újra megállította a pengéjét.

A Sith Nagyúr aztán magas forgórúgást indított, ezúttal is aj sötét oldal energiáival növeltsti erejét, és a talpa telibe találta a Jedi mellkasát. Zallow legalább tíz métert repült hálé, de a levegőben ügyesen szakozott egyet, és a talpára érkezett, két Sith-harcos közelében

Mindketten azonnal felé lódultak, ám Zallow hárította az első támadást, eltáncolt a második visszaszökkent az előzői helyére, és egy vízszintes csapással véget vetett mindkét Sith éle

Malgus ekkorra már őrjöngött haragjában. Elhajította kardját, majd az Erő segítségével a Jedyaka felé irányította a sebesen forgó fegyvert. Ám Zallow az előző mozdulatsorának lendületée felpattant, így a fénykard messze alatta suhant el.

Mialatt még a levegőben volt, Malgus taszítóhullámot indított felé, ami teljesen felkészület a Jedit, és nekivágta egy törmelékhalomnak. A kezét-lábát szétvetve feküdt, látszott rajta,gé elkábult.

Malgus nem habozott. Dühtől tajtékozva üvöltött, és a tőle húsz méterre heverő Jedi felé szöen repülve az Erő közvetítésével a markába rántotta kardját, mindkét kezével megfogta a markefelé fordította a pengét, hogy a Templom padlójához szegezze gyűlölt ellenségét.

Zallow azonban az utolsó pillanatban félregurult, és Malgus pengéje markolatig fúródott a közetbe. A Jedi-mester talpra ugrott, távolabbra szökkent, aztán aktiválta fénykardját, és tám lendült.

Az elegáns vívóstílust a gyorsaság és az erő kedvéért feláldozva, villámgyors csapások és dölgusra, aki ugyan tévedhetetlen pontossággal védekezett, de még csak nem is gondolhatott ellentámadásra. Zallow hirtelen előrelendült, és kegyetlen erővel, rézsútosan sújtott le. Mfélreütötte a feje felé száguldó pengét, de az ellenfele valahogyan visszarántotta fegyverétgus arcába vágta markolatának alsó végét. Az ütés meglazította az egyik fogát, és félresöpör Vér ízét érezte a szájában. Hátrafelé tántorgott néhány lépést, közben nagyokat pislogva és, hogy elkábult.

Zallow azt hitte, eljött a pillanat. Közelebb ugrott, és a kardját vízszintesen előrelendítee - vagyis pontosan azt tette, amire az ellenfele számított.

Malgus függőleges állásba fordította kardját, majd miután az energiapengék összecsattantak, zította az ellenfele fegyverét. A következő pillanatban visszahúzta a sajátját, és villámgyolőredöfött. A pengéje behatolt a Jedi-mester mellkasába, áthaladt a testén, és a lapockái kö

a hátából.

Zallow tátogott néhányat, de már nem tudott levegőt venni! Dermedten állt a vörös energiapenyársalva. A tekintetei most is csak fájdalomról tanúskodott, félelemről nem. A körösi körül zatükröződtek a szeméből. Malgus ezeket az apró lángokat figyelte, és halk, rekedtes hangon zólalt:

- Hamarosan minden lángba borul...

Zallow a homlokát ráncolta, talán a fájdalmai miatt, talán azért, mert gyötörte a tudat, hog vár a Coruscantra és a Jedi-rendre. Akármit érzett is, Malgus élvezte áldozata kínjait. Mega, hogy Zallow szeméből eltűnjön az élet fénye, majd kirántotta pengéjét a tetemből, és hagyz a kövezetre roskadjon.

A sokk minden előjel nélkül csapott le Arynra. Úgy érezte magát, mintha hasba lőtték volna stővel. A teste görcsösen megvonaglott. A nyugalom-karkötő, a Zallow mestertől kapott ékszer szakadt összeszoruló öklében, a könnycsepp formájú korallgyöngyök a kőpadlóra zuhogtak.

Kétrét görnyedt, a gyomra felfordult. A látása elhomályosult, és a világ forogni kezdett körlábából kiszállt minden; erő, és úgy érezte, csúszik, zuhan és merül. A torka összehúzódott,készülő sikolyát, amely így csak panaszos nyöszörgés formájában szakadt ki belőle.

Az Erőn keresztül megérezte azt az éles kínt, amely átjárta a mesterét, aztán az ő lélegzetet, amikor a mestere vett: még egy utolsó lélegzetet, és kiszenvedett. Zallow mester életvonala, amely rendszerint oly fényesen ragyogott az ő lelki szemei előtt, és amely oly közel volt a saját életvonalához, lassan elhalványodott, és eltűnt.

A mellette ülő Syo meglepett hördülést hallatott, ami arra utalt, hogy ő is megérzett valami

Aryn fájdalmai és mind hevesebb rettegése ellenére sem hagyta, hogy elszakadjon a valóságtólTudta, mi történt - egyértelműen kiolvashatta a vele szemben ülő Sith-férfi i szeméből.

- Mi volt ez? - suttogta megrökönyödve Syo. A hangja mintha messziről érkezett volna, de a kérdésében hemzsegtek az ocsmányabbnál ocsmányabb lehetőségek.

Aryn felemelte a fejét, és az arcába hulló hajfürtjein keresztül. Átnézett a csarnok másik o A Sithek már álltak, a testük megfeszült, a szájuk bőszen lefelé görbült.

- Elárultak minket - felelte Aryn rekedtes hangon.

Nem mondta ki, hogy meghalt a mestere, a férfi i, akit atyjának tekintett.

Talpra állt, és meglepetten tapasztalta, hogy a várakozásai ellenére a lába megtartja a súlyFehér alakok sorakoztak mellette - nem, nem élőlények, hanem szobrok, alderaani szobrok. Végre felötlött benne, hogy az Alderaanon van. Ide küldték, hogy részt Vegyen a Sithekkel folytatott béketárgyalásokon.

És a Sithek elárulták a Jediket. Aryn harcolt már a Sithek ellen az Alderaanon, a bolygó feletti uralomért lezajlott ütközetben. És elhatározta, hogy újra meg fogja tenni. Most, azonnal.

- Honnan tudod, Aryn?

Kihallotta ugyan Syo hangjából a kételyt, de az nem tudta kikezdeni az ő bizonyosságát.

- Tudom, és kész - mordult fel vészjósló hangon.

A vele szemben álló Sithek is tudták. A kezdet kezdetétől fogva tudták. Ez is oda volt írva

arcukra. Aryn látómezője leszűkült, míg végül már csak a két sötét alakot foglalta magába, erős lárma töltötte be, bánat és a felizzó harag morajlása. Valaki őt szólította valahol a m Úgy ismételgette a nevét, mintha az valamilyen Ima lett volna, de nem törődött vele.

A Sithek őrá meredtek, és harcra készen várakoztak. A férfi i ugyanolyan megvetően és gúnyosyorgott, mint az imént, felfelé görbülő szája undorítóbb volt, mint az arcán vöröslő forradá

- Aryn! Aryn! Aryn! - kiáltozta Syo a távolból.

Tudták. A Sithek tudták.

- Mindvégig tudták - mondta Aryn, legalább annyira magának, mint a társának.

- Micsoda? Mit tudtak? Mi történt?

Aryn nem vesztegette az időt válaszra. Megnyitotta magát az Erőnek, és mélyen merített a vil oldal energiáiból.

Az idő mintha lelassult volna. Úgy érezte, kiszállt a testéből, és most kívülről figyeli azte átvágott a csarnokon, a csizmája szétszórta a karkötő korallgolyóit. Erőszakos érzések szálatt a békét hirdető férfi iak és nők szobrai között haladt előre.

- Aryn! - kiabálta Syo. - Ne csináld!

Aryn nem nyúlt a fénykardjáért. Nem használhatta a Jedik szent fegyverét. Puszta kézzel akar megbosszulni Zallow mester halálát.

- Nem lehet részetek tiszta és gyors halálban! - recsegte a fogait csikorgatva.

Valahol a lelke mélyén érzékelte, hogy elragadták az indulatai, amit Zallow mester aligha helyeselt volna. De most ez sem érdekelte. A fájdalma túl mély volt, túl átható. Azt követele, hogy erőszak formájában adja ki magából, és hogy ez az erőszak a csarnokban tartózkodó Si zúduljon.

A Sith-férfi i a fénykardjáért nyúlt. Mielőtt aktiválhatta volna, Aryn Erő-hullámot indítottly felkapta és a falhoz vágta mindkét fekete alakot. A hullám széle elért két szobrot is, ez is falnak csapódtak, akkora lendülettel, hogy darabokra törtek.

A Sithek minden bizonnyal Erő-pajzzsal védték magukat, mert nem szenvedtek látható sérülést.dketten talpra szökkentek, és oldalra mozogtak, hogy legyen idejük felkészülni a harcra. A kezükbe kapták, és aktiválták fénykardjukat. A férfi i szokatlan stílusban, magasan a feje tt tartotta és előreszegezte fegyverét, s előre-hátra ingadozva várt. A nő mélyen tartotta adját, a közepes stílus egyfajta változatában.

Aryn meghallotta, hogy a háta mögött Syo szintén bekapcsolja a kardját. Lassítás nélkül tartSithek felé, majd az Erő segítségével kitépte a férfi i markából a kardot, és odarántotta a pen csak lepillantott rá, majd elhajította, és a meglepett harcos arcáról végre leolvadt az az undok vigyora.

Aryn tovább nyomult felé, a nővel nem törődve, és előre elképed le, hogy milyen érzés lesz, re torkon ragadja a gyűlöletes alakot. A férfi i azonban támadásba lendült, erőteljes, láthaan energiahullámot indított felé. Aryn V-alakban maga elé tartotta a két kezét, éket formáltakaratából, ami kettévágta és félreterelte a hullámot. A háta mögött több szobor megingott, lapzatáról. Az eltérített energiák a Sith-nőt is elkapták, vagy tízlépésnyire hajították.

Arynt már csak öt méter választotta el a Sith-férfi itól, aki ekkor támadóállásba ugrott. Mi arra utalt, hogy fénykard helyett puszta kézzel fognak összecsapni - erőszakos és véres munkának ígérkezett.

Aryn a világos oldal energiáit használta, hogy megnövelje a testi erejét és a gyorsaságát. É

, hogy az Erő szabadon árad szét benne, és fegyverré változtatja a testét...

- Aryn Leener! - harsant mögötte egy parancsoló hang, Dar'nala mester hangja. - Aryn Leener Jedi-lovag!

- Aryn! Állj meg! - kiabálta Syo.

Dar'nala és Syo együttes hangja végre áthatolt a tudatára boruló ködön. A lépteinek üteme meozatosan lelassított, majd megállt. Józan, higgadt gondolatok törtek át érzéseinek zűrzavarolhőjén, és ő hangot adott ezeknek a gondolatoknak. Anélkül, hogy levette volna a szemét az eenségeiről, fennhangon bejelentette:

- A Sithek elárultak minket, mester! A tárgyalás csak arra kellett, hogy lekössék a figyelmünket!

Dar'nala mester hallgatott néhány pillanatig, majd megkérdezte:

- Ezt... megérezted?

Aryn érezte, hogy mindjárt kicsordulnak a könnyei, de erőt vett magán. Némán bólogatott, merm tudott megszólalni. És Dar'nala mester következő szavai úgy érték őt, akár egy-egy ütés gy

- Hallgass ide, Aryn! Tudom. Én is tudom. De most jól figyelj rám! A Coruscant... a Coruscant a birodalmiak kezébe került.

Aryn nem kapott levegőt. Ennek az állításnak nem volt semmi értelme. A Coruscant, a Köztársaszíve a Birodalomé?

- Micsoda? - dadogta Syo. - Hogyan? Azt hittem...

- Az nem lehet - suttogta Aryn. Bizonyára rosszul hallotta. Elfl fordult az ismét elvigyorodó Sith-férfi itól, hogy a Jedi-küldöttség vezetőjére nézzen.

Dar'nala mester az átjáróban állt, a bőre a szokottnál jóval sötétebb vörösben játszott. Am-Shatele Shan tőle jobbra, illetve balra helyezkedett el. A cereáni szenátor, akinek magasra felívelő homlokát hófehér, ritkás haj koronázta, jóval a másik két alak fölé tornyosulos, ráncos arca most jócskán eltorzult, a szeméből mélységes aggodalom sugárzott.

Satele Shan végtelenül letörtnek tűnt. A szemét mereven maga elé szegezte, aranybarna haja ziláltan lógott a vállára, és hiába próbált szenvtelen arcot vágni, lerítt róla, hogy heves vensőjében.

Am-ris és Satele úgy viselkedett, mintha nem vennék észre a szobrok összetört maradványait. ndketten kábultnak látszottak - az események romjai között bolyongó, üres tekintetű menekült Egyedül Dar'nala tűnt összeszedettnek. Kezét összekulcsolta a hasa előtt, és megfigyelte a arnok egyes részleteit - a ledőlt szobrokat, valamint a Jedik és a Sithek egymáshoz viszonyított helyzetét.

Aryn azon töprengett, hogy vajon mi játszódott le a tárgyalóteremben. Egy röpke pillanatra feltámadt benne a remény, hogy a társai időben megérezték a Sithek szándékait, és letartóztatmegölték őket. Ám ez a reménye nyomban szertefoszlott, amikor a Sith-küldöttség vezetője, Bagyúr megjelent az ajtóban, és lecövekelt Dar'nala mellett.

Az idős férfi i ráncos arca elégedettséget sugárzott, felfelé görbülő szájzuga aljas káröröman hátrafésült, Fekete haja tökéletesen illett sötét köpenyéhez és szeméhez. Végigjáratta ten, és gőgösen megszólalt:

- Nagyon is lehetséges, Jedi-lovag! És meg is történt. A Coruscant elesett.

Satele minden izmát megfeszítette, a bal kezét ökölbe szorítottál Am-ris éppen ellenkezőleg,roskadt, mintha leeresztett volna. Dar'nala egy pillanatra lehunyta a szemét, és mintha ízért küzdött volna, hogy megőrizze a hidegvérét.

- A Coruscant jelenleg - folytatta Baras Nagyúr a maga zengő baritonján - a Birodalom fennhatósága alatt áll.

- Hogyan... - nyögte Aryn, de Dar'nala feltartotta a jobb kezét, és rászólt:

- Egy szót se többet! Egyetlen szót se többet!

Aryn visszanyelte a kérdést, amelyet fel akart tenni.

- Kapcsold ki a fénykardodat! - parancsolta ekkor a mester Syónak, és ő engedelmeskedett. A Sith-nőt ugyan nem utasította senki, de ő is kikapcsolta a fegyverét.

- Mi történt itt? - kérdezte Baras Nagyúr a testvérpárt, illetve a szobrok maradványait fürk

A Sith-férfi i az Erő közvetítésével a kezébe rántotta fénykardját, és miután a derékszíjáraolatot, mélyen meghajolva válaszolt:

- Egy kis félreértés, Nagyúr! Semmi komoly. Kérem, bocsássa meg a felfordulást!

Baras néhány pillanatig némán meredt a két harcosra, majd az állát felszegve kijelentette:

- Örülök, hogy egy kis félreértés nem vezetett vérontáshoz. Elvégre azért vagyunk itt, hogy ljunk.

Miután befejezte a mondatot, nyelt egyet, és lerítt róla, hogy mindjárt elröhögi magát. Am-relé pördült, mire Satele megragadta a szenátor köpenyét, hogy szükség esetén visszatarthassa

- Béke! - fakadt ki Am-ris. - Ez az egész tárgyalás csak egy álságos...

- Szenátor úr! - szólt közbe Dar'nala, és megfogta a férfi i felkarját.

Am-ris azonban nem tudta türtőztetni magát, és egyre erősebb, egyre haragosabb hangon folytatta:

- Maguk nem azért jöttek ide, hogy a békéről tárgyaljanak! Hanem azért, hogy eltereljék a fimünket, mialatt a társaik alattomban megtámadják a Coruscantot! Maguk becstelen hazugok, méltóak arra, hogy...

- Szenátor! - csattant fel Dar'nala, mire Am-ris végre észbe kapott, és elhallgatott, aztán csak hevesen zihálva állt.

Baras Nagyurat a legkevésbé sem nyugtalanította a kiabálás.

- Ön téved, szenátor úr - válaszolta elnézően mosolyogva! - Azért vagyunk itt, hogy a békérők. Csupán gondoskodni akartunk arról, hogy a Köztársaság készségesen elfogadja a feltételein Értelmezzem úgy az iménti kitörését, hogy a Köztársaságot immáron nem érdekli a tárgyalás?

Mialatt Am-ris elvörösödve kapkodott levegő után, Dar'nalaj ismét közbeavatkozott:

- Folytatjuk a tárgyalásokat, Baras Nagyúr!

- Ön mindig is a bölcsesség hangján beszél, Dar'nala mester - válaszolta bólogatva Baras. - s, a Birodalom elvárja, hogy önök megjelenjenek a tárgyalóteremben holnap, ugyanebben az időpontban. Amennyiben nem, úgy a Coruscant népére... khm.. kellemetlen időszak köszönt.

Dar'nala továbbra is nyugodtnak mutatta magát, noha a bőrei jócskán elsötétült.

- A küldöttségünk megvitatja az újonnan felmerülő kérdéseket - válaszolta a Sith Nagyúr szemholnap ismét; tárgyalóasztalhoz ülünk önökkel.

- Már alig várom - felelte elmosolyodva Baras. - Hölgyeim és uraim, jó pihenést kívánok!

Am-ris cereáni nyelven szidalmazta a Sith Nagyurat, ám ő úgy tett, mintha nem hallotta volna.

Mialatt a köztársasági delegáció megtört szívű tagjai átvágtak a csarnokon, Aryn érezte magá i gúnyos tekintetét, és alig állta meg, hogy ne ordítson dühében. Amikor elhaladt a pad előamelyen ő és Syo az előbb ültek, letérdelt, és felkapta a szétszakadt karkötő egyik apró kor

Harmadik, fejezet

Malgus a romokat szemlélte. A leszállóegység roncsa még most több helyen égett és füstölgöttt megfeketedett fémdarabok tarkították. A falak és az oszlopok egy része leomlott, a még ép lakon és a mennyezeten repedések futottak végig. A lenyugvó nap fénye száz és száz keskeny fsa formájában Eltolt át a levegőben kavargó poron. Mindenfelé holttestek hevertek - jó néhán teteme, de még több Jedié és köztársasági katonáé. Nyögések és kiáltások hallatszottak mindlori a Templom bezúzott főbejáratában állt. Sisakját a hóna alatt tartotta, a tüzek fénye völogott hosszú haján. Ő is a pusztítás nyomait fürkészte, az arca nem tükrözött semmiféle érzr megérezte magán Malgus tekintetét, belenézett a Sith Nagyúr szemébe, és fejet hajtott. Mals utánozta a gesztust: két nagy harcos üdvözölte egymást. A mandalori ekkor a fejére húzta sját, bekapcsolta a háti rakétáját, és kirepült az épületből - hogy aztán valahol majd felvegalomtól kapott, jól megérdemelt fizetségét.

A Jedi Templomot megtámadó, mintegy ötven Sith-harcos körül legfeljebb tíz-tizenkettő állt aMalgus nem örült, de nem is lepődött meg azon, hogy Adraas Nagyurat a túlélők között látja. szenézett egy törmelékhalom felett, de eszükbe sem jutott harcosnak és győztesnek kijáró tisetadásban részesíteni egymást. Egyikük sem tartotta semmire a másikat.

Most, hogy a csata véget ért, az életben maradt, járóképes Sith- harcosok a leszállóegység kztek. Az öklüket felemelve tisztelegtek Malgusnak, és diadalittasan ordítottak. Adraas megállt közöttük, néhány pillanatig nem csinált semmit, csak némán meredt Malgusra, aztán ő itte az öklét. Malgus, ha átmeneti időre is, de jobb kedvre derült.

- Ti a Birodalom szolgái vagytok! - kiáltotta megmaradt csapatának. - És az Erőé!

A harcosok válaszképpen eszeveszett üvöltözésbe kezdtek.

Malgus félrerúgta az útjából Zallow fegyverét, kikapcsolta a sajátját, majd átlépett a Jedi-oltteste felett, és a tüzeket, illetve a törmelékhalmokat kerülgetve lépkedett, mígnem odaéreenához. Érezte, hogy a harcosai - és persze Adraas is - őt figyelik. A hangulatukban beállt változást is észlelte, de nem törődött vele.

Letérdelt, és a karjába vette Eleenát. A lány még lélegzett, a teste meleg maradt. A sugárny ütötte sebek úgy tátongtak a vállán és a mellkasán, akár egy-egy fekete, éhes száj, de legat, egyetlen csontja sem tört el.

- Eleena! - recsegte Malgus. - Nyisd ki a szemed!

A lány lassan kinyitotta a szemét, és elhaló hangon suttogta:

- Veradun...

Malgus meghökkent attól, hogy más Sithek előtt hallja a nevét a szolgája szájából, és úgy öka kezét, hogy belesajdultak az ujjai. Eleenának sosem lett volna szabad ilyen bizalmasan szólítani őt mások füle hallatára.

A lány bizonyára megérezte a dühét, mert hirtelen elsápadt, behúzta a nyakát, és a szemét tá bámulta a felette lebegő öklöt. Amikor Malgus azt látta, hogy a szolgája végre felfogta a hyzetet, egy csapásra lehiggadt. Szétnyitotta az ujjait, lenyújtotta a kezét, és megkérdezte:

- Fel tudsz állni?

- Igen... köszönöm, gazdám...

Malgus durván, a sebeivel nem törődve talpra rántotta a lányt, aki erre összerándult a fájda, és kínjában halkan nyögdécselve nekidőlt. Malgus ezúttal nem tiltakozott, oldalra fordítot fejét, és ráparancsolt Adraasra:

- Hívj ide egy orvoscsapatot a Steadfastról!

Adraas összehúzta a szemét, kétségkívül méltóságán alulinak tartotta a feladatot.

- Hallottátok Darth Malgust! - kiáltotta a közelében álló harcosoknak. - Hívjatok egy orvoscpatot!

- Nem! - mordult fel Malgus. - Azt akarom, hogy te hívj!

Adraas dühödten meredt rá néhány pillanatig, majd elrejtette az érzéseit, és az arcára közön erőltetve válaszolt: - Ahogy óhajtod, Darth Malgus!

Odakintről robbanások hallatszottak, a bombázás állhatatos, tompa dobolása. Angral flottája gkezdte a Coruscant elleni támadást.

- Én értesítettem Darth Angralt, hogy elfoglaltuk a Jedi Templomot - közölte kissé kihívó ha Adraas. - Te a kérdéses időben... más dolgokkal voltál elfoglalva.

Mialatt beszélt, Eleenára villantotta a szemét, majd ismét a parancsnokára nézett.

Malgus a fogát csikorgatta, és megint ökölbe szorította a bal kezét, de leküzdötte újra fellaragját. Nem akarta hagyni! hogy Adraas függelemsértéssel határos viselkedése elrontsa a győlem feletti örömét.

- Ez egyszer megbocsátom, hogy helyettem cselekedtél - válaszolta a vetélytársának. - És mostűnj el a szemem elől!

Adraas elfehéredett dühében, és szorosan összepréselte a száját, de nem mert visszavágni. Göonakodva meghajolt, és eloldalgott.

Malgus óvatosabb fogást vett Eleena vállán, és vele együtt úgy fordult, hogy kinézhessen a fon. A leszállóegység becsapódásakor keletkezett, szabálytalan szélű lyukon túl a tiszta égbot. Malgus és Eleena együtt figyelte a birodalmi bombázókat, amelyek kitörtek a sárga és vörö közül, s lángba borították a várost.

- Menj, és nézd meg! - suttogta Eleena. - Ez a te győzelmed. Jól vagyok. Menj!

Malgus tudta, hogy a lány nincs jól, de azt is tudta, hogy látnia kell.

Elengedte Eleenát, és végigsétált a csarnokon, mígnem elérti a szétzúzott bejáratot. Az út makozó szobrok java részi ledőlt a talapzatáról, és most darabokra törve hevert előtte. A fejsan oldalra fordítva szétnézett, hogy maradéktalanul kiélvezhesse az élete csúcspontját.

A levegőben birodalmi gépek rajzottak. Bombák zuhogtak, akár a zápor, és vörös, sárga, feket szürke gömbökké robbantak, törmeléket szórva a tér minden irányába. Sűrű füst gomolygott szzt a kevés helyi gépet, amely még a levegőben maradt, a birodalmi vadászok sorban üldözőbe v és lelőtték. Malgus tüzeket látott mindenütt, amerre csak nézett. Egy felhőkarcoló az aljátg égett, egy egész, egybefüggő lángoszlop nyújtózott az ég felé. A detonációk lökéshullámaitmegremegett. A ritmustalan, váltakozó hangmagasságú dübörgésbe néha távoli, rémült sikolyod y köztársasági vadász fel tudott ugyan szállni, de a birodalmi gépek pillanatok alatt leszedték valamennyit.

Malgus megnyitott egy kommunikációs sávot, és kapcsolatbaj lépett a vezérhajó, a Darkness feetén tartózkodó Angrallal.

- Darth Angral, hallottál arról, hogy elfoglaltuk és biztosítottuk a Jedi Templomot? - kérdezte.

Angral válaszát a parancsnoki híd élénk háttérzaja kísérte.

- Igen. Jó munkát végeztél, Darth Malgus. Hány harcosunk vesztette életét?

- Adraas ezt nem közölte veled?

Angral nem felelt, némán várta, hogy Malgus válaszoljon az eredeti kérdésére.

- Körülbelül harminc - bökte ki végül Malgus.

- Remek! Leküldök egy csapatszállítót, hogy felszedjen téged, és az embereidet.

- Én még maradnék egy darabig - mormolta Malgus.

- Valóban?

- Igen. Látni akarom a lángban álló Coruscantot.

- Megértelek, kedves barátom - felelte Darth Angral. - Gondoskodni fogok arról, hogy a bombázók megkíméljék a Jedi Templomot. Legalábbis, átmenetileg.

Az adás megszakadt, és Malgus ekkor letelepedett a kövezetre Templom ajtajában. Hamarosan a Sith-harcosok is megjelentek körülötte. Ők is leültek a puszta kőpadlóra - és onnantól kközösen gyönyörködtek a látványban.

Fél óra sem telt el így, amikor egy birodalmi leszállóegység tűnt fel a harci gépekkel és füli égbolton, majd sűrű porfelhőt felverve leereszkedett a Jedi Templomhoz vezető útra. A pil ülve maradtak ugyan, de a kezüket a homlokukhoz emelve tisztelegtek Malgusnak.

Pillanatokkal később lenyílt a gép hasi rámpája, és két férfi i sietett le rajta. A Birodalmyi Szolgálat szürke és kék egyenruháját viselték. A kezükben kötszeres és műszeres táskát ta róluk, hogy bár valaha megkapták az alapkiképzést, régóta nem vettek részt valódi ütközetbepuhultak. A nyomukban két sebészdroid érkezett, sima, ezüstszínű burkolatuk ragyogva verte vissza a várost emésztő tűzvész lényét. A két lábon járó gépezetek egy-egy műszerkocsit, illemszintes lebegőhordágyat húztak maguk után. Malgus felállt, és eléjük ment. Az orvosok ijedtulták őt nyilván a külsejétől rémültek meg -, de hamar összeszedték magukat, és feszesen tis

Számos sebesültünk van odabent - közölte velük a Sith Nagyúr a templom felé intve. - És odabn a szolgám is, egy fiatal twi'lek lány. Bánjanak vele úgy, ahogyan velem bánnának!

- Egy idegen teremtménnyel, Nagyúr? - kérdezte az idősebb orvos, akinek szögletes állát sötésta szegélyezte. - Mint azt bizonyára ön is tudja, a Birodalom gyógyászati készleteit és eszit csakis emberek... Malgus lépett egyet a férfi i felé, mire az azonnal befogta a száját.

- Úgy bánjanak vele, ahogyan velem bánnának! - morogta vészjósló hangon. - Megértették?

- Igenis, nagyuram! - hadarta az orvos, azzal a társát és a droidokat maga után intve a bejárat felé lódult.

Újabb robbanások rázták meg a környéket. Egy lövedék eltalált egy energiaellátó-központot, éométer magas plazmaoszlop tört az ég felé. Jellegzetes, hajlott szárnyukról könnyen felismertő ISF elfogóvadászok húztak el a Templom fel lett, és a Sith-harcosok lelkesen ordítozva integettek nekik.

Néhány másodperc múlva Eleena jelent meg Malgus mellet a fájdalmai miatt az alsó ajkát harapa. A lány mögött felbukj kant az egyik orvos, és aggodalmasan pislogva utána szólt:

- Kérem, hölgyem! - Rémült pillantást vetett Malgusra, és megint kibökte: - Hölgyem, kérem!

Eleena a szemét tágra nyitva bámult, amikor felfogta, hogy milyen iszonyat zúdult városra. Malgus belépett elé, és a hangját lefojtva rászólt:

- Menj az orvosokkal! Van odafent egy birodalmi kórházhajó, a Steadfast. Orbitális pályán kering a csapásmérő flottával együtt. Ott várj rám! Megkereslek, amint végeztem idelent. .

- Nincs szükségem kezelésre, gazdám - rebegte a lány.

- Tedd, amit parancsoltam! - felelte Malgus a legkevésbé sem gorombán.

Eleena nyelt egyet, elmosolyodott, és bólintott.

- Nagyon köszönöm, nagyuram! - hálálkodott az orvos. - Jöjjön velem, kisasszony! - Gyengédenon fogta Eleenát, és felvezette a leszállóegység fedélzetére, miközben körös-körül bombák husaság haldoklott.

Miután az orvosi csapat elsősegélyben részesítette, és felrakta a gépre a sebesülteket, a Siarcosok a halottakat is felhordták, hogy később elszállítsák őket a Korribanra vagy a DromunKaasra, és ott a megfelelő szertartások kíséretében, illő temetésben legyen részük.

Malgus azt kívánta, bárcsak Adraas is a holtak között volna.

Miután a leszállóegység a levegőbe emelkedett, Adraas, aki időközben ismét felvette fekete mját, odalépett Malgushoz, és megkérdezte:

- Mi legyen a Jedik holttestével?

Malgus elgondolkodott. A Jedik hősiesen harcoltak, főleg Zallow mester. Tévesen értelmezték ugyan az Erő útmutatásait, de ettől még tisztességesen akart bánni velük.

- Legyen a templomuk a sírjuk - mondta végül. - Romboljátok le az egészet!

Máris értesítem a bombázókat! - hadarta készségesen Adraas. Malgus megrázta a fejét, és szemt a vetélytársával. Ugyanolyan magasak voltak, és Adraas nem rettent meg az ő fenyegető küls.

- Nem - mondta halkan, de határozottan -, elég robbanóanyag maradt a gépünkben. Azt használjok!

- Ez parancs... nagyuram? - kérdezte habozva Adraas.

Malgus nehezen őrizte meg a nyugalmát, mialatt válaszolt:

- A Jedi Templomot Sitheknek kell megsemmisíteniük, nem birodalmi pilótáknak. Vagy talán nem értesz egyet ezzel?

Adraasról ordított, hogy ez eddig eszébe sem jutott, amin Malgus nem lepődött meg. Adraas sem értette az Erőt, és mit sem foldott a becsületről. Ettől függetlenül fejet hajtott, és ett, hogy végrehajtsa a parancsot.

A Sith-harcosok hamarosan elhelyezték a tölteteket, és egyikük odavitte a parancsnoknak a detonátort. Malgus a kezében tartotta Készüléket, és még egyszer megnézte magának a templo lépcsős központi építményt, a ledőlt szobrokat, az egykoron pompás, de most formátlanra zúztot, valamint a főfolyosót, amelyet felszántott és felperzselt a rajta végigkorcsolyázó leszység. A csapatának túlélői köré gyűltek, aztán Adraas Megkérdezte:

- Nem kéne távolabbra húzódnunk?

Ez a távolság biztonságos - felelte megvető hanghordozással Malgus.

- Alig húsz méterre vagyunk a főbejárattól! - tiltakozott Adraas.

Malgus a vetélytársa szemébe nézett, és megnyomta a detonátor vörös gombját. Mély, fojtott rhallatszottak a Templom mélyéről, aztán egyre élesebbek és hangosabbak is, azzal pár-huzamos, hogy a bejárathoz közelebb lerakott töltetek sorban detonáltak, és porrá zúzták az építmén.

A főbejárat helyén tátongó nyíláson erős szélroham tört ki, mely sűrű port és kisebb kövek egával. Az előzőnél sokkal hangosabb és élesebb dörrenések hallatszottak a felsőbb szintek fe recsegtek-ropogtak, a Templom homlokzatából óriási tömbök szakadtak ki. A belsejében tűzvésa bolt. Újabb, gyorsan pergő robbanássorozat következett - ez vezette be a Jedi-rend gerincének megroppanását.

A hatalmas építmény, a Jedik évszázados szimbóluma méltóságteljes lassúsággal omlott össze. atokban lángnyelvek csaptak ki, és a hangsebességnél is gyorsabban repülő kövek száguldottakaz immáron roskadozó főbejáraton.

Malgus ahelyett, hogy fedezéket keresett volna, megidézte az Erőt, a tenyerét kifordítva felemelte mindkét kezét, és anyagtalan falat emelt önmaga és a csapata elé. A Sith-harcosok csatlakoztak hozzá, utánozták a mozdulatait, és bevetették a saját energiáikat. Kisebb-nagyobkövek és fémdarabok vágódtak neki ennek a közös védőgátnak, és egy sem törhetett át rajta. Hszéles tűzlegyező nyújtózott felé, de szétvált előtte, akár a patak vize a mederben fekvő kő

A Templom lassú pusztulása tovább folytatódott. A falak befelé dőltek, a hatalmasan elterülőzerkezet leroskadt, aztán a tornyok is megadták magukat, és a Templom középpontja felé dőlveuhantak a gigászi törmelékhalomra. És ekkor véget ért. Halotti lepelre emlékeztető, sűrű poraró lebegett a Jedi Templom helyén magasodó kő- és acélhegy felett. Az épület alsó szintjeinhattak még élő Jedik, de Malgust ez már nem érdekelte - ha akadtak is túlélők, a robbanások velük vagy a leomló kövek, vagy pedig mindörökre csapdába estek.

- Íme, így bukik el a Köztársaság! - jelentette ki fennhangon. A körülötte álló Sithek ujjonztek.

Az Alderaanra küldött köztársasági delegáció valamennyi tagja mélyen hallgatott, amíg ki nem csarnokból. Úgy tűnt, senki sem tudja, mit is kéne mondania. Aryn kétségbeesetten küzdött, távol tartsa magától a körülötte dúló érzelmi vihart. Hozzá hasonlóan a társai is heves érz

hol a bánattal, hol a haraggal, hol pedig a csalódottsággal. Még

Dar'nala is keményen harcolt, hogy megőrizze a nyugalmát, holott kívülről nézve higgadtnak t

Végül ő törte meg a hallgatást, és sikerült hivatalos hangot megütve megszólalnia:

- Kapcsolatba kell lépnünk Zym mesterrel, amilyen hamar csak lehetséges. Szükségem van a tanácsára.

- Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy még életben van? - Vitette fel Satele. - Ha a Coruscant elesett...

A küldöttség tagjai kivétel nélkül meginogtak. Syo és Aryn döbbenten nézett össze. Arynnak ee sem jutott, hogy talán Zym mester is odaveszett.

- Megéreztem volna a... halálát - bökte ki végül Dar'nala, és bólintott, mintha saját magát olna biztosítani. - Satele, gondoskodj nekem egy biztonságos kommunikációs sávról!

- Igenis, Dar'nala mester!

- Egyikünk sem távozik innen - közölte ekkor Dar'nala a társaival, és mialatt végignézett ra, Aryn felfedezte, hogy a mester szemét vörös vérerek szövik be. - Amikor a hír eljut a polgokhoz, a sajtó a véleményünket akarja tudni. Nem mondunk nekik semmit, amíg nem állapodunk meg abban, hogy milyen Irányba haladunk tovább. Egy darabig én fogok beszélni az egész küldöt nevében. Rendben?

Mindenki bólogatott, még Am-ris is.

- A végső döntést természetesen a Köztársaság kormányzata fogja meghozni - mondta ekkor Dar' szenátorra pillantva. - és mi, a Jedik tanácsadással szolgálunk.

Am-ris leejtette a vállát, mintha az események súlya nyomta Volna le.

- Megvitatom az ügyet a Szenátus vezetőjével - felelte fojtott hangon.

- Könnyen meglehet, hogy a Szenátus már nem is létezik - Válaszolta a fejét ingatva Dar'nala. - Talán önnek kell intézkednie és döntenie. Az itteni tanácsadói segíteni fognak. Mi is táuk önt, és a döntését is, bármi legyen is az.

Am-ris aggodalmasan ráncolta a homlokát, majd nyelt egyet, és bólintott.

Ismét útnak indultak, és csüggedten ballagtak végig az üres folyosókon. A Főtanács épületét lások idejére. Még a máskor idebent felállított alderaani őrök is odakint állomásoztak. Nohakokon keresztül gondosan ápolt gyepeket és bokrokat, szelíden csobogó szökőkutakat és elegánbrokat lehetett látni, Arynnak az a benyomása támadt, hogy egy sírban sétál. Mintha valami meghalt volna az épületben.

A gondolatai vadul kavarogtak. Mindegyik mintha közölni akart volna vele valamit, de egyik sem árult el semmit. Végül kii mondta azt, amiről úgy gondolta, hogy ott lebeg a társai tudatában is:

- Nem engedhetünk az agressziónak, mester. Nem hagyhatjuk, hogy nyomást gyakoroljanak ránk.

Satele és Syo egyetértve bólogatott. Dar'nala kinézett egy ablakon a barátságos alderaani táa, és letörten mormolta:

- Attól tartok, nincs más választásunk. A főkancellár halotti

- Halott? - hördült fel Aryn.

- Láttuk, amikor megtörtént - magyarázta idegességtől remegő hangon Satele. - Annyit még tudt velünk, hogy egy birodalmi flotta megtámadta a Coruscantot. Úgy tűnik, a támadás a Szenátua és a Jedi Templomra összpontosult.

- Kétlem, hogy beérték ezzel a két célponttal - jegyezte meg Am-ris.

- A Templom tele volt padavannal - tette hozzá Syo.

Satele mélyet sóhajtott, és folytatta:

- Fogalmunk sincs, hogy a Birodalom mekkora erőket veteti be, és hogy mit szemelt még ki célpontnak.

- Nem adhatjuk át a Coruscantot - szólt közbe Aryn.

A kijelentés mindenkit elhallgattatott.

- Egyetértek - mormolta végül Dar'nala. - Erre nem kerülheti sor, akármi történik is.

- Akármi történik - ismételte Syo megrökönyödve.

Aryn alig hitt a fülének. A Jediket megtévesztették, és kudarcot vallottak: nem tudták megvéni a Köztársaságot. Zym mesternek előre kellett volna látnia a Sithek tervét. Aryn menet közn kibámult az ablakokon, de jószerével nem látta a tájat, sem a közelben kanyargó folyót.

Harcolt már a birodalmiakkal az Alderaanon, tagja volt annak seregnek, amely megfutamította őket. És most nem vágyott másra, csak arra, hogy ismét harcolhasson ellenük. Továbdezett volna, de Dar'nala hangja visszarángatta a jelenbe.

Aryn, mielőtt mi elhagytuk a tárgyalótermet, honnan tudtad, hogy a Sithek megtámadták a Coruscantot?

Nem tudtam - vallotta be Aryn -, vagy legalábbis biztosan nem. Csak azt tudtam... - elcsuklott a hangja, de összeszedte magát, és tovább beszélt: - csak azt tudtam, hogy Zallow mestert megölték. És amikor belenéztem annak a Sithnek a szemébe...

Syo közelebb lépett hozzá, mintha meg akarta volna óvni őt a pillanattól.

- Ezek szerint Zallow mester halott - mondta Dar'nala egy pillanatra megtorpanva. Igyekezett tartani magát, de a bánata áttörte az önuralma pajzsát, és megmutatkozott az ar - Biztos vagy benne?

Aryn bólogatott, de szóval nem felelt, mert azért küzdött, hogy visszatartsa a könnyeit. Syo odalépett mellé, mintha vigasztalni akarta volna, de ő sem mondott semmit.

- Mi mindannyian gyászoljuk a mesteredet, Aryn - jelentette ki Dar'nala - és a többieket is, akiket elvesztettünk ezen a szörnyű napon.

Aryn vett egy mély lélegzetet, és mert nem tudta tovább türtőztetni magát, ingerülten kifaka

- És mégis folytatni akarjátok a tárgyalásokat azokkal, akik elkövették ezt a szörnyűséget!

Dar'nala megtorpant, és amikor megfordult, Aryn egyből tudta, hogy túllőtt a célon. Dar'nala a maga szokásos, megfontolt módján beszélt, de a szeme úgy izzott, hogy ő érezni vélte a .

- Több milliárd értelmes lény lakik a Coruscanton - kezdte a mester. - Több millió gyermek. Az életük múlik azon, hogy mi

Itt bölcsen cselekszünk-e, avagy elhamarkodottan. Az érzéseid átvették az uralmat a nyelved felett, Aryn! Ne hagyd, hogy a gondolataid felett is uralkodjanak!

- A mesternek igaza van, Aryn - tette hozzá Am-ris, és a Jedi - lovag vállára tette a kezét. - Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Köztársaság érdekeit.

Aryn tudta, hogy mindkettőjüknek igaza van, de ez sem érdekelte. Meg akarta bosszulni Zallow mestert, akár így, akár úgy.

- Bocsáss meg nekem, mester! - kérte a fejét lehajtva. - Én ön is, szenátor úr!

- Megértem az érzéseidet - válaszolta barátságosan Dar'nala, és a csoport ismét elindult nagis megértem.

Mialatt a Fatman a kéklő hiperfolyosóban száguldott, Zeerid megpróbált aludni néhány órát, d álom a szemére. Pihenés helyett folyton a következő munkája miatt emésztette magát, és aggóazt követő feladata miatt is. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy mi lesz a lányával, hogy Arra hogyan fogja megkapni a szükséges kezeléseket, miután ő - és ezt most elkerülhetetlnek látta - meghal valamelyik melója során. A verem, amelyben élt, mintha egyre mélyült volna, ő pedig hiába kapálózott, nem került közelebb ahhoz, hogy kivergődjön belőle.

A navigációs számítógép halk sípolással tudatta, hogy az ugrás a végéhez közeledik. Pillanat kitört a hiperűrből, és az ablakokon túl a hiperűr kékségét a valós űr feketesége váltotta

A Vulta csillaga a messzeségben izzott. Zeerid meglátta magát a bolygót is, a nappali oldal félgömbje úgy ragyogott az űr sötétjében, akár egy kék és zöld drágakő.

Most, hogy már a Vulta-rendszer határain belül repült, egyből megkönnyebbült. A lelke mélyér másik énje, az, amelyik nem törődött a munkájával. Mindig is ezt a hatást gyakorolta rá a thogy hamarosan találkozhat Arrával.

Ráadta a teljes tolóerőt az ionhajtóműre, és a lehető legnagyobb fény alatti sebességgel szá azon az űrön, amely elválasztotta őt a lányától. A bolygó közelébe érve a robotpilótára bízta a bolygóirányítás jelentkezését. Várakozás közben bekapcsolta a fülke holovetítőjét, és rt egyik hírcsatornájára. A készülék felett az Alderaani béketárgyalásokról szóló tudósítás kel is felejtkezett a nagy eseményről. Mióta otthagyta a hadiflottát, a Birodalom és a Köztárság között dúló háború csak afféle háttérzajjá vált a számára. Azt még tudta, hogy a Havoc-slomásozik, de ennél többet nem nagyon. A kamera előbb a Sith-küldöttség megérkezését mutattazokat a pillanatokat, amikor a köztársasági delegáció tagjai belepnek a tárgyalások helyszíngáló épületbe. Zeerid odanézett, és ismerős arcot pillantott meg a köztársaságiak között.

- Állítsd meg a képet, és nagyítsd ki a jobb oldalát! A holokészülék végrehajtotta a parancsrid megállapította, hogy csakugyan Aryn Leenert látja. A Jedi nem sokat változott - aranybarna haja most is szabadon lengett, zöld szeméből most is értelmes, éber tekintet sugárzott, és most is előre-görnyedt kissé, mintha vihar ostromolta volna. Zeerid úgy sejtette, hogy ez az utóbbi bizonyos értelemben Igaz is, tekintetbe véve, hogy Aryn bántó élességgel érz a Közvetlen közelében tartózkodó teremtmények érzéseit. Évek óta nem látta őt. Abban a néhátak össze, amikor mindketten a Balmorrán szolgáltak. Idővel megtudta, hogy Aryn kiválóan rep, és még jobban harcol, s ezért tisztelte őt. És úgy sejtette, hogy miután ő maga kiválóan hde még jobban repült, kivívta az ifjú Jedi tiszteletét. Aryn sosem ivott vele és a többi komndóssal, de mindig ott lógott velük a törzskocsmájukban, és csak figyelte őket.

Zeerid úgy képzelte, hogy azért jött el közéjük, mert élvezte a félig vagy teljesen ittas kok érzéseit - a bevetések utáni megkönnyebbülést és örömöt. Aryn arca mindig is nyitottságot tete pedig megértést. A nyitottságának köszönhetően úgy vonzotta magához a részeg katonákat,rágnektár a mézlegyeket. A katonák arra vágytak, hogy belenézzenek a szemébe, és bevalljanakamit. Zeerid gyanította, hogy mindez nagyon kimerítő lehetett Aryn számára. És mégis, mindenlkalommal ott volt velük, és a rendelkezésükre állt. Minden egyes alkalommal.

A holovetítő felett a Coruscant háromdimenziós képe tűnt fel, és a kommentátor tovább magyar

- ... egészen a mai napig, amikor is támadás...

Ebben a pillanatban az adó-vevő halk sípolással jelezte, hogy hívást fogadott, és Zeerid siee kikapcsolta a holokészüléket. Arra számított, hogy a bolygóirányítás jelentkezik, és már aelé nyúlt, amikor a kommunikációs rendszer képernyőjéül pillantva felfedezte, hogy egy kódolsávon keresik, azon, amelyen az Exchange megbízottjai szoktak kapcsolatba lépni vele.

Fontolóra vette, hogy nem fogadja a hívást. Nem akart beszélni Orennel, hogy a nyomorult alak ne ronthassa el a kedvét. És nem akart a munkájára gondolni, mialatt végre együtt lehet Arirával.

A vörös jelzőfény állhatatosan, kitartóan villogott.

Zeerid végül megadta magát, és dühösen káromkodva akkorát csapott a sávot megnyitó gombra, hk felszíne berepedezett. Előre ideges lett, mert sejtette, hogy mi vár rá.

- Mit akarsz? - recsegte ingerülten.

Qren néhány másodpercig nem szólt semmit, majd megjegyezte:

- Ha a hanganalizátor nem jelezné, hogy veled beszélek, azt hinném, hogy másvalakit hívtam.

- Máshol járnak a gondolataim - felelte Zeerid.

- Valóban? - hümmögte Oren, majd ismét hallgatott, mintha bővebb magyarázatot várt volna. Mi nem kapta meg, folytatta: - Ahogyan már céloztam rá, van egy eléggé sürgős ügyem. Ehhez a fhoz egy rendkívül jó pilóta kell. Például te, Z-man;

- Éppen most fejeztem be a fuvart, Oren! - tiltakozott habozás nélkül Zeerid. - Szükségem van egy kis időre, hogy...

- Ezzel a melóval tisztára törölheted a táblát! - vágott közbe Oren.

Zeerid kiegyenesedett ültében, és nem hitt a fülének.

- Megismételnéd?

- Jól hallottad.

Zeerid valóban hallotta, csak éppen nem hitte el. Alig néhány hete még biztos volt abban, hogy sosem szabadul meg az Exchange - től. És Oren most pontosan ennek lehetőségét ajánlotta fel neki. Vett egy mély lélegzetet, és igyekezett higgadtan beszélni.

- Ez is csak egy fuvar?

- Igen, az.

- Mi a szállítmány? - kérdezte, majd nyelt egyet, mert a torka összeszorult, és hozzátette: Fűszer?

- Igen.

- Hová kell vinni? - Azok alapján, hogy a főnökei ezért az egyetlen munkáért hajlandóak lennlengedni minden tartozását, gyanította, hogy célterület rendkívül forró környéken lesz.

- A Coruscantra - válaszolta Oren, és kissé elnyújtva, vonakodva ejtette ki a nevet, mintha azonnali ellenállásra számított Volna.

- Ennyi?

- Nem hallottad, mit mondtam?

- De igen. Azt mondtad: a Coruscantra. Szóval, mi a bökkenő?

- A bökkenő?

- Aha. Tudod, a Coruscant nem éppen forró leszállózóna. Valóságos üdülőtelep azokhoz képest, mostanában jártam. Szóval, mi a bökkenő?

- Mondd csak, Z-man, te nem nézed a híradókat?

- A hiperűrben voltam.

- Hát persze! - felelte Oren, és elégedetten nevetgélt. - A Birodalom megtámadta a Coruscantot.

Zeerid közelebb hajolt a hangszóróhoz, mert megint azt hitte, hogy félreértett valamit. Az egyszerű közlésmód és a szenvtelen hang valahogy nem illett ahhoz a nagy horderejű mondathoz, Amelyet ő hallani vélt.

- Megismételnéd? - kérte az összekötőt. - Tudtommal béketárgyalások kezdődtek az Alderaanon. előbb láttam a híradóban. Hogy érted azt, hogy megtámadta?

- Úgy, hogy megtámadta - válaszolta türelmetlenül Oren. - Jelenleg egy birodalmi flotta kering a bolygó körül. Birodalmi csapatok szállták meg a Coruscantot. Ennél többet senki sem t, mert a birodalmiak zavarják az összes kommunikációs sávot.

Zeerid továbbra sem tudta felfogni a hallottakat. Hogyan is rohanhatta volna le a Birodalom a Magvilágok egyikét, hát még a Coruscantot?

- Hogyan jutottak át a védőhálón? - kérdezte tétován. - Ennek semmi értelme.

- A részleteket nem ismerem, és nem is érdekelnek, Z-man - válaszolta ridegen Oren. - An

nyit tudok, hogy a birodalmiak váratlanul támadtak, a béketárgyalások kellős közepén. Ha másis, a merészségükért mindenképpen csodálom őket. Te harcoltál a Birodalom ellen, igaz?

Zeerid halkan motyogva bólogatott. Sokszor keveredett mán tűzpárbajba birodalmiakkal. Eredetileg a Köztársasági Hadsereg kommandósaként, aztán pedig... a mostani munkája során, akágyen is az. Átvillant az elméjén a gondolat, hogy talán jó lenne visszatérni a seregbe, de nyomban elvetette, és lehordta magát az ostobaságáért.

- A többit megtudhatod a HoloHálózat híradóiból - jelenteti te ki Oren. - De addig is kezdd el tervezni ezt a fuvart!

A fuvar... Igen... Zeerid visszatért a valóságba, és megszólalj

- Szóval, azt akarod, hogy vigyek el egy fűszerrel teli hajót egy frissiben meghódított bolygóra? Ráadásul egy olyanra, amelyül a Birodalom szállt meg? Azt mondtad, blokkolják a rádigalmat. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a minimumra korlátozzák az orbitális forgalmat. így nem tudok belopózni, még ha fagyasztva repülök is. Szilánkokra lőnek, amint odaérek.

- Találd meg a módját! - felelte szenvtelenül Oren.

- Nyitott vagyok minden ötletre.

- Bízom abban, hogy kitalálsz valamit!

- Legalább várjuk meg, amíg egy kicsit elülnek a dolgok! - kérte Zeerid. - A birodalmiak valószínűleg hamar feloldják a zárat. Szerintem egy hét sem kell, és a kereskedelmi hajók újredhetnek. És akkor...

- Nem fog menni - szólt közbe Oren.

- Csak így fog menni - vitatkozott Zeerid.

- Nem, a szállítmánynak haladéktalanul el kell indulnia. Zeeridnek egyre kevésbé tetszett a dolog. A rothadás bűzét szimatolta.

- Miért?

- Azt nem kell tudnod - felelte Oren. - Tudnom kell ahhoz, hogy beleugorjak. Mert azt még egyelőre nem döntöttem el.

Oren rövid ideig hallgatott, majd kurtán válaszolt: - Modifűszer.

Zeerid akarata ellenére hangosan fújt egyet. Nem csoda, hogy ezzel az egyetlen melóval tisztára törölheti a táblát. A vegyszerekkel módosított fűszer egyfelől rendkívül addiktív egváltoztatta a fogyasztó agyában zajló biokémiai folyamatokat, méghozzá oly módon, hogy csaugyanazon típusú modifűszer csillapíthatta a függők éhségét, a közönséges fűszer nem. A térí az anyagot, mert magukhoz kötötték vele a fogyasztóikat. Monopolhelyzetbe hozta őket piacon; hatalmas pénzeket kaszálhattak vele, és meg is tették.

- Van egy vásárlónk a Coruscanton - folytatta Oren -, akinek fogytán van a készlete. Ezért kell ennek a tételnek gyorsan eljutnia oda, akár ott vannak a birodalmiak, akár nincsenek. Te is tudod, hogy mi a tét.

Zeerid tudta, mi a tét.

- Ha a fogyasztók nem kapják meg a megszokott típusú anyagukat, nem pótolhatják mással. És hlnak vele...

- Ha megtörik a típus iránti függőségük - vette át a szót Oren a vásárlónk elveszíti a piacáillető rettenetesen aggódik.

- Ami azt jelenti, hogy az Exchange szabhatja meg az árat - szúrta közbe Zeerid.

- Ami neked, Z-man, ugyancsak kapóra jön - tette hozzá Oren. Úgyhogy próbálj kevésbé megvetőzélni! Zeerid a szája sarkát rágcsálva töprengett, és elfogta az émelygést. Egyfelől, ezzel len futammal visszaszerezhette a szabadságát. Másfelől viszont, amikor még a Balmorrán szolgt, járt egy drogtanyán, ahol modifűszert fogyasztottak. Nem volt felemelő látvány.

- Nem, Oren - mondta végül. Hogy erőt merítsen valahonnan, kinézett az első ablakon a Vultár arra a bolygóra, amelyen a lánya élt, és a fejét rázva folytatta: - Nem tudom megcsinálni. a fűszertől is undorodom. A modifűszer túl sok. Másképp fogok kimászni az adósságból.

- Az nem megy, Z-man - felelte habozás nélkül, rendkívül ridegen Oren. - Vagy elviszed ezt a szállítmányt, és esetleg belehalsz, vagy nem viszed el, és biztosan meghalsz. Érted, mire gondolok?

- Igen, világosan értem - válaszolta Zeerid a fogait csikorgatva.

- Szívből örülök. Nézd egy másik szemszögből! - javasolta Oren - Ha célba juttatod a rakománhange elfelejti az adósságodat. Valószínűleg elsétálhatsz. Ha nem vállalod, meghalsz, és az ge téged felejt el.

Oren röhögött egyet a saját szellemességén, Zeerid pedig semmire sem vágyott annyira, mint hy megfojthassa a rohadékot.

- Akkor viszont többet kell adnotok - közölte rövid töprengés után. Azt akarta, hogy ha már zer megmártózik a mocsokban, elég pénze legyen ahhoz, hogy tisztára moshassa vele a lelkiismeretét. - Nem elég a tiszta lap. Azon felül, hogy törlitek az adósságomat, adjatok kétszáz kreditet. Százezret előre kérek. Meg akarom kapni, még mielőtt leszállok a Vultán, ami azt lenti, hogy körülbelül tizenöt standard percetek van.

- Nézd, Z-man...

- Ne is próbálj alkudni!

- Szükséged van némi pénzre, hogy játszhass, mi?

- Igen, valami ilyesmiről van szó.

- Hát... rendben. Megkapod. A százezer kredit a számládon lesz, még mielőtt földet érsz.

Zeerid az alsó ajkába harapott mérgében. Többet kellett volna kérnie.

- Mikor indulok? - kérdezte.

- A szállítmány jelenleg a Vulta felé utazik - közölte Oren. - amikor szólok, hogy indulnod ll, összekapod magad.

Rendben - dörmögte Zeerid, azzal vett egy mély lélegzetet, és megkérdezte: - Befejezted, Oren?

- Igen, végeztem.

- Mert lenne itt még egy dolog. Mégpedig?

- Minél jobban megismerlek, annál jobban szeretnék közvetlen közelről belelőni a képedbe - jtette ki Zeerid. - Csak azt akartam, hogy legalább egyszer halljad tőlem. Akár megkapom ^kétszázezret, akár nem.

- Látod, Z-man, pont ezért kedvellek - válaszolta Oren, és a hangja alapján sejteni lehetett, hogy vigyorog, majd megkomolyodva folytatta: - A Red Dwarf néven jelentsd be a hajódat, és bolygóirányítás utasításait betűhíven követve dokkolj! Amikor a szállítmány, ér

- A Fatmannel repülök, vagy valami mással? - érdeklődött Zeerid.

- Ez egyelőre nem dőlt el. Ha a Fatmannel, akkor valószínűleg a hagyományos módon juttatjuk árut a fedélzetre, egy módosított karbantartó droiddal. Ha megtudom, szólok.

- Ha mégsem a Fatmannel megyek - válaszolta Zeerid -, gondoskodnod kell arról, hogy veszettül gyors hajót kapjak.

- Hamarosan hívlak - felelte a kérdést megkerülve Oren.

- Rendben - válaszolta Zeerid, holott semmi sem volt rendben. Megszakította az adást, hátradőlt az ülésében, aztán a tekintetét a fekete semmibe fúrva várakozott.

Dar'nala elbocsátotta Arynt és Syót, feltehetően azért, hogy zavartalanul tanácskozhasson Satele Shannal és Am-ris szenátorral. Most, hogy semmit sem tehetett, és semmit sem mondhatott, Aryn visszatért a szállására, hogy... Hogy mi legyen?

Fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen. Úgy érezte, tennie kell valamit, de elképzelni sem tudta, hogy mit. így aztán rosszkedvűen, étvágytalanul legyűrte a vacsoráját, majd fel és a szobájában, aztán meditált, hogy lefoglalja az agyát, és távol tartsa magától a fájdalmat

Amikor ez sem vált be, a HoloHálózat adásait nézte, hírekre vadászva. Cseppet sem meglepő móműsorokat szüntelen találgatások töltötték meg. Mindenféle fajta szakértők beszéltek a Corusi támadásról, és hogy az esemény miféle hatást gyakorol a béketárgyalásokra. Aryn végül nem i a hírolvasók és a kommentátorok locsogását, s levette a hangot.

A támadás utáni állapotokról senki sem tudósított, amiből arra következtetett, hogy a birodablokkolják a Coruscant kommunikációs forgalmát. A híradókban csakis régebben készült felvétetak le. Siklók, robogók, teherhajók és légii buszok milliói repültek rendezett oszlopokban aetonból és acélból megformált, mesterséges táj felett. A mozgójárdákon és a tereken gyalogosajzottak.

A felvétel lefutott, és a holovetítő felett a Jedi Templom háromdimenziós képe jelent meg, alyet egy a magasban lebegő kamera örökített meg. Aryn nem tudta elszakítani tekintetét a lépesős főépületről és a karcsú tornyokról. A főbejárathoz vezető utat a régi korok mestereinekgélyezték, a hős alakok az égre szegezték fénykardjukat.

Arynnak eszébe jutott, hogy mennyire csodálkozott akkor, amim kor első ízben, Zallow mester oldalán végigsétált a szobrok között. Kislány volt még, és képtelenül óriásinak látta a

int az emlékműveket.

- Mostantól ez az épület az otthonod, Aryn - mondta neki a mester, és a maga barátságos, szíelengető módján rámosolygott.

Aryn azon kezdett tűnődni, vajon hogyan nézhet ki a Templomi most, a támadás után, ha ugyan l még.

Elképzelte, hogyan harcolhatott Zallow mester, valamint az ő irányításával hogyan harcolhattak a Jedi-lovagok és a padavanok a kőalakok árnyékában. Valahogy úgy, ahogyan ő csapott összSith-harcosokkal az alderaani államfők szobrai között. Elképzelte a mesterét, amint meghal észeroskad.

Ismét könnyek szöktek a szemébe. Megpróbálta visszatartani őket, de nem sikerült. Képtelen vcsendesíteni háborgó lelkűt, de még csak azt sem tudta biztosan, hogy akarja-e. Zallow mesterből nem maradt neki más, csak a halála miatti fájdalom.

Hirtelen furcsa gondolata támadt, ami pillanatok alatt erős késztetéssé alakult. Egy elképzelés vert gyökeret az elméjében, a bensőjében, de olyan mélyen, hogy nem tudta kitépni. Meg aa ismerni Zallow mester gyilkosának nevét és arcát. Látni akarta őt. Látnia kellett őt. Ha lz arcát, és megismeri a nevét, akkor módjában áll majd bosszút állni a mesteréért... Minél ttt rajta, annál erősebb lett a késztetés. De az Alderaanon, a béketárgyalás résztvevőjeként em üríthetett ki. Előre tudta, hogy Zym mester, Dar'nala mester és Am-ris szenátor miféle döt fog hozni: egy darabig vitatkozunk majd a látszat kedvéért, aztán elfogadják a Sithek valamennyi feltételét. El fogják árulni Zallow mester emlékét, valamennyi Jediét, akik harcolt és elestek a Templomnál. Aryn undorodott ettől, és nem akart részt venni benne. Képtelen volt türtőztetni magát, és káromkodni kezdett. A trágár szavak hosszú és kacskaringós füzér fobelőle, olyan szavak, amelyeket kamaszkora óta nem ejtett ki a száján. Néhány másodperccel kvalaki megkopogtatta a szobája illáját.

- Ki az? - kiáltott továbbra is nyers, ingerült hangon.

- Syo vagyok. Jól... jól érzed magad? Fura hangokat hallottam...

- Csak a holovetítő - hazudta Aryn, és gyorsan kikapcsolta a készüléket. - Ne haragudj, Syo, de most szeretnék egyedül lenni! Syo sokáig hallgatott, majd ismét megszólalt:

- Figyelj, Aryn... nem muszáj egyedül cipelned a terhet. Aryn azonban úgy érezte, egyedül kell cipelnie. Neki kellett együtt élnie Zallow mester halálának súlyával.

- Mindenesetre, ha kellek, tudod, hol találsz - búcsúzott Syo.

- Igen, és köszönöm - felelte Aryn, túl halkan ahhoz, hogy a társa meghallhassa.

A következő órákat a szobájába zárkózva, magányosan töltötte. A nappal átadta helyét az éjszmester vagy Satele Shan továbbra sem küldött neki üzenetet. Megpróbált aludni, de nem sikerü. Előre rettegett attól, hogy mit hoz a reggel.

Az ágyán feküdt és a mennyezetet bámulta. Felkelt az Alderaan kecsesen domborodó, ködös hold sápadt fényben fürdette a szobáját. Körülötte a falak és a tárgyak színtelennek látszottak, szürreálisnak. Rövid ideig azt hitte, hogy sejtelmes, nyomasztó álomba csöppent. Máskülönbean fajulhatott volna idáig a helyzet? Máskülönben a Jedik hogyan követhettek volna el ekkora hibát?

Újra és újra hallani vélte Dar'nala mester kijelentését: attól tartok, nincs más választásun

A szavak fájdalmat ébresztettek benne, méghozzá azért, mert igazak voltak. A Jedik nem áldozhatták fel a Coruscantot. A Köztársaságnak és a Jedi Tanácsnak el kellett fogadnia a rájuk kzerített egyezményt. Nem tehettek mást. Már csak a feltételekről alkudozhattak, a feltételek amelyek nyilván a Birodalomnak fognak kedvezni. És végül a Birodalom árulásának, a Sithek ák a Jedik kapitulációja lesz a jutalma.

Noha Aryn felismerte, hogy ezt az irányt a józan ész diktálja, ettől még rossznak érezte. Danala mester és Am-ris szenátora rosszra készült.

Ehhez hasonló gondolat még sosem merült fel a fejében. És újabb fájdalmat hozott neki. Minde megváltoztatott.

Dühében és bánatában ökölbe szorította a kezét, és megint kiáltások tolultak fel a torkán. Mpróbálta visszanyerni az önuralmát. Zallow mester biztosan helytelenítené ezt a fajta viselkedést.

De Zallow mester meghalt. A Sithek ölték meg. És hamarosan a Rend is elárulja őt, az emlékétegöli a politikai kényszer.

Aryn felidézte magában a mesteréhez fűződő emlékeit. Nem, nem a tanításait, hanem a mosolyát de gondoskodásra valló feddéseit, amelyek az ő hibáinak szóltak, illetve a büszkeséget, ame a mestere akkor érzett, amikor őt Jedi-lovaggá léptették elő.

Őket kettejüket ezek a dolgok kötötték össze, nem a tanítások Vagy a Jedik filozófiája.

A lyuk, amely akkor nyílt a bensőjében, amikor megérezte a mestere halálát, továbbra is sötéott. Attól félt, hogy valahogyan belecsúszik, és mindenestől beleveszik. Tudta, hogy mi a neve a lyuknak. Szeretet.

Szerette Zallow mestert. Úgy szerette, mintha az apja lett volna. Sosem mondta meg neki, és most már nem is mondhatta meg. A szeretett férfi i elvesztése olyan sebet ütött a lelkén, amihez hasonlót még sosem tapasztalt. Úgy hatott rá, ahogyan sosem várta volna. A seb kegyetlenül fájt, de jót tett neki. A Rend olyan Galaxist teremtett, amelyben a jó kapitulált a gonosz előtt, amelyben az emberi érzések - az ő saját érzései - összezúzódtak az elvének súlya alatt. Ez az elv arról szólt, hogy a Jedik nem kötődhetnek érzelmileg senkihez. De mi haszna volt, ha ez lett belőle? Száguldó gondolatai szinte kilökték őt az ágyból. Túlalan volt ahhoz, hogy elaludjon. A padlót borító, vastag szőnyegre eresztette a lábát, és a jét lehorgasztva próbálta összeszedni vadul csapongó gondolatait.

Ráeszmélt, hogy még most is a nappali öltözetét viseli, nem a hálóruháját. Átszelte a szobátrehúzva kilépett az erkélyre. Az élénk szél felborzolta a haját. A levegőben vadvirágok illarmőföld szaga terjengett. Közel s távol rovarok Hümmögtek és ciripeltek. Valahol vidáman dalegy éjjeli madár. Más körülmények között békésnek találta volna mindezt. Száz méterrel lejjeani táj terült el előtte, egy magas fűvel borított, alacsony bokrokkal teli mező. Helyeként rcsú apofák hajladoztak és susogtak a szélben. A telep határalt nem lehetett látni, a növényeltakarta a kerítést.

Aryn elismerte magában, hogy a látvány gyönyörű. Mégis úgy érezte, hogy egy bűncselekmény szhűvös szellő M a tájból áradó nyugalom nem tompította azt az érzését, hogy Jedik végzetes hi Megfogta az erkély korlátját, úgy megszorította, hogy az ujjai belesajdultak.

Messze a telep határán túl széles, lustán kanyargó folyó csillogott a holdfényben. Hajók úszlszínén, a jelzőfényeik vidáman villogtak. Aryn mozdulatlanul nézte végig, hogy hipnotizáló l átkelnek a vízen, és beállnak a kikötőjükbe. Az égen viszonylag élénk volt a forgalom.

Aryn dühítőnek találta, hogy az élet körös-körül ugyanúgy zajlik, mint eddig, mialatt számár

változott. Úgy érezte magát, mintha a bensője kiürült volna.

- Azt fontolgatod, hogy leugrasz? - kérdezte tőle valaki.

Aryn összerezzent, mielőtt felismerte Syo hangját - egy pillanatig pontosan olyannak hallotta, mint Zallow mesterét.

Syo a saját szobájának erkélyén állt, az övétől alig öt méterre. Talán egész idő alatt ott vott aludni.

- Nem - felelte Aryn -, csak töprengek.

Az események a máskor mindig nyugodt és békés Syót is felzaklathatták, mert aggodalmasan ránatta a homlokát, míg a szemhéja meg-megrebbent.

- Zallow mesterről?

Noha halkan és megrendülten ejtette ki a nevet, az mégis valósággal beledöfött Arynba. Az érfelkavarodtak, a torka úgy összeszorult, hogy alig kapott levegőt. Csupán bólintott egyet, mert megszólalni képtelen lett volna.

- Nagyon sajnállak, Aryn - mondta Syo. - Zallow mester mindnyájunknak hiányozni fog.

Aryn végül megtalálta a hangját.

- Több volt nekem, nem csupán a mesterem.

Syo bólogatott, mintha értené, de Aryn gyanította, hogy a társa valójában nem érti.

- A kötődés elfojtásáról beszélni és azt felfogni egy dolog. De a gyakorlat... - folytatta S kétkedő pillantásokkal méregette a társát - egy teljesen másik dolog.

- Most kioktatsz, Syo?

- Csak emlékeztetlek, Aryn. A Jediknek áldozatot kell hozniuk. Minden Jedinek. Néha azokat az érzelmi kötelékeket áldozzuk fel, amelyek összefűzik egymással az értelmes lényeket.dig... többet áldozunk fel, ahogyan Zallow mester tette. Ez a szolgálatunk természetes velejárója. Ne téveszd szem elől, bárkién nyíre gyötör is a gyász!

Aryn hirtelen rádöbbent, hogy több választja el őt Syótól, nem csupán az az öt méter. A bánatte számára, hogy ezt életében első ízben felismerje.

- Szóval, mégsem érted - mormolta letörten.

Syo egy darabig hallgatott, majd megszólalt:

- Talán valóban nem. De ha szeretnél beszélni róla, itt vagyok neked. A barátod vagyok, Aryn. Mindig is az leszek.

- Tudom - suttogta Aryn és köszönöm.

Syo néhány másodpercre elnézett a messzeségbe, majd ellépett n korláttól, és elbúcsúzott: -

Reggel találkozunk.

- Neked is jó éjt, Syo!

Syo visszatért a szobájába, és magára hagyta Arynt a gondolataival és az éjszakával.

Áldozat, ezt mondta Syo. Aryn már sok mindent feláldozott életében, a mestere pedig mindent. Nem idegenkedett az áldozattól, de úgy érezte, céljának kell lennie, jelentenie kell valamit.És most úgy látta, hogy az egész a semmiért volt. Mindig is elnyomta magában a vágyait, gyta, hogy helyüket az önfeláldozás és a szolgálat töltse be. De most túl erős késztetés szásokkal tartozott Zallow mesternek ahhoz, hogy megbosszulatlanul hagyja a halálát.

Nem kételkedett abban, hogy Zym mester, Dar'nala mester és Am-ris végül elfogadja majd a Sithek súlyos feltételeit annak érdekében, hogy megmentsék a Coruscantot. Világosan látta, gy ez politikai ügy. Viszont az ő ügye személyes volt, és nem térhetett ki előle.

Visszatért a szobájába, és bekapcsolta a holovetítőt. A híradókban egyre csak a támadásról fEgy cereáni tudós azt elemezte, hogy a megszállás hogyan változtatja meg a béketárgyalások ensúlyát. Aryn letelepedett, hogy végignézze a felvételt, hátha eltereli a figyelmét, de jósz alig látta.

Felvétel...

- Felvétel - suttogta, és hirtelen felült.

A Templom biztonsági rendszere rögzítette a Sithek támadását. Ha meg tudja szerezni a felvéteket, megláthatja Zallow mester gyilkosát.

Feltéve, hogy a Templom még most is áll.

Feltéve, hogy a Sithek nem találták meg és tüntették el a feli vételeket.

Feltéve, hogy a Jedik nem adják át a Coruscantot a Birodalomnak.

Erre nem kerülhet sor - mondta Dar'nala mester. - Akármi történik is.

Aryn úgy érezte, ebben az ügyben nem vállalhat semmiféle kockázatot, és hirtelen rájött: mégzon töpreng, hogy leugrik.

Viszont most, miután meghozta a döntést, azonnal cselekednie kellett, nehogy a kételyei kikezdjék a bizonyosságát. Talpra ugrott, és órák óta első ízben könnyűnek és biztosnak érez összegyűjtötte és a zsákjába gyűrte a holmiját, elrendezte a ruházatát, és kilépett az erkéen felerősödött, a levelek jól hallhatóan susogtak. Aryn tudta, hogy ha megteszi a következőt, az már végképp visszavonhatatlan* lesz.

Syo szobája felé pillantott, és látta, hogy odabent teljes a sötétség.

A szívverése felgyorsult, miközben megfordult, és átugrott; a korlát felett. Zuhanás közben akadt a Rendtől, a szigorú elvektől. Nem vitt magával mást, csak a szándékát, hogy helyre hoazt, ami elromlott.

Az Erőt felhasználva lassított a levegőben, és amint a talajra érkezett, futásnak eredt. Sen sem látta eltávozni, és bízvást számíthatott arra, hogy hajnal előtt senki sem fogja felfed az eltűnését - addigra ő már a hajóján lesz, és messze jár az Alderaantól.

Meg kellett találnia a módját, hogyan jusson be a Coruscantra, és támadt egy ötlete, hogy kihez fordulhatna segítségért. Meg akarta szerezni a biztonsági kamerák felvételeit. És meg akta keresni azt a Sithet, aki megölte Zallow mestert.

Mert a Jedi-rend a kényszer hatására elárulhatta ugyan mindazt, amit hirdetett és amiért küz

, de Aryn szentül megfogadni hogy nem fogja elárulni a mestere emlékét.

Negyedik fejezet

A Sith-harcosok és a birodalmi katonák többsége visszatért a bolygó körül keringő hajókra, d a felszínen maradt. Magányosan álldogált a Jedi Templom romjai között. Kikapcsolta az adó-v, hogy senki ne zavarhassa, és nem akadt más társai csak az Erő sötét oldala. Az óriási törmm körül sétálgatott, egy-egy helyen megállt, és eltöltött néhány percet. Örüli a győzelménekulatba ringatta a felismerés, miszerint legyőzte az ellenségeit, és nem látott senkit, aki a helyükre léphetett volna.

Konfliktusra vágyott - ezt tudta magáról. Szüksége volt a konfliktusra.

Igen, természetesen lesznek még csaták a Jedikkel és a Köztársasággal, de a Coruscant leroha felperzselését követően a Köztársaság biztosan elbukik, ez csupán idő kérdése. Hamarosan vai-régi látomása, de... de mi leszi azután?

Csakis az Erőben bízhatott, hogy az majd elébe állít egy másik ellenséget, hoz egy újabb hábely méltó lesz arra, hogy kivegye belőle a részét.

Egy törmelékdombra felhágva talált egy kiugró részt, ahonnan elsőrangú kilátás nyílt a környtetején Odan-Urr összevissza repedezett szobra hevert, a kőből faragott szempára gyászosan meredt rá.

Malgus ezen a helyen, az ellenség szentélyének romjain várta, hogy a birodalmi flotta megkezdje a bolygó felperzselését.

Eltelt egy óra, aztán még egy, és miközben az alkonyat átadta helyét az estének, az égboltonozó birodalmi gépek szánul inkább csökkent, semmint növekedett. A bombázók visszaértek a hor míg a vadászok nem támadtak célpontokat, Inkább csak járőröztek.

Mi történhetett? A csapásmérő egység nem rendelkezett annyi erőforrással, hogy huzamosabb idgszállja a Coruscantot. A terv úgy szólt, hogy felgyújtják a bolygót, és továbbállnak, még mtársaság összegyűjti hadiflottáját az ellentámadáshoz.

Es mégis... nem történt semmi. Malgus nem értette, hogy miért.

Bekapcsolta az adó-vevőjét, és a Valort, a saját cirkálóját hívta.

- Üdvözlöm, Malgus Nagyúr! - köszöntötte a helyettese, Jard purancsnok. - Órák óta keressük, Már kezdtem aggódni, hogy baja esett. Éppen az imént indítottam útnak egy kutatóegységet, a az utasítással, hogy a föld alól is, de kerítsék elő önt! Jelenleg a Jedi Templom felé tart

- Mi folyik itt, Jard? - kérdezte Malgus. - Hol vannak a bombázók? Mikor kezdődik az orbitális bombázás?

- Nagyuram... én nem... - hebegte Jard - szóval... Darth Angral...

Malgus úgy megszorította az adó-vevőjét, hogy majdnem összetörte, amikor megsejtette a parannok dadogásának okát.

- Beszéljen értelmesen, Jard! - morogta a készülékbe.

Úgy tűnik, nagyuram, hogy az alderaani béketárgyalás tovább folytatódik - felelte Jard. - Dah Angral parancsba adta, hogy ne kezdjünk bele a hadművelet következő szakaszába, amíg a helyzet nem tisztázódik.

Alacsonyan repülő raj húzott el Malgus felett. Felnézett a Mark-VI-os elfogó vadászokra, és gismételte a s.zót:

- Béketárgyalás?

- Tudtommal igen, Nagyúr!

Malgus úgy felháborodott, hogy alig kapott levegőt, és egy az ég felé szállongó füstpamacsrave morogta:

- Köszönöm, Jard...

- Visszatér a Valorra, nagyuram? - érdeklődött a parancsnok.

- Nem - felelte Malgus -, de azért küldje ide azt a gépet. Azonnali kihallgatást kérek Darth Angraltól.

A tárgyalások feltételeinek értelmében egyik fél sem állíthatott saját őröket sem a Főtanács sem az épület köré. Ennélfogva a tárgyalók kísérete a közeli városokban kapott szállást.

Aryn a világos oldal energiáival támogatta meg az erejét, így szélvészgyorsán mozogva, könny elkerülte a telep területén állomásozó alderaani őröket. Az egyik járőr kutyája valószínűle, mert morogni kezdett, amikor elszáguldott a csapat közelében, de mire a katonák felé fordították infrakamerájukat, ő már messze járt. Az ellenőrző pontokon keresztül nem hagyhatta esítményt, ezért átvágott a parkokon, mígnem elérte a telep falát, amelynek repedéseiben sárvirágokkal teli kúszónövények vertek tanyát.

Lassítás nélkül, mélyen merített az Erőből, majd a levegőbe szökkenve átrepült az öt méter m és immáron szabadon érkezett le a másik oldalon a talajra.

Nem érzett késztetést, hogy visszaforduljon, és ezen eléggé meglepődött, viszont egyfajta jek tekintette, jelzésnek arra nézve, hogy helyes döntést hozott.

A Főtanács épülete egy erdővel borított dombon állt. Az oldalain utak, ösvények és patakok kak a lábánál elterülő kisváros felé. A település fényei ott pislogtak és villóztak a fák lomakai élet és a forgalom zaját még odafent a létesítmény környékén is hallani lehetett.

Későre járt az idő, de annyira nem, hogy Aryn ne tudjon leinteni egy légitaxit, hogy aztán az űrkikötőbe vitesse magát, mielőtt valaki felfedezi a távozását.

Hajmeresztő gyorsasággal rohant a fák között, és egyszer sem nézett vissza.

Amikor beért a városba, hamar rátalált egy étteremre, amely előtt légitaxik sorakoztak. Az éem teraszán rodiai szakács bűvészkedett a grillezőnél, emberi szemnek szinte követhetetlen Bsasággal forgatta és váltogatta a bárdokat, késeket és villákat.

A levegőben sült hús, füst és fűszerillat terjengett, egy olyan fűszeré, amelyet Aryn nem tu azonosítani. A hangszórókból fülsértő zene áradt, a dob ütéseitől még az utca kövezete is myn gondosan a fejére borította a csuklyáját, és beugrott a sor elején álló taxiba. A többé-k formájú sofőrdroid az ülésére könyökölve hátrafordult. A gépezet nevetséges öltözetet viseldái arra szántak, hogy mesterséges alkalmazottjuk minél jobban hasonlítson egy emberi lényhe

z. Ám tekintetbe véve a saját érzelmi állapotát, Aryn örült, hogy egy droid vezeti a légikoc droidoknak nem voltak érzéseik, így nem zavarhatták az ő belső világát.

- Üdvözlöm, hölgyem - köszönt a gépezet -, kérem, nevezze meg az úti célt!

- Vigyen az Eeseen-űrkikötőbe! - rendelkezett Aryn.

- Máris indulunk, jó utazást kívánok!

A taxi ajtaja bezárult, a hajtómű beindult, majd a gép a levegőbe emelkedett, és kisvártatvalhagyta a várost.

A droid ekkor aktiválta a társasági programját, és beszélgetést kezdeményezett, hogy elszórasa az utasát.

- Az Alderaanról származik, hölgyem? - érdeklődött barátságosan.

- Nem - felelte kurtán Aryn.

- Ah, ebben az esetben hadd ajánljam a...

- Nincs szükségem társalgásra - vágott közbe Aryn. - Némán vezess!

- Igenis, hölgyem.

Miután a droid utazómagasságba emelte a gépét, és ráállította az égi útra, jócskán felgyorsísülte, hogy ezzel a sebességgel fél órán belül elérik az űrkikötőt. Fontolóra vette, hogy bea taxi holokészülékét, de elvetette az ötletet. Inkább csak bámult kifelé az ablakokon, és htük száguldj járműveket, hol pedig a sötét alderaani tájat fürkészte. i- Hamarosan megérkezü- közölte aztán a droid.

Aryn kinézett a szélvédőn, és megpillantotta az Eeseent, az Alderaan űrkikötőinek egyikét. Netett eltéveszteni, olyan fényesen ragyogott, akár egy kisebbfajta csillag.

A bolygó legnagyobb létesítményei közé tartozó űrkikötő valójában egy sor egymásba kapcsolódyet mindösszesen ötven négyzetkilométeren terültek el. A helyi lakosok által buboréknak nevett, szinte teljes egészében páncélüvegből készült központból karok ágaztak ki, amelyek aztánba fordulva koncentrikus köröket alkottak. Az Eeseen az idők folyamán már-már önálló várossáfalai között szállodák és éttermek működtek, sőt egy kisebb kórház is, míg a rendre a saját ata felügyelt.

Az űrkikötő fentről nézve sokkarú spirális galaxisra hasonlított. Több száz csillaghajót fogagába egyszerre, az óriás teherhajóktól kezdve a felszíni tehersiklókon keresztül az egyszemgépekig, amelyek rendszerint a felső szinteken dokkoltak. A bolygóirányításnak helyet adó tony a buborék tetejéből meredt ki, akár egy magas, vaskos antenna.

A késői órának köszönhetően a felső dokkolóteraszok többsége sötét volt, de az alsók fényárborgos munka folyt. Mialatt Aryn ez utóbbiakat figyelte, egy hatalmas tehergép ráereszkedett az alsó leszállóhelyek egyikére, mialatt másik kettő felemelkedett, és elindult felfel hajózási vállalatok gyakran időzítették a ki- és berakodást az éjszakai órákra, amikor is alom jócskán lecsökkent.

Aryn mindennek láttán megint megdöbbent azon, hogy az élet a Galaxis lakóinak többsége számáanúgy zajlott, mint eddig, mialatt magát a Köztársaságot szörnyű veszély fenyegette. Szereteolna rákiáltani az összes értelmes lényre: mit gondoltok, mi fog történni?

Ezt azonban nem tehette meg, így aztán magába zárta a keserűségét, és olyan érzelmi nyomás ai a bensőjében, hogy attól tartott, mindjárt szétrobban valamelyik artériája.

Siklók, robogók és rakodódroidok tucatjai röpködtek, zümmögtek, araszolgattak és gördültek atonján, valamint szállóteraszok körül, a levegőben. Automata daruk óriási konténereket emelta teherhajók rakterébe.

Aryn még fél kilométeres távolságból is jól látta a központi buborék mozgójárdáin és felvonók sorát. A létesítmény egészében véve elevenen nyüzsgő hangyabolyra emlékeztetett. A buboréktában luxushotel működött. Valamennyi lakosztályához tartozott egy-egy erkély, amely tökélett biztosított az Alderaan természeti csodáira. Az erkélyek láttán Aryn a Syóval folytatott bzélgetésre bondolt, és halkan mormolta: - A Jediknek áldozatot kell hozniuk... És ő maga pontosan erre készült.

- Elnézést, hölgyem - szólalt meg a sofőrje -, mit mondott?

- Semmit.

- Melyik bejárathoz parancsolja?

- Egyes szint, D alszint - közölte kurtán Aryn.

- Értettem, hölgyem, kis türelmét kérem - udvariaskodott a droid.

A légikocsi hamarosan kivált az égi forgalomból, és a felszín közelébe ereszkedve megállt azgfelső szintjének egyik bejáratánál. A droid hátranyújtotta a kezét, Aryn pedig lehúzta a kryáját a fémkarba épített leolvasón. Tudatában volt annak, hogy ha használja a kártyát, az el követhetik, de másképp nem tudott fizetni. Kiugrott a taxiból, és az automata ajtó felé vet az irányt.

Az épületbe érve fürgén mozgott, jószerével nem is látta a kötelében tartózkodó élőlényeket tések foszlányai ütötték meg a fülét, de mert a gondolataiba veszve sietett, csupán távoli zelte a hangokat. Egy sötét kocsma nyitott ajtajából fülsértő zene áradt. Az egyik étterembőlpár lépett ki, egy ember férfi i és a cereáni nő, aztán kart karba öltve sétáltak, és a fejü, jókedvűen nevetgéltek. Bőröndökkel és táskákkal megrakott, lapos kocsikat vontató droidok Aryn mellett, és udvariasan odaszóltak neki: - Elnézést, hölgyem!

Az építmény fontos pontjain hatalmas képernyők függtek a mennyezetről. Aryn rápillantott az kre, és előbb a Coruscant képét látta, majd az Alderaani Főtanács épületéét. Innentől kezdvelt, hogy ne nézzen más képernyőkre.

A tekintetét maga elé szegezve lépkedett, és remélte, hogy ebben a késői időpontban nem fog alálkozni a Jedi-delegáció tagjaival, akik esetleg itt, az űrkikötőben állomásoznak. Attól fy a hangjuktól vagy az érzéseiktől visszavonhatatlanul szétrobbanna az a folyton vékonyodó bok, amelyet az önuralma képezett az indulatai körül.

Folyosókon és járdákon sietett végig, majd felfelé utazott egy felvonóval, mígnem elérte aztntet, ahol a Ravenje várta, és ekkor végre kezdett lehiggadni. A szájához emelte a csuklójárszíjazott adó-vevőt, hogy értesítse T6-ot, ám ebben a pillanatban a nevét hallotta a háta mö

- Aryn? Aryn Leener?

A szíve hatalmasat dobbant, amikor megfordult, és meglátta, hogy az egyik társa, egy Vollen Sor nevezetű Jedi-lovag kilép a közeli lift kabinjából, és sietős léptekkel elindul feléen mögött ott ügetett a padavanja, a Keevo nevű fiatal rodiai. Mindketten a Jedik hagyományos ruházatát viselték. A fénykardjukat közszemlére téve, a köpenyükön kívül hordozták, ahoglenséges környezetben szokták.

Aryn minden izmát megfeszítette. Talán Dar'nala mester felfedezte az ő eltűnését, és kikövette a szándékait. Vollen és Keevo talán azért jöttek, hogy megállítsák őt.

Vett egy mély lélegzetet, és a kardmarkolata közelébe eresztette jobb kezét.

Mialatt az érte küldött gép a Templom felé tartott, Malgus belehallgatott a birodalmi rádiófgalomba, és mire a leszállóegység megérkezett, többé-kevésbé megértette, hogy mi történt. Ést, csak még jobban feldühítette.

Ráugrott a teherrámpára, és a zárt láncú adó-vevőn előreszólt a pilótának:

Hagyják nyitva a rakteret, és induljanak!

Mit parancsol, nagyuram?

- Emelkedjenek százméteres magasságba, és cirkáljanak! - rendelkezett Malgus. - Látni akarom a felszínt.

- Értettem, nagyuram!

A gép felszállt, és elvitte őt a Jedi Templom romjaitól. A szél mind hevesebben örvénylett k vadul rángatta a köpenyél. A rámpa szélén állt, és a sötét energiák láthatatlan csápjaival nen szemlélte a Coruscantot, a bolygót, amelynek meg kellett volna semmisülnie.

A város lámpáinak többsége égett, így az éjszaka nem rejthette el a pusztulás nyomait. A mégk felett halotti lepelre emlékeztető füsttakarók lebegtek. A levegőben megégett testek, megolvadt műanyagok bűze terjengett. Malgus megpróbálta megbecsülni az áldozatok számát. Mennyieszthették életüket? Néhány tízezren? Százezren? Nem tudta megállapítani. Csak azt tudta, hogilliárd értelmes lénynek kellett volna elpusztulnia.

A darabokra tört betontömbökből meggörbült acélelemek álltuk ki, valahogy úgy, ahogyan a törból a csontvégek. Helyenként droidokkal megtámogatott mentőcsapatok kutatták át törmeléket, gy holttesteket kerestek. Amikor a gép elhúzott felettük, sokan felnéztek rá, és rémülten mé.

- Halottnak kellene lennetek - mondta nekik Malgus, noha nem hallhatták őt -, nem pedig rémültnek.

A Coruscant szinte minden egyes kerületében és szintjén súlyos károk keletkeztek. De nem elésúlyosak.

Az épületek túlnyomó többsége még mindig állt, és a bolygó I lakóinak zöme életben maradt. Asült, de nem pusztult el.

Malgus tudta, hogy a sebesült vadállat a legveszélyesebb. Nehezen tudta elfojtani a dühét. A keze újra és újra, mintegy Magától ökölbe szorult, és erőnek erejével kellett szétnyitnia.

Félrevezették. Ami ennél is rosszabb, elárulták. Legalább harminc harcosa halt meg csak azér hogy a Birodalom jobb tárgyalási pozícióba kerüljön.

Szirénák üvöltöttek messze alatta, de éppen csak meghallotta a visítást, mert a szél szétkor hangokat. A messzeségben fegyvertelen köztársasági mentőhajók száguldoztak. Az égi utakon anéhány sikló és légibusz közlekedett, a forgalom gyér volt, és szórványos.

Malgus még az indulás előtt megtudta: Darth Angral feloszlatta a Szenátust, és kihirdette a rendkívüli állapotot. Ám a harcok elültével engedélyezte, hogy a mentőalakulatok megmentséat, akiket még lehet. Malgus gyanította, hogy Angral hamarosan engedélyezni fogja a polgári mozgalmak működését is, Mindez kijelentette, hogy a Coruscanton rövidesen újra meginduaz élet. Egyszerűen képtelen volt megérteni Angral gondolkodásmódját.

Nem. Császár gondolkodásmódját nem értette, ugyanis minden bizonyai az uralkodó volt az, aki döntött, hogy megkíméli a Coruscantot.

Semmi sem úgy történt, ahogyan történnie kellett volna. Malgus arra számított, ő fogja hamuv a Coruscantot. Az Erő akarta, hogy ő legyen az, aki megbuktatja a Köztársaságot, és kiirtja annak gyenge és ostoba vezetőit, a Jediket. A régi-régi látomása ezt világosan megmutatta ni.

Ezzel szemben az uralkodó éppen csak egy kicsit megégette a Köztársaságot, és tárgyalni kezd

Tárgyalni!

Tíz gépi álló birodalmi vadászraj húzott el mellette, a szárnyaik visszatükrözték egy a közeadó köztársasági mentőegység jelzőfényeit. A még égő tüzek fekete füstoszlopokat okádtak az

Malgus remélhette volna, hogy a Császár a Coruscant átadására akarja kényszeríteni a Köztárs ennél sokkal okosabb volt. A csapásmérő különítmény lerohanta ugyan a bolygót, de nem rendet elég katonával és erőforrással ahhoz, hogy huzamosabb ideig ellenőrizze. A Coruscant túl ny volt, és túl sokan éltek rajta ahhoz, hogy a birodalmi flotta a végtelenségig megszállva tartsa. Még egy hivatalos megadás sem vetett volna végrt a lakosság ellenállásának, márpedig rozatos lázadások előbb-utóbb elemésztették volna a birodalmi forrásokat.

Nem, a Császár csakis két dolgot tehetett: vagy megsemmisíti a bolygót, vagy visszaadja. És a jelek arra vallottak, hogy az többi mellett döntött, fenyegetésnek használva az előbbit, hogy jobb helyzetbe hozza a tárgyalóit.

A raktér hangszóróiban felzendült a pilóta hangja:

- Mit óhajt, nagyuram, folytassuk a cirkálást?

- Elég lesz - válaszolta Malgus -, vigyenek a Szenátus épületéhez! És értesítsék Darth Angra hamarosan megérkezem! Mindent látott, amit látnia kellett. Most már csak a magyarázatot kellett hallania.

- Béke... - morogta rekedtes hangon, úgy ejtve ki a szót, mintha az átkot hordozott volna.

A Vulta bolygóirányítása végül megküldte a hívójelet. Zeerid félig kábultan, nagyokat pislog szaporán villogó, vont jelzőfényt. Fogalma sem volt, hogy mióta próbálnak kapcsolatba lépnie. Megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatai, emlékezetébe idézte az Orentől kapott álnevet, amit betáplált a Fatman számítógépébe, és azzal indította útnak a bejelentkező üzeanattal később megkapta a leszállási engedélyt és a dokkolási utasításokat.

Üdvözlöm a Vultán, Red Dwarf! - köszöntötte a repülésirányító. - Tegye le a gépét a Yinta űrjelű leszálló dokkjába!

Zeerid remélte, hogy a légköri belépéssel járó forróság elpárologtatja az Orennel, az Exchan és a modifűszerrel kapcsolatos gondolatait. Igyekezett arra a százezer kreditre összpontosítani, amely elméletileg máris megérkezett a számlájára, és persze arra, hogy mihez kezdjele.

Mire a gépe áttört a légkör felső rétegein, és jócskán lelassulva beállt vele a Vulta égi foett eltávolodni a munkájától, illetve az ahhoz szükséges személyiségtől.

De egyre nehezebben bújt ki a bűnöző csempész bőréből. A verem túl mély lett, a jelmez túlonzégyellte volna, ha a lánya valaha is tudomást szerez arról, hogy mivel keres pénzt.

Robotpilótára kapcsolta a Fatmant, és leereszkedett a pilótafülke alatti, parányi fülkébe, aet néhány hónappal korábban hálókabinná alakított.

A hadiflottánál eltöltött idő alatt megtanulta a rend értékét, és ez a fülkén is tükröződöttgondosan bevetette, noha rajta kívül senki sem láthatta. A ruhái takaros rendben; lógtak az ablak melletti, szűkös falfülkében. A helyiségben különféle típusú fegyvereket is tárolt, n pétiig elég tartalék tárat ahhoz, hogy akár egy standard évig folyamatosan lőhessen. Apró talának lapja tisztára törölve csillogott, és nem volt más rajta, csak egy hordozható számítmint egy köteg hamis árujegyzék. Az asztal előtt titkos páncélkazetta rejtőzött a padlóban. felemelte a takarólemezt beütötte a számkombinációt, és kinyitotta a kazettát. A belsejébenolt más, mint egy névtelen bankkártya - az ehhez tartozó számlán tartotta azt a kevés kredit, amit sikerült félretennie valamint egy apró holokép, amely Arrát ábrázolta.

A kép láttán elmosolyodott.

Felkapta, és szemügyre vette. Valahányszor rápillantott, három részletet vett észre rajta: Aa hosszú, göndör haját, a mosolyát, amely a testi nyomorúsága ellenére is fényesen ragyogottgy nóva, valamint a tolószéket.

Választhatott volna olyan képet is, amelyen a tolószék nem látszott, de nem akarta. Fájdalmat okozott neki az, hogy Arra benne ül, és tudta, hogy mindaddig fájdalmat fog okozni neki, amíg nem juttatja ki belőle a lányát.

Éppen ez volt a lényeg.

A holokép a céljára emlékeztette. Megnézte, mielőtt nyugovóra tért a kabinban, és megnézte, elébredt.

Gyűlölte a tolószéket. Bűnnek tekintette, amit neki kell jóvátennie.

Azon a szörnyű napon Val és Arra eljött az űrkikötőbe, hogy elköszönjenek tőle, mielőtt felsban még a hadiflottánál szolgált. Val már reggel pocsékul érezte magát, de ragaszkodott hozzy eljöjjön, ő maga pedig annyira szerette volna látni a feleségét és a lányát, hogy nem tiltt. Vezetés közben Val elájult, és nekivitte a légikocsiját egy másiknak. Val meghalt a balesben, Arra pedig hajszál híján maradt életben. A lába annyira szétroncsolódott, hogy az orvos kénytelenek voltak mindkettőt amputálni.

Zeerid leszerelt, hogy meggyászolja a feleségét, és gondját viselje a lányának. Nem gondolkott előre, csak arra tudott összpontosítani, hogy átvészeljen egy napot, aztán a következőt. kapott nyugdíjat, nem rendelkezett vagyonnal, és hamarosan rá kellett döbbennie, hogy hiába a sok ezer repült óra, hiába a kivételes tudás, nem képes olyan törvényes munkát találni, megkereshetné azt a pénzt, amire szüksége van, és amire szüksége lesz. Arra gyógykezelése irkórházi számlákat eredményezett, és az azóta is zajló rehabilitáció majdnem ugyanannyiba ker

Zeerid végső elkeseredésében elrugaszkodott, és leugrott a szikláról, azt remélve, hogy hullezik. Felhívta egy régi barátját, aki összehozta őt az Exchange-kartellel. Amikor meghallotta az ajánlatukat, belépett a taposómalomba, mert hitt abban, hogy a dolog működni fog.

Ám az adóssága azóta is csak növekedett. Komoly kölcsönt Vett fel az Exchange egyik törvényelalatától, hogy megvásárolhassa a Fatmant, majd a megrögzött szerencsejátékost eljátszva tovet kért és kapott. Ezeket az összegeket a valóságban Arra kezelésére fordította.

De hiába erőlködött, nem tudott kivergődni a veremből. A törlesztőrészletek minden pénzét ellatt azért küzdött, hogy a víz felett tartsa a fejét, Arra abban az ősrégi, kézzel hajtható sszékben kuporgott. Mert az apja nem keresett eleget ahhoz, hogy vehessen egy alap felszereltségű lebegőszéket, még kevésbé azt a csúcsminőségű biomechanikus lábat, amelyet A

t volna.

Valahol hallott arról, hogy a Birodalomban létezik egy eljárás amellyel az orvosok képesek visszanöveszteni az elvesztett vég-tagokat, de még csak gondolni sem akart rá. Ha valóban létezik is, az ára sokszorosan meghaladta az ő szerény lehetőségeit.

Így aztán csupán lebegőszéket akart venni a lányának, esetleg műlábat, ha bejön egy nagy mun megérdemelte, ő pedig szentül megfogadta magának, hogy megszerzi.

És most úgy érezte, hogy ez a modifűszer-futam a Coruscantra, ez lehet a kezdet, a fordulópont. Már az Orenből kicsikart kétszázezer kredit is elég lesz ahhoz, hogy vegyen egy lebegőszéket, és ha az Exchange valóban elengedi az adósságát, akkor végre elkezdhet komolyabb öket keresni, mert a törlesztés nem viszi el mindenét.

Pénzt, hogy műlábát vegyen. És talán, hogy kifizesse két valódi, újranövesztett láb árát.

Újra láthatja majd, hogy Arra jókedvűen szaladgál a parkban, vagy éppen gravlabdázik...

Visszarakta a holoképet, lezárta a kazettát, és a helyére rakta a takarólemezt. Ezt követőenetkőzött - amivel eltüntette Z- mant, a fűszerfutárt, és elővarázsolta Zeeridet, a szerető aszennyestartóba dobta az eddig használt öltözetét. Úgy tervezte, hogy szokásához híven a lesaktiválja majd a Fatman apró karbantartó droidját, az fogja kimosni a ruháit kitakarítani a hajót.

Felvett egy sötét nadrágot, egy fehér alsóinget, majd a páncélmellényét, aztán kiemelt egy gget a szekrényből, és megszagolta - viszonylag tisztának tűnt.

Miután magára öltötte az inget, lecsatolta a fegyverövét, amít a tokokban lapuló GH-44 sugár együtt berakott az egyik szekrényébe. A készletéből kiemelt egy E-11-est, amit a dzsekije alatt viselt hónaljtokba dugott, majd elővett két E-9-es lézerpisztolyt. Az egyiket a bokájához erősített tokba rejtette, a másikat pedig abba, amit a hátán, a két lapockája között hord

Arra nem látott nála sugárvetőt azóta, hogy leszerelt a flottától, és azt akarta, hogy ez ígaradjon, viszont sehová sem ment fegyvertelenül.

Mielőtt elhagyta volna a fülkét, leült az asztalához, bekapcsolni a számítógépét, és belenéztes számlába, amelynek a számát megadta az Exchange-nek. Ellenőrizte az egyenleget, és örömmta, hogy néhány perce valóban megérkezett a százezer kredit.

- Hálás kösz, Oren! - dörmögte, majd átutalta az összeget a titkos számlájára. Még soha életennyi pénze.

Vrath a Yinta űrkikötő számtalan fémpadjának egyikén üldögélt. Droidok húztak el előtte. Élőe, két-, három- vagy négyfős csoportokban. Valahol mély, reszelős hang recsegett egy hangszó

Mint a Galaxis összes bolygójának összes űrkikötője, a Yinta nagy forgalmat bonyolított le. valamennyi pontján droidok cserregtek és csipogtak, értelmes lények beszélgettek és kiáltozk, járművek zúgtak és berregtek. Vrath minden hangot m minden mozgást kizárt a tudatából.

A mennyezetről lógó, óriási képernyő jobb oldalán a HoloHálózat egyik híradója ment, a bal o hamarosan érkező vagy induló gépek adatai fénylettek. Vrath csakis az érkezőkre figyelt. A megjelent valamennyi gép neve, amelynek a bolygóirányítás megadta a leszállási engedélyt; airatok gyorsan váltották egymást. Vrath egy bizonyos gépre várt.

A megfelelő gondolatsorral aktivált néhány neuront, és a mesterséges szeme háromszoros nagyíváltott, így tökéletesen tisztán látta a zölden izzó betűket.

Néhány hónappal ezelőtt a huttok egyik ügynökének sikerült beépülnie az Exchange-kartellbe, ckó megadta Vrath-nak a hajó nevét, ami azt jelentette, hogy megtalálhatja a pilótát, majd megtalálhatja a modifűszert, és megakadályozhatja, hogy eljusson a Coruscantra.

A huttok azt akarták, hogy a coruscanti fogyasztók leszokjanak a konkurencia anyagáról, átálljanak az ő modifűszerükre, és ezzel új piacot teremtsenek nekik - ha Vrath jól értette a hezetet.

Valójában eléggé meglepődött azon, hogy az Exchange-nek sikerült találnia egy pilótát, aki ez, hogy lebonyolítson egy fuvart a birodalmi blokád alá vont Coruscantra. Az illetőnek rendkívül ügyesnek és tapasztaltnak kellett lennie.

Vagy rendkívül ostobának.

Az óriási monitor jobb oldalán ugyanazok a képsorok peregtek, mint amelyek valószínűleg a Gaxis összes többi képernyőjén és holokészülékén is futottak: egy újabb mese az alderaanli békgy togruta nő adott interjút - Vrath tudta róla, hogy Jedi-mester, bár a neve nem jutott eszébe. A Jedi komornak és hajlíthatatlannak tűnt. A szája folyamatosan mozgott, de Vrath egyetlen szavát sem értette. Módjában állt volna bekapcsolni a fülébe épített implantátumotmég a háttérzajban is tökéletesen hallott volna mindent, de igazából nem érdekelte, hogy mityaráz a Jedi. Nem érdekelte, hogy áll a Birodalom és a Köztársaság között zajló háború mindatudott térni mindkét fél elől, és megkereshette a kreditjeit.

Remélte, hogy hamarosan visszavonulhat, talán éppen az Alderaanra. A huttok tekintélyes összeget ígértek neki arra az esetre, ha sikerül elcsípnie a szállítmányt. Ki tudhatta előre? ez lesz az utolsó munkája, amelyet követően végre berúghat, elhízhat és békében megöregedhet ebben a sorrendben.

Felváltva nézte az érkezők adatait, illetve a híradót, mígnem meglátta a várva várt nevet: R.

Vállára lendítette a felszerelését tartalmazó zsákot, talpra állt, és elindult a Red Dwarf selölt leszállópálya felé. A tömegbe vegyülve, feltűnés nélkül figyelte a megviselt teherhajóz ráereszkedett a betonra. Rövid szemlélődés után felfedezte a módosított hajtóműburkolatoka láttán arra a következtetésre jutott, hogy a Fatman rendkívül gyors hajó.

Belenyúlt a zsákjába, és előhúzta belőle a nanodroid-szórót. Általában jobban kedvelte a nyoroszolos változatát, ám az űrkikötő túl zsúfolt volt ahhoz, hogy azt vesse be. A tekintetét anre szegezte, és türelmesen várt.

Malgus a gép oldala mellett előrenézve megpillantotta a Szenátus épületét. A hatalmas páncélolából kiemelkedő torony úgy szegeződött az égre, akár egy gigászi tőr pengéje. A legtöbb abult. A gép az épület tetején működő légikikötő felé tartott, a reflektorok kékesfehér, rideg a leszállópályát. A biztonsági határvonalnál birodalmi osztag várakozott, a katonák szürke miatt sejtelmes árnyalakoknak tűntek. Az osztag mellett szolgálati egyenruhát viselő flottatiszt állt, aki jobb kezével a fejére szorította sapkáját, hogy a szél ne fújja el.

Amikor a gépet már csak két méter választotta el a betontól, Malgus kiugrott a raktérből, ésesen a tiszt elé érkezett. A hadnagy megrökönyödve pislogott rá, vagy a külsejétől hökkent m attól, ahogyan kiszállt a gépből. A fiatal tiszt tökéletesre vasalt egyenruhát viselt, a ha gondosan hátrasimítva lapult a fejére, és lerítt róla, hogy évek óta nem sütött el fegyvert

mények között. Malgus nem pazarolta az energiáját arra, hogy palástolja a megvetését. Csak aiselte el a tisztet és a fajtáját, mert fontos háttértámogatást biztosítottak azok számára, an harcoltak a Birodalomért.

- Üdvözlöm, Malgus Nagyúr! - köszönt az attasé. - A nevem Roon Neele. Darth Angral küldött..

- Csak akkor beszéljen, Roon Neele, ha muszáj! - förmedt rá Malgus. - A nyálas udvariaskodás még akkor is bosszant, ha jó hangulatban vagyok. És most nem vagyok jó hangulatban.

Neele kinyitotta a száját, de gyorsan be is csukta.

- Remek - dünnyögte Malgus, mialatt a háta mögött leérkező gép zökkenésétől megrándult talpa.

- Most pedig Vezessen oda Darth Angralhoz!

- Máris, nagyuram!

Átvágtak a tetőn, mígnem megérkeztek egy turbólift-állomáshoz, amelynek ajtaját teljes páncéelő birodalmi katonák őrizték. Mindketten tisztelegtek a Sith Nagyúrnak, amit ő kurta biccentéssel viszonzott. Neele és Malgus beszállt a kabinbaj majd hallgatagon utaztak lefelé.

Miután a kabin valahol az épület mélyén megállapodott, és az ajtó kinyílt, Malgus hosszú és sót pillantott meg. Az oldalfalaiban ajtók sorakoztak, míg a végét jókora, kétszárnyú ajtó zmelyen elegáns véset hirdette:

A Köztársaság Főkancellárjának irodája.

Ezt a bejáratot is két páncélos őr fogta közre.

A lift előtt félhold alakú, terjedelmes íróasztal állt, valószínűleg a főkancellár titkárjánMögötte nem ült senkii a titkár rég elmenekült.

Roon a folyosó távolabbi végére mutatott, de nem mozdult, hogy kiszálljon a liftből.

- Darth Angral beköltözött a főkancellári irodába, nagyuram. Már várja önt.

Malgus kilépett a fülkéből, és végigsétált a folyosón. A tol j jobbra és balra lévő irodák ü nyomok - a felborult csészék, a szétszórt papírok, az oldalukon heverő székek kapkodva végrtott kiürítésre utaltak. Malgus sejtette, hogy mekkora sokk érte az itt dolgozókat, amikor a birodalmi gépeli özönleni kezdtek az űrből. Eltűnődött azon, hogy Angral vajon mit műveltnátorokkal, valamint a személyzetükkel. Tudott arról, hogy néhányan már az első támadás alatesztették, másokat talán később végeztek ki.

Amikor elérte a folyosó végét, a birodalmi katonák tisztelegtek neki, elléptek előle, és kintták az ajtót. Belépett az irodába, és az ajtó bezárult mögötte.

Angral a főkancellár asztalánál ült, a tágas helyiség távolabbi j végében. Ősz szálakkal telanúgy a fejére tapasztva viselte, mint Roon Neele. Fekete köpenyének szegélyét bonyolult, tarkabarka hímzés díszítette. Simára borotvált, szögletes és darabos arca valamiért egy fejszétette Malgust.

Körös-körül különféle világokról származó műkincsek lógtak a falakon vagy álltak derékmagasstfaragványok a Mon Calamariról, alderaani tájképek, egy faszobor, amely furcsa teremtményt ábrázolt. Malgus nem tudta azonosítani ezt a lényt, mindössze annyit állapított meg róla, ha Malastare-on élő, zillo nevezetű szörnyetegekre hasonlít. Az íróasztal közepén sziromborosk állt, a mellette lévő két kristálykehelyben ott sárgállott a ritka és nemes ital. Angral t, hogy Malgus sosem iszik alkoholt.

Az íróasztal előtt két magas támlájú forgószék állt, háttal az ajtónak, így Malgus nem látha

k bennük. Az asztal mögött a padlótól a mennyezetig érő, páncélüveg ablakon keresztül lenyűgyékre. A mesterséges felszínről több száz füstkígyó kúszott fel az éjszakai égboltra, amelyenéhány gép siklott, és az alacsonyan szállongó füstfelhők alsó részét sejtelmes derengésbe v fénye. Valahol a messzeségben karcsú felhőkarcolók tucatjai magasodtak a láthatár fölé.

- Üdvözöllek, Malgus Nagyúr! - köszönt Darth Angral az egyik székre mutatva. - Kérlek, foglaelyet! Malgus képtelen volt türtőztetni magát, ingerülten kifakadt:

- A markunkban tartjuk a Coruscantot! Csak annyit kéne tennünk, hogy ökölbe szorítjuk a kezünket! És mégis úgy tudom, hogy a béketárgyalás folytatódik.

Angral a legkevésbé sem tűnt meglepettnek a kirohanás hallatán. Ivott egy kortyot a borából,isszatette a kelyhet az asztalra, és megszólalt:

- Jól tudod, Malgus Nagyúr. A béketárgyalás folytatódik.

- Miért? - csattant fel Malgus vádló hangon. - Térdre kényszerítettük a Köztársaságot. Ha bepusztul.

- Arra használjuk fel, hogy nyomást gyakoroljunk a köztársasági küldöttségre...

- A béke a bürokratáknak való! - vágott közbe Malgus túl keményen, túl hangosan. - Nem a harak!

Angral továbbra is megőrizte a nyugalmát, viszont kissé felszegte az állát

- Kétségbe vonod a Császár bölcsességét?

Ezek a szavak jócskán lehűtötték Malgus haragját. Erőt vett magán, és jóval visszafogottabbat:

- Nem, nem vonom kétségbe a Császár bölcsességét.

- Ezt örömmel hallom. Most pedig, ülj le, Malgus! - rendelkezett Angral, és a hanghordozása nem hagyott kétséget affelől, hogy nem ajánlatnak szánta a szavait.

Malgus elindult az asztal felé, ám még félúton sem járt, amii kor Angral ismét megszólalt:

- Adraas barátunk megelőzött.

- Mi van? - horkant fel Malgus, és megtorpant.

Adraas felállt az asztal előtti székek egyikéből, és szembefordult vele. Ezúttal nem viselt szkot, és az arca - amelyet egyen len sebhely sem csúfított el, akárcsak Zallow mesterét - valósággal ragyogott az aljas kárörömtől.

Malgusnak eszébe jutott az utolsó pillanatait élő Zallow ábrázata, és elképzelte, hogyan fes Adraas szép, szabályos képe, ha ugyanúgy eltorzulna, mint a haláltusáját vívó Jedi- mesteré

- Üdvözöllek, Darth Malgus - mondta Adraas, és undok álmosolya inkább szólt a gúnyról, mint . - Sajnálom,, hogy nem köszöntöttelek a te... iménti kirohanásod előtt.

Malgus nem vett tudomást a vetélytársáról, ingerülten odavetette Angralnak:

- Ő miért van itt?

Angral ártatlanul mosolyogva válaszolt:

- Adraas Nagyúr átadta nekem a Jedi Templom elleni támadásról szóló jelentését.

- Az ő jelentését?

- Igen. És meg kell mondjam, rendkívül elismerően nyilatkozott rólad - felelte Angral, miközben Adraas felvette a kelyhet az asztalról, és ivott néhány kortyot.

- Rólam? - hüledezett Malgus. - Elismerően nyilatkozott rólam?

Malgus általában pocsékul játszotta a Sithek politikai játszmáit, de most hirtelen megéreztehogy csapda felé tart. Azt régóta tudta, hogy a vetélytársa Angral egyik kedvence. Vajon ezek ketten csapdát állítanak neki? Az imént elítélte a békét, és ezt biztosan fel tudnák hasene...

Minden akaraterejét összeszedve nyugalmat kényszerített magára, és leereszkedett az üres szé majd Adraas is visszaült a helyére. Malgus vett egy mély lélegzetet, és a szavait gondosan megválogatva beszélni kezdett:

- A Templom elleni támadás jobban nem is sikerülhetett volna. Az általam kidolgozott terv tökéletesen bevált. A Jediket teljesen váratlanul érte a csapás. - Szembefordult Adraasszal, és szigorúan rászólt: - De neked akkor is kötelességed lett volna Jóváhagyatni velem a jeedet, mielőtt benyújtod Darth Angralnak! - Visszafordult Angral felé, és hozzátette: - Elnézed kérem, nagyuram!

Angral elutasítóan intett. - Bocsánatkérésre semmi szükség. Én kértem meg, hogy közvetlenül ntsen.

Malgus nem tudta, mit kezdjen ezzel a ténnyel, és nem tetszett neki, hogy nem tudja.

Közvetlenül neked? Miért?

- Valóban úgy gondolod, hogy magyarázattal tartozom neked, Malgus Nagyúr? - kérdezett vissza Angral. Malgus rájött, hogy megint rossz útra tévedt, és sietve kijelentette:

- Nem, eszemben sincs.

- Mindazonáltal megadom a magyarázatot - mondta Angral kegyesen bólogatva. - Az ok végtelenül egyszerű: nem tudtalak elérni.

- Igen, kikapcsoltam az adó-vevőmet, hogy...

Adraas ekkor közbeszólt, és Malgus alig állta meg, hogy ne vágja képen visszakézből.

- Feltételeztük, hogy az asszonyod hogylétét ellenőrzöd.

- Feltételeztük? - ismételte Malgus, erősen megnyomva a ragot. - Mióta beszélsz te Darth Angral nevében?

- Természetesen nem beszélek a nevében - válaszolta dühítőén nyugodtan Adraas. - De miután ntunk kapcsolatba lépni veled, Angral Nagyúr megkért, hogy jelentsek helyetted.

És ezzel előkerült a lényeg, nyíltan, minden palástolás nélkül. Még az ármánykodásban járatlvette. Adraas lényegében beismerte, hogy az ő rangsorban elfoglalt helyére pályázik, és Angr hallgatása arra utalt, hogy nem ellenzi a cserét.

- Ahhoz, hogy helyettem beszélj, többre lesz szükség a puszta szavaknál - morogta halk, vészjósló hangon.

- Semmi kétség - felelte Adraas, és szemrebbenés nélkül állta Malgus gyűlölettel és haraggalkintetét.

Angral egy darabig tétlenül figyelte a két Nagyúr szavak nélkül vívott összecsapását, majd hegkérdezte:

- Tehát, merre jártál, Darth Malgus?

Malgus a szemét továbbra is a vetélytársára szegezve válaszát:

- A csata utáni állapotokat mértem fel a Templom körül, nagyuram. Próbáltam megérteni... - Hlen elhallgatott, mert majdnem kiszaladt a száján, hogy „a Birodalom miért nem perzseli fel a Coruscantot, de még idejében észbe kapott, és így folytatta: - ... a felszínen kialakult helyzetet.

- Értem - hümmögte Angral. - És mi van azzal a lánnyal, akit Adraas említett? A jelentése alján úgy tűnik, gátló tényező volt számodra a Templom elleni támadás során.

Malgus ismét Adraasra pillantott, aki időközben a szájához emelte a kelyhet, és most elégedeen mosolygott annak pereme mögött.

- Adraas tévedett.

- Valóban? Ezek szerint a lány nem gátol téged semmiben? Jól tudom, hogy egy idegen teremtmény? Egy twi'lek?

Adraas megvetően fintorgott, majd az arcát elfordítva belekortyolt az italába. Ezzel a gesztussal tökéletesen megjelenítette a Birodalom egyik nézetét, mely szerint a más fajhoz tartozó teremtmények - a legjobb esetben is - másodrendű értelmes lények.

- Igen, az - morogta Malgus.

- Ah... értem - felelte Angral.

Adraas lerakta az asztalra a kelyhet, és megszólalt:

- Igazán kitűnő ez a bor, Angral Nagyúr! És éppen ideje volt kibontani, hamarosan megsavanyodott volna.

- Igen, szerintem is - válaszolta bólogatva Angral. Ha túl sokáig hagyjuk állni a dolgokat, hajlamosak megromolni. - tette hozzá Adraas. - Egyetértek - felelte Angral.

Malgus nem maradt le semmiről, de nem tudott mit mondani.

Adraas pattintott egyet az ujjaival, mintha eszébe jutott volna Miami, és megszólalt:

- Á, igen! Malgus Nagyúr, szívből sajnálom, de nem engedélyezhettem, hogy a lányt a Steadfasn gyógykezeljék.

Malgus pislogott néhányat, mert a bal szeme alatt rángatózni kezdett egy izom. Az ujjait akkora erővel vájta bele a szék kartámaszába, hogy kilyukasztották annak bőr borítását.

- Mit csináltál?

- Az ellátás elsősorban a birodalmi katonáknak jár - magyarázta Adraas. - Az emberi lényekne Bizonyára megérted. Malgusnak hirtelen elege lett, és Angralra nézve dühösen kifakadt:

- Mi ez az egész? Mi folyik itt?

- Ezt meg hogy érted? - kérdezett vissza Angral.

- A twi'lek lány odalent van, a felszínen - közölte Adraas, mintha a társai meg sem szólaltak volna. - Biztosra veszem, hogy megkapja a... megfelelő kezelést.

- Úgy értem, mi folyik itt, ebben a helyiségben! - csattant fel Malgus. - Mi a szándékod, Angral?

Angral elkomorodott, és hallható csendüléssel letette a kelyhét az asztalra.

- Hogy mi a szándékom?

- Mit jelent számodra ez a nő, Malgus Nagyúr? - érdeklődött Adraas. - A jelenlétének köszönht követtél el a Jedi Templom elleni támadás során!

- A szenvedély néha hibákat eredményez - állapította meg Angral.

-A sz envedély hatalmat eredményez! - vágott vissza Malgus. - A Sithek tudják ezt. A harcosok tudják ezt. - Adraasra szegezte a tekintetét, és kihívó hangon megkérdezte:

- Miféle hibákról beszélsz? Nevezd meg őket!

Adraas azonban elengedte a füle mellett a kérdést, és tovább támadott:

- Fontos neked az a lány, Malgus? Szereted?

- A lány a szolgám, te pedig bolond vagy! - recsegte ingerülten Malgus. - Kielégíti bizonyos igényeimet, ha megkövetelem tőle. Ennyi és nem több.

Adraas mosolygott, mintha előnyt szerzett volna, és tovább faggatózott:

- Ezek szerint a rabszolgád? Egy korcs szajha, aki kielégít, mert muszáj megtennie?

Malgus érezte, hogy a lelkében parázsló harag lángra lobbal Dühödten vicsorogva talpra ugrot aktiválta a fénykardját, függőlegesen lesújtott a vetélytársára, hogy kettéhasítsa á kopony

Adraas azonban számított a támadásra, így időben felpattant, bekapcsolta a kardját, és hárítsapást. Aztán ők ketten a hangosan sistergő, szikrát hányó pengéiket keresztezve feszültek ek az asztal előtt.

Malgus próbára tette Adraas testi erejét, és halkan megjegyezte:

- Rejtegeted a hatalmadat...

- Nem - válaszolta Adraas -, de te annyira vak vagy, hogy az orrodig sem látsz!

Malgus megidézte az erőtartalékát, és ellökte magától az ellenfelét, aki lépett egyet hátra,ketten mozdulatlanná dermedtek, és gyűlölködve méregették egymást.

- Ennyi elég lesz - szólt rájuk Angral, és felállt.

Malgus és Adraas továbbra is egymásra szegezte a tekintetét, egyikük sem kapcsolta ki a fegyverét.

- Ennyi elég lesz! - ismételte emelt hangon Angral.

A két férfi i egyszerre hátrált egy lépést. Adraas kikapcsolta a kardját, majd Malgus is ígyt.

- A hajómra kellett volna küldened a lányt - mondta Malgus a vetélytársára meredve, holott mindkettőjüknek szánta a megjegyzést.

Angral csalódottnak tűnt.

- Még most is így beszélsz? Rendben, Malgus. A lány egy köztársasági kórházban van, nem messen. Át fogom küldeni információkat a pilótádnak.

Mulgus, ha vonakodva is, köszönete jeléül fejet hajtott.

- Ami pedig téged illet, Adraas Nagyúr... - fűzte hozzá Angral. Elfogadom a jelentésedet.

- Köszönöm, nagyuram.

Angral ekkor teljes magasságában kihúzta magát, és szigorú hanghordozással folytatta:

- A jövőben mindketten kérdés és habozás nélkül végrehajtatok a parancsaimat! Ha valaki eltéemény megtorlásra számíthat! Megértettétek?

K Angral ugyan úgy beszélt, mintha mindkettejüknek szánta volna az intést, de Malgus megértette, hogy az elsősorban neki szól.

- Igenis, Darth Angral! - mondta ő és Adraas egyszerre.

- A Birodalom szolgái vagytok! - Malgus dühösen fortyogott magában, de nem szólt semmit. Most pedig távozzatok! Malgus továbbra is ingerülten elindult az ajtó felé, Adraas néhány léplemaradva követte,

- Malgus Nagyúr! - szólt utána Angral. Malgus megállt, és megfordult. Adraas szintén megtorpant, hogy tartsa a kettejüket elválasztó távolságot. Tudok arról, hogy hited szerint a konfliktusok révén jobban megismerhetjük az Erőt - folytatta Angral, majd várt néhány pillanatig,hozzátette: - Kíváncsian várom, hogy az események igazolják-e a nézeteidet.

- Miféle események? - kérdezte Malgus, és ekkor végre mindent megértett. Angral nem bánta, hy Adraas megpróbálja átvenni az ő helyét. Látni akarta, hogy melyikük kerül ki győztesen a h harcból - egy olyan harcból, amelyet az árnyékokban vívnak majd, egymás háta mögött, közveta Sithek ostoba politikai játszmáinak megfelelően.

A ravaszkodás, az alattomban vívott harc nem volt Malgus erőssége. Fenyegetően meredt Adraasra, aki az állát gőgösen feszítve állta a tekintetét.

- Ennyi elég lesz! - jelentette ki Angral, és Malgus ismét elindult a kijárat felé.

- Adraas Nagyúr, maradj még egy percet! - kérte ekkor Andral, és Adraas engedelmeskedett.

Malgus egyedül hagyta el az irodát, és majd szétvetette a düh. A legfőbb vetélytársa bolondoinált belőle, amin Angral nyilván remekül szórakozott.

Ami ennél is rosszabb, a súlyos áldozatok árán kivívott győzelem a semmiért volt. Csupán arrett, hogy a Császár fenyegetésnek használhassa fel a béketárgyalás folyamán. És miután tárgya Birodalom elhagyja a Coruscantot...

Malgus végigsietett a folyosón, és mielőtt beszállt a felvonóba akkorát vágott öklével a titlra, hogy annak vastag márványlapja kettéhasadt.

Ötödik fejezet

. Mialatt Vollen és Keevo közeledett felé, Aryn ráeszmélt, hogy mit művel, és a combja mellésztette a kezét. Nem harcolhatott Jedikkel soha, semmilyen körülmények között. Ráadásul nem ellenséges szándékot a társai felől. Mialatt Vollen és Keevo kikerültek egy teherszállító dmegpróbálta eltüntetni az érzései nyomait az arcáról, és néhány pillanattal később a társai llen barna hajtincsei csapzottan himbálóztak véreres szeme előtt. A férfi i állán borosta söt, a szeme alatti fekete karikák kimerültségről árulkodtak. Aryn gyanította, hogy ő maga is sonlóan néz ki. Az érzelmi állapota miatt nehezére esett fenntartani empatikus pajzsait. Vollenből és a padavanjából egyaránt balsejtelmek áradtak, sűrű, nehézkesen tovagördülő hullá

Üdvözöllek, Vollen, és téged is, Keevo! I Mindketten viszonozták a köszöntést, majd Vollen mte:

- Hát te meg mit keresel itt ebben az időpontban?

Aryn néhány pillanatig nem tudott megszólalni. Furcsának találta, hogy bár számíthatott erredésre, mégsem talált ki előír elfogadható választ. Talán azért, mert nem akart hazudni. Így is hazudott.

- El... el kell intéznem valamit Zallow mesternek.

Vollen arcáról jól láthatóan eltűntek a feszültség jelei, majd Aryn érzékelte, hogy mindkettegkönnyebbülnek.

- Ezek szerint Zallow mester túlélte a támadást - örvendezett mosolyodva Vollen. - Végre egy jó hír! Tudom, hogy szoros kapcsolatban állsz vele. - A tanítványára nézett, és hozzátette:, Keevo, van még remény!

A fiatal rodiai bólintott, a pislogóhártyája fel és alá járt hatalmas, sötét szemén. A pikkeedvesen tartó olajréteg tompán csillogott a mennyezeti lámpák fényében.

- Igen, mindig van remény - erősítette meg a kijelentést Aryn és igyekezett nem törődni azza hogy mennyire hamisnak halja a saját szavait. Nem bírta rávenni magát, hogy összetörje a szet az igazsággal, inkább hagyta, hadd lélegezzenek fel, még ha csak átmenetileg is.

Két lapos targonca húzott el mellettük, a droidsofőrök a maguk gépnyelvén csipogtak és cserrk egymásnak.

Vollen közelebb lépett Arynhoz, és lehalkította a hangját, ahogyan az összeesküvők szokták.

- Szóval, mi történik a Főtanács termeiben? Úgy hallottuk, folytatódik a tárgyalás. Ezt mivekolja Dar'nala? Már az ellentámadást kellene terveznünk. Őrizetbe kellett volna venni az egész birodalmi küldöttséget.

Keevo a fénykardjának markolatára tette kezét, és rodiai nyelven motyogott valamit, valószín azt, hogy egyetért a mesterével. Mialatt beszélt, újra és újra körülnézett, mintha attól, tolna, hogy valaki hallgatózik a közelükben.

Aryn érzékelte társai fojtott haragjának tompa, lappangó nyomását, és érzékelte a csalódottsindketten úgy érezték, hogy megtévesztették és elárulták őket. Aryn a saját gondolatait hallsza tőlük, és már majdnem kimondta, hogy ő is így érez, amikor észbe kapott. Egyszeriben meg hogy ha ezek a szavak, ezek a gondolatok szabad utat kapnak, darabokra téphetik a Jedi-rendet.

Ekkor első alkalommal rájött, hogy a döntése miféle következményekkel jár, de még most is úgogy nincs más választása. Neki áldozatot kell hoznia. Más Jedik viszont nem hozhatják meg ugyanezt a döntést, mert akkor a Rend széthullik.

- Bízzunk abban, hogy Dar'nala mester tudja, mit csinál - mondta szintén halkan.

Vollen elutasítóan intett, és mintha mit sem hallott volna, lendületesen folytatta:

- Sokan vagyunk, akik készen állunk a cselekvésre, Aryn. Ha össze tudjuk hangolni a lépéseinket a Coruscanton tartózkodó, életben maradt társainkkal, valószínűleg...

- Vollen... - szólt közbe Aryn szelíden, mire Vollen elhallgatott, és ekkor mélyen belenéztek egymás szépébe.

- Tedd azt, amit Dar'nala mester mondott! - folytatta Aryn. - Muszáj, máskülönben a Rend elbukik. Megértetted?

- De tárgyalni a Sithekkel ez után az őrültség után! - mordult mi Vollen. - Most vagyunk a leggyengébbek. Magunkhoz kell ragadnunk a kezdeményezést...

- Tedd azt, amit a mester mond, Vollen! - vágott közbe ismét Aryn. - Már ennyit sem lett volna szabad mondanom. - Határozott, erős hangon beszélt, hogy megtörje azt a sajátos hangulatot, az összeesküvés hangulatát, amelyet Vollen és Keevo idézett elő a suttogással. - Esttetek. Mindketten esküt tettetek, meg akarjátok szegni?

Vollen elvörösödött, Keevo idegesen toporgott, és lesütötte a szemét.

- Nem - válaszolta végül Vollen. Arynt elárasztotta úgy a kettejük, mint a saját keserűsége,hipokritának érezte magát.

- Helyes - mondta, és a férfi i vállára tette a kezét - minden rendbe jön, majd meglátod. A nács tagjai tudják, mit csinálnak. Ml a Köztársaság eszközei vagyunk. Minden cselekedetünkkeKöztársaság érdekeit szolgáljuk, és azt kell tennünk, ami a legjobb a Köztársaságnak.

- Remélem, igazad van - mormolta Vollen, eléggé bizonytalanul. Keevo csak néhány bólintássalejezte ki az egyetértését. Aryn nem bírta tovább elviselni a saját hamisságát. - Most menneml. Vigyázz magadra, Vollen, és te is, Keevo! Az Erő legyen veletek!

Úgy tűnt, ezzel a megszokott búcsúzással sikerült valamelyest megnyugtatnia a társait.

- Te pedig.. .- kezdte Vollen.

- Te is vigyázz magadra, Aryn! - köszönt el Keevo magas hangon, némi akcentussal ejtve a közös nyelv szavait.

- Még mindig nem mondtad el, hogy hová mész - jegyezte meg Vollen.

- Nem, valóban - felelte Aryn. - Tudod, személyes ügy.

Azzal sarkon fordult, és elindult a gépe felé. Menet közben előhúzta az adó-vevőjét, és az aidját hívta.

- T6, készítsd elő a hajót az indulásra! - hadarta a készülékbe, miután a droid bejelentkeze

T6 nyugtázta a parancsot, és a repülési terv felől érdeklődött.

- Az nincs - közölte Aryn, mire T6 hosszasan, gyötrődve sípolt és füttyögött.

Mire beért a dokkba, a droid már a hajó törzsében kialakított foglalatban ült, csupán naranc, kupola formájú feje emelkedett ki a PT-7-es testéből. Maga a Raven csillagvadász már indulra készen állt, a melegedő hajtóművek zúgásától a betonpadló érezhetően remegett.

Aryn megtorpant, és egy darabig mozdulatlanul bámulta a pilótafülkéhez vezető létrát. Az járjében, hogy ha beszáll a gépbe, és elrepül innen, soha többé nem térhet vissza.

Visszagondolt a fájdalomra, amelyet Zallow mester halálakor érzett. Nem a különleges érzékeil érezte, hanem a testében egyfajta izzó döfést a gyomrában. Lehunyta a szemét, vett egy mélgzetet, új, tiszta levegőt szívott a tüdejébe, aztán lelökte válláról a köpenyét, azt a köpeallow mester védőszárnyai alatt érdemelt ki.

Jediként nem bosszulhatta meg a mestere halálát. Csakis a barátjaként állhatott bosszút érte

- Mit művelsz, Aryn? - zendült mögötte Vollen hangja.

Megfordult, és azzal szembesült, hogy Vollen és Keevo gyos léptekkel tart felé. Vollen értetlenül és aggodalmasan méregette őt.

- Követtetek? - kérdezte tőlük megrökönyödve.

- Igen.

- Nem kellett volna...

- Mire készülsz, Aryn?

- Aryn a fülkéhez vezető létrára tette a kezét.

- Már megmondtam, Vollen - válaszolta a fejét ingatva. - Zallow mesternek kell elintéznem valamit.

- De miért dobtad le a köpenyed? Nem értem... Aryn erre a kérdésre nem adhatott kielégítő maatot. Megfordult, felmászott a létrán, majd beült a fülkébe, és a fejére tette a sisakját. Tencsére megtartotta magának a kérdéseit legalábbis egyelőre.

A társai elindultak a hajó felé. Aryn érzékelte Vollen ijedtségét és bizonytalanságát. A féryhez érve megtorpant, és úgy meredt le rá, mintha egy nyitott sírba nézett volna bele. Talánt, mit jelent az, hogy a társa hátrahagyta ezt a ruhadarabját.

- Mondd meg Dar'nala mesternek, hogy sajnálom! - kiáltotta Aryn. - Mondd meg neki, Vollen!

- Vollen és Keevo nem lépett közelebb, mintha a ledobott köpeny egyfajta határ lett volna, amelyen nem kelhettek át.

- Mit sajnálsz? - kiabálta vissza Vollen. - Aryn, nagyon kérlek, mondd meg, mire készülsz! Miért vetetted le a köpenyedet?

- Dar'nala mester meg fogja érteni, Vollen! Vigyázz magadra!

Aryn leeresztette a fülke páncélüveg burkolatát, és innentől kezdve nem hallhatta a másik Je A hajtóművek egyre hangosabban zúgtak. Vollen nem mozdult, értetlenül nézett fel Aryn-ra. Keevo mellette állt, sötét szemét a köpenyre szegezve.

- Indulunk, T6 - mondta halkan Aryn. - Tervezz meg egy útvonalat a Középső Gyűrűbe, a Vultáh!

Ismert ott valakit, akivel sok-sok évvel ezelőtt barátkozott össze. Remélte, hogy a férfi i még mindig a Vultán él. És tudta, hogy ha valaki képes bejuttatni őt a Coruscantra, akkor az Z-man lesz.

Az asztrodroid csipogva jelezte, hogy munkához lát, Aryn pedig felemelte a gépét.

Amikor utoljára lenézett, Vollen éppen felvette a köpenyt a betonról, olyan óvatos mozdulatokkal, mintha egy elesett bajtársát emelte volna fel.

Malgus gondolatban újra és újra lejátszotta magának mindazt, ami a főkancellári irodában törharagja mit sem enyhült, mire kilépett a liftből a tetőre, és a feszesen tisztelgő őrökre ügm vetve a leszállóegység felé lódult. A gép pilótája a leeresztett rakodórámpán várta őt.

- Megkapta az adatokat Darth Angraltól? - kérdezte tőle. - A kórházét?

- Igen, nagyuram!

- Vigyen oda!

Beszállt a gépbe, az ajtók és a rámpák hangosan sziszegve zárultak, majd a hajó felemelkedethamarosan már a Coruscant éjszakai égboltján száguldott. Malgusnak valóban nem kel lett hosszú utat megtennie. Alig negyedórával az indulás után a pilóta jelentkezett a zárt láncú adó-

- Nagyuram, közeledünk a létesítményhez! Mit óhajt, hol tegyem le?

Malgus lenézett, és meglátta a többszintes, szögletes kórházépületet. A tetőn kialakított, myben úszó légikötőben szinte egymásba értek a különféle típusú siklók mentőegységek. A jármű mozgott, orvosok, nővérek, ápolók és persze sérültek. Számos helyen mozdulatlan testek heve vérfoltos hordágyakon.

Az utcaszinten hasonló volt a helyzet. Az utat gyakorlatilag teljes szélességében eltorlaszolták a járművek és az élőlények, a kórház főbejárata előtt óriási tömeg tolongott.

- Az utcára szálljon le! - parancsolta Malgus.

A tetőn tartózkodók közül sokan észrevették a közelükben elhaladó gépen a birodalmi felségjerek és a legkülönfélébb fajú teremtmények bizonytalanul és ijedten bámulták a leszállóegységvonók felé iramodtak. Egy férfi i megbotlott egy hordágyban, és átesett rajta. Egy másik nekohant egy orvosnak, és ledöntötte a lábáról.

- Darth Angral átmeneti rendelete értelmében - közölte a pilóta a belső rádión keresztül - ami sebesültek egy része ebben a kórházban kapta meg az elsősegélyt. De azóta mindenkit felvik a Steadfastra.

- Nem mindenkit - morogta Malgus, túl halkan ahhoz, hogy hangja eljusson a pilótához.

- Rengetegen vannak odalent, nagyuram! - jelentette ekkor a pilóta. - Sehol sem látok üres foltot, amelyre leszállhatnék!

Malgus egyre dühösebben fürkészte a sokaságot, és felmordult: - Tegye le a gépet! Majd odébbnek!

A leszállóegység megfordult, néhány pillanatig egy helyben lebegett, majd ereszkedni kezdett. Amikor már csupán húsz méter választotta el az utcaszinttől, a tömeg szétvált alatta. Ma a páncélozott oldalfalakon keresztül is hallotta a felháborodott ordítozást.

- Nagyuram, hívjam a gyalogságot? - érdeklődött a pilóta, - Nem ártana, ha fegyveresek kísér

- Nincs szükségem kíséretre. Maguk fogják őrizni a gépet. hamarosan visszatérek - válaszoltas, azzal megnyomta az oldalsó ajtót nyitó gombot. A következő pillanatban szirénák üvöltéséb összeálló lárma tört be az utastérbe.

Malgus legalább olyan haragos volt, mint azok, akik az imént elmenekültek a rájuk ereszkedő hajó elől. Hátravetette csuklyáját, és sebhelyes arcát, valamint a légzőkészülékét megmueskeny rámpára.

Az ordítozok egyszerre elhallgattak, csak a szirénák visítottak tovább. Malgus fakó arcok tengerét látta maga előtt - rémült, poron, véres, de mindenek felett dühtől eltorzult arcokat.fajta a tömeg anyagtalan árhullámmá egyesült haragja és félelme. Megállt a Coruscant lakói e fejét lassan balról jobbít fordítva végignézett rajtuk. Egyikük sem állta a tekintetét. Kimkel lesétált a rámpáról, és a hozzá legközelebb állók felé vette az irányt. A tömeg szétváltkal később dühös kiáltások harsantak körülötte.

- Szörnyeteg!

- Gyilkos!

- Gyógyszerekre van szükségünk!

- Egyedül van! Öljük meg!

- Gyáva!

Malgus egyedül volt, így a helybeliek minden haragja őrá összpontosult. A hangzavar egyre erősödött, és hamarosan nem értette az egyes mondatokat. Összefüggő, hosszan elnyúló, gyűlölhallott. Megállt, és akármerre nézett, öklök lendül telt a fejek fölé, s fogak villantak előrgó szájakból.

Valahonnan elölről ökölnyi méretű kő repült felé. Anélkül, hogy megmozdult volna, az Erő seg a levegőben, majd ott lebegtette, hogy mindenki lássa. Néhány másodperc elteltével - szintéa sötét energiák bevetésével -, darabokra zúzta.

A tömeg ismét elhallgatott, miközben por és apró szilánkok hullottak az úttestre, valamint aelben állók fejére.

- Ki dobta rám a követ? - kiáltotta Malgus dühtől remegő hangon.

Szirénák üvöltöttek. Valaki erőlködve köhögött. A szempárokból félelem sugárzott.

Malgus az előbbinél is hangosabban kiabált:

- Azt kérdeztem, ki dobta rám a követ?

Ezúttal sem kapott választ. Az őt körülzáró alakok haragja egyre inkább rettegéssé alakult.

- Oszoljanak! - parancsolta Malgus, és mialatt a helybeliek indulatai lehűltek, a sajátjai még forróbban izzottak a bensőjében! - Tűnjenek el innen! Azonnal!

A körülötte állók valószínűleg megérezték, hogy bajban vannak, mert hátrálni kezdtek. A tömekan megfordultak, és futásnak eredtek. A többiek azonban a helyükön maradtak, bár bizonytalanul pislogtak egymásra.

- A családom odabent van! - kiáltotta valaki.

- Orvosra van szükségem! - panaszkodott sírós hangon egy

Malgus megnyitotta magát az Erőnek, és a bensője mélyén fortyogó harag a felszínre tört.

- Azt mondtam, tűnjenek el innen!

A tömeg nem reagált a parancsára, mire jobb öklével a bal tenyerébe csapott, és egyszerre kigedte magából a testében felhalmozódott energiákat. A gyűrű formában szétterjedő, láthatatladenkit eltaszított tőle.

Sikolyok és üvöltések harsantak, kapálózó alakok repültek a tér minden irányába. Sokan egymáok a falaknak csapódtak, egyesek pedig a kirakatokba vágódtak bele, és be bezúzták a hatalmas üvegtáblákat. A lökéshullám még az utcán várakozó leszállóegységet is odébb lódította. A kadt a forgópántokról, és forogva bezuhant a fogadótérbe.

A szirénák tovább visítottak. Malgus, miután így kitombolta magát, jócskán lehiggadt. Nyögésgást hallott mindenfelől. Egy gyermek hangosan sírt. Mozdulatlan testek hevertek mindenütt. Számos helyen üvegszilánkok csillogtak a betonon. A környéken parkoló siklók és robogóalukon feküdtek. Az épületek között örvénylő szél száz és száz papírlapot forgatott a levegő

Malgust nem hatotta meg a látvány. Még egyszer körülnézett, az immáron szabad útvonalon elin a kórház felé.

A bejáraton túli teremben a betegek és a látogatók oszlopok, székek és asztalok mögött lapulagy éppen egymás mögé bújtak, A helyiségben a döbbenet csendje uralkodott, Malgus nem hallotmást, csak a légzőkészülékének halk sziszegését. Senki nem merészelt egyenesen őrá nézni.

- Hol vannak a Jedik? - nyöszörögte valaki.

- A Jedik meghaltak - válaszolta Malgus anélkül, hogy látta volna a megszólalót. - A Templomukban fekszenek, ott, ahol hagytam őket. Senki sem fog megmenteni titeket.

Valaki felzokogott. Másvalaki feljajdult.

Malgus felfedezett egy a kövezeten fekvő férfi it, aki világoskék kórházi egyenruhát viselt,nyakánál fogva talpra rántotta.

- Egy fiatal twi'lek lányt keresek - mondta neki. - A torkán hosszú forradás van. Két sebet kapott, mindkettőt sugárlövedékíokozta, A mai napon hozták ide. A neve: Eleena.

A férfi i jobbra-balra forgatta a szemét, mintha a menekülés útját kereste volna, majd mélyesóhajtva válaszolt:

- Nem tudok semmiféle twi'lekről. De megnézhetem a naplóban...

- Ha bármi baja esett itt... - kezdte Malgus, de abbahagyta, mert a szeme sarkából meglátta, hogy tőle jobbra megmozdul valami.

A fogadópult mögött egy jócskán elhízott nővér egyenesedett fel, aki vörös haját hátrahúzva a kötve viselte. Terebélyes formaruhája olyannak hatott, mintha kisebbfajta sátor lengedezett volna kövér testén, míg az arcát szeplők tarkították.

- Én ismerem azt a lányt - mondta félénken, majd összeszedte magát, és hozzátette:

- Jöjjön, odavezetem hozzá.

Malgus a kövezetre taszította a férfi it, és követte a terem hátsó része felé induló nővért. egy folyosón jártak, a levegőben fertőtlenítőszer kesernyés szaga terjengett. A padló és a egynemű fehérben vagy ezüstszínben játszottak.

A folyosókon orvosok, nővérek és droidok rohangáltak, jószerével észre sem vették Malgust, heléggé kirítt ebből a környezetből. A rejtett hangszórók gyakorlatilag folyamatosan zengtek y nő hol ebbe, hol abba a kezelőbe hívta az orvosokat, vagy kódokat mondott be, amivel a különféle csapatoktól mozgósította.

Az elhízott nővér aztán egy felvonóhoz vezette Malgust. Felutaztak néhány emeletet, majd egybb folyosón folytatták útjukat. Betegekkel túlzsúfolt kórtermek előtt haladtak el, amelyekbőalmas nyögések hallatszottak. Hamarosan négy sebész futott el mellettük, a köpenyük elején ércukon viselt műtősmaszkon vércseppek vöröslöttek.

A nővér a tekintetét mereven előreszegezve megszólalt:

- A twi'lek lányt egy felségjelzés nélküli leszállóegységből rakták ki a főbejárat előtt. Neogy... birodalmi.

- Miért, ha tudták volna, nem látják el? - mordult fel Malgus.

A nővér megtorpant, szembefordult vele, és a szemébe nézve kijelentette:

- Természetesen elláttuk volna. Mi nem vagyunk vadállatok!

Malgus észrevette, hogy a nő finoman megnyomva ejtette ki a „mi" szót.

Úgy döntött, hogy nem torolja meg a pimaszságot - a nővér bátorsága lenyűgözte.

Csak vezessen oda hozzá! - morogta. Röviddel ezután megérkeztek egy kisebbfajta kórteremhez. A nővér intett, Malgus belépett, és végre megpillantotta Eleenát. Rajta kívül még három sküdt a helyiségben. Egyikük, egy idős férfi i magzati pózba gömbölyödött az ágyán, a testéreben úszott. A másik, egy középkorú nő, akinek arcát valósággal szétmarcangolta valami - talá

vagy üvegszilánkok - üres tekintettel meredt a semmibe. A harmadik minden látszat szerint mélyen aludt.

Eleena sértetlen bal karjába infúziós vezeték csatlakozott, és számos vezeték - vezeték! - k őt az ellenőrző műszerekkel. A kórháznak rendkívül túlterheltnek kellett lennie, ha az orvoilyen ósdi berendezéseket is bevetettek. Malgus azt viszont elégedetten állapította meg, hogy a lány lőtt sebeit tisztességesen lekezelték és bekötözték. A jobb kezét felkötötték, hoebbet mozgassa sebesült vállát.

Eleena kinyitotta a szemét, és amikor meglátta a gazdáját, feléét és elmosolyodott.

Malgus rádöbbent, hogy a lány az egyetlen a Galaxisban, aki mosolyog, amikor megpillantja őt. - Veradun. - suttogta Eleena.

A hangja és arcának látványa jobban megindította Malgust, semmint szerette volna. A harag úgy távozott belőle, mintha egy sarkán tátongó lyukon folyt volna ki. Helyét a megkönnyebbüléslta el, és ő nem harcolt ellene, noha tudatában volt annak, hogy hagyta veszedelmesen megerősödni a lány iránti gyengéd érzéseit.

Amikor Eleenát nézte, a saját gyengeségét nézte.

Átsuhant az elméjén Angral kijelentése: a szenvedély néha hibákat eredményez.

Meg akarta tartani Eleenát, és hűséges akart maradni a Birodalomhoz.

Négyszöget kellett csinálnia a körből. Szilárdan megfogadta, hogy megtalálja a megoldást. Odt az ágyhoz, kérges bőrű ujjaival megérintette a lány arcát, majd nekilátott leszedni róla aeket.

- A gyógykezelésed a hajómon fog folytatódni - mondta, mialatt kihúzta az infúziós vezeték tena karjából. Kiváló körülmények között.

Ebben a pillanatban valaki felkiáltott mögötte:

- Hé, maga ott! Hagyja abba! Ezt nem teheti!

Malgus hátranézett a válla felett, és meglátta, hogy egy ápoló áll az ajtóban. A férfi i öss amikor meglátta az ábrázatát, de nem hátrált meg.

- Az a beteg még nincs szállítható állapotban! - tette hozzá, és elindult befelé, de alig teeg néhány lépést, amikor a kövér ápolónő elé ugrott, és rászólt:

- Hagyd békén őket, Tal! Elmennek.

- De hát...

- Hagyd békén őket!

Malgus nem láthatta ugyan az arcát, de gyanította, hogy a nővér néma mimikával próbálja megéz ápolóval, hogy egy Sith Nagyúrral vitatkozik.

Lenézett Eleenára, és megkérdezte:

- Tudsz járni?

Azzal a választ meg sem várva karjaiba kapta a formás, karcsú testet.

- Igen, tudok járni - állította bágyadtan Eleena, és lerítt róla, hogy korántsem biztos benn

Malgus nem törődött vele, elviharzott a nővér és az ápoló mellett, és a folyosóra érkezve elsza, a felvonó irányába. Eleena egy darabig benézett a kórtermekbe, vetett egy-egy pillantást a sebesültekre, a haldoklókra, aztán nem bírta tovább, él Malgus nyakába fúrta az arcát. Mvezte, hogy a karjában tarthatja őt, élvezte a teste melegét és különös, fűszeres illatát.

- Gondterhelt vagy - suttogta Eleena.

A fülét simogató, forró lehelettől Malgusban feltámadt a vágy.

- Egy geometriai feladaton töröm a fejem - válaszolta. - Négyszögeken és körökön.

- Elég furcsa gondolatok egy ilyen helyzetben - állapította meg Eleena.

- Talán nem is annyira furcsák, mint hiszed.

Amikor kiértek a kórházból, Eleena meglátta a szerteszét heverő testeket. Néhány sebesült mevosok térdeltek, és elszántan küzdöttek, hogy életben tartsák őket. Sápadt arcok fordultak Mfelé, tágra nyitott szemek szegeződtek rá, de senki sem szólt, mialatt hosszú, döngő léptekktott a leszállóegység felé.

- Mi történt itt? - kérdezte riadtan Eleena. - Amikor idehoztuk, még nem volt semmi baj.

Malgus nem válaszolt. Eleena felnyögött, mintha észbe kapott volna, és halkan megjegyezte:

- Rettegnek tőled.

- Azt jól teszik...

Amikor végre felértek a gép fedélzetére, Malgus utasította a pilótát, hogy vigye őt az orbitkeringő Valorra, a parancsnoksága alá tartozó cirkálóra. Ezt követően lefektette Eleenát egytható priccsre, és betakarta. Mialatt visszahajtotta a pokróc szegélyét, a lány finoman megéntette a kezét, és halkan megszólalt:

- Van benned gyengédség, Veradun.

Malgus elhúzta a kezét, felállt, és felmordult:

- Ha még egyszer Veradunnak szólítasz mások füle hallatára, megöllek! Megértetted?

Haragjának tüzétől Eleena arcáról leolvadt a mosoly. A lány úgy festett, mintha ököllel gyomolna. Feltámaszkodott a könyökére, és megkérdezte:

- Ezt miért mondtad?

- Megértetted? - ismételte hangosan és gorombán Malgus.

- Igen! Meg! - hadarta Eleena, azzal lelökte magáról a takarót, felkelt a priccsről, majd egész testében remegve folytatta:

- De miért vagy ilyen dühös? Miért?

Malgus töprengve bámulta a gyönyörű arcot, nyelt egyet, és megrázta a fejét. Igen, Eleenára olt, de elsősorban Adraasra, Angralra és magára a Császárra haragudott. A lány csupán ott vo előtte, így igazán kapóra jött, hogy rajta vezesse le az indulatait.

- Azt kell tenned, amit mondtam - válaszolta sokkal halkabban és szelídebben. - Kérlek.

- Azt fogom tenni - ígérte Eleena, azzal előrébb lépett, felemelte a jobbját, és sorban végi a mutatóujját a férfi i arcát borító sebhelyeken. Az érintésétől Malgus úgy érezte, kellemető szikrák száguldanak végig az idegrendszerén.

- Szeretlek, Malgus - suttogta Eleena, és félrehúzta a légzőkészüléket, hogy szabaddá tegye szétroncsolt száját.

- Szeretsz engem?

Malgus megnyalta formátlan ajkát. A gondolatai vadul kavarogtak, és ezúttal sem tudott mit mondani.

- Nem kell válaszolnod - folytatta Eleena, és elmosolyodott. - Tudom, hogy szeretsz.

Zeerid ellenőrizte a külsejét a parányi fürdőkabin tükrében, és lehordta magát, amiért oly hesztül hanyagolta a borotválkozást. Végül aktiválta a hajó karbantartó droidját, és elhagyta

Mialatt átvágott az űrkikötőn, droidvezérlésű targoncák húztak el mellette hajmeresztő sebesyamatosan dudálva kértek utak. A járdákon lábakon mozgó gépek közlekedtek. A hajók személyzekkmunkások javában dolgoztak, kisebb-nagyobb darukkal ürítették vagy töltötték a rakterekét.kmesterek egyike, egy teljesen kopasz, viszont hosszú szakállat és bajszot viselő, kövér fér i magabiztosan lépkedett a zűrzavarban, néha odaordított valakinek egy-egy parancsot, néha pedig az adó-vevőjébe beszélt. A bal kezében hatalmas csavarkulcsott tartott, és úgy lóbálntha szeretett volna lesújtani vele valamire vagy valakire. A levegőben hajtóműgázok szaga szállongott, de éppen csak érezni lehetett a tó bűze miatt.

Yinta város a bolygó legnagyobb édesvízi tavát, a Yinta-tavat ölelte körül. A geotermikus aktélen is melegen tartották a vizét. A víz és az őszi, hűvös levegő hőmérsékletének különbségsan párát lehelt, így aztán a levegő állandóan sűrű volt és nyirkos. A szag a bomlás bűzére ridet, és valahányszor visszatért ide, mindig úgy érezte, hogy a távolléte alatt a város megtovább rohadt egy kicsit. Yinta névtelen és jelentéktelen menedékként kezdte. A bolygó jómódak ide - a zömük fegyvergyártásból gazdagodott meg -, és jókora palotákat építtettek maguknaEzt a vékony, lakott gyűrűt akkor még gazdag övezetnek nevezték.

Az idő múlásával - a gazdagok jelenlétének köszönhetően - közepes méretű űrkikötő épült, ebblágokról érkező árucikkek, valamint az itteni pénz. Az űrkikötő aztán idevonzotta a munkásokskedőket, később a nem túl gazdagokat, végül a nagyon szegényeket. Addigra a névtelen üdülőh lett, egy város, amely folyamatosan növekedett. Mostanra valóságos metropolissá fejlődött,

k és épületek zűrzavaros együttesévé, amelyet a tó vonzása hozott össze.

Az idők folyamán a hajók beszennyezték a tó vizét. A gazdagok elmenekültek, és a város a lastlás spiráljába került. A tóparton álló, egykor pompás palotákat eladták, és a befektetők ol valamennyit. A gazdag öv teherkikötőkkel tarkított nyomornegyeddé silányult. Zeerid a nyomornegyedben nőtt fel, és a tó orrfacsaró bűzét szagolta gyerekkorának minden egyes napján. A már jobb körülményeket biztosított, de nem sokkal. Mély kürtszó zengett a város felett, a taz azt tápláló folyón közlekedő óriási teherhajók egyikének jelzése. Zeerid elmosolyodott, aallotta. Annak idején minden reggel erre a hangra ébredt.

Vett egy mély lélegzetet, és belevetette magát a tömegbe. Furcsa módon otthon érezte magát, lig várta, hogy lássa a lányát.

A hajviselete, erős testfelépítése és egyenes tartása révén Vrath azonnal felismerte a pilótegykori katonát. Néhány évvel korábban ő maga is teljesített szolgálatot, méghozzá a Birodalgságánál.

A férfi i mosolygott menet közben, és Vrath azonnal megkedvelte a fickót. Ami nem jött éppen kapóra, mert könnyen előfordulhatott, hogy meg kell ölnie.

A nanodroid-szórót lelógatott bal kezében tartva elindult a tömegben a pilóta felé. Bevágottkicsit lelassított, hogy bevárja, és a megfelelő pillanatban néhány cseppnyi szuszpenziót huatott a lába mellé.

A következő pillanatban szélesen elvigyorodott, a jobbjával lelkesen integetett egy nem létező ismerősének, és felkiáltott:

- Hé, Rober! Rober! Itt vagyok!

Balra perdülve elsietett, mintha találkozni akarna valakvel, de hamarosan úgy fordult, hogy a szeme sarkából tovább figyelhesse a célszemélyt.

A pilóta még csak le sem nézett, látszólag nem figyelt fel a közjátékra. Teljesen gyanútlanulépett a padlón csillogó folyadékfoltba, és máris tovább haladt. Mások is beleléptek persze már nem számított - a nyomok másodpercek alatt eltűntek.

Vrath követni kezdte a pilótát, és elővette a célzott nanoaktivátort a zsákjából.

Zeeridnek nem lett volna szabad mosolyognia, és biztosan nem lett volna szabad megnyugodnia. Tudta, mindig is tudta, hogy elég egyetlen hiba, egyetlen téves lépés, és valaki felfedezi Arra létezését, majd felhasználja ellene. Vagy, ami még rosszabb, árt lányának. szta gondolattól is görcsbe rándult a gyomra.

Nem engedhetett meg magának semmiféle lazaságot.

Ráugrott egy lapos targonca platójára, és azon utazott, mígnem a kijárat közelébe ért. Az űrvalamennyi jármű rozsdás volt a Yinta-tó páradús levegője miatt. Vérnyomokra emlékeztető, baok éktelenkedtek a falakon és a sarkokban.

A kijárat kinyílt, Zeerid pedig leugrott a targoncáról. Az utcai zaja szinte mellbe vágta. Taxisofőrök vitatkoztak ordítva - Yintában több taxi közlekedett, mint a Középső Gyűrű bármutcai árusok kínálgatták a portékáikat, járművek dudáltak, hajtóművek zúgtak.

- A belváros felé tart, uram? - kérdezte egy vékony testalkatú sofőr. - Csak ugorjon be, és

s ott vagyunk! A legkisebb viteldíjak egész Yintában! - harsogta egy másik, ősz hajú veterán a társa elé vágott.

- Friss, meleg a roston sült hal! - kiabált egy árus. - Ezt kóstolja meg, uram! Nem fogja megbánni!

Ettől a férfi itól jobbra egy zeltron nő támaszkodott a falnak.

Valaha talán szép lehetett, de mostanra nyomorult madárijesztővé aszalódott. Amikor elmosolyodott, szikkadt szájából a rendszeres fűszerfogyasztástól elszíneződött fogak villantak elő.

Zeerid összerezzent, és elvörösödött szégyenében. Csakis az vigasztalta, hogy százezer kredizik a számláján, és hogy mennyi mindent vehet ebből Arrának.

Az út mentén légikocsik és robogók álltak, sőt még néhány ósdi, kerekeken közlekedő jármű istt a gyalogosok folyamán, és elindult az úttest másik oldalán álló, nyilvános kommunikációs

Miután a pilóta elhagyta az űrkikötőt, Vrath lopva ráirányította az aktivátort, és megnyomta gombját. A pilóta talpához tapadó nanodroidok életre keltek. Vrath egy másik gomb megnyomás ráhangolta az aktivátort azokra, és csakis azokra a nanókra, amelyet a célszemély felszedett. Nem akarta venni a más gyalogosokra tapadó nanogépek jelzéseit. A nagyjából sejtméretű, h formájú gépezetek beleágyazódtak a pilóta bakancsának talpába, hogy aztán akár tíz kilométe válaszoljanak a hívójelre. A celláik körülbelül három standard napig látták el őket energiáudta, hogy ennyi bőven elég lesz. Az Exchange-nek sietnie kellett, hogy eljuttassa a Coruscantra a modifűszert, máskülönben a vásárlójuk elvesztené a piacát. Meglepődött volna,ják meg már ezen az estén útnak indítani a szállítmányt.

Megvárta, amíg a pilóta átkelt az utcán, és belépett egy nyilvános kommunikációs fülkébe. Ekelé fordította a bal fülét, és aktiválta az audio-implantátumát.

Zeerid becsukta a fülke ajtaját, hogy kívülre rekessze a lármái, és beütötte Nat számát. Soshajójáról vagy a személyi adó-vevőjével, mert attól tartott, hogy az Exchange valamely megbí folyamatosan lehallgatja őt. A túlzásnak tűnő elővigyázatosság már sokszor megmentette az éutóbb például az Ord Mantellen.

Nat nem jelentkezett, így aztán üzenetet hagyott neki:

- Nat, Zeerid vagyok. Megérkeztem. Ha hamarosan meghalgatod ezt, vidd el Arrát a Karson-parkba. Egy óra múlva ott leszek. Már alig várom, hogy lássalak titeket!

Megszakította az adást, kilépett a fülkéből, és leintett egy taxit.

A vézna bothai sofőr, akinek az arca egy ló ábrázatára hasonlított, a visszapillantó tükörbő őt, és miután elhelyezkedett a hátsó ülésen, megkérdezte:

- Hová parancsolja?

- Csak haladjunk! Ne túl feltűnően! - válaszolta Zeerid.

- Ahogy gondolja, cimbora. Maga fizet...

Vrath még messziről, a műanyag falakon keresztül is tökéletesen hallott mindent. Mire a piló befejezte a hívást, megtudta a nevét - Zeerid -, és megtudta két másik személy nevét - Arrat -, akik a jelek szerint fontosak voltak Zeeridnek.

Beült egy légitaxiba, és az aktivátor apró képernyőjére pillantott. A droidsofőr hátraforduldezte:

- Hová óhajtja, uram?

- A végcél a Karson-park - válaszolta Vrath. - Egyelőre pontosan kövesse az utasításaimat!

- Igenis, uram!

Zeerid az imént egy nyilvános fülkéből hívta fel Natot, vagyis óvatosan járt el. Ez alapján feltételezte, hogy a célszemély kacskaringós úton fog haladni, sőt néhányszor járművet vált. elhelyezkedett, és felkészült a hosszú utazásra. Egy pillanatig sem aggódott. Tudta, hogyan találhatja meg a pilótát, ha netán elvesztené.

A légikocsi a levegőbe emelkedett, és belevegyült a forgalomba Zeerid tíz percen keresztül vatlan és gyors fordulókat csináltatott a sofőrrel. Ezalatt folyamatosan figyelt hátrafelé, hogy kiderítse, rátapadt-e valaki. Egy darabig úgy gondolta, hogy talán egy másik taxi követi, de aztán a jármű lemaradt, és nem bukkant fel többé.

Előrenézve meglátta a Silver Falcon nevezetű kaszinó fényreklámját - valaha többször megford a helyen.

- Oda, legyen szíves - kérte a sofőrtől a járdaszegélyre mutatva. Kifizette a bothait, kiugrott a taxiból, majd besietett a kaszinóba, és kiment annak hátsó kijáratán. Ott újra leintety taxit, és a következő fél órában háromszor megismételte ez a műveletet.

Továbbra sem látott senkit, aki őt követte volna, és ekkor végre fellélegzett.

Beszállt egy újabb taxiba, egy olyanba, amelynek a csomagterébe befért egy lebegőszék. A droidsofőr hátranézett, és megkérdezte:

- Hová parancsolja, uram?

Még a droid is rozsdásodott a nyirkos levegőtől - amikor a fejét forgatta, halk nyikorgás hallatszott a nyakából.

- Lebegőszéket akarok venni - közölte Zeerid -, keressen nekem egy boltot!

- Igenis, uram!

A droid néhány pillanatig nem mozdult, mialatt a processzorai átkutatták a városi adatbázist, aztán előrefordult, és elindította a gépet.

A taxi egy használt orvosi eszközöket árusító üzlethez vitte Zeeridet. A terjedelmes raktárbindössze egyetlen ember, egy idős férfi i dolgozott, noha a polcokat zsúfolásig megtöltöttékegkülönfélébb gépek és berendezések.

És ekkor Zeerid nyolcvanhétezer kredit ellenében hozzájutott egy használt lebegőszékhez, ame méret tekintetében megfelelt egy hétéves gyereknek. Nem tudta megállni, folyamatosan mosolygott, mialatt az üzlet karbantartó droidja berakta a széket a taxi csomagtartójába.

- Manapság ritkán látni névtelen bankkártyát - jegyezte meg az idős eladó, amikor megtudta, a vásárlója mivel akar fizetni.

- A kreditek attól még kreditek - felelte Zeerid, és tudta, mi jár a férfi i fejében.

- Ez igaz. Tudja, régebben ápoló voltam. Az a szék megbízható masina.

- Igen, tetszeni fog a tulajdonosának - dünnyögte Zeerid.

Az idős férfi i összedörzsölte a kezét, és kissé gondterhelten folytatta:

- Hát akkor, ennyi volt, uram. Már csak annyi hiányzik, hogy kitöltsön néhány nyomtatványt. azt nyilván tudja, a névtelen kártyákat nem lehet lenyomozni.

- Inkább máskor csináljuk - javasolta Zeerid, és elindult az ajtó felé. - Most tényleg mennekell.

Az idős eladó megpróbálta tartani vele a lépést, és egyfolytában magyarázott:

- Nézze, uram, ön egy nyilvántartott gyógyászati eszközt vásárolt. Még ha használt is, tudno nevét és az itteni címét. Uram! Kérem!

Zeerid beugrott a taxiba.

- Holnap visszajövök! - kiáltott ki az eladónak, azzal behúzta az ajtót, és előreszólt: - A -parkba!

- Máris indulunk, uram - felelte a droid, és felemelte a gépéi a betonról.

Hatodik fejezet

Zeerid az elülső szélvédőn kinézve meglátta a Karson-parkot. halok vették körül a meglepően , amelyen zöldcsőrűek úszkáltak. A ritkásan álló fák között sétányok kanyarogtak. A gyepet a padok tarkították. Repedezett, de még használható sportpályák formáltak szabályos négyzetet, a környékbeli fiatalok ezen találkozhattak és játszhattak. Mialatt a gépe leereszkedett a magasból, Zeerid az órájára pillantott - pontosan érkezett.

Kifizette a sofőrt, a fejére csapott egy napellenzős sapkát, majd kimelte a csomagtartóból a lebegőszéket, és azt maga előtt tolva belépett a parkba. Könnyűnek, már-már súlytalannak ért, bár gyanította, hogy ez csak azért van, mert túlságosan lógatott Rátért az egyik sétányra

enesen tartott a tó

Hamarosan felfedezte Natot és Arrát. A lánya a tolószékében ült, és azzal a táppal etette a t, amelyet a parkot takarító droidoktól lehetett vásárolni. Jókedvűen kacagott, mialatt a marak visítva veszekedtek a tápgolyókért - a nevetése Zeerid fülében úgy csengett, mint a legs, legtisztább zene.

Minden feltűnés nélkül körülnézett. Jó néhány járókelőt és droidot látott, de semmi olyat, ana a gyanúját.

- Nat! - kiáltotta ekkor, és integetni kezdett. - Arra! Úgy érezte, még a hangja is másként itt, mint a Fatman fedélzetén, és örült a változásnak. Ez nem egy fűszerfutár hangja volt, sak nem is katonáé, hanem a lányát imádó, gyengéd apáé. Arra jobb emberré tette őt, ezt régódoskodni akart arról, hogy gyakrabban találkozzanak egymással.

Nat megfordította a kerekes széket, majd ő és Arra tágra nyílt szemmel meredt Zeeridre.

- Apu! - kiáltotta Arra.

Zeerid a Galaxis összes szava közül ezt szerette a legjobban hallani. Arra a széket mind gyorsabban hajtva gurult felé, maga mögött hagyva Natot és a továbbra is egymással csatázó ket.

- Ez meg mi? - kérdezte, amikor közelebb ért. A szemét hatalmasra nyitotta, az arca csak úgy ragyogott.

- Egy kis meglepetés neked - válaszolta Zeerid, azzal lehajolt, kiemelte lányát a tolószékbő és magához szorította.

- És ez mi? - kérdezte meglepetten Arra, és megtapogatta páncélmellényt, amit az apja az inge alatt viselt.

- A munkához kell - felelte zavartan Zeerid, és érezte, hogy az arca megmelegszik -, semmi különös...

Arra szerencsére beérte ennyivel. Hátrafordította a fejét, és fel kiáltott:

- Ezt nézd meg, Nat néni! Egy lebegőszék!

- Látom, én is látom! - felelte Nat, aki mindvégig a lány mögött sétált, és most lecövekelt .

- Az enyém? - kérdezte reménykedve Arra.

- Még szép! - válaszolta mosolyogva Zeerid.

Arra felvisított, és megölelte az apját, amivel sikerült oldalra löknie a sapkáját.

- Te vagy a legjobb, apu! - lelkendezett aztán. - Kipróbálhatom?

- Hát persze - vágta rá Zeerid, és óvatosan beleeresztette a vézna testet a lebegőszékbe. - rmánya itt van, a jobb kezednél. Elég érzékeny, úgyhogy...

Arra megragadta a botkormányt, és elhúzott, még mielőtt Zeerid befejezhette volna a mondatot. Nem kiáltott utána, csak nézte, hogy ide-oda kanyarog a székkel.

- Szia, Nat - mondta aztán a sógornőjére pillantva.

Nat megviseltnek tűnt, túl fiatalnak az arcára gyűrődött ráncokhoz és a szeme alatt sötétlő A hajviseletéről még Zeerid is tudta, hogy öt éve kiment a divatból. Zeerid eltűnődött, vajoy Nat vajon milyennek látja őt. Valószínűleg ugyanolyan megviseltnek...

- Szia, Zeerid - köszönt vissza Nat. - Hát... ez szép volt. A szék, úgy értem.

- Aha - hümmögte Zeerid a lányára nézve -, úgy tűnik, nagyon örül neki.

Arra üldözőbe vett néhány zöldcsőrűt, és addig kergette őket, míg a vízbe menekültek előle. - kiáltott oda neki Zeerid.

- Semmi baj, apu! - válaszolta nevetve Arra.

Zeerid és Nat egymástól alig egyméternyire állt, de mintha egy szakadék tátongott volna közö

- Sokáig voltál távol - jegyezte meg Nat. - Arrának szüksége van rád. Jó lenne, ha sűrűbben

- Tudom... igyekszem...

Nat ismét mondani akart valamit, de meggondolta magát, és becsukta a száját.

- Mi a helyzet a munkával? - érdeklődött Zeerid.

- Pincérnő vagyok egy kaszinóban - válaszolta sóhajtva Nat. - Egy kiöregedett pincérnő. A mey. Fáj a lábam. Fáj a hátam. Fáradt vagyok. És a lakásunk akkora, mint egy légikocsi. Zeeridmrehányásnak fogta fel a halk kijelentéseket.

- Majd próbálok többet küldeni...

- Nem, nem! - tiltakozott Nat, és a nyomaték kedvéért megfogta a kezét. - Nem arról van sző,ogy a kreditjeid nélkül éheznénk. Nem ez a lényeg. Csak... úgy érzem magam, mintha taposómal kerültem volna, érted? Csak hajtok és hajtok, de mégsem jutok előrébb.

- Tudom, miről beszélsz - mormolta bólogatva Zeerid. Ebben a pillanatban Arra odakiáltott neki:

- Apu! Ezt nézd meg!

Szűk ívben körözött a székkel, és boldogan kacagott.

- Csak óvatosan! - intette őt Zeerid, de ezúttal is mosolygott, - Várd meg, amíg megszokod, Borsólövész! - figyelmeztette Nat lányt. - Meg kell tanulnod vezetni!

Egy darabig hallgatagon álldogáltak egymás mellett, aztán elkomorodva megszólalt:

- Hogyan engedhetted meg magadnak ezt a széket, Zeerid? Mivel kerested meg a pénzt?

Zeerid nem mert a sógornőjére nézni, attól félt, hogy észreveszi az arcán a hazugságra utaló.

- Munkával. Mi mással?

- Jó, de miféle munkával?

Zeeridnek nem tetszett Nat hanghordozása, és közömbösséget színlelve legyintett.

- Ugyanazzal, mint eddig.

Nat ekkor felé fordult, és részben aggódó, részben haragvó arckifejezése miatt oly híven has Valra, hogy Zeerid kis híján összerogyott.

- Tavaly óta száz-kétszáz kreditet szoktál küldeni havonta! - folytatta Nat. - Erre ma megjelensz egy lebegőszékkel, amiről tudom, hogy többe került, mint a légikocsim.

- Nézd...

- Mibe keveredtél, Zeerid? Minek ez a röhejes sapka? Minik a páncélmellény?

- Ugyanaz a munkám...

- Azt hiszed, vak vagyok? Hülyének nézel?

- Nem, természetesen nem!

- Nagyjából sejtem, mit csinálsz - jelentette ki Nat. - De most jól figyelj rám! Arra az anyját már elveszítette. Az apját nem veszítheti el. Teljesen összetörne.

- Nem megyek sehova - kezdett volna vitatkozni Zeerid, de sógornője nem hagyta.

- Nem figyelsz rám! - vágott közbe. - Mit gondolsz, mit választana Arra? A lábát vagy az apj? Azt hiszed, hogy az a lebegőszék többet jelent neki, mint te? Egyszerűen ragyog, amikor megtudja, hogy jössz. Hallgass rám, Zeerid! Akármit csinálsz is, hagyd abba! Add el a hajódat, vállalj munkát itt, a bolygón, és legyél a lányod apja!

Zeerid azt kívánta, bárcsak megtehetné.

Nem megy, Nat - dörmögte rosszkedvűen. - Egyelőre nem megy. - Szembefordult a nővel, és hozzette: - Még egy fuvar, és minden megváltozik. Még egy kell.

Nat szomorúan nézett rá, a bőre sápadt volt a napfény hiányától és a rossz táplálkozástól.

- Megmondtam neki, hogy ne menjen hozzá egy katonához, Meg ne egy pilótához. . - Valnak?

- Igen, neki.

- Nézd...

- Ti sosem tudjátok, mikor kell leállnotok - vágott közbe ismét Nat. - És soha nem is fogját tudni. Fogjátok magatokat, Beveszitek a páncélt, beültök a pilótafülkébe, és elpusztíthatatiszitek magatokat. Azt gondoljátok, nem fog rajtatok a Sugárnyaláb, és hogy a gépeteket nem lehet lerobbantani az égről. De mindez megtörténhet, Zeerid. És ha megtörténik, jobban fogni Arrának, mint az, hogy elvesztette a lábát.

Zeerid nem tudta, mit válaszolhatna, főleg azért, mert tisztában volt azzal, hogy Natnak igaza van.

- Megyek, veszek neki jégkrémet - dünnyögte rövid töprengés után. - Te is kérsz?

Nat megrázta a fejét, mire Zeerid elindult az egyik édességet árusító bódé felé. Egész úton ornője tekintetét.

Vrath végignézte, hogy Zeerid otthagyja a fiatal nőt, a sógornőjét, és az egyik árus felé ta

gy jégkrémet vegyen a lányának.

Vrath most már nem csodálkozott azon, hogy a pilóta annyit manőverezett, mielőtt idejött, a parkba. Pontosan tudta, hogy az Exchange, a hozzá hasonló kartellek vagy akár a huttok miket művelnek azokkal, akiknek családjuk van. A családosokat könnyű volt megzsarolni, gyakran csináltak belőlük tehetetlen zsinórbábokat.

Egy Zeerid vagy éppen Vrath életét élő férfi inak elegendő hatalommal - vagy egy nagy hatalmtrónussal - kellett rendelkeznie ahhoz, hogy megóvhassa a családját, máskülönben a család vee került. Zeeridnek nem volt sem hatalma, sem patrónusa. Vrath önkéntelenül tisztelte Zeeridet, amiért ilyen hosszú időn keresztül sikerült kihagynia a lányát a játszmából Nem csekél...

De a lány most belekerült az egyenletbe.

Vrathnak természetesen esze ágában sem volt felhasználni!. Egyfajta szakmai büszkeségből sos folyamodott efféle fenyegetésekhez. Sosem ártott volna a célpontjai családjának, hát még egereknek. Az efféle megoldásokból hiányzott a precizitás. Egy bombázópilóta megtehette, de egsterlövész nem.

És Vrath a lelke mélyén megmaradt mesterlövésznek. Egy lövés, egy találat, semmi járulékos k

Elfordult a kislánytól és a nőtől, hogy megkeresse Zeeridet és nagyon meglepődött. A pilóta mögötte, az egyik kezében piros, a másikban zöld jégkrémet tartva. A tekintete szinte szúrtnt egy tőr pengéje.

- Ismerem én magát, cimbora? - kérdezte tőle Zeerid, és végigmérte.

Vrath behúzta a nyakát, és igyekezett ártatlannak mutatni magát.

- Nem hiszem - dünnyögte a pilóta arcát fürkészve. - Errefelé lakik?

Zeerid közelebb lépett, és kissé kifordította a vállát, mintaI egy kemény jobbegyenest készü indítani.

Vrathnak küzdenie kellett az ösztöneivel, hogy ne mozduljon, Nem vehetett fel olyan testtartást, amelyből indulva kivédhette volna az ütést, mert azzal biztosan elárulta volna magát. És egyelőre nem ölhette meg Zeeridet, addig nem, amíg nem vezette el őt a modifűszerhez

- Mit nézeget itt, cimbora? - érdeklődött Zeerid.

- Apu! - kiáltotta a lány, de a pilóta nem vette le a szemét Vrath arcáról.

- Csak a zöldcsőrűeket figyelem. Ha idejövök, mindig megetetem őket - magyarázta Vrath, és e a zsebéből egy maroknyi tápot, amit néhány perce vett a park egyik droidjától.

- Apu, a zöldet kérem! - kiabálta Arra.

A fűből préselt, sötétzöld golyók láttán Zeerid szemmel láthatóan megnyugodott.

- Hát persze... - mormolta. - Elnézést, cimbora...

- Semmi gond - felelte Vrath nagyvonalúan legyintve. - Az ifjú hölgy a lánya?

- Igen - mondta Zeerid, és máris mosolyogni kezdett.

- Nagyon boldognak látszik - jegyezte meg Vrath - Szép napot uram!

Vrath azzal elsétált Zeerid mellett, és végigment egy rövid sétányon. Mialatt elvegyült a pan mozgó járókelők között, keményen megfeddte magát, amiért levette a szemét Zeeridről. A jel

ickónak kiválóan működött az orra - hamar kiszimatolta a bajt.

Zeerid megfordult, és sokáig nézett a távolodó férfi i után. Valami nem stimmelt vele, de ho mi, azt nem tudta megnevezni. A látszat szerint élénken érdeklődött Nat és Arra iránt, és bora ellenére egyfajta ridegség sugárzott a szeméből.

- Apu! Mindjárt elolvad!

Arra odakormányozta hozzá a lebegőszéket, mire ő átnyújtotta neki a zöld jégkrémet, és beletzsekijébe.

- Köszönöm! - rikkantotta Arra, azzal bekapta a jégkrémet. - Mmmm... finoooom!

Zeerid rámosolygott a lányára, majd körülnézett, de már sehol sem látta a gyanús idegent.

- Ki volt az? - kérdezte tőle Nat, amikor odaért hozzá.

Zeerid továbbra is a férfi it keresve, szórakozottan odanyújtotta a másik jégkrémet a sógorn

- Nem tudom... - dünnyögte. - Senki...

Nat nyilván megérzett valamit, mert aggodalmasan ráncolta a homlokát, és rákérdezett:

- Biztos vagy benne?

- Persze - válaszolta kapásból Zeerid, és mosolyt erőltetett arcára. - Teljesen biztos.

Valójában korántsem volt biztos benne.

- Azt hiszem, hazakísérlek titeket - dörmögte a sógornőjéé pillantva.

- Miért, mi a baj? - csapott le nyomban Nat, és továbbra sem vette át a jégkrémet.

- Semmi - válaszolta Zeerid, mert nem akarta megijeszteni Natot. - Nem sétálhatunk el együtt a házatokig?

- Én nem sétálok - jelentette ki mosolyogva Arra - hanem repülök!

A Raven kitört a hiperűrből. Aryn a köpenyével együtt a bűntudatát is az Alderaanon hagyta.

- Egyenesen a Vultára, T6! - mormolta halkan.

Az asztrodroid átvette az irányítást, és a Raven a legnagyobb fény alatti sebességgel szágul. Aryn hamarosan meglátta a Vultát, a csillagja körül keringő, magányos bolygót. A nap fénye-megcsillant az orbitális pályákon állomásozó, valamint a felszínről felszálló vagy oda leerken.

- A hivatalos adatainkkal jelentkezz be a bolygóirányításhoz - utasította a droidot Aryn. - Kérj egy leszállópályát a Yinta űrkikötőbe!

T6 halk füttyögéssel nyugtázta a parancsot.

Aryn a bolygót fürkészte, és tudta, hamarosan kiderül, hogy. felfedezték-e az eltűnését. Ha akkor talán visszavonták meghatalmazását, és az irányítás nem fogja elfogadni az okmányait.

Néhány másodperccel később T6 elégedetten sípolt, és a szélvédőkijelzőn megjelentek a dokkol

- Rendben, T6, tiéd a gép. Vidd le a kijelölt helyre! Közben kapcsolódj rá a városi nyilvánt

a, és keresd meg Zeerid Korr címét!

Aryn évek óta nem találkozott Zeeriddel - a férfi i akár meg is halhatott azóta. És persze a sem vehette biztosra, hogy hajlandó lesz segíteni neki. Annak idején jó barátok voltak. Ő volt m egyetlen, akinek Zeerid beszélt a felesége haláláról, mielőtt leszerelt a flottától. Őt neki túljutni a kezdeti megrázkódtatáson. És még most is mélyen átérezte azt a bánatot és lesújtotta a férfi it, amikor meghallotta az iszonyatos hírt. Ő maga is ugyanezt élte át Zallow mester halálának perceiben. Tudta, hogy Zeerid hálás volt neki azért, mert végighallgatta és támogatta. Most viszont nagyon nagy kéréssel akart hozzá fordulni.

T6 aggodalmas sípolással tudatta, hogy nem talált semmit. Az adattárban nem szerepelt semmiféle Zeerid Korr. Aryn a mind nagyobbnak látszó bolygóra meredt, és ökölbe szorította a kAztán támadt egy ötlete.

- A feleségének volt egy húga - mormolta. - Natala... valami. Natala... Yooms. Nézz utána, T6!

A droid pillanatok alatt előkerítette az adatokat. Natala Yooms a tópart közelében lakott, és gyámja volt egy Arra Yooms nevű, kilencéves kislánynak.

- Arra?

I Aryn emlékezett rá, hogy Zeerid lányát Arrának hívták - és ha most Natala a lány gyámja, arid valószínűleg halott. A terve kezdett széthullani. Zeeriden kívül nem ismert senkit, akihez fordulhatott volna. Ha Zeerid meghalt, akkor neki sosem lesz lehetősége arra, hogy megbosszulja a mestere halálát.

De nem volt más választása, így mindenképpen meg kellett próbálnia. Segítség nélkül - egy kilt pilóta segítsége nélkül - sosem jutott volna át a Coruscant körüli birodalmi blokádon.

A Raven lánglepelbe burkolózva vágott át a légkör felső rétegein. Amikor már jelentősen lelaepült a Vulta kéklő égboltján, Aryn messze maga előtt és alatt meglátta az ovális alakú Yint illetve az azt körülölelő várost. Az asztrodroid rávitte a gépet egy égi útra, és tovább lattak a Yinta űrkikötő felé.

Zeerid végre apának érezte magát, mialatt Nattal és Arrával sétált a lakásuk felé. Valahányslantotta az épületet, személyes kudarcnak fogta fel, hogy a szeretteinek ebben a lyukban kell élniük. Arra és Nat a bérházakká alakított egykori paloták egyikében lakott, a tópar Zeerid akármerre fordult, rozsdafoltokat, betört ablakokat, málladozó köveket, kábítószerfürészegeket látott.

- Annyira azért nem vészes - jegyezte meg Nat, a hangját lefojtva, hogy Arra ne hallja -, nem olyan pocsék, mint amilyennek látszik.

Zeerid csak bólogatott.

- Hallottad, mi történt a Coruscanton? - kérdezte Nat, nyilván azért, hogy témát váltson. - van vele a Hálózat.

- Hallottam...

- És szerinted mi sül ki belőle?

Zeerid a vállát vonogatta.

Menet közben folyton nyitva tartotta a szemét, gyanús alakokat keresett, de egyet sem fedezett fel. Ennek ellenére sem tudott megszabadulni attól az érzésétől, hogy valami nincs rendben. A fickó a parkban bűzlött a bajtól.

Beszálltak a rozoga liftbe, és felutaztak vele a negyedik emeletre. Zeerid nem lépett

be a lakásba, és Nat sem hívta be. Arra megfordult a lebegőszékkel, úgy manőverezett vele a folyosón, akár egy profi.

- Látszik rajtad, hogy egy pilóta lánya vagy - állapította meg Zeerid.

- Szeretlek, apu! - válaszolta Arra, és csak úgy ragyogott örömében.

- Én is szeretlek - vágta rá Zeerid, azzal kiemelte lányát a lebegőszékből, és úgy magához sogy feljajdult. Arra lábának hiányát olyannak érezte, mintha egy lyuk lett volna a szívében.em akarta visszatenni őt a székbe, de tudta, hogy muszáj. Nat válla felett belátott a parányi lakásba: két apró szoba, egy konyhafülke, egyetlen ablak.

- Ugye, nemsokára visszajössz, apu? - kérdezte tőle Arra, mialatt a férfi i óvatosan beleeresztette a székbe.

- Igen - felelte határozottan -, nemsokára. - Eljátszotta, hogy becsavarja és zsebre vágja a boldogan kacagó Arra orrát, és hozzátette: - Ezt egy darabig magamnál tartom. Majd ha megjövök, visszaadom.

Nat lenyúlt, megsimogatta Arra fejét, és megszólalt:

- Ideje rendet rakni odabent. Aztán jöhet a vacsora, és irány az ágy!

- Rendben, Nat néni. Szia, apu! - búcsúzott Arra, és a szeme megtelt könnyel, de igyekezett erősnek mutatni magát.

Zeerid letérdelt mellé.

- Hamarosan visszajövök - ígérte kissé reszelős hangon. - Néhány napon belül. Rendben?

A lánya bólintott, mire ő összekócolta a gyermek haját. Arra megfordította a széket, és elin szobája felé. Zeerid gondosan elraktározta a lány arcát az emlékezetében.

- Máris imádja a széket - mondta csendesen Nat. - Ez szép volt, Zeerid.

- Mindkettőtöket kihozlak innen - válaszolta Zeerid, és szentül megfogadta magának, hogy téneg megteszi. - A következő melóm után...

Nat fellendítette a kezét, és a fejét rázva közbeszólt:

- Nem akarok hallani a melódról! Annyit kérek, ígérd meg, hogy nem vállalsz felesleges kockátot.

- Megígérem - felelte Zeerid.

- Hát, majd meglátjuk... Mi elvagyunk itt, Zeerid. Nem túl fényesen, de elboldogulunk.

Zeerid belenyúlt a zsebébe, előhúzta a névtelen kártyát, és a sógornője elé tartotta. - Többomezer kredit van rajta. Tessék, vedd el! Vegyél valami szépet magadnak és Arrának! Nat úgy meredt a kártyára, mintha attól tartott volna, hogy az megharapja.

- Tizenháromezer... - dünnyögte, majd a férfi i szemébe nézve megkérdezte: - Honnan szereztényi pénzt?

Zeerid elengedte a füle mellett a kérdést, és addig tartotta a kártyát, amíg Nat kivette a k.

- Köszönöm, Nat. Mindent köszönök - mondta halkan, azzal megölelte a nőt. Mint minden egyes i alkalommal, a gesztus ezúttal is esetlenre sikerült. Nat túl vékonynak, túl kopottnak tűnt, akár egy régi, agyonhasznált kabát. Zeerid ebben a pillanatban megesküdött, hogy kijuttatj

a Arrát és Natot a nyomornegyedből. Kerül, amibe kerül. Megteszi, amit meg kell tennie.

- Vigyázz magadra, Z-man! - búcsúzott Nat.

- Úgy lesz. És rövidesen visszatérek.

Nat erre már nem mondott semmit.

Abban a pillanatban, hogy az ajtó becsukódott, és kattant a zár, Zeerid agyában átfordult a kapcsoló. Zeerid, a szerető apa eltűni. a helyén megjelent Z-man, a katona és csempész.

A fickó a parkban több részletében sem stimmelt: a haja, a ruházata, a szeméből sugárzó ridehetett egy senki, de ugyanígy lehetett valaki is.

Zeerid úgy döntött, hogy egy darabig a házban marad. Meg akart győződni arról, hogy a szereti biztonságban vannak. Elindult a folyosón, hogy keressen magának egy helyet, ahonnan mindent lát és mindent hall. Újonc kora óta nem teljesített őrszolgálatot - de most valamiérsett neki.

Vrath a taxi hátsó ülésén ült, a lepusztult bérház előtt. A levegőt rothadó halak és szennyvkáig a nyomkövetővel figyelte Zeerid mozgását, ám a pilóta egy ideje már nem mozdult. Talán hogy ott marad éjszakára a sógornője lakásában.

Vrath várt még egy darabig, majd úgy határozott, hogy körülnéz a házban. Kifizette a droidso kiugrott a légikocsiból. Elengedett maga előtt néhány ócska járgányt és egy alacsonyan szált, majd átvágott az úttesten, s elindult a bérház bejárata felé.

Zeerid megvárta, hogy a szeme hozzászokjon a folyosón uralkodó félhomályhoz, majd felmérte aelyzetet. Nat ajtaja körülbelül a folyosó közepén volt. A lakásba máshogyan nem lehetett bej, vagyis neki csakis a folyosót kellett szemmel tartania. A folyosó távolabbi vége repedezett üvegablakban végződött. A közelebbi végét a lift zárta le, az ettől balra eső ajtó a lIde, a negyedik emeletre csakis a felvonóval vagy lépcsőn lehetett feljutni, és Zeerid mindkettőt egyszerre figyelhette.

Először azt tervezte, hogy elálldogál a folyosón, és beledöfi a sugárvetője csövét azok hasákárcsak egy kicsit is gyanúsnak talál. Ezt azonban nem tehette meg. Nem vonhatta magára senki figyelmét, és nem okozhatott semmiféle felfordulást. Végül úgy döntött, hogy a lépcsőhk, a lift közelében. Kitámasztotta az ajtót, hogy egyszerre rálásson a felvonóra, a folyosór lépcsőre - erről a helyről időben észrevehette azt, aki Nat lakása felé tartott, és akár kéle is lőhette. Elővette az E-9-es lézerpisztolyát - ezt a kisméretű, de megfelelő tűzerejű f -, és belesüllyesztette a dzsekije jobb zsebébe, aztán a falnak dőlve várt.

Teltek a percek, eltelt egy félóra, majd egy egész, és kezdte így érezni, hogy a paranoiája tal rossz szolgálatot tett neki. Az épületben nem sokan mozogtak. A negyedik emeletre csupán egy rozoga karbantartó droid érkezett, ami ügyet sem vetett őrá, gyorsan felporszívóz folyosót, majd bebújt egy falfülkébe és elcsendesedett.

Zeerid egy idő után letelepedett a legfelső lépcsőfokra. Magányosan üldögélt a vizelettől bűn, és jobb szórakozás híján a gondolataiba merült. Hagyta, hogy a lánya erre a szörnyű helyr. Annak érdekében, hogy jobb körülméneyeket biztosítson Arrának, egy olyan alakká változott, egykori önmaga megvetéssel tekintett volna. És mindezért cserébe mit tudott felmutatni Arra? Egy ócska lakást és egy örökké távol lévő apát, aki bármelyik útján meghalhatott.

És egy lebegőszéket - emlékeztette magát Zeerid. És mégis... Ki kellett szállnia, ezt biztosudta. De nem szállhatott ki addig, amíg nem rendezte az adósságát. így aztán kénytelen lesz nyolítani ezt az utolsó fuvart a Coruscantra...

Odalent, a földszinten fülsértő nyikorgással kinyílt a lépcsőház ajtaja. Szinte ugyanebben anatban a felvonó is elindult felfelé.

Zeerid néma csendben felállt, és a korlát felett áthajolva lenézett. A két emelettel lejjebbilágító lámpák éppen csak halvám derengésbe vonták a feljárót. A fokokra sötét árnyékok vetüedezni vélt egy alakot - egy ember alakját. Az idegen mozdulatlanul állt, és maga elé nézett.

Néhány másodperccel később a felvonókabin halk csilingeléssel megérkezett a negyedik emeletr

Zeerid megfogta a zsebébe rejtett lézerpisztoly markolatát, m nekilapult a falnak. Lassú ütemű, halk lépteket hallott lentről A jövevény időről időre megállt néhány pillanatra, vozódjon, vagy pedig, hogy hallgatózzon.

Kinyílt a lift ajtaja, és Zeerid abból az irányból is csendes, léptek neszeit, illetve ruha suhogását hallotta, majd a liftajtó csikorogva becsukódott. A lépcsőn közeledő idegen ismét t néhány lépést, majd megint megállt.

Zeerid háromig számolt, ezután kidugta a fejét az ajtó nyílásán, és elnézett Nat lakása felé

A folyosón egy köpenyes alak osont, körülbelül olyan magas lehetett, mint az a férfi i, akivel a parkban találkozott. Ajtótól ajtóig surrant, és sorban megnézte az azokra írt számokat.ezét Zeerid nem láthatta. Vetett egy gyors pillantást a lépcsőre, de mert nem hallott semmit, kióvakodott a folyosóra.

A köpenyes alak megállt Nat lakása előtt, és ránézett a tenyerében tartott kézi számítógép kcsak a számot akarta volna ellenőrizni.

Zeerid eleget látott. Előhúzta a fegyverét, és felkiáltott:

- Hé, te! Takarodj attól az ajtótól!

Az alak felé fordult, és a derékszíjához kapott. Zeerid habozás nélkül meghúzta az elsütőbil-9-es tompa puffanása körülbelül olyan hangos volt, mint egy illedelmes köhögés.

Ám abban a pillanatban, hogy elsütötte a fegyverét, az alak előrántott egy ezüstösen csillogert, amiből fényes, zöld energianyaláb tört elő - és ezzel a nyalábbal félreütötte a felé sz

Mielőtt Zeerid leadhatott volna egy újabb lövést, az alak felkapta a fejét, kikapcsolta fénykardját, és csengő hangon megkérdezte:

- Te vagy az, Zeerid? - Egy nő...

Zeerid nem eresztette le a pisztolyát, és minden értetlensége ellenére éberen figyelt. A fénardot azonban sehogy sem értette. Mit keres itt egy Jedi?

- Ki vagy te? - kiáltotta.

Az alak hátravetette a csuklyáját, felfedve hosszú, szőke haját, barátságos, zöld szemét, amerid sosem felejtett el. A forróság és a feszültség szempillantás alatt elillant belőle. - An? - kérdezte elképedten. - Aryn Leener? Hogy kerülsz I ide?

- Téged kereslek - válaszolta Aryn, és Nat ajtaja felé intett. - Úgy gondoltam, megkérdezem a sógornődet, hátha tudja, hol...

- Egyedül vagy? - vágott közbe Zeerid. - Nem követett valaki?

Aryn szemlátomást meglepődött a gyorsan röpködő kérdéseken.

- Ööö... igen... nem.

- Hogy találtál rám?

- Sok-sok szerencsével. Emlékeztem a sógornőd nevére. Azt reméltem, ő segít majd, hogy megtaak.

- Maradj ott! - kérte Zeerid, azzal visszasietett a lépcsőházba. Benézett, de nem látott semmit és senkit. Akárki járt a lépcsőn, mostanra elment.

Azzal próbálta megnyugtatni magát, hogy bizonyára csak a ház lakóinak egyike tért haza, aztáon kapta magát, hogy Aryn aggodalomtól kissé eltorzult arcába bámul. A nő majdnem pontosan ú nézett ki, mint akkor, amikor ő Val halála miatt zokogott.

- Mi a baj? - kérdezte Aryn. Semmi kétség, a Jedi érzékelte az ő balsejtelmeit.

- Valószínűleg semmi - válaszolta a fejét csóválva. - Alighanem túlreagáltam valamit..

Aryn elmosolyodott. A mosolya a régi volt, de a szemében valami új jelent meg - egyfajta komorság. Zeeridnek nem kellett Erő-használónak lennie ahhoz, hogy tudja: valami megváltozott.

- És veled mi történt? - kérdezte. - Nemrég láttalak a HoloHíradóban. Azt hittem, az Alderaavagy.

Egyfajta fátyol ereszkedett a zöld szempárra, mintha Aryn zárkózott volna. Zeerid látott márlyet, de tőle még soha, de gyanította, hogy ő is hasonlóan nézhet ki, amikor dolgozik.

- Igen, ott voltam - felelte Aryn -, ez is része annak, amiért megkerestelek. Szükségem van a segítségedre. Elmehetnénk valahová, ahol zavartalanul beszélhetünk?

- Az időzítés nem a legjobb - felelte a tarkóját vakargatva Zeerid.

- Nagyon fontos volna.

Zeeridet egy pillanatra elfogta a félelem, mert eszébe jutott, hogy a Jedik talán hírét vették a modifűszernek, megtudták, hogy ki szállítja, és most meg akarják állítani őt. Ám Arynszóval sem említette a fűszert.

- Személyes ügy, Z-man - tette hozzá a nő. - Nem a Rend küldött.

Zeerid fellélegzett, sőt; még el is mosolyodott azon, hogy milyen furán hangzik a neve Aryn szájából. Talán mindig is furán hangzott, csak eddig nem vette észre. Gyors pillantást vett Nat lakásának ajtajára. Zárva volt, mint az összes többi lakásé. Egy lövés hangja és egy senkit sem ösztönzött arra, hogy kinézzen. Megint arra gondolt, hogy ha törik, ha szakad, ki kell juttatnia innen Arrát és Natot. Ez a hely nem gyerekeknek való...

Aryn óvatosan megérintette a karját, és megkérdezte:

- Jól vagy?

Zeerid nagyot fújt, és megpróbálta kiereszteni magából az idegességét. Most már biztosra vetgy túlreagálta a helyzetet. Mióta megérkezett a Vultára, megtett minden megszokott óvintézke. Senki sem tudhatta, hogy milyen szálak fűzik Arrához és Nathoz, még kevésbé azt, hogy ők kn hol laknak. Aryn csak azért botlott bele, mert valaha barátok voltak, és emlékezet Nat nevére. A fickó a parkban valószínűleg ártalmatlan volt, egy járókelő, aki éppen arrafelé s

- Igen, minden rendben - válaszolta a Jedire nézve. - És igen, ismerek egy helyet, ahol beszélhetünk. De lehet, hogy kénytelen Leszek rövidre zárni. Hívást várok. - Oren bármelyianatban jelentkezhetett. Együtt hagyták el a házat, majd a megállóban összegyűlt, kisebbfajttömeghez csapódva megvárták a siklóbuszt. Felszálltak a rég elavult járműre, ami azonnal a lemelkedett. Zeerid sokáig nézte a házat, amelyben a lánya élt. Sötét űrt érzett a bensőjébenal próbált betölteni, hogy egyfolytában mondogatta magának: nem lesz semmi baj.

Vrath a lépcsőház falához tapadva várakozott. Még a második emeletre sem jutott fel, amikor nyomkövetője megmutatta neki Zeerid helyzetét.

Csapda vagy csak szélsőségesen túlzó elővigyázatosság?

A hámló falnak támaszkodva figyelte a műszert, amely azt mutatta, hogy Zeerid gyors ütemben távolodik tőle. Azzal a nővel együtt, akivel a házban találkozott. Egy nővel, aki nem Nat.

Vrath aktiválta az adó-vevőjét, és a csapatát hívta, amelynek tagjai az űrkikötőben és annaktak.

- A célszemély úton van - mondta halkan a készülékbe. - Siklóbuszra szállt, felétek tart. Énlok. Mindenki maradjon a helyén!

Zeerid és Aryn nem szólt egymáshoz, amíg le nem szálltak az Űrkikötő közelében lévő megállób mentek végig egy forgalmas utcán, majd beléptek a Spirális Galaxis nevezetű kaszinóba. Zeerid régóta ismerte a helyet, többek között ezért, mert Nat is itt dolgozott. Sűrű füst, kiabágó fények és harsány zene fogadta őket, de Zeerid éppen ezért jött ide - itt senki sem tudtaallgatni őket.

Átvezette Arynt a bárba, és keresett egy sarokasztalt, ahonnan szemmel tarthatta az egész helyiséget. Az egyik pincér, egy fiatal férfi i nyomban feléjük vette az irányt, de gyors kézmozdulattal elhessegette. Aryn körülnézett, a homlokát pici ráncok szeldelték. Zeerid úgysülte, a Jedi tíz évet öregedett azóta, hogy utoljára látta, és gyanította, hogy Aryn is a vránál sokkal idősebbnek látja őt. Meglepődött attól, hogy Aryn azonnal ráismert - bár valószseje, hanem az érzete alapján.

Hátradőlt a széken, és a háttérzaj miatt emelt hangon megkérdezte:

- Szóval, azt mondtad, szükséged van a segítségemre!

Aryn bólogatott, majd lekönyökölt az asztalra, és elnézett Zeerid mellett, akinek ettől az aenyomása a támadt, hogy a Jedi most olyasmit fog előadni, amit már sokszor elpróbált magában

- El kell jutnom a Coruscantra, amilyen gyorsan csak lehet.

- Akkor már ketten vagyunk - jegyezte meg vigyorogva Zeerid.

A válaszával szemlátomást zavarba hozta Arynt, aki megkérdezte:

- Ezt meg hogy érted?

- Ne is törődj vele! Hogy is mondjam... a Coruscant pillanatnyilag nem Jedi-barát hely.

- Ezt tudom. De ezt a küldetést nem a Rend bízta rám.

Ettől a választól pedig Zeerid jött zavarba. Sosem hitte volna, hogy Aryn képes az elöljáróihatalmazása nélkül cselekedni.

- Valóban?

- Valóban.

- Nyilván meg akarod várni, hogy lezáruljon a béketárgyalás az Alderaanon, ugye? - mondta Zeerid. - Hogy meglásd, hogyan alakul a helyzet. Egy hét múlva...

- Nem várhatok - szólt közbe Aryn.

- Miért nem?

Aryn hátradőlt, mintha távolabbra akart volna húzódni, hogy helyet csináljon egy hazugságnak fojtott hangon válaszolt: - Meg kell szereznem valamit a Jedi Templomban.

- Mit?

- Személyes dolgot.

Zeerid előredőlt, hogy csökkentse a kettejük közötti távolságit, és elvegye a hamisságok helmegfontoltan felelt:

- Nézd, Aryn, évek óta nem találkoztunk. Felbukkansz a semmiből, és arra kérsz, hogy juttassak be egy bolygóra, amelyet éppen most hódított meg a Birodalom, továbbá közlöd, hogy nem a -rend küldött oda. - Néhány másodpercre elhallgatott, hogy Aryn hadd főjön mindennek a levéb hozzátette: - Talán hajlandó vagyok segíteni neked. Talán képes vagyok rá.

Aryn felkapta a fejét, és reménykedve nézett rá.

- Amikor életem mélypontján jártam, te ott voltál nekem - folytatta Zeerid. - De tudnom kell, hogy miről van szó.

Aryn elmosolyodott, és a fejét csóválva kijelentette:

- Csak most jöttem rá, hogy mennyire hiányoztál.

Zeerid érezte, hogy elvörösödik, és megpróbálta elrejteni a zavarát. Az iménti szavaktól kellegség áradt szét a bensőjében, amit a különleges képességekkel megáldott Jedi nyilván érzék

Aryn előrébb csusszant a székén, és a két karját egymáson keresztezve lekönyökölt az asztalrnagyon is tudatában volt annak, hogy a kezük közel került egymáshoz. És hirtelen rájött, hogki is hiányzott Aryn.

- A támadás során életét vesztette valaki, aki fontos volt nekem - közölte ekkor Aryn.

Zeerid hirtelen furcsa ürességet érzett a gyomrában, amin maga is meglepődött.

- A férjed? - kérdezte kissé zavarodottan. Egyáltalán, házasodhatnak a Jedik? Nem tudta.

Aryn megrázta a fejét, és halkan válaszolt: - A mesterem. Ven Zallow.

- Sajnálom - mormolta Zeerid, és együtt érzőn megsimogatta a nő alkarját, ám olyan bizsergésvégig rajta, hogy gyorsan visszahúzta a kezét. Furcsa módon bánatot nem, csakis haragot olvasott ki Aryn szeméből.

- A Templom biztonsági kamerái felvették a támadást - folytatta Aryn. - Látnom kell, hogy hogyan halt meg.

- Lehet, hogy a bombák végeztek vele - vetette fel Zeerid.

Még mielőtt befejezhette volna a mondatot, Aryn megrázta a fejét, és határozottan kijelentette:

- Nem. Egy Sith ölte meg.

- Ezt honnan veszed?

- Tudom. És látni akarom azt a Sithet. Tudni akarom a nevét.

Zeerid egy csapásra sok mindent megértett.

- Meg akarod ölni.

Aryn nem tiltakozott, mire Zeerid füttyentett egyet.

- Magasságos szupernóva, Aryn... Én meg még azt hittem, azért jöttél ide, hogy letartóztass!

- Hogy letartóztassalak? Miért?

- Nem érdekes - hadarta Zeerid, és sietve visszatért az előző témához. - Nem csoda, hogy nem Rend küldött a Coruscantra, Miféle hatást gyakorolhat ez a te vállalkozásod a béketárgyalásról beszélsz, hogy meggyilkolsz valakit.

A zöld szempárban megjelenő fagyos fények újdonságot jeleni tettek a férfi i számára.

- Én arról beszélek, hogy megbosszulom a mesterem haláláéi vágott vissza Aryn. - Meggyilkolt Zeerid! Nem hagyhatom annyiban. Azt hiszed, nem tudom pontosan, hogy mit csinálok? Hogy milyen árat kell érte fizetnem?

- Nem, szerintem nem tudod - felelte Zeerid.

- Tévedsz. Segítséget kérek tőled, nem kioktatást. A lényegi hogy el kell jutnom a Coruscant. Segítesz?

Zeerid egyedül repült, mióta leszerelt a flottától. Jobban szeretett így dolgozni. Ám amikornnak idején együtt dolgozott Arynnal, az mindig jó érzéssel töltötte el. Ha létezett valaki laxisban, akivel hajlandó lett volna együtt repülni, az Aryn Leener volt.

Az adó-vevője rezegni kezdett. Rápillantott, gyorsan dekódolta a rejtjelezett üzenetet, és e

lolvasta:

Az áru a hajón van. Haladéktalanul indulj. A rakomány forró.

Felnézett Arynra, és odaszólt neki:

- A lehető legjobbkor jöttél.

Aryn kérdőn meredt rá.

- Én is a Coruscantra megyek. Most azonnal.

- Micsoda? - kérdezte értetlenül pislogva Aryn. Zeerid a székét hátratolva felállt, és megké:

- Jössz?

A Jedi ülve maradt, és visszakérdezett:

- A Coruscantra repülsz? Most rögtön?

- Most rögtön.

- Akkor igen - válaszolta Aryn, és felállt. - Igen, veled megyek.

- Akármivel jöttél ide, itt kell hagynod - figyelmeztette őt Zeerid. - Az én hajómmal megyün

Aryn előhúzta az adó-vevőjét, megnyomott rajta néhány billentyűt, majd beleszólt:

- T6, zárd le a Ravent! Elhagyom a bolygót. Figyeld a megszokott hullámsávokat, mihelyt tudok, kapcsolatba lépek veled.

A droid válaszként érkező csipogása beleveszett a lármába. , Zeerid és Aryn belevetette magágbe, és a kijárat felé tartottak.

Aryn hirtelen megmarkolta Zeerid felkarját, a férfi i füléhez tartotta a száját, és megszóla

- Azt tudod, hogy ez nem lehet véletlen? Gondolj az időzítésre! Az Erő ide vezetett minket, pontosan most. Nyilván azért, hogy segíthessünk egymásnak. Te is így látod, ugye?

Egy közeli asztalnál megszólalt egy csengő, mire egy zabrak talpra ugrott, és karját a feje felett lengetve, lelkesen ordított:

- Főnyeremény! Megvan! Megcsíptem!

Zeerid úgy döntött, hogy el kell mondania. A lányhoz hajolt, és közvetlen közelről kiabálta:

- Ha tényleg az Erő hozott össze minket, akkor az Erőnek furcsa humora van!

Aryn gyanakodva méregette őt, és megkérdezte: - Te meg miről beszélsz? Zeerid vett egy mély gzetet.

- Figyelj, adok neked még egy lehetőséget, hogy feltedd ezt a kérdést, mielőtt válaszolok. Dmielőtt felteszed, tudnod kell, hogy mindenképpen lebonyolítom ezt a fuvart, akár velem tartasz, akár nem. Nem vagyok rá büszke, de meg kell tennem. Most pedig, meg akarod tudni?

- Igen! - kiáltotta Aryn, és pislantott egyet. - De csak később! Most éppen, és nehogy körülfigyelnek minket!

Zeeridnek minden akaraterejére szüksége volt ahhoz, hogy a Jedin tartsa a tekintetét. Oren megmondta neki, hogy forró a rakomány, de nem hitte volna, hogy ennyire. Széles álmosolyt Varázsolt a képére, és megkérdezte:

- Hol vannak? És hányan?

- Egyelőre kettőt fedeztem fel - magyarázta Aryn. - Egy ember férfi i a bárpultnál. Barna dzseki, hosszú, fekete haj. Tőlem jobbra egy másik férfi i. Bokáig érő, fekete kabát, fekete btyű.

- Biztos vagy benne? - kérdezte Zeerid, közben szaporán bólogatott, mintha helyeselt volna valamit.

- Teljesen.

- Hogyan csináljuk? - kérdezte Zeerid, és egyszeriben viccesnek találta, hogy milyen könnyen felvették a régi szerepüket. Aryn adta a parancsokat, ő pedig engedelmeskedett.

- Eljátsszuk, hogy nem tudunk semmiről, és elindulunk az Űrkikötőbe - javasolta Aryn. - Menet közben kiértékeljük a helyzetet. Aztán...

- Aztán?

Aryn benyúlt a köpenye alá, megveregette a fénykardját, és sejtelmesen mosolyogva befejezte a mondatot:

- Aztán rögtönzünk.

Zeerid gondolatban leltárt készített a nála lévő fegyverekről, rögzítette agyában a pontos hajd bólintott egyet.

- Egész tűrhető terv - mormolta, azzal folytatták útjukat a kijárat felé.

Hetedik fejezet

A leszállóegység a maximális légköri sebességgel vitte Malgust és Eleenát a Valor irányába. gép áthaladt az atmoszféra felső rétegein, Malgus kifelé nézett az egyik ablakon, érezte magena tekintetét, de nem fordult a lány felé. Az Erőről töprengett és a Birodalomról, valamint, hogy ez a kettő mintha kezdett volna elválni egymástól. Számára a kérdés egyszerűbb már neetett volna: mit kezdjen ezzel a felismerésével?

A fedélzeti kommunikációs rendszer hangszóróiból a pilóta hangja recsegett:

- Malgus Nagyúr, Darth Angral beszélni óhajt önnel!

Malgus felkapta a fejét. Eleenára pillantott, de ő a másik oldalon lévő ablakok egyikén keretül a Coruscant felszínét bámulta.

- Kapcsolja!

Az utastér kisméretű holokészüléke működésbe lépett, és megjelent felette egy háromdimenziós Angral a főkancellári íróasztal mögött ült, ugyanazon a helyen, ahol az imént oly keserű le

zesítette Malgust. Malgus fejében megfordult, hogy Adraas talán azóta is az irodában tartózkodik,

- Üdvözöllek, nagyuram! - köszönt emelt hangon.

- Malgus Nagyúr... úgy látom, megtaláltad a... társadat. Ennek módfelett örülök.

- Elviszem őt a Valorra, majd visszatérek a felszínre... Angral felemelte a jobbját, és a fejét rázva közbeszólt:

- Arra semmi szükség, drága barátom. A Coruscanton többé nincs szükség a jelenlétedre. Új febízok rád. Te fogod irányítani a blokádot fenntartó hajókat. Neked kell garantálnod hiperfolbiztonságát.

- Nagyuram, erre bármelyik flottatiszt képes...

- Igen, de én azt akarom, hogy te legyél a blokád parancsnok!

Malgus hitetlenkedve bámulta Darth Angral képmását, sok idő kellett ahhoz, hogy rábírja magáválaszra, és végre kibökje:

- Ahogy óhajtod, Angral Nagyúr.

Angral máris megszakította az adást, és a fényalakja belesüllyedt a holokészülék lapjába.

Malgus koponyája mélyén kínzó fejfájás vert gyökeret. Érezte, hogy agyában az erek hevesen lMinden ütésükkel még jobban felerősítették a csalódottságát, és mind jobban felszították a h

Nem kellett jártasnak lennie a politikai manőverek területén ahhoz, hogy megértse, mi történ Angral azzal, hogy ezt a jelentéktelen szerepet osztotta rá, egyértelműen megüzente neki, hogy kiesett a kegyeiből. Éppen csak addig használta fel őt, amíg biztosította a Coruscant elleni támadás sikerét, és most félreállította az útból Adraas kedvéért. Egyetlen nap leforgCoruscant meghódítójából másodrangú Nagyúrrá süllyedt.

Ismét Eleenára pillantott, és azon tűnődött, hogy a lány vajon mennyit ért ebből az őrületbő

Eleena még ekkor sem nézett rá, szótlanul bámult kifelé az ablakon.

A kaszinó előtti járdán gyalogosok tolongtak. Az utca felett párafelhők úsztak, amelyek a tógát hozták magukkal: döglött halak és másfajta, bomló szerves anyagok bűzét. Zeerid gyanúid keresve végignézett a sokaságon. Legalább húsz alakot látott, akikről el tudta képzelni, hogigyelik.

- Képtelenség bárkit kiszúrni ebben a tömegben! - dohogott ingerülten.

Ekkor két részeg houk tántorgott el előtte, akik harsogva énekeltek az anyanyelvükön. Egy fial bothai felbőgette a robogója hajtóművét, és valósággal felszökkent vele a levegőbe. Az ut oldalát légitaxik szegélyezték, felettük magán légikocsik siklóbuszok húztak el.

- Ne állj le, egyfolytában mozogj! - válaszolta Aryn. - De azért semmi sietség!

Az űrkikötő főépülete a következő saroknál kezdődött. A falain lógó reklámtáblákon gyors egy a hirdetések, amelyek az égvilágon mindent kínáltak, a kiadó nyaralóktól kezdve a táprudakosztül egészen az adósságrendző tanácsadásig. Ez utóbbi érdekelte volna Zeeridet. Színlelt kölépdelve átkeltek az úttesten - közben egy mérges sofőr az öklét rázva rájuk dudált -, és a i bejárata felé tartottak.

- Ne nézz hátra! - suttogta hirtelen Aryn. - Itt vannak...

- Honnan tudod? Tudom, és kész.

Az űrkikötő tágas kapuja kinyílt előttük. Droidok bukkantak elő az épületből, csomagokkal mecsikat vontattak maguk után. Közvetlenül mögöttük különböző fajokhoz tartozó utalok szedték lószínűleg az előző percekben érkeztek a Vultára.

Aryn és Zeerid besietett a kapun, amely azonnal bezáródott mögöttük, elvágva a fuvarokért veedő taxisofőrök ordítozását.

Vrath a váróterem egyik padján ült, egy rodiai nő és egy ithori férfi i közé ékelődve. Az ites bőr szaga áradt, ráadásul mindkét szájával egy furcsa, idegen dallamot zümmögött.

Ha fogcsikorgatva is, de elviselte a körülményeket, és a kitar­tása jutalmaként megpillantot Zeeridet és a nőt, pontosan ak­kor, amikor beléptek a csarnokba. A pilóta a szemét résnyireonva újra és újra körülnézett. Vrath azonban réges-régen megtanulta, hogyan olvadjon bele a zetébe - ez a tudás felbecsülhetet­len volt egy mesterlövész számára -, így aztán Zeerid épptt, és máris tovább fordította a tekintetét. Vrath parancsokat suttogott, olyan halkan, hogy még a mellet­te ülők sem hallhatták a szavait. Az állkapcsába épített implantátum felerősgját, és továbbította csapatának fülhalgatóiba.

- A célszemély óvatos. Ne menjetek a közelébe!

Nem akarta, hogy Zeerid megérezze a veszélyt, és elmeneküljön, még mielőtt elvezetné őt a sz. Csapatának néhány tagja néhány órával ezelőtt fellopózott a Fatman fedélzetére, átkutattákemmit, és azóta nem járt a hajón senki, leszámítva az űrkikötő egyik karbantartó droidját, aknak megfelelően a biztonsági rendszereket ellenőrizte. A két ember azóta a gép közelében áltt, és rajta tartották a szemüket.

Vrath a szeme sarkából figyelte Zeeridet és a nőt, továbbá audio-implantátumának segítségévetta őket, noha a háttérzaj eléggé zavarta.

Zeerid a váróteremben hemzsegő utasokat tanulmányozva igyekezett kideríteni, hogy a két fick kívül ki figyeli még őket. Egy idő után az arcok összemosódtak előtte. Úgy érezte, az üldöznyakába lihegnek. Nem tudta tovább türtőztetni magát, megfordult, és visszanézett.

Szinte azonnal felfedezte az arcok tengerében azt a két férfi it, akiket Aryn leírt neki a kaszinóban. Mindketten észrevették, hogy őket nézi.

Sietve visszafordult a menetirányba, és ingerülten szitkozódott.

- Most már tudják, hogy tudjuk... - dörmögte félhangosan.

Aryn egy az oldalfalra szerelt képernyőre szegezte a tekintetét.

A HoloHálózat híradóját nézte, amelyben az alderaani béketárgyalásokról tudósítottak.

Áttörés a tárgyalásokon? - hirdette a képernyő alján világítófelirat.

A felvételen egy ráncos arcú férfi i beszélt, aki fekete haját hátrafésülve és a fejére tapalte. Zeerid nem ismerte az idős férfi it, de a képe alatti feliratról leolvasta a nevét: Baras Nagyúr.

- Hallottad, amit mondtam? - kérdezte Zeerid.

Aryn nagy nehezen elszakította tekintetét a képernyőtől.

- Igen, hallottam. Szerinted mit akarnak?

Zeerid számtalan ellenségre tett szert azóta, hogy elszerződött az Exchange-hez, de biztosra vette, hogy ezek az üldözői a fűszerre pályáznak.

- A Coruscantra szánt szállítmányt akarják megkaparintani - Válaszolta.

Felugrottak egy mozgójárdára, és azon utaztak át a várótermen. Az egyik fal hatalmas páncélükán kinézve meglátták a leszállópályákon állomásozó teherszállítókat és kisebbfajta csillaghruk jöttek-mentek, és szorgalmasan ürítették vagy töltötték a raktereket.

Zeerid az üvegről visszaverődő tükörképet figyelve meglátta, hogy a két férfi i továbbra is n van. Azt viszont még ekkor sem tudta megállapítani, hogy rajtuk kívül mások is követik-e ő

- Éppen most szálltak fel a mozgójárdára - közölte Arynnal, dinikor a két alak fellépett a salagra.

- Mondd meg, mi az! - kérte ekkor Aryn. - Mi a szállítmány? Zeerid nem habozott, noha nem nézett a Jedire, mialatt válaszolt, hanem a saját tükörképére meredt az üvegen.

- Modifűszer...

Aryn sokáig adós maradt a válasszal, és Zeeridnek nem tetszett ez a hallgatás.

- Hogyan süllyedtél ilyen mélyre? - kérdezte végül a Jedi. Zeeridnek még kevésbé tetszett a hordozás, így aztán szembefordult Arynnal, és visszakérdezett:

- Te hogyan jutottál el odáig, hogy otthagytad a Rendet, és jelenleg éppen orgyilkosságot tervezel? Hosszú történet, igaz? Hát az enyém is!

Aryn meredten nézte őt. Zeerid több fájdalmat látott abban a nyílt, zöld szempárban, mint ko bármikor.

-Igazad van - suttogta végül Aryn. - Ne haragudj... nem akartalak...

- Nem vagyok rá büszke, Aryn - jegyezte meg szintén halkan Zeerid.

- Tudom.

Zeerid ráeszmélt, hogy a Jedi valóban tudja. Éreznie kellett az ő bűntudatát, és hogy meghastt önmagával.

- Azt tesszük, amit teszünk - mondta Aryn. - Ennyi az egész.

- Azt tesszük, amit tennünk kell - javította ki Zeerid.

- Ez igaz - ismerte el a Jedi. - Amit tennünk kell.

Átszálltak egy másik járdára, majd egy mozgólépcsővel felmentek az első emeletre. Zeerid lopett pillantásokkal tovább figyelte az üldözőiket, akik nem törték magukat, hogy csökkentsék ot. Amikor ezt az észrevételét közölte Arynnal, a Jedi visszakérdezett:

- Mire várnak?

Zeerid ugyanezen a kérdésen töprengett, és hamarosan a megfejtésre.

- Nem tudják, hogy tudom-e, hol van a fűszer.

Röviddel ezután megpillantotta a jelenleg Red Dwarf néven állomásozó Fatman dokkjára nyíló kAz átjáró előtt éppen egy poggyászkocsi-szerelvény haladt el. A nyomában szabályos alakzatbaedő karbantartó droidok cammogtak. Pillanatokkal később egy nő és egy férfi i találkozott a t előtt. Melegen megölelték és megcsókolták egymást, majd összebújva elsiettek.

Zeerid meglátott két férfi it, akik nyomban magára vonták a figyelmét. Az egyik egy padon üla kijárat közelében. Az ölében hordozható számítógépet tartott, de gyakorlatilag rá sem néze üvegfallal szemben állt, és látszólag kifelé bámult a leszállópályára. Zeerid azonban megsegy ez az alak valójában az ő, valamint Aryn tükörképét figyeli.

- És tudod, hogy hol van? - kérdezte Aryn.

- A hajómon - felelte Zeerid. - Az Exchange lopott karbantartó droidokkal rakatja fel az illegális árut az öszvéreire.

Vrath egy utazótáskát cipelő twi'lek asszony mellett lépdelt. Közel maradt a nőhöz, és úgy mhogy testbeszédje arról árulkodjon, ők ketten együtt vannak. Amikor az audio-implantátum köztítette neki Zeerid szavait, elátkozta magát, amiért nem jutott eszébe a nyilvánvaló megoldáazt a nyomorult karbantartó droidot ellopták, és átprogramozták, majd vele csempészték fel azert a fedélzetre.

Nem állt rendelkezésére akkora tűzerő, hogy megsemmisítsék a Fatmant, így aztán kényelmetlenhöz kellett gyúlnia.

- A rakomány már a hajón van. A célszemély nem juthat fel rá. - adta ki a parancsot az embereinek, elég hangosan ahhoz, hogy a twi'lek asszony riadtan nézzen rá, és elhúzódjon tőle.

- Keene! - mondta ekkor az épület előtt várakozó pilótának. - Vidd a siklót a célpont hajójá ott várj ránk! Vrath előhúzta a sugárvetőjét, az előtte haladókat félrelökve futásnak eredt:

- Hasra! Mindenki feküdjön le!

Az üvegfalnál álló férfi i megfordult, míg a padon ülő fickó félretette a számítógépét, és f

- Kezdődik... - morogta Zeerid, hogy figyelmeztesse a társát. Aryn a fénykardja közelébe eresztette a kezét, és halkan válaszolt:

- Látom őket.

Zeerid visszanézett, és meglátta, hogy a két férfi i, aki a kaszinó óta követte őket, kocogn, aztán futva törtet előre a tömegben. A jobb kezükkel mindketten a hátuk mögé nyúltak, nyilgyverükért.

Zeerid megpillantott egy harmadik férfi it, akit eddig ugyan nem fedezett fel, de most ismerősnek talált. A fickó kiabált, hogy mindenki feküdjön le, és a nyomaték kedvéért aetbe lőtt.

A tömegen pillanatok alatt eluralkodott a pánik. Sikolyok és kiáltások harsantak. Az utasok a kövezetre vágták magukat, vagy padok és székek mögé bújtak. A közelben jövő-menő droidokk, és zavarodottan forgatták a fejüket. Egyszerű munkagépek voltak, a vezérlőprogramjuk nem dott megbirkózni a váratlan fordulattal.

A két férfi i, akik Zeerid és a hajója között álltak, fegyvert rántottak, és mialatt gyors üeledtek, tüzet nyitottuk Aryn fénykardja sisteregve életre kelt, majd az energiapenge félkörívben elsuhant kettejük előtt, és félresöpörte a feléjük tartó lövedékeket, amelyek azve a mennyéül be csapódtak.

Zeerid újabb sikolyokat hallott, az orrába a felhevülő fegyverek jellegzetes szaga csapott.

Előrántotta a bal hónalja alá szíjazott sugárvetőt, és leadd két lövést az egyik támadójára.erték a féri a lábáról, és egy-egy fekete lyukat égettek az ingébe, valamint a mellkasába.

Zeerid vállon ragadta Arynt, és berántotta egy álló karbantart droid mögé. Ezalatt a szembőledő férfi i viszonozta a tüzet, míg a hátulról érkezők szintén lőni kezdtek. Lézernyaláb súrkancsának talpát, amitől az feketére perzselődött, é füstölögni kezdett. A fedezéknek hasznáesen rázkódott, mert egyszerre több találatot kapott.

- Ne mozdulj! - parancsolta neki Zeerid.

A szerencsétlen gépezet azonban akkor sem mozdulhatott volna, ha akar. A burkolatán keletkezett lyukakból fekete füst száll ki, az ízületeiből szikrák pattogtak.

- Fel kell jutnunk a hajómra! - szólt oda Zeerid a Jedinek.

- A biztonságiak mindjárt ideérnek...

- Hozzánk is lesz néhány kérdésük! - tiltakozott Zeerid a fejét rázva. - Fűszer van a gépeme Lefoglalják a hajót, mindkettőnket letartóztatnak. Mennünk kell! Most!

A hátulról támadó fegyveresek kitartóan közeledtek, közben padokat, székeket, utasokat és drt használtak fedezéknek Zeerid az őrült sikoltozás és üvöltözés miatt alig tudott gondolkodn

- Mi csak a rakományt akarjuk! - kiáltotta a támadók egyike, nyilván a vezér.

Zeerid válasz gyanánt kihajolt a droid mögül, és gyors egymásutánban leadott három lövést. Sm talált el, de mindhárom férfi i hasra vágta magát. Ekkor az elölről közeledő fickó felé fo idejében ahhoz, hogy meglássa a rászegezett sugárvető csövének vörös villanását. Egy századb a sugárnyaláb a mellkasába csapódott, és akkorát taszított rajta, hogy három métert csúszoeten. Az ütés minden lentit kiszorított a tüdejéből, aztán csak tátogott, hogy lélegzethez j Az ingén keletkezett lyukból ritkás füst szállt fel. Nem először találták el, és mint koráb, ezúttal is eszméletén maradt, noha a bordái kegyetlenül fájtak, és alig kapott levegőt.

- Eltaláltak - nyögte ki nagy nehezen.

A hasára fordult, és olyan gyorsan tüzelt a hátulról érkezőkre, amilyen gyorsan rángatni tudz elsütőbillentyűt. A három fickó ugyanígy válaszolt neki. Sugárnyalábok húztak el felette vk fekete lyukakat a járólapokba a teste közvetlen közelében, szilánkok és kisebb kődarabok pgtak körülötte. A lövedékek vijjogásától és az utasok sikoltozásától alig hallott. A támadókek következő lövése a vállát érte. A páncélja ezúttal is megóvta a súlyos sérüléstől, viszonlom vágott végig a karján, ami a következő pillanatban megbénult. Az ujjai szétnyíltak, a fere csörömpölve hullott a kövezetre.

A sugárvető egy hason fekvő zeltron nő előtt állapodott meg. Zeerid belenézett a szemébe, ésott benne mást, csak az eszeveszett rettegést. Az asszony nem mozdult, hogy megfogja a fegyvert.

Zeerid odébb gurult, a droid takarásába, miközben a hátulról támadók energialövedékek záporánem messze egy utas felnyögött, valószínűleg találatot kapott a gyilkos kereszttűzben. Valah egy nő fejhangon sikoltozott. Tudta, hogy menekülnie kell, máskülönben vége az életének.

De mielőtt felállhatott volna, Aryn ott termett mellette. A közönséges szemnek követhetetlen gyorsasággal mozgó energiapenge zöld fényburkot képezett kettejük körül, és szétszórta a néedékeket. Aryn aztán megmarkolta Zeerid bal karját, hogy felsegítse, közben hárította az újaeket.

- Fel! - kiáltotta. - Fel!

Zeerid még ekkor sem tudott annyi levegőt szívni a tüdejébe, hogy válaszoljon, de a társa tátásával talpra állt. A jobb karja, akár egy húsdarab, tehetetlenül lógott a teste mellett. Aal kezével a háta mögé nyúlt, kirángatta tokjából az ott lapuló E-9-est, és nagy nehezen kin

- A hajóhoz!

A hátulról közeledő három férfi i közelében droidvontatású szerelvény állt. Aryn a bal kezévire a hat összekapcsolt poggyászkocsi az Erőtől hajtva megindult, és a támadók felé robogottan háromfelé ugrottak, ekkor Zeerid és Aryn pillanatnyi szünetet kihasználva megpördült, és att-homlok rohantak a kijárat irányába.

Az előttük álló fegyveres leadott két lövést, Aryn mindkét lövedéket a mennyezetre pattintotid előreszegezte az E-9-est, és tüzelt. A férfi i a homlokába kapta a lövedéket, és a szemétyitva hanyatt esett.

Mialatt a kijárat felé tartottak, megint sugárnyalábok vijjogtak mögöttük, amelyeket Aryn soan hárított. A fegyveréből áradó energiától Zeerid haja égnek állt.

Átugrottak a véres homlokú halott felett, és a kapu lassan táguló nyílásán keresztül kirohanszállópályára. Az ajtó nyomban becsukódott mögöttük, és elvágta az utasok rémült sikolyait, elenül hálás volt. Sugárnyalábok doboltak a páncélüveg ajtón. A siklók, robogók és különfélezketett a levegő.

Mielőtt elérték volna a Fatmant, fentről és jobbról érkező lövedékek záporoztak rájuk. Az egyn lábikráját, és kiütötte alóla a lábát.

Zeerid felnézett, és egy nyitott siklót pillantott meg. A pilóta, egy ember férfi i a karját oldalra nyújtva tüzelt rájuk.

Leguggolt Aryn mellé, és leadott három lövést. A lebegtető hajtóműre célzott, de csak annak

atát találta el. Nem sikerült kárt tennie a gépben, ezért a következő lövéséit az utastérre y kitérjen a lövedékek elől, a férfi i odébb akarta vinni a gépét, de túl keményen húzta el a sikló jobbra pördült. Mialatt kétségbeesetten küzdött, hogy visszanyerje uralmát a gépe f Zeerid az ép karjával megfogta Aryn vállát, és talpra rántotta őt.

- Jól vagyok! - zihálta Aryn. - Menj! Menj!

Szirénák visítottak a távolban, előre jelezve a kikötői hatóságok érkezését.

Egymást támogatva odasiettek a Fatman oldalsó zsilipjéhez, Zeerid begépelte a nyitókódot. A k mögött kinyílt a kapu, a következő másodpercben - harsány csendülések kíséretében sugárnyahajó héjazatába. Zeerid vaktában leadott néhány lövést hátrafelé. Aryn félreütött két lövedétalálták volna őket.

A zsilip zárófedele nyílni kezdett, de átkozottul lassan. Amikor a nyílás elég nagy lett ahh, hogy egy ember átférjen rajta, Zeerid szabályosan belökte társát a gépbe, és gyorsan utánat. Azonnal lecsapott a zárógombra, mire a zárófedél megállt, és elindult visszafelé.

- El kell tűnnünk innen! - hadarta Zeerid. - Jól vagy?

- Remekül - felelte fintorogva Aryn.

A lábikráján a seb csúnya volt, de inkább csak horzsolásnak tűnt. A közepe táján kilátszott om, amit megfeketedett bőr vett körül.

Zeerid végigrohant a folyosókon, a pilótafülkébe érve levágta magát az ülésére, és bekapcsoltő rendszert. A jobb karját nem használhatta, de azért elboldogult. Mialatt a hajtómű melegedett, kinézett az ablakokon és meglátta, hogy a sikló pontosan felette lebeg.

- Ha nem húzol el onnan, neked megyek! - morogta indulatosan. A hajtóművek felbőgtek, és végre felemelte hajóját a betonról.

A sikló fordult egyet, és megindult. A pilóta nekivadulva tüzelt a pilótafülkére, de a löved csak meg sem karcolták a páncélüveg burkolatot.

Zeerid fontolóra vette, hogy a Fatman plazmaágyúival szétlövi a siklót, de elvetette az ötlet, mert a lehulló darabok megsebesíthették volna az ártatlan utasokat.

- Tekintsd magad szerencsésnek, haver! - dünnyögte búcsúképpen.

Amikor elérte a tízméteres magasságot, bekapcsolta az ion- hajtóművet, felhúzta a gép orrát,tman egyre gyorsulva tartott az ég felé. Emelkedés közben Zeerid a letapogatók képernyőjét flte, mert attól tartott, hogy a támadóik a nyomukba szegődnek.

Amikor meggyőződött arról, hogy senki sem követi, vett egy mély lélegzetet, és igyekezett ellni. Megmozgatta a kezét, úgy találta, hogy nem tört el, csak csúnyán megzúzódott ott, ahová csapódott.

Miután kiért a légkörből, átadta a gépet a robotpilótának, és futva indult a raktér felé, hoynnak.

Vrath a tokjába dugta felforrósodott fegyverét, és a fejét hátra hajtva nézte Zeerid meredek emelkedő hajóját. Sokáig látta a Vulta éjszakai égboltján száguldó gép kéken izzó fúvókáit,eszett a sötétségbe.

Káromkodva vette számba a rosszul sikerült rajtaütés eredményét. Két embere meghalt, egy meg

sült, a biztonságiak úton voltak, ő pedig nem tudta sem megszerezni, sem megsemmisíti a fűszert. A huttok nem lesznek elragadtatva a teljesítményétől.

Az űrkikötő páncélüveg ablakain át több száz arcot látott m gyakorlatilag mindenki őt nézte. fekvő vagy lassan feltápászkodó utasok között biztonsági droidok és kék egyenruhás biztonsáak felé. Az utasok közül többen is a ki járatra szegezték a mutatóujjukat, és odakiáltottak en elhaladó őröknek. Ha mindez nem lett volna elég, valahol a távolban szirénák üvöltöttek.

- Ideje elhúzni innen, főnök - jegyezte meg Deron.

Vrath rosszkedvűen bólogatott. Nem szívesen hagyta itt a halottakat, noha a hatóság az azonosításukkal sem mehetett semmire. Az emberei az idők folyamán több plasztikai műtéten is átk. Még a huttok sem tudták volna kinyomozni, hogy kik voltak valaha.

Keene lehozta a siklót a betonra. Vrath, Deron és Lombeugil rotta és a Vrath kiadta a parancsot:

- Indíts! .

Keene felemelte és felgyorsította a gépet, a menetszél mind erősebben rángatta a ruházatukatAlacsonyan repültek, majd rátértek egy főútvonalra, és máris belevesztek Yinta belvárosának forgalmába. Vrath folyamatosan figyelt hátrafelé, de senki sem üldözte őket.

- Rendben, kijutottunk - mondta halkan. Keene visszavette a tolóerőt, és a következő kereszteződésnél jobbra fordulva ráállt a titkos bázisuk felé vezető irányra. Lom trágár szitkozó amit körülbelül három perc múlva fejezett be. Miután elhallgatott, Deron szólalt meg: - A htok egy szóval sem említették, hogy a Jedik is benne vannak az ügyben.

- Nem, nem mondták - erősítette meg Vrath, bár gyanította, hogy az összekötője sem tudott ró

- Mi köze a Jediknek egy fűszerfutárhoz? - vetette fel Deron. Vrath megcsóválta a fejét, és kérdésen töprengett. Mit keres

Zeerid mellett egy Jedi? Ennek semmi értelme, hacsak...

- Elképzelhető, hogy be akarják juttatni az egyik társukat a Coruscantra - dünnyögte halkan. - És ehhez egy fűszerfutárt használnak fel.

Deron krákogott, és lerítt róla, hogy a magyarázat nem elégíti ki.

- És hogyan akarnak átjutni a birodalmi blokádon? A birodalmi cirkálókat nem lehet lerázni.

- Nem, arra még Zeerid sem képes - felelte továbbra is a gondolataiba merülve Vrath. - De a fickó nyilván forgat valamit a fejében. A fűszernek oda kell érnie, méghozzá gyorsan kelodaérnie.

- Ez igaz.

Vrath végül elhatározásra jutott, és előreszólt a pilótának:

- Keene, vigyél a Razorhoz!

- Minek? Mire készülsz? - kérdezte Deron.

- Ki akarom próbálni, hogy én mire megyek a birodalmi cirkálókkal.

- Mi van?

Vrath nem vesztegette az időt bővebb magyarázatra. A hatóságok keresni fogják őket, mihelyt elemzik az űrkikötő biztonsági felvételeit. Ezenfelül az Exchange valószínűleg máris megszerkat a felvételeket. És ők is vadászni fognak őrá, illetve a csapatára...

- Menjetek a hajótokhoz, és tűnjetek el a Vultáról! - parancsolta az embereinek. A csapata a városon kívül, az erdőben szállt Ie, természetesen a bolygóirányítás tudta és engedélye nard nap múlva találkozunk a megszokott helyen, az Ord Mantellen.

Vrath úgy számította, némi szerencsével lesz még egy esélye arra, hogy megszerezze a modifűs.

Zeerid a folyosón találkozott Arynnal, aki erősen sántítva tartott az orr felé.

- Már az űrben repülünk - közölte vele. - Ha minden igaz, biztonságban vagyunk. A műszerek nutatnak mást, csak normális forgalmat.

- Remek. És most mi lesz?

- Most szépen elutazunk a Coruscantra - felelte a vállát vonogatva Zeerid.

- Hogyan jutunk át a birodalmi blokádon? - érdeklődött Aryn.

- A... na, az már kicsit bonyolultabb feladat. Mi lenne, ha rendbe tennénk a lábadat?

- Miért ne kezdhetnénk a te karoddal?

- Nekem meg kell néznem a rakományt. Nem muszáj velem jönnöd.

- Nem is vágyom rá.

- Megértelek - felelte bólogatva Zeerid. - Kicsivel előrébb és jobbra találsz egy fülkét. Abtartom az orvosi készleteket.

- Koltót a sebeknek! - válaszolta elmosolyodva Aryn.

- Koltót a sebeknek! - visszhangozta Zeerid a mondást, amellyel a katonák szokták ugratni egymást a csaták után. - A konyhakabinban találsz ennivalót. Főleg proteinrudakat és szénhpótlókat. Szolgáld ki magad!

- Még manapság is azt eszed, amit a katonák - jegyezte meg Aryn.

- Sok mindent csinálok úgy, mint a katonák - felelte Zeerid, magában hozzátette: csak nem a legfontosabb dolgokat.

Aryn folytatta útját a pilótafülke felé, Zeerid pedig elindult a raktár irányába. Miután bel lopózott a ládák felé, mintha azok könnyen megriadó vadállatok lettek volna. Kicsik voltak,egfeljebb egy méter hosszúak és fél méter szélesek, és valahogy aprónak hatottak a máskülönbben. Zeerid nem erre számított. Talán valami nagyobbra. Úgy tűnt, sokan túl sok gondot vettek a nyakukba ezekért a kisméretű konténerekért. Szórakozottan végighúzta kezét az egyiken, é hogy mégsem akarja látni a fűszert.

Visszasietett a pilótafülkébe, hogy visszavegye az irányítást. Mire odaért, az adó-vevő jelzzaporán pislogott, és a képernyőn a felirat arról értesítette, hogy Oren hívja. Megnyomta a gombot, és megszólalt:

- Hallgatlak.

- A megbízottjaink megszerezték az űrkikötőben készült felvételeket - közölte a köszönést me látom, némi kellemetlenségben volt részed.

- Kellemetlenség? - horkant fel Zeerid. - Belém lőttek. Kétszer.

- Az arcfelismerő rendszer szerint a csapatot egy bizonyos Vrath Xizor vezette - folytatta Oren, és halkan felnevetett. - Az iratai szerint alapiskolai tanár a Magban.

- Azt hiszem, joggal feltételezhetjük, hogy ezek az iratok hamisak. Ki ez a fickó, Oren?

- Szabadúszó ügynök, úgy gondoljuk - felelte Oren. - Valószínűleg a huttoknak dolgozik. A hu nem akarják, hogy a fűszer eljusson a Coruscantra. Fogalmazzunk úgy... hogy nincsenek jóban a vásárlónkkal.

A huttok - dohogott magában Zeerid. - Mindenütt ott vannak, és mindenben benne van a kezük.

- Ez minden, amit mondani tudsz? - kérdezte.

- Igen, ennyi az egész. És most meséld el, Z-man, hogy mit tervezel? Hogyan akarod bevinni a fűszert a Coruscantra?

- Egy árva szót sem mondok el neked, Oren! - tiltakozott Zeerid. - A szervezetedben van valahol egy lyuk. Eljuttatom a szállítmányt a rendeltetési helyére. Neked csak ennyit kell tudnod.

Oren ismét nevetett, és elköszönt:

- Rendben, Z-man, jó utat!

Zeerid megszakította az adást, mire a háta mögött Aryn megköszörülte a torkát. A férfi i nemenni magát, hogy belenézzen a Jedi szemébe. Nekilátott betáplálni az adatokat a navigációi s és mialatt szorgalmasan gépelt, Aryn odabicegett mellé, és beleereszkedett a másodpilóta ül Sok idő telt el alj óta, hogy Zeerid megosztotta valakivel a pilótafülkét. Lenézet társa sesült lábára, és megállapította:

- Jó lett a kötés. Szép munka.

- Köszönöm - mormolta Aryn, és a főképernyő adatsorait fürkészve hozzátette: - Ha jól látom,Coruscant koordinátái.

- Nem azok - erősítette meg Zeerid hanem a Kravos-rendszer napjáé.

- Az egy üres, halott rendszer - felelte Aryn. - A Birodalom peremvidékén.

- Így van - helyeselt Zeerid -, az ellátóhajók gyakran megállnak ott, hogy hidrogént csapoljanak le abból a gázóriásból.

- Nem értelek - jelentette ki a fejét rázva Aryn. - Nem a Coruscantra megyünk? Ez lenne a terv?

- Azt hittem, neked van egy terved! - vágott vissza Zeerid.

- Micsoda?

- Csak tréfáltam - válaszolta Zeerid, és elmosolyodott.

- Ez nem vicces, Zeerid! - figyelmeztette őt Aryn. - És most hallani akarom a tervet!

- Elég veszélyesnek ígérkezik - felelte Zeerid.

Arynnak a szeme sem rebbent. Az orr felé fordította a fejét, és a fekete űrt nézve várt a maarázatra. Zeerid úgy döntött, hogy belevág.

- Szóval, azt tervezem, hogy rátapadok egy birodalmi csillaghajóra.

- Ezt hogy kell érteni?

- Pontosan ügy, ahogy hangzik. A pilótaképzőben hallottam róla, még a flottánál.

- Hallottál róla? - ismételte megrökönyödve Aryn. Zeerid folytatta, mintha mit sem hallott volna.

- Évszázadokkal ezelőtt a csempészek úgy röpködtek ide-oda, hogy beálltak egy hajó, mondjuk, Coruscant felé induló nagy teherhajó mögé, és amikor az végrehajtotta a hiperugrást, egy ezodperccel később ők is végrehajtották. Aztán, amikor a nagy hajó mögött kitörtek a hiperűrbőtották a gépüket, a lebegtető rendszer kivételével.

- És a szenzorok nem észlelték őket - fűzte hozzá Aryn rövid gondolkodás után.

- Pontosan, de csak akkor, ha a teherhajó árnyékában jöttek ki a hiperfolyosóból - folytatta magyarázatot Zeerid. - És csak akkor, ha rögtön a kitörés után lefagyasztották a gépüket.

- De ehhez pontosan kellett tudniuk, hogy a teherhajó hol fog kitörni - jegyezte meg a társa.

- Akkoriban tudták. És mi is tudni fogjuk. Zeerid ismerte a Magot átszelő hiperfolyosók valamennyi részletét. Csak azt kellett megtudnia, hogy a birodalmi hajók hová tartanak, illetve, hogy hol ugranak a hiperűrbe, és ebből a két adatból kiszámíthatta, hogy hol fognak kni onnan.

- Aztán mi lesz? - kérdezte Aryn.

- Aztán ráragadunk a teherhajóra - felelte a száját lebiggyesztve Zeerid.

Aryn nagyot nézett, és felhördült:

- Ráragadunk?

- Egy elektromágneses rögzítőgyűrűvel. Ez a rész már igazán nem nehéz.

- Meg fogják érezni - vitatkozott Aryn.

Zeerid bólogatott, és tovább fejtegette a tervét:

- Éppen ezért nagy hajónak kell lennie, és egy raktér külső faIára kell ráragadnunk, vagy vaasonlóra. Valamire, ami valószínűleg üres. Aztán, ha már bejutottunk az atmoszférába, leváluagyjuk a barátainkat.

Ő maga is nevetségesnek hallotta, mialatt hangosan kimondta. Nem tudta elhinni, hogy komolyan fontolóra vette az ötletet.

Aryn mélyet sóhajtott, kinézett az elülső ablakon, és megkérdezte:

- Ez a terved?

- Többé-kevésbé. Tudsz jobbat?

- Ismersz valakit, aki akárcsak egyszer is megcsinálta?

- Senkit - vallotta be Zeerid. - Amikor a köztársaságiak tudomást szereztek az eljárásról, áták a szenzoraikat, hogy azok erre utaló nyomokat is keressenek. Senki sem hajtotta végre századok óta.

- De a birodalmiak nem tudnak róla.

- Nagyon remélem - dörmögte Zeerid, és keményen küzdött, hogy ne figyelje a társa arcán a kéeit - a saját kételyeit látta visszatükröződni.

- Ennyit tudok nyújtani, Aryn. Vagy ezt, vagy semmit.

Aryn továbbra is a sötét semmit fürkészte, és látszott a szemén, hogy az agya felpörögve dol

Ebben a pillanatban a navigációs számítógép halk csilingeléssel jelezte, hogy kiértek a Vultavitációs teréből.

- Még most is kitehetlek valahol - mondta halkan Zeerid, azt remélve, hogy a társa nem fogja szaván. - Nem muszáj velem jönnöd.

- Nekem is csak ennyim van, Z-man - felelte bánatosan rámosolyogva Aryn.

- Hát akkor remek páros leszünk...

Aryn váratlanul felkacagott, de hamar abbahagyta.

- Jól vagy? - kérdezte aggodalmasan Zeerid. - Minden rendben?

- Úgy érzem, évtizedekkel ezelőtt hagytam el az Alderaant - válaszolta Aryn. - Pedig csak néhány órája.

- Néhány óra alatt is sok minden történhet - bölcselkedett a vállát vonogatva Zeerid.

A társa bólogatott, és megint a gondolataiba merült.

- Aryn? - kérdezte halkan Zeerid.

Aryn szemlátomást visszatért onnan, ahol járt, és megszólalt:

- Veled megyek. És azt hiszem, tudok neked segíteni, hogy sikerüljön ez az őrültség.

Nyolcadik fejezet

Vrath munkára fogta a navigációs számítógépét, és kiszámíthatott vele egy útvonalat a CoruscZeerid azonnal végrehajtotta is a hiperugrást - amiben erősen kételkedett az ő birodalmi leszállóegysége simán verte a Fatmant. A munkája sok utazással járt, ezért a piacon kapható l hajtóművekkel Szereltette fel a Razort.

Amikor a számítógép végzett, aktiválta a hiperhajtóművet, és a hiperűrbe ugrott. Lesötétítetblakait, kényelmesen elhelyezkedett az ülésében, és a fedélzeti kronométert bámulta. Rövid itével kikapcsolta a hiperhajtóművet, és odakint a hiperfolyosó örvénylő kékségét az űr feketel. A távolban ott ragyogott a Coruscant nappali oldala. A teljes egészében betonba és fémbe burkolt bolygó mindig is egy óriási fogaskerékre emlékeztette Vratht, a Köztársaságot hajaskerékre. Kíváncsi lett volna, hogy mi történik a Köztársasággal, ha ez a fogaskerék valahaen egyet, és leáll. Néhány pillanatig kellemes érzésekkel gondolt a Birodalmi Hadseregben töt időre, amikor még sorban változtatta rongybabává a köztársasági katonákat, több száz méternhárom igazolt találatot ért el, mielőtt kivágták a seregből, és egyet sem bánt meg. A katonlgálat minden vonatkozását gyűlölte, leszámítva a gyilkolást, valamint azt, ahogyan a győzel érezte magát. Elképzelte magának, hogyan érezhetik magukat a birodalmi katonák most, amikor győztesként sétálgatnak a Coruscant felszínén, valamint a flottában szolgálók, akik a Köztá űrt ellenőrzik.

A bolygó felé nézve felfedezett két ezüstös nyílhegyet, két járőröző birodalmi cirkálót. Egyik hold felett lebegett. A Coruscant körül általában műholdak és űrállomások serege örvénylet egyet sem látott. Talán a birodalmiak megsemmisítették valamennyit, hogy elvágják az összelétező kommunikációs lehetőséget.

A hozzá legközelebb eső cirkálót tucatnyi vadászgép kísérte, legújabb Mark Vll-es továbbfejlfogóvadászok. Négy egység elszakadt a hordozójától, és elindult a Razor felé. Vrath sietve kolta a fegyverrendszereit, és megnyitotta valamennyi hullámsávot, hogy fogadja a biztosan beérkező hívást. Jószerével sem vette kezét az adó-vevő kezelőpaneljétől, amikor a hang ntek.

- Ismeretlen űrjármű! - mondta valaki a birodalmi tisztek jellegzetes, szigorú és rideg hangján. - Tiltott szektorban tartózkodik! Állítsa le a hajtóműveit, kapcsolja ki a védőpajzsa készüljön fel a vontatásra! Ha csak a legkisebb mértékben is eltér az utasításoktól, azonnamisítjük!

Vrath ebben nem is kételkedett.

- Vettem az üzenetet. Engedelmeskedem - válaszolta, azzal kikapcsolta a hajtóműveket és a védőpajzsokat. - Beszélnem kell a blokád parancsnokával. Fontos információm van a Birodalom a.

A vadászok körülrajzották a hajóját. Az egyik elhúzott alatta majd kissé feljebb emelkedve b

elé, és aktivált egy elektromágneses vonónyalábot. Ragyogó kék fényrúd jelent meg a kél hajóark VII-es vontatni kezdte a Razort. A többi vadász fedező alakzatot vett fel, hogy szükség esetén azonnal szétlőhessék az elfogott gépet. Vrath előrenézett, és a cirkáló dokkjának fekete torkát pillantotta meg.

A vadászgép bevontatta a Razort a cirkáló dokkjába, majd jócskán lelassítva odahúzta egy elslt leszállóhelyhez, ahol kéttucatnyi szürke páncélos katona, illetve egy magas, vörös hajú fiszt várakozott. Vrath biccentett a tisztnek, kicsatolta fl biztonsági hevederét, majd letette mindkét sugárvetőjét és a tőrét, s elindult a személyzsilip felé.

Mire a rámpa halk dobbanással elérte a fedélzet fémlemezeit, Vrath tizennégy TH-17-es sugárkabély fekete csőtorkolatával nézett szembe.

- Biztosítsák! - adta ki a parancsot a tiszt.

Két katona a vállára akasztotta fegyverét, és Vrathhoz rontottak, aki nem állt ellen, mialatt egyikük szíjbilincset rakott a kesére, a másik pedig villámgyorsan megmotozta,

- Fegyvertelen, uram! - jelentette az egyik a sisak beszédmodulja által előállított gépies hangon.

- Kutassák át a gépet! - rendelkezett a tiszt. - Látni akarom a hajónaplót!

- Igen, uram! - felelte a katona, majd ő és hat társa felsiettek a Razor fedélzetére.

- Nincs ott semmi érdekes - közölte Vrath - A Vultáról jövök. Annál korábbi adatok nem szere a hajónaplóban. - A tiszt ridegen rámosolygott, és odament hozzá. Simára vápáit, folttalan nruhájából kellemes illat áradt. Az arcán száz és száz szeplő vöröslött, és ettől úgy nézetten betegségben szenvedett volna.

Vrath könnyűszerrel megölhette volna a fickót, például úgy, hogy torkon rúgja, de ez nem letlna bölcs dolog a részéről.

- Jard ezredes vagyok, a Valor birodalmi cirkáló parancsnoka - mutatkozott be a tiszt. - Ezennel letartóztatom, amiért tiltott zónában repült. Hogy emiatt kivégezzük-e, vagy cs bebörtönözzük, az teljes egészében rajtam múlik, és attól függ, menynyire leszek elégedett adott válaszaival.

- Értettem - felelte kurtán Vrath.

- Mi a neve? Honnan jött?

Vrath jószerével nem is emlékezett arra a nevére, amit annak Idején az anyja adott neki. Így aztán a legutóbb használtat közölte:

- Vrath Xizor. És ahogy mondtam, a Vultáról jövök.

- Mi célból jött ide, Vrath Xizor?

- Fontos információm van a bp részére. A rövidítés hallatán Jard felszegte az állát, és megk

- Katona volt, Vrath Xizor?

- Igen, uram. 403-as különleges alakulat. E század.

- Nocsak, birodalmi mesterlövész volt?

Vrathra mély benyomást tett, hogy az ezredes ismeri az ő egykori egységének jelzését. Bólint

egyet, de szóval nem válaszát,

- Nos, Vrath Xizor a 403-asoktól - dünnyögte bólogatva Jard -, akkor most mondja el nekem azt a bizonyos információt.

- Inkább a blokádparancsnokkal közölném.

- Darth Malgus aligha...

- Darth? - vágott közbe meghökkenve Vrath. - Egy Sith Nagyúr a parancsnok? - Az ezredes zordon pillantása láttán sietve folytatta: - Biztosan hallani akarja a mondandómat! A Jedikkel kapcsolatos.

Jard figyelmesen tanulmányozta Vrath arcát, és rövid töprengés után a katonáihoz fordult:

- Vigyék a fogdába! Amennyiben Darth Malgus hajlandói lesz beszélni vele, hát majd felviteti magához. Ha nem, akkor nem.

- Hibát követ el, uram... - próbált tiltakozni Vrath.

- Pofa be! - förmedt rá az egyik katona, és nyitott tenyérrel tarkón vágta.

Három katona kivezette Vratht a dokkból, majd mindannyian beszálltak egy felvonóba. Vrath nem ellenkezett. Sok éve nem járt birodalmi hajókon, és most úgy ítélte meg, hogy ugyanolyok maradtak, mint amilyennek emlékezett rájuk - tisztára súrolt, rideg, funkcionális gyilkológépek.

Pontosan olyanok, mint ő maga.

- Ez a fickó mesterlövész volt a 403-asoknál - jegyezte meg az egyik katona.

- Vagy legalábbis ezt állítja - felelte a másik.

- Igaz ez? - érdeklődött a harmadik. Érdekes dolgokat hallottam arról az egységről.

Vrath nem válaszolt, kifürkészhetetlen tekintettel meredt a katona sisakjának sötét szemlencséjére. - Ahogy hallottam, különleges alakok szolgálnak ott...

A másik katona megfogta és megrázta Vrath vállát, majd megvetően kijelentette:

- Na, ebből nem sokat nézek ki...

Vrath csak mosolygott. Senki nem nézett ki belőle sokat - szándékosan intézte így.

A katonák egyre mélyebbre vezették a cirkáló gyomrába. A folyosók folyamatosan szűkültek, ésruhás őrök kezdtek feltünedezni kódolt zárral védett ajtók előtt. Vrath annak idején többszötalában függelemsértésért. Mielőtt elérték volna a hajóbörtön központját, az egyik katona, agjelzést viselt a vállán, a kezét feltartva megállította társait. Félrebillentette a fejét, a sisakrádióján keresztül hallgatott volna valamit, közben újra és újra a fogolyra pillanto

- Értettem, máris indulunk - mondta aztán, azzal az embereihez fordult. - Darth Malgus azonnal beszélni akar a fickóval.

A három katona összenézett, és egyszerre visszafordultak. - Szerencséd van, 403-as - dünnyög az egyik. Vrath mozgásba lendült. Mellbe rúgta az előtte álló katonát, mire az nekitántorodaz őrmesternek, és mindketten keményen o falnak ütköztek. Rögtön ezután a harmadik mögé perdlkarja közé kapta a katona fejét, majd a bilincsét a sisak alatti rugalmas zárógyűrűre csúsz és a kezét hátrarántva elszorította a férfi i torkát - nem elég erősen ahhoz, hogy végezzensak annyira, hogy éreztesse az álláspontját.

A katona öklendezve fuldoklott, az ujjait Vrath alkarjába vájta. Egyre jobban roskadozott, ahogy a lába kezdett gyengülni.

Vrath elengedte a fickót, és eltaszította magától; az egész jelenet talán négy másodpercig t. A másik kettő időközben talpra vergődött, és maguk elé rántották a fegyverüket, Vrath feltndkét karját, és odaszólt nekik:

- Ennyit arról, hogy mit néztek ki belőlem...

A Fatman a Kravos-rendszer közepe táján tört ki a hiperűrből. Zeerid azonnal bekapcsolta az ionhajtóművet, és belevezette a hajót a rendszer sűrűjébe.

A központi csillag körül óriási korongot képező törmelékmező keringett. A naprendszer történgy titokzatos esemény következtében - narancssárga gázóriás alakult ki néhány százezer kilomorong határától.

Zeerid egyenesen belerepült a törmelékbe, majd fürgén kerülgette az aszteroidákat és a kisebgyobb köveket. Miután talált egy viszonylag tiszta sávot, körpályára állította a Fatmajfl ame kellett vetnie minden tudását és tapasztalatát.

- És most mi következik? - érdeklődött Aryn.

- Várunk. És amikor felbukkan egy a Coruscant felé tartó konvoj, elgurítjuk a kockát.

- Honnan fogjuk tudni, hogy a Coruscant felé tartanak?

- Sehonnan, a szó szoros értelmében véve. Ám a Birodalmi hadiflotta előírásai értelmében a milágokhoz induló konvojokat legalább három fregattnak kell kísérnie. Ha ilyet látunk, akkor lószínűleg a Coruscantra tart.

- És ha nem látunk ilyet?

Zeerid ebbe nem akart belegondolni.

- Látni fogunk - dünnyögte a műszerfalat fürkészve.

- És mi lesz, ha tévedsz? - erősködött Aryn. - Mi lesz, ha a ki választott konvoj nem is a Coruscanthoz megy?

- Akkor oda ugrik, ahová ugrik - felelte a vállát vonogatva Zeerid -, mi pedig a Coruscanthoz ugrunk, és amikor kitörünk a hiperűrből, ott állunk majd csupaszon, a birodalmi flotta lőtávolságán belül. Te aztán nem vagy egy kíméletes típus, nemi igaz?

Szélesen rávigyorgott a Jedire, és megpróbált magabiztosnak tűnni, holott valójában nem volt

Aryn csak a fejét rázta, és kinézett a gázóriásra.

Ezt követően szótlanul várakoztak. Néhány perc múlva megérkezett néhány kórházhajó, de Zeerizott velük. Kicsivel később befutott egy magányos cirkáló, ami szintén nem jöhetett számításlteltével a műszerek ismét hipertér-torzulást jeleztek.

Pillanatokon belül megjelent a gázóriás felett egy konvoj - három óriási teherhajó, és négy,

l teletűzdelt fregatt.

- Ezek a mi hátasaink - jelentette ki Zeerid. - Felkészültél?

- Felkészültem - felelte Aryn, és vett egy mély lélegzetet.

A felvonókabin ajtaja kinyílt, és Vrath rövid folyosót pillantott meg, amely a híd tágas, kéyú ajtajához vezetett. A lift Közelében két páncélos katona állt, a híd bejáratánál további

Az eddigi kísérői átadták Vratht az átjáróban várakozó táraiknak.

- Vigyázzanak vele! - intette őket az őrmester. - Veszélyes alak!

- Igenis, uram! - felelte a katonák egyike, majd ő és társa közrefogták Vratht, és a híd fellték.

Az ajtószárnyak szétcsúsztak, és Vrath megpillantotta a cirkáló vezérlőközpontját, egy félho alakú, többszintű termet.

A munkaállomások és irányítópultok mögött flottatisztek álltuk vagy ültek. A baloldalon hataovetítő működött, felette a Coruscant háromdimenziós képe forgott. Halkan kimondott, rövid mk és elektronikus berendezések fojtott zúgása hallatszott mindenhonnan.

A híd közepén, egy alacsony emelvényen terjedelmes forgószék állt. Jard parancsnok a kartáma áthajolva beszélgetett azzal, aki benne ült. Az ezredes felfigyelt Vrath érkezésére, rápilltott, majd mondott még valamit a székben ülő illetőnek - nyilván Darth Malgusnak. Vrath sietve aktiválta az audio-implantátumát.

- Nagyuram, meghozták a foglyot, akiről beszéltem - jelentette az ezredes.

Malgus megfordult a székével, és Vrath minden önbizalma, amit a katonák feletti győzelme miatt érzett, szempillantás alatt elillant, amikor belenézett a Sith szemébe. Malgus Nagyúr felállt, és elindult felé. A magassága a két métert is meghaladta, a válláról lógó fekete köpjta sátornak is beillett volna.

A tekintetét mindvégig Vrathra szegezte, mialatt odament hozzá. Az arcán tucatnyi forradás éktelenkedett, kéklő erei bonyolult mintázatot rajzoltak teljesen kopasz fejére. Olyan sápadt volt, mintha halott lenne - egy két lábon járó halott. A száját tenyérnyi légzőkészülék te Vratht elsősorban a szeme rémisztette meg. Darth Malgus csupa szem volt. A hatalma, az egész lénye átható erővel sugárzott ki abból a véreres szempárból.

A Sith gyors kézmozdulattal elküldte az őröket, majd egy másik intésével, az Erőt felhasznályitotta Vrath bilincsét, amely halk csörrenéssel érkezett a fémpadlóra.

- Maga Jedikről beszélt Jard parancsnoknak - jelentette ki minden köszönést mellőzve Malgus. A hangja mély volt és nyers, akár az egymáshoz súrlódó sziklák csikorgása.

-I... igen, nagyuram - dadogta Vrath, a megszólítást a Sith puszta jelenléte hívta elő belől

- Magyarázza meg!

Vrathnak nehezére esett összeszednie a gondolatait, de végül sikerült neki.

- Egy teherhajó tart a Coruscant felé, és egy Jedi tartózkodik a fedélzetén.

- Csak egy?

- Amennyire én tudom, igen - felelte Vrath bólogatva. - Egy nő. Ember, harminc-harmincöt éves lehet. A haja hosszú, világol barna. Egy Zeerid Korr nevű férfi ival utazik. Tudomásom szerint ketten vannak.

- Honnan tudja, hogy az a nő Jedi?

Vrath kezdett ledermedni. Erőlködnie kellett, hogy a hangja ne remegjen.

- Zöld fénykarddal védte magát. És láttam, hogy különböző dolgokat csinál az Erővel. - Lemutlőtt lévő bilincsre. - Olyan dolgokat, mint amilyen ez volt.

Malgus lépett egyet előre, és Vrath úgy érezte, mindjárt összeroskad.

- Hát akkor mesélje el nekem, Vrath Xizor - mondta a Sith -, mi van még azon a hajón? Továbbá, hogy miért jön a Coruscantra? És mikor ér ide?

Vrath nekiütközött az ajtónak, és csak ekkor jött rá, hogy elhátrált a szörnyű alak elől. Fo hogy hazugsággal hozakodik elő, de sietve letett róla.

- Modifűszert hoz, nagyuram - hadarta, és nyelt egyet. - Az a hajó modifűszert hoz.

Minden bátorságát összeszedve belenézett abba az elképesztő szempárba, és azt olvasta ki bely Malgus Nagyúr összekapcsol bizonyos dolgokat, következtetéseket von le, és ennek nyomán újdések merülnek fel benne.

- Ez a Zeerid Korr fűszerfutár? - kérdezte a Sith.

- Igen, nagyuram.

- És egy Jedi vajon miért társulna egy fűszerfutárral?

- Azt... azt nem tudom.

- Na, és maga? - recsegte Malgus, és megint lépett egyet előre. Vrath felnézett a fölébe torosuló, fenyegető alakra, a csupa sötét szemből, csupa sötét páncélból, csupa sötét hatalombót hitte, mindjárt megsemmisül. A Sith hallgatott néhány pillanatig, majd tovább faggatózott: - Maga is fűszerfutár? Netán Zeerid Korr vetélytársa?

Vrath száján kiszökött egy hazugság, még mielőtt megakadályozhatta volna:

- Nem, nagyuram! Régebben a Birodalmi Hadseregben szolgáltam. Mesterlövész voltam. És most... most csak a Birodalom iránti kötelességemet teljesítem.

Malgus vett egy mély lélegzetet, és szemlátomást csalódottan kijelentette:

- Pocsékul hazudik, Vrath Xizor! Maga egy rivális füszerfutár, vagy pedig egy fűszerrel kereskedő bűnszervezet bérgyilkosa.

Vrath nem mert tagadni. Dermedten állt, moccanni sem tudott, mintha Darth Malgus tekintete az ajtóhoz szegezte volna.

- Tehát, mikorra várható az a gép? - kérdezte a Sith. - És hogyan akarnak átjutni a blokádon

Vrath rájött, hogy a torka teljesen kiszáradt. Nyelt egyet, és minden lelkierejét összeszedve válaszolt:

- Hamarosan megérkeznek. Még ma. Muszáj nekik.

- A modifűszer miatt?

Vrath nem bírta tovább elviselni a Sith tekintetét, így a szemét a saját bakancsára szegezveelelt:

- Igen, nagyuram. Nem tudom, hogyan akarnak bejutni a Coruscantra, de azt igen, hogy meg fogják próbálni.

Malgus néhány pillanatig szótlanul meredt rá, és ő egy örökkévalóságnak érezte ezeket a máso

- A hídon marad, Vrath Xizor - mondta aztán a Sith. - Amennyiben az a teherhajó és a Jedi megérkezik, elfelejtem, hogy tiltott szektorban repült. Talán még némi jutalmat is kap a szolgálataiért. De ha az a hajó nem bukkan fel, akkor... megfelelő büntetést fogok kitalálnegy fűszerfutárnak, akire egy tiltott szektorban találtak rá. Ésszerűtlennek véli mindezt?

Vrath alig kapott levegőt, úgy összeszorult a torka, de nagy nehezen kibökte:

- Nem, nagyuram!

- Remek!

Malgus sarkon fordult, Vrath pedig végre lélegzethez jutott. A Sith visszatért a parancsnoki forgószékbe, és odaszólt Jard ezredesnek:

- Parancsnok, további utasításig fokozzák a felderítő tevékenységet! Minden szokatlan észlelnal jelentsenek nekem! És küldjön ki egy vadászrajt, tartsák rajta a szemüket valamennyi érkhajón!

- Nagyuram, gyakorlatilag az összes vadászunkat lekötik a jelenlegi feladatok! - válaszolta Jard.

- Akkor küldjön ki kompokat!

- Értettem, nagyuram! - felelte Jard, és intézkedni kezdett.

Vrath a bolygó holoképét figyelte, és forrón remélte, hogy Zeerid nem fújta le a fuvart valalyen oknál fogva. És attól is félt, hogy kiderül: Zeerid valahogy mégiscsak megelőzte őt, és átjutott a blokádon...

Még sosem érezte magát ennyire kiszolgáltatottnak.

- Közvetlenül a hátuk mögött kell ugranunk, Aryn! - Aryn nem vesztegette az időt és az energarra, hogy válaszoljon Zeerid figyelmeztetésére. Átadta magát az Erőnek, és ott lebegett az ket összekötő fénysávok kellemesen meleg hálózatában. Kiterjesztette a tudatát, hogy mindent halljon és érzékeljen, ami a környezetében történik. Aztán az érzékelését az időre összpontpasztalta, hogy hogyan mozog előre benne, majd megnyújtotta az egyes szakaszokat, mígnem az ezredmásodperceket másodpercnek, majd egy egész percnek érezte. Zeerid számára úgy tűnogy szemnek követhetetlen gyorsasággal mozog, és mintha egyszerre több helyen létezne. Ő maga viszont úgy érezte, hogy az univerzum lelassult körülötte. Elmosolyodott, amikor felmérte, hogy hány másodperc áll még rendelkezésére, mert ezek mindegyike alatt gondolkodhatott és clekedhetett. Az eljárás ugyanakkor eléggé igénybe vette, és tudta, hogy nem folytathatja sokg.

- Figyeld a radart! - intette őt Zeerid, és mintha egy embertöltő alatt mondta volna ki a rövid mondatot. Aryn nem nézett a műszerekre. A teste gyorsabban reagált, mint bármilyen

gépezet. A holovetítő feletti fényábrákat nézte. A birodalmi hajók befejezték a hidrogénszi a hiperugráshoz előírt alakzatba fejlődtek: a felsorakozott teherhajókat a fregattok védőgyelte körül. Aryn minden izmát megfeszítette.

- Alakzatba állnak - jegyezte meg Zeerid. Az idegességének hullámai nekizúdultak Arynnak, de ellenállt nekik, nem hagyta, hogy megzavarják az összpontosításban.

Csak figyelt és várt, csak várt, csak várt...

Hirtelen megérezte, hogy a birodalmi hajók kezdenek meghosszabbodni. Egy nanomásodpercig úgy tűnt, a testük a végtelenbe nyúlik. A tatjukat százezer kilométer választotta el a Fatől, míg az orruk felfoghatatlan messzeségben volt tőle. Aryn tudta, hogy amit átél, az csup illúzió, amit a tudata vetít elé, és az váltja ki, hogy állni látja a hipertérbe belépő óri

Aktiválta a Fatman hiperhajtóművét, és a hajó körül a fekete éjszaka kék fényörvénnyé változ

- Most, Aryn, most! – kiáltotta Zeerid, de jócskán elkéset: már a hiperfolyosóban száguldott

Mialatt a hipertérben repültek, Aryn mindvégig az Erőben lebegtette a tudatát. Ezúttal másnalátta az általában szemkápráztató fényörvényeket. Ragyogó karikák, szabálytalan foltok és spk odakint, az univerzum kézírásával felrótt kék, vörös, fekete és halványzöld betűk. Arról á sorok talán jelentést hordoznak, és egy fontos kinyilatkoztatás lebeg előtte, közvetlenül audata határain túl.

Már nem tudta nyomon követni az idő múlását. Zeerid néha beszélt hozzá, de a férfi i szavai tak az elméjéről, és elenyésztek anélkül, hogy megértette volna őket. Aztán egy mondat valahtott a tudatába:

- Mindjárt ott leszünk, Aryn! Készülj fel!

Némán nézte Zeeridet, aki lassan, végtelen lassúsággal hátrahúzta a hiperhajtómű vezérlőkarj

Aryn összeszedte magát, és abban a pillanatban, amikor a hiperűr kéksége kezdett sötétedni, yomott egy sor gombot, illetve átfordított tíz-tizenöt kapcsolót, amelyekkel leállította a Fman rendszereit, leszámítva a létfenntartó rendszert, a lebegtető hajtóművet és az elektromá rögzítőgyűrűt.

A kék színek végképp átadták helyüket a feketeségnek, és Aryn visszatért a normális érzékelé

- Kapcsolom a lebegtető rendszert - közölte Zeerid. - Szép munka volt, Aryn!

Aryn ruhái verejtékben úsztak, és rátapadtak a testére. Úgy érezte magát, mintha napok óta n volna.

- Na, most lesz igazán érdekes. - dünnyögte Zeerid.

A sorban utolsó teherhajó - legalább ötször akkora volt, mint a Fatman - közvetlenül előttük A fregattok gyűrűjén belül törtek ki a hipertérből, és olyan gyorsan fagyasztották le a hajhogy a birodalmi gépek felderítő műszerei nem érzékelték a jelenlétüket. Zeerid gyorsított, n pillanatok alatt beért a teherhajó alá. Legfeljebb egy kilométer választotta el őket annak a hasától, vagy még annyi sem.

A távolban a Coruscant beton és fém gömbje lebegett a semmiben. A másik két teherhajó a fedeek használt gép előtt halld t, a fregattok a szárnyakra tartottak, hogy oldalról biztosítsák konvojt.

A sorban utolsó teherhajó hirtelen elindult előre.

- Ne olyan hevesen! - mormolta Zeerid. Adott némi energiát a lebegtető rendszernek, majd egyre közelebb vitte a Fatmant a teherhajóhoz, mígnem annak széles hasa betöltötte az abl

akokat. A teherhajó kezdett elhúzni, mire Zeerid tovább gyorsított.

- Ott jó lesz - mondta, és a teherhajó alsó raktere felé irányította a hajóját. Bal kezével mányt, a jobbal a lebegtetőrendszer energiaszabályzóját markolta, és néha oda-odakapott a műfalhoz. Végül átfordította a Fatmant úgy, hogy annak lapos hasa a teherhajó aljának egyik sztén lapos szakaszára nézett. Aztán, mialatt a két gép tovább közeledett egymáshoz, elcsavartapcsolót, amivel aktiválta a rögzítőgyűrűt. Rögtön ezután kiiktatta a lebegtető rendszert, étől irányítás nélkül siklott.

- Mindjárt megvan - suttogta Zeerid.

A Fatman egyenletes sebességgel közelített a teherhajóhoz, és amikor már csak száz-százötvenasztotta el tőle, az elektromágneses mező elvégezte a többit. A láthatatlan erő lassan odahúa Fatmant a birodalmi géphez. Amikor a két test találkozott, Aryn éppen csak némi zökkenést tt.

- Ez lágy volt, akár egy csók - állapította meg elégedetten Zeerid, és hátradőlt. A fejét jodítva a társára pillantott, és szélesen vigyorgott, mintha egy pillanatig sem kételkedett volna a sikerben. - További kellemes utazást kívánok!

Malgusnak röpke, kínos érzése támadt. Egy Jedi közelségének bosszantó tűszúrását érezte, kül amit akkor érzett, amikor Zallow mesterrel harcolt a Jedi Templomban. Éppen csak egy pillanatig tartott, és máris tovatűnt, csak valami kísértő bizsergés maradt a helyén.

- Jól érzi magát, nagyuram? - érdeklődött óvatosan Jard.

Malgus elutasítóan intett. A parancsnoki székében ült, tőle balra a fő holovetítő felett fehzínű, apró háromszögek lebegtek - a konvoj az előző pillanatokban tört ki a hiperűrből.

- Nagyítsák fel a képet! - rendelkezett, és a kamerák ráközelítettek a hajórajra, mígnem jólaz egyes egységek. A testes teherhajókat náluk sokkal kisebb, karcsú fregattok kísérték, Mals nem fedezett fel semmi rendkívülit.

Jard a saját pultján ellenőrizte a beérkező adásokat és a hajók adatait, majd jelentette:

- Úgy tűnik, minden rendben, nagyuram!

Malgus a saját munkaállomása monitorára pillantott, és áttekintette a konvoj adatait. A teherhajók orvosi készleteket, tartalék alkatrészeket, valamint egy-egy század birodalmi gyalogost hoztak. Valóban minden rendben volt.

- Leszállási engedélyt kérnek, nagyuram - tette hozzá Jard.

- Adja meg nekik! De szóljon a kompoknak, hogy figyeljék őket!

- Ha óhajtja, nagyuram, visszatarthatjuk őket! Ha úgy gondolja, hogy valami hibádzik.

- Nem. Odalent szükség van azokra a készletekre. Jó lesz, ha minél hamarabb odaérnek.

- Igenis, nagyuram!

Aryn és Zeerid görnyedten ült az ülésében, és egyetlen szót sem váltottak egymással, mintha tásukkal hozzájárulhattak volna ahhoz, hogy átjussanak a blokádon. Zeeridből továbbra is baljtelmek és izgatottság áradt. A gépük teljesen felfeküdt a teherhajó hasára, és a széles tes-nyolcvan fokban lekorlátozta a látómezőjüket, így csak egy vékony szeletet láttak a környezonvoj megközelítési vektoron haladt, mérsékelt sebességgel. Aryn jobbra kitekintve láthatta

y tőlük körülbelül tizenöt kilométerre repülő teherhajó tatját.

- Megláthatnak minket? - kérdezte a hangját szinte suttogásig halkítva.

- Ebből a távolságból kizárt - felelte Zeerid. - Teljesen beleolvadunk a teherhajó törzsébe.köri belépés alatt fogunk leválni. A szenzoraik nem működnek majd, és eltűnünk a közelükből,gyelnének ránk. Azt hiszem, sikerülni fog. Aryn bólogatott, ő is így hitte. Múltak a másodpe, aztán a percek.

- Már nem lehetünk messze - vélte Zeerid. Ebben a pillanatban Aryn észrevette, hogy a közeli teherhajó tatjánál mozog valami. Egy kisebb hajó körözött ott, a három hosszú vezérsík ar, hogy egy birodalmi komp. Egy darabig aggodalom nélkül figyelte, mígnem egy másik komp is megjelent, amely a teherhajó alatt cirkált.

- Mit művelnek azok a kompok? - kérdezte értetlenül.

- Fogalmam sincs - jelentette ki Zeerid, és a szemét résnyire húzva fürkészte a gépeket.

Egy-két percig némán figyelték a kompokat, amelyek újra és újra végigrepültek a teherhajó alett.

- A héjazatot ellenőrzik - jelentette ki Aryn, közben érzékelte, hogy Zeerid egyre nyugtalanabb, mert nyilván ő is erre a következtetésre jutott.

- Talán megsérült valami a hiperűrben - találgatott Zeerid. - Lehet, hogy csak ezt ellenőrzik.

- Igen, az meglehet - tette hozzá Aryn, és tudta, hogy egyikük sem hisz ebben a magyarázatban.

Zeerid krákogott néhányat, és a tarkóját dörzsölgetve, halkan megszólalt:

- Ha meglátnak minket, két választásunk van. Vagy előrerohanunk, és belevetjük magunkat az aoszférába, vagy a hiperűrbe ugrunk.

- Nekem el kell jutnom a Coruscantra!

- Nekem is - felelte bólogatva Zeerid. - Hát akkor ez egyhangú döntés. Ha baj van, irány az atmoszféra!

Malgus a forgószékben ülve figyelte a teherhajók körül keringő kompokat. Egyelőre egyik sem ntette, hogy talált valamit.

Az egyik felderítő tiszt odahívta magához Jardot. Ők ketten váltottak néhány szót, majd az e visszasietett a parancsnoki emelvényhez.

- Mi történt? - kérdezte Malgus.

- Rendellenes adatok a Dromóról - jelentette Jard. - Szokatlan mágneses jelek.

Malgus a szeme sarkából látta, hogy Vrath felkapja a fejét, kissé előrehajol.

- Állítsák meg, és küldjék át a kompokat! – rendelkezett.

- Nagyuram, lehet, hogy csak hajtóműzavar vagy egy elfajult szenzoradat.

Malgus azonban úgy gondolta, hogy másról van szó.

- Hajtsák végre, ezredes!

Jard kapcsolatba lépett a Dromóval, és beleszólt a mikrofonjába:

- Dromo teherhajó, haladéktalanul álljanak meg!

Mielőtt a teherhajó parancsnoka tiltakozhatott volna, megszakította az adást, és útnak indítta a kompokat.

- Ha van ott valami - mondta aztán -, hamarosan megtudjuk.

Aryn és Zeerid végignézte, amint az egyik, majd a másik komp is elválik a teherhajótól, és eul feléjük. Röviddel ezután a felettük lévő óriás lassítani kezdett, mire Zeerid káromkodott

- Megállunk? - kérdezte halkan Aryn.

Zeerid bólintott, megnyalta a száját, és kijelentette:

- Azt hiszem, ideje kiolvasztani a kislányt. Nem akarok lefagyasztott hajóban üldögélni, amikor kiszúrnak minket.

- Ha begyújtod a hajtóművet, a szenzorok azonnal észlelik m mutatott rá Aryn.

- Így is, úgy is észrevesznek. Azok a kompok egyenesen ide jönnek. Izzítsuk be a gépet, és hnk el innen! Felkészültél?

Aryn kinézett a gyorsan közeledő kompokra.

- Mehet - mormolta lassan, megfontoltan bólogatva.

Zeerid villámgyorsan nyomkodta a gombokat, és kattogtatta a kapcsolókat. A Fatman életre kelt.

Az ügyeletes kommunikációs tiszt megfordult a székével, és odakiáltott Malgusnak:

- Nagyúr, Darth Angral hívja önt egy biztonsági sávon. Megengedi, hogy kapcsoljam?

- Találtak valamit a kompok? - kérdezte Malgus az ezredestől.

- Egyelőre semmit, nagyuram!

Malgus észrevette, hogy Vrath kissé elfordítja a fejét, mintha az egyik fülével jobban hallana, mint a másikkal.

- Rendellenes adatok, uram! - kiáltotta ebben a pillanatban a felderítőtiszt. - Várjunk csak... már eltűntek...

- Eltűntek? - kérdezte emelt hangon Jard.

- Most valami mást veszek! - jelentette a kezét feltartva a felderítőtiszt.

- Malgus Nagyúr! - jelentkezett ismét a kommunikációs tiszt. - Darth Angral ragaszkodik hozzá, hogy azonnal kapcsoljam önhöz!

- Rendben, kapcsolja! - felelte ingerülten Malgus, és az öklével rávágott a vételgombra, majapró hallgatót dugott a fülébe, hogy rajta kívül senki se hallja Angral szavait.

- Mit óhajtasz, nagyuram?

Angral már-már kellemesen doromboló hangon érdeklődött:

- Malgus barátom, hogy áll a járőrözés?

- Éppen a kellős közepén vagyok valaminek, Darth Angral - felelte dühösen Malgus. - Kérlek, gd rövidre!

Mielőtt Angral válaszolhatott volna, a kommunikációs tiszt jelentkezett:

- Hajtóművek, uram! Azt hiszem, egy ismeretlen hajó rejtőzik a Dromo árnyékában!

- Ez az! - kiáltotta izgatottan Vrath. - Ők azok!

- Riasszák a kompokat! - rendelkezett Jard. - Azonnal!

- Hajtóművek indításra készek - dörmögte Zeerid. A kompok alig két kilométerre jártak tőlük.a Fatmant, vagy valaki más értesítette őket. Az egyik balra fordult, a másik jobbra. Zeerid kikapcsolta a rögzítőgyűrűt, és a lebegtető rendszerrel ellökte gépét a teherhajótól. Pill ráadta a teljes tolóerőt, és miután egyre gyorsulva átszáguldottak a két komp közötti üres a legközelebbi teherhajó felé vette az irányt.

Aryn annak idején sokat repült Zeeriddel, és azóta sem felejtette el, hogy a férfi i milyen ösztönös pilóta. Jószerével rá sem nézett a műszerekre, inkább a megérzéseire, a tapasztalxeire hagyatkozott.

Vagyis többé-kevésbé úgy repült, mint a Jedik, csak éppen az Erő támogatása nélkül.

Zeerid spirális pályán vitte a gépét, besiklott vele a teherhajót fölé, és végigrepült felet

- Dobjatok egy csókot! - dünnyögte közben.

Aryn megmarkolta az ülése kartámaszát. Arra számított, hogy a fregattok mindjárt tüzet nyitnuk, és vörös energianyalábok borítják fénybe körülöttük az űrt, de ez nem következeit bej A tott, és azt olvasta le, hogy egyelőre vadászgépeket sem küldtek utánuk.

- Mire várnak? - szólt oda a társának.

Zeerid még közelebb vitte a gépét a teherhajóhoz, mígnem Arynnak az a benyomása támadt, hogykinyújtaná a kezét, megérinthetné a szürke héjazatot. Gyanította, hogy odaát a személyzet taghanem behúzzák a nyakukat, amikor a Fatman elhúz felettük.

- Túl nagy a forgalom, és túl közel vagyunk a hajóikhoz - válaszolta Zeerid, miközben felrána a gépet, és átvitte a teherhajó hídja felett. - És nyilván nem akarják szétlőni a saját eg

Jard sietségtől remegő hangon hadarta:

- Az ott egy koréliai XS teherhajó, uram!

Vrath bólogatott, és a háromdimenziós fényábrára mutogatja megszólalt:

- Erről beszéltem önnek, Malgus Nagyúr! Lövesse szét!

Malgus hanyagul intett egyet, egy Erő-hullámmal a híd hátsó faIának vágta Vratht, és ráförmegja be a száját!

- Hozzám beszélsz? - zendült Angral hangja a fülében. Malgus teljesen megfeledkezett Darth Angralról.

- Természetesen nem, nagyuram! Egy perc türelmet kérek.

Elnémította a fülhallgatót, és szemügyre vette a holoképet. Nem lövethette ki a teherhajót aj közepén. A Valor tüzérei akaratuk ellenére eltalálhatták volna valamelyik birodalmi egységA fregattok hasonló helyzetben voltak. A hajóraj alakzatát nem a belső, hanem a kívülről érkdások elhárítására tervezték.

- Tartsák az idegen hajót a fővetítőn! - adta ki a parancsot rövid megfontolás után. - Vegyé utasítsák a konvoj gépeit, hogy tűnjenek el az utunkból!

- Igenis, nagyuram! - kiáltotta Jard, és nekilátott utasításokat osztogatni.

A pilóták energiát adtak a hajtóművekre, és a Valor egyre gyorsulva megindult a teherhajó ut

Vrath ezalatt feltápászkodott, és sziszegve tapogatta az oldalát.

Malgus a lehetőségeken törte a fejét. Ha kilöveti a hajót egy Jedivel a fedélzetén, azzal kömegakaszthatja a béketárgyalásokat. Természetesen a puszta tény, hogy egy Jedi tart a Coruscant felé, valószínűleg máris elég indok ahhoz, hogy a békefolyamat megakadjon.

A holovetítőre meredve figyelte, hogy a cirkálója üldözőbe veszi a teherhajót. Minden jel arallott, hogy rövidesen tiszta tűzmező nyílik előtte.

A Birodalomnak háború kellett ahhoz, hogy tovább fejlődjön. Ezt pontosan tudta.

Neki is háború kellett ahhoz, hogy tovább fejlődjön. Ezzel is tisztában volt.

És ezekben a pillanatokban hatalmában állt, hogy újra kirobbantsa a háborút.

Látta a holoképen a Coruscantot is, és elképzelte, amint ál egész felszíne lángban áll. Az i egy szaporán villogó jelzőlámpa arra emlékeztette, hogy Darth Angral várja.

- Hívják az idegen hajót! - parancsolta végül. Jard értetlenül pislogott, és megjegyezte:

- Kétlem, hogy válaszolnának, nagyuram.

- Azért csak próbálják meg, ezredes!

Arynnak nem kellett a monitorokra pillantania ahhoz, hogy tudja: a hajóraj egységei

szétválnak, hogy tiszta tűzmezőt biztosítsanak a cirkálónak és a fregattoknak. Zeerid nem szmmit, csak finoman mozgatta a botkormányt, időről időre odanyúlt a műszerfalhoz, néha pedig tt a szenzorok által közölt add tokra. A kellő pillanatban keményen oldalra rántotta a kormát, elszakította gépét a fedezéknek használt teherhajótól, és máris következő felé vette az iatilag ide-oda szökdécselj konvoj egységei között, és mindvégig úgy manőverezett, hogy egyreb kerüljön a bolygóhoz.

Csakhogy a konvoj kezdett széttöredezni. A teherhajók és a fregattok egyre gyorsulva távolodtak egymástól. És valahol hátul ott közeledett az óriási cirkáló, a lehetőségre várva.

- Kezdek kifogyni a fedezékből, Aryn - jegyezte meg hamarosan Zeerid. - El kell indulnunk a légkör felé.

Előttük a Coruscant éjszakai oldala derengett a nagy feketeségben. A nap éppen lenyugodott, a fénye megvilágította a felségesen ívelő láthatárt, ami valósággal ragyogott, mintha lángna.

- Vágjunk bele - felelte Aryn, de nyomban hozzátette: - Ne! Várj! Hívnak minket! Holoadás.

- Viccelsz?

Aryn megrázta a fejét, mire Zeerid bekapcsolta a műszerfalra szerelt, kisméretű holovetítőt.

A készülék felett egy birodalmi cirkáló hídjának hologramja alakult ki. A munkaállomások előek ültek, a berendezni nagy felbontásának köszönhetően minden vonásuk tisztán látszott. A ké két ember állt: egy vékony alkatú, vörös hajú birodalmi ezredes és egy magas, tagbaszakadt , aki terjedelmes, fekete köpenyt viselt, és akinek a szeme sejtelmes, Vészjósló izzással verte vissza a híd műszereinek fényét. Ebből a szempárból még így, a holorendszeren keresztül átható tekintet sugárzott, hogy Zeerid kínosan érezte magát. A férfi i száját légzőkészüléklyan szürkének tűnt, akár egy hulláé.

- Kapcsolják ki a hajtóműveket! - parancsolta a magas férfi i nyers, ellentmondást nem tűrő ngon. - Öt másodpercet kapnak! I Aryn közelebb hajolt a holoképhez, hogy jobban lássa. A félelmetes alak ekkor ránézett, és ő felismerte: annak idején részt vett az Alderaani Csatában.

- Az ott egy Sith Nagyúr - súgta a társának. - Darth Malgus. Malgus mögött megmozdult valami, majd egy harmadik férfi i sétált be a képbe, aki a két karját a mellkasa előtt összefonva otta. Aryn és Zeerid egyszerre hajolt közelebb a holoképhez, és majdnem összefejeltek. Aryn felismerte a harmadik alakot, és nyilván Zeerid is, mert halkan megszólalt: - Ez a fickó vezette a támadást az űrkikötőben. Vrath Xizor.

- És nyilván ő értesítette a birodalmiakat, hogy errefelé tartunk. L Zeerid néhány pillanatitanulmányozta a holoképet, majd hátradőlt, és ingerülten fújtatva kijelentette:

- A francba az egésszel, Aryn! Ezt a rohadékot láttam a Karlon-parkban a Vultán.

- Hol?

- Tudja, hogy van egy lányom.

- Két másodpercük maradt - figyelmeztette őket Malgus.

Zeerid lenyomta az adógombot, és fennhangon megszólalt: - A pokolba veled, átkozott Sith!

Azzal megszakította az adást, és trágárul szitkozódva szűk spirális pályára vitte a Fatmant.

gszédült ugyan, de tudta, hogy amíg ilyen eszeveszetten száguldanak, a lőelemképző számítógén tudják befogni őket.

Kilencedik fejezet

Malgus az elsötétült holokészülékre meredt, arra, amelyikkel az imént kapcsolatba lépett a thajóval - a teherhajóval, amelynek fedélzetén egy Jedi utazott.

Kételyekkel viaskodva töprengett. Eleenára gondolt, Adraaffl Nagyúrra, Angral Nagyúrra, és a szeme láttára kialakuló, hibák- I kai teli Birodalomra, valamint arra, hogy ez a mostani B irodái lom milyen messzire került attól, amilyennek lennie kellett voUB na: egy Birodalomnak, amely összhangban áll az Erő igényeivel,

- Hamarosan kiérnek a konvojból, nagyuram! - jelentette Makk hadnagy, az ügyeletes tüzérparancsnok.

Malgus a teherhajót figyelte, mialatt az végigcikázott az immár szétváló hajók között, és amhetett, közel maradt hozzájuk, mialatt a Coruscant felé tartott.

Arra gondolt, hogy szét kellene lövetnie, hogy aztán a Jedi halála miatt félbeszakadjon a béketárgyalás, és folytatódjon a háború.

Ezt kellett volna tennie.

Tudta, hogy ezt kellene tennie.

- Szerintem megpróbálják elérni a bolygót - vélekedett Jard.

- Vajon miért nem ugranak a hiperűrbe?

A hídon szolgálók a fejüket csóválták a menekülők ostobasága miatt. Ha lett volna egy csepp rehajtották volna az ugrást.

- A pilótának, ha törik, ha szakad, el kell jutnia a Coruscántra. - mormolta Malgus, és feltámadt benne a kíváncsiság -, ezért akár az életét is hajlandó kockára tenni.

- Mindezt egy fűszerrakományért? - vetette fel Jard.

- Talán a Jedi kényszeríti.

- Érdekes - állapította meg Jard.

- Egyetértek - felelte Malgus, és miután a kíváncsisága elnyomta benne a gyilkos késztetést,dta a parancsot: - Közelítsük I meg őket annyira, hogy bevethessük a vonónyalábot! Többről v szó, nemcsak egy egyszerű fűszerfutamról.

- Igenis, nagyuram!

Malgus felkapcsolta a fülhallgatóját, és megnyitotta a sávot, amelynek túlsó végén Darth Angkozott.

- Mi folyik ott, Malgus Nagyúr? - kérdezte Angral, és érezni I lehetett a hangján, hogy kissé összezavarodott.

Malgus úgy döntött, hogy egy féligazsággal válaszol:

- Egy fűszerfutár megpróbál áttörni a blokádon.

- Ah, értem... - Angral várt néhány másodpercig, majd bejelentette: - Az imént kaptam egy hivatalos tájékoztatót az alderaani delegációtól.

Malgust a delegáció puszta említésétől elöntötte a harag, és megfordult a fejében, hogy mégsl a teherhajót, hanem megsemmisíti.

- A Jedik küldöttségének egyik tagja elhagyta az Alderaant - folytatta Angral. - Nem nyújtott be repülési tervet, és nem jelezte szándékait az elöljáróinak. A Jediknek okuk van azt h, hogy a nő a Coruscantra tart. Akármire készül, a Jedi Tanács felhatalmazása nélkül cseleks ennélfogva úgy kell bánnunk vele, mint azzal a fűszerfutárral, akit éppen üldözöl.

- A nő? - kérdezte Malgus a holoképre pillantva, és emlékezetébe idézte a nőt, akit az iméntbeszélgetés alatt látott. - Ez a szökevény Jedi egy nő?

- Igen, emberi lény. A neve: Aryn Leener. Megismétlem, hogy a tetteihez, akármik legyenek is azok, nem járult hozzá sem a Jedi Tanács, sem a Köztársaság. Az uralkodó azt kívánja,senki és semmi ne befolyásolja a folyamatban lévő béketárgyalást. Megértettél, Darth Malgus?

Malgus nagyon is jól értette a célzást.

- A Jedik beszéltek Baras Nagyúrnak erről a szökevényről? - kérdezte. - Képesek feláldozni ak társukat annak érdekében, hogy a tárgyalás zökkenőmentesen folytatódjon?

- Tudomásom szerint maga Dar'nala mester tájékoztatta Baras Nagyurat - válaszolta Angral.

Malgus fintorgott undorában, és együtt érzett Aryn Leenerel. Ahogyan nemrégiben őt, úgy a nő elárulták azok, akikben hitt és akiket szolgált. Természetesen, amiben hitt és amit szolgál az maga volt a gyalázat.

- Amennyiben ez a Jedi felbukkan a Coruscant környékén, és a kezedbe kerül, jogodban áll végni vele. Megértettél, Malgus Nagyúr?

- Igen, nagyuram!

Ebben a pillanatban a teherhajó kiért a konvojból, és a nyílt űrben száguldott tovább a Corut felé. A pilóta nyilván azt tervezte, hogy a bolygó légkörébe szökik.

- Vessék be a vonósugarat! - rendelkezett Jard ezredes, és Malgus nem másította meg a parancsot.

Megszakította az Angrallal való összeköttetést.

Arra készült, hogy megtagadjon egy parancsot, és ezzel megtegye az első lépést egy olyan úto amelyen még sosem járt. Még csak azt sem tudta, hogy miért.

A Fatman és a Coruscant között nem volt más, csak a nyílt íjr, ami azt jelentette, hogy a birodalmiak bármelyik pillanatban tüzet nyithattak. Aryn a légkörig hátralévő távolságot jelzőigyelte. Kissé előregörnyedve ült, és megkapaszkodott a kartámaszokban, hogy felkészüljön a a, amelyről tudta, hogy hamarosan rájuk zúdul. Aztán, amikor már kezdte azt hinni, hogy mégiscsak megússzák, a Fatman rándult egyet, és olyan hirtelen lefékeződött, hogy mindketten előltak, és nekifeszültek a biztonsági övüknek.

- Mi volt ez? - kérdezte Aryn a műszerfalat fürkészve.

- Vonósugár - felelte kurtán Zeerid, és keményen előrenyomta a botkormányt. A Fatman merült,orra a bolygó felé mutatott, és Aryn az elülső ablakon át meglátta a Coruscant éjszakai oldaz utcai lámpák fénye bonyolult ábrákat rajzolt a más-különben sötét felszínre.

A hajó egyre lassult. Riasztók visítottak, a hajtóművek bömbölve harcoltak a vonósugárral, delműen vesztésre álltak. A cirkáló kezdte magához húzni őket.

Zeerid halkan átkozódva leállította a hajtóműveket, mire a Fatman egyre gyorsulva siklott háafelé. Aryn előrenézett, és szabad szemmel is látta, hogy távolodnak a bolygótól. Elképzelte a hátuk mögött kinyílik a cirkáló dokkja - egy hatalmas száj, amely mindjárt elnyeli őket.

- Sajnálom, Zeerid - mondta letörten.

- Nem a te hibád - nyugtatta őt a társa. - Mindenképpen eljöttem volna. És nem miattad kaptak el. Éppen fordítva. Miattam kaptak el téged. Egyébként meg, egyelőre ne kérj bocsánatot! - kezével a műszerfalhoz kapott, és hozzátette: - Azt a birodalmi vonónyalábot, amelyik képesisszatartani a hajómat, még nem találták fel. Vissza kell jutnom a Vultára. Ott vár a lányom

Zeerid nekilátott összeszedni minden elérhető energiát, noha egyelőre nem adta rá a hajtóműrajó mind hevesebben remegett, mialatt számos rendszertől elvonta, és az elosztóba terelte az energiákat - mintha egy valóságos erőfolyam torlódott volna fel egy gát mögött.

- Mire készülsz? - kérdezte Aryn, noha gyanította, hogy ő maga is tudja.

- Kilőjük ezt a dugót a palackból - felelte Zeerid, mialatt további energiákat irányított azsztó felé. - Kösd be magad, Aryn! De ne csak az ölhevederrel, hanem az ötpontossal!

Aryn engedelmeskedett, közben halkan megjegyezte:

- Szétszaggatod a hajót. Vagy felrobbantod a hajtóműveket.

- Vagy pedig kiszabadulunk - tette hozzá bólogatva Zeerid. - De ahhoz, hogy működjön a dolog, a húzás irányára merőlegesen kell indulnom a megfelelő pillanatban. - A főmonitorra pilltott, és odaszólt a cirkálónak: - Annyira azért nem vagy nagy!

Teljesen nyugodt hangon beszélt, és a keze is biztos maradi, amin Aryn a legkevésbé sem lepődött meg. A társa mindig a valósággal kivirult vészhelyzetben, és ő mindig úgy tartotta,

kiváló Jedi lehetett volna belőle.

Ránézett a Fatman és a cirkáló közötti távolságot mutató mii szerre, majd a másikról leolvast, amellyel a vonósugár húzta őket.

- Öt másodperced maradt - jelentette ki.

- Tudom.

- Négy...

- Gondolod, hogy ezzel segítesz?

- Kettő.

Zeerid gyors egymásutánban megnyomott több gombot, és a hajtóművek visítása elnyomta a vészjjjogását.

- Egy másodperc - mondta Aryn.

A lelki szemeivel már látta, hogy a Fatman kettétörik, aztán m és Zeerid kirepülnek a vákuums életük utolsó pillanataiban azt fogják látni, hogy a hajójuk darabjai fellángolva száguldaa légkörben, néhány másodpercig tartó tűzijátékot varázsol a Coruscant égboltjára.

- És... indulunk! - kurjantotta Zeerid.

Balra tolta a botkormányt, és ezzel egy időben ráengedte a hajtóművekre az elosztóban felhalzott energiákat.

A hirtelen kilövellés megállította a hátrafelé mozgó hajót, ami aztán úgy rángatózott, akár or. Fém tartóelemek csikorogtak, szinte sírtak a két ellentétes irányú erő hatására. A hajó nt valami, majd éles sziszegés hallatszott.

A Fatman a másodperc törtrészéig mozdulatlanul lebegett. A hajtóművek jajongva üvöltöttek, ható tolóerejük elszántan csatázott a vonósugár húzásával. És a Fatman hirtelen kitörd a rabssulás miatt Aryn és Zeerid akkora erővel préselődött bele az ülésébe, hogy néhány másodpercim tudtak.

Megszólalt a tűzjelző, Aryn ránézett a panelre, és odaszólt!a társának:

- Tűz van a hajtóműrekeszben!

Zeerid motyogott valamit, amit csakis ő érthetett, finom kormánymozdulatokkal irányította a hajót, és a monitorokat figyelte, vagyis pontosan úgy viselkedett, mintha nem hallotta volna a figyelmeztetést.

- Itt van, rögtön a hátunk mögött - jelentette ki aztán.

- Irány az atmoszféra! - felelte Aryn. - A cirkáló csak vákuumban képes manőverezni. Belemera légkörbe, és beleveszünk az égi forgalomba, még mielőtt ránk küldik a vadászokat.

- Rendben - válaszolta Zeerid, és a botkormányt előretolva leengedte a gép orrát.

Az elülső ablakban ismét megjelent a Goruscant éjszakai oldala - immáron kínzó közelségben.

Füst szivárgott be a pilótafülkébe, és megégett elektromos alkatrészek bűzét hozta magával.

- Aryn! - szólalt meg éles hangon Zeerid, a figyelmét továbbra is a hajó irányítására fordít

- Megyek! - felelte Aryn, és nekilátott kicsatolni a biztonsági hevedereket.

- Minden folyosó falán találsz tűzoltó készüléket!

Malgus a fő holovetítőn figyelte a teherhajót, amelynek hátsó fúvókái kék fénnyel ragyogtak.badult a vonósugár fogságából, és úgy száguldott a bolygó felé, akár egy sugárnyaláb. A híd ajlott.

- Kormány! Folytassák az üldözést! - parancsolta Jard ezredes.

A kormányos a tolóerő-szabályzóhoz kapott, és tovább gyorsította a cirkálót.

- A vonósugár működésképtelenné Vált, nagyuram - jelentette Jard a munkaállomása monitorán mtokat tanulmányozva. - De hamarosan helyrehozzák!

Malgus a teherhajót figyelte, amely pillanatnyilag éppen távolodott a Valortól, és végre döne jutott. Amikor az imént nem tiltakozott a vonósugár bevetése ellen, átlépett egy határt, éindult egy úton. Csakhogy még nem jött el az ideje annak, hogy messzebbre merészkedjen azon az úton. Nem hagyhatta, hogy Aryn Leener elérje a Coruscantot, nehogy Angral gyanakodni kezdjen, és olyan szándékokat véljen felfedezni őbenne, amelyejknek létezéséről egyea sem volt meggyőződve.

- Nem, addigra belépnek a légkörbe - mondta az ezredes felé fordulva. - Lőjék ki őket!

- Értettem, nagyuram! - vágta rá Jard, és odaszólt a tüzértisztnek:

- Szabadon tüzelhetnek, Makk hadnagy! - Visszanézett Malgusra, és megkérdezte:

- Riasszam a felszíni vadászrajokat, nagyuram?

- Arra nem lesz szükség, amennyiben Makk hadnagy elvégzi a munkáját.

- Értettem, nagyuram!

Néhány másodperccel később a Valor plazmaágyúi vörös energianyalábokkal töltötték meg az űrtsűrűn áradtak, hogy látszólag egymásba olvadtak, és hosszúra nyúló, háromszög alakú, vörös st.

Aryn éppen felállt az üléséből, amikor robbanás rázta meg a hajót. A Fatman oldalra lódult, terült a padlón.

- Vissza az ülésbe! - szólt rá Zeerid. - A cirkáló tüzel ránk.

Aryn visszamászott a helyére, és becsatolta az ölhevedert. Abban a pillanatban, hogy a hajó valamennyire megállapodott, Zeerid bonyolult menekülő manőverbe kezdett. A Coruscaipt háromdimenziós képe szeszélyesen forgott és dülöngélt a holovetítő felett, mialatt a Fatman rgott, orsózott és merült, vagy éppen felfelé lendült.

A vörös plazmasugarak ragyogó fényárba borították a hajó körül az űrt. Zeerid keményen jobbr

otot, majd balra, végül előre.

A Fatman belehasított az atmoszférába.

- Irányíts minden energiát a hátsó pajzsokra! – rendelkezett Zeerid. - Leszámítva a hajtóművlétfenntartó rendszert!

Aryn munkához látott, és a kapcsolókat állítgatva végrehajtotta az utasítást.

Újabb robbanás rázta meg a hajót.

- A pajzsok nem bírnak ki még egy ilyet! - jelentette Aryn.

Zeerid bólintott. Odakint a légköri belépés narancssárga lángjai nyaldosták a burkolatot. Pltöltetek húztak el alattuk, felettük és tőlük balra. Zeerid folytatta az ereszkedést, közbenbra fordította a gépet, bár ezzel azt kockáztatta, hogy a rossz beérkezési szög miatt túlhevurkolat, és ők mindenestől elhamvadnak a sztratoszférában.

A pilótafülkében egyre sűrűbb füst terjengett.

- Hol vannak a maszkok? - kérdezte köhécselve Aryn.

- Itt - felelte Zeerid, és az ülések közötti, kisebbfajta tárolórekesz felé biccentett. Aryntépte a fedelét, és kikapott belőle két maszkot. Az egyiket Zeerid ölébe dobta, a másikat a lehúzta.

- Tiéd a bot! - jelentette ki Zeerid, és máris megfogta a saját maszkját, hogy felvegye.

Aryn megmarkolta a másodpilóta botkormányát, és az addigi spirális pályán tartotta a Fatmant

A cirkáló egyik lövedéke a hajó jobb oldalába csapódott, mire a gép forogni kezdett. Aryn me, a gyomra felfordult.

- Enyém a bot - mondta ekkor Zeerid, az arcára boruló légzőmaszk miatt fojtott hangon. Két-hom gyors kormánymozdulattal megállította a forgást, majd szinte teljesen függőlegesen vitte lefelé a hajóját. A pilótafülke kezdett felmelegedni. A héjazatot egybefüggő lángtenger vettolról nézve úgy nézhettek ki, mint egy az égbolton száguldó üstökös.

- Túl meredeken megyünk - jegyezte meg Aryn.

- Tudom - válaszolta Zeerid -, de be kell jutnunk.

A cirkáló lövegei folyamatosan tüzeltek. A Fatman gyors egymásutánban több találatot kapott, ütések gyakorlatilag átizzították a sztratoszférán. A hajó körül a lángok összezsugorodtak,, és az utasai végre ismét meglátták maguk alatt a Coruscant felszínét.

- Átjutottunk - állapította meg halkan Aryn.

Éppen csak kimondta, amikor a hajtóművek minden előjel nélkül leálltak. A Fatman megbénult aegőben, s meghajtás nélkül, lassan forogva zuhant.

Zeerid átkozódott, és az öklével verte a műszerfalat, majd elszántan próbálta újraindítani a de hasztalanul

- Még itt is eltalálhatnak - jelentette ki végül, és kicsatolta a biztonsági hevederét. - Nemásunk ment tönkre, csak a lebegtető rendszer. Gyerünk a mentőkabinhoz!

- Mi lesz a rakománnyal? - vetette fel Aryn.

Zeerid tétovázott néhány pillanatig, majd megrázta a fejét, jobbra hajolva kicsatolta a társ

hevedereit.

- Felejtsd el a rakományt! Gyere!

Aryn felállt, és ekkor a Fatman megint találatot kapott. A tatját erős detonáció rázta meg. még egy. Riasztók jajongtak. A hajó lángolva zuhant. Zeerid a műszerfalhoz kapott, hogy bekapcsolja a lebegtető rendszert és a levegőben tartsa a gépét.

Legalábbis egy rövid ideig.

- A célpont megbénult, nagyuram! - jelentette Makk hadnagyi - A lebegtető rendszerrel sodródik.

Jard ezredes Malgusra pillantott, és várta a megsemmisítési parancsot. Malgus észrevette, hogy Vrath is őt nézi, részben izgatottan, részben kíváncsian.

A teherhajó már a Coruscant légkörében járt. A lebegtető rendszerétől hajtva, éppen csak vánhalott ionhajtóművéből lángok csaptak ki. Malgus tudta, hogy még most is visszahúzhatná a voal.

- Végezzenek velük! - parancsolta rövid megfontolás után, majd a szeme sarkából látta, hogy h elégedetten mosolyog, és összefonja a karját a mellkasán.

A Fatman hátsó részében egész robbanássorozat következel be, és az egyes detonációk mind közlatszottak. Aryn és Zeerid rájött, hogy nem fognak eljutni a mentőkabinhoz.

Aryn a kezébe vette, és aktiválta fénykardját, közben rászólt a társára:

- Kapaszkodj meg valamiben!

- Mit művelsz?

- Kimegyünk innen.

- Micsoda?

Aryn nem vesztegette az időt magyarázatra. A bal kezével megmarkolta az ülése biztonsági hevedereit, majd felfelé döfött a kardjával. A penge áthatolt a pilótafülke burkolatán, a levegszökött ki a lyukon, mialatt a külső és a belső nyomás kiegyenlítődött. Mivel mindketten légseltek, nem kellett megküzdeniük az oxigénhiánnyal, viszont pillanatok alatt dermesztő hideg vette körül őket.

Aryn a pengéjével kerek nyílást vágott a fedélbe. A kinti levegő betört a fülkébe, de mert evolt, egyelőre nem kavart örvénylő szélvihart.

- Aryn, ötven kilométerre vagyunk a felszíntől! - kiáltotta Zeerid, tőle szokatlan hevességg. - Már maga a sebesség...

Aryn megragadta és megrázta a társa karját, hogy elhallgattassa őt, majd kiabálni kezdett:

- Nem számít, mi történik, ne engedj el! Megértetted? Mindegy, mi történik, kapaszkodj belémerid a szemét tágra nyitva meredt rá, aztán bólintott egyet. Aryn nem tétovázott. Megnyitottmagát az Erőnek, mindkettőjüket világos energiákból szőtt védőburokkal vette körül, aztán feugrott a hajóból, és Zeeridet is magával rántotta.

A szél azonnal beléjük kapaszkodott, és visszafelé nyomta őket. Nekivágódtak a hajó burkolatuhantak a taton táncoló lángok között. Alig két másodperccel később az űrben maradt cirkálórlibe találták a gép törzsét, és a Fatman hatalmasra táguló tűzlabdává robbant. A lökéshullámtta és megpörgette őket. Aryn látása elhomályosult néhány ijesztő pillanatra. Attól félt, hoveszti, de minden akaraterejét bevetve, elkeseredetten harcolt az ájulás ellen, és szere

ncsére győztesen került ki az összecsapásból.

Zeerid kiabált neki valamit, de egy szavát sem értette.

A gyomra a torka felé kúszott, mialatt vadul forogva zuhantak a felszín felé. A szeme elé táruló látvány őrült gyorsasággal váltakozott. Az egyik pillanatban a Fatman lángoló maradvá a következőben a bolygó felszínét, aztán a fenti égboltot és a birodalmi cirkáló elmosódó kjd ismét a Fatman darabjait. A fejéből kiszaladt a vér. Sötét foltok ugráltak a szenti előttdta, hogy meg kell állítania a forgást, máskülönben pillanatokon belül elájul.

Mindkét kezével átölelte, és magához szorította Zeeridet, aztán az Erőt felhasználva előbb l majd megállította a forgást. Ezt követően szétbontakoztak, egymással szembefordulva felvettz ejtőernyős zuhanópózt, majd a másik alkarját markolva haladtak át a felhőkön, és az ebben rtásban elérhető legnagyobb sebességgel zuhantak a Coruscant felszíne felé.

Malgus tekintetét a holoképre szegezve végignézte, hogy a teherhajó izzó fémtörmelékké hullioruscant felett. Arra számított, hogy a Jedi Erő-kisugárzásának finom érintése is eltűnik, dra is érzékelte.

- Nagyítsák ki! - parancsolta, és előrehajolt, hogy jobban lásson. A holovetítő felett lebegrák az eredeti méretük többszörösére tágultak.

A hajó elülső harmada többé-kevésbé egyben maradt, és most szabálytalan alakú acéldarabokkalva zuhant.

- A robbanás előtt nem hagyta el mentőkabin azt a gépet? - kérdezte Malgus.

- Nem, nagyuram - felelte Jard. - Nincsenek túlélők.

Malgus tudta, hogy egy túlélő biztosan van: a Jedi. Még most is érzékelte a jelenlétét, nohaolság növekedésével arányosan egyre gyengébben - mintha apró tüske lapult volna az érzékelésalatt.

Fontolóra vette, hogy riasztja a felszíni vadászokat, vagy odaküld egy kutatócsapatot, de elvetette az ötletet. Még mindig nem tudta biztosan, hogy mit csinálna a Jedivel, azt azonban igen, hogy saját maga csinálná.

- Rendben, Jard parancsnok. Szép munka volt, Makk hadnagy! - mondta határozottan, azzal Vrath felé fordult. - Maga itt végzett, Vrath Xizor!

Vrath idegesen toporgott, nyelt egyet, majd megköszörülte a torkát, és kibökte:

- Az imént mintha jutalmat emlegetett volna, nagyuram...

Malgus elismeréssel adózott a fickó bátorságának, noha máskülönben nem tartotta őt sokra. Feament hozzá. Legalább húsz centiméterrel magasodott fölé, és mégis, a férfi i a helyén maradekintetét is állta. A szeméből éppen csak egy kevés félelem sugárzott.

- Nem éri be azzal - kérdezte tőle fojtott hangon -, hogy örökre megszabadult a riválisától,gsemmisítette a fűszert?

Vagyis elvégezte a feladatot, amiért a munkaadója ide küldte?

- Én nem...

Malgus feltartotta a kezét, és kijelentette:

- Bűnözők kicsinyes veszekedése a legkevésbé sem érdekel. Vrath megnyalta a száját, kihúzta gszólalt:

- Én értesítettem önt a Jedi érkezéséről, nagyuram! Őt láttuk azon a holoképen.

- Valóban így történt.

- Ezek szerint... megkapom a jutalmamat? Malgus ridegen méregette a férfi it, aki erre behúzta a nyakát.

Idegesen pillantgatott jobbra-balra, mintha csak most döbbent volna rá, hogy ő az egyetlen préda, és ragadozók veszik körül.

- Én mindig tartom a szavamat - mondta Malgus. - Megkapja a jutalmát.

- Köszönöm, nagyuram - hálálkodott Vrath, és fellélegzett.

- Leviszi a hajóját a Coruscant felszínére - folytatta Malgus. - A célállomás koordinátáit mben fogja megkapni. Én pedig gondoskodni fogok arról, hogy odalent megkapja a jutalmát.

- Aztán távozhatok?

Malgus a légzőkészülék takarásában mosolyra húzta a száját,

~ Ez már egy másik kérdés.

Vrath lépett egyet hátra, és megrökönyödve pislogott, mintha pofon vágták volna.

- Ezt meg hogy érti? Nem... nem távozhatok? - kérdezte rekedtes hangon.

- Jelenleg egyetlen hajó sem hagyhatja el a Coruscantot külön engedély nélkül - felelte Malgus. - A bolygón marad, amíg a helyzet nem változik.

- De, nagyuram...

- Vagy pedig szilánkokra lövetem a hajóját, rögtön azután, hogy elhagyja a cirkálóm dokkját hozzá Malgus.

Vrath megint nyelt egyet, és nagy nehezen kinyögte:

- Köszönöm, nagyuram.

Malgus elhessegette magától Vrath Xizort, és intett az őrölnek. Két páncélos katona közrefogfi it, és gyors léptekkel kivezették a parancsnoki hídról.

A pilótafülkében uralkodó zűrzavar után a zuhanás békessége valahogy furcsának, nem oda illő

. Aryn nem hallott mást, csak a menetszél susogását és a saját szívverésének dobbanásait. Zeme szinte tapintható burokként vette körül.

Aryn szabadnak érezte magát, amitől fellelkesült, bár ezt egy kicsit furcsának találta. Kelefelé nézve azt látta, hogy a kelő nap éppen megjelenik a horizont felett, és sugaraival aranyszínűié festi a bolygó felszínét. A látványtól elakadt a lélegzete. Megrángatta Zeerid karjelé biccentett. A társa azonban nem reagált. Egyre csak lefelé nézett, a felszín úgy vonzotta tekintetét, mint vasat a mágnes. Aryn adott még magának néhány másodpercet, hogy kiélvezzeványt, mielőtt nekilát megmenteni mindkettőjük életét.

Már maguk mögött hagyták a felső légrétegeket, az egyre sűrűbb levegő mind nagyobb erővel ka beléjük. Egy-két perce még csak egy barna és fekete, szeszélyesen kanyargó fénysávokkal telk látták a Coruscantot, de most már meg tudták különböztetni a főbb utakat, negyedeket és a b ízületeket, illetve tereket. Aryn felfedezett néhány parányi, mozgó pontot - légikocsik éslók mozogtak messze alattuk, de a megszokottnál sokkal kevesebb. Helyenként füstcsíkok kúsztak lel az égboltra. A Galaktikus Főváros jókora területei romokban hevertek, a bolygó mesterséges bőrét fekete sebhelyek csúfították el.

A pusztulás jelei láttán Aryn biztosra vette, hogy több százezren vagy még többen vesztettékt. A szél hangja megváltozott, immár élesen fütyült a fülébe. Suttogásokat vélt kihallani bealmára panaszkodó bolygó csendes szavait. A ruhái hangosan csattogtak mögötte. Lefelé nézve e több és több részlet bontakozott ki előtte - felhőkarcolók, terek és parkok körvonalai, va az utak szabályos, egyenes határvonalai.

Átadta magát a szabadesés élményének, majd ezt felhasználva megnyitotta magát az Erőnek. A vldal energiái szabadon tódultak bele, megnövelték a testi erejét, és hatalommal ruházták felgához húzta Zeeridet, aki nem állt ellen, sőt ernyedt rongybabaként simult hozzá. Szorosan álte a férfi it, a derekára fonta a lábát, és belekiabált a fülébe:

- Készülj fel! Bólints, ha megértetted!

Zeerid feszülten és gyorsan biccentett egyet.

Egyre nagyobbnak, egyre részletesebben látták a lenti épületeket. Egy jókora tér felé tartot A trapéz formájú, szabad terület sarkain egy-egy felhőkarcoló nyújtózott az ég felé.

- Mindjárt lelassítom magunkat! - kiáltotta Aryn. - De még így sem nulla sebességgel fogjuk elérni a betont! A leérkezés előtt elengedlek! Próbálj meg gurulni egyet-kettőt!

Zeerid ismét bólintott.

Aryn lenézett, és megpróbálta betájolni, hogy hová fognak leérkezni. Szédítő sebességgel tar felé.

Pillanatokkal később már felhőkarcolók gyűrűjében száguldottak, tetők, ablakok és erkélyek eA korai időpont miatt valószínűleg senki sem figyelt fel rájuk.

Aryn megidézte magában az Erőt, és az energiákból széles oszlopot alakított ki kettejük alateljárás sokban hasonlított ahhoz, mint amikor egy-egy ugrás meghosszabbítására alkalmán a lálan erőket, most azonban passzív módon használta azokat. Egyfajta hosszú, henger alakú ballont alakított ki belőlük, amely kezdetben lágy volt, és engedett, de egyre nagyobb ellenállásfejtett ki azzal párhuzamosan, ahogy mind mélyebbre zuhantak bele.

A sebességük csökkent, és Zeerid mozgolódni kezdett. Valószínűleg nem hitte el azt, ami tört.

Aryn nyomást érzett a szeme mögött, a fejében fájdalom ébredezett.

Az anyagtalan ballon fokozatosan lelassította őket. Már látta a téren álló padokat, sőt egy at is felfedezett. Meg lehetett különböztetni a mellettük felmeredő felhőkarcolók ablakait. méteres magasságban jártak, és még mindig túl gyorsan zuhantak.

A fejében a nyomás egyre erősödött. Látása elhomályosult. Az agyában keletkező, kezdetben to késéles fájdalommá változott. Felsikoltott kínjában, de kitartott. A fogait csikorgatta, deitartott.

Négyszáz méter. Háromszáz.

Egyre lassultak, és Aryn attól félt, hogy már nem bírja sokáig,

Kétszáz méter.

Mintha minden egyes másodperc egy örökkévalóságig tartott volna, egy fájdalommal és nyomássa örökkévalóságig. Aryn azt hitte, mindjárt széthasad a koponyája.

- Tarts ki, Aryn! - kiáltott rá Zeerid, a maszkja letompította a hangját.

Aryn érezte, hogy a társa minden izmát megfeszíti.

Ötven méter.

Még mindig túl gyorsan zuhantak.

Húsz méter.

Tíz...

Aryn mélyen merített az Erőből, megidézett minden energiát, amit csak tudott, és egy utolsó ltással valamennyi tartalékát szabadjára engedte. A lefelé ható erők egy pillanatra teljesenegállították őket. A másodperc törtrészéig mozdulatlanul lebegtek...

Aztán ismét gyorsultak, szabadesésben közeledtek a beton felé.

Aryn elengedte Zeeridet, és mindketten talpra érkeztek a betonra. A leérkezés pillanatában éles fájdalom hasított Aryn bokájába és lábszárába. Gurult egyet, hogy levezesse a lendület akkora ütést kapott a hátára, hogy kimaradt a lélegzete, továbbá egy kisebb sebet is beszertt a tarkójára.

De életben maradt.

Négykézlábra állt, minden izma sajgott, a végtagjai remegtek, a nyakába vér csorgott. Letéptmaszkját, és felnyögött:

- Zeerid!

- Minden rendben - felelte Zeerid rekedtes hangon. - Nem tudom elhinni, de jól vagyok.

Aryn visszaereszkedett a betonra, a hátára fordult, és felnézett a hajnali égboltra. A kelő nap fénye megvilágította a vékony, hosszú felhőket, amelyek ettől úgy néztek ki, mintha aranttek volna.

Aryn csak feküdt, és kimerülten zihált.

Zeerid halkan szitkozódva odakúszott hozzá, közvetlenül mellette hanyatt feküdt, és lehúzta jéről az oxigénmaszkot.

- Eltört valamid? - kérdezte Aryn, mialatt együtt nézték az eget.

Zeerid megrázta a fejét, és mialatt tovább bámult felfelé, halkan megszólalt:

- Ha élve keveredek ki ebből, beállok gazdának a Dantuinra. Esküszöm!

Aryn csak mosolygott, mire a társa hozzátette:

- Nem viccből mondtam. Komolyan gondolom.

Aryn egyre csak mosolygott. Zeerid kuncogni kezdett, aztán hangosan felnevetett. Aryn nem tudott ellenállni. Egyre szélesebben vigyorgott, majd nevetgélni kezdett, és hamarosan csatlakozott a férfi ihoz - már-már hisztérikus röhögéssel üdvözölték az új nap hajna

Vrath izzadó kézzel markolta a Razor botkormányát. Noha i Sith azt állította magáról, hogy mg állja a szavát, szentül hitte, hogy a birodalmi cirkáló lövegei szétlövik a gépét, amint ea hangárt. Az indulás pillanataiban fontolóra vette, hogy a rendszer mélye felé veszi az irányt, és teljes sebességgel száguld, amíg nem ér ki a Coruscant gravitációs teréből, aztán ugrik, de nem hitte, hogy sikerülne.

Ami ennél is fontosabb, attól félt, hogy még ha sikerülne is, Malgus előbb-utóbb elindulna, gy levadássza őt, már csak elvből is. Tudta, hogy megtenné, mert hasonló helyzetben ő maga iezt tette volna. A cirkáló hídján belenézett abba a félelmetes szempárba, és azt olvasta ki , hogy a Sith ugyanolyan könyörtelen alak, mint ő maga. És a legkevésbé sem óhajtott szert tni egy efféle ellenségre.

Betáplálta a Valorról kapott adatokat a navigációs számítógépbe, majd a robotpilótára bízta irányítók a Coruscant egyik kisebb űrkikötőjébe küldték őt, valószínűleg egy olyanba, amelyetonák ellenőriztek.

Amikor a légkör határához ért, az űrkikötő irányítói bejelentkeztek, és megadták neki a leszyugtázta a vételt, majd az ülésében hátradőlve töprengett.

Szilárdan megfogadta, hogy a leszállás után nem fogja elhagyni a hajóját. Nem akart semmifélkapcsolatba lépni a diadalittas birodalmiakkal. Nem akart mást, mint megvárni az alderaani béketárgyalás végét - függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel zárul aztán pedig eltűantról.

Malgus tudta, hogy Aryn Leener valahogyan túlélte a teherhajó megsemmisülését, és gyanítottagy élve, épségben ereszkedett le a Coruscant felszínére. Egyelőre nem akarta tájékoztatni DaAngralt a Jedi szökéséről. Ez az információ túl korai lett volna.

Neki viszont el kellett kapnia a nőt. Ennek érdekében előszói is azt kellett kiderítenie, hogy miért tért vissza a Coruscantra.

- A lakosztályomban leszek - közölte Jard parancsnokkal.

- Amennyiben szükségünk lesz önre, haladéktalanul értesítőjük, nagyuram - válaszolta az ezre

Malgus a lakosztályába érve az ágyban találta Eleenát. A lány lefekvés előtt az ágya mellé tvetőit, és úgy aludt, hogy a jobb kezét rajtuk tartotta. Malgus mozdulatlanná dermedve fig

yelte a formás keblek lassú emelkedését és süllyedését. Eleena elalvás előtt levette a karjáost szelíden mosolygott álmában.

Malgus a gyönyörű arcra meredt, és végre bevallotta magának, hogy Eleena fontos neki. Nagyon fontos. Ám azt is tudta, hogy ez az egyik gyenge pontja.

Az ajtóban állva figyelt, és arra a twi'lek szolgára gondolt, akit gyerekkorában meggyilkolt...

Hirtelen rádöbbent, hogy mindkét kezét ökölbe szorítja.

Megrázta a fejét, becsukta a hálókabin ajtaját, és beindította az íróasztalán álló számítógérni Aryn Leenert, ennek érdekében belépett a birodalmi adatbázisba, és begépelte a nevet.

Először a Jedi-lovag fényképe jelent meg a monitoron. Malgus alaposan áttanulmányozta az arcot, a szemet. Egyes vonások Eleenára emlékeztették. De a képen látható fiatal lány különbözöakit a Valor holovetítőjén látott. Aryn Leenernek a szeme változott meg. Komor lett, vagy inkább rideg. Valami történt vele az elmúlt években.

Malgus felfelé gördítette a szöveget, és beleolvasott. Már az első sorokból megtudta, hogy ALeener Erő-empata. Egy árva a Balmorráról, aki gyerekkorában került be a Jedi Akadémiára. Ma még mélyebbre ásott az anyagban, és hamarosan rátalált Leener szándékainak forrására.

A monitoron megjelenő fényképről Ven Zallow mester nézett rá. A nő Zallow padavanja volt. Gyekkorától fogva Zallow nevelte.

Malgus lefelé görgette az anyagot, és visszatért Aryn Leener fényképéhez. A tekintete akkorin még nem árulkodott sem ravaszságról, sem eltökéltségről. Malgus a fénykép alapján is meg ti, hogy a nő túlságosan nyitva hagyta magát a fájdalomnak. A különleges érzékei nyilván még ték.

Malgus hátradőlt a székén, és tovább töprengett.

Aryn Leener megérezte a mestere halálát, érezte, amikor az energiapenge áthatolt Zallow testén.

Ez változtatta meg. Ez változtatta meg annyira, hogy elhagyta a Jedi-rendet, és azonnal elindult a Coruscant felé.

Miért?

Malgus a saját arcának tükörképét nézte a monitoron, amely majdnem pontosan lefedte Leener amását. A saját szeme sötét volt, és mélyen ült az üregében. A fiatal lányé zöld volt, szelíd

De ma már másként nézett ki.

Malgus rádöbbent, hogy ők ketten ugyanolyanok. Mindketten szerettek, és a szeretetük fájdalmat hozott nekik. És ebben a szempillantásban azt is megértette, hogy Aryn Leener miért jött a Coruscantra.

- Engem keres... - mormolta halkan.

Leener természetesen nem tudhatta, hogy személy szerint őt keresi, miután semmi szín alatt sem tudhatta, hogy ki ölte meg a mesterét. De eljött a Coruscantra, hogy ezt kiderítse, hogy megbosszulja Zallow halálát.

Hová megy először?

Malgus gyanította, hogy tudja a választ.

Vett egy mély lélegzetet, és az ujjaival lassan dobolt az asztalon.

A nő őrá vadászik. Ezért csodálattal adózott neki. Ez a fajta viselkedés... nem illett egy Jez.

Természetesen esze ágában sem volt megvárni, amíg a nő rátalál. Elhatározta, hogy ő fog vadáLeenerre.

Második nap

Tizedik fejezet

Hat birodalmi vadászgépből álló raj húzott el a tér felett, a hajtóművek jellegzetes süvítéseerid és Aryn nevetését. A gépek hajlított vezérsíkjai mintha zárójelbe tették volna a pilót

- Ez nincs rendben - állapította meg megkomolyodva Zeerid. - Birodalmi vadászok a Coruscant felett...

- Nagyon nincs rendben - ismerte el Aryn.

Zeerid felnézett az égre, hátha felfedezi ott a hajója nyomait, de semmit sem látott. A Fatman derekasan szolgálta őt, és majdnem elmenekítette kettejüket egy birodalmi cirkáló elől.

Elmosolyodott, és arra gondolt, hogy a modifűszer-függők az egész Coruscanton hamarosan elvonási tünetekkel fognak küzdeni. De néhány napi szenvedés után visszakapják a szabadságukatthetik, hogy mit kezdjenek az életükkel.

Furcsa módon saját magát is szabadnak érezte. Nem szállította le a fűszert, ami kimondottan tszett neki. Bizonyos értelemben véve a Birodalom kirántotta őt a taposómalomból, a cirkáló jól irányzott össztűzzel megsemmisítette azt.

Abban persze egy pillanatig sem kételkedett, hogy az Exchange ezek után ráküldi a pribékjeit. Ehhez a gondolathoz hozzá kellett szoknia.

- Mi jár a fejedben? - kérdezte Aryn.

- Arrára gondolok - felelte Zeerid, miközben helyzetének súlya szétzúzta a megkönnyebbülésétt azért érzett, mert túlélte az ötven kilométeres zuhanást.

A férfi i, aki a Sith Nagyúr mellett állt a cirkáló parancsnoki hídján, ugyanaz volt, akit őarson-parkban látott, ugyanaz, aki i támadókat vezette a Yinta űrkikötőben.

Vrath Xizor, így nevezte Oren.

Vrath Xizor tudott Arráról és Natról.

És ha valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy megosztja ezt az értesülését az Exchange-dzseor Oren valószínűleg lépni fog. Valószínűleg úgy dönt, hogy példát statuál. Megöleti Arrát é

Zeerid hangosan felmordulva ülő helyzetbe lökte magát és megszólalt:

- Vissza kell mennem a Vultára. Azonnal.

Aryn is felült, és mert érzékelte a társa félelmeit, aggodalmasan megkérdezte:

- A cirkálón látott férfi i miatt?

- Tud Arráról - felelte bólogatva Zeerid.

- Nem értem, miért...

- Nézd, Aryn - szólt közbe Zeerid -, a... munkatársaim közül senki sem tudja, hogy van egy lyom. Ha tudnák, felhasználnák ellenem. Bántanák Arrát. De Vrath Xizor most már tudja. Látottem a parkban Arrával. Sőt beszéltem vele! - A tényerébe temette az arcát.

Aryn óvatosan megfogta a férfi i vállát.

- Figyelj rám...

Zeerid lerázta magáról a nő kezét, és kijelentette:

- Vissza kell mennem. Most.

- Hogyan?

- Azt még nem tudom - válaszolta a fejét rázva Zeerid de megyek. Az adósod vagyok, amiért megmentettél. Sosem fogóin elfelejteni neked, de most...

- Várj! - vágott közbe Aryn a jobbját feltartva. - Várj egy percet! Gondold végig, Zeerid! A birodalmiak nem fogják elengedni Xizort. A támadás óta polgári személyek nem hagyhatták el Coruscantot. És nem is fogják, amíg a béketárgyalás nem zárul le, és nem dől el a bolygó sor a cirkálón tartják őt, vagy idelent, a felszínen. Xizor egy darabig nem megy sehová.

Zeerid fontolóra vette ezeket az érveket, és megalapozottnak ítélte őket. A szíve még ekkor evesen dobogott, de egyre lassabban.

- Szóval, szerinted itt van - dörmögte a társára pillantva.

- Elképzelhető. Sőt valószínű. De néhány napig nem tér vissza a Vultára, ebben teljesen biztk.

Zeerid tudta, hogy Vrath máris beszélhetett valakinek Arráról, de ezt valószínűtlennek tartoa. Egy efféle információ sok pénzt ért, ezért senki sem árulta el csak úgy. Nem, Vrath biztomegtartotta magának. Vagy azért, hogy eladja az Exchange- nek, vagy azért, hogy később felhasználja. Mellesleg, nagyon hamar ideért, a Coruscantra. Valószínűleg rögtön a támadás utánult.

- Miért nem használta fel ellened Arrát még ott, a Vultán? - vetette fel Aryn. - Rákényszeríett volna, hogy átadd a szállítmányt.

Zeerid nem tudta biztosan, így csak találgatott:

- Talán fel akarta használni. Talán ő ólálkodott a bérház lépcsőjén akkor, amikor te meg én Talán elriasztottuk. Vagy talán nem maradt már ideje. Követnie kellett engem, hogy elvez

essem a fűszerhez. Ha elkapta volna Arrát, azzal elveszített volna engem, vagy akár el is repülhettem volna a fűszerrel úgy, hogy mit sem tudok a történtekről.

Aryn hallgatott, mialatt Zeerid gondolatban a bűnözők sivár és kegyetlen világában kóborolt.

- Esetleg nem akart ártani egy gyereknek - jegyezte meg aztán, amikor a társa elhallgatott.

- Igen, ez is meglehet, bár ebben nem igazán tudok hinni - válaszolta Zeerid. - Nem sok bűnözővel találkoztam, akinek fontosak lettek volna az erkölcsi előírások.

- Figyelj ide! - kérte Aryn. - Segítek neked eltűnni a bolygóról vagy megkeresni Xizort. De először el kell jutnom a Jedi Templomhoz.

- Azért jöttél ide, hogy megölj valakit - felelte csendesen Zeerid. - Ezt nem tudom megvárni. Nincs ennyi időm.

Aryn elvörösödött, és lerítt róla, hogy vívódik magában. Amikor megszólalt, érezni lehetett,gát is győzködi.

- Akkor most csak azonosítom a mesterem gyilkosát. Megkeresni később fogom. De látnom kell az arcát, és meg kell tudnom a nevét. És erre csak most van lehetőségem. Ez az egyetlen eséem. - Sóhajtott egyet, és hozzátette: - És nagyon örülnék, ha segítenél.

- Eddig is sokra mentél velem... - dohogott keserűen Zeerid.

- Elhoztál ide.

- Csak éppen szétlőtték a hajómat.

- És mégis itt vagyunk.

~ Ez igaz, itt vagyunk.

- Akkor gyerünk, derítsünk fényt a gyilkos nevére, aztán segítek neked, hogy elhúzhass innengegyeztünk?

Zeerid döntésre jutott, és bólintott.

- Rendben, benne vagyok. De gyorsan intézzük el!

A füst és az égett műanyagok bűze sűrűn áthatotta a levegőt. Aryn és Zeerid gyalog sietett C utcáin és járdáin. Aryn tudatában volt annak, hogy a város több szintje alatta terül el. Rágy még sosem tette lábát a bolygó természetes talajára. Mint oly sokan, ő is csupán a magasazintek betonútjain és járdáin járt, és fogalma sem volt arról, hogy mi történik az alsóbb sz Évtizedeket töltött a Coruscanton, de alig ismerte.

A nap lassan, vontatottan kúszott fel az égre, mintha nem akarta volna megvilágítani, és ezzel láthatóvá tenni a romokat. Aryn észrevett egy távoli, magányos felhőkarcolót, amely veslmesen megdőlt, nyilván a tövébe kapta a találatot. Az építmény megroskadt, és a pusztulás s akárcsak a Coruscant, sőt az egész Köztársaság.

A távolban fekete pontok tarkították a reggeli égboltot néhány légikocsi és sikló repült ottisítottak mindenfelé, a mentőcsapatok továbbra is a romok között kutattak, kihúzták az élőketakat a törmelékből.

A Coruscant kezdett éledezni, egy nappal azután, hogy minden megváltozott.

Mindenfelé törmelékhalmok magasodtak. Néhol találat érte a főnyomócsöveket, a kiömlő víz egét el. Másutt a szétzúzott szelepekből gázok süvítettek. Arynnak az a benyomása támadt, hogy lsőségeket lát, a bolygó feltépett belsőségeit.

Néhány ablakban és teraszon arcok fehérlettek. Coruscant lakói bizonytalanul és rettegve szemlélődtek, pontosan úgy, ahogyan az várható egy súlyos katasztrófa túlélőitől, de Aryn sokka élőlényt látott, mint amennyire számított. Gyanította, hogy sokan a mélyebb, védettebb szinkerestek menedéket, amelyek mostanra nyilván zsúfolttá váltak.

Az idő múlásával párhuzamosan egyre több jármű jelent meg az égen. Orvosi és mentőhajók szága. Egy-két főt szállító robogók és siklók tartottak ki tudja, miféle célállomás irányába.

Aryn a különleges érzékei jóvoltából mélyen átérezte a túlélők rettegését, amely láthatatlanaz egész várost. A szomorú élmény megviselte és mérhetetlenül nyomasztotta. Folyton attól ta hogy valamelyik megrongálódott építmény a fejére dől. Görnyedten lépdelt, és minden izmát mta a csapást. A félelem mindenütt jelen volt, több milliárd élőlényből sugárzott.

Aryn nem tudta kirekeszteni a tudatából. Nem is akarta. A Jedik cserbenhagyták a Coruscant lakóit, és ő megérdemelte, hogy azt érezze, amit a túlélők éreznek.

- Figyelsz rám, Aryn? Hallod, amit mondok?

Aryn magához tért, és amikor körülnézett, azt látta, hogy a társa egy nyitott Ármin sikló me A gép az utca kellős közepén parkolt. Zeerid aggodalmasan fürkészte őt, tágra nyitott szeméz állán sötétlő borostának köszönhetően úgy nézett ki, mint egy vallási fanatikus.

- Jól vagy? - kérdezte nyugtalanul. & Mi a baj?

- Semmi, jól vagyok - felelte Aryn. - Csak... félelem árad mindenhonnan. Tele van vele a levegő.

Zeerid együtt érzőn bólogatott-

- Sajnálom, hogy érezned kell. A Coruscant összes lakója tudja, hogy a birodalmiak mit szoktak művelni a meghódított bolygókon. De azt hiszem, itt nem készülnek durva lépésekre más belekezdtek volna.

- Még csak egy napja vannak itt - jegyezte meg Aryn, de forrón remélte, hogy a társának igaza van.

Birodalmi vadászraj húzott át felettük, a hajtóművek eltéveszthetetlen hangja durván hasítota kora reggeli csendet.

Zeerid beugrott a siklóba, és kiemelt a csomagtartóból négy proteinrudat, két palack ásványv és egy távcsövet. Az egyik rudat és palackot odadobta Arynnak.

- Egyél és igyál! - dörmögte, azzal bebújt a műszerfal alá.

- Mit csinálsz? - kérdezte Aryn, majd ivott néhány korty vizet, hogy lemossa a torkáról az odatapadt port, aztán kibontotta az egyik táprudat, és harapott belőle.

A sikló hajtóműve halkan búgva életre kelt, és Zeerid előbukkant a műszerfal alól.

- Elvisszük ezt a siklót - közölte határozottan. - A Jedi Templom messze van, órákba telne,

re gyalog odaérnénk. Gyere szállj be! - Elhallgatott, majd Aryn aggodalmas arcára pillantva hozzátette: - Ez nem lopás, Aryn. Ezt a gépet itt hagyták. Gyere már!

Aryn beszállt, és bekötötte a biztonsági övet. Zeerid pillanatokkal később a levegőbe emelte.

Innentől kezdve gyors iramban haladtak. Az égi utakon kevés jármű közlekedett. Zeerid körülbzáz méteres magasságban repült. Aryn egy darabig lefelé nézett, de a romok, füstölgő épületeen tátongó fekete lyukak látványa hamarosan kifárasztotta, és kezdett mindent ugyanolyannak látni. Amikor rájött, hogy hozzáedződött a szörnyűségekhez, hátradőlt az ülésen, és a szélvétel teli égboltot.

Zeerid a gépet balra fordítva rátért egy másik útvonalra, és néhány másodperc múlva csendese:

- Ott a Templom. Pontosan előttünk.

Amikor Aryn meglátta, összeszorult a szíve. Fekete űr keletkezett a gyomrában, és úgy éreztehan, zuhan, egyre csak zuhan. Előrenyújtotta a kezét, és szorosan megmarkolta a kapaszkodórudat, hogy megállítsa a zuhanást,

- Sajnálom, Aryn - mondta halkan Zeerid. Aryn nem tudott válaszolni, kifogyott a szavakból. A Templom, a Jedi-rend ősi szentélye megsemmisült. A helyén füstölgő acél- és kőhegypusztulás, amit a birodalmiak hoztak a Coruscantra, fájdalmat okozott neki. A Templom pusztulása láttán kiürült a bensője. Még arra is emlékeztetnie kellett magát, hogy lélegez tudta elszakítani a szemét a maradványokról.

Zeerid felé nyújtotta a jobbját, és megfogta a kezét. Aryn összezárta az ujjait a férfi i uj, és úgy kapaszkodott beléjük, mint a fuldokló a mentőgyűrűbe.

- Szerintem nem kéne leszállnunk - jegyezte meg Zeerid. - Nincs az az adatkártya, ami ezt átvészelhette.

- Menjünk közelebb - kérte Aryn.

- Biztos ezt akarod?

Aryn bólintott, Zeerid pedig lejjebb vitte a gépet, hogy jobban lássanak. A megfeketedett kövek közül füst szivárgott. A tornyok egymást keresztezve hevertek a főépület romjain, egy óriási teremtmény behajtogatta volna Őket.

A romhalmazból törött oszlopok meredtek ki. Aryn felkészült lélekben a holttestek látványáraz Erőnek hála egyet sem látott. Tetemek helyett szobrok maradványait fedezte fel, a régi mestereket ábrázoló kőtestek szétzúzott csonkjait.

A birodalmi bombák több ezer év dicsőséges történelmét változtatták porrá és hamuvá, alig egorgása alatt. A romok alatt még most is tüzek égtek, és valószínűnek tűnt, hogy még sokáig éArynt elöntötte a veszteség érzése, de túlontúl kábult volt ahhoz, hogy eleredjenek a könnye

Milyen csodálatos és egyben milyen szörnyű – gondolta, hogy az elme képes feldolgozni a bánat...

Zeerid nem engedte el a kezét, és ő is tovább szorongatta a társa ujjait.

- Ha a mester odabent volt, amikor lehullottak a bombák - mondta halkan Zeerid akkor a robbanások... végeztek vele. És akkor egy ismeretlen birodalmi pilóta ölte meg. Nincs senki, akit megkereshetnél. Nincs, akire vadászhatnál.

Még mielőtt befejezhette volna a mondatot, Aryn megrázta* fejét, és halkan, de határozottan kijelentette:

- Nem robbanás végzett vele.

- Aryn...

Aryn kirántotta a kezét Zeerid kezéből, és haragtól éles hangon válaszolt:

- Megéreztem, Zeerid! Megéreztem a halálát! Nem robbanás ölte te meg. Hanem egy fénykard. Ez a helyen fúródott a testébe! - A gyomorszájára tapasztotta a tenyerét, és összerándult, merdéződött benne az, amit a mestere halálának pillanatában érzett.

Zeerid továbbra is felé nyújtotta a karját, de nem ért hozzá, inkább az ülésén nyugtatta kez

- Hiszek neked - mondta bólogatva. - Hiszek.

Mindketten hallgattak, mialatt egyszer megkerülték a romokat, aztán Zeerid megkérdezte:

- Akkor most mi legyen?

- Le kell mennem.

- Nem tartom jó ötletnek, Aryn! - ellenkezett Zeerid.

Aryn tudta, hogy a társának valószínűleg igaza van, de meg

akarta érinteni a köveket. Ott akart állni a törmelék között. Keserves harcot vívott a készt és józan érvekkel igyekezet elnyomni az érzéseit.

- Ne.. ne szállj le! - mondta végül. - Van egy másik útvonal Azon fogunk bemenni.

- Aryn, nincs odalent egy ép fal - felelte megfontoltan Zeerid.

- A Templom alsó része a felszín alá nyúlik - magyarázta Aryn - A másodlagos biztonsági közpegyike elég mélyen van. Átvészelhette a csapást.

Zeerid kinyitotta a száját, valószínűleg azért, hogy tiltakozzon, de nem tette meg, amiért An hálás volt neki.

- Szóval, hol van az a másik útvonal? - kérdezte aztán a férfi i.

- A Közműveken át vezet - válaszolta Aryn.

Malgus a magánkompján utazott a Coruscant felszíne felé. Eleena és a csapat egy órával korábhagyta el a Valort, három komp fedélzetén. Azóta nyilván belefogtak a küldetés végrehajtásáb

Egyedül ült az utastérben, a kabinra boruló csendet csak a légzőkészülékének sziszegése bontA saját tükörképét nézte az oldalsó ablakban, és megpróbálta rendezni a gondolatait.

Vadabbnál vadabb ötletek száguldoztak az elméjében, gondolatok, amelyeket nem mert végiggondolni, mert félt attól, hogy hová ragadnák őt.

Csakis egy dolgot tudott biztosan, mégpedig azt, hogy Angral tévúton jár. A Sötét Tanács is n jár. A békekötés súlyos hiba. A béke romlásba fogja sodorni a Birodalmat, ahogyan a Köztáris oda sodorta. A béke miatt a Sithek meggyengülnek, és kevésbé fogják érteni az Erőt, vagyi

járnak majd, ahogyan a Jedik jártak. Erre a romlásra és gyengeségre pontosan a Coruscant feldúlása a ragyogó példa.

Nem, a béke maga a hanyatlás. A lehetőségeket csakis a konfliktusokon keresztül lehet kibontakoztatni.

Malgus megértette, hogy a Köztársaság és a Jedik csakis fenőkőként szolgáltak, amelyen a Bir és a Sithek kiélezhették, majd még veszélyesebb fegyverré formálhatták magukat.

A béke korszaka, ha egyszer beköszönt, el fogja tompítani ezt a fegyvert.

Viszont, noha Malgus tudta, hogy a Birodalomnak háború kell, egyelőre nem tudta kitalálni, hogyan robbantsa ki azt.

- Beléptünk a légkörbe, nagyuram - jelentette neki a komp pilótája.

Az ablakon kinézve figyelte a hajótestet körülölelő lángokat, és azon tűnődött, amit még a Sllott, a Dromund Kaason. A tanítványok között az a hír járta, hogy az ősi idők Sith Nagyurail tisztították meg a testüket, a fájdalom útján tanultak önuralmat, és pusztítással ösztönöz

Malgus bölcsnek tartotta ezt az elgondolást. Néha egyes dolgokat nem lehetett helyrehozni, hanem meg kellett semmisíteni és újjáépíteni őket.

- Újjáépítés - mormolta nyers hangon. – Megsemmisíteni, újjáteremteni.

- Mit óhajt, Malgus Nagyúr, hová vigyem önt? - érdeklődni l a pilóta a belső rádión. - Nincsrvem.

A kinti tűz alábbhagyott. Malgus lelkében a parázs lángra kapott. Aryn Leener váratlan felbukkanása elindította őt azon az úton, amelyet réges-régen járnia kellett volna. Ezért hálás vdinek.

Lenézett, és szemügyre vette a Coruscant bombáktól szaggatott, füstölgő felszínét.

- A Jedi Templomhoz - mondta a pilótának. - Ha odaértünk, körözzön százméteres magasságban!

Úgy számította, hogy ha mást nem is, a személyes háborúin mindenképpen megvívja. Aryn Leenert a Coruscantra, hogy megütközzön vele. És ő nem akart kitérni a harc elől.

A jelek arra vallottak, hogy ők ketten a Jedi-rend romos sírjánál fognak találkozni.

Aryn a szélvédőn keresztül rámutatott egy óriási építményről, amelybe akár tíz sportstadion a. A kupola csúctfl több száz méteres magasságban volt, a felszínéből kiemelkedő szellőzőtor messziről nézve lándzsák sűrűjének hatottak. A fém- és betonfalat egyetlen ablak sem törte

- A Közművek - jelentette be Aryn -, vagy legalábbis annak egyik központja. Oda szálljunk le!

Mialatt Zeerid lefelé vezette a gépet, Aryn körülnézett, hogy betájolja magának a Templom vionylagos helyzetét. Erről a helyről nem láthatta magát a romhegyet - a közbeeső épületek eltelőle -, de a vastag füstoszlopot nagyon is jól látta, i

Az elpusztult Templom képe még most is ott kísértett az emlékezetében.

Zeerid egy parkolóház tetejére tette le a gépet. A leszállópályái kevés gép akadt: két siklóobogó, mindhárom az ol dalán hevert.

- Hová tűnt a nép? - dünnyögte Zeerid.

- Valószínűleg az alsó szinteken húzták meg magukat - vélte Aryn. - Vagy otthon maradtak.

Noha úgy tűnt, a támadás évtizedekkel ezelőtt következett be, valójában csupán az előző napocant lakói még nem tértek magukhoz a megrázkódtatásból. Elrejtőztek valahol, és megpróbáltákz életük maradványait. Aryn és Zeerid lifttel ereszkedett le az utcaszintre, majd egy mozgójárdán folytatták útjukat a Közművek központja felé. Az építményt övező, tíz méter vastagt át, amelyet leengedett sorompó zárt el. Noha a bejáratot mindig fegyveresek őrizték, az őrmás most elhagyatottan, üresen állt. Amikor átbújtak a sorompó alatt, senki sem kiáltott ráj

Noha nem győztek csodálkozni a méreteken, a gigászi épület nyomasztóan magasodott fölébük.

Zeerid előhúzta a sugárvetőjét a derékszíján függő tokból, majd a háta mögé nyúlt, és elővetyújtott a társának. Aryn éppen csak egy pillantást vetett a fegyverre, és intett, hogy nem ki.

- Gondoltam, megkérdezem - mondta a vállát vonogatva Zeerid. - Fénykarddal nem sokra mész húsz méterről.

- Ha egyszer úgy alakul - felelte sejtelmesen mosolyogva Aryn meg fogsz lepődni.

A bejáratot lezáró kapuszárnyak úgy néztek ki, mintha egy óriásoknak épített, réges-régi aldból kerültek volna ide. A kapu egyszerűen hatalmas volt, akár egy csillagvadász is könnyen áepülhetett volna rajta.

- Az energiaellátás zavartalan, a vezérlés működik - állapította meg Zeerid, miután szemügyra nyitópanelt.

Aryn begépelt egy általános kódot, amit évekkel korábban tanult meg.

Valahol a falak mélyén fogaskerekek csikorogtak mély, recsegő hangon, és a kapuszárnyak mozgba lendültek.

A nyílás fokozatosan tágult, ők pedig beléptek az építménybe. Üres folyosó nyújtózott előttünyagok, forró fémek és műanyagok szaga terjengett. A fémpadló folyamatosan vibrált a talpuk att, mintha egy láthatatlan gépszörny horkan- tásai rázták volna. A rázkódás egyre erősebb lal párhuzamosan, ahogy mind mélyebbre hatoltak az építménybe.

Hamarosan letértek a főfolyosóról, és termeken, illetve szűkebb járatokon siettek végig - ez nem járművekre, hanem élőlényekre méretezték.

- Még sosem jártam egy központ belsejében - jegyezte meg Zeerid. - Mondjuk, eddig nem sokat láttunk. Hol vannak a gépek?

Aryn átvezette őt egy sor biztonsági ellenőrző ponton, mígnem elértek egy tágas, hangszigeteaput, amely a kupola központi csarnokába nyílt. A bejáraton tábla függött, amelyen vörös betat figyelmeztetett:

EZEN A HATÁRON TÚL FÜLVÉDŐ ÉS SISAK VISELÉSE KÖTELEZŐ!

Aryn kinyitotta a kaput, és a lárma szinte mellbe vágta őket; a ritmikus csendülések, a fémh súrlódó fém csikorgása, levegő és másfajta gázok sziszegése, több száz óriási hajtómű h sziartó droidok csipogása és füttyögése.

Zeerid karja az oldalához hullott, az álla leesett.

A Közmű-központ méreteit lehetetlen volt egyszerre felfogni. A központi csarnok átmérője a hilométert, magassága a négyszáz métert is meghaladta. A függőfolyosók, lépcsők, felvonók bona révén úgy nézett ki, mintha egy őrüli iparművész álmodta volna meg. Aryn parányinak és jelk érezte magát, mialatt körülnézett. Mintha mindent íz embereknél tízszer nagyobb teremtményméreteztek volna. A fogaskerekek akkorák voltak, mint egy vadászgép. A csövekben akár négyszyes siklók is közlekedhettek volna. Egyes berendezések a padlótól a mennyezetig értek. A hajtóláncok él szállítószalagok hossza néhol a két-háromszáz métert is meghaladta. Több száz drt és lépkedett a berendezések között, műszereket ellenőriztek, adatokat olvastak le, gépeketottak, szerkezeteket olajoztak. A dübörgés, a fület tépő; ipari kakofónia mindent betöltött.

A Coruscanton másutt látható fejlett - áramvonalas, egyszerű és elegáns - műszaki eszközökhömű-központ kimondottan primitívnek tűnt, ordítóan túlméretezettnek, mintha az ősi időkből szna, amikor még mindent gőzgépek vagy robbanómotorok hajtottak. Aryn azonban tudta, hogy ez csupán a látszat.

A Közmű-rendszer behálózta az egész bolygót, egyik pólustól másikig. A csövei, vezetékei és Coruscant keringési rendszerét, amelyen keresztül a lakosság vizet, meleget és energiát kapott. A valóságban a Köztársaság műszaki fejlettségének csúcsát képviselte.

- Gyere utánam! - kiabálta Aryn, és Zeerid bólogatott.

Aryn részben a különféle táblákra és feliratokra, részben pedig az emlékezetére hagyatkozva társát a függőfolyosók, felvonók és mozgójárdák labirintusán. Droidok haladtak el mellettüktve rájuk, és Arynnak eszébe jutott, hogy ezek a gépek valószínűleg akkor is tovább működtetatlan kiterjedésű rendszert, ha a Coruscant valamennyi lakója elpusztulna. Bizarrnak és nyomasztónak találta a gondolatot.

Zeerid menet közben gyakran körülnézett, és minden egyes alkalommal megjegyezte:

- Ez valami hihetetlen... Bárcsak lenne nálam holofelvevő!

Aryn bólogatott, és továbbsietett.

Hamarosan maguk mögött hagyták a központ lármáját. A dübörgés fokozatosan halkult mögöttük, szűkültek és sötétedtek, a mennyezeti lámpák egyre ritkultak. Csövek és vezetékek kígyóztaken, néha a padozaton is, az egész bolygót beszövő hálózat erei és belei. Zeerid elővett a naldalzsebéből egy fényrudat, a közepénél megtörte, és feltartotta, hogy jobban lássanak. Kissszagú, hűvös levegő vette körül őket, mégis mindketten izzadtak.

- Ezeket az alagutakat biztonsági droidok ellenőrzik - közölte váratlanul Aryn. - Nekünk pedig nincs írásos engedélyünk. Valószínűleg megpróbálnak feltartóztatni minket.

- Csodás! - dohogott Zeerid. - Azt legalább tudod, hogy hová megyünk?

Aryn bólogatott, noha nehezen tudott megszabadulni attól az érzésétől, hogy máris eltévedtek

Valahol előttük szervomotorok zümmögtek, fémtárgyad súrlódtak a betonpadlóhoz.

Aryn megállította a társát, és aktiválta fénykardját, attól tartva, hogy egy őrdroid állja únergiapenge zöld fényben porszemek táncoltak. Zeerid elővette a sugárvetőjét, és magasabbra otta a fényrudat.

- Mi az ott? - suttogta alig hallhatóan.

Sötét alak mozgott az árnyékokban, egy alacsony, henger formájú gép - nem őr, hanem asztrodr Hamarosan beért a fényi be, és Aryn meglátta a T7-es modelleket jellemző lapos, kerek fej

et, illetve a sárga és barna színezetet. A tömzsi gépezet burkolatát karcolások és horpadásoták el, a jobb vállízületéből elszakadt vezetékek lógtak ki. Ám a színei alapján Aryn így ist hitte, szellemet lát, egy a múltjából származó kísértetet, amely idelent bolyong, a Közművgútjaiban. Kikapcsolta a fénykardját, és remegő hangon megkérdezte:

- T7, te vagy az?

A droidnyelven elhangzó üdvözlés után már biztos volt a dolgában. A csipogások és füttyentésy az emberi nevetésre emlékeztették, diadalokra és fájdalmakra, amelyeket a Templomban töltö idő alatt élt át. Amikor T7 elindult felé, könnyek árasztották el a szemét.

- Ismered ezt a droidot? - kérdezte Zeerid.

- Igen... a mesteremé volt - válaszolta Aryn elcsukló hangon,

Letérdelt a zömök gépezet elé, és letörölgette fejéről a mocskot, óvatosan, mintha egy kisgyisztogatta volna. A droid örömteli füttyentéseket hallatott.

- Hogy kerülsz te ide? - kérdezte tőle Aryn. - Hogyan..,, vészelted át a támadást?

T7 a maga nyelvén belekezdett a magyarázatba. Aryn nehezen tudta követni a gyors ütemű csipogásokat, füttyöket és ciripeléseket. Végül azonban megértette, hogy amikor a Sithek megtámTemplomot, Zallow mester elküldte maga mellől T7-et, ám amikor minden elcsendesedett, a droid visszaóvakodott a; csatatérré vált Templomba. Később a Sithek visszatértek, valószín, hogy robbanótölteteket helyezzenek el mindenütt, és T7 ekkor az alsó szintekre menekült.

- Tudom, mi történt Zallow mesterrel - közölte Aryn a droiddal.

T7 bánatos csippantást hallatott, és halkan, szomorúan dudált.

- Láttad őt, amikor... láttad, mi történt vele?

A droid nemet fütyült.

- Miért mentél vissza a csata után? - kérdezte Zeerid.

T7 hosszasan fütyörészett, majd felnyitotta egy rekeszének fedelét, és kidugta az egyik véko fémkarját.

Aryn nem hitt a szemének: a kar Zallow mester kardmarkolatát tartotta. Hátrahőkölt, mintha arcon ütötték volna, és döbbenten bámulta a fegyvert, miközben száz és száz emlék tolult feete mélyéről.

- Azért mentél vissza, hogy ezt megkeresd? - nyögte ki nagy nehezen. - Csak ezért?

A droid ismét tagadást fütyült, majd belekezdett egy újabb, nehezen követhető monológba.

Aryn annyit megértett, hogy T7 azért tért vissza a Templomba, mert túlélőket keresett, de csak a kardot találta meg.

Aryn ezúttal is az Erő akaratát vélte felfedezni az eseményekben. Az Erő vezette őt Zeeridhe pontosan akkor, amikor a férfi i a Coruscantra indult. És az Erő azt akarta, hogy T7

megtalálja Zallow mester kardját, amit aztán átadhatott őneki.

Rövid töprengés után úgy döntött, hogy mindez nem lehet a véletlen műve. Ezen fordulatokon k az Erő azt mutatta meg neki, hogy jó úton jár.

Kezébe vette a hűvös fémhengert, és a súlyát mérlegelte. A markolat nagyobb volt, mint az övvel nehezebb is, és mégis ismerősnek találta. Annak idején számtalanszor látta Zallow mesterezében, a vívógyakorlatok során. Megnyomta az aktiváló gombot, és a zöld energiapenge hangosva életre kelt. Egy darabig meredten nézte a pengét, és a mesterére gondolt, majd kikapcsolta a fegyvert.

A derékszíjára csíptette, a sajátja mellé, és megveregette a droid fejét.

- Köszönöm, T7! Ez nagyon sokat jelent nekem. És nagyon bátor voltál, amikor visszamentél od

A droid előbb derűsen, majd együtt érzőn füttyögött.

- Nem találtál túlélőket? - érdeklődött Zeerid, és Aryn- szégyellte magát, amiért ő maga nemezzel kérdéssel.

T7 komor tagadást fütyült.

Zeerid visszadugta sugárvetőjét a tokba, és felvetette:

- Mi van az őrdroidokkal?

T7 dallamosan csipogva közölte, hogy az őrdroidok eltűntek.

- Be kell jutnom a tartalék biztonsági állomásra - mondta ekkor Aryn. - Az áll még? Oda tudsz vezetni?

T7 fellelkesülve fütyörészett, majd megfordult, és nekivágott a folyosónak. Aryn és Zeerid se elindult utána. Aryn tisztán érezte a mestere fénykardjának súlyát a derekán, míg a válláthez kötődő emlékek súlya nyomta.

T7 csalhatatlan biztonsággal vezette őket a Közművek alagútjainak labirintusában. Elkerülte leomlott vagy eltorlaszolt szakaszokat, szükség esetén visszakanyarodott, hogy kerülőutat keressen. Egyre mélyebbre hatoltak a járatok, csövek, berendezések útvesztőjébe. Aryn hamaron eltájolódott, és fogalma sem volt, hogy hol járnak. Azt viszont tudta, hogy az asztrodroid nélkül napokig bolyongtak volna idelent, és talán akkor sem találtak volna oda a biztonsági állomásra.

Bizonyos idő elteltével már ismerős járatokon és termeken vágtak át.

- Közel vagyunk - szólt oda Aryn a társának.

Röviddel ezután meglátott egy turbóliftet, amely a templom alsó szintjeit kötötte össze. T7 rácsatlakozott a kezelőpanelre, és a felvonót működtető gépek felbúgtak. Mialatt az ajtó fé, Aryn rettegett attól, hogy mit fog megpillantani mögötte, de a kabin szerencsére üres volt.

Mindhárman beszálltak, az ajtó becsukódott, és a fülke elindult felfelé. Aryn érzékelte, hogid aggódik miatta. A férfi i a szeme sarkából figyelte őt, abban a hitben, hogy nem veszi észre. De észrevette, és a társa aggodalma mélyen megérintettem?

- Örülök, hogy itt vagy velem - mondta neki halkan.

Zeerid elvörösödött, és zavarodottan dadogta:

- Ööö... igen... igen... értem. Én is... örülök.

A kabin megállt, az ajtaja kinyílt, és egy hosszú folyosót pillantottak meg. A mennyezeti lámpák rövid kihagyásokkal működtek, és halkan zúgtak. T7 elindult előre, Aryn és Zeerid kér.

Aryn járt már ezen a folyosón, réges-régen, de most úgy tűnt, minden megváltozott. Úgy érezt a Jedi Templomban van, hanem egy sírban. A Sithek nem csupán az épületet pusztították el. Amikor a falak leomlottak, más is elpusztult. A Jedi Templom évezredeken át az igazság jelképe volt. És most az is odaveszett.

Aryn úgy sejtette, hogy ez is egyfajta jelkép.

A lehető leghamarabb ki akart kerülni erről a helyről, de előtte még látnia kellett a támadá felvételeket - ha léteztek egyáltalán.

Az alagsorra boruló, nyomasztó csendet csak a lépteik neszezése, valamint T7 szervóinak zümme törte meg. A folyosók melletti helyiségekben mindenütt rend és tisztaság uralkodott. A tám megsemmisítették a felszínépületeket, de a lenti rész, a mag sértetlen maradt.

Aryn hajlott arra, hogy ezt is jelképesnek fogja fel, és nem fojtotta el a lelke mélyén ébredező reményt.

Amikor végre odaértek a tartalék biztonságállomáshoz, azt is sértetlennek és rendezettnek taAz öt megfigyelő állás mindegyike egy székből, íróasztalból, számítógépből, valamint egy jókrnyőből állt.

- Képes vagy energiát varázsolni ide, T7? - kérdezte Aryn.

A droid derűsen füttyögött, odagurult egy - a falra szerelt - aljzathoz, és rácsatlakozott. Pillanatokkal később a terem életre kelt. A mennyezetlámpák fényre gyúltak, a számítógépek ék halkan zúgva felébredtek.

- Látni akarok mindent, ama támadás alatt készült - szólt oda Aryn a droidnak. - Elő tudod keni a felvételeket?

T7 határozott igent fütyült.

Zeerid odagurított egy széket a társának. Aryn leült, és a képernyő felé fordult. Zihálva lé szíve majd kiugrót mellkasából. Zeerid egy pillanatra megfogta a vállát, majd odahúzott egyik széket, és helyet foglalt. Szótlanul bámulták a sötét monitort, arra várva, hogy a droid utassa nekik a borzalmakat.

T7 hamarosan izgatott sípolásokkal tudatta, hogy megtalálta a felvételeket. Aryn megmarkolta a széke kartámaszát, és halkan kiadta a parancsot:

- Játszd le őket!

A monitor közepén szürke négyzet jelent meg, amely hamarosan széttágult, mígnem betöltötte aképernyőt. A szürkeségből alakok rajzolódtak ki. A fő biztonságkamera a Templom főbejáratáray felvett mindent, amott történt.

Arynnak kiszáradt a szája. Félt pislogni, nehogy lemaradjon valamiről, noha ez eléggé nevetses aggodalom volt, miután bármikor megállíthatta és visszapörgethette a felvételt, vagy akáragyíthatta bármelyik képkocka bármelyik részletét.

Szótlanul figyelték a fekete köpenyes alakot és a sugárvető) kel felszerelkezett twi'lek lán

, akik lassú léptekkel vonultak befelé a Templom főfolyosóján.

- A Templom előtt álltak őrök? - kérdezte halkan Zeerid.

Aryn csak bólintott. Egyiküknek sem kellett kimondani, hogy mi történt az őrökkel.

Mialatt a páros vakmerően nyomult befelé, az oldalsó erkélyeken egyre több padavan és köztáratona bukkant fel, akik aztán bizonytalanul pislogva forgatták a fejüket.

- Nem tudták, mit kezdjenek azzal a kettővel - jegyezte meg Zeerid.

Aryn megint csak bólogatott.

- A fickó nagydarab.

- Állítsd meg a felvételt, és nagyítsd ki a férfi i arcát! - utasította Aryn a droidot.

A kép megdermedt, a férfi i feje beúszott a monitor közepére, és a többszörösére nőtt. A csua borította az arcot,

ezért Aryn nem látott részleteket. Csak annyit tudott megállapítani, hogy a jövevény valamiln fajta maszkot viselt.

- Az ott egy légzőmaszk? – vetette fel Zeerid.

- Annak tűnik... - mormolta Aryn, és megint odaszólt a droidnak: - Most menj rá a twi'lekre!

T7 a képernyő közepére hozta a lány arcát, és felnagyította.

- Eléggé ritka ez a bőrszín - jegyezte meg Zeerid, és előrehajolva figyelt.

Aryn elismerte magában, hogy a lány gyönyörű.

De attól még gyilkos volt. Vagy legalábbis összetársult egy gyilkossal.

- Nézd azt a forradást! - mondta Zeerid, azzal talpra állt, és a mutatóujját a monitorra szegezve rábökött a twi'lek nyakán keresztben végigvonuló sebhelyre. - A borszíne és ez alapjánzonosíthatjuk.

- Talán igen - felelte Aryn, és nyelt egyet. A twi'lek lány kevésbé érdekelte, a csuklyás al annál jobban. - Menjünk tovább, T7!

Ismét néma csendben figyeltek, mialatt a pár elérte a főcsarnok közepét. Aztán Arynnak torkát a lélegzet. Zallow mester megjelent a képen, nyílegyenesen tartott a Sith és a twi'lek felé. A mestert továbbhat Jedi-lovag kísérte.

- Állítsd meg, T7! - kérte Aryn.

A kép kimerevedett, és Aryn a mestere arcát tanulmányozta. Ugyanolyannak nézett ki, mint mindig - szigorú volt, higgadt és összeszedett. Őt látva Aryn valahogy megszabadult a bánattó és még csak nem is úgy, hogy kisírta magából. Valamiért felidéződött benne az, hogy amikor lt, a mestere ragaszkodott hozzá, hogy először az ő stílusát sajátítsa el, és csak később enneki, hogy a maga útját járja.

- Jól vagy? - kérdezte halkan Zeerid.

Aryn bólintott, a kézfejével letörölte könnyeit, és odaszólt a droidnak:

- T7, látni szeretném a többi Jedi arcát!

Az asztrodroid addig váltogatta a különféle kamerák felvételeit, amíg rátalált egy olyanra, szemből ábrázolta a hat Jedit. Aryn mindannyiukat felismerte, bár egyikükhöz sem fűzték barák. Ettől függetlenül elsorolta a neveket. Úgy érezte, ennyivel mindenképpen tartozik nekik.

- Bynin, Ceras, Okean, Draerd, Kursil, Kalla...

- A barátaid voltak? - kérdezte részvétteljes hangon Zeerid.

- Nem - felelte Aryn -, de Jedik voltak.

- Az viszont lehetetlen, hogy ez a Sith és a twi'lek, így kettesben győzte le azt a sok Jedit - jelentette ki Zeerid, majd elbizonytalanodva hozzátette: - Vagy lehetséges?

Aryn sem tudta biztosan.

- Menjünk tovább, T7!

A felvétel ismét elindult. Zallow mester szemtől szemben odaállt a Sith elé. A kísérői aktivkardjukat. Aryn lélegzetvisszafojtva figyelt. Arra számított, hogy mestere és a Sith vált néhány szót, int egymásnak, vagy bármi ilyesmi, de nem történt semmi. Amennyire ő látta, a k csak állt, és nézte egymást.

- A francba! - mordult fel váratlanul Zeerid.

- Mi az? - kérdezte riadtan Aryn. - Állítsd meg, T7! Mit látsz?

A kép kimerevedett. Aryn nem fedezett fel változást sem a mesterén, sem a Sith Nagyúron.

- Ott! - mondta Zeerid, azzal ismét talpra ugrott, és rámutatott a Templom bejáratára, pontosabban a nyíláson túli égboltra. Aryn; még ekkor sem látott semmit.

- Mi az?

- Egy hajó - felelte Zeerid. - Itt van. Látod már?

Aryn felállt, és a monitorhoz hajolt. Most már meglátta, bár nehéz volt megkülönböztetni az

- Figyeld meg a körvonalait! - magyarázta Zeerid. - Az ott egy NR-2-es bokorugró, egy köztársasági csapatszállító. Annak idején én is ilyennel repültem. Látod már?

Aryn látta, de a jelentőségét még most sem értette.

- Nagyítsd ki, T7! - kérte Zeerid, és a droid végrehajtotta a műveletet. A gép tisztán látha

- Nincsenek rajta felségjelzések - állapította meg Zeerid. - De nézd csak az orrát, a pályaíefelé tart, egyenesen a Templom irányába.

- Biztos vagy benne?

- Sértetlennek tűnik - folytatta megfontoltan Zeerid. - Állj vissza a normál képméretre, T7, és lássuk, mi következik!

A döbbenettől elnémulva nézték végig, hogy a csapatszállító belevágódik a Templom kapujába, rulva végigcsúszik a főfolyosón, közben oszlopokat dönt ki, míg végül megállapodik nem sokka Nagyúr mögött.

Zallow mester és a Sith nem mozdult, nem néztek a hajóra.

- A középső része még most is sértetlen - jegyezte meg Zeerid. - Minden bizonnyal megerősíteVolt benne valami, Aryn. Talán egy bomba.

- Nem bomba - felelte Aryn, mert kezdte érteni.

Az NR-2-es utasterének oldalában kirobbant egy zárófedél, majd vörös energiapengét forgató Srcosok özönlöttek ki a gépből.

- Rosszabb, mint egy bomba - dörmögte Zeerid, és visszaereszkedett a székére.

Zallow mester aktiválta a fénykardját, közben oldalról Jedik rontottak a főfolyosóra, hogy tassák a mestert. Aryn igyekezett minden részletet megfigyelni, de elsősorban a Sithet nézte. Amikor megkezdődött a csata, a férfi i ledobta köpenyét, és végre megmutatta az arcát

- Állítsd meg! - rendelkezett Aryn, és miután T7 végrehajtotta az utasítást, jeges hangon hoette: - Nagyítsd ki a Sith arcát!

A férfi i feje beúszott a monitor közepére, és jócskán megnagyobbodott. A kopasz fejet kéklőszőtték be. Tisztán látszott a sebhelyekkel teli arc, az átható szempár, és az is kiderült, Sith nem maszkot, hanem kisebbfajta légzőkészüléket viselt.

- Ez az a fickó a cirkálóról! - mordult fel Zeerid.

- Darth Malgus - felelte Aryn, és furcsa feszültség ébredt az agya mélyén. - A támadást Dartlgus vezette. - Egy darabig mozdulatlanul meredt a képernyőn fehérlő arcra, és igyekezett felkészülni arra, amiről tudta, hogy óhatatlanul bekövetkezik. Végül vett egy mély lélegzetemondta: - Menjünk tovább.

Megint elnémulva nézte a kibontakozó ütközetet, és megpróbálta kordában tartani az érzéseit.omása keletkezét, hogy még így, a felvételt figyelve is érzékeli a küzdő felek érzelmeit. Mi megfeszítette, már-már ugrásra készen várakozott.

A csata sodrása elválasztotta egymástól Zallow mestert és a Sith Nagyurat. Mindketten igyekeztek átvágni magukat az ellenségeik gyűrűjén, jól láthatóan keresték a másikat.

- Ott egy mandalori - jegyezte meg Zeerid.

Aryn kurta biccentéssel jelezte, hogy ő is látja. A tetőtől talpig páncélba öltözött harcos ajtva repült be a képbe, a lángszórója gyilkos tüzet okádott.

- Ez forróbb, mint néhány csatazóna, amelyben megfordultam - dünnyögte Zeerid.

A felvételen valóban irtózatos zűrzavar látszott. Lángok lobogtak mindenfelé. A padlót törmetta. Lézernyalábok röpködtek a levegőben. A főcsarnokban mindenütt Jedik harcoltak SithekkelImmáron nehéz volt nyomon követni az egyes cselekedeteket, minden mozzanat beleolvadt az összecsapás kaotikus örvényébe. Aryn egyre csak a mesterét figyelte. Zallow és Malgus egyfelé tartott a testek sűrűjében.

Mialatt minden lépésért megküzdve törtek a másik irányába! Malgus megmentette a twi'leket egdavan csapásától, és éktelen haragra gerjedt, amikor ezek után a lányt eltalálta két sugárny

- Nem is tudtam, hogy a Sithek törődnek másokkal - jegyezte meg Zeerid.

Aryn is meglepőnek találta Malgus reakcióját, de nem maradt ideje ezen töprengeni, mert a mestere és Malgus végül összetalálkozott. Aryn felállva figyelte a kibontakozó párbajt, és ölebb lépett a monitorhoz. Látta, hogy a mestere és a Sith csapásokat vált, hogy kitapasztalják a másik erejét és tudását. Látta, hogy Malgus elhajítja fénykardját, látta, hogy Zallowrik felette. Látta, hogy Malgus megtaszítja a mesterét a levegőben, aztán utána szökken, és híján végez vele.

Aryn alig kapott levegőt, a szíve felgyorsulva dübörgött. Egyfolytában remélte, hogy történimi, ami megváltoztatja azt, amiről tudta, hogy nem lehet megváltoztatni. Aztán már csak azt remélte, hogy felfedez valamit - a mestere egy hibáját vagy valami álnokságot Malgus részé-, ami magyarázattal szolgál arra, aminek be kell következnie: Zallow mester halálára.

A Jedi-mester és a Sith Nagyúr a csarnok távolabbi részében küzdött. Zallow mester gyilkos cpássorozatot zúdított a Sith-re, aki folyamatosan hátrált, de Aryn látta rajta, hogy készül mire.

És ekkor megtörtént.

Zallow mester a Sith arcába vágta kardmarkolatát, mire Malgus megint lépett egyet hátra. Zallow rögtön indult, és újabb csapást mért az ellenségére, de a Sith számított erre. Hárítotgyorsan visszahúzta, és Zallow mester hasába döfte a pengéjét.

- Ennyi elég, T7! - szólalt meg Zeerid. - Eleget láttunk.

- Még nem! - tiltakozott Aryn. - Játszd le újra a párbajt! A droid végrehajtotta az utasítás

- Újra! - parancsolta Aryn.

- Újra! - mondta, miután ismét végignézte a szörnyű jelenetet. - A Sith mond valamit a végén

nagyítsd ki a száját!

A droid megtette, amire Aryn kérte. Zallow mester kardmarkolata félreütötte a légzőkészülékeni lehetett a Sith sebhelyes, szétroncsolt száját. Mialatt Zallow mester kiszenvedett,

Malgus mondott neki valamit. Aryn meredten figyelte a szikkadt, vékony ajkakat, leolvasta róluk a szavakat, és halkan kimondta:

- Hamarosan minden lángba borul...

Hirtelen rádöbbent, hogy a gyomorszáját markolássza, mintha a Sith pengéje őt nyársalta volnl. Újra átélte azt a fájdalmat, amit az Alderaanon érzett a mestere halálának pillanataiban.zokban a másodpercekben valami más is feltámadt benne: a harag.

Es most megtalálta azt, akire rázúdíthatta ezt a pusztító érzését: Darth Malgust.

- Újra, T7! - rendelkezett elszántan.

- Aryn... - szólalt meg csendesen Zeerid.

- Újra!

- Elég lesz, T7! - mondta Zeerid, és szembefordult Arynnal. - Mit művelsz? Mit kell még látnod?

- Látnom semmit. Ereznem kell. Hagyj békén, kérlek!

Zeerid valószínűleg megértette őt, mert lesütötte a szemét, Aryn pedig a képernyőre szegeztetetét, és odaszólt a droidnak:

- Nagyítsd ki Zallow mester arcát, és játszd le újra!

Többször egymás után végignézte a jelenetet, és mindvégig

Zallow arcát figyelte. Végül szinte már félt a mestere tekintetétől, de nem nézett másfelé. allow szemét nézte, és minden egyes alkalommal, közvetlenül azelőtt, hogy kihunyt benne az ét fénye, kiolvasta belőle, hogy mire gondolt a mester a halála pillanatában: kudarcot vallottam.

Malgus pedig azt mondta ugyanezen másodpercben: hamarosan minden lángba borul.

Aryn akármilyen erős falakat épített is a bánata köré, azok hirtelen leomlottak, ugyanolyan tesen, mint a Templom falai,' Könnyek árasztották el a szemét, és patakokban csorogtak le az arcán. Mégis a képernyőre szegezte a tekintetét. Emlékezni akart a mestere fájdalmára, holraktározza és ott őrizze a bensőjében! mint valami sötét magot, ami sötét gyümölccsé fejlődvégre szembekerül Darth Malgusszal.

Azt akarta, hogy Malgus a halála előtt tapasztalja meg ugyanazt a kínt, amit Zallow mester érzett.

Gyengéd érintést érzett a vállán - Zeerid kezét ami kizökkentette a komor gondolatmenetből. e álló képernyő sötét volt. Vajon mióta ül itt? Mióta bámulja az üres monitort? Mióta merengbosszún és a fájdalmon?

- Ideje indulni, Aryn - mondta Zeerid, azzal talpra állította, és óvatosan kikormányozta őt a teremből.

T7 részvétteljesen füttyögött és sípolt.

- Jól vagy? - kérdezte Zeerid, amikor már a folyosón jártak.

Aryn sejtette, hogyan néz ki. Felemelte az ujjasa alját, és letörölte vele a könnyeket az arcáról.

- Jól vagyok - felelte mélyet sóhajtva.

Látta Zeeriden, hogy szeretné megölelni őt, csak addig nem meri megtenni, amíg nem kap valami biztató jelet. |

Aryn úgy döntött, hogy nem ad efféle jelzést. Nem akart megszabadulna bánatától, a fájdalmátgyan át akarta adni ezeket az érzéseket Malgusnak.

- Készíts másolatot erről a felvételről, T7! - mondta fennhangon. - És hozd magaddal!

A droid halkan füttyögve nyugtázta az utasítást.

Hallgatagon hagyták el a Jedi Templom alagsorát, és még akkor sem beszélgettek, amikor végigmentek a Közművek alagúthálózatán. Mire odaértek a siklójukhoz, Aryn újjáépítette az érzelmet. Megbirkózott a gyásszal, elviselte a fájdalmat, de mindkettőt elraktározta magában, hogy szükség esetén meríthessen belőlük.

Együtt emelték be T7-et a sikló hátuljába épített foglalatba, aztán Aryn kijelentette:

- Fel kell jutnom arra a cirkálóra.

Zeerid aktiválta a droidot rögzítő mágneskapcsot, és halkan válaszolt:

- Nem támadhatsz meg egy birodalmi cirkálót.

- Nem akarom megtámadni. Csak fel akarok jutná fedélzetére.

- Hogy megvívhass vele. Darth Malgusszal.

- Hogy megvívhassak vele - erősítette meg bólogatva Aryn.

- Es mégis, szerinted mi fog történni, ha bejutsz a gépbe? Egyszerűen végigsétálsz a katonákzerinted Malgus odaenged magához, hogy becsületes párbajban megküzdjön veled?

Arynnak nem tetszett ez a hangnem, - Megsemmisítem a cirkálót - válaszolta. - Úgy, hogy Malgus is rajta lesz.

- És te is rajta leszel.

Aryn felszegte az állát, és eltökélten felelt:

- Ha ez kell hozzá, igen.

Tehetetlenségében rácsapott T7-es fejére, mire a droid sértődötten csipogott.

- Aryn, túl sokat nézed a HoloHálózatot - mondta csendesen Zeerid. - Ez a terv őrültség. Elfnak, megkínoznak és megölnek. Az a fickó egy Sith Nagyúr. Tegnap belerepültek a Templomba, megöltek több tucat Jedit, és bombázták a Coruscantot. Ne csináld már... gondolkodj!

- Eleget gondolkodtam. És meg kell tennem.

Zeerid látta a társa szemében az elszántságot. Nyelt egyet, éji- nézett a messzeségbe, majd,tán összeszedte a gondolatait, visszanézett Arynra, és megszólalt:

- Azt ígérted, segítesz nekem, hogy elhúzhassak innen.

- Tudom - felelte Aryn.

- Nem mehetek veled a cirkálóra. Van egy lányom, Aryn. Nem akarok mást, csak eltűnni a Coruscantról, és visszamenni Arrá- hoz, még mielőtt az Exchange odaküldi a végrehajtóit.

Arynból szempillantás alatt elillant a harchevület.

- Már így is rengeteget tettél értem - válaszolta a társa szemébe nézve. - Akkor sem hagynám velem gyere, ha te magad akarnád.

Hosszú ideig fürkészték egymást, valami kimondatlan lebegett kettejük között. T7 a fejét for felváltva figyelte őket.

- Nem muszáj szembenézned a Sithtel - mondta végül Zeerid.

A dzsekijén és nadrágján a Közművek mocska feketéllett. A fáradtság sötét karikákat festett apok óta nem borotválkozott, az állát fekete borosta borította. A külseje megint egy őrült pmlékeztette Arynt, noha a jelek arra vallottak, hogy ő maga az, aki őrültségre készül.

- De igen, muszáj - felelte rekedtes hangon.

Kinyújtotta a kezét, és letörölt egy koszfoltot a férfi arcáról,

Zeerid először meglepetten pislogott, aztán úgy tűnt, mondani akar valamit, de mégsem tette.

- Hát akkor, Z-man, az útjaink itt és most elválnak - folytatta Aryn, és érzékelte, hogy a t megriad a gondolattól. - Tartsd meg a siklót és T7-et. Én majd kitalálok valamit. Viszlát, Zeerid!

Azzal sarkon fordult, és elindult. T7 bánatosan füttyögött mögötte, aztán Zeerid utána szólt

- Hadd segítsek, Aryn! Én nem megyek fel arra a cirkálóra, de segítek neked, hogy feljuthass rá.

- Hogyan? - kérdezte Aryn, és visszafordult.

- Azt még nem tudom. Talán elrejtőzhetnél egy kompon, amoda indul - felelte Zeerid, és felmutatott egy a magasban elhúzó sötét foltra. - Rendszeresen jönnek és mennek, és mindig Ugyabból az űrkikötőből. Ismerem azt az űrkikötőt. Többször leszálltam már ott a Fatmannel. Majdgyan juttatlak fel egy komp fedélzetére, mialatt kerítek magamnak egy hajót, amellyel elhagyom a Coruscantot. Úgyhogy egyelőre ne köszönjünk el. Még most is szükségem van a segítséeked pedig az enyémre. Ez így megfelel?

Aryn nem sokáig latolgatta az ajánlatot. Jó hasznát vette Zeerid támogatásának, ráadásul sze volna mellette maradni, ameddig csak lehetséges.

- Tökéletesen megfelel - válaszolta, és végre elmosolyodott.

- És ki tudja? - tette hozzá Zeerid, mialatt Aryn beszállt a siklóba. - Időközben talán megjz eszed.

Tizenegyedik fejezet

Zeerid alacsonyan vezette az Ármin siklót. Fürgén és lendületesen kerülgette a magas épületenem felfedezett egy találatot kapott apartmanházat. Nem látszott rajta semmi rendkívüli, csak éppen alkalmasnak tűnt arra, hogy egy időre meghúzzák magukat benne.

A bomba robbanása letépte a homlokzatot a felső szintekről tisztán látszottak a bentlakások zobák - mintha a birodalmiak megnyúzták volna az épületet, hogy feltárják a belsőségem Zeerite, hogy a Birodalom pontosan ezt csinálta az egész Coruscanttal: élveboncolást hajtott végre rajta.

A leomlott falakból jókora beton- és üvegdomb keletkezett utcán, és ebbe a halomba megtépázoorok, összetört műszaki eszközök és különféle berendezéstárgyak vegyültek.

A belső részek zömmel sértetlenek maradtak, bár a szétzúzott kövek pora vastagon belepett mit. Az ablakokban áttetsző fogakra emlékeztető üvegszilánkok meredeztek. A még áram alatt lévkadt vezetékek végei fel - felszikráztak. Egy eltört vezetékből víz ömlött, és kisebb vízeséogott le a felső emeletekről. Egyetlen lámpa sem világított az egész épületben - teljesen elatottnak tűnt.

- Ez pont jó lesz nekünk - jelentette ki Zeerid, azzal megkerülte a házat, lejjebb ereszkedett, és letette a siklót egy harmadik emeletlakás teraszára.

- Mire lesz jó? - kérdezte meglepetten Aryn, míg T7 kíváncsian csipogott.

- Megyek, és felderítem az űrkikötőt - közölte Zeerid. – Ti pedig szépen itt maradtok.

- Nem, veled megyek - tiltakozott a fejét csóválva Aryn.

- Én egyedül szoktam dolgozni, Aryn. Akkor vagyok a legjobb. Legalábbis, amikor felderítésről van szó. Te pedig kapsz egy kis időt...

- Nincs szükségem pihenésre! - vágott közbe Aryn. - Fel kell jutnom arra a cirkálóra!

- És annak ez a legjobb módja, hidd el! Szóval, lesz egy kis időd, hogy egyél és... összesze magad. - Mialatt Zeerid kimondta ezt, megrebbent a szeme, mintha attól tartott volna, hogy a társa megsértődik, de Aryn gyakorlatilag meg sem hallotta. - Amint tudok, visszajövök.

Miután elhallgatott, odadobta a siklóban talált proteinrudak egyikét Arynnak, aki tétován megszólalt:

- Zeerid...

- Aryn, kérlek! Csak körülnézek. Nélküled nem vágok bele semmibe.

Aryn mélyet sóhajtva megadta magát, és kikászálódott a siklóból, majd T7-et is kiemelte, és ette a kövezetre.

- Hamarosan visszajövök - ígérte Zeerid. - T7, tartsd a szemed Arynon, rendben?

A droid derűsen füttyögve nyugtázta a kérést.

Zeerid felemelte a gépét, és elszáguldott.

Zeerid a még ekkor is füstölgő romok között dolgozó mentőcsapatokat nagy ívben kerülgetve tanegyed űrkikötője, a Liston felé. Már látta a távolban; a felső leszállópályákat tartó, kecsemek messziről nézve imára kulcsolt és az égre emelt kezekre emlékeztették. Úgy tűnt, az állenül vészelte át a csapást.

Meglátta, hogy a főépület egyik felső zárófedele kinyílik, a nyílásból rideg fény sugárzott vette a tolóerőt, és miután a gépe lelassult, egy karcsú torony mellé húzódott, és egy helybve figyelt.

Hamarosan felfedezte három birodalmi komp futófények A gépek meredek szögben süllyedtek az űikötő felé. A főépület tetején kinyílt három fedél, a kompok beleereszkedtek a nyílásokba, a bezárultak, és a tetőre ismét sötétség borult,

Zeerid annyit máris megtudott, hogy a birodalmiak használták ezt az űrkikötőt.

Egy darabig a torony mellett maradt, és onnan figyelt - de mindhiába. A három kompot leszámítva nem érkezett több gép, és nem is szállt fel. A Coruscanton a megszállás előtti időilyen kis űrkikötők is, mint a Liston, jelentős forgalmat bonyolítottak le.

Elindította a gépét, és lassan közeledett az űrkikötő felé, hogy közelebbről is megnézze. A alaposan megszórták a környéket. Egy legalább három kilométer sugarú körön belül kiégett és atjai füstölögtek. A felszínt feketéll perzselődött sebek borították. A mozgójárdák elferdülak az eredethelyükről, így a rendezett útvonalak sehová sem vezető, kusza labirintussá alakuak. A sérült vezetékekből kéklő kisülések pattogtak. Betondarabok hevertek véletlenszerűen et, ahová a lökéshullámok repítették őket.

Zeerid lassan haladt, nem kapcsolta fel a lámpákat, igyekezel! kerülni minden kockázatot. Nem látott senkit, semmi sem mozgott körülötte. Mintha egy szellemvárosban járt volna. A levegőben égett műanyagok és bomlásnak indult szerves anyagok bűze szállongott. A romok ezer zer élőlény sírjává lettek. Megpróbálta kiverni a fejéből ezt a gondolatot, és abban reményksokan lemenekültek az alsó szintekre, még mielőtt lesújtott rájuk az igazcsapás.

Hamarosan meglátott egy többszintes parkolóházat. A fele romokban hevert, de a másik fele elég stabilnak tűnt, és alig néhány száz méter választotta el az űrkikötőtől. Bevezette a sintek egyikére, és leparkolta. A hátralévő utat gyalog akarta megtenni. Ha járművel közelítetna meg a Listont, a birodalmiak biztosan felfigyeltek volna rá, és ezt szerette volna elkerülni.

Annak idején, a pilótaképzőben alaposan beleverték a rejtőzködés trükkjeit - arra az esetre,yszer ellenséges területen kell landolnia -, és most jó hasznát vette ezen tapasztalatainak. Nesztelenül és puszta szemmel gyakorlatilag észrevehetetlenül mozgott a törmelékhalmok, acélgerendák és elhagyatott járművek között. Valahányszor csak tehette, sötét árnyékokban vagrásában haladt, hogy lehetőleg a levegőből se láthassák meg. Tudott arról, hogy a birodalmiapülő kémdroidokat is be szoktak vetni a megszállt világokon.

Nem messze tőle egy Nebula nevezetű, tízemeletes szálloda állt ki a füstölgő romhalmazokból. lévő építményekkel ellentétben szinte teljesen ép maradt, csak az alsó szinteken tört ki né. Zeerid egyik szobában sem látott fényt, amiből arra következtetett, hogy az épületben szün az energiaellátás, és teljesen elhagyatott. Surranó léptekkel átvágott az utcán, felfeszítebejáratajtót, és belépett az előcsarnokba. Nem siettek hozzá fogadódroidok, és a recepciós p

sem állt senki. A teremre teljes sötétség borult.

- Hahó! - kiáltotta. - Van itt valaki?

Nem kapott választ.

Energia hiányában nem számíthatott a felvonókra, így egyből a lépcső felé vette az irányt. Et, mire elérte a tetőre nyíló ajtót. Előhúzta a sugárvetőjét, kirúgta az ajtót, és gyorsan kncsére senkit sem látott. Mélyen lebukva kisietett a tető széléig. Erről a helyről tökéletesaz űrkikötőre. Elővette a siklóban talált elektrotávcsövet, a szeméhez emelte, és pásztázni ményt.

A szinte teljes egészében páncélüvegből készült irányítótoronyban sötétség uralkodott, amarrm tartózkodik benne senki. A bejáratok zárva voltak, egy kivételével, amelyet tíz-tizenkét, ke páncélos birodalmi katona őrzött. Zeerid gyanította, hogy odabent az épületben még többennak. A jelek arra vallottak, hogy a birodalmiak lezárták a dokkok többségét, és csak néhányaettek - valószínűleg azért, hogy a már amúgy is túlhajszolt, létszámhiánnyal küzdő csapatoknb területet kelljen ellenőrizniük.

Az oldalfalakba épített, hatalmas ablakokon keresztül be lehetett látna szélső dokkokba. Zeerid megpillantotta az imént érkezett birodalmi kompokat. A függőleges vezérsíkjukra, illetve az oldalukra festett azonosító szám alatt a VALOR felirat díszelgett, Darth Malgus cirkálójak neve.

- Úgy látszik, megkapod, amit akarsz, Aryn - dörmögte Zeerid.

A távcsövet odébb mozdítva meglátott egy másik hajót is, egy Dragonfly-osztályú, módosított leszállóegységet. Egy apró tárcsát elforgatva kinagyította a képet.

A gép oldalain nem szerepeltek feliratok, sem felségjelzések, a rámpái fent voltak, mintha a személyzete felszállásra készült volna.

A dokkokban tucatnyi, kezeslábast viselő munkás sürgölődött, továbbá hat-hét droid mozgott i gépek, üzemanyagcsövek, rakodódaruk és számítógép-terminálok között.

Hirtelen kék folt takarta el a távcső látómezőjét, mire Zeerid visszaváltott normál nagyítás

Egy twi'lek nő sétált el az ablak előtt, az imént az ő halványkék arca töltötte be egy pillalencséket.

Halványkék bőr...

Zeerid végignézte, hogy a twi'lek és néhány egyenruhás birodalmi katona felterel az egyik kompra hat alakot, akik a kezükön bilincset, a fejükön zsákot viseltek. Igyekezett a lányon tartana távcsövét, de nem volt könnyű dolga, mert a célpontja folyamatosan mozgott, és néha elvesztette.

Ahogyan a Templomban készült felvételen szereplő lány, úgy ez is egy-egy sugárvetőt hordozotdereka két oldalán, és ugyanúgy lábhoz simuló nadrágot, illetve magas szárú csizmát viselt.

- Ő lesz az - mormolta Zeerid. De mindenképpen meg akart győződni a helyzetről, így aztán to figyelt. A lány végre az ablak felé fordult, és Zeerid ekkor végre meglátta a nyakán a hossorradást.

- Megvagy - dünnyögte elégedetten.

A twi'lek az adó-vevőjébe beszélt, és a foglyokat szállító komp elindult. Mialatt a lebegtetszerével emelkedett, a zárófedelek szétcsúsztak felette, és ismét rideg fény sugárzott fel a

ai égre. Amikor a tető fölé ért, a komp tatján felizzottak az ion- hajtóművének fúvókái, és a repült felfelé, valószínűleg a Valor irányába. A zárófedelek bezárultak mögötte.

A twi'lek és a tucatnyi katona a dokkban maradt, akárcsak a munkások és a droidok. Néhány munkás és egy karbantartó droid rácsatlakoztatott egy vastag tömlőt a padló alatt lévő üzemanya, és nekiláttak feltölteni az egyik kompot.

Ennek láttán Zeeridnek támadt egy ötlete. A dzsekije belső zsebébe rejtette a távcsövet, majsietett a szállodából, lefutott a siklóhoz, és elindult, hogy visszatérjen Arynhoz.

A komp mozdulatlanul lebegett a Jedi Templom romjai felett.

- Maradjunk még, nagyuram? - érdeklődött a pilóta a belső hírközlő rendszeren keresztül, és ett a hangján, hogy unatkozik.

- Addig maradunk, amíg nem szólok - válaszolta gorombán Malgus. - És továbbra se kapcsolja fel se a külső, se a belső lám-pákat!

- Ahogy óhajtja, nagyuram! - hadarta ijedten a pilóta.

A gép körülbelül háromszáz méteres magasságban lebegett. Idefentről nézve a Templom csupán ekásnak látszott a csillagfényben. Malgus órák óta várt. A nappal átadta helyét az estének, az éjszakának, de Aryn Leener nem bukkant fel.

Malgus azonban tudta, hogy a Jedi el fog jönni. Biztosan tudta, hogy eljön.

Aryn kibontotta és megette a Zeeridtől kapott proteinrudat. Az egyik lakásban húzta meg magát, T7 hűségesen ácsorgott mellette. Egy poros ágyon ült, és folyamatosan érezte a megégeygó bűzét. Gondolatban újra és újra lejátszotta magának Zallow mester halálát. Lelki szemeivon a haláltusáját vívó férfi arcát látta, vagy a Templom romjait, és egy pillanatra sem tudtlejteni, hogy a mestere holtteste ott fekszik a törmelékhegül alatt.

Leküzdötte a lelke mélyéről feltörő bánatot, meditációs testhelyzetet vett fel, lehunyta a sgpróbált átsodródni az Erő birodalmába.

- Nyugodt szív, nyugodt elme... - mondta halkan, de mindkettő elérhetetlennek bizonyult.

Végül hanyatt dőlt az ágyon, és az eget bámulta. A mindenütt jelen lévő füst fekete fátyolla csillagokat. Időről időre elhúzott a messzeségben egy gép, valószínűleg a birodalmiak járőr

Néhány perc elteltével a lelki és testi kimerültség győzött, és Aryn lassan elaludt.

Zallow mesterről álmodott. Mestere a Jedi Templom romjain állt, Odan-Urr repedezett kőarca mellett. A szája mozgott, de egyetlen hang sem szökött ki belőle. Aryn biztosan tudta, hogy! a mestere közölni akar vele valamit.

- Nem hallak, mester! - kiáltotta. - Mit mondasz?

A romok között botorkált felé, de valahányszor a közelébe ért, a mester eltávolodott tőle. E

lódottabb lett, végül nem bír-1 ta tovább türtőztetni magát, és felkiáltott:

- Nem tudom, mit vársz tőlem!

Ebben a pillanatban felriadt. A szíve felgyorsulva verdesett, T7-et közvetlenül maga előtt találta. A droid aggodalmasan fütyülve kérdezett valamit.

- Nem, jól vagyok - felelte Aryn, holott pocsékul érezte magát.

Felállt, és összehúzta magán az ujjasát, majd az órájára pillantott. Zeerid több mint egy ór és valószínűnek tűnt, hogy még legalább ugyanennyi ideig távol marad.

Az álma szörnyen felzaklatta. A kezébe vette Zallow mester kardját, és ide-oda forgatva tanulmányozta. Úgy vélte, a fegyver kivitelezése hűen tükrözi tulajdonosának személyiségét: meinden díszt, de csodálatos a maga egyszerűségében.

Hirtelen elfogta a vágy, hogy visszatérjen a Templomhoz, oda, ahol a gyilkosság történt. Most már bánta, hogy amikor nemrégiben ott jártak, nem vette rá Zeeridet arra, hogy leszálljon. Ott 'akart állna romok között, hátha meghallja a holtak szavait. A derékszíjára akasztottZallow mester fegyverét, és odaszólt a droidnak:

- El kell mennem valahová, T7. Hamarosan visszajövök.

T7 újabb kérdést csipogott, eléggé riadtan.

- Mondd meg neki, hogy visszajövök - válaszolta Aryn. - És azt is, hogy ne aggódjon, nem lesz semmi baj.

Azzal elhagyta a romos apartmanházat, és elindult a Jedi Templom felé.

Tudta, hogy lesz ott neki valami. Lennie kellett.

Amikor Zeerid visszatért a megsérült épületbe, üresen találta a lakást, amelyben a társát hatorka úgy összeszorult, hogy alig kapott levegőt. T7 az egyik szobából füttyögött neki.

Hová ment, T7? - kérdezte.

A zömök droid olyan lendületesen fütyült, cserregett és csipogott, hogy Zeerid alig tudta kötni. Végül annyit megértett, hogy Aryn aludt néhány percet, majd elhagyta az épületet, és nee T7-tel, hogy hová megy.

Zeerid azonban így is tudta: oda, ahol Zallow mester meghalt.

- Gyerünk, T7, indulunk! - mondta határozottan, azzal beemelte a droidot a sikló hátuljába.

Aryn lelkében vadul kavarogtak az érzések, á hangulata sötét volt, akár az éjszaka. Az utcal kivilágított épületek és a milliónyi reklámtábla általában fényárba borította a Coruscant étámadás miatt hatalmas területeken szakadt meg az energiaellátás. A város kihalt lett, sötétendes, akár egy mauzóleum.

Aryn gyors iramban haladt előre a fekete árnyékokkal teli utcákon, és hamarosan odaért a Templomhoz. Azon a széles, kövezett úton közelítette meg, amely nemrég még a főbejárathoz vezetenet közben rájött, hogy Malgus is valószínűleg ugyanígy érkezett, és megdöbbent attól, hogy pusztulása előtt utoljára egy Sith sétált végig ezen az elegáns úton. Valamiért undorítónak a képet.

Arról ábrándozott, hogy most, mialatt a férfi nyomában jár, valahogy széttapossa, letörli a kot, amit Malgus hátrahagyó!l,

Amikor a romhalmaz kibontakozott előtte a sötétségből, lelassított, és összeszedte minden báA támadás a Templom egykoron kecses íveit és elegáns tornyait formátlan törmelékhalommá romb a Jedi-rend sírdombjává.

A látványtól felszakadtak a lelkében keletkezett, éppen csak behegedt sebek. Mialatt tovább közeledett, múltjának szellemei; szálltak fel a romok alól. Ezen a helyen töltötte a gyerekk, Itt volt tanítvány, itt zajlott le az ünnepélyes szertartás, melynek során Jedi-lovaggá avták. A Templom évtizedekig volt az otthona, és a férfit, akit apjának tekintett, a szent falak között ölték meg.

A lelki szemeivel ismét látta a végzetes döfést, ugyanolyan tisztán, mint akkor, amikor a biztonságkamera felvételét nézte az alagsorban. Látta, hogy Malgus félreüti a mestere kardját,szarántja a sajátját, és hasba szúrja Zallow mestert. Megint látta Zallow mester arcát, mialt a fény kialudt a szemében. Látta szemében a kétségbeesés sötét felhőjét. Kudarcot vallott,a is. Talán azt is tudta - ahogyan most ő -, hogy a Jedi-rend is kudarcot vallott, és bukásra van ítélve.

A gondolat, hogy Zallow mester csüggedten és kétségbeesetten távozott, izzó haragot ébreszte Aryn bensőjében, amely szinte nyomtalanul elpárologtatta a fájdalmát és keserűségét.

És mégis... nem tudta kiverni a fejéből azt, ahogyan a mestere nézte őt az álomban. Talán aglmasan... vagy figyelmeztetni akarta? De biztosan el akart mondani valamit...

Aryn megrázta a fejét. Csak egy álom volt, nem látomás, csupán a saját tudatalattijának kiveNem vehette figyelembe.

Mindenesetre, továbbra is meg akarta keresni Darth Malgust, hogy végezzen vele.

Elérte a betonhegy határát, és felmászott a szilánkosra zúzódott tömbökre. Még most is meleg még most is sugárzott

belőlük a pusztulás forrósága. Ide-oda járkált rajtuk, többtucatnyi Jedi sírján, és bár majd düh, hangosan zokogott.

Hirtelen furcsa érzés kerítette hatalmába - a különleges érzékeinek húrjai disszonáns hangonk. Az érzés vállon ragadta, megrázta, és kiürítette belőle a bánatát, így a bensőjében nem ma harag. Tudta, honnan származik az érzés.

Aktiválta fénykardját, és megpróbálta betájolni Darth Malgus helyzetét.

Malgus érzékelte egy másik Erő-használó kisugárzását, a világos oldal kellemetlen nyomását, A nyomás ahhoz hasonlított, amit Zallow mester közelében tapasztalt, és tudta, hogy Aryn Leener végre megérkezett.

- Vigye le a gépet ötven méterre! - parancsolta a pilótának, és az adrenalin máris szétáradttében. - Miután kiszálltam, keresse meg a legközelebbi légikikötőt, és ott várakozzon!

- Miután kiszállt, nagyuram? - kérdezte meglepetten a pilóta.

Malgus nem válaszolt. Az oldalsó ajtóhoz lépett, felülírta a repülésbiztonsági parancsokat, omta a nyitógombot. A zárófedél kinyílt, hűvös levegő áradt be az utastérbe, ama romba dőlt om és a megperzselt bolygó bűzét hozta magával. Malgus mélyen beszívta a szagot, és felszítogában a dühét.

A komp ötvenméteres magasságba ereszkedett. Hiába nézett le, Malgus nem látta a romokat, mert az éjszaka fekete, puha leplet borított rájuk. De érzékelte Aryn Leener jelenlétét, éppolyztán, mintha verőfényes nappal lett volna.

Kiállt a küszöbre, megidézte magában az Erőt, aktiválta fénykardját, és belevetette magát a

Aryn haraggal és gyűlölettel teli üvöltést hallott a magasból, és felkapta a fejét. Malgus út, akár egy pusztító meteor. A köpenye - a fekete kóma - felette lobogott, a kardját két marra fogva máris a feje felett tartotta. A belőle áradó energiák látható hullámzást keltettek gőben. A komp, amelyből kiugrott, felemelkedett, és elhúzott.

Aryn teljesen megnyitotta magát az Erőnek, védőpajzsot: vont maga köré, támadóállásba ugrott a Sith függőiéül csapását. Malgus, noha védőburokkal vette körül magát, úgy csapódott be, anergiáinak robbanása szétzúzta körülötte a köveket, a levegőben borotvaéles szilánkok süvítea szeme sem rebbent. Mialatt az Erő-pajzsa megállította a felé repülő kődarabokat, kivédte ab támadást. A kegyetlen ütéstől megremegett a karja, de tapodtat sem hátrált.

A pengék összeütköztek, egymásnak feszülve sisteregtek, és ők belenéztek a másik szemébe.

Malgus sötét szemében mérhetetlen harag izzott. Aryn szinte tapinthatónak érezte a Sith dühémely körülvette őt, és beszennyezte a levegőt. De valami mást is érzékelt, amire a legkevésbott: kétkedést vagy inkább meghasonlottságott.

- Tudom, miért jöttél ide - mondta Malgus, a hangja sziszegve tört át a légzőkészülékén.

Aryn a fogait csikorgatva válaszolt:

- Te ölted meg Zallow mestert!

- És most téged is megöllek - vágott vissza a Sith. - Ugyanazon a helyen, ahol vele végeztem. - Ráhajolt a pengéjére, ellökte magától Arynt, majd a lábát fellendítve utána rúgott.

Ám Aryn gyorsabb volt. Hátravetette magát, és a levegőben szaltózva legalább ötven métert reomhalmaz közepe felé. Mély guggolásba érkezett egy a törmelékből kiálló, kettétört oszlopra.

- Rá fogsz jönni, hogy az nem egyszerű! - kiáltotta, és belőle is ugyanolyan erős haraghulláakadt ki, mint az imént a Sith- ből. - Erről biztosíthatlak!

Malgus intett a bal kezével, és Aryn talpa alatt remegni kezdett az oszlop. Átugrott a legközelebbi oszlopcsonkra, majd a következőre, aztán a következőre. Hosszú szökkenésekkel a romokon, szélsebesen haladt Malgus felé.

Amikor leérkezett egy jókora kőtömbre, az ellenfelétől alig tíz méterre, a Sith vízszintesentta maga előtt a bal kezét, mire Aryntól jobbra és balra felröppent egy-egy betondarab, amelyek aztán két irányból száguldottak felé. A lány felszökkent a levegőbe, a betontömbök egyak alatta, és ezer darabra robbantak. Néhány másodperccel később visszaért a kövekre, s a féját máris maga előtt tartotta.

Malgus felmordult, és egy elnyújtott szökkenéssel támadásba lendült. Aryn félreütötte a fejengét, amely elsuhant a teste mellett, és mélyen belehasított egy kőtömbbe. A következő pillaan rövid ívű keresztvágást indított, amely lefejezte volna a Sithet, ha nem bukik le időben.

Ekkor egy gyors szaltóval átugrotta az ellenfelét, és tőle tizenöt méterre érkezett vissza alékre. Az Erő közvetítésével felkapott egy jókora követ, és Malgus felé repítette. A Sith ment, egyszerűen a helyén maradt, és a kardjával kettévágta a lövedéket. Vörös szikrák és kősztér minden irányába.

Aryn megpróbálta ugyan, de nem tudott megnyugodni. Dühösen harcolt, de nem érdekelte. Bár új és újra eszébe jutott a mestere, hörögve és vicsorogva indult az ellensége felé. Egyik betoabról a másikra szökkenve közeledett hozzá. A Sith szintén rohamra indult, így a Jedi-rend sin ugrálva tartottak egymás felé, mígnem kardcsapásnyi távolságba értek.

Aryn mélyen lehajolva előredöfött, Malgus félresöpörte ellenfele pengéjét, majd a fegyverét a a lány hasa felé vágott. Aryn a levegőbe szökkent, a mellkasáig felrántotta a lábát, és mienge elvillant alatta, zuhanás közben függőleges irányú, kétkezes csapást mért a Sithre. Malngéjét a feje felett keresztbe fordítva kivédte a támadást, majd sötét energiákkal felerősít rúgást indított. Aryn az alkarjával megállította az oldala felé tartó lábat, gyors mozdulatlcsolta karját a férfi lábszárára, majd pördült egyet, és húszméternyi távolságra hajította

Malgus átfordult a levegőben, és talpra érkezett a néhai Odarll Urr töredezett szobrának has- ez a kőalak alig egyetlen nappal korábban még a Templomhoz vezető utat díszítette.

Aryn a bal kezébe vette Zallow mester kardmarkolatát, leguggolt, és a Sith felé szökkent. Malgus mozdulatlanul állt, csal a szemével követte őt. Amikor Aryn a röppályájának csúcsára lenfele felordított, előrelökte a bal kezét, és az ujjaiból kék villám tört elő.

Aryn felkészülten fogadta a támadást. Aktiválta Zallow mester fegyverét, majd a két pengét kztezte a teste előtt, és ezzel a zölden izzó X-szel megfogta a villámot.

Malgus hatalma vívott csatát az ő akaratával. A villám a pengék között vonaglott. Az ereje mtta Arynt a levegőben, néhány pillanatig ott lebegett, a sötét oldal láthatatlan oszlopának;etején.

Aztán hirtelen legyőzte a gyilkos energiákat. A kisülés semmivé foszlott, Ő pedig a visszataerőtől megszabadulva leereszkedett a magasból, és miután megérkezett egy kőrakás tetejére, kolta Zallow kardját.

Abban a pillanatban, hogy a talpa elérte a köveket, Malgus rávetette magát, és őrült gyorsasl vagdalkozott. A testi erőfölényét kihasználva próbálta leszorítani ellenfelét a halomról, a gyorsaságát vetette be az erő ellen. Ellépett és elhajolt a csapások elől, átszökkent az ele pengéje felett, tévedhetetlen pontossággal hárított, sőt minden lehetőséget megragadva eladásokat indított. A levegőt hasító fegyverek búgása, az egymásnak ütköző pengék sistergése ze - a gyorsaság, a hatalom és a halál dalává.

Zeerid a teljes tolóerőt ráadva repült százméteres magasságban. A Jedi Templom közelébe érve hogy egy birodalmi komp felemelkedik a felszínről, és egyre gyorsulva elrepül nyugat felé. Arynra gondolt, és a gyomra görcsösen rándult egyet. Feljebb vitte a gépét, abban a remén, hogy megpillantja társát a Templom közelében.

És valóban meglátta őt.

Aryn és Darth Malgus a Templom romjain vívták párbajukat. Hol szétváltak, hogy egymásnak ugrtak, lesújtottak, döftek és hárítottak, a pengéjük ide-oda villant - mindezt olyan gyorsan, gy Zeerid alig tudta követni a mozdulataikat. Minden félelme ellenére lenyűgözőnek találta aszecsapást.

Lelassította siklót, és T7 kérdést csipogott.

Aryn elérte azt, amiért eljött a Coruscantra: rátalált Malgusra, és megütközött vele.

Zeerid látta, hogy Malgus mit művelt a Jedi Templomban. A Sith halált érdemelt.

De aggódott a társa indokai miatt. Az igazságszolgáltatást és a bosszúállást rendkívül vékontta el egymástól, és most úgy látta, Aryn átlépett ezen a határon. Azért akarta megölni Malgt meg akarta bosszulni a mestere halálát.

És ha sikerül neki, számára többé nem lesz visszaút - ezt Zeerid tapasztalatból tudta.

Döntésre jutott, és teljes sebességre gyorsította a siklót.

Aryn és Malgus keresztezték a pengéiket, és teljes erejükből nekifeszültek egymásnak.

- Végzek veled, Sith! - mondta Aryn a heves sistergés közepette.

- A mestered is megpróbálta - felelte Malgus, majd felmordult, és olyan erős taszítóhullámotzabadított el, hogy Aryn elrepült, és a kövek közé vágódott. Az Erő-pajzsa megóvta a súlyos kkora ütést kapott a hátára, hogy minden levegő kiszorult a tüdejéből.

Malgus dühösen ordítva felszökkent a levegőbe, és a kardját a feje fölé lendítve készült a ga. Aryn a kellő pillanatban félregurult, és a vörös energiapenge a teste helyett a törmelékbfúródott bele, egészen a markolatig. Talpra ugrott, és villámgyors keresztvágást indított azensége nyaka felé. Malgus kirántotta a pengéjét, a mozdulatot folytatva fellendítette fegyvé és ezzel hárította a csapást, de Aryn közben rászegezte mestere kardmarkolatát, és aktiváltgyvert.

Malgus valószínűleg megérezte a veszélyt, mert az utolsó pillanatban oldalra mozdult. Ám Zalw mester kardjának izzó pengéje így is áthatolt a páncélján, és elérte a testét. Felhördült jában, előrevágta a bal kezét, és mielőtt Aryn reagálhatott volna, kőkemény ököl csapódott aoldalának.

Nem készült fel erre a csapásra. A sötét oldal energiával felerősített ütésétől elkábult, és majd az ellenfelétől tíz méterre egy sziklának ütközött. A vérébe tóduló adrenalin erőt adoztöne talpra rángatta, bár erősen ingadozva állt. Kiköpött egy jókora adag vért, megrázta a kevésbé magához térve a teste elé tartotta mindkét fénykardját.

Malgus vállszélességű terpeszben állt egy kőtömbön, a páncélján füstölgő lyukat és a bőrén v

Aryn meglátta a lehetőséget, és nem tétovázott.

Az Erőre bízta magát, hogy az vezesse őt, és az ellenfele irányába hajította a mestere kardjpenge zölden ragyogó fényívet húzott a levegőbe, mialatt szélsebesen forogva repült a Sith ffelé.

Malgus a sebe ellenére is erős maradt. A sötét oldal energiáit bevetve kitépte a kardot Aryn Erő-nyúlványából, és odarántotta a bal kezébe. Kikapcsolta a pengét, leszegte az állát, és tte a markolatot. Néhány pillanattal később felemelte a fejét, és Arynra nézett, aki ekkor msejtette, hogy a Sith mosolyog, noha a száját nem láthatta a légzőkészülék miatt.

- Ez a kard nem segített a mestereden - kiáltotta Malgus -, és rajtad sem fog segíteni!

Ebben a pillanatban hajtómű zúgása ütötte meg Aryn fülét. A kardját felrántva megpördült, éspillantott meg, amely úgy száguldott lefelé az égből, akár egy üstökös. A gépet Zeerid vezet hátsó részben kialakított foglalatban ült. Zeerid túl gyorsan közeledett, és a lebegtető re nem tudta megfogna gépet, amely, ha jócskán lelassulva is, de a romok közé vágódott. Fém siott, jókora porfelhő verődött fel.

- Aryn! - kiáltotta Zeerid. - Gyere! Szállj be!

Zeerid a Sithre nézett, és szemlátomást azt fontolgatta, hogy tüzet nyit rá a sugárvetőjévelb esze volt annál, semhogy megtegye.

- Gyerünk, Aryn! - harsogta a férfi torkaszakadtából, és T7 egy sürgető futtyögéssel megtámo- Kérlek! Megígérted, hogy segítesz nekem!

Aryn tétovázott.

Malgus ránézett, és odamutatta neki Zallow mester kardmarkolatát, hogy ott marasztalja.

Aryn döntött. Le akarta törölni a Sith képéről az önelégült kifejezést. Azt akarta látna szellow mester szemében látott. Nem érte be ázzál, hogy megöli. Látni akarta, amint kínok közöt. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy mindezt hogyan valósíthatja meg.

Felszökkent a levegőbe, és pillanatok múlva belehuppant a Zeerid melletti üres ülésbe.

- Nem érdemled meg a gyors halált, átkozott Sith! - kiáltotta Malgusnak, és még ő maga is meepődött azon, hogy milyen harag érződik a hangjából. - Előtte szenvedned kell! Gondoskodom r hogy szenvedj, mielőtt meghalsz!

A szavai keserű ízt hagytak a szájában. Érezte, hogy Zeerid őt nézi, és nem mert a társára pi.

Malguson látszott, hogy zavarba jött - értetlenül ráncolta a homlokát, és kissé oldalra billtte a fejét.

- Mehetünk! - adta ki a vezényszót Aryn.

Zeerid felemelte a gépet, majd felgyorsította, és jobbra fordította.

A haragja magához térítette Malgust. Bekapcsolta Zallow mester fegyverét, és utánuk hajított Zeerid megpróbált kitérni előle, de a kard követte a gyors manővereket, és egyre közelebb khozzájuk. T7 riadót visított.

Aryn hátrafordulva figyelte a sebesen pörgő kardot, ráállította a különleges érzékeit, majd azelőtt, hogy elérte volna a siklót, kinyúlt az Erővel, és kitépte a fegyvert Malgus mentáliorításából. A kard a gép fölé röppent, majd markolattal lefelé belehullott Aryn kezébe. Zeers sebességre gyorsította a siklót, száguldva távolodtak a Jedi Templom maradványaitól.

Aryn kikapcsolta a mestere kardját, és visszanézett. Malgus egy a törmelékből magasan kiugróbön állt. Kardját a jobbjában tartotta, a köpenye lendületesen lobogott a szélben. A Sith ezben a pillanatokban maga volt a győztes hódító testet öltött eszményképe.

És Aryn gyűlölte őt.

Zeerid gyorsan és alacsonyan vezette a gépet a Coruscant utcái felett. Az épületeket kerülgetve egyre lejjebb ereszkedett. A mesterséges felszín egybefüggő alkotóelemei hamarosan eltakarták felettük az eget. Innentől kezdve zárt alagutakban repültek, az egész bolygót behálófolyosókon.

- Követ valaki? - kérdezte Zeerid.

Aryn nem válaszolt. Előregörnyedve kuporgott az utasülésben, és a fejét lehajtva úgy bámultatere kardmarkolatát, mintha még sosem látta volna.

- Aryn! Követ minket valaki?

- Nem - felelte Aryn anélkül, hogy hátranézett volna.

Zeerid vetett egy gyors pillantást a hátuk mögé, és nem látott senkit, amitől jócskán megkön

- A francba, Aryn, mit művelsz?

A Jedi színtelen hangon, hangsúlyozás nélkül válaszolt, akár egy droid:

- Azt, amiért idejöttem. Megküzdök Malgusszal. Te mit csinálsz?

- Segítek neked.

- Nekem nincs szükségem segítségre.

- Nincs? - kérdezte Zeerid, és a szeme sarkából a társára pillantott.

- Nincs.

Zeerid másként gondolta.

- Miért szálltál be a siklóba?

- Nem akartam, hogy bajod essen. És megígértem, hogy segítek neked eltűnni a bolygóról.

- Hazudsz - jelentette ki Zeerid. - Miért nem maradtál ott, hogy befejezd azt, amit elkezdtél?

- Mert... - mormolta Aryn, elhallgatott, és kinézett a bolygó felszínére.

- Mert? - sürgette Zeerid.

- Mert ha csak megölöm Malgust, az nem elég! - fakadt ki indulatosan Aryn. - Azt akarom, hogy szenvedjen. - Lepillantott a mestere fénykardjára, majd a társára nézett, és hozzátee: - Azt akarom, hogy ugyanúgy szenvedjen, mint én. Hogy ugyanúgy szenvedjen, mint a mesterem a halála előtt!

- Aryn, nem kell empatának lennem ahhoz, hogy érezzem a kételyeidet - mondta halkan Zeerid. - A bosszú...

Aryn felemelte a jobbját, és közbeszólt:

- Nem akarom hallani, Zeerid!

Zeerid akkor is ki akarta mondani. Tartozott ezzel a társának. . - A bosszú nem illik hozzád. Ez nem te vagy!

- Évek óta nem találkoztunk! - vágta rá Aryn. - Mit tudsz rólam?

Az éles hang hallatán Zeerid meghátrált.

- Ezek szerint kevesebbet, mint hittem.

Egy darabig hallgattak, a csend szinte szilárd falként választotta el őket egymástól.

- Nekem nyomós okom volt arra, hogy leszerződjek az Exchange-dzsel - mondta aztán Zeerid. - Hogy jobb életet biztosítsak a lányomnak.

- Zeerid...

- Várj egy kicsit! - szólt közbe Zeerid, és vett egy mély lélegzetet, hogy lehiggadjon. - Ez az egyetlen döntés, noha akkor helyesnek tűnt, oda vezetett, hogy fegyvereket szállítottam, aztán fűszert. Egyetlen döntés, Aryn! Egyetlen lépés!

- Ez nem erről szól - tiltakozott Aryn a fejét rázva. - Tudom, mit csinálok.

Zeerid ebben korántsem volt biztos, de úgy döntött, nem erőlteti a témát, inkább átvált egy

- Azt hiszem, be tudunk jutni az űrkikötőbe. Több hajó van ott, amelyek a Valorhoz tartoznak. Birodalmi katonák őrzik, de van egy tervem.

Aryn anélkül, hogy a társára nézett volna, oldalra nyújtotta a karját, és egy pillanatra megtte Zeerid kezét.

- Sajnálom, hogy az előbb úgy beszéltem veled - mondta halkan. - Nem akartalak...

- Bocsánatkérésre semmi szükség - felelte a fejét csóválva Zeerid. - Tudom, hogy szörnyű seb Én csak... nem szerelném, ha még rosszabb helyzetbe kerülnél. Tudom, hogyan mennek ezek a dolgok. Képes vagy... tisztán látni?

Mialatt beszélt, nevetségesnek érezte, hogy éppen egy Erő-empatának próbál bepillantást nyúj érzelmi állapotába, de meg kellett tennie.

- Képes - válaszolta Aryn elég bizonytalanul.

- Azt tudnod kell, hogy ha sikerül, életed végéig cipelni fogod a terhet - jelentette ki Zeerid, aki nagyon is jól tudta, hogy milyen nehezek az efféle terhek.

- Tudom - válaszolta Aryn -, jól tudom. Most pedig, halljuk a tervet!

Zeerid elmondta. Aryn figyelmesen hallgatott, és miután a társa befejezte, bólintott egyet.

- Igen, működőképesnek tűnik.

- T7 meg tudja csinálni?

Aryn ismét bólogatott, a droid pedig büszkén cserregett.

- Segítek neked, hogy bejuss és szerezz egy hajót - folytattál Aryn. - De én... nem hagyom el a Coruscantot.

- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani - mormolta Zeerid, bár egyelőre nem tudta elfogadni azt, amire a Jedi készült. Vívódott! magában, hogy beszéljen-e neki a twi'lekről.

- Eltitkolsz valamit - állapította meg ekkor Aryn.

Zeerid tanácstalanul vakargatta a tarkóját. Végül úgy döntött, tartozik annyival a társának,nte legyen hozzá, ráadásul nem hozhatott helyette döntéseket.

- Az a twi'lek lány, akit a Templomban készült felvételeken láttunk... - kezdte, de elhallgatott, mire Aryn megragadta és megszorította az alkarját, és rászólt:

- Mondd el, Zeerid!

Zeerid nyelt egyet, és úgy érezte, cinkossá válik egy bűncselekményben. Nem a twi'lek lány, m Aryn sorsáért aggódott.

- Láttam őt a Liston-űrkikötőben - bökte ki nagy nehezen. - Biztosan ő volt az.

Rögtön ezután felszisszent, mert Aryn mélyen belevájta a körmeit az alkarjába. Úgy tűnt, a tveszi, hogy mit csinál, ő viszont furcsa módon örült a fájdalomnak. Aryn kinézett előre a szresztül. Lerítt róla, hogy a lehetőségeit mérlegeli magában. Zeeridben feltámadt a remény, htársa végül az egyetlen helyes utat választja.

- Látni akarom a lányt - jelentette ki végül Aryn. - Gyerünk!

Zeerid nem ezt a választ remélte.

Malgus a romok között ült, ősellenségeinek ledőlt szobrai között, és egyfolytában töprengettegyezgette az arcát. Gondolatban lejátszotta magának az Aryn Leenerrel vívott párbajt. A Jedi hatalma meglepte őt. És a hatalmát megalapozó haragja is.

A haragot megértette, sőt tisztelte is, de fel nem foghatta, hogy Leener hogyan jutott el idáig. Amikor a romokon harcoltak, a nő már tudta, hogy ő ölte meg Zallow mestert. De akkor még nem, amikor első ízben látták egymást a holokészülékeken keresztül, közvetlenül a Valor lövegei megsemmisítették a teherhajót. Ebben Malgus teljesen biztos volt. Megérezte volna a Jedi haragjának késéles döfését.

Így tehát Aryn Leener a két esemény közötti időszakban szerzett tudomást arról, hogy ki ölteesterét. Vagy látta valahol - például a romok közül kikapart biztonságfelvételeken vagy beszy szemtanúval, egy túlélővel, akinek sikerült elmenekülnie, esetleg egy droiddal, amelyik valahogy kivergődött a romok alól.

De akárhogyan történt is, most- már ismerte a támadás részleteit.

Malgus valamiért örült ennek. A Jedi Templom elpusztítása életének legnagyobb eredménye voltyenesen vágyott arra, hogy a Jedik - köztük Aryn Leener - megtudják, ki tette, hogy ki hagyta a számtalan Jedi tetemét az egykori Templom romjai alatt.

Ám valami kissé nyugtalanította. Aryn Leener nem azért menekült el a siklóval, mert félt. Hat volna, érezni lehetett volna rajta.

Gondoskodom róla, hogy szenvedj, mielőtt meghalsz! - ezt mondta az előbb.

És vajon hogyan akarja elérni ezt?

És ekkor Malgus egy csapásra megértette: Aryn Leener tudja, mi történt a Templomban, így azt tudja, hogy Eleena is ott volt. Talán még látta is, hogy ő hogyan viselkedett, amikor Eleena megsérült. Vagyis a Jedi valószínűleg Eleenán keresztül akarja megkínozni őt, ahogyan és Angral is a lányt felhasználva akarják manipulálni.

A felismeréstől erős, dermesztő érzés viharzott végig rajta, és eltartott néhány pillanatig,, hogy ez az érzés nem más, mint a félelem. Szájához emelte az adó-vevőjét, és megpróbált karemteni Eleenával, de nem kapott választ.

A gyomra remegni kezdett, és ekkor Jardot hívta.

- Ezredes, Eleena visszatért már a Valorra?

- Egyelőre nem, nagyuram - válaszolta Jard. - Az egyik komp már visszaérkezett, de ő nem tartózkodott a fedélzetén.

A félelem úgy hasított Malgus bensőjébe, mintha acélhorog akadt volna bele a gyomrába. Talprugrott, és megkérdezte:

- Mikor jelentkezett utoljára?

- Még egyszer sem jelentkezett, nagyuram - jelentette Jard - Veszélyesnek ítéli a helyzetet? Leküldjek érte egy biztonságosztagot?

- Nem - válaszolta Malgus. - Én magam megyek érte.

Számos oka lehetett annak, hogy Eleenával megszakadt a kapcsolat. Még az is megtörténhetett, hogy egyszerűen csak kikapcsolta az adó-vevőjét.

De Malgus nem tudott megszabadulni nyugtalanító érzéseitől. A személypilótáját hívta, és utay hozza vissza a kompot a Templomhoz. Tudta, hogy Eleena hol szállt le a csapatával: a Liston-űrkikötőben.

Türelmetlenül várta, hogy elindulhasson oda.

Harmadik nap

Tizenkettedik fejezet

Keleten világosodni kezdett az ég alja. Zeerid az órájára pillantott, már csak néhány perc htt a napkeltéhez. Észre sem vette, hogy elmúlt az éjszaka, és túl feszült volt ahhoz, hogy ée a fáradtságot. Végre összeszedett annyi bátorságot, hogy feltegye a legfontosabb kérdést ak:

- Mit akarsz csinálni?

Aryn nem nézett rá, amit eleve rossz jelnek vett.

- Segítek bejutni az űrkikötőbe - mondta aztán Aryn -, szerzünk neked egy hajót, és hazarepülányodhoz.

Feltéve, hogy átvergődök a birodalmi blokádon - tette hozzá magában Zeerid -, ami elég látváatvány lesz.

- Nem erre gondoltam, Aryn - felelte rosszkedvűen -, és ezt te is tudod. A twi'lek lánnyal mit akarsz csinálni?

Aryn nem válaszolt, de az arckifejezése elárulta Zeeridnek azt, amit tudnia kellett. Már bánta, hogy beszélt a twi'lekről. Aryn a lelkével fog fizetni az ő őszinteségéért. Az egy dolt, hogy végezni akart a Sithtel, a mestere gyilkosával. De hogy megölje a twi'lek lányt csak azért, hogy megkínozza Malgust, az egy teljesen másik dolog. Zeerid azon kapta

magát, hogy azt reméli: a twi'lek lány azóta már elhagyta a Listont.

Alig két perccel később megpillantotta az űrkikötőt. Körülnézett, és egyetlen gépet sem láto Az irányítótorony még most is sötét volt. A birodalmiak pocsékul biztosították az űrkikötőtnát küldtek ide, akik nem tudták őrizni a rengeteg bejáratot. Zeerid persze örült ennek, más esélyük sem lett volna bejutni.

- Teszünk egy nagy kört, és felmegyünk a tetőre - közölte a társával. - A kulcs a gyorsaság.

- A szenzorok nem észlelnek minket? - vetette fel Aryn.

Az irányítótorony sötét, és sehol sem látok felderítő berendezéseket - magyarázta Zeerid. - az orbitális pályáról figyelik a környéket, hát...

Elhallgatott, és a vállát vonogatta. Ha a birodalmiak műholdakkal, vagy nagy magasságban repülő kémdroidokkal ellenőrizték az űrkikötőt, akkor neki és Arynnak hamarosan komoly problék.

- Mindenképpen gyorsnak kell lennünk - folytatta aztán. - Ha j elég gyorsak vagyunk, bejuthatunk és elhúzhatunk, még ha észrevesznek is.

Aryn kisöpörte haját az arcából, és megkérdezte:

- Hol láttad a twi'leket?

- Ott - felelte Zeerid, és rámutatott azokra a hatalmas ablakokra, amelyeken keresztül kiszúrta a kompokat, a leszállóegységeket, és a kék bőrű lányt. Ebből a távolságból távcső ak szabálytalan, élénkszürke foltokat - valószínűleg a kompokat. Aryn néhány másodpercre az a meredt, majd bólintott.

- Rendben, menjünk.

Zeerid lekapcsolta a sikló lámpáit és futófények, felhúzott ötig száz méterre, az űrkikötő fközésig előrenyomta a tolóerő-szabályzót, hogy a lehető legnagyobb sebességgel repüljenek.

A szíve felgyorsulva dübörgött, de nem attól félt, hogy kiszúrják őket, hanem attól, hogy minni a társa, ha megtalálja a twi'leket.

Kikerülte a felső leszállópályákat tartó szerkezetek egyikét, és ösztönösen behúzta a nyakátt, hogy bármelyik pillanatban tüzet nyithatnak rájuk. Ám ez egyelőre nem következett be.

Körülbelül száz méterrel repültek a tető felett, és Zeerid lefelé nézve meglátta a lenti dokesen elterülő zárófedeleit. Aryn kicsatolta a biztonságövét, hátrafordult, és kioldotta az aroidot rögzítő mágneskapcsot, mire T7 izgatottan füttyögött és cserregett.

Zeerid lelassította a siklót, de nem állította meg. Azt akarta, hogy ha valaki felfedezi őket, higgye azt, hogy továbbmennek.

- Kész vagy? - kérdezte a társától, és beállította a kezdetleges robotpilótát, hogy repüljönt, majd tegye le valahol a siklót

- Kész!

Zeerid elengedte a botkormányt, majd Arynnal együtt kimászott a gép tatjára, T7 mellé. A szérögtön beléjük kapaszkodott. Zeerid eléggé imbolygott, de Aryn elkapta a karját, és stabiliz Közrefogták a droidot, összenéztek, és Zeerid megszólalt:

- Indulás!

Aryn bólintott, és T7-et is magukkal rántva leugrottak a sikló faráról.

Az asztrodroid értetlenül és rémülten szirénázott. A súlya miatt nem tudták irányítana zuhanasággal forogtak. Zeerid előtt pillanatonként változott a világ: hol a csillagos égboltot láa, hol az űrkikötő tetejét, hol a város egy-egy szeletét. A gyomra a torka felé kúszott, és it csikorgatva küzdött, hogy lent tartsa a nemrég elfogyasztott proteinrudat.

Forogva zuhantak, T7 riadtan visított, mígnem Aryn megidézte az Erőt, a társait is magába foglaló védőburkot alakított ki, majd megállította a forgást, és fokozatosan lelassította az edés iramát. De még ekkor is száguldva közeledtek a tető felé. Legfeljebb két másodpercük marn felnyögött, tovább lassította mindhármukat, mígnem puhán, zökkenőmentesen landoltak a beto

- Ez már sokkal jobb volt, mint az előző - állapította meg Zeerid vigyorogva, noha a szíve majd kiugrott a mellkasából. - Azért boldogan leélném az életemet még egy ilyen kaland nélkülhinném, hogy valaha is hiányozna.

Aryn nem válaszolt, csak mosolygott.

Zeerid összeszedte magát, a kezébe vette mindkét sugárvetőjét, és körülnézett. Hamarosan észzerelőpanelt, rámutatott, és megszólalt:

- Az kell nekünk!

Odarohantak hozzá, Zeerid szétlőtte a fedőlapot, és szemügy! re vette az alatta rejtőző kábesza tömkelegét. Normális esetben a fedőlap sérülése miatt az irányítótoronyban meg kell lettegy riasztónak, ám a toronyban jelenleg senki sem tartózkodott.

- Te jössz, T7 - mondta ekkor Zeerid.

A droid oldalán félresiklott egy tenyérnyi lemezdarab, az alatta lévő, sötét nyílásból több bújt elő - mindegyik! egy-egy szerszámban végződött. T7 a vezetékek közé dugta a karjait, éslátott. Zeerid még ekkor is aggódott amiatt, hogy észreveszik őket, így folyton az eget kémlte, de nem látott semmit.

T7 halkan zümmögve dolgozott.

- Gyerünk, gyerünk! - biztatta Zeerid, majd Arynhoz fordult: - Jól vagy?

A Jedi meglepően higgadtnak tűnt, vagy talán csak túlságosam belemerült a gondolataiba.

- Igen, semmi bajom - válaszolta a fejét ingatva.

A droid izgatott füttyentéseket hallatott.

- Bejutott a biztonsági és a tűzoltó rendszerbe - jegyezte meg Aryn.

- Állítsd tíz másodperces késleltetésre! - utasította Zeerid a droidot.

T7 halk füttyögéssel nyugtázta a parancsot, és folytatta a munkáját.

A komp a Templom közelében szállt le, Malgus odarohant hozzá, berontott a személyzsilipen, és előreszólt a pilótának:

- A Liston-űrkikötőbe! Gyorsan!

- Értettem, Nagyúr!

Malgus ismét hívta adó-vevőn Eleenát, de a lány ezúttal sem jelentkezett. A férfi minden múlatban egyre jobban aggódott. Felismerte, hogy az érzései vezetik és irányítják. Azt is tudtahogy ez a gyengeség jele, de nem hagyhatta, hogy valaki ártson Eleenának, különösen nem egy Jedi.

Az agyában egyfolytában ott keringett Angral figyelmeztetése: a szenvedély néha hibákat eredményez.

A töprengésből a pilóta hangja zökkentette ki:

- Hallotta a legújabb híreket az Alderaanról, nagyuram?

- Miféle híreket? - horkant fel Malgus, és megfeszítette az izmait, mintha támadásra számítoolna.

A csapás jött, és keményen betalált.

- Az a hír járja - folytatta a pilóta -, hogy megszületett a megállapodás, és még a nap folyláírják a békeszerződést. A Köztársaság átenged néhány külső rendszert a Birodalomnak, cserészaadja a Coruscantot.

A pilóta szavai kiverték Malgus elméjéből Angral intését, és úgy pattogtak ide-oda a koponyát a sugárnyalábok.

Külső rendszerek...

A Birodalom visszaadja a Coruscantot...

Béke...

A szavak tovább szították amúgy is felforrósodott érzéseit. Arra gondolt, hogy Angral és Adrmost együtt üldögél valahol, kiváló bort kortyolgatnak, és azt hiszik, elértek valamit azzalgy holmi jelentéktelen rendszerek átengedésére kényszerítették a Köztársaságot, holott valój juttatták a Birodalom szervezetébe.

- Béke! - mordult fel Malgus.

A kezét ökölbe szorítva, fel és alá járkált az utastérben, mint egy ketrecbe zárt vadállat. illanatban Eleenára gondolt, a másikban Angralra és Adraasra, majd ismét a lányra.

- Béke!

Kemény ütést mért a válaszfalra, a kézfejébe hasító fájdalom jólesett neki.

Angral és Adraas azt hitte, megszelídíthetik őt, és erre a célra Eleenát akarták felhasználnga Eleena is ezt akarta. Megpróbált az ő eleven lelkiismerete lenni. Eleena, aki azt kérte tőle, hogy helyezze a szerelmet a Birodalom iránti kötelesség elé...

Az indulatai forrpontra jutottak, ami rövid, de heves dührohamot eredményezett. Az öklével akkorát csapott a munkaastalra, hogy az mélyen behorpadt. Feltépett a padlóról egy ülést, ékivágta az elülső válaszfalnak, majd a bal öklével bezúzott egy a falba épített monitort.

- Minden rendben, nagyuram? - érdeklődött idegesen a pilóta a belső adó-vevőn keresztül.

- Igen, minden rendben - morogta lehiggadva Malgus, pedig semmi sem volt rendben.

- Már a cél közelében járunk, nagyuram - közölte a pilóta. - Két perc múlva elérjük az űrkik

Zeerid nyugtalanul figyelte T7-et Gyötrelmesen hosszúnak érzett minden egyes másodpercet. Mozgásban kellett maradniuk, hogy mihamarabb célba érjenek.

Az asztrodroid behatolt az űrkikötő biztonsági rendszerébe, és most arra készült, hogy hamiszést küldjön a hálózatba, és becsapja a szenzorokat, hogy azok üzemanyag-szivárgást észleli birodalmi kompok dokkjában. Zeerid arra alapozta a tervét, hogy a szivárgás miatt az automata védelmi rendszer elrendeli az evakuálást, és kiszellőzteti a dokkokat.

Vagy legalábbis ezt remélte.

A droid szemkápráztató gyorsasággal dolgozott. Elvágott egy vezetéket itt, összeforrasztott ttőt ott, összecsatlakoztatott még; néhányat, amelyeket aztán beledugott egy pillanatok alatt átvariált aljzatba. Röviddel ezután visszahúzta a karjait, és hátrébb gurult.

- Kész? - kérdezte tőle Zeerid.

T7 elégedetten fütyörészett.

- Akkor indulás! - jelentette ki Zeerid, és rácsapott T7 fejére, mire a droid felháborodva sípolt.

Zeerid és Aryn rohanva indult a zárófedelek felé, T7 utánuk gurult. Zeerid visszaszámolt magan tíztől. Abban a pillanatban, amikor odaértek a zárófedelekhez, és éppen befejezte a visszzámolást, odalent felüvöltöttek a szirénák, a visítás még a tetőn keresztül is tisztán hallay hangszóróiban egy előre rögzített üzenet zengett:

- Mérgező anyag szabadult ki a 16B dokkban! Valamennyi élőlény veszélyben van! Kérjük, haladnul induljanak a legközelebbi kijárat felé! Mérgező anyag szabadult ki a 16B dokkban! Valamennyi élőlény...

- Amennyiben T7 barátunk elvégezte a munkát - szólalt meg Zeerid, mire a droid méltatlankodva dudált -, a védelmi rendszer szivárgást észlelt, pontosan alattunk. Amikor ez megtörténi kinyitja a fedeleket, hogy kieressze a gázt.

A tető megremegett a talpuk alatt. A zárófedelek szétváltak, és lassan csúszva távolodtak eg

- Szép munka, T7 - mondta Zeerid, és rámosolygott a droidra.

Malgus a gép oldala mellett előrenézve meglátta az űrkikötőt, amelyet jelenleg birodalmi kat ellenőriztek. A főépületből felfelé nyúló tartókaroknak köszönhetően úgy nézett ki, mint eg lábait az égnek meresztő pók. Magát a főépületet zárófedelek tarkították. Egy kivételével z az egyen erős fény sugárzott ki az éjszakába.

- Nagyuram, a bejárat környékén nagy a mozgás! - jelentette a pilóta.

Malgus rézsútosan nézett lefelé, és meglátta, hogy többtucatnyi alak özönlik ki az űrkikötő ezeslábast viselő dokkmunkás volt, a Coruscant lakói, akiket a birodalmiak kényszerítettek az alantas munkák elvégzésére, de a tömegben legalább húsz páncélos katona mozgott, továbbá tottatiszt, illetve öt-hat, plasztikacél mellvértet viselő katona.

Malgus az üveghez préselte az arcát, hogy jobban lásson. Ha-marosan felfedezte Kerse századost, Eleena kísérőinek egyikét.

Eleenát azonban sehol sem látta.

- A főbejárat közelében szálljon le! - utasította a pilótát. - Gyorsan!

A komp tompa dobbanással érkezett az utca betonjára, és Malgus kiviharzott az utastérből. Amint a birodalmi katonák meglátták őt, vigyázzállásba vágták magukat, és feszesen tisztelegteA munkások riadtan tágultak a közeléből - valószínűleg hallottak a kórháznál történtekről.

Malgus egyenesen Kerse századoshoz ment, a tagbaszakadt, magas férfihoz, akinek kopasz feje úgy ült vaskos nyakán, mint valami kerek szikladarab. Megállt a százados előtt, aki kérés nélkül jelentette:

- Darth Malgus, a biztonsági rendszer gázömlést észlelt az alsó dokkokban! Mindannyian elhagytuk az épületet, amíg...

- Hol van Eleena? - vágott közbe Malgus.

- Ő... - Kerse körülnézett, a tömeget pásztázta a tekintetével, és fokról fokra elsápadt, maaz egyik emberének: - Hol a twi'lek lány?

- Az egyik komp mellett láttam, uram! - kiáltotta egy másik katona. - Azt hittem, jön utánunk.

Malgus durván megmarkolta Kerse plasztikacél mellvértjének szélét, és olyan közel rántotta m férfit, hogy az orruk majdnem összeért.

- Magukkal volt a gázömlés előtt?

- Igen, nagyuram - felelte bólogatva Kerse. - Eleena...

- Vezessen oda!

- De hát a szivárgás...

- Nincs ott semmiféle gáz! Ez csak egy csel, hogy elkapják Eleenát! - recsegte Malgus, és magában hozzátette: hogy engem elkapjanak.

- Micsoda? - hördült fel Kerse.

Malgus ellökte magától a századost, és döngő léptekkel indult az űrkikötő főbejárata felé. Pmeghallották, hogy Kerse odahívja magához a katonáit. Mire az ajtók szétcsúsztak előtte, hatgárkarabéllyal felfegyverzett elit katona loholt a háta mögött.

- Erre, nagyuram! - mondta neki Kerse, amikor felzárkózott mellé.

- Gyorsaság és pontosság - jegyezte meg Zeerid, hogy emlékeztesse a társát, de saját magát i Gyorsaság és pontosság...

A zárófedelek teljesen kitárultak, hogy kiengedjék a nem létező gázt. Zeerid belenézett a tába, és meglátta a két birodalmi kompot, valamint a Dragonfly-osztályú leszállóegységet. A szovább üvöltöttek, a hangszórókból továbbra is bömbölt a géphangú figyelmeztetés.

Zeerid a leszállóegységet szemelte ki magának. Ahhoz, hogy kitörjön a Coruscant gravitációs birodalmi gépek tucatjai elől kellett kitérnie. A kompok körülbelül annyira repültek fürgén egy szárnyakkal felszerelt tégla. Ha egy ilyet kötött volna el, a birodalmi vadászok szétlő volna, amint elhagyja a légkört. A leszállóegység viszont biztosított számára némi esélyt, hasson a bolygó közeléből.

Megfogta Aryn felkarját, és halkan megszólalt:

- Még most is velem jöhetsz.

Aryn felé fordult, és ő ekkor, első ízben azóta, hogy találkoztak, kiolvasta a zöld szempárb a társa pontosan tudja, mit érez iránta.

- Nem tehetem - felelte Aryn.

- De igenis megteheted! - erősködött Zeerid. - Már kiálltál a mestered becsületéért.

- Indulnod kell - válaszolta Aryn. - Gyorsaság és pontosság. Te magad mondtad.

Zeerid visszanyelte a nyelvére kívánkozó választ, majd megint megmarkolták T7-est, és beleugttak a nyílásba. Aryn az Erő segítségével lassította a zuhanást, hogy minél puhábban érjenek

Zökkenőmentesen érkeztek a betonpadlóra. A szirénák visítása és a szenvtelen géphang egyszerta meg őket minden irányból. Zeerid körülnézett, hogy felmérje a helyzetet.

Senkit sem látott a leszállózónában, sem pedig az egyetlen kijáratban - a nyitva álló, kétszban, amelyen túl sötét folyosó nyújtózott. Úgy tűnt, mindenki elhagyta a dokkot.

A birodalmi kompok hátsó rámpája le volt eresztve. A leszállói egységé viszont nem, és a pilablakai opálosak voltak, akár a piszkos víz.

- T7, ki kellene nyitnod azt a Dragonfly-t - kérte Zeerid a droidtól. - Most rögtön!

A droid füttyögve nyugtázta az utasítást, és elindult a leszállóegység tatja felé. Zeerid a , és úgy döntött, hogy még egyszer megpróbálja.

- Fontold meg újra, Aryn - mondta neki halkan, és közvetlenül elé lépett, hogy a Jedi kényten legyen őt nézni és hallani - Gyere velem, kérlek! - Elmosolyodott, hogy kissé derűsebbre^ fogja a hangnemet, és hozzátette: - Gazdálkodhatnánk a Dantuinon, ahogy már mondtam.

Aryn elmosolyodott, láthatóan tetszett neki a gondolat, aminek Zeerid megörült.

- Nem tehetem - mondta aztán Aryn. - De belőled biztos kiváló gazda lesz. Én megkeresem a twi'leket, aztán...

A mondat közepén elhallgatott, és Zeerid válla felett rászegezi te valamire a tekintetét.

Zeerid megpördült, és azt látta, hogy a twi'lek lány - a vállán egy kisebbfajta vászonzsákkafelé tart a közelebbi komp rámpáján. Mindkét oldalán egy-egy plasztikacél mellvértet viselő ette, akiknek a vállán sugárkarabély himbálózott. Mindhárman légzőmaszkot viseltek. Amikor mtak a szirénákéi nem hagyták el a hajójukat, csupán felvették a maszkot. Talán volt: valami amit nem akartak őrizetlenül hagyni. Mindenki megdermedt, és egy pillanatig senki sem mozdult.

Aztán mindenki egyszerre lendült mozgásba.

A twi'lek ledobta a zsákját, és mialatt a szeme hatalmasra tágult a maszk lencséi mögött, a rekán függő sugárvetőkhöz kapott. A katonák fojtott hangon káromkodtak, lekapták a vállukról lendülettel maguk elé emelték a fegyverüket.

Aryn aktiválta fénykardját.

Zeerid, aki egy pillanatra sem tette el a sugárvetőjét, tüzet nyitott a jobb oldalon álló katonára. Két sugárnyaláb csapódott a férfi felsőtestébe. A mellvértje tenyérnyi folton megolvt, míg az ütés ereje letaszította őt a rámpáról. A betonra érkezés pillanatában a maszkja fé arca elől, erőtlen mozdulatokkal próbált fedezékbe húzódni. Zeerid ismét tüzelt, hasba lőtt

nát, aki ekkor egész testében kinyújtózott, és nem mozdult többé.

A twi'lek ezalatt mindkét sugárvetőjével célba vette Zeeridet, és gyors egymásutánban leadott lövést. Aryn a társa elé lépett, és valamennyi lövedéket hárította. Kettőt a másik katonármindkettőt egyenesen az arcába, és a férfi halott volt, mire elterült a rámpán.

- Tűnj el innen, Zeerid! - szólt hátra Aryn a válla felett, azzal elindult a twi'lek lány felé.

- Hallgass rám... - szólt utána Zeerid, de Aryn már nem hallotta őt. Ezekben a másodpercekben már csak a mestere hangját hallotta.

Zeerid ráeszmélt, hogy ez mostantól nem az ő harca. Tokjukba csúsztatta a sugárvetőit, és csigyelt. Mást már nem tehetett.

Aryn kimért léptekkel közeledett a komp felé. A twi'lek lány felfelé hátrált a rámpán, és mirét a Jedire szegezte. Mielőtt azonban lőhetett volna, Aryn intett a bal kezével. Kitépte a sugárvetőket a twi'lek markából, és maga elé rántotta őket, a betonra. A twi'lek mondott vit, de a maszkja elnyelte a hangját. Aryn átlépett a fegyverek felett, és folytatta útját.

A twi'lek sarkon fordult, hogy a komp belsejébe meneküljön. Aryn ismét intett egyet, és taszítóhullámot bocsátott ki magából, amely a twi'lek hátába csapódott, és nekivágta őt az oldk. A lány összeroskadt, és csak a lába nyúlt ki a rámpára, így Zeerid mindössze ennyit látot

Aryn kikapcsolta a kardját. Egy pillanatra megállt, és a fejét lehajtva gondolkodott.

Zeerid lelkében feltámadt a remény, és majdnem a társa után kiáltott.

De aztán Aryn felemelte a fejét, és ismét elindult. Átlépett a katona teteme felett, és felftartott a rámpán.

Zeerid csüggedten horgasztotta le a fejét. Ez Aryn döntése volt, Aryn háborúja. Összeszedte gát, megfordult, és odakiáltott az; asztrodroidnak: - Nyisd ki azt a madarat, T7! Indulnunk kell!

Vratht sugárnyalábok vijjogása, szirénák elnyújtott jajongása és az űrkikötő védelmi rendszeen géphangja verte fel álmából - a figyelmeztetés valami gázszivárgásról szólt! Néhány órávaett be, ami keményen kiütötte, és beletelt néhány másodpercbe, mire a feje kitisztult. A pilkében aludt el. A műszerfal órájára pillantott: a hajnali már elmúlt, kora reggelre járt az zek szerint átaludta az egész éjszakát.

Valami nekicsapódott a Razor héjazatának, valószínűleg egy sugárlövedék.

- Mi a bánatos... - mormolta Vrath, közben átlátszóra állította a fülke páncélüveg ablakait,A Razor olyan szögben állt, hogy erről a helyről csak egy-egy vékony szeletét látta a dokkna elsősorban a közvetlen közelében állomásozó birodalmi komp hátsó részét. Különös módon nem sem birodalmi katonákat, sem pedig droidokat.

Újabb lövéseket hallott a tat irányából. Fogalma sem volt, hogy mi történik ott, és nem is vrra, hogy megtudja. Egyelőre nem kapott engedélyt arra, hogy elhagyja a Coruscantot, és esze ágában sem volt kilépni a hajójából egy tűzharc kellős közepén. Elhatározta, hogy ftmoszférában marad, amíg nem talál egy másik, biztonságos légikikötőt. Bekapcsolta a külső mt, és azokon keresztül meghallotta a biztonsági rendszer figyelmeztetését:

- Mérgező anyag szabadult ki a 16B dokkban! Valamennyi élőlény veszélyben van! Kérjük, haladnul induljanak a legközelebbi kijárat felé! Mérgező anyag szabadult ki a 16B dokkban...

Vrath az elülső ablakon át a falra pillantott, a jókora táblán virító feliratra: 16B dokk.

A műszerfalra nézett, hogy ellenőrizze: a Razor légmentesen zár-e. Nem zárt légmentesen, a hpa nyitva volt. Vrath káromkodott egyet, esküdni mert volna, hogy becsukta. Megnyomta a zárógombot, de a figyelmeztető jelzés tovább villogott. Vagy valami nyitva tartotta a rámpát, vagy a vezérlőrendszer bolondult meg.

A hátsó kapcsolóval kellett bezárnia, máskülönben repülés közben elveszíthette volna a rakoma a Razor automata indítórendszerét, és eléggé imbolyogva elindult a tat felé. Félúton járt,rájött, hogy a sugárvetőit és a tőreit a pilótafülkében hagyta. Minden fegyverét lerakta, midőlt az ülésbe, hogy aludjon egyet.

Ám ez most nem számított. Biztosra vette, hogy nem lesz rájuk szüksége.

Aryn megszédült, mialatt felfelé lépdelt a rámpán. Fénykardját a jobb kezében tartotta, harazívében.

Aztán lelassított, mert a twi'lek mocorogni kezdett, halkan nyögdécselve a hátára fordult, éfelnézett rá.

Aryn feltartotta a bal kezét, és majdnem kimondta, hogy „nem akarlak bántani", de visszanyelte a szavakat, még mielőtt kiszökhettek volna a szájából.

Nem akart hazudni.

A lány rákmászásban távolodott tőle, amíg bele nem ütközött a raktér elülső válaszfalába. Vée nem tükrözött félelmet. A hátát a falnak vetve álló helyzetbe tolta magát. Aryn tőle kétlé - alig kétlépésnyire, és mégis világok választották el őket egymástól.

Odakint a szirénák tovább üvöltöttek. Aryn innen nem látta Zeeridet, és ami még fontosabb, Zsem láthatta őt.

A twi'lek lenézett a fénykardra. Aryn nem érzékelt felőle félelmet, csak valami szelíd, mélyszomorúságot.

- Azért jöttél, hogy végezz velem - mondta halkan a lány.

Aryn nem tagadta. A szája kiszáradt. A derékszíjára akasztotta a fénykardját, és kezébe vettow mester fegyverét.

- Látom rajtad a haragot - folytatta a twi'lek.

Aryn a mesterére gondolt, és ettől megszilárdult az elhatározása.

- Nem ismersz engem. Ne tegyél úgy, mintha ismernél!

Aktiválta a mestere fénykardját. A twi'lek szeme megrebbent, nyugodt arcvonásain megjelentek a félelem jelei..

- Valóban nem ismerlek - felelte -, de a haragot ismerem. Nagyon jól ismerem.

Szomorú mosolyra húzta a száját, amitől az arca felderült, és eltűnt róla a félelem minden nyn tudta, hogy a lány nem őrá, hanem valaki másra gondol. A belőle sugárzó szomorúság felerőbbé vált.

- A harag csupán a kín másik neve - jelentette ki ekkor a twi'lek. - Ezt is jól tudom. És néha a kín... túl mélyre hatol. Téged a kín vezérel, igaz?

Aryn ellenállásra számított, harcra vagy legalább tiltakozásról Ezzel szemben a twi'lek... mtha beletörődött volna a sorsába,

- Meg fogsz ölni, igaz, Jedi? Darth Malgus miatt? Valami miatt, amit ő követett el?

Malgus nevének említése felszította Arynban a haragot. Vett egy mély lélegzetet, és kimondta

- Darth Malgus ártott valakinek, akit szeretek.

A twi'lek bólintott, és rekedtes hangokat hallatott, ami akár nevetés is lehetett.

- Ő még azoknak is árt, akiket ő maga szeret - mondta aztán, és szomorkásán mosolyogva, kellen csobogó hangon folytatta: - Ezek a férfiak, meg az ő háborúik... A neve Veradun, Jedi, És megölne, ha megtudná, hogy elmondtam neked. De a nevek fontosak.

Arynnak küzdenie kellett, hogy a bensőjében tartsa elillanni készülő haragját. A twi'lek lánnyira... törékenynek tűnt, annyira megsebzettnek.

- Engem nem érdekel a neve - válaszolta a fejét csóválva. - Te is vele voltál. A Jedi Templomban, a támadás idején. Láttam.

- Á... a Jedi Templom... - A lány sóhajtott, és bólogatott. - Igen, ott voltam vele. Szeretem őt. Az oldalán harcoltam. A helyemben te is ezt tetted volna.

Aryn ezúttal sem vitatkozott. Ő is megtette volna, sőt már meg is tette.

A haragja, amit Zallow mester halála óta hordozott magában, fokozatosan alábbhagyott, lassan elszivárgott belőle. Részben azért, mert látta a twi'lek arcán a kín és a szomorúság jeben pedig azért, mert rájött, hogy az ő szenvedése nem az univerzum erkölcsi középpontja. Azzért eléggé meglepődött, hogy a dühe eltűnt. A mestere halála óta a harag csordultig töltöttgondolata és tette ennek a pusztító érzésnek szólt. És most valahogy üresnek érezte magát né

A harag csupán a kín másik neve - ezt mondta az imént a twi'lek. Csakugyan az.

- Gyorsan intézd el! - mondta ekkor a lány. - Gyors és fájdalommentes halált akarok.

A szavai inkább kérésnek, semmit kihívásnak tűntek.

- Mi a neved? - kérdezte Aryn.

- Eleena - felelte a twi'lek.

- A nevek fontosak - jelentette ki Aryn, azzal kikapcsolta a mestere kardját, megfordította kezében a markolatot, és annak alsó végével tarkón vágta Eleenát, aki egyetlen hansuklott össze. Lenézett a karcsú testre, és hozzátette: - És nem öllek meg, Eleena.

Úgy érezte, a twi'lek lány már többféle értelemben is halott, amiért sajnálta őt.

Még most is dolgozott benne a késztetés, hogy megbosszulja a mesterét, de nem tudta megölni Eleenát annak érdekében, hogy szenvedést okozzon Malgusnak. A mestere sosem bocsátotta volna meg neki. Nem bosszulhatta meg őt úgy, hogy közben elárulta mindazt, amiért Zallow egés

z életében kiállt és küzdött. Igen, talán kudarcot vallott. Talán az egész Rend kudarcot valDe mindkettő úgy bukott el, hogy megmaradt nemesnek és becsületesnek. És ő sem tehetett mást

Eszébe jutott a Zallow mesterről szóló álma. A mester a Templom romjain állt, és beszélt hoz ő nem hallotta a csendes vagy talán néma szavakat. Most már értette, mit mondott a mestere: légy hű önmagadhoz. És Zeerid nem ugyanezt magyarázta neki a kezdet kezdetétől fogva?

- Sajnálom, nagyuram - hadarta Kerse, mialatt végigsiettek az űrkikötő kihalt termein -, azt hittem, a többiek is kijöttek, és egyelőre nem tudtam időt szakítani a létszámellenőrzésr

- Tartsa meg magának a kifogásait! - mordult fel Malgus, és nehezen állt ellen a késztetésnek, amely arra biztatta, hogy hasítsa ketté a századost.

Az űrkikötő főfolyosójának hossza körülbelül száz méter leheti tett, de Malgus fél kilométer Pultok és üzleteli szegélyezték, sőt kétkerekű taligák is, valamennyi elhagyatottan állt. Ak és klubok falain függő képernyők sötétek^ voltak.

A főfolyosóról keskenyebb járatok ágaztak le, amelyek a kereskedelmi dokkokhoz vezettek, vagy pedig a felső és alsó szinteket; összekötő felvonókhoz.

- Mozogjanak! - förmedt rá Malgus a kísérőire, és miután azok sietve engedelmeskedtek, Kerseez fordult: - Mutassa meg, hol látta utoljára a lányt!

Kerse rámutatott egy a főfolyosó távolabbi végének közelében: betorkolló járatra.

- Arrafelé, nagyuram. A 16B dokkban. Balra van.

Malgus egyből rájött, hogy a 16B dokk feltűnően közel van ahhoz a nyitott zárófedélhez, amela megérkezése előtt, a levegőből látott. Rohanni kezdett, és a sötét oldal energiáival gyors magát, így hamarosan messze maga mögött hagyta a katonákat. Elmosódottnak látta a falakat, jelzőtáblákat és a padlót, miközben őrült iramban száguldott a dokk vagy inkább Eleena felé.

T7 végre kinyitotta a Dragonfly hátulsó rámpáját, de a csatlakozókarját egyelőre nem húzta kzatból. Zeerid rááldozott néhány értékes másodpercet arra, hogy elnézzen a birodalmi komp ira, ahol Aryn és a twi'lek eltűnt a szeme elől, aztán ismét a Dragonfly felé fordult. Végül eult felfelé a rövid lépcsőn, de Aryn hangja megállította.

- Zeerid!

Megfordult, és azt látta, hogy Aryn lefelé lépdel a rámpán, a karjában tartva a twi'lek mozdatlan, ernyedt testét. Nem tudta megállapítani, hogy a kék bőrű lány él-e még, vagy meghalt.bizonytalan léptekkel tartott a társa felé, a szemét őrá szegezte, nem a twi'lekre.

- Tényleg meg akarom tudni? - mormolta halkan, és előre rettegett a választól.

- Nem öltem meg, Zeerid - felelte Aryn. - Ezt mindenképpen meg akartam mondani neked.

Zeerid fellélegzett, és megszólalt:

- Nagyon örülök, Aryn! Akkor most már velem jössz? - A hüvelykujjával a komp felé bökött. - totta a Dragonfly-t.

- Nem lehet, Zeerid... de most már... jól vagyok. Érted, ugye?

- Nem, nem értem! - tiltakozott ingerülten Zeerid.

Aryn kinyitotta a száját, hogy beszéljen, de hirtelen oldalra billentette a fejét, mintha hallgatózott volna.

- Jön - mondta aztán.

- Ki jön? Malgus?- kérdezte Zeerid, és megérezte, hogy a tarkóján felmerednek a hajszálak.

Aryn letérdelt, és olyan óvatosan, mintha egy csecsemővel bánt volna, lefektette a twi'lek lányt a betonra.

A szirénák hirtelen elhallgattak. A visításnak oly hirtelen szakadt vége, mintha borotvával vágták volna el. A váratlanul beálló csend nyomasztónak, baljóslatúnak tűnt. Zeerid a dokk kfelé nézett, az azon túli, sötét folyosóra.

Aryn felegyenesedett, lehunyta a szemét, és mélyeket lélegzett, majd halkan megszólalt:

- Menj, Zeerid...

- Nem megyek - válaszolta Zeerid, azzal előhúzta a másik sugárvetőjét is, és megnyalta kiszázáját.

Aryn kinyitotta a szemét, és tekintetét a társa szemébe fúrva vitába szállt:

- De igenis elmész, Z-man, méghozzá azonnal! Gondolj a lányodra! Menj el innen, most rögtön!

Hirtelen elmosolyodott, és eltolta magától a társát. Zeerid némán meredt rá, és tudta, hogy k igaza van. Nem hagyhatta, hogy Arra árván nőjön fel, még Aryn miatt sem. Ennek ellenére nem bírta magára hagyni őt. Közelebb lépett hozzá, mire Aryn komor arca ellágyult. Aryn felemee a kezét, megérintettél Zeerid arcát.

- Menj - mondta halkan.

Zeerid a puszta ösztöneitől hajtva vállon ragadta, odarántotta magához, és szájon csókolta. em állt ellen, sőt visszacsókolt. Pillanatokkal később szétváltak, Zeerid kartávolságra tolta Jedit, és rászólt:

- Te bolond vagy, Aryn Leener!

- Talán igen - felelte Aryn.

Zeerid sarkon fordult, és elindult a Dragonfly felé. A szája még ekkor is bizsergett, érezni vélte Aryn lágy ajkának érintését, és remélte, hogy ez az érzés sokáig kísérteni fogja. C, hogy nem csókolóztak hosszabb ideig.

Gyanította, hogy Aryn őt nézi, és nem mert visszanézni, mert attól félt, hogy nem lesz erejelmenni. Az Arrát ábrázoló holoképre gondolt, amelyet a Fatmanen tartott, a lánya mosolyára, nevetésére és a Natnak tett ígéretére, miszerint nem vállal felesleges kockázatot.

Akármilyen nehezére esett is, nem pillantott vissza Aryn Leenerre.

- Gyerünk, T7, beszállás! - szólt rá a droidra, amikor odaért a rámpához.

T7 szomorú nemet csipogott.

- Nem jössz?

A droid megint bánatosan, de tagadó választ adott. Zeerid megpaskolta a fejét.

- Bátor kis fickó vagy - mondta mosolyogva. - Köszönöm, hogy segítettél! Vigyázz Arynra!

T7 előbb igent füttyögött, aztán komoran elbúcsúzott, és elgurult a Dragonfly közeléből.

A gép hajtóművei már javában melegedtek. Zeerid gondolatban újra köszönetet mondott az asztridnak, amiért aktiválta az automata indítórendszert.

Vrath végigtámolygott a Razor keskeny folyosóin, mígnem elért a hátsó rekeszbe. A tágas kabilaha utastérként szolgált, de ő eltávolította belőle az üléseket, és ezzel raktérré alakítotn mindenütt mágneskapcsokkal összefogatott, magas ládahalmok álltak, és együttesen valóságos hoztak létre. Vrath a rakásokat kerülgetve tartott a hátsó rámpa kezelőpanelje felé. Odakingszűnt a lövöldözés, amit jó jelnek vett.

Zeerid a távolodó asztrodroid után nézett. Megnyomta a zárógombot, és a rámpa emelkedni kezd Hallotta, hogy a reteszek a helyükre ugranak, de továbbra is ott állt, a tenyerét a hűvös oldalfalon tartva, és Arynra gondolt.

A Dragonfly megbillent, és emelkedni kezdett. Zeerid elindult előre. Nem hagyhatta, hogy a robotpilóta vezesse a gépet, amikor a birodalmi vadászok tüzet nyitnak rá.

Belevetette magát az útvesztőbe, a ládahalmokat kerülgetve sietett az orr irányába. Befordulegy sarkon, és majdnem nekiment egy szemből érkező férfinak.

Eltartott néhány másodpercig, mire ráismert - alacsony termet, gondosan kettéfésült haj, vékszáj, mélyen ülő, kifejezéstelen szem.

Ezt a férfit látta a Karson-parkban.

Ez a férfi árulta el őt és Arynt a Sith Nagyúrnak.

Ez a férfi tudott Arráról és Natról.

- Te! - hördült fel meglepetten Vrath Xizor.

- Igen, én! - felelte szintén megrökönyödve Zeerid.

Aryn az emelkedő leszállóegységet nézte, és máris hiányzott neki a társa. Megpróbálta megidét a haragot, ame$ ide hajszolta őt, a Coruscantra, hogy megvívjon Darth Malgus - szal, de már nem érezte annyira forrónak. Belenyúlt a zsebébe, megkereste a nautoli karkötőből zó korallszemet, és a mutató-, illetve a hüvelykujja közé fogta.

Meg akart vívni Malgusszal. Meg kellett tennie. De most már úgy akart szembenézni vele, ahogyan a mestere tanácsolta volna;; nyugodt szívvel, nyugodt elmével.

A továbbra is eszméletlen Eleena felett állt, és türelmesen várt.. Egyre erősebbnek érezte Ms jelenlétét, azzal párhuzamosan, hogy a Sith mind közelebb ért hozzá. A haragja úgy kavargo; előtte, akár egy láthatatlan, anyagtalan fergeteg.

Malgus átviharzott a nyitott kapun, és berontott a dokkba. Vrath Xizor hajója, a Razor lassan emelkedett a mennyezeti nyílás felé. A két birodalmi komp a betonon állt.

- Eleena! - harsogta Malgus. Gyűlölte magát, amiért így tanújelét adta a gyengeségének, de nta magában tartani a kiáltást.

Megidézte az Erőt, a sötét oldal energiáit az emelkedő gép felé terelte, és ráfonta a törzsé

szatartsa. A Razor láthatóan lassult. Malgus mindkét karját feltartotta, begörbítette az ujjait, és elkeseredetten ordítva próbálta legyőzni a hajó hajtóművének erejét.

Furcsa feszességet érzett az elméjében, a hatalmának húrja meg-feszült, majd nyúlni kezdett,re csak nyúlt. Szentül megfogadta, hogy nem engedi el a hajót. A lebegtető rendszer mind erősebb és magasabb hangon visított. Malgus a fogait csikorgatta, a teste verejtékben úszott, a lélegzete sisteregve hatolt át a légzőkészülékén, de kitartott.

Aztán hirtelen elpattant a húr, a hajó kiszabadult, és szempillantás alatt kisuhant a tetőn tátongó nyíláson.

Malgus torkaszakadtából üvöltött haragjában, miközben kék fény ragyogott fel a gép hátulsó fazor elszáguldott az ég felé.

Noha tombolt dühében, nyugalmat kényszerített magára. A szájához emelte az adó-vevőt, kapcsoteremtett a cirkálójával, és beleszólt a készülékbe:

- Jard, a fűszerfutár hajója ebben a pillanatban szállt fel a Liston űrkikötőből. Valószínű,na is rajta van. Kapják el egy vonósugárral, és mindenkit tartóztassanak le, akit a fedélzeten találnak!

Aktiválódó energiapenge sistergő búgása vágott a szavába, majd még egyszer meghallotta ugyanhangot. Átnézett a dokk másik végébe, és meglátta Aryn Leenert. A Jedi mindkét kezében fénykrtott, és a lába előtt Eleena hevert mozdulatlanul a betonon.

Tizenharmadik fejezet

A Malgusból áradó gyűlölet és harag úgy érte Arynt, akár; egy ökölcsapás. Megvetette a lábátban állt volna. Csak ekkor jött rá, hogy a férfinak mennyire fontos a twi'lek, és hogy a lány iránti minden érzését gyűlöletté és haraggá alakította.

Malgus aktiválta fénykardját, a szeme és páncéljának lemezei visszatükrözték az energiapenge háta mögé nyúlt, vízszintesen elrántotta a kezét, mintha a tenyere élével elvágott volna vaa dokk kapuja hangos dörrenéssel bezárult. Ismét intett, és a záróreteszek ráfordultak a kapyakra.

- Csak te és én - mondta Malgus rekedtes hangon az ellenfelének, bár a tekintetét még ekkor is Eleenára szegezte.

- A lány életben van - válaszolta Aryn a lába előtt heverő testre mutatva. - És tudom, mit é iránta.

- Nem tudsz semmit! - förmedt rá Malgus, és lépett egyet előre.

- Hagyd elmenni a leszállóegységet! - folytatta Aryn. - Add ki a parancsot, vagy megölöm a lányt!

- Hazudsz!

Aryn a twi'lek nyakához eresztette a pengéjét, és nyomban érzékelte a Sith újabb dührohamát.

- Esküszöm, hogy megteszem! - fogadkozott elszántan.

- Ha csak hozzáérsz - vágott vissza Malgus, a bal kezét ökölbe szorítva -, gondoskodni fogoka, hogy szenvedj, mielőtt meghalsz! Erre pedig én esküszöm!

Aryn minden egyes kimondott szótól egyre kevésbé értette Malgust. Ettől függetlenül tartottalöfföt.

- Add ki a parancsot, Malgus!

Malgus vészjósló tekintettel meredt rá, de végül felhorkant, és beleszólt az adó-vevőjébe:

- Jard, töröljék az előző parancsomat! A leszállóegység szabadon elhagyhatja a rendszert!

- Hogyan, nagyuram?

- Hajtsa végre!

- Igenis, nagyuram!

Malgus elindult Aryn felé, a prédát becserkésző ragadozó lassú mozdulataival haladt előre.

- És most mi lesz, Jedi? - kérdezte. - Nem tudsz elmenni innen.

- Nem is akarok elmenni - felelte Aryn.

- Nem akarsz elmenni! - visszhangozta Malgus, és látszott a szemén, hogy mosolyog a maszk alatt. - Meg akarsz ölni engem. Meg kell tenned, igaz? A mestered miatt?

Ezek a szavak olyan érzéseket húztak elő Aryn lelkének legsötétebb zugaiból, amelyek kínosantak a Malgusból áradó haraghoz. Aryn tudta, hogy alig néhány perccel ezelőtt még őbenne is uilyen indulat dolgozott. Hogy azóta eltűnt, azt Eleenának köszönhette.

És Zeeridnek.

És Zallow mesternek.

- Azt akartam, hogy szenvedj, Sith! - válaszolta fennhangon. - Végezni akartam a lánnyal, hogy megkínozzalak! De nem fokozom tovább Eleena kínjait. Már most is éppen eléggé szenv!

Malgus megtorpant. Lenézett a twi'lekre, és Aryn legnagyobb meglepetésére a szánalomhoz vagy a sajnálathoz hasonló érzést érzékelt felőle - éppen csak egy pillanatra, aztán a gyűlölet elmosott.

- Elég a szavakból! - jelentette ki Malgus, és ismét a Jedire nézett. - Gyerünk, Aryn Leener, támadj! Én itt állok!

Azzal ledobta a köpenyét, teljes magasságában kihúzta magát, és tisztelgett a fénykardjával.

Aryn felemelte mindkét kardját, és néhány pillanatig a tenyerén mérlegelte a súlyukat. Átadtaz Erőnek, a békének és a nyugalomnak.

Nyugodt szív. Nyugodt elme;

Padavan korában sokat gyakorolta a két karddal vívást, de éles harci helyzetben ritkán folyamodott ehhez a stílushoz. Most viszont erre készült. Úgy érezte, ez illik a körülményekhez.

Nem várta meg, hogy Malgus cselekedjen. Futásnak eredt, és az Erő segítségével gyorsította mmígnem úgy száguldott, hogy a pengéi elmosódó fénycsíkot húztak a levegőbe. Malgus m helyén kardját maga előtt tartotta.

Aryn alacsonyan döfött a jobb kezében tartott karddal, a másikkal magasan. Malgus a levegőbe szökkenve mindkettő elől kitért, majd egy előreszaltóval átugrott Aryn felett, és visszgyors keresztvágást indított.

Aryn lebukott a nyaka felé süvítő penge elől, és egy erőteljes lábsöpréssel kirúgta az ellenbal lábát. Malgus oldalra dőlve elzuhant, közben Aryn felpattant, a feje fölé lendített^ min kardját, és a pengéket párhuzamosan tartva, egyszerre sújtott le mindkettővel. Malgus egy gyors hátrabukfenccel eltávolodott tőle, így a pengéi szikrazáport verve egy-egy mély, keskennyílást vágtak a dokk betonpadlójába.

A bukfenc végén Malgus felpattant, és taszítóhullámmal támadott, ami felkapta Arynt, és átrea dokkon. Az egyik komp oldalának csapódott, de az Erő-pajzsa megóvta a sérülésektől. Lepatta hajó héjazatáról, és amint a betonra érkezett, újabb rohamra indult. Futás közben elhajítoa saját, aztán a mestere fénykardját, majd az Erővel irányította a röptüket.

Ez a támadás váratlanul érte Malgust. Az elsőnek érkező penge mélyen belemart a páncéljába. felhördült fájdalmában, de gyorsan lebukott a második elől, mire Aryn továbbra is futva vissrántotta kezébe a fegyvereit. Abban a pillanatban, hogy megfogta a kardokat, azonnal elhajította mindkettőt.

Ám a Sith ezúttal felkészülten fogadta a támadást. Gyorsaságát az Erővel megnövelve a levegő és idejében kitért a forogva száguldó pengék elől. Aryn azonban számított erre a manőverre,nfele után rohant, és amint az visszaérkezett a betonra, egy hosszú ívű ugrás közben páros lllbe rúgta.

Malgus az Erőt felhasználva csökkentette ugyan a találat erejét, de még így is hátrált néhánhallani lehetett, hogy hörögve és akadozva lélegzik.

Pillanatok alatt összeszedte magát, dühödten bömbölve fellendítette a kardját, és függőlegese, hogy kettévágja az el-lenfelét. Csakhogy Aryn addigra visszarántotta jobbjába a saját kardját, és azt rézsútosan felemelve megállította a vörös pengét.

Malgus akkora erővel nyomta őt lefelé, hogy térdre roskadt. Oldalra nyújtotta a bal kezét, a markába húzta Zallow mester fegyverét, és előredöfött vele.

A Sith oldalra lépett a hasa felé tartó penge elől, de az így is felhasította a páncélját. E kardjával félresöpörte a Jedi fegyverét, és akkora erővel rúgott előre, hogy Arynt még az Esem védhette meg. A súlyos csizma orra az arcába vágódott. Több foga meglazult, a feje hátraapódott. Hanyatt esett, és pár pillanatig kábultan fetrengett.

Nagy nehezen talpra vergődött, és megrökönyödött attól, hogy négy energiapengét lát maga elő. Volt valami a szájában, amit gyorsan kiköpött - egy véres fogat, amely gyökerestől szakadti az ínyéből.

- Te még mit sem tudsz a gyűlöletről - mondta neki Malgus meglepően lágy hangon, mialatt lassú léptekkel közeledett hozzá. - Benned még csak parázslik a harag. A töredéke vagy annak, aehetnél.

Arynnak időre volt szüksége ahhoz, hogy teljesen eszméletre térjen, és ehhez el kellett távodnia az ellenfelétől. A levegőbe szökkent, és egy hosszú ívű hátraszaltóval felugrott az egytetejére. Az elméje máris kezdett tisztulni.

- A mestered tévúton járt - folytatta Malgus. - Azt hitte, legyőzhet engem nyugalommal, de kudarcot vallott. Te azt hitted, legyőzhetsz engem haraggal, de az túl kevés volt benned, hiába vesztettél el oly sok mindent.

Aryn egyre jobban látott, és az érzékszervei fokról fokra működésbe léptek.

- Legyél hálás ezért, Jedi! - tette hozzá a Sith. - A haragért, az igazi haragért nagy árat fizetni.

Aryn megint azt a furcsa együttérzést vagy sajnálatot érzékel-' te a Sith felől, de ezúttal en csak egy pillanatra szakítottá meg az esztelen gyűlölet áradását. Malgus a twi'lek lányralantott, aki továbbra is ájultan feküdt a betonon.

Mialatt Aryn felkészült, hogy rávesse magát az ellenségére, Malgus szinte mellékes mozdulatt feltartotta a bal karját, és a következő pillanatban vakító fényű, kék villám száguldott átelválasztó téren. Aryn a kisülés útjába rántotta mindkét kardját, de annak ereje felülmúlt m Malgus mindeddig bevetett. Áttört az energiapengék között, lecsapott rá, és letaszította a tetejéről.

Zuhanás közben megperzselődött bőr bűze csapott az orrába, éles sikoly a fülébe, és rádöbbenbőrének szagát érzi, és a saját sikolyát hallja. A következő pillanatban kemény ütés érte a betonnak ütközött. Bénító fájdalom terjedt szét az egész testén, aztán minden elsötétült kö

Zeerid katonai kiképzéssel megedzett ösztönei gyorsabban reagáltak, mint a tudata. Kinyújtotta a jobb kezének ujjait, és a tenyere élével a férfi torka felé ütött. Ám Vrath bizonyára sott valamilyen fajta kiképzést. Baljával oldalra söpörte Zeerid karját, majd megragadta a csuklóját, közben belépett elé, és a hasa alá tolta a derekát. Zeerid felismerte, hogy az ellee csípői dobásra készül, és ennek megfelelően cselekedett. Nem próbált ellenállni, éppen elllrugaszkodott, átlendült a férfi felett, majd a fedélzetre érve bukfencezett egyet, és mire feltérdelt, már a jobbjában szorongatta az E-9-es sugárvetőt.

Még mielőtt lőhetett volna, Vrath kirúgta kezéből a fegyvert, ami berepült a ládák közé. Vralazó rúgást egy forgó rúgással folytatta, de Zeerid számított rá. Az alkarjával blokkolta a süvítő lábat, rögtön megmarkolta a bokánál, majd felállt, és kőkemény jobbegyenest indított

Az ütés célba talált: csontok ropogtak az ökle előtt.

Vrath, noha az orrából ömlött a vér, vadul hadonászott a bal karjával, aztán kiegyenesített Zeerid torkába döfte. Az ütés végzett volna vele, ha az ellenfele nagyobb erőt tudott volna beleadni. így viszont csak elengedte Vrath lábát, és sietve hátrált.

A háta mögé nyúlt a másik pisztolyáért, de mielőtt maga elé ránthatta volna, Vrath rávetetteitaszította egy ládarakásnak. A ládák éles sarka mélyen belenyomódott Zeerid hátába, és felnz ellenfele ekkor egyik kezével a csuklóját, másikkal a könyökét markolta meg, majd többszörvágta a karját az egyik ládának. Zeerid elengedte a pisztolyt, és amint az a fémpadlóra ért,ellenfele elrúgta valahová.

Zeerid felnyögött, és minden erejét bedobva ellökte magától a férfit.

Három lépés távolságból méregették egymást, mindketten hevesen ziháltak. Vrath szeme nedvesegott, az orrából patakzott a vér. Zeerid a sérült légcsöve miatt erőlködve, szaggatottan tudak lélegezni.

- Sejtettem, hogy ez lesz a vége - jelentette ki Vrath tompa orrhangon. - Te nem, Zeerid Korr?

A jobb orrlyukát befogva kifújta a balból a vért és a váladékot, majd a balt fogta be, és a ot fújta ki.

- Egyébként, Vrath vagyok - közölte aztán. - Vrath Xizor.

Zeerid alig hallotta. Mialatt az ellenfele kitisztította az orrát, kihasználta a lehetőséget, és mélyeket lélegzett, továbbá a pisztolyait keresve lepillantott a padlóra - ám az összpás alatt mindkét fegyvere eltűnt a ládahalmok alatt.

Vrath a mutató- és a hüvelykujjával végigtapogatta az orrát, hogy kiderítse, hol tört el, maegkérdezte:

- Mi vagy te? Mélységi felderítő? Kommandós?

Zeerid egyre könnyebben lélegzett, és ekkor körözni kezdtek egymás körül.

- Havoc-század - felelte Zeerid, és végigmérte a nálánál kisebb termetű férfit.

- Elsőnek a tűzbe - idézte Vrath a század egyik mottóját.

- És te? - kérdezte Zeerid.

- Birodalmi mesterlövész.

- Aha... egy orgyilkos - dörmögte Zeerid.

A sértő megnevezés hallatán Vrath elkomorult, és az állát büszkén felszegve válaszolt:

- Tudod, Korr, eddig több mint ötven köztársasági katonát öltem meg. Te is csak egy szám lesnekem.

- Majd meglátjuk - vágott vissza Zeerid vészjósló nyugalommal.

Vrath leejtette a vállát, mire Zeerid felrántotta mindkét kezét.

Vrath vigyorgott, és ezzel megmutatta, hogy az orrából ömlő vér a fogait is vörösre festette

- Ideges vagy, mi?

Tovább köröztek, és Zeerid támadható felületet keresett. Ami-kor meglátta a lehetőséget, magott, de a mozdulatot félbehagyva hirtelen lehajolt, hogy derékon kapja az ellenfelét, és a padlóhoz vágja. Vrath az utolsó pillanatban hátraszökkent előle, de ő utána ugrott, elkap nekirohant vele a válaszfalnak. Vrath szűk ívben, a könyökével csapott Zeerid felé, és el ilálta a halántékát, a következő könyökütésével pedig az arcát.

Zeerid felmordult, és eltolta magát az ellenfelétől, hogy némi mozgásteret nyerjen. Keményenegmarkolta Vrath vállát, és gyors egymásutánban háromszor hasba rúgta őt a térdével. A férfi arcára tapasztotta a tenyerét, és a bőrét karmolva kereste a szemét. Zeerid megrázta a fejée Vrath megtalálta a szemüregét, és belenyomta az ujjait.

Zeerid eltaszította magától a férfit, és pislogva hátrált, közben egy egyenes rúgással fedezszavonulását.

Vrath utána lódult, mélyen lehajolva átölelte a combját, majd felemelte őt a padlóról, és harővel eldobta. Zeerid hanyatt esett, beverte a fejét, amitől csillagokat látott. Az ellenfele rávetette magát, és mert félig vakon küzdött, Zeerid nem tudta őt lelökni magáról, ígyarosan teljes hosszában rajta feküdt. A férfi ekkor felült, és egyik ütést a másik után mértid próbált ugyan védekezni, de kapott egy találatot az arcára, egyet a halántékára, aztán megyet az arcára, majd a feje búbjára. Ez utóbbi felszakította a bőrét, a vére végigfolyt a nyzétkenődött az arcán, valamint Vrath öklén és könyökén.

Zeerid igyekezett elkapni az újra és újra lesújtó kezeket, de Vrath túl gyorsan mozgott, ráal a vértől a karja csúszós lett, nehéz volt szilárdan megmarkolni. Zeerid végül fellökte a ftét, az ellenfele háta mögött összefonta a karját, majd visszafeküdt, és lehúzta magához Vray ne tudjon mozogni.

És Vrath ekkor elkövetett egy hibát. Mialatt megpróbált felegyenesedni, leeresztette a fejét, így az arcát alig néhány centiméter választotta el Zeeridétől. Zeerid minden erejét beleadlendítette a fejét, és belevágta a homlokát Vrath máris törött orrába.

Vrath felordított kínjában, és ösztönösen hátrahőkölt. Zeerid azonnal kihasználta a lehetősé az ellenfelét, közben megragadta a jobb csuklóját, majd az oldalára fordult, és mindkét lábhúzva Vrath vállához nyomta a talpát. Ezt követően hátrafeszítette és kiegyenesítette a férfjd a saját testét is, hogy kificamítsa az ellenfele valamelyik ízületét.

Vrath torkaszakadtából üvöltött, miközben a könyökében a szalagok megfeszültek, és jól hallhszétszakadtak.

Zeerid megérezte, hogy a kar hirtelen elernyed a kezében, ekkor elengedte, majd átgurult a másik oldalára, és talpra vergődött. A fájdalomtól eltorzult arcú Vrath az egyik ládarazott, talán azért, mert tudta, hogy az alatt lapul valamelyik fegyver. Zeerid odalépett hozzá, felrántotta a padlóról, és nekilökte a válaszfalnak. Vrath megpróbált lassítani, dett, és mert a jobb karját nem használhatta, fejjel előre vágódott neki a falnak. Egy pillanatig még állva maradt, aztán, mialatt a szeme befordult az üregébe, lassan összerogyott.

Zeerid odaugrott mellé, és kemény jobbegyenest mért a homlokára, mert azt hitte, hogy csak elkábult - de Vrath meg se moccant.

Zeerid lehajolt hozzá - vére a férfi arcára csöpögött -, és ellenőrizte a pulzusát.

Megállapította, hogy Vrath életben van, és rögtön ezután az adrenalin, ami mindvégig hajtottz összecsapás alatt, egy csapásra eltűnt a szervezetéből. Az egész teste sajgott. Szaggatott, erőlködve lélegzett, és minden ereje elhagyta. Az arcában éles fájdalom izzott, az agya a verése ütemében lüktetett. Az össze-

csapás alig negyven másodpercig tartott, de úgy érezte magát), mintha órákon keresztül ütöttgymást.

Lenézett Vrathra, és azon töprengett, hogy mit csináljon vele. Átkutatta a nadrágját és a dzjét. Több azonosító okmányt talált, valamint más, személyes tárgyakat. Talált egy szíjbilinchasára fordította Vratht, és hátrahúzta mindkét kezét.

A sérült könyökízületben a csontvégek hallható csikorgással súrlódtak egymáshoz, és Vrath mét.

- Bocsánat - dörmögte Zeerid, de nem tehetett mást.

Miután megbilincselte a férfit, a vállára emelte, és bár a lába

eléggé reszketett, végigcipelte őt az egész hajón, egészen a pilótafülkéig. Berakhatta volna, de egy pillanatra sem akarta szem elől téveszteni.

.Mire beért a pilótafülkébe, és ledobta Vratht a másodpilóta ülésére, a hajó maga mögött hageredek szögben felfelé tartott. Zeerid szemügyre vette a műszerfalat. Az arca feldagadt, a szeme megsérült Vrath ütésétől, ezért hunyorognia kellett. Levetette az ingét, és rányomtebére, mert nem akarta összevérezni a kormányt és a műszereket.

A pilótaülés mellett három tőr, valamint egy fegyveröv hevert a padlón. A tokból egy GH-22-egárvető markolata állt ki. Zeerid a derekára csatolta az övet, és leült.

Még sosem vezetett Dragonfly-osztályú leszállóegységet, de átkozottul biztosra vette, hogy e

oldogul mindennel, ami a csillagösvényeket járja. Ahhoz, hogy eljusson a legközelebbi hiperfolyosóhoz, át kellett törnie a birodalmi blokádon.

- Eljött az idő, hogy esőcseppek között táncoljunk - mormolta, és kikapcsolta a robotpilótát

Az oldalsó ablakhoz dugta a fejét, a gép teste mellett visszanézett a távoli űrkikötőre, és t, hogy vajon mi történt Arynnal. Sokért nem adta volna, ha a Jedi ott ült volna mellette.

Aryn kinyitotta a szemét. Malgus felette állt, véreres szemét az ő arcára szegezte. A karjáb tartotta a továbbra is eszméletlen twi'lek lányt. És a jobb kezében fogta Aryn mindkét fényrdját. A saját kardmarkolata a derékszíján függött.

Aryn elképzelni sem tudta, hogy a Sith miért nem végzett vele.

A férfi mozdulatlanul állt felette, némán méregette, és ő ezúttal is kétkedést érzékelt. Dartt magában.

- Fogd meg ezeket, és menj! - mondta hirtelen, és ledobta mindkét kardmarkolatot, amelyek halk csörömpöléssel érkeztek a betonra. - Vidd a kompot! Elintézem, hogy szabadon elhagyhasd a Coruscant körzetét.

Aryn nem mozdult. A fénykardokat alig néhány centiméter választotta el a kezétől.

Malgus résnyire vonta a szemét, és ismét megszólalt:

- Hacsak a bosszúvágyad nem követeli meg, hogy feláldozd érte az életedet, tedd, amit mondtam, Jedi!

Aryn fél kézzel feltolta magát, a másikkal megfogta a két markolatot. Az ezüstös hengerek hűsimultak a tenyerébe.

- Miért? - kérdezte halkan.

- Mert megkímélted Eleena életét - felelte szintén fojtott hangon Malgus. - Fordított helyzetben én nem ezt tettem volna. És azért, mert a felbukkanásoddal ráébresztettél valamire, amimár régen tudnom kellett volna.

Aryn lassan feltápászkodott, és a derékszíjára akasztotta a markolatokat.

- Talán hallottál már róla - folytatta Malgus már-már szomorúan, hogy elhagyjuk a Coruscanto Úgy értem, a Birodalom. Már csak a szerződés aláírása van hátra. Aztán béke lesz. Örülsz ne

- Hogy örülök-e? - kérdezett vissza Aryn. Még most sem ér-tette. Gondolatban leltárt készíteeiről. Beszerzett jó néhány kisebb sebet és zúzódást. Semmije sem tört el. Aztán a lelkét is - ott sem tört el semmi.

Malgus arcára nézett, és nem tudta, mit mondjon.

- Talán találkozunk még - bökte ki aztán -, más körülmények között.

- Ha újra találkozunk, Aryn Leener - válaszolta Malgus -, megöllek, ahogyan megöltem a mes

teredet. Ne hidd, hogy könyörületből hagylak életben! Hanem azért, hogy megfizessem az adóssat. Amint elhagyod a Coruscantot, többé nem vagyok az adósod.

Aryn megnyalta a száját, belenézett a Sith szemébe, és bólintott.,

- Azt tudod, hogy a Jedi-rend elárult téged? - kérdezte ekkor Malgus. - Ők tájékoztattak minket, hogy valószínűleg idejössz^

Aryn nem lepődött meg, de attól még az árulás fájt neki.

- Én már nem tartozom a Rendhez - felelte, és amint kimondta, összeszorult a torka.

Malgus rekedtes, keserű nevetést hallatott.

- Benned és bennem több a közös, nem csupán a harag - mondta a fejét csóválva. - Most pedig !

Aryn továbbra sem értette, és beletörődött abba, hogy soha nem is fogja megérteni. Sarkon foult, és továbbra is hitetlenkedve elindult a komp felé. T7 előbukkant a gép mögül, és kérdésott. Aryn nem tudott válaszolni. Együtt szálltak be a gépbe. Amikor belépett a pilótafülkébet, és hirtelen rájött, hogy minden ízében remeg.

- Nyugodt szív, nyugodt elme. - suttogta, és máris kezdett lehiggadni.

Néhány másodperccel később vett egy mély lélegzetet, és bekapcsolta a lebegtető rendszert. F sem volt, hogy hová menjen.

Amikor a Coruscant egének kéksége átadta helyét az űr feketeségének, Zeerid kezdett izzadni.onitorokat fürkészve kereste a birodalmi gépeket. Mostanra már észre kellett venniük őt. A fnyőn megjelent egy cirkáló, talán a Valor, talán egy másik. Fordulóba vitte a gépét, hogy miobb ívben kikerülje a cirkálót, és a legközelebbi ugrópont felé repült.

Halk sípolás ütötte meg a fülét. A műszerfalra pillantott, és beletelt néhány másodpercbe, mtt a tudatáig, hogy befutott egy hívás. Újabb pillanatokba telt, mire eldöntötte, hogy mihez kezdjen vele. Végül rácsapott a gombra, és megnyitotta a csatornát - ha mást nem is tehet, legalább elátkozza a birodalmiakat, mielőtt szétlövik a hajóját.

- Razor leszállóegység, szabadon távozhat - közölte vele a szenvtelen hangon beszélő kommuniiszt, és máris megszakította az adást.

Zeerid azt hitte, hogy ez csupán egy csel vagy egy rossz tréfa. De nem látott semmit a képernyőkön, és a cirkáló nem kezdett manőverezni annak érdekében, hogy feltartóztassa.

Nyílegyenesen száguldott az ugrópont felé. A navigációs számítógépre bízta, hogy számítson ks útvonalat, és megpróbált hinni a szerencséjében. Elképzelni sem tudta, hogy mi történhetetrengésből Vrath hangja zökkentette ki:

- Nem is rossz, kommandós. Le vagyok nyűgözve...

- Nem azért csináltam, hogy lenyűgözzelek, orgyilkos.

Vrath rekedtes nevetést hallatott, aztán görcsösen köhögött, közben meg-megrándult.

- Az orvosi fülkében van pár doboz fájdalomcsillapító - mondta, miután lélegzethez jutott. -

nál?

- Később - felelte kurtán Zeerid.

- Eléggé fáj, kommandós...

- Nem baj.

- Ez csak üzlet, Korr.

Zeerid a lányára gondolt, Natra és Arynra.

- Az - dörmögte -, üzlet.

Pontosan torkig volt az üzlettel.

- Ami engem illet, végeztem - folytatta Vrath. - Azért béreltek fel, hogy megakadályozzam, hogy a fűszer eljusson a Coruscant- ra. Ezt sikerült elérnem, ami azt jelenti, hogy végeztem. Jelentkezem az összekötőmnél, és te meg én soha többé nem találkozunk. Azért a haném visszakapni.

Zeerid erős késztetést érzett, hogy orrba vágja Vratht, de nem tudta rávenni magát, hogy megegy megbilincselt embert. A fickó úgy viselkedett, mintha az előbb csak baráti alapon birkóztak volna egy jót, hogy aztán együtt elmenjenek sörözni.

- Mondjuk, az Exchange főnökei már nem lesznek olyan elnézőek, nem igaz? - vetette fel Vrath. - Úgy hallottam, rosszul tűrik, ha valaki elveszít egy szállítmányt. Te és a családod duidőszaknak néztek elébe.

A kegyetlen szavak hallatán Zeeridnek elakadt a lélegzetei Most, hogy hallotta őket, egyszeriben minden megváltozott. Akkora erővel markolta a botkormányt, hogy az ujjai kifehéredték, mialatt a lehetőségeit mérlegelte magában. A vérébe szabadon tódult az adrenalin az erei mintha felizzottak volna. Mereven nézett előre, az elülső ablakon túli semmire.

- Nem tudják, hogy van családom - mondta vészjóslóan fojtott hangon.

- Még nem - javította ki Vrath. - De előbb-utóbb megtudják, Mindig megtudják, és... - Vrath később jött rá, hogy aknára lépett. Erőltetett nevetést hallatott, mintha csak tréfálkozott e érződött a hangján, hogy egyre idegesebb. - Vagy talán mégsem. Áh, csak locsogok itt összeza...

- Túl sokat locsogsz - morogta Zeerid, majd összepréselte; a két fogsorát, és tovább gondolkott. A szükség alkémiája egyetlenegyre desztillálta a választási lehetőségeit.

Robotpilótára kapcsolta magát, és felállt.

- Talpra, Vrath! - szólt rá Vrathra.

A férfi nem állt fel azonnal, mire durván felrántotta az ülésről, Vrath felnyögött fájdalmábadt:

- Lazíts egy kicsit, kommandós! Megyünk a fájdalomcsillapítókért?

- Csak indulj el! - felelte mogorván Zeerid.

- Hová?

Zeerid a férfi hátába nyomta a sugárvető csövét.

- Mozogj!

Vrath, ha vonakodva is, de hagyta magát végigtolni a hajó folyosóin. Lassan lépkedett, mintha érezte volna Zeerid szándékát. Néhány forduló után Zeerid meglátott egy zsilipet. Odaterozzá Vratht, és közvetlenül előtte megállította.

- Fordulj meg!

Vrath engedelmeskedett. Az arcán vörös foltok virítottak, de hogy az ütésektől, vagy azért, elsápadt félelmében, azt Zeerid nem tudta megállapítani.

- Ez az egész a lányodról szól, igaz? - kérdezte. - Hát, már beszéltem róla a csapatomnak. M Korr!

Zeerid kihallotta szavaiból a hazugság vékony felhangját.

- Hazudsz! - válaszolta higgadtan. - Már elárultad, hogy nem beszéltél róla. Az előbb azt motad: még nem.

A fegyverével félretolta az útból Vratht, és aktiválta a zsilip belső ajtóit. A vastag acéll szétváltak, és halk sziszegéssel besiklottak a falba. A zsilipkamra mennyezetén életre kelt egy vörös villogó.

Zeerid felmutatta a fegyverét, és megkérdezte:

- Ezt akarod? - A zsilip felé biccentett. - Vagy azt?

Vrath a sugárvetőre pillantott, majd benézett a zsilipbe, és nyelt egyet.

- Ennek nem muszáj megtörténnie, Korr! - mondta idegesen.

- Nem fogok beszélni senkinek sem rólad, sem a családodról. Még a hajót is megtarthatod.

- Nem vállalhatom a kockázatot - felelte Zeerid.

Vrath mosolyogni próbált, de a szája csak valami szörnyű vicsorgásba torzult.

- Ugyan már, Korr! Ha azt mondom, hogy nem fogok beszélni, akkor nem fogok beszélni. Én mindig tartom a szavam!

Zeerid a Natnak tett ígéretére gondolt, miszerint nem vállal felesleges kockázatokat.

- Aha - dörmögte -, én is.

Vrath toporogni kezdett, hangjából a kétségbeesés jelei hallatszottak.

- Figyelj rám, Korr! Ez szörnyű teher lesz neked. Ettől gyilkos leszel. Hidegvérrel megölsz valakit. Akarod ezt a terhet?

Zeerid tudta, mire vállalkozik, vagy legalábbis azt hitte, hogy tudja.

- Valahogy majd megbirkózom vele - válaszolta. - És semmi szükségem arra, hogy egy orgyilkos kioktasson a gyilkosságról.

Vrathnak könnybe lábadt a szeme.

- Az háború volt, Korr! - felelte félelemtől remegő hangon.

- Gondolkodj! Gondold végig!

- Végiggondoltam. Válassz, vagy én választok! Csak egy újabb szám, igaz?

Vrath a szemét kimeresztve figyelte Zeerid arcát. Talán leolvasta róla az ürességet, az elsztságot.

- A pokolba veled, Korr! - recsegte aztán. - A pokolba veled!

Zeerid belökte őt a zsilipbe.

- Megölhettem volna őket, Korr! Mindkettőt megölhettem volna! Abban a parkban, a Vultán. Tudod, hogy megtehettem volna! De nem tettem meg!

- Nem - ismerte el Zeerid -, nem tetted meg.

Megnyomta a gombot, és a zárófedelek elindultak egymás felé.

- Most már bánom, hogy nem öltem meg őket! - üvöltötte Vrath. - Bárcsak megtettem volna!

Zeerid megállította az ajtószárnyakat. Fellobbant benne a harag, és visszaadta neki az erejét. Benyúlt a zsilipbe, torkon ragadta és megrázta Vratht, majd ráförmedt:

- Ha csak egy ujjal hozzányúltál volna, akkor most kést kapnál előbb a szemedbe, lassan, nagyon lassan, aztán a szívedbe! Hallod, amit mondok, orgyilkos? Hallod?

Hasba rúgta Vratht, aki erre felhördült, és kétrét görnyedt. Mialatt kínlódva próbált lélegzZeerid ismét elindította a zárófedeleket, és azok hamarosan összezárultak. Vrath az apró, páblakon keresztül meredt rá. A szeme vadul villogott, és vicsorogva ordított valamit,

Zeerid elfordította a levegőszivattyú kapcsolóját. Megszólalt egy sziréna, a falak mögött feegy gép.

Vetett még egy utolsó pillantást Vrathra. Halálos rettegést látott a férfi arcán, aztán elfo és elindult a pilótafülke felé.

Gyilkos.

Ez lett belőle.

A sziréna elhallgatott, és a talpán keresztül megérezte a zsilip külső zárófedeleinek mozgásrezgéseket.

A gyomrában sötét űr keletkezett.

Ismeretlen, nyers érzés rohanta meg, szemét elárasztották a könnyek. Kézfejével megdörzsölte

Gyilkos lett belőle, és máris nehéznek érezte a terhet.

De tudta, hogy megbirkózik vele - ha másért nem, Arra és Nat érdekében. Számított rá, hogy é hordozni fogja, és hogy a súlya sosem csökken majd. Nem először ölt értelmes lényt, de így . Még sosem ölt meg senkit úgy, ahogyan Vratht megölte.

És ekkor megértette, végre igazán megértette, hogy Aryn miért tért vissza a Coruscantra.

Teljes szívéből remélte, hogy Aryn végül meggondolta magát, és nem tette meg azt, amire készedi túl élesen, túl áthatóan érezte a dolgokat ahhoz, hogy azt érezze, amit most ő. Nem sokáelte volna ezt a terhet. Megsemmisítette volna. Jobban járt, ha meghalt...

Zeerid hirtelen nem vágyott másra, csak arra, hogy aludjon egyet.

Felülírta a navigációs számítógép véletlenszerű útvonalát, és betáplálta a Vulta koordinátáimegállíthatatlanul remegett.

Néhány másodperccel később a Razor a hiperűrbe ugrott.

Zeerid mindig egyedül repült, de sosem érezte magát magányosnak a pilótafülkében - egészen m.

Hátradőlt az ülésben, becsukta a szemét, és megpróbált elaludni.

Remélte, hogy nem fog álmodni.

Malgus végignézte az Aryn Leenert szállító gép felszállását, aztán kapcsolatba lépett Jardda

- Egy komp indul a Listonról - közölte az ezredessel. - Ez is szabadon elhagyhatja a rendszert. - Értettem, nagyuram! - vágta rá Jard.

Malgus megszeghette volna a Jedinek tett ígéretét. Módjában állt volna megsemmisíttetni a gé de nem tette. Mindig megtartotta minden ígéretét.

De most már felismerte - biztosabban, mint korábban bármikor -, hogy a Jedik túl veszélyesek számára ahhoz, hogy létezzenek. Ugyanazok voltak a Sitheknek, mint Eleena őneki: a béke, a megnyugvás példái, ennélfogva a gyengeség megtestesítői, akik másokat is a gyengeség feltak. Angral ezt nem értetté meg. A Császár sem értette meg. De ő, Malgus megértette. És tudtit kell tennie. Tudta, hogy az utolsó szálig meg kell semmisítenie a Jediket.

Letérdelt Eleena mellé, és a bal karjával felemelte a fejét. Némán, töprengve tanulmányozta szimmetrikus arcot* a finom vonalú állat, a mélyen ülő szempárt, a tökéletes formájú orrot. idézte azt a percet, amikor először megpillantotta a lányt, a rettegő, megalázott és összevrabszolgát, aki éppen csak betöltötte a huszadik életévét. Megölte a gazdáját a brutalitásáéa vitte, és felkészítette a harcra. Eleena azóta is a társa volt, a szeretője és az eleven lkiismerete.

A nemes vonalú szem lassan, meg-megrebbenve felnyílt. Eleena elmosolyodott, és halkan megszólalt:

- Veradun... te vagy a megmentőm.

- Igen - felelte Malgus.

- Hol van az a nő? - kérdezte Eleena. - A Jedi.

- Elment. Soha többé nem fog bántani téged.

Eleena a férfi mellkasára hajtotta fejét, lehunyta a szemét, és elégedetten felsóhajtott.

- Tudtam, hogy szeretsz.

- Igen, szeretlek - vallotta be Malgus, mire a lány szélesebben mosolygott. Malgus érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe - a saját gyengeségének látható és tapintható megnyilván

Eleena kinyitotta a szemét, és meglátta a könnyeket. Felnyújtotta a kezét, és a tenyerét fin

Malgus arcára tapasztotta.

- Mi a baj, szerelmem?

- Hogy szeretlek téged, Eleena. Ez a baj.

- Veradun... - suttogta a lány.

Malgus összeszedte minden akaraterejét, felállt, aktiválta fénykardját, és a pengét gyors moattal Eleena szívébe szúrta.

A lány a szemét hatalmasra nyitva, csodálkozva meredt rá. Kinyitotta a száját, és halk nyögélatott. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, de egyetlen hang sem szökött ki a száján.

Aztán elterült a betonon, és csendesen kiszenvedett.

Malgus kikapcsolta a kardját. Többé nem engedhetett meg magának lelkiismeretet, sem pedig gyengeséget, ha meg akarta tenni azt, amit meg kellett tenni. Csakis egyetlen urat szolgálhatott.

Mozdulatlanul állt a holttest felett, amíg a könnyei elapadtak. Szentül megfogadta, hogy soha többé nem hullajt egyetlen könnycseppet sem. Semmiért és senkiért.

El kellett pusztítani azt, amit szeretett. És tudta, hogy újra meg fogja tenni. Először a Jedikkel számol le, aztán...

A háta mögött Kerse és a katonák döngetni kezdték a dokk kapuját.

Fél térdre ereszkedett, és felnyalábolta az ernyedt testet. Könnyűnek érezte, mintha csak egfátylat tartott volna a karjában. Elhatározta, hogy előbb tisztességesen eltemeti Eleenát, écsak aztán kezd bele.

A Korribanon átélt látomása egy lángban álló Galaxist festett elé. És most már azt is tudta,tűznek nemcsak a Köztársaságot kell megtisztítania.

Epilógus

Malgust körülölelte az éjszaka, a bensőjét mérsékelt harag töltötte ki. A dühe mostanra aláb indulatai lehűltek, akárcsak a bolygó levegője. Titokban hozott el egy hajót jelenlegi állomáshelyéről, az Ismeretlen Régiókból, titokban repült el erre a világra. Senki sem tudta, hode jött.

Az energiáinak egy részét arra használta fel, hogy elfojtsa az Erő-kisugárzását. Nem akarta,y idő előtt felfigyeljenek rá.

A holdból csak egy keskeny sarló látszott a sötét égbolton, az ezüstös, gyenge fény mindent agy világosabb szürkére festett.

A birtokot nyolc méter magas kőfal futotta körül, a felszíne durva volt, és számtalan lyuk, letve mélyedés tarkította, mintha már jó néhány ostromot átvészelt volna. Malgus merített azmait a sötét oldal energiájával feltöltve, átszökkent a fal felett. Gondosan ápolt parkba ér

. Az eleven szobrokká formált törpefák és bokrok furcsa, torz árnyékokat vetettek a holdfény Az éjszakai rovarok folytonos zümmögésébe egy szökőkút szelíd csobogása vegyült.

A sötét foltokban mozogva vágott át a parkon, nesztelenül, akár egy súlytalan és anyagtalan ak.

A birtok közepén álló udvarház ablakainak többségére sötétség borult. Az udvarház, a park, aatilag az egész környék sokkal jobban illett volna a Köztársaság egyik elpuhult világára. Egvéve úgy nézett ki, mint egy Jedi Szentély, amelyben úgynevezett tudósok az Erőről töprengtelelki békét keresték.

Malgus tudta, hogy ez maga az őrültség. A birodalmak és a birodalmakat irányító férfiak nem dhattak éberek és harcedzettek, ha kényelem és béke vette körül őket.

Vagy a szeretet.

Halk hangokat hallott elölről, éppen csak érzékelte őket a nagy csendességben. Nem lassítottost már meg sem próbált rejtőzködni, amikor kibukkant a park sötétjéből.

A páncél mellvértet viselő birodalmi katonák azonnal meglátták őt. Mindketten rászegezték sukat, és a magasabbik felkiáltott:

- Maga meg kicsoda?

Malgus megnyitotta magát az Erőnek, hanyagul intett, mintha csak rovarokat akart volna elhessegetni, és a belőle kiszakadó taszítóhullám akkora erővel vágta a katonákat az udvaoz, hogy a csontjaik jól hallható ropogással törtek darabokra. Lecsúsztak a falról, elterült annak tövében, és többé nem mozdultak.

Malgus átsétált a testek között, az ajtó félresiklott előtte. Belépett az épületbe, és úgy éa Jedi Templom elleni támadás első pillanataiban.

Azzal a különbséggel, hogy Eleena már nem állt a jobbján. Mintha évszázadokkal ezelőtt törté.

A gondolat friss levegőt fújt a lelkében parázsló haragra. Amíg Eleena élt, az ő gyenge pontolt, egy eszköz, amelyet a vetélytársai könyörtelenül kihasználtak. Halálában az erőssége lemléke haragjának gyújtópontjaként szolgált.

Valóságos gyűlöletvihar középpontjában létezett. Sötét energiák örvénylettek körülötte és bey merít az Erőből és felhasználja. Úgy érezte, mintha ő maga lenne az Erő, mintha egybeolvada vele.

Rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban. A hűsége többé nem lehetett kérdéses. Az Erőt szokis az Erőt, a tudása napról napra gyarapodott.

Az energiái tombolva kavarogtak körülötte, kiszöktek az ellen-őrzése alól, és már nem tudta i az Erő-kisugárzását. Hirtelen szétfoszlatta a mentális gátjait, hagyta, hogy hatalma a tels mivoltában megmutatkozzon.

- Adraas! - harsogta olyan hangerővel, hogy a falak és a mennyezet megremegtek. - Adraas!

Döngő léptekkel vágott át Adraas menedékének folyosóin és termein. Menet közben mindent felbegsemmisített, ami á keze ügyébe esett - antik asztalkákat, művészeti alkotásokat, a vetélyt oly nagy becsben tartott bizarr, erotikus szobrokat, mindent.

Romokat hagyott maga mögött, és folyamatosan üvöltött Adraasnak, hogy mutassa meg magát.

Befordult egy sarkon, és egyenesen hat birodalmi gyalogos elé rontott ki. Két sorban h

elyezkedtek el, az első három fél térdre ereszkedett, a másik három állt. Mindannyian teljescélzatot viseltek, és a sugárkarabélyukat vízszintesen előreszegezve, lövésre készen tartott

Malgus azonnal tudta, hogy őrá várnak. Reflexeinek és az izmaiban dolgozó, sötét energiáknaketően gyorsabban reagált, mint az ellenfelei. Mire azok elhúzták az elsütőbillentyűt, előkapaktiválta fénykardját, közben lassítás nélkül nyomult előre. A katonák tüzet nyitottak rá, őyorsan forgatta kardját, hogy az szinte egybefüggő pajzsot képezett a teste előtt.

Két sugárnyaláb lepattant a pengéjéről, és a mennyezetbe csapódott, a többi négyet az ellense vissza - kettő az arcába kapta a lövedéket, a másik kettő a mellkasába. Malgus előreszökkemielőtt az életben maradt katonák ismét lőhettek volna. Egy gyors keresztvágással megölte a oldalit, majd oldalra perdült, és egy újabb keresztvágással végzett a bal oldalival is.

Kikapcsolta a kardját, és folytatta útját az udvarház mélye felé, mígnem megérkezett egy legzenöt méter széles, húsz méter hosszú terembe. A falak mentén faragásokkal teli faoszlopok soztak, amelyek a helyiséget teljesen körbefutó erkélyt támasztották alá. A szemközti falban zárnyú ajtó nyitva volt.

Adraas Nagyúr az ajtóban állt. Díszes páncélzatot és fekete köpenyt viselt.

- Á... Malgus! - mondta meglepetten, de valahogy sikerült úgy kiejtenie a nevet, hogy az szitokszónak hangzott. - Úgy tudtam, az Ismeretlen Régiókban vagy.

- Hivatalosan ott is vagyok - felelte Malgus.

Adraas megértette a célzást. Felszegte az állát, és kijelentette:

- Tudtam, hogy egy napon eljössz.

- Akkor azt is tudod, hogy miért jöttem.

Adraas lelökte válláról a köpenyét, aktiválta fénykardját, és szélesen mosolyogva ismét megs

- Hogy végezz velem. Ismerlek, Malgus. Nagyon jól ismerlek.

- Semmit sem tudsz rólam - vágott vissza Malgus, és belépett a terembe.

Érzékelte vetélytársának dühét és gyűlöletét, de azok eltörpültek a saját haragjához és gyűlmei előtt megjelent a haldokló Eleena arca, és ettől a haragja még magasabb lánggal lobogott.

Adraas is belépett a terembe, és megkérdezte:

- Azt hiszed, megdöbbenek attól, hogy itt talállak? Nem láttam előre, hogy egyszer beállítaside?

Malgus keserű nevetést hallatott, a rekedtes hang furcsán eltorzulva verődött vissza a magas mennyezetről.

- Előre láttad, de nem tudtad megakadályozni - válaszolta. - Egy senki vagy, Adraas. És ma este mindenért megfizetsz. Angral nincs itt, hogy megvédjen. Senki sem fog megvédeni.

Adraas a száját lebiggyesztve vágott vissza:

- Elrejtettem előled a valódi hatalmamat! Te vagy az, aki nem fogsz élve távozni innen!

- Hát akkor rajta, mutasd meg a hatalmadat! - felelte Malgus megvetően vicsorogva.

Adraas felmordult, és felemelte a bal kezét. Sith-villám pattant elő az ujjaiból, és szempillantás alatt átcikázott a kettejüket elválasztó távolságon.

Malgus felrántotta kardját, megállította vele a kisülést, és lassú léptekkel elindult előre.ott táncolt, sistergett és recsegett a pengéje körül, és folyamatosan tolta őt visszafelé, dlenállt az erejének, sőt tovább nyomult az ellensége irányába. Jobb kezén a bőr felhólyagzotviselte a kínt, a cél érdekében hajlandó volt megfizetni ezt az árat.

Tett még néhány lépést, majd megforgatta feje felett a kardját, összegyűjtötte vele a kisülé egészet visszarepítette Adraasra. A vakító fényű lövedék a Nagyúr mellkasába csapódott, felvegőbe, és nekivágta a falnak.

- Ez a te hatalmad? - kérdezte Malgus, és ismét elindult. - Ezt akartad megmutatni?

Adraas vadul vicsorogva talpra vergődött, megfeketedett pán-céljából maró füst szállt fel.

Malgus lépésről lépésre gyorsított az iramon, végül már rohant, a talpa ritmikusan dobolt a . Nem törődött sem a színleléssel, sem a ravaszkodással. Éktelen dühében torkaszakadtából börozattal támadott: egy függőleges csapással, amit Adraas hárított; egy alacsony döféssel, amelől Adraas éppen csak félrelépett; végül egy oldalsó rúgással, amely végre célba talált. Adterem másik oldalára, és nekivágódott egy oszlopnak, amely teljes hosszában felhasadt, mintha villám csapott volna bele.

Adraas hangosan nyögdécselve feltápászkodott - a rúgás eltörte néhány bordáját. Erők gyülekeoldal energiáinak vihara, aztán kardját a feje fölé lendítve rohamra indult. Néhány futó lépnt egyet, és dühödten ordítva repült az ellensége felé.

Malgus megvetően vicsorgott, a sötét oldal energiáival megragadta a röppályája csúcsára érke, és lerántotta a levegőből.

Adraas tompa dörrenéssel érkezett a padlóra, néhány pillanatra elterült, és már-már fuldokol Négykézlábra állt, majd az oldalát kímélve felegyenesedett, a kardját lefelé fordítva, erőtta maga előtt.

- Semmit sem rejtettél el előttem - állapította meg Malgus olyan vérfagyasztó hangon, hogy az ellensége összerezzent. - Ostoba bolond vagy, Adraas! Te a politikához értesz. Ahhoz, hogyan hízelegd be magad az elöljáróid kegyeibe. De hozzám képest semmit sem tudsz az Erőről

Adraas felhördült, és újabb rohamra indult - végső, kétségbeesett kísérletet tett, hogy megmméltóságát és a büszkeségét, ha az életét már nem is menthette meg.

Malgus előrelökte bal kezét, és a bensőjében tomboló harag kéklő villám formájában nyilvánullőtört az ujjvégeiből, és az ellenségébe csapódott. A kisülés megállította Adraast, kiverte ot, és a testét kisebb, kéken izzó villámok ketrecébe zárta.

Adraas kétségbeesetten, fejhangon visított, és tehetetlenül rángatózott kínjában.

- Hagyd abba, Malgus! Hagyd abba!

Malgus szétnyitotta az ujjait, és szétoszlatta a villámot. Adraas elterült a padlón, a ruháj a teste füstölgött. Imént még megnyerő, szabályos arcán elszenesedett és felhólyagzott a bőlábra vergődött, felnézett Malgusra, és megszólalt:

- Angral bosszút fog állni értem!

- Angral gyanítani fogja, hogy mi történt itt - válaszolta Malgus, és lassú léptekkel tartota vetélytársa felé. - De nem fogja biztosan tudni. Csak akkor, amikor már késő lesz.

- Mihez lesz késő? - nyögte Adraas.

Malgus nem felelt.

- Te megőrültél! - zihálta Adraas, azzal felpattant, és rohamra indult. Menet közben a tenyerébe rántotta, és aktiválta fénykardját. A támadás váratlanul érte Malgust.

Adraas minden megmaradt erejét bevetve, őrjöngve küzdött. Közönséges szemnek követhetetlen ggal mozgatta a kardját, az irányokat és a szögeket pillanatonként váltogatva vágott, sújtott. Malgus hátrált egy lépést, majd még egyet, de aztán megvetette a lábát, és a kardjával hárlensége valamennyi csapását. Adraas egyfolytában üvöltött, de a hangjából kétségbeesés érződhogy tudja, nem érhet fel az ellenfeléhez.

Malgus végül ellentámadásba lendült, és kegyetlen csapásokkal, valamint Erő-taszításokkal hárítette Adraast. Végül nekiszorította a falnak, és keresztvágást indított a feje felé. Az ele lebukott, így a pengéje egy oszlopot vágott ketté. Fejük felett a terasz recsegve-ropogva legalább egyméternyit lejjebb zökkent. Adraas fél térdre roskadt, és rézsútosan felfelé döus félreperdült, majd teljes fordulatot leírva lesújtott, és levágta Adraas jobb karját, valivel a könyök felett. Adraas felüvöltött, és bal kezével a jobb felkarjához kapott.

Malgus máris kemény leckében részesítette gyűlölt vetélytársát, de nem érte be ennyivel. Kikykardját, feltartotta a;bal kezét, és begörbítette az ujjait.

Adraas a sötét oldal energiáival próbált védekezni, de Malgus könnyűszerrel áttört a pajzsánetikus erőivel torkon ragadta.

Adraas rekedtes hangon hörgött, az arca elsötétült, szemében a hajszálerek kezdtek szétpatta Malgus felemelte őt a padlóról, mire fuldokolva rúgkapált a levegőben.

Malgus közelebb lépett hozzá, a gyűlölete volt az acélkapocs, ami rászorult vetélytársának l

- Te és Angral okoztátok ezt az egészet! - mondta vicsorogva. - És a Császár. Nem köthetünk Jedikkel, de még csak fegyverszünetet sem. - Ökölbe szorította a kezét. - Nem lehet béke! So többé!

Adraas nem válaszolt, tovább fuldoklott.

A halál határára érkezett férfi láttán Malgus arra gondolt, hogy a nyomorult alak minek nevee Eleenát, és szétoszlatta az Erő nyúlványait.

Adraas a padlóra zuhant, és hörögve zihált. Mielőtt összeszedhette volna magát, Malgus rátérenfele mellkasára, és mindkét kezével megmarkolta a torkát. Puszta kézzel akarta megfojtani a vetélytársát,

- Nézz a szemembe! - förmedt rá, mire Adraas tétován az arcára szegezte a tekintetét. - Azt ndtam, a szemembe!

Adraas szeme vérben úszott, de Malgus tudta, hogy az ellenfele még magánál van.

- Szajhának nevezted őt - mondta neki, miközben gyorsan lehúzta a kesztyűjét, és ismét Adraaakára kulcsolta a kezét. - A fülem hallatára nevezted így. Eleenát.

Adraas pislogott, a szeme megtelt könnyel. A szája kinyílt, de egyetlen hang sem szökött ki belőle.

- Te vagy a szajha, Adraas! - folytatta Malgus, és lehajolt, míg az orra majdnem összeért Adraas orrával. - Angral szajhája vagy! Te és a hozzád hasonló szajhák bemocskoljátok a Bidalmat, megrontjátok a tisztaságát, amikor eladjátok az Erőt a szánalmas békéért.

Ebben a pillanatban megérezte és meghallotta, hogy az ellensége légcsöve összeroppan a marká

n. Adraas nem nyögött fel utoljára, és nem vonaglott meg. Mozdulatlanul, néma csendben halt meg.

Malgus felkelt, és megállt a holttest felett. Felvette a kesztyűjét, megigazította páncélzata köpenyét, majd minden sietség nélkül kisétált az udvarházból.

A kelő nap felbukkant a Dantuin hegyei felett, fényétől a láthatáron úszó felhők úgy néztek lángra kaptak volna. Hosszú árnyékok nyújtóztak végig a völgyön, aztán fokozatosan összezsuazzal párhuzamosan, hogy a nap mind magasabbra kúszott. A fák halkan susogtak a szelíd szélben, amely termőtalaj és rothadó gyümölcs szagát, valamint friss eső illatát hozta magáva

Zeerid a nedves földön, magas fűben állt, a szabad égbolt alatt, és igyekezett szembenézni anyel, hogy fogalma sincs, mit kéne csinálnia.

Gyanította, hogy magokat kellene vetnie, szőlőt metszeni, trágyázni a földet, vagy valami ilyesmi. De ez az egész csak találgatás volt. Körülnézett, mintha lett volna valaki a közelébeki tanáccsal szolgálhatott volna, ám a legközelebbi gazdaság húsz kilométerre esett keletre.

Csakis saját magára számíthatott.

- Mindig ugyanaz a mese - dörmögte magának, és elmosolyodott.

Miután elhúzott a Coruscantról, elrepült a Vultára, felszedte Natot és Arrát, aztán a Külső te az irányt. Egy jelentéktelen bolygón eladta a Razort és annak rakományát a feketepiacon. Az érte kapott kreditekből vett egy szép házat Natnak, majd egy idős házaspártól vett magánaetve Arrának egy régi, évek óta nem művelt szőlőbirtokot.

Gazda lett, egyfajta szőlősgazda. Vagy legalábbis földbirtokos. Pontosan úgy, ahogyan azt Arynnak ígérte.

Valahányszor Arynra gondolt, önkéntelenül mosolygott, de a rossz emlékektől a mosolya hamar lehervadt.

Nem találkozott Arynnal azóta, hogy elhagyta a Coruscantot. Egy darabig próbálta megtudni, hogy mi történt vele, de hiába kutatott a HoloHálózaton, nem talált semmit. Az viszont a tudomására jutott, hogy Darth Malgus életben van, és ebből arra következtetett, hogy Aryn nincs. És sosem tudta megmagyarázni Arrának, hogy apu miért sír néha.

Titokban abban reménykedett, hogy rosszul következtetett, és Aryn valahogy mégiscsak túlélte a Sithtel vívott összecsapást.

Minden egyes napon gondolt rá, a mosolyára, a hajára, de főleg a szemére. A szeméből sugárzóvolt az, ami ellenállhatatlan erővel vonzotta őt. Ez azóta sem változott, de most már csak Aryn emléke vonzotta.

Remélte, hogy a Jedi végül, a halála előtt megtalálta azt, amit keresett.

Végignézett a birtokán, a jókora házon, amelybe ő és Arra beköltöztek, a különféle melléképün rejtélyes gépek álltak - a rendeltetésükről és működésükről fogalma sem volt-, a düledező,on, a lugasokon, és... szabadnak érezte magát.

Nem tartozott senkinek, és a bűnözők sosem találhattak rá, még akkor sem, ha valahogy megtudvolna, hogy életben van. Birtokolt egy darab földet, egy saját otthont, és elég pénze maradt ahhoz, hogy személyzetet béreljen, akik segítenek neki, hogy egy-két év leforgása alatt virzó borászattá varázsolja az elhanyagolt gazdaságot. Vagy talán megszabadul a szőlőtől, és dotermeszteni. Néhány hónappal korábban elképzelni sem tudott volna egy ilyen életet magának.

Szélesen vigyorogva, akár egy bolond, leült a birtok közepén a nedves földre, és onnan nézte

apkeltét.

Hamarosan felfedezett egy apró pontot a láthatár felett.

Egy hajót.

Rászegezte a tekintetét, de a legkevésbé sem aggódott, mígnem a pont növekedni kezdett. Egye nem tudta kivenni a gép körvonalait, azt viszont könnyen megállapította, hogy egyenesen felé tart.

Elöntötte a rémület, de gyorsan leküzdötte. A házra pillantott, amelynek mélyén Arra aludt. mét a közeledő gépet figyelte.

Nem rajongott a váratlanul felbukkanó ismeretlen hajókért. Mindig arra a csapatszállítóra emztették, amely becsapódott a Jedi Templomba. Mindig Arynt juttatták eszébe.

- Nem találhatnak ránk - suttogta -, semmi gond...

A hajó egyre nagyobbnak látszott, gyors iramban közeledett.

Zeerid hamarosan meg tudta különböztetni a három vezérsíkot, és ebből tudta, hogy egy BT7-esnderstrike repül felé, egy többcélú hajó, amellyel gyakran lehet találkozni a Peremvidéken. an feltápászkodott a földről, és ekkor meghallotta a hajtóművek mély zúgását.

- Apu!

Arra hangjára megpördült. A lánya az imént kijött a házból, és letelepedett a fedett teraszotaszékbe, most pedig boldogan mosolyogva integetett.

- Már nem esik! - kiabálta.

- Menj be a házba, Arra! - felelte emelt hangon Zeerid, és az ajtóra mutatott.

- De apu...

- Azonnal menj be!

Nem várta meg, amíg Arra engedelmeskedik. Úgy számította, hogy a hajó utasai egyelőre nem láeg őt, mert a lugasok és a szőlősorok eltakarták előlük. Mélyen előrehajolva futásnak eredt,k sor közvetlen közelében tartott a birtok keleti széle felé.

Hamarosan elérte a földje határát övező bokrokat, és azok közé bújva kinézett a mezőre. Gyan gép oda fog leszállni - feltéve persze, ha valóban az ő birtokára tart.

Visszapillantott a házra, és látta, hogy Arra visszatért annak belsejébe. Lenyúlt a bokájáhoelőhúzta az ottani tokban rejtegetett E-3-ast, majd a háta mögé nyúlt, a lapockája között la-esért. Sajnálta, hogy nélkülöznie kell a jó öreg Blastech-4 sugárvetőit, de Arra utálta a fet, így aztán csak azokat tartotta magánál, amelyeket rejtett tokokban is hordozhatott. A kis teljesítményű, E-sorozatú pisztolyokkal nem sokra ment így olyan ellenféllel szemben, aki energiaelnyelő páncélt viselt.

Most már tisztán látta a gépet, és észrevette, hogy nincsenek rajta azonosító számok, amit rlőjelnek vett. A hajó lassított, körberepülte a birtokot, ő pedig megpróbálta a lehető legki összehúzni magát. A hajtóművek egyre halkultak, és hallani lehetett, hogy a lebegtető rendsr működésbe lép. A gép utasai egyértelműen leszállásra készültek.

Zeerid káromkodott, káromkodott, és csak káromkodott.

A feszültség egyre gyűlt benne, de közben megszállta az a meg-szokott nyugalom is, amely mindig jó szolgálatot tett neki a harcok során. Emlékeztette magát, hogy ne lőjön, amíg nem t biztosan, hogy kivel áll szemben. Elképzelhetőnek tűnt, hogy a Thunderstrike utasai nem akarnak ártani neki. Talán csak egy helyi lakos érkezik baráti látogatásra. Vagy egy hivatalos személy, aki valamilyen ügyet vagy papírmunkát akar elintézni.

De ebben eléggé kételkedett.

Arra is emlékeztette magát, hogy ha az Exchange végrehajtói érkeznek hozzá, akkor legalább aegyiket élve kell elkapnia, hogy kiszedje belőle, hogyan bukkantak rá.

A hajó leereszkedett, a leszállótalpai mélyen belenyomódtak az esőtől felázott földbe. A hajhalkultak, de nem álltak le. Zeerid az áttetsző elülső ablakokon keresztül meglátta a pilótámegalléros bőrdzsekijének, sisakjának és sötét nap-szemüvegének jóvoltából pontosan úgy nézeremvidék legtöbb pilótája. Félig hátrafordulva beszélt valakivel, aki a fülke hátsó részébent el, így Zeerid nem láthatta.

Röviddel ezután meghallotta, hogy a gép másik oldalán kinyílik, majd bezárul a személyzsilipmost sem látott senkit. A lebegtető rendszer mind hangosabban visított, és a gép a levegőbe emelkedett. Pillanatokkal később bekapcsolt az ionhajtómű, és a gép egyre gyorsulva elrepült

Zeerid várt még néhány másodpercig, majd kilépett a bokrok közül.

Egyetlen alak ballagott a háza felé, egy rövid hajú ember nő, aki testhez simuló nadrágot ésadzsekit viselt. Zeerid a hátának szegezte mindkét fegyverét, és odaszólt neki:

- Állj meg, és ne mozdulj!

A nő megállt, és oldalra nyújtotta mindkét kezét. Zeerid elindult, hogy tágas ívben elébe váeglássa az arcát.

- Most már mindig lőni fogsz rám, valahányszor összetalálkozunk?

A hangja hallatán Zeerid megtorpant. A szívverése felgyorsult, és elakadt a lélegzete.

- Aryn? - bökte ki nagy nehezen.

A nő felé fordult - és csakugyan Aryn volt. Zeerid nem hitt a szemének.

- A ha... hajad - dadogta megrendülten, noha tudta, hogy ez nem valami okos és kedves üdvözlés.

- Aha, változásra volt szükségem - felelte Aryn, és a tenyerével végigsimított rövidre nyírt

Zeerid kihallotta a komolyságot a nő hangjából, és bár a lába eléggé rogyadozott alatta, lasel elindult felé. Pillanatok alatt összeszedte magát, és szintén komolyan válaszolt:

- Sejtem, hogyan érted.

Aryn elmosolyodott, és a mosolya ugyanolyan volt, mint mindig: meleg és barátságos, mint a kelő nap fénye.

- Már mindenhol kerestelek - mondta halkan. - Meg akartam győződni arról, hogy jól vagy.

- Én is kerestelek - felelte Zeerid. - De nem találtam semmit. Megnéztem minden holoadást a Jedikről. Úgy tudom, elhagyjátok a Coruscantot...

- Kiléptem a Rendből - szólt közbe Aryn, és elkomorult.

- Mit csináltál? - hördült fel Zeerid, és megtorpant.

- Kiléptem. Ahogy az imént mondtam, változásra volt szükségem.

- Azt hittem, azt a hajadra értetted.

Aryn elmosolyodott, és a lézerpisztolyokra pillantva megkérdezte:

- Megtennéd, hogy elrakod azokat?

Zeerid érezte, hogy elvörösödik, és zavarodottan hadarta:

- Hát persze. Úgy értem, igen. Persze... - A tokjukba dugta a fegyvereket, a keze erősen reszketett. - Hogyan találtál meg?

- Azt mondtad, beállsz gazdának a Dantuinra - magyarázta Aryn, és körbemutatott a környező t. - És tessék, itt vagy...

- Igen, itt vagyok.

- Nyugalom - folytatta Aryn, megsejtve a férfi aggodalmait senki sem találhat rád. Csakis én.

- Csak te... csak te...

Zeerid bambán vigyorogva visszhangozta a szavakat, és gyanította, hogy olyan képet vág, mint egy eszelős, de nem érdekelte. Aryn is mosolygott, és ő nem tudta tovább türtőztetni magá

- A francba, Aryn! - kurjantotta, azzal odarontott hozzá, és átölelte.

Aryn viszonozta az ölelést, mire Zeerid szorosan magához húzta őt, és mélyen belélegezte a nk illatát. Kiélvezte a pillanatot, majd kartávolságra tolta magától Arynt, és megszólalt:

- Na, várjunk csak... Hogyan jöttél el a Coruscantról? Malgus...

- Egyezséget kötöttünk - felelte bólogatva Aryn.

Zeerid meg akarta kérdezni, hogy mi lett a twi'lek lánnyal, de félt a választól. Aryn talán megérezte ezt, vagy elég jól ismerte őt ahhoz, hogy megsejtse a kérdést, mert magától közölt

- Azután sem bántottam Eleenát, miután te elmentél. Ott hagytam őt Malgusszal. De nem vagyok biztos abban, hogy jót tettem vele.

Zeerid ismét megölelte, és sokkal nagyobb megkönnyebbülést érzett, mint amire számított.

- Nagyon örülök... - mondta aztán. - Örülök, hogy ezt tetted. És boldog vagyok, hogy itt vag

Könnyek szöktek a szemébe, és nem tudta biztosan, hogy miért.

Aryn eltolta őt magától, és az arcát tanulmányozva megkérdezte:

- Mi a baj? Zaklatott vagy.

Szavak tolultak fel Zeerid torkán, de gondosan ügyelt, hogy ne mondja ki őket. A Razor zsilipjében történtekre gondolt, de megrázta a fejét. Tettének súlyát neki kellett hordoznisakis neki.

- Semmi gond - mondta végül. - Csak örülök, hogy látlak. Szóval, egyezséget kötöttél Malgusseg hogyan kell érteni?

- Elengedett - válaszolta kurtán Aryn.

- Mit csinált?

- Elengedett - felelte bólogatva Aryn. - Igazából még ma sem értem, hogy miért. Nem teljesen.

- És te... még most is vadászol rá?

Sötét árnyék borult Aryn arcára, de aztán a mosolya elűzte, és az arca felderült. A nyakláncaz ujjait - a vékony ezüstláncon függő, egyetlen, apró korallgolyóra. Zeerid úgy sejtette, haz valamilyen fajta nautoli ékszer lehet.

- Nem, már nem vadászom rá - jelentette ki Aryn. - Amikor szembenéztem vele, megéreztem a gyűlöletét, a haragját. - Meg-borzongott, és a felsőteste köré fonta a karját. - Máskor is h már Sithekkel, de még sosem tapasztaltam ahhoz foghatót. Darth Malgus egy sötét, komor világban él. És én nem akartam követni oda.

Zeerid megértette ezt, sokkal jobban, mint bárki más értette volna. O is a saját sötét és kovilágában élt.

- És te nem akartál együtt élni ezzel a teherrel - mondta részben a nőnek, részben magának.

- Nem, nem akartam - erősítette meg a kijelentést Aryn.

Zeerid lerázta magáról a rossz hangulatot, mosolyt erőltetett az arcára, és megkérdezte:

- Itt maradsz egy darabig?

Mielőtt Aryn válaszolhatott volna, Arra hangja hallatszott a ház felől:

- Apu! Most már kijöhetek?

Zeerid intett a lányának, hogy jöhet, mire Arra kivágta az ajtót, átszaladt a teraszon, le a lépcsőn, majd a szőlősorok között rohant tovább.

Aryn megragadta Zeerid karját, és felindultan kinyögte:

- Fut a lányod...

- Kiváló minőségű biomechanikus lábakon - felelte Zeerid, és ismét könnyek szöktek a szemébeetetlenül jólesett neki, hogy Arra felszabadultan rohan felé, míg Aryn ott áll, közvetlenül llette.

Pillanatokkal később Arra megállt előttük. Zihálva lélegzett, a haja összekócolódott, de szélygott, és a tekintete kíváncsiságot tükrözött. Kinyújtotta vékonyka kezét, és hirtelen megkmegszólalt:

- Szia, engem Arrának hívnak!

Aryn letérdelt, hogy a kislány szemébe nézhessen. Megfogta a kezét, és szintén nagy komolyanaszolt:

- Én pedig Aryn vagyok. Örvendek, Arra! Örülök, hogy megismerhetlek.

- Nahát, milyen szép a szemed! - ámuldozott Arra.

- Ó, köszönöm...

Zeerid vett egy mély lélegzetet, és hangosan kimondta azt, amit remélt:

- Ha minden igaz, Aryn nálunk marad egy darabig. Örülnél neki?

Arra azonnal rábólintott, és megkérdezte:

- Tényleg, Aryn? Itt maradsz egy darabig?

Aryn felállt, és Zeerid lelkében felerősödött a remény, bár tartott tőle, hogy mindjárt összor Aryn ránézett, és bólintott, úgy vigyorgott, akár egy idióta.

- Szeretsz gravlabdázni? - érdeklődött Arra.

- Még sosem próbáltam - felelte Aryn - de megtaníthatnál.

- Mit szólnátok egy kis harapnivalóhoz? - kérdezte Zeerid.

- Ki ér előbb a házba? - rikkantotta Arra, és máris elszáguldott az épület felé.

Zeerid és Aryn elindult utána, és mindhárman boldogan, felszabadultan nevettek.