Peter Carey

Ned Kelly balladája

PALATINUS

A fordítás alapjául szolgáló kiadás:

PETER CAREY: TRUE HISTORY OF THE KELLY GANG Vintage Canada, Toronto, 2002

Copyright © 2000 by Peter Carey

Fordította Molnár Miklós Hungarian translation © Molnár Miklós, 2003

Borítóterv Baranyai András

© Új Palatinus Könyvesház Kft., 2003 © Molnár Miklós, 2003

A múlt nem halott. Igazából el sem múlt.

WILLIAM FAULKNER

Pirkadatra a Kelly-bandának legalább a fele súlyos sebekbıl vérzett.

Ekkor kászálódott elı a rendırök sorfala mögül az a fura szerzet. Embernek aligha lehetett mondani. Feje nem volt, csak hosszú, zömök nyaka, meg irdatlan mellkasa; lassú, ormótlan mozgással lépkedett, bele a golyózápor legsőrejébe. A lövések szaporán követték egymást, de a fura szerzetnek meg se kottyant. Elszántan közeledett a rendırök felé, néhányszor meg-megállt, és lassan, gépiesen körbeforgatta fej nélküli nyakát.

Én vagyok a kib...ott Ügyeletes, fiaim. A rendırök legkorszerőbb Martini-Henry puskáiból kilıtt lövedékek

lepattantak a külsejérıl. Pisztolylövésekkel viszonozta a támadást, vagy inkább azzal, hogy revolverének agyát hozzáveregette a saját nyakához. A hangok élesen és tisztán döndültek a hajnali levegıben, mintha egy kovács kalapálna.

Gyerekekre lıtök, rohadékok? Engem nem bírtok lelıni. A fura szerzet egy gödör felé haladt, ami egy fehér kérgő, kiszáradt fa

mellett mélyedt a talajba. A rendırség puskatüze egyre erısödött. De ı csak lépkedett elıre, és szüntelenül döngette a nyakát. Egyszer csak megállt, s tetején a páncéltorony-szerőség elfordult bal felé. Figyelmét az a kis növéső, zömök, gyapjúkalapos alak kelthette föl, aki némán álldogált egy fa tövében. A fura szerzet fölemelte a pisztolyát, és lıtt. A gyapjúkalapos emberke szenvtelenül letérdelt a szerzet elıtt, elıreszegezte a puskáját, és gyors egymásutánban kétszer elsütötte.

Jaj, a lábam, te gané. A fura szerzet megpördült, és tántorogni kezdett, mint aki részeg.

Még néhány lépés, aztán a kiszáradt fa mellé zuhant. Pár pillanattal késıbb letépték a vödörszerő, durva acélsisakot a leterített ember nyakáról. A sarokba szorított vadállat, Ned Kelly feküdt elıttük. Reszketett, lidércesen sápadt volt, arca-keze merı vér, mellkasán és ágyékán jó fél centi vastag védıpáncél.

A férfi, aki a mondott eseményeket elıidézte, eközben – mint aki jól végezte dolgát – összehúzta függönyeit, és szemernyi érdeklıdést sem tanúsított sem a lövések, sem a sebesültek ordítása iránt.

Alkonyatkor rendırosztag kísérte ki ezt a férfit és feleségét a házuktól a Különvonathoz, így aztán a férfi sem tanúja, sem részese nem lehetett, midın 1880. június 28-án Glenrowan-ben mindenki vitte emlékbe, amit csak ért: páncélt, puskát, töltényt, emberi hajmaradványokat. De azért nála is maradt emléktárgy a gyalázatos Ned Kellytıl. Aznap este tizenhárom véres, szamárfüles papírköteg indult útnak egy fémládában Melbourne felé – Ned Kelly keze írása valamennyi. Keltezés és aláírás nélküli, kézzel írott feljegyzés a Melbourne-i Városi Könyvtár közgyőjteményében (V. L. 10453).

ELSİ KÖTEG

Kelly élete

12 éves koráig

A Nemzeti Bank cégjeles levélpapírja, melyet valószínőleg a bank euroai fiókjából vittek el 1878 decemberében. 45 közepes mérető (20x25 cm-es) papírlap, felsı szélükön késsel fúrt lyukak, a papírköteg ezeken át volt hosszabb ideig – hevenyészett módon – összefőzve. Erısen szennyezett. Korai kapcsolatok a rendırséggel, a transzvesztitiz-mus vádja. Emlékek a Quinn családról, átköltözés Avenel városába. Apjának jogtalan letartóztatása Murray egyik üszıjének ellopása miatt. A jelenleg a Benallai Történelmi Társulat birtokában lévı selyemöv eredetének históriája. John Kelly halála.

TIZENKÉT ÉVES VOLTAM MIKOR MEGHALT AZ APÁM én aztán tudom milyen az ha az ember hazugságokon meg hallgatáson kénytelen fölnıni édes kislányom te még igen fiatal vagy 1 kukkot se értesz most még abból amit írok de ez a történet neked szól hazugság nem lesz benne emésszen el a Pokol tüze ha hamisság jön ki a számon.

Ha a jó Isten úgy akarja megérhetem hogy elolvasd amit írok és láthatom ahogy ámulsz bámulsz kikerekedik a fekete bogárszemed leesik az állad mikor a végén rádöbbensz milyen ocsmányul kibabráltak velünk szegény írekkel a mostani világban. Milyen fura meg szokatlan lesz neked meg mindenkinek ez a régi idıkbıl való sok ronda beszéd meg galádság.

A nagyapád kevés szavú titkolózós ember volt. Tipperaryban lakott kirángatták a házából deportálták Tasmániába a Van Diemen földi fegyenctelepre nem tudom mit csináltak vele mert errıl sose beszélt. Abbahagyták a kínzását és szabadon engedték aztán átkelt az óceánon bevándorolt Victoria gyarmatra. A 30. évében járt vörös volt a haja az arca szeplıs ha sütött a nap állandóan hunyorgott. Megesküdött hogy többet nem kerül a törvény kezére úgyhogy mikor látta hogy a melbourne-i utcákon sőrőbben zsizsegnek a zsandárok mint a legyek fogta magát és odébbállt 28 mérfölddel a Donnybrook nevő városba és akkor vagy nem sokkal azután ismerte meg az anyámat. Ellen Quinn 18 éves volt sötét a haja karcsú a dereka csuda jól mutatott lóháton nála szebbet apám még sose látott a nagyanyád

kelepce volt amit az Úristen állított Red Kellynek. Quinn lány volt és a Quinnek családját sose hagyta békén a rendırség.

Az én legkorábbi emlékem az mikor anyám tojást üt 1 tálba és jajveszékel hogy Jimmy Quinnt a 15 éves unokabátyámat lekapták a tíz körmérıl a zsandárok. Hogy aznap apám meg Annie néném hol járt azt nem tudom. Én 3 éves voltam. Anyám óbégatott én kanalaztam a jó édes kását a csikótőzhely fölött lyukas volt a tetı csak úgy sisteregtek rajta az esıcsöppek.

Anyám ráborította a süteményt a muszlin konyharuhára és bogra kötözte a muszlint. Maggie nénéd akkor még szopott anyám ıt is bebugyolálta aztán fogta a kisbabát meg a süteményt és kiment az esıbe. Nekem is muszáj volt utánuk menni dombnak föl sose felejtem el a mustárszínő tócsákat olyan volt mint a tőszúrás ahogy beleesett a szemembe az esı.

Mire a beveridge-i rendırségre érkeztünk át voltunk ázva mint az ürgék nyilván bőzlöttünk a szegénységtıl olyan volt a szagunk mint az ázott kutyáké akár ezért akár másért de kikergettek bennünket az ırmester úr irodájából. Emlékszem leguggoltam bedugtam lilára fagyott kezemet az ajtó alatt az ujjaim bögyén éreztem hogy jön a jó meleg a tőz felıl. De mikor rettentı sokára beeresztettek bennünket nem a lobogó tőz érdekelt hanem a vörös pofájú behemót angol aki az íróasztal mögött dölleszkedett. Nem tudtam a nevét csak azt hogy nála nagyobb hatalmú ember nincs is a világon ha akarja 1 pillanat alatt tönkreteheti anyámat.

Járuljon elém mondta az angol mintha ı volna az oltáriszentség.

Anyám elırelép én meg mögéje surranok. Mondja az angolnak hogy sütött 1 tepsi süteményt a Quinn nevő fogolynak és oda szeretné adni neki mert az ura elutazott ıneki meg még vajat kell köpülni és meg kell etetni a disznókat.

Szó se lehet róla hogy a fogoly süteményt kapjon mondja a zsandár érzem a fojtós idegen szagát nagy kajla bajsza volt a fejbıre átfénylett a hajszálain.

Szó se lehet róla hogy a fogoly süteményt kapjon mondta csak ha én elıtte megvizsgálom intett a nagy puha kezével hogy anyám tegye föl a kosarat az asztalra. A zsandár kioldozta a muszlint olyan tiszta volt a körme mint aki lúgban áztatta most is látom a fürge ujjait ahogy darabokra tördelte anyám süteményét.

Nem a szegénység a legutálatosabb nem is az örökös megalázkodás hanem az iszonyú sok sérelem amibıl a pióca se gyógyítja ki az embert

Fogadok 1 fontba hogy hallottad már hírét hogyan nyerte meg

nagyanyád a pörét Bill Frost ellen utána lóháton nyargalt Benalla fıutcáján föl alá mint az ırült. Nem árt ha tudod hogy a nagyanyád nem volt gyáva teremtés de fölérte ésszel hogy muszáj féket rakni a nyelvére belehajtogatta a meleg süteménydarabokat a konyharuhába és kiment a zuhogó esıbe. Kiabáltam de nem hallotta megfogtam a szoknyáját és caplattam mögötte az udvaron a bokáig érı sárban. Elıször azt hittem a reterát ajtaját püföli de aztán micsoda szörnyőség kiderült hogy az unokatestvérem oda van bezárva. Súlyos a bőne marhalopásért meg a billog átégetéséért csukták be ebbe a földbe ásott deszkabódéba ami alig lehetett tágasabb másfélszer másfél méternél anyám kénytelen volt letérdepelni a sárba és úgy nyomkodni be a darabokra tört süteményt az ajtó alatt a legföljebb 5 centis résen át ami persze nem erre a célra volt kitalálva.

Anyám kifakadt Uramisten segíts meg hát mit tettünk mi Jimmy hogy így gyötörjenek bennünket?

Amúgy nem szokott ı óbégatni de most sírva fakadt én meg belekapaszkodtam el nem eresztettem 1 pillanatra puszilgattam ahol értem mégse vett rólam tudomást. Csurogtak lefelé a könnyek a gyönyörő arcán közben próbálta begyömöszölni az ajtó alatt a muszlinba gubancolódott süteményt.

Azt kiabálta ha férfinak születtem volna megölném a szarháziakat Isten engem úgy segéljen. 1 rakás ronda szó jött a szájára ezeket nem akarom itt leírni. Bével effel meg pével kezdıdnek ezek a szavak anyám úgy cifrázta ıket hogy csak úgy füstölt szét akarta loccsantani a rendırök jelzett agyát.

Az olyan kiskölöknek amilyen én is voltam rémisztı ilyen beszédeket hallani az anyja szájából fogalmam se volt mennyire ki van készülve de aztán két nappal késıbb hazajött az apám és anyám elmondott neki mindent ugyanezekkel a szavakkal.

Neked elment az eszed mondja az apám. Nyúlszívő féreg rikácsolja az anyám. Bedugom a fülemet

beletemetem a fejemet a liszteszsákból varrt párnámba de az anyám nem tágít az apám meg nem akar ujjat húzni a törvénnyel. Jó lett

volna ismerni ıket abból az idıbıl mikor még igazán szerették egymást.

Késıbb majd rájössz hogy a nagyapád tele volt titkokkal amit mondott meg amit csinált ég és föld de egyelıre elég ha annyit tudsz hogy anyám meg a rendırség homlokegyenest ellenkezı véleménnyel volt az apámról. Az anyám nyámnyila alaknak tartotta a rendırök meg született kitanult beházasodott bőnözınek aki a Van Diemen-földi tömlöcben szerzett diplomát állandóan ellenırizték a marháink bélyegeit még a lisztünket is átszitálták hogy tolvajláson kapjanak bennünket de sose találtak semmit legföljebb egérpiszkot nyilván annyira sóvárogtak az ízére hogy csurgott már érte a nyáluk.

Hogy nagyanyád ki akarta irtani a rendıröket azért ne hidd ám hogy mindig ilyen gorombán bánt velük példának okáért hogy ne kínálta volna meg ıket 1 pohár itallal meg szíves szóval mielıtt sort kerít a kiirtásukra. Volt például 1 O'Neill nevő ırmester anyám ıt valahogy jobban szívelte a többieknél. Amirıl most beszélek az késıbb történt lehettem már vagy 9 éves mert akkor született Kate húgocskám. Apánk nem volt odahaza adósságokat hajtott be mi meg úgy be voltunk zsúfolva a kalyibánkba mint a heringek már hatan voltunk gyerekek foltokból egybefércelt keszekusza függönyök közt háltunk anyánk azért aggatta föl ıket hogy velük pótolja a hiányzó falakat. Olyan volt mintha 1 teletömött ruhásszekrényben élne az ember.

Ebbe a feje tetején álló világba toppant be O'Neill ırmester a fura fehér hajával úgy fésülgette akár az elsıbálos lányok hozzánk gyerekekhez mindig igen nyájasan szólt aznap este is hozott nekem ajándékba 1 ceruzát. Az iskolában mi palatáblára írtunk ceruzám még sose volt hő milyen jó volt beszívni a grafit meg a fenyıfa édes illatát mikor kihegyezte az ajándékot az ırmester úr nagyon apás-kodott velem leültetett az asztalhoz és elém rakott 1 papírlapot. Annie néném 1 évvel idısebb volt nálam ı semmit se kapott O'Neilltıl de ez más lapra tartozik.

Nekigyürkıztem hogy teleírom a papirost az ábécé betőivel. Anyám az asztal túlsó felén ücsörgött az ırmester úr mellett. Mikor O'Neill elıvette az ezüst flaskáját rá se hederítettem se ırá se Annie-re se Jemre se Maggie-re se Danre. Leírtam az ábécét csupa nagybetővel aztán kezdtem leírni a kisbetőket is annyira belemerültem hogy mikor megszólalt az anyám olyan volt a hangja mintha nagyon messzirıl jönne.

Takarodjon a házamból. Fölnézek és látom hogy O'Neill ırmester az arcához szorítja a

kezét anyám nyilván képen törölte mert O'Neill egészen ki volt vörösödve.

Kotródjon innen visítja az anyám lobbanékony természete volt mint a legtöbb írnek mi már megszoktuk.

Ellen nyugodjon meg tudja jól hogy sose voltak magával illetlen szándékaim.

Menjen a p...ába rikoltja az anyám. A rendırnek elkomorodik a hangja. Ellen ne beszéljen így 1

hatósági személlyel. Ez vörös rongy volt anyámnak fölpattant a székérıl. Maga

kib....tt disznó visította torka szakadtából. Bezzeg ha az uram itthon volna nem merne így beszélni velem.

Még 1x figyelmeztetem Kellyné asszony. Anyám fölkapta az ırmester bögréjét és kiöntötte ami benne

volt a ház ledöngölt földjére. Tartóztasson le rikácsolta tartóztasson le maga gyáva nyúl.

A pici Kate fölébredt és bömbölni kezdett. Jem 4 éves volt a földön ült és dobókockákkal játszott mikor ráfröccsent a pálinka abbahagyta a játszást. Én meg anyám felé nyomakodtam valahogy szerettem volna megvédeni.

Ugye te is hallottad kis barátom hogy az anyád gyáva nyúlnak nevezett?

El nem árultam volna anyámat semmi kincsért megkerültem az asztalt és az anyám mellé álltam. Szóval te belemerültél az írásba Ned kérdezte O'Neill.

Megfogtam az anyám kezét ı meg átkarolta a vállamat. Te már ugye jársz iskolába kérdezte O'Neill. Igen járok feleltem. Akkor hallhattál már ezt azt bizonyos gyáva nyulakról. Nem

tudtam mit feleljek csak a fejem ráztam. O'Neill talpra ugrott és a hatalmas rendırcsizmájával vakítva

azt mondta Akkor hadd tanítsalak meg valamire fiacskám. Ne mondta sokkal halkabban az anyám. Kérem ne.

Az elıbb O'Neill még csupa merevség volt és aggodalom most meg már szinte dölyfös. Úgy ám mondta minden gyerek ismerje a saját történetét ez életbevágóan fontos.

Anyám kitépte a kezét a kezembıl és 1 mozdulatot tett elıre de

az ulsteri zsandár beugrott a legközelebbi függöny mögé aztán elıbújt és föl-alá lépdelt a családunk elıtt Dan öcsikém selymes fejét meg is simogatta. Anyámról lerítt hogy fél az arca elsápadt és megmerevedett. Kérem Kevin ne.

De O'Neill bizony elıadta a történetét értett hozzá hogyan bírjon hallgatásra bennünket. A történet 1 Tipperaryból való férfiról szólt az ırmester úr csak úgy hívta Az A Bizonyos Ember vagy Az Illetı Akit Nem Akarok Megnevezni. Úgy mesélte hogy Az A Bizonyos Ember megorrolt 1 földesúrra mert az törvényesen kilakoltatta az egyik bérlıjét és Az A B. E. összepaktált a cimboráival hogy elteszik láb alól a földesurat.

Sajnálom mondta az anyám de én már bocsánatot kértem. O'Neill ırmester gúnyosan meghajolt és megállás nélkül

folytatta a mondókáját mégpedig azzal hogy Az A Bizonyos Ember elıször fenyegetı levelet írt a földesúrnak. De a földesúr ügyet se vetett a levélre hanem kilakoltatta a bérlıt. Az A Bizonyos Ember a legsötétebb éjszakában TITKOS TALÁLKOZÓRA hívta a cimboráit 1 kápolnába whiskyt ittak a Szent Kehelybıl és megesküdtek a Szentírásra és Az A B. E. azt mondta a többieknek Fivérek mert most mind fivérek lettünk mert fölesküdtünk mindenre ami szent. Fivérek készen álltok Isten nevében teljesíteni az eskütöket? Azt felelték készen állnak meg is esküdtek rá és miután megcselekedték ezt az istenkáromlást rárontottak a földbirtokos házára kezükben lándzsával és égı vesszınyalábokkal.

Látszott hogy O'Neill ırmester a saját története hatása alá került egyre hangosabban beszélt lefestette ahogy a gazda gyerekei kegyelemért könyörögtek a ház ablakaiból de az akasztófára valók rájuk gyújtották a házat aki kimenekült azt a lándzsáikkal agyondöfködték édesanyák is voltak köztük csecsszopó gyerekekkel a karjukon az ırmester nem kímélt bennünket a gyalázatos eset összes apró részletét elbeszélte mi gyerekek mukkanni se mertünk tátva maradt a szánk nemcsak attól hogy milyen borzalmas volt a gonosztett hanem attól is ahogy letartóztatták a Tetteseket meg ahogy Az A Bizonyos Ember elárult mindenkit akit csak belerángatott a zsiványságba. A cinkosait kötéllel fölakasztották és meghaltak az ulsteri zsandár segített nekünk elképzelni hogy is történt mindez egyetlen részletet se felejtett ki.

És mi történt ezután kérdezte de mi nem tudtunk válaszolni egyetlen szó se jött ki a szánkon és a folytatást nem akartuk hallani.

Az A Bizonyos Ember megmentette az irháját és a Van Diemen-földi fegyenctelepre került. És ezzel O'Neill ırmester kisétált az ajtón az éjszakába.

Anyám semmit se szólt még akkor se mozdult mikor hallottuk hogy a rendır elvágtat a kancáján a sötétségben dombnak föl Beveridge felé. Kérdeztem anyámtól ki Az A Bizonyos Ember de olyat sózott a fülemre hogy örökre elment a kedvem a kérdezısködéstıl. Késıbb aztán megtudtam hogy a saját apámról volt szó.

A rendır szavainak emléke úgy belém fészkelıdött mint 1 májféreg petéje ahogy cseperedtem fölfelé a gyalázat mindig mélyebbre ette magát a szívembe és egyre kövérebbre hízott.

O'Neill beleültette a bolhát az én gyerekfejembe és csak nıtt a bolha nıtt mint kukac a napon azt hinné az ember hogy az ırmester nem alázhatott volna meg jobban de még sőrőbben zaklatta apámat kiverte az ágyból mikor részegen ledılt vagy mélyen aludt engem is állandóan piszkált és nyaggatott valahányszor meglátott az utcán.

Gúnyolódott a ruhámon a mezítlábasságomon meg azon hogy nincs kabátom. Porig alázott szóra se mertem nyitni a számat a barátaimmal nem mehettem el a rendırség mellett hogy ki ne ordítson valami sértést. Úgy tettem mintha szórakoztatna a dumája nem akartam megadni neki azt az elégtételt hogy lássa mennyire vérig vagyok sértve.

O'Neill győlöletes zsarnokoskodása alatt történt hogy lábra kapott a hír hogy Russell úr a Foster Downs farmról egész csordára való ökröt és borjút fog áruba bocsátani ráadásul 1 híres bikát is állítólag Angliából hozatta 500 fontért. Ez sokkal nagyobb esemény volt mint amilyenekhez mi hozzászoktunk Beveridge-ben ami csak 1 Isten háta mögötti kis falu volt 1 kacifántos domboldalon Melbourne és a Murray folyó között minden ökör szidta mint a bokrot. Dombnak fölfelé félúton volt a kocsma a kovácsmőhely a mozgatható fogda kissé odább nyugat felé meg a katolikus iskola. Ebbe a dombba a legvadabb szeleknek is beletört a bicskájuk sarkon fordultak és üvöltve visszazúdultak a kunyhónkra a domb alján. Az országgúttól nyugatra sós volt a víz. A mi felünkön ugyan jó víz volt a falunkat mégis úgy csúfolták hogy Tüdıvészfalva. Soha senki be nem tette a lábát Beveridge-be azért hogy itt gyógyuljon ki akámilyen nyavalyából.

A marhavásár most mindent megváltoztatott jöttek mindenfelıl a népek telepesek és alkuszok még 1 állatorvos is idecsöppent Melbourne-bıl a rengeteg idegen mind a mocsár mellett ütött tábort a házunk és a domb között. Nagyban ment köztük a terefere a káromkodás nyelték a pálinkát mint kacsa a taknyot föl alá nyargalásztak a melbourne-i úton valóságos cirkusz volt minekünk itteni kölköknek ott tébláboltunk a mocsári keresztútnál és bámultuk a cifra lovasokat. Jem meg én mindennap végignyargaltunk a hosszú úton az iskoláig látni akartuk hány új sátrat vertek föl a mocsár tövében. Majd szétvetett bennünket az izgalom hogy mikor jönnek már a marhák de csak az Árverés elıtti nap estéjén fújta a fülünkbe a szél azt a gyászos bıgést amit a marhacsordák adnak ha olyan úton hajtják ıket ahol még sose jártak.

Mondom Jemnek te én megnézem ıket. Én is. Még be se fejeztük a disznók meg a tyúkok etetését de ez most

nem érdekelt bennünket mezítláb voltunk kemény volt a föld mindenhol kövek de mi már hozzá voltunk szokva és egyenesen átvágtunk a kukoricáson. Jem azt mondja Ki fogunk kapni.

Nem érdekel. Engem se. Épp mikor leértünk a mocsár szélére a sáshoz akkor jelentek

meg a távolban a marhák zúdultak alá a beveridge-i sima zöld dombról mint a tengerpart felé tartó óriási hullám vakító gazdagságban özönlött felénk meg a víz felé a világ minden nációja. Nézd már azokat a feketéket mondta Jem.

A 7 marhahajcsárból 5 fekete volt a barmok alázúduló förgetege elıtt lovagoltak fénylı piros sál a nyakukban gumizsinórral díszített csizma a lábukon. Hő micsoda csizmájuk van ezeknek mondta Jem.

Egye meg a fene ıket mondtam. Egye meg a fene ıket mondta Jem is nekünk mindig azt mondták a felnıttek hogy a feketék az alja népnek is a legalja de ezeken csizma volt mirajtunk meg semmi és most szidtuk ıket mint a bokrot miközben rohantunk tovább. Nemsokára kiértünk a föltúrt kátyús melbourne-i útra elszáguldottunk Patchy Moran mellett 16 éves volt kiálló csontú nagy langaléta de mi gyorsabbak voltunk nála az 1x szent.

Álljatok meg ti kis szarháziak. De nem vártuk meg se Patchyt se mást a mocsári keresztútnál

átgázoltunk a vízen és meg se álltunk a karám szálkás korlátjáig. Moran szó nélkül tudomásul vette a gyızelmünket cigarettát sodort és rágyújtott a fölösleges dohányszemek izzó parázsként potyogtak a földre. Nézzétek csak ezeket a kib....tt niggereket.

Már láttuk ıket. Hallottam amint meghúznak 1 kantárszíjat hátrafordultam

látom ám hogy apánk kínzója lovagolt mögénk O'Neill ırmesternek olyan hosszú volt a kengyelszíja hogy a kengyelvasat csak a lábujja hegyével tudta elérni ahogy az angoloknál dívik. A lova megütötte a 16 markot az ırmester persze azt képzelte magáról hogy hő de hatalmas meg erıs de ha alánk adnak 1 pónilovat úgy otthagyjuk a porban mint a villám.

Nézzétek a niggereket mondta Patchy Moran. İrmester úr látta a kicifrázott csizmájukat mit gondol ırmester úr mennyibe kerülhet 1 pár ilyen csizma?

O'Neill nem válaszolt hanem elırehajolt a nyergében és a csákója ellenzıje alól rám meredt olyan vizenyıs tekintettel akár 1 pohár gin. Ni csak az ifjú Kelly mondta.

Jó napot ırmester úr annyira hozzá voltam már szokva a piszkálódásaihoz hogy arra számítottam mikor Moran szóba hozta a feketék csizmáját hogy az ırmester mindjárt beleköt a meztelen lábamba. Jesszusom micsoda böhöm nagy bika azt mondják 500 fontot adtak érte vetettem közbe.

O'Neill megszólalt épp az imént láttam apádat. Abból hogy ilyen lassan és vontatottan beszél mindjárt tudtam hogy valami súlyosabb sértéssel rukkol elı mint a hiányzó cipım fölhánytorgatása. Azzal folytatta épp most láttam Red Kellyt amint nınek öltözve nyargalt el Horan istállói mellett. Mit szólsz te ehhez?

A szürkületi félhomályban nem láttam tisztán a rendır arcát de normális társalgási hangon beszélt. Patchy Moran röhögni kezdett de hirtelen abbahagyta ránéztem Jem öcsémre a korláton lógatta a lábát búsan lebámult a földre homloka csupa ránc kínlódott szegény a barátaim elhallgattak körülöttem.

Mesélje ezt be másnak az ırmester úr. Apádat többen is látták McClusky úr és Willett úr meg én is nıi

ruha volt rajta az aljára rózsák voltak varrva. El tudod te ezt képzelni?

Nem én de látom ırmester úr el nagyon is el tudja most is épp errıl képzeleg.

Vigyázz a szádra fiacskám ha jót akarsz. Mikor apád észrevett bennünket elvágtatott észak felé a Nagy domb irányába. Jól lovagol nem mondom és tudod e miért ment arra?

Nem én. Hát csak azért mondta az ırmester mert szerintem valahol ott

lakik a férje aki rendesen beakaszt neki. Ráugrottam a szögekkel kivert csizmájára és próbáltam

leráncigálni a nyergébıl de ı csak nevetett körbefordult a lovával és majdnem hozzálapított a kerítéshez.

A nagy napnak így lett ocsmány vége. Mondtam Morannak hogy én nem niggerparádéra jöttem. Jem is mondta hogy ı se azért jött. Együtt mentünk haza az éjszakában. Beszélni nemigen beszéltünk mert pocsék volt a kedvünk. Ugye Ned anya elszíjaz bennünket?

A dehogy. Anyánk persze kikészítette már a borotválkozószíjat az asztalra

az én kezemre 3x de Jemére csak 1x húzott rá. Sose mondtuk el neki amit O'Neilltıl hallottunk. Nem hiszem hogy lett volna bátorságom elismételni apámnak O'Neill rágalmait de nem is volt rá alkalmam mert megint itthagyott bennünket elment Gnawarrába hogy megnyírja Henry Buckley úr kövér merinójuhait. Tavasz volt a saját földjén is akadt volna munka de nem engedhette meg magának úton Gnawarrába kis híján otthagyta a fogát.

1 Sydneybıl való Warragul nevő gonosz fekete több törzs maradványaiból bandát verbuvált apám semmit se ártott ennek a Warragulnak de mikor a Murray folyóhoz ért Barnawatha közelében a bozótból lándzsaesıt zúdítottak rá kilıtték alóla a szamarát meg is döglött szegény. Az apám elıhúzta a nyeregtáskából a karabélyát olyan jól gazdálkodott a maradék puskaporával hogy sötétedésig sakkban bírta tartani Warragul csürhéjét. Aztán behúzódott 1 elhagyott kunyhóba eltorlaszolt ajtót ablakot azt hitte biztonságban van de hajnaltájt 1x csak fölriadt.

A kunyhó teteje lángolt lövöldözı vadak vették körül a viskót. Utolsó adag puskaporát is elhasználta belelıtt a gerendák rései

közt bebámészkodó egyik feketének a képébe. Hogy ellıtte az utolsó puskaporát másra nem számíthatott már csak a halálra imádkozni kezdett a feketék meg nyomkodták befelé a lándzsáikat a réseken át.

Lángolt a tetı égı fahasábok potyogtak a kunyhóba apám abbahagyta 1 idıre az imádkozást közben észrevette hogy csak a ház eleje felıl nyomakodnak befelé a lándzsáikkal. Elhuzigálta a torlaszt a hátsó ablaktól és amíg apám halotti máglyájának innensı oldalát ırizték a feketék ı szépen elszelelt a túlsó oldalon 2 napig 1 kivájt fatörzsben bujkált mire rátalált Henry Buckley úr személyesen és elvitte végre Gnawarrába.

Miközben apám foggal körömmel harcolt az életéért a katolikus iskolában kezdett elterjedni O'Neill ırmester gyalázatos rágalma a fertızés Patchy Morantól indult el.

Figyelmeztettem. Ha még 1x elmondod ezt valakinek kitöröm a nyakad.

Patchy Moran legalább másfél fejjel magasabb volt nálam a hangja érdes és mély mint a felnıtt férfiaké. Azt mondta no nézd csak a jelzett senkiházija még parancsolgatni mer nekem.

Úgy halántékon vágott hogy elestem. Föltápászkodtam és megint odaálltam eléje de még 1x

megcsapott olyan erısen hogy megállt bennem az ütı. 2rét görnyedtem hogy levegıt kapjak ı meg azt ordította hogy buzi vagyok buzinak a kölke. Fölém tornyosult mint 1 csupa szır csupa pattanás óriás azt hittem abban a minutában megöl de én rárontottam a borsfa mellett a puszta földön a retkes nyakába ugrottam és jó szerencsével meg ügyes fogásokkal földhöz kentem. Hő de óbégatott mikor lerántottam a földre rugdosott öklelt ráncigált forgatott a fa gyökerei közt a homokban. Valami megcsípett a hátamon és égetett mint a parázs Morant a hátára fordítottam. Az ı pattanásos nyakába is belecsimpaszkodott 1 óriáshangya.

Nem engedtem el az Istennek se még akkor se mikor másodjára is csípést éreztem remélem kislányom te életed végéig meg leszel kímélve az óriáshangyák csípésétıl én mondom neked rosszabb mint a darázs vagy a méhcsípés. Patchy üvöltött a karjaim közt káromkodott könyörgött de leszorítottam a vállát a földre ı meg csak szidta a hangyákat ettıl persze még jobban megvadultak.

Szívd vissza. Óbégatás közben az orrából a szájába folyt a taknya. Szívd vissza. Dehogy szívom vissza mondta de a végén csak nem bírta

tovább a fájdalmakat és azt üvöltötte Rohadjál meg rohadjon ki a szemed hát nesze visszaszívom. Hearn atya is hallotta a

gyalázkodását meg tizenhat másik diák ott álltak mind az iskola ajtajában és bennünket néztek. Nem szólt senki 1 szót se csak álltak megkukulva és nézték ahogy kireped Moran inge meg a térdnadrágja az összes lány látta hogy kivan mindene.

Majd meghaltam a rettentı sok csípéstıl de ettıl fogva senki se hozta szóba az apámat.

Végiggondoltam minden bajomat és oda lukadtam ki megint hogy sehol a földön nincs jobb hely Tüdıvészfalvánál ahol élek. Elképzelni se lehet jobb földet szebb kilátást vagy olyan fákat amiket nem hajlít meg semmilyen szél. Sokszor csavarogtam a lápon az is külön világ angolnák madártojások tigriskígyók próbáltunk is versenyt futni velük a melbourne-i úton. Aztán 1 lágy harmatos reggelen kimentem kukacot győjteni és megláttam Maggie húgomat 1 halom barna és lyukacsos kı tetején ücsörögni ezeket a köveket régen a vulkánok hajigálták széjjel a beveridge-i síkon. Apám gyakran így pucoltatta velünk a földet. A kıhalom amelyikrıl most beszélek bogáncsok közt púposodott a hátsó ajtónktól nem messze. Maggie-nek ez volt a trónusa rajta ülve nyomkodott bogáncstejet a pattanásaira. Azt mondja segítsek neki bogáncstejet kenni a könyöke mögé 1 nehezen elérhetı helyre.

Nagyon szerettem Maggie-t ı volt mindig a legkedvesebb lánytestvérem becsületes volt és tiszta mint a súrolt deszkapalánk. Leraktam a földre a kukacaimat és a könyökére csöpögtettem a bogáncstejet ı meg azt mondta talált valamit ami nekem biztosan nem fog tetszeni.

Mit? Ahhoz arrébb kell raknod a köveket. Egyszer már összeraktam ıket. Majd összerakod még egyszer. Összesen csak 8 kıdarab volt Maggie segített félregurítani ıket

láttam hogy alattuk nemrég földet ásott valaki. Biztosan valami döglött állat. Dehogy döglött állat. Maggie 1 törött fogantyújú rövidnyelő ócska lapátot húzott ki a

bogáncsok közül. Elvettem tıle és ásni kezdtem 1x csak valami keményben akad

meg az ásó. Kemény volt és fekete a mérete nagyjából 1 x 1/2 méteres. Jó mélyen jártam már aláfeszítettem az ásót és addig feszegettem míg ki nem bírtam emelni a napvilágra az ütött kopott

bádogládát. Bárcsak sose került volna a szemem elé amit ebben a ládában találtam.

1 nıi ruha volt benne jó mocskos a szélén éppen olyan rózsák amilyenekrıl O'Neill ırmester beszélt. Vörös álarcok is voltak a ládában meg tollak de ezek nem érdekeltek a ruhától görcsbe rándult a gyomrom és iszonyú méreg kapott el.

Hallottam hogy szólít Annie néném. Odasúgtam Maggie-nak megölöm ha bárkinek is elmondja amit most láttunk. Rögtön telefutott könnyel a fekete bogárszeme.

Annie azt mondta vigyek be tőzifát jött felém az ösvényen rettentı izgatottan a vékony kis válla elıregörnyedt kezét a derekára szorította. Ha nem jöttök be rögtön nem kaptok a jelzett ebédbıl.

Aprítottam gyújtóst de aztán hátravittem a bogáncsoshoz és tőzhelyet raktam a kövekbıl.

Mit csinálsz? Ne csináld ezt tudod hogy nem szabad. De azért mikor kértem tıle ideadta a gyufát. Nagyon izgulós

volt Annie néném visszahátrált a kertajtóig én meg közben elégettem a láda ocsmány tartalmát. Mire visszajött éppen az utolsó ruhadarabokat kotortam a tőzbe.

Megkérdezte mit égettem el de mindegyik testvérem megszenvedte O'Neill történetét úgyhogy sejthette ı is mi égett most el.

Jobb lesz ha elásod azt a ládát mondta Annie. Szigorúan összeszorította az ajkát csupa aggodalom volt az agyongyötört képe még csak 11 éves volt de már maga elıtt látta a jövıt rá volt írva az arcára.

Másodszor is rám parancsolt hogy rejtsem el a ládát hátrahúztam és betoltam a lovak karámjának alsó korlátja alatt.

Ezt nem szabad. Behúztam a ládát a trágyán keresztül a karám közepére. Ezért meg leszel szíjazva. Tudtam én azt jól hogy ennél is súlyosabb büntetés vár rám

mikor 3 nap múlva apánk hazaporoszkált az úton olyan biztos voltam benne hogy lesz nemulass mint ahogy a tojásból csirke lesz.

Nem vette észre mindjárt a ládát mert elıször a kukoricást vette szemügyre elégedettnek látszott nem döftek bele lándzsát nem is égették meg és 1 kis pénzmag is volt a zsebében. A végén aztán észrevette az ı napvilágra tárt titkát és miközben az aprónép mindenfelıl odafutott és kiabált hogy szálljon le a lováról ı némán

rámeredt a megfeketedett ládára a duzzadt szemhéja mögött összeszőkült a szeme.

Anyátok hol van? Kate kishúgunk megbetegedett doktorhoz mentek Wallanbe. Apám leszállt a lóról bevitte a nyerget meg a zsákjait a

kunyhóba én meg álltam az ajtóban vártam hogy megkapjam a büntetésem de ı rám se hederített. Kis idı múlva elment a kocsmába.

Elvesztettem az apámat 1 titok miatt amit magával sodorhattak volna 1 folyó hullámai beleeshetett volna 1 szakadékba kivetettem a szívembıl olyan régen már hogy még most se tudom megadni neki azt a helyet amit megérdemel. Azután hogy kiástam a ládáját a széles vörös szakálla az izmos karjai a szeplıs bıre a férfias vonásai mindmind abba az átkozott nıi ruhába bújtatva jelentek meg elıttem.

Addig árnyékként követtem apámat mindenhova sose mulasztottam el egyetlen alkalmat se hogy vele legyek. Mikor jártuk az erdıt megtanított hogyan kell hozzáerısíteni a pokrócot a nyereghez hogyan kell marokra fogni a gyalut mi a forsza hogy léggyel meg csíkokra vágott friss fakéreggel halat fogjon az ember csupa olyasmi mint a nagy erdei fákba bevésett jelek örökre beleivódik az emberbe.

Nem tudom anyám rájött e mi volt a ládában errıl sose beszélt csak kallódott a láda az udvar porában ha esett a lovak abból ittak.

Ha valami gazdag ember elhaladt a házunk mellett a bricskáján láthatta a bádogládát az udvar közepén meg az éléskamra tetején növı tököket de sejtelme se lehetett apám összes ivadékáról ahogy a siserehad összezsúfolódik a függönyök mögött ugyanazt a levegıt szívjuk horkolunk fingunk süketek és vakok vagyunk egymásra mint az újszülött kiskutyák.

Már régebben ráneveltem magam hogy süket legyek a szüleim magánügyei iránt de mióta kiástam azt a ládát éjszaka fönn maradtam és hallgatóztam mirıl beszél egymás közt anyám meg apám.

A ruháról semmit se tudtam meg viszont kiderült a szüleim a földrıl sugdalóznak leginkább meg az 1862-es Duffy-féle földtörvényrıl ami jogot adott minden férfinak vagy özvegyasszonynak hogy 20 és 300 hektár közti földdarabot hasítson ki magának hektárját 2 fontért amit a földdarab kijelölésekor kellett kifizetni a maradékot meg részletekben 8 éven át. Anyám odavolt a dologért de apám ellenezte azt mondta a nagy Charles Gavan Duffy

jószándékú agyalágyult volt csak adósságba veri és életfogytig tartó rabszolgaságba hajszolja a szegény embert. Apámnak ezúttal igaza volt de mikor anyám csepülni kezdte az öregemet a gyávaságáért valahogy elcsitult a szívemben a szörnyő kavargás. Csak 1 ütıdön alak akar gazdálkodni mondta anyám 1 tíz hektáros földdarabon ahogy apám csinálja. Úgy is van gondoltam apám te 1 címeres ökör vagy.

Életre halálra ment köztük a vita a földtörvényrıl anyám maga mellé állította a családját ekkoriban a szomszédságunkban laktak és azon mesterkedtek hogy jó messze északkeleten szerezzenek maguknak földet.

A Quinn-família 400 hektárnyi földet vett Glenmore-ban a King folyó mentén írek voltak csak a földszerzés meg a ritka szép lovak érdekelték ıket és gyorsan megfeledkeztek minden régi nyomorúságról. A család nıtagjai friss kenyérrel meg földmérı térképekkel állítottak be a férfiak magasak voltak forrófejőek káromkodtak és énekeltek aki a begyükben volt annak rögtön nekiestek és olyan telivéreken nyargalásztak amilyenekre igazából nem is tellett nekik. A nagybátyám Jimmy Quinn már felnıtt férfi volt olyan ijesztı vadság áradt a szemébıl akárcsak 1 megkínzott lóéból. Quinnék belehajították volna a kútba apámat ha meglátják a nıi ruháját de lukat beszéltek a hasába ugratták szüntelen végül levették a lábáról hogy adja el mindenét amije csak van Beveridge-ben összesen 80 fontot szedett belıle össze.

De mikor az öregemnek a markába számolták a pénzt az jutott eszébe hogy ekkora összeget Isten ellen való vétek a kormánynak adni és mikor megérkeztek az új tulajdonosok hogy birtokba vegyék ami az övéké apám kölcsönvett 1 kordét és elfuvarozott bennünket 1 bérelt földdarabra Avenel város szélén, így esett hát hogy miközben anyám rokonsága Glenmore-ba költözött hogy gazdálkodni kezdjen 1 négyszáz hektáros szőzföldön apám 60 mérföldnyire szállított bennünket 1 angol sznobok lakta vidékre és szép lassan elszórta a 80 fontot földbérleti díjra meg kocsmázásra. Az ı hús vér ivadéka voltam nyilván érezte is hogy eltávolodok tıle de büszke volt meg se próbált visszahódítani.

Az elpuskázott alkalom állandó téma volt most már anyám másról se beszélt apám meg elterpeszkedett a karosszékében és csöndesen vakarászta a nagy fekete macskája hasát. Eszembe jut az az este amikor apám megtörte a hallgatását.

Rendes népség a családod mondta anyámnak. Ha rosszat akarsz mondani róluk csak rajta. Dehogy is énnekem semmi kifogásom ellenük. Nem is lehet hiszen mindig jók voltak hozzád. Énszerintem boldogulni fognak a földdel. Igaz hogy tele van

sziklával. De az ottani föld nyomába se léphet az itteninek Ellen. Mi meg sose eszünk húst legföljebb jelzett posszumot. Marhát tényleg nem az már igaz. Se birkát. Nem tőnt föl neked hogy itt nincsen rendırség? Igazán érdekes

nem is tudom mi ennek a magyarázata mit gondolsz a családod is ilyen szerencsés Glenmore-ben?

Jaj ne kezdd már megint. De azt azért nem tagadhatod hogy a Quinnek úgy vonzzák a

pandúrokat mint a nyúlbél a legyeket. Anyám visítani kezdett és falhoz csapott 1 tányért. Nézd Ellen mondta apám tudom hogy nem vagy nagy

véleménnyel errıl a farmról de én inkább meghalok de akkor se csukatom le magam.

Te Isten átka ki akar téged börtönbe csukatni. Szerinted senki? Senki hát mondta anyám egyre élesedı hangon. Elment az

eszed? És mért járnak hozzánk állandóan a zsandárok mit gondolsz? Tizenöt éve szabadon jársz kelsz mért akarnának újra rács

mögé dugni? Az az igazság hogy a Quinnek mindig szem elıtt vannak. Ó te jelzett féreg. Anyám most már szipogott Maggie is rákezdte kihallatszott a

függöny mögül a halk kis nyuszinyöszörgése. Anyám azt mondta apám inkább hagyná éhenhalni a gyerekeit de akkor se vállalna 1 kis kockázatot. Jem mellettem szorosan a fülére húzta a párnáját.

Jó volt az aveneli föld de nagy volt a szárazság nem termett benne más csak nyomorúság én voltam a családban a legidısebb fiú gondoltam eljött a férfimunka ideje.

A földünkön nem volt se gát se kút a teheneinket mindennap lehajtottam itatni a Hughes patakhoz. Jó években szépen megduzzad de a nagy szárazságban csak 1 homokos pocsolyafüzér. A kiszáradt folyómeder fölött 1x csak meghallottam hogy Murray úr üszıborjúja

a nevemen szólít rettentıen éhes voltam mihelyt meghallottam az üszıt rögtön tudtam mi a dolgom. Sose öltem még meg semmit ami nagyobb 1 kakasnál de mikor a szederbokor fölött megpillantottam a hosszú pányvára kötve legelészı üszıt tudtam hogy semmitıl se félek. Kicsit vad volt a szeme de amúgy az ilyen szarvatlan herefordok jámbor jószágok. Késıbb hallottam hogy Murray úr nem kevés pénzért vette és tömte bele a kukoricát meg a szénát ez igaz lehetett mert a legelıin nem termett eleség hiába volt 200 hektár földje a marhái az országút szélén legelték amit találtak. Könnyőszerrel lasszót vetettem az üszı nyakába és a patakmederben 1 sőrő akáciás felé vezettem aminek a közepén volt 1 tisztás. Az üszınek nem tetszett a nyakába vetett kötél rángatózott próbált kiszabadulni kárt is tett volna magában ha meg nem kötözöm a hátsó lábait és hozzá nem kötöm 1 akáciához. Borzalmasan bıgni kezdett. Nemsokára úgy össze volt kötözve mint a sütni való háziszárnyas karácsonykor. Nem ismertem irgalmat de nem volt nálam kés. Futva átvágtam a bozóton a kunyhónkig. Anyám azzal bíbelıdött éppen hogy agyaggal és szalmával tömje be a deszkák közti réseket. Úgy vittem el az orra alól a szeletelıkést hogy észre se vette.

Csak annyit mondott Murray valamelyik marhája beszorult a patakba.

Ugyan dehogy. Idáig hallatszik a bıgése. Majd utánanézek és elmondom mi történt. 1 év se kell hozzá és megtanulom hogyan kell pillanatok alatt

szép tisztán és finoman megölni 1 állatot lenyúzni a bırét és megszárítani a napon de én most csináltam elıször sehogyse akartam megtalálni az ütıerét. Azt ugye tudod hogy emberi vért is ontottam ha nem volt más választásom de csak annyira voltam bőnös emiatt mint a katona a háborúban. De ha törvény tiltaná az állatok ölesét én bizony bevallanám hogy bőnös vagyok jogosan tennél a fejedre fekete sapkát mert ügyetlenül öltem meg az üszıcskémet ezt még most is sajnálom. Mire eldılt tele volt a nyaka késszúrásokkal sose felejtem el a rettegést a szemében.

És úgy talált rám anyám hogy szegény élettelen jószág a lábamnál hevert és a hajam meg az ingem csicsogott a vértıl.

Itt 1 kis borjúhús csapjunk belıle lakomát. Nagy volt a szám de a szívem a torkomban dobogott örültem

hogy anyám elveszi tılem a véres kést nem tudtam mi most a teendı

sejtelmem se volt hogyan kell levágni és föltrancsírozni 1 borjút de másra bízni se akartam. Anyám megfogta a véres kezemet és elvezetett a poros réten át a kunyhónkig megkötötte a kutyákat kipofozott szappannal és vízzel és közben megdorgált azt mondta rossz vagyok és nagyon haragszik rám stb. stb. de ez a testvéreimnek szólt inkább akik az ajtó mögött hallgatóztak és bebámészkodtak a deszkák közti réseken. Anyám igen gyöngéden törült szárazra a törülközıvel ebbıl tudtam hogy büszke rám.

Annie-tıl persze kitellett hogy elmondja apámnak amit tettem még mielıtt leszállna a nyeregbıl. Vajat szállított mindenféle angol nevő embereknek ez a munka mindig kihozta a béketőrésbıl így aztán mikor Annie megmutatta neki a kiszenvedett borjút bejött a házba és istenesen megrakott a nadrágszíjával a mai napig meglátszik a lábamon a nyoma. Alighogy besötétedett fogta a lámpást és lement a patakhoz négy darabba trancsírozta a borjút és egyesével fölcipelte a réten át a húst aztán elégette a borjúfejet a bırt kiakasztotta száradni és kivágta belıle az MM bélyeget nehogy valaki azzal gyanúsíthasson meg bennünket hogy elloptuk Murray üszıjét. Lesózott annyi húst ami belefért 1 hordóba a többit pedig anyám azonmód meg kellett hogy süsse.

Eközben Annie 1 szót se szólt hozzám sıt Maggie is került de mikor aznap este jó késın belakmároztunk a borjúból láttam hogy nemcsak az én izgatott öcsikéim eszik magukat degeszre.

Két nappal késıbb ebédidıben hazaküldtek az iskolából a házifeladatomért mert megint otthon felejtettem láttam ám hogy 1 idegen pejkanca van kikötve a borsfánkhoz a VR betők voltak ezüsttel belehímezve a nyeregtakaróba ami azt jelenti Victoria Regina Viktória Királynı. Mindjárt tudtam hogy csak a rendırség lehet. Bementem a kunyhóba az apám a karosszékében ült és nézte amint 1 hórihorgas szıke káplár kiteregeti az asztalunkra az üszı bırét.

Hallgatom John mondta Doxcy káplár és a jobb kezét bedugta a kivágott marhabélyeg lyukába. John tudjuk jól mi hiányzik innét.

Láthatja mondta apám hogy levágtam 1 marhát és a bırébıl korbácsot csináltam.

Á szóval korbácsot. Azt hát mondta apám de nem tiltakozott a rendır vádja ellen. Akkor szíveskedjen behozni nekem azt a korbácsot John. Az apám 1 árva szót se szólt nem is mozdult csak dülledt

szemmel a káplárra meredt. Talán nem is csinált korbácsot. Azt hiszem elvesztettem. Elvesztette. De mihelyt megtalálom bemutatom. Szerintem a marhabélyeg hiányzik innen John. Maga vágta ki

Murray úr billogját. Nem én korbácsot csináltam. Hallott már Negyedik György 29. számú törvényének 7. és 8.

$-áról? Nem én. Ez a törvény kimondja hogy aki borjút lop és eltávolítja a

bırérıl a bélyeget annak a jelzett börtönben a helye hozhat nekem akárhány jelzett korbácsot de ha nem passzolnak bele pontosan ebbe a lyukba akkor John a jelzett tömlöcben fog kikötni. Itt Avenelben nem szeretjük az ír tolvajokat.

Utálom a börtönt mondta apám olyan egyszerően mintha arról volna szó hogy nem szereti a kelkáposztát.

Hát az nagy kár mondta Doxcy és közelebb lépett apámhoz. Én csináltam mondtam és elıreugrottam. Rátettem a kezem a káplár kemény fekete vállszíjára de

megfogta a karomat. Rendes fiú vagy te Jim mondta. A nevem Ned és én csináltam. A káplár megkérdezte apámat Igazat beszél a fia? Az apámból egyetlen szó se jött ki olyan volt mint akit

megcsípett és elkábított 1 mérges pók. Újra Doxcy felé fordultam és követeltem hogy tartóztasson le

de ı fölnevetett belekotort a hajamba és buta érzelmes mosolyra húzódott a szája.

Szedje össze a holmiját John mondta apámnak hozzon 1 pokrócot 1 csajkát meg 1 kanalat.

Én csináltam mondtam két M bető volt beleégetve a szeletelıkéssel vágtam ki.

Fogd be a szád szólalt meg az apám most már szikrázóan dühös tekintettel. Fogd be a szád és eredj vissza az iskolába.

Így vitték el tılem az apámat Doxcy kancájának kengyelvasához bilincselve.

Az apánk bebörtönzése elıtti idıkben mi Kelly gyerekek

mindig a patak mellett jártunk iskolába de most másik úton mentünk a rendırségi telken keresztül ahol a fogda is volt. A cölöpkerítéssel körbevett fogdán kívül semmi se volt a telken csak 1 ijesztı agyagdomb Doxcy kancájának a sírja. De apám még ettıl a nyomorúságos látványtól is meg volt fosztva mert a fogda öles falain nem voltak ablakok. Eleinte kiabáltunk neki de sose jött válasz úgyhogy a végén abbahagytuk csak Jem nem úgy futtatta végig az ujjait a nyirkos hideg börtönfalon mint 1 szaglászó kutya.

Minden éjjel az apámmal álmodtam leült az ágyam végére és dülledt szemével csöndben rám meredt arcán ezernyi késvágás fájdalmas nyoma.

Annyira furdalt a lélek hogy a világ minden kincséért be nem vallottam volna hogy apám nélkül az élet sok tekintetben kellemesebb. De csak mikor eltőnt apám vén fekete kandúrja akkor mondtam meg ıszintén anyámnak mennyire örülök hogy eltőnt ez a dög.

Ne érts félre most hogy apánk távol volt sokkal nehezebb lett az élet. A föld gazdája nem kerítette be rendesen a földet úgyhogy anyám meg mi gyerekek voltunk kénytelenek kutyaláb kerítést csinálni két mérföld hosszan különben zár alá veszik a teheneinket, így úsztuk meg hogy bírságot fizessünk az elbitangoló jószágért 5 font tehenenként 3 font disznónként. Ilyesmire minekünk nem tellett. Anyánk megint gyereket várt örökké fáradt volt de most gyöngédebben bánt velünk mint máskor. Esténként maga köré győjtött bennünket történeteket mesélt verseket mondott korábban mikor apánk elment hazulról birkát nyírni vagy szerzıdéseket kötni ilyet sose csinált most megtudtuk milyen kincsek rejtıznek a fejében. Ismerte Conchobor és Dedriu és Mebd históriáját és Cuchulainn történetét magam elıtt látom amint Cuchulainn föllép a harci szekerére meg van rakva nyílhegyekkel keskeny pengékkel kampókkal szíjakkal hurkokkal és kötelekkel.

Átsüvített a kalyibán a déli szél annyira metszı volt hogy megfájdult tıle az ember feje de nem a hideg jut eszembe hanem a faggyúgyertya fénye aranyra festette anyám arcát nagy sötét szeme tőzben égett mint az apátlan kölykeit védelmezı vadmacskáé. A történetekben amiket az óhazáról mesélt nekünk sok ilyen asszony szerepelt forró vérő hirtelen természető királynık ha kellett harcoltak és királyokat cipeltek be a menyegzıi ágyukba. Itt Avenelben azt mondták volna rájuk hogy ír moslék.

Anyánknak csak nıtt a hasa egyre nagyobbra. Mi fiúk dolgoztunk mellette a kertben elég jól termı föld volt mi meg iparkodtunk hogy még jobban teremjen. Elsı télre csak paszternákunk és krumplink lett. Muszáj volt eladni a szekeret meg a két lovat de a kis tehéncsordánk megmaradt. Naponta 1 kiló vajat köpültünk ki de nemigen volt mit kenni a saját kenyerünkre legföljebb disznózsírt. Jem meg én becaplattunk a városba hogy a megadott címekre elvigyük a vajat közben elmentünk apánk fogdája mellett is de már nem kiabáltunk be neki. Alig vártam hogy beesteledjen ki tudja mikor köszönt rá az emberre a boldogság.

1865 augusztus 5-én mentem hazafelé a nyirkos lármás sötétségben. Már 1 hete szünet nélkül esett a patak morajló folyóvá dagadt emiatt nem is hallottam meg anyám kiabálását csak mikor odaértem az ajtónkhoz. Fölkaptam 1 lapátot odabent látom ám hogy anyám a döngölt padlón fekszik. Mihelyt meglátott fölült és azt mondta hogy most szülni fog. A bábaasszony átment a szomszéd faluba 1 másik szüléshez anyám elküldte Maggie-t hogy kérje el Murrayék lovát és nyargaljon el az öreg May doktor úrért. Ez 2 órával ezelıtt történt most már nagyon erısek voltak a fájdalmai azon kezdte emészteni magát hogy Maggie-t levetette a hátáról a ló meg hogy belefulladt a patakba mikor át akart gázolni rajta.

Annie volt a legidısebb lánytestvérem de kissé idegbajos úgy gondolta itt az ideje hogy kirukkoljon 1 jó kis gyomorgörccsel. Miközben anyánk vajúdott Annie a lavór fölé görnyedt és telehányta. Elsegítettem anyámat az ágyig ez az ágy nem állt másból mint két jó vastag faágból be voltak verve a falba meg a közéjük kifeszített jutazsákból. Állandóan jajveszékelt nem tudta kiverni a fejébıl hogy az ı drága kis Maggie-jét valamilyen szerencsétlenség érte. Jem még csak 7 Dan meg csak 4 éves volt azt se tudták mit csináljanak kínjukban mikor az anyjukat ilyen állapotban látták.

A következı órákban se javult az állapota végül aztán rám szólt hogy terítsek pokrócot az asztalra fölkapaszkodott rá és mindenkit beparancsolt a függönyök mögé. Dan rettenetesen ordítani kezdett kiderült hogy túlságosan rövid az asztal lapja anyám nem fért el rajta úgy ahogy szerette volna. Jem öcsém segíteni próbált de anyám elzavarta aztán odahívott magához hogy fogjam meg a kezét ráguggolt az asztalra kijárt az egyik lába apám elmulasztotta megszögelni. Gyönge volt a fény csak 1 szál faggyúgyertya világított de láttam az anyám arcán mennyire szenved nagyon rossz volt hogy

nem segíthetek rajta. Vizet kért aztán meg nem engedte hogy vízért menjek. Lehülyézett engem is meg az apámat is amiért cserben hagyta. Vártuk erısen a doktort de odakintrıl semmilyen hang 1 árva bagolyhuhogás se hallatszott csak az esı verte állandóan a fakérgekbıl összetákolt tetıt és messzirıl a megáradt Hughes patak robajlása hallatszott.

A vég nélküli éjszakában anyám mellett álltam óráról órára hangosabban kiabált és káromkodott a végén Dan meg Jem elszenderedett.

4 óra tájban anyám még 1x fölkapaszkodott az asztalra gondoltam most már csak kijön belıle a baba de anyám szitkozódva megtiltotta hogy nézzem. Vékony kis visítást hallottam olyan volt mint 1 bárányé tudtam hogy megvan a kishúgom anyám rám parancsolt hogy fordítsak neki hátat és keressem elı a varródobozából a legjobb ollóját és tartsam a láng fölé. Csináltam amit mondott.

Hallottam amint fészkelıdik az asztalon fájdalmában éleset kiált azután jóval gyöngédebben szól hozzám. Most már idejöhetsz megnézheted a kishúgodat.

Anyám az asztalon ült és karjában tartotta Grace nénikédet. Tisztára mint 1 kiscsikó vagy kisborjú tágra nyíltak a szemei a bıre vadonatúj volt fényes és véres nem érte semmilyen rontás.

Vágd el mondta az anyám. Hol vágjam el kérdeztem. Vágd már el mondta anyám észrevettem a gyöngyszerő zsinórt

ami a baba hasától tekergett lefelé a sötétbe behunytam a szemem és elvágtam és épp amikor átvágtam a köldökzsinórt Maggie bevezette a kunyhónkba May doktor urat hadd lássa ı is ahogy 1 tizenegy éves ír kölyök segít a kishúgának világra jönni. Jól megnézte a földes padlót a kormos fekete ollót az ijedt gyerekeket amint bámultak kifelé az elfüggönyzött ágyak mögül biztosan el fog pletykálni mindent és az aveneli iskolában az összes gyerek azt hiszi majd hogy én láttam anyám meztelen altestét.

A vén korhely megvizsgálta a mőszerével a húgocskámat aztán ideadta a parányi újjszülöttet és anyámat kezdte vizsgálgatni. El ne ejtsd fiacskám mondta hogy is ejtettem volna el szorosan a karomba zártam a drága csöppséget a tekintete tiszta volt és nyugodt. Bátran a szemembe nézett rögtön úgy megszerettem mintha a sajátom lenne.

Mire a doktor befejezte anyám kezelését odakint megvirradt

szürke fény töltötte be a kunyhónkat a világ vadonatúj volt és ragyogott. Boldog voltam.

Eredj mondd el apádnak mondta anyám. Majd késıbb. Most menj. De nem volt kedvem otthagyni az én lágy pelyhes fekete hajú

kishúgomat a gyönyörő fehér bıre úgy fénylett a földes kunyhó közepén mint a legszebb ravatal. Eredj mondd meg apádnak hogy kislánya született.

A doktor bizonytalan léptekkel eltotyogott az ösvényen én meg átvágtam a nyirkos téli réten. Alacsonyan szállongó ködfelhı burkolta be a rendırség telkét és nyalogatta apám magányos börtönét. Közelebb mentem a kerítésoszlopokhoz mindig nyirkosak voltak moha meg penész festette ıket zöldre bőzlöttek mint kutyaszar az esıben.

Kishúgom született bömböltem. Szarkák cserregtek papagájok rikoltoztak és veszekedtek a

gumifákon de az áristom falai mögül semmilyen hang se hallatszott. Az a neve hogy Grace. Semmi válasz a börtön néma volt mint a sír de aztán mozgást

vettem észre a szemem sarkából apám fekete kandúrja nyújtózkodott a földhalmon ami alá a kancát temették. Rám meredt a sárgás szemével fölpúposította a hátát és olyat csóvált a farkán akár 1 vörösbegy vagy pintyıke. Feléje hajítottam 1 követ és hazamentem hogy együtt legyek a kishúgommal.

Nemsokára az aveneli iskola összes diákja tudott róla hogy segédkeztem a szülésnél. Énelıttem soha nem merték szóba hozni de Eliza Mutton mondott valamit Annie-nek ami nagyon rosszul esett neki. Az összes iskolás protestáns volt semmit se tudtak rólunk csak annyit hogy Ned Kellynek gyönge a helyesírása és nincsen csizmája Maggie Kellynek szemölcsei vannak Annie Kelly ruhája mindig csupa folt meg stoppolás mint 1 öregember harisnyája. Azt is tudták hogy az öregem a hővösön csücsül és mindennap hallhatták az iskolában Irving tanító úrtól hogy a pápisták butábbak az ökörnél.

Ez az Irving nagy fejő keskeny vállú kis seggdugasz volt a szemében finomabb érzések is látszottak de ezeket énvelem nem óhajtotta megosztani. Álló évbe telt míg következı szeptemberben hajlandó volt kijelölni tintaügyeletesnek de nem is volt más választása mert addigra már mindenkire rákerült a sor akinek angol

neve volt. Már nem emlékszem miért vágytam annyira erre a tisztségre csak azt tudom nagyon evett érte a fene. Mikor rám került a sor megfogadtam hogy én leszek a legjobb ügyeletes a világon. Minden reggel elsı voltam az iskolában sorba állítottam a mosogatóállványnál a csorbult szélő porcelán tintatartókat mindegyiket tisztára mostam és visszaraktam ıket a padokban levı lukakba.

Hétfı reggelenként én csinálhattam meg a tintát fölálltam Irving tanító úr székére és levettem a legfölsı polcról a McCracken port olyan csípıs szaga volt mint a lehugyozott ibolyának. Fél liter vízhez négy leveseskanál port kevertem gyerekjáték volt az egész de csak akkor tudtam elvégezni ha 8-ra odaértem az iskolába.

Ennek a gyümölcse az is hogy láttam mikor Dick Shelton meg akart fulladni.

Nemigen volt kedvem a karcer felé járni inkább a Hughes patak mellett mentem iskolába a tavaszi esıktıl erısen megduzzadt mindenféle szemetet sodort az ár félig elégett fatuskókat letört gallyakat kerítésoszlopokat döglött borjút aminek a szeme helyén befolyt a víz. Láttam hogy a túlsó parton 1 gyerek ki akar piszkálni valamit a vízbıl. Elıször azt hittem horgászbot van a kezében de jobban megnéztem és láttam hogy valami rúddal próbál kihalászni 1 új szalmakalapot mert elsodorta a víz és megakadt a gallyak közt. A kölök belelépett a patakba derékig ért neki a víz nem lehetett több 8 évesnél.

Ráordítottam Sipirc ki a vízbıl de nem hallotta akkora volt a víz robajlása. 1 helyen összegyőltek a gallyak mint a lantmadár fészke arra próbált rákapaszkodni de azonnal el is merült.

Rögtön beleugrottam a vízbe úsztam az áradó patakban de olyan sebes és hideg volt hogy fennakadt bennem a szusz mintha lidérc ült volna a mellemre. Irgalmatlanul sodort magával az ár bele 1 medencébe nem is hinnéd micsoda ereje volt. Megvillant elıttem a kis Dick Shelton fehér arca olyan volt mint aki tudja hogy elveszett és búcsút mondhat ennek a világnak. Elkaptam a karját de inkább a víz alatt mint fölötte voltunk az erıs sodrásban.

Negyven ötven méterrel lejjebb élesen kanyarodik a patak nyáron ott szoktak fürdeni a protestáns kölkök. Kisodródtunk a part közelébe 1 vízbe dılt eukaliptuszfa felé. A fa törzse sikamlós volt mint a disznó háta de úgy ahogy megkapaszkodtam benne és vissza bírtam ráncigálni a vízzel átitatott kölyköt a másvilágról azt hitte már

hogy kénytelen lesz ott kikötni. Félig már meg volt fulladva a vállamra vettem ordított okádott

és rugdosott szünet nélkül. Rajta csizma volt de én most is mezítláb voltam mint mindig a bokrok közt átvágtam egyenesen a Királyi Postafogadó felé mert tudtam hogy a gyerek apja ott a fınök. Az út tele volt éles sziklákkal.

A fogadó udvari munkása 1 Rozoga Fehér nevő befuccsolt telepes épp a pöcegödröt temette be a bokrok tövében mikor észrevett bennünket rögtön ordítani kezdett Nagyságos Asszony Nagyságos Asszony Jézus Mária.

Fölpattant az emeleti csapszék egyik ablaka 1 nı fölvisított 1 pillanattal késıbb Sheltonné átrohant az udvaron a fiacskája felé de nagy izgalmában se feledkezett meg a pápista gyerekrıl bevitt a szállodájába és 1 nagy fehér fürdıkádban forró vízben megfürdetett. Életemben ekkor láttam elıször fürdıkádat mintha a mennyországban lennék olyan volt elnyúlni a hosszú sima porcelánkádban közben gızölgött a víz amit Rozoga hordott be vödörszámra sose láttam még ennyi vizet mosakodásra pazarolni.

Aztán Sheltonné behozta a nagyobbik fia ruháit vegyem föl amíg kimossa az enyémet puhák voltak és jószagúak. Mit meg nem adtam volna hogy megtarthassam ıket de Sheltonnénak esze ágában se volt ilyen ajánlatot tenni hanem átkarolta kövérkés karjával a vállamat levezetett a lépcsın és azt mondta hogy angyal vagyok és engem a Jóisten küldött.

Az ebédlıben vidáman lobogott a tőz és 1 háromrészes öltönyben feszítı ember hatalmas pusztítást végzett 1 tányér tojásban és szalonnában de ıt nem számítva üres volt a szoba. Sheltonné leültetett az asztalhoz a tőz közelében fényes ezüst késekkel villákkal ecetesüveggel sóval borssal és 1 meggörbített kiskanálban végzıdı cukortartóval volt megtérítve. Az jutott eszembe hogy anyámnak hő de tetszene itt minden.

Sheltonné megkérdezte innék e kakaót azt feleltem hogyne innék aztán azt kérdezte reggeliznék e és kezembe nyomta az étlapot. Soha nem volt még a kezemben étlap de gyorsan rájöttem a forszára és arra használtam amire való. Kenyérrel és pecsenyezsírral kezdtem a napot aztán báránybordát meg szalonnát meg vesét rendeltem minden nagyon ízlett. A padlóra szınyeg volt terítve most is elıttem van a vörös rózsamintás díszítése. Sheltonnén fényes sárga ruha volt a csuklóján arany karperec könnyezett és mosolygott és bámult rám

egész idı alatt amíg ettem és azt mondta én vagyok a világon a legrendesebb és legbátrabb fiú.

Shelton úr elızı nap Seymourbe utazott de hamarosan megjött a lovaskocsiján és csak úgy sáros gumicsizmában és vízhatlan esıköpenyben beviharzott az ebédlıbe. Adni akart 1 félkoronást de errıl hallani se akartam.

Shelton úr magas volt és széles vállú hosszú oldalszakálla volt ha az ember a vékony keskeny száját nézte nem pedig a fényesen ragyogó szemét azt hihette róla hogy rossz ember.

Fiam nincs semmilyen kívánságod? Nincs. Nem mondtam igazat mert szerettem volna anyámnak 1 ruhát

de gızöm se volt mennyibe kerülhet. Hát jó mondta akkor hadd szorítsam meg a kezed. Kezet fogtam vele de megvallom belül nem voltam olyan

nemes amilyennek mutattam magam. A finom kölcsönruhában meg 1 pár fényes jó passzentos csizmában mentem aznap iskolába és akkora csalódottságot éreztem hogy belesajdult a szívem. Másnap reggel lovaskocsi állt meg az iskola elıtt Irving tanító úr nagyon tartott a szakfelügyelıktıl olyan ideges lett hirtelen mint a csík.

Ránk parancsolt hogy mindenki törölje tisztára a palatábláját aztán rendet próbált rakni az asztalán abban a disznóólban. Ha szorzásról volt szó nem akadt neki párja de most hogy válságosra fordult a helyzet csak kapkodott főhöz fához hiába volt akkora feje mint 1 dinnye csak nem tudta kispekulálni hova kéne eldugni a lombfőrészt.

Azt mondta Caroline Doxcynak Eridj az ablakhoz nézd meg nem 1 aktatáskás úr érkezett e. Csak okosan Caroline.

Egy csomag van nála. Jó jó de táska van e nála? De tanító úr ez csak a Dicky Shelton apukája. Irving tanító úr császár volt a gyerekei közt nem szerette ha

látogatók jönnek a birodalmába ezért az ajtón kívül termett mielıtt beléphetett volna a betolakodó. Tisztán hallottuk a hangjukat.

Az istenfáját Irving bömbölte Shelton úr azt teszem b....a meg amit jónak látok.

Az ajtó nekivágódott a falnak és berobbant az osztályba Esau

Shelton sör és malagabor szaga áradt belıle ezeket rettentıen szerette.

Jól van gyerekek harsogta és megajándékozott bennünket fogainak ritka látványával.

A háttérbıl elılépett Irving tanító úr összedörzsölte nagy sápadt kezeit és mélabúsan azt mondta hallgassuk meg Shelton urat.

Hát idefigyeljetek gyermekeim mondta Shelton úr és a barna papírcsomagot lerakta a tanító úr íróasztalán levı kicitkacatok közé. Tudjátok e hogy az én Dick fiam tegnap kis híján vízbe fulladt? Nem tudjátok? Az én Dick fiacskám már az égben volna ha nem segít rajta az a valaki aki most itt ül köztetek.

A gyerekek nyakukat nyújtogatták kíváncsian forgolódtak Annie majd belehalt hogy muszáj neki ölbe tett kézzel ülni üveges szemmel bámult maga elé. Jem még csak 7 éves volt utánozta is a nıvérét de az én bivalyerıs Maggie húgomnak nem szállt inába a bátorsága föl is emelte rögtön a kezét.

Az én Ned bátyám volt az. Elvörösödtem mint a cékla. Úgy van mondta Shelton úr ünnepélyesen légy szíves gyere ki

és állj ide mellém Ned Kelly. Tudtam hogy oda fogja adni a barna papírcsomagot biztos

voltam benne hogy azok a drága jó ruhák vannak benne amik után annyira sóvárogtam. Mikor fölkeltem a padból látom hogy Caroline Doxcy rám mosolyog életében elıször. Kihúztam magam és kimasíroztam a tanító úr katedrájához.

Shelton úr intett hogy forduljak szembe az osztállyal lehunytam a szemem zizegett a papír kámforszag selyem puha érintése az arcomon.

Ez csakis nıi ruha lehet nyilván anyámnak. Nyisd ki a szemed Ned Kelly. Ki is nyitottam látom hogy Shelton úr pengevékony szája

vigyorba gyúródik aztán Eliza Mutton meg George Mutton meg Caroline Doxcy meg a Shelton-gyerekek meg Irving tanító úr mind engem bámulnak tágra nyílt fényes szemmel. Végignéztem magamon de nem a meztelen lábam az agyonstoppolt pulóverom a foltos nadrágom láttam hanem 1 két méter hosszú vállszalagot. A pávazöld szalagra arany betőkkel az volt ráhímezve hogy EDWARD KELLYNEK A BÁTORSÁGÁÉRT HÁLÁS SHELTON CSALÁD.

Abban az órában hordozták végig a Benalla – Violet Town –

Euroa – Avenel közti országúton 1 Morgan nevő útonálló levágott fejét mikor én ezzel a vállszalaggal álltam az osztály elıtt. Jobb lett volna tán ha már akkor is ismerem a világ igazi kegyetlen természetét de akkor se mondtam volna le a tudatlanságomról ha tehetem. Az aveneli protestánsok most láthatták hogy 1 katolikus ír fiúban is lehet valami jó a gyerekkorom eget verı nagy pillanata volt ez. Ha ezek az események mély nyomot hagytak az én gyermeki lelkemben még nagyobb nyomot hagytak Esau Sheltonban. Hogy milyen lidércek kísértették ıt az otthonában azt nem tudom de az az 1 biztos hogy nem tudott másról beszélni csak arról hogy a fia majdnem meghalt és ahogy múlt az idı egyre jobban szenvedett emiatt. Pályát tévesztett szófukar szaralaknak ismerte korábban mindenki de most jóságos Atyaisten be nem állt a szája órákig traktálta a kis Dick megmenekülésének történetével az ivója hosszú pultján könyöklı telepeseket és birkanyírókat, 1 pillanatig se |utott eszébe hogy netán feszélyez másokat az ömlengésével ıt csak a saját lelkinyugalma érdekelte.

Néhány éjszakával azután hogy hazavittem anyámnak a vállszalagot arra riadok hogy halkan morognak a kengurukutyák aztán sörszag csapja meg az orromat.

Majd jól érthetı suttogás hallatszik az éjszakából Kelly-né asszony Kellyné asszony megengedi hogy zavarjam?

Anyám a kismamák jellegzetes pisszegésével válaszolt. Mit óhajt Shelton úr?

És maga Kellyné asszony mit óhajt? Anyám elhallgatott én meg hallom hogy Shelton úr kapargatja

a sarat a csizmájáról mintha föltett szándéka volna bejönni hozzánk. Mire gondol Kellyné asszony? Hogy mire gondolok? Bármelyik gyereke azonnal észre vette

volna hogy anyám torkában kezd fészket rakni a vércse. Shelton úr mondta anyám fekszek az ágyban és azon jár az eszem ki lehet az a jelzett bolond aki föl akarja ébreszteni a pici gyerekemet.

Bocsásson meg Kellyné asszony majd holnap visszajövök. Nem akarom hogy holnap visszajöjjön Shelton úr. Anyám

kimászott az ágyból és kinyitogatta az ajtórigliket. A függönyön át láttam amint a kövér nagy hasú ember becammog az asztalhoz és nagy dérrel dúrral vacakolni kezd a pipájával meg a dohányával a

mosatlan tányéraink között. Amennyire meg tudtam állapítani fogalma se volt róla hogy hányadán áll.

Anyám fáradtan a vállára terített 1 posszumbırt és türelmetlenül várta hogy a vendég kipakolja ami a bögyében van de Sheltonnak földbe gyökerezett a lába csak 1 hatalmas türelmetlen sóhaj lendítette mozgásba.

Kellyné asszony bökte ki végre a maga fia visszaadta nekem a fiamat.

Tudjuk mi azt hanem inkább azt mondja el Shelton úr hogy mi nyomja a szívét.

A vállkendı mondta Shelton úr megadóan. Jaj istenem gondoltam hagyja már békén azt a vállkendıt

hiszen az az én jutalmam a világon mindennél többet ér nekem de anyám igencsak leszólta szerinte úgy illett volna hogy Sheltonék pénzt is adjanak.

A vállkendı? Bizony a vállkendı. Folytassa Shelton úr biztatta anyám. İszintén szólva nem érzem az alkalomhoz igazán méltónak. Hosszú csend következett. Megkínálhatom 1 csésze teával Shelton úr? Nem Kellyné asszony nem kérek semmit. Egy kis zabpogácsát. Köszönöm nemrég ettem. És 1 pohár pálinkát hogy rendbe hozza az emésztését? Asszonyom ön ugyanúgy elvesztette a férjét ahogy én majdnem

elvesztettem a fiamat. Azért ne kenıdjön el Shelton úr ha jobban belegondolok mind a

ketten élnek. Pontosan ezt mondta a feleségem is Kellyné asszony. Hogy én

visszaadhatom magának az urát. Igaz az anyám arcát nem láttam de azt láttam hogy a háta

remeg mint a bélférges macska. Ezt hogy értsem? Kelly úr a dutyiban ül már bocsánat a kifejezésért. Ez csak miránk tartozik. Érdeklıdtem Doxcy káplárnál. Ehhez magának semmi köze Shelton úr. Meg kell hogy bocsásson mondta a férfi. 25 fontba kerülne a

dolog. De az anyám nem akarta hogy hazajöjjön az apám. Nem nem

harsogta nem akarom hogy hazahozassa. De asszonyom muszáj ezt tennem ez nálam lelkiismereti

kérdés. Shelton úr nem mondom szép a vállszalag amit adott a mi

Nedünknek de ha nem vigyáz elrontja a fiamat. Rendes gyerek ı csak rettentıen önfejő még az hiányzik hogy mindenféle rizikós vállalkozásra bátorítsák még szerencse hogy nem fulladt a vízbe.

Nem mondja komolyan hogy azt szeretné ha Ned apja a börtönben maradna?

Nem rikoltotta anyám én csak azt mondom hogy ne ajnározza agyon a fiamat.

De az ellen nem lenne kifogása ha kiszabadulna a férje? Jézusom kiáltotta anyám hát miféle asszonynak néz maga

engem? Mi mást mondhatott volna? 1 héttel késıbb a férje visszatért az

életébe. Az asztal körül ültünk és teáztunk éppen mikor hazajött és lecövekelt mögöttem. Megfordultam ültömben de nem tudtam fölkeljek e vagy mit mondjak.

Kelj föl a jelzett székembıl. Rákushadtam a hosszú lócára apám elfoglalta a helyét szeplıs

karjával az asztalra könyökölt és megkérdezte anyámtól mi a neve a kicsinek. Nem tudtam levenni a szemem a karjáról olyan puffadtfehér és verítékes volt mint a sokáig becsomagolt sajt nyáron.

De hisz tudod hogy Grace. Honnét tudnám? Elküldtem Nedet hogy mondja meg neked. Az apám megint rám meredt éreztem hogy belát a szívemig

látja minden bőnömet amit elkövettem ellene. Eltolta maga elıl a fıtt húst és azt mondta anyámnak adja oda neki az összes pénzt amit eldugott. Azt hittem anyám nemet mond de kiürítette a harisnyáját mindenét odaadta apámnak ı meg kisétált az éjszakába. Nagy csöndesség lett azután hogy elment.

Jogosan csodálkozhatsz hogy az ember kibírhatja a fegyenctelepre deportálást a Van Diemen-földi szörnyőségeket aztán 1 vidéki fogdában meg tönkremegy de igazából nem tudni milyen gyötrelmeknek voltak kitéve apáink a Van Diemen-földön meg Port Macquane-ben meg Toongabbie-ben meg Norfolk Islanden meg

Emu Plainsben. Nagyapádnak az aveneli áristom lehetett az utolsó csöpp a pohárban attól fogva haláláig sokat mondok ha 2x szólt hozzám.

1x együtt vetettünk zabot de nap közben zavarta a világosság inkább benn maradt a házban. A következı év tavaszára annyira fölpuffadt hogy az arca közepébıl alig látszott már ki a magányos fénytelen rosszkedvő szeme. Kerülgettük mint 1 mély kutat amibe nem szeretnénk beleesni. Kihívtuk May doktor urat azt mondta apámra hogy vízkóros irtó sokat fizettünk az orvosságért de javulást nem szerzett apánk csak hevert az ágyán már annyira se tudta fölemelni a fejét hogy rumot igyon.

Anya meg én ketten szántottunk föl és vetettünk be 20 hektár földet de nagyon kicsúsztunk az idıbıl, 1 forró decemberi napon dél tájban kék volt az ég és veszettül cserregtek a szarkák anyám bement a kunyhóba aztán kirohant és engem szólított.

Gyere gyorsan mondta anyám. Együtt mentünk be a kunyhóba sáros meztelen lábbal a

kalapunk már a kezünkben láttuk hogy szegény apánk holtan rogyik a konyhaasztalra a birodalom összes mérge puffasztotta óriásira a testét a bıre szürkésen fénylett a félhomályban.

12 éves és 3 hetes voltam aznap. Bár a talpamon több centis kéreg nıtt és a tenyerem is megkérgesedett és munka közben tele lett a térdem horzsolással sebbel és mocsokkal amit semmilyen szappan le nem vitt de azért a szívem elevenen lüktetett nem épp ıtıle kaptam e az életet ıtıle aki végsı nyomorúságra jutott és most itt fekszik holtan? Apám szívemnek gyermeke kiköltöztél az életembıl csakugyan kiköltöztél az életembıl apám?

MÁSODIK KÖTEG

Kelly élete 12 és 15 éves kora között

Piros-fehér csíkozású vászonba kötött füzet piros-kék erezéső lapokkal (16,5 x 19 cm). Az elsı oldalon ez a bejegyzés olvasható: “E. K.-nak az ı M. H.-ja". 42 oldal piros tintával van teleírva, 8 oldal halvány grafitceruzával. A füzet szélén porszennyezıdés. Némelyik lapból 8-10 centis darabokat téptek le, a szöveg azonban sértetlen. Beszámoló a család megérkezésérıl a gretai kerületbe. James nagybácsi látogatása, részletes krónika a nagybácsi letartóztatásáról gyújtogatás miatt; elítélése az ıszi vándorbírósági tárgyaláson. Rövid ismertetés Ned és Jem Kelly életének arról a szakaszáról, midın mezıgazdasági munkásként dolgoztak Ellen Kelly nıvéreinek szolgálatában. Lelkendezı tudósítás Kellyné asszony földszerzésérıl a Tizenegy Mérföldes patak mentén. Hízelgéstıl mentes portrék Anne Kelly-rıl és Kellyné udvarlóiról.

NAGYAPÁD SZEGÉNY NYAVALYÁS TESTE valahára örök nyugalomra tért a jó zsíros aveneli földben nagyanyádban újraéledt a szenvedély a Duffy-féle földtörvény iránt. Nem akadt már senki aki ellentmondjon neki vagy lehülyézze pláne nem a gyerekei. Úgy tudtuk hogy a Quinn család 400 hektár földhöz jutott Glenmore-ban a King folyó mellett mi is valami hasonlót szerettünk volna még Dan is pedig apánk halála ıt viselte meg legjobban.

A temetés utáni forró nyári estéken anyám maga köré győjtötte a csimotáit. Most nem Cuchulainn meg Dendriu meg Mebd volt a téma hanem az óriási farm amit nemsokára közösen fogunk kiválasztani magunknak azt mondta majd keres 1 jó nagy hegyi folyót meg olyan termékeny földet amit nem is kell szántani belemarkolunk és szagoljuk a jó finom földszagot és megint szomszédok leszünk a nagynénjeinkkel meg a nagybácsikáinkkal vadlovakat törünk be és eladjuk ıket és kukoricát termesztünk meg búzát és fényes szırő jó kövér teheneink lesznek és a miénk lesz a föld amin járunk pirkadattól napnyugtáig csakis a miénk senki másé.

Apánkról nem ejtettünk szót tudtuk jól hogy ez a nagy izgalom mibennünk sértés az ı emléke ellen tudtuk azt is hogy az ı a lelke mindegyikünknek a lelkében benne van benne is lesz életünk minden pillanatában ha megkötök 1 csomót vagy megnyúzok 1 nyulat vagy

lóra pattanok mindig látom apám apró szemeit amint figyeli hogy úgy csinálom e a dolgokat ahogy kell.

60 kemény talprongáló mérföld terült el Avenel meg az én Kate és Jane nagynéném között. A kisebbek fölültek a kölcsönszekérre a kosarakba pakolt hóbelevancunk fazekak serpenyık pokrócok balták kapák és két zsák vetımag közé anyám ült a bakon a kis Grace-t a melléhez szorította.

Mi nagyobbak viseltük gondját a marháknak és a kutyáknak az is a mi dolgunk volt hogy visszakergessük az elkódorgó disznót de szívesen csináltuk mert úton voltunk a saját farmunkra. Nyilván anyám is így gondolta de mikor megérkeztünk Greta városába kiderült hogy a bácsikáink börtönben csücsülnek és a nénikéink meg a rengeteg gyerekük 1 engedély nélkül mőködı fogadóban húzzák meg magukat. Az aranyláz idején valóságos palota volt ez a fogadó de mostanára elnéptelenedett olyan volt mint 1 hatalmas öreg hajó zátonyra futott a széles barna síkságon ennél mutatósabb épületet még sose láttam.

13 hálószoba volt benne és hosszú folyosók amilyeneket korábban csak Sheltonék fogadójában láttam az unokatestvéreim Tom meg Jack meg az ifjabbik Jack meg Kate húgom vidám összevisszaságban rohangásztak föl alá.

Ha anyám netán csalódott is nem mutatta ki folyton énekelt a nıvéreivel és lóháton járta a környéket az apjával meg a fivéreivel hogy kinézzen 1 nekünk való földet. A nénikéim szegények voltak rettentıen de ha visszagondolok mégis mintha tejben vajban fürödtünk volna kacsasült tyúktojás birkahús meg krumpli járta. Kate nénikém 1 1/2 méter magas se nagyon volt vékony mint a korbácsnyél sőrőn fızött 1 ételt amit apám FOSÓKÁSÁNAK Quinnék meg HAMIKÁNAK neveztek nem állt másból csak 1 nagy adag vajjal kikevert krumplipürébıl. A néninek volt zöldséges kertje annyira följavította a földet hogy bármi megtermett benne 30 centis hagymákat húztunk föl el se hinnéd mi mindent meg nem termett akkoriban a föld.

Még 2 hete se voltam Gretában mikor találtam 1 billog nélküli lovat Jimmy Quinn jócskán besegített mire be bírtam törni neki még nem volt a kezébe égetve a T bető mint az öreg Ben Gouldnak de már híres tolvaj volt ı is a greta-iak közül sokan mondták rá hogy eladta a lelkét az ördögnek. Akármi is az igazság senkit se ismertem aki nála jobban értett az állatokhoz ıt aztán nem lehetett becsapni

göthös lovakkal vagy olyan marhákkal amikre vásár elıtt ráspoly vagy izzó vas segítségével erısítették föl zsivány módra a szarugyőrőt.

Jimmy már félig eszét vesztette a rengeteg börtöntıl vad volt mocskos szájú és erıszakos de énhozzám mindig türelmes volt és kedves nem nevetett ki mikor azt mondtam hogy otthagyom az iskolát és fölcsapok gazdálkodónak. Azt mondta 1 tizenkét éves gyerek is igen jól bele tud tanulni a lókupecségbe segített nekem betörni jó pár bélyeg nélküli lovat vagyis mire betöltöttem a tizenharmadikat már volt 1 kis karámom lovak betörésére és fene nagy szakértınek tartottam magam. Néhány lovat el is adtam amit értük kaptam mindent odaadtam anyámnak hogy meglegyen a föld ára. Aztán kaptam 1 pár birkát tenyésztettem is ıket rendesen míg föl nem szaporodott a nyáj 18 birkára.

Mikor a körzetben az idısebb férfiak birkát nyírni mentek Gnawarrába odahaza Jem öcsém meg én is ugyanezt csináltuk én nyírtam a gyapjat a birkákról Jem meg ott állt mellettem kátrányos lábassal a kezében hogy ha úgy alakul bekenje a birkák sérüléseit. Szóval láthatod te is hogy komoly ember lett belılem nekem kellett apámat helyettesíteni mintha én lettem volna az oka hogy nincsen már közöttünk. A fogadó tornácán ültem mikor 1x csak halálsápadtan átrohan az udvaron Dan. 6 éves volt nem tudta elmondani mitıl ijedt meg ennyire csak belekapaszkodott az ingem ujjába és arrafelé ráncigált amerrıl elırohant.

Mi az? Figyeltem az utat az utca túlfelén amerre mentünk a kerítésen

kis piros vászonszalagok lobogtak anyám Szent Brigittának tépdeste ıket.

Tán kígyót láttál? A távolban a Warby hegység magasodott de ahol mi jártunk sík

volt a föld a fő meg szalmasárga és a bokánkig ért én a földet néztem hogy észrevegyem a kígyót.

Ott van ni. Semmit se láttam. Ott fönn. Pár méterrel elıttünk észrevettem 1 alakot elılépett 1

magányos gumifa árnyékából elıször azt hittem ember de ahogy

jobban megnéztem széles és óvatos járását és láttam milyen magasan és dölyfösen hordja a kocka alakú fejét milyen mereven tartja elıre az alsókarját akkor keresztet vetettem.

İ az. Megfogtam Dan kezét és lassan óvakodtam elıre egész idı

alatt azon járt az eszem ugyan miért jött vissza az apám és mit akar mondani. Ahogy közelebb értünk csak akkor látom milyen borzalmas kárt tett benne a Pokol tüze szétlottyadt a teste a válla elıre roskadt a lába megroggyant az orra hegye le volt kókadva. Mikor karnyújtásnyira voltam tıle a halálos puffadása meg az egész nyavalyája eltőnt mint a kámfor és kék lett a szeme és csupa élénkség. Nini az apám fölcsapott pojácának.

Te vagy az Ned mondta a jól ismert hang. Bizsergett a bır a tarkómon. Te meg ugye Dan vagy? Dan még szorosabban belém kapaszkodott és hallgatott mint a

kuka. Hát fiacskáim én vagyok a ti James bácsikátok kegyetlenül ki

vagyok tikkadva innom kéne valamit a lovamat meg ott fogták a beechworthi karámban.

Az apámnak egészen különleges szeme volt szörnyő titkait mind magával vitte a sírba ennek az embernek viszont nem voltak titkai mikor bevezettem a konyhába rögtön testvéri szeretetét árasztotta anyámra a nıket csókolgatta a gyerekeket simogatta Dan volt az egyetlen kivétel mert ı még nem tért magához és lecövekelt az ajtóban. A kis Kate Lloyd adott a bácsinak 1 korsó vizet anyám teát fızött de mikor ez se csillapította a bácsi szomját anyámnak eszébe jutott hogy 1 kupica rum tán jót tenne neki. Minden lében kanál fickónak látszott állandóan kíváncsiskodott beleszagolt a lovak nyakába a gyerekek hajába vagy sárga puszpángleveleket morzsolt szét a szétmállott rezes orra alatt.

Apám olyan volt mint 1 nyílegyenes kerítésoszlop hozzá köthettél nyolc kifeszített zsinórt meg se rezzent tıle. 1 nap se telt bele és kiderült a bácsit nemigen ásták mélyre vagy tán csak a homokba. Minden ferde volt rajta a karja a válla a szemöldöke mindene görbe volt. Mégis rögtön megszerették az unokahúgok meg az unokaöccsök a leges-legjobban Dan ı valósággal itta James bácsi minden szavát. Hatalmas készlete volt James bácsinak történetekbıl és Dan mindent továbbmesélt nekem hogy Jim bácsi aranyat tud

fújni az orrából Jim bácsi tudja hol van aranylelıhely Jim bácsi tudja hol rejtızik a rengeteg mélyén 1 ménesre való megbillogozatlan telivér.

Attól a naptól fogva hogy apánk meghalt Dan mindig fájdalmas haragos képpel járt kelt a világban de James bácsi közelében megint az a belevaló kis kölyök lett belıle aki Avenelben segített nekem kihordani a házakhoz a vajat.

James bácsi annyit evett mint 1 ló az asszonyok meg rakták eléje az ételt nagy boldogan. Elsı reggel azt mondta vacakul van nem mehet dolgozni de másnap már kiment az erdıbe kıtörı kalapáccsal meg 1 zsákra való ékkel és kerítésoszlopokat hasogatott sötétedésig. Este az asszonyok csuda boldogok voltak nem gyızték teletöltögetni a bácsi poharát meg persze a magukét is. Ebbıl aztán vasárnapra az lett hogy James bácsi fényes nappal anyámat kergette a ház körül a teheneket nem fejte meg senki emiatt hangosan zúgolódott a jószág. Én gondoskodtam róluk Maggie meg a disznókat és a tyúkokat etette meg és közben panaszkodott hogy odabentrıl állandóan jelzett röhincsélés hallatszik. Késıbb megmostam a kezem és hallottam hogy anyám viháncolva a szobájába rohan. Addigra már szinte teljesen besötétedett.

Anyám magára zárta az ajtót de James bácsi nem sértıdött meg hanem kihozott 1 széket a konyhából leült az ajtó elé és szerenádozni kezdett anyámnak.

Megjött a páratlan Jack Rá a férfiak mind irigyek Átgázolt száz sziklán Sok pörgı motollán Táncos forgatagon Egy zsák tarkababon Malomnak garatján Birkának sípcsontján Itt van a páratlan Jack

Nem is kapiskáltam mirıl szól a dal de a nénikéim a konyhából

kikiabálva kommentálták aztán nekem is leesett a szememrıl a hályog James bácsi is megérte a pénzét ı is olyan volt mint O'Neill ırmester vagy az anyám körül koslató többi férfi.

Én vagyok a páratlan Jack Kemény a rúd mit most elıveszek Ma éjjel tizennégy gyerekem születik De más-más városban mindegyik

Most győlöltem James bácsit. 13 éves voltam a bácsikám

lekonyuló válláig se ért föl a fejem. A baját ellátni ahogy férfi a férfiét szokta még nem bírtam azt mondtam neki ha velem jön kap 1 jó nagy kancsó whiskyt de süket volt mint a lakodalmas kutya semmivel se lehetett eltéríteni a buja szándékaitól.

Rakd el a mocskos rudadat rikoltotta anyám. James bácsi szakálla ketté vált annyira vigyorgott. Tiszta az én

rudam mint a patyolat. Ebbıl végképp elegem lett és a bácsit a konyha felé

ráncigáltam. Quinn nagypapa whiskyje mondtam. Beivott már jócskán mikor egyszer csak meglódult a szeplıs

karja és nekilökött a falnak aztán egyenest anyám ajtajához intézte a szót.

Hej de beraknám én azt a rudat a te kis kemencédbe. Nem engedhettem meg hogy így beszéljen anyámmal

nekiugrottam fölmásztam rá és belekapaszkodtam mind a 2 kezemmel a szakállába és megcsavargattam a fejét ahogy apámtól tanultam mikor marhabillogozáskor térdre kényszerítette az üszıket. Teljes súlyommal csüggeszkedtem a nagy szırös fején így próbáltam móresre tanítani.

Ejnye te kutyapecér ordította és akkorát sózott a fejemre hogy a padlóra zuhantam esés közben röpködtek a fejemben a szikrák mint a darazsak.

Anyám tágra nyitotta az ajtót. Hagyd békén a gyerekemet te mocskos gané.

Hıha Ellen hıha. Próbálta magához húzni a karjánál fogva de anyám könnyen kiszabadult a szorításából. Azt mondta nem vagyok a kancád.

Én meg hátulról a bácsira ugrottam és behúztam egyet a veséjébe de elhessentett mint a legyet anyámat meg belökte a hálószobába és próbálta az ágyra dönteni.

Csakugyan nem vagy a kancám mert te paszkonca vagy. Tudtam és anyám is jól tudta mit jelent ez a szó. Paszkoncának

az olyan üszıt mondják aki nem ereszti magára a bikát. Anyám

nekiugrott a bácsinak csépelni kezdte mint a motolla karmolta és pofozta az arcát és a mellét én meg a lenti testrészeit vettem kezelésbe a térdétıl a veséjéig és mikor nem akart tágítani ököllel a tökébe vágtam. Nem bírt velünk elesett föltápászkodott egymásba gabalyodott lábakkal botorkálva kihátrált elılünk a konyhába.

Késıbb látom ám hogy a bácsi kint ül az utca felıli tornácon ilyen tájban szoktak esténként a nagynénéim magukba eregetni 1 kis whiskyt még nem sötétedett be teljesen a cserregı szarkák még nem hallgattak el a gyászos félhomályban. Mikor leszállt az est mindenki bejött vacsorázni de James bácsi nem volt hajlandó velünk enni mindenki el volt szontyolodva és rettentıen sajnálta hogy annyira búslakodik a végén Anya kiküldte Dannyt hogy jöjjön be a bácsi 1 csésze pudingra.

Vártunk jó ideig de Dan nem jött vissza. Láttam aztán hogy kinn a verandán fogja a bácsi kérges kezeit egymáshoz voltak tapadva a nagy rosszaságtól. Egyikük se szólt hozzám. Álmomban a Pokolban jártam örökké lobogott a tőz meg lehetett fulladni a rémület akkor se hagyott nyugton mikor fölébredtem. A szoba tele volt füsttel Dan öcsém eltőnt rögtön kinyitottam az ajtót a folyosó felé de nem láttam mást csak gomolygó füstöt. Dan kétségbeesetten rohant felém köhögött és ordítva az anyját hívta. Rászóltam hogy hagyja abba az ordibálást mert még megfullad. Fölráztam Jemet is.

A Kelly család lánytagjai a szomszéd szobában aludtak. Dant magammal cipeltem fölkaptam a csöpp Kate-et is és ráüvöltöttem a többiekre hogy meneküljenek. Annie-nek nem kellett 2x mondani úgy rebbent végig a hálóingében a folyosón mint 1 fehér jércike. Maggie-n nem volt más csak a nadrágja Dant akarta megmenteni de Dan nem akarta elengedni a kezem pedig vézna kis mellkasa csak úgy rázkódott a köhögéstıl. Megint kimentünk a pokoli folyosóra az unokatestvéreim elrohantak mellettünk azt mondták hogy lángokban áll a ház hátsó része. Annie-t anyám ajtajánál értük utol az ajtó be volt zárva fejsze kellett volna hogy betörjük. Hála Istennek anyám kijött. Ide akarta adni Grace-t hogy visszamehessen a varródobozáért. Nem tudom mi lehetett a dobozban talán csak ollók meg cérnagombolyagok de az 1x biztos hogy anyám az életét adta volna azért a dobozért. Ráparancsoltam hogy vigye a gyerekeket én majd kimentem a kincseit a szobából. Nagy nehezen rátaláltam a

varródobozára de addigra már túlságosan sőrő és forró volt a folyosón a füst úgyhogy visszamentem a szobába és rájöttem hogy a tolóablak be van zárva. Elkapott a félelem hogy ott halok meg. Kinyitottam az ablakot éppen csak annyira hogy ki bírjam préselni magam az éjszakai levegıre. Gyönyörő éjszakánk volt a nyári rét fehérlett akár a hó.

Ahogy keresem anyámat helyette James bácsit veszem észre amint hunyorogva bámulja a mosoda égı falait részegen botladozott mit se törıdve a körötte nyaldosó lángokkal. El akartam onnan vezetni de nagyon csillogott a szeme és durván mellbevágott. Meginogtam közben láttam hogy a tőzbe önti az italát de még a fölcsapó lángok láttán se derengett föl bennem mindjárt hogy petróleum volt a poharában. James bácsi fölgyújtotta a házat engem pedig nem érdekelt ki tud róla ki nem. Aztán elrohant az éjszakába és fenyılécekkel tért vissza hogy velük táplálja a tüzet.

Nem volt rá érkezésem hogy kispekuláljam milyen kárt tehet bennem hanem leszegett fejjel nekirohantam olyan részeg volt hogy simán földöntöttem mint 1 alvó borjút. Káromkodva gyalázott elbicegett megint a sötétségbe és újabb adag tüzelıvel tért vissza. Fölkaptam 1 ólomcsövet marokra fogtam és a fejem fölött csóválva megindultam James bácsi felé. A vén gyújtogató kénytelen volt meghátrálni elılem.

A rettentı hıségben sorra repedeztek szét az ablaküvegek. Fölkaptam a varródobozt hogy üldözıbe vegyem a bácsit de mikor az egész nyugati fal megsemmisült a lángokban elvesztettem a nyomát. Benyitottam a csirkeólba de elkéstem a tyúknép meg a kakas döglötten hevert a földön a fejısteheneink elrobogtak mellettem nagy szemük vadul forogva verte vissza a tőz fényét.

A végén anyámra odakint az országúton találtam rá az összes testvérem épségben ott volt mellette. Odaadtam neki a varródobozát épp akkor ért oda lóháton Sheehan káplár látszott hogy a pizsamájára rántotta föl a mundérját.

Mi történik itt? Igen ostoba kérdés volt hiszen a vak is láthatta hogy rögtön

leszakad a tetı. A rendır a fejével az idegen felé bökött aki az országúton állt halálra rémült Dan öcsémet a szeplıs karjába szorítva.

Ki ez? James Kelly felelte az anyám. És valami olyasmit mondott még

hogy fölgyújtotta a kib....tt otthonunkat. Másnap szétszóródott a családunk mint a szélbe szórt hamu anyám a kisebbekkel 20 mérfölddel arrébb költözött Wangaratta városába abban a reményben hogy ott majd talál valamilyen munkát. Én meg Jem itt maradtunk a nagynénéinknél hogy dolgozzunk nekik.

Mielıtt lecsukták a nagybácsikáinkat ık a Tizenöt Mérföldes patak mellett hasítottak ki maguknak földet és most az asszonyaiknak nem volt más választásuk mint azonmód odaköltözni és nekilátni az irtáshoz a kerítésépítéshez meg a rengeteg hátgerincnyővı munkához ami a szegény földbérlı sorsa. Jack és Jimmy Quinn is eljöttek hogy segítsenek a testvéreiknek talpraállni a kunyhót is ık építették amiben aludtunk. Esténként igen megenyhültek mikor a rum beszélt belılük de amúgy igen kemény fickók voltak és nem tőrték a lazsálást a birtokon. Jem öcsém még csak 9 éves volt minden estére házifeladatot hozott a gretai iskolából de az is az ı dolga volt hogy tőzifát hasogasson korpát vigyen a disznóknak és még ezer más dolgot megcsináljon. Nem tehettünk mást csak szitkozódtunk és káromkodtunk a markunkba nem azért jöttünk északnyugatra hogy rabszolgamód dolgozzunk hanem hogy birtokba vegyük a saját földünket bejárjuk reggeltıl estig míg meg nem pillantjuk az esti égbolton a birtok határa fölött a legutolsó jégmadarat. Abban a reményben hagytuk el Avenelt hogy nemsokára selymes hátú fekete marháink meg széles hátú hosszú nyakú lovaink lesznek így képzeltem én el a lovainkat és színezgettem a képet ahogy majd vágtatnak a földünkön.

A nagynénéink kedvesek voltak nem mondom és mondogatták hogy anyánk hamarosan összegyőjt 1 kis pénzt de aztán beismerték hogy Wangarattában mosásból él a reményeink ezzel aztán el is párologtak.

Istenem mennyire győlöltem James Kellyt amiért megrabolta a sorsunkat sokszor heverésztünk zsákvászon ágyunkban öcsém pucér lába a képembe lógott azzal szórakoztunk hogy válogatott kegyetlen büntetéseket agyaltunk ki a bácsikánk számára leforrázzuk megkorbácsoljuk száguldó ló farkához kötve vonszoljuk a réteken. Kislányom nemsokára te is számolni fogod a napokat hogy mennyi idı van még hátra karácsonyig és akkor majd megtudod hogyan számoltuk Jem meg én a napokat az ıszi vándorbírósági tárgyalásig mikor James Kellyt eléri a végzete.

A vándorbíróság Beechworthben ült össze. Az országban voltak sokkal magasabban fekvı helyek délen is meg keleten is senki se értette miért éppen Beechworthben ül össze a bíróság nagy pompával és méltósággal itt éppenséggel minden alacsony volt legföljebb a város volt magas véleménnyel saját magáról. Beechworth persze az aranyásókból meg a környékbeli szegény telepesekbıl élt azokban a hatalmas kıépületekben tönkretehették vagy akasztófára küldhették az embert kényük kedvük szerint. A városban volt törvényszék meg börtön meg kórház meg 4 bank meg 2 sörfızde meg 15 fogadó.

Itt találkoztam újra anyámmal. Mikor leszállt a wangarattai postakocsiról fényes kék selyem krinolin volt rajta a fején meg óriási kalap. Nagyon meglepıdtem hogy anyám ilyen elegáns.

Kinıtted a térdnadrágodat mondta anyám. Nem értettem ruhamosásból hogy mehet ilyen jól a sora de

jobbnak láttam nem zaklatni kérdésekkel. Rohantunk is a bíróságra úgy léptem be a fehérre meszelt hővös épületbe akár a templomba a kalapom a kezemben a fejem lehajtva. Addig sose láttam még eleven bírót és mikor azt mondták mindenki álljon föl fölálltam én is. Mikor a bíró fölment az emelvényre nem sejtettem hogy életre szóló ellenségem lesz néztem a parókáját a csillogó vörös talárját az én szememben olyan volt mint 1 kardinális a bıre viaszfehér mintha valami értékes külföldi holmi volna amit vattába csomagolva szokás tartani.

Redmond Barry bíró végigjártatta táskás szemét a benépesült tárgyalótermen mindenki elcsendesült még Lloydék és Quinnék is érezték a bíró hatalmát hogy tönkreteheti ıket.

A zsandárok ekkor behozták a fogdából James bácsit siralmasan nézett ki csontsoványra fogyott szánalmas volt mint 1 megkopasztott papagáj mikor elkapta a tekintetem elfordította a fejét. Nehezemre esett győlölni a bácsit mikor a vádlottak padjára szólították.

Anyám elmondott mindent amit tudott ömlött belıle a szó akkor is ha a bíró bele próbálta fojtani. İutána a bíró meghallgatta amit Sheehan káplár fölolvasott a noteszából. Ezután James bácsitól kérdezte meg hogy kíván e elmondani valamit a védelmére.

Feleségül akarom venni Kellynét. De a védelmére kíván e felhozni valamit? Igen feleségül akarom ıt venni.

Ez minden? Igen uram. Akkor kihirdetem az ítéletet. Redmond Barry elıvett 1

szögletes fekete kendıt és a fejére tette. Anyám sírva fakadt azt hittem James bácsi házassági ajánlata

kavarta így föl de aztán meghallottam mit mond a bíró hogy James bácsit vezessék el és akasszák föl mert halálra ítéli láttam hogy a bácsinak tátva marad a szája és reszket a nyelve. Rémült pillantással nézett felénk iszonyodva bámultuk ahogy elvezetik.

Mikor kijöttünk a bíróságról a nık mind sírtak de Jem meg én csak szégyenkeztünk mert valóra vált amit kívántunk. A halálos ítélet után anyámnak vörös volt a szeme és erısen megszomjazott. Elcsípte a késı esti postakocsit és visszament Wangarattába a bérelt szobájába de hogy miféle szoba volt arról fogalmam sincs, 1 anyának nem lehetnek titkai kivált 1 telepeskunyhóban nem szellentheti el magát úgy hogy meg ne hallja rögtön az összes gyereke de most messzire került a Tizenöt Mérföldes pataktól és nem ismertem már az élete folyását. Azt mondták mosást vállal tán vállalt is csakugyan de az 1x biztos hogy azt tette amit tennie volt muszáj. Volt apja volt anyja fivérei meg nıvérei de végtére is csak 1 szegény özvegyasszony volt 7 gyerekkel a nyakán és az élet mindegyikünknek ijesztı volt és terhes. Dan az ágyba vizelt Annie-nek fájtak a térdcsontjai ha futott még zörögtek is. Azt se titkoltam el az anyám elıl milyen rossz a nıvéreinél rabszolgának lenni.

Nem tudtam én hogy nıttem vagy 5 centit azt hittem Kate nénikém jobban kifızte a ruháimat mint kéne a lábam közt is szorított a nadrág szők volt az ing a mellemen én csak azt tudtam hogy a mezıgazdasági munkásnak aki fizetést nem kap csak gürcöl látástól vakulásig koplalás és kidöglés a sorsa.

1 augusztusi reggelen 4 hónappal azután hogy James bácsit halálra ítélték épp az illemhelyen ültem a Tizenöt Mérföldes patak mellett mikor vágtató lovas közeledését hallottam de nem izgattam magam mert a Quinnek meg a Lloydok kegyetlenül jól tudtak lovagolni hazug volt és cégéres gazember mind 1 szálig de parádéztak kerítéseket ugrattak át és ez nekik annyi se volt mint más embernek kifújni az orrát. Ücsörögtem a sötét büdösségben végeztem a dolgomat és hallgattam amint a ló körbeügeti a kunyhót

és 1 nıi hang hézik meg hahózik aztán türelmetlenül engem szólít. A fene enné meg hogy nem hagyják az embert 1 pillanatig se nyugton. A gatyámat magamra cibálva kikászálódtam a reterátról de begombolni az istennek se sikerült.

Anyám lóháton forgolódott körülöttem a kelı nap hátulról világította meg valami különleges selyem vagy szatén ruha volt rajta új és fényes piros. Megvan a föld kiáltotta.

Kalap nem volt rajta fekete haja be volt fonva az arca kipirult a két fekete szeme ragyogott így ülte meg a gyönyörő pejkancát a szoknyája fölgyőrıdött kilátszott a sima csupasz térde. Megvan a földünk kiáltotta még 1x.

Az új vajköpülı felé néztem a madárcsontú Kate néni meg a debella Jane néni kinn állt az ajtóban Kate néni a homlokát ráncolta Jane néni mosolygott mikor látomásszerően megjelent elıttük a húguk akár 1 királynı. Jem is elıkecmergett a farakás mögül ahol idáig bujkált mikor meglátta ki érkezett odarohant a kancához és két lábujja közé kapva a ló térdcsontját egyetlen ugrással az anyja ölében termett. Ki volt már éhezve az anyjára nagyon.

Megkérdeztem mennyi a bérleti díj anyám megcsókolta Jemet a feje búbján és a nyakán aztán körbefordította a lovát. Nem bérelt hanem kihasított föld kiáltotta tegnap délután 5-kor fizettem be a pénzt a Földhivatalban saját földünk lesz drága gyermekeim.

Anyu és hol? Majd meglátjátok kiáltotta máris indulunk ezentúl ott fogunk

élni. Még ma? Ebben a jelzett minutában. Nem reméltem hogy valaha is boldog leszek még az életben de

fél órával késıbb miután Jemnek adtam a nyergemet csak úgy szırén ülve meg a lovat vágtattam a sorsunk felé. Még csak 13 éves voltam az anyám se volt még öreg nem sokkal 30 fölött úgy elnyargalt mellettünk a domboldalon hogy csak úgy porzott a fehér agyagút ködként gomolygott a por a térde körül. Aztán 1 keskeny kis patakhoz értünk a falevelek közt vékony pásztákban hasított be a napfény és ott állt a kunyhó körötte glédában álltak a hófehér kérgő fák néztem néztem a faházat a gyalulatlan deszkákat a nyirkos kéregtetı gızölgését és eszembe se jutott hogy ez az a szent hely ahol 1 napon majd te is megfogansz kislányom.

6 éves Dan öcsém kirohant a nyitott ajtón alul nem volt rajta

semmi a markos Maggie nevetve jött mögötte a napsütötte ködön át kergetızve jöttek felénk tudtam hogy ez az otthonom a szívem a torkomban dobogott leugrottam a lóról és a karjaim közé kaptam a pucér kiskölyköt. A föld amit anyám kiszemelt magának 3 mérföldre esett Gretától és határos volt a Tizenegy Mérföldes patakkal amirıl a kerület a nevét is kapta. Az 57A szelvény 5 nagyjából egyforma földdarabból állt az út mellett ami átszelte ritkásan be volt fásítva de bentebb sőrő agyagos rengeteg következett dél felé enyhén emelkedett a Futter hegység két ága közti tágas medencében.

A 35 hektár kevesebb volt mint amire számítottam igaz anyám a földterületet nem a nagyságáért választotta hanem mert azt gondolta jól jár vele hisz már kész kalyiba várja és az országút sincs messze. Aznap délelıtt mikor megérkeztünk csapra vert 1 hordó pálinkát és vett 2 tucat szép tiszta üvegpalackot meg 12 tucat parafadugót úgy tervezte nyit 1 kis zugkimérést. Persze a kormány engedélye nélkül tilos volt szeszesitalt árulni dehát valamibıl meg kellett élni és ez volt az egyetlen lehetıség hogy összeszedje a rávalót hogy a rendezetlen és bekerítetlen birtok majd kinézzen valahogy.

Fogtam Dant és segítettem Maggie-nek hogy ráadja a hátulgombolós ruháját anyám odaadta a gyeplıt Jemnek és bement a házba. Aztán látom ám hogy eltőnik a piros ruha a helyére ing meg kötéllel megkötött férfinadrág kerül. Anyám akkor azt mondja mindenki lásson munkához segítsünk neki kakadukerítést csinálni hogy legyen hova beterelni éjszakára a fejısteheneinket. Ha kész van idehajtjuk a mi kis tehéncsordánkat a Tizenöt Mérföldes pataktól és elkezdhetünk pénzelni a vajból akkoriban 4 fontért mérték kilóját.

Nem voltam 2 órája a birtokon és máris kidöntöttem 1 óriási gumifát a papagájok ijedten rikoltoztak 1 kisposszum élettelenül hevert a földön. Kate és Grace húgom eltemette a patak mellett de se anyámnak se a nagyobb testvéreimnek nem volt idejük érzelgésre mindenki dolgozott mint az állat még Annie is pedig nagyon utálta ha bepiszkolódik a keze.

A kerítés ugyan estére se lett kész de mindenki láthatta mennyire megemberesedtem és tudták hogy ezentúl én leszek a családban a férfi. Elfáradtam rendesen ilyen munkától bárki elfáradna. Nem kértem részt a gyerekek házimunkájából csak

üldögéltem az utolsó napsugarakban a fejszém nedves fejrészén. Annie-nek az anyja mellett lett volna a helye de odaszólt nekem hogy folyami rákokat látott a patakban. Mondtam neki hogy hozzon 1 kis szalonnahéjat meg 1 darab madzagot lementünk a patakhoz és megmutattam neki hogyan kösse föl a csalit nem lepett meg hogy nem figyel rám.

Mondd meg neki hogy ne áruljon pálinkát. Láttam hogy folyami ráknak se híre se hamva Annie csak

ravaszkodott hogy négyszemközt beszélhessen velem. Le fogják tartóztatni a pálinka miatt mondta Annie bennünket

meg ipariskolába küldenek. Ez nagyon rávallott ez a lány sose változik.

Ugyan már Annie ne szívd mellre. Megfogta az ingem ujját és csavart rajta egyet. Keríteni kéne 1

férfit. Aztán minek? Hogy elvegye anyánkat és megmentsen minket. Annie Annie ne hülyéskedj. Hülyéskedik a nénikéd. Nem vagy eszeden? Hátrább az agarakkal Annie. Nem láttad hány fát kidöntöttem?

Tudod jól hogy ahol tényleg van rák kifogom mint a pinty. Nem hiszem hogy ismersz olyan férfit aki nálam jobban lı. Igazi farmot csinálunk itt Annie.

Haragosan prüszkölt vékony és keserő szájára pillantottam és eszembe jutott hogy Annie néném sose bízik senkiben és semmiben hiába ilyen a természete.

Te még csak 13 éves vagy mondta Annie. Te még semmit se tudsz az életrıl.

Annie aztán pláne az égadta világon semmit se tudott legföljebb félni a hangyáktól meg a pókoktól de nem akartam megbántani. Saját földünk volt mikor lement a nap kiderült hogy jó anyánk elfelejtett gyufát venni és emiatt úgy voltunk kénytelenek belefeküdni a poros ágyunkba hogy legföljebb nyers liszt és patakvíz keverékével tölthettük meg a bendınket de azért én rendületlenül ahogy mondják DERŐLÁTÓ maradtam mikor anyánk lefeküdt és elkezdte kiszínezni nemsokára milyen gyönyörő marháink lesznek miért is ne hittem volna neki. Ilyen boldogságban telt az idı 1868 telén és tavaszán új kék inget

kaptam meg kordbársony nadrágot 1 csomagban amit Wall atya adott Benallában anyámnak ezeket a ruhákat korábban 1 olyan ember hordta akit 1 éjjel ledobott a hátáról a ló. 18 éves korában érte a halál de a nadrágja éppen illett rám.

Anyám elıásta valahonnan apám mocsárjáró csizmáját szögekkel volt kiverve jó sőrőn igaz hogy a bıre berepedezett és megkeményedett de disznó meg birkazsírral és terpentinnel megpuhítottam a receptet 1 Holmes nevő fuvarostól kaptam. Hangyányival nagyobb volt a kelleténél de ha kitömtem friss fővel egyáltalán nem volt kényelmetlen ami meg a súlyát illeti hát elcipeltem én akármekkora terhet azon az elsı tavaszon a Tizenegy Mérföldes patak mellett.

Naponta 3 fát is kivágtam és utána még maradt idım lovak betörésére az elsı növendékeim kissé nehezen kezelhetı jószágok voltak de nemsokára az öcséim és a húgaim is lovon jártak a gretai iskolába. Anyámnak is adtam 1 szép telivér kancát volt benne 1 kis arab beütés is. Egyszer belovagolt rajta a benallai misére és a rendırség azzal gyanúsította meg hogy lopott a lova de senki se tett följelentést ezért csak 1/2 szívvel foglalkoztak az üggyel.

A tavaszi esızések szeptember elején kezdıdtek jó kiadós esık aztán október végére szép lassan fölmelegedett az idı és a teheneink szépen tejeltek az új legelıjükön. A rendırség bennünket se zargatott többször mint más szegény telepeseket a környéken.

Annie-nek szép asszonyosra nıtt a keble de azért láttam én hogy megmaradt gyereknek nem múlt el hét hogy ne jajveszékeljen hogy a rendırség rajtunk üt és elviszi anyánkat a melbourne-i fegyházba.

Lódobogást hallok mondta 1 holdvilágos decemberi éjszakán tele volt a levegı a por és az eukaliptuszfák nyári illatával. Valami kapcabetyár ólálkodik a ház körül mondta anyám.

Maggie meg volt gyızıdve hogy az új herélt ló nem fér a bırébe.

A jelzett rendırség van itt rikácsolt Annie tudom hogy ık azok. Megtanultam hogy ezeket a vaklármákat idejében le kell

csillapítani még mielıtt anyám és Annie egymásnak esik. Én voltam a férfi vagyis nekem kellett kikelni az ágyból és fölvenni a súlyos mocsárjáró csizmámat közben hallom hogy Annie sziszeg mint a liba hogy a pálinkát nem dugtuk el. Anyám leintette hogy fogja be a pampuláját. Kikallantyúztam az ajtót és kiléptem az éjszakába.

A holdfényben ott állt 1 ember jobb kezében különleges karabély medvebır kabátját övvel fogta össze az övhöz 2 hatalmas revolver volt erısítve. Megkérdeztem tıle mit akar.

Nem felelt mindjárt széles válla volt erıs álla és olyan szakálla mint az ásó a fekete medvebır kabátja meg leért a térdéig. Milyen elhagyatott ez a hely szólalt meg végre.

Bentrıl kaparó hangot hallottam anyám fölfegyverezte magát a szeneslapáttal. Az idegen lehajolt tépett 1 marék bogáncsot és megetette a lovával látszott hogy ez az ember mindig a saját feje után megy fehér pamutbársony nadrágja úgy fénylett a holdfényben mint a kirakatba állított palást.

Mondtam neki ha van 1 shillingje hozok neki 1 pohár pálinkát. És kit tisztelhetek benned Jim fiam? Ned Kelly vagyok. Kissé fiatal vagy még ahhoz hogy zugkimérést nyissál. Csak anyámnak segítek uram. Most is? Igen uram most is. A látogató rám mosolygott és a tornácoszlophoz kötötte a lova

gyeplı]ét. Szólj anyádnak hogy Harry Power van itt. A híres név említésére vad motozás indult odabenn Annie azt

kiáltotta de anya anyám meg rászólt hogy fogja be a száját. Egy perccel késıbb a nagy Harry Power mögött bementem én

is a sötét kalyibába. Addigra anyám kikelt már az ágyából és az asztalnál ült a csillogó piros ruhájában. Fáradjon be kérem mondta anyám mintha legalábbis 100 szál gyertya égne az asztalon. Anyám persze rettentıen szeretett volna világot gyújtani. A látogató kotorászni kezdett a zsebében elıször néhány golyót meg töltényhüvelyt bányászott elı aztán ráakadt a tőzszerszámos dobozára és meggyújtódtak a faggyúgyertyáink a lobogó árnyak közt gyerekszemek csillogtak. Néztük ahogy a haramia az asztalra fekteti a karabélyát ijesztı fegyver volt a furata legalább 2 és 1/2 centi az agynak legalább a fele lefőrészelve a csöve is jól megkurtítva. Vártam hogy anyám majd rászól hogy vigye innen ezt a gyilkos szerszámot de egyetlen szava se volt ellene és mikor Harry Power azt mondta hogy most már szívesen megkóstolná azt a pálinkát amit ígért neki a fiú anyám besiklott a függöny mögé és maga hozta elı amit a férfi kért.

Harry Power a hatalmas markába söpörte a golyókat és a töltényhüvelyeket a golyókat a bal a töltényhüvelyeket a jobb zsebébe tette aztán hátratámaszkodott a székében és nyíltan belenézett a rá meredı szempárokba. Tudjátok ki vagyok én?

Én a válla mögött álltam ezért engem nem látott de Gracie és Maggie annyira megijedt tıle hogy elbújtak. Annie és Dan nagy bátran kibámészkodott a függöny résein a kisöcsémnek majd kiugrott a szeme hogy láthatja ezt a legendás alakot a nıvérei meg megvetıen biggyesztgették a szájukat.

Én vagyok Harry Power az útonálló haramia. Látta hogy Annie nem enged merevségébıl ezért a híres ember

felém fordult de engem is hirtelen elkapott a félsz kiléptem a csizmámból és bemásztam a dohos ágyamba. Láttam hogy Annie lecövekel a félhomályban karját szorosan átfonja a mellén nyilván nem Harry Power volna az a férfi akit ı anyánknak szánna. De anyánk egyáltalán nem látszott boldogtalannak hallottam milyen táncos léptekkel jön vissza az éléskamrából. Elıször 1 pohár azután még 1 pohár koccanását hallottam az asztalon. Ezt kóstolja meg az úr.

Harry Power megkérdezte anyámtól emlékszik e még rá alig lehetett kivenni a szavát mert Dan és Jem sugdolózott.

Ó hogyne Power úr nagyon jól emlékszek magára. Ismeri a mostani körülményeimet? Szerdán szökött meg Pentridge-bıl legalábbis Tomtól azt

hallottam. Ez 1 jelzett rabló súgta Jem Dannek fogd már be a pampuládat

és eredj aludni Dan átmászott rajtam bele egyenesen Annie ágyába de ott se látták szívesen. Mássz le rólam te kis gané sipirc vissza a helyedre.

Dan azonmód visszahengergızött Jemhez és rettentı izgatott volt. Jem Jem nézd milyen csengettyős lábszárvédı van a csizmáján. Kuss mondta Jem.

Pofa be te kis szarjankó rivallt rá anyám de nem volt foganatja Jem akár a vombat visszafurakodott Annie ágyába én meg utána akkor anyám James bácsiról kezdett kérdezısködni erre még Annie is hegyezte a fülét és abbahagyta végre a vad rugdalózást. Az egész családot még most is erısen foglalkoztatta James bácsi sorsa.

Hát igen ı is ott volt mondta Harry Power Damaszkusz kardja az ı feje fölött is ott lebeg. Sok elítéltet láttam már életemben

Kellyné asszony de mondhatom magának mindegyik más. Emlékszik Ryanre és Evansre? Összekutyultak valami vegyszert hogy eltegyék láb alól Evans feleségét.

İ már nem elítélt suttogta Dan szólj már neki hogy nem jól mondja szólj már neki hogy a bácsi már nem elítélt.

Fellebbeztek te hülye mondta Annie anyám azt ordította mindjárt elıveszem azt a jelzett szíjat és végigverem a lábadat Anne Kelly úgy éljek hogy megteszem.

Harry Power elhallgatott és fölbámult a sötétségbe. Én jóban voltam Ryannel mondta a végén. Hogy kimondták az ítéletet azután már nem tudott enni a szerencsétlen de a kegyed sógora inkább Evanshez hasonlít ı is mindig vigaszt tudott meríteni az abrakos tarisznyából.

James mindig annyit zabált mint a disznó. Asszonyom hadd mondjam azt magának hogy ez nem igazán

szép beszéd. Legalább 20 fontomba vannak az ügyvédjei és mégse vakarták

ki a szarból. Nem tudom mért nem hagyjuk hogy fölakasszák azok a szarháziak.

Ami falánkság az egyik emberben egészséges jó étvágy a másikban.

Anyám hátradılt a lócán és keresztbetette a karját. Nem tetszik neki suttogta Dan eleinte úgy is látszott hogy igaza

van mert anyámnak elkomorodott az arca. Énnekem normális az étvágyam asszonyom. Annie nyögött 1-et a párnáját a fejére húzta és tovább folytatta

a rugdosásunkat. Énnekem ritkán volt részem ilyen gyönyörőségben mondta

Harry irigylek is mindenkit aki jó nagyokat tud enni mint James Kelly. Énnekem bélszőkületem van.

Annie elıjött a párnája alól és a fülembe sziszegte hogy tegyem vissza Dant az ágyába de én Harryre figyeltem amint leveti a nagy vastag derékszíját és ide oda tekergetve a szíjat magyarázta hogy is néz ki az ı bélszőkülete láttam anyám ellágyul a szemléletes elıadástól igen gyors volt az átalakulás amit a férfi kicsiholt belıle. Nahát még ilyet hüledezett anyám.

Késıbb gyakran figyeltem amint Harry elıadta a bélszőkületét meg se lepett már mi mindenre föl tudja használni a beleit de most elsıre kész csoda volt látni hogy ragyog anyám szeme a feje tartásán

is látszott hogy mekkora nıi részvét ébredt benne, 1 kis szalonnának ellen tudna e állni Harry?

Az a halálom lenne Ellen. A bárányt szereti? Minden álmom 1 kis bárányhús mondta Harry Power. Úgy

szeretem ha rózsaszínő és porhanyós. Megnyalta a szája szélét mintha ízlelgetné anyám zavartan

rámeredt és megkérdezte mit szólna a marhahúshoz? Ugyanezt. Végigvettek minden ismert állatot. Szerintem zagyva

beszélgetés volt láttam hogyan veszi el tıle anyám az övet mikor Harry odanyújtja neki aztán takarosan fölgöngyölte és elegyengette az ölében. Talán be is lopta volna magát Harry Power a szívembe de mikor megláttam hogyan néz anyám nyakára és villantja ki a fogsorát már borsódzott tıle a hátam.

Bocsánat mondtam. Jézus Mária kiáltott anyám. Power úr szerint James bácsit meg lehet menteni az

akasztástól? Harry Power rám förmedt. Mi az fiam? James Kellyrıl beszélek. Nem szeretnénk ha fölakasztanák. Harry elvette anyámtól az övet visszatekerte a derekára és

nagyon ajzottnak látszott. Az a baj a ti James bácsitokkal hogy az ügyvédje 1 közismert

barom. Ez igen erıs hatással volt anyámra nem szívesen hallotta hogy

ilyen rossz véleménnyel vannak arról akire ráköltötte nehezen megkeresett fontjait.

Harry pohara nem volt még üres de anyám hirtelen fölkapta mind a 2 poharat és bevitte az éléskamrába.

Maga szerint mit kéne tennem? Zinke. Micsoda? Zinke 1 beechworthi fiskális a mi emberünk magának ırá van

szüksége Ellen. Mikor kijött az éléskamrából a keze üres volt de a szeme

kemény és sötét mint a kabátgomb. Zinke! De épp abban a pillanatban mikor el akarta kapni a híres

indulata Harry Power kinyújtotta a kezét mintha meg akarná

simogatni anyám tenyerét aztán visszahúzta és ettıl anyám olyan lett mint a kezes bárány.

Adja ezt oda Zinke úrnak mondta Harry ı majd biztonságban kijuttatja James Kellyt olyan helyre ahol nem fenyegeti semmilyen kötél.

Nem láttam a 10 aranyfontot Annie ágya végébıl csak azt hallottam hogy anyám sírva fakad és megragadja a vendég sebekkel borított nagy lapátkezét és telehinti könnyel meg csókkal. A telepeskalyibákban az édesanyák szemhéjának legkisebb rezdülése is olyan mint a szélben zörgı bádoglemez. Begyulladt bütykök kidagadó visszerek fura volt látni másnap reggel hogy 1 idegen nagy lúdtalpai nyúlnak ki anyám takarója alól ıszintén megvallom jobb szerettem volna ha nem hívogatná az új férjeit az ágyába de beláttam hogy ez a kívánságom úgyse teljesülhet úgyhogy inkább elfogadtam a jó öreg Harry Powert. 1x azt mondta nekem egyetlen nı se bánta meg hogy jó volt hozzá és még ha a lábát és a beleit nézem akkor is sokkal különb volt a többi alaknál akik hozzánk nyargaltak a hıségtıl párálló országúton hogy találkozhassanak az özveggyel például Turk Morrison Lacebybıl meg 1 Bill Frost nevő jóképő angol. Az öreg Turk szerelmes nótákat szeretett énekelni anyámnak Bill viszont az asztalunknál ülve olyasmikkel bombázta anyám dobhártyáját hogy mit kell csinálni ha nem esik rendesen az esı. Igaz hogy csak egyszerő tehenészlegény volt de azért fene nagy szakértınek hitte magát mezıgazdasági ügyekben azt mondta az ausztrálok nem mővelik meg rendesen a földet mert közönségesek és tudatlanok stb. stb.

Bill Frost mindig telepes módra öltözködött szırös barna gyapjúszövet kabátot hordott a legforróbb nyári idıben is emiatt Annie kedvelte de engem bosszantottak a buta vélekedései az meg pláne dühített mikor láttam hogy anyám a tenyerébıl eszik.

Ó igen Bill úgy van Bill stb. A tenyerem tele volt hólyaggal véraláfutással 1 nap 5 fát is

kivágtam azt hinnéd hogy 1 férfit elfog a szégyenkezés ha látja hogy 1 gyerek ennyit dolgozik de ha visszagondolok Frost sose vette a kezébe a fejszét 1 szalmaszálat se tett keresztbe hanem hajtogatta az ökörségeit a lelkemre kötötte hogy teregessek trágyát a marhalegelıre meg hogy a tarlót csak akkor szabad fölégetni ha utána nemsokára megered az esı.

És ez volt Harry Power nagy elınye mert ı rá se hederített hogy bukfencet vagy Szent János kenyeret vetünk e a földbe vagy netán keresztezni próbáljuk a mezei patkányt a kenguruval. Este jött és kora reggel távozott mindig hozott ajándékot ha kirabolt 1 postakocsit arany zsebórát vagy zafírgyőrőt ha meg valami fogadón ütött rajta 1 hordó rumot vagy néhány koszos bankjegyet és ránk bízta hogyan bánjunk a birtokkal ahogy jónak láttuk nem szólt bele és nem kötekedett.

De Bill Frost sose hozott semmi hasznosat csak a helyi szennylapot az volt a neve hogy BENALLA ZÁSZLAJA Bill meg az anyám belemélyedtek a marhaárakba és csóválták a fejüket hogy milyen tudatlanok a gyarmati farmerek én meg az ilyesmit mind magamra vettem.

Alex Gunn is anyámnak tette a szépet ez rögtön elsı nap kiderült mikor beállított hozzánk a gretai útról forró párás vasárnap volt az ember torka ilyenkor megtelik porral és legyek zümmögnek a füle meg az orrlukai körül. A tehenek karámjában voltam mikor 1 kiálló csontú hórihorgas alak lóháton átkelt az iszapos patakon és közeledett a házunkhoz éppen arra próbáltam rábírni a kórságba esett jersey tehenünket hogy igyon 1 kis vizet a vödörbıl.

Azon a tehénen van 1 kopasz folt mondja az idegen. Tudok róla mondom. És azt is tudod mi az orvossága? Vajat kell rá rakni. Ellman balzsam kéne arra. Van itthon Ellman balzsamotok? Nem tudom. Csak ült a nyergében onnan bámult a kék szemével

vörösesszıke haja volt napszítta arca még nem töltötte be a 28-at sokkal fiatalabb volt mint az anyám. Azt hittem beleköt még valamibe de a végén odahozta a lovát hogy legyen társasága a tehénnek. Ahogy megindult a ház felé láttam hogy bırcsíkok vannak a karikalábaira kötözve.

Hátat fordítok a tehénnek óriási reccsenés leszakadt 1 hatalmas ág a puszpángfáról a házunk tetején megpattant aztán bezuhant a tyúkok közé de megúszták. A puszpángfáról sőrőn törtek le ágak mi már megszoktuk de a látogató hangosan szörnyülködött hogy lehet 1 ilyen veszélyes fa emberi lakóhelyhez ilyen közel. Ha ez nekem szólt igencsak kárba veszett a fáradsága mert volt más dolgom is aztán az idegen észrevette az özvegyet a sajtárok mellett és maga köré

győjtötte a gyerekeket mintha gyakoroltatni akarná velük hogy ı lesz az apjuk.

Közelebb érve hallom hogy nagyban hablatyol nekik a szürke puszpángfáról az eukaliptusz család alfajáról ami arról híres hogy az ágai embereket ütnek agyon. Azt mondta özvegycsinálónak is mondják kegyeletbıl az olyan férfiak iránt akikre életük virágjában zuhan rá az ág.

Mi ugyan nem félünk tıle szólok közbe. Az idegen jól megnéz magának aztán újra anyám felé fordul.

Megkérhetném asszonyom hogy 1 pillanatra kölcsönadja a fejszéjét? Nincs is fejszéje mondom. Kis tömzsi és horgas orra volt mint a papagájnak az orra mellett

már amennyire bírt megint végigmért. Ned mondta anyám odaadhatnád Gunn úrnak a te fejszédet.

Gunn úr a félkezével Dan vállába karolt a másikkal megsimogatta Annie fejét láttam a nıvéremnek sokkal jobban tetszik ez az udvarló mint Harry Power. Isten ments hogy ez legyen az apám úgyhogy elmagyaráztam neki hol találja meg a fejszét ha nagyon keresi.

Ó majd én idehozom mondta Annie és meglódult a kunyhó felé mind mentünk utána és körbeállva néztük a döbbenetes jelenetet ahogy Alex Gunn fejszét fen. Mikor a mutatvány véget ért hasogatott néhány fazsindelyt anyám úgy bámulta mintha sose látott volna még ekkora hıstettet.

Hagytam ıket a fenébe hogy megetessem a disznókat ugyan nem az én dolgom lett volna mikor a végére érek látom hogy a gavallér bevágásokat csinált a puszpángfán és 1/2 méterenként beléjük illesztette a fazsindelyeket szóval lépcsıt csinált a fa törzsén.

Megint 1 csuda mutatványnak veselkedett neki hogy ı most kivágja a fa koronáját de Annie-t kiküldte az anyám hogy hívja be az urat és mire a patakban megfürödtem az úr már javában tömte is magába a kengurusültet amivel anyám megkínálta. Éjjel az asztal tetején aludt ami igen közel van anyám ágyához. 2x is fölkelt mind a 2x nekem kellett cipelni neki a lámpást.

Másnap Alex Gunn eltávozott viszont megint elıkerült Harry Power olyanok voltunk mint 1 jelzett vasútállomás hozott anyámnak 1 zafírt anyám elıször igen hálás volt érte de egész délután ittak ennek folyományaként éjjel veszekedtek Harry aztán el is ment.

Következı nap segítség nélkül kivágtam 3 igen nagy folyóparti gumifát lıttem 4 papagájt megkopasztottam és kibeleztem ıket.

Annie vacsorára papagájpástétomot csinált belılük igaz ami igaz nagyon ízlett.

Mikor Harry legközelebb beállított megajándékozta anyámat 1 nemrég lıtt birkával a fején meg a hátán találta el de hogy hogyan történt a dolog arról hallgatott. Éjszakára ott maradt és hajnalban elment.

Szándékosan vagy véletlenül de Alex Gunn szinte rögtön ezután megint beállított bőzlött a pomádétól hozott 1 új kenderkötelet az anyám hálásabb volt neki ezért a 2 shillinget érı kötélért mint Harrynek a zafírért. Néztük a testvéreim meg én ahogy fölmászik a kötéllel a fára bárcsak leesne és kitörné a jelzett nyakát. Vagy 9 méter magasan a tyúkól fölött kikötötte a legnagyobb belógó ágat aztán levágta és ráeresztette a tetıre. Anyám nagyon oda volt hogy milyen csodálatos ez az Alex és Annie-vel süttetett is neki a Harry birkájából. Mikor megsült a birka meg kellett enni azon frissiben vagyis úgy esteledett be hogy a puszpángfának csak egyetlen ága volt levágva.

Gunn az asztalon aludt és ha fölkelt mindig fölébresztett úgy kellett kullognom mellette mint 1 jelzett terriernek.

A következı hét azzal telt el hogy anyám meg én elfőrészeltük a folyóparti gumifákat amiket kivágtam aztán nekiestünk hogy megemeljük és elgurítsuk a mozdítható rönköket. A faleveleket és a kisebb ágakat kupacokba húztuk majd elégetjük ha kiszárad igen nagy munka volt de odahaza nem esett róla szó. Mindenki csak Alex Gunnról akart povedálni.

l hét múlva megint beállított játékkarikákat meg babákat hozott és selyemsálat anyámnak meg Annie-nek. Énnekem 1 vadászkést hozott megköszöntem neki de nemigen érdekelt mert éppen volt nálunk 1 pénzes vendég 1 iszákos vén marha és nyakig merültünk a dámázásba. Rémlik mintha Alex Gunn megígérte volna hogy másnap reggel befejezi a gallyazást arra határozottan emlékszek hogy Annie piszkálta ı is úgy jár majd mint a holdbéli ember akit Isten büntetésbıl küldött föl a holdra mert vasárnap fát mert vágni.

İneki ez a mese semmit se mond feleli Alex Gunn. Annie azt mondja akkor menjenek ki ı meg is mutatja a

holdbéli embert a fejszéjét a kutyáját meg a hátán a köteg rozsét. Leirtottam a tábláról a vén marha néhány bábuját és

megkoronáztam a korongomat. Nem is vettem észre hogy közben visszamentek a házba 1x csak hallom hogy Alex azt mondja

anyámnak. Volna kedve sétálni 1-et asszonyom? Szíves örömest mondja anyám. Lerakja a stoppolását és

kiballag az éjszakába Alex Gunnal. Kérdezem Annie-t Miféle játékot szeretne ez az ember játszani? Az volt a válasza hogy furán rám mosolygott. A vén marha

kiütött 4 bábumat és neki is lett 1 dámája. Itt abba is maradt a parti mert anyám Alex Gunnba karolva visszajött a házba csak úgy sugárzottak mind a ketten.

Annie letette a stoppolását. Kipirosodott az arca fénylı szemmel bámult rám mikor anyám bejelentette a dolgot annyira megkavart hogy föl se fogtam mirıl is van szó. El kellett hogy teljen jó néhány perc mire megértettem hogy az én girhes kis nıvérem hozzámegy ehhez az Alex Gunnhoz.

Én már azt hittem hogy benıtt a fejem lágya de ahogy most szembe kerültem az igazsággal rettentıen letaglózott minden erımmel férfi próbáltam lenni de közben mégis gyerek maradtam. Nézem a nıvéremet látom menynyire fénylik az arca a melle meg a blúzának feszül elvörösödtem mert az jutott eszembe mi minden meg lesz most már engedve ezeknek hogy csinálják egymás közt.

HARMADIK KÖTEG

Kelly élete 15 éves korában

59 nyolcadrét lap; magas cellulóztartalmú, barnává színezıdött papír. Győrıdések, kifakulások, piszokfoltok, tépésnyomok. Tudósítás egy Emu Plainsben megtartott szegényes ír lakodalomról. Izgalmas részletek a szerzı tanonckodásáról Harry Power keze alatt. Megtudjuk azt is, hogy a megállapodás egyáltalán nem volt ínyére. Földrajzi alapismeretek Észak-Kelet-Victoriáról. Különleges értékő, beszámoló Power, a törvényen kívüli bandita viselt dolgairól, valamint részletes (bár kissé légbıl kapott) okfejtés egy sikeres telepes gazdagságának eredetérıl. A győjteménynek roppant jellemzı darabja ez a dokumentum, mivelhogy számos verekedésrıl esik benne szó. A fejezet végén a szerzı elsı ízben tapasztalja meg, milyen is az élet a rács mögött.

ANNIE NİVÉREM És ALEX GUNN LAKODALMÁT az Oxley Fogadóban tartottuk meg. Betöltöttem a 14-et velem egykorú lányok is voltak ott de a lábam nem állt rá a táncra megnyertem a távolugrást meg a 400 méteres síkfutást de utána már csak unatkoztam. Szabadjára eresztett gyerekek rohangáltak mindenfelé én meg csak ácsorogtam a konyhaajtóban semmi dolgom se volt azon kívül hogy kispekuláljam mennyi ideig tart majd az ebéd kihordása. A konyhaajtóból jól láttam anyámat sürgölıdött forgolódott a fényes piros ruhájában és 1 kockás gyapjúkabátos menyétképő alakkal táncolt akarom mondani azzal a Bill Frost nevő tahóval. Anyám megnyerte a Hölgyek 1 Mérföldes Síkfutását ragyogott és boldog volt egészen addig míg észre nem vette hogy figyelem. Akkor faképnél hagyta az angol lovagját és odajött énhozzám.

Gyere fiam mondta fölemelte a ruhája szegélyét és a gızös csúszós konyhán át kivonszolt a fogadó konyhakertjébe. Dublini Veszett Pat nagybátyám tökrészegen hevert a víztároló alatt. Anyám rá se hederített Dublini Veszett Patre hanem a reterát és a komposzttrágya domb közé cipelt és kerek perec megkérdezte tılem hogy tetszik nekem a táncosa.

Engem nem érdekel. Akkor meg igazán abbahagyhatnád a dühös méregetését. Olyan

képet vágsz mint akinek hiányzik 1 kereke.

Mit csináljak ilyen az arcom. Úgy látszott gondolkodóba ejti a válaszom dehát nı volt nem

lehetett kitalálni mi jár a fejében ahogy azt se bírnám kitalálni mi jár 1 kínai fejében.

És Harry Powerrıl mi a véleményed? Ugyan Anya ıróla sokkal jobb úgyis tudod. Kettejük közül szerinted ı a rendesebb? İ hát. Akkor ugye segítesz nekem Harryt kiismerni? Persze hogy segítek Anya csak szóljál mikor. Megint ragyog megint boldog megcsókolja a homlokomat és

azt mondja várjam meg a fogadó elıtt. Azt akarta hogy menjek el Harryvel és ismerjem ki.

Beszélgessek vele úgy érted? Inkább együtt kéne hogy lovagoljál vele. Az apám mocsárjárójában jöttem el az esküvıre most már

puhább ugyan a bıre hála Holmes úr kutyulmányának de se könnyebb se halkabb nem lett mint azelıtt ezért is dugtam el 1 dobogó mögé. Azt hittem tán 1 órát vagy még annyit se leszek Harryvel ott is hagytam a csizmát.

Hallom Power döngı lépteit a verandán aztán megjelenik ı is. A verandáról kanyargós lépcsı vitt le az országúthoz de benıtte a glicínia Harry belebotlott és pont a lábam elé taknyolt. Mikor fölállt elıttem a híres zsivány alig ismertem meg régebben valóságos herceg most meg hő de el volt anyátlanodva. Sose láttam még szerelembe pistult férfit nem is lehetett fogalmam Harry Power állapotáról.

Elbıdült 1 országot a lovamért részeg mint a csap a szeme vérben forog a szeme fehérje be van sárgulva. A kátyús országúton elkísértem a lóállásokig elıször a rövidre nyírt farkú kancáját kereste meg aztán 1 foltoshátú hitvány kis pónilovat ami meg volt rakva mindenféle málhával meg nyeregtáskákkal. Harry nyeregbe szállt jobban mondva rákecmergett a kancára és az állat jóindulatára bízta magát.

Rámutatott 1 másik lóra az ilyenre mondják hogy almásderes. Harry szerint az a ló is az övé és pattanjak a nyergébe. Igen eleven jószág olyan 2 éves forma boldogan a hátán termek.

Bill Frost a hátsó verandán anyámmal ropja közben a táncot ehhez nagyon ért. Úgy odahajlítja magához az anyámat akár 1

sarjadó facsemetét anyám illeg billeg száll a magasban Bill Frost különleges bır tánccipıben feszít és rettentıen oda van attól hogy milyen jók a kilátásai.

Power elfordítja a fejét ettıl a gyötrelemtıl és poroszkálva elindulunk nyugat felé. A fiú azt gondolta a híres zsivány csak tudja tán hova tartanak de már legalább 1 órája úton voltak túljártak már Moyhun is a férfi 1x csak megállítja a lovát és azt kérdezi hol vagyunk. A fiú soha életében nem jött még el ilyen messzire hazulról ezt rögtön meg is mondja.

Ideje volna hazamenni. A férfi leszamarazza aztán irányt változtat és ügetnek egyre

beljebb a vad vidéken a fiú nem tudja mitévı legyen de azért megy a férfi után.

Legalább nagy vonalakban legyen valamilyen elképzelésed a tartományról nem könnyő kiismerni ezt a vidéket próbálom neked lefesteni képzelj el 1 óriási pástétomszeletet aminek a külsı héját 1 magas hegylánc veszi körül amit úgy hívnak hogy Nagy Vízválasztó hegység.

A pástétomszelet tetején van Wangaratta két folyó összefolyásánál. Képzeld el ahogy az Ovens folyó végighömpölyög a pástétom keleti oldalán. Most persze mondhatnám azt is hogy a Broken folyó meg a pástétom nyugati szélén folyik de ez hazugság volna de ott egye meg a fene. A King folyó az rendben van mert a pástétomszelet közepét szeli át és pont Wangarattában folyik bele az Ovens folyóba. Most meg azt képzeld el hogy a pástétom lassan emelkedni kezd Wangaratta után egyébként itt igen lapos a táj. A közelben Oxley-ben volt Annie esküvıje de a fiú meg a szörnyőséges ember egész délután úton volt a pástétomszelet közepén a magasabb részek felé. Késı délutánra átlépték a terület határát és 1 hosszú tekergızı hegyormon nyomultak elıre kora este meg is érkeztek valami jó nagy országba. Végre találtak 1 ösvényt ami a sőrőn benıtt vízmosásban 1 hegyi folyó iránt tekergızött lefelé.

Szerinted mi a neve ennek a folyónak kérdezte a férfi jó ragacsos hangon a szeme vörös volt és komor. A fiú azt mondta nem tudja hol járnak erre a férfi megint leszamarazta mind a ketten leszálltak a lóról és vitatkozni kezdtek a férfi mély és rondán recsegı

hangon a fiú meg sipákolva mint a törött orgonasíp. Aztán a férfi a repedezett körmő mutatóujjával 1 homályos földdarab felé bökött és azt mondta arra van nyugat a fiú meg azt mondta nem arra van és ebbıl tapodtat se engedett akármilyen kegyetlen dolgok estek is meg vele azért a fiú még igen fiatal volt tele bizakodással és nem fogta föl hogy ı most tanonc akit vizsgáztatnak és jobban tenné ha megbukna ezen a vizsgán.

Akkor ma éjjel nem is megyünk haza? Hazamész ám a p...ába. Megadva a kérdésre a megfelelı választ a férfi elıvett 3 üveg

rumot de harapnivalót semmit csak 1 zsák zsizsikes lisztet úgyhogy mikor följött a hold a fiú egyedül indult el és lıtt 1 posszumot lám 2x is megmutatta már hogy hasznát lehet venni. Mikor visszaért a táborhelyre nagy sötétség fogadta a bandita a hátán feküdt és horkolt. A fiú próbálta fölébreszteni de csak azután sikerült hogy tüzet rakott és vacsorát fızött.

A fiú egész éjjel borzalmasan fázott nem hagyta a tüzet kialudni a férfi meg horkolt és fingott bele a porba mint a kengurukutyák ırajta jó vízhatlan kabát volt a fiún meg semmi a lába kihőlt és megdagadt a 1/2 napon át tartó csizmátlan lovaglástól. A fiúnak hiányzottak a testvérei a megszokott közelségük mit meg nem adott volna ha a saját ágyában fekhet és beszívhatja a jó meleg otthoni büdösséget.

Nem sokkal éjfél után kezdett leszállni a harmat a fiú nem bírt elaludni még jóval azelıtt hogy a korbácsmadár csattogása visszhangozni kezdett a hajnali nyirkos ködben elhatározta hogy még aznap hazaszökik de Harry iránt azért nem volt benne harag. Fölkelt elıkereste a lisztet kipiszkált belıle 1 tucat zsizsiket aztán lepényt sütött jó erıs fekete teát fızött de hogy ilyen ritka finomra csinálta az ugyanolyan súlyos hiba volt mint posszumot lıni mert ezzel végképp megpecsételte a sorsát.

A férfi meg a fiú 1 farönkön ülve egymás mellett reggelizett. Két falat közt a fiú bejelentette hogy egyedül is hazatalál a Tizenegy Mérföldes patakhoz. Semmilyen jel se vallott rá hogy a férfi meg akarná ebben akadályozni nem is tett egyebet csak kikérdezte milyen utakat és hegyeket ismer. A fiú pontosan válaszolgatott a férfi teletöltötte a fiú fémpoharát és még 1 külön kanál cukrot is adott neki.

Az a helyzet mondta a férfi hogy neked most semmi

keresnivalód a Tizenegy Mérföldes pataknál. Tudtára adta tehát a fiúnak hogy nem mehet haza.

De a fiú ebbe nem egyezett bele és ez nemcsak afféle vélemény volt hanem komolyan elmagyarázta milyen nagy szükség van rá odahaza mert Jem nem elég erıs még és fát kivágni is csak ı tud. Azt is elmondta a férfinak hogy Bill Frost nem tágít és be fog költözni a fiú anyjának takarója alá márpedig szerinte ez mindkettejüknek rosszul esne.

Bill Frost nevének hallatára a férfi igencsak elgondolkodott belefújt a teájába és a gızben melengette a szakállát. Nem Bill Frosté az a jelzett farm mondta a férfi.

De nem ám helyeselt a fiú. Az a jelzett farm ugyanúgy nem az övé ahogy az enyém se. A férfi körbenézett a komor kis tisztáson az akáciák között

ıneki ez volt az egyetlen otthona. Hát ez szomorú gondolta a fiú ennyi évet megérni és nincs 1 hely a földön ahol megvethetné a lábát. Kijelentette hogy győlöli Bill Frostot és mindent megtenne csak hogy távol tartsa az anyja takarójától.

Én nem vagyok farmer fiam én 1 jelzett útonálló vagyok. Nem olyan nehéz kitanulni a gazdálkodást. A férfi fájdalmas véreres szeme kibámult a kalapja karimája

alól aztán hirtelen elvigyorodott és alaposan belecsípett a fiú térdébe rettenetesen fájt de nem rosszindulatból csinálta.

Adok én neked 1 tanácsot Ned. Korábban sose szólította a fiút a keresztnevén. Tudod ki volt az elıdötök a telepesföldön?

Ha jól tudom valami Peasey bökte ki. A szerencsétlen f...kalap fölakasztotta magát a puszpángfára és

leugrott a jelzett tetırıl nem is találtak rá csak mikor a vadak kiették már a jelzett szemeit meg a jelzett agya nagy részét. Felejtsd el jó anyádat mondta a férfi. Egyikünknek se terem babér a Tizenegy Mérföldes patak mellett.

A férfi a tőzbe loccsantotta a maradék teáját és kezdte összepakolni a betyárbútort belecsavarta a rumosüvegeket a vízhatlan köpenye belsejébe.

A fiú megkérdezte De azért hazavisz majd? Szavamat és kezemet adom rá mondta a férfi de arról nem

nyilatkozott hogy mikor teljesíti az ígéretét. A fiú a lovakhoz ment levette róluk a béklyót fölrakta rájuk a

nyerget és mikor a 2 lovas meg a málhás pónijuk végre megindult

délnek a fiú azt hitte nemsokára ráfordulnak valami nyugat felé tartó ösvényre de csak emelkedett alattuk az út és egyre sziklásodott a fiú látta hogy a férfinak esze ágában sincs hanyatt homlok állni a szavát.

Megálltak 1 pataknál hogy kimossák a csajkájukat a fiú megmutatta mennyire föl van dagadva a lába és bejelentette hogy nem bír tovább menni vissza kell hogy forduljon.

Ne izgulj veszek neked csizmát. Nem kell nekem új csizma ott van nekem a mocsárjáróm. B...d meg a kurva mocsárjáródat majd én veszek neked igazi

jelzett puhaszárú csizmát. Ezzel gyızte meg a fiút hogy kövesse a kancája nagy búbánatos

farát egészen Toombulupig ahol persze sehol se árultak csizmát 1 ócska csapszékben kötöttek ki a fiúnak megengedték hogy megaludjon a hátsó verandán igaz aludni végképp nem bírt egész éjjel gyötörték a szúnyogok a részegek ittak mint a kefekötı és ordítoztak mint az állat 2 ember egymásnak esett mert egyikük lepatkányozta a másik kutyáját. Mihelyt megvirradt a fiú csöndesen fölnyergelte az almásderest már éppen föl akart rá szállni mikor hatalmas ütést kapott a hátába métereket röpült és rázuhant 1 kis dombra a kocsiúton. Hátrafordult és látta hogy ezt a gyalázatot a férfi követte el ellene.

Kezemet és szavamat adom hogy meglesz a kib...ott csizmád most pedig irány befelé mert széjjelrúgom a valagad.

Karonragadta a fiút visszacipelte a verandára és úgy ahogy bebugyolálta a fiú dagadt lábát 1 letépett függönydarabbal. Megittak 1 pohár savanyú tejet aztán útnak eredtek a Vombat vadonban. A fiú nem sejtette hogy amit most tanul az fogja kirajzolni az életútját.

2 nappal késıbb leértek a síkságra a fiú elsı ízben vehette szemügyre a Myrrhee nevő gazdaságot. Ahogy ügettek lefele fürjek rebbentek ki a főbıl meg fekete sólymok meg apró földipacsirták a fölszálló rózsaszín kakaduk ezüstszürkének látszottak a reggeli égbolton. Még nem kezdıdtek el a téli esızések ezért a fő száraz volt mint a szalma a fiú nem gyızött csodálkozni hogy ez a gazdagság meg hatalom és ez a beláthatatlan föld mind egyetlen emberé.

A 2 utas végre Wangarattába érkezett ha a fiú tudja hogy az almásderese az ellopott lovak listáján szerepel a RENDİRÚJSÁGBAN nyilván más kedvvel jön ide de nagyon örült hogy ilyen nagy városban lehet istállóba kötötték a lovakat a Lardner féle farmerfogadóban ami úgy nézett ki mint 1 kétemeletes esküvıi

torta a jó magas verandát kovácsolt vas korlát vette körül. A fiú azt mondta ide biztosan nem eresztenek be ír fiúkat ráadásul csupa kosz volt a bekötözött lába de a férfi vállon fogta és odavitte 1 cifra pulthoz és rendelt kettejüknek 1 szobát.

Igenis Power úr mondja a fickó. A pentridge-i fegyházból szökött rabot egyáltalán nem hozta ki a sodrából hogy névrıl ismerik éppen ellenkezıleg. A fickó adott nekik a pult mögül 1 nagy böhöm kulcsot valamilyen szám volt rajta de a férfi nem sietett hogy használja elıször kivitte a fiút az utcára hogy leszedje a kötését és megmossa a lábát a lóitató vályúban.

Ugyebár ígértem neked 1 pár rendes csizmát. A fiúnak minden álma 1 pár csizma volt de tudta milyen drága

azt mondta hát azt a pénzt inkább ajándékra költené az anyjának erre kapott 1 jó nagy ütést a tarkójára és a férfi a fülénél fogva becipelte 1 vegyeskereskedésbe az út túlfelén.

A fiú nemsokára 1 bíborbársony karosszékben ült és 1 cifra galléros öltönyös figura ugrált körülötte Igen uram nem uram igenis Power úr.

A fiatalembernek 1 pár puha szárú kubai sarkú csizma kellene. Parancsára mondja a figura és megfogja a fiú fájós mocskos

lábát hogy irtó gondosan megmérje 1 szalaggal. Kis idı múlva visszajött 1 kartondobozzal amire az volt ráírva

hogy Arthur Quiller & Fia mikor fölemelte a födelét a fiú nem mert hinni a szemének a csizma gyönyörően be volt csomagolva hófehér selyempapír közé. A figura lerakta a dobozt a padlóra és eltávozott a fiú nem gyızött csodálkozni hogy akkor most mi a teendıje de visszajött a figura 1 pár gyapjúholmival.

Drága kislányom apádnak sejtelme se volt mit tartanak eléje mert soha életében nem volt még a lábán zokni. Nagy néha kitömte a mocsárjárót fővel és mostanáig jól el is volt vele. A figura megmutatta hogyan kell fölvenni a zoknit csuda volt látni ahogy a sarkánál megkanyarodik. Ne nevesd ki apádat amiért ilyen együgyő volt.

Mikor a figura a kezébe adta a puha szárú csizmát a fiú fölvette pedig sajgott még a lába hanem ez a csizma olyan puha és hajlékony volt akár a nıi kesztyő. Isten tudja milyen képet vágott de az eladó meg a haramia vigyorogtak mint a fakutya ı meg hangosan nevetni kezdett.

És nini az apád 5 centivel magasabb mint eddigi életében

bármikor és madarat lehetne fogatni vele. Estére Harry olyan vacsorát csináltatott a Lardner féle farmerfogadóban hogy te azt el se tudod képzelni. Kristályból volt az ecettartó és ezüst tálból lehetett a kockacukrot szedegetni. Harry beleit éppen elıvette a csikarás énnekem kopogott a szemem olyan éhes voltam ı meg csak nézte ahogy bepakolok 1 tányér sült marhát yorkshire pudinggal meg 1 adag palacsintát a pincér a szemem elıtt lobbantotta lángra. Gızöm sincs mibe került ez a cécó de a fürdıért nem kellett külön fizetni pedig ez még a Sheltonék fürdıkádjánál is jobb volt csak kinyitott az ember 1 csapot és ömlött belıle a gızölgı víz rogyásig. Addig áztattam magam a vízben hogy ráncos lett a bıröm mint az aszalt szilva.

Éjjel arra ébredek hogy Harry tökrészeg és mindennek nekimegy mikor rázuhant végre az ágyára nem is bántam már hogy horkol. A tanoncidınek ez az utolsó éjszakája holnap megyek haza és otthon mindent elmondok amit láttam. Benyúltam a sötétben az ágy alá hogy kitapogassam megvan e még a csizmám reggel nagy garral viseltem is zabkása volt reggelire meg rizses hús és minden asztalon volt valamilyen üveges fekete szósz.

A lovainkat 1 fickó etette és itatta azt mondták ı az ISTÁLLÓFIÚ. Kimentem megkeresni a jó öreg almásderes lovamat nem is volt más dolgom csak az új csizmámat a kengyelbe rakni csípıs tiszta idı volt még nem ütötte el a 8-at kilovagoltunk Wangarattából a város szélén 1 tábla hazafelé Gretának mutatott.

Ideje elbúcsúzni Harrytól én vagyok a legidısebb fiú a családban rengeteg a tennivaló odahaza mondom neki hogy a földtörvény 1 nagy kib...ás kihúzzák alólunk a földet ha nem alkalmazkodunk hozzájuk.

Én is kib...ok ám veled mondja Harry Power ha nem alkalmazkodsz hozzám.

De hiszen kezét és szavát adta hogy hazamehetek. Hát jó akkor hoci vissza a csizmát. Hát jó levetettem a csizmát kivágtam az országútra aztán

hazafelé fordítottam az almásderes lovam fejét de Harry a súlyához képest fürgén mint a csík a földön termett hirtelen és a kantárjánál fogva megfogta a lovamat törıdök is én veled belevágtam a sarkam az almásderes oldalába de meg se moccant tudta ı jól ki itt a gazda.

Ez az én lovam mondja Harry Power.

Leugrottam a lováról kell is nekem az ı jelzett lova mondom neki hazamegyek én zokniban is de ha hiányzik neki a zokni mehetek mezítláb is nem tarthat vissza.

Erre azt mondja nem ajánlja hogy hazamenjek az anyám nagyon mérges lesz.

Jó hangosan kinevettem mondtam neki hogy hazudik de nagyon nem tetszett hogy valami részvétféle csillan meg abban a sárga szemében. Tartsál velem mondta jóanyádnak is az a kívánsága csak annyi lesz a dolgod hogy vigyázol a lovakra.

Se füle se farka annak amit összehord mondom neki. Anyám egyedül nem bír a gazdasággal az lesz a vége hogy a kormány elveszi a földünket.

Az a helyzet hogy anyád máshonnét is kap támogatást. Miféle támogatást? Boldogtalanul megvonta a vállát ahogy elnéztem a bús képét

tudtam hogy Bill Frostra a tahó tehenészre gondol és most már hittem neki. Csıdöt mondott a tudományom. Az apámat 2 éve vesztettem el az nem lehet hogy elveszítsem anyámat is ha megbántottam tán még akkor se lökhet el magától.

Harry felém nyújtotta a csizmát most akkor mit csináljak? Nemsokára megint a bandita mögött ügettem délnek mentünk

most is a King folyó mentén a magasabb országrészek felé. Csípıs frissítı szél fútt az ég tiszta volt és kék de belılem otthontalan vándor lett a kedvem mélyebbre szállt mint a King folyó vize akármerre néztem mintha az egész környék úgy érezne ahogy én. Ahol kivágták az erdıt ahol a füvet a gyökeréig a kiszáradt szürke homokig lelegelték ahol kakadukerítést vagy kivágásra megjelölt fát vagy a telepesek munkájának akármilyen jelét láttam mindig görcsbe rántotta a gyomromat a fájdalom.

Lóháton töltöttük az egész napot estefelé Harry táborhelyet keresett nem messze az országúttól semmi különös nem volt rajta 1 poros kis dombocska meg 1 kis legeinivaló a lovaknak. Nekikészülıdött hogy csinál magának mia mia sátrat ahogy a bennszülött feketék szokták friss hajtásokból meg lehullott fakéregbıl de gyorsan elvesztette a türelmét és szétrugdosta az egészet úgyhogy rám testálódott hogy menjek be a sőrőbe és hántsak le 1 jó nagy kéregdarabot 1 eukaliptuszfáról, így lett aztán rendes kis mia mia sátrunk. Késıbb lıttem 1 kengurut kibeleztem fölvagdaltam ahogy kell kihúztam Harry karabélyából a puskavesszıt és ráfőztem

a húst 1 szelet zsíros 1 szelet sovány 1 szelet zsíros 1 szelet sovány 1 szelet zsíros ahogy apámtól tanultam. Pocsék volt a kedvem rettenetesen.

Harry dicsérte a mia miát azt mondta nagyon ízlik neki a sült kengurum éjjel aztán kegyetlenül elıvette a bélcsikarás elment a fák közé dılt belıle a káromkodás minden ocsmányság amit csak el tudsz képzelni a kárhozottak üvölthetnek így a Pokolban.

A távolban villámlott de mennydörgés nem volt igen vacakul aludtam az motoszkált bennem hogy Bill Frost ellopta a földemet. Harmat nélküli száraz reggelre ébredtünk annyira elkapott a honvágy hogy Harryre rá se bojszintottam de azért csináltam neki zablepényt meg 1 kanna teát. Kipakolta a lópokrócra a 3 pisztolyát meg a karabélyát és puskaport méricskélt ki a lıportartójából.

Ide süss Kelly fiam. Ahogy betömte a helyére a golyót meg a fojtást látom egészen

friss a kedve megpucolta a szakállát kimosta a csipát a szemeibıl és most élénken csillogtak. Lesz 1 csinos kis ajándék hazaviheted jó anyádnak.

Azt hittem a maradék kenguruhúsról beszél. Lıjön csak neki Bill Frost 1 jelzett kengurut. Harry lerakta a pisztolyt vörös nyakkendıt kötött a vastag

nyaka köré és azt mondta olyasmire készül most ami Bill Frosttól soha az életben ki nem telne. Jesszusom fiú mondta Harry és bedugta a pisztolyát az övébe kiba...tt nagy hıst csinálok belıled mire hazamész.

De maga azt mondta az anyám látni se akar többet. Én ilyet sose mondtam. Nem szeretem ha játszadoznak az érzéseimmel úgyhogy

megkérdeztem tıle igazából mit is mondott az anyám ı ellökött én meg mellbe vágtam erre gyorsabban mint a szemvillanás kioldotta a nadrágszíját és ráhúzott vele a csupasz karomra.

Látom fiacskám azt akarod hogy ellazsnakoljalak a franc esssen beléd ezt még 1x meg ne próbáld.

Nem akartam hogy lássa mennyire fáj a karom. Most pedig eredj szedd le a béklyót a lovakról nyergelj és

málházd föl a pónit. Kegyetlenül sajgott az ütés helye nehezen álltam meg hogy ne

bıgjek azt mondtam neki nem vagyok a rabszolgája de lázadásnak ez gyönge volt ezt ı is nagyon jól tudta. Visszacsatolta a nadrágszíját

aztán valami acélfésőt halászott elı a zsebébıl és szépítkezni kezdett. És holnap is ezt fogod csinálni b...d meg és holnapután is és kib...ottul büszke leszel rá hogy csinálhatod mert már nem 1 retkeslábú ír szarjankó vagy hanem Harry Power jobbkeze.

De maga azt mondta az anyám látni se akar többet. Az 5 keresztre esküszöm úgy megkorbácsollak hogy nem tudsz

a fenekedre ülni és most idefigyelj ha szólok lebontod azt a mia miát és összecsomagolsz és vigyázol a lovakra és gondod lesz rá hogy csöndben legyenek közben meg figyeled a parádét.

Miféle parádét? Harry nem válaszolt viszont nemsokára lódobogás hallatszott

Whitfield felıl. Harry magára rántotta a köpenyét és bedugta az övébe a 3 pisztolyt.

Úgy hívják hogy Dick Turpin parádéja mondta és lebaktatott az országútra beolajozott hajjal kifésült szakállal az út közepén lecövekelt szétvetette a lábát kezében a lefőrészelt karabély tényleg úgy nézett ki mint 1 kiköpött országúti bandita. Hallom ahogy a postakocsi erılködik fölfelé a domb utolsó méterein a kocsis ordibál csattog az ostor. Vigyázz a lovakra Ned üvölti Harry. Még 1 pillanat és a kanyarban elıtőnik a fénylı piros postakocsi a szívem majd kiugrik a torkomból hirtelen elpárolog az összes mérgem. Megállni harsogja a hírhedt Harry Power elıránt 1 pisztolyt az övébıl és a levegıbe lı a málhás lovunk megbokrosodik átráncigál a tisztáson le az út felé mialatt próbálom megfékezni hallom ahogy a postakocsi fékei berágódnak élesen visít az acél a fán almásderes lovam fölágaskodik és nyerít.

Porral és pánikkal telik meg a levegı. Ide az aranyakkal Harry Power vagyok.

Megnyugszik végre a málhásló meg az almásderes is de a vérem úgy pezseg hogy az már elviselhetetlen. Dobd ide azt a kib...ott aranyat ordítja Harry most már gazdagok leszünk és boldog voltam.

Nincs itt semmiféle jelzett arany mondja 1 csontszáraz hang kikukucskáltam a faleveleken keresztül az útra látom ám hogy Hiram Crawford fényes postakocsija még ring a kényes rugóin és 1 hosszú vékony karószerő gyarmati postakocsis néz farkaszemet Harryvel a lassan ülepedı porfellegen át.

Harry nekiszegezte a 2 és 1/2 centis kaliberő elültöltıst a kocsis

mellkasának. Szétlövöm a jelzett beleidet. De a kocsis 1 beechworthi ember úgy hívták hogy Coady az

ausztrál vadonban sőrőn elıforduló bolondok fajtájából való az ilyen inkább meghal de akkor se hagyja magát ijesztgetni senkitıl beleköpött a porba jó másfél liter bagólevet. Itt ugyan nincs semmiféle jelzett arany mondta aggyisten pajtás nézd már ezt fickót ez azt képzeli magáról hogy ı Harry Power.

A 2. megjegyzés annak a magányos lovasnak szólt aki éppen az ellenkezı irányból érkezett.

Te meg ki vagy kérdezte Harry az érkezıtıl. Woodside vagyok Happy Valley-bıl. Hát idefigyelj Woodside telepes te most 1 fegyveres

rablótámadásba keveredtél úgyhogy elveszed szépen az aranyzsákot a kocsistól és idedobod a lábam elé.

Mondtam már neki hogy nincs itt semmiféle jelzett arany. Harry Power vagyok kiáltotta Harry márpedig én azt mondom

hogy van. Bánom is én felılem lehetsz a kenti herceg is mondta a kocsis

arany itt nincs pajtás és ezen a tényen semmiféle ordibálás nem változtat.

B...ódjál meg bömbölte Harry és az elültöltıssel szándékosan vagy véletlenül ellıtte a fejét 1 ártatlan varjúnak amelyik épp arra talált bóklászni. A robbanás annyira megijesztette az ideges természető pónilovat hogy megugrott és kirohant az országútra én meg kapaszkodok a gyeplıjébe az arcomat karistolják az ágak csak arra bírok gondolni hogy most már engem is rablónak bélyegeznek a postakocsiból pont a képembe bámult 1 nı.

Visszaráncigáltam a lovat az akáciák rejteke mögé aztán lepucoltam az agyonlıtt madár véres nyomait az új csizmámról és mire újra oda bírtam figyelni hol is tart az útónállás a postazsák már az országúton hevert az oldala fölhasítva Harry ott térdelt mellette és kajtatta mi van a zsákban.

Jobban tenné ha a csomagok közt kutakodna javasolta Woodside úr nyilván attól lett ilyen segítıkész mert félt hogy megfosztják a lovától. Igen nemes bátor állatnak látszott.

Csak 2 csomag van mondta Coady de abban a kék zsákban postai küldemények vannak ıszintén megmondom a jó ember aki legutóbb kirabolt igen elégedett volt azzal amit a postazsákban talált.

Ide azokkal a csomagokkal.

Jó nagy csalódás volt mikor kiderült hogy az elsıben csipke a másodikban 1 angol falióra van melynek látványa fenyegetésekre és szitkokra ingerelte Harryt Anglia ellen ha volna 1 kis ráérı ideje majd megmutatná ı mit tenne az angolokkal gondolom az utasok betojtak félelmükben 1x csak kiabálás kezdıdött mert volt az utasok közt 1 kínai a sárga úriembert kilökték az országútra és most ott állt Harry Power elıtt a kezében útizsák.

Aranyásó vagy? A kínai csakis aranyásó lehetett a fizikuma tisztára mint

Poweré vagyis tagbaszakadt vastag lábú. Nem alanyásó én ad neked pénz 10 shilling belenyúlt a

pénztárcájába kivett néhány pénzdarabot és Harry felé nyújtotta. A bandita aranyat követelt kiürült karabélyát az övébe szúrta

vadászkést rántott a fogával nyitotta ki bal kezében pisztoly jobb kezében a kés így indult meg a kínai felé.

A kínainak nem szállt inába a bátorsága a fajtája dicséretére legyen mondva. 10 shilling tessék elvedd.

Rohadjon szét a sárga szíved üvöltötte Harry és elıredöfött a vadászkéssel.

A kínai fürgén oldalra táncolt mikor Harry kihasította az útizsákot ni csak valóságos gabonászsák miféle bogyók ezek garmadával dőlt az útra az üveggolyó achát macskaszem labdacs göbecs galacsin üvegszem gurult szanaszét a porba be a lovak lába alá. Aranynak se híre se hamva.

Lossz lossz rikoltotta a kínai megöllek kulva anyád de Harry sípcsonton rúgta ráfogta a pisztolyát és visszazavarta a postakocsiba.

Ekkor Harrynek valahogy elment a kedve az egésztıl a többi utassal nem is foglalkozott útjára küldte a postakocsist meg a telepest engem meg kiszólított az országútra hogy megmutassa a keményre száradt földön szétgurult játékgolyókat.

Na fiam szedjél belıle. Ettıl leszek én hıs? Harry a nadrágszíjához kapott de mögéje voltak dugva a

pisztolyai úgyhogy most nem tudta olyan gyorsan lekapni mint reggel.

Szedd csak össze azokat a jelzett golyókat mondta fáradtan mit volt mit tenni összeszedtem a törvény szerint ekkor lett énbelılem is útonálló zsivány.

Még csak 14 és 1/2 éves voltam borotva nem érintette még az orrom alját de ahogy Harry Power mögött ügettem a zsebeim megrakva játékgolyóval igen gyorsan fölcseperedtem azzá a férfivá aki lett is belılem aztán. Harry a régi iskola szerint lovagolt ha ugratta a lovát annyira hátrahajolt hogy mikor megszületetett nyilván már akkor be volt jelölve a gerincén az a pont aminél ha tovább hajol lezuhan. Én viszont állva kurta kengyellel lovagoltam és vágtázás közben ha átugrattam a kidılt farönköket elıre dıltem. Mi voltunk a Múlt meg a Jövı az Ártatlanság és a Meglett Kor jól meghajtottuk a lovakat egészen Whitfieldig megszabadítottunk 1 éhenkórász telepest 1 vödör zabtól. A nap középsı felében szüntelenül hajszoltuk a lovakat fölfelé Toombulup iránt sehol 1 lélekkel se találkoztunk pedig találtunk 1 kalyibát Harry le is szaggatta a függönyöket. Átvágtunk az erdın a Vombat vadon felé visszafogtuk most már a tempót meg a lovak is elfáradtak a sőrőség meg csak nıtt egyik vad szakadék követte a másikat az óriási fehér gumifák akkor voltak csemeték mikor még Krisztus urunk is gyerek volt. Alkonyattájt beporoszkáltunk 1 sekély völgybe aminek jó 1/2 méter széles patak folyt a közepén a partján páfránymezı középütt meg 1 vastag farönkökbıl emelt ronda ablaktalan kunyhó. Varjúkárogást hallottam és a gyászos félhomályban ettıl máris rosszul éreztem magam.

Itthon vagyunk mondta Harry. A kunyhó ronda volt és sötét mint 1 állami börtön attól meg

hogy nincsen ablaka rettentıen sebezhetınek látszott könnyő zsákmánynak mint a vak féreg. Power megbéklyózta a lovát és kicsapta legelni a páfrányosba aztán megkérdezte tılem mi a véleményem errıl a helyrıl.

Mondom neki nem sok hasznát veszi a lovának ha nem ad neki rendesebb takarmányt. Az volt a válasza hogy figyelmeztetés nélkül jól fejbevágott.

Majd megtanulod mondta és rám bámult a sárgásvörös szemével majd megtanulod levetkızni a rémes tudatlanságodat és akkor majd láthatod hogy többet tudok a lovak etetésérıl mint amennyit te valaha is fogsz még ha 100 évig élsz is amit kötve hiszek. Megnézted magadnak micsoda gyönyörőség ez a kis kalyiba?

Meg hát. Hazudsz mert fogalmad sincs mekkora hasznát veheted de eljön

majd a nap mikor megmosod a szád vízzel és szappannal és azt mondod nekem Harry bocsásd meg azt a napot mikor összevissza

locsogtam mint a hülye olyasmirıl amirıl sejtelmem se volt. Igaz hogy rettentıen fájt a fejem de Harry hangja nem volt

ellenséges inkább majdnem nyájas de mikor a kunyhó ajtajához értünk megint prédikálni kezdett.

Hadd közöljem İtudatlanságával hogy üldözött már engem Wangaratta Benalla meg Beechworth összes poroszlója de 1 sincs köztük aki kiismerné magát a Vombat vadonban.

Meggyújtott 1 szál gyufát a csizmája talpán az ijesztı zug kivilágosodott levegı nem járt benne egérszag csípte az orromat nyilván találtak maguknak ennivalót meg néhány pokrócot gondolták megérett a helyzet a családalapításra.

Harry nekilátott berendezkedni láttam ez ınála annyit jelent hogy arrébb rugdos 1-2 whiskys üveget 1 összehajtogatott porkócból kiráz 1 döglött kispatkányt aztán fölnyúl a sötétbe a fal és a mennyezet közti résbe és gyertya után kotorász.

Ez itt az Ökör patak környéke barátocskám én mondom neked hogy sose árul el téged. Tudom hogy a cimboráid mind rendes fickók de 1 sincs köztük akit meg ne tudna vásárolni a rendırség ha a megfelelı árat kínálják neki és ha az asszonyok unják már hogy telefingod az ágyukat a kutya az egyetlen jó barát csak az a baj hogy földobja a talpát. Ennek a kunyhónak mondta Harry 5 centi vastag a fala tudod hogy ez mit jelent?

Hogy lassan korhad el? Elıkapta az övébıl a pisztolyát azt hittem azt akarja

megmutatni hova kell fölakasztani vagy eldugni ehelyett elsütötte vakító villanás dobhártyarepesztı dörrenés hogy csöng belé a fülem Harry tartja a gyertyát és mutatja hol ment be a fába az ólom.

Lövésálló mondta szerinted nem kib...ott nagy dolog ez? Akár Ali Baba is lehetnénk ismered te Ali Baba meséjét? Röviden összefoglalom Ali Babának volt 1 barlangja és csıstül jöttek rá a bajok. Nehéz olyan barlangot találni ami jó száraz és tüzet is gyújthatsz benne és a kéménynek minden évszakban jó a huzatja de ez a kunyhó valóságos erıdítmény egész hadsereget távol bírsz tartani ha netán rád törnek.

Vannak akik Harryt igazi vadonlakónak mondják mások meg mint például az anyám azt mondják hogy az igazi vadonlakónak ı a bokájáig se ér igaz ami igaz fızni nem tud magára sıt a fogát se tudja megmosni de több rejtekhelye van mint 1 egész rókafalkának titkos barlangjai mia miái kikorhadt törzső fái szanaszét Victoria

gyarmat északkeleti részén nekem is úgy hozta a sors hogy ezek közül jó néhányban meg kellett aludnom.

És itt Harry jellemének 1 új oldala mutatkozott meg igaz hogy térdig jártunk a mocsokban de ez csak a felszín volt mert az Ökör patak menti kalyiba sötét zugaiban találhatott az ember viaszgyertyát szardíniakonzervet lisztet puskaport mindent szépen elcsomagolva. A Nádas patak fölött is volt 1 viskója ami gallyakból bádogból és zsákvászonból volt igen ravaszul összeütve.

Ezek közül a búvóhelyek közül volt 1 pár újabb is de egyikben se bízott olyan föltétlen bizalommal mint ebben az Ökör patak menti gonosz fészekben itt mutatta meg nekem a titkos fegyverét 1 mázsa zabot 2 acéltartályban.

İtudatlansága itt aztán abrakoltathatja a lovakat. Eléjük is kötöttem a zabos tarisznyát igen elégedetten ropogtatták aztán édeslepényt sütöttem a vén szarjankónak. Erısen dicsérte azt mondta rendes gyerek vagyok örültem hogy elıbújik belıle a finomabbik énje boldog voltam 1 idıre el is felejtettem hogy Bill Frost kiforgatott a földembıl.

Mikor elmosogattam a csetrest kértem hogy mesélje el Ali Baba történetét.

Mesélek én neked jobbat mondta Harry ülj csak le oda ahol a fal 1 kicsit meghajlik és elmesélem neked hogyan szerezte James Witty a földjét. Odaültem ahova mondta megtömte a pipáját jó szagú dohánnyal megnyomkodta a megfeketedett bütykös hüvelykujjával és rágyújtott.

Amit most elmondok az is 1 zsák golyóval kezdıdött olyanokkal amilyeneket ma összeszedtél.

Hogy a golyókat fölhozta keserő nevetés robbant ki belılem. Harry 1 kis idıre elhallgatott azt hittem meg akar verni de csak

megigazította a pipáját. Hát csak figyelj kölyök mondta majd meglátjuk ki nevet a

végén. Mikor James Whitty úr megérkezett Beveridge-be olyan szegény volt ı is mint az apád meg az anyád még 1 bilije se volt amibe belehugyozzon aztán 1 sötét esıs éjszakán mikor hazafelé lovagolt a jelzett melbourne-i úton megjelent neki az Ördög.

Ez igaz történet? Fogd be a lepénylesıdet és figyelj ha nem hiszel az Ördögben

akkor neked sincs több sütnivalód mint James Whittynek mert elıször ı se hitt benne. Mondtam már hogy esett az esı?

Mondta. Esett és fújt és James Whitty el volt ázva teljesen mert rendesen

berúgott Danny Morgan fogadójában úgyhogy mikor meghallotta hogy beszél hozzá az Ördög azt hitte Eddie Wilson vagy Lurch O'Hanlon vagy valamelyik másik cimbora lódobogást viszont nem hallott lovagolt hát tovább fölfele a dombon és hallgatta az Ördögöt aki gondolom a levegıben röpült az öreg Whitty füle mellett.

Úgy beszélt mint az írek? Mit karattyolsz? Hogy az Ördög ír módra beszélt e? Jesszusom fiacskám figyelj a történetre mert mindjárt

megjelenik az Ördög Whittynek és Whitty megkérdezi mit akarsz tılem az Ördög meg azt feleli ugyan már semmit nem akarok én semmit se. Akkor jól van mondja Whitty mert én se akarok tıled semmit az égadta világon és megsarkantyúzza a lovát mint aki tovább akar lovagolni de nincs olyan ló akinek volna ereje megelızni az Ördögöt úgyhogy a ló meg se mozdult. Rosszul mondod mondja az Ördög mikor azt mondod hogy nem akarsz tılem semmit mert igenis rettenetesen akarsz tılem valamit ezzel elıvesz 1 bırtárcát és odanyújtja Whittynek.

Golyók voltak benne? Ne szakíts félbe mondta Harry Whitty nem utasította el az

erszényt pedig az Ördög kínálta neki. Mi van benne kérdezi az Ördögöt.

Golyók mondja az Ördög. Azt mondja erre Whitty Mi a lóf...t kezdjek 1 marék golyóval? Azt mondja az Ördög csak bedobsz 1 golyót 1 bizonyos

ablakon és teljesül minden kívánságod. Whitty mint igazi farmer alku nélkül semmit se fogadott el

úgyhogy az elsı kérdése az volt Mibe kerül? Az mondja az Ördög semmibe igazából ingyen adom. Amíg

élsz nem kérek érte semmit. A tartozásodat akkor hajtom be rajtad mikor meghalsz de ez már téged nem kell hogy izgasson. Tisztességes ajánlat mondja az öreg nem hangzik rosszul de mi van ha nem tudod teljesíteni a kívánságom? Akkor nem kell fizetned mondja az Ördög de még sose volt olyan kívánság amit ne tudtam volna teljesíteni. Nesze rakd el az erszényt és ha bármikor támad valami kívánságod dobj be 1 golyót a beveridge-i Szent Mária templom ablakán.

Ismerem azt a templomot Harry én is jártam benne. Whittynek pont ott keresztelték meg a gyerekeit. Azt mondja az

Ördögnek de abban a templomban festett üvegablakok vannak mindegyiken a keresztút egyik jelenete. Úgy van mondja az Ördög arról a templomról van szó. No erre kezet ráznak.

Milyen volt az Ördög keze? Hideg és nyirkos de most egyáltalán nem errıl van szó mert az

öreg Whitty nemsokára nagyon megkívánt 1 ritka szép folyóparti földdarabot de reménye se lehetett rá hogy a gonosz telepesektıl meg a cinkosaiktól meg bírja szerezni, 1 sötét éjszakán aztán belovagol Beveridge-be behajít 1 golyót az elsı ablakon letöri vele Krisztus urunk orrát és a ripityára törött üveg még le se potyogott a padlóra amikor elıjön ám az Ördög az egyik hitvány kis fenyıfából amilyeneket a papok annyira szeretnek a templomjaik köré ültetgetni. Hő micsoda boldog volt az Ördög megkérdi az öreg Whittytıl mi a kívánsága az meg mondja neki hogy 1 bizonyos földdarab kéne neki megmondja az Ördögnek a település nevét a telek helyrajzi számát az Ördög mindent szépen fölír 1 kék vonalas jegyzetfüzetbe. Rendben van mondja az Ördög menj el a postára jövı csütörtök délután.

5 nappal késıbb Whitty bemegy a beveridge-i postára és 1 barna kormányzati borítékban A Királynı Nevében ott az értesítés hogy szabályosan a nevére van írva a föld amit annyira meg akart szerezni magának úgyhogy minden tökéletesen rendben volt már ami Whittyt illeti és most már nem lehetett visszakozni. 11 éven át mindig megkapta akármilyen földre fájt is a foga a végén már 4000 hektárja volt meg 3 híres Angus bikája. Ezekhez úgy jutott hozzá hogy betörte Cirenei Simon ablakát meg azt amelyiken Veronika letörli Krisztus urunk arcát meg amelyiken letépik róla a ruháját és fölfeszítik a keresztfára.

De a végén ledönti a lábáról a mellhártyagyulladás rettentı pánikba esik és mindent bevall a feleségének siránkozik és bömböl hogy Pokolra kerül és nincs ellene apelláta. Szerencséjére a felesége Tipperaryból való igen helyén van tehát az esze. Hagyd abba a nyafogást mondja neki a felesége inkább azt mondd meg maradt e még azokból a golyókból. Már csak 1 mondja az öreg Whitty arra már nem vitt rá a lélek hogy a sírban fekvı Krisztust is megrongáljam. Jól van mondja az asszony kizavarja a férjét az ágyból föl a kocsira irány Beveridge az embert meg csak úgy rázza a

köhögés. Olyan gyorsan leérnek a dombon hogy azt hinnéd elszabadult a ló de nem. Mikor a templomhoz érnek vitatkoznak 1 sort hogy van e a haldoklóban elég erı hogy betörje a Mennybemenetelt de betegség ide betegség oda úgy célbatalált mint annak a rendje bele a Mi Urunk Szentséges Szívének legközepébe. Mihelyt ezzel megvannak megjelenik az Ördög vigyorog mint disznó a moslékra mert már 4 órája hallja az öreg Whitty szaggató köhögését. Azt mondja az Ördög látom fölkészültél hogy jössz hozzám. Csak ne olyan kib...ott gyorsan mondja az öreg még tartozol 1 kívánsággal te f...szopó. Ahogy gondolod mondja az Ördög de ahogy elhallgatom a köhögésed az enyém leszel mielıtt lenyugszik a nap. Azt majd meglátjuk mondja Whitty ha nem tudod teljesíteni a kívánságomat megyek a Mennyországba. Ha nem tudom teljesíteni a kívánságodat akkor okosabb vagy mint hittem.

Hát az Ördög tisztességesen viselkedett mondta Harry de nem vette számításba Whitty feleségét aki elbújt a közelben 1 hortenziabokor mögé. Whitty utoljára olyasmit akart kérni az Ördögtıl amit a felesége agyalt ki. Mondtam már hogy Tipperary-bıl való volt?

Persze hogy mondta. Tipperaryban született és ravasz volt mint a róka meg is mondta

az urának mit kérjen. Azt mondja Whitty az Ördögnek az a kívánságom hogy csinálj

a prókátorokból becsületes embert. Te is tudod hogy az Ördög fekete mint a szén és nincsen bıre

hanem pikkelyei szóval mikor meghallotta mit kér tıle Whitty úgy kifakultak a pikkelyei mint ez a hamu itt ni. Azt én nem tudom megcsinálni mondja az ördög. Dehogynem tudod muszáj mondja Whitty. Nem tudom mondja az Ördög mert ha megtenném egész héten nem lenne semmi dolgom és soha 1 darab szén se jutna nekem hogy fölmelegedjek.

Ezt a történetet mesélte el nekem Harry a rejtekhelyén a Vombat vadonban. Akkor azt hittem Whitty úr átköltözött a másvilágra de tévedtem mert nem is sok idı múlva abban a gyönyörőségben volt részem hogy találkozhattam vele a Moyhui Futtatáson de az már ahogy mondani szokták 1 másik történet. Annie-nek az esküvıje áprilisban volt most május végén jártunk megjöttek az esık mindenfelé kizöldült a nagybeteg föld. Ahogy

egyik helyrıl a másikra vándoroltunk és kergettük a szerencsénket a nemrég kipucolt földeken sokfele láttam mezei sóskát meg pitypangot. Ha otthon vagyok ráveszem Jemet meg Maggie-t de még Dant is hogy kézzel kapával essünk neki míg el nem tőnik a kártékony gizgaz ahol tehenészet van ott nem lehet pitypangszag. Sok nyirkos éjszakát aggódtam át amiatt hogy Bill Frost elhanyagolja ezt a fontos teendıt ha mia miában ha kunyhóban ha barlangban feküdtünk én mindig megesküdtem hogy ez volt az utolsó éjszakám Harryvel de ahogy ránk virrad a csípıs hideg reggel azon kapom magam hogy megint szedergyökeret győjtök és kifızöm hogy meglegyen a beöntés a beleibe. Megint folyami homokkal súrolom az ütött kopott serpenyıt megint elviselem a hazugságait amint a reggelitıl zsíros szájából dılnek az álnok ígéretek az aranyról meg hogy micsoda zsákmánnyal állíthatok majd haza ha eljön az ideje.

Így történt hogy Harry segédje voltam még akkor is mikor május 22-én kirabolta a bucklandi postakocsit és én voltam az a Power cinkosaként emlegetett név nélküli személy aki fát döntött az útra és ıriztem a lovakat hogy Harry tehesse a dolgát.

Adjátok meg magatokat kiáltotta Harry aznap is. Állj meg te kib...ott gané.

A szerencse úgy hozta hogy a kocsisnak már ismerıs volt a hang emlékezhetsz a nevére úgy hívták hogy Coady 1 csípıs nyelvő nagy langaléta száraz mint a kóró.

Nézd már ki van itt mondta Coady az ölébe ejtette a gyeplıt és már vette is elı a dohányos zacskóját.

Harry a magas parton állt vagy 2 méterrel az országút fölött. Te szarkeverı bömbölte Harry lecsúszott a hátán a parton és

integetett a pisztolyával. Ahogy meglátta a rohamozó dervist Coady más húrokat kezdett pengetni és mire Harry a postakocsi mellé ért a kocsis már kicserélte a dohányos zacskót az erszényére és készségesen Harry felé nyújtotta. Harry nem számolta meg mennyi van benne csak lehajította a földre hogy majd késıbb bezsebeli.

Leszállás harsogta tessék leszállni. Ez neked is szól mondta a Coady mellett ülı utasnak 1 nagy böhöm hentesnek kilátszott a csíkos köténye a vízhatlan köpenye alól.

Néhány shilling az összes vagyonom mondta a hentes szögletes fehér tenyerén elırenyújtotta a pénzdarabokat mikor jegyet vettem akkor váltottam föl az utolsó fontomat.

De azért Harry elvette a pénzt. Mindenki szálljon ki ordította ez 1 fegyveres rablótámadás.

Lassan kinyílt a kocsi ajtaja és 2 nı szállt ki belıle meg 1 fiatal gyerek. Az idısebb nı 1 kövér matróna lehetett vagy 30 éves kinyitotta az erszényét és elıhalászott belıle 1 tízest meg 3 kétshillingest.

Köszönöm asszonyom mondta Harry és belepottyantotta a pénzt a zsebébe. Azt a szép nyakláncot is kérném.

Az asszonyt izgalomba hozta a kilátás hogy kirabolják de mikor rádöbbent hogy az ékszerei is odavesznek leesett az álla és elırehajtotta a fejét hogy a gyerek ki bírja kapcsolni a nyakláncát. Mondja csak mondta az asszony és nézte hogy tőnik el a drága kincse Harry zsebében visszakaphatnék 1 shillinget mert telegrafálnom kéne?

Harry többet is visszaadhatott neki mint 1 shillinget mert a nınek fölragyogott az arca és biccentett a fejével.

A 2. nı is nekibátorodott és megszólalt ıneki egyáltalán nincs pénze pedig szívesen odaadná az egészet ha volna.

Elılépett a fiúgyerek és adott Harrynek 1 hárompennyst. Mi tagadás kétségbeesetten figyeltem a jelenetet sejtettem hogy

ebbıl a rablásból nem jön ki semmi jó Harry visszaadta a gyereknek a hárompennyst látom ám hogy 1 lovas üget feléjük az úton mégpedig 1 nı csuda jól öltözött fiatal fehérnép nıi nyeregben jó 16 markos pejkancán a homlokán csillag ilyen jószágot tán még 20 aranyfontért se kapna az ember. Harry új lovat ígért nekem mert az almásderes lesántult.

Megálljon az én nevem Harry Power. Ó Power úr mondta a ló tulajdonosa végtelenül sajnálom hogy

csalódást kell okoznom önnek de egyetlen fillér nélkül jöttem el hazulról.

Ugyanúgy viselkedett mint a többi nı csak éppen a hangja volt más kényeskedve angolosan cifrázta a szót.

Harry elbıdült Le a lóról. Kérem szíveskedjék segíteni mondja a nı. Segítsen magának a lóf... A nı elegánsan leszállt a kengyelbıl és máris ott állt a

csodálatos lova mellett az arca kipirult zavarában. Hát nem észbontóan különös mondta Harry az összegyőlt

utasoknak címezve a szavait hát nem különös üres erszénnyel látni 1

ilyen csinibabát. Szerintem nem volt ennél furább kombináció mióta Anglia Királynıje az ágyába cipelt 1 szarfa..ú németet.

Adja meg a kellı tiszteletet szólalt meg a hentes. Kuss mészáros. De a hentes nem volt ijedıs az állát Harry felé szegezte és

folytatta. Adja meg a kellı tiszteletet ez itt Boyd kisasszony szegény

tanítónı nincs egyebe a rajtavalónál. Jesszusom mészáros te azt hiszed teljesen hülye vagyok? Én azt hallottam szegényeket nem szokott kirabolni. Szegényeket! Nézd meg ezt a jelzett nyerget 1 ilyen nyereg

megér legalább 14 fontot. Mióta van szegény tanítónıknek 14 fontos nyergük?

Nincs is nekik hacsak. Hacsak mi? Vigyázz a szádra mészáros Harry Power-nek

visszapofázni életveszélyes móka. Nem pofázok én vissza mondta a hentes de az arca kezdett

sötétedni szétvetett lábbal cövekelt le a haramiával szemben én csak amondó vagyok ilyen nyergeket tombolán is lehet nyerni de aki sok idıt tölt másfele az ilyesmikrıl nem tud.

Másfele? Olvastam hogy elment 1 idıre. Nem elmentem hanem ELVITTEK te vaddisznó. Ne vegye sértésnek de hallottam hogy börtönben volt nem a

maga hibája de csak mostanában lett szokás tombolán nyergeket sorsolni.

Még onnan is látszott ahol én voltam hogy Harry elbizonytalanodik nem tudja hogy most nem az orránál fogva vezetik e.

Hát a ló azt is tombolán nyerte? Ebben a csiklandós pillanatban hangos kurjantás hallatszott

aztán megjelent az úton még 1 alak 1 magas vöröshajú ír úgy látszott nincs más vagyontárgya csak az eukaliptuszgyökérbıl faragott sétabotja. Harry kiforgattatta az utas zsebeit de üresek voltak erre ıt is odaállította a többi fogoly mellé akik Miss Boyd köré gyülekeztek már magaménak is éreztem a lovat. Vártam hogy Harry megejti az ügyletet mikor ugyancsak gyalogszerrel megjelent a színen 1 kínai mögötte néhány lépéssel pedig a tejesember Whoroulyból olyan hitvány gebén ami már senkinek se kellene. Harry mind a kettıt

kirabolta közben mentegetızött hogy a muszáj vitte az országútra de a részletekkel senkit se akarna untatni.

Azzal együtt amit a sárgától kapott Harry egész komoly summát 3 fontot szedett már össze közben Coady tüzet rakott az út mellett 9 fogoly kuporgott már a tőz körül várták hogy mi sül ki az egészbıl.

Harry odafordult Miss Boydhoz Megesküszik a Bibliára hogy maga tanítónı?

A nı habozás nélkül letette a hamis esküt ahogy késıbb olvasni is lehetett a ZÁSZLÓ-ban merthogy az igazi neve Miss Phoebe Martin Boyd volt unokahúga 1 gazdag telepesnek Allan Joyce hentes egyik becses kuncsaftjának.

Esküszöm Jakab király Bibliájára. Hát jó mondta Harry nem akarok kifosztani 1 szegény tanítónıt

inkább elviszem a postakocsi ostorhegyesét. Ez is olyan nap volt mikor semmi se megy úgy ahogy kéne. Az

ostorhegyes nem akart neki engedelmeskedni ezért Harry inkább a kocsi mellett futó barna postalovat választotta. Könnyen kezelhetı jószágnak látszott de törött volt a lelke.

A postaló elhozásának lett aztán a következménye hogy a Mount Battery farmról való doktor J. P. Rowe telepes meglátott engem. Május 23-án hideg és sötét volt az éjjel a hold se világított, 1 kocsma verandáján álldogáltam Oxley megyében de semmi védelmet se adott a csípıs szél ellen az arcomba vert a zuhogó esı és fröcskölt szanaszét a sáros padlón. Borzasztóan hiányzott az otthoni jó száraz büdösség dehát továbbra is Power ingyencsicskása voltam azért állított strázsára nehogy rajtunk üssenek a zsandárok pedig csak a Jóisten tudná megmondani hogyan találnának ránk ebben a szakadó esıben a King folyó hídja 2 méterrel a víz alatt recsegteti ropogtatja az áradó folyó. Fáradt voltam rettentıen a hátam közepére kívántam ezt az életet.

A szerencsétlen bucklandi postaló is behúzódott mellém a verandára. Rálıtt a dr Rowe nevő telepes és a lovacska megsebesült. Ez is Harry lelkén szárad baromság volt kiszakítani az unalmas becsületes postakocsis életbıl jól megdobogtatta a szívét mindennap a fölkapaszkodás a hegyoldalon hogy hiányozhat neki a véget nem érı munka sivár körforgása ami most már csak édes emlék. A

lapockáján érte a lövés ha meggyógyul nyilván örök életére sánta marad. Ezután már csak a halál jöhet pöröllyel a bekötött szeme közé vágnak ilyen az élet.

Az italmérésben nagyban folyt a dáridó a függöny mögül kilátszottak az árnyékok. Harry Power ropta a táncot most bezzeg eszébe se jutottak a bütykei amúgy éjjel nappal miattuk sopánkodott. Nem ismertem még embert aki ennyit nyavalygott a lábaival. Örökké csak a lába meg a belei a lába meg a belei. Minden áldott nyirkos reggel a legelsı dolgom volt szedergyökeret győjteni a beleire Istennek hála a büdös bütykeit sajátmaga kezelte. Hordott magánál 1 vörös madzagot 7 csomó volt rákötve ezt a madzagot kellett valahogy rátekerni a begyulladt bütykeire közben meg azt hajtogatni hogy

Csont a csonthoz vér a vérhez És minden ín ahová való

A kis postaló a sáros padlóra hugyozott kínjában a csehóból

áradt kifelé a piruló szalonna szaga de Harrynek esze ágában se volt megkínálni. A guta kerülgetett emiatt is 1x csak kivágódik az ajtó és megjelenik Harry Power 1 kovácsfogóba szorított izzó széndarabbal a kezében. Mögötte 1 nagymellő nı a kocsmáros felesége olyan keskeny a csípıje akár 1 sihederé és igen finom a keze most éppen cukortartót szorongatott. Be van csiccsentve viháncol és úgy tesz mintha neki akarna dılni a híres zsiványnak. Tartsd a lovat Ned Kelly mondta Harry nem köszöntem meg neki hogy tanúk elıtt mondogatja a nevemet. Alig 2 nap múlt el azóta hogy ımiatta a Mount Batterybıl szalajtott doktor Rowe az arcomba bámult, 1 sziklán hevertünk ennek a Rowe doktornak a karámja fölött és valami életrevalóbb paripára iparkodtunk cserélni a postalovat. Rowe a dörzsölt vén róka a földön kúszva mögénk került és megeresztett 1 lövést a golyó közvetlenül az orrom elıtt verte föl a port. Rögtön meg is adom magam ha nem félek jobban Harrytıl mint a telepestıl úgyhogy vad menekülés következett lóháton árkon bokron át 2 napig viharral szemben csontig ázva érkeztünk meg erre a verandára tele voltam horzsolásokkal arcomba vágtak az akáciagallyak a szám földagadt úgy néztem ki mint akinek irgalmatlanul ellátták a baját.

A kocsmárosné odaadta Harry Powernek a cukrot hogy szórja meg vele a parazsat.

Harry odaszól nekem Tartsd azt a kib...ott lovat. Szorosan fogtam a kantárt közben Harry próbálta a ló sebe fölé

tartani a parazsat láttam már így gyógyítani Quinnék meg Lloydék is így csinálták de Harry be volt rúgva túlságosan közel vitte a parazsat a ló bıréhez érzett az égett szır szaga. A kanca mikor elıször megégette a parázs még csak kirúgott de másodjára föl is ágaskodott nem bírtam visszafogni áttörte a veranda kéregtetejét. Harryt nem izgatta hogy megrongálódik a csehó. Ettıl meggyógyulsz pacikám mondta Harry. Ez nem volt igaz mert a golyó túlságosan mélyen ült odáig semmilyen füst se hatol be.

Nekem meg azt mondja mindjárt kiküld nekem 1 kis itókát. Majd bemegyek én mondom. Hogyhogy bejössz? Semmi értelme itt tátani a szám hacsak nem 1 jelzett hajón

jönnek a zsandárok. Erre hatalmasat sóz a fejemre. Be akartam neki húzni 1-et. Ezt

aztán nem hagyom mondta és elkapta a tökömet. Tán meg akarsz velem verekedni fiú? Nem Harry. A kocsmárosné nézte amint Harry csavargatja a tökömet a

végén annyira fájt már hogy ordítanom kellett mikor így megalázott hátat fordított és bevitte a kis barátnıjét a csehóba. Nyugtatgattam a halálra rémült lovat és megesküdtem ez volt az utolsó kalandom a híres Harry Powerrel.

Lassan kinyílt az ajtó de nem Harry jött ki hanem 1 idegen alak a megereszkedett vállából a vastag karjából ítélve farmer lehetett de nem valami súlyos terhet cipelt csak 1 üveg rumot megkínált vele pedig a szagát is utálom.

Túlságosan erıs neked ugye fiam? Az ilyenre mondják hogy JÓKÉPŐ FÉRFI takaros szakáll keretezte a pucér képét. Kérsz bele 1 kis limonádét?

Közelrıl figyelt a szája sarkát mosoly prémezte belekortyoltam a rumba csak hogy megmutassam éppen ihatnék is ha úgy tartaná úri kedvem.

Anyád nagyon oda van ezért az italért remélem ezt tudod. Lehet. Nagyon oda van mondta még egyszer. Úgy telt el a gyerekkorom hogy a férfiak folyton mesékkel

akartak traktálni az anyámról a fickó nekitámaszkodott a

verandaoszlopnak és vigyorgott. Ismered Bill Frostot? Elismertem hogy ismerem. Ez a Bill piszkosul fölvág a rumjával meg a szegfőszegével.

Olyan ocsmányul gúnyosan mondta ezt hogy nagy zavaromban nekinyomtam az arcomat a kanca hideg nedves nyakának és megpaskoltam de ez az alak csak tovább jártatta a száját.

Úgy hallom 1 ideje eljöttél hazulról. Nem tartozik rá hol voltam hol nem úgyhogy nem szóltam

semmit. Tán nem is hallottad mi újság az anyáddal. Nem igazán vett le a lábamról a bizalmaskodása. Anyád mostanában sütéssel foglalkozik. Az jó dolog. Jó ám fıleg Bill Frostnak mert ı rakja be a kiflit anyád

kemencéjébe. Úgy vágódott az öklöm a gyomrába hogy azt se tudtam mit

csinálok de éreztem hogy szétválnak a belei hogy helyet csináljanak a kezemnek tódult belıle kifelé a levegı savanyú volt a szaga mint az állott birkahús nagy böhöm állat volt legalább 80 kiló hátratántorodott és tátogott a szájával mint a csuka. Győlöltem az arcába köptem kilöktem az esıre megbotlott és elesett én meg a hátára pattantam és hajtottam a sárban mint a disznót el egészen a farakásig jajveszékelt és segítségért ordibált én meg azt üvöltöttem megöllek ha még egyszer a szádra mered venni az anyám nevét.

Látom a szemem sarkából hogy kinyílik az ajtó Harry jön ki a verandára úgy nyújtogatja a nagy bikanyakát mint aki el akar pusztítani. A postaló megismerte a kínzóját nyerített egyet és vadul megrántotta a gyeplıt amivel a verandaoszlophoz kötöttem. Harry Power lehajolt és fölkapott a földrıl 1 botot láttam a kezében de nem érdekelt.

Az oszlop kilazult az aljánál ahogy a ló kifarolt az esıbe húzta magával a körbeforgó oszlopot közben Harry Power nekem esett a bottal leginkább a vesém tájékát csépelte de egyáltalán nem éreztem hátracsavartam a Jóképő Férfi karját az arca belenyomódott a sárba.

A ló nem bírt elszökni csak rugkapált ijesztıen a patája halál a szeme pániktól fehér senki meg se meri közelíteni. Végül is nem Harry hanem a ló miatt eresztettem el a mocskos szájú kanmajmot. Nézték mind a ketten ahogy beszélek a szerencsétlen remegı jószághoz nekem megengedte hogy kioldjam a kantárját és

kivezessem az udvarra. Egyre veszettebbül egyre hangosabban zuhogott az esı de azért

hallottam hogy Harry Power szabadkozik. Kiszivárgott annyi fény a faházból hogy lássam amint a Jóképő Férfit leültetik a karikalába merı sár mint aki összeokádta magát. Mikor visszamegyek az udvarról elkezd mentegetızni hogy sose beszél eztán tiszteletlenül az anyámról. Harry felé fordulok a hüvelykujját bebökte a pisztolya mellé a derékszíjába.

Gyere ide mondja Harry. Belém ereszt egyet gondoltam de azért odamentem. Egyik

percben még gyıztes harcos voltam a következıben már repültem kifelé az esıs éjszakába akár 1 szerencsétlen őzött vad amit mindjárt lemészárolnak hát ezt magyarázd meg ha tudod. Megyek lefelé 1 meredek vízmosás oldalában ide már a vityilló halványsárga fénye se szőrıdik ki Harry a vállamra rakja a kezét erre megállok. Érzem hogy a bokám körül hömpölyög a víz mintha csak a szívem körül hömpölygött volna.

Hoci a csizmát. Levetem a csizmát és odaadom neki süpped a lábam a ragacsos

vizes agyagban egyszer csak észreveszem hogy Harry elment. Útilaput kötöttek a talpamra. Anyám üldögélt a Tizenegy Mérföldes patak menti faházban a tüzet már betakarta hamuval hogy életben tartsa reggelig de valahogy nem volt kedve lefeküdni inkább ücsörgött tovább a 3 lábú zsámolyon elırenyújtotta a lábát széles keze a kötényében pihent.

Anyám mutatós nı volt még most is a haja fényes mint a varjútoll táncolt rajta a tőzhely fénye. Le kéne feküdni de inkább újra meg újra kikefélte a haját és mikor túl volt a 200. kefélésen elkezdte befonni mikor kész lett a copf föltőzte kontyba feszesnek érezte a fejét mint a dobot és csak nem tudott lefeküdni. Ott maradt a hamulepte tőz elıtt a gyerekei megtöltötték a kunyhót a hideg leheletükkel a fölragasztott BENALLA ZÁSZLAJA-rétegek alatt zörögtek a falban az egerek.

Mikor alábbhagyott az esı nagy csöndesség lett más hang nem hallatszott csak az asztal fölött szivárgó tetı de anyám most másra figyelt gyönyörő feje nem ezért hajlott oldalra. Azt mondja azért ment ki a végén mert nyugtalanította hogy nagyon földuzzad a patakban a víz nem pedig babonaságból. Kiakasztotta az

ajtókallantyúkat fölemelte a lámpást és hosszú hálóingében elindult a lehántolt kérgő halott gumifák közt ezek már csak kísértetei voltak az egykori fáknak valaha nedvektıl dús törzsük most száraz volt mint a csont. A kengurukutyák nem ugattak csöndben köröztek a láncukon.

Mikor anyám fölemelte a lámpást én sok mérfölddel távolabb voltam 1 pár lopott csizmában bicegtem az úton amibıl csak 1 vékony fekete csík látszott a sötétben.

Anyám fölemelte a hálóinge alját a patakhoz iparkodott hogy megnézze mekkora a víz a mocsárjáró csizmáján ólomnehéz sárkoloncok és trágyadarabok lógtak de pillanatok alatt nyomtalanul lemosta a víz mert a patak sebesen dagadt átfolyt az úton és megindult a zabföldek felé.

Éjfél is elmúlhatott már mikor letértem az útról legelıkön vágtam át elıretartott kézzel és sejtelmem se volt hol a csudában járhatok. Anyám visszament a kunyhóba de csak nem feküdt le. Egyszer csak mintha Pawson úr kecskéjét hallaná mekegni megint kikallantyúzta az ajtót és lámpással a kezében kiment de kecskének se híre se hamva.

Készült visszamenni de 1 árnyékot vett észre elıször azt hitte valami bennszülött de ahogy jobban megnézte látta hogy 1 fehér öregasszony piros ruhában.

Eltévedt kedveském kiáltotta anyám de az asszony rá se hederített nem volt magasabb a disznóólnál vagyis 90 centinél.

Kit keres kiáltotta anyám és tetıtıl talpig lúdbırzött a teste a feje búbján megfeszült a konty a nagy ijedségben.

Választ nem kapott. Ki maga? De tudta már hogy a Rossz Tündér van itt

visszahátrált az ajtóhoz hogy biztonságban legyenek odabenn a gyerekek.

Kit keres? A Rossz Tündér nem válaszolt anyám még gyerek volt mikor

mesélték neki hogy nem szabad ujjat húzni a Halál Hírnökével hallott olyan emberrıl akinek megégett a keze 1 másikat álló éjjel a háza falához szorítottak azt is tudta hogy aki molesztálja a Rossz Tündért annak soha egyetlen órára se lesz nyugta de most másik országban vannak messze attól ahol a Rossz Tündérnek keresnivalója lehet mikor magasra emelte a lámpást a Rossz Tündér sarkon is fordult és reszketni kezdett mint a gonosz lelkek. Amúgy

undok vén szipirtyó volt de most fölfedte a hosszú aranyhaját és fésülni kezdte mintha ezzel akarna vigasztalódni. Anyám minden fésős történetet ismert hallott csontfésőrıl acélfésőrıl aranyfésőrıl és most a saját szemével is láthatta amint a szörnyő szerszám jár kel a Rossz Tündér hajában tudta ilyenkor azt kell csinálni hogy lefekszik az ember és lehunyja a szemét de anyám Quinn lány volt ıt másféle fából faragták.

Ki vele kit keres ordította anyám. Én ekkor messze jártam jöttem át a füves lapályokon és

sejtelmem se volt arról ami anyámnál történik de az idejét pontosan meg tudom mondani majd mindjárt meglátod.

Azt mondja anyám Ugye Nedet ugye az én kis Neddymet akarod?

A Rossz Tündér nem válaszolt anyám erre fölkapta a kisbaltát amit Jem hagyott ott az ajtóhoz támasztva és két kezével megcsóválta akár 1 skót és a sötétségen át elhajította a Rossz Tündér felé.

Én ekkortájt a Görbe Átkelıtıl ahogy a helyet hívják éppen északra jártam. Meghallottam a Rossz Tündér ordítását. Nem olyan volt amilyennek mondják nem nıstényróka hangja hanem förtelmes visítás amitıl meglett emberben is seggre esne a szentlélek betöltötte az egész mindenséget. Lefeküdtem a fekete földre a fülemre szorítottam a kezem éreztem hogy reszket alattam az agyag de még mikor a hang elhallgatott akkor se mertem megmoccanni csak feküdtem a hideg földön szívta kifelé a meleget a vérembıl. Hajnalhasadtáig nem is mozdultam csak akkor álltam föl gémberedett tagokkal szürkén mintha én is agyaggá változtam volna. Elmentem a vízmosás végére ahol Tom Buckley lakott kátránytetıt rakott 1 óriási gumifa üreges törzse fölé így csinált magának 1 jópofa kis kunyhót. Kinyitottam az ajtót odabent igen sötét volt igazi aranyásó kunyhó rengeteg polc de minden a helyén csak épp a tulajdonos hiányzott de aztán ıt is megláttam a padló közepén hevert féllába behajlott a teste alá. Valami külföldi király mundérja volt rajta de hogy miért azt nem tudom. A mundér is jó régi Tom Buckley meg halott volt megvénült agglegény se feleség se gyerek aki gyászolja. Nem tudtam mit csináljak kölcsönvettem a lovát és amilyen gyorsan csak tudtam megindultam hazafelé. Mikor a mi derék szüleinket kitépték Írországból kitépték ıket a saját

életükbıl mint a fogat a szájból és minden drága családi holmit ott kellett hogy hagyjanak Cork vagy Galway vagy Dublin kikötıjében akkor a Rossz Tündér is fölszállt az elítéltek átkozott hajójára úgy hívták a hajókat hogy ROLLA meg TELICHERRY meg RODNEY meg PHOEBE DUNBAR és most már nem volt angol szem aki láthatná a Rossz Tündért ahogy nem lesz angol szem végignézni a tüzet ami erre a fajzatra lesújt ha eljön majd az ideje. A Rossz Tündér letelepedett a hajó elején és Corktól Botany Bayig egész úton a haját fésülgette együtt utazott a szüleinkkel az idegen zászló alatt amin három kereszt van egymás tetejére szögezve.

Victoria gyarmaton a szüleimnek azt is meg kellett élni hogy Szent Brigitta szép lassan elenyészik ugyan anyám bárányelléshez megfonta a szalmakereszteket és mindent úgy csinált ahogy Quinn nagymamától tanulta de a vak is láthatta hogy Szent Brigittának nincs már ereje tejet fakasztani a tehén szarvából. Victoriában elsorvadt az írek drága szentje már nem tudott segíteni borjadzásnál így aztán lassan ki is kopott az emlékezetünkbıl.

A Rossz Tündér viszont az új klímán nıni kezdett mint a bolondgomba ott ette a fene ha befagytak a tócsák vagy ha Benallától Wangarattáig pokoli keményre szikkadt a föld. Mikor a vadon eukaliptusz szagú párától reszketett és dühös legyek dongtak megállás nélkül a Rossz Tündér még olyankor se ment haza többen is látták hogy itt meg ott ekkor meg akkor a haját fésülte Avenelben és Benallában és Euroában meg az új hidak alatt a melbourne-i országúton.

Mikor meghallottam a Rossz Tündér visítását rögtön ráismertem a hangjáról mihelyt fölültem Tom Buckley pónilovára egész úton hazafelé azért imádkoztam hogy bárcsak senkit se vitt volna el a családunkból. Letörtem 1 akáciaágat veszettül csapdostam vele a herélt ló hátát letört az ágról az aranyvirág és rátapadt az állat vérzı horpaszára akár a só.

Csak meresztettem a szemem mikor végre elém került a szülıi ház hány magányos éjszakán álmodtam róla most kicsinek látszott a kéregtetıt akármerrıl néztem csak a szentlélek tartotta derékba tört puszpángfák némelyik áll némelyik meg kidılt. Nyirkos téli reggel volt a patak veszettül tombolt alacsony szürke felhık és fenyegetı hideg szelek jöttek a hegyek felıl. Mindenhol rettentı sivárság nem ilyenre emlékeztem se 1 varjú se 1 szarka se 1 tövisszúró gébics nem ült a kerítésen. Akkora volt a csöndesség hogy meg mertem volna

esküdni hogy a Rossz Tündér elvégezte gyilkos munkáját hajszoltam a lovat a vízlepte úton féltettem anyám életét.

A patak vize túlságosan mély volt a póninak inkább levetettem a csizmámat és átmentem a kidöntött farönkön még most is ez volt az egyetlen hídunk.

Fölugattak a kutyák aztán megláttam Gracie kishúgomat 4 éves volt visítva rohant elı a disznóól mögül beletelt 1 perc mire észrevettem hogy csak bolondozik. Aztán elıjött a mi széles erıs Maggie-nk és azt kiabálta Gracie Gracie kiporolom a fenekedet.

Aztán Jem lépett ki a borsfa mögül nıtt legalább 5 centit azóta hogy utoljára láttam megnıtt és megizmosodott meztelen volt a lába és sáros ragyogott a fekete szeme hogy újra itthon lát és tudtam hogy senki se halt meg.

Anyám jött leghátul bal kezét a hasára szorította ahogy a nık szokták mikor 1 másik szív is dobog a szívük alatt. Bill Frost ennyivel járult hozzá a farm fejlesztéséhez semmi mással. Se híd se újabb földterület kipucolva burjánzik a legelın a mezei sóska meg a pitypang összeszorult a szívem mikor láttam mindenfelé sárgállani.

És Harry hol van mondja anyám. A lábunk körül szanaszét farönkök amiket egyszer régen anya

és fia együtt vágott ki és főrészelt el. Hát Harry kérdi anyám jól megy a sora? Énrám 1 hangyányit se

volt kíváncsi. Ha belegondolok a Rossz Tündérhez is kedvesebb volt.

Meghalt az öreg Tom Buckley a kunyhója közepén fekszik. Keresztet vetett aztán két kezét a vállamra tette hogy

megtapogasson megvan e épségben minden csontom. Rám mosolygott. Jól megerısödtél hallod e.

Majd meglátod. Mit fogsz csinálni fiam? Hazajövök és dolgozok a birtokunkon. Anyám csöndesen igazgatni kezdte a fején a hajtőket. Nem rúgom össze a port Bill Frosttal ha netán emiatt aggódsz

se haragosan nem méregetem se semmi. Grace átkarolta a lábamat és huzigálni kezdte a nadrágkötımet. Én leszek a jobb keze semmi mást nem akarok csak dolgozni a

birtokunkon. De anyám elnézett a mocskosszürke horizont felé bár aligha

látott ott valami értelmeset.

Hát az öreg Harryvel mire jutottál? Szerintem ez nem tartozik rád. Bekasztlizták tán? Nem kasztlizták be én viszont hazajöttem azt hittem örülsz

majd nekem. Téged is keres a rendırség? Hazajövök feleltem anyámnak a jelzett legelı ki se látszik a

pitypangból meg a mezei sóskából teljesen abbamaradt az irtás mióta elmentem hazulról.

Anyám sóhajtott és megcsóválta a fejét Édes Jézusom segíts. Ne aggódj nem vagyok bajban. Jézusom te semmit se tudsz az én gondjaimról fiam. A vak is látja semmit se csináltál hogy megfelelj annak amit

elıír a földtörvény. Anyám körbenézett a birtokán ami igaz igaz szomorú volt a kép

mindenütt pusztulás sehol 1 kerítés sehol 1 talpalatnyi megmővelt föld.

Fölmondják a szerzıdésedet mondtam anyámnak. Anyám hirtelen felém fordult és durván fültövön vágott. Hol a pénzem rikácsolta hova a p...ába lett a pénzem? Gracie ereszd el a lábam éreztem hogy a kishúgom

elkámpicsorodik. Segíteni jöttem haza. Tudom gazemberek hogy kifosztottátok a bucklandi

postakocsit. Reed Murphy farmját is kiraboltátok a húgod mindent fölolvasott az újságból.

Az útonállás egyáltalán nem hoz annyit a konyhára mint hiszed. Semmit se hoztál haza? Semmit. Akkor mit csináljak visította anyám. Segíteni akarok azért jöttem haza. Nem jöhetsz haza mert 15 fontot fizettem annak a szarházinak

hogy vegyen téged a szárnyai alá. Most már az ı tanonca vagy. Anya és fia egymással szemben áll az otthon udvarán a tyúkok

mind 1 szálig kitikkadtak és koszosak a disznók az ólban mind csont és bır a Tizenegy Mérföldes patak vize lassan kezd visszahúzódni elıtőnik a sárga sárból a megdılt elfonnyadt tönkrement zab. A fiú kötözni való bolondnak érzi magát úgy adják veszik mint a döghúst.

Másnap reggeli közben anyám újrakezdi a siránkozást azt mondja nagyon kimerítette az élet és most hogy nem hoztam haza pénzt végképp nem tudja mihez kezdjen.

Bill Frost most már nemcsak anyám ágyát hanem apám karosszékét is elfoglalta kínosan adott magára a kövér képe simára volt borotválva és kenıcstıl fénylett megkérdeztem szerinte hogyan lehetne segíteni a birtokunkon.

Vissza kéne adni a feketéknek mondta és vihogni kezdett de nem mert a feketéknek nem kell az íreknek kell visszaadni csak tréfáltam Ned nagyon jó kérdés szerencsére tudom is rá a választ. A farzsebébıl győrött borítékot húzott ki azt hittem a legfrissebb marhaárakkal rukkol elı de a borítékban csak 1 barnássárga vászondarab volt. Azt mondja Bill Frost Ez fogja megmenteni anyádat Ned ezt ígértem meg neki amikor megkértem a kezét.

A kezét? Errıl most hallok elıször ránézek anyámra ı meg leteszi a kicsit a földre és elmélyült figyelemmel bámulja a vászondarabot.

Mi ez Bill kérdi anyám. Ez az anyag 4x többet ér Új-Dél-Wales-ben mint itt

Victoriában. Frost úgy hordta körbe a tekintetét az asztal körül mintha varázsló volna akit csak csodálat illethet.

Ne bosszants már Bill. A férfi beletette anyám kezébe a kelmedarabot. Csak annyit

kell csinálni hogy átevezek vele a Murray folyón és 4x annyit kapok érte mint amennyiért vettem. Hát nem sokkal többet ér ez mint a vajköpülés asszonyom?

Anyám éles és diadalmas tekintettel nézett rám. Nyilván csempészésrıl van szó anyámnak mindig imponált a vakmerıség és most az a balhite támadt hogy méltó párjára lelt már ami a vakmerıséget illeti.

Én nem néztem se csúnyán se sehogy de mikor láttam hogy anyám odaadja Bill Frostnak a vajpénzt szóltam Jem öcsémnek hogy jöjjön ki velem. Mikor elhagytuk az elsı verandát fölkaptam 2 baltát hátramentünk a tehénistálló mögé és mondtam Jemnek hogy végezzük el mi ketten a munkát amihez a tehenésznek nem főlik a foga. Vagy ezt csináljuk vagy elveszítjük a földünket az hétszentség.

Jem még csak 9 éves volt de komolyan hallgatta amit mondok a szemöldöke összeráncolódott sötét szemét le nem vette rólam mikor fölfogta a haditerv lényegét kijelentette hogy ha a fene fenét eszik is

akkor se megy vissza a nagynénéinkhez rabszolgának aztán megvágta 1 helyen a kezét a baltával és én is megvágtam az enyémet. Összekevertük a vérünket letettük a nagy esküt Jem megfogadta esküszöm hő maradok holtomiglan a kapitányomhoz vagy elöljárkálómhoz.

Aznap vasárnap volt Bill Frost szabadnapos volt a munkahelyén de hamarosan elment hazulról.

Akkor kezdjük mondtam. Egy óriási eukaliptuszfa alatt tettük le az esküt jó 2 és 1/2 méter

széles volt a törzse és öreg volt mint az országút a kérge olyan fekete és rücskös mint 1 külföldi király páncélja.

Kezdhetjük mondta Jem beleköpött a tenyerébe és nekieresztette a baltáját a rettenetes fakéregnek a fa belseje fanyar volt és vörös nagy fényes szeletekben hántoltuk le róla a háncsot Jem a 2 kilós kisbaltával dolgozott. Sőrőn pihentem hogy meg ne szégyenítsem.

Vacsoráig 2 átlagos fát ki bírtam volna vágni de ez az eukaliptuszok öregapja volt mind a ketten dolgoztunk álló nap legyek szálltak a nyitott szánkba a kezünk csicsogott és fekete volt se nem ettünk se nem ittunk csak csináltuk míg ki nem szippantódott a világosság az égbıl 1x csak nyikorgó hangot hallok.

Ha vágtál már ki fát akkor tudod hogy ilyen nyikorgó hangot az élet sarokvasa szokott adni mielıtt becsapódik az ajtó.

A fa lassan is meg gyorsan is dıl ha akarom 1 örökkévalóság ha akarom gyors mint a guillotine. Rákiáltottam Jemre hogy meneküljön megállt és visszanézett most is elıttem van a gyönyörő fekete szeme és az összeráncolt homloka. Aztán parányi reccsenés mint mikor kettétépnek 1 papirost elkaptam Jemet és magamhoz szorítottam a fejét. Az eukaliptuszfa eldılt. Olyan volt mintha 1 egész birodalom dılne össze a koronája rászakadt a szomszédos puszpángfára ezernyi csont széttörését hallottam egyszerre. A fa törzse a levegıbe ugrott aztán közvetlenül mellettünk visszavágódott akkora súllyal mint maga az Úristen a fülemtıl néhány centire zúgott el akár az ágyúlövés.

Anyánk egész nap hallotta a fejszecsapkodás hangját de a kiáltásomig azt hitte hogy a szomszédunk Bricky Williamson irtja a fákat. Most hogy megremegett a föld felénk rohant a kavargó porban mögötte sorban jöttek Maggie meg Dan meg Gracie a testébıl való testek a születésük sorrendjében. Ordítozva próbáltak átmászni a

ledılt fakoronán anyám utat tört a gallyak közt és szinte a fejünk tetején állt meg. Nem szokott sírni de most lefeküdt az elsötétült földre együtt rázkódtunk vele ahogy zokogott kövér sós könnyei a koszos képünkre potyogtak. Éreztem a hasában a gyereket elhúztam onnét anyámat és segítettem neki talpra állni.

Anyám kifújta az orrát. Belevaló gyerekek vagyunk mondta hát jó ezentúl segíteni fog a munkánkban.

Én lettem most már a férfi mondtam is neki tudjuk mind hogy gyereket vár mi majd gondoskodunk róla és felvirágoztatjuk a farmját számíthat ránk.

Gondolkozás nélkül jöttek a számra ezek a szavak de mikor a testvéreim meghallották amit mondtam mind odajöttek mellém és fogadkoztak hogy ık is gondját viselik az anyjuknak. Dan még csak 7 éves volt nem tudott fölemelni 1 baltát anélkül hogy kárt ne tegyen magában de ı is komoly fogadalmat tett anyám meg is köszönte neki. Se Bill Frostról se Anya kezérıl nem esett szó.

Bill este arra állított haza hogy apám karosszékében ülök semmit se szólt csak berontott anyámhoz az éléskamrába.

Anyám azt mondta ugyan hagyd már békén. Utána vad sugdalózás következett és mikor Bill Frost hozta a tányérját és leült közénk a vörös arcán önelégült vigyor látszott. Szóval mondta és kanalazta befelé a krumplit meg a mártást igaz hogy ti fiúk 4 hektáron kiirtjátok az ıserdıt?

Gyarmati becsületszavamra igaz mondta Jem. Hát ez nagy szégyen mondta Frost. Hallgass Bill mondta anyám rendesen viselkednek nagyon

sokat segítenek nekem. Bill Frostnak volt 1 fölényeskedı fejmozdulata fölfele

billentette a fejét a szája sarkát meg lebiggyesztette közben. Most is ezzel a képpel nézett Jemre és azt mondta azt hittem szívesebben élnél Melbourne-ben 1 szép nagy házban hogy kijárhass a Melbourne Kupára.

Maga se ezt csinálja mondta Jem. Azt mondod? És velünk mi lesz kérdezte Maggie aki a csontból faragott és

tarka mintás szövetdarabba öltöztetett babájával játszott éppen. Elmentek bennünket meg itt hagytok?

Nem mondta anyám nem hagyunk itt senkit. Én meg azt hittem mondta Bill azt forgatják a fejükben hogy

majd itt irtják az ıserdıt és gazdálkodnak a Tizenegy Mérföldes patak mellett úgy látszik félrértettem valamit.

Nagyon is jól értette mondta Jem. Akkor a jövıtök úgyszólván nyitott könyv majd ti is marhát

lopkodtok mint a bácsikáitok és börtönbe kerültök és azzal végetek is lesz legföljebb ha délrıl fúj a szél odaállhattok a börtöncellátok ablakába és hallhatjátok a Flemington lóversenypálya hangjait.

Jem semmit se szólt csak lehorgasztotta a fejét tudtam hogy sírással küszködik udvariasan megkértem Bill Frostot hogy ne ijesztgesse az öcsémet.

Jem ismer engem tudja hogy csak tréfálok mondja Bill. Ránézek Jemre a szeme könnybe lábadt de megrázta a fejét

nem akart veszekedést mert félt hogy a végén elküldenek hazulról. Akárhogy is ez az én otthonom mondta Bill Frost és úgy

beszélek veletek gyerekek ahogy akarok. Nem otthona ez magának szóltam közbe. Most már fogd be a szád mondja anyám. Frost felém fordult és azt mondta ez nem a te jelzett otthonod

jobb ha elkotródsz innét mielıtt kihajítalak. Mindkét kezemet az asztalra fektettem és keményen

belenéztem Bill pislogó kis szemeibe. Szóval ki akar hajítani Bill mondtam és letettem a kanalam mintha föl akarnék kelni.

Semmit se szólt de esküszöm életében elıször ráérzett hogy kivel hozta össze a sorsa. Ó Krisztusom mondta az ember nem ihatja meg nyugodtan a jelzett teáját.

Ami ekkor elhangzott arra késıbb se tért vissza soha senki de napnál világosabb volt mi játszódott le kettınk között. Kemény napok következtek a vajpénz mindig Billnél kötött ki és az állítólagos 60 vég kelmébıl 1 huncut buznyák bevételünk se származott. Szeptemberre a tej fölment a tehenek szarvába vagyis reggelire kenyér volt meg víz. Sok nehézség szakadt ránk ebben az idıben de nem mind Bill Frost vagy az asztalnál elfoglalt helye miatt.

Alex Gunnt Annie férjét birkalopással vádolták meg. Kiderült hogy Alex ha nıkrıl és gyerekekrıl van szó jólelkő és megbízható mint az igásló. Híre járt milyen gondosan ápolja a beteg kisgyerekét a legnagyobb viharban 2 órát lovagolt Benallába orvosságért és 2 órát vissza útközben villámütés érte a karja meg a széles válla tele

lett kék meg sárga csíkokkal mint 1 nıi ruha. A benallai bíróságon megesküdtem a Bibliára hogy tılem vette a birkákat de nem vették figyelembe a vallomásomat és Alexet mégis lecsukták.

Jimmy Quinnt is letartóztatták mert meglopott 1 kínait ı is hővösre került aztán kilovagolt hozzánk Whelan ırmester és közölte anyámmal szemtanúk vannak rá akik hajlandók esküt is tenni hogy illegálisan alkoholt mér és ha nem hagyja abba az üzelmeit vádat fog emelni a végén meg meghalt az öreg Quinn.

l reggel arra jövök ki az udvarra hogy 1 beesett arcú kölyök ül a farakáson és a fejszéjét élesíti kérdem tıle mi az Ördögöt keresel itt azt mondja ı Billy Gray és anyám szerzıdtette hogy segítsen nekem a bozótirtásban. Ebbıl tudtam meg hogy anyám nem hisz már benne hogy hasznot hajtanának azok a kelmék. Mondtam Billy Graynek hogy nincs szükségem rá erre fogta magát és kereket oldott.

Bill Frost egyre sőrőbben volt távol anyám pedig gyakran kikészült nem bírta úgy a munkát mint régen de azért tavaszig dolgoztunk fejszével csákánnyal lóval tőzzel anyám még 1 pár ökröt is kölcsönkért az öreg Jack Dyertıl 1 délelıtt anyám meg én az ökrök kelletlen segítségével irtottuk a csepıtét. 1x csak beállított Bill Skilling aranyásó Gaffney's Creekbıl 29 éves és erıs mint a bivaly. Anyám fölvette munkásnak én meg elbocsátottam de Billy Grayjel ellentétben ı nem akart elmenni.

Az iszaphal a patakban az óriás gumimolyok éjjel a lámpa körül és minden lélegzı lény arra figyelmeztette az embert hogy ideje már vetni úgyhogy mindennap korábban keltünk és késıbben feküdtünk folyton fákról és rönkökrıl álmodtam. Föltettem magamban hogy nekünk farmunk lesz láttam is magam elıtt ahogy csak 1 ırült látja olyan zöldnek képzeltem ami a mi földrajzi viszonyaink közt lehetetlenség hatalmas megmővelt földterületek a birtok közepén csobogó patak a szárazság ellen és sehol belobbanó szénarakások sehol kiszáradt és lehántott kérgő fák. Annyit dolgoztam az ıserdıben hogy csakis a vakszerencse hozhatta úgy hogy éppen ott legyek mikor egy Ah Fook nevő kínai arra bandukolt az országúton.

A nıvérem Annie Gunn hazajött arra az idıre amíg Alex letölti a 3 hónapját egész idı alatt nagyon boldogtalan volt de aznap kihozta a szabadba az ebédet ezért összegyőltünk a patak partján azon a helyen ahol az országút átszelte a földünket.

Anyám a parti főben ült 1 fölfordított vödrön a hasa nagy volt

és nehéz a szeme beesett a gondok súlyától hunyorogva visszanézdegélt az éles fényben párálló legelı felé amitıl már soha semmiféle kelmék el nem oldják az ı sorsát. Októberben jártunk ilyenkor kéne megindulni a nagy esızéseknek de anyám már a nyarat érezte a száradó tócsák illatát és látta hogy a farönkök körül feketére sül a föld.

İ vette észre elıször a kínait ahogy jön a tőzı napon és már 50 méterrıl tudomásunkra hozza hogy mit akar. A bíróságon Ah Fook vándorló baromfiárusnak mondta magát de olyan nincs mert a vándorárusok az égadta világon mindennel foglalkoznak főzıtıl és ópiumtól kezdve gyerekeknek való grafitceruzáig. Azt is állította hogy vizet kért tılünk ez volt az elsı nagy hazugsága mert 1 pohár whiskyt kért de anyám nem adott neki.

De adni nekem. Nem foglalkozunk már ilyesmivel. Ah Fook azt a morgó hangot adta amit a kínaiak szoktak valami

zümmögésféle ez a torkukban. Sorban végignézett rajtunk és mikor megakadt a szeme rajtam elırelépett kinyújtotta a markát égnek meredt minden hajam szála mert láttam hogy a praclijában 1/2 tucat játékgolyó villog achát macskaszem labdacs göbecs galacsin üvegszem. Hogy ez volt e az a kínai akit Harryvel kiraboltunk én meg nem mondom.

Nem érünk rá játszani mondom. Fiú idı van sok mondta aztán elém bökte a golyókat de

ellöktem a kezét a golyók szétgurultak a földön akár a sörét. Te fölszed golyók mondta a kínai. Hagyod hogy 1 kínai parancsolgasson kérdezte Annie. Dehogy hagyom mondtam és visszaültem a helyemre hogy

Annie-tıl elvegyem a fıtt tojásos tányért éppen azt adta körbe. A kínai eközben a golyóit bámulta aztán engem végül az

anyámat. Nagyon lossz fiú mondta. Az aztán nem igaz mondta anyám az én fiam jelzett jó gyerek. Nagyon lossz fiú mondta a kínai aztán megragadta a fülemet

talán azt hitte így majd rákényszerít hogy összeszedjem a golyóit. Ha most belegondolok azt hiszem talán meg akart ajándékozni

de csúnyán melléfogott ha azt hitte 1 Kellyt bármire is kényszeríthet. Belerúgtam a nyelıcsövébe. Szüntelen harc folyt akkoriban a világban nézd csak meg a madarakat a gumifák virágai közt most sincs ez másképpen. Dan belerúgott a kínai lábába Jem meg a saját

bambuszbotjával esett neki igen alaposan a fejének és a feje tájékának. Mikor föltápászkodott a szerencsétlen még egyszer belerúgtam erre ömleni kezdett belıle a golyó mint gubóból a mák.

Mikor újra lábra állt körbevették a Kelly gyerekek úgyhogy mozdulni se mert.

Hagyjátok a fenébe kiáltott ránk anyám elég volt hagyjátok abba és adjátok neki vissza a golyóit.

De nem húztuk be fülünket farkunkat végül is anyám szedte össze a golyókat és adta vissza a kínainak.

Ah Fook összefonta a karját a mellén. Én följelent lendılségen szalházi mondta följelent lendılségen jelzett öldögök.

Ugyan már mondta anyám ne túlozzunk Ned nem akarta bántani magát.

Veszett íl öldögök megölni akalnak. Dehogy dehogy mondja anyám ık még csak gyerekek. De Ah Fook hirtelen kicsavarta a bambuszbotot Jem kezébıl

hátraugrott és mint a kardot úgy emelte maga elé. Nyughasson már 1 csöppet mondta anyám várjon mindjárt

jövök. Nyugodtan hátat fordított a tüskéit borzoló kínainak és

visszament a kunyhóba. A kínai csak állt a magasra emelt botjával mintha agyon akarna csapni bennünket de mi nem rezeltünk be. Nálam fejsze volt Jemnél csákány és mikor megfogtuk a 2 szerszámot és körözni kezdtünk körülötte nyilván azt hitte ütött az utolsó órája.

Nemsoká visszajött az anyám 1 jó nagy bögre pálinkával. Megihatja de csak ha megjött az esze.

A kínai beleszagolt a pálinkába. Én tegyem le fejsze mondta ı utána inni.

Nevettem és mikor a kínai megfogta a bögrét leraktam a fejszét. Mikor a bögre kiürült anyám adott a kínainak 1 tízes bankót.

Azt hinné az ember hogy ezzel kvittek voltunk de mikor mindezen túl voltunk az álnok kínaija nem bement Benallába és eskü alatt állította a zsandároknak hogy elraboltam tıle 1 fontot. Whelan ırmester 2 közrendırrel jött ki másnap mikor leszállt a lováról azt hittem szokása szerint most is lopott marhát keres.

Te vagy Ned Kelly? Én. Akkor letartóztatlak Országúti Rablás miatt.

A benallai laktanyánál Whelan ırmester elküldte a rendıröket és bekísért 1 szők sötét folyosóra amin 3 fekete ajtó volt mindegyik fekete tolózárakkal megvasalva az utolsó hangtalanul kitárult és rám köszöntött a végzetem pézsma húgy mosdatlan testek nyomorúságos bakszaga. A zárkában egyenetlen meggyötört földpadló fogadott meg 1 szem parányi ablak fene magasan fönn a falban.

Most ezt szakítottad magadnak mondta Whelan ırmester tudtam hogy valahára megérkeztem oda ami a születésem pillanatától el volt nekem rendelve a szemem lassan hozzászokott a derengéshez megvizsgáltam az ablak alatt a vaságyat jobb volt mint amire számítottam.

Tartsd föl a kezed kölyök. Szinte barátságosan szólt hozzám az ırmester.

Feléje fordultam hogy a nagy köteg kulcsával babrálhasson a kézibilincsemen.

Tudod mivel vádolnak fiam? A kiválasztott kulcs úgy látszott nem illik a zárba. Megértetted a vádat?

Meg. Most csakis a bilincsre figyelt. Na megvagy te kis mocsok

mondta mikor végre lejött rólam a bilincs. Tudom e kérdezte milyen büntetésre számíthatok ha elítélnek.

Nem én. Kötél általi halálra te kis f.... Ezután még sokszor mondtak ki rám halálos ítéletet de erre az

1. alkalomra voltam a legkevésbé fölkészülve behallatszott az utca túlfelérıl hogy fiúk kriketteznek az udvaron a közelben 1 kovács ütemesen püfölte az üllıjét kling kling kling. Kifuthatott alólam a lábam de csak akkor vettem észre hogy ülök mikor megéreztem a térdem alatt a vaságy hideg kemény szélét.

Hallom aztán hogy nevet a szarházija nem látom rendesen csak a fehér fogait meg a fény visszaverıdését a nagy dülledt szemében de a nevetésébıl ráéreztem a gyöngeségére és ez megvigasztalt.

Tudom hogy Harry Power cimborája vagy ha segítesz nekünk hogy elcsípjük még ma hazamehetsz.

Erre csak hallgattam. Állj föl! Engedelmeskedtem neki és kaptam 1 gyors ütést a gyomromba

összegörnyedtem fájt mocskosul nem kaptam levegıt de közben

megvillant elıttem az igazság és a remény. Nem ütött volna meg ha föl akarnának akasztani.

Állj föl ordította még 1x. Ki vele mi a válaszod? Nem is kérdezett semmit. Újra megütött ennél sokkal rosszabbat is elviselek de nem

adom meg magam olyan ír férfiakról szóló történeteken nıttem föl akiket megkínoztak márpedig én nem akarok innen árulóként hazamenni.

Azt mondja az ırmester a kínainak tolmács kell. Beletelik 1-2 hónap is mire kerül megfelelı ember.

Azt hittem föl fog akasztani. Erre persze megint megütött minden ütése akaratlanul is

megnyugtatott hogy nem veszik el az életemet. Mikor végre rám zárta az ajtót minden tagom fájt de föl bírtam

mászni az ágyra és volt annyi fény hogy lássam amint lassan dagadni kezdenek a sárga véraláfutások a fakó ír bırömön. Úgy figyeltem ıket mint a tavaszi égen a felhık változását és apámra gondoltam meg hogy milyen rémségeket állt ki a legnagyobb csöndben.

De a legnagyobb kín abban a cellában nem a legyızetés volt nem is az akasztófa fenyegetése hanem ahogy elképzeltem a családomat most nélkülem muszáj nekik boldogulni jobban ment itt a sorom mint ınekik friss búzakenyeret és lekvárt kaptam ebédre árpát és birkahúslevest és jó íző pörköltet vacsorára a koszt mindennap javult.

Végre a tizenegyedik nap reggelén 1 magas gallérú fura sápadt fickó jött a cellámba hórihorgas volt görnyedt hátú és éles hangon beszélt.

Edward Kelly mondta és belebámult a félhomályba. A Krisztus szerelmére hány éves vagy?

15. Én meg Zinke vagyok mondta és odanyújtotta a nyirkos

tapintású ernyedt kezét. Én 28 éves vagyok és engem bíztak meg a védelmeddel.

Mondtam neki hogy nincs pénzem nem tudom mibıl kifizetni. Gondban is lennék ha tudnál. Anyámnak sincs 1 vasa se. A megbízásom úgy szól hogy ha a délutáni tea idejére nem

engednek téged szabadon kihúzok 1 nyulat Whelan seggébıl és elevenen megzabáltatom vele.

Harry fizet? Csitt fiam én sose állok szóba szökött fegyencekkel

megértetted? Meg uram. És ilyenekkel te se állsz szóba. Nem uram. Akkor rajta fiam eredjen meg a nyelved mert csak 1/2 óránk

van a tárgyalásig.

NEGYEDIK KÖTEG

Kelly élete 16 éves korában

Akárcsak az elsı kötegben, ezúttal is a Nemzeti Bank cégjeles papírja; 44 közepes mérető (20 x 25 cm-es) lap. A szövegben itt-ott pacák és ujjnyomok, egyébként olyan jól olvasható és rendezett, mintha nyugodt otthoni körülmények közt íródott volna. A szerzı bevall egy gyilkossággal való fenyegetızést. Mi történik azután, bogy Bill Frost elhagyja Kellynét, majd ennek folyományaként a szerzı újra csatlakozik Harry Powerhez? Krónika egy lovas kirándulásról a bozóttőzön át. Bill Frost lelövése. Jellemrajz Harry Powerrıl, majd az R. R. McBean kirablásához vezetı körülmények részletes taglalása. Beszámoló a két tettes útjáról a Stirling hegységen át Gippslandbe. A szerzı kiábrándulása tanítómesterébıl.

VACSORÁRA HAZA IS ÉREK A FARMUNKRA Bill Frost javában terpeszkedik a székemben elıtte nagy tányér birkagulyás mást se hallani csak ezt hozzátok ide azt hozzátok ide de én átkarolom a húgaimat így akadályozom meg hogy kiszolgálják. Sírva ölelgetnek anyám rám mosolyog közben azzal foglalatoskodik hogy bekötözze Dan egyik ujját. Bill Frostból meg dıl az ezt hozzátok ide azt hozzátok ide nem engedem el a lányokat Bill kénytelen kikászálódni a székbıl hogy behozza a krumpliját.

Mihelyt föláll rögtön beleülök a karosszékembe mikor visszajön kénytelen elhúzni elılem a bögréjét meg a kanalát a lányok csuda jól szórakoznak. Nemsoká mindenki jóízően eszik csak Bill nem ı inkább arra használja a száját hogy fölhánytorgassa a letartóztatásomat. Remélem tudod Ned mondja hogy az ügyvédi költségek borzasztó nagy terhet raktak anyád vállára.

Dan kiborította a tejét végigfolyt az asztalon és a deszkalapok közt rácsöpögött a gyerekek térdére anyám indult volna az éléskamrába.

Jézusom mondta Bill Frost volnál szíves a fenekeden maradni Ellen.

Apám soha nem mert volna így beszélni anyámmal de Ellen Kelly nem utasította rendre borzalmas volt látni hogy ez a gyönge alak megfélemlítheti. Ne fájjon senkinek a feje az ügyvédi költségek

miatt mondta anyám és belecsavarta a fölmosórongyot a vödörbe. Régebben folytatta Bill alattomosan nem adtál ki ilyen

könnyelmően 5 aranyfontot. Anyám föltörülte a tejet. Csak 4 fontot Bill. Szóval 4 aranyfontot! Csak! Anyám leült fölemelte a teáskannát de üres volt zokszó nélkül

újra fölállt kidobta a kifıtt tealeveleket az ajtón és a tőzhelyhez ment hogy friss forró vízzel töltse meg a kannát. Bill Frost egész idı alatt az anyámat nézte.

Ki fizette ki azt a 4 fontot? Eközben ránézett micsoda görény gondoltam hej de megrángatnám azt a gamós orrát.

Ki mondta hogy kifizettem? mondta anyám a teafő még nem oldódott föl de ı már megtöltötte a csészéjét. Ebbıl tudtam mennyire fölkavarta amit Bill mondott.

Bill Frost a csészéjét bámulta a gyíkszemével és azt mondta remélem nem fogadsz el ajándékokat Harry Powertıl.

Anyám csöndesen kortyolgatta a teáját Bill Frost meg oldalról pislogott rá mint a káposztalevelet csipegetni készülı tyúk.

Kihől a vacsorád Ellen. Anyám gulyása bebırösödött olyan régóta várta hiába hogy

kanalat merítsenek bele. Anyám engedelmesen enni kezdett. Te nyilván azt hiszed hogy én kettıig se tudok számolni Ellen. Frostnak olyan gyilkosan mérgezı lett a hangja hogy kezdtem

fölemelkedni ültömben de Anya gyorsan rátette a kezét a tehenész szırös csuklójára. Sose hittem ezt rólad kedvesem.

Nem bírtam tovább gyomorral ezt a beszélgetést abbahagytam az evést és inkább kimentem levegızni. Jem és Dan is hamarosan utánam jött Jemmel arra tanítgattuk a kisöcsénket hogyan kell bottal beleütni 1 labdába. Dan hevesvérő akaratos kis f... volt az Istennek se adta volna föl míg a sötétség föléje nem kerekedett.

Éjjel arra ébredek hogy anyám sír Bill Frost meg halkan sutyorog. Rengeteg idıbe telt mire megtanultam hogy ne üssem az orromat mások dolgába de mikor meghallottam hogy Bill Frost anyámat Harry Power kurvájának nevezi nem játszhattam meg tovább a süketet. Ahogy kelek föl az ágyamból érzem hogy Maggie megfogja a karomat és próbál visszatartani de mikor elırontottam a függöny mögül ı is jött velem.

Ne tessék csúnya szavakat mondani anyának mondta Maggie a húgom nem ijedt meg a saját árnyékától.

Pofa be eredj vissza aludni. Kérjen bocsánatot mondtam különben letépem az orrát. Ahogy Frost lassan föltápászkodott hogy szembenézzen velünk

láttam hogy részeg nem szántam amiatt hogy a részegsége miatt hátrányba került így még messzebbre elérhet a keze. Bocsánatot kérek mondta elmosódottan letérdelt és megfogta anyám kezét.

Bill Bill kérlek Bill ne. Bocsáss meg Ellen mondta mindenért amit mondtam vagy

tettem valaha is. Ezeket a szavakat mondta ugyan de olyan ocsmányság és fenyegetés áradt belıle hogy nem lehetett tudni mit tesz a következı pillanatban. Á Ned mondta és felém nyújtotta a kezét de még mikor kezet ráztunk akkor is tele volt a szeme rosszindulattal. Köszönöm neked Ned igen Ned szívembıl köszönöm neked.

Azzal fogta a kalapját és kiment az éjszakába anyám szánalmasan utána kiáltott.

Maggie Maggie hívd vissza. De Maggie nem mozdult úgyhogy anyám énfelém fordult az

arca nedves volt és fénylett. Maradj mondta Maggie. Hozd vissza a kurva életbe kiáltotta anyám ha soha az életben

nem teszel értem semmit de ezt most tedd meg. Eredj utána és hozd vissza és kérj tıle bocsánatot. Éhenhalunk a fizetése nélkül.

Aztán hallottuk amint elrobog az úton 1 ló anyám halálos kínban a padlóra omlott.

İ az apja a bennem rugdalózó gyereknek sikoltotta. Hát jó visszahozom a rohadékot. Fényesen világított a hold úgyhogy könnyen megtaláltam már

nem vágtatott csak csöndesen poroszkált a munkahelye felé. Mondtam neki hogy anyám megkért hogy kérjek tıle

bocsánatot és szép lenne tıle ha úgy tenne mintha ez megtörtént volna. Ami engem illet én csak annyit teszek hozzá ha valaha is el meri hagyni megkeresem és álmában megölöm.

A holdfényben rám meredt a hüllı szemeivel. Semmit se szólt csak megfordultunk és kettesben visszalovagoltunk az otthonomba. Olyan volt a másnap reggel mintha semmi se történt volna az évszakhoz képest rettentıen meleg volt anyám kihozott 1 pohárkával másnaposság ellen de Bill Frost azt mondta neki most kengurura van

kedve menni volt 1 nagy szürke dög szabályosan lesett ránk néha láttuk amint a kunyhónk mögött caplat le a patakhoz. Anyám nem volt valami jól azt mondta jelzett meleg van nem vadászásra való az idı de Bill Frostnak beszélhetett megpucolta a vadászpuskáját a szeme csupa véraláfutás de nála ez a normális egyáltalán nem úgy viselkedett mint akit az éjjel gyilkossággal fenyegettek meg.

Jem meg Dan meg én elmentünk vele a Futter erdıig a gallyak és a falevelek ropogtak a nehéz mocsárjáró csizmánk alatt mint a száraz csontok, 1 öreg folyóparti gumifa árnyékában vártak ránk a kenguruk figyelték a közeledésünket sejtelmük se volt róla milyen szerepet fogunk játszani a történetükben.

Hogy hazaértünk segítettem Bill Frostnak lesózni a rengeteg húst anyám sötét szeme tele volt bánattal. Levegıtlen volt az éjjel Bill Frost bejelentette hogy Simson úr a munkaadója vele akar elhajtatni 1 marhacsordát a melbourne-i vásárba vagyis reggel úgy ment el hazulról hogy 7 napig nem is jön haza. Ebben semmi szokatlan se volt máskor is elıfordult már.

Hétfı reggel az indulás elıtti készülıdés közben anyám erıltetetten vidám volt kirohant a tehénlegelıre 1 szál pitypangért hogy rátőzze Bill ingére ugratta a finom hölgyikékkel akiket majd meglátogat a Collins Streeten de mihelyt Bill útnak eredt Laceby felé anyám azonnal lefeküdt.

Odamentem hozzá azt mondta tönkrement az élete tudja hogy Bill Frost nem jön vissza.

Azt hittem túl lesz majd a dolgon de ahogy múltak a napok nem derült jobb kedvre lassan már enni is alig bírt egyre jobban beesett a szeme sejtelmem se volt mi jár a fejében. De elviselni se tudtam a nyomorúságát ennél a kínnál rosszabbat elképzelni se bírtam rosszabb volt mint a benallai börtön.

Anyám 7 napig csak feküdt a hátán a kezét a hasára szorította. Bill Frostnak a 8. napon lett volna esedékes a hazajövetele végre lódobogást hallunk a patak felıl anyám meg se mozdul az ágyban én rohantam ki a világosságra látom hogy 1 vékonypénző kölyök lovagol 1 jó mozgású csıdör hátán.

Felém léptetett rövidnadrágos lába nem volt vastagabb mint a kapanyél. Nyilván üzenetet hoz Bill Frosttól gondoltam.

Te vagy az a Ned kérdezte. Volt vagy huszonöt centis lábfeje fölnéztem a képébe hogy lássam miféle szerzet elnyőtt kis arca volt meg olyan nagyon halvány fényő kék szeme amilyen az öreg szülık

gyerekeinek szokott lenni. Kérdezem tıle Bill Frost küldött? Az volt a válasza hogy a hosszú vékony pálcikaszerő ujjai közé

fogva felém nyújtott 1 barna borítékot. A borítékban levél volt és 1 ropogós vadonatúj egyfontos

bankó azt hittem Bill küldte csak mikor elolvastam A FONT ANYÁDÉ. GYERE A FIÚVAL akkor értettem meg hogy Harry Power hívat magához.

Jesszusom! A dolog annyira undorított hogy fölkaptam 1 törött demizsont és áthajítottam az udvar túlsó felébe.

Nincs messze ide mondta a fiú. Ha abba a kib...ott Gretába kell menni akkor túlságosan mesze

van. Messzebbre mint Greta vallotta be a kölyök. Pokolba Harryvel. Kihajtogattam a levelet és újra elolvastam A FONT ANYÁDÉ

de hisz megfogadtam hogy többet sose szolgálom Harry Powert. Mi a lóf...t akar? Nem tudom mondta a kölyök nincs benne a levélben? Harmadszorra is elolvastam A FONT ANYÁDÉ és csak ekkor

fogtam föl hogy Harry bele van esve anyámba és bármit megtenne érte hogy segítsen rajta.

Várj meg itt mondtam a kölyöknek mindjárt visszajövök. Benn a kunyhóban anyám az ágyán feküdt mindenféle

kábátokkal ruhákkal és pokrócokkal betakarva. A kupacból kihalásztam apám agyonhordott vízhatlan köpenyét és fölvettem.

Anya megyek visszahozom neked Billt. Anyám nagyon fáradtan rám mosolygott alig volt ereje hozzá.

Volt 1 ósdi görbe vadászpuskánk másra se jó mint verebek ijesztgetésére fölkaptam a hátamra aztán kerestem néhány golyót meg 4 gyutacsot meg 1 puskaportartót minden belefért az óriási kabátzsebekbe. Aztán megcsókoltam anyámat és odaadtam neki az egyfontos bankót.

Ez Harrytıl jött ı majd segít nekem elıkeríteni Billt. Drága Harry mondta az anyám drága öreg bolondos f... kalap. Még egyszer megcsókoltam Anyámat megkerestem Maggie-t

és elmondtam neki mit tervezek aztán gyorsan fölnyergeltem anyám pejkancáját. A csıdör meg egész idı alatt fújtatott és prüszkölt nagyon mehetnékje volt már a kölyök lágyan és kedvesen beszélt

hozzá. Aztán hipp hopp már vágtattunk is értettem én nagyon a

lovakhoz mint minden magamkorú fiúgyerek de ahogy ez a jelzett kölyök lovagolt az csuda 2 olyan meredek lejtın ereszkedett alá elıttem hogy elállt a lélegzetem Jézus Isten ments meg attól hogy eszünkbe jusson mi mindent megcsináltunk fiatal korunkban.

Nagy porfelhıt verve vágtattunk keresztül Gretan aztán toronyiránt mentünk tovább Oxley-n meg Tarrawingee-n át útközben lıttem a vadászpuskámmal 2 szép nagy nyulat a kölyök elég furán viselte magát szavát se igen lehetett venni annyit azért mondott hogy jó lövı vagyok viszonzásul én meg azt mondtam neki hogy nála jobb lovast életemben nem láttam. 2 és 1/2 óra lovaglás után 1 csinos kis farmra értünk az országút mellett minden a helyén volt az udvaron is istálló tyúkól disznóól hornyolt kerítésoszlopok. A kölyök itt élt bár ezt nem tıle tudtam meg. Benn a házban fényezett padló 1 étkezésre elkülönített szoba az ablakon fehér függönyök az asztalon rózsákkal teli köcsög.

Egy másik szobában ahol fıleg székek meg díványok voltak nekiadtam a fiú anyjának a nyulat látszott mennyire örül már vitte is ki a konyhába és megígérte hogy ebédre megsüti.

Kérdeztem hol van Harry Power azt mondták minden percben megjöhet sokáig vártam de Harry nem bukkant föl a fiú meg elkezdett ugrálni az egyik székrıl a másikra az ebédlıasztal körül fura játék volt láttam az anyja fél a fiától és nem mer rászólni. Gyakran megérintette a mennyezetet a furcsa vékony ujjaival de utóbb aztán rájöttem hogy csak képzelıdtem mert a plafon legalább 4 méter magasan volt.

Jó sok idı eltelt 1x csak bejött 1 helyre kislány lehetett tán 14 éves vagyis 2 évvel fiatalabb nálam de már kialakultak a nıies domborulatai összefőzte a karját a mellén mikor észrevette hogy nézem. Voltak nekem is lánytestvéreim tudtam hát hogyan fordítsam félre a fejem.

Késıbb megkérdezte van e kedvem megnézni a marháikat. Mutat nekem 1 olyan völgyet ahol soha sincs szárazság. Hosszú fekete haja volt ragyogó eleven szeme szívesen mentem utána 1 homokos patakon át aztán 1 emelkedésen nagy gránitsziklákat megmászva jutottunk föl a sziklás tetıre alatta volt 1 világtól elzárt völgy olyan zöld volt benne a fő hogy azt el se lehet mondani szívesen leéltem volna ott az életem. A kis tehéncsorda kövér volt és

fényes szırő (ó ha az ember láthatja milyen boldogan lehetne élni a gyarmatokon ha volna igazság a földön. Kérdezem tıle milyen idıs a fivére azt mondta nem a fivére utána megkérdeztem hol van Harry Power azt mondta ne aggódjak majd elıkerül egyszer csak. Megmondta a nevét úgy hívták hogy Caitlin.

Felém nyújtotta a kezét hogy segítsem le a szikláról a keze nagyon meleg volt mutatta az utat meredek falon ereszkedtünk alá ismerte az utat de úgy látszik szüksége volt a kezemre hogy biztonságban érezze magát. Nemsokára odaértünk az összes növényt éltetı forráshoz a sziklák közül szivárgott elı hővös volt és sötét színő a sziklahasadékokból páfrányok nıttek. Leültünk egymás mellé és 1 darabig nagyon boldog voltam.

Ebben a házban csupa kedves ember élt. Az anyjáról kiderült hogy kitőnıen fız nemsokára kaptunk gızölgı pudingot lekvárszósszal és sárga tejsodót ilyen vendéglátásban még nem volt részem. 1/2-ig már megettem a második adagot is mikor kitárult az ajtó és megjelent Harry Power İkegyelmessége. Leborotválta a szakállát fura volt látni a csupasz fizimiskáját így most elıtőnt a túlságosan hosszú álla a száját csak akkor húzta volna mosolyra ha fegyverrel kényszerítik rá. Ilyen kemény kockafejeket börtönökben lehet csak látni mintha kalapálnák és égetnék ıket.

Gyere ki a ház mögé mondta beszédem van veled Ned Kelly. A hátsó verandán Harry felém nyújtotta a puhaszárú csizmámat. Mikor utoljára láttam ezt a csizmát sáros volt és csicsogott az esılétıl de a vén vombat rendesen kipucolta ez igencsak meglepett mert amúgy rettenetesen rühellte az alantas munkát. Ha ezt bocsánatkérésnek vagy fizetségnek szánta mondani nem mondta de addig kefélte olajozta és zsírozta a csizmát míg puha nem lett akár 1 nıi erszény.

Nesze mondta és odalökte a csizmát szerintem errıl megfeledkeztél mikor elszeleltél.

Belenéztem a kemény öreg képébe de arcizma se rezzent. Mit tehettem egyebet leültem és fölhúztam a csizmát. Úgy

látszik megnıtt a lábam mert a csizma nyomta az ujjaimat. Kényelmes? Igen Harry. Meg is járathatod amíg fölnyergeled a lovamat. Megfogadtam hogy többet nekem nem parancsol de legyen az

ember méltányos különben is szükségem van a segítségére Bill Frost dolgában úgyhogy kimentem a karámba megkerestem Harry stuccolt farkú szegény öreg kancáját 1 szögletben megtaláltam a nyergét és teljesítettem amire kért.

A te gebéd hol van kérdezte mikor visszamentem. Jézusom sötétedik fiú.

Még el se köszöntem. B...d meg az elköszönést mondta Harry eredj és hozd be a

kib...ott lovadat. A kövér zöld füvön át hátramentem megkerestem és

fölnyergeltem a saját lovamat de nem szálltam föl rá pedig éreztem hogy Harry eszi a kefét a piszmogásom láttán. Azt hiszem a lány tett rám ilyen hatást mert lassan andalogva ballagtam vissza a házhoz nem gyıztem csodálni a gyönyörő kerítést és a kövér fekete marhákat éppen jöttek haza a legelırıl a karámjukba. Harry persze már a nyergében ült fényes pisztolyai hevenyészve be voltak dugdosva a vastag barna övébe. A pipáját hosszú állkapcsához szorította korábban ezt az állkapcsot szépen elrejtette a szakálla.

Szállj föl a lóra mondta. Nem értette hogy kinıttem már abból hogy így beszéljen velem

meg se mozdultam láttam meg akar ütni akkor megszólaltam. Anyámnak szüksége van a maga segítségére. Á mondta és abban a pillanatban tökéletesen megváltozott. Bill Frost meglépett Melbourne-be. Anyám teljesen oda van. Harry majdnem elmosolyodott. Ez a helyzet? Ez. Harry szétszedte a pipáját és hosszú fekete turhacsíkot húzott ki

a szárából. Nagyon elégedettnek látszott mint mindig ha valakirıl éppen készült bebizonyítani hogy mekkora barom az illetı.

Akkor ezt faggyúzd meg. Bill Frost be se tette a lábát a jelzett Melbourne-be.

De tudom hogy ott van. Az 5 keresztre esküszöm hogy nincs ott. Az 5 keresztre hogy ott van. Süljön ki a szemem ha ott van. Péter Martin Csillag

Fogadójában kotlik Wangarattában ott ette a fene egész héten 10 mérföldre sincs ide.

Látta a mocsadékot? Maguire-nek volt része ebben a gyönyörőségben.

Ki az a Maguire? İt akartad megölni Oxley-ben azon az éjszakán mikor

elvesztetted a csizmádat de ezt leszámítva persze fingod sincs róla kicsoda. Maguire látta a mi Bill barátunkat és jelentette róla hogy veszettül dorbézol a Brigit Cotter nevő új macájával.

Sose hallottam róla. Ha épp nem töcsköli a macát azzal szórakoztatja a csehóban a

népet hogy elıadja hogyan fenyegette meg halálosan Ned Kelly. Látom vörösödik a képed. Jelzett bolondot csinál belıled Wangarattában már mindenki kívülrıl fújja amit rólad összehordott.

Kellemes tavaszi este volt de nem ok nélkül jutott eszembe Bill Frost gyíktekintete. Harry a holdfényben tompa rosszindulattal bámult rám.

Ezért üzentem érted mondta. Én meg ugyanezért jöttem mondtam ugyanaz jár a fejünkben. Azt már nem hiszem fiam de nem ám. Borzasztó 1 görény ez a Bill de anyám nem bírja ki nélküle.

Muszáj visszavinnem. Nem addig van az mondta Harry szinte gyöngéden ezt forraltad

ki mikor még nem tudtad mi az ábra de most már tudod hogy Frost megcsalja anyádat. Új macája van és tudod mit terjeszt rólad?

Utolsó szar alak de anyámnak gyereke lesz tıle. Anyádnak gondját fogjuk viselni mondta Harry de elıször

Frosttal foglalkozzál nincs apád aki ezt megmondhatja neked hadd legyek én apád helyett apád nem hagyhatod hogy majmot csináljon belıled.

Semmit se tehetek ellene. Nem e? Frost igazat beszél csakugyan azt mondtam neki hogy megölöm

ha lelécel. Azt terjeszti rólad hogy gyáva alak vagy. Ez is igaz?

Csakugyan gyáva alak vagy? Nem mondjon ilyet Harry. Tudja hogy nem vagyok az. Akkor meg tudod mit kell tenned. Belenéztem a kemény vén szemeibe és megpillantottam a

tennivalót ami rám várt olyan szörnyőség volt amit senki se kívánhat magának de most már tudtam hogy nincs más választásom.

Igen tudom mit kell tennem.

Magunk mögött hagytuk a völgy félhomályát épp hogy fölértünk a tetıre és a napfényre mikor hirtelen elénk vágódott 1 lovasszekér nagy lendülettel jött a kanyarból 1 alacsony vén fickó állt a bakon mint valami cirkuszi lovar agyagpipát szorongatott a fogai közt ahogy haladt elıre az úton az ostorával hatalmas porfelleget kavart maga elıtt. Alig bírtunk kitérni elıle de mikor észrevett bennünket megállította a lovát elült végre a kavarodás kiderült hogy B. úrhoz van szerencsénk. Ezt a kezdıbetőt használom bár nem ez az igazi neve 1 szegény földbérlırıl van szó akit egyébként mind a ketten jól ismertünk. A felesége nem sokkal korábban halt meg.

B. úr végre megállt odalovagoltam hozzá és az emelkedın köszöntöttem de nem felelt azt hiszem nem is akart tudomást venni rólam. Csak Harryvel állt szóba sőrőn használta a keresztnevét mintha hivalkodna hogy ilyen bizalmas viszonyban van vele engem viszont kutyába se vett. Megtudtuk tıle hogy Bill Frost hátat fordított Wangarattának és átment Beechworth-be mikor észbe kaptam hogy B. úr csak azért hajszolta halálra a gebéjét hogy Harrynek elhozza ezt a hírt kezdett földerengeni elıttem mekkora esemény elıtt állok.

Harry elıhalászta az erszényét hogy megjutalmazza B. urat de ı szitkozódott kiköpött és azt mondta Harry a cimborája nem venné a lelkére hogy pénzt fogadjon el ilyen szívességért.

B. úr szegény volt az inge rongyos a csizmája toldozott foldozott de azért önérzeteskedett Harry viszont méltóztatott rá se hederíteni. Végre az öreg csak elfogadta a pénzt és visszatért ugyanazon az úton amelyiken jött az igáslováról leesett az egyik patkó sántított is szerencsétlen jószág irgalmatlanul.

A szegényeket hőségeskü köti az útonállóhoz az útónállót pedig a szegényekhez.

Elfordítottuk a lovunkat és lassan leporoszkáltunk a dombról most már nem volt sürgıs hogy elérjük az úticélunkat az én okom erre eléggé nyilvánvaló Harry meg késı éjjel akart beérni a városba mert volt Beechworthben 2 rendır aki azzal akart híres lenni hogy nyakoncsípi ıt.

Elhaladtunk a kis farmépület mellett ahol olyan szívesen láttak Harry megkérdezte tılem mi a véleményem errıl a Shan nevő fiúról azt feleltem így lovagolni én még soha egyetlen kölyköt se láttam. Harry erre elmondta erıs benne a gyanú hogy ez a Shan nem emberi lény hanem csak helyettes akit 1 váltott gyerek helyett hagytak ott a

boszorkányok. A napnak ebben a szakában a nap magasan a hegytetık fölött

járt lenn a völgy mélyén viszont mindenütt csak derengés volt a varjak és a csörgımadarak elkámpicsorodottan kussoltak. Harry mesélni kezdte hogy volt 1 házaspár Tipperary közelében és 1 éjjel a boszorkányok elvitték a gyereküket. Akit otthagytak helyette az állítólagos GYEREK igen fura szerzet volt a szemébıl pusztulás áradt lerítt róla hogy öreg mint az országút. A szülei féltek tıle és nem mertek rászólni akár tányért tört össze akár a zsúptetıre mászott föl nem merték kérdıre vonni. Harry ugyan nem látta ezt a helyettes gyereket de az anyja ismerte és azt mesélte róla hogy egyszerre több helyen is tudott lenni. Szeretett varrni igaz hogy ez nem fiúnak való munka de senki se mert tréfálkozni a rovására. A faluban csodájára jártak sőrőn lehetett látni az erdıben meg a szomszéd városokban meg odahaza és ugyanabban az idıben kinn a földeken is. Odahaza a kunyhójukban a tőz mellett ült és foltokból köpenyt varrt valami egészen páratlan dolgot senki se tudta megmagyarázni honnan szedett ilyen színeket. Különösen 1 piros szín volt köztük olyan hogy csak festett üvegablakokon látni a párját az anyja ruhái közt egyetlen 1 se volt piros sıt az egész házban se akadt semmi piros 1 akkorka darab se mint a kisujjam körme.

Jöttek az emberek mindenfelıl tiszteletüket tenni a szülıknél de igazából látni akarták a köpenyt meg figyelni a fiú ujjait ahogy varr ilyet még sose látott senki. A majmoknak vannak olyan hosszú és fürge ujjaik mint amilyenek ennek a gyereknek voltak varrás közben meghajoltak mintha nem is volna bennük csont de ha az emberek megnézték a köpenyt panaszkodtak hogy lehetetlenség megállapítani milyen minta szerint készül.

Telt múlt az idı a testvérei fölnevelkedtek a velük egykorúakkal együtt de a fiú soha 1 nappal se öregedett volt ugyan aki azt mondta halványodik a szeme azt meg végképp senki se tudta fölfogni hogyan foglalhatja le olyan sokáig 1 egyszerő köpeny varrása.

Aztán 1 napon elment az anyja a plébánoshoz hogy a fiának olyan kérdése van amire mindenképp válasz kell és a Tisztelendı Atya szíveskedjen meglátogatni ıket ekkor és ekkor. A plébános el is ment hozzájuk a fiú a kandalló mellett várta és rögtön föl is tette neki a következı kérdést.

A mennyországba jutok e igen vagy nem.

A pap megnézte magának a fiút a furcsa fakó szemét a hosszú vékony ujjait nem szerette volna megbántani de hazudni se akart.

Végre megszólalt és azt mondta annyit megígérhetek ha az ereidben van 1 csöpp Ádám vérébıl akkor ugyanakkora esélyed van rá mint nekem.

És ha nincs kérdezte a fiú. Akkor felelte a pap nem kerülsz a mennyországba. Erre a szerencsétlen teremtés borzalmas visításra fakadt a

foltokból varrt köpenyt a padlóra dobta és elrohant. Többet sose került elı de a szülei hosszú évekig ırizgették még

a varrását. A Szőzanya volt rajta a Kisdeddel és aki csak látta mind azt mondta gyönyörő.

Eddigre majdnem besötétedett megkérdeztem Harryt látta e ezt a varrást azt mondja az édesanyjának aznap este mutatták meg mikor deportálták a fegyenctelepre. Kérdeztem hisz e a tündérmesékben azt felelte olyan sok ilyen mesét hallott az anyjától hogy azt szőrte le belılük nem valók másra csak a gyerekek ijeszgetésére meg hogy távol tartsák a fiúkat a lányoktól de azóta megváltozott a véleménye. Most már úgy gondolja csak van bennük valami igazság.

A lovak lassan poroszkáltak már alig lehetett látni az utat kérdeztem Harryt mitıl változtatta meg a véleményét de nem felelt. Megkérdeztem látott e már Rossz Tündért de csak hallgatott úgyhogy mást nem kérdeztem de ahogy mentünk északnak Bill Frost felé az agyam mindenféle sötét dolgon járt és a szívemre balsejtelmek ereszkedtek. Alig 15 mérföldre voltunk Beechworthtıl mikor az égı eukaliptusz átkozott bőze csapta meg az orrunkat mondom is hogy valahol a közelben ég az erdı azt mondja Harry tévedek a tőz valahol sokkal messzebb ég. Mikor átkeltünk a Hodgson patakon fekete levelek potyogtak az égbıl de Harry váltig nem akart letérni az útról csak mikor már parázslott is a levelek széle akkor mondta hogy állj. Nem kell hát gyilkossá lennem gondoltam.

Nedvesítsd meg a zsebkendıdet mondta Harry és adott 1 üveg vizet. Kösd be a szádat és az orrodat.

Haladtunk a gyilkosság felé jogosan mondhatod hogy azzal bizonyíthattam volna hogy férfi vagyok ha visszafordulok Gretába de ezen a végzetes éjszakán beszorultam a 15. meg a 16. évem közé és csak annyi eszem volt hogy azt hittem nincs más választásom

mint követni Harry Powert. Mentem a vén vombat után a sötétben csípte a füst a szememet szünet nélkül. A lovamnak se tetszett emelgette a fejét lebegtette a fülét elıre hátra. Nem bántottam az ostorral inkább ráfeküdtem a remegı nyakára és szép szóval próbáltam nyugtatgatni. Harry levezetett bennünket az útról de tudtam hogy ugyanúgy nem látja az ösvényt ahogy én se. Lassan oldalaztunk elıre a kapaszkodón a gerinc felé reméltük hogy onnét már megláthatjuk Beechworth távoli fényeit de helyette csak fullasztó sárga és barna füstöt láttunk amit valamilyen izzás világított meg olyanformán mint a kovács kohója. Lángok nem látszottak de föltámadt a szél mégpedig úgy becsültem kelet felıl. Remegett a lovam érezte hogy közeleg a végzet beszéltem hozzá azt mondtam neki ı az én édes kislányom sose engedem ıt bántani de igazából nem tudtam hol járunk se a holdat se a csillagokat nem láttam. Tapogatózva próbáltunk elırébb jutni amerre utat sejtettünk közben egyre erısödött a szél. Harry kancája 2x is megijedt és fölágaskodott a sötétben azt gondoltam ı se tudja hol járunk de igazságtalan voltam a vén vombathoz mert szépen kivezetett bennünket ravaszul megkerülte a tőzvészt és ez nem kis hıstett volt.

A Reid pataktól fölfelé haladva végül 1 dombra értünk onnan tisztán látszott merrıl támad a tőz északkelet felé futott a gerincen majdnem elérte Beechworth szélét. Az ısfenyves égett lángban álltak a gumifák és a bozótcserjék oldalirányból nagy morajlással közeledett felénk a tőz lekényszerített bennünket a Woolshed völgybe a Reid patak mentén. A sőrő füstben majdnem agyontapostunk 1 magányos földbérlıt meg a gyerekeit az arcukra kötött sállal próbáltak szembeszegülni a tőzzel. Volt köztük 1 ötévesnél alig idısebb fiú az apja fakószürke kalapja volt a fején a szemébıl rettegés áradt ahogy a lámpása megvilágította az arcát. Mondom Harrynek segítenünk kéne hogy meg bírják menteni a kerítésüket.

Harry visszaszólt a válla fölött majd megcsinálják újra azt a kerítést most nem állunk meg. Mardosott a lelkiismeret mikor láttam hogy a családot ellepi a füst eszembe jutottak az otthoniak elképzeltem anyámat ahogy ebben a pillanatban is a hasára szorítja a kezét mert a gyerek rugdalózik a szíve alatt. Ha Isten megsegít 1 nap elmondom majd ennek a gyereknek az éjszakában fölrobbanó gumifák történetét a 1/2 ırült kengurukat amint hanyatt homlok menekültek az istenítélet elıl Sebastopol városa felé.

Ugyanebben az Isten háta mögötti völgyben találkoztunk 1 csapat kínaival még most is mosták az aranyat lámpafénynél. A fehér aranyásók már évekkel ezelıtt itthagyták ezeket a lelıhelyeket de a kínaiak még a hátramaradt hulladékot is átszőrték szünet nélkül dolgoztak a tőzvész se tudta elrettenteni ıket. Olyan volt itt a föld mint 1 hatalmas tőzgát tele vágással és hasítással mint 1 legyilkolt állat aminek lenyúzták a bırét és a kutyák kitépték a beleit mint 1 csatamezı ahol nincs irgalom. Aligha ez volt az eredeti úticélunk mégis ezen a pokoli helyen lovagolt át az ifjú gyilkos nemsokára 1 hevenyészett vityillóhoz értünk elıtte kínaiak madzsongoztak 1 széles deszkalapon. Csupa kemény külsejő fickó nyilván aszalással és sózással tartósítják az ilyeneket.

Ezt csakugyan érdemes megnézni mondta Harry. Azt hittem a játékosokra gondol de ı arra az ismerıs bicegıs

szürke kancára mutatott ami ki volt kötve 1 oszlophoz. Nini milyen helyes kis ló pedig egyáltalán nem is volt helyes.

Megismered a kancát fiam? Nem. Ez az ı kancája mondta Harry és most megint mosolygott. Mondom neki nem hiszem de hazudtam. A balszerencse

vadászzsákmányunk küszöbére vezérelt bennünket. Azt mondja Harry Eredj nézd csak meg mivel van megvasalva. Fölemeltem a jobb hátsó patáját és megismertem ezer közül is

meg lehet ismerni ezeket a patkókat az U belsején látható dudorodásról.

Harry felé mutattam a fölfelé fordított hüvelykujjam de a gyomrom összeszorult az izgalomtól. A sárgák csak nézték ahogy leengedem a ló patáját innentıl kezdve beborult elıttem a világ. Harry azt sutyorogta keressek 1 sötétebb helyet ahol megtölthetem a puskámat a kunyhó háta mögé mentem mikor elıjövök észreveszem hogy Harry pénzt ad a kínaiaknak életemben elıször láttam hogy tanúkat vesztegetnek meg a bőntény elkövetése elıtt.

Aztán a hevenyészett kunyhó ajtaja elé álltam puskámat a csípımhöz szorítottam készen arra hogy megszegjem a 6. Parancsolatot.

Nem ott van hanem mögötted. Megfordultam és még a kunyhónál is rozogább hajlékot láttam

1 ócska koszos lakósátrat a mocskos sátorlapon sárga kötél volt átfőzve 1 tábla lógott róla azzal a fölirattal hogy MAGÁNTERÜLET

a táblától nem messze szakadt vörös papírlámpás himbálózott 1 bambuszrúdon.

Harry rám kacsintott és eloldotta a sárga kötelet a tábla lezuhant a földre. Mikor elıre lökött nem sejtettem hogy épp 1 bordélyba megyek be a sátor külsején szürke és rozsdaszínő csíkok látszottak dehát a héja alapján nem könnyő eltalálni mi van a gyümölcs belsejében.

Esküszöm elıször attól döbbentem meg hogy láttam 1 nıt akinek kerek perec nem volt feneke de annyi ilyen elsı döbbenet volt és mind egyszerre rontott rám. A nı pucér volt akárcsak Bill Frost a kurva elıtt térdepelt ahogy a templomban szokás mikor meghallotta hogy bemegyek talpra állt én meg mit tehettem ráemeltem a puskámat.

Kifelé mondtam a kurvának tőnjön el a kisasszony. A kurva mandulaszeme szikrázott de aztán fekete

selyemköntöst kapott a szemérme elé és tette amit mondtam neki. Frost nem ijedt meg tılem. Csak gyere mondta és felém nyújtotta napbarnított karját mindene ki volt a világ szeme láttára. Csak gyere mondta add ide azt a jelzett puskát mielıtt kárt teszel magadban. Hosszú karjával el akarta kapni a puska csövét a hátam mögött megéreztem a sátorlapot tudtam hogy nincs hova hátrálnom. Fölhúztam a puska kakasát.

Lıj le b...d meg ha nincs jobb dolgod. Az egész ostoba életedet rács mögött akarod eltölteni?

Nem tudtam meg bírom e ölni vagy nem csak annyit tudtam hogy muszáj ráordítottam hogy csaló hazug és célba vettem a puskával ekkor megszólalt 1 hang a sötétben.

Ne csinálj gyilkost ebbıl a fiúból. Harry Power vagy? Tudod hogy az vagyok. Akkor szólítsd lábhoz a jelzett kutyádat Harry. Hallottam mit mondtál hogy az egész életét rács mögött

töltheti. Hát itt vagyok én. Én vagyok az a bizonyos helyettes. Ezzel Harry Power benyomult a sátorba a kezében nehéz

amerikai ismétlıfegyver. A félelmetes fegyvert Bill Frost homlokához szorította annyira féltem a gyilkosságtól hogy nem éreztem könnyebbséget. Harry a bal kezében fogta a pisztolyt a jobb kezével pedig megmarkolta Frost nemi szervét.

Jó nagy kolbászod van Bill.

Ó Jézusom Harry mondta Bill Frost most már be volt rezelve ezért senki se hibáztatná Harry ijesztı alak volt így szakáll nélkül még a pofacsontjából is kegyetlenség áradt a szája sarkából meg iszonyú düh.

Sok bajt hozott rád a dákód Bill. Harry ne. Ne csináld ezt. Hagyjál már. Tudod hogy 1 vastag ér látja el vérrel a dákódat hogyne tudnád

Bill hiszen te igen tájékozott pali vagy. Nem úgy hívnak téged hogy Igende? Frost Igende? Igen de én jobban tudom nem ez vagy te?

Harry fölhúzta a pisztolyát. Ha ezt elsütöm Bill sok vér fog itt elfolyni. Ne Jézusom Harry. Ned szíveskednél fölemelni Bill csizmáját. De Bill a tánccipıjében látogatta a kurvákat fölemeltem a

cipıjét könnyő volt és kecses a talpa vékony mint a papír. Kérlek Harry bocsáss meg mindenért amit tettem. Ne tılem kérj bocsánatot hanem a fiatalembertıl. Ned húzd

csak ki az egyik cipıbıl a főzıt. Mit csinálsz? Tudod Bill nagyon fontos hogy legyen az embernél érszorító. Ezt a szót nem ismertem és nem ismerte Bill Frost se láttam

hogy jobban megijed tıle mint korábban bármitıl. Micsoda? Mirıl beszélsz?

Te nem tudod hogy mi az az érszorító? Pedig az Igende könyvekben benne van ám de igen ha nincs nálad érszorító elvérzel és meghalsz mégpedig a saját jelzett hibádból úgyhogy vigyázz Bill és kösd ezt a pertlit a dákódra. Megtenném helyetted de az egyik kezemmel kénytelen vagyok a pisztolyt fogni.

Bill Frostnak általában pirospozsgás volt az arca de mikor rákötötte a kecses cipıfőzıt a farkára olyan szürke lett mint a hulla.

Rossz fiú voltál Billy mondta Harry Power. Bill Frost mellkasa rázkódott a heves zokogástól azt zihálta Ó

Krisztusom Harry könyörgök engedj el. Igen de megígéred hogy sose rágalmazod ezt a Ned gyereket. Igen meg mondta hangosan bömbölve és csurogtak alá a

szakállán a könnyek. Mit meg? Megígérem. Igen de megígéred azt is hogy minden héten leperkálsz 1 fontot

hogy legyen mibıl eltartani Kellyné kisbabáját? Igen megígérem ezt amúgy is megtettem volna. Akkor eleresztelek üvöltötte Harry és fejbe vágta Billt a

pisztolya agyával. Harry késıbb azt állította sajnálta hogy fejbe vágta Bill Frostot

de nem ettıl az ütéstıl vett rossz fordulatot az egész. Abból lett a baj hogy Bill dölyfös volt mint a bakkecske és mikor elszállt belıle az ijedség meg a rémület már csak az izgatta hogyan lehet elmondani a történetet odahaza a cimboráknak. Most könnyektıl volt nedves a szeme a szája földagadt a megalázkodástól de mikor kiiszkolt a sátorból láttam a nagy gonosz árnyékán hogy csak a bosszún jár az esze. Mondtam is Harrynek de Bill már rontott is ránk pisztollyal a kezében.

Power te rohadék üvöltötte. Csípıbıl tüzeltem azt hittem elhibáztam de mikor Frost a

lámpáshoz támolygott láttam hogy a hasához szorítja a kezét és fekete vér folyik az ujjai közt mint a lekvár.

Februárt írtunk és csak decemberben töltöm be a 16-ot. Ez után az egyetlen lövés után kényszerőségbıl megint Harry Power csicskásává szegıdtem pirkadatkor fölkeltett az istállóban ahova elrejtettek bennünket a barátai. İ már járt odakint és körülnézett a városban.

Bill Frost ráb...ott a sompolygásra mert elvérzett mondta Harry. Most sok évvel késıbb erıs szánalmat érzek a fiú iránt aki

elhitte ezt a szemenszedett hazugságot úgy állok fölötte és nézek le rá mint a holtak a Mennyországból.

Kajtatnak utánad a zsandárok Jimmy fiam. Kérdeztem tıle hogy adtak e ki ellenem elfogatási parancsot

válaszként kikattintotta elefántcsontnyelő zsebkését benyúlt a kabátzsebébe és elıhalászott 1 jókora darab henteskolbászt még forró volt mert nemrég vették ki a serpenyıbıl. A késre tőzve felém nyújtotta a szeme élénken csillogott a fene tudja milyen érzelemtıl én részvétnek hittem.

Kapj be valamit reggelire te szerencsétlen flótás. Eszembe jutott Bill Frost dákója megráztam a fejem Harry

visszavette a kolbászt. Nem akarlak ijesztgetni de 1 regiment zsandár van úton a

Tizenegy Mérföldes patak felé azt hiszik ott elkaphatnak.

Sose mutattam ki ha félek megkérdeztem még 1x hogy adtak e ki elfogatási parancsot ellenem.

Kezemet és szavamat adom mondta a vén csirkefogó hogy addig nem lesz nyugtom míg biztonságban nem leszel.

Föl fognak akasztani nem vitás mondtam. A hajad szála se görbül ha sürgısen hozol nekem 1 vödör

hamut. Nyilván mulattatta hogy milyen engedelmes lettem egyszerre.

Mikor odavittem neki a vödröt elkezdte feketére mázolni a hosszú hegyes állat és a nyakát utasított hogy én is ezt csináljam. Bedörzsölte a mocskos hamut a nagy turcsi orrába a kidülledı szeme köré és azt mondta ettıl tisztes polgárnak fogsz kinézni elvadult barátocskám.

Mikor merı mocsok volt a bırünk utasított hogy zaboltassam meg rendesen a lovakat és hozzak vizet a kútról. Harry kelepcéjébe esett nyúl voltam csak még nem tudtam róla.

A városban egész éjjel fújt a forró északi szél lidérces álmaim voltak tele gyilkossággal füsttel és a lenti országúton görgı acélkerekekkel most viszont elállt a szél és az utcákon halálos csönd volt. Mikor Harry meg én lóháton nekiindultunk a Ford Streetnek 1 magányos gyalogos bicegett felénk valamilyen rudat cipelt 1 darab égett zsákvászondarab lógott rajta ezzel próbálta a jó ember oltani a tüzet. Fölnézett ránk az arcát feketére festette a füst meg a korom a szeme véraláfutásos volt.

Jó reggelt mondta Harry. Jó reggelt pajtás. A tőz nyugaton pusztított így mi a 2 szélhámos délnek vettük

az irányt végigügettünk a lovainkkal a Church Streeten. 2 nı teáskannákkal megrakott szekéren a tőz felé iparkodott.

Az Isten áldjon meg benneteket fiúk kiáltották felénk. Az Isten áldjon meg minket gyilkosokat a vén gazember

megemelte a kalapját és olyan boldog volt hogy madarat lehetett volna fogatni vele. Nemsokára elhaladtunk a vaskos kıépület mellett ahol állítólag holtan feküdt Bill Frost muszáj volt keresztet vetnem annyira szégyelltem magam sajnálkoztam és összehúztam magam a nyeregben mereven bámultam a ló sörényét.

De már ki is értünk a bucklandi útra aztán letértünk róla és a kengurunyomokon amik úgy futottak át a száraz ıserdın mint a higany haladtunk elıre némán akár a vér. Mélyen beástuk magunkat

az ország belsejébe mint a gabonazsizsik aztán a hegyoromról aláereszkedtünk az Ökör patak menti öreg kunyhóhoz ott állt ablaktalanul a páfránymezın.

Itt aztán sose kap el téged senki mondta Harry. Mekkora bőnözınek vagyok elkönyvelve pedig csak fiatal és hiszékeny voltam Harry Power úgy játszhatott velem mint macska az egérrel. Hittem neki mikor azt mondta biztonságban leszek a Vombat rengetegben de akkor se ingott meg a bizalmam mikor bejelentette hogy jobb lesz nekünk a Warby erdıségben sıt akkor se mikor a Glenrowan mögötti hegyek jóval benépesültebb részei felé cipelt magával vagy akár fogadók csehójába ahol egyenruhában grasszáltak a rendırök.

Tudta mennyire fölkavart a gyilkosság de sose mutatott irántam részvétet hanem csakis az ellenkezıjét örült mint majom a farkának állandóan a holtat gúnyolta hol úgy emlegette hogy Igende hol meg úgy hogy Fa.. Bill. A tábortőz mellett rettentı közönségesen elıadta Bill Keringıjét és közben hátradüllesztette a sötétbe a nagy szögletes valagát.

Sok holdvilágos éjszakán hagyott úgy magamra hogy legföljebb az 1 szál elültöltıs puskára számíthattam mindössze 2 gyutaccsal csak jóval késıbb tudtam meg Maggie-tıl aki imádta bámulni a fénylı holdat hogy ezeken az éjszakákon az öreg Harry átlovagolt a Warby erdıségen hogy tegye a szépet anyámnak. Legelsı este eldicsekedett hogy agyonlıtte Bill Frostot amiért ilyen csúnyán elbánt anyámmal. Aztán elıadta Bill Kermgıjét amivel megnevettette anyámat ami igaz igaz a vén csirkefogó kimozdította Ellen Kellyt az ágyából mielıtt visszavitte volna ugyanoda.

Ocsmány hazudozó volt kedvtelésbıl sıt hivatásból hazudozott 1 pillanatra abba nem hagyta úgy hazudott ahogy más ember az orrát piszkálja vagy emberi ábrázatokat farag 1 eukaliptuszgyökérbe csak hogy elverje az idıt. Könnyen elhitette anyámmal hogy úton vagyok Új-Dél-Wales-be nekem meg azt mondta hogy a zsandárok letáboroztak a Tizenegy Mérföldes patak mellett és lesik az alkalmat hogy letartóztassanak. Micsoda hálót szıtt körém! Azt mondta szemmel tartja a zsandárokat és majd szól ha elmentek. Persze hittem neki mert köztem és az akasztófa között nem volt más csak ı engedelmesen vigyáztam a lovaira a sőrő rablóportyái alatt minden éjjel zsákmányul ejtettem 1 kengurut vagy posszumot vagy legalább

valami erdei madarat sose szolgáltam föl neki ugyanazt a vacsorát 2 egymás utáni estén. Lusta volt mint a kutya amelyik nekitámasztja a fejét a falnak és úgy ugat de nem nehezteltem rá sıt idınként sütöttem neki halat vagy fıztem neki kígyólevest. Ezenkívül fát vágtam gondját viseltem a lovaknak rendszeresen patkoltam ıket. Ha meleg volt az éjszaka ástam 2 mélyedést hogy abban aludjunk sıt a kis sírok fölé szúnyoghálót feszítettem ki. Nem azért csináltam ennyi mindent mert ilyen a természetem hanem mert tudtam ha abbahagyom az agyam rögtön azzal a gyilkos éjszakával kezd foglalkozni és megint látnám a fenék nélküli kínai nıt meg Bill fekete vérét amint ömlik az ujjai között.

Harry idınként bejelentette hogy forrósodik a helyzet jobb lesz ha átmegyünk a Vombat vadonba mindig hittem neki pedig nagyon az agyamra ment már az Ökör patak környéke 1x magamra hagyott vagy 2 hétre gondolom elment anyámhoz tenni a szépet engem meg ott hagyott egyedül csak járt az agyam majd beleırültem. Kapával és sarlóval eltakarítottam a páfrányt az ablaktalan kunyhó környékérıl úgyhogy mikor megeredt az esı sokkal vidámabban nıhetett a fő. Aranyat mostam kerítést csináltam meg befogtam és betörtem 1 nıstény vadlovat de a szüntelen munka se tudta csillapítani a lelkifurdalást bőnös vagyok mert megöltem anyám gyerekének apját.

De olyan az igazság hogy azt se ember se ló de még maga Harry Power se tudja elfojtani végleg se ravaszsággal se erıszakkal de még a nagy nehéz valagával se. Az igazság akkor kezdett nekem földerengeni mikor 1 reggel átlovagoltunk a McBean-féle Kilfeera farmon úton visszafelé a Warby erdıségbe. Ez a McBean nemcsak telepes volt hanem nagy hatalmú Elöljáró is úgyhogy az ı földjén ajánlatos volt a patakok mentén és a szakadékokban járni azokon a mélyen fekvı részeken amiket a katonák holt területnek hívnak. 2 napos út volt ez a 2. nap reggelén McBean farmjának az északi szélén jártunk elızı este az ı egyik birkájából csaptunk lakomát. Könnyő vágtában jöttünk föl 1 mélyen fekvı keskeny völgybıl és szinte nekimentünk a szemközt jövı lovasnak. Olyan közel voltunk egymáshoz hogy éreztem a melasz szagot a ló leheletén ahogy megfordultam a kengyelem beleakadt a szemközti lovas kengyelébe. Az ı lova felágaskodott az enyém megbotlott de egyikünk se esett ki a nyeregbıl. Olyan kikent kifent lovas ült a lovon hogy rögtön tudtam ez csak valami civil pandúr lehet ahogy mind a ketten odébbugratunk látom hogy Harry sarkantyúzza erısen a lovát és

hirtelen mögöttünk terem az idegen lovas. Az erısen pocakos tweed öltönyös férfi akár Kerületi Rendırfınök is lehetett volna. Felénk lengette a kalapját hé Bill kiáltotta állj már meg Bill.

Harry nyugodtan továbbhaladhatott volna de nem ezt tette. Miféle Bill bömbölte ki a lóf..nak mondod te azt hogy Bill?

Az idegen nem vesztette el a nyugalmát és udvariasan válaszolt. Bocsánat cimbora. Széles arcú kerek feje volt meg hegyes kis orra a fürge fekete szemével gondosan végigfürkészte Harry arcát.

Az arca nem Billé de a ló amin ül nagyon hasonlít Bill lovára. Ismeri Bill Frostot? Akit úgy is hívnak hogy Igende? Nem láttam mióta kijött a kórházból.

Így került napvilágra az igazság egyetlen pillanat alatt ahogy a fickándozó hal esténként följön a víz fölé mire észrevettem már más se látszott csak a győrőzıdés a víz színén. Addigra már Harry elıkapta az amerikai ismétlıpisztolyát a nadrágszíja mögül és nekiszegezte az idegen mellének.

Elég legyen a szemtelenkedésbıl bömbölte. Csillapodj cimbora mondta a lovas. Nem akartalak megbántani.

Egyáltalán nem emlékeztetsz Billre. Cimbora üvöltötte Harry Power nem vagyok a jelzett cimborád

és majd megtanítalak hogyan beszélj 1 úriemberrel. Vedd ki az órádat a zsebedbıl aztán szállj le a lovadról és kösd rá az órát a kantárra az Isten verjen meg.

Mikor a figura engedelmeskedett Harry körbefarolt hogy odaférjen az idegen lovához és leoldotta a kantárról a zsebórát. A füléhez emelte látványosan belehallgatózott és így szólt Ez már döfi drága darab lehet.

Bocsánat uram de nem tudom kihez van szerencsém. Harry Power a nevem te seggfej. Akkor ön híres ember mondta a fickó a híre ön elıtt jár. Harry nem tudta megakadályozni hogy fénylı borotvált arcára

ki ne üljön az önelégültség az aranyláncot belecsurgatta a tenyerébe aztán zsebrevágta a zsákmányt.

Azt is mondják hogy önbıl nem hiányzik az igazságérzet sıt dalokat költenek önrıl.

Én soha nem hallottam ilyen dalt és gondolom Harry se de az arca tovább fényesedett nagyon igaz úgy van ahogy mondod.

Ez az óra az apámé volt mondta a férfi inkább jöjjön be a

házamba és adok önnek pénzt helyette. Igazságos vagyok mondta Harry de nem vagyok jelzett hülye

nagyon jól tudom hogy a közelben nincs más ház csak a Kilfeera-tanya.

Arról beszélek. És maga R. R. McBean vigyorgott Harry ez a herélt meg a híres

Napsugár. Jól mondja. Erre nem számított hogy leplezze a meglepetését Harry

körbelovagolta a lovat mintha meg akarná venni. Nyakig volt a slamasztikában ı is tudta csak azt nem hogyan mászhatna ki belıle.

Nézze McBean elöljáró úr örülök hogy megismertem de most már szedje a lábát mielıtt beleeresztek egyet a nagy kövér valagába.

Az nem lenne bölcs dolog. Igaza van de én nem is vagyok bölcs. Az Elöljáró ekkor felém fordult a szeme fekete volt mint a tinta

akár bele is fulladhatna az ember. Remélem nem akarsz belekeveredni ilyen butaságba fiam?

Semmit se szóltam. Legalább a lovamat hadd tartsam meg. Nem látom hogy magának itten bármilyen lova lenne mondta

Harry. El akarja lopni a lovamat? Magának nincsen lova ismételte Harry. Ettıl a véleményétıl biztosan nem tágít Power úr? Nem arról vagyok híres hogy tágítanék. Hát jó mondta az Elöljáró sarkon fordult és nekivágott

gyalogszerrel a hosszú dühös hazaútnak a poros marhalegelın át. Harry leszállt a saját lováról és átszállt a telepesére. Mit beszéltek itt Bill Frostról? Semmit. De ez az ember azt mondta hogy látta Bill Frostot. Látta a fenét. Tudom mi hangzott el ilyen csupasz képő hazugsággal még

sose találkoztam szinte már magamban kezdtem kételkedni. Mikor Harry megsarkantyúzta az új lovát mentem én is utána az Ökör patak menti híres nevezetes BIZTONSÁGBA. Éjjel Tátongnál táboroztunk le de Harry nem engedte hogy tüzet

gyújtsak télire eltett cékla volt a vacsora késıbb hallom hogy nyög tán a belei bántották vagy azon rágódott hogy mekkora baromságot követett ma el. Mikor fölébredtem a szarkák és a csengımadarak fémes tiszta énekére Harryt azon kaptam hogy az összecsomagolt batyuján ül és elıregörnyed közelebb lépve látom hogy éppen húzza föl az új aranyórát de csak futólag tünteti ki a figyelmével és mikor meggyızıdött róla hogy elég gyorsan ketyeg a gomblyukába főzte az aranyláncot és szépen eligazgatta.

Rendesen mutatja az idıt? Föl se nézett. Gyújtsak tüzet? Mikor végre fölemelte a szemét látom hogy ki van borulva. Azt hiszem ideje odébbállni az ország másik részébe. Hova? Gippslandbe. Ha ismered a szakadékokat a borotvaéles hegyormokat az álnok

hegyi palát Tatong és Gippsland között akkor földtani fogalmad lehet róla mennyire megijedt Harry R. R. McBeantıl. Ebben nem volt egyedül mert engem is nagyon aggasztott hogy McBean látta a képemet.

Ha kis idıre távol leszünk azalatt elfelejtıdik a dolog mondta Harry.

Így aztán nem gyújtottam tüzet se aznap reggel se másnap csöndesen átszeltük a Vombat vadont Toombulupig ott aztán szereztünk 1 második málháslovat és mentünk tovább Mansfield városába Harry elküldött lisztet és cukrot venni annyi céklát ettünk már hogy vérvöröset hugyoztunk tıle.

Mansfield után elhagytuk az ismerıs határterületet mikor Merrijignél kiértünk a Delatite folyóhoz déli szél fújt az arcunkba elıttünk kengurufüves rétek hullámoztak néztük a vad felföldi vidéket a Buller hegység úgy várt ránk mint 1 lelapuló pikkelyes vadállat.

Menekülésünk 5. napján tiszta hideg idınk volt éppen annyi szél fújt hogy potyogjanak körülöttünk a száraz gallyak amerre kapaszkodtunk fölfelé az egymásba érı hegyek láncán. Estére 1 magas szélfútta hegynyeregre értünk más nem nıtt rajta csak fehér törzső törpe gumifák meg barnás bokrok a sziklák közt elszórtan.

Most már rakhatsz 1 jelzett tüzet. A szél gyerekjátékká tette a vadászatot úgy ejtettem el 1 kis

kengurut hogy észre se vette. Este sült húst vacsoráztunk és Harry nem panaszkodott a beleire. Lehet hogy hiányzott neki anyám társasága nem tudom vacsora után hallgattunk a pokrócunkon ülve elnéztünk a távolba a Nagy Vízválasztó hegység felé ezen a vidéken még sose jártam olyan volt mint 1 tündérmese színhelye a tiszta széljárta égbolt tele gyémánttal a hegyek kicsipkézett fekete körvonalaival nem tudott betelni a szemem.

Ezen mind keresztül fogunk lovagolni. Tudom. Harry nevetett és igaza lehetett mert sejtelmem se volt mi vár

ránk. Nézz csak oda mutatott elıre. Azt ott úgy hívják hogy

Harántvágó Főrész az meg ott a Spekuláció hegy amott meg a Seggbekúró hegy az a másik meg a Kétségbeesés ismered ıket?

Nem Harry. Majd megismered és bánni fogod. Lehet hogy kemény vidék ez de mégse féltem csillagfényben

feküdtem le jégesıre ébredtem a lovak ágaskodtak és toporzékoltak kínjukban a 2. málhásló elszabadult a fél délelıttöm ráment mire befogtam. Aztán elkezdıdött a hosszú és álnok utazás a tambói átkelıhöz olyan meredek és veszélyes utakon amiket csak tolvajok és vombatmedvék ismernek 5 napig tartott az út és 1 kivételével mindegyik hideg és esıs volt.

Mikor megérkeztünk Tambóba messzebb voltam az otthonomtól mint idáig bármikor. Gyorsan rátaláltunk McFarley kocsmájára a padló sártól és alkoholtól volt mocskos rengetegen ittak bőzlöttek mint az ázott kutya a szénás szekéren néhányan önszántukból voltak itt mások meg itt rekedtek a Tambo emelkedı vize miatt volt köztük néhány pocsék kedvő telepes meg elbocsátott birkanyírók meg tiprott képő favágók a szemük vöröslött a rengeteg főrészportól. Savanyú és marcona volt a légkör amilyet várhatsz is 1 rakás boldogtalan részegestıl nem szerettem idegen lenni köztük.

Harry bement hogy a szomját oltsa én meg közben a nyitott ajtóban álltam ahol mégiscsak jobb volt a levegı hallottam a morajló Tambót a vizet vörösre színezte a föld minden gallonjából ki lehett volna vonni 1 farmra elegendı földet. A folyó innensı felén kisebb karám állt oda voltak bezsúfolva a vendégek lovai lökdösték rúgták marták egymást az esıben.

Olyan messzire kerültem hát a Tizenegy Mérföldes pataktól

amennyire csak lehetett 1x csak látom ám hogy 1 lovas kocog az úton szürke kancája kissé lúdtalpasan jár. Lelógó kanmájú kalapot visel és angol szabású hosszú viharkabátot ami tele van fröcskölıdve sárral. A lovas és a ló egyformán fáradtnak látszik. A lovas leemeli lováról a nyerget mintha azt forgatná a fejében hogy itt kéne maradni 1 darabig aztán bevezeti a lovat a sáros kopár karámba. Milyen furcsán ismerıs a karikalábú járása ahogy fáradtan bevánszorog a kocsmába.

Harry közben rátehénkedett a pultra kigombolta a kabátját hogy látsszanak a pisztolyai. Gyorsan mondtam neki jöjjön gyorsan. Látva az izgatott képemet nyilván sejthette mi vár rá mert a lopott órájánál keresett menedéket annak a láncát kezdte babirkálni fölkattintotta az óra födelét és sokáig bámulta a számlapot.

İ az mondom Harrynek. Bekattintotta a zsebórát beleejtette az órazsebébe aztán

eligazgatta az aranyláncot ami átszelte a koszos mellényét. Mindjárt jövök Jim fiam. De Bill Frost 1x csak megjelent a nyitott ajtóban a vak is

láthatta hogy ı az. Ez nem lehet igaz rikkantotta Harry Power. Bill Frost észrevett bennünket az arca elsápadt pont olyan volt

mint az a pucér angol segge benyúlt a zsebébe a pisztolyáért. Azt hallottuk hogy meghaltál hadarta Harry. Miért és miben? Frost 1 pillanatra se vette le rólam a szemét. Puskalövéstıl szólaltam meg. Harry keze a derékszíján

nyugodott az amerikai ismétlıpisztolya tövében. Ki az a barom aki ezt mondta neked mondta Frost továbbra is

engem nézve. Harry azt hallotta hogy maga meghalt mondtam azt mondták

neki hogy elvérzett a puskám golyójától. Harry Power hazudik mint a vízfolyás mondta Bill Frost ennyit

még neked is tudnod kéne a Krisztus szerelmére. 2x is találkoztam vele a jelzett kórházban 1x meg anyádnál mikor elmentem a terelıostoromért nézz csak rá b...d meg épp most kacsintott rám.

Harry felé fordulok vigyorog mint a fakutya. Csak vicc volt az egész. Fölajánlotta a szolgálatait anyádnak mondta Bill Frost. Csak vicc volt az egész. Hazug disznó ordítottam magamon kívül életemben nem

csaptak még így be rohadt kib...ott hazug disznó és csak mondtam neki ami a nyelvemre jött.

De Harry Power nem viselhette el hogy 1 gyerek így beszéljen hozzá ezért elıhúzta .31-es Coltját az öve mögül és a halántékomhoz szorította.

Nagy csönd lett körülöttem belenéztem Harry szemébe halott volt és fakó mint 1 függöny.

Kérj bocsánatot ha jót akarsz suttogta. Sajnálom Harry. Hangosabban. Sajnálom Power úr. Tévedtél. Tévedtem. Elvitte a pisztoly csövét a koponyámtól kioldotta a szerkezetet

és most már el mert vigyorodni és fejbevágott a bolond állatja de nem ismert engem.

Visszamosolyogtam rá és bal kezemet a vállára fektettem nagy darab kemény férfi volt érzett mekkora a súlya de már nem féltem tıle és behúztam egyet a belei közé. Mikor összegörnyedt öklömmel a torkára sújtottam borzalmas hangok törtek elı belıle elvettem a revolverét és odaszorítottam a tarkójához kocka alakú fején kilátszott a mocskos bır a ritkuló haja mögül. Remegett a kezem mikor megkérdeztem élni óhajt vagy meg akar halni.

Az volt a híres Harry Power válasza hogy lerogyott a mocskos padlóra és tátogott mint a partra vetett tıkehal letéptem róla az aranyórát jött vele a mellénye 1 darabja is és rajta maradt a láncon akkor is mikor ledobtam a földre.

Megöllek kiáltottam. Forrt a vérem de mégse bírtam ölni inkább belelıttem a drága

aranyórába ugrott egyet odébb gurult és köpte ki magából a kerekeket meg a rugókat a részegek nagy zőrzavarban fedezék után néztek a sáros helyiség árnyékos részeiben. Bedugtam a pisztolyt az övembe és kisétáltam az esıbe. Aznap éjjel az én szeretett jó anyám rólam álmodott pontosan le tudta írni a lovat amire fölszálltam McFarley kocsmája elıtt tudta hogy almásszürke volt tudta hogy veszélyben vagyok csak azt nem tudta hogy a veszedelemnek Harry Power a neve. Miközben a lovak karámja felé haladtam visszanéztem a csehóra láttam hogy Power

már talpon van és a jobb keze a hatalmas amerikai ismétlıfegyveren nyugszik. Hozzá se értem a .31-es Colthoz átmásztam a kerítésen mögötte a híres Napsugár csinálta a csikók közt a ribilliót igen szép állat volt pompás törzs hosszú erıs nyak úgy döntöttem ı lesz a fizetségem a Power úrnál teljesített szolgálataimért. A kancák már eltérítették a csikóktól láttam a véres horpaszáról hogy büntetésbıl megrugdosták és megharapdálták de ezt nem tulajdonítottam a rossz jelleme jelének. Mikor odamentem hozzá hogy fölkantározzam felém fordította a farát de ha belém akart netán rúgni hát gyorsan meggondolta magát és inkább a lábamba próbált beleharapni.

Jó páran figyeltek a csehó verandájáról láttam amint Bill Frost rácsap Harry vállára de Harry ellöki. Nem mondom hogy nem dobogott a torkomban a szívem de tudtam hogy megérdemeltem ezt a lovat kilovagoltam vele az esıbe horkantgatott és toporzékolt 1 kicsit de a tudomására hoztam hogy nálam nyitott kapukat dönget mert én ıszintén kíváncsi vagyok a jellemére. Közben Harry Power meg Bill Frost 1 pillanatra se vette le rólam a szemét ravasz mind a kettı mint a klozetpatkány állandóan rajtuk kellett volna legyen a szemem de nem lehetett kénytelen voltam elviselni a hátamban a győlölködı ádáz tekintetük súlyát. Napsugarat kikötöttem a kerítéshez aztán megkerestem a málháslovunkat még rajta volt az egész teher magamhoz vettem Power legjobb vízhatlan pokrócát 1 kis teát pár szem krumplit meg 1 darab sajtot. Az elemózsiát jutazsákba raktam közben a lovak úgy ahogy eltakartak.

Átmásztam a kerítésen hónom alatt az összecsavart pokróccal vállamon a jutazsákkal láttam hogy Harry az amerikai ismétlıpisztolyát életveszélyes ponton tartja vagyis a slicce fölött középen. Napsugár nyeregkápájához kötöztem a pokrócot és végre valahára nyeregbe szálltam.

Ostobaság lett volna rám lıni de Harry rettentı gıgös volt a folyó annyira morajlott hogy nem tudhatom biztosan Harry nem lıtt e rám mikor megeresztettem a lovat csak azt tudom hogy mikor a domb alján kanyargó mélyúthoz értem még életben voltam. Az egyenletes tempóban zuhogó esı csurgott lefelé a kalapom karimájáról ügettem a kiöntött Tambo partján és most már mindenestül élvezni tudtam finom új társaságomat. Elnéztem az elıre hátra lebegı füleit az elıttem táncoló szürke nyakát meg ahogy a sörénye a vágtatással 1 ütemben lobogott ez mind összeadódott és nagy nagy jókedvre derített.

Ágaskodj mondtam neki és Isten az atyám már ágaskodott is akkora szíve volt mint 1 ház átúszott az áradó folyón és fölkapaszkodott az omladozó túlparton aztán röpült alattunk az út bámulatos 1 jószág gızölgött nyihogott bármire kapható volt. Mind a ketten megszabadultunk Harry Powertıl és arra mentünk amerre kedvünk tartotta akár haza is mehetünk a hegyeken át Harrietville-be vagy akár Sziámba hogy meglátogassuk a Királyt nem volt elıttünk semmi lehetetlen.

Doctor's Flatnél jártunk mikor végre alábbhagyott az esı és összeakadtam 2 öreg aranyásóval úgy illettek egymáshoz mint 1 pár mosatlan porcelánbögre mind a kettın ásószakáll másfél méternél nem voltak magasabbak a fickók. Sárga pipájukat szopogatva azt mondták elment az eszem ha itt akarok átkelni Harrietville-be ahhoz le kell menni legalább Fainter Spurig. Mikor látták hogy nem lehet eltéríteni a szándékomtól azt mondták írjam le a végakaratomat az esıköpenyem belsejére mert az esı után rettentı ködök lesznek és mindenütt rengeteg a pala és megjósolják hogy Napsugár orra fog bukni Fainter Spurnél én meg a nyakamat szegem. De én nem féltem semmitıl kértem ıket hogy mutassák meg az utat ık meg csak nevettek és azt mondták menjek csak ugyanarra amerre Bogong Jack ment mikor elhajtotta a lopott marhát Új-Dél-Wales-be és térképet rajzoltak a sárba. Most aztán mindent tudtam úgyhogy ügethettem tovább.

Estére visszaértem a magasföldre a levegı szúrta az orrom belsejét kellemes volt ez a fájdalom az égbolt megint csuda tiszta kerestem magamnak 1 nyiladékot a hógumifák közt és fatuskókból jó illatú tüzet raktam. Jó hideg volt oda is adtam Napsugárnak a pokrócot de éjjel olyan dermesztıen lehőlt hogy visszavettem a pokrócot talán ezért is döntött úgy hogy megleckéztet. Reggelre fogta magát és engedély nélkül lelécelt.

Mivel megbéklyóztam és csengıt is kötöttem a nyakába tudtam hogy túlságosan messzire nem mehetett így aztán reggelire ráérısen sütöttem 2 krumplit és fıztem hozzá teát. Megmostam az arcom a jeges folyóban és elindultam a lovat keresni már szinte eltelt az egész délelıtt és semerrıl se hallottam a csengıjét ráocsúdtam milyen súlyos a helyzetem ennivalóm alig maradt és rémesen hosszú gyaloglás állt elıttem 1 olyan országrészben amit egyáltalán nem ismerek. Dél tájban fölkapaszkodtam 1 jó magas sziklameredélyen széles lapos fennsíkon találtam magam 1 sziklás patak szelte

keresztül körülötte lágy és zöld volt a fő éles ellentétben a Tizenegy Mérföldes patak körüli kiégett földekkel. A patak mentén haladva kerestem Napsugár nyomait és 1 helyütt a hógumifák közt pásztorkalyibárá bukkantam. A téli havak miatt jó magas tetıt emeltek föléje kıtőzhely volt benne a vadonban az ilyesmi igazán ritkaság. Hahóztam 1-et de régóta nem járt itt senki durva ácsolatú deszkákból rakták a falát de odabent valami házias birkapásztor sárral kente be a falat aztán kitapétázta a KÉPES AUSZTRÁL HÍREK átabotába de azért jó erısen fölragasztott lapjaival. Olyan volt mintha 1 könyv belsejében járkálnék nem volt idım hogy nekiálljak olvasni de volt 1 csomó kép a háborúról amit a jenkik vívtak saját maguk ellen ágyúval fölszerelt hajók haditervek és minden újságoldalon 8 vagy 9 évvel korábbi dátum. Rendes kunyhó volt jó nagy és száraz 6 embernek volt hálóhely az jutott eszembe de boldog is lennék ha a világtól elszigetelve élhetnék itt dehát nincs ennivaló nincs mit tenni gyalog be kell kutyagolni Harrietville-be.

Visszamentem a táborhelyre és teleraktam a zsebemet ami csak belefért hogy túléljem a rám váró megpróbáltatást 1x csak motoszkálásra leszek figyelmes a bokrok közt. Éjjel kengurudobogást hallottam gyorsan megtöltöttem a Coltomat és megcéloztam a bokrot ahol mozogtak az ágak. Abban a pillanatban mikor bekattant a ravasz az 1. nyomáspontra Napsugár úgy döntött most már eléggé megtréfált megrázta a nagy szürke fejét megszólalt a csengı és ıfelsége kíváncsian kidugta a fejét a rejtekhelyérıl.

Te jelzett dög rivalltam rá. Nagyon sajnálja mondta miközben kijött a tisztásra a

megbéklyózott lábaival és megállás nélkül szólt a nyakában a csengı alig hittem el hogy képes volt ilyen álnokságra a vak is láthatta hogy szándékosan csinálta az egészet mert a fejét mélyen lehorgasztotta mint aki bocsánatot kér. A szemére hánytam hogy csibész hóhányó és gazember ettıl csuda jó kedve kerekedett odajött hozzám és megdöfködött az orrával nem tehetek róla de muszáj volt nevetnem. Ettıl fogva nagy volt köztünk a barátság állandóan beszéltem hozzá és viccelıdtem vele. Levitt Fainter Spurig de egyetlen 1x meg nem botlott és meg nem makacsolta magát azon a rettenetes meredélyen.

Este tábortüzet raktunk Harrietville-tıl nem messze és bocsánatot kértem tıle hogy éjszakára kikötöm.

Már 2 napja nem jutott rendes abrakhoz úgyhogy a harmadik napon nem hajszoltam lassú kerülıutakon haladtunk elıre még akkor

se mentünk ki 1x se a közutakra mikor átmentünk Bright városán. Nemsokára visszaértünk azokra az ösvényekre amiket Harry annyira szeretett a délután közepén értünk Glenmore-ba a 3. napon itt aztán megtudtam Jimmy Quinntıl hogy semmitıl se menekültem meg. A zsandárok lefogták Jack Lloyd bácsikámat azzal a hamis váddal hogy elrabolta McBean öröklött aranyóráját meg a herélt lovát de a helyzet ennél is súlyosabb mert a pandúrok hajkurásszák az unokafivéremet Tom Lloydot ki akarják belıle szedni hogy mi volt a szerepem a rablásban.

ÖTÖDIK KÖTEG

Korai kapcsolatok rendırtisztekkel

A bal szélén durván letépett papír; 20 vonalazott lap (22,8X30,5 cm). Kék tinta, a lapok alján nedvesség okozta szennyezıdések.

A szerzı hazatérése a Tizenegy Mérföldes patakhoz. A család igyekszik visszajuttatni a lopott lovat McBean elöljáróhoz. Beszámoló a Whelan ırmester által foganatosított letartóztatásról és Kelly benallai bebörtönzésérıl. Kelly növekvı hírnevét két fıfelügyelı kiszállása is megerısíti. A kézirat korrupcióra (a rendırségére) és hamis esküre (R. R. McBean) vonatkozó állításokat is tartalmaz. 500 fontot kínálnak annak, aki felvilágosítással szolgál Harry Power hollétérıl. A szerzıt Melbourne-be szállítják, találkozik Standish rendırkapitánnyal. Beszámoló a richmondi rendırségen töltött éjszakáról.

TOM LLOYD PONT ANNYI IDİS VOLT MINT ÉN megáradt patakok vizébe eregett pálcákkal versenyeztünk a porban birkóztunk megrendeztük a híres lófuttatást Gretától a wintoni mocsarakig sose hagynám hogy az én bőnömért ıt büntessék meg. Hazatérésem az otthoni földre elég búbánatosra sikeredett tudtam nincs mit tenni muszáj lesz föladni magam a rendırségen.

Sötét éjjel értünk Gretába Napsugár meg én elléptettünk a romok mellett ahol a régi fogadó porig égett ugyan nem volt meleg a sötétség jó illatai mégis úgy rám tapadtak mint a pókháló hamuszagot nem éreztem csak a gumifa leveleit a frissen szántott földet a hıbörödött Michael O'Brien 15 disznaját meg Danaherné új verandájának sőrő főrészporszagát. Az égen nem volt se hold se csillagok de mikor 1/2 óra múlva elértem a Futter erdıhöz a déli szél aprószemő esıt hozott igaz az orromig se láttam de az út menti bokrok közül kihallatszott 1 disznópatkány motozása. Furcsa hogy kutyaugatást nem hallottam.

Napsugár 2x is megijedt sarkantyúztam hogy menjen tovább de nagyon vonakodott aztán tılem balra szikraesı tört föl 1 kéménybıl ebbıl jöttem rá hogy tán 100 méterre se vagyok a házunktól. Ahogy 1 pillanatra világos lett megláttam 1 szép nagy ló óriási árnyékát meg a fehér ruhás lovast anyám várt rám Isten tudja honnét tudta hogy hazajövök de borzasztóan megijesztett hirtelen égnek állt a

hajam. Átkeltem a patakon a kutyák csöndben maradtak csak anyám

hangja hallatszott az ı drága ismerıs nyers és mégis gyöngéd hangja. Te vagy az? Én. Hallottam a lova zablájának zörgését de ıt magát nem láttam

mert szuroksötét volt. Azt mondta drága fiam van itt neked 1 jó erıs kanca meg sajt

meg pácolt hús ebben a jutazsákban. Sarkamban vannak a zsandárok mondtam furcsa de ettıl mintha

kı esett volna le a szívemrıl. Valami szerencsétlen balf... föltartóztatta és kirabolta az öreg

McBeant mondta anyám és most az egész körzetben nyüzsögnek a zsandárok mint tehénszaron a legyek. A Tizenöt Mérföldes patak mellett ütöttek tábort meg Gretában minden reggel napkelte elıtt ide eszi ıket a fene zörgetnek az ajtómon. A Tom Lloyd cimborádat is keresik de rács mögé dugnak mindenkit akinek a képe nem tetszik nekik. Azt mondják nagyon rájár a rúd az itteni zsandárokra a melbourne-i nagykutyáktól.

Anya bemutatom McBean lovát azon ülök. Anyám nem válaszolt. Anya Harry Power meg én voltunk a bőnösök. Harry azt mondta hogy Új-Dél-Wales-ben vagy. Harry rengeteg olyasmit mond ami nem igaz Anya. Hát akkor még eggyel több jelzett ok hogy elvedd tıle a lovát.

Add ide McBean lovát én meg majd gyorsan túladok rajta. Még mást is mondanom kell Anya azért is jövök most haza

hogy megmondjam lelıttem Bill Frostot. Nem az én dolgom lett volna lelıni nagyon sajnálom el se tudom mondani mennyire.

Harry azt mondta hogy ı lıtte le. Harrynél nagyobb hazugot még nem hordott a hátán a föld. Hosszú szünet következett nem láttam bele anyám gondolataiba

nem is sejtettem mi jár a fejében. A nyereg is lopott holmi kérdezte. Rajta vannak McBean kezdıbetői. Hol az az óra remélem az nincs nálad. Harrynél van már ami megmaradt belıle. Akkor hagyd itt a lovat meg a nyerget is itt van vidd ezt a

kancát és tőnj el a Vombat rengetegben.

De Anya nem hagyhatom Tomot a pácban. Ó Jézusom Ned mit gondolsz Lloydék megtennék ezt a

kedvedért? Leszálltam Napsugárról kikötöttem a kerítéshez anyám meg

bejött utánam a kunyhóba. A 2 kengurukutyát benn tartották a házban nehogy

figyelmeztessék a rám váró spicliket most aztán kicsörtettek az éjszakába. Odabent látszott csak igazán anyám mennyire aggódik értem de csak a merev fehér hátát fordította felém az érzéseit legföljebb a tőznek mutatta ki.

Már elmúlt éjfél mikor bementem a házunkba a testvéreim egyesével bukkantak elı a függönyök mögül. Maggie volt a legelsı jó föld és forralt tej szaga volt kézen fogott hogy odavezessen a legújabb kishúgunkhoz Ellenhez. Bill Frost kislánya akkora volt mint 1 szelet kenyér 1 gyümölcsös dobozban aludt az asztalon ha szarból valaha lett arany akkor íme a példa.

Ezen a keserves órán mikor anyám megtudta hogy nem akarok elmenekülni a büntetés elıl szólt Maggie-nek hogy terítse az asztalra a legszebb abroszunkat aztán mikor Kate is kimászott a kuckójából ıvele meg elıhozatta a rejtekhelyükrıl a főzfa tányérokat. Dannel tisztára sikáltatta a mocskos körmeit ı maga pedig meggyújtott 4 jó méhviasz gyertyát és egymástól egyenlı távolságra helyezte ıket minden Kellynek 1-et 1-et mintha karácsonyi vacsorára készülnénk. Az ásítozó gyerekek az asztal köré telepedtek anyám kinyitotta a nyikorgó jutazsákot amit a menekülésemhez készített elı.

Mikor Maggie meglátta hogy amit nekem sütött fızött az most mind ki van terítve az asztalra sírva fakadt Gracie is itatni kezdte az egereket Kate is nagyon úgy festett mintha bármelyik pillanatban beszállna a kórusba úgyhogy elmeséltem nekik Napsugár csínytevéseit meg hogy majdnem ledurrantottam mert kengurunak néztem.

Kate-nek meg Gracie-nek nagyon tetszett a történet megették a mazsolás pudingjukat és visszafeküdtek az ágyukba. Dan azt mondta ı nem lány ı fönnmarad és strázsát áll nekem de hamarosan lehanyatlott a feje a tüzes kis 8 évest a karjaimban vittem a fekvıhelyére.

Jem a szavát adta hogy elviszi McBean lovát Winstonba és otthagyja a karámkerítéshez kötve kimentem elköszönni Napsugártól elmondtam neki hogy sose fogom elfelejteni és ı a legpompásabb ló

akin valaha is ültem. Mikor bementem a házba látom hogy anyám pakkot tett az asztal közepére fehér selyempapírba volt csomagolva azt hittem gyerekholmi van benne. Csak akkor derült ki mikor kicsomagolta hogy a 2 méter hosszú zöld vállszalag van benne amit Shelton úrtól kaptam valamikor régen Avenelben. EDWARD KELLYNEK A BÁTORSÁGÁÉRT HÁLÁS SHELTON CSALÁD.

Vedd föl mondta és élénken csillogott a szeme. Nem bánom fölveszem mikor magamra tekertem a szalagot leültem még 1x anyám meg odaállt mellém megfogta a kezemet és megsimogatta a csuklómat, így vártuk ki a könyörtelen reggelt amikor learatjuk a keserő termését annak amit Harry Power vetett el a földünkön. Hajnalban Whelan ırmester letartóztatott elvitt a családomtól és a szakadó esıben bekísért Benallába fogalmam se volt mekkora erıket mozgósítottak ellenem. Tudtam hogy bőntárs voltam a Rendırkapitány barátja lovának és zsebórájának ellopásában errıl a népségrıl annyit se tudtam mint arról hogy mennyi toll van McBean pehelypárnájában. Jól táplált kis hernyó voltam a fakéreg alatt akinek sejtelme sincs a jégmadár létezésérıl kivált a jégmadár ádáz csırérıl vagy a büntetésrıl ami a madár bısz szemeibıl árad.

A cella ugyanolyan volt mint a múltkori arra számítottam hogy Whelan most is nekem esik mint a múltkor de most sokkal rosszabbat tett velem elvette a vállszalagomat az övemet és a cipıfőzımet aztán értesítette Standish Rendırkapitányt ti ti tá tá nemsokára hangosan mondogatták Ned Kelly nevét 100 mérföldre innen Melbourne-ben a Rendırkapitány szobájában mielıtt lenyugodott volna a nap Nicolson fıfelügyelıt és Hare fıfelügyelıt Benallába rendelték hogy kivallassanak sietve megindult a két fızsandár a pusztítóan kátyús melbourne-i úton. Csupa kence voltak meg púder meg sajt de a kettejük közti különbségeket egyáltalán nem takarta el a skatulyából kivett egyenruhájuk. Egész úton esett az esı kocsiban ülve keltek át a Nagy Vízválasztón ezüst paszományos sapkájukkal az ölükben. 16 éves voltam és sejtelmem se volt a közeledésükrıl.

Május 10-én kedden kenyeret és vizet reggeliztem kézibilincsben átvezettek a cellámból a benallai rendırség egyik szobájába igen meglepett hogy 2 tiszt vár rám a levegıben olyan tisztán érzett a hatalmuk mint a nıi parfüm. A jóképő és piperkıc módra öltözı Hare vitte a szót a nagy böhöm Scots Nicolson meg

kibámult az ablakon úgy látszott jobban érdekli hogyan tömi be a lódoktor Whelan ırmester lovának fogait.

Hare szélesvállú volt és finomkodva beszélt marconán betelepedett a cédrusfa asztal mögé és próbált megfélemlíteni a kék angol szemével fölolvasott 1 listát azokról a rablásokról amelyekben állítólag Harry Power oldalán részt vettem.

Megkérdezte mit szólok hozzá. Azt feleltem jobban teszi ha széttépi az unokatestvérem Tom

Lloyd elleni elfogató parancsot. Valami fura ezüst szerszámmal megpucolta a pipáját ebbıl az

emberbıl akár sebész is lehetett volna. Ezüst gombos bırzacskóban tartotta a dohányát és azt felelte ha kedve tartja letartóztatja Tom Lloydot és élete végéig fogva tartja meg azt is mondta hogy Tom Lloydot az anyám rejtegette vagyis az 1865-ös földtörvény értelmében el lehet tıle venni a földet amit kihasított magának.

Erre nincs bizonyítéka mondtam. Azt felelte rács mögé küldheti anyámat ha úgy tartja a kedve

ezenkívül az összes fivéremet és nagybátyámat és unokatestvéremet és nem érdekli ha szaporodunk is mint a nyulak mert ı hővösre küldi még az anyákat és a csecsemıket is. Ahogy fölállt olyan volt mint mikor a galandféreg elıgömbölyödik a szemed láttára forgott a gyomrom rémesen hosszú volt vagy 190 centi vagy tán 195 is ha ráállt a nıiesen finom lábára.

Gondoskodok róla hogy örök életedre megbánd hogy a szemedet McBean úrra merted emelni mondta és kiment a szobából.

Nicolson ott maradt öregnek és fáradtnak látszott de sokkal kedvesebbnek mint az angol. Megkérdezte hány hektár földje van az anyámnak és mikor udvariasan válaszoltam neki bírálni kezdte a földtörvényt azt mondta kész bőn príma marhalegelıket búzával vettetni be. Megkérdezte akarom e hogy levegye rólam a karperecet megköszöntem neki székkel kínált és bizalmasan bevallotta hogy Hare 1 rosszindulatú szarházi és hogy nem lett volna szabad ujjat húznom vele. A saját védelmed miatt adnod kell néhány felvilágosítást mondta nem sokról van szó és máris kint vagy a vízbıl. Tudom hogy Harry a cimborád.

Power nekem nem cimborám feleltem Power 1 jelzett görény. Annál jobb mondta Nicolson. De én nem vagyok besúgó mondtam senkit se fogok beköpni

ilyen szarháziaknak.

Erre fölpattant és rám rontott védelmemre emeltem az öklöm de hirtelen elfordult és úgy tett mintha rettentıen érdekelné amit az ablakon túl lát. Csöndben ültünk 1 darabig aztán rám kacsintott a fura vén fatojás tényleg nem tudtam mit gondoljak róla.

Úgy hallom anyád baráti viszonyban van Power úrral szólalt meg végül.

Harry Power hazug alak és tolvaj és anyám nem akarja még 1x látni az életben erre mérget vehet.

Álmos szemmel bámult rám. Ahhoz mit szólnál mondta ha a bíróságon elejtenék ellened az összes vádat?

Már vallomást tettem Whelan ırmester úrnak le is írta én meg aláírtam.

Whelan ırmester arról híres hogy elveszíti a papírjait fiam és megint rám kacsintott.

El tudná veszíteni a Tom Lloyd elleni elfogatóparancsot is? Persze hogy el tudná mondta Nicolson. Mutass nekem 1 kis

ízelítıt abból amit föl tudsz kínálni és az ırmester elveszíti az ifjú Lloyd elleni elfogatási parancsot meg az ellened emelt 6 vád közül az elsıt. Tisztességes az ajánlatom?

Adtam neki 1-2 felvilágosítást de nem sokat. Még aznap bejött a cellámba és a jelenlétemben tépte szét a Tom elleni elfogatási parancsot, így mőködik az igazságszolgáltatás Victoria gyarmaton. Másnap kora reggel Hare és Nicolson elment anyámhoz ı ugyan senkinek a véleményével se törıdött de az nagyon zavarta ha rajtakapják amint éppen legyilkol 1 posszumot.

Ha jól tudom újabban Powerné asszonynak tisztelhetem legalábbis így hallottam mondta Nicolson.

Kib...ott rosszul hallotta mondta anyám és elrekkentette a posszumot a húsos ládába ott nem legelhet rajta a zsandárok szeme.

Azt akarja mondani hogy nem volt jóban Harryvel? De nem ám. Kár mégpedig nagy kár mondta Nicolson mert akkor

asszonyom elesik 1 igen csinos kis summától. 500 mondta Hare. 500 pennytıl? Anyám kénytelen kelletlen érdeklıdni kezdett. 5

fontot akar fölajánlani? Ötszázat asszonyom. Az Isten szerelmére miért?

Hogy összehozzon bennünket Power úrral. Hare elıvette a RENDİRÚJSÁG gondosan összehajtogatott

példanyát és odaadta anyámnak de anyám nem tudott olvasni az önelégülten vigyorgó szarházi ezt nyilván nagyon jól tudta.

Anyám megmosta a kezét és csak azután vette a kezébe az újságot.

Uramisten segíts mondta és rábámult az újságra aztán lapozott benne. 500 fontot kínál nekem a kormány a lúdtalpú öreg Harry Powerért?

Nem tudom elképzelni miért ne húzhatna hasznot a dologból. Akkor magának annyi esze sincs mint 1 rakás kutyaszarnak

rivallt rá anyám olyan hangosan hogy fölébredt a kis Ellen. Asszonyom gyerekek is vannak a társaságban gondolja meg

milyen példát mutat nekik. Én azt a példát akarom mutatni a gyerekeimnek mondta anyám

hogy nincs aljasabb dolog mint pénzre váltani az emberi életet és most tőnjenek el a házamból mielıtt magukra uszítom a kutyát. Megeszi ugyan a lószart is de mérget vehetnek rá hogy inkább a jó kövér rendırsegget választja.

Hare és Nicolson folytatta útját meglátogatták Jack Lloyd bácsit elıtte való nap eresztették ki a börtönbıl nem tudni mi hangzott el köztük az viszont biztos hogy Jack nem kergette el ıket a birtokáról.

A fıfelügyelık elıttem sose hozták szóba az 500 fontot másféle serkentésekkel próbáltak árulásra bírni. McBeant tanúként idézték meg a Benallai Bíróság elé se köpni se nyelni nem tudtam megrökönyödésemben a telepes a Bibliára megesküdve azt vallotta hogy semmi esetre se én voltam az a fiú aki ıt kirabolta.

Ebbıl is láthatod mit tehetünk érted ha együttmőködsz velünk mondta Nicolson.

Másnap megint mind a bíróságon voltunk Hare és Nicolson megint játszott az igazsággal addig csőrték csavarták hogy a Korona újabb 2 vádat visszavont.

Gondoltam most már kénytelen leszek valamivel többet fölkínálni nekik leírtam az utunkat a Nagy Vízválasztón keresztül a tambói átkelıig. Harry arra készült mondtam nekik hogy a gippslandi parton Edenben hajóra száll és elmenekül az országból.

Lejegyezték amit mondtam. Másnap jogi érveket rángattak elı de semmit se fogtam föl

belılük. Végül a Rendırbíró elrendelte a vizsgálati fogságba helyezésemet és az átszállításomat Kynetonba de mikor a Fıfelügyelık visszaadták a vállszalagomat meg az övemet mégis inkább Melbourne-be szállítottak. Currys tojásos szendvicset adtak a batáron ettem meg Hare és Nicolson közben pálinkáztak meg szivaroztak. Kérdeztem tılük mi lesz ezután de nem mutattak hajlandóságot a válaszolásra én meg nem mutattam ki nekik hogy félek. Arra számítottam hogy rögtön a Franklin Streetre visznek a Melbourne-i Fegyház hidegkék kıcitadellájába de ehelyett valami Toorak utcai kúriába vittek az éjszaka tele volt égı falevelek édes illatával. Nicolson kitárta a hatalmas kovácsoltvas kaput Hare meghúzta a csengıt és elıjött 1 jóképő egyenruhás rendır akár 1 komornyik aztán hatalmas török szınyeg nyúlt el elıttem kék és cinóbervörös a családomban senki sincs aki el tudna képzelni olyan gyönyörőséget mint ez a szınyeg el se hittem hogy szabad rálépni a csizmás lábammal de Hare végigvezetett rajta végül beértünk 1 nagy terembe hosszú fekete kabátos urak biliárdoztak szalagok és érmek voltak a kabátjukon nem hittem hogy itt bármiféle rossz történhet velem.

Nem kapta el a rókát Fıfelügyelı? De megvan a kölyke uram. A látom mondta 1 magas úr és rám mosolygott megéreztem

benne az ártást a rontást karcsú volt és elegáns de az éles fogai görbék voltak és sárgák mint a régi zongorabillenytők.

Szóval te volnál Ned Kelly kérdezte tılem nyilván tudta hogy én vagyok semmi értelme se volt válaszolni.

A letartóztatott válaszolni óhajt a Rendırkapitánynak. Igen én vagyok Ned Kelly erre a helyiségben csönd lett. Te loptad el McBean úr zsebóráját. Azt válaszoltam hogy hallottam mikor McBean megesküdött a

Bibliára hogy nem raboltam ki és biztos vagyok benne hogy az olyan Elöljáró mint ı sose esküszik hamisan.

A Rendırkapitány már az elején se szívelt és most még kevésbé tetszettem neki. Nos Ned Kelly mondta remélem nálatok a Tizenegy Mérföldes patak mentén korrektül játsszák a biliárdot a mögötte álló férfiak vigyorogtak és kacarásztak én meg azt mondtam nincs olyan játék amit én ne tudnék játszani ami pedig a biliárdot illeti szerintem

minden gyerek aki le tud lıni 1 futó nyulat elboldogul néhány fehér golyóval meg 1 rúddal.

A tudatlanságod meglehetısen pimasszá tesz mondta a Rendırkapitány.

Adjon csak 1 olyan rudat. Dákó ennek a neve. Adja csak ide aztán majd meglátjuk ki a tudatlan. Ez kissé gorombábbra sikerült úgyhogy a Rendırkapitány jól

fölhúzta a szemöldökét. Uramisten mit csináljunk vele? Meg kell korbácsolni Uram. El kell látni a baját stb. stb. Hát jó mondta a Rendırkapitány biliárdozok veled és ha te

nyersz elejtek ellened minden vádat. Azt mondtam ez igen tisztességes ajánlat az urak továbbra is

kacarásztak azt hitték hülye vagyok nem nézték ki belılem hogy van humorérzékem.

De mi legyen ha te leszel a vesztes Ned Kelly? Akkor a magáé lehet a kézibilincsem. A hirtelen fölcsapó nevetés egyáltalán nem tetszett a fickónak.

Ha vesztesz kiadod nekünk Harry Powert. Azt feleltem az emberkereskedés nekem nem kenyerem a

Rendırkapitánynak elvörösödött a feje és azt mondta úgy istenigazából meg kéne engem korbácsolni.

Azt mondtam nem vagyok ijedıs megvívok vele mint férfi a férfival ha az a kívánsága.

Ezután olyan közelrıl beszélt hozzám hogy éreztem az ebédje szagát azt mondta szíves örömest letörné a flegmámat de a hivatalával járó méltóság nem engedi hogy bőnözıkhöz nyúljon fröcsögött a nyála az arcomba a szeme veszettül parázslott ilyen a gyönge emberek dühe.

Hare fıfelügyelı beszólította a bejárat elıtt posztoló rendırt és bejelentette hogy íme ez az egyén önként jelentkezett a Rendırparancsnok jelöltjének más szóval a szegény rendırnek kellett megvívni velem a fınöke helyett. Az urak rögtön kezdték hátrahúzogatni a bútorokat a falhoz fölgöngyölték a szınyegeket és biliárdkrétával kijelöltek 1 négyzetet a padlón.

A rendır 6 évvel idısebb volt nálam súlyra is elınyben volt meg abban is hogy messzebbre ért a karja de mikor belépett a ringbe mindjárt jó keményen halántékon csaptam. A feje hátrabillent végigszaladt a karomon a fájás de láttam a szemén hogy nagy bajban

van. Ügyesen eltáncolt és behúzogatta a nyakát de valamirevaló ütései nem voltak a közönség kifütyülte hogy gyáva alak megnyerı volt és jóképő de nem volt legény a talpán. A következı menetben kartávolságon belülre léptem és ugyanazt az ütést vittem be a nyakára mint Harry Powernek. Ellenfelem megtántorodott és kezét védekezın a torka elé emelte. Ekkor megkapta tılem az utóiratot is összegörnyedve a padlóra zuhant de az urak nem akarták engedni hogy elhagyja a küzdıteret.

Kelj föl ember kelj föl és harcolj. Próbáltam a lehetı legemberségesebben elbánni vele

halántékon kentem és elesett erısen beleverte a fejét a szegélylécbe a szeme csukva volt most senki se mondta neki hogy keljen föl. Sıt olyan csönd és rosszkedv lett a szobában hogy érezni lehetett a szégyenkezés szagát közben az urak visszatértek az italukhoz vagy újra eszükbe jutott hogy a szomszéd szobában csinos hölgyikék várakoznak. A gyıztes kutya ugyan én voltam de díjat nem kaptam visszarakták rám a bilincset aztán átszállítottak a richmondi rendırségre. És ennyibıl állt a rendırkapitányi kihallgatás. Nicolson fıfelügyelı parancsba adta a szolgálatos ırmesternek hogy adjon nekem külön pokrócot aztán elment és 2 fehérrépa képő ír rendır jóindulatára bízott akik még a nevemet se tudták. Nem adtak pokrócot csak belöktek 1 sötét nyirkos udvarra ahol nem volt más csak 1 köteg szalma meg trágya azt hittem az istállóba akarnak bezárni.

Megkönnyebbülve láttam a lámpás fényénél hogy van 2 üres cella egymás mellett emlékeztettem az íreket a pokrócokra de azt mondták ık nem az én kib...ott szolgáim és belöktek az egyik zárkába. Nem földes hanem köves volt a padlója de a félelem és a fertıtlenítı szaga kellemetlenül ismerıs volt. Késıbb az egyik foglár azzal jött vissza hogy nincs pokróc mert az összes ágynemőt fertıtlenítésre küldték Coburgbe.

Még a pamutbársony nadrágom volt rajtam meg a piros ingem ugyanaz a könnyő öltözék amiben 5 nappal korábban elhurcoltak annyira fáztam hogy zörögtek a fogaim mint az öreg Fratelli fabábui a zöld vállszalagomnak meg édeskevés hasznát vettem.

Hosszú hosszú idı telt el 1x csak fény szőrıdött be az ajtó alatt kiordítottam hogy fázok.

Semmi válasz.

Az Isten nevében segíts rajtam pajtás akárki vagy is. Esküdj meg a Szőzanyára hogy nem esel nekem. Nekem pokrócot ígértek mondtam. Állj oda ahhoz a jelzett falhoz. Azt hittem el akarnak tángálni ezért megfeszítettem az

izmaimat de aztán kitárult az ajtó és ott állt a jóképő rendır akinek elláttam a baját olyan hercig volt mint a szentek a karácsonyi üdvözlılapokon körülötte ragyogott a fény a karja közt egész halom pokróc.

Esküdj meg a Szőzanyára hogy nem esel nekem mondta az arca bitangul tele volt zúzódásokkal a homloka csupa seb.

Esküszöm a Szőzanyára. Köpjél kettıt. Köptem kettıt. Jól van mondta és lepakolta terhét az ágyamra. Rögtön

rádıltem a pokrócokra horzsoltak és erıs kámforszaguk volt durva felület még sose volt simogatóbb és nyájasabb.

Engem John Fitzpatricknek hívnak mondta a rendır. Ned Kelly. Tudom mondta és letette a lámpását a padló közepére aztán

igen gondosan lefejtette az újságpapírt 1 palackról jól meghúzta megtörölte aztán felém nyújtotta. Bevallottam neki hogy nem szoktam inni.

Már nem vagy annyira fiatal hogy ne ihatnál. Utálom az ízét. Bravó mondta gyöngéden lehelyezte drága kincsét a heverı

mellé azután ünnepélyesen kisimogatta az újságpapírt amibe a palack volt csomagolva.

Ha nekem esel kitesznek az állásomból úgyhogy légy szíves ne tedd.

Eszem ágában sincs neked esni. Köpjél mondta. Köptem. Köpjél még egyszer. Még 1x köptem. Bravó mondta és még 1x elengyengette az újságot. 2 hónapja

vagyok ezen a pályán tökéletesnek nem mondanám de jobb mint Mount Egerton. Semmi pénzért vissza nem mennék oda.

Most 1/2-be hajtotta a papírt a térdén aztán 4-rét aztán

nyolcadrét. Ismered Mount Egertont kérdezte gyászosan. Nem én. Nesze mondta elıvette a tırét és a hajtások mentén fölszeletelte

a papírt. Azt hittem ezt kéne tenni Mount Egertonnal is de tévedtem. Arra való hogy kitöröld vele a feneked tőzd föl arra a szögre.

Úgy ni. Mit szólnál 1 kis kincstári elemózsiához? Bármit készült is mondani Mount Egertonról most feledésbe

merült mert elvágta a zsineget a második csomagon és 1 egész báránycomb került elı leült mellém a heverıre és nagy rózsaszínő húsdarabokat szeldesett nekem hideg volt a zsírja ropogott a fogam alatt azt gondoltam ez a legrendesebb rendır akivel valaha is találkoztam mondtam neki hogy sajnálom hogy kárt tettem benne.

Azt mondta én vagyok a legjobb jelzett bunyós akivel valaha is megmérkızött márpedig ı Váltósúlyú Bajnok szóval tudja mit beszél. Azt mondta kurvára tetszett neki mikor fölajánlottam Standish Rendırkapitánynak hogy megmérkızök vele nem bánná akárhányszor húzzák is el a nótáját csak láthassa amilyen jelzett képet vágott miattam a szarházija.

Drága kislányom tudom hogy édesanyád sok újságkivágást összegyőjtött az állítólagos KELLY-FÉLE GAZTETTEK-rıl ha nem égették még el ıket akkor megnézheted a fotográfiát ennek a Fitzpatricknek az Alex nevő öccsérıl ı mutatott be anyádnak. A képen Alex mutogatja az erıs lábait és a hatalmas kezét de a szája csak akkora mint a nyúlsegg. A férfi aki bejött a cellámba beszédesebb természető volt és rágyújtott 1 szivarra amit a Rendırkapitány asztaláról csórt. Elmondta hogy minden este imádkozik Istenhez hogy sose kelljen visszamenni Egertonba. Erısködött ha belenézek a szemébe megláthatom annak a vidéknek a rémes kopár hegyeit. Hegyeket nem láttam csak 1 nagylelkő emberi lényt és csak annyit mondhatok hogy megkedveltem.

Megkérdeztem tıle miért vállal rizikót miattam. Figyelj ide Ned mondta te rendes és bátor fiú vagy egyenes

mint a nyárfa már amennyire én látom. De ezek a rendırtisztek szétlapítanak ha már nem lesz rád szükségük ez pedig nagyon gyorsan bekövetkezik meglátod.

Ezt nem tudhatod. Pajtás holnap ez fog történni esküszöm. Ezt nem tudhatod.

Fogd be a szád fogd be a szád. Esküszöm neked hogy a szolgáikká tesznek bennünket a jelzett vacsoráikon pedig tiltja a törvény de ezek a f...szopók rá se rántanak mert ık a fınökök ezen a jelzett gyarmaton. Fogd be a szád és figyelj rám Ned te is úgy viselkedsz mint én mielıtt eljöttem Melbourne-be kib...ottul sejtelmem se volt a dolgokról bort szolgáltam föl 1 vacsorán a Rendırparancsnok meztelen nıkkel ültette körbe az asztalt minden székre ültetett 1-et.

Nem hiszem el. Gyarmati esküm rá te nem tudod mire képesek ezek a

szarháziak. Anyaszült meztelenül? Ebben a pillanatban köhögést hallottunk a közelbıl. Odasúgta hogy nyilván a szomszéd cellában is van fogoly de én

tudtam hogy a másik cella üres. Pofa be mondta és gyorsan elcsomagolta a báránycombot.

Mikor megszorította a karomat hirtelen megint a 6 évvel idısebb férfi volt nem pedig az a fickó akit földre küldtem közel hajolt a fülemhez és hadarva beszélt.

Ha már nem áll érdekükben hogy kedvesek legyenek rögtön kimutatják a foguk fehérét.

El akartam húzódni tıle. Pofa be mondta és visszahúzott anyádat Nem Kívánatos Személynek nyilvánítják és megsemmisítik a földbérleti szerzıdését. Azt akarják hogy eltőnjön a családod a körzetbıl a saját szájukból hallottam Ned látom nem hiszel nekem de én nem szoktam hazudni.

Hazudni csakugyan nem szokott de abban a pillanatban nem tudtam megmondani róla hogy barát e vagy ellenség.

Harry Powert holnapután rendırkézre adják. Honnan veszed? Figyelj rám ez az igazság 1 Jack Lloyd nevő embernek 500 font

fejpénzt kínáltak és ı bekapta a csalit. Nemsokára kirántják a horgot Harry Power pedig börtönbe kerül. Te is megkaphatnád a fejpénzt tanúskodnod nem kell ık csak 1 nyomravezetı jelet várnak tıled.

Fölkapta a palackot és a lámpást. Add ki a résen az üveget. A cellában koromsötét volt kiadtam neki a palackot. Nem szoktam hazudni mondta és eltőnt ott hagyta a pokrócokat

meg a szeszszagot. A csodálatos Melbourne ahogy az újságok nevezik.

Talán ha kínai vagyok ráállok és szégyenkezés nélkül beárulom Harry Powert nem tudom de minket íreket úgy nevelnek hogy haló porukban is gyalázzuk az árulókat mikor gyerek voltam és meg akarták velem győlöltetni a saját apámat azt mondták róla hogy ı is Az A Bizonyos Ember volt.

A Beveridge-i Katolikus Iskolában jobban belénk verték az árulók nevét mint a szentekét 5 éves koromban soroltam a nevüket mint a vízfolyás John Cockayne Edward Abby sıt a szerencsétlen Anthony Perry aki végül elárulta a lázadókat mikor az angolok szurokkal és puskaporral lángba borították a fejét. Ugyanígy csak éppen ellenkezıleg tudtam az Athyból való kovácsok Tom Murray és Owen Finn nevét ık nem árulták el a lázadókat pedig korbáccsal verték és kínozták ıket az egész város visszhangzott az üvöltésüktıl.

Igaz hogy Harry Power szemét módon bánt velem de elárulni nem árulnám el. A richmondi rendırségen töltött hosszú sötét éjszakán végiggondoltam én hogy mindnyájan súlyosan meglakolunk amiért nem vagyok hajlandó árulásra de mikor leszállt a hővös hajnal és visszautasítottam a fejpénzt senki se fenyegetett meg és ettıl úgy megkönnyebbültem hogy eszembe se jutott csodálkozni vagy aggódni.

Visszavittek Benallába 2 nappal késıbb elejtették ellenem az összes vádat és Anglia Királynıjének kegyes engedélyével szabadon gyalogolhattam le a 13 nedves és szeles mérföldet a földünkig.

3 hétig voltam letartóztatva de Anya nem üdvözölt mikor hazaértem fogta a szőrıkanalat és belekotorta a lábas tetejérıl a sőrő sárga tejszínt 1 kis barna tálba.

Kérdezem tıle mi a helyzet tán büdös vagyok? Annyit se mond hogy bakfitty kimegyek hát a verandára

Maggie jön a tehenektıl de mikor intek neki úgy tesz mintha nem venne észre aztán lóra pattan és elindul a Kopaszhegy felé.

A veranda tele szerszámokkal köztük volt az én régi nagykalapácsom is a nyele jó sima úgy ismertem mint a tenyeremet megtaláltam az ékeimet is 1 vászonzsákban lógtak 1 szögön. Tudtam hogy bıven van mit tenni a ház körül kivittem a szerszámokat a tehénkarám mögé ott aztán ordított mindenrıl a lustaság és a hanyagság a régebben fölvágott fahasábokat is sőrőn benıtte a gaz.

1x csak lódobogás hallatszott a 9 éves Dan meg a 11 éves Jem ültek a lovon. Tetıtıl talpig jól látszottam pedig de a 2 öcsém

megjátszotta a vakot nyilván valami súlyos vétket követhettem el a családom ellen. Az egyik farönköt kigurítottam a gazból elıvettem az 1-es mérető éket és belevertem a rönkbe.

Jem is megjelent apánk 2 és 1/2 kilós kalapácsával hátraléptem hogy ı is be bírjon verni 1 éket.

Én nem hibáztatlak Ned ki a lóf... hibáztatna. Már mért hibáztatnál kérdeztem. Láttam hogy sötét szemében győlnek az érzelmek. Tudod te azt. Nem tudok én semmit. Tudjuk hogy beköpted Harry Powert. Így tudtam hát meg hogy a végén letartóztatták Powert az öreg

Nicolson füstölte ki a rejtekhelyérıl Quinnék fölött. Azt mondják Ned hogy téged meg Melbourne-be vittek. El is vittek csakhogy én nem köptem be az öreg Harryt. Azt mondják a Rendırparancsnok elé vittek és utána te

vezetted el a zsandárokat Harryhez. Hazugság. Kate néni már elıre tudta Ned a néni meglátogatott bennünket

és elmondta mit forgatsz a fejedben. Azt mondta szabadon engednek ha a zsandárokat rávezeted Harry nyomára. Aztán Harryt el is kapták téged meg szabadon engedtek ahogy Kate néni megjósolta.

Berohantam a házba és az ajtóból azt ordítottam anyám a jelzett nıvérét szidja ne engem. Anyám süket volt még csak rám se nézett.

A Kate nıvéred 1 jelzett hazug ı árulta be Harryt a zsandároknak nem én.

Anyám nekem rontott és vadul fejbevágott meghátráltam elıle. Takarodj visította takarodj elılem látni se bírom a jelzett pofádat.

Kihátráltam a tornácra de ı csak jött utánam. Júdás kiáltotta. Júdás? Fölkaptam a lapátot. Igen Júdás. Ennél rondábbat sose mondtak nekem. Megálljon a menet

kiáltottam ne merj a közelembe jönni. Még rajta volt a dühroham de feléje tartottam a kedvenc

fegyverét hányszor de hányszor láttam hogy csóválja ezt a lapátot remegtem mint a nyárfalevél és azt járt az eszemben micsoda anya az ilyen aki inkább hisz a nıvérének mint a fiának.

Jack Lloyd bácsi volt az áruló harsogtam. Esküszöm erre az

áldott vasra. Anyám hitetlenkedve megrázta a fejét ettıl akkora huzatot

kapott a dühöm hogy belevágtam a gyilkos lapátot a falba a vörös gumifa nyele kettétört fölkaptam mind a 2 darabot két halálos lándzsa fényesen vöröslöttek és kemények voltak mint a vasúti talpfa.

Az Isten verjen meg tégedet mondtam anyámnak. Gracie visított és átkarolta a derekamat. Ne bántsd anyát. Lloydék eladták Harryt 500 fontért! Uramisten! Anyám lerogyott a lépcsıre és kezét a szája elé

kapta. Istennek legyen hála ráismert a vérdíjra amit neki is kínáltak. Kiszabadítottam magam Gracie ölelésébıl és visszamentem a

nagykalapácshoz de a kemény munka nem nyugtatott meg hanem inkább nıttön nıtt a dühöm az anyám ennyire hitványnak tart engem remegett a kezem sercegtek bennem az érzelmek mint szalonna a serpenyıben. A kivágott fa már jó 1 éve kint hevert a szabadban igaz hogy a kérge vizes volt és csúszós de a belseje jó száráz a szálirány is egyenes egész délután korgott a gyomrom.

De az ételnél is jobban vágytam rá hogy a nagyanyád bocsánatot kérjen az igazságtalansága miatt de csak sötétedéskor szánta rá magát hogy odajöjjön és azt mondja öröm ránézni olyan jól megcsináltam a kerítést.

Rendes gyerek vagy fiam mondta egymás mellett álltunk és néztük a téli marhalegelıt ahogy a tehenek összeverıdnek a kerítésnél és majd szétfeszíti a tıgyüket a tej.

HATODIK KÖTEG

A Harry Power letartóztatását követı

események 12 oldal (21,6x24 cm); 6 szétnyitott boríték, mindkét felükön teleírva. Részben eltávolított régi bélyegek. A borítékokat M. Skillingné asszonynak címezték Gretába, Victoria gyarmatra. Az igen apró betős írás felismerhetıen Kellytıl származik. A közkelető vélekedés, mely szerint Kelly elárulta Harry Powert, viszályokat szít a szerteágazó famíliában. A szerzı bevallja, hogy Ióvá tette Pat és Jimmy Quinn nevő nagybácsikáit, s azok ennek folyományaként rátámadtak Hall rendırre, ami Pat Quinnre nézve gyászos következményekkel járt. A patkó összerúgása Hall rendırrel. A szerzı sértı írást és csomagot juttat el egy bizonyos McCormick úrhoz és nejéhez. Hall letartóztatja, három évre ítélik.

ANYÁM TUDTA HOGY NEM VAGYOK ÁRULÓ de a nıvérei közül

csakis ı tudta ezt nem számítva persze a bőnöst Kate Lloydot Kate-nek meg az urának Jacknek volt persze a legtöbb oka hogy nagy garral terjessze a rágalmat. Nemsokára az összes nagynéném és nagybátyám utált Jimmy Quinn és Pat Quinn nagybátyáim voltak legjobban fölháborodva követelték hogy korbácsoljanak meg.

Drága kislányom kérlek érts meg a nagybácsikáidat rossz fényben mutatom be neked veszett természetük volt és gyakran leitták magukat a sárga földig loptak verekedtek és kegyetlenül kibabráltak velem de az is jusson eszedbe hogy az ıseid nem hunyászkodtak meg senki emberfia elıtt és ez ritka becses dolog volt 1 olyan gyarmaton amit egyes egyedül arra találtak ki hogy a szegény emberek megalázkodjanak a rabtartóik elıtt.

Ha én most 1 jó kövér telepes volnék akinek szép nyugodtan alszanak a gyerekei akkor lenne is idım hogy érzelmes történeteket meséljek neked a született és beházasodott Quinnekrıl igaz az is hogy Dublini Veszett Pat tangóharmonikázott anyám zugkimérésében meg hogy Jimmy bácsinak gyönyörő hangja volt sírva fakadnál ha hallanád ahogy énekelte a Shan Van Voghtot. Ez az ember aki most árulónak és utolsó kapcabetyárnak hívott igen

kedves volt hozzám gyerekkoromban. De ezeket a történeteket boldogabb idıkre kell elraktározni

sötét éjszakákat hozott rám Jimmy és Pat a 2 örökös kínzóm mert szégyelltek bevallani maguknak hogy a vérrokonuk árulta be a nagy Harry Powert. Minden mértékkel mérve bőnözık voltak fényes szırő fekete lovakon jártak Jimmy volt a 2 kalózvezér közül a magasabb jóképő csirkefogó mélyen ültek a szemei. Veszett Pat nem volt ilyen jóképő az oldalszakálla bozontos volt mint a rózsabokor és nagyon ronda a szája. Ez a pár szokott ücsörögni O'Brien fogadójának tornácán és mocskoltak valahányszor arra lovagoltam Ned Kelly besúgó hazug áruló szögesdrótba kéne csomagolni és belegörgetni a wintoni mocsárba.

Harry letartóztatásáig kedveltek engem abban a kerületben de most az emberek átmentek az utca túloldalára hogy ne kelljen találkozni velem alkalmazni meg végképp senki se akart. Odahaza is nagy volt a csönd anyám zugkimérésébe nem jöttek kuncsaftok egyetlen rokon se állított be hogy enyhítsen a szegénységünkön. Csöndes kínlódásban éltem az én állítólagos BŐNÖMET még súgva se lehetett kimondani. Annyira magamra maradtam hogy levelet írtam Fitzpatrick rendırnek megköszöntem a báránycombot meg a pokrócokat és kifejtettem neki hogy nem a rendırség büntet amiatt hogy nem fogadtam el a fejpénzt hanem a saját családom.

Mivelhogy szükségem volt Fitzpatrick címére beugrottam a Curlewis Street-i új rendırırsre Hall rendırt találtam az íróasztala mögött ott trónolt a mázsányi hajával és szemernyit se volt népszerőbb mint én. Megcímzett 1 hivatalos borítékot Fitzpatricknek és beletette a levelemet a postaköltségért nem fogadott el pénzt.

Azt mondja hallotta hogy munkát keresek. Mondom neki hogy még a klozetpucolást se bíznák rám. Ó minekünk ennél jobb ajánlat is van a tarsolyunkban mondta

aztán megbízott hogy csináljak rácsos karfás kerítést a lókarám köré napi 5 shillingért ami igen jó pénz volt.

Most meg hogy a zsandároktól kaptam a fizetésemet végképp mindenki szabad prédájává lettem de már úgyis köpönyegforgatónak gyaláztak úgyhogy azt gondoltam a hírnevem rosszabb már nem lehet de tévedtem. Az alkalmazásba vételem 1. napján ítélték Harry Powert 15 év kényszermunkára és mikor híre ment a szigorú büntetésnek még jobban kezdett rám járni a rúd.

l zord hétfı délutánon rohamokban tört ránk a szél az ég fekete

volt mint az özvegyi gyászruhából csurgó festék 1x csak befordul a Curlewis Streetre Pat és Jimmy Quinn tele volt rosszindulattal a hossszú barna kabátjuk meg a szemükre húzott kalapjuk. Elıször nem hágták át a kerítést csak lóhátról figyelték ahogy dolgozok mikor újra megeredt az esı bementek a kocsmába. Reméltem hogy a dolog ennyiben marad de néhány órával késıbb visszajöttek és föl alá nyargaltak a Curlewis Streeten ami Nyilvános Helyen elkövetett Garázdaság volt a nagy mázsás Hall rendır addig a verandán üldögélt de hirtelen eszébe jutott hogy sürgıs dolga van odabent.

Jim és Pat nekibátorodott a rendır gyávaságától fölemelték a korlátrácsot és beporoszkáltak a rendırség karámjába egészen közel jöttek oda ahol éppen csiszoltam a hornyokat úgy köröztek köröttem ahogy a döghúsra váró keselyők várják hogy elpusztuljon a prédájuk.

Nem hittem a szememnek hogy Hall eltőrheti azt a botrányos birtokháborítást de az ırs belsejébıl nem lehetett mozgást észlelni Jim és Pat vérszemet kapott egyre szorosabbra vonták a köreiket és folyvást árulónak meg spiclinek gyaláztak. Pat kijelentette hogy el kéne mennem a kocsmába hogy ott jól megkorbácsoljanak úgyse menekülhetek minden szegény nı aki részeges alakhoz megy feleségül ismerheti a baljós elıérzetet amivel ezek a körözı emberek eltöltötték az én fiatal szívemet nem a rám váró fájdalom aggasztott hanem az a sötét kábító érzés hogy reményem sincs megvédeni magam. Nemsokára visszaérkezett az ırjáratáról Archdeacon közrendır 1 szót se szólt a nagybátyáimhoz hanem arrébb tolta a korlátrácsot és elıhúzta a tokjából a szolgálati fegyverét. A bácsikáim se szóltak semmit csak pimasz képpel elporoszkáltak mellette a kocsma irányába.

Mikor tiszta volt a levegı Hall közrendır kijött hozzám hogy kifizesse a bérem de közben nem nézett a szemembe borszagot árasztott és csak nehezen bírta összeadni mennyi is a járandóságom.

Megkérdezte készülök e Oxley-be a bálba. Azt feleltem be kell mennem O'Brian fogadójába hogy

megverekedjek Quinn Jimmyvel meg Pattel mert megrágalmaztak. Mostanáig Hallból tompa zsíros ormótlan letargia áradt ami

olyankor tölti el az embert ha csak ül a fenekén lehúzott redınyök mögött száraz kétszersültet majszolva és millawai bort iddogálva de mihelyt meghallotta hogy meg kell verekednem a Quinnekkel egybıl megváltozott a kedve.

Nem kiáltotta nem az nem tisztességes játék.

Ahogy nedvesen fénylett a szeme a félhomályban nem volt nehéz elképzelni hogy érezhette magát mikor saját félelmei zárták be az irodájába. Aznap délután hányszor odamehetett az ajtóhoz de mindig arra lyukadt ki hogy nem mer kiállni a Quinnek ellen.

De Ned kiáltotta ezt nem hagyhatjuk. Tudtam hogy hét határban sincs hazudósabb és becstelenebb

alak nála de mikor ezt mondta szeretettel és bizalommal néztem rá. Archdeacon közrendır is visszajött úgyhogy most már ketten

vagyunk és letartóztatjuk ıket ha 1 ujjal hozzád mernek nyúlni esküszöm így lesz.

Tudtam hogy a kocsmában nemigen lenne esélye letartóztatni ıket mert a tömeg nem hagyná. Benne is fölötlött ugyanez mert azt mondta Úgy csináljuk hogy te kezdesz valamit.

Már kezdtem mondtam. Kezdesz valamit aztán visszarohansz ide ez minden amit kérek

tıled. Quinnék nagy bitangok de ez lesz az ı Waterloojuk. Korábban hajlamos volt úgy bánni velem mintha a szolgája volnék de most fölemelte a baltámat és fölvitte a verandára.

Hall üvöltve hívta Archdeacont. Nekem meg azt mondta Majd megtanítjuk ezeket a geciládákat

kesztyőbe dudálni Ned nem sértegethetik büntetlenül a Királynıt. Bement hogy fölkészüljön a csatára én meg lassan ellovagoltam

a sárga tócsákkal megrakott úton O'Brian fogadójához alkonyodott hosszú sorban égtek a kocsma elıtt a viharlámpák könnyen rátaláltam Jimmy és Pat bácsikámra az országút szélén álldogáltak és 1 Kenny nevő alak társaságában szivornyáztak. Egyenesen Jimmy mellé lovagoltam aztán körbefaroltam és jó erısen meglöktem nem esett el de kibillent az egyensúlyából és elejtette a sörét.

Az Isten szerelmére mért csináltad ezt? Csak gondolkozzon rajta. Jimmy rám vetette magát lerántott a lóról de sikerült

visszamásznom a nyeregbe Kenny elkapta a kantárt fültövön rúgtam a szarháziját mozgásra ösztökéltem a lovamat a gyeplıvel és nagy iramban megindultunk a rendırırs felé.

Kenny és a bácsikáim szorosan jöttek a nyomomban azt ordibálták hogy letépik a tökömet és kitapossák a belemet. Leugrottam a lóról és gyalogosan rohantam be az ırsre Hall és Archdeacon egymás mellett állt kinn az épület elıtt a hüvelykujjukat bebökték az övükbe.

Nyomás mondta Hall hátul szelelj el. Úgy csináltam ahogy mondta de mert nem akartam semmirıl se

lemaradni kimentem az elülsı verandára és szemtanúja lettem amint kibontakozott a félelmetes csata. Hall közrendır lerángatta Jimmyt a lováról és erıszakkal próbálta megbilincselni. Veszett Pat erre lóháton ülve nekirontott Hallnak és a lováról lecsatolt kengyelvasat úgy forgatta mint a buzogányt. Odakiáltottam de elkéstem a kengyelvas lesújtott Hall koponyájára úgy elzuhant mint az ökör a vágóhídon. Archdeacon közrendır próbálta befejezni Jimmy megbilincselését de Pat nekiesett a kengyelvassal hogy az ı agyát is meglékelje.

Likaszd ki a jelzett koponyáját bömbölte Jimmy. Hátulról megközelítettem Patet a kengyelvas elsüvített a fülem

mellett. Ereszd el hadd menjen kiáltotta a tápászkodó Hall a másik

rendırnek. Ereszd el a szarháziját ordította és az inggalléromnál fogva hátrahúzott. Mind a hárman visszahúzódtunk az ırsre. Nagy volt a káosz mikor a 2 rendır golyók és puskapor után kajtatott közben csurgott a vér Hall disznóképérıl a padlóra az íróasztalra a rendırségi naplóra mire megtalálták a kulcsot hogy kinyissák a lıszerszekrényt a nagybátyáim meg a cimborájuk kereket oldottak.

Ott egye meg ıket a fene mondta Hall úgyis nyakig benne vannak a kulimászban. Mikor a rákövetkezı csütörtökön Jimmyt és Patet elıállították az ódon vöröstéglás benallai bíróságra én a Korona tanúja voltam anyám is eljött hogy meghallgassa a tanúvallomásomat. Baloldalán ült Margaret nevő aggódó nıvére Dublini Pat felesége jobbján meg az ádáz Kate az áruló Jack Lloyd élete párja. A vér nem válik vízzé úgyhogy mikor rám került a beszéd sora nem tudtam elárulni a családomat a rendırségnek pedig megérdemelték volna a rohadékok. Azt vallottam a Bíróság elıtt hogy Hall közrendır rávett hogy szítsak verekedést hogy letartóztathassa Quinnéket azt hittem most majd elejtik a vádat.

Ehelyett a Bíró megfenyegetett hogy hamis tanúságért megbüntet azt mondta Pat nagybátyám gyilkos gazember és bőnös abban amivel vádolják és ezért lakolni is fog.

Kate néni fölpattant és bekiabálta hogy a verekedést a rendırség szította.

Fogja be a száját különben maga is Pentridge-ben fog kikötni mondta a Bíró.

Kate néni leült ezután a Bíró a néni sógorát Pat Quinnt 3 évre ítélte Hall kupán vágásáért Margaret elkezdett bıgni Kate nénikém megint fölpattant de meg se bírt szólalni mert a bíró máris 3 hónapot sózott a fivére Jimmy nyakába.

Kint az Arundel Streeten a tömeg szétnyílt elıttem anyám is eltőnt csak Hall közrendır jött felém hogy mindenáron beszélni akar velem.

Azt mondtam neki sajnálom de családi okokból muszáj volt ıt elárulnom.

Csak mosolygott és hátba veregetett késıbb döbbentem csak rá hogy ezt azért csinálta hogy a barátaim meg a családom még jobban megutáljanak. Suttogva válaszolt és azt mondta ı is sajnálja de mielıtt véget ér az év be fog csukatni a Pentridge-i Fegyházba. Ezzel igen nyomorúságos idıszak vette kezdetét a tanyánkon anyám már nem nézett föl várakozóan ha lódobogás közeledett hogy kikémleljen a ködös útra vajon Bill Frost jött e meg netán Jimmy Quinn vagy inkább Harry Power 1 új kék ruhával és a zsebében sörrel átitatott bankókkal. Nem ébredtem hajnalonként tánc és dudahangokra vízhatlan kabátos nagy darab részeg férfiak ordibálására ahogy a lovaikkal dicsekszenek a sötétben. Lloydék többször nem jöttek hozzánk a föld alig termett valamit az erszényünk kiürült sok estén ültünk úgy a tőz elıtt hogy mást nem volt mit ennünk csak amit lıttem. Anyám megint rákapott a mesélésre mint régen mikor apánk börtönben ült.

Merészen szakállat kezdtem már növeszteni de annyira öreg még nem voltam hogy ne hallgassam szívesen Conchobor meg Dedriu meg Mebd történetét vagy Cuchulainnét akinek a hadi szekere roskadozott a vágószerszámoktól a szaggató nyilaktól hın kívántam hogy bárcsak én is így föl lehetnék fegyverkezve a világ ellen. Miközben anyám róluk mesélt csillogott a szemében a tőz fénye és a kunyhó tele volt hegyezett fülekkel és dobogó szívekkel. Nem is tudtuk mennyire boldogok voltunk.

l reggel kinézek a konyhaablakon észreveszek 1 alacsony figurát vastag gumicsizmában dagasztotta a sarat az országúton akkora volt mint 1 kobold tán másfél méter magas de azért széles vállú magas homlokú ásó formájú szakállal és jó szapora járással ha

ez megindul 100 mérföldig meg se áll. Ahogy letappogja a sarat a csizmájáról megismerem hogy Ben Gould a vándorárus bele volt égetve a kezébe a T bető a targoncája pedig meg volt rakva vég vásznakkal ruhával kalappal puha szárú csizmával gyerek mérettıl a felnıttig. A kordéja megfeneklett a sárban a mi földünkön az volt a kérése hogy fizetne naponta 6 pennyt kosztért kvártélyért míg meg nem szárad annyira a föld hogy továbbmehet a kordájával. Micsoda pompás summának látszott ez most Jemet rögtön be is küldtük Gretába az 1. részlettel 1/2 kiló cukorral jött haza furcsálkodhatsz hogy ez volt a bevásárló listánk élén de remélem még sose kellett megélned hogy 1 gramm cukor sincs odahaza. Ha volt otthon cukor mindjárt jobb lett a kedvünk így történt most is. De Gould még a cukornál is többet ért. Nagyon vicces ember volt pont azt hozta el nekünk amire leginkább szükségünk volt az életerejét a lelkesedését ha nevetett a szeme körül összefutottak a ráncok mert olyankor mindig lehunyta.

Ha jobban belekukucskálunk Ben Gould lelkébe a közepében ott az ismerıs szenvedély igaz nem volt ír de ugyanaz a tőz volt meg benne is ugyanaz a lobogás amit Anglia kormánya szokott fölgyújtani a szegény emberek belsejében mikor rájuk rakja a láncot.

Az 1. estén ı volt a világ legfesztelenebb fickója hozzám különösen barátságos volt de ami a legfontosabb megnevettette az anyámat kész csoda volt ez a vándorárus annyira megnevettette anyámat hogy csorogtak az arcáról a könnyek. Dan képe se volt már olyan feszes és elgyötört hanem kikerekedett Jem homlokán is kisimultak a ráncok Kate húgocskánk meg akinek be volt gyulladva a torka és attól szenvedett ebben a nyálkás kimerítı hónapban most elıkecmergett az elfüggönyzött ágyából és boldog arcocskáját a mellemhez szorította.

Másnap reggelre eltőntek a felhık mindenfelé nyájas zöld földek gızölögtek mint a napra kiteregetett ruhák. Ben Gould nevetésére ébredtem trikóban és nadrágtartóban állt a tornácon a nagylábujja kikandikált a zoknijából.

Ki az ágyból kiáltotta ki az ágyból. Még nem gyújtottam be vagyis víz nem volt még melegítve de

anyám igen jó kedvvel kelt föl és az összes gyerek is kiugrott az ágyból. Másként szoktak kezdıdni minálunk a reggelek.

Ki az ágyból minden jelzett Kelly. Elıjöttem a kunyhóból látom hogy a testvéreim a hálóingükben

reszketve bámulnak bele a ködbe ugyan mi lehet olyan mulatságos azon a sáros úton. A kerítés túloldalán 1 viharvert vén kanca álldogált a csapott hátú koszlott gebe megvolt tán 5 éves is mégis zaklatta ıt 1 fiatal herélt ló a kanca úgy tette vette magát mintha nála csinosabb kanca nem is létezne.

Tudjátok mondta Gould ez annak a jelzett vén McCormicknak az igáslova megismerem.

Még sose hallottunk McCormickról de hamarosan megismerkedtünk vele is meg az oldalbordájával is ık is vándorárusok voltak mint Gould.

Ez a rusnya gebe mondta Ben Gould élı bizonyítéka annak a szabálynak hogy a ló ugyanúgy végzi mint a gazdája akarom mondani a gazdája felesége.

Tudtam hogy be kéne gyújtani de Ben Gould elváltozott tekintete továbbra is ott tartott.

McCormick a Démonnál volt felügyelı mondta Gould. Azt akarta ezzel mondani hogy McCormick fegyır volt a Van

Diemen-földi fegyenctelepen. Azt is hozzátette hogy McCormickné a tasmaniai fegyencteleprıl Derwent-bıl való és most ı a fegyıre McCormicknak.

Aztán odafordult hozzám Jobb lesz ha visszaviszed azt a jelzett kancát fiam mert még megjelenik Archdeacon közrendır és rád süti hogy loptad.

A rendırségen is tudják rólam nem vagyok hülye hogy virslilovakat lopkodjak.

Ne vitatkozz mindig fiam vidd vissza azt a jelzett lovat a városba. McCormickék ott táboroznak megtalálod a szekerüket rá van írva az oldalára a nevük.

Ne Ned menjen mondta anyám. Hogyhogy? Majd Jem megy mondta anyám az én Ned fiam egyelıre kerüli

Gretát. Á értem már mondta a kis emberke olyan hosszan és keményen

megbámult hogy igen kényelmetlenül éreztem magam. Így aztán Jem indul el a ló hátára pattanva anyám meg Gracie

hozáláttak fejni én meg begyújtottam hogy Maggie megcsinálhassa a reggelit. Az 1. lepény még benne se volt a serpenyıben mikor látom ám hogy 2 lovas gázol át a patakon nagy sebesen közeledtek az úton mikor odaértek a házunkhoz mind a ketten hipp hopp a földön

teremtek mint a lovas katonák a nótában. McCormickék! Gould úr fölpattant hogy előzze ıket a széles kis testével elállta

az ajtónyílást én meg ott álltam mindjárt mögötte. Nagyon kedves maguktól hogy visszaadták a lovamat mondta a

férfi 1 szúrós tekintető nyurga ír a szája nem volt nagyobb a hal seggénél.

Csakugyan nagyon kedves tılünk mondta Ben Gould. Lassan nyomakodott elıre és ezzel arra kényszerítette McCormickékat hogy hátralépjenek a sáros udvarra.

De elıtte agyondolgoztatták rikácsolta az asszonyság. Senki se dolgoztatta agyon a maguk jelzett lovát mondta Gould

a fiú csak visszavitte ingyen és barátságból. Kib...ottul kedves maguktól hogy módot adnak neki hogy gyalog jöhessen haza ez jó lecke neki hogy mit várhat jó tett helyébe az ember.

De agyondolgoztatták mondta McCormickné. Fiatal nı volt és olyan apró hegyes fogai voltak mint a sügérnek. Igenis agyondolgoztatták ne terelje másra a szót.

Már mért dolgoztattuk volna agyon mikor van legalább 20 ugyanolyan jó vagy még jobb lovunk szóltam közbe.

A sügérfogú most felém fordult. Tudjuk ki vagy te. Asszonyom én sose láttam magát az életben. Te vagy Harry Power cimborája beárultad ıt és tolvaj vagy

mindenki tudja Gretától Wangarattáig. Agyondolgoztattad a lovamat te jelzett csirkefogó.

Ben Gould fölkapott 1 bikacsököt ami eddig a verandán lógott. Milyen kár hogy nem maradhatnak tovább mondta.

Még nem megyünk sivította McCormickné. Gould teljesen más emberré vált ráncos szeme kemény lett mint

a kı 1 pillanatra se vette le McCormickékról és meglengette a korbácsot. Majd adok én nektek kiáltotta.

És ezzel a verandáról a földre ugrott csördített egyet a korbáccsal csak úgy röpködtek a kövek és a fadarabok föl a tetıre be a tyúkólba volt ám kodálás meg szárnycsapkodás.

Még nem megyünk mondta McCormickné de a férjének már kezdett megjönni az esze a karjánál fogva visszarángatta az asszonyt a lovaikhoz és elporzottak.

A testvéreim mindezt rettentı mulatságosnak találták de McCormickék igen erıs indulatokat szítottak föl Gould keblében

mert föl alá járkált a verandán és megállás nélkül dılt belıle a trágárság. Aztán becsomagolta 1 bika heréit és kísérılevelet is írt hozzá McCormick ezt kösse föl magának mielıtt meg akarja dugni a feleségét.

Tedd meg a kedvemért hogy beszaladsz ezzel a városba. Megígértem anyámnak hogy elkerülöm Gretát de azért

elindultam. Mivel McCormickék nem voltak a táborhelyükön olyan helyen hagytam a csomagot ahol biztosan megtalálják.

Szépen sorakoztak a békés síkföldi legelık közt a csinos külsejő faházak az egyik ilyenben lakott Danaherné 1 idıs ír asszony kikiabált hogy üzenni akar anyámnak. Elüldögéltem 1 darabig Danahernénál rágcsáltam a keserő teasüteményét és ittam az erıs fekete teáját.

Ahogy végre hazafelé lovagolok a derwenti pár észrevett O'Brien fogadójának verandájáról.

Föl fogunk jelenteni kiáltotta McCormick részegek álltak körülötte ez nyilván fokozta a bátorságát.

Törvény elé idéztetünk amiatt a jelzett csomag miatt. Visszaordítottam hogy én meg ha akarom törvény elé idéztetem

rágalmazásért mert se Gould se én nem loptuk el a kiba...ott gebéjét. Erre McCormickné lezúdult a lépcsın a kezében ökörcsontot

lóbált nyilván útközben kapta föl. McCormick meg jött mögötte és azt ordibálta hogy engem mindenki utál a kerületben gyáva szaralak vagyok elbújok az anyám szoknyája mögé.

Erre a sértésre már csak leszálltam a lóról. McCormickné odavágott a gusztustalan fegyverével a lovam horpaszára a ló megugrott és ahogy próbáltam megtartani a zabláját az öklöm véletlenül nekiütıdött McCormick orrának elvesztette az egyensúlyát és hanyatt esett. Megkötöttem a lovamat hogy megvívjam az ütközetet és látom hogy Hall közrendır aláereszkedik a kocsma magaslatairól ahogy 1 fénylı vén pók siklik lefelé a hálója közepébıl.

Kérdezi hogy mi ez a csetepaté. Mondom neki hogy megrágalmaztak.

McCormickék odahozták a csomagot Hall közrendır elıbányászta belıle a bika tökét és elolvasta a levelet sose fogom elfelejteni a vigyorgást ami elömlött a képén. Ezt te írtad kérdezte de nem árulhattam el Ben Gouldot inkább nem válaszoltam.

Ezért a bőnömért azonnal letartóztatott és bezárt a gretai

fogdába nem kaptam se kenyeret se vizet. Másnap bíróság elé állítottak az idısebb Jack Lloyd tanúsította hogy látta mikor lóháton rátámadtam McCormickra így torolta meg rajtam a bácsikám Veszett Pat és Jimmy Quinn bebörtönzését.

3 hónapra ítéltek McCormick orrba vágásáért és 3 további hónapra a bika töke miatt valamint 1 év rendırhatósági felügyeletre. A nagy sokadalomban csak az én szomorú megöregedett anyám szemét láttam. İ jobban tudta mint én hogy mi vár rám. 17 évesen jöttem ki a börtönbıl 187 centi magas voltam széles vállú a kezem kemény akár a kalapács amit vetettünk a Beechworthi Börtön falai között. Hatalmasra nıtt a szakállam és már nem voltam gyerek bár igazából nem is tudom volt e nekem rendes gyerekkorom vagy ifjúkorom. Ami netán maradt belılük az is lehámlott rólam a börtönben elolvadt mint a zsír és csak a töpörtyő maradt meg a tepsiben.

l szép napos márciusi reggelen eresztettek ki a Ford Streetre az apostolok lován kutyagoltam haza a Tizenegy Mérföldes patakhoz de a bíróság elrendelte hogy jelentkezzek a gretai rendırségen. Kénytelen voltam megint elviselni Hall közrendır látványát bementem az ırsre Hall éppen 2 pofára zabálta a currys tojásos szendvicset az íróasztala meg salátalevelekkel volt tele.

Mit tehetek magáért mondta végül mikor fölnézett a lakomájából.

Jelentkeznem kell magánál feleltem. És kit tisztelhetek az úrban? Ekkor fogtam föl micsoda változásokat okozott a börtön mert a

rendır aki letartóztatott nem ismerte már föl a férfiban a fiút. Ned Kelly vagyok. Salátadarabok fityegtek a szakállán legyek mászkáltak a

mocskos asztalán hogyan is bízhattam valaha is 1 ilyen alakban? Azt mondta ostoba vagyok ha azt képzelem ezzel megúsztam a büntetést és megígérte hogy megint rács mögé küld mihelyt alkalma lesz rá.

Ez minden? Ez minden elmehetsz. Föltettem magamban hogy a jövıben kerülöm hazabaktattam

anyám tanyájára és nemsokára megismerkedtem Veszett Wrighttal a sógorom Alex Gunn haverjával. Wrightnak volt 1 gyönyörő fehér pofájú megkurtított farkú pejkancája igen föltőnı volt rajta a

beleégetett bélyeg 1 nagy M bető messzire ellátszott mint a városban a toronyóra mutatói. A kanca nemsokára eltőnt egész nap kerestük a végén azt mondta Veszett Wright éppenséggel kölcsönadhatnánk az egyik lovunkat én meg tartsam meg az övét majd visszajön és visszacseréljük. Azt elfelejtette az orromra kötni hogy az ı kancája lopott jószág.

Néhány nappal ezután úton voltam Wangarattába 1x csak az út szélén megláttam a kancáját. Sikerült befogni. Pár nap múlva a hátán lovagolok hazafelé Gretán át Hall rendır megállít és azt mondja van néhány papír amit alá kell hogy írjak a rendıri felügyeletem miatt. Ahogy leszállok a lóról a nagy böhöm állatja elkap és földhöz akar vágni de elcsúszott és hanyatt vágódott. Rá kellett volna lépni a nyakára és elvenni a revolverét de inkább otthagytam és mentem a ló után mert közben arrébb ügetett.

Hall fölemelte a revolverét 3x is rám lıtt de csütörtököt mondott a Colt kioldógombja. Hallottam is a csattanást és azt hittem végem meg is álltam Hall meg odajött remegett a kezében a pisztoly. Féltem hogy megint elhúzza a ravaszt ezért kicseleztem és ráugrottam egyik kezemmel a pisztolyt ragadtam meg a másikkal a gallérját.

Csak ekkor ordította el magát hogy lopott a ló meg hogy letartóztat lólopásért. Nem hittem neki elgáncsoltam és megetettem vele 1 marék port elbánhattam volna vele csúnyábban is dehát rendırhatósági felügyelet alatt álltam. Hallnál még ott volt a pisztolya de tanultam egyet s mást a beechworthi tömlöcben addig görgettem Hallt a porban míg oda nem értünk ahol O'Brienné élısövénnyel kerítette be a fogadóját és ehhez a sövényhez kentem hozzá a gyáva zsandárt. Hasba vágtam szétvetett lábbal ráültem és belemélyesztettem a sarkantyúimat a combjába. Úgy bıgött mint a marha amelyikre kutyák támadtak a kezét hátracsavartam és próbáltam elszedni tıle a revolverét de görcsösen ragaszkodott hozzá mint a halálmadár a kiszenvedett katonához.

Segítségért kiabált néhány férfi bámészkodott a közelben egyiküket se mertem megütni a rendırhatósági felügyelet miatt. Ezek aztán kötéllel megkötözték kezem lábam a nagy beszari Hall a végén fejbevágott a 6 lövető Coltjával.

Mikor anyám és Maggie húgom kerestek és bejöttek a Curlewis Streetre a vérnyomaimat követve találtak meg amiket a porban hagytam egészen a rendırség fényes kapufélfájáig. Aznap éjjel

Hastings doktor 9 öltésssel varrta össze a fejemet. Másnap reggel kézibilincset raktak rám a csuklómat és a

bokámat meg kötéllel a kocsi üléséhez kötözték. A Wangarattai Bíróságon eskü alatt hamisan tanúskodtak

ellenem Hall azt hazudta hogy a RENDİRÚJSÁG-ban már szerepelt a kanca a lopott lovak között pedig az errıl szóló hír csak április 25-én jelent meg vagyis 5 nappal azután hogy Hall meg akart ölni.

Wangarattában lólopással vádoltak csak az volt az érdekes hogy aznap mikor a lovat ellopták én a beechworthi börtönben ültem tehát ezért a lólopásért engem sose ítélhetnek el.

Ehelyett abban találtak bőnösnek hogy elfogadtam 1 jogi értelemben még el nem lopott lovat és ezért 3 év kényszermunkára ítéltek a fiatalság utolsó reményétıl is megfosztottak nıt még nem öleltem pedig a koromnál fogva már házas is lehettem volna.

Senki se kapott olyan súlyos büntetést mint én. Veszett Wright aki a kancát lopta csak 18 hónapot kapott Hall meg aki meg akart ölni semmilyen mást büntetést nem kapott csak másik kerületbe helyezték.

Visszakerültem a beechworthi börtönbe a porkolábok anyaszült meztelenre vetkıztettek kopaszra nyírták öszevagdosott vérzı fejemet elárasztottak fenyegetésekkel és sértésekkel de hiszen az élı fa is kigyullad ha elég nagy a hıség. Sok éjjel üldögéltem a zúgó folyó partján szüntelenül esett az esı a fák zöldelltek bugyborékoltak és majd szétrobbantak az ırjöngéstıl amit semmilyen esı se tud csillapítani.

HETEDIK KÖTEG

Kelly élete a pentridge-i börtönbıl való

szabadulás után

50 oldalas, vászonkötéső zsebnotesz (7,6 x 10,8 cm). Az utolsó lapokon hat rajz emberekrıl, fákról és kerítésekrıl, képzımővészeti értékük valahol a firkálás és a komoly rajz között lehet. A széleken szennyezıdés. A notesz kiadójának kis vignettája: “J. Gill, Jerilderie" a tulajdonos nevének és címének fenntartott oldalra van beragasztva; a bejegyezett dátum szerint a fogalmazvány 1879 februárja után íródott. Bár a fejezet nosztalgikus visszaemlékezéssel zárul arra a két évre, mely alatt Kelly a killawarrai főrészmalomban dolgozott, az itt következı lapok elsısorban az 1874-es esztendı néhány zőrzavaros hónapjával foglalkoznak – a pentridge-i börtönbıl való szabadulás és a “Veszett" Wrighttal vívott híres-nevezetes ökölvívó mérkızés közti idıvel.

MÉG CSAK A FELÉT TÖLTÖTTEM LE AZ 1. BÖRTÖNÉVEMNEK anyám húzta az özvegyi sors nehéz igáját fölállt 1 székre és 1 bádoglemezt próbált kalapáccsal fölszögelni hogy kívül tartsa a hátsó ajtón a hideg esıt. Már másodszorra vágott rá a hüvelykujjára mikor arra lett figyelmes hogy a lókarám tövében 1 idegen áll és ıt nézi. A fickó megette már a kenyere javát borzasztó rongyos kabát és ugyanolyan nadrág volt rajta anyám azt hitte valami vándormunkás megesett rajta a szíve és intett neki hogy kerüljön beljebb aztán hozott 1 bögre lisztet hogy süthessen magának a fickó 1 kis kovásztalan kenyeret. Anyám újságpapírból staniclit csinált abba csomagolta a lisztet csak akkor döbbent rá hogy jótékonykodásának tárgya 1 bőzös vénember a gyapjúkabátját bemocskolta a saját vizelete az esıben még jobban érzett a bőze. Hanem az öreg gıgös volt mint 1 herceg azt mondta anyámnak tartsa meg a lisztjét mert neki nem kell.

Akkor mi kéne a bácsinak? Meginnék 1 kupica pálinkát mondta az öreg. 3 penny kupicája mondta az anyám. De nekem csak 2 pennym van így az öreg. Ha teát akar inni ennyiért még cukrot is adok bele. Az igazat megvallva én patkánybővölı vagyok mondta az

öregember. Az derék kell magának a liszt vagy nem nem állhatok le egész

nap ilyesmirıl vitatkozni. Odaadom magának a 2 pennymet mondta a vén csirkefogó

ráadásul a patkányfogó tudományomat. Nincsenek nálam patkányok. Azt csak én tudom megállapítani. Mit akar ezzel mondani maga bőzlı vén majom azt hiszi nem

ismerem a saját házamat meg hogy mi van benne? Ne törıdjön vele hogy mit akarok mondani a nevem Kevin a

Patkánybővölı olyan név ez hogy nem fogja elfelejteni egyhamar mert dögvészt küldök a zugkimérésére.

Most mindjárt? De most ám és könyörögni fogsz majd a Szőzanyához amiért 1

penny miatt sajnáltad tılem a pálinkát. Ezzel az öreg már sarkon is fordult. Ha volt is batyuja elrejtette

valahol az út mentén mert anyám hírét se látta és ha kispatkányok voltak a zsebében ravaszul elrejtette mert anyám semmit se látott mozogni a zsebeiben. Csak 1 büdös vénember volt gyapjúkabátban a sáros ösvényen lement a patakhoz aztán elindult Winton felé. Anyám többet sose látta de igaza lett az öregnek mert anyám sokáig megemlegette Kevin a Patkánybővölı nevét.

Aznap éjjel rátört a dögvész a kunyhónkra elözönlöttek mindent a patkányok a lisztet a falakat a gyerekek testét egész éjjel visítottak mint a fába szorult féreg borzalmas volt képzelheted. A patkányok hasmenéssel fertızték meg a drága kis Ellent akinek Bill Frost volt az apja.

Anyám elküldte a gyerekeit hogy hozzák vissza a patkánybővölıt mindegyiknek adott 1 üveg pálinkát hogy ha akármelyikük találkozik vele azzal jóvá tudja tenni a sértést. 3-an 3 felé indultak Dan Beechworthbe Jem Benallába Maggie meg Kate Wangarattába de hiába ismerték mindenütt Kevint a Patkánybővölıt sehol se akadtak nyomára.

Mikor este hazaértek a Tizenegy Mérföldes patakhoz anyjuk a Szőzanyához imádkozott a pici húguk kihőlve holtan feküdt mellette a kosárban. Másnap McBean Kilfeera-tanyáján az ács összeütött 1 koporsót Jem meg Dan sírt ásott a főzfa alá a kíshúguk a szerencsétlen kis jószág még csak 14 hónapos volt mégis igen mélyre kellett ásni a vadkutyák miatt.

De ezzel még nincs vége a történetnek. Jemet állandó fejfájások kezdték gyötörni úgyhogy anyám

elvitte pónifogaton Glenmore-ba Margaret Quinn nénikénk leborotválta a fejét és forró lenmaglisztes borogatást tett rá ezután Jem nem bírta elviselni ha valaki hozzáért a fejéhez. Sok más fertızés is jött és szemölcsök meg kelések amiket csak úgy lehetett leszívni ha forró palackot helyeztek a beteg bırére aztán Annie-tıl az asszonynıvéremtıl ellopták a lovát és emiatt Flood közrendır karmai között kötött ki.

Mikor késıbb anyám megtudta mit forgat a rendır a fejében a nevén kezdett el spekulálni és azt kérdezte magában ez a Flood ['árvíz'] nem ugyanúgy dögvészt jelent e? Flood magas férfi volt a szemei véraláfutásosak azt mondják a hollónak párzás közben vér folyik a szemébıl. A nıvérem Annie Gunn volt Gunn asszonya de az ura börtönben ült Flood közrendırnek nemsokára vért folyt a szemébıl és fölcsinálta a nıvéremet.

Eközben a hites ura meg én követ törtünk a beechworthi börtön külsı udvarán Gunnak sötét karikák voltak a szeme alatt a teste meghajlott mintha malomkövet cipelne a vállán. Mikor bejött hozzám a pap és elmondta hogy a nıvérem belehalt a szülésbe a pontos részleteket nem mondta el de anyám megesküdött volna hogy a büdös vénember átka ölte meg a mi Annie-nket emiatt maradt ránk Flood porontya is anyám az egészért csak magát hibáztatta. Mikor Jemet marhalopásért elítélték anyám szerint ez is az átoktól volt.

1872 nyarán 1 reggel anyám 42 éves lett 2 fia ült börtönben ezenkívül 1 fivére 1 nagybátyja meg 1 sógora. Imádott lányai közül 2 eltemetve a főzfák alá és csak a Jóisten tudná megmondani milyen csapások várnak még rá. Délelıtt miközben szállt a por és vakított a nap Maggie-vel kettesben paradicsomot karóztak 1x csak jött 1 idegen és kért 1 pohár pálinkát. Amerikai volt ez az idegen magas és inas férfi kis szakálla volt beesett szeme és a szája sarkában kis mosolyféle bujkált mintha az volna a véleménye a világról hogy csuda muris 1 hely de hogy mitıl olyan muris azt tilos bárkinek is elmondania. Akárcsak a büdös vénember ez is azt mondta hogy nincs nála pénz csak csekk amit Benallában tud csak beváltani.

Maggie csípıs megjegyzésekkel illette az idegent de anyám indulatosan letorkolta. Hallgass már el lányom mondta anyám még azt hiszik hogy nincs bennünk semmi jelzett emberség. Inkább eredj és hozzál az úrnak 1 pohár pálinkát.

Még hogy szolgáljam is ki kérdezte Maggie döbbenten széles csípıjére téve a sáros kezét.

Van valami kifogásod ellene? Komolyan gondolod kérdezte Maggie. De csinálta amit

mondtak neki anyám meg visszament paradicsomot karózni. Sokáig emlegette aztán hogy a patkányok csak akkor mentek el végleg mikor Maggie megkínálta George Kinget 1 pohár pálinkával. Mikor kinyirbálták belılem a 3 évet újra beleeresztettek a világba hogy na most aztán kezdjek vele valamit. Lovam nem volt így aztán a 20 tikkasztó mérföldet gyalog tettem meg Beechworthtıl a lurgi síkságon át 8 órával késıbb megint a korábbi életem színhelyére értem úgy megváltozott hogy alig hittem a szememnek a patak se arra folyt mint régen meg amúgy is megváltozott mert nem maradt belıle más csak néhány sáros pocsolya. Kidılt a hatalmas vén fekete akácia a nagy vörös gumifa meg a házunkhoz vivı ösvény végén legalább 6 méterrel magasabb lett. Új karám is volt a kerítéslécek még frissen sárgállottak 1x csak elıbukkant az anyám karján 1 újszülöttel azt hittem Ellen de aztán eszembe jutott hogy Ellen meghalt és a főzfák alá van eltemetve.

Ezek voltak az anyám elsı szavai. Ugye Ned nem bajt keverni jöttél. A karjait néztem és ki nem tudtam találni miféle csecsemıt

szorongat. Nem kell aggódnod miattam mondtam és hátratekintettem a

lovak karámja felé 1 ménesre való gyönyörő lovat láttam meg 1 jó magas fiatal fickót nem lehetett több húszegynéhány évesnél. Hő hogy megbámult le nem vette rólam a szemét még akkor se mikor leemelte a nyerget 1 ló hátáról és ráakasztotta a kerítésoszlopra.

Ránk jött a dögvész mondta anyám a haja kezdett szürkülni szép fényes új ruha volt rajta arra gondoltam a korához képest milyen kislányos.

Kérdem tıle Ki ez a fiatal fickó? George King. És ı kicsoda? Nem akartam addig hozzámenni míg haza nem jössz Ned

mondtam neki hogy várjon meg téged. Figyeltem ahogy George King átmászik a kerítésen. Fölfordult

a gyomrom attól hogy semmivel se idısebb nálam. Akár én is

lehetnék. Anyám megszoptatta George King csecsemıjét ugyanezek a mellek tápláltak engem is 20 évvel ezelıtt akkor fiatal lány volt a legformásabb teremtés akit apám valaha is lovagolni látott. Most anyám 1 kis karosszékben ült az ablak mellett az új ember meg kinyújtotta a hosszú nyurga lábát elért az asztaltól majdnem a kandallóig sárga volt a jenki csizmája és magasabb sarkú mint a kubai csizmák inkább valami divatos nıi cipellıre hasonlított. Anyám jóllakatta a babát és odaadta G. Kingnek aki kendıt terített a mellére nehogy a szép sárga szvetterére folyjon amit fölbüffent a baba. Anyám visszaült a székébe és bután mosolyogva nézte ahogy az embere gyöngéden játszik a csöppség ujjaival.

Dan is megjött nagyon oda volt hogy végre kiszabadultam mostanra férfi lett belıle legalábbis ı ezt hitte magáról 13 éves volt molyhosodott már a képe az orra tele volt pattanással a haja csak nıtt bele a világba az öltözékétıl meg lehetett veszni 2 inget vett egymásra a szalmakalapját az orra alá kötött szíjjal rögzítette. Még kezet se ráztunk de már azt akarta lovagoljak be vele Wangarattába hogy bemutathassa a szíve választottját. Mondtam neki hogy én most csöndes életre vágyok erre azt mondta akkor rossz címre jöttem aztán meghúzta George King pálinkáját George meg rákacsintott lerítt róluk hogy azt hiszik magukról messze földön ık a legnagyobb mókamesterek a vak is láthatta hogy nagyon összebarátkoztak.

Mikor megteáztunk udvariasan megkértem Kinget járjunk egyet a nyári ég még elég világos volt a levegı csupa bíbor és maláta leültünk a kerítésre amit csinált a földünk köré és elmondtam neki hogy lelıttem Bill Frostot mikor elhagyta az anyámat.

Megvakarta a szakállát de nem válaszolt. Megkérdeztem tıle hogyan akarja eltartani a gyerekét. Erre rám villogtatta fehér fogsorát és azt mondta még sok sok

gyereket szeretne és van néhány ragyogó elképzelése vagyis nincs ok aggodalomra hogy nem tud mit adni a gyerekeinek. Aztán megkérdezte kíváncsi vagyok e az elképzeléseire.

Semmit se szóltam. Sőrősödött körülöttünk a sötétség. Legszívesebben engem is lepuffantanál? Olyan szomorúság jött rám hogy meg se bírtam szólalni. Ned ismered te ezt a McBean nevő telepest? Kib...ott jól ismerem jobban is mint kéne.

Van egypár csuda szép paripája nem igaz? Mit szólnál hozzá ha áthajtanánk ezeket a paripákat a Murray folyón Új-Dél-Wales-be ott zár alá vetetjük aztán meg kiváltjuk ıket.

Szóval anyám megint 1 szófosó f...kalapot talált magának ez se jobb mint Bill Frost a vég vásznaival.

Hajlandó vagy segíteni nekem vagy forduljak inkább Danhez? Ha megpróbálod tényleg golyót eresztek beléd. Azért annyira nem sürgıs. Teljesen besötétedett már a csillagok szikráztak 3 éve nem

láttam az éjszakai égboltot a levegı forró volt enyhe északi szél fújt. Azt mondtam neki Ha elfogadsz tılem 1 tanácsot ne baszakodj

ezzel a McBeannel. Értem én mondta King most jöttél haza nem akarod

megerıltetni magad. De éjjel mikor a kisebbek már elaludtak csak próbált

becserkészni mint 1 vén gyík amelyik be akar valahogy jutni a tyúkólba. A szakállát dörzsölgette állandóan vigyorgott anyám egyetértıen figyelte ahogy megpróbál levenni a lábamról.

Mondom anyámnak Menjünk ki 1 kicsit mondani akarok valamit a legelırıl.

Mentem elıre ki az éjszakába anyám meg jött utánam engedelmesen már majdnem leértünk a patakhoz megfordultam és a szemébe néztem 3 évig nem voltam idehaza annyi minden nyomta a szívemet nagy tervekkel jöttem haza hogy megmentsük a farmunkat.

Megváltoztál Anya. Boldog vagyok felelte de sajnálom ha ez neked nincs ínyedre. Miért akarod rám lıcsölni ezt a McBeant? Tudod hogy

visszavitet a börtönbe. Azt hittem anyám csak hallgat de aztán kis idı múlva

észrevettem hogy sír. Át akartam karolni de kiszabadította magát. Nem tudsz te semmit az én jelzett életemrıl mondta kiment már a fejedbıl milyen itt élni ezekkel a jelzett telepesekkel akik lefoglalnak minden jelzett csirkét és üszıt amire csak rá bírják rakni a mancsukat a zsandárok is folyton a sarkamban vannak azt lesik mikor vihetik el a fiaimat. Elcsórt 1 jelzett nyerget.

Kicsoda csórt el és milyen nyerget? Dan az ostoba szamár szerezni akart 1 kis pénzt a mamájának.

Nincsen itt jövı mondta anyám a pálinkafızésbıl nem jön össze elég most meg elcsórta azt a nyerget és le fogják csukni.

Mondtam neki hogy lovakat szeretnék tenyészteni de nem figyelt rám. Azt is mondtam hogy én itt leszek a Tizenegy Mérföldes pataknál akkor is mikor George már régen kereket oldott.

Ezért képen törölt. Fogd be a pofád rikoltotta és nézz körül. Nézd csak meg a kerítést hát csinál ilyet olyan ember aki le akar lépni?

Az oszlopok puszpángfából vannak pár éven belül ezek szétrohadnak. Az apám sose használt volna ehhez puszpángfát. Ilyen célra neki csak az eukaliptusz vagy a vörös gumifa felelt meg.

Nem bírom én ezt elviselni kiáltotta lehajolt a földre fölmarkolt 1 marék földet és rákente a hajára meg az arcára. Inkább meghalnék mint hogy eltöltsek akár csak 1 percet is a drágalátos apáddal.

Visszarohant a tejfölös urához én meg sokáig álldogáltam a csillagok alatt azon a helyen amelyikre annyiszor gondoltam a kékkıbıl rakott cellámban de az összes álom ami a börtönben vigasztalóm volt most trágyává taposódott a csizmám alatt.

Másnap ebédidıre találtam magamnak munkát fölvettek favágónak a Saunders-Rules főrészmalomba Killawarra mellett jó 20 mérföldre a kalyibánktól estére már be is költöztem a férfiszállásra a fatelep végében.

Jólesett a szabad levegı meg hogy nincsenek viták és fenyegetızések.

Csak otthonom legyen egész életemben otthonra vágytam de mire jövök haza a Pentridge-i Börtönbıl hogy a földre amivel annyit dolgoztam már rátelepedett 1 idegen. Legyen vele boldog ez a George King áldásom rá de ott az én 30 telivér lovam is az az én jogos tulajdonom úgyhogy mikor hiányozni kezdtek üzentem anyámnak hogy mondja meg mit csinált a lovakkal. Megtudtam hogy ellopták a lovaimat de a tolvajhoz nem nyúlhat a törvény ugyanis Flood közrendır a tettes Oxley-bıl. Ez a disznóság irtózatosan bıszített lecsillapítani már csak a veszély tudná annyira rákívánkoztam mint más ember a jó erıs zugpálinkára.

A jó szerencsém úgy hozta hogy épp megfelelı foglalkozást találtam a favágómunka jó veszélyes volt esıben csúszós szélben rizikós. Elıször bevágásokat csináltunk a fák törzsén aztán 20 centis deszkákat illesztettünk a fába olyan lépcsıfélét és 4 méterrel a föld fölött dolgoztunk. J. O'Hearnnek hívták a munkatársamat házasember volt emiatt aztán mielıtt dılni kezdett a fa ı leugrott a földre és eliszkolt az utolsó csapásokat hadd adja a fának olyan aki

nıtlen. A veszély valameddig feledtette velem a dühömet de mihelyt a legyızött fa romokban hevert az erdei padlón a gyászos kedvem csak visszaoldalgott más se járt a fejemben csak az hogy kihúzták alólam az életemet meg a földemet. Mint akinek elment az esze tönkretettem a jó szabad életemet az örökös spekulálással olyan volt ez akár az esztergapad kiformálódott rajta amin spekuláltam nemsokára a boldogtalanságom oka egyetlen alakban öltött testet a vastag nyakú furcsán féloldalas szemöldökő Veszett Wrightban. Hő de nagy kedvem lett volna állon vágni és beledöngölni a földbe ı sózott rám szánt szándékkal 1 lopott lovat. Hamarosan világosan láttam hogy addig nem lesz nyugtom amíg Veszett Wright meg nem kapja a magáét úgyhogy érdeklıdni kezdtem hogy megtudjam merre kujtorog.

Tájékára se mentem a Tizenegy Mérföldes pataknak de anyám eljött hozzám látogatóba és hozott 1 doboz teasüteményt sejtettem mennyi vajat föláldozhatott hogy süteményt süthessen nekem. Egymás mellett ültünk a férfiszállás lépcsıjén és mikor megkérdeztem tıle látta e mostanában Veszett Wrightot ráérzett hogy mért kérdem és inkább azt hazudta Wright fönn van Új-Dél-Wales-ben.

Anyámnak eleven fekete szeme volt mindig tele volt huncutsággal és dılt belıle a kacagás. Imádtunk lovakról vitatkozni ısi téma volt ez köztünk visszanyúlt a rómaiak elıtti idıkbe anyámnak igen szilárd vélekedései voltak a lótenyésztésrıl legtöbbször errıl folyt köztünk a disputa de ezen a délutánon McBean telivéreinek vérvonalára terelte a szót bevallotta nekem hogy nem bírja kiverni a fejébıl hogy mekkora pénzt lehetne keresni ha ellopnánk azokat a lovakat.

Mondtam neki rögtön hogy már indulhat is vissza a Tizenegy Mérföldes patakhoz ha csak ezért jött.

Az ajkához emelte a kezemet és azt mondta a fiához jött és hogy nagyon hiányzok neki.

Nem hittem neki és azt mondtam de hiszen Dan is a fiad. Mit akarsz ezzel mondani? Nehogy rábeszéld Dant a lólopásra. Az ég áldjon meg miféle anyának gondolsz te engem? Ha jól tudom te már Jelzett Kingné vagy. Ezen fölpaprikázódva lovagolt haza ott hagyta a díszes

teasüteményes dobozt én meg visszatértem a Veszett Wrighton való

morfondírozáshoz meg hogy mennyi kár származott az én bekasztlizásomból.

Wright ha olyan kedve volt rendes gyerek is tudott lenni de ha csak l/2-ig is csúnyán nézett rá valaki meg tudta volna ölni az illetıt. A bátyja a Kuka Wright az volt csakugyan vagyis néma és ha valaki csúfolta Wright gyilkolni tudott csak hogy megvédje. Hát én folyvást majmot csináltam a Kuka Wrightból a haverok közt a főrészmalomban mérgezett csali volt ez kiraktam hogy majd csak bekapja az én halam. Éjjel Wrightról álmondtam éreztem hogy remeg a kezem mikor széjjelzúzom az állat a homlokát az orrát nem fájdalmat éreztem hanem szinte elragadtatást. Akkor és mindig is Tom Lloyd volt a legjobb cimborám neki elmondtam min élvezkedek én álmomban. Azt mondta szerencsém hogy ez csak álom mert a valóságban Veszett Wright agyonverne mert legalább 30 kilóval nehezebb.

Tom az áruló nagybátyámnak volt a fia de ı becsületes volt megbízható komoly és tiszta mint a vizespohár. Tomnak támadt az az ötlete hogy össze kéne kalapálni 1 új ménest hogy pótoljuk amit elloptak minden törvényes és tiszta lesz hogy senki se köthessen bele. A végén csakugyan a lovak hoztak vissza szép lassan az életbe mert Isten a lónál szebbet nem teremtett annál fölségesebb érzés a világon sincs mint mikor 1 jó ló hátán vágtat az ember hegyen és völgyön át.

Nem voltam rá kíváncsi mi folyik a Tizenegy Mérföldes patak mentén de mivel a pletykák elıl nem dughattam be a fülem nemsokára megtudtam hogy G. King kerített anyámnak valahonnét 1 arab kancát tudtam hogy ez duplán is baklövés az elsı hogy az arab ló sok telivért fog hitvány csibésszé zülleszteni a második hogy biztosan lopták a lovat és anyám meg a kisbabája börtönbe kerül miatta.

Úgy gondoltam egészségesebb lesz hátat fordítani a körzetnek fölmondtam hát a főrészmalomban 200 mérföldet utaztam és hasonló munkát vállaltam Gippslandben de az ottani erdık nyirkosak és félelmetesek voltak amitıl még pocsékabb és még gyilkosabb lett a kedvem. Minden éjjel megjelent álmomban az apám meg az anyám apám arcát ezer ránc éktelenítette tudtam hogy ezeket én csináltam aztán megláttam azt a nıi ruhát abban a szörnyő bádogládában Beveridge-ben rémülten üvöltöttem 1-et és fölriasztottam a munkatársaimat.

Visszamentem északkeletre Tom Lloyd megmutatta hogy 2 kancánk is hasas hosszú ideje nem történt ennél jobb dolog velem kezdett kivirágozni a kedvem és terveket szövögettem a jövırıl. 1 szombati napon Laceby környékén ügetek a síkon 1/2 úton Killawarra és a Tizenegy Mérföldes patak között. Tél volt a felhık szürkék és mocskosak a távolban esett az esı alig volt világos máris besötétedett. A búbánatos tájban egyszer csak észreveszek 1 nıt amint 1 arab ló hátán száguld mint a villám. Nincs a világon még 1 nı aki úgy tud lovagolni mint az én anyám nézni is csuda volt ahogy egyenes háttal ülte meg a lovat hosszú kengyelben a lába a szoknyája föltőrve és kilátszik a térde. A killawarrai futtatáson a lányok csak sápadoztak senki se vehette föl vele a versenyt.

Anyám mindig imádott versenyezni most a nyomába szegıdtem a síkon át az akáciás felé ott fordult be a Warby vadonba. Az alacsony dombok közt hirtelen eltőnt 1 sziklaemelkedés mögött. A nyulak nagy fölfordulást csináltak a környéken tele volt az üregeikkel a föld de a lovas nem csökkentett az iramán a ló nemsokára meg is botlott. Ha 1 arab ló megbotlik akkor nem végez 1/2 munkát hanem fejre áll megpördül a hátán és mire a lovas föltápászkodik addigra a Mővésznınek már se híre se hamva úton van hazafelé hogy megvacsorázzon. De anyám nem kelt föl a földrıl.

Lepattantam a lovam hátáról és futva anyám felé indultam a szívem majd kiugrott lehet hogy megöltem anyámat.

De nem az anyám volt hanem 1 fekete hajú fiú nıi ruhába öltözve. Az istenadta nem volt idısebb 18 évesnél erısen zihált emelkedett és süllyedt a mellkasa én meg annyira megdühödtem hogy jól el is látom a baját ha nem olyan kicsi és fekete és karikalábú. Mihelyt talpra ráncigáltam már csak annyira futotta a mérgembıl hogy képen törültem. A nıi ruhát az inge és a pamutbársony nadrágja fölé vette föl a szoknya széle és mellrésze csupa sár volt.

Nahát micsoda rusnya 1 jószág vagy mondtam neki és még 1x pofon vágtam de nem félt tılem hanem felém köpött. A ruháját leszámítva egyéb jelét nem adta annak hogy nıvé akarna változni sıt erısen iparkodott szakállat növeszteni, 1 öreg flinta volt betőzve a derékszíjába és olyan parázsló tekintettel bámult rám azzal a posszum szemével hogy arra gondoltam elveszem tıle a flintát mielıtt kárt tenne valamelyikünkben.

Megkérdeztem tıle hogy mért van rajta az a rohadt ruha

kib...ott ocsmányul néz ki benne. Aztán elvettem tıle a flintát és jó pár méternyire elhajítotttam.

Azt mondta a flinta az apjáé én csak ne hajigáljam. Apád belehajítana a kútba ha látná hogy lánynak öltözöl. Volt mersze rám nevetni és vért köpni a lábam elé aztán

megkérdezte még most is azért esz e a fene hogy megverekedjek Veszett Wrightttal.

Fogd be a bagólesıdet te torzszülött azt se tudod ki vagyok. Te vagy a Dan bátyja és megráztad a jelzett kezemet a

wangarattai futtatáson. Most már emlékeztem a kis fekete hajú zsokéra Steve Hart volt

a neve. Mondtam neki hogy eleresztem mert az öcsém haverja de ha

még 1x ilyen ruhában kerül a szemem elé kolbásztöltelekké aprítom. Semmi hálálkodás elindult a flintájáért és visszadugta a

derékszíja mögé. Téged meg Veszett Wright fog kolbásztöltelékké aprítani és én

is ott leszek hogy megnézzem. Veszett Wright átszökött Új-Dél-Wales-be. Veszett Wright terád vár a beechworthi Birodalmi Fogadóban

hallotta miket mondtál a Kukáról. Ahogy ezt meghallottam a vér mindjárt másként kezdett folyni

az ereimben korábban veszettül tajtékzott most meg nyugodt lett és jó sőrő. Segítettem megkeresni a fura kis figurának a lovát végül nem is ment olyan messzire. Még el se tőnt a szemem elıl de már meg is feledkeztem róla a gondolataim csak Veszett Wright körül jártak meg fogom büntetni a rohadékot amiért tönkretette az életemet. Edward Rogers volt a kocsmáros a Birodalmi Fogadóban igaz én ismertem látásból meg hallomásból is de az igencsak meglepett hogy ı is ismer engem. A lovam tán 1 kortyot ha ihatott a vályúból mikor odajött hozzám a kocsmáros hogy személyesen üdvözöljön.

Ned Kelly kérdezte a kocsmáros. Edward Rogers kérdeztem én. Bár látszott rajta a megdöbbenés micsoda dolog hogy 1 pápista

az ı keresztnevét a szájára meri venni de ezen gyorsan túltette magát és úgy fogta meg a ragacsos gyantás kezemet mintha én volnék a yorki herceg.

Nézze Ned a helyzet a következı mondta elég gyászosan. Itt verekedéseknek nincs helyük mert én nem engedem. Isaiah Wright az egyik kuncsaftom biztos vagyok benne hogy úriemberek módján is el tudják intézni ezt a dolgot. Edward Rogers el nem akarta engedni a kezemet az Istennek se még meg is forgatta megvizsgálta az ujjpereceimet és olyan gyöngéden bánt velem mint valami kínai gyógynövényárus mikor ráfekteti anyám kezét a kis selyempárnájára.

Nem akarnék én itt megverekedni vele. Félreértett mondta a kocsmáros a szeme igen élénken csillogott

de hogy miért azt el nem tudtam találni. A verekedéssel van a gond mondta aztán de ha Queensbury márkijáról lenne szó az egészen más.

Sose hallottam semmiféle márkiról és ezt meg is mondtam a kocsmárosnak.

Sose hallott még a Londoni Ökölvívó Szabályzatról? Húzunk 1 vonalat a földön úgy hívjuk hogy rajtvonal és ha ezt

verekedésnek nevezi hát éppen azt forgatom a fejemben hogy megverekszek Wrighttal.

Csak így csupasz kézzel? Ha kiküldi be se kell mennem a kocsmájába. Edward Rogers végigsimított a szakállán. Gondolom hallotta már mirıl vagyok híres. Én csak azt tudtam róla hogy a legmelegebb nyárban is 3 részes

öltönyt visel. Tudja én imádom a sportot imádom a karikadobálást a tekézést

a krikettet és a birkózást nyilván hallotta hogy én szerveztem az angol cirkusz elleni krikettmeccset is vagy tán látta is?

Nem feleltem és ez nem is izgatta ıt a könyökömnél fogva igyekezett a kocsma melletti ösvényre terelni gazdag ember volt nálam 20 évvel idısebb úgyhogy inkább engedelmeskedtem neki de fölhívtam rá a figyelmét hogy a lovam még nem fejezte be az ivást.

Dennis ordította el magát etesd meg Kelly úr lovát 1 kis zabbal. l fiú elvezette a lovamat az utcán Rogers úr az ellenkezı

irányba nógatott és folyvást duruzsolt a fülembe. Gondolom jól ismeri a Byrnes nevő fiút mondta megmérkızött magával az Országos Kiállításon Oxleyben. Maga 2 menetben legyızte úgy tudom ugyanahhoz a felekezethez tartoznak.

Joe Byrne-rıl beszél ugyebár. Isaiah Wright persze ırült vadállat ezt nyilván maga is tudja.

Ráadásul jókora súlyelınye van de Joe Byrne szerint a maga esetében a súlyt nem kell túlságosan komolyan venni. Jöjjön velem megmutatom mire gondolnék.

Hátramentünk a fogadó mögé szeméttartályok árnyékszékek és a baromfiudvar mellett 1 füves porondféléhez értünk alatta folyt el a Tavasz patak.

Ez volna a küzdıtér mit szól hozzá? Hát lehet kívánni ennél alkalmasabb helyet ahol 2 úriember megverekedhet egymással?

Csakhogy itt magánügyrıl van szó feleltem. Ennél nagyobb baromságot életemben nem ejtettem ki a

számon de Edward Rogersnek a szeme se rebbent. Augusztus nyolcadika megfelelne kérdezte vagyis a jövı héten. Azt feleltem remek tökéletesen megfelel. Elmentemben

megláttam Wright ocsmány dagadt képét az ivó nyitott ablakában fölmutatta az ujját hogy kapjam be. Nem ugrottam be a hergelésnek de azért meglepett hogy nem rohan utánam. Mind a ketten kivártuk a hetet a mérkızésig én bizony másra se gondoltam csak arra mennyivel jobban érezném magam ha már kiütöttem volna a szarháziját.

Mire augusztus 8-án odaértem Beechworthbe akkora volt a tömeg a Birodalmi Fogadóban hogy be se fértek. Joe Byrne az ajtóban fogadott és fölvezetett az emeleti lakosztályba. Rogers úr már várt rám valamilyen zöld zsebkendıfélével.

Tessék mondta és odadobta azt a zöld holmit. Talán nıi bugyi vagy melltartó gondoltam. Ez az ökölvívói alsónadrágja. Ahogy Rogers a szoba másik végébıl felém jött az ablakon

kinézve megláttam micsoda óriási tömeg gyülekezik odakint van aki karosszékben ül van aki meg csak áll a füves porond körül.

Rogers kivette a kezembıl a selyem alsónadrágot és odatartotta maga elé de ha az volt a szándéka hogy férfiasabbnak tüntesse föl a holmit hát melléfogott. Tisztára úgy nézett ki mint 1 pojáca.

Én abban verekszek ami rajtam van jelentettem ki. Az Isten szerelmére a Londoni Szabályzat szerint ez a kötelezı

viselet. Wright is ilyesmit fog hordani. Az az ı dolga de én nem fogok meztelenül verekedni. Rogers úr csettintett a nyelvével és komor képpel bámult ki a

sokaságra. Dehogy meztelenül micsoda butaság mondta. Hát nem büszke

rá hogy ezekben a színekben indulhat? Csak most vettem észre hogy zöld és narancssárga szalagokkal

vette körül a ringet. Egészen kiment a fejembıl hogy Wright protestáns.

Jöjjön ide fiam mondta Rogers magára kell hogy öltse a színeket. Mit visel az inge alatt?

Az istenverte ujjaival gombolta is már kifelé az ingemet el is húzódtam rögtön.

Jégeralsó kurjantotta az kell ide. Nem. Dehogynem mondta Rogers éppen az kell ide. Ebben a pillanatban hatalmas üvöltés hallatszott Wright táncoló

léptekkel jelent meg a gyepen 1/2 meztelenül a lábán csizma de a melle csupasz nem viselt semmi mást csak 1 narancs színő selyemalsót. Olyan lába volt mint valami jelzett kerítésoszlop meg nagy undorító térde és mikor körbetáncolta a ringet döbbentem vettem észre hogy az anyám Ellen Kelly is ott ül a legelsı sorban a legjobb ülésen. Wright elıtte bohóckodott rázta az ökleit és hencegett rosszul lettem mikor láttam mekkora állat milyen széles a válla a karja olyan vastag mint másnak a combja mikor annyit spekuláltam nem ezt a képet esztergáltam ki róla.

A szemérmeskedésnek most már nem volt sok értelme levetettem a ruhámat kivéve a hosszú gyapjú alsót arra húztam rá a zöld selyemgatyát. Igaz úgy néztem ki mint 1 szál kapor de mi a fenét csinálhattam volna?

Joe Byrne-t csudára mulattatta a dolog de mikor elkaptam a tekintetét sürgısen elkomorodott a képe.

Hát jó mondtam intézzük el a f...kalapot. Ahogy indultam kifelé az ajtón tudtomra adták hogy mezítláb

öklözni a szabályok szerint tilos hagytam hát hogy rám tukmáljanak 1 pár papucsot 1/2 számmal kisebb volt mint kéne de nem törıdtem vele.

Szemerkélı esıben haladtunk el a baromfiól mellett Veszett Wright narancsot nyalogatott de mikor meglátott kiköpte és odalépett hozzám.

Halott ember vagy kisapám mondta és hatalmasat ütött a fejemre oldalra dıltem hallottam hogy anyám visítozni kezd disznóság csalás nem ér föltápászkodtam és láttam hogy Joe Byrne arrébb rugdossa Wrightot. Eddie Rogers és Maggie húgom

belekaroltak anyámba. Vér kiáltotta valaki elsı vér. A vér a szemembe szivárgott meghúzták a földön a startvonalat

és hivatalosan is elkezdıdött a mérkızés. Az összecsapásból nem emlékszek semmire de Joe Byrne ötvenszer is elmesélte a történetet mégpedig ahogy itt következik.

Mikor elmentél a tyúkól mellett és Wright azt a rettentı csapást a fejedre mérte még mielıtt elérted a startvonalat az hittük neked végképp befellegzett. Protestánsok járnak ebbe a kocsmába úgyhogy senki rá se b...ott mi történik 1 pápistával inni akartak a véredbıl. Veszett Wrightnak a fülébe jutott hogy gúnyolódtál a Kukán és most el akart söpörni a föld színérıl.

Wright fölhasította a szemöldöködet anyád meg azt visította hogy rohadt jelzett gyilkosság Wright megint rád akart rontani meg se várta hogy föltápászkodj. Akkor még alig ismertelek de a vak is láthatta hogy ez tisztességtelen ütés volt a bíróért kiáltottam de Eddie Rogers bíró is volt meg bukméker is és az összes pénzét Veszett Wrightra rakta föl. Senki más nem segített rajtad csak én én meg gondoltam a szabályok tiltják hogy üssek úgyhogy inkább jól térden rúgtam Wrightot. Jesszusom! Látnod kellett volna a szemét ahogy a képembe bámult a tömeg majd megırült anyád elém pattant és a mérkızés még meg se kezdıdött.

Rogers meghúzta a startvonalat a sétapálcájával ti meg a vonal két oldalán szembefordultatok egymással. Neked már folyt a vér a szemedbe. Veszett Wright 2-3 centivel magasabb volt nálad súlyra meg annyival több hogy kib...ottul nem vitás hogy az egész protestáns banda ırá fogadott.

Wright ırjöngött mint a veszett kígyó bármit megtett volna csak hogy gyızzön ı volt az erısebb de azt is hozzá kell tenni hogy 1 csöppet lassú volt és nehézkes.

Rogers elejtette a pöttyös zsebkendıjét ekkor jött a te 3 ütésed 3-nál is kevesebb másodperc alatt. Wright hátratántorodott hallanod kellett volna ahogy fölhördült a tömeg a protestáns banda mikor látták hogy meginog az ı diadalmas hısük, 1 szóval kib...ott nagy hirig volt. Az öreg Rogers zöld meg sárga szalagokat tőzött ki azt hitte hogy biztos gyızelmet aratnak az orániak. Anyád már l/2-ig magán kívül volt azt kiabálta a tömegnek hogy a fia mindjárt elintézi ıket is. A mérkızés közepe táján rávigyorogtál ettıl 1 kicsit

visszatért az élet az arcára. Anyádra vigyorogtál akkor is mikor odaballagtál Wrighthoz és lecsaptad a rohadékot olyan könnyedén mint az alvó tehenet.

Bill Skilling olyan boldog volt hogy majd összevizelte magát fölkapta anyádat és megsörgette a levegıben.

Wright megpróbált föltápászkodni arrébb rugdalta a segédjét és visszajött a kezdıvonalhoz. Megint kartávolságon belülre kerültél most elkapott az állad alatt és ahogy összekattant az állkapcsod már estél is hátra de a szemed továbbra is nyitva volt. Mind a ketten a földre kerültetek de te keltél föl elsınek.

Wrightnak a gyorsaságával volt baj neked meg a karod hosszúságával. A 4. menetben 1 óriási ütést akartál bevinni a bikanyakára de nem volt hozzá elég hosszú a karod úgyhogy ı helyezett el 1 jelzett ökölcsapást a homlokodon. Elestél.

Egyik menet követte a másikat 30 másodperc szünetet tartottak ha valamelyiktek a földre került. Az esı alaposan rákezdett de senki se ment be a fogadóba. Hamarosan mind a kettıtök rászorult a segédjére irtó nehéz voltál a karjaim között a gyapjú alsógatyád csicsogott az esıtıl vagy az izzadságtól tudja a fene de Veszett Wright se volt sokkal jobb állapotban. Én még életemben nem láttam embereket ennyire kifáradni.

Eddie Rogers hátratett kezekkel cirkált körülöttetek elırebökte az orrát úgy bandzsított rád mintha te volnál a pénztári egyenlege és nem tudná hogy most gazdag e vagy csıdbe ment.

Veszett Wright kinyújtott karokkal rontott rád úgy mozgatta ıket föl és alá mint a cséphadarót bele akart darálni a földbe. De te résen voltál ahogy kellett.

Az ütései elıl 3x vagy 4x is elhajoltál Wright odaüvöltötte a tömegnek hogy beszari alak vagy. A Kukát is hol elırelökte hol visszanyelte a sokaság istentelen hangok törtek elı szegénybıl. Anyádat megint elkapta a harci láz odavisította neked hogy öld meg Veszett Wrightot.

A küzdelem lelassult fő már 1 szál se volt mert kirugdaltátok sárrá dagasztottátok a földet és az volt a súlyos büntetésetek hogy mind a ketten csak dagonyáztatok a latyakban. Mikor fölsegítettelek a kezed csupa vér és takony volt olyan csúszós voltál és sikamlós mint 1 frissen leölt és megnyúzott vadállat. Nemsokára föltámadt a szél és még sőrőbben esni kezdett Veszett Wright alig állt már a lábán de téged úgy látszik fölfrissített az esı.

Wright most már lassan és ormótlanul mozgott te viszont fürgén szökdécseltél megütötted a fejét és elesett megütötted a szeme fölött és elesett megint. A protestáns banda éljenzése kezdett elhalkulni a Kuka nyüszített de anyád igen elégedettnek látszott egyenes derékkal ült Bill Skilling esernyıje alatt és a kezét összekulcsolta az ölében.

A segédje odatámogatta Wrightot a kezdıvonalhoz de többre már nem tellett tıle csak állt ott imbolyogva.

És akkor azt mondtad Na most kvittek vagyunk. És hogy nyomatékot is adj a szavaidnak akkorát bemostál neki

hogy kiegyenesedett a gerince és nagy robajjal lezuhant a földre. A vak is láthatta hogy Veszett Wrightnak vége 1 kalap szart se

ért az üdvössége de a segédje protestáns volt ezért odavonszolta a hıst a kezdıvonalhoz és talpra támogatta a mázsás testét. Bill Skilling bekiabált hogy üsd ki de te csak meglökted és Veszett Wright eldılt mint a homokzsák és megsemmisítı vereséget szenvedett.

Rettentı üvöltés hallatszott a tömegbıl a Kuka berohant az arénába neked akart esni de a szemében rettegés és hitetlenkedés ült. Úgy ahogy volt ruhástul ráfeküdt a testvérére bele a dagonyába senki se mert a közelébe menni.

Tom Lloyd is ott volt aznap meg Bill Skilling meg az anyád meg Maggie. Steve Hartot akkor még nem ismertem. Nem fogadtunk ezért nem is nyertünk csak végigkísértünk a beechworthi utcákon egyenesen Ryan fogadójába. Aznap te voltál a mindenható Jézus Krisztus még Duffy Atya is eléd járult hogy imádjon. Hogy megnyertem a mérkızést azután amint mondják népszerő lettem ami még rosszabb volt mint mikor árulóként utáltak bár a körülmények sok tekintetben hasonlítottak. Most aztán minden részeg hülye azt képzelte magáról meg kell hogy mérkızzön a Nagy Bajnokkal el kell hogy vegye tıle a koronáját.

Semmi élvezet sincs abban ha az ember részegekkel vagy tejfölös szájú kölykökkel bunyózik el is határoztam hogy a lehetı legcsöndesebben élek elvégeztem a munkámat a főrészmalomban hétvégén megkaptam a béremet kerültem a kocsmákat és a versenypályákat megkérdezheted a munkatársaimat ık majd megmondják milyen magamnak való csöndes fickó voltam én akkoriban. Ezzel nem akarom azt mondani hogy teljesen úgy éltem

mint a remete sok boldog órát töltöttem Tom Lloyddal lovakat adtunk vettünk egyre jobban mentek a dolgok el is raktam minden számlát a lovakról amiket vettünk. Sıt jó barátságba keveredtem Veszett Wrighttal is igaz nemsokára letartóztatták orgazdaság miatt és bevonult 3 évre a beechworthi börtönbe.

Joe Byrne is meglátogatott és mikor látta milyen békésen telnek a napjaim hozott nekem dohányt mondtam neki hogy nem élek vele erre adott 1 könyvet. Ha láttad volna Joe Byrne-t valamelyik beechworthi kocsmában soha ki nem találod hogy tudós ember inkább csak az örökké mozgó tagjai tőntek volna föl meg a veszedelmes vad nézése úgy bele tudott hasítani az emberbe akár a kés. Hát ez a Joe Byrne leültetett 1 farönkre és kinyitott 1 könyvet a kemény nagy lapátkeze igen gyöngéden bánt a lapokkal.

Fogd be a szád Ned és figyelj. Így ismerkedtem én meg a LORNA DOONE címő könyv John

Ridd nevő hısével. Killawarrában ültem 1 lehántolt kérgő csúszós farönkön de a szemem elıtt századokkal korábbi dolgok játszódtak le tanúja voltam a hatalmas küzdelemnek John Ridd és 1 másik fiú között és mikor John lett a gyıztes akkor tudta csak meg hogy az apját Doone-ék megölték.

John Ridd éppen annyi idıs korában vesztette el az apját mint én. Birkózóbajnok volt de nagyon unta ha errıl beszéltek és gyakran kívánta bárcsak ne nıtt volna meg akkorára. Úgyhogy mielıtt megismerkedtem volna magával Lornával már szerettem ezt a könyvet legalább annyira mint a fagylaltot 100 szónak is 1 a vége Joe Byrne az állítólagos BŐNÖZİ jobb tanítóm volt mint Irving tanító úr aki megtanított ugyan tintát készíteni de arra nem tanított meg mekkora öröm ha ír is vele az ember.

A 2 áldott békés évem alatt 3x elolvastam a LORNA DOONE-t ezenkívül olvastam 1 keveset a Bibliát meg William Shakespeare valahány versét. A külvilág egyáltalán nem érdekelt a családom meg pláne nem. Ameddig George King lótolvajként él és virul addig tájékára se megyek a Tizenegy Mérföldes pataknak. Csak annak az évnek a tavaszán nyílt ki annyira a szemem hogy megértsem mi lett az én Dan öcsémbıl de hogy ez hogyan történt azt majd máskor mesélem el neked. Bizony akkor vége lett az én szép nyugodt életemnek.

NYOLCADIK KÖTEG

Kelly 24 éves korában

Negyedrét vágott közepes mérető papír, nyolcvan bekötetlen lap. Erısen meg van sárgulva, szennyezıdések, beázásnyomok, de azért olvasható.

Az anyag nagy része Whitty úr állítólagos marhalopási rágalmával foglalkozik. Dan Kelly megváltozott jellemének ecsetelése. Összezördülés Flood közrendırrel, majd menekülés a Vombat vadonba, ahol a törvényen kívüliek bandába verıdnek. Adatok Steve Hart transzvesztitizmusáról. Kelly találkozik Fitzpatrickkel és megismerkedik Mary Hearnnel, aki nyilvánvalóan azonos a második kötegben M. H.-val jelölt személlyel. Kellyné ellenséges érzületei Mary Hearn iránt. A szerzı heves reagálása George King korábbi viselkedésére. A Fitzpatrick közrendır meglövésérıl szóló lapokba sok helyütt idegen kéz – minden valószínőség szerint Joe Byrne – javított bele.

AZ EGYMAS UTÁN JÖVİ KISBABÁK MEG FÉRJEK annyira elfoglalták anyámat hogy Dan kénytelen volt egyedül fölnıni hamarosan talált is magának 1 második családot összeállt 1 csomó suhanccal úgy hívták ıket hogy a gretai banda. Nagy lármás tömegben száguldoztak a poros lapályon Dan ivott és dohányzott ugyan fogalmam sincs mibıl mert pénzkeresı foglalkozása sose volt. Ruházkodásra se tellett neki csak olyasmit hordott amit én már levetettem. Néha megkérte Maggie-t vagy Kate-et hogy hajtsák föl a nadrágját vagy vegyék be az inge ujját stb. ahogy múltak az évek egyre pocsékabb lett a természete mire észbekaptam és kezdtem odafigyelni rá már olyan volt mint 1 madárijesztı.

Fizetésnap volt éppen Tom Lloydnak adtam 2 fontot O'Brien fogadójának emeleti verandáján lóápolási díj fejében. 1x csak lódobogást hallunk aztán Moyhu felıl nagy csapat lovas zúdul a fıutcára nagy hujjogatás és hahózás közben körbevették a kocsmát a lovak prüszköltek és nyerítettek a lovasok kegyetlenül ki voltak csípve akár a banditák a kalapszíjuk az orruk alatt megkötve színes övek a derekukon. A társaság kedvence ki más mint a 16 éves Dan Kelly kapott a többiektıl 1 új vörös övet a derekára.

Figyeltem föntrıl ahogy az öcsém lecsúszik a nyeregbıl és úgy ér földet mint 1 rongybaba nagy éljenzés támadt Ez igen Dan éljen a jó öreg Dan.

A merev képő fiú azzal üdvözölte csodálóit hogy vadul okádni kezdett mindenki szeme láttára. Lerohantam a lépcsın ahogy leérek Dan csak köpköd káromkodik és tántorog.

Végre észrevett. Kelly kontra Kelly bömbölte most aztán kösd föl a gatyád

Kelly a jelzett Kelly ellen. Ha azért kötött belém hogy ébren tartsa a cimborái érdeklıdését

kárba veszett a fáradsága mert mire nagy nehezen meghúzta a kezdıvonalat a földön a többiek bevezették a lovukat O'Brien udvarára.

Összeszorult a szívem mikor láttam milyen nyomorult állapotban van meg hogy mindenki ott hagyja.

Keresztény szándékkal közeledtem feléje de mikor odaértem a kezdıvonalhoz ököllel meg akart ütni könnyedén elhajoltam elıle de mert bosszantott szorosan megragadtam a csontos vállánál fogva hogy végigvezessem az utcán. Gondoltam elviszem az öreg Danaherné házához az biztonságos terület mind a kettınknek de mikor a rendırséghez értünk kisiklott a kabátjából és elkezdett hajladozni meg imbolyogni nem éppen a legmegfelelıbb hely az ilyen hülye táncikáláshoz. Néhány méterre tılem 1 pár fényesre suvickolt csizma támaszkodott a veranda karfáján. Hallt áthelyezték de az utódját itt ette a fene.

Pacallá verlek bömbölte Dan no gyere ha mersz. Hirtelen elırelendült de elkaptam a vézna csuklóját és

föltartóztattam. Hallgass már mondtam neki láttam hogy a hekuscsizma visszavonul az árnyékba. Figyelnek bennünket a zsandárok.

Te szarházi bömbölte Dan érdekel is téged hogy mi van velem. Mért nem mész vissza a jelzett fatelepre?

Féltem hogy mind a kettınket letartóztatnak a fejére húztam a kabátját és nekitámasztottam 1 gumifához. Dan puha volt és izgett mozgott mint 1 nagy síkos hal.

Hallottam amint Farrell rendır mond valamit aztán Hogan ırmester jön ki az ajtón és lecövekel hogy bámuljon bennünket a hüvelykujját a nadrágtartójába akasztva.

A vastagnyakú Farrell a vörös haját simogatta a kezével olyan volt mint mikor 1 szállodai macska csóválja a farkát.

Mit csinálunk mi itt kérdezte Dan. Pofa be várj 1 kicsit.

Jaj anyám mondta az öcsém részeg figyelmét most a hangyák kötötték le ahogy ki-be masíroztak a fa koszos kérge mögül aztán lassan elkezdte letekerni a derekáról az övet.

Jaj Ned hogy én mekkora barom vagyok. l perc is beletelt mire rájöttem nem a támadás miatt

szabadkozik hanem az borította ki hogy lehányta az értékes övet. Letekerte az egész 2 méternyi anyagot olyan szerencsétlenül festett mint 1 elsıbálos kislány akinek szaft fröccsent a ruhájára. Mondom neki hogy kimosatom azt a vackot ha ettıl boldogabb lesz.

Talán barátnıd van mondta fitymálóan. Látva Farrell rendır széles vigyorát talpra ráncigáltam Dant és

tereltem elıre az utcán. Látom már mondta Dan azért nem jössz haza mert fölszedtél 1

jelzett kurvát. Fogd be a pofád. Bele vagy esve valakibe. Tudod hogy nincs senkim Dan. Ez igaz mert te az anyádba vagy beleesve mindenki tudja. Fogd már be a pofád. Be kell szarni Anya a szívszerelmed. Mögöttünk a zsandárok nagyon élvezték a beszélgetésünket

holnap reggelre mindenkinek szétkürtölik a városban. George is azért van a bögyödben mert feleségül vette a

szívszerelmedet. A zsandárok jó 20 méterre lehettek tılünk de ahhoz azért elég

közel voltak hogy meghallják amint az öcsém kijelenti George King 100x jobb lótolvaj mint amilyen én valaha is leszek.

Mikor a bordái közé vágtam odanyomta a hányásos száját a fülemhez. Ne szarj be bratyó úgyse hallják.

Tégy lakatot a jelzett szádra. Visszarakta a nyálas száját a fülemhez nem esett jól hogy

hozzám ér. Azt mondta George 1 egész jelzett ménest meg tud léptetni 20 lovat is egyszerre úgy hogy hozzájuk se ér mert a lovak a nyomába szegıdnek.

Elhúzódtam tıle de az öcsém rámenıs volt mint a kiéhezett macska.

George King legalább 500 jelzett lovat megléptetett de börtönben még sose volt de még fogdán se.

Nem voltam kívácsi George King viselt dolgaira inkább

berángattam a részeg öcsémet Danaherné gyümölcsösébe a hátunk mögött hagyva a sunyin vigyorgó rendıröket menjenek csak vissza az óljukba átvágtunk Horan legelıjén és a kocsma mögött értünk vissza az útra.

Mondom Dannek hogy kerülje ezt a társaságot és próbáljon elhelyezkedni. Hollófekete haja a szemébe hullt de láttam azért nagyon is figyel fölajánlottam neki hogy beveszem társnak Tom Lloyd meg magam mellé a lókupeckodásba.

Ned. Tessék Dan. Tudsz nekem adni 10 shillinget? Föl kellett volna rúgnom de inkább kinyitottam a borítékot

amiben a heti bérem volt és adtam neki 1 tízshillinges bankót. Ne piáld el az egészet adjál belıle anyádnak is. Aznap ekkor mosolygott rám elıször. Kösz Ned igazán kösz

egykettıre visszaadom. Figyeltem ahogy fölbukdácsol a verandára hogy csatlakozzon a

cimboráihoz hosszú ingujjai ide oda lebegtek nadrágjának alja lelógott a porba nagy éljenzéssel fogadták.

Dan cimborái nem mondom elég mocskos szájúak voltak és megvolt a maguk tolvajnyelve de nem voltak bőnözık csak fiatal suhancok akik lóháton nyargalásznak a világban hogy elüssék valahogy az idıt de ettıl a naptól fogva én meg Tom világosan láttuk hogy a telepesek nem fogják sokáig eltőrni az öcsém cimboráinak garázdálkodását. Rossz években még a leggazdagabb farmer is friss hajtásokat vagdos hogy megetesse a jószágait ha ilyenkor meglátogatta ıket az Isten még gorombábban bántak a szegényebb szomszédaikkal. A Whitty nevő telepesnek jó kapcsolatai voltak a kormánnyal úgyhogy megengedték neki hogy kibérelje a közlegelıt emiatt aztán a szegényebbek sehol se tudták már legeltetni a jószágaikat tönkretett mindent a szárazság. Ha meg kicsapta az ember legelni a lovát az állami út mellé Whitty pribékjei rajtaütöttek és zár alá vetették. Olyat is hallottam hogy 1 nap leforgása alatt 60 lovat vettek zár alá ezek mind szegény gazdálkodók lovai voltak a gazdák kénytelenek voltak ott hagyni a szántást vagy az aratást és elutazni Oxley-be mikor odaértek megeshetett hogy nem volt elég pénzük kiváltani a lovukat emiatt kénytelenek voltak írást adni róla hogy eladják az állatot vagy

kölcsönt venni föl ami meg éppen nem gyerekjáték. Az ilyen visszaéléseken sokan annyira fölháborodtak hogy

fáklya alá győltek és letették a telepesesküt hogy bosszút állnak de én csak dolgoztam tovább a főrészmalomban a fejemet beledugtam a földbe mint a közmondásban a strucc egészen addig míg meg nem vádolták Dant 1 nyereg ellopásával. Nem állítom hogy sose lopott nyerget de most ártatlan volt úgyhogy bementem a gretai rendırségre hogy megvédjem az öcsémet.

Magyarázni kezdtem John Farrell közrendırnek miért nem jogos az öcsém elleni vád de alig kezdtem el már közbe is vágott.

A rendırség torkig van a bőncselekményeivel. Kinek a bőncselekményeivel? Csak nem rólam beszél? Van még itt kettınkön kívül valaki? Nyilván összekever valakivel. Maga az az Edward Kelly Gretából? Kinyitotta a

RENDİRÚJSÁGOT és abból bizonyította hogy körözést adtak ki ellenem Henry Lydecker telepes kancájának ellopása miatt.

Semmi közöm ahhoz a lóhoz ahogy Dannek sincs köze ahhoz a nyereghez tessék a szegény embert békén hagyni inkább azzal törıdjenek hogyan játsszák ki a telepesek a törvényt hogy rátehessék a kezüket a legjobb földekre. Elmondtam például hogy Whitty úr törvénytelen módon csalással gyarapítja a vagyonát a Tizenöt Mérföldes patak mellett.

Na helyben is vagyunk mondta a rendır gúnyosan mosolyogva. Akkor még nem tudtam hogy sógora Whittynek.

Az ellenem emelt hamis vád miatt 1 napi bérem odaveszett mert be kellett mennem Oxley-be a rendırségre aztán megint 1 napi bérem mikor tárgyalta az ügyet a benallai bíróság Lydecker úr eskü alatt vallotta hogy sose loptam el a kancáját.

Persze nem tehettek mást szabadon engedtek. Hálás voltam Lydecker úrnak hogy föllépett az érdekemben és

mikor találtam 1 csámborgó bikát kötelet vetettem a nyakába és elvittem neki ajándékba. Whitty fülébe is eljutott a bikaajándékozás híre persze azt sütötte ki belıle ha 1 Kelly bikát ajándékoz az csakis lopott bika lehet továbbá a bika jogos tulajdonosa csakis ı Whitty lehet. Mondták is nekem sokan hogy loptam a bikát és vád alá fognak helyezni miatta.

Csak dolgoztam tovább a fatelepen és vártam mikor idéznek a törvény elé. De nem helyeztek vád alá.

Dan tárgyalásakor kivettem 1 szabadnapot és elkísértem ıt a bíróságra. Mikor kihirdették hogy ártatlan elmentünk Moyhuba a lóversenyre. Valaki megmutatta nekem Whitty urat R. R. McBean és mások társaságában.

Odamentem és bemutatkoztam. Ismernem kéne magát kérdezte Whitty úr és úgy nézett rám

mintha valami vándor üstfoltozó lennék. Ó Whitty úr bizonyára ismer engem mondtam rettentı

udvariasan. Nem mondta fogalmam sincs hogy kicsoda. Mikor a patkány otrombán elfordult én tovább beszéltem

hozzá. Hallom maga azt terjeszti rólam hogy elloptam a bikáját. Whitty azzal a vad eszelıs tekintettel nézett rám mint mikor 1

betöretlen vadlónak elıször raknak nyerget a hátára. Magát félretájékoztatták Kelly.

Nem hinném Whitty úr. Erre bevallotta hogy elveszett 1 bikája késıbb aztán meglett de

engem sose gyanúsított azzal hogy elloptam. A sógorától Farrell rendırtıl hallotta hogy Ned Kelly bikát lopott és eladta.

Örültem hogy sikerült tisztára mosni a nevem de utána való héten megtudtam hogy most meg Whitty azzal vádol hogy egész borjúcsordát loptam el tıle. Megérdemelte volna most már hogy megtanítsam kesztyőbe dudálni de hagytam a fenébe.

A végén elkódorogtak a vemhes kancáink rámentek a közlegelıre és ez a moslék Whitty lefoglalta ıket. Mármost Tom meg én drága pénzért etettük ıket fizettünk a fedezésükért meg különben is komoly pénzeket fektettünk beléjük. Mikor Whitty zár alá vetette a lovainkat föltettem magamban hogy megmutatom neki hogy ezen a földön nem ı az atyaúristen. Nem gyújtottam föl a zabföldjét semmi ilyesmit nem csináltam csak letörtem a lakatot a karámról és visszavettem a jogos tulajdonomat ezt nem tartottam bőnnek se akkor se most. Másnap Dan öcsém békésen poroszkált Oxley városában 1x csak lerángatta a lóról Flood közrendır és arra kényszerítette hogy békaügetésben menjen el a rendırségi mosodáig a gyáva Flood azzal fenyegette meg hogy belenyomja a fejét a forró lúgban fızött lepedık közé. Flood rendır elcsábította Annie húgomat most az öcsémet kínozta Dan a végén már könyörgött az életéért leforrázta a

karját Flood a szolgálati revolverét az üres hasához nyomta és azt mondta neki letartóztatja mert lovakat lopott a zárolt jószágok karámjából.

Dan ártatlannak mondta magát. Flood erre azt mondta holnapra kerüljenek vissza azok a lovak

a karámba mert különben jelzett haddelhadd lesz aminek Dan lesz az elsı áldozata. Ezután elengedte Dant.

Akkor még nem tudtam de ez volt az utolsó napom a munkahelyemen dél volt a főrészmalomban ilyenkor ebédeltünk ültem a bögre teám mellett a szakács közben megterített vagyis leteregetett a földre 1 vászonlepedıt. Nagy porfelhıt látok az úton a porfelhı élén az öcsém közeledik egyenesen belovagol az udvarra csak úgy szállt a fakéreg meg a por rá a frissen sült kenyérre a vadonban ennél súlyosabb sértés nincs is tán.

Fölálltam hogy üdvözöljem és elvezessem ıt is meg a lovát is az ennivaló közelébıl de még meg se szólalt már láttam nemcsak a karján ami vörös volt és hólyagos hanem a szemén is hogy milyen csúnyán elbántak vele. A mosólúg leoldotta az egész szemöldökét ránézni is borzalom volt.

Elmondta mi történt vele meg hogy mivel fenyegette meg Flood csak azon csudálkoztam hogy lehet valaki olyan ostoba hogy azt hiszi büntetlenül fenyegetheti a családomat. Dan velem 1 test 1 vér öcsém leültettem 1 farönkre az égési sebét bekentem vajjal aztán hoztam neki 1 szelet cukornádszirupos kenyeret és belediktáltam 1 rendes adag birkahúst.

5 órakor beadtam a fölmondásomat a főrészmalomba és elindultunk az egyetlen olyan helyre a földön amiben megbízhattunk. Ahogy mentünk délnek elhaladtunk anyám földdarabja mellett is a kiszáradt kérgüktıl megfosztott fák voltak az egykori szép reményeink síremlékei. Éjjel a szabadban aludtunk a Négy Mérföldes patak mellett ez mélyen benn van McBean Kilfeera farmjának területén a lovaink itt még találtak legelni valót másutt mindent elpusztított a szárazság. Másnap észrevétlenül átszeltük McBean dimbes dombos földjét nem vehetett észre nem tudhatta hogy kígyó van az ereiben dögvészes patkány a beleiben.

Délre átvágtuk az Elöljáró utolsó szögesdrótját is és ki-sajátítatlan szőzföldre értünk egyre erısebben érzıdött a robbanó eukaliptuszok szaga. Egész délután hatalmas kıriserdıkön át kaptattunk fölfelé a hegyoldalon de csak éjfélkor hallottuk meg

ahogy az Ökör patak vize átcsobog a nedves réteken. Ezüst páfránymezı terült el elıttem a holdfényben a szélén ott állt Harry Power régi búvóhelye a tetején keresztbe feküdt 1 leszakadt ág. Megrongálódott a kéregtetı de a zsákvászon fekvıhely még be bírta fogadni az öcsém alvó testét. Egész éjjel forgott a fejemben az eszterga addig nem hagyhatom magára Dant míg meg nem gyógyul de mihelyt eljön az a nap megtanítom a kínzóit hogy büntetlenül nem lophatják el a jószágunkat és nem fenyegethetik a családunkat.

A Vombat vadon olyan mint a nyersacél ék amit belevertek Whitty és McBean puha gazdag földjébe 2 héttel azután hogy behatoltam a vadonba az Elöljáró birtokán át egyedül jöttem ki belıle Whitty Myrrhee-farmján keresztül. A szárazság erısen sújtotta ezt a vidéket is de a nagy telepesek nem zsigerelték úgy ki a földet mint a kis bérlık az itteni föld sokkal jobban nézett ki mint az anyámé ahol a füvet gyökeréig lelegelte a jószág. Útközben a Tizenöt Mérföldes patakig láttam 1 pár jól táplált igáslovat fénylett a szırük a holdvilágon meg jó néhány egészséges telivért köztük vemhes kancákat is milyen más látvány fogadott másnap odahaza a teheneknek kilátszottak a bordáik 5 döglött birkát számoltam meg a szemüket kivájták a varjak.

Elıször a tehénkarám mögül hahóztam 1-et másodszor meg mikor már látszott is a kunyhónk.

Néhány perc múlva kijött anyám az árnyékos verandáról kezét a szeme fölé emelte.

Mit akarsz kérdezte nem jártam itt látogatóban az esküvıje óta vagyis több mint 2 éve.

İvele akarok beszélni. Bement Benallába a doktorhoz. Fejemmel a vörössárga kanca felé böktem igen rosszkedvően

álldogált a kifutóban. Akkor mit keres itt az a ló? A vörössárgára nem lehet fölülni pókos a lába. Leszálltam a lóról éppen fölléptem a verandára mikor

megjelent az ajtóban a sógorom Bill Skilling. Ej ej Ned mondta látom riadtan tágra nyílik a szeme megfordulok anyám rám rontott 1 kerítésléccel de rávettem hogy sürgısen dobja el. Erre belém kapaszkodott a bekötözött kezével láttam már finom kövérkés nıi kezeket fénylett rajtuk a bır a drága krémektıl meg a sok marhasülttıl de az én anyám keze nagy volt és száraz mint a gretai kemény földbıl kiásott gyökerek.

Ne bántsd ıt kiáltotta anyám még 1 veszteséget nem élnék túl. Veszteség Whittyt fogja érni válaszoltam és elmondtam neki

hogyan kínozták meg Dant és lopták el a lovaimat. Ideje már hogy nekik is fájjon valami.

Te csak ne csinálj semmit hanem eredj vissza dolgozni. Otthagytam azt a helyet Anya és hazajöttem lovat lopni ahogy

kívántad. Anyám kurjantott 1 furcsát aztán a karjaimba vetette magát

éreztem hogy rázkódik a szikár kemény teste a zokogástól. Nem akartam én neked sose rosszat dehogy akarom én hogy

bármit is lopjál. Csitt csitt mondtam ahogy a karjaim közt tartottam éreztem

mennyire szeretem úgy összenıttünk mi ketten mint 1 öreg glicíma 2 ága.

Mit tehetek érted Ned? George King ott állt a ház sarkánál karabélyát a csípıjéhez

szorította ujja a ravaszon de ilyen pozícióból 1 nıi valagat se bírt volna eltalálni akár le is üthettem volna legalábbis azt hiszem.

Dan öcsém elpöttyentette hogy rá bírsz venni 1 egész ménest hogy utánad induljon azt mondja Arizonában tanultad az indiánoktól.

George megmutatta a nagy fehér fogait. Azt mondod elpöttyentette Ned?

Én is tudni szeretném hogy kell ezt csinálni George. Anyám közbeszólt van 1 kis spórolt pénzük inkább ideadja de

nem akarja hogy ımiatta még 1x bekasztlizzanak. Mondtam neki hogy engem nem a pénz érdekel hanem meg

akarom léptetni a telepes legjobban táplált lovait. Nincs idım marhaságokra mondta George King ki vele mit

akarsz? Whitty úrnak van 1 szép nagy ménese a Myrrhhe-farm túlfelén

csupa jól táplált jószág. George megint mosolygott de nem nyájasan vagy barátságosan.

Ellen mondta anyámnak tegyél föl teavizet. Föltőnt nekem hogy anyám milyen engedelmesen teljesíti a

jenki kérését összeszorult a gyomrom de hát ez nem az én dolgom George meg én elballagtunk a lófuttatóhoz nekitámaszkodtunk a korlátnak és 1 darabig a pókos lábú lovat bámultuk mind a ketten.

Az volt bennem Ned mikor idejöttem hogy a barátod leszek addig nem is vettem el anyádat míg ki nem jöttél a börtönbıl.

Lehettél volna a társam de te elküldtél engem a p...ába. Úgy volt csakugyan. Ha meg akarod léptetni Whitty 1-2 paripáját nincs szükséged az

én engedélyemre. De én 1 egész jelzett ménest akarok megléptetni. Kérd meg Dant és Jemet hogy segítsenek. Vagy Tom Lloydot. Senkit se akarok bajba keverni azt akarom hogy taníts meg rá

amit az indiánoktól tanultál. Semmit se szólt csak álltunk a korlát mellett és néztük George

kancáját ahogy próbálja lerágni a lábáról a kötést. Kis idı múlva anyám kiszólt a házból hogy kész a tea.

Hát jó mondta a végén George legalább ezt az 1 munkát közösen csináljuk megléptetünk 50 lovat Whittytıl valamelyik éjjel.

Bevihetjük ıket a Vombatba. Nem hanem inkább áthajtjuk ıket a Murray folyón föl Új-Dél-

Wales-be a bevételt megfelezzük na menj látom a barátnıd megcsinálta a teádat.

Bemászott a korlát mögé én meg bementem a faházba és leültem a régi asztalhoz anyám mellé.

Ugye többet nem veszekszel George-dzsal mondta anyám a körmei be voltak repedezve az ujjpercei megdagadtak a sok munkában.

Anyám kezét az arcomhoz szorítottam. George jó ember mondta anyám. Nem mondhattam hogy nem az.

Mióta 2 ágú vagyok mindig lovak közt forgolódtam de 1 jenkitıl kellett megtanulnom mekkora ganék tudnak lenni a lovak ha feléje mész elrohan elıled ha meg hátat fordítasz neki megy utánad mint a kisangyal. George Kingnek nem kellett se kanca se csıdör se zab se korbács se kötıfék hogy megindítsa a lovakat nem kellett ehhez más csak ı maga követték mindenhova át a Myrrhee meg a Kilfeera-farm lapályain vitte ıket a saját kíváncsiságuk. Én még ilyet soha életemben nem láttam 50 telivér hullámzott könnyő vágtában lehajtott fejjel libasorban haladtak George King arab kancája után neki a vadonnak.

Sose voltam én tolvaj korábban most jöttem csak rá az ízére micsoda gyönyörőség lopni a gazdagoktól. Ha a telepeseknek ment tán rosszul a soruk ık bezzeg nem bírták elviselni a rájuk mért

büntetést mindjárt visítani kezdtek mint a vályú alá szorult malac nyilvános győléseken tárgyalták meg a rajtuk esett gyalázatot én meg egész idı alatt a hátsóajtajuk tövében éltem többször is lóhátról lesegettem ahogy McBean teázott ha megvesztek a kutyái nem tudott mást tenni csak kibámult a vad gyarmati sötétségbe. Nem volt az övé és sose lesz az övé ez az ország.

Nemsoká mások is jöttek a vadonba az Ökör patakhoz és beálltak közénk nem lazsálni jöttek ilyesmi eszük ágában se volt aki mellém meg Dan mellé szegıdött annak le kellett tenni a rumos poharat és dolgozni velünk pirkadattól napnyugtáig így aztán az ıserdı közepén kiirtottuk a növényzetet és mővelés alá vettük a földet. Elkezdtük fölépíteni magunknak a saját világunkat ahol békén hagynak minket.

Joe Byrne-rıl most az áll a krónikákban hogy Megátalkodott Bőnözı elsı dolga az volt az Ökör patak mentén hogy épített 1 aranymosó zsilipet más szóval megteremtett 1 Másodlagos Iparágat amit annyira szorgalmaz a kormány. Belevaló gyerek volt a kedve hullámzott mint az ırült ló farka de ugyanezt el lehetett mondani a drágalátos Whitty úrról is. Joe magával hozta Aaron Sherrittet születésük óta jó barátok voltak éjjel a földön aludtak a tőz mellett összegömbölyödve mint a pásztorkutyák megvolt a saját fura beszédmódjuk meg a külön szókincsük azt mondták AHELYT meg AZ A MUKI meg AZ A CUCC és csak ık tudták mit jelent. Ültek a tőz mellett és szívták a FEKETE BAGÓT olyan kedélyesek lettek tıle mint 2 vén kínai kenyérre lehetett ıket kenni.

Egyik reggel meglepıdve látom hogy Steve Hart is beállt közénk ı volt az a torzszülött aki nıi ruhában futkosott most a lován ült és nézte mi mindent alkottunk a vadon közepén.

Szép lovak. Fölkaptam 1 követ és fartájékon találtam vele a herélt lovat

amin ült a ló fölágaskodott és kirúgott. B...d meg kiáltotta Hart 2 jelzett napot lovagoltam mire

ideértem Dan a barátom emlékezhetsz rám. Hát akkor lovagoljál 2 másik jelzett napot visszafelé és ha rám

találnak a zsandárok tudni fogom ki világosította föl ıket akkor aztán a föld alól is elıkerítelek és kitöröm azt a vézna kis nyakadat.

Ugye te azt gondolod rólam hogy buzi vagyok de tévedsz. Nem gondolok én terólad semmit. Steve Hart vagyok a lovam dög fáradt és 1 napja nem ettem.

Ezzel a karikalábú kis teremtés leszállt a lováról fura volt látni a súlyához és korához nem illı magabiztosságát.

Nem vagyok buzeráns mondta még 1x. Lehetett a fickóban valami ami vonzotta az embert úgyhogy

mikor azt mondta beköti a lovát az enyém mellé nem ellenkeztem. Gyönyörő pejkanca volt hosszú nyakú megütötte a 16 markot szép erıs állat 1 ilyen korú fiú ugyan honnan szerzi a pénzt ilyen jószágra? Régebbi típusú magyar nyereg volt rajta ütött kopott zsebre vágtam a kezem és úgy figyeltem ahogy rárakja a nyerget a kerítésre.

Én Lady Clare Fia vagyok mondta. Még jobban a zsebembe mélyesztettem a kezem. Nagyon bölcsen nem jött hozzám közelebb hadd mondjam el

mi vagyok mondta. Ezt az ajtót nem akartam kinyitni úgyhogy azt mondtam neki

kap 1 csésze teát aztán mehet Isten hírével. Az lett a vége hogy megszoktam a sejtelmesen izzó szemeit ahogy bámultak rám a füstön át tán nem olyan nagy csoda hogy nem kötöttem útilaput Steve Hart talpára se aznap se másnap gyorsan kiderült róla hogy be nem áll a szája mindenfélét összehordott lovakról a történelemrıl az égadta világon bármirıl O'Brien vereségétıl kezdve az ostorfonás titkáig.

Joe Byrne volt köztünk a tudós ember verseket is írt nem is keveset meg énekelt is sokat de amúgy nem szívesen nyilvánított véleményt csak ha fölidegesítették. Hozzá képest azt hihette az ember hogy Steve Hart a professzor ahogy az ír államról hablatyolt és sorolta a hısök nevét Robert Emmett Thomas Meagher meg Smith O'Brien sose találkozott velük de olyan volt mint a romantikus regényekben élı lányok örökké a bátrabb és szebb idık jártak a fejében.

Joe meg én két lábbal álltunk a józan nappali világban mi tudtuk hogy nehéz sorsunknak Whitty meg McBean az oka ık vájják ki az ország szemeit a politikusok és a rendırség hallgatólagos beleegyezésével. Az ı hatalmuktól ennek a fura fiúnak az ábrándozása senkit se véd meg az ír mártírjai nem szerezhettek nekünk jó zsíros földeket de még a zárlat alá vett állatok karámjából se bírták kiszabadítani a marháinkat Oxley-ben. Másnap reggel azt mondtam Steve-nek hogy jobb lesz ha elmegy.

Nem rossz gyerek ez mondta Joe Byrne. Kib...ottul sokat beszél. Valamit abból is lehet tanulni. Téged nem idegesít? Senkiben se tesz kárt mondta Joe azonkívül meg Dannek a

cimborája. A végén adtam Dannek meg Steve-nek 5 shillinget és

beküldtem ıket Benallába krumpliért és zablisztért legalább lesz 1 kis nyugalmunk Istennek legyen hála.

3 nappal késıbb épp 1 kengurut nyúztam a patakparton húztam le a fényes feszes kék hasáról a bundáját 1x csak ágak reccsennek. Olyan volt élni ott a völgyben mint 1 bendzsó belsejében a legkisebb hang is akkorát szólt mint a puskalövés már láttam is a 2 lovast ahogy közelednek a csíkos árnyakat vetı hegyi kırisek alatt. Elıször azt hittem Kate meg Maggie aztán az élen lovagló nıszemély kiért a tőzı napra kiderült hogy Dan csak 3 napig volt távol de most fényes kék nıi ruhát viselt az arca a 2 füle közt feketére volt mázolva. Mögötte jött a maszatolt ábrázatú vétkes is Steven Hart.

Az öcsém meg a fura kölyök egyenesen hozzám lovagolt a lovaik tán 1 méterre lehettek tılem mikor megálltak kitéptem a kenguruból a beleket és ledobtam a földre. Ráparancsoltam Steve Hartra hogy másszon le a lováról.

Steve helyett Dan mászott le a maga lováról ostoba vigyor volt a szénfekete képén közben eligazgatta a győrött nıi ruhát vadonatúj darab volt szaténbıl még rajta fityegett az árcédula a mellrészén. Mikor Dan felém nyújtotta a kezét a tenyerén 1 csöpp vér látszott olyan volt mint 1 szent a Szentek Képtárában aztán Steve Hart is kinyújtotta a pracliját láttam ezek ketten valamire fölesküdtek. Steve Hartnak sejtelmesen ragyogott a szeme lerángattam a lováról és belevágtam a földbe. Föltápászkodott.

Nincs rá okod hogy megüss. Ráüvöltöttem Danre hogy vesse le magáról azt a maskarát. Steve rászólt Danra hogy ne engedelmeskedjen azt mondta

mindent meg tud magyarázni de ráförmedtem hogy fogja be a száját aztán megkérdeztem Dantıl hol szerezték ezeket a ruhákat és mennyit fizettek értük. Azt mondta Wintonban voltak Goodmannénál bevallotta hogy lopták a ruhát ezért a bıdületes baromságért fenéken billentettem.

Hart nekem ugrott de egyik kezemmel elkaptam a csuklóját a

másikkal pedig keményen képen törültem mikor föltápászkodott vérzett a pelyhes szélő ajka a szeme telefutott könnyel. Azt mondtam neki most elmegyek a táborból remélem mire visszajövök már nem találom itt.

Ott hagytam a félig kibelezett kengurut ember vagy állat majd tán látja valami hasznát összeszedtem a ruhákat és máris indultam Wintonba reméltem idejében odaérek mielıtt vád alá helyeznék az öcsémet. Kemény vágtatás és 1 rosszul sikerült éji pihenı után beérek a városba kezdek érdeklıdni 1 rozoga kalyiba felé irányítanak a Hét Mérföldes patak fölötti magaslatra ott lakott Davis Goodman vándorárus a szekerek temetıjének közepén húzta föl a házát kocsikerekek rozsdás rugók deszkadarabok hevertek szanaszét tele kacsafossal mondhatom jó csípıs szaga volt. Leoldottam a nyereg mellıl a batyut és fölvittem a házhoz.

Alig raktam föl a tornácra a kubai csizmámat nyikorogva kitárult az ajtó és 1 nagy mellő sőrő vörös hajú tejfehér bırő asszony megkérdezte hogy mit akarok. Azt mondtam neki Goodmanné asszony visszahoztam a férje áruját miközben a nı megnézte mi van a batyuban hirtelen 1 rendır tőnt föl az ajtóban.

İ az visította a nı tartóztasd le Fitzy. Közöltem a rendırrel hogy nem loptam el semmit. Mind a jelzett Kelly-családhoz tartoznak ordította a nı

tökmindegy 1 kasszára megy náluk minden. És melyik jelzett Kellyhez van szerencsém kérdezte a zsandár

viccesen. Ned Kelly vagyok. Erre Goodmannének égnek áll a haja de én is meglepıdtem

mert a rendır melegen kezet szorított velem. A bátyám írásban adta nekem parancsba hogy vigyem el magát a bálba.

Jézusom Fitzy kiáltotta Goodmanné várj már 1 csöppet. A közrendır ügyet se vetett rá. A nevem Alex Fitzpatrick

mondta maga az a pasas aki laposra verte a fivéremet Johnt a melbourne-i rendırkapitányságon. Egész éjjel marhasültet majszolt a richmondi fogdán.

Birkasültet. Úgy van és ma este megiszik velem 1 jelzett pohár italt. De Fitzy hiszen ez 1 jelzett tolvaj. Pofa be Amelia mondta Fitzpatrick nézzük csak meg

közelebbrıl azokat a ruhákat.

Azzal beléptünk Goodmanné nappalijába rengeteg ital és 1 félig lerágott fıtt birkacomb tárult elém Fitzpatrick közrendır szétnyitotta a batyumat és turkálni kezdett benne a korbácsával hol ezt a ruhadarabot hol azt emelte ki belıle az jutott eszembe kiköpött a fivére ıbenne is ott lakik az Ördög.

Nézd már milyen csinos kis holmi Amelia. Megér legalább 2 jelzett fontot. De ez se kutya. 3 aranyfont. Mihelyt Goodmanné szóba hozta az ARANYFONTOKAT a

rendır rám kacsintott. Csak azért jöttem mondtam mert visszahoztam a ruhákat nincs

pénzem újabbakat venni Fitzpatrick odaadta az egészet Goodmannének mondván vegye csak föl hadd lássuk hogy néznek ki újabb meglepetés volt mikor láttam hogy a nı zokszó nélkül bevonul a paraván mögé Fitzpatrick meg töltött 1 pohár sherryt inkább a birkacombbal kínált volna meg már legalább 1 napja nem ettem 1 falatot se. Fitzpatrick azt mondta a fivére sokat beszélt rólam.

Goodmanné nemsokára elıjött a paraván mögül 1 fényes piros ruhában igen széles farrésze volt visszatért az asszony jó kedve azt mondta csinos fiú vagyok kérjem föl 1 táncra.

Rajta kiáltotta Fitzpatrick forgasd meg 1 kicsit. Goodmanné kinyújtott karral mosolyogva jött felém de én

félszeg voltam meg nem is tudtam táncolni leeresztette a karját és láttam hogy megbántódott.

Kelly úr nem táncolni jött hanem vásárolni mondta Fitzpatrick. Goodmanné egyre újabb ruhákat mutatott a készletébıl de ettıl

fogva mogorva volt és megint ellenségesen méregetett. Rendben van mondta Fitzpatrick most már becsomagolhatod a

kéket meg a pirosat, így bánni még egyetlen férfit se láttam nıvel hogy még olyankor is sértegeti mikor kedves hozzá. Goodmanné mind a 2 csomagot odaadta Fitzpatricknek és azt mondta neki reméli nem marad adós a számlával.

Hát persze duplán megfizetem. Csakugyan? Hát persze elölrıl és hátulról is. Indulni készültem hogy majd keresek magamnak kosztot meg

kvártélyt a Tizenegy Mérföldes patak mellett de Fitzpatrick közrendır rám kacsintott és azt mondta vagy keresek magamnak 1

nekem való táncpartnert vagy mehetek a dutyiba választhatok. Kiléptünk a sötétségbe és a kikosarazott Goodmannét ott hagytuk a házában jól tudom hogy ez a kikosarazás lett az oka hogy késıbb az asszony Dan Kellyt meg Tom és Jack Lloydot Nemi Erıszak Kísérletével Betöréssel Behatolással és Lopással vádolta meg. Azt írta errıl a BEECHWORTHI HÍREK:

Greta környékén fiatal csirkefogók szabályos bandája garázdálkodik immár hosszabb idı óta. Kora gyerekségüktıl gazembernek és csavargónak nevelték ıket, folyton csak a bajt keverték, vasárnap is arról értesültünk, hogy jóllehet egyik-másik díszes mákvirágot csak nemrégiben engedték ki a börtönbıl, ahol lólopásért töltötték a büntetésüket, ami egyébként a kedvenc idıtöltésük, már megint randalíroztak.

Amit a lólopásról mondtak az nagyjából egészébıl igaz volt

arról viszont nincsen szó mivel szabadítottam magamra Goodmanné ellenséges érzületeit mint látod a történetnek ezt az igaz és titkos részét csak én ismerem. Minden szegény farmerfiú tudja hogy Beechworth a táncmulatságok városa Winton szóba se jöhet mellette úgyhogy mikor Fitzpatrick meg én végigügettünk lovainkkal a Hét Mérföldes patak melletti sötét és trágyás úton azt mondtam halasszuk el a mulatságot máskorra.

Ugyan már öregem nem hallod a keringı hangjait? Más zene nem hallatszott csak 1 tehénkolomp az árterület felıl

dehát Dan sorsa Fitzpatrick kezében volt. Mikor a benallai útnak nevezett kivájt keréknyomokhoz értünk a zsandár a savanyú szeszszagú szájával a fülemhez hajolt és azt mondta hivatalos dicséretet érdemlek amiért visszavittem a ruhákat Goodmannénak.

Sejtelmem se volt mi fán terem a hivatalos dicséret de mikor a rendır Benalla felé fordította a lovát úgy gondoltam vele tartok.

Láttam az összes hivatalos memorandumot mondta minden rajtam megy keresztül.

Arról meg végképp fogalmam se volt mi az a memorandum. Láttam az összes rólad szóló memorandumot Ned Kelly de van

számodra 1 másik hírem is aminek nem fogsz örülni.

Mirıl van szó kérdeztem ijedten. Mirıl van szó ordította olyan hangosan hogy a lova megijedt és

vágtázni kezdett. Mirıl van szó ismételte de aztán úgy látszott elfelejtette mit is akart mondani. Csak bizalmasan kettınk között jelentette ki végre nemsokára kineveznek ırmesternek Benallába úgyhogy lesz 1 cimborád aki ismer téged Ned Kelly. Nemcsak 1 jelzett gazember leszel 1 memorandumban értesz engem?

Nem. Ó Krisztusom ember én vagyok John Fitzpatrick jelzett fivére

én majd gondoskodok rólad meg az öcsédrıl is. Mit értsek azon hogy gondoskodik? Nem emelek vádat a ruhalopásért kezdetnek ez megfelel? Most már tudtam hogy a 2 napos lovaglás egyetlen métere se

volt hiábavaló megkönnyebbülten szorítottam meg a kezét. Érj utol ha bírsz kiáltotta. Ki látott már ilyen rendırt? Még csak nem is hallottam

hasonlóról. Vágtázni kezdett a fák közt a kancám igaz hogy fáradt volt de mindig nagy szíve volt szorosan fölzárkózott a herélt ló mögé be a gumifák közé ki a gumifák közül halálosztó ágak alatt gödrökön át 8 mérföldön keresztül. Átviharzottunk a Broken Folyó hídján be az Arundel Streetre a cellák tövébe ahol egyszer már szenvedtem de Fitzpatricket most nem érdekelte a törvény lepattant a lováról leoldotta a nyereg mellıl Goodmanné csomagjait aztán az utca mifélén kikötötte a lovát a csizmakészítı elıtti korláthoz.

Nem itathatnánk meg a lovakat? Arra is sort kerítünk Ned. Mentem utána izgatott léptekkel bement 1 kapun föl a széles és

sötét verandára hangosan zörgetett és olyasmit kiáltott amit a másik oldalról már igen sokszor hallottam.

Kinyitni rendırség. A parancsot gyorsan teljesítették nıi hang hallatszott meg

Fiztpatrick nevetése és mind a ketten bebotorkáltak a házba. Gyorsan lámpát gyújtottak a világosságban láttam hogy háziasszonyunk nagy darab mosolygós fehérnép a haját kontyba tőzte mint aki lefeküdni készül. Tálcán italokat hozott Fitzpatrick mohón fölhajtott 1 pohárral.

Nemsokára 2 jóval fiatalabb nı is bejött a szobába ha aludtak is nem látszott rajtuk fáradtság csillogott a szemük és szépen meg volt fésülve a hajuk. Az egyikük magas csinos szıkeség nagy mellő és

jókedvő rögtön keringızni kezdett Fitzpatnckkel pedig nem is volt zene.

A 2. lány nem lehetett magasabb másfél méternél de az ı szépsége finomabb volt és nemesebb a haja olyan színő mint mikor ráesik a fény a varjú szárnyára és tükrözi az égboltot. Gyönyörően ívelt karcsú háta volt egyenes válla a fejét magasra emelte. Mikor a karjaimba futott szappan és fenyıillata volt 16 vagy 17 évesnek gondoltam.

Rögtön bevallottam hogy nem tudok táncolni azt mondta majd ı megtanít ahogy a karjaim közé bújt olyan könnyő volt mint a nyári szellı. A szeme zöld a bıre nagyon fehér volt mint az olyan lányoké akik nemrég szálltak le a kivándorló hajóról ı meg a barátnıje énekelni és hajladozni kezdtek dí dá dí dá a zongorázáshoz már túlságosan késı volt.

Azt mondta az ı neve Mary Hearn és tavaly érkezett Írországból Templecrone faluból kiváló tanítványnak mondott hallatlan hogy valaki ilyen gyorsan megtanulja a lépéseket. Hirtelen olyan boldog lettem mint még soha.

2 napot töltöttem már nyeregben nem titkoltam hogy tiszta inget vennék és kifésülném a hajamból a gubancokat de a lány azt mondta az apja patkolókovács volt az óhazában úgyhogy a lószagról mindjárt nagyon ismerıs voltam neki a mellemre fektette a csillogó fejét és körbetáncoltuk a szobát közben Robinsonné a karosszékében ült és 1 hosszú rózsaszínő sálat kötött.

Nem számít hogy késıbb Fitzy mennyi bajt hozott ránk és többen is halálukat lelték miatta nem számít milyen gyáván és hazugul viselkedett mégis azt hiszem nem akart ı semmi mást az életben csak jól érezni magát és mikor Robinsonnénál táncolt azzal a bogyós Belindával szemernyi rosszakarat se volt benne.

Kifulladtunk mind a 4-en lerogytunk a gyönyörő díványokra drága bársony párnák voltak rajtuk a hátukon mintába rendezett piros és sárga rózsák kis kendık is voltak leterítve hogy ne fogja be a díványt a hajolaj.

Fitzpatrick elıszedte a csomagokat a lányok nagy izgalommal nézték mi lehet bennük persze tudták ık azt nagyon is jól hogy micsoda.

Most már az egész világ tudja hogy Fitzpatrick csak 1 csóró rendır volt de elszegıdhetett volna 1 rıfösüzletbe és tisztességesen megél belıle. Az egyik ruhát Belindának ajándékozta én meg a

másikat Mary Hearnnek a 2 lány kiabált örömében Mary 2 oldalról arcon csókolt.

A lányok kimentek hogy fölpróbálják az ajándékot Robinsonné meg behozott 1 hideg báránycombot és vastag szeleteket vágott le róla rettentıen éhes voltam de eszembe jutott a lovam róla kell gondoskodni elıször hiszen még nem is ivott. Mikor visszamentem a házba a nevemet hallottam valaki kiabált hogy Ned Kelly Ned Kelly.

Mentem a hang iránt a folyosón nagyon sötét volt kanyarodott a folyosó nyitva volt 1 ajtó Mary Hearn ott állt gyertyafényben és a ruha hátulját a kezével fogta egybe.

Gombolj be Ned. Felém fordult és elengedte a ruhát lehullott róla a padlóra olyan

íze volt a csókjának mint a friss vajaskenyér mondtam neki hogy milyen édes drága kislány ı de kezét a számra tette és arcát a szakállamba temette.

Kislányom nem tudom hány éves vagy úgyhogy kérlek tovább ne is olvasd csak majd akkor ha lesznek saját gyerekeid de lehet hogy akkor is olyan leszel mint én hogy nem akarsz bekukucskálni a szüleid hálószobájába. De azért ne tüzeld el vagy semmisítsd meg ami most következik mert meg akarom tartani magamnak hogy emlékezzek rá mekkora boldogság volt szerelmesnek lenni.

Akkor belefeledkeztünk abba a bizonyos JÁTÉKBA sose gondoltam volna hogy mennyi pánt és gomb és jó szagú dolog lehet 1 nın mindent levetettünk róla egyesével a végén ott feküdt az ágyán nem volt benne semmi bőn hiszen Isten alkotta a bırét olyan fehérnek a haját olyan feketének a szemét olyan zöldnek a száját olyan mosolygósnak. İ volt a tanítóm micsoda elhivatottan csinálta húzott és vont mikor magamhoz öleltem karcsú volt és erıs mint az ız a melle kicsi de telt hátravetette a fejét és odakínálta nekem a sápadt torkát lefektettem a padlóra megfogtam aztán a számba vettem a mellét és szoptam csak szoptam nem tudom kinek a tejébıl loptam de hangosan kiabált és belekapaszkodott a hajamba ennél jobb dolog soha életemben nem történt velem.

Aztán összesimulva feküdtünk egymásra mosolyogtunk csak akkor tértem vissza a valóságba mikor felsírt a gyereke. Nem tudtam hogy gyereke van és szégyelltem magam azért amit tettem.

Jóval pirkadat elıtt lóra ültem és elindultam a buja mezıkön át a távoli Vombat rengeteg felé a benallai utcák láthatárán messze túl. 2 nap múlva megérkeztem az Ökör patakhoz olyan látvány fogadott

amire nem voltam fölkészülve. Dan öcsém meg Steve Hart csapást vágott a vízmosásban föl a gerincnek aztán le a hegyoldalon ami tele volt vombatüregekkel elfuthatott volna a méreg hogy Steve mégis itt rontja a levegıt dehát nem épp most töltöttem e be a 24. évemet nem kaptam e ajándékot is mert McBean úr nagylelkően a gondomra bízta a Muzsika nevő kancáját? Több mint 16 marok volt a marmagassága szögletes hátú jó felépítéső állat gyorsan összeszoktunk leste minden kívánságomat. Alig értünk vissza a hosszú utazásról de Muzsika már érezte a levegıben az izgatottságot benne volt akármilyen kalandban már vágtattunk is ki a síkra lehajoltam a nyeregbıl hogy a fogammal kapjak föl a földrıl 1 zsebkendıt. Kerítéseken ugrattam át a hátán térdepelve tucatnyi ilyen hajmeresztı mutatványt megcsináltam de közben 1 pillanatra se tudtam elfelejteni azt a karcsú lányt a kisbabájával. Annyira kívántam volt is nekem érkezésem Steve Harttal foglalkozni éjjel álmatlanul forgolódtam az ágyamon és azon spekuláltam ki lehetett az a hitvány féreg aki magára hagy 1 fiatal katolikus lányt a szégyenével.

Másnap azt mondtam beviszem az aranyport Benallába az Aranyvizsgáló Hivatalba nemigen érdekelt elhitték e a többiek a hazugságot.

1 hővös ködös hajnalon megjelentem Wintonban Goodmanné házánál 1 gyerek már fölkelt az ágyából és etette a kacsákat jó idıbe telt mire az apja meghallotta a kopogtatásomat. Mondtam neki hogy ruhát vennék a feleségétıl.

Közölte hogy Goodmanné még nem kelt föl de választhatok magamnak ami csak kell beljebb tessékelt az asztalon még most is ott volt ugyanaz a birkacomb de ott ült 1 taknyos kölök is és zabkását kanalazott 1 tálból, 1 csomó nıi ruha volt ráhajigálva a díványra találtam köztük 1 pirosat flitterekkel az elején. Davis Goodman azt mondta 3 font az ára én azt mondtam adok 2-t vagy semennyit elfogadta a 2 fontot én meg megindultam a zúgó hideg szélben Benalla felé aztán át a hídon be az Arundel Streetre.

Ahogy befordulok a sarkon Mary Hearn éppen kilépett a házból hogy bevigye a tejet sárga vászonruha volt rajta megijedtem mert az jutott eszembe hogy itthon van a gyerek apja is. Mikor észrevett megböktem a kalapom mintha csak arra járnék de kikerekedett az arca nem bánta látják e lerohant a lépcsın én meg fölkaptam és

szájon csókoltam fényes nappal. Ez a bíróság épületétıl alig 20 méterre történt ahol elıször vádat emeltek ellenem de az élet hullámzik akár a folyóvíz átvágja saját partjait is ha jön az áradat. Nem voltam már az a megfélemlített kölyök aki korábban.

Uram mondta Mary mi járatban errefelé ilyen hideg reggelen? Letettem a földre karcsú volt és hajlékony egyik lábáról a

másikra állt szinte mintha táncolna. Szóval ez a szerelem gondoltam. Hoztam 1 kis ajándékot. Csakugyan kérdezte és mosolygott állandóan. Bizony ám. És ide is adod? Még be se csomagoltam. Mért fáradnál a csomagolással nem elég ha leveszed róla a

papírt? Odabent a házban sötét volt és barátságos mint a

fecskefészekben. Meg akartam újra csókolni de serényen ide oda röpködött tette a dolgát. Kisöpörte a tőzhelybıl a salakot bekészítette a gyújtóst és alágyújtott.

Kérdeztem hol a kicsi. Ó alszik mint a mormota ne aggódjak. Kanállal megkeverte a

tej felszínén a bırt nem kellett ahhoz tejesgazdának lenni hogy lássam milyen jó tej ennél jobbat sehol se találni a Benallát átszelı folyó 2 partján. Tessék kóstold meg a tejszínt.

A számba tette a kanalat aztán visszalopott valamennyit a tejszínbıl.

Mi ez kérdezte. Csók közben hozzányomódott az ajándék a testéhez mondom

neki hogy inkább csomagolja ki mielıtt összegyőrıdik. Széles telt és gyönyörő volt a szája sose láttam hozzá foghatót és olyan hihetetlenül ismerıs volt.

A konyhában alig lehetett látni a fenyıfa gyújtós apró kis robbanásokkal gyulladt lángra a tőzhelyben. Mary kivette az ingem belsejébıl az ajándékot és hozzásimította az arcához ahogy anyám szokta megérinteni a vörös rózsát.

Selyem kiáltotta és magához próbálta mintha ez volna a zászlóm másra se tudtam gondolni csak ırá mást se láttam csak ıt fölkaptam és erısen magamhoz szorítottam. Olyan volt mint a gazella igaz sose láttam még gazellát kiscsikó volt cipeltem föl alá a konyhában 1/2-ig ittasan a boldogságtól olyan drága jó ír illata volt a

hajának háziszappan és hamu nagyon szerettem Maryt meg is mondtam neki.

Nagy lánggal lobogott már a gyújtós Mary boldogan nevetett de rakni kellett a tőzre és fölforralni a tejet. Egyre magasabbra emeltem a nyakába csókoltam nyöszörgött még magasabbra emeltem és a számat a melléhez szorítottam.

Nagy nehezen vonakodva elengedtem ráraktuk a fahasábokat a tőzre aztán tejet öntött 1 rézlábasba és közben remegett a keze. Mögötte álltam átkaroltam a derekát vártuk hogy fölforrjon a tej Mary himbálta magát és 1 kis dalocskát dúdolt 1 kislányról aki nagy fehér lovakról álmodik.

Azt mondtam neki sose gondoltam rá hogy megnısülnék de most már el tudom képzelni milyen békés élete lehet 1 férfinak felém fordult a szeme elkomorult. A számra tette az ujját.

Sose beszélj errıl nem szabad. Bocsánatot kértem tıle átkarolta a nyakamat és megcsókolt

nemcsak a szememen és a számon hanem a szakállamon és a bajszomon is milyen jó hogy megmostam a hajam és a szakállam a Ryan patakban.

Mihelyt fölforrt a tej tálba öntötte és letakarta 1 muszlinkendıvel aztán ellenırizte a tüzet és kisebbre állította a szellızınyílást. Kérdem tıle fölpróbálná e a ruhát a széles sötét folyosón a szobájába kísérem. A baba az ágy közepén alszik finom szıke hajú fiúgyerek duzzadóan piros az ajka pufók a lába Mary fölvette és hihetetlenül gyöngéden belefektette 1 nyitott fiókba és betakarta.

Sárga ruhája megsötétedett és benedvesedett az anyatejtıl nem tudom helyes volt e amit kívántam vagy bőn de mind a ketten nagyon boldogok voltunk és egész reggel ágyban maradtunk.

Mikor a bírósági hivatalszolga kinyitotta az utca túloldalán a bíróság kapuját az én gyöngéd és nyugodt Marym forrón hozzám simulva feküdt én meg hallgattam Grieves urat a csizmakészítıt a szomszédban a kalapácsa minden egyes koppanását hallottam aztán fölébredt a gyerek figyeltem ahogy Mary megszoptatja csodálatos hogy menynyire meg tudtak duzzadni a mellei. Szopás közben a baba az anyja mellére tette a kezét apa kéne ennek a gyereknek hogy legyen aki gondját viselje gondoltam ekkor vettem a fejembe hogy megpályázom ezt a posztot.

Ahogy meghallottuk hogy ébred a ház Mary azt mondta a

dolgai után kell járnia végtére is ı Robinsonné alkalmazottja. Megkérdeztem anyádtól hogy mikor láthatom legközelebb. Azt

mondta jövı péntekig várnom kell az még majdnem 10 nap múlva lesz visszaügettem az Ökör patakhoz és nem tudtam mivel üssem agyon az idıt. Az 1. figyelmeztetı jel nem a puskalövések hangja volt hanem 1 vándorárus elhagyatott szekere az egyik kerék belesüppedt 1 vombatüregbe a szekér 2 oldalára az O'Reilly név volt fölfestve. A szerencsétlenség nemrég történhetett a lovak már eltőntek a trágyájuk friss volt még de már kihőlt. Valami nagy nehéz tárgyat vonszolhattak a szekértıl a sás és páfrány közt széles sárga vájatot hagyott maga után 1 kis akácialiget felé haladt könyörtelenül átszakította a kerítést és kettıbe törte a facsemetéket.

Odalovagoltam az áttört kerítéshez 1x csak karabély dörren pisztoly csattan lecsúsztam a lóról és a sásban kúszva haladtam elıre a levegı telítve volt a FEKETE BAGÓ vagy ÓPIUM vagy mit tudom én mi főszeres illatával. Az irtásföld szélére érve látom ám hogy a táborban nagy a fölfordulás az arab lovam átugrott a kerítésen aztán neki a pataknak többet sose láttam a telivér kancáim rettentı izgatottak nyerítenek és rohangálnak a karámban.

Steve Hart a .31-es Coltommal bumm bumm bumm veszettül lövi a kunyhót.

Sejtelmem se volt kit akar eltenni láb alól feléje rohantam de mikor lıtávolba értem kiáltott l-et és a kunyhó ajtaja kitárult Dan meg Joe Byrne meg Aaron Sherritt sétált ki rajta mintha a templomból jönnének olyan békésnek és gondtalannak látszottak. Joe felém küldött 1 furán édeskés és boldog mosolyt de érdeklıdését az ajtó kötötte le a golyók mind ott kötöttek ki le is térdelt és álmatagon piszkálni kezdte a bicskájával a réseket. Kijöttem a béketőrésbıl fıleg Steve Hartra voltam dühös hiszen nemrég küldtem el a fenébe.

Ekkor megszólal 1 idegen hang Nem te vagy az a Ned akire várok?

Látom hogy 1 nagy kövér öreg ír ül mögöttem 1 farönkön. Igaz sose láttam még a zsíros képét de az alsókarja vaskos izmairól rögtön tudtam hogy csakis patkolókovács lehet. A farönköt amin ült 2 nappal ezelıtt még páfránymezı vette körül de most minden le volt taposva. A farönk és a patak közt fölállítottak 1 fújtatót

kovácsmőhely elszórt maradványai látszottak mindenfelé. Mindezt 1 pillanat alatt átláttam akárcsak azt hogy volt 1 másik farönk is nyilván azt használta üllınek mert meg volt szenesedve. Végül ott állt 1 nagy rozsdás vastartály aminek a fele ki volt vágva.

Ki a fene maga kérdeztem. Azt válaszolta ı John O'Reilly és látja hogy nem örvendek. De

ı se örvendezik különösebben és nem is fog míg ki nem fizetik neki a vastartály ideszállítását az acél árát meg a munkaköltséget hogy kivágott belıle 1 lemezt és belülrıl fölszerelte a faház ajtajára. Azt mondta korábban sose követett el semmi törvénybeütközıt de A KIS LÓGÓFÜLŐ KÖLÖK idecsalogatta Tatong faluból azzal az ígérettel hogy kap 1 jó kövér borjút szépen levágva és földolgozva. Özvegyembernek mondta magát a 7 csemetéjével most éppen a húgánál lakik Wintonban betevı falatjuk sincs különben sose adta volna el olyan olcsón azt a vastartályt. 100 szónak is 1 a vége híre hamvát se látta borjúnak mióta Tatong mellett átjöttek a Ryan patakon csak rengeteg szép lovat látott fıként itt a táborban.

Mondtam neki hogy az összes ló teljesen törvényes úton került hozzánk és hogy megkapja amit ígértek neki.

Elindultam hogy kérdıre vonjam Steve Hartot de megelızött odajött hozzám és felém nyújtotta a .31-es Coltomat.

Még ne szólj semmit mondta. Visszaraktam a pisztolyt a nadrágszíjamon lógó tokba és

mondtam Steve-nek hogy nem teljesítette amire kértem. Elindultam én és 1 napig mentem is az úton. És történt valami? Adódott 1 óriási lehetıség. Aha mondtam óriási lehetıség hogy eláruld a táborunkat ennek

a jelzett kovácsnak. Elárulni téged kiáltotta és hirtelen bepárásodott a szeme.

Inkább égessenek meg a jelzett Pokolban minthogy eláruljalak téged és a kalapját a földre dobta. Ó Jézusom te nem emlékszel rá hogy ki vagyok én.

Nem én. Mikor elıször láttál 8 éves voltam. Valakivel összekeversz. Nem én te voltál Harry Power küldönce te hoztál annyi pénzt

apámnak hogy ki bírja fizetni a földbérleti díjat de bizony te voltál az Ned Kelly és még kétszer megcsináltad ugyanezt mikor a kormány el

akarta venni a földünket. Teljesen kiment a fejembıl. Ez Wangaratta mellett történt mondta aztán fölsorolta azokat a

helyeket ahol az azóta eltelt években látott engem lóversenypályákat szántóversenyeket azt is látta mikor elláttam Veszett Wright baját nemrég meg azt hallotta hogy lovakat loptam Whitty orra alól.

Azért jöttem hogy tagja legyek a bandádnak. Igaz nem nıttem nagyra de azért állom a sarat ha muszáj.

Nem lehetett nem csodálni a bátorságát. Megteszek mindent amit csak kívánsz tılem. Nincs itt semmiféle banda fiam. Te vagy a Kapitány te adod a parancsokat a többiek meg

engedelmeskednek. Téged leszámítva. Nem is jöttem volna én vissza soha ha nem gondoltam volna

hogy a hasznodra lehetek és az ajtód ennek következtében most golyóálló.

De nézd csak meg ezt az öreg patkolókovácsot nézd meg a zsíros vén képét és a jelzett táskás szemét és mondd meg nekem szerinted nem fogja boldogan beárulni Whittynek hogy hol találhat rám?

Erre is gondoltam be volt kötve a szeme idejövet. Lefogadom hogy a vén f...kalap nem tudja hol van.

És a fizetsége? Csak 1 borjúról van szó hogy miként intézem el a tartozásomat

az már az én gondom nem a tied. Loptál te már borjút? Habozott a válasszal. Öltél már állatot? A kezemet és a szavamat adtam neki erısködött Hart. Föl vagy oldva az ígéreted alól mondtam neki. Joe meg én majd

megszerezzük a borjút én meg leölöm földarabolom és besózom ha ez az embered kívánsága. Ha mindezzel megvagyok bekötöd a szemét és elkíséred ıt meg a borjúhúst Wintonba. Aztán mehetsz haza Wangarattába bosszantani a drágalátos apádat énekelhetitek kettesben a lázadók dalait és mesélhettek egymásnak történeteket Meagherrıl meg O'Connellrıl de ide ne gyere vissza Steve. Itt nincs semmiféle banda.

Minden megteszek amit csak kívánsz.

Kösz de nem kérek belıle. Írhatnék 1 koporsólevelet Whitty úrnak olyan épületes

olvasmány lesz hogy csuda. Nem. Azt hiszed ugye hogy buzi vagyok de azt is meg tudom

magyarázni. Nem hinném de most bocsáss meg dolgom van.

Bárminek nevezzem is fekete bagónak vagy jen póknak vagy ópiumnak ez a bizonyos szer jótékonyan hatott Joe jellemére. A pálinkától vérmes lett és indulatos de az ópiumtól lelassult a mozgása és lágy lett mint a napra kitett vaj. Amíg kivéreztette a bikaborjút elmentem kötelet keresni hogy széttrancsírozás elıtt ágasra húzzam a borjút de mire visszaértem a döglött állat már a hátán feküdt és 1 kis lyuk volt a szegyébe vágva. Joe rám kacsintott bedugott 1 kihegyezett pálcát a lyukba és lássatok csodát a jószág szépen föl volt támasztva csak 1 kicsit dılt oldalra.

Nem kell kötél pajtás. Egyetlen hosszú és lusta mozdulattal lehúzta a bırt az egyik

oldaláról aztán átfordította a borjút föltámasztotta a másik felén is és befejezte a mőveletet. Ezután baltával kettéválasztotta a szegyénél a farkát meg késsel lenyisszantotta. Komótosan dolgozott de 20 perc se telt bele és a borjú 4 felé volt vágva. Joe elballagott hogy megkeresse Aaront 1 kis HOLMIÉRT mert így nevezte.

Odahívtam a fiatalabb kölyköket hogy segítsék fölpakolni a zsákmányt a kovács szekerére de az öreg ír bejelentette hogy sötétedéskor nem mer útnak indulni mert fél a banditáktól. Nem lehetett rávenni hogy elhagyja a táborunkat csak másnap reggel mikor Steve meg Dan meg én kicipeltük a fogóit a kalapácsait meg a fújtatóit az elhagyott szekérig aztán zöld leveles gumifaágakkal kibéleltük az alját ráfektettük a színhúst a tetejét lefödtük vizes zsákokkal aztán befogtuk a lovait és bekötöttük az öreg szemét. De az még arrébb volt hogy megszabaduljunk tıle.

Steve Hart kezébe adtam a gyeplıt most magam akartam elkísérni a fiút.

Búcsúzz el tıle mondtam az öcsémnek mert többet nem fogod látni Hart urat.

Nehéz volt a szekérrel keresztülvergıdni azon a vidéken jó 1 nap beletelt mire Tatongba értünk. Mikor Kilfeera mellett rátértünk a

kocsiútra már másnap reggel volt és már szaga volt a húsnak. A Hansen-földön sót vettünk és amennyire bírtuk beledolgoztuk a húsba.

Déltájban látjuk ám hogy jön 1 magányos rendır lóháton rögtön ráparancsoltam a kovácsra hogy vegye le a szemérıl a kötést boldogan le is vette de mikor észrevette hogy a zsandár felénk üget vissza akarta kötni kiabált hogy most le fogják tartóztatni pedig nem csinált semmi rosszat. Melegen ajánlottam neki hogy fogja be a bagólesıjét engedelmeskedett ugyan de azért benne maradt a zabszem a seggében.

Steve Hart lehorgasztott vállal csöndesen ült a bakon odaadtam neki a Coltomat azzal hogy lıje le a kovácsot ha nem úgy viselkedik ahogy kéne.

Fitzpatrick közrendır odalovagolt hozzánk és körözni kezdett a csatakos kancám körül. Mi folyik itt Kelly?

Uram kiáltotta a patkolókovács hadd magyarázam meg én. Fürgén kacsázott felénk a kocsiúton a bal szemén föl volt húzva a kötés a jobb kezével a nadrágját tartotta kigombolta mert úgy kényelmesebb.

Fitzpatrick hátat fordított az elképesztı látványnak közben látom ám hogy Steve Hart célba veszi a kovácsot a Colttal hallom amint a kakas rácsattan a karmantyúra Istennek legyen hála kiürítve adtam oda a fiúnak a fegyvert.

Le akar lıni kiáltotta a kovács. Pofa be mondta Fitzpatrick megfordult és ellovagolt Steve Hart

mellett aki eddigre a nadrágzsebébe csúsztatta a használhatatlan fegyvert. A rendır figyelmét a legyek keltették föl a lopott hús fölött szálldostak kövér rajokban mint papok a lakodalomban. Fitzpatrick 2x körbejárta a szekeret és lehajolt hogy megnézze közelebbrıl is a púposodó jutazsákokat erre egész felhınyi légy szállt a képébe.

Az anyátok hétszentségit mondta. Steve Hart már lehúzott 1 kis idıt a hővösön most

engedelmesen összecsukta a lábait és hátratette a kezét. Nem hozzád szóltam bömbölte Fitzpatrick hanem ezekhez a

jelzett legyekhez aztán hangos hahotára fakadt. A patkolókovács látta hogy a helyzet bonyolultabb mint képzelte és bizonytalanul rám mosolygott.

Hát jó mondta Fitzpatrick és visszalovagolt hozzám. Isten az atyám ezek a legjobban idomított legyek akikkel valaha is dolgom

volt. Ettıl újabb nevetıroham tört rá. Steve Hartnak rosszul esett

hogy az ı rovására megy a móka de aztán komolyra fordult a dolog mert Fitzpatrick nagy hangon bejelentette hogy ki óhajt hallgatni a Kilfeera-farmról lopott lovak dolgában arrébb mentem vele jó 20 métert 1 nagy vén folyóparti gumifa árnyékába Hart közben idegesen pislogott felénk.

Kérdeztem Fitzpatricktıl van e végrehajtási parancsa válaszként bizalmaskodva felém hajolt és megpöckölte a horgas orrát.

Nincs semmilyen jelzett parancs te hülye még ki se józanodtam az öreg McBeannél töltöttem az éjszakát hát az az ember érti a mókát nem mondom.

És most merre? Éppen a Tizenegy Mérföldes patak felé. Akkor rossz irányban megy. Fitzpatrick 1 bırtokból iránytőt vett elı látszott hogy nem tud

koncentrálni ezért elrakta és nyájasan rám mosolygott. Szerelmes vagyok jelentette ki.

Az a jelzett kovács hallgatózik. Szarok én a kovácsra nem hall az semmit. Hanem mit szólsz

ahhoz amit mondtam. Tojok mindenkinek a véleményére de tıled áldást szeretnék kapni öreg fiú.

Kibe szerelmes? Mondtam már. Nem emlékszem. A húgodba Kate-be mondtam már furcsa hogy itt találkozunk a

semmi közepén mikor egész héten rád gondoltam. De azt még furcsább volt elképzelni hogy Alex Fitzpatrick

odailleszti a marcona bajszát Kate 14 éves szájára a kép annyira volt gusztusos mint mikor Harry Power ocsmány patája kilógott az anyám takarója alól.

Bocsánat biztos úr szólt oda a patkolókovács ha ezt az urat letartóztatatja én elmehetek?

Ó Ned suttogta Fitzpatrick ez a lány csupa frissesség és jókedv és milyen gyönyörő a nyaka tájéka ne nézz rám olyan csúnyán öreg fiú gyere nézd meg hogy bánok vele. Elıhúzta az iránytőjét. Nem északkeletre van innen?

Inkább északra de most nem arról van szó mondtam

Fitzpatricknek mert mi most Benallába megyünk. Erre Fitzpatrick hirtelen megfordította a lovát és teljes hivatalos

szigorával ráförmedt a patkolókovácsra hogy tőnjön el a döglegyeivel együtt amíg szépen van.

Ó köszönöm mondta a kovács a biztos úr finom ember megtudhatnám a nevét?

Menjen a pi..ába mondta Fitzpatrick. Értettem uram. És velem mi lesz kérdezte Steve Hart. Bekísérem Ned Kellyt Benallába elkísérheted ha akarod. Rákacsintottam Steve-re de láttam nem nyugszik meg. Mi a f...ért tartóztatja le mondta Steve Ned Kelly jobb ember

mint az egész jelzett családom együttvéve. Vele akarsz jönni vagy nem? Te is elférsz a cellájában. A fiú néma kínban nézett vissza. Akkor meg eredj a p...ába mondta a rendır. Hart fölszállt a bakra a patkolókovács mellé nem nézett rám de

ahogy a gyeplıvel megcsapta a lovakat elıre roskadó testén látszott mennyire szégyelli magát lassan elgördült a kocsi az északi esıfelhık felé.

Nem jössz velem meglátogatni a húgodat kérdezte Fitzpatrick. Most nem pajtás. Benallára fáj a fogad? Arra hát. Tudod jelzett 1 bolond vagy te mondta és ingerülten megint

elıkotorta az iránytőjét. Ki kellett volna kérned a tanácsomat mielıtt összeszőrted a levet azzal a nıvel.

Ugyanezt én is elmondhatnám rólad meg a húgomról. Mary nem hozzád való lány Kelly ismerem ıt jól tegnap meg is

írtam a fivéremnek hogy azt hiszem nem tettem veled jót mikor bemutattalak Marynek.

De csak olyan volt ez nekem mint kacsa seggének a szentelt víz tudtam hogy az ilyen Fitzpatrick féle férfiak hogy szajkózzák az ilyen ostobaságokat.

Te nem ismersz engem Alex. Te mindig magadat képzeled a legerısebb kutyának mondta

aztán elhallgatott mintha ez kérdés lett volna. Ugye azt képzeled magadról hogy te vagy a jobb lovas tudakolta aztán.

Mikor nem feleltem a szeszélyes fickó belevágta a sarkát a

herélt véknyába és már ott se volt elismerem szépen megülte a lovat soha nem hasított be fény a feneke meg a nyereg közé pedig hajszolta a lovat veszettül csoda hogy meg nem ölte. 3 órával késıbb ott állt a Broken folyó hídjánál a szerencsétlen állat oldala merı izzadság és vér volt a vad sarkantyúzásoktól.

Jelzett 1 bolond vagy te mondta aztán elvágtatott. Tény és való hogy ha valakit egyszer elkapnak a poroszlók akkor a cimborái kerülni kezdik nem gyávaságból hanem óvatosságból mert a zsandárok mindig az állítólagos ISMERT BŐNTÁRSAK után koslatnak vagyis az ilyenek jó ha messzire elkerülik a várost. Steve Hart is tudta ezt de nem törıdött vele és mihelyt hazakísérte a patkolókovácsot Wintonba egyenesen a benallai rendırırsre ment. Mikor azt mondták neki hogy nem vagyok ott azt hitte hazudnak kint ıdöngött hát az utcán várta hogy mikor kísérnek át a fogdáról a bíróságra.

Eközben én szabad emberként boldogan ültem édesanyáddal Robinsonné verandáján megjött a tavasz az utcai kerítés felıl nagy fehér adagokban csapta meg az ember orrát a jázminillat mintha 1 fiatal lány szellıztetné a zsebkendıjét. Vasárnap kora reggel misére mentünk hosszú évek óta nem voltam templomban mikor a pap meghallotta a bőneimet azt mondta nısüljek meg én meg azt feleltem ezt fogom tenni a lehetı leghamarabb. Délután 2 fontért kibéreltem 1 díszes bricskát Davis Goodmantıl rabló gazember volt de vasárnap más senki se dolgozott aztán kihajtottam a bricskán a Tizenegy Mérföldes patakhoz hogy bemutassam a kedvesemet meg a kisgyerekét anyámnak.

Nem féltem a találkozástól hiszen Mary ír is volt katolikus is volt ráadásul kedves és illedelmes.

Anyám a kunyhó elıtt fogadott bennünket lepényt sütött teát fızött nem mondhatnám hogy bicskanyitogatóan kiállhatatlan volt de most rendesen megfizetett nekem azért ahogyan én bántam a hódolóival. İ meg George King úgy ültek a székükön mint akik karót nyeltek addig rá se néztek Maryre míg indulás elıtt föl nem kelt.

Nagyon örülök hogy megismerhettem mondta anyám olyan volt mintha a szívemre nyomta volna a tüzes billogot.

Visszaúton Benallába látom hogy folynak a könnyek Mary gyönyörő arcán mikor megkérdeztem hozzám jön e feleségül azt

felelte De mit szól hozzá az anyád anyám elmehet a Pokolba mondtam.

Aznap este beállítottam a jó hírrel Fitzpatrickhez a panzióba ahol lakott azt mondta csak 1 jelzett bolond akarhatja feleségül venni Mary Hearnt firtattam hogy mi a kifogása ellene de semmit se mert a szemembe mondani. Mikor eljöttem tıle Fitzpatrick írt 1 hosszú levelet Marynek kusza volt az egész mint a vak ember horgászzsinórja valami olyasmit lehetett kihámozni belıle hogy ı úgy szeret engem mint a fivérét és csúnyán megbüntet mindenkit aki be akar csapni engem.

Másnap reggel miközben én még aludtam Mary a tejeskanna mellé tőzve megtalálta az összehajtogatott irományt annyira megrémült attól amit olvasott hogy még a tejet se merte bevinni hanem magára kapta a szoknyáját és elrohant a Bridge Streeten a rendırségi lóistállóhoz. Ebben az órában nem találkozott mással csak Steve Harttal aki borzasztóan fázott és éhes volt már de azért kitartóan strázsált a fogda elıtt. Mary nem tudott a mi kapcsolatunkról elrohant Steve mellett be az istállóba és sírva könyörgött Fitzpatricknek hogy ne tegye tönkre a boldogságát. Micsoda élvezet lehetett ennek az állítólagos NİBOLONDNAK hogy összetörve könnyekben ázva látja ezt a gyönyörő nıi arcot a finom tejfehér bıre olyan győrött volt akár a kezében szorongatott levél.

Miért ilyen kegyetlen hozzám kiáltotta Mary nem láthatta a férfi arcát mert a ló árnyékot vetett rá. Mi rosszat tettem én magának?

Mondd el neki az igazat Mary. Ha megteszem abból emberhalál lesz. Rendıri szavamat adom hogy Ned Kelly nem fog bántani

téged. Nem engem fog bántani Fitzy. Erre a szarházi elhallgatott rágta a bajuszát és a lányon jártatta

a szemét. Kit fog bántani Mary kérdezte a végén és a lány a férfi arcába nézett a tiszta zöld szemével.

Engem? Nem tudom. Szóval picikém ha te nem ismerteted elıtte a tényállást akkor

majd én megteszem helyetted. Kérlek ne Fitzy könyörgök.

De a férfinak hideg volt a tekintete mikor berakta a lábát a kengyelbe. Elmondod neki amit eddig eltitkoltál elıle garantálom hogy nyugodtan veszi tudomásul.

Steve Hart megismerte Fitzpatricket mikor mint 1 jelzett 1/2 ırült kilovagolt az istállóból. Mindenki láthatta hogy a rendır ebben a tempóban vágtatott Wintonig és fölkereste a korábban is említett Davis Goodman orgazdát handlét és csirkefogót és vett ettıl a hájpacnitól 1 kis fiola fehér port és Fitzpatrick utasításai nyomán Robinsonné csinált 1 pohár friss limonádét de mielıtt föloldotta benne az altatót mézet is kevert hozzá.

Légykapók illegették magukat a kerítésen miközben az én karcsú fekete hajú kedvesem odaadta nekem a limonádét és figyelte ahogy megiszom.

Mikor megfogta a kezemet olyan görcsöt éreztem Maryben hogy megkérdeztem tıle nincs e valami baja. Drágám mondta nem mehetek feleségül hozzád ha nem tudod ki a gyerek apja.

Azt mondtad valami Stuckey. Ennek a Stuckeynek másik neve is van. Micsoda? George Kingként is ismerik. Meghallottam az undorító igazságot de azért csak beszéltem

tovább ahogy a kenguru is hatalmasakat ugrál míg hasra nem esik. George King házasságot ígért neked?

Én már tudtam hogy elvette anyádat. Ó Istenem hogy engedhetted meg hogy elvigyelek hozzánk

látogatóba? Annyira akartad hogyan utasíthattam volna vissza? Mekkora jelzett nagy bolondnak gondolhattak engem! Mind a kettınket szerelmem. Kedves fiatal arca hideg lett mint a halál minden vidámság

elillant róla. Mélységes fekete győlölet volt bennem George King iránt könyörtelen és éles mint a dárda meg kellett volna ölnöm már aznap hogy hazajöttem Pentridge-bıl azt a sárga pulóvert viseli amit anyám kötött neki pedig már akkor is tudtam kicsoda.

A szívem kamrái folyékony acéllal teltek meg az igazság végigfutott az ereimen mint a tőz üvöltöttem 1-et és talpraugrottam. De az altatótól olyan puha lett a lábam mint a kelt tészta.

Ülj le kedvesem. A hangom bennem szorult átbotorkáltam a jól ismert házon a

hátsó verandáig ahol a korlátra volt akasztva a nyereg meg a kantár. Úgy botladoztam mint aki részeg mikor próbáltam fölemelni a nyerget hallottam hogy Mary Fitzyt hívja semmi értelme se volt az egésznek.

Nagy nehezen levánszorogtam a lépcsın a csizmakészítı felé de a lovam jött is már elém a kerítéshez.

Hova hova Neddy kérdezte Fitzpatrick sejtelmem se volt honnan bukkant elı.

Haza feleltem. Az nem ma lesz Ned. Kézibilincs volt nála be akartam neki húzni 1-et de lefogott és

hátratekerte a kezemet soha le nem fog ha nem vagyok elkábítva. Miközben hátracsavarta a kezem azt mondta nincs élı ember akit jobban csodálna nálam éreztem amint rám csattan a bilincs aztán másra már nem is emlékszek másnap reggelig mikor fölébredtem a rendırségi fogdán. Fitzpatrick közrendır Whelan ırmester társaságában jött értem és a nevemen szólított. Úgy tettem mintha sose láttam volna láttam rajta a megkönnyebbülést behúzta a hasát aztán a baritonján fölolvasta ellenem a hazugságait állítólag a gyalogjárdán lovagoltam állítólag lerészegedtem nem emlékeztem hogy bármelyiket is elkövettem volna ezek közül arra viszont élesen emlékeztem hogy George King meggyalázta az anyámat és a menyasszonyomat.

Úgy látszik egyik napról a másikra annyira megváltozott a természetem hogy egész hadseregre volt szükség hogy féken bírjanak tartani és ez a hadsereg most ott győlt össze a kerti ösvényen. A rengeteg zsaru miatt muszáj volt rátaposni Whelan salátájára ezért a bőnömért Lonigan közrendır behúzott 1-et a vesémbe. Ezután elszenvedtem állítólagos barátom túlbuzgó rám bıdülését a fogoly szabályosan menetel bal jobb bal jobb.

Az Arundel Streeten bal jobb bal jobb a barátságnak 1 másik fajtájával találkoztam ott álldogált a karikalábú kis Steve Hart a ruhája elég pocsék állapotban 2 éjszakát töltött már az utcán de a fekete haja csinosan meg volt fésülve középütt elválasztva mind a 2 oldalon fürtbe frizírozva. Vele volt Tom Lloyd is a 2 kölyök úgy állt a rendırök elé mint a barikád Steve nem bírta elrejteni a fölháborodását amiatt ami velem történik. Mikor lehajolt mintha követ akarna fölkapni Whelan azt mondta elı a bilincset rakjuk rá a

Fogolyra. Odaszóltam Steve-nek hogy tegye le a követ emlékeztettem a

dinnyefejő ırmestert hogy legutóbb Országúti Rablásért tartóztatott le és akkor se okoztam neki gondot. Ma csak azzal vádolnak hogy a járdán lovagoltam de Fitzpatrick már elıvette a bilincset és hozta felém. Mikor félrelöktem a szarháziját a barátaim éljenezni kezdtek én meg föltartott fejjel szabadon masíroztam a bíróság felé.

Éljen Ned te többet érsz mint az összes jelzett beszari együttvéve stb.

Át akartam kelni az utca túloldalára Lonigan rám parancsolt hogy álljak meg de nem álltam meg erre hátulról rám ugrott. Sarkon pördültem és leterítettem a mocsadékot.

Szélesre volt tárva a csizmakészítı ajtaja beugrottam a mőhelybe de a hátsó ajtó be volt zárva. Lonigan rám vetette magát lesöpörtem magamról akkor meg Fitzpatrick kapta el a csizmámat és leszakította a sarkát meg a talpát. Könyörgött nekem hogy mőködjek együtt velük az együttmőködés jegyében úgy falhoz kentem hogy a csizmakészítırıl lecsúszott a paróka és a szájában a szögek mind elgörbültek olyanok lettek mint 1 hajasbaba fogsora. Akkor Lonigan jött rám hátulról a mocskos kezével elkapta és morzsolgatni kezdte a tökömet közben Whelan öklözte a vesém tájékát a pandúrok csaholtak körülöttem mint a kutyák de velem nem bírtak körbehurcolásztam ıket a boltban és sorban hozzákenegettem ıket a falhoz.

Megjelent valahonnan 1 molnár és rászólt a rendırökre hogy hagyják abba erre abba is hagyták. Szégyelljék magukat mondta a molnár jó nagy darab fickó jól szabott öltönyben becsületes széles arca volt megkérdezte hozzájárulok e hogy föltegye rám a kézibilincset azt feleltem hozzájárulok ha már ilyen udvariasan kért rá. Mikor megkérdezte elkísérném e a bíróságra mentem vele békésen mint a bárány de George Kinget nem felejtettem el se az ítéletet amit végre fogok rajta hajtani mihelyt alkalom adódik.

Steve Hart és Tom Lloyd jöttek mögöttem be a bíróságra Mary már ott ült vagyis 3 szempár figyelte nagy részvéttel hogyan alakul a sorsom de engem leginkább a 4. szempár George King ivadéka érdekelt. Nyilván meghibbantam mert mikor lenéztem rá a vádlottak padjáról a baba az apja jéghideg szemével nézett rám vissza.

Kiderült hogy jócskán melléfogtam mert a molnár volt a Rendırbíró. Fitzpatrick ellenem tanúskodott és az átkozott molnár

bőnösnek talált Ittasság és Garázdaság és Hivatalos Személy Elleni Erıszak vétségében és megbírságolt 4 fontra és a Fitzpatrick ruhájában okozott kár miatt 5 shillingre aztán a mocsadékok megint becipeltek a rendırségi fogdába.

Mary Hearn látta hogy Steve meg Tom számolják hány penny van a zsebükben szólt nekik hogy menjenek vele az Ausztrálázsiai Bankba és kivette a megtakarított pénzét aztán hármasban bementek a rendırırsre és odaajándékozták az egészet a kormánynak.

Mikor elıvezettek hogy találkozzak a jótevıimmel ıket alig láttam mindig csak a baba szeme volt elıttem meg ahogy felém biggyesztette az ajkát mintha tudta volna már miféle büntetést készülök mérni a szülıapjára. Ekkor tudtam csak meg a gyerek nevét ıt is George-nak keresztelték.

Meg kellett várnom míg megírják a nyugtákat dörögni kezdett az ég mire a kancámmal ráértünk a Tizenegy Mérföldes patakhoz vivı sáros útra már zuhogott a jégesı. Rávettem az én bátor Muzsika lovamat hogy állja a sarat .31-es Coltomat az övembe dugtam az .577-es Enfieldemet meg ruhába csavartam és bedugtam az esıköpenyem mélyére nem árt ha szárazon tartom a puskaport az meg hogy csupa libabır vagyok a hidegtıl nem érdekelt. Amikor Halloranék házához értem elállt a jégesı elıbújt a nap és a kormány földjeirıl illatos ködök szálltak föl. Észrevettem hogy a szomszédunk Bricky Williamson keresztülfut a marhalegelın és leesik ugyan a lábáról a csizma mégse áll meg csak fut tovább félig mezítláb bicegve a latyakban. Azt hittem figyelmeztetni akarja George Kinget megsarkantyúztam hát a lovamat átvágtattam Halloran telkének végén aztán átugrattam a 4 korlátfás kerítésen és délrıl közelítettem meg anyám birtokát. Mielıtt odaértem a marhaistálló teteje mögül kinézve észrevettem hogy valami szerencsétlenség történt mert 1 dögkeselyő szállt a magasba és a varjak dühösen szétrajzottak ahogy a keselyő kitárta óriási szárnyát. Az udvar közepén ott feküdt élettelenül George vörössárga kancája már kikezdték a madarak 1 másik keselyő a beleit marcangolta. A kancával puskalövés végzett a fejébe és a szívébe küldtek golyót nagy zsíros lakoma vette így kezdetét hatalmas veséit l/2-ig már megették a fényes kék beleket kiráncigálták a belek anyám kunyhója felé mutattak. A keselyők lakmároztak a varjak megújuló rohamokra indultak. Kigöngyöltem az Enfieldet és gyalogszerrel közelítettem

meg a kunyhót. Semmilyen hang se hallatszott. Berontottam a házba de nem találtam mást csak az asztalra

kidőlve 1 csomó gabonát meg 3 patkányt amint nagyban zabálnak. King nevét kiáltottam és valami megmozdult az anyám ágya

alatt. Kibiztosítottam a puskát. Gyere elı te patkány. Csak George King ivadékai a 3 éves John meg a 4 éves Ellen

bújtak elı rájuk parancsoltam hogy azonnal mondják el mi történt de a 2 gyerek meg se mozdult csak néztek csillogó szemmel mint a kölyökposszumok a sötétben. A többi ágy alatt nem találtam mást csak 1 negyedik patkányt már nagyon a végét járta a hátán feküdt és döglégy módra rángatózott.

Kimentem a ház elé fölnéztem a borsfára hátha oda bújt el aztán benéztem a konyhakertbe apám régi puskája a gyalogösvényen hevert anyám meg a kerítés fölötti átjáró legfölsı lépcsıjén ült és ringatózott ahogy az öregasszonyok szoktak halottvirrasztáskor és nagy eres kezét a hasára szorította. Ahogy felém fordult láttam hogy a szeme mélyen be van esve az orra meg mintha megnıtt volna úgy látszik 1 nap alatt teljesen megıszült.

Itthagyott a gazember mondta nem tudtam visszatartani. Fölvettem a puskát még meleg volt. De a jelzett lovát megállítottam mondta abból hogy állandóan a

hasán tartja a kezét rájöttem hogy megint gyereket vár pedig ehhez már túlságosan öreg volt 4 foga hullott ki amíg terhes volt John Kinggel most meg már az ínyéig beesett az arca. Átöleltem anyámat csak csont volt és bır reménytelen mondta az ı házán átok ül sose megy le róla a büdös vénember átka föl fogja gyújtani a házat hogy porig égjen nem érdekli ha odavesznek is az edényei.

Tudtam hogy nem volt mirajtunk másféle átok csak a rendırségé meg a telepeseké. Bementem hogy hozzak anyámnak 1 pohár pálinkát és láttam hogy King fedeles fémkupája nincs ott az akasztóján meg az a skalp is hiányzott amit állítólag 1 rézbırő indiánról vágott le. Kivittem a pálinkát anyámnak nem utasította vissza de színt nem hozott az arcára a szemébıl is tompa reménytelenség áradt.

Azt mondta George mellett pokol volt az élete újabb bizonyítékként rámutatott a nıszirom ágyásokra amiket a ház tövébe ültetett azt hittem elment az esze hogy még a virágokban is a nyomorúsága okozóit látja de aztán mozgásfélére lettem figyelmes

rájöttem hogy 1 patkány. Aztán láttam hogy rengetegen vannak összevissza rohangálnak idınként fölállnak és integetnek a mancsukkal.

Megmérgezte a patkányokat jobban bánt velük mint akármilyen patkánybővölı de a pusztulásukban is az átok bizonyítékát látta nekem ez már kezdett az agyamra menni. Gondoltam megkérem a nagyobb lányokat hogy segítsenek de Maggie hozzáment Bill Skillinghez Gracie-nek meg se híre se hamva. Valamikor késı délután hazajött Kate sose felejtem el mekkora ellentét volt közte meg anyám között a nagy fekete szemét a fényes hosszú hajfürtjeit. Kate kicsalogatta halálra ijedt 1/2 testvéreit az ágy alól ı talált rá Gracie-re is mert elbújt Halloranéknál.

Gyızködték anyámat a gyerekei hogy menjen be de makacs asszony volt mindig és senki se tudta jobb belátásra bírni. Este elmentem Maggie-ért hozott 1 nagy serpenyı báránysültet meg 1 üveg pálinkát odakint vacsoráztunk a borsfa alatt és anyám azon az éjszakán Maggie-éknél aludt.

Másnap Bricky meg én eltemettük George King lovát beesteledett mire visszaértem Mary Hearnhöz a gyerekét dajkálta Robinsonné konyhájában háttal felém.

Szép jó estét mondtam. Semmi válasz. Jó estét szerelmem. Még csak rám se nézett. Hol jártál? Új házat kellett építeni anyámnak Kingrıl 1 szót se szóltam de

mikor a vállához emelte a gyereket a kis George a szökevény apja jeges kék szemével bámult rám.

Fitzpatrick elment Mary Hearnhöz könyörögni hogy szóljon nekem 1 jó szót az ı érdekében azt mondta azért csukatott le mert szeret de Mary nem tudta elfelejteni mi mindennel fenyegette meg nagyon karcsú volt és nem magasabb 1 1/2 méternél de leszorította a nagy csizmás rendırt a verandáról Fitzpatrick megbotlott és lebucskázott a kerti ösvényre. Be ne merje tenni még 1x ide a lábát maga hitvány féreg.

Nem hinném hogy Robinsonné asszony szívesen hall ilyesmit. Ne akarja hogy elmondjam Nednek amit mondott. De a 11 Mérföldes patak mentén folyó kötélhúzás közepén is

Ned volt a csomó. Reggeltıl estig dolgoztam hogy összeüssek valami ideiglenes szállást anyámnak csak valami olyasmit amit az

ember a szénája fölé szokott csinálni hogy ne verje az esı 4 oszlop a földbe közéjük keresztrudak 3 oldalon eukaliptusz szarufák a földre fakérget teregetni a szarufákhoz kötözött suhángokból megvan a tetı. Mikor ezzel megvoltam hozzáláttam az új kunyhó megépítéséhez anyám boldog volt hogy olyan szépen haladok vele. Ahogy vertem a falba a szögeket úgy egyenesedett a háta fényesedett szeme már csak azért panaszkodott hogy esténként mindig elmegyek. A végén megkértem Maryt hogy táborozzon velem a patak partján de azt mondta hogy az anyám győlöli ıt. Robinsonné viszont bejelentette hogy 2 fontot kér Mary szobájáért elıkerítettem a pénzt anyámnak nem mondtam el a szálláskörülményeimet de ı megint patkányszagot érzett.

Biztos valami fehérnép mondta és elnézett a marhák karámja felé ahol a tehenek szokás szerint a kapu elé csıdültek. Tudom hogy anyám imádja a lovakat de azt is tudom hogy a tehenekkel mindig hadilábon állt.

Tudod hogy nem csak valami fehérnép. Elhoztam bemutatni Maryt nem emlékszel?

Kéne emlékeznem? Grace hajtsd be a teheneket az istállóba. Nem hinném hogy elfelejtetted. Hirtelen felém fordította a fejét és kemény tekintettel rám

meredt. Á már emlékszem az akinek gyereke van 1 házas embertıl. Jött hát ránk a baj csıstül mint a szárnyas hangyák, 1 nyári

éjszakán Benallában megkopogtatják Mary ablakát és 1 férfihang a nevemen szólít Ned Ned Ned fölzavart az álmunkból. Mary odasúgta hogy biztosan Fitzpatrick ne válaszoljak de csak kinyitottam az ablakot látom hogy a rendır gyalázatos állapotban van részeg és zilált azt hajtogatta hogy ı a legnyomorultabb ember a föld kerekén mert elvesztette a barátságomat. Lezuhant a verandáról a hortenziák közé kihúztam onnan és kitámogattam az utcára mentem vele a sáros éjféli utca közepén én az alsónadrágomban ı meg a mundérjában patakzott a könnye és erısködött hogy csak azért csukatott le mert félt hogy különben megölöm George Kinget.

Éjfél után 1 felé járt mire sikerült megnyugtatni megbocsátottam neki de elütötte már a hármat is mire az én Marymet is megengeszteltem annyira kihozta a sodrából Fitzpatrick elmesélte hogy a rendırnek van 1 barátnıje Frankstonban 1 másik meg Dromanában de egyikkel se bánik tisztességesen hogy mondjuk valamelyiket elvenné. Nem tudta megérteni mi jó van abban ha az

embernek rendır a barátja de minket Kellyket állandóan sanyargatott Flood meg Hall meg Farrell úgyhogy ezt a Fitzpatricket meg kellett becsülni márcsak anyám miatt is mert újra megnyitotta a zugkimérését.

Odahaza anyámnál éppen a hálószobát eszkábáltam mikor Fitzpatrick civil ruhában jelent meg és bejelentette hogy a szabadnapján segíteni akar nekem magával hozta a szerszámait is olyan vésıi voltak hogy 1 bútorasztalos is megirigyelhette volna. Gondosan kicsomagolt 1 elsıosztályú gyalut rögtön munkába is vettük. Aznap este Benallában fekszünk Maryvel az ágyban egyszer csak lépéseket hallunk a verandáról. Itt van az a hazug ördög mondja Mary.

De Steve Hart volt az nyereglopás miatt kereste a rendırség beengedtük és megaludt nálunk a padlón másnap reggel visszaküldtem az Ökör patakhoz. Megígértem neki hogy utánanézek hogyan lehetne elejtetni ellene a vádat.

Hát azt meg hogy tudnád elérni kérdezte Mary tán hirtelen telepes lett belıled?

Megnézem mit tehetek. Te beszéltél Fitzpatrickkel. Dehogy beszéltem. 3 nappal késıbb Fitzpatrick megint kijött hozzánk kérdeztem

tıle mit tud errıl a vádról és igen elınyösen írtam le elıtte Steve jellemét. Fitzpatrick megígérte hogy majd érdeklıdik aztán elmagyarázta hogy sürgısebb ügy hozta most mihozzánk Goodmanné följelentette Dan Kellyt és Betöréssel Jogtalan Behatolással Lopással meg Nemi Erıszak Kísérletével vádolta meg.

Tudtam hogy Dan mostanában nem is járt a körzetben ezért tiszta szívvel nevezhettem ezt hazugságnak Fitzpatrick látta rajtam hogy igazat mondok ez volt a haszna a barátságunknak.

Azt mondja Még Whelan ırmester is tudja hogy hazudik az a nı. Írt 1 memorandumot Melbourne-be hogy Goodmannét meg a férjét törvényszegés miatt elı fogja állítani. Whelannak nem Dan kell pontosan így tudjuk ıt tisztára mosni. Behozod az öcsédet a rendırségre és föladja magát.

És miért tenném ezt? A bíróság megállapítja hogy ártatlan és akkor Goodmannét meg

lehet büntetni. Együtt mentünk el Bill Skilling kunyhójába és Anya meg Kate

meg Maggie meg Bill mind hozzászólt mire kimondtuk a végsı szót. Mikor a végén Fitzpatrick elment mindenkinek az volt a véleménye hogy jó ember Dannek is az lesz a legjobb ha megteszi amit a rendır tanácsolt.

Másnap reggel mondom Marynek hogy meg kell látogatnom az öcsémet aztán fizettem 6 pennyt Robinsonnénak 2 szem hideg krumpliért meg 1 birkahúsos szendvicsért. Vad szeles tavaszi idı volt az erıs széllel szemközt haladtam megint a jól ismert úton a Vombat rengeteg felé át a Kilfeera farm gazdag földjein föl a Ryan patak mellett be a vad betöretlen földekre éreztem a szélben hajladozó fák illatát tudtam hogy ez az én menedékhelyem az öreg Harry Power egyetlen használható öröksége földet kaptam tıle én is akárcsak a Hercegtıl a legidısebb fia minden ösvényért és hegyoromért hálás voltam neki.

Az Ökör pataknál a nyirkos csöpögıs hajnali órán Dan öcsém beleegyezett hogy megteszi amit kérek tıle rettentıen félt a börtöntıl fölvette a vízhatlan esıköpenyét a kalapját mélyen lehúzta a szeme fölé aztán Steve meg én lekísértük a Vombat vadonon át a síkföldek felé.

Aznap este mikor megérkeztünk Benallába még esett az esı és a Broken folyónak nagyon megemelkedett a vize. Steve meg én voltunk a tanúi hogy Dan Kelly milyen bátran adta föl magát gyertyafénynél kísérték a cellájába.

Ahogy Fitzpatrick meg is ígérte az ügy hamarosan a bíróság elé került Dant az összes súlyos vád alól fölmentették hanem a végén a jelzett Rendırbíró megköszörülte a torkát és mintha csak úgy utólag jutna eszébe 3 hónapot adott Dannek Tulajdonrongálás miatt.

Mikor kihirdették az ítéletet az öcsém a tekintetével az enyémet kereste még csak 16 éves volt 1 mosdatlan koszos körmő kölyök az olajjal megkent haja rásimult a fejére. Szentséges Atyaúristen rám kacsintott majd megszakadt a szívem mikor láttam hogy elvezetik, így ért véget a barátságom Alexander Fitzpatrick közrendırrel. Mindez 1877-ben történt a kormány válságban volt nem jutott pénz a börtönökre se a bírók fizetésére úgyhogy amikor Dan februárban kijött a rács mögül rossz volt ránézni lógott rajta a gönc a szeme fakó volt a bıre tele sebbel és kiütéssel a sok éhezéstıl. Megkeresett az Arundel Streeten ott laktam még most is azt tanácsoltam neki kerülje a lakott területeket mert mindenfelé nyüzsögnek a rendırök és rács

mögé dugnak bárkit így próbálják igazolni hogy szükség van rájuk. Dan visszament az Ökör patakhoz nemsokára többen is

csatlakoztak hozzá például Joe Byrne és Aaron Sherritt mindegyik azt mondta a körzetükben a rendırség izgágáskodik mint a fölriasztott pulyka. Mikor Fitzpatrick megzörgette az ajtónkat 1 márciusi estén már össze volt csomagolva a málhám és mire betört a szobába én már úton voltam az Ökör patak felé.

Azért adtak ki ellenem elfogatási parancsot mert elloptam Whitty lovait de 4 héttel késıbb a rendırség elfogatási parancsot bocsátott ki Dan Kelly és Jack Lloyd ellen is mivelhogy HASONLÍTANAK azokra akik eladtak néhányat a Whittytıl lopott lovak közül.

Föl volt hát kavarva a darázsfészek húsvétvasárnap Lonigan közrendır követte a benallai misérıl hazafelé tartó anyámat. Nem tudom kit szeretett volna letartóztatni de csalódott lehetett mert kénytelen volt közremőködni 1 kislány megszületésében.

Megérkeztek anyám fiai úgy jöttünk mint a 3 Napkeleti Bölcs hogy köszöntsük az újszülött világrajöttét Joe Byrne is közénk tartozott. Alkonyodott a madarak tollászkodtak a fákon nyilván jól jött volna nekik is a pipa amit a cimborám szívogatott. Az egész élete forgott most kockán de csak ült mellettem a kunyhó ablaktalan részében és beburkolózott a jen pok főszeres füstjébe. Az ópium állítólag tompítja az érzékeket de abban nem akadályozta meg Joe-t hogy föl ne ismerje az anyám tornácán dübörgı csizmákat.

Hekusok figyelmeztetett. Fitzpatrick. Lovat egyáltalán nem hallottam. Biztos vagy benne hogy ı az

kérdeztem. Joe nem mozdult csak figyelte a világoskék szemével ahogy

kiveszem az övem mellıl a kis Colt revolveremet. Ugye Dan ellen elfogatási parancsot adtak ki? İellene meg énellenem is mondtam és megtöltöttem a

revolvernek mind a 6 kamráját aztán megkentem zsírral és úgy raktam vissza nagy gondosan az övembe. Mostanra Joe tekintete elúszott a finom füstöt figyelte amint a magasba emelkedik és megtapad a sötétedı falakon mint a pókháló.

Halk káromkodást eresztettem meg feléje és átmentem a szoba déli felébe mert onnan kiláttam az öcsémre az ablakon. Dan olyan volt mint a nyúl amelyik nem tud menekülni a végzete vagyis Alexander Fitzpatrick közrendır elıl. Közben anyám szólt Gracie-

nek Gracie kirohant a kunyhóból és 1 perccel késıbb már jött is vissza a sarkában Kate-tel.

Láttam amint Fitzpatrick durván a térdéhez rántotta Kate-et. Több se kellett nekem ez volt az utolsó jelzett szalmaszál teljes nagyságomban megjelentem az ajtóban.

Engeded el rögtön parancsoltam rá. Nyilván látta nálam a fegyvert de mégse engedelmeskedett

hanem megcirógatta a húgom kezét. Anyámat nem érdekelte a gyalázatos jelenet kinyitotta a tőzhely ajtaját és 1 hosszú nyelő lapáton kihúzott 2 barnára sült cipót.

Ereszd el a húgomat te mocsok. Fitzpatrick fölsóhajtott Látod mit kell elviselnem azoktól akiket

oltalmazok? Nem kell senkit se ijesztgetni mondta Kate a bátyám mindjárt

kedvesebb lesz ha megtudja hogy össze fogunk házasodni. Ó te hülye kis ribanc ı nem vehet el téged. Fitzpatrick ellökte magától a húgomat láttam hátranyúl a

revolveréért az én kezem már rajta volt a Colton. Miféle játék folyik itt kérdezte. Már másutt is elkötelezted magad. Erre már anyám is fölfigyelt. Az egyik ribancot eljegyezted a másikat Frankstonban

fölcsináltad. Anyám nem habozott fölkapta a lapátot és lesújtott vele

Fitzpatrick fejére leesett a sisakja ı maga meg elırebukott és elıkapta a .45-ösét. Elsütöttem a .31-est a csuklóját találtam el Fitzpatrick pisztolya a padlóra esett.

Az újszülött fölsírt Joe Byrne is megjelent az ajtóban pupillái résnyire szőkültek kezében apám régi puskája Fitzpatrickot vette vele célba de csak úgy nagyjából. Elıször a kis John King menekült be az ágy alá Kate is beszaladt a házba és az ágya melletti függöny mögött jajveszékelt. Mondtam Joe-nak hogy tegye le a puskát és vigye át a gyerekeket Maggie-hez.

Bricky Williamson rápillantott Joe-ra aztán kérés nélkül összeszedte az aprónépet úgy csüngtek róla le mint 1 vén anyadisznóról amelyiknek futás közben is szopják a csöcseit a malacok.

Fitzpatrick próbálta zsebkendıbe tekerni a vérzı kezét és közben zavartan azt motyogta Nem úgy van mint ahogy látszik.

Fogja be a száját rikoltotta anyám láttam hogy megkaparintotta a .45-ös rendırségi fegyvert és most ráfogta az álnok Fitzpatrickre a keze csupa liszt az állát elıre szegezte a szemében ellenállhatatlan erejő akarat villogott.

Megrontotta a lányomat maga utolsó gazember. Úgy látszott Fitzpatrickot meglepi hogy anyám így fogja föl a

dolgot. Kib...ottul unom már a siránkozó csapodár férfiakat mondta

anyám és nagy lapos hüvelykujjával fölhúzta a pisztolyt hiba volt hogy az utolsót is futni hagytam.

Fitzpatrick erre sírni kezdett azt nyafogta tudja ı hogy semmirekellı alak de esküszik az élı Istenre hogy nem jelent föl bennünket ha élve elengedjük. Az orrából folyt a takony és összegyőlt a szakállán undorító alak volt anyám az arcába köpött és azt visította hogy Annie a főzfák alá van eltemetve 1 lányát már halálba vitte 1 zsandár fa..a. Láttam hogy mindjárt lelövi Fitzpatricket.

Add ide azt a pisztolyt Anya. A haja félig kibomlott és rettentı furcsán nézett rám. Nagyon

lassan mozogtam próbáltam elérni kezemmel a .45-öst de mikor sikerült végre megfognom a fegyver kemény hideg csövét akkor is tudtam hogy anyám mindenre képes.

Engedd el Anya. A szája lefelé görbült. Óvatosan mert különben én is

odakerülök a főzfák alá. A szája lekonyult borzalmas kiáltás tört föl belıle tépkedni

kezdte a haját. Éreztem a revolver halálos súlyát anyám kirohant az éjszakába hallottam ahogy a bömbölése visszhangzik le a patakig ekkora bánatot még soha senki nem hallott benne volt Bill Frost és George King benne volt az összes elveszett gyereke minden veszteség és sérelem ami csak érte megszakadt tıle az ember szíve.

Fitzpatrick körül most csupa olyan ember volt akiket elárult Dan meg én meg az ágyán nyöszörgı Kate több fájdalom győlt össze abban a kunyhóban mint amit bármelyikünk is el tudna viselni kiszedtem a töltényeket és visszadtam Fitzpatricknek a pisztolyát.

Ha olvastad Fitzpatrick közrendır írott vallomását tudhatod milyen kedvesek voltunk a nyavalyás gazemberhez. Joe rumot töltött neki én kioperáltam a golyót a kezébıl bekötöztem a sebét mikor a végén elindult megállt az ajtóban és a következı beszédben mondott

nekem köszönetet Joe Byrne följegyezte úgyhogy álljon itt bizonyítékul.

FITZPATRICK: Csak annyit akarok mondani hogy tenálad rendesebb emberrel még nem találkoztam azt akarom hogy tudd hogy tudom hogy ma este megmentetted az életemet nem érdemeltem meg hogy megmentsék az életemet nagyon sajnálom hogy elvesztettem a megbecsülésed mert senkinek a megbecsülése se olyan fontos nekem mint a tiéd.

Mikor Fitzpatrick elment Joe az alábbi párbeszédet jegyezte le. E. KELLY: Mi a véleményed arról amit mondott? J. BYRNE: Sütnék meg izzó rostélyon a rohadékját ez

mindnyájunkat be fog mártani. És úgy is lett csakugyan.

KILENCEDIK KÖTEG

A Rostosháncs-patak menti

gyilkosságok

42 közepes mérető papírlap (20,3 x 25,4 cm), az Új-Dél-Wales-i Bank cégjelzésével. Némi kárt tett bennük a nedvesség.

A Fitzpatrick meglövését követı embervadászat. Végzetes súlyú bizonyíték arról, hogy a rendırség várta a menekülıket. A Rostosháncs-patak menti golyócsata. Kelly kifejti gyakran hangoztatott álláspontját, hogy a banda csupán önmagát védte. Egyértelmően kiderül az is, hogy Dan Kelly a rendırök lövéseitıl sebesült meg. Aaron Sberritt felderítıi és támogatói szerepe. Megújuló kísérletek, hogy átverekedjék magukat az áradó Murray Folyón túlra, majd merész átkelés a rendırök ırizte Egy Mérföldes patakon.

MIHELYT ANYÁM BEKÖLTÖZÖTT AZ ÚJ KUNYHÓBA ki se akart mozdulni belıle csak üldögélt napestig a tőz mellett ábrákat rajzolt a hamuba sehogy se bírtam rávenni hogy meneküljön pedig a vak is láthatta hogy nagy bajban van mert megfenyegetett 1 rendırt.

Csak nem akarsz börtönbe kerülni Anya. Tudod is te hogy mit akarok. Egész életemben mellette álltam 10 éves koromban leöltem

Murray üszıjét hogy húst ehessen mikor szegény apánk meghalt dolgoztam a ház körül én voltam a legidısebb fia 12 évesen ott hagytam az iskolát hogy gazdálkodhasson elmentem Harry Powerrel hogy hozzájusson néhány aranyhoz mikor odahaza nem volt mit enni elmentem dolgozni mikor nem volt pénz elmentem lopni és próbáltam megvédeni mikor a semmirekellı Frost meg King körbecsaholták mint a dingókutyák a láncra vert szukát.

Hagyjál itt engem mondta anyám eredj mentsd meg az öcsédet amit fıztem meg is eszem.

Nem mondta Dan énértem jött az a rohadék. Menjetek mondta indulatosan a Krisztus szerelmére hadd

vállaljam amit tettem. Kate ordított az ágyában Dan rettentı kínban volt meg akarta

fogni az anyja kezét Dehát nem csináltál semmit. Anya kitépte a kezét bolond voltam mondta akkora bolond

amekkora 1 anya csak lehet. Dant jó erısen felém lökte. Vigyázz rá mondta anyám olyan

nehezen jött a világra ne hagyd ebek 30-adjára jutni hallasz engem? Hallak Anya. Rejtsd el a zsandárok elıl én meg itt maradok Katie-vel. De sokszor eszembe jutottak ezek az utolsó percek a

félhomályos kunyhóban Kate az ágyon bıgött és anyám mind a kettınket arcon csókolt.

Menjetek mondta a lelkem bennetek van. Másnap mi fiúk már messze jártunk és biztonságban voltunk

pedig elfogató parancsot adtak ki ellenünk Gyilkossági Kísérlet miatt olyan helyekre vettük be magunkat ahol nem találhattak ránk. De a rokonaink a Tizenegy Mérföldes patak mentén nem úszták meg szárazon ık szenvedtek mihelyettünk. Tanúként tartóztatták le Maggie férjét Bill Skillinget pedig ı akkor 4 mérföldre volt tılünk. Bricky Williamsonnak csak annyi volt a vétke hogy biztonságos helyre vitte a gyerekeket de Fitzpatrick hazugságai alapján Gyilkossági Kísérletben való Bőnsegédi Bőnrészességgel vádolták. Ugyanez volt a vád anyánk ellen is otthon hagytam védelem nélkül a rendırség elvitte ıt is meg a kisbabát is oly könnyőszerrel ahogy gombát szed az ember a marhalegelın. Mind a kettejüket a beechworthi börtönbe vitték.

És ott várt anyámra Sir Redmond Barry mint 1 nagy kövér pióca ami elrejtızik a páfrányok között és mást se akar csak kiszívni az élık vérét ugyanez az ember akarta fölakasztatni a lázadókat Eurekában ugyanez az ember ítélte halálra James nagybátyánkat gyújtogatásért. Mikor megtudtuk hogy ı lesz a bíró Zinke úron keresztül megüzentük hogy megadjuk magunkat ha Barry szabadon engedi anyánkat meg a picit de a nagy ember annyiba se vett bennünket mint a kutyaszart a csizmája talpán. Az az üzenet jött tıle vissza hogy ı majd megtanítja kesztyőbe dudálni a magunkfajta FAJANKÓKAT.

Az volt a válaszom hogy megesküdtem hogy ı is ugyanerre számíthat éntılem. Fitzpatrick végleg le kellett hogy mondjon Kate-rıl a nyúlszívő rendır elsomfordált az Arundel Streetre és ajándékba vitt 1 hímzett gyerekruhát a kis George-nak hétfı este 9 óra volt anya és gyereke aludt már de ez nem zavarta Fitzpatricket megzörgette az ablakukat

és ráparancsolt Maryre hogy azon nyomban adja rá a gyerekre az új ruhát. Ott egye meg a fene a rendır túlságosan veszélyes muszáj neki engedelmeskedni Mary ráadta a gyerekre a ruhát aztán beletette George-ot a babakocsiba és kitolta a verandára.

Fitzpatricket persze a gyerek egyáltalán nem érdekelte és mikor gyufát gyújtott és halálra ijesztette vele George-ot kijelentette hogy borzasztóan unja a bömbölését. Arra lett volna kíváncsi nincs e Marynek szüksége segítségre mert nagyon aggódik a sorsáért most hogy Ned Kellybıl őzött vad lett.

Marynek jól jött volna 1 kis segítség hogy orrba vághassa a rendırt de inkább azt mondta van 1 kis megspórolt pénze az Ausztrálázsiai Bankban.

Ez igen okos védekezés volt Fitzpatricket el is hallgattatta 1 percre de aztán tovább faggatózott hogy beíratta e Mary a bankban a kamatot.

Mary azt mondta nem tudja. Honnan lehet azt tudni? Mutasd csak a takarékkönyvedet mondta a rendır ezek a

bankhivatalnokok nagyon trehányak néha elfelejtik beírni a kamatot az ilyesmi kapóra jön a banknak komolyan mondom a bank hasznának legalább a fele az elfelejtett kamatokból származik.

Marynek esze ágában se volt megmutatni a takarékkönyvét de Fitzpatrick csak erısködött és merın bámulta a lányt Mary érezte ahogy árad belıle a győlölet a szeme csillogott a sötétben mint a dingókutyáé.

Ha megtalálom majd megmutatom Fitzy fogalmam sincs hova dugtam ekkor a kis George köhögni kezdett. De most már be kell vinnem a picit lefektetni.

Várj még ne még meg se néztem rendesen. Mary már fölkészült rá hogy Fitzpatrick megint 1 szál gyufa

fényénél nézi meg a gyereket ehelyett azt mondta bocsánat de félre kell hogy vonuljon. Mire visszajött már elpárolgott belıle a kíváncsiság a gyerek iránt belevágta magát 1 nádszékbe és kinyújtóztatta a lábait.

Elárulok neked 1 titkot mondta Fitzpatrick. Le kell fektetnem George-ot mondta Mary majd aztán

meghallgatom. Most hallgatod meg mondta a zsandár beszéltem a

Tıkevédelmi Társasággal szívesen segítenének rajtad. Mary nem tudta megállni hogy ne nevessen. Ha ezek a

telepesek ismerik a nevemet nyilván csak ribancként hallottak emlegetni.

Téged fognak tartani a Szent Szőznek ha segítesz nekik elfogni Ned Kellyt. Mary érezte hogy a férfi szája a haját súrolja ez az alak ocsmányabb mint valaha is hitte. Nem Fitzy ezt én soha meg nem teszem.

Még a gyereked kedvéért se? Mary annyira remegett hogy meg se bírt szólalni. Fitzpatrick

tovább nyújtózkodott a székben és gyufát gyújtott. Bátorkodtam ezt magamhoz venni mondta és Mary meglátta a kezében az ı kék színő takarékkönyvét. Fitzy! Maga bement a szobámba? Azonnal adja vissza!

Inkább magamnál tartanám Mary ha nincs ellene kifogásod. Mary el se tudta képzelni miért kéne a férfinak az ı

takarékkönyve de látta a gonosz szemeit a gyertyafényben. Fitzy miért győlöl maga engem?

Fitzpatrick elfújta a gyufát csípıs kénszag terjengett a sötétben. Nem győlöllek én téged galambom de ha 1 Rendırbíró belenéz ebbe a takarékkönyvbe rögtön látja hogy nem tudod eltartani a gyerekedet Veszélyeztetve van ahogy jogi nyelven mondjuk.

Azzal fenyegette meg tehát Maryt hogy elveszik tıle a gyerekét és árvaházba viszik akkor pedig megöli Fitzpatricket.

Hát jó gondolkozni fogok az ajánlatán mondta Mary. Rendben van mondta hidegen a rendır holnap délben gyere be a rendırségre.

Abban a pillanatban hogy kitette a lábát Mary rögtön tudta hogy menekülnie kell bevitte a gyereket babakocsistul a szobájába aztán magára öltött annyi kombinét hálóinget kabátot sálat és ruhát amennyit csak bírt a karja és a lába olyan vastag lett mint a szobrokról letört végtagok George meg torka szakadtából bömbölt.

Robinsonné gépzongorája a Tengerészpolkát játszotta Mary belegöngyölte kevéske holmiját 1 sálba aztán az egészet 1 gyapjúkardigánba. Aztán mást gondolt és az összes holmit a baba köré tekerte és elindult vele a folyosón miközben a padló 1 TISZTELETREMÉLTÓ telepes csizmáitól dongott.

Az Arundel Streeten belerakott mindent a babakocsiba és a hővös éjszakában elindult a kátyús úton a Tizenegy Mérföldes patak felé.

Imádkozott Mindenható könyörületes Isten aki megparancsoltad angyalaidnak hogy vezéreljenek és oltalmazzanak

bennünket parancsold meg nekik hogy segítsenek elindulásunktól visszatérésünkig burkoljanak be láthatatlan oltalmukba hogy megmeneküljünk minden veszedelemtıl összeütközéstıl tőztıl robbanástól eleséstıl és sebesüléstıl. Az se vigasztalta mikor a hold megjelent a felhık közti résben inkább csak megijesztette a felhık egyre alacsonyabban szálltak egyre baljósabbak voltak Benallától északra föltámadt a szél és vékony szemő esıt hozott úgy verte Mary arcát akár a tőszúrások. Levetette a kabátját és ráterítette a gyerekre esett mintha dézsából öntenék Mary bırig ázott, 1 Kellynek az ilyen éjszaka meg se kottyan de Maryt nagyon megpróbálta. Félt a kínaiaktól a feketéktıl a vándormunkásoktól olyan hangosan vert a szíve a fülében mint a lódobogás.

Hajnaltájban Kate nénikéd észrevette hogy 1 ismeretlen szegény nıszemély bukdácsol az ösvényen Greta felıl a sötétségben anyád nem találta meg se Skillingék se Williamsonék se Kellyék kunyhóját vissza is fordult a lába tele volt vágással és hólyaggal de a zötykölıdı gyerek hál Istennek mélyen aludt.

Istenem könyörülj rajtam mondta Mary nem kényszeríthetnek rá hogy eláruljam Nedet.

Kate ugyan semmit se tudott kettınk dolgáról de anyádat behívta a házba és mikor mind a ketten meggyızıdtek róla hogy George-nak nem ártott meg a kiruccanás Kate bekente az idegen nı lábát ecettel bekötözte csomagolópapírral aztán megtudta róla hogy kicsoda és milyen bőnöket követett el ellene Fitzpatrick.

Minálunk itthon vagy édes lelkem mondta a húgom biztonságban vagy kedvesem mintha otthon volnál. Redmond Barry fölvette a birkabırt aztán elítélte anyánkat 3 évre mert Bőnsegédi Bőnrészesként részt vett az Alexander Fitzpatrick közrendır elleni Gyilkossági Kísérletben azt is elrendelte hogy nem lehet vele a kisbabája szívtelen kegyetlen vadállat de lesz még a kutyára dér.

Meredek volt a Vombat tele váratlan akadályokkal mély szurdokokkal szinte függıleges sziklafalak vették körül mégse éreztem már biztonságosnak a kelleténél többen tudtak a táborhelyünkrıl. Elıször Aaron Sherritt állított be az ópiumos faládikájával. Utána Jimmy Quinn jött aztán Veszett Wright ı meg azt magyarázta hogy a mansfieldi fıutcán lıdörgött Finch nyergesmőhelye tájékán. Moss Finchbıl fogóval kellett kihúzni a

szót a vén f...kalap senkivel se állt szóba Veszett Wrighttal meg végképp nem mert Wrightot városszerte bajkeverınek ráadásul enyveskezőnek is ismerték. Mikor Moss Finch meglátta hogy Wright ott táblából a boltja hosszú olajos árnyai között azonnal odament hozzá.

Mit tehetek érted Isaiah? Rendeljen nekem 1 korsó sört Finch úr. Dehát tudod hogy nem szoktam inni Isaiah. Nem is magáról beszéltem. Az egész csak ugratás volt Wright nem akart inni hanem csak

unatkozott és szórakozni akart valakivel vagy valamivel 1x csak észrevette hogy az öreg Moss 1 hosszú bırdarabból övet vagy szíjat varr pontosabban nem tudta kivenni.

Mi a lóf... ez? Vigyázz már leverted a csatot. Wright fölrakta a csatot a munkapadra. Ki fogja hordani ezt a 8

méteres derékszíjat? Nem kapott választ ezen megsértıdött mert mindig nagyon

érzékeny volt. Emelıcsigához való szíj tudakolta. De Moss most se felelt. Mi a szarra jó ez? Wrightnak rögtön fölforrt az epéje mihelyt

azt képzelte hogy mások nála különbnek hiszik magukat. Tedd csak le Isaiah tudod hogy családom van gondoskodnom

kell róluk nincs idım a marháskodásra de mire Moss a végére ért a mondókájának Isaiah Wright már odalökte az arcát Mosséhoz.

Jobb lesz Finchy ha elárulja mire jó ez. Nesze mondta Moss és türelmetlenül belekotort a kötényébe itt

1 shilling igyál rajta 1 kupicával ha pont ez hiányzik a boldogságodhoz.

Hát ez volt mindennek a teteje. Soha Mansfield történetében még elı nem fordult hogy Moss Finch bárkinek is fizetett volna 1 italt.

Veszett Wright zsebrevágta a pénzt. Elıször mondja meg mi ez.

Hát jó Isaiah ennek az a neve hogy hullaszállító. Hőha mondta Wright ahogy a bozótlakók mondják mikor

nagyon kíváncsiak a folytatásra. Úgy bizony ennek az a neve. De mire való?

Uram segíts hát arra való amire való arra való hogy hullát szállítsanak vele hogy hozzákötözzék a halottat a málhás lóhoz mondtam már hogy hullaszállító most pedig tőnj el a szemem elıl hadd fejezzem be. Moss fölkapta a mocskos sárga méhviaszt végighúzta néhányszor a fonálon mély barázdák rajzolódtak a viaszba keresztül kasul.

Kinek csinálja ezt Finch úr? Ahhoz neked semmi közöd Isaiah. Ugyan már Finch úr sose ártottam magának. Moss azt felelte most nem errıl van szó de tudta hogy Veszett

Wright nem unalmában kérdezısködik. Sose ártottam magának a lovát se kértem kölcsön soha. Moss olyan tüzetesen vizsgálta a méhviaszt mintha a

krikszkrakszoknak valami titkos értelmük volna. Hát jó Kennedy ırmester rendelte meg tılem a hullaszállítót most már eredj a dolgodra és hagyjál békén.

Kennedy meg akar ölni valakit? Moss Finch Wright felé fordult a szeme ádázul szikrázott. Uram Jézus kiáltott föl Wright ezek meg akarják ölni a Kelly

fiúkat. Azért lovagolt 30 mérföldet hogy ezt elmondja nekünk. És

most elképzeltük a hullaszállítót az óriási bırszíjat kiterítve mint 1 rettenetes galandférget ami egész életünkben a beleinkben tanyázott és napról napra csak nıtt egyre nagyobbra. Aznap este senki se fızött vacsorát csak ültünk és bámultunk a tőzbe figyeltük ahogy sistereg a nagy zöld fahasábok nedve ahogy sötétedett nagyon aggasztani kezdett a fiúk sorsa. Steve és Dan egymás mellett guggolt csajkából szürcsölték a teájukat bátor kölykök a kalapjukat a szemükre húzták hogy elrejtsék amit éreznek.

Megettünk 1 doboz szardíniát éjszakára mindenki beburkolózott a pokrócába 1x csak megszólalt Joe Byrne. A hangja tompa volt és érdes nyilván elfogyott a fekete bagója.

Azt mondta elmegy innen Amerikába vagy Afrikába minél elıbb annál jobb világosan látja a jövıt. Ugye nem bánod Ned kérdezte.

Nem. Ti is jöhettek átmegyünk Gippslandbe és Edenben hajóra

szállunk. Eszükbe se jut hogy Gippslandben keressenek bennünket mert ezek a Murray folyó átkelıinél állnak lesben. Ned!

Ned nem megy mondta Steve. Mért nem megyek? Mert nem hagyod itt az anyádat és Steve-nek igaza volt. Másnap reggel Joe pocsékul érezte magát nem indult útnak

harmadnap is velünk maradt a lábára meg a gyomrára panaszkodott. Nem beszélt errıl de tudtam hogy ı se tudja kiverni a fejébıl a bırszíjakat.

3 nap is eltelt de Joe csak nem indult el Veszett Wright megint megjelent lóháton hozta a rossz hírt ı volt a szárnya. Az a rohadék Kennedy ırmester bömbölte Wright.

Odamentem hozzá hogy megfogjam a lova kantárját és odébb vezessem a többiektıl de Steve meg Dan már ott álltak mögötte a félelem rá volt írva a molyhosodó képükre.

Mi újság cimbora? Veszett Wright kioldotta a térde alatt a nadrágja madzagját

aztán meglazította a lószerszámot. Szereztek 1 jelzett Spencert fiúk mondta és odaadta a nyerget Steve-nek.

Micsodát kérdezte Dan. Hozz nekem 1 pohár vizet Dan mondta Wright. l pillanatig azt hittem Wright tekintettel van Dan érzéseire de

megvárta míg visszajön és csak akkor mondta Az a szarházi Kennedy kerített valahonnan 1 ötvenkettes kaliberő Spencer ismétlıpuskát.

Melyik Kennedy? Kennedy ırmester Dan. Jézusom. Szerzett 1 puskát a paptól és 1 Spencert a Woods Point-i

aranykísérıktıl mondta Wright b....átok meg ezek a kurva zsandárok ki akarnak nyírni benneteket.

Jézusom. Mi az a Spencer kérdezte Dan de senki se válaszolt. A Spencer

1 modern harcifegyver. Az ám a helyzet mondtam hogy nem tudnak lepuffantani

bennünket amíg ránk nem találnak. Próbáltam tréfával elütni a dolgot de Joe igen keményen a szemem közé nézett.

Végre elment Veszett Wright és ott hagyott ajándékba 1 ólomlemezt az új mansfieldi postahivatal tetejérıl lopta. Steve hozta az üstöt hogy golyókat olvasszunk tudhatta persze ı is hogy úgy sincs esélyünk a Spencerrel szemben.

Dannel sétára indultam a patak felé megmondtam neki ha Joe itthagy bennünket az a legbiztonságosabb ha ı meg mellettem marad. Harry Power meg én sokszor rejtıztünk itt sose talált meg minket senki.

Sose hagynám itt anyánkat nemcsak rólad van szó. Nem mondtam hogy itt hagynád Danny. Ne mondogasd ezt a jelzett Dannyt. Dan. A többiek elıtt is Dannynek hívtál olyan kib...ottul gyerekes. Jó akkor Dan. Kösz Neddy mondta vigyorogva aztán megpróbálta kirúgni

alólam a lábam a mókás kis zsivány birokra keltünk és legyőrtem a földre ahogy a kengurukutyát szokás. Hempergıztünk a porban néztem a koszos vigyorgó képét egész életemben ilyenformán voltunk egymáshoz láncolva nem hagyhatom hogy meghaljon. A kunyhó a mi védıvárunk most hogy ránéztem a védıvárra eszembe jutott mikor elıször megláttam 14 éves koromban akkor gyöngének és világtalannak hittem.

Itt senki se fog rád találni mondtam aztán odahívtam Joe-t hogy van e kedve földerítı útra jönni velem. Habozott 1 kicsit de aztán fölnyergelt és elindultunk Toombulup felé tán éppen ez az az út amerre a poroszlók kihozzák a hullaszállító szíjaikat Mansfieldbıl. Megmásztunk 1 dombot aztán 1 vízmosás jött meg 1 hosszú hegygerinc Joe észrevett valamit a puha homokos földön és füttyentett. A kurva anyjukat mondta 4 rendırló nyomai látszottak meg a málhás lóé amelyik majd bevonszolja a tetemünket a városba.

Súlyos csöndben lovagoltunk még legalább 1 órát megint csak fölhangzott a fütty.

A kurva életbe még több zsandárnyom. Drága kislányom nem akarok hazudni neked nagyon

megijedtem mikor megláttam az újabb patanyomokat biztosra vettem hogy valaki elárulta a búvóhelyünket. A mostani társaság nyomai 1 kenguruösvényen egészen a Rostosháncs patak melletti régi aranybányáig vezettek ami az Ökör pataktól 2 patakkal innen esik.

Visszafordultunk hogy hazamenjünk láttam Joe-nak az jár a fejében hogy hülye volt hátat kellett volna hogy fordítson nekünk mikor még megtehette. Kemény fickó volt úgy is hívták hogy Kígyószem meg Puskagolyó Szemő de akik így nevezték ilyennek még azok se látták a szemét 1 huszonnégy éves férfi belebámul saját

pusztulása puskacsövébe. Mihelyt besötétedett könnyő volt fölfedezni a rendırséget messzirıl látszott a tisztás a Rostosháncs patak partján ahol tábort ütöttek derékszögben egymásra döntöttek 4 fát és ahol X alakban összeértek meggyújtották ıket. Akkora lánggal égett hogy fényben úszott minden mint a csepőrágók a színpadon bármirıl vitakoztak mondjuk a paradicsom termesztésérıl a gyilkos lıfegyverek mindig a kezük ügyében voltak hogy a vállukhoz kapják a szemük örökké a sötétet fürkészte. Megismertem Strahan közrendırt és Flood közrendırt mekkora marhák gondoltam hogy így kivilágítják magukat.

Ritka visszhangos hely volt minden ágreccsenés messzire hallatszott mikor földre pottyant mögöttünk 1 gally 2 zsandár rögtön talpra ugrott és rászegezte a puskáját a sötétségre. Állj ki vagy! stb. stb. Strahan persze nem tudta hogy egyenesen a mellemet veszi célba de az ismétlıfegyveres ırmester meg se mozdult csak nevetett a 3 közrendırön. Micsoda idegbajos vénkisasszonyok!

Strahan lassan leengedte a fegyverét Joe meg én visszahátráltunk a lándzsafőbe és halkan mint a dingókutya megindultunk az Ökör patak felé. Még hallottam ahogy Strahan visszatér a paradicsom témájára az ırmester meg gúnyosan nevetgél.

Mihelyt a hegynyúlvány mögé kerültünk Joe a fülemhez hajolva azt mondta Láttad az ırmester jelzett ismétlıfegyverét? Joe mosolyának olyan volt a szaga mint 1 kinyíló szardíniásdobozé. Ez az a kib...ott Spencer mondta rátettem a kezem a szájára hogy elhallgattassam. Gyönyörő szerszám az a Spencer. Mellbe bokszoltam de azért örültem hogy a képembe nevet mert ha jó a kedve minden megy Joe Byrne-nek mint a karikacsapás. Mondtam neki hogy veszek neki 1 átkozott Spencert mihelyt kimászunk a slamasztikából.

Minek megvenni az almát mikor ott lóg a jelzett fán? Pofa be 2-en vagyunk négyük ellen és nincs másunk csak 1

karabély meg Harry öreg .31-ese. Ha jól számolom mi is 4-en vagyunk. Dant hagyd ki belıle. Nem vagy a jelzett dajkája ha meg akarod védeni adj 1 rendes

puskát a kis fa..szopónak. Van puskája. Gyerünk Kelly a fene enné meg bekerítjük a szarháziakat. Ha

nem szerezzük meg tılük a fegyvereket megérdemeljük a halált. Nem volt hülyeség amit mondott de nem tudtam rávenni

magam hogy megtegyem életemnek ezt a következı lépését úgy tértünk vissza az Ökör patakhoz hogy egyelıre semmirıl se döntöttünk.

Aznap éjjel Joe-val kettesben voltunk ırségben fönn a táborunk fölötti hegygerincen. Éjfél után jó 1 órával délire fordult a szél jó erıs rohamokban jött már régen volt úgy istenigazából megrázva a rengeteg most aztán potyogtak körülöttünk mindenfelé a száraz ágak a holdat és a csillagokat vastag fellegek takarták el.

A hajnali hidegben éreztem hogy jön az esı eszembe jutott a melbourne-i börtön nyilván dörömböl az esı anyám zárkájának tetején. Nem védtem meg anyámat megfogadtam hogy Dan öcsémre jobban vigyázok. Az éjjeli strázsán elérzékenyülve gondoltam rá de mihelyt fölkelt a kis gané csak púp volt a hátamon ahogy a hosszú inggujja rálógott a retkes mancsára és szidott hogy mért hagytam aludni egész éjjel. A haja kócos volt az arca csupa szén és röpködött a szájából a kib...ott ez meg a kib...ott az. A fejünk fölött papagájok és nevetı kookaburra madarak vívták a saját háborújukat 1 percnyi szünetet se bírtak tartani. Steve Hart csöndesen állt a páncélozott ajtó mellett kegyetlenül ki volt nyalva ragyogó piros selyemöv a derekán a kalapja szíja ahogy szokta szorosra húzva csak késıbb tudtam meg hogy ezt harci öltözéknek szánta.

Képen törültem Dant mondtam neki hogy mosakodjon meg duzzogni kezdett de mikor azt mondtam neki hogy jöjjön kikémleljük a rendıröket azonnal megjavult a modora.

Várj 1 csöppet mondta csak 1 csöppet várj. Lerohant a patakhoz mikor visszajött az arca meg volt mosva a

haja meg volt fésülve az ingujját vizesen ugyan de szépen föltőrte. Megigazította a kalapját is és mikor elégedett volt a hajlásszöggel a farzsebébıl elıhúzta a féltve ırzött övét. Beletelt 1 kis idıbe mire a kedve szerint volt megkötve a végén becsavarta az ócska kis vadászpuskáját 1 pokrócba lóra pattant és máris a nyomomba szegıdött.

Ez az az óra mikor anyám fölébred hogy szembenézzen 1 újabb nappal a börtönben nem tudom eszébe jutottam e most de ı eszembe jutott ahogy a 2 fia ügetett az Ökör patak mentén a rendırök felé. Búbánatos 1 vidék volt az aranyásók tönkretették kipányváztuk a lovainkat a Rostosháncs patak lapályának szélén az utolsó 200

métert gyalog tettük meg a rendırtáborban nem volt más csak Flood és Strahan rendır. Úgy látszik túlerıbe kerültünk.

Visszaküldtem Dant hogy szóljon Joe-nak meg Steve-nek aztán lefeküdtem a lándzsafőbe és figyeltem Flood közrendırt amint a tőz mellett teát tölt a csajkájába kiönti belıle aztán leteszi a csajkát. Strahan cigarettaszünetet tartott hallom ám hogy a cimborák siklanak a főben halkan mint a kígyó látom Joe lázban égı szemét intek Steve Hartnak hogy húzza le a fejét.

Itt az idı most vagy soha keresztet vetettem és kezemben az .577-es Enfielddel elıugrottam a főbıl. Föl a kezekkel!

Flood felém fordult közben Joe Byrne is elıjött a búvóhelyérıl. Magasba a mancsokat bömbölte pokrócba csavart faágat tartott a kezében mert puskája nem volt.

Flood lassan fölemelte a kezét de Strahan közrendır futásnak eredt. Joe rárivallt Megállj te moslék!

Joe-nak nem volt fegyvere én Floodot tartottam sakkban vagyis Strahan az öcsémre maradt de Dan nem bírta rászánni magát hogy lıjön.

Mikor Strahan fedezékbe ugrott 1 kidılt fatörzs mögé Joe Byrne ırjöngve megrázta kezében a faágat és ráordított az öcsémre Lıdd le a szarháziját különben ı nyír ki téged.

Strahan fölemelt karabéllyal bukkant elı a fatörzs mögül. Nem volt más választásom megnyomtam a végzetes ravaszt.

Puskaporszaggal és lánggal telt meg a levegı Strahan elzuhant a főben és borzalmasan jajgatott. Elıkaptam az övembıl a .31-es Coltot és odarohantam Floodhoz de nem Flood volt hanem 1 ismeretlen és a magasba emelte a remegı kezeit. Ne lıjön ne lıjön ne lıjön.

Mondtam Dannek hogy tartsa sakkban a ganét akárki is az aztán visszarohantam Strahanhez a nyomorultat megölte a jobb szemén behatoló golyó csurgott a vér a hamuszínő arcán beérett hát Alexander Fitzpatrick közrendır vetése. Fölhúzott fegyverrel közelítettem meg a másik közrendırt nyilván arra számított hogy ı lesz a következı halott a szeme kidülledt földbe gyökereztek a lábai láttam az arcán a viaszszerő rettegést jó nagy darab fickó volt 180 centi fölött kellemes arcú szögletes fekete szakállú. Mondom neki sajnálom hogy megöltem Strahan közrendırt próbáltam megértetni vele hogy ıt nem akarom bántani.

Maga Ned Kelly? Én. Nem Strahant ölte meg hanem szegény Tom Lonigant. Hiszen ismertem Lonigant ı is ott volt a benallai csihipuhin. Ez

nem Lonigan mondtam a rendır gyászosan rám meredt. De Tom Lonigan és most énmiattam özvegyült meg a felesége 4 gyereke van a szerencsétlennek. Nagyon sajnálom mondtam de Dan közbeszólt Lonigan maga kereste a bajt az ostoba állatja mért lıtt ránk?

A hegygerincen a kırisfák fénylettek mint a gomolygó felhık glóriái de idelent a lapályon komor varjak és csörgımadarak károgtak sötét gyilkos károgással. Ned ez az a fa..szopó aki le akarta tépni a töködet Benallában.

Fogd be a szád szóltam rá Danra az öcsém nézte ahogy csurog a vér a halott arcán és megállapodik a gubancos szakállában mint az odakent takony nem mutatta ki hogy undorodik inkább kurjongatott mint 1 kisiskolás. Láttam hogy birtokba vette Lonigan Webley-jét és azon tanakodik kinek árthatna vele úgyhogy rászóltam Danre meg Steve Hartra hogy szedjék össze az összes rendırségi fegyvert és ürítsék ki a tárakat. Steve elkerülte a tekintetemet de engedelmeskedett.

Dan kettétört 1 friss búzacipót ami a tőz mellé volt letéve hogy hőljön megkínálta belıle Joe-t de a Puskagolyó Szemő sehol se találta a Spencert ettıl igen pocsék lett a kedve nem állhatott meg elıtte se Isten se ember.

Dan falta a kenyeret teli szájjal nevetett és pofázott a nadrágja hajtókája letőrıdött a csizmájára és belelógott a sárba. Nehéz volt a fejem alig bírtam gondolkozni.

Maga nem Flood mondtam a rendırnek. McIntyre a nevem. Hát ide figyeljen McIntyre úr ba...a meg szólalt meg Joe Byrne

hol az a kib...ott Spencer? Az ismétlıfegyver? Scanlonnél van. És ı ki fia borja? İ meg Kennedy ırmester elindultak megkeresni magukat. Úgy érti elindultak hogy szarrá lıjenek bennünket? Dehogyis mi azért jöttünk hogy letartóztassuk magukat. Elborzadva néztem ahogy Joe mosolygott cimborám volt ı

életre halálra de ahogy odatartotta a rendır orra alá a vadonatúj Webley-je csövét valami olyan keménység és kegyetlenség tört ki

rajta amit eddig sose tapasztaltam. Hazudsz. McIntyre válaszolni akart de Joe belefojtotta a szót. Pofa be látni akarom a hullaszállító szíjakat annyit hallottam

már róluk. Nem tudom mirıl beszél mondta McIntyre most is a szemem

elıtt van a válasz hallatán milyen halálos fintor jelent meg Joe szája sarkában. Hogy elejét vegyem a bajnak odamentem Joe-hoz bal kezemet a Webley felé nyújtottam és a nevén szólítottam Joe-t de annyit ért mint ha megcirógatsz 1 fölajzott harci kutyát Joe a pisztollyal a karomra vágott.

Eredj a pi..ába mordult rám de nem volt személyes éle. Elképzelte hogy McIntyre összekötözi a testét mint 1 döglött kengurut és végigvonszolja hegygerinceken át völgyek fenekén egészen Mansfieldig és közben csöpög a vére és donganak körülötte a legyek.

Mutasd azokat a hullaszállító szíjakat. De ha 1x nincsenek. McIntyre hátralépett és Joe térden rúgta ugyanazzal a rúgással

ahogy Veszett Wrightot. McIntyre fölkiáltott és megbotlott Joe rászegezte a pisztolyát és a sátor felé lökdöste. 1 pokrócra terítve ott voltak a töltények kötelek meg fejszék de ott volt az a 2 szíj is amit Moss Finch csinált Mansfieldben szép takarosan föl voltak csavarva volt vagy 60 centi a tekercs átmérıje. Joe kiráncigálta a tekercset a tisztásra a lenolajnak olyan volt a szaga mintha az ıserdıben hirtelen ravatali virágokat erezne az ember.

Joe fölkapott 1 baltát McIntyre azt hitte ütött a végórája hátralépett és beleütközött Danbe.

Joe kiáltottam. A cimborám úgy nézett rám mint 1 idegenre. Ha hozzá mersz nyúlni lövök. Joe a bal kezével a magasba emelte a tomahawkot aztán

lecsapott a bırszíjra és minden egyes csapásnál azt üvöltötte a kurva anyátokat míg az ocsmány fénylı szerszám olyan apróra nem szelıdött hogy már akkora darab se akadt benne amivel fölköthette volna az ember a gatyáját. Joe a földre köpött zihált és sápadt volt mikor a végén rám nézett mind a ketten zavarban voltunk attól ami lejátszódott.

McIntyre lecsücsült a földre és a kezébe szorította a fejét.

Megfizettük az árát tán át is vennénk most már az árut úgyhogy vártuk a másik 2 rendırt hogy hozzák vissza a Spencert. Lonigan holttestét fakéreggel takartuk le de nem mentünk a közelébe. A völgy mélyén besötétedett esıre állt az idı a rohadt legyei dongtak mintha nyár lenne izgatta ıket a vérszag énnekem mindig a halált jelenti ez a dongás. Nemsokára a Rostosháncs patak lesz az egész gyarmat leghíresebb patakja pedig fogalma sincs senkinek milyen Isten háta mögötti helyen van el se tudják képzelni a halálfekete akáciákat meg a lándzsafüvet nem terem itt semmi ehetı.

A hosszú délután vége felé nagy sokára észrevettük a kopóinkat jöttek vissza északról a patak mentén mint a vízfolyás. Tudtam hogy keskeny az ösvény emiatt kénytelenek libasorban jönni.

Pszt fiúk itt vannak. Mindenki elbújt ahogy elterveztük Steve bekúszott a rendırségi

sátorba McIntyre puskájával Dan meg Joe bekígyózott a lándzsafőbe. Én 1 farönk mögött feküdtem a tőztıl nem messze McIntyre engedelmesen ült ugyanezen a farönkön hogy a cimborái mindjárt észrevegyék mihelyt beérnek a táborba.

Hallottam az elsı ló fújtatását rászóltam McIntyre-re hogy álljon föl és beszéljen így is tett.

Itt vannak Kellyék. Be vagytok kerítve. Nagyon vicces ez volt a feleletük. De de dobjátok el a fegyvereteket. Túl sokáig kivártam mert mire fölugrottam az 1. rendır keze

már a revolverén volt Kennedy ırmester volt az. Figyelmeztetı lövést adtam le aztán Joe meg Dan meg Steve

elırohantak nagy ordibálással. A 2. rendır Scanlon a sarkantyújával elıre ugratta a lovát és közben rám lıtt. A puskámtól kapta meg a választ rádılt a lova nyakára és többet nem mozdult. A Spencer csattanva leesett a földre aztán Scanlon teste is követte élettelen volt mint 1 zsák krumpli.

Szünet nélkül követte egyik esemény a másikat Jézus Istenem de szomorú 1 nap. Kennedy ırmester leugrott a lováról és közben tüzelt McIntyre futásnak eredt esze ágában se volt ujjat húzni velünk ı csak el akarta lopni Kennedy lovát. Elmenekült a toombulupi út felé.

Kennedy még 1x rám lıtt mikor körülnézett és látta hogy eltőnt a lova bemenekült az erdıbe. Fölvettem a Spencert de nem tudtam

vele lıni nehéz volt a kezeléséhez se értettem inkább elhajítottam az átkozott szerszámot. A bozót kusza sötétjében megvillant elıttem Kennedy kék egyenruhája.

Utána kiáltottam hogy nem akarom bántani de kereket oldott és a gyilkosan modern töltényeit a földre potyogtatta. A nyomába szegıdtem közben megtöltöttem az .577-es Enfieldemet lıporral golyóval kapszlival.

Nem tudtam hová akar csalogatni törött ágakat és széttaposott faleveleket követve haladtam a nyomában 1 lándzsafüves mocsaras tisztás felé ott volt tılem jó 10 méternyire fölemeltem a fegyveremet.

Balkézt a hegyoldal fennsíkban folytatódott a legmagasabb részén majdnem a Német pataknál a ravasz gazember hirtelen alábukott 1 bányászárokba.

Utána ordítottam Add meg magad nem bántalak. Nem válaszolt hirtelen nagy csöndesség lett az erdıben mikor újra megmozdultam a csizmám éktelen zajt csapott recsegtek ropogtak az ágak. Visszakaptattam föl a hegygerincre hátha onnan belelátok az árokba ahol Kennedy rejtızik.

Ehelyett elıugrott 1 tılem 2-3 méterre levı fa mögül és rám lıtt én meg vissza. A hónalján érte a lövés rohant keresztül kasul a cserjésen én meg szorosan a nyomában kiabáltam hogy adja meg magát közben újra megtöltöttem a fegyvert puskaporral és golyóval de a tömítésre már nem maradt idı. Kennedy sarkon fordult fölemelte a kezét hogy tüzeljen de én lıttem elıször.

A kéregfüggönyök úgy lógtak alá a fák törzsérıl akár a lenyúzott bır. Odarohantam Kennedyhez tágra nyílt szemmel összegörnyedve feküdt elvettem tıle a fegyverét nem maradt semmi halálos a kezében csak 1 marék alvadt vér. Most már hajlandó volt megadni magát.

A mellkasán érte a lövés a hónaljába kapott golyó miatt rengeteg vért veszített. Láttam hogy vége odamentem hozzá hogy könnyebb legyen neki a vég de a halálban nincsen könnyebbség.

Jaj szegény feleségem mondta hadd írjak neki pár sort. Add ide a noteszomat.

Rettentı fájdalmai voltak kivettem a mellényzsebébıl a noteszát csupa vér volt kitéptem belıle néhány tiszta lapot és adtam neki ceruzát is. Mikor befejezte az írást mondtam neki hogy nagyon sajnálom olyan nagyon hogy el se tudom mondani. Bátor ember vagy mondtam neki.

Sóhajtott és azt mondta nem bátor volt ı hanem esztelen a felesége nemrég vesztette el 11 hónapos korában a fiukat a kis Thomast most meg itt az újabb csapás elveszti a férjét is. Aztán a kis Tommyról beszélt hogy az milyen szép és erıs kis kölyök volt sose gondolták hogy el fogják veszíteni ıneki volt a legszélesebb mosolya a világon. Állandóan félbe kellett hogy szakítsa a mondókáját akkora fájdalmai voltak ki bírta volna elviselni hogy ennyire szenvedjen? Nem akartam hogy hosszúra nyúljon a haláltusája úgyhogy szép csöndesen megtöltöttem a puskámat.

Még beszélt volna a kisfiáról most már zokogott is hogy minden nap minden percében mennyire hiányzott neki.

Nemsokára együtt leszel vele mondtam. Kennedy ırmester élesen föltekintett rám. Elég vért ontottál

már mondta. Tüzeltem és azonnal meghalt egyetlen zokszó nélkül.

A borzalmak napján mikor az akáciák árnyéka is emberi vértıl volt ragacsos el se tudtam képzelni milyen csodát tartogathat még számomra a sors. Átvágtunk a cimborákkal a Német patakon az Ökör patak felé magunk elıtt hajtottuk a rendırségi lovakat volt már 4 puskánk meg 4 Webley-nk Joe a hátára kötött Spencerrel ülte meg a lovat. Az én bırömet kicserzette a halál.

Meglátogatott 1 barátom a nevét nem árulom el de Istennek legyen hála amiért nem jött 1 nappal korábban különben ırá is rásütötték volna a bélyeget hogy tagja az úgynevezett KELLY BANDÁNAK. İ se én se akartunk mást csak 1 darab földet 1 kandallót ami elé esténként letelepedhetünk látta hogy rendırlovak vannak nálunk és ebbıl tudta hogy széjjelporlott az álmunk.

Kezdte verni az esı a kiszáradt földet bárcsak lemoshatná rólam a bőnömet de a Déli Óceán felıl jött annak a hideg leheletét hozta márpedig ott nincs könyörület. Mondtam a barátomnak remélem az esı jó füveket növeszt a földjén ideadott 1 összegöngyölt bankjegyköteget eladta miattam a lovát kérdeztem eljuttatná e ezt a pénzt Mary Hearnhöz.

Harry Power hozott el ehhez a kunyhóhoz mikor nem voltam idısebb Steve-nél vagy Dannél. Ez itt az Ökör patak mondta soha nem fog elárulni téged. De világtalan holt hely volt már 15 évesen is láttam olyan volt mint a kivert kutya kussolt a hegyek árnyékában. Egész éjjel rossz zavaros álmaim voltak Kennedy fölemelte a kezét

hogy megadja magát de én újra meg újra belelıttem. Szürkületkor parancsba adtam a fiúknak hogy gyújtsák föl ezt az utálatos kunyhót örültem hogy nem kérdezték miért nem is tudtam volna megmondani. Rendesen rákezdett az esı farönköket és ágakat húzkodtunk be a nyitott ajtón keresztül volt még liszt meg szardíniás dobozok mindent az egyik oldalra rugdostunk de nem tudom miért. Voltak még szögek meg patkók is de az is csak púp lett volna a hátunkon. Az ég még sötét volt mikor égı fáklyát vetettünk a menedékhelyünkre a páncélozott ajtó kitárva ez most már nem véd meg bennünket. Steve Hart énekelni kezdett 1 gyászéneket az óhaza nyelvén rászóltam hogy hallgasson innentıl fogva kezdjük el írni a magunk átkozott történetét. Csak mikor már égett a kunyhó akkor mutatta meg Dan hogy Scanlon egyik lövése megsebesítette azt mondta nem súlyos csak karcolás de láttam hogy bal kézzel fogja a ló gyeplıjét mire a Kilfeera farmhoz értünk a seb meg volt dagadva és Dannek vacogtak a fogai. Azt hittük már a sarkunkban egész regiment bosszúszomjas zsandár liheg nem tudtuk hogy McIntyre közrendır ló nélkül elénk jön és elbújik 1 vombatüregbe. A második nap a szürke nappali fényben messzirıl láttam hogy a húgom kunyhójából füst száll az ég felé de nem akartam kitenni annak hogy Rejtegetés miatt ıt is elkapják inkább mentünk tovább kelet felé Dan meg egyre kutyábbul érezte magát.

Veszettül rákezdett az esı zuhogott mint víz a ketté tört ólomvödrökbıl a szomjas agyagföld csak nyelte mint kismacska a tejet. A földön sárga rétegben folyt az esılé lehullott fakérgek és ágak gátjai megakasztották aztán elsodorta ıket az áradat. A máskor sekély patakoknak sorban szakadt be a partja és ahogy hajszoltuk a lovainkat az Oxley síkságon át körbevett és elszigetelt bennünket a víz.

Azt terveztük hogy átkelünk a hatalmas Murray folyón és átmegyünk Új-Dél-Walesbe ez nem menekülés hanem visszavonulás volt. De mielıtt átgázolunk a Murray folyón elıtte még át kell kelni az Ovens folyón az elıtt még meg kell tenni 30 mérföldet átlovagolni megszámlálhatatlanul sok patakon mocsáron és ingoványon a 3. napon értük el az Ovens folyót hajnali 2 óra tájban. Hallottuk a folyó morajlását a sötétben sziklák és fatörzsek ütıdtek neki a híd lábának bár úgy látszott a híd még nincsen víz alatt.

Dan nagyon rossz állapotban volt szóltam Joe Byrne-nek hogy keltse föl a vendéglıst a Moon féle Pionír Fogadóban és vegyen 1 kis pálinkát fizesse meg rendesen az árát nem vagyunk mi tolvajok. Joe keserves nevetésre fakadt elügetett a sötét fogadó felé és dühösen csapdosta az ostorával a saját izmos combját.

Mikor megjött a pálinka Dan ivott belıle és kihányta átkeltünk a hídon de a túloldali úton már az ár volt az úr úgyhogy kénytelenek voltunk folyásirány ellen haladni egészen Taylor's Gapig ott aztán nekihajtottuk a 4 rendırlovat meg a 2 málháslovat a víznek.

Igen erıs volt a folyó sodrása Dan nem ült szilárdan a nyeregben úgyhogy mögéje ültem miközben átúsztattunk a túloldalra olyan volt megint mint 1 kis kölyök szidott mint a bokrot muszáj volt nevetnem rajta. Itt történt az is hogy ronggyá ázott a legkedvesebb könyvem a LORNA DOONE és Kennedy ırmester üzenete a feleségének mikor késıbb megszárítgattam a papírt már nem látszott rajta semmi.

Hogy újra a folyás irányában haladtunk beértünk az Everton nevő szomorú esıáztatta kis faluba és fölzörgettünk 1 Coulson nevő hálóinges öregembert. Az utolsó fillérig kifizettük az árát mindennek amit vettünk tıle megmondtam neki a nevemet hogy másoknak is elmondhassa hogy Ned Kelly nem tolvaj.

A Beechworth mögötti rengetegben végre fölértünk az Aaron Sherritt bérelt földje fölötti bozótos dombtetıre. Megeresztettünk 8 lövést és Joe gyerekkori barátja csakugyan fölügetett a dombra a pejkancáján némán körbejárt bennünket megvizsgálta a rendırségi lovakat láttam milyen zavarodottan pislog mikor megvizsgálja a lovakba égetett bélyegeket tisztán ki lehetett olvasni a VR betőket.

Kérdeztem tıle hogy hallott e hírt felılünk de szokása szerint elıször Joe-hoz fordult.

Mi az ábra pajtás? Joe megrázta a fejét láttam Aaronnak rosszul esik a hallgatása

de azért nem fordult hozzám fölvilágosításért. Mi újság Dan? A fiúnak viaszszínő volt az egész teste

elıregörnyedt a nyeregben és nem válaszolt. Joe ekkor fölmutatta a tokjából kivett Spencer ismétlıfegyvert de Aaron rögtön látta hogy annak a tusára is rá van pecsételve a VR úgyhogy nem volt kedve a kezébe venni.

A végén rám nézett és azt mondta Éppenséggel elmehetek Joe-val ha úgy tartja a kedvem.

Nemsokára libasorban lovagoltunk az ösvényen egyre meredekebb lett az emelkedı Aaron körbevezetett bennünket a Bennszülött Kutya Csúcs peremén. A végén 1 tisztásfélére értünk ahol nemrég lovak jártak jól látszott az összetaposott földön meg a fák sérülésein ahol lerágták a kérget. Joe majd megbéklyózza a lovakat mondta Aaron.

Aztán engem meg az öcsémet lekísért a hegyoldalon 1 szakadék szélén futó gyalogösvényen. Dan erısen belém kapaszkodott nemsokára annyira elkeskenyedett az ösvény hogy ketten nem fértünk el rajta.

Várj majd viszlek. Tudok menni b...d meg. Imbolygott a lábán a karomba kaptam

balfelemen sziklák és ritka levegı jobb felemen Dan csaholt mint a kiskutya aztán kanyarodott az út micsoda megkönnyebbülés hogy találtunk 1 barlangot.

Az öcsémet a barlang falához támasztottam és mondtam neki hogy minden rendben lesz.

Mit akarsz csinálni? Aaron már hozzá is látott a tőzrakáshoz. Ne mondta Dan a zsaruk észreveszik a füstöt. De ekkora esıben a füst nem árul el bennünket úgyhogy mikor

rendesen erıre kapott a tőz odaadtam Dannek a rumos üveget. B...d meg mondta és ellökte le nem vette a szemét a billogról amit Aaron ráfektetett a parázsra.

Dan elé guggoltam. Muszáj? Kelly vagy te is mondtam neki. Bárcsak ne volnék Kelly. Vártunk 1 darabig aztán megjött Joe és közölte hogy a lovak

meg vannak béklyózva. Steve Hart a tőz mellett ült átkarolta a térdét és a lángok közé bámult lehet hogy ı meg arra gondolt bárcsak ne volna Hart bárcsak ne tömte volna tele a fejét az apja mindenféle történettel holmi lázadókról.

Azt hiszem készen vagyunk mondta Aaron és kivette a tőzbıl az izzó vasat 1 kis egyenes vonalat lehetett vele beégetni a jószág bırébe ilyennel szoktak a C-bıl E-t csinálni. Segítettem Dannek levetni az ingét a jobb vállán a nyers és vörös seb közepén összegyőlt a genny. Aaron megkérdezte fölkészült e de Dan arrébb húzódott.

Aaron hátrament a barlang hátsó részébe és elıhozta a jen pipát amit idınként meg szokott osztani Joe-val.

Vidd innen azt a kínai szart okádhatnékom van tıle. Ahogy akarod mondta Aaron félretette a pipát és megint

fölvette az izzó sütıvasat. Azt akarom hogy a bátyám csinálja. Ahogy akarod. Mikor Aaron a kezembe adta a vasat Dan felém fordult

kinyújtotta a jobb kezét én pedig megfogtam mintha csak iskolába menet át akarnám segíteni a patakon.

Jöhet? B...d meg mondta és pontosan a sebre fektettem a vasat. Igen

halk hang préselıdött ki az ajkai közül és a szeme fölakadt. A szerencsétlen kis f...nak olyan szaga volt mint a serpenyıben sülı kolbásznak. Éjjel nagy zenebona volt elıször a kislányos hangot hallottam meg kitartóan átkozódott de hogy kit korhol arra nem tudtam rájönni. Kint zuhogott az esı láttam a lány idegesen mozgó árnyékát amint ide oda röpködött mint az irányát veszített denevér.

l rakás szerencsétlenség vagy mondta a lány amennyire meg tudtam becsülni nem lehetett több 12 évesnél. Mindig csirkefogó voltál nem panaszkodhatok tudtam én ezt rólad de most aztán tényleg akkora istencsapása lett belıled amilyen még nem volt. És én még azt hittem hogy az anyád túlságosan keményen bánt veled.

Anyám 1 jelzett tehén bömbölte Joe Byrne hirtelen jó hangosan.

Nem kiáltotta a lány oda nem megyek be. Gyere csak picikém. Borzalmas szag van itt tisztára dögszag. Ne ráncigálj Joe nem

vagyok borjú. De hiába tiltakozott mégiscsak ment a férfi után elhaladtak a fal

tövében a fejem mellett a lány nedves szoknyája súrolta az arcomat. Ne Joe nem akarom. Ez takaró mondta Joe határozottan és elég tiszta. l darabig csöndben voltak aztán Joe gyufát gyújtott a kis

spirituszégı megvilágította a barlang túlsó végét. Haza akartam jönni hozzád Bessie. Csak nem olyan egyszerő

ám az ahogy te elképzeled a zsandárok vadásznak ránk akár a kóbor

kutyákra. Lehunytam a szemem de nem is kellett fölnéznem hogy tudjam

Bessie Sherritt van itt Aaron húga. Joe de hiszen nem terád vadásznak. Nagy jelzett semmit se tudsz te Bessie mondta Joe megcsapta

az orromat az ópium édes illata nyilván Aaron-tól szerezte. Joe nem mondasz igazat Ned Kelly lıtt rá Fitzpatrickre. Szólj

ha nem mondok igazat. Mindegy sóhajtott Joe most már így is úgy is késı. Tudod hogy az én apám is rendır volt? Az Írországban volt valamikor réges régen. De angolul talán csak értek apám fölolvasta nekem hogy mi áll

a körözésben úgy szól hogy DAN KELLY ÉS NED KELLY utána meg VALAMINT MÁS ISMERETLEN SZEMÉLYEK. Joe Byrne-t senki se keresi különben ott lenne a neved ha keresnének. Nem kell sehova se menekülnöd csak mondd meg az igazat.

Nemsokára megtudják a fa..szopok hogy ki vagyok én. Azt tudják meg hogy kicsoda Ned Kelly mondta a lány

kétségbeesetten ı követte el a gyilkosságot. İ meg Dan Kelly van benne az újságban.

Hallgass már mondta Joe. Nem hallgatok mondta a lány. Ébredj már föl nem fognak

fölakasztani. Aaron nem engedi ı majd megvéd téged. Joe nyilván csinált vele valamit mert a lány éleset kiáltott

fájdalmában aztán Joe eloltotta a lámpát. Mondd meg neki hogy ne keveredjen bele b....a meg ez nem neki való.

Bessie Sherritt hajnalban ment el. Reggel Joe olyan nyugodt volt és ápolt és kipihent mintha nem is történt volna semmi. İ fızött teát megkente vajjal Dan vállát segített Steve-nek meg nekem visszacipelni a holminkat a lovakhoz. Láttam hogy Bessie a tisztás szélén áll nincs rajta kabát sötét haja csupa víz a vékony kis vállán lógó ruhája át van ázva és szenvedélyesen bámulja Joe-t.

A barátnıd kérdeztem Joe-tól. Megrázta a fejét. Gyere velem Amerikába öreg fiú. İ a tubicád ne is tagadd. De nem az. Te nem lıttél le senkit Joe írásba adom és esküvel tanúsítom. Megesküdhetsz b...d meg amire csak akarsz engem aztán nem

érdekel. Rántott 1-et a hevederen aztán megvárta hogy a ló kifújja a

levegıt csak aztán húzta szorosabbra, írhatsz ítéletnapig akkor is megöltünk 3 zsarut és addig nem férnek a bırükbe míg meg nem bosszulják rajtunk. Gyere velem Amerikába.

Ránéztem a lányra amint remegve áll a karját keresztbe fonva a sovány kis melle elıtt. İ a te tubicád Joe.

Inkább csókolom meg a jelzett Rossz Tündért. Megnéztem hogy kin gúnyolódik és nem láttam mást mint 1

szegény lányt aki didereg az esıben de Joe halvány szeme elıtt sötétebb álom bontakozott ki mint énelıttem.

Hát nem látod hogy ha itt maradok végem? Nem tudom mitıl a félelemtıl e vagy az ópiumtól de Joe

napbarnított arca hirtelen olyan kemény és fényes lett mint 1 porcelántál. Nem az én dolgom hogy leálljak vele vitatkozni 1 nı miatt de férfi voltam volt 4 lánytestvérem meg 1 anyám úgyhogy mikor elindultunk odalovagoltam a szegény Bessie mellé és barátságosan biccentettem feléje. Az volt a válasza hogy befelé forgatta a szemeit elbiggyesztette a száját és felém köpött 1 jó nagyot.

Ez csak parányi elıleg volt abból a tıkébıl amit hamarosan fölkínálnak a Mansfieldi Gyilkosért. A rendırök elıl csak úgy menekülhettünk ha átgázolunk a Murray folyón Új-Dél-Wales irányába igaz hogy az a szó hogy folyó aligha fejezi ki mi fogadott bennünket Barnawartha kerületben. A Murray mocsarak gázlók és pocsolyák útvesztıje de ha megárad nem tudhatja az ember hogy melyik részén lehet átgázolni csak ha megpróbálja mi 3 fárasztó napig próbálkoztunk hol itt hol ott hajtva neki a rendırlovakat mocsaraknak és lagúnáknak de a végén mindenhol túlságosan gyors és mély volt a víz.

Isten nem tekintett le ránk a vizek nem váltak ketté akármilyen elszántan próbáltuk a Murray a helyén maradt és az esı se akart elállni. Valahányszor visszatértünk a partra mindig magasabb volt a víz szintje mint korábban megfejetlen tehenek rekedtek meg szigeteken a tıgyük majd szétdurrant fájdalmas bıgésük messzire visszhangzott az ostoba makacs vizek fölött.

Végül 1 nyomorúságos vízlepte vidékre érünk amerre nézünk akácia és nád mindent elönt az ár kissé távolabb óriási vörös gumifák itt már csakugyan gyilkosan hömpölygött az áradat azon is látszott ahogy a kidılt fákat sodorta a folyó a koronájuk pörgött és hordta föl

a vizet mint a lapátkerék. Dan ült a nyeregben kezét sebes vállára tette és elgondolkozva

bámult maga elé. Steve Hart szinte a sarkában volt ráhajolt a lovára a kalapja karimáját mélyen a szemére húzta.

Hát jó mondtam akkor visszamegyünk Aaronékhoz. Ránéztem Joe-ra úgy nyújtotta elıre a karját mint aki búcsúzkodni készül.

Nem tudunk átmenni a túloldalra Joe. Átnézett a szörnyő kavargó vízen túlra. Már rég le kellett volna

lépnem mondta se szó se beszéd megsarkantyúzta a lovát és be a nádasba a víz a ló hasáig ért alig bírt tovább evickélni fölmerült aztán megint alámerült.

Érj utol ha bírsz a hangja messzirıl jött de mikor a lova másodszorra is fölbukkant kiderült hogy az elárasztott földön talált 1 töltést és most azt követte mint aranyásó az aranytelért. 1x csak annyira elsekélyesedett a folyó hogy alig ért a lova csüdjéig. Dannek ennyi elég volt megrántotta a gyeplıt és már indult is volna Joe után.

Odanézz sziszegett Steve. Hatalmas főrészelt farönk pörgött Joe elıtt épp 1 mély és

veszélyes csatorna szélére ért. Ne oda. Hátra. Hátrafordultam szörnyőséges kép tárult elém nagy csapat lovas

zúdult ki az erdıbıl tán 1/2 mérföldre ha lehettek déli irányban. A részletek elmosódtak az esıben de az jól látszott hogy rendırök 1 egész jelzett hadsereg jön hogy megbosszulja a holtaikat.

Joe nem vette észre ıket beleugratott a lovával a csatornába a kanca bátran úszott elıre. A rendırök kiértek a füves térségre ami elválasztotta az erdıt a folyótól. Ahogy Joe kiemelkedett az árból hogy csatlakozzon 1 sáros szigeten a zátonyra futott üszıhöz jó 100 méterre volt a parttól kiváló célpont 1 Martini Henry számára.

Steve bevezette Dant és a lovakat az elárasztott akáciás sőrejébe 1 kisebb domb mögé és onnan sziszegett felém.

Nem tudtam levenni a szemem Joe-ról halálos veszedelemben volt mihelyt észrevette a hullaszállítók közeledését a hátsó lábaira állva fölágaskodott a lova Joe hátrafelé lépdeltette cirkuszban az ilyesmi megszokott dolog de elég szokatlan a Murray folyó kellıs közepén.

Gyere Ned. Fölállt a szır a karomon ahogy figyeltem a merész mutatványt.

Ocsmány ordítás szakadt föl a rendırökbıl dübörögtek a lovak patái

mintha csak az Amatır Nagydíjért futnának. Puskagolyó fütyült el a fejem fölött rohantam én is az elárasztottt akáciásba ahol a 2 fiú éppen civakodott.

Húzd le a jelzett fejedet mondta Steve. Nem akarom hogy megnedvesedjen a puskaporom. Ne törıdj azzal a kib...ott puskaporral. Dehogynem látom te is szárazon tartod a pisztolyodat. Idenézz te ütıdött seggfej kiáltotta Steve és pisztolyát a víz alá

dugta. Most már meg vagy elégedve? Robbanásszerő hang szakított félbe bennünket a folyó felıl az

ágaskodó ló hátáról Joe tüzet nyitott Spencerével az agyonázott égre. Megállni üvöltöttek a zsandárok le van tartóztatva. Lıdd le a szarháziját bömbölte 1 másik. A gyilkos banda ott volt szinte karnyújtásnyira tılünk fejünk

fölött robbanások szaggatták a levegıt alábuktunk és éreztük amint a víz a fülünket cibálja a jeges ujjaival. Mikor fölbuktam a víz színére Joe már eltőnt nyilván javában úszik Amerika felé a lova a folyam közepén elıtte hosszú sávon barna a víz és sehol a láthatáron 1 sziget.

Persze egyik pandúrban se volt meg az úgynevezett MEGRÖGZÖTT BŐNÖZİK bátorsága szaglásztak és bámészkodtak 1 kicsit de még a csizmájukat se vizezték be. Délután 3-ra fölszívódtak ott maradtunk csuromvizesen a pajtásunkat meg nyilván valahol partra mosta a víz az orrából ömlik a sár mint valami vízbefulladt borjúéból.

Dan ajka liláskék volt kicseréltem a kötözését aztán búskomor némaságban mindnyájan a fegyvereinket szárogattuk.

Ültünk a lovunkon és figyeltük amit lassan emelkedik a folyóvíz szintje míg be nem sötétedett de még akkor se hagytuk abba a figyelést Steve ugyan erısködött hogy Joe belefulladt a folyóba Dan viszont esküdözött hogy biztosan egérutat nyert. Tüzet nem tudtunk gyújtani hogy fölmelegedjünk csak másnap lett meg a jutalmunk valami morgásfélét hallottunk elnyomta az áradó folyó bugyorgását és csobogását valóságos ima volt ima és litánia ahogy az az emberi hang megszólalt az éjszakában. Itt hagyják a jelzett barátjukat mondta a hang lóra ülnek és elvágtatnak az ember meg itt maradhat a szarban. Hogy ba...ák meg ezt meg azt meg amazt.

1x csak rájöttünk hogy a sötétben szentségelı magányos lovas nem lehet más csak Joe Byrne a dicsı bajnok. Mindenki rettenetesen

örült hogy visszajött ez persze nem jelenti azt hogy nem ugrattuk rogyásig na milyen volt Amerikában tényleg olyan csinosak a lányok ahogy mondják.

Azt felelte minekünk már lıttek jobb ha szembenézünk ezzel. A 3 éves John King az 5 éves Ellen King és a 13 éves Gracie Kelly visítva rohantak be a kunyhóba hogy elbújjanak az ágy alá. Mindezt Mary Hearntıl tudom azt hitte csak játszanak de aztán látta hogy 2 nagy bajszú rendırtiszt üldözi ıket elıre tartott pisztollyal a kezükben.

Kifelé ordították a rendırök. Kezeket föl! .45-ös Coltokkal voltak fölfegyverkezve a rendırök de ezt

kevesellték a biztonságukhoz ezért a páros nagyobbik tagja kiragadta Mary gyerekét a babakocsiból és maga elé tartotta eleven pajzsként.

A kis George sírni kezdett és rázta az ökleit. Mary magára kapott 1 takarót és kiment hogy kiszabadítsa a gyerekét de a rendırtiszt a hasához nyomta a Coltját.

Dobja el a fegyverét bömbölte a rendır. Uram mondta Mary és sírva fakadt itt nincs fegyver. Ne hazudjon harsogta Brooke Smith felügyelı tudjuk hogy Ned

Kelly itt van. Letépte Maryrıl a takarót és ezzel föltárta azt amit Mary senki elıtt se óhajtott föltárni.

Uram kiáltotta elejti a gyereket. Csakugyan csúszott kifelé a gyerek a rendır kezébıl de a félelem süketté tesz akármekkora nagy darab embert is Brooke Smith felügyelıt szent rettegés szállta meg hogy itt rejtızök valahol a házban és ıneki ütött az utolsó órája.

Gyere elı Kelly gyerekeket találsz el ha lövöldözöl. Kérem adja vissza a gyerekemet visította Mary elırevetette

magát de durván ellökték annyi ereje se volt mint 1 bíbicnek amelyik lopakodva megközelíti a kifosztott fészkét.

Nyomás ordította Smith gyere elı én majd vigyázok a porontyra. Azzal a térdét George feneke alá lendítette és jó erısen odalapította a tenyerét a mellkasához.

Mary azt hitte a kormány el akarja kobozni a gyerekét. Kérem adják vissza uram.

Brook Smith feleletként anyád felé csapott és Kate-hez intézte a szót. Látja hány rendır jött ma ide ki? Holnap 2x ennyien jövünk és ha megtaláljuk a fivéreit miszlikbe lövetem ıket.

Uram könyörgök ez még kisgyerek rendesen gondját viselem

láthatja is. Ha akarja megmutatom a takarékkönyvemet. Maga Kate Kelly? Semmit se mondj neki mondta Kate. Az én nevem Mary Hearn uram nem szegtem törvényt se én se

a fiam. A Hearn név semmit se jelentett a felügyelınek de a másik tiszt

Michael Ward nyomozó jóval szorgalmasabb és veszélyesebb alak volt. Ez Kellynek a gyereke jelentette ki.

A jó mindenségit fakadt ki Brooke Smith. Nézd már a kis ördög hogy biggyeszti a szája szélét.

Mary elırevetette magát de elkésett a rusnya Ward már a saját szárnya alá vette a gyereket.

Ez csak attól van mert csikar a hasa uram. Ha van eszed kislány mosolygott Ward nyomozó elárulod hogy

hol rejtızik az apja. És figyelmeztetés nélkül hirtelen földobta a levegıbe a

gyereket. Jesszusom mondta Brooke Smith. Nem Ned az apja uram ne bántsa. Hazudsz mondta Ward és megint földobta a gyereket de

nagyon durván George-nak hátrabicsaklott a feje és szélesre nyílt a szája.

Megátkozom minden ivadékodat ordította Mary. Ward szájáról lefagyott a vigyor. Megátkozom a még meg nem született gyerekeidet mondta

Mary a vére jéghideg volt a szeme meg fekete mint a kıszén. Szalma közt szülessenek meg a gyerekeid és békalábuk meg kígyószemük legyen.

Elhallgass! Sehonnai csavargó lesz belıled nem lesz hol lehajtani a fejedet.

A feleségedbıl katonák cafatja lesz. Járni fogod az utakat és tele leszel sebbel meg gennyes bibircsókkal.

Ward nyomozó viaszfehér volt mint a templomi gyertya. Hagyja abba mert lövök kiáltott a társa. Mary nem volt több 17 évesnél általában igen szerény és

udvarias a bırét még nem tette tönkre a gyarmati nap heve de most az ajka vékony lett és egyenes. Rücskösödjön ki és rohadjon le a fa...od!

Hallgass megparancsolom bömbölte Brooke Smith felügyelı és

pisztolyával belelıtt a háztetıbe. Ebben a pillanatban George szemének megváltozott a színe

Kate is megmondhatja. Az egyik percben még kék volt a következıben már olyan sárgásbarna lett mint némelyik macskának a szıre. A kohótőzben megváltozik a fémek természete régebbi idıkben még tudtak aranyat csinálni ólomból. Várd csak ki mi mindent fogsz még hallani édes kislányom mert a végén a magunkfajta szegény tanulatlan emberek mind megnemesednek a tőzben. Az lett a határozat hogy hazamegyünk Gretába akkor is ha úgy ellepik a földet a rendırök mint a sáskák szükségünk volt ennivalóra meg száraz ruhára de mikor visszaértünk az Ovens folyóhoz Evertonnál 2 és 1/2 méterrel magasabb volt mint mikor elıször átkeltünk rajta.

Majd én átvezetlek benneteket mondta Steve a beszélgetés éjszaka zajlott az elárasztott fıutcán a hentesbolt mellett 1 kutya próbálta letépni magát a láncáról a lovak erısen nyugtalankodtak oda kellett rájuk figyelni hajtottuk ıket körbe körbe míg megbeszéltük mi legyen most a teendı.

Ned mondta Steve Wangarattánál át tudunk kelni. Joe igen morcos volt azóta hogy nem sikerült átúsznia a Murray

folyón most gúnyosan azt mondta Steve-nek Tán kiment a fejedbıl hogy 1 vasúton is át kell kelni vagy azt hiszed hogy a jelzett málhás lovakat csak úgy át bírod ugrasztani a dög magas kerítésen?

Fogd be a szád. A vasúti kaput meg felejtsd el mondta Joe mert az le van zárva. Nem kell nekünk semmilyen kapu mondta Dan Wangarattában

van vasúti híd. De azt ırzik a zsaruk Danny. Jézusom ne hívjál Dannynek. Ned mondta Steve én átviszlek benneteket a vasúti híd alatt

Ned. Ne hallgass rá Ned. És te mit javasolsz Joe? Kuss mondta Joe én fölmennék Brightig és ott röhögve

átmegyünk kurva jól tudjátok ti is. De az 30 jelzett mérföldre van ide. Micsoda lusta szaralak vagy te Hart inkább akarsz 8 mérföldet

lovagolni hogy a végén elkapjanak? Ne pofázzatok itt elkapásról mert nem fognak elkapni

bennünket. Hogyan bír minket átvinni a vasúti híd alatt ha a jelzett folyó

meg van áradva? Nem én próbáltam átúszni a Murrayt. Fogd be a pofádat. A híd alatt sziklalépcsı van mondta Steve ha árad a folyó ha

nem én egész jelzett életemben mindig ott keltem át. Hallom amint nyikorogva kinyílik 1 ablak. Steve Hart felé fordultam és emlékeztettem rá hogy Wangaratta

tele van zsandárokkal és nem lesznek irgalmasak hozzánk ha fölsülünk a kísérlettel.

Esküszöm hogy átviszlek benneteket. Hát jó mondtam akkor irány Wangaratta. Magunk elıtt hajtottuk a szabad lovakat lépésben haladtunk

míg el nem hagytuk a várost aztán vágtában megindultunk a sötétségben az üres országúton Evertontól Tarrawingee-ig onnan meg Wangarattába 4 óra tájt értünk oda a lovainkban alig volt szusz úgy kimerültek.

Hajnali szürkületben és szitáló esıben mentünk végig az agyonázott városon Wangaratta 2000 polgára még mélyen aludt a lovaink patája dörgött mint az ágyúzás. Odáig lovagoltunk ahol a vasút áthalad az 1 Mérföldes patakon de mikor odaértünk látjuk ám hogy az istenverte patak kilépett a medrébıl Joe Byrne rögtön szidni is kezdte Steve Hartot. Te istenátka te ostoba barom mentünk volna inkább abba a jelzett Brightba stb. stb.

Rászóltam Joe-ra Fogd be a bagólesıdet köpött egyet de túlságosan el volt foglalva a lovak hajtásával nehogy szétszéledjenek így aztán nem volt érkezése vitatkozni.

Steve megbillentette a kalapját Joe felé és elvigyorodott viszlát Amerikában mondta aztán rávette a lovát hogy merüljön bele az áradatba. Azt ígérte van itt 1 víz alatti lépcsı mást nem tehettünk imádkoztunk hogy csakugyan legyen. Az utca túlfelérıl 1 asszony bámult bennünket az ablakból láttam a nézésén hogy fölismert bennünket még abban a nyirkos szürke fényben is világos volt elıttem hogy engem mindenfelé gyilkosként gyaláznak úgyhogy nekiugrattam a víznek rettentıen magas volt és gyilkosan sebes a lovam prüszkölni kezdett félelmében de a lépcsı csakugyan ott volt

átlopakodtunk a vasúti híd alatt és a túloldalon kikapaszkodtunk. Gyertek gyertek szarháziak hangzott a gúnyolódás. Keményen meghajtottuk a lovakat a Warby rengeteg irányában

közben a szemtanú Delaneyné asszony nagy szuszogva megmászta az emelkedést és fölébresztette Brooke Smith felügyelıt meg a pandúrármádiáját.

Wangarattától 5 mérföldre kezdıdik az elıhegység rázós bütykös vidék nem szeretik a telepesek inkább a szegényeknek osztottak itt földet de Harry Power jobbkeze ismerte a környék kiszáradt csöcseit dagadt ujjperceit ismert minden útkanyart és vízmosást. A Warby rengeteg úgy ölelt körbe bennünket mint 1 jóságos anya az ı védelmében nyugodtan aludtunk de pontosan nem nevezem meg a helyeket hátha szükségünk lesz még rájuk.

TIZEDIK KÖTEG

ÍRÓDNI KEZD A TÖRTÉNET

64 közepes mérető papírlap (20,3x25,4 cm), az Új-Dél-Wales-i Bank cégjelzésével. Győrıdések, kifakulások, piszokfoltok. Igen fontos fejezet, mert feltárul benne a történet megírásának kettıs indítéka. Mary Hearn reagálása a Rostosháncs-patak menti gyilkosságokról szóló hírekre. A szerzı reagálása az apaságra; bizakodik, hogy ügyében parlamenti vizsgálatot fognak indítani. Mary Hearn emlékei az ír parasztok transzvesztitizmusáról. Miért nem volt hajlandó Kelly elmenekülni, holott megtehette volna? Tárgyalás a magafajtájúak ítélıszéke elıtt. Az iratcsomóhoz tartozik a Melbourne-i Árgus két oldala is – az Euroai Bank kirablásáról szóló tudósításhoz főzött kommentárokkal.

2 NAPPAL KÉSİBB DAN MEG ÉN ÚTRA KELTÜNK hogy meglátogassuk a nıvérünket Maggie-t éjjel közelítettük meg a Tizenegy Mérföldes patakot mint a bennszülött feketék. 1/4 hold volt a sebesen mozgó felhık áteresztettek annyi fényt hogy meglássuk a Kopaszhegy ismerıs mellformáját. Tudtuk jól hogy mögötte 20 rendır táborozik titkos esküt tett mind hogy megbosszulja a bajtársai halálát.

Odahaza más sincs csak pusztulás anyám elsı kunyhójának sötét foltja átkozottul elhagyatottnak látszott. Valamivel közelebb esett az a kunyhó amit én építettem hogy anyám megmeneküljön a büdös vénember átkától de a fogdmegek onnan is elhurcolták. Tudtuk hogy ez a 2. kunyhó is üresen áll de ahogy elhaladtunk mellette kísérteties sárga láng lobbant az ajtó mögött. Megállítottam a lovamat.

Gyere mondta Dan menjünk tovább. A szır fölágaskodott a nyakamon mikor a borsfához értünk

ahogy benézek a 8 szemő ablakon 1 nıi alakot látok föl alá jár a kezében serpenyı. Dan megrángatta a könyökömet de félrelöktem. A serpenyıbıl sőrő sárgás füst szállt föl igaz engem jobban érdekelt az a hollófekete haj az a fehér bır hirtelen támadt nagy zavaromban azt hittem hogy anyámat váratlanul szabadon engedték. Úgy megörültem hogy minden aggodalmam elszállt.

Anya kiáltottam. Uram Jézus nyöszörgött Dan kérlek menjünk tovább

De a nı meghallotta a kiáltásomat felém fordul nem hiszek a szememnek Mary Hearn az.

Én vagyok Ned kiáltottam. Hallgass hallgass rimánkodott Dan Jézus Mária Szent József

azt akarod hogy az egész jelzett rendırség megtudja hogy itt vagy? Mary Hearn kilépett a verandára. Te vagy az suttogta. Én. Itt nem vagy biztonságban mondta Mary. Ránéztem Danre sóhajtott és elıhúzta a Webley-jét. Megfordult

hogy ırt álljon én meg bementem a házba tele volt kénfüsttel a kis George 1 ládában feküdt a padlón az arca tőzpiros sárgásbarna szemével a gyertyalángot bámulta.

Mi baja a kicsinek? Mary nem válaszolt. Mért vagy ilyen egyedül? Itt senkit se zavarok és egész éjjel füstölhetem George-ot. Olvastál rólam az újságban Mary? Mary kissé arrébb lépett és most pont középre került köztem

meg a gyereke közé. Mary sose ölnék meg senkit ha nem muszáj. Megrázta a fejét. Leterítenek ha nem én lövök elıször. Mosolyogni próbált. Imádkoztam érted mondta. Úgy lıttem le ıket ahogy a tisztesség megkívánja Mary. Kotorászni kezdett a falipolcon ahol olajos meg terpentines

demizsonok álltak és elıhalászott 1 újságlapot közelebbrıl is megnéztem 1 rajz volt benne valami ördögi figuráról.

Olvasd el. Ennek az állítólagos KÉPMÁSNAK a szerzıje nem érte be

azzal hogy a világ elé tárta a velem született tökéletlenségeimet hanem az orrom fölött egybe rajzolta a szemöldökömet és eltorzította a számat úgy festek mint a Sátán a Jelenkor Réme ezeket a rézmetszeteket az újságban valami szaralak csinálta sose vették zár alá a jószágait sose csukták börtönbe a családtagjait hamis tanúvallomások alapján egyetlen dologhoz értett rá bírta venni az embereket hogy győlöljenek és féljenek 1 halandótól akit sose láttak.

Ez nem én vagyok. Elıször olvasd el ami oda van írva azután mondd hogy nem

terólad van szó.

Láncként fonta össze a karját a mellén nem hagyhatom ebben az állapotban foglyul estem mint sáska a pókhálóban. A fıcím így szólt RENDİRGYILKOSSÁG A ROSTOSHÁNCS PATAKNÁL. Nem tudom ki írta de tébolyodott írnek festett le bennünket. A cikkben az állt hogy megcsonkítottam Kennedy ırmestert levágtam a késemmel a fülét mielıtt meggyilkoltam. Ráadásul arra kényszerítettem a társaimat hogy lıjenek bele a pisztolyukkal a rendırök holttestébe hogy mindnyájan ugyanúgy bőnösek legyenek mint én.

Hallom Dan nehéz csizmáját a verandán és kitárul az ajtó. Látom a hegy mögött a jelzett tüzeiket jelentette be.

Szólj ha elindultak. Jézusom Ned menjünk már. De Mary szemében a szeretet és a fény úgy kialudt mint

reggelre a hamu a kandallóban így nem mehettem el. Indulj el Dan nemsokára utánad megyek. Tudod hogy nélküled nem indulok el. Csak 5 perc az egész mondtam neki aztán visszamentem

Maryhez. Azt hiszed mind elkövettem amit ezek írnak? Ó Ned nem is tudom hogy mit higgyek. Hát akkor elmondom mit tettem aztán ítélkezhetsz te nem

tudod mire képesek a rendırök. Anyád odahúzta apám karosszékét George ládája mellé és

beletelepedett ott ült a szép gömbölyő vállával és hajtotta a gyerekére a füstöt. Férfi vagyok szerettem Maryt a testem arra vágyott hogy megvigasztalja hozzá akartam érni a bıréhez mégis inkább beszéltem.

Fitzpatrickkel és Kate-tel kezdtem elmondtam neki mennyire úgy történtek a dolgok ahogy ı megjósolta aztán elmeséltem mindent ami történt míg Kennedy meg nem kapta a halálos lövést szegény Dan sokkal tovább tartott 5 percnél már szinte hajnalodon mire befejeztem a fény nedves volt és szürke mint a vízbe fulladás. Ezen a komor órán 1x csak huhogást hallok nem bagoly volt hanem az öcsém.

Elfújtuk a gyertyát kimentünk mind a ketten a verandára és láthattuk a hullaszállítókat el voltak maszatolódva akár a szén az esıben 1 regiment betolakodó az ismerıs hegyek oldalán lovagoltak körbe. Látom Dan rohan a patak felé indultam én is utána de Mary Hearn megérintette a kezem micsoda boldogság micsoda kín Mary

mégis szeret szeret engem a szemerkélı esıben. Aki embereket akar vezetni ugyanúgy nem hagyhatja ıket magukra ahogy a tehéncsordát se más szóval ha nincs otthon a kakas a kiskakasok megnövesztik a tarajukat míg vörös nem lesz és rá nem fittyen a kiguvadó szemükre mihelyt a vezetı távol van a többiek mennek a saját fejük után és olyan terveket kezdenek nyélbe ütni amik sose jutnak eszükbe ha a fınök szeme elıtt vannak.

Nem feledkeztem én meg se az embereimrıl se a kegyetlen Tudományos börtönbe zárt anyámról de bőnös módon elhanyagoltam ıket miközben újra fölszítottam a tüzet Mary Hearn szemében. Dannel visszamentünk a Warby rengetegbe a búvóhelyünkre de senkihez se szóltam olyan fáradt voltam délben fölráztak és jelentették hogy hadirendbe állított férfiak lovagolnak lenn a síkon. Ezek még többen voltak mint akik a Kopaszhegy mögött rejtıztek úgy látszott Winton felé tartanak úgyhogy vissza is feküdtem. Ideírni nem akarom a család nevét akinél megszálltunk csak annyit mondok nehéz életük volt az ıserdı sziklás hegyei közt nem úgy ment a soruk ahogy megérdemelték volna jól ismerték milyen az ha az embert zaklatja a rendırség ha sanyargatják ıket és az összes közbirtokot kisajátítják maguknak a telepesek.

Alkonyattájt ébredtem föl a baráti család látom újságokat teregetett szét a padlón meg az asztalon. Ebben a kalyibában legtöbbször annyi papír se volt hogy kitörölhesse az ember a fenekét de most akár a patkányfészek tele volt ZÁSZLÓ-val meg HÍREK-kel meg ÁRGUS-sal nem ételszagot érzett az ember hanem csak a hideg fekete nyomdafesték szagát. A kisgyerek elszaggatta a MELBOURNE-I HÍRADÓ címlapját de sok kárt nem tett benne mert el bírtam olvasni a nevemet. Donald Cameron úr azt a kérdést intézte a Miniszterelnökhöz hogy SZÁNDÉKOZIK E VIZSGÁLATOT INDÍTANI KELLYÉK LÁZADÁSA ÜGYÉBEN VALAMINT A HATÓSÁGOK ÁLTAL A B ŐNÖZİK LETARTÓZTATÁSA ÉRDEKÉBEN FOGANATOSÍTOTT MEGELİZİ INTÉZKEDÉSEK TÁRGYÁBAN. Még azt is hozzátette hogy ISMERETEI SZERINT A RENDİRHATÓSÁG BIZONYOS TAGJAINAK VISELKEDÉSE VEZETETT A MANSFIELDI GYILKOSSÁGOKHOZ. Hosszú napok óta ez volt a legjobb hír. Sose hallottam még errıl a Cameron nevő fickóról de úgy látszik nem vak és nem is ostoba megértette hogy

rákényszerültünk arra amit tettünk és botrányos ahogy hajkurász minket a rendırség.

De volt itt más is amitıl virágos kedvem lett. Berry úr a Miniszterelnök azt válaszolta HA HITELT ÉRDEMLİEN IGAZOLÁST NYER HOGY A NEHÉZSÉGEKET A HIÁNYOS RENDİRSÉGI FELKÉSZÜLTSÉG OKOZTA ABBAN AZ ESETBEN TERMÉSZETESEN VIZSGÁLATOT FOGOK INDÍTANI.

Ide süssetek fiúk ebbıl kijöhet valami. Joe-nak bedagadt és nedvedzett a szeme. Politikusok legyintett. Ezzel mit akarsz mondani? Csak azt hogy ez nem jelent semmit mondta cserében a

HÍRADÓ-ért ideadta a MELBOURNE-I ÁRGUS címlapját ott meg azt olvastam hogy mindnyájunkat törvényen kívülinek nyilvánítottak bárki fölszólítás nélkül lelıhet bennünket annyi irgalmat se érdemlünk mint a veszett kutyák.

Ennek már jobban hihetsz ez valószínőbben hangzik. A 2 fiú Joe-ra nézett aztán rám az arcuk feszesre nyúlt mint a

dob várták hogy mit felelek. Nagy kedvem volna beszélni ezzel a Cameron nevő fickóval

mondtam. És ezt hogy akarod megfaggyúzni kérdezte Joe. Majd holnap reggel megmondom fiúk. Odadtam Joe-nak az

ÁRGUS-át visszakaptam a HIRADÓ-t és kitéptem belıle a Cameronról szóló cikket.

Csak nem akarsz visszamenni a Tizenegy Mérföldes patakhoz? Az én nyakamról van szó. A jelzett farkadról arról fakadt ki Joe Byrne mind a hárman

hátat fordítottak és rágörnyedtek az újságokra. Kislányom bocsáss meg de bevallom neked hogy rá se hederítettem a nyomorúságukra szerelmes férfi voltam magukra hagytam ıket ürítsék fenékig az összes mérgezett nyomdafestéket.

1/2 órával késıbb már a megtestesült Rómeó voltam vágtattam Glenrowan fölött a hegyszoroson át kékesbíbor volt az éjszakai ég tisztán ki lehetett venni a Kopaszhegy körvonalait. Rendırségi tüzeknek nem láttam jelét de az én Júliám nagyon merev volt mikor megfogta és megszorította a kezemet csókról szó se lehetett. Odahúzott 1 széket én meg beleültem és sejtelmem se volt mit forgat a fejében pedig az asztal szokatlanul tiszta volt és üres nem voltak

rajta tányérok csak 1 köteg papír 1 postai penna meg 1 üveg piros tinta azzal a fölirattal hogy KATE KELLY TULAJDONA.

Drágám mondta Mary ugye megteszed hogy leírod amit a múltkor elmondtál nekem?

Melyik részét? Hát az egészet. Dehát én nem vagyok olyan iskolázott tudod jól Mary. Ha igazán szeretsz megteszed. Mit mondhattam volna erre hogy sose tanultam rendesen

grammatikát? Csak az járt az eszemben hogy még 1x utoljára lefeküdjek vele olyan voltam mint a veszett kutya és nem érdekeltek a zsandárok pedig lehet hogy közben 2-300 méterre zümmögtek mint a méhraj.

Mindent? Onnantól kezdve hogy Fitzpatrick el akarta venni Kate-et. Azt hiszem tudom is már mit akarsz kezdeni vele. Rájöttél? Igazán mondod? Megint élettıl ragyogott a szeme. Szerinted is el kéne küldeni ennek a Cameron nevő fickónak? De Mary sose hallott Cameron úrról a törvényhozási testület

tagjáról mikor megmutattam neki a kivágást a MELBOURNE-I HÍRADÓ-ból a kezét a csuklómra tette.

Írd le drágám aztán bújj be mellém az ágyba. Fésülni kezdte a hosszú fekete haját kellett is nekem több

biztatás. Az elsı oldallal gyorsan megvoltam aztán a másodikkal meg a harmadikkal is. Mary gyakran odajött és beleolvasott abba amit írtam az arca hozzányomódott a fülemhez. Nem akarok dicsekedni de éreztem hogy néha kicsordulnak a könnyei úgy meghatódik máskor meg dühösen kiabált azt mondta nincs élı ember aki ha elolvassa amit írtál azzal vádolna téged amivel az újságok.

Meg fogja gyızni Cameron urat? Mindenkit meg fog gyızni. 1 álló éjszakán át ment ez a szőzies tánc néha ugattak a kutyák

éjfél után nagy volt a riadalom mikor Kate meg Maggie azt hitték 2 rendır guggol a disznóól mögött de a nyugalmat nemigen zavarta semmi legföljebb az éjszakai vonat füttyentett 1-et 1-et távol a sötétségben az öregek azt mondták Írországba a vonat vitte be az éhínséget hát Benallába rendıröket hozott meg rajzolókat alig várták hogy lekaphassák a véres tetememet.

Mikor a végére értem szegény Kennedy halálának odaadtam az egészet Marynek kioldotta hajából a kék szalagot a nyakába és a vállára hullott a haja de még nem hagyta hogy megcsókoljam elıször összekötötte a szalaggal amit írtam mint a törvényszolgák a benallai bíróságon de biztosan így csinálják a parlamentben is. Aztán odébb húzta a karosszékemet az alá a polc alá ahol az említett demizsonok vannak és a terpentin mögé dugta a papírtekercset.

No ezzel megvolnánk mondta és puhán lelépett a padlóra. Odajött hozzám és most már megcsókoltuk egymást. Reggel föladod a postán? Csinálunk róla 1 másolatot Cameron úrnak mondta közben

megfogta a kérges töredezett kezemet és igen gyöngéden a hasára helyezte.

És tudtam is már mielıtt megmondta tudtam már hogy te voltál odabent nagyon boldog lettem megcsókoltam Mary nyakát és száját beleszagoltam a finom fekete hajába és megcsókoltam a ragyogó fekete szemét.

Szóval ıneki és ıérte írattad meg velem rikoltottam. A fiunknak!

Vagy a lányunknak mondta és mosolygott és sírt. Vagy a lányunknak szerelmem. Hogy ha a lányunk majd világra jön megismerhesse az apja

igaz történetét hogy ki volt ı és mennyi baj meg csapás érte. Csodálkozhatsz hogy anyád szavai nem szomorítottak el tisztán

láttam hogy azt hiszi a kormány meg fog engem gyilkolni te pedig sose tudod meg milyen ember voltam én. De ennek semmi de semmi köze se volt a halálhoz éppen ellenkezıleg te voltál az én jövendım rögtön attól a pillanattól fogva te lettél az én jövendım. Így csöppentem én bele az íróságba mert mihelyt befejeztem a levelet rögtön elkezdtem írni a másikat Cameron úrnak ez a foglalatosság távol is tartott a fiúktól nem voltam ott mikor derült égbıl rájuk zúdult a szerencsétlenség de azért elmondom mi történt.

Fiúk a nyakatokon vannak a zsaruk harsogta a vendéglátónk a nadrágtartója el volt szakadva egyik kezével tartotta a nadrágját a másikban Steve nyergét meg lószerszámait vitte és lábujjhegyen ugrált a sáros udvaron.

Az Isten szerelmére fiúk már itt járnak a mocsár szélén meneküljetek mert mindnyájunkat lekapnak a tíz körmünkrıl.

Joe herélt lova meg Dan kancája ott állt az udvaron más nem volt rajtuk csak a kantárfej mind a 2 ideges lett a nagy fölfordulásban. Dan az árnyékszéken ücsörgött Steve a gyerekekkel kockázott de mihelyt elhangzott a riadó azonnal berohant a Barátunk kunyhójába. A háziasszony nagyot hallott igazából süket volt mint az ágyú az asztalnál ült és épp 1 nyulat nyúzott. Steve nem szólt az asszonyhoz hanem a durván összetákolt polcról elhúzta a függönyt és kirángatta az asszony ünneplı ruháját 1 csinos csipkegalléros fekete és narancsszínő ruhát a mellrészén Isten tudja milyen virágokkal. Se bocsánatkérés se magyarázat Steve fogta magát és durván erıszakosan mint a gyík amelyik mászik bele a csirkébe magára rángatta az asszony ruháját. Ráhúzta a sáros pamutbársony nadrágjára a derekára fölcsatolta a szíját aztán mögéje szorított 2 rövid csövő Webley pisztolyt.

Kinn az udvaron a házigazda azt kiabálta a tyúkoknak Fussatok gyerekek meneküljetek mert elkapnak mindnyájunkat.

A felesége ebbıl semmit se hallott tátott szájjal bámulta Steve Hartot és nagy kövér könnycseppek gurultak le a ráncos arcán.

A nemjóját suttogta hiszen ez az én rokolyám. Ahogy Steve a tőzhely elé térdelt hangosan megrepedt rajta a

ruha az asszonyból rövid sikoly szakadt föl. Sajnálom asszonyom mondta a hamuban kotorászó Steve némelyik része már kihőlt némelyik része még parázslott de ı válogatás nélkül kente az arcára meg a hajára és veszettül káromkodott ha a parázs megégette.

Te Istentıl elrugaszkodott kapcabetyár mondta az asszony. Aztán Dan rohant be az árnyékszékrıl az asszony dermedten

figyelte hogy Steve keresztülhajítja a helyiségen az ı kék színő városi ruháját Dan meg elkapja az ajtóban.

Kérem ne mondta az asszony de Dan szeme élettelen volt mint a kı és kezdte magára cibálni a ruhát.

Ezért törvény elé viszlek benneteket kiáltotta az asszony. Nem volt nyápic teremtés széles vállú jó melles asszonyság

mikor fölfegyverkezett 1 tüzelınek szánt jókora ágdarabbal a fiúk meghátráltak az asszony fürge volt mint a gyík.

Nyakunkon a rendırség magyarázta Steve de az asszony kikergette az ajtón a természetellenes külsejő párt és elmondta az összes átkot amit az ír asszonyok mondanak ha nem akarják megbántani a Megváltójukat. Ördög bújjon a bocskorotokba a bánat pusztítson el benneteket de a Szentírás azt sehol se tiltja hogy az

ember bottal odasózzon úgyhogy mikor az asszony birtokba vette az udvart járt a keze mint a cséphadaró. Valahányszor Dan próbált volna belebújni a ruhába a nı nekiesett a sár mellé amivel Dan szennyezte be a ruhát az asszony ütéseitıl most csillogó piros vér is került.

Látva hogy Dan elmenekül a nı ütései elıl Steve odakiáltott neki Gyámolítsd magad. Csak a Jóisten tudná megmondani hol csípte föl ezt a szót de Steve Hart olyan volt mint a szarka. Gyámolítsd magad! Dan a fején át lehúzta magáról a ruhát aztán szembefordult az asszonnyal hogy nekiessen legalábbis az asszony azt hitte.

Mondtam én neked mindjárt mondta az asszony a férjének miközben menekült Dan elıl mondtam én neked hogy ez mindnyájunkat megöl. Elkanyarodott a vízmosás felé pont ellenkezı irányban mint amerre a tyúkjai iszkoltak az egyikre napokkal késıbb a glenrowani sínek mellett akadtak rá.

Dan visszarohant a kalyibába és ı is feketére kente az arcát a cimborájával kiötlött recept szerint de volt annyi esze hogy elıtte vizet öntsön a hamusládába. Mikor kijött a sáros napvilágra vad üdvözlésre emelte Steve felé a mocskos öklét.

Mi vagyunk Sieve Fiai rikoltotta. Drága kislányom tényleg Sieve nem Steve bár valószínő hogy Dan az utóbbitól tanulta ezt a Sieve-et.

Joe Byrne eközben fölugrott a lovára igen gyilkos kedvében volt elhatározta hogy annyi rendırt tesz el láb alól ahányat csak bír mielıtt kileheli a lelkét egyelıre csak 1 szál töltényt bírt becsúsztatni a Spencerbe meghőlt benne a vér mikor meglátta Steve-et és Dant.

Mi a lóf... ez kérdezte de zavarában elfogadta a hamu-kencét amit a kezébe nyomtak hogy sürgısen kenje ı is az arcára.

Mi vagyunk Sieve Fiai. Az összes szokásos kérdés és káromkodás elmaradt mert a

gazda 2 felnyergelt lovat hozott Steve-nek meg Dannek. Az ördög vigyen el benneteket fiaim dohogott az öreg. Harry

Power sose csinált ilyesmit az asszonnyal ı mindig jelzett nagy barátunk volt.

Joe Byrne Steve-re meredt zavarában. Mi vagyunk Sieve Fiai. Tőnjetek a szemem elıl harsogta az öregember ba....átok meg ti

szégyent hoztok a becsületes útonállókra remélem kinyírnak

benneteket. Veszedelmesen rövid lovaglás után a fura társaság 1 magas

sziklás fennsíkra ért magasan a hegyoldalon hasra feküdtek és figyelték amint 200 méterrel alattuk sereglenek a hullaszállítók, 1 gumifacsoport mögött lapos füves térség húzódott itt gyülekezett a had több feje volt mint a hidrának voltak vagy harmincan mind állig fegyverben. Dan megismerte Nicolson fıfelügyelıt ı tartóztatta le Harry Powert de még nála is ijesztıbb volt az a 2 fekete aki a fıfelügyelıvel diskurált.

Niggerek sziszegte Steve Hart nem félek a niggerektıl. Fogd be a pampuládat mondta a nıi ruhák miatt megkavart Joe

de a téma megvitatására nem volt idı. Akiket te niggereknek hívsz azok fekete nyomolvasók az a vén f...kalap veszélyesebb mint 20 jelzett Spencer.

A mi jelzett nyomainkat aztán el nem olvassa senki arra mérget vehetsz.

Joe megrázta a fejét így érzékeltette hogy nem pocsékolja az idıt buzigyerekekkel való vitatkozásra de Steve csak erısködött tovább hogy a mocsarat teljesen föltúrták az állatok tehát itt nyomot olvasni lehetetlenség.

Idesüss cuncimókus lehet hogy 1 vombatcsorda föltúrta a földet de ezek a feketék akkor is elvezetik a zsarukat Ned fészkéig.

De mi nem vagyunk ott úgyhogy minket nem érint a dolog. Vésd már bele a tökfejedbe hogy Ned viszont ott lesz és rögtön

elkapják mihelyt odaér. Nézhetett ki Steve akármilyen furcsán lehetett pici meg vékony

de sose félt kimondani ami a bögyében van még olyasvalakinek is akit veszett harcias kedvében talált. Dehogy fogják elkapni mondta.

Joe látta amint 2 fogdmeg vászonlepedıt terít a főre 1 második pár fogdmeg pedig gallyakat tördel a lába alatt.

Ezek piknikezni akarnak a kurva anyjukat. Nemsokára vidáman lobogott a tőz és rengeteg ennivaló került

elı. Rögtön látszott hogy a feketéket nem hívják meg a lakomára gyorsan vissza is vonultak a nyomorultjai a mocsár széli ıserdıbe.

Joe Byrne beadagolt 5 töltényt a Spencer huncut szerkentyőjébe. A modern réztöltények bekattantak a Spencer tölténytartójába ezenkívül más zaj nem hallatszott. El kell kapni ezeket a feketéket mondta Joe.

Most senki se vitatkozott vele Steve-et utasította hogy vigye a

lovakat a hegy mögé Steve azonnal el is indult. Mikor azt mondta Dannek nézze meg a Webley pisztolyai meg vannak e töltve az öcsém is engedelmeskedett. Aztán Dan meg Joe megindultak lefelé a hegyoldalon szép karikalábú lépésekkel a csizmájuk oldalán haladtak hogy minél kisebb zajt üssenek. Dannek sajgott a szíve ha belegondolt hogy nincs más választásuk csak az öles.

Nemsokára elhagyták a sziklás és puszpángfás részt és beértek a fehér gumifák közé a nyirkos hideg mocsárba. Dan Joe Byrne mögött haladt hámló kérgő fatörzsek közt bal kezével fölemelte a ruhája szélét jobb kezében tartotta a Webley-jét vacak kis fegyver legföljebb 20 méterre lehet vele pontosan célozni. Nemsokára hallotta a rendırök hangos beszédét aztán ott is voltak a förtelmes helyen.

A térdüket páfránylevelek súrolták a fákról lelógó kérgek olyanok voltak mint a háborúban kicserzıdött tetovált bır. Jól ráláttak a rendırökre tılük néhány lépésre a fénycsíkok között ott guggolt a 2 fekete. Az öregebbik igen halkan sutyorgott az ı furcsa nyelvükön a fiatalabbik csak 1-2 szóval felelt.

Dan és Joe vigyázva bekerítették a 2 feketét minden gallyroppanás vagy levélzizzenés elárulhatta ıket a fı nyomkeresı 1 napsütötte kis földpászmán guggolt jó izmos öreg fickó gyapjúkabát volt rajta fehér pamutbársony pantalló meg térdig érı rendırcsizma. Ahogy Dan és Joe közelebb értek ki tudták venni az árnyékban az öreg segédjét is 1 fiatal sovány bennszülöttet csuda elegánsan ki volt öltözve tweed térdnadrág meg kék ing. Épp mikor Dan és Joe észrevette akkor ért a fiú valami panaszáradat tetıfokára de hogy mit beszélt azt nem értették.

Joe Byrne kilépett az árnyékból a fiú elhallgatott. Egyetlen szó se hangzott el a feketék szép lassan fölálltak. Mikor Joe Byrne rájuk emelte a fegyverét az öreg föltartotta a

kezét a segédje ugyancsak bár lerítt róla hogy ıneki új az ilyesmi. Te nyomot olvastál a rendıröknek suttogta Joe. A nyomolvasó megrázta a fejét. Biztos ez bátyó? Az öreg mindjárt tudta mire megy ki a játék. Nincs semmi

fınök suttogott ı is én esküszök Jézusra hogy itt csak marhanyom van.

Mondd a rendıröknek hogy itt nincs semmiféle nyom. A gazemberek megvannak nélkülem fınök higgye el.

Szépen meghívtak a lakomára mi öreg? Az öreg vállat vont. Tudod a nevem bátyó? Gondolom te vagy Ned Kelly fınök. Tudod mit csinál Ned Kelly a rendırökkel bátyó. Tudok fınök de én nem vagyok rendır fınök én nem vagyok

queenslandi gazember én nem bánt senkit. Rendben van mondta Joe igaz sejtelme se volt miféle

queenslandi gazemberekrıl beszélt az öreg. Több szó nem esett köztük. A nyomkeresık megint leguggoltak a földre a fiúk meg visszahúzódtak az árnyékba.

A nyomkeresık állták a szavukat senkinek se szóltak se akkor se késıbb elvezették a rendıröket az ellenkezı irányba toronyiránt vissza a Tizenegy Mérföldes patak felé. De nem azért mert kedveskedni akartak apádnak elhiheted. Aznap késı éjjel a fiúk átügettek a glenrowani hegyszoroson. Mikor leereszkedtek a síkságra a Tizenegy Mérföldes pataknál jó 2 óráig figyelték a kunyhót mire rettentı óvatosan meg merték közelíteni. Végül Dan ajtóstul rontott a házba de csalatkoznia kellett a kunyhó üres volt patkányok garázdálkodtak benne.

Már korábban hírét vettem hogy Nicolson fıfelügyelı már nem jár messze féderes kocsira raktam Maryt meg George-ot és útnak indultunk Maggie lovagolt elıl ı volt a földerítı a vízparti gumifák közt tekergı ösvényen mentünk Moyhu felé. Postára adtuk a Cameronnak szóló levelet azután siettünk tovább nemsokára áthaladtunk Edi és Whitfield városon. Ahogy följött a hold Maggie visszafordult és hazament innentıl én vezettem Maryt és George-ot a szürke és fehér síkságon át a King Folyó felsı folyásáig ez a felföld kapuja emlékezhetsz rá jól megtanultam a leckét Harry Powertıl. Hajnalban szerencsésen tanyát vertünk 1-2 mérföldre Quinnséktıl. Fıtt húst ettünk a féderes kocsitól megszabadultunk olyan helyen hagytuk ahol nem szúr szemet.

Ugyanezen a sárga hajnalon a fiúk Moyhuba értek szerencsésen letáboroztak a Latyakos patak mellett ık is mi is nap közben láthatatlanok maradtunk.

Szürkületkor fölnyergeltem a Bessie nevő öreg igáslovat a hátára ültettem Maryt meg a beteg gyereket ilyen gyötrelmes sors nem való se anyának se törvényenkívülinek de mi megesküdtünk

hogy nem hagyjuk el egymást. Ahogy a hold rásütött a Királyvölgyre lassan tapogatózva megindultunk 1 kiszögellésen a völgy nyugati felén fölértünk a gerincre aztán dél felé haladtunk tovább a hegyek felé mindig én mentem elöl kötélen vezettem Bessie-t irtó hepehupás sziklás volt a talaj errefelé Marynek súlyos próbatétel ı még McBean jó puha árföldjein se szívesen lovagolt.

Jobban szerettük egymást mint korábban bármikor igaz boldogságra nem sok idınk maradt nyakunkon a hullaszállítók George is nagyon rossz színben volt. Belovagoltunk a völgybe a Buckland hegynyúlvány alatt megkerestük a régi bányászkalyibát és mind a ketten azon voltunk hogy meggyógyítsuk a kis emberkét. Egész éjjel úton voltunk pihenı nélkül a gyerek nehezen lélegzett semmi se maradt meg a gyomrában rögtön kijött belıle rengeteg nyálkával együtt. A fejszecsapásaimmal fölriasztottam a szarkákat ékeket vágtam 1 hatalmas rostoskérgő eukaliptusz törzsébe fölmásztam jó magasra hogy összeszedjek 1 jó adag falevelet. A bánya szemétdombján találtam ezt azt csináltam belıle eukaliptuszlepárlót békésebb idıkben zugpálinkafızéshez szoktam ilyet csinálni. Kockázatos volt tüzet gyújtani de a párlat többet használ a gyereknek mint a kénfüstölés.

A 2. nap estéjére a kis George könnyebben lélegzett alkonyatkor kivágtam 1 gumifát hogy a lehántott kérgébıl csináljak 1 jó kis paravánt. Megengedhettük végre magunknak hogy gyertyát gyújtsunk. Hideg ürühúst ettünk mihelyt George elaludt mondtam Marynek hogy feküdjön le ı is én meg kimentem ırködni a családom nyugalmán. A Coltom készenlétben 6 gyutacs simul rá a karmantyúra megtöltött .577-esem a térdemen fekszik. Jó pár óra eltelt kezdett leszállni a harmat lódobogást hallottam a folyóparti sziklák felıl fölhúztam a puska kakasát és lesbe álltam.

3 lovas jelent meg a fák közt. Hál Istennek a cimboráim mind megvoltak épségben. Joe Byrne vezette be ıket a tisztásra Dan heréltje igen békésen viselkedett orrát a kanca farka alá dugdosta sereghajtóként megérkezett Steve is. Az arcukat nem láttam Dan ruháját se tudtam tisztán kivenni de valami köpönyegfélének látszott.

A nyitott ajtón át beszóltam Marynek Vendégeink érkeztek. Még aludt az imént de most kiszaladt az ajtóba gyertyával a

kezében. Fölemelte a gyertyát és a Királyi Színtársulathoz méltó jelenet tárult a szemünk elé fekete arcú férfiak nıi maskarában. Nevetni kezdtem aztán meghallottam hogy Mary elzuhan

odarohantam az ajtó mellett feküdt a hideg pocsolyában. Elájult ijedtében. Steve úgy lépett be a kunyhóba mint valami teátrumi Hölgy. Mary fölnyitotta a szemét de nem kérdezte mi történt vagy hogy került a kunyhóba nem mosolygott nem nevetett és nem mutogatott Steve maskarájára hanem megragadta a ruha üres mellrészét és ráncigálni kezdte a sárga virágokat a csipkegallér körül.

Ez nem old meg semmit kiáltotta. Steve fölhúzta a vállát a hüvelykujját beakasztotta a

derékszíjába de a szemében vad riadalom ült. Hagyjál békén mondta Steve és hátrébb lépett. Mary vagy 15

centivel alacsonyabb volt nálam most Steve mellé lépett és addig tépkedte a ruháját hogy a kezében maradt a csipke.

Molly gyerekét akarsz csinálni Nedbıl is? Ennek az égadta világon semmi értelme se volt nem ismertünk

semmilyen Mollyt Mary csinos arca tele volt karcolással az éjszakai lovaglás nyomai ettıl a nézése vad lett és elkeseredett.

Szállj le rólam kiáltotta Steve segítséget kérı tekintettel nézett rám de én még nála is nagyobb zavarban voltam.

Steve a kandalló felé lökte Maryt és azt mondta Inkább adjál 1 bögre teát.

Meg kellett volna rögtön büntetnem de a ravasz kis jezsuita kisiklott a kezeim közül. Elkaptam a karját de aztán láttam hogy Mary teljesíteni akarja a kívánságát mert fölkapott 1 koszos bádogbögrét és teletöltötte hideg fekete teával.

Változzon jelzett méreggé a Mollys szádban. Joe Byrne nagyot nevetett hogy Steve-vel így elbánhat 1 nı de

a nevetésbıl a következı pillanatban ronda prüszkölés lett. Leroskadt a lócárara a nyersfa asztal mellé aztán keresztbe tette a kezét a mellkasán és meghúzta magát az árnyékban.

Ned ha te nem mondod majd mondom én. Azt ajánlottam Joe-nak hogy ne mondjon semmit amit késıbb

megbánna mert Mary gyakorlatilag a feleségem. Akkor se beszéljen így Steve-vel. Gondoltam ıt is kezelésbe veszem de Mary a csuklómra

helyezte a hővös kezét. Maga az a Joe kérdezte jéghidegen. A Golyószemő tetıtıl talpig végigmérte. Magának ezen a

helyen nincs sok keresnivalója mondta végül. Téved ez a hely kettınké Nedé meg az enyém. A kurva életbe kiáltotta Joe Byrne. Pofa be mondtam senki sincs a strázsán meg ott vannak a lovak

is. Igaz hogy Joe ırült alak volt de a legkisebb jó szóra

megenyhült kijött velem ı is meg Steve és Dan is. A lovak éjszakai béklyóban voltak alig tudtak mozdulni kiszabadítottuk ıket a béklyókból lementünk velük a Királyvölgybe és végre ihattak. Arról ami a kunyhóban történt egyikünk se szólt csöndesen beszélgettünk a rendırökrıl a fekete nyomkeresıkrıl a 2 fiú egyetlen szót se ejtett a rajtuk levı nıi ruhákról.

Mikor az állatok eleget ittak elvezettem mindenkit embert meg lovat a folyó mellett 1 mérfölddel föntebb 1 régi karámba. 9 évvel ezelıtt csináltuk Harry Power meg én. Danre azt a föladatot osztottam hogy a kunyhó alatti dombhajlaton álljon ırt Steve-et meg visszaküldtem hogy vigyázzon Maryre. Mindenki megnyugodott mostanra legalábbis úgy látszott de mikor Joe meg én hazaértünk a tüzelıvel látjuk ám hogy nincs reggeli az asztalon és anyád megint beszorította a sarokba Steve Hartot.

Mi az hogy ti vagytok Sieve Fiai? Elmagyaráznád ezt nekem? Vagy csak akkor válaszolsz ha a pap külön a te kedvedért meghúzza a harangot?

Steve férfi volt csatában meghalni kész de közben siheder is akinek fogalma sincs hogy kell veszekedni 1 nıvel. Ez 1 írországi dolog bökte ki végül.

Írországi dolog vágott vissza Mary. Férfiember már elereszti ilyenkor az ellenfelét a kampóról hiszen Steve már letette a fegyvert. Tudod mondta Mary szerintem te semmivel se vagy különb a gyarmati lantmadárnál amelyik mindent utánoz amit csak hall.

Könyörgök Asszonyom ne beszéljen így velem. Ohó mondta Mary a válla karcsú volt és egyenes biztos vagyok

benne hogy igazi bátor fiú vagy. Nyilván nem tartozol azok közé a gyilkos szarháziak közé akik Írországból földi Poklot csinálnak.

Ha Mary férfi lett volna ez volt az a pillanat amikor Joe Byrne fölkel és leüti még ha akkora is mint 1 angol igásló akkor is földre küldi és megrugdossa a gigáját hogy móresre tanítsa, így csak annyit tehetett hogy búskomoran bámult rám de a végén nem bírta már elviselni a saját hallgatását.

Mi ez a rusnya ruha bömbölte Joe vagy ez valami jelzett titok? Ez írországi szokás Joe mondta Steve és odaült melléje. Joe a háta közepére kívánta a nıi ruhás fiút meg a hárpia

némbert is. Jézus Isten segíts meg sóhajtotta. Ezt csinálják a lázadók erısködött Steve az apja biztosan

mesélt magának errıl. Olyankor csinálják ha halálra akarják ijeszteni a telepeseket.

Ezt a titkot egész eddigi életemben még sose árulta el nekem senki. Mary odajött az asztalhoz és leült Steve-vel szembe.

Írországban nincsenek telepesek Steve Hart. Nem telepesek hanem lovagok de az ugyanaz. Lovagok? Igen lovagok kiáltotta Steve Anglia jelzett királynıjének

lovagjai ha nem tudná. No akkor figyeljetek ide. Mary elhallgatott. No mire kérdezte Joe hővösen. Mary még 1 gyertyát gyújtott a fény megvilágította hosszú

fehér karját és fölhorzsolt gyönyörő arcát. Maga Joe Byrne? Beleillesztette a gyertyát az asztal résébe ahol korábban bütyök volt a fában és most mindenki elıtt föltárult 1 másik bütyök is a dudor Joe Byrne homlokán.

Akkor tudhatná Joe hogy nıi ruhát akkor hordanak az ír férfiak ha gyöngék és tudatlanok.

Látszott hogy Joe nem hisz a fülének. Itt mindenki jelzett ír mondta ereszkedı hangon Maryé viszont egyre emelkedett. Sajnálom Joe Byrne hogy meg kell cáfolnom magát de maguk gyarmatlakók én viszont született ír vagyok igazat beszélek mikor azt mondom hogy régebben rengeteg férfit láttam már nıi ruhában.

Ehhez senki se főzött megjegyzést. Mary a kezébe vett 1 csésze cukrot meg 1 kiskanalat és fölkelt

a székérıl hogy körbekínálja. Steve habozott hogy elfogadja e a figyelmességet 2x kanalazott a cukorból aztán csöndesen kavargatta bögréjében a teát.

Ha olyan hatásos orvosság lenne lepedıbe meg álarcba meg nıi ruhába öltözni mondta Mary akkor Írország már földi paradicsom volna és Anglia összes királya a Pokol tüzében égne. Steve Hart te az én Nedem ellen akarod fordítani az embereket?

Négyen vagyunk vágott közbe Joe minket négyünket 1 egész átkozott ország próbál megölni 1000 font sterling van kitőzve a

fejünkre 30 zsandár császkál szanaszét az országban joguk van azonnal lepuffantani bennünket mihelyt meglátnak. Fáj a hasam szétmegy a fejem épp az hiányzik nekem hogy 1 ribanc kioktasson.

Ha lopnak a szegény földbérlıktıl kezdte Mary. Uramisten könyörülj rajtam kiáltott Joe ez a nı rosszabb mint 1

jelzett fiskális remélem nem kerül annyiba. Mary ideadta a cukros csészét én meg visszaraktam az asztalra. Gyere drágám mondtam neki és karon fogtam. Nem fogom be a számat Ned sıt most megteszem nektek azt a

nagy szívességet hogy elmondom miféle maskarát viselnek ezek a fiúk.

Édes Istenem gondoltam még 1 gyilkosnak is jár néha szabad nap mihelyt ez eszembe jutott Mary már el is kezdte a történetét Joe Byrne szigorúan méregette Maryt az ellenséges sárga szemével. Anyád a kunyhó közepén állt a kezeit összekulcsolta maga elıtt az egyik karcolás vérezni kezdett az arcán.

Az apám kezdte Mary kovácsmester volt Templecrone faluban még sose hallottátok a nevét de sebaj Steven Hart te lovagokról beszéltél nos hát Donegalnak ebben a részében volt 1 Földesúr 1 Lord és néha elvitte a lovát az apámhoz patkoltatni aztán jó darabig elfelejtett érte menni a szegény kovács meg fizethette az abrakolás meg az istállózás költségeit.

Lovagok nem voltak hanem volt Lord Hill földesúr és 1 reggelen ott hagyott apámnál 1 különleges paripát hatalmas herélt ló volt koromfekete színő. A homlokán a fehér csillag éppen olyan alakú volt mint Írország térképe mondta is róla mindenki.

Beesteledett de senki se jött az úgynevezett URASÁGI KASTÉLYBÓL hogy elvigye Hall uraság lovát apám meg csak morgolódott Ó micsoda alávalóság ó micsoda csapás de azért láttam adott az állatnak melasszal kevert zabot ebbıl tudtam hogy szereti azt a lovat nem bírta megállni hogy ne szeresse.

Tél volt és sokkal korábban besötétedett mint Benallában bármikor. Templecrone-ben délután 4-re koromsötét van aznap nagy vihar kerekedett kinn az Atlanti óceánon és 1 halász belefulladt a szél borzasztó zajosan és élesen fújt. Én hallottam meg a kopogtatást az ajtón elıször azt hittem a szél rázza.

De nıi ruhába öltözött férfiak voltak. Ezek voltak Sieve Fiai vágott közbe Steve Hart de anyádat nem

lehetett eltéríteni. Akkor én 6 éves voltam mesélte Mary és csupa hatalmas férfi állt az ajtó elıtt bekenték az arcukat feketére az egyikük 1 nagy langaléta szélhámos álarcot is viselt. Mindnek a kezében égı rızsenyaláb volt az erıs szél magasra fújta a lángokat majdnem elérték a zsúptetı szélét.

Hívd ide apádat mondta a vezetıjük a hangja nagyon komoly volt mégis azt hittem hogy csak marháskodnak mint mikor Mindenszentek Napjának elıestéjén a gyerekek beöltöznek nıi ruhába vagy lepedıbe és járnak házról házra és muszáj azt csinálni amit mondanak különben csúnyán megtréfálják az embert. A nıi ruhás férfiak mögött egész sokadalom állt igaz hogy csak 6 éves voltam de egyáltalán nem ijedtem meg kihívtam apámat és próbáltam szorosan a közelében maradni hogy halljam mit akarnak kérni tıle vagy lássam hogy akarják megtréfálni de ı becipelt a házba és becsukta maga mögött az ajtót mikor kiment.

Jó nagy család voltunk 7 lány én voltam a középsı. Aznap volt a fürdés napja anyám se volt igazi háziasszony akárcsak most én épp ezért tudtam nem tőnik föl neki ha 1 gyerekkel kevesebb van fölvettem a papucsomat meg az anyám sálját és kisurrantam a házból hogy megnézzem milyen móka folyik odakint.

Mire kiértem már az egész banda becsıdült az istállóba apám rávette ıket hogy oltsák el a rızsenyalábokat borzasztóan félt a tőztıl inkább a saját költségére meggyújtotta a mi lámpásainkat. Azon az éjszakán 5 ló volt bekötve az istállóba de Molly Gyerekei meg a barátaik mind az egyik rekesz köré győltek mégpedig Lord Hill uraság hatalmas fekete herélt lova köré.

Egész pontosan el tudom mondani hogyan voltak öltözve az emberek igaz nem egyformán. Hátukon olyan ruha volt amit a feleségük szívesen elajándékozott volna szakadtak foltosak foszlottak mondhatom szegény volt a falu de ilyen ruhát még fölmosórongynak is szégyelltek volna használni az asszonyok. A férfiak szénnel vagy hamuval mázolták feketére a képüket némelyik gondosan befedte mindenhol a bırét de a legtöbben nem voltak ilyen alaposak. Egyikük ökörszemtollakból csinált magának álarcot elég veszettül nézett ki soha rá nem ismerek a viselıjére ha nem a felesége ruhája van rajta abból persze rögtön tudtam kicsoda. İ volt a bérlıje 1 kis darab földnek a Thinglow Roadon a többiekre is könnyőszerrel rá lehetett ismerni.

Apám is ismert mindenkit de nem úgy beszélt velük mint jó

ismerısökkel szokás józanok voltak de apám mégis úgy beszélt velük mintha rettentıen be volnának rúgva és a legkisebb dolgon is megsértıdhetnének.

No fiúk méltányos leszek hozzátok. Ha kalapot hoztatok hát viselje a ló azt a kalapot nem bánom.

Kíváncsi voltam miféle kalapról beszélnek aztán az egyik ember bement a leállásba és ráerısített 1 kalapot a ló fejére nem igazi kalap volt hanem direkt a lóra csináltatták. Szerencsétlen állatnak nemigen tetszett elkezdte rázni a fejét annyira mulatságos volt hogy én is dıltem a nevetéstıl.

İ a Hill uraság mondta az az ember. A lovat HILL URASÁG-nak hívta pedig az volt a neve hogy HÍRNÖK.

Aztán 1 másik fickó elıszedett 1 zsákot a zsákból meg 1 fehér vászonszegélyő karmazsmvörös takarót pont olyan volt mint 1 kardinális palástja. Apám megengedte hogy ráterítsék a lóra a palástot.

A Hill uraság mondta az elsı fickó mekkora nagy uraság ı a mi Urunk.

A Hill uraság mondta a másik ez a föld a miénk nem a tiéd hogy csak úgy add és vedd. Mit szólsz ehhez Hill uraság?

Persze még ha Hírnök hallgatott volna is a Hill uraság névre akkor se tudott volna mit mondani. Az egyik ember beugrott a rekeszbe volt nála 1 PIPA igazából 1 kötélhurok amit ráraknak a ló szájára csavarnak rajta 1-et és utána az állat nem bírja megmozdítani a fejét szóval fölrakta neki ezt az pipát és megcsavarta.

Tudjuk miféle jelzett szerszám a pipa mondta Joe Byrne. Válaszolj te gazember mondta az az ember mondhatsz amit

akarsz. Persze a ló semmit se szólt hogy is szólhatott volna? Hát jó mondta az az ember akkor bíróság elé állítunk és majd

meglátjuk mit szólsz hozzá. A maskarás férfiak sorban beugráltak az istállórekeszbe akár a

fáról lepotyogó pókok. Parasztok voltak mind úgyhogy fürgén és gyakorlottan járt a kezük nemsokára több kötél volt rátekerve szerencsétlen jószágra mint Gulliverre ha ugyan hallottátok már a történetét. Olyan szorosan megkötözték hogy annyit se bírt mozogni mint a pókhálóba ragadt légy a nagy fekete szeme tele volt félelemmel azt hittem az egész csak tréfa de higgyétek el szegény Hírnök tudta mi vár rá tudta hogy ebbıl minden kisülhet csak jó nem.

És akkor elıvettek 1 kést meg 1 hosszú botot. Mary elhallgatott. Nem szívesen mondom tovább. Senki se biztatta lovak közt nıttünk föl mindahányan csak

hallgattunk mikor belegondoltunk milyen kegyetlenül bántak ezzel a lóval de azért kíváncsiak voltunk a folytatásra.

Azt csinálták a lóval amit nem mertek megtenni a gazdájával. Kihegyezték a botot aztán a tőzben fölhevítették és az ökörszem álarcú ember beledöfte a ló hasába.

Ó Jézusom kiáltott föl Dan nemrég jött be hogy váltsuk le az ırségbıl.

Ó igen mondta Mary tövig beledöfték legalább 30 centi mélyen és mikor kihúzták jött vele a ló bele mint 1 horgolótővel.

A rohadtak mondta Joe Byrne. Apám ekkor beugrott a rekeszbe. Joe lesújtott öklével az asztalra az összes fémbögre fölugrott a levegıbe.

Apám kikapta a botot az ökörszemes ember kezébıl megpróbálta kettétörni a térdén de az összes ocsmány maskarás ráugrott kivonszolták a rekeszbıl és az istálló közepén nekiestek ütötték a bottal ahol érték a fején a vállán és megfenyegették hogy ugyanazt csinálják vele is amit a lóval. Az én Marym most már sírt csapdába ejtette a rettenet mint kismadarat a templom nem tudtam onnan kisegíteni és senki se tudta. Az apját ott hagyták vérbe fagyva a koszban ı odament volna hozzá de félt hogy belédöfik azt a förtelmes botot ezért nem is jött elı a rejtekhelyérıl. Meglett emberek szájából hallotta hogy a ló a hibás amiért elvették tılük a közbirtokot azt hajtogatták ott a bizonyíték Írországot viseli a homlokán és a szerencsétlen állattól azt kérdezgették mért ne vehetnék tıle vissza Írországot. Iszonyat volt nézni a ló rettenetesen ordított.

A rémségek közepén az apja észrevette hogy a sötéthajú gyönyörő kislánya az árnyékban kuporog. Hatalmasat üvöltve föltápászkodott betaszigálta a lányt a házba és az anyjára bízta aztán rázárta az ajtót.

Hogy mi történt ezután azt Mary már nem tudta csak azt hogy aznap éjjel hiába visított a szél nem tudta elnyomni a ló ordítását.

Másnap reggel mikor fölébredt katonák vették körül a házat látta hogy a kegyelmes Lord Hill is ott van úgy volt öltözve ahogy a parlamentben szokott rizsporos parókával a fején. A gyerekeket nem

engedték ki a házból de ı látta hogy a ló tetemét kocsira emelték borzalmas volt látni micsoda mészárosmunkát végeztek rajta.

A fehér csillagot késıbb megtalálták a Thinglow Road-i házban a bérlınek Michael Connor volt a neve Trágárkodás és Tulajdon Elleni Vétség vádjával ıt meg 5 másik gazdát elítéltek és Donegalban fölakasztottak.

Apám is az ír Szövetség tagja volt mondta Mary de ellenük tanúskodott csak annyit mondok nektek fiúk ha ebben a maskarában akartok lovagolni az emberek nem fognak szeretni benneteket. Könnyítsetek az életükön ne ijesztgessétek ıket.

Joe Byrne letette a bögréjét és kibaktatott az éjszakába. Egész éjjel hánykolódtam Mary mellett a kunyhóban égett a

szakállam viszkettek a tagjaim forogtam mint a motolla szörnyő látomások gyötörtek például arról hogy mire használta apám azt a nıi ruhát a bádogládában. Annyira belerokkantak a szüleink a Nagy Deportálásba hogy inkább elfelejtettek mindent ami elıtte volt ezért aztán mi idegenben született gyerekek tudatlanságban maradtunk mint a hold túlfelén kikelı ebihalak. Feküdtem a bányászkalyiba nyirkos padlóján és közben éreztem anyád hajának füstszagát ennivaló fiatal lány volt 1 régebbi korból idecsöppent idegen.

Joe kiment ırködni Steve bejött és leheveredett a vízhatlan esıköpenyére. Ahogy mondtam már nagyra ugyan nem nıtt de horkolt mint 1 patkolókovács mihelyt rákezdte az orgonálást fölhúztam a puhaszárú csizmámat és kimentem levegızni. Hozzá voltam szokva az éjszakai ıserdıhöz de most olyan volt mint 1 rémálom feketéllett az a sok ismeretlen ijesztı gumifa. Joe Byrne is ezek közt a fák közt lappangott volt valahol.

Éjjel minden folyónak van 1 titkos ikertestvére 1 légi kísértet végigsúrolja az élı víz felszínét megy vele egészen a tengerig lapos fehér kavicságyhoz értem ahol a patak belefolyik a folyóba hideg csapott meg és vele együtt valami szörnyőséges szag Joe Byrne felıl jött elkapta szegényt a hasmenés. Csöndesen viselte a kínokat nem úgy mint az öreg Harry Power aki ilyenkor nyögött és csapkodott és káromolta az eget a nyavalyájáért.

Mi van pajtás rád jött a szapora kérdeztem tıle mikor lejött a folyóhoz. A szemét nem láttam de a fogát igen miközben vigyorgott.

Odaadnám a 1/2 tökömet 1 pipa ópiumért mondta Joe. Ha szívhatnék 1-et mindjárt rendbe jönnék. Egyre csak mosolygott de a hangja kemény volt mint a fémbögrében csörgı kanál.

Ópiummal nem szolgálhattam viszont volt 1 jó hírem a számára amitıl talán fölvidul kissé elmondtam neki hogy föladtuk a Cameronnak írt levelet.

De ettıl se lett jobb kedve hanem vad lábvakarási roham tört rá. Akkor most mindenkinek megkegyelmeznek mondta anyádat is biztosan kiengedik a börtönbıl.

Lehet hogy tényleg kiengedik. Ó Krisztusom Ned tudod te ki az a Cameron? Tudod milyen

házban lakik az? Én csak azt olvastam amit a parlamentben mondott. Mert ez 1 kib...ott politikus. Ilyenekkel van tele a parlament. És azt hiszed 1 politikus meg fogja védeni a magunkfajtát? Mi

csak zsizsikek vagyunk a nullás lisztjükben. Mi baja a lábadnak Joe? Nem a lábam pajtás hanem a jelzett nyakam. Nem ártott volna

ha hozzám fordulsz mielıtt megírtad ezt a levelet nem akarlak megbántani de ha ez a Cameron meglátja az írásodat még rosszabbnak hisz bennünket mint amilyenek vagyunk.

Még folytatta volna de elkapta a görcs 1 darabig csak káromkodott. Ha Cameron ló volna mondta végül rögtön látnád hogy púpos a háta rövid a nyaka eszedbe se jutna ilyenre fölülni.

De benne volt az újságban Joe te is olvastad. Nem estél te a fejed lágyára Ned de a politikához fingod sincs. Nem is olvastad a jelzett levelemet pajtás. Ó Jézusom kiáltotta Joe és elıregörnyedt mert kegyetlenül

csikartak a belei Ó Krisztusom de reménytelen alak vagy te. Na én megyek mondta és átbotorkált a teafák közt hogy keressen magának 1 félrevonulásra való helyet.

Mikor Joe utolsó gyötrelmes darabkája is eltőnt a bozótosban levetettem a csizmámat leraktam a parton és elindultam a vízben 1 nagyobb sziklát keresni. Találtam is 1 jó nagy lapos fehér sziklát elég széles is volt ráfeküdtem belelógattam a karomat a vízbe és áztattam a csuklómat. A szerencsétlen ló története vastag zsíros rétegben telepedett rám a hideg hegyi folyó most olyan volt mint a lenmaglisztes borogatás kiszívta belılem a régi mérgeket telemerítettem a kalapom vízzel és ráöntöttem a fejemre föld és mohaszaga volt akár a folyami pisztrángnak. Könnyő de a szélükön furcsán megsárgult felhık kóvályogtak az ısöreg csillagképek

között. Másnap reggel ágyban ébredtem mégpedig arra hogy ott ül mellettem Mary karján a gyerekkel. Minden madár aludt még csak 1 magányos vörösbegy szólt a kunyhó melletti bozótosban. Hagyjál itt engem suttogta Mary azt feleltem nincs más választásunk együtt kell maradnunk ahányan vagyunk.

George-nak nagyon magas a láza így nem utazhat. Nem vágtam vissza durván az ólmos derengésben határozott

mozdulattal elvettem tıle a gyereket és kivittem a kunyhóból a göcsörtös tövő fekete teafa alá a nedves nıi ruhák mellé Dan meg Steve nyilván az éjjel mostak és teregettek ki a folyóparton úgy néztek ki a göncök mint a lenyúzott harcsabır.

Mit akarsz csinálni? Lehőtjük. Tette amit mondtam neki belement a jéghideg vízbe én meg

kibontottam a vállkendıbıl a gızölgı gyereket rossz volt ránézni régebben izmos kis vombat volt most meg kilátszottak a bordái a színe meg olyan volt most a folyóvízben mint a bárányzsír.

Jaj szegény picikém siránkozott Mary miközben keresztségben részesítettem a gyerekét megfogtam a hóna alatt és belelógattam a hegyi folyóba Ó drága Jézusom kegyetlen világ jár az ember gyerekére ebben az országban.

Nem sokat törıdtem Mary jajgátasával mert emlékeztem rá hogy anyám ugyanígy gyógyított ki minket a lázbetegségbıl visszaadtam a kis beteget az anyjának aztán megmerítettem a kalapom és újabb adagot zúdítottam a fejére.

Megölöd kiáltotta Mary és a szeme telefutott könnyel. Ó Jézusom segíts mit csináljak? A baba behunyta a szemét a jeges víz ellen olyan gyönge és vékony volt a tiltakozása mint a selyempapír.

Nem akartam én megkínozni a gyereket de nem engedhettem hogy elkapják a fiúkat és nem hagyhattam magára az ıserdıben Maryt meg a magzatát.

Mire visszaértünk a kalyibához már látszott hogy megy lefelé a gyerek láza a szája elkékült Mary visszabugyolálta a vállkendıbe aztán mind az 5-en köréje guggoltunk és figyeltük javul e az állapota. A fiúknak mindenrıl volt véleményük de most ık is hallgattak. Nem akarták hogy 1 gyerek miatt kerüljenek kézre de nem volt kegyetlen a természetük sıt Joe aki amúgy örökké

idegeskedett bevizezte az ujját és beledugta a baba szájába. Lehet hogy koszos volt a körme de George-ot ez egyáltalán nem érdekelte hanem lelkesen szopta a vizes ujjat. Ebben a pillanatban tisztán fölhallatszott hozzánk hogy ló vagy lovak lába placcsan a folyó meg a patak összefolyásánál.

Zsandárok kiáltotta Dan erre Joe vadul kirántotta az ujját a baba szájából. George persze ordítani kezdett Mary nyugtatgatta de a körülményekhez képest túlságosan lassan úgyhogy megnyaltam az ujjam belemártottam a cukros bögrébe aztán beledugtam a szopásra csücsörített szájba. A csönd ahogy erre elhallgatott mutatta hogy gyızött benne az élet.

Joe sebesen megtöltötte a fegyverét és kiosont a kunyhóból nyomában Steve is de a rendetlen Dan hátramaradt és a puskaportartójával piszmogott.

Gyere Mary mártsd bele te is az ujjadat a cukorba. De Mary csak ringatta tovább a gyereket és nem törıdött a

cukorral. Emiatt miközben kihátráltunk a kunyhóból muszáj volt bent tartani a cukros ujjamat George szájában a baba szopta a bal kezemet a jobb kezemben meg a fölhúzott .577-esem. 1 keskeny mellékfolyó mentén haladtunk addig a részig ahol magas kardfő lepte el a folyót Mary lefeküdt a földre mintha csak a sírba feküdne be mikor belenéztem riadt szemeibe láttam hogy így nem élhetünk tovább nem kényszeríthetem hogy kövessen engem ahogy a régi idıkben követték a feleségek a férjüket a háborúba.

Vérvörös papagájcsapat zúgott el a barna fák közt. Jó 20 méternyire elıttem Joe kiugrott 1 főzfa mögül és a

Spencerrel a kezében megiramodott a folyó felé. Miközben rohantam utána azon gondolkoztam ugyan fogom e még látni a feleségemet aztán észrevettem hogy Steve meg Dan is óvatosan elıkászálódik 1 kidılt fa mögül a fülem mást se hallott csak a saját lépteim zaját ahogy csörtettem a térdig érı páfránylevelek között.

A bokrok mögül kinézve 1 magányos lovas tőnt a szemembe. Megálltam és fölemeltem az Enfieldemet a lovas elıreugratta a lovát megismertem Joe cimboráját Aaron Sherrittet. Kezében 1 kis faládika volt Joe Byrne meg rohant a faládika felé most láttam csak amit már korábban is tudhattam volna hogy Joe az ópium rajongója és rabszolgája. Nem kedveltem Aaront folyton Joe tekintetét kereste és sugdolózott

a fülébe különféle helyekrıl meg idıkrıl amikrıl nekünk többieknek fogalmunk se lehetett. Mihelyt megjelent köztünk Joe-t levitte a folyóhoz és mind a ketten belemerültek a szer élvezetébe amit Aaron a kínai ládikában hozott szívták a pipájukat és megpácolták testüket a mennyei fertıben. Mikor Aaron visszajött gúnyosan mosolygott ránk mintha olyan dolgokról tudna amikrıl senkinek se hajlandó beszélni. De azért mégse tudom hibáztatni Aaron Sherrittet kemény volt mint az acél nagy darab szívós hegylakó.

Hála Sherritt híreinek meg mertünk kockáztatni 1 kis tőzgyújtást a kalyiba öreg kandallójában és megsüthettük a szalonnát meg a tojást amit Aaron hozott nekünk ajándékba. Mary egyedül ült az 1 szál lócán mi férfiak meg nekitámaszkodtunk a poros deszkafalnak pipáztunk és magunk sodorta cigarettát szívtunk Aaron meg békésen igazgatta a piruló szalonnáját és lefestette nekünk a kivonult rendıri erıket Századosokat Rendırkapitányokat és Fıfelügyelıket a kolónia legnagyobb kutyáit akik a nyomunkba szegıdtek és kunyhótól kunyhóig rohangásznak reggeltıl estig lenn a síkföldi utakon.

Aaron elıhúzott a farzsebébıl 1 győrött MELBOURNE-I ÁRGUS-t megint letaglózott mikor láttam mekkora hírnévre vergıdtem. Aaron mutatta a gúnyrajzot amin a Rendırkapitány 1 döglött posszumot tart a kezében körbeveszik az emberei mintha 1 hatalmas oroszlánt ejtettek volna el a jelenet 1 telepeskunyhó belsejét mutatta a kéregtetı picike lukán esett be 1 vékony fénypászma az világította meg a kimúlt erszényest. Nemigen tudtunk mit kezdeni a rajzzal míg nem értesültünk a híres rajtaütésrıl a Sherritt család sebastopoli kunyhóján a történet bejárta az országot tán te is hallottad. Abban a hiszemben hogy megtalálta a Kelly-banda fıhadiszállását a Rendırkapitány elsütötte a puskáját mikor belépett a kunyhóba ezzel nemcsak Aaron öccsét Jacket ijesztette félholtra hanem a kéregtetıbe is lyukat lıtt és megölt 1 kunkori farkú posszumot. A rajz fölirata ez volt SAJNÁLATOS BAKLÖVÉS.

A változatosság kedvéért az ÁRGUS-ban most nem voltak karikatúrák Babonás Pápistákról vagy Tudatlan Bridgitrıl az ír cselédlányról hanem csak zsandárokról az volt az értelmük hogy a rendıröknek nincs elég sütnivalójuk hogy megtalálják Kellyéket. Van itt 1 idézet a MELBOURNE-I VICCPARÁDÉ-ból beragasztom erre a lapra.

Ripsz (aki még soha életében nem járt Keilor Plainsen túl): – Mit szól hozzá, micsoda szégyen, hogy nem tudják elkapni Kellyéket! Mért nem pattan lóra a rendırség, hogy elıkerítse ıket?

Ropsz (aki egyszer már eljutott Dandenongig): – Uraságod téved... nagyon is téved... stratégia, uram, ide stratégia kell! Beállnak egy fa mögé, és megvárják ıket!

Miután a Rendırparancsnok eltávozott Sherrittéktıl

megrohamozta Joe Byrne anyjának birtokát éppen fejés közben törtek rá az idıs hölgyre. Aaronnak hosszú lelógó álla volt és nevetı mogyoróbarna szeme a történetet leginkább Joe-nak mesélte és igen mulatságosan adta elı Joe anyjának ír átkozódásait és Standish Rendırkapitány kihátrálását az istállóból hogy a végén 1 tehénlepényben kössön ki a szép fényes csizmájával.

Joe összes fájdalma elmúlt hatalmasakat nevetett de láttam a mesemondónak nincs ínyére hogy én is nevetek. Aaront sose tartottam eszesnek inkább csak jóravaló rendes fickónak de ma a számítás jeleit fedeztem föl abban a vidám szemében. Nemsokára berekesztette a szórakoztató történeteket aztán megkérte Joe-t hogy tartsa rajta a szemét a szalonnán és csináljon mindent úgy ahogy a Hodgson pataknál akármit jelentett is ez. Beszélhetnék veled Ned?

A száján még ott volt a mosoly de nem nézett rám csak mikor 1 homokos kis földsávhoz értünk a teafa alatt. Aaron leguggolt ahogy a bozótlakók szokták aztán letört 1 gallyat hirtelen azt hittem térképet akar rajzolni.

Látom jelzett jó kedvedben vagy mondta Aaron. Megkérdeztem tıle mi van a bögyében. Nem ellened beszélek. Még nem is mondtál semmit. Muszáj megmondanom az igazat pajtás mindenki tudja hogy a

fa..szopók a végén úgyis elkapnak ahova csak megyek mindenütt pénzt kínálnak hogy adjak rólad felvilágosítást. Föl akartam 1 kicsit vidítani Joe-t de csak a hülye nem látja mi lesz ennek a vége.

Megköszöntem neki a bizalmas vallomást nem vette észre hogy gúnyolom.

Pajtás engedd útjára Joe-t mondta mosolyogva. Nem tartom itt Aaron. Nem szolgált ı rá erre a büntetésre még nem ölt meg senkit te

is jól tudod.

Mérget vehetsz rá hogy elmegy ha úgy tartja a kedve. Hatalmad van fölötte nem tud tıled szabadulni Ned nem

érdemli hogy így végezze. Hogy végezze? Tudod te azt jól mondta de nem állta a tekintetem. Úgy érted Aaron hogy megérdemlem ami vár rám? Láttam nem tud felelni ezért visszaindultam a kunyhó felé. Utánam szólt van itt még valami láttam hogy 1 boríték van

nála. Azt hittem Cameron válaszolt a boríték után kaptam de aztán kiderült hogy csak 1 világoszöld papírlap tele pöttyökkel mint a bíbictojás. Kérdeztem tıle mi ez de ı csak a vállát vonogatta.

Mikor kihajtogattam a papírt nem láttam mást rajta csak ezeket a betőket NED KELLY olyasvalakinek a lassú kezeírásával aki nem túl sokat járt iskolába. Kitıl jött ez?

De már tudtam a választ. Azt hiszem anyádtól. Elgondoltam mit bíbelıdhetett Ellen Kelly nagy titokban ezzel

a papírral belehasított a szívembe hogy ez a NED KELLY nemcsak nevet és címet jelent hanem benne van minden szégyen és megalázottság ami feszíti anyám szívét. A rohadékok nyilván nem adtak neki papírt kénytelen volt lopni meg ceruzát is hozzá és mikor sétára küldték hogy egyedül járkáljon föl és alá a melbourne-i börtön udvarán hozzákötözte az üzenetet 1 kıhöz és áthajította a kıfejtıkhöz ahogy a fiatal lányok szoktak szerelmes leveleket küldözgetni.

Kemény világ a börtön gyilkosokkal és még rosszabbakkal van benépesítve de ezt a 2 szót 1 ismeretlen továbbadta 1 másik ismeretlennek haszna senkinek se származott belıle csak kockázattal járt de még a leghitványabb rab is tudta hogy amit anyám ellen elkövettek az maga a GYALÁZAT. Anglia Királynıje jobban is vigyázhatna a börtöneire hogy legalább érezhetné az ember hogy van azért a földön igazság.

Egy hétfı reggel Maggie kijött Zinke úr beechworthi irodájából odakint 1 horgas orrú vén börtöntöltelék várt rá alig látszott ki a szeme a szemöldöke alól megkérdezte Maggie-tıl ı e Maggie Skilling és mikor Maggie mondta hogy ı az odaadta neki a papírt.

A húgom nemsokára továbbadta Aaronnak ı pedig most nekem rögtön értettem mit kér tılem abban a két szóban az anyám. Anyám és közém sose állhatott senki se Bill Frost se George King de még a

Kormányzó a Miniszterelnök a Rendırkapitány vagy Nicolson és Hare fıfelügyelık se meg az alájuk rendelt szolgák óriási piramisa Fitzpatrick Hall meg Flood meg még legalább százan hogy pusztulnának el mind 1 szálig.

Mondtam Aaronnak hogy menjen csak be én meg tépelıdtem magamban a nyirkos kis tisztáson a King Folyó partján a teafa vízbe lógó ágain nyomot hagytak az októberi áradások a föld nedves volt a levegıben rothadó fákéreg sár és eukaliptusz szaga. Ott abban az illatozó kápolnában megesküdtem és Isten volt a tanúm hogy ha Cameron úr csakugyan olyan ember amilyennek Joe Byrne lefestette és ha nem szabadítja ki hamarosan az anyámat akkor lerombolom a börtön falait és magam szabadítom ki anyámat. Mielıtt Aaron elment tört 1 kis borsot az orrom alá mert telebeszélte Joe fejét haszontalan ábrándokkal mondtam a fiúknak hogy vigyázzanak rá meg Maryre meg a gyerekre és elindultam hogy kerítsek valamit ebédre de nem ez volt az igazi okom hanem ki akartam dolgozni 1 haditervet olyat ami méltó a fogadalmamhoz.

Mikor otthagytam a táborunkat a Homokos Lapályon a felhık is olyan kavarodottak voltak akárcsak én a nap legnagyobb részében alacsonyan lógtak a fejem fölött és olyan színük volt mint a koszos gyapjú. Sejtelmem se volt hova forduljak mit csináljak még a lovam is szánakozott rajtam úgy bánt velem mint nıkkel vagy gyerekekkel szokás. Annyira sajnált hogy még csak ki se rúgott a hátsó lábaival mikor fölszálltam a hátára.

Egész nap vad hegygerincek labirintusában kóvályogtunk én beszéltem a lovamhoz ı meg hátracsapdosta a fülét hogy jobban halljon de neki se volt jobb ötlete hogy mi lenne most a teendı.

De elkelne most 1 jó és okos ember 1 igazi kapitány akitıl tanácsot kérhetnék. 12 éves voltam mikor meghalt az apám az én életemben Harry Power volt az egyedüli fınök mikor rájöttem mennyire agyaglábú messzire magam mögött hagytam legalábbis azt hittem. Ahogy telt ez a lehangoló felhıs nap végül megértettem hogy még most is tanonc vagyok és Harry a nagyfınök még most is az ı kitaposott ösvényén járok. Ö tanított meg rá hogy ez a vízmosás nem vezet sehová ez ösztökélt rá hogy fölmenjek a púpos hegytetıre. Ötudatlanságának nevezett mikor megtanított a vadon titkaira. Ha ismered az országot mondogatta Harry életed végéig megmaradhatsz a gyarmatok vad kölykének.

Ez persze nem volt igaz hiszen ıt is elkapták és becsukták a pentridge-i börtönbe mégis az ı ösvényén jártam hőségesen ha netán a Buckland hegynyúlványon elırenyomulok alkonyaira elérhetek Harry rejtekhelyéig a Quinnék fölötti sziklán és holnap reggel arra ébredhetek hogy Nicolson fıfelügyelı rám szakad mint a puszpángfa ága a viharban.

Megállítottam a kancámat de meglazult alatta 1 paladarab és megcsúszott a hátsó lába alig bírt megkapaszkodni az alattunk levı szirten. A szakadék túlfelén hatalmas tenger tárult a szemem elé egyik magányos hegygerinc követte a másikat így hullámzott a táj egészen a Vargahegyig és ezen a vad és kietlen vidéken pillantottam meg végre az igazságot.

Az ıserdı nem véd meg senkit. Emberek védték meg Harryt és ember árulta el a végén. Harry mindig tudta hogy táplálni kell a szegényeket cucliztatni ıket és hízelegni nekik hol Rob Royt játszotta hol Robin Hoodot a zárlat alá vett jószágok karámjából visszaszerezte a szegény özvegy tehenét ha meg ımiatta zaklatták vagy fenyegették a szegény földbérlıket kárpótolta ıket 1 birkával 1 hordó whiskyvel vagy 1 marék aranypénzzel.

Harryt nem azért kapták el mert a pandúrok hirtelen rábukkantak a titkos ösvényeire meg a búvóhelyeire azért fülelték le mert alacsonyabban szabta meg a szabadsága árát mint amennyit a kormány hajlandó volt fizetni érte. Az igazság az hogy a szegény emberek szeretete csak haszonlesı érdekszeretet a rendırségnek csak 500 fontjába került hogy elvezessék Harry titkos ajtajának küszöbéig.

Harrynek meg lehet bocsátani hogy soha nem is hallottta mekkora vérdíjat tőztek ki a fejére de a mi vérdíjunkat minden újság szétkürtölte jól ismerte mindenki akárcsak azt hogy a gulyás bére 1 font hetente a hajcsáré 40 font évente a Kelly banda ára meg 800 font. Nem vagyok iskolázott mondtam már de nem volt nehéz kiszámítani összeszedünk 8000 fontot és szétlocsoljuk a kerületben akár a vizet a kiszáradt aszályos földekre. Ezt a jó hírt vittem haza a táborba de túl sokáig voltam távol nyilván túlságosan hosszú idı telt el azóta hogy Joe utoljára szívott az ópiumos pipából mert most tüsszögött és folyt az orra oda lett a jókedve megint és győlölte az egész világot. Kelly te meg vagy ırülve mondta Joe és öklével a durva ácsolatú

asztalra csapott erre nem vagyok hajlandó akasszanak föl a nevem napján ha megcsinálom már amúgy is nyakig belemásztam.

Csönd lett ezután Mary némán meggyújtotta a lámpát ahogy a fény megvilágította a pókhálós falakat Joe szakállán is megcsillant észrevettem a szépséghibáját a szıke bajsza mögött a nyúlszájat. Bankrablásban nem veszek részt jelentette ki.

Most mitıl vagy úgy megijedve mondta Dan így is úgy is fölakasztanak bennünket.

Megragadtam a bátor kis gazember pattanásos orrát kiráncigáltam a székébıl és lenyomtam a csontos térdére, ígérem neked mondtam kiabálva ígérem nektek hogy nem fognak fölakasztani benneteket.

Nem esik bajotok kiáltotta Mary és leakasztotta a lámpát az asztal fölötti kampóról. Az ilyen bátor fiúknak sose esik bántódásuk.

Ez igazán megnyugtató mondta Joe mi vagy te boszorkány? Mary odanyomta az orrát a gyereke fejéhez de közben

egyfolytában állta Joe átható tekintetét. Szavamat adom rá mondta Mary.

Joe-t Beechworthben nagy nıcsábásznak ismerték kesztyőt vitt vagy sálat lopott a nıknek mindent tudott róla hogyan kell a nıket boldoggá tenni de most sápadt volt és beteg elhagyta minden vonzóereje. İrültségeket beszélsz mondta a feleségemnek.

Fogd be a pofád ripakodtam rá. Mind a ketten meg vagytok ırülve te is Ned nem tudod

elszöktetni anyádat a melbourne-i börtönbıl. Sose mondta hogy el tudja szöktetni kiáltotta Mary. Nem mondta de az jár a fejében. Ismerem én ıt angyalom úgy

imádja az anyját mint senki mást. Ned mondd meg neki hogy nem ez jár a fejedben. Nem tudja megcsinálni még ha kirabol 2 bankot vagy ha szerez

100 000 fontot akkor se. Ne te mondd meg nekem hogy mit fogok csinálni Joe Byrne. Kiontottuk a hekusok vérét most már Kalifornia az egyetlen

reményünk Ó Jézusom kiáltotta Joe menj a p...ába Kelly engedj utamra.

Kikísértem alkonyodott szürkésfehér volt az égbolt a gumifák fekete ernyıje fölött Joe Byrne a vaskos combjával és lábszárával akkora zajt csapott mint 1 vombat ahogy csörtetett lefelé a bozótos hegyoldalon és káromkodott mint a kocsis követtem vagy 50 méterig

bısz csizmái alatt úgy törtek ketté az ágak akár a gyerekbordák. Aztán egyszerre súlyos csönd lett.

Még ha találsz is hajót kiáltottam utána meg kell kenned a kapitány markát ki kell fizetned a viteldíjat Joe honnan szereznél pénzt ha nem valamelyik bankból?

Nem félek a haláltól mondta 1x csak sikerült kivenni a görnyedt formáját 1 tuskón sziklán vagy kidılt fán ült.

Ha a tervem beválik egyiküknek se kell meghalni. Én nem akarok ölni így is borzalmasak az álmaim. És megölni se kell senkit. Hosszan hallgattunk mind a ketten a kookaburra madár mielıtt

leszállt az éj még rikoltott 1-et utoljára. Hadd töltse ki anyád a büntetését már nincs neki hátra olyan

sok. Mi is lehúztunk ennyit a börtönben és nem haltunk bele. De nem volt kedvem vitatkozni vele hogy mik a

kötelezettségeim akár ıiránta akár az anyám iránt. Tettem feléje néhány zajos lépést ı pedig meghátrált. Eredj vissza Aaronhoz de ne rinyálj mint a fürdıs kurva.

Nem fogok elmenni mondta az ırjítı csirkefogója. Tudod miért nem?

Nem tudom feleltem mikor újra megszólalt remegett a hangja. Ned nálad jobb embert nem ismerek. Odajött hozzám a sötétben és satuszerő szorításába vette a karomat. A barátod vagyok mondta ez az én pechem.

De Aaronnak is a barátja gondoltam és az még nagyobb pech. Bementünk a kunyhóba és egyikünk se szólalt meg míg egymásra nem néztünk a gyertyafényben.

Akkor megmondom mire vagyok hajlandó érted mondta Joe lemegyek Benallába és körülnézek a bankban.

Körülnéz hogy hol juthat 1 kis ópiumhoz gondoltam. Nem kell visszajönnöd Joe elég ha üzensz. Kösz Ned mondta és a dohányos zacskójával kezdett matatni. Késıbb miközben fölnyergelte a pejlovát kint álltam a kék

színő éjszakában Steve-vel meg Dannel. Joe azt mondta hamarosan megtudjuk hogyan ırzik a bankot és melyik a legalkalmasabb nap a kirablására de most nem vártam tıle semmit. Mikor fölhágott a lovára szokatlan dolgot csinált lehajolt és kezet szorított velem.

Senkit se rúgj ám térden mondtam neki. Legjobb mindjárt a tökükbe.

Vártam míg a ló patáinak tompa dobogása elhal aztán elváltam a fiúktól bementem a kunyhóba az elsı éjszakai ırséget Steve meg Dan kettesben vállalták.

Odabent a kalyibában szomorúan hallgattam George taknyos szörcsögı lélegzését.

Egyetlenem szólított meg Mary. Tessék. Azon spekuláltam nincs e igaza ennek a zsémbes Joe-nak. Nem

kéne mindnyájunknak Amerikába menni? Ó Jézusom Mary nines pénzünk ki kell rabolnunk a bankot

hogy pénzt szerezzünk ha el akarunk tőnni innét. És ha meglesz a pénz drágám? Elıször csak legyen kirabolva az a bank muszáj mást nem

tehetünk. Ekkor kezdıdött köztünk a félreértés nem voltam hajlandó

megvitatni mire akarom fordítani a pénzt csak az járt az eszemben hogyan raboljuk ki a bankot anélkül hogy a fiúknak baja esne. De anyád sok sok mérföldet utazott mire ebbe az országba ért és még az arcán volt a tenger habja.

Azon is spekuláltam hogy miféle tapasztalataid lehetnek neked bankok kirablásában.

Tán csak tudom hogy kell kirabolni 1 bankot. Ó bocsáss meg mondta Mary nem tudtam hogy már korábban is

csináltál ilyesmit. Ne hagyd hogy Joe fölzaklasson ki tudok rabolni 1 bankot

elhiheted. Odajött hozzám az asztalhoz. Szerettem volna megölelni

végigfuttatni az ujjaimat a karcsú hátán aztán rátenni a kezemet a hasa domborulatára.

És hogyan fogsz hozzá kérdezte. Tiszta egyenes tekintettel nézett rám.

Nem hinném hogy a bankrablás olyan mesterség ami érdekelheti a nıket.

Engem igenis érdekel nem is kicsit. Például azt tervezed hogy csak úgy besétálsz a bejárati ajtón?

Szerintem a bejárati ajtó ugyanolyan jó mint a többi. És olyankor akarod kirabolni a bankot mikor be van zárva vagy

mikor nyitva van? Mikor nyitva van.

Mikor nyitva van? Van ellene valami kifogása asszonyom? Én biztosan nem olyankor mennék mikor nyitva van a bank

mondta a döbbenetes leányzó. Semmi kedvem se volna veszıdni az ügyfelekkel is meg a pénztárosokkal is.

Csakugyan? 3 óra után mennék mikor megszámolják a napi bevételt

megkopogtatnám az ajtót hogy van 1 csekkem sürgısen szeretném beváltani.

Mary mondtam úgy látom te már raboltál bankot. 1 gyerek van a hasamban mondta Mary szeretnék részesülni

abban az élvezetben hogy lássam az apja térdén. Ugye tudod hogy kötelezettségeim vannak anyám iránt? Tudom de irántam is van. Igen irántad is. Készülj föl rá hogy a bankigazgató a keze ügyében tartja a

pisztolyát. Kopogtatok az ajtón és a rohadékja rögtön lepuffant? Benallában fönnáll ez a veszély hiszen az öreg Patrick McGrath

rögtön megismer mihelyt meglát nem gondolod? És Philips aki velünk és Fitzyvel ivott aznap este a Bridge Fogadóban még most is fıpénztáros jut eszembe ismer téged valaki Euroában?

Mary te mutattad nekem a rajzokat az újságokban azokat Euroában is látták ám.

Akkor az euroai bank magát az Ördögöt várja nem pedig az én jóképő Nedemet. Hadd nyírjam meg a szakálladat szerzel magadnak 1 csinos öltönyt Gloster úrtól és mindenki azt fogja mondani nahát milyen aranyos szeretetreméltó ember azt hiszik majd rólad hogy telepes vagy. A pénztárosok kénytelenek lesznek kinyitni az ajtót ha csekket akarsz beváltani.

És te nem akarod kinyitni elıttem az ajtót drága Mary? A világ végére is elmennék érted. Megkerülte az asztalt

megfogta karcolásokkal teli kérges kezemet és óvatosan a hasára tette. Drága egyetlen kislányom tudod hogy az aveneli iskolában nem sok minden ragadt rám hétfı reggelente meg kellett jelennem a zsebemben 6 pennyvel kivéve mikor apám a fogdában csücsült mert akkor anyámnak kijárt a SZEGÉNYSÉGI BIZONYÍTVÁNY Azután

hogy átköltöztünk Gretába egyáltalán nem jártam iskolába úgyhogy nálam sokkal iskolázottabb emberek is vannak akik megírták a bankrablás történetét olvasd el a beszámolójukat tanulságos példa. De anyád ízlésének egyik írástudó se felelt meg ez kiderül majd a lap szélére írott megjegyzéseibıl is. Itt következnek az újságkivágások és ott ül anyád árgus szemmel lesi a mondatokat mint 1 acélcsırő kookaburra madár a kerítésen a reggeli napfényben.

Reggeli Krónika, 1878. december 11. Rablótámadás a Hőség-patak farm ellen A HŐSÉG-PATAKRÓL ELNEVEZETT FARM a vasútvonal mentén haladva három mérföldre esik Euroától, és csak egy kıhajításnyira magától a vasúttól. Hétfın nem sokkal dél után a farm egyik alkalmazottja, egy Fitzgerald nevő férfi, ebédhez készülıdött a kunyhójában. Váratlanul egy bozótlakó jelent meg az ajtóban, kivette a szájából a pipát, és megkérdezte, otthon van-e McCaulay úr, az intézı. Fitzgerald azt felelte: – Nincs itthon, csak estére jön meg. – Üsse kı, annyi baj legyen – mondta erre a bozótlakó. Fitzgerald folytatta az ebédelést, de nyitva maradt a kunyhója ajtaja, ezért jól látta, hogy a bozótlakó int távolabb álló társainak. Mikor végére ért az ebédjének, látta, hogy két durva külsejő alak is csatlakozik a bozótlakóhoz. Négy gyönyörő, jól táplált lovat vezettek. Pejló volt mind a négy. 3 pej meg 1 szürke. A bozótlakó elindult a tanyaépület felé.

Jóképő, több mint 180 cm magas, arányos testalkatú férfi. Fitzgerald úr felesége ekkor a tanyaépület konyháján végezte teendıit. Az idıs hölgyet igencsak meglepte, hogy hívatlanul belép hozzá egy bozótlakó. A kérdésére, hogy ki ı és mit óhajt, a látogató azt felelte: – Ned Kelly vagyok, de ne féljen tılem; nem fogjuk bántani, csak meg akarjuk etetni és itatni a lovainkat, mást nem akarunk. Fitzgeraldné rögtön hívta a férjét, és bemutatta a bozótlakónak, mégpedig ezekkel a szavakkal: – İ Kelly úr, enni és innivalót kér a lovának. – Eddigre Kelly már elıhúzta a revolverét. Fitzgerald, mivelhogy tudta róla, hogy ı a Mansfieldi Gyilkos, azt felelte: – Ha az úrnak erre van szüksége, természetesen meg is kapja. – Ned Kelly ezután beszélgetésbe elegyedett Fitzgeraldékkal, elsısorban az érdekelte, hány alkalmazott dolgozik a farmon. Kielégítı választ kapott minden kérdésére.

Miközben ezek történtek, két másik férfi, mint utóbb kiderült, az egyikük Dan Kelly volt, rögtön nekilátott a lovak etetéséhez. Egy negyedik ember is állt a kapuban, ı nyilvánvalóan ırködött. Kelly ezután Fitzgerald urat egy raktárként használt épülethez vezette, majd rázárta az ajtót, és közben nem gyızte bizonygatni, hogy senkinek sem esik bántódása. Mikor a farm alkalmazottai bejöttek ebédelni, föl kellett hogy tartsák a kezüket, és szép nyugodtan, libasorban be kellett menetelniük a raktárba. Ned Kelly ıket is bezárta Fitzgerald mellé, de semmilyen erıszakot nem alkalmazott velük szemben.

Ezek közül az emberek közül 3-an hosszú évek óta ismerik E. Kellyt, és tudják róla, milyen jó ember.

Késı délután hazatért körútjáról McCaulay úr, az intézı, és a patak hídján átérve furcsállotta, hogy olyan nagy csönd van a tanyán. Közelebb érve a raktárépülethez, meghallotta Fitzgerald úr kiabálását: – Kellyék vannak itt. Az intézı urat is be fogják ide zárni. – Az intézı nem hitt neki, de Ned Kelly kilépett a házból, rászögezte a revolverét, és utasította, hogy tartsa föl a kezét. McCaulay nem szállt le a lováról, hanem azt mondta: —Mi értelme van a tanya kifosztásának? Nekünk sincsenek jobb lovaink, mint a maga lovai. – Kelly megismételte, hogy ételre-italra van szükségük; ezenkívül kinyilvánította azt a kívánságát, hogy éjszaka itt szállnának meg. McCaulay sehogyan sem akarta elhinni, hogy ez volna a Kelly-banda, de amikor Dan Kelly is kijött a házból, felismerte, mint mondta, “az ocsmány fizimiskáját" az újságokban közölt képmások alapján.

D. Kellynek világoskék a szeme, erısek az arccsontjai, markánsak a vonásai, csinos az arca.

McCaulay ekkor így szólt Kellyékhez: – Nos, ha itt kívánják tölteni az éjszakát, helyezzék magukat kényelembe, és igyanak egy csésze teát. – Visszakísérte ıket a tanyaépületbe. Kellyék azonban igen óvatosan viselkedtek. Különös gondot fordítottak rá, hogy elıször valamelyik fogoly kóstolja meg az ételt, mert attól tartottak, megmérgezhetik ıket. Egyszerre nem is ült mindegyikük asztalhoz. Ketten megvacsoráztak, a másik kettı meg odakint ırködött, míg le nem váltották ıket. Éppen amikor a második pár végzett Fitzgeraldné ürüsültjével, kiáltás harsant, mert újabb vendég érkezett – egy vándorárus a szekerével meg a két lovával. Gloster úr volt az,

Pontosan ahogy megbeszéltük

akinek Seymourban van üzlete, de rendszeresen járja az országot, széles választékban kínál ruhanemőt és luxuscikkeket. Ned Kelly kiordított neki, hogy föl a kezekkel, de Gloster nem vette észre a veszélyt, és ahogy máskor is szokta, hozzálátott a lovai leszerszámozásához. Daniel Kelly rögtön rászegezte a pisztolyát és le is akarta lıni, de Ned Kelly megakadályozta ebben. McCaulay is kiszólt, hogy Gloster úr adja meg magát, különben vér fog folyni. Gloster igen makacs fickónak mutatkozott, mert rá se hederített se a Kellyk fenyegetéseire, se az intézı könyörgésére, hanem folytatta, amit elkezdett. Ned Kelly Gloster arcába nyomta a revolverét, és engedelmességre szólította fel, különben szétloccsantja a ----------- agyát. Valóságos dráma játszódott le a poros udvaron, és csak McCaulay úr közbelépésének köszönhetı, hogy Kelly nem lıtte le Glostert. Dan Kelly mindenáron vért akart látni, ahogy mondta, alig bírja megállni, hogy “ne eresszen golyót a ------------ nyomorultba". Glostert is bezárták a raktárba, és a négy bandita nekilátott átkutatni a szerencsétlen vándorárus szekerét. Mindegyikük tetıtıl talpig vadonatúj ruhába öltözött át. A véletlen úgy hozta, hogy minden tökéletesen passzolt rájuk,

Micsoda különös véletlen és a négy férfi hamarosan gyarmati piperkıccé vedlett át, bıséggel hintve magukra a szekéren talált illatszerekbıl.

E. Kelly kék zakót, barna tweed nadrágot és mellényt, puha szárú csizmát és barna nemezkalapot viselt.

Mielıtt lefeküdtek, Kellyék kinyitották a raktárajtót, hogy a bent lévık szellızködhessenek egy kicsit, de közben kezükben volt a revolverük, és szigorúan szemmel tartották a foglyokat. Mindnyájan pipára gyújtottak, és közben barátságosan elbeszélgettek. Ned Kelly azt mondta: – Sokszor láttam meg hallottam is a rendıröket. Ha gyilkos volnék, akármikor megölhettem volna ıket. – Sokat emlegette az édesanyját, és nem gyızte bizonygatni, hogy igazságtalanul börtönözték be, a kisbabáját meg irgalmatlanul elvették tıle. Világosan értésükre adta a jelenlevıknek: ha a kormány szabadon engedné az anyját, ı rögtön föladná magát.

Nem igaz. Ilyesmit soha nem mondott. Ned soha, de soha nem adja föl magát.

A távíróvonalak tönkretétele Miután a foglyaikat bezárták éjszakára, a banda két tagja lefeküdt, a többiek pedig ırségbe mentek. Másnap kora reggel fölkeltek, megreggeliztek, majd a banda egyik tagját elküldte a vezetıjük, hogy tegye használhatatlanná a távíródrótokat. A vasútvonal mindkét felén fut távíróvezeték. A nyugati felén egy vonal, ezt a vasút használja, a túloldalon pedig négy, ezeken bonyolítják le a gyarmat üzleti ügyeit. Könnyő vasrudakra vannak kifeszítve. A vasúti távírót azzal tették tönkre, hogy leverték a porcelán szigetelést, és a vezeték leszakadt a földre. A többi vonalban még több kárt okoztak, mert a banditák vastag faágakkal szétvertek hét vagy nyolc öntöttvas oszlopot, aztán szétbogozhatatlan gubancba győrték a vezetéket. Kellyéket meglehetısen nyugtalanították az elhaladó vonatszerelvények. A tanyaépületbıl jól látszott, hogy az utasok megbámulják a tönkretett telegráfhuzalokat. De csak délután állt meg egy vonat, és kiszállt belıle egy ember, mégpedig, mint kiderült, egy telegráfszerelı, akit azért küldtek ki Benallából, hogy állapítsa meg, mi a hiba. Mihelyt a vonat eltőnt a láthatárról, ezt az embert is foglyul ejtették, és bezárták a raktárba. Amikor ezzel megvolt, Ned Kelly McCauley úrhoz ment azzal a kéréssel, hogy állítson ki neki egy csekket az Euroai Nemzeti Bankba. McCauley ezt azonban bátran megtagadta,

Nem kockáztatott semmit, és ezt nagyon jól tudta de Kelly az asztal átkutatása során talált egy 4 fontról kiállított csekket és pár shillingnyi aprópénzt. Kijelentette, hogy az ı céljaira ez kiválóan megfelel. A banda induláshoz készülıdött, Kelly közölte, hogy bemennek a városba, és a távollétük alatt mindenkit be kell, hogy zárjanak, McCauley urat is beleértve. A banda egyik tagja, egy bizonyos Byrne,

Hőséges, bátor jó barát, aki addig nem hagyná el a kolóniát, míg az összes érintett fél nem szállhat egyszerre hajóra.

hátramaradt, hogy ırizze ıket. A foglyok féken tartására egyiküket kivezették, és Byrne rászegezte a fegyverét, félreérthetetlenül azzal a céllal, hogy ha bárki menekülni próbálna, ezt az embert agyonlıné. A banditák ezután eltávoztak a farmról, Ned Kelly egy féderes kocsi bakján ült, Dan Kelly hajtotta a vándorárus szekerét, a harmadik társuk pedig lóháton kísérte ıket.

Az euroai bank kirablása A bankot a megszokott idıben, délután 3-kor zárták be. 3/4 4-kor a két alkalmazott, Booth és Bradley urak, egyenlegkészítéssel foglalatoskodott, Scott úr pedig, a bank igazgatója a közelben lévı szobájában tartózkodott. Kopogtatás hallatszott az ajtó felıl. Booth úr megkérte Bradley urat, aki közelebb volt az ajtóhoz, hogy nyissa ki, és nézze meg, ki az. Kinyitotta az ajtót, és egy bozótlakó egy 4 fontról kiállított csekket mutatott neki, mondván, hogy szeretné beváltani. Közölték vele, hogy túlságosan késı van, az illetı erre közölte, hogy beszélni akar Scott úrral, az igazgatóval. Bradley úr azt felelte, hogy aznap már elkésett ezzel, mivel már mindent készpénzt elzártak. Az illetı erre benyomult a bankba, és azt mondta: – Én vagyok Ned Kelly. – Azonnal benyomult mögötte a banda egy másik tagja is, egy fiatalember, aki szürke csíkos orosz inget és levendulaszínő nyakkendıt viselt, mind a ketten revolvert rántottak, és arra kényszerítették az alkalmazottakat, hogy menjenek be az igazgató szobájába, mely közvetlenül a pénztárhelyiség mellett volt. Mihelyt bejutottak az igazgatóhoz, Ned Kelly utasította Scott urat, hogy közölje az épületben található nıkkel, milyen látogatójuk érkezett, és hozza ide ıket. Nem igaz. Elıször is E. Kelly pénzt kért, kapott is 300 fontot

készpénzben, azt mondták neki, hogy több nincs – hazudtak, ezt E. Kelly is jól tudta.

Hamarosan odagyőlt hát Scott úr és Scottné asszony, az öt gyerekük, Scottné anyja és két cselédlány.

Kacérkodott E. Kellyvel, házas asszony létére! Megtetszett neki, mert sokkal jobb vágású férfi volt, mint a saját ura, ez nyilvánvaló. İ találta meg a széfkulcsát, és ı is adta oda E. Kellynek. Késıbb Scottné nem gyızte emlegetni, milyen udvarias és választékos úriember a Kelly úr. Úgy látszik, nem sok szerencséje volt a saját férjével, azzal a kopasz kis mitugrásszal. [Néhány sor kitörölve.]

Némi késedelem és bizonytalankodás után Bradley úr átadta a kulcsokat,

Hazugság, hiszen, mint tudjuk, a nagysága kegyeskedett átadni a kulcsot.

és ekkor Kelly nekilátott átkutatni a vastag falú szekrényt. Minden

fém- és papírpénzt kivett belıle, és a pultra rakta, mintegy 1900 fontot bankjegyekben és 300 fontot aranyban. Ned Kelly ezután kiment, behozott egy kisebb jutazsákot, és beletömte a bankjegyeket és az aranyat. Odafordult Scott úrhoz, és azt mondta neki: – Az udvarában áll egy jó kis homokfutó. Azt ajánlom, kössön eléje lovat, mindnyájukat kiviszem egy kicsit az erdıbe, és a homokfutó kényelmesebb lesz a hölgyeknek, mint a mi szekereink. Scott azt felelte erre, hogy az inasa most nincs odahaza, erre Kelly kiment, és maga fogta be a lovakat a bricska elé. Az egész társaság kivonult a hátsóudvarba, ahol a vándorárus szekere állt. Booth úr, Bradley úr és három gyerek a szekérre szállt, Dan Kelly volt megbízva a felügyeletükkel. Scottné asszony meg az anyja és a két másik gyerek meg az egyik cselédlány a bankigazgató bricskájára ült fel, és Scottné kapta a megbízást, hogy hajtson. A másik kocsit Ned Kelly hajtotta, ebben kapott helyet Scott úr és a másik cselédlány, így tehát a banda nemcsak a bank pénzkészletét, hanem tizenkét embert is ellopott, és végighajtott velük Euroa fıutcáján, ami rendkívül csendes volt, aznap délután ugyanis éppen temettek valakit.

Kíváncsi vagyok, ez vajon kinek az ötlete volt?

Gyorsan kihajtottak a Hőség-patak farmra. A nıknek megengedték, hogy bemenjenek a házba, az ırük pedig, Byrne, kiengedte a foglyokat a szabad levegıre. Háromnegyed kilenc tájban a banditák szedelızködni kezdtek, hogy indulnak vissza a hegyek közé, de elıtte még bezárták az egész társaságot, McCaulay kivételével, akinek Kelly a lelkére kötötte, hogy még három órán keresztül tartsa benn a foglyokat, és értésére adta, hogy a banda itt lesz a közelben, ha tehát bárkit szabadon engedne, ıt fogják érte felelısségre vonni. Kelly és cimborái ezután ellovagoltak Violet Town irányában. A figyelmen kívül hagyott figyelmeztetés A fent leírtakból is kitőnik, hogy a tettesek nem csupán egy vakmerı tettet hajtottak végre, hanem mindvégig urai voltak a helyzetnek.

Azok voltak – és azok most is!

Nyilvánvaló, hogy túljártak a rendırség eszén, és amíg nem kapunk sürgısen magyarázatot, a nagyközönségnek csakis az lehet a véleménye, hogy a gaztettet könnyen meg lehetett volna akadályozni. A sajtóban nem egyszer jelent meg, hogy a banda valószínőleg bankokon fog rajtaütni és kirabolja ıket, és ilyen értelmő

figyelmeztetéseket a hatóságok is kaptak. Egy száz tagú rendırkülönítmény kizárólag ezeknek a bőnözıknek az üldözésével foglalkozik, és bár bizonyos körök ujjongva ünneplik teljesítményüket, a tiszteletre méltó polgárok jogosan esnek kétségbe a rendırség csúfos kudarca láttán.

A Hőség patak farmon megtárgyalta az ügyünket a magunkfajtájúakból egybeállt esküdtszék de ez már nem került bele az újságokba.

12 embert ejtettünk foglyul oldalamon Joe Byrne-nel ıriztük ıket mindnyájan be voltunk préselıdve abba a 6x3 és 1/2 méteres deszkabódéba amit rendes körülmények között szerszámos sufninak vagy éléskamrának használtak. Csöndes forró éjszaka volt ilyenkor az embereket lefoglalta az aratás idén viszont arató és kévekötıgépet vetettek be de valami elromlott a belsejében McCaulay intézı a szememre hányta hogy több bajt csinálok mint a jelzett arató és kévekötı gép. McCaulay elfoglalta a legjobb ülést 1 régi gyártású vasvázas fogasrúdon és ott lebzselt a sarokban míg ki nem zavartam mondván hogy most én vagyok itt az intézı jó néhányan a markukba nevettek.

Azt az ülést rendes körülmények között ez a bizonyos FITZGERALD ÚR szokta elfoglalni de nem panaszkodott ismert engem gyerekkoromtól fogva. Fitzgeraldnak az volt a beceneve hogy Vén Hortyogós Harry Powernek meg Billy Skillingnek volt a cimborája és arról volt méltán híres hogy minden farmon megtalálta magának a leglazsálósabb munkát. Ha elfoglalták az ülését a Vén Hortyogós keresett magának 1 zugot rátelepedett 2 zsák szalmára és ott is maradt egész reggelig és horkolt jó hangosan és szép egyenletesen.

Jimmy Gloster a vándorárus is a foglyok közt ült és továbbra is a halálos ellenségem harcias szerepét játszotta.

Peter Chivers úri származékként lett kétkezi munkás hatalmas pofaszakálla volt mindenki úgy hívta hogy a Moly mert akárhol meggyújtottak 1 lámpát ı rögtön ott termett sőrőn megfordult anyám zugkimérésében is de senki se érez természetes szimpátiát 1 gyilkos iránt ebben nem volt különbség a Moly meg azok között akik csak az újságokban látták a képmásomat. Volt aztán 1 Leeves nevő londoni mőszerész is ı javítgatta az arató és kévekötıgépet meg 6 napszámos Wimmerából a vak is láthatta hogy egyikük sincs oda a boldogságtól

hogy össze lesz zárva a Mansfieldi Gyilkosokkal. Volt ott 1 szélesvállú fickó aki középütt választotta el a haját

viasszal kenegette a bajszát és le nem vette rólam a szemét attól a pillanattól fogva hogy beléptem a kunyhóba miközben a cimborái mind azzal voltak elfoglalva hogy minél kényelmesebb helyet vackoljanak maguknak éjszakára ı csak nekitámaszkodott a falnak és bámult rám. Mikor mindenki helyet foglalt és még az arató és kévekötı gép szerelıjének is szorítottak valahol ülıhelyet a viaszos bajszú köntörfalazás nélkül nekem szegezte a kérdést.

Mi okuk volt rá hogy megöljék azokat az embereket ott a Rostosháncs pataknál?

Megkérdeztem hogy hívják azt mondta Stephens-nek sejthettem volna valamikor ı is zsaru volt.

Megmagyaráztam a figurának hogy más nem lıtt csak én Joe Byrne-nek aki most az ajtónak támaszkodott 1 pisztollyal az övében akkor nem volt más halálos fegyvere csak 1 faág.

Mindenki Joe felé fordult mintha azt várnák tıle hogy igazolja amit mondtam de ı csak vigyorgott mint a fakutya zsebrevágta a kezét és elıhúzott 1 zsineget meg 1 darab méhviaszt.

Elmondtam nekik hogy a zsaruk 1 Spencer ismétlıfegyverrel meg Webley pisztolyokkal jöttek be a vadonba és hosszú szíjakkal amiket direkt azért csináltattak hogy behúzzák vele a véres tetemünket Mansfieldbe.

Az emberek csöndben figyeltek de mikor Joe a másik zsebébıl is elıhúzott valamit minden tekintet rászegezıdött. Figyelték ahogy nyugodtan meggyújtja a kanócot 1 faggyús bögrében és gondosan elhelyezi a padló közepén. Mikor egyenletesen égett a láng magasba emelt 1 darab bırt nem volt hosszabb 10 centinél.

Emléktárgy a szíjból mondta Joe. Hang nem hallatszott csak 1 vadmacska nyivákolt kint a

sötétben. 1 angol bíróságon ez nem számított volna bizonyítéknak de a

kis darab hullaszállító szíj óriási hatást tett bíráinkra néhányan annyira undorodtak tıle hogy nem voltak hajlandók hozzáérni se mások tüzetesen megvizsgálták hogy mit szerettek volna megtudni nem tudom. Stephenst nem hatotta meg a dolog azt mondta nem csoda hogy a rendırök féltek tılem hiszen egyszer már meg akartam ölni 1 kollégájukat Benallában.

Fitzpatrickre gondol?

İrá. Ekkor a Vén Hortyogós lépett a tanúk padjára. Nem tett esküt

semmire de bevallotta a jelenlevıknek hogy ismer engem gyerekkorom óta és azt mondta Ned Kelly sose hibázza el a célt vagyis ha meg akartam volna ölni Fitzpatricket akkor Fitzpatrick ma alulról szagolná az ibolyát. De mivel Ned Kelly a kezébe lıtt a rendırnek ı maga garantálja minden jelenlévınek hogy Ned Kelly oda is akart lıni.

Stephens felém fordult meglehetısen kétkedı képpel. Láttam köti az ebet a karóhoz ezért azt mondtam Fitzpatrick

megígérte hogy feleségül veszi a húgomat de rábizonyosodott hogy már van 1 másik menyasszonya.

És emiatt le kellett lıni mondta Stephens gúnyosan. Nem hanem anyámat ez annyira fölháborította hogy fejbevágta

Fitzpatricket. Maga meg rálıtt? Dehogyis hanem a mocsadékja elırántotta a .45-ös Coltját a

kunyhóban gyerekek is voltak és úgy gondoltam az jár legkisebb kockázattal ha rálövök a kezére.

És ezután megpróbálta letartóztatni magukat de maguk ellenálltak?

Nem hanem bocsánatot kért a hitványságáért mi meg bekötöztük a sebét aztán lóra ült és elvágtatott azt mondta a barátom szeretne lenni és ha ismerné Fiztpatricket tudná hogy igazat beszélek.

Ó ismerem én ıt nagyon jól. És mi a véleménye Stephens úr? Stephens sóhajtott egyet aztán megtörölte a kezével az arcát.

Mindenki tudja hogy Fitzpatricknek nincs ki a 4 kereke. Joe Byrne elkapta a pillantásomat. És ezért vonult ki a rendırség hogy kézre kerítse magukat

kérdezte a szerelı. Ennek a gazembernek a tanúskodása alapján? Így van mondta Joe azzal dicsekedtek Ned húgainak hogy Ned

agyát széjjelszórják az ıserdıben. Szóval ez áll az eset hátterében mondta Chivers. Kivonultak

hogy megöljék magát és maga ölte meg ıket? Hát énnálam csak 1 ág volt mondta Joe és szánakozva

mosolygott. Nem tudom mit tehettem volna. Nem volt semmilyen fegyverünk amivel rendesen

megvédhettük magunkat mondtam nekünk csak a fegyvereik kellettek. Nem akartuk megölni ıket.

De a szarháziak ránk lıttek hogy kinyírjanak bennünket ezt pedig nem kellett volna mondta Joe. Nem hiszem hogy bárki az urak közül ne szegült volna szembe velük.

A kunyhó megint elcsöndesedett csak a távolban elhaladó vonat hangja hallatszott be. Egyenként ránéztem mindenkire és megkérdeztem ıket mit tettek volna a helyünkben.

Nem válaszoltak de érezni lehetett hogy megenyhül a légkör. És mit szólnak ahhoz ami anyámmal történt? Börtönbe csukták

Gyilkossági Kísérletben való Bőnsegédi Bőnrészesség vádjával pedig se kísérletrıl se gyilkosságról nem volt szó.

Megint csak nem szólt senki. A kisbabáját is elvették tıle mondtam erre még mélyebb lett a

hallgatás. És el kell hogy mondjam róluk hogy ezek ausztrálok voltak jól ismerték a könyörtelen törvény rémuralmát az IGAZSÁGTALANSÁG történelmi emlékezete beleivódott a vérükbe lehetett az ember bankhivatalnok vagy intézı talán soha semmiért se tartóztatták le de a szívében mindegyikük tudta milyen az mikor arra kényszerítik az embert hogy fehér csuklyát viseljen a börtönben mindegyikük tudta milyen az mikor megkorbácsolják csak azért mert bele mert nézni 1 porkoláb szemébe ez még az olyan úri származékról is lerítt mint a Moly az igazságtalanság ismerete neki is bele volt írva a zsigereibe. A Hőség patak menti kunyhóban bebizonyosodott hogy ha valaki el tudja mondani a saját igaz történetét az ausztrálok hisznek neki és meg fogják érteni ez most kristálytisztán megmutatkozott elıttem de hamarosan Joe elıtt is.

Késıre járt már mikor nyugovóra tértek az emberek a Vén Hortyogó a szalmazsákján feküdt és igazolta hogy nem véletlenül kapta a becenevét. Mikor eloltottuk a lámpát a kéregtetı résein át ki lehetett látni a csillagokra ekkor kérdeztem meg Stephenst mit szólna 1 vizsgálóbizottság ha ezeket az információkat eléje tárnák. Azt mondta a parlament tele van rossz politikusokkal de ez a Cameron gerinces ember.

Gondolja hogy ez a Cameron elolvasná ha írnánk neki 1 levelet kérdezte Joe.

Ó egész biztosan. Maga szerint indítanának vizsgálatot? A kutyafáját kénytelenek lennének ha megtudnák amit most

minekünk elmondott. Joe tehát Stephenstıl elfogadta amit tılem nem drága

kislányom ez a magyarázata annak az újságokban is megjelent történetnek hogy az egyik úgynevezett TÖRVÉNYENKÍVÜLI késı éjszaka bement a tanyaépületbe látták az asszonyok hogy kivilágos kivirradtig hosszú órákon át valami irományon dolgozott. Joe Byrne írta a 2. levelet Cameronnak igen ékes szavúra és erélyesre sikeredett.

Üdítıen hatott rá a munka mert reggel nem piszkálódott nem tüsszögött és nem volt gyászos kedvében. Aznap raboltuk ki az euroai Nemzeti Bankot és ahogy a haditervem lépésrıl lépésre megvalósult Joe egyre többet mosolygott. Gyakran föl is nevetett vagy a tekintetemet kereste.

Többször is a fülembe súgta hogy Scottné asszony a bankigazgató felesége belém van esve. Igen udvarias volt hozzá is a férjéhez is és arról se feledkezett meg hogy megmutassa nekik a hullaszállító szíj darabját.

Biztos vagyok benne hogy Scott Joe hatására lett jó szívvel irántunk ha nem is teljesen de annyira mindenképpen hogy bankigazgatói minıségében azt mondta 1 riporternek a banda viselkedésérıl igaz hogy ellentmondást nem tőrı utasításokat adtunk de egyik túsz se tapasztalt a részünkrıl se erıszakot se gorombaságot.

Joe Byrne kezdte a lovaglási parádét is mielıtt eltávoztunk bemutattuk nekik mit tudnak az Igazi Vad Gyarmati Gyerekek olyan lovaglást rittyentettünk nekik amilyenhez még hasonlót se láttak soha életükben úgy nyargalásztunk hogy közben hosszirányban feküdtünk a lovunk hátán lábunk a farkánál orrunk a nyakánál néha meg a lábunkkal a ló nyakára támaszkodtunk.

És lám csak megtapsoltak bennünket a szemük ragyogott az arcuk kipirult bankigazgatók és intézık és volt rendırök álltak a tőzı napon és ünnepeltek bennünket olyan fejlemény volt ez amit korábban sose tudtunk volna elképzelni.

TIZENEGYEDIK KÖTEG

Kelly élete 25 éves korában

40 lapra szétvágott barna csomagolópapír (kb. 10x20 cm), utólag zsineggel kötötték át (hevenyészett módon). A címlap szélén jókora lyuk; az olvashatóságot nem akadályozza. A szerzı ráébred, hogy a bunda ismertsége éppen akkor kezd nıni, amikor az újságok visszautasítják Kelly és Byrne leveleinek közlését. Félreértés Kelly és Mary Hearn között. Megfogalmazódik a gyanú: a rendırség és a postai hatóságok összefogtak, hogy megakadályozzák fontos levelek célbaérését. A köteg egy újságkivágást is tartalmaz, melyben a Jerilderie Hírei beszámol a banda merész rajtaütésérıl a városon, ennek kapcsán Kelly részletesen kifejti az indítékait. Mind a hangnem, mind a kézírás a törvényen kívülinek nyilvánított szerzı fokozódó elégedetlenségérıl tanúskodik, amiért megtagadják tıle az országos nyilvánosságot.

A KORMÁNY TELE VOLT állítólag nagy tudományú és kiváló férfiakkal elég kínos lehetett hogy nem tudják kiötleni hogyan kéne elfogni 1 ilyen iskolázatlan bandát. Az újságok megírták hogy Steve Hartnak horgas az orra és Dan Kelly kancsalít de ez szemernyit se változtatott azon a tényen hogy kicsúszott a kormány ellenırzése alól 1 jó nagy terület és errıl se maguknak se másnak nem tudtak számot adni.

A rendırség kirukkolt a magyarázattal hogy miért vagyunk mi ilyen népszerőek. Szerintük északkeleten mindenütt ezrével vannak a Kelly szimpatizánsok azért nem tudnak nyakon csípni bennünket mert jó barátok egész hadserege bújtat és etet bennünket.

Mint tudod én pontosan erre vágytam de valójában az volt a helyzet hogy sokfelé csak úgy ismertek mint a Mansfieldi Gyilkost és egyáltalán nem voltam népszerő. Az euroai bankot december 11-én rámoltuk ki. Január 4-én a rendırség lefogott 21 embert semmilyen más vád nem volt ellenük csak az hogy ismerik Ned Kellyt vagy rokonságban állnak vele vagy cellatársai voltak a börtönben. A rabtársaimból jó páran igazi barátaimmá lettek például Veszett Wright és még néhányan akikrıl legföljebb a legszőkebb családi körben beszélek mások megszakították velem a barátságot a Rostosháncs patak menti eset után például Jack McMonigle azt üzente többet nem akarja látni a képemet azok után hogy gyilkos lett

belılem. De aztán szegény Jack kénytelen volt megtanulni milyen is az ha megrágalmazzák és hamisan bevádolják az embert megbilincselték és a többiekkel együtt kihajtották a benallai vasútállomásra beterelték 1 marhavagonba mint 1 koszos birkát átszállították a beechworthi börtönbe és vizsgálati fogságba helyezték. Az egész kolónia láthatta micsoda igazságtalanságok történnek porkolábok kormányoztak minket ugyanúgy nem volt igazság mint hajdanában.

Cameron törvényhatósági testületi tag úrtól csak nem akart válasz jönni pedig mostanra nyilván elolvasta már a 2 levelet a nyersebbiket tılem a mőveltebbet Joe-tól. Januárban mindenütt arattak de 21 farmon hiányzott a férfikéz így szerzett magának a rendırség tartós ellenségeket mi meg így szereztünk magunknak hőséges barátokat. A Kelly banda fölcsapott Mezıgazdasági Munkásnak sok sok szénaboglyát raktunk mi meg. Danból most már gazdag ember lett keserő szavakkal panaszkodott is a rabszolgamunkára de a február eleji hosszú forró napokban gondoskodtam róla hogy mindenki rendesen kivegye a részét a munkából. Ez alatt a 2 hónap alatt mindenfelé szívesen látott vendégek voltunk északkeleten több rejtekhelyünk volt mint a moyhui nyulaknak.

Euroából 10 000 font tiszta bevételre számítottam ténylegesen csak 2260 lett belıle ez is szép summa volt odaadtam az egészet Joe Byrne-nek megköszöntem a barátságát és a hőségét mondtam neki hogy nem vagyok a börtönıre mehet Amerikába vagy ahova csak akar.

Joe a vállamra tette a kezét és azt felelte én vagyok a kapitánya mindhalálig visszaadta a pénzt azzal hogy 65 fontot azért elfogad belıle hogy az anyja kifizethessen 1 számlát ezenkívül még 20 fontot hogy Aaron kifizethesse a kormánynak a földbérleti díjat. Joe szavai után elszégyelltem magam hogy valaha is rosszat gondoltam róla.

Maradt tehát 1975 fontunk. Bıven futotta hogy ruhát vegyünk a lányoknak új nyerget a cimboráknak örültünk hogy kiválthatjuk Jimmy Glostert az adósságból és B. Gouldot is megjutalmazhatjuk egynémely szolgálataiért. A megözvegyült Griffithné hazahívhatta a lányát Tasmániából ahova cselédnek volt kénytelen elszegıdni. Mikor enyhítettünk ezeken és más efféle gondokon még mindig maradt 1423 fontunk egész vagyon csakhogy személyesen felelısek voltunk nemcsak az anyám hanem másik 21 ember kiszabadításáért

is a börtönbıl. Zinke urat bíztuk meg a védelmükkel. A victoriai rendırség persze bıkezően tőzögette ki a vérdíjakat

nemcsak Aaron Sherittnek engedtük meg hogy hagyja magát megvesztegetni. Bevettük magunkat a Warby rengetegbe és onnan néztük ahogy porfelhık szállnak föl a síkságról tudtuk hogy ık most 1 dráma szereplıi aminek én vagyok a szerzıje.

Mary látta ahogy a bankrablás után visszaértünk a táborba lobogott utánunk a nyitott ingünk fáradt lovaink telefröcskölıdtek vízzel mikor átkeltünk a patakon vastagon lepte ıket a por és az izzadság tele voltak a tüskés bozótok közt szerzett karcolásokkal szóval így tértünk haza diadallal. Steve Hart arcon csókolta Maryt Joe Byrne fölkapta megsörgette a levegıben és közölte vele hogy az ura most már Tábornok és a legnagyobb jelzett ember a világon.

Mikor az újságok azt írták hogy Ned Kelly jóképő csak legyintettem erre a hízelgı túlzásra én Camerontól vártam hírt persze az ilyen törvényhozó testületi tagok nyilván nagyon el vannak foglalva de a leveleink kapóra jöhettek neki hogy a parlamentben újra elıvegye az ügyet. Olyan együgyő nem voltam hogy azt higgyem meg fogják bocsátani a vétkemet de azért mindennap vártam a hírt hogy anyámat szabadlábra helyezik.

Igen nagy figyelemmel böngésztem az újságokat édesanyád vett 1 albumot gondolom most a te birtokodban van különleges zöld színő és belül van benne 1 bélyeg az van ráírva hogy készítette a Parson Nyomda Benallában. Ebbe az albumba Mary elkezdte beragasztgatni a mindenfelé megjelenı újságcikkeket a hazugságokat és a tévedéseket kíméletlenül kipécézte és a lap szélén kijavította néhány hírt a saját kezével másolt be az albumba nyilván az járt a fejében hogy 1 távoli boldogabb korban ez a kötet majd a könyvespolcra kerül.

VESZETT WRIGHT (Wyatt bíróhoz): Addig nem fogja kézrekeríteni Kellyéket, amíg a parlament össze nem ül, Kellynét haza nem engedik, és Fitzpatrtcket be nem csukják Kellyné helyére. WYATT BÍRÓ (ismételten meghosszabbítja Wright vizsgálati fogságát): Sajnálom. Szívesen járnék el tisztességesen, ha tehetném.

Nem kell bizonygatnom neked hogy anyád volt az elsı és legjobb támogatónk még az én bátor lánytestvéreimen is túltett. İ dugta el a pénzünket és vette is elı ha eldöntöttük hogy valakinek szüksége van valamekkora összegre igen körültekintıen és bölcsen kezelte megszámolta és 1 borítékba tette a bankókat és a fémpénzeket mindenki annyit kapott belıle amennyire szüksége volt 1 pennyvel se többet vagy kevesebbet.

Vártam hogy összeüljön a parlament de sok minden más is foglalkoztatta az agyunkat meg a testünket ott volt az aratás meg aztán a rendırség állandóan változtatta a helyét. Eközben Kellyék nem hagyták magára anyádat kérdezd csak meg tıle majd elmondja hogy bement Kate-tel meg Maggie-vel Benallába vettek maguknak zsebkendıt sálat de nem kötötték az elárusítólány orrára hogy miért fizetnek több maréknyi hatpennyssel.

Tele voltak a lányok ötletekkel soha rendır a nyomunkra nem bukkanhatott ha ık nem akarták például 1 forró napon 3 héttel az euroai bankrablás után Mary és Kate féderes kocsin behajtott a Kilfeera-farm mögötti területre ott találtak rám amint kényelmesen táboroztam a 15 Mérföldes patak partján. Kate lepakolta a sózott marhahúst a teát meg a cukrot anyád meg lejött hozzám a patakpartra a hóna alatt nagy köteg újsággal. Az arcát fátyol fedte hogy távol tartsa a legyeket emiatt nem is láttam a szemét meg a száját.

A parlament? Az volt a válasza hogy fölemelte a fátylát és megcsókolt. A levél? Cameron megkapta a leveledet mindjárt elolvashatod. Anyád

feszült volt mikor belelapoztam az újságokba rögtön kiderült hogy Cameron megmutatta a levelemet a szerkesztıknek de EGYIK SE NYOMTATTA KI A TÉNYLEGES SZAVAIMAT hanem úgy viselkedtek mint a keskeny vállú taknyos tanítóbácsik mindegyik a stílusomról meg a jellememrıl fejtette ki a saját véleményét. Ledobtam a földre ezt a szemetet földühített hogy ISKOLÁZATLAN DE JÓESZŐ EMBERNEK fest le a MELBOURNE-I ÁRGUS nevő szennylap a másik meg azt írja hogy tele vagyok BETEGES HIÚSÁGGAL ez igen durva rágalom volt dehát az egész gyarmatot ugyanúgy igazgatták mint a beechworthi börtönt. Belerugdostam az újságokba szét is lövöm ıket ha nem félek hogy emiatt rám találnak a zsandárok.

Mary megfogta és megcsókolta a kezemet aztán az arcához

emelte és mélyen a szemembe nézett. Drágám mondta most már nem számít.

A kezemet a hasára fektette. Majd a gyerekünk elolvassa a leveledet szerelmem.

De én annyira dühbe gurultam hogy nem jött szó a számra anyád hiába próbálta nem tudott megvigasztalni.

Megkérdezte hogy volna e kedvem 1 jó kis sétához ez meg is lephetett volna hiszen nem szerette a hıséget de igaz ami igaz nem is nagyon figyeltem rá hanem fıttem a saját levemben bosszúterveket koholtam a nagykutyák ellen akik elnyomnak mindnyájunkat.

Rajtaütök 1 jelzett nyomdán és magam nyomtatom ki az egészet.

Belém karolt kettesben sétáltunk a hegyoldalon a fő barna volt és élettelen a lábunk alatt.

Nem kell neked rajtaütnöd semmin megvan mindened amire szükséged van.

Csak épp igazságom nincsen. Itt vagyok neked én mondta és fejét a vállamra fektette ez nem

elég? Itt vagyok neked én meg a gyerekünk meg a barátaid meg több mint 1000 font.

Azt feleltem neki nem veszi számításba mibe kerül törvényenkívülmek lenni. Fölfele sétáltunk a hegyoldalon 1 magányos gumifához értünk leültünk az árnyékába és figyeltük amint 1 sas köröz fönn a magasban.

Elmagyaráztam neki hogy nemsokára elfogy a pénzünk mert sokba fog kerülni az anyám kiszabadítása a melbourne-i börtönbıl.

De most megadhatod az anyádnak amit minden anya kíván a gyerekének.

Mégpedig micsodát? Azt hogy biztonságban vagy. Csak nem akarod azt mondani hogy meneküljek el? A legjobb amit tehetsz anyádért hogy olyan messzire mész

amennyire csak bírsz a baj elıl. Te nem ismersz engem mondtam neki nagyon megbántott hogy

ilyen önzı és gyáva alaknak képzel. Igaz hogy ıt jobban szereted mint engem? A két dolog nem ugyanaz. Sose engedik ki az anyádat Ned ezt muszáj elfogadnod

akármennyire szereted is ıt. A bíróság törvényesen elítélte.

Azt mondtam neki nem tudja kirıl beszél és el se tudja képzelni Ellen Kelly milyen gyötrelmeken ment keresztül.

Nem fog meghalni a börtönben de neked véged ha itt maradsz a kolónián.

Ha nem engedik ki akkor majd kiszabadítom erıvel. De megígérted hogy megveszed Amerikába a jegyeket ha

kiraboltad a bankot. Nem hagyhatom itt anyámat Mary ezt te is jól tudod. És velem mi lesz? Hogyhogy mi lesz? Kivártam hogy kirabold azt a bankot de azt nem fogom kivárni

hogy meghalj. Mary kérlek ne sírj. Nem sírok se most se máskor. Van 1000 fontunk és arra

használjuk amiben mi ketten megállapodtunk. Te félreértettél engem. Nem mert ha anyád kiszabadul utánunk jöhet Kaliforniába én

majd gondját viselem mosok és fızök rá akkor is ha leköpdös és ringyónak nevez. Ha megöregszik majd ápolom és a rabszolgája leszek de nem maradok itt hogy kivárjam míg megölnek téged nem erre képtelen vagyok.

De nem tudnak a nyomomra bukkanni Mary még az országúton se ismerik ki magukat rendesen.

De megígérted. Te vagy az életem értelme mondtam de az arca bezárult mint az

ajtó hiába dörömböltem rajta nem akart kinyílni. Kinyomattatom a levelemet majd meglátod mi lesz utána az ausztrálok nem hagyják hogy 1 anyát ártatlanul börtönbe csukjanak.

Soha senki se fogja kinyomtatni a leveledet kiáltotta. Akkor ahogy mondtam majd én kinyomtatom azt a jelzett

levelet. De Mary már ment is lefelé a hegyoldalon. Gyere vissza kiáltottam utána de nem fordult vissza magasra

tartotta a fejét már nem lánynak látszott hanem kegyetlen és büszke idegennek. Leguggoltam a kiszáradt nyári főbe és vártam a percet hogy meglágyuljon. Néztem a györnyörő fehér bokáját ahogy átmászott McBean szögesdrót kerítésén aztán eltőnt a bozótosban mikor 1 akácialiget mögül elıhajtotta Kate a féderes kocsit anyád már benne ült utána kiáltottam a nevét de a szél fölkapta és visszafújta a torkomba.

Nem jöttem rá hogy elhagyott csak 1 hét múlva mikor Maggie az utolsó vacsoránk maradékai közt talált 200 fontot 5 és 10 fontos bankjegyekben arra semmi se utalt hogy a pénz többi részét Mary elásta vagy magával vitte. Rajta kívül senki se ismerte a pénz rejtekhelyét.

Az ördög bújjon a bocskorába! Ezt gondoltam róla és még rosszabbat is nem mintha nem szerettem volna de elorozták tılem az életem fényét eltőnt a gyerekem de én azért maradtam továbbra is a helyemen ez a Kapitány kínkeserve még ha patkányok rágcsálják a beleit akkor is neki kell gondoskodni az anyja meg a börtönbe zárt emberek szabadulásáról. Belekötöttem mindenkibe majd szétvetett a fájdalom aztán a rákövetkezı héten távirat jött Kate-tıl a melbourne-i kikötıbıl 5 NAPIG VÁROK NOTT STREET 23.

Északkeleten forró és csöndes volt a levegı mint a pék kemencéje szárnyas hangyák röpködtek a szakállam körül bemásztak a fülembe és az orromba én voltam megint az Ügyeletes friss tintát csináltam McCracken porból semmi se szerzett nagyobb enyhületet mint a szüntelen munkálkodás a tollammal 30 oldalon magyaráztam el anyádnak miért nem indulhatok még postán küldtem el a Nott Street 23-ba.

A fenyegetı 5 nap is eltelt sehol se találtam a helyem. A fiúk szánakoztak rajtam de estére kifárasztotta ıket a kemény munka az árnyéktalan földeken horkoltak mint az ökör a bőzlı forró éjszakákon írtam még 1 levelet 58 oldal lett ezt a kormányhoz intéztem ha tudatlan vagyok és mőveletlen ahogy mondják rólam hát jó de leírtam az életem legkorábbi idıszakát meg azt is hogy milyen gáládul bánt a rendırség a családunkkal.

A Marynek írott levelem vissszajött CÍMZETT ISMERETLEN ez is a rendırök lelkén szárad tudom hogy babráltak a postámmal. Ugyanaznap jött 1 könnyek áztatta levél a Nott Streetrıl Mary a legnagyobb kínokat állta ki mert nem tud rólam semmit hajóra szállt és úton van San Francisco felé. Pokolba az összes zsaruval győlölöm ıket. Megfosztottak mindenemtıl.

1879 február 7-én a Kelly banda belovagolt Jerilderie-be hogy feltöltsük a kasszánkat az Új-Dél-Wales-i Bank pénzszekrényeibıl. A kormányhoz írt 58 lapot rákötöztem a testemre 1 övvel hogyha netán agyonlınek senki se legyen tévedésben mit mondana a holttestem ha beszélni tudna.

Nem hiszem hogy akadna akár 1 kínai is aki ne hallott volna róla hogyan tartotta ellenırzése alatt a Kelly banda Jerilderie-t 1 egész hétvégén át. Azt olvasom 6 különbözı újságtudósításban hogy jobban megterveztük mint 1 katonai hadjáratot. Bolond az olyan ember akinek van kutyája mégis maga ugat úgyhogy inkább beragasztom neked ezt a kivágást kérlek közben képzeld el mit érezhettem mikor az itt leírt dolgok megtörténtek. Az 58 lap szúrt és viszketett rajtam mintha minden egyes szó rátetoválódott volna a bırömre.

Jerilderie Hírei, 1879. február 16. Kellyék Jerilderie-ben MINT UTÓBB KIDERÜLT, NED ÉS DAN KELLY szombat este állított be Davidsonné Gyapjúbála nevő fogadójába, és jó néhány pohár italt megivott. Ned Kelly fesztelen beszélgetésbe bocsátkozott az italmérı nıvel, és elmondta neki, hogy a Lachlan folyó menti Isten háta mögötti vidékre való. Számos kérdést tettek fel a nınek Jerilderie-vel kapcsolatban. Végül aztán Kellyékre fordult a szó. Az idegenek az iránt érdeklıdtek, hogy Jerilderie-ben mit beszélnek az emberek Kellyékrıl. Azt a felvilágosítást kapták, hogy igen bátor embernek mondják ıket. A csaposnı a vendégek szórakoztatására elénekelte a “Kellyék megint megugrottak" kezdető divatos nótát. Újabb italok elfogyasztása után Kellyék kivettek egy kétágyas szobát, aztán azt mondták, lovagolnak egyet Jerilderie-ben, de utána visszajönnek. A támadás Éjfél után Ned Kelly, Dan Kelly, Hart és Byrne körbevette a rendırırsöt. A banda egyik tagja kiabálni kezdett: – Rendırség! Rendırség! Keljenek föl, óriási verekedés tört ki Davidsonné fogadójában! – Richards közrendır, aki az egyik hátsó szobában aludt, fölkelt és elindult a hang irányába. Közben Devine közrendır is fölhúzta a nadrágját, és kinyitotta a bejárati ajtót. Kelly odaállt a két rendır elé, két pisztolyt fogott rájuk, és azt mondta nekik: – Föl a kezekkel, Kelly vagyok! – A következı pillanatban a többi felfegyverzett bandita is ott termett. A két rendırt bezárták, a banda két tagja ırködött, a másik kettı pedig arra kényszerítette Devine-né asszonyt, hogy menjen velük (hálóingben), és mutassa meg nekik, hol tartják a fegyvereket stb.

Reggelig szigorú ırizetben tartották a rendıröket, majd pedig bezárták ıket a cellákba, és szombattól vasárnap estig ırszemet állítottak a fogda elé. Vasárnap reggel nagymisét celebráltak a Bíróságon, amely mintegy száz méterre van a rendırségtıl. Devine-né asszony rendszeresen megjelent ezeken a bírósági miséken. Tíz óra tájban ma is így cselekedett, de ezúttal Dan Kelly is elkísérte. Egész vasárnap le voltak eresztve a rendırségi ablakredınyök. A két Kelly rendıregyenruhát öltött, és nap közben gyakran megtették a rendırség és az istálló közti utat. Amíg a rendırök be voltak zárva, Ned Kelly közvetlenül elbeszélgetett Devine-nal, elmesélte neki a három rendır lelövését, és kijelentette, hogy Kennedy a végsıkig harcolt, azt azonban tagadta, hogy levágta volna a fülét. Kelly megtudakolta Devine-tól, van-e a városban nyomda, ugyanis beszélni szeretne a nyomdásszal, mert röplapokat és az élettörténetét akarja kinyomattatni. Kelly több oldalt is felolvasott Devine-nénak abból, amit ki akart nyomattatni, de az asszony kedden már semmire sem emlékezett belıle. Kelly azt is közölte Devine-nal, hogy ıt meg Richards-ot le fogja lıni,

Eszembe se jutott hogy megöljem ıket de fontos volt hogy engedelmeskedjenek

de Devine-né asszony könyörgött neki, hogy hagyja meg az életüket. Ned Kelly azt mondta, ha Devine nem lép ki a rendırségtıl egy hónapon belül, visszajön és lelövi. Vasárnap éjjel Edward Kelly újfent ellovagolt Davidsonné fogadójához, és ismét bıségesen italozott,

Ha, 2 pohár bıséges italozásnak számít akkor nem hazudik

és könnyed beszélgetésbe elegyedett a csaposnıvel. Éjfélig maradt a fogadóban, majd visszatért a rendırségre. Vasárnap éjjel a banda két tagja aludt, másik kettı ırködött, reggelig egymást váltották. Vasárnap megpucolták a revolvereket, minden töltényt kivettek, és újratöltették a fegyvereket a másnapi veszélyes vállalkozás elıtt, amely, Istennek legyen hála, emberélet kioltása nélkül ért véget. Hétfın kora reggel Byrne két lovat hozott patkoltatni, Hart pedig ennivalót vett a hentesnél. Késıbb Byrne ment be egy boltba, és különféle cikkeket vásárolt.

A meglepetés A városban senki sem sejtette, hogy Kellyék Jerilderie-ben vannak. Többen is látták a rendıregyenruhás Ned és Dan Kellyt Richards

közrendır társaságában, amint végigmentek a városon hétfın délelıtt 11-kor, de senki sem gondolta, hogy Kellyék. Azt hitték róluk, hogy újonnan érkezett rendırök, a külsejük alapján is mindenki rendırnek nézte ıket, márcsak azért is, mert Richards közrendır társaságában jelentek meg. A város lakóinak fogalmuk sem volt Kellyék jelenlétérıl egészen addig, míg föl nem fedezték, hogy a távíróoszlopok el vannak vágva, és Ned Kelly pisztollyal a kezében járkál a Távírda elıtt. Nem sokkal délelıtt 11 után Ned és Dan Kelly, Richards közrendır társaságában, belépett a Királyi Postafogadóba. A szerencsétlen Richards kénytelen volt bemutatni Kellyéket Coxnak, a fogadó tulajdonosának, Ned Kelly pedig elmagyarázta, hogy néhány órára szüksége lenne a különteremre, mivelhogy ki óhajtja rabolni a bankot, és ebbe a helyiségbe akarja hozni mindazokat, akik éppen ott vannak. A megdöbbent Cox úr volt az elsı fogoly, ıt is ebbe a szobába zárták, és a következı órában aki csak betette a lábát a fogadóba, azt mind ide kísérték, a végén már gombostőt se lehetett leejteni. Majd Byrne-t azzal a feladattal küldték el a bankba, hogy kísérje át az intézmény alkalmazottait.

Lyving bankpénztáros vallomása Hétfı délben 10 perccel 12 után az asztalom mögött ültem a bankban, amikor lépéseket hallottam közeledni a hátsó ajtó felıl. Elıször nem törıdtem velük különösebben, azt hittem, Tarleton úr, az igazgató jön. Egyre közeledtek a lépések, hátrafordultam az irodai székemen, és egy férfit pillantottam meg. Nyomban megszólítottam. A fickó meglehetısen ostobának nézett ki, mintha be lenne rúgva.

Persze tökéletesen józan volt csak megjátszottá magát

Mikor kérdeztem tıle, hogy kicsoda és milyen jogcímen lép be a bankba a hátsó ajtón, revolvert szögezett rám, és azt válaszolta, hogy ı Kelly, majd rám parancsolt, hogy tartsam föl a kezemet. A fickó, akirıl késıbb kiderült, hogy Byrne a neve, utasított, hogy adjak át minden lıfegyvert, amim csak van. Ekkor bejött az ifjú Rankin, és Byrne mind a kettınkre ránk parancsolt, hogy menjünk vele a Cox-féle fogadóba. Ott találkoztunk Ned Kellyvel, aki Tarleton úr holléte felıl érdeklıdött. Visszamentünk a bankba, de az igazgató urat nem találtuk a szobájában. Ned Kelly akkor azt mondta nekem: – Azt tanácsolom, kerítse elı. – Ekkor elkezdtem kutatni, és a fürdıkádjában találtam rá az igazgató úrra. Mondtam neki, hogy ránk törtek és bekerítettek bennünket,

Kellyék vannak itt, a rendırséget is ártalmatlanná tették. Byrne ekkor odahívta Hartot, és ırá bízta az igazgató urat. Hart hamarosan ıt is átkísérte abba a helyiségbe, ahol a többieket is fogságban tartották. Ned Kelly elkísért a bankba, és azt mondta: – Kell, hogy legyen legalább 10 000 font ebben a bankban. – Ekkor odaadtam neki a pénztárban levı készpénzt, 691 fontot. Kelly megkérdezte, van-e még pénzünk, de én azt feleltem: – Nincs. – Ekkor Kelly magához vette a pénztáros revolverét, és még több pénzt kért. Megtalálta a bankjegyes fiókot, és ragaszkodott hozzá, hogy nyissuk ki. Megkapta az egyik kulcsot, de az igazgató úrnál volt a másik, ezért azt nem tudtam odaadni neki. Byrne kalapáccsal akarta feltörni a fiókot, de Kelly elhozta az igazgató urat a Királyi Postafogadóból, és elkérte a kulcsot. Kinyitotta fiókot, kivette a benne levı 1450 fontot, és belerakta egy zsákba. Kelly ezután levett a polcról egy nagy iratládát, és kinyilvánította azt a szándékát, hogy a bank összes pénztárkönyvét el akarja égetni. Ezután az egész társaság átment a Királyi Postafogadóba. Daniel Kelly is ott volt a fogadóban. Ned Kelly két foglyot magával vitt a fogadó háta mögé, és a bank pénztárkönyveibıl hármat vagy négyet elégettek.

A bankot most már kiraboltuk de a látogatásomnak nem ez volt a fı célja azzal a szándékkal jöttem Jerilderie-be hogy 500 példányt kinyomattassak a levelembıl ez jól jövedelmezne Gill úrnak a JERILDERIE HÍREI szerkesztıjének is.

Mostanáig Gill szerepe kimerült a vemhes tehenek és az úgynevezett HÁZTARTÁSI ALKALMAZOTTAK árfolyamának közzétételében én most sokkal nemesebb föladattal bízom meg. KINYOMTATJA AZ IGAZSÁGOT ÉS ANYÁMAT KIENGEDIK A BÖRTÖNBİL. Mihelyt Ellen Kelly újra egyesülhet 9 hónapos gyerekével szabad lesz az út utánamehetek Mary Hearnnek és ha megtalálom sose vesztem többet szem elıl izzó szénen is járok a kedvéért vagy akár átúszom a Styx folyót és végleg hátat fordítok bankoknak és kormányoknak.

Jerilderie-ben a legfontosabb tennivalóm az volt tehát hogy elıkerítsem Gill urat úgyhogy mikor a bankot annak rendje és módja szerint kiraboltuk bevonultam a páncélterembe hogy levessem a rendırmundért. Épp a csizmámat kötöttem mikor hangokat hallok a pénztárterem felıl azt kiabálták Ki van odabenn kimentem és fölvilágosítottam ıket. Jót mulattam azon a vén kövér disznón aki volt legalább 1 mázsa 20 kiló. Mellette 1 hosszú pálcikavékony

kopasz fejő nyikhaj állt a hegyes csontos állat félig eltakarta az óriási bajsza.

Ned Kelly vagyok mondtam nekik láttam a hírnév hatalma mind a kettejükbıl úgy kiszippantott minden erıt hogy fönnakadt a szemük. Rájuk szegeztem a revolveremet a dagi próbált kereket oldani de rákiáltottam hogy belelövök abba a díjnyertes valagába. Erre megtorpant de a sovány elinalt a telegráfdrótok úgyis el voltak vágva ezért nem izgattam magam miatta.

100 fontba fogadok hogy maga a Békebíró mondtam a maradék fogolynak.

Igen Uram engem ért ez a megtiszteltetés. És a fürge lábú cimborája is BB? Nem Uram. Hanem micsoda? İ Gill úr az újságunk szerkesztıje. Az egyetlen ember Jerilderie-ben akire szükségem volna és

éppen vadul iszkol elılem a poros út közepén! Mindjárt magába eresztek egyet mondtam a BB-nek igen dühös voltam és visszakergettem a dagit a fogadóba.

Joe Byrne kicipelt a forró üres utcára de Gillnek már nyoma veszett. Joe káromkodott és bosszankodott az érdekemben.

Oda bújt el a szarházi Ned. Rámutatott 1 széles verandájú épületre aminek az oromzata

illetlenül belelógott az utcaképbe. Az volt rá kiírva hogy JERILDERIE HÍREI egyenesen odamentünk de a hajót üresen találtuk a kormányos és a tengerészek csónakba szálltak. A hajóhídon szedıkereteket találtunk meg 1 igazi fényes fekete nyomógépet.

A mindenségit kapitány majd kinyomtatjuk mi magunk. Mióta Mary elment Joe kiegyensúlyozott volt mint a szikla volt

1 faládika ópiuma hol többet hol kevesebbet szívott belıle és bármit megtett volna hogy segítsen. Azt mondta Ne aggódj pajtás idehozom a bankpénztárost tanult ember hátha ért hozzá.

5 perccel késıbb megjelent Lyving úrral utasítottam hogy szedje ki a levelem. Magas jókötéső fickó volt de mikor elvette a szedıtáblát Joe-tól remegett a keze vakon hunyorgott a sorköztagokra és láttam ugyanúgy nem tudja ıket visszafelé elolvasni ahogy én se.

Ne izgulj majd én elıkerítem azt a jelzett nyomdászt. Joe Byrne lóra pattant és kinyargalt a városból tudta jól milyen

fontos ez a dokumentum. Rászögeztem a pisztolyomat Lyving úrra és egyesével mondtam neki a szükséges betőket hogy gyorsabban megtalálja ıket de nem sokra mentem vele mert fajankó volt. Az óra 4-et ütött de még csak 20 szóval voltunk készen. Bevallom igen dühös voltam hangosan sürgettem a bankpénztárost rajta csinálja gyorsabban 1x csak 1 egyszerő ruhás asszony jelent meg a dróthálós ajtóban. Mögötte ott állt Joe Byrne vörösen mint a rák csöpögött az orráról az izzadság.

Elıkerítettem a feleségét mondta Joe. Gillné bejött az ajtón mikor meglátta Lyving urat hangosan

szívta be a levegıt és csettintett a nyelvével. Sürgısen ki akarok nyomtatni valamit mondtam. Engem az asszony meg se hallott hanem szegény Lyvingre

akart rárontani azzal hogy a férje mekkora patáliát csap ha megtudja hogy babrálták a betőkészletét.

Asszonyom szóltam közbe. 5 év tanonckodás kell hozzá mire kitanulja valaki a szedést. Asszonyom sürgısen ki akarunk nyomtatni valamit. Akkor szóljon rá erre az alakra hogy hagyja békén a

betőkészletet mondta a nı. Ha ideadja a kéziratot a férjem kinyomtatja magának ha megjön.

De csak 1 példány van belıle. Adja csak ide sürgısen mert odaég a süteményem a tőzhelyben

ha sokáig távol maradok. Hogy hívják mondta és leemelte a pultról a számlakönyvet.

Ned Kelly. Nem tudom süket volt e vagy ütıdött de semmilyen hatással se

volt rá a nevem. Hány oldalról lenne szó Kelly úr? 58-ról. Elıkotort 1 ceruzacsonkot és megnyalta. Átvettem Edward

Kellytıl 58 kéziratoldalt. El kell ismernem igen szorgalmas teremtés volt tudni akarta

hogyan akarom a füzetet főzetni és köttetni és ezt mind ráírta a nyugtára. 5 font elıleget kért oda is adtam neki ezt is írásba foglalta.

Akkor kérem a kéziratot. Nem hiszek a szememnek mondta Joe Byrne a Kapitány

odaadja az egészet. Ez 1 rablótámadás pénzt vagy életet a vén kurva kirabolja Ned Kellyt ı meg odaadja neki az összes aranyat érı oldalt.

Ez az igazi kiköpött Joe sose lát senkiben semmi jót.

Jerilderie Hírei, 1879. február 16. Kellyék távozása Jerilderie-bıl MIELİTT ELTÁVOZTAK , KELLY BEMENT MCDOUGAL FOGADÓJÁBA. Ebben az idıben az ivó tele volt idegenekkel. Senki sem tudja, honnan jöttek és hova tőntek el, de nem férhet hozzá kétség, hogy hétfın a banda segítségére voltak a “szimpatizánsaik". Kelly rendelt, és mindenkinek fizetett. Azt mondta, rengeteg barátja van, és ha bárki megpróbálna rálıni, rögtön kiderülne, hányan állnak az ı oldalán. Kijelentette: – Bárki rám lıhet, de ha megteszi, Jerilderie lakói a saját vérükbe fognak belefulladni. Indulás elıtt Kelly magához vett két üveg pálinkát; korábban már kifizette az árukat. Mielıtt felült a lovára, azt mondta, inkább saját maga oltja ki az életét, mielıtt hagyná, hogy a rendırök lıjék agyon. Hozzátette, hogy nem fél, bármikor kész meghalni, és hogy nem szárad a lelkén más, mint három -------------- pandúr lelövése önvédelembıl. Nem sokkal azután, hogy Kelly fölszállt a lovára és Hart társaságában elnyargalt, azt énekelve, hogy “Éljenek a régi szép idık, éljen Morgan és Ben Hall", az idegenek megéljenezték ıket. A banditák egy darabig a Deniliquin Roadon haladtak, de hirtelen irányt változtattak Wunnamurra felé. A várostól egy mérföldnyire csatlakoztak Byrne-höz és Dan Kellyhez: ık voltak ugyanis megbízva a bankból elhozott pénz ırzésével; jó erısen rákötözték egy málhásló hátára.

2 héttel késıbb ahogy megállapodtunk jöttem az esedékessé vált áruért Jerilderie sötét volt visszhangzott a gabonakereskedı és a JERILDERIE HÍREI épület közti utca miközben kötıféken vezettük a lovainkat. Ha állítottak is rendırt a szerkesztıség elé nyilván már elment aludni úgyhogy Joe meg én fölálltunk a lovaink nyergébe és fölmásztunk a veranda tetejére. A sarkanytúm 2x is megpendült a bádogtetın de Gill úr és neje nem ébredt föl csak akkor mikor Joe lámpást gyújtott és a kékes fény bevilágított a szemhéjuk mögé.

İ az mondta Gillné bejutott a házba. De eddigre már hozzászorítottam a pisztolyomat a férje csontos

koponyájához ezúttal nem fog kereket oldani az 1x biztos. Adja ide a fegyverét Gill úr. Gill rántott egyet a takaróján mintha gyeplı volna. Nincs fegyverem mondta. Leakasztottam a rendırségi sípot az ágy melletti szögrıl. Ide

azzal a jelzett fegyverrel biztosan adtak magának.

Elıremeredt a csontos álla a szeme kidülledt a felesége nyúlt be a párnája alá a férfi szikrázó szemmel nézte amint élete párja a gondjaimra bízza a Webley revolvert.

Nem nyomtattam ki a kéziratot vartyogta Gill. Akkor most fogja kinyomtatni mondtam neki és az övem mögé

dugtam a Webley-t. Nem tehetem Isten a tanúm nem az én hibám. Kelly úr szólalt meg fitos orrú asszonya itt az 5 fontja tessék

visszaadom. Nézze jó asszony rángassa ki az urát az ágyból és parancsoljon

rá hogy nyomtassa ki a levelemet különben széttaposom mint a trágyát a marhalegelın.

Könyörüljön rajtunk Kelly úr de a levelét átadtuk a rendırségnek.

Torkomon akadt a szó Joe Byrne szólalt meg helyettem Kib...ottul bátor asszony maga nem is tudja mennyire. Az asszony a fejét rázta és riadtan figyelte ahogy Joe Byrne összehúzza a függönyt.

Tudja maga mennyi ideig tartott amíg a Kapitány megírta azt a levelet mit kínlódott hogy minden fontos tény benne legyen?

Most már a kormány kezében van a levél sipákolta a nı hát nem nekik szánta Kelly úr? Oda került ahova szánta Isten engem úgy segéljen.

Joe följebb tekerte a lámpában a kanócot fényárban úszott a csupasz szoba szikrázott a szeme a dühtıl. Most látszott csak hogy Joe meg van mérgezve a belei megkeményedtek mint a bitumen Gill úr most már fölfogta hogy közte meg a rá váró büntetés közt nincs védıpajzs összefonta kezét az ölében és várta a végzetét.

Nyilván rettentı bátor fickónak képzelte magát hogy dacolni mer a Kelly bandával de mint nyomdász a szakmáját hitványul elárulta ısidıkrıl fogva becsületbeli kötelessége a nyomdásznak hogy szóhoz juttassa az igazságot ehelyett ı az igazság ellenségeinek a kezére játszotta. Ostóba volt akárcsak a kormány ha azt hitte engem ilyen könnyen elintézhet.

Ned mondta Joe bolond voltál hogy megbíztál ezekben az emberekben.

Ó nem uram nem így van Gillné sírva fakadt és könyörögni kezdett hogy ne öljem meg ıket azt feleltem neki ha elolvasta a levelemet tudhatná hogy nem vagyok gyilkos. Ami meg a férjét illeti

ı csak 1 gyerek aki elszakítottta a pókhálót holnapra a háló újra lesz szıve engem nem lehet elhallgattatni.

Azt hittem magamról hő de nyugodt vagyok de Joe késıbb mesélte hogy a pupilláim csúnyán bevörösödtek. Jó éjt mondtam legalábbis Joe szerint ezt mondtam aztán sarkon fordultam és kisétáltam az ablakon át.

Aznap éjjel a Kelly banda esıben villámlások fényénél ütött tábort míg a fiúk a kabátjukba burkolózva csöndesen feküdtek mint a kussoló kutyák én 1 pocsolyában ültem és vízhatlan esıköpenyemet a gyertyám meg a papiros fölé húztam.

Újrakezdtem ha a fejük tetejére állnak akkor is újrakezdem. Én voltam a kormány réme az éjszaka üstkatlanában keltem életre.

TIZENKETTEDIK KÖTEG

A hadipáncél terve és kivitelezése

30 lapra szétvágott barna csomagolópapír (kb. 10 x 20 cm), de az elızı kötegtıl eltérıen ezt nem kötötték át. Számos folt és tépésnyom. A szöveg nagyobb része grafitceruzával, kisebb része kék tintával íródott.

Némiképp megkésve megünneplik Kelly kislányának születését. Tél a Nagy Vízválasztó-hegységben. Kelly hadipáncélja bizonyítottan újkori, nem pedig középkori eredető. Beszámoló a páncél elkészítésérıl.

MÁS DOLOG VERÍTÉKEZNI A PENNA FÖLÖTT és megint más dolog úgy írni hogy közben még hadat is viselsz. 1879 ıszén próbáltam még 1x leírni azt az 58 oldalt amit Gillék elloptak tılem széttéptem és újra kezdtem áradó patakok partján holdfénynél ha már akkora volt a kuszaság hogy majd belezápult a fejem visszatértem a telefröcskölt foltos történethez amit most a kezedben tartasz.

Azzal büszkélkedtem hogy pók vagyok nem akadályozhatják meg hogy ne szıjem újra a hálómat de ez februárban volt és március végére meg kellett vallanom hogy nem tudom megírni úgy ahogy korábban. A Jerilderie Levél örökre oda veszett.

Kislányom ha nyelvtani hibákat ejtegetek ne hidd magad különbnek az apádnál jusson eszedbe milyen körülmények közt írtam 1879 ıszén Hare fıfelügyelı és Ward nyomozó állandóan a sarkunkban volt de a queenslandi fekete nyomolvasók is a gyilkos ördögei sok embert átküldték már a túlvilágra mire utánunk kezdtek szaglászni.

Elmúlt április aztán jöttek a fagyos májusi esık éjjel lovagoltunk és nappal aludtunk el kellett viselni rengeteg bajt amilyen például a hasmenés a patkó lepotyogása a lovak lábáról a kishitőség a kémek és közismert besúgók hízelgései.

Korán megjöttek a júniusi fagyok de Mary Hearn felıl semmi hír és Ellen Kelly továbbra is be volt zárva a napfény nélküli cellájába hiába fogadkoztam. Ned Kelly volt a kolónia legrettegettebb leghírhedtebb banditája de anyám kiszabadításához 1 centivel se bírtam közelebb jutni.

A kormánynak írt levél most már nem érdekelt. Ennek a történetnek az írását is legszívesebben abbahagytam volna de tudtam hogy elveszítelek ha abbahagyom és akkor eltőnsz elılem elnyel a világ bendıje. Most már látom hogy 1/2-ig ırült voltam de írtam mindennap hogy elovashasd majd a szavaimat meg azért is hogy világra hívogassalak.

Június második hetében jártunk tudtam hogy eddigre meg kellett születned de üzenet nem jött csak fagy volt és nagy csönd a déli szelek hideget fújtak felénk a Bright és a Mount Beauty hegység felıl. Dannek begyulladt a torka én meg végre félretettem a pennát és kötegbe kötöttem a lapokat. Mikor megcsomóztam a szalagot gilisztaszerő szomorúság kúszott a szívembe.

1879 június 20-án ahogy elıre megbeszéltük belovagoltunk a vadonból Strathbogie falu fölé hogy föltöltsük a készleteinket hát ahogy a fagyos tehéncsapáson megyünk a kalyiba felé látom ám hogy 1 fiatal nı rohan a téli fehérségben fekete kabát van rajta fényes kék kalap és futás közben integet.

Észrevetted már hogy szép idıben rossz híreket kap az ember? Aznap ragyogó tiszta reggel volt a legelık szikráztak a fagytól a kerítésen sorban ültek a tövisszúró gébicsek és gyönyörő danájuk elıérzetekkel töltött el.

Távirat kiáltotta Kate húgom. Odaügettem melléje ki volt vörösödve az orra és a füle de

ragyogott a zöld szeme és nem volt benne semmi félelem. Távirat kiáltotta még 1x aztán ideadta.

Neked van címezve Kate. Igen de neked szól. Fázott a kezem a papír jó meleg volt nemrég gızölték föl aztán

visszaragasztották a ragasztó még meg se száradt. Mi ez? Olvasd csak el Ned. KANCA ÉS CSIKAJA SAN FRANCISCÓBAN LEGELÉSZ

ABRAK DÖGIVEL Marytıl jött? Tıle hát. Kislányom ez te voltál. Megszülettél. Idegen földön voltál de

biztonságban az édesanyád emlıin akkorát bıdültem mint 1 vezérbika kirobbant belılem a lélegzet és megfagyott a tiszta ausztrál levegıben. Körbenyargaltam a legelıt aztán 8-ast írtam le fél lábon állva a kancám hátán pisztolyokkal a kezemben a fiúk csak

bámultak azt hitték az ı búval bélelt Kapitányuknak végleg elment az esze.

Apa lett kiáltotta oda nekik Kate. Hő hogy ezek micsoda parádés lovaglást mutattak be a te

köszöntésedre és mekkora murit csaptunk pedig még meg se fıtt a lábasban a zabkása.

Kellyék vannak itt. Mezítlábas gyerekek futottak a jeges földön meg 1 lány pónilovon hogy megvigyék a hírt a barátainknak. Nehezen megszerzett pénzünk szóródott szét mint búza a lukas zsákból.

A poroszlók mindenfelé ott lapultak a hegyekben és a városokban de az ország nem volt az övéké halvány sejtelmük se volt a nagy ünneplésrıl ami terjedt hegyrıl hegyre mint a sárga rekettye. Joe Byrne elıadta Rose O'Connell balladáját hatalmas baritonja messze visszhangzott a rétek fölött még a lompos birkák a kancsal szamarak is hírét vették a te megszületésednek. Steve dzsiggelt az út közepén fürge volt és szemrevaló mint 1 póniló. Dan gyorsan berúgott beleírta a nevedet a tenyerébe és megesküdött hogy hajóra száll és visszahoz téged oda ahova tartozol.

Ez a te fajtád a te néped volt kislányom vagyis sok sok jó ember Gretából és Moyhuból és Euroából és Benallából szüntelenül jöttek hozzánk délelıtt és délután és este. Hogy hogyan vették hírét a születésednek az erdei telegráf kezdett e mőködni nem tudom csak azt hogy jöttek a férfiak jöttek a nık csecsszopókkal a mellükön remegı kiskölykök pamutkabátban a szél ellen 1/2-ig lehunyt szemmel. Ócska szekereken és targoncákon jöttek olyan emberek akiket a BENALLA ZÁSZLAJA ijesztı külsejő alaknak szokott leírni nem lett volna szabad magára hagyni a tehenet és a disznót de mégis eljöttek mert ık meg mi egyek voltunk megmutattuk a világnak mire képesek az elítéltek ivadékai. Megmutattuk hogy egészséges a fajtánk igazi húsból vérbıl szépségbıl fogant fajta.

A csillagfényes jeges éjszakában is sorra keltek ki a földbıl a látogatók mint télen a zab átfagyott arcok kukkantottak be ajtón és ablakon akkor se akartak elmenni mikor kifogytunk az italból odajöttek hogy megérintsék az ingem ujját vagy hátba veregessenek öles fahasábokat kötöztek a lovuk farkához és fölhúzatták idáig. 6 tüzet raktunk ezek voltak a születésnapi gyertyáid 100 szempárban tükrözıdtek.

Voltak köztük szaglárok is ezt tudomásul kellett venni még a

legkiválóbb merinónak is bemocskolódik néha a gyapja de engem se szaglárok se olyan gyáva alakok mint Gill nem tudnak elhallgattatni. Ki kell mondani a szavakat és én ki is mondtam a káprázatos tejút alatt az égbolt szikrázott mintha törött kristállyal szórták volna tele. Fölálltam 1 ökrös kordéra sose terveztem el a mondókámat a következményeivel se foglalkoztam csak elmondtam és mikor a végére értem magam se emlékeztem már mit mondtam legföljebb arra hogy a kormány engedje ki az ártatlanokat a börtönökbıl különben kénytelen leszek gyarmati hadicselhez folyamodni. Sejtelmem se volt róla mi lenne ez a hadicsel de a szívembıl mondtam ez a hadicsel rosszabb lesz mint az üszög a victoriai gabonának vagy az aszály az új-dél-walesi szöcskéknek.

A rendırkopók és szaglárok is hallhatták amit mondtam remegtek az árulók a csizmájukban. 2 nappal késıbb megint lecsapott a rendırség lefogták régi cimborámat Tom Lloydot arra hivatkozva hogy az újságok hő hadnagyomnak nevezték és ennek az égbekiáltó bőnnek a vádjával ıt is a beechworthi börtönbe csukták vizsgálati fogságba.

Hogy megint rászabadítottuk a zsandárok haragját a támogatóinkra jobbnak láttam eltőnni 1 idıre ebbıl a körzetbıl.

Aaron Sherrittet vittük magunkkal földerítınek fölmentünk a bogongi fennsíkra a pásztorkunyhóhoz emlékszel még rá errıl mondtam hogy a falak a KÉPES AUSZTRÁL ÚJSÁG lapjaival vannak kitapétázva úgy elcafatosodott már mint az elöregedett bır meg is sárgult sok helyen meg szétrágták az egerek.

Aaron 2 napig maradt odajött hízelkedni hogy micsoda óriási erı van bennem énnekem kéne kormányozni a gyarmatot stb. ütıdött mézesmázos vigyora jobban bosszantott mint a falakban a patkányok nagy öröm volt mikor hazament végre a bérelt földjére.

Nemsokára sőrő havazás kezdıdött a földerítıink nem tudtak utánpótlást hozni ezért megesett hogy valamelyik szeretett lovunkat ettük meg de legalább 1 darabig nem voltunk a világ szeme elıtt.

A téli viharok alatt kezdtük el silabizálgatni a falra ragasztott újságokat a LORNA DOONE kötetem már reges rég ronggyá ázott az Ovens folyóban úgyhogy nem volt mit olvasni csak a 18 évvel korábbi híreket. Nyilván 1 jenki lehetett az elızı lakó mert a fölragasztott újságlapokon mindenütt az ı polgárháborújukról volt szó gyakran bosszankodott az ember mikor kiderült hogy a csata végét megették az egerek. A padlótól 1 méter 80 centi magasságig

mindent kiolvastam aztán összeeszkábáltam 1 ágaslétra félét azon föl bírtam mászni a tetıgerendák alá ott bukkantam a Virginia nevő hajó súlyosan sérült képmására a déliek páncéllal vonták be volt 1 másik hajó is az Ügyeletes annak a hajóhídja olyan volt mint 1 bástyatorony másfél centis páncélból kovácsolták valóságos páncélszörny a 2 huszonnyolc centis ágyú olyan volt a hajón mint az orrlyukak az ember arcán. Hej ha én kovácsolhatnék magam köré 1 ilyen hadihajót el is hajózhatnék a beechworthi és a melbourne-i börtönök kapujához. Berobbanthatnám az ajtokat. Szétzúzhatnám a falakat. Semmilyen lövedék nem árthatna nekem nem fúródhatna a testembe olyan lennék mint 1 gép mint a Nagy Cuchulainn a harci szekerén amirıl azt mondják meg volt rakva nyílhegyekkel keskeny pengékkel kampókkal szíjakkal hurkokkal és kötelekkel.

Steve Hart fölmászott mellém a létrára ı is olvasott mondom neki Mollyéknak is ilyet kellett volna viselni bizony így kellett volna beszegni Steve tunikáit. Föllelkesítette az ötlet de Joe kifogyott az ópiumból borongva hevert az ágyán és meg se hallotta amit mondtam.

Rosszul vagy pajtás? Joe csak megvakarta a lábát de mikor Dan is följött hozzánk a

létrára egyszer csak elıvette a gúnyolódhatnék és megkérdezte mibıl gondoljuk hogy olyan kurva nagy biztonságban vagyunk hogy csak úgy kuksolunk a létrán és olvasgatunk?

Emlékeztettem rá hogy odakint 1/2 méteres hó van. Kilendítette magát az ágyból fölhúzta a csizmáját és azt mondta

hülyék vagyunk mind 1 szálig sejtelmünk sincs mekkora erık vonultak ki ellenünk.

Steve tett valami enyhe megjegyzést Joe rögtön lerángatta a létráról és megfenyegette hogy kitöri a fogait aztán nemsokára lóra ült és elvágtatott.

5 nappal késıbb visszajött az orra vörös volt és fénylett a hidegtıl a szakállát vastagon belepte a hó és jégcsapok lógtak róla. Négyszemközt akart velem beszélni mondtam neki hogy nyugodtan beszélhet Steve meg Dan elıtt erre szidni kezdett hogy én vagyok a falu bolondja akkor tesz lóvá Fitzpatrick meg Harry Power meg bármilyen gazfickó aki rám mosolyog amikor csak akar. Engem elárultak és még csak nem is tudok róla.

És ki árult el? Lehet hogy én mondta Joe. A szemhéja szinte össze volt zárva

de olyan düh áradt belıle hogy szinte 1/2 ırültnek látszott. Lehet hogy fölajánlották az életemet cserébe a tiédért.

Ki tehet erre ajánlatot? Hare fıfelügyelı. Beszéltél vele elkapott valahol? Nem közvetlenül. Aaron volt a közbenjáró? Joe nagy erıvel rázuttyant a lépcsı alsó fokára és arcát a keze

közé fogta. Ó Jézusom Ned sóhajtotta rosszul vagyok véraláfutásos szemével fölnézett rám olvadozott a jég a szakállán és ettıl úgy összegubancolódott mint megvert kutyán a szır.

Aaron holnap este indul a rendırökkel. Hova? Annyira hátradılt a létrán hogy utána kaptam hogy le ne essen

de dühösen félrelökte a kezemet. Ide mondta Joe. Csönd támadt a kunyhóban tudtuk mind mi történt. Azt tetted amit tenned kell pajtás. Ó adná Isten hogy ne lennék a jelzett pajtásotok egyetlen

porcikám se kívánja azt ami most következik. Dan a tőz elıtt ült háttal mifelénk de most fölállt koszos

arcából kiragyogott a szeme már nem kamasz volt hanem Kelly akit kiégetett és megkeményített a végzet.

Fogd be a lepényiesıdet mondta Dan a pajtásunk vagy nem hagyjuk hogy szenvedjél.

Beleláttam a jövıbe mondta Joe minden jelzett éjszakán arról álmodok ami majd történni fog.

Nem te fogsz szenvedni hanem ez a kib...ott Sherritt ıneki már befellegzett.

Nem érted te ezt te seggfej ı a barátom és meg akarja menteni az életemet.

Fogjátok be förmedtem rájuk én voltam a Kapitány és ideje volt végét vetni a szőnni nem akaró civakodásnak. Az egyik zsebembıl elıkaptam 1 darab papírt és kiteregettem Joe mérgezett szemei elé.

Mi ez kérdezte és fejjel lefelé fordította a papírt. A páncélember szabásmintája. Ki az a páncélember kérdezte Joe. Hát te feleltem a páncélember a halhatatlan harcos.

Steve Hartnak jutott eszébe hogy a szükséges anyagból bıven van mindenfelé gyerekjáték összeszedni akár a ranettalmát Danaherné gyümölcsösében. Föladta a találós kérdést mi az a furcsa termés ami 6 milliméter vastag acélból készül és a szegény ember is be tudja takarítani a Greta környéki szántóföldekrıl.

A felelet az volt hát a farmerek ekéinek csoroszlyája. így esett hogy amíg az áruló Sherritt elvezette Hare-t meg

Nicolsont a Bogong fennsíkra a magányos kalyibához kenyeres pajtásunk Joe Byrne lejött velünk Gretába halálig tartó hőséget esküdött de most szebb jövıt láttam elıttünk amiben nincsen szó halálról.

Mihelyt hazaértünk az otthoni kerületbe parancsba adtam Steve-nek és Dannek hogy takarítsák be az ekevastermést ezt csak azok hiszik gyerekjátéknak akik még sose próbáltak félig fölszántott földdarabok körül ólálkodni esıs éjszakán, így győjtötte a sárkány a pikkelyeit napról napra szaporodott a vas a Tizenegy Mérföldes patak menti sáros lapályon.

Anyám bérelt földjén csináltam meg az elsı páncélruhához a mintasablonokat frissen lehántott eukaliptuszkérget használtam ahogy a nık papírból vágják ki a ruhák sablonját. Megígértem Joe-nak hogy nem fog meghalni az elsı sablont úgy terveztem hogy megvédje az ı robusztus testét akkora kéregdarabokat vágtam hogy tudja mozgatni a hatalmas karjait aztán megterveztem a páncél karimáját ami megvédi majd a vállát.

Lehetetlen hogy ez mőködjön mondta Joe. Joe siralmas állapotban volt de ügyet se vetettem a

nyavalygásaira fogtam 1 széndarabot ahogy a szabó a krétát lemásoltam az ekevas formáját 2 csoroszlyára lesz szükség a mellpáncélhoz újabb kettıre a hátpáncélhoz. A fejére 1 kis erıdítményt terveztem olyanra mint az Ügyeletes páncéltornya lyukasztottam bele 1 kis nyílást hogy láthassa hogyan semmisül meg az ellenség de közben az ı meggyötört szívének semmilyen fegyver se árthat.

Mire megterveztük az elsı példányt 7 ekevas győlt össze a lányok megraktak 1 targoncát 3 mázsa faszénnel és elszállították a Kopaszhegy mögé. Ott rendeztük be a kovácsmőhelyünket 1 kis patak partján üllınek megfelelt a folyóparti gumifa belefektettük a patakba és a hideg víz hófehérre mosta.

A Brit Birodalomnak van rengeteg gıze meg gyárai meg millió

embere akik nap nap után mennek gürcölni és teljesítik az utasításait a Birodalom el se tudja képzelni hogy nekünk gyarmatiaknak mi minden a rendelkezésünkre áll. Nem kellett nekünk gız csak 1 jó nagy kalapács 1 vésı 1 lyukasztó meg 3 pár fogó amit könnyőszerrel összeeszkabáltunk magunk is. A legnehezebb munka a kikalapálás és az összeillesztés volt mind a 4-en kellettünk hozzá és csináltuk 1 álló nap pirkadattól napnyugtáig. Meleg volt mint a pokolban és 2x olyan szomjasak voltunk csupasz karunkon és mellünkön tőszúrásszerő égési sebek sajogtak valahányszor lecsapott a kalapács az acéllap magasra pattant mint a szöcske estére tele lettünk apró sebekkel de elkészült az elsı páncélruha és miközben a kiszáradt legelık fölött varjak károgtak és bukfencezı papagájok csipkézték ki a levegıt ráemeltünk a 1/2 mázsa nedves acélt Joe vállára. Ez nem fog mőködni mondta Joe de azért a fejére rakta a sisakot tökéletesen illett rá.

Mind a hárman hátrébb léptünk és csöndes áhítattal néztük a Jövendı Katonáját amint hátat fordított nekünk és masszív léptekkel elindult halk nyikorgás hallatszott a hátlemez lengett a huzaljain ugyan taposta e már a földet valaha is hasonló harci alkalmatosság? Lassan és csöndesen mozgott a harci alkalmatosság az emelkedı felé. Hatalmas fekete árnyék rajzolódott ki a fakó esti égbolton láttuk amint fölemeli koromsötét karját és saját fejére mutat.

Puskapor lobbant hatalmas csattanás hallatszott a lövéstıl oldalra billent a fejtorony. Joe Byrne fejbe lıtte saját magát és térdre hullott mikor fölrohantunk hozzá a hegyoldalon leemelte a fejérıl a sisakot és a lenyugvó nap hideg fényében megpillantottam a szemét.

Ne mondjál semmit mondta Joe. Szó nélkül álltam elıtte. Ne szólj semmit mondta Joe ne szólj semmit mert mőködik

esküszöm hogy mőködik! Joe belevaló kemény fickó volt de ımellé még kellettek

néhányan úgyhogy másnap szóltam Maggie-nek meg Kate-nek hogy toborozzanak újoncokat. A Brit Birodalom jóvoltából nem szőkölködtem regrutákban olyan emberekbıl kerültek ki akiktıl megtagadták a haszonbérletet pedig más bőnük nem volt csak az hogy a barátaink meg olyanokból akik kénytelenek voltak búzát vetni amit aztán elpusztított a gabonaüszök meg olyanokból akiket átpasszíroztak a Van Diemen-föld mángorlóján meg olyanokból akiknek börtönben ültek a fiaik meg olyan emberekbıl akiknek

végig kellett nézni hogy a nehezen megszerzett földjüket telepesek sajátítják ki meg olyan emberekbıl akiket hamisan bevádoltak és börtönbe csuktak meg olyan emberekbıl akik belefáradtak hogy minden áldott nap zárlat alá veszik az állataikat. Maggie és Kate ezeket a csapatokat titkos helyekre vezették és miután fölesküdtek a Bibliámra megmutattuk nekik miért nem kell ezentúl reszketniük a törvény elıtt. Már nem csak afféle kaszára kapára kapó emberek voltunk többször nem fog megismétlıdni a Vinegar Hill-i vagy az eurekai erıdítménynél lejátszódott tragédia.

Egész tavasszal és nyáron akadtak gazdák akik titokban megcsinálták a maguk páncélzatát csöndes északkeleti vízmosásokban hallhatta az ember hogy a lantmadár utánozza a sújtókalapács kling kling klingjét. Elkészültek a páncélok és a földbe ásva várták föltámadásukat.

Én csak 1 polgár szerettem volna lenni próbáltam elmondani ami a bögyömben van de a rohadékok ellopták a nyelvemet és mikor igazságot kértem nem adtak semmit. 1880 ıszén kénytelen voltam az alábbi koporsólevelet írni 7-en ültük körül a kerek asztalt és 60 másolatot csináltunk Maggie és Kate küldözgette szét gazdáknak és másoknak például Aaron Sherrittnek.

Rendelet amely vonatkozik északkelet Victoria területére amit északon a Murray Folyó keleten Albury Bright Mount Buffalo és Mansfield délen a nagy vízválasztó határolnak. A nyugati határ Echuca és Seymour. A fenti területen lakó minden olyan személyt aki bármilyen formában támogatja segíti vagy elszállásolja a rendırséget vagy olyan embert alkalmaz akirıl tudja hogy nyomozó vagy gazember valamint mindazon elvetemülteket akik vérdíjat fogadnak el törvényen kívülinek nyilvánítom és érdemtelennek arra hogy emberi módon temessék el. Minden tulajdonukat elpusztítjuk vagy elkobozzuk és minden hozzátartozójukat eltöröljük a föld színérıl. Pénzjutalomban részesülnek viszont mindazok akik olyan ellenségeket fognak el akiket nem tudok magam elfogni. Akik csatlakoztak a Tıkevédelmi Társasághoz vegyék ki a pénzüket és juttassanak belıle minél többet a gretai kerület özvegyeinek árváinak és szegényeinek akik közt sok boldog és félelem nélküli napot töltöttem és fogok is még

tölteni. Szép szóval figyelmeztetek mindenkit akinek oka van félni tılem hogy adja el mindenét és minden 100 fontból 10-et fordítson az özvegyek és árvák javára és ne akarjon továbbra is Victoriában élni hanem olyan gyorsan ahogy csak bír költözzön el innen örökre ennek a felszólításnak az elolvasása után. Aki a mondottakat figyelmen kívül hagyja súlyos következményekkel számolhat melyek rosszabbak lesznek mint az üszög a victonai gabonának vagy az aszály az új-dél-walesi szöcskéknek. A rendeletet addig nem akarom teljesen érvénybe léptetni amíg nem adtam idıben figyelmeztetést de mivel én 1 özvegyasszony törvényen kívül helyezett fia vagyok nekem engedelmeskedni kell.

EDWARD KELLY Mindenki segített hogy szépen lemásoljuk a leveleket csak

Steve rajzolt mindegyikhez igen hatásos koporsókat ebben neki óriási gyakorlata van. Néha odarajzolt 1 véres kést vagy 1 koporsót meg 1 csontvázat is.

De Joe Byrne nem akarta hogy ilyesmik díszítsék az Aaron Sherrittnek szóló levelet hanem fogta és elvitte nem tudom mit írt még hozzá de mikor befejezte láttam hogy teleírta a túloldalát is nagyon szép volt a keze írása már gyerekkorában is híres volt errıl. Joe és Aaron mióta az eszüket tudták barátok voltak egymás mellett ültek a woolshedi iskolában együtt verekedtek a kínaiakkal együtt mentek marhát lopni együtt csukták le ıket egymás mellett hevertek a tábortőznél mint a kutyák a mérhetetlen ısi égbolt alatt. Figyeltem milyen gondosan rakja ki az írásjeleket és milyen szépen megcímezi a borítékot de hogy mit írt azt nem olvastam csak akkor jutott eszembe micsoda fenyegetések lehetnek benne mikor már postára adta.

Aaron most már biztosan elutazik külföldre mondta Joe csak figyelj a szavamra.

Á nem hiszem én azt. Dehogyisnem nem ejtették a feje lágyára megírtam neki hogy

kénytelenek leszünk megölni ha nem szedi a sátorfáját. Eltelt néhány hét 1 éjjel visszajön Dan a táborba azt mondja

hírét vette hogy Aaron Joe anyjának a kunyhója fölötti barlangokban

alszik rendırök társaságában. Hogy a fene enné meg mondta Joe úgy látszik nem kapta meg a

levelemet. Dehogynem kapta másról se jár a szája csak a te leveledrıl a

woolshedi völgyben már mindenki kívülrıl fújja. Mért nem utazott el? Mikor Dan válaszolt biztos vagyok benne hogy az igazat

mondta ilyesmit nem tud az ujjából szopni az ember. Aaron azt mondja le fog lıni téged és megb... mielıtt kihől a

tested. Akkor neki kampec mondta Joe Byrne mint aki végleg dőlıre

jutott.

TIZENHARMADIK KÖTEG

Kelly élete 26 éves korában

7 lap (30,5X35,5 cm), a George Fisher és Fiai cég által 1880. május 7-én tartott lóárverést meghirdetı plakátok hátoldalán. A savtartalmú papír mára rendkívül törékennyé vált. Grafitceruzával íródott az egész; az apró betők sietségre vallanak. A köteg különösen becses része az V. Henrikbıl durván kitépett két lap, melyek rozsdás gombostővel vannak hozzátőzve a 6. és 7. oldalhoz.

Kendızetlen beszámoló Aaron Sherritt meggyilkolásáról, Kelly jogos feltevése, hogy a rendırség lóhalálában reagálni fog. Részletek Jonesné asszony glenrowani fogadójának elfoglalásáról. Curnow tanító elrablása. A kéziratnak a 7. oldalon hirtelen vége szakad.

NEM KÍVÁNTAM ÉN AARON SHERRITT HALÁLÁT de áruló lett belıle akasztófára küld a legelsı pillanatban mihelyt meglát. Joe Byrne szempontjából másként festett a dolog a gyökerek erısek és mélyek voltak elérni hozzájuk éppúgy nem tudtam mint Joe dobogó szívéhez.

1 teliholdas téli éjszakán 1 Anton Wick nevő vörös hajú német hazafelé ballagott jó 1/2 mérföldnyire lakott Sherritt kunyhójától 1x csak meglepte 2 óriás Joe Byrne és Dan Kelly a mellkasuk hatalmasra dagadt az esıkabátjuk alá rejtett súlyos páncéltól. Wick a gyerekkora óta ismerte Joe-t de most ijesztıre nıttek a méretei az arca feketére volt festve átváltozott hadigépezetté. Dan Kelly megbilincselte Wick kezét és ráparancsolt hogy kopogtasson Sherritt ajtaján.

Wick figyelmeztette Dant hogy rendırök is vannak Sherritt kunyhójában.

Szarunk rájuk ez volt a válasz. Wick végigbotorkált az úton a keze a háta mögött Joe Byrne

semmit se szólt Dan megzörgette az ajtót. Wick vagyok nyisd ki. Mit akarsz? Eltévedtem. Elég gyönge kis ürügy volt hisz Wick olyan közel

lakott hogy Aaron kalyibája tetejérıl rá lehetett látni az ı vityillójára. Ej de ütıdött 1 alak vagy. Aaron Sherritt kilépett az éjszakába

és belenézett a puska dupla csövébe amit a legrégebbi barátja szegezett rá.

Ki van még itt kiáltotta és miközben a bátor rendırök bebújtak az ágy alá Aaron 1 kis kiáltást hallott elröppenni Joe ajkairól igen halk volt inkább csak szisszenés az a hang amit a kamaszok adnak ha pálcával a tenyerükre húznak. Voltaképpen ez volt az utolsó hang amit Sherritt hallott. Holdfényben úszott a 2 kentaur Dan Kelly meg Joe Byrne acélsisakjukat a nyergükhöz szíjazták és nyargaltak végig az országúton be a beechworthi kínai táborba Joe vett magának 1 keveset abból amire annyira vágyott úgy festett a holmi mint 1 üveg puha szilvalekvár.

Ugyanez a hideg holdfény világított Glenrowan mögött a vadonban is ahol Steve Harttal fölsegítettük egymásra a páncélöltönyünket fénylett a hold a Csodálatos Melbourne-ben is és betőzött a magasból anyám cellájának ablakán.

A Domain Roadon az angol fák ágai olyan vékony árnyékot vetettek a Rendırkapitány házának falára mint a kézírás. Világos volt ezen a történelmi éjszakán Standish Rendırkapitány hiába oltatott el minden lámpát az én figyelmemet semmi se kerülte el ı most már az én teremtményem volt ismertem az istentelen szınyegeit a biliárdasztalát a barátai külsejét és szagát és mikor az ügyeletes rendır megzörgette a Rendırkapitány ajtaját nem kellett ott lennem hogy tudjam mit akar jelenteni.

Kellyék lesújtottak megölték Aaron Sherrittet az informátorunkat.

A Rendırkapitány azt hitte hogy İfelségét a Királynıt szolgálja pedig az én dróton rángatott bábum volt és ahogy kívántam parancsot adott a Különvonat elindítására behívatta a fekete nyomolvasókat és Hare-ért meg Nicolsonért küldetett ık 2-en híresnek hitték magukat mert ık fogták le Harry Powert eszükbe se jutott hogy 1 olyan drámának a foglyai amit én eszeltem ki.

Nagyjából abban az órában amikor a richmondi kaszárnyából kivitték a rendırségi lovakat a vasúthoz én meg Steve Hart Glenrowan városában hozzáláttunk nyélbe ütni a hadicselt és fölébresztettük vasút menti sátrukban James Reardon és Dennis Sullivan vasúti pályamunkást.

Tudtukra adtam hogy zsarnoki visszaélései miatt a rendırség

eljátszotta minden jogát az országhoz tehát az országban levı vasutakhoz is. Elkísértük ıket az úton a hegyszoroson át és ahol kanyarodott a sín megparancsoltuk nekik hogy szedjék föl 2 síndarab hosszúságban meg is tették igaz nagyon vonakodva. A síndarabokat úgy hajították le a meredek töltésen hogy 9 eukaliptusz talpfa még hozzájuk volt erısítve.

Múlt éjjel álmomban láttam szeretett jó anyámat ı tudja hogyan történnek az ilyen dolgok olyan világosan láttam a celláját hogy térképet rajzolhattam volna róla 2 szürke börtönpokróc volt takarosan összehajtva a polcon a rozoga fehér asztalon ott feküdt a Bibliája meg az imakönyve. Anyám az ágyán ült és várt rám a szalmazsákja el volt egyengetve ahogy megkívánták.

Hát eljöttél értem mondta azt feleltem neki igen eljöttem és most kénytelenek szabadon engedni téged. Láttam rajta mennyit szenvedett az elmúlt évben a szeme beesett az ajkai beszivódtak a keze nagy volt és göcsörtös üvegszerő bıre alól kilátszottak az idegei akár a zsákvarró zsineg. Látom Irving tanító úr végül téged tett meg ügyeletesnek. Hát ahogy végignézek magamon látom ám hogy csupa tinta a kezem de még a karom is és csupa vér az ingem meg a pamutbársony nadrágom.

Kiborítottam a tintát mondtam pedig nem emlékeztem rá hogy kiborítottam volna meglepett hogy újra az aveneli elemi iskolában vagyok. Vedd csak föl azt a vállszalagot mondta anyám ugye hallod amit mondok. Több mint 2 méter hosszú volt és arany volt a szegélye semmi okom se volt a szégyenkezésre Anya meg én egymás mellett mentünk a keskeny tetıjárón lenéztem a földszintre óriási füst volt és pusztulás sok rendır holtan feküdt.

A melbourne-i börtön fıkapuja meghasadt és a nyílásban megjelent a páncélos Ügyeletes a 28 centis ágyú a börtön hajójára szegezıdött a tenger nyaldosta a csizmámat és elmosta az egész Russell Streetet.

A glenrowani vasút mellett van 1 kis fogadó Jonesné asszony vezeti a legjobb szobájában ülök most a csata elıestéjén. Páncélöltönyeinket halomba raktuk a fal tövében közülük 3 fényesre van csiszolva a 4. Steve Harté fekete és narancssárga virágokkal van telepingálva ı találta ki a mintájukat. A falak fehér zsákvászonnal vannak kitapétázva a plafon meg kartonnal az asztal amin írok cédrusfából készült akár Napóleon is elfogadná.

A vékony közfal mögött vannak a túszaim legtöbbjük holnap

már az önkéntesem lesz. Van köztük másféle eresztés is Bracken közrendırre meg Stanistreet állomásfınökre gondolok ezek olyan önelégült képet vágnak ami fıleg börtönırökre jellemzı akiket sose bírságolnak meg sose zárnak börtönbe és sose rúgnak ki a jó gyarmati állásukból. Szombat délután a vasúti keresztezıdésnél voltam éppen mikor felém jött 1 harmadik túsz is. Még nem tudta hogy túsz de messzirıl ordított róla a túszság látszott az ide oda vetıdı tekintetén a puha szıke szakállán ami inkább hajasbaba fejére illett volna.

Maga csak az iskolaigazgató lehet mondtam neki mikor a homokfutójával odahúzott mellém a vasúti átjáróhoz.

Mibıl jött rá? Ó akárhol fölismernélek gondoltam te vagy az a pedáns és

kiváló férfiú aki elıtt anyám szégyenkezve állna a kopott ruhájában és bocsánatot kérne amiért föl mert engem nevelni.

Bemutatkozás nélkül is mindjárt tudta ki vagyok láttam megigézi hogy ilyen közelrıl a szemem közé nézhet. Készségesen leszállt a 2 kerekő bricskájáról most látszott csak hogy nyomorék a sarkát magasra emelgetve járt mikor észrevette hogy az egyik lábán levı vastag csizmát nézem hosszasan a szemembe nézett.

Curnow a nevem mondta világoskék szeme csillogott akár 1 kislányé.

A bal kezében vastag könyvet cipelt elkértem tıle és láttam hogy Shakespeare színmővei.

Tán nem szereti ha olvasnak az emberek kérdezte. Ó olykor én is olvasok 1-2 könyvet mondtam aztán

megkérdeztem tıle hogy erre vajon érdemes e pazarolni az idıt. Ó nagyon is érdemes felelte és úgy nevetett mintha fogalmam

se lehetne róla mekkora ökörségeket mondtam a sáros csizmája fajankó aki összetapossa a drága keleti szınyegeket. Ó igen nagyon is érdemes képen törölhettem volna a pimaszkodása miatt de inkább szóltam Dannek hogy kísérje el ıt is foglyok közé Jonesné fogadójába.

Késıbb visszamentem a szállásomra és sietve folytattam az írást 1x csak kopogtatnak nini ott állt az ajtóban a kis nyomorék kezében a könyvvel mondom neki hogy fáradjon beljebb. Csillogó szemével mindent igyekezett magába szippantani a páncélokat is de legtovább a tintatartómat nézte.

Látom megzavartam a munkájában.

Az arca furcsa volt és büszke a feje a keskeny vállához képest túlságosan nagy hol jobbra hol balra billent mintha nem bírná cipelni hatalmas gondolatainak súlyát.

Kérdeztem tıle hogy melyik színdarabot olvassa. 1 angol királyról szól mondta de közben az asztalon szanaszét

heverı papírjaimat nézte és szinte kancsalított rettentı nagy kíváncsiságában mintha a hátsó lábain álló beszélı kutyát látna.

Kelly úr ha nem csalódom ön ír. Nem feleltem mert ez nem tartozott rá. Felém nyújtotta a nyakát. Valamilyen történetet ír? Azt feleltem hogy az ÁRGUS jóesző tudatlannak nevezett és

biztos vagyok benne hogy 1 iskolaigazgatónak csakis ugyanez lehet a véleménye.

Kelly úr mondta a látogató van 1 regény az a címe hogy LORNA DOONE de nem hinném hogy ismeri.

A név hallatán eszembe jutott a killawarrai főrészmalom meg Joe Byrne ajándéka. Fogd be a szád és figyelj mondta akkor Joe.

Közöltem a tanító úrral hogy kétszer is olvastam és elolvasnám harmadszorra is de a példányom ronggyá ázott mikor átkeltünk az Ovens folyón.

Sokat olvastam önrıl Kelly úr de azt sose hallottam hogy literátus ember. Hadd idézzem emlékezetébe a LORNA DOONE elejét. És ekkor a furcsa kis figura kiegyensúlyozta magát a nyomorék görbe lábain Shakespeare-jét a kebléhez szorította lehunyta a szemét és óriási fejébıl elıhuzigálta R. D. Blackmore itt következı szavait. ÉS AKIK NETÁN RÁAKADNAK erre a könyvre ne csak azt vegyék eszükbe hogy azért írok hogy lemossam községünkrıl a gyalázatot hanem azt is hogy én csak 1 köznapi iskolázatlan ember vagyok aki nem járatos idegen nyelvekben ahogy úriemberhez illene a hosszú szavakhoz sincs tehetségem legföljebb amiket a Bibliából vagy Shakespeare mestertıl tanultam akit a közvélekedéssel szemben én igen nagyra becsülök.

Curnow kinyitotta a szemét és rám mosolygott. MAGYARÁN idézte tovább tudatlan vagyok de parasztnak

igen jól megfelelek. Aztán most már köznapi stílusban azt mondta Kelly úr nem

rossz ám tudatlannak lenni mert ha Blackmore úr tudatlan akkor én is ön is szívesen vagyunk tudatlanok. És a fickó egymásba kulcsolta maga elıtt a nagy fehér kezeit és fejének súlyát áthelyezte a válla

másik felére. Engedje meg hogy elolvassam a történetét Kelly úr kö-

nyörgött. Túlságosan nyers és durva. De igaz tudja Kelly úr a történeteknek mindig 1 kicsit durvának

és nyersnek kell lenniük onnan tudjuk hogy igazak. Ebben a modorban folytatta végül megesett rajta a szívem és odaadtam neki az egyik lapot. Sok hosszú év eltelt azóta hogy utoljára tanító elıtt álltam igaz hogy 3 pisztoly volt az övembe erısítve és hatalmamban állt elvenni az életét de mégis nagyon furcsa volt. Elolvasta a lapot aztán gyöngéden letette az asztalra én meg izgatottan vártam az ítéletét.

Átkozottul jó mondta. Tudom hogy nyers. Megnyerıen rokonszenves és üde ha 1-2 apró javítást

megejtene rajta nincs olyan Professzor aki kivetnivalót találhatna benne.

Azt feleltem tudom hogy hibádzik a mondattan. Ugyan már mondattan semmiség az egész ha megengedi hogy

segítsek önnek. De nincs rá idınk pajtás. Nem kerül idıbe Kelly úr egyáltalán nem kerül idıbe. Dehát 500 jelzett oldal. Egyetlen éjszaka megcsinálom mondta Curnow ha otthon

lehetek a saját könyveim között. Ekkor belépett Joe Byrne kiparancsolta onnan a tanítót és

megkérdezte tılem mi a lóf...t csinálok nincs jobb dolgom mint ezzel a spiclivel beszélgetni Joe-nak az elsı pillanattól fogva a bögyében volt.

İ a mi hívünk különben is nyomorék nem árthat nekünk. Jézusom Ned nem te adtad oda a kéziratot annak a tehénnek

Jerilderie-ben mondta Joe és a lámpafényben belepillantottam rettentı szemeibe.

Jól jönne 1 pipa ugye pajtás? Fenéket de az öcséd túl sokat iszik mindenki iszik mint a

kefekötı mi lesz ha pont most fut be a vonat? Túlságosan késı van érzem hogy valami elcseszıdött mondta Joe.

Megint kopogtatnak ismét az iskolamester áll az ajtóban az ujját az ajkára teszi és felém szökdécsel.

1 fontos információ amit tudnia kell Kelly úrnak suttogja. Hess a p...ába spicli mondta Joe és Webley-jét Curnow puha

fehér nyakához nyomta. A tanító rám vetette bársonyos tekintetét rászóltam Joe-ra hogy

rakja el a fegyverét és Curnow megint a helyes kis szájára tette az ujját. Stanistreet úrnál fegyver van. Attól tartok használni fogja ön ellen.

Így adott bizonyságot a fura kis csiszlik a barátságáról de Joe Byrne makacs gyanakvását nem lehetett elaltatni. Azt mondtam hess a p...ába bömbölte Joe és kilökdöste a hírhozónkat az ivóba 1 perc múlva visszajött 1 újabb pisztollyal a kezében. Elkobozta tehát az állomásfınöktıl a Coltját de a tanítóban továbbra se bízott. Közölte velem csak hogy tudjam hogy a páncélöltönye nem jó a lovon ültében megvágta és kidörzsölte nincs kedve abban harcolni mert nem lát ki belıle nem tud rendesen célozni.

És ekkor Isten az atyám szegény öreg Joe sírva fakadt és azt mondta gyilkolni nem szabad biztosan a Pokolra kerül miatta.

1x csak észrevettem az ivóban mekkora a csönd mert hallgatóztak. Az ujjammal megérintettem a számat és odasúgtam Joe-nak rá kell venni a túszokat hogy szórakoztassák magukat.

Joe kifújta az orrát és elfordult. Mikor kimentem az ivóba Joe kibámult az ablakon a saját arca nézett vissza rá fekete szeme tele volt félelmetes sötét képzelgésekkel. Ahogy Mr Zinke mondaná az idıfaktornak döntı jelentısége van lányom bocsáss meg a macskakaparásért.

A bicegıs tanító azt mondta eresszem haza hogy elhozza a különleges cipıjét mert anélkül nem tud táncolni.

Ilyen könnyen nem fog innen elszökni mondtam neki élcelıdve.

Ó semmi pénzért el nem mulasztanám ezt az éjszakát felelte aztán letette a könyvét odajött mellém és leült. Vonzó volt és visszataszító nem tudtam róla levenni a szemem.

İ: az emberek azt mondják a rendırök megérdemlik ami rájuk vár.

Én: nem mindennapi tanító maga Curnow úr. Fölmentettem a táncolási kényszer alól de mikor

nekitámasztotta tekervényes testét a bárpultnak elrendeltem hogy mindenki énekeljen 1 dalt ı is.

Elıször Jonesné kisfia énekelte el a Colleen Das Cruithe Na Mo-t aztán Steve a Fölkelt a Hold-at aztán egyre több hang kapcsolódott be a hegyek közt megbújó önkénteseink is hallhatták miközben figyelték a fénylı vaspályát.

Ezután mondtam a tanítónak hogy álljon ki a többiek elé és ı is énekeljen el 1 dalt mintha az iskolában lenne. A büszke kis teremtményre szegezıdött minden tekintet a helyiség közepére bicegett és furcsán kidüllesztett csípıjéhez támasztotta a hatalmas könyvet.

İ: de én nem tudok semmilyen éneket. Az emberek: énekeljen énekeljen. İ: de van itt valami más ami jobban illik a mostani

alkalomhoz. Rémülten látom hogy kitép 2 lapot a gyönyörő könyvébıl aztán

a kis anyámasszony katonája hangosan szavalni kezd de legény volt a talpán mert remekül elıadta.

Ezeket a szavakat adta elı idetőzöm amit Curnow kitépett a könyvébıl.

akiben a harcra nincsen étvágy, Eresszék el; kapjon útlevelet S erszényihe, útravalóul, pénzt. Nem akarunk olyannal együtt halni, Ki velünk halni fél testvérien. E nap neve Kriszpián ünnepe, Ki e napot túléli s hazaér, Majd lábujjhegyre áll e napról hallva., És Kriszpián nevére felszökik. S ki e napot túléli s aggkort láthat, E nap estjén szomszédait vendégli, “Holnap van – mondja majd – Szent Kriszpián". Felgyőri ingujját, sebét mutatja: “Kriszpián-nap szereztem e sebet". Vénség felejt, de mindent elfelejthet, Kamatosan emlékszik, hogy e nap Miket vitt végbe; szájában nevünk, Mint háztartási szó, oly otthonos lesz, Hány király, Bedford és Exeter, Warwick és Talbot, Salisbury, Gloster

Habzó kupából friss emlékkel éled. Nem tudom honnét jött ez a mély hang mert egyébként a tanító

lágy szavú volt mint a nád de most lobogott a szeme az arca olyan volt mint a mellém szegıdött katonáé régmúlt idıkben így magasodtak ki a papok a pórnép közül.

Akik hallgatták a padlón vagy az asztalokon ülve nem voltak iskolázott emberek nem a saját hibájukból sokan még a nevüket se tudták leírni. Agyonhordott göncöket viseltek érzett rajtuk a disznóól és a tehénistálló szaga de a szemükben igazi tőz lobogott.

Bracken közrendır szúrós tekintettel nézdegélt de a többiek arcán ámulat volt és áhítat mert még ha a szavak értelmét nem is fogták föl teljesen de megértették hogy 1 tanult ember 1 Királyhoz hasonlít bennünket és mikor a szavalat közepén Dan meg Joe is bejött az éjszakából minden szem áhítattal szegezıdött a páncélba öltözött férfiakra. A fiúk igazi ausztrál nemesek voltak.

És Kriszpin Kriszpián el nem múlik E naptól fogva világvégeztéig, De benne minket is megemlegetnek, A boldog párat, fivérek bandáját; Mén aki vérét velem ontja ma, Fivérem lesz; akármilyen alantas, E nap megnemesíti helyzetét. Sok úr, ki Angliában ágyba van most, Magát, hogy itt nem volt, sorsvertnek érzi, S szégyelli férfivoltát, hallva mástól, Hogy velünk harcolt Szent Kriszpin-napon.*

Mikor befejezte 1 pillanatig csöndesség volt aztán Jonesné

kieresztett magából 1 hatalmas hurrát mindenki tapsolt és fütyült a kis nyomorék ragyogott a lelkesedéstıl fölkaptam és fölültettem a bárpultra ı meg ideadta a kitépett 2 lapot.

İ: emlék a csatából. Én: de ugye megteszi amit ígért?

* Az V. Henrik címő Shakespeare-drámából vett idézetet Németh László

fordítása alapján, némiképp a regény kontextusához igazítva közöljük.

İ: a történetével kapcsolatban? Ó itt nem tudom megcsinálni Kelly úr. Haza kéne vinnem. Muszáj hogy körülöttem legyenek a könyveim.

Vár. Nincs idı

A glenrowani ostrom

Thomas Curnow bemerészkedett a sárkány barlangjába, minden ocsmányság és tudatlanság gyászos fészkébe. Magával az ördöggel táncolt, hízelgéssel levette a lábáról és túljárt az eszén, akár egy mesebeli hıs, és most hóna alatt vitte a bizonyítékot, a trófeát, a gusztustalan, koszos papírköteget. Ezeket a mocskos “kéziratokat" még megérintenie is undorító volt, libabırzött a háta, az önteltségüktıl és tudatlanságuktól, Thomas Curnow-tól azonban már senki sem vitathatja el a diadalt. Kitépte a teremtmény véres szívét, és most a pokol legmélyebb fenekére küldi.

A homokfutójához sietett volna, de a lábai most sem akartak engedelmeskedni, ahogy sohasem engedelmeskedtek. Se táncolni, se futni nem tudott. Csak bicegni és sántikálni, ha meg szaporázta netán, mint most is, éles fájdalom hasított a combjába, és a fenekébe. Szedte a lábait a hideg, tiszta, eukaliptuszos éjszakában, és ahogy Jonesné asszony fogadójának délkeleti sarkához ért, megütötte a fülét, hogy ıróla van szó.

– Az a tanító hazudik – hallotta Joe Byrne ordítását. – Rohadt kurva besúgó. Hadd csipkézzem ki a valagát, Ned!

– Fogd be a pofád – mondta Dan – Vonatfüttyöt hallok. – Te fogd be – mondta Steve Hart. – Megjött a vonat. Édes

Istenem, ne engedd még, hogy ideérjen a vonat! Curnow nem mert sietni, inkább felült a homokfutóra, és lassú,

kényelmes tempóra buzdítva a lovát, hazament. Csapatostul ültek az emberek a sötét fák közt, érezte, hogy figyelik, magán érezte tompa, haragos, mőveletlen tekintetüket. Édes Istenem, ne engedd, hogy megöljenek!

Hazaért az iskolaépület mögötti házához. Kopogtatott az ajtón, de a felesége nem akarta beengedni.

– Az Isten áldjon meg, asszony, eressz már be. Én vagyok az, a férjed!

Amikor meg beeresztette, nem akarta újra elengedni hazulról Belekapaszkodott és pityergett.

– Ne, Thomas, ne, megölnek. – Uramisten, Jean, több száz rendır úton van a halál felé! – És velem mi lesz? – visította az asszony.

Ekkor hallotta meg a vonat fütyülését. A patkányfészeknyi papirost a felesége kezébe nyomta, fölkapott egy gyertyát, meg a felesége piros sálját.

Futott, ahogy csak tellett tıle, az iskolaépület melletti vízmosás alján, aztán fölkapaszkodott a vasúti töltésre. A vasút idıtlen idık óta ırá várt. Máris feltőnt a mozdony jelzılámpája, a sínek fénylettek, akár a végzet.

Ned Kelly az egész gyarmatot megfélemlíthette, Thomas Curnow azonban meggyújtotta a gyertyáját, és ahogy az ellenséges levegıben imbolygott a törékeny láng, eléje tartotta a vörös sálat. Ha netán valaki ki akarja oltani az életét, hát íme, itt áll, mindenki láthatja.

Egyre közeledett a csupa acél és füst mozdony. Amikor fölvisítottak a fékek és ömlött kifelé a gız, ráncba szedte az arcát, és várta a golyót a gerincébe.

– Mi az? – kérdezte az ır. – Itt vannak Kellyék – kiáltott Curnow. És megcselekedte! Ez most már történelem. Néhány perc múlva

a vonat visszamegy az állomásra, és kiokádja magából a terhét – harminc embert és húsz lovat. İ mentette meg az életüket. Miközben hazasietett a házához, rémséges zaj volt az állomáson, emberek kiabáltak, lovak ágaskodtak és jöttek elı a tehervagonokból. Thomas Curnow hallotta a hangjukat akkor is, amikor sürgetıen megzörgette a háza ajtaját, és könnyezı felesége beengedte. Jonesné asszony legjobb szobájában szőkös volt a hely. A Kelly-banda tagjai fölvették páncélöltözéküket, csak úgy zengett, ahogy egymásnak ütköztek. Jól összekarcolták Jonesné cédrusasztalát, miközben karabélyokat, pisztolyokat, töltényeket kerestek. Az állítólagos túszok közül csupán egyetlenegy élt a hirtelen megnyílt menekülési lehetıséggel, és mire Ned Kelly visszament az ivóba, hogy eloltsa a lámpákat és vizet locsoljon a lobogó tőzre, a hosszú testő, de rövid lábú Bracken közrendır már megugrott a bokrok felé. Beleesett egy árokba, a túloldalon kikapaszkodott, aztán átugrott a kerítésen, amely elválasztotta a fogadó telkét a vasútvonaltól.

Bracken elızúdult a sötétségbıl. – Kellyék, itt vannak Kellyék! Kidülledtek a szemei, borostás volt, alig kapott levegıt. Utat

tört magának a zsúfolt, kaotikus vasúti peronon, de a melbourne-i rendırök nem ismerték, és különben is azzal voltak elfoglalva, hogy

kivagonírozzák a nyőgös lovakat. Senki rá se hederített. Eközben Ned Kelly egy másik tömegen verekedte át magát az

elsötétült épületben. Megtalálta a folyosót, aztán a konyhát is. Kilépett az éjszakai levegıre, és lassú, álmatag léptekkel haladt elıre, ami nagyon is érthetı volt, ha tekintetbe vesszük a hosszú esıköpenye alatt rejtekezı jó fél mázsa páncélzatot. Szürke kancája már várta; nem kis nehézségek árán sikerült nyeregbe szállnia, aztán poroszkálva ment vagy kétszáz métert az állomás felé vezetı úton. A rendırök ugyanúgy fittyet hánytak a különös lovasra, ahogy Brackenre is, hiába hallatta panaszos hangát a lovak és az emberek zőrzavarában.

Hol az irányító tiszt? Merre találom? Ned megvárta, míg Bracken végül megtalálja Hare

fıfelügyelıt, aztán visszalovagolt a fogadóhoz. Mikor a rendırök átmásztak a fogadót a vasúttól elválasztó

kerítésen, három páncélba öltözött ember várta ıket a bejárati veranda sötétjében. A legmagasabb fölemelte a puskáját.

– Ez a k.....tt páncél! Nem tudok tıle célozni! – Pofa be, meghallanak. A rendörök elözönlötték a nyílt terepet, és eszük ágában sem

volt fedezéket keresni. Azon a helyen, ahol végül is Hare fıfelügyelı megállt, a feleket csak egy forgó vasajtó választotta el. Harminc méterre lehettek egymástól.

– Hol van Ned? – kérdezte Dan Kelly suttogva. – Itt vagyok, fiúk. – Az idısebbik Kelly megállt a veranda

közepén, és fölemelte Colt forgópisztolyát. – És itt a jó vasorrú öreganyátok! – mondta aztán, és tüzelt. Hare abban a pillanatban a földre zuhant. – Uramisten! – kiáltotta Hare. – Már a legelsı lövés eltalált! És a hideg éjszakát hirtelen puskatőz borította lángba. A banda

behúzódott a veranda sötét árnyékába, Ned kivételével, aki kilépett a holdfényre, és biztos kézzel fölemelte a fegyverét.

– Lıjetek csak, rohadt kutyák. Nem tudtok nekünk ártani. Alig hagyták el ezek a szavak a száját, egy Martini-Henry

lövedék átszakította a bal karját. Felmordult, megfordult, és érezte, hogy egy újabb lövés belehasít a lábába, akár a főrész. Megfordult és visszament a fogadóba. Az elsı percben a rendırség 60 lövést adott le, és a következı

félórában szüntelenül lıttek mindenkire, asszonyra, emberre, gyerekre, banditára. Amikor végül egy pillanatra abbahagyták, az éjszakát rettentı visítás verte föl. Lelıtték azt a fiút, aki a “Colleen das cruitha na mot" címő dalt énekelte.

Thomas Curnow négyszáz méterrel távolabb az íróasztala mögött ült, és a fülére szorította a tenyerét.

– Mi történt? – kérdezte a felesége. – Semmi, semmi, csak feküdj le. – Jaj Istenem, mit követtél el, Thomas? Azok a szegény túszok! – Ezek nem túszok – mondta Curnow. – Azért vannak itt, mert

Kellyékhez húznak. Ugyanolyan rosszak, mint a banditák. Most viszont az asszony akart kimenni a házból, és már kötötte

is a nyakába a sálat. – De hiszen ez egy gyerek – mondta az asszony. – Most már

gyerekekre is lınek? Thomas Curnow átbicegett a szobán, és dühösen lerántotta a

sálat a feleségérıl, a nyaka föl is horzsolódott tıle. Az asszony fölkiáltott fájdalmában.

– Az ég áldjon meg, asszony, hát nem látod, hogy mindenki Kellyéket támogatja? Te itt születtél, Jean. Nem is sejted, miféle alakkal állunk szemben?

– Gyáva féreg! – kiáltotta az asszony. – Ezek gyerekekre lınek! – Én gyáva féreg? Ó édes Istenem, kit vettem én feleségül? Én

gyáva? Hát ki mentette meg a rendıröket, amíg te az ágyadban óbégattál? Eredj a szobádba!

– Mi ez? – Húzd össze a függönyt, ez csak egy petárda. Ezzel adnak jelet

Kellyék. Jobban tennéd, ha imádkoznál, hogy legyen elég rendır, és megnyerjék a csatát.

Újabb puskatőztıl visszhangzott a völgy. Az asszony odament a férjéhez, és megfogta a kezét.

– Ó Tom, mit tettél? – Mit tettem? – felelte Curnow. – Hıs lett belılem.

Egy napig a fogadó nagyon is vidám és eleven hely volt, de erıdítménynek nem volt alkalmas. A külsı falak egyetlen deszkányi vastagságúak, a belsık meg csupa papír és zsákvászon, a fogadó annyi védelmet nyújtott tehát, mint egy ünneplı ruha. A lövedékek oly könnyőszerrel és sőrőn hatoltak át a falon, hogy a bent lévık

kénytelenek voltak a padlóra hasalni és imádkozni. Amikor Ned Kelly viszasántikált a fogadóba, koromsötét volt

odabent, és hideg, nyirkos füsttel volt tele minden. Reszketett a levegı a fiatal Jack Jones jajgatásától.

– Ned, állítsd le ıket! Megölnek bennünket! – Jó. Megint a bejárati ajtóhoz ment, és azonnal húsz lövést adtak le

rá. – Eltaláltak! – káltotta egy hang a hátsó szobában. – Isten

irgalmazzon mindnyájunknak! Jack Jones visított, a lövedék eltörte a csípıcsontját, és mélyen

befúródott a belei közé. A sötétben elırenyomakodott egy férfi, karján az üvöltı gyerekkel.

– Eredj az utamból, Kelly, az Isten verjen meg, hadd menjek ki. Ned Kelly utat engedett neki. A kétkezi munkás, McHugh volt az, és megállt a nyitott ajtóban.

Bal kezével fehér zsebkendıt lengetett, jobb kezével magához szorította a sebesült gyereket.

– Ne lıjetek, ti görények, ez egy gyerek! – Segítség! – kiáltotta Jack Jones. – Tele van a helyiség nıkkel és gyerekekkel! Hagyják abba a

tüzelést! Még egy lövés hallatszott, aztán csönd lett. McHugh kiment az

ajtón. Jonesné utána. Azonnal két lövés dörrent, az asszony térdre rogyott, és kezét a fejéhez szorította.

– Eltaláltak! – kiáltotta. De csak súrolta a golyó. Visszakúszott négykézláb a padlón,

befeküdt a bárpult mögé, onnan aztán nem mozdult, hanem folyvást csak a gyerekéért remegett.

Most már senki sem szólt Ned Kellyhez, neki azonban nem volt rá szüksége, hogy fölhívják a figyelmét a felelısségére. Nem tudta megvédeni ezeket az embereket a rendırségtıl, és nem tudta, megvédeni magát sem. Úgy látszik, sohasem találtak még föl olyan gépezetet, ami megvédhetné ezeket az embereket az Isten által a földre bocsátott erıktıl.

– Te vagy az, Ned? – kiáltotta egy hang a folyosóról. – Te vagy az, Joe? Gyere ide. – Gyere már ide. A fene egyen meg, mit csinálsz ott? – Gyere, és töltsd meg a puskámat. Kész vagyok.

– Én is. Jóságos Isten, azt hiszem, eltört a lábam. Ahogy Ned haladt a hang felé, érezte, hogy győlik a vér a csizmájában.

– Ott egye meg a fene a lábamat, Joe, te tudod használni a karod. Gyere és töltsd meg a puskámat, gyere már, töltsd meg helyettem! Szétlyuggatom a rohadékokat! Hare-nek kampec. Nemsokára végzünk a többivel is.

– Nagy bajt hoztunk ezekre a szerencsétlen nyavalyásokra. – Azért még nincs veszve minden. Joe Byrne nem válaszolt. – Hol vagy? – Ned megpróbált letérdelni, de kifutott alóla a

lába, és elzuhant. Rögtön kúszni kezdett elıre, és zajosan vonszolta magával a súlyos páncélzatot. – Nesze, itt a puskám. Joe!

Sértetlen jobb kezével megtalálta Joe Byrne kezét, de erıtlen volt és véres, mint egy frissen megnyúzott állat.

– Joe! Közelebb vonszolta magát, nekitámaszkodott a falnak. A

sötétben megkereste a kezével a barátja orrát és száját. Joe szakálla puha volt és nedves, tenyere érintésére a szája meleg volt, de a légzése megszőnt.

– Ó Joe, nagyon sajnálom, öreg fiú. Újabb golyózápor zúdult a sötét fogadóra, pattogtak a

faszilánkok és az üvegtörmelék. A túszok egyre dühödtebben kiabáltak.

– Nyírd ki ıket, Ned! Állítsd le a rohadékokat! – Máris. Vad mozdulattal talpra lökte magát, és a folyosón

visszabotorkált az ivó felé. – Dan! Steve! Benyitott az utcai szobába, ahol nemrég még bizakodva írta

saját történetét. Akkor még úgy látszott, hogy nemsokára találkozik a gyerekével. Akkor még úgy látszott, kiszabadíthatja az anyját. Akkor még úgy látszott, hogy ezek az emberek birtokba vehetik a saját földjüket félelem vagy kegyes pártfogói jóindulat nélkül, de mostanára a világból nem maradt más, csak ocsmány sár és zőrzavar.

– Dan! – Elmentek – szólalt meg egy hang a sötétben. – Nem találták el ıket? – Az öcséd meg a barátja itt hagytak bennünket. Állítsd meg a

zsandárokat, pajtás, meg kell hogy állítsd ıket, különben megölnek bennünket.

– Mindjárt. A hátsó ajtón kibotorkált a pirkadatba. Magára akarta vonni a rendırségi tüzet, ezért fölszállt a

lovára, bár nem kis nehézségek árán. Ahogy lovagolt a rendırség oldalszárnya felé, puskatüzet hallott a bejárati veranda felıl. Nagy fájdalmak közepette megfordult a nyeregben, és rádöbbent, hogy Dan egyáltalán nem ment el. Dan meg Steve Hart egymás mellett álltak a fogadó verandáján, és vadul lövöldöztek ellenségeikre.

Elhagyta az ereje. A bal karját nem bírta használni. Próbált kiugrani a kengyelbıl, de lezuhant a földre. Ahogy az öccse felé vonszolta magát, minden tagja fájt, és már ügyet se vetett rá, hogy fedezze magát vagy elbújjon. A revolvere agyát a melléhez ütögette, hogy Dan meghallja, hogy jön a megmentésére.

– Én vagyok a kib.....ott Ügyeletes, fiaim. De nem csatahajó volt, hanem hús-vér ember, akinek

összetörték a csontjait, és a csizmájában cuppog a vér. Ahogy a Martini-Henry lövedékek nekiütıdtek, meg-megtántorodott, a feje oldalra billent, de azért csak haladt elıre.

– Gyerekekre lıtök, rohadékok? Engem nem bírtok lelıni. Lıtt, de célozni már nem tudott, mert nem látottt. Felordított,

megemelte a revolverét, és megdöngette a mellét. A hangok élesen és tisztán döndültek a hajnali levegıben, mintha egy kovács kalapálna.

– Dan! Gyere velem, Dan. Én vagyok az Ügyeletes csatahajó. De közte meg Dan között egy tweedkalapos, köpcös kis rendır

álldogált csöndesen egy fa mellett. Örökké az ilyen puffadt kis piócák szívták a Kellyk vérét. Lehetne ez akár Hall vagy Flood vagy Fiztpatrick is, az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.

Ned tüzelt. A kalapos ekkor féltérdre ereszkedett, fölemelte a puskáját, és gyors egymásutánban kétszer lıtt.

Ned nem hallotta a puskalövéseket, de az elsı golyó a jobb lábát találta el, és már a földön feküdt, mikor beléhasított a második golyó okozta még mélyebb és még élesebb fájdalom.

– Jaj, a lábam, te gané. És rárontottak, akár egy falka dingókutya. Szaggatták,

rugdosták, üvöltöztek, hogy agyonlövik, és miközben a csizmájuk tompán dübögött a mellpáncélján, látta, hogy az öccse ott áll a verandán. Kelly volt ı is – márpedig egy Kelly sohasem futamodik

meg. Ned Kelly megkímélıdött Dan üres, semmire sem használható páncéljának látványától, mikor elıgereblyézték a Jones fogadó hamujából hétfı délután. A húgaira, Kate-re és Maggie-re hárult, hogy megharcoljanak a rendırökkel a két fekete, fölpuffadt tetemért, melyeket egymás mellett fekve találtak a kiégett fogadóban.

"A jelenetet Gretában, midın Hart és Dan Kelly megszenesedett maradványait elszállították a cimboráik, toll le nem írhatja – jelentette a Benalla Zászlaja. – Mintha egyenesen a gumifákról kászálódtak volna le ezek az emberek. Ilyen nyomorúságos külsejő népséget soha életemben nem láttam." Eközben Thomas Curnow-t hat rendır a házától egyenesen a Különvonathoz kísérte, és Melbourne-be vitték. Négy hónapon át kormányzati védelemben részesült ı is, meg a, felesége is. Elég furcsa, bánásmód ez egy hıssel. Igaz, több ízben is nevezték hısnek, bár ritkábban és kevésbé lelkesen, mint méltányosnak tartotta volna.

Ha a tartós megbecsülés hiánya csalódást keltett is benne, közvetlenül ezt sosem juttatta kifejezésre, bár a Kelly-banda állandó és egyre növekvı népszerősége nem egyszer kihozta a sodrából.

– Mert hát mi a helyzet velünk, ausztrálokkal? – kérdezgette. – Mi a bajunk? Nincs Jeffersonunk? Nincs Disraelink? Csodálatunknak nem akad különb tárgya, csak egy lótolvaj és gyilkos? Muszáj mindig ilyen kínos bizonyítványt kiállítani magunkról?

A Ned Kellyhez főzıdı magánviszonya ennél jóval bonyolultabb lehetett. Az emléktárgy, amit magával vitt Glenrowanbıl, úgy látszik, kikövetelte magának a szimpátiáját. Miként a kézirat is tanúsítja, a Glenrowani Ostrom utáni években kitartóan csiszolgatta a halott mondatait, és tıle származnak az eredeti kéziratot díszítı kis szürke ceruzajelek is.

12 oldalas nyomtatott füzet a Sydney-i Mitchell Könyvtárban.

Egyes elemei egybehangzanak a Melbourne-i Könyvtárban található kézírásos beszámolóval (V.L. 10453). A szerzı kilétére

csupán az S. C. kezdıbetők utalnak. Kinyomta Thomas Warriner és Fiai, Melbourne-ben, 1955-ben,

a Thomas Curnow halála utáni évben.

Edward Kelly halála

Rede ezredes, a Központi Joghatósági Kerület seriffje Ellis úr, a seriffhelyettes társaságában pontban tíz órakor megjelent az elítélt cellájának ajtajánál Edward Kelly porhülyének átvételére, hogy végrehajtassa a szörnyő halálos ítéletet. Castieau úr, a melbourne-i börtön igazgatója nem sokkal korábban meglátogatta a foglyot, és leverette róla a vasakat. Mintán a seriff bemutatta a szükséges parancsot, kopogtatott az ajtón, és szembesítette a foglyot a félelmes ténnyel, hogy ütött az utolsó órája. Eközben Upjohn, a hóhér, aki elsı ízben mutatkozott be ebben a borzalmas szerepben, láthatatlan maradt, de mihelyt kinyílt Kelly zárkájának ajtaja, megadott jelre elılépett a szemközti cellából, melyet most elsı áldozata foglalt el. Csöndesen a bitóhoz lépett, közben elfordította a fejét, és tekintetét végighordozta a nézıkön, feléjük mutatva ijesztıen visszataszító ábrázatát.

A hóhér idıs ember volt, 70 éves, de széles vállú és igen termetes. Amikor önként jelentkezett erre a rémséges tisztségre, még ı is a büntetését töltötte. Az ítélete még nem telt le, ezért rabruhát viselt, gondosan meg volt borotválva, és a haját rövidre nyírták. A feje búbján égnek álló sőrő fehér sörtétıl kísérteties volt a megjelenése; általában minden vonása durva, a legszembetőnıbb és legocsmányabb talán az orra.

Mivel Upjohnnak ez volt az elsı akasztási próbálkozása, dr. Barker is megjelent. A csapóajtó mellett állt, látni óhajtván, hogy elıírásszerően kerül-e a hurok az elítélt nyakába. Upjohn bement az elítélt cellájába, és meg akarta kötözni a foglyot egy széles, hosszú bırszíjjal. A fogoly azonban megjegyezte: – Engem nem kell megszíjazni –, természetesen a tudomására hozták, hogy ettıl nem lehetséges eltekintem.

A tisztet ellátó papok feszületet tartottak eléje, így vezették föl Kellyt az emelvényre. Se megborotválva, se megnyírva nem volt, de rabruhát viselt. Nyugodtnak és fegyelmezettnek látszott, ám a szokásosnál halványabbnak, ezt a hatást azonban a fehér csuklya is kelthette, melyet a fejébe nyomtak, de még nem húztak rá az arcára. Mikor rálépett a csapóajtóra, halkan csak ennyit mondott: – Ilyen az élet.

Ekkor a bakó hozzálátott fölhelyezni a kötelet, közben a papok fölolvasták az ilyenkor szokásos katolikus imádságokat. A fogoly a kötél elsı érintésére kissé megrezzent, de gyorsan összeszedte magát, és igyekezett úgy tartani a fejét, hogy megkönnyítse Upjohn munkáját, és elıírásszerő helyére kerülhessen a hurok. Mihelyt a hurok jó szoros volt, anélkül, hogy a fogoly esélyt kapott volna, hogy szólhasson még valamit, megadták a jelet; a hóhér pedig, ráhúzva az elítélt arcára a csuklyát, hátralépett, kinyitotta a reteszt, és ezzel megtette kötelességét.

Ugyanebben a pillanatban Ned Kelly haló porhüvelye már két és fél méterrel mélyebben lengett a levegıben, mint ahol az imént állott. Elıször úgy rémlett, rögtön beállt a halál, mert csak az akasztottakon szokás szerint végigfutó egy-két másodperces remegést lehetett észlelni, de aztán fölhúzódtak valameddig a lábak, majd hirtelen leestek. Ez a mozgás többször is megismétlıdött, végül azonban megszőnt, és négy perc elteltével minden bevégzıdött, Edward Kelly egy magasabb ítélıszék elé lépett, hogy számot adjon bőneirıl. A tetemet a szokott ideig függni hagyták, s utána elvégezték a formális vizsgálatot. Az elítélt kérte, hogy engedjék ki anyját a melbourne-i börtönbıl, az ı testét pedig adják ki, hogy megszentelt földben nyugodhasson. Egyik kérését sem teljesítették; hamvait a börtönudvaron földelték el.

A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztık

Egyesülésének a tagja

A kiadó könyvei kaphatók: 1118 Budapest, Rahó utca 16.

Tel: 319-3020, 319-5307; tel./fax: 319-3019 Terjesztés, sajtó, propaganda Kun Erzsébet

Könyveinket megtalálja az interneten: http://www.palatinuskiado.hu E-mail: palatino@axelero.hu

ISBN 963 9487 54 6

Kiadta az Új Palatínus-Könyvesház Kft. Felelıs kiadó a kiadó ügyvezetı igazgatója

Szerkesztı Kovács Anna Mőszaki szerkesztı Neyer Éva

Tördelés, nyomás Séd Nyomda Kft., Szekszárd Felelıs vezetı Katona Szilvia