rendszervÁltÁs 30 - library.fes.delibrary.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/16222.pdf · grafikai...

A RENDSZERVÁLTÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE 30 ÉV UTÁN

RENDSZERVÁLTÁS 30

Budapest, 2020

RENDSZERVÁLTÁS 30A rendszerváltás társadalmi megítélése

30 év után

Impresszum

Rendszerváltás 30 – A rendszerváltás társadalmi megítélése 30 év után © Friedrich-Ebert-Stiftung – Policy Solutions, 2020

Felelős kiadó és szerkesztő: Bíró-Nagy András

Szerzők: Bíró-Nagy András (Policy Solutions, TK PTI) – Laki Gergely (Policy Solutions)

Adatfelvétel: Závecz Research

Grafikai tervezés és tördelés: WellCom Stúdió

Kiadó: Friedrich-Ebert-Stiftung – Policy Solutions, Budapest

ISBN 978-615-81517-3-3

Ezen kiadvány a szerzők saját véleményét tartalmazza, mely nem feltétlenül tükrözi a Friedrich-Ebert-Stiftung (FES) hivatalos álláspontját. A Friedrich-Ebert-Stiftung által publikált kiadványok kereskedelmi forgalomba kizárólag a FES előzetes írásos engedélyével kerülhetnek.

Tartalomjegyzék

1. A Kádár-korszak megítélése ................................................................................................................................................................... 61.1. A társadalom jóléte ............................................................................................................................................................................................................... 61.2. Az egyéni anyagi gyarapodás lehetősége ............................................................................................................................................................... 91.3. A rendszer gazdasági fenntarthatósága .................................................................................................................................................................. 121.4. Szabadság a Kádár-korszakban ................................................................................................................................................................................... 151.5. Az érvényesülés lehetőségei a Kádár-korszakban ............................................................................................................................................ 181.6. Rend és társadalmi béke ................................................................................................................................................................................................... 211.7. A rendszerváltás előtt vagy után volt jobb az élet? ......................................................................................................................................... 24

2. A rendszerváltás eredményeinek megítélése ................................................................................................................................. 272.1. Magántulajdonon alapuló piacgazdaság ................................................................................................................................................................ 292.2. Szólásszabadság .................................................................................................................................................................................................................... 312.3. Több munkahely ...................................................................................................................................................................................................................... 332.4. Szabad választások .............................................................................................................................................................................................................. 352.5. Életszínvonal ............................................................................................................................................................................................................................. 372.6. Jogegyenlőség ........................................................................................................................................................................................................................... 392.7. Társadalmi egyenlőség ....................................................................................................................................................................................................... 412.8. A korrupciós helyzet ............................................................................................................................................................................................................ 43

3. A családi anyagi helyzet a Kádár-korszakban, az 1990–2010 közötti időszakban és a NER-ben ............................ 454. A demokrácia állapota a rendszerváltás utáni magyar kormányok alatt ........................................................................... 495. Konklúziók: A rendszerváltás társadalmi megítélése 30 év után ........................................................................................... 55

RENDSZERVÁLTÁS 30. A RENDSZERVÁLTÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE 30 ÉV UTÁN

4

Bevezetés

1990 tavaszán az első demokratikus választások megtartásával és a szabadon választott Országgyűlés ala-kuló ülésével szimbolikus csúcspontjára ért a rendszerváltás politikai folyamata. A harminc évvel ezelőtti politikai viták, ideológiai törésvonalak a rendszerváltást követő évtizedekben is végigkísérték a magyar közéletet, ahogy az akkori átmenet súlyos gazdasági és szociális következményei is. A rendszerváltás 30. évfordulója kapcsán szü-lető visszaemlékezések, interpretációk sokszínűsége is mutatja, hogy máig meghatározó jelentőségű és éles vitá-kat kiváltó eseménysorozatról van szó, amely nemcsak a politikai szereplőket, hanem a tágabb közvéleményt is foglalkoztatja.

A demokrácia és Magyarország euro-atlanti integrációjának elkötelezettjeként a rendszerváltást, a diktatúrából demokráciába történt békés átmenetet az egyik legpozitívabb eseménynek tartjuk az ország történelméből, amely ráadásul megnyitotta a lehetőségét annak, hogy Magyarország elfoglalhassa a helyét a nyugati politikai, gazda-sági és katonai szövetségi rendszerben. Emiatt is fontosnak tartottuk megvizsgálni, hogy mi hajtja a mégis létező nosztalgiát egy olyan időszak iránt, amikor többek között szovjet csapatok állomásoztak az országban, a kritikus hangokat elhallgattatták, a rendszerellenes állampolgárokat ellehetetlenítették. Arra is igyekeztünk ugyanakkor megkeresni a válaszokat, hogy mennyi vált valóra a rendszerváltáshoz kapcsolt elvárásokból, és mi ágyazott meg a 2010 utáni autoriter kísérletnek.

A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung (FES) közös kutatásának az volt a célja, hogy az elmúlt évtizedet a választók szemével vizsgáló „Orbán10” kutatás után ismét túllépjünk a politikusi értékeléseken, és megismerjük, mit gondol a magyar társadalom a rendszerváltásról 30 év elteltével. Kutatási eredményeinkre alapozva nemcsak a Kádár-korszak utólagos társadalmi megítéléséről tehetünk megállapításokat, hanem arról is, hogy a magyarok szerint a rendszerváltáshoz fűzött remények közül melyek teljesültek és melyek nem, miként látjuk a különböző tör-téneti korszakokat (Kádár-rendszer, 1990–2010 közötti időszak, a 2010 utáni Orbán-rezsim) a közvetlen környe-zetünk anyagi helyzete terén, és melyik rendszerváltás utáni kormányok alatt volt a legjobb állapotban a magyar demokrácia. Magától értetődő, de néha az evidenciákat sem árt hangsúlyozni: a kiadványban olvasható eredmé-nyek nem a Policy Solutions és a FES értékítéletét tartalmazzák a vizsgált korszakokról, hanem arról mutatnak képet, hogy a magyarok miként látják ezeket az időszakokat.

BEVEZETÉS

Az elemzés megalapozásához 2020. március 3–13. között közvélemény-kutatást végeztünk, melyben a Závecz Research volt a partnerünk. A koronavírus-járvány előtti utolsó személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta. Az egyes pártokon – és főként a kisebb pártokon –, valamint az egyes szocio-demográfiai csoportokon belüli bon-tások az arányok érzékeltetésére alkalmasak, ezekben az esetekben a megnövekvő hibahatár miatt a pontos szá-mok tájékoztató jellegűek. A kérdőív készítéséhez nyújtott segítségéért köszönettel tartozunk Szabó Andreának.

Bízunk abban, hogy kötetünkkel hozzájárulunk a Kádár-korszak és a rendszerváltás utáni időszak politikai, gazda-sági és társadalmi folyamataival kapcsolatos választói vélemények tényalapú megismeréséhez, és ezáltal annak megértéséhez, hogy milyen tényezők tették sérülékennyé a rendszerváltás utáni demokratikus berendezkedést.

Bíró-Nagy András

5


6

1. A Kádár-korszak megítélése

Az első fejezetben azt vizsgáltuk, hogyan ítélik meg utólag a magyarok a Kádár-korszakot: a válaszadóknak külön-böző kijelentésekről kellett eldönteniük, hogy inkább egyetértenek, vagy inkább nem értenek egyet velük. Az egyes állítások sorát felvezető általános kérdés így hangzott: „Kérem, mondja meg, hogy Ön inkább egyetért vagy inkább nem ért egyet az alábbi, a Kádár-korszakkal kapcsolatos kijelentésekkel”.

1.1. A társadalom jóléte

A megkérdezettek abszolút többsége szerint a magyarok többsége jobban élt a Kádár-rendszer alatt, mint nap-jainkban: 54 százalék értett egyet az állítással, míg mindössze a válaszadók egyharmada (31%) vélte úgy, hogy ma többet megengedhet magának a magyar társadalom többsége, mint 1990 előtt.

1. ábra Kérem, mondja meg, hogy Ön inkább egyetért vagy inkább nem ért egyet az alábbi, a Kádár-korszakkal kapcsolatos kijelentésekkel!

A magyarok többsége jobban élt

54%31%

15%

inkább egyetértinkább nem ért egyetNT/NV

1. A KÁDÁR-KORSZAK MEGÍTÉLÉSE

7

Az összes ellenzéki táborban többen vannak azok, akik szerint jobb volt a többség életszínvonala a Kádár-korszak alatt: a legtöbbre az MSZP (70%) és a DK (71%) szavazói értékelik utólag jóléti értelemben a rendszerváltás előtti időszakot, de még a Jobbik szavazói körében (54%) is jelentős többségben vannak azok, akik szerint jobban élt akko-riban a magyarok többsége. Ezen kívül fontos, hogy habár a Fidesz táborának pontosan a fele értékelte negatívan az állítást, még így is a kormánypártiak több mint egyharmada inkább nosztalgiával tekint vissza erre az időszakra, és úgy látja, hogy a magyarok többség jobban élt Kádár alatt, mint akár most, Orbán Viktor kormányzása idején.

2. ábraA magyarok többsége jobban élt

36

70

54

57

59

71

58

60

50

26

27

22

25

20

22

21

13

4

19

22

16

9

20

19

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN

inkább egyetért inkább nem ért egyet NT/NV


8

Az életkor egyértelmű összefüggést mutat a véleményekkel, minél idősebb egy korcsoport, annál nagyobb arány-ban értettek egyet az állítással, igaz, a fiatalabbak esetében jelentős volt a válaszadást megtagadók aránya. Míg a 18 és 29 közöttiek körében 35 és 25 százalék a két tábor nagysága, addig a 60 év felettiek körében már 63 és 36 százalék (az egyetértők javára természetesen). Hasonló összefüggést láthatunk az iskolázottságot figyelve is: az alacsonyabban képzett rétegek nagyobb arányban vélték úgy, hogy Kádár alatt jobban élt a magyarok többsége. A 8 általánost végzettek körében 62 és 27 százalék a két tábor nagysága, de még a diplomások relatív többsége (45%) szerint is jobban élt a magyarok többsége 1990 előtt, mint napjainkban. A településtípus szerinti bontás sze-rint a kisvárosiak (60%) értékelték a legpozitívabban a Kádár-rendszer életszínvonalát, szemben a budapestiekkel, akik körében viszont többségben voltak azok a hangok (41% vs. 47%), akik szerint jobban élnek ma a magyarok, mint a rendszerváltás előtt.

3. ábra A magyarok többsége jobban élt

62

56

50

45

27

29

32

37

11

15

18

19

8 ÁLTALÁNOS ÉS ALATTA

SZAKMUNKÁSKÉPZŐ

GIMNÁZIUM, SZAKKÖZÉPISKOLA

FŐISKOLA, EGYETEM



9

1.2. Az egyéni anyagi gyarapodás lehetősége

Még az előző kérdésnél is egyértelműbb többségben vannak azok, akik szerint a Kádár-rendszer alatt az állampol-gárok anyagi boldogulásának feltételei adottak voltak: a megkérdezettek 61 százaléka értett egyet azzal az állí-tással, miszerint a rendszerváltás előtt az emberek egyről a kettőre tudtak jutni, míg alig minden negyedik válasz-adó (24%) helyezkedett ezzel ellentétes álláspontra.

4. ábra Az emberek egyről a kettőre tudtak jutni, volt lehetőség az anyagi gyarapodásra

61%24%

15%

inkább egyetért

inkább nem ért egyet

NT/NV


10

A pártpreferencia szerinti bontást vizsgálva azt látjuk, hogy az összes szavazói csoportban többségben vannak azok, akik egyetértettek az állítással, még a leginkább kritikus kormánypárti szavazóknak is több mint a fele (52%) gondolta úgy, hogy a Kádár-rendszerben alapvetően adott volt az emberek számára az anyagi gyarapodás lehető-sége. A leginkább ezúttal is az MSZP (78%) és a DK (75%) szimpatizánsai vélekedtek pozitívan a szocializmus nyúj-totta egyéni boldogulási lehetőségekről.


52

78

66

70

61

75

64

61

36

20

16

9

23

19

10

19

12

2

18

22

16

6

25

20

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN


Az életkori bontást figyelve érdekes kép tárul elénk, ugyanis az összes szavazói csoportban szinte hibahatáron belül találjuk azokat (22-27%), akik nem értettek egyet az állítással, ám az egyetértők aránya egyenesen arányosan növekszik az életkorral (ahogy a válaszolni nem tudók aránya csökken). Míg a legfiatalabbak körében mindössze 39 százalék vélte úgy, hogy az emberek egyről a kettőre tudtak jutni az 1990 előtti rendszerben, addig ugyanez az arány a 60 évnél idősebbek körében már 74 százalék. Az iskolázottságot figyelve az előző kérdéshez hasonlóan


11

ismét az alapfokú végzettségűek körében látjuk a legmagasabb egyetértési arányt (70%), míg a gimnáziumot (54%) vagy egyetemet (58%) végzettek körében az átlagnál némileg kisebb mértékben értettek egyet az állítással. A föld-rajzi megoszlást tekintetében pedig ismét a kisvárosokban élők körében figyelhetjük meg a leginkább pozitív véle-ményeket (70%), míg a megyeszékhelyeken élők, valamint a fővárosiak (54-54%) egy fokkal szkeptikusabban véle-kednek a Kádár-rendszer anyagi biztonságáról, de körükben is többségben vannak az állítással egyetértők.


39

54

65

68

74

22

24

27

24

23

39

22

8

8

3

18–29

30–39

40–49

50–59

60–X



12

1.3. A rendszer gazdasági fenntarthatósága

Miközben a megkérdezettek többsége szerint jobban éltek a magyarok a Kádár-korszakban, mint a rendszer váltás utáni évtizedekben, addig azzal is tisztában van a relatív többség, hogy az 1990 előtti rendszer gazdaságilag fenn-tarthatatlan volt. A válaszadók 45 százaléka értett egyet azzal az állítással, hogy a Kádár-rendszer gazdasági értelemben fenntarthatatlan volt, míg mindössze a megkérdezettek bő harmadának (35%) nem merültek fel kétsé-gei a nyugati kölcsönökből is finanszírozott szocialista rendszer hosszú távú működőképességét illetően.

7. ábra A rendszer gazdaságilag fenntarthatatlan volt

45%

35%

20%

inkább egyetért


NT/NV


13

A pártpreferencia szerinti bontás alapján kifejezetten szoros eredményeket látunk. A leginkább a liberális Momentum szavazói vélekednek úgy (56%), hogy a gazdasági reformkísérletek ellenére is a rendszer gaz-daságilag fenntarthatatlan volt, és nem meglepő módon a kormánypárti szavazók többsége is gazdasági zsák utcának értékelte az időszakot: 53 százalékuk szerint volt fenntarthatatlan volt a korabeli gazdasági berendezkedés. A leginkább az MSZP (49%) és a DK (44%) szimpatizánsai körében népszerű az a gondolkodás, miszerint a szocializmus alatti gazdaságpolitika fenntartható volt – de körükben sincs ennek az állításnak abszolút többsége.

8. ábraA rendszer gazdaságilag fenntarthatatlan volt

53

47

43

39

56

39

39

40

31

49

39

26

21

44

39

35

16

4

18

35

24

16

22

24

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN



14

A férfiak (50%) jelentősen nagyobb arányban értettek egyet az állítással, mint nők (41%), de jelentős eltéréseket figyelhetünk meg az életkori bontás esetében is: az összes csoportnál többségben vannak azok, akik szerint fenn-tarthatatlan volt a rendszer, kivéve a negyvenesek körében, akik körében kiegyenlített a két tábor nagysága. Még a jóléti kérdésekben a legpozitívabb véleményeket adó 60 feletti korosztály fele is úgy véli, hogy az akkori gazda-sági rendszer nem volt fenntartható. Érdekes módon az iskolázottság csak minimális hatással van a véleményekre, az összes réteg esetében 47 százalék az állítással egyetértők aránya, kivéve az alapfokú végzettségűeket, akik kö ré ben mindössze 42 százalék. A településtípust vizsgálva a budapestiek tűnnek a legszigorúbbnak a kérdésben, 51 százalék vélte úgy, hogy a gulyáskommunizmus jóléte hamis, alapvetően fenntarthatatlan illúzió volt csupán, míg vidéken a két tábor között a fővárosinál kisebb eltéréseket figyelhetünk csak meg.

9. ábraA rendszer gazdaságilag fenntarthatatlan volt

32

48

42

53

50

27

27

42

35

41

41

25

16

12

9

18–29

30–39

40–49

50–59

60–X



15

1.4. Szabadság a Kádár-korszakban

Habár csak egy hajszállal, de többen vannak azok, akik szerint szabadon lehetett élni abban az időszakban, ami-kor hazánkat megszállás alatt tartotta a szovjet hadsereg. A megkérdezettek 44 százaléka nem értett egyet az állítással, miszerint a Kádár-korszak alatt nem volt az országban szabadság, míg mindössze a válaszadók 40 szá-zaléka gondolta úgy, hogy nem lehet szabadnak nevezni azt a politikai rendszert, ahol többek között a kritikus hangokat elhallgattatták, a rendszerellenes állampolgárokat ellehetetlenítették, valamint korlátozták a külföldre utazást.

10. ábra Nem volt az országban szabadság

40%

44%

16%

inkább egyetért


NT/NV


16

Nem meglepő módon a mai napig harcosan antikommunista retorikát képviselő Fidesz táborában értettek egyet a legnagyobb arányban az állítással (56%), de kissé meglepő módon még a kormánypárti szavazók harmada is úgy gondolja, hogy végső soron lehetett szabadon élni a Kádár-korszakban. A többi kérdéshez hasonlóan itt is az MSZP (54%) és a DK (57%) szavazói vannak a legjobb véleménnyel a szocialista időszakról, de szembetűnő, hogy még a fiatal szavazótáborral rendelkező, liberális Momentum szavazói körében is két megegyező nagyságú tábort figyelhetünk meg.

11. ábraNem volt az országban szabadság

56

42

29

41

39

35

28

30

32

54

53

32

40

57

50

47

12

4

18

27

21

8

22

22

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN



17

Az életkori bontást figyelve a negyven éves kornál húzhatjuk meg a határvonalat: a 40 évnél fiatalabbak körében nagyjából megegyezik a két tábor nagysága, ám az idősebbek – tehát azok, akiknek nem csak legfeljebb gyer-mekkori élményei vannak arról az időszakról – körében már többségbe került az az álláspont, miszerint a Kádár-korszakban igenis volt szabadság. Az iskolázottság szintén egyértelmű összefüggést mutat a kérdésről alkotott véleményekkel. Míg a 8 általánossal vagy szakmunkás papírokkal rendelkezők körében többségben vannak azok, akik szabadnak ítélték meg a Kádár-rendszert, addig az ennél képzettebbek némileg kritikusabban ítélték meg a kérdést. A minimum érettségivel rendelkezők között többen vannak azok, akik szerint nem volt az országban szabadság. Ezen kívül Budapest közigazgatási határa is fontos választóvonal a Kádár-korszak politikai klímájának megítélésében: míg a fővárosban élők 54 százaléka gondolja azt, hogy nem volt szabadság a Kádár-korszak alatt, addig ugyanez az arány vidéken mindössze 36–38 százalék között mozog.

12. ábra Nem volt az országban szabadság

33

40

43

45

52

44

37

41

14

16

20

15


SZAKMUNKÁSKÉPZŐ


FŐISKOLA, EGYETEM



18

1.5. Az érvényesülés lehetőségei a Kádár-korszakban

A megkérdezettek többsége szerint Magyarországon 1990 előtt hátrányban voltak azok, akik nem idomultak az egypártrendszerhez: a válaszadók 54 százaléka szerint elsősorban azok tudtak karriert építeni, akik politikai-lag megbízhatónak minősültek. Ezzel szemben a válaszadók közel egyharmada (29%) ezzel ellentétes álláspon-tot képvisel, szerintük a politikai azonosulás nem volt meghatározó a Kádár-rendszerben az egyéni boldogulás tekintetében.

13. ábra Elsősorban az tudott előrejutni, aki egyetértett a rendszerrel

54%29%

17%

inkább egyetért


NT/NV


19

A leginkább a fideszes szavazók osztják azt a véleményt, miszerint a rendszerváltás előtt a karrierépítés elsőd-leges feltétele az ideológiai/politikai simulékonyság volt, 62 százalékuk értett egyet az állítással, rajtuk kívül még a bizonytalanok (52%), a Jobbik (51%) és a Momentum (57%) szavazói körében került többségbe ez az álláspont. Ezzel szemben a DK-soknál kiegyenlítettek a vélemények (47% vs. 46%), és csak az MSZP (41% vs. 55%) szavazói körében vannak többségben azok, akik szerint nem is volt olyan fontos az ideológiai megbízhatóság a fontos pozí-ciókba kerüléshez, és általánosságban a szakmai előmenetelhez.

14. ábraElsősorban az tudott előrejutni, aki egyetértett a rendszerrel

62

41

51

43

57

47

55

52

24

55

30

35

29

46

17

26

14

4

19

22

14

7

28

22

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN



20

A legnagyobb arányban érdekes módon a negyvenes korosztály utasította el az állítást, 40 százalékuk sze-rint abban az időszakban a politikai vélemények nem akadályozták senkinek az egyéni boldogulását. Az iskolá-zottság tekintetében viszont azt figyelhetjük meg, hogy minél kevésbé képzett valaki, annál nagyobb arányban értett egyet az állítással: az alapfokú végzettséggel rendelkezők körében ez az arány 59 százalék, míg a felső-fokú végzettségűek körében csak 48 százalék. Ezen kívül a leginkább a budapestiek (57%) és a kisvárosiak (58%) értettetek egyet a leginkább az állítással, míg a megyeszékhelyeken ugyanez az arány szignifikánsan alacso-nyabb volt (46%).

15. ábra Elsősorban az tudott előrejutni, aki egyetértett a rendszerrel

59

56

52

48

26

30

29

34

15

14

19

18


SZAKMUNKÁSKÉPZŐ


FŐISKOLA, EGYETEM



21

1.6. Rend és társadalmi béke

A magyarok közel kétharmada szerint a Kádár-rendszerben rend volt és társadalmi béke: 63 százalék vélekedett úgy, hogy a rendszerváltás előtti időszakban végső soron társadalmi béke uralkodott hazánkban, míg mindössze alig minden negyedik válaszadó helyezkedett szembe ezzel a véleménnyel. A magyar társadalom Kádár-korszakról való gondolkodásáról fontos információval szolgál az a tény, hogy a jólétre és az egyéni gyarapodás lehetőségére vonatkozó állítás mellett ezzel a válaszopcióval értettek a legnagyobb arányban egyet a megkérdezettek.

16. ábra Rend volt és társadalmi béke

63%

23%

14%

inkább egyetért


NT/NV


22

Még a leginkább kritikus kormánypárti szavazóknak is több mint a fele (54%) osztotta ezt az álláspontot, de a többi szavazói táborban is döntő többségben voltak a pozitív válaszok. Az MSZP szavazói körében (84%) szinte teljes egyetértés van abban, hogy Kádár idején alapvetően rend volt és társadalmi béke, és a DK-sok is hasonlóan véle-kednek (74%).


54

84

61

61

67

74

62

64

35

14

21

17

17

17

18

18

11

2

18

22

16

9

20

19

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN



23

Az eltérő válaszmegtagadási arányt is figyelembe véve az a kép rajzolódik ki elénk, hogy a leginkább ötven év felett értettek egyet az állítással a válaszadók, az ennél fiatalabbak némileg kritikusabbak voltak a Kádár-rendszer tár-sadalmi békéjét illetően. Az iskolázottság egyértelmű összefüggést mutat a véleményekkel: az alapfokú végzett-ségűek körében 75 százalék, a szakmunkás papírokkal rendelkezők körében 65 százalék, az érettségizettek eseté-ben 56 százalék, míg a diplomások körében már csak 53 százalék azoknak az aránya, akik szerint a rendszerváltás előtt rend és társadalmi béke volt az országban. A településtípus szerinti bontás esetében pedig azt a megállapí-tást tehetjük, hogy a fővárosiak az átlagnál alacsonyabb (53%), a kisvárosiak pedig az átlagnál magasabb arányban (67%) értettek egyet a kijelentéssel.


40

55

61

75

76

24

22

30

17

23

36

24

9

8

1

18–29

30–39

40–49

50–59

60–X



24

1.7. A rendszerváltás előtt vagy után volt jobb az élet?

A magyar társadalom többsége (52%) úgy vélekedik 30 évvel a rendszerváltás után, hogy a Kádár-rendszer alatt összességében jobb volt az élet, mint a rendszerváltás utáni évtizedekben. Ezzel szemben mindössze a megkérde-zettek szűk harmada (31%) gondolta úgy, hogy rosszabb volt az élet Kádár alatt, mint 1990-től napjainkig.

19. ábra Összességében rosszabb volt az élet, mint a rendszerváltás után

31%

52%

17%

inkább egyetért


NT/NV


25

A pártpreferencia szerinti bontásból kitűnik, hogy még a fideszesek körében is kiegyenlített a Kádár-rendszer általános megítélése: szinte pontosan ugyanannyian (43%) vannak azok, akik szerint jobb volt Kádár alatt, mint azok, akik szerint javult az élet minősége Magyarországon 1990 után (41%). A fideszeseken kívül minden 5 száza-lék feletti támogatottsággal rendelkező párt támogatói körében abszolút többségben vannak azok, akik szerint a Kádár-rendszer alatt összességében jobb volt az élet, és így gondolják ezt a bizonytalanok is. A Jobbik és a DK szavazói (63-63%) ellenkeztek a leginkább az állítást hallva, de még a liberális, magát 21. századi pártként definiáló Momentum táborában is határozott többségben vannak azok, akik visszasírják a Kádár-korszak kiszámíthatónak, nyugodtnak gondolt világát.


41

44

19

30

17

28

13

27

43

50

63

48

60

63

65

52

16

6

18

22

22

9

22

21

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN



26

Az egyre idősebb válaszadók egyre pozitívabban értékelték a Kádár-rendszert, a negyven év felettiek körében a válaszadók 57-59 százaléka nem értett egyet az állítással, a náluk fiatalabbak körében viszont szignifikánsan alacsonyabb értékeket találunk. Szembetűnő viszont, hogy a várakozásokkal (és az egyes részkérdéseknél tapasz-talt trendekkel) ellentétben az iskolázottság semmilyen hatással sincs a Kádár-rendszer általános megítélésére, az összes társadalmi réteg eredményeit hibahatáron belül találjuk. A földrajzi megoszlás tekintetében pedig azt láttuk, hogy a budapestiek értékelték a leginkább negatívan az 1990 előtti világot, de fontos, hogy még körükben is többségbe került az a vélemény, miszerint jobb volt az élet Kádár János alatt, mint a rendszerváltás utáni demok-ratikus Magyarországon.


32

31

29

31

51

52

53

51

16

17

19

19


SZAKMUNKÁSKÉPZŐ


FŐISKOLA, EGYETEM


2. A RENDSZERVÁLTÁS EREDMÉNYEINEK MEGÍTÉLÉSE

27

2. A rendszerváltás eredményeinek megítélése

Amikor arról kérdeztük a válaszadókat, hogy a felsorolt válaszopciók közül szerintük melyek valósultak meg a rendszerváltás után, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság került az első helyre (54%); ettől csak egy hajszál-lal lemaradva találjuk a szólásszabadságot (51%) és a bővülő munkaerőpiacot (50%). Ezen kívül csak egy esetben, a szabad és tisztességes választások megvalósulása tekintetében kerültek többségbe a pozitív válaszok (48% vs. 41%), a többi kérdés esetében ennél is negatívabban értékelték a magyarok a rendszerváltást. Az általános élet-színvonal és a törvény előtti jogegyenlőség kérdésében két megegyező nagyságú táborra szakad az ország. A két legnagyobb kudarca a rendszerváltásnak a magyar társadalom szerint a társadalmi egyenlőtlenségek növeke-dése, valamint a burjánzó korrupció – mind a két válaszopció esetében döntő többségbe kerültek azok, akik szerint a békés átmenet után sem a társadalmi egyenlőség, sem a korrupciós tendenciák nem jó irányba mozdultak el.


28

22. ábra Ön szerint mennyire valósultak meg az alábbiak a rendszerváltással?

21

17

14

15

13

13

9

8

33

34

36

33

33

32

26

20

23

26

27

27

30

30

34

31

10

12

13

15

14

14

19

30

14

11

10

11

11

12

11

12

MAGÁNTULAJDONON ALAPULÓ PIACGAZDASÁG

SZÓLÁSSZABADSÁG

TÖBB MUNKAHELY

SZABAD ÉS TISZTESSÉGES VÁLASZTÁSOK

JAVULÓ ÉLETSZÍNVONAL

TÖRVÉNY ELŐTTI JOGEGYENLŐSÉG

TÁRSADALMI EGYENLŐSÉG

KEVESEBB KORRUPCIÓ

teljes mértékben megvalósult inkább megvalósultinkább nem valósult megegyáltalán nem valósult meg

NT/NV


29

2.1. Magántulajdonon alapuló piacgazdaság

A kapitalizmus a leginkább a fideszes szavazók szerint valósult meg 1990 után, a kormánypárti szavazók ponto-san kétharmada (66%) képviselte ezt az álláspontot, de átlagon felüli arányban vélekedtek hasonlóan a Momentum szavazói (57%) is. Ezzel szemben az MSZP (48% vs. 48%) és a DK (45% vs. 41%) szavazói körében nagyjából két meg-egyező nagyságú tábort látunk.

23. ábra Magántulajdonon alapuló piacgazdaság

30

20

18

9

16

13

10

19

36

28

35

35

41

32

28

30

15

36

34

22

29

24

34

21

6

12

1

9

13

17

8

13

13

4

12

26

2

13

20

17

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN


NT/NV


30

A férfiak (58%) szignifikánsan magasabb arányban vélték úgy, hogy a magántulajdonon alapuló piacgazdaság meg-valósult, mint a nők (50%), míg az életkori bontást figyelve a leginkább a negyvenes korosztály válaszolt pozití-van - ez az a korosztály, amely pont a rendszerváltás utáni évtizedben vált nagykorúvá és kezdett el dolgozni. Az iskolázottságot tekintve a leginkább a szakmunkás papírokkal rendelkezők és a diplomások szerint valósult meg a kapitalizmus hazánkban, míg a 8 általánossal és az érettségivel rendelkezők ennél némileg kritikusabbak a hazai piacgazdaság fejlődésével.

24. ábra Magántulajdonon alapuló piacgazdaság

23

23

19

18

25

39

31

41

21

20

27

20

13

9

10

8

18

10

14

13


SZAKMUNKÁSKÉPZŐ


FŐISKOLA, EGYETEM


NT/NV


31

2.2. Szólásszabadság

Magasan a fideszesek körében a legmagasabb annak a véleménynek a támogatottsága, miszerint a rendszerváltás óta Magyarországon következmények nélkül, bárki bármilyen véleményt nyugodtan hangoztathat: 69 százalékuk vélte úgy, hogy 1990 óta szólásszabadság van Magyarországon, és mindössze minden ötödik kormánypárti sza-vazó (20%) helyezkedett szembe ezzel a véleménnyel. Az ellenzéki oldal viszont ennél jóval megosztottabb: egyedül a DK-s szimpatizánsok körében vannak többségben azok (51% vs. 43%), akik szerint a rendszerváltás óta megvaló-sult a szólásszabadság, a többi ellenzéki táborban ennél lesújtóbb véleményekkel találkozunk. Míg a momentumo-sok körében két kiegyenlített tábort látunk, addig a jobbikosok (44% vs. 49%), de még inkább az MSZP-sek (44% vs. 54%) esetében többségben vannak azok, akik szerint 1989 után sem lehet hazánkban érdemi szólásszabadságról beszélni. A jelenlegi ellenzéki pártok közötti szkeptikusabb vélemények vélhetően magyarázhatók azzal is, amilyen negatív módon az elmúlt harminc éven belül az utóbbi tíz év tendenciáit megélték.

25. ábra Szólásszabadság

32

14

12

4

2

12

5

13

37

30

32

35

46

38

15

32

14

36

35

22

38

29

53

26

6

18

13

9

13

14

12

14

10

2

7

30

2

6

15

15

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN


NT/NV


32

Ha nem vesszük figyelembe a 30 éven aluliakat, akik körében – életkorukból adódóan érthető módon – kifejezet-ten magas volt a válaszmegtagadási arány, akkor nem látunk jelentős eltéréseket a különböző generációk véle-ménye között, a 30 éven felüliek 53-57 százaléka vélte úgy, hogy a szólásszabadság végső soron megvalósult. Az iskolázottság és a nem nincs hatással a véleményekre, ám a településtípus szerinti bontást vizsgálva azt látjuk, hogy a legkevésbé Budapesten (42%) osztják azt a véleményt, miszerint a harmadik magyar köztársaság kikiáltása óta biztosított hazánkban a véleménynyilvánítás szabadsága, vidéken viszont mindenhol többségben van az ezzel ellentétes álláspont.

26. ábra Szólásszabadság

14

8

16

26

28

44

34

33

36

22

27

22

16

8

15

7

7

18

8

12

BUDAPEST

MEGYESZÉKHELY

VÁROS

KÖZSÉG


NT/NV


33

2.3. Több munkahely

A munkahelyteremtés kérdésében ismét a kormánypárti szavazók tűnnek a leginkább elégedettnek a rendszer-váltás utáni évtizedek mérlegével. A fideszesek 63 százaléka felelt úgy, hogy a rendszerváltás óta több munka-hely jött létre az országban, annak ellenére, hogy a rendszerváltás utáni években egyébként tömegek veszítették el az állásukat, elsősorban az ipar összeomlása következtében. Az MSZP-sek és a bizonytalanok táborában is többségbe kerültek az igenlő vélemények. Ezzel szemben a jobbikosok körében kiegyenlített a két tábor, míg a leg-kevésbé a Momentum (35%) és a DK (40%) szavazói vélekedtek úgy, hogy a rendszerváltás után számszerűen több munkahely jött volna létre.

27. ábra Több munkahely

25

4

9

5

5

6

3

13

38

53

35

41

30

34

29

34

21

29

32

23

49

39

34

24

6

12

15

9

14

12

22

17

10

2

9

23

2

9

12

13

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN


NT/NV


34

Az életkori bontást vizsgálva azt látjuk, hogy a 60 éven felülieknek van a legjobb véleménye (57%) a rendszer-váltás óta létrejött munkahelyek számáról (körükben a legmagasabb a Fidesz támogatottsága), 30 és 60 év között az átlaggal megegyező véleményeket találunk, míg a 30 éven aluliak körében minimálisan magasabb csak a pozitív vélemények aránya (38% vs. 34%), magas válaszmegtagadás mellett. A nem, az iskolázottság és a lakhely esetében csak elhanyagolható mértékű eltéréseket figyelhetünk meg.

28. ábra Több munkahely

10

15

14

15

15

27

34

39

35

42

21

28

31

30

26

12

10

12

14

14

29

13

4

6

3

18–29

30–39

40–49

50–59

60–X


NT/NV


35

2.4. Szabad választások

A szabad és tisztességes választások megvalósulásáról ismét elsősorban a kormánypárti szavazók vannak jó véleménnyel, kétharmaduk (68%) szerint létrejött a tisztességes demokráciák egyik alapfeltétele a rendszervál-tással. A Fidesz táborán kívül azonban mindenhol többségben vannak azok a vélemények, amelyek szerint összes-ségében inkább nem valósultak meg a szabad és tisztességes választások. Ennek vélhetően ismét a 2010 utáni Fidesz vs. ellenzék törésvonal lehet a magyarázata, az, hogy az ellenzéki szavazók kritikusak a 2011-ben elfoga-dott, egy értelműen a Fidesznek kedvező új választási törvénnyel, és az azóta lebonyolított hazai választásokkal. E kérdésben nem mutatkozik jelentős véleménykülönbség az ellenzéki táboron belül, 40 és 43 százalék között mozog azoknak az aránya, akik szerint összességében szabadok és tisztességesek Magyarországon a választások a rendszerváltás óta.

29. ábra Szabad és tisztességes választások

31

14

13

9

8

3

9

38

29

30

39

40

34

12

30

14

37

31

13

46

32

52

28

8

18

18

9

13

17

18

19

10

2

7

30

2

8

15

14

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN


NT/NV


36

A szabad és tisztességes választások megvalósulása melletti vélemények az összes korcsoportban többségbe kerültek. Érdekes azonban, hogy a legfiatalabb és a legidősebb szavazók körében a két tábor között kifejezetten szoros, mindössze 3 százalékpontos véleménykülönbséget látunk, mindkét esetben a pozitív vélemények javára – ezzel szemben a 30 és 60 év közöttiek körében ennél nagyobb, 8–12 százalékpontos különbségekről beszélhetünk. Az iskolázottság tekintetében a diplomások a leginkább kritikusak, körükben szűk többségben vannak azok, akik szerint nem valósultak meg a feltételei a rendszerváltás után a tiszta választásoknak, a 8 általánossal rendelke-zők körében kiegyenlített a két tábor, míg a szakmunkás papírokkal vagy érettségivel rendelkezők esetében több-ségben vannak a pozitív vélemények. A településtípus viszont egyértelmű hatással van a véleményekre: a kisebb településeken élők nagyobb arányban gondolják azt, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon mindenki korrekt feltételekkel járulhat az urnák elé.

30. ábra Szabad és tisztességes választások

15

6

16

22

24

43

33

31

36

19

27

25

18

17

16

9

7

16

8

13

BUDAPEST

MEGYESZÉKHELY

VÁROS

KÖZSÉG


NT/NV


37

2.5. Életszínvonal

A leginkább a fideszesek vélekedtek úgy, hogy a rendszerváltás utáni évtizedekben javult hazánkban az életszínvo-nal: a kormánypárt támogatói között kétharmados többségben vannak azok, akik szerint 1990 óta összességében javult az életszínvonal hazánkban, ezzel ellentétes állásponton mindössze minden negyedik fideszes helyezkedik el. Az ellenzéki szavazók esetében viszont az ellenkezőjét figyelhetjük meg: ahogy az első fejezetben is láttuk, ők inkább a Kádár-korszak életszínvonalát ítélik meg pozitívan: a legkevésbé a DK szimpatizánsai (33%) vélekedtek úgy, hogy javult volna az életszínvonal 1990 után, de az MSZP (39%), a Jobbik és a Momentum (40-40%) táborában is kisebbségben vannak ezek a vélemények.

31. ábraJavuló életszínvonal

27

12

9

5

0

5

3

8

39

27

31

41

40

28

13

32

19

45

35

23

44

37

48

29

5

14

18

9

14

19

20

19

10

2

7

23

2

11

15

13

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN


NT/NV


38

A javuló életszínvonal megítélésekor az összes korcsoportnál hibahatáron belül találjuk a két oldalt, a legnagyobb, mindössze négy százalékpontos különbséget a 60 éven felüliek körében figyelhetjük meg. Az iskolázottság ese-tében a 8 általánost végzettek és a diplomások körében szinte pontosan ugyanakkora méretű a két tábor, ám a szakmunkás végzettségűek és az érettségizettek körében többségbe kerültek azok, akik szerint a rendszerváltás óta összességében javult az emberek életszínvonala hazánkban. A településtípus szintén nem mutat egyértelmű összefüggést a véleményekkel, a budapestiek és a kisvárosokban élők inkább negatívan, a megyeszékhelyeken, valamint a falvakban élők inkább pozitívan értékelték a kérdést.

32. ábra Javuló életszínvonal

16

17

11

7

27

33

36

36

30

28

29

34

15

13

14

11

12

10

10

12


SZAKMUNKÁSKÉPZŐ


FŐISKOLA, EGYETEM


NT/NV


39

2.6. Jogegyenlőség

A kormánypárti szavazók vannak a leginkább meggyőződve arról is, hogy a rendszerváltás után megvalósult a törvény előtti egyenlőség Magyarországon. A Fidesz táborának kétharmada vélte úgy, hogy 1990 óta mindenki egyenlő a törvények előtt, ezzel szemben minden negyedik fideszes szerint viszont nem mindenkit illetnek meg ugyanazok a jogok. Az MSZP szavazói esetében két pontosan ugyanakkora tábort látunk (48% vs. 50%), ám a Job-bik (42%), a DK (38%), de főleg a Momentum szavazói (32%) ennél jóval kritikusabban vélekednek arról, hogy tényleg mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak-e az országban.

33. ábra Törvény előtti jogegyenlőség

25

8

9

5

0

8

2

8

42

40

33

41

32

30

8

26

18

36

36

23

49

31

61

29

5

14

13

9

17

21

14

19

10

2

9

23

2

9

15

18

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN


NT/NV


40

Az életkori bontást figyelve jelentős eltéréseket látunk: a 30 éven aluliak vélekednek a leginkább negatívan a kér-désről, körükben többségben vannak azok, akik szerint a jogegyenlőség terén nem ment jobb irányba Magyar-ország 1990 óta, a harmincasok és az ötvenesek esetében kiegyenlített a két tábor, míg a negyvenesek, valamint a 60 évnél idősebbek, habár csak szűken, de inkább pozitívan értékelték ezt a kérdést. Ezen kívül, habár az iskolá-zottság nincs érdemi hatással a véleményekre, egyértelmű a korreláció viszont a településtípus esetében: a kisebb településen élők nagyobb arányban értékelik pozitívan a rendszerváltás utáni világban a törvény előtti jogegyen-lőség helyzetét.

34. ábra Törvény előtti jogegyenlőség

11

6

11

20

24

36

35

31

42

25

28

26

14

13

17

9

9

19

9

14

BUDAPEST

MEGYESZÉKHELY

VÁROS

KÖZSÉG


NT/NV


41

2.7. Társadalmi egyenlőség

Az esélyegyenlőség kérdésében egyedül a fideszesek körében került többségbe az az álláspont, miszerint a rend-szerváltás óta javult a helyzet a társadalmi egyenlőtlenségek tekintetében: 49 százalék vélekedett így, az ezzel ellentétes vélemények aránya 41 százalék volt a kormánypárti szavazóknál. Az ellenzéki szavazóknak viszont ennél lesújtóbb a véleménye a kérdésről, még a relatíve legpozitívabb Momentum táborában is mindössze 39 szá-zaléknyian értettek egyet az állítással, az MSZP (35%), a DK (29%), de főleg a Jobbik (27%) táborában viszont egyér-telmű kisebbségben vannak azok, akik szerint egyenlőbbé vált volna a társadalom az elmúlt 30 évben.

35. ábra Társadalmi egyenlőség

19

4

6

4

5

2

6

30

31

21

30

39

24

12

23

33

33

37

26

31

36

45

33

8

31

27

17

28

25

27

23

11

2

9

22

2

9

15

15

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN


NT/NV


42

Az életkori bontást figyelve ismét megállapíthatjuk, hogy ha figyelembe vesszük a szignifikánsan eltérő válasz-megtagadási arányokat, akkor nem látunk jelentős eltérést a különböző generációk véleménye között. Az isko-lázottság véleményekre gyakorolt hatását vizsgálva szintén nem figyelhetünk meg jelentős eltéréseket, igaz, a képzettebb válaszadók egy leheletnyivel negatívabban nyilatkoztak a kérdésről. A földrajzi megoszlást tekintve viszont azt látjuk, hogy habár a városokban egyértelmű többségbe kerültek azok (53–58% vs. 30–37%), akik sze-rint a rendszerváltás utáni időszak nem eredményezett társadalmi egyenlőséget, a falvakban élők körében viszont csak nagyon szűk többségbe került ez az álláspont (45% vs. 40%).

36. ábra Társadalmi egyenlőség

8

8

10

8

10

23

24

27

25

29

31

38

33

36

33

10

16

22

23

24

27

14

8

7

3

18–29

30–39

40–49

50–59

60–X


NT/NV


43

2.8. A korrupciós helyzet

A rendszerváltás eredményei terén egyetlen esetben született pártokon átívelő konszenzus: a magyar társadalom szerint hiába lett vége a Kádár-rendszernek, több lett a korrupció az országban. A kormánypártiak körében csak szűk többségbe került ez az álláspont (47% vs. 39%), de az ellenzékiek véleménye egészen lesújtó: a DK tábor 68 százaléka, a jobbikosok 73 százaléka, a Momentum szavazóinak háromnegyede (75%) és az MSZP-sek 80 száza-léka is úgy gondolja, hogy az elmúlt harminc évben romlott a korrupciós helyzet. A bizonytalanok közel kétharmada is inkább az ellenzéki szavazókkal ért egyet. Itt is érdemes hangsúlyozni, hogy a 2010 utáni Orbán-kormányok súlyosan negatív korrupciós megítélése ebben a kérdésben is mély nyomot hagyhat a teljes rendszerváltás utáni időszakról alkotott véleményeken.

37. ábra Kevesebb korrupció

14

4

6

8

6

3

4

25

14

13

27

15

16

19

18

31

43

33

14

40

26

29

29

16

37

40

36

35

42

37

35

13

2

7

23

2

9

12

14

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN


NT/NV


44

Nincs jelentős véleménykülönbség a kérdésben a különböző generációkat tekintve: a 60 éven felüliek némileg kriti-kusabbak ugyan az átlagnál, valamint a 30 éven aluliak körében ismét magasabb volt a válaszmegtagadás aránya, összességében azonban hasonlóan gondolkodik a kérdésről a magyar társadalom, életkorra való tekintet nélkül. Az iskolázottsági bontást figyelve az érettségizettek tűnnek az átlaghoz képest egy leheletnyivel elégedetlenebb-nek, míg a földrajzi megoszlást figyelve azt állapíthatjuk meg, hogy elsősorban a falvakban élők a legkevésbé nega-tívak a korrupciós trendek megítélésében, de körükben is egyértelmű többségben vannak azok, akik szerint a rend-szerváltás után sem javult hazánkban a közpénzek felhasználásának minősége.

38. ábra Kevesebb korrupció

8

2

7

12

19

21

19

20

36

28

28

31

31

32

36

22

7

17

10

14

BUDAPEST

MEGYESZÉKHELY

VÁROS

KÖZSÉG


NT/NV

3. A CSALÁDI ANYAGI HELYZET A KÁDÁR-KORSZAKBAN, AZ 1990–2010 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN ÉS A NER-BEN

45

3. A családi anyagi helyzet a Kádár-korszakban, az 1990–2010 közötti időszakban és a NER-ben

Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy a magyarok miként vélekednek a közvetlen környezetük anyagi helyzetét illetően a különböző történelmi korszakokról, egymással összehasonlítva.

39. ábra Az Ön családjának anyagi helyzete mikor volt a legjobb?

29%

23%

29%

19% A Kádár-korszakban

1990–2010 között

A 2010 utáni Orbán-kormányok idején

NT/NV


46

Pontosan ugyanannyian választották a Kádár-rendszert, mint az Orbán-rezsimet, amikor arról kérdeztük a válasz-adókat, hogy szerintük mikor volt a saját családjuknak a legjobb az anyagi helyzete: a magyar társadalom 29 szá-zaléka az 1990 előtti időszakban, míg ugyanennyien a 2010 utáni években éltek a legjobb anyagi körülmények között a saját megítélésük szerint. A rendszerváltást követő 20 év a válaszadók 23 százalékának volt megélhetés szempontjából a leginkább kedvező időszak.

A megélhetésre vonatkozó kérdés esetében ismét döntő jelentősége van a párthovatartozásnak: a fideszesek közel kétharmada jelölte meg a 2010 utáni éveket (ez teljes mértékben visszatükrözi az Orbán10 kutatásunk ered-ményeit a Fidesz gazdasági legitimációjára vonatkozóan), míg a Kádár-korszak, illetve a rendszerváltást követő két évtized mindössze a kormánypártiak 12–14 százaléka számára volt az anyagi értelemben legkedvezőbb idő-szak. Az ellenzékieknek viszont csak egy kis része tartja a leggyümölcsözőbb időszaknak a Nemzeti Együttmű-ködés Rendszerét: habár még a Jobbik és a Momentum szavazói vélekedtek a leggyakrabban úgy, hogy családjuk számára az elmúlt 10 év volt anyagilag a legkedvezőbb, még körükben is mindössze 14–15 százalék azoknak az aránya, akiknek anyagi helyzete a NER alatt alakult a legkedvezőbben. Az MSZP-sek és a DK-sok körében gya-korlatilag ugyanannyian tekintenek vissza a családjuk anyagi helyzete szempontjából legkedvezőbb időszakként a Kádár-korszakra és a rendszerváltás utáni húsz évre, az Orbán-rezsim tíz évét viszont szinte senki nem válasz-totta közülük. A momentumosok közül sokan nem tudtak válaszolni a kérdésre, de akik igen, azok körében szintén a Kádár-korszak (33%) vagy az 1990-2010 közötti időszak (32%) volt a leggyakoribb válaszopció, ugyanakkora mér-tékben. A jobbikosok és a bizonytalanok között ugyanakkor a legtöbben azt válaszolták, hogy a Kádár-rendszerben ment a családjuknak a legjobban.

https://www.policysolutions.hu/hu/hirek/496/orban10_publikacio

3. A CSALÁDI ANYAGI HELYZET A KÁDÁR-KORSZAKBAN, AZ 1990–2010 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN ÉS A NER-BEN

47


12

43

39

22

33

43

38

35

14

45

32

30

32

41

23

19

63

4

15

17

14

5

10

16

10

8

14

30

21

11

28

29

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN

A Kádár-korszakban 1990–2010 között A 2010 utáni Orbán-kormányok idején NT/NV

A nők némileg magasabb arányban választották a Kádár-korszakot (32%), mint a férfiak (27%), ezzel szemben az 1990 és 2010 közötti időszak megítélése a férfiak körében pozitívabb (26% vs. 20%). Az életkor szintén össze-függést mutat a véleményekkel: minél idősebb egy korcsoport, annál nagyobb arányban választották a Kádár-rendszert, az 1990 és 2010 közötti időszak viszont a harmincas éveikben járók szerint volt a családjaiknak anyagi-lag kedvező időszak. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a fiatalok egy leheletnyivel nehezebben találják a boldogulásukat (26%) a többi generációhoz képest (28–31%).


48

Érdekes módon a család anyagi helyzetének megítélésére vonatkozó kérdésnél a képzettebb válaszadók kevésbé tudtak válaszolni, de ezzel együtt is azt látjuk, hogy mind a Kádár-korszak (34%), mind az Orbán-rezsim tíz éve (31%) az alacsonyabban képzettek számára számít jobban aranykornak. Minél magasabban kvalifikáltak a válasz-adók, annál ritkábban jelenik meg e két korszak a válaszokban – ezzel párhuzamosan a képzettebb rétegek némileg nagyobb arányban választották az 1990 és 2010 közötti időszakot.


34

30

28

25

20

22

25

25

31

29

26

28

15

19

21

22


SZAKMUNKÁSKÉPZŐ


FŐISKOLA, EGYETEM

A Kádár-korszakban 1990–2010 között A 2010 utáni Orbán-kormányok idején NT/NV

A településtípus szintén hatással van a véleményekre: ez a kérdés is bizonyítja, hogy a kisvárosokban a legerő-sebb a nosztalgia a Kádár-korszak iránt (38%), míg Budapesten alig 18 százaléknyian választották ezt az opciót. Utóbbiak körében viszont átlagon felüli a népszerűsége az 1990-2010 közötti (29%) és a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta eltelt időszaknak (32%), igaz, a 2010 utáni évek megítélése a községekben élők között még ennél is pozitívabb. A kistelepülésen élők 35 százaléka választotta ezt az opciót. E kutatásunk is megerősíti tehát az Orbán10 kutatás települési eredményeit: a falvakban a legpozitívabb az Orbán-kormány tíz évének megítélése.

4. A DEMOKRÁCIA ÁLLAPOTA A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI MAGYAR KORMÁNYOK ALATT

49

4. A demokrácia állapota a rendszerváltás utáni magyar kormányok alatt

Amikor arra kértük a válaszadókat, hogy válasszák ki, a rendszerváltás óta melyik kormány alatt volt a legjobb álla-potban a demokrácia, ugyanannyian (27% vs. 27%) jelölték meg valamelyik MSZP-kormányt, mint ahányan inkább Orbán Viktor 1998 és 2002 közötti, vagy 2010 utáni kormányait preferálták. Mindössze minden tizedik magyar szerint van jelenleg a legjobb állapotban a demokrácia hazánkban, míg az első Orbán-kormány időszaka, azaz a Fidesz MDF-fel és kisgazdákkal közös kormányzása a válaszadók 17 százaléka szerint volt a demokrácia fény-kora hazánkban. A baloldali kabinetek közül magasan a Horn Gyula által 1994 és 1998 között vezetett kormányra emlékeznek a legszívesebben a választók, ha a demokrácia állapotáról kell véleményt alkotni: a válaszadók 16 szá-zaléka választotta a Horn-kormányt. Medgyessy Péter 2 éves (4%), valamint Gyurcsány Ferenc 5 éves kormány-zását (5%) viszont ettől jócskán lemaradva találjuk csak. Bajnai Gordon 2009–2010-es válságkezelő kabinetjét két százalék tartja a demokrácia színvonalát tartva a leginkább példaértékűnek.


50

Összességében azt látjuk, hogy az első három szabadon választott kormányt hibahatáron belül választották a megkérdezettek: a demokrácia állapota Magyarországon mind az Antall József és Boross Péter által vezetett kormány, mind a Horn-kormány, mind az első Orbán-kormány alatt a megkérdezettek 16–17 százaléka szerint volt a legjobb. Ezek mellett fontos azt is megjegyezni, hogy a megkérdezettek 9 százaléka szerint egyik kormány ide-jén sem volt jó állapotban a magyar demokrácia, további 21 százalék pedig nem tudott, vagy nem akart válaszolni a kérdésre, amiből arra következtethetünk, hogy a magyarok bő harmada nem érzi magához közelállónak egyik rendszerváltás utáni kormányt sem, vagy nem rendelkezik markáns véleménnyel a demokrácia minőségének ala-kulásáról az utóbbi három évtizedben.

42. ábra Ön szerint melyik rendszerváltás utáni kormány alatt volt a legjobb az állapotban a demokrácia Magyarországon?

16%

4%

5%2%

17%

10% 27%

16%

9%

21%

27%1994–1998: Horn-kormány

2002–2004: Medgyessy-kormány

2004–2009: Gyurcsány-kormány

2009–2010: Bajnai-kormány

1990–1994 Antall-kormány (és Boross-kormány)

Egyik kormány idején sem

Nem tudja \ Nem válaszol

1998–2002: 1. Orbán-kormány

2010 után: a 2., 3., 4. Orbán-kormányok idején


51

A pártpreferencia szerinti bontást figyelve a leginkább szembetűnő a kormánypárti vélemények megoszlása: mind-össze minden negyedik fideszes tartja a 2010 utáni Orbán-kormányokat a demokrácia legerősebb védelmezői nek, ezzel szemben igen jelentős viszont az első Orbán-kormány iránti nosztalgia. Tízből négy fideszes szerint 1998 és 2002 között volt a legjobb állapotban a demokrácia hazánkban. Érdemes azt is megemlíteni viszont, hogy a kor-mánypárti szavazók 11 százaléka szerint Antall József idején, 7 százaléka szerint pedig Horn Gyula alatt volt a leg-jobb hazánkban a demokrácia minősége.

Természetesen az MSZP-sek körében a legerősebb Horn Gyula kultusza: tízből négy szocialista szimpatizáns választotta az 1994 és 1998 közötti időszakot, de említésre méltó Medgyessy Péter kormányának 14 százalékos, valamint az Antall-kormány 27 százalékos említési aránya is. Gyurcsány Ferenc 5 éves regnálását a mostani MSZP-s választók közül viszont szinte senki nem említette. A DK-sok ötöde szerint volt pártjuk elnökének 2004–2009 közötti kormányzása a demokrácia fénykora, azonban még a DK-sok között is többen vannak ennél, akik szerint Horn Gyula időszaka volt az etalon (33%). Ezen kívül még a DK-sok körében is megbecsülést élvez az antalli örök-ség: 18 százalékuk vélte úgy, hogy 1990 és 1994 között volt a legjobb állapotban a demokrácia Magyarországon.

A Jobbik szavazói körében is erős az Antall-kormány iránti nosztalgia, 29 százalékuk választotta ezt az időszakot, a fideszes kormányzati időszakokat (még az 1998–2002-es ciklust sem) viszont szinte egyáltalán nem tartják jó minőségűnek a demokrácia szempontjából. Ezen kívül érdemes megemlíteni, hogy minden ötödik jobbikos a Horn-kormányra tekint vissza a legjobb szívvel a demokrácia szempontjából, a rendszerváltás utáni harminc évből.

A Momentum gyűjtőpárt-jellegét jól mutatja, hogy szimpatizánsai körében mindegyik korszaknak vannak lelkes támogatói: 23–23 százalékuk választotta Horn Gyulát és Antall Józsefet, 10 százalékuk az első Orbán-kormányt.


52


7

41

19

17

23

33

20

13

14

1

4

5

6

2

6

1

2

6

4

3

21

5

5

2

4

6

4

7

2

7

4

13

4

13

3

12

13

10

8

19

35

15

11

35

33

11

27

29

17

23

18

17

14

39

4

17

10

4

3

10

26

2

3

3

5

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

MOMENTUM

DK

EGYÉB

BIZONYTALAN

Horn-kormány Medgyessy-kormány Gyurcsány-kormányok

Bajnai-kormány egyik kormány idején sem NT/NV

Antall/Boross-kormány 1. Orbán-kormány 2010 utáni Orbán-kormányok

Az életkori bontásból jól látszik, hogy minél idősebb egy korcsoport, annál nagyobb arányban választották a külön-böző Orbán-kormányokat – az egyedüli kivétel a negyvenes korosztály, melynek közel az egyharmada tett hitet valamelyik fideszes kabinet mellett. Ugyanezt a tendenciát fedezhetjük fel a szocialista kormányok esetében is: az idősebb állampolgárok gyakrabban jelölték meg valamelyik baloldali kabinetet. A hatvan felettiek harmada vala-melyik MSZP-s kormányt választotta, a legfiatalabb, 30 alatti korosztályban ez az arány viszont csak 19 százalék volt. Fontos azt is kiemelni, hogy a fiatalok közel fele (48%) egyetlen kormányt sem tudott megnevezni, ami a poli-


53

tikai érdeklődés hiánya mellett súlyos bizalmi válságot és a hitelesség hiányát jelzi részükről a rendszerváltás utáni politikai elittel szemben.


8

19

13

13

21

1

2

5

5

5

8

4

5

5

4

2

1

3

2

3

9

9

14

13

5

38

25

17

18

9

11

15

11

16

22

12

18

23

19

17

12

7

9

9

14

18–29

30–39

40–49

50–59

60–X

Horn-kormány Medgyessy-kormány Gyurcsány-kormányok

Bajnai-kormány egyik kormány idején sem NT/NV

Antall/Boross-kormány 1. Orbán-kormány 2010 utáni Orbán-kormányok

Az iskolai végzettségre vonatkozóan azt a megállapítást tehetjük, hogy a diplomás értelmiségiek körében átlagon felüli az Antall-kormány népszerűsége (19%), míg az átlagnál alacsonyabb a 2010 utáni Orbán-kormányoké. Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy a budapestiek az Antall-kormányt jelölték meg a leggyakrabban (23%), a megye-székhelyeken élők számára Horn Gyula (19%) az etalon, a kisvárosokban élők körében az 1990 és 2002 közötti kor-mányokat hibahatáron belül találjuk, míg a falvakban az első Orbán-kormány időszakára gondolnak a legtöbben a rendszerváltás utáni demokrácia a legszebb időszakaként.


54

Érdemes a fenti adatokat összevetni 2018-as eredményeinkkel, két évvel ezelőtt a Policy Solutions egy korábbi kutatásában ugyanis már megvizsgálta ugyanezt a kérdést. Szembetűnő, hogy a Nemzeti Együttműködés Rend-szerének megítélése mennyit romlott alig két év alatt a demokrácia állapota szempontjából: 2018-ban még a meg-kérdezettek 22 százaléka jelölte meg a 2010 utáni Orbán-kormányokat, ez az arány több mint a felére csökkent azóta. Ezzel párhuzamosan pedig nőtt az első Orbán-kormány iránti nosztalgia a magyarok körében, majdnem kétszer annyian választották az egykori jobbközép koalíciós kormányt most, mint két éve. Ezzel együtt az is lát-ványos, hogy az Antall József vezette kabinet népszerűsége is jelentősen nőtt az elmúlt két évben (9% vs. 16%). Ezek a változások elsősorban annak köszönhetőek, hogy a fideszes szavazók is jobban érzékelik a romlást a hazai demokrácia állapotában, és ha a demokrácia kérdése kerül szóba, akkor a korábbinál jóval nagyobb arányban tart-ják követendőnek a polgári konzervatív Antall-kormány vagy a retorikában 1998-2002 között szintén ezt képviselő 1. Orbán-kormány időszakát. A baloldali kormányok megítélésében csak kisebb változásokat látunk, ezek közül azt érdemes kiemelni, hogy Horn Gyula kormányzását négy százalékponttal többen választották most a demokrácia szempontjából legpozitívabb időszakként, mint két évvel ezelőtt.

45. ábra Mindent összevetve, Ön szerint melyik rendszerváltás utáni kormány alatt volt a legjobb állapotban a magyar demokrácia? (2018)

1994–1998: Horn-kormány

2002–2004: Medgyessy-kormány

2004–2009: Gyurcsány-kormány

2009–2010: Bajnai-kormány

1990–1994 Antall-kormány (és Boross-kormány)

Egyik kormány idején sem

Nem tudja \ Nem válaszol

1998–2002: 1. Orbán-kormány

2010 után: a 2., 3., 4. Orbán-kormányok idején

12%

5%

5%

5%9%

22%27%

9%

17%

16%

31%

https://www.policysolutions.hu/hu/hirek/477/demokracia_es_a_magyar_tarsadalom

https://www.policysolutions.hu/hu/hirek/477/demokracia_es_a_magyar_tarsadalom

5. KONKLÚZIÓK: A RENDSZERVÁLTÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE 30 ÉV UTÁN

55

5. Konklúziók: A rendszerváltás társadalmi megítélése 30 év után

A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös kutatásának az volt a célja, hogy megismerjük, mit gon-dol a magyar társadalom a rendszerváltásról 30 év elteltével. Az országosan reprezentatív közvélemény-kutatási eredményekre alapozva nemcsak a Kádár-korszak utólagos társadalmi megítéléséről tehetünk megállapításokat, hanem arról is, hogy a magyarok szerint a rendszerváltáshoz fűzött remények közül melyek teljesültek és melyek nem, a közvetlen környezetünk anyagi helyzete terén miként látjuk a különböző történeti korszakokat (Kádár-rend-szer, 1990–2010 közötti időszak, a 2010 utáni Orbán-rezsim), és melyik rendszerváltás utáni kormányok alatt volt a legjobb állapotban a magyar demokrácia.

A demokrácia és Magyarország euro-atlanti integrációjának elkötelezettjeként a rendszerváltást, a diktatúrából demokráciába történt békés átmenetet az egyik legpozitívabb eseménynek tartjuk az ország történelméből, amely ráadásul megnyitotta a lehetőségét annak, hogy Magyarország elfoglalhassa a helyét a nyugati politikai, gazda-sági és katonai szövetségi rendszerben. Emiatt is fontosnak tartottuk megvizsgálni, hogy mi hajtja a mégis létező nosztalgiát egy olyan időszak iránt, amikor többek között szovjet csapatok állomásoztak az országban, a kritikus hangokat elhallgattatták, a rendszerellenes állampolgárokat ellehetetlenítették. Arra is igyekeztünk ugyanakkor megkeresni a válaszokat, hogy mennyi vált valóra a rendszerváltáshoz kapcsolt elvárásokból, és mi ágyazott meg a 2010 utáni autoriter kísérletnek. Magától értetődő, de néha az evidenciákat sem árt hangsúlyozni: az itt olvas-ható eredmények nem a Policy Solutions és a FES értékítéletét tartalmazzák a vizsgált korszakokról, hanem arról mutatnak képet, hogy a magyarok miként látják ezeket az időszakokat.


56

A Kádár-korszak főbb pozitívumai a magyarok szerint: az anyagi gyarapodás lehetősége, rend, kiszámíthatóság

A megkérdezettek abszolút többsége szerint a magyarok többsége (54%) jobban élt a Kádár-rendszer alatt, mint napjainkban, míg mindössze a válaszadók egyharmada (31%) vélte úgy, hogy ma többet megengedhet magának a magyar társadalom többsége, mint 1990 előtt. Az összes ellenzéki táborban többen vannak azok, akik szerint jobb volt a többség életszínvonala a Kádár-korszak alatt. A legtöbbre az MSZP (70%) és a DK (71%) szavazói érté-kelik utólag jóléti értelemben a rendszerváltás előtti időszakot, de még a Jobbik szavazói körében (54%) is jelentős többségben vannak azok, akik szerint jobban élt akkoriban a magyarok többsége. Ezen kívül fontos, hogy habár a Fidesz táborának pontosan a fele értékelte negatívan az állítást, még így is a kormánypártiak több mint harmada inkább nosztalgiával tekint vissza erre az időszakra, és úgy látja, hogy a magyarok többsége jobban élt Kádár alatt, mint akár most, Orbán Viktor kormányzása idején.

Minél idősebb egy korcsoport, annál nagyobb arányban értettek egyet azzal, hogy a rendszerváltás előtt a több-ség jobban élt. Érdemi összefüggést láthatunk az iskolázottságot figyelve is: az alacsonyabban képzett réte-gek nagyobb arányban vélték úgy, hogy Kádár alatt jobban élt a magyarok többsége. A 8 általánost végzettek körében 62 és 27 százalék a két tábor nagysága, de még a diplomások relatív többsége (45%) szerint is jobban élt a magyarok többsége 1990 előtt, mint napjainkban. A településtípus szerinti bontás alapján a kisvárosiak (60%) értékelték a legpozitívabban a Kádár-rendszer többségnek nyújtott életszínvonalát, szemben a budapestiekkel, akik körében viszont többségben vannak azok (41% vs. 47%), akik szerint jobban élnek ma a magyarok, mint a rend-szerváltás előtt.

Még az előző kérdésnél is egyértelműbb többségben (61%) vannak azok, akik szerint a Kádár-rendszer alatt az állampolgárok anyagi boldogulásának feltételei adottak voltak. Az összes szavazói csoport többségében egyet-értett az állítással, még a leginkább kritikus kormánypárti szavazóknak is több mint a fele (52%) gondolta úgy, hogy a Kádár-rendszerben alapvetően adott volt az emberek számára az anyagi gyarapodás lehetősége. A leginkább ezúttal is az MSZP (78%) és a DK (75%) szimpatizánsai vélekedtek pozitívan a szocializmus nyújtotta egyéni boldo-gulási lehetőségekről. Az életkor e téren is sok mindent megmagyaráz: míg a legfiatalabbak körében mindössze 39 százalék vélte úgy, hogy az emberek egyről a kettőre tudtak jutni az 1990 előtti rendszerben, addig ugyanez az arány a 60 évnél idősebbek körében már 74 százalék.

Érdemes kiemelni azt is, hogy a magyarok közel kétharmada (63%) szerint a Kádár-rendszerben kiszámítható rend volt és társadalmi béke, és mindössze alig minden negyedik válaszadó helyezkedett szembe ezzel a véle-ménnyel. A magyar társadalom Kádár-korszakról való gondolkodásáról fontos információval szolgál az a tény,


57

hogy a jólétre és az egyéni gyarapodás lehetőségére vonatkozó állítások mellett ezzel a válaszopcióval értettek a legnagyobb arányban egyet a megkérdezettek. Még a fideszes szavazóknak is több mint a fele (54%) osztotta ezt az álláspontot, de a többi szavazótáborban is döntő többségben voltak a pozitív válaszok. Az MSZP szava-zói körében (84%) szinte teljes egyetértés van abban, hogy Kádár idején alapvetően rend volt és társadalmi béke, és kisebb mértékben, de a DK-sok (74%), sőt a bizonytalanok is hasonlóan vélekednek (64%).

A Kádár-korszak főbb negatívumai a magyarok szerint: a rendszer gazdasági fenntarthatatlansága, az ideológiai megbízhatóság követelménye

Miközben sokak szerint jobban élt a többség a Kádár-korszakban, mint napjainkban, addig azzal is tisztában van a relatív többség, hogy az 1990 előtti rendszer gazdaságilag fenntarthatatlan volt. A válaszadók 45 százaléka értett egyet azzal az állítással, hogy a Kádár-rendszer gazdasági értelemben fenntarthatatlan volt, míg mindössze a megkérdezettek bő harmadának (35%) nem merültek fel kétségei a nyugati kölcsönökből is finanszírozott szocia-lista rendszer hosszú távú működőképességét illetően.

A leginkább a liberális Momentum szavazói vélekednek úgy (56%), hogy a gazdasági reformkísérletek ellenére is a rendszer gazdaságilag fenntarthatatlan volt, és nem meglepő módon a kormánypárti szavazók többsége (53%) is gazdasági zsákutcának értékelte az időszakot. A leginkább az MSZP (49%) és a DK (44%) szimpatizánsai vélik úgy, hogy a Kádár-korszak gazdaságpolitikája fenntartható volt – de körükben sincs ennek az állításnak abszolút többsége.

Egyértelmű negatívumként értékelik a magyarok azt, hogy elsősorban az tudott előrejutni, aki jóban volt az egypártrendszerrel. A megkérdezettek többsége szerint Magyarországon 1990 előtt hátrányban voltak azok, akik nem idomultak a rendszerhez: a válaszadók 54 százaléka szerint elsősorban azok tudtak karriert építeni, akik poli-tikailag megbízhatónak minősültek. A válaszadók közel 29 százaléka képvisel ezzel ellentétes álláspontot. A leg-inkább a fideszes szavazók (62%) osztják azt a véleményt, miszerint a rendszerváltás előtt a karrierépítés elsőd-leges feltétele az ideológiai/politikai simulékonyság volt, rajtuk kívül még a bizonytalanok (52%), a Jobbik (51%) és a Momentum (57%) szavazói körében került többségbe ez az álláspont. Ezzel szemben a DK-soknál kiegyenlí-tettek a vélemények (47% vs. 46%), és csak az MSZP (41% vs. 55%) szavazói körében vannak többségben azok, akik szerint nem is volt olyan fontos az ideológiai megbízhatóság a fontos pozíciókba kerüléshez, és általánosságban a szakmai előmenetelhez.


58

A magyarok többsége szerint összességében a rendszerváltás előtt jobb volt az élet

A magyar társadalom többsége (52%) úgy vélekedik 30 évvel a rendszerváltás után, hogy a Kádár-rendszer alatt összességében jobb volt az élet. Ezzel szemben mindössze a megkérdezettek szűk harmada (31%) gondolta úgy, hogy rosszabb volt az élet Kádár alatt, mint 1990-től napjainkig. A fentiekből egyértelműen kiderül: nem a dik-tatúra vagy az ideológiai megbízhatóság elvárása hiányzik az embereknek a rendszerváltás előtti időszakból, hanem a gyarapodás lehetősége és a kiszámíthatóság.

Még a fideszesek körében is kiegyenlített a Kádár-rendszer általános megítélése: szinte pontosan ugyanannyian (43%) vannak azok, akik szerint jobb volt Kádár alatt, mint azok, akik szerint javult az élet minősége Magyarorszá-gon 1990 után (41%). A fideszeseken kívül minden 5 százalék feletti támogatottsággal rendelkező párt támogatói körében abszolút többségben vannak azok, akik szerint a Kádár-rendszer alatt összességében jobb volt az élet, és így gondolják ezt a bizonytalanok is. A Jobbik és a DK szavazói (63-63%) ellenkeztek a leginkább az állítást hallva, de még a liberális, magát 21. századi pártként definiáló Momentum táborában is határozott többségben vannak azok, akik visszasírják a Kádár-korszak kiszámíthatónak, nyugodtnak gondolt világát.

Elsősorban a fideszesek szerint váltak valóra a rendszerváltás reményei

Amikor arról kérdeztük a válaszadókat, hogy a felsorolt válaszopciók közül szerintük melyek valósultak meg a rendszerváltás utáni évtizedekben, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság került az első helyre (54%), ettől csak egy hajszállal lemaradva találtuk a szólásszabadságot (51%) és a bővülő munkaerőpiacot (50%). Ezen kívül csak egy esetben, a szabad és tisztességes választások megvalósulása tekintetében kerültek többségbe a pozitív válaszok (48% vs. 41%), a többi kérdés esetében ennél is negatívabban értékelték a magyarok a rendszer-váltást. A két legnagyobb kudarca a rendszerváltásnak a magyar társadalom szerint a társadalmi egyenlőt-lenségek növekedése, valamint a burjánzó korrupció. Mind a két válaszopció esetében döntő többségbe kerül-tek azok, akik szerint a békés átmenet után sem a társadalmi egyenlőség, sem a korrupciós tendenciák nem jó irányba mozdultak el.

A magántulajdonon alapuló piacgazdaság a leginkább a fideszes szavazók szerint valósult meg 1990 után. A kor-mánypárti szavazók pontosan kétharmada (66%) képviselte ezt az álláspontot, de átlagon felüli arányban véleked-tek hasonlóan a Momentum szavazói (57%) is. Ezzel szemben az MSZP (48% vs. 48%) és a DK (45% vs. 41%) szavazói körében nagyjából két megegyező nagyságú tábort látunk. Magasan a fideszesek körében a legmagasabb annak


59

a véleménynek a támogatottsága is, miszerint a rendszerváltás óta Magyarországon következmények nélkül, bárki bármilyen véleményt nyugodtan hangoztathat: 69 százalékuk vélte úgy, hogy 1990 óta szólásszabadság van Magyarországon, és mindössze minden ötödik kormánypárti szavazó (20%) helyezkedett szembe ezzel a véle-ménnyel. Az ellenzéki oldalon viszont ennél jóval negatívabb véleményekkel találkozhatunk. A jelenlegi ellenzéki pártok közötti szkeptikusabb vélemények vélhetően azzal magyarázhatók, amilyen negatív módon az elmúlt harminc éven belül az utóbbi tíz év tendenciáit megélték.

A munkahelyteremtés kérdésében ugyancsak a kormánypárti szavazók tűnnek a leginkább elégedettnek a rendszerváltás utáni évtizedek mérlegével. A fideszesek 63 százaléka felelt úgy, hogy a rendszerváltás óta több munkahely jött létre az országban, annak ellenére, hogy a rendszerváltás utáni években egyébként töme-gek veszítették el az állásukat, elsősorban az ipar összeomlása következtében. Továbbá, a szabad és tisztessé-ges választások megvalósulásáról is elsősorban a kormánypárti szavazók vannak jó véleménnyel, kétharma-duk (68%) szerint létrejött a tisztességes demokráciák egyik alapfeltétele a rendszerváltással. A Fidesz táborán kívül azonban mindenhol többségben vannak azok a vélemények, amelyek szerint összességében inkább nem valósultak meg a szabad és tisztességes választások. Ennek vélhetően ismét a 2010 utáni Fidesz vs. ellenzék törésvonal lehet a magyarázata, az, hogy az ellenzéki szavazók kritikusak a 2011-ben elfogadott, egyértelműen a Fidesznek kedvező új választási törvénnyel, és az azóta lebonyolított hazai választásokkal. A kormánypárti sza-vazók vannak a leginkább meggyőződve arról is, hogy a rendszerváltás után megvalósult a törvény előtti egyen-lőség Magyarországon.

Az esélyegyenlőség kérdésében is egyedül a fideszesek körében került többségbe az az álláspont, miszerint a rendszerváltás óta javult a helyzet a társadalmi egyenlőtlenségek tekintetében: 49 százalék vélekedett így, az ezzel ellentétes vélemények aránya 41 százalék volt a kormánypárti szavazóknál. Az ellenzéki szavazóknak viszont ennél lesújtóbb a véleménye a kérdésről, még a relatíve legpozitívabb Momentum táborában is mindössze 39 szá-zaléknyian értettek egyet az állítással, az MSZP (35%), a DK (29%), de főleg a Jobbik (27%) táborában viszont egy-értelmű kisebbségben vannak azok, akik szerint egyenlőbbé vált volna a társadalom az elmúlt 30 évben.

A rendszerváltás eredményei terén egyetlen esetben született pártokon átívelő konszenzus: a magyar társada-lom szerint hiába lett vége a Kádár-rendszernek, több lett a korrupció az országban. A kormánypártiak körében csak szűk többségbe került ez az álláspont (47% vs. 39%), de az ellenzékiek véleménye egészen lesújtó: a DK tábor 68 százaléka, a jobbikosok 73 százaléka, a Momentum szavazóinak háromnegyede (75%) és az MSZP-sek 80 szá-zaléka is úgy gondolja, hogy az elmúlt harminc évben romlott a korrupciós helyzet. A bizonytalanok közel kéthar-mada is inkább az ellenzéki szavazókkal ért egyet. Itt is érdemes hangsúlyozni, hogy a 2010 utáni Orbán-kormá-nyok súlyosan negatív korrupciós megítélése ebben a kérdésben is mély nyomot hagyhat a teljes rendszerváltás utáni időszakról alkotott véleményeken.


60

A fideszesek a 2010 utáni világot, az ellenzéki szavazók a Kádár-korszakot vagy az 1990–2010 közötti időszakot tartják családjuk anyagi helyzete szempontjából az aranykornak

Amikor a saját család anyagi helyzetére kérdeztünk rá a különböző korszakok összehasonlításában, akkor sokkal kiegyenlítettebb volt az egyes időszakok megítélése. Pontosan ugyanannyian választották a Kádár-rendszert, mint az Orbán-rezsimet, amikor arról kérdeztük a válaszadókat, hogy szerintük mikor volt a saját családjuknak a legjobb az anyagi helyzete: a magyar társadalom 29 százaléka az 1990 előtti időszakban, míg ugyanennyien a 2010 utáni években éltek a legjobb anyagi körülmények között a saját megítélésük szerint. A rendszerváltást követő 20 év a válaszadók 23 százalékának volt megélhetés szempontjából a leginkább kedvező időszak.

A család megélhetésére vonatkozó kérdés esetében döntő jelentősége van a párthovatartozásnak: a fideszesek közel kétharmada jelölte meg a 2010 utáni éveket (ez teljes mértékben alátámasztja az Orbán10 kutatásunk ered-ményeit a Fidesz gazdasági legitimációjára vonatkozóan), míg a Kádár-korszak, illetve a rendszerváltást követő két évtized mindössze a kormánypártiak 12–14 százaléka számára volt az anyagi értelemben a legkedvezőbb idő-szak. Az MSZP-sek és a DK-sok körében gyakorlatilag ugyanannyian tekintenek vissza a családjuk anyagi helyzete szempontjából legkedvezőbb időszakként a Kádár-korszakra és a rendszerváltás utáni húsz évre, az Orbán-rezsim tíz évét viszont szinte senki nem választotta közülük. A momentumosok közül sokan nem tudtak válaszolni a kér-désre, de akik igen, azok körében szintén a Kádár-korszak (33%) vagy az 1990–2010 közötti időszak (32%) volt a leggyakoribb válaszopció, ugyanakkora mértékben. A jobbikosok és a bizonytalanok között ugyanakkor a leg-többen azt válaszolták, hogy a Kádár-rendszerben ment a családjuknak a legjobban.

Mind a Kádár-korszak (34%), mind az Orbán-rezsim tíz éve (31%) az alacsonyabban képzettek számára számít inkább aranykornak. Minél magasabban kvalifikáltak a válaszadók, annál ritkábban jelenik meg e két korszak a válaszokban – ezzel párhuzamosan a képzettebb rétegek némileg nagyobb arányban választották az 1990 és 2010 közötti időszakot. A lakóhely típusa szerinti bontás pedig megerősíti az Orbán10 kutatás települési eredmé-nyeit: a falvakban a legpozitívabb az Orbán-kormány tíz évének megítélése.


61

A demokrácia minősége a jobboldali és baloldali kormányok idején: megosztott ország

Amikor arra kértük a válaszadókat, hogy válasszák ki, a rendszerváltás óta melyik kormány alatt volt a legjobb állapotban a magyar demokrácia, ugyanannyian (27% vs. 27%) jelölték meg valamelyik MSZP-kormányt, mint ahányan inkább Orbán Viktor 1998 és 2002 közötti, vagy 2010 utáni kormányait preferálták. Mindössze minden tizedik magyar szerint van jelenleg a legjobb állapotban a demokrácia hazánkban, míg az első Orbán-kormány idő-szaka, azaz a Fidesz MDF-fel és kisgazdákkal közös kormányzása a válaszadók 17 százaléka szerint volt a demok-rácia fénykora hazánkban. A baloldali kabinetek közül magasan a Horn Gyula által 1994 és 1998 között vezetett kormányra emlékeznek a legszívesebben a választók, ha a demokrácia állapotáról kell véleményt alkotni: a válasz-adók 16 százaléka választotta a Horn-kormányt. Összességében tehát azt látjuk, hogy az első három szabadon választott kormányt hibahatáron belül választották a megkérdezettek: a demokrácia állapota Magyarországon mind az Antall József és Boross Péter által vezetett kormány, mind a Horn-kormány, mind az első Orbán-kormány alatt a megkérdezettek 16-17 százaléka szerint volt a legjobb. A magyarok bő harmada nem érzi magához közel-állónak egyik rendszerváltás utáni kormányt sem, vagy nem rendelkezik markáns véleménnyel a demokrácia minő-ségének alakulásáról az utóbbi három évtizedben.

Feltűnő a kormánypárti vélemények megoszlása és eltolódása az 1998–2002-es korszak felé. Mindössze min-den negyedik fideszes tartja a 2010 utáni Orbán-kormányokat a demokrácia legerősebb védelmezőinek, ezzel szemben igen jelentős viszont az első Orbán-kormány iránti nosztalgia. Tízből négy fideszes szerint 1998 és 2002 között volt a legjobb állapotban a demokrácia hazánkban. Érdemes azt is megemlíteni viszont, hogy a kor-mánypárti szavazók 11 százaléka szerint Antall József idején, 7 százaléka szerint pedig Horn Gyula alatt volt a leg-jobb hazánkban a demokrácia minősége.

Természetesen az MSZP-sek körében a legerősebb Horn Gyula kultusza: tízből négy szocialista szimpatizáns választotta az 1994 és 1998 közötti időszakot, de említésre méltó Medgyessy Péter kormányának 14 száza-lékos, valamint az Antall-kormány 27 százalékos említési aránya is. Gyurcsány Ferenc közel 5 éves regnálását a mostani MSZP-s választók közül viszont szinte senki nem említette. A DK-sok ötöde szerint volt pártjuk elnö-kének 2004–2009 közötti kormányzása a demokrácia fénykora, azonban még a DK-sok között is többen vannak ennél, akik szerint Horn Gyula időszaka volt az etalon (33%). Ezen kívül még a DK-sok körében is megbecsülést élvez az antalli örökség: 18 százalékuk vélte úgy, hogy 1990 és 1994 között volt a legjobb állapotban a demokrácia Magyarországon.


62

A Jobbik szavazói körében is erős a konzervatív Antall-kormány iránti nosztalgia, 29 százalékuk választotta ezt az időszakot, a fideszes kormányzati időszakokat (még az 1998–2002-es ciklust sem) viszont szinte egyáltalán nem tartják jó minőségűnek a demokrácia szempontjából. Ezen kívül érdemes megemlíteni, hogy minden ötödik jobbikos a Horn-kormányra tekint vissza a legjobb szívvel a demokrácia szempontjából, a rendszerváltás utáni harminc évből. A Momentum gyűjtőpárt-jellegét jól mutatja, hogy szimpatizánsai körében mindegyik korszak-nak vannak lelkes támogatói: 23–23 százalékuk választotta Horn Gyulát és Antall Józsefet, 10 százalékuk az első Orbán-kormányt.

Minél idősebb egy korcsoport, annál nagyobb arányban választották a különböző Orbán-kormányokat – az egye-düli kivétel a negyvenes korosztály, mely kiugró mértékben, közel egyharmados arányban tett hitet valamelyik fideszes kabinet mellett. Ugyanezt a tendenciát fedezhetjük fel a szocialista kormányok esetében is: az idősebb állampolgárok gyakrabban jelölték meg valamelyik baloldali kabinetet. Fontos azt is kiemelni, hogy a 30 év alatti korosztály közel fele (48%) egyetlen kormányt sem tudott megnevezni, ami a politikai érdeklődés hiánya mellett súlyos bizalmi válságot és a hitelesség hiányát jelzi részükről a rendszerváltás utáni politikai elittel szemben.

A Policy Solutions és a FES 2018-as közös kutatásával összehasonlítva szembetűnő, hogy a Nemzeti Együtt-működés Rendszerének megítélése mennyit romlott alig két év alatt a demokrácia állapota szempontjá-ból. 2018-ban még a megkérdezettek 22 százaléka jelölte meg a 2010 utáni Orbán-kormányokat, ez az arány kevesebb, mint a felére csökkent azóta. Ezzel párhuzamosan pedig nőtt az első Orbán-kormány iránti nosztalgia a magyarok kö ré ben, majdnem kétszer annyian választották az egykori jobbközép koalíciós kormányt most, mint két éve. Ezzel együtt az is látványos, hogy az Antall József vezette kabinet népszerűsége is jelentősen nőtt az elmúlt két évben (9% vs. 16%). Ezek a változások elsősorban annak köszönhetőek, hogy ha a demokrácia kérdése kerül szóba, akkor a fideszes szavazók a korábbinál jóval nagyobb arányban tartják követendőnek a polgári kon-zervatív Antall-kormány vagy a retorikában 1998–2002 között szintén ezt képviselő 1. Orbán-kormány időszakát. A baloldali kormányok megítélésében csak kisebb változásokat látunk. Ezek közül azt érdemes kiemelni, hogy Horn Gyula kormányzását négy százalékponttal többen választották most a demokrácia szempontjából legpozitívabb időszakként, mint két évvel ezelőtt.

A RENDSZERVÁLTÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE 30 ÉV UTÁN

RENDSZERVÁLTÁS 30

rendszervÁltÁs 30 - library.fes.delibrary.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/16222.pdf · grafikai...

Documents