Költségmegosztás: a közösségi és magánfinanszírozás szerepe a

felsőoktatásban Arányok, hatások, problémák és megoldási

lehetőségek

Semjén András, CScMTA KRTK KTI

A kötet

Köszönet:• OTKA T-048983:

Felsőoktatás-finanszírozási modellek és eszközök az expanzió, a minőség, a széleskörű hozzáférhetőség és esélyegyenlőség szolgálatában – nemzetközi helyzetkép és hazai tapasztalatok

• Patkós Anna szerkesztő• KTI könyvek, Laki Mihály

A prezentáció vázlata• Fogalmi keretek: költségmegosztás• A tandíj közgazdaságtana• Tandíjak és hozzáférés: gyakorlati tapasztalatok• Tandíj-fizetés halaszthatósága: intézményes

formák, modellek, hatások• Értékpapírosítás• Hazai helyzetkép: költségmegosztás

átalakításának indokoltsága• Követelmények egy hazai költségmegosztási

reformmal szemben • Eddigi hazai próbálkozások problémái:

tandíjhullámvasút – kudarcok előre programozva

Fogalmi keretek

Költségmegosztás

Költségmegosztás

• Bruce Johnstone, Nemzetközi összehasonlító felsőoktatás-finanszírozási és hozzáférési projekt (International Comparative Higher Education Finance and Accessibility Project), State University of New York at Buffalo, Buffalo, N.Y.

• Felsőoktatás összes költsége négy végső teherviselő fél közt oszlik meg.

Végső teherviselők

• Kormányzat/adófizetők (közvetlen vagy közvetett [vállalkozások adóztatása, költségvetési hiány inflációs hatása is!] adóztatás);

• Szülők (megtakarításokból, folyó jövedelemből vagy hitelfelvételből);

• Hallgatók (megtakarításokból, folyó jövedelemből vagy hitelfelvételből);

• Jótékonyság, adományozók (alapítványok hozamai, illetve közvetlen támogatások).

Finanszírozó, de nem végső teherviselő • Üzleti szektor, vállalatok

– Nyereségen vagy hozzáadott értéken alapuló adók• termelési költségnek is felfoghatóak • fogyasztókra átháríthatók

– Vállalati adományok (jótékonyság) (?, adókedvezmények – többi adófizető)• Felsőoktatási intézmények

saját forrású ösztöndíjak, tandíjkedvezmények – Állami egyetemek

• Korlátozza: állami támogatás [adó] és a saját bevételek [zömmel tandíjakból]Végső teherviselő: kormányzat (költségvetés), nem kedvezményezett hallgatók (és

szüleik)– Magánintézmények

• A) elitegyetemekKiváló minőség fenntartását szolgáló intézményi kiadás (költség), nem adomány

• B) átlagos minőségű magánegyetemekMeghirdetett tandíjakat („árcédulán szereplő árakat”) megfizetni képes potenciális hallgatók korlátozott száma miatti árdiszkrimináció a tandíjbevételek maximalizálására

Teher A) a magasabb díjat fizető tehetős, de az intézmény számára kívánatos tulajdonságokkal

nem rendelkező, nem kedvezményezett hallgatókon (és családjukon), illetve B) a sticker price-t fizető hallgatókon

A költségmegosztás szűkebb értelmezése

Költségmegosztás: keresleti nyomásra és a növekvő költségvetési szigorra adott társadalmi, oktatáspolitikai válasz. A folyamat során a politikai döntéshozók a költségek mind nagyobb hányadát próbálják az adófizetőről a hallgatókra, illetve azok családjára terhelni.

A költségmegosztás valójában a tandíjak (tuition) és/vagy egyéb felhasználói díjak (user charges) eufemisztikus megnevezése!

Tandíj-politikák 4 fő típusa ma

Marcucci- Johnstone (2007)• „Ingyenes” felsőoktatás (nincs tandíj) • Általános és előre fizetendő tandíj (DE: szociális

szempontokat is figyelembe vevő mentességek, ösztöndíjak és diákhitelek enyhítik a hozzáférésre gyakorolt hatásokat!)

• Duális tandíjpolitika (tandíjmentesség keretszámokkal a teljesítmény alapján szelektált legjobbaknak, tandíjas a többieknek)

• Végzés utánra halasztott, jövedelemfüggő törlesztésű tandíj (hozzájárulás)

A tandíj közgazdaságtana

Amerikai szakirodalom áttekintése

Amerikai empirikus ökonometriai irodalom

Tandíjak hatása a hallgatói keresletre (beiratkozások árrugalmassága) – survey cikkek 3 generációja

– Jackson és Weathersby, 1975 (kezdetek, módszertani problémák)

– Leslie és Brinkman, 1987 (meta-analízis, 30 vizsgálat, 25-nél sikerült standardizálni az eredményeket: hallgatói árválasz koefficiensek)

– Heller, 1997 (alacsonyabb árválasz-koefficiensek; pénzügyi támogatások hatásai)

Ökonometriai modellek áttekintése: Leslie és Brinkman, 1987 következtetései

– mind a 25 vizsgált tanulmány az elvárt irányú keresleti hatást mutatta– változatlan 82/83-as tanévi árakon számítva 100 dolláros tandíj-

emelkedés átlagosan 0,7 százalékponttal csökkenti a felsőfokú beiratkozási arányt

– szociológiai változók (pl. származás/osztályhelyzet, a szülők iskolai végzettsége, stb.) erősebb hatásúak, mint az árak;

– a hallgatói keresletre vonatkozó vizsgálatok általában az elsőéves beiratkozásra koncentrálnak, ezáltal könnyen felülbecsülhetik az áremelkedés hallgatói keresletre gyakorolt hatását;

– hatások az intézményi bevételekre • egynél kisebb tandíj-elaszticitások: intézményi bevételek növekedése• egynél magasabb sajátár-rugalmasságok: csökkenő intézményi bevételek;

– a tandíjak változásának hatásai nem szimmetrikusak: a tandíjak csökkentése nagyobb pozitív hatással lehet a beiratkozási szándékokra, mint amennyire a tandíj-emelés elriaszt a részvételtől.

Heller, 1997: újabb vizsgálatok áttekintése

• a tandíj emelkedése ceteris paribus csökkenti a részvételt: 100 dolláros tandíjnövekedés a korábbi becslésekhez képest kisebb mértékben (0,5-1 százalékponttal) csökkenti a beiratkozott hallgatók számát a 70-es, 80-as évek adataira épülő vizsgálatok szerint;

• a hallgatóknak nyújtott pénzügyi támogatások csökkenése ugyancsak csökkenti a beiratkozást és a részvételt: a hatás nagysága a támogatás típusától függően változik (ösztöndíjak hatása jelentősebb, mint a diákhiteleké vagy az intézmények által nyújtott munkalehetőségeké);

• az alacsonyabb jövedelmű családokból érkező diákok érzékenyebben reagálnak a (a felsőoktatás nettó árát nagyban meghatározó) tandíjak és támogatások változásaira, mint a közepes és magas jövedelmű családok gyermekei;

• az egyéni költségek emelkedése bizonyos etnikai kisebbségekhez tartozó hallgatókra különösen erős visszatartó (negatív) hatással bír;

• a tandíjak növekedésének hatásai a különféle intézménytípusok szerint is eltérőek lehetnek: a kétéves community college-ok hallgatói jóval érzékenyebben reagálnak a tandíjak emelkedésére, mint a négyéves alapképzési diplomát (BA/BSc fokozatot) nyújtó intézmények hallgatói.

Elméleti modellek: 2 szemben álló megközelítés

Rotschild & White, 1993,1995 elegáns ÁE modell, kompetitív piac, tökéletes informácó, stb.

• Plauzibilis következtetések• de a szektor valóságos jellemzőivel,

tulajdonságaival gyakran nyilvánvalóan ellentétes, irreális feltételezések alapján

Winston, 1999: awkward economics

• információs aszimmetriák, ún. bizalmi piac (trust market).

• fogyasztók számára ilyen esetben általában megnyugtatóbb, ha termelők (felsőoktatási intézmények) nem profitmaximáló ágensek, hanem nonprofit vállalkozások.

• menedzsment motivációja komplex, a vezetés nagy súlyt fektet az intézmény relatív helyzetére.

• ellentétben a profitorientált vállalatokkal, az ilyen vállalatok tartósan is szubvencionálhatják fogyasztóikat (mivel az adományok miatt a nonprofitok termelési költségei tartósan meghaladhatják árbevételeiket)

A Rotschild-White modell fő következményei

• a különféle típusú (eltérő termelékenységű) hallgatóktól ugyanazon intézményen belül is eltérő tandíjakat kérhetnek;

• a különféle típusú hallgatók ugyanazon intézményen belül eltérő mértékű emberi tőkéhez juthatnak;

• a különféle típusú hallgatók (a kapott emberi tőkeértéktől és az érte fizetendő tandíjtól függő) nettó „nyeresége” eltérő lehet (oktatásban mutatott) határtermelékenységüktől függően;

• az azonos típusba tartozó hallgatók a különböző felsőoktatási intézményekben eltérő mennyiségű emberi tőkéhez juthatnak, de mivel ennek megfelelően eltérő tandíjakat is kell fizetniük, ily módon az oktatásból származó nettó „nyereségük” minden intézményben azonos lesz;

• az egyes felsőoktatási intézmények eltérő technológiával és hallgatói összetétellel dolgozhatnak, eltérő tandíjakat kérhetnek különféle hallgatóiktól, és cserébe eltérő emberitőke-mennyiséget nyújthatnak nekik. Azonban az egyes felsőoktatási intézmények által a hallgatók egy adott típusának kínált (a tandíj és a nyújtott emberi tőke által jellemzett) „oktatási csomagnak” olyannak kell lennie, hogy az kielégítse az azonos típusú hallgatók nettó „nyereségének” kiegyenlítődésére vonatkozó egyensúlyi feltételt.

Tandíjak és hozzáférés

Gyakorlati tapasztalatok

Hallgatói ill. intézményi szempontú tandíj

és metszetük, a „valódi” tandíj

Intézményi szempontHallgatói szempont

Valódi tandíjak hatásai

• adott országon belül a tandíjak ceteris paribus negatívan hatnak a felsőoktatás iránti keresletre (Semjén, 2011)

• a halaszthatóság önmagában nem szünteti meg teljesen a tandíjak jelzett részvételcsökkentő hatását (Dearden et al., 2011)

Tandíjak mértéke eltérő, fajlagos költségektől általában jóval elmarad

Tandíjak és hozzáférés

Önmagában abból, hogy egy adott országban magas tandíjak vannak, vagy éppen egyáltalán nincsenek tandíjak, gyakorlatilag semmi sem következik automatikusan a felsőfokhoz való hozzáférés szélességére, a felsőfokú részvételi vagy belépési arányokra.

Dearden és szerzőtársai [2011]: Elérhető hallgatói támogatások és a halasztást lehetővé tevő hitelek feltételei jelentős hatással lehetnek a részvételre, a belépési arányokra

Tandíjmentesség c. p. nyilván pozitív hatású a részvételi szándékokra, de a felsőoktatás támogatására

rendelkezésre álló költségvetési források korlátozottsága akadályozhatja a részvételi szándékok valóra váltását – ingyenesség közvetve a szélesebb hozzáférés akadálya is lehet (Németország, Ausztria).

Belépési arányok az A és B típusú felsőoktatási programokba

Érvek a tandíjak mellett és ellen

Mellette1. diplomások bérhozama (egyéni

életkereseteik növekedése) lehetőséget teremt

2. felsőoktatással szembeni mennyiségi és minőségi igények növekedése többleterőforrásokat igényel

3. a többi közösségi finanszírozású szektor versenye miatt a tandíjbevételek kellenek

4. döntően egyéni hozamok miatt nem is lenne igazságos, méltányos a teljes közfinanszírozás

5. hallgatókért folyó verseny hatása a képzés minőségére pozitív

6. pozitív teljesítményösztönző hatás: c.p. gyorsabb áthaladás, kisebb lemorzsolódás

7. differenciált tandíj miatt hatékonyabb felsőoktatási erőforrás-allokáció, munkaerőpiac (megfelelő bérekkel is alátámasztott) igényeihez alkalmazkodó kibocsátási szerkezet

Ellene1. emberitőke-befektetések hozamaiból a

társadalom egésze részesül, a felsőoktatás pozitív externális hatásai jelentősek

2. a tandíjak léte a hátrányosabb társadalmi helyzetű fiatalokat visszatart(hat)ja a felsőfokú oktatásban való részvételtől, gátolja a kívánatos társadalmi mobilitást és esély-egyenlőtlenséget teremt: a tandíjfizetés kereső életpályára való halaszthatósága (diákhítelek elérhetősége) híján a visszatartó hatás nagyon erős lehet, ami méltányossági és hatékonysági szempontból egyaránt káros

3. a hallgatók tanulmányi teljesítményei (ezen keresztül áthaladásuk sebessége és felsőfokú tanulmányaik sikeres befejezése) elsősorban a hallgatók társadalmi-gazdasági hátterétől függnek, nem pedig a tandíj lététől vagy hiányától

Tandíj-fizetés halaszthatósága

Intézményes formák, modellek, hatások

Halaszthatóság hatásai• Ha a tandíjakat a képzési időszak során előre kell fizetni, a

hallgatók (illetve szüleik) anyagi háttere, pillanatnyi fizetőképessége nagymértékben meghatározhatja azt, hogy ki tanulhat felsőfokon. Ez nyilvánvalóan komoly méltányossági, igazságossági problémákat vet fel, és társadalmi hatékonyság szempontjából sem előnyös.

• A tandíjfizetés elhalasztásának a lehetősége az életpálya kereső szakaszára elvben lehetővé teszi azt, hogy a szülők anyagi helyzete és fizetési hajlandósága ne korlátozza a részvételt. A gyakorlatban azonban a halaszthatóság különféle intézményes formáinak hatása az eltérő családi hátterű hallgatókra nagyon különböző lehet, nagyban befolyásolva azt, hogy a halasztás lehetősége mennyire hatásos esélyegyenlőségi szempontból, mennyire javítja ténylegesen is a mobilitási esélyeket.

• A tandíjfizetés halaszthatóságát lehetővé tevő különféle gyakorlati megoldások – a diákhitel-, illetve az utólagos költség-hozzájárulási rendszerek – általában jelentős mértékű közvetett állami támogatásokkal járnak együtt (kamattámogatások, garanciavállalások, bizonyos idő után a nem visszafizetett tartozások elengedése stb.).

A rendszer-design (kialakítás) fontossága

• Elméletben elképzelhető, hogy egy diákhitelrendszer működési költségei és közvetett állami támogatásai – pl. kamattámogatások, garanciák a bebukó (nem teljesítő) hitelekre - olyan magasak, hogy végül a beváltásra kerülő állami garanciák, stb. miatt a tandíjhitelek végső költsége az államháztartás számára magasabb lesz, mint amennyibe a közvetlen hallgatói támogatások (ösztöndíjak, tandíjkedvezmények) kerültek volna

• A működő hallgatói hitelrendszerek visszatérülési arányai (a kumulált nettó visszafizetések/tőketörlesztések összege az eredetileg felvett hitelek százalékában) nagyon gyakran az 50 százalékot sem érik el. A tandíjfizetés halaszthatóvá tétele jelentős költségekkel jár, államháztartási vonzata – főleg nem körültekintő rendszer-kialakítás esetén – jelentősen negatív lehet.

Hallgatói támogatások főbb fajtái

• általános, nem a hallgatók bizonyos csoportjaira célzott támogatások (pl. a diákhitelek általános kamattámogatása, ha van)

• felsőoktatási adókiadások (elengedett adóbevételek): a felsőoktatás elismert családi költségeinek az adórendszerbe épített kedvezményeken keresztül történő támogatása (pl. tandíjak utáni adóalap-csökkentési lehetőségek, illetve adójóváírások)

• célzott hallgatói támogatások

Célzott hallgatói támogatások főbb típusaiCélzott közvetlen hallgatói támogatások

• közvetlen, rászorultsági alapú, (eszközteszthez kötött) hallgatói támogatások/ösztöndíjak;

• a felsőoktatásban alulreprezentált hallgatók az anyagi helyzettől eltérő attribútumait figyelembe vevő közvetlen hallgatói támogatások/ösztöndíjak;

• a hallgató korábbi tanulmányi eredményein alapuló (érdemalapú) hallgatói támogatások/ösztöndíjak;

• a hallgató az intézmény szempontjából kívánatos, de tanulmányi teljesítményével nem közvetlenül összefüggő speciális tulajdonságain, illetve képességein alapuló hallgatói támogatások/ösztöndíjak

Diákhitelekhez kapcsolódó célzott közvetett támogatások

• célzott (pl. a szülők alacsony jövedelmén vagy a felsőoktatásban alulreprezentált hallgatók más attribútumain alapuló) kamattámogatások;

• a visszafizetési időtartam vége után fennmaradó tőketartozás elengedése a hitelfelvevő alacsony életjövedelme esetén (pl. jövedelemfüggő törlesztésű diákhitelek esetében);

• a felsőoktatásban elért tanulmányi eredményen alapuló (érdemalapú) adósságcsökkentés;

• a hallgató végzés utáni karrierválasztásán, elhelyezkedésén alapuló adósságcsökkentés vagy tartozás-elengedés (pl. alacsonyabb bérű közalkalmazotti állásokban, ill. hátrányos vagy nehéz körülményekkel jellemezhető területeken, elmaradott kistelepüléseken vagy nagyvárosi „gettókban” az oktatásban elhelyezkedők esetében).

Halaszthatóság alapmodelljei

• Klasszikus, hagyományos törlesztésű (ún. jelzáloghitel-típusú) diákhitel

• Jövedelemfüggő törlesztésű diákhitel• Ennek speciális alesete (?) az utólagos képzési

hozzájárulási rendszerek (ausztrál HECS és a 2006, illetve 2012 utáni angol modell)

• Diplomás adó (Friedman, 1962, Glennerster et al., 1968)

Rögzített ütemezésű, jövedelemfüggő törlesztésű hibrid

• a hitelfelvevők az rögzített törlesztési ütemezés szerint törlesztenek, amíg havi vagy éves törlesztésük nem haladja meg havi vagy éves jövedelmük egy előre meghatározott százalékát;

• amennyiben a rögzített ütemezés szerinti törlesztés meghaladná a jövedelem előre meghatározott százalékát, a kölcsön átmenetileg átalakul egy sajátos jövedelemfüggő törlesztésű hitellé. A százalékos plafon feletti esedékes törlesztés megfizetését ilyenkor elhalasztják egy olyan későbbi időszakra, amelyben a hitelfelvevő jövedelme már elég magas lesz ahhoz, hogy ez, valamint az eleve esedékes törlesztés együttesen beleférjen a jövedelem maximálisan törlesztésre fordítható százalékába;

• a legtöbb hitelfelvevő az eredeti rögzített ütemezés szerint törleszt, miközben azok az adósok, akik átmenetileg munkanélkülivé/alacsony jövedelművé váltak, jövedelemfüggő módon törleszthetnek a jövedelem-kiesés ideje alatt. Az ilyen adósok hiteleinek visszafizetése automatikusan kitolódik (egy refinanszírozáshoz hasonlóan), de nem kapnak szubvenciót;

• néhány adós, akiknél relatíve hosszú munkanélküliségi időszakok vagy tartósan alacsony keresetek relatíve magas kiinduló adósságokkal kombinálódtak, soha nem fog tudni visszatérni a rögzített törlesztési ütemezéshez, és folyamatosan jövedelemfüggő módon törleszt. Végül a törlesztési idő alatt nem fogja tudni teljesen visszafizetni a felvett hitelt és annak terheit; egy idő után pedig fennmaradó tartozását elengedik.

Alkalmazása:• Kanada, Hollandia, illetve bizonyos körben az Egyesült Államok (ún. puha jövedelemfüggő

törlesztésű kölcsönök). Előnyei: • adminisztratív egyszerűség és biztonság: a visszafizetési időszak nagy részében a legtöbben

az fix törlesztési ütemezés szerint fizetnek (nincs szükség a jövedelem igazolására!), a kifizető eleve levonhatja és visszatarthatja a kormányzatnak járó pénzt. Ugyanakkor a nehéz anyagi helyzetbe kerülők számára a visszafizetendő törlesztés sose lesz reménytelenül megterhelő.

Utólagos költség-hozzájárulási rendszerek

Jövedelemfüggő törlesztésű hitelek speciális típusa • a felvett hallgatók számára alapesetként (külön hitelkérelem és hitelbírálat

nélkül automatikusan) biztosított a hallgatói hozzájárulás (tandíj) utólagos, halasztott, jövedelemfüggő törlesztésű fizetése

• a hozzájárulás előre történő megfizetését lehet ösztönözni (ausztrál példa), vagy nem támogatni (angol példa)

• adóadminisztrációban rejlő lehetőségek kiaknázása a törlesztések beszedése során

• utólagos és jövedelemfüggő törlesztésű tandíj-fizetés esetén a réteg-specifikus elriasztó hatás eleve alacsonyabb lehet

Mivel a viselkedési válaszokat érintően számottevő különbségek lehetnek az utólagos költség-hozzájárulási rendszerek és a tandíjkiadások fedezésére egyéni döntés alapján felvehető egyszerű jövedelemfüggő törlesztésű diákhitelek között, célszerű lehet az utólagos költség-hozzájárulási rendszereket külön csoportként kezelni, nem pedig egyszerűen a jövedelemfüggő törlesztésű kölcsönök alesetének tekinteni.

Értékpapírosítás

Magánforrások fokozottabb bevonása a diákhitelek finanszírozásába

A diákhitelek forrása lehet• vagy intézményi és magán-megtakarítás (banki, hitelintézeti

közvetítéssel, általában kormányzati garancia mellett), vagy pedig • közvetlenül maga a kormányzat.

Mindkét esetben mód lehet a magánforrások fokozottabb bevonására és a hitelekben lekötött (banki vagy költségvetési) források felszabadítására a hitelek értékpapírosítása útján.

Ha az értékpapírosítás nem, vagy csak jelentős diszkonttal lehetséges, egy utólagos képzési hozzájárulási rendszer beindítása és működtetése (a hiteltörlesztések jelentős késleltetése és a kezdeti lassú beáramlása miatt) tartósan jelentős költségvetési forrásokat köt le. (Azaz egy ilyen rendszerrel nem valósítható meg a gyorsi forráskivonás a felsőoktatásból.)

Értékpapírosítás (securitisation)Lépések:1. A diákhitelek adósságleveleit az eredeti kibocsátó megfelelő nagyságú

csomagokba rendezi, hogy az egyéni kockázatok kiegyenlítődjenek. A diákhitel-állomány csomagjai meglehetősen biztos jövőbeli pénzáramlást testesítenek meg, amelynek jelenértéke meghatározható, a jövőbeli törlesztésekre vonatkozó jogok pedig intézményi és magánbefektetők számára tovább értékesíthetőek.

2. A kibocsátó a nagyobb csomagokba rendezett hallgatói adósságleveleket először általában egy közbülső vásárlónak, egy gyakran kimondottan erre a célra létrehozott vagyonkezelő cégnek (ún. Special Purpose Vehicle) mint közvetítőnek adja el.

3. Ez a közbülső közvetítő cég a birtokába került adósságleveleket biztosítékként (fedezetként) használva ún. eszközalapú értékpapírokat (asset-backed securities, ABS) bocsát ki, és ezeket a tőkepiacon (megfelelő hozadékért cserébe bizonyos kockázatot vállalni hajlandó) befektetők részére megfelelő nagyságú diszkonttal (engedménnyel) értékesíti.

4. A szükséges diszkont mértékét a csomagokba rendezett adósságlevelek eszközértéke (asset value) figyelembe vételével lehet meghatározni.

5. Az eredeti kibocsátó az értékpapírosításból származó bevételeit más célokra használhatja.

Stratégiák az eszközérték magasan tartására

Johnstone és Marcucci [2010] szerint a magán tőkepiac felsőoktatás-finanszírozási célú megcsapolásának sikere annak a függvénye, hogy a kormányzat mennyire lesz képes növelni a diákhitel-állomány eszközértékét.

Az eszközérték magasan tartásának lehetséges fő stratégiái:• ésszerű, lehetőleg nem, vagy csak minimális mértékben támogatott kamatláb

meghatározása a hallgatói kölcsönökre;• a nem teljesítő hitelek számának csökkentése, a befolyó törlesztések növelése, és

a diákhitelezés adminisztratív költségeinek alacsony szinten tartása jó hitelezési gyakorlat segítségével;

• a hitelezési kockázat kormányzati lefedése;• a kockázat kezesek bevonásával történő lefedése;• tartalékalap létrehozása a hitelezési veszteség fedezésére, megosztva a nem-

teljesítési kockázatot a kormányzat, közösségi illetve magán jótékonysági szervezetek és a felsőoktatási intézmények között;

• a hitelt folyósító bank vagy egyéb magán tőkeforrás részére olyan egyszeri díj fizetése (a kormányzat által), amely (tartalékalap helyett) mintegy előre fedezi a kockázatot;

• olyan kamatfelár felszámítása a hitelekre, amely fedezni képes a nem-teljesítővé válás kockázatát;

• a potenciális adósok előzetes hitelminősítése, és hitelnyújtás csak a hitelképesnek ítélt adósoknak.

A magas eszközérték elérésének korlátai • Előzőekben vázolt stratégiák jelentős része csak

szelektív, nem általános hozzáférésű diákhitelek esetén lenne használható.

• A stratégiák egy másik része politikai okokból vállalhatatlan, nem összeegyeztethető a felsőoktatás nyitottságával, a széles hozzáféréssel.

• A jelentős kamattámogatások hatása az eszközértékre erősen negatív.

• Tartózkodó, óvatos magánbefektetők: a hagyományos hallgatói hitelek adósságleveleihez képest a befektetők egyértelműen kevésbé szívesen vásárolnak a relatíve ismeretlen hatású, kiszámíthatatlannak tűnő jövedelemfüggő törlesztésű adósságok megfelelő nagyságú csomagokba összepakolt adósságleveleiből.

A subprime-válság hatása az értékpapírosításból származó magántőke-bevonásra

• 2008 után erősödő aggodalom észlelhető az amerikai (és kisebb mértékben a nyugat-európai) pénzügyi sajtóban és a tudományos igényű publikációkban (Gillen (2008), Macchiarola – Abraham (2010), Nasser – Kelly (2011) ) is, hogy a pénzügyi válságot előidéző ingatlanpiaci buborék után az értékpapírosított, de esetleg majd bedőlő diákhitelek lehetnek az újabb ketyegő bomba

• Megbízó-ügynök probléma: a nem megfelelő ösztönzők miatt a bankoknak érdekében áll minél több új hitelszerződés megkötése, miközben nem voltak kellően érdekeltek abban, hogy csak jó minőségű hiteleket helyezzenek ki, hiszen a hitelállomány értékpapírosítása következtében az esetlegesen bebukó hitelek kockázatát már nem a bank, hanem a kötelezettségeket a banktól megvásárló külső befektető viseli.

• Sokan figyelmeztetnek a korábbi ingatlanhitelezés és a mai diákhitelezés számos hasonló strukturális problémájára

Ingatlanpiac vs. felsőoktatási piac, USA

Mindkét piacon jellemző• az irreálisan gyors és megállíthatatlannak

tűnő árnövekedés (az infláció kiszűrése utáni reáltandíjak 30 év alatt megháromszorozódtak)

• az árnövekedésben a támogatott hitelprogramok komoly szerepet játszottak

• megfigyelhető a finanszírozásban a hitelekre történő nagymértékű támaszkodás

• mesterségesen alacsonyak a kamatlábak

• gyenge a hitelképesség vizsgálata (és következésképp a hitelállomány minősége is).

A diákhitelek esetében a gyenge minőségű állomány különösen a szövetségi programok esetében elterjedt.

Átlagos diákhitel-felvétel az Egyesült Államokban a négyéves alapképzésben az átlagos tandíj százalékában

Hazai helyzetkép

Költségmegosztás átalakításának indokoltsága

Magánforrás-bevonás (tandíjak) hazai szükségességét indokló tények I. (expanzió – költségvetés nem tud lépést

tartani)

Magánforrás-bevonás hazai szükségességét indokló tények II. (elmaradás a diplomások arányában – munkaerő

romló versenyképessége)

Magánforrás-bevonás (tandíjak) hazai szükségességét indokló tények III. (háztartási magánforrások aránya –

relatív lemaradás)

Magánforrás-bevonás (tandíjak) hazai szükségességét indokló tények IV. (duális tandíjrendszer –

igazságtalan tehermegosztás)

Magánforrás-bevonás (tandíjak) hazai szükségességét indokló tények V. (csökkenő fajlagos kiadások és

támogatások – minőségi problémák)

Követelmények egy hazai költségmegosztási reformmal

szemben

Ésszerű magyar tandíj- és támogatási politika: néhány

jogosan elvárható követelmény I. • A tandíjrendszernek általánosnak kell lennie, azaz alapesetben minden

felsőoktatási képzési formára, minden intézményre és minden hallgatóra vonatkoznia kell!

• Olyan tandíjrendszerre van szükség, amelyben a tandíj effektív, azaz a keresletet érdemben korlátozó mértékű!

• Intézményi szinten az összesített tandíjbevételeknek jelentős, lehetőleg meghatározó szerepe legyen az intézmény bevételi szerkezetében – ésszerű, a felsőoktatási intézmény jellege, képzési profilja által meghatározott korlátok között!

• A tandíj-megállapítás intézményi hatáskör legyen! Ez természetesen nem zárja ki a tandíjak valamilyen mértékű központi szabályozását.

• A hivatalosan megállapított tandíjak különbségeinek részben a várható megtérülési viszonyokon, részben pedig a tényleges költségeken kell alapulniuk!

• A tandíj generáljon többletbevételt az intézmény számára, azaz a tandíjbevétel növekedését elérő sikeres, a hallgatók által keresett intézményeket ne büntessék azzal, hogy költségvetési támogatásukat tandíjbevételeik növekedésének mértékében csökkentik!

Ésszerű magyar tandíj- és támogatási politika: néhány jogosan elvárható követelmény II.

• A tandíj a magyarországi kereseti viszonyok mellett is legyen megfizethető! Egy középosztálybeli kétkeresős, átlagos gyermekszámú háztartás részére a normális életfeltételek biztosítása mellett a gyermekek tandíjának a tanulmányi idő alatt történő megfizetése ne jelentsen elviselhetetlen terhet!

• A tandíj ne jelentsen feltétlenül a tanulmányi idő alatt fizetendő terhet, megfizetése legyen a hallgató választásától függően az aktív kereső életszakaszra halasztható!

• A rászorulók és a kiemelkedően tehetségesek számára a hiteleken túlmenően esélyegyenlőségi, méltányossági és teljesítményelveket egyaránt figyelembe vevő támogatási rendszer tegye lehetővé és ösztönözze a felsőoktatásban való részvételt!

• Az utólagos hozzájárulások/diákhitelek visszafizetési szabályai olyanok legyenek, hogy az adósok számára a törlesztések ne jelentsenek túlzott, a családalapítást, az önálló otthon megteremtését akadályozó, nehezen elviselhető terheket!

Ésszerű magyar tandíj- és támogatási politika: néhány jogosan elvárható követelmény III.

• A hitel-visszafizetési (törlesztési) és -behajtási szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a hallgatói hitelek jelentős része térüljön vissza reálértéken az adósok aktív életpályája alatti befizetéseiből!

• A hallgatói hitelrendszer olyan legyen, ami lehetővé teszi a magántőke bevonását a hitelezésbe, azaz ne csak a kormányzat/költségvetés lehessen a végső hitelnyújtó!

• A tandíj- és a hallgatói támogatási rendszer nem veszélyeztetheti azt a –nemzetközi összehasonlításban még éppen elfogadható – felsőfokú továbbtanulási arányt, amely képzettségi szempontból egyelőre még garantálja a versenyképességet!

• A rendszert érintő jelentős változásokat jól elő kell készíteni, és velük kapcsolatban viszonylag széles körű társadalmi és politikai konszenzust kell teremteni!

Konfliktusos követelményrendszerDE. kompromisszumot kell és lehet elérni!

Eddigi hazai próbálkozások problémái

Tandíjhullámvasút: kudarcok előre programozva

A Bokros-féle tandíjreform-kísérlet fő problémái

• 2000 Ft-os egységes tandíj nem volt effektív, azaz nem korlátozta érdemben a keresletet ;

• nem volt differenciált; • mértékének megállapítása nem intézményi

hatáskör volt; • megfelelő támogatási és diákhitelezési rendszer

híján viszonylag alacsony mértéke ellenére is sérthette a hozzáférés nyitottságát és az esélyegyenlőséget.

Az első Orbán-kormány: ellentmondásos folyamatok

• A költségmegosztás reformjáról és a tandíj-kérdésről való racionális gondolkodás tartós ellehetetlenítése a tandíj tabuvá tételén keresztül

• Költségtérítéses képzések felfutása, duális tandíjrendszer lopakodó kiépülése: a mögöttes teljesítmény-elv látszólagossága

• Diákhitel-rendszer kiépítése: alacsony összeghatár miatt csak a megélhetési költségek finanszírozására alkalmas

Fő problémák:• A létrejövő tandíj (eufemizmus: költségtérítés) nem általános• Esélyegyenlőség sérül: ingyenesség és támogatások a

tehetősebbeknek, tandíjas képzések az alacsonyabb kulturális tőkével rendelkezőknek

• A kiépülő diákhitel-rendszer nem tette lehetővé a tandíj-fizetés kereső életszakaszra történő halasztását

2002-2010: eltékozolt évek

• CSEFT, 2003: a kampány-ígéretek és a túlzott konfliktuskerülés miatt önként vállalt tandíj-tabu lehetetlenné tette a költségmegosztási rendszer ésszerű újragondolását, az akkor még reális lehetőséget jelentő utólagos képzési hozzájárulás előnyeinek mérlegelését

• 2006: választás után UKH felvetése – de későn: akkor, amikor a költségvetési helyzet már ezt nem teszi járható úttá

• 2007: FER (a Hiller-féle tandíjreform az első évfolyamosok tandíjmentessége miatt valójában csak 2008 szeptemberétől vált volna effektívvé); a duális tandíjrendszer ezzel párhuzamosan fennmaradt volna.

• 2008. márciusi „szociális népszavazás”

Teljesítmény-elvre való hivatkozás és totális érzéketlenség a szociális szempontokra: a hamvába

holt FER esete

Fő jellemzők: • Előre fizetendő általános, effektív mértékű tandíj a második évfolyamtól• Mentesség halmozottan hátrányos helyzetűek mellett csak tanulmányi

eredmény alapján kapható (legjobb 15%) – de a tanulmányi eredmény közismerten erősen összefügg a szociális helyzettel és a szocio-kulturális háttérrel

• A teljesítmény-elv túlhangsúlyozása miatt az ösztöndíjak zöme is a szocio-kulturális előnyöket birtokló tandíjmentesekhez kerülne

• Diákhitel-rendszer a FER halasztott fizetését lehetővé tevő módosítása nem is került napirendre

Értékelés:A tervezett rendszer erősen sértette volna • az esélyegyenlőséget, • a hozzáférés nyitottságát, • a halaszthatósági követelményt és • a konszenzus-követelményt

A 2011 utáni fordulat

• Duális helyett immár 3 osztatú finanszírozási rendszer• „Önköltséges” és (gyorsan elhaló) „részösztöndíjas” képzés• Felvételi keretszámok (különösen az ösztöndíjas és

részösztöndíjas) férőhelyek részletekbe menő, önkényes központi szabályozása, bizonyos munkaerőpiacon sikeres képzések teljes egészében fizetőssé való tétele

• Állandósult átmenetiség: a rendszer kulcsfontosságú elemei évente jelentősen megváltoznak

• Tandíjak túlzottan a költségekhez kötődnek (megtérülési viszonyok figyelmen kívül hagyása)

• Diákhitel-2 a tandíjak finanszírozására: kamattámogatások miatt „ketyegő bomba”; a rendszer nem is teljesen jövedelemfüggő visszafizetésű

Sérülő követelmények – sérülékeny, instabil rendszer

• A tandíj-kötelezettség nem általános, a támogatások jelentős része nem az egyéni körülmények és teljesítmények alapján kerül odaítélésre, hanem a felsőoktatás kívánatosnak tartott szerkezetéről alkotott kormányzati vízió által vezérelt.

• A tandíjak megfizethetősége kérdéses.• A tandíjfizetés halaszthatósága megvalósul, de lehet, hogy

csak a visszatérülési követelmény sérülésével.• Méltányosság, esélyegyenlőség sérülhet, társadalmi

mobilitás lehetőségei beszűkülhetnek (magas tandíjak egyes hátrányos helyzetű rétegek számára fokozottan visszatartó erejűek lehetnek).

• Versenyképességhez szükséges emberi tőke előállítása kérdésessé válhat.

• Előkészítés, felkészülési idő hiánya.• Konszenzus hiánya.

Köszönöm a figyelmet!