skanzen hírlap 2009. június

Vonatos mindennapokMegint Skanzen Vonat? Újra, újra és

újra? Joggal kérdezheti kedves olva-

sónk, hogy nem unjuk még a témát?

Álmodtunk, pályáztunk, nyertünk,

terveztünk, megvalósítottunk, sínt

fektettünk, vonatot restauráltunk,

szállítottunk, sínre helyeztünk, átad-

tunk, megnyitottunk. Most jönnek

a szürke hétköznapok, vagy mégsem

olyan szürkék?

A sötétzöld, fehérsapkás, szívünknek

oly kedves motorvonat sikeresen vette

birtokba saját pályáját. Az április 8-i

nyitás után rögtön a mélyvíz követke-

zett. Húsvét hétvégéjén közel 20 000

látogató érkezett a Skanzenbe, hogy

az ünnepi programok és forgatag mel-

lett megcsodálja, kipróbálja Őt is. Ezt

a nagy terhelést a 80 fős befogadóké-

pességével egyedül nehezen bírta volna,

ezért egy kis segítség érkezett Szentes-

ről, egy ugyanolyan típusú BcMot vo-

nat formájában. A barátság azóta is tart:

hétvégéken, fesztiválos napokon együtt

robognak a múzeumban. Érzékeltetve a

nagy érdeklődést, lapszámunk nyom-

dába indulásáig összesen több mint

25.500 látogató váltott jegyet a Skan-

zen Vonatra.

Vajon milyen élményben lehetett ré-

szük? Induljunk mi is együtt egy kis

vonatozásra. A pénztárnál, vagy a kala-

uzánál lehet megváltani jegyünket, ami

egész napra szól, annyiszor szállhatunk

fel-le a vonatról, ahányszor kedvünk

tarja, azzal az egyetlen feltétellel, hogy

a végállomáson mindenkinek le kell

szállnia.

Az első járat 9:30-kor indul, aztán min-

den órában negyedkor, egészen 16:15-ig

.Naponta így összesen 8 alkalommal in-

dul a Skanzen Vonat a Mezőhegyesi ál-

lomásról, azaz a főbejárattól. Elrobogva

a Jászárokszállási Fogadó mögött jut el

az első megállóhelyre, a Kovácsműhely-

hez. Bár a Kisalföld és a Dél-Dunántúl

megközelítéséhez ez az ideális állomás,

itt még általában kevesen döntenek a

leszállás mellett, így hamar indulhat

tovább. Az állattartó tanya mellett Lola

és a csacsik érdeklődő szemei előtt ér-

kezik meg a következő fordulóponthoz

és állomáshoz, a Sztaravoda patak meg-

állóhoz, ahonnan a Nyugat-Dunántúl

tájegység érhető el. Innen visszafelé

indulunk tovább, hogy a váltó átállítása

után természethez közeli pályán, a pa-

tak medre mellett jussunk el a Vízima-

lom megállóhoz. Ehhez a megállóhoz a

Skanzen Amfi teátrum és a Villa Rustica

is közel van, de a Bakony, Balaton-fel-

vidék tájegység megközelítéséhez is ez a

megfelelő állomás. Az enyhén kanyaro-

dó pálya következő megállója a Felső-

Tiszavidék jellegzetes Haranglábjáról

kapta a nevét. Korábbi években oly tá-

volinak tűnő Felföldi mezőváros innen

már csak néhány méter gyalogosan. Uta-

saink nagy része itt száll le, illetve vis-

szafelé fel a vonatra, hiszen itt elhagyjuk

a látogatható tájegységeket, csak a most

épülő Észak-Magyarország tájegységbe

kukucskálhatunk be, míg a vonat eléri

utolsó megállóját, a Látványtárat. Itt is

van azért érdekesség, hiszen a Skanzen

irodaépülete ad itt otthont a Néprajzi

Látványtárnak és a Skanzen Galériának.

Minden megállónál lift segíti a mozgás-

sérült vagy babakocsis látogatóink fel-

és leszállását, de természetesen kalauz

kollégáink is készséggel állnak utasaink

szolgálatára.

Egyszeri oda-vissza úttal 4,4 km-t tesz

meg a vonat, ami nagyjából napi 35

km-t jelent. Így az áprilisi nyitástól

Pünkösdig több mint 1.700 km-t járt,

Hírlapunk következő számának terve-

zett szeptemberi megjelenéséig pedig

már a 4.500 km megtett út közelében

jár majd. Részletesebb technikai adatok

helyett egy meglepő apróság az emberi

oldalról: egy oda-vissza út alatt kalauz

kollégánknak összesen 17-szer kell fel-

le szállnia, beleszámolva a megállókat,

váltók átállítását és a sorompózásokat.

Bátrabb olvasóinkra bízzuk a napi ös-

szesítést. Mi csak hálás szívvel gondo-

lunk a kitartó, kedves, segítőkész, az

utolsó járaton már picikét fáradtan mo-

solygó vonatvezetőre és kalauzra, akik-

nek vonat iránti gondoskodó szeretete,

jókedve szinte már összeforrt a vonatról

kialakult képpel.

Csengeri Zsuzsa

E Z + A Z

IMPRESSZUMSkanzen Hírlap – A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévenként megjelenő információs lapja.

Felelős kiadó: dr. Cseri Miklós, főigazgató

Főszerkesztő: Takách Zsuzsanna, kommunikációs tanácsadó

Szabadtéri Néprajzi Múzeum2001 Szentendre, Pf. 63.Tel: 06 26 502 500, Fax: 06 26 502 502Email: [email protected]

Készült: E-press Nyomda, Szeged

Fejtörõ

Régi olvasókönyvben lapozva…

Immár hagyományosan, a Betűország negyedik virágos-

kertje című 1925-ös kiadású olvasókönyvet böngészve

Deák Ferenc tanácsai között akadtam a következő so-

rokra:

A régi olvasókönyv lapjain a fogaskerekű vasútról így

ír Pósa Lajos:

„Könnyű a gőzösnek, amelyik ott áll meg naponta az

állomáson. Egyet füttyent, aztán illa berek, nádak, erek

sebesen forogni kezdenek a kerekek, dübörögve szalad

az egyenes síneken. Nehezebb a dolga, ha hegynek

megy. Több gőz, több erő kell hozzá. Bezzeg a fogaske-

rekű vígan halad pályáján, mert jól kitalálták a módját.

Aki még nem látott volna ilyet, nézze meg a budapesti

Svábhegyen……. Mikor a vonat elér az állomásra s az

utasok már kiszálltak, akkor más vágányra igazítják a

gépet és viszik etetni.”

Kisebbeknek

Intelem:

Ha egy úttal elvégezheted, ne hagyd kettőre!

Mindenünnen visz út a pokolba.

Jó tanács: Legjobb az egyenes út.

A bölcsesség a legjobb útiköltség.

Tudáspróba:

Melyik út nem porzik soha? ( a Tejút)

Nagyobbaknak - Találósdi

A megfejtéseket kérjük az alábbi címre beküldeni: kh-

fi [email protected]

A helyes megfejtők közül kisorsolt 3 családi belépőt

nyer a Szüreti Sokadalom fesztiválos rendezvényünkre.

Beérkezési határidő: 2009. augusztus 14.

1.Mit jelent a „jánoskaeresztés” szokása?

a; a János névre keresztelt ifj ak legényavató szokása

b; a János napi borszenteléskor megivott bor neve

c; Nepomuki Szent János névünnepén kivilágított csó-

nakok vízre eresztése

2. Hogyan nevezik másképpen a pünkösdi rózsát?

a; csipkerózsa

b; bazsarózsa

c; labdarózsa

3. A pünkösdi kiskirályné-járás alkalmával a végén

háromszor fölemelik a királynét is ezt kiáltják: „ekko-

ra legyen a kentek…!” – egészítsd ki az ere

deti szóval!

a; kenyere

b; kendere

c; kecskéje

4. Mit jelent a gölöncsér vagy másként gelencsér elne-

vezés?

a; egy vízimadár neve

b; egy reszelt krumpliból készített étel

c; a fazekas mester tájnyelvi neve

5. Mit emlegetnek „Szent Lőrinc könnyei” néven?

a, Szent Lőrinctől fennmaradt írásos emlékek

b; a dinnyében Lőrinc napja idején felgyülemlett vizet

c; az augusztus elején hulló csillagokat

6. Melyik az a magyar népmesehős, aki szintén augusz-

tus 18-án ünnepelné a névnapját?

a, Cerceruska

b, Tündér Ilona

c, Malac Julcsa

7. Miért pont augusztus 20. István király névünnepe?

a; mert István osztott először új kenyeret hivatalosan

b; mert e napon avatták szentté István királyt

(I. Szent László király rendelkezésére)

c, mert 1083. augusztus 20-án Nagyboldogasszony

nyolcadába eső vasárnap nyitották meg István király

sírját

4

„Ne gúnyolj senkit hiányai vagy sajátságos külsőségei miatt! Hiány minden-kiben van s gyakran tapasztaltam, hogy némely embernél egyes hiányokat a sors más jeles tulajdonságokkal gazdagon kipótol.” Deák Ferenc

Beszámoló az Alkotónapról

Ez a gondolat többszörösen is beigazolódott május

1-jén, a 11. alkalommal megrendezett Alkotóna-

pon, melynek címe Úton, útfélen volt, utalva ezzel

a Skanzen Vasút megépülésére és ez által útjaink

szerteágazóságára is. Ezen a címen hirdettük meg

a képzőművészeti pályázatunkat is, melyre idén

559 pályamunka érkezett 642 gyerek és fi atal al-

kotásaként. Örömmel láttuk, hogy a középiskolás

korosztály új erőre kapott, mert közülük 42-en is

ceruzát, ecsetet ragadtak.

Még a szakavatott zsűri (Vincze Ottó Munkác-

sy-díjas képzőművész vezényletével) sem jött rá a

műveket csodálva-értékelve, hogy melyeket készí-

tették valamilyen fogyatékkal élő fi atalok. Sajátos

belső világukat érdekes technikákkal vetették pa-

pírra, öntötték szoborba, sok esetben túlszárnyalva

köznapi szóhasználattal élve „ép” társaikat. Az ada-

tok rögzítésekor tudatosodott csak, hogy kik is ők

valójában. A kiállítás megnyitójára sajnos csak kés-

ve érkeztek – viszontagságos utazás után Egerből

-, de a díjakat mégis tapsviharban tudtuk átadni

nekik is. Aki részese volt e megható pillanatnak,

abban bizonyára maradandó nyomot hagyott az az

önfeledt öröm, amit tapasztaltunk részükről.

A 89 díjazott művet 130-an készítették, mivel töb-

ben csoportokba tömörültek.

37 pályázó intézmény tanulói küldték be alkotá-

saikat 67 pedagógus és szülő odafi gyelésének kö-

szönhetően. A szentendrei iskolákból és óvodákból

272 gyerek pályázott.

Mindannyiuknak gratulálunk!

A múzeum Felső-Tiszavidék tájegységében októ-

ber 31-ig tekinthetik meg az Úton, útfélen című

kiállítást.

Kustánné Hegyi Füstös Ilona

skanzen_hirlapA3_4.indd 2skanzen_hirlapA3_4.indd 2 2009.05.26. 21:52:102009.05.26. 21:52:10

Közösségi értékmentés Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság a múzeumban

2009. július 7-én este 21 órakor lép fel az ExperiDance a Skanzen Amfi -teátrumban. Ennek apropóján volt szerkesztőségünk vendége Román Sándor, a társulat alapítója és koreog-ráfusa.

- Az önéletrajzában olvasható, hogy taná-rával Tímár Sándorral már növendékként gyűjtőutakon vett részt, mi pedig jelen lapszámunkban éppen tárgygyűjtésről szá-molunk be az épülő Észak-magyarországi tájegység kapcsán. Hogy néz ki valójában egy táncgyűjtés? Milyen élményekkel gaz-dagodott a táncgyűjtések során?

- Általában lakodalmak, bálok, ünnepek alkalmából előre leszervezett adatközlő táncosokon, zenészeken, valamint a falu közösségén keresztül történik a gyűjtő-munka. A közösség tagjai még a hagyo-mányoknak megfelelően vesznek részt az események ünnepi megtartásában. A gyűjtő előre felkért, s a legjobb adat-közlők legjobb produkcióit választja ki, mely felvételek másolata a Zenetudomá-nyi Intézet Archívumába is bekerül. An-nak idején még 8 mm-es kézi kamerával rögzítettem táncokat, később került a kezembe videokamera. Fontos volt az adatközlők adatait, azon belül születési idejét, múltját is felírni, mert ez alap-ján látható volt az anyag eredete. Ebből derült ki ugyanis, hogy vajon az apjától vagy még a nagyapjától, archaikus úton

tanulta-e a mozdulatokat.

- Mi volt az, ami eddigi pályafutása során a legmélyebben megihlette a népi hagyo-mányok, motívumok közül, amit aztán be is épített valamelyik produkcióba?

- Legfontosabb élményem, hogy belül-ről tapasztaltam meg a paraszti kultú-ra „arany középút” megfogalmazását,

ahol mindennek megvan a maga helye. Itt érezhetők a tájegységek közötti kü-lönbségek. Legmélyebb benyomást a szülőfalumban, Cigándon éreztem, ahol a „cigány botoló” hagyomány – amely-ben férfi ak botokkal „vívtak” egymással

– nagy hatással volt rám.

- Hogyan alakult ki Önben a néptánc és a balett kapcsolata?

- A Balett Intézetben kötelező volt el-sajátítanom ezt a legtökéletesebb tánc-technikát. Az alapja a gesztusok, a fej és a test, a láb és karmozdulatok harmóni-ája. A balett a néptánc alapján, Itáliából indult és a francia udvarban fejlődött ki igazán.

- Hogyan jött létre a “Román-stílus”, és mi is jellemzi valójában?

- A kortárs tánctechnikát és a társas-tánc-technikát összehasonlítottam a néptánccal. A magyar néptáncnak egyedi technikája van, az egyéni lépé-sanyagokat emeltem ki a folklórból. A magyar néptánc hiányosságai például az emelések, így a lendület és erőemelése-ket belementettem a balett, a kortárs és amerikai társastáncokból.

- Eddig összesen 6 önálló produkcióval jelent meg a társulat fennállása óta. Pon-tosan hogyan készül el egy-egy darab és mennyi idő alatt? Milyen alkotói folya-matok zajlanak a háttérben?

- Általában kapunk egy felkérést va-lamilyen eseménynyel, évfordulóval kapcsolatban, mint pl. Reneszánsz Év, a Millennium, a Kulturális Évad. Ezek keretén belül a színházak felkérnek egy darab kiválasztására, majd közösen fel-kérünk egy drámaírót a darab színpadra alkalmazására, a dramaturgia kivitele-zésére. Általában Schwajda Györggyel dolgozom együtt. Ezt követően íratjuk meg a zenét, s ezzel a fázissal párhu-zamban pedig a díszlet és jelmezter-vek készülnek, ami egy hosszadalmas folyamat. Talán a legfontosabb a zene elkészítése a táncpróbákhoz, amely hangulatában illeszkedik a készülő da-rab dramaturgiájához. Premier előtt egy hónappal készül el a darab, majd ezt követi három hete színpadi próba. E három hét során készül el a világítás, a jelenetek erősítése, a jelmezek és dísz-letek esetleges korrigálása. Fontos, hogy már az első próbákon használjuk a kel-

lékeket, amely lehet kard, kanál, zászló vagy ritmushangszer.

- A Skanzen Amfi teátrumban már több-ször lépett színpadra az Experidance. Mi-ért éppen az Ezeregyév-re került a válasz-tás, hiszen hat évvel ezelőtt már egyszer bemutatták a Skanzen közönsége előtt? Történt azóta esetleg valami változás a darabban?

- Az Ezeregyév előadásunkat már több mint 400 alkalommal mutattuk be a nagyközönségnek. A mostani felállás-ban új táncosokat, jelmezeket, díszletet és fényeket láthatnak. A magyar tör-ténelmet aktualizálva magas minőségi színvonalon mutathatjuk be előadásról előadásra a visszatérő és az újonnan ér-kező hazai és külföldi közönségnek.

- Nyáron még milyen hazai és külföldi fellépések várnak a társulatra?

- A felkéréseknek eleget téve az Experi-Dance Társulata nyári turnékörútra in-dul Magyarországon, több mint 30 kü-lönböző helyszínen bemutatva 5 egész estés előadását.

A Szellemi Kulturális Örökség Igaz-

gatósága 2009-től az Oktatási és Kul-

turális Minisztérium megbízásából a

Szabadtéri Néprajzi Múzeumban mű-

ködik. Az UNESCO 2003-ban nem-

zetközi egyezményt fogadott el a szel-

lemi kultúrális örökség megőrzéséről,

amit a magyar Országgyűlés a 2006.

évi XXXVIII. törvénnyel hirdetett ki.

Az igazgatóság feladata az egyezmény

hazai szakmai megvalósítása és ennek

koordinálása.

Az UNESCO célja felhívni a közössé-

gek fi gyelmét arra, hogy milyen nagy

jelentősége van kulturális, szellemi ér-

tékeinek, melyek nap mint nap körül-

vesznek bennünket; ráébreszteni a helyi

közösségeket a szellemi erőforrások,

kapacitások megtartó erejére, identitás-

erősítő hatására. Ezek azok a kulturális

értékek, amelyek a jövőben segíthetik a

megmaradást, célt, motivációt nyújthat-

nak a fenntartható fejlődés számára, és

biztosíthatják a közösségi összetartozás

érzését.

Az egyezmény létrehozásával az UNES-

CO legfőbb célkitűzése a szellemi kul-

turális örökség megőrzése, az érintett

közösségek szellemi örökségének tiszte-

letben tartása, az örökség jelentőségének

tudatosítása helyi, nemzeti és nemzet-

közi szinten. Erre különböző megőrzési

stratégiákat ajánl az egyezményben ré-

szes államok számára (mint például az

ilyen örökség azonosítása, számbavéte-

le, nyilvántartása, dokumentálása, vagy

az ezzel kapcsolatos jogalkotás, oktatás,

kutatás, archiválás, támogatási rendszer

kialakítása, a terjesztés, megerősítés,

illetve az örökség különféle aspektusa-

inak felélesztése).

A szellemi kulturális örökség (angolul

intangible cultural heritage) fogalma

az épített és természeti örökségtől való

megkülönböztetésként jött létre az in-

tangible szóval kifejezve a megfoghatat-

lan, nem tárgyiasult jellegét, azaz a kul-

túrának a szájhagyomány, a szokások,

az alkotás formájában megnyilvánuló

jelenségeit.

Az egyezmény defi níciója szerint a „szel-

lemi kulturális örökség“ olyan szokás,

ábrázolás, kifejezési forma, tudás, kész-

ség – valamint az ezekkel összefüggő esz-

köz, tárgy, műalkotás és kulturális szín-

hely –, amelyet közösségek, csoportok,

esetenként egyének kulturális örökségük

részeként elismernek. Ez a nemzedékről

nemzedékre hagyományozódó szellemi

kulturális örökség – amelyet a közössé-

gek a környezetükre, a természettel való

kapcsolatukra és a történelmükre adott

válaszként állandóan újrateremtenek

– az identitás és a folytonosság érzését

nyújtja számukra, ily módon segítve elő

a kulturális sokszínűség és az emberi

kreativitás tiszteletét.

A szellemi kulturális örökség többek

között az alábbi területeken nyilvánul

meg:

- szóbeli hagyományok és kifejezési for-

mák, beleértve a nyelvet is, mint a szel-

lemi kulturális örökség hordozóját,

- előadóművészetek,

- társadalmi szokások, rítusok és ünnepi

események,

- a természetre és a világegyetemre vo-natkozó ismeretek és gyakorlatok,

- hagyományos kézművesség.

Az egyes országok feladata ezen szelle-

mi kulturális elemek azonosítása, nyil-

vántartásba vétele, szakértők képzése, a

szellemi kulturális örökséghez való hoz-

záférés biztosítása honlap, média, kiad-

ványok megjelentetése által, fesztiválok,

bemutatók szervezése. Az igazgatóság

feladata ennek értelmében kapcsolatot

kialakítani és tartani a hazai közössé-

gekkel, továbbá a nemzeti jegyzék ös-

szeállítása, karbantartása, nyilvánossá

tétele, konferenciák, továbbképzések

szervezése, a szellemi kulturális örökség-

gel kapcsolatos információk terjesztése,

közvetítése.

Az igazgatóság munkatársai dr. Csonka-

Takács Eszter néprajzkutató és Havay

Viktória, végzős néprajz szakos egyete-

mi hallgató.

Minden, ami erről a programról tud-

ható, illetve Hiller István oktatási és

kulturális miniszter felhívása olvasható

a szellemiorokseg.hu és a skanzen.hu

weboldalakon.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

megalakult igazgatóság megtestesíti az

UNESCO által is szorgalmazott álta-

lános törekvést, a kulturális örökség

különböző területeinek együttes szem-

léletét és védelmét. A szellemi örökség

program jól illeszkedik a Skanzen tu-

dásközpont-építő törekvéséhez, amire

jó példa a múzeum égisze alatt működő

Tájház Szövetség és a Múzeumok Min-

denkinek Program is.

Páljános Ervin szobrászművész kiállításaa Skanzen Galériában

A nagy érdeklődést kiváltott S.O.S.

– Save Our Sources (Mentsétek meg

forrásainkat!) címet viselő kiállítás

után 2009. július 4-től Páljános Er-

vin szobrászművész alkotásainak ad

otthont a Skanzen Galéria. Páljá-

nos Ervin 1973–78 között végzett a

Képzõ- és Iparművészeti Szakközép-

iskola ötvös, majd szobrász szakán. A

főiskola befejezése után tanulmányait

a Magyar Képzőművészeti Főiskola

szobrász szakán folytatta, majd 1988-

tól a Szentendrei Grafi kai Műhely tag-

jaként tevékenykedik.

Korai műveit áthatja a realista kifeje-

zésmód; meditatív, költõi hangulatot

árasztó portrék, érmek kerültek ki ke-

zei alól. Művészi hangnemében a 90-es

évek derekán következett be egy nagy

váltás, mikoris szakít a régi forma- és

témavilággal. Munkáihoz mitológiai

témákból merít, másrészt visszanyúlik

a folklórhoz, a szimbolikus tartalma-

kat hordozó formakombinációk érdek-

lik. Nem annyira maga a fi gurativitás,

mint inkább az organikus absztrakt

kifejezésmód foglalkoztatja. A művész

eddigi élettörténetét magába sűrítő

tárlat keretében akvarellek, kisplaszti-

kák, kőszobrok, bronzszobrok, és fa-

szobrok kerülnek bemutatásra.

A kiállítás megtekinthető 2009. július

4-től augusztus 30-ig a Skanzen Galé-

riában.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévente megjelenő kiadványa HU ISSN 0209-5939 2009. ÁPRILIS II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2009. JÚNIUS II. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

ExperiDance a Skanzen Amfiteátrum színpadánInterjú Román Sándorral

Folttisztítási praktikák a

2. oldalon

2009-ben is állandó hétvégi progra-

mok a Skanzenben: Szombati Szösz-

mötölés és Régimódi Vasárnap

2. oldal

Vajon hogyan zajlik a múzeumi

tárgygyűjtés – Batári Zsuzsanna

néprajzkutató mesél

3. oldal

Napi 35 km és 17 fel- s leszál-

lás, 8-szor emelkedőnek fel és

völgynek le. A Skanzen Vonat

hétköznapjai a 4. oldalon


Május 1-től újra elindultak a Skan-zenben a hétvégi programok. Szom-baton szöszmötölhetünk, vasárnap pedig a jól megérdemelt pihenéssel koronázhatjuk meg a hetet egy Régi-módi Vasárnap keretében.

A korábbi évekből megszokott progra-mokat most számos új érdekesség egészí-ti ki, melyek túllépnek a kézművesség-ben jól megszokott alkotó tevékenységek keretein. Javítunk, újrahasznosítunk, átalakítunk, hiszen a tartósság, értékek megőrzése fontos szempont volt régen is, de napjaink gazdaságilag érzékeny környezetében egyre jobban a fi gyelem középpontjába kerül a mai emberek szá-mára is. A szombati programok közül a folttisztításról kérdeztük Vargáné Éva interpretátort, aki a Nyirádi lakóház mosókonyhájában mutat be különböző mosási eljárásokat.

Skanzen Hírlap: Idén indult a folttisz-títás program a Szombati Szöszmötölés keretében. Milyenek az eddigi tapaszta-latok?

Vargáné Éva: Tapasztalataim szerint a program nagyon sikeres, jó ötlet volt. Főleg a gyerekek élvezik. Családjaikkal együtt sok kisgyerek érkezik hozzánk, akik imádnak koszolni. A gyerekek ezt örömmel fogadják, hoznak kintről fü-vet, bedörgölik vele a kiválasztott anya-got, és aztán együtt szedjük ki a foltot. A szülőknek is nagyon tetszik. Egyrészt jó végignézni, ahogy a gyerekek masza-tolnak, jól szórakoznak, aztán kiszedik a foltokat, másrészt csodálkoznak, hogy mikkel tisztítjuk ki. Komolyan fel kell készülnöm, hogy ne létezzen olyan folt, aminek tisztítására ne tudnék tanácsot adni.

- Mai, mosóporokkal, folttisztítókkal túl-reklámozott világunkban miért van értel-me visszanyúlni a régi technikákhoz?

- Az biztos, hogy ezek az új szerek ret-tentő kényelmesek. Azért van értelme mégis visszatérni a régi technikákhoz, mert ugyanezt a hatást, sőt még jobbat el tudunk érni természetes dolgokkal. A gazdasági válságból kiindulva vissza-

térhetünk a természetes anyagokhoz, természetes életmódhoz, ami szorosan a múzeumhoz tartozik. De most ez különös aktualitását nyert, mindenkit sokkal jobban érdekel, hogy hogyan ta-karékoskodjon, és hogyan védje a termé-szetet. Ezekkel az anyagokkal olcsóbban, a környezet szennyezése nélkül dolgoz-hatunk. Itt van például az ecet, vagy a mosószóda, ami nem kemikália, lebont-ja a környezet. A mosószóda körülbelül a felébe, negyedébe kerül a mosószernek. Mosógépes mosásnál a mosópor 50%-t ki lehet váltani vele, így már a mosószer árán is spórolunk, plusz elhagyhatók a vízkőmentesítő szerek, hiszen ilyen ha-tása is van. De a felhasználási kör nem áll meg itt, mosogatószernek is ideális ez az univerzális tisztítószer, hiszen ha 5l forró vízhez egyetlen evőkanálnyit te-szünk, akkor ezzel mosogatni lehet, sőt fali csempére, padlócsempére is kiváló mivel, teljesen bontja a zsiradékot. Ezen felül a felhasznált víz mennyiségének fontosságára is igyekszek felhívni a lá-togatók fi gyelmét, hogy a mosogatásnál ne folyassák a forró vizet feleslegesen. Az öblítésnél persze már fontos, hogy ren-desen le legyenek öblítve az edények, de az már az olcsóbb hideg vízzel történik.

- Milyen folttisztításokat mutatnak be a

Szombati Szöszmötölés alkalmából?

- Kitaláltunk 6-7 foltot, amihez termé-szetesen ellenanyagunk is van. Első-sorban azokra koncentráltunk, amik nagyon gyakoriak: kávé, rozsdafolt, ka-kaófolt, ketchup, paprikás olajos zsírfolt, korom, fűfolt. A gyerekekkel először ezt

az utóbbit próbáljuk kitisztítani, hadd tudják meg, hogy milyen azt kiszedni. Aztán jön szép sorban a többi is, ami-ket a gyerekek tisztítanak ki a tanácsaim szerint. Örömmel válaszolok a látogatók kérdéseire is.

- Milyen más technikák lehetnek még érde-kesek, amiket ugyan nem mutatnak be, de a látogató mindennapi életében fontosak lehetnek?

- Vannak nagyon izgalmas, érdekes prak-tikák. Akinek például szőrmekabátja van és annak ujjánál, gallérnál bezsí-rosodik, nem muszáj a tisztítóba vinni. Elég egy kis búzakorpát, vagy zabkorpát felmelegíteni, azzal beszórni a problé-más részeket, és egy napig állni hagyni. Aztán már csak le kell porolni, és máris gyönyörű szép lesz. Korábban emlí-tettük már a mosószódát is univerzális tisztítószerként, nézzünk erre egy másik példát. Száraztisztítással szőnyegeket, padlószőnyeget lehet széppé varázsolni a következő módon: este beszórjuk a szőnyeget, kézzel szépen egyenletesre elsimítjuk, reggel pedig szépen össze-porszívózzuk, és már kész is. Ez az anyag úgy hat, hogy a levegőből vizet, párát old ki, ezért nem árt, ha egy nedves tö-rölközőt odateszünk a radiátorra, hogy párásabb legyen a levegő. Hatékonyabb így a tisztítás, a szőnyeg gyönyörű szép,

tiszta és friss lesz.

A látogatás végén minden felnőtt kap egy kis ajándékot tőlem. Egy szórólapot állítottuk össze, amin közel 20 folttípus tisztítási módját írjuk le. Ezek között

szerepel a rúzsfolt, viaszfolt, gyümölcs, penészfolt, amit néha képtelenség ki-szedni.

- Folt a zsákját ... De milyen anyagból is van a zsák? Mennyire mások a mai és a régi textilek, amikkel a foltok találkozhat-nak. Ezek miatt kell-e módosítani a folt-tisztítási technikákat, vagy univerzálisak, bármilyen anyagra jók?

- Van egy aranyszabály: a lúgos szennye-ződéseket savassal tisztítjuk és fordítva, a savasakat lúgossal. Hadd mondjak egy példát. A gyümölcsfolt savas ezért ráme-gyek tejjel, ami lugos, vagy szappannal. A főzött házi szappanok szinte mindent kiszednek. Mi is készítünk itt szappano-kat, ezeket is használjuk a bemutatókon.

És még egy aranyszabály: egyetlen foltot sem szabad forró vízzel kezelni, csak a zsírfoltot. Az összes többit csak langyos, vagy hideg vízbe kell beáztatni, lehető-leg minél hamarabb. Áztatás után picit, megdörzsölöm szintén langyos, vagy hideg vízzel, utána kezdem el kezelni.

A folt keletkezése és tisztítása közötti időtartam meghatározó, amit tudom mondani könnyű, betartani már körül-ményesebb. Ez pedig azt javasolja, hogy a folt keletkezése után azonnal öblíteni kell. Ha nincs is arra mód, hogy leve-gyék a foltos ruhadarabot, de a mosdó-ban akkor is ki lehet öblíteni. Már az is segít abban, hogy ne száradjon be a folt. Sokkal nagyobb lesz az esélye annak, hogy 100 %-ig ki lehessen tisztítani, ne menjen tönkre az anyag közben.

A múlt praktikáihasznos, olcsó ötletek foltok ellen

Nagypapa, te hányat tudtál lépni, mert

én már sokat! – robban ki a diadalit-

tas kiáltás az óvodát éppen csak most

befejező Daniból, miközben már újra

fenn ágaskodik a gólyalábon, s még

nyelve hegyét is kidugja roppant igye-

kezetében. Nagyapja mellette lépeget

a gólyalábon bölcs csendességben,

büszkén mosolyog feleségére, hiszen

unokája is megtanulta azt, amit ő már

hatvan éve, s amit máig sem felejt.

A Skanzen Játékudvarában vagyunk,

ahol egybeérnek a generációk a játék

bűvöletében. Nagyszülők, szülők és gyer-

mekek játszanak felhőtlen boldogságban

a régmúlt játékaival, újra felfedezve a

természet nyújtotta lehetőségeket és

gyönyörűségeket. Ebben a hatalmas

udvarban minden játékszer természetes

anyagból készült, a teremtő ember ke-

zének munkájával úgy, mint évszázadok

óta minden korban. S mégis, a mai kor

számítógépen felnövekvő gyermekei

nem tudnak betelni a gólyalábazás, a

karikahajtás, a rongylabdázás, a métázás,

a bigézés, a fakardozás izgalmas kihívá-

sával. Sokat segít persze, hogy a szülők,

nagyszülők is örömmel vesznek részt a

játékban, gyermekkoruk emlékei kelnek

életre ebben az udvarban.

Rejtett zúg a babaszoba, ahol a nap min-

den percében élénk a sürgés-forgás. A

tűzhelyen fi nom ebéd készül, a fonal-,

rongy-, csuhé-, csutkababák egy-egy

pöttöm „anyuka” kezében pihennek. A

nagyobbacska szülők is beülnek gyerme-

keik közé, s tanítgatják a mérleg haszná-

latát, a pólyázást, a kiságy bevetését, az

öltöztetést. Lám, itt nincs vita, senki

nem veszi ki a másik kezéből a játékot.

Békésen építgetnek a fi úk fakockából

várat az egyik sarokban, s a kis házias-

szonyok kedvesen kínálják nekik is az

elkészült fi nom „ebédet”. Legnépsze-

rűbb a bableves és a kukoricakása. Ez

utóbbi ínyenc sóhajtást fakaszt az egyik

apukából, s már meséli is gyermekének

az ő édesanyja által készített fi nomságok

sorát.

Egy másik apuka nem a hasával, hanem

logikai játékok megoldásával foglalkozik.

Az lehetetlen, hogy egy apuka ne tudja

megoldani a csalafi nta ördöglakat rej-

télyét, hogy ne tudja kivezetni a golyót

abból a tekergős, fránya labirintusból.

Apró csöppségek ülnek daliás tartásban

a hintalovakon, mások pilledten szun-

dikálnak a rongyszőnyegeken a fák ár-

nyékának hűvösében. Míg a pici pihen,

szülei társasjátékot játszanak a nagyob-

bakkal, majd rövidesen ismét jöhet az

önfeledt szaladgálás.

A Játékudvarban a régmúlt játékszerei-

vel, játékaival a gyakorlatban ismerked-

hetnek meg a látogatók, a múzeumpeda-

gógusok értő irányítása mellett. Minden

szombaton és vasárnap gyermekzsivajtól

hangos ez az udvar. Több mint ötven

játékfajta, számtalan ügyességi játék és

logikai próbatétel vár a kikapcsolódni

vágyókra. Megelevenedik a magyar népi

játék hagyomány, s bizonyítja, hogy a

nem elveszett, csak elfeledett játékok ma

is ugyanúgy lázba hozzák a gyermekeket,

mint régen, csak meg kell mutatni ne-

kik, hogy mit tudnak alkotni egy-egy

kukoricacsőből, fadarabkából. A többi

pedig már megy magától…

Megy ez, mint a karikacsapás! – kurjant-

ja Dani nagypapája, s már csapkodja is

a küllőitől megfosztott kerékpárkereket,

hajtva végig az udvaron unokája vidám

szurkolásától kísérve.

Szeredi Mária

H Í R E KA K T U Á L I S2

NYÁRI SKANZEN TÁBOROK - NEM CSAK GYEREKEKNEK

Első gondolatunk a nyári szünidőt

megelőzően az, hol találunk helyet a

gyermekeknek a nyári szünidőre? Va-

jon jól fogja-e érezni magát, vagy csak

szenved? Hol fogadják szeretettel, hol

juthat maradandó élményekhez, vagy

szerezhet barátokat már az első napon?

Vagy talán együtt is nyaralhat felnőtt

és gyerek! „- Amíg én festek, vagy az

agyagot formálom, a csemetém itt ba-

rangol Heted7 határon.”

A múzeumban mindenre gondoltunk.Idén ötödik alkalommal kínálunk

élményekben gazdag szünidei progra-

mokat a nyár rekkenő vagy hűvösebb

napjaira. A gyerekek természetes, csa-

ládias környezetben, hagyományos

eszközök társaságában otthonosan

mozognak. Sok-sok mese és játék

közepette megélik a falusi közösségek

ünnepeit és hétköznapjait. Ugyanak-

kor minden évben tartogatunk valami

újdonságot azoknak is, akik évről-évre

visszatérő vendégeink és a házakat, a

tanyán élő állatokat már ismerősként

üdvözlik.

Nem csupán a kisdiákokra gondol-

tunk, amikor megfogalmazódott

bennünk a fazekas vagy a festő tábor

gondolata, hiszen a mű elkészítése

mindenki számára örömet okoz, az

egyéni alkotások pedig felejthetetlen

emlékként idézik vissza a múzeumban

eltöltött napokat. A kézművesség titka

az anyag mesteri formázásában rejlik.

A múzeum festői természeti vagy épí-

tett környezete, tárgyai sok fi atal és

idősebb alkotót megihlettek már. Itt

az idő és lehetőség, hogy mindenki

próbára tegye képességeit.

Csesznák Éva

HETED7 NAPKÖZIS TÁBOR 6-12 ÉVES KORIG

- MINDEN NAPRA EGY MESE

Turnusok: Táborvezetők:

Június 29 – július 3. Papp Tibor és Németh Katalin

Július 6-10. B. Tódor András, Tódor Enikő

Július 13-17. Kertész József és Papp Kornélia

Július 20-24. Csiki Lóránt és Sári Adél

Július 27-31. Papp Tibor és Csikós Anna

Naponta 8.00-17.00 óráig.

A SKANZEN NYÁRI TÁBORAI 2009-BEN

A bűvös Heted7 táborban idén napról-napra, a népmesékből ismert fordulatokban bő-

velkedünk, érdekes, játékos, izgalmas programokkal, természetes praktikákkal várjuk

a 6-12 év közötti „rózsátnevető királykisasszonyokat” és a „hétpróbás betyárokat”.

A régi-új Skanzen Vonattal „visszavonatozunk” dédanyáik korába, pitymallatkor bevet-

jük az ágyat, fellocsoljuk a padlót, megetetjük az állatokat, cipót sütünk, vajat köpülünk,

egy szóval ÉLÜNK. Olykor segítségül hívjuk a népmesékből jól ismert varázsszavakat

is, hogy minden nap kerüljön valami a „terülj, terülj asztalkámra. ”

FAZEKAS TÁBOR - 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK

A táborban az edénykészítés alapvető technikai elemeit tanítjuk meg a formázástól a

díszítésen át az égetésig. A várjuk azokat az alkotó kedvű fiatalokat, felnőtteket, akik ér-

deklődnek ezen ősi mesterség iránt, kikapcsolódásra vágynak, valami újat szeretnének

kipróbálni, esetleg már meglévő fazekas tudásukat szeretnék fejleszteni.

A tábor időpontja: Június 29. – július 3.

Naponta 9.00-17.00 óráig

Táborvezető: Csikós Anna keramikus iparművész

FESTŐ TÁBOR - 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK

Várjuk azokat a fiatalokat, felnőtteket és nyugdíjasokat, akik még nem felejtettek el raj-

zolni, vagy akik régóta dédelgetett álmukat szeretnék megvalósítani, vagy csak szíve-

sen kipróbálnák belső világuk és kezük összhang-játékát. E „múzeumi” festőtábornak

egyik különlegessége, hogy a művészjelöltek rajzolás közbe ismerkedhetnek a nemzeti

kulturális örökségünk elemeivel, formáival.

Táborvezető: Sáfár Pál festőművész

Turnusok:

Július 27-31. 12 évesektől, felnőtt, nyugdíjas

Augusztus 3-7. 12 évesektől, felnőtt, nyugdíjas

Naponta 9.00-17.00 óráig

Előzetes jelentkezés: Pintérné Herczeg Andrea, Tel.: 26/502-524 Mobil: 30/870-6934 e-mail: [email protected]

Megy, mint a karikacsapásJátékudvar a Felső-Tiszavidék

tájegység Uszkai udvarán


A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kö-

zelmúltban elhunyt főmuzeológus

munkatársára, Sabján Tiborra emlé-

kezve közlünk a Skanzen Hírlapban

egy rövid részt kollégánk 2008. végén

megjelent utolsó könyvéből. Sabján

Tibor több mint 30 évig dolgozott

a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.

Tehetségét és szakmai felkészültségét,

hitelességét építészként és népraj-

zos muzeológusként is sokoldalúan

hasznosította. A tüzelőberendezések

kutatatása terén nemzetközi téren is

elismert szaktekintélyként tartották

számon, akinek segítségét a néprajzo-

sok mellett, a régészek, művészettör-

ténészek és restaurátorok is rendsze-

resen igénybe vették kutatásaik során.

A kenyérsütő kemencékről írt kötete

a nyolcadik volt a téma különböző

elemeit tárgyaló általa írt sorozatban.

Az alábbi rövid közlés a vasúti állo-

másépületekben, őrházakban lakók

életét szolgáló tüzelő berendezéseket

mutatja be, Sabján Tibor „Kenyér-

sütő kemencék” című könyvének

(Sabján Tibor: Kenyérsütő kemencék.

Terc Kiadó – Népi kultúra sorozat.

Budapest, 2008.) vonatkozó fejeze-

te alapján. Munkásságának emlékét

könyvei és írásai mellett, a múzeum

számos lakóházának – műhelyének

épülete, berendezése, míg színes és

értékes személyiségét kollégái, ba-

rátai emlékezete őrzi. - dr. Kemecsi

Lajos

„A szabadtéri kemencék legújabb nem-

zedékét a vasúti kemencék képviselik.

Megnevezésükre használják még a bak-

terkemence (Erdély), tábori kemence

(Alföld), nyári kemence (alföldi ta-

nyák, Dél-Alföld) kifejezéseket, maga

a vasúti kemence szó is széles körben

ismert, általánosan használt például a

Székelyföld több területén. Az idézett

kifejezések egyben magyarázatot adnak

a kemence eredetére is. Ezek a cseréppel

fedett, kis házra emlékeztető kéményes

kemencék a vasúti állomások udvarain

és az őrházak szomszédságában jelentek

meg először. A falusi lakosság itt cso-

dálkozhatott rá a számára ismeretlen

kemencefélére, amely néhány évtized

eltelte után hódító útra indult és elju-

tott a leginkább eldugott falvakba is.

Terjesztésében a kőművesek jártak az

élen, hiszen ezt a téglakemencét már

a falazásban jártas szakemberek építet-

ték… A kemencékre vonatkozó első

ismert típustervek az 1880-as évekből

maradtak fenn. Az évtized első felében

a típustervek új sorozata látott napvilá-

got, amelyet az újonnan kiépülő helyi

érdekű vasútvonalak tettek szükségessé.

A típustervek között a kemencék két

változata szerepelt, a kisebb méretű őr-

házi kemence és a nagyobb állomási sü-

tőkemence… Ezek a típustervek szinte

változatlan formában kerültek be a

szociális lakásépítési programokba, így

a 20. század elején kiadott és a földmű-

velésügyi minisztérium által támogatott

ajánlott tervekbe is. A nagybirtokokra

szánt cselédlakások, munkáslakások

udvarába vagy kisebb vidéki birtokokra,

gazdaságokba ajánlották ezeket a ke-

mencéket még a két világháború közöt-

ti időszakban is. A parasztság körében

a 20. században terjedtek el szélesebb

körben a vasúti kemencék, ekkor a

történeti Magyarország szinte minden

vidékén, a Székelyföldtől a Dunántú-

lig építeni kezdik ezeket az udvari ke-

mencéket. Azokon a vidékeken, ahol

a parasztházban külön kenyérsütő ke-

mence volt, azok építettek szabadtéri

kemencét, akik modernizálták házai-

kat és felszámolták a lakásokon belüli

hagyományos tüzelőberendezéseket és

füstelvezetési módokat… Érdekes meg-

fi gyelni, hogy a parasztság külalakra

változatlan formában veszi át a vasúti

kemencéket, de a füstkivezetés módjá-

ban már saját gyakorlata szerint inkább

a kemenceszájon át történő kivezetést

részesíti előnyben. Néhány vidéken a

típusterveknek megfelelően építenek

hátsó kivezetésű kemencéket is, mint

a Dunántúlon vagy Észak-Magyaror-

szágon, de sok vidéken ismeretlen ez a

megoldás… A vasúti kemencéket min-

dig téglából építették. A téglalap alakú

alapra ovális formájú boltozatot építet-

tek. Ezt a sarkai és szélei mellé falazott

köpenyfallal szögletesre formálták. A

boltozat és a fal közötti réseket agyag-

gal, téglatörmelékkel töltötték fel. A

kemencére nyereg alakú tetőt építettek,

általában hódfarkú cserépből, de néha

hornyolt cserép, pala vagy hullámpala

volt a fedőanyag. A cserepet a ferde ol-

dalakra fektetett keskeny szarufákra és

az ezekre szegezett lécekre rakták, de az

is előfordult, hogy habarccsal kenték

le a tetősíkot és ebbe nyomták bele a

cserépfedést. A típustervek cement-

szigetelést is ajánlottak, de a paraszti

kemencéknél nem ismerünk ilyen meg-

oldást. A kémény fedése lehetett cserép,

összetámasztott tégla, de sokszor csak

kiugratott téglasorral díszített fejrészt

falaztak a lezárására.”

A kötet Sabján Tibor korábbi műveivel

egyetemben megvásárolható a múzeum

bejárati épületében működő boltban.

A Skanzen Örökség program keretében épül az

Észak-magyarországi falu tájegység – de mit is

takar ez a folyamat tulajdonképpen? Épül – a

szó szoros értelmében házak, istállók, csűrök

nőnek ki a földből, hogy aztán megszülessen

egy egész múzeumi tájegység. De „épülnek”

az enteriőrök is: az összegyűjtött berendezési

tárgyakat a raktárakban lakásbelsőkké rendez-

zük, majd darabonként elcsomagoljuk, hogy a

tárgyegyüttesek készen várhassák a lakóházak

felépítését. Ez így egyszerű folyamatnak tűn-

het, de a valóság sok-sok munkamozzanatot

takar.

A tájegységben 10 lakóház és a kiválasztott cse-

lédház mindegyike egy-egy konkrét időmetszetet

mutat be: tervek szerint a látogatók előtt a no-

vaji házba belépve az 1897-es állapotok fognak

feltárulni, de a domaházi lakóépület az 1963-as

évet kelti életre. De mit is jelentenek ezek a dá-

tumok a múzeumi munkát tekintve? Az 1897-es

berendezésbe nem kerülhetnek olyan tárgyak,

amelyek 1897 után készültek, és természetesen

az 1963-at reprezentáló enteriőrben sem lehet

olyan tárgyakat elhelyezni, amelyek az adott idő-

pont után készültek. A néprajzkutatónak meg

kell tudnia, hogy milyen tárgyakat választhat ki

az adott lakóház berendezéséhez, ezért a szakiro-

dalomhoz, levéltári forrásokhoz és az emberekhez

fordul. Olyan idős személyeket keresünk fel, akik

ugyanarról a településről származnak, ahonnan a

ház. Interjúk sokaságát vesszük fel és jegyezzük

le arról, milyen is volt az életük kisgyermekként

– milyen tárgyakat használtak, hogyan volt beren-

dezve a szülői házuk, hogyan éltek –, hogy minél

több adalék derüljön ki a múlttal kapcsolatban.

Bár a ma élő legidősebbek csak a két világhábo-

rú közötti időkre emlékeznek vissza, nagyon sok

értékes adat kerül felszínre a korábbi életmódot

tekintve is. Ahol az emberi emlékezet nem tud

segíteni, ott a szakirodalomhoz, múzeumok

tárgykartonjainak információihoz, archív fotók

elemzéséhez, levéltárban fellelhető hagyatéki

leltárakhoz, múzeumi adattárak honismereti pá-

lyázatokra benyújtott dokumentumaihoz, egye-

temek adattárához fordulunk. Így alakul ki az az

információhalmaz, ami alapján a néprajzkutató

elindul, hogy összegyűjtse a tárgyakat.

A tárgygyűjtés folyamata – hangosbemondó-

val a faluban

Általában ilyenkor azt kérdezik, hogy akkor „Be-

kopogunk a házakhoz?” A válasz igen. De nem

mindegy, hogy hol keresünk: elsődlegesen onnan

gyűjtjük a tárgyakat, ahonnan a lakóépület szár-

mazik. Ez azt jelenti, hogy a lebontott ház eredeti

berendezésébe tartozó tárgyakat keressük meg,

de ha ez már nem működik, akkor ugyanazon a

településen végzünk gyűjtést. Amennyiben ez is

nehézségekbe ütközik, a szomszédos települések-

re is gyűjtőutakat szervezünk, a legfontosabb az,

hogy korszak alapján, tárgytörténeti, gazdasági és

társadalmi szempontból a tárgy illeszkedjen a ter-

vezett berendezésbe. A polgármesteri hivatalok

segítségével, a polgármesterek közbenjárásával

hirdetéseket jelentetünk meg a helyi lapban vagy

televízióban arról, hogy mit keresünk a faluban,

de előfordult már az is, hogy a hivatal szóróla-

pokkal segítette a munkánkat vagy a hangosbe-

mondó rendszeren keresztül tájékoztatta a lako-

sokat arról, milyen célból járjuk a falut. Bárkinek,

akit megkeresünk, rögtön elmeséljük, hogy amit

összegyűjtünk, az a múzeumba betelepített épü-

let berendezéséhez szükséges: majd felmászunk

a padlásra, lemegyünk a pincébe, és néha olyan

régiségekre lelünk, amiről maga a tulajdonos sem

tudott.

És a következő kulcsszó a régiség: általában a

szó hallatán az emberek olyan díszesebb tárgyak-

ra gondolnak, amelyeket múzeumok vitrinjeiben

lehet felfedezni: cifraszűrre, festett ládára, fara-

gott pásztorbotra, cserépedényre, szövőszékre.

De a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállításaihoz

egészen másféle tárgyakra is szükség van: a min-

dennapok eszközkészlete: szerszámok, konyha-

eszközök, egyszerű bútorok, hétköznapi tárgyak

megvásárlására. Nincs olyan padlás, ahol nem

található valamilyen, múzeumban megőrzendő

tárgy! Önök tudnának említeni egyet a saját pad-

lásukról?

Arra is érdemes odafi gyelni, hogy ha valamilyen

jellemző, vagy jól dokumentálható szokás él vagy

a közelmúltig élt a faluban, annak a tárgyi anya-

gát is be kell gyűjteni. Így sikerült a domaházi

lakóházhoz egy olyan textilegyüttest megvásárol-

ni, amellyel a domaházi menyasszonyi ágyvitel a

látogatók számára teljes komplexitásában bemu-

tatható. Külön tárgyakat kell vásárolnunk ak-

kor, ha azokat a látogatók kezébe szeretnénk adni

– ezek az un. demonstrációs eszközök, amelyeket

nem vegyszerrel kezelünk, hogy ne legyenek

veszélyesek a látogatók egészségére. Természete-

sen még így is előfordulhat, hogy egy szükséges

tárgyat már nem sikerül a terepen megszerezni,

ilyenkor más múzeumok gyűjteményeihez for-

dulunk, ahonnan tartós letétként kölcsönözzük a

tárgyakat, más esetben pedig hiteles másolatot ké-

szítünk róluk. A tárgy útja azonban csak a gyűjtés

után kezdődik: a nyilvántartás kollégái beszállít-

ják őket a múzeumba – ez egyes esetekben, mint

például egy prés, nem is mindig könnyű feladat…

–, itt aztán elkészítjük a leltárt, majd a restaurátor

műhelybe átvisszük a kiválasztott darabokat.

Kalandos út a kiállításokba

Ebből is látszik, milyen kalandos utat jár be a

tárgy, míg elkerül a múzeum kiállításaiba és rak-

táraiba. A legfontosabb azonban az, hogy a helyi

lakosok segítsége nélkül egyetlen tárgy története

sem látna napvilágot. Az egyik kiállítás előké-

szítése során felvett interjúból derült ki például,

hogy miért áll az egyik régi felvételen háromlábú

szék a kemence mellett: az utolsó háztulajdonos

édesapja az első világháborúban megsérült, majd

az egri invalidusokhoz került kezelésre, ahol kita-

nulta a cipészmesterséget, és hazatérve ebből ke-

reste meg a kenyerét. Később kecskebőr is került

a székre, mivel az egyik unokája a téli hidegben

a közeli nagyvárosból hazagyalogolva megfázott,

és kecsketejet ajánlottak neki az orvosok, így a

nagyapa elkezdett kecskét tartani, hogy az uno-

kája mihamarabb meggyógyuljon.

A tárgyak megszólaltatásával egy egész élet/világ

nyílik meg az érdeklődők előtt, amit itt, a Sza-

badtéri Néprajzi Múzeum minden egyes beren-

dezésében a látogatók elé tárunk, és különösen

igaz lesz ez a most még épülő tájegység interpre-

tációs koncepciójára.

Batári Zsuzsanna

Tárgygyűjtés az Észak-magyarországi falu tájegységhez

T U D Á S T Á R 3

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regi-onális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

S K A N Z E N Ö R Ö K S É G P R O G R A M - H Í R E K

Vasúti kemencék - Sabján Tiborra emlékezve


skanzen hírlap 2009. június

Documents