Szabad Gondolat

AntropozófiaWerner Kuhfuss: Világ és ellenvilág

VilághelyzetErtsey Attila: Bankcsõd 2008

PedagógiaWerner Kuhfuss: A hetedik, a szociális mûvészet

ANTROPOZÓFIA

NEVELÉSMÛVÉSZET

SZOCIÁLIS ÉLET

2008. december 11/4

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes,

Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk

Kiadja: Natura-Budapest Kft.Felelõs kiadó: Tóth Márk

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA

Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: info@szabadgondolat.hu

A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben

és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.“

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A valódi igazság… (Friedrich Benesch) 1Szolovjov: A szépség mint a mindenség (All-Einheit) megnyilatkozása 2

ANTROPOZÓFIAWerner Kuhfuss: Világ és ellenvilág 3Alexander Caspar: Kulcs a hármas tagozódás megértéséhez 7Frisch Mihály: Amikor valamit megtudhatunk a számítógép lényérõl 12Gyõrffy Gábor: Mindent megoldani 14

VILÁGHELYZETKálmán István: Az 1907-es világgazdasági válság 26Lothar Vogel: Az ember megvalósító tevékenysége a szociális organizmusban 28Ertsey Attila: Bankcsõd 2008 30Séva: Kétezernyolc 41„A felvilágosítás komoly eredményt hozott” 43Interjú Webster Griffin Tarpleyvel 45

PEDAGÓGIAWerner Kuhfuss: A hetedik, a szociális mûvészet 48

KÖNYVAJÁNLÓ 50

OLVASÓI LEVÉL, HIRDETÉS 53

A címlapon és az elsõ oldalon Makovecz Imre rajzai láthatóak.

SzG 2008/4 1

„Die wirkliche Wahrheit ist nicht die Wahrheit,sondern der überwundene Irrtum.

Und die wahre Wirklichkeit ist nicht die Wirklichkeit,sondern die überwundene Illusion.

Und die wirkliche Reinheit ist nicht die ursprünglicheReinheit,

sondern die geläuterte Unreinheit.Und das wahrhaft Gute ist nicht das ursprüngliche Gute,

Sondern das überwundene Böse…”

„A valódi igazság nem az igazság,hanem a leküzdött tévedés.

És az igazi valóság nem a valóság,hanem a leküzdött illúzió.

És a valóságos tisztaság nem az eredendõ tisztaság,hanem a megtisztított tisztátalanság.És az igazán jó nem az eredendõ jó,

hanem a leküzdött gonosz…”

Friedrich Benesch

SzG 2008/42

I. A szépség a természetben (VII. kötet)

A gyémánt mint kristályos szénanyag, kémiai állaga szerint ugyanaz, mint a közönséges szén…Viszont a gyémánt szép, és szépsége miatt különösen értékelik, míg a legigénytelenebb vadembersem lenne hajlandó ékszerként használni egy darab szenet…

… A gyémánt szépsége, ami semmiképpen sem anyagának sajátossága (mert ez az anyag ugyan-az, mint a csúf kõszéné), nyilván a kristályaiban megjelenõ fénysugarak játékától függ. Ebbõl azon-ban mégsem következik, hogy a szépség tulajdonsága nem magához a gyémánthoz tartozik, hanema benne megtörõ fénysugárhoz. Mert ugyanez a fénysugár, ha valamely csúf tárgy veri vissza, sem-miképpen nem kelt esztétikus benyomást; és ha semmi nem veri vissza vagy nem töri meg, akkoregyáltalán nem kelt semmilyen benyomást. Így tehát a szépség, mely sem a gyémánthoz mint mate-riális testhez, sem a benne megtörõ fénysugárhoz nem tartozik, kettejük kölcsönhatásának eredmé-nye. A fény játéka, amit ez a test feltartóztat és megváltoztat, teljesen elfedi e test durva-materiálismegjelenését; a szén sötét anyaga itt ugyanúgy jelen van, mint a szénben, de csak mint valami más-nak, egy fényszerû eszmének a hordozója, egy eszméé, ami a színek eme játékában felfedi saját tar-talmát. Ha a fénysugár egy darab szénre esik, akkor ez az anyag elnyeli, és ez utóbbi fekete színe an-nak természetes szimbóluma, hogy itt a fény ereje (a fényes erõ = der lichte Kraft) nem tudta le-gyõzni a természet sötét elemét. Másrészt, ha például egy közönséges átlátszó üveget veszünk, azanyag a fénysugarakkal szemben részvétlen médiummá változik, ami minden változás nélkül áteresz-ti a sugarakat, és semmilyen észrevehetõ hatást nem gyakorol rájuk. És kétségtelenül úgy van, hogyez a két, egymással ellentétes jelenség a minket foglalkoztató viszonyban egy és ugyanazt az ered-ményt adja, mégpedig egy negatív eredményt: az egyszerû fehér üveg éppoly kevéssé tartozik a szépjelenségekhez, mint a fekete szén, neki sincs semmiféle esztétikai jelentõsége. És ha a gyémántnak(elementáris fokon) vitathatatlanul sajátja egy ilyen jelentõség, akkor ez nyilvánvalóan azért van így,mert benne sem a sötét anyag, sem a fényprincípium nem élvez egyértelmû felsõbbséget, hanem egy-mást egyfajta ideális egyensúlyban, kölcsönösen áthatják. Itt egyrészt a szénanyag matériáját, miköz-ben szilárd testként ellenállása teljes erejét megõrzi, mégis valami vele ellentétes határozza meg,minthogy átlátszóvá, fénnyel teljesen átjárttá és sötét mivolta szerint láthatatlanná vált; másrészt afénysugár, amikor a gyémánt kristályteste feltartóztatja, benne és általa a fenomenális lét új gazdag-ságát nyeri el; amikor minden fazettában megtörik, széthullik és széttagozódik az õt képezõ színek-re, egyszerû fehér fénybõl sokszínû spektrumok komplikált gyûjteményévé alakul és szemünk szá-mára ebben az új formában tükrözõdik. Az anyag és fény eme egybe nem forrt és szétválaszthatókapcsolatában mindkettõ megõrzi a maga természetét, mégsem látható sem az egyik, sem a másik el-különülten, önmagában, hanem csak mint fényhordozó matéria és megtestesült fény – mint fénnyelátjárt szén és megkövült szivárvány.

Fordította: Papp Lajos

SZOLOVJOV

A SZÉPSÉG MINT A MINDENSÉG (ALL-EINHEIT) MEGNYILATKOZÁSA (1899)

SzG 2008/4 3

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIA

Emberemlékezet óta dolgunk van a valós vi-lággal, a természettel és az abban fejlõdõ kultúrá-val. Ennek részeként az ember belsõ életében isvégbement a hit és a felismerés fejlõdése, és meg-volt az ehhez kapcsolódó lelki élet is. Vegyük pél-dául Goethét, a „szemlélõdõ ítélõerõ” atyját:benne láthatjuk az emberiség teljes felismerésiképességének foglalatát, õ az, aki fenomenológi-ai megközelítésmódjával, azaz a goet-heanizmus-sal megtanít bennünket úgy szemlélni minden lé-tezõt, hogy képesek legyünk azt a helyes fogal-makkal leképezni, és képesek legyünk az igazsá-got megismerni. Erre Rudolf Steiner hívta fel a fi-gyelmünket, aki a szellemtudományt is a valóság-ból táplálkozó helyes felismerés e képességéreépítette fel. Az elektromosság rendelkezésre állá-sával, illetve elsõsorban az alapját képezõ materi-alizmus hosszan elõkészített világnézetével fém-jelzett korszak kezdete óta új világ van kialakuló-ban – annak az ellenvalóságnak a világa, amely avalóságot használja fel ahhoz, hogy felépítse aztaz irrealitást, amelyet ezt követõen „valós világ-nak” állít be. A materializmus mint gondolat- éshitvilág nem az igazságból indul ki, hanem elmé-leti valószínûségeket teremt, amelyeket úgy kísé-rel meg bebizonyítani, hogy mindeközben tulaj-donképpen hitbéli tartalmakat gyárt. Ezekbõl újvalóságot teremt, amely mindeddig még nem lé-tezett. Így például az õsrobbanás elmélete olyanhittétel,1 amelyet olyan elméleti „bizonyítékok-kal” bástyáz körbe, amelyek kizárnak mindent,ami ennek és oly sok más materialista hittételnekellentmond. Így duzzad egyre nagyobbra az a kí-sértetvilág, ami egyre inkább birtokba veszi szin-te minden ember tudatát, de magába szippantjaaz emberek érzelmeit, vágyait, ösztöneit, életcél-jait és akaraterejét is. Felismerhetõ, hogy e kísér-tetvilág a totális szabadság látszatát keltve meg-fosztja az embereket az életerejüktõl, hogy így te-gye lehetõvé azok látszatlétét. Globális vámpír-hadjárat folyik, amelyben a holt, a nem létezõ a

hatalmába került emberek – mi mindannyianazok vagyunk! – éltetõ vérét szívja azért, hogyegyidejûleg hihetetlen életerõ ábrándját kölcsö-nözze nekik. A digitális világban, az Interneten, amobilfóniában és mindenben, ami ezzel össze-függ, de a gazdaság, a közigazgatás és a pedagó-gia (ld. a PISA-pánikot) globalizálódásában, vala-mint az új, politikailag korrekt magatartás- ésgondolkodásmódok terrorjában olyan világ ki-alakulását érhetjük tetten, amely mind ez idáignem létezett, azaz olyan új teremtmény, amely arégi rendet a legbelsõbb szerkezetében is fel akar-ja váltani. Hogy foghatjuk fel ezt a száguldó fej-lõdést, megszokott valóságunk feje tetejére állítá-sát? Hogy találhatnánk rá a felismerés, majd eztkövetõen az ellenálló és gyógyító cselekvés adek-vát eszközeire?

Amit Rudolf Steiner az úgynevezett NyolcadikSzféráról2 ír, azt annak a mozgalomnak a magya-rázataként kell felfognunk, amely szemmel látha-tóan a létezõ világ ellenvilágát igyekszik felépíte-ni. Rudolf Steiner kiindulópontját a világ szabá-lyos, istenek által eltervezett fejlõdése képezi,amelynek hét úgynevezett bolygóállapota van:Szaturnusz, Nap, Hold, Föld, Jupiter, Vénusz ésVulkán. Az egyes bolygóállapotoknak sorbanegymás után be kell érniük, és ki kell teljesedni-ük ahhoz, hogy a következõ, magasabb rendû ál-lapotba léphessenek át. Ezt a folyamatot Steinerszellemtudományos szempontból írja le. Feljegy-zett elõadásainak szavai a rendelkezésünkre áll-nak, ezeket próbáljuk meg gondolatilag megérte-ni. De ezt a gondolatot egzakt érzésekké is fej-leszthetjük, amelyek kialakítják bennünk azt agondolati érzéket, amellyel a minket körülvevõjelenségek világában azt leszünk képesek megra-gadni, ami a gondolathoz kapcsolódó értelemnekmegfelel. Hiszen amit Steinernél olvasunk, az aminket körülvevõ, minket bombázó jelenségekközül nem bukkan elõ csak úgy felcímkézve, ha-nem nekünk kell elég vakmerõknek és bátraknak

Werner Kuhfuss

VILÁG ÉS ELLENVILÁG

SzG 2008/44

ANTROPOZÓFIA

lennünk ahhoz, hogy a Steinernél megértettet ésátérzettet a jelenségekre vonatkoztassuk, hozzá-juk mérjük, hogy így megvizsgálva megértsükõket. Az, amit e folyamat során Steinernél kép-zetként magunkba fogadtunk, az a valósággal át-itatva megváltozhat. Hiszen annak, amit egyszerkimondtak (még ha beavatott mondta is ki), nap-rakésszé, azaz pontosan azzá a felelõs eszközzékell válnia, amely most, ebben a pillanatban, ké-pes megragadni a valóságot.

Így Steiner szerint az elõzõ bolygóállapotbólszármazó, nem földi erõknek kell kapcsolatbalépniük a Földdel ahhoz, hogy a fejlõdést és azembereket egészséges módon szolgálják. Tehátfolyamatosan jelen vannak olyan, a Földdel kap-csolatban nem álló erõk, amelyek a Földre áram-lanak, és amelyeket a Földnek a fejlõdés érdeké-ben be kell kebeleznie. Ezen a téren elsõsorbanarra az életerõre és képzelõerõre gondolok, ame-lyet például az óvodában évek óta általam gon-dozott gyermekeknél, az engem körülvevõ idõ-sebb iskolás gyermekeknél, a kamaszoknál ésazoknál a fiatal felnõtteknél látok, akikkel napmint nap találkozom. A születés elõtti impulzu-sokra gondolok, amelyek az elmúlt évtizedekbenegyre inkább a figyelmem középpontjába kerül-tek, és amelyeket megkíséreltem megragadni, fel-kelteni és megerõsíteni. És amelyekrõl tudom,hogy az általam ismert emberek közül csak igenkevésben ragadnak meg úgy, hogy ténylegesenbefolyásolják az életvitelét. Iszonyatos mennyisé-gû egyéni életrajzi motívum, illetve hozzá tartozóéleterõ áramlik be folyamatosan a földi szférába,de nem vagy nem maradéktalanul jut el azokra ahelyekre, ahol úgy tud hatni, és azt tudja elérni,amire predesztinálták. Így például a nemzetiszo-cializmus és a bolsevizmus pusztító – jóllehet alegtöbb hívében legalább átmenetileg a legélén-kebb pozitív színekben megjelenõ – dinamikája isfelfogható nagy számú, rossz irányba terelõdöttember születés elõtti impulzusainak hatásaként.Mai szemmel jól látható azonban, hogy ezek a„világnézetek” voltak azok az elõkészületek,amelyek az emberiségben az ideálok iránti érzé-ket oly mértékben meggyöngítették, sõt szétzúz-ták (mivel õket magukat érezték ideáloknak),hogy mára már az igazi ideálok is értéktelennéváltak. A mai kor ideálok nélküli embere pedigszembetalálkozik a Rudolf Steiner által Arimán ésLucifer ármányaként leírt hatalommal, amelymegkísérli rövidzárlattal lecsapolni az összes im-pulzust, hogy új világegyetemként megteremtsebelõlük a fejlõdés saját maga által elérni kívántvégét, az örökkévaló Nyolcadik Szférát. E folya-

mat a fiatalok, sõt már a gyermekek számára ismindennapi realitás. Gondoljunk csak azokra agyermekekre, akik (ahogy egyik barátom egyWaldorf-iskola harmadik osztályának egyik tan-óráján történtekrõl beszámolt) a tanóra alatt egy-szer csak elfehérednek, és elhányják magukat,mert mobiltelefonjukon a pad alatt erõszakospornójelenetet vagy akár igazi gyilkosságról ké-szült felvételt néztek meg. Idõsebb antropozófu-sok most talán arra éreznek késztetést, hogy nehozzanak elhamarkodott következtetést, és talánazt gondolják, hogy van még ezektõl a hatásoktólmentes szabad tér. Nekik hadd mondjam el, hogymég tegnap este itt, az ártatlan breisgaui szõlõhe-gyen tett sétánk alkalmával egy útszögletben gub-basztó fiatal fiúk és lányok csoportja mellett ha-ladtunk el, akik némán hallgatták a nyilvánvaló-an egyikük mobiltelefonjából jövõ nõi sikolyo-kat, amelyek oka minden bizonnyal nemi erõszakokozta fájdalmas kéj vagy valami még rosszabbvolt. Azok a fiatalok, akik néhány generációvalezelõtt ugyanitt ültek, még a „Kapu elõtt öregkút áll” kezdetû dalt énekelték. Vagy figyeljükmeg azokat a hömpölygõ embertömegeket, akika rockzenei fesztiválokon bálványaik dalait – ésezzel üzeneteit – hallgatják. Vagy képzeljük csakel azoknak a koreai fiataloknak az „életét”, akikéjszakáikat az interneten töltik, és eközben sorraszomjan, éhen vagy a mozgáshiány okozta embó-liában halnak meg. Az óvodától a „megújult” fel-sõoktatásig terjedõ iskolarendszer most kezdõdõfelturbózása3 épp arra szolgál, hogy kiirtson min-den egyéni ellenállóképességet.

A Nyolcadik Szféra nem földi valóság, azaznincs az arisztotelészi Kategóriák értelmében vettszubsztanciája. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy aCD-n Mozartot halljuk – az valójában nem Mo-zart. Mozart zenéjének illúziója csak azáltal ke-letkezik, hogy halljuk a bennünk lévõ Mozartot,és az elektronikus kísértetnek áldozzuk azt az éle-tet és érzést, amely lehetõvé teszi a számára, hogyzeneként jelenjen meg. Akinek jók az érzékei, azaz ilyen elektronikus „médiumok” hallgatásakorészreveszi, hogy azok ugyan megmozgatják a lel-két, de a megmaradó utóérzet, a zene intervallu-maiban, szüneteiben jelentkezõ élmény csak a be-áramló üresség az igazi instrumentális vagy voká-lis zene hallgatásakor érezhetõ élettel való telí-tettség helyett. Számomra mindig is rejtély lesz,hogy szellemi felemelkedés igényével fellépõ em-berek hogyan fogyaszthatják ezt az úgynevezettzenét (amely gombnyomásra elérhetõ – már ez isolyan motívum, amelynek morális aggályokatkellene ébresztenie) anélkül, hogy észrevennék,

SzG 2008/4 5

ANTROPOZÓFIA

Amit Rudolf Steiner „A tizenkilencedikszázad okkult mozgalma…” címû elõadásai-ban (GA 254) az ún. Nyolcadik Szféráról minta világfejlõdés Arimán és Lucifer által megcél-zott zsákutcájáról ír, az elsõ pillantásra megle-hetõsen bonyolult összefüggés, amelynek gon-dolati feldolgozásával még ma is próbálko-zunk.

Ami ma az elektronikus média, a számító-gépek, az internet és a vele rokon dolgok civi-lizációs fejlõdésbe és ezáltal az emberek és avilág életének valamennyi területébe való be-avatkozása révén nyaktörõ tempóban folyik –szintén zsákutca, amely azzal fenyeget, hogy ateljes világfejlõdés zsákutcájává válik azáltal,hogy segíti az ellenállhatatlan csábítás és azegyén számára egyelõre megkerülhetetlen do-logi szükségszerûség, azaz a két világelleneshatalom, Lucifer és Arimán együttmûködését.

Feladatunk az, hogy a Nyolcadik Szférárólmondottakban kibontakozó gondolati modelltszellemtudományos szempontból megvizsgál-juk abból a szemszögbõl, hogy adhat-e spiritu-ális magyarázatot az elektronikus hatások kel-tette, immár reálisan létezõ ellenvilágra. Ru-dolf Steiner magyarázatainak magva értelme-zésem szerint az, hogy a megalapozott, imagi-natív tisztánlátás mai emberben meglévõ ké-pességét el kívánják szívni, és olyan látszatvi-lág nemtelen céljaira kívánják felhasználni,amely megfosztja az embert a szabad akarat-tól, a világot pedig a további fejlõdés lehetõsé-gétõl. A tisztánlátás minden emberben meglé-võ, már születés elõtt kialakult képességének –a szabályos világfejlõdésnek megfelelõen – ajelenkor földi, ásványi világában, a földanyag-gal folytatott küzdelemben, az ellenállássalszemben nyújtott teljesítménnyel kell megáll-nia a helyét, és így kell szolgálnia a fejlõdést.E teljesítmény kezdetét a gondolkodás, betel-jesedését pedig a számtalan területen véghez-vitt munka és anyagátalakítás jelenti. Az elekt-ronika világa azonban a gondolkodás helyébeakar lépni, és ki akarja iktatni a munkát – az-az a fejlõdés Föld fázisának két lényeges ele-mét támadja. Csak a földi erõkkel folytatottküzdelemben alakul ki a szeretet, a Föld fázisgyümölcse. Az ellenvilág ugyanakkor kiiktatjaa szeretetet.

A Steiner magyarázataiból származó alábbinéhány idézet arra hivatott, hogy Steiner elõ-adásainak tanulmányozására ösztönözzönbennünket, segítve ezzel a jelen cikkben csakérintõlegesen taglaltakban való, szükségszerûelmélyedést:

„Arimán és Lucifer földalkotóelemeket sza-kítanak ki a Földbõl, és képzetekkel töltik megazokat, így e földalkotóelemek már nem földiképzõdmények, hanem holdbeli képzõdmé-nyek – a világegyetem leghamisabb dolgainakegyike – lesznek.”

„Ha Lucifer és Arimán zavartalanul mû-ködhetne, és minden tervüket siker koronázná,azaz ha mindig kiszakíthatnának annyit,amennyit csak a fej szervébõl ki lehet szakíta-ni, akkor a Föld fejlõdése hamarosan arra apontra jutna, ahol Lucifernek és Arimánnak si-kerülne megsemmisítenie a Földet, és sikerülneátirányítania a teljes világfejlõdést a Nyolca-dik Szférába, ami azzal járna, hogy a földfejlõ-dés egy teljesen más irányt venne.”

„Lucifer és Arimán szándéka szerint nemkevesebbnek kell történnie, mint hogy az em-beriség teljes fejlõdése a Nyolcadik Szférábatorkollik, és így teljesen más irányt vesz.”

„Lucifer és Arimán ugyanakkor épphogy ar-ra törekszik, hogy az ember szabad akaratátmagához vonja a Nyolcadik Szférába… Azazaz ember folyamatosan ki van téve annak a ve-szélynek, hogy megfosztják a szabad akaratá-tól, és bevonják azt a Nyolcadik Szférába.”

„Lucifer és Arimán szakadatlanul azonmunkálkodik, hogy lebilincselje az ember sza-bad akaratát, és mindenféle olyan dologgalkápráztassa el az embert, amitõl aztán meg-fosztja õt, hogy ezeket a dolgokat eltüntesse aNyolcadik Szférában.”

„Nos, Lucifer és Arimán minden bizonnyalakkor lenne a legboldogabb, ha a teljes istenibölcsességet elvehetné és bevihetné, bevonhat-ná a Nyolcadik Szférába.

Ennek egyetlen célja van: azt a társadal-mat, amelyben szabadság uralkodik, átalakíta-ni rabszolgatartó társadalommá.”

SzG 2008/46

ANTROPOZÓFIA

milyen árat kell burkoltan fizetniük a zene illúzi-ójáért! Már a régi bakelitlemeznek és a filmnek isolyan hatásai voltak, amelyeket – Rudolf Steinerszerint – az individuum a halála után nem képesanélkül megszüntetni, hogy ehhez magasabbszintek segítségét igénybe ne vegye. Az ellenvi-lágból érkezõ benyomások hatását csak akkorvagyunk képesek helyesen megítélni, ha tudato-sítjuk magunkban e benyomások halál utáni meg(nem) szûnésének kérdését. A régi, analóg tele-fon például a hanghullámokat egy indukciós te-kercs segítségével elektromos impulzusokká ala-kította át, amelyek ugyanezen a módon vissza-alakítva a telefonkagyló membránján isméthangként jelentek meg. Ez a folyamat a film és arégi bakelitlemez mûködési elvéhez hasonlóanfizikailag még érthetõ volt. A számtalan alka-lommal, minden lehetséges módon ismétlõdõ,bonyolult digitális átalakítás azonban megszün-teti, atomizálja az eredeti jelenséget, és annak„hangját” és „képét” a legapróbb részletekbemenõen „mintha-jelenségként”, valószínûség-ként adja vissza a befogadó számára. Míg példá-ul a valódi hangjelenség a megszólaltatott hang-szert annak molekuláris struktúrájába hatóan át-alakítja, megnemesíti, miközben a festett képhezés a kimondott szóhoz hasonlóan mindig önma-ga marad, addig a televízió képében, a digitáliskamerával készült fotóban és az internetrõl le-töltött tudom is én miben mint „médiumban”semmi sincs, ami a közvetített üzenettel rokonlenne. Ha ezt az üzenetet befogadjuk, akkor ab-ban a megtiszteltetésben részesítjük, hogy való-sággal ruházzuk fel, egyben igent mondunk an-nak a szó szerinti Semmibõl való keletkezésére.Mindeközben az egyetlen dolog, amit valójábanérezhetnénk, ha az üzenet semmi volta megmu-tatkozna, az az áramütés, az elektromos kisüléslenne, amelynek hatásait már ismerjük. RudolfSteiner az ismeretelméletében megcáfolta Kantazon filozófiai téveszméjét, mely szerint a dol-gok lényegét képtelenek vagyunk felismerni.Szubjektív érzékszerveinek fogságában az emberKant szerint nem lát a jelenségek által elé tartotttükör mögé. A kialakulófélben lévõ ellenvilágmûködése, melynek központjában a NyolcadikSzférát kell látnunk, a kanti gondolkodásmód-nak újra létjogosultságot ad: az elektronikusSemmi, az Internet, a digitális elven mûködõ vi-lág, a virtuális második életek szimulált szférájaszempontjából a kantianizmus épphogy ezek is-meretelméleteként mûködik! Ezen ellenvilág lé-nyegét valóban nem ismerhetjük fel, hiszen az aSemmibõl áll. E látszatvilág azonban azáltal,

hogy elsõsorban a fiatal és a legfiatalabb generá-ciók számára egyre inkább életre kel, utóbbiak-ból épphogy az életet szívja ki – az életcélokkal,sõt mára már teljes életrajzokkal együtt.

Itt csak utalnék a rendelkezésünkre álló idõszûkösségére. A fent ismertetett élet- és valóság-megvonás ellenszereként ható érzéki szerelemSteiner által említett, meglepõ vonatkozásait megkellene vizsgálni, és életbõl vett példákkal kelle-ne alátámasztani. Hiszen az Internet ma már a„testi szerelem” szimulációjára is képes, ami sokember számára egyre inkább teljesen helyettesítia valós nemi életet, és feloldhatatlan – többekközt társadalmi – elszigetelõdésükhöz vezet. Deminek a hasonmása, a pandantja a NyolcadikSzféra mûveltsége? A terjedõ új tisztánlátásé, azéteri Krisztus megjelenéséé,4 az ember új, anyag-átalakítási képességéé és a földanyag átalakításáéazzal a ritmikus-zenei munkamódszerrel, amely-re Rudolf Steiner is utalt Pedagógiai Elõadá-saiban.5 Ezekrõl a témákról külön-külön is rész-letesen lehetne értekezni. Hiszen a negatív korje-lenségek mágiája nem más, mint a foglyul ejtõtérbeli tudat varázslata. Ha képesek vagyunk ki-szabadítani magunkat a térbeliségbõl és annakelektronikus délibábjából, akkor mindenekelõttsikerül majd új viszonyulást kialakítanunk az idõ-höz, különösen a jövõ keletkezéséhez,6,7 és akkorfeltárul majd elõttünk a jelenkor tudatának má-sik, pozitív, jobbára rejtõzködõ oldala – veleegyütt pedig azoknak a lehetõségeknek a tárháza,amelyek segítenek arra a kevésre korlátozni aNyolcadik Szférát, amit apokaliptikus szerepefolytán meg kell hagynunk neki.

Fordította: Benedicty Gergely

Forrás: Der Europäer, 12. évf. 11. sz. (2008. szept.), 25-28. o.

Jegyzetek

1. „Der Urknall is nur Marketing” („Az õsrobbanás csak

marketing”) (interjú Robert Laughlin Nobel-díjas fizi-

kussal a Der Spiegel 2000/1. számában).

2. Rudolf Steiner: A tizenkilencedik század okkult mozgal-

ma és kapcsolata a világkultúrával (GA 254)

3. Fritz Reheis: Bildung contra Turboschule (Mûveltség

kontra turbóiskola). Herder, 2007

4. Rudolf Steiner: Krisztus újramegjelenése étertestében

(GA 118)

5. Rudolf Steiner: Elõadások 1919–1924 (GA 300 a-c)

SzG 2008/4 7

ANTROPOZÓFIA

6. Rudolf Steiner: Az antropozófiai lélekkalendárium heti

mottói a két félteke idejének kettõs áramlatában. Ru-

dolf Steiner hagyatéki gondnoka, Dornach, 1998

7. Rudolf Steiner: Szellemtudományos embertan. 1909.

június 17-i elõadás (GA 107)

A témához kapcsolódik a computerjáték-füg-gõséggel foglalkozó következõ cikk: „Ork stattHaschisch” („Hasis helyett Ork”), Der Spiegel,2008/1. szám. Fontos cikk továbbá: PaulEmberson: „Das Internet und das World WideWeb” („Az Internet és a világháló”), Gegenwart,2006/4. szám

A Schiller – Herkunft und Zukunft (Schiller:Származás és jövõ) címû könyvecskében (megje-

lent a Ch. Möllermann Verlag gondozásában,2005-ben) megkíséreltem bemutatni többek közta manapság az elektronikában futótûzként terje-dõ tértudat és a dekadens, tudattalanul továbbélõegyiptomi világszemlélet és annak hanyatlása kö-zötti összefüggést. A Grundzüge eines kul-turschaffenden Kindergartens (A kultúrateremtõóvoda alapjai) és a Was ist die Wirklichkeit desKindes? (Mi a gyermek valósága?) címû könyve-imben (megjelentek a dürnaui Koope-rative gon-dozásában, 2005-ben, illetve 2006-ban) azokat apedagógiai elképzeléseimet és tapasztalataimatírtam le, amelyek elsõsorban a gyermeki szemé-lyiség születés elõtt kialakult részét erõsítik, ésígy az ellenvilág befolyásával szembeni ellenálló-erõt biztosítanak.

ALEXANDER CASPAR

KULCS A HÁRMAS TAGOZÓDÁS MEGÉRTÉSÉHEZ

A társulásokon alapuló (asszociatív) gazdálko-dás és a társadalom hármas tagozódása függnekegymástól, mondhatni egymás szinonimái, és ezérta következõkben az egyiken egyúttal a másikat isérteni kell.

„Engedjenek meg nekem egy személyes meg-jegyzést: ha én magam tartok elõadást, akkor azmás, mintha másvalaki tart elõadást. Gyakran for-dul elõ ugyanis, hogy az elõadó emlékezetbõl be-szél; gyakran fordul elõ, hogy elõhívja az emléke-zetébõl azt, amit tanult vagy gondolt korábban.Annak azonban, aki valóban érzékek feletti igazsá-gokat kíván kifejteni, tulajdonképpen a kifejtés pil-lanatában kell megszülnie azokat. Ezért van, hogyugyanazt az elõadást akár harminc-, negyven- vagyötvenszer is megtarthatom, és mégsem ugyanazszámomra. Természetesen ez már alapesetben isígy van, de még inkább így van, még inkább jelen

van az emlékezettõl való függetlenség, a belsõ élet-hez való kapcsolódás, ha elérem az emlékezet egybelsõbb körét.”1 Természetesen én nem „valóbanérzékek feletti igazságokat kívánok kifejteni”, ami-kor e cikkemben a hármas tagozódásról írok. DeSteiner fenti módszertani megjegyzése a hármastagozódással kapcsolatos fejtegetésekre is igaz:csak akkor lehetünk képesek bármilyen értelmesdolgot írni vagy mondani a hármas tagozódásról,ha úgymond eleve az összképbõl indulunk ki. Eztaz összképet az értékteremtés gondolatát alapulvéve kell felépíteni, és ennek során úgy bõvíteni,hogy az egyes részleteket, az egyes folyamatokatmindig a teljes egész összjátékában lássuk. Ezért azolvasónak nem szabad elkedvetlenednie, ha látszó-lagos ismétléseket olvas: ezek összerakásából szü-letik majd meg az összkép. Ez különösen igazazokra a fejtegetésekre, amelyek célja annak

Alexander Caspar következõ esszéje ismét a Rudolf Steiner által felvázolt kettõs gazdasági értékte-remtés felismerésének fontosságát igyekszik megvilágítani. Az esszé célja továbbá tudatosítani azok-nak a még megteremtendõ „intézményeknek” a fontosságát, amelyek feladata a társadalom hármastagozódásában megjelenõ három autonóm terület – a szellemi élet, a jogi élet és a szûkebb értelem-ben vett gazdasági élet – egymással való gazdasági összekapcsolása lesz.

A kettõs (pozitív és negatív) értékteremtés megértése és intézményeik megteremtése nélkül nem le-szünk képesek megtalálni a jogi élet és a szabad szellemi élet területén nyújtott teljesítmények gazda-sági értékének méréséhez szükséges valós alapokat. Éppen ezért e kettõs értékteremtés intézményei ké-pezik a társadalom hármas tagozódású szervezete három autonóm területének a kulcsát.

Thomas Meyer

SzG 2008/48

ANTROPOZÓFIA

megértetése, hogy az emberi teljesítmények értékeés az emberi szükségletek közötti kiegyenlítõdés –amiben Steiner a társadalmi szervezet hármas ta-gozódása iránti törekvések értelmét látja2 – csakakkor lehetséges, ha a jövedelmek és az árak iga-zodnak a Steiner által a Közgazdasági Kurzusban3

bemutatott õsértékhez.

Ami minden gazdálkodás alapját képezi

A jövõ társulásokon alapuló gazdasági rendsze-rének megértése minden tekintetben attól függ,megértjük-e annak az értékteremtésnek az elméle-tét, amelynek hiányában a jelenlegi gazdaságirendszer látszólag megoldhatatlan problémákkalküzd – gondoljunk csak az egészségügy vagy anyugdíjbiztosítás finanszírozásának gondjaira. A legelemibb gazdasági problémának, nevezetesenaz ár- és jövedelemproblémának a megoldásaugyanis csak attól függ, megértjük-e, hogy a gaz-dasági érték és a jövedelem azonos módon kelet-kezik, és a munkamegosztásos gazdasági rendszer-ben ezek adják az árképzés zsinórmértékét.

Minden gazdálkodás alapját a szükségletek ké-pezik. A szükségletekkel a gazdasági javak állnakszemben. A gazdálkodás elõtti, önellátó stádium-ban a javak iránti szükséglet keletkezése és a javak„elõteremtése”, e két természetes folyamat fedés-ben volt egymással. A (munkamegosztásos) gaz-dálkodás kezdetével elindul az értékteremtés is: ajavak iránti szükségletek és a javak termelése márnem esik egybe, a kettõ elválik egymástól, és minda szükséglet, mind pedig a termelés folyamata va-lamilyen értékkel ruházza fel a teljesítményt, azaza munkavégzés materiális vagy immateriális ered-ményét. E két érték újbóli – de most már egy ma-gasabb fejlõdési szinten való – fedésbe hozása, az-az a teljesítmény értéke és a szükségletek közöttikiegyenlítõdés megteremtése az a kulturális folya-mat, amely a társulásokon alapuló gazdasági rend-szerben az önellátó gazdálkodás természetes folya-matának helyébe lép.

A szükségletek és a termelés által elindított gaz-dasági körforgás olyan értékek cseréjében áll, ame-lyek egymáshoz való viszonyát az ár tükrözi. Az ármint kölcsönös értékmérõ ugyanakkor nem a ja-vak vagy a munkaidõ-ráfordítás egymással valóösszehasonlítására szolgál, hanem a munka általmódosított természeti javak formájában megjelenõértékek és a szellem által módosított munka for-májában megjelenõ értékek összehasonlítására. Atermészeti javakat és a munkaidõ-ráfordítást ön-magukban, azaz a teremtõ munkával vagy a kör-forgásba hozott teljesítményekkel való összekap-

csolásuk nélkül nem lehet a gazdasági értékükszempontjából összehasonlítani egymással, sõt atermészeti javaknak és a munkaidõ-ráfordításnakönmagukban nincsen semmilyen gazdasági érté-kük, legfeljebb kalóriaértékük, azaz természettu-dományos értelemben vett értékük. Ugyanakkorminden munkát végzõben, aki egyben szükségle-tek hordozója is, felmerül az a kérdés, hogy meny-nyiben képes saját teljesítményének árából, azazértékmérõjébõl mások teljesítményéhez hozzájutniés ezáltal saját szükségleteit kielégíteni.

Rudolf Steiner gyökeresen más módszere

„Éppenséggel teljesen más módszert kell vá-lasztanunk” – mondja Rudolf Steiner az 1922-esKözgazdasági Kurzusának3 második elõadásában amai közgazdaságtanról szólva, amelynek értékfo-galma (még mindig) az árban merül ki. A Gazda-sági és társadalmi viszonyok: a tudat tükre címûcikkemben4 bemutattam az érték fogalmánakSteiner féle megközelítését. „Ez a módszer” – foly-tatja Steiner a gondolatmenetét – „csak a legelsõórákban fog nehézséget okozni Önöknek; de látnifogják, hogy e módszerbõl kialakul az, ami egy va-lós közgazdaságtan alapját képezheti.” Nos,Steiner módszertani fejtegetései nyilvánvalóannemcsak kurzusának elsõ óráiban okoztak nehéz-séget, hanem még ma is nehézséget okoznak.

Annak megértése a fontos, amit Steiner a fentielõadásában „1. számú érték” („W1”) és „2. számúérték” („W2”) néven mutatott be: nevezetesen atermészeti javakat módosító és így a W1-et megte-remtõ munka, valamint a munkát módosító és ígya W2-t megteremtõ szellem szerepének a megérté-se. W1 nem más, mint egy bizonyos lélekszámú né-pesség által a létszükségletének megfelelõ nagyságútermõterületen végzett fizikai munka eredménye,amit jómagam az írásaimban „természetbõl nyertértéknek” neveztem el. Más néven „õsértéknek” ishívják, hiszen ez a W1 annak a gazdasági értékneka nagyságát adja meg, amely – mint azt a követke-zõkben látni fogjuk – mindennemû árképzés alap-ját kell képezze. Az általam „szervezési értéknek”elnevezett W2 ugyanis – akármekkora legyen is – atermészetbõl nyert érték terén elért megtakarítás-sal egyenlõ, aminek eredményeképpen az adott lé-lekszámú népesség által végzett teljesítmények ér-tékének összege állandó – mindvégig W1-gyelegyenlõ – marad. Az egy fõre jutó W1 monetárismegfelelõjét „társadalmi kvótának” neveztem.Tiszta W1 mellett a teljesítmények és a szükségle-tek fedik egymást, ami a W2 bekapcsolódása mel-lett is így marad, ha az egyes munkavégzõk

SzG 2008/4 9

ANTROPOZÓFIA

teljesítményéért fizetett ár a munkavégzõ társadal-mi kvótájának felel meg. Akárhogy is változtatja amunkamegosztás a teljesítmények összetételét ésmennyiségét: ha a teljesítményt nyújtó személy ateljesítmény értékéért cserébe jövedelemként a tár-sadalmi kvótát (az egy fõre jutó W1 monetáris le-képezését) kapja, akkor minden egyes teljesít-ményt nyújtó személy a materiális és immateriálisszükségleteinek megfelelõen részesülhet a többiekteljesítményeibõl e jövedelme segítségével, amelybiztosítja szükségleteinek kielégítését. E jövede-lemnek tehát semmi köze a „minimálbérhez”, a„létminimumhoz” vagy az „alapjövedelemhez”.

Az „alapjövedelem” („Grundeinkommen”) fo-galma mögött az „õsérték” steineri megfogalmazá-sától teljesen eltérõ gondolatmenet húzódik meg;az „alap” („Grund”) tag nem a természeti alapok-hoz, a termõföldhöz való kapcsolódásra utal. A „Grund” szó másik, a római „domínium” („föld-tulajdon”, „tulajdon”) fogalmának megfelelõ jelen-tése érvényesül inkább, amely beférkõzik a termõ-földet megmûvelõ ember és a termõföld közé, ígygondoskodva arról, hogy a termõföld mûvelõje necsak materiális, tulajdonjogi szempontból, hanemmentálisan is gyökértelenné váljon. A „domínium”elvont fogalmának hatása alatt a munkavégzés gyü-mölcse ma már tõketulajdon, ebbõl fizetik a mun-kajövedelmet is. Egyesek pedig úgy képzelik, hogya mai fogalmainknak megfelelõ tõke és munkajö-vedelem közötti, elõzõek szerinti visszás gazdasági-hatalmi viszonyon túl lehet lépni egy tisztán statisz-tikai számításokkal meghatározandó olyan alapjö-vedelemmel, amely különbözõ hatással van az ár-képzésre attól függõen, hogy fedezve van-e anyagiteljesítménnyel, vagy egyfajta teljesítmény nélküliéletjáradékhoz hasonlít.

Rudolf Steiner ezzel szemben felismerte azt aminden gazdálkodás alapját képezõ zsinórmérté-ket, amely meghatározza a munka materiális ésimmateriális eredményének – a jövedelemmelmegegyezõ – értékét. Ez a zsinórmérték az adottemberközösség által a számára szükséges nagyságúföldterületen végzett munka eredménye, amely el-osztva a közösség létszámával, megadja az egy fõ-re jutó, pénzben kifejezett társadalmi kvótát.

Egyenlõség, szabadság, testvériség

A W1 biztosítja az egyenlõség elvének érvénye-sülését. Ehhez nincs szükség egyenlõsdire, sõt atársulásokon alapuló gazdálkodás különbözõ talál-mányok, a termelés fejlõdése és az igények válto-zása folytán nem is fajulhat egyenlõsdivé. Mindenember teljesítményének értéke a W1-re vezethetõ

vissza. A W1-bõl vezethetõ le minden teljesítményértéke és mindenki jövedelme. Steiner ugyanakkorazt mondja, hogy alapvetõen senki sem kereshettöbbet – bármennyit dolgozik is –, mint a földjára-déknak a népesség lélekszámával való elosztásábóladódó hányados, ahol is a földjáradék a termõföldadott termelési hatékonyság mellett jelentkezõ hozama.

A termelési hatékonyság a szellem mûködésé-nek kezdetével, a munka szellem általi szervezésé-nek köszönhetõen a W2-vel együtt jelenik meg.Általa kialakul a munkamegosztás, ugyanakkor ez-zel együtt a szükségletek is elválnak a teljesítményhozamától, de a W1 is csak általa válik gazdaságiértelemben vett értékké. W2 mint a természetierõforrásokon végzett fizikai munka szervezésé-ben megnyilvánuló szellemi munka eredményeegyenlõ annak a fizikai munkának az eredményé-vel, amelyre szükség lett volna, ha a szervezõ szel-lemi munka jóvoltából nem lett volna megtakarít-ható. A szellemi munkával tehát fizikai munka ta-karítható meg, de az az eredmény, amellyel e fizi-kai munka eredetileg járt volna, nem vész el, hi-szen azt kitermeli – ki kell hogy termelje – a to-vábbra is a természeti erõforrásokon végzett, aszervezés (azaz W2) által segített munka. A szelle-mi élet tehát lehetõvé teszi, hogy a fizikai munka atermészeti erõforrásoktól eltávolodva emancipá-lódjon, ugyanakkor a fenntartásához szükség vanarra a többlethozamra, amelyet a megmaradó fizi-kai munka neki köszönhetõen a természeti erõfor-rásokból kiaknáz. A szellemi munkának kétféle tí-pusa van: a szervezõ és a „felmentett” szellemimunka. Rudolf Steiner ebben az értelemben féligszabad és szabad szellemi életrõl beszélt. A W2 te-hát szabadságot teremt.

A közvetlenül a természeti erõforrásokonvégzett munka terén a W2 segítségével elértmegtakarítás ellenértéke olyan tõke, amely aközvetlenül a természeti erõforrásokon végzettmunka alól felmentettek finanszírozását, így akézmûvesipar és a gyáripar révén bõvülõ anyagitermelés, az államháztartás, az egészségügy és azoktatás, a nyugdíjrendszer stb. finanszírozásátszolgálja. Amikor Rudolf Steiner a Szociális Jö-võrõl szóló második elõadásában 1919-ben arrólszól, hogy „a tõkét abban a pillanatban kell meg-adóztatni, amikor bekerül a gazdasági vérker-ingésbe”,5 akkor pontosan erre a folyamatrautal: az anyagi termelésben részt nem vevõk tár-sadalmi kvótáinak (lásd fenn) formájában megje-lenõ tõkét ugyanis az anyagi termelésben résztvevõ üzemek és vállalatok termelik ki; onnan ke-rül be a gazdasági körforgásba, ezért ott kell adó

SzG 2008/410

ANTROPOZÓFIA

formájában beszedni a közkiadások fedezetétnyújtó tõkerészt. Úgy is fogalmazhatnánk, hogya közszférában dolgozók társadalmi kvótáit ottkell leágaztatni a gazdasági körforgásból. A Pénzjövõje címû írásomban ezt az összefüggést úgyadtam vissza, hogy az egyik évben bevételi szám-lát kell nyitni, amely a következõ évben kiadásiszámlává válik. A Steiner által posztulált adó tel-jesen logikus következtetés, ha megértjük az ér-tékteremtés és tõkeképzés mibenlétét. A többlet-értékkel rendelkezõ vagy többletérték nélküliáruk és szolgáltatások árára kivetett (több-letérték)adó elképzelésének semmi közeSteinerhez. (Legutolsó cikkemben perpetuummobiléhez hasonlítottam ezt a rendszert, mivelaz alapjövedelem értéktöbbletadóból [általánosforgalmi adóból] való finanszírozásának ötleteolyan önmagába zárt rendszer képét vetíti elénk,amelyben a fogyasztók alapvetõen a jövedel-mükbõl finanszírozzák saját maguk alapjövedel-mét.)

Az árat mint az árucsere eredményét – mintazt már megállapítottuk – úgy kell felfognunk,mint érték értékre való elcserélésének az ered-ményét. A gazdálkodás társulásos jellege gon-doskodik a testvériességrõl, mivel az egyes embe-rek teljesítményének egymással való harmonizá-lására törekszik azáltal, hogy azok összesítettárát a keresleten keresztül W1 körüli értékentartja, és így az árak és W1 egy fõre esõ kvótájais meg fog egyezni egymással. Ha ugyanis azegyéni teljesítmény ára és az egy fõre jutó jöve-delem egybeesik az egy fõre jutó W1-gyel, akkorelérjük azt, hogy „az egyén teljesítményének ér-téke lényegében megfeleljen azon más javak ér-tékének, amelyekre a teljesítményt nyújtó egyén-nek a teljesítmény nyújtására fordított idõ alattszüksége van” (Hármas tagozódás és társadalmibizalom [tõke és hitel]. In: A társadalmi szervezethármas tagozódásáról – összegyûjtött írások1919–19216). Most válik érthetõvé az, amireRudolf Steiner már 1905-ben utalt a „szociálisalaptörvényben”, nevezetesen, hogy a „gazdasá-gi õssejt” létrejöttéhez a jövedelmet nem az árbe-vételbõl, a teljesítmény hozamából, hanem W1-bõl, az õsértékbõl kell fizetni. Ha a jövedelmet ateljesítmény hozamából fizetik, akkor a teljesít-mény értéke egyoldalúan a kereslettõl, a jövede-lem pedig egyoldalúan az ártól függ majd. Azegyéni teljesítmény árának és az egyéni jövede-lemnek az egy fõre jutó W1-hez, illetve a társa-dalmi kvótához való hozzáigazításával ugyanak-kor a társulás közös nevezõre hozza az egyén ér-dekét és az azon túlmutató közösségi szellemet.

Mi a pénz?

Az árak W1-gyel való, társulások általi harmo-nizálása ugyanakkor olyan pénzteremtést teszszükségessé, amely párhuzamba hozza egymással areálértéket és a névértéket, a pénzt a teljesítmé-nyek könyvelésének eszközévé teszi. Ez a pénzmennyiségének W1-gyel való egyenlõvé tétele út-ján érhetõ el. Mivel W1 a népesség lélekszámátólfügg, így elvonatkoztatottan nézve a pénzmennyi-ség is a népesség lélekszámához kötõdik. „Mindenelvégezhetõ munka forrása csakis a népesség lehet,és mindennek, amihez ez a munka kapcsolódhat,végsõ soron a termõföld a forrása, hiszen ez az,amire mindenkinek szüksége van” (ld. a Közgazda-sági Kurzus XIV. elõadását3). Így a teljes pénz-mennyiség fedezve van olyan teljesítményekkel(munkahozamokkal), amelyeknek közvetlen vagyközvetett módon „a termõföld a forrása” (RudolfSteiner az ilyen pénzt „vásárlópénznek” nevezi).

Rudolf Steiner a Közgazdasági Kurzus XIV. elõ-adásában ezzel a pénzmennyiséget is rögtön defi-niálta. Az általa adott meghatározás teljesen logi-kusan következik a W1-gyel kapcsolatos szemléle-tébõl, és figyelembe veszi a W2 által elõidézettgazdasági fejlõdést (mesterséges termelõeszközö-ket) is: „Ezzel a pénzt visszavezettük azokra a fel-használható termelõeszközökre (egy meghatáro-zott gazdasági térség termelõeszközeire), amelye-ken fizikai munka folytatható. Az egyetlen egész-séges fizetõeszköz a felhasználható termelõeszkö-zök összessége”, „ahol is termelõeszközön termé-szetesen elsõsorban és mindenekelõtt a termõföl-det kell érteni” – teszi hozzá magyarázatképpenugyanebben az elõadásban néhány bekezdéssel fel-jebb. A pénznek mint a teljesítmények könyvelésé-re szolgáló eszköznek a hátterérõl és így a pénzte-remtés és az árképzés közötti összefüggésrõl azelõadás végén beszél: „Ez (a W1 és az árak közöt-ti összefüggés – A. C.) mindig azonnal tudatosulnifog bennünk, ha bankjegyeinken kifejezésre jut eza kapcsolódás a természethez. Hiszen a valóságbanmég mindig jelen van. Ezt sose feledjék!”

Ha Steiner azt mondja, hogy a pénzmennyiség„a felhasználható termelõeszközök összességé-nek” felel meg, akkor a (megtakarított W1-benmért) W2 értékével kapcsolatos fenti fejtegetések-bõl az következik, hogy a mesterséges termelõesz-közök (beleértve a mezõgazdaságban használttechnikai eszközöket is) értéke a közvetlen termõ-földi munkavégzésben megtakarított és e mester-séges termelõeszközök elõállítására fordított mun-ka értékének felel meg („a termõföldi munkábanjelentkezõ feleslegnek az ipar alrendszerébe kell

SzG 2008/4 11

ANTROPOZÓFIA

átvándorolnia” – fogalmaz Steiner), aminek az akövetkezménye, hogy a felhasználható termelõ-eszközök összessége W1-gyel egyenlõ.

W1 és W2 viszonyáról

W1-nek és W2-nek az árban megjelenõ viszo-nyát Rudolf Steiner a következõképpen jellemeztea Közgazdasági Kurzus XIII. elõadásában:3 „Azt,ami a nemzetgazdaság tisztán anyagi mûködésé-ben munkaként, ill. a munkában rejlõ értékterem-tõ erõként jelenik meg, és éppen hogy végtelenülnagy értékkel bír, nos azt valami más, õt támogatóerõ – ha nem is értékteleníti el, de mindenesetre –számosságában egyre jobban csökkenti, és ígymindaz, ami a természeti erõforrások mûvelésétjelenti, valamint az, ami a szellem oldaláról törté-nik, olyanfajta kölcsönhatásba lép egymással,amelyben nemzetgazdasági szempontból bizonyosértelemben kölcsönösen kompenzálja egymást.”Ez azt jelenti, hogy a teljesítmények ára W2 növe-kedésével párhuzamosan nominálisan egyre in-kább csökken. Az egyes társadalmi kvótákra egy-ben egyre több és egyre többféle anyagi teljesít-mény jut. Az egyes társadalmi kvótákon belül egy-re csökken a saját teljesítmény értékének részará-nya, míg mások teljesítményei egyre nagyobb rész-arányt fognak kitenni a társadalmi kvóta értéké-ben. Ezen kívül az anyagi termelésben részt vevõkközül egyre kevesebben fogják egyre több olyanember társadalmi kvótáját kitermelni, aki az„immateriális” termelésben vesz részt, azaz szelle-mi tevékenységet folytat, vagy éppenséggel tisztánfogyasztónak minõsül (idõsek, gyermekek, bete-gek). W1 és W2 viszonyának fenti megértése alap-ján teljesen logikus az a jellemzés, amit a „szociálisalaptörvény” egy közösség jólétérõl ad: „[a közös-ség tagjai] saját szükségleteiket egyre kevésbé sajátteljesítményükbõl, hanem helyette társaik teljesít-ményének hozamából elégítik ki.” Ez az egyes tár-sadalmi kvótáknak a saját teljesítmény értéke általképviselt részbõl és a mások teljesítményeinek ér-téke által képviselt részbõl való összetevõdéséreutal. Az pedig, hogy „minél kevésbé támasztanakigényt az egyes emberek arra, hogy saját teljesítmé-nyük hozama is sajátjuk legyen, azaz a személyesenelért hozam egyre nagyobb részét bocsátják mun-katársaik rendelkezésére”, azokra a társadalmikvótákra utal, amelyeket az anyagi termelésbenmegmaradók a saját társadalmi kvótájukon felülmások számára kigazdálkodnak. E többletkvóták-ra a Közgazdasági Kurzus XII. elõadása azzal amegjegyzéssel utal, hogy a munkások jobban megvannak fizetve, ha a vásárlópénzen (saját társadal-

mi kvótájukon) felül „ajándék- vagy kölcsön-pénzt” is kapnak.

A munka a természet által képviselt pólusonrendelkezik a legnagyobb értékkel, míg a szellemáltal képviselt ellentétes póluson nulla az értéke;ezért minden, ami a szellemtõl jön – ajándék. EzértSteiner nem alaptalanul nevezte a W1-bõl a W2jóvoltából a szellemi élet finanszírozására fordítha-tó rész pénzben kifejezett ekvivalensét „ajándék-pénznek”, mely kifejezés ugyanakkor az ajándék-pénztõl függõkben (pl. orvosokban) megütközéstkeltett, mivel õk a W1 és a W2 megértése híjánhelytelenül az alamizsna képzetét társították hoz-zá. A W1 és a W2 megértése nélkül azonban jottá-nyit sem fog változni mai tõkefogalmunk, és pontaz egészségügyben fog megmutatkozni, mennyirenem lehetséges a létfenntartáshoz szükséges anya-giak megteremtésének elválasztása a munkától: azegészségügyi dolgozók jövedelme továbbra is má-sok betegségétõl fog függni, hiszen e nélkül nemlennének bevételeik. Ha nem tesszük az ár helyettaz õsértéket a munka eredményének értékmérõjé-vé, akkor a tõke továbbra is a munka eredményé-nek hozamából visszatartott többletérték lesz, amunkajövedelem pedig továbbra is a tõkébõl kerülmajd kifizetésre. A létfenntartáshoz szükségesanyagiak megteremtésének a munkától való elvá-lasztásáról beszélni anélkül, hogy átlátnánk, hogycsakis W1 és W2 megértése teszi lehetõvé a meg-lévõ szociális struktúra szabadsággá való átalakítá-sát – nos, ez pedig hazug dolog.

Fordította: Benedicty Gergely

Forrás: Der Europäer, 12. évf. 4. sz. (2008. febr.), 28-31. o.

Jegyzetek

1. Rudolf Steiner, GA 305 (Oxford, 1922. 08. 20.)

2. Steiner a Hármas tagozódás és társadalmi bizalom (tõke

és hitel) címû tanulmányában (ld. A társadalmi szervezet

hármas tagozódásáról – összegyûjtött írások 1919–1921.

Verlag Freies Leben kiadó, Stuttgart, 1972. 135. o.) a kö-

vetkezõket írja: „A társadalmi szervezet hármas tagozó-

dása iránti törekvések értelme az emberi teljesítmények

értéke és az emberi szükségletek közötti kiegyenlítõdés

elérése.”

3. Rudolf Steiner, GA 340

4. Der Europäer, 11. évf. 6. sz. (2007. április), ill. Szabad

Gondolat, 10. évf. 3. sz. (2007. szeptember)

5. Rudolf Steiner, GA 332a (1919. 10. 25.)

6. Rudolf Steiner, GA 24, 265. o.

SzG 2008/412

ANTROPOZÓFIA

Frisch Mihály

AMIKOR VALAMIT MEGTUDHATUNK A SZÁMÍTÓGÉP LÉNYÉRÕL(Kiegészítõ gondolatok Györffy Gábor könyvismertetõjéhez)

Edwin Black Az IBM és a holokauszt címûkönyvnek meg kellett volna rengetnie a világot. Aszerzõ és népes munkacsapatának majd hároméveskutatása, a 20 ezer oldalas dokumentumanyag át-tanulmányozása alapján egyértelmûen feltárta ésbizonyította az amerikai IBM cég és a hitleri Né-metország, illetve a cégvezetõ és Hitler szoros kap-csolatát. A könyv végén az olvasó maga is megál-lapíthatja – egyetértésben a szerzõvel –, hogy azIBM, illetve a Hollerith-féle lyukkártyafeldolgo-zó-rendszer nélkül nem lehetett volna a népirtásilyen mértékû, nem lett volna lehetséges a zsidószármazású emberek ilyen egyértelmû azonosítá-sa, és nem utolsósorban nem lehetett volna azemberek elhurcolását – a kor lehetõségeit messzemeghaladó módon – logisztikailag ilyen tökélete-sen megszervezni.

Nagyon szomorú, hogy Edwin Black a világsok-sok nyelvére lefordított könyvének – egészcsekély kivételtõl eltekintve – nem volt semmiolyan visszhangja, amely kutatókat további mun-kára ösztönzte volna, vagy hogy az olvasók eset-leg az eddig fel nem tett kérdéseket feltették vol-na a világnak, a világ vezetõ hatalmainak. Ezttudva még nehezebb ennek a történetnek, enneka jelenségnek egy mélyebb szintjérõl beszélni,amellyel Paul Emberson a svájci Antro-Tech inté-zet vezetõje foglalkozik.

Õ elõadásaiban és könyvében (Paul Em-berson: „Gondishapurtól a Szilícium-völgyig” – a könyv angol nyelvû bõvített kiadása várható-an ez év végén jelenik meg, és reményeink szerint2009. II. félévében magyar nyelven is olvashatólesz) arról beszél, arról ír, hogy a mai számítógé-pek kialakulásában milyen kulcsszerepet játszottaz elõször a népszámlálásban használt Hollerith-féle automatikus lyukkártyafeldolgozó-rendszer.Az elõadásokból és a könyvbõl kiderül, hogy mi-lyen fontos minden ilyen, az emberiség történel-mében sorsfordulatot hozó találmány születés- ésháttértörténetét feltárni, és a feltaláló élettörté-netén keresztül az esemény mozgatóerõit megis-merni.

Emberson mélyreható kutatásokat végzett aHollerith-féle adatfeldolgozó-rendszerrel össze-függésben is, és a feltárt történetek, személyisé-

gek jelleme alapján betekintést nyerhetünk a szá-mítógép valódi mûködésébe, és elgondolkozha-tunk azon is, hogy vajon milyen célokat is szol-gálhat az átfogó adatgyûjtési, adatfeldolgozási-rendszer (melynek lelke a számítógép), amely mamár óriási mértékben továbbfejlõdött.

A cikk keretei nem engedik, hogy errõl részle-tesen írjak, inkább csak ízelítõként közlök né-hány gondolatot Paul Embersontól, a népszámlá-lás és az IBM története kapcsán.

A XIX. század végének világhangulatát kellelõször is megértenünk. Az új nemzeteknél, ígykülönösen Amerikában egyre erõsödik az a gon-dolat, hogy minél többen vagyunk, annál erõsebba nemzet, annál nagyobb hatalommal bírunk. A New York Times írja 1890-ben, hogy hazánk,Amerika mérhetetlen gazdagságát az adja, hogysokan vagyunk, a többi nemzet gyenge, mert ke-vesen vannak. Mindez a Mihályi-kor hajnalántörténik, amikor azt kellett volna mondani, hogymindegy, milyen színnel, milyen fajba és hol szü-lettem, a fontos, hogy egy szellemi Én vagyok.De itt beléptek az ellenhatalmak. Ahrimani lé-nyek közremûködésével ebben az idõben a na-cio-nalizmus erõsödött meg. Ahriman az, aki avérvonal mentén dolgozik, elhiteti az emberek-kel, hogy a nemzet, a család és a vér a legfonto-sabb. Amerikában ez egészen különös erõvel ha-tott. Hihetetlen lelkesedés született a nép, a nem-zet iránt, és ebben kiemelt fontossággal bírt a la-kosság száma, összetétele. A népszámlálás intéz-ménye ennek az egész gondolatnak egyféle haj-tóerejévé vált. Hatalmas gondot jelentett azon-ban, hogy a kezdetben tízévenkénti népszámlálásadatait majdnem hét évig dolgozták fel, így mirekészen lettek, az adatok szinte elavultak.

Hol

leri

th-f

éle

lyuk

kárt

yafe

ldol

gozó

-ren

dsze

r

SzG 2008/4 13

ANTROPOZÓFIA

A korszellemmel ellentétes ahrimáni impulzus –sokan vagyunk, akkor erõsek is vagyunk – azon-ban hatalmas erõket mozdított meg a megoldásérdekében. Végül is a kérdést Herman Hollerith,egy Németországból kivándorolt család gyerme-ke oldja meg, aki 1886-ban egy olyan statisztikaiadatok számlálására és feldolgo-zására szolgáló adatfeldolgozógépet fejleszt ki, amely az addi-gi kézi feldolgozást forradalma-sítja. Már az 1890-es népszám-láláskor is 43 Hollerith-gép azelõzõ népszámlálás 50 millió fõ-jével szembeni 62 millió emberadatát négy év alatt fel tudtadolgozni.

Ha megnézzük a Hollerithcég történetét, akkor láthatóváválik az az impulzus, amely aszámítógép további fejlõdésétmegalapozó adatfeldolgozó gépigényét elõhívta. A Hollerithcég rendkívül sikeresen indult,de azután Hollerith csaló mó-don egy nem mûködõ számoló-gépmodellt dobott piacra,amelybõl súlyos problémái tá-madtak a hatóságokkal. Ezutántalálkozik egy bûnözõvel, egy il-legális fegyverkereskedõvel, akimegvásárolja a céget. (Ehhez a„bûnözõ” jelzõhöz azért tud-nunk kell, hogy Amerika hõskorában más erköl-csi értékrend uralkodott, mint Európában. Itt havalaki sikeres vállalkozó volt, akkor ha bûnözõ isvolt, hõsként tekintettek rá.)

Az új tulajdonost – aki megtartotta vezetõkéntHollerithet – egy nap felkereste Thomas Watson,aki az akkor mûködõ legbrutálisabb „cápa” cégetvezette. Az ilyen cégek fenyegetéssel, akár fizikaierõszakkal is elérték, hogy a konkurens cégekmegszûnjenek vagy beléjük olvadjanak. Így tör-tént ebben az esetben is, Watson fenyegetéssel el-éri, hogy övé legyen a Hollerith-gépeket gyártócég, és összeolvasztással megalakítja új cégét,amelyet késõbb IBM-nek neveznek el.

Edwin Black érdeme, hogy feltárta ThomasWatson és a hitleri Németország kapcsolatát.Thomas Watson – akinél a szinte minden ameri-kaiban megtalálható erõs nacionalizmust egyfé-le fajgyûlölet is színesítette – hamar megtaláljaaz üzleti, sõt a személyes kapcsolatot is Hitler-rel. Ez addig megy, hogy az 1930-as évek elejénAmerikában a Hitlertõl ajándékba kapott ho-

rogkereszttel sétálgat az utcákon, késõbb azon-ban ezt a kapcsolatot már gondosan eltitkolja.Az általa megalapított, látszólag független né-met Dehomag cég összes részvényeit Watsonbirtokolta, és az õ közvetett irányításával szer-vezte meg az a cég – és általa az IBM – a német,

a lengyel, a román zsidókösszeírását és a haláltáborbavaló szállításának megszerve-zését, „optimalizálását”. Wat-son a háború alatt kettõs éle-tet élt. Miközben Hitlermondhatni egyik legközeleb-bi munkatársa volt, és titok-ban sokszor meglátogatta õt,egyidejûleg az amerikai el-nök tanácsadója is. Érdekesés korunkra jellemzõ, hogyWatsont (akit az igazgatóiposzton késõbb fia, az ifjabbThomas Watson követett)még ma is, e történet nap-fényre kerülése után is hõs-ként tisztelik Amerikában.

A történetbõl fel kell is-mernünk, hogy ezzel a tech-nikával és a technikát a világ-ban elterjesztõ személyekkelolyan valami jött a világba,amely nem ismeri a morált. A számítógép fejlõdésénektovábbi története (összefüg-

gése az atom-, illetve hidrogénbomba felfedezé-sével) mind-mind ezt a kijelentést támasztjákalá. Ha ilyen módon tanulmányozzuk a számí-tógép egész történetét Gondhishapurtól napja-inkig, és a jövõ tendenciáit is feltárjuk, akkortényszerû képként megismerhetjük a számító-gép igaz valóságát és a benne mûködõ erõket. A nagy kérdés, hogy mikor érti meg az emberi-ség – de fogalmazzunk mértéktartóbban: néhá-nyan közülük –, hogy Edwin Black kutatásai,vagy Paul Emberson munkássága, történetei, demondhatnám Steiner egész életmûve nem elsõ-sorban a múltra vonatkozik, az akkori történé-seket magyarázza, bizonyítja, hanem egy impul-zust ad mindenki számára, hogy megismerhes-sék és saját maguk továbbgondolják a számító-gép, a technika igazi lényét, az egész emberiségfejlõdésének választható útjait. De ahhoz, hogyaz utak közül választani tudjunk, fel kell ébred-nünk. Persze ha tovább alszunk, az is egyféle vá-lasztás lesz…

Hol

leri

th f

éle

lyuk

kárt

ya

SzG 2008/414

ANTROPOZÓFIA

Gyõrffy Gábor

MINDENT MEGOLDANIEdwin Black: Az IBM és a Holokauszt címû könyvének ismertetése

„Már évtizedek óta jelennek meg a könyvek alegkitûnõbb szerzõk tollából, akik mind kénytele-nek voltak bevallani: csak azt nem értik, mikéntvolt lehetséges a holokauszt. Nemcsak az a kérdés,hogy miért történt,1 hanem az is: hogyan történ-hetett? Hogyan találták meg a nácik az áldozato-kat? Ha úgy, hogy listájuk volt róluk, hogyan ké-szültek ezek a listák?” – teszi fel a kérdést EdwinBlack Az IBM és a Holokauszt címû könyve2 utol-só bekezdéseiben. Nem tudták erre a választ a túl-élõk, sem a felszabadító hadtestek katonái, sem abírák, szerinte a beszédeket tartó politikusok és a könyvek írói sem. „Nem csoda. Magukat a kér-déseket is alig tette fel valaki” – koppan könyvé-nek utolsó mondata.

Õ feltette. Miként született meg benne ez a kérdés? Válaszoljon a szerzõ maga: „Nos, 1993-ban, a washingtoni Holokauszt Múzeumban kez-dett derengeni elõttem, hogy milyen szerepe lehe-tett az IBM-nek. Ott ugyanis rögtön az elsõ kiál-lítási tárgy egy IBM Hollerith D-11-es kártyaosz-tó gép volt, rajta a céget azonosító névtábla. Eztazóta helyettesítették egy kisebb IBM-géppel, mi-vel annyi látogató csoportosult elõtte, hogy for-galmi dugót okoztak a kiállítási térben. Magánaka tárgynak a kísérõszövegébõl csupán annyi derültki, hogy az IBM szervezte meg az 1933-as nép-számlálást, amelynek során a nácik a zsidókat azo-nosították. Így fordulhatott elõ. hogy már 15 mil-lió látogató – köztük nem egy neves holokauszt-szakértõ – fordult meg a kiállításon és tekintettemeg a gépet is, mire valaki végre elgondolkozottazon, hogy ez mit is jelent.”3 Jó egy órát töltött agép elõtt, aztán megígérte apjának és anyjának,akik vele voltak, hogy errõl még többet is ki fogderíteni. Szülei Lengyelországban születtek. Apjaa fagyott hó alól ásta ki és gyógyította meg felesé-gét, miután õt egy Treblinkába tartó marhavagon-ból való szökési kísérlete során meglõtték és egysekély tömegsírba hantolták. A kérdésre, hogyhonnan tudtak a nácik létezésükrõl, zsidó mivol-tukról, a szülõk nem tudtak válaszolni, csak szé-gyenlõs zavart éreztek.

Évekig kísértette a kérdés, hogy a cég, amelymindig is „a megoldások cégeként” hirdette ma-gát, és ma sem várja ölbe tett kézzel a megrende-léseket, hanem ajánlatokat tesz és megoldásokat

kínál: vajon milyen megoldásokat kínált az 1933.évi népszámlálásra és azt követõen a náci Német-országnak?

A kutatás elindul

Végül 1998-ban hozzálátott a válasz módsze-res kereséséhez. Kutatók, fordítók és technikaimunkatársak egész csapatát szervezte meg sajátköltségére. A segítõk nagy része önkéntes volt. A megjelenésig teljes titoktartást vállaltak. A csa-pat mintegy ötven levéltárból, egyetemi kézirat-tárból és múzeumból közel 20 ezer oldal terjedel-mû dokumentumot szedett össze – közte többezer korábban titkosnak minõsített dokumentu-mot. A témák és idõszakok szerint rendszerezettanyagot a szerzõ pincéjében tárolták, az önkéntessegítõk ott kerülgették a dokumentumtornyokat:„Az említett 20 ezer dokumentum közül egy semtartalmazta a végsõ választ a kérdéseimre; csakegyütt tartalmazták.”4 A szerzõ kutatói kitartásátjól mutatja az alábbi beszámoló a 2000 októbe-réig tartó kutatásban: „A kulcsfontosságú infor-

mációkra olykor csupán akkor bukkantunk rá,amikor egy-egy forrást három-négy fázison átkövettünk visszafelé. Ilyen eset volt, amikor pél-dául Jacob Presser ismert könyvének angol for-dítását, a Destruction of Dutch Jewst (A hollandzsidók elpusztítását) átolvasva egyetlen utalást

IBM

032

az

elso

lyuk

aszt

ó ír

ógép

, 193

3

SzG 2008/4 15

ANTROPOZÓFIA

sem találtam a témára. Megkértem hát a hollan-diai segítõimet, hogy nézzék át az eredeti, hollandnyelvû változatot, de õk is csak egyetlen, lábjegy-zet nélküli utalásra bukkantak a lyukkártyarend-szerrõl. Csupán amikor szert tettünk Presser ere-deti kéziratára, akkor találtuk meg azt a széljegy-zetet, amelyik utal egy bizonyos holland levéltárianyagra; ezt megkeresvén már egész sor értékesinformációra bukkantunk Hollandiáról. Amikor aromán népszámlálással foglalkoztam, le kellettfordíttatnom egy német statisztikus húszoldalasviszszaemlékezését, hogy megtaláljam benne aztaz egyetlen mondatot, amelybõl kiderült: Romá-niában is használták a lyukkártyarendszert. Ezt

késõbb megerõsítette az IBM egyik levele, amely-ben elrendelték bizonyos gépek átszállítását a há-ború sújtotta Lengyelországból Romániába az ot-tani népszámlálás elvégzésére.”5 Az IBM vállalatidokumentációjában számos esetben virágnyelvenfogalmazott, dátum és aláírás nélküli írások vo-natkoztak a Németországi együttmûködésre, éstöbb helyütt utalás, hogy a lépésekrõl szóban tör-tént megállapodás. Ezzel együtt a szerzõ az eddi-gi feltárás legnagyobb akadályát nem a dokumen-tumok homályosságában látta, hanem abban,hogy a feltáráshoz „nem csupán a holokauszt há-ború elõtti és alatti történetével kellett tisztábanlenni, hanem az ipari forradalom utáni mûszaki

“1869 és 1871 között Németország felsza-badította a zsidókat számos (de nem mind-egyik) kereskedelmi, polgári és politikai korlá-tozás alól, és õk éltek is az alkalommal, hogymásokkal egyenlõk lehessenek. Családnevüketnémetesítették, vallásgyakorlatukat a reform-judaizmus szellemében lazábban folytatták,gyakorta házasodtak össze keresztényekkel, ésgyermekeiket immár kereszténynek nevelték.[…] Míg 1871-ben, tehát az emancipáció ide-jén mintegy 550 ezer zsidó élt Németország-ban, 1930-ra kb. 60 ezerrel csökkent a számuka kereszténység felvétele vagy vegyes házasságrévén. Sõt azoknak sem volt erõs zsidóságtu-datuk, akik még valamely zsidó közösség tag-jai maradtak. […] A legtöbb német zsidó „101százalékos” németnek tartotta magát. A Har-madik Birodalom ideológiája azonban mástmondott. Nem az a zsidó, aki a vallását gyako-rolja, hanem akinek zsidó õsei voltak. Õketmind meg kell keresni, ujjal kell rájuk mutat-ni, azután meg kell ölni õket.

[Ezért] Úgy tûnt, hogy a zsidók azonosításaNémetországban technikailag igen nehezenkivitelezhetõ feladat lesz, évekig kell majdküszködni az adatok felvételével és osztályo-zásával. […] Az azonosítási program már aHarmadik Birodalom elsõ heteiben, 1933. áp-rilis 12-én elkezdõdött, amikor Hitler nép-számlálást rendelt el. Friedrich Burgdörfer, aBirodalmi Statisztikai Hivatal igazgatója nyil-vánosan köszönetét fejezte ki azért, hogy„nemzeti felemelkedésünk kormánya elren-delte a népszámlálást”. Burgdörfer meggyõzõ-

déses fasiszta volt, szépen haladt felfelé aranglétrán a Náci Párt Politikai osztályában is,és egyik vezéralakja lett a Német FajtisztaságiTársaságnak. Örömét az magyarázza, hogytudta, Németországot csakis akkor lehet meg-tisztítani a zsidóktól, ha elõbb azonosítjákõket, akármilyen sokáig tartson is ez.

A nácik igen gyorsan akartak sok mindentmegtudni a saját társadalmukról, így perszeazt is, ki benne a zsidó. Németországban régihagyomány volt, hogy a népszámlálás soránrákérdeztek az illetõ vallására – nem volt eb-ben semmi rossz szándék. Az elsõ világháborúutáni nagy népvándorlások során pedig szá-mos zsidó érkezett Németországba, elsõsor-ban Lengyelországból, azt viszont senki semtudta pontosan, hányan érkeztek, hol teleped-tek le, és milyen munkát végeznek. Nem tud-ta senki a nevüket sem. A nácik nagyon jóltudták, hogy korábban minden népszámlálás3–5 évig tartott, s mire ez megvolt, az adatokszinte már teljesen elavultak. Kívánatos lettvolna, hogy legalább a 41 milliós lakosú, azazNémetország összlakosságának jó 60 százalé-kát kitevõ Poroszországról pontos adatokatszerezzenek. Milyen pontosan lehet ezt vég-hezvinni? A náci vezetõk szerettek volna négyhónapon belül megbízható adatokkal rendel-kezni, ám az reménytelen volt, hogy ezt a fel-adatot a porosz kormány önerejébõl ennyi idõalatt megoldja.

Képes volt rá azonban a Dehomag. A tár-saság elõállt azzal az ajánlattal, hogy szerzõ-déses alapon elvállalja a feladat teljesítését.

Az 1933. évi Poroszországi népszámlálás

SzG 2008/416

ANTROPOZÓFIA

Megszámlálják a lakosságot, majd mindenegyes polgárt kategóriákba sorolnak. Ehhezelõbb kiképzik, sõt képzés közben el is látják a cég területén azt a pár száz embert, akiket afeladat elvégzésére be is kell tanítani. A kor-mánynak csupán az adatfelvételrõl kell gon-doskodnia, a feldolgozást a Dehomag vállalja.A szerzõdést a cég kormánymegbízásokra sza-kosodott ügyvédje, Karl Koch bonyolította le.

Kochnak jó párt- és kormánykapcsolataivoltak. Watsonnak (az IBM vezérigazgatójá-nak – Gy. G.) hála, nemrégiben eljutott azIBM New York-i központjába, ahol nemcsak acég technikai lehetõségeirõl tájékozódott, ha-nem hasznos tippeket kapott arra nézvést is,miként lehet egy kormánytól a legelõnyösebbszerzõdést kicsikarni. 1933. május végén Kochörömmel jelentette Watsonnak, hogy sikerült1,35 millió német márkáért szerzõdést kötniea poroszországi népszámlálásra. Ez a vállalko-zás lesz a próbája a Dehomag és a HarmadikBirodalom kapcsolatának. „Most aztán meg-mutathatjuk, mit tudunk” – írta WatsonnakKoch.

Koch szükségesnek tartotta kitérni arra is,mi mindent köszönhet újdonsült tapasztalatai-nak Amerikában. „Az Önöknél a nemrégibenmegszerzett tudásommal felvértezve – írtaWatsonnak – és megerõsítve az ott szerzettkedvezõ benyomások által, képes voltammindvégig állni a sarat a hosszadalmas tárgya-lásokon, s azokat végül sikerrel lezárni.”Watson Kochnak írt köszönõlevelében remé-nyét fejezte ki, hogy „remélem, jövõre elláto-gathatok Önökhöz”.

A népszámlálás megszervezése óriási fel-adat volt. A Dehomag mintegy 900 ideiglenesmunkatársat fogadott fel, akiket fõként a radi-kális fasizmusáról híres Német Munkafrontirányította berlini munkaerõ-közvetítõ irodabocsátott rendelkezésre. A Dehomag szintehazafias kötelességet teljesített, amikor éppenezzel az irodával mûködött együtt, mivel Hit-ler egyik fõ ígérete népének az volt, hogy fel-számolja a munkanélküliséget. A Dehomagpedig napi négy órában kéthetenként 70-75embert képzett ki kurzusain az adatfeldolgozómunkára.

Kezdett kialakulni a statisztika rohamosz-taga. A képzéshez a berlini munkaközvetítõiroda tágas, jól megvilágított termeket bizto-

sított. Ha az ember megállt egy ilyen teremvégében, hátakat látott és többnyire illedel-mes kontyokat, mivel a feldolgozó munkáranagyrészt nõket delegáltak. Õk gubbasztottaka fapadokban, és még csak nem is mind láttakjól a terem oszlopaitól, de azért lelkiismerete-sen körmölgettek a jókora mintakérdõívekre.Megtanulták, hogyan kell ezekrõl kiemelni afontos személyi adatokat. A hely katonás jel-legét fokozta a számos „dohányozni tilos!”felirat a falon. Elöl, a tábla elõtt fehér köpe-nyes oktató magyarázta türelmesen, miként iskell az adatokat a kérdõívekrõl a gépekbe be-vinni.

1933. június 16-án útnak indult a mintegyfélmillió kérdezõbiztos – akiket azzal a felhí-vással toboroztak össze, hogy e munkára „ha-zafiasa érzelmû” embereket keresnek –, hogyházról házra járva begyûjtse a szükséges infor-mációt. A népszámlálók hadseregébe ideigle-nesen SA- és SS-tagokat is besoroztak. Akad-tak azonban olyan helységek is, ahol nem lo-bogott eléggé a hazafias tûz, ezért egyeseketkényszerítettek a feladat ellátására. Az adatfel-vétel során külön rákérdeztek a polgárok val-lására és a vegyes házasságokra is.

A lyukkártyákon annyi adatot lehetett tá-rolni, amennyit a lyukak és oszlopok száma le-hetõvé tett. Számos adatot úgy lehetett kinyer-ni, ha azonosítják bizonyos lyukak együtteselõfordulását. Emiatt a Dehomag úgy döntött,hogy az addig alkalmazott 45 oszlopos kártyá-ról áttér a 60 oszloposra. Ezen, mivel a lyuka-kat tíz sorban lehetett beütni, összesen 600lyuk tárolására volt lehetõség. Minden egyesoszlopban más-más személyes jellemvonásrautaló adatot lehetett rögzíteni, s ezeknek akombinációi több ezer demográfiai változatotjelölhettek. A Dehomag szakemberei még ígyis aggódtak, vajon elegendõ lesz-e a hatvanoszlop mindazon adatok tárolására, melyekrea Harmadik Birodalom kíváncsi. A Dehomagegyik belsõ kiadványában meg is jelent az azállítás, hogy akár a 80 oszlopos formátumra isrátérhetnek, „ha ez politikailag indokolt”. A Harmadik Birodalom pedig nemsokára el-kezdte annak az eldöntését, ki árja, ki zsidóNémetországban.

A népességstatisztika pedig átlépett egy ha-tárt: az arctalan tömeg tudományából az egyesemberek azonosításának az eszközévé vált.

SzG 2008/4 17

ANTROPOZÓFIA

1933. szeptember közepétõl 6 ezer barnapapírdoboz érkezett minden feltûnés nélkül aberlini népszámlálási központba az Alex-anderplatzon. Tollal és ceruzával kitöltött kér-dõívek voltak mindben, de gépi feldolgozásravártak. Amikor a felügyelõk kiürítették a do-bozok értékes tartalmát a Porosz StatisztikaiHivatalban, minden egyes kérdõívet, háztartá-sonként egyet, kézjegyével látott el egy tisztvi-selõ, aztán ezeket kupacokba szedve egy eme-lettel lejjebb vitték abba a tágas csarnokba,melyet a Dehomag a feldolgozás céljára kibé-relt.

A kupacolt kérdõíveket cipelõ kézbesítõkegy zárt lépcsõház jobb oldalán jutottak le aStatisztikai Hivatalból a Dehomaghoz. Lefeléhaladva egyre jobban hallhatták a kattogást.Az alsóbb szintre érve balra fordultak, majdáthaladtak egy lengõajtón, be a hatalmas, ma-gas mennyezetû, hangárszerû helyiségbe,amely csak úgy zengett a Hollerith-gépek mû-ködésétõl. Mintegy 450-en dolgoztak a lyu-kak bevitelén, egy-egy asztal mögött, amelyenkialakították a jókora kérdõívek méreténekpontosan megfelelõ dossziétartókat.

Amikor a kézbesítõ még egyszer balra,majd jobbra fordult, eljutott egy falhoz abla-kokkal, amelynél keskeny asztalok álltak. Idekellett letenni a kérdõíveket, már itt elkezdõ-dött a szortírozás; ezután a különbözõ kategó-riákba sorolt íveket a munkaterületen elhelye-zett irányítóasztalokhoz vitték, itt tovább osz-tályozták, s így került a munkaasztalokhoz,melyeken egy-egy félig szétszedett írógépreemlékeztetõ eszköz állt; ezekkel vitték be azadatokat.

A gyorsított adatbevitel két, esetenként há-rom mûszakban folyt. Egy-egy mûszak dolgo-zói hét és fél órát dolgoztak, összesen 60 percszünettel, mely alatt magukhoz vették aDehomag biztosította élelmet is. A Dehomagemberei a 41 millió porosz lakos adatait órán-ként 150 kártyára tudták felvinni. A Dehomagnapi 450 ezer kártya legyártását írta elõ, hogya négy hónapos határidõt tartani tudja, bele-kalkulálva a pihenõnapokat és az esetleges ki-maradásokat is. Aki álmos volt, bármikor kap-hatott kávét. Tornatanár oktatta ki a dolgozó-kat lazító gyakorlatokra. A társaság alkalma-zottai azt beszélték, hogy ha a 41 millió kár-tyát egymás hegyébe raknák, két és félszer ak-

korára tornyosulnának, mint Németországlegmagasabb csúcsa, a 2963 méteresZugspitze. A Dehomag ráadásul idõben akarta csúcsra jutni.

Amikor a cég egyik alkalmazottja kezébevette a munkacsarnok tervrajzát, az mindenbizonnyal egy lyukkártyára emlékeztette, hi-szen az asztalok olyasféle sorokban és oszlo-pokban voltak elhelyezve, akár egy kártyán alyukak, csak éppen három dimenzióban. A társaság egyik, kissé szürrealista plakátja ép-pen ezt örökítette meg, amint a dolgozók han-gyaként nyüzsögnek egy hatalmas lyukkár-tyán.

Amikor egy-egy kártyába beütötték a lyu-kakat, azoknak oszlopai mindenféle személyesinformációt rögzítettek egy-egy emberrõl: la-kóhelyét, annak körzetét, az illetõ nemét, ko-rát, vallását, anyanyelvét, gyermekei számát,jelenlegi foglalkozását, esetleges másodállását.

Minden feldolgozó hivatalnok elé ki voltfüggesztve a nagybetûs felirat: FIGYELEM!Munkájukat egyszerû instrukciók szerint kel-lett végezniük. A 22-es oszlopba, a vallásébapéldául 1-est kellett ütni a protestánsoknál,kettest a katolikusoknál, hármast a zsidóknál.A 23-as és a 24-es oszlop a nemzetiségre utalt,itt például a 10-es lyuk jelentette a lengyelanyanyelvû személyt.

A kilyukasztott kártyákat a csarnok egyikrészébe vitték, ahol hosszúkás Hollerith- szá-mítógépekbe kerültek, s ezeken óránként 24ezres sebességgel áthaladtak. A rendszer ön-maga mûködését is regisztrálta, így a De-homag bármikor pontosan értesülhetett arról,hogy hol is tart a munkával. Az így megszám-lált kártyák a korrektúrarészleghez kerültek.Minden hibát kerülni kellett, ugyanakkor fon-tos volt a munka sebessége is, ezért a korrigá-lást is gépek végezték, s óránként 15 ezer kár-tyát hagytak jóvá.

Ahol a számlálás során zsidóra bukkantak,egy speciális „zsidószámláló” kártyán följe-gyezték a születési helyet is. Ezeket a kártyá-kat a továbbiakban külön kezelték.

Ezután következett az osztályozás és újra-osztályozás igen kényes mûvelete, melynek so-rán a 25 különbözõ kategóriába sorolt adatok-kal harmincöt mûveletet végeztek el. A kérdõ-ívekrõl nyert információt összevetették a mármeglévõ telekkönyvi, lakossági, egyházközségi

SzG 2008/418

ANTROPOZÓFIA

adatokkal, hogy így páratlan adatbankot hoz-hassanak létre. Ennek segítségével pillanatokalatt meg lehetett tudni például, hogy egyadott város valamelyik részén hány adott fog-lalkozású zsidó él.

A Birodalmi Statisztikai Hivatal nemsokáraa következõket jelentette: „A berlini zsidóklegnagyobb számban Wilmersdorf kerületbenélnek, ahol a kb. 2600 vallásos zsidó a lakos-ság 13,54%-át teszi ki.” Kiderült például az is,hogy a mintegy 1200 „szõrmés zsidó” a szõr-mekereskedelem 5,28%-át tartja kezében, sezeknek csaknem háromnegyede nem Német-országban született. A jelentés azt a becslést istartalmazta, hogy a zsidóüldözés miatti elván-dorlás eredményeképpen 1936 közepére vár-hatóan nem marad 425 ezernél több zsidó aNémet Birodalomban.

A Dehomag által nyert értékes információ-kat most már az áltudomány és az államilagjóváhagyott fajgyûlölet szolgálatába lehetettállítani. A statisztikai fogalmak háttérbe szo-

rultak az olyan antiszemita kulcsszavak mö-gött, mint a faji politika és fajvédelem. Haezentúl hoznak a zsidókat a tudományos és ér-telmiségi életbõl, a közigazgatásból és a keres-kedelembõl kizáró intézkedéseket, ezeket im-már könnyebb lesz foganatosítani, hiszen névszerint lehet tudni, kire vonatkoznak. A 22.oszlop 3. sorában azonosított zsidók, illetve a26. és 27. oszlop 10. sorában azonosított len-gyelül tudók összevetésével pedig a Birodalomazokra is azonnal rá tudott mutatni, akiken ajavak elkobzását, a letartóztatást, a bebörtön-zést, végül a kikergetést kezdeni akarta: elsõcélpontként ugyanis a fõként Lengyelország-ból bevándorolt Ostjudékat, azaz keleti zsidó-kat nevezték meg.

Friedrich Zahn, az ASA (AllgemeinesStatistisches Archiv folyóírat – Gy. G.) kiadó-ja így adott hangot az új fejlemények fölöttiörömének: „A statisztika segítségével a kor-mány immár térképet kapott a kezébe, melyetkövetve eljuthat a tudástól a tettekig.”7

fejlõdéssel, általában a technikatörténettel, vala-mint nem utolsósorban a ma már õskorinak tûnõlyukkártyarendszer mibenlétével is, továbbá aHarmadik Birodalom gazdaságával, a multinacio-nális cégek és a pénzügyi összefonódások termé-szetével is.”6 A szerzõt ebben egyrészrõl az segítet-te, hogy korábban már könyvet írt a HarmadikBirodalom gazdaságáról és a nemzetközi kereske-delem transzfer megállapodásairól, valamint éve-kig készített tényfeltáró riportokat nagyvállalatok„viselkedésérõl”, köztük a számítógépes üzlet vi-lágából is. Másrészrõl, a holokauszttörténészekelsõ nemzedékétõl eltérõen õ ismerte a számító-gépek lehetõségeit, mivel sokáig maga is a kom-puterkorszak bûvöletében élt.

A Harmadik Birodalom és az IBM németor-szági leányvállalata, a Dehomag közötti kapcsolatalakulásának megértése érdekében kiindulásipontul szolgálhat a Hitler hatalomra jutását csu-pán rövid hónapokkal követõ 1933. évi poroszor-szági népszámlálás folyamatának a leírása, ame-lyet a fenti keretben idézünk. Ahogy olvasható, anépszámlálás adatainak gépi feldolgozására magaaz IBM németországi leányvállalata, a Dehomagtett részletes ajánlatot, amely kiterjedt az egyesszemélyek kategóriákba sorolására is. Elsõsorbanmaga az ajánlattétellel kinyilvánított megvalósítá-si szándék és csak másodsorban a cég megvalósí-tási képessége tette azt lehetõvé, hogy „a kormány

immár térképet kapott a kezébe, melyet követveeljuthat a tudástól a tettekig”.

A keretbe foglalt részlet a szerzõ anyagkezelé-sét is híven tükrözi. Lényeges mozdulatokra rá-mutató tények és adatok sorakoznak, amelyeknemegyszer hûvös tárgyilagosságukban hordoz-zák a hihetetlent. Ugyanakkor a szerzõ a résztve-võk emlékiratai, emlékeztetõk és feljegyzésekalapján életre kelt jeleneteket, beszélgetéseket,helyzeteket – így oltja kutatói erõfeszítéseit az írósaját objektív fantáziájába. Ezek a részletek irodal-mi szempontból nem értékesek, mégis mutatják atörekvést a történések – olvasói lélekmozdulatotlehetõvé tévõ – mûvészi megformálására. A szer-zõ szóhasználatában nemritkán sugalmaz vagymegelõlegez olyan megállapításokat, amelyeketcsak késõbb támaszt alá. Ilyen például a keretbenidézett részletben a „kezdett kialakulni a statiszti-ka rohamosztaga” vagy a „népszámlálók hadsere-ge” szókép is. A szerzõ leírásait gyakran talán túl-ságosan is átszínezi a történésekhez való szemé-lyes sorsbeli és fõleg érzelmi viszonyulása. Ilyen-kor az olvasónak az az érzése támad, hogy a kuta-tó mellé belép a családtag, aki megállapításainakmegfogalmazásakor nem tudja vagy nem is akarjafüggetleníteni magát attól a ténytõl, hogy apja ésédesanyja is részese volt a holokauszt borzalmai-nak. Ez az átszínezés egyben egy eddig kimondat-lan kérdéshez vezethet: vajon miért nem ébredt

SzG 2008/4 19

ANTROPOZÓFIA

fel ötven évig valamely nem közvetlenül érintettemberben ez a kérdés oly erõvel, hogy kutatás-hoz, válaszhoz vezesse õt? A szerzõ érintettségeviszont nem lehetetleníti el tárgyilagos ítéletalko-tását. Megfigyelései mélyek. A röviden, szintemellékesen megfogalmazott ítéletei igazul hatol-nak a lényegig: „A népességstatisztika pedig átlé-pett egy határt: az arctalan tömeg tudományábólaz egyes emberek azonosításának eszközévé vált.”

A szerzõ bevallott személyes technikai felké-szültsége dacára a könyv nem tartalmaz sem fény-képeket, sem pedig technikai leírást a Hollerith-gépek és a kapcsolódó technológiák, például alyukkártyákat feldolgozásra elõkészítõ gépek mû-ködési elvérõl. A lyukkártyákat elõkészítõ géprõla legtöbb, amit megtudunk, hogy egy „félig szét-szedett írógépre emlékeztetõ eszköz” volt. Ez ahiány, ha fáj, akár saját kutatásra is ösztönzéstnyújthat.

Nem kellemes, nem könnyen olvasható, de tör-ténelmi szimptómákat gazdagon feltáró a mû.Ilyen szimptómának tartom, hogy a fenti nép-számlálás feldolgozására maga a Dehomag adottrészletes ajánlatot a Harmadik Birodalom kormá-nyának. Ez a – egy tizenkét éves világpolitikai kis-korszak elsõ pillanataiban megtörtént kezdemé-nyezõ – vállalati fellépés megmutatja, hogy ko-runkban valójában a gazdasági szféra határozzameg a politikai szféra tetteit; azt, hogy a politikaihajlamok közül mely hajlamok kerüljenek megva-lósulásra. A gazdasági szférából politikai hajlamokis nõhetnek ki. Egészségtelen gazdasági élet csakegészségtelen politikai élethez vezethet. A politikaiszféra pedig ma már nincsen abban a helyzetben,hogy a gazdasági élet alakulását meghatározza,mint azt az elmúlt évszázadot megelõzõ évszáza-dokban – ugyan egyre csökkenõ mértékben, de –megtehette. Ez kulcsot adhat a 21. század világpo-litikai folyamatainak a vizsgálatához.

Egy másik szimptóma tárulhat fel a következõrészletbõl: „Amikor a cég egyik alkalmazottja ke-zébe vette a munkacsarnok tervrajzát, az mindenbizonnyal egy lyukkártyára emlékeztette, hiszenaz asztalok olyasféle sorokban és oszlopokbanvoltak elhelyezve, akár egy kártyán a lyukak, csaképpen három dimenzióban. A társaság egyik, kis-sé szürrealista plakátja éppen ezt örökítette meg,amint a dolgozók hangyaként nyüzsögnek egy ha-talmas lyukkártyán.”8 Valóban szürrealista ez aplakát? A hangyák szervezési intelligenciájánakforrásai – amit Rudolf Steiner saját szellemtudo-mányos kutatásai alapján bárki számára megért-hetõ módon közölt, és megfelelõ iskolázással mais bárki által kikutatható – nem az egyes individu-

ális hangyák. Egy szellemi lény, a hangyák cso-portlelke hordozza és árasztja bele a hangyai szer-vezési intelligenciát az egyes hangyaegyedekbe.Vajon az egyes ember individuális intelligenciájajelenik-e meg szervezési erõként, vagy valamelyfelsõbb szellemi lényé, amikor az ember „hangya-ként nyüzsög” közös tevékenységében? Ha vala-mely szellemi lényé, akkor melyik az a szellemilény, amelyik szervezési intelligenciáját árasztja ahangyaként nyüzsgõ emberekbe? Akkor vajonugyanazon szellemi lény intelligenciája áradt-e be-le magának a technikai találmánynak, a lyukkár-tya mûködési elvének feltalálásába, mint amelyika lyukkártyaszerû vállalati szervezési elvben jele-nik meg, és amelyik a lyukkártyaszerû gyárépületés belsõ berendezés tervezésében volt jelen? En-nek a kérdésnek a megvizsgálása forrás lehet a gé-pekben és technikai berendezésekben megvalósultmûködési elvek és a használatukat megvalósítóvállalati szervezési elvek összefüggéseinek a meg-állapításához.

A két kulacs

A poroszországi népszámlálás sikeres megvaló-sítása után 1933 novemberében a németországiIBM leányvállalat, a Dehomag vezetése a követ-kezõ köszönõtáviratot küldte Thomas J. Watson-nak, az IBM vezérigazgatójának: „Az Ön látoga-tása Németországban nemcsak a Dehomag, ha-nem az egész nép elõtt szebb távlatokat nyitottmeg.”9 Nem csoda, hiszen Watson berlini megál-lapodása során szóbeli megállapodás született ar-ról, hogy a Dehomag láthatja el az összes európaiIBM-lerakatot mindennel, ami a lyukkártyarend-szer használatához szükséges. Így a Dehomag köz-vetlenül is felvehette a kapcsolatot Európa-szertekormányhivatalokkal, államvasutakkal és fonto-sabb cégekkel. Watson szerette, ha a kétes tartal-mú megállapodásainak nincsen írásos nyoma.

IBM

car

d m

anuf

actu

ring

, 193

7

SzG 2008/420

ANTROPOZÓFIA

1934. augusztus 27-én ugyanakkor a Dehomagvezetése már táviratban kérte a megállapodásmegerõsítését. Watson szeptember 11-én (!) táv-iratot küldött a Dehomag vezetésének: „Ezennelmegerõsítem 1933. októberi szóbeli megállapo-dásunkat. Önökre ruházzuk a jogot, hogy mindeneurópai Hollerith-cégnek gyártsanak és eladhas-sanak IBM-gépeket.”10 Ezt már nem lehetett vol-na letagadni, de ettõl a pillanattól az IBM vezetõ-sége – mint oly sokszor az ezt követõ évtizedben– az elhallgatás eszközével élt.

A minimális és eltagadott írásbeliség, az elhall-gatás volt akkor is az IBM eszköze, amikor azAmerikai Igazságügyi Minisztérium hadigazdaságiosztályának ismeretlen nyomozó-hivatalnoka, egybizonyos Harold J. Carter 1942-ben nyomoznikezdett az IBM németországi gazdasági kapcsola-tai után. Feladata gazdasági információk beszerzé-se és az immár háborús ellenségek gazdasági éle-tének akadályozása volt. Carter megállapította,hogy az IBM olyan nemzetközi kartellt alkot,amely a világ lyukkártyás gépeinek kereskedelmétlegalább 90%-ban uralja. Jelentésében leírta, hogy„ez az amerikai monopólium ugyanazt mûveltetulajdon országával, mint Hitler a maga hadvise-lésével. Ebben a vállalkozásban, amelyet a demok-rácia mintaképének szokás tekinteni, hiszen ahadban álló világ felének az ellátója, a termeléskorlátozása ellenünk dolgozik. Ezért az IBM-etkénytelenek vagyunk egy kategóriába sorolni anácikkal”. Carter további vizsgálatai során 1943-ban például megállapította, hogy az IBM lyukkár-tyarendszerével teszik lehetõvé az állami vasutakmenetrendszerû közlekedését Németország mel-lett szinte egész Európában, e lyukkártyarendszernélkülözhetetlen minden olyan szerelvény indítá-sához, amely Németországban országhatárt lépát, és szükséges annak naprakész nyilvántartásá-hoz, hogy egy-egy területen hány vonat tartózko-dik. Megállapította azt is, hogy a háborús németpapírhiányra tekintettel, minden németországiügyfél legfeljebb egy-egy hónapra elegendõ kár-tyát tarthat raktáron. Ez magyarázza a háborúkülkereskedelmi tilalom ellenére is fennálló sûrûIBM-Dehomag kártyaimport forgalmat is. Cartermegállapításai egyértelmûvé teszik, hogy az IBMszolgáltatásainak bármikori váratlan megszakításaellehetetlenítette volna a Harmadik Birodalom lo-gisztikai és szállítási rendszereit. Ilyen szolgálta-tás-megszakításra a Harmadik Birodalom bukásá-ig egyetlen alkalommal sem került sor!

Harold J. Carternek 1943 végén – nyomozá-sa nyilvánvaló eredményei ellenére – nyilvánva-lóvá tették, hogy az IBM-et nem fogják ellensé-

ges cégnek tekinteni, hanem a szövetségesek vi-lágháborús harca egyik alappillérének. Mivel Eu-rópa német része alatt álló részében mindenüttHollerith-géppel végezték az adminisztrációt,ezért ezekre a gépekre és az IBM-re ettõl kezdvejelentõs szerep várt Európa háború utáni meg-szervezésében. „Az IBM tehát kezében tartottaEurópa kártyáit (szó szerinti értelemben is).”11

Amiként Carter egyik beosztottja írta: „A németkormány az irodagépekre támaszkodó nyilván-tartási rendszer segítségével hatékony ellenõrzésalatt tartja mind az ország, mind a megszállt terü-letek pénzügyi és ipari tevékenységét. Ez az ellen-õrzés olyannyira központosított, hogy a németkormányzat összeomlása esetén teljes káosz áll-hatna elõ, amely a háború után szinte lehetetlen-né tenné a szövetséges hatóságok szervezett mû-ködését. Akármilyen elvek szerint akar is mûköd-ni majd a szövetséges megszállás, a már létezõ né-met ellenõrzési rendszerre igen hatékonyantámaszkodhatna.”12

A frissen hadba lépett Egyesült Államokban azIBM a hazafias hadviselés hõse lett. Thomas J.Watsont eddig mindenki a béke szónokaként is-merte, aki az ICC (International Chamber ofCommerce, Nemzetközi Kereskedelmi Kamara)elnökeként, a Carnagie Alapítvány tagjaként fo-lyamatosan hitet tett amellett, hogy a politikusokvéleménykülönbségei (!) nem zavarhatják meg agazdaság szereplõinek jövõt szolgáló együttmûkö-déseit. Most Watson, Roosevelt elnök barátja azamerikai erõ és világküldetés egyik legfõbb szó-szólójává vált. Már a hadba lépés elõtt, 1941.március 31-én Watson egy Lõszergyártó Vállala-tot alapított, és 1943-ban az IBM gyártási kapaci-tásainak kétharmadát a fegyverek tették ki, nem alyukkártyás gépek. Az IBM részt vett 99 stratégi-ailag fontos kutatásban, így a leltározás és a hadiszállítás automatizálásában, valamint egy újfajtavezetéknélküli hírközlõ eszköz, a Radiotype ki-dolgozásában is. Az IBM azonnal megkezdte amobil Hollerithek gyártását, és az IBM endicottiszakiskoláját átalakították katonai fõiskolává,ahol a háború alatt 1300 katona végzett. „Össze-tartó fegyvernem volt ez, »IBM-katonának« ne-vezték magukat, és igen lojálisak voltak mind acéghez, mind Watsonhoz. Az ilyen katonáknaktermészetesen speciális harci feladatokat kellettvégrehajtaniuk, amikor az amerikai hadsereg márel tudott foglalni egy-egy IBM üzemetEurópában.”13

Ez volt az az idõ, amikor világháborúban elfo-gott ellenséges rejtjeles üzeneteket mindkét szem-benálló oldalon IBM-gépekkel fejtették meg.

SzG 2008/4 21

ANTROPOZÓFIA

Carter nyomozó további személyes sorsa is jólpéldázza az IBM helyzetét a frissen hadba lépettEgyesült Államokban. 1943 végétõl, tekintettelarra is, hogy az IBM vezetõin kívül õ ismerte leg-inkább az IBM európai és németországi kapcsola-tait, õ lett az európai területeken található mûkö-dõképes Hollerith-gépeknek a legfõbb felderítõje.Lajstromba szedett minden egyes Hollerith-gépet,hogy mely ország, mely minisztériumában, melyikvállalatában, milyen célra hasznosítják azokat.1944 folyamán õ készítette elõ azokat abrossúrákat, amelyekbõl majd a szövetséges meg-szállás utáni Európát kormányozni, igazgatni fog-ják. „A szövetségeseknek még jókor jött az IBMsegítsége. Az európai zsidóknak azonban késõn.Hitler már csaknem egy évtizede használta elle-

nük is a maga Hollerithjeit, és továbbra is aka-dálytalanul használhatta. Még több millió zsidóéletét követelte (a háború végéig – Gy. G.) az akörülmény, hogy IBM-eljárással vették nyilván-tartásba.”14

Kevéssé ismert részlet, hogy a németországi ta-pasztalatok felhasználásával elvégzett 1940. éviamerikai népszámlálás, amelyet Eleanor Roose-velt, az elnök felesége úgy népszerûsített, hogy„még soha a történelem folyamán nem gyûjtöttekössze ennyi adatot egy nép jólétének az érdeké-ben”, és bár sokan megkérdõjelezték számos kér-dés feltevésének a jogosságát, az e kérdésekreadott válaszok „olyan problémák megoldását se-gítik, melyeknek megoldása az utóbbi idõben váltszükségessé”.15 Két évvel késõbb derült ki, hogy

„Majdnem mindegyik náci koncentrációstábornak volt saját Hollerith részlege. […] AzIBM gépei, módszerei, karbantartása és folya-matosan érkezõ lyukkártyái nélkül – akár fölvolt szerelve minden kellékkel egy-egy tábor,akár nem – Hitler táboraiban csak jóval keve-sebb embert lehetett volna kivégezni. A na-gyobb táborok azonosítási számot kaptak,amelyet minden nyomtatványra rá kellett ve-zetni: Auschwitz volt a 001-es, Buchenwald a002-es, Dachau a 003-as, Flossenbürg a 004-es, Gross-Rosen a 005-ös, Herzogenbusch a006-os, Mauthausen a 007-es (Sic! – Gy. G.),Natzweiler a 008-as, Neuengamme a 009-es,Ravensbrück a 010-es, Sachsenhausen a 011-es, Stutthof a 012-es. […] Minden auschwitzifogoly – élõk és holtak, érkezõk és távozók –adatait folyamatosan betáplálták a tábor adat-feldolgozását végzõ Hollerith-rendszerbe. A napi összesítéseket minden Hollerith-részle-grõl megtáviratozták az SS említett központiadatbankjának. Egyedül a Hollerith-rendszer-rel lehetett naprakész nyilvántartást vezetni afoglyok folyamatos áramlásáról a táborokba,illetve azok között. […] egy-egy táborban elvi-leg egymillió mínusz egy foglyot lehetett nyil-vántartani.

Vegyük például azt az immár névtelen fog-lyot, aki a 057949-es azonosítási számot kap-ta, amelyet egy Hollerith-kártya 22-es és 27-esoszlopába is beütöttek. Születési dátumát,1907. október 7-ét az 5-ös oszlopban jelölték.

Az elsõ két oszlopból az derült ki, hogy a tit-kosrendõrség tartóztatta le Metz városában; akövetkezõ oszlopban állt a letartóztatás dátu-ma, azaz 1943. november 11. A 4-es oszlopkódszáma arra derített fényt, hogy a 057949-es fogoly spanyol kommunista; a 6. és 7. osz-lopban egyaránt található 1-es kódszám pedigazt jelölte, hogy nõtlen férfi. A 8-as oszlopbólkiderült, hogy ennek ellenére van egy gyerme-ke. Rendeltetési helyét, azaz Dachaut a 03 je-lölte mind a 21., mind a 26. oszlopban. A057949-es fogoly kártyájának alján üresenhagytak néhány sort, ahová az esetleges továb-bi táborokba való átirányításokat jegyezhettékfel. […] Amikor egy-egy fogoly meghalt, azazonosító számát más kapta meg. A személyikártyák nagy része egyébként megsemmisült, atöbb millió legyártott példány közül csak né-hány százezer „élte túl” a háborút.

A Hollerith-rendszer oly tökéletesen nyo-mon tudta követni a foglyokat, hogy az SSnyilvántartó központja azonnal kétségbe von-hatta a bármely feldolgozóhelyrõl érkezõ napijelentés hitelességét. Egyszer például 1943második felében a központi hivatal bizonyosszámú zsidó átirányítását Auschwitzból egyfegyvergyárba. Augusztus 29-én Auschwitz aztjelentette, hogy mindössze 3581 foglyuk vanerre a célra. A központi nyilvántartás tisztjé-nek, Gerhard Mauernek az adatai szerintazonban legalább 25 ezer munkaképes zsidó-nak kellett Auschwitzban tartózkodnia, ezért

A Hollerith-gépek mûködése a haláltáborokban

SzG 2008/422

ANTROPOZÓFIA

mire is gondolt pontosan Eleanor Roosevelt. APearl Harbor-i események után férje aláírta 9066.számú rendeletét és 1942. március 22-én Los An-gelesben kezdetét vette a nyugati parton élõ japá-nok internálása.

A végsõ megoldás

1942 elejétõl a hitleri Németországban is hir-telen különösen nagy szerepet kapott a Hollerith-gépi adatfeldolgozás. 1942. január 1-jén, pár hét-tel azután, hogy az Egyesült Államok hadat üzentNémetországnak, Hitler elindította a végsõ meg-oldás (Endlösung) programját. Már 1939-ben be-jelentette, hogy ha kitör a második világháború,akkor õ meg fogja semmisíteni a zsidóságot. AzEgyesült Államok hadba szállásáig ugyanakkorHitler a saját hadmûveleteit nem tartotta világhá-borúnak. „Csak ekkor határozta el magát végleg aszervezett és gépesített népirtásra, hogy egyszer ésmindenkorra »megtisztítsa« a világot a zsidók-tól.”16

A homo statisticus és a bátor ember

A világháború idején egészen másként ala-kult a holland és a francia zsidók sorsa. „A hol-land zsidóság számát a német megszállás pilla-natában 140 ezerre becsülték; közülük többmint 107 ezret deportáltak, s az utóbbiak közül

102 ezren haltak meg. Ez 73%-os elhalálozásiarányt jelent. Franciaországban a németek elõt-ti fegyverletételkor józan becslések szerint 300-350 ezer zsidó élt, akik közül mintegy 85 ezretdeportáltak; ezek között csupán 3 ezer volt atúlélõk száma. Az elhalálozási arány mintegy25%-os volt, tehát harmadannyi, mintHollandiában…”19

Amikor a Harmadik Birodalom 1940 májusá-ban öt nap alatt megszállta Hollandiát, tervbe vet-te a holland zsidóság teljes megsemmisítését. Hol-landiában fújoltak, ha a moziban német propa-gandafilmeket vetítettek, szinte minden lelkészprédikációiban rendre elítélte az antiszemitiz-must, Berlin mégis talált egy megfelelõ embert afeladatra: Jacobus Lambertus Lentz személyében.„Különös, hogy nem volt náci, sõt korábban nemismerték antiszemitának sem. Statisztikus volt,akit csak a számadatok, százalékok, arányok ésnyilvántartások érdekeltek, no és a mindennek afeldolgozására leginkább képes Hollerith-gépek.Egyszerûen imádta mindenféle szempontok sze-rint osztályozni az embereket.” 1936-ban kidol-gozta a népesedési statisztikai eljárásokat Hollan-diában, és még ugyanebben az évben ismertettealapelveit a német statisztikai hivatal szaklapjá-ban: „Az egyes emberekrõl begyûjthetõ statiszti-kai adatok száma mára olyanynyira meg-növekedett, hogy valósággal homo statisticusrólbeszélhetünk, aki megfelel a valódi, hús-vér

négy nappal késõbb dorgáló üzenetet küldötta táborparancsnoknak, Rudolf Hössnek: „Naés hová lett a többi 21,5 ezer zsidó? Itt valaminem stimmel. Értékelje át a helyzetet, és küld-jön újabb jelentést!”

A koncentrációs táborok Hollerith-rész-legeiben nem dolgozhattak szakképzetlen em-berek, még akkor sem, ha az adott táborbancsak kézi adatfeldolgozás folyt, gépi nem.Csak olyan ember végezhette ezt a munkát,akit valamelyik IBM-lerakat képezett ki, akára Dehomag, akár egy másik országban mûkö-dõ leányvállalat.”17

„Az Endlösung történetéhez hozzátartozik,hogy egyes zsidók meggyilkolásával kezdõdöttés népirtásba torkollott. Miután az utóbbi be-indult, a zsidók elvesztették a nevüket és a sze-mélyazonosságukat, és azonosító számokkáváltak. […] Késõbb a nácik az elszemélyte-lenítés további szintjére jutottak el. Amikor agettóba zárt zsidókat kiválogatták deportálás-

ra, és a Hollerith-gépek diktálta menetrendszerint elvitték õket a lengyelországi halálgyá-rakba, már nem kaptak semmiféle kártyát.Nem állítottak ki róluk átirányítási Hollerith-listát. […] [Ekkortól] Az áldozatok halálárólnem készült semmiféle nyilvántartás. Csupánarról értesítették a Zentral Institutot, hogy ezés ez a vonat elindult a célja felé. A Hollerith-gépek már csak a deportálások adatait rögzí-tették. A nácik ennél többet már nem akartaktudni a zsidókról. A Hollerith-gépek már csaka deportálások adatait rögzítették. Ezekrõl avonatokról nem volt menekvés, ezeket nemkellett pontosan követni, utasaikat már nemakarták semmilyen munkára bevetni, és nemmerülhetett föl velük kapcsolatban semmilyenköltség. Ekkor már nemcsak a golyót sajnáltáka nácik a zsidókra, hanem a lyukkártya árát is.

Az európai zsidók tehát végül kiszabadul-hattak a Hollerith-gépek fogságából, de csu-pán haláluk pillanatában.”18

SzG 2008/4 23

ANTROPOZÓFIA

embernek.”20 Lentz alapelveit, a német megszál-lók és az IBM holland leányvállalata együttmûkö-désével, 1941 végére teljesen átültette a gyakor-latba.

Hollandiával ellentétben Franciaország nembüszkélkedhetett a lyukkártyarendszer használa-tával. Ráadásul a francia állam szekularizált mi-volta okán a francia népszámlálások 1941 elõttnem kérdeztek rá a vallási hovatartozásra. A fran-ciák az 1940. évi népszámlálást olyan hiányosanvégezték el, hogy egy megszálló népszámlálási el-lenõr jelentése szerint új népszámlálásra lett volnaszükség. Erre 1941-ben került sor. Az sem hozottpontosabb eredményt, mert Franciaországban anyilvántartási rendszer decentralizált volt, szem-ben a holland Lentz által kiépített totálisan köz-pontosított nyilvántartási és adatfeldolgozásirendszerrel. A franciák folytonosan félreértelmez-ték a németek elõírásait, és emellett a Hollerith-rendszer helyett ún. Tulard-lapokra vezették rá azadatokat. A Hollerith-gépekkel összegyûjtött in-formációt azonnal kategorizálni lehetett volna, vi-szont a többféle színû ívek, az ún. Tulard-lapok al-kalmatlanok voltak ilyen azonnali összesítésre ésa többszempontú kategorizálás elvégzésére. Ami-kor 1940 decemberére kiderült, hogy százezer-számra állnak a népszámlálási ívek feldolgozatla-nul a zsidóügyi Rendõrségen, akkor lehetetlennektûnt a feladat. René Carmille, a francia hadseregfõ számvevõtisztje, aki a lyukkártyák évek óta el-kötelezett híve volt, elõbukkant az ismeretlenbõl,és vállalta, hogy Franciaországban õ fogja kiszol-gáltatni a zsidókat a megszálló hitleri csapatok-nak. Carmille megalakíthatta a vichyi bábállam-ban a Francia Demográfiai Hivatalt, teljes géppar-kot szerezhetett be a feladathoz. Az ország gépiadatfeldolgozása Carmille erõfeszítésein állt vagybukott. A megszálló hitleri csapatok idõközbenpontos listák nélkül is elkezdték összefogdosni apárizsi zsidókat. Szándékuk az adatok híján csúfoskudarcot vallott. A Carmille-féle hivatalból aHollerithek ellenére mindig csak töredékes éspontatlan adatok mentek tovább. Carmille-tól vár-ták hónapokig a teljes listákat. Carmille azonbannem adott több életjelt magáról. 1943-ban felbuk-kant álnéven egy svájci határ közelében fekvõ kis-városban, azután pedig 1942. december 5-én az Algériában partra szállt brit és amerikaicsapatok segítségével az algíri Országos StatisztikaiHivatal épületében. Carmille segítségével bámula-tos gyorsasággal, 1943. január 17-re harckészült-ségben állt az algíri francia hadsereg. Eközben Pá-rizsban kiderült, hogy Carmille elszabotálta a zsi-dó népszámlálást, a Tulard-lapok 11. kockáit,

amelyek a zsidóságra vonatkozó adatokat tartal-mazták, egyetlen lyukkártyára sem vezette fel!Carmille 1911 óta a francia titkosszolgálat embe-re volt. Az SS biztonsági szolgálata 1944 elejénLyonban letartóztatta Carmille-t. A hírhedt KlausBarbie két napig kínozta, de õ nem tört meg.

Amíg Lentz Hollandiájában a szervezett de-portálásoknak sohasem szakadt vége, addig Fran-ciaországban a megszállók továbbra is gyakrancsak ötletszerû razziákon fogdosták össze zsidó ál-dozataikat. Egy ilyen razzia során akadt horograés került Dachauba – 76608-as számú fogolyként– maga Carmille is. 1945. január 25-én végkime-rülésben halt meg – áldozata és bátorsága a fran-cia zsidók háromnegyedét mentette meg.

Mindent megoldani – a háború a békébenfolytatódik

Amikor az Egyesült Államok 1942-ben belé-pett a háborúba, akkor a Németország és a ten-gelyhatalmak területén lévõ amerikai leányválla-latok vezetését a tengelyhatalmak kormányai általkinevezett gondnokok vették át. Ezek a gondno-kok ügyeltek arra, hogy ne csináljanak kárt, sõtnemritkán növelték a cégek termelékenységét ésprofitját. Ezt úgy tudták elérni, hogy a korábbiIBM-igazgatók nagy részét meghagyták hivatalo-san is ügyvezetõként, nem egy helyen – pl. Fran-ciaországban – hivatalosan is kinevezték õketgondnokhelyettesnek. „Az IBM európai birodal-ma a nácik vagy a cég saját embereinek az irányí-tása alatt egyként tovább gazdagodott.”21

A második világháború alatt Svájc volt a világ-kereskedelem központja. Az IBM a legelsõk kö-zött, már 1935-ben áthelyezte európai fõhadiszál-lását Párizsból Genfbe. A genfi iroda mûködése, aHarmadik Birodalommal való kereskedés Svájconkeresztüli fenntartása csak számos tilalom meg-szegésével és több amerikai nagykövetségi keres-kedelmi attasé segítségével történhetett meg. „Aháborús években az IBM belsõ ellenõrzése több-ször is megállapította, hogy a fõleg a Genfbe irá-nyuló európai levelezés dokumentumai olykor ha-misak. Némelyeket csak félredatálták. Szerzõdés-módosításokat gyártottak, melyek a gyakorlatbannem léptek életbe. Általában véve félrevezetõ»dokumentációt« tároltak. […] A nagy svájci szem-fényvesztés kulcsfigurája Werner Lier volt, az IBMeurópai vezetõje Németország fegyverletételéig.[…] Elõfordult az is, hogy már a New York-iközpont sem tudta követni európai kulcsembere-inek hazudozását. Az egyik belsõ ellenõri jelentésbeismerte: 1942 júniusától „lehetetlen nyomon

SzG 2008/424

ANTROPOZÓFIA

követni az eseményeket, mivel az erre vonatkozólevelezést eltávolították a nyilvántartásból”. A ha-sonló megállapítások ellenére Watson (az IBM ve-zérigazgatója) mindvégig meghagyta Liert aposztján. Érthetõ, hiszen Watson maga szabtameg, miként kell tevékenykednie az IBM-nek Eu-rópában a háborús években. Még 1941 októberé-ben azt az utasítást küldte körlevélben az összesottani lerakat vezetõjének, hogy dolgozzanakönállóan, belátásuk szerint. A levél egyetlen szó-val sem említette, hogy ne üzleteljenek a Hitler-rezsimmel, vagy legalább a koncentrációs tábo-rokba és a Wermachthoz, illetve a megszálló né-met hatóságokhoz ne juttassanak el Hollerith-gépeket; Watson csupán annyit kért, hogy amíg aháború tart, az európaiak ne bolygassák New Yor-kot az ügyeikkel.”22 Az, hogy e gondosan ügyeltlátszat mögött valójában végig Watson és az IBMNew York-i központja irányított, mintha nem islenne háború, kiderül Lier egy 1942. április 29-i,a genfi amerikai konzulnak tett nyilatkozatából:„Amikor egy-egy európai lerakatnak szüksége vangépekre vagy egyéb árura az Egyesült Államok-ból, megrendelésüket a genfi irodához nyújtjákbe, mi pedig továbbítjuk azt a New York-i köz-pontba, amely gondoskodik a megrendelés teljesí-tésérõl.”

Amikor a háború az európai hadszíntéren vé-get ért, az IBM „azonnal akcióba lépett, hogyvisszaszerezze gépeit és zárolt bankbetétjeit az el-lenséges területrõl. […] Nem volt olyan terület,ahol az IBM ne kereskedett volna, és olyan országsem, ahol ne gyûjtötte volna be, ami neki járt.” Anémet fegyverletétel idejére a berlini gyárnakmintegy ezer telephelye és hatszor annyi gépevolt, mintegy 2,35 millió dollár értékben, mint aháború kitörésekor. Csupán a gyár 2-es telephelyehavonta 39 millió lyukkártyát állított elõ. 1946-ban a német cég értéke 56,6 millió márka volt,éves bruttó jövedelme pedig 7,5 millió márka.

Idõközben Nürnbergben az IBM leányvállala-ta, a Dehomag a nagy cégek között szinte kivétel-ként, nem került a vádlottak padjára. Úgy tûnt, va-lamiféle mentelmi jogot élvez. Miközben a legna-gyobb alapossággal leltárba vették a koncentrációstáborokban talált bizonyítékokat a vérfoltoktól afeljegyzésekig, addig Nürnbergben egyetlen (!) szósem esett a koncentrációs táborokban vagy a get-tókban mûködõ IBM Hollerith-gépekrõl. Ezeketvisszajuttatták az IBM-nek, amely újabb ügyfelek-nek adhatta immár bérbe õket. A megrendelõkközött szinte az elsõk voltak a szövetségesek és aSzovjetunió, akik még 1945-ben megrendelték aDehomagtól a megszállt zónák összehangolt nép-

számlálását. „Az alapkérdések nem változtak,csak a megrendelõ volt más, mint eddig.”23 A kár-tyákon továbbra is 8. oszlopként szerepelt a meg-kérdezett vallása, 9.-ként az anyanyelve, 10. osz-lopként pedig a nemzetisége.

A Dehomag neve 1949-tõl IBM Germany. „Akövetkezõ években az IBM egyre inkább a hala-dás egyik fáklyája lett az egész világon. Új jelmon-datot tûztek ki maguk elé: »Mindent megoldani«,ami azt jelentette, hogy nem létezik olyan gond,amelyre az IBM ne találna megoldást.”24

A kényelmetlen még egyszer

Az ismertetésben Edwin Black 374 oldalaselemzésének csak néhány kiemelt pontjára kon-centráltam. A könyvben részletesen tárgyalt kér-dések közül ebben a cikkben nem tértem ki arra,hogy pontosan milyen jogi viszony volt az IBMNew York-i központja és a németországiDehomag leányvállalat között, illetve miként ala-kult ez a viszony az évtizedek folyamán; nem tár-gyaltam a Németországon kívüli európai IBM-le-ányvállalatok hasonlóan jól dokumentált1933–1945 közötti sorsát; sem pedig azt, hogymilyen volt az ember, aki mindezt megszervezteés igazgatta: Thomas J. Watson, az IBM atyja ésévtizedes vezérigazgatója.

Az IBM ellen csak egyszer, közvetlenül akönyv megjelenése után indítottak bírósági kere-setet az itt leírtak miatt. Errõl Michael D.Hausfeld, aki korábban több kártérítési pert isnyert, és öt holokauszt túlélõ nevében nyújtottabe a keresetet, így nyilatkozott 2001 áprilisában:„Jelenleg az IBM-holokauszt perben a vádak ejté-se volt a legjobb, amit csak tehettünk, hiszen így anémetek többet már nem nagyon hivatkozhatnaksemmire, hogy miért nem fizetik ki tartozásaikata zsidóknak. A vádakat azért kellett ejtenünk,

IBM

Az

idõs

és

az if

jú T

hom

as W

atso

n, 1

956

SzG 2008/4 25

ANTROPOZÓFIA

mert a német holokauszt-kártérítési alap és a nagynémet cégek megzsaroltak minket, hogy ameny-nyiben nem ejtjük az IBM céggel kapcsolatos vád-jainkat, akkor az ügyben érintettek nem kapjákmeg a pénzüket.”25

Edwin Black munkája ezzel együtt megmutat-ja, hogy nemcsak lehetséges, hanem ténylegesgyakorlat volt már a második világháború elõtt ésalatt a totális személyes adatgyûjtés, ez alapjánszemélyek azonosítása és az életutak alakulásánaksokszempontú követése. Bemutatja, hogy az1933. évi és azt követõ németországi tapasztalato-kat miként mozgósítja a cég a Harmadik Birodal-mon kívül is, így különösen az 1940. évi egyesültállamokbeli népszámláláshoz. Bemutatja, hogy az„ártatlan adatok” (pontosabban a gyûjtésük pilla-natában külsõ szemlélõnek ártatlannak tûnõ ada-tok) miként szolgáltak halálosan ártó eszközként.Részletesen ismerteti azokat a kommunikációstechnikákat, amellyel megpróbálták elfedni vagyeltorzítani a valóságot; és megmutatja azt is, hogyakár egy-egy ember bátorsága miként tudta elle-hetetleníteni vagy kicsavarni ennek a hatalmasnaktûnõ rendszernek a mûködését – mint példáulFranciaországban.

A hitleri célhoz az IBM know-how-t adott. Azalkalmazott know-how, bármennyire is nem beszé-lünk róla, a valóságban soha nem független aknow-whytól, a miért tudásától! Egy eszköz magaegyrészrõl a cél által inspirált; hiszen tudatosan ki-alakított eszköz a cél megértése és átélése, a céllalvaló legalább átmeneti azonosulás nélkül nemmegtervezhetõ. Másrészrõl viszont éppen az esz-köznek a létezése és használata teszi igazán lehetõ-vé, hogy az elvi cél megtalálja megvalósulását – je-len esetben az ismert cél ismert mértékû és intenzi-tású megvalósulását 1933–1945 között Németor-szágban, sõt egész Európában. Ugyanakkor felme-rül a következõ kérdés is: vajon nem ugyanazoncélnak két egymást támogató eszközérõl van-e szó?Vajon nem ugyanazon gondolatnak, ugyanazonszellemi lénynek két megjelenési formájáról – egypolitikai-társadalomszervezési és egy mûszaki-technikai megjelenésérõl kell-e esetünkben beszél-nünk? Vajon egy-egy kor meghatározó technikaiberendezésében megvalósuló mûködési elvek ösz-szefüggésben vannak-e a kor meghatározó politi-kai-társadalomszervezési elveivel? Erre csak aHollerith-gépek mûködési elvének és fejlõdéstör-ténetének vizsgálata után születhet válasz.

Edwin Black nem engedte elszállni a bennemegszületett kérdést, és hosszú érlelõdés után,többéves kutatómunkával választ kapott rá. Mostrajtunk a sor, hogy feltegyük kérdésünket:

Miként lehetséges az, hogy mindezeknek a hétéve ismertté vált tényeknek Magyarországon aligvolt visszhangja, következménye pedig a világbansem mutatkozik? Sõt mintha az elmúlt hét évben,éppen e 1998-tól feltárt tények és összefüggések2001. februári New York-i nyilvánosságra kerülé-se óta a hatvanhat évvel korábbi folyamatok – ter-mészetesen átalakult és hatásában kiterjedt – meg-ismétlõdését tapasztalhatná meg a figyelmesszemlélõ: 1998/99 1966 1933, 2001 1968 1935,2008 1975 1942.

De ez már egy következõ kutatás, egy követke-zõ könyv témája. És az életünké.

Jegyzetek

1. E miértre Karl Heyernek az Ita Wegman Alapítvány és a

Natura-Budapest Kft. gondozásában 2006-ban megje-

lent „A nemzetiszocializmus lénye és szándéka és a né-

met nép sorsa” címû könyvében találhatóak tudatosan

átélt tapasztalatból eredõ gondolatok.

2. Edwin Black: IBM and the Holocaust. New York, 2001,

Crown Publisher; magyar megjelenése Edwin Black: Az

IBM és a holokauszt, Athenaeum 2000 Kiadó, 2002.

Fordította: Árokszállásy Zoltán (továbbiakban: Az

IBM…)

3. Az IBM… 16. o.

4. Az IBM… 17. o.

5. Az IBM… 18. o.

6. Az IBM… 19. o.

7. Az IBM … 49–52. o., benne 10 lábjegyzet, amelyet itt

nem vettünk át.

8. Az IBM … 51. o.

9. Az IBM… 53. o.

10. Az IBM… 54–55. o.

11. Az IBM… 262. o.

12. Az IBM… 263. o.

13. Az IBM… 259. o.

14. Az IBM… 264–265. o.

15. Az IBM… 260. o.

16. Az IBM … 275. o.

17. Az IBM … 265–268. o., benne 4 lábjegyzet, amelyet itt

nem vettünk át.

18. Az IBM … 278–279. o., benne 1 lábjegyzet, amelyet itt

nem vettünk át.

19. Az IBM… 250. o.

20. Az IBM… 230. o.

21. Az IBM… 283. o.

22. Az IBM… 295–296. o., benne 4 lábjegyzet, amit itt nem

vettünk át.

23. Az IBM… 315. o.

24. Az IBM… 316. o.

25. www.origo.hu/nagyvilag/20010403megsem.html

SzG 2008/426

VILÁGHELYZETVILÁGHELYZETKálmán István

AZ 1907-ES VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG1

Bevezetõ

„A befektetési bankárok a részvénypiacokategy szürreális cirkusszá alakították át” – írjaAlfred Gusenbauer a Világgazdaság 2008. október21-i számában. Szürreálisnak inkább az emberekviselkedését tekinthetjük, ahogyan a napi történé-sekre reagálnak, miközben a befektetési bankárokhasonló zseniális manipulációkat visznek véghez,mint amilyet Olvasóink az alább közölt írásban ta-nulmányozhatnak. A motívum és a módszer nemváltozott, csupán az úgynevezett válság méretei.Már az 1929–33-as deflációs válság is hatalmasméreteket öltött.

Az 1929–33-as válság

Az elsõ világháború legnagyobb hitelezõje azAmerikai Egyesült Államok volt. A háború utánegész Európa – gyõztesek és legyõzöttek – eladó-sodott az USA felé. Az adósságot kamatokkal, ka-matos kamatokkal kellett visszafizetni. Míg Euró-pában a pénz- és az aranykészletek tengerentúlraáramlása gátolta a gazdaság fellendülését, az USA-ban a pénzbõség óriási prosperitáshoz vezetett. A folyamatosan növekvõ tõkekínálat következté-ben estek a kamatlábak, ami serkentette a megta-karításokat és kedvezõvé tette a befektetéseket.

Az alacsony kamatok ellenére, ami lehetõségetteremtett a reálgazdaságba való befektetésekre, amunkátlan jövedelemszerzés vágya mérhetetlenülmegnövelte a tõzsdén emelkedõ értékpapírokkalvaló spekulációkat. P. A. Samuelson2 így írja le a„szürreális” jelenséget:

„Az Egyesült Államokban a »virágzó húszasévek« mesés értéktõzsdei konjunktúrája idején

mindenki – hálóko-csi-kalauz, háziasz-szony, egyetemi hall-gató – részvényeketvásárolt és adott el.A legtöbb vétel ezena féktelen »hosszrajátszó« (»bika« azazemelkedõ irányzatraszámító) piacon»marginra« történt,azaz a 10 000 dol-lár értékû részvényvásárlójának csupán 2500 dollárt vagy még keve-sebbet kellett letennie készpénzben, a különbözetetkölcsönvehette, ennek fejében elzálogosítva azújonnan vásárolt részvényeket. Mit számított, hogyévi 6, 10 vagy 15 százalékot kellett fizetni az ügy-nöknek a kölcsönért, amikor egyetlen nap alatt 10százalékkal ugorhatott fel az Auburn Motors vagya Bethlehem Steel részvényeinek az értéke!

A spekulációs õrület legcsodálatosabb vonása,hogy beváltja a saját ígéreteit. Ha az emberekazért vásárolnak, mert úgy gondolják, hogy a rész-vények értéke emelkedni fog, akkor magának a vá-sárlásnak az aktusa megemeli a részvények árát.Ez arra készteti az embereket, hogy még továbbvásároljanak, és a szédítõ tánc újabb fordulója kö-vetkezik. De a kártyajátéktól vagy a kockázástóleltérõen senki sem veszti el azt, amit a gyõzteseknyernek. Mindenki nyer. A nyereségek természete-sen mind csak papíron vannak meg, és eltûnnének,ha valaki megpróbálná készpénzzé tenni õket. Demiért akarna bárki is eladni ilyen jövedelmezõ ér-tékpapírokat?”

„A 19. század elsõ felében és még valameddig a másodikban is a pénz individuális hordozója volt azUralkodó; késõbb azután átalakult ez az uralkodóelv, és maga a pénz mint olyan vált uralkodóvá.”

(Rudolf Steiner, 1919. 10. 11., GA 191)

1907

-es

páni

k, W

all S

tree

t

SzG 2008/4 27

VILÁGHELYZET

1929-ben a kamatláb 2,5%-ra süllyedt, ami J. M. Keynes szerint a „tõke határteljesítõ- képes-sége”, ami alatt a tõke tulajdonosának már neméri meg hitelezni.

Ekkor már elkezdõdött a tõke visszavonása agazdaságból, és a nagytõke birtokosai csak az al-kalomra vártak, hogy a deflációs lavinát elindít-sák.

A tõzsdei papírok világméretû és nagymértékûárfolyamesésének (baisse) igazi kiváltó oka a tõke-kamatoknak a határteljesítõ-képesség nívója alá(2% és az alá) süllyedése volt. A nagytõke erre vá-laszul tudatosan, a megfelelõ pillanatban elkezdtea tõke visszavonását, ami azután a Wall Streetrõlkiindulva Amerika és Európa ipari országaiban la-vinaszerûen terjedt tovább.

„Az 1920-as évek nagy értéktõzsdei konjunktú-rája klasszikus spekulációs buborék volt. Az árak aremények és az álmok miatt emelkedtek, nem pe-dig amiatt, hogy felszöktek a cégek profitjai és osz-talékai. Végül, mint minden buborék, szétpattant,és megkezdõdött az 1929-es »fekete október«krachja. Mindenkit magával rántott, a nagymenõprofikat és a kisstílû amatõröket egyaránt.”3

A tõzsdei árfolyamok világméretû zuhanásá-nak igazi okát Samuelson a könyvében nem emlí-ti. A legnagyobb tõkebirtokosok nem felejtették elaz 1907-es válságban szerzett tapasztalataikat, éstõkéjüket éppen annak visszavonása révén tudtákbiztosítani.

A legnagyobb vesztesek azok voltak, akik atõzsde összeomlása után, a gazdasági recesszió kö-vetkeztében elveszítették munkahelyüket (azUSA-ban kb. 15 millió munkavállaló veszítette elaz állását!).

A gazdasági élet törvényeinek figyelmen kívülhagyása súlyos politikai krízishez is vezethet – eb-ben az esetben a második világháborúhoz.

A háború után

A szellemtudományos kutatások szerint az új-kori történelem során az intellektualizmus ésegoizmus párhuzamosan és egymással összefüg-gésben alakult ki. A 20. században ez odáig foko-zódott, hogy az emberek nagy tömege abból élmeg, hogy intelligenciáját arra pazarolja, hogypénzbõl még több pénzt csináljon. Ez azonbannem más, mint hogy az érték az egyik zsebbõl amásikba kerül anélkül, hogy új érték keletkezne.Így játszik az emberiség egyik része a másik részmunkájával.

A hatvanas évek óta tõzsdei derivatív ügyletek-kel, a termeléssel való bármilyen kapcsolat nél-kül, az árakat felhajtva, illetve leszorítva veszikbirtokba a részvényeket, földet, nyersanyagokat,energiahordozókat, mûkincseket, majd válnakmeg tõlük, amikor már nem vezetnek további tõ-

kegyarapodáshoz. (Becslések szerint a forgalom-ban lévõ pénznek kevesebb mint 40%-a folyik areálgazdaságba.)

A pénzzel mint reális objektummal való gaz-dálkodás a reálgazdaságban meghamisítja az ár-képzést, és a hamis árak következtében egyre nö-vekvõ adóssághegyek keletkeznek. Az adósság- éskamatterheket permanens pénzszaporítással eny-hítik, ami az adósságok további növelését teszi le-hetõvé.

Hogy hová vezet ez a folyamat, azt legjobbanválságidõszakban tanulmányozhatjuk. 1922-benRudolf Steiner a Nationalökonomischer Kursban3

megmutatta, hogy milyen nagymértékben befo-lyásolható a gazdaság mûködése a pénz oldaláról.

Mivel a pénz nincs alávetve elértéktelenedés-nek, nem reális konkurense a fogyasztási javaknak,melyek romlandók. Ezért – mondta Steiner – apénznek áruból csereeszközzé kell válnia, ami alávan vetve az elöregedésnek, és egy asszociatív gaz-daság könyvelésében pusztán a teljesítmények mé-rõjévé kell válnia.

Úgy tûnik, hogy a világgazdaság jelenleg veze-tõ pozícióiban lévõk messze vannak attól, hogyképesek legyenek felfogni Steinernek egy új Z

ugtõ

zsde

, 190

7

1929

okt

. 29.

Wal

l Str

eet

SzG 2008/428

VILÁGHELYZET

Az 1907-es deflációs válság (1. világgazdasági válság)

Az 1907-es válság tipikus defláció volt. Világo-san mutatja, hogy a gazdasági élet a pénz oldalá-ról mennyire messzemenõen manipulálható. Az1907-es válságot az amerikai nagybankár, I. P.Morgan és John D. Rockefeller, a Standard OilCompany megalapítója mesterségesen idézte elõ.

Amerika egyik szénben, mészben és vasércbengazdag vidékén, ahol készséges munkások nagyszámban ajánlkoztak, egy vas- és acélvállalat ala-kult. Ez a vállalat független volt Morgan acél-trösztjétõl, és azzal könnyen versenyre kelhetett.E konkurenciát nem volt lehetséges azoknak azáruknak alacsony árai révén kiiktatni, melyeketMorgan és ellenfelei szolgáltattak, mivel azok elõ-nyös termelési viszonyaiknak köszönhetõen szin-tén könnyen lejjebb mehettek az árakkal. Egy ár-manipulációval Morgan csak a fogyasztóknakkedvezett volna. Nem az árukonkurencia irányá-ból, hanem a börzén át, tehát a pénz oldaláról kel-lett eljárni. A gyorsan növekvõ vállalatnak újabbpénzre volt szüksége. Ennek érdekében vezetõirészvényeket helyeztek letétbe, és erre hitelt kap-tak. Morgan megfigyelte ezt a folyamatot, és errealapította tervét.

1906 júniusában egyesült J. D. Rockefellerrel.Rockefeller érdekelt volt egy közös pénzügyi ak-cióban, mivel olajtrösztjével, a Standard OilCompanyval együtt nagyszabású árfelhajtások ésmegvesztegetések miatt kereken 30 millió dollár

pénzbírság meg-fizetésére ítélték,és most saját esz-közeivel akartszembeszegülni akormánnyal.

Hogy az elõ-idézõjükhöz ve-zetõ nyomokatelleplezzék, a kö-zös akciónaknem New York-ban kellett kez-dõdnie. Morganés Rockefeller pénzük visszavonását és ezzel a hi-tel korlátozását kezdeményezték – elõször Lon-donban, ahol is 125 millió dollárt vettek felaranyban és azt New Yorkba vitték. Miután azaranyfedezet elõírásai szerint a jegybankból ki-vont minden 100 font sterling értékû arany utánmegfelelõ – akkoriban két-háromszoros – meny-nyiségû bankjegyet kellett kivonni a forgalomból,ezért a morgani millióknak a Bank of Englandbóltörténõ visszavonása elõször az Angliában forga-lomban levõ pénzmennyiség csökkenését eredmé-nyezte, miáltal megingott az angol hitelrendszeris. A kamatláb emelkedett, az árak zuhantak, csõ-dök álltak be, a munkanélküliség fenyegetõen nö-vekedett.

A londoni hitelkorlátozás most konjunkturá-lis mentség volt arra, hogy New Yorkban is visz-szafogják a hiteleket, és semmilyen további köl-csönt ne folyósítsanak. Morgan és Rockefeller

Lothar Vogel

AZ EMBER MEGVALÓSÍTÓ TEVÉKENYSÉGE A SZOCIÁLIS ORGANIZMUSBANSzociálantropológiai tanulmányok a kulturális, jogi és gazdasági élethez

pénzrendszer megteremtésére vonatkozó gondo-latait. De a Wall Street bankárai, akik az intellek-tualizmust és egoizmust a legmagasabb fokig vit-ték, tanultak a korábbi válságokból, melyeketdöntéseikkel maguk hoztak létre. Õk arra játsza-nak, hogy az USA-ban létrejött (létrehozott?), a reálgazdaságot romba döntõ pénzszûke után a megfelelõ idõben nyújtott hitelekkel véget lehetmajd vetni a tõzsdei részvények további zuhanásá-nak, hogy aztán a gazdaság ismét fellendülhessen(a harmadik világháború után?).

Jegyzetek

1. Az elsõ világgazdasági válság leírását Lothar Vogel: Die

Verwirklichung des Menschen im sozialen Organismus

címû könyvébõl vettük, amely 1973-ban jelent meg a

Fragen der Freiheit eckwäldeni kiadó különnyomata-

ként.

2. P. A. Samuelson: Közgazdaságtan. Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó, Budapest, 1987, I. kötet 411–412 o.

3. GA 340, Rudolf Steiner-Nachlassverwaltung

Dornach/Schweiz, 1965

J. P

. Mor

gan,

189

3

SzG 2008/4 29

VILÁGHELYZET

uralták a New York-i City-Bankot. A londonihitelzárlat elõtt az amerikai jegybankok nagyonsok kölcsönt adtak, 1907. augusztus 22-ig na-ponta átlagosan 1 300 000 dollárt. A Morgan-bankok bármely más bankcsoportnál nagyobbmértékben vettek ebben részt. Ráadásul az em-lített idõpont elõtt a Morgan-bankok rendkívülmagas kamatlábat fizettek, ezért sikerült másbankok pénzeszközeit elcsalogatniuk. Így au-gusztus 22-én 800 millió dollár idegen pénztõriztek letétben, és ebbõl az összegbõl nem ke-vesebb, mint 200 millió dollár más bankok nél-külözhetetlen készpénzállományához tartozott.Morgan valószínûleg ehhez kötelezvényeket ál-lított ki számukra, amelyek mind csak augusz-tus 22-e után voltak esedékesek. A pénzt ismétmozgásba hozta, de úgy, hogy a fõrész megintMorgannál lett visszafizetésre esedékes – a vál-ság kirobbantására kitûzött augusztus 22-eelõtt. Mihelyt ez a pénz beérkezett – mintegy260 millió dollárról volt szó –, átutalták azamerikai kincstárnak. Abban az idõben, hogybankjegyeket adhassanak ki, Morgan bankjai-nak államkötvényeket kellett letétbe helyezni-ük a kincstárnál. Ezeket most ismét visszakap-ták. Az államkötvények a börzén azonnal elkel-tek, és az árbevételt szintén elvonták a forga-lomból. Ez a forgalomban levõ pénz összesen520 millió dollárnyi csökkenését eredményez-te. Ezenkívül Morgan bankjai még 40 milliódollár kölcsönt adtak ki, ami szintén közvetle-nül augusztus 22-e elõtt járt le. Így vonhatott kia forgalomból erre az idõpontra összesen 1360millió dollárt (800+520+40) a New York-iCity-Bank. Ezenfelül Morgan augusztus 22-eelõtt mindent, amit részvényekben birtokolt,magas áron készpénz ellenében eladott. Ezeketaz árakat átmeneti, a spekulációnak kedvezõpénzkiadásokkal maga idézte elõ.

Röviddel a nagy manipuláció kezdete elõttMorgan nyilatkozatot adott az újságokban, aholutalt a fenyegetõ válságveszélyre. Amikor azutánaugusztus 22-én több nagy társaság fizetésképte-lensége valóban bekövetkezett, akkor a Morganszámára olyannyira kívánatos pánikhangulat ki-váltásában a sajtó és a közvélemény segített. Meg-rohanták a bankokat, melyeknek most a pénzüketMorgan páncélszekrényeibõl kellett volna vissza-kapniuk, hogy csak valamennyire is fizetõképesekmaradjanak. De a Morgan-bankok vonakodtakattól, hogy ezeket a pénzeket kiadják, amíg a pá-nik tartott – az a pánik, amit õk maguk okoztak apénzük visszatartásával.

E körülmények között Morgan konkurens cé-geinek sorsa megpecsételõdött. Az acél- és vaster-melõ csoportnak, amely – mint korábban leírtuk– hitelhez jutott részvényei letétbe helyezése elle-nében, ezt a hitelt most felmondták az általánosválság kapcsán, és a süllyedõ részvényárfolyamokmellett egyéb hitel sehonnan sem volt szerezhetõ.Éppen ezek a részvények mennek át mostMorganhoz oly csekély áron, hogy ezen – a ké-sõbb ismét meginduló fellendülés során – 670millió dollárt nyert. Ugyanaz történt sok más vál-lalattal is, mint az acélcsoporttal. A következménysorozatos kényszereladások és még gyorsabbansüllyedõ árfolyam volt.

Most jött el az idõ, amikor a kormánynak is fel-tételeket szabhattak. Morgan 1904-ben 150 ezerdollárral járult hozzá Roosevelt választási költsége-ihez. Most további csõdök fenyegetésével a tröszt-ellenes törvények mérséklését követelhette.

Az árfolyamuk mélypontjára süllyedõ értékpa-pírokat és a vállalatok részvényeit Morgan immárösszevásárolta. Bizonyítható, hogy egyetlen na-pon 100 000 olyan részvényre tett szert, melyeketnyolc hónappal korábban háromszor magasabbárfolyamon adott el. Amikor így mindent meg-szerzett, ami számára kívánatosnak tûnt, „a hazamegmentõjeként” lépett fel, és bejelentette kész-ségét „a feszültség oldására”. Elõbb még a pénz-ügyminiszternek fel kellett jogosítania a Morgan-bankokat egy 30 millió dolláros kibocsátásra.Ezen a módon bocsátották rendelkezésre az esz-közöket, hogy a hitelkorlátozást érvénytelenítsék,és egy új árnövekedést indítsanak be. 1907. októ-ber 24-én adták ki óvatosan az elsõ kölcsönössze-geket, mégpedig 20 vagy még több százalékos ka-matlábbal. E tettéért Morgant jobban ünnepelték,mint annak idején magát Washingtont.

Morgan 1907-es spekulációs nyereségét 3 mil-liárd dollárra teszik. Miközben az 1907-es és1908-as években az óriási munkanélküliség kö-vetkeztében – óvatos becslések 5 millió munka-nélkülirõl beszélnek – az Egyesült Államok vagyo-na mintegy 30 milliárd dollárral visszaesett.

Ahogy ezt a deflációs válságot Londonbananonim módon indították meg, úgy terjedt át Eu-rópa legfontosabb kereskedelmi nemzeteire, ésvisszatekintve azt mondhatjuk, hogy az ekkor ki-váltott feszültségek az egyik lényeges elõfeltételétképezték az elsõ világháború kirobbanásának.

Fordította: Szabó Attila

SzG 2008/430

VILÁGHELYZET

Ertsey Attila

BANKCSÕD 2008

A világméretû bankcsõdhullám esélyt ad afelszíni események mögött rejlõ okok feltárásá-ra. Ez az elemzés egyedül azt a célt szolgálhatja,hogy a világot egyre nagyobb szociális és ökoló-giai katasztrófába taszító világrend hosszú távongondolkodó stratégiáját áttekintsük, és utat ta-láljunk egy szociális jövõ felé. Le kell szögezzük,hogy a magyarázatok keresése kihívhatja az ösz-szeesküvés-elmélet konstruálásának vádját,azonban nem célunk a bûnbak-keresés, különö-sen nem az antiszemitizmus szítása. Mindazon-által az összefüggések és háttérmanipulációkmegismerése nélkül nincs esély a valóságon ala-puló, hatékony cselekvésre sem.

A válság hivatalos okai

A válság közvetlen okaként az amerikai jelzá-logpiac bedõlését jelölik meg. A jelenlegi köz-gazdaság a munkaerõt (továbbá a tulajdont és apénzt is) árunak tekinti. A versenyképesség fo-kozása érdekében a költségeket – így a bért is –le akarja szorítani. Ennek következménye a nö-vekvõ munkanélküliség, a leszorított bérek, anövekedéskényszer, a termelés áthelyezéseolyan országokba, ahol a munkabér alacsony. A vállalatok jövedelme így a tõkejövedelmet ésnem a munkajövedelmet gyarapítja. Ez nemmás, mint akár marxi terminológiával szólva ki-zsákmányolás, mégpedig a rendszerbe építve.Az elszegényedés a vásárlóerõ csökkenését ered-ményezi. A megtakarítások csökkennek. Azamerikai bankok hiteltúlkínálattal rendelkeztek,megjelentek a könnyen hozzáférhetõ jelzáloghi-telek, késõbb a fogyasztási hitelek, a lakosságraa bankok szinte tukmálták a hiteleket. Annak el-lenére, hogy a többség hitelképessége korláto-zott volt, a bank ügynökei rábeszélték õket azerejükön felüli hitelek vállalására, különbözõkésõbbi kedvezmények ígéretével. A jelzáloghi-telhez való könnyû hozzáférés következtébenhatalmas suburbok1 alakultak ki. A gombamódnövekvõ lakóövezetek lakói életük végéig el-adósodtak. A hitelpiac megingásával az épületekrohamos értékvesztést szenvedtek, árverezésiértékük a törlesztési hátralék alá zuhant. A ha-talmas lakónegyedek folyamatosan ürülnek.2

„A (háború utáni) gazdaságokat akkor a hi-

telkönnyítéseken alapu-ló, mesterséges keresletstimulálta. Amerikábanezt a tendenciát az1990-es évek óta egyrekedvezõbb hitelfelvéte-lek megteremtésével bá-torították (0 százalék-hoz közelítõ önrész), te-kintet nélkül a hitelfel-vevõ fizetõképességére.Így próbálták kompen-zálni a fizetõképes ke-reslet csökkenését, ame-lyet a hitelgépezet fel-hevülése okozott. Másszóval, a hiteleken ke-resztül ösztönözték afogyasztást, mivel a vá-sárlóerõ növelésévelnem tudták elérni ezt. A tõketulajdonosok szá-mára ez volt az egyedü-li módszer, hogy újmegtérülési forrásokattaláljanak, akár meg-gondolatlan kockázatokárán is. Ebbõl ered azamerikai háztartásokszédületes eladósodása,amelyek már régóta többet fogyasztanak, mintamennyit megtakarítanak […] Minekutána a»kötvényesítés« révén spekulációra használtákezeket a »rohadt hiteleket«, ami lehetõvé tette ahitelszféra nagy szereplõinek, hogy megszaba-duljanak adósaik fizetõképtelenségének kocká-zataitól, készpénzzé téve azokat. A »köt-vényesítés« […] abból áll, hogy kötvényeknekmondott szeletekre vágják az egy adott bankvagy hitelintézet által nyújtott hiteleket, azu-tán eladják ezek összegét, vagyis a kockázatot(!) a befektetési alapok világához tartozó máspénzügynököknek. Ily módon egy óriási hitel-piac jön létre, amely egyúttal kockázati piac is.A jelenlegi válságot ennek az összeomlásaokozta.”3

Ne gondoljuk azonban, hogy a jelenség Ame-rikára korlátozódik. Magyarországon ugyanez a

SzG 2008/4 31

VILÁGHELYZET

folyamat indult el, ha kicsit más formában is, de– szerencsére még – nem teljesedett ki. A jelzá-log- és egyéb lakáshiteleket nem adják könnyena bankok, és a lakosság is ösztönösen fél a jelzá-logtól, mely a körülmények váratlan romlásaesetén az otthon elvesztését jelenti. Terjednekazonban a fogyasztási hitelek, gyakran legális (!)uzsorakamattal,4 és ezek révén a lakosság jelen-tõs része már adósságcsapdába manõvereztemagát. A fent leírt közgazdasági szemlélet, melya tõkejövedelem korlátlan szaporítását és a reál-gazdaság rovására a spekulatív pénzpiac ural-mát valósítja meg, a rendszerváltás utáni kor-mányok uralkodó vezérelvét alkotta. Az Orbán-kormány volt az egyedüli kivétel, akik a vásár-lóerõ növelésével akarták a gazdaságot élénkíte-ni – sikerrel –, ezáltal persze a középosztály las-sú megerõsítése által a megszorítások helyett kislevegõhöz juttatni az ország lakóit, vagy ahogya pénzpiac szereplõi nevezik, a „rezidenseket”.Ezért is kellett bukniuk.

Az adósságok és hitelállományok adásvétel-ének gyakorlata – a fent említett „kötvényesí-tés” – néha abszurd jelenségeket is lehetõvétesz. Erre szolgál kitûnõ hazai példával a Sie-mens: nem fizetése csõdbe vitte magyar partne-rét, majd a multi fillérekért megszerezné a fel-számoláskor saját adósságát, annak 1/25-éért.

Az amerikai hitelpiaci válság kirobbanásaután a bankpiac válságát közvetlenül a LehmanBrothers szeptemberi összeomlása váltotta ki. Aválság elõjelei már korábban jól látszódtak, en-nek ellenére Németországban jogosan botránytváltott ki az az információ, hogy napokkal avárható összeomlás elõtt német bankok hatal-mas összeget utaltak át a Lehman Brothersszámlájára. Miért tették ezt? És miért folytat-hatták a Lehman Brothers és más bankok veze-tõi a csõd beköszöntének napjáig tevékenységü-ket, beleértve csillagászati jövedelmeik bankbólvaló kimenekítését is? A jelenség nálunk sem is-meretlen (K&H-ügy, Postabank stb.).

A válság kiváltó okainak jelentõs része jóllátható, azonban további kérdések fogalmazha-tóak meg:– a keletkezett válság mennyiben spontán és

mennyiben tervezett forgatókönyv szerintalakul? A válság kirobbantása is tervszerûen

történt, vagy csak a kirobbant válság meglo-vaglásáról van szó a látható spekulánsi tevé-kenységek mögött?

– milyen célok és szándékok állnak a folyamatirányítói mögött, mi a párhuzam az 1907-es,az 1929-es és a mai válság között?

Magyarország és a válság

A hazai jelenségek: a tõzsde zuhanása, azOTP és a MOL részvényeinek esése, az állampa-pírok iránti kereslet csökkenése, az államcsõdlehetõségének híre Izland példájára hivatkozva.Nyomon követhetõ a hisztériakeltés és az egy-elõre megnevezetlen szereplõk által indítottspekulatív célú támadás az ország ellen. Izlandhelyzete nem azonos Magyarországéval, ha vanis egyes területeken hasonlóság. Izland sokkalkisebb ország, mindössze 300 000 lakosa van. Ajólét magas, mégis rövid idõ alatt olyan mérvûösszeomlást szenvedett el az ország gazdasága,ami ma a lakosságot az importra támaszkodógazdaság helyett a hagyományos gazdálkodásra– halászatra – való visszatérésre készteti. Izlandmegmentésére Oroszország vállalkozott, egy ki-látásba helyezett 4 mrd eurós hitellel. Ez a jelen-ség azért elgondolkodtató, mert a spekulatív tá-madások egyik célpontja Oroszország volt, deegyelõre úgy tûnik, az orosz gazdaság és államállja a támadást.

Az egyik Izlanddal közös jellegzetesség az or-szág „nyitott” gazdasága, amit Magyarországonaz elmúlt húsz évben az irányító erõk egyedülüdvözítõ célként hangoztattak, és maradéktala-nul meg is valósítottak. Ez az importnak és a vi-lággazdaságnak kiszolgáltatott mûködés, a hazaitulajdonban lévõ cégek hiánya, a befektetõi tu-lajdon dominanciája és az ellátórendszerek

A Siemens Zrt. 50 millió forintos vételiajánlatot tett egy vele szemben fennálló, afelszámoló által értékesítésre felkínált 1,9milliárd forintos követeléscsomagra.5

Újabb bajba került amerikai pénzintézet-rõl derült ki, hogy miközben arra vár, hogyaz elfogadott 700 milliárd dolláros pénzügyiprogram keretében az állam megvásárolja abank problémás hiteleit, luxusnyaralásraküldi dolgozóit. A Wachovia vezetõ brókereiGörögországba utaznak szombaton.6

Iparági szakértõk szerint lényegében sem-mi sem lesz a bankárok jutalmazásával kap-csolatos szigorításokból. Azért készült a kor-mány megnyirbálni a menedzserek juttatá-sait, hogy a hatalmas prémiumok ne kísért-sék õket túlzott kockázatvállalásra.7

SzG 2008/432

VILÁGHELYZET

(energia, élelmiszer) importfüggése. Izlandbankrendszere rendkívül gyorsan fejlõdött és fi-ókhálózatokat nyitott Nyugat-Európa számosországában. Ez lett a veszte. A bankcsõdhullámmagával sodorta a bankokat, és a külföldi tulaj-donosok által végrehajtott tõkekivonások kö-vetkeztében pillanatok alatt eltûnt az ország de-vizakészlete, ezzel finanszírozhatatlanná vált azélelmiszer- és az üzemanyag-behozatal, leállt azélet. A devizahiány olyannyira teljessé vált,hogy még az állam képviselõi sem tudtak repü-lõjegyet váltani a vészhelyzet megoldását célzóhivatalos útjaikra. Izland mégsem hasonlíthatóMagyarországhoz, mivel a nagy adósságállo-mány mellett a deficit viszonylag alacsony, és avalutatartalék jelentõs. Az OTP idei várhatónyeresége is magas (1mrd euró), hitelállományastabil, bankközi hitelállománya, illetve befekte-tési alapokban való részesedése nem olyan mér-tékû, hogy megingathatná. Egy pánik képes len-ne összeomlasztására, de ezt sikerült elkerülni.A spekulatív támadási szándék célja a forintmegtámadása révén árfolyamnyereség elérése,illetve a részvények alacsony árú felvásárlása. AMagyarországra begyûrûzõ válságot tehát nema hazai bankrendszer és tõkepiac válsága, ha-nem egyértelmûen a külföldi tõketulajdonosoknagymérvû eszközkivonása okozta. Ugyan biza-lomvesztésrõl beszélnek, mely a magyar gazda-ság rossz állapotára vezethetõ vissza, de ez aprobléma nem volt ismeretlen ezt megelõzõensem, és nem okozta a befektetõk menekülését. Arossz állapot okai: a GDP 66%-át kitevõ adós-ságállomány (az Orbán-kormány ezt sikeresenvisszaszorította 52%-ra, az EU által veszélyes-nek tekintett 60% alá), a deficit, de legelsõsor-ban a magas közterhek miatt stagnáló gazdaságés a külföldi tulajdon dominanciája miatti folya-matos tõke-, illetve profitkivonás.

Mit kellett volna tennünk? A román példa

Érdemes kitérni a romániai eseményekre. Arecept ugyanaz, de Románia viselkedése az el-lenkezõ. Budapest alkalmazkodó magatartásá-val szemben Bukarest az ország érdekeit szemelõtt tartva keményen ellenáll, a jelek szerinteredményesen:

„Pár napja Traian Basescu román elnök sajtó-tájékoztatót hívott össze a Cotroceni-palotába,ahol többek között a globális pénzügyi válságkapcsán azt mondta az újságíróknak: »a legtelje-sebb felelõsséggel mondom, hogy a románbankrendszer nincs bajban. Ahogy elmúltak az

izgalmak, újraindul a hitelezés […] fenntartom,hogy el tudjuk kerülni a drámai válságot, mertmegvan minden eszközünk hozzá. A román ál-lamadósság jelenleg 11 mrd euró, és ez egy na-gyon alacsony érték. Románia valutatartaléka27 mrd euró, a legmagasabb a forradalom óta.Ehhez jön még a száz tonna arany, amely az or-szág aranytartalékát képezi. Ezek alapján kije-lenthetem, minden feltétel adott ahhoz, hogy aválság tartós hatásait elkerüljük.«”(…Magyarország nemzetközi tartalékai […]17,4 mrd eurót értek el, ezen belül az aranytar-talékok nagysága körülbelül három tonna. Aközponti költségvetés adóssága […] 60 mrdeurónak felel meg...)8

Románia ostrom alatt – hirdette a Ziua, al-címbe emelve ki, hogy pénzügyi spekulánsokegyszerre három ütést vittek be az országnak: alej gyengülésére játszottak, leminõsítették az or-szág hitelképességét, és próbálták IMF-hitel fel-vételére kényszeríteni. […] A Ziua világosan le-írta az ország gazdasága ellen indított támadásforgatókönyvét is. Miközben a Goldman Sachsés a Merrill Lynch bankházak a lej elleni speku-lációval meggyengítették a fizetõeszközt, a nyu-gati sajtóban megjelentek olyan álhírek, hogyRománia kölcsönért könyörög a NemzetköziValutaalapnál (ezt késõbb mindkét oldalról cá-folták), ugyanakkor a Standard & Poor’s hitel-minõsítõ intézet váratlanul – és elõzetes figyel-meztetés nélkül – visszasorolta az országhitelkockázatát.9 A Román Nemzeti Bank(RNB) ugyan visszaverte a lej elleni támadáso-kat, az ország vezetõi pedig kikosarazták azIMF és a Világbank hitelajánlatát, a felhõk mégnem vonultak el a Kárpát-kanyar fölül. Romá-nia már tavaly bejelentette, hogy többé nincsszüksége az IMF hitelére, mert az a pénzért cse-rébe túlzottan beleszól a költségvetés alakításá-ba. A valutaalap vezetõi most azt gondolták – ír-ja a bukaresti lap –, hogy újra eljött az õ idejük,és visszatérhetnek a térségbe, ahonnan az itt lé-võ országok uniós csatlakozása után szorultakki. Egy mondat erejéig érdemes kitérni aGoldman Sachs szerepére is: miközben a lejt tá-madták, kiadtak egy jelentést, amely szerint aromán fizetõeszköz le fog csúszni a 4,2 lej/eurósszintre (október elején még 3,73-on állt – aszerk.), és ez majdnem önbeteljesítõ jóslattávált. Az amerikai bankháznak segítõi is akadtak:az országban jelenlévõ külföldi befektetõk el-kezdtek bõszen eurót vásárolni határidõs ügy-letben, fedezet nélkül, arra számítva, hogy majdaz olcsó, elértéktelenedett lejbõl fizetik ki az

SzG 2008/4 33

VILÁGHELYZET

adósságot. Már Mugur Isarescu, az RNB elnökefigyelmeztette a piaci szereplõket, hogy fedezetnélküli euróvásárlás folyik, azok nem hallgattakrá, így zuhanni kezdett a lej. Amikor elérte a3,95-ös határt, a nemzeti bank négyszázmillióeurót öntött a piacra, lejt vásárolva belõle. Azostrom megtorpant, az RNB gyõzött, az árfo-lyam drasztikusan visszaesett (értsd: a lej erõ-södni kezdett – a szerk.), 3,51-en is járt, ezencikk10 írásakor pedig az október elején tapasz-taltnál jobb szinten, 3,71-en állt. Egy másik harca kamatok területén zajlott – a lej elértéktelene-désére játszók erejét látva a bankok megijedtek,egy ideig még hatszáz százalékos kamattal (!) iskínálták egymásnak a román pénzt. A Ziuaelemzõje szerint a spekulánsok milliárdos vesz-teségét most az amerikai kongresszus és az ang-liai adófizetõk fizették meg, a sikertelen táma-dást ugyanis ezen országok bankjai vezényelték.[…] A Romania Libera publicistája, Sabina Fatiszerint a konspirációban fontos szerepet játszottaz IMF is, mivel diplomatikusan, de kétértelmû-en fogalmazva végig azt hangoztatta, hogy a„folyamatos dialógus politikáját folytatja a ro-mán illetékesekkel”. Ezzel azt sugallta, hogy azország a szakadék szélén áll, és rövidesen segít-ség után kiált. A jegyzetíró úgy véli, a bankvilágmost fut a pénze után: mivel vesztettek a lej el-leni spekulációkkal, most hiteleket akarnak azországra erõszakolni.

A támadás nem gyengül most sem, a Wa-shington Post „Románia rázkódik a pénzpiaciválság miatt” címmel közölt terjedelmes írást azországról. Ebben kiemelik, hogy a tõzsdeindexegy hét alatt hetven százalékot esett, és hogy jö-võre megkettõzõdhet a munkanélküliség. Kétszomszédja (Magyarország és Ukrajna) már azIMF segítségére szorult, írja a lap, és Románialehet a következõ.

Brüsszelben is aggódnak Romániáért, mert„túlhevült” a román gazdaság, amely különbensoha nem látott módon nõtt az utóbbi években,és a költségvetési hiány is alig két százalék körülvan. Magyarország után Románia lehet a követ-kezõ európai uniós tagállam, amely uniós segít-ségre szorul – írta a Welt am Sonntag, tekintélyesnémet gazdasági szakértõket idézve. Az IMF mártovábbment: október végén azt ajánlotta a ro-mán kormánynak, hogy „fontolja meg” a taná-roknak nyújtandó ötvenszázalékos béremelést.Az IMF szakemberei – a Világbank munkatársa-ival közösen – ezekben a napokban is Romániá-ban tartózkodnak. A tíznapos (!) látogatás célja aromán bankrendszer átvilágítása.”11

Magyarország kolonializációja

Érdemes áttekinteni, hogyan vált Magyaror-szág a pénzvilág által totálisan kontrollált gyar-mattá, jelentékeny hazai tõkésréteg nélkül,pusztuló középosztállyal, tulajdon és tartaléknélküli, kiszolgáltatott és eladósított rabszolga-haddal.

A hazai tulajdonú bankok és biztosítótársasá-gok külföldi kézre adása az Antall-kormány alattzajlott le, az MDF–SZDSZ paktum révén. Ekkorhét nemzetközi pénzintézet vezetõi fenyegették

meg tõkekivonással a miniszterelnököt, ameny-nyiben nem köt megállapodást az ellenzékkel.Ez a folyamat eredményezte a magyar pénzpia-cot uraló jelenlegi tulajdonosi rendszert, a mo-netáris hatalom uralmát. Ez a hatalom a tör-vényhozást közvetlenül befolyásolni képes,amellett a vállalati szféra szereplõinek életbenmaradásáról dönt élet-halál uraként; a mûkö-déshez szükséges hitelek megvonásával egészágazatokat juttatott csõdbe, beleértve fejlõdõ,piacképes vállalatokat is.

„E folyamat már az 1980-as években el-kezdõdött. 1982 novemberében a MozgóVilágban megjelent egy figyelemre méltó ta-nulmány Bauer Tamás tollából A másodikgazdasági reform és a tulajdonviszonyokcímmel. Ebbõl idézek egy fontos paszszust:»Kizárhatjuk megfontolásainkból azt a lehe-tõséget, hogy a közép- és nagyvállalatoknálbelföldi magántõkés gyakorolja a tulajdono-si funkciókat. […] A nagytõke felszámolásaharminc év után már olyan irreverzibilis fo-lyamat, amelyen csak külsõ kolonializációváltoztathatna«. […]

Bauer már 1982-ben meghirdette a kül-földi tõke uralmi helyzetbe juttatását. Eb-ben az évben csatlakozott Magyarország a

SzG 2008/434

VILÁGHELYZET

A privatizáció tehát a bankokkal és a biztosí-tókkal kezdõdött, a vállalatokkal, köztük azenergiaszektorral folytatódott, majd a földtulaj-don került sorra, ma pedig a folyamat befejezõrésze, a közszolgáltatások, köztük az egészség-ügy és az öt regionális vízmû rt. privatizációja,azaz a végkiárusítás zajlik.

Érdemes röviden áttekinteni a folyamatot,mely mára állt össze egységes képpé: az államivállalatokat a használati tulajdonná alakítás le-hetõsége helyett privatizálták. Az ideológiai alá-támasztás a „mûködõ tõke bevonása” volt, ehe-lyett – kevés kivételtõl eltekintve – folyamatos

profitkivonás zajlik. Az energiaszektor privati-zálása óta profitmaximalizálás zajlik, és mono-póliumok jöttek létre. Az utolsó lépés az MVMés a MAVIR privatizációja, mely a stratégiaifontosságú ellátórendszer idegen kézbe adásátjelenti. Az egészségügybe bevonandó profitelvmegvalósítása átmenetileg – a népszavazás ered-ményeként – megakadt. A földek eladása, azazspekulánsok és nagybirtokosok kezére juttatásaa parasztságnak a tulajdonosi körbõl történõ ki-szorításával már befejezõdni látszik, a NemzetiFöldalap álintézménye csak tõkeerõs érdekcso-portok számára tette hozzáférhetõvé a gazdát-lanná váló földeket, mivel csak hatalmas mére-tû birtoktesteket – több száz hektárt egyben –hirdet meg eladásra.13 A 2007-ben meghozottvagyontörvény a nemzeti vagyont – alkotmány-ellenesen – a kormány rendelkezésébe utalta éseladhatóvá tette úgy, hogy a vagyontárgyakrólleltár és értékelés sem történt. Ez a lépés készí-tette elõ az ún. Új Tulajdonosi Programot, melyjelszavaiban az egyszerû állampolgár tulajdon-hoz jutását segítené, azonban a vagyon mind-össze 30%-a juthat kisrészvényesekhez, a többiesetében „stratégiai befektetõkre” számítanak.Jól látható, hogy ez is alibiprogram: a kisrészvé-nyesek sem tulajdonhoz, sem osztalékhoz nemfognak jutni, viszont könnyedén kivásárolható-ak lesznek.

A nemzeti vagyon most eladhatóvá tett ré-széhez tartoznak a regionális vízmûvek. Azenergia és a termõföld után ez a legfontosabbstratégiai ágazat, aminek birtoklásával térdre le-het kényszeríteni egy országot. Az öt vízmûvetelõször egyesítenék egy részvénytársasággá,majd tõzsdére akarják vinni, ahol stratégiai be-fektetõkre számítanak. A hírre 300 vidéki ön-kormányzat azonnal reagált: bejelentette igé-nyét a vízmûvek tulajdonjogának térítésmentesátengedésére, ezt azonban a vagyonkezelõ hó-napok óta szabotálja. Erre tekintettel több ön-kormányzat bejelentette vételi szándékát, me-lyet – ha el kívánják adni – nem utasíthat el avagyonkezelõ. Ha az önkormányzatok törekvé-se eredményes lesz, sikerülhet megakadályoznia stratégiai fontosságú vízmûvek átengedését

Nemzetközi Valutaalaphoz és a Világbank-hoz. Félelmetes utólag megállapítani, devoltak Magyarországon jól informált kivá-lasztottak. Ezt megerõsítette ZbigniewBrzezinski, Carter elnök nemzetbiztonságifõtanácsadója, az amerikai külpolitika meg-határozó bennfentese. Õ 2000-ben Magyar-országon járva egy interjúban elmondta,egyebek mellett azt a stratégiát követték,hogy beszüremkedtek a kommunista tömbországaiba, s belülrõl mállasztották szétõket, merthogy a kommunisták Brzezinskiszerint gyenge jellemû, megalkuvó emberek.Vagyis gyakorlatilag a rendszerváltozás agazdaság átszervezése szempontjából már1990 elõtt megtörtént. A többpártrendszerûparlament létrejöttével gyakorlatilag csakráütötték a pecsétet az ügyletre. Pontos for-gatókönyv szerint zajlott Magyarországkolonializációja, s ebben meghatározó sze-repet játszott a bankrendszer. […] Valójábana pénzügyi folyamatok határozzák meg anemzetek, államok életlehetõségeit. Havisszaemlékszünk, az öt magyar kézben ma-radt cukorgyár terhére egyszerre tette lejárt-tá több bank a termelési hiteleiket, hogyösszeomoljanak. A pénzügyi tönkretételegyértelmûen érzékelhetõ. Magyarországgazdasági folyamatai ugyanis elsõsorbannem az államháztartás kiadási és bevételioldalától függenek, hanem a bankrendszer-tõl. […] Mindig az államháztartásról beszé-lünk, sosem a pénzügyi folyamatokról.Nem arról kell beszélni, hogy az állam és azemberek között miért van olyan feszültség,hogy a kevés jövedelembõl sok adót vonnakle, hanem arról, hogy miért hiányos az ál-lamháztartás, miért küszködnek a vállala-tok, és miért szegények az emberek.”12

SzG 2008/4 35

VILÁGHELYZET

idegen tõkéscsoportok részére, és megõrizniköztulajdonban.

A napjainkban záruló folyamat jellegzetes-ségei a sorozatos törvénysértések, melyektõlmit sem zavartatva magát, a kormány végzivégrehajtó munkáját, tudva, hogy megbízóikmindaddig biztosítják hatalomban maradásu-kat, míg a folyamat le nem zárul, az országvégképp kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és egyúj kormány mozgástere végletesen leszûkül. Afolyamat tehát nem hiba, hanem eredmény,Gyurcsány „igazságbeszéde” nem több, mintjól idõzített feszültséglevezetõ manõver, nemvárt sikerrel.

A privatizáció során ún. „intézményi befek-tetõkre” számítanak, ezalatt többnyire a tõke-hozam-maximalizálásban érdekelt olyan cso-portokat kell értenünk, akik a mai válság létre-jöttének legfõbb okozói és elszenvedõi egyszer-re. A hazai tulajdonosi réteg kiszorítása a „nyi-tott gazdaság” jelszava alatt a hasonló válságok-nak való legteljesebb kiszolgáltatást jelenti.

A folyamat következtében Magyarország aglobális pénzvilág totális befolyása alatt áll. Aválság levezénylése azonos módszerekkel fog ittis megtörténni, az állam közbeavatkozásával, azadófizetõk megsarcolása árán.

Felvásárlások 1907-tõl napjainkig

Az 1907-es elsõ bankválság történetét átta-nulmányozva láthatjuk, milyen eszközökkeloperáltak, és kik voltak a fõszereplõk. A válság kirobbanásának eltervezettsége vagy spontánmivolta még nem állapítható meg, de a már ki-robbant válságot meglovagoló spekulatív tõketevékenysége jól látható. A módszerek hasonló-sága szemet szúr, de érdekes a szereplõk leg-többjének azonossága14: a Citibank, illetve aCitygroup, mely a J. P. Morgan bank érdekeltsé-gébe tartozik. Jelenleg õk a tönkrement bankoklegfõbb felvásárlói.15 A felvásárlásra a zuhanórészvények adnak lehetõséget. A kárvallottakegyike ismét a Bank of England. A veszteségekfedezésére pedig az államot hívják segítségül.

Az összeomló bankok zöme olyan kisebbbank, akik a bankközi hitelpiacon jutnak hitel-hez. Figyelemre méltó az 1907-ben alkalmazottmódszer ismételt megjelenése, azaz a hitelhatár-idõk „véletlen” egybeesése 2008. szeptember-októberében.

A felvásárlásban élen járó bankok sürgetik azállami segítségnyújtást.

A Barclays Capital, a brit Barclays bankcso-port londoni befektetési részlege – amely felvá-sárolta a néhány hete összeomlott amerikaiLehman Brothers befektetési bank maradványa-it – […] szerint így most már “nagyon gyorssávált a visszaszámlálás egy drámaian rossz gazda-sági végkimenetel felé”. A jelenlegi válságugyanis, ha nem kezelik, nem fizetõvé válások ésbanktõke-eróziók önmagát erõsítõ örvényévéválik, és heteken belül mély recessziót okoz.

Minden idõk legnagyobb, bizonyos esetek-ben potenciális bankállamosítással felérõ

A Citigroup Inc. vásárolhatja meg aWachovia Corp banki tevékenységét egy olyanügylet keretében, amelyet a Szövetségi Betét-biztosító (Federal Deposit Insurance Corp –FDIC) felügyel. Az ügylet, amelynek létrejötteelõtt a Federal Reserve-vel, a pénzügyminisz-tériummal és Bush elnökkel is konzultáltak,

teljes védelmet nyújt a betéteseknek, és nemkerül egyetlen centjébe sem a betétbiztosító-nak. „A Wachovia nem omlik össze; aCitigroup Inc. nyílt ügylet keretében vásárol-ja fel” – hangsúlyozza az FDIC weboldalánmegjelent közlemény. A tõzsdei nyitást meg-elõzõ elektronikus kereskedésben a Wachoviaárfolyama több mint 80 százalékkal zuhant;a Citibank 3 százalékkal erõsödött. A Citi-grouphoz kerül a Wachovia „java”, öt betét-gyûjtõ vállalata, és elsõrangú, valamint alá-rendelt kölcsönállománya is; a Wachovia ma-rad a tulajdonosa brókercégének, az AGEdwardsnak és vagyonkezelõ üzletágának, azEvergreennek. Az FDIC közölte, hogy a kelet-kezõ veszteségeken egy elõre meghatározottszabály szerint osztozik majd a betétbiztosítóés a Citigroup. A megállapodás szerint aCitigroup Inc. 42 milliárd dollár veszteségetés 312 milliárd dolláros hitelállományt nyelel, az e feletti veszteséget az FDIC állja; azFDIC kockázatának ellensúlyozására aCitigroup 12 milliárd dollár elsõbbségi rész-vényt biztosít. […]

Az amerikai bankfelügyelet adatai szerint abecsõdölt Washington Mutual eszközállomá-nya 307 milliárd dollár, betétállománya 188milliárd dollár volt; banki üzletágát a J. P.Morgan Chase & Co. vásárolta ki 1,9 milliárddollárért.16

SzG 2008/436

VILÁGHELYZET

A szervezett pánikkeltésre kitûnõ példa egyhazai brókercég bizalmas levelének részlete:

A levél több érdekes kérdést vet föl: hogyanlehet a bank ügyfele az, aki nem rendelkezikmegfelelõ fedezettel? A kérdés meg is válaszol-ja önmagát, és rávilágít a hitelezési gyakorlatabszurd voltára: a hitelt vagyoni fedezethez kö-tik, többnyire ingatlanhoz vagy részvényekhez.Az ingatlanpiac vagy a részvényárfolyamok esé-se ezért villámsebesen fedezetlenné teheti a hi-teleket. A kérdés csak az, miért vagyoni fede-zetre épül a hitelezés? A hitel visszafizetésénekfeltétele a hitelt felvevõ vállalkozó képességtõ-kéje, ami a válságtól függetlenül is fennáll, ésegyedüli reális garanciája lehet a hitel visszafi-zetésének. A valóságtól nem elszakadt banki hi-telezés – ami ma Magyarországon ritka, mint afehér holló – ma is így mûködik: megfelelõ üz-leti terv vagy jó referenciák megléte elegendõfedezet a hitelhez, vagyis a vállalkozói képessé-get vizsgálja a bank, nem a vagyoni fedezetet.Erre utal a hitel fogalom eredeti tartalma: hit,hitel, bizalom, mint azt Széchenyi kifejti Hitelcímû mûvében. Egy ilyen hitelrendszer nemomolhat össze.

Tájékoztató rendkívüli piaci helyzet esetén irányadó eljárásról

Tisztelt Ügyfelünk!

Ezúton tájékoztatjuk Önt, hogy az elmúlt napokban tapasztalható nem kiszámítható piaci válto-zásokból eredõen az Üzletszabályzatban és a szerzõdéseinkben meghatározott Rendkívüli Piaci Hely-zet fennállásával lehet számolni. Ebbõl eredõen felmerülhet, hogy a keletkezõ fedezetlenségek keze-lése érdekében az általános eljárástól eltérõ, rendkívüli intézkedésekre kell hogy sor kerüljön. Mind-ez azt eredményezheti, hogy a nem megfelelõ fedezettel rendelkezõ ügyfelek esetében pozícióiknak azáltalános ügyletmenettõl eltérõ kényszerlikvidálása történik. Erre Társaságunk anélkül is kénytelenfolyamodni, hogy ügyfeleinket errõl elõzetesen tájékoztatni tudná.

(Mindez annak köszönhetõ, hogy a piaci árfolyamok elõre nem látható idõpontokban, idõszak-okban olyan számottevõen és olyan hektikusan változhatnak, hogy az ügyfeleink által biztosított esz-közök összesített fedezeti értéke rendkívül gyorsan, akár napon belül vagy ennél jóval rövidebb idõ-távon belül is a likvidációs érték alá csökken).

Ezért kérjük Önt, hogy fokozottan tájékozódjon az árfolyamok alakulásáról, és kellõ idõben meg-felelõ mértékû pótlólagos fedezetet biztosítson pozíciói fenntartása érdekében Társaságunk erre vo-natkozó személyre szóló felszólítása nélkül is. Személyes felszólítás esetében is számolni kell azzal,hogy a pozíciók fenntartása érdekében az eredetileg közölt mértéknél több pótlólagos fedezetet kellbiztosítani – adott esetben az eredetileg meghatározott idõnél hamarabb!

Megértését köszönjük!Ezen üzenet és annak bármely csatolt anyaga bizalmas, jogi védelem alatt áll, a nyilvános köz-

léstõl védett. Az üzenetet kizárólag a címzett, illetve az általa meghatalmazottak használhatják fel.Ha Ön nem az üzenet címzettje, úgy kérjük, hogy telefonon vagy e-mailben értesítse errõl az üzenetküldõjét és törölje az üzenetet, valamint annak összes csatolt mellékletét a rendszerébõl. Ha Ön nemaz üzenet címzettje, abban az esetben tilos az üzenetet vagy annak bármely csatolt mellékletét lemá-solnia, elmentenie, az üzenet tartalmát bárkivel közölnie vagy azzal visszaélnie.

mentõprogramjának hivatalos részleteit jelentikbe Londonban, várhatóan a hétfõi piacnyitáselõtt. A csomag közvetlenül 50 milliárd, kiegé-szítõ elemeivel együtt 500 milliárd font elvi ér-tékû; ez az éves brit GDP-érték jóval több mintegyharmada. […]

A kormány mindenekelõtt négy nagybank, aRoyal Bank of Scotland (RBS), az HBOS, aLloyds TSB és a Barclays feltõkésítésére törek-szik.17

Obama a bankok feltõkésítésére kíván össz-pontosítani, és leállítaná a fizetésképtelen adó-sok házainak elárverezését. McCain a lakosságijelzáloghitelek megvásárlására költene el többszáz milliárd dollárt. A demokraták éppen eztértékelnék a bankok „megajándékozásaként”,hiszen ily módon követeléseik teljes összegéhezhozzájutnának anélkül, hogy az állam részese-dést és ezzel ellenõrzést szerezne felettük.18

SzG 2008/4 37

VILÁGHELYZET

Új Bretton-Woods?

A jelenlegi válság okai tehát egyrészt a spe-kulatív tõke mûködése, mely túlzott kockázat-vállalást eredményez, a hozam érdekében gát-lástalanul operál a reálgazdaság ellenében, akárnemzetgazdaságok és valuták tönkretétele, mil-liók munkanélkülivé, hajléktalanná válása vagyakár világméretû éhínség okozása árán is. Ahelyzet tarthatatlan, és a közgazdaság radikálisújragondolását követeli. A fõ kiváltó okok – aspekulatív pénzpiac, a tõkejövedelem maximali-zálására alapuló gazdasági mûködés; a pénz, atulajdon és a munkaerõ árujellege, mely a spe-kuláció lehetõségének objektív alapjául szolgál– megszüntetése azonban megfosztaná hatal-muktól a fõszereplõket. Ezért – amíg nincs ele-gendõ számú ember, aki átlátva a pusztító folya-matokat és ismerve a gyógyító alternatívát, for-dulatot adhat, addig – csak olyan reformokra le-het számítani, mely fenntartja a pénzpiacok glo-bális hatalmát, és többnyire látszatintézkedése-ket hoz a nyilvánvalóan látható káros manipulá-ciók korlátozására, de megõrizve érinthetetlen-nek a bankvilág kasztját.

Ilyen reformlépések lehetnek a globális speku-láció részleges korlátozása, a bankárok irracionálisjövedelmének mérséklése. Mindez azonban nemjelent majd többet a vérbaj púderrel történõ gyó-gyításánál. A válság árát az adófizetõkkel fizettetikmeg, a bankok „megmentésének” zászlaja alatt.

A jelenlegi pénzügyi rendszer megszüntette azaranyfedezetet, így a kereskedelmi bankok ré-szére korlátlan pénzkibocsátást tett lehetõvé. Apénzkibocsátás azonban továbbra is a bankvilágmonopóliuma maradt. A pénzfunkció megvál-toztatása, a pénznek önértékbõl csereeszközzévaló átalakításával együtt lehetõség nyílna apénz demokratizálására, a spekuláció teljes fel-számolására. Ezt tartalmazza a Zöldek 1980-asprogramja,23 a Harmadik Út, mely RudolfSteinernek a szociális organizmus hármas tago-zódása eszméjére épül.24

Soros György19 szerint téves a feltevés,hogy a piac kiigazítja saját túlzásait ésnincs szükség beavatkozásra. Ez a piacifundamentalizmus megbukott. Amerikaeddig hatszor, hétszer többet fogyasztott,mint amennyit megtermelt. A számla ki-egyenlítése mostanra esedékessé lett.20

Soros György, aki nagyszabású speku-lációinak köszönheti vagyonát, most aztjavasolja, hogy a kormányok tiltsák meg anagy nyugdíjalapoknak, hogy élelmisze-rekkel és nyersanyagokkal, mindenekelõttaz olajjal spekuláljanak. Soros szerintezek a hatalmas alapok hajtják fel részbenaz élelmiszer és a nyersanyagok árát. Úgyviselkednek, mintha valaki éhínség idejénélelmiszert halmoz fel, hogy azt nyereség-gel adja tovább. Soros azt is aggályosnaktartja, hogy a megnõtt nyersanyagárak

miatt keletkezõ extrabevételek nem de-mokratikus országokat, hanem diktatóri-kus berendezkedésû rendszereket erõsíte-nek, és itt a spekuláns guru egy kalap alávette Venezuelát, Oroszországot és Iránt,viszont nem említette az USA-t.

Egy csipetnyi jól idõzített, jól kidolgo-zott szocializmusra van szükség ahhoz,hogy megmentsük a kapitalizmust önma-gától – ironizál a Washington Post.21

Angela Merkel szerint a nemzetközibankrendszer csak úgy válhat ismét mûkö-dõképessé, ha olyan új szabályozás lépéletbe, amely elejét veszi a túlkapásoknak.Ezektõl egyelõre elzárkóztak a legjelentõ-sebb piaci szereplõk.22

Lula da Silva brazil államfõ rámutat: avilág bankjait a svájci Baselbõl ellenõrzõközpont úgy határozott annak idején, hogyegyetlen bank adóssága sem haladhatja megvagyonának tízszeresét. Brazília bankjai ele-get tettek ennek a követelménynek, de azEgyesült Államok pénzintézetei már har-mincötszörösen túllépték ezt a határt. Politi-kai döntéssel véget kell vetni annak a gya-korlatnak, hogy a papíralapú gazdaság magaalá gyûrje a termelõ gazdaságot, és véget kellvetni a bankok eddigi ellenõrizetlenségénekis. A brazil államfõ felelõtlenséggel vádoltameg az Egyesült Államokat és más gazdagnemzeteket, ami azt a gazdasági elõrehala-dást veszélyezteti, amelyet a fejlõdõ orszá-gok értek el az elmúlt években.25

Horst Köhler – aki 2000–2004 között aNemzetközi Valutaalap (IWF) ügyvezetõ

SzG 2008/438

VILÁGHELYZET

Egy új Bretton Woods valószínûleg csak aspekuláció részleges korlátozását fogja elõírni, a pénzügyi rendszer alapjainak érintetlenül ha-gyása mellett. A spekulatív pénzpiac létezésébenazonban mi magunk is közremûködõk vagyunk,amennyiben csak hozamszerzés érdekében vásárolunk értékpapírokat, vagy kötelezõmagánnyugdíjpénztári tagságunk következtébenkényszerûen résztvevõivé válunk a befektetésialapok spekulációinak. Ha megtakarításainkatnem a hozam érdekében adnánk oda a pénzvi-lágnak, hanem azért, hogy a reálgazdaságba ára-moltatva a termelést fejlesszék, ezzel a dönté-sünkkel képesek volnánk befolyásolni a jelenle-gi rendszert is. Ha nyugdíj-elõtakarékosságun-kat állampapírokba fektetnénk, illetve nyugdíj-alapunkat az államkincstár kezelné a magán-nyugdíjpénztárak helyett, a kockázat és a speku-láció általi károkozás csökkenne. Mindez perszenem zárná ki a lehetõségét nonprofit és speku-lációval nem operáló nyugdíj-takarékpénztárak

létrejöttének, ma azonban ezeket a nagyok ki-nyírják.

Mit mondanak a hazai tõzsdeguruk és a pénz-világ helytartói? Bokros Lajos a Helyi Théma cí-mû lap szalagcímén a következõket mondja: „Fel-éltük a jövõnket.” A hazai privatizáció egyik ve-zéralakja, a pénzügyi megszorítások szakértõje amegoldást a nyugdíjasok megadóztatásában látja.Vajon nem lenne helyesebb, ha korrigálná nyilat-kozatát ily módon: „Feléltük a jövõtöket”? JaksityGyörgy az államok és jegybankok mellett az elsze-gényített és eladósított átlagembert hibáztatja:nem képzett tartalékot. Ugyan mibõl? Jaksitymegállapításai közt mégis találunk valós kritikát,és azt is látja, hogy a rendszer alapjai érintetlenülmaradnak továbbra is, ami újabb válságok kelet-kezését vetíti elõre. Mégis, egyikük sem tesz emlí-tést a lakosságot tovább nyomorgató felszíni re-formok és tüneti kezelések mellett a rendszeralapjai megváltoztatásának szükségességérõl. Mi-ért is tennék?

Christoph Deutschmann tübingeni gaz-daságszociológus elmondta, Németország-ban is több mint 10,3 millióan rendelkeznekértékpapírokkal. Õk részben idõskori befek-tetésként, részben életszínvonaluk biztosítá-sa érdekében ráutaltak a magas hozamokra.„A befektetési helyet keresõ vagyon hatal-mas növekedése kétségbeesetten kereste abankokban és az alapokban a hitelfelvevõket– s többek között az amerikai középosztály-ban megtalálták.” A német befektetõk men-talitását jól jellemzi az a tanulmány, melyszerint „természet adta joguk van a nyere-ségre”. Ezt a hitet erõsíti, hogy õk már aligjelennek meg a piacon – ami érezhetõvé teszia kockázatok átláthatatlanságát –, hanemalapokhoz és bankokba mennek, melyek aztszuggerálják, a haszon nemsokára meg-érkezik.27

Nyolcszáz állami alkalmazott ellenõriztea csõdbe jutott amerikai jelzáloghitel-intéze-teket, a Fannie Mae-t és a Freddie Macet,Warren Buffet pedig tíz éve megmondta,hogy mûködésük nem tartható fenn. Halesznek is most állami intézkedések, új sza-bályok, a piaci szereplõk azok között is úgymûködnek majd, hogy az optimális környe-zetet találják meg – mondja Jaksity György.

igazgatója volt – élesen bírálta a vezetõ né-metországi bankárokat. „Több önkritika jóttenne (…): igen, itt néhány dolgot elrontot-tunk, s ezért vállaljuk most a felelõsséget” –fogalmazott Köhler a lapnak. A gazdaságielitnek ismét meg kell tanulnia, „mi a mér-ték, mit jelent két lábbal a realitások talajánállni”, mivel „nagy mennyiségû figyelmet-lenség, önteltség, cinizmus” is szerepet ját-szott. (ti. a válság létrejöttében. /a szerk./)Különösen az angolszász befolyás alatt állópénzügyi szektorban hitték azt, hogy „sem-mibõl is képesek aranyat csinálni, s ezt akárhosszú távon is” – fogalmazott Köhler. Csaka haszonmaximalizálás érdekelte õket.Köhler támogatna egy második „BrettonWoodsot” – egy olyan konferencia létrehozá-sát, mely „nemzetközi keretszabályokat al-kotna a globális gazdaságnak”. „Azt kívá-nom, hogy a kormányok kiválasszanak né-hány bölcset, olyan férfiakat és asszonyokat,mint egykor többek között az ismert közgaz-dászt, John Maynard Keynest, akik törnék afejüket azon, hogyan szabályozhatnánk aglobalizált világot.” Az 1944-es BrettonWoods-i konferencián 44 állam képviselõjetárgyalt a második világháborút követõ va-lutarendszer alapjairól. A konferencia nyo-mán jött létre többek között a Világbank ésa Nemzetközi Valutaalap (IMF).26

SzG 2008/4 39

VILÁGHELYZET

A legfrissebb fejlemények szerint az IMF éstöbb más pénzügyi szervezet hitelt ad Magyaror-szágnak, melynek mértéke az államadósság 1/3-ának megfelelõ. A kormány a hitel egy részét ban-kok „megsegítésére” fordítaná, névleg azért, hogya hitelezés elindulását segítse, illetve a fenyegetõállamcsõdöt elkerüljék. A tervezett újabb megszo-rító intézkedések nem a gazdaság élénkítését fog-ják eredményezni, hanem a jelenlegi állapot fenn-tartását és az adósságcsapda mélyítését. Figyelem-re méltó, hogy a megállapodás titkosított, tartal-máról az ellenzék sem tudhat meg semmit. Az idé-

zett román példa megint az ellenkezõjét mutatja:megszorítások helyett járulékcsökkentést és a vál-lalkozások megsegítését tervezik, azaz a gazdaságélénkítését, mindezt külsõ segítség nélkül. Õkugyanis saját nemzeti érdekeiket szolgálják. Magyarországon a Fidesz hasonló javaslata a ha-talmi elit és a média heves ellenkezését váltotta ki.

Következmények

Az 1929–33-as válság eredményeként har-madával esett vissza a világgazdaság teljesít-ménye, Amerikában a munkanélküliség 25%-ra nõtt, bankok és cégek tízezrei mentek tönk-re. A válság múltával néhány változás mara-dandónak bizonyult: a tõkekoncentráció nõtt,a kisbirtokos farmerek tömeges tönkremene-telével létrejöttek a nagybirtokok, végleg meg-szakadt az összefüggés a föld tulajdonosai éshasználói között, a tulajdonosok tõkések let-tek, a használók bérmunkások.

Amint az 1907-es válság az elsõ, úgy az1929-es a második világháború kirobbantásá-ban is kulcsszerepet játszott. A háború kitûnõeszköz a válságjelenségek megoldásának elo-dázására.

A válság kirobbantóinak és irányítóinakcélja legalább részben láthatóvá vált:

– tõkekoncentráció a banki és a vállalati szfé-rában,

– a konkurencia letörése (az izlandi bank-rendszer szétverése)

– egyes nemzetgazdaságok megregulázása ésújabb adósságokba verése,

– az állam és az állampolgárok megsarcolásaa válságra való hivatkozással, egyúttal álla-mosítás, de olyan módon, mely bármikor visszacsinálható; az államosítás kontra pri-vatizálás ciklikus ingalengését végezve, ez-zel elfedve a magántulajdon reformjánakszükségességét, a használati tulajdonnakkorkövetelményként történõ megvalósítá-sát,

– a pénzmûködés jelenlegi formájának fenn-tartása a privilégiumok megõrzésével, lát-szatreformok révén.

A válság nem szól többrõl, mint arról, hogya világgazdaságot bitorló pénzügyi rendszertudatában van a rendszer fenntarthatatlansá-gának, de a változás elodázásával önmaga túl-éléséért küzd, bármi áron. És megteheti,mindaddig, amíg az alternatívát nem ismeri és

A Concorde Értékpapír Zrt. ügyvezetõ igaz-gatója, a tõzsde volt elnöke szerint néhányév múlva mindenki elfelejti, mi volt 2008-ban, és megint mindenki csak azzal foglalko-zik, hogyan érhet el negyedévrõl negyedévrenagyobb profitot. Ezt csak nagyobb kocká-zattal lehet elérni, ami akár tíz év múlvaújabb válsághoz vezet majd.

Igaz, annak hatása nem lesz a mostani-hoz mérhetõ. Az, hogy a jelenlegi válság ha-tásait tekintve az 1929–33-as nagy gazdasá-gi válsághoz mérhetõ (gyárak zárnak be, nõ-het a munkanélküliség), annak is köszönhe-tõ, hogy az elmúlt évtizedek válságai idejéncsak tûzoltás folyt.

Az államokat és jegybankokat is felelõs-ség terheli a mostani válságért, mert belelo-vallták a polgáraikat, hogy egyre nagyobbhiteleket vegyenek fel–, mondja JaksityGyörgy, aki ugyanakkor megemlíti: az átlag-embernek is figyelnie kellett volna arra,mekkora mennyiségû hitelt vesz fel. Magyar-ország azon országok közé tartozik, amelyekmintapéldái annak, hogyan alakulhatott ki aválság: ahogy a hitelt felvevõ amerikai fo-gyasztók, mi sem képeztünk tartalékokat,azt gondoltuk, hogy évtizedeken át lehet el-adósodni. És most, amikor jön a válság, le-tolt nadrággal állunk a csalánosban.28

SzG 2008/440

VILÁGHELYZET

nem képviseli elegendõ számú ember. A maidiskurzusok mind a lényeg körül keringenek,de részkérdéseken túl nem merészkednek.

Nincs más út, mint az alapgondolatokigvisszamenni, a pénz, a munka és a tulajdonárukarakterének megváltoztatásához,29 külön-ben a mostani krízist újabbak fogják követni,mindaddig, míg a hármas tagozódás törvénye-it – eddig mintegy 90 év mulasztása után –nem leszünk képesek végre felismerni.

Jegyzetek

1. alvóváros, külvárosi lakóövezet; a világ egyik legna-

gyobbja, az arizonai Phoenix mintegy 300 km hosz-

szan nyúlik a valaha volt sivatag területén

2. Kaliforniában ma naponta 700 család veszti el ottho-

nát és ezzel vagyonát. A kiköltözõk többsége még

költöztetõ teherautót sem képes fogadni, ingóságai-

ból annyit visz magával, amennyi autójukba befér. A

bank négy órát ad az elhagyott lakás kiürítésére a

szemétszállítóknak, akik a bútorokat, háztartási gé-

peket teherautóra hányják és lerakóra szállítják. Az

úszómedence vizét leengedik, az öntözés megszûné-

se miatt kiégett pázsitot biológiailag lebomló festék-

kel zöldre fújják, majd kiteszik az ELADÓ táblát.

3. Demokrata, 08. 10. 22.

4. Lásd pl. a Provident Rt. 400% feletti THM-ét (!)

5. Népszabadság (továbbiakban Nb) 15. o.

6. Index

7. Index

8. Forrás: MNB sajtóosztály

9. Magyarországgal is ezt tették, ugyanekkor

10. ti. az MN-cikk

11. Magyar Nemzet ( továbbiakban MN), 08. 11. 10.

Lukács Csaba írása

12. Interjú Varga Istvánnal. Demokrata, 2008. okt. 1.

13. Ez alól csak néhány megyei önkormányzat tudott ki-

búvót találni: egyben megvásárolták, s részletekben

adják tovább a gazdáknak.

14. Az 1907-es válság kirobbantói J. P. Morgan és Ro-

ckefeller volt (lásd L. Vogel írását)

15. Érdemes kitérni az idõnként fellángoló antiszemita

felhangokra, akik egyfajta zsidó összeesküvést sejte-

nek a folyamatok mögött. Az antiszemitizmus felszí-

tása jól szolgálja a fõszereplõk tevékenységének elfe-

dését. Érdekes eredményekre juthat bárki, ha a

Google-lal rákeres az 1907-es válság fõszereplõire,

Rockefellerre és Morganra. Rockefeller német,

Morgan angol származású. Rockefeller I. híve volt a

fajnemesítésnek, szoros kapcsolatokat ápolt Hitler-

rel, valamint az õ cége volt az I.G. Farben. Miközben

a Rockefeller-klán az Esso és több más olajtársaság

tulajdonosa, alapítványa révén elkötelezett környe-

zetvédõként szerepel a köztudatban.

16. Magyar Nemzet Online (továbbiakban MNO), MTI

17. MTI

18. Világgazdaság, 15. o.

19. Soros mögött a Citibank csoportja áll. Kirakatba tett

megmondóemberként alkalmazzák, aki mindig ki-

mondhat olyan nyilvánvalóvá vált igazságokat, ame-

lyeket már tovább leplezni nem lehet. Soros megte-

remti a rablóból lett jó pandúr mítoszát, gondosan

ügyelve azonban arra, hogy az okokat gyökerében ke-

zelõ megoldások ne kerüljenek napvilágra.

20. MN, 14. o.

21. Nb, 13. o.

22. Magyar Hírlap (továbbiakban MH), 14. o.

23. Magyarul megjelent az Országépítõ 98/1. számában,

Ertsey A. fordításában. www.orszagepito.hu

24. Magyarul megjelent: A szociális élet kérdései. Új

Mandátum, 1990; lásd még: Szabad Gondolat,

2008. szeptember: A harmadik út, beszélgetés

Gerhard Schusterrel; lásd még: Felhívás az alternatí-

vára.

25. MN, 15. o.

26. Der Spiegel

27. Die Welt

28. Index

29. Lásd Globális gondolkodás, Szabad Gondolat, 2008.

szeptember

SzG 2008/4 41

VILÁGHELYZET

Séva

KÉTEZERNYOLC

Elérte Magyarországot is az a gazdasági válság,amivel kapcsolatban nemcsak minket, magyaro-kat, hanem például a tõlünk nyugatabbra lévõ né-meteket is megnyugtatta (még a napokban is) amaga kormánya, hogy „természetesen” az nemfog kiterjedni az Egyesült Államokon túlra.

Ma (október 10-én) az M1 esti 30 perces hír-adójából több mint 20 perc szólt arról, hogy mitlép a kormány: nem lesz adócsökkentés 2009-ben, befagyasztják a béreket stb.; a hivatalosszervek már nyomon vannak: egy konkrét sze-mély képét is megmutatták, aki valószínûsíthetõ-en kirobbantotta a válságot, és akit ezért gyûlöl-ni lehet (nem elõször ilyen gyorsak, azon a bizo-nyos szept. 11-én is hamar megtalálták az okol-ható személyeket); és megjelent a képernyõnszemünk elõtt az utca embere (azaz mi magunk):aki nem esett pánikba, nem rohanta meg abankokat.

„Különös”, hogy bár a mai esemény egycsúcstalálkozó utolsó napja is, arról alig egypercben számoltak be (a grúzokat a NATO nemtámogatja fegyverekkel).

DE! Semmi hír arról – bár a reggeli rádiós hír„eldobott” róla a Kossuthon egy mondatot –,hogy míg a franciák sürgetik a tárgyalásokat Irakügyében és egyúttal a katonák kivonását, az USAtöbb ezer új katona bevetését tervezi, a NATOpedig támogatja ebben.

A két esemény ma párhuzamosan zajlott kishazánkban. Az embereket megmozgatta az egyik(a pénz kérdése), miközben a másikra vonatkozó-an még csak kérdések sem merültek fel. Abbólmindenkit csak annyi érdekelt, lehet-e, mennyirelehet közlekedni a városban a delegációk miatt.

Micsoda elképesztõ tudás van emögött ró-lunk, emberekrõl azokban, akik ezt a párhuza-mos történetet irányítják! És mennyire vakok va-gyunk mi, akik alszunk egész álló életünkben, ésha ki is nyitjuk résnyire a csipás szemünket, csaka saját önös érdekeink vonalát látjuk, és képtele-nek vagyunk a pillanaton túltekinteni!

Amerika a gazdasági válságaiból egyetlen mó-don próbált kimászni eddig is: háborúval. (Ésvalljuk be, sikerült is neki mindig, sõt segítségetis kapott hozzá.) Európa nélkül azonban mostsem boldogul. S ha Európa nem megy lelkesenmagától a háborúba – mivel parancsra már nem-

igen akaródzik mozdulnia –, más eszközökre vanszükség.

„A pénz iránti sóvárgás, a pénz és a materiá-lis javak elvesztésétõl való félelem” – ennél szi-lárdabb, biztosabb eszköz talán nem is lehet. Plá-ne egy olyan megdolgozott tömeg esetében,melyre a másik ember alatti hatalom, a szexuali-tás eszköze már teljes mértékig rá lett szabadít-va, ahol ennek segítségével minden egyes embermár jórészt teljesen elveszítette a méltóságát.Egyetlen célja maradt, az élvezetek kielégíté-se/kiélése – melynek eszköze a pénz.

Ahogy mondani szokták, „a vak is láthatja”ma már, hogy mi történik. Hogy a dolgok, ese-mények hogyan függnek össze. Semmi nem zaj-lik titokban. Minden megtudható. Akinek szemevan, láthatja! Akinek füle van, hallhatja! Hatal-mas fényözön és égi harsonák nyilatkoznak megezekben a drámai eseményekben. Az angyalokfújják a kürtöket, hogy – ahogy Rudolf Steinernevezte – a tudati lélek megszülessen, felébred-jen az emberben.

A Föld egyik részén cunamik, hurrikánok,tornádók söpörnek el hatalmas, emberlakta te-rületeket hatalmas emberi áldozatokat követelve(áldozat! – mit is jelent áldozni?), és ez egybenmegmutatja, hogy pillanatok alatt semmivé lehetminden materiális kincsünk, földi javaink, bele-értve a magunk és szeretteink földi életét is.Ugyanekkor a Föld másik részén emberek szin-tén hatalmas tömegei kapaszkodnak hiába a bár-sonyszékükbe, házukba, autójukba, vagyonukba,diplomájukba és ki tudja, mi mindenbe még,mert a fenyegetettség (pl. a terroristáktól), a gaz-dasági válság, a politikai manõverek a magukeszközeivel megmutatják, hogy mindez másod-percek alatt összeomolhat. Amirõl egy percemég azt hittük (a mindentudó hírekben is azthallottuk), hogy bizonyos, máris az ellentétébefordulhat, semmivé lehet!

Lehetetlen tehát, hogy elõbb-utóbb ne merül-jön fel bennünk választ követelve a kérdések so-ra, a legmélyebb kérdések: Ki vagyok?, Honnanjöttem?, Hová megyek?, Miért élek?, Mi céljavan vajon mindannak, ami velem, velünk törté-nik?

Az emberi fejlõdés elérkezett ahhoz a pont-hoz, ahol már nem folyhat tovább az õ akarata

SzG 2008/442

VILÁGHELYZET

tudatos felismerései és tettei nélkül. Ahogy Ru-dolf Steiner Szellemtudomány és szociális kérdéscímû írásában olvashatjuk:1 „Csak ha az embe-rek akarják, akkor halad a világ elõrefelé.”

Sorsdrámák, katasztrófák, végtelen szenvedé-sek alakját felöltve lép elénk az emberiség jósá-gos vezérangyala, hogy ne aludjuk át a lehetõsé-get, melyben a teremtés, a fejlõdés tevõleges ré-szeseivé válhatunk.

„Érted haragszom én, nem ellened. Erõsítsenaz én haragom…” – mondta József Attila. S ha aszeretõ gondolhat így a kedvesre, a szülõ gyer-mekére, akkor mennyivel inkább igaz és jogosultlehet ez az emberiség vezetõ szellemeire.Mennyire igaz és érzékelhetõ ez ma, ahogyan ajótékony szellemek elõttünk megnyilvánulnak,hogy megmentsenek bennünket a mélységes sza-kadékba való zuhanástól, melyben elveszíthetjükönmagunkat, valódi lényünket és a teremtés ere-dendõ célját.

A kort, amelyben élünk – az antropozófiában–, Michael, azaz Szent Mihály korának tekintik.És nem látjuk-e mindannyian egyre tisztábban asötét mélységet, a sárkányt önmagunkban, melyképes erejével önmagunk alá rántani? És nem ér-zékeljük-e ilyenkor az erõt is felbukkanni, ami

képes lángoló kardjával gyõzedelmeskedni aszörny felett? Ez a csata azonban többé már nemkívül zajlik, hanem a saját lelkünkben. És a gyõ-zelem ennélfogva nem lehetséges nélkülünk.Minden egyes individuumnak meg kell vívniamagában a harcot, hogy a „szellem napvilága”2

ragyoghasson be háza ablakán. Azaz a tudatábantiszta, világos áttekintéshez kell jutnia, azt át kellhatnia szíve melegével, és akaratába ennek révénkell tüzet gyújtania. Ehhez ma minden eszkö-zünk megvan, csak ki kell nyújtanunk a kezün-ket. Csak ki kell nyitnunk a szemünket, azt a bi-zonyos „ablakot”, melyen keresztül a szellem be-ragyoghat.

Jegyzetek

1. Szabad Gondolat, 9/4 (részlet)

2. az idézet Petõfi Sándor A XIX század költõi címû ver-

sébõl való

„Ha majd a szellem napvilága

Ragyog minden ház ablakán”

Érted haragszom, nem ellened

Mikor fölkél a nap,a sosem haragvók hajától eltérítõdik a harmat,ne bántson téged az én haragom soha, kedves.

Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem,az árbócfaragók árbócokkal jönnek oda tömött sorokban,és gyõzvén ott, égnek hajítja hatmillió vasas az õ csengõ szívû kalapácsát.Szerszámok égi viharábacsókjaidat hadd viszem én is el oda, kedves.

Észre sem veszed, hogy kihúzom magam, mikor a jövõrõl szólok,ha akarod, hát csak ama városdaloló gyõzelem után térek meg hozzád,vagy majd a pékek összekötik kenyérvetõ, jó lapátjaikat,végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes fõvel elhoznaklassan az ágyadig.

Érted haragszom én, nem ellened,nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,erõsítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.

József Attila

SzG 2008/4 43

VILÁGHELYZET

„A FELVILÁGOSÍTÁS KOMOLY EREDMÉNYT HOZOTT”Rövid interjú Gerhard Wisnewskivel a 2001-es merényletekrõl

Hét kérdés Gerhard Wisnewskihez

1. Tudna röviden mérleget készíteni, hogy mithozott a felvilágosítás szeptember 11-ével kap-csolatban az utóbbi hét év során?

G. W.: A felvilágosítás komoly eredményekethozott. Nélküle a világ ma talán még rosszab-bul állna. Arról volt szó, hogy az USA propa-gandaernyõjén, amelynek szeptember 11-e ha-tásait a kellemetlen államokra kellett fókuszál-nia, rést üssünk, ami sikerült is. Miközbennem ez volt az elsõdleges törekvésünk; elsõcélunk az volt, hogy az igazságot kiderítsük. Alakosság körében egyre kevesebb ember hiszszeptember 11-e hivatalos verziójában. And-rew Sullivan – Amerika-szerte ismert eltökéltkonzervatív és most a rajongó Obama-hívekegyike – rámutatott az amerikai közélet mélymegosztottságára, George W. Bush és újkon-zervatívjainak örökségére. Sullivan attól tart,hogy az USA-ban a Bush & Co. miatti növek-võ elégedetlenség alááshatja az uralkodó elitképességét arra, hogy a közvéleményt idegenlobogó alatt terrortámadásokkal manipulál-hassa és ellenõrizhesse. Ez a megosztottság azamerikai lakosságot valójában kiszámíthatat-

lanná teszi, és elõre nemlátható a reakciója egyújabb merénylet esetén.Ez a megosztottság ezértfontos védelem egy új,megrendezett merény-lettel szemben, és visz-szanyúlik a szeptember11-ével kapcsolatos fel-világosító mozgalomra.Természetesen: a vilá-got nem tudtuk megvál-toztatni. De megmutathattuk, hogy százezrek,ha nem milliók vannak, akik a globális elitmesterkedéseit pontosan szemmel tartják ésriadót is fújnak.

2. A szeptember 11-ével összefüggõ felvilgo-sításnak volt befolyása valamely ország politi-kájára?

G. W.: A probléma a következõ: nem tudjuk,a világ hogyan nézett volna ki e nélkül a felvi-lágosító mozgalom nélkül. De hiszem, hogyhozzájárult az USA újkonzervatív frakciójának(US-Neocon-Fraktion) gyorsabb felemésztõ-déséhez és szavahihetõsége rohamos elveszté-séhez. Egy ok, hogy miért hoztak be immár

A világ nyilvánosságát pontosan hét évvel ezelõtt rázták meg a 2001. szeptember 11-i merényle-tek. De ezután hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy ezeknek az USA kormányzata számára carteblanche-ként világhatalmi törekvései gátlástalan megvalósítását kellett szolgálniuk. Hogy mind Afga-nisztánban, mind Irakban elsõsorban az olajról is szó van, elégszer hangsúlyozták. Számtalan embermûködött együtt a szeptemberi gonosztett kiderítésében, és aki pontosabban informálódott, az tud-ja, hogy magának az USA-kormányzatnak is benne volt a keze a dologban, és hogy az „iszlámisták”részvétele éppúgy konstruált (kitalált), mint ahogy az Economist 1990-es szeptemberi számának tér-képén „Islamistan”. (Nem mintha a „konstruált” hatástalant is jelentene!) A legújabb merénylet Kí-na iszlám területén az iszlámista terror kísértetét már Ázsiában is igyekszik elültetni.

Az Europäer néhány kérdést intézett Gerhard Wisnewskihez, Németország vezetõ oknyomozó új-ságíróinak egyikéhez szeptember 11-ével kapcsolatban – hét év múltán. Wisnewski könyvekben,DVD-ken, TV-felvételeken és interjúkban leleplezte az események hivatalos verzióját, és sokat tett avalódi tényháttér kiderítéséért.

Thomas Meyer

SzG 2008/444

VILÁGHELYZET

egy új arcot, Barack Obamát, miközben egymost is tûzveszélyes és gonosz impérium pusz-ta kozmetikázásáról van szó.

3. Mivel magyarázza Ön, hogy kétszázezer né-met ujjongva éljenezte Obamát, jóllehet õ arraszólítja fel Németországot, hogy Afganisztán-ban az amerikaiaknak kaparja ki a gesztenyét?

G. W.: Ezt azzal magyarázom, hogy az örömri-valgást professzionálisan megrendezik. Egyikbarátom, Webster Griffin Tarpley éppen mostírt könyvet Obamáról és a megrendelt ujjon-gás és a „népi puccs” technikáiról, ahogy õ eztnevezi. A könyv 2008. augusztus végén jelenikmeg a Kopp Kiadónál, valószínûleg ezzel acímmel: „Barack Obama – Hogyan csinálnakelnököt”. Obama egy mesterségesen létreho-zott áltribun, akit a legmodernebb marketing-és ujjongásmódszerekkel kell hatalomra juttat-ni.

4. Hogyan értékeli Ön azt a tényt, hogyObama mögött Brzezinski áll?

G. W.: Úgy értékelem, hogy már 2008 augusz-tusának elején láttuk az eredményeket Oszé-tiában. Tarpley szerint a Brzezinski-csoportWashingtonban már átvette a hatalmat, és int-rikál Kína és Oroszország ellen. Tarpley néze-te szerint a grúz elnök, Szakasvili csak a NA-TO marionettfigurája, aki Brzezinski utasítá-sára provokálta Oroszországot. Brzezinskisokkal veszélyesebb, mint az újkonzervatívfrakció, mivel õ konfliktusra törekszik azolyan valódi világhatalmakkal, mint Oroszor-szág és Kína.

5. Szükségesnek tartja a szeptember 11-i bûn-tett további felderítését? Vagy inkább az a cél,hogy a már kiderített dolgokat a szélesebb tö-megekhez eljuttassák, ami nyilvánvalóan mégnem sikerült? Vagy pedig elég lenne, ha leg-alább a vezetõ kormányzati személyeket tájé-koztatnák szeptember 11-e valódi jellegérõl?

G. W.: Ezt mind meg kell tenni. Szeptember11-e a megrendezés ostobasága következtébenegyedülálló tanulópélda a világ emberei szá-mára, amelyen példaszerûen láthatják, hogymennyire gátlástalanul járnak el a veszélyes vi-lágbirodalmak.

6. Miért nem követte egyetlen európai képvise-lõ sem a japán Yukihisa Fujita bátor példáját,aki kormányát úgy megizzasztotta?

G. W.: Egy azért volt, mégpedig GiuliettoChiesa, az Európa Parlament egyik képviselõ-je. Csakhogy ezekre az emberekre senki semfigyel oda, a sajtó meg agyonhallgatja õket.Chiesa azt mondta: „Mindig is kételkedtem2001. szeptember 11-e eseményeinek hivata-los verziójában”, és több nagyhatású beszédetis tartott az Európa Parlamentben. Ezen túl-menõen nemzetközileg nagyon aktív, és rövid-del ezelõtt megjelentetett egy könyvet és egydokumentumfilmet is. A film bemutatásánakalkalmával találkoztam Chiesával München-ben. Õ nagyon fontos a mozgalom számára,mert egyfajta összekötõ szerepet vállal Európaés Oroszország, de éppúgy Japán között is.

7. Személy szerint Ön milyen pozitív és nega-tív reakciókban részesült az ilyen irányú publi-kációit illetõen?

G. W.: Ezeket a reakciókat idõközben már aligtudom megszámolni. De két csoportra oszt-hatjuk õket. A negatív reakciók 95 százalék-ban a médiáktól jöttek. A pozitív reakciók 95százalékban a médiafogyasztóktól jöttek, akikgyakran kijelentették nekem, hogy a hivatalostömegtájékoztatásnak többé már semmit semhisznek el. Vagyis itt felismerhetett az emberegy megosztottságot és szakadékot, de egyrendszert is. Merthogy a média képviselõinekennyire nagy hányada kizárólag az ostoba hi-vatalos verzióknak hisz, az tulajdonképpenmár csak az összehangoltsággal magyarázható.

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Der Europäer, 12. évf. 11. sz., 2008. szeptember

SzG 2008/4 45

VILÁGHELYZET

INTERJÚ WEBSTER GRIFFIN TARPLEYVEL

Freeman: Ön néhány héttel ezelõtt egy köny-vet jelentetett meg a következõ címmel:Obama – The Postmodern Coup. The MakingOf A Manchurian Candidate. Mit tud errõlmondani nekünk, mirõl van szó?

Tarpley: A cím lefordítva így hangzik: Obama –A posztmodern államcsíny. Egy mandzsu jelöltlétrehozása. – Egy ember agymosás (vagy inkábbagy-, illetve tudatmanipuláció) folytán „gyilkosszerszámmá” vedlik át, és pontosan ezt éljükmeg most az USA-ban. Barack Hussein Obamajelöltségének vagyunk tanúi. Egy olyan férfinak,aki a semmibõl jött, aki tulajdonképpen semmitsem képvisel, életútja egy fehér lap, semmit semvitt végbe, és mégis olyannak tûnik, mintha meg-nyerné még a választást is.

Világunkban nem lehetséges a semmibõlegy ilyen pozícióba felemelkedni. Ha egy effé-le jelenség mutatkozik, azonmód a kulisszákmögé kell pillantanunk, hogy kik állnak a hát-térben, kik a titkos mozgatók, [...] és ebben azesetben elmondhatjuk, hogy Obama a finánc-tõke egy marionettfigurája, a Trilaterális Bi-zottságé, a Bilderberger-csoporté, a Councilon Foreign Relationsé, a Ford-alapítványé ésegyéb reakciós hatalmi központoké. Ezt a leg-világosabban Zbigniew Kazimierz Brzezinskiszerepe árulja el, aki a fõ mozgatója és gurujaaz egész Obama-kampánynak. Már ebbõl issejthetõ az a célkitûzés, amit Obamának telje-sítenie kell.

Freeman: Miért éppen Obamát választották kia tényleges hatalom jelöltjéül?

Tarpley: London és New York világhatalmaválságban van. Megéltük a dollár csõdjét, egyhiperinflációt, az általános bankpánikot, [...]két elvesztett háborút, [...] és van egy imperia-lizmusunk, amely összeroppanóban van. Az ér-dekelt körök most elhatározták, hogy Oba-mának meg kell mentenie ezt az imperializ-must, vagyis egybe kell fognia. Ha hatalomra

kerül, akkor vele egy szuperaktív, nagyon ag-resszív külpolitika indul be, [...] még sokkalrosszabb, mint amit az újkonzervatívokkal át-éltünk. Brzezinski meggyõzõdése az, hogy aKözel-Kelet csak egy periferiális háborús szín-tér, és a Moszkva és Peking közötti konfrontá-cióra törekszik. Brzezinski a lengyel nemesség(Milchadel) képviselõje, és egész életét egy fé-lelmetes oroszgyûlölet hajtja; ObamávalOroszország megsemmisítését akarja elérni.

A legtöbb ember el sem tudja képzelni,hogy létezik valami rosszabb is, mint az újkon-

zervatívok. Az újkonzervatívok számára a világcentruma Izrael és a Közel-Kelet. Brzezinskiszámára Oroszország és Kína veszélyezteti anemzetközi hatalmi viszonyokat, és ha ezeketlegyõzzük, akkor kezünkbe kerül a világura-lom a következõ évszázadra. Ehhez globálisstratégiák szükségesek. Obama külpolitikájamindenekelõtt arra irányul, hogy el kell ker-getni a kínaiakat Afrikából, hogy onnan többéne juthassanak hozzá a kõolajhoz és más stra-tégiai ásványi anyagokhoz. Ez húzódik a szu-dáni konfliktus mögött is, ahonnan Kína kõ-olajszükségletének 7 százalékát szerzi be.

Ezután Pakisztánon van a sor. Obama egyikbeszédében Pakisztán bombázásáról beszélt.[...] Bush ellenállása ellenére az USA légierejemár most célzott támadásokat hajt végreÉszak-Pakisztánban. Ez is tanúsítja Obama újagresszív irányvonalát.

A következõ interjút Mr. Freeman készítette W. G. Tarpleyvel.1 Többek között az elnökválasztá-si harcról az USA-ban és Barack Obamáról.

SzG 2008/446

VILÁGHELYZET

Obama azt is mondta, hogy beszélnünk kellIránnal... Szándéka az, Brzezinski tervénekmegfelelõen, hogy Iránt átállítsa és felhasznál-ja Oroszország ellen. Éppígy Szíriát is. [...]Obama így fogalmaz: Miért kell ezeket az or-szágokat megtámadnunk? Inkább bábfigura-ként alkalmazzuk õket mint kamikázékat,Oroszország és Kína ellen.

Brzezinski e stratégiájának végcélja az, hogyKína ezentúl ne vásárolhasson kõolajat Afriká-ból és a Közel-Keletrõl, hogy minden szövetsé-gesére lesújtsanak, amilyen Szudán, Pakisztánvagy Burma, és Kínát elvágják minden forrás-tól. Akkor Brzezinski azzal számol, hogy Kínaészak felé fordul, és megrohanja Szibériát...Ott nagyon sok a kõolaj, és csak kevés oroszél, aki megvédhetné, amibõl konfliktus kelet-kezne Kína és Oroszország között.

Hasonló stratégiát terveltek ki az angolok aHitlerrel való müncheni egyezmény által. Ez aCliveden-klikk politikája volt, lady Astor sza-lonjában, Neville Chamberlain közremûködé-sével. Ennek eredménye az úgynevezett„appeasement” (megbékítés, lekenyerezés),egy aktív stratégia, hogy Hitlert támogassákSztálin ellen, azzal a szándékkal, hogy Német-országot és Oroszországot egymás ellen ki-játsszák, és ezáltal mindkettõtõl egyaránt meg-szabaduljanak. Ha tehát minden Brzezinskiakarata szerint zajlik, akkor Kína és Oroszor-szág kölcsönösen kiirtja egymást...

Freeman: Mit jelent ez Európa számára?

Tarpley: Fontos, hogy az emberek Európábanmegértsék: Brzezinski ebben a tébolyult straté-giájában Európának is a marionettszerepetszánta. Ezért a nagy költekezés, hogy ObamátEurópában, különösen Németországban nép-szerûvé tegyék. Állítólag egy müncheni könyv-kereskedésben tucatjával helyezték ki azObamáról szóló könyveket, neki szóló hódolat-ból és az õ tiszteletére. Olyan szólamokkal rek-lámozzák, mint „Obama a fekete Kennedy” stb.

Az európaiaknak dûlõre kell jutniukObamával és észre kell venniük: õ nem béke-angyal, ellenkezõleg, õ egy halálangyal. Meg-választásával a harmadik világháború fenyeget-ne bennünket, ezért energikusan el kell ma-gunkat határolnunk tõle.

Freeman: De vajon nem minden elnökjelölt aTrilaterális Bizottság bábfigurája? Miben rejlikhát a különbség?

Tarpley: Nem, tévesezt így gondolni –vannak különbségek.Kezdjük Oba-mával! Obama az egyetlen,akinek van egy had-serege, amely egy fa-siszta mozgalomraemlékeztet: rajongófiatal egyetemisták ésmunkanélküliek mil-liói követik, akik na-gyon aktívak, de sej-telmük sincs Obamavalódi politikai célki-tûzéseirõl. Benne lát-ják a Messiást, akimegváltoztatja Ame-rikát... Sejtelmük sincs, hogy ki áll mögötte, akirángatja a drótokat. Nem is kutatják ezt, mivelOba-ma karizmája elvakítja õket.

Hasonló ábrándos ifjúság élt az 1930-asévek Németországában. Ezt például Heideg-gernek mint a freiburgi egyetem rektorának1933-ban tartott székfoglaló beszédében ta-pasztalhatták, ahol ezt mondta: Németország-ban a döntés a nemzetiszocializmus mellett azifjúság részérõl már megtörtént.

Obama rohamcsapatai a demokraták elõvá-lasztásai során fenyegetésekkel megfélemlítet-ték a Hillary Clinton-választókat! Ezek a lár-mázók (Rowdies) Mussolini csapataival hason-líthatók össze. Ez fasiszta tömegmozgalomnaktûnik vagy olyannak, amely nagyon gyorsanazzá válhat.

McCain néhány évet észak-vietnami hadi-fogságban töltött és ezáltal megrokkant. Nincski mind a négy kereke! Többek között dühro-hamokban szenved, ennélfogva könnyen mani-pulálható. Õt a Wall Street 90 százalékos mari-onettjének mondhatjuk. Obama ezzel szembenegy 1000 százalékos marionett – ez biztos!

A legérdekesebb jelölt Hillary Clinton. Ná-la két személyrõl van szó: róla és a férjérõl aháttérben, aki vele együtt lenne megválasztva.Bill Clinton a demokraták egyetlen elnökje-löltje, aki 1944 óta két hivatali idõt szerzettmeg. Bill Clinton egyáltalán a legsikeresebb je-löltje a demokratáknak. És az 1990-es évek vi-szonylag jó idõk voltak itt az USA-ban, nemjók egy abszolút mérce szerint, de jók a pokol-hoz képest, amit Bush tálalt fel. Túlélte a re-publikánusok kísérletét is, hogy a hivatalábólelmozdítsák, mert Bill Clintonnak megvan a

SzG 2008/4 47

VILÁGHELYZET

képessége ahhoz, hogy küzdjön; egy olyan ké-pesség, ami Hillaryban is megvan.

Freeman: De elõször nem úgy látszott, hogyHillary Clintont szemelték ki esélyesnek?

Tarpley: 2008 elejéig én is úgy hittem, hogyHillary a Wall Street fõjelöltje. De az újév el-sõ napjaiban azután világos lett számomra,hogy mégsem ez a helyzet. Obama a kiválasz-tott, [...] és a Wall Street-bankárok, a tri-laterálisok, a Bilderbergerek stb. ejtettékHillary Clintont, és támogatásukat Obamánakadták. Erre a médiák is elárulták Clintonékat.Õk egy tõrdöfést kaptak a pénzvilágtól, a mé-diáktól, saját pártnagyságaiktól, mint Gore,Kerry, Kennedy, Perlosi, Dean stb. [...] Ezekmost mind Obamáért vannak oda. [...] HillaryClintonnak már csak a munkásosztály ma-rad...

Obama2 sokat köszönhet a háttérbõl irányí-tott tömegmozgalmának és a Wall Street és azoligarchák finanszírozói pén-zének.3 McCain amaga fogságvilágában él, a Hanoi Hiltonban.

Hillary Clinton egyérdekes kártyalap,mert õ gyakorlati-lag egy függetlenelnökséget jelente-ne. Férjével ketten– mint „Billary” –nagyon sok ellenál-lóerõt hordoznakmagukban apénzelittel, a hata-lom tulajdonkép-peni birtokosaivalszemben. Ezért hi-

ba azt mondani, hogy itt mindenki ugyan-olyan. Persze Hillary Clinton sem szent, ésnem ideális, csak a „New Deal” irányában ha-lad, ami az átlag amerikainak már inkább jóljönne.

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Symptomatologische Illustrationen, 64. sz. 2008

augusztus/szeptember

Jegyzetek

1. W. G. Tarpley könyveket ír, elõadásokat tart, és az

USA bel- és külpolitikájának bírálója. Egy sor feltû-

nést keltõ könyvet írt, amelyek a következõk: George

Bush – The Unauthorized Biography (1992) és 9/11

Synthetic Terror: Made in USA (2005). Tarpley beszél

németül, Európában élt és tanult. Véleménye szerint

szeptember 11-e egy idegen lobogó alatt véghezvitt

hadmûvelet volt. Akik ADSL internetcsatlakozással

rendelkeznek, megnézhetik az „Unter falscher

Flagge” címû videót:

http://infokrieg.tv/unter_falscher_flagge.html

További videók ajánlhatók hasonló témában:

http://infokrieg.tv/endgame_deutsch_2008_07_03.html

vagy az angol változat innen:

http://video.google.de/videosearch?q=endgame&sitsearch=#

2. Barack Obama állítólag 6 USA-elnököt számíthat a

családjához: George H. W. és George W. Busht,

Gerald Fordot, Lyndon B. Johnsont, Harry S.

Trumant és James Madisont. Ezenkívül távoli unoka-

testvére Dick Cheneynek és az angol miniszterelnök-

nek, Winston Churchillnek. Ezek az adatok a „New

England Historic Genealogical Society”-bõl szár-

maznak, amit 1845-ben alapítottak és a legrégebbi

genealógiai szervezetek egyikének számít az USA-

ban.

3. Cashdaily, 2008. 7. 7.: Barack Obama – Egy messiás

politikus lesz.

Obama váratlanul lemond a közpénzekrõl. [ ...] Jó-

zan számítása volt, hogy igénybe veszi a közpénze-

ket, a választásig ... maximum 84 millió dollárt köl-

thet.[ ...] De az Obama-kampány azt bizonyítja, hogy

az egy óriási pénzgépezet. Obama választásharci me-

nedzserei elõzetes adatok alapján kiszámították, hogy

privát dollárban 400-500 milliót mozgósíthatnak.

[...] Csapata egyedül az elõválasztási harcban már

csaknem 300 milliót gyûjtött. [ ...] McCain ellenben

csak 99 millióig jutott. [ ...] Marketingszakértõk azt

várják, hogy a kampányokhoz hasonlóan Obama a

millióival hatalmas reklámözönt fog rászabadítani az

amerikai választókra, ami hasonló lesz az új fogyasz-

tási termékek bevezetõ kampányaihoz.

A RÓKA RAVASZSÁGA FELERÉSZBENA TYÚKOK OSTOBASÁGÁN ALAPUL

SzG 2008/448

PEDAGÓGIAPEDAGÓGIAWerner Kuhfuss

A HETEDIK, A SZOCIÁLIS MÛVÉSZET

2008. október 31–nov. 2. között szemináriumot tartott a Szabad Gondolatok Házában WernerKuhfuss óvodapedagógus és munkatársa, Mervi Mansikkala.

Kuhfuss urat írásaiból régóta ismerjük, és az azokban megjelenõ gondolatok késztettek arra, hogymeghívjuk, vezessen nálunk egy hétvégi csoportot. A szeminárium elõzetes leírását, melyben mun-kája irányát megadja, korábbi számainkban közöltük, és ennek alapján jelentkeztek a résztvevõk.

A hétvége elsõsorban gyakorlatok végzésébõl állt, egy-egy, a gyakorlatok átélése alapján megra-gadható szóbeli összefoglaló tagolta csak. Így utólag beszámolni sem lehet a történtekrõl, részvételhíján az olvasónak a leírás semmit nem jelenthet. Ezért most egy rövid írást közlünk, melybenKuhfuss úr maga ad képet törekvése irányáról.

SzG 2008/4 49

I.

KorunkbanFeltartóztathatatlanul széthullanak azok a

finom, sûrû szövedékek,melyek embereket, lényeket és dolgokat összekapcsolnak.

Minden organizáció,amelyik mérlegelések útján kísérli meg,

hogy a szövedék széthulló részeitmûvileg ismét összekösse,

hiábavaló,bármilyen ügyesen is jár el.

A káosz feltartóztathatatlan.

Egyedül a mûvészet, a mûvészi érzék,ami az embercsoportokban közösen mozdul,

csak az tudja a szétesõ káosztteremtõ tetté változtatni.

Ekkor a káoszból csíra lesz.

Ezért idõszerûkicsi, modellszerû csoportokban gyakorolni

minden szabaddá váló erõneka teljes emberi alak mozgásával való összefüggését

elevenen gondolni, érezni, akarni.

II.

Ha az érzõ, vezetõ kezek,a hordozó, a könnyûséget merészelõ lábak,

ha az ember egész mozgékony testalakjamásokkal együtt

kiteszi magát a létrejövõ problémáknak,akkor a fej is, mint nyugalmi pólus,

képes lesz felfogni a nehézségekrobbanóerejét.

A fej önmagában nem viseli el ezt (az erõt).Az kell, hogy a szív szabadon kitágulhasson.

Csak ha a végtagok játszva gondolkodnak,csak ha az emberek közötti

köztes térbenés áramló idõbenválik tevékennyé

az örömteli gondolkodó erõ,csak akkor fog minden eljövendõ szükség

közös utakhoz vezetni, amelyek Földünkön

minket elõrevihetnek.

Werner Kuhfuss1994–2006

SzG 2008/450

Könyvajánló

Somogyi Tibor: Eredetmívesség1

Folyóiratunkkal egy idõben jelenik meg a Fabulart Bt kiadó gondozásában Somogyi Tibor2

Eredetmívesség címû könyve. Már a cím is felkelti a figyelmet: a szó nem található a magyar értel-mezõ szótárban.

A bevezetõben a szerzõ azt ígéri, hogy írásában „sok szó esik majd iskoláról, vállalkozásról, indi-viduális fejlõdésrõl és azokról a mozgásokról, átváltozásokról, melyek e pályákat jellemzik”.

Ezeknek a mozgásoknak „megfigyelésére és e megfigyeléseknek a mindennapi életben való alkal-mazására kevés figyelem irányul”.

Somogyi Tibor az eredettõl elszakadt modern ember individuális alkotáshoz, teremtéshez valóvisszatérésének rejtélyét feszegeti. A könyv külön érdekessége, hogy a szerzõ geometriai formák me-tamorfózisain keresztül vezeti le a szociális formateremtés és átalakulás folyamatait. A formaterem-tés kiindulási forrása az emberi közép, amely az individualitás teremtõ centruma. Az énnek két vi-lág között kell folyamatosan egyensúlyoznia, hogy hidat tudjon építeni az idea és a megvalósulás kö-zött, az ég és a Föld között.

A könyvben leírt, közepet megtartó, dinamikus hármas mozgás életgyakorlat, hogy leküzdjük me-rev, statikus, ideologikus gondolkodásunkat, amely intézményeink alapításánál és mûködtetésénélakadályoz bennünket.

Somogyi Tibor könyve elsõsorban azoknak szól, akik vállalkozásokat akarnak alapítani és mû-ködtetni mind szellemi, mind gazdasági területen.

Kálmán István

Elõszó

Meghökkentõ cím, eredeti látásmód, meglepõ gondolatmenetek, szokatlan nyelvezet, érdekestartalom – vélekedem az elsõ oldalak után. Amikor belemerülök az olvasásba, akkor döbbenek rá,hogy ez az írásmû elmélyült figyelemmel feldolgozott élettapasztalatok tudatos kompozíciója. Az ön-célúság nyomát sem találom benne. A nagyon szépen és egyszerûen ábrázolt matematikai-geomet-riai modellek segítségével feltárulnak azok a bonyolult szociális folyamatok, amelyek a kezdeménye-zéseiket megvalósító, például vállalkozásokat vagy iskolákat alapító emberek és csoportok életébena várt jó eredményekhez vagy a nem kívánt kudarcokhoz vezetnek.

Mindazoknak ajánlom elolvasásra ezt a könyvet, akik nehezen élik meg a merev, élettelen sémák-hoz való ragaszkodást az élet bármely területén, mert ebben a könyvben ennek éppen az ellenkezõ-jét találják meg.

Különösen ajánlom azoknak, akiket érdekel az iskola, ezen belül is a Waldorf-iskola szervezeti világának, önrendelkezõ mûködésének új szempontú megközelítése.

Számolni kell azonban azzal, hogy nem könnyû, szórakoztató, hanem a figyelmünk intenzitásátés az elfogulatlanságunkat próbára tevõ olvasmányt veszünk a kezünkbe. Cserébe olyan átható evi-denciaélményt kapunk, amely megerõsítheti kezdeményezõ- és megvalósító képességünket.

Kiemelem a szövegbõl a Waldorf-iskolák eredeti alapítói szándékának megfelelõ társadalomfor-máló mûhelyszerepét, amelyben az új embertani alapokra helyezett pedagógia mellett a társadalomhármas tagozódásának (a gazdasági, a jogi/szervezeti és a szellemi/kulturális mûködés) összefüggése-it kívánták kutatni.

Napjainkra a hazai Waldorf-iskolákban is kialakulóban van az az igény, hogy a pedagógia életké-pességének felmutatása mellett nemcsak a tágabb értelemben vett szabad szellemi élet megvalósulását

1. A könyv megrendelhetõ: http://www.eredetmívesség.hu

2. Somogyi Tibor 1956-ban született, közgazdász, vállalkozó

KÖNYVAJÁNLÓKÖNYVAJÁNLÓ

SzG 2008/4 51

KÖNYVAJÁNLÓ

segítsék elõ, hanem a munka világa felé is közelítõ lépéseket tegyenek. Ebben jelenthet számukra se-gítséget ez a könyv, hiszen a szerzõ aktuális nézõpontból világítja meg ezt a kérdést, és a Waldorf-is-kola „társadalmi kitágulásának“ lehetõségét is megmutatja. Konkrétan felveti a középiskolai szak-képzés, valamint az iskola és a vállalkozói praxis közötti kapcsolatépítés szükségességét. „Érzékelem,hogy egyre több vállalkozóban, menedzserben, jogi szakemberben ébred fel az igény, hogy tegyen aWaldorf -iskolákért országszerte.“

Elegáns írást tartok a kezemben. A szerzõ bebizonyította, hogy két világ polgáraként otthonosanmozog a „nem látható“ morális/szellemi környezetben és a „látható“ realitások hétköznapi színtere-in. Megismerõ képességgel áthatott gondolatait hitelesítve, azokat a cselekvés területén is kipróbál-ta. Ezért ajánlom elolvasásra ezt az írást jó szívvel, reménykedve az olvasók befogadó szándékában.

Budapest, 2008. október 19.Dr. Mesterházi Zsuzsa

Károly Sándor: Versek3

Lapunk elõdje, a Nevelésmûvészet rendszeresen közölt Károly Sándor-verseket. A lapban FenyõErvin írt Sándorról (1997. szeptember, 2/1. szám), és most, hogy – halála után közel huszonnégy év-vel – a Natura-Budapest Kft. és az Ita Wegman Alapítvány közös kiadásában megjelenik Károly Sán-dor elsõ kötete, ezzel az írással szeretnénk a könyvet olvasóink figyelmébe ajánlani.

A kötet verseit Makovecz Anna válogatta, a bevezetõt Makovecz Imre írta.

Fenyõ Ervin: Károly Sándorról

E lap olvasói rendszeresen találkozhattak Károly Sándor nevével, olvashatták verseit anélkül, hogya szerzõrõl bármit is megtudhattak volna. És miután õ maga már közel tizenhárom esztendeje nemtudja bemutatni önmagát, én vállalkozom arra, hogy felidézzem idõben egyre távolodó alakját.

Költõ volt? Nem, nem volt költõ. Verseket írt, magának és az asztalfióknak persze, bár akkurátuspontossággal rendezte kötetbe újabb s újabb költeményeit. Ezek a versek baráti körben elhangzottak,„titkos” összejöveteleken, zárt ajtók mögött a ’70-es évek derekán. Kiadásukról álmodni sem lehetett.De fiatalok is voltunk, Sanyi 1947-ben született, egyikünk sem gondolta, hogy kevés az idõ. Sándor,amikor verseirõl kérdezték, mindig azt mondta, hogy nem tudja sem jónak, sem rossznak tekinteniezeket a költeményeket, lettek, létre akartak jönni, nincs hozzájuk több köze – leírta csupán õket. Õmaga is csodálkozva próbált újra és újra rájuk tekinteni. Nem foglalkozott a jelentésükkel sem. Úgytekintette, vagy úgy tett, mintha úgy tekintette volna, mintha – legalábbis utólag – idegenek lettek vol-na személyétõl.

Verseiben Weöres Sándor és Pilinszky hatása érzõdik. A zenei elem letagadhatatlanul meghatározóe költeményekben – összefonódva egyfajta intellektuális, néhol képi játékossággal. Nem egy alkalom-mal mondtam Sándor verseit. Úgy éreztem, hogy e két komponens – a zenei és az intellektuális – egy-más ellen dolgozik. Az intellektus meggátolta a zene szabad szárnyalását, de ez a tudatos elem új volt,míg a dallamok mintha nagyon régen meglettek volna már. A melódia a tudatosság börtönében nem-egyszer a szögletesség érzetét keltette. Ma azt gondolom, hogy ez a két erõ idõvel különleges harmó-niává ötvözõdött volna.

A zeneiség dominanciáján soha nem csodálkoztam. Sándor eredetileg zenei pályára készült. Nemlett zenész. Kamaszkori válságából kilábalva hagyta a zenei pályát, és csak ritka, különleges alkalmak-kor vette kezébe az egykor legfontosabb önkifejezési eszköznek tudott hegedût vagy brácsát. Amikormuzsikált – néhányszor együtt játszottuk Bartók hegedûduóit –, elementáris erõvel tört fel belõle azene, megrendítõ szilajsággal, átjárva, átizzítva az egész embert. Kivételes pillanatok voltak ezek.Olyan lenyûgözõen tudta a magyar zene és elsõsorban Bartók muzsikájának féktelenségét, dévajságát,

3. A könyv megrendelhetõ: http://ww.szabadgondolat.hu

SzG 2008/452

KÖNYVAJÁNLÓ

formai szépségeit érzékeltetni, mintha az õsi ritmusok és dallamok játszottak volna rajta, és nem õügyeskedne hangszerén az ujjaival.

Ihletett pillanataiban rajzolt vagy festett, az intellektuális, képi elem tehát megjelent verstõl és dal-lamtól eloldozódva is. Képeinek színvilágában uralkodó a mélysötét zöld, mellette ott a vörös. A ké-pek formai világában van valami messzirõl hangzó, rebbenõ nyugtalanság, büszke keménység, elszántakarat. De a színek és formák között ott a rettenet és a kétségbeesés is. Idõvel ez mind föltisztult vol-na.

Ünnepi pillanatokban õsi parasztnótákat dalolt, szilaj kedvvel, nyakasan. A dalok külön világábaburkolózott. Élvezettel szólaltatta meg az õsi kaján dallamdíszítéseket, és mint aki friss forrásra talál,úgy ízlelgette e nóták keserédes, sírva vigadó, nem egyszer káromkodásszerû szövegeit. Mélyen kötõ-dött a magyar népzenéhez, az õsi népi kultúrához. Ez indította – no meg Bartók s Kodály példája –,hogy néprajz szakot végezzen a budapesti egyetemen. Az egyetem elvégzése után az MTA NéprajziIntézetébe került tudományos munkatársnak. Siratókkal, halotti búcsúztatókkal foglalkozott. Ez õsiszövegekben a szellem idõtlen megnyilvánulását látta, több írásában meg is fogalmazta ezt. Úgy érez-te, e dallamok, nemzedékrõl nemzedékre hagyományozódó rigmusok olyan világot õriznek, melymár elveszett a huszadik század embere számára, napvilágra hozataluk fontos híradás a szellem jelen-létérõl. Szenvedélyesen kutatta ezt az õsi bölcsességet, s egy bogaras ember precizitásával jegyezte lea bonyolult dallamokat, kántált szövegeket. Sándor nehezen bírta a korszak tiltásait, a szellem eltaga-dását. Makacs ember volt, aki önmaga számára kötelezõnek érezte megõrizni tisztánlátását, szellemiönállóságát. Képtelen volt a megalkuvásra. Irtózott az egyenruhától, egyengondolattól, egyenélettõl.Fegyelmezettnek látszott. Hallgatott. Figyelt. Cigarettára gyújtott. Megpróbált tárgyilagos lenni. Aligárult el valamit arról, hogy mire gondol – és bajusza alatt, a szája szegletén ott játszadozott egy talá-nyos, furcsa mosoly…

Akár egy tó vize, oly sima minden! – legtöbbször vulkán izzott belül. Már régen a Néprajzi Inté-zet munkatársa volt, amikor a spanyol szakot is elvégezte az egyetemen. Tudatosan be akarta fejezni,minthogy egyszer már félbehagyta. De ha már megtanult spanyolul, évekig minden észrevételét, fel-jegyzését ezen a nyelven örökítette meg. Így vélte megõrizni szuverenitását. Mélyen, nem szûnõ szor-galommal foglalkozott antropozófiával. Lenyûgözte a steineri életmû. Konok elszánással kereste kér-déseire a választ. Az euritmiában a jövõ mûvészetét látta, és önmagát nem kímélve próbált maga vé-gére járni az ott megsejtetteknek. Tudta, nem várakozhat. 1982-ben, amikor Magyarországon ez amûvészet még alig volt ismert, úgy határozott, hogy Dornachba megy tanulni. A hazavesztés kocká-zatát vállalva feleségével, Katival együtt azzal az elhatározással ment Svájcba, hogy az euritmia alap-jainak elsajátítása után, visszatérve Magyarországra, létrehozzák az elsõ magyar euritmiaiskolát. Szo-rongásaik ellenére vállalták az áldozatot, hiszen a jövõ a fájdalmak, szenvedések bõséges megtérülé-sét ígérte.

Túlbecsülték erõiket? Csalódtak? Netán valami más történt?Soha nem fogjuk megtudni. Utoljára 1985 január elsején látták õket. Farkasordító hideg volt,

nagy hó. Mentek. Hajnalodott.A Rajnából fogták ki õket, hetekkel késõbb.

Az ember szó. A versek ezt az egyetlen Szót

mondják. Minden itt van.

Olvassátok.

Elõkészületben

A Natura-Budapest Kft. és az Ita Wegman Alapítvány közös kiadásában megjelenés elõtt állWalter Johannes Stein Világtörténelem a Szent Grál fényében, és Rudolf Steiner Szellemtudomány ésorvos tudomány címû könyve.

A folyóirat ára: 600 Ft

Dr.HauschkaKozmetikumok

Megújultak a Dr. Hauschka kozmetika testápolóolajai!

A hordozóolaj a nap erejét közvetítõ - biológiai ter-

mesztésbõl származó - napraforgóolaj; az abban ké-

szült gyógynövénykivonatok intenzív segítséget ad-

nak mindennapjainkban, hogy az egyre erõteljeseb-

ben ránk nehezedõ külsõ nyomást bírjuk erõvel, len-

dülettel. A korábbi receptúra egyedül a Tõzeg-leven-

dula olaj esetében nem változott, ez továbbra is olí-

vaolajban készül. Megújult a Rózsaszirom-, a Kö-

kényvirág olaj, és változott a Citrom-citromfû, az Or-

báncfû-mandula és a Nyír-árnika olaj. A készítmé-

nyek adagolófejjel ellátott 75 ml-es üvegekben

kerülnek forgalomba.