10 Unitárius Élet

Unitárius világtalálkozó

A kétnapos esõ (csütörtökön és pénteken) nem sok jótígért szombatra, a nyolcadik Egyetemes Unitárius Talál-kozóra. De mondhatni a Jóisten is a több minthétszázfõnyi hívõ sereg mellett volt. Kitûnõ, csodálatosidõben tartották meg az idén a Székelyudvarhely mellettiSzejkefürdõn a találkozót. Az összejövetel 1999 óta azegyistenhívõk egyik legjelentõsebb rendezvénye. A legki-sebb lélekszámú magyar történelmi egyház találkozójánjelen voltak a magyarországi és az amerikai unitárius egy-házközösségek képviselõi is. Az esemény harangszóval, ahomoródalmási fúvószenekar kíséretében felvonuló lovasbandérium ünnepi menetével kezdõdött.

„Ez a föld Orbán Balázs földje. Szejkefürdõ az unitári-usok legnagyobb szabadtéri temploma. Orbán Balázsmondta, az én szentjeim azok, akik elhaltak a szabadsághirdetésében, a nép jogainak védelmében. A legnagyobbszékely szelleme itt van közöttünk, velünk, és arra buzdít,hogy egyházunkért, népünkért, a haladásért, az életért vál-laljuk az áldozatot, és a szolgálatot” – emelte ki beszédé-ben Kedei Mózes unitárius esperes, aki köszöntötte a ha-táron innen és túlról érkezett híveket és vendégeket. Arendezvényen többek között jelen volt dr. Szabó Árpádpüspök, fõtisztelendõ Rázmán Csaba, a MagyarországiUnitárius Egyház püspöke, David Keys, az AmerikaiEgyesült Államok Unitárius Univerzalista Szövetsége ré-szérõl, Szász Jenõ udvarhelyi polgármester. Az ünnepi is-tentiszteleten Lõrinczi Lajos csehétfalvi unitárius lelkészmondott egyházi beszédet, hangsúlyozva: „Számunkraszent ez a hely, mert erõt adó itt Istennek, a mi egy igaz Is-tenünknek jelenléte, a hasonló gondolkodású, hitû ember-társaimnak a közössége, Orbán Balázsnak a szellemisége.Azért jöttünk ma ide, mert szívünket megdobogtatta, szí-vünkben visszhangra talált a sámueli felhívás, ahogy a nép-hez szólt: – Szenteljétek meg magatokat és jöjjetek az ál-dozatra”. Dr. Szabó Árpád püspök beszédében elmondta,hogy minden évben megemlékeznek Szejkefürdõn az uni-tárius nagyokra. A múlt évben a nagy székelyre, Orbán Ba-

lázsra emlékeztek, a földjén, a szellemi öröksége talajánminden évben összegyûlnek a hívõk. Az idén a magyarmûvelõdés, de az egyetemes zenekultúra is Bartók Bé-la-emlékévet ünnepel. Ebben természetesen az unitárius

egyház méltó módon részt vesz, mert a huszadik századegyik legnagyobb zeneszerzõje volt Bartók. A továbbiak-ban köszöntõk hangzottak el Rázmán Csaba anyaországiunitárius püspök, valamint David Keys részérõl. Majd át-adták öt településnek (Kõhalom, Abásfalva, Firtosváralja,Oklánd, Siménfalva) zászlóit, melyet dr. Szabó Árpád

nyújtott át a települések képviselõinek. Kulturális mûsorkeretében népdalokat adott elõ Sorbán Enikõ(Homoródalmás), Aszalós Ilona (Harangláb), és GagyiAttila (Fiatfalva). Szavalt Csécs Márton (Szabéd), ésFerencz Boglárka (Sepsiszentgyörgy). Fellépett aszentgericei Tiboldi Néptáncegyüttes. A mûsor végén Sor-bán Enikõ megzenésített verset énekelt. A résztvevõk kör-menetet alakítottak, és kivonultak a legnagyobb székely,Orbán Balázs síremlékéhez. A sírnál koszorúzásra kerültsor, melyet Nagy Ferenc nyugalmazott segesvári lelkész,költõ két verse zárt.

Fekete B. Zoltán

Unitárius Élet 11

A Szejkén elhangzott beszédek közülkettõt az alábbiakban közlünkText: 2Kor 6, 4. 9-10; Tim 1,7

Nemrégiben elhatároztuk, hogy a Szejke-fürdõi találko-zónkon mindig megemlékezünk valakirõl unitárius nagyja-ink közül, hogy értéket teremtõ életük, alkotásaik, lelkesítse-nek, és erõforrás legyen a mai nemzedéknek egy jobb ésteljesebb élet megélésére. A múlt évben Orbán Balázsra em-lékeztünk, akinek a földjén, de sokkal inkább szellemi örök-sége talaján minden évben összegyûlünk. A mostani eszten-dõt a magyar mûvelõdés, de az egyetemes zenekultúra is,Bartók Béla-emlékévként ünnepli. Ebben természetesen azunitárius egyház is méltó módon részt vesz, mert a 20. szá-zad egyik legnagyobb zeneszerzõje a mi unitárius vallásun-kat választotta saját hiteként, s gyermekeit is ebben a lelki-ségben kívánta felnevelni. Kolozsváron éppenszületésnapján, ünnepi istentisztelet és program keretében,adóztunk emlékének. Ugyancsak ez az év az 1956-os ma-gyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója. Október-ben Kolozsvárt és Nagyajtán fogunk emlékezni, és a mi uni-tárius mártírjaink elõtt egy önálló kötettel róni lekegyeletünket és elismerésünket.

Ezért most másvalakirõl szeretnék megemlékezni: 435-ikévfordulója van az idén János Zsigmond fejedelem halálá-nak. Róla kell megemlékeznünk, nemcsak az unitáriusokkegyeletével, hanem a pártatlan történetírás tárgyilagossá-gával. Mert János Zsigmond nagyon divatba jött az utóbbimásfél évtizedben, különösen úgy pünkösd táján, minden év-ben. Úgy beszélnek róla, mint az erõszakos hittérítés megtes-tesítõjérõl, a kereszténység nagy ellenségérõl. De vajon min-dig így vélekedtek az országot alapító fejedelemrõl?

Borsos Sebestyén, a 16-ik századi krónikás így emlékezikJános Zsigmondra: „Ez istenfélõ és tökéletes, igaz keresztényfejedelem volt, kinél drágalátosabb királya nem volt a ke-resztényeknek, ki az Isten igéjének ilyen tudakozója lett vol-na. Ez a tanítóknak nemhogy rontója lett volna, de inkábbnagy oltalmára volt.”

Az ezt követõ századok történet- és emlékírói nem tudtákmegbocsátani János Zsigmondnak, hogy unitáriussá lett s ezrányomta bélyegét életmûve és személye értékelésére. De aztaz alkotmányos rendet, amelyet õ megalkotott, nevezetesena vallás- és lelkiismereti szabadság törvényét és a négy bevettvallás rendszerét mindenik utóda tiszteletben tartotta, mertez biztosította Erdély belsõ békéjét és jólétét. A 18. századazonban olyan változásokat hozott, amely a függetlenségétvesztett Erdély politikai és vallási életét a Habsburg-birodal-mi érdekek érvényesülésének rendelte alá. Az egyenlõ jogo-kon alapuló bevett vallások rendszerét felváltotta a kedvez-ményezett, sõt az egyedüli, kiváltságjogokat élvezõ egyházegyeduralma, amelyet legjobban az ellenreformáció térhódí-tása igazolt, erõszakos templomfoglalások kíséretében. A fel-világosodás hatására végül is a század végére megszületettII. József Türelmi rendelete, amely bizonyos tekintetbenhelyreállította a vallások egyenlõségének a rendszerét, s

megkezdõdhetett a protestáns, köztük az unitárius, egyhá-zak külsõ megerõsödése. Ebben az idõszakban született meg,terjedt el és élte a maga életét különbözõ intenzitással, hol el-halványulva, hol erõteljesebb felhangon, az a mítosz, ame-lyik János Zsigmondot erõszakos, a még akkor létre sem jöttunitárius egyház és vallás hittérítõjeként, 1567 pünkösdszombatján, a kereszténység ellen hadsereggel támadó ural-kodónak állítja be. Ez a világra szóló gyõzelem hozta létreaztán a csíksomlyói búcsút, mert a mítosz szerint a hitükérthõsiesen küzdõket s az értük imádkozókat maga Szûz Máriasegítette. Ebben a szép és lelkesítõ történetben csak az a kü-lönös, hogy az azt elbeszélõ késõbbi szerzõk egy olyan mûrehivatkoznak, amelynek egy katolikus fõúr a szerzõje, deamelyet soha senki se látott, és az óta sem sikerült megtalál-ni. Az erdélyi és magyar történetírás az 1780-as évek elõttiidõben egyáltalán nem tud semmit errõl a történetrõl.

Ez a megszentelt hely és találkozó nem alkalmas arra,hogy részletekbe bocsátkozzunk, ezért most csak egy fontosdolgot szeretnék megemlíteni. János Zsigmond súlyos beteg-ségében 1567 kora nyarán elkészítette végrendeletét. Az évjúlius 23-ra Fehérvárra összehívta az országgyûlést, ahol ki-rályi elõterjesztésében elõadta, hogy betegeskedése inti az or-szág sorsáról gondoskodni. Felszólítja rendeket, hogy kerül-jék a meghasonlást, szakadást, amely romlásukat vonnámaga után.

A végrendelet bevezetõjében hangsúlyozza, hogy „az õ or-szága a keresztény közösség része, és hogy soha kereszté-nyek ellen fegyvert nem fogott, csak kényszerûségbõl és aszükségtõl hajtva védte magát és országát. Minden erejévelarra törekedett, hogy elõmozdítsa a kereszténység ügyét.”

Úgy hiszem mindenki elõtt világos, aki halló fülekkel ésértõ szívvel figyelt, hogy egy súlyosan beteg és végrendeletétíró fiatal uralkodót abban az idõben nem a csíki katolikusokmegtérítése foglalkoztatta és nem vezetethetett hadat elle-nük. Egyébként végrendelete változatlan maradt és1571-ben bekövetkezett halála után az országgyûlésben utó-da, a katolikus Báthory István is hitelesítette azt.

folytatása a 12. oldalon

Dr. Szabó Árpád, püspök

12 Unitárius Élet

Orbán Balázs A Székelyföld leírása címû mûvében már a19. század végén megpróbált igazságot szolgáltatni, amikorezeket írta:

„János Zsigmond irányában igazságtalan a történelem,… pedig õ oly magas piedesztálján áll a történelemnek, hogyonnan õt semmiféle kenetteljes gyûlölködéssel lerántani nemlehet, mert õ kétségtelenül egyike volt nemcsak Erdély legki-válóbb fejedelmeinek, hanem egyéni tulajdonai s ritka mû-veltsége által korának uralkodói közül egy fejjel magaslik ki.

…János Zsigmond, mint hadvezér, mint államférfi, mint anemzeti erõ és mûveltség fejlesztõje, mint az alkotmányosszabadság alapvetõje és biztosítója, egyaránt nagy volt, s ke-gyeletes emléket kell, hogy keltsen minden igaz magyar szí-vében, mert e drága adományokat õ nagy erõfeszítéssel és bá-mulatosan kitartó következetességgel vívta ki s biztosítá ajövõt. Pedig uralmának korszaka igen nehéz és válságos volt,az egész ország a politikai és vallási átalakulások lázábanszenvedett. Hogy a szenvedélyek vulkánja ki nem tört, hogyez országrész a politikai és vallási háborúk iszonyait kikerül-te, hogy itt Szent Bertalan-éjek, szicíliai vecsernyék, eperjesivérpadok helyett e forrongásból a teljes vallásszabadságmennyei pálmája hajtott ki: azt egyenesen a János Zsigmondnagy uralkodói tulajdonainak írhatjuk javára. Õ a tudo-mánynak, a magyar mûveltségnek nemcsak kiváló támoga-tója, de kultiválója is volt. Õ maga is részt vett az e korban dí-vott tudományos és hitvitákban, a magyar nyelvet a politikaiés vallási élet minden terén ápolta, az országgyûlések magya-rul tanácskoztak, magyar törvényeket alkottak. A templo-mok mellett mindenütt az õ kegyadományaiból táplált isko-lák keletkeztek, a teljes sajtószabadságot legelõbb õ honosítámeg nemcsak Erdélyben, hanem Európa minden más orszá-gát megelõzte ebben is, úgy, mint a vallásszabadság törvény-be iktatásában.”

Az elmondottak célja nem az volt, hogy János Zsigmond-nak elégtételt szolgáltassunk. Mindezt megtette õ maga, ami-kor megmentette és századokra életképessé tette a magyarnemzeti királyság eszméjét, s a világon elsõként biztosította avallás- és lelkiismeret-szabadságot s ezzel önmagát és Erdélytvilágtörténelmi jelentõségre emelte.

Ezzel szemben viszont arra szeretnénk felhívni elsõsor-ban a hazai, de a Kárpát-medencei történelmi testvéregyhá-zak figyelmét, hogy amikor a magunk szent dolgait erõsíteni,vagy elmélyíteni akarjuk, ne úgy tegyük, hogy ezáltal másoktörténelmi örökségének és hitének értékét lekicsinyítsük,vagy éppen a köztudat elõtt kárhoztassuk. Ez azért is fontos,mert a csíksomlyói búcsú 1989 elõtt a magyar nemzeti össze-tartozás legnagyobb alkalmává nõtte ki magát, amelyen ami unitárius híveink is rendszeresen részt vettek, hiszen õk isa magyar nemzethez tartozóknak tudták magukat és joggal.Akkor senki sem emlegette János Zsigmondot, most pedig,amikor nem a kommunista törvények szigora az uralkodó,hanem a demokrácia szabadsága érvényesül, el lehet mind-

azt felejteni, s olyan eredetmítoszt harsogni világgá mindenévben az elektronikus és írott média asszisztenciájával, ame-lyik bántja egy törvényesen elismert, ugyanazon jogokkalbíró egyház hitét és önérzetét.

Úgy hiszem, végre meg kellene értenünk, hogy nem a hit-viták korát éljük, amikor egymásnak feszültek nemcsak avélemények, de az indulatok is. Ma, a huszonegyedik századelején a párbeszédre van szükség, amikor a másság megérté-sén és elfogadásán keresztül, azt keressük, ami összeköt,amit közös értékként mindannyian magunkénak vallunk.Fel kell ismernünk, hogy a szabadság a felelõsen megélt sze-retet drága lehetõsége, mert erre hívott el minket Jézus, ami-kor a tanítványság ismertetõ jegyét így határozta meg: „Újparancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: aho-gyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Ar-ról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagy-tok, ha szeretitek egymást.”(Jn 13,35).

A legnagyobb tisztelettel és szeretettel üdvözlöm a hagyo-mányos Szejkei-találkozó minden résztvevõjét, azon örömki-fejezéssel, hogy a tegnap és ma két nagy élményben volt ré-szem. Az elsõ tegnap az Udvarhelyi Mûvelõdési házban ért,mégpedig a Pécsi L. Dániel jelképtervezõ kiállításán, amikorBartók Béla nyomában elindulhattunk a címerek és zászlóktömkelegében, hogy végre elérkezhessünk Énlakára,Firtosváraljára, Homoródkeményfalvára, Abásfalvára,Oklándra, Kõhalomba és Siménfalvára, ahol az unitáriusegyházközségek saját jelképükkel és saját zászlójukkal büsz-kélkedhetnek. Remélem, hogy nemsokára mind a 117 egy-házközség meglengetheti zászlaját és címerén ott díszelegheta történelmi múlt.

A második élmény pár perccel ezelõtt ért, amikor dr. Sza-bó Árpád püspök úr összefoglalva Unitárius Egyházunk tör-ténelmét, végre nagy nyilvánosság elõtt is kimondta a törté-nelmi igazságot a csíksomlyói búcsúval kapcsolatban,mellyel szemben a történelmi igazságtalanság évek óta félrevezeti a magyarországi és az elcsatolt részek keresztény ésnem keresztény lakosságát!

Megrendítõen szép és felejthetetlen pillanat elõttetek meg-szólalnom. Lelkész vagyok, sok-sok beszéd van mögöttem, smost mégis elszorult szívvel, elakadó lélegzettel állok itt, ami-kor elõször e történelmi helyen, a természet templomában szó-lók hozzátok. A Magyarországi Unitárius Egyház Elnökségefõgondnoki privilégiummá tette a szejkei megszólalást, de mi-vel Elekes Botond fõgondnok úr akadályoztatva van, így en-gem ért a megtiszteltetés, hogy elõttetek szólhatok.

Mindenekelõtt engedtessék meg nekem, hogy a Magyar-országi Unitárius Egyház Elnöksége, továbbá Elekes Botondfõgondnok nevében is a legnagyobb tisztelettel és szeretettelköszöntsem az Erdélyi Unitárius Egyház püspökét, dr. Sza-bó Árpádot, fõjegyzõjét, fõgondnokait, közügyigazgatóját ésaz Elnökség minden egyes tagját. Üdvözlöm továbbá a szer-vezõ bizottságot, nagytiszteletû Kedei Mózes esperes urat és

folytatás a 11. oldalról

A Szejkén elhangzott beszédek...

Unitárius Élet 13

munkatársait, azokat a világiakat, akik mindent megtettekannak érdekében, hogy e találkozó felemelkedjen az elõzõekszintjére. Üdvözlöm a találkozón megjelent tisztelt lelkésze-ket és családjaikat, üdvözlöm Szász Jenõ polgármester urat,mint Udvarhely város vezetõjét, a megjelent egyházi méltósá-gokat, az RMDSZ-ben vezetõ tisztséget betöltõ és jelenlevõképviselõket, szenátorokat, továbbá mindenkit, aki közelbõlés távolból eljött megtisztelni jelen találkozónkat.

Én õszintén szeretnék beszélni, olyan õszintén, ahogy ta-lán életemben még nem beszéltem, olyan õszintén, mintahogy a füvek és a fák, a hegyek és a madarak beszélnek,akik közé oly nagyon kívánkoztam az Erdélybõl való eltávo-zásom után eltelt tizenegy évben.

Pontosan egy évvel ezelõtt, amikor ti itt önfeledten örvend-tetek az egymással való találkozásnak, én kényszeredettenutaztam Budapestre azzal a lehangoló orvosi jóslattal, hogymég pár hónapom van az életbõl. Hála drága jó Istenemnekés belé vetett hitemnek, nem így lett, erre a legjobb bizonyí-ték, hogy ma itt lehetek veletek.

Én azt, hogy itt állok és élek, olyan nagyon nagy ajándék-nak érzem, amit nem fogadhatok el viszonzás nélkül, s ami-kor most veletek beszélgetek, úgy érzem, nem teszek egyebet,mint törlesztek – törlesztem az adósságom, amivel tartozomannak a Valakinek, akit én alázattal Gondviselõ Istenemneknevezek, és aki az életemmel újból megajándékozott.

Ezért hát örömmel jöttem közétek, mondhatnám így is,hogy haza, és ráadásul nem jöttem üres kézzel, mert hoztamvalamit a pesti kõrengetegbõl, a bûnös városból. Hazahoz-tam a hitemet, mint egy nagy, jó szagú meleg kenyeret, amitmost szeretnék szétosztani köztetek. Hazahoztam a hitemet,hogy érdemes élni, hogy érdemes családban, méghozzá nagy-családban élni, olyanban, melyben az emberek egy nyelvenbeszélnek, és egy nyelven imádkoznak.

Elhoztam a meggyõzõdésemet, hogy van egy törvény, amiígy szól: semmi, ami történik veled, benned vagy körülötted,nem véletlen; hanem minden tetted és gondolatod elõidézõjete és csakis te vagy; vagyis minden, még életed is attól függ,hogy milyen erõs hittel próbálod azt megélni.

Ahol a hit erõsödik, ott erõsödik az egyén, a közösség, azegyház.

Elhoztam a legnagyobb törvényt, a törvények királyát aSzeretetet, ami mindennek a megoldása, célja és értelme –ami itt lakik bennem, benned, mindnyájunkban, a füvekbenés a fákban, a virágok illatában a kavicsokban és a hegyek-ben, a csillagokban, a zümmögõ méhekben, a búzádra hullóesõben és a gyermekedre hulló könnyekben, az igazi dalban,az igazi csókban, mindenben, ami van, amit látsz és amitcsak sejtesz, mindenben a szeretet él – mert a szeretet azmaga Isten.

Szegény – mondjátok most rám –, milyen naiv és meg-szállott a hitével. És látom azt, aki fenyegetõen dünnyögi ma-gában: – Istent mer emlegetni nekem, nekem, aki annyi ször-nyû kínon és megaláztatáson mentem át? Hát hol van az azIsten, aki eltûrte ezt a pokoli sok szenvedést, vagy halált? Delátom azt a néhány kifényesedõ szemet és kisimuló arcot is,

akik a saját lelkük halkan éneklõ hangját hallják visszhan-gozni, amikor elsóhajtom a szót: Isten. És mindez nem más,mint egy igazi jel!

Mosolyogsz testvérem? Nem hiszel a jeleknek? Kár, nagykár, mert már csak a Jelek és Csodák vezethetnek ki ben-nünket abból a sötét és félelmetes rengetegbõl, ahová az em-beri értelem bevezetett s ottfelejtett minket, ahova december5-e süllyesztette nemzetünket.

S most te figyelj, te, aki már nem érzed jól magad a világ-ban, aki nyugtalan vagy, ingerült, rosszkedvû, mert állandó-an hiányzik valami. Te, aki Istent keresed, de Tamás-lelkedjelt kíván, és csodát követel ahhoz, hogy hinni tudjon. Te –aki én is voltam valaha – figyelj ide! Tudod-e, mi a csoda?

A Csoda az, hogy élünk, hogy élsz! Nézz magadba és hal-kan, csendesen mondd ki a szót: Köszönöm. – S a pillanat-ban, mikor ezt kimondtad, megtelsz hittel, megtelsz öröm-mel, megtelsz hálával, megtelsz erõvel, megtelsz szeretettel:betelsz az Istennel. Ezért jöttem ide, hogy ez beteljesüljön!

És még azért, hogy a ma megtörtént kézfogásokban necsupán tenyerünk melegsége legyen, hanem legyen benneszívünknek dobbanása is, amibõl megtudhatjuk, hogy a sze-retetet adni is kell, hogy kapjunk bõven belõle. Igen, adnikell mindent, mindent odaadni. Munkát, erõt, életet. Pénzt,ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándé-kot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget, élõ hitet.Egységet éltetõ hitet, minden egyházközségeket alapítaniakaró álpróféták és prédikátorok erõlködése ellenére, akikaz unitárius egységet meg akarják bontani. Szeretettel min-dent adni és érte semmit sem kívánni. Így kell élni. De fõleghálatelt és imádságos érzéssel, amit mindenkinek szívembõlkívánok egy testvéri találkozás reményében!

Rázmány Csaba püspök