szakdolgozat - university of miskolcmidra.uni-miskolc.hu/jadox_portlets/documents/... · e...
TRANSCRIPT
1
Szakdolgozat
Miskolci Egyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Agrár- és Munkajogi Tanszék
Fogyatékossággal élő emberek a foglalkoztatás-és
szociális politikában
Konzulens:
Dr. Jakab Nóra
Kis Zsanett
2013
2
Thesis
University of Miskolc
Faculity of Law
Department of Agricultural and Labour Law
Disabled people in the employment and social policy
Consultant:
Dr. Jakab Nóra
Kis Zsanett
2013
3
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés ................................................................................................... 5
2. Fogyatékossággal élők fogalmának meghatározása a nemzetközi
diskurzusban
2.1Nemzetközi definíciók ..................................................................... 7
2.2 Fogyatékossággal élő vs. megváltozott munkaképességű személyek.10
2.2.1Szakmai munkaképesség a magyar jogszabályban ............................... 10
2.2.2.Fogyatékos vs. megváltozott munkaképességű személyek ................. 10
2.3 Fogyatékossági csoportok
2.3.1 Mozgássérültség ............................................................... 13
2.3.2 Látássérültség ................................................................... 13
2.3.3 Hallássérültség.................................................................. 13
2.3.4 Értelmi fogyatékosság ...................................................... 13
2.3.5 Beszédfogyatékosság ....................................................... 14
2.3.6 Érzelmi, akarati fogyatékosság ........................................ 15
2.3.7 Súlyos-halmozott fogyatékosság ...................................... 15
3 Maschke: Fogyatékosságpolitikák
3.1Fogyatékosság paradigma ................................................................ 16
3.2 Fogyatékosságpolitikák ................................................................... 17
3.3 Mi jellemzi a magyar fogyatékosságpolitikát?................................19
4 A fogyatékosságra vonatkozó szabályok a magyar jogban ................. 20
5 Fogyatékosok foglalkoztatása, támogatása hazánkban
5.1Fogyatékosok foglalkoztatása ........................................................... 22
5.1.1A fogyatékos emberek foglalkoztatása a számok tekintetében 26
5.2Fogyatékosok támogatása ................................................................. 27
6 Fogyatékosság és diszkrimináció ............................................................ 35
6.1Diszkrimináció és egyenlőség felfogások külföldön ........................... 35
6.2Diszkrimináció Magyarországon ....................................................... ...39
7 Összegzés ................................................................................................... 41
4
8 Irodalomjegyzék ....................................................................................... 43
5
1.Bevezetés
„ Minden embernek ugyanannyi az értéke, mint egy másiknak, azaz értéke abszolút.” (Kant)
E jogszabályban gazdag életben minden területen találunk szabályozást, korlátozást. Nincs ez
másképp a fogyatékos személyek területén sem. A jog rájuk nézve is tartalmaz számos
rendelkezést, mely hozzásegíti őket mindennapjaik könnyebbé tételéhez. A fogyatékos
személyek 1950-es években kezdődő önálló életvitel mozgalma számos eredményt hozott
számukra, mégpedig azért, mert megjelent a rehabilitáció, a későbbiekben pedig a részvétel
orientált fogyatékosság politika is. A részvétel orientált fogyatékosság politika szerint a
fogyatékossággal élő emberek esélyeinek egyenlősítésével és az egyenlő bánásmód elvének
érvényre juttatásával megteremthető a fogyatékos emberek társadalmi integrációja. Az önálló
életvitel mellett megjelent az a gondolat, hogy mindenkinek joga van a saját élete
irányításához. E személyek követelték azt a hatalmat, mely a Semmit, nélkülünk, rólunk!
jelmondatban valósul meg.
A szabályozás azonban mégis mutat valami hiányosságot, „hátrányt”. E hátrány leginkább a
munkaerőpiacon tükröződik. Napjainkban is érzékelhetjük, hogy kevés az olyan munkahely,
ahol e betegségben „szenvedő” egyéneket foglalkoztatnak. E személyek esetében meg kell
különböztetnünk a kevésbé, illetve a súlyosan fogyatékosokat. A kevésbé fogyatékos emberek
esetén nagyobb az esélye a foglakoztatásnak, mint a súlyosan fogyatékos embereknek. Itt
azonban nem hozható fel a diszkrimináció, hisz mint tudjuk, ezen emberek foglalkoztatása
esetén számos körülményt kell számba venni. Ez tehát nem jelenti azt, hogy a munkáltatók
első pillanattól hátrányba helyezik e személyeket, csak felmérik azt, hogy ezen emberek
foglalkoztatása speciális körülményeket von maga után, s talán kétségeik támadnak a
sikerességet tekintve.
Az Európai Unió a már említett diszkrimináció elkerülése érdekében előírja a fogyatékos,
illetve a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását. Ezáltal lehetővé téve ezen
emberek megélhetését, boldogulását, elismerését az életben. Véleményem szerint azonban e
kötelezettség nem oldja meg a problémákat, hisz a munkáltatók ezen kötelezettségeket ki
tudják cselezni. Belegondolva magunkat a munkáltatók helyébe, lehet, hogy mi is ezt az utat
választanánk- a könnyebbiket. Arra azonban nem gondolva, hogy a fogyatékosokat ezzel
megsértik, hisz ezáltal még inkább éreztetik velük azt, hogy fizikailag, szellemileg hátrányban
szenvednek.
6
Véleményem szerint e modern világban több olyan munkahelyet kellene létrehozni, ahol
kifejezetten a súlyosan fogyatékosok tudnának munkát végezni. Ezáltal ők is hasznosnak
éreznék magukat az életben. Ez ugyan költségesebb, mint egy átlagos munkahely
működtetése, de véleményem szerint szükség lenne rá. Olyan lehetőséget kellene biztosítani,
ahol siker élmény érhetné őket. Ugyanakkor ezekhez a létesítésekhez támogatást kellene
nyújtani a vállalkozó szellemű munkáltatóknak, hogy létrejöhessen ez a foglalkoztatás.
Ugyanis, mint tudjuk, e személyeknek biztosítani kell a megfelelő körülményeket.
Javaslatként felvetném azonban a mindennapi életterületeken történő munkahelyeken való
foglalkoztatást is. Gondolok itt például egy olyan álláslehetőségre, ahol esetlegesen egy vak
személy részt vehetne. Számára egy mobiltelefonos szolgálat munkalehetőséget nyújthatna,
hisz csak a számukra speciális pontírással ellátott táblát kellene biztosítani. Ugyanakkor
például egy tűzoltó-, illetve mentőszolgálat tagja is lehetne, hisz neki csak a telefonokat
kellene fogadnia, s a szakembereket riasztania. Valamint egy mozgássérült, ugyanakkor
értelmileg „normális” ember esetében nyugodtan munkát lehetne kínálni egy olyan
munkahelyen, ahol közlekedni tudna. Úgy gondolom, hogy napjainkban e csoport
foglalkoztatása a leggyakoribb.
E tényeknek kapcsán felvetődnek a kérdések, hogy miért is nincs több ilyen speciális
munkahely? Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, hogy mit is jelent az, hogy
„fogyatékosság”? Arra is kereshetjük a választ, hogy kik is alkotják a fogyatékos társadalmat?
S e jogilag gazdag napjainkban van e rájuk nézve speciális szabályozás? Van-e lehetőségük
valamilyen támogatásban részesülni, ha igen, kitől és hogyan juthatnak ehhez?
Dolgozatomban e kérdésekre keresem a válaszokat. Ezen válaszok alapján próbálok egy
képet állítani magam és az olvasó elé e személyek életéről, helyzetéről. E kérdésekre a
válaszokat irodalmak, törvények alapján keresem. A továbbiakban olvashatunk a
fogyatékosság definíciójáról, a fogyatékossági csoportok jellemzőiről, szabályozásukról,
foglalkoztatásról, illetve a támogatásról.
7
2. „Fogyatékossággal élők” fogalmának meghatározása a
nemzetközi diskurzusban
A „fogyatékossággal élők” fogalmának meghatározása nagyon sok változáson esett át az
elmúlt évtizedben, ennek ellenére a nemzetközi szabályozásban mégsem alakult ki egységes
változat. Ez annak is betudható, hogy ezeknek az embereknek a csoportja nagyon heterogén,
akik más képességekkel, készségekkel rendelkeznek, viszont annak is betudható, hogy a
különböző országokban eltérőek a megfogalmazások, s az érintettekkel kapcsolatos adatok
napjainkban is hiányosak, vagy összehasonlításuk lehetetlen, így ez okozhat módszertani
nehézségeket. Jellemző viszont az is, hogy egy országon belül sem találunk egy egységes
definíciót e fogalom meghatározására.
2.1 Nemzetközi definíciók
Először ismerjük meg a Fogyatékosok Nemzetközi Osztályozását (WHO 1980-ban fogadta
el), mely a betegségek vagy szervi rendellenességek okozatainak terjedelmét fogalmazza meg.
E szerint a károsodások bármilyen okból bekövetkező, a pszichológiai, fiziológiai vagy
anatómiai rendszer hiányaiban tételeződik. A károsodások a szervi szinten keletkező
zavarokban értendők. A fogyatékosság a károsodás azon hatásait mutatja, melyek az egyén
meglévő teljesítménye vagy tevékenysége kapcsán mutatkozik - a fogyatékosságot abban
vélhetjük felfedezni, hogy az egyén nem képes úgy cselekedni, mint a „normális” ember. A
fogyatékosságot lehet állandó vagy időszakos, visszafordítható vagy vissza nem fordítható,
progresszív vagy regresszív. A károsodottak csoportját a fogyatékosság fenyegeti, a
fogyatékos emberek fogalma pedig magába foglalja a hátránnyal élőket. A hátrány1 az,
amikor is a hátrányban szenvedő emberek nem képesek a károsodások vagy képességhiányok
miatt egy normálisnak tűnő tevékenységet elvégezzen.2
Az emberi jogi megközelítés alapja az a szemlélet, hogy minden állampolgár egyenlő
jogokkal bír, így azon csoportok esetében, amelyek nem egyenlő esélyekkel rendelkeznek az
életminőséget érintően, a társadalom feladata az, hogy megszüntesse azokat a tényezőket,
melyek az esélyegyenlőséget gátolják.
1 A magyar szakkifejezés a disability kifejezést a fenti módon értelmezi- véleményem szerint a képességhiány
fogalom kifejezőbb 2 Belicza Rózsa - Dankó Ágnes - Halmai Réka – Szerepi Anna: A megváltozott munkaképességű és
fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és Magyarországon(Helyzetfeltáró
tanulmány, 2007)(7-8.oldal)
8
A Standard Szabályok című dokumentumban a fogyatékosság a következő: „olyan
funkcionális korlátozottság, mely valamilyen fizikai, szellemi vagy érzékelésbeli károsodás,
egészségügyi állapot vagy mentális betegség miatt következett be, s természeténél fogva lehet
állandó vagy időszakos is”(Standard Rules on the Equalization of Opportunities for People
with Disabilities). A hátrány definíciója pedig: „azon lehetőség korlátozottsága vagy
elvesztése, hogy az egyén másokhoz képest egyenlően vehet részt a közösség
életében”(Standard Rules ont he Equalization of Opportunities for People with Disabilities)
Ez a definíció az ember és a környezete közti kapcsolatot írja le. A legfrissebb kutatások már
használják az egyén és a környezete közötti viszonyon alapuló definíciót.
A fogyatékossággal élő személy definíciója nem egységes. A Nemzetközi Munkaügyi
Szervezet (ILO) a fogyatékossággal élő személyt a következőképpen definiálja: „az a
személy, akinek állásszerzési, állásban maradási és előmeneteli kilátásai lényegesen
romlottak, testi vagy értelmi képességeinek hivatalosan megállapított megváltozása miatt.”
(Bálintné-Szaurer 2003:17) Nemzetközi viszonylatban ezt a definíciót tekinthetjük a
legáltalánosabban elfogadottnak.
Az 1998. évi XXVI. törvény 4.§ a) pontja szerint, amely A fogyatékos személyek jogairól és
esélyegyenlőségük biztosításáról szól, a következőképpen definiál: „fogyatékos személy: az,
aki érzékszervi-így különösen látás-,hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős
mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően
korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel
során.” 3
Az ILO megfogalmazásához Magyarországon legközelebb a Központi Statisztikai Hivatal
(KSH) definíciója áll. Eszerint: „Fogyatékkal élő az a személy, akit a nemzeti definíció
fogyatékkal élőnek tekint. - Fogyatékosság a fizikai vagy szellemi károsodásból adódó teljes
vagy részleges képtelenség a gazdasági tevékenységekre vagy a normál életvitelre, ha ez
végleges, vagy időleges, de meghalad egy minimálisnak tekintett (előírt) időszakot.”4
Az ENSZ közgyűlése által 1993. december 20-án elfogadott 48/96 számú határozat, amely a
fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének alapvető követelményeit tartalmazza, a
fogyatékosság fogalmát a következőképpen definiálja:” a világ tetszőleges országában
bármely népességcsoportjában előforduló nagyszámú különböző funkcionális korlátozottság.
3 1998.évi XXVI. törvény 4. § a) pontja
4 KSH,2005:13
9
A fogyatékosság okozója lehet fizikai, értelmi vagy érzékszervi károsodás, egészségi állapot
vagy lelki betegség.”
Mint láthattuk ezek a definíciók is teljes mértékben tükrözik azt, hogy valójában lehetetlen
egy egységes definíciót megalkotni a fogyatékosság kifejezésére. Azért van ez, mert egy
országon belül is eltéréseket figyelhetünk meg a „fogyatékosság” alatt.
A szerző számára ez a szó egyfajta negatív érzést kelt, hisz ilyenkor mindig valamilyen
„sérült állapotban lévő” emberre gondol. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy őket is
ugyanolyan értékű embernek kell tekinteni-elkerülve így a hátrányos megkülönböztetést5.
Ezeknek az embereknek egy csoportja ugyanúgy képes elvégezni tevékenységeit, ki önállóan,
ki segítségnyújtással. Azok az emberek viszont, akik súlyosan fogyatékosak, állandó
felügyeletet és segítséget igényelnek. Ezeket az embereket, ha lehet így fogalmazni,
kategóriákba tudjuk helyezni. Ezek a csoportok segítenek abban, hogy könnyebben lehessen
betegségüket definiálni, illetve segíteni.
5 Olyan cselekedetről van szó, mely miatt tudatosan kirekesztünk másokat a környezetünkből, egyfajta
magalázásként éljük meg.
10
2.2 Fogyatékossággal élő vs. megváltozott munkaképességű
személyek
2.2.1. Szakmai munkaképesség a magyar jogszabályban
A dolgozat a fogyatékos személyekről szól, ezen belül is ezen csoport foglalkoztatásáról,
támogatásáról. A foglalkoztatás kapcsán meg kell határoznunk egy fogalmat, mégpedig a
munkaképesség fogalmát. Ez a kifejezés ellátások és szolgáltatások igénybevétele során merül
fel.
Először ismerkedjünk meg a szakmai munkaképesség fogalmával, mely a rehabilitációs
járadékról szóló 2007. LXXXIV. törvényben szerepel: „szakmai munkaképesség a jelenlegi
vagy az egészségkárosodást megelőző munkakörben, illetve a képzettségnek megfelelő más
munkakörben való foglalkoztatásra való alkalmasság.”
A törvényből láthatjuk, hogy a rokkantsági folyósítások államtól való függést eredményeznek,
ezenkívül az egészségkárosodást szenvedettek inkább választják a passzivitást, mint hogy
munkaerő piaci résztvevővé válnának. A törvény hatályba lépése után csak azok a személyek
részesülhetnek rokkantsági nyugellátásban, akik rehabilitációval sem tehetők teljes értékű
munka végzésére. Az új rendszer legfontosabb tényezője egy olyan minősítési rendszer
létrehozása, mely a megmaradt, fejleszthető képességekre koncentrál. Ez hozzájárul ahhoz,
hogy az érintettek újra a munkaerőpiac résztvevőivé váljanak. Emiatt szükség van egy olyan
társadalombiztosítási, foglalkoztatási illetve szociális ellátó-és szolgáltató rendszer szakértői
hátterét képező hálózat kialakítására, mely megfelel az egészségi állapot változásához kötődő
jogosultságok megállapítására. Ez az új módszer a munkaképesség változást (szakmai
munkaképességet) és a rehabilitációs esélyeket vizsgálja. A szakmai munkaképesség része
tehát egy új minősítési rendszer része, illetve e szakmai munkaképesség mérés
középpontjában a munkaviszonyban álló egészségkárosodást szenvedett személyek állnak.
Láthatjuk, hogy a szakmai munkaképesség fogalma a nem veleszületett fogyatékossággal élők
munkaképességének mérésére szolgál.
2.2.2. Fogyatékos vs. megváltozott munkaképességű személyek
A szerző szerint, e fogalompár tisztázása nagyon fontos, hisz e kifejezéseket sokan
sokféleképpen használják. Definíciójukat tekintve, egységes definíció még mind a mai napig
nem született. Személyes megítélésüket tekintve egyoldalú hiány jellemzi: mit nem tudnak,
11
mire nem képesek, vagy nehezebben tudnak alkalmazkodni a környezet elvárásaihoz. A
különböző szakmai szektorok azokat a kifejezéseket használják, melyek a leginkább képesek
kifejezni a célcsoporttal kapcsolatos tevékenységeiket. Mint például az egészségügyben a
beteg, a foglalkoztatásban pedig jogszabályi kifejezésben a megváltozott munkaképességű
kifejezés az irányadó. A szektorok közötti fogalmazásbeli eltérések definíciós különbségeket
takarnak: mást tekintenek fogyatékos személynek, és mást megváltozott munkaképességű
személynek. Az első szót-fogyatékos- az előbbiekben tisztázva láthatjuk, hogy jelen esetben
olyan helyzetű emberekről van szó, akik valamilyen veleszületett betegségben szenvednek.
Ezzel szemben azonban a megváltozott munkaképességű személyt, nem ezek alapján tudjuk
leírni. Az 1991. évi IV. törvény, a foglalkoztatás elősegítéséről és munkanélküliek ellátásáról
szóló törvény (Flt) megváltozott munkaképességűként definiálja az alábbi munkavállalói kört:
„megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az
orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy
szellemi károsodása miatt csökkennek.”6
Megváltozott munkaképességű személyek definiálására meg kell említeni a 177/2005. (IX.2.)
Kormányrendelet 2.§ e pontja, mely összetettebb meghatározást ad ezen
kifejezésre.”Megváltozott munkaképességű munkavállaló: az a munkaviszony keretében
foglalkoztatott munkavállaló
ea) akinek a munkaképesség- csökkenés mértéke- az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete(OOSZI) szakvéleménye, illőleg 2001. január 1-jét
megelőzően, vasutas biztosítottak esetén a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének
igazolása szerint-legalább az 50 százalékot eléri, vagy
eb) aki a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.
évi XXVI. törvény 23 § (1) bekezdésének a) pontja alapján látási fogyatékosnak minősül, vagy
ec) aki külön jogszabály szerint súlyos értelmi fogyatékosnak minősül és erre tekintettel
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló külön törvény szerint adóalapot csökkentő
kedvezmény igénybevételére jogosult, vagy
ed) aki siket vagy súlyosan nagyothalló, halláskárosodása audiológiai szakvélemény
szerint a 60 decibel hallásküszöb értékét eléri vagy meghaladja, vagy
6 1991. évi IV. törvény 58.§ m)
12
ee) aki a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló külön
jogszabály szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül
ef) akinek esetében az ea)-ee) pontokban felsorolt egészségkárosodás, illetőleg
fogyatékosság nem állapítható meg, azonban az OOSZI szakvéleménye szerint jelenlegi
munkakörében vagy tanult foglalkozásában, illetőleg más munkakörben vagy foglalkozás
keretében, személyre szóló rehabilitáció megvalósításával tovább foglalkoztatható.” 7
Különbségként említendő az is, hogy a fogyatékos személyek az orvosi rehabilitáció során
nem képesek a gyógyulásra, csupán fejleszthetőek képességeik. Ezzel szemben a
megváltozott munkaképességű személyek számára lehetőség van a gyógyulásra a kórházi
ellátások által.
Arra a kérdésre, hogy a fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességű személyek
hányan vannak, nehéz választ adni. Ez annak köszönhető, hogy nagyon sokszínű a definíció,
ennek következménye, hogy nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy hányan is vannak a két
csoporthoz tartozók. Számukat mindig a jelenlegi mérés során használt definíció adja, ez
azonban hátrány a jövőt tekintve, hisz megnehezíti a segítségnyújtás, problémakezelés
lehetőségeit. Leginkább azonban mégis a Központi Statisztikai Hivatal által tízévente végzett
Népszámlálással tudnánk számukat meghatározni.
A fogyatékos emberekről már az 1870 és 1949 között is gyűjtöttek adatokat. 1960,1970 és
1980-as évben történt Népszámlálás során a fogyatékosságra vonatkozó kérdéseket kihagyták
a kérdőívből. Az 1990, 2001, valamint a 2011-es kérdőívekben más ismét szerepelnek a
fogyatékosságra irányuló kérdések. A 2001-es Népszámlálás szerint a Magyarországon élő
fogyatékosok száma az 1990.évi 368 000 főről 577 000 főre emelkedett, a népességen belüli
arányuk a 3,5 %-ról 5,7 %-ra növekedett.8
7177/2005. (IX.2.) Kormányrendelet e) pontja
8 Belicza Rózsa- Dankó Ágnes- Halmai Réka- Szerepi Anna: A megváltozott munkaképességű és
fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és Magyarországon(Helyzetfeltáró
tanulmány, 2007) (30-31.o.)
13
2.3 Fogyatékossági csoportok
2.3.1. Mozgássérültség
Fő tünetként a mozgásfunkció sérülését fedezhetjük fel. 9 A mozgásképességre a sérülések
terjedelme és súlyossága nagy hatással van. Két nagy csoportra osztható ez a fajta csoport,
mégpedig a testi fogyatékosok, akik meghatározott fejlődési rendellenesség vagy baleset miatt
kerültek ilyen állapotba, másik csoportja pedig a mozgássérültek csoportja. A
mozgássérülteknél a beszélőszervek is érintettek lehetnek.
2.3.2. Látássérültség
A látási fogyatékosságnál a szem, látóideg különböző sérüléseivel találkozhatunk. Ez a fajta
betegség megakadályozza azt, hogy vizuálisan átéljük a világot. Azoknak az embereknek,
akik ilyen betegségben érintettek, megváltozik az érzékelési lehetősége, korlátozott lesz a
mozgásban, cselekvésben. A környezettől való függés miatt nehezebbé válik a társadalomba
való beilleszkedés. Három nagy kategóriáját különíthetjük el: gyengén látás, alig látás,
vakság. A gyengén látók képesek korrigált látás útján olvasási technikákat elsajátítani. Ezzel
szemben az alig látókat szinte vakoknak tekintjük. Ezek az emberek, csak úgy mint a vakok, a
pontírással képesek az olvasásra.
2.3.3. Hallássérültség
A hallássérültség egy gyűjtő fogalom, mely magában foglalja a siketeket és a nagyot hallókat
egyaránt. A siketek és a nagyot hallók között különbségek vannak. A teljesen siketek
egyáltalán nem hallanak, míg a nagyothallók csupán veszítettek hallásukból. Ez utóbbi
csoportnak nyújt segítséget az orvostudomány a hallókészülék által, hisz ezzel az eszközzel
halló képessé teszi őket, s így képesek az érthető kommunikációra. Ezzel szemben a
siketeknek a kommunikáció más módját kell választaniuk - a jelbeszédet.
2.3.4. Értelmi fogyatékosság
Az értelmi fogyatékosság olyan állapotot jelent, mely során az egyén értelmi képességei az
átlag alatt maradnak. Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló
örökletes és környezeti hatások következményeként alakul ki. Emiatt az önálló élet
akadályozottá válik, s életük során végigkíséri ezeket az embereket. Ennek a csoportnak a
9 http://www.szocialis_ellatasok.abbcenter.com/_up/szocialis_ellatasok/141.html (Letöltés ideje: 2012.10.05.)
14
legalapvetőbb jellegzetessége az értelmi funkciók sérülése.10
Az értelmi funkciók sérülésének
okozói genetikai okok, familiáris értelmi elmaradás,11
génhibák, kromoszóma-
rendellenességek, szerzett ártalmak.12
Az orvosi szemlélet szerint intelligencia csökkenésről
van szó. Más definíciók az érintett embernek a környezettel való kapcsolatára fektetik a
hangsúlyt. A Betegségek Nemzetközi Osztálya (BNO) három kritériumot fogalmaz meg:
„Jelentősen átlag alatti intellektuális teljesítmény (IQ 70 vagy az alatti)
Az adaptív működés deficitje, vagy károsodása az alábbiak közül legalább két
területen: kommunikáció, önellátás, családi élet, szociális/kapcsolati készségek,
önmaga irányítása, iskolai készségek, munka, szórakozás, egészség, biztonság
18 éves kor előtt jelentkezik”13
2.3.5. Beszédfogyatékosság
A beszédfogyatékosság alatt a beszéd rendellenességét értjük. Ezek igazán sokfélék. Típusai a
következők: kiejtési zavarok (pöszeség), ritmus zavarok (hadarás), orrhangzós beszéd,
beszéd-,írás-, olvasásképtelenség.
A beszédfogyatékosság esetén eszünkbe jutnak a logopédusok, akik segítséget nyújtanak
abban, hogy ez a fogyatékosság megszűnjön, esetleg mértéke csökkenjen. Itt leginkább az
artikulációs zavarokat orvosolják. Az orrhangzós beszédet a kemény és lágy szájpad, a garat
és az orrgarat rendellenessége okozza. Jellemzője, az olyan fogyatékos, aki farkastorokkal és
nyúlajakkal született. A ritmus zavarok az egész beszédre kiterjednek. E fogyatékosság miatt
a beszéd összhangja, és szerkezete is megváltozik. Ilyenek a hadarás és a dadogás. A beszéd-
,írás-,olvasásképtelenség olyan rendellenességek, amikor is az agykéreg területein különböző
sérülések mennek végbe, s emiatt alakulnak ki ezek a „fogyatékosságok”. Ezek legismertebb
és legenyhébb fajtái a dysgraphia14
, amikor is írás zavar alakul ki, ezen kívül a dyslexia15
,
mely az olvasásnál okoz problémákat.
10
http://csaloganyiskola.uw.hu/magy.htm (Letöltés ideje: 2012.10.21.) 11
Az értelmi elmaradás családon belüli nagyfokú halmozódása következtében az érintetteknél általában átlag
alatti intelligencia, illetve enyhe fokú értelmi sérülés tapasztalható, különösebb kimutatható ok nélkül. 12
http://csaloganyiskola.uw.hu/magy.htm (Letöltés ideje: 2012. 10.21.) 13
http://fogyatekossag2011.ewk.hu/ertelmi-fogyatekossag (Letöltés ideje: 2012. 10.22.) 14
Ezt a betegséget az írászavar jellemzi. 15
A beszéddel, olvasástanulással kapcsolatos részképesség zavar.
15
2.3.6. Érzelmi, akarati fogyatékosság
Fő tünetei az érzelmi, akarati funkciók sérülése. Ezek gyakran köszönhetőek azoknak az
ártalmaknak, melyek az idegrendszert károsítják, támadják. Az érzelmi, akarati funkciók
különböző súlyosságú sérülése jellemző klinikai képek: a neurózis, pszichopátia, pszichózis
fő tünete.
E fogyatékosság esetén lehetőség van a megelőzésre, mely nagyon fontos tevékenység, hogy
segítsük azokat az embereket, akik ilyen ártalomnak vannak kitéve. Főképp azért, mert a
környezet nagy szerepet játszhat abban, hogy a gyógyulás végbe mehet, avagy sem.
2.3.7. Súlyos-halmozott fogyatékosság
E típus esetén arról olvashatunk, hogy több fogyatékosság egyszerre van jelen az emberek
életében. Súlyos értelmi akadályoztatottságuk mellett megjelenik az érzékszervi vagy
mozgásszervi fogyatékosság is. Emiatt életük rendkívül nehézzé válik, ők maguk teljesen
kiszolgáltatottá válnak az őket körül vevők számára. A halmozott fogyatékosság kimutatása
sokszor fejtörést okozhat, összetett hosszan tartó vizsgálaton kell alapulnia.16
A népesség fogyatékosság altípusai, nemek és 15-59 éves korcsoport szerint 2001-ben17
1.táblázat
Fogyatékosság
típusai
%-ban Fogyatékosok
száma
Férfi Nő 15-59 évesek
Mozgássérült 43,6 251 560 121 715 129 845 114 131
Látássérült 14,4 83 040 34 947 48 093 34 876
Értelmi fogyatékos 9,9 56 963 31 408 25 555 37 584
Hallássérült,
beszédhibás
10,5 60 865 31 636 29 229 22 692
Egyéb 21,6 124 578 63 162 61 416 80 246
Összesen 100 577 006 282 868 294 138 289 529
16
http://prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=22&jaid=187 (Letöltés ideje: 2012.10.05.) 17
Forrás: KSH adatok (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc) (Letöltés ideje:2012.10.20.)
16
3. Maschke: fogyatékosságpolitikák
E fejezetet egy tanulmány18
alkotott, mely továbbgondolja Michael Maschke könyvét. A
tanulmány írójának a továbbgondolásra az a magyarázata, hogy Maschke nem foglalkozik a
Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben folyó tárgyalásokban
megfogalmazott paradigmával19
, vagyis az általános cselekvőképesség elméletével.
Maschke könyvében a keresőképes korú fogyatékos emberek és a magánháztartásban élő
személyek élethelyzetének valós megalapozottságú leírását és a nemzeti
fogyatékosságpolitika állapotának és trendjének rendszeres ábrázolását adja az Európai Unió
tagállamaiban. Maschke művében az állami fogyatékosságpolitika három központi területére
koncentrál: a jövedelem kiesés kompenzációjára, a foglalkozási rehabilitációra, valamint a
részvételi politikára, ezenkívül csak állami intézkedésekkel és a környezeti, jogi szabályozás
állami alakításával foglalkozik. Maschke szerint ezek a tényezők csak részben befolyásolják a
fogyatékos személyek életkörülményeit, valamint tapasztalatait, hisz ugyanolyan fontosak a
környezetében élők: a család, szomszédok, a barátok, illetve maga a környezet is (ez utóbbiak
viszont nem esnek a vizsgálódása tárgykörébe).
3.1 A fogyatékosság paradigma
A fogyatékosság lehet stabil, egyéni tulajdonság (személyorientált-paradigma, orvosi modell)
harmadik személyek meghatározó elvárásainak felértékeléséből fakadó eredmény (interakciós
paradigma). A fogyatékosság lehet továbbá tehermentesítési funkcióval rendelkező jelenség a
teljesítmény szükséges elkülönítését és biztosítását tekintve (rendszerelméleti paradigma – az
iskolai és szakmai teljesítménydifferenciálás rendszerterméke); ezen túl társadalmi kategória,
amely a termelési viszonyok terméke, azaz a fogyatékos emberek gyengébb minőségű
munkaerővé válnak és nagyobb a társadalmi lecsúszás veszélye (társadalomorientált
paradigma).20
Az interakciós paradigma magába foglalja azt, hogy a fogyatékos személyek olyan
különbségekkel rendelkeznek, melyet az emberek arra használják, hogy megbélyegezzék
18
Jakab Nóra: A gondokság, mint fogyatékosságpolitika, avagy Maschke másképp, Fogyatékosság és
Társadalom, 1 (2009) 3-4., 295-313. (továbbiakban:tanulmány)
19 Paradigmán Maschke után szabadon a tanulmány írója is olyan szemléletmódot ért, amely a dolgot
kialakulásában, egy elmélettel a hátterében adja meg. 20
Jakab Nóra: A gondokság, mint fogyatékosságpolitika, avagy Maschke másképp, Fogyatékosság és
Társadalom, 1 (2009) 3-4., 295-313.
17
őket, és kialakítsák róluk véleményüket. A cselekvőképesség kizárása komoly pszichológiai
eredményt okozhat a jövőre nézve. Későbbi kutatások bebizonyították, hogy a képtelennek
címkézés jelentős hatással van a döntéshozatali képességre, azaz a mentálisan sérült ember
inkább elhárítja magáról a felelősséget és engedi, hogy mások döntsenek helyette.21
A cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményével összefüggésben áll a kontrolvesztés
koncepciója is.22
Az önálló, független életvitel köré szerveződött mozgalom a gondnokok egy
részének gyámkodó magatartását, valamint a többszörös akadályokat tekinti fő problémának.
A probléma megoldódhat abban az esetbe, ha megszűnnek az akadályok, s a fogyatékos
emberek saját maguk választhatják meg a segítség módját.
3.2 Fogyatékosságpolitikák
Mint azt már az előbbiekben említettük, Maschke könyvében a fogyatékosságpolitika három
központi területére koncentrál, melyek a jövedelem-kiesés kompenzációja, foglalkozási
(szakmai) rehabilitáció, és a részvételi politika. A Maschke által behatárolt terület további
szűkítésre ad lehetőséget a tanulmánynak, mégpedig az elméleti és fogyatékosságpolitikai
koncepciók vizsgálatát egyetlen célcsoport, az intellektuális és pszichoszociális
fogyatékossággal élő személyek helyzetén keresztül.
Az egyes jogrendszerekben működő gondnoksági rendszert talán nem is tekintik a
fogyatékosságpolitika és így az állami szociálpolitika részének. Jogági hovatartozást tekintve
a gondokság szabályai a polgári jogban találhatóak, a fogyatékossággal élők rehabilitációjára,
esélyegyenlőségére és ellátásaira vonatkozó szabályok a szociális jogban lelhetőek fel.
A cselekvőképességet (nem) érintő gondnoksági rendszerek szabályai beilleszthetők a
fogyatékosságpolitikába. Maschke a fogyatékosságpolitika hat funkcióját vetíti elénk.23
Az
utolsó funkció az egyenlő bánásmód és részvétel, melynek az a célja, hogy megakadályozza a
fogyatékossággal élők diszkriminálását, ezen kívül biztosítsák számukra az élet minden
területén az akadálymentességet. S, az élet minden területére értendő a jogi környezet is,
vagyis, értjük ezalatt, hogy a gondnokolt milyen mértékben hozhat önálló döntéseket
gondnoka hozzájárulása nélkül. Az egyenlő bánásmód és részvétel fogyatékosságpolitikai
célokat ki kellene egészíteni az önmeghatározás funkciójával, amelyben elengedhetetlen a
21
Winick, Bruce 1995. 13-14. 22
Pfeiffer, David: The Changing Nature of Disability Policy and its Distributive Impact, Disability Studies
Quarterly, 21(2001)4, 151-169. o. idézi: Maschke, M. 2008. 28-29. 23
MASCHKE, MICHAEL (2010): Fogyatékosságpolitika az Európai Unióban. Eötvös Lóránd
Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest
18
helyettes döntéshozatal szabályainak szigorú feltétetekhez kötése, valamint a
cselekvőképességet nem érintő gondokság bevezetése.
Maschke a fogyatékosságpolitika három egymástól tejesen elkülönült ideáltípusát vázolja fel,
amely szerint az lehet kompenzációorientált, rehabilitáció orientált és részvétel orientált.
A részvétel orientált fogyatékosságpolitika a fogyatékosság szociális képződmény és az
egyén valamint a környezet közötti interakció eredményeként értelmezhető.24
E
fogyatékosságpolitika mögött meghúzódó szociálpolitikai intézkedések funkciója a részvétel
és az egyenlő bánásmód. A cél a jogi státusz javítása, s ezáltal a teljes részvételhez való
hozzáférés biztosítása úgy, hogy a fogyatékossággal élőknek egyenlő esélyeik legyenek.25
A
fogyatékosságügyi politikai részvételorientált elemei a fogyatékos emberek minden
élethelyzetekben való részvételét hivatottak biztosítani és ugyanolyan lehetőségeket adni
számukra, mint amelyekben polgártársaik is részesülnek. Maschke szerint a részvétel orientált
jogok és intézkedések a fogyatékosságot az emberi lét egy formájaként, és nem felmentő
tényként tekinti. A fogyatékosságügyi politikának ez a típusa a legfiatalabb területe, s ezért
még számos országban korlátozott e politika elemeinek száma. Ezen típusról elmondható,
hogy nem csak a fogyatékos emberekre vonatkozik, hanem ugyanúgy a kialakítandó tárgyi és
szociális környezetre is. Így megállapítható, hogy ehhez a területhez kapcsolódnak azok az
intézkedések is, melyeknek célja a fogyatékos és más emberek számára való hozzáférhetőség
a „hozzáférés mindenkinek” címmel ellátott épületek, közlekedési eszközökhöz.26
Ezenkívül
olvashatunk a juttatások tekintetében arról is, hogy a másik két fogyatékosságpolitikával
szemben ez a típus kihat más élethelyzetre is (lakás,oktatás stb). A kompenzáció-és
rehabilitáció orientált juttatások csak a munka és a jövedelem élethelyzeteire hatnak ki.27
A kompenzáció-orientált fogyatékosságpolitika a fogyatékos személyek támogatására szolgál.
E fogyatékosságpolitika intézkedései arra vonatkoznak, hogy az e csoportba tartozók
életkörülményeit megkönnyítsék e segítségnyújtással. A cél, hogy ezáltal megkönnyítsék az
életben maradást, s érezhessék, hogy ugyanolyan eséllyel vehetnek részt a boldogulásban.
Ezen fogyatékosságpolitika elemeinek feladata, hogy kiegyenlítsék a fogyatékossággal
kapcsolatos jövedelemveszteséget, valamint fedezzék a fogyatékosság miatt kialakuló
többletköltségeket. Az Európai Unió tagállamaiban az általános ellátások mellett létezik
24
. MASCHKE, MICHAEL (2010): Fogyatékosságpolitika az Európai Unióban. Eötvös Lóránd
Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 25
Uo 59. 26
Uo. 139. 27
Uo. 140.
19
számos kompenzációorientált segély is. Mely kifejezetten arra hivatott, hogy a fogyatékossági
embereket segítsék. Ezek a segélyek azonban különbözőek, mind feltételek szempontjából,
mind a biztosítási szintjük szempontjából.
S a harmadik fogyatékosságpolitika, melyet Maschke elhatárolt, az pedig a rehabilitáció-
orientált politika, mely az „eszközként való egyesülés módjához rendelhető hozzá”28
. Az
együttműködéssel céljaikat hatékonyabban elérik, ezért önkéntesen történik a részvétel. A
politikához a biztosítás elve köthető. Magyarázandó ez azzal, hogy a fogyatékossággal élő
emberek a megkötött szerződések alapján kapnak ellátásokat, melyet az előbb említett elv
alapján nyújtanak nekik. Ehhez a politikához Bickenbach gazdasági modellje rendelhető. Ez a
modell a képességek korlátozottságát állítja középpontba, különösen a munkaképesség
korlátozottságát, s azok következményeit. A fogyatékosságot a károsodás és az abból
következő alacsonyabb termelékenység, illetve a munkaerőpiac kínálatainak összegeként
fogja fel. Célja a munkaképesnek besorolt fogyatékos személyek jövedelmi viszonyainak és
társadalmi helyzetének a javítása.29
Láthatjuk tehát, hogy ezek a fogyatékosságügyi politikák mind a fogyatékos emberek
segítségére próbálnak lenni, de mind más módon.
3.3 Mi jellemzi a magyar fogyatékosságpolitikát?
A dolgozat írója e három fogyatékosságpolitikai elhatárolás alapján elgondolkozott azon,
hogy mi jellemző a hazai fogyatékosságpolitikára. E gondolat kapcsán felmerült a kérdés,
hogy ugyan a fent említett három típus közül melyik jellemző leginkább a hazai
fogyatékosságpolitikára.
Az író szerint leginkább a – Maschke fogyatékosságpolitikái közül- a rehabilitáció orientált
politika a jellemző hazánkban. Hogy miért gondolja így? Azért, mert, mint az előbbiekben
olvashattuk, e típus célja: a munkaképesnek besorolt fogyatékos személyek jövedelmi
viszonyainak és társadalmi helyzetének javítása. Nos, az író is úgy véli, hogy hazánkban is
egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek ezen életkörülmény javítására. Megtesznek mindent annak
érdekében, hogy a magát ellátni képes emberek számára még inkább lehetőségeket
biztosítsanak, növelve ezzel esélyeiket, mind a megélhetésben, mind a társadalomban.
28
MASCHKE, MICHAEL (2010): Fogyatékosságpolitika az Európai Unióban. Eötvös Lóránd
Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 55.o.
29 Uo. 57.o.
20
Viszont - mint azt a Maschke politikájának leírásában is olvashattuk- itt is csak azoknak az
embereknek tudnak segíteni, akik ezt elfogadják, akik „önkéntesen” részt vesznek és
együttműködnek. Ha ez a tevékenység nem áll fenn, akkor nem lehet hatékony az esélyek
növelése.
Az íróban azonban mégis felmerül a semlegesség kérdése, ugyanis a kompenzáció-orientált
fogyatékosságpolitika is jellemezhetné a hazai fogyatékosságpolitikát. E gondolat azzal
magyarázandó, hogy hazánkban is törekszenek arra, hogy segítség a hátrányban szenvedő
embereket azzal, hogy kieső jövedelmeiket valamilyen megoldással pótolják, illetve, hogy
ugyanolyan értékű embernek érezhessék magukat a társadalomban. S erre bizonyítékként
szolgálnak a segélyek, melyet a fogyatékos személyek kapnak.
E gondolat alapján tehát láthatjuk, hogy az író véleménye szerint a hazai
fogyatékosságpolitikát egyfajta semlegesség jellemzi, hisz véleménye szerint mind a két típus
vonása megtalálható hazánk fogyatékosságpolitikájában.
4. A fogyatékosságra vonatkozó szabályok a magyar jogban
Anélkül, hogy ismernénk a jogszabályokat, nem alkothatunk teljes képet a fogyatékos
emberek helyzetéről. Mint már azt a dolgozatban említettük, ezek az emberek is ugyanolyan
társadalomalkotó lények, mint minden más állampolgár, így ők is alanyai a jognak, tehát
jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Esetükben azonban a jogérvényesítése
komplikálttá válik, hisz segítségre van szükségük ahhoz, hogy jogaikat érvényesíteni tudnák.
Jó példa erre a kerekesszékben lévők helyzete, ugyanis az ő esetükben akadálymentesített
intézményre van szükségük, vagy például a vakok, akik számára pontírással érthetővé kell
tenni azt, hogy egy intézményen belül, mit és hol találnak meg. Abban az esetben azonban, ha
ezeket nem kapják meg, jogaik csorbulnak. Éppen ezért kell egy olyan szabályozás, mely
ezeknek az embereknek a jogát védi.
E szabályozás szükségességét már az előző generációk is felismerték. Esetünkben az 1960-
as évektől általános áttekintés alá vesszük a törvényeket, és jogszabályokat. Az 1949. évi XX.
törvényből kell kiindulnunk, mely nem más mint az Alkotmány. Alaptörvényünk 70/A. §-a
írja le a hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát. Ebben arról olvashatunk, hogy a
21
Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi,
illetve az állampolgári jogokat,bármely megkülönböztetés nélkül.
Az 1961. évi III. törvény kimondja a tanköteles korú fogyatékos gyerekek iskoláztatásának
a jogát az alaptörvényünkben. „A testileg, érzékszervileg, vagy értelmileg fogyatékos, de
képezhető tanköteles gyermek oktatása és nevelése gyógypedagógiai intézményekben
történik. A képezhetetlen gyermeket az iskolák látogatása alól fel kell menteni.”
Az 1985. évi I. törvény kimondja az iskolák szakmai önállóságát, és a pedagógusok szakmai
szuverenitását. Ez a törvény leírja az oktatásban résztvevők jogait.
Az 1993.évi III. törvény a szociális ellátás átalakított rendszeréről rendelkezik.
S végül, az 1998. évi XXVI. törvény, mely a fogyatékos személyek jogairól és
esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkezik. Ezen törvény jelenleg is hatályos, tehát
napjainkban is ezt kell figyelembe venni a fogyatékos személyeket érintő kérdésekben.
Azonban ez a törvény sem az eredeti formájában létezik, hisz számos pontját módosították a
megfelelő védelem kialakítása értelmében. E törvény kimondja, hogy: „A fogyatékos emberek
a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és
lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A fogyatékos
emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom
szemléletmódjának alakítása érdekében az Országgyűlés - összhangban az Alaptörvénnyel és
a nemzetközi jog által általánosan elismert szabályaival - a következő törvényt alkotja”
E törvény legutóbb módosított szakaszai a 23. § f) pontja, melyet a 2003. évi IV. törvény 60.
§ (2), 84. § (2) ea), illetve a 2012. évi XXXIV. törvény30
2. § a) pontjai módosítottak. A 2003.
évi IV. törvény31
60. § (2) a következő: A Fot. 23. §-ának (1) bekezdése a következő új d)
ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d)-f) pontok jelölése e)-g) pontokra módosul:
[Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos Magyarországon
élő magyar állampolgár, továbbá bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi, valamint a
magyar hatóságok által menekültként elismert azon személy jogosult, akinek]
„d) állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek
alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető,”
30
a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, valamint
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról 31
az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról,A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
22
A 84. § (2) ea) pontja a következőképpen módosítja: f) pontjában az „a)-d) pontban”
szövegrész helyébe az „a)-e) pontban” szövegrész lép.
S végül a 2012. évi XXXIV. törvény 2. § a) pontja kimondja, hogy a Fot. 23. § (1) bekezdés f)
pontjában az „a)-e) pontban” szövegrész helyébe az „a)-e) és h) pontban” szöveg lép.
Szintén módosított pontként a 23. § (1) g) pontot vesszük, melyet a 2003. évi IV. törvény 60.
§ (2), 84. § (2) eb), 2012. évi XXXIV. törvény 2. § b) pontok módosítottak.
A következő szakasz, mely a 23. § (1) g) pontja a következőképpen változott. Ezen pontot a
2012. évi XXXIV. törvény 1. § iktatta be. Hatályos: 2012. V. 1-től.
A 23/A § (1) a) pontját a 2012. évi XXXIV. törvény 2. § c) pont32
módosította.
Szintén ezen szakasz ezen pontjának a bb) pontja változott a2012. évi XXXIV. törvény 2. § d)
pont által.
A dolgozat középpontjába ezen törvényt33
helyeztük, hisz ez az a jogszabály, mely minden
területen rendelkezik a fogyatékos személyek jogairól, védelméről. E jogszabály alapján
átfogó képet kapunk arra vonatkozóan, hogy egyes életterületeken milyen jogokat kell
biztosítanunk a fogyatékos emberek számára. Valamint a módosítások kapcsán azt is
láthattuk, hogy a legutóbbi változtatásokban két törvény „vett részt”,melyek a 2003. évi IV.
törvény, illetőleg a 2012. évi XXXIV. törvény.
S, mint azt már a korábbiakban említettük,-a foglalkoztatás kapcsán( 2.2.1 pont)- a 2007. évi
LXXXIV. törvény szabályozza a munkaképesség fogalmát. Ez a törvény rendelkezik azon
személyekről, akik rokkantsági ellátásokban részesülhetnek.
.
5.Fogyatékosok foglakoztatása, támogatása hazánkban
5.1 Fogyatékosok foglalkoztatása
A foglalkoztatás az, mely életünk meghatározója. A foglalkoztatás számunkra létfeltétel, hisz
ennek köszönhetően vagyunk képesek fenntartani magunkat, s érezhetjük azt, hogy mi is
fontosak vagyunk a társadalomban. A foglalkoztatásban két oldalt különítünk el:
32
A Fot. 23/A. § (1) bekezdés a) pontjában az „a)-e) pontja” szövegrész helyébe az „a)-e) és h) pontja” szöveg
lép. 33
1998. évi XXVI. törvény
23
foglalkoztató és foglalkoztatott oldalt. Az 1997. évi LXXX. törvény, amely a
társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjakra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről rendelkezik, a „foglalkoztatót”, a következőképpen határozza meg:
„ Foglalkoztató:34
1.bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező
gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi
egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat,
2. tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a
szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó,
3. társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás,
4.az álláskeresési járadékban, keresetpótló juttatásban, vállalkozói járadékban, valamint
munkanélküli-járadékban, álláskeresést ösztönző juttatásban, nyugdíj előtti álláskeresési
segélyben (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás) részesülő, biztosítottnak minősülő
személy esetén az ellátást folyósító szerv,
5.a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési
támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve
a díjat folyósító szerv,
6. a kincstár számfejtési körében a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá
tartozó munkáltatók esetében a járulék megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a
nyilvántartással és adatszolgáltatással, valamint a biztosítottak bejelentésével összefüggő, az
e törvényben és az Art.-ben előírt kötelezettségek tekintetében a kincstár,
7. a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) XVI. fejezete
szerinti munkavégzés esetén - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a kölcsönbeadó,
8. több munkáltatóval létesített munkaviszony (Mt. 195. §) esetén az Art.-ben meghatározott
munkáltató,
9.
34
1997.évi LXXX. törvény 4.§ a)pontja
24
10. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti
munka-rehabilitáció (a továbbiakban: munka-rehabilitáció) keretében munka-rehabilitációs
díjat folyósító szociális intézmény.” (1997. LXXX.törvény 4.§ a) pont)
Ez alapján is láthatjuk tehát, hogy a foglalkoztató, mint fogalom is elég sokrétű. Láthatjuk,
hogy az életterületeken mást és mást jelentenek. Így erre a szóra sem lehet alkotni egy
egységes definíciót, hisz az nem felelne meg a különböző területeken.
Ezzel szemben a másik oldalon álló fogalom, mely nem más, mint a foglalkoztatott, a
következőképpen határozható meg: „Foglalkoztatott: aki nem minősül egyéni, illetve társas
vállalkozónak és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja.”35
A
definícióból láthatjuk, hogy mennyivel könnyebb megértenünk azt, hogy ki is az a
foglalkoztatott. Ezen kívül azt gondolhatjuk, hogy ez egységes definícióként kezelendő, hisz
ez megfelel az eltérő életterületeken a megfogalmazásnak.
A foglalkoztatásban számos ember van jelen. Ezek az emberek azonban nem egyenlő
értékekkel rendelkező emberek. Vannak egészséges, illetve valamilyen betegségben
szenvedők. Esetünkben azoknak az embereknek a helyzetét vizsgáljuk a foglalkoztatásban,
akik valamilyen fogyatékosságban szenvednek. Mint azt már a bevezetőben olvashattuk,
ezeknek az embereknek is fontos, hogy részt vehessenek a munka világában. Ez azonban nem
ilyen egyszerű. Mint tudjuk, a fogyatékossággal élő embereket sem vehetjük egy kalap alá,
hisz más és más típusú fogyatékosságot ismerünk. Ezeknek az embereknek-ahhoz, hogy
munkába tudjanak állni- fel kell mérni az egészségi állapotát. Mindezt nem a hátrányos
megkülönböztetés miatt, sőt ellenkezőleg. Ez a cselekedet ennek a társadalmi csoportnak a
javára válik, hisz megvizsgálják, hogy mik azok a kritériumok, amiket az ő esetükben meg
kell teremteni ahhoz, hogy képesek legyenek munkába állni. Gondolok itt például arra, hogy
egy mozgássérült számára biztosítani kell azt, hogy képes legyen önállóan eljutni arra a
helyre, ahol munkát végez, tehát akadálymentesítetté kell tenni számukra a terepet. A gyengén
látók vagy a vakok számára biztosítani kell a pontírással ellátott táblákat, a munkavégzés
helyén a számára megfelelő módon kialakítani a berendezéseket. Ebből is láthatjuk tehát,
hogy ennek a társadalmi rétegnek a foglalkoztatottsága nem egyszerű, sőt mondhatni elrémíti
a foglalkoztatókat, hisz tudják, hogy milyen problémákkal jár e kritériumok megteremtése.
Azt azonban elmondhatjuk, hogy napjainkra fejlettebbé vált e rétegnek a foglalkoztatottsága
is, de száma még mindig rendkívül alacsony. Pedig azt gondolnánk, hogy a XXI. században
35
1997. évi LXXX. törvény 4. § i) pont
25
ez nem fordulhat elő, főleg, hogy az Európai Unióban tiltják a diszkrimináció összes formáját.
Egy cikk36
szerint az Európai Unióban minden negyedik megváltozott munkaképességű
embernek van munkahelye, míg
országunkban csupán minden tízediknek.
Azáltal viszont, ha minden 20. dolgozó után
legalább egy megváltozott munkaképességű
munkavállalót alkalmaznának, a cégek
elkerülhetnék az egymillió forintos
rehabilitációs járulék befizetését. Ez
azonban a cikk szerint (mellyel én is
egyetértek) nem megfelelő módja a
foglalkoztatásnak. Hisz azzal, hogy felemelik a rehabilitációs hozzájárulást, csak azt érik el,
hogy a vállalatok alkalmazzák a megváltozott munkaképességű dolgozót, így elkerülve a
bírságot, a foglalkoztatás azonban nem megfelelően történik, sőt azt javasolják nekik, hogy be
se járjanak dolgozni. Az interneten böngészve találhatjuk ezt a cikket, mely olyan
munkahelyekre mutat, ahol megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos embereket
alkalmaznak. Ide tartozik az az étterem - Ízlelő Családbarát Étterem- is, melyben kizárólag
fogyatékkal élőket foglalkoztatnak, mivel a hátrányos helyzetűek számára rendkívül nehéz az
elhelyezkedés. Az azonban közel sem egyszerű, hogy ezen emberek munkába álljanak, hisz
munkaerő-piaci felkészítésre van szükségük, mely hosszadalmas. A probléma azonban itt is a
felszínre tör, hisz az állam nem ad támogatást arra, hogy szakmai segítséget és megfelelő
munkakörülményeket alakítsanak ki számukra. Ezek nélkül azonban nem lehet megvalósítani
a foglalkozásukat.
Ezen kívül azt is érezhetjük, mikor felmerül a gondolat, ezen emberek foglalkoztatása iránt,
hogy nem vagyunk tapasztaltak abban, hogy miként is kellene velük bánni. E cikk szerint sem
a munkáltatók, sem a fogyatékosok nem rendelkeznek tapasztalattal. Mint tudjuk e hátránnyal
érintett személyekhez óriási türelem, folyamatos odafigyelés és intenzív irányítás szükséges.
S épp emiatt a munkáltatók többsége azt gondolja, hogy ez számukra egyáltalán nem
nyereséges, s nem éri meg nekik ezt az egész folyamatot végig csinálni.
36
http://www.hrportal.hu/hr/lehet-sikeresen-foglalkoztatni-fogyatekkal-eloket-20101202.html ( Gyimóthy
Éva: Lehet sikeresen foglalkoztatni fogyatékkal élőket, 2012.12.02.) (Letöltés ideje: 2012.10.10)
26
Az azonban pozitív, hogy az előbb említett étterem, mely már három éve működik, a
bővítésen gondolkozik a nagy érdeklődésnek köszönhetően. Az étterem vezetője, Mészáros
Andrea elmondta:„hogy a siker annak köszönhető,
hogy jól lőtték be a célpiacot, igény van ugyanis az
egészséges, magas minőségű ételekre, melyet
mesterszakács készít el”. Emellett e hátrányos
helyzetűeket foglalkoztató étterem elnyert egy uniós
pályázatot is, ezenkívül sok olyan ember akad, akik
segítségükre vannak. A cikkben továbbá azt is
elmondta, hogy egy felmérés bebizonyította, hogy
az emberek nem sajnálatból látogatják az éttermet,
hanem azért, mert fontosnak tartják a magas minőséget és a széles választékot, melyet itt
biztosítanak. Ugyanakkor azt is közölte ez a hölgy, hogy olyan vállalatok is akadnak, akik
egy-egy céges rendezvényt csak azért ott bonyolítanak le, hogy ezáltal hozzájáruljanak ezen
hátrányos helyzetű csoport támogatásához.
Mészáros Andrea ezen étterem létrehozásának gondolatát Hollandiából merítette.37
Hiszen
mint azt mondta, látta, hogy egy fogyatékosok által alkotott cég is lehet sikeres. Az Európai
Unióban már nem számít különlegesnek, ha egy sérült munkavállalót foglalkoztatnak. Hiszen
mint azt mondta, mindenkinek jobb az, ha nem eltartottként van valaki számon tartva, hanem
ő maga is értékteremtő munkát végezhet.
Láthatjuk tehát, hogy találunk azért olyan vállalkozásokat, amelyek példaértékűek. Nem
csupán hozzá segítik az egyént az önfenntartáshoz, s ahhoz, hogy ő saját magát fontosnak
érezze, hanem példát mutatnak, és buzdítják a munkáltatókat arra, hogy merjenek belevágni,
hisz ezzel egymáson segítünk.
5.1.1. A fogyatékos emberek foglalkoztatása a számok tekintetében
A gazdasági aktivitást tekintve már az 1990-es években jelentős különbség található a
fogyatékos és a nem fogyatékos emberek között. 1990-ben 17 százalék volt a fogyatékos
foglalkoztatottak száma, míg a nem fogyatékos foglalkoztatott munkavállalók száma 44,6
37
http://www.hrportal.hu/hr/lehet-sikeresen-foglalkoztatni-fogyatekkal-eloket-20101202.html (Gyimóthy Éva:
Lehet sikeresen foglalkoztatni fogyatékkal élőket, 2010.12.02.) (Letöltés ideje:2012.10.10.)
27
százalék. 2001-ben ez a szám még alacsonyabbra csökkent, mégpedig 9 százalékra. 1990-ben
az inatkív fogyatékos munkakeresők száma 57,5 százalék volt, míg 2001-ben 76,7 százalék. A
munkanélküliek száma 1990-ben 0,7 százalék,2001-ben 2,0 százalék.
Az inaktív munkakeresők száma megdöbbentő. Mint tudjuk, a rendszerváltást követően sok
ember számára biztosítottak lehetőséget kedvezményekre, mint például az előnyugdíj
igénybevétele. Ezen kívül a piacgazdaság térhódítása miatt szűkebbé vált a valamilyen
egészségkárosodással élők foglalkoztatásának száma.
Az összevont kategóriákon belül a mozgássérültek (6,3%), a vakok(5,8%), az értelmi
fogyatékosok(7%) foglalkoztatása a legalacsonyabb.38
Az országban, mint azt tapasztaljuk, eltérő a foglalkoztatás száma a régiókban. A keleti régió
foglalkoztatottsága alacsonyabb, míg a nyugati régióban magasabb. Azt azonban tudnunk
kell, hogy a munkavégzést a fogyatékosság típusa erősen befolyásolja. A kis létszámú értelmi
fogyatékos réteg, amely még tud munkát vállalni, fizikai munkát végez, a munkát végző
vakok körében azonban jelentős a szellemi tevékenységet végzők aránya.
5.2 Fogyatékosok támogatása
Azon kívül, hogy a fogyatékos személyeket, minél inkább megpróbálják elhelyezni a munka
világában, ezen kívül különböző támogatásokban részesülnek. Ezek arra szolgálnak, hogy
anyagi javakat kaphassanak annak érdekében, hogy a létfenntartásuk végbe mehessen. Ezt
fogyatékossági támogatásnak nevezzük. A fogyatékosokkal kapcsolatos információkat, az
1998. évi XXVI. törvény tartalmazza. E törvény különböző területeket sorol fel, melyekben
leírja,hogy mi az amiben ezt a társadalmi csoportot támogatni kell, amik iránt jogokkal
rendelkezik. Első ilyen terület a környezet39
, amikor is az akadálymentesített, valamint
érzékelhető és biztonságos környezetet kell nekik biztosítani. Második a kommunikáció
területe40
, amikor is meg kell teremteni a fogyatékos személyeknek azt, hogy számukra is
elérhetők legyenek az információk. Következő terület a közlekedés41
, mely során biztosítani
kell számukra a tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek az
igénybevételét. E törvény 11 § arról rendelkezik, hogy biztosítani kell a fogyatékos személyek
számára a fogyatékossága által indokolt szükségleteinek megfelelő támogató szolgálat
38
Jakab Nóra: A cselekvősképesség elméleti háttere és munkajogi kérdései Phd értekezés(298-299.oldal) 39
1998.évi XXVI. törvény 5.§ 40
1998.évi XXVI. törvény 6.§ 41
1998.évi XXVI. törvény 8-10. §
28
igénybevételét, valamint segédeszközt. Ilyen terület az egészségügy42
, amely esetben a
fogyatékos személyeket támogatni kell abban, hogy az ellátás elősegítse a társadalomba való
beilleszkedésüket, valamint az egészségügyi állapotuknak megfelelő ellátást megkapják és
állapotuk javulhasson. Az oktatás, képzés43
során is támogatni kell ezeket az embereket, hogy
ők is intelligens lényekké válhassanak. A szerző számára legfontosabb terület a
foglalkoztatás44
, mely esetében biztosítani kell a személyek számára az integrált, ennek
hiányában védett foglalkoztatást. A foglalkozást biztosító munkáltató köteles a munkahelyi
környezetet megfelelően átalakítani. A fogyatékos személynek biztosítani kell a
fogyatékosságának megfelelő lakhatási forma megválasztását45
. A következőkben46
lehetővé
kell tenni a fogyatékos személyeknek a kultúra, sport látogatását, művelését. Ezen kívül
ennek a társadalmi rétegnek biztosítani kell a rehabilitációhoz való jogot, a rehabilitációs
szolgáltatásokat. Ezek a támogatások ugyan nem nevezhetők tipikus támogatásnak, jobban
mondva anyagi támogatásnak, hisz ezzel inkább a fogyatékosok jogait biztosítjuk.
Véleményem szerint azonban ezzel is támogatást nyújtunk nekik, hisz így tudnak
érvényesülni.
Ami valójában anyagi támogatás, az a fogyatékos támogatás.47
Elsősorban a fogyatékossági támogatás meghatározásával találkozunk, melyet a
jogalkotó a 22. §-ban tárgyal. Ez a következőképpen hangzik: „A fogyatékossági
támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlőséget elősegítő, havi
rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja,hogy – a súlyosan fogyatékos
személy jövedelmétől függetlenül- anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos
állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez.” Ebből is érezhetjük tehát azt, hogy
a fogyatékosság az ország szívügye, célja, hogy az őket ért hátrányt valamilyen mértékben
kompenzálják. Ez persze nem ér fel egy egészséges szervezettel, ugyanakkor enyhíteni
próbál a megélhetésen. A következő szakaszban48
a törvény meghatározza a jogosultak
körét. Ebben a szakaszban egy hosszadalmas leírást találhatunk.
„(1) Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az
ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár, letelepedett,
42
ua. 12.§ 43
ua. 13-14.§ 44
ua. 15. § 45
1998.évi XXVI. törvény 17. § 46
1998.évi XXVI. törvény 18. § 47
ua. 22-24.§ 48
1998.évi XXVI. törvény 23. §
29
valamint bevándorolt jogállású személy, továbbá a magyar hatóság által menekültként,
illetve hontalanként elismert személy jogosult, akinek
a) segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen
hiányzik vagy aliglátóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag
tapintó-halló életmód folytatására képes (látási fogyatékos),
b)hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére
segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy
ba) halláskárosodása 25. életévének betöltését megelőzően következett be, vagy
bb) halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad (hallási
fogyatékos),
c) értelmi akadályozottsága genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma
következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség
miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű (értelmi fogyatékos),
d) állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-
tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető,
e)a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön
jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli,
vagy a külön jogszabály szerinti mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel
eredményesen nem befolyásolható (mozgásszervi fogyatékos),
f)az a)-e) és h) pontban meghatározott súlyos fogyatékosságok közül legalább két
fogyatékossága van (halmozottan fogyatékos),
g)hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére
segédeszközzel sem képes és az a), c)-e) és h) pontok valamelyikében megjelölt egyéb
fogyatékossága is van (halmozottan fogyatékos),
h)állapota kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosnak vagy középsúlyosnak
minősíthető,
és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes vagy
mások állandó segítségére szorul.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásra jogosult
a)a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és
tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és
tartózkodás jogával rendelkező személy, amennyibenaz ellátás igénylésének időpontjában
az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó
tartózkodási jogát Magyarország területén gyakorolja, a polgárok személyi adatainak és
30
lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, és az
e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel, valamint
b)a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló
uniós rendeletek jogosulti körébe tartozó, a szabad mozgás és tartózkodás jogával
rendelkező személy, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv.-ben
meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát Magyarország
területén gyakorolja, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló
törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, és az e törvényben meghatározott
feltételeknek megfelel;
c)a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított
engedéllyel (EU Kék Kártyával) rendelkező harmadik országbeli állampolgár, amennyiben
az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel és rendelkezik a polgárok személyi
adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel
vagy tartózkodási hellyel.
(3) A súlyosan fogyatékos személy nem jogosult fogyatékossági támogatásra ha
a) vakok személyi járadékában részesül,
b) magasabb összegű családi pótlékban részesül, vagy
c) utána magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak.
(4) Megszűnik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság, ha
a) a súlyosan fogyatékos állapot nem áll fenn;
b) a fogyatékos személy a felülvizsgálaton nem jelenik meg és a távolmaradását nem
igazolja;
c)
(5) Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra olyan államba távozik, amely
nem
a) az Európai Unió tagállama,
b) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam, vagy
c) olyan állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az
Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött
nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban
részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez,
távolléte alatt az ellátás szünetel.
(6) Ha a támogatásra való jogosultság a fogyatékos személy halála miatt szűnik meg, az
elhalálozás hónapjára járó támogatást a vele közös háztartásban együtt élt közeli
31
hozzátartozó, ennek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki
átadó végzés jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül.
Ez alapján tehát láthatjuk azt, hogy a törvény milyen pontosan meghatározza azt a kört,
akikre kiterjedhet a fogyatékossági támogatás. Minderre a pontosságra azért van szükség,
hogy ne tudjanak vissza élni - az olyan emberek, akik igazán nem szorulnak rá- a
támogatással.
A 23/A § a fogyatékossági támogatás mértékét határozza meg. Ez a támogatás az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 65%-a abban az esetben, ha valaki
látás fogyatékos, értelmi fogyatékos, mozgásszervi fogyatékos, halmozottan fogyatékos,
illetve akinek állapota kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosnak vagy középsúlyosnak
minősíthető. Valamint állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre
nem képes vagy mások állandó segítségére szorul, vagy az öregségi nyugdíj mindenkori
legkisebb összegének 80 %-a, abban az esetben ha az illető halmozottan fogyatékos. Ha a
vakok személyi járadékában részesülő látási fogyatékos személy fogyatékossági támogatásra tart
igényt, őt a fogyatékossági támogatás a vakok személyi járadékának megszüntetését követően
az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 65% -a illeti meg, ha önkiszolgálási
képességének vizsgálatát nem kéri, másik esetben az összeg 80%-a illeti meg, ha
önkiszolgálási képességének hiányát megállapítják.
A fogyatékossági támogatás megállapítására irányuló eljárás kérelemre indul. A
támogatást a kincstár határozza meg.49
Ha a fogyatékossági támogatásra irányuló kérelmet
azért utasítják el, mert a kérelmező nem súlyosan fogyatékos, abban az esetben, az
elutasító határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül előterjesztett újabb
fogyatékossági támogatás megállapítására irányuló kérelemre a bizonyítási eljárást csak
akkor kell lefolytatni, ha az orvos igazolja azt, hogy a kérelmező állapota az elutasítás óta
rosszabbodott, egyébként a kérelmet –jogszabály változást kivéve- érdemi vizsgálat nélkül
el kell utasítani.50
Azt, hogy ki számít súlyosan fogyatékosnak, az orvosszakértői szerv
állapítja meg, szakhatóságként eljárva. Ezen állapot fennállását- ha a szakhatósági
állásfoglalás másként nem rendelkezik- öt évenként felül kell vizsgálni az orvosszakértő
által.51
A kincstár felé tájékoztatási kötelezettséggel tartozik a fogyatékossági
támogatásban részesülő, illetve annak gondnoka a jogosultság feltételeit érintő lényeges
49
http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas# (Letöltés
ideje: 2012.10.17.)
50 1998. évi XXVI. törvény 23/B § (1)-(4)
32
tények, körülmények megváltozása esetén 15 napon belül. Abban az esetben, ha a
támogatást megállapítják, az ellátás a kérelem benyújtásától esedékes.52
Fontos kérdéskörbe tartozik, hogy hogyan is zajlik a támogatás folyósítása, finanszírozása,
és az, hogy mi történik abban az esetben, ha valaki jogalap nélküli ellátásban részesült?
Erre a kérdésre a választ szintén az 1998. évi XXVI. törvény adja meg, pontosabban a
törvény 23/E §.
Mint azt már említettük, a kincstár határozza meg a támogatást. Ezen kívül viszont
hatáskörébe tartozik a támogatások folyósítása is. A törvény kiemeli azon súlyosan
fogyatékosok esetkörét a finanszírozás kapcsán, akik bentlakásos intézményben laknak. Az
ő esetükben az ellátást az intézmény vezetőjének kell folyósítani. Az intézmény
vezetőjének azonban figyelnie kell arra, hogy ezen személyek ellátását elkülönülten
kezelje az intézmény költségvetésétől, valamint lehetőséget kell adnia a személyre szóló
felhasználáshoz. Ezen támogatást teljes fedezetét a központi költségvetés biztosítja.
S, mint már arról olvashattunk, előfordulhat olyan eset is, amikor valaki jogellenesen
veszi igénybe a támogatást. S, hogy ki is az aki jogalap nélkül veszi igénybe a támogatást?
Nos az nem más, mint az a személy, aki a támogatásra nem jogosult, vagy kevesebb
összegre jogosult, mint amilyen összeget számára folyósítottak. Az, aki jogalap nélkül
vette igénybe a támogatást, köteles visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 30 napon
belül határozatban kötelezték. A 30 nap elteltével attól lehet visszakövetelni a jogalap
nélkül felvett támogatást, akinek az eljárás felvétele felróható, feltéve, hogy az ellátás
megszűnésétől számított kevesebb, mint három év telt el. A kincstár azonban kedvezményt
nyújt azoknak az esetében, akik bizonyítják azt, hogy a jogalap nélkül felvett támogatás
azonnali vagy egy összegben való visszafizetése számukra családi, jövedelmi és szociális
körülményeire való tekintettel magának vagy a tartásra szorult hozzátartozónak
aránytalanul súlyos anyagi megterhelést jelentene. Ez a kedvezmény azt jelenti, hogy a
kincstár legfeljebb tizenkét hónapi halasztást engedélyez, vagy azt, hogy a tartozást
harminchat hónapon belül részletekben fizesse meg.
Felmerülhet bennünk ugyanakkor az a kérdés is, hogy mi történik abban az esetben ha a
jogosult halála után jogalap nélkül vette fel a hozzátartozó? Nos, ebben az esetben
egyszerű a helyzet, hisz a törvény kimondja, hogy a hozzátartozó köteles azt visszafizetni,
ha erre határozatban kötelezték.
51
1998.évi XXVI. törvény 23/C § (1)-(2) 52
1998.évi XXVI. törvény 23/D § (3)-(4)
33
Mint azt az eddigiekben láttuk, a kincstár hatásköre alá tartozik a személyek támogatása,
ellenőrzése az ellátások igénybevételének jogosultságáról. A Magyar Állam Kincstár
honlapján kutatva arra is rátaláltam, hogy milyen szabályok vonatkoznak arra a
fogyatékossággal élő személyre, aki a Magyar Köztársaság területén élő EGT állampolgár,
illetve valamely EGT tagállamban élő magyar állampolgár számára.
„Az 1998. évi XXVI. törvény alapján fogyatékossági támogatásra jogosult az a személy,
aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és
tartózkodásáról szóló törvény (Szmtv.) szerint szabad mozgás és tartózkodás jogával
rendelkező személy, amennyiben
az ellátás igénylésének időpontjában a szabad mozgás és 3
hónapot meghaladó tartózkodási jogát a Magyar Köztársaság
területén gyakorolja,
és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról
szóló törvény szerint bejelentkezett lakcímmel rendelkezik.”53
E jogosulti kör azonban bővül még azzal, aki „a szociális biztonsági rendszerek
koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek jogosulti körébe tartozó, a
szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, amennyiben az ellátás
igénylésének időpontjában, az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, a polgárok személyi
adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel
rendelkezik, és egyéb jogszabályi feltételeknek megfelel.”
A fogyatékossági támogatás, csak úgy, mint az előzőkben, itt is kérelemmel indul, melyhez
szükséges egy háziorvosi beutaló benyújtása, illetve a betegséget igazoló orvosi
dokumentumok szükségesek. Ezen kérelmet a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest
Megyei Igazgatóságához, ennek is a Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya nevű szervéhez
kell benyújtani. Ahhoz, hogy a jogosultságot megállapítsák,a Nemzeti Rehabilitációs és
Szociális Hivatal(NRSZH) szakvéleményére van szükség, melynek elkészítésére az eljárás
keretén belül kerül sor. A vizsgálat vagy személyesen, vagy az előbbiekben említett iratok
alapján történik. A személyes vizsgálat esetében, az NRSZH az ügyfelet értesíti a
vizsgálatról.
A fogyatékossági támogatás folyósítására abban az esetben is van lehetőség,- amikor is a
magyar állampolgár az EGT tagállam területére költözik,- ha a lakóhely szerinti
53
http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas_egt_tagallamokban
(Letöltés ideje: 2012.10.17.)
34
tagállamban ilyen vagy ehhez hasonló ellátásra ilyen vagy ehhez hasonló ellátásra nem
szerezhető jogosultság. Ebben az esetben a megállapított ellátás utalása havonta utólag
történik, s a pénzfolyósítás történhet hazai és külföldi bankszámlára egyaránt.
Fontos tehát látnunk, hogy a fogyatékosság is fontos területe a jogalkotásnak is. Ennek a
társadalmi csoportnak is ugyanolyan biztonságot nyújt a jog, mint az egészséges
embertársaiknak. Sőt, mondhatni még nagyobbat, hisz a jogszabály nagy hangsúlyt fektet
arra, hogy jogaik ne csorbuljanak, s minden életterületen szabályozva legyenek. A szerző
szerint azonban, ez nem minden esetben érvényesül napjainkban. Hisz mint azt már
említettük, egészséges embertársaik inkább megvetően néznek rájuk, mint, hogy segítő
kezet nyújtanának. S sokan nem foglalkoznak azzal, hogy mik azok a jogok, amik
megilletik őket, csupán azzal, amik az ő személyes jogaik.
Fogyatékkal, rokkantsággal kapcsolatos ellátások 2005-ben54
2.táblázat
Ellátottak, fő
Az ellátás átlagösszege,
Ft/fő/hó
Rokkantsági nyugdíj, korbetöltött 351 799 65 159
Rokkantsági nyugdíj, korhatár
alatti 454 348 54 116
Baleseti járadék 14 410 20 592
Megváltozott munkaképességűek
járadéka 213 685 25776
Súlyosan mozgáskorlátozottak
közlekedéssel kapcsolatos
támogatása
244 377 9 220 a
Fogyatékossági támogatás 101 360
A legkisebb öregségi nyugdíj
65 vagy 80 %-a.
Közgyógyellátási igazolvány 532 259 -
Ápolási díj 39 843 22 994
a Ft/fő/év.
54
Forrás: KSH adatok (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc) (Letöltés ideje: 2012.10.19.)
35
6. Fogyatékosság és diszkrimináció
Egy európai uniós irányelv-melyet 2000-ben adtak ki- megteremtette az egyenlő elbánás
általános kereteit a foglalkoztatás és a munkahely területén.(Ez az irányelv a Council
Directive 2000/78/EC, Egyenlő bánásmódról szóló keretirány elv, Framework Equal
Treatment Directive,FETD.)Ezen irányelv törvényen kívül helyezte a vallás, hit, fogyatékos
és szexuális beállítottság alapján történő hátrányos megkülönböztetést. A szakpolitikákban ez
a diszkrimináció55
ellenes politika újdonságként számít. Ennek a fő célja, hogy azt vizsgálja,
hogy az eddig alkalmazott politikákhoz ez az új „gondolkodás” mennyiben kapcsolódik. A
következőkben áttekintjük azt, hogy ez az új „felfogás” miként illeszkedik az eddigi
politikákhoz,amelyek segítenek leküzdeni a fogyatékosok számára az akadályokat.
Az előbbiekben említett irányelv nem tartalmazza a fogyatékosság definícióját. A
tagállamokban előfordulnak a diszkriminációt tiltó normák, viszont a fogyatékosság
definícióját ők sem írják le. Ezek inkább csak fogyatékosság kisebb eseteinek definíciójátt
foglalják magukban.56
6.1 Diszkrimináció és egyenlőség felfogások
A fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés irodalmai körében vitatott kérdés, hogy a
hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályok csupán azok védelmére vonatkozóak –e,
akiknek a munkaképessége állapotukból fakadóan nem, vagy csak jelentéktelen mértékben
korlátozott, esetleg a törvény azokat is védelme alá vonja, akinek a képességei lényegesen
korlátozottak. E kétértelműség oka az egyenlőség különböző felfogásai állnak. Először
azonban két átfogó koncepciót azonosíthatunk: esélyegyenlőség, eredményegyenlőség. Az
esélyegyenlőség a hangsúlyt az egyéni érdemre fekteti , mégpedig abban a értelemben, hogy
célja az egyének számára biztosítani az egyenlő esélyeket biztosítani, mind a foglalkoztatás,
mind a képességeik megfelelő juttatásában. E felfogás leginkább azon fogyatékosoknak
előnyös, akiknek munkaképessége sértetlen, ugyanakkor a megbélyegzés miatt korlátozottak
az esélyei. Ezzel szemben az eredményegyenlőség felfogás a lényegi korlátozottságokkal
szembenézőknek kínál többet.
Jól látható, hogy e két felfogásból eltérő fogyatékosság-definíciók következnek. Az
esélyegyenlőség típusú megközelítés szerint azokat a kisebb képességcsökkenéseket és
55
Olyan megkülönböztető bánásmód, mely az egyén, vagy a csoport esélyegyenlőségére hat. 56
A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(59-60.o.)
36
egészségügyi körülményeket kell magába foglalnia, amik nem jelentenek korlátozottságot a
fogyatékos személy tevékenységét illetően. Ebben a felfogásban tulajdonképpen nincs
szükség a fogyatékosság definícióra. Az eredményegyenlőség típusú megközelítés közelebb
áll ahhoz a felfogáshoz, mely arra a csoportra utal, akik lényegi korlátozottsággal élnek.
A következőkben öt országot vizsgálunk meg annak érdekébe, hogy bemutathassuk, hogy a
különböző egyenlőség felfogások miként mutatkoznak az egyes államok szakpolitikai
kérdésében, intézkedéseiben. Ezen országok közül három országban nem régiben fogadták el
a fogyatékosságon alapuló diszkriminációt.(Ezen országok Írország, Egyesült Királyság,
Svédország.) Norvégia csoportközpontú megközelítést mutat. Franciaországban a
hagyományosabb intézkedés van érvényben, melyben fellelhető az egyéni érdem egyenlőség,
valamint megtalálhatók az eredményelosztásra irányuló újraelosztás szakpolitikák is.
Írország:
Írországban a törvény (foglalkoztatás egyenlőségi törvény 1998) a diszkrimináció számos
formáját tiltja mind a foglalkoztatás területén, mind az élet egyéb területein.57
A
fogyatékosság definícióját a törvény második szakasza írja le:
a) a személy testi vagy mentális funkcióinak teljes vagy részleges hiánya, ideértve a
személy valamely testrészének hiányát;
b) krónikus megbetegedést előidéző, vagy valószínűsíthetően előidéző élő szervezetek
jelenléte a személy szervezetében;
c) a személy valamely testrészének működési rendellenessége, fejlődési rendellenessége
vagy eltávozása;
d) olyan állapot vagy működési rendellenesség, aminek következtében a személy tanulási
képessége eltér azok tanulási képességétől, akik nem élnek ebben az állapotban vagy
rendellenességben;
e) olyan állapot vagy betegség, amely hatással van a személy gondolati folyamataira,
valóságérzékelésére,érzelmeire vagy ítélőképességére, és ezáltal zavarodott
viselkedést idéz elő;
57
A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(60-61.o.)
37
ezenkívül ide értendők a korábbi, a jelenlegi, de mára megszűnt, és a jövőben esetleg
keletkező , valamint a személynek a mások által neki tulajdonított fogyatékosságai is. Ez a
definíció nem köti ki a lényegi korlátozottságot.
Az eredeti foglalkoztatás egyenlőségi törvényjavaslatot(1996) a Legfelsőbb Bíróság
alkotmányellenesnek nyilvánította. A Legfelsőbb Bíróság elfogadta, hogy a szociális
igazságosság értelmében biztosítani kell a fogyatékossággal élők alkalmazkodását. De
elmondta, hogy a fogyatékkal élők alkalmazkodásának költségeit nem lehet teljes egészében a
munkáltatóra hárítani. A Legfelsőbb Bíróság kiemelte, hogy a munkaadókat terhelő
kötelezettségek bizonytalanok. Szerinte az alkalmazkodással kapcsolatos költségek
viselésénél figyelembe kell venni a munkáltató helyzetét.
Az 1998-ban elfogadott módosítás tartalmazza, hogy csak abban az esetben kötelezi a
Legfelsőbb Bíróság a munkaadót akkomodációra, ha annak költsége „névleges”. A
foglalkoztatás egyenlőségi törvény az előítéleteken alapuló diszkriminációt állítja
középpontba, ugyanakkor nem kötelezi a munkaadót, hogy a fogyatékosok akkomodációjával
kapcsolatos költségeket fizesse meg.
A törvény egyenlőségi hatóságot hozott létre (Equality Authority), melynek hatásköre jogi
érvényességgel rendelkező gyakorlati szabályok kidolgozására is kiterjed.
Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyság 1995-ös fogyatékosságon alapuló diszkriminációról szóló törvénye a
fogyatékosságot „fizikai vagy mentális rendellenességként definiálja, amely lényegesen és
tartósan negatívan befolyásolja a személy képességét szokványos mindennapi
tevékenységeinek elvégzésére.”58
A definíciót kiegészíti a törvény 1. számú melléklete. A
fogalom meghatározás körül viták alakultak ki, ezenkívül a definíció nem vált központi
jellegűvé. A törvény kapcsán felmerül az a kérdés, hogy védelmet nyújt e azoknak a
személyeknek, akik kevésbé fogyatékosak. A törvény kiemeli a testi elváltozást szenvedettek
védelmét. A rákbetegségben szenvedők esetében azonban nem könnyű a helyzet, hisz
esetükben nem tudhatjuk előre, hogy állapotuk a későbbiekben befolyásolja e a szokványos
tevékenységeiket.
58
A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(62.o.)
38
A törvény különleges jogokat biztos az akkomodációhoz fűződően e védett csoport tagjainak.
A beilleszkedés költségeinek logikusnak kell lenni. Az Egyesül Királyságban hozott törvény
végrehajtása nagy hangsúly fektetett az egyéni jogok érvényesítésére a jogvitákban.
Svédország
Svédországban a fogyatékosok munkában történő diszkriminációjának tilalmáról szóló
törvény 1999-ben fogadták el. Itt a fogyatékosság alatt „ a személy funkcionális
képességeinek maradandó fizikai, mentális vagy tanulásbeli korlátozottsága értendő, amely
lehet veleszületett vagy szerzett, illetve várhatóan kialakulhat a későbbiekben is sérülés vagy
betegség következtében.” Jelen esetben nem kell feltétlenül lényegesnek lennie a személy
korlátozottságának.59
Az előző törvénnyel szemben ez a törvény nem írja körül a védett csoportot, viszont az
írországi törvénytől eltérően a munkaadó akkor is kötelezhető az akkomodációs intézkedésre,
ha költségei túllépik a „névleges” szintet. A svéd és az ír jogszabály közötti különbségre
magyarázatként szolgálhat, hogy Svédországban az elhelyezések megkönnyítésére a
munkaadóknak állami pénzügyi támogatást lehetővé tevő intézkedések vannak érvényben.
Jelen esetben a fogyatékos személy akkomodációjának költségei ésszerűnek tekinthetők. A
svéd felfogás közelít az eredményegyenlőséghez.
Norvégia
Ezen ország esetében nem létezik külön jogszabály, mely a diszkrimináció ellenességet
fejtené ki, viszont a munkakörülményekről szóló számos ilyen rendelkezést foglal magába. A
norvég munkáltató -a svédországi jogszabályhoz hasonlóan- köteles lehetőséget biztosítani a
személyes és szakmai fejlődésre, valamint köteles megteremteni a biztonságos
munkakörülményeket egyaránt. Ez utóbbi a fogyatékosok számára különösen előnyösek. 60
A munkakörülményekről szóló törvény tartalmaz néhány intézkedést, mely kifejezetten a
fogyatékosokra vonatkozik. A 13 (1) szakasz arról rendelkezik, hogy a munkaadónak úgy kell
a munkahelyet kialakítania, hogy az a fogyatékos emberek csoportja számára is használható
legyen. Ezt akkor is teljesíteni kell, ha a vállalkozásnál nem dolgozik fogyatékos személy.
59
A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(63.o.) 60
A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009) (64.o.)
39
A törvény 13 (2) szakasza szerint a munkáltatót kötelezettségek illetik akkor, ha egy
munkavállaló fogyatékossá válik. Ez a jog azonban csak a már foglalkoztatott
munkavállalókra vonatkozhat.
A jogszabály nem régiben készült módosítása-mely az 55A szakasz- megtiltja a munkaadónak
a munkaerő-felvétel során történő megkülönböztetést a fogyatékosság alapján. A jogszabály a
közvetett és közvetlen megkülönböztetést is tiltja.
Franciaország
Franciaországban 1990-ben lépett hatályba egy törvény, mely tiltja a fogyatékosság vagy az
egészségi állapot alapján való megkülönböztetést.61
Ez a törvény egy általános törvény, mely
számos ponton módosította a munkatörvény könyvet, büntetőtörvény könyvet, illetve
kiegészítette a megkülönböztetés fajtáinak tilalmát az „egészségi állapot vagy fogyatékosság”
kifejezéssel. E törvény sem definiálja a fogyatékosságot,de bármilyen egészségügyi
körülmény vagy rendellenesség ide sorolható, eltekintve attól, hogy az befolyásolja e a
tevékenységét vagy sem. Ezen általános törvény hatályát kibővítette a diszkrimináció elleni
harcról szóló törvény. A tilalom most már a testi megjelenésre is kiterjed. Az akkomodáció
tekintetében el kell mondanunk, hogy az 1990-es törvény nem tesz említést, viszont a
munkatörvény könyv rendelkezik erről, melyben azt az esetet foglalja magába, amikor egy
foglalkoztatott munkavállalót a munkahelyi orvos alkalmatlannak talál a korábbi munkája
elvégzésére. Jelen esetben a munkaadónak fel kell mérni a lehetőségeket, és biztosítani kell
számára a munkahelyen történő szükséges átalakításokat.
Az 1990-es és a 2001-es jogszabályok fontos korlátozásokat tartalmaznak a munkára való
egészségügyi alkalmatlanság tekintetében. A törvény elsősorban azokat a személyeket védi,
akik
6.2 Diszkrimináció Magyarországon
A „Diszkrimináció az Európai Unióban 2009” (Special Eurobarometer 317) felmérés számos
megfontolandó megállapítást tett a magyar társadalom hátrányos megkülönböztetéssel és az
Amszterdami Szerződésben felsorolt hat társadalmi csoporttal kapcsolatos tudására, nézeteire
és szerepére vonatkozóan. Magyarországon a személyes hátrányos megkülönböztetéses
61
A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(64-65.o.)
40
tapasztalatról a válaszadók 24%-a nyilatkozott. Közülük 8% a kora, 8% a neme, 3% az etnikai
hovatartozása, 2% a fogyatékossága, 1% a vallása, hite és 1% a szexuális orientációja miatt
szenvedett megkülönböztetést.
A magyar válaszadók majdnem háromnegyede vélte úgy, hogy nagyobb a társadalmi
megkülönböztetés, mint öt évvel ezelőtt. A felmérés szerint a kor, etnikai hovatartozás, a
fogyatékosság és a nem alapon történő hátrányos megkülönböztetés hazánkban nagyobb, mint
az EU többi tagállamában. Viszont az említésre méltó, hogy a vallási alapon történő
diszkrimináció országunkban kevésbé elterjedt. A munkahelyi megkülönböztetés esetén a
legnagyobb hátrányt az etnikai hovatartozás, a kor és a nem okozta. Egy tanulmány viszont
azt is kimutatta, hogy Magyarországon 2008 és 2009 között 39 százalékról 32 százalékra
csökkent azoknak a száma, akik elmondása szerintdiszkrimináció áldozatává válva tisztában
lennének a jogaikkal. A diszkrimináció szempontjából különösen érintettek a nők, romák és a
fogyatékkal élők. Esetemben ez utóbbi csoport legfontosabb jellemzőit szeretném
összefoglalni:
Európa lakosságának 10-15 százaléka vallja magát fogyatékosnak, vagy minősül annak. E
számnak köszönhetően a fogyatékos személyek Európában az egyik legnagyobb kisebbséget
és az állami szolgáltatások egyik legnagyobb fogyasztói csoportját teszik ki. Ezekre az
emberekre a magyar társadalomban is az egyik leghátrányosabb helyzetű csoportkén
gondolunk. E személyek egészségi állapotuk mellett, a társadalomban is nehézségekkel
küzdenek. A 2001. évi népszámlálás szerint 577000 fogyatékos ember él Magyarországon,
mely a magyar lakosság 5,7 százaléka.
E társadalmi csoportot alkotó emberek számára nehezítetté válik az iskolázottság, a
munkaerőpiacon való jelenlét, a velük szemben fennálló szerep, a kirekesztés és a társadalmi
integráció esélyei és lehetőségei. Ezen emberek gazdasági aktivitása viszont attól függ, hogy
milyen fogyatékossági típusba sorolhatóak. E csoport tagjai között kevés a foglalkoztatottak
száma és magas az inaktív keresők száma. „Rehabilitációs foglalkoztatást bővítő
bértámogatásban részesülhet – egyéb feltételek fennállása esetén – az a munkaadó, aki olyan
munkavállalót alkalmaz, akinek munkaképessége legalább 40%-kal csökkent. A
foglalkoztatás gátja az alacsony iskolázottság és a befogadó munkahelyek hiánya. A rossz
tapasztalatok miatt sokan az aktív munkakeresésről is lemondanak, ezért munkanélkülivé
41
kevesebben válnak, végül az eltartottság körükben azért alacsonyabb, mert arányaiban kevés a
fiatal közöttük (Statisztikai tükör 2007/17).
A 2008-ban indult „Fogyatékossággal élő fiatal felnőttek társadalmi integrálódásának esélyei
és lehetőségei a mai Magyarországon” című kutatás eredményei azt mutatták, hogy a hazai
szervezetek nem szívesen foglalkoznak a fogyatékos személyek foglalkoztatásával.62
7. Összegzés
A dolgozat olvasása után képet kaphattunk a fogyatékosságról, ezáltal teljesítve a dolgozat
írásának célját. Láthattuk, hogy mit is jelent igazán a fogyatékosság, s, hogy számos
megfogalmazást találhatunk e csoport megfogalmazására, hisz nem beszélhetünk róluk
általánosan. „Szemtanúi” lehettünk annak, hogy a fogyatékosságnak több csoportját
különböztetjük meg. Emiatt is érzékelhetjük annak a problémáját, hogy miért nincs egy
egységes definíció e fogalom meghatározására. (Ezeket dolgozatomban csak általános
jellemzőkkel illettem, hisz e csoportokban való elmélyülés hosszas folyamat lenne, hisz
rengeteg kérdés vetődne fel ezek kapcsán.) Ezenkívül, olvashattunk arról, hogy milyen
támogatások, jogok illetik meg őket. A kutatásoknak köszönhetően megtudtuk, hogy a
Magyar Állam Kincstár az, akihez fordulhatnak a támogatások igénylése esetén, illetve ez a
szerv az, mely folyósítja számukra a meghatározott összegeket. Betekintést nyerhettünk e
csoport jogainak szabályozásáról szóló törvénybe, mely alapján figyelmesek lehettünk arra,
hogy a törvény minden egyes területen felsorolja e személyek jogait, ezáltal elkerülve a
megkülönböztetést, illetőleg hozzásegíti a fogyatékosokat ahhoz, hogy jogaik ne
csorbuljanak.
A bevezetésben szóba hoztam a speciális munkahelyeket, melyről azt nyilatkoztam, hogy
ezek növekvő számát azért nem tapasztalhatjuk, mert a munkáltatók tartanak e foglalkoztatási
módtól. A dolgozatban említettem egy cikket, melyben egy olyan étterem( Ízlelő Családbarát
Étterem) vezetője szólalt meg, aki fogyatékos személyeket foglalkoztat. Ez a hölgy is azt a
választ adta a speciális munkahelyekkel kapcsolatban, mint amelyet már én is említettem.
Tehát, hogy a munkáltatók félnek a felelősségtől, valamint nagyban befolyásolja őket az,
hogy ez talán nem érné meg számukra. E cikkben ugyanakkor arról is olvashattunk, hogy
62
http://www.socio.mta.hu/az_egyenlo_banasmoddal_kapcsolatos_jogtudatossag_novekedesenek_merteke__fok
uszban_a_nok_a_romak_a_fogyatekos_es_az_lmbt_emberek/ (Letöltés ideje: 2012. 10. 19.)
42
számos munkáltató megoldja úgy a foglalkoztatást, hogy csak papíron működik, s az életben
nem. Ez azonban véleményem szerint nagyon elkeserítő, hisz gondoljuk csak bele magunkat e
személyek helyébe. Nem elég, hogy mindennap szembesülniük kell azzal, hogy valamilyen
hátrányban szenvednek, s nem élhetnek úgymond normális életet, ezen kívül érezniük kell a
megvetést is. Pedig e foglalkoztatásban lehet, hogy részt vennének, s próbálnának a minél
jobbra törekedni, nem csupán papíron munkaerő-piaci taggá válni.
A dolgozat megírása után azt tekintettem meg, hogy a bevezetésben feltett kérdéseimre
válaszokat kaptam-e. Nos erre a válasz az, hogy: igen. A dolgozatban próbáltam minden
olyan területre rámutatni, mely az én érdeklődésemet tükrözi.
A bevezetésben felvetett javaslatom, mely szerint a vakok is részt tudnának venni például
egy mobiltelefonos szolgálatba, véleményem szerint helyt álló. Teljesen elképzelhetőnek
tartom, hogy ezáltal gyarapodjon a fogyatékosok foglalkoztatása, azáltal, hogy hasonló
lehetőségeket biztosítsanak e beteg embereknek.
A dolgozat írása előtt úgy gondoltam, hogy e téma megírása során akadályokba fogok
ütközni. Ezeket az akadályokat viszont úgy gondolom, hogy az érdeklődésemnek
köszönhetően tudtam leküzdeni. E téma vizsgálata után azonban még mindig van bennem
egyfajta kétely: Miért nem segítünk egymáson mi emberek? S miért nem foglakozunk még
inkább e célcsoporttal? Az, aki már segített egy fogyatékoson, láthatta azt, hogy mennyire
örülni tud a sikernek. Ez az öröm még a másik embert is boldoggá teszi, s büszkévé, hogy egy
ilyen betegségben szenvedő ember is képes lehet e cselekmény elvégzésére.
A fogyatékosok foglalkoztatása kapcsán egy megválaszolatlan kérdés van bennem. Miért
nincs több olyan munkahely, ahol ezek az emberek foglalkoztathatók? Erre a kérdésre a
munkáltatók valószínűleg finanszírozási ok miatti választ tudnának adni, ugyanakkor
egyértelmű választ nem.
E dolgozat megírása után úgy érzem, hogy a fogyatékosság más területein is szeretnénk
„művelődni”, mert a tanulmányhoz szükséges kutatások alatt számos témát leltem, melyek
felkeltették az érdeklődésemet.
43
8. Irodalomjegyzék
A fogyatékosság definíciói Európában, Összehasonlító elemzés (Eötvös Lóránd
Tudományegyetem, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar) 2009
Belicza Rózsa - Dankó Ágnes - Halmai Réka – Szerepi Anna: A megváltozott
munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és
Magyarországon (Helyzetfeltáró tanulmány) 2007
Jakab Nóra: A cselekvőképesség elméleti háttere és munkajogi kérdései, PhD értekezés, 2011
Jakab Nóra: A gondokság, mint fogyatékosságpolitika, avagy Maschke másképp,
Fogyatékosság és Társadalom, 1 (2009) 3-4., 295-313.
MASCHKE, MICHAEL (2010): Fogyatékosságpolitika az Európai Unióban. Eötvös Lóránd
Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest
Pfeiffer, David: The Changing Nature of Disability Policy and its Distributive Impact,
Disability Studies Quarterly, 21(2001)4 (idézi Maschke)
Jogszabályok jegyzéke:
1961. évi III. törvény
1985. évi I. törvény
1991. évi IV. törvény
1993. évi III. törvény
1997. évi LXXX. törvény
1998. évi XXVI. törvény
2003. évi IV. törvény
2012.évi XXXIV. törvény
44
Internetes linkek:
1. http://www.szocialis_ellatasok.abbcenter.com/_up/szocialis_ellatasok/141.html
(Letöltés ideje: 2012.10.05.)
2. http://prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=22&jaid=187
( Letöltés ideje: 2012.10.05.)
3. http://www.hrportal.hu/hr/lehet-sikeresen-foglalkoztatni-fogyatekkal-eloket-
20101202.html (Gyimóthy Éva, 2012.12.02.)
(Letöltés ideje: 2012.10.10.)
4. http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas#
( Letöltés ideje: 2012.10.17.)
5. http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas_egt_tag
allamokban
(Letöltés ideje: 2012.10.17.)
6. (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc)
(Letöltés ideje: 2012.10.19.)
7. (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc)
(Letöltés ideje:2012.10.20.)
8. http://csaloganyiskola.uw.hu/magy.htm
(Letöltés ideje: 2012.10.21.)
9. http://fogyatekossag2011.ewk.hu/ertelmi-fogyatekossag
(Letöltés ideje: 2012. 10.22.)
Függelék:
1.táblázat: A népesség fogyatékosság altípusai, nemek és 15-59 éves korcsoport szerint 2001-
ben (15.oldal)
2. táblázat: Fogyatékkal, rokkantsággal kapcsolatos ellátások 2005-ben (34.oldal)