ArcAANDRÁs

Túl hangos a zene

(bővített kiadás)

a szerző nem tagja semmilyen egyesületnek, egyháznak, irodalmi körnek, hivatalnak, klubnak, pártnak, szektának, szerkesztőségnek, szervezetnek, társaságnak, társulatnak.

©aRCa aNdRás 1997-2010

ez a mű Creative Commons Nevezd meg!

Ne add el!Ne változtasd!

3.0 Unported Licenc alatt van.

a licenc szövegének megtekintéséhez látogasd meg a http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/3.0/ webcímet.

a szerző nem tartja fent a jogot, hogy bármilyen élő vagy holt személlyel személyében azonosítsák.

k a p c s o l a t :h e l o @ a r c a a n d r a s . h u

Nagypapámnak,aki szerette a verseket.

Neki, a mindig volt úriembernek,aki mindennél jobban szerette nagymamámat,akit egy véradáson szólított le ezerkilencszázötvenhatban.

Az együtt töltött ötvenhárom év alatt sokat olvasott neki hangosan.

Úgy gondolta,verset hangosan szavalnimagának vagy valakinek felolvasnivan csak értelme.

(kétezer-kilenc)

eLősZÓ (ezerkilencszázkilencvenhét)

balázs említi szabad szerelem most majdnem cím.áramlat variáció torzít az elnyomás éveiben mécses ég csillagok tudatos követője. állandó megegyezés hullámok szárnyalnak nihil feltámadt az értelem halott a jelenségek résén való rács elnöke Lsd. Gyűrűk mint megannyi görbület útjelzőként helyezkednek el úttalan városok parkettján.

Növények emberek állatok olyan mindegy úgyis egymás közt vagyunk.

T A R T A L O M

Első fejezetSPANYOLóra ......................10Hosszú történet • Neked, nekem • Romantikus • Ég érzés • Várni tőle bármit is • Két színes versszak• Pokoli szép • Van • Vele • 04:27 - 05:49 • Béke bennem • Megint • Változás • Elalvás előtt, félrelépés után • Furcsa pár • Utóirat • Nem érdekelsz • Legyen végre vége • Nem vagy • Sorról sorra • Csönd • Ez a fájdalom • Diszonancia • Remélem ennyi volt • Azok a lányok • Románc • Valamiért • Szép emlékek felriadnak • Két vékony sor • Szép mintára ma nyáron • BKV felár • Tabán

Második fejezet

POROS ars POETICA .......34Litánia • Kérdések, válaszok • Barátom • Litánia II • Ego • Lennék költő • Messiása legyek • Jelenések • Mosolygók • Vándorok emlékére • Unalom • Tizenhét • Látomás • Írni tudnék gondolatot • József Attila 92. névnapjára • Öntájkép • Tizennyolc • Itt • Káros • Újragondolt so-rok tora • Áramszünet • Tizenkilenc • U.i. • Nem értem miért • Kérdőjelek • Álmatlanság • Szürkület • Summa

Harmadik fejezet.

58........... ÜRES füzet LAPOKMiheztartás • Félénk formafélék • Szösszenet • Idill blues • Mámor • Aludj • Harcolni érte • Üres füzet lapok • Részegség • Nemzeti ünnep • Pesti helyek • Tudományos megfigyelés • Szerda • Farsang • Nézni hosszan • Szavaknak élével • Az unatkozó harmadik • Megnyitó • Bárpultnál • Tájkép • Komolyan, kire vársz? • Vidám végzet

Negyedik fejezet

84...... a KÉPZELET HULLÁIEgyedül • Szeretnék • Kirándulás • A képzelet hullái • Egyik nap hirtelen, mit hoz a véletlen? • Gyorsan • Napnyugat • Szemfedőben • Közjáték • Örök tánc • Könny-csepp útja • Idő lepel • Orion öve • Ráckevei híd, Duna • Nincs helyem a temetőben • Az idő egyik filozófiája • Öngyilkos lett a szomszéd • Csend legyen Budapest! • Emberkert • Néz • Fejlődés • Majdnem vége • Pontosan

s p a n y o l Ó R A¡No más mentiras!

Hosszú történet

Hallgass meg egy történetet,el nem mondott, nem történt meg

Neked, NekemNeked szép az életNekem nem rossz

Neked tiszta a világNekem csupa kosz

Neked élvezetNekem fáj

Neked heparNekem máj

Neked magyarNekem cigányNeked erényedNekem hibámNeked isten

Nekem bálványNeked acél

Nekem márványNeked bénaNekem állat!

te csak szívodbelőlem árad.

Neked gyógyszerNekem méregNeked tucatNekem réteg

Neked őszinteNekem hazugNeked pletykaNekem tabu

11

Neked rendNekem káoszNeked csöpögNekem pátoszNeked válaszNekem kérdésNeked jóslatNekem érzés

Neked rondaNekem szépNeked világNekem kép

Neked ismerősNekem idegen

Neked meleg vanNekem hidegem

Neked tökélyNekem hibás

Neked egyszerűNekem mintásNeked csíkos

Nekem kockásNeked új

Nekem használtNeked országNekem hazaNeked szia

Nekem magaNeked férfiNekem nő

Neked valakiNekem ő

Neked hasonlóNekem ellentétami téged éltet

az engem széttép.

12

Romantikus

Romantikus lennék? Nem nagy dolog.Ha hiszed, hogy kivételes vagyok,

az leszek, ha nem, hát átlagos maradok.

Nincs pompásabb érzés a bűnbeesés óta,másfél éve szól erről a nóta:

a semmiben született a szerelem,s a semmi felé menetel szüntelen.

A hatások, melyek elmédet érikcserébe mind az elmédet kérik.

Ha odaveted magad környezetnek,nem marad semmi szervezetednek,

lenni, csak a semmi légüres lelkednek.Gondolataid lassacskán elkelnek,

pénzt kapsz, nem kapsz, tömeg leszel,a közösségbe mindent beleteszel,

cserébe élhetsz, majdnem ahogy akarsz,meghúzod magad, hullámot nem zavarsz.

Persze tudom, te különleges vagy,különleges testben különleges agy!

Légy hát az, terjeszd hitedet,amíg akad bárki, aki még hisz neked.

Ha már nem, idézz emlékeket,idézz kérlek engem, és egy estére megjelenek!

13

Ég érzési

Gyönyörű veszélyes buja szépségbeborít végre a hatalmas kékség

Meglátni és megismerniMúltamról mindent beismerni

Minden vágyam merész álmomMegszerezni minden áron

ii

Összes titok világtalan,Gondolatom tisztátalan,

te vagy titkom megfejtője,Gondolatok megőrzője.

iii

vágyak-álmok-merengések,Összes hajnal derengéseÉdes álom, édes emlék,

Felébredek, minden elvész.

iv

ennek sincs végesehol sincs nyugalom

követlek tégedÚttalan utakon

14

Várni tőle bármit is

várni tőle bármit isÖnhittség és buta is

volt ami maradMeg nem szakad

könnyre már csak könyvön fakad

Futni tőle bárhogy isPróba csak és gyáva is

van ami maradel nem szakad

Csókra már csak bortól fakad

szemre könny és szájra csókFelébreszti álmodót

K é t s z í n e s v e r s s z a k

Pamut fehér melltartó,tépni vadul milyen jó!

Ha pedig csipkés, fekete,csábításként leveted-e?

Lám ez vörös!szemem ködös!

tavasszal pedig, ha virágos,füledbe súgom: milyen bájos!

15

Pokoli szépPokoli szép ez az érzés,

az életből halálba visszatérés,arcom ismét márvány,szíved zokog árván.

angyali szép ez az érzés,a halálból életbe visszatérés,

arcom ismét forró,szívemnek most mily’ jó!

Vanv a n f á j d a l o m , a m i é d e s , m i n t a z í z ,

‘ m i v e l s z á j a á l l a n d ó c s ó k r a h í v .v a n g y ö n y ö r , a m i f o r r ó , m i n t a k í n ,v á n d o r m a d á r l e l k e t m a r a d á s r a b í r ,

v a n g o n d o l a t , a m i c s a k t ő l e s z á r m a z h a t ,k ó t y a g o s f e j r e , s z e r e l e m r e k á r h o z t a t

VeleNem pusztán idegen

talán ezért is viselemMinden gondját , minden baját

tompítja a világ zaját

16

04:27 - 05:49kóbor lepkeként bolyongok az éjben

széthúz a káosz, elfoszlik az édena sötét utcákat járván

Gondolatkötegek közöttFélem minő járvány

Leselkedik hátam mögött

sötét a kiserdődereng a táj

kopár a lelkemkár értem, kár

Mondja és tovább illan

a setét telepen körtevillany villan

arcom egy emberétestem mint jég

Látok egy seregélytadj egy éjjelt még!

bágyadságkőröz fejem feletta vad érzelmektől

Óvja kényes lelkemet

Felszakad a hajnalközeleg, látom

van istenemÕ is jön, várom!

Csonka kézdeformált arccal

Nyújtja feléma fertelmes hajnal

első sugarátMely talán megéget

1717

CigicsikkrőlCigire lépek

Merre menjekMost hová?Merre az út?Merre talál

aki csitítja majd féktelen lelkem?testemben a düh forr - csak csendben

spontán pompaÖrvénylik körülöttem

Merre tartok?Honnan jöttem?kitalálok felhőt

képzelek egy viharta viharra válaszulHolló, varjú rivall

Érzem nyelvemenaz eső ízét

Részeg agyam segítsszáraz bort bírj még!

(ő hiszem velem vantalán az egyetlen

az egész kibaszottvilágegyetememben)

boríts rám padotMellyel elrejthetemFéktelen kedvemet

Nevetni szeretnékde tudom még nem lehet

ismerős házismerős kapu

kilencedik kerületNyomorult kis falu

1818

belépek a házbaHogy szítsam a káoszt

törjem a rendetGyilkoljam a pátoszt

Majd kusza érzés vesz körül

elámulok

elcsuklik a térMelléd beájulok.

kérdésekre választismerős kéz támaszt

kimerült testem remeg, de élÖlelj mint régen, de ölelj még!

Megnyugvást csakkarjaidban lelek

Ott elfelejtemNevem, de nem tetteidet.

Megints z a v a k r a g a s z k o d n a k s e m m i h e z ,

c s a k s z a v a k h o z .F é r f i t e s t r a g a s z k o d n a b á r k i h e z ,

á m m i n e k ?M u t a t j a n y a k á t ,

b e l e h a r a p o k ,o l y a n m i n t é n ,

é s m é g i s ú j r a b e l e h a b a r o d o k .

19

Béke bennem

a szerelem veszi szemem,úgy látlak én, mindnél szebben,

látatlan veszi fülem,hangodon szól másnap énem,

eszi szám,már néma tán,lopja lelkem,

béke bennem, minden rendben,senki máshoz nincs most kedvem.

Változás

Fél éve könyörgök,lelkem változz,

mutasd meg a szépet.titkon tilos kívánnom,

tűnj el kínom,ne kínozz kérlek!

kínom változik,lelkemből eltűnik,

üres lett mindenem,el kell már engednem.

20

Elalvás előtt,félrelépés után

elalszom és tudom, jönnek. várom őket,lélekben öltözöm, s ha látom a rőtet,álmodom már, szuszognak szavak,

borús, sírós félébrenlét alatt.

tátongó sebben lüktet a szív,halott vagyok, ágyam a sír,

megbántam ezt, megbántam azt.Nem vagyok más, csak elszáradt haraszt.

szemhéjszín fények, lehull a térszoba-testem kivérzett ér,

én meg fekszem, lazán, hanyatt.Ne zargasd a halottakat.

Felriadok, bőröm csupa verejtékszutyok,testem mellett másik test szuszog,nem is értem, miért érzem magam

egyedül, ha szeret az agyam?

21

Furcsa pár

Puha párnák tengerébenNézi egymást furcsa párablakon túl sötét honol

sehol egy csillag, a mosoly is fáj

emlékhalmokelmaradnakde ők talán

Megmaradnakkülönc párnak

akik voltaks a múló évekHiába múlnakel nem felejtik

egymás gondjátCipelik majdÉvek súlyát

együtt leszneksikoltó szélbena káosz színes

emlékébenMaradnak úgyahogy voltak

egymás mindentitkát tudóknak

a titkokatel nem eresztik

Hiszen márNincs más nekik

Nem kelleneka rossz emlékekJó maradjon megközös elmének

22

a furcsa párLétük sivatagában

Ha keres találHibát egymásban

Formálódnakát a jövőn

keresik majdaz elkövetkezendő

társban a régit, az egyetaz egyetlen érdek nélküli tettet

Hajdanánszerelmük hajnalánÉrintések erdejében

veszett róka helyébenÉltek ők mindig - szerelmük halott

Haláluk oka fojtó garottkörnyezetük

Mely mindent átszennyezkapcsolatoknak sehogy sem kedvez

bár mindkettőnekNagy volt a merszeMár egyiknek sem

ez a kedveJövőjükkel

kezdeni mit sem tudtaksorsuk ellen csak kapálóztak

emlékeikel nem vehette

álmaikatMegtörhetteMeg is törte

Mást mit tehetnek ezután?Újhold éjének világló hajnalán

szakítanak

23

U t ó i r a t

t ö l t sd k i a z ű r tés é rez z !

ny í l t s ebkén t é l jé s vérez z

e l h i t edér tha ke l l .

ö rökké l e s zünk?fe l e j t sd e l

Nem érdekelsz

Nem érdekel semmitávol akarok lenni

tőled és tőlema képektől

Jelentől, jövőtőlveled töltött holtidőtől

elég volt a sírásNálad se maradok

bármennyit hívogatsztávolabb szakadok

szaladok, a kiskutyádMögöttem szaladUtol nem ér sohabéna kis vakarcs

Nála az erőd, deNálad a hatalom

Hátad mögöttMúltunk is tagadom

Önmagam fölöttNem áll már senkiMeguntalak régen

Nem érdekel semmi...

tagadom az életemtagadom istent

Mindent letagadokMert tényleg senkim sincsen

24

Legyen végre vége

Legyen végremindenkorra vége,

a hisztit unomés nagyon jól tudom, hogy

hiába futomostoba köreidet magamtól,

nem engedsz dacból, magadból.a dacból, mely takonyként

borítja szeretetet,mely tönkreteszi

szánalmas életünket.

Ha életem célja lenne, hogy szeress,nem lépnék tovább, te is keress

újabb férfit, időben szóltam,jobb embert, amilyen én voltam.

N e m v a g y

Nem vagy nekem gyönyörű óda,nem hallgatok hívószódra,

nem vagy nekem semmi sem,nem vagy nekem szerelem.

Sorról sorra(annával)

Lópokrócba burkolózvaegymás mellett begubózva

Porszem száll a lámpafénybenNem mosolyodsz el,

És én sem.

2525

Csöndnéma szólamőrjítő kánonúgyis eljön

hiába várom

Ez a fájdalom

ez a fájdalomkell nekem.

Fájdalom az életem,

ez a fájdalommásmilyen,

csúf forradás lelkemen,

ez a fájdalomép eszem,

nélküle elveszem,

ez a fájdalomlételem,

levegőnél is több nekem.

ez a fájdalomtettesem.

Ha keresem, meglelem,

2626

ez a fájdalomkérelem,

ne legyen még jó nekem,

ez a fájdalomkényelem,

elengedni nem merem,

ez a fájdalommély verem,

kiutat csak képzelem.

ez a fájdalomszemtelen.

Hiába mondja, nem teszem,

ez a fájdalomkegyetlen,

ellenáltam, elbánt velem,

ez a fájdalomemlékem,

feledésben nincs részem,

ez a fájdaloméletem,

te okoztad, én kértem.

Ez a fájdalomnem csak ő,

Fájdalomnak neve most minden nő.

2727

Disszonancia

Nem az a baj , hogy nem i t thon vagy egyedül magad,hanem, hogy ál landóan önsajnálat támad nálad,

ha neked oké, hogy csak így sziporkázzak.

á m u l u n k , h o g y f á s u l u n k . b á m u l o m ,m e n n y i r e r á n k s ü l t e k a m i n d e n n a p o k !

M í g p a n a s z k o d s z , é r z e l m i l e g e l s o r v a d o k .

Remélem ennyi volt

ennyi volt. Remélem, nem látom többet elbűvölő arcodat,remélem, nem tör többé felszínre akaratlan öntudat,

remélem, hamar elfelejtelek,újra nem űz öledhez rémületaz őrülettől, friss magánytól,

béke, család, szeretet hiányától.

továbbá remélem nem érdekel ,emlékedet hová és hogyan temetem el .

Azok a lányokv a n n a k c s ú n y á kv a n n a k s z é p e kN é m e l y r é s z e gv a n n a k r é s z e k

v a n n a k d o m b o kN é m e l y g o m b o k

C s á b í t a n a k - e l ő á l l í t a n a k

2828

R o m á n cSikolyom: léted kacaja.

suttogod az üres szavakat,kerek szájjal, heves vággyal,

karöltve az éjszakával.

A végtelen lám, véget ér.Körbeölel sarki szél,

varjak többé nem kárognak,macskakövek nem nyávognak.

Félelem a lelkem mélyén,lesz bánat a világ végén.

árnyak jönnek kedvedért,eljönnek a lelkemért.

Csak az kell már, régen tudom,szerelmedet viszontunom,nézd a bárányt, felhőképben

közeleg a messzeségben.

Utolsó esténken bíborszín álomlopódzik a kihalt tájon.

Szíved látod két kezemben,Szemed tükör én szememben.

Szívem látom két kezedben,Szemem tükör szép szemedben.

29

Va l a m i é r tHa nem figyelek, felizgatja

Ha nem érintem, csak nem hagyjaHa nem figyelek, hazaviszemHa nem érintem, terhes tőlem

Cinizmust, mint szót nem értiEgész világ bántja, sértiEl van telve nyomorávalSzép leányok bánatával

S z é p e m l é k e k f e l r i a d n a k

s z á j a , n y a k a , a p i c i n y m e l l e ,k a r j a , l á b a , a z é d e s t e s t e ,f ü l e , h a j a , f o r m á s f e n e k e ,

m e s s z e v a n m á r , n a g y o n m e s s z e ,k ö l d ö k e , h a s a , a z a r c a ,

g r o k k o l n i ő t , v o l t é l e t e m c é l j a

Két vékony sor

vékony karok megr iasz to tok ,karomba gyorsan karo l ja tok!

30

S z é p m i n t á r a m a n y á r o n

szeretném csókolni szemed,Lebegésben fogni kezed,Néha össze roppantani,

világot fölborítani.

szeretni téged lételemem:vagyok én és én vagyok neked,

Félni tőled, de nem bántani,Nem elvenni, mindig adni.

Poharad vagyok, igyál mélyen,eljöhetek más képében,

babusgatlak, ahogy tudlak,nem szeretnék semmi rosszat.

Ébrenléttől furcsa álomtart távol, az álomhatáron

Leszel nekem, vagyok neked,így szeretném csókolni szemed.

szeretjük egymást - bugyog a számban,vallomásom tisztán hánytan.

31

BKV felár

Metrón nyáron szagot csapnak,buszon meg csak elbambulnak,

alighanem kapaszkodnakvagy ülésükhöz ragaszkodnak.

Elzötyögnek, nem törődnek külvilággal,csak fülükben morajló zeneszámmal.

A villamoson szebb a szemnek,szebbek a zajok, szebbek a lányok,

szebbek a tájak, a fiús talányok.

TabánRégebben voltak ronda lányok,

kik leülteksimán egy sörrelmellém a porba,

s együtt öntöttük később világaink borba.

Régebben sokat mosolyogtamazon, hogy nincs is messze, de szép kis séta kézenfogva,

a kisközért, ahol mindig sor van(míg a Mini játszik, bill csak táncol, demjén mászik, Charlie csápol).

De ma, ha leülnek lányok mellém a porba,inkább felállok, míg kedvemre valóbbakat nem találok.

(Lehet, hogy szeretnék már családot?)

32

POROS ars POETICAHa megérem, hogy megöreged tem

S k i s f e l e ségem e l t eme t t emAz ú ton vég leg lá tha ta t lanná vá lok

Miu tán meg tér t en hazaér t emNem járok több v i lágo t

Nem v i se l ek más arco t , é l ek á lmo tNem bámulok vén kecskekén t f i a ta l l ányoka t

Moso lyogva , eme l t f őve l várom ha lá lomat

Leszámolok végre s zavakka l , c send l e s zek , a l konya tNem táp lá lok keserűségge l á t s ző t t l égvár ábrándoka tHalá lomró l , é l e t emrő l nem í rnak c i kkeke t , könyveke t

Sem dícsőí tő/sajnálkozó bejegyzéseket , kommenteket

Szere tnék mé l tóságga l megha ln i gyorsanNem lázá lmok u tán

Enny i t ké rek c supán Úgy megszűnn i , ahogy é l t em

Nyomok né lkü l , bu tán

L i t á n i a

ÜRes aZ ÉLeteM / gyűlölök és szeretekkeRes aZ ÉRZeLeM / taszí tok és ölelek

eLÖNt a FÉLeLeM / ez vagy te , ez vagyok énMeGÖL aZ ÉRteLeM / társak vagyunk, megosztot t én

Kérdések, Válaszok

Szabadság?farkasvakságszabad vagy?legyél az!

komor börtön?időd töltömCsaládság?örök Rabság

szabad életmegöl tégedFélelem?gyenge védelem

rövid életenkitart a végtelenigézet?vidám végzet

35

makacs halálcsak megtalálÖrök élet?lassan vége

minden szépgondolt képÉrtelem?képzelem

fájó vétségmúló kétségképzet?valami méreg

szabadság?gyilkos vadságÉlet?túlértékelt képek

Barátom,

egy totemhez beszélszmezítelen testtel,

nem segíthet rajtadse isten, se ember.

36

Ego

Jézus meghal t

így én élek

Is ten nem fél

de én fé lek ,

egyenlőek vagyunk

mind a ket ten haldoklunk

Litánia IInekem a halál sem változtat a szerepemen

úgy leszek, hogy nem lesz senki nekemszög vagyok egy fakeresztben

pusztán eszköz szemetekben

lyukat ütnek csuklókon velemrozsdállok még lélegző tetemekbenmaradok én és vérük marad nekem

csak a halál nem változtat a szerepemen

37

L e n n é k k ö l t ő

l e n n é k k ö l t ő k i k é p e r n y ő r ő lh i r d e t i a z i g a z h i t e td e e s z e m b e j u t o t t h o g yf e l h e v í t e t te g y p o r n ó f i l ma z e l m ú l t é j j e le l t ö l t ö t t m i n k e tb o l d o g k é j j e le l m é n k t ő lm e g s z a b a d u l v aö s z t ö n ö k b e nf e l s z a b a d u l v aé l v e z t ü k a s i k o l y ta t o c s o g ó l é t e tn e m l á t t u n k t ö b b ég y ö n y ö r ű r é t e th o l j é z u s k r i s z t u ss é t á l t e g y r e k l á m s z p o t b a nv a k í t ó f e h é rm ű f o g s o r b a n

Messiása legyek?Messiása legyek

e boldog honnak?e lepusztult,ősi romnak?

Hol emberekcsak mennek, mennek,

mennek mígnemel nem vesznek?

beszéljek asüket népnek?Hívjam a létet

hol a halál lépked?

38

Jelenésekbéget a báránytörik egy pecsétFehér lóról masszaFolyik földre szétszennyezés lelkeelindul útjáraNincsen gyógyírkietlen szomjára

Reped a másodiktűzvörös fejjelNekilódul ő isHáborgó szemmelHáború kardjavillan a kezébenPusztításra termettÖldöklés vérében

törik a harmadikFekete lovasalakra vékonyNyaka inaselvágtat ő isCsontsovány testtelÉhségét oltjaMegannyi ember

Robban a negyediksárgaszín lóNem lassítja semmise hegy se tóbéget a báránya sárgaszín üresHol van a Hataloma negyedik követ?

39

Hárman jönnekarcukon csuklyák

a riadt gyerekekszemüket becsukjáka falakból csöppen

szivárog a véra vér sziszegveHozzánk beszél

- Nyíljatok sírok!Ébredjetek holtak!

Hív az uratok!Mi vagyunk a holnap!

Pusztító szél söpörkietlen utcákonMegáll az idő is

Percet már nem számol

Ülünk egy asztalnálsörözünk, írunk

Maradék ciginkbőlkartonszámra szívunk

Pincérlány közelegNyakában kereszt

Csikkünk oltjuk rajtasikoly felhőt repeszt

Ömlik az esőkavarog a szél

Mi már úgy születtünkHogy közeleg a vég

kitárjuk kezünka sötét égre nézveistenünk ezt szánta végső büntetésnek

40

körbenézünk köröttünkszámtalan ház éga vihar nem oltjaaranyló lángjukatPincékben a népekkitátják szájukatMég van levegőUtolsó szavakra

közelednek felénka lovasok vágtatvaGúnyánkat felöltjükLovunkra felülünkszavainkkal mi isa világra törünk

Emberek voltunkKik elhoztuk a végetNem szolgáltunk senkitCsak gyilkoltuk a szépetIstenek vagyunkTetteinktől halálKözönyötöknek hálaPernyeként szerte száll

kialszik a napeltűnik a holdRobban a csendelalszik a holtUtolsó képkéntLátod egyedül, árvánegy hegyormonZokog a bárány

41

M o s o l y g ó k

olcsó vasfoga mosoly hátánkacag az istenkacag a sátán

Vándorok emlékére

emlékezzünk vándorokra emberek. ahogy tartja kedvetek, de legfőképp elsuttogott imával,

talán pár szál réti virággal.Fejfák őrzik nyomuk az úton, rajtuk kövek,

körülöttük gyomok, igen, gyönyörű gyomok. emlékezzünk emberekre vándorok.

UnalomH a a t ú l s o k b ó l e l é g ,a v i l á g i s f e l l é p .M i r e m i n d e n b ő l e l é g l e s z ,a v i l á g m á r k i é g e t t .

42

17ez a dalRólam szólMélyen sérültRákkendroll

itt ez a világFelismeremHolott résnyirevan nyitva szemem

az a fajRégen halottaz égtől pedigsok földet, vizet kapott

az a lényNem te vagyCsodás testbensemmi agy

ez a földNem a miénkLaposra lakjukde mégis miért?

43

ez a folyamMég nem apadszürke kedvemFel nem szakad

az a regényMaga az életNem olvasodMégis téped

ez a versNem segít

Minden agybólMást merít

az a zeneNem magyar

GondolatotNem zavar

ez a fényképelhalványult

Minden emberMagába bámul

az a lányNem hevíttalán szép

de nem segít

44

az a pénzNincs nekemelvesztem háta jókedvem

ez a prédaÉn vagyokkét part közöttÉn szakadok

az a jégNagyon melegde a nyár márHideg neked

ez a végszéjjeltépRégen rokkantMost már ép

az a gyilkosengem ölt megFelelősségNem érinthet

ez a dalRólam szóltizenhét évemMegerőszakol

45

L á t o m á s

Látomás vagy víziószínes televízióaz életez a méregszéttör összerak majdtönkretesz téged

Írni tudni gondolatot

írni tudnék gondolatot,rajzolni mozdulatot,istenem, mily boldog lennék,talán újra reménykednékszebb életben,ó de várom,teljesedjék minden álom!

József Attila 92. névnapjára

Nincsen apámNincsen hazámNincs családomNincs barátomNincs istenem

Nincs szerelmemNincs életem

Mégsincs merszemvéget vetni

tiszta szívvel csak szeretni

46

Ö n t á j k é p

egy szép nap úgy ragyog,hogy sírnak érte a csillagok.Mind reszket és úgy kívánja,nem múlhat el nap, nap utána,hogy ne lássák ők is égből a földet,ne kívánjam látni egyszerre mind őket.

Érzem, egyedül vagyok mégis- ha fakó a nap, szürke az ég is -egy bűnös, fennkölt érzésben.Minden hazug kérésbenlobog az árny, de lobog a fény is,

érzem. egyedül vagyok mégis,elpattan ez az ér is,s ottpusztul, még ha szép is.

Ember vagyok, de egyben rém is.

47

18borús napon, borús reggel,még a nap is búval kel fel,harcol még a felhők ellen,

majd feladja a harcot csendben.

Zokog az ég vagy önti vizeletét,kiönti nekem szomorú szívét,

segítenék hogyha tudnék.Nem látom a lelked mélyét.

- Nem is lehet - zokogja nekem -ha nem nyitod fel lusta szemed!

durcásan előúszik,mellé pompás szívárvány kúszik.

Csillog-villog, kelleti magát,megfésüli sokszín haját,

nem néz rám, mégis érzem,tetszel neki fönt az égben.

Két szép szárnyadküldjön árnyat!

Magam vagyok, jön a magány,bőröm alatt mozog talán.

Félek, hogy jön, de tudom itt lesz,az alkonyi pír remegve reszket,

rettegsz te is, tudom, látom,pironkodva nézi félálmom.

48

Gyertyák égnek az esti ködben,elalszanak, ha torkom dörren.Álmos könnycsepp riadva úszik,Még több könnyben hason csúszik.

Örülök, és meg is hatott“élj sokáig” fuvallatod,örülök, de arcod zavart.Félek versem verset szaval.

Éjarcomon, fényszememből,gejzír tör föl életemből.Életfonál két part között,gyermeklelked mégis örök.

- Ne bánkódj ha magam volnék,ha kellenél, hidd el szólnék,nem is vagyok soha magam...elmondanám ha lenne szavam.

Magány börtön börtönőrömérző szíved titkát őrzöm,ketten vagyunk, én, a magány...ha lenne kiút megmutatnám.

Mit is érzek? Mi az öröm?boldogságban mi az üröm?ilyen vagyok? Hol a maszkom?Ha felteszem, boldog arcom?

49

taníts meg, hogy örülhesseka csábító öröklétnek.

Minden elmúlik. Most szomorú vagyok?Öröklétet nem adhatok.

ajándékod lehet igen szép,de egy-két év ha rálép

megmarad-e örök egyben?Boldogságod lesz még bennem?

Fáj ha adnak, fáj ha nem,félek ha kapok rosszkedvem

hová bújik? bőröm alá?Hová bújik pazar magány?

alkonyi pír elsötétül lágyan-lassan.Álmaimat nem kaphattam.

Égből zuhan egy béna angyalnyomában lecsapó karvaly.

- Miért van ma is szép rosszkedved?Miért nem éled ünnepedet?

- Ünnepemet? Ne nevettess!Halálomra nincs még tettes.

- Örülj hogy vagy, nézd az eget... - Nézhetem a bús felleget.

- Nézd a szépet, színaranyban... - Hazugság van, szívalakban.

50

Ittártatlanul bűnhődöm

itt, ezen a földön.Ha van söröm, iszom,

ha van pénzem, költöm!

Ú j r a g o n d o l t s o r o k t o r a

áthúzott sorok mind boldogok.kiélt képek voltak hamisak, ám szépek.Üres korsókon, metaforikus torzókon

bezzeg nem virít a hiány jele!Rövid élet? Örök halál? teli pohár? ide vele!

kit érdekel, hogy túl hangos a zene?

Károsmarihuána, hasiselszívom ma ismindent megértekha Lsd-zekbiztos menekvésmögöttem rettegéscsak jön ha jönén kiröhögöm

51

Á r a m s z ü n e t

R o k k a n t e r ő , r o p p a n t e r ő v e lt é p i f e l k é t s z e m e m ,m e g s z ű n t e m l é t e z n i ,n e m g o n d o l k o z o m m á r, a z t h i s z e m .

k i é g t e m , m i n t e g y á r a m k ö r,n i n c s m i t í r n o m a z e m b e r r ő l ,n e m t u d o k m á r í r n i ,c s a k s a t n y a s z e m e m m i a t t r í n i .

Ö k l ö m m e l n y o m o m s z e m e i m e t ,n e m é r z e m é r z é s e i m e t ,n e m h a g y h a t o m k ö n n y e m p o t y o g n i ,m a e s t e n e m l á t h a t z o k o g n i .

19N é h a a z t k í v á n o m l e g y e n v é g e

o l y k o r b á r f o l y t a t h a t n á mn é h a s z ű z e n h a g y n á m

o l y k o r b á r m e g r o n t h a t n á m

Felcsendül a dal,ami mi ketten vagyunk,fájdalom önti el agyam,

ismét mi maradunk.emlékek, pillanatok

kitörölhetetlenül fekszenek,miközben mindketten

azt hisszük, bizony, ez rengeteg.

52

alkoholmámorban elúsznifájdalom, fáj,elmosódik bennünkaz egykor éles táj.

ismét egy alkalom,azt mondják, használd ki,nincs értelmetovább őt reménytelenül kutatni.Mutogatod mi vagy,de fátyol takar,van aki megismer,és mindenki mást akar.

van egy hely talán,ami neked való,világban egy sarok,ahol minden torzítható,nem kell beszélnicsak a hazugságról,az emberekegyéni igazáról.

U.i.:látom magamatlecsúszott értelmiségiutcán kéregetholnapot ígériimádkozik prédikálnem tartja szavátösszegyűlik kis pénzs leissza magát

53

Nem értem miértnem értem miért nem dicsőítjük a múltat

nem értem miért nem szeretjük a rútatnem értem miért nem értem magam

nem értem miért nem hallod szavamnem értem miért nincs válasz

nem értem miért nincs támasznem értem miért létezem

nem értem miért nem éhezemnem értem miért nem szép a világ

nem értem miért nem megyünk akkor továbbnem értem miért nem értem

valaki tehetne valamit már értem!

dicsőítjük a múltatszeretjük a rútat

Értem magamHa hallod szavam

Minden válaszÚjabb támaszNem létezemÚjra éhezem

szép ez a világMegyünk mégis tovább

Nem értem, miért nem értem,valaki tegyen már valamit értem!

54

??????

elnézést okosok, ugye nem zavarok?Mi a téma? Génszabályozási zavarok?

bensőségek? emberi lélek?Jól sejtem, hogy nem érteném meg?

Mert mi a lélek? Hol van az?emberi testben furcsa gaz?

szívja csak az életet?Nincs válasz, csak kérdezek.

Á l m a t l a n s á g

Nem bírok olvasni,keresem a szavakat,napnyugatkor gondolom,milyen szép pirkadat!délben fekszem,este kelek,igen többszörjelent nemet.

55

SzürkületMint öreg villanykörte lobban ki a fény,elszürkül a világ, elszürkül az én,szürke ruhában, szürke emberekkeresik a tehetségeket.Elkopnak az ötletek, beszűkül az identitás,helyette száguld felénk valami merőben más:biztos siker, biztos élet!Kérdezem tőletek: biztos élek?

SummaA verseim, tudom, mit sem érnek,

mindent csak kortárshoz mértek,

nem segítenek a részeg érvek, viszont

(hahó, a versek mit sem érnek!)

mindent, de mindent csak tettekkel mérnek!

56

üres FÜZET lapokCsöpögnek a pe rcek

Fo lynak e l a c seppekRinga tózom mora jukban

Nincs nyug tom az á lma imbanFe lke lek

Hul l ámz ik a pa rke t tÚ j ra be t eg l e t t em

imbolyog a hányásvörösborban f e t r eng

sugárban szavakka l sú ro l j a az a sz t a l tHa lk í t sd l e a hangoka t

Nem sze re t em ez t a da l t

M i h e z t a r t á s

Csendet fenni.tollnak lenni.Csak figyelni.

...Miért pont ő és miért pont én, feneklünk a fenekén?

...Hosszú percek nyugalomban, unalomba hogy nem fullad?

...

...

Úgy é l régen , n incs hónapja ,Ébrenlé tnek n incsen napja ,

Idő ha múl ik , nem vesz í t ,Eszé t majdnem e lvesz i .

...Örülök a jókedvednek

Minden sorban megtörnélek...

...Új tapéták visszhangoznak,

ne figyelj rám, bármit mondjak.

59

FÉLÉNK FORMAFÉLÉK

I

egyedül a sorokban,a versszakokban,lelhetsz megújulást.Nem élhetsz a múltban,réges-rég letűnt korokbanfolyton-folyvást.bízzál a miértben,ne kérdezd kiében,ne keress fogást.Hihetsz az igébenvagy gomolygó felhőkbenlelsz csak megnyugvást. törj ki! dobd le a normákat, talán értelmet adhatsz a kusza formáknak.

60

II

Elmúlt a rosszkedvElmúlt a télHelyette derűVígasság élItt a tavaszUtána nyárA kéklő égenMadárhad szállAz emberek örülnekA megtalált jókedvnekMajd jön a baljós őszA kopár erdőben megriad egy őz Hiába a remény, hiába a hit Az ősz után úgyis tél jön megint

61

III

apám gyakranMogorva és komor,Minden szóértengem okol,anyám szerint felnőttem,Pedig mégsem,Neki nem vagyok jó,Még nem.Felnőttnek túlGyerek vagyokÉrtem sír majdMíg mással andalog. a szív dolgait nem érti egy gyerek Jobb neked, ha mindenki szeret

62

V

Egy életem van s egy halálom,Egy életben egy barátom,Egy egység egy sör,Egy kocsmában egy kör.Egy részegség egy este,Egy este csak egy lány teste,Egy időben egy szerelem,Egy életen át az egy igazit keresem.Egy nap egy vers,Egy emberből egy nyers. Egy életen át egy társ, egy társra, egy életre vágysz.

63

VII

Lökdösnek az utcánMindenki elgázolMindenki beszélde mit sem hall magábólCsupa rohanóNagyon fontos emberbeindult a gépezetitt az újabb rendszerMég egy évtizedÉs én is ott leszek Mindenki fontos és kemény, Lehet, hogy mégsincs semmi remény

64

X

N i n c s v á l a s z b i b l i á b a n ,n i n c s k é r d é s h i t v i l á g b a n ,k ó s z a m e t a m o r f v é g l é n y - s z ü l e m é n y ,b ü n t e t n i k ö n n y ű , n e v e l n i n e h é z ,g o n d o l k o z o l , d e c s a k t ö r ö d f e j e d ,f e l s e t ű n i k , h o g y a z m á r b e t e g .i n g e r l é s n e k t ű n i k s z a v a d ,r é g m e g a d t a d n e k i k m a g a d . H i t e m s o s e m e r ő s e b b n á l a m . Ö s z t ö n e i m s z e n t e l m é m h a l á l a .

XI

szép szín színez tégedvilágoskék lesz a véredHíg az a vér - csak kicsit piros -bármit is tolnál minden tilosPiros korong sárgára váltRossz érzésed másra most szálltMindenki veszett kivéve tégedszörnyű álom álmodj szépet!sárga lámpa majd zöldre állMagunkfajta jövőt hol talál? a jövőnk színe piros csíkos Csak az jön be ami tilos

65

XII

autonóm city,identity zavarok,elnézést szavak, de ténylegnem zavarok?Hol van már a nyelv,elveszett a magyar?Minden nyelvencsak magáévá akar?Nem engedek,tartom szavamat,egészen végsőkighallom csak magamat. Magyar vagyok és én vagyok a nyelv! Nem értek meg semmit, mert más nem érdekel.

66

XIX

Élet, mit nincs megélnemelképzelve, nincs mit félnem,esélyeket elszalasztva,nem élni nem elhagyatva.Nem szeretni, nem megcsalni,elszeretni, tovább menni,nem futni és lélegezni,nem feküdni, nem létezni,nem lázadni, alázkodni,emberekkel tudni bánni, nem élni, nem élni meg, mert apám fiát agyonverte.

67

S z ö s s z e n e t

s z e r z ő i d a lj o b b v i l á g o t a k a r .M e g c s i n á l t s z a rt ö b b r a j o n g ó r a h a j t .

Idill bluesidilli nap, idilli óra,

elcseszett perc, feltörő sóhaj,félek, remeg a testem,

szeretlek még, ez izzik bennem.

egyik oldalt, szomorú övezet,lábam alatt koptatott kövezet,

jobb felé egy bordély vár,a másik oldalt, egy szomorú bár.

választom mégis az idilli magányt,valaki beszél a kocsmáros hangján,

arról beszél, hogy milyen jó nekem!Hogy biztosan érzem, hogy tudom, hogy szeretem,

s, hogy ne fájjon a hiánya...nekem már beszélhet, hiába.

szépen lassan kiürül a pohár,rendelek még a sokadik után,

fizetni készülök, de nem engedi:- Hagyd a vendégem vagy holnap reggelig.

68

Megköszönöm: - köszönöm szépen.- Ugyan, hagyjuk ezt most kérem!inkább, menj, menj vissza hozzá,nem valódi az összes gond már...Gondolj bele - suttogja halkan -mennyit jelent az időtartam,egy csók, két csók, egy smár, két smár,régen volt, megbánta ő már,bánd meg te is, rohanj visszalegalább te leszel teljesen tiszta.- sajnálom, de nem lehet,nem feledem a képeket.Felidézem őket újra meg újra,

bár akkor még csupasz az ujja.

- Gondolj inkább, gondolj arra,mi lesz majd, ha nem veled csalja...- Nem is fogja! - sziszegem zordan -Nem leszek az utolsó a sorban! - Pedig szereted, vagy nem? - azt hiszem atyám végeztél velem.

idilli hajnal, idilli küszöbénelcseszett élet, idilli pereménállok a megállóban, még rád várok,talán sajnálom a fáradságot, a fiatalságot.

69

M á m o r

e l m o s ó d o t t a r c o kh o m á l y o s a n s z ó l n a k ,m o t y o g n a k h o z z á m ,m i t h o z a h o l n a p .t a l á n k é s ő é s s e m m i t s e m j e l e n t ,m é g i s á l l í t o m ,b i z t o s a n s z e r e t e m !b i z t o s a n s z e r e t e m ,í g y j ö n a h o l n a p ,e l m o s ó d o t t a r c o kh o m á l y o s a n s z ó l t a k .

A l u d j !L a s s ú k ö r b e n v é g e t é rá j u l á s b a n m á s t r e m é l

L é l e k n e k n i n c s n y u g o d a l m aÉ l n i v á g y á s t o v á b b h a j t j a

L e f e k s z i k e g y p o h á r k á v a lŰ z ö t t e k n e k m á m o r á v a l

H o l n a p m á s l e s z , h o l n a p m á s n a pS z é p e m l é k e k m á s n a k f á j n a k

70

H a r c o l n i é r t e

Harcolni érte és győzni tudniFigyelni a mindenségetJátékok játékát játszani képesVeszni érte és tudni bukni

Békességről nincsen szóHáborúban állunk, s nem lesz végeszép soroknak kény-kedvéreMi szenvedélyre ráható

tegyek úgy, mint tesznek velem?boldogságot el nem hiszemLiter borban vígasz tán?korlátoltan buta már

Mentálisan sem érdekelHa magadhoz nyúlsz magad leszel Érzelem csak gondolatikeveseknek hagyod hagyni

71

Üres füzet lapok

Lenni elérhetetlen,szenvtelen, szemtelen,életre nem jogosult,csak néha több, mint károsult.egyenlően egyenletlen,szabály legyek véletlenben,legyek más, mint aki vagytok,mégsem az, kit nem akartok.Lehetnék ő, bár ő lenni furcsa,hisz ő lenni jó és nem lenni gondja,lehetnék jobb, mint amilyen,lenni jó, csak pazar legyen!

72

R é s z e g s é g

érzem ma el fogok ázniel fogok ázni ám nem fogok fáznirum fűt forrón belülrőltompa csillám szemükbőlcsábít vonz majd kifordítegyik csillám rámordítgorombán - mert nyugalomból -bújok elő sírboltomból

felmerültem tudatalattimbólkihúztak de szavaimbanlátszik már a tudat alattnincs új barát éjszaka alattminden mi fontos régen megvanfésűm macim mosószappan keserű ízében úszkálok régmúlt poshadt vizében

érzem ma be kell még rúgniutána meg futni futnivéresen heverni a földönholnapomat kórházban töltömelvertek ma csúnyán éjjelhiába jöttem jóval széppel

inkábbvisszabújni magányombabefeküdni ágyikómbafelejteni majnem mindentmegtalálni féltett kincsem

73

N e m z e t i ü n n e p( 2 0 0 6 )

M é l y e n t i s z t e l t e m l é k t á r s a m ,m i é r t n i n c s n y u g t u n k e l m ú l á s b a n ?N e m á l l n i s e m e l y i k o l d a l o n ,v é g s ő s o ro n n y u g a l o m .

Minő öröm köszöntönömegybegyűlve népes népet!

( röv id ha t á s szüne t - t aps ) Csaljuk félre lépesmézetvadmálnával, csak módjával,marhavérrel, galambvérrel,iszonytató kedvességgel,

Farkasvérrel, turulvérrelfenőkéses díszítéssel!

(he j ! )

Megváltásunk pálinkábanminden hosszú hideg télenszökkengetünk messzeségben.Csupa öröm, más is lássa,dalainkak nincsen párja,t ánc !

soha nincsen végre vége,űzzünk gúnyt földkerekségre,erőt elő, minden rendben,ego olvad nagytömegben! (o i -o i ! )

74

Furcsa falat kapart falatminden éjjel lázas hévvelköszöntött rá unalom,húgom, bátyám fogadom!

( t aps ! ) kényes forma csak megoldjanagy szívével csak mértékkel,óvatosan, félve, bántvakészül ő a mártírságra.

(ú j s zónok szó l )szépen csendben szavaljatokígy legalább nem zavartok!terveim közt tervek terve,tetteimért nem felelve. ( fú j ! )

Nincsen semmi? Én tudom mi van!Uszítani nyugalomban,egyszer-kétszer jobb szélével,fiatalok friss vérével,harcolj!

r i a - r i a ! Rég i s zónok enged a f e lké résnek , f é lbeszak í t j a , öml ik a vé r, habz ik a t ömeg , ma jd c sendre in t , beszé l

terveim közt nyugalom:új korokat uralom,vérzik vágyad, letört szárnyad,ideje van számadásnak, táncolj!

( ége t t s zag )

N a g y p a p a , n e m e m l é k s z e m o l y a n é v re ,n e k é rd e z t e m v o l n a f é l v ek i k e z e k a z e m b e re k ,k e d v e s e k v a g y e g y e b e k ?

75

P e s t i h e l y e k

N e m ú l h a t e g y é j s z a k a , h o g yn e h í v n a a v é r s z a v a .

v e s z e t t ü l r á n g o k ,e g é s z t e s t e m r e m e g ,k ö r ü l ö t t e m n i n c s m á s ,c s a k c s i l l o g ó s z e m e k ,v i l l o g a f é n y i s .M e g ő r j í t a z e n e ,l á z b a t a s z í t ,a l á z a t o s s z e m e .N i n c s e n a r c a ,m i t s e b á n o m !Z u h a n o k f e l é ,h o g y k í v á n o m !H a n g j a r e c é s ,t ú l s o k d o h á n yú s z i k t o r k á n .R e d b u l l v o d k á t i s z i k ,s z l i m e t s z í v ,v a g i n á j á b a nd o b o g k o k a i n s z í v ,m i n i s z o k n y á b a nv o n a g l i k a f ö l d ö n ,n e m f o g m á r f e l s e m m i t ,t a x i t h í v o k m o s t r ö g t ö n .

76

Tudományos megfigyelésT e g n a p , m i k o r e g y p a d o n ü l t e m ,c s a k ú g y b a m b á n e l m e r ü l t e me g y c s i n o s l á n y b a n , s z é p l á b á b a n , j á r á s á n a k r i t m u s á b a n ,f e n e k é n e k r i n g á s á b a n .A l á n y o k t a l á n n e m s é t á l n a k ,l e b e g v e f e l h ő k ö n j á r n a k .

Szerda

Honnan vajon kecsessége,ösztönszerű ösztönlénye?

Nem is nagyon viselkedik,mást sem tesz, csak incselkedik.

Hagyom magam elmerülök,szája felé belendülök,

szem lehuny, így természetes,nyelvem mohón nyelvet keres.

Nyelvem mohón nyelvet kerget, deelharapja, vége ennek!?durvasága mélyen sért,

fél percig ha bírom még.

Megszeppenten kacarászunk,lábunkon már alig állunk,

nem is hallom mit beszélünkcsóktól csókig alig élünk.

77

FarsangLátlak tisztán, álarcod az ördög.taszít, vonz, ám még időt töltök

kihívással, bátorsággal,pillanatra találással.

Mindig ez van, ne is törődj vele,míg megtalállak, elveszítlek,

közel engedsz, távolodsz,versengésben mosolyt lopsz.

sanzonokban elmerengve,andalogva, nem keverve

mással mást, így nincs probléma,tovasuhan hordaléka.

Ugyanaz a dallam mindig más szavakongarantálja gondolatom.

Nézni hosszan

kávészínben elmerülvemagamfajták menedéke.

Nézni hosszan révületbenráérezni rémületre,mi van ha épp másra vár,ha magamfajtát unja már?

78

Szavaknak élével

szavaknak élével venni le lábáról,megfejteni újramit mondani tudni,belebújni életébe,közben az égvilágon semmiről se tudni.

Mondhatsz nekem filmeket, könyveket,hogy talán így megítéljelek,mondhatod, dolgozol,kérdezném, mégis hol?Hazudok, nem érdekel.Mikor csókoltál először,inkább ezt mondd el!

79

A z u n a t k o z ó h a r m a d i k

a:írni kuszán gondolatbanOlvashatatlan külalakbanFelfedezni őtet magát- imádom a lelke nyomat! -szolga lelkem kiszolgáló urát

b:Olvasni, mit le sem írna

Csak míg alszom elsuttogna,esti mese, el se hinném

- Ha gerincemen nem érezném -Lehelete bizsergését

a:Míg velem van, s engem szeretFelülírja világegyetemet,átlátja a valóságot,- Muskátlinál szebb virágot! -teremt nekünk más világot

b:Ha másra hív egy másik világ

Megyünk vajon együtt tovább?vagy legyőz majd az akarat,

- bár nincs világunk szabadabb -a “minden rendben, hagyjad csak”?

ab:törvényeink egyszerűek,

Érzelemre hülyeségetHordunk össze nagy dadogva,

- egymástól ezt eltanulva -Fejlesztettük nagy hőfokra

80

C :F e l s z i p p a n t c s í k b a n a s z o m b a t e s t e ,b i z a r r k e d v ü k e t t o v á b b n e m k e r e s v e

i n d u l o k e l m a g a m h a l á s z a t r a ,va d á s z o m i n k á b b m o c s k o s a b b s z a v a k r a

M e g n y i t ószépségének árabaromi nagy drámaMulatónak szépeMindenkinek kéne

Látszik néha, hogy vinnéd többre,mint csöcseiddel üzérkedvebolondí tasz másokat ,bolondí tod önmagad.

ti pedig! Huszonéves zenére vagytok f ia ta lok újra ,és - halkan szólva - minden nő egy büdös kurva,gondol já tok, s ebben hibát túl r i tkán ta lá l tok.

Fiúk ostobán bámulják a lányokatkeresve a butábbakat ,szép szavakat nekik szánnak,Mind közül a legostobábbnak.

Húsznak nézem, de nincs t izenhat ,tőlem semmit nem akarhatmár,

bárharsan a fanfár,kár, hogy lám,már öreg a vi lág.

81

B á r p u l t n á l

tenyerén a mosolyaédesget magához,szememben sok italommal égek a vágytól,hogy odalépjek:“Nevem Péter.”Hazudok. És? kit érdekel?

Lelke lehet keserű,egy Unikum emlékmű.Szorul össze leány torka,keserédes hívó szódra,neved legyen Keserű!

Ne legyen nekem soha nevemmás, mint neked megfeleltem.biztonságot sokat adok,viszont sosem viszontkapok.

Szíve biztos savanyú,szemráncaidat falja bú.Összeszorul ember gyomra,savanyúan hívó szóra,neved legyen Savanyú!

Nevem legyen szomorú.

82

T á j k é p

H e g y e k m e s s z e d o m b o r o d n a k ,l a m p i o n o k s z á g u l d o z n a k ,m u l a t ó h e g y e k , s z ó r a k o z ó d z s u n g e l ,s z a l a d a t a l a j , h a m a r o s a n e l n y e l .

Komolyan, kire vársz?

Ha lenne kedved, valaki keresné,Ha lenne tested, bárki eltemetné,

Ha lenne tered, kitöltené,Ha lenne időd, vesztegetné,

Ha lenne szíved, összetörné,Ha lenne léted, értelmezné.

M i k o r k i v e l m u t a t k o z o l ?M i n d i g m á s s a l u n a t k o z o l ?

Vidám végzet

ahogy moso lyogaz maga a c soda ,ké t gödröcskéve l a r cánigéz engem oda

őz ies t a r t á saF inomságo t sugá roz ,Nem ad ja magá t könnyen ,ez sz ívügyekre ká ros

Nem zava r j a , hogy zava rom,de nem ö rü l , hogy aka romviszon t ha nem l e l em ö römöm,enny i vo l t , megköszönöm

83

A képzelet hulláiÉs?

Végül elégek, elégünkvonzanak a fények

kiváltképp a neonkékek

Hiába szárnyaló, szabad létünkjövőnk buta rabjai vagyunk

ellenállni nem tudunk, nem akarunkvakon követjük bolyongó sorsunk

Életem egyszerűegyszerűségében gyönyörűLepke vagyok, nem bánom

csak emberré ne kelljen válnom

Egyedül

egyedül az egyedüllétÜldögél egyedül,várja az embert, nem is sejti,Hogy az pont előle menekül

Szeretnékszeretnék szabad lenni

Ha kedvem tartja üvöltenivagy csöndben bújni

vak szobábanegyesülni lelkem

káoszábanLátni mindent

elmesélni tudniHarapni csípni

karmolni rúgniHa érdekemígy kívánja

s olyan embertki így sem bánja

Hogy megszülettems szabaddá lettem

Nem magyaráznámsemelyik tettem

85

Fölöttem pedigNem állna senkiZokogni ésboldoggá lenniszép életemMegbecsülnémÖsszes kincsemFelbecsülnéms nekem bizony több lenneMint bárkinek az életbevetett hitemerősödnea világ újravonzó lenne

kalandoznékMulatoznékboldog szívvelsóhajtoznékHa mindenki hagynaHogy éljemMinden napomszínes égbena harag ismétHiányoznaMinden gondomMegoldódna

86

Nem lennéksoha gonoszNem gátolna

Hegy se szorosRepülnék fel

Fel fel az égbebárányfelhők

Lágy ölébesütkéreznék

Fényes napbanNem hinnék

többé papbana boldogság

itt állna velemátkarolnám

Mindkét kezemszorítaná

barátságbólLemondanékszamárságról

s ha a felhőelrepülne

követném őt rajtaelvegyülve

Napsok sugarának

képében

87

Nem hinnékÉletem végébenNem félnéks szorongásomTovatűnneSzomorkásanbátor lenneGyáva szívemMegelőzneszabad híremtárt karralvárna a Hold

Nem bántanaÉlő sem holtegy nap meg talánÖrökbe fogadÉgő szemmelsírva fogadGyermeke lennékkicsiny napaz égen egyÚjabb csillag

Élni édesÉlvezetMert szárnyaloks velem a képzelet

88

Kirándulás

Hová tűnt a sej te lmes vi lág?a gyémánt a bányák mélyéből?

Látom a pontot , s közeledem hozzáGondolatok széléről

Csalódtam már mindenben,a hi temben és is tenben,

a lányokban, az érzésben,a válaszban, a kérdésben

Hiszek viszont mindenben,az öngyógyí tó szel lemben,a kérdésben, a lányokban,az érzésben, a válaszban

az egész csak egy kirándulás ,szendvicsek a zsákom mélyén,

Rej te t t labir intust ha járok,el időzöm az öröm rétén

de szakad a gát , rohan a vízNagy robaj ja l fürödni hív

Rohan le , tör á t a völgyön,Nem zárhat ja se fogda, se börtön

Rohan a víz , szakad a gát ,Hiába gondolok, hiába már,elpuszt í t mindent , fe lépí t i ,

Megtiszt í t ja , megszépí t i

89

A képzelet hullái

6.Fóbiának nincsen fiase barátja se rokonaFóbiának nincs esélyese Zsófija se eszterkéje

1.bezártságon ki segít?Ha régi barát újra hívbenne van a miért neCsak lehetetlen ne lenne

2.depresszió nagy csábítóUnalomba befásulókopár lelke merre menne?Nem lesz már több jövedelme

4.Ha erre jársz te Félelemszerelmemet elrejtemNem a tied ne is akardPuha pöcsöd fájón vakard

8.Gyűlöletnek nincs kérdésevan viszont sok összefüggéseÖsszelopja innen-onnanszíve hamar nyílt lángra lobban

7.Függőségnek bús barátjaMegölheti mégse bánjaszenvedélye éltetiMinden percben kell neki

90

9.Hazugságnak nincs kegyelme

barátság már nem él veleHazugságból bármi lesz

Nem csinos és sosem kecses

5.Rettegésnek sincs nappalase éjszakája nyugodalma

Újra tenni ő nem tudFélelmében belerúg

14.Önhittségnek ereje

Hogy önbizalom lepi beGyengesége mélyen maradLelke kopár sosem szabad

15.Önkontrollnak komornája

semmi más csak nyoszolyájabelefekszik mert ő tudjase tegnapja se holnapja

20.veled mi van szomorúság?

Nincsen apád nem volt anyádvárni mindig soha jobbat

Unalomba hogy nem fullad?

11.Ostobának nincsen véreNincs jövője vesztesége

Ha van társa nincsen párjasenkije sincs ostobának

91

13.Nimfománnak nincs magányaÖle mindig másnál járnatüzes teste sokszor bájkielégülést sehol talál

21.szenvedélynek nyugodalmaHa mindig van ki őt akarjaLejönni róla nem lehetNem segít a képzelet

16.őrületnek nincs hatalmaemberenként más a sarjaHabzó szájjal kevés egy életbármely kérdés értéséhez

17.őszintének van szép bájaszerelmese elmúlásnaktöbb barátja társa nincsszeretni neki talált kincs

12.komor és bús MelankóniánakNincs testvére nincsen lányase ádámja se kedvesetovábblépni merre merne?

19.Rosszkedvnek sincs barátja,Ha tehetné csak távol állnaő már tudja nincs esélyese mosolya se Nettikéje

92

22.túlpörgésnek nincsen párja

Nincs nappala nem volt álmaNem van benne semmi valós

Csak más utakon elutazós

10.Művészetnek nincsen esze

Nem kérdezi szeretnek-eegoista hedonista

Ha nem kedvelik nem mozgatja

18.Részegségnek van reménye

Édes búsnak feledésevedeled a száraz bort

kitől tanulsz jómodort?

3.Feledésre nem emlékszem

Feles pohár van csak képbenNem igazodom el a gépeken

Nincs kit hívjak részegen

Egyik nap hirtelen, mit hoz a véletlen?

egyik nap hirtelen nem tudom, mit hoz holnap.Lehet, hogy józan ész,talán holnap vész el, ami ma van.ami ma este egészen egyedül van.

93

GyorsanMindenszentek éjszakáján szép vagy mint egy látomás

ereimben Jézus vére vérem helyett csordogál,Megőrjít a túl sok festék, megőrjít, hogy üres vagy,színes festék arcodon van, fejedben meg sima agy.Ösztönszerű mozdulatok, csótánylárvák torkodban,

Fészket raknak, házasodnak, szorgoskodnak szorgosan,Repül perc és röpülnek ki szájadon,

szárnyuk lágyan csiklandoz,a nyálban úsznak szárazon.

Halak jönnek, összevesznek, te csak állsz és bámulodtársaidat, társadalom összes terhe válladon,

szenny az utca, mocskos cucca csepeg le egy csatornán,esernyővel fehér ember incselkedik mogorván,

Nézel vissza üres szemmel, rágyújtasz a Margit hídon,ideje már újra szenvedj minden üres régi kínon,

Gyógyszeresen kezelnek, míg kásás lesz a kék szemed,Üvöltenél, ordítanál: vágjam le a kezedet

szívószállal, egy bárkával elhajózol szigetre,Otthon vagy már, minden más így bevetve,

Minden szert és minden növényt,egyedül vagy, egy magányos sövény,

Lélegzel a leveleken, zöld az ujjad, tested barna,Gondolod, hogy bárki téged meghallgatna? Érted

vörös golyó lángol égen, csillagodban megváltásod

kérd el szépen, táncolj térden!

Jézus testét megetted már, megmérgezted összes véred,Nyers hús íze szádban olvad, roppan szét a csontja kérge,

kiszívod a velejét, csurog le a torkodon,isten mégis megbocsát majd bocsásd meg a holnapom!

94

N a p n y u g a t

Utálom magány-estém mocsokhegyét,mikor érző szívvel szerethetnék,napnyugaton nyugszik a nap,napkeleten nem zavarhat.

Napkeleten vidám romoktövénél dúdolgatok,napom lustán gyorsan jár,napnyugaton velem hál.

Nem alszom, nem nyugszik lelkem,nem talál rám álomszentem,mocskos szobám, mint múltam terül,majd rendbeteszem hajnal körül.

SzemfedőbenFent a felhőkben látom őket,

Rosszkedv magok égig nőnek,esik és kopog, roppan az ég,

kesze-kusza féléber nép.

Láblógatva ereszkednek,suttogva veszekednek,

Ovális arcukon géppuska düh,Ólomból öklük államra üt.

színek kergetőznek míg szürke a képzeletFekete gyászban táncol türkiz öröm lelet,

eltemetve fehér ingben, nyakkendőben,szemén lila szemfedőben.

95

Fönn a kékben érzés szárnyalkét gipszelt törött szárnnyal,szemfedője szemén féltve,vad szellő le ne tépje.

Gyermek arcban öreg szemekRáncos bőrén árnyat temettömegsírba, vígan sírva.

Közjáték (késelés, leukémia)

Rákos patak Rákos patak Rákos patakCsobog az éjben Csobog az érben Csörög a szélbenártatlan ember ártatlan sejtek ártatlanok együttkúszik a vérben Úsznak a vérben Utaznak a fényben

Ö r ö k t á n c

Fe le t tünk t ánco l sok f ény te l en c s i l l ag ,Feke te f r akkban az ezüs t ho ld ,

Örök t áncában szőke nappa le l j á r j ák mindaz t , mi va l aha vo l t .

Minden é rzés e l tűn ik az é jben ,körben t á tong a vonzó ű r,

Én nézem a vénusz t - moso lyog r ám szépenaz ő a jka iva l - egyedü l .

i smé t i zzó , bo ldog me legLép e lő az é j l ep l ébő l ,

b íz t a t minke t , f e l fo r rós í t ,vad hév tö r f e l k rá t e rmé ly rő l .

az ö rök t ánc l e l a s su l ,körü lö t tünk be fagy az idő t ava ,

egyre c sak u t ánam üvö l tFagyo t t l e lked mocskos szava .

96

süssön a nap i smé t ,Ú j ra egysze r, ké r l ek engedd!

vak a szemem, de é rzek minden t ,Mi t h ideg sz íved t ap in t an i enged .

Jöhe t ú j l ány, me ly f e l fo r rós í t ,k i f e l lobban t j a hű l t s z ívemet .

a szőke nap meg moso lyog r ánk ,s on t j a ma jd a me lege t .

tud juk jó l , hogy minden ú j t áncegy ide ig a r ég i rő l s zó l ,

ám nem gondo lom, hogy t ánco lunk méga cs i l l agok köz t va l aho l .

Könnycsepp útjaOrrom völgyében bánat-könny csúszik,kövér könnycsepp halkan búcsúzik,elhagyta kék-szürke szemem,engedni vissza többé nem merem.

Lepottyan a földre, az beissza gyomrába,beesik véletlen’ fűzfamag-szobába,Életre kelti, bíztatja, sürgeti,adjon álmokat, sietve nőjön ki.

duzzad a mag, dagadva feszítiFöldanya gyomrát belülről hevíti,szárba szökken, növekszik az élet,alkotott ismét valami szépet.

szomorú estéken, ha magány-táncom járom,átnézek a testeken, és látom fűzfámonMadárfészek honol rejtve,Élet született álomkertben.

97

I d ő l e p e l

alkonyi fények izzadnak a város peremén,emberek dolgoznak az idő rost-szövetén,görnyedve járnak de tűz lobog szívükben,mintákat szőnek a szövetbe szelíden.

Ha van értelem, legalább formában legyen,elhaltak vágyaik, kihűlt a szerelem,bonyolult ábrákban egyszerű az élet,szövik bele a rútat, szövik szét a szépet.

vérmocskos kezüket szájukhoz emelik,így isznak ők, kancsóra nem telik,

Jézus vére szivárog lyuggatott kezükön,újabb ember áll elkopott küszöbön.

beront és ordít, körbe-körbe rohan,gyorsabban emberek, mint a legvadabb futam!Lovak helyett most emberek,este már mind el-elszendereg.

szellő lebbenti az idő-fátylat,megjelenik isten, a felügyelő nyomában vágtat,végigszalad az álmodók testén,eljut az égbe ezen az estén.

98

O r i o n ö v eHárom kis pontaz éjszakában,az évnek csak

ezen szakában,tündököl

fenn, lenn az égen,én meg fekszem

egy fagyott réten.

Minden éjjelvárom őket,mint három

égi megmentőmet,s míg csendben

nézem őketgondjaim mind

felejtődnek.

Jaj istenem!Hová tűntek?tán csak nem

elrepültek?Három fénypontmerre vagytok?

Nyugalmatmiért nem adtok?

Gyertek vissza,kérlek szépen!

Hiányoztokfenn az égen!

de válaszuk:néma csönd.

Jöhet akárvízözön!

Nem mozgat már,mit se bánom,

csillagaimnem találom!

99

bízhatok mégmagamban,hihetek-etavaszban,hogy újra itt leszés nem hagy cserben,s bízhatok-ecsodaszerben?tudok-e mégfelrepülni,csillagok köztkörülnézni?

Ha nincsenek isfenn az égen,fakó szememlágy tükrében,megcsillannakmind a hárman,egy magányban,ketten párban,ott játszanak,virgonckodnak,duhaj kedvvel,jót mulatnak,csillag hangonnevetgélnek,úgy érzemszeretnénekszeretni tisztán engem.

Megmaradni tavasszal is bennem.

Ráckevei híd, Duna a dübörgő folyam

mindig is várt rámsodrásába zuhanok

teljesen némán

100

Nincs helyem a temetőben (az elfeledettek egyikének emlékére - Peter Marshall tiszteletére)

Hiszek a földben, a sokszínű gömbben,Hiszek a szépben, szép életében

Minden lénynek, hiszek a fénynek,ki hozzám dalol, s árnyakat rabol.

szemhártyámra ráfagyott tájak,Felém nyúló csókos szájak,

Mind szeretnek, megvezetnekMesszi földre, egyenes vagy netán görbe

az élet, mindegy nekem, eljövendőketelvezetem a színes édenkertbe,

Hol véretekben hazug hold nem tombol,s magában igazat nem rombol már többé

ember, ki született hályogos szemmel.

Hiszek a jóban, s őrült Joe-ban,isten álmában, a virágok szárában,

az édes ízben, az életvízben, keserűen szeretőkben.

s hiszek még mindenben, vallásban, istenben,de csak azokban, melyek azon nyomban

szétolvadnak, amint őket láthatom,Hitemet rád nem hagyom. Üvegburát emelek

Ne érjenek az emberek,s védjen minden jótól, sokkhatástól,

kimegyek a nagyvilágból,Nem akarok többé szépet, nem akarok

Pitypangos rétet, nem szeretnék hallani,sem verseitek’ szavalni, ha hívtok se megyek

az édenbe, nem engedek véremnek,Nem akarok csókokat, csak hideg

bronzszobrokat, két szemmel, üvöltő szájjal,tüdőmbe maró gyilkos gázzal egyesülök,

elmerülök a Pokol fenekére,Nem gondolok szeretőkre.

s ha már nem hiszek a szeretőkben,Nincs helyem a temetőben.

101

Az idő egyik filozófiája

a m ú l t m e g h a l t a j ö v ő é l e da j e l e n b ő l h á t a j ö v ő b e l é p e ka j e l e n í g y m á r m ú l t t á v á l tte g n a p p é l d á u l e g y t o l l p i h e s z á l l t .a p i h e a k k o r é l t m o s t m á r h a l o t ta p i l l a n a t t ó l m i t s e m k a p o t tC s a k e g y r e m é n y t , h o g y ú j r a é l h e ta k ö v e t k e z ő k o c k á n ú j a b b p i h e é l e d .Ú j p i h e v á l l a m r a s z á l l ta v á l l a m o n c s ú f á l m o t h á l t ,b e l e h a l a m ú l t b a . É s e l m ú l i k a h a l á la p i h e f e l é b r e d m á s l é l e k m á rM e g é r i n t e t t e a m ú l t m í g m e g h a l tk é t s é g b e e s e t t e n v e r s e t s z a v a l .a z i m a a z o n b a n s e m m i t s e m é ra h a l á l b e n n e m a k a c s u l é la k i s p i h e t o v a i s r e b b e nM a j d m e g á l l k i c s i t m e g s z e p p e n t e nP u h a p i h é t t o v á b b f ú j o mM a r a d n a m é g r á g ó d n a m ú l t o na m ú l t a m m e g h a l t a j ö v ő m é l e da m ú l t b á r m e g ö l t m é g i s é l e ka z i d ő s z á m á r a p i l l a n a t e g y é l e ta p i l l a n a t b ó l k é n y s z e r ű e n t o v á b b l é p e k .

Öngyilkos lett a szomszéd

kerek asztal halk beszédMajd csend lesz osztó beszél“egy kör egy eszme egy élet”Megadom és mindegyikből kérekMindent mi fontos elhagytam régLángol a lelkem a testem is ég.Utolsó szavaim már semmit sem érnekMindenhez csak zsetont kérnekCsupa fölösleges ahány fontos dologMögöttem az élet csupa kín és robot.

102

költészet mint szóPusztán pénzre használható

bár minden mi rég volt beköszönt megintNem tanulunk semmit egyesek szerint.

ebben a körben valaki kiesiktársaim sajnálnak de igen megesik

a lapjárásnak végeelönt a valaki vére

vörös vérFelvágott érGyengülök

Mind gyáván menekültök!

Csend legyen Budapest!Neonreklámok egy pohár vízben

villognak, bántva szívem,város közepén sodró folyó,

Hostelek mellet forgalmas itatók.

dübörög a rendszer, elpusztít mindent,Mi ezernyi hangjával tapossa földem,

Felhős égen diszkófényekCsak álomittas amfetaminképek.

asztalomnál ülök, két lábbal a földön,Én vagyok a gépezet, a harmóniát őrzöm,

Lekapcsolok minden fény-zajt,elvakítok minden ricsajt.

tollam alatt zúzódnak a csontok,Roppannak a térdek, földön vérpöttypontok

sírnak, zokognak, de csendben teszik, némánvége van a táncnak, üres már a sétány.

Pincéknek megyek, hol villanyzene szólHamarosan csak a csend dalol.

Romos házak közt egykedvű emberekNem zavarják érzékeny fülemet.

103

Nyugodt már, arctalan a város,Megtaláltam kedvem, mind halálosNémaságban hever, madár se dalol.dobszót hallok, dobhártyámon dobol.

ősi tamtam, testnélküli fantom,bújj elő hát, küzdj nyílt fronton!Merre rejtőzöl a kihalt földön?a csend őre vagyok, a nyugalmunkat őrzöm!

tovább dobol amaz, majd rájövök honnan,a testemben ver az őrült tamtam,Látok egy hidat, arrafele megyekLevetem magam és elsüllyedek.

a csendek őre már nem hallja a csendet,szíve nem dobban, nem őrzi a rendet,az égre mered, s a hullámokon átLátja fönt fellobban egy négynegyedes villám

Emberkertelőttem a rács,mögötte nem emberek,etetni akarnakde tudják, hogy nem lehet,kinyújtom a kezem,rémülten hátrálnak,ha esetlen lennékmégis megszánnának.

közöttünk a rácselhatárol engemszeretnék kitörniha lenne lehetőségem.

104

105

Néz engema sok kis állat,

rám bámulnak,simogatnának.

Repül be valami,száraz kenyér.

elmosolyodom:- valaki kér?

Nem értenek,riadtan néznek.

- Milyen nyelv ez? -kérdezik a népek.

az értelem az enyém,ez tartja ép eszem,

a száraz kenyeretrágcsálni kezdem,

közben nőstényemmagamévá teszem.

Néz Néz téged a monitorodLehallgat a telefonodelemez a technológiaMinden rendszer legjobbikatéged akar, gondolatodvelünk bátran megoszthatodNekünk te vagy az átlagemberígy érdekes vagy reklámszemmel

egyedül vagyegyedül voltálkeresed azelveszett normát - hiába(Magadfajtának nem marad párja)

106

F e j l ő d é s

Elborít mindent,

Beborít minket

Közösségekbe, de

Végül is, miért ne?

Legyünk vadak,

Hadd ne maradjon

Egy tenyérnyi falat

Sem belső világból,

Egyetlen szó se

Hitetlen imádból.

M a j d n e m v é g e

s z ó t s e s z ó l o kN e m s z a v a l o kÜ r e s e k a v i a d a l o kM e g s z ű n t e k a d i a d a l o kv e s s z e n e k a v i a d o r o k !

P o n t o s a nN a p r a n a pH é t r e h é t

P e r c r e p e r cÉ v r e é v

M i n d i g j ö ne l k ö s z ö n

táRGYMUtatÓ

04:27 - 05:49 - 17

álmatlanság - 55aludj - 70

áramszünet - 52azok a lányok - 28

barátom - 36bárpultnál - 82

béke bennem - 19bkv felár - 32

Csend legyen budapest! - 101Csönd - 26

diszonancia - 28

ego - 37egyedül - 85

egyik nap hirtelen, mit hoz a véletlen? - 92elalvás előtt, félrelépés után - 21

emberkert - 103ez a fájdalom - 26

Ég érzés - 14

Farsang - 78Fejlődés - 105

Félénk formafélék - 60Furcsa pár - 22

Gyorsan - 93

Harcolni érte - 71Hosszú történet - 11

idill blues - 68az idő egyik filozófiája - 101

idő lepel - 97írni tudnék gondolatot - 46

itt - 51

Jelenések - 39József attila 92. névnapjára - 46

káros - 51a képzelet hullái - 90

kérdőjelek - 55két színes versszak - 15

két vékony sor - 30kérdések, válaszok - 35

kirándulás - 89komolyan, kire vársz? - 83

könnycsepp útja - 96közjáték - 95

Látomás - 46Legyen végre vége - 25

Lennék költő - 38Litánia - 35

Litánia ii - 37

Majdnem vége - 104Mámor - 70

Megint - 20Megnyitó - 81

Messiása legyek - 38Miheztartás - 59Mosolygók - 41

Napnyugat - 94Neked, nekem - 11Nem érdekelsz - 24

Nem értem miért - 54Nem vagy - 25

Nemzeti ünnep - 74Néz - 104

Nézni hosszan - 78Nincs helyem a temetőben - 100

Orion öve - 98

Öngyilkos lett a szomszéd - 101Öntájkép - 47Örök tánc - 95

Pesti helyek - 76Pokoli szép - 16Pontosan - 106

Ráckevei híd, duna - 99Remélem ennyi volt - 28

Részegség - 73Románc - 29

Romantikus - 13sorról sorra - 25

summa - 56

szavaknak élével - 79szemfedőben - 94

szerda - 77szeretnék - 85

szép emlékek felriadnak - 30szép mintára ma nyáron - 31

szösszenet - 68szürkület - 56

tabán - 32tájkép - 83

tizenhét - 43tizenkilenc - 52tizennyolc - 48

tudományos megfigyelés - 77

U.i. - 53Újragondolt sorok tora - 51

Unalom - 42az unatkozó harmadik - 80

Utóirat - 24

Üres füzet lapok - 72

valamiért - 30van - 16

vándorok emlékére - 42változás - 20

várni tőle bármit is - 15vele - 16

vidám végzet - 83

Arca András

az ezerkilencszáznyolcvanas évek elején születettBudapesten, Ferencvárosban.

Négy évesen tanult meg olvasni, öt évesen írni. Arcát személyisége tizenhat éves kora körül kezdte

felismerni, megkülönböztetni, fejleszteni.

www.arcaandras.hu

e-mail: helo@arcaandras.hu