ÉvkÖnyv 2009 – 2010 · 2017-07-26 · 2009 – 2010 felelõs kiadó: ... oktv-döntõssel,...

É V K Ö N Y V2009 – 2010

BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA

SALGÓTARJÁN

A BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLAévkönyve

2009 – 2010

Felelõs kiadó: Pálfalvai ZoltánSzerkesztette: Borók Sándorné

A szerkesztõ bizottság tagja: Batkiné Tótok KatalinA montázsokat Berencsikné Gedeon Hajnalka tervezte

A fotókat Karádi Tamás és az E.T. Bt. készítetteSzedés: Tõzsér Sándorné, Borók Sándorné

Nyomdai elõkészítés, nyomás:Polár Stúdió, Salgótarján

I. BevezetõA 27. évkönyv elé (Pálfalvai Zoltán) 5

II. A megújuló közoktatás jegyében1. Új képzés iskolánkban: a két tanítási nyelvû hatosztályos képzésrõl

a) Szülõi szemmel (Csabainé Freistág Erzsébet, Király Beáta, Langár Ágnes, Válóczi Mónika) 7b) Diák szemmel (Géczi Luca, Mogyoró Virág, Aranyosi Kinga, Vanó Krisztián,

Nyikes Zsombor, Magnucz Márton) 8c) Osztályfõnökként (Dembrovszky Zsuzsanna) 9

2. Kompetenciamérés – 2009 (Viszóczky Zsuzsanna) 11

III. Mûhelymunka 2009/20101. Mindennapjaink

a) A szülõi munkaközösség éves munkája (Kiss Ernõné) 14b) A bolyais DÖK élete és munkája (Kiss Mariann) 15c) Gólyatábor 2009. augusztus 24–25 (Nagyné Kálóczi Edina) 17d) „Azért indulok el mindig egy nagy útra…” Bolyai kör (Nagy Csaba) 20e) Kulturális örökségünk jegyében: a Derkovits Gyula Iskolagaléria kiállításai

(B. Gedeon Hajnalka) 23f) Gólyaavató 2009 (Andrássy Fanni) 25g) A könyvtári délutánokról (Szentes Ádám) 28h) Diáknap 2009 (Bata Dorottya) 30i) Bolyai Est (Zsély Virág) 32j) Helyismereti tábor (Csabainé Freistág Erzsébet) 35

2. Vetélkedõka) Országismereti vetélkedõ az USA-ról (Zsiveráné Fekete Borbála) 37b) Emberben a könyv: Szépirodalomolvasási verseny 2010 (Sóvári László) 38c) Országos Célnyelvi Civilizációs verseny (Zsiveráné Fekete Borbála) 40d) „Örökségünk, értékeink” Nógrád megyei vetélkedõ (Antal Bálint) 41

3. Utazásoka) Az úti cél: Anglia (Rónay Boglárka) 43b) Meseszép tájakon – Magyarországon! (Pálfalvai Zoltán) 45c) Erdélyi tanulmányút 2010 tavaszán

– a tények tükrében (Dembrovszky Zsuzsanna) 49– egy diák élményei és benyomásai alapján (Baksa Mátyás) 50

d) „Verecke híres útján…” Bolyai-találkozó (Sóvári László) 53e) Olvasótábor

– „Egyebütt csak mese tündérország…” (Orosz Elvira) 57– Abroncsospuszta (Géczi Luca) 59

f) Német nyelvi tábor (Horváthné Scholcz Erika) 60– Mormoták, hófödte hegycsúcsok, Salzburg (Tarnóczi Jakab) 62

g) Mindig kell egy „B” terv: evezõstábor (Tarnóczi Anna) 63h) Matematika-informatika tábor (Prakfalvi András) 65

4. Sportéleta) Vív(ód)ás az élet, avagy a párbajtõrözõk világa (Tarnóczi Anna) 66b) Emlékfutás – Mosonmagyaróvár (Hajzser Adél) 67c) Életem a tánc (Rácz Lívia) 69

3

Tartalomjegyzék

5. Interjú a kitüntetettjeinkkel:a) Súlya van a magyar szónak – Lékóné Lantos Zsuzsanna (Vincze Béláné) 70b) Csak vidáman – Tõzsér Sándorné (Vincze Béláné) 72c) A Patrónus díj tulajdonosai

– Lakatosné Kovács Ágnes (Csabainé Freistág Erzsébet) 73– Torák Ervinné (Csabainé Freistág Erzsébet) 74– Kasza Gyuláné (Torák Ervinné) 75

d) A csillagok szerencsés együttállása – Horváth Lili Hajnalka (Géczi Luca) 76e) Kozma Endre Andrással beszélgettem (Rónay Boglárka) 77f) Egy ízig-vérig Bolyais – Koós Brigitta (Fodor Csilla) 79g) „Tövises az út a csillagokig” – Barrak Ibrahim (Orosz Elvira) 81h) A DÖK kitüntetettje – Kiss Mariann (Andrássy Fanni) 82

IV. Tanév az adatok tükrében 2009/2010 (Kiss Ernõné)1. A tanulók adatai 832. Az iskola vezetõi, tanárai, dolgozói 843. Eseménynaptár 874. Kitüntetettek 905. Támogatóink 926. Versenyeredmények (Bagyinszky Boglárka) 937. Az iskola osztályai (fotók, névsor) 1018. Végzõs osztályaink

– Érettségi eredmények 118– Felvételi eredmények 121

9. Pillanatképek az iskola életébõl (B. Gedeon Hajnalka) 122

4

Tartalomjegyzék

„…De jelenthet a Bolyainév a salgótarjáni diák szá-mára többet, programot is” –fogalmazta meg NémethLászló iskolánk névadó ün-nepélyére írt köszöntõjében.Mi, a Bolyai nevét viselõ is-kolák szövetségének szeren-csés résztvevõi már biztontudjuk, hogy ez nekünk,„bolyais” diákoknak, taná-roknak sokkal többet is je-lenthet. A hat magyarországiés a három határon túli kö-zépiskola évente megrende-

zésre kerülõ találkozói bebizonyították, hogy a mate-matikai-, kulturális- és sportvetélkedõkön túl jelenthet l barátságot, egymás segítését, együttgondolkodást, l a számunkra furcsának tûnõ szokások elfogadását, l a kisebbségben élõ magyarság kultúrájának

megismerését, l a határokon túl élõ magyarság vonzódását az

anyaországhoz, l a magyar nyelv ápolását más ország állampolgá-

raként, l és jelenthet nekünk, Magyarországon élõknek

tapasztalást a kisebbségek magyarság- és haza-szeretetérõl.

A legutóbbi találkozóra Kárpátalján, nevezetesenAknaszlatinán került sor alig pár nappal ezelõtt. Min-denkiben él a vágy, hogy megismerjen más városokat,vidékeket, országokat, embereket és kultúrákat. Nemvolt ez másként velünk sem, amikor elindultunk úti cé-lunk felé. Ámulva és megilletõdve néztük Munkács várá-nak áttörhetetlen falait, a Fehér-Tisza és a Fekete-Tiszatajtékzó összefolyását, a Tatár-hágó és a Vereckei-hágópanorámáját. De ennél talán sokkal mélyebben belénkvésõdtek azok a pillanatok, amelyek most arra késztet-tek, hogy iskolánk ünnepén is megidézzem õket:l egy háromezres közösség kis iskolájának meg-

nyitó ünnepségét, ahol megjegyzés, fintor, mor-golódás nélkül büszkén és meghatottan énekel-ték a Szózatot, a Magyar és a Székely Himnuszt,

l egy keresztény óvoda apró emberkéinek mûso-

rát, ahol a vezetõ óvónõ drága testvéreimnekszólítva köszöntötte a találkozó résztvevõit,

l egy emlékmû megkoszorúzását, ahol a malenkijrobotra elhurcolt magyarok hozzátartozóivalegyütt emlékezhettünk, és hajthattunk fejet a 40ezer – 18 és 50 év közötti – magyar és németszármazású férfi áldozat emléktáblája elõtt,

l a Himnusz éneklését Zrínyi Ilona szobránál,l és látni azt a helyet, ahonnan a kárpátaljai ma-

gyarság egy tapodtat sem mozdult el, mégis 17ország állampolgára volt az elmúlt évtizedekben.

A Bolyai nevet viselõ iskolák határokon átívelõ kap-csolata, barátsága tovább erõsödött ezzel a kárpátaljaitalálkozóval. Nem véletlen ez a szoros kapcsolat, hi-szen évrõl évre azonosak az ünnepeink, vetélkedõink,megemlékezéseink, nevezetesen Bolyai János mun-kásságának, szellemiségének megõrzése, ápolása. Demit jelent napjainkban ez a szellemiség? Gondolhatottvalaha arra, hogy magyar tudósként több ország okta-tási intézménye viszi tovább a nevét? Eszébe jutott,hogy Marosvásárhelyen kívül Budapesten, Ócsán,Kecskeméten, Szombathelyen, Mosonmagyaróváron,Salgótarjánon túl Zentán, Aknaszlatinán is ismert lesza neve? Nem valószínû. Mint ahogy arra sem gondolt,hogy a megváltoztatott magyar határokon túl õrzik hír-nevét azok, akiknek anyanyelvük, magyarságuk õrzé-se meghatározza a mindennapi életet.

Leckét kaptunk mi Aknaszlatinán mindannyian ki-tartásból, nehézségek leküzdésébõl, összefogásból, ér-tékek õrzésébõl és nem utolsó sorban hazaszeretetbõl.Hallgatva a kárpátaljai vendéglátókat sokszor gondol-tunk arra, valóban meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk. Vajon kellõképpen értékeljük-e azt,amink van? Értékeljük a lehetõségeinket, küzdünk ér-tük? Vannak céljaink, amelyeket minden nehézség el-lenére is megtartunk és hisszük, hogy elérjük? Mitadunk tovább diákjainknak? Tudást, ismeretet, lehetõ-séget az érvényesülésre? Az értékeket devalváló világ-ban adunk-e eligazodási pontot, megtanítjuk, mi a kü-lönbség jó és rossz, elviselhetõ és elfogadható közt?

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai, eredményei, voltdiákjaink visszajelzései azt mutatják, igen. Bolyainyomában haladva visszük tovább a hagyományokat,õrizzük az értékeket, és újulunk meg minden egyes

5

A 27. évkönyv elé

Pálfalvai Zoltánigazgató

érettségi vizsgát tett diákkal, OKTV-döntõssel, külön-bözõ tanulmányi versenyek résztvevõivel, a Bolyaikörök elõadóival. Õk viszik tovább a Németh László-igondolatot, a Bolyai név adta kötelezettséget, a progra-mot, hogy kipróbálják magukat a gimnáziumi évekalatt, hogy magasra törjenek és legyõzzék az akadá-lyokat.

A kárpátaljai találkozóra visszatekintve bízom ab-ban, hogy olyan közösség tagjai vagyunk és leszünktovábbra is itt mi mindannyian, amelyben érték a múltismerete és érték a jövõ megteremtése. Amelyben ta-nár és diák együtt õrzi és viszi tovább az értékeket, atudást, az anyanyelv szeretetét, a megújulás képessé-gét és Bolyai János hírnevét országhatáron belül és túl.

Békésy György fizikus mondta egyszer: Ha egyutazóról külföldön kiderül, hogy magyar, majdnemmindig fölteszik a kérdést: „Hogy lehet, hogy egy ilyenkicsiny ország annyi intellektuálisan kimagasló tudóstadott az emberiségnek?” Vannak olyan magyarok,akik erre megpróbáltak felelni. Magam részérõl nem

tudok választ, de valamit azért megemlítek. AmikorSvájcban éltem, ott minden békés volt, nyugodt és biz-tonságos. Magyarországon más az élet. Mindnyájanfolyamatos harcot vívtunk majd mindenért, amit el kí-vántunk érni. Volt, amikor nyertünk; volt, hogy vesz-tettünk, de végül is túléltük. Az embereknek szüksé-gük van az ilyen kihívásokra, és ez mindig megadatottMagyarország hosszú történelme során.

Ezek a gondolatok összecsengenek a kárpátaljai ta-pasztalatokkal. Nekünk magyaroknak itthon és másországban évszázadokon keresztül kijutott a kihívá-sokból, a küzdelmekbõl, a túlélésért folytatott harcból.A tét máig ugyanaz: az értékek õrzése és átmentése.Kiknek lehetne ez manapság biztosabban feladata,mint az iskoláknak? Aknaszlatina, Zenta, Marosvásár-hely példája adhat erõt és buzdíthat bennünket a min-dennapok harcában, amelyet a jövõnkért vívunk, a jö-võ nemzedékéért, a holnapért.

Ezen gondolatok jegyében a Bolyai Napok rendez-vénysorozatát megnyitom.

6

A 27. évkönyv elé

7

A megújuló közoktatás jegyében

Új képzés iskolánkbanA két tanítási nyelvû hatosztályos képzésrõl szülõi szemmel

Egy évvel ezelõtt örömmel fogadtuk a bejelentést,hogy a Bolyai János Gimnázium 2009 szeptemberétõlbevezeti az angol két tanítási nyelvû hatosztályos kép-zést.

Eddig is vonzónak találtuk, hogy Salgótarjánban vanolyan középiskola, ahol a gyermekek az általános iskola6. évfolyamának befejezése után újabb 6 évig folytathat-ják tanulmányaikat egy másik intézmény falai között, deigazán szerencsésnek éreztük magunkat, hogy gyerme-keink elsõként élhetnek a most felkínált lehetõséggel.

Minden szülõ szeretné, ha gyermeke nyelveket tanulna,de egyre nagyobb az igény a használható nyelvtudásra.

Különórák helyett jobb választásnak bizonyult, haórarendbe építve, a többi tantárgy mellett, heti 8 majd 7órában, tudásszint szerinti 10-10-10 fõs csoportokban sa-játítják el az angolt mint célnyelvet 2 éven keresztül,majd 9.-tõl az osztály választása szerint, további háromtárgyat is angolul tanulnak.

Persze a gyerekek kicsit féltek még az elején, hogy ezesetleg több tanulást kíván, idõigényesebb lesz a felké-szülés angolul egy-egy tantárgyból, de szülõként igyek-szünk meggyõzni õket, hogy képesek erre, és nagyonsok elõnyük származik majd nyelvtudásukból a tovább-tanulás és a munkavállalás terén is.

Már a Gólyatáborból felejthetetlen élményekkel, a le-endõ osztálytársak MSN és e-mail címeivel gazdagodvatértek haza. Az általános iskolához képest rengeteg válto-zás történt a napirendben, a tanulás mennyiségében ésminõségében, de ugyanakkor a színes diákélet, az új ba-rátságok, a sok program nagyban megkönnyítette a beil-leszkedést.

Az angol nyelv tanítása valóban magas színvonalon,beszédcentrikusan és látványos eredménnyel folyik. A

sikerhez természetesen a tapasztalt nyelvtanárok lelkiis-meretes munkája mellett szükséges a rendszeres és ala-pos otthoni felkészülés is a gyerekek részérõl.

Az osztályban tanító pedagógusok közvetlenek, segí-tõkészek, és igyekeztek fokozatosan kialakítani az elvárttanulási szintet, felállítani a követelményeket.

A sok jó képességû és szorgalmas tanuló pozitív ha-tással volt egymásra. A gyerekek rövid idõ alatt összetar-tó, ütõképes csapattá kovácsolódtak, amit mi sem bizo-nyít jobban, mint az, hogy a játékos Gólyaavató vetélke-dõjét a Bolyai történetében elõször egy hetedikes osztály,a 7. B nyerte!

A jelvényavató ünnepséget követõen a remek hangu-latú Tanár-Szülõ-Diák ismerkedõ esten az egymássalfolytatott beszélgetések után megerõsítést nyert, hogy aziskola, ami az elkövetkezõ 6 évben gyermekeink máso-dik otthona lesz, jó választás volt.

Mi, Szülõk, akik boldogan voltunk örömük szemta-núi és részesei 2009 õszén, büszkén figyeltük õket egyévvel késõbb is, amikor 8. B-s rendezõ osztályként ügye-sen, talpraesetten szervezték és rendezték meg ezt azemlékezetes estet az újonnan érkezõ osztályoknak.

Elégedettek vagyunk az iskolával és a képzéssel, mivelkedvesek és igényesek a tanárok. Noha közülünk nemmindenki beszél angolul, de laikusként megítélve is lát-hatjuk, hogy óriási léptekkel haladnak a nyelvtanulás-ban, s egy év alatt is rengeteget fejlõdtek. A haladósok ré-gebbtõl, de már a kezdõs csoport is újságcikkeket,könyvrészleteket olvas. S ami különösen szimpatikus, azaz, hogy az osztály igazi közösség.

A 7. B osztály szülõi közössége nevébenCsabainé Freistág Erzsébet, Király Beáta

Langár Ágnes, és Válóczi Mónika

8


A két tanítási nyelvû hatosztályos képzésrõl diákszemmel

A kezdõ csoportból:„Lassan másfél éve tanulom az angol nyelvet heti

igen magas óraszámban. Általános iskolában németettanultam – melyet, mellesleg, egyáltalán nem szerettem– s kiskori álmom teljesült azzal, hogy bekerültem a Bo-lyaiba. Az pedig, hogy a város történetében elõször hat-osztályos két tanítási nyelvû képzés indult, és nekem si-került ide bejutnom, még inkább okot adott az ünnep-lésre. Persze féltem is, hogy én, aki egyáltalán nem ta-nult angolul, hogy fogok boldogulni itt. Hetedik osztályelején három csoportba osztottak minket: kezdõ, közép-haladó és haladó csoportokba. Természetesen azok,akik nem angolt tanultak az elõzõ iskolájukban – szintekivétel nélkül – a kezdõbe kerültek. Nem gondoltam vol-na, hogy ennyire meg fogom szeretni az angolt. Az osz-tályunk összetartó, s ez sokban köszönhetõ a nyelvnekis: leülünk a másikkal, ha valami nem világos, segítünkegymásnak, néha vitatkozunk egy-egy mondat nyelvta-ni megoldásában vagy nyelvi megfogalmazásában. Egy-szóval a három nyelvi csoport – függetlenül attól, hogynincs együtt angolórákon – fejleszti egymást. S azt hi-szem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a 4-5

év múlva esedékes egyetemi vagy fõiskolai jelentkezésilapunkon valamilyen angollal kapcsolatos szak biztosanbe lesz jelölve.”

(Géczi Luca 8. B)

A középhaladó csoportból:„Amióta ebbe az osztályba járok észrevehetõen so-

kat fejlõdtem – én is, meg szerintem az osztálybanmindenki –, angolból. Rengeteget tanultunk ez alatt azegy év alatt. Igaz 7. osztályban heti 8 angolóránk volt,most már csak 7, de így is nagyon sokat haladunk éstanulunk. Remélem, hogy 12.-re össze tudom hozni afelsõfokú nyelvvizsgát. Az osztály 3 részre van osztvaórákon, és én a középhaladó csoportba tartozom, amiszerintem egy elég erõs csapat. Nagy Csaba tanár úrpróbálja belõlünk kihozni a legjobbat.”

(Mogyoró Virág 8.B)

„Ebben az iskolában egy év alatt annyit fejlõdtemangolból, mint az elõzõ iskolámban 4 év alatt. Szóvaligazán megéri itt tanulni.”

(Aranyosi Kinga 8.B)

9


„Már a második évemet kezdem ebben az osztály-ban és ebben a tanítási formában. Mi a két tanításinyelvû osztály vagyunk, ezáltal magas óraszámbantanuljuk az angolt. A heti hét angolóra lehetõvé tesziszámunkra, hogy minden nap gyakoroljuk a nyelvet.Bár a többi tantárgy mellett minden nap kell készül-nünk a másnapi angolra is, mégis leendõ nyelvtudá-sunk szempontjából ez lehet a legoptimálisabb. Másiknagy elõnye ennek az oktatási formának, hogy cso-portokra osztva tanuljuk az angolt. A csoportban csaktízen vagyunk, ezért tanárunk sokat foglalkozik ve-lünk egyénileg is. A magas színvonalú oktatás pediglehetõvé teszi számunkra, hogy minél jobban elsajá-títsuk ezt a nyelvet.”

(Vanó Krisztián 8.B)

A haladó csoportból:„Amikor megtudtam, hogy a Bolyaiban nemcsak

„sima”, hanem két tanítási nyelvû hatosztályos kép-

zés is indul, egyértelmû volt számomra, hogy ezutóbbi osztályba jelentkezzek. Nem is csalódtambenne, hiszen nagyon jó a közösség, a lehetõ legjobbtanárokat kaptam meg és igen, a Bolyai, a közhiede-lemmel ellentétben, még mindig ugyanolyan jó, mintrégen volt.”

(Nyikes Zsombor 8.B)

„A Bolyai János Gimnázium hatosztályos két taní-tási nyelvû osztályába jelentkeztem, hogy az angolnyelvi tudásomat még magasabb szintre emelhessem.Ezelõtt, elõzõ iskolámban már 6 évig tanultam az an-gol nyelvet, ami nagyon jó alapokat adott a folytatás-hoz. Ez a képzés rengeteg lehetõséget biztosít a nyelv-tudás fejlesztéséhez. A haladó csoportba járok, aholZsiveráné Fekete Borbála tanárnõ a tanárunk. Mindennap nagyon sokat tanulhatunk az óráin. Nagyon örü-lök, hogy ebbe az osztályba járhatok.”

(Magnucz Márton 8.B)

A két tanítási nyelvû hatosztályos képzésrõl osztályfõnökként

A tanulók központi írás-beli és a hozott tanulmányieredmények alapján nyertekfelvételt ebbe a képzési for-mába. A 30 fõs osztály egy-harmada naponta jár be Sal-gótarján környéki települé-sekrõl, s 13 különbözõ álta-lános iskolából érkezett eb-be az osztályba: 7 salgótarjá-ni és 6 vidéki iskolából.

Sokféle elõképzettségû,de jó képességû tanuló ke-rült egy osztályba. Aktív,nyüzsgõ és lelkes kisdiákok,ezt már a gólyatáborban is

megtapasztaltam, akik nagyon szeretnének bizonyí-tani az új iskolában, mely valamennyiüknek a tanu-lásban minõségi és bizony mennyiségi változást jelen-tett. Emberileg nagyon rendes kis társaság, olyan iga-zi gyerekek. Sok türelem és megértés kell hozzájuk,de sok örömet is tudnak szerezni. Jól lehet az órákon

dolgozni velük és lehet rájuk számítani. Szeretnek eb-be az iskolába járni.

Az év eleji szintfelmérõ alapján 3 csoportot képez-tek (kezdõ, középhaladó és haladó szinten) az inten-zív, heti 8 órás, a két tanítási képzésre felkészítõ an-golórákon. Az õ tantervükben – legnagyobb sajnála-tomra – nincs 2. idegen nyelv, hiszen a törvényi elõírá-soknak megfelelõ heti óraszámmal dolgozunk.

Nagy a versenyszellem, a korosztályos tanulmá-nyi versenyekbe sokan bekapcsolódtak. A legki-emelkedõbb eredmények matematikából és angolnyelvbõl születtek, valamint a könyvtárhasználatiországos versenyen. De jeleskednek országos ésnemzetközi szinten is a modern- és társastáncok-ban, s különbözõ sportágakban is. Az élboly verse-nyez, de a többség is nagyon igyekvõ, a munkáhozvaló hozzáállásuk jó, a tanulás érték ebben az osz-tályban. A közösségi munka: az iskolai diákönkor-mányzatban, vagy osztály szinten is vonzó, lelkesenés eredményesen vesznek részt minden megmozdu-lásban legyen szó a gólyaavatóról, diáknapról, a Kitud többet Bolyairól? vetélkedõrõl, a Christmas

Dembrovszky Zsuzsanna

osztályfõnök

10


Partyról, a városi adventi sokadalomról, az iskolainyílt napokról, papírgyûjtésrõl, avagy a honismeretitábor fõzõversenyérõl.

Örülök, hogy elvállaltam az osztályfõnökséget, skíváncsian várom, hogy az alapozó évek után a kéttanítási nyelvû tantárgyakban hogyan állják meg ahelyüket. A nyelvtanárok gondos felkészítõ munká-

ja, s a gyerekek lelkesedése és munkabírása, bízombenne, meghozza a tõlük elvárható eredményt. Haki-ki a saját képességeinek megfelelõen és kellõszorgalommal teljesít, a legjobbat hozva ki magá-ból, meg leszek velük elégedve. S remélem, megma-radnak ilyen õszinte, lelkes, összetartó kis közös-ségnek.

Az Országos kompeten-ciamérés 2009 fenntartói, is-kolai és telephelyi jelentés rö-vidítve OKM 2009 FIT jelen-tés, köznapi értelemben akompetenciamérés.

2009. május 27-i dátummalimmár hetedik alkalommal ke-rült sor az Országos kompe-tenciamérésre, amelyen min-den 6., 8. és 10. évfolyamos ta-nuló részt vett. Az ország ösz-szes iskolájának minden telep-helyén minden 6., 8. és 10. év-folyamos tanuló az erre kikép-zett felmérésvezetõk irányítá-

sával és felügyeletével, azonos idõpontban és azonos kö-rülmények között írta meg a felmérést, amelynek során2x45 perc hosszúságú matematikai és 2x45 perc hosszú-ságú szövegértési tesztet, valamint egy Tanulói kérdõívettöltöttek ki a tanulók. Emellett az intézmények vezetõi iskitöltötték az Iskolai és Telephelyi kérdõíveket.

A felmérésben használt teszteket, a hozzájuk tarto-zó javítókulcsokat és a kérdõíveket az Értékelési Köz-pont munkatársai állították össze sokéves mérési ta-pasztalatuk birtokában, alegkorszerûbb tesztelméletiés mérési tendenciák figye-lembevételével.

A tesztek elsõsorbanolyan matematikai és szö-vegértési eszköztudást mérõfeladatokból álltak, amelyekalapvetõen nem az iskolaitanterv konkrét megvalósu-lását mérik, hanem a tanu-lóknak azt a képességét,hogy a tanultakat hogyan ké-pesek alkalmazni valódiproblémák, megoldandóhelyzetek esetében.

A továbbiakban három na-gyobb szempont szerint kerül

bemutatásra az iskola tanulóinak eredménye a többi is-kola eredményéhez viszonyítva: elemezhetjük diákjai-nak átlagos képességét, az iskola diákjainak eloszlásjel-lemzõit a képességskálán, valamint a tanulók elhelyez-kedését a képességskálán. A táblázatok és ábrák tájékoz-tató jellegûek, mélyebb elemzésükhöz egyéb – az OKM2009 FIT jelentésben szereplõ (itt fel nem tüntetett) –adatok és ábrák is szükségesek. Az alábbi elemzés az ittnem látható ábrákat és adatokat is figyelembe veszi, atényszerûbb tájékoztatás érdekében.

1. Standardizált átlagos képességek Iskolánk átlagos standardizált képességét a felmé-

résben részt vett többi iskola eredményeihez viszo-nyítva képességpontban láthatjuk az 1. táblázatban.

A konfidencia-intervallumok figyelembevételével ami eredményünk mindkét évfolyamon mindkét terü-leten szignifikánsan jobb az országos átlagánál.

2. A diákok képességeloszlásának néhány jel-lemzõje az iskolánkban és azokban a részpopuláci-ókban, amelyekbe a mérés alapján beletartozunk

A 2. táblázatban diákjaink és az észak-magyaror-szági régió diákjainak képességeloszlása hasonlíthatóössze.

11


Kompetenciamérés – 2009

Viszóczky Zsuzsannapedagógiai értékelési

szakértõ

12


Szövegértés8. évfolyamon: Diákjaink több mint 85 % - a az or-

szágos átlagnál szignifikánsan jobb képességû.Az észak-magyarországi régióban és a salgótarjáni

kistérségben mértekhez képest is diákjaink szignifi-kánsan jobb képességûek.

10. évfolyam esetében: Diákjainknak kb. 75 %- a azországos átlagnál jobb képességû. A fent nevezett ré-gióban mért diákok képességénél a mi diákjaink ké-pessége jobb, a gimnáziumok telephelyein mértekhezképest hasonló képességûek tanítványaink.

Matematika8. évfolyamon: A tanulók 75%-a az országos átlag

felett teljesített. A tanulók 75%-a esik az országos, asalgótarjáni kistérség és az észak-magyarországi régiófelsõ 50%-ának tartományába.

10. évfolyam esetében: Az országos, az észak-ma-gyarországi régiói és a salgótarjáni kistérségitõl isszignifikánsabb jobb a teljesítmény, a gimnáziumoké-val lényegében azonos a képességpont. Az észak-ma-gyarországi régióban mért átlag fölötti eredményt értel tanulóink több mint 75%-a.

3. A tanulók eloszlá-sa a képességskálán

Az adatok elemzésé-ben fontos szerepet ját-szanak a szakmai és sta-tisztikai szempontokalapján meghatározottképességszintek. A tanu-lók képességéhez négykategóriát rendeltek amérés alapján. A legfon-tosabb ismérv, hogy a 2.képességszint az a mini-mális szint, amely szük-séges további ismeretekmegszerzéséhez és amindennapi életben valóeligazodáshoz.

Az 1. és 2. ábrákszemléletesek, az ered-mények jól összehason-líthatóak.

Szövegértés (1. ábra)A 8. évfolyamon tanulóink kb. 80%-a 3. és a 4. ké-

pességszintbe esik (ez rendkívül jó teljesítmény), a 2.szintbe 21,2%-a. Az 1. szintbe és az 1. szint alatt egyet-len tanulót sem találunk.

A 10. évfolyamon a hatosztályos (D) tanulóink kö-zül senki nem esik az 1. szint alatti szintbe, az 1. szint-be 3,3%, 13,3% a 2., 83,3% a 3., és a 4. szintbe egyet-len tanuló sem sorolható.

A 10. évfolyamon a négy- ill. ötosztályos(A,B,C) tanulóink közül senki nem esik az 1. szintalatti szintbe. Az A osztályban az 1. szintbe, 4,2%(1 tanuló), 29,2% a 2., 62,5% a 3., és 4,2% (1 tanu-ló) a 4. szintbe sorolható. A B és C osztálybanegyetlen tanuló sem esik az 1. szintbe. Lényegeskülönbség figyelhetõ meg a 2. és 3. szintbe esõ ta-nulók arányát tekintve. A B osztályban a 2. szint-be esõk 56,5%), míg a C osztályban a 3. szintbeesõk (69,2%) vannak többségben. A B osztályból17,4%, illetve a C osztályból 13,8% tanuló a 4.szintbe sorolható.

Ezen az évfolyamon a tanulók képessége jól elkü-löníthetõ a különbözõ osztályokban.

13


Matematika(2. ábra)A 8. évfolyamon tanuló-

ink több mint 80%-a a 2. ésa 3. képességszintbe esik, a4. szintbe 12,1 %-a. Az 1.szintbe 6,1 %-a és az 1. szintalatti tartományba egyetlentanuló sem tartozik.

A 10. évfolyamon ahatosztályos (D) tanuló-ink közül senki nem esikaz 1. szint alatti és az 1.szintbe; csupán 13,3% a2., de több mint fele (54,5%) a 3., és 30,0% a 4.szintbe sorolható. Ez ki-magaslóan jó eredmény-nek számít, nemcsak is-kolai, hanem országosösszehasonlításban is.

A 10. évfolyamon anégy- ill. ötosztályos (A, Bés C) tanulóink közül sen-ki nem esik az 1. szintalatti szintbe. Az 1. szint-be, 4,2% (a), 4,3% (b) és 6.9% (C). A további két szin-ten jelentõsebb eltérés mutatkozik a három osztálytösszehasonlítva. Míg az A osztályban a 2. szintbe a ta-nulók 37,5%-a tartozik, addig a B osztályban 60,9% ésa C osztályban 58,5%. A 3. szintben is hasonló a hely-zet fordított arányban, míg az A osztályban a tanulók54,2%-a tartozik, addig a B és C osztályban 21,7% és21,6 %-a. A 4. szintbe a B osztályból tartoznak a leg-többen 13,0%, míg az A és C osztályból 4,2% és 6,9%.

A fenti adatok ismeretében a szövegértési és mate-matikai képességek jól jellemzik az egyes osztályok

összetételét. Jól látszik, hogy melyik osztály melyik te-rületen erõsebb és melyiken kell a hiányosságok pót-lására nagyobb gondot fordítani. A felzárkóztatás-fel-zárkózás történhet osztály szinten, esetleg csak egy-egy csoportban, de akár egyénileg is.

Az idén, csakúgy mint tavaly is, minden diák a ka-pott azonosítója segítségével az interneten keresztül(www.kompetenciameres.hu) saját eredményét ismeg tudja nézni, így a fenti adatok ismeretében min-den diák el tudja helyezni magát a képességskálán,mind országos, mind helyi környezetben.

14

Mindennapjaink

A szülõi munkaközösség éves munkája(Köszönet a leköszönt vezetõnek)

A mai világban az iskolanem létezhet a szülõk támoga-tása nélkül. Nagyon fontos,hogy a közös cél, „a gyerek” ér-dekében együtt dolgozzon ta-nár és szülõ.

A Bolyai János Gimnáziumés Szakközépiskola szülõimunkaközössége rendkívül tá-mogató, pozitívan állnak min-den javaslat mellé, és nyitottakminden olyan feladat felé,amely valamilyen szempontbólaz iskolai életet, a feltételeket hi-vatott javítani.

A szülõi munkaközösség tagjai hatékonyan mozgósít-ják az osztályok szülõit a különbözõ rendezvények lebo-nyolítására, szervezésére, részvételre, anyagi támogatásra.A munkaközösség vezetõje meghatározó ebben a munká-ban, hozzáállása, példamutatása irányadó a többi szülõ szá-mára.

A munkaközösség munkáját hosszú éveken keresztülirányította lelkesen és felelõsségteljesen Vinczéné JárinkaMagdolna, az SzMK leköszönt elnöke. Mindkét lánya a Bo-lyaiban tanult, így több éven keresztül elõször a munkakö-zösség tagjaként, majd vezetõjeként tevékenykedett.

Pedagógus lévén rengeteg saját tapasztalattal rendelke-zik az iskolai élet minden területét illetõen. Meglátásai, öt-letei és javaslatai mindig az iskola hírnevének öregbítése cí-mén fogalmazódtak meg. Vezetése alatt igyekezett tovább-vinni azokat a már hagyományossá vált rendezvényeket,amelyeket elõdei vezettek be, és azon munkálkodott, hogyezeket színvonalasan valósítsa meg a szülõi munkaközös-ség.

Így minden évben megrendeztük közösen a Bolyai Estetés a Szülõk-nevelõk bálját. A Bolyai Est bevételét a munka-közösség a szociálisan arra rászoruló tanulók támogatásárafordította. A bált pedig mindig valamilyen nemes cél meg-valósítása érdekében szerveztük.

Az elmúlt évben a „Pados bált” rendeztük, és a bevétel-bõl sikerült két termet új padokkal berendezni.

Emellett a munkaközösség aktívan bekapcsolódott atanév végi Helyismereti tábor megszervezésébe. A szülõk

külön fõzõcsapatot szerveztek a fõzõversenyen - természe-tesen versenyen kívül-, és a különbözõ osztályok szülõisok-sok finomsággal járultak hozzá a nap gasztronómiai él-vezetéhez, így készült rétes, túrós lepény, fánk, herõce,gombóc, tócsni.

A fõzõverseny napján különbözõ mesterségek mutat-koztak be, pl. kosárfonó, mézeskalácskészítõ. Õket szinténa szülõk segítségével hívtuk meg. Természetesen a fõzés-hez szükséges fát is minden évben szülõk biztosítják.

A szervezési munkák mellett a szülõi munkaközösségfigyelmet fordított a pedagógusok köszöntésére is. Pedagó-gusnapon a munkaközösség vezetõje szívhez szólóan és el-ismerõ köszönettel fordult a pedagógusokhoz, méltatva azegész év során végzett áldozatos munkájukat. A nõnaponpedig a választmány férfi tagjai köszöntötték a tanárnõketegy-egy szál virággal a nemzetközi nõnap alkalmából.

A munkaközösség vezetõje fontosnak tartotta, hogy ka-rácsony és húsvét elõtt az ünnepre készülve hozzájáruljonaz iskola ünnepi díszbe öltöztetéséhez. Minden évben gon-doskodott az adventi koszorúk felújításáról és a húsvéti asz-tali díszek megújításáról.

Ezen feladatokon kívül, ha az iskola a dokumentumaitmódosította vagy felülvizsgálta, a szülõi munkaközösségvezetõje véleményezési jogkörével élve részt vett ezen fel-adatok végrehajtásában is.

Igazgatóhelyettesként éveken keresztül dolgoztam Mag-dival. Mindig nyitott volt a kéréseink irányában. Önzetlenül,igényesen és fáradhatatlanul vett részt a feladatok megvaló-sításában. Mindig konstruktív elképzelései voltak a kivitele-zéssel kapcsolatban és bármely kérdést, elvégzendõ felada-tot õszintén megbeszéltünk, mielõtt elkezdtük a munkát.Kedves, kiegyensúlyozott egyénisége jó hatással volt azegész választmány munkájára. Mindig kitartóan és ered-ményesen végezte az elvállalt feladatokat. Munkavállalása,munkavégzése példaértékû mindenki számára.

Összegezve az elmúlt éveket, köszönettel tartozunkVinczéné Járinka Magdolnának több éves kiemelkedõmunkájáért. Elismerésképpen a Bolyai Napokon megkaptaaz iskola egyik legrangosabb kitüntetését, a Bolyai Emlék-plakettet és Díszokiratot.

Úgy gondolom, hogy Magdi méltó erre a kitüntetésre ésõszinte szívvel gratulálunk neki, valamint további munkájá-hoz kívánunk jó egészséget, kitartást és sok sikert.

Kiss Ernõnéigazgatóhelyettes

15

Mindennapjaink

Nagy örömömre szolgálmegírni e cikket a diákön-kormányzat munkájáról.Mint a DÖK elnöke széles lá-tókörben tudtam szemlélnimind a diákönkormányza-tot, mind a diákok igényeitiskolánkban.

Az évet, mint minden al-kalommal, a gólyatáborbankezdtük, ahol igyekeztünk agólyákat közelebb hozni agimnáziumi élethez, bemu-tattuk nekik a diákönkor-mányzat tevékenységét, se-

gítettünk a játékos vetélkedõ lebonyolításában.Ezután programfüzetünket fellapozva a Tanévnyi-

tó Fesztivál felé vettük utunk, ahol a Suli Show kerete-in belül bemutattuk iskolánkat és diákönkormányza-tunkat Salgótarján Fõ terén.

A DÖK számára minden évben az év eleji alakulógyûlés a legfontosabb esemény. Ekkor készítjük elõéves programtervezetünket, melyet késõbb az iskolavezetõségével is el kell fogadtatnunk. Ezen a gyûlésenköszöntjük új tagjainkat, s segítünk nekik bekapcso-lódni a munkába.

Minden évben tartunk két közgyûlést. Itt a diákokáltal összegyûjtött kérdéseket tesszük fel a vezetõség-nek, s beszámolunk aktuális programjainkról.

A tavaszi és õszi papírgyûjtés sem maradhat ki afelsorolásból, az ebbõl befolyt összegbõl fedezzükmûködésünkhöz szükséges kiadásainkat.

Ezeken felül számos, mára már hagyománnyá válóprogramot is szervezünk, mint például a Karaoke-party,a Rockest, a Valentin-napi õrület (üzenõfal, üzenetküldé-si lehetõség), s a karácsonyi ünnepek közeledtével a mé-zeskalácssütés és vásár, amelynek egy kellemes mellék-hatása az iskolát betöltõ ínycsiklandó mézeskalács illata.

Sajnos a régi hagyománynak számító Suli-diszkótés a Suli-újságot fellendíteni az elmúlt évben sem sike-rült, de az elkövetkezendõ években igyekszünk eprogramokat is újra beindítani.

Az év végi helyismereti tábor keretén belül lebo-nyolításra kerülõ túra szervezésében és megvalósítá-sában is segédkezünk, igyekszünk érdekessé és figye-lemfelkeltõvé tenni az állomások feladatait.

Nem csak az iskolánkon belül tevékenykedik diák-önkormányzatunk. Bekapcsolódunk a SalgótarjániVárosi Diákönkormányzat munkájába is. Részt ve-szünk különbözõ városi rendezvényeken; a DÖK ve-zetõk találkozóján a Medves Hotelben, a fõiskolánszervezett Pupák kupán, stb.

A diákönkormányzat munkája azonban nehézsé-gekbe is ütközhet, ezért elengedhetetlen egy felnõttsegítõ a csapatban. A diákönkormányzatot segítõ ta-nár Czene Éva tanárnõ, akinek ezúton szeretnémmegköszönni magam és a DÖK csapat nevében oda-adó munkáját.

Zárásképpen hozzáteszem, hogy a DÖK tagjakéntnemcsak az iskola „hivatalos” életébe kapcsolódha-tunk be, hanem egy nagyon jó társaság, egy csapattagja lehetünk, rengeteg ismeretséget szerezhetünk.Ezért is annyira jó tagnak lenni.

Csatlakozzatok hozzánk bátran, jó móka lesz!

16

Mindennapjaink

Kiss Mariann12.D

A bolyais DÖK élete és munkája

17

Mindennapjaink

Gólyatábor – 2009. augusztus 24–25.

Az elõzõ években érdek-lõdéssel hallgattam a kollé-gák beszámolóit a megrende-zett gólyatábori élményeik-rõl. Nekem ez volt az elsõ,amire azt mondják, „az elsõmindig emlékezetes”.

Az elsõ napot nagy érdek-lõdéssel vártuk, vajon min-denki ott lesz, hogy sikerül,milyen benyomást keltünkúj diákjainkban? Rövid kö-szöntõ, bemutatkozás ésosztályokra rendezõdés utánbirtokba vettük a tábort 2

napra. A gyerekek elmondták, nagy várakozással te-kintettek õk is a tábor elé. Egy rövid pihenõ után el-kezdõdtek a programok, osztályfõnöki, DÖK foglalko-zás, drogprevenció (kortárs segítõvel), önismereti tré-ning (Czene Évivel, Kancsulik Attiláné-Editkével).Délután sportfoglalkozás volt a tábor területénCzímerné Séber Darinka és Czene Évi vezetésével,mely nagy sikert aratott.

A vacsora után játékos vetélkedõt tartottunk azebédlõben, amelyet rock koncert követett. A hangulatolyan jó volt, hogy a fél tízre tervezett takarodó 11 órá-ra tolódott el. Bár a gyerekek ezt az idõpontot is kora-inak tartották. Leginkább a „soha takarodónak” örül-tek volna a legjobban.

Másnap, kicsit fáradtan ébredt a tábor ideiglenes la-kossága. Voltak olyan diákok, aki másfél órácskátaludtak csupán (mi se sokkal többet...).

A keddi programok között szerepelt a rendhagyóirodalomóra Fónad Éva, Kancsulik Attiláné, LékónéLantos Zsuzsanna és Sóvári László kollégák vezetésé-vel. Ezután a kezdõ évfolyamosok átvehették új iskolá-juk egyenruháját, hiszen ma délután már ebben me-gyünk a Városi Tanévnyitó ünnepélyre. Emiatt egy ki-csit késõbb kezdtük a természetismereti foglalkozásun-kat (Bagyinszki Boglárka, Czene Éva, Gál Petra és NagyCsaba vezetésével), de nyugodtan mondhatom megér-te a várakozást, mert nemcsak a gyerekek hallgatták le-nyûgözve az elõadásokat, hanem mi pedagógusok is.

Itt szeretném megköszönni a kollégáknak az osz-tályfõnökök nevében a sok segítséget és a színvonalaselõadásokat. Az értékelésbõl mindjárt hallani fogjá-tok, hogy a gyerekek pont erre vágytak, ilyen érdekeselõadásokra, kedves, de mégis szigorú tanárokra és fe-gyelemre.

A tábor vége felé közeledve megkérdeztük a gólyá-kat a táborról, az iskolaválasztásról és az iskolávalszembeni elvárásaikról.

A négy kezdõ osztály válaszait szeretném felétektolmácsolni egy csokorban:

1., Miért választottad iskolánkat?Sokan választották az iskolánkat szülõi, testvéri,

baráti biztatásra. Több gyerek szülei, testvérei isbolyaisok voltak. A mi iskolánkat tartják a legszínvo-nalasabb oktatást biztosító intézménynek, amely jóesélyekkel tudja majd õket elindítani az életbe. Néhá-

Nagyné Kálóczi Edina

18

Mindennapjaink

nyak a nyílt nap jó hangulatát, az itt dolgozók kedves-ségét említették, mint lényeges, döntést befolyásolóelemet.

Okként említették a hatosztályos és a két tanításinyelvû képzés újdonságát, és a továbbtanulás miattifontosságát.

Nagyon sok hatévfolyamos menekülési utat látottaz elõzõ rossz osztályközösségbõl, ahol a magatartá-si problémák miatt nem hagyták õket tanulni, figyelnia tanítási órákon.

Néhány tanulói vélemény:ª „A megye legjobb iskolája, az emberek között is

nagy hírneve van.”ª „Itt reményeim szerint magas szakértelemmel

fogok találkozni.”A következõ 2 kérdésünket a jövõ évi szervezést

segítendõ tettük fel diákjainknak.

2., Mi tetszett a táborban?Általában tetszett a program, jónak tartották, hogy

kitöltöttük az idõt, nem csak tengtek-lengtek, hanemhasznos dolgokat csináltak. Tetszett az ismerkedésiest is, bár egy pár diák ellenkezõ véleményen volt,mert nem kizárólag az osztálytársaival alkotott egycsapatot.

Volt, aki leírta, hogy nem szereti az „ottalvós” tábo-rokat, illetve az ilyen összejöveteleket, de ez minde-nestül tetszett, nem tud rosszat mondani. Általábantetszett a tábor hangulata, a foglalkozások, a játékosfeladatok, sõt a szép környezetet is többen említették.Természetesen a szabadidõ és az éjszaka, a kötetlenbeszélgetések is fontosak voltak.

2 idézet a tanulóktól:ª „Az egész tábor nagyon mozgalmas volt, válto-

zatos programokkal. Nagyon jól volt megszer-vezve!”

19

Mindennapjaink

ª „Az tetszett nagyon, hogy a tanárok hagyták, sõtsegítettek a jó hangulat elõállításában és megtar-tásában mind a két nap.”

3., Mi az, ami kevésbé tetszett a táborban?Ami nem tetszett, az leginkább az étel (másoknak

még repeta is jó lett volna), hogy a zuhanyzón nincsfüggöny, néhány diáknak a koncert, és pár diák sze-rint kevés volt a szabad idõ.

Hiányolták a tábortüzet, és annak fényénél azéneklést.

Illetve az én osztályomból egy pár fiúnak nem tet-szett, hogy nem hagyták aludni, és nem mehettek ki amosdóba éjszaka.

4., Milyen benyomások alakultak ki benned azosztályodról?

Az osztályát kivétel nélkül mindenki jó csapatnak,összetartó közösségnek látja, már most jobbnak, minta régi osztályuk volt.

Néhány mondat a fogalmazásokból:ª „Ez egy ötlettel teli és kreativitásban gazdag osz-

tály lesz!”ª „A világon ez a legkirályabb osztály!”ª „Ez egy összetartó és majdhogynem jól nevelt

osztály!”ª „Nagyon jó benyomás alakult ki bennem. Az

osztály rendes, összetartó. Más nem kell egy jóosztályhoz. Az osztályfõnök is jó, sõt jobb nemis lehetne!”

5., Mit vársz az új iskoládtól?Az iskolától színvonalas képzést, szigorú követel-

ményeket, használható, magas szintû nyelvtudást, jóhangulatot, nem túl kemény tanítást és tanárokat, jóközösséget, sok lehetõséget, kiváló éveket, türelmet,biztató szavakat, jó neveltetést és odafigyelést, ismer-

kedési lehetõségeket, nagy kihívásokat, felkészítést azéletre egyaránt várnak, s néhányan egyszerûen csakszeretnék jól érezni itt magukat.

Több sportolási lehetõséget, többnapos kirándulá-sokat és zajmentes tanórákat remélnek a hatév-folyamosok. Az egyik diák azt kérte, hogy ne szívas-sák õket a nagyok!

A tanulóktól néhány idézet:ª „Tudjak tanulni, mert nekem fontos a jövõm!”ª „Jó közösséget és szigorú oktatást!”ª „Rendes tanárokat vártam nagyon, de erre már

nem kell várnom (pozitív értelemben)!”ª „Remélem, az összes tanár olyan lesz, mint aki-

ket a táborban ismertem meg!”

Osztályfõnöki benyomások:Az elsõ benyomások pozitívak. Ügyes, lelkes kis

társaságokat kaptunk. Sokan nagyon konkrét célokkaljöttek, a nyelvtanulás kiemelt szerepet játszik a válasz-tásukban. Nagyon aktívak, vállalkozó szellemûek ésmunkára foghatóak, reméljük, így is marad.

Azért céljaik eléréséhez még hosszú az út, és nemkevés energiát fog tõlünk megkövetelni, hogy ezen ahosszú úton lelki támaszt nyújtsunk számukra aszámtalan pedagógusi teendõnk mellett.

20

Mindennapjaink

„Azért indulok el mindig egy nagy útra, hogy bennem is elinduljon valami.”Cholnoky Jenõ

(Bolyai kör 2009/2010)

A mindennapi ember szá-mára egy tárgyilagos beszá-moló elkészítése nem tûnhetnehezebbnek, mint leírniegy bevásárlólistára, hogymit is kell még aznap dél-után vásárolni a boltban. Énis így gondolom minden év-ben: ha a szükséges ismere-tek adottak, röpke percekalatt elkészülhet egy egysze-rû, de nagyszerû iromány.Évrõl évre rá kell, hogy cáfol-jak saját magamra. Bár-

mennyi névsor a szereplõkrõl, bármilyen beszámolóaz elõadásokról, akárhány elõkapart cetli a feljegyzé-sekkel kevésnek bizonyul, amikor össze kell foglalniegy év Bolyai köreinek tapasztalatait.

Minden tortúra a cím kiválasztásával kezdõdik.Elõhozakodhatok egy saját, eredetinek tûnõ címmel,aztán mikor többször is elolvasom, ihletet várva, rákell jönnöm, hogy mégsem olyan formabontó a tétel-mondatok tételmondatának szánt szentencia. Ha szó-játékba fognék, a Nap is lemenne, mire épkézláb ötle-tem születne, mitöbb egy-egy új, frappáns megoldásegyre messzebb sodorná ladikomat a kincset rejtõ szi-gettõl. Az idézeteket sosem tartottam valami eredeti-nek, mondván: más szavaival érvényesülni bárki tud.Persze, hiszen már valaki elõtte ezeket a gondolatokatkitalálta és szellemesen formába öntötte. Sok emberpedig csak kényelmi szempontból ragaszkodik hoz-zájuk. Felmerül a kérdés: akkor miért éppen egy idé-zet jelen cikk címe? A válasz egyszerû: kényelmesebbígy: minden, amit kifejezni kívántam vele, benne van.Viszont a válasz egyben nagyszerû is: Cholnoky Jenõtudományos munkássága a honi geográfiában megke-rülhetetlen, és komoly elméleti írásai mindig egy gya-korlati szemléletû, olvasmányos, kalandos, olyan„beleélhetõs” formában kerültek a könyvek lapjaira,hogy Rejtõ Jenõ is elrejtõzhet néhányuk mögött. Jelenesetben a nagy út egy cikk megírása, és azért kell be-

lekezdeni, hogy folytatni tudjam, vagyis belül is meg-induljon valami. Nyugodtan kijelenthetem, hogy eznem csak nekem egyfajta jó tanács. Azon tanulók szá-mára, akik már bemutatkoztak a Bolyai körön, a cím-ben szereplõ idézet evidencia. Azoknak pedig, akikelõtt még ott áll ez a nagy út, egy remek „útravaló”.

Minden évben a Bolyai János Gimnázium tehetsé-ges tanulói a Bolyai kör fórumain kapnak lehetõségetarra, hogy tágabb közönségnek is bemutathassák tu-dásuk legjavát. Vannak, akik mûvészetükkel kápráz-tatják el a nagyérdemût, legyen az egy prózai mû, egymesterfokon mûvelt virtuóz zenedarab vagy egy vér-pezsdítõ táncegyveleg. Sokan inkább a kutatómunká-juk eredményét kívánják feltárni a publikum elõtt. Haegyszer véletlenül beszorulunk egy mikro sütõbe, te-lefonálhatunk-e onnan? Ha fel akarjuk dobni a nyáreleji nyársalások tábortüzeit, mit kell tennünk, hogy alángok táncra perdüljenek a tomboló AC/DC hallatán?Miért van az, hogy az elsivatagosodó területeket ismegérinti a globalizáció enyhe szellõje, mivel a szu-dáni tevepásztor is Nike Air cipõben mosolyog a ka-merába, mint sokan a közönségbõl az elõadókra?Többen kedvenc tudományterületükrõl vagy mûvé-szeti águkból mazsoláznak, mely nemcsak számukra,hanem kortársaik számára is érdekes és hasznos le-het.

Hagyomány, hogy az év elejét az elsõ évfolyamo-sok bemutatkozásával kezdjük a Bolyai kör nyitánya-ként. A 2009/2010-es tanévben is ötletes, színes mû-sorokat tekinthettünk meg. Több hangszeres játékmellett nem maradhatott el a próza és sokak kedven-ce, a tánc sem. Kuriózumként két osztály közös dallalis készült, melyekkel hangulatosan zárult a mûsor.Ahogy teltek a hónapok, és egyre zordabb és sötétebbidõjárás burkolta be a délutánokat, szinte csendbensuhantak el a késõ õsz és a tél elõadásai. Mûvészek-kel, zenészekkel és sportolókkal kezdtük meg elsõ kö-rünket, majd csatlakoztak hozzá a történelem ver-senyszámban indulók, akik lelkesedése igen sok szép,kerek elõadást eredményezett. A Nagy Armada utattört a végvárak erõdítésein, és a buzgó katonák

Nagy Csaba

Normandiában áthaladtak a célvonalon. A gyõzelmeta matekosokkal ünnepeltük, melynek keretében do-bogós elõadásokat tekinthettünk meg a „számmiszti-ka” tudományterületérõl. Mindeközben megjártukAngliát, Ausztriát, Németországot és Csehországot,majd felébredtünk és elszontyolodtunk, hogy mindezcsak egy álom volt csupán. Vagy talán a Bolyai köri útibeszámoló? Késõbb újra elkalandoztunk a németanyanyelvûek csodálatos világába, ahol kezet fogtunkÖtzivel, bontottuk a falat, és egy filmbemutatót köve-tõen a moziból kijövet megtudtuk, miért is érdemestanulnunk németül, természetesen auf Deutsch. A ta-vasz kicsalogatta a biológusokat a barlangjaikból,akik, reméltük, nem látták meg az árnyékukat, mertakkor visszabújtak volna, és tovább tartott volna a tél.A földrajzosok sem kopogtatták tovább a kõzeteket, éskiszálltak egy idõre a világkereskedelem forgatagából,hogy együtt nevethessünk az ifjú környezetvédõk el-sõ csetlésein-botlásain és a kémikusok félresikerült kí-sérletein. Természetesen ez utóbbi csak vicc volt, éseme grandiózus méretû Bolyai köri elõadás levezény-lése közben egyetlen élõlény sem sérült meg, csak ta-láltunk néhány hamis bankjegyet és DNS-mintát. A ta-vasz beköszöntével és a szabadesés jóvoltából a fizi-kusok pottyantak a tudomány forgószínpadára, ésészaki pólusukkal vonzották a déli közönséget. Új töl-tést kaptunk, és így tovább haladhattunk az informa-tika bûvös négyzeteinek oszlopai és sorai közé. Függ-tünk a függvényeken, ámultunk az ábrákon és elké-pedtünk az Excelben, mikor március közepén hozzá-adtuk a már megpárolt alapunkhoz a Gravy szószt, jóleldolgoztuk, és kisütve zenélõ, csillagháborúzó, azEgyesült Királyságot egykor vezetõ, judózó és érdekesmunkákat is elvégzõ Yorkshire pudding-okat kap-tunk. József Attilára is emlékeztünk, Kertészek let-tünk, hiszen itt volt az április, és a Mamára gondolva

figyeltük, ahogy a magyarosok kerestek valakit, vagynetán csak Kakuk Marcit, és a költészet napja elõtttisztelegve olvastuk Egy spanyol földmûves sírversét.

Április végén került sor a Bolyai kör nagy megméret-tetésére a Tudományos Ülésszak keretein belül. Meg-mérettetés ez a szaktanárnak, hiszen a sok kiemelkedõelõadás közül kell kiválasztani mégis azt az egyet, melyképviseli az adott tudományterületet. Megmérettetés eza diáknak is, hiszen újra izgulhat, újra átgondolhatjamondanivalóját, és újra tervezheti a fellépését. Jutalomviszont, hogy újra a reflektorok fényében örülhet a vas-tapsnak, melyet iskolatársaitól és tanáraitól szûnni nemakaró lelkesedéssel kap. Az Ülésszak programja rendkí-vül színes volt: utaztunk Franciaországba, tüzet gyúj-tottunk, honfitárs költõnõnkrõl hallhattunk, Japán kul-túrájába mélyedve zenéltünk és kórusba tömörülveénekeltünk. Vegyészkedtünk és szívpanaszainkat orvo-soltuk, próbáltunk tenni a környezetszennyezés ellen,a történelem történéseit taglaltuk tûnõdve, mikor nyel-vek színes kavalkádja közepedte ereszkedtünk le a bar-langok világába. És mindezt szûk két órában. Valljukbe, jók vagyunk mi bolyaisok.

A 2009/2010-es tanévet remek évvel zártuk a Bo-lyai körök tekintetében. Kibújtunk a szûk termek óvófalai közül, és az aula viharos szelei közt folytattuk ha-gyományunkat. Így több érdeklõdõnek is lehetõségenyílt iskolatársaik elõadásainak megtekintésére. Aszervezésben új segítséget Herencsényiné BuchingerMónika tanárnõ személyében kaptam, akivel vállvet-ve harcoltunk az elemekkel, és a 9 V-at is legyõzve egysikeres Bolyai köri sorozatot könyvelhettünk el áprilisvégével bezárólag.

Te, aki ezt a cikket olvasva kedvet kaptál arra, hogyakár szereplõként, akár nézõként részt vegyél tudo-mányos forgószínpadunk elõadásainak kavalkádjá-ban, gyere bátran és nézz be hozzánk!

21

Mindennapjaink

22

Mindennapjaink

23

Mindennapjaink

Kulturális örökségünk jegyébenA Derkovits Gyula Iskolagaléria kiállításai a 2009-2010-es tanévben

Az idei esztendõ mozgal-mas kiállítási naptárábanolyan kiállításoknak adtunkhelyet, amelyekben múl-tunk hagyományai, a ma-gyar nemzettudat megnyil-vánulásai, a mögöttünk ha-gyott évtizedek emlékei ésmindezeknek a mai valóság-hoz való viszonya jutottakkifejezésre.

Külön kiemelem KovácsLászló és Nagy Zoltán„Csángó múlt, jelen, jövõ”

címû fotókiállítását, ahol a szórvány magyarok sajá-tos életének, lassú átalakulásának, szívszorító sorsá-nak, személyes hangú dokumentumainak lehettünktanúi. A képeket régi bolyais öregdiákok készítették,akik azért kerekedtek föl a távoli utakra, hogy bi-zonyságot keressenek a tiszta érzésekrõl, a hazasze-retetrõl, az egymás iránti felelõsségrõl, a hagyomá-nyokhoz való hûségrõl, a mások tiszteletérõl és elfo-gadásáról.

Tanulságos volt a „Helyi idõ – Ortszeit” c., a buda-pesti Goethe Intézet vándorkiállítása is. A németmunkaközösség által rendezett kiállításon olyan hely-színeket láthattunk, amelyek a rendszerváltás elmúlthúsz éve alatt mentek keresztül gyökeres változáson.Az átalakulás mérlege többnyire pozitív képet muta-tott: a német városok néhány kivételtõl eltekintve cso-dálatra méltón megújultak, a régi sérülések nyomai el-tûntek, az utcák és a házfalak megszépültek. A kitártvalóság azonban gondolkodóba ejtette a nézõt, és pár-huzamok keresésére indította a látható és láthatatlanképek, a német és magyar változások között.

Hasonló küldetéssel készítettek fotókiállítást osztá-lyaink az év végi helyismereti táborra is, amikor ösz-szegyûjtötték környékünk építészeti örökségének da-rabjait.

A Derkovits Gyula Iskolagaléria ünnepi megnyitó-ját egy szomorú esemény tette kiemelkedõvé. Dr.

Dobány Irén, iskolánk kiváló nyugalmazott tanára2010-ben hunyt el.

Dr. Dobány Irén tanárnõ 1956-ban az Eötvös Lo-ránd Tudományegyetemen szerzett biológia – kémiaszakos diplomát. A Bolyai János Gimnáziumban1969-1990-ig tanított. Köszönettel tartozunk Dr.Dobány Irén tanárnõnek, aki végrendeletében isko-lánkra hagyományozta teljes képgyûjteményét éskönyvtárát. A Bolyai Napok keretében rendezett em-lékkiállításán jó ízléssel összegyûjtött csendéleteit,portréit és tájképeit láthattuk. Dr. Dobány Irén tanár-nõ egész pályafutása alatt nyílt és õszinte érdeklõdés-sel fordult a mûvészetek felé. Különösen nagy becs-ben tartotta a képzõmûvészetet. Széles érdeklõdésikörû értelmiségi ember lévén õ maga is 24 darabosmagángyûjteménnyel büszkélkedett. Czinke Ferencgrafikusmûvész, Réti Zoltán festõmûvész magas kva-litású festményei, értékes grafikái éppúgy helyet kap-tak nála, mint Szász Endre kerámiái, a mûvészettör-ténet és az irodalom világhírû mûvei. Leginkább azo-kat a mûveket kedvelte, amelyeket a klasszikus szép-ség, a jó kompozíció, a figurális megformálás, a har-monikus színvilág jellemzett. Pártolta az iskolagalériaügyét is. Fontosnak tartotta a professzionális alkotá-sok megjelenése mellett azt is, hogy tehetséges diá-kok produkciói is nyilvánosságot kapjanak, úgy a Bo-lyai körökön, mint a galéria falain, vagy a sokszínûünnepségek sorában. Az iskolaközösség volt életébena legfontosabb érték.

2009-ben írt végrendeletében ez áll: „Halálom ese-tén a lakásomban található képeket, festményeket,grafikákat a Bolyai János Gimnázium és Szakközép-iskolára hagyom, azzal, hogy ezen alkotásokat az is-kolagalériában helyezzék el és adományozó szemé-lyemet az alkotások mellett tüntessék fel. A lakásom-ban található könyveket szintén az iskolának adomá-nyozom…”

Fogadjuk szeretettel ezt az örökséget, köszönjüka megtisztelõ hagyatékot, és ígérjük, hogy az ado-mányt szellemiségéhez méltó módon tesszük köz-kinccsé.

B. Gedeon Hajnalka

24

Mindennapjaink

A következõkben összefoglalom a tanév kiállításait.

1. BUDA LÁSZLÓ fotókiállítása2009. szeptember 22 - november 6.

2. SZENOGRÁDINÉ VÉGH ERZSÉBET festmé-nyeinek és tûzzománcainak kiállítása2009. november 24. – 2010. január 8.Megnyitja: Bobály Attila szobrászmûvész

3. RÓNART Mûvésztelep közös kiállítása 2009. november 24-tõl Megnyitja: Bakos Ferenc grafikusmûvész

4. KOVÁCS LÁSZLÓ ÉS NAGY ZOLTÁN „Csángómúlt, jelen, jövõ” c. fotókiállítása2010. március 5 - március 30-igMegnyitja: Shah Gabriella mûvészettörténész

5. „HELYI IDÕ – ORTSZEIT” a BUDAPESTI GoetheIntézet vándorkiállítása 2010. április 16. – ápri-lis 26. Megnyitotta a német munkaközösség.

6. DR. DOBÁNY IRÉN tanárnõ képzõmûvészetihagyatékának kiállításaAlkotó diákjaink kiállítása – BOLYAI NAPOK –2010. április 29-tõl

7. Helyismereti tábor – Salgótarján és környéké-nek építészeti öröksége. Az osztályaink általkészített fotókiállítás.Rendezte: Vincze Béláné tanárnõ. 2010. június 7 - június 11.

Szenográdiné Végh Erzsébet festõmûvész kiállítását Bobály Attila szobrászmûvész nyitotta meg

25

Mindennapjaink

Gólyaavató – 2009

„Megnyertük, jövõre mirendezhetjük az avatót!” – Eza mondat lebegett elõttünk,mikor kis gólyaként meg-nyertük a „beavatást”. Na-gyon örültünk neki, én külö-nösen. Mindig is szerettemprogramokat szervezni, ésmár 9. osztályosként is sokattettem azért, hogy megnyer-jük a nekünk rendezett dél-utánt. Teltek-múltak a na-pok, és már csak arra esz-méltünk fel, hogy újra szep-tember van, jönnek a gólyák,

mindjárt itt a Nagy Nap! A szervezés nem ment olyan könnyen, mint hit-

tem. Édesanyámtól már sokat tanultam a szervezésfortélyairól, hogy ilyenkor mire kell különösen odafi-gyelni, de egy osztályban szinte lehetetlen úgy megbe-szélni a dolgokat, hogy mindenkinek megfelelõ le-gyen. Már nyáron elkezdtem a szervezkedést, min-dent tökéletesre szerettem volna elõkészíteni. Sok ba-rátommal összeültem beszélgetni, milyen feladatok-kal lehetne izgalmassá tenni ezt az eseményt. Az osz-tály szeptember elsõ hetében ellátogatott Angliába, ésmár a buszon a mi napunkat, a Gólyaavató napját ter-vezgettük. Ahogy hazaértünk, megkezdõdött a kõke-mény tanulással együtt a kõkemény szervezés is!

Imádtam. Imádtam, hogy mindig kellett valamit intéz-ni: egyen pólók, feladatok, osztályokkal egyeztetni,posztereket készíteni.

Aprólékosan, kis léptekben jutottunk el a célig.Legelõször megbeszéltük, hogy ki mit vállal el, ki mitszeretne hozzáadni az avatóhoz: osztályfelelõsök,zsûrik, kellékesek, technikusok, mûsorvezetõk, a pó-lóra kerülõ gólya rajzolói. A feladatok felépítésébensok ellenkezés, vita alakult ki, de szerencsére ezekethamar meg tudtuk beszélni, hisz mindenki arra töre-kedett, hogy a legjobban sikerüljön. A hagyománymegõrzése, különbözõ újítások megvalósítása volt amottónk. Személy szerint úgy gondoltam, hogy a Gó-lyaavatóknak megvolt a jellegzetes felépítésük, szinteazonos feladatokkal dolgoztak az elõzõ osztályok ren-dezõi. Ezt akartam megújítani. A vetélkedõ teendõiután jöttek a nagy harcok: ki minek öltözzön be? Ta-lán a jelmezek miatt volt a legnagyobb összetûzés kö-zöttünk. Majd megszületett az alapötlet, az elõzetesfeladatok, a vetélkedõ, a mindenkinek személyre sza-bott forgatókönyv, már csak tökéletesíteni kellett min-dent. Osztályfõnökünk, Szabóné Básti Csilla tanárnõnagyon sokat segített, mindig kérdezte hol, mit kell se-gíteni.

Egy éve történt, mégis mindenre tisztán emlék-szem. 2009. október 16. Gólyaavató! Egy egész hétignem aludtam elõtte, mindig kattogott az agyam, hogyhol lehet még javítani, hol lehetne egy parányi dolgotjobban csinálni. Már öt órakor fent voltam, 7-kor pe-

Andrássy Fanni 10.C

26

Mindennapjaink

dig a téren találkoztam az osztályommal. Mindenki iz-gatottan várta, hogy mennyire veszik komolyan a gó-lyák a beöltözést. Hamar megkaptuk a kérdésünkre aválaszt: jedikkel, hableányokkal, menyasszonyokkal,roxfortos diákokkal lett teli a Fõtér. Pár kör lefutatásaután értünk a Bolyaiba, ahol minden gólya ment a sa-ját órájára menetrend szerint. Az osztályfelelõsökpontoztak a tanórákon. Én is benéztem mindenhova,hogy minden jól megy-e, de fõszervezõként más dol-gaim is voltak: például tanárokkal egyeztetni, a szünet

feladatait intézni. Éreztem, 120 gyereket irányítani,összeszedni, koordinálni nem egyszerû. Egyik osz-tály násztáncot járt, másik buborékot fújt, a harmadika kardjait mutatta be, a negyediknek pedig párbajoz-ni kellett a folyosón.

Már nagyon vártuk a délutánt. A jelvényavatásután felpörgött minden. Olyan gyorsan kellett kipa-kolni a kellékeket, ahogy csak tudtuk. Csapatmunká-val ez egyszerûbb volt, mint gondoltam. Roppantulizgultam, hogy jól érezzék magukat a gólyák, én isremekül éreztem magam. A mûsor elejére egy osz-tályvideót csempésztünk, amit minél aprólékosabbankellett megjegyezniük az újoncoknak, hisz’ az osz-tálytotónál ez visszaköszönt. Ha visszagondolok, alegizgalmasabb feladatok a sminkelés, a mézesalma-evés, vers írása és felolvasása héliumos lufikkal – jut-nak az eszembe. De volt a hagyományos szerelem-vallás, karaoke és egy kis limbó tánc is. Végezetül abálkirály és bálkirálynõ választása után az eredmény-hirdetés következett. A 7.b osztály nyerte meg a játé-kos vetélkedõt, akik ujjongva rohantak fel a színpad-ra, amint kimondtam az eredményt. Ez volt az elsõ aziskola történetében, hogy 7.-es osztály bizonyult alegjobbnak.

Így történt, hogy a 10. c osztály egyszer Gólya-avatót rendezett. A nap végére nagyon elfáradtunk,de úgy érzem, megérte, hiszen minden osztálytár-sam a maximumot nyújtotta a feladatok lebonyolítá-sában. Amikor véget ért a rendezvény, az osztályomtisztelegve állt köszönetképp azért, hogy ennyienergiát fektettem a szervezésbe, rendezésbe, énpedig örömkönnyeket hullattam. Nem szeretem avégeket. Arra gondoltam, hogy bárcsak visszapör-gethetném az idõt, és újra megrendezhetnénk és tö-kéletesítenénk a nagy napot. Szívbõl remélem, hogyminden Gólya számára felejthetetlen élmény volt a2009-es Gólyaavató!

27

Mindennapjaink

Megvallom, mikor Marikanéni az idén ismét megkért,hogy írjak egyfajta bemuta-tást a könyvtári szakkörrõl,úgy éreztem, megint nekemjutott a munka nehéz része.A két év folyamán annyi kö-zös emléket szereztünk ahétköznap délutánokon,amikor a könyvtárban „ta-nyáztunk”, hogy az egész év-könyvet meg lehetne tölteniezekkel az élményekkel. Ámha le is írnék ide pár ilyendélutáni alkalmat, melyiket

válasszam? A maga nemében mindegyik páratlankincs: vannak viccesek, vannak emlékezetesek, bi-zony még borongós hangulatúak is. Hiszen tudnotokkell, a könyvtári szakkör nem olyan száraz és unal-mas, amilyennek hangzik…

Tudom, hogy ha valaki ezzel a szóval találkozik:könyvtár, mindig a könyvek alatt roskadozó szekré-nyek, polcok, a feszült csend, nyugodtan mondhat-juk, hogy maga az unalom jut eszébe. De mint annyiminden, ez sem az, ami elsõnek látszik. A könyvtár le-het kincseskamra annak, aki tudja, hogyan kell hasz-nálni. Lehet magántanár, aki segít nekünk a házi fel-adat elvégzésében. Lehet az a hely, ahol el tudjuk töl-teni szabad perceinket, óráinkat, lehet a megfelelõkörnyezet elménk élesítéséhez. Egyszóval semmikép-pen sem nevezhetõ unalmas helynek. Számomra akönyvtár azon része az iskolának, ahová bármikor be-térhetek és ahol mindig kedvesen fogadnak. Remé-lem, már kicsit változott az elképzelésetek a biblioté-kákról, és már csak az a dolgom, hogy kedvet csinál-jak az ehhez kapcsolódó szakkörhöz.

A könyvtári szakkör célja, hogy a diákokat megis-mertesse a könyvtárral, annak használatával, illetvefelkészítõ is azoknak, akik meg szeretnék magukatmérettetni a Bod Péter Könyvtárhasználati Versenyen.Ezeken az alkalmakon Marika néni feladatsorait vagyaz elõzõ évek versenyfeladatait oldjuk, persze elõfor-dul, hogy a szárazabb elméleti résszel foglalkozunk.Természetes, hogy mindezekhez a jó hangulat is hoz-

zátársul: minél többen vagyunk, annál jobb a hangu-lat. Emlékszem, sokszor pont ez a jó hangulat sodortminket jó messze a feladatunktól, és kellett más napo-kon újra bemenni a könyvtárba és befejezni a mun-kánkat. Természetesen Marika néni sohasem voltolyan szigorú, hogy kényszerített volna minket befe-jezni az aznapra kiadott feladatlap kitöltését. Számta-lanszor õ is velünk együtt nevetett, és így utólag remé-lem, hogy akkor egy kis örömet csempésztünk az õszürke hétköznapjaiba is. Összegezve tehát olyanokvoltunk, mint a kisiskolások: játszva tanultunk megeligazodni a könyvtárban, köszönhetõen szakkörünkvezetõjének. Társaim pedig, akikkel együtt töltöttemezeket a délutánokat, igazi jóbarátaimmá váltak.

A tavalyi cikkemben már beszámoltam a könyv-tárhasználati verseny fordulóiról, a döntõ izgalmairól.Ebben az évben ismét az a szerencse ért, hogy beju-tottam az országos szóbeli fordulóra, amit az idénSzentendrén rendeztek meg. A verseny témája egyéb-ként a közlekedés volt, így nem meglepõ, hogy a szó-belin egy híres ember életének fontosabb állomásaitmagába foglaló útvonaltervet kellett készítenünk,méghozzá olyan formában, hogy azt késõbb egyGPS-be be lehessen építeni. Az én útvonaltervemalapját László Gyula régész-történész életének fonto-sabb állomásai szolgáltatták. Ezen a versenyen or-szágos 3. helyezést sikerült elérnem, aminek termé-szetesen nagyon örültem, bár szoros volt a verseny,1-1 % döntött az elsõ három helyezett sorsáról. Minta tavalyi évben, most is 2 napos volt ez a forduló, azelsõ napon Szentendre nevezetességeit mutatták be

28

Mindennapjaink

A könyvtári délutánokról

Szentes Ádám11.C

29

Mindennapjaink

nekünk a helyi iskola diákjai, ami szintén nagyon iz-galmas program volt mindenki számára. Tehát, akieljut a verseny során idáig, egy emlékezetes kirándu-lást is nyer a dicsõség mellett, hogy több száz ver-senyzõ közül bekerült a legjobb 8 közé. Ezért is bá-torítok mindenkit, aki egy kis érdeklõdést is érez akönyvtár világa iránt, hogy próbálja meg és érjen elilyen és még jobb eredményeket, öregbítve ezzel aBolyai János Gimnázium hírnevét.

Persze a könyvtári szakkör nem csak azoknakszól, akik könyvtárosok szeretnének lenni. Bár sze-retem a könyvtárat, én sem akarok könyvtáros lenni.

Inkább az nyûgöz le, hogy ha valaki tudja, hogy azadott információt mely helyen keresse, tulajdonkép-pen tud mindent, bármit is kérdezzenek tõle. Hiszenközépiskolai tanulmányaink alatt is, de fõképp fõis-kolán, egyetemen válik fontossá, hogy tudjuk, me-lyik könyvben hogyan keressünk akkor, mikor márnincsenek olyan tankönyveink, amik tartalmazzák aszámunkra elégséges információt. Biztos vagyokbenne, hogy ez a 2 év, amíg aktív résztvevõje voltama könyvtári szakkörnek és az a tudás, amit az évekalatt szereztem, egész további életem során a hasz-nomra válik.

30

Mindennapjaink

Diáknap – 2009

2008 utolsó heteiben az ak-kori 11.D megnyerte a diákna-pot. Mindez az osztály össze-fogásának eredménye lett, hi-szen már évek óta erre a gyõ-zelemre készült az osztályminden tagja. Mindezt bizo-nyítandó, csupán két héttel azédes gyõzelem után már szin-te teljesen összeállt a fejekbena következõ diáknap témája,vázlata, feladatai. Majd 2009szeptemberében felgyorsultakaz események.

Végzõs osztályként sok fel-adat szakadt a nyakunkba. Szalagavató, érettségi, tabló,ballagás… És mindezek tetejébe a diáknap! Nem baj, gon-doltuk, ha egyszer összefogtunk és megcsináltuk, akkormost is sikerülni fog. S valóban, a 2009. november 23-inap elméletben való megtervezése simán ment, termé-szetesen mindenkinek volt használható ötlete. De ezekután jöttek a nehézségek, mivel szembesülnünk kellettazzal (mint ahogy ezt kis hazánkban bárhol tapasztalhat-juk), hogy a kezdeti lelkesedést erõs visszaesés követte.

Témának a horrort választottuk, ennek megfelelõen atanév elsõ osztályfõnöki óráin csakúgy repkedtek a véres-nél véresebb ötletek (természetesen a diáknappal kapcso-latban). Mégis, a hetek folyamán rá kellett jönnünk, hogya feladatok megtervezése a legkisebb probléma. Ki kelletttalálnunk az "egyenjelmezeket", az osztályokat ki kellettosztani egy-egy osztályfelelõsnek (ebbõl pedig természe-tesen következik az adott osztályok osztályfõnöki órái-nak rendszeres zaklatása mindenféle úton-módon), ésmumusként kísértett bennünket napról napra a diáknapifilmünk elkészítése is.

Maga a film körülbelül egy kemény negyedórásbrainstorming eredménye, de az, hogy valóban sikerült

az agyakban megjelenõ képeket valódi filmkockákkávarázsolni, legfõképpen Puskás Marcinak (és természe-tesen a filmben szereplõ amatõr színészeknek) kö-szönhetõ. Valamint a filmben kiemelt szerepet kapottosztályfõnökünk, Marika néni, aki halált megvetõ bá-torsággal szállt szembe minden általunk kitalált hülye-séggel, és (remélem) boldogan játszotta el a szuper-gonosz szerepét.

Ahogy teltek a napok, hetek, sûrûsödtek a gondok.Nem mindegyik osztály hozta a pénzt; idõbeosztás-terve-zés; pontos leírása a feladatoknak; a plakát megtervezése(itt meg kell említeni Géczi Dorottya munkáját, ugyanis õtervezte, rajzolta, nyomtatta és öntötte gipszbe alkotását,amelyet egyébként a könyvtárban a mai napig meg lehettekinteni minden hétköznap 8 és 14 óra között).

Végül, minden gond, vita, torokátharapás után a di-áknapot sikeresen elkezdtük, lebonyolítottuk, végigvit-tük, lezártuk, és egy fergeteges karaoke után boldoganés megkönnyebbülten adtuk át a stafétát az (akkori) 11.C-nek.

Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de meg kell em-lítenem egy olyan nehézséget, mely a matematika min-dennapi életben való hasznosságát bizonyította, bár tu-dom, hogy most az olvasók 85-90 %-a tovább fog lapozni.

Ha mégsem, íme egy matematikai szöveges feladat,amelyet egyébként bátran ajánlok az érettségi elõtt állódiákok figyelmébe: mennyi paradicsomlére van szükségeegy diáknapot szervezõ osztálynak akkor, ha 17 darab, 18cm átmérõjû, 10 cm mély tálat akarnak megtölteni úgy,hogy mindegyik tálba kerül legalább 5 darab meghámo-zott kivi? Az egyszerûség kedvéért vegyük úgy, hogy egykivi 7,5 dkg-ot nyom, és a tálat csak a 4/5 részéig akarjukmegtölteni, a paradicsomlevet pedig vegyük kétszer sû-rûbbnek a 4 °C-os csapvíznél. Az eredményt kéttizedesjegyre kerekítve, literben adjuk meg.

Nos, annak, aki ezt a feladatot megoldja, annak egy di-áknap szervezése már smafu!

Bata Dorottya12.D

31

Mindennapjaink

A minden évben megren-dezésre kerülõ Bolyai Estena diákoké a fõszerep. A szí-nes mûsorra április 3-án ke-rült sor, ahol a fellépõk meg-mutathatták tehetségüket is-kolánknak. Bizton állítha-tom, hogy az idei Est felül-múlta az eddigieket.

Vinczéné Járinka Mag-dolna köszöntõje után Mes-ter Ádám és Gyetvai Imola(SKÁID Kodály Z. Tagisk.)vérpezsdítõ latin táncokkalkápráztatta el a közönséget.

Ezután Puskás Bettina zongorajátéka kényeztette fü-leinket. A zene után a szavak vették át a fõszerepet.Kadlót Zsófia Kiss Dénes: Nyelvédesanyám címû ver-sét szavalta el nekünk. Venter Annamária furulyava-rázsa után Gyaraki Benjámin Francisco Tarréga:Rositájával repítette álomvilágba a hallgatót. HorváthLili szavalása mindenkit magával ragadott. EzutánSzilágyi Donát mutatta meg tehetségét, majd MolnárMelina gyönyörû hangja töltötte be az aulát. Õt egyfuvola- kvartett követte, melynek tagjai: Dolnegó Di-ána, Zempléni Bence, Pál Eszter és Rónay Boglárka.10. fellépõként Berecz Veronika ült le a zongoráhozés játszotta el Paul De Senneville: Szerelmi házasságcímû darabját. A férfi szemeknek nyújtott örömötSzmolár Natália és Keviczki Alexandra tánca. EgyedÁdám gitárszólója után Kovács Réka zongorázott.Kiss Anna és Tajti Áron (id. Szabó István Ált. Isk.)csodálatos latin táncai után, Patai Tamás ragadottmikrofont, és szavalta el Petõfi Sándor: 15-dik márci-us 1848 versét. Szintén a fülnek kedvezett DolnegóDiána, Rónay Boglárka, Kapás Kitti (Madách ImreGimn. és Szki) , avagy a DIBOKIT trió fuvolajátéka.Az idei év felhozatalából sem hiányozhatott a hip-hop tánc. A szünet elõtt Rácz Lívia, Szojka Ágnes,Mazuk Alexandra (SKÁID II. Rákóczi F. Tagisk.),Bonivárt Fanni (Táncsics M. SzKI), Bojtos Brigitta(Madách I. Gimn. és SzKI) és Horváth Tamás szer-

zett kellemes perceket a fiatalabb, ill. az idõsebb kor-osztálynak egyaránt.

A Bolyai Est második részében népi szálak követõimutathatták meg tehetségüket. A szünet után AndrássyFanni, Rauch Ajna, Ascher Anna és Szõllõi Gréta (Ma-dách I. Gimn. és SzKI) magyarbõdi népdalcsokrát hall-hattuk. Szemkápráztató szilágysági, majd rimóci tán-cokkal mutatta meg tehetségét Mucsina Stefánia, OroszElvira, Csanádi Fanni, Mócsány Viktória, Császár Boldi-zsár, Bakos István, Budafoki Dávid, Mustó Máté, RauchAjna, Mester Márk, Császár Orsolya és Ascher Anna. Atánc után ismét a zenéé volt a fõszerep. Gelencsér Já-nos zenekara (tagjai: Juhász Péter, Bacskai Balázs, TóthÁdám) vajdaszegi muzsikával kápráztatták el a közön-séget, majd újra a táncosok léptek színpadra. Elõszörméhkeréki, majd Egy rész Feketealakról címû produk-ciójukat táncolták el. Egy kis gömöri hallgató, csárdásés friss után a „Fekete-fehér álom” címû produkciót ésegy kis legénykedést láthattunk a táncosok elõadásá-ban. Egy fiatal tehetség, Albertusz Tibor és társai/Fekécs Ákos (Aba Sámuel Ált. Isk), Csóka Zsolt (AbaSám. Ált. Isk.) Telek Máté (Aba Sám. Ált. Isk.),Valériusz Gergõ (Aba Sám. Ált. Isk.) és Karsai Szabina(Aba Sám. Ált. Isk.) / népzenéjét hallhattuk.

Az Est zárásaként csávási cigánytáncokat láthattunk,amelyen mindenki szíve szerint táncra perdült volna.

Ezúton is köszönjük a fellépõknek, hogy megmutat-ták tehetségüket, illetve sok-sok köszönet Czene Éva ta-nárnõnek az Est lebonyolításáért, megszervezéséért.

32

Mindennapjaink

Bolyai Est

Zsély Virág8.D

33

Mindennapjaink

34

Mindennapjaink

35

Mindennapjaink

Helyismereti tábor

A Bolyai János Gimnázi-umban már hagyománynakszámít, hogy az utolsó taní-tási héten, júniusban 2 na-pos Helyismereti Tábortszervez a DÖK, az iskolave-zetés és a Szülõk közössége.

Az elsõ napon túrán vesz-nek részt, és az állomásokonmindig elõre meghatározotttémában különbözõ helyis-merettel kapcsolatos felada-tokat kapnak a diákok, hogylakóhelyük természeti ésépített kincseirõl minél többismeretre tegyenek szert.

Osztályonként pontozzák a megoldásokat, a legjob-bak jutalomban részesülnek.

A legutóbbi helyismereti vetélkedõ témája Salgó-tarján építészete volt. A legfelkészültebb osztálynaka 10. C bizonyult, jutalmuk egy ingyenes moziláto-gatás volt.

A második napon került sor a fõzõversenyre. Az is-kola udvarán minden osztály, valamint a szülõk és atanári kar is egy-egy külön csapatot alkotva bográcsotállított és saját recept alapján igyekezett elkészíteni amagyar gasztronómia legnépszerûbb ételét, a bog-rácsgulyást. Az iskola környékén ínycsiklandó illatok,sürgõ-forgó gyerekek és különbözõ programok színe-sítették a péntek délutánt. A rotyogó bográcsok mellettmaradt idõ a szórakozásra is. Akinek kedve volt, mé-zeskalács szívecskét díszíthetett vagy kosarat fonha-tott.

A tornateremben rendõrségi bemutatón szereztekhasznos ismereteket a tanulók. A zene és a tánc semhiányozhatott a mûsorok közül: színpadra lépett aNógrád Táncegyüttes, ill. a Kontyvirág tánccsoport,akik Tarról érkeztek. Többen az iskola tanulói közül isfelléptek, hogy jó hangulatot és vidámságot keltseneka Vakáció elõtt álló bolyaisoknak.

A fõzõversenyen a legízletesebb bográcsgulyást a11. B osztály készítette, II. helyezést ért el a 9. A osz-

tály, III. helyezett pedig a 7.B osztály lett. Jutalmukegy-egy torta volt a Sodexho felajánlásában.

A sajátkészítésû gulyás jó ebédnek bizonyult, melyután a desszert sem maradt el.

A szülõk által készített népies, hagyományos édes-ségek, mint például fánk, túrós lepény, herõce, na-gyon finomak és mutatósak is voltak.

A fõzõversenyrõl készült képek felidézik ennek anagyszerûen sikerült napnak az emlékeit, akik pedigmost nem voltak jelen, ízelítõt kapnak a programról,hogy jövõre õk is aktívan részt vegyenek a bográcso-zásban.

Csabainé Freistág Erzsébet

SZMK elnök

36

Mindennapjaink

37

Vetélkedõk

Országismereti vetélkedõ az USA-ról

Már hatodik alkalommalrendeztük meg a Bolyai Já-nos Gimnáziumban az angolnyelvû civilizációs vetélkedõtNógrád megye általános isko-lás tanulói számára. Ebben atanévben december 18-án ke-rült sor a rendezvényre. Aversengés témája az Ameri-kai Egyesült Államok törté-nelme, nevezetességei ésföldrajza volt.

Elõzetes feladatként egyolyan posztert kellet készíte-niük, amely az USA térké-pén ábrázolta a nevezetessé-geket. Ezek a mûvek márelõre bizonyították szá-

munkra, hogy igényes munkát végeztek a diákok a fel-készülés során. A helyszínen pedig bemutattak a csa-patok egy híres személyt, akit a felkészülésük alatt is-mertek meg. Így pl. John Smith kapitány, George Wa-shington és más híres amerikaiak életútjával ismer-kedhettünk meg.

Különbözõ nevezetességeket is tanulmányozhat-tak, mint pl. a Szabadságszobor, a Niagara Vízesés, aGrand Canyon, Hollywood vagy Las Vegas. Évrõl évreazt tapasztaljuk, hogy a tanulók angolnyelv-tudásaegyre jobb, egyre színvonalasabb prezentációkat lát-hatunk, hallhatunk elõadásukban.

A verseny lebonyolításáért iskolánk 12. C osztályosangol-magyar két tanítási nyelvû osztályának tanulóivoltak a felelõsek, akik rutinosan oldották meg ezt afeladatot.

A zsûri elnöke Dósa Ildikó volt, a SalgótarjániPénzügyi és Számviteli Fõiskola angolnyelv-tanára,aki már hatodszor vett részt ezen a rendezvényen. Azsûriben foglalt még helyet Kiss Ernõné, a Bolyai Já-nos Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyette-se, Tótok Fanni, a rendezõ osztály képviselõje és MikeFabian, anyanyelvi lektor.

A nemes versengés eredményeképpen a kilenc csa-pat közül az elsõ helyezést a pásztói Gárdonyi Géza Ál-

talános Iskola diákjai szerezték meg. A csapat tagjai:Tóth Szabina, Géczi Dorottya, Frei Emõke, Czene Fan-ni. Felkészítõ tanáruk: Gömbicz Nándorné. A másodikhelyen a pásztói Dózsa György Általános Iskola csapatavégzett Tóth Gáborné tanárnõ irányításával. A csapattagjai: Andó Pier, Nagy Bence, Tóth Brigitta, Tóth Emí-lia. Harmadik lett a csécsei Fráter Erzsébet Általános Is-kola csapata, amelynek tagjai: Sztaniszláv Rebeka,Váradi Valentina, Pusztai Petra, Mengyi Martin. Felké-szítõ tanáruk Brown Mária. Mindenkinek gratulálunk aszép teljesítményhez.

Ebben az évben támogatóink igen bõkezûek vol-tak, ezért pl. a gyõztes csapat iskolája 100 000 forintértékû tankönyvvásárlási utalványt kapott az M&MPublications könyvkiadótól.

Zsiveráné Fekete Borbála

az angol munkaközösség

vezetõje

38

Vetélkedõk

Emberben a könyv(Szépirodalomolvasási-verseny – 2010)

Miért olvassunk? Hogyanolvassunk? Mit olvassunk?Nem egyszerû kérdések egyolyan korban, amelyben amindennapi ember számáraezek fel sem vetõdnek. Merta dilemma ez ügyben inkábbígy fogalmazódik meg: Ol-vassak-e egyáltalán? Minekolvassak? Van ennek valami-lyen pragmatikus haszna?

Magyartanárként szíve-sebben adok feleletet az elsõháromra, tudva azt, hogy a

másik kérdéscsoportot sem kerülhetem meg. Azokmegválaszolása már felér egy missziós tevékenység-gel. Már ha ezekre a diákjaim között kerül sor.

Itt és most hatásosabb, ha nem én válaszolok, ha-nem egy-egy magyar író. A miértre Müller Péter: „Ol-vasni nem azért érdemes, hogy ‘mûveltek’, hanem,hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sokezer életet leéljünk és megtapasztaljuk, milyen a bukás,a hatalom, a magány, a diadal, a születés, a halál, a ha-zátlanság és a szerelem, hányféle hit, rögeszme, félelemmozgathat egy embert, hogy leleplezzük hazugságain-kat, fölfedezzük életünk értelmét […], hogy egy nálunk-nál érettebb és tapasztaltabb lény világában járva rá-döbbenjünk arra, amit lelkünk mélyén csak sejtettünk,de tudni nem mertünk: hogy halhatatlanok vagyunk.”(Müller Péter: Titkos tanítások. Alapkérdések – végsõválaszok. Jonathan Miller Kft. Kiadó. 2003. 39. o.)

A hogyanra Márai Sándor: „Áhítattal, szenvedéllyel,figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. […] Mindenszót, egymás után, elõre és hátra hallgatózva a könyv-ben, látva a nyomokat, melyek a sûrûbe vezetnek, fi-gyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talánelmulasztott észlelni, mikor elõrehaladt mûve rengete-gében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mintakit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyévelturkál az ételekben.” (Márai Sándor: Füves könyv. Heli-kon Kiadó 2001. 42. Az olvasásról. 36. o.)

A mit-re Kölcsey Ferenc: „Mint üresbeszédû társal-kodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sõt ne köny-nyen végy kezedbe oly mûvet, amely a genie lángjegyéthomlokán nem hordja; a nagy író mûvét pedig mély fi-gyelemmel tanuld keresztül. Így az olvasásnak szenteltórák nem lesznek elvesztve, mint azoknál, kik válasz-tás és cél nélkül ezer meg ezer köteteket forgatnak ke-resztül, vagy hogy emlékezetüket terheljék, vagy hogyjegyzõkönyveiket becsnélküli apróságokkal megtöm-jék, vagy unalmas pillanataikat megöldököljék.” Olyankönyveket válassz, „melyek ítélet és ízlés által vezérel-tetnek.” (Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmán-hoz. Kölcsey Társaság. Debrecen 1995. 31. és 25. o.)

Egy szépirodalomolvasási-verseny persze ezeket akérdéseket csak közvetve veti fel, fölhorgadásuk a hát-térben azonban nagyon is aktuális. A salgótarjáni Bo-lyai János Gimnázium és Szakközépiskola magyarnyelv és irodalom munkaközössége az idén immárnyolcadszor rendezte meg Nógrád megyében ezt aversenyt. Úgy tûnik azonban, hogy az idén utoljára.Mi lehet az oka a kifulladásnak?

Egyrészt bizony a fenti kérdésekre adott negatív vála-szok. Hogy a minket ma körülvevõ társadalmi környezeta második kérdéscsoportot preferálja. Amíg az évenkéntkiírt verseny motivációs bázisa az volt, hogy az elsõ há-rom helyezett felvételt nyert a rendezõ iskola gimnáziu-mába, tömeges jelentkezést könyvelhettek el a rendezõk.Amint ezt a törvényi környezet megváltozása már nemtette lehetõvé, drámaian visszaesett a hajlandóság.

2010 januárjában a versenyzõknek Mikszáth Kál-mán elbeszélésköteteivel, a Tót atyafiakkal és A jó paló-cokkal, illetve a Szent Péter esernyõje címû regénnyelkellett megismerkedniük. Mértük a tájékozottságukataz író életrajzában is. Az elõzetes feladatok között sze-repelt többek között egy élõ interjú a „nagy palóccal”,valamint bármilyen technikával készített tabló, amelyMikszáth Nógrád megyei kötõdéseit mutatja be.

Sajnos, csak hat csapat (5 iskola) vállalta a megméret-tetést: Ságújfalu, Karancslapujtõ, Karancsalja, Vanyarc,Nógrádkövesd, Salgótarján Gagarin). Ez a 6 csapat vi-szont önfeledten vetélkedett. A jó hangulatú versengés a

Sóvári László

39

Vetélkedõk

következõ eredményt hozta: 1. Általános Iskola,Ságújfalu, 81 pont (Nagy Regina, Mester Dóra, PerczeFruzsina, Szaniszló Csilla 8. osztályos tanulók. Felkészítõtanár: Dénesné Tari Zsuzsanna). 2. Veres Pálné ÁltalánosIskola, Vanyarc, 77 pont (Kovács Annamária, Laukó Be-atrix, Matuch Kitti 7. osztályos, Nikodém Adrienn 8. osz-tályos tanulók. Felkészítõ tanár: Hugyeczné NedeliczkiMária). 3. Mocsáry Antal Körzeti Általános és MûvészetiIskola, Karancslapujtõ, 71 pont (Angyal Petra, Balázs Fru-zsina, Bellér Bettina, Rozgonyi Marcell 8. osztályos tanu-lók. Felkészítõ tanár: Kökény Adrienn).

Bár elkeserít bennünket, szervezõ magyartanárokat,hogy az érdeklõdés ennyire lecsökkent, elkeserít, hogyszép kezdeményezésünk „idealizmusnak” bizonyult,abban még is bízunk, hogy a résztvevõ gyerekeknekkell a könyv, hogy õket sikerült „megfertõzni” az olva-sás vírusával, hogy Babits Mihály gyönyörû sorai rájukmár érvényesek:

„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,/ hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember: / mert aKönyv is Élet, és él, mint az ember – / így él: emberbenkönyv, s a Könyvben az Ember.”

40

Vetélkedõk

Országos Célnyelvi Civilizációs verseny

2010. március 20-án ren-dezték a Budai Középiskolá-ban az Országos CivilizációsVersenyt az angol-magyarkét tannyelvû középiskoláktanulói számára. A 2004-benalapított iskola méltó helyszí-ne volt ennek az esemény-nek.

Iskolánk csapata – mely-nek tagjai a 12. c osztály ta-nulói: Kristyán Anita, VargaLilla, Földi Viktória és Ko-vács Anett voltak –, lelkesenkészült a vetélkedésre Batki

Arnold, az USA civilizációjának tanára és ZsiveránéFekete Borbála, a brit civilizáció tanárának irányításá-val. A verseny témája az 1980-as évek gazdasága, po-litikai élete, kultúrája, irodalma, zenei élete volt.

Elõzetes feladatként posztert kellett készíteni. MiRonald Reagan elnök csillagháborús programját vá-lasztottuk. A helyszínen be kellett mutatni a témát acsapat tagjainak.

Elsõ feladatként 50 kérdésbõl álló tesztet oldottakmeg a részt vevõ csapatok, melyet nagyon igényesenállítottak össze a rendezõk.

A feladatok segítségével nemcsak a tényanyag tu-dását, hanem a diákok angol nyelvi felkészültségét ismérték, hiszen volt hallásértési feladat is.

Elsõ helyezett a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumcsapata lett, akik nagyon kreatívan adták elõ mûsoru-kat. Így a jövõ tanévben Szolnok ad otthont a követke-zõ országos célnyelvi civilizációs versenynek.

Iskolánk csapata a 18. helyezést érte el. A vetélkedõigazi haszna viszont abban áll, hogy a felkészülés sorána diákok sok új ismeretre tettek szert, és a következõtanévben már sokkal több tapasztalat birtokában vág-hatnak neki egy újabb izgalmas megmérettetésnek.

Zsiveráné Fekete Borbála

41

Vetélkedõk

„Örökségünk, értékeink”Nógrád megyei vetélkedõ

2010 januárjában iroda-lomtanárunktól, Sóvári Lász-ló tanár úrtól tudomást sze-reztünk egy vetélkedõrõl.Mikszáth Kálmán halálának100. évfordulója alkalmábólrendezte meg a Nógrád Me-gyei Közgyûlés. Témája atörténelmi és jelenkori Nóg-rád megye kulturális, termé-szeti és történelmi értékei-nek felelevenítése és megis-merése.

A versenyre Nógrád me-gye egész területérõl, vala-

mint a szlovák határon túlról, Fülekrõl is beneveztek.Nagy örömmel és lelkesedéssel jelentkezett kis csapa-tunk is a versenyre, melynek a „brezinai bacsák” ne-vet adtuk. A jól összehangolt társaság: Garjzel Dániel,Kovács Réka, Szántó Anna és én, Antal Bálint a 9.aosztály tanulói. Februárban megkaptuk az elsõ fordu-ló feladatait. Fölosztottuk egymás között. Garjzel Dania sport jellegû, Kovács Réka a Mikszáth Kálmán iro-dalmi munkásságához fûzõdõ feladatokat kapta.Szántó Anna a földrajzzal kapcsolatos kérdéseket, énpedig megyénk történelmével és néprajzával foglalko-zó feladatokat oldottam meg. Csapatmunkánknak kö-szönhetõen iskolánk csapatai közül egyedül mi jutot-tunk be a döntõbe. Mint a késõbbiekben kiderült 40

nevezett csapat közül 13-an jutottunk tovább, amihez125 pont volt szükséges. Nagy örömmel és lelkesedés-sel fogadtuk továbbjutásunk hírét, és még komolyab-ban, nagyobb erõfeszítéssel készültünk a döntõre.Elõzetes feladatként egy Nógrád megyei palóc népdaltkellett megtanulni, és egy palóc népviselettel kellettbemutatni az arra jellegzetes viselési szokásokat, for-mákat. Népdalnak a „Péterfali halastóban…” címûKarancs vidéki dalt választottuk, népviseletnek pedigaz Ipoly túloldalán (Szlovákiában található) Kelenyeközség viseletét vittük magunkkal.

Hamar eljött április 22., a döntõ napja. A rendez-vény helyszínének a Megyeháza adott helyet. Csapa-tunkat egy lelkes szülõ is nagymértékben segítette, ésrészt vett velünk a döntõn. A versenyt Becsó Zsolt, aKözgyûlés elnöke nyitotta meg. A rendezvényen köz-remûködött híres színészünk, Oszter Sándor is, aki aköztudatban Rózsa Sándor személyében vált az országkedvencévé. A zsûri elnökei Praznovszky Mihály, aMikszáth Társaság elnöke, és Szabó Csaba, Hollókõ

Antal Bálint9.A

42

Vetélkedõk

polgármestere voltak. Nyitásként Mikszáth novelláibólhallgathattunk idézeteket, és föl kellett ismerni, hogymelyik mûben ki mondta kinek. Majd palóc mivoltun-kat „beszédben” kellett kinyilvánítani. Volt aztán derûés kacagás! Régi használati tárgyak felismerése semokozott nekünk gondot. A feladatok közül nagyonmegnyerte tetszésünket, amikor megyénk vaktérképénel kellett helyezni különbözõ történelmi eseményekhelyszínét. A tanult dal és a népviseleti bemutató na-gyon jól sikerült. A nevezett csapatok közül mi voltunka legifjabbak, de voltak olyanok is, akik már az érettsé-

gire készültek. Feszített tempóban, de jókedvvel és mó-kával vegyítve telt a nap. Amíg a zsûri visszavonult,megvendégeltek minket, és volt idõ ismerkedni a többicsapat tagjaival is. Délután 4 órára megszületett azeredmény. Rendkívül szoros versenyben, nagyon ele-nyészõ (8 pont) különbséggel maradtunk le a dobogóshelyrõl. Így „csak” a 6. helyezést sikerült elérnünk.

Örömmel és lelkesedéssel tértünk haza egy fárasz-tó, ámde örökre emlékezetes verseny után. Elhatároz-tuk, ha lehetõségünk nyílik, még több felkészülésselnevezünk be a következõ versenyre.

43

Utazások

Az úti cél: Anglia

Zöld legelõkkel tarkítotttáj, óceánparti városkák,'fish & chips', ötórai tea és akirályi család. Legfõképpenez Anglia, bár nekünk sze-rencsére nem csak ennyi ju-tott belõle. Szeptemberbenosztályommal és néhány is-kolatársammal felfedeztükaz Egyesült Királyság legna-gyobb országát. Iskolánk, asalgótarjáni Bolyai JánosGimnázium és Szakközépis-kola minden évben szervezangliai tanulmányi kirándu-

lást, amit elsõsorban a kéttanítási nyelvû képzésbentanulóknak ajánlanak fel, de más osztályokból is lehetjelentkezni. Általában nagyon sok az érdeklõdõ, mertez egy életre szóló élmény mindenkinek, aki ellátogat

oda – ezt tapasztalatból mondom. Most hadd adjakegy kis ízelítõt utazásunk izgalmairól, hátha valaki,aki olvassa ezt a beszámolót, kedvet kap és felkeresiAngliát.

Rengeteg helyet látogattunk meg, többek közöttStonehenge óriási építményét, de nemcsak Angliavadregényes tájain jártunk, hanem buszos utazásunksorán megálltunk egy kis városnézésre az EurópaiUnió fõvárosában, Brüsszelben is, amit most, ebbenaz évben vettek bele az utazás programjába, és mi vol-tunk azok a szerencsések, akik elsõk között élvezhet-ték Brüsszel lenyûgözõ látnivalóit. Ezen kívül egy éj-szakát töltöttünk egy franciaországi tranzitszálláson,ahol a hosszú utazás közben egy kicsit megpihenhet-tünk. A kirándulás 10 napig tartott, melybõl 5 napotegy dél-angliai városban, Barnstaple-ben töltöttünk.Hogy megismerjük az angol szokásokat, mindenkicsaládoknál lakott, és így legalább 5 napig úgy éreztükmagunkat, mintha mi is ízig-vérig angolok lennénk. A

Rónay Boglárka 10.C

44

Utazások

végén már csak az idõjárásról és a fociról tudtunk be-szélni…

Szerintem Anglia „a furcsaságok hazája” is, mert ren-geteg dologban különböznek tõlünk, amiket mindenki-nek nagyon nehéz volt megszokni. Ilyen például, hogy õkaz út másik oldalán közlekednek, a meleg és a hideg vízkét külön csapból folyik, és náluk az iskola 9 órakor kez-dõdik, amit azért nem volt olyan nehéz megszokni. Ez az

út a nyelvtudásunk fejlesztésére is kiváló alkalom volt,mert egy helyi nyelviskolába jártunk, ahol angol anya-nyelvû tanárok segítségével vicces és nagyon hasznosórákban volt részünk. Bebarangoltuk a közeli városokat,például ellátogattunk Woolacombe-ba és Ilfracombe-ba,ahol a bátrabbak fürödtek az Atlanti-óceánban. Lynton ésLynmouth környékét is bejártuk, és Devon megye szék-helyét, Exetert is meg kell említenem.

45

Utazások

Barnstaple-i tartózkodásunk befejezõdött, bár eznem jelentette az egész utazásunk végét. Még vártránk egy nagy kaland, a fõváros, London megismeré-se. Sajnos csak két napot tölthettünk Londonban, deez is elég volt arra, hogy a nevezetesebb helyeket meg-tekintsük. Ellátogattunk Madam Tussaud Panoptiku-mába, ahol híres emberek élethû viaszbábuival ké-szíttethettünk képeket, ezután felültünk a LondonEye-ra, ahonnan szemügyre vehettük a hatalmas vá-rost felülrõl is. Második napunkon egy városnézõ sé-tát tettünk, amibe beletartozott a Buckingham Palota,London nagyobb parkjai és a Trafalgar tér felkeresése.Londoni utunk lezárásául bevásároltunk a Covent

Garden hangulatos piacán. Újból nekivágtunk a más-fél napos buszútnak, bár egy kicsit csüggedtebben,mint amikor otthonról indultunk, de azért már min-denkinek jó volt hazatérni a családjához és elmesélniezt a sok, felejthetetlen élményt, amivel gazdagabbaklettünk.

Rengeteg mindent láttam Angliában és a nyelvtudá-som is fejlõdött, ezért azt mondom mindenkinek, havan lehetõsége, látogassa meg ezt a néhány dologbankicsit furcsa, de kétségkívül lenyûgözõ országot, mertha valamikor eljut oda, biztos vagyok benne, hogymég legalább egyszer vissza fog térni a „ködösAlbionba”.

Meseszép tájakon – Magyarországon!

Végre ismét együtt kirán-dulhattunk! Iskolánk 25 –mindenre elszánt, vállalkozószellemû – dolgozója vágottneki a „nagy” útnak. Az úti-terv összeállítói BerencsiknéGedeon Hajnalka, Nagy Csa-ba és Karádi Tamás – aki azidegenvezetést is vállalta –kollégák voltak.

Kirándulásunk célpontja-ként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét még egykorikollégánk, Tolnai Gábor ta-

nár úr javaslata alapján választottuk, de õ sajnos márnem lehetett velünk.

A szervezési nehézségek ellenére – megfelelõ szál-láshely meglelése – végre egy szép októbervégi naponelindulhattunk az ország legkeletibb szegletébe. Ami-kor az ember nekivág egy útnak, mindig azért szorít,hogy jól sikerüljön a kirándulás. Most hamar megnyu-godhattunk, hiszen a busz megjelenésekor már tud-tuk, hogy mesés utazásunk lesz: ugyanis a volánnálmaga Rumcájsz ült. Õt meglátva azért bizakodtunk,hogy nem Mankánál, a Rejtekadó erdõben fogunk ki-kötni, hanem eredeti úti célunk felé száguldunk majd.

Az elsõ megállónk a vásárosnaményi Lónyay-Tomcsányi kastély volt, ami ma a Beregi Múzeumnakad otthont. A kiállítótermekben közel 40 000 db,

nagyrészt országosan is jegyzett néprajzi, régészeti éstörténeti tárgyat tekinthettünk meg: szõttesek, hímzé-sek gyönyörködtettek, de a kályhagyûjteményt ismegcsodáltuk.

Innen továbbhaladtunk kelet felé egy pici falu,Tákos 1766-ban épült református templomához, amittalálóan a „mezítlábas Notre Dame-nak” is neveznek.A Bereg talán egyik legszebb kulturális hagyatékárólazt tartják, hogy: „a nép emelte magának fából és sár-ból”, abban az idõben, amikor Mária Terézia rendel-kezései megtagadták a követ és a téglát a reformációhíveitõl. A tákosiak megmutatták, hogy akkor is széptemplomuk lesz. A királynõi utasítások ellenére meg-építették abból, ami adva volt bõven a beregi ember-nek: fából és sárból, mint a fecske a fészkét. A temp-lomban idegenvezetõként dolgozó idõs néni lelkes,

Pálfalvai Zoltán

46

Utazások

szívet melengetõ, ízes beszédû tájékoztatójára mégsokáig fogunk emlékezni.

Tákosról néhány kilométert utazva Csarodára ér-keztünk, ahol ismét egy – a beregi körutak során ki-

hagyhatatlan – templomot tekintettünk meg. ACsaroda-patak tóvá szélesedõ szakasza mellett áll a re-formátus mûemlék templom, a románkori építészetegyik remeke. A 13. sz. második felére tehetõ az ere-detileg kegyúri monostorként használt templom építé-se, mely a Káta nemzetségbéli Csernavodai Gábor ne-véhez fûzõdik. Az épület terméskõ alapozású, az Ár-pád-korra jellemzõen téglából rakták falait. A téglalapalakú hajó és négyzetes szentély arányait, a belmagas-ságot és torony méreteit az aranymetszés szabályaiszerint alakították ki.

Csarodát elhagyva keleti irányba haladtunk tovább-ra is, és közvetlenül az ukrán határ mellettiSzatmárcsekére érkeztünk, ahol a mûemlék jellegûnépi, csónakos fejfás református temetõt néztük meg.A közel 600, embermagasságú, stilizált emberfejet, il-letve csónakban fekvõ embert szimbolizáló, sötét fej-fával benépesített sírkert megdöbbentõ látványt nyúj-tott. Egyelõre megdönthetetlen magyarázat nincs acsónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik,hogy az õsi ugor csónakos temetkezési szokás utolsóemléke, ez azonban romantikus tévhit. Mások szerintazért temetkeztek így, mert a falut körülvevõ vizekáradásakor a halottakat csak csónakban vihették a te-metõbe, azonban errefelé ladikkal jártak és a bárkás,félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos. Aszakemberek dolga a vita eldöntése, nekünk marad aza különleges „élmény”, amit a fejfák százai nyújtanaklátványukkal, felirataikkal.

A temetõ legmagasabb helyére építették KölcseyFerenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat kör-oszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék köze-pén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeresurna. A költõ testét a visszaemlékezések szerint 1838.

47

Utazások

augusztus 25-én abba a kriptába temették, ahol öccse,Kölcsey Ádám aludta örök álmát. Azt beszélték, hogyBécs mérgeztette meg, mert Kossuth útját egyengette.Halála után két évvel a faluba érkezett 24 vasas németa sírt kihantolta, de a koporsóban nem találtak felség-sértést, hazaárulást bizonyító iratokat.

A nap zárásaként ellátogattunk az ipartörténetiszempontból egyedülálló, jelenleg is mûködõképestúristvándi vízimalomhoz és az országos hírû panyolaipálinkafõzdébe, ahol az idegenvezetõ segítségévelmegismerhettük a pálinka fõzésének teljes folyamatát,a gyümölcs fõzdébe érkezésétõl a hordós érlelésig, illet-ve palackozásig. A hosszú út és a sok látnivaló utánmindenkinek jól esett a vacsora és a pihenés.

A kirándulás második napján Borsod-Abaúj-Zemp-lén megyébe átlépve ellátogattunk Sátoraljaújhelyre,ahol sajnos csak a zenélõ szökõkutat, az éppen felújí-tás alatt álló és elkerített Széchenyi teret, valamint arómai katolikus plébániatemplomot nézhettük meg.Szerencsénkre a szép õszi idõ kedvezett nekünk, ígykikocsikáztunk a Zemplén Kalandparkba, ahol közelegy milliárd forintos beruházással felépült Közép-Ke-let Európa leghosszabb téli-nyári bobpályája (2275

m), az ország leghosszabb és legszélesebb mûanyagsípályája, 4 nehézségi fokú Kalandtúra pálya, vala-mint Magyarország leghosszabb ülõszékes libegõje,amit a csoport legtöbb tagja ki is próbált. Bár egy ki-csit odafagytunk a libegõ székeire, az elénk táruló pa-noráma feledtetni tudta ezt a kis kellemetlenséget.

Utunk következõ állomása Sárospatak volt. A Re-formátus Kollégiumnak csupán a belsõ udvarát tud-tuk megnézni, mivel látogatási idõ után érkeztünkoda, így következhetett a Rákóczi-vár. Az itt tett rövidséta után – hiszen a kiállításokat már valamennyientöbb alkalommal is láttuk –, a római katolikus templo-mot tekintettük meg tartalmas, érdekes vezetéssel. Sá-rospatak legkorábbi temploma az Árpád-házi királyokidejében épült. A templom története évszázadokon átösszeforrott a vár történetével. Az 1526-os mohácsicsata után a várat védõfallal vették körül. A védõfalegyik szakasza lett a templom északi fala, amelyet 3,2méterre vastagítottak meg, ágyúkilövõket, lõréseketépítettek bele. A templom ettõl kezdve a vár védõbás-tyája lett.

Sárospataktól elbúcsúzva a nap zárásaként kéthegyaljai település, Mád és Tállya következett. Mád a13. században már létezett, és a legrégebbi oklevelek-ben is mezõvárosként említik. Napjainkban a községnemcsak a szõlõterületeirõl és borairól híres, hanemaz 1795-ben épített barokk stílusú zsinagógájáról is.Európában a mádi zsinagógán kívül hasonló stílusúcsak egy van. Az átépítése során a barokk és copf épí-tészeti stílus keveredése jött létre, ettõl vált egyedivéés Magyarország egyik legszebb zsinagógájává. AzEurópa Nostra-diplomával jutalmazott épületet érde-kes, bár egyéni hangvételû idegenvezetéssel nézhet-tük meg, majd ismét „nyeregbe” szálltunk. Néhány

48

Utazások

perces utazás után érkeztünk Tállyára, ahol a magyarborvidékek között zászlóshajóként emlegetett hegyal-jai borkultúrával szerettünk volna megismerkedni.Egy vendégriasztó – bár a borászok között ilyet csakigen ritkán tapasztalható – borászat után, SidlovicsGábor pincészetében ez szerencsénkre sikerült is. Kö-szönet ezért a hajnal óta szõlõjében dolgozó, ám en-nek ellenére is készséges, vendégszeretõ borász há-zaspárnak, akik az egész napos munka után is vendé-gül látták kis csapatunkat 500 éves pincéjükben.

Mint minden, ami jó, ez a kirándulás is gyorsan vé-get ért. A harmadik nap reggelén az ismert mesehõst,Rumcájszt idézõ pilótánk hazafelé fordította a kor-mányt. Ha nem is egyenesen, inkább jó nagy vargabe-tûvel, hiszen az utolsó napra is terveztünk még néhánylátnivalót. Elsõként egy pici faluban, Karcsán álltunkmeg. A település legnevezetesebb mûemléke, az Árpád-kori templom, amely országos jelentõségû mûemlék.Román stílusú épület, amely két részbõl áll. A régebbi a11-12. században épült körtemplom, amelyhez a 12-13.században hozzáépült a nyugati hosszanti hajó.

A ritkaságnak számító kis templom megtekintéseután Pálháza érintésével Füzérre érkeztünk. Pilótánknem rettent meg a falu meredek, szûk utcáitól sem, ésmivel a csoportot a lehetõ legmagasabbra szerette volnafelvinni, majdnem a busszal rohamoztuk meg a várat.A várhegy tövében lévõ lucernásban tett forduló után –aminek a gazda valószínûleg roppant módon örült – vé-gül a gyalogsági roham mellett döntöttünk. Egy kelle-mes meredekségû kapaszkodó legyõzése után jutot-tunk fel a sokaknak szédítõ magasságban lévõ várba,ahonnan pompás kilátás nyílt a környezõ tájra. Valószí-nûsíthetõ, hogy az Aba nemzetség egyik tagja építtetteaz erõdítményt, elsõ okleveles említése 1264-bõl való.

Többször királyi birtok volt, majd a Perényi család tu-lajdonába került. 1526-ban Perényi Péter koronaõr –Szapolyai János koronázása után – a koronát egy évigFüzéren rejtegette. A vár bejárása után továbbindultunkés Hollóháza Porcelán Múzeumának, majd a gönci Hu-szita-háznak a meglátogatása után megérkeztünk ki-rándulásunk utolsó állomására, Vizsolyra. A község re-formátus temploma is nemzeti kincs. Már a XII. század-ban megépült az Árpád-kori szentély és hajó, amit az-tán késõbb kibõvítettek. Freskók maradtak meg bennea XIII. századból. Egyik értékes freskója a Szent László-legendát mutatja be. A falu másik nevezetessége atemplomban õrzött Biblia, amely 2412 oldalon kb. 800példányban másfél év alatt készült el. Súlya kb. 6 kg, 52fennmaradt példányról tudunk, amelybõl 24 országha-tárainkon kívül van. Károli Gáspár nem csupán fordító-ja, hanem egyben gondozója-szerkesztõje, sajtó alá ren-dezõje, kiadója is volt ennek a Bibliának.

Így ír errõl a munkáról: „Istennek nevét segítségülhíván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhányjámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segít-ségül voltak, meg nem szûntem addig, míg nem véghözvittem a Bibliának egészben való megfordítását ...” A Vi-zsolyi Biblia messze túlnõ a református egyház kerete-in. Ezzel a munkával Károli maga is „Isten egyházára ...minden keresztyén olvasóra” gondolt. Így ír elkészültmunkájáról: „... szabad mindenkinek az Isten házábaajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drá-gaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik ma-gyar nyelven az egész Bibliát”. A fordítás egyik kiemel-kedõ mérföldköve a magyar nyelv és irodalmi stílus fej-lõdésének, megalapozója irodalmi nyelvünknek.

A templom és a Biblia megcsodálása egyben kirán-dulásunk végét is jelentette. Egy kicsit fáradtan, derengeteg élménnyel gazdagodva érkeztünk Salgótar-jánba. Az út során bebizonyosodott számunkra, hogynem kell átlépnünk hazánk határait ahhoz, hogy cso-dákat, és meseszép tájakat lássunk.

49

Utazások

Erdélyi tanulmányút 2010 tavaszánAz erdélyi tanulmányútról a tények tükrében

A 2009/2010-es tanévbenhagyományteremtõ céllalimmár másodszor kerültmegszervezésre az erdélyitanulmányút 2010. április 7-11. között, a történelmet ma-gasabb óraszámban tanulóés emelt szintû érettségi elõ-készítõre járó, valamint atantárgy iránt érdeklõdõ 11.évfolyamos tanulók számá-ra. Árpád Sándor tanár úrszakszerû idegenvezetésévela résztvevõ diákok irodal-munk és történelmünk ne-ves helyszínein, élmények-

ben gazdag „tanítási órákon” vehettek részt, illetve amár tanultakat a helyszínen is láthatták, felelevenít-hették. Megtapasztalhattuk a kinti székelyföldi ma-gyarság kedvességét, vendégszeretetét és elkötelezett-ségét a magyar nyelv és kultúra ápolásában, s magyar-ságtudatuk õszinte megnyilvánulásait. Marosvásárhe-lyen, a Bolyai Líceumban éppúgy, mint a kis székelyfalvakban, vagy az ezeréves határon, a szívbe marko-ló szegénység ellenére a magyar nyelv, a közös törté-nelem megannyi összekötõ kapcsa tanárnak, diáknakegyaránt felemelõ élményt és sok szép és felejthetet-len emléket jelentett. A program ismertetése után áll-jon itt a leghitelesebb beszámoló az útról egy történel-münk és Erdély iránt érdeklõdõ diák benyomásai alap-ján.

1. napn Indulás az erdélyi útra hajnali 1/2 4-kor, átke-

lés a magyar-román határon Ártándnál.n Nagyvárad, Királyhágó, Csucsa, Kalotaszeg,

Körösfõ, Bánffyhunyad, Kolozsvár, Torda, atordai-hasadék megtekintése

n Érkezés az elsõ szállásra Marosvásárhelyre

2.napnMarosvásárhelyi séta: ismertetõ a városról és a

várról, a fõbb nevezetességek megtekintése: Bo-lyai Farkas Líceum, Teleki Téka, Fõ tér, Kultúr-palota

n Utazás tovább és az útvonalon lévõ nevezetessé-gek megtekintése:Parajd: sóbánya, Korond: fazekas falu,Farkaslaka: Tamási Áron emlékmûve és sírja

n Érkezés az esti órákban a csíkrákosi szállásra

3.nap: n Gyergyószárhegy: Lázár kastély,

Gyergyószentmiklós, n Gyilkos-tó, Békás-szoros

4. nap: nMádéfalva: emlékmû, Székelyudvarhely: váro-

si séta, városismertetõnMáréfalva: székelykapuk, Csíkszereda: vár és

múzeum, Gyímesbükk, az ezeréves határ: em-lékmû (rendhagyó történelemóra)

5. nap: n Székelykeresztúr: Petõfi körtefája, Fehéregy-

háza: Petõfi-emlékhely,n Segesvár: városi sétan Indulás hazafelé: az Aranyos folyó völgye, a

mócok földje

DembrovszkyZsuzsanna

kísérõ tanár

50

Utazások

Immáron harmadik alka-lommal készültem Erdély meg-látogatására. Tudtam, hogymost is felejthetetlen és feleme-lõ élmények várnak rám. Nemis csalódtam.

Bár a szerda hajnali indulásidõpontja megdöbbentõ hatá-sú volt, de végül is kellemesenszokatlan volt sötétben indul-ni. Már a magyar államban tar-tó utunk is emlékezetesre sike-redett: nekem nagyon tetszetta Bükköt érintõ útszakasz ésaz alföldi hajnal. Aztán átér-

tünk a román államba, és már jött is az elsõ állomás: Nagy-várad. Itt egy rövid sétát tettünk a kanonok soron (akinekszerencséje volt, hallhatott magyar nyelven beszélõ helyijárókelõket is), és megnéztük a történelmi jelentõségûtemplomot. Ezek után következett a tényleges célja tanul-mányi kirándulásunknak: Erdély.

Amikor a Partiumon áthaladtunk a Királyhágó felé, azOssian együttes egyik dalának szövege csengett a fülem-ben: „Napra ég, vár Erdély az õsi kapuknál”. Hát igen, aKirályhágó tényleg Erdély õsi, történelmi kapuja. A Réz-hegység, a Királyerdõ is látszik innen. Szerintem, aki elõ-ször járt itt és nyitott a természet iránt, az már most be-leszeretett a tájba. Ezután leértünk Kalotaszegbe, aholnem lett volna rossz megnézni a csucsai kastélyt, hiszenitt élt Ady Endre, de ma ez a kastély Goga múzeum. A re-formátus lelkész szavai Bánffyhunyadon igazán igazakés helyénvalóak voltak, remélem, a résztvevõ diáktársa-im értették is, nemcsak hallgatták. Útközben gyönyör-ködhettünk a vadregényes erdélyi tájban – sziklák, hava-sok, fenyvesek, nyájak, falvak, mezõk –, már önmagá-ban ezért is érdemes idejönni. A Bihar-hegységen mégszépen pihent a hóréteg. A Tordai-hasadékot ugyan kicsitmesszirõl, de jó helyrõl és jó idõben néztük meg. Elõttemég Kolozsvár városát is érintettük, ahol az utcán máralig hallani magyar szót. Mátyás király híres szobrát évekóta restaurálják, de szerencsére a mellette lévõ templo-mot és Mátyás király szülõházát láthattuk. Ez az egyiklegszebb erdélyi város, de az asszimiláció igen erõs itt.

Majd következett Székelyföld. A marosvásárhelyi há-romcsillagos hotel kellemes meglepetés volt mindannyi-unknak, s a csíkrákosi szállás és vendéglátás elõtt is le akalappal.

A székely tájban elmélyülni valami csodálatos érzés. Adal így folytatódik: „Nézd, amerre járunk, felragyog a Nap!Most újra élünk határtalan álmokat.” A Békás-szorosbanszinte megtestesült Wass Albert egyik versének fõ monda-ta: „…a víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.”

Aztán újra, immár harmadszor térhettem vissza aGyímesekbe. Láttuk Gyímesbükkön, az ezeréves határona felújított vasúti õrházat és a Rákóczi-várat. Éreztem,hogy Deáky András hatására is, most mindenkiben meg-erõsödik a tudat, a büszkeség, a harmónia, az „egészség”érzése. Itt is csakúgy, mint Tamási Áron síremlékénél, aMádéfalvi székelyemlékmûnél, Petõfi körtefájánál és a se-gesvári csata emlékhelyénél, nemzeti színû emlékszalagothelyeztünk el. De itt, az ezeréves határon a nemzeti him-nuszt is elénekeltük.

Csíksomlyón valóban úgy éreztem, hogy Róma utánez a Föld második legszentebb helye. Örülök, hogy szét-néztünk Csíkszeredán, meglátogatva a Csíki Székely Mú-zeumot és Székelyudvarhelyen, megtekintve a szobor-parkot. Fehéregyházán Petõfi körtefáját éppen április 11-én, a költészet napján néztük meg. Segesvárt érintve,megpillanthattuk Szászföldet is. Ez megint egy más han-gulat. A Gyergyói-havasokban utazva egy másik dal rém-lett fel bennem: „Gyönyörû szép vad vidék, itt a kezdet ésa vég. Harang sírja az álmodat: magyar vagy!” És perszea Hargitán utazva mindenkinek Tamási Áron Ábelje jutaz eszébe.

Nekem újdonság volt az Aranyos folyó völgye, Parajdés Korond is. A sóbánya szerintem mindenkit lenyûgözött.Parajdon egy egész „sóváros” van ott lent. Külön örülök,hogy templom is található itt, s magyar nyelvû miséket istartanak.

Az egész tanulmányút nagyon jól sikerült, köszönet aszervezõknek. A hazafelé út is szépen zajlott, a dal refrén-jéhez értek záró gondolataim:

„Szabadság a vérünk, szó a lélegzetünk. Tabukból a lel-künk, másképp nem élhetünk. Otthonunk az Álmod, asors idõt adott. Visszavágyunk mindent, mit múltunk elha-gyott, eldobott.”

Az erdélyi tanulmányútról egy történelem emelt érettségi elõkészítõs diák élményei és benyomásai alapján

Baksa Mátyás11.D

51

Utazások

Tamási Áron síremlékeCsoportkép a Tordai-hasadéknál

A mádéfalvi székely emlékmûnélA Gyilkos-tó vadregényes vidéke

Máréfalván egy székelykapu elõtt

Az erdélyi tanulmányút képekben elmesélve:

52

Utazások

Petõfi körtefája elõtt

Az ezeréves határon fekvõ Rákóczi-várban

53

Utazások

„Verecke híres útján…”(Család, templom, iskola a „magyarságért”)

Bolyai-találkozó 2010. április 14–17.

2010-ben újra összetalál-koztak Bolyai paralellái. Im-már nyolcadszor. A kárpátal-jai Aknaszlatinán. Házigaz-dánk, ez a 9276 fõt számláló, aTécsõi járásban, Técsõtõl 24km-re délkeletre a Tisza jobbpartján fekvõ település. A ma-gyar közösség létszáma mint-egy 4000 fõ. Életét évszázadokóta a sóbányászat határozzameg. Napjainkban már csak a8-as és a 9-es számú bányamûködik, elõbbiben fõleg ro-

mánok, utóbbiban magyarok dolgoznak. A korábbi bá-nyák kimerültek, a többségük beomlott. A 9-es bánya fel-sõ vágataiban 1968 óta allergiát és légúti betegségeketgyógyítanak.

Ide igyekezett április 14-én közös busszal hét Kárpát-medencei Bolyai-középiskola: Mosonmagyaróvár, Szom-bathely, Zenta, Kecskemét, Ócsa, Budapest és Salgótar-ján. A marosvásárhelyieknek közelebb volt egyenesenmikrobusszal.

Az utazás elõtti hét: lázas készülõdés. És nem csakazért, mert az egyik utazó diákunk lázas beteg lett, ha-nem azért is, mert a pódiummûsorunk színpadra állításátilletõen épp az utolsó héten jöttek a szereplõ diákok részé-rõl olyan új ötletek, amiket nem volt szabad kihagyni. Ahagyomány az, hogy a rendezõ iskola meghatározza apódiumjáték témáját. A Bolyai-hagyomány a diákok köré-ben, erre kellett kitalálni egy színpadi játékot. Az egyik di-ákunk (Tóth Adél Tímea 10.d) írt egy keretjátékot. Egymai diáklánynak (Csernok Emese 11.c) Bolyai Jánosrólkell fogalmazást írnia, de igen nehezen megy a dolog, azírás helyett inkább a Twilight-ot olvassa. Anyja (VerebélyiVirág 11.a) többször is bejön a szobájába, hogy jobb be-

látásra bírja. A tanácstalanságnak az lesz a vége, hogy el-alszik. Álmában azonban megjelenik Bolyai, és az álom-látomás hatására reggel könnyedén megíródik a dolgozat.Az álomjelenetben Székely János Bolyai hagyatéka címûmesterszonettjébõl hangzanak el részletek (Kadlót Zsófia11.d), illetve Bolyai János (Andrássy Richárd 11.a) a sajátverseibõl beszél hozzánk.

Az utolsó elõtti pillanatban érkezõ nagy ötlet az volt,hogy az álomjelenetet vegyük filmre, és projektoros kive-títõvel játsszuk be. De vajon lesz-e ott, Aknaszlatinánolyan technikai felszereltség? Jogos aggodalom. Akkorcsináljuk meg két variációban: legyen egy színpadi ésegy filmes változat. Aztán Prakfalvi András (11.a) újabbremek ötlete: a Bolyai-jeleneteket a Múzeumban a XIX.századi szobabelsõben vegyük fel. Lesz még erre idõnk,gyerekek? - aggodalmaskodtam. De a rómaiak óta tud-juk: juventus ventus. Mindent megoldott az ifjúság pilla-natok alatt. Prakfalvi Andris filmezett, Andrássy Ricsi pe-dig – mint egy profi színész – második felvételre megcsi-nált minden jelenetet. Köszönet a Múzeum igazgatójá-nak, dr. Szirácsik Évának, aki pillanatok alatt megértve ahelyzetet és a dolog nagyszerûségét, rendelkezésünkrebocsátotta a múzeumi szobabelsõt.

Mi, salgótarjániak az iskola mikrobuszával utaztunkfel a budapesti iskolába, a zentaiakkal Szenes Györgyigazgató úr irodájában vártuk meg, amíg a többiekkelmegérkezik a busz. A reggeli korai kelés után jólesett a fi-nom kávé, no meg a vidám, baráti arcok látványa. Eköz-ben érdekes felfedezést tettem: az igazgatói iroda faláról ami, salgótarjáni Bolyai-szobrunk bekeretezett képe te-kintett le rám. – Tõlünk kaptátok? – kérdeztem a mindigvidáman társalgó igazgatót. – Nem tudom. Nem hiszem– hangzott a lakonikus válasz. Elgondolkodtatott a dolog.

A titok nyitja: a mi Bolyai János szobrunknak nemnálunk kezdõdött a története. Salgótarján elõtt már voltegy másik élete. (No lám, vajon ki tudta ezt?) 1951-ben

„Beszéljük hát együtt a matematika utánozhatatlan nyelvét, úgy ahogy õ tette…” Benedek Imre, az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola igazgatója

Sóvári László

54

Utazások

született Vass Viktor (1873–1955) budapesti szobrászmûhelyében, akinek pályája még a dualizmus korábanindult, és az ötvenes évek elsõ felében zárult le. Kortársaiháttérbe húzódó mûvészként tartották számon. „Negy-ven éve dolgozik szakadatlan” – írta 1928-ban a Képzõ-mûvészet lapjain megjelent méltatás, hozzátéve: „mes-terségénél is jobban ért a feltûnés kerüléséhez.” Nem vé-letlen tehát a szobortémával való találkozása: tudott azo-nosulni az életében méltatlanul mellõzött tudós férfiú,Bolyai János személyiségével. Az elkészült mészkõszo-bor hosszú idõn keresztül a fõvárosban a városligeti Mû-vész-sétány egyik szegletét díszítette. Amikor azonban asétányt felszámolták, Vass Viktor mellszobra is egy fõvá-rosi raktárba került. Budapest Fõvárosi Tanácsa 1984-ben ajándékozta Salgótarján Bolyai János nevét viselõgimnáziumának. 1984. május 11-én az akkori Bolyai Na-pok rendezvénysorozatának keretében avatták fel. A sze-merkélõ esõ sem felhõzhette be a kora délelõtti aktus ün-nepi fényét. „Mikor Bolyai János szobormásának továb-bi sorsáról kellett döntenünk, a város vezetõinek javasla-tára Salgótarjánra […] esett a választásunk. Úgy éreztük,ennél méltóbb helyre nem is kerülhetne ez az alkotás. Ittolyan szellemi közeg veszi körül, melyhez hasonlóban –bízvást állíthatjuk – Bolyai is szívesen élt volna.”

A budapestiek képe akkor készülhetett a szoborról,amikor az még a Városligetben állt.

Sajnos, az esõ Budapesten is eleredt. Az ég bõven ára-dó csatornái elõl még az esernyõk sem tudtak teljesenmegvédeni. Amíg bepakoltuk a csomagjainkat, rendeseneláztunk. De kit érdekelt?! Végre együtt volt a csapat: abolyaisok! Irány Beregsurány, a határátkelõ. Kalandjainkkezdete. De hát milyen út az, ahol nincsenek kalandok?„Minden ember lelke mélyén kissé Odüsszeusz, a Kalandbolondja. Ki mulasztaná el megnézni a lótuszevõk szige-tét, vagy a bûvölõen csábító Kirkét? A Kaland maga a szi-rénhang, amit egy igazán kíváncsi utazónak meg kellhallgatnia.” Ki más is írhatta volna a fenti sorokat, mint a„kassai Odüsszeusz”, Márai Sándor?

Nekünk ugyan a határátkelõnél nem kellett megküz-denünk egyszemû óriással, de az ukrán határõrök sempiskóták. A kísérõ tanároknak minden leleményességük-re (no meg Kádár-rendszerbeli tapasztalataikra!) szüksé-gük volt, hogy a visszafelé úton elkerüljük azt a tortúrát,amiben a fogadáskor részesítettek bennünket keletiszomszédaink.

12.25-kor érkeztünk a határ magyar oldalára, 12.58-ramár az ukrán határõrök felségterületén voltunk. Innen

azonban csak 15.00-kor indulhattunk tovább. Miért?Nincs válasz. Csak. Kb. háromszor leszállították a felnõt-teket az útlevelükkel együtt, majd visszaparancsoltákõket a buszba. Közben hosszú csendek, holtidõk. Majd„rászálltak” a Szerbiából jövõ zentaiak útleveleire. Van-emeghívólevelük? Van, csak nem itt náluk, hanem a ven-déglátóknál a határ másik oldalán. Mobiltelefon MészárosJánosnak, az aknaszlatinai iskola tanárának, nála van ameghívólevél. Megint vagy fél óra, amíg a Mészáros Já-nos tanár urat egy fegyveres határõr átkísérte a száz mé-teres határsávon. Ezután már biztosan nem volt mibe be-lekötni, indulhattunk tovább.

Mindenesetre a szabad európai határokhoz szokottdiákjaink megtapasztalhatták, milyen is volt a régi rend-szerben egy rosszindulatú határvizsgálat. Nem árt, haezt is átélik. Tapasztalják csak meg, milyen a korrupció,a hatalommal való visszaélés. Ez is a Kaland része. Visz-szafelé már az igazgatók „összedobtak” néhány tízezretforintban, így már simán átengedtek. Ezek a határõröknem elsõsorban a fizetésükbõl élnek, mert az olyan ala-csony, hogy abból nem is lehetne. A szegénység minden-hol a korrupció melegágya.

Az aknaszlatinai magyar diákok és tanárok meleg, ba-ráti fogadtatása a határ másik oldalán hamar elfeledtettevelünk Beregsurányt. Az iskola diákjai egy gyöngykarkö-tõt készítettek minden résztvevõnek, rajta a felírat: Bo-lyai – 2010. Mennyit dolgozhattak ezzel, hogy nekünkörömet szerezzenek!! A szeretet és a kreativitás apró je-le. „…ajándékot én is készítettem,/ amíg készült, majd-nem tündér lettem” – Fésûs Éva sorai jutottak eszembe.És tényleg, megannyi aknaszlatinai tündért véltem látnimagam körül.

De a kalandok folytatódtak. Megismerhettük az ukraj-nai útviszonyokat is. Ha mi panaszkodunk sokszor a ma-gyarországi (csonkaországbeli) kátyúinkra, halkuljunkel, és tapasztaljuk meg, ami Ukrajnában van. Itt nem ká-tyúk, hanem gödrök vannak, amiket láthatóan húsz évóta nem javítottak. Az itteni autósoknak két taktikája vanellenük: vagy lassan haladva kerülgetik õket, vagy – minta mi sofõrünk is tette – nagy sebességgel áthajtanak raj-tuk. Ez az út és ez a taktika persze nem a mi „finom han-golású” jármûveinknek való. A lengéscsillapító „tûrte, …,tûrte, ameddig tûrhette”, de aztán a jobboldali „elenged-te magát.” A jármûnek ez az oldala lesüllyedt. Még kb. 60kilométerre voltunk a céltól, nem mehettünk így tovább.De a sofõrünk nem esett kétségbe, leszállította a „népet”,keresett egy olyan helyet, ahol alá tud feküdni, hogy a

55

Utazások

helyére tegye a megfelelõ csavart. Aztán persze rá kellettjönnie, hogy csak szerelõaknás helyen tudja kilazítani arozsdás anyát. Még szerencse, hogy a jó tündér odavezé-relt egy segítõkész ukránt. Látja, hogy bajban vagyunk,segíteni szeretne. Kiderült, szállítócég-tulajdonos, többkamionja járja az utakat, 5 km-re van a hangárja, ott többszerelõakna is található. Nosza, felszálltunk a buszra, ésóvatosan, lépésben „begurultunk” a kamionhangárba.

Ez az újabb kaland persze még jobban „összeková-csolta” a társaságot is. Két ócsai srác elõvette a gitárját ésameddig a szakemberek a szomszédos hangárban javí-tottak, pengettek a társaság éneke alá. Újra bebizonyoso-dott: a közös éneklés a legjobb közösségteremtõ erõ.

Késõ este, de igen emelkedett hangulatban érkeztünkAknaszlatinára. A programban jelzett táncházat már –érthetõen – nem kívántuk.

Másnap az ottani magyar közösség iskoláját, óvodá-ját, zeneiskoláját és templomát ismerhettük meg. A kö-zösség nem kis áldozatába kerül ezek fenntartása, mû-ködtetése. A magyar iskola mûködését az ukrán államcsak részben finanszírozza: a tanárok fizetését állja, a do-logi kiadásokra viszont egy árva hrivnyát sem ad. Azóvoda esetében mindent a magyar közösség fizet. Kato-likus templomukat úgy építették újjá, hogy a magyaroklemondtak három havi fizetésükrõl. Számunkra ez szin-te elképzelhetetlen áldozat! Mennyire másképp szól egyilyen helyen a magyar Himnusz! Miért nem tudják a mifiataljaink is itt, a csonka hazában olyan szívbõl jövõenénekelni. Hogy könnyes lesz az érzékeny ember szeme.

És csak így lehet. A család, a templom, az iskola szo-ros együttmûködésével. És milyen boldogok, hogy ven-dégül láthatják a testvériskolákat! Az ukrán államtól per-

sze erre a célra sem kaptak még egy fél hrivnyát sem. Mi-bõl állták? Mint a templomot, az óvodát, az iskolát. Ösz-szefogásból. De megcsinálták rendkívül színvonalasan,mindenre figyelõen, végtelen vendégszeretettel, magyar-ságukra büszkén.

Tanulságos példa: mire képes egy összetartó közös-ség! A magyarság errefelé hõsiesség, végvári vitézség. Haa külhoni magyarok képesek erre, miért ne lennénk mi,csonkaországbeli magyarok is??? Mit kellene tennünk?Hogy ne csak fenyegetettségben legyünk képesek össze-fogni.

Ezen adysan „fölhorgadó” kérdések lelki kavargásátólkísérve ereszkedtünk le „Verecke híres útján” Magyaror-szág felé. Jövõre Zentán tovább gondolhatjuk.

Végül egy csokor diákjaink véleményeibõl:

Verebélyi Virág (11.a): Számomra életre szóló élményvolt. Megható volt látni a külhoni magyarság összetartá-sát, és jó érzéssel töltött el, hogy olyan nagy örömmel éslelkesedéssel fogadtak minket. Sok új barátság születettés tapasztalatokkal gazdagodtam.

Andrássy Richárd (11.a): Örök élmény marad számom-ra a találkozó. Találkozni más bolyaisokkal, látni a külho-ni magyarság ragaszkodását, új barátságokat kötni –mind-mind el fognak kísérni egész hátralévõ életemben.

Prakfalvi András (11.a): Rendkívül élveztem, hogy ren-geteg történelmileg jelentõs helyet látogattunk meg. Ér-dekesnek találtam, hogyan élnek a kárpátaljai magyarok,és mennyire õrzik hagyományainkat.

56

Utazások

57

Utazások

„Egyebütt csak mese tündérország…”„A régi, ismerõs, százszor megjárt gyalogút volt, mégsem ismert rá. Azt hitte, idegen helyen bolyong.”

(Mikszáth Kálmán)

Másodszorra részt venniaz olvasótáborban ugyan-olyan, ha nem még nagyobbélményt jelentett számomra,mint a vajdasági tíz nap. Azidei tábor a Mikszáth-évfor-duló jegyében telt a felvidékiAbroncsospusztán.

A közös programok soraegy Nógrád megyei kirándu-lással indult. A buszunk(amelyet néhány óra után ta-lálóan fitneszbusznak keresz-teltünk el) számos irodalmi,történelmi látnivalónál „pihe-

nõt tartott”. Jártunk Mikszáth horpácsi birtokán, acsesztvei Madách-kúrián, Hollókõn, Szécsényben és aPalóc Múzeumban. A mûvelõdésünket szolgáló egésznapos utazgatás alatt egymással is ismerkedtünk, neve-ket tanultunk. A kezdeti, egymást félénken méregetõpillantások után folyamatosan oldódott a hangulat.

Másnap Ladóczky Vilmos bõrdíszmûves és régi-séggyûjtõ újbásti házát látogattuk meg, ahol rengetegérdekes dolgot tanulhattunk. „Vili bá’” annyira meg-szerette a csapatot, hogy a tervezett két-három naphelyett végig velünk maradt, és egy-egy saját készíté-sû bõr karkötõvel ajándékozott meg minket.

Már az elsõ estéken megszegtük a „házirendet”,ugyanis a takarodó után zajlottak a nagy beszélgeté-sek. Sajnos így sokunk reggele álmosan kezdõdött,ám a ránk váró napindítók, kiscsoportos foglalkozá-sok, napzáró gondolatok arra ösztönöztek, hogy mi-nél elõbb összeszedjük magunkat. Megosztottuk egy-mással egy-egy személyes tárgyunk történetét, babo-nákat gyûjtöttünk, rajzoltunk; védtünk, vádoltunk,döntöttünk a Péri lányok ügyében.

A „kiscsopin” belüli játékok szórakoztatóak és kre-ativitást fejlesztõek is voltak egyben: mandalát színez-tünk, saját népet alkottunk, versenyt úsztunk, nega-tívból pozitív hõssé próbáltuk formálni Lucifert ésEdward királyt.

A délutáni „akármit” a medencénél, a biliárdszobá-ban vagy a teniszpályán is tölthettük. Az üdülõköz-pont dolgozóinak jóvoltából palóc, majd szlovákgasztronómiai remekeket, illetve grillezett különleges-ségeket kóstolhattunk meg.

Rendhagyó délutánokon és estéken neves elõadó-kat fogadtunk, köztük Pomogáts Béla irodalomtörté-nészt, Boldizsár Ildikó meseterapeutát és PraznovszkyMihály Mikszáth-kutatót. Az ilyen szellemi foglalko-zások után jólesett a testmozgás, amely a NógrádTáncegyüttes és a Rakonca tagjainak segítségéveltáncházak keretében valósult meg. A változatos tevé-kenységek mellett idõt kellett szentelnünk a „Bárány-

Orosz Elvira11.C

58

Utazások

ka-projekt” sikerességének is. Mint kötelességtudóangyalkák, igyekeztünk felvidítani a ránk bízott bari-kákat. Az olvasótábortól a hagyományos zárómûsor-ral és tortával búcsúztunk.

Habár a tábor óta több hónap telt el, néhány kifeje-zés még ma is nosztalgiázásra késztet bennünket:tamatik, szalontüdõ, kofolaparti, „Menjünk medvérevadászni!”, „süsü” vagy „Helló, Béla vagyok”!

59

Utazások

Abroncsospuszta

Sírva hívtam anyukámat:megpróbáltam minél több ész-érvet adni neki, hogy igenis jöj-jenek értem, mert már többetnem bírok ki itt. Hisztiztem, ki-abáltam nem jön. Mondtamszépen, kedvesen, nem jön.Feladtam. Búcsúzásképp hoz-zátette, hogy próbáljam meg jólérezni magamat: ez még csak amásodik nap.

Visszadõltem az ágyamra éselgondolkoztam azon, hogyhogyan kerülhettem ebbe a le-hetetlen helyzetbe.

Egy szép júliusi reggelen felszálltam egy békeidõkbõlránk maradt geológiai kincsre, egy rendkívül komfortos-nak kinézõ buszra. Miután elhelyezkedtem, kezembe vet-tem a buszénál valamivel biztatóbb címlappal rendelkezõújságot, és elindultunk. Végignéztük Nógrád megye legiz-galmasabb helyeit: láttunk szép templomot, múzeumokat,házakat. Ezeket nagyon ügyesen, egy napra besûrítették,így már hét órakor az olvasótábor helyszínén voltunk,Abroncsospusztán.

Megtörtént a beosztás, hogy ki-kivel lesz egy szobában,a vacsoránál kihevertük az egész napos chips, csoki és el-vétve egy-egy szendvics okozta hasfájásokat.(Itt bebizo-nyosodott tehát, hogy a XXI. század gyermekei nem is any-nyira vannak oda a mûanyagokért…)

Próbáltam felmérni a terepet, az embereket. A félelmembebizonyosodott, amikor feltérképeztem az intelligencia-szintjüket: adott volt nagyon sok okos, kedves ember, ésvolt egy nagyon fárasztó: én. De szerencsére úgy látszott,hogy értékelik kemény próbálkozásaimat, hogy megpró-bálok beilleszkedni.

A vacsora után „naccsoportos” foglalkozásra mentünk:az elsõ ilyenen a vezetõk lefektették azt a néhány szabályt,amit be kellett tartanunk, és megejtettünk egy rövid bemu-tatkozást.

Úgy gondoltam, hogy hát milyen remek emberekkel le-szek körülvéve, hogy imádni fogom.

A második napon rá kellett jönnöm, hogy én nagyonnem vagyok idevaló; alapjáraton fecsegõ természetem van,

és ez akarva-akaratlanul mindig a felszínre tört. Ebbõl azkövetkezett, hogy volt, hogy megszólaltam olyankor, ami-kor nem kellett volna, olyat szóltam, ami másoknak nemtetszett. Akadtak, akik nem vették az iróniát. Ez pedig na-gyon hamar kikészített.

Így zokogtam hát az ágyamon, teljesen tanácstalanul.Aztán eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha ebben a hely-zetben, csakis én vagyok a ludas, nekem kell lépnem.

Szóval léptem: embert varázsoltam magamból, és ki-mentem a többiek közé. Elõször csak hallgatóztam, felvet-tem a dolgok fonalát, aztán igyekeztem bekapcsolódni.

„Kiscsop”-on is ez történt. Megnyíltam azelõtt a tizen-két ember elõtt, akikhez kerültem. Csöndben maradtam,ha úgy éreztem. Sírtunk történeteken, volt, hogy nevet-tünk, viccelõdtünk az emberekkel. Kezdtem jól érezni ma-gamat.

A legjobb az egészben az volt, hogy rengeteg mindenki-rõl megváltozott a véleményem: akit csak a városból ismer-tem, és egy arrogáns senkinek gondoltam, megszerettem.Akit elõször kinevettünk, mert a kedvenc könyve az Ábeltrilógia volt, sírtunk vele, mert olyan búcsúbeszédet mon-dott, hogy az ember szíve belesajgott.

Nem tudom, hogy életem során volt-e valaha ennyiremeghatározó élményem. Tábor végén még sose sírtam.Igaz, közben se nagyon volt szokásom, fõleg nem azért,mert hiányoznak az otthoniak. Hát, az olvasótábor ezt is ki-hozta belõlem.

Számtalan helyen jártam velük ez alatt a 10 nap alatt.Sokat sírtam, nevettem, buliztam. De mindet együtt csinál-tuk, a kezdetben döcögõsen induló kapcsolatunk ellenére.Mindegy, hogy Erdélybõl, Szerbiából, Ukrajnából vagy in-nen Magyarországról jöttek.

Megfogalmazódott bennem, hogy Magyarország abbana sajnálatos és sajátos helyzetben van, hogy saját magánakszab határt. Akaratlanul.

„Így adta a gép – mondta az egyik erdélyi lány, de attólfüggetlenül én ugyanolyan magyar vagyok, mint te vagyakármelyik miniszterünk, sõt lehet, hogy jobban szeretemezt a földet, mint ti. És én Romániában is ugyanolyan ma-gyar vagyok, mint Budapesten, ha tetszik nekik, ha nem.”

Megtanultam szeretni a hazámat, azokat az embereket,akik teljesen mások, mint mi.

Megtanultam õszintén, határok nélkül szeretni.

Géczi Luca7.B

60

Utazások

Német nyelvi táborSaalbach / Saalfelden – Ausztria

Iskolánk német nyelvettanuló diákjai a hagyomá-nyoknak megfelelõen idén isegy hetet tölthettek el idegennyelvi táborban. E tanévbenAusztria, Salzburg tartomá-nyának egyik kis települé-sén, Saalbachban volt a szál-lásunk, közel 2000 m magashegyek között, egy család ál-tal üzemeltetett ifjúsági szál-lóban.

Szálláshelyünk 4-6 ágyas,fürdõszobás szobáiban min-denki nagyon jól érezte ma-

gát, nem is beszélve a remek ellátásról, s azokról a dol-gokról, melyek kikapcsolódásunkat tették még telje-sebbé (röplabda-, ill. focipálya, trambulin-, pingpong-asztal, egy kis „Hütte” az esti kártyapartikhoz, beszél-getésekhez).

A tábor célja évrõl évre az, hogy a tanulók az isko-lában tanultakat idegennyelvi környezetben gyakorol-hassák, hétköznapi helyzetekben tovább csiszolhas-sák nyelvi kifejezõkészségüket. A nyelvoktatás e tan-évben a 20 km távolságra levõ Saalfelden városábanvolt, a mi Pedagógiai Intézetünkhöz hasonló tovább-képzõ központban. A tanulók délelõttönként 4-4 órá-ban, nyelvi szintjüknek megfelelõ három munkacso-portban bõvíthették tudásukat. A gyerekek a nyáriszünet ellenére minden nap örömmel vettek részt afoglalkozásokon, hiszen az órákat az ösztönzõ-bátorí-tó légkör jellemezte. Az egyik csoportot egy mûvésztanár vezette, s ez a csoport a nyelvtanulás mellett kre-atív mûvészeti tevékenységet is folytatott, természete-sen németül kapva az instrukciókat. Az egy hét eltel-tével mindhárom csoport prezentáció keretében mu-tatta be, mi mindent tanult a hét folyamán.

A táborban a már jól mûködõ heti rend szerint él-tünk. Minden nap hétkor keltünk, reggeliztünk, majdnyolc órakor indultunk a nyelvoktatás színhelyére. Azoktatás végeztével a környék látnivalóit fedeztük fel.

Az idõjárás az elsõ napokban nem volt túl kegyes hoz-zánk, de ez nem tántorított el bennünket attól, hogymegnézzük a 380 m magasról lezúduló Krimml-vízesést, sétát tegyünk a híres téli üdülõhelyen,Kaprun városában, ahol egy Old Timer múzeumot ismegtekintettünk.

Kedden ismét esõs idõ fogadott bennünket, ezért aszálláshelyünktõl nem messzire lévõ helytörténet- éssímúzeumba látogattunk el, ill. a település uszodájá-ban töltöttünk el két kellemes órát.

A következõ napon gyönyörû napsütésben, felvo-nóval mentünk fel a környék legmagasabb hegyére,az Asitz-ra, majd sétát tettünk Zell am See-ben a tópartján és a városban. Csütörtökön Európa legna-gyobb és legvadregényesebb szurdokában túráztunk,a Seisenbergklamm-ban, amely 12000 évvel ezelõttalakult ki, s ma természetvédelmi terület. A túra utánLeogang település starndján élvezhettük a nyári nap-sütést.

Pénteken egész napos kiránduláson vettünk részt.Utunk Németországba, Berchtesgadenbe vezetett,ahol az Obersalzbergen megnézhettük a második vi-lágháború történetét bemutató kiállítást, majd bepil-lanthattunk a Hitler idejébõl fennmaradt bunker-rendszerbe is. Ezek után a környék leghíresebb ésEurópa elsõként megnyitott sóbányájába látogat-tunk, mely hatalmas élmény volt valamennyi diákszámára. Különösen a bányászruhába való beöltö-zés, a bányába való lejutás (csúszda) tetszett min-denkinek, nem beszélve arról a látványról (lézeresbemutató), amely a bánya mélyén fogadott bennün-ket. Délután Salzburg felé vettük az irányt, de elõttemég a város szélén levõ Hellbrunn-i kastély parkjátfedeztük fel, mely változatos vízi játékokkal szóra-koztatja az odalátogatókat. Ezek után Salzburg belvá-rosában sétáltunk. Megtekintettük a dómot, Mozartszülõ-, ill. lakóházát, s sétáltunk a város leghíresebbutcáján, a Getreide Gasse-n is.

Este fáradtan érkeztünk vissza szálláshelyünkre,ennek ellenére tanulóink alig várták, hogy az általukösszeállított kis mûsorral köszönjék meg a háziaknak

Horváthné Scholz Erika

61

Utazások

a szíves vendéglátást, a finom és bõséges vacsorákat. Sajnos hamar véget ért ez a tábor is!Az egy hét legfontosabb tapasztalata az volt, hogy

a tanulók bátorítást kaptak, valódi élethelyzetekbe,

szituációkba kerülhettek, s érezhették, hogy az álta-luk tanult nyelv valóban egy élõ nyelv. Jövõre termé-szetesen újra táborozni indulunk, 2011 júliusában azausztriai Karintia tartománya lesz úti célunk.

62

Utazások

Mormoták, hófödte hegycsúcsok, SalzburgBeszámoló a német nyelvi táborról

Ausztria. Salzburg tarto-mány. Saalbach. Saliterer-hof. Itt, ebben az alpesi ház-ban töltött egy kellemes he-tet közel 50 fõs csapatunk,ahová a bolyais diákok mel-lett Salgótarján, vagy éppenmás városok iskoláiból ér-keztek fiatalok tanulni, ta-pasztalatokat szerezni, él-ményekkel gazdagodni, egykicsit világot látni.

Saalbach kellemes falucs-ka, megnéztük az érdekes símúzeumot, tájházat, és egy

esõs délutánon az uszodájába is ellátogattunk. A tele-püléstõl nem messze található Saalfelden, ami máregy lényegesen nagyobb város, ennek ellenére rend-kívül hangulatos a kis utcáival, a hagyományos építé-sû városházával, valamint kiváló kikapcsolódástnyújthat a Nexus, mely egy modern és sokoldalú kul-turális központ. Ebben a kisvárosban voltak az órá-ink, ahol nyelvtudás szerint három csoportra osztva,jó hangulatban telt az idõ, s mindeközben észrevétle-nül tanultuk a német nyelvet. A kis csoportok az utol-só tanítási napon prezentációkat mutattak be, festet-tünk, énekeltünk, vagy éppen egy rögtönzött színda-rabot adtunk elõ.

A hasznos órák után izgatottan ültünk buszra ésutaztunk délutáni programjaink helyszínére. Az idõ-járás nem volt mindig kegyes hozzánk, de csopor-tunk egy része szakadó esõben is kigyalogolt Közép-Európa legnagyobb vízesése, a Kriml-vízesés tetejé-be, ahonnan csodás panoráma tárult elénk a leülõpára és lassan feloszló esõfelhõk mögött. Verõfényesnapsütés fogadott minket Zell am See-ben, ahol a tópartján, hatalmas hegyek lábánál süttettük a hasun-kat és etettük a hattyúkat. Egy fél nap erejéig elláto-gattunk a németországi Berchtesgadenbe is, ahol ahegy mélyén, bõrünkön libabõrrel jártuk végig Hit-ler bunkereit, majd szintén a hegy belsejébe csúsz-dán jutottunk le egy sokkal kellemesebb, és szívet

melengetõbb helyre, egy sóbányába, ahol az izgal-mas közlekedési lehetõségek mellett, a sókristályokfejlõdését bemutató lézerszínházban is gyönyörköd-hettünk egy hajó fedélzetérõl. Izgalmas túrát tettünka szûk szurdokok között átpréselõdve és a sebes pa-tak felett egyensúlyozva a hangulatos Seisenberg-klammban. Ez a Weißbach feletti kalandtúra a forrónyári nap ellenére is pulóverért kiáltott, hiszen a 20-30 méter magas vízáttörések mélyén meglehetõsenhûvös volt. Leogangból felvonókkal közlekedtünk amagasba, ahol 1914 méteren a táj borzongató szépsé-ge mellett lehetõségünk volt kipróbálni a magaslatibob-pálya élvezeteit, próbára tehettük érzékszerve-inket egy különleges élményparkban, csodálhattuk aszabadon nyargaló lovakat vagy éppen a dombolda-lon napozó mormotákat. A hét utolsó programjakéntigazi kuriózum volt az alpesi nyugalom után becsöp-penni a nyüzsgõ Salzburg városába. Elõször a külvá-rosban található Hellbrunn kastélyában és annakparkjában hûthettük le magunkat akarva-akaratla-nul, ugyanis a birtok volt urai vízi játékokkal tréfál-ták meg az oda érkezõ arisztokratákat, így a jelen-korban is tovább zúdul a víz a szobrokból, a küszöb-bõl vagy a plafonról. Ezután Salzburg kellõs közepéntobzódva folytattuk városnézésünket. Salzburg Mo-zart városa. Bárhová fordultunk, mindenhol a híreszeneszerzõ motívumaiba ütköztünk, a torta habja-ként még szülõházában is körülnézhettünk. Szélnekeresztve szívtuk magunkba a város hangulatát, ami-be beletartozik az utcazenészek tömkelege, a szûkutcák, a gigászi katedrális, és a Mirabell Gardenpompázatos szökõkútja, labirintusai és virágoskert-jei is.

Az együtt töltött 7 nap után a legtöbben még ma-radtunk volna a Salitererhof vezetõje, Hildegard szár-nyai alatt, hisz a finom vacsorák után jó érzés volt ki-menni a házi röplabdapályára, ugrálni a trambuli-non, jókat beszélgetni a kis faházban, vagy mezítláb,felszabadultan ugrálni az alpesi patakban. Felejthetet-len és lenyûgözõ élményeket, új barátságokat, ta-pasztalatot és tudást adott nekünk a Salitererhof,Saalbach, Salzburg tartomány, Ausztria.

Tarnóczi Jakab9.C

63

Utazások

Mindig kell egy „B” terv!

Országot megrengetõesemény volt, mikor a tava-szi esõzés következtébenhatalmas pusztítást végzettaz árvíz. Borsodban, a ki-sebb patakoktól kezdve anagyobb folyókig, a víz ré-misztõ ellenséggé vált: jár-hatatlanná tett utak, lakha-tatlan házak. Minket,bolyaisokat nemcsak a tör-ténések rendítettek meg, ha-nem az a bizonytalanság is,hogy mi lesz a sorsa így azevezõstábornak. A tavalyi

útvonal (Tokaj-Tiszafüred) a partvonal állapota mi-att hajózhatatlanná vált. A Kancsulik-Pálfalvai-Tóthtanári triónak ezért nem volt könnyû dolga, hiszenki kellett találni valamit. Így született meg az „A”(Bodrogzug – Tokaj – Tiszafüred), „B” (Felsõberecki– Tokaj – Bodrogzug) és „C” (állótábor a Tisza-tavon-Poroszló) terv. És bebizonyosodott az a mondás,hogy mindig kell egy „B” terv!

2010. július 3-án, a vasútállomáson kellett gyüle-keznünk. Örömmel töltött el az, hogy bõvült az eve-zõsök csapata, élménybeszámolóinktól sokan ked-vet kaptak az evezéshez. Úgy tûnt, sikerült kifog-nunk a nyári szezon legforgalmasabb napját a vasútszempontjából. Két órát a peronon ülve utaztunk,egy vonatpótló buszra átszállva pedig, mint „a sültheringek”, szûkösen jutottunk el elsõ szálláshe-lyünkre, Felsõbereckibe. A falu a határ közelében ta-lálható, a Bodrog mentén. A szállás elfoglalása után afürdõzés kapott szerepet, na meg a foci-világbajnok-ság, ami biztos programot jelentett a fiúknak a héten.Az elsõ este természetesen nem hiányozhatott az is-merkedés, valamint a szórakozás.

Második nap kitérõvel kezdtünk. A Bodrogon föl-felé evezve kicsit a határon túlra mentünk. Borsiba,ami Rákóczi Ferenc szülõföldje, és ahol a Rákóczi-várkastély is található. Innen visszafordultunk, és Sá-rospatak felé vettük az irányt. Vasárnap lévén nem

volt annyira mozgalmas a város, mi mégis találtunkbenne lehetõséget. Az esti szabadprogramot a város-ban tölthettük el, persze késve érkeztünk vissza acampingbe. A jutalmat meg is kaptuk érte: fiúknak100 fekvõtámasz, lányoknak 50 guggolás.

A legtöbb nevetés szerintem a harmadik napon le-hetett. Ezen a napon nemcsak kajakoztunk és ke-nuztunk, hanem volt, akinek egy álma vált valóra.Evezés közben ugyanis a parton föltûnt hajónk kor-mányosának egy kiépített majomhinta. Azt kell tud-ni errõl a szerkezetrõl, hogy ez egy fára erõsített kö-tél, a partról elrugaszkodva és a kötelet fogva kell be-ugrani a vízbe. Nem csupán mi magunk repülünkígy egy nagyot, de az adrenalin szint is a fellegekbenjár. Egyértelmû volt számunkra, hogy nem mehet-tünk el emellett csak úgy, ki kell próbálni. Mi, lányok

Tarnóczi Anna10.A

64

Utazások

kicsit tartózkodtunk ettõl, de a fiúk, egy lány tár-sunk, valamint Kancsulik tanár úr (a képen) ésPálfalvai tanár úr is kipróbálta a majomhintát. Viccesvolt látni, ahogy repülnek az emberek, ahogy be-csobbannak a Bodrogba, ahogy iszapréteggel a lábu-kon próbálnak kijutni a partra. Az ugrások utánmentünk tovább Olaszliszkára, ahol a nap nevetéseiestébe nyúlóan folytatódtak a szállásunkon.

A negyedik napon úgymond hazai pályára evez-tünk. A tavalyi táborunk kezdõpontja felé tartottunk,Tokajra. Akik tavaly is részt vettek a táborban, azok-nak már ismerõs volt a terep, de az új evezõsök is ha-mar föltalálták magukat. Tokajban ismét alkalmunkvolt a fürdõzésre délután, estepedig fél óra séta után pedig avb-t is sikerült megnézniük afoci rajongóinak.

Az ötödik nap a legpeche-sebb napunk volt. Bár egy-egyalkalommal korábban is elka-pott minket az esõ a vízen, deaznap egész végig zuhogott.Nagyon nem örültünk ennek,hiszen erre a napra terveztük abodrogzugi túrát. A bátor je-lentkezõk a természetnek el-lenállva elindultak a hajókkal.Le a kalappal elõttük, hiszenaz idõjárás bizonytalansága el-lenére teljesítették a távot. Akikinkább a szálláson maradtak, azok az idõt kártyázás-sal töltötték a fedett nyársalóhely alatt. Nagyon vár-tuk a többieket, hogy elmeséljék, milyen is aBodrogzug. A beszámolók alapján arra a következte-tésre jutottam, hogy egy olyan hely, ami szûkös, televan szúnyogokkal, sekély vizû, de gyönyörû a lát-vány. Ha még rövidebben összefoglalnám, akkor azttudnám rá mondani, egy résztvevõt idézve, hogyvadregényes. A hûvös napot leginkább a meleg ételaranyozta be. A csomagokat szállító kisbusz sofõrjeés az evezõstábor nélkülözhetetlen szakácsa,Mravcsik Zoltán – volt bolyais diák – ismét kitett ma-gáért. Újra sikerült megörvendeztetni az éhes szája-kat. A türelem pedig nem rózsát termett, hanemtésztafõzelék helyett egy fantasztikus túrós csuszát!

A hatodik nap az evezést úgy zártuk, hogy egy ki-sebb távot még megtettünk a Tiszán, mivel itt torkol-

lik bele a Bodrog. Sajnos, a vesztemre! A táborozássorán csak elsõ nap, a gyakorlásnál fordult elõ boru-lás, késõbb már egy sem. Tavaly nevettem a borulá-sok láttán, idén viszont utolsó nap sikerült megta-pasztalnom mindezt. A négyfõs kenu, amiben én isültem, sikeresen fölborult a Tisza közepén. Ebben azesetben végigcsináltuk mindazt, amit az oktatáson iselmagyaráztak nekünk. Így a hajónkat fölfordítot-tuk, cuccainkat beledobáltuk, egyik kézzel fogtuk ahajót, másik kézzel pedig eveztünk ki a partra. A Ti-sza persze csak nehezített azzal, hogy lefelé vitt asodrás. Lehet, azt gondolják páran, hogy ez egy film-bõl kivett akciójelenet, de tényleg így történt! És a

küldetésünk sikerrel végzõdött. Csak egy áldozatalett a balesetnek, a fényképezõm… A mozgalmasevezés után visszatértünk szállásunkra, s búcsúes-ténket nyársalással és egy hatalmas záró bulival fe-jeztük be.

A hetedik nap reggelén döbbentünk rá, hogy vé-ge a tábornak. A campingtõl elindultunk a tokajivasútállomásra, s onnan haza. A vonatozás mostkényelmesebb volt, viszont Szerencsen két órát kel-lett várnunk a következõ csatlakozásra. Végül mégegy hatvani átszállással jutottunk haza. Szeretnémmegköszönni tanárainknak a szervezést és diáktár-saimnak, hogy ismét felejthetetlen élményt szerez-tek nekem. A többi bolyais diáknak pedig üzenem,hogy csatlakozzanak az evezõsök csapatához, hi-szen sok mindenbõl maradnak ki, ha kihagyják ezta tábort!

65

Utazások

Matematika-informatika tábor

Múlt tanév végén tudtammeg, hogy Grajzel Dávid ésén képviselhetjük iskolánkatEgerben, az Eszterházy Ká-roly Fõiskola matematika-in-formatika táborában.

A nyár utolsó hetébenutaztunk Egerbe, a regisztrá-ció során választanunk kel-lett két témakör közül. Dávida matematikát én az infor-matikát választottam. Miu-tán mindenki megérkezett atáborba – fõleg a fõiskoláhozközeli városok gimnáziuma-

iból gyûltünk össze kb. 20-an –, elkezdõdött az elsõelõadás, melynek témája a kriptográfia, vagyis a tit-kosírás és a matematika kapcsolata volt. Az elõadáskialakulásuk sorrendjében mutatta be a különbözõtitkosításfajtákat, többek között megtudhattuk azt is,hogyan titkosították üzeneteiket az ókori rómaiak. Akövetkezõ elõadáson, mely a „Bolygóközi kolonizációrobotokkal” címet viselte, egy játék szoftvert ismer-tünk meg, melynek lényege, hogy különbözõ roboto-kat kell programozni bizonyos feladatok elvégzéséreaz ûrben. A következõ másfél óra az Antme címû já-ték megismerésével telt, itt a játékos feladat egy han-gyaboly élelemszerzési és védekezési stratégiájánakprogramozása és minél sikeresebb hangyák létreho-zása. A nap az ismerkedési esttel zárult.

A második nap folytattuk a hétfõn elkezdett elõ-adásokat, többek között új pályát szerkesztettünk arobotok számára, valamint versenyeztünk, kinek sike-rült sikeresebb hangyapopulációtlétrehoznia. Harmadik elõadá-sunk a Rubik-kocka kirakása cí-met viselte. Az elõadás érdekessé-ge az volt, hogy mindenki kapottegy kockát, amit a hét végéig pró-bálhatott kirakni kisebb-nagyobbsikerrel. Este filmet néztünk a fõ-iskola nagy elõadójában.

Szerdán nem voltak elõadása-ink, helyettük Felsõtárkányba

mentünk túrázni. Az úti cél egy kõbánya volt, aholGPS segítségével Geoládákat kerestünk. Ezt a játékotgeocachingnak nevezik, és a turisták körében igenközkedvelt, lényege, hogy bizonyos helyeken ládákatrejtenek el, melyeket az interneten megadott koordi-náták alapján lehet megtalálni. Este a fõiskola egyiképületébe, a Líceumba látogattunk el, ahol egy érde-kes elõadást hallhattunk a naprendszerrõl, közbenegy kupolára kivetítve megtekinthettük a csillagokat,csillagképeket. Az elõadás után kimentünk az épülettetejére, ahonnan távcsövekkel megfigyeltük a Holdatés más égitesteket.

A negyedik napon az elsõ elõadásunk témája aLego-robotok voltak. Egy ilyen robotot kellett ráven-nünk különbözõ mozgásokra, például forgás, elõremenet, megállás, stb., de ennél bonyolultabb felada-tokat is végrehajtattunk velük: például beprogramoz-tuk õket, hogy álljanak meg egy, az asztalra leragasz-tott fekete csík elõtt vagy induljanak el tapsra. A má-sik foglalkozáson Java nyelven kellett egy mobiltele-fonos-játék menüjének új pontját elkészíteni és mû-ködõképessé tenni. Az estét a városban töltöttük a fõ-iskolások társaságában.

Az utolsó nap a társaság egyik fele elment megnéz-ni az egri várat, a másik – köztük én is – az uszodábament, ahol egy kezdõ búvároktatásban vehetett részt.Miután visszamentünk a fõiskolára a délután a táborlezárásával és a búcsúzkodással telt.

A tábor fõ célja – mint az írásomból kiderülhetett –leginkább az informatika és a matematika minél szó-rakoztatóbb, érdekesebb bemutatása volt úgy, hogyközben tanuljunk is valamit. Mind a ketten nagyon él-veztük az Egerben töltött 5 napot.

Prakfalvi András11.A

66

Sportélet

Vív(ód)ás az élet, avagy a párbajtõrözõk világa

Elõször is egy tévhitrõlszeretném fölvilágosítani azembereket. A vívás nemegyenlõ a kardozással. A ví-vásnak három ága van: tõr,párbajtõr és kard. Jómagama párbajtõrözõk közé tarto-zom. Sok mindenben külön-bözik ez a három szakág, dea párbajtõrt talán úgy tud-nám megkülönböztetni atöbbitõl, hogy itt az egésztest találati felület. Magyarul,a fejünk búbjától kezdve alábujjainkig bárhol eltaláljuk

az ellenfelet, az érvényes.Gyakran kérdezik tõlem, hogy miért éppen a pár-

bajtõrt választottam, hiszen azt még megértik, hogy alányok táncolni akarnak vagy röplabdázni, de ez asport valahogy nem a szokásos testmozgásokhoz tar-tozik. Hogyan is kerültem kapcsolatba a vívással? Aválasz egészen egyszerû: 2006-ban, húsz év szünetután ismét vívásoktatást hirdettek Salgótarjánban.Egyik barátnõm odajött hozzám, hogy nem mennék-e el vele vívásra, mert õ egyedül nem szeretne menni.Gondolkoztam, és úgy döntöttem, belevágok, hiszenúgyis akartam valamit sportolni. Azóta mondhatni ottragadtam. Mint mindenkinek a sport, nekem is sokatadott a vívás: barátok, jó hangulatú edzések, verse-nyek eredményekkel, edzõtáborok felejthetetlen pilla-natai. Amit talán legjobban megszerettem, az a döb-bent arcok, mikor kimondom, hogy párbajtõrözõ va-gyok. Mára már sablonos, ha valaki azt mondja, hogyfocizom, kosarazom, úszom. A vívásra fölkapják azemberek a fejüket. Döbbenet látszik az arcokon, ésemiatt még különlegesebbnek érzi magát az ember.

A vívást korábban csak az olimpiai közvetítések ré-vén láttam. Csodálkoztam, hogy nem fáj, amikor meg-szúrják õket. Az elsõ edzésen ismét elõjött ez az ér-zés, de az idõ elteltével rájöttem, hogy itt már a meg-felelõ védõfelszerelésnek köszönhetõen nem lesznekolyan sérülések, mint a régi történelmi csatákban. Bár

amikor néhány kék-zöld folt megjelent rajtunk, micsak nevetve háborús sérüléseknek neveztük ezeket.A vívás természetesen nem a legegyszerûbb sport, hi-szen a fizikai erõ mellett a szellemit is edzeni kell. Hi-szen nem mindegy, hogyan támadunk, miként véd-jünk úgy, hogy abból nekünk legyen találat. Az edzé-sek persze nem voltak hiábavalók, hiszen elkezdtünkversenyezni.

Innentõl kezdve a versenyekre való utazások rend-szeressé váltak. Elsõ komolyabb megmérettetésünkBudapesten volt, de az ország valamennyi pontján jár-tunk már: Szolnok, Debrecen, Békéscsaba, Harkány,Szombathely… Fantasztikus bejárni az országot, hi-szen nemcsak a sportcsarnokokat és vívótermeket lát-juk, hanem ha messzebbre megyünk, akkor a váro-sokban is szétnézünk. Külön öröm a számomra, hogya vívásnak hála az ország több pontján akad már ked-ves ismerõsöm.

A salgótarjáni egyesületünknek, vagyis a Penge Ví-vóakadémiának, de legfõbbképp Vertich Tamás edzõ-nek nem volt könnyû dolga kezdetben. 2006-ban mégújak voltunk, sokan nemcsak az egyesületet nem is-merték, de még azt sem tudták, hogy hol van Salgótar-ján. A feladat így az idõsebb versenyzõkre, ránk, a„nagyokra” hárult. Büszkeséggel tölt el, hogy márnem vagyunk ismeretlenek, sikerült megismertet-nünk a vívókat a salgótarjániakkal, a vívótársadalom-mal. A tapasztalatok révén mostanra a „kicsiknek” tu-dunk segíteni, megpróbáljuk átadni a mi tudásunkatis. A heti négy edzés és a havi egy-két verseny lassacs-kán meghozza gyümölcsét.

A versenyek alkalmával találkozhattam különlegesemberekkel. A szurkolók között elõfordult már SzûrösMátyás, a rendszerváltás utáni elsõ köztársasági el-nök, Rudolf Péter – színész –, aki lányának jön rend-szeresen drukkolni. A legmegtisztelõbb, hogy volt al-kalmam beszélgetni Kulcsár Gyõzõvel, aki négyszeresolimpiai bajnok párbajtõrözõ és Nagy Tímeával (1.kép), aki kétszeres olimpiai bajnok szintén a sajátfegyvernememben. Egyszer salgótarjáni látogatása al-kalmából a vívótermünkbe látogatott Schmitt Pál is,akit többen köztársasági elnökként ismernek, de

Tarnóczi Anna10.A

67

Sportélet

tudni illik róla,hogy kétszeresolimpiai és világ-bajnok párbajtõ-rözõ.

Végül az eddigelért egyéni éscsapatban elért

eredményeimrõl szeretnék beszámolni. Eddig a leg-több sikert a „B” kategóriás felnõtt versenyeken értemel: Fabríczius Kupa 6. hely, UTE által rende-zett Amatõr szabadidõs vívó párbajtõr ver-seny 3. hely. A Salgó Kupán a döntõt IspánKrisztával vívtam, így abszolút hazai pályánlehettünk mindketten döntõsök, és mindösz-sze egy találat híján végeztem a 2. helyen. Acsapatversenyek közül egyik kiemelkedõ aWestend Reménységek Tornáján elért 4.hely. A legbüszkébb a Miskolcon megrende-zett Párbajtõr Diákolimpia országos döntõjé-ben elért eredményeimre vagyok. Egyéniben8. helyezett lettem és a Bolyai János Gimná-

zium leány párbajtõrcsapata (Ispán Kriszta, MolnárAlexa, Prakfalvi Anna, Tarnóczi Anna) a 2. helyet sze-rezte meg. Öröm volt a csapat kapitányaként mindeztátélni, és még nagyobb öröm volt, hogy iskolánk márvívóeredménnyel is gazdagodott.

Remélem, sikerült felhívni a figyelmet a vívásra, azország egyik legeredményesebb sportágára. Minden-kinek ajánlom, hogy próbálja ki magát a párbajtõrö-zésben és sportoljon mindenki sokat, hiszen ennélnincs is jobb elfoglaltság.

Mosonmagyaróvár2009. október 15-én én is

azon kevesek közé tartoz-hattam, akik eljutottak Mo-sonmagyaróvárra, ahol ked-ves emberek és melegségvárt. Ám a melegség nemmondható el az idõrõl. A ko-rai indulás ellenére is egé-szen estig fáradhatatlanokvoltunk. Két busszal men-tünk, egyikben ültek a város-vezetés tagjai, a másikbanpedig mi, diákok. SajnosCserkúti tanárnõ nem utaz-hatott velünk. Nyolcan hiá-

nyoztunk az iskolából, és az iskolapad helyett inkábba város utcáit koptattuk. Ez a nyolc ember pedig – akinem is bánta, hogy épp nem kell megírnia történelem-bõl vagy matekból a dolgozatot – nem más volt, mintKiss Dániel, Benyus Marcell, Sánta Bálint, Tóth Máté,

Simkó Márton, Tóth Bálint, Benyus Ágota és jóma-gam, Hajzser Adél.

Délelõtt érkeztünk meg az ottani Bolyaiba. Már vár-tak minket a tanárok és az ottani igazgatónõ is, aki be-mutatta néhány szóban az iskolát és a diákokat. Aztán

Hajzser Adél7. B

68

Sportélet

beszélgettünk vele egy kicsit. Elég gyorsantelt az idõ, így el kellett indulnunk a „rajt-hoz”, de még mielõtt startoltunk volna, azottani iskola diákjai elõadtak egy mûsort,majd jött a koszorúzás, melyet a mi isko-lánkból Cserkúti tanárnõ tett meg. Ekkor ne-künk el kellett kezdeni bemelegíteni, hisznemsokára futás lesz. Ezzel egy idõben meg-érkezett a mi polgármesterünk is, Székynédr. Sztrémi Melinda, aki mondott egy rövidszöveget, de ugyanígy tett Óvár polgármeste-re is. Eljött a futás ideje: Schirilla Gyögyjobbján kocoghattam körülbelül 3 km-t. Ezazért nem volt olyan gyors, mert Schirillánakmég Salgótarjába is el kell futnia.

Ez idõ alatt is jól érzetük magunkat.Mindezek után átöltöztünk, rendbetettükmagunkat és elindultunk egy kis városné-zésre. Elõször egy helyi kis étterembe láto-gattunk el, ahol finom, meleg étellel vártakminket. Ételben nem szenvedtünk hiányt azbiztos, hisz a suliban is és itt is ehettünk,amennyit csak bírtunk. Körbejártuk a városegy részét, elmehettünk egy múzeumba is,ahol régi kéziszerszámokat mutattak be. Ittlehetett venni képeslapot, ahol tanárnõmmeg is ragadta ezt a lehetõséget, és vett egypárat a többi kollégának is.

De azután eljött az az idõ is, amikor hazakellett indulni! Senkinek nem volt igazánkedve otthagyni azt a helyet! Szerintem mindenki szí-vesebben maradt volna ott, mint másnap végigülni akémia- vagy biológiaórákat, de sajnos menni kellett, selég késõn, este 8-9 óra körül értünk haza. Amikor be-léptem a szobámba, rá kellett jönnöm, hogy majd lera-

gad a szemem. Ez egy kicsit meglepett, hisz nem kel-lett aznap különösebben semmit sem csinálnom, demégis olyan hosszúnak tûnt az a nap, és olyan izgal-masnak. Remélem, ebben az évben is eltölthetek egyolyan napot a tanárnõmmel és a többiekkel is.

69

Sportélet

Életem, a tánc

Örültem, hogy felkértek acikk megírására. Végreolyasmirõl írhatok, ami iga-zán érdekel. A tánc életemegyik legfontosabb része.

A szüleim szerint márkiskorom óta szerettem pro-dukálni magam. Ugrándoz-tam, színészkedtem, és hameghallottam egy zenét,rögtön mozogtam rá. Éppenezért hálás vagyok az általá-nos iskolámnak (Kodály Zol-tán Általános Iskola), aholszínvonalas néptáncoktatás

folyik. Itt már elsõs koromban bevezettek a néptáncés a zene rejtelmeibe. Nagyon megszerettem a nép-táncot és hét évig ûztem. Az utolsó egy évben már amodern táncstílussal is megismerkedtem. Végül emel-lett maradtam. Rengeteg új barátom lett, és sokat ta-nultam a tanáromtól, Mazgon Jelenától, akivel mégma is tartom a kapcsolatot. Sok fellépésen és verse-nyen vettünk részt.

Az utóbbi négy évben pedig belekóstoltam a tár-sastáncba és a hip-hopba. A hip-hop lett a kedvenc

stílusom. Számos versenyen kipróbálhattam ma-gam csapattal és duóban is. Ezzel a táncstílussal ve-hettem részt például a 2007-ben Olaszországban (7.helyezett) és legutóbb a 2010-ben Kaposváron meg-rendezett Európa- és Világbajnokságon (3. helye-zett). Profi táncosokat láthattunk, amiért már meg-érte részt venni a versenyen. Sokat tanultunk, éséletre szóló élményekkel gazdagodtunk. Szívesenleírnám az összes élményemet, de nem férne el pároldalon.

Számomra a tánc olyan, mint másnak a zenélés,éneklés, olvasás, vásárlás. Kikapcsolódás, amivel kife-jezhetem önmagam és kiadhatom magamból egy-egynehéz nap feszültségét. Sokan úgy gondolják, hogy ezcsak egyfajta szórakozás. Akik ezt mondják, nem lát-nak a végeredmény mögé. Szórakozás, amely sokidõt, energiát, kitartást, erõfeszítést igényel.

Ajánlom a lányoknak, ha szeretik a tombolást, aszereplést, és ajánlom a fiúknak is, mert kis városunkfiú táncos hiányában szenved… A közhiedelemmel el-lentétben nem szégyen, ha egy fiú táncol. Sõt kifeje-zetten jó dolog!

És a végére a kedvenc idézetem: „A táncban nin-csenek szabályok. Ha igazán érzed a zenét, nem csi-nálhatod rosszul.” (Jamie King)

Rácz Lívia12.C

70

Interjú a kitüntetettjeinkkel

Súlya van a magyar szónakInterjú Lékóné Lantos Zsuzsanna tanárnõvel

Ha figyelmesen hallgatjukaz iskolarádió hirdetéseit,szinte hetente értesülünk ar-ról, hogy tanítványaink széperedményt értek el versmon-dó versenyen, a magyarOKTV egyes fordulóiban, az„Édes Anyanyelvünk”, a he-lyesírási, a Kazinczy szépki-ejtési vagy egy – egy író, köl-tõ évfordulójához kapcsoló-dó versenyen. Felsorolni issok, hányféle területen kívánez a magyar szakos tanárok-tól és a diákoktól a napi ten-

nivalókon túli rendszeres feladatokat. Ezen a téren – atantárgy igényes tanítása mellett – hosszú évek óta ki-emelkedõen eredményes munkát végez Lékóné Lan-tos Zsuzsanna tanárnõ, tanítványai országszerte vi-szik iskolánk jó hírét kiváló teljesítményükkel. Enneka kitartó szaktanári és versenyfelkészítõ tevékenység-nek az elismeréseként kapta a mindig mosolygós, fá-radhatatlan tanárnõ a „Bolyai Emlékplakett és Díszok-irat” kitüntetést a Bolyai Napokon. Ennek kapcsán ül-tünk le beszélgetni a magyartanításról, versenyzésrõl,az aktuális feladatokról, eddigi tapasztalatairól, élmé-nyeirõl.

– Jó néhány éve tanítod a magyar nyelv és irodalomtantárgyat az iskolánkban. Miben más a tantárgy ta-nítása ma, mint kb. tíz évvel ezelõtt?

– Valóban, már sok-sok éve tanítom, igyekszem ta-nítani mindkét tárgyamat. Az évek haladtával változ-tak a követelmények, a tankönyvek, a súlypontok, noés a társadalom és a diákok elvárásai is. Nézzük példá-ul a magyar nyelv tantárgyat, melyet már csak heti egyórában tanítunk a gimnáziumi osztályainkban, azon-ban az érettségin jelentõs szerepe van. 2005-tõl, a két-szintû érettségi vizsga bevezetés óta az írásbeli vizs-garész a középszinten fõként e tantárgyhoz kapcsoló-dik: szövegértési feladatsor és a szövegalkotási fel-adatrész szövegszerkesztési és nyelvhelyességi érté-

kelése. Új témakörként fog-lalkozunk retorikával, kom-munikációelmélettel és szö-vegtannal. Ezt valószínûleg atársadalomban való boldogu-lás igénye hozta magával, hi-szen írásban vagy szóban, dea ma emberének" el kell ad-nia magát", már nem elegen-dõ a tudás, a felkészültség,de megfelelõ formába is kellazt öltöztetni, eladhatóvákell tenni. Az érettségin pe-dig diákjaink már nem a jóminõsítésért (jeles, jó) küz-denek, hanem a minél nagyobb pontszámért, százalé-kért, hisz továbbtanulásukhoz, az egyetemre való be-jutáshoz minden pontra szükség van. S ez így vanrendjén, meg kell tanulniuk a lehetõ legtöbbet kihoz-ni önmagukból, kamatoztatni ismereteiket, képessé-geiket. Nekünk, pedagógusoknak pedig az a felada-tunk, hogy ebben segítsük õket.

– Szinte állandóan készülsz tanítványaiddal vala-milyen versenyre. Hogyan sikerül motiválnod õket akötelezõ tananyagon túli rengeteg feladat vállalására?

– Vannak olyan diákok, akik úgy érkeznek az álta-lános iskolából, hogy már él bennük a versenyszel-lem, szívesen vesznek részt különféle vetélkedésben,azonban olyanok is akadnak, akik szerényebbek, no-ha tehetségesek. Így õket biztatni kell, erõsíteni ben-nük, hogy képesek helytállni. Néha csak arra várnak,hogy megszólítsuk õket, s azt mondjuk: Én rád gon-doltam. Jól mondod, mindegyik verseny sok plusz fel-adatot jelent versenyzõnek és felkészítõnek egyaránt.

– A kiegészítõ ismeretek mellett a tanulók milyenkészségeinek fejlesztéséhez járul hozzá a versenyzés?

– A közös munka során egyre jobban megismerjükegymást, különös kapcsolat alakul ki tanár-diák közt,melyet eleinte nevezhetünk Mester és Tanítványa kap-csolatként, majd késõbb munkatársinak. A felkészü-lés közben a versenyzõ diák tudása bõvül, látóköre

Lékóné Lantos Zsuzsanna

Vincze Béláné

71


szélesedik, képességei tökéletesednek, s közben a fel-készítõ tanár is tanul, készül.

– Melyik a kedvenc versenyed? Miért?– Örömmel készítem fel tanítványaimat az OKTV-

re magyar nyelvtanból. Az elsõ fordulóban igazolnikell jártasságukat a nyelvészetben, annak csaknemminden ágában (nyelvtörténet, stilisztika, helyesírás,szövegtan), de kreatívnak is kell lenni, s jól ismernianyanyelvünket. A második forduló pedig igazi kuta-tómunkát kíván, hiszen szinte egy szakdolgozat elké-szítését követelik meg a versenyzõtõl. Az utóbbi évek-ben készítettek tanítványaim pályamunkát a gen-dernyelvészet, a naplóírás, a reklámok, a nyelvi humortémakörében. Ugye milyen érdekes témák? A nyelvtanmár nemcsak a helyesírást és a leíró nyelvtant jelenti,hanem sokféle izgalmas kalandozást nyelvünkben!Kalandozni pedig mindenki szeret.

– Van valamilyen emlékezetes, kalandos vagy szo-katlan versenyélményed?

– Valamennyi versenyélmény emlékezetes: vagyazért, mert tanítványom belázasodott, s azért küzdöt-tünk, hogy helyt tudjon állni, vagy azért mert több-szöri átszállással jutottunk el Gyõrbe, Gyulára vagyéppen Sátoraljaújhelyre, az anyanyelvi versenyekszínhelyére. Az utazás pedig alkalmas gyakorlásra,beszélgetésekre.

Sátoraljaújhelyre mindig szívesen térek vissza,hisz a házigazdák olyan mély vendégszeretettel fogad-nak, olyan igényes, változatos programot állítanakössze az „Édes Anyanyelvünk” nyelvhasználati ver-seny résztvevõinek, hogy ott kissé mindig erõsebbenérzi az ember magyarságát. Talán ezért is vittem márkét osztályomat is kirándulni Kazinczy, Kossuth és aRákócziak földjére.

– Mint az anyanyelvi munkaközösség vezetõjét iskérdezlek, milyen kiemelt feladatokat helyeztek azanyanyelvi nevelés és az irodalomtanítás középpontjá-ba a következõ években?

– A magyar munkaközösségben mindig kiemeltszerepet kap a tehetséges tanulók versenyre való fel-készítése, az iskolai ünnepek (jelvényavató, ballagás)színvonalas megrendezése. Ezt a késõbbiekben isfolytatni kívánjuk, bár átmenetileg a munkaközösséglétszáma csökkent – két kolléganõnk gyermekével vanotthon gyesen –, így a feladataink sûrûsödtek.

Tíz évig irodalmi vetélkedõt szerveztünk az álta-lános iskolák 7-8. osztályos tanulói számára, e tanév-ben pedig saját tanítványainknak írunk ki csapatver-senyt: Mikszáth Kálmánra, a „nagy palócra” kívá-nunk emlékezni halálának 100. évfordulója alkalmá-ból. Az elmúlt években is az volt a tapasztalatunk,hogy vonzó a csapatverseny a diákok körében (Nyu-gat, Kosztolányi). A vetélkedés e formája alkalmat adaz együttmûködésre, a felelõsségteljes munkára, abúvárkodásra. Az idei tanévben is indítunk újságírószakkört, ahol a tömegkommunikáció e fajtája irántérdeklõdõ diákok kipróbálhatják magukat, alkotó-kedvüket.

– Milyen szakmai terveid és vágyaid vannak a köze-li jövõben?

– Az idei tanévben azt tûztem ki magamnak felada-tul, hogy eredményesen leérettségiztessem a 12. d-se-ket. Ezt azért említem, mert immár harmadik éve ve-szek át kollégától végzõs osztályt, s a közös munkaenergiaigényes.

Másik fontos feladatom erre a tanévre, hogy a 42fõs osztályomat segítsem beilleszkedni a gimnáziumiéletbe, támogassam õket. Negyvenkét kamasznaknem 42 problémája van, hanem jóval több! Remélem,én is bírni fogom a „kiképzésüket”!

Õsszel volt az elsõ osztályom 15 éves érettségi ta-lálkozója, s egy fiatalember azt kérdezte tõlem, emlék-szem-e, mit mondtam neki a szalagavatón szalagtûzésközben. Õszintén bevallottam, hogy nem. Õ azonbanmegõrizte emlékezetében: „Ne hanyagold a nyelv-tant!” Elmondása szerint többször eszébe jut, hisz’gépészmérnökként szakfordításokat is végez, s érzé-keli, milyen súlya van egy-egy szónak. S ez az emlék-kép azt is igazolja, hogy nekünk, pedagógusoknakmeghatározó szerepünk van, lehet a fiatalok életénekalakulásában.

– Bármit kérdeztem, mindig széleskörûen értel-mezted a feladataidat, figyelembe véve a társadalomváltozását, a diákok személyiségét, a jövõjük meg-alapozását, az iskolai élet színesítését, az egyre többnehézség ellenére is a tanítás-tanulás eredményessé-gét. Ehhez a rengeteg energiát követelõ és felelõsség-teljes tanári munkához sok - sok sikert, okos és lel-kes tanítványokat, életre szóló élményeket kívánok ajövõben is.

72


Csak vidámanInterjú Tõzsér Sándornéval

Csupán osztálynévsorokravolt szükségem a helyismeretinapok túrájának szervezésé-hez. Gondoltam, gyorsan meg-kérem Csillát, TõzsérSándornét, hogy nyomtassonegy sorozatot. Az igazgatóhe-lyettesi irodában két kislány vá-rakozott iskolalátogatási igazo-lásra. Közben megszólalt a tele-fon, s amíg iskolatitkárunk át-adta a kagylót a hívottnak, márel is vette a feléje nyújtott doku-mentumot, hogy faxon elküld-

je. Egy kolléganõ korrektort kért kölcsön, két tizedikes ta-nuló pedig azért kopogott be, hogy össze lesz-e vonva azangolórájuk.

Természetesen mindenki azonnali és pontos megol-dást várt – és kapott – a gondjára. Nem sokkal voltunk aBolyai Napok rendezvényei után, s ebben a szünetben ismeggyõzõdhettem róla, miért érdemelte meg kollégánk,tanárok és diákok közös „titkárnõje” az elismerést, a Bo-lyai Emlékplakett és Díszokirat kitüntetést.

Természetesnek vesszük a segítséget, amit minden-napos dolgaink intézése során kapunk. Gépiesen meg-köszönjük, s nem is gondolunk bele, éppen milyenmunkát szakítottunk félbe, s hányfelé kell kollégánk-nak figyelnie. Csak néhányat említünk meg az iskolatit-kár feladatai közül: statisztikák számítógépes feldolgo-zása, hivatalos levelek és egyéb dokumentumok gépelé-se, faxolása, diákigazolványok érvényesítése, iskolaláto-gatási igazolványok kiállítása, telefonhívások fogadása,iratok iktatása, a felvételivel kapcsolatos teendõk, okle-velek írása, feladatlapok számítógépes elkészítése, hir-detések beolvasása az iskolarádióban, vendégek fogadá-sa, diákok és tanárok rengeteg személyes problémájá-nak megoldása, s még korántsem teljes a lista. S mind-ezt mosolyogva, jókedvûen, pontosan és természetesenazonnal.

Abban a szünetben fogalmazódott meg bennem, hogyfordítva is meg kellene történnie: egyszer vele is foglalkoz-nunk kellene. Kitüntetése kapcsán tettem fel Csillának né-hány kérdést:

– Minden kitüntetettnek ésjutalmazottnak te írod az okle-velet. Hogyan sikerült a tiédet ti-tokban tartani elõtted?

– A diákok oklevelét íromén. A díszokiratokat GedeonHajnalka tanárnõ készíti el. Ígyezeket a kitüntetéseket én iscsak az utolsó pillanatban tu-dom meg, amikor igazgató úr-ral az összekötõ szöveget írjukmeg. Én magamat nem írtambele és nem is tudtam róla,csak a színpadon értesültemróla. Nagy meglepetésemre.

– Bolyais diák voltál, majd a könyvtárban dolgoztál, smost iskolatitkár vagy. Melyik szerep a legkönnyebb és alegnehezebb?

– Természetesen diáknak volt a legkönnyebb lenni. Akönyvtárban nagyon szerettem dolgozni Borók SándornéMarikával. Más feladatok, más ritmus. Iskolatitkárkéntpörgõsebb, összetettebb feladat. Egyszerre több mindenrekell figyelni és több mindent kell, kellene csinálni.

– Iskolatitkárként sokféle feladatod van. Mit szeretsz alegjobban, s melyik a legnehezebb?

– Sok és mind másfajta feladat. Meg kell a gyerekeknekés nektek, pedagógusoknak is felelnem. Mindent azonnalés rögtön szeretnétek ti és a gyerekek is. Minden feladatnehéz, mert a legjobban, a leggyorsabban és a legponto-sabban szeretném megcsinálni. De van egy feladat, amit amai napig nem szívesen csinálok. Ez a rádiós hirdetés. Eztnagyon nehezen szoktam meg és a mai napig sem szok-tam hozzá. De ezt is megpróbálom megoldani több-keve-sebb hibával.

– Te mindannyiunk ügyes-bajos dolgát intézed, kisebb-nagyobb dolgokban segítségünkre vagy. Mi mégis kevesettudunk rólad. Hogyan telnek a napjaid az iskolán kívül?

– Keveset tudtok rólam? Tudjátok, hogy jókedvû ésmosolygós vagyok. Az iskolán kívül is ilyen vagyok.Amúgy van két tizenéves fiam, és családi házban lakom.Szerintem ezzel mindent elmondtam.

– Ha lehetne három kívánságod a munkáddal kapcso-latban, mi lenne az?

Tõzsér Sándorné Vincze Béláné

73


– Hogy mit kívánnék a munkámmal kapcsolatban?Alapvetõen elégedett vagyok. Szeretek itt dolgozni. A „tech-nikai munkaközösség” egy jó kis csapat. Bármikor, bármi-ben számíthatok rájuk a munkámban és a magánéletem-

ben is. De ha kívánnom kell, talán azt, hogy még sokáig le-gyen munkahelyem és sok türelmet és sok energiát.

– Szívünkbõl szóltál. Ha ezek továbbra is így lesznek, mileszünk a legmegelégedettebbek.

Interjú Lakatosné Kovács Ágnessel

Lakatosné Kovács Ágnesegyike volt azoknak a lelkesszülõknek, akik több évenkeresztül aktívan részt vet-tek a szülõi választmánymunkájában, és a tanév vé-gén a közösségért végzett ki-emelkedõ munkáért Patró-nus díjban részesült.

– Volt-e szereped abban,hogy gyermeked a Bolyai Já-nos Gimnáziumot választot-ta?

– Sem Patrícia, sem Ba-lázs nem az én ösztönzésem

hatására mentek a Bolyaiba. Saját döntésük volt, s mitiszteletben tartottuk ezt. A lányomnak még felvételiz-nie sem kellett, mert a környezetvédelmi vetélkedõnelsõk lettek, s így felvételi nélkül lett bolyais.

– Hány évig voltál a Szülõi Választmány tagja?– Hat évig tevékenykedtem választmányi tagként,

nagyon szívesen csináltam, mind az osztálybeli, minda nagy SZMK munkát. Mi különösen szerencsések vol-tunk, hiszen 3-man egy osztályból kerültünk ki. Végigtökéletes összhang volt hármunk között, s jól tudtunkegyütt dolgozni, jól kiegészítettük egymást. Azt hiszemritka az ilyen csapat, aki vállvetve tud együtt dolgozni.Szívesen emlékszem az együtt töltött idõkre.

– Melyik rendezvényre emlékszel vissza szívesen?– Minden rendezvényre szívesen gondolok vissza,

ha mindenáron ki kell emelni valamit, akkor a GaboraGálát, a Szülõk-Nevelõk Bálját, s a Honismereti tábortemlíteném meg. Nehéz választani, hiszen valami mi-att mindegyik kedves a lelkemnek.

Eszembe jut, hogy igen emlékezetes esemény volt,mikor az amerikai vendégeket vendégül láthattuk Kazá-ron. Volt kirándulás a riolittufához, a kazári múzeumokmeglátogatása, kazári népviseletbe öltözés, s közös

éneklés. Az este megkoroná-zásaként vacsora nálunk,melyre máig nagyon szívesenemlékeznek az amerikaiak.

– Milyen volt a Ti osztályo-tokban a szülõi közösség?Voltak segítõid?

– A mi osztályunkban na-gyon jó szülõi gárda volt,akik megbíztak bennünk, smindenben segítettek, vi-szont a szervezést ránk bíz-ták. Bármiben számíthat-tunk rájuk, a sütisütéstõl atámogatójegyek vásárlásáig.Azt hiszem, hogy az olyan szülõi összefogás, mint ami osztályunkban volt, ritka. Olyan egyéniségek kelle-nek hozzá, mint Járinka Magdi, s Torákné Teri, akikszívüket-lelküket kiteszik azért, hogy minden kitûzöttcél megvalósulhasson.

Mindehhez nagy szükség van egy olyan emberreis, mint Kiss Ernõné Évike, aki igazgatóhelyetteskénta szívén viseli az iskola és a szülõk jó együttmûködé-sét, s évek óta mindent megtesz azért, hogy ez a kap-csolat mindenki megelégedésére legyen.

– A lányod hol folytatta a tanulmányait?– A lányom a SOTE Egészségtudományi Kar gyógy-

tornász karán tanul tovább, ami nagyon tetszik neki,viszont a bolyais barátai nagyon hiányoznak.

– A Patrónus Díjat a Ti osztályotokban 3 szülõ ismegkapta, ami azt gondolom, hogy példaértékûegyüttmûködésrõl, önzetlen segítõkészségrõl tesz bi-zonyságot. Számítottál erre az elismerésre?

– A Díjat szívesen fogadtam, örülök, hogy az isko-lának eszébe jutott a szülõi munka értékelése is. Kívá-nom, hogy a Bolyai Gimnáziumban a szülõk és az is-kola közötti kapcsolat továbbra is olyan jól mûködjön,mint a „mi idõnkben”!

Lakatosné Kovács Ágnes

Csabainé Freistág Erzsébet

74


Interjú Torák Ervinnével

A Bolyai János Gimnázi-um és Szakközépiskola ve-zetése és a Szülõi Választ-mány elnöksége PatrónusDíjjal köszöni meg azoknaka szülõknek a munkáját,akik több éven keresztül ki-emelkedõen támogatták aziskola közösségét. Ezzel adíjjal Torák Ervinné,Terézke is büszkélkedhet.Neve ismerõsen cseng abolyais szülõk körében, hi-szen évekig tevékeny tagjavolt a szülõi közösségnek.

– Volt-e szereped abban, hogy gyermeked a BolyaiJános Gimnáziumot választotta?

– Saját maga választotta a középiskolát, férjemmelcsak támogattuk a döntésében. Az itt töltött évek iga-zolják, hogy jól döntött, hiszen végig jó tanulmányieredménye volt, és szívesen járt a Bolyai falai közé.

– Hány évig voltál a Szülõi Választmány tagja?– 4 évig (2006-2010) dolgoztam a Választmányban,

ahol az lelkesített, hogy az ötleteket szívesen fogad-ták, s megvalósításukban is segítséget kaptunk.

– Önként vállaltad a feladatot vagy felkértek?– Igen, önként vállaltam. Szívesen dolgoztam szü-

lõtársaimmal együtt a gyerekekért és az iskoláért. Jóltudom, hogy az iskoláknak nagy szükségük van a szü-lõk támogatására, munkájára. A szülõknek és az isko-lának össze kell fogni a gyerekekért. A Bolyaiban ezaz összefogás példaértékû.

– Hogyan emlékszel vissza az elsõ évekre?– Segítõkész tanárokkal és szülõkkel találkoztam,

akik a gyerekek érdekeit nézve tûzték ki a feladatokat,s fogtak össze azok megvalósításáért.

– Véleményed szerint milyen volt az iskola és a szü-lõk kapcsolata? Ebben milyen szerepet játszott azSZMK?

– Az iskola és a szülõk kapcsolata jól mûködik aBJG-ben. Az intézmény szívesen fogadja a szülõk épí-tõ ötleteit, támogatja õket a megvalósításukban.

– Melyik rendezvényreemlékszel vissza szívesen?

– Mindegyik rendezvénykedves emlék számomra. Abálok, ahol a nevelõk és aszülõk együtt mulatták át azéjszakát, a Bolyai Estek, aholamerikai, francia és magyardiákokkal közösen néztükvégig a színvonalas mûsoro-kat, a Honismereti tábor,ahol együtt fõztünk a többiszülõvel, nagyszülõvel.

– Voltak segítõid az osz-tálybeli szülõk között?

– Igen, mindenben számíthattunk a szülõtársakra.Ezen az évfolyamon önzetlen, segítõkész szülõi csa-pattal dolgoztunk együtt, legyen az szervezés, mun-ka, felajánlás.

– A lányod hol folytatta a tanulmányait?– Budapesten a BGF pénzügy- és számvitel szakán,

melyet elsõ helyen jelölt be a felvételi lapon. A taná-rai sokat segítettek a felkészülésben.

– A Patrónus Díjat a Ti osztályotokban 3 szülõ ismegkapta, ami azt gondolom, hogy példaértékûegyüttmûködésrõl, önzetlen segítõkészségrõl tesz bi-zonyságot. Számítottál erre az elismerésre?

– Igen, én is ezt gondolom, hogy mindenben szá-míthattunk egymás segítségére. Egy jól mûködõ szü-lõi gárdához egy jó szervezõ is kellett, aki mindig ottvolt, irányított és segített. Õ pedig Vinczéné JárinkaMagdolna volt: ,,mindenki Magdija". Ugyan nem szá-mítottam erre a díjra, de jólesett az elismerés. Jól tud-juk, a dicséret mindig elõrevisz, erõt ad a továbbimunkához.

A Bolyai János Gimnázium tanárainak, a szülõk-nek és a diákoknak is sok erõt, kitartást kívánok a to-vábbi eredményes munkához!

Torák Ervinné Csabainé Freistág Erzsébet

75


Interjú Kasza Gyulánéval

– Volt-e szereped abban,hogy gyermeked a BolyaiJános Gimnáziumot válasz-totta?

– Nekem nem sok szere-pem volt gyermekeim iskola-választásában. A lányom isbolyais diák volt, õ a 8. évfo-lyam befejezése után kerültaz iskolába, a fiam pedig ahat évfolyamosba járt. Tulaj-donképpen a lányom beszél-te rá, hogy jelentkezzen eb-be az intézménybe.

Véleményem szerint jó döntés volt, mert mindket-ten nagyon szerettek ide járni, ezért a mai napig hálásvagyok az intézménynek.

– Önként vállaltad a feladatot, vagy felkértek?– Négy évig voltam választmányi tag, miután 9.-

ben az egyik kislány elment az osztályból. BajnócziÉva tanárnõ kért meg erre a feladatra. Végül is habo-zás nélkül elvállaltam. Pedagógus lévén nem állt távoltõlem ez a szerep, és azt is tudom, hogy elég nehéz maolyan szülõt találni, akinek ideje, lehetõsége van, ésszívesen tevékenykedik az osztály érdekében.

Idõm azonban nekem is ma már egyre kevesebbvan.

– Hogy emlékszel vissza az elsõ évekre?– Természetesen szép emlékeim vannak errõl az

idõrõl. Gyorsan eltelt ez a négy év. Örömmel mondha-tom, hogy remek csapat volt, akik az elmúlt 4-6 évbena szülõi választmány tagjai voltak. Ebben nagy szere-pe Kiss Ernõné Évának és Vinczéné Járinka Magdol-nának volt, mert nagyon jól értenek a szülõk nyelvén.

Én nem tudtam minden rendezvényen részt venni,inkább a rendezvények támogatásával, a támogatásilehetõségek felkutatásával járultam hozzá a rendezvé-nyek sikeréhez.

Ezért is kaptam – gondolom – a Patrónus Díjat.

– Melyik rendezvényreemlékszel vissza a legszíve-sebben?

– Minden rendezvényigen színvonalas volt, gondo-lok itt a Bolyai Est rendezvé-nyeire, vagy a JótékonyságiBálra.

A Bolyai Estre az utóbbiidõben még anyukámat iselvittem, hogy személyespéldával álljak a többi szülõelõtt, a látogatottságot te-kintve.

A tanév végi Helyismereti Tábor programsorozatátpedagógusként nagyon értékesnek tartom. Fontos,hogy egy intézmény az utolsó laza napokat is igénye-sen, tartalmasan töltse el, megakadályozva ezzel a ta-nulók csellengését.

– Véleményed szerint milyen volt az iskola és a szü-lõk kapcsolata? Ebben milyen szerepet játszott azSZMK, illetve a Te személyes közremûködésed?

– Természetesen az egész négy év alatt a szülõk-kel való jó kapcsolat kialakítására törekedtem. Ígynem volt gond a szülõk közremûködését megnyer-nem pl: házi sütemény készítésében, tombola tár-gyak gyûjtésében. Ebben is igyekeztem példát mutat-ni, nálunk az egész család sütött, ha süteményre voltszükség.

– A lányod és a fiad hol folytatta a tanulmányait?– A lányom és a fiam is a gödöllõi Szent István

Egyetem hallgatója. Mindketten szeretnek ide járni -úgy tûnik, ez is jó választás volt.

– Számítottál erre az elismerésre?– Nem számítottam a Patrónus Díjra. Nem is ezért

vállal feladatokat az ember. Ha még egyszer kezde-ném, ugyanennyit segítenék - ha nem többet.

Mindenesetre nagyon büszke vagyok rá, a díj pediggyönyörû!

Kasza Gyuláné Torák Ervinné

76


A csillagok szerencsés együttállásaInterjú Horváth Lilivel

– Volt valami célod azzal,hogy a Bolyai János Gimnázi-um hatosztályos képzésére je-lentkeztél?

– Egyrészt a családi hagyo-mányok ösztönöztek (nõvé-rem szintén e képzés kereteinbelül tanult a Bolyaiban),másrészt az idegennyelv-tanu-lás mindig is kiemelten fontosvolt számomra, a nyelvtanulásés általában a nyelvek irántivonzalom már az általános is-kolában kialakult bennem. Ígymeg is ragadtam a lehetõséget,

hogy már 7. osztályban elkezdjek egy újabb idegen nyel-vet tanulni. A németet választottam, ami valóban jó dön-tésnek bizonyult. Nagy örömömre az egyetemen is biz-tosítanak számunkra lehetõséget a nyelvtanulásra, ígynémettudásomat anyanyelvi tanár segítségével csiszol-hatom tovább, s reményeim szerint a tanév végére megtudom szerezni a német egyetemek által külföldi diákokszámára speciálisan összeállított, ún. Test DAF felsõfokúnyelvvizsgát is. Ez nagyon fontos számomra, hiszen amesterképzést a berlini Freie Universität-en szeretnémelvégezni. Egy másik nagy álmom valóra vált szeptem-berben: elkezdhettem szintén az egyetemi képzés kere-tein belül az olasz nyelv tanulását, így várhatóan ebbõl issikerül nyelvvizsgát szereznem az év végére.

– Tavaly te kaptad meg iskolánk legnagyobb kitünteté-sét, a Bolyai Emlékplakettet és Díszokiratot. Számítottál-erá? Mit éreztél, mikor Pálfalvai Igazgató Úr a Te nevedetmondta ki, hogy vedd át a díjat?

– Érdekes kérdés. Azt nem mondanám, hogy számí-tottam rá, de azt sem, hogy meglepetésszerûen ért a do-log. Minden esetre hihetetlenül felemelõ élmény volt. Mi-kor Igazgató Úrtól átvettem a Díszokiratot, õszintén meg-hatódtam, s abban a percben lejátszódott bennem újraminden, amit a 6 év alatt átéltem, minden kisebb és na-gyobb küzdelem. Maga a gesztus volt annyira jólesõ szá-momra, hiszen nem is tudom, lesz-e még olyan alkalomaz életemben, mikor azért részesülök elismerésben, amitvalójában a saját örömömre, épülésemre és õszinte ér-

deklõdéssel csinálok. Ez márönmagában elég számomra, sha ezt a környezetem is észre-veszi és honorálja, ennél több,azt hiszem, nem is kell…

Mindig a lelkesedés és az újdolgok iránti nyitottság volt az,ami hajtott elõre, s lehet, néhakicsit túl is vállaltam magam,hiszen az órákra való minden-napi felkészülés mellett rend-szeresen vettem részt megyeiés országos megmérettetése-ken, de hát „teher alatt nõ apálma”…

A 11. osztály volt ilyen szempontból a legnehezebb: amegelõzõ tanévben megnyertem az Édes Anyanyelvünkanyanyelvi-kommunikációs Verseny megyei döntõjét, s11.-ben az országos döntõn 3. helyezést értem el. Résztvettem a Kazinczyról elnevezett Szép Magyar Beszédversenyen is, mely 3 fordulós volt, s az országos döntõnGyõrben Kazinczy Aranyéremmel jutalmaztak. Szinténebben az évben indultam az OKTV-n magyar nyelvbõl,mely igazából egy fél évet felölelõ munkafolyamat volt,hiszen az elsõ forduló után kutatnom kellett s pályamun-kát írni, majd az országos döntõn azt meg kellett véde-nem. Ezt élveztem a legjobban, s hatalmas örömömre azországos 3. helyet szereztem meg. Ugyancsak ebben azévben bejutottam a József Attila Országos VersmondóVerseny tatabányai döntõjébe, de még a német nyelv-vizsgát is sikerrel letettem. Erre az évre azóta is úgy tekin-tek, mint csillagok szerencsés együttállására.

– Mikor döntötted el, hogy melyik egyetemre vagy fõis-kolára szeretnél jelentkezni, és milyen szakon? Befolyá-solta-e ezt a döntést tanár, vagy diák?

– Viszonylag hamar, 9. osztályban eldöntöttem, hogya Corvinus-ra szeretnék jelentkezni nemzetközi tanul-mányok szakra. Persze, voltak olyan kósza gondolataim,hogy boldogabb lennék szociológusként, logopédusként,nyelvészként, pszichiáterként vagy esetleg politológus-ként. A kérdés a felvi könyv lapozgatása közben az volt,hogy mi NEM érdekel. Sajnos, polihisztorképzést nemnagyon találunk a palettán, úgyhogy azért is döntöttem a

Horváth Lili Géczi Luca7. B

77


nemzetközi tanulmányok mellett, mert meglehetõseninterdiszciplináris képzést nyújt. Tanáraim és diáktársa-im nem befolyásoltak, inkább segítettek, megerõsítettekdöntésemben. Sokat köszönhetek a Bolyainak, hiszen ittolyan igazi tanáregyéniségeket ismerhettem meg, akikúgy érzem, maradandó nyomot hagytak bennem, s akikútmutatást adtak számomra nem feltétlenül csupán ta-nulmányi téren.

– Ad valamiféle önbizalmat számodra, hogy a Bolyai-ban az itt töltött hat éved során kitûnõ tanuló és elismertdiák voltál?

– Igen, nem is keveset! Minden egyes alkalommal aBolyaiban töltött hat évemre, mint kis mankókra tá-maszkodom, mikor belépek az elõadóba, ahol rajtam kí-vül legalább 100 diák ül, s a személyes kontaktus tanárés diák között valamiféle távoli emlékképként derengföl, mikor sorban állok másfél órát a diákjóléti bizottságajtaja elõtt, hogy aztán ne kerüljek sorra, s újabb más-fél órát türelmesen végig kelljen várnom; mikor napo-kon keresztül készítek egy beadandót, elküldöm a tanár-nak e-mailben, s örülök, ha egy „köszönöm, megkap-tam”-ot visszakapok. Nagyon rossz, hogy szinte semmi-lyen viszszaigazolást nem kap az ember, s közben ön-

magát kell folyamatosan megerõsítenie, hogy „de igen,jól csinálom”.

Bár a múltkor kellemes meglepetésben volt részem:épp a postafiókomat nézegettem, mikor megláttam,hogy van egy bejövõ üzenetem az egyik tanáromtól. El-sõ gondolatom: „Jesszus, mit csináltam? Vagy inkábbmit nem csináltam?” Végül kiderült, hogy azért írt, mertnagyon tetszett neki a legutóbbi házi dolgozatom, és biz-tatott a további kitartó munkára. Ez nagyon jó érzés volt!Kár, hogy nem ez az uralkodó tendencia…

– Mit üzensz a gólyáknak és a végzõsöknek?– A gólyáknak azt üzenem, hogy legyenek nyitottak,

és próbálják ki magukat lehetõleg mindenben, ami ér-dekli õket, hiszen számukra most ennek van itt az ideje.A középiskolás évek olyan soha vissza nem térõ alkal-mat nyújtanak arra, hogy az ember felfedezze kvalitása-it és felkutassa azt, hogy mi érdekli igazán, melyet kárlenne kihagyni, hiszen ez egyúttal az önmegismerés leg-jobb módja is. A végzõsöknek pedig csupán azt üzenem,hogy legyenek bátrak, ne adják fel az álmaikat, még ak-kor sem, ha azok néha elérhetetlennek tûnnek, s merje-nek és tudjanak értük küzdeni, mert végsõ soron ez tartminket, embereket életben!

Kozma Endre Andrással beszélgettem

Kozma Endre Andrássalbeszélgettem, aki tavaly évvégén vehette át iskolánk el-ismerõ kitüntetését, a BolyaiEmlékplakett és Díszokira-tot, melyet folyamatosan ki-emelkedõ teljesítményéértés országos versenyeredmé-nyeiért kapott. Beszélgeté-sünkben kitért az egyetemiélet és a gimnáziumi évekközötti különbségekre is.

– Reggelente már nem aBolyai felé veszed az irányt,hiszen a tavalyi volt az utolsó

tanéved, amit iskolánkban töltöttél. Milyen iránybanfolytatod tanulmányaidat?

– Immáron a Budapesti Corvinus Egyetem nappalitagozatos hallgatója vagyok, nemzetközi tanulmá-

nyok szakon próbálok sze-rencsét. Igen sokszínû szak:nem kevés politika és idegennyelv, bõséges töri, egy kiskommunikáció, nyúlfarknyiszociológia, csipetnyi társa-dalomtörténet, és végül, mintpikantéria: statisztika (ma-tek nélkül bizony nem léte-zik oktatás).

– Új iskola, új város, új ba-rátok is velejárói az egyetemelkezdésének. Mennyibentérnek el mostani hétköznap-jaid és hétvégéid a gimnáziu-mitól?

– Igen, jól mondod, MINDEN új: kollégiumi élet,még a tarjáninál is förtelmesebb tömegközlekedés,friss barátságok, õrült sok külföldi, órák helyett elõ-

Kozma EdeAndrás

Rónay Boglárka10.C

78


adások és szemináriumok, gólyabulik garmadája -számos új élmény. Szerintem egész jól felvettem a rit-must, úgy érzem, kezdem megtalálni a helyem a fer-geteges fõvárosi forgatagban.

– Rengeteg végzõs diák panaszkodik, hogy meny-nyire nehéz döntést hozni a továbbtanulás kérdésé-ben. Neked mennyire okozott gondot kiválasztani aszámodra megfelelõ felsõoktatási intézményt?

– Annak ellenére, hogy már novemberben is forgat-tam a kezemben a Felvételi tájolót, igencsak nehezenszületett meg bennem a végleges elhatározás arról,hogy hova adjam be a jelentkezést. Mindenképp hasz-nosnak bizonyult ellátogatni nyílt napokra, és rövidbetekintést nyerni az egyetemi életbe. Továbbá az ott-honiak – mivel õk ismernek a legjobban – is nagy se-gítséget nyújtottak az orientálásban.

Távol álljon tõlem, hogy riogassam a mostani vég-zõsöket, inkább jó tanácsként szánom: ne halogassá-tok a döntést az utolsó napokra, jól fontoljátok meg,hova jelentkeztek… és aztán nyugodtan fontoljátokmeg még kétszer!

– Mi hiányzik neked a legjobban a bolyais életedbõlés mi az, amit a legkevésbé hiányolsz?

– Talán a legjobban az hiányzik, hogy immár nin-csenek osztálytársaim. A gimiben harminc emberreltöltöttem mindennapjaimat, mindenki arcát naprólnapra megismertem és vica-versa. Ezzel szembenmost a két-háromszáz fõs elõadásokon az ember gya-korlatilag elveszik a tömegben, és bár igaz, itt is létez-nek húszfõs csoportok, órarendjeink több helyen elüt-nek egymástól, így közel sem tudok annyi idõt töltenia csoporttársakkal, mint anno a bolyais osztállyal.

Hiányzik még az órák elviselhetõ rövidsége (aCorvinuson 80 percesek az elõadások és a szeminári-umok), valamint a szorosabb tanár-diák viszony: azegyetemen szinte teljesen magamra vagyok utalva.Igaz, ez sok esetben elõny, de legalább ugyanannyi-szor hátrány.

Azt viszont háromszoros hurrával fogadtam, hogyaz egyetemen nincs hétrõl hétre számonkérés. A röp-dogák, szóbeli feleletek és – egy óra kivételével – a há-zi feladatok hiánya révén a ZH-hétig és a vizsgaidõ-szakig a tengerfenékre lehet dobni a stresszt, a szo-rongást.

Továbbá a koránkelés korszakát sem sírom vissza;annak ellenére, hogy a gimis éveim alatti háromhozképest most ötvenpercnyire lakom a sulitól, az egye-

temrõl - a Bolyaival ellentétben - nem szokásom elkés-ni, mivel a legkorábbi órám fél 12-kor kezdõdik (a sa-ját kezû órarend-összeállítás elõnye).

– Milyen érzés volt, hogy tavaly év végén te kaptada Bolyai Emlékplakett és Díszokirat kitüntetõ díját?

– Az elismerés mindig nagyon kellemes érzésseltölti el az embert, pláne ha ekkora méretet ölt. Egy-szerre éreztem boldogságot, büszkeséget, valaminthálát tanáraim - közülük is elsõsorban osztályfõnö-köm, Lékóné tanárnõ -, illetve támogató családom - fõ-ként édesanyám - iránt, akik rajtam kívül szakmailagés/vagy emberileg bõségesen hozzátettek ahhoz,hogy én kaphassam a plakettet.

– Egy közhelyes kérdés, de én azért kíváncsi vagyokrá. Mi leszel, ha nagy leszel?

– Közhelyre közhellyel: felnõtt! Viccet félretéve, ezmég igencsak nyitott kérdés. Terveim szerint öt évigkoptatom majd a Corvinus padjait, hiszen a három-éves alapképzést (melybõl egy felet külföldön szeret-nék elvégezni) követõen mindenképpen megpróbálokmesterszakos diplomát szerezni. Jelenleg csupán eny-nyiben vagyok biztos. Hogy felveszek-e esetleg egymásik szakot is idõközben, vagy hogy hol akarok (éstudok) fél évtized múlva diplomával a kezemben elhe-lyezkedni, még tényleg a jövõ zenéje.

– A régi osztálytársaid közül vannak, akikkel mégtartod a kapcsolatot, vagy ez meglehetõsen nehéz úgy,hogy a legtöbben más városban tanulnak?

– Legtöbben közülünk valamelyik budapesti egye-temen vagy fõiskolán vagyunk hallgatók, így alkal-manként tudok találkozni bolyais barátokkal, have-rokkal. Nyilván nehéz tetõ alá hozni bármiféle rande-vút, mivel mindannyiunknak eltérõ az órarendje, ki-kiépp máskor ér rá, ám minden csak akarás kérdése -nincs lehetetlen, csak tehetetlen! Külön szerencse,hogy a volt 12.a-ból négy lány most együtt lakik, rá-adásul nagyon is vendégszeretõek – az õ lakásukonnéha összefut a (nem is olyan) régi banda.

És bizony Budapest is túl kicsi ahhoz, hogy ne bo-toljunk bele véletlenül hétrõl hétre egy-két régi isme-rõsbe. Állandóan figyelni kell, hiszen a metróaluljá-rókban, nagyobb tereken, az egyetem környékén,vagy épp a hazafelé jövõ távolsági buszon jó eséllyelösszeakad a miénk egy ismerõs szempárral.

– Miért tudnád ajánlani a mostani végzõs diákok-nak egyetemedet, miért ott folytassák tanulmányai-kat, vagy miért ne ott?

79


– A nemzetközi tanulmányok szakot sokan a nemhivatalos diplomataképzés helyeként tartják számon.A gyakorlatban ez nem egészen így néz ki: évente atöbb mint száz végzõsbõl mindössze nyolc emberrevan szüksége a külügyminisztériumnak, csak belõlüklesz tradicionális értelemben vett diplomata. Ez perszenem azt jelenti, hogy a többiek mennek a darálóba, ha-nem azt, hogy nem a diplomácia az egyetlen lehetségesútirány az itt végzõknek. Hazai és EU-s cégek, a média,

a politikai élet folyamatosan igényt tart idegen nyelve-ken is jól kommunikáló, politikai ismeretekkel alapo-san felfegyverzett friss diplomásokra. A Corvinus pe-dig már csak azért is jó választás, mert – elismert egye-tem lévén – az itt szerzett diploma sokat nyomhat a lat-ba a felvételikor bármelyik munkáltatónál.

– Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és kí-vánok egyetemi éveidre sok erõt és kitartást, és azt,hogy utána könnyedén el tudj helyezkedni az életben.

Egy ízig-vérig BolyaisInterjú Koós Brigittával

Az idén is kiérdemeltem,hogy interjúzzak egy kitün-tetett 'ex-bolyaissal'. Mostolyan valakivel beszélget-tem, akit mindenki szeret.Egy feltörekvõ, jóindulatúlánnyal: Koós Brigivel.

– Mi is ez a díj valójában?Mit jelent számodra, hogymegkaptad?

– A BÖDE díjat kaptammeg az utolsó tanítási na-punkon, mellyel teljes mér-tékben emlékezetessé vált aza nap számomra. Boldog vol-

tam, hogy én kaphattam meg ezt az okiratot, nagyonjó érzés volt átvenni, és látni a tanáraim szemében azõszinteséget, amikor is „a kevesebb több”: csak egykézfogás, egy mosoly… Ezek a pillanatok nekem so-kat jelentenek, megõrzöm õket!

– Sejtetted, hogy a „szerencsés kiválasztottak” kö-zött leszel a díjakat tekintve? Úgy értem, hogy számí-tottál rá?

– Nem számítottam rá, hogy meg fogom kapni ezta díjat, viszont az év vége közeledtével egyre jobbanreménykedtem benne, hogy én is a díjazottak közöttlehetek, hiszen ezt a díjat megkapni óriási megtisztel-tetés.

– Hogyan gondolsz vissza a bolyais éveidre? Melyikvolt a legjobb éved, és miért?

– Nagyon szívesen gondolok vissza arra a 6 évre,melyet a Bolyaiban töltöttem, rengetegszer jut eszem-

be még itt az egyetemen is.Pl. az egyik vizsga elõtt pihe-nésképp a barátnõimnek aszalagavatós, diáknapos vi-deóinkat mutattam meg.Mindig olyan szívesen né-zem meg és hiányzik nagyonaz az idõszak, mikor mindennap a táncórákat vártuk, gya-koroltunk közösen, a fõpró-ba, a szalagavató pillanatai, adiáknap, nem szeretném ki-hagyni a felsorolásból a bal-lagást és a jól megérdemeltérettségi bankettet sem…mind-mind örök emlékek lesznek. Ezek miatt szá-momra egyértelmûen az utolsó év volt a legjobb.

– Úgy gondolom, te elég sok mindent átéltél a Bolya-iban. A legjobb élményt/évet már kérdeztem. Most ar-ra vagyok kíváncsi, hogy melyik volt a legrosszabb, ésmiért?

– Legrosszabb évrõl nem tudnék beszélni, legfel-jebb csak hullámvölgyek voltak az évek alatt, de ezek-rõl sem szeretnék írni. Általában próbálom csak aszép és jó emlékeket elraktározni, mert a rosszakkalmár úgysem tudok mit kezdeni…

– Mi fáj abban a legjobban, hogy el kellett innenmenned?

– Hiányoznak a tipikus bolyias napok, délutánok,séták, röhögések, a lyukasórák feelingje, a töriórákaranyköpései, hiányzik az osztályom, a közös tánc-próbák, készülõdés a nagy eseményekre és az, hogy

Koós Brigitta Fodor Csilla10.C

80


sajnos csak nagyon ritkán tudok a fent említett embe-rekkel találkozni… Itt az egyetemen személyes kap-csolatunk a tanárokkal szinte nincs is, mivel csak egyneptun kód alapján tudnak (vagy úgysem) beazonosí-tani. Bár rengeteget pótolnak az új barátok, de a 6 évgimit valahogy mégsem tudják. Igaz, ez egy új szaka-sza az életünknek, és csak megszokni nehéz, furcsa.De még így az elsõ hónapokban frissek a gimis törté-nések, barátok, bulik gondolatai.

– Hol tanulsz most? Mik a terveid a jövõre nézve?Merrefelé húz a szíved?

– A gödöllõi Szent István Egyetemen tanulok turiz-mus-vendéglátás szakon. Késõbb szeretnék az egye-tem keretein belül az Erasmus pályázattal külföldöntanulni egy vagy két félévet, és a gyakorlatomat is kül-földre tervezem, viszont a jövõmet mindezek mellettcsakis itthon képzelem el. De ezek még nagyon távolidolgok, addig még min. 5 év fog eltelni (mesterkép-zéssel), melyek alatt talán ezek az elképzelések mégváltozni is fognak.

– Elvárásaidnak megfelelõ a mostani sulid?– Júliusban, mikor megtudtam, hogy Gödöllõre

vettek fel, nagyon csalódott voltam, el sem akartamkezdeni az egyetemet, már a külföldi nyelvtanfolya-mokat nézegettem, de végül jelentkeztem a gólyatá-borba. (Egyébként a 3. helyen volt ez a suli a BGF ésa BKF után). Nagyon örülök utólag, hogy így döntöt-tem, mert jobb helyre nem is kerülhettem volna. Agödöllõi campus egyszerûen csodálatos, hatalmaspark veszi körül az egyetemet, a kollégium 3 percrevan a bejárattól, 1700 férõhelyes, egy fantasztikus kö-zösség az egész. Az óráimmal is abszolút elégedettvagyok, nagyon jó tanáraink vannak, és az eddigivizsgáim is jól sikerültek. Viszont a nyelvoktatás nemaz igazi, kevés anyanyelvû tanár van, amire szerin-tem szükség lenne. De így is egyértelmûen azt mond-hatom, hogy az elvárásaimnak megfelel ez az egye-tem.

– A sportolást folytatod még most is, gondolom.– Igen, de nem könnyû a suli mellett, amikor alig

van idõm még ebédelni is mennem, szomszédolnékinkább a koliban, de tudom, hogy edzenem kell…Csak jól kell beosztani az idõt, fontossági sorrendetkell felállítani és edzés után akár hajnalig is lehetszomszédolni. Egyébként nagyon jó feltételek vannaka sportoláshoz, konditerem, foci-, rögbipálya, gyönyö-rû park a futáshoz, és remek társak mindehhez!

– Egy pár dolgot tudnál említeni, hogy mit is adottneked a Bolyai? Kitõl kaptad a legtöbb támogatást?

– Új barátok, rengeteg ismerõs, siker, kudarc, bol-dogság, bánat, felhõtlen nevetések, sírások, és legfõ-képpen az, hogy ezeket hogyan kell megélni, mit kellkezdenünk a hasonló szituációkkal. Ez a 6 év rengetegtapasztalattal áldott meg minket, még ha tudatalatt is.Sok olyan helyzet van, amikor azt mondom: „Ez isme-rõs… tudod már, mit kell tenned!”. Nekem volt (van)pár tanár, akikre azt mondtam, hogy mindig számít-hattam a segítségükre, a támogatásukra egy-egy nehe-zebb, kérdésesebb helyzetben, akikhez ' csak úgy'bemehettünk beszélgetni, szívesen láttak minket, tar-tották bennünk a lelket még az érettségi elõtti utolsópillanatban is, ami nagyon sokat számított, és én kö-szönöm még így utólag is.

– Pár tanácsot tudnál adni nekünk itt maradóknak,hogy hogyan „éljük át” ezt a fennmaradó 1-6 évet?

– Én csak annyit tudok tanácsolni, hogy „take yourtime” és „take it easy”! Tényleg az a legfontosabb,hogy élvezzétek együtt az életet a Bolyaiban, a lyukas-órákat, a fergeteges diáknapokat, a szüneteket, írjátokaz aranyköpéseket, és pár év múlva nagyon jó leszvisszaolvasni! Szerintem az is fontos, hogy a legap-róbb dolgoknak is örüljetek (párpontos matekdoga),mert olykor azok a legfontosabbak, és ha bármi rossztörténik (nullapontos doga), akkor azokra a pillana-tokra (pontokra) tudtok majd visszaemlékezni!

– Köszönöm szépen a válaszokat, és a továbbiak-hoz sok sikert és kitartást kívánok Neked (gondolomaz egész suli nevében)! Vigyázz magadra!

81


„Tövises az út a csillagokig”Interjú Barrak Ibrahimmal

– Rólad általában valami-lyen verseny résztvevõjekénthallhattunk, amíg a Bolyai-ba jártál. Ezek többnyire ter-mészettudományos, elsõsor-ban biológiai témájú megmé-rettetések voltak, melyekbõlországosan is kiemelkedõeredmények születtek. So-kunkat ezért nem ért megle-petésként, hogy te lettél azegyik iskolai díj, a Bolyai Ki-tüntetõ Okirat tulajdonosa.

Te számítottál-e rá, hogyilyen módon jutalmazzák a négyéves munkádat?

– Örömmel töltött el, hogy díjat kaptam, hisz így el-ismerték közösségi és tanulmányi munkámat, és a di-cséret mindig pozitívan, serkentõleg hat rám.

– Melyek a legkedvesebb bolyais emlékeid? Van-eolyan hagyomány, amelyet szerinted feltétlenül tartsonmeg és ápoljon az iskola?

– Szerencsére rengeteg jó emlékem fûzõdik a Bo-lyaihoz. Ezek közül hirtelen alig tudok kiemelni bár-mit. Talán az utolsó mátraalmási osztálykirándulásvolt a legjobb, mert ekkorra már igazán összetartó kö-zösséggé váltunk. A Bolyai Körök megtartását én na-gyon fontosnak tartom, hisz a diákok számára lehetõ-séget biztosít arra, hogy elsajátítsák az elõadásokmegfelelõ felépítését, megszerkesztését, ami a késõbbitanulmányok során is sokat ér.

– Mennyiben változott az életed, mióta egyetemistalettél? Sikerült-e beilleszkedni, alkalmazkodni az újkörnyezethez?

– A családi hagyományt folytatva a szegedi orvosiegyetemet választottam, azon belül is a fogorvostu-dományi kart. Sok az óra, kevés a szabadidõ, de az újcsoportom révén egy nagyon jó társaságba kerültem.Szeged a napfény városa, ahol mindig süt a nap, ésminden 10 perc alatt elérhetõ, tehát elkésni még nemkéstem el.

– Említenél-e néhány órát/tantárgyat, amellyelmost ismerkedsz, és különlegesnek találod?

– Odontológia: a fogak alakjával, szerkezetével, el-helyezkedésével foglalkozótudomány.

Anatómián a boncolás új-donság, és az emberi test fel-építése is nagyon érdekfeszí-tõ.

A kémiagyakorlatokat isnagyon élvezem, a sok kísér-let önálló elvégzése jó módjaa tanulásnak.

– Eléggé szétszóródhatta-tok az országban, ennek elle-nére tartjátok-e a kapcsolatota volt osztálytársakkal?

– A régi osztálytársakkal az interneten keresztültartom a kapcsolatot, hiszen tudomásom szerint csakén kerültem „vidékre”, a többiek Budapesten vannak.

– Mit üzennél a mostani bolyais diáktársaidnak?– Élvezzék ki a bolyais éveket és tanuljanak sokat,

hiszen tövises az út a csillagokig. (Végül is ezt mosttanultam latinon).

– Köszönöm a bolyaisok nevében is, hogy megosz-tottad velünk legújabb tapasztalataidat, és kívánjuk,hogy legyél ugyanolyan sikeres az egyetemi éveid alatt,mint gimnazista korodban voltál!

Barrak Ibrahim Orosz Elvira11.C

82


A DÖK kitüntetettjeInterjú Kiss Mariannal

Kiss Mariann idén balla-gott el iskolánkból, 6 évigvolt bolyais diák. Interjúm-ban elõdömnek fogok kérdé-seket feltenni a gimnáziumiéveirõl, a DÖK tevékenysége-irõl, és arról is, hogy mosthogy telnek napjai…

– 5 év a Diákönkormány-zatban... Sok élménnyel ésbaráttal lettél gazdagabb.Hogyan gondolsz visszaezekre az idõkre? Melyik ese-mény volt számodra a leg-

szebb, legkiemelkedõbb? – Nagyon szerettem DÖKös lenni. Nemcsak el-

nökként volt jó, hanem tagnak lenni is. Most, hogymár nem vagyok bolyais diák, fájó szívvel gondolokvissza az ott eltöltött idõkre. Imádtam a diákönkor-mányzatot, szerettem segíteni a szervezésben, sõtsok programot terveztem meg én magam is. Legjob-ban a karácsonyi sütisütés és -vásár nõtt a szívem-hez, hiszem ezeket a programokat én kezdeményez-tem és rengeteg munkát fektettem a megvalósításuk-ba. A Rockest szintén egy hozzám közel álló ese-mény volt minden évben. És persze a felsorolásbólnem szabad kihagyni a DÖK vezetõk találkozójátsem a Medves Hotelben, hiszen rengeteg új informá-cióval és ismeretséggel lettem gazdagabb. De termé-szetesen az iskolán belül is szereztem barátokat aDÖK tagjai közül, akikkel a mai napig tartom a kap-csolatot.

– Gratulálok a kitüntetésedhez! Számítottál rá? Mitéreztél, mikor átvetted a díjat? Mi is valójában ez az el-ismerés?

– Igazság szerint nem gondoltam, hogy fogok kap-ni bármilyen díjat, de nagyon örültem neki. Leírhatat-lan érzés, amikor elismerik a munkáját valakinek. Na-gyon boldog voltam, amikor átvettem a kitüntetést ki-váló diákönkormányzati tevékenységemért.

– Mit kellett tenned, hogy e jutalmat megkapd?– Hogy mit kellett tennem? A dolgomat: 1 évig vol-

tam a diákönkormányzat elnöke, s elõtte már 4 évig

nagy szerepet játszottam amûködésben. Azt hiszem,ez elég volt ahhoz, hogymegkapjam. Köszönöm szé-pen a vezetõségnek és a ta-nári karnak, hogy nekemítélték a kitüntetést!

– Véget értek a bolyais éve-id, most hol tanulsz?

– Jelenleg a DebreceniEgyetem Technológiai ésTermészettudományi Karántanulok kémia szakon. Mi-vel 90 hallgató jár erre aszakra, mindenkit még nemtudtam megismerni, de szereztem már ismerõsöket,valamint a gólyatáborban eltöltött 6 nap is sokat segí-tett az ismerkedésben.

– Folytatod ott is a DÖK munkát?– Mindenképpen szeretném folytatni a munkát, de

egyelõre még nem írtam meg a hallgatói önkormány-zat által kiírt kooperációs pályázatot. Ezt az elsõ fél-évet/évet arra szánom, hogy teljes mértékben beil-leszkedjem az egyetemi életbe mind tanulás, mindügyintézés szempontjából. Nagyon sok dologgal mégmost ismerkedem. De mindenképpen szeretném ki-venni a részem a HÖK munkájából is, hiszen a gimná-ziumból nagyon jó élményeim vannak ezzel kapcso-latban.

– És végezetül mit üzensz a bolyais diákoknak, il-letve a DÖK-ösöknek?

– Minden bolyais diáknak üzenem, hogy legyetekbüszkék iskolátokra, s magatokra. És mindenekfölöttbecsüljétek meg ezeket az éveket, mert véleményemszerint ezek a legmeghatározóbbak egy ember életé-ben. A DÖK-ösöknek pedig további jó munkát és ki-tartást kívánok. Remélem, sikerülnek terveitek, és szí-nesebbé tudjátok varázsolni iskolátok életét. Gyûjtse-tek minél több tagot a csapatba, hiszen több emberrel,sokkal hatékonyabb a munka, és persze a szórakozásis élvezetesebb.

– Köszönöm az interjút, sikeres egyetemi éveket kí-vánok!

Kiss Mariann Andrássy Fanni,a DÖK elnöke

1. Az osztályok száma 172. Tanulók létszáma 5193. A tanulók megoszlása

a) lakóhely szerintsalgótarjáni 298vidéki 221szlovákiai magyar 7

b) korosztály szerintáltalános iskolás 94gimnazista 425szakképzésben résztvevõ 0

c) Évfolyamonként7. évfolyam 598. évfolyam 359. évfolyam 9910. évfolyam 9311. évfolyam 11612. évfolyam 11713. évfolyam 014. évfolyam 0

83

Tanév az adatok tükrében

A tanulók adatai rész, az évkönyv végén található osztálynévsorok és Az iskola vezetõi, tanárai, dolgozóicímû fejezetek a 2009/2010. tanév október 1-i állapot alapján készültek.

A tanulók adatai2009/2010.

Igazgató:

Pálfalvai Zoltán 2006-testnevelés 1985-

Igazgatóhelyettesek:

Kiss Ernõné (nevelési) 1996-angol-orosz 1976-Bagyinszki Boglárka (általános) 2006-biológia-kémia 1996-

Tanáraink:

Albné Bogárdi Tünde 2003-matematika-angolÁrpádné Vincze Marietta 1986-magyar-történelem-filozófiaBajnóczi Éva 1991-magyar-németBatki Arnold 1997-angol-amerikanisztikaBatkiné Tótok Katalin 1993-magyar-angolBerencsikné Gedeon Hajnalka 1987-földrajz-rajzBorók Sándorné 2003-könyvtárCzene Éva 1998-biológia-testneveléstánc- és drámapedagógiaCzímerné Séber Darinka 2001-testnevelésCzine Rita 2009-énekCserkúti Edit 1981-testnevelés-matematikaDembrovszky Zsuzsanna 1985-orosz-történelem-franciaFónad Éva 2001-2010magyar-történelem

Gál Petra 2001-biológia-ének Gedõcziné Berger Mária 1984-történelem-angolHerencsényiné Buchinger Mónikanémet 2001-Holesné Csige Ilona 1987-történelem-orosz-angolHorváthné Scholcz Erika 2008-német-orosz-pedagógiaJuhász Zsuzsanna 1985-matematika-fizikaKancsulik Ákos 2009-2010testnevelésKancsulik Attiláné 1992-magyar-népmûvelés-drámapedagógia-könyvtárKarádi Tamás László 2001-matematika-fizikaKonti Csilla 1986-2003,matematika 2008-Lékóné Lantos Zsuzsanna 1985-magyar-orosz-franciaMichael Joseph Fabian 2009-2010anyanyelvi lektorNagy Csaba 2007-angol-földrajzNagyné Kálóczi Edina 2007-informatika-matematika-testnevelésSoósné Axmann Zsuzsanna 2000-matematika-kémiaSóvári László 1996-magyar-történelemSzabóné Básti Csilla 1995-angol-oroszSzékyné dr. Sztrémi Melinda 1981-magyar-orosz-németSzemán Brigitta 2009-magyar-német

84


AZ ISKOLA VEZETÕI, TANÁRAI, DOLGOZÓI2009/2010.

85


Tóth Géza 1998-matematika-fizikaTóth Zoltán Zénó 1997-testnevelés-matematikaVincze Béláné Deák Irén Tünde 2001-angol

Viszóczky Zsuzsanna 1996-matematika-fizikaszámítástechnikaZsiveráné Fekete Borbála 1981-angol-orosz

86


Nem pedagógus dolgozók:

Bodorné Papp Tünde ügyviteli asszisztensNémeth Attilánégazdasági ügyintézõTõzsér Sándornéiskolatitkár

Óraadók:

Árpád Sándor 2009-történelemBakosné Sánta Mária 2009-kémiaGressainé Lóránt Lujza 2009-2010rajz és mûalkotások elemzéseKelemenné Berta Mária 2009-német nyelvKubinyi József 2008-2010fizikaSóspataki Tünde 2009-2010matematika angolulSzilágyi Éva 2009-angol nyelvTóth Dóra 2009-2010biológiaVinkóné Kovács Mária 2009-magyar nyelv és irodalom

AugusztusAz év tervezése, tantárgyfelosztásTábor a kezdõ évfolyamosok részéreTankönyvárusításAlakuló értekezletJavítóvizsgákPótbeiratkozásMunkaközösségi foglalkozásokMunkaterv készítéseÓrarend készítéseOsztályfõnöki munkaközösségi megbeszélésNyitó értekezletVárosi tanévnyitó (sportcsarnok)

SzeptemberTanévnyitó A dicsõségfal elkészítéseSzülõi választmány üléseKét tanítási nyelvû osztályokban tanítók értekezleteAngliai út Tanévnyitó FesztiválSzülõi értekezletekBolyai kör - Elsõsök bemutatkozásaA mese napja (rádiós mûsor)OKTV jelentkezésekTantermek szépítéseTûzriadóA tanulók tájékoztatása az új influenzával kapcsolatosmegelõzõ intézkedésekrõlBuda László fotókiállításaA jelentkezõk irányítása az õszi érettségi vizsgákraDrog és AIDS prevenciós elõadások – prevenció 2000

– városi vetélkedõ

OktóberOsztályozó vizsgákOktóber 6-i megemlékezés (rádiós mûsor)Madách irodalmi nap – CsesztveMunkaértekezletPapírgyûjtésJelvényavató ünnepség – gólyabálIskolai statisztika elkészítéseÚj iskola bemutató elkészítéseBolyai kör - sportSzülõi fogadó óraOktóber 23-i megemlékezésAz iskolai könyvtárak világnapja (totó)Õszi szünetTantestületi kirándulás

NovemberSzülõi értekezlet a 6. osztályos tanulók szülõi számáraSzülõi értekezlet a 8. osztályos tanulók szülõi számáraBolyai kör – Angliai, német úti beszámoló, Csehországi útNyílt napok a 6. és 8. osztályos tanulók számáraMunkaértekezletIskolai szavalóversenyDiáknapNyílt hét szülõknekGyermekek jogainak hete rendezvényeiHangversenyBolyai kör - történelem, társadalom ismeretNevelési értekezlet - mk-i napPályaválasztás 2009 SalgótarjánKörnyezetvédelmi vetélkedõHangversenySzülõi fogadóóraOKTV-versenyekPályaválasztási fórumok általános iskolákbanKazinczy szép magyar beszéd iskolai versenySzenográdiné Végh Erzsébet kiállítása

87


Eseménynaptár2009/2010.

DecemberAIDS ellenes világnapMunkaértekezlet Szülõi fogadó óra8. osztályos tanulók jelentkezése az írásbeli felvételi vizsgáraBod Péter könytárhasználati versenySzalagavatóÜnnepi Bolyai Kör - matematika Emlékmûsor Bolyai János születésnapjánKi tud többet Bolyairól? - vetélkedõ a kezdõévfolyamok számáraÉvkönyv megjelentetése Angol nyelvi civilizációs vetélkedõ általános iskolásoknakChristmas PartyKarácsonyi ünnepTéli szünet

JanuárIrodalmi vetélkedõ általános iskolások számáraKét tanítási képzésben résztvevõk értekezleteI. félév vége - osztályozó konferenciaMagyar kultúra napja – városi rendezvényEllenõrzõk kiosztásaBolyai Kör – mûvészetekFélévzáró értekezletKözponti írásbeli felvételi vizsga a négyosztályosképzésreBolyai kör - történelemSzülõi választmány ülésePótló írásbeli a 8. osztályos tanulóknakKitaibel Pál verseny iskolai fordulóSítáborMagyar Kultúra Napja – iskolai, városi megemlékezésBolyai kör - német, franciaRóna Art mûvészeinek kiállítása

FebruárKazinczy vetélkedõ - gimnáziumi kategóriaA négyosztályos felvételi írásbeli dolgozatok megtekintéseSzülõi értekezletek10. évfolyam – tájékoztató szülõi értekezlete az emeltszintû érettségirõlBolyai Kör – fizikaA 8. osztályos tanulók értesítése az írásbeli ered-ményekrõlMunkaértekezletJelentkezés érettségi vizsgáraSzülõk – nevelõk báljaBolyai Kör – biológia, kémia, földrajz, környezetvédelemA 6. és 8. osztályos jelentkezési lapok beérkezéseMegemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól(rádiós mûsor)A 12. évf. továbbtanulási lapjainak elküldéseAngol nyelvi szakmai elõadás

MárciusA pedagógus továbbképzés következõ éves tervénekelkészítéseBolyai Kör – informatikaNõnapi megemlékezésBolyai Kör – angol nyelvIdeiglenes felvételi jegyzék nyilvánosságra hozatalaMárcius 15-i megemlékezésMunkaértekezletBolyai EstMozi látogatás – 7.b, d, 8. d osztályokHangversenyPapírgyûjtésA víz világnapja – vetítésKovács László és Nagy Zoltán csángó fotókiállítása

88


ÁprilisGenerációs röplabdatornaErdélyi út az emelt szintû történelem csoport számáraKöltészet napja koszorúzás, városi rendezvényTavaszi szünetBolyaik találkozója – AknaszlatinaMegemlékezés a holokaust áldozatairól (rádiós mûsor)OsztálykirándulásokMunkaértekezlet – 12. évfolyamosok jutalmazásaFogadó óraA jelentkezõk és az általános iskolák értesítése afelvételrõlOsztályozó vizsgákBolyai NapokKiállítás az emelt szintû rajzórákra járók munkáibólKiállítás dr. Dobány Irén hagyatékábólA 12. évfolyam osztályozó konferenciájaBolyai Tudományos ülésszakBallagási vacsoraBallagás

MájusÍrásbeli érettségi vizsgákMunkaértekezletJelentkezés emelt szintû érettségi elõkészítõre (10. évfolyam)8.,10. évfolyam mérése (OKÉV)Dohányzás elleni világnapSzülõi választmány üléseÉrettségi dolgozatokat elbíráló értekezlet

JúniusPedagógusnapVárosi pedagógus napÉrettségi dolgozatok megtekintéseEmelt szintû érettségi szóbeli vizsgaOsztályozó konferenciaHelyismereti táborBeiratkozásKözépszintû érettségi szóbeli vizsgaTanévzáró ünnepélyTanévzáró értekezletDÖK gyûlés

JúliusSzabadságokNyári utakNémet nyelvi tábor Ausztriában

89


90


Kitüntetettek

TÕZSÉR SÁNDORNÉPALCSÓ CSILLA

BOLYAI EMLÉKPLAKETT ÉS

DÍSZOKIRAT

VINCZÉNÉJÁRINKA MAGDOLNABOLYAI EMLÉKPLAKETT ÉS

DÍSZOKIRAT

KASZA GYULÁNÉPATRÓNUS DÍJ

TORÁK ERVINNÉPATRÓNUS DÍJ

LAKATOSNÉKOVÁCS ÁGNES

PATRÓNUS DÍJ

LÉKÓNÉ LANTOSZSUZSANNA

BOLYAI EMLÉKPLAKETT ÉS

DÍSZOKIRAT

Patrónus díj – azok a szülõk vagy vállalatok kapják, akik éveken keresztül segítik, támogatják az iskolát.

91


BARRAKIBRAHIM ÁDÁM

12. ABOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM ÉS

SZAKKÖZÉPISKOLA

KITÜNTETÉSE

HORVÁTHLILI HAJNALKA

12. DBOLYAI EMLÉKPLAKETT ÉS

KITÜNTETÕ OKIRAT

KOZMAENDRE ANDRÁS

12. ABOLYAI EMLÉKPLAKETT ÉS

KITÜNTETÕ OKIRAT

KOÓS BRIGITTA12.D

A BOLYAIS ÖREG DIÁKOK

EGYESÜLETE ÁLTAL

ALAPÍTOTT BÖDE-DÍJ

KISS MARIANN12. D

A BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM

ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA

DIÁKÖNKORMÁNYZATÁNAK

DÍJA

92

Támogatók

TámogatóinkAkik a 2009/2010-es tanévben Szakképzési hozzájárulással támogatták iskolánkat:

Egyéb támogatóink

Balobau Kft.Nógrád Média Kiadói Kft.

Pentasystem Bau Kft.

Szent Anna Pharma Kft.Tarjánhõ Kft.

Ursa Salgótarján Zrt.

Kodex - Líra Kft.MM Publications-ELT Hungary Kft.

Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.

Oxford KiadóPCT Office Kft.

Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata

Villámszer Kft.

Sodexo Magyarország Kft.

93


Versenyeredmények2009/2010. tanév

94


95


96


97


98


99


100


101

Tanév az adatok tükrében – Az iskola osztályai

7. B osztályAngol-magyar két tanítási nyelvû hatosztályos gimnáziumi

képzésosztályfõnök: Dembrovszky Zsuzsanna pótosztályfõnök: Batki Arnold

1. Albertusz Tibor Kristóf2. Aranyosi Kinga Vivien3. Bacsa Bernadett4. Baksa Bence5. Csabai Dorina6. Császár Balázs7. Cseke Bence Tibor8. Csengeri Adrienn9. Dormán Veronika

10. Géczi Luca11. Gortva Réka12. Hajzser Adél13. Havas Szonja Erna14. Kelemen Árpád Bence15. Kelemen Dávid Márton

16. Kiss Nikolett17. Kovács Fanni18. Krizsanyik Lilla19. Magnucz Márton20. Mazgon Natália21. Mester Ádám Máté22. Mogyoró Virág23. Nagy Júlia24. Nyikes Zsombor25. Simkó Márton Rezsõ26. Szilágyi Szilvia Renáta27. Szmolár Natália28. Vanó Krisztián29. Varga Dániel30. Vásárhelyi Áron

102


7. D osztályHatosztályos gimnáziumi képzés

osztályfõnök: Nagyné Kálóczi Edina pótosztályfõnök: Nagy Csaba

1. Bakos Kristóf2. Balázs Erzsébet3. Baranyi Miklós Márk4. Berki Bianka5. Deák Anna Gabriella6. Géczi Bálint7. Géczy Enikõ8. Grajzel Zsanett9. Hajdara András

10. Jakab Zoltán11. Kmety Kevin12. Kovács Petra13. Lipták Erik14. Lukács Mercédesz

15. Merlák Tamara Dalma16. Molnár Zsanett17. Nagy Bianka18. Ondok Orsolya19. Oravecz Gergõ Gyula20. Pájer Péter21. Persik Bence22. Sándor Dániel23. Sólyom Gabriella24. Szarvas Mária25. Tarr Bence26. Váci Petra27. Varga Fanni28. Vida Márk Dániel

103



osztályfõnök: Czene Éva pótosztályfõnök: Horváthné Scholcz Erika

1. Antal Alex2. Bajóczky Júlia3. Báles Anna4. Császár Boldizsár Rudolf5. Deák Viktor6. Farkas Imre András7. Gál Martina8. Handó Máté9. Huszár Dániel

10. Igyártó Bernadett11. Ildzsa Dániel12. Jakab Tamás13. Kiss Anna14. Klagyvik Klára15. Magyar Gábor16. Mucsina Stefánia17. Nagy Boldizsár

18. Nagy Erik19. Nagy Judit20. Nagyfalusi Bálint Pál21. Novák Maja22. Oravecz Daniella Boglárka23. Papp Zsófia24. Pásztor Fruzsina25. Pataki Enikõ26. Puskás Bettina27. Szabó Attila 28. Szabó Dániel Gyula29. Szabolcski Richárd30. Szukán Éva31. Tóth Tünde32. Tótok Patrik33. Venter Annamária34. Zsély Virág

104


9. A osztályNégyosztályos gimnáziumi képzés

osztályfõnök: Berencsikné Gedeon Hajnalka pótosztályfõnök: Juhász Zsuzsanna

1. Antal Bálint Gergely2. Babcsány Tamara3. Bacsa Roland4. Balla Petra5. Bánfi Richárd6. Bíró Piroska7. Csege Dorina8. Dávid Cintia9. Farkas Eszter

10. Fekete Csilla Nóra11. Ferencz Zsófia12. Furi Krisztina Brigitta13. Grajzel Dániel14. Keviczki Alexandra Kitti15. Kovács Réka Nikolett

16. Kvalla Darinka17. Nagy Dorina18. Nagy Viktória19. Németh Gábor20. Oláh Norbert21. Patai Tamás22. Plánka Petra23. Rácz István24. Rácz Milán25. Sándor Fanni26. Szabó Dániel27. Szántó Anna28. Szopóczi Marcell29. Tóth-Szarvas László30. Zemplényi Bence Gábor

105


9. C osztályAngol-magyar két tanítási nyelvû ötosztályos gimnáziumi

képzésosztályfõnök: Kancsulik Attiláné pótosztályfõnök: Juhász Zsuzsanna

1. Ali Aida2. Babus Benjámin Bence3. Bartkó Martin4. Benyus Ágota5. Csirke Péter6. Csorba Máté7. Egyed Ádám8. Fábián Martin9. Filó Mariann

10. Fülöp Zsolt Ferenc11. Haraszti Sándor12. Iványi Balázs13. Juhász Viktória14. Kiss Dániel15. Kiss Dávid16. Kovács Gábor17. Kõrös Evelin18. Laczkó Dorina Anna

19. Máté Alexandra20. Matthesz Flóra21. Molnár Alexandra22. Mucs Karolina23. Nagy Veronika24. Percze Annamária25. Péter Szilvia26. Prakfalvi Anna27. Strehó Tímea28. Szabó Dorottya Éva29. Szmorad Mónika30. Tarnóczi Jakab31. Tótfalusi János Péter32. Tóth Vivien Mónika33. Tóth-Szarvas Levente34. Turcsányi Georgina35. Virág Valentina

106



osztályfõnök: Holesné Csige Ilona pótosztályfõnök: Karádi Tamás László

1. Ármós Anna2. Bakos Fruzsina3. Baranyi Regina Evelin4. Bertók Babett5. Bodor Anna Boglárka6. Buda Gergely7. Csák Melinda 8. Fekete Katalin9. Gembiczki Júlia

10. Grajzel Dafna11. Gyetvai Máté12. Gyõri Alex13. Hajzser Máté Bálint14. Holtai Orsolya Luca15. Juhász Dominik16. Kása Zsombor17. Kovács Bence

18. Kõrösi Dalma19. Kurdi Evelin20. Majoros Viktória21. Marosszéky Soma22. Molnár Gábor Bálint23. Pál Eszter24. Racs Eszter Mária25. Susán Enikõ26. Szabó Gréta27. Szalai Soma László28. Szilágyi Donát29. Szlobodnik Mátyás30. Tóth Máté31. Varga Bence32. Varga Petra33. Varga Réka Marianna34. Varga Viktória

107


10. A osztály Négyosztályos gimnáziumi képzés

osztályfõnök: Gál Petra pótosztályfõnök: Herencsényiné Buchinger Mónika

1. Bakos Ádám2. Benkõ Gábor3. Blayer Ádám István4. Butkai Vanda5. Deák Dóra Diána6. Dömötör Gábor7. Földi Kitti8. Gombkötõ Péter9. Grajzel Ádám

10. Hidasi Viktória11. Horváth Zoltán12. Kalcsó Diána13. Kiss Máté14. Kotroczó Noémi15. Márton Ákos Gergely16. Miklós Enikõ

17. Molnár Vanda18. Németh Dóra19. Palkovits Cintia20. Salamon Dóra21. Sándor Péter22. Sári Bálint23. Simon Gergõ24. Simon Kristóf25. Stark Adrienn26. Szabó Balázs27. Szász Eszter28. Szendrei Gergõ29. Szojka Ágnes30. Tarnóczi Anna Borbála31. Tóth Bence32. Verner Dóra

108



képzésosztályfõnök: Szabóné Básti Csilla pótosztályfõnök: Czine Rita

1. Almásy Kinga2. Andrássy Fanni3. Baló Tamás4. Benyus Marcell5. Bistei Zsófia6. Fodor Csilla7. Gál István Gergõ8. Goldmann Dóra9. Guszti Ágnes

10. Haraszti Gábor11. Hegedûs Fanni12. Juhász Diána13. Juhász Márk14. Juhász Noémi15. Karácsony Eszter16. Keresztényi Vivien

17. Kocsis Mátyás18. Maros Dávid19. Márton Patrícia20. Mester Márk Máté21. Oláh Ágnes22. Papp Orsolya23. Rónay Boglárka24. Stork Dávid25. Szendrõdi Bence26. Szentes Péter27. Szmolár Dániel28. Sztrémi Dóra29. Tari Alexandra30. Tóth Tibor31. Verbói Attila

109


1. Ascher Anna Zsófia2. Babják Patrik3. Dolnegó Diána4. Dovál Orsolya5. Erdélyi Ákos6. Fejes Krisztina7. Géczi László8. Gubán Sándor9. Habony Gergely

10. Határ Álmos11. Havas Soma Lukács12. Horváth Rebeka13. Ispán Kriszta 14. Kis Ádám15. Kolozsvári Alexandra

16. Mátyás Balázs17. Mravcsik Bálint Sándor18. Nagy Gabriella19. Nagy Judit20. Oravecz Gréta21. Orosz Krisztina22. Papp Viktor23. Rauch Ajna Fanni24. Sánta Bálint25. Széky Flóra Anna26. Tolmácsi Erik Zoltán27. Tóth Adél Tímea28. Tóth Márton29. Tóth Petra30. Urvölgyi Zsanett


osztályfõnök: Sóvári László pótosztályfõnök: Gedõcziné Berger Mária

110



osztályfõnök: Soósné Axmann Zsuzsanna pótosztályfõnök: Vincze Béláné

1. Ádám Csenge Nikolett2. Ádám Lilla Nóra3. Andrássy Richárd4. Bári Krisztián5. Bayer Zsolt6. Farkas Lilla7. Ferhan Gábor8. Ferkó Fruzsina9. Gordos László

10. Gordos Péter11. Gortva István12. Hollandi Gábor13. Hollandi Réka

14. Juhász Lénárd15. Kiss Dániel16. Kiss-Simon Áron17. Komáromi Márk18. Kósy Veronika19. Kotrocz László20. Mester Petra21. Pádár Zoltán22. Ponyi Soma23. Prakfalvi András24. Tarjáni Timót25. Verebélyi Virág

111


11. B osztályNégyosztályos gimnáziumi képzés

osztályfõnök: Tóth Géza pótosztályfõnök: Vincze Béláné

1. Bakos István2. Bene Anett Enikõ3. Bodó Anett4. Bolyós Bence5. Bozó Ákos6. Csanádi Adrienn Fanni7. Fodor Bálint8. Juhász Áron9. Kiss Eszter

10. Krajer Alexandra11. László Mária12. Németh Gergely13. Oláh Vivien

14. Oravecz Judit Katalin15. Ozsvárt Anita16. Pataky Etelka17. Rákos Zsolt18. Rusz Dóra19. Sólyom Boglárka20. Szabó Dóra21. Szarvas Maja22. Tóth Bálint Péter23. Urbán Rebeka24. Váci Ildikó25. Varga Emese26. Velki Gábor

112



képzésosztályfõnök: Viszóczky Zsuzsanna pótosztályfõnök:

1. Balogh Dávid2. Budafoki Dávid3. Csernok Emese4. Demkó Dorina5. Fekete Valentin6. Fülöp Katalin7. Gajdár Laura8. Havasi Bettina9. Klagyvik Dzsenifer Katalin

10. Kolaj Ágnes11. Kónya Maja12. Laurencsik Laura13. Lengyel Zsófia14. Lipták Enikõ15. Lopatovszki Noémi16. Mócsány Viktória

17. Molnár Angelika18. Molnár Melina19. Oláh Terézia20. Oravecz Ádám21. Orosz Elvira22. Pardy Balázs23. Rusz Boglárka Judit24. Sándor Lilla25. Spalek Dávid26. Szabó Anna27. Széll Krisztián28. Szentes Ádám29. Szentiványi Tímea30. Sztancsek Olivér31. Tóth Bálint32. Tuza Karolina

113



osztályfõnök: Zsiveráné Fekete Borbála pótosztályfõnök: Fónad Éva

1. Angyal Mariann2. Baksa Mátyás3. Bartkó Lilla4. Blahó Dávid5. Blahó Eszter6. Egyed Viktória7. Földesi András8. Grajzel Dávid9. Gyaraki Benjámin

10. Horváth Ágnes 11. Huszár Ábel12. Juhász Dóra13. Kadlót Anikó14. Kadlót Zsófia15. Kiss Boglárka16. Kovács Benjámin17. Lászlók Réka

18. Lipták Angelika19. Magyar Réka20. Máté Attila21. Menich Nóra22. Nagy Dávid23. Oláh Patrik24. Pál Bence25. Pauló Eszter26. Pintér Réka27. Rideg Zsolt28. Sági Ákos29. Scherer Gábor Sebastian30. Simon Richárd31. Somoskõi Réka32. Sótér Sándor33. Umeh Annamária Nwando34. Zagyi Klára Martina

114



osztályfõnök: Lékóné Lantos Zsuzsanna pótosztályfõnök: Konti Csilla

1. Balázs Petra2. Balla Boglárka3. Barrak Ibrahim Ádám4. Bartus Annamária5. Bódi Eszter Anna6. Bokros Csaba Bence7. Dóra Dalma8. Fazekas Marcell9. Fülöp Norina

10. Gembiczki Dorottya11. Hracskó Diána12. Huszár András13. Kelemen Cintia14. Kiss Annamária15. Kolláth Péter16. Kozma Endre András

17. Laczkó Bianka Claudia18. László Gyula19. Mede Anna Fruzsina20. Mustó Máté21. Nádasdi Patrik22. Papp Dávid23. Paróczai Márton24. Ringeisen Vivien25. Somogyi Melinda26. Szabó István Gábor27. Szántó Róbert28. Szarvas Dávid29. Tordai Péter30. Tóth Bálint31. Vernyik Vivien

115


12. B osztályNégyosztályos gimnáziumi képzés

osztályfõnök: Tóth Zénó pótosztályfõnök: Szemán Brigitta

1. Ádám Dorottya2. Bagó Viktória3. Bakos Ágnes4. Balázs Zsófia5. Berta Dávid6. Bistei Dóra7. Botos Vivien8. Braun Adél9. Dániel Eszter

10. Földesi Gábor Róbert11. Gelencsér János12. Golyán Eszter13. Grajzel Jonatán14. Hollandi Marcell15. Holtai Bence

16. Járja Eszter17. Kovács Brigitta18. Lakatos Lilla Patrícia19. Molnár Inez20. Nyitrai Alexandra21. Radvánszky Tamás22. Simon Viktória23. Szabó Noémi24. Szpisák Renáta25. Tarnóczi Tamás26. Torák Evelin27. Tóth Johanna28. Verbói Dávid29. Vincze Nóra

116



képzésosztályfõnök: Árpádné Vincze Marietta pótosztályfõnök: Cserkúti Edit

1. Bolla Tímea2. Csanálosi Edina Kitti3. Drexler Máté4. Fehér Lilla5. Földi Viktória6. Gyebnár Nóra7. Hajnovics Réka8. Jakus Julianna9. Kiss Tímea

10. Kovács Anett11. Kovács Barbara12. Kovács Petronella

13. Kristanová Anita14. Lakatos Nóra15. Mede Dávid16. Nyerges Luca17. Rácz Adrienn18. Rácz Lívia Anna19. Romhányi Fanni 20. Sipos Eszter21. Tácsik Tamás22. Tótok Fanni23. Varga Lilla24. Zsetkó Nikolett

117



osztályfõnök: Bajnóczi Éva és Borók Sándorné pótosztályfõnök: Kancsulik Ákos

1. Bata Dorottya2. Bognár Kitti3. Bús Csaba4. Czibik Tibor5. Császár Orsolya6. Csuka Helga7. Farkas Eszter8. Fodor László9. Fülöp Petra

10. Géczi Dorottya11. Gordos Zsuzsanna Orsolya12. Horváth Lili13. Ildzsa László14. Kasza Balázs15. Kiss Mariann16. Koós Brigitta17. Kristóf Zsüliet Vénusz

18. Laczkó Lilla Noémi19. Lengyel Janka20. Lukács Máté21. Molnár Antal22. Molnár Petra Andrea23. Németh Attila24. Pintér Barbara25. Pozsonyi Gábor26. Pozsonyi Péter27. Puskás Marcell28. Selmeci Balázs29. Szarka Viktória30. Szigedi Zsófia31. Tóth Balázs32. Ürmössy Barnabás33. Végh Zsuzsanna Eszter

118

Tanév az adatok tükrében – Végzõs osztályok

Érettségi eredmények2009/2010

Érettségi átlag: 4,48

119


120


121


Felvételi eredmények

122

Pillanatképek az iskola életébõl

123


124


125


126


127


128


129


130


131


132


133


134


135


136


137


138


ÉvkÖnyv 2009 – 2010 · 2017-07-26 · 2009 – 2010 felelõs kiadó: ... oktv-döntõssel,...

Documents