az Európát napjainkban érintő beván-dorlást és migrációt övező tanácstalan-ságban a kutatók és a politikusok is szí-vesen fogják vallatóra a múltat, hogya mostani komoly politikai, gazdaságiés morális döntésekhez értelmezhetőtörténeti előképekre, alkalmazható cse-lekvési mintákra leljenek. Tanulhatunka múltból, de egyértelmű eligazításranem számíthatunk. Már csak azértsem, mert a korabeli eseményeket a tör-ténészek éppúgy sokféleképpen magya-rázzák, mint a politikusok a ma törté-néseit. a történelem ritkán szolgáltategyértelmű, követendő példákat, ámtanulmányozása kiszélesítheti látókö-rünket és segíthet a jobb megoldásokmegtalálásában.

VálTozó kép az ókor Végi n é p Vá n d o r lá s o k ró l

74∞&£∞∞§ £ ™

Elefántcsont írótábla díszített oldala, amelyStilicho vandál származású fővezért mint a

római hadseregben a legmagasabb rangúnakszámító magister militumot ábrázolja díszes

tunikában és köpenyben, amelyet rómaimódra hagymafejes aranyfibula

kapcsol össze. Lábhoz simuló nadrágja barbár hatásra honosodott meg a rómaihadseregben. Ékkövekkel díszített, huntípusú kardját hun módon az övén viseli,kezében lándzsát tart, mellette pajzsa.E consuli dyptichon 400 körül készült,

ma a monzai dómkincstár őrzi.

Vida TiVadar

74∞&£∞∞§ £ ™

A 481-ben elhunyt frank király, Childerich ravatalának a legújabb kutatások eredményeit tükrözőrekonstrukciója. A királyi ravatal minda helyi késő antik előkelők, mind pediga harcostársak reprezentációigényei -nek megfelelt. Childerich kezé-ben hegyikristály gömbbenvégződő, késő római uralkodói

jogart tart,köpenyét a

magas rangú római tisztekhez hason-lóan színarany római fibula kapcsoljaössze. Pecsétgyűrűjén a római császáréremképét utánozva neve és mellképelátható. Ékkövekkel díszített, szélespengéjű kardját római módra a vállánátvetett szíjon viseli. Ékkődíszes csat-ja római munka. Egyélű, rövid kardja a hun korban vált általánossá. A jobb

z ókor végén lezajlott népván-dorlások máig meghatározómó don rajzolták át a Földkö-

zi-tenger nyugati felének, Kö zép- ésNyugat-Európa területének politikai ésetnikai térképét. Új királyságok alakul-tak, új népek születtek, s a viharos poli-tikai eseményeket követő hosszú távúkulturális és gazdasági átalakulásokkövetkezményei ma is jelen vannak azeurópai kultúrában, ma is meghatáro-zóan befolyásolják az európai népekönképét. Ugyanakkor e vándorlások ésaz azokat követő átalakulások emlékekülönféleképpen őrződött meg a népektörténeti emlékezetében, amit nyelvifordulataik is visszaadnak. Itália népeinvázióként élte meg a barbárok be -áramlását, az angolszász világ egyszerűmigrációra emlékszik, a németek „Völ-kerwanderung” kifejezése pedig közvet-lenül is utal arra, hogy a vándorlások újnépek, elsősorban a germán csoportokkialakulásához és európai terjeszkedé-séhez vezettek. Az európai nemzetálla-mok születésének időszakában, a 19.században fokozott érdeklődés bonta-kozott ki a népvándorlás kora iránt,

mert Európa nagy nemzetei e korabelinépekben saját elődeiket látták.

áTalakulásokaz ókor Végén

Az ókor utolsó szakaszáról alkotottképünk az elmúlt évtizedekben néhányvezető ókortörténész (Peter Brown,Garth Fowden, Averil Cameron) munkás-sága nyomán alapvetően változott meg.Ennek köszönhetően a késő antik idő-szak – és közvetve a népvándorlás kora– ma nem elsősorban Róma bukását ésaz antik civilizáció pusztulását jelenti,hanem egy új történeti korszak, egy újkulturális mi nőség kezdetét, amely ahatalmi-politikai szervezet, a gazdaságés a társadalom átalakulásához vezetettés megnyilvánult az élet minden terüle-tén. Kevesen tudják, hogy Váczy Péter, amagyar középkorkutatás jeles alakja mára harmincas években „antik középkor-nak” nevezte ezt a korszakot.

A késő ókori történeti átalakuláshorizontjába a kora középkor neveskutatói (Patrick Geary, Peter Heather,

Walter Pohl) illesztették be a barbárnépek múltját, és egyben programotadtak művészettörténészeknek és régé-szeknek, hogy a korábbinál is céltudato-sabban kutassák az ókor és a középkorközötti átmenet tárgyi emlékeken meg-fogható lenyomatát. Sok esetben ez nemjelent mást, mint az addig ismert emlé-kek és leletek új szemléletű átértékelé-sét. Az új történeti kérdésfeltevések nyo-mán napjainkra a régészeti kutatásbanis fontos felismerések születtek a későantik társadalmi reprezentációs formák(rangjelzők, viselet, ékszerek), temetke-zési szokások, életmód, vallás elemeineka barbárok, főképp a barbár elit általiátvételének elemzése terén.

Miközben a humanista történetírásfelismerése – mely szerint a népvándor-lás kora korszakhatárt jelent az antikvi-tás és a középkor között – máig nemvesztette érvényét, a „népvándorlások”lefolyásának körülményeiről és hatásá-ról az elmúlt évtizedekben jelentősenátalakultak ismereteink. Napjainkra atörténeti források kritikus újraértékelé-se, a régészeti leletek elemzése és főlegaz új természettudományos vizsgálatok

51

a

karján lévő 30 dkg súlyú tömör arany karpe-rec az 5. sz. második felében barbár fejedel-

mek szimbóluma volt. Ezenkí-vül melléhelyeztek még

kincstárából egy zacs-kó arany- és ezüstér-mét, egy csiszolt -achát-tálat, vala-mint frank típusú

harci fejszéjét, lán-dzsáját és pajzsát.

(© D. Quast)

52 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

eredményei a népek vándorlásáról a19. századi történettudománybankialakult romantikus elképzelésekelvetéséhez vezettek. Míg koráb-ban a népvándorlás kori népeketaz antik magas civilizáció elpusztí-tóinak tartották, a kutatás ma első-sorban a barbárok európai beillesz-kedésére, az antik hagyományokátvételének és továbbélésének, vala-mint a barbár kultúrával való találko-zásának kutatására összpontosít.

a Vándorló népEkMíTosza

A régészeti kutatásban hosszú, mun-kás folyamat vezetett a mai szemlé-let kialakulásához. Ugyanis a 19. szá-zad második felében igazi tudomány-nyá vált régészet kezdetben a népek-ről és a népvándorlásokról a történetiforrások alapján kialakított kép illuszt-rálásában látta feladatát. A 20. századelején az etnológiai kutatások eredmé-nyei teremtették meg azt az elméleti ésmódszertani alapot, amely az ún. tele-püléstörténeti módszer szellemébenegyes tárgytípusok földrajzi elterjedé-sét régészeti kultúrák határaiként értel-

mezte, amelyeket aztán homogénnaktartott népcsoportokkal, például germá-nokkal vagy szlávokkal azonosított. Ez aszemlélet a kezdetektől meghatároztaa német kutatást, és rejtve még az 1990-es években is megnyilvánult az etniku-moknak mint látszólag semleges,ún. „kulturális modell”-ek nek aleírásában.

Más úton járt az angol-szász tudomány, ami-

kor a 20. század második felébena modern társadalomtudományok,a kulturális antropológia, a szocio-lógia, a demográfia és a statisztikaeredményeit segítségül hív va kísé-relte meg leírni és modellezni akéső ókori népvándorlásokat. Ennekkö szönhetően fény derült arra, hogya korabeli közösségek nem lehettekegynemű csoportok, mert nyelvi, ant-

ropológiai, kulturális és etnikus voná-sokkal meghatározható alkotóelemeikcsak a legritkábban estek egybe és kon-centrálódtak azonos földrajzi térben.Ráadásul a különbségeket gyakran el -fedte az azonos anyagi kultúra, az azo-nos formájú ékszerek, viseleti és hasz-nálati tárgyak, eszközök. A bonyolultjelenségek szubjektív megítélése gyak-ran vezetett ellentmondásos következ-tetések levonásához. A történeti ésrégészeti értelmezés határain – mint

korábban oly sokszor a tudománytörténetében – a modern termé -

szettudományok sietnek a ré -gészet segítségére, mert az

új típusú vizsgálati ered-mények gyökeresen újszempontokat adnak a

Hun üst Balatonlelléről. A hun hadjáratokkiterjedését a legszemléletesebben az Északnyugat-Kína és Franciaországközött elterjedt üstök mutatják. For-májuk, anyaguk, öntéstechnikájuk keletieredetű, gyakran égett, faszenes szeny -nyeződésekkel együtt kerülnek elő.Általában a hun halotti áldozattal hozzákkapcsolatba, de szerepük lehetett a közösségteremtő rítusok során is.

Római kori barbárok folyóba veszett, nemes- és színesfémekből és vaseszközökből álló zsák-mánya egy kavicsbányából került elő a német -országi Neupotzban. Az 1062 db tárgy összsúlya700 kg. A kincslelet segítségével betekintéstnyerhetünk a római provinciákba betörő és fosz-togató germánok hatalmas zsákmányába, ame-lyet a limesen át hazájukba vittek. (Kr. u. 3.század közepe.)

74∞&£∞∞§ £ ™

74∞&£∞∞§ £ ™

74∞&£∞∞§ £ ™

74∞&£∞∞§ £ ™

népvándorlások korszerű értel-mezéséhez.

A 20. század második felé-ben folytatott kutatások bebi-zonyították, hogy a népván-dorlás soktényezős folyamat,és nem tartható többé a „né -peket” mint egységes szárma-zási közösségeket be mutatóko rábbi romantikus felfogás. A maikutatás a népvándorlás kori népeketmár nem zárt etnikus közösségek-ként tartja számon, hanem olyandinamikusan változó szövetségek-ként, amelyekben nem elsősorban aszületés, a vérrokonság határozza mega csoporthoz tartozást. Az egyes sze-mélyek ugyan is az élet- és jövőkilátása-iknak megfelelően, tehetségüktől és ahelyzettől függően az őket befogadósikeres közösség tagjaiként azonosítot-ták ma gukat. Cassiodorus, a neves ókoriállamférfi, Nagy Theoderich minisztereis meg jegyzi, hogy a „gens” (nemzetség)ma gába foglalta az idegeneket (pereg-rini) és a jövevényeket (advenae), ezértazt meg kell különböztetni a vérrokon-ságban élők közösségétől.

Ebben a felfogásban a kora kö -zépkori népek – akárcsak a rómainép (populus) – sokféle etnikuscsoportból összeálló politikaiképződmények voltak. Katonaive ze tők vagy ismert családokképviselői alakították ki az újnépeket összetartó közös ha -gyományt, amelyet erősít-hetett az azonos vallás ésjogrendszer, a véghezvittközös tettek vagy a közö-sen túlélt veszélyhelyze-tek emléke. A szóbelisé-gen alapuló hagyományazon ban néhány gene-ráció alatt átalakulha-tott, hiszen a társada-lom vezetői saját igé-nyeik szerint formálhat-ták a múltról alkotott képet.

kik VándorolTakés MiérT?

A népek születésében kulcssze-rephez jutó katonai főnökök,vezető családok az új helyen

átformálhatták a helyi népességet, és ezmás megvilágításba he lyezi egész népekvándorlásának tényét. A történeti ésrégészeti adatok azt mutatják, hogy azókor végén a Ró mai Birodalomba beju-tó csoportok olyan katonai egységek vol-tak, amelyeket Ró ma érdekében hasz-náltak fel vagy a behívó fél oldalánrészt vettek a birodalmon belüli bel -ső hatalmi harcokban. Néhány év -századdal később a magyarok is ha -sonló nagyhatalmi játszmákbantűntek fel a 9. század végén a Kár-pát-medencében. A történeti kuta-tások alap ján tehát a népvándorlá-sok nem képeztek egységes, zártfolyamatot, s a vándorlásokban he -terogén, különböző mó don össze-kovácsolódott, sokféle indí tékkal

rendelkező csoportok játszottak meg -határozó szerepet, amelyeket különbö-zően kell megítélni.

Az ókor végén induló népvándorlá-sokat többféle esemény vagy jelenségegybeesése okozta, amelyek között fon-tos szerep jutott a háborúskodásnak, atúlnépesedésnek, a természeti kataszt-rófáknak, a klímaváltozásoknak és a Ró -mai Birodalom helyzetének. A hunokmegjelenése kétségtelenül politikailagdestabilizálta a Volgától keletre fekvőterületeket, felforgatta a népek közöttiviszonyokat, ennek következtében egésznépcsoportok sorsa vált bizonytalanná.

Más történészek az ókor végi nép-vándorlások egyik okát a klímaválto-

zásban látják. A 2–3. század ked-vező klimatikus viszonyai Euró-pában jelentős túlnépesedéshezvezettek, s a hun vándorlás emegnagyobbodott népességetkény sze rítette elvándorlásra.Ráadásul a nép vándorlás idő-szakában, a Kr. u. 4. szá zadvége és 6. szá zad vége közöttEurópában kedvezőtlenebbrefordult az időjárás, ami a nö -vénytermesztő és állattenyész-tő népeket is helyváltoztatásrakésztette.

E kényszerítő tényezők mel-lett azonban a népvándorlások-ban szerepet játszottak húzóe-rők is. A közfelfogás szerint aRómai Birodalom bukását első-

74∞&£∞∞§ £ ™

Katonai sisak a 6. század elejéről Batajnicáról.Hasonló védőfegyvert használtak a bizánci

hadseregben is, az azokat készítő műhely abirodalom területén lehetett. A sisak

peremén látható poncolt díszítésmediterrán eredetű, néha keresztény

motívumokkal.

74∞&£∞∞§ £ ™

A hun korban vált divattá Európában a mesterségesen torzított koponya, amely

az eurázsiai régióban már az 1. századtól ismertvolt az alánok és a szarmaták körében. A koponya-

torzítás egyforma mértékben fordul elő nők és férfiakközött, és nem kapcsolható hozzá etnikus vagy

szociális identitás sem, legfeljebb rokoni kapcsolatokatjelezhet. A szokást Közép- és Nyugat-Európában is

átvették egyes helyi népcsoportok.

74∞&£∞∞§ £ ™

74∞&£∞∞§ £ ™

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 53

74∞&£∞∞§ £ ™

A wolfsheimi leletegyüttes római szolgálatbanálló barbár szövetségesre utal. Míg arany

nyakperece (1) római katonai jelvény,kiszélesedő végű arany karperece (2) magasrangú germán személyt jelez. Barbár típusú

ruhakapcsoló fibulájával (3) római módon fogtaössze köpenyét. Az ékkövekkel berakott arany -csüngő (4) perzsa munka, rajta pehlevi (közép-

perzsa) felirat, ehhez keleten juthatott. Ez a tárgy jelzi a korszak harcosainak

mobilitását. Gazdagságáta mintegy 100 megolvasztott aranysolidus (5)

mutatja.A fegyverövéhez tartozó aranycsatokatszínes ékkőberakások díszítik (6, 8),

a lábbelijét rögzítő csatok közül csupánegy csatkarika maradt meg (7).

A nagyméretű borostyán a kard markolatáhozrögzített amulett volt (9). (5. század első fele.)

1

4

5

3

7

9

8

2

6

74∞&£∞∞§ £ ™

sorban a népvándorlások idézték elő, defelmerült, hogy a birodalom meggyen-gülése önmagában is kiváltó oka, sőtösztönzője lehetett a területére irányu-ló népmozgásoknak. Nem kétséges,hogy az antik civilizáció vívmányai a kez-detektől hatalmas vonzerőt gyakoroltaka határain kívül élő, egyszerűbb életmó-dot folytató népekre, amelyek mindentelkövettek, hogy békés úton, szerződésrévén (foedus) letelepedhessenek vagyakár erőszakos módon ra bol ni, zsákmá-nyolni bejussanak a birodalom területé-re. Mind a római, mind a bizánci csá-szárkorban szűnni nem aka ró nyomásnehezedett a birodalom ha táraira, ame-lyeken csak fiatal férfiak jól felfegyver-zett csoportjainak volt esélyük átjutni.

A 3. századtól mind nehezebbé vált aRajna–Duna menti limes védelménekmegszervezése, ezért a katonai alakula-tokat fokozatosan zsoldért szolgálatotteljesítő barbárokkal töltötték fel, akikelőtt megnyílt a katonai felemelkedéslehetősége, egyesek magas katonai ran-got is elértek. Az erődök menti temetőkfeltárása során arra is fény derült, hogytöbb esetben a katonákat családjuk iselkísérte a szolgálatra. S Róma feltehető-en még a Kr. u. 5. század első felében iskétségbeesetten igyekezett szövetségrelépni – ha már elűzni nem tud ta őket –a Pannoniába betelepedett ka tonai cso-portokkal. A régészeti kutatásban ma isvita folyik arról, hogy sikeres hódítók-nak vagy inkább Róma szövetségeseinektekinthetők-e a térségben előkerült,rendkívüli gazdagságot mutató barbártemetkezésekben eltemetett előkelők.

Az újabb történeti és régészeti kuta-tási eredmények azt mutatják, hogy atörténelem folyamán népek teljes elván-dorlása feltehetően csak ritkán valósultmeg. Életszerűbbnek is tűnik a társadal-mi szempontból mozgékonyabb réte-gek – a vezetőréteg tagjai fegyveres kí -séretükkel, egyes korcsoportok (fiatalférfiak) vagy specialisták (kézműve-sek) – mobilitását feltételeznünk.

a VándorlásokrégészETi nyoMai

Nem könnyű feladat régészeti módsze-rekkel igazolni a népvándorlásokat, kö -rülhatárolni az elvándorlási és a beván-dorlási területet, azonosítani az útvona-lat. Az alapvető kérdések arra vonatkoz-nak, hogy kimutatható-e kapcsolat azírott források adatai és a régészet általelkülönített leletek és megfigyelt szoká-sok között. Hogyan zajlott és milyenmértékű volt az új népesség el- és be -vándorlása? Hogyan viszonyultak a be -vándorlók a helyi lakossághoz? Egy fel-tételezett kiindulási területen a lakóhe-

lyek, települések feladása még nem fel-tétlenül a népvándorlás jele, mert jelent-heti a lakóhelyek kistérségen belüliáthelyezését is. A temetők sírszámánakcsökkenése sem feltétlenül az el ván -dorlás bizonyítéka. Az alemannok és abajorok például a 7. század végén, a 8.század elején feladták a mintegy két év -százada használt temetőiket, mert akereszténység hatására templomok kö -rül kezdtek temetkezni.

Sok nehézséget okoz a régészetben anépvándorlások útvonalának kimutatá-sa is. A vándorló germánok és avarok fo -lyamatosan zsákmányszerzésre kény-szerültek – saját termelésük, kézműves-ségük a vándorút folyamán nehezenazonosítható. Szerencsés esetben egyesvándorló népeknél kimutathatók a ván-dorlás során köztes állomásnak tekint-hető, néhány évtizedes megtelepedésekhelyszínei, mint például a Keleti-tengerpartjáról a Fekete-tenger térségébeérkező gótoké vagy Etelközben a ma -gyaroké.

Nagyobb lehetőség mutatkozik a be -települt terület fokozatos kiterjedésé-nek régészeti azonosítására, mert adotthelyszínen a bevándorlókat új típusútárgyaik, temetkezési szokásaik vagy ant -ropológiai jegyeik révén ismerhetjük fel.Idegen tárgyak adott környezetben nemfeltétlenül migrációra utalnak, odakerül-hettek kereskedelem révén, ajándékként,fizetségként, adóként, zsákmányként is.Emellett különleges tárgyak megjelen-hettek vallási okból, idegen divat köve-tése, de új kézmű ves-technológiák átvé-tele révén is. Több ezer temetkezés mód-szeres elemzésével olyan régészeti lele-teket és jelenségeket lehetett kimutatnia mai déllengyel területeken, amelyek a

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 55

Trónoló lovas nomád uralkodó egy Egyiptombanfennmaradt szászánida textiltöredéken 600körül. Az uralkodó felett harci jelenetek áthatók,közöttük egy sztyeppei szokás szerint lovárólhátrafelé nyilazó harcos és egy gyalogos íjász.

74∞&£∞∞§ £ ™

74∞&£∞∞§ £ ™

2. századtól fokozatosan feltűntek a Kár-pát-medence északkeleti térségében is.E régészeti kép jól összevethető a törté-neti forrásokkal, amelyek éppen ezekena területeken, az egykori Dacia provin-cia északi határán említik a vandál tör-zseket.

Pannoniában a Kr. u. 5. századbanújon nan alapított, kis sírszámú teme-tők jelzik a betelepedő közösségeket,amelyek nem laktak hosszú ideig egyhe lyen, néhány évtizedig használtakcsak egy-egy temetőt. Közöttük ázsiaieredetű betelepedőkre utalnak a hunkorban megjelenő mongolid vonásúegyének, akiknek sírjai egyenletesenoszlanak el Kárpát-medencében. Ugyan-ebben az időszakban a koponyatorzításszokása viszont nem tekinthető kizáró-lag a keleti betelepülőkre utaló jellegze-tességnek, amint azt a korábbi kuta-tás vallotta, mert az az 5. századbana helyi népek között, Európában isdivattá vált.

Leginkább a helyitől eltérő, idegenszellemi és hitvilágbeli háttérre visz-szavezethető temetkezési szokásokmegjelenése utal közvetlenül is újnépesség érkezésére. Az avar korbana türk típusú áldozati leletek és a rész-leges állattemetkezések megjelenésejelzi egyértelműen a Kárpát-medencé-ben a keleti sztyeppei eredetű népességbetelepülését. Szemléletes példa lehettovábbá a görögországi Olympiában fel-tárt 7. szá za di hamvasztásos temető,amelynek leletei kapcsolatokat mutat-nak a kelet-európai szláv területekkel ésalapvetően eltérnek a helyi bizánci kör-nyezettől. Nem kétséges, hogy e közös-ség tagjai kelet-európai eredetű szemé-lyek, szlávok lehettek.

A régészeti leletek alapján a legköny-nyebben az idegen környezetbe jutottnők leletanyaga azonosítható. A francia-országi Valentine lelőhelyen egy hölgyetkét ékkőberakásos, korong alakú ruha-kapcsolóval (fibulával), valamint egy sas-fejjel és ékkövekkel díszített, nagy csat-tal temettek el. A helyi környezetbenazonban ez a temetkezési szokás, illet-ve az eddig kizárólag a Tisza-vidéki és azerdélyi gepida temetőkből ismert vise-leti tárgyak idegenek. A hölgy feltehető-en a gepida királyság területéről szár-mazott, ugyanis Cassiodorus két levelé-ben is említi, hogy Nagy Theoderich523-ban gepidákat telepített át Proven-ce területére. A férfisírokat viszontnehezebb földrajzilag behatárolni, mertaz azonos harcmodor következtében akorban hasonlóvá vált a fegyverzet, s eza férfiviseletben azonos típusú fegyve-rövek kialakulásához vezetett.

Az új és bonyolult kézművestechni-kák terjedése ugyancsak közvetve utal-hat migrációra. A „technológiatransz-

fer” megvalósításáért mindeddig a ván-dor kézműveseket tették felelőssé, éslebecsülték a kézművesszaktudássalrendelkező, erőszakkal áttelepített mes-terek szerepét. Egy augsburgi győzelmioltár a Római Birodalomból elhurcolt,szaktudással rendelkező lakosokról adhírt. A türingiai Haarhausenben 3–4.századi római edényégető kemencékutalnak a birodalomból származó ide-gen mesterekre. A bizánci forrásoktöbbször is említik, hogy az avarok had-járataik során a lakosok tízezreit telepí-tették át a balkáni bizánci provinciák-ból a Kárpát-medencébe. Nyomaikatnemcsak az eredeti bizánci leletek,hanem különleges kézművestechnoló-giák megjelenése és széles körű alkal-mazása is mutatja a Dunántúlon.

A régészet számára azonban mindigvitatott marad a tárgyak értelmezése.Leggyakrabban az emberi motivációk

maradnak rejtve. Hódítás, vándorlás,kereskedelem vagy ajándékcsere révénterjedtek el a különleges tárgyak? A di -vat követése vagy a felsőbb társadalmirétegek szokásainak átvétele eredmé-nyezhetett-e nagy területeken hasonló

viseletet és eszközöket? Készíthették-e az idegen tárgyakat vándor kézmű-vesek, vagy minden esetben népmoz-

gásra kell következtetnünk?

Új TErMészET-TudoMányos VizsgálaTok

a népVándorlásokkuTaTásában

Egy vándorló közösség jobb megisme-réséhez új szempontokat adnak a mole-kuláris biológiai, paleogenetikai, geoké-

miai vizsgálatok. A fizikai antropoló-giai vizsgálatok segítenek a migrációeredményezte stresszmarkerek meg-

figyelésében az emberi csontvázakon,a személyek közötti erőszak vagy a táp-

lálkozási stressz, a rossz egészségiállapot nyo mainak azonosításában. Amolekuláris biológiai elemzéssel fel-tárható a közösség genetikai képe,

megállapítható, hogy a csoport tagjaiazonos vagy különböző biológiai hátér-rel rendelkeztek-e.

gEnETikaA populációgenetika olyan új tudo -mányág, amely objektív és egyértelműadatokkal tud szolgálni népcsoportokösszetételéről, rokonsági fokáról, ván-dorlási útvonalairól. A közelmúltban vál-tak ismertté a Balatonhoz közeli Szóládközségben feltárt langobard (6. sz.)temető genetikai vizsgálatának eredmé-nyei, amelyek mitokondriális DNS-vizs-gálata heterogén biológiai összetételűközösségre utal, hiszen a temetőben 41egyén esetén összesen 22 haplotípustsikerült azonosítani. (Haplotípus: gene-tikai pozíciók elhelyezkedésének kom-binációja egy kromoszómán. Az egyediszekvenciák mutációi alapján egy-egyhaplotípust határoznak meg. A haplo -típusokat haplocsoportokba soroljukegyes ősi, azonos mutációik alapján,amelyek a filogenezis során csak egyszeralakultak ki, és többségükben jellegze-tes földrajzi eloszlást mutatnak.)

A közösségben a ma Nyugat- ésÉszak-Európára jellemző haplotípusokmellett előfordulnak az inkább keletengyakoribb típusok is. A szóládi temető-ben megtalálható változatos haplotípu-sok régión túlmutató kapcsolatai bioló-giai értelemben alapvetően európai ere-detű közösségre utalnak. A közös anyaivonal több sírpárnál is feltételezhető, ésnéhány esetében kimutatható a rokon-sági kapcsolat is. A temető rövid idejű

56 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Sasfejjel és ékkőbetétekkel díszített csatDél-Gallia területéről, ahol ez teljesen

idegen. Hasonló csatok nagyobb számbana gepida településterületen, a Tisza

vidékén és Erdélyben, valamint a gótokáltal lakott Krímben ismertek.

74∞&£∞∞§ £ ™

74∞&£∞∞§ £ ™

használatát figyelembe véve az adatokkét esetben is utalhatnak testvérekre,egy esetben pedig nagybácsi–unokaöcskapcsolatra. A biológiai vizsgálatok ada-tai alapján a szóládi langobardok nyi-tott, apai ágon szerveződő, idegeneketbefogadó közösséget alkottak.

sTronciuM és MigrációA geokémiai módszerrel elemezhetőstronciumizotópot az 1980-as évek ótahasználják állatok és emberek mozgá-sának vizsgálatára. A stroncium arányaugyanis jellemző egy adott geológiaikörnyezetre, s – bekerülve a vizekbe ésa növényzetbe – a táplálkozás révén azállatok és az emberek csontszövetébenbeépül a kalcium helyére. A stroncium-izotópok (87Sr/86Sr) a gyermek- és fia-talkorban a fogzománcban konzervá-lódnak, és az egész élet során arra aföldrajzi/geológiai környezetre utalnak,ahol az egyén a gyermekkorát töltötte.Más csontokban viszont a csontszövetfolyamatos átalakulása miatt a stronci-umizotóp aránya arra a helyre utal, aholaz egyén a halála előtti években élt.

A vizsgálatokhoz tehát először szük-ség van a talajból, a vizekből, a növény-zetből vett minták alapján a helyi stron-ciumizotóp-szint bemérésére, majdkontrollként az ugyancsak „helyi lakos-nak” számító háziállatok, szárnyasok,juhok, sertések stronciumértékeinekmeghatározására. E módszerrel adottföldrajzi környezetben elkülöníthetők ahelyiek és az első generációs bevándor-lók, kimutatható a kapcsolat az együttmozgó személyek között, valamint meg -állapítható, hogy a nem helyi személyek

ugyanarról a területről származtak-e.Míg a korábbi kutatás egy langobardtemető esetében korábban teljes mér-tékben új bevándorlókkal számolt, aszóládi langobardkori egyének stronciu-mértékei nagy meglepetést okoztak,mert kiderült, hogy a temető alapítóiközött az eltemetettek mindössze 60%-a volt új „langobard” bevándorló, a többihelyi lakos.

Táplálkozás és élETMód

Bizonyos esetekben lehetőséget ad azegyéni mobilitás vizsgálatára a táplálko-zási szokások meghatározása (pl. ha azeltérő volt a gyermekkori és a későbbikörnyezetben), illetve az eltérő vagyonivagy társadalmi helyzetben lévő szemé-lyek életmódjának rekonstruálása. Azegyén társadalomban betöltött szerepeés táplálkozása közötti összefüggés nyil-vánvaló, hiszen a táplálék mennyiségétés minőségét alapvetően határozza mega lakóhely és a társadalmi, illetve vagyo-ni helyzet.

A stabil szén- és nitrogénizotópok(δ13C/δ15N) vizsgálatával adatok nyer-hetők az élőlények étrendjére és élet-módjára, mivel mind az állati, mind azemberi szervezet megőrzi az általa el -fogyasztott táplálék nyomelemeinek,izotópjainak összetételét. Ezért a táplál-kozási szokások vizsgálhatók – az ar -chaeobotanikai és archaeozoológiaielem zésen túl – az eltemetettek csont-anyagában található stabil izotópok, aszén- és nitrogénizotópok segítségévelis. A szénizotópok arányát a növények

fotoszintézisének típusa határozza meg.A szénizotópos vizsgálatok választadhatnak arra a kérdésre, hogy a táplál-kozásban mekkora szerepet töltött bea szárazföldi vagy vízi eredetű élelmi-szer, és lehetővé teszik a kölesfogyasz-tás elkülönítését. A már említett szólá-di langobard közösség tagjainál a szén-és nitrogénizotópok aránya rendszereskölesfogyasztásra utal.

Minél magasabb szinten áll egy élő-lény a táplálékláncban, annál nagyobb anitrogénizotóp (d15N) aránya a szerve-zetében. A gazdag mellékletekkel ellá-tott fegyveres férfiak egy kis csoportjá-nak étkezésében magas az állati proteinjelenléte, ami a közösség többi tagjáhozképest nagyobb mértékű húsfogyasztástmutat. Ugyanakkor a nőknél nem min-den esetben mutatható ki kapcsolat amagasabb társadalmi státusz és az étel-fogyasztás között. A csecsemők egycsoportja esetében kimutathatók acsontokban a szoptatásra utaló érté-kek, más esetekben a kisebb protein-arány esetleg már a gyermekek elvá-lasztására utalhat.

xAz ókor végi népvándorlások következ-ményei tehát ma is jelen vannak azeurópai művelődésben, ma is hatássalvannak az európai ember önképére(identitására). Azonban napjaink kuta-tóit elsősorban nem az érdekli, hogy azókor végén mi pusztult el, hanem in -kább az, hogy az antik és barbár kultúratalálkozása során mi született, hiszenenélkül nem értelmezhető a középkoriés újkori kultúra. A népvándorlások ko -rában erős személyiségek, katonai veze-tők emelkedtek ki, s új népek formálód-tak, amelyek megújították az anyagi ésa szellemi kultúrát. Meghatározó ténye-ző volt, hogy a régi és új világ népeitösszekapcsolta egy közös ideológia, kö -zös hit, a kereszténység. A népvándorlá-sok mítosza a katonai elit mozgásáhozköthető, mert az alacsonyabb társadalmihelyzetű rétegek csak ritkán hagyták eltömegesen lakóhelyüket. Ezek az elitcsoportok határozták meg új hatalmiterületükön az átalakulás irányát. Mamár biológiai és geokémiai vizsgálatieredmények segítségével pontosíthatóa be települők és a helyiek ará nya a kiala-kuló új közösségekben. Így megállapít-ható a betelepülők eredete, feltárhatóka rokonsági kapcsolatok, és ezáltal kö -vetkeztetések vonhatók le egyes népcso-portok nyitott vagy zárt jellegére. A fentipél dák jól szemléltetik, hogy a népván-dorlásra utaló régészeti emlékek ésjelenségek értelmezését napjainkbanmiként tágítják új szempontokkal a ro -kon társadalomtudományok, valamint amodern természettudományok.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 57

M O B I L I T Á S É S A S T R O N C I U M I Z O T Ó P O K

rubidiumstroncium

87Rb 87Sr

stroncium a földben és a talajvízben

növények Sr-felvétele

állatok ésemberek

Sr-felvétele

a fogakbanélethosszig

állandó

a csontokbanállandó

átalakulás

stronciumizotóp-értékjellemző az utolsó életévek helyére

stronciumizotóp-értékjellemző a gyermekkori

környezetre

mobilitás vagy helyhez-kötöttség

Sr-beépülésea csontszövetbe

a Ca helyére

Táplálkozási lánc

V V

V

V

V

V

V

V

J V

VV