MESÉS

ZÜMMÖGŐ

A BORSOS MIHÁLY ALAPISKOLA ÉLETÉBŐL –

ŐSZI BESZÁMOLÓ

Szeptemberben megkezdődött az tanév. Iskolánk újra hangos lett a gyermekzsivajtól.

Mi, pedagógusok, komoly szakmai megbeszéléseket tartottunk, felmérve a gyerekek tavaszi

távoktatásának következményeit. Szükségét éreztük annak, hogy a másodikosok segítséget

kapjanak az olvasás, az írás, a matematika és a szlovák nyelv elsajátításának folyamatában.

Ezért délutánonként felzárkóztatási programot biztosítunk a számukra, melynek során

célirányosan fejlesztjük a képességeiket. Közben a többi osztályba is visszatért a régi,

megszokott nyüzsgés, a maszkok mögül mosolygó szempárok néztek ki.

Ám a koronakrízis az átlagos napjainknak rövid időn belül keresztbe tett, s október

végén újra elcsendesült az iskola épületének első emelete. A felső tagozatos diákjaink distans

oktatásra tértek át, míg mi, az alsó tagozaton tartottuk a lelket az iskolában. Dolgoztunk,

tanultunk, annak ellenére, hogy a szigorú járványügyi előírások betartása mellett sokszor nem

is volt könnyű. Más választásunk nem maradt, igazodni kellett a helyzethez, s kihozni

a mindennapokból a lehető legtöbbet.

A tanulás mellett mindig találunk időt arra, hogy különféle tantárgyversenyekbe

bekapcsolódjunk. Igaz, az idei tanévben kicsit mások a lehetőségek, ezért főleg levelezős

versenyeken próbálunk szerencsét. Szeptemberben a harmadik- és negyedik osztályos

tanulókkal, két csapattal bekapcsolódtunk a Katedra Alsó Tagozatos Versenybe, amely

a szövegértést helyezi előtérbe egy meseregény feldolgozásával. A kis csapatok összetartva,

minden kihívást leküzdve dolgoznak az irodalmi szöveggel és havonta küldik a megoldásaikat

ellenőrzésre a szervezőknek.

A Katedra versenyekbe a felső tagozat diákjai is bekapcsolódtak, történelemből, magyar

nyelvből és magyar irodalomból. Nekik még nehezebb a helyzetük, hiszen a vezető

pedagógusokkal tényleg csak online, e-mailen vagy messengeren keresztül értekezhetnek.

Többféle rajzpályázatra is küldtünk be munkákat. Szorgalmasan készülünk a már

hagyományosnak mondható Ipolyi Arnold népmesemondó versenyre és különféle matematikai

versenyekre is. Idén először próbálkoztunk a negyedik osztályos tanulókkal a meseíró

pályázatba benevezni. Elárulom, hogy nagyon izgalmas mesék születtek!

Mindnyájan tudjuk, hogy az iskolai mindennapok nem telhetnek kizárólag csak

tanulással, nagy szükség van a közösségi élményekre, a szabadidő tartalmas eltöltésére is.

Ennek szellemében igyekszünk az előírásokat betartva kreatívan megragadni minden

lehetőséget a tartalmas programok megvalósítására.

Szeptember 30-án megünnepeltük a Magyar Népmese Napját, igaz a megszokottól

eltérő módon, szűkebb körökben: minden osztály egy frappáns népmesét hallgatott meg, majd

játékos feladatokat oldottak. Végül a folyosón magasló őszi fánk leveleit a meseillusztrációkkal

díszítettük ki. Így kelt életre a mesefánk a faliújságon.

Október elején természetvédelmi napot tartottunk. Azt mondják nincs lehetetlen, s ez

így igaz! A szigorú erőírásokat követve, mi tanító nénik, csodás délelőtté varázsoltuk ezt

a napot is. Játékos, vidám feladatokban vettek részt a gyerekek, hasznos információkhoz

jutottak a közlekedéssel, elsősegéllyel, tűzvédelemmel és drogellenes témákkal kapcsolatban.

Október 6- án az Aradi vértanúkra emlékeztünk. Kilencedikeseink az iskolarádió

hullámain keresztül osztották meg iskolatársaikkal gondolataikat és az emléknaphoz illő szép

irodalmi alkotásokat.

A testnevelés órák hiányában az őszi természet csodaszép változásainak lehettünk tanúi

sétáink során. Alkalmanként terméseket gyűjtögettünk, s így az idősek napjára is természetes

alapanyagokból készítettünk meglepetéseket. Idén műsor helyett ajándékkészítéssel leptük meg

a nagymamákat, nagypapákat és dédszülőket. Az unokákkal készült képeket saját kezűleg

előállított képrámába helyeztük, és hajtogatással készült kis dobozba egy kis finomságot

csempészve leptük meg őket.

A napközisek számára nem maradt el az őszi sárkányeregetés sem, amit nagyon élveztek

a gyerekek. Mert a friss levegőn való tartózkodás, főleg, ha mókával párosul, mindig nagy

öröm! Ennek okán iskolánkat beneveztük egy projektbe is („Két keréken az iskolába”),

melynek célja az volt, hogy minél többen biciklivel vagy rollerrel járjunk a suliba két héten

keresztül. Igyekezetünk eredményeképpen új bicikliállványt nyerhettünk volna az iskola

udvarára...Hát, úgy történt, hogy más gyerekek jártak jól, de reméljük, legközelebb már nekünk

sikerül!

Ahogy teltek az októberi napok, az alsó tagozaton is többször felmerülő kérdéssé vált

a távoktatás oktatás indulása. Igyekeztünk felkészülni, a kellemetlen helyzeteket elkerülésére

készen állni. Ezért együtt a gyermekekkel már az iskolában elkezdtünk felkészülni a

távoktatásra. Az 1-4. évfolyamosok is megismerkedtek az EduPage alkalmazással, a Zoom

órákkal. Mindenkinek lehetősége nyílt élesben is kipróbálni, megtapasztalni a virtuális

osztályteremben való tanulást, ha csak egy rövid időre is.

Bizony, eljött az a nem várt nap is, amikor az iskola kapuja tejesen bezárt. A tanítás -

tanulás azonban senkinek sem okozott gondot. Minden tanuló ügyesen és szorgalmasan

dolgozott, amiért hatalmas dicséretet érdemelnek. Csakúgy, mint az őket mindenben támogató

szülők! Szerencsére, az őszi szünet lerövidítette ezt az időszakot, s ma már újra iskolába

járhatnak az alsó tagozatosok!

Bízzunk abban, hogy nemsokára mindennek vége, vagy legalábbis enyhülnek majd a

szigorítások. Nem fog fenyegetni a vírus, nem lesznek üres osztályok, nem lesznek szürke

hétköznapok. Helyette boldog, mosolygós arcú gyermekektől lesz ismét hangos az iskola.

Mgr. Trela Anett, a Borsos Mihály Alapiskola pedagógusa

A TÁVOKTATÁS Az elmúlt időszak sok változást hozott, és ez alól diákélet sem kivétel. Szerencsére most

már senkit sem ért olyan felkészületlenül a távoktatás bejelentése, mint tavasszal. Ezért már

konkrét órarend szerint tanulunk, felelünk, dolgozatokat írunk, csak azzal a különbséggel, hogy

nem az iskolapadban, hanem az online térben. És hogy mekkora is ez a különbség? Tartson

velünk, Kedves Olvasó, és engedje meg, hogy elkalauzoljuk iskolánk virtuális

tevékenységeinek rejtelmes útvesztőjében!

A délelőtt folyamán minden egész órában indulnak óráink, kezdve 8:00-tól, és átlagosan

négy darab van ezekből egy nap. Mindegyik 45 perces, tehát ugyan úgy, mint az normális

körülmények között lenne. Legtöbbször videó beszélgetésben zajlik az oktatás, aminek a jó

oldala, hogy mindenkit élőben láthatunk, így egy kicsit kárpótolva van a fizikai jelenlét hiánya

is, valamint, ha valamit nem értünk, rögtön alkalmunk nyílik megkérdezni. Az EduPage, az

online felület, amin dolgozunk, kimondottan jó megoldásokat kínál úgy a diákok, mint a tanárok

részére, habár az elején nem ment minden ilyen simán.

Korábban, az első márciustól júliusig terjedő karanténunk alatt csak üzenetet kaptunk a

házi feladatok és az óra anyagával, kevesebb volt a közvetlen kommunikáció. Kisebb

kavarodást okozhatott egyeseknek, hogy a beadandók sem egy helyen voltak. A jelenlegi

megoldás sokkal jobban követhető, mivel a telefonos applikáció által az összes elvégezni

valónkat rendszerezetten kereshetjük ki, és ugyan oda vissza is küldhetjük, a több élő tanóra

pedig könnyebb érthetőséget biztosít az anyaghoz. Az 1. lezárás váratlansága okán néha több

feladatunk akadt, mint amannyit győztünk, néhányan pedig túl könnyelműen álltunk hozzá, s

eléggé elpuhultunk a teljesítményt illetően- mondván, úgy sem kaphatunk rá jegyet. Mint

említettük, az iskola valóságos haditervvel készült- rendszeres órarenddel, tanórák megszabott

időkeretekkel, és mi több, még karantén-házirendet is kaptunk.

A helyzet előnye, hogy mivel csak fő tantárgyainkkal foglalkozunk, több energiánk

marad lényegesen elmélyülni azokban. Aki az órán tényleg részt vett, és nem csak heverészett

az ágyban, délután marad ideje hobbijával foglalkozni, kikapcsolódni. Pozitívum, hogy a

távoktatás alatt nagy részben magunknak oszthatjuk be az időt, ezért, ha okosan

zsonglőrködünk vele, mindenre jut is, marad is. Szintén ide tartozik, bár egyesek számára

negatívum, hogy nagyobb felelősségünk van a tanulást illetően, ezért ez a mostani időszak

önállóságra is nevel.

Hátrányai, hogy a dolog jóval személytelenebb, és habár mindenkivel találkozhatnánk

az online órákon, sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel, sem a kamerát, sem a mikrofont nem

kapcsolják be (hiába lenne ez kötelesség is egyben). A legnagyobb csorba talán minket, a

végzős diákokat érint, mivel lassabban haladunk a tananyaggal, meg maradnak részletek, amik

nem világosak mindenkinek, márciusban mégis meg fog kellenünk írni (legalábbis egyelőre

úgy néz ki) a Monitor országos tesztelést. Az pályaválasztás is a nyakunkon van, de nyitott nap,

egyéb információ egy szál se. Elmarad a tanulmányi versenyek nagy része is, ami plusz pontot

jelentene a felvételiken.

Összességében a mostani oktatás is jól szervezett, noha a jelenlegi helyzet valóban

türelmet, becsületet kíván mind a diákok, mind a tanárok részéről, de kölcsönös bizalommal és

együttműködéssel ez sem lehetetlen.

Kerek Anna és Lilla

ANGOL NYELVŰ JÁRÁSI OLIMPIA

2021. január 13-án (meglepően nem pénteken) volt megtartva az angol olimpia járási fordulója.

Pontosan 9:00-kor kezdődött, online volt megtartva. Érdekes módon töltöttem vele egy fél órát.

Maguk a feladatok nem voltak a legnehezebbek, de néhánynál azért át kellett fésülnöm az

eszem. Persze, szokásom szerint nem szerezhettem meg a maximum pontszámot, de még így is

sikerült bejutni a kerületi fordulóba. Kedves Nagyszombat, remélem ti is tudjátok, hogy idén

elviszem a karót. A telefonnál: Ötvös Sebastian. ☺

HÉT KIHAGYHATATLAN LÁTNIVALÓ, HA A

HÁZBAN JÁRSZ

Fedezze fel Ön is házunk érdekes látnivalóit, zegzugait, nyerjen betekintést a szobák

rejtelmes világába a bejárattól a sötét hálószobáig! Nem kell lemondania a festői szépségű

kilátásról sem, a különböző tájolású ablakok biztosítják ezt az élményt is!

’’A bűvész kalapja”

A túra során megannyi látnivaló csalogatja azt, aki belép az előszobába: Íróasztal,

szobanövények, s a szekrénysor. Innen mindig előkerül valami régi-új, elveszettnek hitt apróság

is, így aki itt szándékozza eltölteni idejét, biztosan nem marad ki az izgalomból. Az ajtó melletti

kanapén nyugodtan kipihenheti magát, ha elfárad a semmittevésben, s akár zenét is hallgathat

a lemezlejátszón. Egy apró állványon egy album csalogat, és rögtön a 80-as évek végi diszkó

közepén érezheti magát. Ez a helység egy kis folyosóval van egybekötve, amelyben az

avantgárd kedvelői a paradicsomba érkeznek. Itt lerakhatja kabátját, vagy megcsodálhatja a

polcon sorakozó lisztek, cukrok, tésztafélék és egyebek sokaságát, vagyis a karantén- készletet.

A cipőtartó állvány meghökkentő dadaista jelleggel hat a szemlélőre. S innen csak egy köpésre

található a

’’Mézzel folyó Kánaán”

Nagy népszerűségnek örvend a Nagyi-koszt Kft. látványkonyhája, mely a hagyományos

ízeket képviseli, ám innovatív jellegéből adódóan mindig valami új is terítékre kerül, nem kis

sikerrel. Az egyik legkedveltebb célpont, megközelíthető az előszobából. Az út, mely

különösebb edzettség nélkül is könnyedén teljesíthető, kezdőknek kimondottan előnyös.

Minden reggel, délben és este terített asztal várja az ide betérőt, valamint egész nap működik

az önkiszolgáló (éjjel is, vészhelyzet esetére). Az év bármelyik szakában ajánlott a látogatása,

de aki igazán különleges élményre vágyik, szülinapokkor, ünnepek idején kötelező felkeresnie

ezt a helyet.

’’Elérhetetlen ihletőszoba & spa”

A fürdőszobába csak az igazán szerencsés kalandoroknak sikerül belépnie, abból

adódóan, hogy legtöbbször foglalt. Ám ha elég elszántak vagyunk, hogy kivárjuk a sort,

biztosan nem fogunk csalódni. Érdemes itt elidőzni, ha már bejutottunk. A mosógép, s felette a

polc igen impozáns látványt nyújt. Kedvünkre gyönyörködhetünk a törülközők kavalkádjában,

szaglászhatjuk a különféle szappanokat. E helyszínen tanálható a szennyes kosár, s ha már itt

vagyunk, megmoshatjuk a kezünket, sőt, a zuhanyt is igénybe vehetjük. A kis folyosón, az

előszobából közelíthető meg, különlegessége, hogy mellette található a ház legkisebb helysége.

’’Bohém műhely”

Az előszobából, három fokos apró lépcsőn keresztül érhetjük el. A belépőt az apró

dolgozószobában négyzetcsempés padló, íróasztal, könyvespolcok, számítógép, nyomtató egy-

két szobanövény, s egy vasalódeszka váratlan, ám bájos egyvelege fogadja. A konnektorban

elosztó, s a rácsatlakoztatott töltők, kábelek másik felén hol a nyomtató, telefon, vasaló, vagy a

ragasztópisztoly váltakozik, s nyújt ezzel furcsa összhangot.

’’Bámulatos bibliotéka”

A kis dolgozószobán keresztül juthatunk el ide. Az utazónak megragadó látványban

lehet itt része, ha a rengeteg könyvre néz, könyvmolyok igazi csemegére lelnek, a magyar és a

világirodalom terítékén. Legöregebb darabjai az 1800-as évek végéről származnak!

Ugyanakkor, ha az ablakhoz áll, romantikus látványban lesz része. Amennyiben a főút nem

nyerné el tetszését, ha hátrább néz, elé tárul a határ szépsége, a horizonton pedig egy apró

erdősáv. A kellemes időtöltést szolgálja még az itt található televízió, valamint a fotelek és egy

ágy, otthonossá pedig a régi családi képek teszik.

’’Medvebarlang”

A dolgozószobából vezet ide az út. Egy apró szobával van egybenyitva, ami gardróbként

funkcionál. Az év ezen szakában a hálószoba délelőttönként le van zárva, de ha bemenne,

valószínűleg részese lehetne egy tanár csodálkozó tekintetének, a kacagó osztálynak, és a két

serény tanulónak, akik részt vesznek a távoktatásban. Ennek ellenére keresse fel ezt az úticélt,

mert kiváló a klíma, nem beszélve arról, hogy az célba érés után kifizetődik a fáradságos menet!

A két kényelmes ágyon kívül két fésülködőasztalt is láthat, egy rendezettet és egy zsúfoltabbat.

A helyi legenda szerint két iker alszik itt, azért ez az elrendezés. Ha már itt jár, pihenje ki a nap

fáradságát, és aludjon egy jót (a szőnyegen).

’’A Bazár”

Akinek viszont még nem lett volna elég ennyi izgalom egy napra, az menjen fel a

padlásra, ami ugyan a házon kívülről közelíthető meg, fent igazi hangulat várja.

Elválaszthatatlan a por, a pókhálók és az átszűrődő fény rejtelmes ötvözete, ám aki feljön ide,

valóságos török bazárban lesz része. Megtalálhat itt az antik csészétől a madárkalitkán keresztül

a kóbor macskáig mindent, hiszen széles a választék.

Válassza kiadónk további útikalauzait, ismerje meg az Udvar parádés látványosságait,

vagy fedezze fel a Kert lebilincselő spektákulumát! Kalandozzon velünk, otthon!

Kerek Lilla

KERESZTREJTVÉNY

Across

2. állóvíz

5. sejtjei kolóniát alkotnak

7. vízparti rovar

8. rák testét védi

9. béka lárvája

Down

1. vízi emlősök ujjai között is található

3. vízi madár

4. egysejtű

6. védett vízi növény

8. hal testét borítja

A LÁTHATATLANNÁ TÉVŐ MASZK

(sok-sok változatban)

és más mesék

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon jószívű gazda. Ennek az embernek volt

három csodalénye. Az egyik el tudta távolítani a bacilusokat, a másik vizet tudott spriccelni,

a harmadik meg tüzet okádott.

Ám a rosszak elfoglalták a Földet, és egy veszélyes vírust kezdtek terjeszteni. Ők voltak

az igazi gonoszok, akik létrehozták a Korona nevű bolygót. Az emberiségre nehéz idők jöttek,

megbetegedtek. E fura helyzet kialakulása után karanténba vonult a nép, hogy próbálják a vírus

terjedését leállítani. Megmérgedtek a csodalények, látván, hogy az emberek arcukat takarva

maszkot kezdtek viselni.

Mit volt mit tenni, a csodalények elhatározták, hogy megállítják a pusztítókat, ezért

összefogtak, hogy közös erővel legyőzzék a rosszat. Mentek, mendegéltek. Egyszer csak

rábukkantak a gonosztevőkre. Kivárták a megfelelő alkalmat, körbekerítették az ellenséget, és

amikor nem figyeltek, akkor jött a nagy durranás. Tüzet okádtak, vizet spricceltek, bacilusokat,

vírusokat szívtak addig, míg porrá nem lett az egész Korona bolygó. Ahogy pusztult a gonosz,

úgy tisztult az ég is. A nap is felragyogott, látván az emberek arcán a mosolyt. Váratlanul vége

lett mindennek, eltűntek a maszkok.

A három csodalény elégedetten tért haza gazdájához, aki már tárt karokkal várta őket.

Mindenki örült és boldogság árasztotta el a népet. Innentől kezdve a maszk láthatatlanná vált,

még csak nem is beszéltek róla.

Még ma is élnek és virulnak, ha meg nem haltak.

Lelkeš Natália

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, élt egy öreg gazda. Volt annak

húsz tehene, tíz báránya és száz hektáros szőlője, ahol éppen szüreteltek.

A szőlőhöz közel élt egy eleven gyerek, aki minden csintalanságban benne volt. Egy

nap talált egy láthatatlanná tevő maszkot. Erre bizony akkor jött rá, amikor a titokzatos maszkot

felvette és láthatatlanná vált tőle. Kiderült a maszkról, hogy egy csúnya vírust terjeszt,

a koronavírust.

A fiú sajnos az eszetlenségével megfertőzött mindenkit, ezért karanténba kellett

vonulniuk éppen akkor, amikor rengeteg volt a munka. Csodák csodájára éppen beköltözött a

faluba egy orvos, akinek a közelben kórháza is volt. Szerencsére minden egyes fertőzött beteget

odaszállítottak. Éjjel-nappal dolgozott az orvos, hogy megmentse a lakosokat. Voltak, akik

ügyesen felépültek, de volt olyan is, akin sajnos nem tudott segíteni. A falusi népre nehéz idők

jöttek.

Eljött azonban az az idő, amikor a falusiak az orvost ünnepelhették, magasztalhatták.

Csaptak akkora bulit, hogy azt el se lehet képzelni. Ettek, ittak, táncoltak. Mindenki mulatott

egészen hajnalig. Ahogy azonban mondani szokták, a nevetésnek sírás lett a vége.

Az orvos szavaira senki nem gondolt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a sok betegtől

az emberek még mindig megfertőződhetnek. Mindenki csak ölelkezett, kezet rázott mindenki

mindenkivel, puszikat osztogattak az emberek.

Pár nap múlva viszont nagy pánik tört ki a faluban. Sajnálatos módon újra karanténba

kellett mindenkinek vonulnia. A falu orvos nélkül maradt.

Azóta is imádkozik a nép, hogy minden jóra forduljon. Ha nem hiszed, nézz ki az

ablakon.

Bakus Ferenc

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s annak három fia. A legidősebb

világjáró volt, Úton vagyok volt a neve. A középső kuruzsló, ő gyógyfüvekkel kereste a napi

kenyeret, Füvezeknek hívták. A harmadik, a legkisebbik, látnok volt, őt Láttamnak szólították.

Ő volt, ki megjósolta, hogy egy gonosz sárkány fogja az ország vesztét okozni épp a bűvös

2020-as évben.

A testvérek sosem voltak igazán jóban, de egy nap az apai háznál megjelent

Útonvagyok. Egy sárkány hátán érkezett, hogy megnézze rég nem látott édesapját. Nagyon

sápadt volt mindkettő. A falu minden lakosa loholt a szegény ember udvarára, hogy ezt

a hatlamas repülő lényt megbámulják. Ember ember hátán állt, mikor a sárkány egy óriási

nagyot tüsszentett. Az ország minden táján hallatszott a nagy „hapciiiii“. A prüsszögés hatására

a sárkány orrából koronák potyogtak. A nép úgy kapkodta, ahogyan csak tudta. Amint

hazaértek, rájöttek, hogy valami fura dolog történik velül. Fáradtak voltak, tüsszentéskor

korona esett ki az orrukból, és elvesztették a szaglásukat is. Mindenki karanténba vonult.

Megérkezett Füvezek a gyógynövényekkel. A sárkány beszippantotta a gyógyfüvek

szagát, és rossz gondolatok elevenedtek fel benne. Mérgében tüzet kezdett okádni és rombolt.

Porrá zúzta az egész falut.

Ekkor megjelent Láttam őrangyala, aki a nagy bajra figyelmeztette a legkisebb fiút.

- Láttam, az országnak most szüksége van rád. Menj és állítsd

meg ezzel a láthatatlanná tévő maszkkal és a fertőtlenítővel a felbőszült sárkányt! De vigyázz,

tartsd meg a megfelelő távolságot! – mondta az őrangyal.

Láttam azonnal hazasietett, felvette a láthatatlanná tévő maszkot és lefertőtlenítette a

sárkányt, aki csodák csodájára egy angyali teremtvénnyé vált.

A koronáknak köszönhetően a falut újraépítették, a falu védelmezője a sárkány lett, aki

a Korona nevet kapta.

A sárkány olyan okossá fejlődött, hogy kapott egy számítógépet és egy mobiltelefont,

hogy minden hírt gyorsan továbbíthasson. A sárkánytársaival így a távoktatást is felvehette,

tanította őket a jóra.

A szegény ember a három fiával most már gazdag, és még ma is élnek, ha meg nem

haltak.

Trela Dominik

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember. Volt neki három fia. Ketten

közülük igazán engedelmes, jó fiúk voltak, de a harmadik, a legidősebb nagyon gonosz és rossz

ember volt.

Egyszer mentek a piacra élemiszert vásárolni. Az egyik fiú egy maszkot talált a földön.

Lehajolt érte, felvette, majd illedelmesen a magasba emelte, hogy megkérdezze, ki hagyta el.

Senki se válaszolt, csak ingatták a fejüket, hogy ez nem az övék.

Hát, gondolta, felakasztja ott egy kerítésre, hátha keresni fogja valaki. Na, de a gonosz

testvér fogta és zsebre vágta a maszkot. Miután hazaértek otthonukba, elővette a legidősebb

a maszkot. Nagyon csúnyán összevesztek, hogy mégis elhozta azt, ami nem is őt illeti.

- Mi folyik itt? – kérdezte az apjuk – majd én megoldom a gondotokat.

Erre elvette nagy mérgében a maszkot, felpróbálta és láss csodát! A szegény ember

eltűnt, láthatatlanná vált. A fiúk rémülten keresték apjukat, aki jókat kacagott rajtuk.

Azt gondolta a szegény ember, hogy elviszi a királynak ajándékba, hátha

megjutalmazza őt érte, s így talán jobb sorsra juthatnak. Ám a király nem volt jó kedvében, és

nem engedte be az udvarába, mert nem szerette a szegény embereket, igazából csak magát

szerette.

Nem kellett több a szegény öregnek, felvette a maszkot és bement megnézni a királyt.

Morgós egy uralkodó volt, aki a cselédeivel is nagyon bután bánt. Kirabolta a királyt

láthatatlanul. Adott a cselédeknek is a zsákmányból, akik magára is hagyták a királyt, nem

szolgáltak többé neki.

Így lett gazdag ember a szegényből, s még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Száraz Emily

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Ez az ember nem

csak egy átlagos ember volt, mivel hihetetlenül sok titka volt.

Egyszer, egy esős napon betörtek hozzá és kirabolták. Nagyon elszomorodott, annyira,

hogy még a királynak sem akarta jelenteni. Bánatában elaludt, és olyan álma volt, hogy eladta

a szőnyegét és néhány fadeszkát is. Amikor dobálta szét őket, a farönkök alatt egy maszkot

talált, gondolta, kipróbálja. Fel is vette, s miután belepillantott a tükörbe, nagyon megrémült,

mert nem látta az arcát. Ijedtében úgy lerántotta a maszkot, hogy még álmából is felriadt.

Elgondolkodott, mi az, ami itt tartja, de nem találta a választ.

Elment világot látni. Egyszer csak találkozott egy fura kis emberkével, aki nagyon

izmos volt és csak tüsszögött. Megijedt és felvette a maszkját, ami láthatatlanná tette őt.

Megpillantott egy kastélyt és odament.

- Kérem, engedjenek be! Megéheztem.

- Nem, külföldi emberekkel nem társalgunk, nem jöhet be, ez a király parancsa – mondta az őr.

- Ha nem, akkor betöröm az ajtót – mondta a maszkos ember.

Felvette harmadszor is a maszkot és berontott a kastélyba, egyenesen a király

fürdőszobájába. Ellopkodta a ruháit, és rázárta az ajtót. Elment, megkereste a gyönyörűséges

királylányt és megkérte a kezét, hogy ne legyen soha többet magányos. Egy gyémántgyűrűt

húzott az ujjára.

A király nagy nehezen kiszabadult, addig kergette a maszkos embert, míg nevetve ki

nem dőltek.

- Megnevettettél, jó vejem leszel – mondta a király, csak rám ne törj soha többet!

Megtartották a lakodalmat, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Itt a vége, fuss el véle.

Szobos Teo

A kislány, aki utált maszkot viselni

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Mosolygós, vidám természetű volt.

Egyvalamit nagyon nem szeretett, mégpedig a maszkot viselni. A bolygót egy Covid-19 nevű

vírus támadta meg.

Elhatározta, hogy világgá megy és meghozza a gyógymódot az embereknek. Útnak

indult, de csak egyre szomorúbb lett, mert látta, hogy az emberek mindenhol viselik a maszkot.

Rajta nem volt, ezért mindenki ítélkezően nézte és mutogatott rá. Szaladt, szaladt, ki akart

rohanni a világból. A király kiküldte rá a Covid-embereket, hogy fogják el és tegyék fel rá

a maszkot. Így is történt, elfogták és onnan kezdve maszkot kellett viselni a lánynak is.

Most már senki nem látja szép mosolyát. A lány azóta már nem sétál az emberek közt,

hanem a királyi palotában búslakodik és várja, hogy megtörjön a rossz.

Kiss Stella Zsófi

A csodafüvek ereje

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gazdag ember a családjával egy erdő közelében.

Ennek az uraságnak annyi állata volt, hogy megszámolni se bírta.

Sajnos, az állatok fertőzést kaptak, így a gazdának el kellett adnia őket, ezért

szomorkodott, majd meghasadt a szíve.

Volt neki egy kislánya, aki nagyon szerette az állatokat. Ahogy a lány cseperedett, újra

bebiztosította apjának, hogy az udvar tele legyen állatokkal. Egy napon a szülei megbetegedtek.

Legyengültek, sápadtak voltak. A lány elindult a közeli erdőbe gyógynövényeket szedni.

Útközben találkozott három testvérrel, királyfik voltak. Kettő közülük nagyon neveletlen,

gonosz természetű volt, ez már messziról lerít róluk. A legfiatalabb viszont igazán csinos,

kedves legény volt. Beszédbe elegyedett a lánnyal, aki elárulta mi járatban van.

A királyfi elmesélte a lánynak, hogy a királyi palotában megbetegedtek az emberek, és

keresik azt az embert, aki segíteni tudna nekik. A lány arra kérte, hogy segítsen neki

gyógyfüveket gyűjteni és elárulja a gyógyulás titkát a királyfinak. Így is történt. A másik két

fiú már gyengélkedni kezdett, így a legkisebbik hazaküldte őket, hogy pihenjenek le.

Ő pedig a lányal ment, aki a füvekből olyan teát főzőtt, hogy szülei miután megitták,

meg is gyógyultak tőle. Nagyot nézett a királyfi és megörült, hogy megtalálták a gyógymódot.

Futottak is a palotába, és nekifogtak teát főzni. Élveztek minden együtt töltött percet. A két

fiatal egymásba szeretett. Megmentették a palota népét. A király nagyon hálás volt a lánynak

és a fiának. A legfiatalabb gyermekének adta a királyságát. Csaptak is nagy lakodalmat.

Ha nem hiszed, járj utána!

Galla Klaudia

A sírás gyógyít

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Volt neki egy hajadon fia, aki

úgy döntött, hogy vándorútra kél, mert nem bírta nézni, ahogy az emberek egymást bántják.

Messze, messze járt már hazájától. Egyszer csak meglátott egy katonát, s úgy vélte,

hátha egy jó ember lehet. A katona a palotánál állt, elhatározta, odamegy és megszólítja. Így is

történt.

- Adjon Isten jó napot, kedves uram! – mondta a szegény fiú.

De bizony az meg se szólalt a kapuban, csak állt feszesen a katonaruhában. Erre egy

kisasszony pillantott ki egy hatalmas ablakból. Azonnal ki is rohant a fiúhoz, aki elmondta neki,

milyen embereket alkalmaznak, hogy még köszönni se tanították meg őket.

Erre a királykisasszony dühösen ráparancsolt a katonára, hogy azonnal tisztelje meg

a vendéget a köszönésével.

- Miért köszönnék vissza, elvégre én itt őrzöm a kaput. Nekem senkinek nem kell

köszönnöm. Tőlem ki kérdi meg, hogy éhes vagy szomjas vagyok-e? Csak állok és

várok, míg a nap lemegy, és higyje el királykisasszony, nem lennék itt, ha a családomat

nem kellene eltartanom.

A kisasszony behívta a szegény vándort. Teával, kávéval kínálta és megkérdezte, mi

járatban van.

A fiú elmesélte, hogy egy járvány tört ki falujában, s szeretne segíteni az embereknek,

ezért kelt útra, hátha találkozik olyan valakivel, aki segíteni tud neki. A királylány úgy döntött,

vele megy és segít a fiú faluját megmenteni. Indulás előtt újra odaköszönt a katonának. Ránézett

és sírva fakadt, hogy a harag öntötte el a szívét. A sírástól egyszercsak más emberré vált,

nyugodt, erős és segíteni akaró lett.

Mindenkivel megölelték egymást, akivel az úton találkoztak, mosolyogtak, sírtak és

csodák csodájára az emberek gyógyulni kezdtek. Ráébredtek, hogy a szeretet, a jóindulat és a

megbocsájtás hozza a gyógymódot az emberek közé.

Még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Kopos Szixtina

Kerek Anna Ibolya:

Nekem a boldogság…

Nekem a boldogság

nem luxus vagy álom,

A hét minden napján,

bárhol megtalálom.

Jöhet váratlanul,

bajban keresetten,

A feltétel csak az:

elfogadni merjem.

Én a boldogságnak

nem végső cél vagyok,

Ha így lenne, a terv

dugába dőlt, halott.

Az jó, ha az öröm

általam nyer utat,

Így tehát az érzés

hozzád is eljuthat.

Nekem a boldogság

kicsinyke is lehet,

Attól lesz az naggyá,

ha te is megleled.

És ha rátaláltál

most már végre te is,

Gondolj csak azokra,

akik még keresik.

Remélem segíthet

az a pár kis ötlet,

Melyet e pillanatban

a papírra vetek.

Számomra idilli,

ha a felhőt nézem,

Miként mászik lassan

a hatalmas égen.

Arcomra attól is

könnyen mosoly szalad,

Ha a hosszú fűben

épp egy csiga halad.

Szeretem az esőt,

mi sok mindent éltet,

Tőle sarjad a földben

hamarosan élet.

Nekem az boldogság,

mikor fényt vet a nap,

Hirtelen köröttem

minden szép, új színt kap.

Szerintem derű az,

mikor úgy adhatok,

hogy jó kedved által

én még többet kapok.

Nekem boldogság az,

ha együtt lehetek

Családom körével,

kiket úgy szeretek.

Ez a sok boldogság

nagy hálával tölt el,

Az iránt, Akinél

minden ott fent dőlt el,

Megköszönöm Neki,

amit elvett s adott,

S hogy én ily boldogan

zárom ezt a napot.

Kerek Lilla Flóra: Nekem a boldogság...

Nekem a boldogság egy kis mosoly,

Amit arcodon tovább hordozol!

Az a boldogság lehet sokminden,

Ha szíved aprócskát is dobban benn.

Lehet jó könyv, mit nem tudsz letenni,

Szünetnap, mikor nem kell felkelni!

Dalszöveg, melyet még úgy dúdolgatsz,

Napfény, akkor is, ha most hunyorgatsz.

A kis falu, családunk otthona,

A tanulás, az alapiskola,

Iskolai műsor a színpadon

Olyan érzés akár a címlapon.

Egy várt nap, ami csak lassan jön el,

Egy olyan, mit mindenki ünnepel.

A jól ismert utad hazafelé,

Fehér póló, rajta a dinnyelé.

Új süti, mi készül a konyhában,

Vagy kis cetli az előszobában.

Egy régi kép, fekete és fehér,

Postaláda, benne írott levél.

Régi rádió, dallamos zene,

A lábam jár, táncolni kellene.

A kertben kint, rengeteg sok virág,

Ahogy a macskánk néz egy katicát.

Lehet olyan is, mint egy nagy lufi,

Száll magasra, de mégsem durran ki.

Ha van pohár, akkor félig teli,

Mert ha van neked, örülhetsz neki.

A boldogsághoz kevés is elég,

Becsüld meg, add tovább, mert úgy a szép!

Utoljára, hogy tollat ragadok,

Az, hogy gondolkodok, hogy írhatok,

Van egy családom, aki felnevel,

Egy iker, tele sok szeretettel,

A nagyszülők, az őrző angyalok,

Nekem a boldogság, hogy itt vagyok!

Kiadja a BORSOS MIHÁLY ALAPISKOLA.

Nagyfödémes

2021 januárja

XXIV. évfolyam