Bánhegyi Ferenc

A HUNYADIAKDICSŐSÉGE

Bánhegyi Ferenc

A HUNYADIAKDICSŐSÉGE

LektoráltaDR. FEDDES TAMÁS Phd. Pécsi TudományegyetemHIDÁN CSABA LÁSZLÁSZLÓ régész, egyetemi oktató, hagyományőrző

FotókBÁNHEGYI FERENC

SzerkesztetteRÉTI ÉVA

AP–203014ISBN 978-963-465-183-3

© Bánhegyi Ferenc, 2008

A kiadó a kiadói jogot fenntartja.A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű,sem annak része semmiféle formábannem sokszorosítható.Kiadja az Apáczai Kiadó Kft.9500 Celldömölk, Széchenyi utca 18.Telefon: 95/525-000, fax: 95/525-014E-mail: apaczaikiado@apaczai.huInternet: www.apaczai.huFelelős kiadó: Esztergályos Jenő ügyvezető igazgató

Ti pog rá fiai tervVÁMOS NORBERT

Terjedelem: 18,54 A/5 ív

Nyomás és kötésReálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.Felelős vezető: Berki István vezérigazgató

5

TARTALOM

Előszó

I. fejezet HUNYADI JÁNOS Magyarország a –. században A Hunyadiak eredete Hunyadi János felemelkedése A magyar rendek megerősödése

a 15. század derekán A fordulatot hozó 1440-es évek A kettős királyválasztás A törökverő Hunyadi Hunyadi János kormányzóvá választása Hunyadi János Ausztria elleni háborúja V. László trónra lépése Hunyadi a törökök ellen készül Nándorfehérvár ostroma Hunyadi László és Cillei Ulrik találkozója Hunyadi László halála és Mátyás rabsága

II. fejezet HUNYADI MÁTYÁS Mátyás gyermekkora Hunyadi Mátyás királlyá választása A trón elfoglalása Mátyás harca a törökökkel Mátyás, a reneszánsz uralkodó megkoronázása Kormányzati és adózási reformok

6 A magyar nemesek lázadása 67 A cseh háborúk kezdete 69 A Vitéz János vezette összeesküvés 74

7 Az . évi változások 77 8 A cseh háborúk vége. Mátyásnak f ia születik 79

12 Mátyás küzdelme a déli végeken hódító 15 Mehmed szultánnal 82

Hunyadi Mátyás és 18 Aragóniai Beatrix házassága 88 19 Az osztrák háborúk kezdete 91 21 Az otrantói közjáték, 24 Mátyás ügyes diplomáciája 95 30 Az osztrák háború folytatódik 97 31 A rendek leépítése. Hunyadi Mátyás új emberei 101 35 Mátyás reneszánsz udvara 103 37 Visegrád, a magyar reneszánsz gyöngyszeme 108 40 Mátyás budai palotája 110 43 Paloták, várak, templomok országszerte 113 45 Mátyás betegsége és halála 119

A trónutódlás nehézségei 121 Mátyás halálának közvetlen következményei 123

47 Új király Magyarország élén 126 48 50 III. fejezet 53 A KÉT HUNYADI, A MONDÁK HŐSE 127 57 Hunyadi János, a krónikák és mondák hőse 128 61 Mátyás, a krónikák hőse 130 65 Mátyás, a mondák hőse 135

6

ELŐSZÓ

Amagyar nép legcsodálatosabb kincse, a nemzet emlékezete. Ez különleges bölcses-séget jelent, mert értékeli a történelmi

évszázadok szereplőit, és egyes személyeket átad a felejtésnek, míg másokat megőriz, és örök időre el-helyez a nemzet panteonjába. Így a földi halandó is megérheti a halhatatlanságot, ha méltó életmű-vet alkot.

Különösen igaz mindez Hunyadi Mátyásra, aki-nek 2008-ban ünnepeljük születésének 565., király-lyá választásának 550. évfordulóját.

Melyek azok az értékek, amelyek nagy uralko-dónkat örökre halhatatlanná tették a magyar nép emlékezetében?

Minden nép történelmében alapvetően két idő-szak ismétlődik. Az egyikben a nemzet elszenve-dője, máskor alakítója saját történelmének. Mátyás király korszakára elsősorban azért jó visszaemlékez-ni, mert áldásos uralkodásának idején a magyarság nemcsak saját sorsának, hanem Európa sorsának is meghatározó tényezője volt. Kevésszer adatott meg ilyen történelmi időszak e sorsüldözött, maroknyi magyar népnek.

Hunyadi Mátyás legnagyobb európai katonai si-kerét Kölcsey Ferenc, a magyar Himnusz szerző-je is fontosnak tartotta megemlíteni („S nyögte Má-tyás bús hadát / Bécsnek büszke vára.”), így bátran mondhatjuk, amíg magyar él a földön, ez a törté-nelmi tett dicsőségesen marad fenn a históriában.

Hunyadi Mátyás azáltal is maradandót alkotott, hogy országában a törvényesség, az igazságosság uralkodott –, származásra való tekintet nélkül. Má-tyás idejében még az is előfordult, hogy a tehetséges jobbágy származásúból esztergomi érsek, molnárle-gényből a fekete sereg legkiválóbb katonai parancs-

„Harcban erős, békében igaz bíró vala Mátyás Művészet, tudomány hírli királyi nevét.”

(Czuczor Gergely)

noka lett. A nagy király nemcsak bölcs uralkodó, kiváló hadvezér, okos politikus, hanem a művészet egyik legnagyobb mecénása is volt korában.

Ebben a korszakban kevés uralkodó mondhatta el azt is, hogy nyelvtudását a diplomáciában is ki-válóan tudta kamatoztatni. Hunyadi Mátyás ezen kevés uralkodók közé tartozott.

Mátyás király munkásságával olyan maradandó életművet alkotott, hogy e nemzetnek válságos kor-szakaiban egyfajta lelki mentsvár és uralkodói pél-dakép maradt. Az ő államát tekinti mintának Zrínyi Miklós, őt dicsőíti Berzsenyi, de a reformkor ki-emelkedő szereplői is Hunyadi Mátyás uralkodását tekintik a magyar középkor legszebb fejezetének.

Az sem véletlen, hogy a fasizmus térhódítása ide-jén Bajcsy-Zsilinszky Endre híres történelmi műve Mátyás király koráról szól.

Eszményképekre, példaképekre minden népnek szüksége van. A magyarnak ma talán sokkal in-kább, mint eddig bármikor a történelmében. Má-tyás király ma a magyar ifjúság egyik karizmatikus példaképe lehet(ne).

A 2008-ban ünnepelt jeles történelmi évfordu-ló kiváló alkalom arra, hogy a magyar történelem e nagyszerű egyéniségének életútját ifj úságunk még jobban megismerje, életművének tanulságait meg-fogadja. Hunyadi Mátyás uralkodói nagysága, csil-lagfénye átragyogja a mostoha időt, s erőt ad ahhoz, hogy ma is higgyünk egy igazságosabb, boldogabb világ eljövetelében.

Ez lehet e jeles évforduló legfontosabb történelmi üzenete a mai kor emberének.

Kaliba András igazgató

Hunyadi Mátyás Általános Iskola

7

I. fejezet

H U N Y A DI J Á NO S

8

MAGYARORSZÁG A 1516. SZÁZADBAN

AHunyadiak származása, eredete a történé-szek fel-fellángoló vitáinak tárgya. A kuta-tók sokszor – érthető módon – nem tud-

ják, de nem is akarják elrejteni a magyarság egyik legdicsőségesebb történelmi családjának származá-sára vonatkozó hitüket, meggyőződésüket. A ro-mán történészek sem mulasztják el minden adandó alkalommal hangsúlyozni a Hunyadiak román ere-detét. Ennek bizonyítására a Hunyadi-család vlach, ha úgy tetszik oláh (román) származására utalnak vissza. De hol volt akkor még Románia!?

Azt a téves feltételezést pedig végképp el kell vet-nünk, hogy a feltehetően havasalföldi elődökre is visszatekintő Hunyadi Mátyás román király lett volna, mint ahogy azt nagy királyunk kolozsvári szülőházának román nyelvű emléktáblája hirdeti. Ennek a kérdéskörnek a tisztázásához tekintsünk át egy, a köztudatban kevésbé elterjedt kutatási ered-ményt! Hunyadi János apjának a neve Vajk – ezt mindenki jól tudja –, de arra már kevesen gondol-nak, hogy ez azonos Szent István pogány nevével. A nevük alapján a Hunyadiakat tehát semmikép-pen sem lehet vlach eredetűnek tekinteni. A havas-alföldi részeken több száz évig besenyők és kunok laktak. Ez a magyarázata annak, hogy számos ro-mán nemes (bojár) neve kun eredetű. Ennek igazo-lására legyen elegendő az, hogy a Havasalföldi vaj-daság első uralkodójának neve (Basaraba Bazarád), az ő apjának neve pedig Toktemür, aki a tatár Arany Horda egyik vezére volt.

Elgondolkodtató az a tény is, hogy Hunyadi Já-nosnak római katolikus vallásúnak kellett lennie, hiszen ellenkező esetben nem lehetett volna Zsig-mond király udvari lovagja. Márpedig a románok ősei is ortodox vallásúak voltak. Az pedig közis-mert, hogy az ortodox hiten lévők soha nem térnek át más vallásra. Az úgynevezett hivatalos magyar történészek a Hunyadi-családot román eredetre ve-zetik vissza. Arra a kérdésre azonban, hogy mikor és hogyan történt az ortodox hitről a római kato-likus hitre az áttérés, semmilyen válasz nem szüle-

Luxemburgi Zsigmond a római kereszténység egyik védőbástyája volt. Th uróczy-krónika, 1486

tett. Megjegyzendő, hogy a szerbek Hunyadi Jánost szerb származásúnak tekintik. Mindezek a regék, mondák, s tudományos színezetű elképzelések arra utalnak, hogy a hős törökverőt minden balkáni nép magáénak akarta, s ma is magáénak akarja tudni.

9

Korunk történészei – határon innen és hatá-ron túl – lelkiismeret-furdalás nélkül leírhatnak, hangoztathatnak mindenféle elméleteket, hiszen azok a városok, épületek, tárgyi emlékek, amelyek valaha fontos szerepet játszottak a Hunyadiak éle-tében, ma Románia, Szerbia, Ausztria, Szlová-kia, Csehország, Németország és más szomszédos, sőt távolabb fekvő országok területén találhatók. Vajdahunyad, Bánffyhunyad, Kolozsvár, Gyulafe-hérvár, Pozsony, Léka, Bautzen, Görlitz, Brünn, Bo-roszló, Bécsújhely, Felsőőr, Szabács, Jajca és Nándor-fehérvár meglátogatásához bizony „útlevélre” van szüksége a mai magyar állampolgárnak.

Egyes román történészek „kutatásaik” során már egyenesen arra a feltételezésre jutottak, hogy a Hu-nyadiak egyszerű román jobbágycsaládból szár-maznak. Az ilyen és az ehhez hasonló „kutatá-sok” csupán arra alkalmasak, hogy elhomályosítsák nemzetünk történelmének azt a fénykorát, amely a két Hunyadi nevéhez, tetteihez kötődik. Ezeknek a történészeknek a fantáziaszüleményei voltaképpen

A mátraverebély-szentkúti kegytemplom Történelemhamisítás magas fokon. A Mátyás kolozsvári szülő-házán elhelyezett román és angol nyelvű emléktábla – többek között – arról tudósít, hogy a román Janku Hunyadi fia, a román Matei Corvin a magyarok legnagyobb királya volt 1458–1490 között

minden tudományos alapot nélkülöznek. A dehe-roizáló elméletekért nem kell külföldre sem men-nünk. Rangos egyetemünknek a korszakkal foglal-kozó tanára jelentette ki, Hunyadi János nem volt törökverő, hiszen a nándorfehérvárit kivéve min-den csatáját elveszítette. Ez utóbbinak meg külön-ben sem volt olyan nagy jelentősége, mint ahogy az a köztudatban megjelenik.

A „tények” kinyilatkoztatásszerű hangoztatása időnként a másik oldalról is csorbát szenved. Is-mertek olyan nézetek, amelyek szerint a Hunyadiak nem havasalföldi származásúak, tekintettel arra, hogy a család színtiszta magyar ősökre vezethető vissza. Ezt a magyar olvasó számára nyilván tetsze-tősebb megközelítést azonban még nem sikerült egyértelműen bizonyítani.

Az egyik ilyen feltételezés Mátraverebély-Szent kút-ra, a neves búcsújáróhelyre vezet bennünket. A szent-kúti kegytemplom főbejárata fölött látható címer, kí-sértetiesen egyezik a Hunyadiakéval. A holló, amely csőrében – gyűrű helyett – egy aranyágat tart, a Nóg-

10

rád megyei Veréb Péter erdélyi alvajda címere. Veréb Pétert 1403-ban a Mátra e csendes zugában temették el. Az erdélyi és nógrádi birtokokkal rendelkező verebi Verebély család jelenthetett kapcsolatot – egyes kuta-tások szerint – a Hunyadiakkal.

A legkülönfélébb elméletek sem változtatnak azon a tényen, hogy Hunyadi János, és fia, Hunyadi Má-tyás a magyar történelem meghatározó személyisé-gei, történelmünk legsikeresebb, legnagyobb alakjai közé tartoznak. A meddő vita – hogy a Hunyadiak honnan származnak – eldöntése helyett tekintsük át annak a földnek – Erdélynek – a 15. századi viszo-nyait, ahonnan a Hunyadiak származnak, s életük jelentős részét leélték!

Magyarország lakossága összetételét és létszá-mát tekintve a 15. század során nem változott je-A templom főbejárata fölött elhelyezett címerben jól látható

a csőrében aranyágat tartó holló

Erdély jelentősebb települései a 15. században

TORDA

MEDGYES

SZEBEN FOGARAS

BRASSÓ

SEPSISZENTGYÖRGYFÖLDVÁR

TORJAVÁSÁRA

TOLMÁCS

SEGESVÁR

UDVARHELY SZEREDA

KŐHALOM

SZÁSZKÉZD

TOROCKÓ

NAGYENYED

FEJÉRVÁR

SZÁSZSEBES

HUNYADVÁR

SEBES KARÁN

KERESBÁNYA

TEMESVÁR

LIPPA

ARAD

GYULA

VÁRAD

MORZSINA DÉVA

FELVINCZ

KOLOZSVÁR BONCHIDA

HUNYADBELÉNYES KOLOZS

SZÉK

Bálványos

Sebesvár Görgény

Falu várral Falu

Bálványosvár

Gyergyó

SomlyóSófalva SZÉKELYVÁSÁRHELY

KERESZTÚR

SÁRPATAK

SZÁSZRÉGEN

VÁROS VÁRRAL VÁROS

BESZTERCEDÉS

MarosMaros

MarosMaros

KörösKörös

Temes

Temes

SzamosSzamos

T Ö R Ö K B I R O D A L O M

M

O L

D

V A

lentősen. Bár a Kárpát-medencében is felütötte fejét a negyedszázadonként visszatérően pusztító pestis. Időnként a szárazság és az árvíz is tizedelte a lakos-ságot, de közel sem olyan mértékben, mint Nyugat-Európában. Egy évszázaddal visszaugorva az időben, megbízható adatokra támaszkodva megállapíthatjuk, hogy a 14. század közepén dúló nagy európai pestis-járvány elkerülte Magyarországot. A Kárpát-meden-ce védelmet nyújtó hegykoszorúja azonban nem ol-talmazta meg minden esetben az itt élő magyarokat.

11

A természeti csapások sokszor kegyesebbek vol-tak hazánkhoz, mint a társadalmi életben zajló pusz-títások. A mértéktelen adóztatás, az ebből eredő nyo-mor nem kerülte el a feudális berendezkedésű Magyar Királyságot sem. A nélkülözések, a parasztok növek-vő terhei elsősorban Erdélyben jelentkeztek. Nem vé-letlen, hogy 1437-ben, a kisnemesi származású Budai Nagy Antal vezette első magyarországi jobbágyfelkelés Erdélyben zajlott le.

Magyarország népessége a Kárpát-medencében egyrészt a földrajzi viszonyokból, másrészt a földes-úri kényszerintézkedésekből eredően egyenlőtlenül oszlott meg. A hegyek és a mocsaras alföldi tájak gyéren lakottak voltak. Viszont a Dél-Dunántúlon, az erdélyi Küküllő mentén, továbbá az Északi-Kár-pátok és az Alföld találkozásánál, valamint a Dráva mentén nagyobb volt a népsűrűség. Az adóztatás elől menekülve egész falvak kerekedtek fel, s élve a sza bad költözködés jogával, másik földesúr birto-kán próbáltak szerencsét.

A 15. század elején 320 000, Mátyás idején pedig már közel 350 000 négyzetkilométernyi területű or-szágban mintegy hárommillió ember élt. (A legújabb kutatások szerint a 15. század végén minimum 2,9 millió, maximum 3,3 millió lakosa volt Magyaror-szágnak.) A lakosság döntő része magyar volt. A vá-rosokban viszont már a 15. században is a német szó uralkodott. Hazánk legnépesebb városainak hozzá-vetőleg 10 000 főnyi lakosságával Pest, és 12–15 000

főnyi lélekszámával Buda számított. A Duna men-tén álló virágzó településeket mintegy 9000 polgá-rával Brassó követte, de a többi erdélyi város, mint pél dául Kolozsvár, Nagyszeben, Seges vár is a jelentő-sebb települések közé tartozott.

Ahogy a török a 15. században Európa felé nyo-mult, egyre nagyobb területeket kanyarított ki ma-gának a Balkán országaiból. Az Oszmán Birodalom terjeszkedé se Erdélyben és az ország déli vidékein is éreztette hatását. A törökök területfoglalása gyöke-res változásokat idézett elő Magyarország déli vége-in. Több ezren kényszerültek arra, hogy elhagyják őseik földjét, s az ország északi és nyugati részén ta-láljanak menedéket. Falvaikat, házaikat, földjeiket a Balkán belsejéből menekülő szláv népek foglal-ták el, akiket ugyancsak a török hódítók késztettek arra, hogy elhagyják szülőföldjüket. A betelepített majd menekülésre kényszerülő szerbek (rácok) út-vonaláról a településnevek is árulkodnak. A Duna alsó folyása menti Keve városától északra betelepü-lő szerbek többek között a Duna menti Kevén (ma Ráckeve) és Szentendrén találtak új otthonra, új ha-zára. (Jelentősebb szerb beköltözésre a 17–18. század fordulóján kerül sor.)

Ligeti Antal 19. század végi romantikus festménye Vajdahunyad váráról, a vadászatról visszatérő Mátyással és kíséretével

12

A HUNYADIAK EREDETE

A románok ősei (vlachok, oláhok) a szer-bekhez hasonlóan fokozatosan nyomultak északi irányba. A döntően állattenyésztés-

ből élő, de a fegyverforgatásban is jártas csapatok élén a kenézek álltak. A kenézek az oláhok katonai vezetését látták el, akik bár nem voltak nemesek, de hadi tetteikért cserébe földet és adómentességet kaptak a magyar királytól. Néhányan közülük idő-vel megkapták a magyar nemességet is, ezzel azon-ban nem feltétlenül kellett nyelvüket, ortodox val-

lásukat is feladniuk. Ez a magyar királyok részéről kétségkívül humánus gyakorlat nemcsak a havasal-földi kenézekre, hanem minden más, idegen betele-pülőre érvényes volt.

Feltehetően élt még a magyarok tudatában Szent István Intelmeinek az a nevezetes kitétele, amely az egynyelvű és egyszokású országok esendőségére, gyengeségére utalt. Arról persze nincs szó, hogy a mindenkori magyar király, illetve a királyt szolgáló nemesség valamiféle emberbaráti szeretetből fogad-ta volna be az idegeneket. Egyszerűen szükség volt a sok dolgos kézre, amely megmunkálta az óriási műveletlen földterületeket, s ugyanakkor szükség volt a jól képzett haderőre is.

A teljesség kedvéért azt is meg kell jegyeznünk, hogy a nemességet kapott idegen vezetők – példá-ul a kenézek – attól a pillanattól kezdve, hogy meg-kapták a magyar királytól a nemesi kiváltságot, ugyanúgy szolgálták a királyt, mint bármely más, született magyar kiváltságos. Az új nemesek a Ma-

Ozorai Pipó

Az ozorai vár belső udvara

13

gött – különösen külföldön – lenézték, sőt gúnyol-ták alacsony származása miatt.

Bonfi ni írásával szinte egy időben jelent meg Th uróczy János Cronica Hungarorum című munkája. Th uróczy, a kor neves történetírója Hunyadi János apjának vitéz cselekedeteiről írt. Többek között in-nen tudhatjuk meg, hogy Zsigmond felfi gyelt a je-les fegyverforgató katonára. A havasalföldi szüle-tésű Serbe fi a Vajk feltehetően ennek köszönhette, hogy Zsigmond magához emelte, s szolgálataiért ké sőbb jelentős birtokokat kapott.

A Hunyadi-család bizonytalan eredete, éppen bi-zonytalanságából eredően sok manipulációra, szó-beszédre adott okot. Az egyik korabeli mendemon-

gyar Királyság, s azon belül a döntő politikai erőt jelentő magyar előkelők érdekeit képviselték, mint bármely más földbirtokos. Hiszen tudjuk, hogy a 15. szá zadban az a nemzetiségi, nemzeti tudat, amely a 19. században bontakozott ki, még nem, vagy legalábbis nem a mai értelmezésében élt a Kár-pát-medence népeinek tudatában. A vallásra ez nem volt érvényes, ott a különbségek élesen kirajzolód-tak. Az oláh származású kiváltságosok közül ennek el lenére néhányan vezető tisztséget töltöttek be. A 16. században például Oláh Miklós, akinek neve is utal a származására, esztergomi érsek lett. Ko-rábban – még Zsigmond idején – a Firenzében szü-letett Filippo Scolari a dunántúli Ozora birtokába jutván, Ozorai Pipó néven az ország nagyjai közé emelkedett.

A nagyhatalmú Stibor vajda, a felvidéki főúr len-gyel származású volt. Cillei Hermann, a Hunyadiak egyik legnagyobb ellenfele pedig az ausztriai Stájer-országból származott. A középkori Magyarországon az életpályák alakulása, a vagyon, a hatalom meg-szerzése legalább olyan fontos volt, mint bármely korábbi vagy a 15. századot követő későbbi idő-szakban. Ennek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy már a 15–16. században is viták, men-demondák sora kísérte a Hunyadiak eredetét. Mert az ismeretlenségből magas hivatalokhoz, hatalmas földbirtokokhoz, nagy vagyonhoz jutó családo-kat a 15. században is érthető irigységgel, gyanak-vással fogadták. A Hunyadiakról szóló első ismert oklevél 1409-ből származik. Az 1409. október 18-án, a visegrádi kancelláriában kiadott adományle-vél bizonyíthatóan hiteles irat. Ez tájékoztat arról, hogy Luxemburgi Zsigmond király Serbe fi a Vajk-nak, azaz Hunyadi János apjának, szolgálataiért Hunyadvár birtokát adományozta. A családi birtok alapjait megteremtő Vajk tehát valószínűleg Zsig-mond 1395-ös havasalföldi hadjárata idején került a király környezetébe. Az adománylevél tartalmaz-za a Hunyadi I. Vajk által közölt adatokat, amely alapján a családfát felállíthatjuk.

Mátyás történetírója, Antonio Bonfi ni 1486-ban Itáliából érkezett Budára. Kedveskedni akarván királyának, megírta A Corvinus-ház eredetéről szó-ló könyvecskét. Már akkor is tudta mindenki, hogy Bonfi ni története valótlan, mely szerint a Hunyadi-ak az ókori római Valerius Messala Corvinus nem-zetségből származnak. Ismerve azonban a korabeli uralkodók és környezetük szemléletét, szükség volt erre a kegyes hazugságra, mert Mátyást a háta mö-

N

János† 1456

∞Szilágyi Erzsébet

† 1483

Mátyás∞

Podjebrád KatalinAragóniai Beatrix

(Edelpöck Borbála)

Klára∞

Dengelegi Pongrác

Serbe Radul

Vajk† 1419

Magos Radul (László)

Vajk

László† 1457

ifj. János† 1442

Corvin János† 1504

∞Frangepán Beatrix

Erzsébet† 1508

Kristóf† 1505

A Hunyadiak családfája

hunyadisaja ́t.indd 13hunyadisaja ́t.indd 13 8/21/08 6:21:56 PM8/21/08 6:21:56 PM

14

fogságba került, s a szultáni hárembe jutván, fi út szült, feltehetően I. Mehmed szultántól. A rokon-ságról szóló történet (melyet II. Bajezid is megerő-sített) azért vált az 1480-as évek végén levelezés tár-gyává, mert Mátyás a szultán ellen lázadó, s ezért menekülni kényszerülő Dzsem herceget magához akarta venni. Jegyezzük meg rögtön, hogy nem ön-zetlenül, hanem nagyon is számító céllal. A Nyu-gat-Európában menedéket találó Dzsemet, a roko-ni szálakra hivatkozva, Mátyás meg akarta kapni a pápától, amiből természetesen politikai tőkét kí-vánt kovácsolni. Kérését azonban VIII. Ince (1484– 1492) pápa nem teljesítette.

Fölmerült továbbá a család görög származásá-nak lehetősége is, de ez az állítás teljesen való-színűtlen, hiszen egy királyi lovag nem lehetett „szkizmatikus”, azaz ortodox vallású.

Messzire vezetne a Hunyadiak meglehetősen szer-teágazó oldalági rokonságát elemezni. Mindeneset-re a trónra kerülő Mátyás tucatnyi vérrokont tar-tott számon, akikre a politikai sakkjátszmák során volt szüksége. (A 15. század második felében egyre szaporodó Mátyás-rokonokkal a továbbiakban csak akkor fogunk foglalkozni, ha ahhoz az események fő sodrának megértéséhez szükség lesz.)

VIII. Ince pápát ábrázoló érme

Bonfi ni arcképe

dára a Th uróczy-krónikát száz évvel követő Chronica című műben lelünk rá. Szerzője a kolozsvári szüle-tésű Heltai Gáspár, aki értesüléseit viszont Bonfi ni mestertől kölcsönözte. Ennek alapján Hunyadi Já-nos apja nem más, mint maga Zsigmond király. A sok fantáziával megírt történet szerint a Havasal-földön háborúzó Zsigmond a szép Morzsinai lányt ajándékozta volna meg egy fiúgyermekkel. A törté-net azért hihető, mert az időpont egyezik, a szerep-lők valóságosak, de a szóbeszéden kívül más bizo-nyíték nem létezik.

A család eredetének történetét tovább színesítette egy levél, amely magától Mátyás királytól szárma-zott az 1489-es esztendőből, uralkodásának végéről. E levélből arról szerezhetünk tudomást, hogy kor-társa, II. Bajezid (1481–1512) szultán öccse, Dzsem herceg a Hunyadiak vérrokona. Az állítás azon ala-pult, hogy Hunyadi János anyjának a nővére török

15

HUNYADI JÁNOS FELEMELKEDÉSE

AHunyadi-családról szóló források máig adósak Hunyadi János születésének meg-bízható időpontjával. A családnak rangot,

hírnevet szerző Hunyadi feltehetően a 14–15. század fordulóján, egy erdélyi vagy havasalföldi középne-mesi családban láthatta meg a napvilágot. Hunya-di János apja, Serbe fia Vajk – mint korábban lát-hattuk – maga is fegyverforgató udvari lovag volt. A kutatások mára már kiderítették, hogy Jánosnak volt egy nővére, Klára. A Hunyadi-család népes ága származott Hunyadi Klára és Dengelegi Pongrác há-

Luxemburgi Zsigmond császár és király

zasságából, melyet a családfán is láthatunk. A fri-gyükből született három fi ú, Dengelegi László, Já-nos és András – mint Mátyás király unokatestvérei – fontos tisztségeket töltöttek be a magyar közélet-ben. A három fiú mellett egy lány is született a há-zasságban: Dengelegi Borbála, aki egy neves magyar főúr, Rozgonyi Sebestyén felesége lett.

A legfényesebb pályát azonban Serbe fia Vajk leg-idősebb fi a, az idősebb János futotta be, akit Hunya-di János néven ismerünk. A fi atalabb Jánosról (gya-kori volt, hogy a testvérek ugyanazt a nevet kapták) annyit tudunk, hogy bátyjával együtt harcolt a tö-rök ellen, s 1441-ben, az egyik véres összecsapás al-kalmával elesett. Családja nem volt, így ennek az ágnak magva szakadt. A források szerint a két Já-nos mellett született még egy fi úgyermek, Vajk, aki viszont csecsemőkorában, 1419-ben hunyt el.

Serbe fia Vajknak Klára mellett volt még egy lá-nya, akinek viszont Szentgyörgyi Székely Jánostól született egy Tamás nevű fia. Nem bizonyítható egyértelműen, hogy a Székelyek Mátyás unokatest-vérei, esetleg sógorai voltak, mindenestre több más leszármazott mellett a király rokonainak fogadta el őket is. Ez törvényszerűen azzal járt, hogy a királyi érdekek mentén alacsonyabb vagy magasabb állást, hivatalt, s az ezekkel járó birtokot kaptak. Ezeket a rokoni juttatásokat azonban csak addig élvezhették a Hunyadi-család tagjai, míg Mátyást szolgálták.

Idősebb János először Csáky György ispán, majd Lazarevics István szerb fejedelem szolgálatába állt. Hunyadi János gyakran váltogathatta urait, mert rövidesen Újlaki Miklós macsói bán, kevés idővel később a Monoszlai családnál, majd a zágrábi püs-pöknél látott el familiárisi feladatokat. 1431-ben már Milánóban szolgált, ahol Francesco Sforza ka-pitánytól tanulta a harci mesterséget. Életében az 1434-es esztendő hozott jelentős fordulatot, amikor egy oklevél tanúsága szerint –„udvari vitéz” címmel – már Zsigmond király seregében találjuk.

Valószínű azonban, hogy az ifjú Hunyadi már 1430-ban elkísérte Zsigmondot több évig tartó itá-

16

liai útjára. Ez annál is inkább így lehetett, mert adatokkal bizonyítható, hogy Hunyadi megismer-kedett a zsoldos csapatokat szervező és vezető itáli-ai condottiere típusú hadviselési módszerekkel. Az előmenetelére számító Hunyadi az adatok tanúsága szerint egy ideig a milánói Visconti herceg szolgála-tában is állt.

Nem tudjuk, hogy Hunyadi János hűségének, vé-letlen szerencséjének vagy gazdasági érzékének kö-szönhető-e, hogy igen tekintélyes összeget, 1200 aranyforintot adott kölcsön a folyamatosan pénz-zavarral küszködő királynak. Zsigmond a kölcsönt nem készpénzzel, hanem birtokadománnyal egyen-lítette ki. Még pontosabban: az elzálogosított Arad és Temes megyei birtokokat nem váltotta vissza, így azok Hunyadi kezén maradtak. Ez ellentétben

Hunyadi János teljes fegyverzetben

áll azzal a feltevéssel, mely szerint Hunyadi a földe-ket eltitkolt apjától, azaz Zsigmondtól kapta aján-dékba. Akár így, akár úgy történt, Hunyadi János, az akkor még élő ifjabb Jánossal együtt az ország legnagyobb földbirtokosává vált.

Hunyadi katonai erényei, fegyverforgató képessé-ge, szervezőkészsége az 1430-as években már széles körben ismertek voltak. Tisztában volt vele, hogy Magyarországon is egyre döntőbb lesz a csaták ki-menetelében a zsoldoskatonák alkalmazása. Igazol-ja ezt Albert király 1439. évi dekrétumának 3. cik-kelye:

„Hogy a királyi felség az ország megvédésének és végvidékei megőrzésének érdekében táborozó katonái részére gondoskodjék a királyi zsoldról, nehogy e zsol-dosok az országlakosokat rabolják ki.

1. § Általános felkelést pedig addig ne hirdessen az országlakosoknak, amíg e zsoldos katonák képesek el-lenállni az ellenségnek.

3. § Amikor pedig ha a szükség úgy pa-rancsolja, általános felkelést találnának hirdetni, akkor az ország nemeseit aka-ratuk ellen, táborozók módjára, az ország határain és szélein túl, ne vigyék: mert ré-gi szabadságuk ezt hozza magával.”

Az 1437-ben ötvenévi uralkodás után elhunyt Zsigmondot lánya, Erzsébet kö-vette a trónon. Vele együtt került a trón-ra férje, Albert, aki az első Habsburg király volt a magyar trónon. Albert 1439-ben szörényi bánná nevezte ki Hu-nyadit és öccsét, ifjabb Jánost, ami ál-tal a Hunyadiak az ország főméltóságai közé kerültek. A köznemesek rétegéből kiemelkedve a nagyságos (magnifi cus) címet nyerte el a két Hunyadi, aminek köszönhetően már a bárók rendjébe tar-toztak. A negyvenedik évét taposó Hu-nyadi János pályája azonban itt nem ért véget. Valójában ekkor kezdődött el a fényes karrier.

Idézzük fel Thuróczy János króni-kájából az Albert király haláláról szóló részletet.

„…Albert király uralkodásának máso-dik évében elterjedt a hír, hogy Amurát, a törökök császára hadinépének nagy ere-jét mozgósítva meg akarja támadni Ma-gyarországot. Ezért Albert király össze-hívta a főnemesekből álló országgyűlést,

17

és velük együtt azt határozta, hogy nem várja meg, amíg az ellenség behatol az ország belsejébe, hanem vitézi karral ellene vonul. Magyarország egész kato-nai erejét mozgósítva nagy hadsereget gyűjtött össze, és azon a helyen ütött tábort, amelyet a nép nyelvén Titelrévnek hívnak. A törökök császára pedig, amikor megtudta, hogy a király az ország védelmére elegen-dő katonával és fegyveres erővel rendelkezik, ostrom-mal bevette Szendrő várát, csaknem egész Rácország földjét hatalma alá vetette, úgyhogy az ország ura, a despota is Magyarországra menekült. (…) A magya-rok pedig megunták a hosszú tábori szállást, legin-kább azért, mivel közülük sokan szenvedtek a vér-hastól; régi szokásuk szerint „farkast” kiáltva a király akarata ellenére külön-külön és összevissza elszéledtek és otthagyták a király táborát. Albert király Budára érve megbetegedett. (…) Bécsbe szándékozott menni. (…) Neszmély faluban megszállt, betegsége súlyosbo-dott, és egyévi, kilenc hónapi és huszonnyolc napi ma-gyarországi uralom után az Úrnak ezernégyszázhar-minckilencedik évében e faluban meghalt. Elődeihez hasonlóan Székesfehérvár egyházában temették el ki-rályi pompával, megadván neki a végtisztességet.”

A krónika, amikor ezekről az évekről szól, való-jában arról tudósít, hogy Magyarországot egyre ve-szélyesebben megközelítették a törökök. A keletről érkező veszedelmet a főurak nem vették komolyan. Tetézte a bajt, hogy ebben a kritikus időszakban halt meg a király.

Ekkor, a súlyos történelmi helyzetben érkezett el Hunyadi János ideje. Hol vagyunk már a három évtizeddel ezelőtti hunyadvári birtokadománytól, amely a Hunyadiak sikerét megalapozta! Az 1440-es években Hunyadi Jánosnak már az egész orszá-gért kellett helytállnia.

Történt azonban egy olyan esemény, amely Hu-nyadi János további sorsát, életét meghatározta. Ez pedig a családalapítás volt.

Az 1430 körül, Szilágyi Erzsébettel kötött házassá-ga is Hunyadi János társadalmi felemelkedését se-gítette. Szilágyi László, Erzsébet édesapja, ahogy a neve is utal rá, feltehetően az erdélyi Szilágyságból származott. A királyi birtokadományoknak köszön-hetően Nógrád és Heves megyei földterületekkel is rendelkezett, amelyeket aztán délvidéki, Temes me-gyei birtokokért cserélt el. Így került Szilágyi Lász-ló kezére a horogszegi uradalom. A Szilágyi család Horogszeg megszerzése után felvette a „horogsze-gi” előnevet. A horogszegi Szilágyi családdal kötöt-te össze Hunyadi János a sorsát, amely család az-

tán az ő pályájának részese lett. Hunyadi számára a házasság előnyös volt, hiszen az 1420-as évek vé-gén a Szilágyiak még jelentősebb családnak számí-tottak a Hunyadiaknál. Erzsébet bátyja, Szilágyi Mihály kulcsszerepet játszott a következő évtize-dekben mind az ország, mind a Hunyadiak sorsá-nak alakulásában. Ezek közé tartozott többek kö-zött Szilágyi Mihály kormányzói tevékenysége és Mátyás királlyá választásában játszott szerepe.

Mihályon kívül Erzsébetnek volt még két lánytest-vére, akikről nagyon keveset tudunk, és két fi ú test-vére – Osvát és László –, de ők fi atalon meghaltak.

Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet házasságá-ból 1431 elején megszületett László, aki 26 évesen a magyar történelem egyik tragikus sorsú alakja lett. A két család viszonyában, a házasság után né-hány évvel jelentős fordulat állt be, hiszen akkor már a Szilágyiak sikereiket egyértelműen Hunyadi Jánosnak köszönhették.

A Szilágyi rokonsághoz tartozott többek között az a Vitéz János, aki a magyar reneszánsz és huma-nizmus elterjesztésében, továbbá Mátyás szemlé-letének, humanista műveltségének kialakításában tette meg az első és legfontosabb lépéseket.

Szilágyi Erzsébet

18

A MAGYAR RENDEK MEGERŐSÖDÉSEA . SZÁZAD DEREKÁN

B árki is következett volna a trónon Zsig-mond után, azt a tekintélyt, azt az európai mértékkel mérve is megkérdőjelezhetetlen

hatalmat, amit Luxemburgi Zsigmond fél évszázad alatt megteremtett, senki sem lett volna ké pes foly-tatni. Többek között ezért kezdte nehéz körülmé-nyek között uralkodását Habsburg Albert. Ráadásul a bárók és az egyházi főméltóságok ellenszenvvel fogadták az új királyt. Vele akarták megfi zettetni a Zsigmond alatt elszenvedett sérelmeiket, hatalmuk vélt vagy valós megnyirbálását. Trónra lépésének el-ső pillanatától követelték Albert királytól a nekik nem tetsző újítások, rendeletek eltörlését. A bárók elsősor-ban azt szerették volna, hogy a király ne döntsön nél-külük országos ügyekben, különös tekintettel a királyi jövedelmek felhasználását és az országos tisztségek be-töltését illetően. A főpapok megígértették az új király-lyal, hogy semmilyen körülmények között nem teszi rá kezét az egyházi javakra.

Növelte a magyar főurak mozgásterét, hogy Al-bert 1438 tavaszán Prágába távozott, s távollétének

Prága középkori városrészei, templomai a 14–15. század során számos alkalommal szerepet játszottak a magyar történelem je-les eseményeiben

egy esztendeje alatt Erzsébet királyné intézte az or-szág ügyeit. Az eközben felgyülemlett elégedetlen-séget mindkét fél – a rendek és a király – a min-dent tisztázó országgyűlésen kívánta rendezni. Az országgyűlés összehívására 1439 tavaszán, Albert ki-rály Prágából való visszatérésekor került sor.

Az országgyűlésen részt vevő harminc-egyné-hány vármegye küldöttei néhány dologban engedtek ugyan a királynak – például a tanácstagok kiválasz-tásában –, végeredményben azonban a hatalom a fő-urak, a rendek kezébe csúszott át. Többek között a rendek joga lett a nádorválasztás. Kimondták továb-bá az országgyűlésen azt is, hogy a király csak kü-lönleges esetben hirdethet hadiállapotot. Ez éppen nagyon rosszkor jött, mert időközben érkezett a le-sújtó hír, hogy az oszmán hadak elfoglalták Szer-biát. A korábban Dél-Erdélyt támadó II. Murád szul tán (1421–1444, illetve 1446–1451) Szendrőt, a Tiszántúl kapuját vette ostrom alá.

A magyar nemesi hadak több évszázados szokás szerint megindultak a törökök ellen. A Titelnél ki-jelölt táborba – az országgyűlési határozat miatt – azonban kevesen jöttek el.

Elegendő létszámú, ütőképes had híján nem tud-ták megtámadni a Szendrőt elfoglaló török sereget. A keresztény had mozgása azonban visszatartotta a szultánt a továbblépéstől, Magyarország megtáma-dásától. Kiderült, hogy a rendek – bár olyan jelentős politikai hatalmat tudhattak magukénak, amely-ről Zsigmond uralkodása alatt csak álmodhattak – hadereje szétforgácsolódott.

Ezt az egyébként is meggyengült rendi-politikai hatalmat még inkább megosztotta Albert váratlan halála. Néhány évtized elteltével azonban Mátyás erős központi berendezkedése új tartalmat, új értel-met adott a bárók rendi politikájának.

Jóllehet a rendi állam gondolata már a 13. század végén megjelent az Árpád-kori Magyarországon, de rendiségről csak az Albert halála utáni évektől be-szélhetünk.

19

A FORDULATOT HOZÓ ES ÉVEK

M urád szultán 1439-ben, mint az előzőekben láthattuk, elfoglalta Szendrőt, s ez erősen megrendítette az ország déli részeinek biz-

tonságát. Bár Szörény, Nándorfehérvár, Szabács és a Duna–Száva-vonal várai álltak még, de Havasalföld már török befolyás alá került. Vlad Ţepeş, ismertebb nevén az „ördög” Dracula – Havasalföld vajdája –, kénytelen volt elismerni a szultán hűbéruraságát. Mellesleg Vlad Ţepeş (1448–1462) mint havasalföl-di vajda, szegről-végről a Szilágyiak és a Hunyadi-ak rokona volt, hiszen felesége, Szilágyi Jusztina a már korábban említett Szilágyi Osvát lánya, azaz Hunyadi Mátyás unokatestvére volt. (A kétes hírű Draculáról később még részletesebben lesz szó.)

Erzsébet királyné, Luxemburgi Zsigmond leánya, Habsburg Albert özvegye

Habsburg Albert (1437–1439), az első Habsburg a magyar trónon

A török felvonulását, bekerítő hadmozdulatait az országon belüli széthúzás, a kettős királyválasztás eseményei részben megkönnyítették. Mint ahogy megkönnyítette az is, hogy Albert király 1439-ben váratlanul meghalt. Erzsébet, az özvegy királyné igyekezett a teljes hatalmat megragadni. Luxem-burgi Zsigmond leánya joggal tekintette magát a trón törvényes örökösének. Bonyolította a helyze-tet, hogy szíve alatt hordta Albert király magzatát. Amennyiben az elhunyt király utószülött gyermeke fiú, vitán felül őt illette volna a magyar trón. Erzsé-betnek az ország bárói között szép számmal akad-tak támogatói. Közéjük tartoztak a Cillei, a Garai, az Újlaki, a Maróti és a Szécsi család tagjai, továbbá a bárói családok kiterjedt rokonsága, akik zömmel a dél-dunántúli és a Dráván túli birtokok urai voltak.

20

Erzsébet királyné,Luxemburgi Zsigmond leánya,

Habsburg Albert özvegye

A királyné és hívei további szövetségesekre leltek a kalandorokban, a feltörekvő új nemesekben, pél-dául a komoly haderőt képviselő Jan Giskra, huszi-ta hadvezér személyében.

Velük szemben kialakult egy másik főúri csopor-tosulás, amely Nagy Lajos dicső korához szeretett volna visszatérni. Céljuk elérése érdekében a fia tal lengyel királyt, III. Ulászlót hívták a magyar trón-ra. A Hédervári, Rozgonyi, Marczali, Th allóczi, Pe-rényi s a nagyhatalmú Hunyadi-család a lengyel per szonáluniót szerette volna visszaállítani.

Lengyelország a lengyel–litván unió révén magá-énak tudhatta az óriási területű Litvániát, amely a 15. században Kelet-Európa legjelentősebb katonai hatalma volt. (A lengyel–litván unió 1440-ben fel-bomlott.) A Jagelló-családból származó Ulászló magyar királlyá választását támogató katona főurak a Duna–Tisza-közét, Erdélyt, a Tiszántúlt, Kelet-Magyarországot s természetesen az ezeken a terüle-teken élő nemességet tudhatták maguk mögött.

Magyarország, I. Ulászló birodalma, valamint a Török Birodalom és a Német-római Császárság a 15. században

L E NG

Y EL O

RS Z

ÁG

L I

T V

ÁN

I

A

M O L D VA

H A V A S A L F Ö L D

M A G Y A R O R S Z Á G

NÉ

ME

T–R

ÓM

AI

CSÁ

SZÁ

RSÁ

G

O

RO

S Z

O

R S

Z Á

G

T Ö R Ö K B I R O D A L O M

21

A KETTŐS KIRÁLYVÁLASZTÁS

A lbert szerencsétlen időpontban bekövetke-zett halála újra egybeszólította a rendeket. 1440 elején Budán országgyűlést tartot-

tak, amelyen az Ulászló-pártiak kerültek ki győz-tesen. Az országgyűlés határozatához, amely szerint I. Ulászló néven a 16 éves lengyel királyt választot-ták meg a magyar trónra, Erzsébet királyné is hoz-zájárult. Amikor azonban Erzsébetnek 1440. február 22-én fia született, visszavonta korábbi beleegyezé-sét. Albert csecsemő fiát Erzsébet és hívei V. László néven királlyá nyilvánították. Ezzel egy időben, március 8-án a Krakkóba érkezett magyar követség hivatalosan is Ulászlót választotta királlyá.

A két koronázás kettéosztotta az országot. Olyan belső harc (polgárháború) vette kezdetét, amely te-kintettel arra, hogy váltakozó sikerrel folyt, soká-ig elhúzódott. A főrendek egymás elleni harca sok vérveszteséggel járt, nagy megpróbáltatást okozott az országnak.

I. Ulászló (1440–1444) nagy tervekkel foglalta el a magyar trónt. E tervek középpontjában a török kiűzése szerepelt. Honnan is sejthette volna, hogy fi atal életének néhány év múlva éppen egy török el-leni hadjárat fog véget vetni?

Ulászló komolyan gondolta, hogy megteremti Magyarország biztonságát. Hitt a terveiben, ame-lyek között előkelő helyet foglalt el az ország tö-rök uralom alóli felszabadításának gondolata. En-nek érdekében az ifjú király házassági ajánlatot tett a 31 éves Erzsébetnek, amelyet azonban az özvegy királyné nem fogadott el.

Az 1440-es esztendő krónikájához tartozik, hogy ekkor lépett trónra III. Frigyes (1440–1493), az új német-római király és császár. A Habsburg uralko-dó ezután több mint fél évszázadon át meghatáro-zó alakja lett Közép-Európa politikájának.

Egyelőre azonban Erzsébet politikája foglalkoz-tatta leginkább a magyarországi főurakat. Az öz-vegy királyné fogságba vetette a nála tisztelgő ellen-párti főurakat, Thallóczi Mátét és Marczali Imrét. Erőszakkal elvitette a Szent Koronát Visegrádról

I. Ulászló magyar király

Székesfehérvárra, ahol csecsemő fiát – V. Lászlót – megkoronáztatta vele. (A Szent Korona több év-százados kalandos történetének az egyik legismer-tebb epizódja volt, amikor a királyné udvarhölgye, Kottaner Jánosné fondorlatos módon kilopta Viseg-rádról a koronát, hogy azt elvigye Erzsébetnek.)

A magyar rendeknek sokszor véres viszályko-dásba torkolló ellentétei okán Ulászlót lengyel hí-vei óva intették attól, hogy Magyarországra jöjjön. (Jóllehet V. László koronázása minden szempont-ból érvényes volt, de azt később mégis érvénytele-nítették a rendek.) Ulászló azonban nem hagyta cserben nehéz helyzetbe került magyar híveit. 1440 áprilisában seregével megindult Magyarországra.

22

Útközben érte őket V. László székesfehérvári meg-koronázásának megdöbbentő híre, ami még szilár-dabb elhatározásra ösztönözte a lengyel királyt. Bu-da felé igyekezett, ahol egyik híve, Hédervári nádor várta, hogy átadja neki a várost.

A lengyel urak aggodalma jogos volt, mert a két főúri párt közötti nyílt háborúskodás újra feléledt. Várak, falvak, birtokok pusztultak el és cseréltek gazdát. Nagyon sok kárt okozott Magyarország-nak a huszita Giskra és cseh zsoldosserege. Erzsébet eközben Győrbe húzódott vissza, melyet Rozgonyi Simon 1440 júniusában megtámadott. A vár ellen-állt, de legfőbb ellenségüket, Cillei Ulrikot elfogták. A lovagias Ulászló király azonban Cilleit s a másik két ellenpárti főurat, Szécsi Dénes prímást és Garai Lászlót, hűségeskü ellenében szabadon bocsátotta.

Közben Erzsébet új pártfogóra tett szert az új német-római császár, III. Frigyes személyében. A Habsburg uralkodó a következő évtizedekben egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy bele ne avatkozzon a magyar belpolitikába. 1440-ben, az Ulászló kezdeményezésére összehívott országgyűlés nemessége Rákos mezején évszázadokra szóló tet-tet hajtott végre. Akkor, amikor az ellenpárt urai meg akarták akadályozni Ulászló királlyá koroná-zását, az általános közhangulat eredményeként fon-

II. Frigyes címere 1459-ből

III. Frigyes német-római császár

tos határozatot hoztak. Ez a határozat teremtette meg a Szent Korona-tant, amely Európa országai kö zül egyedül Magyarországon született meg. En-nek értelmében a közhatalom eredeti birtokosa, ős for rása maga a nemzet, a szabadok, a nemesek kö zössége, melynek kifejezője a Szent Korona. Ez a felfogás – nem véletlenül – a király nélküli idősza-

A csehországi Hradec Králové, ismertebb nevén Königgrätz a huszita vezér városa volt. A csehországi „királynék városa” Giskra kedvelt tartózkodási helyének számított. A Prágától keletre, mintegy száz kilométerre fekvő erődítményt a 15. század közepén az európai uralkodók is számon tartották

23

kokban alakult ki, s erősödött meg. Legelőször pe-dig I. Ulászló 1440. július 17-i megkoronázásakor hozott országgyűlési határozatban emelkedett tör-vényerőre. Az okirat egyértelműen fogalmaz, ami-kor kimondja, hogy „a királyok koronázása mindig az országlakosok akaratától függ, s a korona hatálya és ereje az ő helybenhagyásukban rejlik”. Ha pedig Szent István koronája avatatlan kézbe kerül, a jog és törvény megsérül, mint ahogy történt ez, amikor Erzsébet önkényesen elvitette Visegrádról a koronát. Ilyenkor a rendi akarat a székesfehérvári ereklye-tartóról leemelt (másik) koronára ruházta át „a ré-gi korona minden tisztségét és hatályát, mindennemű jelentését, misztériumát és erejét”, hogy míg az erede-ti korona elő nem kerül, a közakarat szerint válasz-tott király törvényes ura lehessen Magyarországnak. Megszületett a nemzet szabad királyválasztó joga. Égetően szükség volt a gyors nemzeti összefogásra, hiszen eközben Murád szultán nem tétlenkedett. Je-lentős haderővel támadta meg déli irányból Magyar-országot.

Jan Giskra, a cseh huszita zsoldosok vezére

Az ősi magyar koronázási jelvények

23

24

A TÖRÖKVERŐ HUNYADI

IUlászló király felismer-te, hogy az igazi veszély az ország déli része felől

érkezik. A délvidék védelmét két megbízható katona főúrra – Hu-nyadi Jánosra és Újlaki Miklósra – bízta. A két főúr a bizalmat ha-mar megszolgálta, amikor 1441 el-ső napjaiban a Bátaszék mellett ví-vott csatában győzelmet aratott a török felett. A király, meghagyva szörényi, illetve macsói báni mél-tóságukat, Erdély vajdáivá, továb-bá temesi főispánokká, majd pe-dig nándorfehérvári kapitányokká nevezte ki őket. Figyelni kellett azonban a belső ellentétekre is, hiszen a korábban hűségesküt tett Garai László és Szécsi Dénes – akik közül az utóbbi ráadásul a koronát helyezte Ulászló fejére –, a döntő pillanatban visszatértek V. László és Erzsébet táborába. A legnagyobb veszélyt jelentő Giskra cseh huszita zsoldosai elárasztották a Felvi-déket, megszállva a gazdag bányavárosokat, továb-bá Eperjes és Sáros vidékét. Esztergomot és kör-nyékét Szécsi prímás, a Dunántúlt a Rozgonyi és a Kanizsai család, a Dráva mentét Cillei és Garai ka-tonái, míg a délnyugati országrészt Frangepán Ber-talan biztosította Erzsébet számára. Az ország keleti része Ulászló kezén volt, de a pusztítás, a véget nem érő csatározások tovább gyengítették hazánk erejét, egységét. Ebben a reménytelennek tűnő helyzetben érte Magyarországot az oszmánok támadása.

1441-ben Hunyadi kisebb török csapatokat űzött ki az ország területéről. Az év nyarán győzel-met ara tott Iszkak bég serege fölött, ami nem volt jelentős győzelem, de visszaadta a magyaroknak a hitet, a reményt az elmúlt évek sikertelenségei, ve-reségei után.

Az igazi megmérettetés azonban 1442-ben várt Hunyadira. Murád szultán tervbe vette a Havasal-föld és Erdély teljes területének meghódítását. 1442

tavaszán Mezid bég az Európába vezényelt török hadsereg élén tört Erdélyre. A törökök útját rablás, pusztítás, zsákmányszerzés, fog-lyok ejtése kísérte. Hunyadi Lépes György erdélyi püspökkel Ma ros-szentimrénél útját állta a töröknek. Az első összecsapás török győze-lemmel végződött. A bajt tetézte s a törökök elszántságát igazolta, hogy a kezükre került Lépes György püs-pököt Mezid bég lefejeztette.

Hunyadi János azonban nem ad-ta fel a harcot. Átvágta magát a tö-rökök gyűrűjén, s minden idejét, energiáját egy új sereg gyűjté-

sére, átszervezésére használta fel. Visszatért Maros-szentimrére, s ott, ahol korábban vereséget szenve-dett, most fényes győzelmet aratott a túlerőben lévő törökök ellen. Mezid bég seregében szultáni csapa-tok is voltak, amiből arra következtethetünk, hogy az összecsapás tétje jóval nagyobb volt annál, mint ami erről a csatáról eddig a köztudatban volt. A tö-rökök elleni marosszentimrei győzelmet úgy tünte-tik fel a történelemkönyvekben, mint Hunyadi el-ső, de nem nagy jelentőségű hadi sikerét. Pedig a Mezid bég 17 000 fős és Szehabeddin beglerbég több mint 60 000 fős serege elleni győzelem a „jegyzett” nagy csaták sorába tartozik. Nem véletlenül ír-ta le munkájában egy török krónikás – pedig a ku-darcot nem szívesen ismerték el a török történetírók –, hogy „az iszlám serege olyan vereséget szenvedett, hogy azt mondani sem lehet”. Ehhez az összecsapás-hoz kapcsolódik Kemény (Kamonyai) Simon legen-dája. Ez volt a magyar vitézek önfeláldozását tanú-sító nevezetes jelenetek közül az egyik legismertebb, amikor Kamonyai Simon a döntő összecsapás előtt – tudván, hogy a török minden erejével Hunyadi elpusztítására fog törekedni – páncélt, ruhát cserél a hadvezérrel. A csata hevében a török sereg legjobb katonái rárontottak és megölték a Hunyadinak vélt

Hunyadi János bővített címere

25

Germánia a töröktől sanyargatott Hungária segítségére siet. (A törökellenes harcok összefoglaló, reprezentatív műalkotása ez a fametszet, Johann Nel 16. századi alkotása. A törökellenes harcok hősei fekszenek jobb oldalt, közöttük Ulászló király és Hunyadi János)

Kamonyait. Örömüket azonban a következő pilla-natokban a csalódás és a rémület váltotta fel, mert az oldalszárnyon megjelent az igazi Hunyadi, és fé-nyes győzelmet aratott a szultáni sereg fölött.

Nem véletlen, hogy Hunyadi János korának egyik legjobb, legképzettebb hadvezére volt. A témával foglalkozó történészek közül Hidán Csaba kutatásai hívják fel a figyelmet a következőkre. Hunyadi a különböző fegyvernemek harcmódját a korszak leg-jobb képviselőitől tanulta. Mint Csáky György szé-kely ispán apródja, megismerkedett az ősi módon harcoló íjas-lovas székelyekkel, akiket abban az időben kelet legkiválóbb íjászainak tartottak. Er-ről még a velencei követ írása is tanúskodik. La-zarevics István szerb despota mellett a „balkáni típusú” lesvetést, a tőrbe csalást alkalmazó, hegyvi-déki harcmódot sajátította el. Amikor Újlaki Mik-lós macsói bán szolgálatába állt, akkor ismerkedett

meg a törökök, illetve a végváriak harcmodorának fortélyaival. 1431-től – mint korábban már utaltunk rá – a milánói herceg szolgálatában állt. Francesco Sforza kapitány mellett a nyugati zsoldos hadsereg támadó harcmodorát tanulmányozta, nála a várví-vás különféle módszereit ismerte meg. A cseh huszi-ták elleni harcokban Hunyadi János látta, hogyan használják a zsoldosok a szekérvárat s a különféle harci eszközöket. A törökverő sikereinek titka, hogy tehetségét, hadvezetési tudományát jól össze tudta hangolni a felsorolt fegyvernemek alkalmazásával. Mindig tudta, hogy melyik fegyvernem, harcmodor mikor, milyen stratégiai helyzetben, milyen terepen, milyen felkészültségű ellenség esetében vethető be.

A magyar siker hatására csatlakozott Hunyadi-hoz Vlad Dracul havasalföldi és II. István moldvai vajda. Hunyadi a vajdák támogatásával már a Kár-pátokon túli területeken, a Jalomica folyónál mért súlyos vereséget a többszörös túlerővel felvonuló el-lenségre. Hunyadi János újabb győzelmével mél-tán érdemelte ki a „törökverő” címet. Murád szul-tán békét ajánlott, de feltételként Nándorfehérvár átadását követelte. Ezt azonban sem Ulászló király, sem Hunyadi nem fogadta el.

26

Hunyadi János ábrázolása a Th uróczy-krónika augsburgi kiadásában

Mátyás szülőháza Kolozsvárott, napjainkban

A győzelmek hatására Hunyadi János és Ulász-ló király hívei megsokasodtak. Ennek ellenére Ma-gyarországon a hatalmi huzavona tovább folytató-dott. Erzsébet királyné hirtelen halála tovább bonyolította a helyzetet. Giskra, a Felvidéken szinte már mindenkitől független, önálló politikát folyta-tott. III. Frigyes a gyermek V. László gyámjaként kihasználva a török támadásokat s a magyarok megosztottságát, állandó veszélyt jelentett a ma-gyar trónra. Mindezek ellenére, hosszú alkudozá-sok után megszületett a belső béke, amely azonban nagyon törékenynek bizonyult.

Ulászló király és Hunyadi elérkezettnek látta az időt arra, hogy kiűzze a törököt Európából. A tervet a pápai követ, Cesarini Julian (Giuliano Cesarini) bíboros is támogatta, akit IV. Jenő (1431–1447) ró-mai egyházfő küldött Ulászló udvarába.

Azokban az években született meg Hunyadi Má-tyás, amikor Hunyadi János nagy csatáit vívta a tö-rökökkel, amikor kiérdemelte a törökverő címet. A törökverő marosszentimrei győzelme után, az 1443 nyarán induló hosszú hadjárat közötti idő-szakban, 1443. február 23-án, Kolozsvárott látta meg a napvilágot a legkisebb Hunyadi fiú. Szilágyi Er-zsébet második fiának származásáról talán még több legenda született, mint Hunyadi Jánoséról. Mátyás később maga is hozzájárult ahhoz, hogy az ősök palettája szélesedjen, hiszen a névtelen erdé-lyi nemes család nem volt elég előkelő egy európai nagyságú uralkodóhoz. Ezt az alacsony származást kiküszöbölendő, megjelent a köztudatban a szul-táni udvarhoz, később pedig, Bonfini tollából ere-dően az ókori rómaiakhoz való tartozás. (Mind-ezekről később bővebben lesz szó.) A király 1443 júliusában népes sereg élén elindult déli irányba. Nándorfehérvárnál átlépte a határt. Ezzel kezdetét vette a történelmi utókor által „hosszú hadjárat-ként” ismert török elleni támadás, amely azonban komoly előkészületeket kívánt. Hunyadi János had-vezéri felkészültségére jellemző, hogy kémeit, felde-rítőit egészen Kis-Ázsiáig, a Karamán Emírségig el-küldte. A jelentésekből azt szerette volna megtudni, hogy milyen felkészültségű és számú török haderő állomásozik Drinápoly és Konstantinápoly környé-kén. Kíváncsi volt a földrajzi viszonyokra, a víz- és élelem-utánpótlás lehetőségeire. Hunyadi 32 000 aranyat áldozott saját vagyonából a hadjáratra. A puskáktól és ágyúktól kezdve a huszita (táborita) sze kerekig mindenféle hadfelszerelést megvásárolt, amire úgy gondolta, hogy szüksége lehet. Kapcso-

27

latokat, segítőket keresett keleten és nyugaton egy-aránt. A keleti végeken még csak-csak talált szövet-ségest, de a nyugati uralkodók egyike sem segített. Shlich Gáspárnak, III. Frigyes kancellárjának a fel-jegyzéseiből tudjuk, hogy a nyugati királyok egyike sem támogatta a magyarokat.

Nándorfehérvárnál csatlakozott a király seregé-hez Hunyadi, aki királyi parancsra 12 000 lovassal előrement Bulgária irányába, hogy felderítse a te-repet. Ősszel felégette Niš városát, több kisebb tö-rök sereget szétszórt, a hadjárat minden vonatko-zásban sikeresnek tűnt. Eközben a magyarok háta mögé került egy 30 000 fős török had, hogy elvágja egymástól Hunyadi és Ulászló seregét. A törökverő azonban visszafordult, s tönkreverte ezt az oszmán sereget is. A hadjáratban résztvevők lelkesek voltak, kedvezett nekik az időjárás, többnyire akadályta-lan volt az élelmiszer-ellátás. Ennek eredményeként 1443 novemberében már elfoglalták Pirótot és Szó-fi át. A Kunovica-hágónál még a szultán sógora és a török fővezér is Hunyadiék fogságába esett. A ter-vek szerint a Balkánon kellett volna átkelni, s a si-keres átkelés után Drinápoly ellen dolgozták volna ki az ostromtervet. A hadiszerencse azonban meg-

Szkander bég arcképe

fordult. A kemény tél, az élelmiszerhiány, a betegsé-gek s a törökök által mesterien elzárt balkáni hágók meghiúsították a nagyszabású tervet. Erről a hadjá-ratról egészen pontosan tudjuk, hogy nem az ellen-ség, hanem a természeti erők késztették visszafor-dulásra Hunyadit. A magyarok 1444 január végére visszatértek Nándorfehérvárra. A hadjárat annak ellenére is sikeres volt, hogy a végső célt, a törökök Európából való kiűzését nem sikerült elérni.

Fél év eltelte után, 25 győztes csatával, óriási hadi-zsákmánnyal, egyre nagyobb tekintélynek örvend-ve, Hunyadi bevonult Budára. A „hosszú hadjárat” eredményességét az 1444. augusztus 1-jén Szeged-re érkező török küldöttség békepontjai is igazol-ják. A számos török–magyar béke között kevés olyan akad, amelyik ilyen kedvező feltételeket ja-vasolt volna. Ezek közé tartozott Szerbia kiüríté-se, 100 000 arany hadisarc megfizetése, tíz évre szó-ló béke, továbbá 30 000 török harcosnak a magyar király szolgálatába állítása, azzal a kikötéssel, hogy nem vezénylik a szultán ellen őket.

Hunyadi és a háborúpárti nemesek azonban új-ra le akartak csapni a törökökre. Tervüket Cesarini pápai legátus is szorgalmazta, más források szerint a békeszegés tervét ő eszelte ki. A velencei fl otta – amely aztán később a magyar sereg vereségének egyik okozója lett – már elkezdte a behajózást az oszmánok ellen. A velencei gályák, amelyeket rész-ben a pápa szerelt fel, 1444 júliusában a Dardanel-lák felé haladtak.

Támogatta Hunyadi tervét az albán fejedelem, Kasztrióta György, ismertebb nevén Szkander bég, aki végül Hunyadi egyetlen hűséges társa marad.

A Nándorfehérvár felé vonuló magyar sereget azonban Brankovics György szerb fejedelem nem engedte átvonulni országán. Brankovics számára nagyobb biztonságot jelentett a törökkel való meg-egyezés. Ellenezte a háborút Vlad Ţepeş havasal-földi vajda is, akinek ebben az esetben a szerb feje-delemével egyezett meg az érdeke. Ő sem akarta a törökök elleni háborút. Ellenezték a háborút Ulász-ló lengyel nemesei is, hiszen őket nem érintette, nem érdekelte Magyarország déli vidékeinek sorsa.

A háború vagy béke kérdésében tartott 1444-es országgyűlésen mégis Hunyadi és Ulászló akarata érvényesült. A keresztény hadak gyülekezőhelyének Váradot jelölték meg, ahol békeszerződést írtak alá a törökökkel. Ulászló azonban először Szegedre vo-nult, ahol mindenki meglepetésére esküt tett, hogy az oszmánokkal kötendő béke érvénytelen lesz.

28

Tette mindezt a korábban ismertetett előnyös török ajánlatok ellenére. Következetlen politikáját bizo-nyítja, hogy augusztus 4-én úgy határozott, mégis hadba vonul a szultán ellen. Elhatározásában döntő szerepe lehetett a frissen kapott hírnek, mely sze-rint a 21 hajóból álló velencei–genovai–burgundiai fl otta elérte a Hellészpontoszt.

Ulászló elkerülve Brankovics Szerbiáját, Or so vá-nál serege élén átkelt a Dunán, s októberben már Ni ká polyt vette birtokába. Innen a mintegy 20000 fős sereg akadálytalanul vonult a Fekete-tenger part ján fekvő Várnáig, ahol egyesült a sereg másik részével. A sikeresnek ígérkező hadjáratot beárnyé-kolta az a hír, mely szerint Murád szultán ázsiai se-rege a tengerszoroson háborítatlanul átkelt Euró-pába. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy a velencei–genovai flotta még kísérletet sem tett arra, hogy zavarja az európai és ázsiai török se-reg egyesülését. Így fordulhatott elő, hogy Driná-polynál egy közel 16 000 fős török sereg, a szultá-ni hadak egy része, a Várnánál gyülekező mintegy 40 000 főt számláló magyar sereg hátába került. A hírek szerint a keresztény genovai hajósok nem-hogy akadályozták volna, de jó pénzért, fejenként egy aranyért ők szállították át az anatóliai török se-reget Európába.

Hunyadi tudta, hogy a történtek után nem szá-míthat a keresztény gályák segítségére, amelyek kimenekíthették volna a kelepcéből a királyt és seregét. Nem maradt más választása, támadást kez-deményezett. Hunyadi János, méltóképpen török-

verő híréhez, bár áldozatok árán, de módszeres küzdelemben felülkerekedett a túlerőn. Már csak a szultánt védő janicsárok álltak útjába, amikor Ulászló király nagy hibát követett el.

Talán az örök dicsőség vágya szállta meg a ki-rályt, amikor ötszáz lovasa élén nekirontott a cölö-pökkel körülvett szultáni tábornak. A vakmerő, az átgondolt stratégiát nélkülöző támadásról Th uróczy János – a valóságot kissé elferdítve – krónikájában így ír: „Mikor a törökök lovassága is megingott és fu-tásnak eredt, és csupán a császári tábor állt nagy fé-lelmek közepette a maga helyén, megszámlálhatatlan gyalogos csapattal: Ulászló király látva, hogy az el-lenséges lovasság fut, s hogy Amurát császár és tábo-ra reszket a félelemtől, a személyének védelmére ren-delt csapatot harcba indította, és miközben a vajda úr és a többiek vad küzdelemben csatáztak, megrohan-ta a császár táborát, teljesen meg akarta semmisíteni. A gyalogosok sűrű csapatai közé ért, azoknak nagy so-kasága rárohant, elnyomta őt csapatával együtt: el-esett. És ez nem remélt győzelemhez juttatta a már le-győzött és levert ellenséget, amely már egyáltalán nem reménykedett a győzelemben.”

A krónikás torzítása abból eredt, hogy jólle-het a csata kimenetele kedvezően állt a magyarok számára, a végső győzelemről még nem lehetett szó. Thuróczy feltehetően a csatában elesett királyt akarta felmenteni végzetes tettének bűne alól. Hi-

A törökverő Hunyadi János nagy csatái 1442–1456 között

B I R O D A L O M

NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

Nándorfehérvár

Szeged

Jajca Galambóc

Pirot

Orsova

Temesvár

Kruševac Niš

Szófia

Rigómező

Zlatica-szoros

Nikápoly Várna Suma

Drinápoly

Konstantinápoly

MO

L DV

A

E R D É L Y

T Ö R Ö K

H A V A S A L F ÖL D

I

BO

S Z N I A

F E J E D E L E MS É G

S Z L A V Ó N I A

HO

RVÁTH

ORSZÁG

S Z

E R

B I

AA hosszú hadjárat útvonala Az 1444. évi hadjárat útvonala Az 1448. évi hadjárat útvonala Az 1448. évi hadjárat útvonala

29

szen a janicsárokat a szultán nem vetette be. Min-denesetre a király akciója köddé foszlatta az utolsó reményeket is. Ulászló király és hű emberei mind egy szálig elestek a vakmerő támadás során. Ez a szerencsétlen esemény fordulatot hozott a küzdelem addigi, magyarok számára kedvező állásában. 1444. november 10-e a magyar történelem nagy tragédiái közé tartozik, hiszen Magyarország újra király nél-kül maradt.

Hunyadi csak nagy üggyel-bajjal tudott elmene-külni a csatatérről. Útja a Havasalföldön át vezetett Magyarország felé. Vlad Dracul román vajda em-berei azonban elfogták Hunyadit, ugyanis a szövet-ségeseit folyamatosan váltogató fejedelem ki akara-ta őt szolgáltatni a törököknek, ami a biztos halált jelentette volna számára. A hol ide, hol oda inga-dozó Vlad Ţepeşt csupán Hédervári Lőrinc nádor erélyes felszólítása, majd háborúval való fenyegeté-se térítette el szándékától. Vlad Dracul rövid távú érdekeit tartván szem előtt, a törökverőt nem adta át halálos ellenségének, éppen ellenkezőleg, ügyel-ve a biztonságára, egészen a magyar határig kísér-tette. Hunyadi szerencsésen megmenekült addigi pályafutásának legszerencsétlenebbül végződő csa-tájából. A gondviselés akarhatta így, hiszen rá még nagy feladatok vártak.

Hunyadi János a várnai csatában

A várnai csata

30

HUNYADI JÁNOS KORMÁNYZÓVÁ VÁLASZTÁSA

A főurak a király halála után belátták, hogy egyezségre kell jutniuk. Az 1445-ben össze-hívott országgyűlésen V. László elfogadása

és az ország átmeneti irányítása volt a fő téma. Ar-ra nem is gondoltak, hogy ne király irányítsa az or-szágot. A királyválasztás feltételeit azonban ők ha-tározták meg. V. Lászlót csak akkor fogadták volna el, ha a Szent Koronával együtt hazatér, s a magyar törvények szerint uralkodik. Ez természetesen a ko-ronázás megismétlését is jelentette volna. Ha ez nem történik meg, hangoztatták a főurak, akkor nemzeti királyt választanak. Tekintettel az átmene-ti helyzetre, amelyet nagyon rövid időben szabtak meg, hét főkapitányt választottak az ország élére. Hunyadi Jánost, Újlaki Miklóst, Rozgonyi Györgyöt, Guti Ország Mihályt, Bebek Imrét és Szentmiklósi Pongrácot az udvari pártból, a hajdan Ulászlót tá-mogató nemzeti pártból pedig Jan Giskrát, a huszita zsoldosvezért. Mindegyikük kapott az ország terü-letéből egy-egy darabot, amely fölött azonban nem volt korlátlan hatalmuk, ott a helyi nemességgel kellett egyezségre jutniuk, mielőtt bármilyen ügy-ben döntöttek volna. A tényleges hatalom továbbra is a királyi tanács kezében maradt, amelyben Hu-nyadi János mellett Hédervári Lőrinc nádor, Szécsi Dénes prímás, Újlaki Miklós és Rozgonyi György országbíró foglalt helyet. Hunyadi János addig el-ért pozícióit tovább erősítette azáltal, hogy barátját, a szellem emberét, Zrednai (Vitéz) Jánost a pápával kineveztette váradi püspöknek.

Mivel III. Frigyes nem adta ki a magyar rendek-nek sem V. Lászlót, sem a Szent Koronát, a magyar urak országgyűlést hirdettek meg. Az 1446 májusá-ban a Rákosmezőre összehívott országgyűlésen el-határozták, hogy kormányzót választanak. De ki legyen az, akit a nemesek közfelkiáltással elfogad-nak? A választás nem eshetett másra, mint az ország legnagyobb földbirtokosára, a Magyarország védel-mét eddig is sikeresen megoldó hadvezérre, Hunya-di Jánosra. Jóllehet, az országgyűlésen részt vettek V. László hívei is, de Hunyadi és támogatói – első-

Ehrenreich Sándor Ádám Hunyadi Jánosról készített portréja

sorban a köznemesség – elsöprő többségben voltak. A jogi formula szerint a közakaratot a köznemes-ség egyhangú szavazata jelentette. Hogy ez az egy-hangú szavazat meglegyen, a Hunyadi-párti főurak körbejárták az országgyűlésen részt vevő köznemesi csoportosulásokat, s Hunyadi megválasztására biz-tatták őket. Hunyadi János egyébként is népszerű volt, különösen a keleti országrészek köznemesei-nek körében. A főnemesek ezután eltávoztak az or-szággyűlés színhelyéről, s a magukra maradt köz-nemesség, az „ország közakarata” választott, amely végül Hunyadi Jánost kiáltotta ki kormányzóvá.

A frissen megválasztott kormányzó első teendője egy Ausztria elleni hadjárat megszervezése volt. Ér-demes felfigyelni arra, hogy Zsigmond halála után, különösen amióta a rendek megerősödtek, szinte minden évben összehívták az országgyűlést, s min-den fontos dologban ott döntöttek. Az országgyű-lés szerepe tehát már a 15. század derekán felértéke-lődött. Hunyadi János hadvezéri képességei mellett megmutatkozott politikai tehetsége is.

31

HUNYADI JÁNOS AUSZTRIA ELLENI HÁBORÚJA

A német király, III. Frigyes – akivel majd Mátyás is egész életében harcolni fog – nem tartotta be korábban vállalt kötele-

zettségeit. Nem adta vissza a magyaroknak az őket illető Szent Koronát, s továbbra sem volt hajlandó kivonulni Magyarország megszállt nyugati terüle-teiről. Hunyadi 1446 őszén, hogy helyreállítsa az eredeti állapotokat, hadba indult a „zsarnok” Fri-gyes ellen. A hadjárat nem titkolt birtokszerzési ak-ció is volt, amit bonyolított Ulrich von Zilli, ma-gyar nevén Cillei Ulrik stájer őrgróf beavatkozása. Az osztrák tartományúr vitában állt III. Frigyes-sel, de amikor önkényesen felvette a szlavón báni címet, szembekerült Hunyadival is. A kormányzó benyomult Ausztria területére, s még Bécsújhelyet (III. Frigyes kedvelt tartózkodási helyét) is elfoglalta.

Cillei Ulrik

A bécsújhelyi városháza homlokzatának falán, középen III. Frigyes német-római császár emléktáblája. A császár szíve-sen tartózkodott a városban

Hunyadi Bécsújhely elfoglalását megelőzően fel-dúlta Stájerországot és Karintiát, sőt hadaival a Cillei által birtokolt Szlavóniát is megtámadta. Átütő sikert azonban nem ért el. Legfőbb követelésének – hogy Frigyes adja ki a gyermek V. Lászlót, a magyar koro-na jogos örökösét – nem tudott érvényt szerezni.

Cillei Ulrikkal pedig csak azzal a feltétellel tu-dott egyezségre jutni, hogy kiskorú gyermekeiket – Hunyadi Mátyást és Cillei Erzsébetet – eljegyez-ték egymással. Nem könnyítette meg a kormány-zó helyzetét az sem, hogy az új nádor Garai László lett, a Hunyadi-ellenes párt vezére. Giskra, a Felvi-dék tekintélyes részének ura, pedig mint korábban is minden esetben, III. Frigyes mellé állt az oszt-rákok és a magyarok közötti politikai és fegyveres csatározásban.

Amikor a fegyverszünet eredményeként III. Fri-gyes 1447. február 2-án kivonta a seregeit Győrből – többek között ezt a várost is megszállva tartot-

32

minden hatalom a kormányzó kezében összpon

Hunyadi János birtokai 1456 ban

Hunyadi János

ta –, Hunyadit már a Havasalföldön találjuk. Az osztrák hadjárat nem volt eredményesnek mondha-tó, hiszen Frigyes megtarthatta többek között Sop-ron, Kőszeg, Borostyánkő, Rohonc, Léka, Szalónak, Dévény, Fraknó, Kismarton s még számos más vár és város tulajdonjogát. Pedig Hunyadi a tárgyalá-sok során közvetítő pápai legátusnak hangsúlyozta, hogy III. Frigyes makacssága, állandó viszálykodá-sa tartja őt vissza egy nagyobb törökellenes háború megindításától.

A kormányzó ennek ellenére egy pillanatig sem adta fel törökellenes politikáját. Elűzte székéből a törökbarát havasalföldi vajdát, s ezzel megerősítette a Balkánon a Magyar Királyság pozícióit.

Az ausztriai tárgyalóasztalnál eközben Vitéz Já-nos képviselte a kormányzót. Míg 1447-ben folytak az alkudozások Frigyessel, közben az év tavaszán összeült az újabb országgyűlés. Ezen pontosították a kormányzó hatáskörét, amely végeredményben Hunyadi számára kedvező volt, tekintettel arra, hogy ettől kezdve rendelkezhetett az összes királyi jövedelem felett. Ezzel együtt megszüntették az or-szágos főkapitányságokat, ami azt jelentette, hogy

-

tosult. Tovább nőtt a kormányzó tekintélye azál-tal is, hogy ezentúl kizárólag ő volt jogosult az or-szággyűlést összehívni. Ezen a ponton érhető tetten Hunyadinak a királyéhoz fogható hatalma.

-

Hunyad Déva

Létavár

Beszterce

Felsőbánya Szatmár Németi

Munkács

Debrecen

Tokaj

Túr

Hódvásárhely

Szabadka

Lippa

Temesvár

33

1448-ban a nyugati hatalmak biztatták Hunyadit – jelentős támogatást ígérve neki – a törökök elle-ni háborúra. Közülük is kitűnt Alfonz nápolyi király 100 000 forintos támogatásával. A segítség azon-ban vagy csak részben, vagy egyáltalán nem érke-zett meg. Hunyadi János 25 000 fős, zsoldosokból és néhány bandériumból álló seregével útra kelt a dé-li végek felé. Számíthatott még a havasalföldi vaj-da 8000 fős seregére, továbbá Brankovics György szerb despota és Szkander bég albán fejedelem tá-mogatására.

Amikor Hunyadi Rigómezőre érkezett, a török túl-erő elvágta a magyar sereget Szkander bég hadától, lehetetlenné téve a két sereg egyesülését. Hunya di csapatai élén Rigómezőn (Koszovón) 1448. októ-ber 18–19-én csapott össze a török túlerővel, és sú-lyos vereséget szenvedett. Pedig Hunyadi éjszakai támadásokkal is próbálkozott. A rigómezei csatá-ban odaveszett tizenöt főúr, Hunyadi híveinek szí-ne-java. A kormányzó is csak nagy nehézségek árán tudott elmenekülni a csatatérről. Megismétlődött a négy évvel korábbi eset, amikor Hunyadi a várnai csata után kis híján áldozatul esett az ingadozó ha-vasalföldi vajda, Vlad Ţepeş szeszélyének. Ezúttal a hol magyar, hol törökpárti Brankovics György fog-ságába esett. Végül a szerb despota Hunyadit csak 100 000 forintos váltságdíj és számos magyarorszá-gi vár és földbirtok átengedése fejében engedte el szendrői várából. Ráadásul a kormányzónak biz-tosítékként idősebb fiát, Hunyadi Lászlót túszként Szendrő várába kellett küldenie.

1449-ben a Hunyadi-párt Giskrával szemben pró-bált meg eredményt elérni, amikor a kormányzót egy sereg élén a Felvidékre küldte. A hosszúra nyú-ló csatározások azonban nem hoztak eredményt. Az 1450. március 28-án megkötött mezőkövesdi békében Giskra kezén maradtak a gazdag felvidé-ki kereskedő- és bányavárosok, mint például Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Selmecbánya, Körmöcbánya és Besztercebánya.

A birtokviszonyok azonban Hunyadi számára is kedvezően alakultak, hiszen a kormányzó az 1450-es években már mintegy 4 millió hold földbirtok-kal, 57 mezővárossal, mintegy ezer faluval és 28 várral rendelkezett.

Hunyadi csak úgy tudta kormányzói tekintélyét megtartani, hogy 1450 nyarán szövetségre lépett az ország legjelentősebb zászlósuraival. Garai nádor-ral és Újlaki Miklós erdélyi vajdával létrehozta a Hunyadi–Garai–Újlaki ligát. A 15. század derekán

Selmecbánya várfalai

Európa allegóriája. A színezett fametszet a 16. század második felében jelent meg, de témáját tekintve igaz Hunyadi korára is, amikor Európa a török ellen harcoló népek megmentőjének sze-repébe lép, de gyakorlatilag az ellenkezőjét teszi

34

a bárók rövid távú érdekeiknek megfelelően gyak-ran váltogatták ligabéli szövetségeseiket. Nem meg-lepő, hogy Garai László nádor 1448-ban Cilleivel és Brankoviccsal, 1453-ban pedig már Újlakival és Cilleivel kötött szövetséget, hogy fellépjen Hunya-di ellen.

Az 1440-es évek azonban nemcsak a bárók, ha-nem a köznemesség megerősödését, önállóságának növekedését is eredményezték. Bár a köznemesek függő viszonyban álltak a nekik földet és hivatalt adó főnemesekkel, nagy számuk miatt – Európában szinte egyedülálló módon – mégis jelentős kato-nai és politikai erőnek számítottak. Ennek köszön-hetően született meg a natio Hungarica, a „magyar nemzet” fogalma. Ez az erősnek, egységesnek tűnő állam a nyugati országok szemében viszont azzal

Allegória Hunyadi János alakjával. Andreas Nunzer kompozíciója a 18. század közepéről. A gazdag díszítésű képen Hunyadi János törökellenes harcainak egy képbe sűrített ábrázolása látható

volt egyenértékű, hogy a Magyar Királyság Európa védelmét testesítette meg a török ellen.

Európa nyugati fele – hogy a segítségnyújtás el-maradása miatt lelkiismeretét megnyugtassa – Ma-gyarországot a „kereszténység védőbástyája” címmel ruházta fel. Ehhez járult hozzá, hogy hazánk egy jelképpé vált hőst, egy törökverő vezért is fel tudott mutatni Hunyadi János személyében.

1452 márciusában a pápa Rómában császárrá ko-ronázta III. Frigyest. Hosszas politikai huzavona után, 1452 szeptemberében az újdonsült császár ki-adta a magyaroknak az 1440 óta fogva tartott trón-örököst, akit V. László néven a magyarok trónra emeltek. V. László újbóli megkoronázásával azon-ban véget ért Hunyadi János kormányzóságának időszaka.

35

V. LÁSZLÓ TRÓNRA LÉPÉSE

H unyadi 1453 januárjában lemondott ugyan kormányzói tisztéről, de kárpótlásul az or-szág főkapitányának tette meg őt az ifj ú

király, így a hatalom döntő része továbbra is a volt kormányzó kezében maradt. Hunyadi János birto-kában maradtak a királyi várak, uradalmak és ezek jövedelmei, s mindezek megkoronázásaként ekkor vette fel Hunyadi a Beszterce grófja címet. A Hu-nyadi-család befolyása azáltal is növekedett, hogy az immár 22 éves Hunyadi László zászlósúr és po-zsonyi főispán lett. A Hunyadi-család fejének a kö-zép-európai térségben már csak két riválisa maradt: a Szlavóniát uralma alatt tartó osztrák-stájer gróf Cillei Ulrik és a cseh Podjebrád György.

1453 nyarán ijesztő hír érkezett Európába, amely szerint május 29-én a törökök elfoglalták Kons-tantinápolyt. A hír Magyarországon is rémületet okozott. Ráadásul az ausztriai, csehországi és ma-gyarországi belviszályok tovább nehezítették az egyébként sem rózsás belső helyzetet.

Ennek az évnek októberében koronázták meg is-mételten a jogilag már 12 éve királyi címet viselő V. Lászlót. Luxemburgi Zsigmond király és csá-szár unokája biztosította az ország lakosságát, hogy megtarthatják régi szabadságukat és jogaikat, to-vábbá nem érheti őket sérelem birtokaik tekinte-tében. V. László komoly és őszinte kijelentései sem jelentettek semmit, hiszen teljes mértékben Cillei Ulrik befolyása alatt állt.

A koronázási ünnepségek befejeztével László ki-rály visszatért Bécsbe, Cillei védőszárnyai alá. Előt-te azonban Pozsonyban esküt tett az országnak és a Hunyadiaknak, hogy éberen fog őrködni Ma-gyarország ősi jogainak tiszteletben tartását, az or-szág jelenlegi állapotának megőrzését.

Részletek V. László 1453. évi dekrétumából 1. cikkely Hogy a király esküt tegyen Először: A király esküdjék meg, hogy Magyarországot országlakosaival együtt mindazokban a szabadságok-

V. László (1440-től, illetve 1453–1457)

ban és törvényekben, valamint elismert szokásokban, együtt és egyénenként, sértetlenül meg fogja tartani, amelyekben elődei, úgymint nagybátyja, Zsigmond császár úr és atyja, Albert úr ugyanezt az országot és lakosait megtartották és megoltalmazták. 1. § És hogy Magyarország határait nem fogja elide-geníteni, hanem tehetségéhez képest megvédi és az el-idegenítetteket visszaszerzi. 2. cikkely Az országgyűlés karai és rendjei hűségesküt fognak ten ni És viszont, a főpap urak, bárók, nemesek és előkelők és Magyarország többi hívei együtt és egyenként … köte-lesek … király uruknak esküt tenni. Arra, hogy hoz-zá állandóan hűségesek lesznek és neki engedelmesked-ni fognak. 4. cikkely A király mindenkinek megkegyelmez az ezelőtt elkö-vetett kihágásokért

36

Kegyeskedjék király urunk minden országlakosnak együtt és egyenként, valamint a Magyarország ko-ronájához tartozó, bármely rangú és rendű más em-bereknek, jelenlevőknek és távollevőknek egyaránt, mindazokra a sérelmekre és kihágásokra nézve, ame-lyeket boldog emlékezetű néhai Albert király úr halá-lának idejétől fogva mind a mai napig a királyi felség és koronája ellen bármi úton és módon véghezvittek és elkövettek, teljes kegyelmet és bocsánatot adni. 6. cikkely Az újonnan épített kastélyokat hűtlenség terhe alatt rom bolják le … minden új kastélyt … romboljanak le. 8. cikkely Hunyadi János kormányzó adományait megerősítik Azok az adományok, amelyeket a kormányzó úr a dekrétum erejénél fogva tett, maradjak érvényben. 10. cikkely Semmi adózás ne legyen Szokatlan adózások ezentúl semmi módon és semmi címen ne történjenek. 3. § Az előadott … cikkelyeknek … sértetlen megtar-tását, teljesítését és foganatos végrehajtását ígérjük és akarjuk.”

Hunyadi János arra az esetre is bebiztosította ma-gát, ha az ifjú király kikerülne a „látóköréből”. En-nek érdekében Vitéz Jánost a titkos kancellária ve-zetőjévé nevezték ki, s a hű szövetséges ettől kezdve állandóan V. László mellett tartózkodott.

V. László 1453 októberében Prágába ment, ahol

V. László esküje a Hunyadi-háznak

cseh királlyá koronáztatta magát. A koronázás so-rán az ifjú király a cseh rendeknek hasonló hűség-esküt tett, mint amilyet februárban Pozsonyban a magyar rendeknek.

Az új király szinte elárasztotta kegyeivel az or-szág észak-nyugati területeit továbbra is uraló cseh Gis krát, akinek zsoldosvezérei gyakori rablóhad-járatokkal sarcolták a Felvidéket. Különösen Axa-mit Péter zsoldoskapitány okozott sok gondot az ott élőknek. A magyar rendek a cseh husziták túlka-pásainak megfékezésére Hunyadi Lászlót küldték a Felvidékre, hogy tegyen rendet, ám sok sikert nem ért el.

Ausztriában Cillei okozott egyre nagyobb békét-lenséget, akit végül a rendek követelésére eltávolí-tottak V. László mellől. A nagyhatalmú Cillei Ul-rik szégyenszemre a bécsiek szidalmai közepette hagyta el az udvart.

A ligaalapítási kedv 1454-ben sem hagyott alább. Hunyadi azonban kimaradt a Garai és Újlaki ve-zette csoportosulásból. Bölcsen megvárta, míg ren-deződik az ausztriai helyzet, s ezt követően Cillei utódjával, Eizinger Ulrikkal és Podjebrád György-gyel, a csehek „Hunyadijával” kötött szövetséget. Hunyadi János azon kevesek közé tartozott, aki fel-ismerte, hogy Európára az igazi veszélyt a törökök jelentik. Ezért figyelmét a várhatóan kiújuló osz-mán háború felé fordította.

1454-ben még egy kényes belső konfl iktust is meg kellett oldania Hunyadinak. Hű embere, első szá-mú bizalmasa, Vitéz János, akit pedig ő nevezett ki a magas tisztségre, a király környezetében – ahova

Hunyadi küldte – politikai irányt váltott. V. László tit-kos kancellárjaként rávette a királyt arra, hogy az ország jövedelmei felett ne Hunya-di, hanem az országgyűlés és a király rendelkezzen. A kor-mányzati teendőket pedig a királynak és szűkebb taná-csának szerette volna aláren-delni. Vitéz János mindkét tervezete jelentősen csökken-tette volna Hunyadi befolyá-sát, melyet a főkapitány nem hagyott annyiban. Határo-zott fellépésével a volt kor-mányzó Vitéz Jánost visszaté-rítette saját táborába.

37

HUNYADI A TÖRÖKÖK ELLEN KÉSZÜL

H unyadi János felismerte, hogy a világhó-dító elhatározással Magyarország felé törő II. (Hódító) Mehmed (1451–1481) szultánt

a Balkánon kell és lehet megállítani. Konstantiná-poly elestének ijesztő példája arra ösztönözte Hu-nyadit, hogy megsegítse a szorult helyzetbe került Brankovics Görgyöt.

A szultán 1454 augusztusában megtámadta Szer-bia déli területeit. Hunyadi, seregei élén benyo-mult Szerbiába, és visszafordulásra kényszerítette II. Mehmedet. A törököknek ez már azonban csu-pán pillanatnyi megtorpanást jelentett. A szultá-ni hadakat nem lehetett feltartóztatni. Ezt igazolja, hogy 1455 nyarán szinte ellenállás nélkül elfoglal-ta Szerbia déli részét. II. Mehmed nemcsak kiváló hadvezér volt. Az ő művének tekinthetjük a Török Birodalom újkori szervezetének összekovácsolását.

III. Calixtus mint Siena városának patrónusa. Sano di Pietro festménye

II. Mehmed szultán, a világhódító

Képes volt rá, hogy uralkodásának három évtizede alatt egységes hatalommá szervezze az Oszmán Biro-dalmat. A hadsereg átalakításával létrehozta a török tüzérséget, amelynek döntő szerepe volt Konstan-tinápoly elfoglalásában. II. Mehmed 1453-ban a bi-rodalom fővárosát az ókori Bizánci Birodalom köz-pontjába, Bizáncba, azaz Konstantinápolyba tette át.

Hunyadi a keresztény hit védelmére, a keresztény Európa összefogására szólította fel a nyugati orszá-gokat. A szultán azonban tisztában volt vele, hogy egységes, erős európai keresztes hadtól nem kell tar-tania. A védőpajzs szerepét betöltő Magyarország újra magára maradt. Kedvezőnek tűnt az 1455-ben beállott változás, amikor V. Miklóst (1447–1455) a pápai trónuson a spanyol Borgia-családból szárma-zó III. Calixtus (1455–1458) váltotta fel. Az új pápa,

38

szemben elődjével, elkötelezett híve volt a törökök elleni küzdelmeknek. Ennek értelmében támogatta Hunyadi törökellenes szervezkedését is.

Hunyadi mint a hadsereg főkapitánya, teljes hatal-mat gyakorolhatott a magyar hadak két ága fölött. Az egyik hadsereg a király, a főnemesek, a zászlós-urak és a főpapok bandériumából, míg a másik a nemesi felkelőkből, illetve a telekkatonaságból állt össze.

Az ország lakossága azonban egyre ingerültebben reagált a mind gyakoribbá váló hadiadó kivetésé-re. Konstantinápoly elestének ijesztő híre azonban meggyőzte a kétkedők egy részét az újabb adók be-szedésének jogosságáról.

V. László az uralkodás, az ország bölcs irányítá-sának tekintetében semmiféle tehetséget nem mu-tatott fel. Kivéve a színlelést, az udvari intrikák ki-eszelését, amelyeknek viszont kiváló mestere volt. Ezt a sommás megállapítást III. Frigyes császár bi-zalmasa, Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Pius (1458–1464) pápa írta a fiatal királyról. Ez a királyi

Győr városában tartották 1455 nyarán a rendi ligák által szer-vezett tanácskozást, amelyen az ország legtekintélyesebb méltó-ságai jelentek meg

színlelés vezetett oda, hogy Hunyadit megbízták ugyan a főkapitányi teendők ellátásával, a befo-lyó jövedelmek elosztásába azonban nem szólhatott bele. Az adóbevételek elosztását, s az ország kor-mányzását egy 18 tagú tanács intézte. A tanács hat főpapból, hat főúrból és hat köznemesből állt.

Az 1455-ös év a török elleni szervezkedés jegyében telt el. III. Frigyes birodalmi gyűlést hívott össze Bécsújhelyre. Konstantinápoly eleste még a csupán saját érdekeit szem előtt tartó császárt is megren-dítette. A februártól áprilisig ülésező birodalmi gyű-lés a nagy fogadkozáson kívül azonban más ered-ményt nem hozott. A gyűlésnek V. Miklós pápa halála, továbbá III. Frigyes és a magyarok kiúju-ló ellentéte vetett véget. Talán az volt az egyetlen, kézzel fogható eredménye a találkozónak, hogy a magyar küldöttek itt ismerkedtek meg az itá-liai származású ferences prédikátorral, Giovanni Capestranóval (Kapisztrán Jánossal), akit meghívtak Magyarországra. (Ennek a kapcsolatnak nagy je-lentősége lesz majd a nándorfehérvári csatában.)

Mielőtt azonban Kapisztrán, a pápai udvar kép-viselője a sorsdöntő győri tanácsülésre megérkezett volna, Hunyadinak számolnia kellett belső ellen-zékével. Igaz, hogy Cillei Ulrik és Hunyadi János

39

1455 augusztusában megegyezett, amelynek ered-ményeként a tizenkettedik életévében járó Hunyadi Mátyás feleségül vette Cillei Erzsébetet. A két főúr viszályát azonban ez sem oldotta meg, tekintettel arra, hogy az ifjú feleség rövid idővel később meg-halt. Cillei – nem kevés rosszindulattal – azt híresz-telte, hogy Hunyadi János a koronára vágyik, s célja elérése érdekében mindenre képes. A bárók torzsal-kodása közepette II. Mehmed hatalmas haderővel készült Nándorfehérvár elfoglalására. Hunyadi Já-nos 100 000 fős hadsereg felállítását tervezte. Úgy számított, legalább ilyen nagyságú haderő szüksé-ges ahhoz, hogy a törököt végleg kiszorítsák Eu-rópából. Hunyadi János főkapitány saját költsé-gén 10 000 fegyveres felállítását tervezte, s hasonló haderőre számított Európa több keresztény államá-tól. A pápától 20 000, a magyar királytól szintén 20 000 fegyveres kiállításában reménykedett.

1455 őszére azonban végérvényesen kiderült, hogy Hunyadi magára maradt. Nem először történt meg, hogy a szövetséget ígérő keresztény ural-kodók, gazdag kereskedővárosok a döntő pil-lanatban visszaléptek. Hunyadi utolsó re-ménye az új pápa, III. Calixtus volt, aki trónra lépésekor esküt tett rá, hogy éle-tét a törökök Európából való kiűzésének szenteli. Törekvéseinek legkiválóbb segítő-je az a Kapisztrán János volt, aki latin nyel-vű szónoklatait határtalan lelkesedéssel és hittel intézte az emberekhez. Az egyszerű ma-

A pápai udvar az ima mellé fegyveres erőt is adott. Róma 1456 tavaszán erős flottát szerelt fel, hogy a keresztények a Földközi-tengeren is úrrá le-gyenek a törökök felett. Eközben azonban a törö-kök sem tétlenkedtek. II. Mehmed szultán 1456 nyarán 60-70 000 főnyi hadával, 200 hajóval, 300 ágyúval és számos ostromgéppel Nándorfehérvár alá érkezett.

V. László elrendelte ugyan a nemesi felkelést, de május végén Bécsbe távozott. Carvajol, a Budán tartózkodó pápai legátus sürgős segítséget kért a pápától. Velence, Milánó, Firenze, Genova hadai azonban nem mozdultak. Hunyadi összeszedett mintegy 200 kis sajkát, mert tudta, hogy kizárólag a Dunán juthat be a várba. Az összecsapásra mind-két fél készen állt. Az ütközet a magyar történelem egyik legfényesebb diadalát hozta.

gyar lakosok csak tolmácsok segítségével értették meg szavait, hiszen Kapisztrán egy szót sem tudott II. Pius emlékérme magyarul. Ennek ellenére a pápai küldött szug-gesztivitásával, személyes példamutatásával ezrével gyűjtötte a keresztesek táborába a parasztokat, kéz-műveseket, diákokat. II. Calixtus emlékérme

A pápa 1456 tavaszán a török veszélyre való fi -gyelmeztetésül új imát rendelt el, amelyet dél-ben kellett elmondani. A keresztény hívőket a pogány ellen mozgósító imára harangszó-val figyelmeztették. (A harangszó és a dé-li ima valóban lelkesítő volt, amely részben hozzájárult ahhoz, hogy Nándorfehérvár vé-dői fényes győzelmet arattak a törökök felett. Ez a harangszó is segítette Kapisztránt és ke-reszteseit a döntő ütközetben.)