a magÁn-erdŐgazdÁlkodÁsi szektor kialakulÁsa És...
TRANSCRIPT
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Erdőmérnöki Kar Erdőgazdálkodási és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola
Erdővagyon-gazdálkodás (E3) program
Schiberna Endre doktori szigorlatának írásbeli dolgozata
A MAGÁN-ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKTOR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE
Témavezető: Dr. Héjj Botond
2003.
TARTALOMJEGYZÉK ÁBRAJEGYZÉK ........................................................................................................................................................ 3 TÁBLÁZATJEGYZÉK................................................................................................................................................. 3 Rövidítések ............................................................................................................................................................. 4 1. Bevezetés...................................................................................................................................................... 5 2. Az erdőgazdálkodás egyszerű intézményi modellje.................................................................................... 5
2.1. Az erdőgazdálkodási tevékenység ..................................................................................................... 6 2.2. A tulajdonos......................................................................................................................................... 6 2.3. A gazdálkodó ....................................................................................................................................... 6 2.4. A kivitelező........................................................................................................................................... 7 2.5. Igazgatás ............................................................................................................................................. 7 2.6. Az erdőgazdálkodási ágazat szektorszerkezete................................................................................ 7
3. A magyar erdőgazdálkodás 1990 előtt ....................................................................................................... 8 4. A magán-erdőgazdálkodás kialakulása és elmúlt egy évtizedes fejlődése............................................... 9 5. A magán-erdőgazdálkodási szektor jelenlegi intézményi felépítése .......................................................10
5.1. Tulajdonosi szerkezet .......................................................................................................................10 5.2. Tulajdonszerkezet .............................................................................................................................11 5.3. Gazdálkodói szerkezet......................................................................................................................12
5.3.1. Az erdőgazda ...........................................................................................................................12 5.3.2. A bejelentett erdőgazdálkodó .................................................................................................12 5.3.3. A szakirányító...........................................................................................................................13 5.3.4. A magán-erdőgazdálkodási szektorban előforduló szervezeti formák.................................13
6. A magán-erdőgazdálkodási szektor gazdasági helyzete és potenciálja.................................................16 6.1. A magán-erdőterület adottságai........................................................................................................16 6.2. A magán-erdőgazdálkodók tevékenysége ........................................................................................18
7. Problémák és megoldások.........................................................................................................................21 7.1. Az információ hiánya és az integrátori hálózat.................................................................................21 7.2. Rendezetlen gazdálkodás..................................................................................................................23
IRODALOMJEGYZÉK .............................................................................................................................................24 1. számú melléklet...............................................................................................................................................27 2. számú melléklet...............................................................................................................................................31 3. számú melléklet...............................................................................................................................................33 4. számú melléklet...............................................................................................................................................34 5. számú melléklet...............................................................................................................................................35 6. számú melléklet...............................................................................................................................................36 7. számú melléklet...............................................................................................................................................37 8. számú melléklet...............................................................................................................................................38
2
ÁBRAJEGYZÉK
1. ábra: Az erdőgazdálkodás intézményi modelljének szemléltetése ................................................................ 8 2. ábra: A magyarországi erdőterületek tulajdonmegoszlása a magánosítás előtt ........................................... 8 3. ábra: Magyarország erdőterületének tulajdonforma szerinti megoszlása ..................................................... 9 4. ábra: A magán-erdőtulajdon megoszlása az erdőbirtok nagysága szerint ...................................................11 5. ábra: Az erdőterületek megoszlása az erdőtest jellege szerint az egyes tulajdoni csoportokban..............12 6. ábra: A tulajdonos, a haszonélvező és a bejelentett erdőgazdálkodó jogi kapcsolatai önálló gazdálkodás,
bérlet és megbízás esetén.........................................................................................................................13 7. ábra: A magán-erdőgazdálkodói formák gazdálkodási területe és változása 1997-2003 között ..............14 8. ábra: Az erdőgazdálkodási ágazat szektorszerkezete...................................................................................15 9. ábra: Az egyes erdőgazdálkodási formák átlagos üzemmérete....................................................................15 10. ábra: Magyarország megyéi erdőterületének tulajdonforma szerinti megoszlása....................................16 11. ábra: Az egyes fafaj(csoport)ok területének megoszlása tulajdonformák szerint.....................................17 12. ábra: Az egyes tulajdonformákba eső erdőterületek fatermőképesség szerinti megoszlása...................17 13. ábra: Elsődleges rendeltetés megoszlása az egyes tulajdonformák területében .....................................18 14. ábra: A 2001-2010 között vágásérett állományok fatérfogat-megoszlása fafaj(csoport)ok szerint........18 15. ábra: Kitermelt fatérfogat az állami és magántulajdonú erdőterületen 2002-ben...................................19 16. ábra: Véghasználati fakitermelések fafaj(csoport)ok szerint .....................................................................19 17. ábra: Magyarország erdősültsége és a magán-erdőgazdálkodási szektorban, a 2001/2002. tenyészeti
év erdőtelepítésének területi kiterjedése .................................................................................................20 18. ábra: Erdősítési hátralékok alakulása..........................................................................................................21 19. ábra: Erdőgazdálkodási integrátorok elhelyezkedése Magyarországon ....................................................22 20. ábra: Magyarország nem regisztrált gazdálkodójú magán-erdőterületeinek eloszlása ............................23 21. ábra: fafaj(csoport)ok szerinti területmegoszlás a különböző tulajdonformákban...................................38 22. ábra: Az egyes tulajdonformák terület és folyónövedék arányai ................................................................38 23. ábra: A 2001-2010 között vágásérett állományok hektáronkénti véghasználati fatérfogata..................38 24. ábra: Fakitermelések és fakitermelési lehetőségek fahasználati módok és tulajdonformák szerint......39 25. ábra: Erdőtelepítések és erdőfelújítások területe az állami és a magánszektorban 2001/2002. tenyészeti évben ................39 26. ábra: A 2001/2002 tenyészeti évben végrehajtott erdőtelepítések fafaj-szerkezete a magánszektorban ............39
TÁBLÁZATJEGYZÉK 1. Táblázat: A magán-erdőtulajdonosok jellemzői (2001-es állapot) ...............................................................11 2. Táblázat: Csemetekertek száma és területe tulajdonforma szerint 2002. évben.......................................21 3. Táblázat: Magyarország erdőgazdálkodási célú területeinek megoszlása a gazdálkodók és a tulajdonosok szerint36 4. Táblázat:Magyarország megyéinek sorrendje az erdőterületben megjelenő egyes tulajdonformák aránya szerint ..37
3
Rövidítések ÁESZ: Állami Erdészeti Szolgálat FVM: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Evt.: 1996. évi LIV. törvény - Az erdőről és az erdő védelméről Ptk.: 1959. évi IV. tv – A Polgári Törvénykönyvről Tftv.: 1994 LV. tv – A termőföldről Vhr.: a jelölt törvény hatályos végrehajtási rendelete
Definíciók a szerző értelmezésében
Erdőgazda: olyan gazdasági alany, akinek vagy amelynek gazdasági tevékenysége az erdő hasznainak szedésére irányul, és a haszonélvezet mellett viseli a gazdálkodás kockázatait. Bejelentett erdőgazdálkodó: az ÁESZ által ilyen minőségben nyilvántartásba vett magánszemély vagy szervezet. Szakirányító: Az Evt. X. fejezet szerint az a magánszemély, aki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter által előírt erdészeti szakképesítéssel rendelkezik, vagy az a szervezet, aki ilyen személyt foglalkoztat, és az ÁESZ ilyen minőségben nyilvántartásba vette (Lásd 1. sz. melléklet) Erdőgazdálkodás (mint tevékenység): az erdőgazda, a bejelentett erdőgazdálkodó és a szakirányító feladatainak elvégzése. Erdőgazdálkodási szolgáltatás: a bejelentett erdőgazdálkodó és/vagy a szakirányító feladatainak ellátása szerződés alapján. Egyéni gazdálkodó: Az Evt. Vhr. 16. § szerint: „Egyéni erdőgazdálkodó az, aki a kizárólagos tulajdonában, haszonélvezetében vagy vagyonkezelésében levő és az erdészeti hatóság által önálló erdőgazdálkodásra alkalmasnak minősített erdőterületen maga gazdálkodik.” (Lásd 1. sz. melléklet) Önálló gazdálkodó: a saját tulajdonán gazdálkodó egyéni gazdálkodó. Nem regisztrált (gazdálkodó): az ágazati statisztikákban „rendezetlen” vagy „működésképtelen” megnevezéssel jelölt erdőterület, amelyre erdőgazdálkodót az ÁESZ nem vett nyilvántartásba.
4
„A magyar magán-erdőgazdálkodásnak nincs múltja, csak régmúltja. És jelene kezd lenni.”
Luzsi József
1. Bevezetés A magán-erdőgazdálkodói szektor alatt a legtágabb értelemben az erdőgazdálkodási ágazat azon szereplőinek összességét értjük, akik magánszemélyek, vagy amely szervezetek legalább részben magántulajdonban vannak. Az így kialakított magán-szektor magában foglal erdőtulajdonosokat, erdőgazdálkodókat, és az erdészeti munkák kivitelezőit is, akik kapcsolatban vannak az ugyanezen feladatokat végző állami és közösségi tulajdonú szervezetekkel. Az erdőgazdálkodási ágazat tulajdonjelleg szerint elkülönített szektorai tehát összefonódnak, az erdőgazdálkodás értékteremtő folyamatában váltakozva is megjelenhetnek. A magán-erdőtulajdon által kijelölt magánszektorban például vannak nem magán vagy nem magántulajdonú erdőgazdálkodók, ugyanakkor az állami tulajdonú erdőterületeken magánvállalkozók végzik el az erdőgazdálkodási munkákat. Mégis, amikor az erdőgazdálkodási ágazat magánszektoráról további pontosítás nélkül beszélünk, akkor egy viszonylag jól körülhatárolt erdőterületre, tulajdonosi és gazdálkodói körre gondolunk: azokra az erdőterületekre, amelyek magántulajdonban vannak, és a bejelentett erdőgazdálkodó is magánszemély, vagy magántulajdonú szervezet. A későbbiekben ki fog derülni, hogy az összefonódások ellenére ez az elhatárolás elfogadhatóan tiszta képet ad, éles határvonalakkal, és mind a tulajdonosok, mind a gazdálkodók magánérdekelt körének túlnyomó részét lefedi. (Lásd 8. ábra és 6. sz. melléklet 4. táblázat) A magán-erdőgazdálkodási szektor fenti körülírásából kiderül, hogy az erdőgazdálkodási kivitelezés nem szerepel az ismérvek között. Ez egyrészt érthető, mivel az egyes munkák kivitelezési megoldása mindig eseti döntés eredménye, ezért ezek a kapcsolatok kevésbé állandóak, mint a tulajdonos és a gazdálkodó esetében1. Másrészt azzal jár, hogy az erdőgazdálkodás magánszektorával kapcsolatos elemzésekben ez a tevékenység nem elég részletezettséggel tárgyalt. Ennek felismerése ellenére, ez a dolgozat sem tesz másként, és a vizsgálat középpontjába a fent meghatározott -sokkal inkább magán-erdőgazdálkodóinak nevezhető- magán-erdőgazdálkodási szektort helyezi. Ennek oka, hogy sem szakirodalmi, sem statisztikai források nem állnak rendelkezésre olyan részletezettséggel, amely alapján lényegi megállapításokat tehetnék, ezért ez a kérdéskör nem kerül tárgyalásra. Hasonlóképpen jártam el a magyar magán-erdőgazdálkodási ágazat nemzetközi példákkal való összehasonlításával kapcsolatban is. Megítélésem szerint, a nemzetközi kitekintés akkor nyerne csak értelmet, ha mind a hazai, mind a külföldi körülmények teljes részletességgel ismertek volnának, és nem csak a nagyvonalú statisztikák, hanem az azokat alakító erők, motivációk is összevethetők lennének. Ez azonban még a következőkben bemutatásra kerülő magyarországi magán-erdőgazdálkodásról sem állítható minden tekintetben. Nem ismerjük például az erdőbirtokok olyan lényeges tulajdonságait, mint a közös tulajdon kiterjedése, vagy a tulajdonosok és a gazdálkodók kapcsolatrendszerét. A statisztikák magyarázó okok nélküli bemutatása nem növelné a dolgozat alaposságát, ezért nem kerülnek bemutatásra. 2. Az erdőgazdálkodás egyszerű intézményi modellje2 Az erdőtulajdon használatához több érdekelt félnek kell döntéseket hoznia és együttműködnie annak érdekében, hogy az erdőgazdálkodás jogszerű keretek között végbemehessen. A bemutatásra kerülő modell azt vázolja fel, hogy a gazdálkodás érdekében történő együttműködés milyen lehetséges formákban, és mely feltételek teljesülése mellett jöhet létre. Egyúttal be szeretném mutatni azt a gondolkodási keretet, ami a későbbi tárgyalás logikai vázát szolgáltatja. A modell felépítésében tükröződik, hogy a leglényegesebb kérdés az erdőgazdálkodási tevékenység definiálása, amit azáltal érünk el, hogy meghatározzuk: kit tekintünk az erdő használójának, ki foglalkozik lényegében az erdővel3, kinek milyen hatása van rá? Ez a modell célja, eszköze pedig a szerepkörök kialakulásának döntési lehetőségeken alapuló vizsgálata.
1 Ez csak a tevékenységek jellegéből származó, vizsgálatokkal alá nem támasztott feltételezés. 2 A modell lényegi elemei Dr. Lett Béla megállapításain alapulnak.[Lett, 2003. II. fejezet 8. oldal] 3 Ez a kérdésfeltevés hasonlatos a vállalatelmélet megbízó-ügynök problémájára, aminek lényege, hogy bár a vállalat a tulajdonosoké, a működésre gyakorolt hatás szempontjából a menedzsmentnek jut a lényegi szerep. [Chikán, 1998. 63. oldal]
5
2.1. Az erdőgazdálkodási tevékenység
Az erdőgazdálkodás fogalma három, funkcionálisan elkülönülő részterületet takar: (zárójelben a tevékenységet végző elnevezése, melyeket a dolgozat elején definiáltam):
• gazdálkodás az erdő javaival és hasznaival, gazdálkodási eredmény elérése és kockázatainak viselése (erdőgazda)
• az erdővel, mint közérdekeket is szolgáló tulajdonnal szemben támasztott törvényi szabályoknak való megfelelés (bejelentett erdőgazdálkodó)
• az erdőgazdálkodási szakismeretek alkalmazása, szakszerű gazdálkodás (szakirányító)
Amikor erdőgazdálkodásra gondolunk, ezeknek a funkcióknak az ellátását értjük. A fenti sorrend egyben hierarchia is, amiben az első jelenti a legfontosabb elemet. Az erdőgazda tevékenysége fejezi ki az erdővel való „lényegi foglalkozás”-t, mivel ez, az a tevékenység, ami a gazdálkodás céljához kötődik, nem pedig velejárója, mint a másik kettő.
2.2. A tulajdonos
Abból a feltételezésből indulok ki, hogy a tulajdonos azért rendelkezik erdőtulajdonnal, mert annak hasznaiból valamilyen formában részesedni akar, márpedig minél nagyobb mértékben, ami együtt jár a gazdálkodási funkciók minél nagyobb arányú ellátásával.
Amennyiben a gazdálkodási szándék megvan, azt csak a képességek korlátozhatják, ezért a magán-erdőgazdálkodói szektor szerveződésének kiindulópontja a tulajdonos (vagy tulajdonosi közösség) képessége, beleértve az erdőgazdálkodási tevékenységgel szemben támasztott jogszabályi előírásoknak való megfelelést is. A tulajdonos (vagy tulajdonosi közösség) gazdálkodási képességei az alábbi, az erdőgazdálkodás részfunkcióinak megfeleltethető kérdésekkel írhatók körül:
• fel tudja-e vállalni a gazdálkodási kockázatokat? • eleget tud-e tenni a bejelenttet erdőgazdálkodó feladatainak? • megvan-e az erdőgazdálkodási munkák szakirányítására előírt végzettsége?
Ezek a képességek határozzák meg azt, hogy a gazdálkodás mely funkcióit tarthatja meg magánál, és melyeket kell átadnia más szereplőknek. Az egyes tulajdonosok (tulajdonosi közösségek) e három területen eltérő képességekkel rendelkeznek, és az erdőtulajdonos – erdőgazdálkodó kapcsolatok ezek szerint fognak kialakulni.
2.3. A gazdálkodó
Az erdőtulajdonosnak első sorban arról kell döntenie, hogy erdeje hasznainak szedését meg tudja-e, meg kívánja-e tartani, vagy ellenérték fejében lemond róla, például haszonbérleti szerződés keretében. Ekkor dől el, hogy ki lesz az erdő tényleges gazdája, az erdőgazda, de csak akkor, ha ennek a funkciónak a megtartása vagy átadása tartós4.
Osztatlan közös tulajdon esetén a tulajdonosi döntéseket nem egyetlen embernek, hanem a tulajdonosi közösségnek kell meghozni a közös tulajdonra vonatkozó mindenkori jogszabályoknak megfelelően.
Az erdőgazdálkodás további funkcióiról valójában nem is a tulajdonosnak, hanem az erdőgazdának kell döntést hoznia, aki természetesen lehet a tulajdonos is, de akkor már a döntését erdőgazdai minőségében hozza meg.
Az erdőgazdálkodás tevékenységi hierarchiájában a törvényi előírásoknak való megfelelés következik, ami azért forr szorosan össze az erdőgazda tevékenyégével, mert olyan kötelezettségek teljesítéséről van szó, amelyek egyrészt kihatnak a gazdálkodásra (fahasználat engedélyezése), meghatározzák annak módját (sarjaztatás tiltása), másrészt teljesítésüknek anyagi vonzatai vannak (például erdőfelújítási kötelezettség). Az említett előírások vállalását ezért nem lehet teljesen elszakítani a gazdálkodástól. A kötelezettségeket
4 Nem egyértelműen értelmezhető fogalom, tartósnak értem a legalább egy vágásfordulóra, vagy a határozatlan időre történő átadást azért, mert az erdővel való mindenféle foglalkozásról (művelés, használat) történő egységes lemondás szándékát jelzi.
6
vállalónak legalább annyi jogkört át kell adni, amennyi a vállalások teljesítéséhez szükséges, vagy más módon garantálni kell, hogy önhibáján kívül ne érhesse hátrány. Felmerülhet a kérdés, hogy miért vállal át valaki kötelezettségeket az erdőgazdától, azok miért nem közvetlenül az erdőgazdát terhelik minden esetben. Erről lásd az 5.3.2. fejezetet!
Az erdőgazdálkodási tevékenységhierarchia legalsóbb tagja a szakirányítás, azaz az erdőgazdálkodási szakismeretek alkalmazása. Ez egyrészt törvényi kötelezettség annak érdekében, hogy a gazdálkodó ne vétsen mások számára is káros hibákat (például tűzvédelmi pászták szakszerűtlen kialakítása), másrészt a gazdálkodó érdeke, hogy tevékenységében felhasználja a gazdálkodás hatékonyságát és biztonságát javító ismereteket.
A gazdálkodás (a javak hasznosítása), az igazgatási követelményeknek való megfelelés (törvényi kötelezettségek teljesítése), és a szakirányítási feladatok ellátása (a szakértelem bevonása) mégha hierarchikus rendbe is állíthatók, együtt jelentik az erdőgazdálkodást, mint tevékenységet. Ez a funkcionális felbontás természetesen nem örökérvényű, hanem a jelenlegi feltételekhez és követelményekhez alkalmazkodik, és sugallja, hogy a részterületek ellátása nem feltétlenül ugyanazon szereplő feladata.
2.4. A kivitelező
Az 1990-es évek első feléig erdőgazdálkodási munkákkal kapcsolatos döntési, tervezési és szakmai felügyeleti feladatok ellátása mellett az erdőgazdálkodási tevékenység fogalmába tartozott az erdőgazdálkodási munkák elvégzése, a kivitelezés is. Az állami erdészeti részvénytársaságok az 1990-es évek második felében, részvénytársasággá alakulásukat követően leépítették fizikai dolgozói létszámukat. Az elbocsátott dolgozók egy része az erdőgazdálkodási részvénytársaságok segítségével képes volt olyan vállalkozások alapítására, amelyek ugyanazokat a feladatokat látták el nagyjából ugyanazokkal a gépekkel, mint korábban, de már nem munka-, hanem vállalkozói szerződés alapján. Ez az átalakulás egybeesett a magánerdő-birtokok kialakulásával, ami megkönnyítette a magán-erdőgazdálkodás kialakulását azáltal, hogy a tulajdonosoknak, vagy az erdőgazdálkodóként megjelenő szakembereknek nem feltétlenül kellett rendelkezni saját eszközökkel vagy tőkével az erdőgazdálkodási munkák elvégzéséhez.
2.5. Igazgatás
Az erdészeti igazgatás feladata, hogy felügyelje az erdőgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok betartását. Ezeknek a szabályoknak egy igen lényeges csoportja, az erdők közcélú funkcióinak fenntartását garantáló rendelkezések.
Ezt a feladatot az ÁESZ látja el: a gazdálkodókat és a szakirányítókat nyilvántartásba veszi, ellenőrzi a gazdálkodási terveket és végrehajtásukat, kiszabja az erdőgazdálkodók befizetési kötelezettségeit, és működteti az ágazat pályázati rendszerét.
2.6. Az erdőgazdálkodási ágazat szektorszerkezete
Az erdőgazdálkodási ágazat szereplőit három csoportra oszthatjuk:
• az állam • a magánszektor • a közösségi intézmények
Az állam több szerepben is megjelenik az erdőgazdálkodási ágazatban. Elsődleges feladata az erdészeti igazgatás rendszerének fenntartása, de emellett tulajdonos és gazdálkodó is, az erdőgazdálkodási munkák kivitelezésében azonban alig vállal szerepet. Ez egyes funkciókat egymástól elkülönült szervezeteken keresztül látja el. Széleskörű szerepvállalásának nagyon sok oka van, amelyek közül a legfontosabb a foglalkoztatáspolitikai célok elérése és az erdővel kapcsolatos közérdekű célok érvényre juttatása.
A magánszektor az igazgatást kivéve minden funkció ellátásában megtalálható, az erdőgazdálkodási munkák kivitelezésében pedig csaknem kizárólagos szerepe van.
A közösségi szektor (egyházak, önkormányzatok, közalapítványok) előfordulása a tulajdonosi és a gazdálkodói szerepkörben jellemző, de az ágazat egészét tekintve jelentősége csekély (tulajdonarányát tekintve kevesebb, mint 1%, lásd 3. ábra).
7
1. ábra: Az erdőgazdálkodás intézményi modelljének szemléltetése (szerző saját munkája)
3. A magyar erdőgazdálkodás 1990 előtt
Az 1989-90-ben bekövetkezett politikai rendszerváltás és az azt követő gazdasági átalakulás előtt a magyar erdőgazdálkodás jellemzően nagyüzemi keretek között zajlott, nagyobb részben az állami erdőgazdaságok, kisebb részben mezőgazdasági termelőszövetkezetek és egyéb gazdálkodók részvételével, összesen mintegy 1 millió 690 ezer hektáron [ÁESZ, 1996. 21. oldal].
6%
31%
1%
62%
Állami erdőgazdaságok Egyéb állami MGTSZ erdők Egyéb nem állami
1991.I.1.
2. ábra: A magyarországi erdőterületek tulajdonmegoszlása a magánosítás előtt
Adatok forrása: [ÁESZ, 1996. 21. oldal]
A gazdálkodás egységei az erdészetek voltak, amelyek egyesítették magukban a gazdálkodás, a szakirányítás és a kivitelezés feladatait. Az klasszikus erdészetek az állami erdőgazdaságok szervezeti egységei, de a feladatok azonos szervezeten belüli ellátása mindenhol általános volt.
Az ágazatot központi tervezés és irányítás jellemezte, egyrészt azáltal, hogy az állami erdőgazdaságok (amelyek az erdőterület 62%-án gazdálkodtak, lásd 2. ábra) a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) irányítása alá tartoztak, másrészt a szintén MÉM szervként működő Erdőrendezési Szolgálat teljes erdőterületre vonatkozó üzemterv készítési tevékenysége által. Az üzemterv szerinti gazdálkodást az Erdőfelügyelőség ellenőrizte, és ellátta az egyéb ágazati igazgatási feladatokat.
Az erdészeti politikai célkitűzések, mint például a mindenkori erdőtelepítési tervek, végrehajtása a tervgazdálkodási rendszer irányító mechanizmusain keresztül történt, és bár az ágazat rendszerváltás előtti eredményei elmaradtak az ’50-es és ’60-as években megvalósult nagy volumenű erdőtelepítések5 sikereitől, kialakult az a kép, hogy az erdőterületnek az ország érdekei szerinti további növelése és tartamos erdőgazdálkodás folytatása csak egy ilyen, területileg és funkcionálisan koncentrált, felülről irányítható rendszerben valósulhat meg6.
5 20-25 ezer ha/év 6 A nagyterületen egységes erdőgazdálkodás eszménye, és az állami szerepvállalás, mint a tartamos erdőgazdálkodás garanciája független a szocialista kollektivizmustól, annak gyökerei a XIX. század erdőgazdálkodási reformjaiból erednek. [Lengyel, 1999.]
8
4. A magán-erdőgazdálkodás kialakulása és elmúlt egy évtizedes fejlődése
Pontosan 10 évvel ezelőtt kezdődött a magyar piacgazdaság alapjait megteremtő privatizáció, ami a megelőző vagyonnevesítési folyamattal együtt az erdőgazdálkodási ágazat tulajdoni és gazdálkodói szerkezetének átalakulását is eredményezte. 1991-ben az erdőterület 69%-a állami, 31%-a pedig szövetkezeti tulajdonban volt, az ország teljes erdővel borított területe 1,69 millió hektárt tett ki. [ÁESZ, 1996. 21. oldal] A magánosítási folyamat során a korábbi szövetkezetek vagy megszűntek, vagy átalakultak. A szövetkezeti csoporttulajdon törvényben (1992. évi II. tv) meghatározott részét nevesítették, illetve a másik része a korábban állami tulajdonú, privatizációra kijelölt erdőterületekkel együtt kárpótlással magánkézbe került (1991. évi XXV. tv.). A magánosítás utáni magán-erdőtulajdon 80%-a származott a korábbi szövetkezeti földekből, és 20%-a a korábban állami tulajdonból. 2001-ben az 1,82 millió hektár erdőterületből az állami tulajdon részaránya 58%, a magántulajdoné 41%, a közösségi tulajdoné pedig 1%. [ÁESZ, 2001. 21. oldal]
58%
41%
1%
Állami tulajdon Magántulajdon Közösségi tulajdon
2001.I.1
3. ábra: Magyarország erdőterületének tulajdonforma szerinti megoszlása Adatok forrása: [ÁESZ, 2001. 25. oldal]
A tulajdoni szerkezet megváltozása együtt járt a gazdálkodói szervezetek részleges feloszlásával illetve átalakulásával, és így a bemutatott modell szerinti erdőgazdálkodási folyamat, ami a tulajdonosi döntéstől kiindulva az erdőgazdálkodási funkciók teljesítésén keresztül halad, teljesen elölről kezdődött. A privatizációs folyamat kezdetétől (1993) a tulajdon birtokbaadásának lezárulásáig (1998) öt évre volt szükség, és az azóta eltelt újabb öt év sem volt elég arra, hogy a már rendezett tulajdonviszonyok mellett a magánszektor teljes területén meginduljon a jogszerű gazdálkodás. Az átalakulás elhúzódó folyamata miatt ma is mintegy 300 ezer hektáron, Magyarország erdőterületének 15%-án hiányzik a bejelentett erdőgazdálkodó. (Lásd 6. sz. melléklet)
A privatizációs folyamat elsődlegesen politikai indíttatású volt,7az emberek birtoklási vágyának kielégítését szolgálta, és nem fordított figyelmet arra, hogy az átmenet alatt és után is érvényesüljenek az erdőgazdálkodási szakmai alapelvek, folyamatos lehessen az erdőgazdálkodás hatósági felügyelete. A privatizáció jogszabályi háttere csak a tulajdonváltozást érintette, nem foglalkozott a privatizáció során kialakult tulajdonszerkezet működőképességével.
Az erdőgazdálkodásban megjelenő új tulajdonformák, és körülmények a jogi szabályozás megváltoztatását tették szükségessé. Ezért 1994-ben illetve 1996-ban négy lényeges törvény került elfogadásra:
• 1994. évi XLIX. tv – Az erdőbirtokossági társulatról • 1996. évi LIII. tv. – A természet védelméről • 1996. évi LIV. tv. – Az erdőről és az erdő védelméről • 1996. évi LV. tv. – A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról
Az új szabályozás magán hordozta a rendszerváltás előtti szemléletet (területi és feladat koncentráció), és tévesen mérte fel, illetve nem vette figyelembe az új tulajdonosok igényeit (tulajdonnal való rendelkezés szabadsága). A szakmai alapelvek folytonosságát társulási kényszer előírásával kívánta elérni,8ami
7 A gazdaság magántulajdonra való alapozása más módon is végbemehetett volna, amelyekkel például a gazdálkodás folytonosságát jobban elő lehetett volna segíteni. 8 2000.VII.3.-ig az Evt. Vhr. 13.§ (2) c. pontja szerint:
9
azonban távol állt a tulajdonosok szándékaitól, és nem is volt szükségszerű még akkor sem, ha társulás alatt a hatóság előtti közös képviseletet kell érteni.(Erről bővebben lásd 5.3. pont)
A tulajdonváltás alatti és utáni folyamatos hatósági felügyelet érdekében mindössze annyit kellett volna csak elérni, hogy addig, amíg a jogszabályoknak megfelelő gazdálkodás feltételei nem állnak fenn, ne kerülhessen az erdő az új tulajdonos birtokába, de emellett nem szabadott volna fenntartani az erdőtulajdonos jogait indokolatlanul korlátozó, társulásra vonatkozó szabályokat sem.(Evt. Vhr. 14.§ (2) c Lásd 7 lábjegyzet bejegyzés).
A magán-erdőgazdálkodási szektor fejlődését meghatározta, hogy az új tulajdonosoknak nem voltak ismereteik az erdőgazdálkodás igazgatási rendszeréről, törvényi szabályozásairól, és a gazdálkodás szakmai kérdéseiről sem. Azokban az esetekben, amikor az erdőterületek a tulajdonváltással nem darabolódtak fel, vagy valamilyen módon sikerült a korábban alkalmazottként dolgozó szakembereknek –saját érdekükben is- az új tulajdonosokat és birtokaikat együtt tartani, a gazdálkodás hamar megindulhatott. Ilyen szervező erő hiányában azonban ez a folyamat megtorpant, annak ellenére, hogy a közös gazdálkodói szervezetek (erdőbirtokossági társulat vagy erdőszövetkezet) alapítását az állam az alapítási költségek részbeni (80%) átvállalásával és forgóeszköz feltöltéssel is támogatta.
A megtorpanás jól látható abban, hogy a rendezetlen, bejelentett erdőgazdálkodóval nem rendelkező erdőterület még mindig jelentős, és alig csökken.9 A rendezetlen erdőterületekre vonatkozóan nincsenek ugyan világos kimutatások, hogy milyen tulajdonosi kört érint, mik a meghatározó okok stb., de feltételezhető, hogy a gazdálkodó bejelentésének elmulasztása, ami a kötelezettségek csökkenésével nem jár (Evt. 13. § (3)), de az erdőgazdálkodói jogon igénybe vehető kedvezmények elvesztésével igen (Evt. 13. § (5)), a tájékozatlanságra és a tulajdonosok megegyezés-képtelenségére vezethető vissza. Tisztázatlan, hogy mekkora erdőterületet érint, de ismert az a jelenség, hogy az erdőtulajdonosok egy része nem vonható be a döntésekbe, például a nagy számuk miatt, vagy mert elérhetetlenek, és előfordul az is, hogy a tulajdonos nincs tisztában azzal, hogy hol és mekkora tulajdoni hányaddal rendelkezik. Amennyiben a tulajdonközösségben nincs elégendő motiváció, hogy a gazdálkodás beinduljon, mert például mindenkinek túl kicsi a tulajdonhányada, vagy senkinek nincsenek meg a szükséges ismeretei, akkor nincs másik erő, amely ösztönözné a tulajdon hasznosítását. Egy kívülálló, a gazdálkodásban érdekelt szereplőnek, bár a szükséges szakismeretei meglehetnek, még nehezebb dolga van, hiszen a tulajdonosok információihoz nem, vagy csak korlátozottan juthat hozzá.
5. A magán-erdőgazdálkodási szektor jelenlegi intézményi felépítése
5.1. Tulajdonosi szerkezet A mezőgazdasági szövetkezetek tulajdonnevesítésekor a termőföld, így az erdő is, igényelhető volt. Ebben a folyamatban egyértelműen a vidéki lakosság szerzett túlnyomórészt erdőt, hiszen a szövetkezetek tagjai vidéken éltek. A privatizációban a kárpótlási jegyek tulajdonosai árveréseken juthattak termőfölhöz. Mivel a kárpótlási jegyeket valamilyen korábban elszenvedett elismert kár ellentételezéseként lehetett igényelni, a városi lakosság is megjelenhetett az árveréseken, kárpótlási jegyeinek felhasználásával. A magánosítási folyamat alatt (egészen 2001 július 19.-ig) termőföldet belföldi magánszemélyeken kívül csak a Magyar Állam, az önkormányzat, az erdőbirtokossági társulat, a legelőbirtokossági társulat és a közalapítvány szerezhetett. (1994. LV. tv 6. § Lásd 4. sz. melléklet) A magánosítás egyrészt tulajdonnevesítéssel történt, ami magánszemélyeket érintett, és a privatizációban is magánszemélyek vettek részt. Később erdőbirtokossági társulat tulajdonába is kerülhetett ugyan erdő, de a kialakult tulajdonosi kör végül nagyrészt magánszemélyekből áll. A magánosítási folyamat eredményeként körülbelül 248 ezer ember jutott erdőtulajdonhoz [Jáger, 2001. 45. oldal]. Mivel az erdő hasznosításának módját a tulajdonosoknak kell meghatározniuk, a magánszektor működésére és fejlődésére alapvető hatással van, hogy a tulajdonosok milyen módon, milyen célokkal és milyen ismeretek mellett jutottak erdőhöz.
(2) Ha a természetben összefüggő erdő több földrészletből áll, és az egyes földrészletek tulajdonosai többségükben
nem azonosak, a társult erdőgazdálkodást a több földrészletre vonatkozóan abban az esetben kell előírni, ha c) az adott erdőterületnek a tv. hatálybalépését megelőzően egy erdőgazdálkodója volt.
Ezt követően a „kell” „lehet”-re változott, és a c) pontot el is törölték, a társulási kényszer lényegében a közös tulajdonra vonatkozóan maradt fenn. (Lásd 1. sz. melléklet!) 9 Évente 4-5%os területarányos csökkenés. Lásd 7. ábra!
10
Szepesi András10 becslése szerint az erdőtulajdonosok mintegy 2/3 része vidéki lakos, 1/3-a pedig városban él. A városi tulajdonosok között leggyakrabban az 50-es, a vidéki tulajdonosok között pedig a 60-as éveikben járók fordulnak elő. A tulajdonosok nemek szerinti megoszlásakor figyelembe kell venni, hogy egy család által birtokolt erdőterület felett általában a családfő rendelkezik akkor is, ha a család erdőtulajdona megoszlik a családtagok között. Az itt idézett felmérési eredmények azt mutatják, hogy a kérdőívet kitöltők 70%-a volt férfi, és feltételezhetjük, hogy ugyanez az arány érvényes a tulajdonnal kapcsolatos döntések meghozatalakor is. Ez tehát nem a tulajdonosok, hanem a tulajdonnal kapcsolatos feltételezhető döntéshozók nemek szerinti megoszlását mutatja. „A vidéki tulajdonosok esetén kiemelkedő a csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők száma, míg a városi erdőtulajdonosok jellemzően a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül kerülnek ki.” [Jáger 2001. 45-46. oldal]
1. Táblázat: A magán-erdőtulajdonosok jellemzői (2001-es állapot)
JELLEMZŐK VIDÉKI TULAJDONOSOK VÁROSI TULAJDONOSOK Létszám ~ 248 ezer Megoszlás 2/3 1/3 Életkor módusza 51-60 61-70 Férfi/nő arány 70/30 Adatok forrása [Jáger, 2001. 46-48. oldal]
5.2. Tulajdonszerkezet A tulajdonszerkezet legmeghatározóbb jellemzője, hogy mekkora az egy tulajdonosra jutó átlagos erdőterület és a birtoktest mennyire szabdalt. Ez határozza meg leginkább azt, hogy a tulajdonos milyen gazdasági önállóságra lesz képes, és milyen jellegű gazdálkodást szeretne megvalósítani. A birtokméret mellett lényeges körülmény, hogy az erdő osztatlan közös tulajdon-e. Az erdőgazdának a gazdálkodás önállóságától függő mértékben integrálódnia kell az erdőgazdálkodás magánszektorát működtető vállalkozói szolgáltató hálózatba. Természetes módon a birtokméret alakítja ki a gazdálkodás jellegét is. A kistulajdonosok előnyben részesítik a saját szükségletek kielégítését célzó gazdálkodást, míg a nagyobb birtokkal rendelkezők piacra is tudnak termelni.
0
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
- 1 ha 1,1 - 5 ha 5,1 - 25 ha 25,1 - 50 ha 50 - ha nem tudjavárosi vidéki eloszlásgörbe - városi eloszlásgörbe - vidéki
%
4. ábra: A magán-erdőtulajdon megoszlása az erdőbirtok nagysága szerint
(Forrás: [Jáger, 2001. 48. oldal])
Az erdőtulajdonosok birtokszerkezetében szembetűnően magas a kisbirtokok aránya. Az erdőbirtokoknak több mint 1/3 része 1 hektárnál kisebb és több mint ¾ része nem haladja meg az 5 hektárt. Mintegy 2%-a a városi tulajdonosoknak nincs tudatában, hogy mekkora erdőterülettel is rendelkezik. Jáger kimutatja továbbá, hogy a birtokméret erős összefüggést mutat a tulajdonosok jövedelmi helyzetével, ami annak lehet a következménye, hogy a tulajdonszerzés időszakában a magasabb jövedelműek jobban értesültek voltak, és anyagi erejük nagyobb birtok kialakítását is lehetővé tette. [Jáger, 2001. 47. oldal]
10 Szóbeli közlés alapján idézi [Jáger 2001. 45. oldal]
11
0
10
20
30
40
50
60
70
80
Erdőség Nagy erdő Közepes erdő Kis erdőÁllami tulajdonú Magántulajdonú Rendezetlen Magyarország
% 2001.I.1.
5. ábra: Az erdőterületek megoszlása az erdőtest jellege szerint az egyes tulajdoni csoportokban
(Forrás: [ÁESZ, 2002. 29. oldal.])
Az erdőbirtokok megoszlása az egyes erdőtest típusokban kevésbé meghatározó a gazdálkodásra nézve, mint a birtoktest nagysága. Ugyanakkor a 4. ábrán látható, hogy a magántulajdonú, és a többségében szintén magántulajdonban levő nem regisztrált kategória megoszlása az államihoz képest a kisebb erdőtestek irányában eltolódott. Ez annak a következménye, hogy egyrészt, a magán-erdőtulajdon legfőbb forrása, a korábbi MGTSZ erdők megoszlása is ezt a jellegzetességet mutatta, illetve a privatizált, korábban állami tulajdonú erdőterületek főként a szórványerdőkből kerültek kijelölésre.
5.3. Gazdálkodói szerkezet
A magán-erdőgazdálkodói szektort egy olyan hálónak lehet felfogni, amiben az egyes szereplőket szerződések kötik össze, és ezeken, a jellemzőikben nagy változatosságot mutató kapcsolatokon keresztül valósulnak meg a gazdálkodás funkcionális elemei. A szektor működésének szempontjából előnyös, hogy ez a változatos felépülés rugalmasságot eredményez. A következőkben a szektor szereplőinek kapcsolatai, és az azokat alakító tényezők kerülnek ismertetésre.
5.3.1. Az erdőgazda
Az erdőgazda, mint a gazdálkodás hasznainak szedője, és kockázatainak viselője, az erdőterület használója, ami kétféleképpen lehetséges: ha önmaga a tulajdonos, ami magánszemély, vagy erdőbirtokossági társulat esetében képzelhető el, vagy pedig haszonbérleti szerződés alapján. A haszonbérleti szerződés feljogosítja a bérlőt, hogy a bérelt erdő hasznait szedje, aminek ellenében a gazdálkodás eredményétől független bérleti díjat fizet. Közös tulajdonú erdő esetén a saját használat körülményeiről szótöbbséges, míg a haszonbérbeadáshoz egyhangú határozat szükséges. (Ptk. 140. § (2) és 144. §)
5.3.2. A bejelentett erdőgazdálkodó
Az Evt. 13. § (1) kimondja, hogy az Evt. értelmezésében erdőgazdálkodó az erdő tulajdonosa, vagy jogszerű használója. Jogszerű használat alatt a hasznok szedését kell érteni, ami tulajdonosi jogon, vagy haszonbérleti jogviszony esetében lehetséges. Bejelentett erdőgazdálkodó, ugyancsak az Evt. értelmében és a fentiekkel ellentétben nem csak a tulajdonos vagy a haszonélvező lehet, hanem az Evt. Vhr. 14. § (4) értelmében az erdőgazdálkodási tevékenység ellátásával megbízott szervezet, vagy személy is.
A megbízás fogalmát a Ptk. XL. fejezete tárgyalja, amelyből kiderül, hogy a megbízó megbízási díjat fizet a megbízottnak, illetve költségeit téríti, a megbízott pedig elszámol a megbízás folyamán felmerült bevételekkel és ráfordításokkal. A megbízás tartalma a szerződő felek megállapodásától függ, nincs megkötés arra vonatkozóan, hogy a gazdasági döntési jogköröket milyen mértékben kell átengedni, de mivel a bejelentett erdőgazdálkodó anyagi vonzatú kötelezettségeket vállal, a legtöbb esetben a megbízás tartalmazza a gazdálkodás lebonyolítását is. A megbízott a tevékenységét azonban mindvégig a megbízó nevében és számlájára végzi, elszámolási kötelezettsége van, és nem rendelkezhet a gazdálkodás eredményével.
12
A megbízási jogviszony lényeges jellemzője, hogy a megbízott csak a megbízás szerinti közreműködést vállalja, nem valamilyen eredmény létrehozását vagy elérését. Az eredménykritérium ugyanis a vállalkozói szerződések tartalmi eleme.
BÉRLET TULAJDONOS
HASZONÉLVEZŐ
BEJELENTETT ERDŐGAZDÁLKODÓ MEGBÍZÁS
ÖNÁLLÓ GAZDÁLKODÁS
SZAKHATÓSÁG
6. ábra: A tulajdonos, a haszonélvező és a bejelentett erdőgazdálkodó jogi kapcsolatai önálló gazdálkodás, bérlet és megbízás esetén
(szerző saját munkája)
A bejelentett erdőgazdálkodó tehát vagy maga az erdőgazda (tulajdon vagy bérleti viszony) vagy egy megbízott személy, de az erdőgazdálkodási felelősség mindig a bejelentett erdőgazdálkodót terhelik. (Etv. Vhr. 15. §) Ezzel kapcsolatosan felmerül az a jogi probléma, hogy a megbízás valamely tevékenység ellátását, és nem felelősségátvállalást jelent. Annak ellenére, hogy a valóságban egyelőre ez a tisztázatlan jogi helyzet nem okozta a megbízásos erdőgazdálkodás ellehetetlenülését, ezt a jogi megalapozatlanságot mielőbb fel kell számolni. Arra kell megoldást találni, hogy az erdőgazdálkodás felelősségét minden esetben az erdőgazda vállalja, de ne feltétlenül az erdőgazdának kelljen az ÁESZ-tal kapcsolatot tartania, és ne a képviselő, hanem a tényleges gazdálkodó, az erdőgazda személyére történjen az üzemtervezés is.
A magán-erdőgazdálkodási szektor elemzésekor gyakorta találkozhatunk az egyéni és a társult gazdálkodás kifejezésekkel, amiket az Evt. is definiál. Ezek az igazgatási fogalmak azonban, véleményem szerint, nem használhatók a magán-erdőgazdálkodási szektor gazdálkodási folyamatainak és kapcsolatainak bemutatására. Egy gazdálkodó ugyanis nem kizárólag csak egyéni vagy csak társult gazdálkodást folytat, hanem ezek a fogalmak az egyes tulajdonos – gazdálkodó kapcsolatokra alkalmazhatók. Közös megbízott ként folytathat valaki társult gazdálkodást, miközben bérelt területein egyéni gazdálkodónak számít. (Evt. Vhr. 14. § (4) és Evt. Vhr 16. § Lásd 1. sz. melléklet). Ezek a fogalmak tehát egyrészt nem fedik le a tulajdonos – erdőgazdálkodó kapcsolat minden lehetőségét, másrészt nem zárják ki egymást, definíciójukban pedig zavart kelt, hogy míg a társult gazdálkodás a tulajdonosok, és nem a bejelentett erdőgazdálkodó jellemzője, addig az egyéni gazdálkodó kifejezetten a bejelentett erdőgazdálkodóra vonatkozik.
Lényegesebbnek tartom kiemelni azt, hogy a magán-erdőgazdálkodás szerveződésében a tulajdonosi képességek és szándékok a meghatározóak, ahogyan azt az erdőgazdálkodás egyszerű intézményi modelljében kifejtettem.
5.3.3. A szakirányító
Az Evt. X. fejezete alapján az erdőgazdálkodó köteles az erdőgazdálkodási munkák szakszerűségének biztosítása érdekében a jogszabályban előírt végzettséggel rendelkező szakirányító közreműködését igénybe venni. Ez történhet úgy, hogy az erdőgazdálkodó rendelkezik szakképesítéssel, vagy szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztat, vagy ilyen személyt foglalkoztató szervezettel szakirányítási szerződést köt. A szakirányítást végző un. szakszemélyzetet eskütétel után az ÁESZ nyilvántartásba veszi, és felruházza az Evt.-ben meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel. (Lásd 1. sz. melléklet)
5.3.4. A magán-erdőgazdálkodási szektorban előforduló szervezeti formák
A magán-erdőgazdálkodási szektorban előforduló szervezeti formák és gazdálkodói típusok ismertetése előtt ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy itt csupán szervezeti formákról lesz szó, az általuk betöltött szerepet az határozza meg, hogy milyen jogi kapcsolatot létesítenek egymással, illetve az erdőtulajdonos(ok)kal. A statisztikákban szereplő adataik, pedig mint bejelentett erdőgazdálkodókra vonatkoznak.
13
Magánszemély A magánszemélyek lehetnek bejelentett erdőgazdálkodók akár egyéni gazdálkodóként, vagy megbízás alapján. Az erdőgazdálkodási tevékenységet a tulajdonos önálló tevékenységként, mezőgazdasági őstermelőként, vagy egyéni vállalkozóként végezheti. Erdőszövetkezet Az erdőszövetkezet olyan szövetkezet, amely kizárólagosan erdőgazdálkodással, és azzal szorosan kapcsolódó tevékenységgel foglalkozik. A szövetkezet legjellemzőbb ismérve, hogy a tagok, tagi részesedésük mértékétől függetlenül azonos szavazattal bírnak. A korábban szövetkezeti formában működő erdőgazdálkodók közül egyre többen alakulnak át más gazdálkodási formába főként amiatt, mert a nagyszámú, és eltérő tulajdoni hányaddal rendelkező tagok nem érzik igazságosnak a tulajdoni hányad és a szavazati jog szétválasztását. Ez a forma inkább olyan esetekben alkalmazható, amikor a felek közel azonos bevitt vagyonnal rendelkeznek, és meg tudnak egyezni az üzletvitel kérdéseiben. Erdőbirtokossági társulat Az erdőbirtokossági társulat erdőtulajdonosok által létrehozott társulat, aminek elsődleges célja az erdőtulajdon hasznosítása. Megalakulása szerződéssel, vagy az alakuló közgyűlés határozatával lehetséges, ami alapján a cégbíróság bejegyzi. A tulajdonosok erdőtulajdonukat a társulat használatába adják, és az alapszabályban pontosan meghatározzák a gazdálkodás körülményeit, az erdei haszonvételek módját és szabályait. A tagok szavazati joga arányos társulati érdekeltségükkel, amit a tag saját területének és a társulat által a tagoktól használatba vett összes terület arányában kell meghatározni. A tagsági érdekeltség csak a tulajdonjoggal együtt ruházható át, azaz a társulatnak nem lehet olyan tagja, akinek nincs a társulat használatában levő erdőtulajdona. Ez nem zárja ki, hogy a társulat kívülállók erdőtulajdonát is használatba vegye. 2002 július 19.-ig az erdőbirtokossági társulat nem csak az erdőtulajdonosok erdeit vehette használatba, hanem tulajdonos is lehetett akár tagi apport révén, vagy későbbi vásárlás útján. (5. sz. melléklet)
Mind az erdőszövetkezet, mind az erdőbirtokossági társulat a tulajdonosok közössége, un. intern társulat, amelynek tagja csak erdőtulajdonos lehet.
A 7. ábra bemutatja, hogy az egyes szervezeti formák területe hogyan változott 1996-2003 között. Jól látható, hogy lényeges szerep jut az egyéni gazdálkodásnak (12%) és a közös megbízottnak (19%). Ezek azok a formák, amik az erdőtulajdonosok számára a legvonzóbbak, mert a legnagyobb önállóságot nyújtják, ugyanakkor ezek a formák csökkentik legkevésbé az ÁESZ ügyfélszámát. Az idő múlásával a jelenleg egyéni erdőgazdálkodók várhatóan, az öröklések miatti elaprózódás következtében, legalábbis részben, a közös megbízotti kategóriába kerülnek át. Észrevehető a szövetkezetek területének csökkenése, amivel együtt az erdőbirtokossági társulatok, és a gazdasági társaságok területfoglalása emelkedik.
0
100
200
300
400
500
600
700
800
900
év
1000
hek
tár
Nincs erdőgazdálkodó 461 406 403 344 333 316 300
Egyéb szövetkezet 128 123 76 76 49 40 30
Erdőbirtokossági társ. 62 85 97 114 119 121 123
Közös megbízotti forma 0 39 72 91 124 131 153
Egyéni erdőgazd. 44 46 58 72 76 95 95
Egyéb gazdasági társ. 18 21 32 46 54 62 82
Erdőszövetkezet 11 13 15 14 12 12 12
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Nincs erdőgazdálkodó
Egyéb szövetkezet
Erdőbirtokossági társulat
Közös megbízotti forma
Egyéni erdőgazdálkodás
Egyéb gazdasági társaságErdőszövetkezet
7. ábra: A magán-erdőgazdálkodói formák gazdálkodási területe és változása 1997-2003 között Forrás: [FVM, 2003.c]
14
A 6. sz. melléklet bemutatja a magán-erdőgazdálkodási szektor tulajdonosi és gazdálkodói oldalának összetételét. Ebből is látható, de a 8. ábrán külön kiemelésre került, hogy az állami illetve magántulajdonú gazdálkodók és az állami illetve magán-erdőtulajdonosok jól elkülönülnek egymástól, bár gazdasági a kivitelezési és egyedi megbízásos kapcsolataikat ezek az adatok nem mutatják be.
Állami gazdálkodók
Magántulajdon
Állami tulajdon
0
200
400
600
800
1000
1200ezer ha
8. ábra: Az erdőgazdálkodási ágazat szektorszerkezete
Adatok forrása: [FVM, 2003.]
Az egyes erdőgazdálkodó szervezettípusok gazdálkodási feltételei eltérőek, amiket elsődlegesen határoz meg az „kezelés” alatt álló erdőterület. A területkoncentrációnak nyilvánvaló előnyei vannak, és azt gondolhatnánk, hogy a szektor fejlődése és szerveződése az átlagos kezelt terület növekedésével jár. Ez azonban, a 9. ábra alapján nem igaz, sőt, a szövetkezetek esetében határozott csökkenés tapasztalható. Ennek egyik oka lehet az a korábban említett jelenség, hogy a szövetkezetek igyekezetek átalakulni. Az ábrából kiderül az is, hogy az egyéni gazdálkodók, illetve a közös megbízottal társult gazdálkodást folytatók fajlagos területe 8 illetve 15 ha, ami messze elmarad a gazdasági társaságok, és a tulajdonosi társaságok 100 – 200 ha nagyságú fajlagos területétől.
Bár a fajlagos területek nagysága egyértelműen befolyásolja a magán-erdőgazdálkodók gazdasági önállóságát, és piaci pozícióikat, a kis méretből adódó hátrányok kiküszöbölésére vannak olyan lehetőségek, mint például értékesítési vagy beszerzési szövetkezetek, amelyek nem szükségeltetik a gazdálkodás összevonását. Ezért a szektor fejlődéséhez nem feltétlenül szükséges a gazdálkodási területek összevonása, és így a változatlan, vagy éppen csökkenő fajlagos gazdálkodói területek sem egyértelműen minősítik a gazdálkodási fejlődését.
A magán-erdőgazdálkodói szektor jelenlegi legfontosabb stratégiai versenyelőnye abban rejlik, hogy nincsenek olyan állandó költségeik, ami miatt nagy területeket kellene összevonni, és ugyanebből az okból kifolyólag nincsenek termelési kényszerben sem.
0
50
100
150
200
250
300
350
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
év
hekt
ár/d
b
Egyéni erdőgazdálkodás Közös megbízotti forma Egyéb gazdasági társaságErdőbirtokossági társulat Erdőszövetkezet Egyéb szövetkezet
9. ábra: Az egyes erdőgazdálkodási formák átlagos üzemmérete Forrás: [FVM, 2003.c]
15
6. A magán-erdőgazdálkodási szektor gazdasági helyzete és potenciálja
A magán-erdőgazdálkodási szektor örökölte a korábban főként mezőgazdasági szövetkezetek által birtokolt, illetve a rosszabb gazdálkodási adottságú állami erdők jellemzőit, hiszen ezeket a területeket vonták be a magánosítási folyamatba. Az idő múlásával a magán-erdőgazdálkodási szektor erdőtelepítésekkel változtat valamelyest adottságain, ám ennek jelentősége elhanyagolható, egyrészt, mert a telepítések által elért területnövekedés nem éri el a 2%-ot évente, másrészt a telepítések hatása csak évtizedek múlva jelentkezik majd.
6.1. A magán-erdőterület adottságai
Magyarországon összesen 795 ezer hektár magántulajdonú erdőgazdálkodási célú terület van, amelynek 62%-án, összesen 495 ezer hektáron van bejelentett erdőgazdálkodó. A fennmaradó mintegy 300 ezer hektár az ágazati statisztikákban a rendezetlen (egyes helyeken működésképtelen) kategóriákban találhatók. Mivel ezen felül csak alig több, mint 5 ezer hektár más tulajdonú erdőgazdálkodási célú terület tartozik ebbe a kategóriába, az alább következő kimutatásokban, ha a forrás-hiteles közlés érdekében nem is nevezem „rendezetlen magántulajdonnak”, lényegében magántulajdonnak tekinthető. (6. sz. melléklet)
A magántulajdon részaránya a teljes erdőterülethez képest nagy változatosságot mutat az egyes megyékben. A 7. sz. melléklet és a 10. ábra kimutatása szerint a magántulajdonú és rendezetlen erdőterület együttes aránya körülbelül 17% és 65% között változik. Még ennél is nagyobb különbségek adódnak rendezett magántulajdonú erdők esetében, ahol az eloszlás szélső értékei 6% és 46%. A fentiekkel összhangban a magántulajdonú erdőterület abszolút eltérései is az mutatják – B.A.Z.: 48 eha, Békés: 1,5 eha – hogy az ország egyes vidékein a magán-erdőtulajdon eltérő jelentőségű gazdasági és politikai szerepet játszik. Összességében elmondható, hogy ez a szerep a jelenleg az ÁESZ-hoz bejelentett erdőgazdálkodóval rendelkező erdőterületeket alapul véve az alföldi megyékben: Szabolcs-Sz.-B., Bács-K. és Pest, illetve a jobban erdősült megyékben: Borsod-A.-Z., Vas, Somogy, Zala, a legjelentősebb. (10. ábra és 7. sz. melléklet)
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
Mag
yaro
rszá
g
Toln
a
Bar
anya
Som
ogy
Zala
Vas
Vesz
prém
GY.
-M.-S
.
Kom
.-Esz
t.
Fejé
r
Pest
+Bp
Bác
s-K
isku
n
Cson
grád
Bék
és
J.-N
.-Sz.
Haj
dú-B
ihar
Sz.-S
z.-B
.
B.-A
.-Z.
Hev
es
Nóg
rád
Állami tulajdon Magántulajdon Rendezetlen Erdősültség
%
10. ábra: Magyarország megyéi erdőterületének tulajdonforma szerinti megoszlása
Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 29. oldal]
Az állami és a magántulajdonú erdők fafaj-szerkezete lényeges eltéréseket mutat. A magántulajdon domináns fafaja az akác (33%), és az országos átlagnál nagyobb a nemesnyár területaránya is, míg az állami erdőterületeken a tölgyek és a bükk jelenik meg az átlagosnál nagyobb arányban. (8. sz. melléklet 21. ábra)
A 11. ábrán látható, hogy a magán-erdőgazdálkodás az akác, a nemesnyár és a fekete fenyőhöz hasonlóan az erdeifenyő területnek nagyobbik részét birtokolja, ugyanakkor csak kis mértékben részesedik a tölgyek és a bükk területéből. Ezeknek az adottságoknak meghatározó szerepük van a szektor által betöltött piaci szerep kialakulásában, bár jelenleg nagyobb hatást gyakorolnak a gazdálkodás megszervezésének nehézségei.
16
0102030405060708090
100
T B A NNY EF
Állami tulajdon Magántulajdon Rendezetlen
% 2001.I.1.
11. ábra: Az egyes fafaj(csoport)ok területének megoszlása tulajdonformák szerint
Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 106. oldal]
A tulajdonformák fatermőképesség szerinti erdőterület-megoszlásában észrevehető a magántulajdonú erdők hátránya. A 12. ábra jó, közepes és gyenge kategóriái a fafaj(csoport)ok állományainak a fafaj(csoport)on belüli egymáshoz való viszonyításával jöttek létre, kiszűrve a fafaj(csoport)ok eltérő növekedési adottságait. Ebből látható, hogy a magántulajdonú erdőterületen rosszabb adottságú állományok vannak, mint az állami erdőkben, hiszen a jó fatermőképesség kategóriájában egyértelműen az állami, míg a közepes fatermőképesség kategóriájában a magánszektor a domináns. Ezen a hátrányos képen javít az a tény, hogy a fafaj-szerkezet eltéréseiből adódóan abszolút mértékben a magán-erdőterületeken az átlagos fatermőképesség nagyobb: állami 9,3 m3/ha, magán 9,8 m3/ha. [ÁESZ, 2002. 88. oldal]
0
10
20
30
40
50
60
70
Jó Közepes Gyenge
Állami tulajdon Magántulajdon Rendezetlen Magyarország
% 2001.I.1.
12. ábra: Az egyes tulajdonformákba eső erdőterületek fatermőképesség szerinti megoszlása
Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 88. oldal]
A fatermőképesség csak arra ad utalást, hogy az adott termőhelyen levő fafaj mekkora korszaki átlagnövedék elérésére lehet képes (fafajonként megállapított egyezményes korban). A tényleges fatermést befolyásolja például az állományok korosztályszerkezete is. A 8. sz. mellékletben (22. ábra) bemutatott folyónövedék-eloszlásból látható, hogy hiába az abszolút mértékben nagyobb fatermőképesség, a tényleges folyónövedék, feltehetően a kedvezőtlenebb korosztályszerkezet miatt, elmarad a területarány alapján elvárhatót mértéktől.
Nyugodtan kijelenthető, hogy az erdőgazdálkodás elkövetkező évtizedének egyik legnagyobb megoldásra váró kérdése az erdők védelmi és közcélú funkciói körül kialakult viták rendezése lesz. Ennek elméleti jelentősége mellett lényegesebb a gyakorlati hatása, amit szemléltet, hogy az ország erdőterületének 1/3 része áll valamilyen fokú védelem alatt. A kérdéskör gazdálkodási oldalról azért kap jelentőséget, mert bár az erdő képes egyszerre több funkció ellátására, egyes funkciók kiemelése a többit korlátozhatja. A magántulajdon közcélokra való hasznosítása, ha az a gazdasági hasznok szedésének korlátozásával jár, indokolja, a korlátozás okozta hátrányok ellentételezését.
A 13. ábra bemutatja, hogy az egyes tulajdonformákban milyen arányt képviselnek az elsődlegesen gazdasági és az elsődlegesen védelmi rendeltetésű erdők. Ebből kirajzolódik, hogy az állami erdőterületeken sokkal meghatározóbb a védelmi rendeltetés, de még a magántulajdonú erdőterületek mintegy 1/4 – 1/5 része is elsődlegesen védelmi rendeltetésű.
17
0
20
40
60
80
100
Védelmi erdők összesen 40 19 24 32
Gazdasági erdők összesen 58 80 74 66
Állami tulajdon Magántulajdon Rendezetlen Magyarország
2001.I.1.%
13. ábra: Elsődleges rendeltetés megoszlása az egyes tulajdonformák területében Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 37. oldal]
6.2. A magán-erdőgazdálkodók tevékenysége
6.2.1. Fahasználat
2001-2010 között vágásérett állományok összes fatérfogata meghaladja a 91 millió m3-t, aminek 56 %-a az állami tulajdonú erdőterületeken található. A korábban elmondottak alapján nem meglepő, hogy a tölgyek és a bükk csoportban az állami tulajdon dominál, míg az akác és nemesnyár csoportokban a magántulajdonnak meghatározó részesedése van. A 14. ábrán látható az is, hogy az akác és nemesnyár csoportok vágásérett fatömegének jelentős része, mintegy 1/3 – ¼ része a nem regisztrált gazdálkodójú területeken van.
0
20
40
60
80
100
Magántulajdon 17 12 35 35 19 24
Állami tulajdon 75 81 28 39 74 56
T B A NNY EF Összesen
% 2001.I.1.
14. ábra: A 2001-2010 között vágásérett állományok fatérfogat-megoszlása fafaj(csoport)ok szerint Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 158. oldal]
A magán-erdőtulajdon hátrányos adottságait mutatja a 15. ábra is, az egyes fafajok 2001-2010 között vágásérett állományainak véghasználati hektáronkénti átlagtérfogata szempontjából. Látható ugyanis, hogy az állami erdőterületek ezen jellemzője rendre nagyobb értéket mutat, mint a magántulajdonú erdőterületeké. A tényleges fakitermelések vizsgálatakor (15. ábra) látható, hogy a teljes 2002. évi mintegy 7 millió m3 kitermelt fatérfogat szinte teljes egészében az állami és a magánszektorban került megtermelésre, amelyhez a magánszektor 33%-kal járult hozzá.
18
0
2000
4000
6000
8000
Magán 1757 2321
Állami 3218 4671
Magyarország 4988 7013
Véghasználat Összes használat
ezer br m3
35%
65%
33%
67%
15. ábra: Kitermelt fatérfogat az állami és magántulajdonú erdőterületen 2002-ben Adatok forrása: [FVM, 2003.a 4.-10. oldal]
A teljes kitermelt famennyiség, mintegy 7 millió br m3 több, mint 70%-a véghasználatokból származik, amely mennyiség az ÁESZ adatai szerint az állami szektorban az üzemtervi kitermelési lehetőségeknek 83%-át, a magánszektorban pedig 57%-át teszi ki. Az eddig közölt statisztikáktól eltérően ez az adatforrás nem különít el „rendezetlen” kategóriát, hanem a gazdálkodóval nem rendelkező területeket a tulajdonforma alapján sorolja be. Ez azt jelenti, hogy az üzemtervi lehetőségeket 57%-osan kihasználó magángazdálkodói fakitermelés valójában 92%-os, ha figyelembe vesszük, hogy a magántulajdonú erdőterületnek csak 62%- érintett, és feltételezzük, hogy a kitermelési lehetőségek egyenletesen oszlanak meg rendezett és rendezetlen gazdálkodójú magán-erdőterületek között. Bár nem tartozik szorosan a magán-erdőgazdálkodók tevékenységéhez, csupán működési környezetükhöz, érdemes megfigyelni, hogy a 8 sz. melléklet 24. ábrán bemutatott üzemtervi lehetőség-kihasználtság minden fahasználati módban körülbelül megegyezik a tulajdonformákon belül. Ez jelentheti azt, hogy az erdőgazdálkodók ugyanolyan arányban hajtják végre tisztítási és gyérítési kötelezettségeiket, mint amilyen arányban kihasználják a véghasználati lehetőségeiket, vagy pedig azt jelenti, hogy a kimutatott és a tényleges lehetőség –valamilyen okból- szisztematikusan eltér egymástól. A tényleges véghasználati fakitermelések az egyes fafaj(csoport)okban ugyanazt a már többször megállapított eredményt mutatják, hogy a magánszektor a tölgy és bükk piacán alig kap szerepet, de az akác és nemesnyár választékok termelésében meghatározó lehet. A 16. ábrán megkíséreltem meghatározni a magánszektor termelési potenciálját is úgy, hogy a magánszektorra kimutatott véghasználati kitermelési lehetőségeknek, az állami szektorban jellemző 80%-os kihasználtságát (kihasználhatóságát) vettem alapul. Az eredmény tovább erősíti a fentebb megállapított fafaj(csoport) szerinti elkülönülést.
0
200
400
600
800
1000
1200
T B A NNY FÁllami Magán Magán potenciális*
ezer br m3 magán = regisztrált + nem regisztrált
*a magánszektorra vonatkozó üzemtervi előírás 80%-a
16. ábra: Véghasználati fakitermelések fafaj(csoport)ok szerint Adatok forrása: [FVM, 2003.a 12.-17. oldal]
19
6.2.2. Erdőművelés
Magyarországon 2001/2002-es tenyészeti évben több, mint 36 ezer hektár területen történt első kivitelű erdősítés. Ennek 60%-a erdőfelújítás, és 40%-a erdőtelepítés. A magán-erdőgazdálkodási szektor körülbelül 10 ezer hektár erdőterületen hajtott végre első kivitelű erdőfelújítást, és 14 ezer hektáron végzett erdőtelepítést, ami azt jelenti, hogy a teljes első kivitelű erdősítésekben a magánszektor elérte a 65%-os részesedést.11 Lényeges különbség a szektorok között, hogy az állami gazdálkodóknak nem áll rendelkezésre olyan földterület, amelyen erdőtelepítést hajthatnának végre, ezért az erdőtelepítések szinte teljesen a magánszektorban jönnek létre. (8. sz. melléklet 25. ábra)
Az erdőtelepítések fafaj-szerkezetét a 8. sz. melléklet 26. ábra mutatja be, amelyen látható, hogy a magánszektorban végrehajtott erdőtelepítéseknek mintegy 1/5 részét tölgyek, 2/5 részét nyarak és egyéb lány lombos fafajok, 1/3-át pedig akác alkotja.
Az erdőtelepítések területi megoszlása Magyarországon beül nem egyenletes. A 17. ábra bemutatja, hogy az országnak azon a részein történnek a legnagyobb erdősítések, ahol a rendezett gazdálkodású magánterületek nagysága abszolút értelemben jelentős, illetve, ahol rendelkezésre áll az erdőtelepítésre alkalams terület is. Így Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Bács-Kiskun megyében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Somogy megyében valósult meg a 2001/2002. tenyészeti év magán-erdőtelepítés első kivitelének több, mint 60%-a.
17. ábra: Magyarország erdősültsége és a magán-erdőgazdálkodási szektorban, a 2001/2002. tenyészeti év erdőtelepítésének területi kiterjedése
(piros korongok nagysága az erdőtelepítés kiterjedését, a színskála az erdősültséget szemlélteti) Adatok forrása: [FVM, 2003.a 51. oldal] és [ÁESZ, 2002. 23. oldal]
A gazdálkodás szakszerűségének általános jellemzésekor egyik mértékadó mutató, az erdősítési hátralékok nagysága, és változásuk iránya. Az erdősítési hátralékok idősoros vizsgálatakor látható, hogy a magánosítási folyamattal együtt elindult az erdősítési hátralékok növekedése. Tetőpontját 1996-ban érte el, amikor 17.900 hektár hátralék halmozódott fel, meghaladva az évtized egy évére jutó átlagos erdőtelepítés területét. A tulajdonosok birtokba kerülése óta a hátralékok területe csökken, de még mindig meghaladja a 10.000 hektárt. (18. ábra)
11 Természetesen itt nem a kivitelezésről van szó, hanem csak arról, hogy ezek az erdősítések magántulajdonú területeken valósultak meg.
20
0
5000
10000
15000
20000
Összesen 8682 15775 17924 13589 14131 12543
Erdőgazdálkodási Rt. 3557 3740 2289 1537 2410 1489
Egyéb 5125 12035 15635 12052 11721 11054
1992 1994 1996 1998 2000 2002
ha
18. ábra: Erdősítési hátralékok alakulása Adatok forrása: [FVM, 2003.b 19.oldal]
A jelenlegi nagy erdősítési hátralék megléte mellett kedvezően kell értékelni, hogy a rendelkezésre álló adatokból leszűrhető folyamatok kedvező irányban, a hátralékok csökkenése felé mutatnak. A magán-erdőgazdálkodói szektorban végzett gazdálkodás színvonaláról pusztán ezeknek az ismereteknek a birtokában nem lehet képet alkotni, meg kell vizsgálni, hogy a szektor működésének fokozódásával, területi kiterjedésével ezek a jelenleg kedvező folyamatok tartósak maradnak-e.
Az eddigiekben kiderült, hogy a magán-erdőgazdálkodás az országban megvalósuló erdősítések jelentős hányada által érintett. Az erdősítések csemeteellátásához szükséges csemetekertek üzemeltetése is nagyobb részt a magánszektor szereplői által történik. A csemetekertek 85%-a magántulajdonú, ami 52%-os területrészesedést jelent. Ebből is látható, hogy a magáncsemetekertek átlagos mérete jóval alulmarad az állami tulajdonúakétól. (2. táblázat)
2. Táblázat: Csemetekertek száma és területe tulajdonforma szerint 2002. évben
Csemetekertek száma összterülete fajlagos területe
db ha ha/db Állami gazdálkodók 119 1654 14 Társas magánvállalkozások 152 747 5 Egyéni magángazdálkodók 688 1277 2 Magyarország 984 3833 4
Forrás: [FVM, 2003.b 15. oldal]
7. Problémák és megoldások
Az alábbiakban a dolgozat zárásaként két olyan problémát szeretnék kiemelni, amelyek összefüggnek egymással és a magán-erdőgazdálkodói szektor jogi ellentmondásai mellett a jelenlegi legnagyobb problémákat okozzák.
7.1. Az információ hiánya és az integrátori hálózat
A magán-erdőgazdálkodási szektor működésének és fejlődésének legnagyobb akadálya az információhiány. Az új tulajdonosok tájékozatlanok kötelezettségeikről, jogaikról és lehetőségeikről, a szektor motorjának tekinthető szakemberek pedig nem juthatnak hozzá az erdőtulajdonosok adataihoz, így a kapcsolatot sem tudják felvenni velük. A szakigazgatás is nehezen birkózik meg a rengeteg tulajdonos felszólításával, és az erdőgazdálkodási bírságok és az erdőfenntartási járulék behajtásával.
Az erdőgazdálkodási szakismeretekhez való hozzáférés, és egyben az erdőgazdálkodóknak, az erdőgazdálkodási szakirányítás igénybevételére vonatkozó kötelezettségének (Evt. 86. § (1)) könnyebb teljesíthetősége érdekében létrehozta az integrátori státuszt. Az integrátorok olyan szakirányítók –
21
magánszemélyek, vagy szervezetek- akik a szakirányítókkal szemben támasztott törvényi feltételek mellett együttesen teljesítik az alábbi feltételeket is (a 3/2003. (I. 24.) FVM rendelet alapján):
• legalább 200, de legfeljebb 4000 hektár magántulajdonú erdőterület jogszerű használója, és az erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként nyilvántartásba vette,
• legalább 200 hektár erdőterületet szerződés alapján szakirányít, • legalább 50 hektár fahasználati és erdőművelési (fakitermelés, erdősítés és ápolás alá vont
terület) munkára vonatkozó szerződése van, • nettó árbevétele az 500 millió forintot nem haladja meg, melynek legalább 75 százaléka
erdőgazdálkodásból (TEÁOR 02.0) származik, és erről a kérelem benyújtásával egyidejűleg nyilatkozott,
• elfogadja a miniszter által kiadott kényszerkezelői megbízást abban az erdőtervezési körzetben, amelyikben gazdálkodik vagy szakirányítást végez,
• tagja a Magánerdő-tulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének.
Az integrátorok hálózatának kialakítása az első lépés volt abba az irányba, hogy a magán-erdőgazdálkodási szektorban megjelenjenek a szakismereteket, a vállalkozói képességeket és tőkét is egyesítő vállalkozások, amelyek képesek a szektor szerveződését elősegíteni azáltal, hogy az erdőtulajdonosok változatos igényeinek megfelelő szolgáltatásokat nyújtanak.
A szakirányítási szolgáltatás nyújtását és ezzel együtt az integrátori tevékenységet az állam pályázati úton támogatja. A 19. ábra bemutatja, hogy az integrátorok elhelyezkedése nem egyenletes sem az ország területén sem az erdőterületen, és az átlagnál jobban erdősült vidékeken is, mint például Zala és Vas megyékben, hiányoznak az integrátorok. Igaz, ez nem jelenti az integrátori szolgáltatás teljes hiányát, csak azt, hogy az integrátor központja nem ott helyezkedik el, a bemutatott térkép ettől függetlenül jól szemlélteti azt a tapasztalati tényt, hogy az integrátori hálózat szerveződését nagyban meghatározza, hogy van-e egy szervező erő, ami az információk terjesztésével ösztönzi a fejlődést. Pozitív ellenpélda erre Veszprém megye, ahol több mint kétszer annyi integrátor van, mint a Dunántúl többi megyéjében együttesen.
2003.IX.1
19. ábra: Erdőgazdálkodási integrátorok elhelyezkedése Magyarországon Forrás: [METH, 2003.]
22
7.2. Rendezetlen gazdálkodás
A Magyarország erdőterületének 16%-án, csaknem 300 ezer hektáron12 nincs bejelentett erdőgazdálkodó. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy ezeken az erdőterületeken nem folyik gazdálkodás, még azt sem, hogy nem folyik szakszerű gazdálkodás, de a tény, hogy nincs olyan személy, vagy szervezet, aki, vagy amely a gazdálkodással járó kötelezettségeket szándékoltan vállalná, és vele együtt élne a bejelentett erdőgazdálkodóknak járó jogokkal, megalapozza a gyanút, hogy ezek a területek lényegében gazdátlanok. Ez megnyilvánulhat abban, hogy elmaradnak az erdőnevelési munkák, hiányzik az erdőőrzés, és ezek az erdőterületek nem állnak célszerű használat alatt. Mindezek csupán feltételezések, de bármi legyen is a valóság, a jelenlegi információhiányt mielőbb meg kell szüntetni annak érdekében, hogy a fenti gyanút egyértelműen meg lehessen cáfolni, vagy ha beigazolódik, meg lehessen tenni a szükséges lépéseket a célszerű használat megindítására.
A jelenleg rendezetlen gazdálkodójú magán-erdőterületeket, ahogyan az a fenti táblázatokból, és kimutatásokból kiderül, jellemzően közepes fatermőképességű akác és tölgy állományok borítják, nagy kiterjedésben találhatók Baranya, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest, Somogy és Zala megyékben. Ezeknek a területeknek a részesedése az akác és nemesnyár fafajok területéből és kitermelhető fatömegéből a legnagyobb.
Amennyiben az az állítás, hogy az integrátorok elősegítik a magán-erdőgazdálkodói szektor további szerveződését helytálló, akkor a nagyobb integrátor-sűrűséggel együtt kellene járjon a kisebb rendezetlen gazdálkodási arány. A 19. és a 20. ábrák összevetésével ez csak részben teljesül, mert bár Veszprém és Pest megyék viszonylag magas létszámú integrátorral alacsony rendezetlen gazdálkodási arányt mutatnak, mindkét ellenpélda megtalálható. Egyrészt van sok integrátor mellett magas rendezetlen gazdálkodási arány, mint például Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, illetve van integrátorok nélkül kis rendezetlen gazdálkodási arány is, például Vas megyében. Ez nem cáfolja meg teljesen az integrátorok tevékenységének hasznosságát, csupán rávilágít arra, hogy az intézményi hálózat léte önmagában nem garantálja a sikeres tevékenységet, a kitűzött célok érdekében lehetővé kell tenni a szükséges információk megszerzését is.
2001.I.1.
20. ábra: Magyarország nem regisztrált gazdálkodójú magán-erdőterületeinek eloszlása (A sárga korongok az abszolút területtel arányos nagyságúak, a megye teljes erdőterületében vett részesedés pedig a színskála
alapján értelmezendő) Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 27. oldal]
12 293 ezer hektár erdő, és további 7 ezer hektár egyéb, erdőgazdálkodási célt szolgáló terület. (6. sz. melléklet)
23
IRODALOMJEGYZÉK Hivatkozott források: ÁESZ, 1996. Állami Erdészeti Szolgálat: Magyarország erdőállományainak főbb adatai 1996 Budapest, 1997. ÁESZ, 2002. Állami Erdészeti Szolgálat: Magyarország erdőállományai, 2001 Budapest, 2002. Benkő, 2003. Benkő Pál: Az erdőgazdálkodás szervezeti változásai
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, doktori szigorlat, Sopron, 2003. Chikán, 1998. Chikán Attila: Vállalatgazdaságtan
Aula Kiadó, Budapest, 1998. FVM, 2003.a Beszámoló az erdősítésekről és a fakitermelésekről a 2002. évben Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 2003. október 30. FVM, 2003.b Tájékoztató jelentés a 2002. évi erdőállomány gazdálkodásról
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2003. I. félév május havi munkatervének 20. pontja
FVM, 2003.c Nem publikált személyes adatközlés Jáger, 2001. Jáger László: A magán-erdőtulajdonosok véleménye és ismeretei doktori értekezés, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, 2001. Lengyel, 1999. Dr. Lengyel Attila: Eigentumsveränderungen in der Forstwirtschaft Ungarns und deren
Auswirkungen im 20. Jahrhundert Technischen Universität, Dresden, 1999.
Lett, 2003. Dr. Lett Béla: Az erdőgazdasági szervezetek változása
In: Dr. Lett Béla (ed.): Erdészeti szervezet és vezetés (kézirat) Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, 2003.
METH, 2003. Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat 2003. évi adatbázisa
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási Intézet Felhasznált, de nem hivatkozott források: Bakonyi János: A birtokrendezés a rendszerváltás utáni Magyarországon.
http://interm.gtk.gau.hu/miau/22/birtokrend/mernoki.htm Balázs István: A magán-erdőgazdálkodás helyzete és jövője Erdészeti Lapok CXXX. évf. 1. szám, p. 1-2. Barátossy Gábor: A magánerdőgazdálkodás szervezetének alakulása az átmenet időszakában In: V. erdészeti Szakmai Konferencia kiadványa, Sopron, 1997. Barátossy Gábor: A jó gazdálkodás nem a terület nagyságától függ In: Dr: Lett Béla: Erdészeti szervezet és vezetés
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, 1993. VI. fejezet 16. oldal Dr. Lett Béla: Vállalkozási formák az erdőgazdálkodásban
In: Dr. Lett Béla (ed.): Erdészeti szervezet és vezetés (kézirat) Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, 1993. II. fejezet 8.-43. oldal
24
Dr. Lett Béla – Dr. Stark Magdolna: Accountancy Obligations and Possibilities in Hungarian Forest Management In: Jöbstl – Merlo - Venzi (Ed.): Institutional Aspects of Managerial Economics and Accounting in Forestry IUFRO Symposium kiadványa, Roma-Italy, 1998. p. 445-462.
Dr. Lett Béla – Dr. Stark Magdolna: The accounting and taxation of Hungarian private forestry
In: Héjj - Schiberna (Ed.): Proceedings of IUFRO symposium on Management and modelling multifunctional forest enterprises and properties, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, Hungary, 2003. p. 117-127.
Dr. Mészáros Károly: Hazánk erdészeti stratégiájának néhány alapvető kérdése
Soproni Egyetem, Erdészeti Politikai és Ökonómiai Tanszék Kézirata, Sopron, 1998. FVM: Az erdőbirtokossági társulatról, Erdőgazdák Kiskönyvtára 4. füzet
Földművelésügyi Minisztérium, Erdészeti hivatal, Budapest, 1994. FVM Erdészeti Hivatal: A magán-erdőgazdálkodás helyzetéről Előterjesztés az FVM 2002. évi I. félévi munkatervének 21. pontjára Dr. Héjj Botond – Dr. Marosi György: Az erdőtelepítés szervezeti, ökonómiai kérdései
In: „Erdészeti Fórum 2001” Az erdőtelepítés perspektívái Erdészeti Tudományos intézet, Budapest, 2001. p. 73-80.
Dr. Héjj Botond – Schiberna Endre: Economic conditions of growing stock development in Hungary In: Zbornik z medzinárodnej vedeckej konferncie Moderné Pristupy k Manazérstvu Podnikov Slovenská Technická Univerzita v Bratislave, Materilovotechnologická fakulta v Trnave, Szlovákia, Trnava p. 292-294.
Országos Erdészeti Egyesület: Az erdőgazdálkodás adózásáról egyszerűen
Országos Erdészeti Egyesület, Budapest, 2003. Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram Társadalmi és információs vitaanyag (Fehér Könyv – 2002)
FVM, NYME EVGI, Sopron, 2002. Dr. Solymos Rezső: A szövetkezeti erdők helyzete és jövője.
Erdészeti Lapok, CXXVIII. évf. p. 40-41. Telegdy Pál: A magán-erdőgazdálkodás szervezetei
In: V. erdészeti Szakmai Konferencia kiadványa, Sopron, 1997.
25
MELLÉKLETEK
1. számú melléklet
Az 1996. évi LIV. törvény - Az erdőről és az erdő védelméről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM rendelettel egyes részletei
Az erdőgazdálkodó fogalma
Evt. 13. § (1) E törvény alkalmazásában erdőgazdálkodó: az erdő tulajdonosa vagy az erdőgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerű használó (a továbbiakban: erdőgazdálkodó).
(2) Az erdőgazdálkodó nevét (cégét), székhelyét, valamint képviselőjének nevét az erdőgazdálkodó székhelye szerinti erdészeti hatóság nyilvántartásba veszi. Az adatokban bekövetkezett változást az erdőgazdálkodó a változás időpontjától számított harminc napon belül köteles az erdészeti hatóságnak bejelenteni. Az erdőgazdálkodó felel azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat valótlanságából, illetve a bejelentés elmulasztásából származnak.
(3) Az erdőgazdálkodó a nyilvántartásba vétel nélkül is köteles e törvénynek az erdő védelmére, valamint fenntartására vonatkozó előírásainak eleget tenni.
(4) Amennyiben a természetben összefüggő erdőterületnek több tulajdonosa van, a tulajdonosok a) a miniszter által rendeletben meghatározott feltételek megléte esetén, az erdészeti hatóság
határozata alapján kötelesek azon társult erdőgazdálkodási tevékenységet folytatni, és e feladatok ellátására erdőgazdálkodót megbízni,
b) az erdő védelmével, valamint fenntartásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért - erdőgazdálkodó hiányában - egyetemleges felelősséggel tartoznak.
(5) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az erdőgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó állami támogatást csak az erdészeti hatóság által nyilvántartásba vett erdőgazdálkodó vehet igénybe. Az erdőgazdálkodót megillető - jogszabályban, hatósági vagy bírósági határozatban, valamint szerződésben egyébként meghatározott - jogok és kötelezettségek nem érintik az erdőterület tulajdonosának tulajdonosi jogosítványait és kötelezettségeit.
(6) Az erdőgazdálkodó személyének változásához - a (7) bekezdésben foglalt kivétellel - az erdészeti hatóság engedélye szükséges. Az engedély kiadása nem tagadható meg, ha az új erdőgazdálkodónál a szakszerű erdőgazdálkodás feltételei biztosítottak, és egyúttal a természetben összefüggő erdőterület megosztására a gazdálkodó-változással összefüggésben nem kerül sor.
Vhr. 13. § (2) Az erdő használatának jogszerűségét mint az erdőgazdálkodói jogosultság feltételét az erdészeti
hatóság köteles vizsgálni, és ezzel kapcsolatban a kérelmezőt határidő kitűzésével felhívhatja a használat jogcímének igazolására. Az igazolás elmulasztása esetén az erdészeti hatóság a kérelmet elutasítja.
(3) Erdészeti igazgatási szempontból természetben összefüggőnek kell tekinteni azt az erdőterületet, amelyet a település közigazgatási határa, az erdőgazdálkodás célját közvetlenül nem szolgáló más művelési ágú terület, közút, vasút, folyó vagy más, művelés alól kivett földrészlet nem szakít meg.
Vhr. 14. § (1) A tv. 13. § (4) bekezdésében meghatározott társult erdőgazdálkodói tevékenységet az erdészeti hatóság az alábbi feltételek esetén köteles előírni:
a) ha a természetben összefüggő erdőterület egy földrészletből áll és több tulajdonosa van, vagy b) ha a természetben összefüggő erdőterület több földrészletből áll és az egyes földrészletek
tulajdonosai - tulajdonrészük szerint számítva - többségükben azonosak. (2) Ha a természetben összefüggő erdő több földrészletből áll és az egyes földrészletek tulajdonosai
többségükben nem azonosak, a társult erdőgazdálkodást a több földrészletre vonatkozóan abban az esetben lehet előírni, ha
a) a földrészletek határai, valamint az erdőrészletek határai nem esnek egybe, vagy b) az egyes földrészletek közúton való megközelítése nem biztosított. (3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben az egyes földrészletek tulajdonosai a földrészlet határral
való egyezőség megteremtése érdekében a 94. §-ban foglaltak szerint kérhetik az erdészeti hatóságtól az erdőrészletek határának az üzemtervezés során történő megváltoztatását.
(4) Társult erdőgazdálkodásnak kell tekinteni, ha a tulajdonosok az erdőterületüket erdőgazdálkodó szervezet vagy személy használatába, haszonbérletébe adják, vagy az erdőgazdálkodói tevékenység ellátásával ilyen szervezetet vagy személyt bíznak meg.
(5) A tv. 13. § (4) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a tulajdonosoknak az erdő védelmével, valamint fenntartásával kapcsolatos kötelezettségei különösen:
a) az erdő őrzéséről, b) a károsító hatások és a káros tevékenységek elleni védekezésről, c) a bekövetkezett károsítások megszüntetéséről és hatásainak felszámolásáról, valamint d) az erdő szakszerű felújításáról és neveléséről való gondoskodás.
27
Vhr. 15. § (1) Az erdőterület erdőbirtokossági társulat használatába adása külön jogszabályban meghatározott módon, más erdőgazdálkodó használatába, haszonbérletébe adása és az erdőgazdálkodó megbízása pedig írásba foglalt szerződés szerint történik.
(2) A szerződésben rögzíteni kell, hogy az a tv. 14. §-ában meghatározott erdőgazdálkodási tevékenységgel kapcsolatos jogok és kötelezettségek átruházására vonatkozik.
(3) A szerződésben fel kell tüntetni az erdőterület ingatlan-nyilvántartási adatait. Vhr. 16. § Egyéni erdőgazdálkodó az, aki a kizárólagos tulajdonában, haszonélvezetében vagy
vagyonkezelésében levő és az erdészeti hatóság által önálló erdőgazdálkodásra alkalmasnak minősített erdőterületen maga gazdálkodik.
Az erdőgazdálkodó jogai és kötelezettségei
Evt. 14. § (1) Az erdőgazdálkodó az erdőgazdálkodási tevékenysége keretében jogosult, illetve köteles gondoskodni
a) az üzemterv, valamint az éves erdőgazdálkodási terv elkészítéséről; b) az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségek elszámolásának elkészítéséről, a befizetés
teljesítéséről; c) az erdőgazdálkodót jogszabály szerint megillető állami támogatás igényléséről, felhasználásáról,
valamint a juttatott támogatás elszámolásáról; d) jogszabály, illetőleg megállapodás eltérő rendelkezésének hiányában az erdőgazdálkodási
tevékenységgel összefüggő hatósági, illetve bírósági eljárásban az erdőterület tulajdonosának képviseletéről;
e) az e törvényben, valamint az erdészeti hatóság határozatában foglaltak szakszerű végrehajtásáról; f) az erdő védelméről, az egyes erdőgazdálkodási munkák elvégzéséről, valamint az erdő őrzéséről; g) az erdő közcélú funkcióinak biztosítását szolgáló tevékenység teljesítéséről, a miniszter által
rendeletben meghatározott feltételek szerint. (2) Ha az erdőterület tulajdonosa, jogszerű használója, illetőleg az erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság
felszólítása ellenére nem tesz eleget e törvény szerinti erdőgazdálkodási kötelezettségének, és ezáltal az erdő fennmaradását vagy fejlődését veszélyezteti, az erdészeti hatóság az állami tulajdonban levő erdő esetében a tulajdonosi jogokat gyakorló szervet erről értesíti, egyebekben javaslatot tesz arra, hogy a miniszter - az érintett költségére - a szükséges munkák elvégzése céljából más erdőgazdálkodó szerv kijelöléséről gondoskodjon, illetőleg állami tulajdonban levő erdő esetében a vagyonkezelő személyének megváltoztatását kezdeményezze. A felszólítás hirdetményi úton is kézbesíthető.
(3) Amennyiben az erdőgazdálkodót a (2) bekezdésben foglaltak alapján jelölik ki, a miniszter az így kijelölt erdőgazdálkodót - elszámolási kötelezettség mellett - feljogosíthatja a ténylegesen felmerült és igazolt költségeinek az erdei haszonvételekből való kielégítésére. E rendelkezés nem alkalmazható a kincstári vagyon kezelőjére.
Vhr. 18. § Az erdőgazdálkodó - a tv. 14. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott erdőgazdálkodási feladatok ellátása érdekében - köteles az erdejének külső és belső határvonalai főbb töréspontjaira jól látható és időtálló határjeleket elhelyezni, ezek fenntartásáról, megsemmisülésük esetén pótlásukról gondoskodni.
Vhr. 19. § (1) Az erdészeti hatóság a tv. 14. §-ának (2) bekezdése alapján akkor köteles erdőgazdálkodó kijelölésére javaslatot tenni, ha
a) a társult erdőgazdálkodás megvalósítására vonatkozó - határidőt is megállapító - felszólítása a határidő lejártáig eredménytelen marad, és az erdőgazdálkodó hiánya, vagy
b) erdőgazdálkodó esetén annak mulasztása vagy szakszerűtlen tevékenysége az erdő fennmaradását vagy fejlődését veszélyezteti, és emiatt az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodó jogosultságának felfüggesztéséről, vagy indokolt esetben megszüntetéséről intézkedik.
(2) Az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodó kijelölésére vonatkozó javaslatának a miniszterhez való felterjesztése előtt felszólítja az erdőterület tulajdonosát, hogy teljesítse a tv. szerinti erdőgazdálkodási kötelezettségét, gondoskodjon az erdőgazdálkodó pótlásáról, melynek teljesítésére határidőt állapít meg.
(3) A tv. 14. §-ának (2) bekezdése alapján olyan erdőgazdálkodó szervezet (személy) kijelölésére lehet javaslatot tenni, aki/amely a szükséges munkák elvégzését, illetve az erdőgazdálkodói jogok érvényesítését és kötelezettségek teljesítését az erdészeti hatóság előtt tett nyilatkozatban előzetesen vállalja. A nyilatkozatot az erdészeti hatóságnak a javaslatához csatolni kell.
(4) A miniszter által kijelölt és a haszonvételek gyakorlására felhatalmazott erdőgazdálkodó az erdőgazdálkodói feladatokat és a haszonvételeket az erdészeti hatóság által a tv. 29. §-a szerint jóváhagyott erdőgazdálkodási terv szerint gyakorolhatja.
(5) A kijelölés alapján végzett erdőgazdálkodási tevékenység esetén a kijelölt erdőgazdálkodó részére az állam - külön jogszabályban meghatározott módon és mértékben - támogatást nyújt.
28
X. Fejezet
AZ ERDÉSZETI MUNKÁK SZAKIRÁNYÍTÁSA, AZ ERDŐ ŐRZÉSE
Az erdészeti munkák szakirányítása
Evt. 86. § (1) Az erdőgazdálkodó erdőgazdálkodási tevékenysége szakszerűségének biztosítása érdekében köteles a szakirányítási feladatok ellátásához a miniszter által rendeletben megállapított képzettséggel, vagy képesítéssel rendelkező személyt, vagy ilyen személyt alkalmazó szervezet (a továbbiakban: erdészeti szakszemélyzet) közreműködését önállóan vagy más erdőgazdálkodóval közösen igénybe venni.
(2) Erdészeti szakszemélyzet igénybevételének minősül, ha az erdőgazdálkodó megfelelő képesítéssel rendelkezik, és arról az erdészeti hatóságot tájékoztatja.
(3) Amennyiben az erdőgazdálkodó háromszáz hektár vagy annál nagyobb területen folytat erdőgazdálkodási tevékenységet, saját maga köteles gondoskodni az erdészeti szakszemélyzet igénybevételéről.
(4) Az erdészeti szakszemélyzet, valamint az erdőgazdálkodási tevékenységgel foglalkozó szaktanácsadó igénybevételét az állam a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatja.
Evt. 87. § Az erdészeti szakszemélyzet e feladatokat ellátó tagja a működési helye szerint illetékes erdészeti hatóság előtt esküt tesz. Az eskü letételét követően az erdészeti hatóság az erdészeti szakszemélyzet tagját nyilvántartásba veszi, részére szolgálati igazolványt és azzal azonos sorszámú jelvényt, valamint hitelesített szolgálati naplót ad át.
Evt. 89. § (1) Az erdészeti szakszemélyzet tagja - az erdőgazdálkodó megbízása alapján - jogosult az erdő őrzésével, valamint az erdészeti termékek származásának ellenőrzésével összefüggő feladatok ellátására.
(2) Az erdőgazdálkodó köteles az erdészeti szakszemélyzet igénybevételét - a munkavégzés helyének megjelölésével - az erdészeti hatóságnak haladéktalanul bejelenteni.
(3) Amennyiben az erdőgazdálkodó az erdészeti szakszemélyzet igénybevételére vonatkozó kötelezettségének az erdészeti hatóság felhívására nem, vagy nem a törvényben foglalt feltételek szerint tesz eleget, e törvény alapján helyette más erdőgazdálkodó jelölhető ki.
7. számú melléklet a 29/1997. (IV. 30.) FM rendelethez
Az Erdészeti Szolgálati Szabályzat
II.
Az erdészeti munkák szakirányítását, az erdő (erdővagyon) őrzését ellátó erdészeti szakszemélyzet tagja igénybevételével összefüggő erdészeti szolgálati szabályok
A foglalkoztatás, megbízás személyi feltételei
7.1. A tv. 86. §-ának (1) bekezdése alapján az erdészeti munkák szakirányítási feladatainak ellátására erdészként csak olyan személy foglalkoztatható, illetőleg bízható meg, aki legalább középfokú szakirányú képesítéssel rendelkezik, és megfelel a 7.2. pontban meghatározott egyéb feltételnek is, amennyiben erdőőrzési feladatokat is ellát.
Jogok és kötelezettségek
9. Az erdészeti szakszemélyzet szakirányítást végző tagja, az erdész a) elsődlegesen az erdőgazdálkodással kapcsolatos szakmai feladatokat látja el a jogszabályokban és
szakmai előírásokban foglaltak szerint, figyelemmel foglalkoztatója, illetőleg megbízója utasításaira is. Az elsődleges szakmai feladatok mellett - működési területén - köteles az erdő és (amennyiben foglalkoztatója, illetve megbízója működési területén egyúttal a vadászati jog gyakorlója) a vadállomány őrzésével és védelmével kapcsolatos olyan feladatokat is ellátni, amelyek elsődlegesen az erdőőr feladatkörébe tartoznak;
b) megfelelő tájékoztatás adásával köteles segíteni az erdőt sportolási, pihenési, üdülési, oktatási célból felkereső személyeket, illetőleg csoportokat;
c) az erdő- és vadgazdálkodással kapcsolatos termelési feladatok irányítása mellett köteles a faállomány, az erdőben tárolt kitermelt faanyag őrzését, védelmét ellátni, a természeti károk (pl. tűzkár)
29
megelőzéséhez szükséges - a tőle elvárható - intézkedéseket megtenni, a műtárgyakat, megfigyelő eszközöket, hatósági jeleket, mérnöki és egyéb jelzéseket védeni, és általában az erdő- és vadgazdálkodás, valamint az erdők jóléti és védelmi rendeltetését sértő cselekményeket (pl. a faállomány károsítását, a talajszennyezést stb.) megakadályozni;
d) a faállomány és az erdőben tárolt kitermelt faanyag őrzésének minősül az erdőknek és fásításoknak, valamint a faanyagoknak az emberi kártételek és a legeltetéssel okozható károk elleni oltalma. Az erdők és fásítások védelmét jelenti az erdőknek, fásításoknak a természeti károktól való oltalmazása;
e) az erdők és fásítások őrzése és védelme kiterjed a károk megelőzésére, a károsodás megszüntetésére (enyhítésére), szükség esetén a káros következmények kiküszöbölésére;
f) a tűzkár elhárításában lehetőségei szerint köteles közreműködni, a külön jogszabályban előírtak szerint.
10. Az erdő őrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzet tagja a) elsődlegesen az erdő és faállomány, az erdőben és fásításokban lévő létesítmények és berendezések,
a növényi és állatvilág (vadállomány) őrzését látja el. Ennek megfelelően köteles az erdőgazdálkodás és a vadon élő növény-, állatvilág érdekeit sértő vagy veszélyeztető cselekményeket megakadályozni, a károk megelőzésében, elhárításában vagy csökkentésében lényegesen közreműködni, a károkozó személlyel szemben a szükséges intézkedést megtenni;
b) köteles az erdők tűz elleni védelmére hozott jogszabályi rendelkezések betartását figyelemmel kísérni, és a tűz megelőzése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni, tűz esetén annak eloltásában közreműködni;
c) az őrzési feladatok ellátásának veszélyeztetése nélkül más feladatokkal is megbízható. 11. Az erdészeti szakszemélyzet tagja foglalkoztatója, illetőleg megbízója által meghatározott
munkarendben és munkaidőben látja el feladatát. Köteles az erdészeti szolgálati naplót folyamatosan, naprakészen vezetni.
11.1. A szolgálati napló vezetését a foglalkoztató, illetőleg a megbízó rendszeresen, az erdőfőfelügyelők, erdőfelügyelők pedig alkalmanként ellenőrzik (ellenőrizhetik).
12. Az erdészeti szakszemélyzet tagját az erdészeti munkák szakirányításával, őrzésével kapcsolatos tevékenységének gyakorlása során megilleti a tv. 88. §-a szerinti büntetőjogi védelem.
13. Az erdészeti szakszemélyzet tagja munkavégzése során köteles együttműködni az erdészeti és más hatóságokkal.
14. Az erdészeti szakszemélyzet tagja a feladatai ellátása során az erdő, a növény- és állatvilág védelmére vonatkozó rendelkezéseket megszegő, vagy a rendeltetésszerű erdőgazdálkodási tevékenységet és a tulajdon biztonságát veszélyeztető személyekkel szemben a tv.-ben, valamint a mezőgazdasági őrszolgálatról szóló külön jogszabályokban meghatározott intézkedések megtételére jogosult.
Az erdőterület megosztása
Evt. 74. § (1) Az erdőterületet két vagy több földrészletre az erdészeti hatóság előzetes szakhatósági hozzájárulásával csak abban az esetben lehet megosztani, ha az a tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodást nem veszélyezteti.
(2) Az erdőterület megosztásával egyidejűleg módosítani kell az üzemtervet, amennyiben a megosztás az erdőrészlet határát is érinti.
(3) Az erdőterület megosztása során ezerötszáz négyzetméternél kisebb földrészletek nem alakíthatók ki. Evt. 75. § Amennyiben az erdőterület megosztása az erdőtag határát is érinti, az erdészeti hatóság a
módosított üzemterv jóváhagyásának feltételeként előírhatja az egyes erdőtagok határa mentén út, nyiladék, árok stb. létesítését, továbbá azt, hogy megfelelő módon biztosítani lehessen az erdészeti termékek szállítását.
Vhr. 94. § (1) Az erdőterület két vagy több földrészletre történő megosztásához az erdészeti hatóság előzetes szakhatósági hozzájárulását az érdekelt ingatlan-nyilvántartási átvezetésre alkalmas méretarányú megosztási vázrajz, illetve helyszínrajz és a tulajdoni lap hiteles másolata benyújtásával kérelmezi az erdészeti szakhatóságtól.
(2) Az erdőterület megosztásának engedélyezése esetén az üzemterv módosításáról és a tv. 75. §-a alapján az erdészeti hatóság által előírt intézkedések végrehajtásáról az engedélyes köteles gondoskodni.
30
2. számú melléklet Az 1959. évi IV. tv – A Polgári Törvénykönyvről egyes részletei
XII. fejezet
A közös tulajdon
139. § (1) A tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet.
140. § (1) A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére.
(2) A birtoklás, a használat, a hasznosítás, valamint a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások kérdésében a tulajdonostársak - ha a törvény másként nem rendelkezik - szótöbbséggel határoznak; minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga.
141. § A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is.
142. § Az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult elvégezni; az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs viselni köteles. Ilyen kiadások előtt azonban a tulajdonostársakat a lehetőség szerint értesíteni kell.
143. § (1) Ha a törvény szótöbbséges határozatot kíván meg, és a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a kisebbség a határozatot a bíróságnál megtámadhatja. A megtámadás a határozat végrehajtását nem gátolja, a bíróság azonban indokolt esetben a végrehajtást felfüggesztheti.
144. § A tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges a) a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz, b) az egész dolog feletti tulajdonjog átruházásához, az egész dolog haszonélvezetbe vagy használatba
adásához, biztosítékul lekötéséhez vagy más módon való megterheléséhez. 145. § (1) Saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet. (2) A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben
elővásárlási, előbérleti, illetőleg előhaszonbérleti jog illeti meg. 148. § (1) A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. (2) A közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel
indokolt - megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a bennlakó méltányos érdekeit.
(3) Ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, illetőleg a természetbeni megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat az elővásárlási jog harmadik személlyel szemben az értékesítés során is megilleti.
(4) A bíróság nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.
XXXVIII. fejezet A haszonbérlet
452. § (1) Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy
más hasznothajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni.
(2) A haszonbér a felek megállapodása szerint pénzben vagy természetben jár. (3) Mezőgazdasági földterület haszonbérbe adásához írásbeli szerződés szükséges; jogszabály a
szerződés érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötheti. Mezőgazdasági földterület alhaszonbérbe adása - ha törvény másként nem rendelkezik - semmis.
Míg a törvényi rendelkezés alapján a haszonbérleti szerződés a felek akarata szerint szabadon köthető akár határozott, akár határozatlan időtartamra, a termőföld esetében a törvény csak határozott időre engedi a szerződés érvényes megkötését, melynek leghosszabb időtartama fő szabályként legfeljebb 20 év lehet.
31
Kivétel ez alól - az erdő művelési ágú termőföldre, illetőleg erdő telepítésére vonatkozó haszonbérleti szerződés, melyet legfeljebb a termelési időszak (vágásérettségi kor) lejártát követő ötödik év végéig,
XL. fejezet
A megbízás. A megbízás nélküli ügyvitel
1. A megbízás
474. § (1) Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. (2) A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni.
A felek jogai és kötelezettségei
475. § (1) A megbízott személyesen köteles eljárni; igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ha ez a megbízás jellegével együtt jár. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el.
479. § (1) Az ügy ellátásával felmerült költségek a megbízót terhelik. A megbízott a költségek előlegezésére nem köteles.
(2) A szerződés megszűnésekor a megbízott köteles elszámolni és ennek keretében a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált.
(3) A szerződés megszűnésekor a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és hasznos költségeit megtéríteni.
32
3. számú melléklet
3/2003. (I. 24.) FVM rendelet az agrárgazdasági és vidékfejlesztési célok 2003. évi költségvetési támogatásáról egyes részletei
126. § (1) A magán-erdőgazdálkodók működésének költségeire támogatást igényelhet: a) az erdészeti hatóság által bejegyzett egyéni erdőgazdálkodó, erdőbirtokossági társulat, a kizárólag
erdőgazdálkodási tevékenységet folytató erdőszövetkezet, akiknek/amelyeknek erdőterülete nem haladja meg a 2000 hektárt, illetőleg a saját és a megbízás alapján szakirányított erdőterület nagysága együttesen eléri a 200 hektárt, valamint
b) az az erdőgazdálkodási integrátor, aki/amely az alábbi együttes feltételeknek megfelel: ba) legalább 200, de legfeljebb 4000 hektár magántulajdonú erdőterület jogszerű használója, és az
erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként nyilvántartásba vette, bb) legalább 200 hektár erdőterületet szerződés alapján szakirányít, bc) legalább 50 hektár fahasználati és erdőművelési (fakitermelés, erdősítés és ápolás alá vont terület)
munkára vonatkozó szerződése van, bd) nettó árbevétele az 500 millió forintot nem haladja meg, melynek legalább 75 százaléka
erdőgazdálkodásból (TEÁOR 02.0) származik, és erről a kérelem benyújtásával egyidejűleg nyilatkozott, be) elfogadja a miniszter által kiadott kényszerkezelői megbízást abban az erdőtervezési körzetben,
amelyikben gazdálkodik vagy szakirányítást végez, bf) tagja a Magánerdő-tulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének. (2) Az integrátor az általa integrált területre erdőgazdálkodói jogosultság alapján járó támogatást nem
vehet igénybe. 128. § (1) A támogatás feltétele, hogy az erdészeti szakszemélyzettel kötött szakirányítási szerződés
legalább az alábbiakat tartalmazza: a) az éves gazdálkodási tervek, költségvetések és pályázatok elkészítése, b) a munkák művezetése, c) szakirányítói képviselet a műszaki átvételeken, d) az éves pénzügyi elszámolások elkészítése, e) a szakmai adminisztráció vitele, ideértve az üzemtervi bejegyzést is, f) az erdőgazdálkodó szakirányítói képviselete üzemtervezéskor, g) erdőőrzés. (2) A támogatás feltétele, hogy az integrátori szakirányítási szerződés legalább az alábbiakat tartalmazza: a) az éves gazdálkodási tervek, költségvetések és pályázatok elkészítése és határidőre történő
eljuttatása az integrálthoz, b) a munkák művezetése, függetlenül attól, hogy a munkát az integrátor végzi vagy sem, c) szakirányítói képviselet a műszaki átvételeken, ami nem jogosít fel a jegyzőkönyv aláírására, d) az éves pénzügyi elszámolások elkészítése és határidőre történő eljuttatása az integrálthoz, e) a szakmai adminisztráció vitele, ideértve az üzemtervi bejegyzést is, f) az erdőgazdálkodó szakirányítói képviselete üzemtervezéskor, g) közreműködés az erdőőrzésben. (3) Integrátorok egymással kötött szakirányításra vonatkozó szerződése nem támogatható.
33
4. számú melléklet
1994 LV. tv – A termőföldről egyes részletei
II. Fejezet
A TERMŐFÖLD TULAJDONJOGÁNAK MEGSZERZÉSE
4. § E fejezet alkalmazása szempontjából tulajdonszerzésnek kell tekinteni a termőföld tulajdonjogának - ideértve a részarányként meghatározott tulajdont is - bármilyen jogcímen (szerzésmódon) történő megszerzését, kivéve a törvényes örökléssel, az elbirtoklással, ráépítéssel, kisajátítással és a kárpótlási célú árverés során történő tulajdonszerzést.
Belföldi magánszemélyek tulajdonszerzése
5. § (1) Belföldi magánszemély termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona (a továbbiakban: AK) értékű termőföld legyen.
Belföldi jogi személyek tulajdonszerzése
6. § (1) Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát - a Magyar Állam, az önkormányzat és a közalapítvány kivételével - nem szerezheti meg.
(2) Egyházi jogi személy végintézkedés, illetőleg ajándékozási, tartási vagy gondozási szerződés alapján termőföldre tulajdonjogot szerezhet.
Külföldiek tulajdonszerzése
7. § (1) A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg.
8. § A külföldi az önálló ingatlanként (földrészletként) legfeljebb 6000 m2 területtel kialakított tanya tulajdonjogát a termőföldnek nem minősülő más ingatlanokra vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint szerezheti meg. Szövegváltozat 2002 július 19.-ig:
Belföldi jogi személyek tulajdonszerzése
6. § (1) Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát - a Magyar Állam, az önkormányzat, az erdőbirtokossági és legelőbirtokossági társulat és a közalapítvány kivételével - nem szerezheti meg.
(2) Egyházi jogi személy végintézkedés, illetőleg ajándékozási, tartási vagy gondozási szerződés alapján termőföldre tulajdonjogot szerezhet.
34
5. számú melléklet Az 1994. évi XLIX. tv. – Az erdőbirtokossági társulatról egyes részei
A társulat fogalma 2. § (1) A társulat az erdő művelési ágban nyilvántartott egy vagy több földrészlet tulajdonosai (a
továbbiakban: tulajdonos) által az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő, valamint az ahhoz kapcsolódó feladatok ellátására létrehozott gazdálkodó szervezet. A társulat jogi személy.
A társulati érdekeltség 3. § (1) A társulat a tagnak a társulati vagyonból való részesedéséről társulati érdekeltséget tanúsító
igazolást állít ki. Az igazolásban fel kell tüntetni a tag tulajdonának a társulat használatában lévő összes erdőterülethez való arányát.
(2) A társulati érdekeltség a társulat vagyonából való részesedésen kívül kifejezi a társulati tagot megillető szavazati jogot, valamint a társulat használatában vagy tulajdonában lévő erdőn fennálló használat mértékét (használati illetőség).
(3) Társulati érdekeltséget - ha e törvény másként nem rendelkezik - csak a tulajdonjoggal együtt lehet átruházni, valamint örökölni.
II. Fejezet A TÁRSULAT ALAPÍTÁSA
Alakuló közgyűlés 5. § (1) Társulatot legkevesebb két erdőtulajdonos alapíthat. Tíz főnél kevesebb alapító tag a társulatot
szerződéssel hozza létre. Egyebekben a társulat alapítását az alapító tagok részvételével tartott alakuló közgyűlés határozza el.
(2) Az alakuló közgyűlés feladata: a) a társulat tagjai névjegyzékének (a továbbiakban: névjegyzék) megállapítása; b) az alapszabály megállapítása; c) a tisztségviselők megválasztása; d) a megalakulás előtt vállalt kötelezettségek jóváhagyása, valamint a megalakulás előtt a tagok által
végzett erdőművelési és egyéb munkákkal kapcsolatos elszámolás elkészítése; e) a társulat tulajdonában vagy használatában levő erdőterület földrészletenkénti jegyzékének az
elfogadása; f) a tagot megillető társulati érdekeltség megállapítása. (3) Az alapszabályt, valamint a névjegyzéket az alakuló közgyűlés elnöke és jegyzőkönyvvezetője írja alá,
s azt az alakuló közgyűlésen erre megválasztott két tag hitelesíti. (4) Az alapszabályt közjegyzői okiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. (5) Ha a tagok a társulatot szerződéssel hozzák létre, annak tartalmára és alaki követelményeire a (2) és
(4) bekezdésekben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
Az alapszabály 8. § (1) Az alapszabály a társulat szervezetének, működésének és gazdálkodásának alapokmánya,
tartalmát a társulati tagság a társulat céljait és adottságait figyelembe véve maga állapítja meg. (2) Az alapszabályban kell meghatározni: a) a társulat cégnevét és székhelyét; b) a társulati tagok nevét (cégét), lakcímét (székhelyét); c) a társulat tevékenységi körét; d) a társulat képviseletére jogosultak megnevezését, valamint a képviselet módját; e) a társulat szervezetére és szerveinek működésére vonatkozó szabályokat; f) a testületi szervek és a tisztségviselők feladat- és hatáskörét, választásuk módját, megbízásuk
időtartamát, valamint felelősségük szabályait; g) a közgyűlés hatáskörét, összehívásának módját, a tanácskozás, valamint a határozatok hozatalának
és közzétételének rendjét, továbbá a határozatképtelenség esetén követendő eljárást; h) a tagok jogait és kötelességeit, valamint az egy szavazatra jogosító legkisebb társulati érdekeltséget,
illetve azt, hogy az ezzel nem rendelkező társulati tagok miként csoportosuljanak; i) az anyag és a pénz kezelésének szabályait, az esetleges tartaléktőke képzésének módját; j) az erdei haszonvételek gyakorlásának általános feltételeit; k) a tulajdonosi jogon alapuló haszonvételek gyakorlásának a társulatra történő átruházása feltételeit; l) a vagyoni és az esetleges személyes közreműködés mértékének figyelembevételével a
jövedelemfelosztás módját; 9. § Az alapszabály elfogadásához az alakuló közgyűlésen részt vevő tagok összes szavazatának
kétharmada szükséges.
35
6. számú melléklet
3. Táblázat: Magyarország erdőgazdálkodási célú területeinek megoszlása a gazdálkodók és a tulajdonosok szerint
(2003.01.01 szerinti állapot) Erdőkezelői csoport Tulajdon FGT
Kód Megnevezés Állami Közösségi Magán Összesen ha/db ha 970622 130 970 752 51 092
11 EG Rt-k db 19 19 ha 89140 89 140 29 713
12 HM Rt-k db 3 3 ha 18983 49 208 19 240 428
15 MG RT-k db 45 45 ha 13991 3 13 994 451
16 Vízügyi szervek db 30 1 31 ha 8 227 8 227 305
17 HM szervek db 27 27 ha 25217 354 25 571 1 065
18 KvVM szervek db 22 2 24 ha 12466 12 3 12 481 94
19 Egyéb állami szervek db 131 1 1 133 ha 1 138 645 64 694 1 139 404 4 040
10 Összes állami erdőkezelés db 277 2 3 282 ha 14 10 768 97 10 878 17
21 Önkormányzatok db 2 642 6 650 ha 54 54 4
26 Egyházak db 14 14 ha 35 25 60 10
27 Alapítványok db 4 2 6 ha 14 27 41 8
28 Egyesületek db 3 2 5 ha 21 870 227 1 117 29
29 Egyéb közösségi erdőkezelés db 25 14 39 ha 34 11 739 376 12 149 17
20 Összes közösségi erdőkezelés db 2 688 24 714 ha 226 12 2534 12 2760 108
31 Erdőbirtokossági társulatok db 1 1 139 1140 ha 1 12 275 12 276 227
32 Erdőszövetkezetek db 54 54 ha 370 29 968 30 338 106
37 Szövetkezetek db 2 283 285 ha 965 812 81 341 83 117 103
39 Gazdasági társaságok db 9 3 797 809 ha 18 3 152 388 152 409 15
42 Közös megbízotti forma db 10 077 10 077 ha 982 1 411 398 507 400 900 32
Összes társult erdőgazdálkodás db 9 6 12 350 12 365 ha 33 23 95 411 95 467 8
41 Egyéni (1/1) erdőgazdálkodás db 3 11 404 11 407 ha 1 015 1 434 493 918 496 367 21 31 -
42 Összes magángazdálkodó 12 6 23 754 23 772
ha 1 139 695 13 238 494 988 1 647 921 67 10-40 Működőképes gazdálkodói kör összesen
db 291 696 23 781 24 768 92 *Tulajdonjogilag rendezett ,de nincs EG. ha 4 234 1 428 135 199 140 860 91 **Tulajdonjogilag rendezetlen ha 164 823 164 823
90 Működésképtelen gazdálkodói kör összesen
ha 4 234 1 428 300 022 305 683
10-90 Mindösszesen ha 1 143 928 14 666 795 010 1 953 604
Forrás: [FVM, 2003.c] FGT= Fajlagos gazdálkodói terület ha/db *Tulajdonjogilag rendezett, de nincs erdőgazdálkodó: az ÁESZ által társulásra, erdőgazdálkodói bejelentkezésre felszólított, de erdőgazdálkodói nyilvántartásba még nem vett tulajdonosok adatai. ** Tulajdonjogilag rendezetlen (ha nincs konkrét adat, akkor becsléssel). Ide összesítve a még fel nem szólított, de egyébként rendezett tulajdonúak terület adatai is.
36
7. számú melléklet
4. Táblázat:Magyarország megyéinek sorrendje az erdőterületben megjelenő egyes tulajdonformák aránya szerint
Állami tulajdon Magántulajdon Nem regisztrált Összes magántulajdon13
Név % Név % Név % Név % Sz.-Sz.-B. 33 Békés 6 GY.-M.-S. 1 Kom.-Eszt. 17J.-N.-Sz. 39 Fejér 7 Vas 5 Fejér 26Hajdú-Bihar 49 Kom.-Eszt. 9 Kom.-Eszt. 8 GY.-M.-S. 29Bács-Kiskun 51 Csongrád 10 Veszprém 8 Veszprém 34Vas 51 Heves 19 B.-A.-Z. 11 B.-A.-Z. 36Csongrád 53 Baranya 20 Nógrád 12 Pest+Bp 36Baranya 54 Pest+Bp 20 J.-N.-Sz. 13 Békés 38Tolna 55 Tolna 20 Pest+Bp 16 Heves 38Zala 55 Zala 21 Magyarország 16 Somogy 39Magyarország 58 Somogy 22 Somogy 17 Nógrád 41Békés 59 Bács-Kiskun 25 Fejér 19 Magyarország 41Nógrád 59 B.-A.-Z. 25 Heves 19 Tolna 44Somogy 59 Magyarország 25 Hajdú-Bihar 20 Baranya 45Heves 62 Veszprém 26 Sz.-Sz.-B. 20 Zala 45Pest+Bp 62 GY.-M.-S. 28 Bács-Kiskun 23 Csongrád 46B.-A.-Z. 64 Nógrád 29 Tolna 24 Bács-Kiskun 48Veszprém 66 Hajdú-Bihar 30 Zala 24 Vas 49GY.-M.-S. 70 Vas 44 Baranya 25 Hajdú-Bihar 50Fejér 73 Sz.-Sz.-B. 45 Békés 32 J.-N.-Sz. 59Kom.-Eszt. 83 J.-N.-Sz. 46 Csongrád 36 Sz.-Sz.-B. 65Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 29. oldal ]
13 Valójában a magántulajdon és a rendezetlen kategóriák együtt.
37
8. számú melléklet
0
5
10
15
20
25
30
35
T B A NNY FÁllami tulajdon Magántulajdon
%
21. ábra: fafaj(csoport)ok szerinti területmegoszlás a különböző tulajdonformákban
Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 107. oldal]
0
10
20
30
40
50
60
70
Területarány 58 25 16
Folyónövedékarány 64 24 12
Állami tulajdon Magántulajdon Rendezetlen
% 2001.I.1.
22. ábra: Az egyes tulajdonformák terület és folyónövedék arányai
Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 134. oldal]
0
100
200
300
400
500
600
700
T B A NNY EFÁllami tulajdon Magántulajdon
m3/ha 2001.I.1.
23. ábra: A 2001-2010 között vágásérett állományok hektáronkénti véghasználati fatérfogata
Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 158. oldal]
38
39
0
500
1000
1500
2000
2500
3000
3500
4000
Tisz
títás
-m
agán
Tisz
títás
-ál
lam
i
Gyé
rítés
-m
agán
Gyé
rítés
-ál
lam
i
Végh
aszn
álat
- mag
án
Végh
aszn
álat
- álla
mi
Erdőtervi előírás
ezer br m3
83%57%87%
55%80%57%
magán = rendezett + rendezetlen
24. ábra: Fakitermelések és fakitermelési lehetőségek fahasználati módok és tulajdonformák szerint
Adatok forrása: [FVM, 2003.a 4.-10. oldal]
0
2
4
6
8
10
12
14
16
Állami 11,6 0,8
Magán 10,1 13,7
Erdőfelújítás Erdőtelepítés
ezer ha
25. ábra: Erdőtelepítések és erdőfelújítások területe az állami és a magánszektorban 2001/2002. tenyészeti évben
Adatok forrása: [FVM, 2003.a 18.-32. oldal]
0
10
20
30
40
50
Első kivitel fafajszerkezete 19 5 0 34 41 1
T CS+EKL B A NY+ELL F
%
26. ábra: A 2001/2002 tenyészeti évben végrehajtott erdőtelepítések fafaj-szerkezete a magánszektorban Adatok forrása: [FVM, 2003.a 51. oldal]