csáki judit: „alul a koldus, fÖlÜl a...

X X X I X . é v f o l y a m 4 . s z á m 2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 11

A CÍMLAPON: Alföldi RóbertKoncz Zsuzsa felvétele

I N M E M O R I A M

■ Tarján Tamás: EGY NAGY BETYÁR 2Agárdy Gábor (1922–2006)

J Á T É K H E L Y E K – J E L E N É S J Ö V Ô

■ Csáki Judit: „ALUL A KOLDUS, FÖLÜL A KIRÁLYNÔ...” 8Beszélgetés a Bárkáról Alföldi Róberttel

■ Szabó István: ÜLÜNK ÖLBE TETT KÉZZEL 11Vázlatos vízió a közérdekrôl

■ Tarján Tamás: KISSZÍNHÁZAK DILEMMÁI 14Két (azaz négy) kamarajátszóhely

■ Koren Zsolt: STRUKTÚRA A STRUKTÚRÁN KÍVÜL 18Befogadói alternatíva: BESZT

K R I T I K A I T Ü K Ö R

■ Koltai Tamás: KILÉPNI MINDEN SZEREPBÔL 26Eörsi István: Halálom reggelén

■ Tarján Tamás: A SZFINX KÉRDEZ 28Szophoklész: Oidipusz

■ Zappe László: TÚLSÁGOSAN IGAZ, ÉS TÚLSÁGOSAN HOSSZÚ 30Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél

■ Stuber Andrea: SZEGÉNY 32Kurt Weill–Bertolt Brecht: Filléres opera

■ Szántó Judit: FEGYA PETUNYIN KÉTES MÁRTÍROMSÁGA 34Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos

■ Urbán Balázs: TERESKOVA 68-AS TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSAI 36A KERTI TÖRPÉKKELWilliam Shakespeare: Ahogy nektek tetszik

■ Csáki Judit: KÖNNYÍTETT POKOL 37Rainer Werner Fassbinder: Petra von Kant keserû könnyei

■ Tompa Andrea: ANÔANÔANÔ 40Alan Bennett: Beszélô fejek; April de Angelis: Színházi bestiák

■ Karuczka Zoltán: MONODRÁMÁK 42Norman Allen: Nizsinszkij utolsó tánca; Dough Wright: A magam asszonya vagyok; Parti Nagy Lajos: Ibusár-megállóhely

T Á N C

■ Halász Tamás: HÁNYFÉLE HALÁL 44Nomád szenvedély – Kígyóballada

■ Trifonov Dóra: LEÁGAZÁSOK 463 út – az Artus mûhelyébôl

■ Kutszegi Csaba: IDEGEN TEST – ISMERÔS BETEGSÉG 48Fremdkörper

■ Mestyán Ádám: CSEREPEK 50Cyber gésák II.

V I L Á G S Z Í N H Á Z W H I T E S T A R

■ Halász Tamás: EMBERTANI JÁTSZÓHÁZ 52■ Bán Zsófia: MÁS – AZ MINDIG VALAKI ÉN 54

V I L Á G S Z Í N H Á Z N I G E L C H A R N O C K

■ Faluhelyi Krisztián: A SHOW BEDARÁLJA AZ ÉLET ÉRTELMÉT 56Frank

■ Lôrinc Katalin: RUTIN NÉLKÜL A LAZASÁG NEM VÁLLALHATÓ 57Beszélgetés Nigel Charnockkal

V I L Á G S Z Í N H Á Z

■ Nánay Fanni: ÉS AKKOR MOST MI VAN? 59Jan Klata színházáról

S Z E M L E

■ Bán Zoltán András: HORDOZHATÓ SZÍNHÁZTÖRTÉNET 63Színháztörténeti képeskönyv

D R Á M A M E L L É K L E T : Gazdag Péter: Egymás közt

XXXIX. évfolyam 4. szám ■ 2006. április

Fôszerkesztô: KOLTAI TAMÁSA szerkesztôség: CSÁKI JUDIT ■ CSOMOR MÁRTONNÉ

(szerkesztôségi titkár) ■ HERNER DÁNIEL (technikai munkatárs)■ KONCZ ZSUZSA (képszerkesztô) ■ KOREN ZSOLT (online szerkesztô;

szinhaz.net) ■ KUTSZEGI CSABA (tánc) ■ SZÁNTÓ JUDIT ■ TOMPA ANDREA (Világszínház, OSZMI)

Szerkesztôség: 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2. Telefon/fax: 214–3770; 214–5937; e-mail: [email protected]

Kiadó: SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY, 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2.Telefon: 214–3770; 214–5937; www.szinhaz.net

Felelôs kiadó: KOLTAI TAMÁS

Terjeszti LAPKER Rt. és alternatív terjesztôk.Elôfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág.

Elôfizethetô a szerkesztôségben, közvetlenül a postai kézbesítôknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban

és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp., VIII., Orczy tér 1. Tel.: 06 1/477–6300; postacím: Bp., 1900).

További információ: 06 80/444–444; [email protected]énzforgalmi jelzôszám: 11991102–02102799

Elôfizetés egy évre: 3600 Ft – Egy példány ára: 392 Ft

Tipográfia: Kálmán Tünde. Nyomdai elôkészítés: Dupla StudioNyomás készült: Multiszolg Bt., Vác

A folyóirat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap,

a Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága,Nemzeti Civil Alap támogatásával készül.

Megjelenik havontaXXXIX. évfolyam

HU–ISSN 0039–8136

Az elveszett levél – Kolozsvári Állami Magyar Színház

Cyber gésák II. – Nemzeti Táncszínház

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

Bír

ó I

stv

án

fe

lvé

tele

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

le

M A G Y A R S Z Í N H Á Z I T Á R S A S Á GO R S Z Á G O S S Z Í N H Á Z T Ö R T É N E T I M Ú Z E U M É S I N T É Z E T

Petra von Kant keserû könnyei – Magyar Színház

X X X I X . é v f o l y a m 4 . s z á m

I N M E M O R I A M

37. Magyar Filmszemle során – az általa megformált szá-mos filmszerepért, több mint ötvenévnyi filmes pályafutá-

sáért – Agárdy Gábort életmûdíjjal tüntették ki. Az elismerésposztumusz elismeréssé lett, a tanúsítványt az özvegy, Rácz Boriskavette át. Az illetékesek bizonyára nem a mûvész 2006. január 19-én bekövetkezett halála után hozták meg döntésüket, hanem márhetekkel korábban. Az egyik új alkotás, az Iglódi István rendezôinevével szignált A gyertyák csonkig égnek állíthatta még egyszer ref-lektorfénybe a filmszínész Agárdyt. A sajtóban is meg-megszellôz-tetett tény, hogy Agárdy Gábor – két kórházi kezelés között, a vég-zetes kórtól legyengülve – micsoda erôfeszítéssel, önfegyelemmeldolgozott a kamerák elôtt a Márai-darab Konrádjának szerepéért.

Ugyane filmszemle film szakos diákokból, a pálya küszöbén állómûvész-, forgatókönyvíró-, újságírójelöltekbôl verbuvált ifjúságizsûrije értékelô számvetésében kinyilvánította, hogy a (jelenlegiismereteink szerint a mozikba egyébként nem is kerülô) Márai-film leforgatása fölösleges, pénzpocsékoló vállalkozás volt.

A nagybeteg Agárdy Gáborban a film alapjául is szolgáló elô-adás (Pesti Magyar Színház) Konrádja tartotta a lelket. Érte,miatta akart megerôsödni, felépülni. „Vissza kell mennem. Kon-ráddal, a szereppel még dolgom van” – mondogatta. Gyászjelen-tésére is A gyertyák csonkig égnek egy terjedelmes részletét nyomtat-ták mementóként, aligha csupán a mûcím életbúcsúztató metafo-rikus és hangulati tartalmai miatt.

Kivételesen hosszú, mintegy hetven esztendôt átívelô színészioeuvre-jének ez az utolsó, sôt utolsó utáni eseménye a maga ket-tôsségében, illetve összetettségében híven jellemzi egy roppantmarkáns és évtizedekig a közönség szeretetében, tapsában für-dôzô aktor munkásságának színét és fonákját. A Márai nevéhezforrott, ám Pozsgai Zsolt által színpadra írt mûvet szinte naprapontosan Agárdy halála elôtt négy évvel, 2002. január 18-án mu-tatták be. Közönségsikere az elsô pillanattól tartósnak ígérkezett,az is lett (habár az íróikvalitás-különbség és az eltérô mûfaj miattszentségtörésnek tûnhet, ezzel rokon sikernek bizonyult a meg-újuló Vidám Színpadra telepített másik Iglódi-rendezés, a VaszaryGábor nevével fémjelzett Az ördög nem alszik, Agárdy Gábor GrófBoroghy Gedeon-alakításával). A kritika viszont elég szûkenmérte az elismerést, a legfontosabb közremûködôket – Agárdy ol-dalán Avar Istvánt – kissé „kimentve” a produkcióból. Maga amûvész pedig pályája koronájának tekintette a szerepet.

Az interferenciák és diszharmóniák tehát kirajzolnák a képletet:volt egy remek színész – 2000-tôl A Nemzet Színésze –, akinekaz igazán komoly feladatok sohasem smakkoltak (legnagyobb sze-repálmában, a Liliomban saját vélekedése szerint is megbukott);szórakoztató színházipari tevékenységét több tucat kabinetalakí-tással tette feledhetetlenné, ezekben viszont sokszor alantasabbeszközökkel kereste a publikum kegyeit; s bár kétségtelenül a XX.század második felének egyik legnagyobb komédiása volt, soha-sem került olyan társulat kötelékébe, amelynek kiegyensúlyozot-tan foglalkoztatott vezetô tagja, egyre érettebb és választékosabbjátékra késztetett prímhegedûse, övéi közt a két-három legjellegze-

tesebb, meghatározó arc egyike lehetett volna. Ô volt a fegyelme-zetlen zseni, az egyszerre ösztönös és minden hájjal megkent mu-lattató, aki azonban, ha rendezôi errefelé kormányozták, bátranfelcserélhette a könnyû múzsa terrénumát a kiélezett drámai kö-zeggel? A mai közhiedelem – most, a gyász hónapjaiban is – az,hogy a színikritika emberemlékezet óta hiába próbálta kiénekelniAgárdyt a hígabb népszórakoztatás csávájából, ô szívesebben fo-gadta, ha nézôi épp ebbe a bolondozásba vastapsolták bele, s készcsoda, hogy e színészi populizmus ellenére a halhatatlanok egyi-kévé emelkedett.

Mielôtt ezt az állítás- és kérdéssort higgadtan áttekinthetnénk,nézzük, mire kapta – sajnos csak holtában – a filmes életmûdíjata mûvész. Ôrzi-e a kollektív emlékezet mintegy negyven filmjénekképkockáit? (A filmgyári diszpók elég aránytalan elosztásban ér-keztek. Az Én és a nagyapám – 1954, Gertler Viktor – és A varázsló– 1969, Palásthy György – között lepergett a szerepek háromne-gyede. A televíziós munkákat ezúttal nem regisztráljuk, noha ezekegyüttesen, a feladatok változatosságával és súlyával talán felül ismúlják a mozijelenlét intenzitását.)

Egy nagy emlék bizonnyal elôhívható a félmúltból. ÁmbátorJancsó Miklós Szegénylegények (1966) címû remekének inkábbGörbe János, Latinovits Zoltán, esetleg Kozák András, MadarasJózsef a fotókon leggyakrabban reprodukált karakterei, az egyikfôszereplô, bizonyos értelemben a fôszereplô Agárdy volt. SzekfûAndrás azt is dokumentálta könyvében (Fényes szelek, fújjátok! Jan-csó Miklós filmjei, 1974), hogy az ötvenöt képet számláló filmbena már korábban is felbukkanó Torma, a „nehézéletûek” egyike aharminchetedik szerkezeti egységtôl uralja a történetet. A végénreá – a filmbeli „szerzô-mozgó” ember, Gajdor János gyilkosára –hárulna a kötelesség, hogy szervezzen a hatalom által ellenôrzöttszabadcsapatot (azaz negyvennyolcas érzéseket élesztgetô amo-lyan betyár és áruló is lenne egy személyben). Agárdy egész film-beli jelenlétét páratlan szuggesztivitással rendelte alá a sztárok he-lyett stábot (de a tömegben és a csoportozatokban is összetéveszt-hetetlen arcéleket) kérô jancsói fogalmazásmódnak, színészveze-tésnek. A tisztálkodni akaró Torma fröcskölése a dézsa vízben: azelszabaduló, majd hirtelen félbeszakadó megtisztulási aktus a fe-lejthetetlen jelenetek számát növeli. Agárdy így fontos részese voltaz úgynevezett „budapesti tizenkettô” között – a Talpalatnyi földután – a második helyre rangsorolt magyar filmalkotásnak. (A kri-tikusok az államosított magyar filmgyártás húsz évének termésé-bôl válogattak. A nagyjából az 1960-as évek végéig keletkezett ha-zai filmek sorában még egy olyan mû van, amely felkerült a listára,s amelyben Agárdy játszott: a tizenegyediknek befuttatott, 1965-ösKeleti Márton-film, a nézettségi rekordokkal büszkélkedô vígjá-ték, A tizedes meg a többiek; ebben a Leventeparancsnok melléksze-rep-villanása volt az övé.)

Miért Agárdyt választotta Tormának Jancsó Miklós; és ô, aki ál-talában filmek egymásutánjában ragaszkodott emblematikus szí-nészeihez, a késôbbiekben miért nem választotta? – nem tudjuk.De Agárdy negyvenéves kora táján tapasztalt, kipróbált parasztszí-

22 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S

T a r j á n T a m á s

Egy nagy betyár■ A G Á R D Y G Á B O R ( 1 9 2 2 – 2 0 0 6 ) ■

A


I N M E M O R I A M

nésznek számított (engedjük meg ezúttal a betyár és a paraszt kö-zötti lehetséges különbségek figyelmen kívül hagyását). Filmsze-repeinek többsége az adott alkotáson belül másod- vagy harmad-vonalbeli jelentôségû. Sajnos további filmjeinek majdnem mind-egyike felejthetô, tendenciózus, ihlettelen alkotás – melyekbenAgárdy a mûegész színvonalánál jobbat hozott ki magából. Mégakkor is, ha az indulatosság, a züllöttség, a kelekótyaság vagy akisszerûség sémáit tapasztották szerepeihez (a sablonon belül eznem is olyan szûk regiszter). Az Égi madár – 1958, Fehér Imre –apafigurája, a Csempészek – 1958, Máriássy Félix – szegényparasztMihálya, az Akiket a pacsirta elkísér – 1959, Ranódy László – Csiszérgazdája, a Fagyosszentek – 1962, Révész György – abszolút fôsze-replô tsz-elnök Czimer Andrása és még néhány film jelezheti a jó

filmrendezôk mozgóképeiben nyújtott jó, jobb teljesítményeket,szemben a nem kevés propagandisztikus falusi, szövetkezeti film-mel. (Máriássy Félix, nem egyedüliként, többször is építettAgárdyra.) Agárdy tudta viselni a begombolt nyakú vagy kihajtott,nyakkendô nélküli fehér inget (idôsebb korának kravátlis, úribb-arisztokratikusabb vagy értelmiségi alakjai közt leginkább azAdvent a Hargitán öreg Zetelakijával mutathatta meg ezt), s maiszemmel nézve inkább ökonómiája, takarékossága tûnik ki, mint-sem a fizikai és fiziológiai fogásokra olykor kétségtelenül látvá-nyosan kitett hangsúlyai.

Lehetett éppenséggel betyár is filmen (alkalomadtán a rádióban,tévében is). A Délibáb minden mennyiségben címû Szinetár Miklós-film (1961) feledésre érdemes celluloidszalagján bújt a giccsro-mantikától lobogó lelkû Angyal Bandi könyvelô bôrébe, aki egyhortobágyi, balul sikerült mûesküvô kelepcéjébôl ingben-gatyá-ban futhat – az akkori budapesti repülôjárat gépe után. A szatíraalig szólalt meg, a figurában Agárdy tehetsége és fregolisága isnéma maradt.

A szerepkör nem mindenestül skatulyázta be a színészt, mégistanújel, hogy az 1963-ban a Petôfi Színház Friedrich Dürrenmatt-elôadásáról, az Ötödik Frankról kritikát író Nagy Péter úgy találta:az abszurdot, a groteszket a realitásba visszabuktató Bozóky Ist-ván rendezése nem nyitott teret Agárdy Gábornak sem, aki egy

cégvezetô (!) szerepében „mintha régebbi parasztszerepek emlé-kének”, kísértésének engedne.

Agárdyt markáns megjelenése, szúrós nézése és középen stuc-colt, kackiás bajusza által meghatározott fizimiskája, egész habi-tusa predesztinálta betyár- és „betyár”-szerepekre. Elegánsan fé-sült haja egy mozdulattól vagányossá válhatott, ziláltan hullhatotta szemébe. Orcája dolomit – ha egy pillanat alatt nem repedezik ahuncutságtól. A Koldusopera (Petôfi Színház, 1960, Szinetár Mik-lós) „úri betyár”, világvárosi bûnözô Bicska Maxiját, Molnár Fe-renc külvárosi legendájának csirkefogó Liliomát (Petôfi Színház,

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 33

A Svejk Katz-szerepében (1958)

We

lle

sz

Ell

a f

elv

éte

le

Az ember, az állat és az erény (1964)

1963, Szendrô József) is, egy-két más feladatát is részben ezértkaphatta meg, a budapesti (operettszínházi) fészkelôdést köve-tôen, tehetsége teljesebb kibontakozásának idején. Ebbe a sorbaazután beilleszthetô 1968-ban Várkonyi Zoltán monstre filmjé-nek, az Egri csillagoknak a Sárközije is. (A szórakoztató filmek az1980-as évek elejéig számítottak Agárdy közremûködésére: aNemzeti Színház adta, akkor már évtizedes tekintély, a mûvészetidíjakkal is elismert teljesítmény mellett ô saját maga „komoly” én-jének a kabarékba, varietékbe nyugodt szívvel ki-kicsapó szabad-csapata is volt, aki öt ember helyett is képes volt dolgozni.)

A filmszínész Agárdy filmográfiájából kiemelést érdemel még azIsmeri a szandi-mandit? (1969 – Cukrász), valamint PalásthyGyörgy 1996-os Retúrja, elsôsorban a Bárdy Györgyöt, Gera Zol-tánt, Kibédi Ervint, Lohinszky Lorándot és Sinkovits Imrét is „be-gyûjtô”, ritkaságszámba menô szereposztás miatt. A GyarmathyLívia-opus groteszkumához sokkal többet tett hozzá.

Mégsem a filmezés ôrzi Agárdy nevét, fedi fel talentumát. Vér-beli színházi aktor, színházi ember távozott vele. Mondhatni,csakis a színháznak szentelt életét, útját sok interjúban felelevení-tette; a róla hasznos, ám hibáktól hemzsegô könyvecskét író Kár-páti Györgynek is (Agárdy, 1998). Sokan olvashatták, hallhatták: aSzegeden, 1922. augusztus 2-án született fiú szülôvárosábanMóra Ferenc, Szent-Györgyi Albert közelében sündöröghetett,egyszer József Attilával is találkozhatott. Az apai ágon örményszármazású Arcalijan fiú már gyerekként beszökhetett – játszani!egy kis pénzt keresni! – a szegedi színházba. 1933-ban ott volt aSzegedi Szabadtéri Játékok debütálásánál, Hont Ferenc Dóm tériAz ember tragédiája-viaskodásának statisztájaként. Nagykamasz-ként táncos boy és kardalos szûkebb pátriájának teátrumában. AzOrszágos Színészegyesület iskoláját nem „elvégezte”, hanem –protekcióval – csupán vizsgázni járt Budapestre. 1941-tôl kisebbmegszakításokkal és változó körülmények között a magyar vidéketboldogította színészként, és a magyar vidék ôt. Neki még az újkorivándorszínészettôl a „színészvásárokon” át a stagione-rendszerigsok mindenrôl volt tapasztalata. Adomája, csattanós mesélniva-lója is. A szakmát, a színészcéhet nem izgatta, hogy Agárdy vala-mennyi színes meséje igaz-e, vagy részben a szárnyaló fantáziaterméke. Meséléseit nem lehetett nem szeretni (ahogy ô maga ismindig szeretetre méltó volt, kivéve, ha elnyelte a méreg, a más-

napra már leküzdött indulat). Nevét hol Agárdinak, hol Agárdy-nak írva – hiszen az Arcalijan fiúk még az 1930-as években magyarnevet vettek fel – hódította meg 1949 és 1952 között a már elsôosztályú helynek számító Miskolcot, statisztikák szerint össze-sen huszonkét szerepet eljátszva, a díszlettervezésbe is belekós-tolva. Állítólag 1951-ben kacsintott rá elôször a Kossuth-díj: Ré-vai József enmaga ígérte meg, „cserébe” azért, hogy még egy évigMiskolcon marad. Második Kossuth-díját nem sokkal 1956 utánnem kapta meg, pedig ekkor már egyik felejthetetlen alakítását, aSvejk Katz páterét is maga mögött tudta (sokkal kisebb szerep,mint az utókor esetleg hiszi, alig két jelenet). Igazán Kossuth-dí-jas 1985-ben, a Nemzeti mûvészeként lett. „Nagy betyárt”, nagymûvészt tüntettek ki.

Gáspár Margit derûs emlékezésébôl tudjuk, miként, miért csá-bította a Fôvárosi Operettszínházba Miskolc kedvencét. Agárdy-tól tudjuk, 1955-ben miért állt tovább egy házzal (Ifjúsági, illetve

Petôfi Színház). 1964-ben úgy szerzôdött a Nemzetihez, hogytudta: a (felrobbantandó) Népszínház épületében csak próbálnikezd, játszani ott soha nem fog. (Az ember tragédiájába kapcsoló-dott be. Nem ô lett volna ô, ha egyik epizódjáért nem dicsérik, amásikért nem kárhoztatják, amikor Major Tamás értelmezése va-lóban színre került.) Utolsó, negyvenkét éven keresztül szolgálttársulata a harmadik évezred legelején nevével és intézményi jelle-gével „szállt el a feje fölül”. Azon nem kevesek közé tartozott, akikgyógyíthatatlan sebet kaptak ugyan, de nem mentek, vagy nem ismehettek az új, a Ferencváros peremi Nemzetibe. (A nevek, a ho-vatartozás kavalkádjáról: szép kivitelû, fényképes – csonkig égôgyertyás – partecéduláján nyolc másik intézmény és szervezet fáj-dalmában osztozva a Pesti Magyar Színház – és, többek között, aNemzeti Színház és a Szegedi Nemzeti Színház – jelenti be halá-lát; címei, rangjai, státusai felsorolásában harmadik: „a NemzetiSzínház örökös tagja” – a Pesti Magyar Színházzal itt nem áll jog-viszonyban –; a kondoleálás távirati címe: Magyar Színház, Pestinélkül.)

A magabiztos, fölényes kedélyû, maga ura Agárdyról élô közke-letû kép egyik, tán akaratlanul retusált pontja: soha semelyik tár-sulatában nem érezte magát igazán otthonosan! Szeged persze amágikus kezdet – 1941-ig azonban (tizenkilenc éves koráig) nemköszönthettek rá a nagy szerepek. A vándorszínészet persze sok-

44 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S

I N M E M O R I A M


Két nô között (Sinkovits Imrével) (1965) Athéni Timon (Iglódi Istvánnal) (1969)

oldalú tudással, katonás kötelességtudattal is felvértez – és a hely-beli suszter lábbelivel fizet a színésznek, ha olykor jutalomjátékátírják ki a színlapra. Miskolc persze a beérkezés és felfutás – csakaz utolsó évben már késlekedés, önismétlés, tartalmatlan átmene-tiség. Az Operett persze Honthy Hanna, Latabár Kálmán, FelekiKamill akkori csodaszínháza – aritmiás feladatokkal, beugrások-kal, az „ôket úgysem lehet lepipálni” felismerésével. A Nemzetipersze az ország mindenkori elsô színháza – és négy évtizednélhosszabb idôn át a nem is titkolt, soha szét nem foszló idegenségérzetének katalizálója, ahonnan idônként felmondásokkalkell(ene) szabadulni, a függetlenségbe, a nyugdíjasságba, az ikon-festésbe menekülni. Agárdy Gáborban mindig dolgozott a kollegi-alitás – és sosem volt ellenére, hogy a közösség körgyûrûjén, a kintszomszédságában keresse a helyét. Egyesek szerint ebbe örmény-ségének tudata, büszkesége is belejátszott. Lehet. Örményországi(szakmai) látogatása, az országra való rácsodálkozása, az ámuló

testvérkeresés nyomán sem lett belôle díszörmény, sôt: a közvetle-nebb kapcsolódásokat elhárította magától (élete alkonyán ebben aszellemben nyilatkozott például Juszt Lászlónak. E sorok írója, lé-vén maga is amolyan negyedörmény, s lévén egy ideig a NemzetiSzínház másodállású dramaturgja, válthatott néhány szót vele er-rôl a kérdésrôl, s Agárdy – udvariasan baráti érdeklôdése ellenére– egyáltalán nem hatódott meg attól, hogy még valakinek a neve-jánra végzôdik.) Agárdy Gábor – nem egyszerûen nagy mûvészmivoltából fakadóan – olyan integritást vívott ki, amely még sze-repformálási lázadásai, túlzásai miatti konfliktusaiban is meg-védte (akár direktorai, rendezôi, akár a sajtó ellenében).

De lázadt és túlzott valóban a színész Agárdy? Áthágta a rende-zôi elôírások, az elôadás-koreográfia, a jó ízlés határait?

Szinte gyerekként úgy kerül a szegedi trupphoz, hogy – mintnyilatkozta – „betartottam a rendezô utasításait”. Vándortársu-lati tagként több lehetett – több is kellett hogy legyen? – a szerep-partizánkodása. Miskolci bemutatkozásáról – Anatolij SzofronovMoszkvai jellem címû színmûvének Zajcevjérôl – azt írta a Színházés Mozi humorra meglehetôsen kihegyezett kritikusa, az 1958-tóla Vidám Színpadot hosszasan igazgató Fejér István: „…nemigyekszik a szerepet a könnyû sikereket jelentô nevetés felé vinni”(Agárdy ezt a pár szót játéka korholásaként raktározta el). Lilio-mot, vesztére, a tartózkodásban, a szürke színekben kereste. Sem

ragyogásra született partnerével, Domján Edittel, sem egyik-má-sik színésztársa fifikáival nem tudta felvenni a versenyt. A Nemze-tiben jöhettek-mehettek igazgatók, fôrendezôk, dúlhattak a bel-háborúk, Agárdy – ez ismét az ô szava – „keményen dolgozott”,mint akinek évek hosszú során át kell elhitetnie: nem ok nélkülhívták ide, megüti az itteni színvonalat. Kárpáti György közlésé-bôl tudható, még az ifjú titán Ascher Tamás sem takarékoskodottegy embert próbáló premier után a nem szokványos levélkébe fo-gott elismeréssel. Koltai Tamás 2002-ben Az ördög nem alszik lát-tán ezt vetette papírra: „Agárdy Gábor és Gera Zoltán bûbájosak,épp csak annyit spiláznak, amennyi belefér…” S hogy ne csak má-sok tollával, véleményével ékeskedjek: 2004-ben egy jelentôs da-rab (Sïawomir Mroãek: Tangó) sikerületlen rendezését (CsiszárImre) bírálva úgy gondoltam, a Pesti Magyar Színházban „egyedülAgárdy Gábor (Eugenius bácsi) tûnik ki az egyáltalán nem épp alegfôbb erényének tartott takarékos stílussal, mely ugyan »a nagy

idôk tanúját és cselekvô részesét« nem eleveníti meg, de mindvé-gig a fontoskodó buzgalom és a kiüresedett mélabú között jártatjaa deréktól felfelé relatíve elegáns, viszont csupasz lábszárait muto-gató vénséget”. A gyönge estén is munkált benne a színészi be-tyárbecsület.

Nem kétséges, bôven lehetne kibogarászni olyan kritikusi ész-revételeket, amelyek „a csupasz lábszár mutogatása” típusú hu-morforrásokat, a nem regulázott, grimaszoló mimikát, a tapshívószüneteket kifogásolják. (Meg kell hagyni, Agárdy a rosszat isremekül csinálta. Pompás tempóérzékkel, idôsen is biztos techni-kával, lefegyverzô fizikai attrakciókra még nyolcvanon túl is ké-szen. Csalhatatlanul.) Ennek a sikerkeresésnek a magyarázata egy(nem pusztán Agárdynál föllelhetô) színészi tévhit. Agárdy Gáborúgy vélte: ha a közönség elsôsorban a színészre fizet be, akkor aszínésznek minden körülmények között ki kell szolgálnia a nézô-ket. (Ezt az eszmét sem hagyta ki – fôleg a kései interjúiból.)Nincs – nem volt – az a hatalom (az Advent a Hargitán zaklatottpróbái és rengeteg elôadása alkalmával észlelhettem is), amelyAgárdyt ettôl a meggyôzôdésétôl eltántoríthatta volna. Pedig en-nek a látszólag patyolat szolgálatethosznak egyrészt elvész a szónemes értelmében vett szolgálatjellege, másrészt azon a félreisme-résen alapszik, hogy a publikumnak van valamely egynemû, közösvárakozása, melynek betöltése számára az esztétikai elégtétel,

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 55

I N M E M O R I A M


A IV. Henrikben (Gelley Kornéllal) (1980) K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e

Cipriani professzor a Tótékban (Sinkovits Imrével és Béres Ilonával) (1992)

öröm mellett az etikai igazolást is jelenti. Megismételve-nyoma-tékosítva, hogy Agárdy színpadi privatizáló törekvéseit sohanem érzékeltem olyan félelmeteseknek, elôadás-rombolóaknak,mint mogorvább ítésztársaim, ezekben a jelekben egy menthetet-lenül letûnô (bár még ma is létezô és ágáló) színházkultúra olyanmaradványait regisztrálom, melyek a nagy komédiások színpadilétébôl, ars poeticájából soha nem fognak teljesen eltûnni, mertôsidôk óta jelen is vannak. A színésznek ugyanúgy joga, ismer-tetôjele a (jó, szuverén) manír, mint a költônek, hogy „mindentkétszer mond, kétszer mond”, vagy a festônek, hogy nem képes/nem akar kilábalni a kék korszakából. Tanúja voltam, hogy éppenaz Advent…-et Agárdy Gábor és Sinkovits Imre idônként konzulta-tív viszonyban kiötölt, talmibbnak tetszô fogásai dramaturgiai vo-natkozásban javítani tudták. Sütô András helyenként problemati-kus lírai drámáját (a férfi fôhôs mitikus feltámadása után három-

négy hónapig nem történik semmi a reinkarnálódott szereplô-vel…) úgy küldte el a színháznak, hogy „amit a szegény drámaírónem tud megoldani, oldja meg a magas Nemzeti Színház…”. Az1986-os, nehezen létrejött premierre készülve ezt nem csupánSík Ferenc rendezô vette komolyan, hanem – akár külön utakonhaladva – a két színész is. Ezért kérdezhette a bemutatótól és azelsô száz/száz-egynéhány elôadástól távol maradni kényszerülôszerzô, amikor végre megtekinthette mûvét: – Gáborkám, ezt énírtam!? Mert ez jó! – Agárdy tudta, amit tudott, s nagyokat bólin-tott. Tudta például, milyen elképesztôen hatásos mozdulattalszokta a zsebre dugott keze alatt a másik kezével egy kicsit lejjebbcsúsztatni a fejszéjét. Zetelaki Dánielnek ez a mellékes gesztusaegy percre minden másról elterelte a figyelmet (s ebben jó volt,ami jó volt, s rossz volt, ami rossz volt), és nincs az a részletezôleírás, az a filmfelvétel, amely ezt a mozdulatot még egyszer élôvétehetné.

Apropó: Agárdy káprázatosan, fenomenálisan tudta zsebrevágni a kezét. Lehetett az tsz-paraszt, a Madách írta Nyegle, aSzép Ernô Vôlegényében botladozó Papa, a Móricz Zsigmond te-remtette Valkay tanár úr (Légy jó mindhalálig), egy félvilági csa-vargó vagy egy arisztokrata keze. Ez a nem különösebben elôkelômozdulat Agárdynál elegánssá vált, akár csak úgy mellékesen esettmeg, akár némiképp alpári kotorászásban végzôdött. Teljességé-

ben, készségében, kicserélhetetlenségében volt elegáns. Az ele-gancia civil és színpadi megjelenésének egészében s minden élet-szakaszában jellemzô: vallomása Agárdynak. Ha éhenkórász, hacsatornatöltelék, ha a János vitézben ütôdött Francia király, akkoris elegáns, nem csak Márai Konrádjának életbúcsújában. Ha aszínházi klubban „a jó ügyet vitte diadalra” (az emlékezô, siratóRaksányi Gellért, a kolléga a televízióban a kezével jelezte: amikormagához vette megérdemelt italait), akkor is elegáns volt. Úgy em-lékszem, fiatalabb korában a pesti éjszakában tizennyolc féldecitengedett meg magának. A tizenkilencediket soha. A színpadonpedig semmi jelét annak, hogy a próbán, elôadáson kívül a napnakmás szakai is léteznek. Eleganciáját – s vele a sármját – színész-társai is méltányolták. Bár meglett évtizedeiben sohasem voltgyengéd színházi románcok lovagja, kolléganôi úgy tartották: velemindig egy igazi férfias jelenség lép a színre. Még akkor is, ha a ját-

szott alak trottyos – vagy „Gabi bácsi” trottyosítja egy kicsit. Azigazibb, régi beceneve Brúnó volt, mivel még nagyon fiatalon kar-mesterszerepbe kellett beugrania, s így rajta ragadt, hogy ô egy„Bruno Walter”.

Beugrásainak, szerepátvételeinek külön története lehetne. Fi-gyelemre méltó, hogy például a Fôvárosi Operettszínházban sok-szor a nála húsz évvel idôsebb Latabár, tizennégy évvel idôsebbFeleki szerepébe kellett belépnie (egyik sem volt fiatalos jelenségfiatalon sem), a huszonegy évvel idôsebb Bilicsi Tivadartól kellettszerepet átvennie. Ez a trend folytatódott. Agárdy egyik legmara-dandóbb sikere, legösszeszedettebb és legeredetibb szerepformá-lása az infantilis-szenilis vénemberi tekintélyt és a mórikáló játé-kosság gonosz korláttalanságát egyesítô Kornis Mihály-figura, a„rettentô öreg” Miksa volt a Hallelujában (Nemzeti Színház –Játékszín, 1981, Zsámbéki Gábor). Ez a karakter talán a legtöbbethozta ki, s a legösszetettebbet is, Agárdy Gábor szabályszerûtlentehetségébôl. E szerep – Agárdy így tudta – eredetileg a nála hu-szonhárom esztendôvel korosabb Páger Antalra várt volna. Általá-ban elmondható, hogy Agárdy Gábor – már viszonylag fiatal évei-tôl – az öreg és az öregesebb szerepekkel könnyebben boldogult,bizonyára azért is, mert magánhajlandósága szerinti bölcselkedôszólamait ezekbe könnyebben vihette bele, s mert a szeszélyesebbszínészi megoldásokat e figuráknál az életszakasz számlájára (is)

66 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S

I N M E M O R I A M


Légy jó mindhalálig (1992) I k l á d i L á s z l ó f e l v é t e l e A gyertyák csonkig égnek (2002) S a r n y a i K r i s z i n a f e l v é t e l e

lehetett írni. Ugyanígy az extrémebb szerepek nagyobb sikert hoz-tak a mûvésznek, mint a lehatároltabbak. Neki Katz lelkész fék-telen iszákossága kapóra jött, mert mit el ne követne egy ilyenszeszkazán?!, s a két jelenetben még az esetleges túlzások semtenghetnek túl. Mégis fájdalmas, utólagos belátás, amit Agárdypályájának évtizedei során folyamatosan tudni vélt: nincs megfe-lelôen körülhatárolható, mindenkori színháza számára nélkülöz-hetetlen szerepköre (vagy ha van, annak a társulatban nem ô anumber one-ja). Legkevésbé a Petôfi Színház vádolható azzal azérett Agárdy mûvészi otthonai közül, hogy nem aknázta ki azt apáratlan komikusi tehetséget, akinek tragikai érzéke is hozott ma-radandót. A Fôvárosi Operettszínház inkább csak addig-addig ké-szítgette jövôjére a „mindenevô” Miskolcról elszipkázott fiatalszínmûvészt, amíg az már másfelé vette az irányt. S a mulasztásoklistája a Nemzetiben lenne a leghosszabb, hiába más kissé a kép-let 1990 után: az már egy sok sebbôl vérzô együttes. (KávássiKlára, a Nemzeti archívumának vezetôje példás gonddal összeállí-totta Agárdy szereplistáját. Kitetszik, mennyi mindent nem nekikellett volna eljátszania; s eljátszhatunk a gondolattal, zenit évti-zedeiben mi mindent lehetett volna ôreá osztani.)

Valójában mit „kellett volna” Agárdynak eljátszania? A Liliombalsikerét követôen óvakodott attól, hogy szerepre vadásszon. S akilelke színpadán (netán a technika ôrizte felvételeken) látja-halljaAgárdy Gábor önérzetes tartását (melyet a gôgöstôl a páváskodónát az ácsingózóig is tudott váltogatni), reszelôs, mély, a zengéstôlmegszépülô hangját (hogy tudta facsarni, hintáztatni e hangot! –pedig, az egyik végletet említve, versmondásra ugyanúgy nemhasználta, ahogy, a másik végletet emelve ki, parodizálásra sem),a közönséggel mindig kontaktust keresô, viszont méltósággal el ishúzódó énjét, az tudja, hogy Agárdy, bár termékenyebb össz-

hangba is kerülhetett volna a neki rendelt évtizedek vidéki és fôvá-rosi magyar színházával, végül is eljátszotta, amit eljátszhatott –mert (önkritikáját soha el nem vesztve) a maga legjobb meggyôzô-dése szerint végigjátszotta az életét (úgy, ahogy eltervezte: mind-halálig). Ezen mit sem módosít, hogy alakításai közül néha a je-lentéktelenebbeket (mondjuk: Adolf Hitler Moldova György Titkoszáradékában, Nemzeti Színház, 1983, Kerényi Imre) érdekesebb-nek, hatásosabbnak, mívesebbnek vélte, mint a (részint már emlí-tett) legfontosabbakat, vagy elzárkózott olyan munkától (TrevorGriffith drámájában, a Komédiásokban), mely mentalitása, ízléseszámára, úgymond, dehonesztáló volt, de a hasonló alapokon ki-fogásolható szerepeket (Halleluja; Arnold Wesker: A konyha, Nem-zeti Színház, 1979, Zsámbéki Gábor – a séfet formálta meg) anem egészen következetes teória jegyében elvállalta.

Mintha Funtek Frigyes 1992-es Tóték-rendezésében, a Nemzetiszínpadán megszólalni igyekvô Örkény István-i kettôshangzat-ban Cipriani professzor képében (emlékszik-e még rá valaki? –jobban, mint a szájhagyomány útján dicsért-örökített Katzra?),ideggyógyászként lett volna legteljesebben jelen Agárdy Gábor ésaz „Agárdy-jelenség”. Ragadjunk ki, a távozó iránti köszönettelés szeretettel, in memoriam egy szövegrészletet:

CIPRIANI: Hogy hívnak engem a községbeliek, mi?MARISKA: Méltóságos doktor Cipriani Tihamér, nyilvános

rendes egyetemi tanár…CIPRIANI: Nem doktor Süsü? Bátran mondja meg.*

*Az Örkény István Mûvei sorozat Drámák elsô kötetében (1982) a 269. olda-lán „tanár” helyett „tatár” olvasható.

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 77X X X I X . é v f o l y a m 4 . s z á m

I N M E M O R I A M

– Mire ez a beszélgetés megjelenik, már nemjövô idôben igazgatója a Bárka Színháznak.A társulat kérte meg: Csányi János hirtelen tá-vozása után legyen ön a direktor. Meglepte?

– Igen. És persze nagyon jólesett. Detényleg meglepett – hiszen nem gondol-kodtam arról, hogy igazgató lennék vala-hol, másként szerveztem az életem.

– Régebben gondolkodott róla: kétszer is pá-lyázott az Új Színházra, nem kapta meg. Mostviszont pályázat nélkül lett igazgató. Pályázottvolna, ha ez a feltétel?

– Nem. Nemcsak azért, mert a két pró-bálkozás elég volt, hanem mert ezúttal atársulat kért föl, tehát az önkormányzat-nak azt kellett mérlegelnie, elfogadja-e atársulat szándékát. Ha igen, akkor fölösle-ges a pályázat. Ha nem, akkor minek pá-lyáztam volna?

– Milyen állapotokat talált a Bárkában?– Éppen a kinevezésem körül volt a

Hamlet bemutatója, amihez persze semmiközöm nincsen, de mondhatom: a legjobb-kor jött. Nemcsak azért, mert sikeres és jóelôadás, tehát tódul a közönség, hanemazért is, mert fölrázta a társulatot. Ami pe-dig az eddigi tapasztalataimat, a „találást”illeti, épp ma mondtam az egyik színész-nek, hogy olyan ez a színház, mint egybefôtt. Kicsit kérges a teteje, nem látni rög-tön, hogy belül azért jó, pedig az. Sok zûr-zavar volt, ezért nem jön ki mindig a társu-latból, ami benne van.

– Csányinak bizonyos értelemben sikerültelbarikádoznia magát és a Bárkát, még a bu-dapesti színházak között is.

– Ezt nem tudom. Azt látom, hogy aszínházban mûhelymunka címén sokszorbefelé forduló, lapos, „nem élô” tevékeny-ség folyt. Az igazi mûhelymunka nemilyen, hanem célra irányul: az elôadás lét-rehozására. Az sem tett jót a színházbandolgozók közérzetének, hogy a bemutatottelôadások közt az utóbbi években kevésigazi színházi siker volt.

– Ezen a közönségsikert érti?– Igen. Egy színház legjobb reklámja

szerintem még mindig a szájhagyomány.Azt tudom, hogy Balázs Zoltán rendezése-ire jár egyfajta közönség, de egyébként aBárkáról egy ideje az elôadások kapcsánnem nagyon beszéltek. Az ilyesmi vissza-

hat a színházra. Valahogy összemosódtakaz elôadások… Mindezzel voltaképpennem mondok újat, hiszen azok is így gon-dolják, akik ott dolgoznak; tudom, mertbeszélgettünk errôl. Ezért is mondom,hogy jókor jött a Hamlet; jókor jött a hely-zetnek, a társulatnak: szeretik játszani,szeretik benne egymást.

– Egy-egy produkció azért régebben is „be-jött”. Csak valahogy olyan esetlegesen történtminden. Több korszak volt, emberek jöttek éselmentek, és mintha mostanra azok maradtakvolna, akiknek nem volt hová menniük.

– Ez óriási csúsztatás, mármint a jelen-legi helyzettel kapcsolatban! Régen való-ban jöttek és mentek, de most azok vannak

itt, akik itt akarnak lenni, és nem máshol.Közülük néhányan ráadásul egy új ország-ban kezdték újra az életüket. Ôk is jöttekvalahonnan – de éppen ide jöttek.

– Fokozatos váltások voltak; Csányi egyrenagyobb távolságból merített. Nagytakarításaisorán elôbb több körben a pestieket bírta távo-zásra, majd vidékrôl hozott újakat, aztán egé-

szen Nyíregyházáig utazott színészekért, azótaôk is elmentek. Legutóbb pedig a határon túl-ról hozott vezetô színészeket, akikkel aztánnem tudott mit kezdeni. Táguló körök.

– Nekem nem dolgom, hogy Csányit ér-tékeljem, nem is igen ismertem ôt. Nagydolog, hogy fölépítette ezt a színházat.Fontos volt számára, hogy ez aztán gyara-

88 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S X X X I X . é v f o l y a m 4 . s z á m

„Alul a koldus, fölül a királynô…”■ B E S Z É L G E T É S A B Á R K Á R Ó L A L F Ö L D I R Ó B E R T T E L ■

Játékhelyek – jelen és jövô címû összeállításunk a ProCultura Urbis Közalapítvány támogatásával ké-szült.


podjon, bôvüljön, hogy legyen sok mindenmás, hogy ne zárkózzon be.

– Ez mind színházi tevékenység? Vagy mû-velôdési ház? Ami szintén nem baj, csak más.

– Én nem gondolom, hogy ô mûvelôdésiházat akart csinálni, inkább egy nagy szín-házi komplexumot. Errôl szólt ez a CO-MET-egyesülés is, amit legutóbb hozotttetô alá.

– Ez szerintem már végképp nem színháziérdek, hanem személyes presztízs, de errôltényleg ne beszéljünk. Arra gondolok, hogy ittmár nem a színház állt a centrumban.

– Az ilyen profilbôvítést szerintem csakfordítva lehet csinálni. Ha a színházelôadásai annyira jók, hogy a nézôk mégmaradnának, miután megnézték – akkorlehet kitalálni még valamit. De az elôadása legfontosabb. És hozzátenném azért:Csányi mindezt nem tudta volna megcsi-nálni, ha a régi Szentivánéji álom után nemállt volna mögé hangosan és határozot-tan mindenki, a szakma is, a kritika is,maga is.

– Igaz.– Egyetlen produkció után!– Igaz. Menjünk tovább. Csányi elmenetele

elôtti utolsó nagyszabású manôvere egy har-mincmilliós terv elkészíttetése volt a színházbôvítésére…

– …amiben neki elméletileg teljesenigaza volt. Mert nincs próbaterem, nincsraktár, drága a szállítás, és sok egyéb prob-léma is van.

– Akkor maga most újra nekiáll ennek atervnek?

– Nem. Mert van más megoldás, van ol-csóbb raktár, közelebbi helyiség. Fölvettüka kapcsolatot az Orczy-kerttel; elég kézen-fekvô ötlet, hiszen nagyon közel van, ésszámos kérdésben jó megoldásnak tûnik.

– Látom, hozzáfogott a színházi mûködésracionalizálásához.

– Igen.– Mit jelent ez?– Mindazt, amit eddig mondtam, és azt

is, hogy próbálni fogunk a büfében is, hakell, hiszen alkalmas rá. És racionalizáljuka próbaidôszakot is: bizonyos idô alattlétre kell hozni az elôadást, nem lehet avégtelenségig próbálni. Képtelenség az is,hogy olykor azért nincs elôadás, mert nemlehet átdíszíteni.

– És nem lehet egyszerre játszani a nagy-színházban és a lenti stúdióban.

– Nem, de ez nem baj. Miért kellene egyekkora színházban minden este két elô-adásnak lennie? Elég egy – de mindennapjátszani kell.

– Akkor most miért nem játszik a Bárkamindennap?

– Mert nincs annyi elôadás. A Hamletpéldául ebben a hónapban ötször megy –ez nagyon sok.

– Szerintem meg nem sok. Mennyi elôadáskell egy egészséges repertoárhoz? Nyolc?

– Talán hat is elég. De lehet hét vagynyolc. És az egyik mehet hatszor is, a má-sik pedig kétszer – attól függ, mennyirevan igény.

– Mennyi idô alatt tudja „elôállítani” aszükséges méretû repertoárt? Mennyit tart mega jelenlegi elôadásokból? Mit cserél le?

– Ezzel most nem tudok foglalkozni, hi-szen nincs mire lecserélni. De elkezdünkdolgozni, és létre fognak jönni olyan elô-adások, amelyek majd felváltják a mostani-akat – vagy nem. Hülyeség lenne, ha mostgyorsan meg akarnék csinálni három elô-adást azért, mert hármat le akarok venni amûsorról – így nem lehet dolgozni.

– Mikor fogja tudni azt mondani, hogy „ezaz a színház, amelyiknek én vagyok az igazga-tója”?

– Már most is: ennek a színháznak énvagyok az igazgatója. A mostani repertoár-ról mindenképpen lekerül néhány elôadás,akkor is, ha nincs mit a helyére tenni – ésezt már maga a társulat eldöntötte, mielôttodamentem volna. Ez a csapat ugyanistisztában van a saját helyzetével; tudja, mizajlik ott, és milyen az, ami zajlik. Nem vé-letlen, hogy én most ott vagyok: miattukvagyok ott. Ezt ôk akarták. Ha nem volná-nak tisztában a saját helyzetükkel, akkornem vették volna a kezükbe a dolgok irá-nyítását.

– Akkor másképp kérdezem: mennyi idôbetelik, míg a maga színházeszménye meglátszikezen a színházon?

– Körülbelül másfél évbe. De félre neértse: ez nem azt jelenti, hogy minden na-gyon jó és sikeres lesz – irányokról ésszándékokról beszélgetünk.

– Akkor beszéljünk errôl. Saját rendezôvelvagy vendégekkel fog dolgozni?

– Vendégekkel. És rendezni fognakazok a színészek, akik rendezôk is: MezeiKinga, Balázs Zoltán.

– Eddig színházi szabadúszó volt, hol ittrendezett vagy játszott, hol ott. Eddig magáthívták – most maga hív másokat. A szakmaikapcsolatai mire látszanak elegendônek? Jön-nek vajon, akiket hívni szeretne?

– Eddig még nem kaptam nemleges vá-laszt – ezt tudom most mondani. Igenekvoltak.

– A következô évad terve már készen van?– Igen. A kinevezésemet követôen azon-

nal elkezdtem ezen dolgozni. És ennek azinterjúnak a megjelenésekor már ki is hir-detem az elkövetkezô másfél szezon prog-ramját, 2007. júniusig.

– Milyen színház lesz ez?– Hát erre nem tudok válaszolni. Hogy-

hogy milyen?– Befogadó, kísérletezô, zenés, populáris…?– Ez mind. Népszínház lesz – ezt írtam

le annak idején az összes pályázatombanis. Olyan színházat képzelek, mint a Globevolt – na tessék, kimondtam: ilyet szeret-nék. Zenés, populáris, mindenféle. Alul ott

áll a koldus, fölül a királynô, és mindenkiannyit visz magával haza belôle, amennyitmegért. De mindenki kap valamit.

– Milyen darabok kellenek ehhez?– Olyanok, amelyeket mindenki ismer.

Brecht Koldusoperája, Molnár Ferenc Lili-omja, Shakespeare Szentivánéji álomja, Cse-hov Platonovja, Bereményi Géza Az aranyára címû darabja, aminek az alcíme is na-gyon fontos: Teleki téri piaci játék. Összeka-csintunk azzal, ahol vagyunk.

– Eddigi rendezéseibôl elég jól lehet tudni,milyen színház érdekli, és mennyire fontos aközönség. Ez utóbbira a Bárkának most nagyszüksége van.

– Nézze, a Bárka nem puccos-flancosbelvárosi színház, nem régi, patinás szín-ház, nem hagyományos „csillog-villog”épület (én egyébként mindet nagyon sze-retem), hanem viszonylag új hely, egy ne-héz kerület kellôs közepén, mozgékonyjátéktérrel – ezt a színházat semmi másnem legitimálhatja, csak az, ha sokan jár-nak oda. Ezt tudom. És ezt el kell érni.

– Viszont nem kell vigyázni arra, hogy el-vész a közönség.

– Ezt én szerencsésebb helyzetnek tar-tom: nem kell megtartani, hanem visszakell szerezni. De mondok még egy elônyt:valahányszor ilyen rapid módon távozikegy igazgató, rendszerint egy csomó leszer-vezett ügy marad utána, amelyekkel mostnemigen tudnék mit kezdeni. Itt viszontnincs ilyen: a Hamlet megvolt, elôkészítettprodukció nincsen, aláírt szerzôdések nin-csenek, kész helyzet nincsen.

– Ennek is megvan az elônye. Elmegy valakia színházból?

– Varga Gabriellán, Szikszai Rémuszonkívül senki. Gabi Debrecenbe szerzôdik,Rémusz pedig személyes okokból „leve-gôre” vágyik.

– Szerzôdtet valakit?– Nem. Vendégeket fogok hívni, ha

szükség lesz rá. A társulathoz – ezen mosta színészeket értem – nem nyúlok.

– És a nem színészekhez? A Bárkán van jónéhány dramaturg…

– A többi területen lesz változás, haszükséges. A dramaturg szerintem optimá-lis esetben nem a színház alkalmazottja,hanem az egyes produkciókhoz tartozó al-kotótárs. Ha én vendégrendezôt hívok, ônyilván hozza a saját dramaturgját – én isígy szoktam. Ugyanez igaz a díszlet- és jel-meztervezôkre. A technikai, mûszaki csa-paton is van némi igazítanivaló.

– A felsorolt darabokat mind vendégek ren-dezik?

– Nem, én is fogok rendezni – példáulmindjárt az elsô premiert, a Koldusoperát.És nagyon szeretnék játszani is, ha vala-melyik rendezô szerepet oszt rám.

– Kétségtelenül sokat segít a látogatottságnövelésében, ha valamelyik elôadásban fôsze-repet játszik… Százas széria…

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 99X X X I X . é v f o l y a m 4 . s z á m


– De nem ezért szeretnék, és nem is ígyvan. Hiszen ha idehívok nagyszerû színé-szeket, értük többen jönnek, mint értem.Ha rá tudom venni Törôcsiket és Garast,hogy az én Koldusoperám elején énekeljékel a Cápa-dalt – ami egyfajta reagálás is aLjubimov-féle rendezésre, egy másik nem-zedék egészen más Koldusoperájára –, ab-ban is benne van a százas széria. És bennevan a figyelem, meg hogy elsô bemutató,meg hogy én rendezem. Hozzátennék mégvalamit: ha az elôadások jól sikerülnek, ak-kor mindegyikben lesz valami olyasmi,amitôl benne lehet a százas széria. Ráadá-sul ez a kérdés csak az elsô két-háromelôadásnál merül föl, mert utána már vannémi önmozgása is: nem a színháznak,hanem a közönség figyelmének. A százasszéria persze nem szó szerint értendô,mert ha hatvan, akkor hatvan… Amirôlmost mi beszélünk, az nagyon messze vana mûvészszínházi credótól – mert mi mostarról beszélünk, hogy minél sikeresebbelôadásokat kell létrehoznunk. Mégis arrólvan szó, hogy nem kell más színházat csi-nálnom, mint amilyent eddig csináltam.

– De ehhez most segítségre lesz szüksége, hi-szen nem elôadásban, hanem színházban kellgondolkodnia. Ehhez olyan emberek kellenek,akik épp erre a feladatra alkalmasak. Kik ôk?

– Most, amikor beszélgetünk, csak a re-ményeimrôl és a szándékaimról tudok szá-mot adni. A Koldusopera még ez a szezon,ezzel csak beköszönünk: itt vagyunk. Ôszielsô bemutatónk – ami az új szezont éskorszakot is nyitja – a Liliom lesz; remé-lem, Széles László játssza majd a címszere-pet. Utána – szeretném – rendez valamitBalázs Zoltán, még nem tudjuk pontosan,mit; ezután – szilveszter éjszakáján – jön aSzentivánéji álom, azt is én rendezem, ésbenne lesz – erôsen remélem – a Besh-o-droM. Ezt követôen talán Hrabalt rendez a

stúdióban Mezei Kinga; utána jön a Plato-nov és a Bereményi-darab.

– Kétségtelenül közönségcsalogató terv – ezmost a legfontosabb feladat?

– Szerintem mindig ez a legfontosabbfeladat – csak persze nem bármi áron. Ne-kem a színházhoz – mármint a mûvészet-hez – hozzátartozik a közönség; nem érzeksemmiféle szakadékot a mûvészszínház ésa „közönségszínház” között. Egyébkéntnem hiszem, hogy most, az elején nagyproblémánk lenne a közönséggel, illetve ahiányával…

– A neve behozza?– Ezt most inkább nem akarom meghal-

lani; folytatom a mondatot: arra kell odafi-gyelni, hogy ne szúrjuk el. Amit egyébkéntközbekérdezett, az ellen sincs kifogásom –csakhogy az ilyesmi nem örök életû. A kez-deti kíváncsiság, drukk vagy ellendrukkegy évig elég arra, hogy közönséget hoz-zon, tovább nem. Úgy tekintem, hogy egyévünk van arra, hogy görcs és kapkodásnélkül megcsináljuk a mi színházunkat.

– Ugyanilyen módon mûködik majd kez-detben a szponzorok megszerzése. Most köny-nyebb – aztán?

– Ha ügyesek vagyunk, megmaradnak.Beszéljünk ôszintén: abban, hogy a társu-lat engem kért fel igazgatónak, az is bennevan, amirôl most beszélünk. Hogy jönnifognak, hogy adni fognak, hogy figyelemirányul majd rájuk is.

– Kettô plusz három évre nevezték ki. Eznem öt?

– De. Azért van így, hogy ha véletlenülmégsem sikerülne nekem ez az igazgatás –például elszállnék a pénzügyekkel –, akkorne kelljen hatalmas végkielégítést fizetnikét év után. Két követelmény van: az egyika normális gazdálkodás, a másik a józsef-városi jelleg erôsítése.

– Tessék?

– Ezt nem kell durván érteni. Semmierôszak nincs benne. Ha egy Liliommalvagy a Bereményi-darabbal sikerül: jó;másról nincs szó.

– Mennyire van otthon a színházi gazdál-kodásban?

– Kompetensnek érzem magam benne.Azt nem állítanám, hogy értek hozzá… Báramikor átnéztem a színház tavalyi költség-vetését, azonnal kiszúrtam benne a prob-lémás tételeket – lett is tekintélyem agazdasági vezetô szemében. Nem az a dol-gom, hogy értsek hozzá, hanem hogy tud-jak kérdezni attól, akinek ez a dolga.

– Van saját gazdasági embere?– Nincs. Azzal dolgozom, aki most

ott van.– Akinél rögtön kiszúrta a problémás tétele-

ket?– Álljon meg a menet! A gazdasági vezetô

az igazgató beosztottja: azt ír alá, amit azigazgató akar, akár egyetért vele, akár nem.

– Azért tudnék mondani egy-két színházat,ahol ez nemigen fordulhat elô; és olyan gazda-sági igazgatót is, akinél ez elég valószínûtlen.

– Engem nagyon nem érdekel, hogy mivolt eddig. Amíg én jól dolgozom együttazokkal, akik ott vannak, addig nem ér-dekel, mi történt korábban. Utána megazért nem érdekel, mert akkor már máshelyzet lesz.

– Mennyi pénzbôl gazdálkodik most aszínház?

– Pontosan nem tudom, nagyjából há-romszázmillióval. Azt már tudom, hogymelyik bemutatóra mennyi pénz jut. Ésannyiból ki is kell jönnie.

– Van adóssága a színháznak?– Van még valamennyi a tíz évvel ezelôt-

ti építkezésbôl. De mivel ez a szezon meg-lehetôsen visszafogott lesz, szeptemberreezt az adósságot kifizetjük. A kerületi ön-kormányzat pedig garanciát vállalt arra,

11 00 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S X X X I X . é v f o l y a m 4 . s z á m

A p

ort

rék

at

Ko

nc

z Z

su

zsa

ké

szí

tett

e

hogy az évi hatvanmilliót – évenként két-millióval növelve – megkapjuk tôlük.

– A háromszázmillióból mennyi jut produk-ciókra?

– Körülbelül tíz százalék. A többi fenn-tartás.

– Négy nagyszínházi és két stúdióbemutató-val számol. (Ez részben vicces, mert a két térközt nincs akkora különbség.) A nagy tér a fon-tosabb? A jegybevétel?

– Eleinte feltétlenül. Aztán majd kiderül– a produkciók sikerétôl függ, hogy holhány elôadást játszunk.

– Maga amúgy is általában a nagyobb teretkedveli; és az a bizonyos „népszínházi” koncep-ció is…

– Kivéve, mondjuk, a Shopping and fu-cking-rendezésemet, amit csak kis térbentudok elképzelni. Száz nézô láthatja egy-szerre – és kétszer ennyi elôadást is lehetnetartani belôle, már negyedik éve… Én tu-dom, hogy a gazdasági mutatók és a gazda-sági mûködés nagyon fontos. De mégis aztmondom, hogy fordítva kell csinálni: aszínházat mûvészileg kell elôbb összerakni.És abból lehet következtetni, változtatni.Visszafelé én biztosan nem tudom.

– A színház gárdájával – most a színészeketleszámítva – elégedett?

– Itt van, illetve a kinevezésem után lesznémi dolgom. Belül is – és kívül is: mostnyílik egy jegyirodánk a Ráday utcában, et-tôl sokat várok.

– Színigazgatóként más kapcsolatot kelltartania majd színigazgató kollégáival, mintvándormadár szabadúszó rendezôként. Mitgondol, hogy fog ez sikerülni?

– Nagyon helyes kapcsolatot fogok tar-tani velük.

– Hogy fogadták a kinevezése hírét?– Néhányan fogadták. Mácsai küldött

egy kedves, segítôkész sms-t. Marton föl-hívott, Márta Pista fölhívott, Bodolay, Me-gyeri, Meczner is – mind nagyon jólesett.

– És a hivatallal egyebek is járnak: kapcso-lattartás a minisztériummal, a fôvárossal, kü-lönféle hivatalokkal…

– …én mindenkivel tényleg finom, úri-fiús kapcsolatot fogok tartani, de sok idômnem lesz rá, ugyanis dolgoznom kell.

– Jut eszembe: eddig is elég sûrû programjavolt. Mi lesz most? Operarendezés, külföld, vi-dék, Heti Hetes, nyilvános szereplés…

– Minden nyilvános szereplést ki fo-gok használni arra, hogy a Bárkát nép-szerûsítsem.

– A Heti Hetesben?– Ott is akár.

– A Bárkában voltak egyéb tevékenységek is.Hajónapló?

– Marad, de megváltozik a formája –vaskosabb mûsorfüzet lesz. Nem látom ér-telmét annak, hogy egy színház lapot ad-jon ki.

– Kritikusképzés?– Nem tudok róla.– Színészképzés?– A saját csoportos szereplôinket szeret-

nénk képezni, igen.– Stúdiószínházi fesztivál?– Átmegy Egerbe, mert Kapuszta Kata-

lin átvitte oda – engem ez a kész helyzetfogadott. Mindazonáltal fogunk stúdió-színházi fesztivált szervezni. A COMET-etCsányi viszi magával – vigye.

– Úgy beszél a helyzetrôl és a terveirôl,mintha hónapokig, esetleg évekig készült vol-na a feladatra. Semmi kétely, semmi bizony-talanság?

– Volt ilyesmi – és nyilván lesz is még.Most elsôsorban a lendületet érzem –nemcsak magamban, másokban is.

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: CSÁKI JUDIT

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 11 11X X X I X . é v f o l y a m 4 . s z á m

árunk. A fenyegetô jövôt nem akarjukészrevenni. A most kezdôdött költ-

ségvetési évet is majd csak megússzuk vala-hogy.

Az elmúlt idôszak több olyan történetetis produkált, amelynek hatását még nemmértük fel igazán. Ezek közül az egyik azáfatörvényhez kapcsolódik, a másik a szín-lelt szerzôdések néven elhíresült foglalkoz-tatási/adózási problémához.

Kezdôdött az áfaarányosítás bevezetésé-vel (ami az addigi visszaigénylés döntô há-nyadának megszûnését jelentette), aztánjött az így keletkezett veszteség részleges –elôször eseti, majd a költségvetésbe épülô– kompenzációja, végül pedig 2006-banaz áfa-visszaigénylés lehetôségének vissza-állítása, ami a költségvetési támogatás no-minális csökkenésével járt együtt – ez rövi-den három év történése. A keletkezô kaoti-kus helyzet melléktermékeként az eddigi

támogatási rendszer egyik legfontosabbeleme is felmorzsolódott, megszûnt afenntartó önkormányzatok finanszírozásiérdekeltsége, illetve az erre vonatkozó mo-tiváció. Bár ennek következményeit teljeskörûen még nem látjuk, annyi már tud-ható, hogy a Fôváros „elesett”, hiszen ittmár biztos, hogy az önkormányzati támo-gatás is csökkent.

A másik történet ennél egyszerûbb, denem kevésbé beláthatatlan következmé-nyekkel fenyeget. A foglalkoztatást szabá-lyozó új törvényeknek többek között aszínházi gyakorlat sem felelt meg. 2006júniusáig egy többször meghosszabbítottmoratórium tette lehetôvé az ettôl való el-térést. Most itt van végre a kivételtörvény,az EKHO. Hogy mit kell, lehet, szabad lép-niük a színházaknak ebben a helyzetben,arról azonban nincs sem közös szakmaiterv, sem a minisztériumtól megkért jogi

állásfoglalás, sem szakvélemény tudós jo-gászprofesszoroktól. Mintha mindenkiarra „játszana”, hogy az elsô golyó nem ôttalálja el, az összes dominó eldôlését megnyilván meggátolja majd az állam.

Mondhatnám, hogy így élünk, folyama-tos múlt idôben, tökéletesen áttekinthetet-len körülmények között. Nem csoda, haegyetlen érvényes szabály van: boldoguljonmindenki úgy, ahogy tud.

Hogy a jelenbe érô múlt találkozása azelgondolható jövôvel, vagyis a színházakfinanciális helyzetét meghatározó költség-vetési rendszer átalakulása milyen változá-sokat eredményez, milyen kényszerekethoz majd, azt csak találgatni lehet. Azelôjelek nem biztatóak.

2006 szeptemberére el kell készülnie aKonvergencia Programnak. Mivel ennekegyik sarkalatos pontja a költségvetési defi-cit mértékének csökkentése, nehezen kép-

S z a b ó I s t v á n

Ülünk ölbe tett kézzel■ V Á Z L A T O S V Í Z I Ó A K Ö Z É R D E K R Ô L ■

V


zelhetô el, hogy a színházak számára kedvezô változásokat hozmajd. A 2007. évi költségvetés ezért (is) kötött pályán fut, a leg-több, amit várhatunk, az idei szint megôrzése. És abban az évbenexponálódik majd a kérdés, hogy mi a teendô, ha az önkormány-zatok forrás híján kiesnek a finanszírozásból, ugyanis 2008-tól –lévén nem eurokonform – megszûnik majd az iparûzési adó. Biz-tathatjuk magunkat, hogy lesz helyette más, talán a személyi jöve-delemadó is ott marad végre az önkormányzatoknál, vagy ha még-sem, akkor majd az újrafelosztás során érvényesítjük érdekeinket,hiszen ha koncepciók kialakításában nem is, kijárásban igen jó aszakma teljesítménye.

Ez a vázlatos vízió csupán rövid összefoglalója néhány olyanvárható történésnek, amelyek nem választható variációk. Akadhatmég sok más látható és nem látható körülmény, amely a dolgok je-lenlegi stádiumában nem ítélhetô meg, például az NKA átszerve-zése, az áfakulcs változásának, csökkenésének kihatásai, egy eset-leges közigazgatási reform következtében létrejövô átrendezôdés,a költségvetési szervek jogállásának megváltozása, amely a minisz-tériumi színház(ak) kivételével minden teátrumot nonprofitgazdasági társaságba kényszerít stb.

A szakma rosszkedvû. Az elmúlt évek során a törvényalkotásbólsok elôny nem származott számára. Igaz, egyetlen törvény semszületett kifejezetten a színházak mûködésérôl. A negatív hatásokmellett annyi pozitív változás mégis megemlíthetô, hogy a költ-ségvetési törvény mellékletében immár harmadik éve külön soronszerepel az alternatív és mozgásszínházak kiemelt társulatainak ésbefogadóhelyeinek támogatása. Más kérdés, hogy a számukra biz-tosított összeg nemhogy nem nôtt, hanem némiképp még csök-kent is. A Nemzeti Kulturális Alaphoz fûzôdô remények – a keret-összeg növekedését vagy bizonyos szervezeti átalakulást illetôen –szintén nem teljesültek.

A lejtmenet évek óta tart, de a szakmai megnyilatkozások igencsakvisszafogottak. Sokan a „színházi törvényre” várnak, csakúgy mintegyes laikus politikus szimpatizánsok – pártállástól függetlenül. Erreazonban – többszöri próbálkozás után már nyugodtan kimondható– nincs semmilyen remény. A szinkronszínészek jelenleg folyóilyen irányú próbálkozása újabb adalék lesz ehhez a történethez.

Egy évvel ezelôtt még úgy látszott, hogy a kezdeményezést átve-szi a minisztérium. A „színházi stratégiatervezet A szabadság kul-túrája címû kiáltványban foglaltak szellemében” született meg, deegy szûk szakmai körön kívül teljesen ismeretlen maradt. A mint-egy háromoldalnyi átfogó cselekvési program útját sokan irigyenfigyelték, hiszen szerettek volna a kiválasztottak közé kerülni, akikkonzultálhattak, s ezáltal nevüket is adták a tervezethez. A vég-eredmény azonban mindmáig meglehetôsen sovány. Az ôszinte,naiv szándék fennakadni látszik az anyagi korlátokon és a jogsza-bályi kereteken.

A szakmai részvétel most is, mint immár annyiszor, nem az„alulról delegált”, hanem a „felülrôl hívott” képviselôk révén való-sult meg. A színházakat fenntartó önkormányzatok sem igazánszeretik a szakmai szervezetek tôlük független delegáltjait bevonnia döntések elôkészítésébe (persze azok is kerülik a felesleges kon-frontációt). Vigye el a balhét az önkormányzat, így alkalomadtánkönnyebben lehet rámutatni, hogy lám, mire vezet a hozzáértésteljes hiánya. Paradox módon az említett tervezet is a fôhatóságkompetenciájának növelése mellett foglal állást. Bár a POSZT lét-rehozása ezt sokak számára elfedi, a Színházi Társaság éppen ötéve nem mutat semmilyen hathatós, eredményes aktivitást ez ügy-ben. A helyzet kialakulásáért mégsem csak a szakmai szervezet fe-lelôs. Immár kormányzati ciklusokon átívelô tapasztalat, hogy aszakma és a munkavállalói érdekeket megjelenítô szakszervezetrészvétele csak nehezíti a (kultúr)politika jó szándékú (?) improvi-zációit. Holott csak a szakma felkészült képviselôi mondhatnákmeg, hogy a mûvészi érték szempontjából mit kellene tenni. Mivelilyen igény nincs, annyi funkciója marad, hogy minél több köz-pénztámogatást érjen el.

Több egyéni változtatási szándékról lehet tudni, ezért nemmondhatjuk, hogy a szakma aktivitása, kreativitása teljesen befa-gyott volna, de mindehhez háttér, képviselet és nyilvánosság kell.A feladat adott. A szervezet megújulásra ítéltetett.

Valamit mindig lehet tenni. Például elemezni a helyzetet, és ál-lást foglalni a leglényegesebb kérdésekben. Még így is lehetnéneka színházi élet egésze szempontjából fontos kezdeményezések,amelyek sem törvénymódosítást, sem jelentôs támogatásnöveke-dést nem igényelnek. Annak, hogy ezek rendre elmaradnak, egy-szerû oka van: az érintett felek (a tulajdonos és a színház)valamelyike, gyakran egyike sem akar tényleges változást. „Erô-bôl” végig lehet vinni, valamit, mint a kht.-s átalakítást, de nemérdemes. Pláne olyan erôtlenül (végiggondolatlanul), mint ezesetben. A tulajdonos önkormányzat csalódott a várakozásában,s ez most jó ürügy arra, hogy ne bocsátkozzon újabb kalandokba.

Pedig az elmozdulás iránya a tulajdonosi szempontból három-osztatú színházi struktúrán belül nyilvánvaló. Az állami színházakegy részébôl elôbb-utóbb önkormányzati lesz, az önkormányzatiszínházak egy részének pedig a privatizáció lehetôségével – érzé-sem szerint két év múlva kényszerével – kell számolnia. Mind-kettô megjelent már a próbálkozások szintjén, de valamiért eddigmindig fönnakadt a „nehézségek” szinte láthatatlan hálóján.

Nincs még tizenöt éve, hogy felelôs miniszteriális vezetôk egy-értelmûen kinyilvánították: az államnak nem dolga a nemzeti in-tézményeken kívül más színházakat fenntartani. Ezt az álláspon-tot azóta sem cáfolta semmilyen hivatalos kultúrpolitikai mani-fesztum, csak a fennálló gyakorlat.

Egy színház állami fenntartásának megkérdôjelezhetetlen okakell legyen (a Nemzeti Színháznak legtöbbször nem a státusát,hanem minôségét szokták vitatni). Ezért javasolom kitartóan azt,hogy tegyék törvénnyel egyértelmûvé: milyen körre terjed ki az ál-lami gondoskodás. Ilyen színházi törvényre valóban nagy szük-ség lenne. A jelenlegi minisztériumi színházak ugyanazt a felada-tot látják el, ugyanazt a potenciális közönséget célozzák meg,mint a többi önkormányzati és magán(!)színház Budapesten, éstulajdonosuk semmilyen speciális feladatot nem ír elô számukra.A helyzet fenntartása teljességgel indokolatlan. Tizennégy kor-mányzati évbôl nyolcban a kérdés rendezését nem gátolta politi-kai ellentét a Fôváros vezetése és a kormánykoalíció között. Nézzüka tartós helyzet politikán kívüli okait. (Zárójelben: a tárgyalásokcsak a Budapesti Kamaraszínházról és a Játékszínrôl folynak-folytak. Az igazi kérdés azonban az, mi legyen a Magyar Színházzal.)

Mivel az esetleg a fôvároshoz átkerülô színházak „vinnék ma-gukkal” a támogatásukat, azonos érdekkörbe kerülésük óhatatla-nul is felvetné bizonyos változások lehetôségét az önkormányzatszámára. A tárgyalások kimenetele azonban a választási ciklusvégén több mint kérdéses. Az intézményi ellenérdekeltség és a bü-rokratikus hárítás megint egy irányba mutat, és várhatóan legyôzia racionális politikai szándékot.

A települési (fôvárosi, városi, kerületi) önkormányzat – az ál-lam mellett – az a legfontosabb közigazgatási fórum, amely képestartós kötelezettséget vállalni közpénztámogatás biztosítására. Azesetek döntô többségében ez színházi intézmény fenntartását, rit-kábban nonprofit szervezet tulajdonlását jelenti. Az önkormány-zat a színházát (színházait), részben a szigorodó pénzügyi elôírá-sok, részben saját szûkös anyagi lehetôségei miatt, igyekszik rövidpórázon tartani. Ez általában nem jelenti a mûvészeti kérdésekbevaló direkt beleszólást, de a feltételek megszabása, a lehetôségekkorlátozása óhatatlanul determinálja a mûvészi munkát. Termé-szetesen nem kérdôjelezzük meg a tulajdonos jogát, hogy a szín-ház profilját, küldetését (ah!) meghatározza. Túl nagy összegekrôlvan szó ahhoz, hogy biankó csekket állítson ki.

(Zárójelben: vajon milyen alkotmányos elvet sértene, ha az ál-lam a kétharmados finanszírozási arányt „ellentételezendô” aztkérné, hogy az elôadások egy tizedét ne a székhelyén teljesítse aszínház? No de hagyjuk az utópiákat.)



Ahogyan az állami színházak esetében a fenntartó miniszté-rium nincs korlátozva abban, hogy a rá rótt feladatot milyen mó-don látja el, ugyanúgy az önkormányzatnak sem írja elô semmi,hogy az általa vállalt és nem kötelezô (!) feladat megoldásához mi-lyen szervezeti formát preferál. Egyre inkább számolnia kell azon-ban a színház területén megjelenô magánérdekkel, magánvál-lalkozások haszonra törô mivoltával. Ugyanakkor az értékekvédelmében, a közösség képviseletében szimpatikus vehemenciá-val fellépôket is meg kell értenie, akik nem engedik át a kultúramegszentelt templomát a kufárok kezébe. Ahogy a klasszikus vicc-ben mondja a rabbi: mindenkinek igaza van.

A színház ma is egyfajta (amúgy törvényes) privatizációra kény-szerül: a színészt, a takarítót, a színpadi és a nézôtéri személyze-tet egyaránt magánvállalkozásban szerzôdteti. Egy másik logikaszerint viszont számon kérik rajta, mondván: ez „kényszervállal-kozás”. Pedig mindössze annyi történt, hogy az intézmény tettemeg azt a lépést, amelyet fenntartójának kellett volna.

Elôrebocsátom, nem a színházak eladásáról beszélek – vevôtugyanis legfeljebb a bolondokházában találnánk. Talán közhely-számba megy: az állami, önkormányzati tulajdonú épületben folyótevékenység privatizációjáról, egy magánvállalkozás által való el-

végzésérôl lenne szó, amelyet az ingatlan (az infrastruktúra) tulaj-donosa 1. haszon reményében, 2. nullszaldósan, de leginkább 3.közvetlen vagy közvetett támogatás ígéretével visz ki a piacra.Hangsúlyoznunk kell, hogy az önkormányzat nem megszabadulniakar a korábban vállalt feladat terhétôl. A konstrukció elônye ab-ban fogalmazható meg, hogy mindkét fél számára tiszta helyzetetteremt a megkötött polgári szerzôdés, mindkét fél tudja, mit vállaltés mit várhat. A felelôsség egyértelmû. Az önkormányzatnak, konk-rétan a Fôvárosnak, meg kellene ragadnia a kínálkozó alkalmat. Mamég a két fél a kölcsönös elônyök alapján tárgyalhat, nem egy alter-natíva nélküli kényszerhelyzetben. Egy modell kipróbálása, ameny-nyiben a résztvevôk akarják, és az ellendrukkerek tábora is kellô tü-relemmel figyeli az eseményeket, mindenkinek hasznos lehetne.Helyzeténél fogva az önkormányzati színházak közül a Vidám Szín-pad, a Thália és a József Attila, az állami körbôl pedig a Játékszín tû-nik a legalkalmasabbnak az említett szerepre. (A lehetséges szerzôdésrészletproblémái, a már megszületett modellszámítások tárgyalásameghaladja e dolgozat kereteit.) Érdemes lenne komoly kísérletettenni annak bizonyítására, hogy a közérdek képviseletében fel-lépôk felelôssége, valamint a magánvállalkozók igyekezete és tisz-tessége egy demokratikus jogállamhoz méltó módon is találkozhat.


Budapesti Kamara 282 3 467,0Játékszín 269 1 180,6József Attila 634 2 378,9Katona József 519 3 463,6Magyar Színház 742 2 844,4Radnóti 230 1 281,8Új Színház 426 2 404,1Vígszínház 1633 3 766,3

SZÍNHÁZ ÖSSZES BEFOGADÓKÉPESSÉG (fô) JÁTSZÓHELY SZÁMA TÁMOGATÁS

(millió forint)

1 Játékszín 21132 József Attila 16643 Radnóti 14784 Bp.-i Kamara 14685 Vígszínház 13456 Katona 13177 Magyar Színház 11798 Új Színház 1091

1 Bp.-i Kamara 78542 Új Színház 70693 Magyar Színház 62044 Katona 54075 Radnóti 53416 Játékszín 34947 József Attila 30098 Vígszínház 2190

SZÍNHÁZ EGY FIZETÔ NÉZÔRE JUTÓJEGYBEVÉT (Ft/fô) SZÍNHÁZ EGY NÉZÔRE JUTÓ

TÁMOGATÁS (Ft/fô)

A következô, egymás mellett elhelyezett táblázatokban (csökkenô számsorrendben) az egy fizetô nézôre jutó jegybevétel(magyarul az átlaghelyár forintban), illetve az egy nézôre jutó fenntartói támogatás szerepel. (Minden adat a 2004-es költ-ségvetési évre vonatkozik.)

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma hivatalos statisztikai adataiból és a Fôvárosi Önkormányzat nyilvánosság-nak szánt mutatóiból képeztem – egyszerû osztási mûvelettel – az alábbiakban látható számoszlopokat. (A kevés ilyen irá-nyú gyakorlattal rendelkezô olvasó figyelmébe: az osztás eredményét egyformán befolyásolja az osztó és az osztandó, te-hát egy bizonyos fajlagos mutató lehet azért is nagy, mert magas a támogatás, illetve azért is, mert alacsony a nézôszám.)Azoknak a színházaknak az adatait közlöm, amelyeket egy minisztériumi és önkormányzati összevetésben egymásra vonat-koztathatónak gondolok. Felsorolásunkban a színház neve (az államiakat kövér betûkkel szedve) után álló számok azösszes befogadóképességet, majd a teremszámot jelölik. A harmadik oszlopban a fenntartói támogatás összege olvashatómillió forintban.


BUDAPESTI KAMARASZÍNHÁZ

funkció és arculat

A Budapesti Kamaraszínház 1991. január 1-jei bejegyzéssel jöttlétre. Az induláskor háromtagozatú – a prózai társulat mellett ka-maraoperát és táncszínházat is mûködtetô – színházról (nemcsak) hallgatólagosan tudni lehetett, hogy közvetlen és közvetettelôdszínházainak „holttestén” átlépve, azaz akkor még elôszere-tettel hangoztatott különféle tradícióinak teljes elsöprésével, akontinuitás nélküli szabadság minden elônyét és hátrányát vál-lalva indulhat el. A Budapesti Kamaraszínház (a továbbiakban:BpK), Szûcs Miklós igazgató, Csizmadia Tibor mûvészeti vezetôés Böhm György irodalmi vezetô számára nyilván világos volt: ne-

gatív programjuk mint a változtatás koncepciója már kezdetkormegvan. Sem az Állami Faluszínház – 1955-tôl: Állami DérynéSzínház –, sem a Huszonötödik Színház, sem a Népszínház, sema Józsefvárosi Színház (s ezek kapcsán sem a Várszínház, sem azországjáró, tájoló színjátszás, sem a modernebb, közönségto-borzó, politizáló vásárias népszínház) örökségét nem folytatják,mert az nem szükséges, nem lehetséges, vagy számukra nem legi-timálható mûvészileg. A sok helyrôl egybeömlött, roppant vegyesiskolázottságú és képességû színészgárdával eleinte két, utóbb há-rom (késôbb körvonalazandó) játszóhelyen kezdtek dolgozni. Azopera- és tánctagozattól lassacskán – nem mindig konfliktusmen-tes tárgyalások, alkuk révén – megszabadultak.

A BpK mint „a tiszta lap színháza” meglepô módon hamarosanabban a szakmai, mûvészeti hiátusban helyezte el és teljesítette kimagát, amely a még javában létezô, de már támadások, vitákpergôtüzét kiálló („régi”) Nemzeti Színház mellett (helyén…?)mindinkább ûrként tátongott. Az ambiciózus Szûcs–Csizmadia–Böhm triumvirátus arra törekedett, hogy ezt a tabula rasát rövidnéhány esztendô leforgása alatt a hagyományosan nemzeti szín-házinak tekintett, reprezentatív mûsorrenddel, magas szinten

versenyképes produkciókkal írják tele. A klasszikus és a modernmagyar dráma, a kanonizálódott és az épp forrásban levô világ-dráma hangsúlyosan, fajsúlyosan, változatosan – s a Nemzeti„nemzeti” eszményeihez, akkori játszásmódjához képest jóvalkísérletezôbben – jelent meg náluk. A színházi közbeszéd az1990-es évtized közepe táján a Nemzeti Színháznál illetékesebbés méltóbb „Nemzeti Színháznak” tekintette a BpK-t, s ehhez aképzethez nemegyszer fennszóval a sajtó is csatlakozott. Sôt, akulturális vezetés is felismerte, és kezelni, kamatoztatni próbáltaa szituációt. Nem véletlen, hogy a polémiára mindig kész SzûcsMiklós többször is ingerülten nyilatkozta vagy írta le: társulatánaknyugodt munkakörülményekre és méltányos anyagi megbecsü-lésre van szüksége, és – egyebek mellett – arra, hogy vezetôit necsábítgassák egyre-másra a Nemzeti élére.

Az indulás valóban emlékezetes, a bukásokkal együtt is minôsé-gi hat-nyolc esztendeje olyan tág regisztert fogott magába, melyet– például – a Leonce és Léna, A színházcsináló, az Indul a bakterház,a Vértestvérek, a Stalker, az Othello fémjelzett. Az ezredvég felé tart-va azonban a budapesti színházi struktúra a BpK számáraelônytelenül rendezôdött át, s a társulati élet belsô változásai semvettek szerencsés irányt. Egyfelôl a Duna-parti új Nemzeti Szín-ház közelgô, majd meg is történt felépítése egy ideig két „virtuálisNemzeti Színházat” kreált. Az egyik lett a mai (Pesti) MagyarSzínház, vagyis a Nemzeti nevet (s a vele együtt járó hagyományo-zódások és jogok nem csekély részét) elvesztô, nyíltabb vagy rejtet-tebb megbántottságban tevékenykedô, enyhén szólva is hullámzószínvonalon teljesítô közösség; a másik az irányítását tekintve bi-zonytalanságoktól, politikai és sajtópolémiáktól tépázott, 2002.március 15. elôtt még nem is mûködô (mai) Nemzeti Színház.Ebbe az eredendôen terméketlen rivalizálásba a BpK, szerencsé-jére, s a vezetôi bölcsességnek is köszönhetôen, nem szólhatottbele, mert a nagyobb, a közéleti játszma a feje felett (az egész ma-gyar társadalom feje felett) zajlott.

Csizmadia Tibor 1996-os távozásával, Böhm György kiválásá-val a rendkívül agilis, diplomáciailag – vehemenciája ellenére – rá-termett, rutinos Szûcs meglehetôsen magára maradt. A repertoáralakításában egyre jobban kiütközött a taktikai megfontolásokra,alkukra túlzottan is hajló igazgató döntési ingatagsága. Holelsôrendût „húz(ott)”, hol elfogadhatatlant. Ízlését, darab- és al-kotótárs-választó preferenciáit sokszor alárendelte a (meglehet,részben kényszerû) gazdasági manôvereknek, együttmûködési lát-szatelônyöknek. Bár a vezetôtársává lett Ruszt József, majd Tordy


Jelen írás elsô változata 2004 ôszén a Fôpolgármesteri Hivatal felkérésére,elsôsorban Schiffer János fôpolgármester-helyettes úr tájékoztatására keletke-zett, két olyan színházról, amelynek Budapest fôváros a fenntartója. Az itt ol-vasható szöveget – mely az eredeti megrendelô egyetértésével lát napvilágot –a folyóiratközlés kívánalmaihoz igazítottam, illetve a közelmúlt fejleményei,bemutatói stb. figyelembevételével kissé kiegészítettem. (T. T.)


Kisszínházak dilemmái■ K É T ( A Z A Z N É G Y ) K A M A R A J Á T S Z Ó H E L Y ■


Géza irányítóként maguk is dolgoztak, dolgoznak olyan társula-toknál, amelyek a Nemzeti jelzô kivételességét viselik nevükben(Szegedi Nemzeti Színház, Gyôri Nemzeti Színház stb.), a „be-avató”, a „független” (sôt: Független) színházi ideának elkötele-zett Ruszttól, valamint a vígszínházi hagyományokat ápoló Tordy-tól mi sem áll(t) távolabb, mint az imént jelzett „nemzeti (szín-házi)” koncepció. (Ruszt egyébként mindig is kudarcot vallott,amikor a budapesti Nemzeti Színházban dolgozott, esetleg ittenivezetôi nekigyürkôzést fontolgatott, így ennek az eszme- és ha-gyománykörnek a teátrumáról nem lehetett a legjobb véleménye.Talán ezért is rendezett a BpK-ban „kontra”-Othelllót, „anti”-Bánk bánt.) A már betegségekkel küzdô, erejének javát az emlék-iratírásra fordító Gábor Miklós konzultatív jelenléte sem lendítettsokat. A Csizmadia utáni mûvészeti vezetôk egyike sem vádolhatóazzal, hogy idejének javát a BpK-ban töltötte volna, esténként aprodukciók karbantartására figyelmezne stb. Böhm György utánneves, felkészült dramaturgok dolgoztak, dolgoznak a társulatnál,de Böhm termékenységét, termelékenységét, akár „brahista” kez-deményezéseit nem pótolhatják, nem feledtetik.

Mindezen tényezôk eredményeként (a társulatról késôbb leszszó) a BpK zavaróan eklektikus programú, bemutató-tömkeleggelviaskodó, feszélyezôen egyenetlen premiereket produkáló szín-házzá vált. 2004 ôszén három játszóhelyen összesen (havonta)mintegy harminc darabot tartottak mûsoron, de különféle rendez-vényeket, felvételeket, sorozatokat is befogadtak. A kép 2006márciusára mit sem változott, a számok és a jelenségek is szinteazonosak. Néhány, évek óta sikeres – gyakorta egy-egy színmû-

vész, például Vári Éva személyéhez, tehetségéhez kötôdô – elô-adásukon kívül rengeteg bemutatójuk megy füstbe, még kamara-színházi körülmények között is szerény elôadásszámmal. (Ezt,foghíjasan bár, dokumentálja is a Bevilágítás címû kiadvány, melySzebeni András ihletett fényképeit, Forgách András gondolatgaz-dag esszészövegeit tartalmazza a BpK-ról. A társulati élet a kívül-álló számára is tapasztalható családiasságáról ugyanúgy informález a szép kötet, mint a mûködési feltételek mostoha voltáról. Sok-kal kevesebb jót mondhatunk Szabó-Massányi Kinga egy évvel ko-rábban, 2004-ben megjelentetett A tájolástól a sikerszínházig [A Bu-dapesti Kamaraszínház története, 1990–2004] címû munkájáról.Mindenesetre elismerésre méltó, hogy egy színház szorgalmazzatevékenységének, mindennapjainak dokumentációját, történeté-nek regisztrálását.)

Az óriási repertoáron, a folyamatosan érkezô – nemegyszer kö-zös vállalkozásban készülô – premierek miatt, akkor sem könnyûfennmaradnia egy darabnak, ha interpretációja jobb és látogatot-tabb a mostani, itteni átlagnál. Nyilván fôképp Szûcs felelôssége,hogy a színház számára mûvészi hozadékot kevéssé ígérô ren-dezôt (Jantyik Csaba, Janitsáry Miklós és mások) meghívott, sokjót nemigen sejtetô adaptációkat és fércmûveket (Énekelj, Déryné!;A kúra; Esô után/Esô elôtt; Durr bele stb.) mûsorra vett. Sikeresenbejelentkezô újra invitált rendezôi sokszor szembetûnôen alultel-jesítenek korábbi szintjükhöz képest, vagy legalábbis beletörnek aszínház erôltetett üzemmenetébe. Sopsits Árpádtól egyfelôl a Bûnés bûnhôdés a rácsok mögött, továbbá az Egy ôrült naplója – másfelôla Kószál a Nagy Kaszás és a Woyzeck: ég és föld. A Durr bele, SoósPéter keze nyomán, értékelhetetlen a Titus Andronicushoz képest.

Kiss Csabának volt remeklése, volt melléfogása. Mindez nem ír-ható egyszerûen a mûvészi alkotásban szokásos nívókülönbségekszámlájára.

Tény viszont, hogy a repertoárt gyorsan és kíméletlenül kisala-kozzák, a csôdöknek és a kedves semmiségeknek nem kegyelmez-nek. S a latban – a folyamatot nézve, s annak ellenére, hogy egykomoly újabb mûvészi siker várat magára – az nyom többet,hogy a BpK Spiró György mûveinek elsô számú hajléka manapság(a Szappanopera 2006 elején a századik elôadásához érkezett);olyan estékkel büszkélkedhetnek, mint a Bûn és bûnhôdés…, azAmerikai Elektra, az Egy ôrült naplója, az Anna Karenina, A vágy vil-lamosa, azután az Edith Piaf, az Amit a lakáj látott…, a Sóska, sültkrumpli. Nem kevés! – többségük megtekinthetô ma is.

Ám aki ma a BpK-ba látogat, zsákbamacskát vesz. E fôvárosiszínház három játszóhelyén nem csupán az örök mûvészeti libi-kóka következménye, hogy többszörösen díjazott kiváló színrevi-telek mellett vérszegény mûvecskék szédelegnek; hogy az e falakközé, ebbe a mûhelybe kívánkozó darabokat ok nélkül betessékelt(költségeik egy részét vagy egészét talán „magukkal hozó”) kana-vászok halványítják el; Eszenyi Enikô, Alföldi Róbert, SopsitsÁrpád, Soós Péter rendezôi indítását vagy felkarolását (fél)dilet-tánsok támogatása követi; a szakmai elismerések leggyakrabbannem a társulat szerzôdtetett mûvészeit, hanem a vendégmûvésze-ket érik; akadnak külföldi szereplések és sikerek, ám a BpK nemszámít a magyar színházi kultúra „követének”.

E kettôsség, kettôs arculat szorosan összefügg a színház játszó-helyeivel is.

játszóhelyek

A BpK bázisa eleinte a Józsefvárosi Színház volt, a mai Kálváriatér sok változást, átformálást megélt színháza. Mellette a Károlykörúti (eleinte még: Asbóth utcai) stúdiót vehette birtokba. Alkal-milag, mégis komoly megmutatkozási helyként számolt a kiscelliRomtemplommal is.

Szûcs Miklós „menet közben” ügyesen megszabadult az azótais elátkozott színházi barlangnak tûnô, viszonylag nagyobb be-fogadóképességû Józsefvárositól. Megszerezte a moziból átalakí-tott – és más tervek szolgálatában elképzelt – Tivoli Színházat, aKároly körúton pedig két rokon, mondhatni, iker játszóhelyet ho-zott létre, melyek ma Ericsson Stúdió és Shure Stúdió néven funk-cionálnak.

A három játszóhely veszélyes, nehezen kezelhetô-kerülhetô ke-lepcéket rejt magában. Eleve ritka – s így kitüntetett és felelôs –helyzet, hogy egy színháznak három otthona is van (Budapesten.Vidéki színházak esetében, egy-egy nagyvárosban gyakoribb, mi-vel indokoltabb az ilyesfajta helykeresés, helyfoglalás, épülethasz-nosítás). Még ritkább, hogy egy társulat három kicsinyke szín-házba húzódjon vissza. Akadhatnak formációk, amelyek – akárkényszerbôl, rugalmasságból, a provokáció szándékával stb. – sokkülönféle játszóhelyet belaknak (például a Krétakör Színház).A BpK esetében azonban mi sem predesztinálja arra a mûvészi kö-zösséget, hogy tisztán kamarajátékra korlátozza magát. A szer-zôdtetett gárda tagjainak többsége nem ilyen körülmények, stílus-követelmények stb. között nevelôdött, a fiatalok egy része kény-szeresen szokott bele a szûk négyzetméterekbe, légköbméterekbe



(s szívesen megy el vendégeskedni máshová, a Játékszíntôl a Nem-zetiig).

A Józsefvárositól megválni: színházvezetôi okosság volt. Vala-mennyi mûvészeti, közönségszociológiai, anyagi vonatkozásban.A Tivolit megszerezni: lutri, s kissé gonosz csíny is. S ha nem iskardinális vétség, de hiba, hogy Szûcs és illetékes rendezôi a Tivo-lit nem ôrizték meg nagyobbacska színház minôségében, hanem– belsô terének patináját tönkretéve – átszabták a Shure és azEricsson e kettônél valamelyest kényelmesebb, de így sem túl kö-zönségvonzó testvérévé. A BpK nem különösebben ambicionálja anagy szereplôlétszámú darabokat, vagy A pókasszony csókja jellegûalkotásokat is megoldja, úgy-ahogy, a szûkösebb térben. Ennek el-lenére hiba, hogy – noha a Tivoli nem adekvát a Józsefvárosival –az elônytelen Kálvária téri színház „utódszínháza” helyett stúdiójellegû színházat faragtak a Nagymezô utcaiból. Ezzel nagy esélytvettek el a BpK elképzelhetô (s korábban egy ideig már-már körvo-nalazódó!) játékrendjétôl (hiszen az elsô évek sikereinek egyike-másika mégiscsak a Józsefvárosi nyújtotta teremfeltételek közt va-lósulhatott meg, s például A velencei kalmár még egy „nagyobb” Ti-voliban volt látható).

Az Ericsson és a Shure között jelenleg nincs érzékelhetô kü-lönbség (nem számítva azt, hogy az egyiknek a belsôépítészeti,színpadi állaga elônytelenebb a másikénál – talán az elôbbié azutóbbiénál, de ezen lehetne vitatkozni). Úgy tetszik, a BpK-nakelegendô lenne ezt a két stúdiót ellátnia produkciókkal, a „messzi”Tivoli más kezelésben és szerepkörben (az úgynevezett pestiBroadwaybe jobban beleforrva) karakteresebben újulhatna meg.A BpK társulatának foglalkoztatása az elôbbi két játszóhelyenmegoldható. Meg is edzhetné az együttest, ha a három játszóhelytúlduzzadt programja nem hívna, követelne ennyi vendégmûvészt,akik a darabok fôszerepeit gyakorta elszippantják a helybeliektôl.

A Károly körúti két „sziámi” színház – hátterét, kiszolgálását,mûsorpolitikáját tekintve – összenôtt (a publikum rendre össze iscseréli ôket, a nézôk csak helyben tisztázzák, melyikbe is szól a je-gyük). Ezért jelenleg nem érdemes azon töprengeni, szerencsésvolt-e a még a Madách Kamaraszínházzal is rendelkezô MadáchSzínház egykori (Kerényi Imre elképzeléséhez fûzhetô) terve azegyik, netán mindkét játszóhely megszerzésére. Az egyelôre ki-csiny társulattal bíró Örkény István Színházat nyilván a szakmaimorál is elzárja attól, hogy netán szükségessé váló stúdióját (a ka-mara kamaráját) errefelé keresse (a három színház: az Örkény, azEricsson és a Shure lényegében egy épülettömbben helyezkedik el– de ez sem ilyen egyszerû). Összegezve tehát: a Tivoli, Ericsson,Shure színházhármas mellett nemigen szól szakmai érv. A két stú-dió mintegy egymást feltételezi. Azaz a Tivoli + Shure (vagy Erics-son) képlet nem nagyon írható fel. A BpK két játszóhelyre min-denképp rászolgál. Ez jelenleg úgy a legracionálisabb, ha mindhá-rom játszóhely egy kézben van – még akkor is, ha a BpK valójábantényleg csak két kis teátrum üzemeltetésére van igazán felkészülve.

a társulat

Minden számottevô budapesti színház gárdája kiegyensúlyo-zottabb, erôsebb, mozgékonyabb az itteninél. Ez hosszú ideje –vélhetôen a kezdetektôl – így van. A társulatképzésben hasonlóáteresztô jelleg mutatkozik, mint a Radnóti Színháznál. Ám mígBálint András közössége általában érleli, emeli, és távozni ígéretesirányba, helyekre engedi tagjait, s pótlásukra máris jelentékeny te-hetségû újakat tud szerzôdtetni (a problematikusabb kérdésekrôlmost ne ejtsünk szót), a BpK tagjainak egy része jön és továbbáll.A stabil tagok egy része messze túl van mûvészi zenitjén, az ér-kezôk közül nem kevesen épp eljutottak a pályaküszöbig.

Sajnos a BpK-nál a színésznevelésben, -vezetésben sem a nemis elsôsorban errôl nevezetes Csizmadia Tibor, sem az éppen errôlis híres Ruszt József, sem a folyamatok helyett inkább etapokbanvagy bemutatókban gondolkodó Tordy Géza, sem az éppen aktu-

ális szívügy-produkciójukra koncentráló („siker-” vagy „bizton-sági” színészeket sokszor kívülrôl is magukkal hozó) rendezôknem jeleskedtek. Természetesen adódtak kivételek, elég KamarásIvánnak Ruszt Józseffel való együttmûködésére (Othello) emlékez-tetni.

A BpK arra építhet – épít is –, hogy színekben viszonylag gaz-dag, fejlôdôképes fiatal színészei várják a szerepkihívásokat, s dol-gozik a társulatnál egy-két nagy mûvész. Névsorolvasásra semmi-képp sem törekedve: a fiatalabbak sorából Horváth Lili, SzôlôskeiTímea, Stefanovics Angéla, Bozsó Péter, Karácsonyi Zoltán többetis elbírna az eddigieknél. A fiatal középnemzedék sztárszínésze(a BpK kevés sztárjának egyike) Bertók Lajos; ezt a generációterôsíti például Bacsa Ildikó vagy Kerekes József. Az érett mûvészekközött Vári Éva és Tímár Éva viszi a prímet; Andai Györgyi, Szilá-gyi Zsuzsa megbízhatóságáról sem szabad elfeledkezni. Az idô-sebb férfi szerepkörök szinte gazdátlanok.

A szcenikai munka – látnivalóan a legzordabb, indokolhatatlantakarékosság miatt is – az alig elfogadható színvonalra esett visz-sza. Sok dráma minimálisan sem kapja meg azt a közeget, amelyeta mû kvalitása, a rendezô személye, a fôszereplô tehetsége és mástényezôk alapján megérdemelne (a legfrissebb példa a Hamlet).

Kívánatos lenne, hogy az ereje teljében levô, nagy tapasztalatúSzûcs Miklós oldalán végre megjelenjen egy olyan személyiség(fôrendezô, mûvészeti vezetô), akinek neve egyértelmûen kötôdika BpK-hoz: aki emblematikusan megjeleníti e közösséget és célki-tûzéseit. Aki hosszabb idôszakra ideszegôdik, repertoárt és társu-latot tervez, világképet, stílust következetesen alakít, miközben anyitottságot csak annyiban nyirbálja meg, amennyiben az márszükséges. Aki Szûcsnek egyszerre szövetségese és vitapartnere.Aki szavatolja, hogy a sikeres és sikertelen produkciók aránya a je-lenleginél egészségesebb legyen.

JÁTÉKSZÍN

lappangó hagyomány

A nagyközönség tekintélyes része számára már feledésbe me-rült, hogy a mai Játékszín helyén eredetileg 1923 decemberébennyílt meg egy, színháztörténetileg is számon tartott kabaré, a Te-rézkörúti Színpad. Salamon Béla igazgatta, Nagy Endre volt a mû-vészeti vezetôje. Éveken át e két nagy kedvéért jártak ide a nézôk.Persze másokért is. Ezeken a deszkákon akasztotta össze elôször abajuszát a Hacsek és Sajó figurapáros (köztudott: Komlós Vilmosés Herczeg Jenô megjelenítésében).

Ezt az örökséget 1939-tôl, Kamara Varieté korától is ôrizte azépület. Ezzel a névvel lépte át az 1945-ös korszakhatárt, s bár 1951és 1954 között Artista Varieté volt, utána 1978-ig ismét vissza-kapta általánosabb-tágabb tartalmú elnevezését.

Az az 1978-as minisztériumi döntés tehát, amely korszerû(részben befogadó) mûvészeti mûhelyt parancsolt ide, a Játékszínt– az a döntés nemesnek tetszô, de kevéssé megfontolt, lokálisanátgondolatlan eszmék jegyében a kommersznek bélyegzett szóra-koztatást akarta visszaszorítani, a közönséget nevelô színházi ma-gaskultúrát pedig támogatni. Ma már szinte elképzelhetetlen,hogy e majdnem három évtizeddel ezelôtti Játékszín-kezdemény-nek évente legalább egy magyardráma-pályázatot kellett volna le-bonyolítania az alapító illúziója jegyében!

Giricz Mátyás nem sikertelen, illetve Romhányi László nem si-keres próbálkozásait követôen Berényi Gábor kezébe került az irá-nyítás (1983-tól, egészen az 1992-es szezonzárásig). Az új vezetônem mondott kategorikus nemet a másutt készült, azonban itt ishatásosnak gondolt premierek befogadására, de nagyralátó kon-cepciója egy tisztán kortársi (vagy kortársi és klasszikus) magyardarabokat játszó mûvészszínház beindítását célozta meg. Berényiegész addigi pályájából logikusan és tiszteletet érdemlôen követ-



kezett, hogy nyugdíjazása elôtti utolsó aktív színházvezetôi évtize-dében épp ezt a programot igyekezzék realizálni.

Csak részben, csak alkalmanként sikerült neki. A pár eszten-dôvel korábban (esetleg már akkor is Berényi Gábor rendezésé-ben) sikeres magyar színmûvek nem mindig akaróztak a reprízigájába törni. A sokfelôl toborzott színészek egyeztetése – más, lé-nyegibb nehézségektôl súlyosbítva – olykor majdnem lehetet-lenné tette a tartalmas próbákat, az esti elôadások biztos megtar-tását. Szép sikerek mellett akadtak olyan produkciók, amelyekreháromszor-négyszer is alig váltott jegyet a közönség. Berényi böl-csen – részlegesen – árprofilírozta színházát, amely hullámzó,szolid érdeklôdéstôl (és sokáig erôs publicisztikai rokonszenvtôl)övezve félig-meddig marginális jelensége volt a budapesti színházitérképnek.

Amikor már várható volt Berényi Gábor leköszönése, az ilyeshangokat korábban is pengetô sajtó arról cikkezett: a városnakezen a pontján nem igazán érdemes mûvészszínházzal kísérle-tezni, és a színház jellege, miliôje is azt diktálja, hogy végre ismétérvényesülni engedjék a hagyományt. Azaz ne berzenkedjünk atény ellen: ide népszerû színészek, elsôsorban közkedvelt komiku-sok vonzhatják a publikumot.

Az 1992. november 1-jétôl az igazgatói székben ülô BalázsovitsLajos dirigálásának másfél évtizedét az a józanság jellemezte,amely nem vesztette szem elôl ezt az „aranyszabályt”. Legelsômeghívottjai között volt a groteszk szerepben (de még egy irodal-milag eléggé kvalifikált színmûben) felléptetett Darvas Iván–Garas Dezsô páros (Jacobovsky és az ezredes). A Garassal valóegyüttmûködést az igazgató mindmáig fenntartotta (Kései találko-zás; az elôadás másik fôszereplôje Törôcsik Mari), s egyébként isolyan sztárokat hívott vidámabb hangfekvésû szerepekre (ám máregyre halványabb darabokba), mint Psota Irén, Haumann Péter,Lehoczky Zsuzsa, Zenthe Ferenc, Bárdy György és mások. Szintecsupa Kossuth-díjas!

Ehhez a helyesnek és sikeresnek tûnô döntéshez az érthetô ar-culatváltás társult. Berényi „magyar színházától” – a magyar da-rabok egy ideig regnáló kizárólagosságától, néha kultúrpolitikaiszínezetû erôltetésétôl – kissé megcsömörlöttek a Játékszín igé-nyes nézôi is. Jöjjenek tehát a bulvárszínház (fôleg) amerikaimesterei!

Balázsovits dicséretére váljék, hogy sokáig nem engedte túlsúlybajutni a mégoly nívós kommerszet sem. Óvatos duhajként a (szinténfôleg amerikai) világdráma kissé már öregecske, de biztos értékeit isrepertoárjára vonta. Az 1990-es évek közepén akadt olyan évada,amelyben öt amerikai darabot játszott: Neil Simontól kettôt is, to-vábbá egy-egy Arthur Millert és Edward Albee-t, s ötödikként egyMolnár Ferencet (Nászinduló), a magyar szerzônek is az amerikai,kései termésébôl (s tegyük hozzá: felfedezô érdemmel).

Az arányok elmozdulásának fokmérôje, hogy az 1997/98-asszezonban felkerült a mûsorrendre a harmadik Neil Simon is. Ámvalószínûleg sem a magyar színmûvek mind nyilvánvalóbb hát-térbe szorulása, sem a habkönnyû semmiségek fölénye nem oko-zott volna gondot, ha kitûnô elôadások készülnek: ha a rendezésa kezdetektôl kritizálható átlagszínvonala nem süllyed egyre aJátékszínben. A kérdéskör összefügg a társulat nélküli, de szintesohasem befogadó színház más nehézségeivel.

Ha nem a produkciók nívóját, csupán az intézmény mûködési,esztétikai orientációját, gazdasági megfontolásait vesszük alapul,a Játékszín manapság az, ami a jelen idô- és kulturális keretei kö-zött a leginkább lehet. Közönségszínház – minden bántó felhangnélkül. „Bombabiztosnak” gondolt régebbi és érdekesnek gondoltújabb, ismeretlenebb darabokra alapozva. A nézôk nem idegen-kednek a Játékszíntôl. Általában szeretik, hûségesek hozzá. Vantörzsközönsége, repertoárját – mely arányos, nem hajszolja abemutatókat, kijátssza a sikerszériákat – a kiismerhetôség uralja.S az sem maradhat ki a közelmúlt Játékszín-krónikájából, hogy az1998/99-es évadban, az itteni mûsorkínálattal nem harmonizálómódon, Balázsovitsnak volt bátorsága megrendelni az egyiklegjobb, legszabályszerûtlenebb újabb magyar színmû, a PartiNagy Lajos írta Ibusár újrafogalmazását Zsótér Sándortól, akit alegkevésbé sem „játékszíni” rendezônek gondolunk. Ha ez a ki-tûnô munka nem épp a helyi repertoárral ütközve próbál „megél-ni”, hanem egy másik kisszínházba kerül – például valamelyikThália Stúdióba –, talán még ma is mûsoron van. Rejtettebben,játékosabban határozta el magát arra a direktor, hogy HamvaiKornéltól is új – eredeti – magyar darabot fogad el és mutat be.Legalábbis azt suttogta a kritikai fáma az egyik idegenül csengô

szerzôi névrôl, hogy Hamvai rejtôzik mögötte, illetve a (nagy si-kert nem arató) darab mögött.

Vajon elegendô-e mindez az üdvösséghez? Lehetne-e (megint)más színház e helyen?

teréz körút 48.

A Játékszín nagyjából feleúton helyezkedik el a Vígszínház és amár emlegetett pesti Broadway között (a régi számozás szerint azegykori Terézkörúti Színpad a 46. számú házban mûködött). Demíg a nagy múltú Víg több mint egy évszázada, „város peremi”korától fogva önmagában is kulturális célpont, s felkeresése a tár-sadalmiasultság és a mûveltség bizonyos mércéje, jele, a színházakbudapesti Broadway-utcája pedig számos színházüzem ésszórakoztató meg vendéglátó intézmény közt enged választást, segyébként is a város igen vonzó részére esik, a Nyugati pályaudvar,a Nyugati tér közele nem intellektuális, nem szórakoztatóiparimágnes. A Játékszínbe „csak úgy” nemigen lehet vonzódni, ide aszínházi turisztika révén nemigen lehet betévedni. Ezért ide olyanteátrum kell, amely bizonyosra vehetôen estérôl estére megtölti és(valamelyest) eltartja magát. Ennek egyik esélye az a többé-kevés-bé igényes populáris színház, amelyet Balázsovits Lajos a Já-tékszínbôl igyekszik formálni.

A másik lehetôség valamely – állandó játszóhelyre eddig hiábavágyó – úgynevezett alternatív társulat becsábítása, betelepítéseaz épületbe. A saját szuverén játszóhelyre vágyó, jelentékeny múlt-tal bíró közösségek valamelyikének ez a színházépület vagymegfelelne, vagy nem. Az aligha kétséges, hogy ha az illetô együt-tes a nimbusszal, karakterrel, ranggal rendelkezôk egyike lenne,közönsége követné ide (a társulat pedig nem kerülne rosszabb tár-gyi, technikai feltételek közé, mint amilyet mostani tanyáján bir-tokol).

Úgy fest, a Teréz körút 48-ban olyan színházi szervezôdésnekvan ma létjogosultsága, amely színházi profil és közönség lehetô


t h e a t e r . h u – I l o v s z k y B é l a f e l v é t e l e i


legszorosabb egymásrautaltságán alapszik. Nem zárható ki tehátitt egy mûvészszínház (elsôsorban fiatal közönséget magáénaktudó alternatív színház) létesítése – de ugyanígy ésszerû és élet-szerû olyan népszerû színháznak a fenntartása, amilyen – a lehet-séges sikerszínházi modellek egyikeként – a Játékszín.

az elôadások létrehozói

Molnár Gál Péter írta egy helyütt – de nem a Budapesti Ka-maraszínházban prezentált elôadás nyomán –, hogy „a kiválószínész és nem oly kiváló rendezô Tordy Géza munkája”.

Balázsovits Lajos jó színész. A kópiák tanúsága, emlékezetünkfilmvászna szerint fôként nagyon jó filmszínész, és nem olyannagyon jó rendezô. Színészi énjével az utóbbi esztendôkbenritkábban találkozhattunk. Színházvezetôi énje az évek során asaját színházának legfoglalkoztatottabb rendezôjévé tette.

Balázsovitson kívül rendszeresebben Makk Károly, az igazgatómentora, régi barátja dolgozott itt – aki nagyszerû filmrendezô, éskevésbé nagyszerû színházi rendezô. Nyitva áll a rendezôi kapupéldául Bujtor István elôtt – aki ugyancsak jelentôs filmszínész,alkalmanként jelentôs színházi aktor, a tömegfilmek rendezésé-nek mestere, és nem olyan nagyszerû színházi rendezô.

Az általánosan eluralkodott szerény rendezôi minôség folytán aJátékszín legtöbb elôadása részben eltékozolja nagy színészektehetségét, s akarva-akaratlanul rosszul gazdálkodik kevésbéjelentôs színészek, valamint epizodisták képességeivel. Sztársze-reposztásokat ront le, fordít érdektelenbe, mos el a langyosság-ban. Kevés színházban látni annyi készületlenséget, ripacskodást,bakizást, fals rögtönzést, mint itt. (A Nászinduló premierjébôlkevés híján sajtóbotrány lett, bár a fôszereplô valahogy kima-gyarázta, kikedélyeskedte magát a kalamajkából. A Gázlángnak isvolt mértéken felül irritáló, az Egerek és embereknek a színészekrenézve is méltatlan elôadása stb.)

A játékszíni bemutatók tipikus vonása az is, hogy a neves,közönséget vonzó színészek, alkalmanként a sztárok társaságábanem a legmegfelelôbbet keresve, hanem egy kvázitársulatbólszerzôdtetik a kisebb szerepek megformálóit. Néhány színmûvészúgy bukkan fel a darabokban, mintha lenne itteni társulat, s abbóléppen ôt lett volna érdemes kiszemelni. Ez a fajta szerepkiosztásnyilván növeli a mûködés biztonságát, és valamelyest zártabbáteszi a sokfelé nyitott közösséget. (A jelenség nem egyedi. A Víg-színház, a Katona József Színház színpadán is sokszor megjelen-nek olyan arcok, akikrôl tudjuk: régi dicsôségük megkopott – ámitt alkotói erejük és a jól választott feladat hitelesíti felléptetésüket,munkájukat. A Játékszínben az epizodisták nem nagyon ragyog-tak 1992 óta – tisztelet a kivételnek –, de inkább azt kell sajnálat-tal jeleznünk, hogy a rendezôileg kétes, legfeljebb részsikereketmutató elôadásokban a neves fôszereplôk sem remekeltek. Ha jólmegfontoljuk, soha. Garas sem, Darvas sem, még a különlegesfôszerephez jutó Gábor Miklós sem.)

A Játékszínben – a nem épp ideális színpadi adottságok elle-nére – rendre magas színvonalú szcenográfiai munka adja a pro-dukciók keretét. Ilyen díszletek között a jelmezek viselôimegérdemelnék, hogy ezen a vizuális invitáláson kívül a rendezôiteljesítmény is maradandóbb szerepépítésre ösztökéljen – mertamit „játékszíni átlagnak” mondhatunk, az – hosszú távon – egy-értelmûen kevés.

■ ■ ■

Mind a Budapesti Kamaraszínház, mind a Játékszín –nagyjából itt is, ott is másfél évtizedes múltú – mûködése hordozolyan tényezôket, értékeket, amelyek feltételezik, hogy e szín-házak, lényegében mai erôvonalaik mentén, bizonyos személyikonzekvenciákkal újragenerálhatók. Ennek a kívánalomnak azon-ban nem csupán idônként megfogalmazódnia, hanem teljesülnieis kellene.

kôszínházi struktúrán kívüli intézmények közül az alterna-tív befogadó színházak elszánták magukat, hogy megmoz-

duljanak – ezúttal egymás felé, hiszen felismerték: közösen kellfellépniük azért, hogy a szférában uralkodó áldatlan állapotok va-lamelyest enyhüljenek. Kilencen szövetkeznek, nyolcan aktívanvesznek részt a Befogadó Színházak Társulásában (BESZT), me-lyet a hozzájuk képest jóval magasabban finanszírozott Trafóelsôsorban szakmailag támogat – a kortárs mûvészetek Liliom ut-cai háza csúcsintézményként jelenik meg az elképzelésben. A szö-vetségre lépett színházak szerint az alternatív és a kortárs tánctár-sulatokra fordított állami támogatások szétforgácsolódnak, mertaz apró, egyszemélyes egyesületek és betéti társaságok külön mû-ködési támogatást is kapnak a produkciós források mellé.

A Merlin, a MU, a Szkéné és a Városi Színház, valamint a sze-gedi MASZK Egyesület a rendelkezésre álló pénzösszegek elosztá-sának teljes átszervezését vetette föl (az ország költségvetésénekelfogadása után). Szervesen csatlakozik hozzájuk a januárbanmegnyílt Flórián Mûhely, a Tûzraktár és a Mûhely Alapítvány.A manapság gombamódra szaporodó játszóhelyek hatása a szak-mára és a körülményekre egyre rosszabb – nemcsak a felhasznál-ható keret, de a közönség is túl sokfelé oszlik meg, miközbenújabb és újabb „mûvészek” fedezik fel önmagukat. A szövetkezôkezért határt szabtak: nem hívták meg azokat a színházakat, ame-lyek elsôsorban egy mûvész vagy csoport önmegvalósítására épül-nek, és azokat sem, amelyekkel esztétikailag nem éreznek közös-séget. Nyíltan vallják: ilyen okok miatt nem kérdezték meg példáulaz Artust, a Stúdió „K”-t, a Bethlen téri Közép-Európa Táncszín-házat, a Nemzeti Táncszínházat, a Millenárist, a Piccolót, az R. S. 9.-et. Megítélésük szerint a szóban forgó mûvészeknek csak halványelképzelésük van a zsebüket egyébként mélyen érintô kérdésekrôl.A befogadó színházi direktorok nagyjából ugyanazt akarják: többmûködésre fordítható pénzt és több beleszólást színházuk mûso-rába. A BESZT-ben a befogadóhelyek nem alá-fölérendeltségi vi-szonyban állnak egymással. Nem egyféle esztétikát képviselnek,de folyamatos egyeztetéssel szolgálják a mûvészeket és a közönsé-get, minôségi produkciók létrehozásával – deklarálták. Az együtt-mûködés vezérlôelve az, hogy a helyek legyenek képesek megte-remteni a koncentrált munka anyagi feltételeit, találják meg az al-kotó folyamat legmegfelelôbb technikai hátterét és helyszínét, steremtsenek a mûvészeknek új, inspiráló helyzeteket (nemzetköziegyüttmûködés, „artists in residence” -program, workshopok, fesz-tiválok, szakmai fórumok, vidéki, külföldi turnék). Céljuk közössajtómegjelenéssel, nyitott szakmai fórumokkal elôsegíteni, hogya kortárs mûvészetre érzékeny közönség átláthassa, milyen – szá-mára érdekes – események történnek az országban. Együtt szeret-nének mûködni a kortárs kultúrát gondozó hazai és külföldi in-tézményekkel. Kiemelten fontos feladatuknak tekintik, hogy egyretöbb vidéki városban szülessenek meg a szegedi MASZK-hoz ha-sonló független alternatív mûhelyek.

A források központi alapba kerülnének, és az igazgatók válogat-nának a felvázolt mûvészi elképzelések közül. Aki nem hoz létre


K o r e n Z s o l t

Struktúra astruktúrán kívül

■ B E F O G A D Ó I A L T E R N A T Í V A : B E S Z T ■

A


minôségi alkotásokat, és csak a támogatásokkal járó bemutató-kényszer miatt készít elôadást, gyorsan kikerülne a rendszerbôl.Nem biztos azonban, hogy a benn maradó társulatok mozgástereés pénztárcája ezáltal automatikusan nagyobb lesz. Az új rendszernem hibátlan, de talán jobb annál, mint hogy bárki bármit bemu-tathat, ha szerzett rá pénzt. Az alábbiakban a BESZT tagjaiismertetik a koncepciót, és a társuló intézmények vezetôi elmond-ják, mit remélnek ettôl a kezdeményezéstôl színházuk számára.Nem egy befogadó színház tekinti utolsó esélyének a szerintükcsekély, háromszáznyolcvanmillió forintos költségvetési keretösszevonását. A jövôben egyenként csak kevesen bíznak, a közösjövôben még van hitük. Már csak a pénz hiányzik, és – részben –a szakma támogatása.

MAGÁCS LÁSZLÓ Merlin Színház

Nem lesz egységfront esztétikai szempontok alapján

Komoly pénzügyi gondok vannak a Merlinben, de ez itt nem új-donság. Az alternatív szövetség tagjaként számos szakmai beszél-getést, olykor vitát is végighallgattam, és mindig azt éreztem, hogya szövetség nem más, mint az alulfinanszírozottak gyülekezete.Amikor tavaly az alternatív szemlére válogattam elôadásokat,érezhetôen megindult valamifajta kommunikáció, amelyet régótahiányoltunk. Egy idô után kialakult az a kör, melyben ugyanazon

a nyelven zajlik a beszélgetés, és nem az az elsôdleges téma, hogymiként kiabáljunk még hangosabban. Elôször kitárgyaltuk, kinekhogy fut a szekere, és milyen lehetôségei vannak. Hamar kiderült,hogy számos ötletünk sok esetben egymásra épülhet, létezik olyanviszonyrendszer, amelyben megértjük a másik szavát, s ha picit

egységesebben mozgunk, és akaratosabban érdekérvényesítünk,vélhetôen messzebb jutunk. Rövid idô alatt számos szakmai hasz-na volt ennek: például be tudtuk fogadni a H. U. D. I. Társulatvagy a Tûzraktár némely produkcióját a Merlin Színházba. Ez csakkét példa, de ebben a szövetségben számtalan olyan lehetôségetlátok, amely többszörösen túlmutat azon a vacak háromszáz-nyolcvanmillió forinton, ami – hangsúlyozni kell – a mai helyzet-ben és kulturális viszonyok között nem pénz. Az ország egy évbentízmilliárd forint fölött költ kultúrára, amibôl háromszáznyolc-vanmillióra tartunk – visszafogottan – igényt, de azt gondolom,hogy ennek a hozzáadott értéke jóval magasabb. Egyfelôl százezernézôrôl van szó, másfelôl Bozsik Yvette-rôl, aki a Szkénébôl in-dult, Schilling Árpádról, aki a Merlinbôl indult, Csányi Jánosról,aki szintén itt kezdett. Teljesen mindegy, ki hova jutott el, min-denképpen komoly mûvészek és lehetôségek születtek. Mi mostazt akarjuk deklarálni, hogy alkalmasak vagyunk hasonló helyze-tek generálására – mindônk másként. Közben nem akarunk egy-más területeire átlépni, inkább a közös tudásra építenénk. Nemlesz egységfront esztétikai szempontok alapján, inkább azokkalkapaszkodunk össze, akik túllátnak a hegyeshalmi határon. Má-sok nevében nem beszélhetek, de további fontos érvként el kellmondanom: jelen pillanatban mint igazgató nem vagyok ura aMerlin mûvészeti mûködésének. A döntéseket elsôsorban a túl-élés biztosítására hozzuk ebbôl a társaságból többen is, ami rövidtávon is nonszensz. Valamit kapsz, valamit kapok – ilyesmirôl be-szélgetünk a társulatokkal, a mûvészi szempontok pedig a dönté-seimnek olyan alacsony szintjén érvényesülnek, ami már elkese-rítô. Nem biztos, hogy jól gondolkodom a színházról, de hogymégis miként, az soha nem derülhet ki, mert mindig csak á-rólb-re jutok el. A Merlin nemcsak színház, hanem európai informá-ciós központ is, itt vannak értelmiségi beszélgetések, koncertek azétteremben, és van rengeteg külföldi elôadás. Csak ebben a sze-zonban már felléptek japán, szlovák, holland, angol mûvészek. Deennek az az ára, hogy a munkatársak harmadpénzért dolgoznak.Nem tudok produkciókba beszállni, és a mûködési költségek fede-zetét a produkciós költségvetésekbôl lopom ki. Például meghívtamSzôke Szabolcs egyik új elôadását, de szívesebben vettem volna,ha nálunk hozzák létre következô produkciójukat. Vagy egy másikpélda: ha látom, hogy Bozsik Yvette-ben felmerül a megújulás igé-nye, a Derevo társulatban pedig az együttmûködésé, szeretnémazt mondani, hogy tessék, holnaptól tiétek a Merlin. A téli Tûz-raktár-showcase-bôl is ki kellett volna emelnem egy-két csapatot,amely puszta lelkesedésbôl fantasztikus színházat csinál, de nemkérhetek senkit, hogy a kedvemért mondja le az összes hakniját.Az is képtelenség, hogy ebben a szezonban még nem tarthattamangol nyelvû premiert, miközben van rá igény. Nincs koncepció,mûvészetpolitika, csak az improvizáció marad. Táncprodukciókatlehetetlen próbálni, mert minden táncos másfelé haknizik – el-uralkodik a középszer, mert nem tudunk kenyérre, benzinre, lak-bérre valót sem fizetni azoknak az embereknek, akiket kiemel-nénk. A jobb táncosok egész nap futkosnak a MU, a Trafó, a Vármeg a Merlin között, s este otthon karácsonyi fellépésért imád-koznak, ahol egy kánkánra ötvenezret fizetnek valamelyik budaiétteremben. Ez nem alkotói állapot. Az alternatív szemle végered-ménye baljós jel: egyetlen elôadás vitte el az összes díjat, s nemvolt érv más elôadások mellett vagy ellen. Mindig azt mondtam,hogy szívesen vagyok vesztes, ha van nyertes. Most viszont meg-próbálok nyertes lenni a többi alternatív befogadó színházzalegyütt, mert hiszek abban, hogy lehet elôremenekülni ebbôl ahelyzetbôl. Nem lekaszabolni fogjuk a mûvészeket, hanem meg-ágyazunk nekik: ha a Tûzraktárban felbukkan valami érdekes, azta Mûhely Alapítvány a szárnyai alá veheti, és a Flóriánban létre-hozhatnak egy elôadást; amit a MU vagy a Szkéné bemutat, mitovább játsszuk; a Trafó pedig új produkciót rendel, s közben bevet-jük az összes nemzetközi kapcsolatunkat néhány fesztiválfellépé-sért. Számtalan lehetôség és variáció lesz, ha csak rajtunk múlik.


Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

le


feléért lépjenek fel Szegeden. Nem tudok kooperálni például egyNagy József Jel Színházát érintô német–francia–magyar kopro-dukcióval, mert elhûlve látom, hogy félmillió euróhoz közelít aköltségvetése.

TALLÓ GERGELYMûhely Alapítvány

Elsôsorban mi tudunk új tehetségek felkutatásával és gondozásával foglalkozni

A Mûhely Alapítvány az utolsók között került abba a körbe,melynek tagjai végül BESZT néven mûködnek együtt a jövôben.Alapítványunk a Tûzraktárral közösen az új rendszer beléptetôszintje lehetne, hiszen elsôsorban mi tudunk új tehetségek felku-tatásával és gondozásával foglalkozni. A Flórián Mûhely egyfajtamegalapozottabb munkát kínálhat az alkotóknak, a befogadóhe-lyek pedig már a konkrét produkciókkal törôdhetnek. Így eddigitehetségkutató programjaink, a Pólusok, a Passzázs vagy az Inspi-ráció továbbfejlesztésére, produkciókra, illetve katalizátorprogra-munk elindítására tudnánk pluszforrásokat fordítani. Elsôsorbanaz új belépôknek nyújtanánk lehetôségeket: ha érdekes ötlettel ta-lálnak meg minket, és látunk benne fantáziát, akkor a Mûhely Ala-pítvány biztosíthatna próbatermet, szervezési hátteret, és keresnefellépési lehetôséget – elsô körben természetesen a BESZT kere-tein belül. Másik fô profilunk a már megszületett produkciók to-vábblépésének egyengetése lenne Magyarországon is, de inkábbkülföldön. Az alkotói munka és együttmûködés jelenleg a legfon-tosabb, de szeretnénk elôsegíteni azt is, hogy a mûvészek tanul-hassanak egymástól. Terveink között szerepel például az eddigiamerikai–magyar koprodukciók helyett egy úgynevezett Two waytraffic-program elindítása New York-i partnerünkkel. Ennek kere-tében a két országból három táncos-koreográfus tudna együtt dol-gozni hat hétig produkciós kényszer nélkül. Ha további források isrendelkezésre állnának, komolyabb adminisztrációs, menedzse-lési segítséget is tudnánk nyújtani az új belépôknek. Az elôbb em-

lített katalizátorprogram célja, hogy helyzetbe hozza külföldön amagyar alkotókat és társulatokat. Többféle együttmûködés képzel-hetô el: a fesztiválok kölcsönös látogatásától kezdve a fellépési le-hetôségek megteremtéséig, valamint közös produkciók létreho-zása és egyéb megmutatkozási lehetôségek biztosítása. Mindezttermészetesen akkor is elkezdjük, ha a BESZT valamilyen oknálfogva most nem kapna támogatást – csak sokkal kisebb intenzi-tással.


Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

le

Március végére teljesen megújul lapunk internetes oldala; a www.szinhaz.net címen is elérhetô portál számos újdonsággal, fórumokkal, kérdésekkel, szavazással, lapszemlével, vitákkal, elôzetesekkel,

valamint a lap egyre teljesedô és több szempont szerint kereshetô archívumával várja az olvasókat.

Minden, ami színház és Színház a neten:

www.szinhaz.net

KERESSE A HÍRLAPÁRUSOKNÁL

VAGY FIZESSEN ELÔ!

Kedvezményes éves elôfizetési díj 15.500 Ft

Megrendelhetô a szerkesztôségben:

1089 Budapest, Rezsô tér 15.

Tel: 06–1 210– 5149, 210–5159, Fax: 303–9241

e-mail: [email protected] MINDEN PÉNTEKEN!


Halálom reggelén, Eörsi István 2000-ben írt darabja, amely Heinrich von

Kleist, a német romantikus zseni életénekutolsó napján játszódik, egyszerre szólmindkét drámaíróról: a modellrôl és szín-padi újrateremtôjérôl. Ez akkor is eviden-cia lenne, ha Eörsi itt volna közöttünk, éshalálának közelségétôl sem kap jelképesértelmet, nem válik annak metaforájává.Annál kevésbé, mivel kettôjük emberi al-kata, életvezetése és életfilozófiája közöttlátszólag óriási a különbség. A KohlhaasMihály, a Homburg hercege, a Pentheszileia,Az eltört korsó szerzôje érzelmi-gondolatikilengések, szélsôségek között vergôdô,saját démonaival küzdô ember, aki belsôellentmondásai elôl mintegy elhatározott

életprogramként, tudatosan menekül a halálba, az öngyilkosságba. Vele ellentétben Eörsikonok életszeretô, szinte hedonista, az érzelmi és értelmi örömök zsigeri élvezôje, akineknem esik nehezére tiszta, racionális elmével ítélni meg a dolgokat. Az Eörsi eltávozása ál-tal „fölkínált” halálmetafora paradox módon mégis belejátszik a Halálom reggelén kapos-vári elôadásába. A darab elsô jelenetében a már halott Kleist szem- és fültanúja, sôt bizo-nyos értelemben résztvevôje annak a beszélgetésnek, amely az öngyilkosságának színhe-lyétôl nem messze lévô fogadóban zajlik a fogadósék, egy helybéli paraszt és az öngyilkosáltal korábban levélben a tetthelyre hívott, végakaratát teljesíteni hivatott barátai (vagyinkább ismerôsei) között. A néhai Kleist, a friss halott tehát látja és hallja, amit róla és el-távozásáról beszélnek; a bizarr szituáció emlékeztet arra a nem régi eseményre a Mûcsar-nokban, amikor a halálosan beteg Halász Péter fölravataloztatta magát, hogy élô tanújalegyen saját halotti búcsúztatójának. A Halálom reggelén darabnyitó gesztusa, az, hogy ahalott Kleist visszatér életének színterére, hasonló kívánság belevetítése egy másik karak-terbe, és mélyen jellemzô Eörsire. Elveszteni testi súlyunkat, mint a táncosok vagy a bá-bok, mintegy felröppenni a testünkbôl és puszta szellemmé válni, s gondolatban „vágya-ink ellenére visszahuppanni arra a masszára, amelyet sikerült hátrahagynunk” (az utób-bi a darabból vett idézet), egyszerre kleisti és eörsis gondolat.


K o l t a i T a m á s

Kilépni minden szerepbôl■ E Ö R S I I S T V Á N : H A L Á L O M R E G G E L É N ■

Znamenák István (Kleist), Tóth Géza (Riebisch), Horváth Zita (Friederike Stimming), Nagy Viktor (Peguilhen) és Szula László (Vogel)

A


A felszín alatt további lelki azonosságok lelhetôk a hedonista Eörsi és az öngyilkosKleist között, aki egyébként – és ez a történethez tartozik – egy fiatal nôvel, Henriette Vo-gellal közösen követte el tettét, mégpedig elôre kitervelt módon úgy, hogy elôbb a virágzó,de gyógyíthatatlan méhrákban szenvedô fiatalasszonnyal végzett annak kérésére, majdmagával is. A darab az elôjátékként prezentált utójátékot követôen a Wannsee partjánhajnalban bekövetkezett tettet megelôzô éjszaka eseményeit fikcionálja. Eörsit minde-nekelôtt Kleist érdekli, Henriettét – a köztük lévô mély baráti szeretet ellenére – csakstatisztának tekinti. Az öngyilkosság elôtti számvetés – ne gondoljunk melodrámára,inkább az egyetlen lehetséges megoldás választásának emelkedett, szinte euforikus nyu-galmára – egy olyan embert állít elénk, aki nem volt azonos a szerepeivel, pontosabbanminden, a társadalom, sôt a biológia által rákényszerített szerepben bizonytalanul éreztemagát. Azokban is, amelyeket önként vállalt, például a porosz hazafiét, a katonáét, atudomány vagy az irodalom mûvelôjéét, azokban is, amelyeket nem vállalt, például azállamhivatalnokét, és azokban is, amelyeket a természet mért rá, például a férfiét. Utolsóéjszakáján még egyszer végigskálázza elmúlt esélyeit, még szeretett nôvérét is maga eléfantáziálja, hogy egy képzelt házasságban, melyben nôvére a férfi, és ô a nô, eljátsszon anemcsere lehetôségével, míg végérvényesen arra a következtetésre jut – ez az utolsó leve-lébôl vett mondat a darabban is elhangzik –, hogy „rajtam már nem lehet segíteni ezen aföldön”. Az öngyilkosság eszerint nem más, mint kilépés az összes rá mért szerepbôl,megszabadulás a föloldhatatlan(nak látszó) ellentmondást okozó társadalmi és erkölcsikötelékektôl. Ez volt Eörsi programja is, azzal a különbséggel, hogy míg Kleist a halálával,ô az életével valósította meg.

A kaposvári Csiky Gergely Színház, Eörsi második otthona értelmes és szép elôadás-ban vitte színre a darabot. A rendezô Lukáts Andor esztétikus látványt tervezett a stúdi-óba, mely lényegében közös térbe vonja az alaphelyszínt, a fogadó szobáját az elôjátékképzeletbeli üvegablak mögé állított ivójával (amely steril, szinte mozdulatlan, mint egyálomkép) és a tópart ködös atmoszférájával (amelyet jelenetközi vetítés, kisebb színpadivízfelület és avar jelez). A játék kezdete elôtt kopár fát, szürke tájat és a fáról felröppenôfekete varjúsereget látunk a háttérvideón; a sokáig statikus látvány letargikus atmoszférátsugall. Ugyanez a bejátszás követi – rövidebb ideig – az elô(utó)játékot, azzal a különb-séggel, hogy a végén felénk szállva mind nagyobbnak látszó varjúraj videotrükk segítségé-vel átváltozik fekete ruhás, repülô embercsapattá. A képzettársítás a söntés károgó nyárs-polgáraival, akik – ugyancsak feketében – a halálesetet taglalják, szembeötlô, de nem to-lakodó. A Henriette férjét, Vogelt játszó Szula László és a Peguilhent alakító Nagy Viktormegértés és túlzás (más szóval „átélés” és „kritika”) nélkül, úgyszólván tárgyilagosan je-lenítik meg azt a világot, amelyet Kleist a legkevésbé sem bánt hátrahagyni. Nem éppenlátványos vagy hálás szerepek – ahogy a fogadós házaspárt játszó Sarkadi Kiss Jánosé ésHorváth Zitáé, illetve a helybéli Riebischt megjelenítô Tóth Gézáé sem az –, de az „eltá-vozott” Kleist virtuális jelenlététôl mégiscsak fontosak. Mint valami vitrin mögött, féligdermedt tehetetlenséggel magukon érzik a halott jelenlétét: vakaróznak, ahol a szellemujj

megérintette ôket, értetlenül tekintenek atestetlen légbe.

Kleistet Znamenák István kissé elhanya-golt, eltespedt fizikumú és küllemû, gyer-mekien joviális, elengedetten szemlélôdô,önreflexív figurának ábrázolja; van okunkföltételezni, hogy az elképzelt németklasszikus vonásait elegyíti a valóságosEörsi István vonásaival. Kaján jelenléte azivóban, ahogy láthatatlanul inszinuálja,zavarba hozza a fekete ruhás nyárspolgáro-kat – kalapot nyom a fejébe, elfújja a gyer-tyát, helyteleníti, cáfolja vagy elégedettennyugtázza az elhangzottakat –, az a halá-lon túl is nyugtalanító szellem találó me-taforája. Halálra készülôdésében van vala-mi meditatív szórakozottság. Ahogy háló-ingben, mezítláb, a „túlvilágról” hozott,„zsebében felejtett” szobakilinccsel téblá-bol, átgázol a „vizesárkon”, fölhúzza, le-veszi a pantallóját, abból az derül ki, hogya halálával éppúgy nem tud mit kezdeni,mint az életével, de ezt ebben a pillanat-ban már sztoikusan éli meg. A nôvérét fér-fiöltönyben az ágyába képzelô „betét” iscsak groteszk játék a nemcsere lehetôségé-vel. Az életszerepeket elutasító könnyed-ség, szinte báj mögötti végsô, irracionálistragikumérzés azonban hiányzik Zname-nák játékából, így az életében elôször ésutoljára – önkívületben – eljátszott férfi-szerep, Henriette megerôszakolása semelég hiteles. A halálát Kleistre bízó, a testifájdalmat lelki nyugalommal elviselô bi-zalmas barátnét Gubás Gabi elegáns, fi-nom hölgynek, emelkedett önkéntes áldo-zatnak ábrázolja. Marie, a nôvér mint frivol,de egyáltalán nem testetlen álomkép jele-nik meg Kovács Zsuzsanna személyében,ô itt az egyetlen egészséges személy, kár,hogy nem „valóság”.

Az utolsó útjára készülve nyugodtan bo-rozó, jókora sódart is elfogyasztó öngyil-kosjelölt – ez színészi-rendezôi plusz a he-donista portréjához, talán inkább Eörsire,mint a drámabeli Kleistre jellemzô – atrakta után az elemózsiás kosárba rejtetthárom pisztollyal indul a halállal tervezettpiknikre. A történet azonban – mint néhamegesik – nem zárul le a halállal. A testbörtönébôl kiszabadult szellem itt röpködfölöttünk és borzalmas világunk fölött.A Kleisté is, az Eörsié is.

EÖRSI ISTVÁN: HALÁLOM REGGELÉN (Csiky Gergely Színház, Kaposvár)

ZENE: Kiss Erzsi. JELMEZ: Cselényi Nóra. VIDEÓ:Borbás Gergely. VILÁGÍTÁS: Memlaur Imre,Erôs Renáta. RENDEZÔASSZISZTENS: PintérKatalin. DÍSZLET, RENDEZÔ: Lukáts Andor.SZEREPLÔK: Szula László, Nagy Viktor, Sar-kadi Kiss János, Horváth Zita, Tóth Géza,Znamenák István, Gubás Gabi, Kovács Zsu-zsanna.

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 22 77



Gubás Gabi (Henriette) és Znamenák István

Kle

nc

sá

r G

áb

or

felv

éte

lei

Nemzeti Színház Stúdiószínpadánakszínvonalas és szép elôadása két „fél-

bôl” válik egésszé. Az Oidipusz király és azOidipusz Kolónoszban az eredeti dráma-írói eszmétôl egyáltalán nem idegenül kap-csolódik egymáshoz. Keletkezésük közt egyéb-ként valószínûleg több évtized telt el. Az aggas-tyán Szophoklész már nem egészen ugyanúgylátta a világot, mint az öregedô középkorú.A késôbbi darab bemutatóját a kilencvenegyéves korában elhunyt szerzô nem érte meg.A posztumusz premier a drámai versenyenelsô helyezést hozott a színmûnek, míg azOidipusz király korábban második lett.

A Nemzeti Színházban a rendezô, Sop-sits Árpád, valamint az irodalmi munka-társ, Rácz Attila és a dramaturg, PerczelEnikô Babits Mihály filológiailag és szöve-gezésben is virtuóz fordításainak felhasz-nálásával dolgozott, de a színlapon nemkövetik Babits latinos, egyben kissé ma-gyarított névírásait (Oedipus, Tiresias,Théseus stb.). A sorok kemények, kopogó-sak maradtak, az érvek és ellenérvek ütés-váltásaiban pontosan érvényesül a foko-zás, a visszavétel, a várakoztatás dinami-kája. A várhatónál jóval magasabb irónia-fok nem a textus módosításaiból, inkább aprodukció hangvételébôl ered.

Sopsits nem mitologizáló-historizálófeldolgozásra vállalkozott, nem egy böl-csésztanár elemzô következetességével vér-tezte fel magát. Oidipusza különösebbókortudományi jártasság nélkül is felfog-ható, fordulatos példázat. Azt nem árttudni hozzá, hogy egykoron a címszereplôa Szfinx támasztotta veszedelemtôl szaba-dította meg Thébai városát, ezért emelték,idegen létére is, királlyá. A Szfinx oly hí-ressé lett (mesei) rejtvénye az volt: melyikkétlábú lény jár reggel négy, este meg há-rom lábon (a leggyöngébb akkor, amikorlegtöbb a lába)? A leleményes Oidipuszmegfelelt: az ember. Az a két dráma, melyetSzophoklész a talányfejtônek szentelt, mégnagyobb talányokkal szembesíti elôbb azuralkodót, majd a számûzöttet. Ki az azember, aki elkövette ama bûnöket (apagyil-kosságot, anyjával való vérfertôzô házassá-got), melyeknek el nem követése az erkölcsiéletmûve lett volna?! Ki az az ember, akinekmég a halála is más emberek halálába ke-rül, noha amiként iménti bûneinek, úgyezeknek a csapásoknak is minden lehetsé-ges módon elejét akarta venni?! Ezek a sú-lyos rébuszok már nem a szellemes csala-fintaságban fogantak, mint a gyermekbôl(négykézláb jár) cseperedett, vénné (botratámaszkodva jár) váló emberi lény körül-írása. Itt csak a nyers válasz van, a legnehe-zebben kimondható és vállalható válasz: az„Én!” válasza. Sopsits Árpád a végzetes„Én...”-t, „én, én, én!”-t kimondani képes,önmaga felett ítéletet is hirdetô ember drá-májaként tette aktuálisan értelmezhetô

alkotássá az ikerdrámákat. Nem törte fel a teljes mitológiai konglomerátumot, nem hierar-chizálta a sorsdráma összetevôit – hiszen maga Oidipusz szinte a teljes bûntelenségtôl ateljes bûnösségig satírozható figura lehetne! –, hanem az est két részének egymással dia-logizáló színpadi terébe helyezte a bûnfeltárás és a vezeklés iszonyatos súlyát.

László Zsolt személyében akadt olyan kiváló színész (a rendezônek már korábban ismédiuma), aki képes hordozni, megtestesíteni, már-már elidegenült tárgyiasságában isfelmutatni e bûnt, bûnkomplexumot. Egy voltaképp vétektelen és hiperkvalitásos, okos ésérzékeny férfi jóvátehetetlen, megbocsáthatatlan, orvosolhatatlan kisiklását! A nyûtt fe-kete-fehér ünneplôjéhez cipôjét zokni nélkül hordó alak már ennek az egyetlen aprócskaruházati cikknek az elhagyása folytán extrém kreatúra (a számos más öltöztetési ötlettelis kirukkoló jelmeztervezô, egyben a nagyszabású díszlet konstruktôre: Antal Csaba).

22 88 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S




A Szfinx kérdez■ S Z O P H O K L É S Z : O I D I P U S Z ■

Udvaros Dorottya (Iokaszté), László Zsolt (Oidipusz) és a Kar

A

Az elsô részben a Thébai sorvadásának okait keresô Oidipusz szögletes erélyében, rángómimikájában (vagy magára erôltetett rezzenetlenségében) László megsejteti a hajdani (ki-tett, halálra szánt) gyermeket, az ôt máig kísérô naivitást (hogy lehet bármit is tenni azisteni akarat, a jóslat ellen), és megsejteti a második rész önmaga vakította roncsemberét,aki ha nem is botra, de gyermekére támaszkodva bolyong. Ez az Oidipusz roppant erôs –kisportolt, mint egy bajnok –, ám egy pillanatig sincs ereje teljében. Sem a szemgolyó ki-vájása, sem más intenzív mozzanat nem visz külsôséges hatáskeltô effektusokat LászlóZsolt játékának lelki intenzitásába, mely a vesszôfutást a bénult mozdulatlanságban fo-kozza a legkínzóbbá. A szavak tempója, áradása a tipikusan mai dikcióval ér fel – azorgánum kissé szabályszerûtlen hôsszínészt reprezentál klasszikus szerepben.

Az elsô dráma olyan partnereket állít László Zsolt Oidipusza mellé, mint a hidrogéne-zett hajú, fiatalságának maradékát kétely nélkül ôrizni igyekvô Iokaszté, Udvaros Do-rottya gunyorosan „filmsztáros” megformálásában, vagy Kulka János sem az igazság ki-mondásában, sem a cselszövésben nem sietôs Kreónja, aki, hihetnénk, a III. Richárdbólérkezett egyenest, noha nem púposan és nem sántán (aki látta e színházban, egy emelet-tel feljebb a Shakespeare-tragédiát, tudja: Richárd élete delelôjén is hat lábon jár, négy-ágú, tôrt rejtô járótámaszra nehezkedve). Az arányos színpadi teherviselés jegyébenSinkó László az enyhén kaján Teiresziasz dallamos darálását, Bodrogi Gyula a Hírnökkisemberi tépelôdését, Papp Zoltán a Pásztor minden plebejusságtól messze esô félelmétadja hozzá a fô szólamokban.

A rendezés erôteljes, bár nem az összerendezéstôl. Az elôadás sokfelé húz, meglehet, athébai szociológiai rétegezettséget illusztrálandó. A (fekete) Lennon-szemüveges, fehérbozontüstökû Sinkó poszthippi értelmiségi öregsége nyilván tudatosan nem harmonizála talapzatról lelépett Kulka szoborszerûségével, az Udvaros keltette filmképi asszociációk-kal, Bodrogi és Papp különbözô koloritú öregparaszt-rajzával. A stilizáció, a teatralitás

azonban megengedi és magyarázza e szét-tartást. A díszlet elülsô és hátulsó vonalá-ban idônként egy-egy járszalag hozza-viszia közremûködôket. Meg-megáll, ide-odamozog, utaztat, ringat a két végtelenítettcsík, s játszóházi infantilizmust éppen úgysusog, mint panoptikumi idiotizmust,nem beszélve a kettô közt feltételezhetô ár-nyalatokról.

Antal Csaba az Oidipusz királyhoz (meny-nyezetet sem nélkülözô) márványdobozpalotát tervezett, a Kolónoszhoz – alaki,metonimikus megfelelôként – fémrácsos,neonos óriási kazettát. Másképp hideg, ri-deg a kettô. (A fenti pontfény-csillagok egykicsit a Stúdió elôterének mennyezetéhezis simulnak.) Egy belsô térelem is té-zis–antitézis viszonylatban van egymással:dobogóból medencévé mélyülô önmagával.Rendezés és szcenika sakkozik a feketével,fehérrel: a jelmezek egyszerû, beszédes sik-lással váltanak ellenkezôjükbe. S mi semtermészetesebb, hogy immár – „elôzô éle-tének” hófehér árnyaként – Sinkó László,Udvaros Dorottya, Bodrogi Gyula, PappZoltán a Kar. Gondolható (látható), mi-csoda erejû Kar az, amely csupa fô- és fon-tos szereplôbôl verbuválódott. A Karvezetômindkét darabban Rátóti Zoltán. Ôk ket-ten már voltak László Zsolttal egymást kí-sértô alakváltozatok (például KarinthyFrigyes Holnap reggel címû opusában). Fi-nomabbá fájdítja a király szenvedését (a Jó-zsef Attila-i „finomul a kín” értelmében),hogy a Kar élén egy hozzá hasonló küllemûés horderejû egyéniség a fô értôje és bírá-lója. Az Oidipusz királyban a Kar repülôtéritakarítószemélyzetre, netán egy ûrbázis kö-zelebbrôl meg nem határozott egyedeirehasonlított, Szalay Marianna, Nagy Cili,Marton Róbert és Schmied Zoltán nemmindig makulátlan, nem mindig kiforrottképviseletével. (A jó mozgásritmusok kore-ográfiájára azért rábízhatták magukat.)Ahogy Sinkóék a perszonálistól az arctala-nabb felé tartottak (amolyan csúcspolitiku-sok, csúcsmenedzserek lettek), úgy a Kar-ból kiválva Szalayék névvel jelölt sorsokatvesznek fel. Szalay Marianna (Antigoné),Nagy Cili (Iszméné), Marton Róbert (Thé-szeusz) és Schmied Zoltán (Polüneikész)alakításán még akad érlelnivaló – fôlegazért, mert az Oidipuszként vesztében fel-magasodó László Zsolt és a Karvezetôkéntregnáló Rátóti Zoltán mellett az ismét Kre-ónként érkezô, most már kíméletlen ciniz-mussal színt valló Kulka János ugyancsaknagyot lendít a két-egy dráma elôadásán.Figyelemre méltóan alkalmasak felada-tukra a gyermekszereplôk is. DebreczeniRóbert és Tömösközi László (ütô)hangsze-res közremûködése többször, Steiner Ivánpirotechnikai tûzokádása egy ponton kul-minál.

Az irónia, mely jobbára a Karra (az egyikés a másik Karra) marad: tragizált irónia.

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 22 99



A kényszer, a mozgásképtelenség szülte irónia. Sopsits rendezése kiemeli, hogy Oidi-pusznak mindössze a morális konzekvenciák levonására nyílik lehetôsége. Természete-sen a „mindössze” maga is kétségbeejtôen ironikus. Sopsits Árpád interpretációjában azember tragédiája az én lélekig-csontig meztelenedése: ahogy a kétszeresen is falanszter-szerû térben, falanszter kori divattól körülvéve, a két jártatógép közötti állóföldön a fôhôsfelfedezi és megszünteti önmagát (s ezzel még a tôle homlokegyenest különbözô jelleme-ket is gondolkodóba ejti). Egyszerre ironikus és tragikus, hogy az istenek (az istenek?)peckelte csapdákból, a Szfinx rejtvénye (s már korábban a jóslat) által megpecsételt szö-

vevényes fô történetbôl az önbírálatra ésönbíráskodásra is képes Oidipusz mégviszonylag épen szabadul ki – teljes össze-omlása, szeme világának elvesztése és vé-gül nyomorult, de emberhez mégsem mél-tatlan halála árán.

Aki nem hiszi, vessen számot azzal, milesz Kreón sorsa.

OIDIPUSZ(Szophoklész: Oidipusz király – Oidipusz Kolónoszban; Babits Mihály fordításának felhasználásával)(Nemzeti Színház, Stúdiószínpad)

DÍSZLET, JELMEZ: Antal Csaba. DRAMATURG:Perczel Enikô. IRODALMI MUNKATÁRS: Rácz At-tila. ZENEI MUNKATÁRS: Debreczeni Róbert. PI-ROTECHNIKA: Steiner Iván. RENDEZÔASSZISZ-TENS: Szabó Szilvia. RENDEZÔ: Sopsits Árpád.SZEREPLÔK: László Zsolt, Kulka János, SinkóLászló, Udvaros Dorottya, Bodrogi Gyula,Papp Zoltán, Rátóti Zoltán, Szalay Marianna,Nagy Cili e. h./Martinovics Dorina e. h., Mar-ton Róbert, Schmied Zoltán, Vay Viktória, Ró-nai Lili/Mók Julcsi, Penke Bence, CzetôÁdám/Salánki Bence.KÖZREMÛKÖDÔ ZENÉSZEK: Debreczeni Róbert,Tömösközi László.

33 00 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S



Sinkó László (Teiresziasz) és László Zsolt

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

lei

tal ennél lényegesen többet ér el: nemcsaka színészeket, de a darabot is kiforgatjamegszokott, közkeletû, unalomig ismertformájából. Minden gesztus, minden szi-tuáció kétértelmûvé válik, s ezzel igen fon-tosat közöl arról a társadalmi helyzetrôl,arról a politikai kultúráról, amelyben azárulás ellen az lehet az egyetlen kifogás, havalakit kihagynak belôle.

Ezzel persze nemcsak a színészeket, dea nézôket is komoly próba elé állítja az elô-adás. Nemcsak másként kell játszani, demásként kell nézni is. Tompa Gábor ke-mény és harsány dresszúra alá is veti anézôket, hogy szokják, tanulják ezt a stí-

Z a p p e L á s z l ó

Túlságosan igaz, és túlságosan hosszú

■ I O N L U C A C A R A G I A L E : A Z E L V E S Z E T T L E V É L ■

gazi szatíra ez az elôadás, mégpedig abból a fajtából, amelyet a magyar kritikaelôszeretettel hiányol, a magyar nézô ízlése azonban nemigen visel el. Tompa Gá-

bor rendezése elrugaszkodik mindenfajta realizmustól, mindent eltúloz, vagy éppen avisszájáról mutat. Elvont és fantasztikus eszközökkel egyaránt él, hogy lehetôleg min-dent kihozzon a darabból, Caragiale jó százhúsz éves politikai komédiájából. A rendezôbevallott célja az volt, hogy nôi változatot készít – pontosabban fölcseréli a nemeket(a rengeteg férfi szerepet nôk játsszák, az egyetlen nôt viszont férfi) –, hogy kizökkentseszínészeit a rutinból: „meg akartam szabadítani a színészeket a »nagy elôadások« ha-gyományának ránk nehezedô kényszerétôl, illetve az alól, hogy karaktereket játsszanak”– állítja. Szóval ugyanazt akarja, amit manapság oly sok rendezô: a szokatlan körülmé-nyek által koncentráltabb, intenzívebb, figyelmesebb játékra, erôteljesebb jelenlétre, kü-lönleges megoldások kikísérletezésére késztetni a játszókat. Sokféle módszerét láthattukmár ennek: van, hogy vízbe hajtják, falra mászatják, vagy éppen végig egy helyben ülte-tik a színészt, nehogy renyhüljön a mûvészete. Általában az ellenkezô nemû szerep meg-formálása is egy a rendezôi kényszerítôintézkedések közül. Tompa Gábor azonban ezút-

I

lust. Nemcsak az egész elôadás hosszú,de hosszadalmas ribilliók, felfordulások,nagy rohangálások is szakítják meg gyak-ran a történetet. Mintha a rendezô „vagymegszokik, vagy megszökik” alapon tennépróbára az anekdotikus humor békés ké-nyelmét többnyire jobban kedvelô magyarnézôi ízlést. A biztonsági semmilyenségsoha nem vált ki olyan elementáris eluta-

sítást, mint a szokatlanul nagy hangerô, a túlhajtott mozgás. Gyakori vád, hogy egy szí-nész „sok” – hogy „kevés”, az jóval ritkább.

Az elveszett levél kolozsvári elôadásában azonban több dolog valóban sok. A nôi elô-adás egy hatalmas és elôkelôen csillogó férfivécében játszódik. A darab elején a prefek-tus dolgát végezve bonyolítja a viszonyokat felvázoló társalgását a rendôrrel. A hölgyekolykor egyedül vagy éppen csoportosan járulnak a piszoárok sora elé. A legcsöndesebbjelenet is harsány.

Ezek a provokatív, illetve nézôszoktató eszközök az elôadás elején és közben is gyakranelfedik a játék értelmét. Nagyjából a Zaharia Trachanachét játszó Kali Andrea feltûné-


Panek Kati (Farfuridi) és Albert Csilla (Brınzovenescu)ˇ

Jelenet az elôadásból B í r ó I s t v á n f e l v é t e l e i

séig kell várnunk, hogy kiderüljön: nem puszta brahi, minden-áron való különcködés a nemek fölcserélése, T. Th. Ciupe gran-diózus díszlete, Carmencita Brojboiu választékos eleganciát bo-hócjelmezekkel keverô ruhái, Vava Stefanescu cirkuszi rohangá-szásokat idézô koreográfiája, Seprôdi Kiss Attila a kimódoltvilágot nyelvileg is megjelenítô fordítása. Kali Andrea játéka aminden helyzetben egy icipici türelmet kérve irányító aprócskaelöljáró szerepében kezdi sejtetni, milyen lehetôségek vannakabban, hogy a politika egykor kizárólagosan férfivilágát nôk je-lenítik meg. Minden szó és gesztus hamissága megsokszorozó-dik filigrán, nôies mozgásokkal kísérve, magas sarkú cipôkkeltoppantva, vékony nôi hangon finomkodva vagy éppen dur-vulva. A politikai demagógia, a harc komolytalansága ebben anôi változatban nemcsak különös színezetet, de egészen meg-lepô mélységet kap. Megjátszottság, manipuláció tetszik ki min-denbôl. Abból is, ahogy Panek Kati ábrázolja Farfuridit, a vaskoserôszakossággal nyomuló kormánypárti vezért, meg abból is,ahogy Kézdi Imola Catavencunak, az ellenzék élharcosánakszellemi fölényt sejtetni akaró kényeskedését mutogatja. És azsem pusztán furcsaság, ahogyan a sudár Skovrán Tünde és agömbölyded Bács Miklós eljátssza az erôszakos nôcsábász pre-fektus és a kikapós úriasszony viszonyát. Talpraesett nô és pu-hány férfi kapcsolataként huzakodásuk mélyebben bevilágítmind a társadalmi képmutatás, mind az emberi természet rej-telmeibe. A Bukarestbôl érkezô veterán jelölt, akinek fölbukka-nása utólag fölöslegessé teszi az egész helyi választási csetepa-tét, M. Kántor Melinda elôadásában látszólag törékeny aggas-tyán: nemcsak el-elalszik, de szinte meg is hal, ám valójábanhalhatatlan, elpusztíthatatlan. A folyton okvetetlenkedô részegpolgárt mulatságos bohócként jeleníti meg Boldizsár Emôke.A minden disznóságot népes családjára és csekély fizetésére hi-vatkozva elkövetô rendôr szerepe pedig egészen természetesenillik Laczó Júliához. Az elôadás számos erôs pillanata idôtlen el-vontságában is teljesen idôszerûnek, nekünk szólónak tetszik.Amikor a választási gyûlésen kitör a botrány, a két frakció, vala-mint a részeg polgárok karának vonulása vad rohangászásba,majd ruhaszaggatásba torkollik, a fûzôre vetkezett nôk kimere-vedett életképére áttetszô mûanyag lepel borul, s mintegy a de-mokrácia groteszk emlékmûveként áll a szín közepén a dermedttabló, hogy a bukaresti jelölt mintegy mellesleg lerakhassa elékoszorúját. Álságos és tartalmatlan mechanizmusok mûködé-sérôl beszél összefoglalóan a jelenet.

Tompa Gábor rendezése, amelyet a Thália Színházban láthat-tunk, nyilvánvalóan helyi, kolozsvári jelentôségû is. Feltehetôlegaz sem véletlen, hogy a román neveket hol magyarosan, holhangsúlyosan románosan ejtik, és nyilván annak is külön súlyavan ott, hogy ez egy román történet, a román demokrácia hajna-lának lényegre mutató torzképe. A direkten politikus másodikrész elôtt – a színen egyébként takarítóként föl-föltûnô – AlbertJúlia bizonyára ezért is hadar mikrofonba egy, a magyar irodalomszinte valamennyi gyönyörû hazafias közhelyét elôsoroló egyve-leget. A történet, a játék rólunk is szól.

Kár, hogy nemcsak igazsága, de fölös hossza miatt is nehéz el-viselni.

ION LUCA CARAGIALE: AZ ELVESZETT LEVÉL(Kolozsvári Állami Magyar Színház – Thália Színház)

DÍSZLET: T. Th. Ciupe. JELMEZ: Carmencita Brojboiu. KOREOGRÁFIA:Vava Stefanescu. RENDEZÔ: Tompa Gábor.SZEREPLÔK: Skovrán Tünde, M. Kántor Melinda, Kali Andrea, PanekKati, Albert Csilla, Kézdi Imola, Vindis Andrea, Csutak Réka, Laczó Jú-lia, Albert Júlia, Kató Emôke, Bács Miklós, Boldizsár Emôke.

Koldusopera az a színdarab, amely a megszületése óta folyama-tosan aktuálisnak tetszik. (És ez feltehetôleg így is marad még

jó ideig.) Nyilván ennek is köszönhetô, hogy Bertolt Brecht és KurtWeill mûve már-már megdöbbentô mértékben elterjedt a magyaror-szági színházakban. Kezdetleges módszerrel történt számításaink sze-rint az 1930-as vígszínházi ôsbemutatóval együtt negyvenhét alkalom-mal tûzték mûsorra. Most, Miskolcon, negyvennyolcadszor. Évadonkéntmásfél Koldusopera. Aki tud ennél sûrûbben játszott darabot, szóljon!(A Hamlet nyolcvankétszer került eddig színre nálunk, de az a sorozatjóval elôbb kezdôdött, még 1794-ben.)

A miskolci Filléres opera-bemutatón az elôjáték elôjátékaként hal-ványan feltûnik a redôzôdô függönyön egy odavetített arc. Ruszt Jó-zsefnek tippelhetô a sötét hajú, kócos, szakállas férfi. (Felmerül amindenre gondolni kész nézôben, hogy Méhes László rendezô ta-lán valami hommage-gesztust gyakorol, jóllehet Ruszt Brechtetmindössze egyszer vitt színre életében.) Késôbb ugyanez a fizimiskafelbukkan hatalmasan a színpad felsô részére vetítve. Lenéz résnyiszemeivel az eseményekre, felmondja a szerzôi instrukciókat, kom-mentál, kikacag. Ekkor már jól látszik, hogy nem Ruszt József ô,csak hasonlít rá kicsit. M. Szilágyi Lajost tisztelhetjük a személyé-ben. Késôbb, a Második koldusfinálét erôsítendô, személyesen ismegjelenik: az erkélyrôl kiabálja be a „Hang a színpad mögül” szö-vegét: „Mert élni hogy lehet?!” (Eörsi István fordítását játssza aszínház. Bár azon kicsit csodálkoznék, ha Eörsi szövegében szere-pelne koldulik ige, amint itt az egyik szereplô mondja: „Aki nem dol-gozik, ne is kolduljék!”) M. Szilágyi Lajos szereplése – kinagyított,felpuhult arca, gúnyos nevetései, kajánsága – a rendezés brechtieselemének tekinthetô, amely igyekszik sokatmondóan rávetülni azegyébként némiképp elkönnyített, elrevüsített elôadásra.

33 22 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S



S t u b e r A n d r e a

Szegény■ K U R T W E I L L – B E R T O L T B R E C H T :

F I L L É R E S O P E R A ■

Müller Júlia (Peachumné) és Szibrik Bernadett (Polly)

A

A miskolci produkcióban elsikkad az a fajta aktualitás, amitôl anézô úgy gondolhatná: a darab igazán elevenünkbe vág. Inkább aza benyomásunk támadhat, hogy az elôadók legfôbb ambíciója ama már slágerszámba menô Weill-songokkal szórakoztatóanhatni a közönségre. Ennek ugyan ellentmond néhány tapasztalatitény. Részint az, hogy a játszók egyik felének énektudása nemelégséges a zenei anyag megfelelô színvonalú tolmácsolásához, rá-adásul drámai színészeti kárpótlást sem kapunk. Részint pedig az,hogy a szereplôk másik fele feltehetôen operettszínészi babérokratör, amibôl bizarr színpadi helyzetek állnak elô. Hogy példátmondjak: nehéz értékelni az olyan Ágyú-dalt, amely tökéletesen rá-megy Kárpáti Norbert (Tigris Brown) ama mulatságos igyekeze-tére, hogy képzett tenorjával fölényesen leénekelje a duettbenFandl Ferenc Bicska Maxiját. (Túl könnyû a dolga.) Vagy egy má-sik eset: ahogy a Lucy szerepét adó Jancsó Dóra – akinek már elsôprózai szavaiból kihallani, hogy operettszínésznô, s a hangját azénekszámra tartogatja – dalra fakad a Pollyval kibékülôs jeleneté-ben. Nem tudni, mit énekel – egyrészt mert a darab e pontján azeredetiben nincs dalbetét, másrészt mert egy szót sem érteni a dal-szövegbôl –, de közben még súgásra is szorul. Igaz, ez nem a szí-nésznô feledékenysége miatt történik, hanem mert Méhes elhe-lyezett az elôadásban két-három bágyadt atelier-poént, amit aközönség nemhogy nem ért, de talán észre sem vesz.

Visszatérve a Weill-songokhoz, végre békülékenyen megjegyez-hetünk annyit, hogy a Pollyt játszó Szirbik Bernadett és a Peachu-mot megformáló Szirtes Gábor képesnek mutatkoznak az elôttükálló feladat teljesítésére: mind színészileg, mind énekesileg méltá-nyolhatóan abszolválják számaikat. Egyébként színészi alakítás-ról is jobbára csak az ô esetükben beszélhetünk, mert a többi sze-replô eléggé kitöltetlenül hagyja az ábrázolandó figura körvona-lait. Szirbik Bernadett nôi rutinmosolyokból és férfias léptekbôlépít Pollyt. Olykor túl szimpla megoldásokat választ. Például ami-kor Leprás Mátyást a leggyengébb pontján (szó szerint) megra-gadva érzékelteti alkalmasságát a fônöki posztra. Szirtes Gáborkísértetiesre sminkelve és kissé szájbarágósan tudósít Peachumgátlástalansággal keresztezett éles eszérôl és lesújtóan kiváló üz-leti érzékérôl. Ôk ketten – Szirbik és Szirtes – legalább játszanakvalamit, túl a szöveg felmondásán. Müller Júlia Peachumnékéntcsupán a szétkent szemfestékével véteti észre magát, Seres Ildikópedig dizôzi pózokban domborítja Kocsma Jennyt.

Az érintettségérzet kiküszöbölését látszik szolgálni a miskolciFilléres opera egész látványvilága. Rózsa István díszlete szerényköltségvetésû revüszínpadot, esetleg sötét éjszakai bárt, végsô so-

ron hideg tévéstúdiót idéz. (A turnbridge-i bordélyház szcénájaleginkább a berlini Kit Kat Klubra emlékeztet. Az ember szintevárja, hogy a ledér öltözetû lánycsapat táncolni kezdjen Bob Fossekoreográfiájára.) Fémes ajtótokok közlekednek görgôkön, olykorlámpasorok gyúlnak ki. A zsinórpadlásról fényes valamik függnek– mintha a Duna TV hullámos logóját mintáznák. A színpadraidôrôl idôre betolt zongorista lurexbe csomagolt pianínón játszik.Hátul, a magasban híd fut keresztbe, ott viszi Bicska Maxi lakoda-lomba ifjú aráját papírmasé motorbiciklin. (Ugyanez a mûjármûlesz deus ex masina, amikor a darab végén Tigris Brown ezen ér-kezik a királynôi kegyelemmel.)

Horváth Katalin jelmezei szintén távol tartják a szereplôket avalóságtól. Egyetlen koldusnak tûnô koldus sem mutatkozik a szí-nen – a magasból belógó koldusruhatár is inkább tetszetôs vizuá-lis elem, mint realitás –, és Bicska Maxi emberei is szép, egyforma,stilizáltan piszokfoltos kabátot viselnek. (Elég baj ez a bûnbandátjátszó színészeknek. Jószerével meg sem tudjuk különböztetni ôketegymástól. Janicsek Péter szakállas Leprás Mátyása tán azért ragadmeg az emlékezetben valamelyest, mert fogpiszkálót rágcsál.)

Az eddigiekbôl talán úgy tûnhet, hogy Miskolcon nézhetetlen,ócska, vacak Koldusoperát mutattak be. De ez nincs egészen így,már csak azért sem, mert Méhes László tisztességes és szakszerûrendezô. Magam azt is szeretem benne, hogy ügyel a részletekre.Egy példa: a Peachum szülôk otthona a föld alatt rejtôzik, s ami-kor arra kerül a sor, a rivaldánál a színpad egy része lassan felemel-kedik, hogy láthassuk a hálószobát. Ez a mozgatás többször lezaj-lik, ám az egyik alkalommal két szék is áll a felfelé induló deszká-kon. Az éberebb nézôk ámulva figyelik, hogy a székek nem dôlnekfel, jóllehet majdnem elérik a függôlegest. Suttyomban ugyanisrögzítették ôket.

A miskolci Brecht-elôadásnak van arculata, határozott formája,megfelelô ritmusa. Veleje és ereje nincs.

KURT WEILL – BERTOLT BRECHT: FILLÉRES OPERA (Miskolci Nemzeti Színház)

FORDÍTÓ: Eörsi István. DÍSZLET: Rózsa István. JELMEZ: Horváth Katalin.ZENEI VEZETÔ: Váradi Katalin. KOREOGRÁFUS: Kozma Attila. VEZÉNYEL:Váradi Katalin, Regôs Zsolt. RENDEZÔ: Méhes László.SZEREPLÔK: Fandl Ferenc, Szirtes Gábor, Müller Júlia, Szirbik Bernadett,Kárpáti Norbert, Jancsó Dóra, Seres Ildikó, Janicsek Péter, ChajnóczkiBalázs, Homonai István, Keresztesi László, Lukács Gábor, D. DerecskeiZsolt, Molnár Sándor Tamás, Molnár Erik, Kulcsár Imre, Latabár Árpád.


Fandl Ferenc (Bicska Maxi) és a lányok

Kô

ha

lmi

Pé

ter

felv

éte

lei

egyvenesztendôs tetszhalálából (1969-ben) felébredve Az öngyilkos immár újabbévtizedek óta barangol a világ színpadain, s hordozza magával rejtélyét. Jószeré-

vel megállapíthatatlan, mi járhatott a XX. századdal egyidôs, huszonnyolc éves NyikolajRobertovics fejében, amikor megalkotta. Lehet, hogy valóban hithû forradalmárként, a fé-nyes jövô elkötelezett harcosaként, a deklasszált kispolgárság vagy épp az osztályellenségostorozójaként fröccsentett ki magából olyan mondatokat, mint „És te mit adtál nékemezért, forradalom? Semmit!”; vagy „Halálommal senkit se vádoljanak, hacsak nem szere-tett szovjethatalmunkat” (amely kitételeket az ellenség részérôl sem tûrték meg), és gya-nútlan ártatlanságában valósággal fôbe kólintotta a cenzúra irgalmatlan nyetje? Lehet,hogy a jámbor Sztanyiszlavszkijnak volt igaza, amikor a dráma alapvetô társadalmi hasz-nosságáról gyôzködte a csökönyös Joszif Visszarionovicsot – akit mellesleg Podszekal-nyikov, a hôs részeg felbátorodásában telefonvégre kap, hogy közölje vele: neki bizony

Marx Károly nem tetszik? (Szívfájdító, de késôbb ugyanitt instanciázott a szenvedésbenis kollégájáért maga Bulgakov is: ugyan, nagy fônök, lécci már hazaengedni a számûze-tésbôl azt a szegény depresszióst!) Nem egy kiváló hazai szakértô gondolkodik így, s ta-gadja, hogy Az öngyilkos írója ellenzéki, antisztálinista lett volna. Éppígy elképzelhetôazonban, hogy a cenzorok s az általuk informált diktátor szimata nem csalt, s Erdman azállítólag ostorozott, kigúnyolt kispolgárfigurákba – egy egész színpadi tömegbe – öm-lesztette saját kétségeit és kiábrándultságát a forradalmi pátoszából kivetkôzött szürke,sivár, nyomorúságos, minden eszményt nélkülözô szovjet hétköznapokkal szemben, ésSztanyiszlavszkij naivitásán mosolyogva titokban megérdemeltnek értékelte sokévesszámûzetését, amelybôl megigazulva tért vissza, hogy rálépjen a majdani Sztálin-díjas,felhôtlenül optimista népmulattató konszolidált pályájára. Vagy van egy harmadik lehe-

tôség is: a realizmus gyôzelme, amelyetpersze elôsegítettek a sztálini totalitariz-musról azóta szerzett, Erdman által zseni-álisan megelôlegezett ismereteink is? Esze-rint a dráma a nagy mûvek módján,szerzôjétôl elszakadva, megkezdte a magaönálló életét, és Podszekalnyikov öngyil-kosságát – amelyre környezete oly mohón,oly ájult áhítattal veti magát, mint a synge-iír falu közössége Christy Mahon állítóla-gos apagyilkosságára – mindinkább egyszörnyû valóság tudatos tagadásának gesz-tusaként vetíti ki?

No persze Podszekalnyikov életbenmarad, és a mindenkori értelmezôktôl –színházcsinálóktól, nézôktôl, olvasóktól– függ, mennyiben tekintik meghátrálá-sát gyávaságnak, avagy természetes kis-emberi reflexnek: hiszen ô ragaszkodik azélethez, s legföljebb csak „nyugalmat ésrendes fizetést” szeretne. Ám ne feledkez-zünk meg a színen nem megjelenô, vi-szont sokat emlegetett és A revizorhozméltó slusszpoént is biztosító „igazi” ön-gyilkosról, Fegya Petunyinról, aki való-ban megnyomta a ravaszt. Mi ô? Egy ve-szedelmes, az osztályellenségtôl szítotttömeghisztéria megtévesztett áldozata,avagy a remélt hôs, „a keleti világ baj-noka”, aki nem riad vissza a végsô kon-zekvenciáktól sem, s az egész kollektívanevében, a közös sérelmeket felstilizálvamenekül a halálba? Netán lehetséges,hogy az ô alakja vagy inkább motívuma is,a szerzô eredeti szándékától függetle-nedve, a fentebb vázolt metamorfózisonesett át?

És ha már itt tartunk: a hatvanas évekSvédországától, az ôsbemutató színhe-lyétôl elszakadva lépjünk át a XXI. századelejének Budapestjébe, és gondolkodjunkel rajta, nem szólhat-e Az öngyilkos itt ésma a másfél évtizedes, forradalminak elis-mert változásoktól megcsömörlött, értet-len és dezorientált tömegrôl is, és ha netánilyen felhangokat vagy mélyáramlatokat ki-éreznénk a darabból, miként vélekedjünkmármost a bemutatott társadalmi kereszt-metszetrôl? Tekintsük-e a figurákat begyö-

33 44 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S



S z á n t ó J u d i t

Fegya Petunyin kétes mártíromsága

■ N Y I K O L A J E R D M A N : A Z Ö N G Y I L K O S ■

Söptei Andrea (Maria Lukjanovna) és Gazsó György (Podszekalnyikov)

N

pösödött, perspektíva nélküli reakciósok-nak, avagy ismerjük el jogukat a szkepszis-hez, a kilátástalansághoz?

Nagyon sok mindenrôl szólhatna tehátegy 2006-os budapesti felújítás; esetébenmég csak az egyértelmû állásfoglalás semelengedhetetlen, maradhatna a talányosmû nyitott, a nézôt megdolgoztató, több-féle olvasat eshetôségét felvetô. Elképzelhe-tetlen, hogy a rendezô Jordán Tamás fejé-ben ne fordultak volna meg a drámai anyagellentmondásosságából adódó lehetôsé-gek, s tett is néhány tétova lépést legalább astiláris játékosság, leginkább a groteszk be-állítás felé: ilyenhez szolgálhatott volna ke-retül Horesnyi Balázs égigérô, homorú-domború falú, tágasságában is piti szín-padképe, a bankettjelenet szürreális céllö-völdéje, a temetôi kép irreális világítása,avagy egynémely maszk: Blaskó Péter Go-golra hajazó Kalabuskinja, Csankó Zoltánkülsôleg hatásosan tipizált Goloscsapovja.(Lehet, hogy a rombuszos pulóver képvi-selte volna a mai beütést?) Távlatokra, meg-hosszabbítási ötletekre utalnak a vászonrakivetített jelenetek is; a rendezô még egyvirtigli gyömöcköléssel sem marad adó-sunk. Egészében azonban az elôadás –mintha a mûsorterven belül pontosan ilyenzsánerben mutatkozott volna hézag – ki-tartott a magyar színjátszás általános, jele-netrôl jelenetre építkezô vígjátéki rutinjamellett, kedélyesre simítva a dráma görön-gyös filozófiai perspektíváit. (Ami bizonyosértelemben célravezetô: az elôadáson szer-vezetten jelen lévô diákság, az ismerôs in-gerekért hálásan, reflexbôl végignyerítetteaz estét; a „Szenya” névnek például kime-ríthetetlen volt a humorpotenciálja.) Egygyáva pasi, aki fél a haláltól, és egy kelekó-tya bagázs, amely bedôl öngyilkossági fe-nyegetôzéseinek – ez bármilyen tévés sit-comnak tárgya lehetne. Nem véletlen, hogyPodszekalnyikov többszöri feltámadásaunalmasnak hatott; a második rész máso-dik, a lakáson játszódó képét bízvást el le-hetett volna hagyni, hiszen a temetôi képsemmivel nem mondott nála többet.

Ugyancsak visszájáról árulkodik a színé-szi játék színvonala is. A huszonhat tagú –még hat énekessel és táncosokkal is meg-toldott – monstre szereplôgárda igazánelég egyenlôtlen, elismert sztároktól névte-lenekig terjedô erôkbôl áll össze, valódi,minôségi különbség mégsem látszik; ma-gam tulajdonképpen csak Bródy NorbertSüketnéma fiatalemberével voltam megbé-külve; ô kitöltötte a szerep körvonalait.Gazsó Györgynek, aki Nyíregyházán, aBárkában és a Katonában középgeneráci-ónk egyik legjelentôsebb színészének mu-tatkozott, egyelôre nincs szerencséje aNemzetivel, holott ô a semmilyenen kívüligazán bármilyen Podszekalnyikovot el tu-dott volna játszani; mindez, mutatis mutan-dis, Básti Juliról (Margarita Ivanovna) is el-

mondható. Sem ôket, sem a többieket nem érte kihívás: vígjátéki sablonokkal színészein-ket már pályájuk legelején kistafírozzák.

A kóda – a gyásznép, egzaltáltan rebegve az új megváltó: Petunyin nevét, megigézve el-szalad, magára hagyva Podszekalnyikovot – az 1988-as kaposvári elôadásból került át;bárcsak Jordán, aki Ascher Tamás rendezésében egyébként Kalabuskint játszotta, ren-dezôként többet vállalt volna fel az akkori produkciót feszítô ihletettségbôl.

NYIKOLAJ ERDMAN: AZ ÖNGYILKOS (Nemzeti Színház)

FORDÍTOTTA: Dalos Rimma. DÍSZLETTERVEZÔ: Horesnyi Balázs. JELMEZTERVEZÔ: Dôry Virág. ZENE-SZERZÔ: Selmeczi György. KOREOGRÁFIA: Horgas Ádám. A RENDEZÔ MUNKATÁRSA: Bencze Zsuzsa.RENDEZÔ: Jordán Tamás.SZEREPLÔK: Gazsó György, Söptei Andrea, Molnár Piroska, Blaskó Péter, Básti Juli, CsankóZoltán, Varga Mária, Pasqualetti Ilona, Hevér Gábor, Hollósi Frigyes, Szarvas József, TrokánPéter, Bródy Norbert, Andai Kati, Németh Judit, Pécz Ottó, Bognár Anna, Vass Teréz e. h.,Csoma Judit, Pásztor Edina, Bajomi Nagy György, Horváth Ákos, Orosz Róbert, Koleszár BazilPéter, Kassai László, Ficzere Béla.KÖZREMÛKÖDIK: Kovács Márton és zenekara, valamint a Nemzeti Színház tánckara, továbbáénekesek: Beöthy-Kiss László, Demjén András, Kálmán László, Pásztor Sándor, Selmeczi Já-nos, Silló György.

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 33 55



Gazsó György, Söptei Andrea és Molnár Piroska (Szerafima Iljinyisna)

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

i

odolay Géza kicsit módosított a megszokott címen – hogy az újcímváltozat iróniát, fordítói okoskodást, avagy a nézônek (re-

cenzensnek) kajánul odadobott magas labdát jelent-e, nem tudnámmegmondani. A nyíregyházi elôadás kicsit olyan, mintha a Bodolayrendezôi-dramaturgiai eszközeibôl bemutatott válogatás lenne: meg-találhatók benne a jelentôsebb és jelentéktelenebb Bodolay-elôadásokvisszatérô motívumai, gondolatai, az alkotóra jellemzô ironikus ésönironikus fricskák, rekordmennyiségû geg, sok infantilis ötlet, hason-lóan sok üresjárat s nem kevés üres okoskodás.

A rendezô írta prológot Próbakô mondja el: megkéri a publiku-mot, hogy kapcsolja ki mobiltelefonját, majd ígéretek sorával pró-bálja szünet után is maradásra bírni a nézôket (megígéri például,

hogy a második rész rövidebb lesz, mint az elsô). Majd kezdetétveszi a Shakespeare-darab ürügyén elôállított ötletzuhatag. Azelôadás leginkább meghatározó eleme a zene: Tereskovát élvez-hetjük, ráadásul koncertfelvételrôl, így a számok mellett nem ke-vés (javarészt obszcén kiszólásokat tartalmazó) prózát is hallgat-hatunk. A zenének nem pusztán aláfestô jellege van, esetenkéntmaguk a szereplôk is zenekarrá állnak össze, s éneklik a számokat(vagy imitálják az éneklést). Mira János és Véber Tímea változato-san színes ruhákba öltözteti a szereplôket: van, akinek sorthozpárosított zakó, van, akinek fürdôruha jut, a számûzött hercegés társasága pedig a hetvenes évek rockereire (vagy inkább azoknakkésôbbi kereskedelmi kópiáira) emlékeztet. A díszletért is felelôsMira János egy térelválasztó szereppel bíró állványt tervezett a

33 66 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S



U r b á n B a l á z s

Tereskova 68-as típusú találkozásai a kerti törpékkel

■ W I L L I A M S H A K E S P E A R E : A H O G Y N E K T E K T E T S Z I K ■

Kuthy Patricia (Rosalinda), Molnár Marianna (Phoebe) és Tamás Kinga (Célia) N a g y E r z s é b e t f e l v é t e l e

B

minduntalan mozgásban lévô forgószínpad közepére, az állványalatt húzódik kuckójába a könyveit kupacokba gyûjtô Jaques. A já-tékteret kerti törpék, kerti vadállatok (szarvasok, vaddisznók stb.)lepik el. Egyik-másik kerti törpének a nemi szerve a vizuálisan leg-hangsúlyosabb pontja, ám a kerti törpék arra is kiválóan megfelel-nek, hogy a magas termetûnek aligha mondható Kuthy Patrícia(Rosalinda) rájuk támaszkodva, magát hozzájuk mérve mond-hassa el, hogy fiúruhát vesz, hisz úgyis magasabb az átlagnál.

Nemcsak itt, de az elôadás egészében is keverednek a szellemesés a szellemtelen ötletek, poénok. Mintha a rendezô mást semakarna, mint mindenáron megnevettetni ifjú közönségét. Az álta-lam látott délutáni elôadáson ennek érezhetôen meg is volt amaga hatása („Ez eddig a legkirályabb” – nyilvánította ki vélemé-nyét már a szünetben, nagyjából az elôadással adekvát nyelvi szin-ten, egy diákbérlet ifjú tulajdonosa), ám az Ahogy nektek tetszikazért mégsem diákelôadás. Nemcsak azért nem az, mert esténkéntnem gyerekek nézik, hanem azért sem, mert Bodolay ezúttal is rá-csöpögteti a maga mondandóját a poénbevonatra. A „Szabadság– szerelem” eszmekör elsô felét a különbözô tüntetések véres le-verését megjelenítô hosszas filmbejátszások hivatottak ábrázolni(a legerôsebb hangsúly természetesen a 68-as diáklázadásokrakerül). Nem maradnak el a jellegzetes „bodolays” kommentároksem: Jaques lépten-nyomon megjegyzi, hogy egyik-másik mondat,jelenet, gondolat mely másik Shakespeare-darabból köszön vissza(azt a tényt, hogy többnyire az Ahogy tetszik-nél késôbbi drámákatemlít, némi jóindulattal öniróniaként is értékelhetjük). Nem tu-dom, a rendezô tulajdonít-e mélyebb jelentôséget annak, hogyminden egyes „tetszik” szó után triangulum szól, a szereplôk pe-dig általában sokat sejtetôn az égre néznek, mindenesetre ez semúj: elôfordult például – más formában és valamivel indokolhatóbbmódon – a Komáromban rendezett Háztûznézôben is. Hasonló-képp nehezen érthetô, miért változnak meg kicsit, de hangsúlyo-san a teljesen felforgatott Szabó Lôrinc-fordítás egyes mondatai(például Jaques híres monológjában). Mindennek csak akkor le-hetne jelentôsége, ha az elôadás valamilyen viszonyban lenne aszöveggel, ha értelmezné, netán felülírná azt. Ám amikor mindenkoherens gondolat helyett pusztán a szituációkból kiinduló, deazoktól általában függetlenedô gegsorozatot látunk, nehéz je-lentôséget tulajdonítani mind a szöveghez kapcsolódó mondan-dónak, mind a darabra vetített „Bodolay-toposzoknak”.

A színészi alakítások nehezen értékelhetôek. Amikor ugyanisegyik-másik színész kísérletet tesz a szöveg interpretálására, rög-vest kiderül, hogy ez ebben a közegben nem mûködik. E törekvéshiábavalósága leginkább Kuthy Patrícia és Fazekas István alakítá-sában érezhetô. Kuthy Patríciának az egyik leggazdagabb nôiShakespeare-szerep helyett nagyjából egy amcsi tinikomédia tûz-rôlpattant hôsnôjét kellene hoznia. A színésznô próbál árnyalato-kat kidolgozni, kísérletezik azzal, hogy Rosalinda-Ganymedesbôlösszetettebb, többrétegû figurát faragjon, mint a kezdetben fel-skiccelt ifjú lányalakból, erôfeszítéseit azonban többnyire elmossaa színpadi forgatag. Fazekas István, ha lehet, még rosszabbul jár:neki Jaques helyett részben egy jelképes figurát, egy egykori hat-vannyolcast kell játszania, részben pedig a rendezô szellemi aurá-ját, fölényes iróniáját kell színpadilag leképeznie. Bodolay Gézairánti minden tiszteletem ellenére úgy érzem, ez utóbbi nem tarto-zik az igazán színészboldogító feladatok közé.

A többiek idomulnak az elôadás világához, s a szerepek helyetta forgatag egy-egy színes elemét játsszák. A szakmai színvonal ésa lelkesedés tekintetében érzôdik ugyan némi (általában fordítot-tan arányos) különbség a játszók közt, de ezt inkább csak a für-készôbb szem veszi észre. Hazudnék, ha azt állítanám, nem moso-lyogtam magam is egyes ötleteken, poénokon, ám az így eltöltött,esetleg némi távoli összekacsintással nyugtázott vagy akár az al-kotó pihenten kreatív szellemét némi tisztelettel kiemelô percektávolról sincsenek arányban az értelmetlennek érzett, üres, kitöl-tetlen, kevéssé szellemes jelenetekkel. Ebben az elôadásban egyeredeti szellemû rendezô árusítja ki – néha meglepôen olcsón –szakmai portékáit. Van, persze, akinek így tetszik…

WILLIAM SHAKESPEARE: AHOGY NEKTEK TETSZIK (Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza)

FORDÍTOTTA: Szabó Lôrinc. ZENE: Tereskova. DÍSZLET: Mira János. JEL-MEZ: Mira János, Véber Tímea. SEGÉDRENDEZÔ: Rajkó Balázs. RENDEZÔ:Bodolay Géza.SZEREPLÔK: Puskás Tivadar, Horváth László Attila, Tóth Zoltán László,Fazekas István, Gyuris Tibor, Nagyidai Gergô, Tóth Károly, Portik-Györffy András, Balogh Gábor, Botos Bálint, Bátyai Éva, Kuthy Patrí-cia, Tamás Kinga, Molnár Mariann, Jenei Judit, Kazár Pál.

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 33 77



Fassbinder darabjában egy középkorú, sikeres és autonóm nôlobban féktelen szerelemre egy fiatal lány iránt. Ehhez a szenve-délyhez a fiatal lányon, Karinon kívül még elég sok mindennekköze van – például az asszony életében beállt pillanatnyi üresjá-ratnak. Többedik férjétôl is elvált, alighanem kissé besokallt améltatlan és terhes párkapcsolatoktól; pályáján stabilan sikeres,küzdeni éppen nincs miért, csak megfelelni a soros elvárásnak.

Ebbe a vákuumba toppan be a fiatal és kialakulatlan Karin, akimind szellemi, mind érzelmi szempontból nyilvánvaló „mésalli-ance”; gyakori és ismerôs helyzet, ugyebár, mindenkinek, aki leg-alább egyszer bonyolódott már párkapcsolatba.

Rainer Werner Fassbinder huszonöt évesen írta a darabot (megis rendezte), majd filmet készített belôle, méghozzá a dialógusokváltozatlanul hagyásával. (Érdekes: a filmbôl én Petrára nem, de

C s á k i J u d i t

Könnyített pokol■ R A I N E R W E R N E R F A S S B I N D E R : P E T R A V O N K A N T K E S E R Û K Ö N N Y E I ■

lvasgatom a Petra von Kant keserû könnyei bemutatója elôtt megjelent beharangozó írásokat és nyilatkozatokat, és szinte tapintombennük azt a várakozást (reményt?), hogy a Magyar Színház Sinkovits Imre Stúdiójában majd jókora botrány keveredik abból, hogy két

színésznô hevesen összecsókolózik, és hempereg az ágyban. Ahhoz, hogy ebbôl botrány legyen, minimum templomi oltáron kellene elôadni ezt ajelenetet – de még akkor sem kötnék nagy összegû fogadásokat.

O

a Karint alakító Hanna Schygullára jól emlékszem.) Fassbinder most lenne hatvanegyéves, több mint húsz éve halott; az életrajzi tényeknek igenis közük van a Petrá…-hoz,pontosabban fordítva: a Petra von Kant keserû könnyeinek van köze ahhoz, hogy írója ésrendezôje, úgymond, „tisztázatlan körülmények között”, fiatalon, harminchét évesenmeghalt. Pokolra ment – és ott maradt.

Errôl a pokolról – melynek számos változata létezik, a „softtól” a kôkeményig – szólFassbinder számos filmje, ha ugyan nem mind; de az összes, címében nôi nevet viselô(Maria Braun, Effi Briest, Veronika Voss, Lili Marleen) egészen biztosan. És a Petra vonKant kiváltképp; hiszen nem a papírforma szerint alakuló méltatlan szerelem áll a közép-pontjában, hanem az ezt követô pokoljárás. Az a kontrollálatlan – mert kontrollálhatat-lan –, szinte artikulálatlan kiborulás, amikor addig kell kifelé okádni a szenvedést és azelhagyatottságot, míg végül a testben nem marad semmi, a bôr üres foglalattá válik, és azûrt öleli körül. Távozik minden, a civilizáció összes tartozéka, a hagyományosan konszo-lidált családi kapcsolatok anyával, gyerekkel, baráttal. Ez a feneketlen mélység legalja;idáig jutva lehet elindulni fölfelé, ha ugyan lehet, és ha ugyan érdemes.

A pokolian nehéz darab eljátszását némileg könnyíteni lehet azzal, ha a tárgyi világottekintve minden a helyén van benne. A Magyar Színházban tüchtig szobát látunk, törtfe-hér bôrrel bevont bútorokkal (még a könyvespolc is ilyen); van óriási kerek ágy, alacsonyülôkék, kis asztal, ruhafogas és hifitorony, elektromos fogkefe és írógép – meg ott van asikeres divattervezôlét minden látható kelléke, félkész rajzok, próbababa, elegáns divat-lapok. Igazi minden (legföljebb a narancs nem facsart, hanem Hohes C); így aztán mu-száj elgondolkodni azon, hogy miért nincs komputer, ha van elektromos fogkefe. Csa-nádi Judit díszlete alkalmas arra, hogy benne naturálisan megéljék a szereplôk a történe-tet, amiként Balogh Renáta jelmezei is becsületére válnának egy igazi ruhatervezônek.

Guelmino Sándor azzal teszi erôs idézôjelek közé a reális környezetet, hogy a nézôk isa szobában ülnek. Optimális esetben ez a kényelmetlenségig, a viszketésig erôsíti föl ben-

nük a játéktéren történteket. „Pesszimális” esetben nemcsak ezt, hanem az alakításokgyöngéit is. A színészi megformálás, az eszközök, a „trükkök” ugyanis annyira transzpa-renssé válnak, hogy, paradox módon, a kiváltani akart hatás ellen hatnak. Nem az ötlik aszemünkbe, hogy mennyire kiborult Petra, hanem hogy milyen ügyesen öltöztetik át Pá-pai Erikát a vizes ruhából a száraz köntösbe a kolléganôi úgy, hogy a közönség ne lássameztelenül egy másodpercre sem.

Ez az (amúgy természetesnek is tekinthetô) apróság legföljebb azért szúr szemet, merta játék célja éppen a tökéletes lemeztelenedés. Az a fajta meztelenség, amihez képest aszimpla ruhátlanság föl sem tûnik, hiszen teljesen lényegtelen. Ahhoz a másikhoz, egyasszony teljes kifordításához – illetve ennek eljátszásához – sokkal nagyobb erô szüksé-ges: nemcsak a fölösleges, de a szükséges gátlások szinte teljes leépítése.

Az ugyanis igazán semmiség, hogy ezút-tal nô nôt ölel és csókol; mondhatni, ez aszakma része. Akár a ruhásszekrény irántis tudni kell leküzdhetetlen szexuális gerje-delmet mutatni – még ez is a szakmáhoztartozik. Az pedig, hogy kinek milyen vágyszínészi átélése és elhitetése okoz privátnehézséget, teljességgel magánügy; olyan,mint a színész vallása vagy szexuális prefe-renciája.

Visszatérve a kezdetben emlegetett ön-reklámra: nem abban van – ha van – me-részség, rendkívüli bátorság, hogy a máshagyományokkal bíró Magyar Színházbanleszbikus jeleneteket mutatnak (igen szor-dínósan, amúgy). Hanem abban, ami eze-ket körülveszi: megelôzi és követi. A fiatallány magától értetôdô, zsigeri, természetesés vehemens érdekközpontúsága, az márvalami; ahhoz kell igazán bátornak lenni,hogy egy alakításban megfogalmazza vala-ki: ugyan, mitôl is szeretne bele egy viruló,élethabzsoló, férfizabáló, gusztusos terem-tés a sikeres és végtelenül önzô, középkorúPetrába, ha nem attól a lehetôséghalmaz-tól, amit a saját jobbulására remél tôle?(Nota bene: ez vezérel mindig mindenkit,nem?) Ruttkay Laura Karin-alakításánaklegjobb pillanata, amikor saját fényképétaz újságban megpillantván ôszinte érzelemébred benne Petra iránt, amelyet ôszinténfordít vágyba, hiszen ôszintén hálás az asz-szonynak. Megköszöni, a maga módján,letudta – és ezzel részérôl kész. És tényleg.Nagy kár, hogy Ruttkay Laura más jelene-tekben erôsen hajlik egy reflektált és ilyen-formán eltúlzott megformálás felé.

Ilyen legjobb pillanatok egyébként akad-nak az elôadásban, csak – kivált színészihiányosságok következtében – nem töltik kiaz egészet. Persze a rendezô sem porcióztaeléggé akkurátusan a hangsúlyokat, értel-mezése billeg a szerelem „különlegességé-nek” és a pokoljárásnak a bemutatása kö-zött; ráadásul a nagyon fontos Marlene-figurát bizony csökkentett üzemmódbanmûködteti (noha Soltész Bözse így is sokmindent kihoz belôle, és könnyedén avatjaa legsikeresebb szereppé). Refrénszerû gesz-tusokkal – fejpaskolással, „mozdulj, moz-dulj”-rászólásokkal – jelzi alárendeltségét,rabszolgalétét; de az csak nagyon tompánvan jelen a néma szereplô játékában, hogyô az egyetlen igazi szerelmes itt, az ô poklamár életformává merevült, ô kíván igazán,ô vágyik igazán, és ô szenved élethosszig-lan. Soltész Bözse játékának a felszíne jó éshatásos – a mélye, legalábbis nekem, hiány-zott. És ennek esett áldozatul az elôadáslegvége, amikor a pokol fenekérôl tápász-kodó Petra Marlene felé nyújtja a kezét. Ez ajelenet nem nyerte el a véget megilletô súlyt.

Legjobb pillanata Hámori Ildikó anya-figurájának is van; a minden értelemben

33 88 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S



Ruttkay Laura (Karin) és Pápai Erika (Petra)

(a társadalmi konvenciók és a fizikum te-kintetében) megtartott asszonytól mélysé-gesen idegen lánya szenvedélyének nem-csak a tárgya, karaktere, hanem az ampli-túdója is: ember így nem vetkôzik ki magá-ból. A legjobb pillanat Petra gyûlöletévelszembesülve jön el: az ölelô karok nem afeltétel nélküli elfogadás beszédes jelei, ha-nem a tehetetlenség reflexe. JankovicsAnna Petra lányát játssza – a döbbenet hi-teles tôle, a többi kevésbé.

Benkô Nóra Sidonie szerepét elviszi akarikatúra felé – ettôl érthetetlenné válik,hogyan lehetett Petrának valaha bármiköze ehhez a nôhöz. A színésznô mindaztkívül hordja – a parvenüséget, az álszent-séget, a hazugságot –, ami belül, figurávágyúrva lenne a helyén, nem neki kelleneerôs gesztusokkal lejeleznie, hanem nekemkellene látnom.

Pápai Erikát eddig csupa olyan szerep-ben láttam, amely nemigen tette próbára;úgy volt jó bennük, hogy színészeténekszakmai mélységébôl, személyiségénekbelsô rétegeibôl nem kellett elôbányásznia

semmit. Most elôször: kell. Eleinte töredezett a játéka – mintha a filmszalagot a vágásokmentén rosszul illesztették volna –, feltûnôek a váltások, „szakmásak” a gesztusok. A ka-pitális, sodró szerelmet nehéz elhinni neki – a birtoklási vágyat sokkal könnyebb. A zsi-geri önzés és egoizmus – mely nem csak Karinnal kapcsolatban mutatkozik meg – jó ve-zérlô elvévé bizonyul az alakításnak, éppen mert nem látszik tudatosnak, csak járulékos-nak, magától létezônek. A pokoljárás mélyrétegei hiányoznak – Pápai túlzottan koncent-rál a kommunikatív külsô jelekre: a kapkodó telefonfelvevésekre, a törés-zúzásra, de az islátszik, ahogy a kis térben vigyáz. Talán ettôl van, hogy a nyilván legelementárisabbnak –és egyetlen nem reálisnak – szánt rendezôi ötlet, a lámpából ömlô víz nem válik jelenté-sessé, nem lesz ôselem, amelyhez megtér a hôsnô, nem hord váratlan fordulatot, amelymegváltoztatja a tombolás intenzitását vagy irányát; csak arra jó, hogy Petra „rendezettkülsejét” eláztatván, vizuálisan megerôsítse a lelki lecsupaszodást.

Pápai Erika legjobb pillanata a majdnem utolsó. A higgadt, könnyed fecsegés Karinnal.Ebben van benne a legmélyebb bugyor – megvan tehát mégis. Végig eszemben járt (nohanem akartam gondolni rá), de ekkor, a legvégén filmszerûen újra láttam és hallottam Lá-zár Kati Petra-hangján a totális megsemmisülést. És Pápai Erika is oda tudta tenni elénk.

RAINER WERNER FASSBINDER: PETRA VON KANT KESERÛ KÖNNYEI(Magyar Színház Sinkovits Imre Színpad)

FORDÍTOTTA: Julian Ria. DÍSZLET: Csanádi Judit. JELMEZ: Balogh Renáta. DRAMATURG: GecsényiGyörgyi. RENDEZÔASSZISZTENS: Lévai Ágnes. RENDEZTE: Guelmino Sándor.SZEREPLÔK: Pápai Erika, Hámori Ildikó, Benkô Nóra/Nagyváradi Erzsébet, Ruttkay Laura, SoltészBözse, Jankovics Anna a. n.

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 33 99



Pápai Erika és Ruttkay Laura S c h i l l e r K a t a f e l v é t e l e i

44 00 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S



T o m p a A n d r e a

AnôAnôAnôAnô■ A L A N B E N N E T T : B E S Z É L Õ F E J E K ; A P R I L D E A N G E L I S : S Z Í N H Á Z I B E S T I Á K ■

zínpadon a nô – hol máshol is lehetne? A magyar színházban ma, és jórészt e térségben mindenütt, a nô (legfeljebb, elsôsor-

ban, csak) színésznô. Azaz nem rendez, és nem ír drámát. „Nôk is tud-nak darabot írni?” – kérdezi egy szereplô az Új Színházban. A döbbentkérdezô egy színésznô, egy 1669-ben játszódó darab hôsnôje. A kérdéshallatán a közönség nevet. Egyébként ô az elsô nô, aki Angliában szín-padra lépett. Ezt kortársunk, bizonyos April de Angelis írónô – Ápri-lisi Angyal, neve oly szépre sikerülten beszédes, hogy nyilván álnév –darabjában teszi, hogy a kör ily módon be is záruljon. Az egyébkéntközépszerû szerzô saját létére is kérdez ezzel, bár a színlap siet tud-tunkra hozni, hogy sikeres írónô ugyan, azonban semmiképp sem fe-minista (mintha a feminizmus, egyéb szörnyû izmusokkal karöltve,valami vállalhatatlan világnézeti pozíció lenne).

Van tehát a nô: a Thália színpadán, egy bizonyos, szintén nemkorszakalkotó, de annál sikeresebb szerzô, Alan Bennett Beszélôfejek címû darabjában négy nô, az Új Színházban a Színházi bes-tiák címûben pedig öt, az utóbbinak egész stábja – szerzôje, ren-dezôje, fordítója, tervezôje is – nô. Színészközpontú és közön-ségbarát elôadásnak szoktuk nevezni az ilyet, amivel egyrészt aztakarjuk kifejezni, hogy a „színészek jó lehetôséget kapnak”, más-részt hogy a „nézôvel barátságosan bánnak”, s egyúttal el is ha-tároljuk a színész- és nézôbarátságtalan, nem a színészre ala-pozó, hanem (mire is?) rendezôi interpretációra, világteremtésrestb. törekvô elôadásoktól. Ilyen színház – teccik, nem teccik –van, az emberek azért járnak színházba, hogy színészeket, nochdazu színésznôket lássanak jó helyzetekbe hozva. Éppen a Beszé-lô fejeken látni, hogy mennyire láthatatlan tud maradni egy ren-dezô (jelen esetben Bálint András). És ha egyébként a jó szí-

nésznôk tényleg jó helyzetbe vannak hozva, akkor panaszra sem-mi ok.

A Bestiák egy nagy színháztörténeti pillanatot szándékozikmegragadni: ez a mozzanat a nô színre lépése a színházban, anagy áttörés, a színésznôség útjának legelsô lépései. A pecsét fel-törésének – erotikus konnotációktól sem mentes – pillanata len-ne ez (a színlap pecsétet formáz, megfejteni üzenetét soká tart):a szüzesség elvesztésének, a színpadi és társadalmi prostituáló-dásnak a kezdete. A drámai anyag azonban minduntalan kihull aszép nevû szerzô kezébôl: sem a problémát nem tudja a jelenbôlszemlélni, sem sorsokat végigírni; az utolsó jelenetre végképp ki-fogy a dramaturgiai ötletekbôl, és jobb híján egy epilógot mondata fôszereplôvel. A Bennett-darab négy, egymással össze nemfüggô nôi monológból, történetbôl áll – nagyjából négy magányosélet ez; az utolsó egy mai amerikai filmszínésznô néhány napjárólkészült beszámoló – a színésznôi múltból így befutunk a mába.A darabok rokon vonása mégsem a nôi mivolt keresése (ahogy anôkrôl gondolkodnak, abból sajnos semmi újat nem tudtam megmagunkról) vagy a közös nyelv (eredetileg mindkettô angol), ha-nem a középszerûség. Az elsô sekélyes gondolataival és dramatur-giailag problematikusan megrajzolt, jóformán csak felvázolt sor-saival darabként középszerû, a második a figurateremtés szûkös-ségével, könnyûségével. Azonban a színházi kultúrákban (ilyen azangol és az amerikai), ahol a kortárs darab – nem is darab, hanemwriting (írás) – képezi a színház gerincét, fôsodrát, ott valószínûlegtucatjával vannak és elférnek az ilyen darabok; a konzervatívabb,klasszikusabb repertoárú magyar színházban, amely idegenkedika kortárs írástól, és kevés teret szán neki (a tér most is kevés:mindkét elôadás stúdióban megy), az efféle darabok minôségbeli

Béres Ilona, Pokorny Lia, Börcsök Enikô és Almási Éva a Beszélô fejekben

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

S


hiányosságai feltûnôbbek, mint saját honi közegükben. Elférnipersze itt is elférnek, ahogy Trepljov mondja a Sirályban: „van helymindenkinek, újnak is, réginek is.”

A Bestiák sok ízléssel, érzékenységgel színre vitt elôadás (LévayAdina rendezése), igen kiváló jelmezekkel és látványos teatralitás-sal (minden jószerével pasztellben tartva), jól válogatott barokkzenei világgal és hatásos, a hatásvadászattól sem félô jelenetekkel.A rendezô jobban bízik a darabban, és többre is tartja. A vékonytörténet egy színésznô felkapaszkodásáról és sikerre vergôdésérôlszól, és a „színház a színházban” agyonnyúzott dramaturgiai fo-gására épül. Ezt egyetlen ponton sikerül megtörnie: amikor a szín-ház és az élet összeér. Amikor ugyanazon a színpadon, ahol ko-rábban mindenféle darabot mutattak be, a feldühödött nôk meg-gyötörnek egy viaszfigura által reprezentált férfit, miközben aMacbeth vészbanyáinak átkait szórják rá.

A történet fôhôse, a narancsáruslányból a király szeretôjévé ésünnepelt színésznôvé avanzsált díva Pálfi Kata pályájának talánlegjelentôsebb szerepe. A figyelemre méltó színésznô, akinek mégminden pillanata feszült és telített, mintha nem merne kiengedni,pontos és éles, de egynemû és fôként nem könnyed, a szerep meg-kívánta nyerseség és durvaság idegen tôle, hangjának regisztereipedig szûkek. A darabban a legdrámaibb sorsot Kecskés Karinánakszánták (ô a megrontott, kidobott, terhesen utcára került szí-nésznô), neki van azonban a legkevésbé emberi anyaga e drámamegszólaltatásához, eszközei szürkék és felületesek, sorsa ôt magátsem rendíti meg, nemhogy a nézôt. A sertepertélô szolgáló szerepé-ben Nagy Mari ismert figuráját hozza, nem élezi, hanem tompítja aszerep kiszögelléseit, így kissé fakóra és érdektelenre szûkíti. Bán-sági Ildikó a Nagy Tragika – lenne, de az a gyanúm, hogy figurájábanem gyúrtak elég drámai anyagot és helyzetet, teátrális és szándé-koltan hamis játéka nem tudja elhitetni, hogy tényleg ô az egykoriFormátumos Nagy Színésznô, aki után a színház és a színészet isalászállt a láblengetés és farriszálás mélységeibe. Pokorny Lia sér-tett barokk szépség, a kemény és kegyetlen nô, erôs színpadi jelen-léttel, de kevés humorral, kontúros, de egyarcú karakterrel; figurá-jába sem ô, sem rendezôje nem lát bele ellentmondásokat.

Ahogy Pokorny másik szerepében, a Beszélô fejek naiv amerikaiszínésznôcskéjeként is remek, de egynemû; játéka itt is élvezetes,jelenléte feszült és izgalmas, figurája harsány és figyelmet paran-csoló, bár a drámai anyag itt is igen csekély, és nagyjából leírható

a casting + sex képlettel. Egyik szerepében sincs önreflexiója, minthamegtiltaná magának, hogy hallja, amit mond, és gondolatokat tár-sítson hozzá. Béres Ilona pedig éppen hogy folyamatosan gondol-kodik magán, azért ilyen kemény és törhetetlen, azért tartja elannyira a szerepét, mintha egy harmadikról beszélne. S mert nemengedi közel magához, nem hagyja, hogy a testévé váljék, drámájanem is válik személyessé. Almási Éva egy levélírónôt testesít meg,aki magánya elûzésére panaszleveleket ír mindenkinek, de akiheza színésznônek semmi köze, és aki számára semmi mondandója.A reál-groteszk, nevetségesen-szeretnivalóan gyûlöletes levélírónôtszürke, átlagos figurának láttatja, holott nem az, ellentmondásaitinkább összebékíti, semmint kiélezné, ô sem gondolkodik magán.

De Van Egy Nô. Igazi Janus-arccal. Egyszerre él és gondolko-dik, megélve gondolkodik, és ezáltal velünk is átéleti, és elgondol-kodtat. Ami megtörténik, egyben elemzés tárgya is. Minden mon-datának tétje van, mert nem a következô frázist mondja. Semmitsem tudunk elôre, kiszámíthatatlan minden. Az esendô alkoho-lista lelkészfeleség sorsa egy huszonhat éves mohamedán zöldség-kereskedô ágyán vezet keresztül, nagyjából Krisztustól Síváig.Minden elhangzó szó, még a részeg handabanda mélyén is ott la-pul az ellentmondás: a ki vagyok és mit teszek feszültsége. Ez azegyszerûnek látszó lény egy lebilincselôen gazdag színészi szemé-lyiségbôl táplálkozik – igézetes személyességgel. Börcsök Enikôugyanúgy csak egy magányos kisember, mint a többi szereplô. Ami-kor ôt nézem, tudom, hogy van ilyen színház, amelynek dolga:a színész apológiája.

ALAN BENNETT: BESZÉLÔ FEJEK(Thália Színház)

FORDÍTOTTA: Vajda Miklós. DÍSZLET-JELMEZ: Füzér Anni. RENDEZÔ: BálintAndrás.SZEREPLÔK: Almási Éva, Börcsök Enikô, Béres Ilona, Pokorny Lia.

APRIL DE ANGELIS: SZÍNHÁZI BESTIÁK (Új Színház)

FORDÍTOTTA: Enyedi Éva. DÍSZLET: Balla Ildikó. JELMEZ: Gadus Erika.RENDEZÔ: Lévay Adina.SZEREPLÔK: Bánsági Ildikó, Nagy Mari, Pokorny Lia, Kecskés Karina,Pálfi Kata.

Bánsági Ildikó (Mrs. Betterton), Pokorny Lia (Mrs. Marshall) és Kecskés Karina (Mrs. Farley) a Színházi bestiákban

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

le

44 22 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S



K a r u c z k a Z o l t á n

Három fogás■ N O R M A N A L L E N : N I Z S I N S Z K I J U T O L S Ó T Á N C A ; D O U G H W R I G H T : A M A G A M

A S S Z O N Y A V A G Y O K ; P A R T I N A G Y L A J O S : I B U S Á R - M E G Á L L Ó H E L Y ■

Norman Allen Nizsinszkij utolsó tánca címû darabjában Haumanna XX. század egyik legnagyobb balettmûvészét alakítja. A mû címé-ben is jelzett – konkrét és átvitt értelemben egyaránt – utolsó tán-cára 1919. január 19-én egy svájci szállodában, már megbomlott el-mével kerített sort. A spontán koreográfia, mely a háborút mintolyat mutatta be, egyszerre volt katartikus és nézhetetlen; elôtte atáncos mintegy félórát ült mozdulatlanul egy széken szemben anézôkkel, meglehetôsen zavarba hozva az úri közönséget. A játékaz önmagába forduló mûvész búcsúja korábbi életétôl, a világraszóló sikerektôl, a betegségét megelôzô fénytôl. Az eseményt

követôen visszavonultan élt Magyarországon 1944-ig feleségével,Pulszky Romolával, és 1950-ben Londonban hunyt el.

Radó Gyula rendezésében Haumann Sibalin György fekete füg-gönyei határolta üres térben, Zoób Kati tervezte, kissé megszagga-tott, egyszerre balettruhát és a betegséget finoman jelzô dresszbenvívódik emlékeivel az elmebaj határán. Nemcsak a táncost, hanemtöbbek között gyermek önmagát, Romolát és másokat is megidéz;közülük az Orosz Cári Balett vezetôje, Gyagilev alakja emelkedikki. Nem véletlenül: az ô viszonyuk nemcsak munkakapcsolat volt,hanem alá-fölérendeltséggel átitatott szerelem is, melynek Ni-zsinszkij házassága vetett véget. Az elôadásban a táncos másságamagától értetôdô vonás, nem valamiféle kuriózum, Gyagilevvel(elsôsorban nem mint férfival, hanem „pusztán” egy másik, azo-nos nemû emberrel) való kapcsolatában inkább az érdek, a kény-szerû függés dominál, nem az érzelmi szál. Ezt remekül ellenpon-tozza a mûvészt megmintázni kívánó Rodinnel való találkozás:bár „nem történik semmi”, ez az erotikától fûtött epizód talán a já-ték legmegkapóbb része. A csinos Haumann alakítása egyebekbennem különösebben változatos, nagy amplitúdók nincsenek, amegjelenített személyek inkább egymásra hasonlítanak, mint ön-magukra. Norman Allen darabjáról a washingtoni premier után„fantasztikus szólórepülésként” írtak; mi a beharangozott bravúr-darab helyett „csak” egy lelkiismeretesen felszolgált, inkább isme-rôs, mint váratlan motívumokban gazdag elôadást láttunk.

Meglepôbb, de nem sûrûbb élmény Doug Wright A magam asz-szonya vagyok címû darabja a Merlinben, Czeizel Gábor rendezésé-ben, Várnai Szilárd tolmácsolásában.

A darab egy ugyancsak valós személy, a kisfiúnak született Lo-thar Behrfelde, utóbb Charlotte von Mahlsdorf asszony életénektörténete, egyben egy vallásos környezetben felnôtt meleg író(maga Wright) és e furcsa asszony találkozásának meséje, továbbáazon felismerés lenyomata, mely szerint hinni kell ilyen mesékbenahhoz, hogy higgyünk magunkban is. Charlotte (azt követôen,hogy tizenévesen megölte ôt terrorizáló apját) transzvesztitakéntvészelte át a hitleri fasizmust, majd – melegbarát helyként is üze-melô bútormúzeuma vezetôjeként, egyúttal évekig besúgóként lé-tezve – a Stasi felügyelte kommunizmust. 1989 után már-márhôsi nimbusz övezi, nemzeti kitüntetést kap, ugyanekkor szenzá-cióra éhes talk-show-k sztárja; a kérdés, hogy történetébôl mennyiigaz, és mennyi a konfabuláció, nyitva marad.

Charlotte-ot az író szemüvegén át látjuk, már kissé hajlottan,férfiasan nôi ruhában (a megoldás Veréb Diát dicséri), öltözékénkívül más nem is igen utal másságára. Feminin lényét ezenkívül

alljuk be ôszintén, a monodráma nagy falat nemcsak színésznek, nézônek is: ha kettônk ízlése egyezik, a játék jóízû csemege, kevésbé szeren-csés esetben a kétségkívül tiszteletre méltóan nagy munkával elôrágott falatot kényszeredetten forgatjuk a szánkban, és alig várjuk, hogy

megszabaduljunk tôle. Három monodráma röviddel egymás után kész lakoma: a Spinoza Színházban Haumann Máté megbízható krémlevesttálal, a Merlin Színházban Várnai Szilárd szokatlan fôételt kínál, az egri Gárdonyi Géza Színházban Nádasy Erika finom desszertet szervíroz.

A kulináris élvezetek nem jelentéktelen része a tálalás – a Spinoza-házban ennek alkalmatlansága rossz szájízt szül: az aprócska színpad elôt-ti szûkös nézôtéren úgy szorongunk, mint heringek. Hiába a színész közelsége, a játék nem ragad magával; bár intenzíven járja be a teret, azelôadás jelentôs részében a földön kuporog, ilyenkor a hátsó sorokban ülôk pusztán hangjátékot hallanak.

Haumann Máté (Nizsinszkij)

Szk

áro

ss

y Z

su

zsa

fe

lvé

tele

V

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 44 33



csak a Czeizel Balázs tervezte színpadkép hátsó részében húzódó,áttetszô fekete csipkefüggöny és mögötte a keretes tükrök érzékel-tetik, meg amikor múzeumát úgy mutatja be, hogy – akárha lány-szobák babaházaiból – aprócska bútorokat szedeget elô egy kalap-dobozból. Akcentussal beszél, mert az amerikai íróval cseveg,mintegy jól begyakorolt szerep szerint válaszolgat a kérdésekre:„igen…, persze…”, így kezdi majd minden mondatát, kezét teátrá-lisan, egy transzvesztitától már-már szokott módon, lágyan mell-kasa elé emelve. (Hogy ezzel a szerzô Charlotte-ot jellemzi, avagypusztán a kötôszóként használt angol „well” szükségképpeni ma-

gyar fordítása, nem tudtam eldönteni.) Akcentusa akkor is meg-marad, amikor egy férfi honfitársával való kapcsolatát idézi fel –nem tudni, miért, talán kiismerhetetlenségét hivatott hangsú-lyozni ez is. A rejtélyesség egyfelôl remekül jelzi, kivel is állunkszemben, ugyanakkor túlontúl elfedi az egyéniséget: Várnai asszo-nyáról mindössze ennyit tudunk meg. A szöveg szerinti továbbiharmincnégy személy profiljának – a színészre kétségkívül nagyfeladatot rovó – megrajzolására nem marad ereje, ebben a részé-ben alakítása inkább pózok, mint különbözô arculatok sora.

Egerben Parti Nagy Lajos Ibusárjában Nádasy Erika megmu-tatja, hogy monodrámában a kevesebb szerep több: SárbogárdiJolánon kívül igazán karakteresen csak a fôhôs anyja és az állo-másfônök jelenik meg. (Megálmodott operettjének szereplôiegyöntetûen teátrálisak, ahogy ez a mûfajtól elvárható.) Az erede-tileg nem monodrámaként született mû nyelvi leleményekkel teli,így is szórakoztató változatának íve van: az ibusári MÁV-pénztárosJolán öregedô hajadonként jelenik meg, aki elvágyik a porfészek-bôl, el a vele élô anyjától, a magányból, vágyakozását saját zenésszínmûvébe álmodja bele – olyannyira, hogy valóság és operett fo-kozatosan egymásba úszik, maga sem tudja már a végén, kicsodais ô voltaképpen. A pénztár bejáratát elbarikádozva huszerettje„hepiendjét” a hangosbemondóba ordítja, miközben az állomá-son úgy robog át a gyorsvonat, mint az írásában szereplô huszá-rok félresikerült életén. Mentôautó szirénája jelzi, hogy Jolánnakez volt bár elsô, de egyben utolsó fellépése is.

Az egri nézôtérre a padlón futó vonatsínen át, majdhogynembukdácsolva jutunk be – ez nem pusztán a helyszínt jelzi, de elôre-vetíti a szomorú véget is. Az elôadást rendezôként is jegyzô Szeg-vári Menyhért alkotta díszlet lepusztult tér – bádoglavórral, düle-dezô szekrénnyel, valamikor bezárt, ma már nem nyíló páncél-szekrénnyel, a falról Lenin követi az eseményeket. Jolán pedánsanérkezik, akkurátusan törli fel a csizmájával behordott vizet, aztánkibontakozik a huszárok operettes, bugyuta kis története DarvasFerenc eltalált zenei betéteivel, természetesen szerelmi szállal,fogy közben a Hubertus, pénztárosunk meg ruháival együtt levet-kezi rendszeretetét is: paradicsomos káposzta landol piros fazék-ban a padlón, gurul a mama készítette fasírt. Nádasy Jolánja szé-pen lassan vonul ki a realitásból, ez azonban mégsem csak tragi-kus, mert itt és így sikerül önmagává válnia. A színésznô remekülkarikírozza a vágyott operettvilágot, alakítása egyébként is egyen-letesen élvezetes, sôt, számomra úgy tûnt, hogy lesz ez még jobb is.

NORMAN ALLEN: NIZSINSZKIJ UTOLSÓ TÁNCA (Spinoza Színház)

FORDÍTOTTA: Zalán Magda. MÛVÉSZETI TANÁCSADÓ: Seregi László. MOZ-GÁS: Király Attila. JELMEZ: Zoób Kati. LÁTVÁNY: Sibalin György. VILÁGÍTÁS,HANG: Csorba Mátyás. RENDEZÔ: Radó Gyula.Vaclav Nizsinszkij: Haumann Máté.

DOUG WRIGHT: A MAGAM ASSZONYA VAGYOK (Merlin Színház)

FORDÍTOTTA: Várnai Szilárd. JELMEZ: Veréb Dia. LÁTVÁNY: Czeizel Balázs.RENDEZÔ: Czeizel Gábor.Charlotte von Mahlsdorf (született Lothar Berfelde): Várnai Szilárd.

PARTI NAGY LAJOS : IBUSÁR-MEGÁLLÓHELY (HUSZERETT EGY HANGRA) (Gárdonyi Géza Színház, Eger)

ZENE: Darvas Ferenc. KÖZREMÛKÖDIK: Nagy Zoltán (zongora), BaranGrzegorz (tangóharmonika). SÚGÓ: Szecska Andrea. RENDEZÔASSZISZ-TENS, ÜGYELÔ: Lázár Rita. LÁTVÁNY, RENDEZÔ: Szegvári Menyhért.Sárbogárdi Jolán: Nádasy Erika.

Várnai Szilárd (Charlotte von Mahlsdorf)

Ny

iko

s T

ícia

fe

lvé

tele

Nádasy Erika (Sárbogárdi Jolán)

Gá

l G

áb

or

felv

éte

le

A BM Duna Mûvészegyüttes és meghívott elôadók játszotta Nomád szenvedély – tánc-mûként ezt a címet kapta – nívós, izgalmas, a szemnek, elmének jólesô alkotás. Úgy gon-dolkodtat el a szûkebb és tágabb közösség alapkérdéseirôl, hogy szinte észre sem vesszük,amint a tudatunkba fészkel a jelentése, üzenete. A monda szerelmes lányalakja egymástgyûlölô kedvese és bátyja közt vergôdik, s elôbbi sugallatára kígyóméreggel megöli testvé-rét. Az ostoba gyilkosság azonban természetesen semmit sem old meg. Az alamuszi, önzôszeretô tanácsát követô lányt kiveti magából a társadalom: a gyilkosnak, a testvérgyilkos-

nak – aki elvakultan, önzô módon, sajátboldogságát féltve öl – nincs, nem lehethelye a közösségben többé. Biblikus pa-rancsot illusztráló tanmese ez, példázat azegymás iránti felelôsségrôl – melyre azelôadásban felcsendülô gyönyörû dalokközül többnek a szövege is rímel –, az életvédelmérôl, az összetartozás eszméjénekôrzésérôl. Kivált egy olyan közösségre érvé-nyesen, melynek tagjai elmondhatják ma-gukról: csoportértékeiken, összetartozás-tudatukon kívül szinte egyebük sincsen.Mindemellett a Nomád szenvedély mégsemegy perifériára szorított, megnyomorított,megtört közösség meséje. A játék alakjainemes, büszke, egyenes derékkal járó em-berek, akiket láthatatlan, eltéphetetlen, ama embere számára már csak ábrándokbanlétezô kötelékek tartanak össze. Világuknem a folklórcigány tiritarka, bukolikusidillje, sem külsôségekben, sem tartalom-ban nem mutatkozik szándék az ábrázol-taknak a társadalom nagy egészétôl való,látványos megkülönböztetésére. Büszke éssajátos, egyedi, de behelyettesíthetô ez aközeg, ahol a kifejezésben, zenében, tánc-ban markánsan és biztos ízléssel megjele-nített cigánytematikán túl a „megtörténhetveled is” üzenete, az emberség, a tiszteletparancsa érhetô tetten.

A játék kezdetén tágas, impozáns térbenpillantjuk meg a szereplôket. A színpadonátlósan egy végtelen hosszú, bakokra állí-tott, gyalult deszka asztal húzódik. Körötteférfiak és nôk. Viseletük gyakorlatilag egyé-nítetlen. Túri Erzsébet az asszonyokat fi-nom anyagokból szabott, cifra, de nemharsány szoknyákba, nemes szabású mel-lényekbe öltöztette, a férfiak kalapban, ár-nyalatokban különbözô színû anyagokbólszabott ingben, sötét nadrágban feszíte-nek. Nincs két egyforma öltözet, ám a kü-lönbségek csekélyek. A nyitó kép minthafalusi lakodalmat mutatna: szenvedélyes,látványos táncot látunk, a közösség mulat-ságát, a táncrendbe szôtt finom dramati-kus elemekkel, jelentéssel szelíden felruhá-

44 44 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S

T Á N C


H a l á s z T a m á s

Hányféle halál■ N O M Á D S Z E N V E D É L Y – K Í G Y Ó B A L L A D A ■

z „együtt” és a „külön”, a befogadottság és a kitaszítottság fogalmai, ellentétpárja adják Juhász Zsolt sokrétû, hagyományosat és moder-net izgalmasan ötvözô koreográfiájának eszmei alapját. A csodavilágot alkotó képzômûvész és író, különös polihisztor Szécsi Magda ál-

tal (verses drámaként) feldolgozott és szélesebb körben ismertté tett cigány legenda, a Kígyóballada történetét táncszínpadra adaptáló Juhászelmélyült érzékenységgel konstruált, álomszerû és szenvedélyes táncjátéka motívumaiban, gócpontjaiban lazúrosan követi a történetet, és drámaierôvel sodor a megrázó végkifejletig.

A

zott mozdulatokkal. Juhász Zsolt a cigánytáncfolklór megannyi kincsét illeszti alko-tásába, megcsiszolva, megszerkesztve, mo-zaikszemekké formálva ôket. A nyitó képasztalát a táncosok pillanatok alatt elbont-ják, s a teret a mozdulat és muzsika örvény-lô, pazar vihara foglalja el. Forma és tarta-lom ötvözetét szemlélve az ember belevészaz elôadók virtuozitásába, és elengedi acselekmény fonalát. A koreográfia olyanrészegítôen gazdag, hogy gyakran érezzükúgy: nem is kívánnánk másra figyelni, csaka géppuskalábakra, a táncosok ragyogó ar-cára, a testükbôl áradó fényre. A tágabbteret sem azonnal kezdjük szemlélni. A te-kintet csak nagy sokára kalandozik a hátsórégióba, ahol tizenhat gyalulatlan gerendafügg. A faidomok éppen csak felvágva: akéreg a törzsön, a fatörzs természetes íveiszépen látszanak (a díszlet ugyancsak TúriErzsébet munkája). Inkább „fametszetek”,monumentális szeletek ezek az idomok,mintsem gerendák – a magasból lógatott,függésükben imbolygó, lengedezô mázsásdarabok bûvös erdôt formáznak, honnan atörténet alakjai lépnek elénk, vagy ahová azemberségükben eltévedtek tûnnek el.

A táncjátékot – szinte narrátorként –követi az élôben éneklô Künstler Ágnes, aKalyi Jag pazar hangja, aki afféle mater fa-miliasként van jelen a színen. Az énekesnôváll- és fejkendôjében, dúsan redôzô szok-nyájában méltóságteljesen lépked a tánco-lók közt: anyafigura, szemtanú, mesélô ésôrzô egy személyben. A Nomád szenvedélyegy összetartó, majd súlyosan sérülô kö-zösség története, mely a váratlan, nemte-len, elrettentô sérelemre ösztönösen for-mál választ. Juhász Zsolt kiválóan választtáncformákat, amint zenei munkatársai isbiztos kézzel nagyszerû muzsikákat. A szín-lapról nem derül ki egyértelmûen, hogy azenét jegyzô (egyaránt a Kalyi Jaggal nem-zetközi hírûvé lett) Künstler Ágnes–Ba-logh József kettôs a mû egészének zeneianyagát készítette-e el, de érzésem szerintrészben szerkesztett anyagot hallunk. A fel-csendülô dalok lenyûgözô sokfélesége, ahol romános, hol görögös, hol szlávos je-gyeket hordozó dallamok idôtlen, „térte-len” szövedéket képeznek.

Juhász Zsolt finoman játszik a rusztikushumorral: a szeretô s a fivér alakjának drá-mai kettôsét érzékeny, játékos eszközökkelellenpontozza. Kusturicától szalasztott,porcelánöltönyben érkezô, széplányoknakvörös rózsát dobáló, „padronés”, bûvös fér-fisármmal bôven felvértezett jampec azegyikük, s hallgatag, nemesen, szinte szé-gyenlôsen zárt, ikonalak tisztaságú fiatal-ember a másikuk. A szerelmes lány – társ-nôitôl eltérôen – tüzes vörösben játszóruhát visel: keleti szépség ô, szerelmes ki-rálylány, kinek minden mozdulata a tûzmaga, tekintete perzsel és igéz.

Juhász színpadán a szenvedély látványos képeit baljós áramok járják át: egy-egy moz-dulat, nesz, zenébe szôtt zörej által óvakodik be a térbe a szorongás, a dráma elôszele.A botos tánc férfialakjai harci játékukban szilánkokat hasítanak, ütnek le egymás fegyve-rébôl. A beálló néma csendben szélviharként suhognak a botok. Krisztusként megfeszülôalakok emelkednek ki egy-egy pillanatra a tömegbôl. A közösség a drámára egyszerre zár,majd büntet: az asztal lapjából – melyen a nyitó képben békésen (a babonára fittyet hány-va) hevertek a férfiak fekete kalapjai – hullámzó tenger lesz, majd fal. A színen, melyet ha-nyagul leterített fekete zakók öveznek, vihar vonul végig. Az öröm tánca fokozatosanalakul a dráma, majd a düh táncává.

A táncmû végén a gyilkos lány a közösség két sorfala közt szalad: vesszôfutása sajátjaikezétôl ért megtorlás. Az árulót megbüntetik, de a büntetés maga – akárcsak a bûntett –visszahull a közösségre. A rituális rend végérvényesen felborul: a drámai cselekedet és a reáadott válasz megrengeti a csoport alapjait. Valami végképp megszakad. Mindezt JuhászZsolt koreográfiája lazúrosan, gyakran jelzésszerûen ábrázolja csak, mégis így lesz plasz-tikussá, kerekké. Nem szájbarágós, nem túlmagyarázó, az éreztetéssel, sejtetéssel ûz okos,izgalmas játékot. Kérdéseket tesz fel, párhuzamokat von, összevetésre késztet. A felszínenszórakoztat – hiszen Juhász mestere a látványos, dinamikus képeknek –, a táncával a fa-lakat is megremegtetô együttes mûvészei együtt, hullámzó csoportban és külön-külön isnagyszerûek. A drámává összeálló, mutatós táncképek és az ôket összeöltô cselekményhímzésfonala magukkal ragadják a nézôt. A színrôl a játék legvégén, a mélyben feltárulóvasajtón (ki tudja, hová, mibe) távozók képe – a hátak látványa – keserves asszociációkra

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 44 55

T Á N C


Du

sa

Gá

bo

r fe

lvé

tele

i

muzsikájára táncol: groteszk-heroikus a küzdelem a pontszerûenaprónak tûnô táncosnô és a barokk muzsika mindent elsöprô ár-adása között. Rövid, lendületes táncképleteket, koreográfiai futa-mokat táncol, versenybe száll a fenséges zenével. Nekirugaszkodá-sait, próbálkozásait egy-egy civil grimasszal megtoldott, pimaszulmagabiztos kiállás, vállrándítás tagolja. A Solo könnyen fogyaszt-ható, gyorsan feloldódó, de karakteres fricska a finomabb, líraibbdarabok után. Az alkotó Umniakov Nina könnyed, a nézôvel köz-vetlen viszonyra törekszik, fanyar humorra fogékony.

3 ÚT – AZ ARTUS MÛHELYÉBÔL (MU Színház)

KIS GÉSAKOREOGRÁFUS-ELÔADÓ: Gold Bea. ZENE: L. Subramaniam. JELMEZ: Ko-vács Helga. KELLÉK: Haraszti Janka. SMINK: Matis Edit.

HÁROMFÉNYALKOTÓ-ELÔADÓK: Dombi Kati, Bakó Tamás. ZENE: Balahoczky István.JELMEZ: Orosz Réka.

SOLOKOREOGRÁFUS-ELÔADÓ: Umniakov Nina. ZENE: Márkos Albert.

télen a Trafóban vendégszerepelt külföldi táncegyüttesek pro-dukciói az állatorvosi lóhoz hasonlítanak: diagnosztizálható

rajtuk a kortárs táncszínház valamennyi betegsége. Ez nem azt jelenti,hogy a bemutatott munkák silányak, értéktelenek volnának. Ellen-kezôleg: mindegyik elôadásban találhatók nagyszerû részek és tehetségesmegoldások. Mégis közös betegségben szenvednek: jövôkép-nélküliséggelsúlyosbított önmeghatározás-hiányban.

A DV8-ben, Akram Khan együttesében, Nigel Charnockban ésChris Haringban az is közös, hogy mindannyian a modern euró-pai táncszínjátszás élvonalába tartoznak. A Trafó szervezôi min-den dicséretet megérdemelnek, amiért lehetôvé tették budapestivendégszereplésüket. Chris Haring elôadásait kivéve mindegyikfellépésük telt ház elôtt zajlott, ha a csilláron nem lógtak is, de alépcsôkön mindig ültek nézôk.

Lloyd Newson, a DV8 koreográfusa nem szereti a jelentés nél-küli táncszínházi elôadásokat, alkotásaiban üzenetet igyekszikmegfogalmazni, ennek megvalósítására pedig beveti a totális szín-ház teljes eszköztárát, és alkalmazza a legkorszerûbb színpadi lát-ványtechnika bravúros fogásait. Akram Khan viszont csak ürügy-nek használja a verbálisan elôadott néhány mondatos mesét, nálaa csúcsra járatott modern tánctechnika bemutatása a lényeg. NigelCharnock most magányos farkasnak tûnik (hajdanán a DV8 tagjavolt), egyszemélyes darabjában csak önmagát mutogatja, színpad-technikát nem igényel, de testét és szellemét ô sem kíméli, miköz-ben mindent és mindenkit kigúnyol. Köztük a fizikai táncszínházstílusát is, amelybe jómaga és a DV8 is besoroltatott. De nem mu-lasztja el – persze barátságos viccelôdéssel – az elôtte nem sokkalugyanazon a színpadon fellépett Akram Khant is megszórni egykis dumával.

A Bécsben élô Chris Haring, aki korábban a DV8-tel és NigelCharnockkal is dolgozott, a Fremdkörperben (Idegen test) minthamindent elölrôl akarna kezdeni. Nemcsak a táncosait (köztük ön-magát) mezteleníti le majdnem teljesen, hanem visszamegy az ala-pok alapjához, a mozgás ellentétéhez: a teljes mozdulatlansághoz.A Fremdkörper egyórás elôadásán az öt táncos egyszer sem hagyjael a körülbelül két méter átmérôjû fénykörét. Sôt eleinte öt-hatpercig meg sem mozdulnak, csak állnak. Aztán hosszú percek alattmegfordulnak saját tengelyük körül. A darab koncepciója a test éslélek kapcsolatának újraértelmezését veti fel. A szereplôk kompu-terhang irányította kísérleti tréningen vesznek részt, lelkük isme-

44 88 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S



Solo: Umniakov Nina K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e i

A

retlen tér-idô dimenzióba jutva, idegen testben ébred fel. A felte-hetôen a jövôben élô lényeknek nemcsak el kell fogadniuk az újhelyzetet, hanem minden mozdulatot, minden testtel kapcsolatosfunkciót újra kell tanulniuk.

A publikum türelmét próbára tevô kezdet nem szimplán unal-mas, de tény, hogy az elsô negyedórában a nézônek van ideje ké-nyelmesen elmélkedni a látottakon. Annál is inkább, mert a lassúkörbefordulás után a táncosok szintén lassan és egyenként moz-dulnak meg. Újabb idôszakasz telik el, mire mindenki sorra kerül.A zörejeket és a monoton gépi hangon kommentáló-utasító kísér-letvezetô „szólamait” egyszer csak dallamos zene váltja fel, amelyhamar eltorzul, és sokkolóan felhangosodik. A sci-fi-inkubátor-nak is felfogható fényburában eszmélô lények ekkor már a kom-munikáció gesztusaival és mimikájával ismerkednek: szaggatottmozdulatokkal nyúlkálnak a levegôbe, közben – mintha beszélniakarnának – hangtalanul tátognak. Amikor a zörejek és a dalla-mok már-már elviselhetetlen, iszonyú erejû zajtömbben egyesül-nek, a táncosok egységesen, maximális méretûre kitátott szájjalhangtalanul „üvöltenek” a nézôtér felé. Utána hanyatt fekszenek,térdüket enyhén behajlítják, mellkasukat kiemelik. Aztán kinyúl-nak, mint a hullák. Sokáig fekszenek mozdulatlanul. Az újabb fel-állás után felfelé, a fénybe néznek. Ezt különös esemény követi: atáncosok, elôször az est folyamán, mosolyogni kezdenek. A derûsarckifejezés kitart az elôadás végéig, amelyet egy egyszerre abszol-vált, magasba törô szabad felugrás készít elô. Feltétlenül megjegy-zendô: ez a koreográfia elsô és egyben utolsó olyan mozdulata,amellyel a táncosok elhagyják a talajt. A lehuppanás után minden-ki felvesz egy egyéni végpózt, és – változatlan fényviszonyok kö-zött, teljes csendben – hosszú percekig megtartja. A pózok „kon-zerválása” nehéz, egy idô után a magasra emelt végtagok remegve

kezdenek aláhullni. Olyan a szituáció, mintha vége lenne azelôadásnak, s a szereplôk végpózban tapsra várnának, de a fény-technikusok elfelejtik lehúzni a világítást. Aztán mégis újabb zöre-jek törik meg a csendet, a táncosok lassan feltápászkodnak, fel-vesznek egy újabb pózt, és arra már fokozatosan elhalványulnak afényburák. Jöhet a taps, amelyet diszkrét félhomályban, hálásanhajlongva köszön meg a félmeztelen társaság.

A felületes szemlélô a koreográfiát – minimalizmusa és hosszú„üresjáratai” miatt – akár blöffnek is tekinthetné. De a feltevés-nek ellentmond a helyenként valóban igen parányi mozdulatokprecíz kidolgozottsága. Vannak olyan részek is, amelyekben a tán-cosok hevesen mozognak: végtagjaikkal bravúrosan csapkodnak,fejüket ide-oda lökdösik, egész testüket kegyetlenül rázzák. Ilyen-kor a lélek intenzíven keresi a helyét az idegen testben. A mozdu-latok következetesen megfelelnek a koncepcióbéli szerepüknek, atáncosok megmunkált testén pedig látszik, hogy szárnyaló techni-kai trouvaille-okra is képesek lennének. Ezért válik hitelessé a pro-dukció. A mozgásbeli minimalizmus ugyanis csak akkor tetszikszélhámosságnak, ha láthatóvá válik, hogy a koreográfus a vissza-fogott mozdulatokkal tánctechnikai hiányosságokat igyeksziktakargatni. A Fremdkörperben ez nem merül fel. Chris Haring ko-reográfiája átgondolt, tudatos.

Ennek ellenére az elôadás jövôkép-nélküliségrôl és önmeghatá-rozás-hiányról árulkodik: régóta ismert megoldásokat vonultatfel, nincs benne meggyôzô eredetiség, és koncepciója nem vagycsak erôltetetten fejleszthetô tovább. A mozdulatlan állóképek egyhatáron túl idôben már nem nyújthatók tovább, a semmi – mégha hangulatos is – lefele, a még nagyobb semmi felé már nem fo-kozható. Ennek az ellenkezôje is igaz: a sokkoló hangeffektusok isegyszer elérik az elviselhetôség egészségügyi határértékét, a tánc-

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 44 99

T Á N C


K u t s z e g i C s a b a

Idegen test – ismerôs betegség■ F R E M D K Ö R P E R ■

és a színpadtechnika sem hághatja át a fizika törvényszerûségeit. A megtörténhetetlenséglátszatát – a határok áthágása helyett – csak illúziókeltéssel lehet elôidézni. A DV8 a lát-ványtrükkökkel ezt vállalja fel. Chris Haring pedig – legalábbis a szûken értelmezett ko-reográfiával – éppen az ellenkezô irányba indul el (vagy indul vissza): szimbolikusan éskonkrétan is lemeztelenített szereplôkkel az eszköztelenség ôszinteségét mutatja be.

A százméteres síkfutás világcsúcsából még mindig lehet ezredmásodperceket lefaragni,de a futó ember látványa aligha változik meg lényegesen. Az atlétika beletörôdött abba,hogy hagyományos, klasszikus sportág lett. A kortárs tánc mûvelôi viszont megátalkodot-tan keresik az újdonság felé mutató utakat. Jelképesen fogalmazva: mindig nagyobbatakarnak dobni, magasabbra akarnak ugrani, gyorsabban szeretnének a játéktér egyikpontjáról a másikra eljutni. Ha átléphetetlen határhoz érnek, önmagukat ismételve újrakezdik a próbálkozást. Például úgy, ahogy Haring teszi: „hagyományos” sci-fi-környezet-ben vizsgálja testiség és lelkiség örök kettôsségét. Mások „kitágítják a színházi mûfajokhatárait”: amit nem tudnak (vagy nem akarnak) mozdulattal megfogalmazni, azt elôad-ják szöveggel, énekkel, vetítéssel. A szüntelen újra törekvés elvárás a mûfajjal szemben,ugyanakkor egyre gyakrabban kiderül: a kortárs tánc – a világon mindenhol – számtalan-szor rákényszerül, hogy tradicionális kliséit újrahasznosítsa. Ha az eredmény hatásos, el-mélyült mûalkotás, akkor a befogadók újrafelfedezésrôl beszélnek. A Fremdkörper kapcsánis felmerülhet, hogy Chris Haring újra felfedezte a csendet és a mozdulatlanságot.

A Fremdkörper a magyar kultúrában szocializálódott nézôt óhatatlanul emlékeztetiAz ember tragédiájának falanszterképére. A szerzô valószínûleg nem örülne az asszociáci-ónak, mert a modern táncszínház elutasítja a táncos „történetmesélést” és a klasszikusmûvek alárendelt háttérillusztrálását. Közben egyre több olyan, táncból kiinduló elôadásszületik, amelyben a mozdulat és a szöveg egyenrangú. Lehet, hogy a jövô (szintén nemtúl eredeti) újdonsága az lesz, hogy a színházcsinálók prózai színdarabokat mozdulattal-szöveggel újrafogalmazó koreográfus-rendezôként fogják meghatározni magukat. Egy-szerûbben fogalmazva: lehet, hogy a prózai színházat el fogja foglalni a tánc- vagy a fizi-kai színház. A felvilágosult hódító a verbális szövegeket persze nem fogja számûzni,hanem majd integrálja. A elôadók már hallják a jövô szavát: néhány táncos beszélni ésegyre több színész táncolni tanul. Angliában – láthattuk – már vannak olyan elôadómû-vészek, akik mindkét mûfajban egyformán jók. Sok koreográfus alkotásai színlapján ren-dezônek is vallja magát. A prózai színházak „csak” rendezôi lesznek a legnehezebb hely-zetben: meg kell tanulniuk koreografálni. Azt pedig tánctanulással kell kezdeni.

FREMDKÖRPER(Trafó)

HANG: Peter Rehberg, Mego. KONCEPCIÓ: Katherina Zakravsky. VIDEÓ: Julia Willms. MONITOR-INSTALLÁCIÓ: Oliver Bokan. KOSZTÜM: Max Wohlkönig. KONZULTÁNS: Thomas Jelinek. KOREOG-RÁFIA: Chris Haring.TÁNCOLJÁK: Stephanie Cumming, Julia Mach, Olaf Reinecke, Robert Tirpak, Chris Haring.

M e s t y á n Á d á m

Cserepek■ C Y B E R G É S Á K I I . ■

agy várakozással tekintettem CsabaiAttila új bemutatója elé, hiszen a ko-

reográfus-rendezô-látványmágus az utóbbi idô-ben nem igazán tündökölt. Sajnos most semsikerült felöltenie azt az átütô karizmát, amelya régi KompMánia társulat jellemzôje volt.

A függöny felgördül, és a Nemzeti Tánc-színház sokat látott színpadáról giganti-kus mennyiségû füst ömlik le. Furcsa szer-kezet látványa bontakozik ki a homályból:óriási gyermekjáróka, amely felett különösháló feszül, rajta csilingelô cserépdarabok-kal. A járóka négy sarkában négy görbítettlámpvasszerû tárgy látható, rajtuk négy, le-pelbe öltözött szellemszerû lény – ôk atáncosok. A darab bevezetô húsz percébenitt lógnak, testcseleznek, rendkívül érdek-telen és határozottan unalmas tornagya-korlatokat hajtanak végre. A járókábanfekvô, óriásbabát megtestesítô hölgy (Kol-tai Juci) közben szendereg.

A bevezetô képsorokból nehéz arraasszociálni, amire a darab alcíme utal(Alice naplója Csodaországból) – igaz, aszínlap nyújthat némi segítséget. A fülszö-veg szerint Greg Roensch írt egy Alice Cso-daországban címû mûvet, amelynek az át-irata inspirálta az alkotót. Bevallom, ilyenmûre én nem akadtam. Találtam viszontegy hasonló nevû írótól egy Bruce Lee-könyvet, valamint A Lindbergh bébi elrab-lása címû opust. A titokzatos író titokza-tos könyvének sztorija a következô: „Aliceszülei elhunynak tûzvészben, és a magáramaradt kislány egész további életét kómá-ban éli egy pszichiátriai klinikán.” Az al-címben emlegetett napló pedig állítólag akislány kezelôorvosáé, és „egy ember po-kolbeli rémálmait illusztrálja”. E szövegegy frusztrált elsôéves bölcsészhallgató re-ferenciahivatkozásaira hasonlít, és a né-zôt többszörös áttételen keresztül zavaroslázálomba juttatja. Furcsa, hogy ehhez mégegy dramaturg, Diana Souhami is asszisz-tál. Tôle ugyan találtam könyveket az in-terneten, ám dramaturgként máshol nememlegetik.

A Cyber gésák II. második fele ugyanmozgalmasabb, ám a látottak inkább szo-morúságra, amolyan csendes bánatra kész-tetnek. A közönség nagy része dermedten

55 00 ■ 2 0 0 6 . Á P R I L I S



K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e i

N

ül, amikor az immáron lepleikbôl kibonta-kozott táncosok tétován álldogálnak aszínpadon. Aztán jobbról bevonul egy fiú-gésa, elhelyezkedik egy csúszdaszerû tár-gyon, és elôre felvett angol énekhangokratátog. A közlendôje tulajdonképpen annyi,hogy párosodni kíván – csak ezt némilegmosdatlanabb szóhasználattal fejezi ki.

A következô meghökkentô jelenetbenkét hölgytáncos jön be, és a színpad szélénelhelyezkedô vécécsészékre ülve pisiléstutánoz. Majd könnyed diszkózenére viccesjelenetet igyekeznek formálni: mint kon-zumnôk illegetik magukat, és mosolyog-nak. Sajnos kiderül, hogy mozogni nemnagyon tudnak, s a szánalmas összhatástmég technikai bakik is terhelik. Egy másikjelenetben az egész csapat a Cyber gésák

elsô verziójában látottakhoz hasonló zeb-racsíkos (egyébként tipikusan csabais)háttérkockák elôtt táncol. Pontosabbanodasimulnak, aztán odaverik magukat atárgyakhoz. A fiúgésa mindeközben méltó-ságteljesen ül kis csúszdája tetején.

A tetôpont talán az, amikor Csabai hosz-szú combú transzvesztitának öltözik, pa-rókát illeszt a fejére, kicsit csapkodja ma-

gát, aztán alattomosan bedugja a fejét az egyik vécécsészébe. Ez a koreográfia része, hi-szen többször megismétli. A vécécsészében a haja tele lesz vízzel, ezt kicsapja a színpadra.Nem is tudom, mikor vettem észre, hogy a járókában fekvô kislányt alakító durcás hölgyekkorra már feléledt, és a macijával játszik. Talán a vécébôl loccsant rá egy kis víz. Min-denesetre egyre gyanúsabb, hogy ô maga Alice, a fejlôdésben visszamaradt, kómás árva.Szegénynek nem lehet könnyû, hiszen Csabaiék a végén rávetik magukat. Körbeállják ajárókát, melynek egyik sarkában a hölgy rettegést szimulál. A táncosok – ha jól láttam –lapostányérokat vesznek elô, amiket a négy oszlopszerû képzôdmény elôtt elkezdenekföldhöz csapkodva széttörni. Aggódom szerencsétlen Alice-ért, nehogy megsebezzék adühös démonok. De Alice elôrelátó, hiszen magára húzza az óriásmackót. Repkednek aszilánkok, aztán a partnerek a járóka feletti hálón lógó cserépdarabokat is szaggatni kez-dik. Alice sikít. Nem vagyok biztos benne, hogy ezzel végzôdik a darab, mert kissé belefe-ledkeztem a közben felhangzó, torzított Pillangókisasszony-áriába.

Összefoglalás helyett szeretnék hangot adni amiatti szomorúságomnak, hogy egy va-laha ígéretesen indult alkotót amatôrnek kell minôsítenem. Elkeserít, hogy Csabai Attilailyen hagymázas, álságos, hatásvadász és érdektelen elôadást készített. Viszont meg tu-dom érteni, hogy miért voltunk a premier másnapján csupán néhányan a nézôtéren.A Cyber gésák II.-nek nem jósolok tömegsikert.

CYBER GÉSÁK II. (Csabai Attila Társulat, Nemzeti Táncszínház)

DRAMATURGIA, ÖTLET: Diana Souhami. A NAPLÓT ÍRTA: Greg Roensch. RAJZOK: Ben Hall, JoelThomas. ALICE HANGJAI: Barbinek Péter, Nagy Anikó. KOSZTÜM, TÉR, DÍSZLET: Xabay team,Bedôcs Imre. KOREOGRÁFIA: Csabai Attila.TÁNCOLJÁK: Bodnár Ági, Csabai Attila, Gabriella Wan Der Lipps, Kovács Martina, Koltai Juci,Nyolczas Kinga.

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 55 11

T Á N C


K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e

E talányos darab kissé ósdinak ható, zsúfolt, számos, késôbbalig használt elemmel is telepakolt térben játszódik: a bonyolultépítmény minden egyes részlete fehér, színe ellenére is „nehéz-kes”, láthatóan fémbôl készült idom. Az elôtérben félkör alakú,négyzetes táblákból összeállított porond, ligeti korcsolyapályára,manézsra egyaránt emlékeztetô, korláttal lezárt terület, melyazonban a nézôtér felé teljesen nyitott. A szín mélyérôl ide egy ka-pun keresztül lehet belépni, mely fölött légies idom ível át, s vörös,gót betûs feliratot hordoz. A szöveg „befelé néz”, mint a mentô-autó felirata, amely – praktikus módon – a visszapillantó tükör-ben válik olvashatóvá. Bár a cirkalmas betûkbôl az elôadás címétolvashatjuk össze – White Star –, nekem e bejáratról a haláltábo-rok kapuja s az „Arbeit macht frei” felirat jutott eszembe. A (nemcsupán a Trafóban) monumentális hatású díszletépítményt kétnagyobb konstrukció határozza meg: balról hatalmas, kockarács-ból szerkesztett kereszt magasodik, jobbra sportaréna tribünjénekszeletére emlékeztetô, lépcsôzetes, korlátokkal ellátott elem kaphelyet. Ennek legfelsô sora mögül három, magas póznákra szerelthangszóró emelkedik ki. A tribünt és a keresztet dobogó kötiössze, rajta egy nyári kerthelyiség kedélyes presszóbútorai. A tri-bün alatti sutba, mint afféle gondnoki odúba, kisasztalt, hûtôt ésszámos apró kelléket zsúfoltak. És minden, de minden hófehér.

A játék kezdetén fiatal – arca és neve alapján egyértelmûen arab– férfi lép a manézsba, mikrofont ragad, és monológba kezd. Döb-

benetes a hatás: szájából a vulgárrasszista, xenofób, elôítéletes tö-megember klisémondatai ömlenek. Ben Benaouisse pókerpofával,egy rutinos populista uszító kikacsintós modorában recitálja szö-vegét. Ismerôs dumák ezek: betelefonálós mazomûsorok tébolyo-dottjai, inkább az utazóközönségnek, mint igazi beszélgetôtár-suknak (ha van olyanjuk egyáltalán) szónokló tömegközlekedésizsebnácik, piacsarki kispróféták elôadásában nap nap után itthonis hallgathatunk ilyesmit „azokról”. Az „azok” lehetnek bárkik, akiknem ôk: szociális segélyért folyamodó, sérült embertársaink, a lét-minimum alatt tengôdô magyarok és romák, bevándorlók, lebü-dösrománozott (ám ha a helyzet úgy kívánja, honfihevülettôl re-megô ajkkal féltett, óvott) erdélyi magyarok, zsidók, melegek, gaz-dagok és szegények, kapitalisták és kommunisták, bárki, aki (kéznél)van. Az arab színész e gyûlöletbeszéd ötperces kvintesszenciájátharsogja, motyogja, sziszegi a mikrofonba, és az emberben meg-dermed a vér. Akikrôl beszél, mind megjelennek körötte a színpa-don. Ô illedelmesen megköszöni figyelmünket, és közéjük hátrál.

A színpadon valódi és ál-mások: másság-imitátorok és „ab start”másmilyenek. De nehéz meghúzni közöttük a határt. Ha vanilyen. Más-e a langaléta, rasztahaját hatalmas kontyban hordó fi-atal férfi? Gentben biztosan nem számít annak. Európának e tá-ján, ahol (mint a közeli Pozsonyban pár hónapja) elôfordulhat,hogy pusztán hajviselete miatt szurkálnak halálra valakit újnácisuhancok, másnak tekintik.


H a l á s z T a m á s

Embertani játszóházgenti Victoria társulat White Star címû elôadásában felvonultatott szereplôk talán legalapvetôbb, legfontosabb tulajdonsága a vágy másnaklenni: a játék különös figuráinak nagy része többszörös szerepet, többszörös identitást hordoz, bont ki (és nemritkán: rombol össze) a színen.

Más testbe, más életbe, más történetbe vágyik, s másnak látszana, mint ami.A

WH

IT

E

ST

AR

VI

LÁ

GS

ZÍ

NH

ÁZ

A színlap egy legendás élettörténetre reflektáló elôadást ígér: Charlotte von Mahlsdorf(korábban: Lothar Behrfelde) a németországi melegmozgalom kultikus figurája volt. Márkiskamaszként szembesült azzal, hogy férfitestében kizárólagos nôi én lakik. Az 1928-asszületésû Charlotte a háború után az orosz zónában találta magát, és Berlin Mahlsdorfkertvárosában (melytôl új nevét is kölcsönözte), NDK-állampolgárként élte le felnôttségenégy évtizedét. A tágas családi otthonban mesebeli múzeumot rendezett be, a hajdan volt,diktatúrák elôtti békeévek hangulatát ôrzô kis elíziumot, nippekkel, családi portrékkal,ódon bútorokkal, jelentékeny helytörténeti anyaggal, a meleg szubkultúra patinás emlé-keivel. Megöregedvén tüneményes kis öregasszonnyá vált, aki úgy várt türelmesen a villa-mosra-kenyérre kiskosztümjében, kezében retiküllel, mint a többi keletnémet nénike.NDK-s mesefilmekben játszott tündért, és lehallgatókészülékekkel bôven hintett kis kú-riájában ôrizgette a múltat a rendôrállam szívében. Mahlsdorfot itt érte a fal leomlása, ésa vasfüggöny mögött rejtôzô mitikus alak egykettôre hozzáférhetôvé, szenzációvá vált.

1992-ben írt önéletrajzából (Ich bin mein eigene Frau – A magam asszonya vagyok) Rosa vonPraunheim forgatott világhírûvé lett dokumentumfilmet. Ugyanabban az évben kitüntet-ték a Német Szövetségi Érdemkereszttel (akárcsak XVI. Benedek pápát, Oskar Schindlertvagy Konrad Adenauert). Doug Wright amerikai író ugyanezt a címet viselô, Mahlsdorféletét tág történeti-társadalmi összefüggésrendszerbe helyezô, nagy sikert aratott mo-nodrámája Budapesten is látható (Czeizel Gábor rendezésében, Várnai Szilárd elôadásá-ban a Merlin Színházban). Charlotte 2002-es halála után, amikor a Stazi titkos – meg-ritkításuk után is gigászi mennyiséget kitevô – irathegyei vonatkozó részeit feldolgozták,kiderült: a keletnémet titkosrendôrség nemcsak megfigyelte, de foglalkoztatta is a mahls-dorfi kúria úrnôjét.

A White Star minderrôl nem szól, de ezen alapszik.A belga elôadás színpadát egy nem kevésbé különös figura, Vanessa van Durme, a pro-

dukciót „ötlet és koncepció” kategóriában jegyzô transgender hôs (plakát)arca uralja. Szí-nész, író, két lábon járó nemek közötti rejtély ô, akinek különös testét, egész lényét für-készôn vizslatja nézôi szemünk. Szálfa termet, telt csípô, csupasz, hosszú lábak, telt keb-lek, agyonmûtöttnek ható, megviseltségében is fenséges, mégis groteszk arc és férfiasanérdes hang. Van Durme általában a kereszt tövében üldögél. A játék elején fiatal, faludysméretû hajkoronát viselô, nyurga fiatalembert vesz gondjaiba: a fiú leveti vacak göncét, éselegáns, földig érô, vörös koktélruhát ölt. A szemünk láttára alakul át nôvé: alakjáról Ha-lász Péterék King-Kongjának figurája jut eszembe (hazaérve elôveszem a SZÍNHÁZ „Ha-lászék” különszámát, és megdermedek: a nôvé alakult Breznyik Péter és a belga színészközti hasonlóság szinte ijesztô). A háttérbôl fiatal, öltönyös férfi lép elénk nyeklô-nyaklóvégtagokkal; szánalmat ébresztôen vonszolja magát a szín közepére. A mozgáskorlátozottpillanatok alatt, a nyílt színen válik „egészségessé”, hogy a darab folyamán aztán több-

ször is oda-vissza alakuljon. Bámulatosanjátszik a testével. Szôke nô ront be a térbe,arca helyén rettenetes, kusza maszat. Arti-kulálatlan hangon kezd mondókájába,szörcsögve, mammogva beszél: az arcátmártotta lobogó vízbe, szántszándékkalcsúfította el magát. „Az emberek megszé-pülnek a közelemben, hozzám képest vál-nak széppé. Elôször megrémülnek, aztánmindegyikük csupa mosoly lesz.” Egyiktársa ráront, hosszan dulakodnak; a másikhirtelen letépi az arcát elcsúfító, ragasz-tott maszkot. A színpadon gondnokkéntjár-kel egy papi (utcai) viseletbe öltözött,(valóban) Down-kóros férfi: csendesenszöszmötöl, szorgalmasan seper, cipekszik,fantomként bukkan fel mindenütt a játék-térben. A színpad jobb szélén, egy magá-nyos presszóasztalnál Kusturica balkánigengsztereit idézô alak, kék öltönyös, nap-szemüveges, bajszos férfi üldögél, mindengesztusával a macsót adja. Tüzes, feketehajú, fiatal nô ostromolja. A játéktérbenötéves-forma kisfiú járkál mint élô memen-tó: az érintetlenség, ártatlanság mobil szob-ra. Rácsodálkozik a felnôttekre, tekinteté-vel kommentál, van – a miheztartás végett.

Lies Pauwels rendezése olyan tömény-ségben és sokféleségben mutatja meg amásságot, az egyén változékonyságát, azénkeresés egyfajta, napjainkat jellemzôcsôdjét, hogy nehéz közömbösen szem-lélni. Provokálja a bennünk megbújó elô-ítéleteket. Közhelyeket mutat fel, tisztogatmeg és értelmez újra, megszabadítva ôket arájuk rakódott hordaléktól: jelszavaktól, ál-szenteskedô recepciótól, megjátszott em-pátiától.

Van Durme – kinek saját története éppelég inspiráció lehetett e játékhoz, mely cí-merként egy világszerte ismert személy ne-vét, alakját, mítoszát hordozza – a porondközepén ül, rövid, lekötött haját mosthosszú, szôke paróka fedi. Társnôje ollóvalakkurátusan tövig vágja a vendéghajat;megváltoztál, de mégis ugyanaz maradsz –sugallja a jelenet. Az olló a társadalom sze-me. A gentiek elôadása az egyén láthatat-lan belsô világát, a személyes, intim énké-pet, annak nagyszerûségét vagy gyarlósá-gát, titokzatosságát és feltétlen egyediségétemeli a magasba. E kôkemény vallomások-kal zsúfolt játék fogadtatása a világ külön-bözô pontjain bizonyosan precíz diagnó-zissal ér fel: bár más és más módon, demindenütt felkorbácsolja a nézôi szenve-délyeket. Drámai és meghitt képek sora-koznak elôttünk sebes egymásutánban; ajáték mintha bármikor elkezdôdhetne, ésbármikor abba lehetne hagyni – nemmintha szerkezetével lenne gond –, egy-szerûen végtelen folyamnak hat. Szerep-lôinek sokoldalú tehetséget mutató alakí-tásához komplex, érzelmes, szenvedélyesmondanivaló társul. A White Star mûvészilátlelet: pontos, de személyes kórlap, hófe-hér alapon.


VI

LÁ

GS

ZÍ

NH

ÁZ

WH

IT

E

ST

AR

a Rimbaud elhíresült sora – „Én – az mindig valaki más” –a modernizmus elôfutárává és mottójává válhatott,

amennyiben a szubjektum változékonyságát és felszabadításáthirdette, akkor, per analogiam, elmondhatjuk, hogy a posztmodern(egyik) szlogenje ennek inverze lehetne: „más – az mindig valakién.” Hiszen a nyolcvanas években, az úgynevezett biopolitika ame-rikai, illetve nyugat-európai térnyerésével elôtérbe került a test ésa másság politikumának kérdése, melyeknek ilyetén jellegét nem-csak az úgynevezett nyugati világon kívül, de Európában is mégsok helyen tagadni szeretnék. Ezzel megszûnt a rassz e téren ad-dig egyeduralkodó volta, s így a másság szexuális, illetve társa-dalmi nemi másságot, testi fogyatékosságot, betegséget és sokminden egyebet is magába foglalt. E folyamat eredményeként amásság, következésképpen a „mások” maguk is láthatóvá váltak atársadalmi színtéren, ami végsô soron a társadalomba való szervesbeépülésüket is szolgálta. A másság tehát – legalábbis ezeken ahelyeken – megszûnt periferikus, elhanyagolható kiscsoportokkérdésköre lenni, ami egyúttal a centrum és periféria addig bebe-tonozott pozícióit is megkérdôjelezte és átstrukturálta. Félreértésne essék: ez természetesen nem jelentette (és a mai napig sem je-lenti) az érintett társadalmi csoportok problémáinak azonnali ésmaradéktalan megoldását, kezelését. A politikai színtérbe való be-emelésükkel azonban a láthatóságuk, a folyamatos és letagadhatat-lan jelenlétük vált biztosítottá. Nem lehetett többé úgy tenni,mintha nem léteznének, mi több, olyan helyzet állt elô, amikor fe-lelôsségre lehetett vonni azokat, akik ilyesmivel próbálkoztak. Az-az e folyamat kultúraépítô, kultúraformáló erôvel lépett fel, ameny-nyiben gyökeresen megváltozott a comme il faut jelentése. Egyszercsak nem illett többé társaságban okádni. Oops.

A White Star címû elôadást nézve éppen ez: a láthatóság problé-mája jutott elôször az eszembe. Hiszen mi más is egy színházielôadás, mint valaminek a köztérben való szó szerinti és átvitt ér-telmû láthatóvá tétele? És ezzel összefüggésben rögtön még va-lami eszembe jutott. 2005. szeptember 15-én, Európa Londonnevû városában felavattak egy köztéri szobrot a város lehetô leg-közterebb terén, a Trafalgar Square-en. E téren hagyományosannégy oszlop áll, ám csupán hármat ékesít szobor (közülük Nelsonadmirálisé a legismertebb), a negyedik százhatvannégy éves fenn-állása óta üresen áll. Gondolt egyet nemrégiben a városvezetés, éspályázatot írt ki a negyedik oszlopra felállítandó, körülbelül más-fél évenként cserélendô szoborra. Az elsô körben Marc Quinnpályamûve, az Alison Lapper Pregnant lett a nyertes, amelynek mo-dellje, a meztelen, nyolc hónapos terhes Alison Lapper maga ismûvész, és súlyos testi fogyatékkal él. A szobor fehér márványbólkészült, tizenkét tonna súlyú, és 3,55 méter magas. Az esemény fô-védnöke Ken Livingstone, London fôpolgármestere. Az alkotáseleddig elképzelhetetlenül radikális módon kérdôjelezi meg aszépséggel és fogyatékossággal kapcsolatos fogalmainkat, valamintazokat az elképzeléseinket, hogy egy köztéri szobornak vagy em-lékmûnek ki is lehet megfelelô tárgya. A mûvész, Marc Quinn sze-rint a köztéri szobrok általában gyôzedelmes férfiaknak állítanakfallikus jellegû emlékmûveket, s a fogyatékosság efféle helyekenhagyományosan láthatatlan. Aztán eszébe jutott a Trafalgar térenálló félkarú Nelson admirális mint különös kivétel, és úgy érezte, atér elbírna némi nôies ellensúlyozást. Alison szobrát a nôi heroiz-mus, sôt egyáltalán a heroizmus egy újfajta modelljének szánta.„A múltban – mondja Quinn – a Nelsonhoz hasonló hôsök a kül-világot gyôzték le. Manapság úgy tûnik, inkább saját körülménye-

iket, valamint mások elôítéleteit gyôzik le, és úgy vélem, Alisonportréja ezt szimbolizálja.” A modell terhessége pedig a jövôbe ve-tett reményt jelzi. „A mûvet a nôiesség, a fogyatékosság és az anya-ság elôtti modern tisztelgésnek tekintem. A mindennapi életbenolyan ritkán látható a fogyatékosság – pláne meztelenül, terhesenés büszkén” – nyilatkozta maga a modell. Egy efféle szoborállításiperformansz nyilvánvalóan sokat elmond arról, hogy a láthatóságproblematikája, illetve annak kezelése hol tart Európa Londonnevû városában, szemben Európa más nevû városaival (más föld-részektôl most átmenetileg eltekintve). A perspektíva – az, hogymit honnan nézek – tehát nagyon nem mindegy, ha egy ilyen kér-déskört taglaló performanszt, azaz a White Star esetében színháziperformanszt nézek. Ez volt mindjárt a harmadik dolog, ami eszem-be jutott.

Mert olyan perspektívából nézve, ahonnan a láthatóság problé-mája lényegében láthatatlan, egy ilyen elôadás felkavaró és revela-tív erejû lehet. Ha úgy tetszik, a lehetô legpozitívabb értelembenvett missziós szerepet tölt be, amennyiben ôszinte indulattal ésjobbító szándékkal hívja fel a figyelmet e problémakör („a más-ság”) létezésére és jelentôségére. Mivel azonban mégiscsak szín-házról van szó – s itt ezen nem a világot, hanem csupán a világotjelentô, azaz szimbolizáló deszkákat értjük –, fel kell tennünk a


B á n Z s ó f i a

Más – az mindig valaki énHW

HI

TE

S

TA

R

VI

LÁ

GS

ZÍ

NH

ÁZ

kérdést, hogy vajon az elôadás revelatív ereje a drámai intenzitásá-ból vagy inkább valami másból ered-e. S én hajlok arra, hogy in-kább ez utóbbira adjam a voksomat, ez a valami más pedig azelôadásban rejlô politikum. Amelynek jelentôségét a legkevésbésem szeretném lebecsülni (különösen egy nem London nevû vá-rosból nézve). A kérdés mindig csak az, hogy egy politikai tartal-mat milyen szintig lehet közvetlenül, direktben közvetíteni, illetvehogy mennyire kell meg- és elemelni ahhoz, hogy mûvészet váljékbelôle. Lies Pauwels genti csapatát nézve az volt az érzésem, hogyez ügyben állandóan kötéltáncot járnak – és olykor leesnek. An-nak ellenére, hogy a színészgárda – itt szó szerinti – akrobatikusképessége bámulatos, hogy a testükkel való, igazán ritkán láthatószabad bánásmódjuk lenyûgözô, s hogy egyes koreográfiák szép-sége tagadhatatlan. Mégis, mégis. A valódi drámai karakterek,hôsök s a valódi drámai szituációk hiányában az elôadásra végig adidaxis halovány árnyéka vetül. Mert amit látunk, egy probléma-kör – igaz, mesterfokú – megtestesítése, megtestesülése; az érde-meit elismerem, ám éppúgy hidegen hagy, mint az artista sorsaugrás elôtt és után. Amit látunk, az az identitás performálásánakjellegzetesen posztmodern gondolata, amibôl elsôsorban a perfor-málás aktusának sorozatos bemutatását kapjuk, az identitástazonban nem – és akkor tulajdonképpen már nem érdekel. Azelôadás kísérôszövegébôl az derül ki, hogy Lothar Behrfelde, azaza legendás Charlotte von Mahlsdorf alakjának történetébôl épít-kezik, aki azonban csak mint kiindulópont, mint megterméke-nyítô gondolat mûködik, mintegy a háttérbôl irányítva az elôadásgondolatmenetét. Ám Charlotte von Mahlsdorf alakja sem légürestérben, mint idea létezett, hanem egy térben és idôben (a háborúutáni NDK) radikálisan meghatározott ember volt, akinek a sorsa,jóllehet szimbolikussá vált, nagyon is egyéni volt, s éppen ez adjatörténetének lenyûgözô, drámai erejét. Ilyesféle drámai erô híján

a White Star inkább cirkuszi erényekkel rendelkezik – s az elôadásfôbb eseményei ennek megfelelôen egy cirkuszi porondra emlé-keztetô térben zajlanak; cirkuszi elôadáshoz képest viszont túlsá-gosan súlyos a politikai, társadalmi mondanivalója. S ha éppen acirkuszi könnyedség lenne hivatott mintegy ellensúlyozni a súlyo-sabb mondanivalót, a libikóka nem mûködik, mert a súlyosság atúloldalon nem tud kialakulni, megképzôdni, csak felmutatják:íme, a probléma helye; gondoljunk bele. Belegondoltunk. A világtele van fekélyes elôítéletekkel; mindenki más szeretne lenni, mintami, és mindenki más; a más az mindig én vagyok (de ki az az én?).Eközben valaki lebilincselô ügyességgel fejjel lefele kúszik le egykereszt alakú fémszerkezetrôl. Értjük. A kereszt, a tribün és a po-rond: ezek alkotják az elôadás – és a világ – fô tereit.

A világ azonban nem katalógus, s a másságból sem lehet kataló-gust tartani, miként az elôadás többnyire teszi. S jóllehet a test ésaz identitás valóban performált konstrukció („doing your body”,ahogy Judith Butler mondja), de sokkal többféle dologból épül fel,mint egyetlen, meghatározó és külsôdleges jegyekkel jól megjele-níthetô (faji, nemi vagy a normától valamilyen egyéb módon el-térô) tulajdonságból. Mi több, ez a konstrukció egy meghatározottkontextusban, egy ember társadalmi-történeti meghatározottsá-gának kontextusában megy végbe, nem pedig a posztmodern kul-túra lényegét általában súlyosan félreértô és félremagyarázó any-thing goes szlogenjének jegyében. És éppen ez a meghatározottság(ami nem tévesztendô össze az eleve elrendelés börtönével) adjameg minden egyediségnek a drámai vetületét. Ez az, aminek kere-tei között megtörténik, vagy nem történik meg az ember lázadása,tündöklése és/vagy bukása. Ám elképzelhetô, hogy szándéka sze-rint a White Star éppen azt sugallná, hogy nem maradtak már ere-deti értelemben vett drámai (színpadi) hôsök, s hogy a drámai szi-tuációk már nem a színpadon, hanem odakint zajlanak. Ám akkor– merül fel bennem némi csüggedtséggel társulva – mit keresünkitt bent a színházban? És már szedelôzködöm is, és megyek a Tra-falgarra. Vagy bármelyik másik köztérre.


Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

i

igel Charnock, a decemberben szinténa Trafóban vendégszerepelt DV8 egy-

kori alapító tagja 1995-ben létrehozta sajátegyüttesét, a Nigel Charnock + Companyt.Késôbb olyan színházak számára készítettkoreográfiákat, mint a Volcano TheatreCompany, a Tanz Theater Wien vagy a Hel-sinki City Theatre Dance Company. Frankcímû egyszemélyes show-ja eredetileg a2002-es Velencei Biennáléra készült. Azelôadás, bár éles kritikával szemléli emberikörnyezetünket, korántsem tartozik azon pol-gárpukkasztó darabok sorába, melyeket ko-rábban a DV8-tel készített.

Charnock elôadása olyan világot tárelénk, melyet egyre inkább a piac, a marke-ting és a média határoz meg. Ebben a világ-ban – sugallja az elôadás – a tömegkultú-ra, a média és az általuk diktált trendek leg-alább annyira kompetensek a mûvészet, afilozófia, a vallás és a lét kérdéseiben, minta hobbikertészetben vagy a divat tudomá-nyában. Charnock e helyzetet humorral ésiróniával, nem tragikus pátosszal szemléli.A show egyik legfontosabb feladatának azélet értelmének megfejtését tekinti – azelôadáson újra és újra el is hangzik ennekígérete.

A teljes sötétségben elôször csak lihegésthallunk, elfojtott szavakat, nevetést, és azt,hogy valaki ide-oda futkos. Akárcsak Nietz-sche ôrültje, aki nappal is lámpást gyújtvafel-alá rohangált a piacon, és azt kiabálta:„Istent keresem”, Charnock figurája is azélet értelmét keresi nehéz és fáradságosmunkával. Csakhogy ô nem gyújt lámpást,teljes sötétségben botorkál. A lámpás márNietzsche korában hasznavehetetlen volt,a felülrôl érkezô „isteni fény” pedig csakegy patetikus jelenet paródiájára lesz ele-gendô: az Isten ege alatt vergôdô figurátrövidesen dübörgô techno ragadja magá-val. Mindezek után már semmiképpen semvehetô komolyan az élet értelmére vonat-kozó kérdés verbális feltevése és a megvála-szolására tett ígéret sem, még ha az egészelôadás e téma körül forog is. Annyi mégbizonyos, hogy „az egész világ az ô kezé-ben van” (He’s got the whole world in hishand), de hogy ki lenne ez az ô – Isten, Mi-chael Jackson vagy Robbie Williams? –, azmár korántsem egyértelmû.

A gyémántról szóló mese – mely talán azegyik legszebb jelenete az elôadásnak –sem szolgál több tanulsággal, legfeljebbannyival, hogy mindig rossz helyen keres-sük az élet értelmét. E nyelvileg megfogal-mazott konklúzió azonban meglehetôsenerôsen keretezett, hiszen mindezt egy mo-noton módon körbe-körbe futkosó figuraszájából halljuk, aki akár Leni RiefenstahlOlimpiájának nyitó jelenetébôl is idecsöp-


F a l u h e l y i K r i s z t i á n

A show bedarálja az élet értelmét

■ F R A N K ■

Nigel Charnock

K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e

NN

IG

EL

C

HA

RN

OC

K

VI

LÁ

GS

ZÍ

NH

ÁZ

penhetett volna. Ebben a kontextusbanegészen másképp értelmezôdik a mese. Azatléta azonban már nem ugyanaz, miként amese sem: a fáklyából (a lángból) már csakegy lepedô maradt, és a tanulság is értelmétvesztette valahol.

Az elôadás végét ismét az elsô jelenet ke-rete zárja, de ha a taps és a meghajlás is ashow része (márpedig Charnocknál feltétle-nül az, méghozzá pontosan megkompo-nálva), akkor e jelenet megint csak nem kínálvégsô választ, hacsak nem azt, hogy a showbedarálja az élet értelmét – vagy legalábbis akérdésfeltevés egy bizonyos módját.

Nemcsak az élet értelmére vonatkozókérdés lesz humorforrás, hanem a színház,a tánc, a média és a tömegkultúra is. Legin-kább azok a színházak és irányzatok vál-nak Charnock céltáblájává, amelyek az ak-tuális és divatos trendeket követik, és ke-vésbé ellenállóak a tömegkultúra igényeivelszemben. E kritikát azonban nem kísérikultúrpesszimizmus. Charnock maga sempróbál meg ellenállni e folyamatoknak, sôt– egy-egy ironikus kiszólással kísérve – beis építi ezeket az elemeket a show-ba,amibôl jó adag önirónia keletkezik.

Már az elôadás elsô felében láthatunkegy háromperces „gyorstalpaló” tánctörté-netkurzust, melyen Charnock prezentálja akortárs tánc – részben hagyományos, rész-ben „divatos”, de mindenképpen – szûkreszabott lehetôségeit: balett, modern tánc,fizikai színház. Ez utóbbin keresztül saját

múltját is humorosan szemléli, hiszen a fi-zikai színház mûfaja a DV8-hez és LloydNewson nevéhez kötôdik. A tánccal, tánc-irányzatokkal szembeni humoros kritikaimegnyilvánulás végigkíséri az elôadást:akár egy flamencoparódia, egy Billie Holi-day-dal vagy Michael Jackson kapcsán.Szintén kritikával illeti a különbözô diva-tos színházi irányzatok bizonyos elemeit,gesztusait, kliséit: például a „közvetlensé-get” és a meztelenséghez való viszonyt.Többször is feljön a közönség közé, a szék-sorok között táncol, a nézôk ölébe fekszik– maró iróniával utalva ezzel azon színhá-zakra és show-kra, amelyek a sokat emle-getett közvetlenséget úgy értelmezik, hogya nézônek mint földi halandónak „testkö-zelbôl is szabad” éreznie, szagolnia, sôt ta-pintania a pillanatokra közénk ereszkedettisteni sztárt.

A nézôk között öltözik át, miközben ver-bálisan is ecseteli, hogy a közönségnek egycsipetnyi meztelenség is jár a pénzéért, decsak éppen a jó ízlés határain belül. E gesz-tus megint csak a tömegkultúrának és amédiának a meztelenséghez való skizofrénviszonyát jellemzi. (Szerencsére a színhá-zakban még nem kell a színpad bal alsósarkába állítani egy pirossal karikázott 18-ast, de azon már most érdemes elgondol-kodni, hova is tegyük ezt a késôbbiekben: aszínpadra, a nézôtérre, esetleg a színésznyakába? – elkerülendô az improvizatívincidenseket.)

Charnock ide-oda cikázik a nézôtér és aszínpad között, megnyitja az utcára nyílóajtót, bonbonokat dob a büfében ülôknek.E gesztusnak azonban nem célja a színházhagyományos színpad–nézôtér-struktú-rájának radikális újraértelmezése, sokkalinkább tekinthetô a show egyik szórakoz-tató elemének. Nem inzultálja végletesena közönséget, nem célja zavarba hozni anézôt. E gesztus erôsebb volt a DV8 eseté-ben, de már ott sem a színházi újítás céljá-val jött létre.

Az elôadásra való folytonos reflektálásvalamelyest a színház kritikusait és értel-mezôit veszi célba. Miközben világos(kék)pizsamáját fekete ruházatra cseréli, azt ishangsúlyozza, milyen jelentôséggel bír aszínek szimbolikája; hasonlóképpen be-szél arról, miért is szereti vörössel megvilá-gítani a nézôteret, miközben ott folyik azelôadás. E reflexiók azonban korántsemolyan erôsek, hogy ellehetetlenítenék a kri-tikus vagy az értelmezô pozícióját.

Charnock elôadásának titka – az elôadókarizmatikus személyisége mellett – talánebben rejlik: a kritikával illetett világgalszemben nem akar külsô pozíciót elfog-lalni, nem akar szembehelyezkedni vele,nem akarja kivonni magát belôle, és nemhajtja a mindenáron újat mondani akarásgörcsös erôfeszítése. Így könnyed, feszte-len, szórakoztató show-t láthattunk, mely-ben az elôadó-koreográfus önmagát is iró-niával szemléli.


„Intelligens, energikus és szórakoztató.” Ta-lán az a finn kritikus fogalmazta meg legfrap-pánsabban, milyen is Nigel Charnock, aki afenti három jelzôt írta róla egy bemutatójaután, 2002-ben. A magyar nézôk január 25-én láthatták a brit fizikai színház úttörôjénekFrank címû szólóját, melyre épp ez a háromszó jellemzô leginkább. Improvizál, énekel, anézôkkel folyamatos, élô kapcsolatban, oly-annyira, hogy még cukorkát is kapunk tôle; asoraink közt zajló átöltözésrôl és egyéb „pro-vokációkról” nem is beszélve. Húszéves szak-mai rutinja révén magabiztosan, gátlástala-nul felszabadult.

– Ha a Frankbôl ma este is lenne elôadás,teljesen új ötleteket dobna be?

– Az biztos, hogy nem ismételném mega tegnapit. Volt már rá példa, hogy két es-tén játszottam egymás után ugyanazon ahelyen. Akkor a második est komolyabbra

sikerült. Az elsôn nyilván elsütök jó né-hány poént, amelyet már nem érdemesmegismételni akkor, amikor nem a pillanatspontaneitásából fakad. Beépítem a leg-fontosabb elemeket, amelyekre az adotthelyszín inspirál, másnapra viszont szá-momra ezek – úgy látszik – elvesztik a fris-sességüket.

– Tegnap nem állta meg, hogy meg ne osszaa nézôkkel az elôzô napi budapesti sétájánszerzett benyomásait. Elsôsorban azt, milyensavanyú népség vagyunk mi, magyarok. Külö-nösen a bolti eladók. Mindig gyûjti az informá-ciókat, mielôtt egy adott városban fellép?

– Amikor kiderül, hova utazom, már he-tekkel az út elôtt utánanézek bizonyos dol-goknak. Például olyanoknak, mint a törté-nelmi tények, a társadalom mai helyzete,fontosabb aktuális kérdések, melyek azembereket foglalkoztatják. Tudtam, hogyönök választások elôtt állnak, ezt is be

akartam venni a show-ba, de aztán vala-hogy mégis kimaradt. Volt sok mindenmás. Elfelejtettem még valamit. Pedig oda-készítettem az újságot is, amibôl kinéztem.Idefelé a repülôgépen a fedélzeti magazinegyik cikkén akadt meg a szemem. Tudja,mi áll benne? Az, hogy egy nemrég készültnemzetközi felmérés szerint a legerôszako-sabb tinédzser lányok Magyarországon él-nek. Nem fiúk! Lányok! Kár, hogy ezt kife-lejtettem.

– Elôadásának nyilván van kiindulópontjaés határozott befejezése. A kettô közötti egy órakitöltését milyen arányban bízza a véletlenre?

– A születésrôl, a serdülésrôl, a szere-lemrôl, a szexrôl szóló rész adott, az min-dig szerepel, ha nem is teljesen rögzítettformában. Ugyanígy adott a befejezés is,amely tulajdonképpen azt pedzegeti, miértis vagyunk itt a Földön – persze ezt úgysemlehet tudni, de válaszaink azért lehetnek.

Rutin nélkül a lazaság nem vállalható■ B E S Z É L G E T É S N I G E L C H A R N O C K K A L ■

VI

LÁ

GS

ZÍ

NH

ÁZ

NI

GE

L

CH

AR

NO

CK

– A színpadon tréfásan bejelenti, hogy elôfogja adni az élet értelmét – és tényleg elôadja.Fennhangon közli, hogy ön szomorú ember, smiközben könnyesre hahotázzuk magunkat,kiderül: tényleg az. Hogyan kontrollálja, sza-bályozza elôadás közben a mértéket?

– A nézôktôl érkezik visszajelzés, ebbôlérzem, mit lehet, s mennyi az elég. Tegnappéldául azt figyeltem meg, hogy szerették,ha táncolok, ezért többet táncoltam. Pedigszerintem elég unalmas, ha valaki sokattáncol. De a Trafóban kifejezetten azt ta-pasztaltam, hogy a közönségnek tetszik,ezért mondtam is: ti azért jöttetek ide,hogy táncolni lássatok? Akkor jó, táncoloknektek. Érezni lehet azt is, ha hosszabbanbeszélek a kelleténél. Olyankor váltok.Mindig figyelni kell a nézôt.

– Valahányszor nekiindult a Trafó zsúfolá-sig megtelt széksorainak, hogy át- és átszelje akabátokkal, táskákkal „nehezített” pályát, anézôkre konkrétan, „testileg” is figyelnie kellett.Más országokban az ilyen akciókra hogyan re-agál a publikum?

– Mindenhol ugyanúgy. Elôször is: elsem hiszik, hogy ezek az interakcióim imp-rovizáltak. Utólagos beszélgetésekbôl tu-dom: meg vannak gyôzôdve arról, hogy azakciók mind megbeszélt és lepróbált moz-zanatok. Például, ahogyan tegnap felkap-tam az egyik nézô táskáját, és lehajítottama színpadra, benne az összes értékével, aztgondolták, hogy az illetô beépített ember,akivel mindent elôre megbeszéltem.

– Minden mozdulata olyan pengeéles, hogyvalóban nehezen hihetô el, hogy rögtönzés.A szállodai szobájának számát és az oda szólóinvitációt is határozottan, komolyan adja elô.Élt-e már nézô az ajánlatával?

– No, ettôl magam is tartok néha. Ele-inte meg is szeppentem: bárki zörgethet azajtómon az éjszaka kellôs közepén. Dekonkrét eset szerencsére még nem volt.

– Húsz évvel ezelôtt is megtette mindezt?

– Nem, dehogy. Rutin nélkül ez a laza-ság nem vállalható. Szokták tôlem kér-dezni, mennyit próbálok az elôadásra.Próbálni? Ezt nem lehet próbálni, csakadni kell kifelé mindazt, ami belül van.Negyvenöt év tapasztalata áll a produkciómögött. Amikor improvizáltatok egy kur-zuson, gyakran megkérdezik tôlem, hogymilyen irányelvek mentén fogjanak a do-loghoz. Olyankor elmondom: semmi semszámít, csak legyél magad. Emberek va-gyunk mindannyian, és magunknak te-szünk jót azzal, ha kifejezzük, ami ben-nünk található.

– Kétnapos kurzust tart a Trafó stúdiójá-ban. Ma volt az elsô nap. Hogyan reagáltak amagyar táncosok a munkamódszerére?

– Nagy különbségek nincsenek, de cse-kély nemzeti specialitásokról persze be-szélhetünk. A finnek például visszahúzó-dók, félénkek. Az angolok is visszafogot-tak, de robbanni is képesek. A magyar ha-bitus közel áll a finnhez – ezt éreztem megma. Persze a szituáció is számít: újak, ide-genek vagyunk egymásnak, és szokatlandolgokat kérek. Az elsô nap mindig nehe-zebb. A latinok (spanyolok, olaszok, por-tugálok) külsôleg másként viselkednek:közvetlenebbek, bátran megragadják a má-sikat, erotikusabbak. De igazából ôk is fé-lénkek, csak meg akarnak felelni „kódoltörökségüknek”. Ma megfigyeltem: önök-nél – bár nem volt a csoportban színész –a résztvevôk a hangjukkal bátrabban bán-nak, mint máshol. Igazi erôs hangokatprodukáltak.

– Ön a Helsinki Városi Színház mûvészetivezetôje volt. Hogyan került oda, miért válasz-totta Finnországot?

– Öt évig dolgoztam a helsinki társulat-nál, két éve jöttem el onnan. Most Lon-donban élek. A finn történet úgy kezdô-dött, hogy meghívtak egy szólómmal. A si-keres fellépés után kétszer is visszahívtak

koreografálni. Amikor a második darabo-mon dolgoztam, megüresedett a mûvé-szeti vezetôi szék. Mivel a táncosokkal re-mekül összehangolódtunk, azt mondtam:szívesen vállalnám. Azonnal felkértek.

– Mehetünk még messzebb a múltba? A DV8,melynek alapító tagja volt, jelentékeny tényezôa kortárs tánc történetében: a physical the-atre egyik európai úttörôje…

– Mindenki ezzel jön. Tegnap is egy új-ságíró szakadatlan azt ismételgette, hogyén ex-DV8-es vagyok, s beszéljek a DV8-rôl. Azért kérdezgetnek folyton errôl, merta DV8 híres. Persze nagyon büszke vagyokrá, de a DV8 a múltam. Természetesen na-gyon jó volt megteremteni, jó volt az elsôévtizedben együtt dolgozni, de aztán túl-ságosan is bejött a csapatnak: híresek let-tünk, jött a pénz, kellett egy keményfônök, aki menedzsel, beindult a mókus-kerék – ez nem nekem való. Ôk keménykényszer alatt gályáznak tovább, hogyfenntartsák a sikert, amit minden megren-delô elvár tôlük. Ugyanazokkal a beválteszközökkel operálnak folyamatosan (pél-dául víz a színpadon, meztelenség, vetítésstb.) – ezek hozzák a jól ismert fogadta-tást. Én már nem tudnék félelembôl dol-gozni. Abban a tudatban, hogy kieshetek aközönség, a megrendelôk kegyeibôl, és ak-kor már nem fogom megkapni azt a pénzt,ami nélkül nem tudok létezni. Én most aztcsinálom, amit szeretek. Látta a szólómat:sok pénzbe nem került. Üres színpad ésnéhány kacat. Addig csinálom csak, amígúgy érzem, van értelme. Nem tudhatom,meddig lesz így. Nem régóta lépek fel aFrankkel, még alig volt belôle néhányelôadás.

– A hangjával is bravúrosan bánik: bármi-lyen testhelyzetben megállás nélkül beszél, éne-kel. Nem kapott még ajánlatot prózai vagy ze-nés színháztól? Vagy nem érdekli a dráma?

– Hogyne érdekelne! Írok darabokat is.Egy dán „fizikai” társulat három elôadásátén írtam meg. Az igazság az, hogy az éle-tem színjátszással kezdôdött. Miután gye-rekként megkaptam lemezen a Mary Pop-pins zenéjét, azt adtam elô éjjel-nappal.Énekeltem, táncoltam rá – a szüleim ezértírattak be egy walesi színiiskolába. A tánc-cal is ott kerültem közelebbi kapcsolatba.A harmadik évben jött egy mozgástanár,aki rávett: foglalkozzam behatóbban atánccal. Így indult a „fizikai” karrierem.Bárcsak felkérnének prózai szerepre! Jön-ne egy rendezô, és azt mondaná: tessék, ittvan Hamlet… Ez álom. Senki sem jön,mert mindenki mint szuverén alkotót is-mer, és azt gondolja, hogy majd elkezdekbeleszólni a rendezésbe, meg öntörvé-nyûsködöm. Ezt a lehetôséget valószínû-leg eljátszottam. Pedig – a csoda vigye el!– nagyon jó lenne!

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: LÔRINC KATALIN


A p

ort

rét

Ko

nc

z Z

su

zsa

ké

szí

tett

e

Klata elôadásainak ellentmondásossá-gára a következô magyarázatok adódnak:van bátorsága világnézetét kertelés nélkülkifejezni, hangsúlyozza saját vallásosságátés mûvészete katolikus alapjait, s olyan po-litikai problémákat feszeget, amelyeketmás rendezôk szívesebben elkerülnek:igyekszik megtörni a nemzeti, patrióta, po-litikai és vallási sztereotípiákat, banalitá-sokat. Kompromisszumokat nem ismerôszínházával sikerül sokak elismerését ki-vívnia, ugyanakkor óhatatlanul belegázolmások érzékenységébe vagy akár csak ké-nyelmességébe, passzivitásába. Egy inter-júban úgy vall, hogy mindenekelôtt a gon-dolkodás lustasága ellen száll harcba:

„Jobb felforgatni a rendet, és figyelni, mitörténik, mint kritikátlanul elfogadni avalóságot.”

Klata színháza, rendezôi gondolkodásarendkívüli mértékben él utalásokkal, jelek-kel, rengeteget merít a lengyel társadalmijelenbôl, valamint a tömegkultúrából. Na-gyon fontos számára a nyelv, s ezen nemcsupán a lingvisztikai nyelvet, hanem a kö-zös kulturális, társadalmi, vallási hivatko-zásrendszert érti. Utalásainak megértéseegyrészt korosztályi, másrészt kulturálisháttértudást kíván, s így nem egy idôsebbkritikus vagy nézô áll értetlenül a generá-ciós jelrendszer elôtt (a kevésbé toleránsakpedig egybôl elutasítják rendezéseit). Klata

színháza a külföldi nézô számára is nehe-zen megfejthetô, vagy egyenesen felfogha-tatlan (utalásai egy részét nekem is lengyelismerôseim magyarázták el), de mivel nemérintik testközelbôl, objektívebben, elôíté-letek nélkül fogadja ôket (például bár meg-értem, miért kavarja fel a nézôket, hogy a„második lengyel himnusznak” tartott ha-zafias dal hangjaira egy amerikai katonaszeretkezik egy nôvel, ez érzelmi reakciótnem vált ki belôlem).

Klata 1997-ben végzett a krakkói Szín-mûvészeti Akadémia rendezô szakán, töb-bek között Grzegorz Jarzynával, s míg azutóbbi sorban rendezte nemzetközi vissz-hangot is kiváltó elôadásait, és a kultusz-


N á n a y F a n n i

És akkor most mi van?■ J A N K L A T A S Z Í N H Á Z Á R Ó L ■

decemberében a varsói Színházi Intézet fesztivált szervezett Jan Klata elôadásaiból. Tudomásom szerint ô a harmadik lengyel szín-házi rendezô, aki színpadi mûveit retrospektív fesztivál keretében mutathatta be. Ám míg a másik két alkotó – Krystian Lupa és (az elôadásai-ból összeállított fesztivál után nem sokkal elhunyt) Jerzy Grzegorzewski – az idôsebb rendezôgenerációnak a (manapság igencsak megosztott)lengyel kritika által osztatlanul nagyra értékelt tagjai, számos produkcióval a hátuk mögött, addig a csupán harminckét éves Klata „mind-össze” hat rendezést jegyez. Esetében a fesztivál ötletét egyrészt indokolhatja az, hogy ezek kivétel nélkül a fôvárostól viszonylag távol esô váro-sokban (Waïbrzychban, Wrocïawban, Gdañskban) születtek, továbbá hogy igen nagy vihart kavartak a lengyel színházi életben. S – Jarzynavagy Warlikowski elôadásaival ellentétben – még csak nem is feltétlen rajongókra és vérmes ellenzôkre osztják a közönséget (bár természetesenneki is van rajongó- és ellenzôtábora), de az egyes nézôben is ambivalens érzelmeket váltanak ki.

A revizor

2005

VI

LÁ

GS

ZÍ

NH

ÁZ

színházzá vált Teatr Rozmaitoêci mûvészeti igazgatója lett, addig Klata csak televíziós so-rozatokban, talk show-kban kapott munkát. Az elsô elismerést nem is rendezôként, hanemdrámaíróként aratta: A gréprút mosolya címû darabjával megnyerte a rangos Dialog folyó-irat által kiírt pályázatot, s meg is rendezhette azt a wrocïawi Teatr Polskiban. Ekkor figyeltfel rá a waïbrzychi színház igazgatója, 2003-as ottani A revizor-elôadása tekinthetô Klatavalódi debütálásának. Azóta viszont hihetetlen tempóban dolgozik: a Gogol-bemutatót2004-ben három rendezés követte – A Vatikán pincéi (Teatr Wspóïczesny, Wrocïaw), a H.(Teatr Wybrzeãe, Gdañsk) és a …, Fizdejko lánya (Teatr im. Szaniawskiego, Waïbrzych) –;2005-ben is két bemutatóval jelentkezett: az Idôzített naranccsal (Teatr Wspóïczesny,Wrocïaw) és a Fanta$yval (Teatr Wybrzeãe, Gdañsk).

Az elôadásainak alapjául szolgáló különbözô irodalmi mûvekben Klata mindig a maivalóságról szóló igazságot leli meg. De hogy e szövegek valóban megbolygathassák a való-ság sztereotípiáit, kiragadja ôket az eredeti kontextusból, s a mai lengyel realitásba ültetiát. Sokan szemére vetik a szöveghez való hûség hiányát, sôt egyenesen a mûvek (fôleg anagy lengyel romantikus alkotások) megszentségtelenítésérôl beszélnek. Ám Klata sze-rint a mûvek csak akkor képviselnek idôn túli értéket, ha a mai nézô számára is mondan-dójuk van.

A kritikusok egy része Klatában a Lupa, Jarzyna és Warlikowski metafizikai színháza el-lenében született politikai, sôt hazafias színház képviselôjét látja. Ezzel szemben Sïawo-mir Rakowski, a Nowa Krytyka újságírója szerint az említett rendezôk a lengyelség fogal-mát, a patriotizmust nem akarják újragondolni, s a metafizikai–politikai helyett a kriti-kus–nem-kritikus felosztást javasolja. S valóban, Klata célja egyrészt az átlátszó, banálisdolgok, az olyan félelmek, traumák és komplexusok megbolygatása, amelyekrôl a lengye-lek jobban szeretnek hallgatni, másrészt az állandónak deklarált értékek relativizálása.

Az aktualizálás alól némiképp kivételt je-lentett A revizor-rendezése, amely nem amába, hanem a hetvenes évek lengyel kisvá-rosi közegébe helyezte a történetet, ám mi-vel az elôadás az alsó-sziléziai Waïbrzych-ban született, ahol a környékbeli bányákbezárása után megnövekedett a munkanél-küliek száma, akik nosztalgiával gondolnakvissza a kommunizmus éveire, hirtelenrendkívül aktuálissá vált. Bár Klata kifej-tette, hogy nem érdekli a „kisrealizmus”,A revizor valójában a legapróbb részletekigrealista elôadásában épp e részletek de-misztifikálják a korszakot – a kedélyes ott-honi iszogatás közben egyszer csak min-denki ütemesen tapsolni kezd, és a pártotélteti; a polgármester lánya is, felesége iszsinórra fûzött vécépapír-gurigákkal érke-zik haza, az ifjú pár pedig kéz alatt szerzettautóalkatrészt kap nászajándékba –, úgymutatják be a szocialista Lengyelországmindennapi életének silányságát és erkölcs-telenségét, hogy láthatóvá válnak az akkorimentalitás hatásai a mai gondolkodásra.

André Gide A Vatikán pincéi címû regé-nyének feldolgozásában Klata a hit és a hi-tetlenség radikalizmusát elemzi. A szemel-lenzôs és mindenhol összeesküvést sejtôvallásosság szélsôségességét ütközteti ahagyományos értékeket tagadó és rombolószubkultúráéval. Rendkívüli aktualitástkölcsönöz az elôadásnak a politikába isbelekeveredô, xenofób nézeteket hangoz-tató Radio Maryja katolikus adó rémisz-tôen növekvô népszerûsége.

Shakespeare Hamletjét Klata a GdañskiHajógyár azon csarnokában rendezte meg,ahonnan a Szolidaritás mozgalom elin-dult. A helyszínválasztás felerôsíti a jelen-tôsen meghúzott, sôt címében is csak H.-raredukált darab által felvetett s a lengyel iro-dalomban és színházban is kiemelt fontos-ságú témát: az ôsök emlékével, a múlt szel-lemével való szembenézés problémáját.

Az eredetileg Janulka, Fizdejko lánya cí-men íródott Witkacy-mûvet szintén jelen-tôsen átdolgozta, és mintegy a negyedérerövidítette a rendezô, akinek értelmezéseszerint az elôadás kipontozott címébe„Lengyelország” helyettesítendô be. Wit-kacy abszurd történetén keresztül Klatahazájának az Európai Unióhoz való csatla-kozásáról és az ezt övezô eufóriáról szól.Az újkereszteseket (akik Witkacynál meg-alapozzák a „legmagasabb kultúra új álla-mát”) nála egy német beruházó testesítimeg, aki egy lengyel iparvárosban kívángyárat nyitni (ugyancsak waïbrzychi elô-adásról van szó). A rendezô szembesítia nézôket két közismert sztereotípiával – anémetek szemében minden lengyel baj-szos, és folyamatosan részeg, ugyanakkor alengyelek szerint a németek technokraták –,s ezzel a máig kényes és ellentmondásos,


A Vatikán pincéi

épp ezért agyonhallgatott lengyel–németviszony kérdését feszegeti.

Az Anthony Burgess Gépnarancs címûregénye alapján készült Idôzített narancs(a címváltozat a bombára utal) az aktuali-zálásnak különös példája, ugyanis utópiá-nak íródott történetét Klata realitáskéntmutatja be. Egyetlen jelentôs változtatás-ként a Burgess által kreált, orosz szavakatvegyítô szlenget angol kifejezésekkel átszôtt(s a mai lengyel fiatalok nyelvhasználatáhozhasonló) rétegnyelvvé alakította át.

Legújabb rendezésében a romantikus mi-tológiát ütközteti a mai valósággal. A nagynemzeti író, Juliusz Sïowacki Fantazy cí-mû mûvébôl két szálat emel ki: egyrészt apatriotizmus és a hôsiesség sztereotípiá-ját (hiszen a lengyel katonák ma is a XIX.századi „A ti szabadságotokért és a miszabadságunkért” jelszóval vonulnakIrakba), másrészt pedig a pénz hatalmát.Ezt tükrözi az eredeti cím variációja:Sïowacki Fantazyját a rendezô Fanta$yraváltoztatja, s ezzel egyszerre idézi fel azangolszász politikai és kulturális hatáso-kat, a pénz szimbólumát és e világ illuzó-rikus voltát.

Klata színházának van néhány, mindenelôadásában visszaköszönô formai jegye,amelyek érvényre juttatják a relativizálás, afelforgatás folyamatát, az aktualizálást, va-lamint az értékek próba alá vetését. Minde-nekelôtt a tömegkultúra erôteljes jelenléte:annak képeire, ikonjaira vonatkozó bôsé-ges utalások, s ütköztetésük az irodalmiszöveggel. Ez talán A Vatikán pincéiben alegszembetûnôbb, amelynek egész felépí-tése klipszerû (ez kisebb-nagyobb mérték-ben Klata legtöbb elôadására jellemzô), atörténet gyorsan váltakozó jelenetekbôl ke-rekedik ki. A gyakran alkalmazott video-technikával pedig egyenesen egy „pápás”play-station-játékot vetít ki, ahol a semati-kus pápafigura eredménytelenül próbálmeg kijutni a labirintusból. A képregénymûfaját is gyakran idézi: az Idôzített na-rancs jelenetei ennek megelevenedett koc-káiként követik egymást, a …, Fizdejko lá-nyában pedig a színpadi eseményeket a DerZipfel címû német képregénybôl kilépô, aszereplôk derekáig érô, ám fején magas,svasztikával díszített süveget viselô figurairányítja. Az Idôzített narancsban Alex egyikbandatársa Carmen áriájának dallamárólrögtön egy mosószerreklámra asszociál,annak képeit utánozza. Klata nem idegen-kedik a giccstôl sem – lásd A Vatikán pincéi-nek vallásos képi és zenei vagy A revizorszocreál giccsét.

Ám nem csupán formai elemként alkal-mazza a tömegkultúrát, valódi közönségétnem a rendszeres színházjárókban keresi,hanem a popkoncertek, mozik látogatói-ban. Valódi konkurenciáját például NickCave-ben, Björkben vagy Pedro Almodó-varban látja. A rendezô feladatát – „rende-

zés, adaptáció, sample és mentális szkrecselés” – a DJ hivatásához érzi hasonlónak: azadott alapanyagokból, motívumokból úgy „keveri” elôadásait, hogy gyakran meghök-kentô „dallam”- vagy ritmusváltások, ismétlôdések születnek. Így kerülhetnek egymásmellé a klasszikus szövegek és a tömegkultúrából merített idézetek. A zenei válogatást ismindig maga végzi, és anyagát rendkívül gondosan kidolgozott utalásrendszerré fûziössze. A revizorban például a hetvenes évek slágereire táncol a kisvárosi elit a kultúrház-ban, és azok szólnak a lemezjátszóból, amikor Hlesztakov megpróbálja elcsábítani a pol-gármester lányát. A késôbbi elôadásokban a zenei idézetek az egyes szereplôket, szituáci-ókat is jellemzik. A Vatikán pincéiben a nihilista fiatalok a Rolling Stones Sympathy for theDeviljének dallamára jelennek meg, többször is felhangzik Jim Morrison híres Resurrec-tionje, ugyanakkor az álpápa és a szemellenzôsen vallásos Arkadiusz a Radio Maryja-hall-gatók Bárka címû naiv-giccses lengyel vallási dalát éneklik. Az Idôzített narancsban azerôszak hangos, agresszív zenei aláfestését az Alex által istenített komolyzene halksága el-lenpontozza. A Fanta$y mottója egy Madonna-idézet: „‘cause we live in a material world”,ám Diannának újra és újra egy Bach-csellószvitet kell gyakorolnia, miközben szülei kitar-tóan „szépnek hazudják a valóságot”.

Klata a szereplôk járásának, mozdulatainak változatait is „szkrecseli”. Ez talán az Idôzí-tett narancsban a legszembetûnôbb, ahol az utcai gengek tagjai és a rendôrök akrobatiku-


…, Fizdejko lánya

Idôzített narancs M a r i u s z S t a c h o w i a k f e l v é t e l e

san, szinte táncszerûen koreografált szere-pére a wrocïawi Teatr Pantomim színészeitkérte fel. Az erôszakot szintén groteszkmozgással jeleníti meg: Alex és társai gye-rekes maszkot öltenek, és apró, gyors, gé-pies mozdulatokkal erôszakolják meg ál-dozataikat. Ugyanilyen lépésekkel oldalaz-nak ki a színrôl a nézôtérnek háttal felso-rakozott, „átnevelt” börtönlakók. A …, Fiz-dejko lányában a statiszták (waïbrzychimunkanélküliek) rendkívül fegyelmezet-ten és pontosan mozognak a színpadon, ésállnak be az élôképekbe – lenyûgözô, ami-kor Fizdejko a teljes lengyel történelmet„végigpantomimezi” a földrôl egy pilla-natra felpattanó, a megfelelô pózba mere-vedô, majd társaik közé újra leroskadó sta-tiszták precíz közremûködésével. A több-napos ünnepléstôl kimerült lengyelek cél-talan kóválygását a német menedzserek gé-piessége ellenpontozza, akik mechaniku-san ismétlôdô mozgássorozatban nézik azórájukat, emelik fel és teszik le bôröndjü-ket. A Fanta$yban az Irakból hazatért ka-tonák kerekes kocsijukkal táncolnak az Areyou ready to die ritmusára, a családi vesze-kedések pedig hol gyorsítva, hol lassítvaperegnek le a szemünk elôtt.

A díszlet Klata egyes elôadásaiban precí-zen realista, máshol reális elemekbôl te-remtett meghatározhatatlan tér. (Kivételtermészetesen a H., amelynek díszletétmeghatározta a hajógyári csarnok specifi-kus tere, éppen ezért nem is szerepelt avarsói fesztivál programjában.) A revizor-ban a legkisebb részletekig rekonstruáltákegy szocialista kultúrház dísztermét, vala-mint egy lakótelepi lakásbelsôt. A Fanta$y-ban egymást derékszögben záró lakótelepiházfalak töltik be a színpad teljes magassá-gát, minden ablak más-más életet sejtet(száradó ruhák, kerék nélküli bicikli), aház elôtt szemeteskonténer, poroló, zseb-kendônyi füves terület csenevész fával, üz-lethelyiségek (zálogház, élelmiszerbolt,lottózó) portálja. Más elôadásaiban a térszinte teljesen üres, s csupán egy-egy rea-lista díszletelem jelzi a helyszínt. A …, Fiz-dejko lányában a színpad mélyén Jan Ma-tejko Grünewaldi csatája, a „leglengyelebb”festmény lóg, s a színen csupán egy kony-haasztal és pár szék árválkodik. A zárójele-netet egyfajta abszurd realizmus jellemzi: awaïbrzychi repülôtér ultramodern váróter-mének táblája csupán induló járatokattüntet fel, Fizdejko halott feleségének sza-vai pedig a hangosbemondóból hallatsza-nak. A Vatikán pincéiben a képek gyors,klipszerû váltakozását guruló, a sötétbenfoszforeszkáló díszletrészletek mozga-tásával éri el, ám a minden esetben más-más konstellációban álló „dobozok” belse-jének berendezése ismét realista. A máso-dik felvonásban viszont az üres színpadfelett hatalmas, giccses Krisztus-kép lóg,körben különbözô méretû fröccsöntöttMadonna-szobrok állnak. Az Idôzített na-

rancsban a két díszlettípus ötvözôdik: aszínpad közepén lógó nagy keret mögöttlehet kávézó, kék neonfénnyel megvilá-gítva, egymás mellett sorakozó bárszékek-kel, de lehet Alex szüleinek vagy áldozatai-nak lakása is, egy asztalon írógéppel vagyvibráló képernyôjû tévével. Amikor a dok-tornô bemutatja Alexen átnevelô mód-szere hatékonyságát, a színpad mélyén há-romszintes páholysor tûnik fel, amely –akárcsak a Fanta$y lakótelepi ablakai – tel-jes egészében betölti a színpad hátsó ré-szét, mintegy a „társadalmat” jelképezve,amelynek az egyén védtelenül ki van szol-gáltatva: minden páholyban ülnek, s nézikAlex kínlódását, a Fanta$yban pedig Di-anna és Fantazy beszélgetése alatt egymásután könyökölnek ki a kíváncsi lakók azablakba.

S végül Klata majd minden elôadásárólelmondható, hogy nem nyújt egyértelmûbefejezést, s így lehetôséget ad a nézônek,hogy különbözôképpen értelmezze a látot-takat. Talán csak A revizor jelent kivételt,ahol a polgármester utolsó monológjaután (amelyet egy egyszerû kis dallamraénekel, egyenesen a kultúrház dísztermé-nek mikrofonjába) a mindvégig a háttér-ben lógó Gierek-portré helyén felvillannakaz egymást követô lengyel párt- és minisz-terelnökök képei. A sokak által rendkívülbanálisnak tartott – ám a waïbrzychi kö-zönségre erôteljes hatást gyakorló – befe-jezés valóban elég nyilvánvalóan jelzi akorrupció és nepotizmus változatlanságátaz elmúlt harminc év Lengyelországában.

Az Idôzített narancsban Alex, s olykor atöbbi elôadás szereplôi is újra és újra meg-kérdezik: „És akkor most mi van?” Klataazt szeretné, ha a nézô is e kérdéssel távoz-na rendezéseirôl: legyen összezavarodva,akár háborodjon fel, de gondolkodjon el azelôadásban felvetett problémákról, ne ma-radjon passzív kívülálló.

■ ■ ■

Csupán egy bô hónappal a varsói Klata-fest után a rendezô újabb bemutatóval je-lentkezett. A nagy presztízsû krakkói StaryTeatr élére 2004-ben kinevezett MikoïajGrabowski és Grzegorz Nizioïek a polgáriszínjátszásba belemerevedett s a régi nagynevekbôl (Wajda, Jarocki) élô színházprofiljának megfiatalítását tûzték ki célul.A szakma konzervatívjai folyamatosan tá-madják ôket, Jan Klata meghívását is elle-nezték. Pláne amikor kiderült, hogy egyamerikai science fictiont, Philip K. Dick Pal-mer Eldritch három stigmáját rendezi, amely– sokak szerint – máig az „alacsony” iro-dalomhoz tartozik.

Klata általam látott elôadásai közül eztéreztem a legteljesebbnek, a legérettebb-nek. A korábbi rendezéseibôl ismert„sample és mentális szkrecselés” módsze-

rével itt nem csupán „széttöri” az irodalmialapanyagot, hanem valóban új mûvet hozlétre. Nem a Dick által megálmodott vilá-got reprodukálja, hanem saját képzeleté-nek világát teremti meg. A science fictionnála nem utópia, hanem idôtlenül abszurdtörténet.

Dick regényében a Föld lakói a féktelenfogyasztásnak hódolnak. Azokat, akiknem tudnak lépést tartani, számûzik aMarsra, ahol kábítószeres bódulatban éliknapjaikat. A piacot a Leo Bulero által irá-nyított Perky Pat vállalat uralja, amely lát-nokokat alkalmaz, hogy elôre jelezzék a ke-reslet változásait. Ám egyszer csak felbuk-kan a titokzatos Palmer Eldritch, s harcbaszáll Buleróval a piacért.

Klata a lehetô legegyszerûbb díszletbehelyezi elôadását. A nézôtér felett kifeszí-tett vetítôvásznon a Galaxis képe, a színpa-don vitrinekben a legújabb Perky Pat -ruha-és -táskamodellek, a játéktér lejt, és fénye-sen tükrözôdik – lehetetlen rajta termé-szetes módon állni vagy járni. A jelmezek– a fényes selyem egyenöltönyök és a ja-pán stílusú nôi ruhák – akár a mai utcán isfelbukkanhatnának (leszámítva a hatal-mas PP-emblémákat). A Marson játszó-dó jeleneteknél ütött-kopott vasfüggönyereszkedik le a Föld csillogó díszlete elé, aszámûzöttek ruhája némiképp lágerlakó-kéra emlékeztet. A nôk kezében Barbie, aférfiakéban Ken (bár az elôadásbanPerky Patnak és Waltnak hívják ôket), s adrog hatása alatt átélni vélik az álompáréletét – mesteri, amikor a két mûanyag ba-ba megelevenedik, szögletes, gépies moz-dulatokkal érnek egymáshoz, sematikusmódon fejezik ki érzelmeiket, ám szavaik aszámûzöttek szájából hangoznak el.

Palmer Eldritch mindvégig megfogha-tatlan alak marad – egyetlen valódi fizikaimegjelenése egy elsôáldozó ruhába öltöz-tetett kislány, ám felbukkan földre vetítettfejként (amelyen a vele párbeszédet foly-tató Leo Bulero rajta áll, sôt egyensúlyoz),valamint lézerfolyosóból elôlépô sziluett-ként is.

Klata ezúttal a szokásosnál sokkal na-gyobb teret enged a színészeknek korábbi,kifejezetten szerzôi elôadásaihoz képest,amelyekre igen erôteljesen rányomta bélye-gét a rendezô elgondolása, víziója. A StaryTeatr rendkívül erôs színészi gárdájánakegy része kategorikusan elzárkózott a velevaló munkától, másokkal viszont – látha-tólag – remekül szót értett. Mindenekelôtta Leo Bulerót alakító Jan Peszekkel, akiegyszerre zseniálisan démoni és kisstílû,hihetetlenül izgága, mindenhol ott van,mindent megold.

Dick utópisztikus vízióján keresztülKlata nem gyakorol társadalomkritikát,nem rajzol fel elrémisztô jövôképet. Céljaazonban ugyanaz, mint a klasszikusok bá-tor, botránykavaró feldolgozásai esetében:gondolkodásra bírni a nézôt.


VI

LÁ

GS

ZÍ

NH

ÁZ

A cikk címe némi túlzás, hiszen legfeljebbegy óriás lenne képes zsebre vágni ezt a félrajztábla méretû, vaskos kötetet. De nemleszünk-e szellemóriásokká, ha gondosanátbúvároljuk?!

A Belitska-Scholz Hedvig, Rajnai Edit,Somorjai Olga által szerkesztett album ké-peskönyvnek hirdeti magát, és az is való-ban, miként Hamlet mondja. A szerkesz-tôknek hatalmas, lenyûgözô és fantaszti-kus anyagot sikerült egyberakniuk. A fan-tasztikum forrása legkivált a régiség, azavíttság; olykor alig hiszünk a szemünk-nek: hát lehetséges, hogy ezekkel az arcok-kal, ezekben a ruhákban, ebben a díszlet-ben komoly színjátszás, valódi szellemiélet folyt valaha?! És meghökkenésünknemcsak a XIX. századi, hanem sokszor ahúsz évvel ezelôtti eseményeknek is szól.Hát igen – ezek a képek a színház létele-mének egyik alapját mutatják roppant ér-zékenyen. Az elavulást ugyanis. Nincs ré-gibb dolog, mint egy tegnapi elôadás. Detalán még ennél is ósdibb egy róla készültfotó. Ám éppen ez a könyv egyik legfôbbvarázsa: a képekbe be kell lépnünk – nincsellenállás, a látvány ereje mindent lebír.Hihetetlen emberi lények lépnek elénk,akikrôl alig hisszük el, hogy éltek valaha.Vad, színházi szélgép dúlta bajszú férfia-kat látunk, bozontos szakállal, vaskosbuzogányokkal, tegezzel, lándzsával, kü-lönféle gyilkokkal, néha pedig, békésen,hárfával, netán lanttal; a vert – papírmasé– páncélokba, karvértekbe, sisakokba alig

beleférô, csak hentesmunkával beleprésel-hetô színészi-tenorista hússal; égre me-redô szemekkel nézünk szembe, fenn-akadt tekintetekkel, kifordult szemfehér-rel, habzásnak induló szájjal, azt hihet-nénk, a téboly küszöbén, holott csak szentrévületrôl, azaz alakításról van szó volta-képpen; kivont karddal állnak, esküreemelt kézzel, elszánt hazafiúi hevületük-ben még kócszakálluk is fényesen lobog,vagy némileg polgáribb miliôben, íróasz-talhoz támaszkodva állnak, miközbenmarkukban fenyegetôen villan egy sors-döntô levél, netán akta; vagy népfiként,egyszerû szegénylegényként lépnek szín-re, árvalányhajas fokossal, dali pár pisz-tollyal, agyarukon nemzetiszínû tajték-pipa füstölög, cifraszûrükbe belehímezveaz egész kalászokkal ékes rónaság, csiz-májukon hanyatt vágódik a magyar nap-fény. És ezek még csak a férfiak! Mertrajtuk is túltesznek a nôk, tüllköltemé-nyekben, felhôként lebegve, kacér naper-nyôkkel játszva, virágkosárral pipiskedve,még meztelen szerepkörben, még a stran-don is nagyjából kétszáz méternyi vá-szonba bugyolálva, olvadó, férfibûvölô,nadrágleugrató tekintettel vagy olyan tra-gikai szigorral, melynek láttán – mintSzigligeti Ede írta Kántornéról – a part-ner ijedtében elfeledte szerepét; frizuráju-kat több órán át tornyozták, arcukra vö-dörnyi festéket pazaroltak – minden moz-dulatuk hamis, minden szemvillanásukálságos, minden gesztusuk teátrális. A kétnem hátborzongató egyesülését FedákSári mutatja Kukoricza Jancsi jelmezében,szájában furulyával elvetve magát a búza-kalásszal ékes rónaságon partnerével, aminden ízében nôies Medgyaszay Vilmá-val. A merevség, a percekig tartó expozíciómiatti dermedtség mondja ki a végsô szóte kreatúrák fölött. Ez az esztétikai rigormortis talán szükségszerû, hiszen – nyil-ván elsôsorban fényképtechnikai okokból– nagyjából a XX. század közepéig nemkészültek színpadi felvételek az elôadá-sokról, így a fényképek mûtermiek, beállí-tottak, retusáltak, utólag színezettek, mégakkor is, ha egy-egy valóban létezô jelene-tet akarnak ábrázolni: Blaha Lujza Marcsaszerepében több képen is megpödri part-nere nyalka bajuszát. És persze e fényké-pek mindenekelôtt a korszakban uralkodófestészeti, képzômûvészeti ízlést követik,

a magyar nagy történelmi romantika érzü-letét, beállításait, koloritját, a látványostablókat adoráló esztétikáját. Vessünkcsak egy pillantást Herczeg Ferenc Ocskaybrigadéros címû drámájának egyik tömeg-jelenetére. Akár Benczúr Gyula vagy Szé-kely Bertalan is festhette volna ezt az észtmegállító tablót, mely a Vígszínház 1901-esbemutatója alapján készült. Különféle,halottmerevségbe dermedt kosztümcso-portok – nem emberek! – láthatók a ké-pen, baloldalt asztal, melynél valamiféledöntô kuruc–labanc dialógus folyhat, aháttérben feszület, az elôtérben tárogatótbillegetô paraszt.

És ekkor nagyjából kiderül, miféle ízlésszerint játszhattak eleink. Feltehetôenfolyvást üvöltöttek a színpadon, elgondol-ható, hogy a végletekig túlzott gesztusok-kal támasztották alá hörgéseiket, mimiká-juk miatt pedig orvost hívnánk, ha mapillantanánk meg ôket a villamoson. Ra-kodczay Pál önmagáról rendelt, egy isme-retlen fotós által felvett fényképsorozataékesen bizonyítja a szerzô alaptézisét: „Azarczunkon csak a szôrzet nem mozog.”Ezek nem arckifejezések, hanem arckinyo-matok (Gesichtsausdruck). A nagy tragikusmûvész Ecsedi Kovács Gyula Learként úgyvéli, a téboly biztos jele, ha kigúvad a nagykirály szeme. Megint a kor egységes ízlésetalán, hiszen nem sokkal korábban id.Lendvay Mártonnak is majd a zongora alágurulnak a szemgolyói, mikor gróf TárayBéla szellemi elborulását mutatja be Cza-kó Zsigmond Végrendelet címû színmûvé-ben. Ha pedig Hamlet, akkor gondolkoznikell, ilyenkor a hajába túr a színész, vagyjobbjával homlokát erôsen masszírozza,gyötri, hogy elôpréselje a dán királyfi fé-nyes intellektusát. És mily elbájoló, hogyaz 1950-es években szinte teljesen ugyan-ez a látványesztétika, díszlettervezés,kosztümözés jött vissza, a történelminagyromantika monumentális túlhabzá-sa! Básti Lajos, Major Tamás, UngváriLászló Hamletként szinte tökéletesen egy-forma tekintettel néz szembe Yorick elmú-lásra intô koponyájával; Major Tamás arc-játéka a III. Richárdban vagy Bánk szere-pében Simándy József Rakodczay Pál fo-tósorozatának apokrif kiadása.

Nagyjából száznyolcvan évet ölel át ez afélelmetes tudással és ismeretanyaggalösszeállított kötet; elindulunk az elsô ma-gyar nyelvû színtársulatok megalakulásá-tól, vagyis az 1790-es évektôl, a felvilágo-sodástól, és révbe jutunk 1980-ban, abrezsnyevi pangás egyik meddôhányóján.Hatalmas utazás, melynek végén nagyjá-ból megválaszolható a kérdés: milyen sú-lya volt a magyar színházi kultúrának szel-lemi világunk egészében. Nincs hely mostválaszolni, sem méltatni a kötet mindenvonását, megemlékezni összes erényérôl,a szövegek példátlanul átgondolt kiválo-

2 0 0 6 . Á P R I L I S ■ 66 33

S Z E M L E


B á n Z o l t á n A n d r á s

Hordozható színháztörténet■ S Z Í N H Á Z T Ö R T É N E T I K É P E S K Ö N Y V ■

gatásáról, szûrésérôl, a közlések elképesztô precizitásáról, a tördelés tökélyérôl, a felépí-tés, a szerkesztés finomságairól vagy az esetleges hibákról – utóbbiakról azért nem, merta könyv egyszerûen hibátlan, ha jól sejtem. És tényleg csak sejtem, mert nem vagyokszínháztudós. Mert hát a szaktudományos, színháztörténeti elmélyülés mellett léteziktermészetesen egy másik, kissé könnyebb befogadása, oldottabb létmódja is a kötetnek.Lapjait forgatva megláthatjuk-elképzelhetjük, hogyan játszották egykoron kedves vagyutált darabjainkat, és – életkorától függôen – most ki-ki felidézheti élete ilyen-olyanokokból emlékezetes teátrális élményét. Magam a régi operai emlékek mellett az úgyne-vezett beatkorszak hippifrizurás alakjairól készült képeket meg a nagy kaposvári éra ka-tartikus elôadásain készült fotókat néztem a legnagyobb gyönyörrel. Miközben hab-zsolva, ijesztô arckinyomatokat vágva tanultam a magyar színháztörténetet.

Osiris Kiadó, 2005, 389 old., 9800 Ft


KIÁLLÍTÁS„Mulattattam, de nem mulattam”Thália szolgálatában 1900—1944

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár ésaz Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítása

2006. március 22—május 12.

A kiállítás a magyar mûvelôdéstörténet egyik leggazdagabb korszakát mutatja be.Középpontjában a magyar színjátszás legjelentôsebb zsidó alkotói állnak, akik meg-próbáltak színházat teremteni a legnehezebb körülmények között, akkor is, amikormár életük is veszélybe került.

A kiállításon szerepelnek a vidéki színigazgatók sikerdarabjai (Szulamit, Új honpol-gár), a mulatók jiddis nyelvû elôadásai, a korszak legjelentôsebb vállalkozása: aVígszínház megalapítása és az intézmény elsô évtizedeinek mûsora. A korszak sok-színûségét a Nemzeti Színház mûvészeinek — Ivánfi Jenô, Ujházi Ede, Faludi Antal,Beregi Oszkár, Gál Gyula, Bartos Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Hevesi Sándor — bemu-tatása árnyalja.

Az 1907—1939 közötti évek drámairodalmát Molnár Ferenc, Heltai Jenô, SzomoryDezsô, Lengyel Menyhért, Szenes Béla, Bús-Fekete László, Drégely Gábor, FöldesImre, Gellért Lajos mûvei reprezentálják.

A tárlat Rátkai Márton lakásának és öltözôjének rekonstruálásával szemlélteti,hogyan élt egymás mellett polgár és mûvész.

A kiállítás az 1939 utáni sötét esztendôket is szemlélteti, az OMIKE Mûvészakciótörténete és a munkaszolgálatos táborban rendezett alkalmi elôadások mellett nemfeledkezve meg azokról sem, akik bátran menekítették az üldözötteket, szembeszáll-tak a hatalommal.

KIADVÁNY

ÉVKÖNYVÁprilis folyamán jelenik meg a 2004/2005-ös évadról szóló Színházi évkönyv,ami a magyar színjátszás eseményeitlegátfogóbban bemutató nyomtatottadattár. Az immár harmadik alkalommalúj formában és bôvebb tartalommalmegjelenô kötet teljes képet ad a szín-házi élet gazdagságáról, bemutatjamûfaji, intézményi sokféleségét. Az el-telt három év tapasztalatait szeretnénkösszegezni a közeljövôben, ezért kérjükmindazokat, akik az évkönyvet hasz-nálták, használják, hogy mondják elvéleményüket a kötet tartalmáról,használhatóságáról. Azoknak, akik vál-lalják, hogy kritikai észrevételeiket írás-ba foglalják, és azt eljuttatják az Intézet-be, egy ingyenes példányt biztosítunk akiadványból.

Az Évkönyv bolti ára: 1220 Ft

A Színháztudományi Szemle újabbkötete az orosz színház fénykorából, aXX. század elsô évtizedébôl nyújtreprezentatív válogatást: Mejerhold, Jev-reinov, Belij, Blok, Volosin, Szologub,Brjuszov, Vjacseszlav Ivanov színház-elméleti tanulmányai ebben a kötetbenolvashatók elôször magyarul.

A TEATRALITÁS DICSÉRETE

Oroszszínház-elméletek a XX. századelsôévtizedében

A kötet ára:2000 Ft

Summary

A Great Scallywag – this is how, in hisobituary, Tamás Tarján adresses GáborAgárdy (1922–2006), the wonderful actorrecently deceased.

Some contributions centre on the pre-sent and the possible future of our theatri-cal venues. Judit Csáki talks to actor-direc-tor Róbert Alföldi, new manager of The Ark;István Szabó calls for some urgent changesin the theatre networtk; Tamás Tarján por-trays two small theatres subsidized by thestate, the Budapest Chamber Theatre andThe Stage; and Zsolt Koren introduces „thestructure outside the structure”: an associa-tion of 17 venues who want to express com-monly their needs and conceptions.

Our critics – Tamás Koltai, Tamás Tar-ján, László Zappe, Andrea Stuber, JuditSzántó, Balázs Urbán, Judit Csáki, AndreaTompa and Zoltán Karuczka – acquaint thereader with the following performances:István Eörsi’s On the Morning of my Death(Kaposvár), the two Oedipus-dramas bySophocles (National), Ion Luca Caragiale’sThe Lost Letter (State Hungarian Theatre ofCluj/Kolozsvár), Kurt Weill’s and BertoltBrecht’s The Threepenny Opera (Miskolc),Nikolai Erdman’s The Suicide (National),Shakespeare: As You Prefer It (Nyíregyháza),R.W. Fassbinder’s The Bitter Tears of Petravon Kant (Hungarian Theatre), two playsabout women: Alan Bennett’s Talking Heads(Thália) and April de Angelis’s PlayhouseCreatures (New Theatre) and finally threeone-man, resp. one-woman shows: Nor-man Allen's Nijinsky's Last Dance (SpinozaTheatre), Doug Wright's I'm My Own Lady(Merlin) and Lajos Parti Nagy's Stop Ibusár(Eger).

We offer four contributions on moderndancing. Tamás Halász analyzes SerpentBallad, a new work by the Ministry of theInterior’s Dance Company, Dóra Trifonovpresents three new choreographies by threefemale dancers of the Artus, Csaba Kutszegiexamines Fremdkörper, a choreography byChris Haring and Ádám Mestyán saw CyberGeishas II., a work by the Attila CsabaiCompany.

In the first part of our column on worldtheatre, Tamás Halász introduces WhiteStar, a production of the Gent VictoriaCompany, while Zsófia Bán outlines sometheoretical-philosophical aspects of the samework. Two writings are also coupled in thesecond part: Krisztián Faluhelyi saw Frank,dancer Nigel Charnock’s one-man-showand Katalin Lôrinc publishes the conversa-tion she had with the artist himself. In thethird part Fanni Nánay gives an account ofa 2005 Warsaw festival devoted to the worksof Jan Klata, an important young Polishdirector.

In the column of books Zoltán AndrásBán voices his admiration for a beautifullyillustrated volume embracing 180 years ofHungarian theatre history, from the begin-nings in 1790 up to 1980.

Play of the month is Between Ourselves, awork by Péter Gazdag.

S Z E M L E

csáki judit: „alul a koldus, fÖlÜl a...

Documents