Összeállította:Összeállította:Kapitán JózsefKapitán József

http://www.funzug.com

Japánban a három rejtett völgy közül a Lya-völgy talán a legismertebb, amely Keikou régió Tokushima prefektúrájában található. Ez Japán egyik legfestőibb területe. Ködös szakadékok, tiszta folyók, és nádfedeles házak: így képzeljük el az évszázadokkal ezelőtti Japánt. A terep durva, a völgy szakdékos, a folyó elég széles, partja meredek és köves. A völgy nyugati része napjainkban már könnyen megközelíthető, a turisták kedvelt célpontja, de a nyugati része még napjainkban is nehezen megközelíthető.

Erre az alig bejárható helyre banditák, harcosok és menekültek vetették be magukat évszázadokon át. Hogy át tudjanak kelni a folyón, nagyon különleges szőlőhidakat építettek.

Első lépésként a híd mindkét partján Wisteria szőlőt ültettek, amely az egyik legerősebb ismertfajta. Az indákat addig növesztették, ameddig hosszabb nem lett, mint a folyó szélessége. Az indákat átvezették a folyó felett, majd különlegeses technikával összefonták.

A járóléceket 15-20 centiméterre helyezték el egymástól. Így hoztak létre egy rugalmas, tartós, és ugyanakkor élő botanikai építményt.

A japán történelmi források szerint a régi hidaknak nem volt oldala, és annyira instabilak voltak, hogy akik először léptek rá, azok gyakran egy lépést sem tudtak tenni rajta a félelemtől. A későbbi hidakon már megjelentek az oldalsó korlát fonatok is, így egyúttal erősebbek és stabilabbak is lettek a hidak.

Egyes vélemények szerint az első szőlőhidak még a XII. században készültek, ezért valószínűleg itt a legősibb az élő építmények építésének módszere.

Mára csupán három maradt fenn a völgyben ezekből a hidakból, a leghíresebb a nyugati-híd. Ennek hossza több mint 140 méter. Különlegessége, hogy ez egy függőhíd, vagyis a felül átvezetet fonatról lelógó fonatok tartják a hídpályát. Szintén különlegesség, hogy ennek kétsoros fonatkorlátja is van.

A kb. 7-8 centiméter széles járódeszkák átlag 15-20 centiméter távolságban vannak egymástól. Ezen a hídon még a magasságtól félők is biztosan és kényelmesen átkelhetnek, bár négy emelet magasan vezet át a folyó felett.

Keresztfonatos korlát a biztonságosabb átkelés érdekében.

Függő merevítés, hogy nagyobb terhek is szállíthatóak legyenek.

Van, ahol nem építik a hidakat, hanem egyszerűen termesztik. Élő építmények India mélyén.

Messze, észak-kelet Indiában, Naghalaya államban találhatók a Khasi-hegyek.

Itt él a Khasi népcsoport, amely különleges módszert fejlesztett ki, hogy biztonságban átjussanak a sebes sodrású hegyi folyókon. Élő hidakat építenek, amelyeket egyszerűen növesztenek.

A Cherapunjee városában élők a gumifa gyökereit használják. A bételfa törzsét végig kifúrják, és ebben vezetik a gyökeret, hogy a megfelelő irányba nőjön. Ha a gyökér átért a folyó felett, a túloldalon legyökerezik, és folytatja a növekedést. A gyökerek az évek során egyre vastagodnak, erősödnek. Körülbelül tizenöt év alatt éri el azt a méretet, hogy az emberek átsétálhassanak rajta.

Míg más hidak az évek múltával gyengülnek, ezek a gyökérhidak egyre erősebbek lesznek, élnek, fejlődnek. Épp ezért a legidősebb hidak több mint ötszáz évesek. A leghosszabbak elérik a százméteres hosszúságot, a legerősebbek ötven ember súlyát is elbírják.

Legérdekesebb és legegyedibb a Umshiang kétszintes gyökérhíd. A forgalom itt két szinten halad, egymás felett.

Zene: SakuraIifZene: SakuraIifhttp://www.funzug.com

http://www.youtube.com/watch?v=fxe5wRhSpag&feature=player_embeddedhttp://www.youtube.com/watch?v=7sB1pr2Gjmg&feature=player_embedded