Érzékelés, észlelésA két fogalom szoros kapcsolatban áll egymással. Az érzékelés a külvilág

elemeinek, az ezekről érkező ingerinformációknak érzékeinkkel történő fizikai, idegi

természetű megragadása (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás). Az emberi elme az

így nyert érzékleteket összekapcsolja a tapasztalataival, így jön létre az észlelés,

amely már pszichikai, intellektuális folyamat. A fizikai természetű érzékelés és a

pszichikai eredetű észlelés együtt építenek hidat a külső világ és az én belső világa

közt.

Az észlelés az ismeretszerzés első lépése, mozzanata, fontos szerepe van a

tájékozódásban, fő funkciója a felismerés. Függ a figyelemtől, motivációtól,

érdeklődéstől, absztrahálási képességtől is. A következtetés mint alapvető

gondolkodási művelet lényeges az „érzéki csalódás” elkerülésében. (Ha pl. egy tárgy

nagyobbnak látszik, ösztönösen azt hinné róla valaki, hogy messzebb is van, ám a

tapasztalt elme következtetéssel „átlát a szitán”.)

Kezdetben a kisgyermek mindent megérint, megkóstol, csillapíthatatlan a

megismerés utáni vágya. Mozgással, játékkal szerez információkat a világról. Később,

az óvodáskorban a vizuális észlelés áll az első helyen, de a hangélmény is fontos. A

gyermekrajzok lényeges adatokat szolgáltatnak a gyermeki lélekről, gondolkodásról,

világlátásról. A gyerek a maga realitásában érzékeli, de mágikus gondolkodása,

képzelete miatt másképp észleli a világot. (Elvarázsolt kastélyhoz lehetne

hasonlítani.)

A 6-7 éves gyermek észlelése már racionálisabb, differenciáltabb, logikusabb.

Felfedezi az összefüggéseket, a dolgokat több szempont szerint értékeli. Érzékeli a

világ jelenségei mögött húzódó rejtett gondolati tartalmakat, ebben főként az

absztrakció képessége segíti.

Az érett, logikai ítéletekre, műveletekre képes gondolkodás kialakításához fontos az

egészséges érzékelés (éles látás, hallás stb.), és a lényeg kiszűrésére, felismerésére

alkalmas észlelés.

Kisiskoláskor előtt ajánlott, sőt szükséges az észlelési folyamat összetevőinek

erősítése. Fontos a figyelem felkeltése, a vizuális és akusztikus észlelési képességek

készséggé formálása (vizuális és hallási figyelem fejlesztése).

FigyelemA figyelem képessége velünk született pszichikai adottság, minőségében

egyéni sajátosságokat is mutat, de a környezet is formálja. A megismerési folyamat

kiemelten fontos része, a külvilágból érkező ingerek kiválasztására,

megkülönböztetésére szolgál. A „figyelmes” elme kiválogatja az érdekes, vagy az

aktuálisan szükséges információkat, aktiválja a fizikai érzékelő rendszert, az felfogja

és továbbítja az agyba, ahol az érzékletek észleletekké válnak, elindul a gondolkodási

műveletek folyamata, a fontosnak tartott elemek tárolódnak a memóriában. Az

észlelés, figyelem, gondolkodás, emlékezet tehát egymást kiegészítve segítik a

megismerést, a tudás és tanulás alapját. Fajtája szerint lehet önkéntelen és

szándékos. Tulajdonságai: tartósság, intenzitás, terjedelem.

A kisgyermek spontán figyel a világra, figyelme, tekintete csapong, addig szemlél,

hallgat valakit, vagy valamit, amíg az számára érdekes. Figyelmét erősen

meghatározzák az érzelmei, hangulata. A dolgokat egy szempont szerint figyeli,

észlelése még differenciálatlan, globálisan, vagy túlzott részletekbe felejtkezve

szemlélődik, fülel.

A figyelem tartósságát, a koncentráció képességét folyamatosan fejleszteni

kell, már az óvodáskorban ajánlatos elkezdeni, természetesen az életkori

sajátosságokat figyelembe véve, játékosan. Sok figyelemfejlesztő játék áll

rendelkezésre, amelyek főként a vizuális észlelésre alapoznak. A színek, formák,

figurák, ábrák vizuális megfigyelése alkalmat adhat számos fontos művelet

(összehasonlítás, szintézis, sorrendképzés stb.) megalapozására.

EmlékezetAz emlékezet az elmének az a képessége, amely segítségével az előzőleg észlelt,

tanult, tapasztalt, átélt dolgokat elraktározza, majd újból megjeleníti. Szükséges

minden gondolkodási művelethez, fontos a tanulás, munka folyamatában. Minél

alaposabban dolgoz fel a központi idegrendszer valamit, annál jobban berögzül a

tudatba, a fel nem idézett tartalmak fokozatosan eltűnnek. (Ez történik, ha nem

használunk egy idegen nyelvet.) A hosszú távú memória egyik része nyelvi,

tényszerű adatokat őriz, ez az úgynevezett verbális memória. A felidézésben itt nagy

szerepe van az asszociációnak, logikának. A gondolati elemek tárolása az

összefüggéseken alapul, az új ismeretet az emlékező tudat összekapcsolja a már

meglévővel.A másik „fiók" epizodikus jellegű, diafilmhez hasonló, képek

felvillanásából áll, ez a vizuális memória. (Érdekesség, hogy idegi zavar esetén a

nyelvi, lexikai képességek károsodnak leginkább.)

A gyermek másképp gondolkodik, tehát másképp is emlékezik, mint a felnőtt.

Emlékezete segíti a sémák kialakításában, a mozgás, beszéd rutinná válásában.

Különös módon a 3 éves kor előtti történésekre nem nagyon emlékszik senki. A

gyermekkor emlékei egyfajta lazán összefüggő képsorozatra hasonlítanak, a

felnőttkorban néha hirtelen ízek, illatok, hangok, színek villannak fel, s idéznek fel

homályos emlékeket. A gyermek jelen időben beszél az emlékeiről, mert az új

ismeretet beépíti a tudásába, az új nyilván már nem emlék. (Pl. életében először lát

egy zebrát, ez új a számára, jelenben mesél róla, mert új, tehát „most van".) Ha

mesélnie kell valamiről, elsősorban a folyamatról beszél, cselekvésekre emlékszik,

míg a felnőtt a cselekvések célját tartja fontosnak.

Az emlékezet tanulásban betöltött szerepe vitathatatlan. A kisgyermek

beszédfejlődésében a szavak jelentésének elsajátítása, a szórutin kialakulása

nagyon lényeges. Nagyon valószínű, hogy a hosszú távú memória „nyelvi dobozában"

van egy „szótároló fiók". A gyermek inkább a hangzás alapján azonosít be egy szót,

ezért a szótanulásban, szókincsfejlesztésben nagyon hatékonyak lehetnek a versek,

mondókák. A sorok végén összecsendülő rímek mintegy „felidéző ingerként"

funkcionálnak. Mind a vizuális, mind az akusztikus emlékezet fejlesztése igen fontos.

A memóriajátékok számtalan variációja segítheti a pedagógusokat, szülőket.

GondolkodásA gondolkodás emberi képesség, a legmagasabb szintű megismerési folyamat,

problémamegoldó szellemi tevékenység. Elválaszthatatlan a cselekvéstől, logikától és

a nyelvtől.

E képesség működésének folyamata:

1. észlelés,

2. megértés,

3. összefüggések felismerése,

4. terv, stratégia, reakció.

Egy másik variáció:

1. ösztönös megfigyelés,

2. észlelés, érzéki tapasztalás,

3. (emlékezet segítségével) sémákba helyezés,

4. (analógiák útján) absztrahálási, következtetési műveletek.

A kisgyermek konkrét, szituatív gondolkodásától hosszas fejlődési folyamat követhető

nyomon a felnőtt fogalmi-absztrakt gondolkodásáig. Ez a folyamat párhuzamot mutat

a nyelvi fejlődéssel. Az egyre bonyolultabb gondolkodási sémák egyre összetettebb

nyelvi megfogalmazásokat hoznak létre. Ugyanígy a magasabb nyelvi szintek

összetettebb gondolkodási rendszerek kialakulásához vezetnek. (Az asszociáció

szerepe fontos.) A kisgyermek gondolatai a beszéd megjelenése előtt a cselekvésben

jelennek meg. Képekben érzékeli a világot, tevékenykedik. Később összekapcsolja a

dolgokat, képzetei lesznek, elkezd beszélni.

Az óvodás spontán cselekszik, gondolatai csaponganak, fantáziája erősebb a

realitásoknál. Nem gondolkodik racionálisan, képzelete irányítja a

beszédtevékenységet is. A gondolatai irányát még nem tudja megváltoztatni.

A 6-7 éves már tervez, megfontol, átlátja a dolgokat, több dimenzióban gondolkodik,

rutinos az analógiák alkalmazásában. A 9 éves tájékozódik, stratégiákat állít fel,

kitartóan, reálisan gondolkodik.

A gondolkodási műveletek (pd. az analógiák, az absztrahálás, a szintézis) bonyolult

tudati tevékenységek termékei. E mechanizmusok rutinossá való alakítása kiemelten

fontos az iskoláskor előtt, hisz a tanulási folyamat minden egyes területén kreatív,

rugalmas gondolkodásra van szükség.

Hallási figyelemA hallás a látás mellett a legfontosabb érzékelés, auditív ingerek hanghullámok

formájában történő felfogása. Fülünk és hallásunk a térérzékelésben is fontos

szerepet tölt be. A figyelem spontán, vagy irányított tevékenység, amely a világ

megismerésében segít. A hallási figyelem ugyanígy lehet ösztönös, tudatos vagy

szelektív. Utóbbi azt jelenti, hogy arra figyelünk hallás útján, ami éppen érdekel

bennünket. (Agyunk egyébként a nem figyelt ingert is feldolgozza.)

A gyermekek egy egyetemes hangkincs birtokában születnek, majd a

környezet hatására kialakulnak az anyanyelv hangjai. A sírás, nevetés, gőgicsélés

után megkezdődik a beszédfejlődés. A hangok megkülönböztetésének képessége

fokozatosan fejlődik. A 4-5 évesek meg tudják különböztetni a kemény és lágy

hangokat. A hallási figyelem elég kialakulatlan az iskolába lépő gyermekeknél, ezért

fejlesztését már óvodáskorban meg kell kezdeni. Az 5-6 éves gyermekek globálisan

olvasnak, tudatuk gyakran „összemossa” a jeleket, ezért az írás-és olvasástanulás

során nagyon fontos a pontos hangleválasztás és beszédhanghallás képessége.

Vizuális figyelemA világról érzékelés, észlelés útján szerzünk tapasztalatokat. Kiemelt

szerepe van a látásnak, idegen szóval a vizuális észlelésnek. A szem érzékeli az

ingert, közvetíti az agynak, a tudat vizuális észleletté, majd gondolati tartalommá

alakítja. A figyelem genetikusan meghatározott pszichikai képesség, amely lényeges

szerepet játszik a megismerés folyamatában. Lehet spontán, vagy szándékos. A

vizuális figyelem tehát a megismerés látás útján történő, irányított formája. Nagyon

fontos a tanulási folyamatban, a látványra épülő művészetek (festészet, grafika, film)

felfedezésében.

A figyelem, így a vizuális figyelem is lehet passzív és aktív. A gyermek

megismerési folyamatában nagyon fontos a cselekvő aktivitás. Köztudott, hogy jóval

eredményesebbek azok a pedagógiai módszerek, amelyekben a gyermek átélheti,

közvetlen tapasztalhatja a tanultakat (környezetóra a vízparton).

A vizuális figyelem nagyon fontos a formák, színek, ábrák, jelek, szimbólumok,

relációk felismerésében, a térészlelésben, a betűk, számok formájának

elsajátításában.

MegfigyelőképességA megfigyelőképesség, vagyis a dolgok közötti összefüggések feltárása a

megismerés legalapvetőbb eszköze. Az összetartozások sokfélék lehetnek:

megfigyelhetjük a dolgok tulajdonságait, összetevőit, viszonyait, illetve az oksági

viszonyokat. Minél fejlettebb a megfigyelőképességünk, annál összetettebb képet

kapunk a világról.

Óvodás és kisiskolás korban elsősorban a leképező megfigyelés fejlesztése a

meghatározó, amelynek hatékony módja lehet rajzok részleteinek megfigyeltetése,

azonosságok és különbözőségek felismertetése .

A tudatos megfigyelőképesség fejlesztése fontos az ismeretszerzés minden területén,

elősegítheti a lényeglátás , következtetés, értelmezés kialakulását, valamint az

ok-okozati kapcsolatok felismerését.

KoncentrációA koncentráció összpontosítást, intenzív irányított figyelmet jelent. Szellemi

éberséget, erőfeszítést kíván. Az érzelmi motiváció szerepe főként a gyermekkorban

lényeges, de felnőtteknél is jelentős. A koncentráció az élet minden területén fontos,

főként a megértésre irányuló tanulásban és az alkotó munkában. Jelentős szerepe

van az olvasásban, írásban, szövegértésben.

A figyelem velünk született képesség, eleinte ösztönös, a csecsemő ennek

segítségével fedezi fel a világot. Az óvodásnál is még a vizuális felfedezés dominál,

tekintete, figyelme az érdekes dolgokra irányul, szó sincs koncentrálásról. A

kisiskolásnak hirtelen nagy elvárásoknak kell megfelelnie, végig kell ülnie a

tanórákat, figyelnie kell a tanítóra. Az írás, olvasás, számtan tanulása nagy

erőfeszítést kíván a gyermektől.

A koncentráció képességét fejleszteni kell már az iskoláskor előtt, persze

játékos, szórakoztató formában. Mivel az óvodás elsősorban látás útján szerez

tapasztalatokat, ajánlatos a vizuális észlelésére ható képességfejlesztő játékokat

választani.

Összehasonlítás: azonosság, különbözőség felismerése

A dolgok, jelenségek tulajdonságaik alapján lehetnek azonosak, illetve alapján

különbözőek. A szempontok, vagyis tulajdonságok, jellemzők alapján történő

összehasonlítás egy egyszerűnek tűnő művelet, mégsem mondható el, hogy

elvégzése zökkenőmentes az iskolások esetében. Az összehasonlításban szerepet

játszanak az analógiák, ezen belül is a relációs készségek (több, kevesebb).

Az óvodás gondolkodása tárgyhoz, helyzethez kötött (konkrét, szituatív). Nézi,

látja, próbálja megérteni a dolgokat. Vagy az egészet látja vagy a lényegtelen

részletet. Az összehasonlításban sok hibát ejt. Az iskolába lépő gyermekeknél gyakori

a viszonyítási képességek fejletlensége.

Az óvodás tárgyhoz kötött, egy szempontú szemléletétől el kell jutni az iskolás

fogalmi-logikai, több szempontú, analógiás gondolkodásáig. Lényeges a viszonyok,

összefüggések felismerése, ezek fogalmakban való pontos kifejezése (szélesebb,

több, kisebb).

Vizuális észlelésVizuális: minden, ami látással kapcsolatos. Észlelés: az ingerek érzéki

felfogása, feldolgozása. A látás az egyik leglényegesebb észlelési forma, a születés

pillanatától meghatározza az ember gondolkodását, cselekedeteit, a vizuális

megjelenítés fontos része szellemi és fizikai tevékenységeinknek. Látási

emlékezetünk észlelési sémákba rendezi a dolgokat, tudatunk pedig a folyamatos

tapasztalatszerzés során automatikusan rendszerezi a vizuális ingereket. A precíz,

éles látás fontos az irányított mozgásfolyamatokban. Kiemelten fontos az írástanulás

során. A legtöbb ember vizuális alkat, olvasás, látvány útján tud leghatékonyabban

tanulni.

Az óvodás- és kisiskolás korban fontos a vizuális nevelés, rajzolás, festés. 7

éves korban gyors látásélesség-változás történik. Vizuális észlelésen alapul a

formafelismerés, a színfelismerés, a térészlelés, a rész-egész viszony

felismerése is.

Fontos fejlesztési feladat a vizuális megfigyelőképesség erősítése. A látvány

élményértéke, a formák, színek gazdagsága, a képi ábrázolás végtelen számú

lehetősége sokoldalú fejlesztésre nyújt lehetőséget. A vizuális észlelés fontos

állomása, amikor a 4 éves gyermek már képzeletből rajzol, vagyis a valóságosan

észlelt dolgot „belsővé tette", a vizuális élményt újra tudja teremteni.

FormafelismerésA tárgyakat, jelenségeket elsősorban vizuálisan észleljük, ezen belül is a

formájuk, alakjuk alapján ismerjük fel őket. A retinára vetülő kép különböző élességű

és színű pontok mozaikja, amelyet észlelőrendszerünk a háttértől és egymástól

elkülönülő tárgyakká szervez. Látási emlékezetünk a hasonlóság alapján sémákba

rendezi a látott figuratív elemeket, majd automatikusan felismeri azokat (tapasztalás,

tanulás útján).

A formafelismerés útja:

1. formaészlelés,

2. sémába helyezés,

3. fogalmi meghatározás.

A formafelismerés fejlődése:

A 3-4 éves gyermek egy szempontot figyel, még keveri a formákat.

A 4-5 éves gyermek felismeri a hasonló és különböző formákat, felismeri a kört,

négyszöget, háromszöget.

A 6-7 éves gyermekben állandósul a forma érzékelése, bár a kört még keveri a

gömbbel.

A formák felismerése, csoportosítása, pontos fogalmi megnevezése nagyon

fontos az írás elsajátításában, a matematikában, de a hétköznapi életben is szerepet

kap. Kapcsolódik az ábraolvasáshoz, vizuális észleléshez. A pedagógia egyik

hatékony eszköze a szemléltetés, a valóság plasztikus megjelenítése. Számos

képességfejlesztő játék segíti a formafelismerést, kiaknázva a vizuális megjelenítés

ezerféle lehetőségét.

SzínfelismerésA fény különböző hullámhosszúságai szerint más-más elektromos ingerületet

kelt a látóidegben, így érzékeljük a színeket. Vannak ún. ős- vagy alapszínek (piros,

sárga, zöld, kék, fehér, fekete), és a spektrumszínek (vörös, narancssárga,

indigókék). A színárnyalatok az alapszínek keveredéséből származnak.

A színek hatással vannak lelkiállapotunkra, hangulatunkra, érzelmileg motiválhatják

cselekedeteinket.

A színfelismerés fejlődése

A konkrét műveletek szakaszában a gyermek a dolgok nevéhez köti a színeket,

például egy piros autóra azt mondja, hogy „piros autó”, de még nincs a tudatában

olyan fogalom, amelynek a pirosság a lényege. A 4 éves fejében lassan elválik a szín

fogalma a tárgytól, a piros szó önálló életre kel. Az 5-6 éves felismeri az

alapszíneket, de nem biztos, hogy meg is tudja nevezni azokat. A 9-10 éves már az

árnyalatokat is pontosan megnevezi.

Térészlelés, téri tájékozódás, iránykövetésA tájékozódás a térészlelés segítségével történő térbeli eligazodást jelent,

amelyben 3 éves kor előtt egyaránt fontos szerepet kap a látás, hallás és a mozgás.

A térészlelés a tárgyak helyzetének, irányának, méretének, kiterjedésének

érzékelése.

A kisgyermek koordinálatlan mozgásától hosszú út vezet az iskolás térben-

időben célirányosan összerendezett mozgásfolyamatáig. A vizuális észlelés ekkor

egyre hangsúlyosabb. A tájékozódás képességének fejlődésében fontosak a tanult

sémák, ez azt jelenti, hogy a már tapasztaltak alapján egy észlelést automatikusan

követ egy mozgásmozzanat (forró a tűz, elrántom a kezemet).

A tájékozódásban fontos az iránykövetés képessége is, mely összefügg a térbeli

adottságokkal. Az irányok (fel, le, mellé), térbeli viszonyítások (alatta, rajta) stabil

ismerete alapvető a hétköznapokban, a tájékozódásban (pl. közlekedés),

írástanulásban, testnevelésben egyaránt.

Az 5 éves gyermekek iránykövetése viszonylag stabil. Elsősök gyakori hibája, hogy a

számokat, betűket fordítva írják. Meg kell tanulniuk, hogy balról jobbra írunk, de az

osztásnál balra haladunk.

(Érdekesség, hogy a gyermekek többsége eleinte a jobb kezét tartja mérvadónak az

irányok megállapításában.)

Rész-egész viszony felismeréseA világ összefüggések sorozata, hálózata. A dolgok, fogalmak rendszert

alkotnak, mindennek megvan a maga helye. Az elemek kisebb-nagyobb csoportokba

szerveződnek különféle törvényszerűségek alapján, az egész részekre bontható, a

részekből összeáll az egész. Az analizálásra, szintézisre való képesség az egyik

legalapvetőbb gondolkodási művelet, fontos a tanulásban. A rész-egész viszonyok

felismerése szorosan összefügg a kategorizálással, rendszerezéssel.

Az óvodás spontán észleli a világot, tekintete csapong, vagy véletlenszerűen az

egészet érzékeli, vagy lényegtelen részleteket lát meg. Addig figyel valamit, amíg az

érdekes a számára, ám szívesen épít, rakosgatja a kockákat, tornyot tervez. Szereti

a kirakójátékot, felfedezi a részek fontosságát. Rajzaiban fokozatosan finom részletek

jelennek meg, egyre differenciáltabban észlel.

Fontos, hogy a rész-egész viszonyok spontán észlelése tudatossá váljon az

iskolába lépés idejére. 6 éves korban van a fordulópont, a részletekre irányuló

vizuális figyelem fejlesztése ekkor kiemelten fontos. Elsősök gyakori hibája, hogy

összeolvasztják a szavakat, a jelek még gyakran összefolynak a tudatukban. 7 éves

korban már elég szilárd az ún. konstancia (konkrét állandóság). A stabil számfogalom

és betűismeret alapja a hatékony matematikatanításnak, illetve az írástanításnak.

IdőészlelésAz idő az anyagi, fizikai világ létezésének egyik alapformája (a másik a

tér). Léteznek a világnak olyan jellemzői, mint például a végtelen kiterjedés,

amelyeket az emberi elme nem képes racionálisan megragadni. Az idő fogalma is

nehezen definiálható. Van mennyisége, amelyet egységekben (másodperc, perc, óra,

nap, hét, hónap, év) mérünk, van ritmusa, amely belátható szakaszokra bontja a

végtelenül hömpölygő időt.

Az embernek van egy ún. belső órája is, egy időérzéke, amely azonban csak

egy bizonyos napi ritmushoz igazodik. A napok, hetek, hónapok múlását nem tudjuk

így érzékelni.

A gyermek első életéveiben a biológiai szükségletei szerint érzékeli az idő

múlását. A csecsemő állandóan a jelenben él. Etetik, pelenkázzák, altatják,

lassanként (ideális esetben) kialakul egy napi ritmusa.

Lassacskán kezdi érzékelni, megtanulni, hogy váltakozik a sötétség és a világosság,

éjjel csend van, és aludni kell. A modern kutatások szerint a csecsemőnek is vannak

emlékei, de arról még nincs fogalma, mi az a múlt és jövő.

A 3-4 éves gyermek is jelen időben beszél az emlékeiről, mivel új ismeretet szerzett,

a jelenhez tartozónak érzi. Az „itt és most” érzése sokáig uralkodik, a gyermek

erősen átéli a pillanatot. A gyermek lassan észreveszi, hogy a napok telnek, egymás

után következnek, de nagyon sokáig keveri a tegnapot a holnappal. Legelőször a ma

fogalmát tanulja meg. A napok neveit a számokhoz hasonlóan mechanikusan

elsorolja, de nem érzi, érti a sorrendet. Erre akkor képes, ha már fogalmakban tud

gondolkodni.

Szem- és kézkoordinációA fogalom a vizuális észlelés és a kéz mozgása közti együttműködést jelöli. A

látásnak kiemelt szerepe van, a világról főként vizuális információkat fogunk fel. A

precíz, stabil észlelés, illetve látás alapfeltétele az összehangolt mozgásnak. A

mozgási sémák, az összehangolt mozgásfolyamatok elsajátítása hosszas fejlődés

eredménye.

3-6 éves korban finomodnak egyre jobban a korábban még teljesen koordinálatlan

mozgások, a gyerekek kézügyessége sokat fejlődik. A 3 éves biztosan fog, gyúr,

gombol. A 4-5 éves gyöngyöt fűz, kirakózik, ollóval vág, rajzol, irányított mozgást

végez.

6-7 éves korban már beszélhetünk a látás és kézmozgás harmonikus

együttműködéséről. (Az izomfejlődés kissé megelőzi az idegi fejlettséget.) Az

írástanulás elképzelhetetlen a biztos összmotorika nélkül. De a rajzkészségnek és

más manuális tevékenységnek is egyaránt fontos feltétele a szem és a kéz

megbízható együttműködése.

TranszformációA transzformáció általános értelemben átalakítást jelent. A matematika, ezen belül a

geometria területén a transzformáció egy átalakítási függvény. Ez azt jelenti, hogy

egy alakzatot, illetve ponthalmazt átalakítunk egy másik alakzattá, illetve

ponthalmazzá egy egyértelmű szabály szerint. Az átalakítás történhet síkban vagy

térben.

A síkbeli transzformáció leggyakoribb fajtái:

Tükrözés (tengelyes vagy középpontos): a sík önmagára való leképezése. Egy adott

alakzatot tükrözünk egy egyenesen (tengelyen) vagy egy középponton keresztül.

Forgatás: egy alakzatot elforgatunk egy fix középpont körül, adott forgásszögben (a

forgásszög megadja a forgás szögét és irányát).

Eltolás: egy alakzatot eltolunk egy vektor segítségével, amely megadja az eltolás

nagyságát (távolságát), és irányát.

A síkban történő átalakításban, tehát a transzformációban résztvevő alakzatok közti

viszony lehet:

Egybevágósági: Ha a két alakzat egyforma, egyenlő.

Hasonlósági: Az alakzatok szöge megegyezik.

Egy alakzat szimmetrikus, ha van olyan egybevágósági transzformáció, amelynél a

képe önmaga (pl. kör).

AnalógiaAz analógia jelentése: két dolog hasonlósága, amely nem feltételez azonos eredetet.

A gondolkodás az emberi elme legmagasabb szintű tevékenysége, amelynek

segítségével az észlelt jelenségeket felhasználva az agy egy összetett pszichikai

tevékenység útján problémákat old meg. Az analógiás gondolkodás a már meglévő

ismerethez hasonlítva próbálja beazonosítani az új ismeretet, illetve a tapasztalat

által kialakított sémákba illesztve megoldani az újonnan jelentkező problémát. Ez

hozza létre az egyén összefüggéseken alapuló gondolkodási rendszerét, amelyben az

új ismeretek a régiekre épülnek. A meglévők felidézése erősíti az új megértő

befogadását. Ebben az összetett gondolkodási műveletben szerepet játszik az

emlékezet, az összehasonlítás, az absztrahálás.

Az analógiás gondolkodás fontos a nyelv- és beszédtanulásban. A grammatikai

szabályok ösztönös, utánzáson alapuló elsajátítása során a gyermek sokáig egyszerű

analógiákra támaszkodik. Ez azt jelenti, hogy szabályos főtípus mintájára alakítja a

többi szó ragozását. Gyakran téves analógiákat alkalmaz, például: látottam. Fontos,

hogy az iskolában a gyermek a szabály mellett mindig megtanulja a kivételeket is, és

minden szabályra minél több példát lásson. A nyelvtan biztos tudása, a szóelemzés

megvéd a téves analógiáktól.

Az analógiák egyéb területen is működnek. A pedagógusok gyakran

alkalmazzák szemléltetés gyanánt egy új ismeret bemutatására. Figyelni kell

azonban, nehogy téves következtetéseket vonjon le a gyermek.

Következtetés, értelmezésA következtetés, értelmezés egy tisztán logikai alapokon nyugvó gondolkodási

művelet, amely egy már tapasztalt ismeretből kiindulva jut el egy új ismeretig. A

következtető elme szinte mindig megfontolja a kijelentés helyességét, de

igazságtartalmát nem feltétlenül. A tudat a dolgok hasonlósága, a köztük lévő

összefüggések, a jelenségek gyakorisága, illetve valószínűsége alapján levonja a

lehetséges következtetést.

A folyamat menete:

1. észlelet, vagy kijelentés= tézis,

2. asszociáció, vagy képzet (tapasztalt valószínűség, gyakoriság vagy hasonlóság

alapján),

3. konklúzió=logikai következtetés.

Ez a gondolatmenet szervezetten zajlik, az elme több szinten aktivizált működése

szükséges hozzá. Előfordul, hogy a következtetés és az oksági összefüggés fedik

egymást.

A gondolkodó, következtető, értelmező ember támaszkodhat a saját, de a másik

ember tapasztalatára is. Következtethet reális dologról reálisra, de reálisról fiktívre is.

Ha nincs kellő tapasztalat az összefüggések felismerésére, akkor működésbe lép a

belátás.

A kisgyermek egocentrikussága és fantáziadús gondolkodása miatt nem képes a

logikai gondolkodásra, tapasztalatok, nyelvi fogalmak híján pedig a helyes

következtetésre, értelmezésre sem. Az egyediről az egyedire következtet, nem

általánosít, az úgynevezett „direkt analógia" téves következtetésekre indítja, azt

gondolja, hogy ha a kutya szereti a csontot, akkor az öccse is.

A következtetés, értelmezés rendkívül fontos a szövegértésben és a

matematikában. Az első osztályosok nagy része még nem képes kikövetkeztetni a

mondatok, szövegek értelmét, ez a tendencia csak igényes nyelvi közeggel

változtatható meg.

Számlálás, számolás, számolási készségA számolás számokkal végzett művelet, amely bonyolult intellektuális

mechanizmusokat igényel. A precíz számolás készségéhez egy állandó viszonyítási

rendszernek kell kialakulnia. A számok mennyiséget fejeznek ki, egy másik

mennyiséghez viszonyított sokaságot.

A gyermekek stabil számolási készségének kialakulásához több tényező szükséges:

1. A gyermek megérti, hogy egy adott szám minden körülmények közt ugyanaz,

állandó (3 az mindig 1+1+1, 5 kocka akkor is 5, ha tornyot alkot, akkor is ha a

földön sorakozik).

2. A szemléleti-képi gondolkodást felváltja a fogalmi-verbális, a gyermek képes

képzetszinten megoldani egy műveletet (elképzeli, fejben oldja meg, nincs szükség

képekre, tárgyakra).

3. A számok, mennyiségek közti viszonyok (több, kevesebb), viszonyítások

megértése. A szemléleti benyomás helyett a logikus gondolkodásra hagyatkozik (ha 2

sort alkotunk, az egyikben 4 gyöngy egymástól messzebb, a másikban 5 egymáshoz

közelebb, az óvodás a hosszabb, 4 elemű sort gondolja többnek, a 6 éves már tudja,

melyik a több).

Az óvodás lelkesen elszámol 10-ig, vagy még tovább, de ez még nem igazi

számolás, mivel a számhoz nem rendel halmazt, csoportot, logikai készsége még

nincs. Az 5-6 éves is még képekhez, tárgyakhoz köti a számolást. Megszámolja, hány

almát lát, sorolja a számokat, de a kérdésre, hány almát lát összesen, nem tud

felelni.

A 6. életév második felében áll be döntő változás, a számállandóság kialakul,

ez már az iskolaérettség jele. Sok gyerek küzd számolási nehézségekkel, e készség

fejlesztése tehát kiemelten fontos.

Sorrendfelismerés, sorképzésA legkorábban megjelenő konkrét gondolati művelet, amelynek lényege

konkrét tárgyak vagy szimbólumok sorba rendezése közös tulajdonság (piros autók)

vagy egy elképzelés, illetve elv alapján (váltakozó színű gyöngysor).

Az óvodás még páronként rakosgat, vagyis a sor 2-2 szomszédos elemét látja

csak át, nincs koncepciója. Találgat, rakosgat, próbálkozik, tevékenysége még

véletlenszerű. A 6-7 éves már megtervezi a mintát, globálisan látja át a sort, van

koncepciója, elképzelése. A számfogalom is megjelenik (két sárga, egy kék).

A gyermeknek fontos, hogy a dolgok a helyükön legyenek. Kedveli a

sorképzéssel kapcsolatos játékokat. E játékok alapot teremthetnek a

matematikatanításhoz.

Logikai kapcsolatok felismeréseA logika rendezett gondolkodást jelent, amelynek fontos eleme az összefüggések

felismerése, érvényes következtetések alkalmazása. A logika a megismerés,

tapasztalatszerzés lényeges eszköze, mivel a dolgok belső törvényszerűségeit, az ok-

okozatot kutatja.

A gyermeki gondolkodás fejlődésének állomásai: 1. kép, 2. szimbólum, 3. fogalom, 4.

szabály.

A világot képekben érzékelő kisgyermeknek még nincs logikája, találgat, próbálkozik,

véletlenszerűen cselekszik.

A 4-5 éves gyerek szimbólumokban gondolkodik, észrevesz különbségeket, esetleg

megtervez dolgokat.

A kisiskolás fogalmakat használ, rendszerez, elemez, összerak (analízis, szintézis).

A 9 éves már stratégiákat a problémák megoldására.

A logika kialakulásának folyamata:

A konkrét világgal kapcsolatos tapasztalatok belsővé válnak (kép-fogalom).

A valóság mellett megjelenik a lehetséges fogalma.

A tárgyi világ elemei, valamint a fogalmak közt összefüggéseket talál a gyermek.

A szabályokat kombinálja, ítéletet alkot.

A logika tehát segít megérteni a valós és lehetséges dolgok közti összefüggéseket, a

világot átszövő rendezőelveket.

IdőrendiségAz időrend a dolgok, jelenségek egymásutánisága, időbeli sorrendje. Az előtt,

után fogalmak jelenítik meg a sorrendi viszonyítást Az ember időészlelése többféle.

Az úgynevezett biológiai idő kapcsolatot teremt a külvilág és a belső folyamatok

szabályos ritmusa közt. Az ember képes a múltat, a jelent s a jövőt érzékelni. A

múltba az emlékezet, a jövőbe a képzelet viszi.

Az újszülött az örök jelenben él. Hónapok telnek el mire rájön, hogy létezik

valamiféle időbeli sorrend. Lassan kialakul egy napi ritmus, ahol a dolgok egymás

után következnek. A 3 éves már képes megfogalmazni, mit fog holnap csinálni (bár a

tegnapot, és a holnapot még keveri). Kicsit később tudatosodik benne, hogy a nap

egy időegység. A 4 éves már arról beszél, mi lesz jövő nyáron, milyen lesz a

karácsony. Az időbeli sorrend sokáig nem tudatos. A 8 éves gyerek már gondol a

jövőre, egymás mellé rendeli az időbeli mozzanatokat, történéseket.

Kategorizálás, rendszerezésA világ tárgyainak, fogalmainak meghatározott tulajdonságok, jellemzők alapján

történő osztályozása, csoportosítása.

A kategorizálás folyamata:

1. észlelési szint (öröklött),

2. fogalmi szint (tanult, tapasztalt). A kategorizálás képességéhez logika szükséges,

a törvényszerűségek, rendezőelv felismerése miatt. Vannak egyértelműen (anya:

ember, nő), és nehezen besorolható elemek (denevér: szárnya van, de nem madár)

A kategóriák megnevezése fogalmak segítségével történik.

Az óvodás egy szempont szerint osztályoz (piros és kék autók). Elsődlegesen

vizuálisan, szín, forma, méret szerint csoportosít. A kisiskolás több szempontot is

képes figyelembe venni, de még bizonytalan az osztályozásban.

A kategorizálás összefügg a rész-egész viszonyok felismerésével. Az analízis,

szintézis, a rendszerezés (elemzem, összerakom, megkeresem a helyét) nagyon

fontosak a tanulási folyamatban. A betű- és számismeret, a nyelvi, matematikai

elemek helyének megtalálása, a szimbólumok, fogalmak, elemek hovatartozásának

pontos ismerete nélkül elképzelhetetlen bármilyen tudás.

Ok-okozati kapcsolatokAz ok-okozati kapcsolatokat idegen szóval kauzalitásnak nevezik. A kauzalitás

elnevezés kifejezi a két fogalom közti kölcsönhatást. A kiváltó esemény, történés,

állapot előidéz egy másik eseményt, történést, állapotot, az ok „okozza", az okozatot.

Az ok-okozatnak meghatározott időrendi sorrendje van, az ok megelőzi az okozatot.

Utóbbi többnyire megegyezik az előzménnyel. Például: (előbb) Esik a hó, (később) a

fák havasak.

Az oksági összefüggés felismerése a gyermekeknél korán megjelenik. Már a

csecsemő öntudatlanul is érzékel bizonyos összefüggéseket. Észreveszi például, hogy

anyja hamarosan megjelenik, ha sírással jelzi éhségét. A kisgyermekek jobban

emlékeznek olyan eseményekre, amelyek valamiféle oksági összefüggésben vannak.

A felnőttek türelmét igencsak próbára teszi a „miért?" kérdések özöne, a gyermek

mindennek az okára kíváncsi, kérdésére néha lehetetlen felelni. A 3-5 éves már

tudja, hogy az ok megelőzi az okozatot. Ha az ok nem azonos az előzménnyel,

zavarba jön. Bár többnyire tisztában van az oksággal, fogalmi szinten még nem

képes megragadni az összefüggés lényegét. Erre csak az iskolás gyerek képes. Az

oksági kapcsolatok, és a következtetési viszonyok gyakran fedik egymást. (Süt a

nap. Meleg van.)

Az oksági kapcsolatok minél biztosabb felismerése alapvető a reáltantárgyakban és a

nyelvtanban, de fontos a történelemben is. A mindennapokban való tájékozódásnak

szintén lényeges eleme az ok-okozat felismerése.

LényeglátásA lényeg nehezen körülhatárolható fogalom, valaminek a magvát, legfontosabb,

legmélyebb rétegét jelenti.

A gyermek látásmódja, világlátása nagyon különleges. Leginkább a mágikusság

(akarom, tehát megvalósul), a képzelet hatalma, a szubjektív, egyedi szemléletmód,

a spontán cselekvés jellemzi. A kisgyermek sokáig nem tudja megkülönböztetni a

valóságot a látszattól. Azt hiszi, az öccse lánnyá változik, ha szoknyát vesz fel.

Erősen befolyásolják az érzelmei, a fehér ruhás emberektől sokáig fél, mert

azonosítja őket az orvosokkal. A kisgyermek végletes, nem látja meg a részleteket,

vagy túlzottan egy bizonyos részletre figyel.

A lényeg meglátását több tényező akadályozza:

Csak egyetlen szempontot vesz figyelembe.

Globális, vagy túlrészletező látásmód.

Fantáziálás dominanciája (valóság és látszat közt nincs különbség).

Szubjektív szemlélet.

Látja a valóságot, de nem tudja verbálisan, fogalmi szinten megragadni.

A 6-7 éves gyermek már rendelkezik bizonyos viselkedési, reagálási sémákkal

(forgatókönyvekkel) ahhoz, hogy adott helyzetekhez alkalmazkodjon, és lényeges

dolgokra tudjon koncentrálni. Ez egy hosszas fejlődés eredménye, nagy a környezet

felelőssége, amely megtanítja őt ezekre a stratégiákra.

A lényeglátás rendkívül fontos egész életünkben, fejlesztéséhez ajánlott minden

olyan játék, amely a rész-egész viszonyok, jellemzők megfigyelésére, verbális

megfogalmazására törekszik.

Szempontváltás képességeMit jelent a szempont szó? Jelentése: nézőpont, szemszög. Valamit valamilyen

szempontból vizsgálni azt jelenti: adott jellemzők, tulajdonságok alapján szemlélni,

osztályozni.

A szempontváltás azt jelenti, hogy a megfigyelésre szánt dolgot, jelenséget másképp,

más oldalról, más szempontok, jellemzők alapján vizsgáljuk.

Felnőttként általában rutinosan váltogatjuk a szempontjainkat, akár munkáról,

akár tanulásról, esetleg a privát életünkről van szó. Ám a gyerekeknek időre,

gyakorlásra van szükségük, hogy ezt a képességet kifejlesszék magukban, amely

egyébként szoros kapcsolatban áll a rugalmas gondolkodással és a lényeglátás

képességével.

Az óvodásgyerek sokáig egyoldalúan szemléli a világot, megfigyelési

szempontjai egysíkúak. Ez elsősorban mágikus, egocentrikus világképével áll

összefüggésben. Az egyoldalúság véletlenül sem keverendő a szegényességgel,

éppen hogy nagyon is gazdag a gyermekek lelki- és szellemi világa.

Az óvodás tehát egy szempontot választ ki ösztönösen, s ez alapján szemléli a

dolgokat. Emiatt sokáig nem érzékeli a dolgok valódi lényegét, jelentéktelen

részleteket emel ki, átsiklik a valódi tartalom felett.

Az iskolába lépés táján változik a helyzet. A kisiskolás egyre árnyaltabban tud

gondolkodni, egyre több jelzőt, melléknevet, fogalmat ismer meg, ami megkönnyíti a

többszempontú vizsgálódást. Természetesen egyre inkább képes lesz arra, hogy

váltani tudjon a szempontok közt. Bővülő fogalmi ismeretei egyre összetettebb

gondolkodásmódra, egyre lényeglátóbb szemléletmódra ösztönzik.

A gyereknek biztos fogalomismeretre van szüksége ahhoz, hogy rutinosan

mozogjon a jelzők, szempontok sűrűjében. Szinte minden tanórán nélkülözhetetlen

számára, hogy szempontok szerint figyeljen meg dolgokat, és ezeket rugalmasan

váltogatni is tudja. Gondoljunk akár egy biológiaórára vagy egy bonyolult nyelvtani

mondatelemzésre! Pontos fogalomismeret, rugalmas szempontváltás nélkül a gyerek

nem tud megbirkózni a feladattal.

A szempontváltás képessége fejleszthető, és nagyon is lényeges. Stabil jelenléte a

gyermek értelmi tevékenységében összetett gondolkodási stratégiák kialakulásához

vezet, amely növeli a kreativitást.

BeszédkészségA beszéd csak az emberre jellemző intellektuális tevékenység, amely társas

érintkezésre, gondolati tartalmak verbális kifejezésére, fogalmi megnevezésére

alkalmas. A beszéd a nyelv szóbeli megjelenése, rögzült formája pedig az írás. A

beszéd konvencionális megegyezés alapján meghatározott jelek rendszere, amely

folyamatos változást mutat. A beszéd elválaszthatatlan a nyelvtől és gondolkodástól.

A beszéd képessége öröklött tényező, a beszédfejlődés során számos

környezeti tényező alakítja kiforrott készséggé. A beszéd elsajátításához szükséges a

figyelem, az emlékezet, a nyelvi környezet utánzása, az analógiás gondolkodás. A

beszéd bonyolult struktúráját a gyermekek erőfeszítés nélkül sajátítják el, különösen

az első 3 évben, az utánzás, ösztönös analógia segítségével. Meg kell tanulniuk a

hangok képzését, a szavak jelentését, a grammatikai szerkezeteket, az élő nyelv

árnyalatait.

A csecsemő gőgicsélésének még nincsen üzenettartalma. Az 1 éves

halandzsája, egyszavas beszédmódja már egész mondattartalmakat közöl. A

gyermek a szavakat összetett megnyilatkozásokban tanulja meg, nem elszigetelten

(idegen nyelvek tanulásánál is ez a jó módszer).

A szófajok közül a főnevek jelennek meg először, később az igék. Megjelennek

a kétszavas közlések, majd a több szóból álló mondatok, a gyermek analógia útján,

intuitív módon elsajátítja a grammatikai kapcsolatokat. (Érdekesség, hogy sohasem

keveri a főnév- és igeragokat, pl. nem mondja azt, hogy játékni, ám téves

analógiákat alkalmaz, pl. látottam.)

A 3-4 éves elsajátította már az egész mássalhangzókészletet. Képzelete

különös metaforák képzésére indítja, ám a felnőttek beszédét gyakran félreérti.

(Fontos a gyermeknek mindent megmagyarázni, mert pl. félni fog, ha azt hallja:

„Szétrobbanok az idegtől".)

6-7 éves korra gyakorlatilag a gyerek elsajátítja a szabályokat és szókincset,

amely csaknem megegyezik a felnőttével. Természetesen ez még módosul, változik,

a személyiség értelmi fejlődésével párhuzamosan.

A beszéd készségének fejlesztése folyamatos kihívás az óvónőknek, tanítóknak,

szülőknek. A mondókák, versek, dalok, mesék gazdag tárháza segítheti a felnőtteket

ebben, de nagyon fontos a gyermekkel való tartalmas beszélgetés, az odafigyelés.

Számos munkafüzet, készségfejlesztő játék áll rendelkezésre.

Betűfelismerő rutinA betű a beszédhang írott képe, jele, az írásmű legkisebb, értelemmel nem

rendelkező eleme.

A gyermekek először rajzos formaként, vizuális látványként észlelik a betűket.

Legkorábban a nyomtatott nagybetűkkel ismerkednek meg, ugyanis ezeknek van a

legegyszerűbb formájuk. Az óvodások szívesen nézegetik az utcai feliratokat, saját

nevüket. Bizonyos betűket könnyebben megjegyezhetnek, érzelmi motiváció (saját

név, anyu neve), esetleg az érdekes forma miatt.(A- mint egy létra, D- mint egy

pocak).

Az írás és olvasás elsajátításához elengedhetetlen a pontos betűfelismerő rutin.

Ennek kialakulásához a következők szükségesek:

Biztos iránykövetés, hogy a gyermek ne keverje össze a b-d, u-n, b-p, p-q betűket.

Alak- és formaállandóság: bármilyen szemszögből nézi, ugyanazt a formát lássa.

A betűfelismerés rutinossá válásához segítséget nyújthatnak azok a játékok, amelyek

az összehasonlítás képességét, illetve a formafelismerést fejlesztik.

Hangfelismerés, beszédhanghallásA hangokat hanghullámok formájában érzékeljük. Az emberi beszéd hangjai

egymástól akusztikailag nem különülnek el, ezért fontos a hangfelismerés,

beszédhanghallás képességének fejlesztése. A hangok felismerése segít az

olvasásban, beszédfejlődésben. Az úgynevezett hallási figyelem révén vagyunk

képesek az emberi hangokat megkülönböztetni.

A beszédhanghallás egyébként alapvető pszichikai működés. Már az újszülött is

képes a hangokat kiszűrni, természetesen elsősorban az ismerős anyai hangot, majd

fokozatosan ismer fel egyre több emberi hangot. Korán elkezdi a hangokat utánozni,

ez segíti őt a beszédtanulásban. A 4 éves gyermek már megkülönbözteti a magas és

mély hangokat. Mire az iskolába ér, hallási figyelme is stabilabb. Ám nehezére esik az

egyes hangok szétválasztása, pedig ez a hangoztató olvasásnál elengedhetetlen.

Kisiskolásoknál is nagy hangsúlyt kell fektetni a hangdifferenciálás fejlesztésére.

Ajánlott az akusztikus differenciálás (zseb-seb). Sok tanító alkalmazza a

kopogtató módszert, hangonként koppantanak a padra, közben hangoztatják a szót

(b-a-b-a). Ez nagyon jó módszer a hangok szétválasztására. Látják a szó komplex

képét, és hallják a hangokat külön-külön.

HangleválasztásA hallás egy fontos észlelési forma, amely nagy szerepet tölt be a

tájékozódásban, térérzékelésben is. A hanghullámok rezgéseket keltenek a fülben, a

befutó hanginformációkat az agy dolgozza fel. A szabályos rezgésű hangok a zenei

hangok, az emberi beszéd magánhangzóinak felelnek meg. A szabálytalanok a

zörejek, ezek a mássalhangzók megfelelői. A zenei hangok széles skálája végtelen

variációjú zenei élménnyel ajándékozta meg az emberiséget. Az emberi hang mint a

beszéd alapeleme szintén nagy kincs.

A csecsemők hangutánzó gőgicsélésétől hosszú út vezet az értelmes, tagolt

emberi beszédig. Az olvasás- és írástanulásának fontos feltétele a helyes

hangleválasztás képessége (szókezdő, szóvégi hang felismerése), amely szorosan

összefügg a hallási figyelemmel. Mindkettő fejlesztése fontos feladat. Az iskolába

kerülő gyermekek globálisan érzékelik a hallott és látott jeleket, tudatukban gyakran

összemosódnak a szavak az olvasás és írás során.

Fontos, hogy pontosan meg tudják különböztetni az egyes hangokat, hogy

helyesen tudják a későbbiekben elolvasni, leírni a hangokból összeálló szavakat.

Helyes ejtésA kiejtés a beszéd és olvasás egyik részképessége, a hangok, szavak, mondatok

megfelelő hangoztatását, akusztikai megformálását jelenti. A helyes kiejtés főbb

elemei a következők: helyes hangképzés, hangsúly, hanglejtés, hangszín, hangerő,

megfelelő tempó, szünet, pontos artikuláció. A hangképzés és az artikuláció a

hangok, hangsorok megformálására, a többi felsorolt tényező a szöveg kiejtésére

vonatkozik.

A kisgyermek spontán utánzással tanulja a nyelvi jelenségeket, így a kiejtést

is. Sok gyermek mosolyogtatja meg környezetét az ún. metatézisekkel, felcseréli a

hangokat (pl. szanolla). Ez az észlelés és artikuláció finomodásával általában

megszűnik, ám ha a 4. évben megmarad, olvasási és írásbeli zavarokat okozhat. Az

időtartam nem megfelelő észlelése (rövidülés, nyújtás) később helyesírási hibák

forrása lehet. Az ún. életkori pöszeség 6 éves kor előtt természetes, ha megmarad,

szakemberre tartozik. Érdekes jelenség az ún. kettős tárolás jelensége : a gyermek

másképp ejti a szót, mint a felnőtt, ám a felnőttől csak a helyes alakot fogadja el,

később áttér a helyes formára (pl. pacsu-papucs).

A helyes ejtés gyakorlása fontos, óvodásoknál játékos formában, iskoláskorban

célirányosan. Fontos a gyakorlás, az élőbeszéd, az olvasás. Lényeges a helyes

légzéstechnika kialakítása. Szükséges az egyes hangok, a hangsorok helyes ejtése

is, de a nagyobb szövegegységek, mondatok helyes hanglejtésére, hangsúlyozására

is gondot kell fordítani. A memoriterek, versek, megtanulása hasznos lehet. Az

értelmes beszéd és olvasás biztos alapjai teremthetőek meg a kellő odafigyeléssel,

játékos kiejtési gyakorlatokkal, mondókák tanulásával.

KifejezőkészségA kifejezés szónak több értelme van. Általánosan: valamiféle belső lelki, vagy

szellemi tartalom felszínre jutása, láthatóvá válása, megmutatása, kinyilvánítása. A

művészetek esetében kifejezőerőről, a nyelvi megnyilatkozásokat jellemezve inkább

kifejezőkészségről beszélünk. Utóbbi azt jelenti, hogy a gondolattartalom vagy

verbálisan nyilvánul meg (kimondjuk a szót, mondatot) vagy írás formájában jelenik

meg. A kifejezés szót gyakran a szó szinonimájaként is használjuk, hisz maga a szó

olyan nyelvi egysége az írásnak és beszédnek, amely értelmes jelentéssel bír, kifejez

valamit. A kifejezőkészség kialakulása hosszas folyamat, az öröklött tényezők és a

környezet együtt alakítják. Befolyásolja a szociális közeg, az olvasottság, műveltség,

nevelés, az egyén személyiségjegyei, és még sok tényező.

A beszéd és írás fontos jellemzője a kifejezés minősége, a három készség tehát

együtt alakul, változik, a gyermek értelmi fejlődésével párhuzamosan. Természetesen

az írás csak később jelenik meg. Az önkifejezés belső szükséglete ösztönzi a

csecsemőt, a sírás, nevetés, majd a gőgicsélés hangjai már sokféle tartalmat

fejeznek ki, örömet, szorongást, éhséget, kényelmetlenséget, tehát érzelmi és fizikai

állapotáról adnak hírt. A kisgyermek saját nyelvet, szótárat alkot, először egyszavas,

később több szóból álló mondatkezdeményekkel fejezi ki érzéseit, akaratát,

gondolatait. Az egyénileg kreált szavak használata után fokozatosan áttér a

felnőttektől eltanult sémák használatára. A gyermek előbb képes gondolkodni, a világ

jelenségein tépelődni, mint ahogy beszélne, verbálisan kifejezné magát. A képzetek,

fogalmak megjelenésével árnyaltabban tudja kifejezni a gondolatait. A

kifejezőkészség eszköztára széles skálán mozog, ide tartozik a szókincs gazdagsága,

az egyéni stílus, az olvasás, beszéd útján elsajátított panelek rugalmas használata.

Helyesírási készség

A helyesírás egy adott nyelv közmegegyezésen alapuló szabályrendszere. A

helyesírási készség e rendszer szabályainak ismeretét és alkalmazását jelenti.

Egyrészt ismeretbeli elemekből (szabályok, grammatikai kategóriák), másrészt

pszichikai jelenségekből (figyelem, emlékezet, analógiák) tevődik össze. Stabil

helyesírási készségről akkor lehet beszélni, ha utóbbiak fejlettsége révén az

ismeretbeli elemeket automatikusan és rutinszerűen képes alkalmazni az egyén.

Bizonyos egyértelmű szabályok a tanulás során automatikussá válnak, mások (pd. az

egybeírás) nehézséget okoznak még felnőtteknél is.

Az általános iskola kezdetén elsősei eléggé fejlettek ahhoz, hogy elsajátítsák az

írást. Ezzel párhuzamosan azonnal meg kell kezdeni a pontos helyesírás tanítását. Az

első osztályban az a cél, hogy a szavakat pontosan, betűhűen írják le, szótagokra

tudják bontani a szavakat, nagybetűvel kezdjék és írásjellel fejezzék be a mondatot.

A hang és betű, illetve hangsor és betűkombináció közti kapcsolat felismerése

alapvető az írás, olvasás, és a helyesírás esetében egyaránt. E három készség

kialakítása szinkronban történik. A szó hangokra bontása (hangleválasztás), a

szótagolás, a szó elemzése, jelentésének tudatosítása egyaránt fontos. Az

analógiának nagy szerepe van a nyelvtanilag helyes formák leírásában. Lényeges,

hogy a szabállyal együtt mindig példát is tanítsanak a gyerekeknek. A jó helyesírás

nagyon fontos mutatója egy ember intelligenciájának. A rutinosság mellett fontos a

nyelvi tudatosság, igényesség is. Ezek kialakítása lényeges, életre szóló feladat. A

helyesírási készség kialakításában segítséget nyújthatnak a hangleválasztást,

hangdifferenciálást célzó játékos feladatok.

SzókincsA szókincs lehet egy nyelv, egy nyelvi közösség sajátja, de az egyénnek is van

szókincse. A szókincs azon szavak összessége, amelyeket az egyén ismer, és megért.

A szókincs egy része passzív, ezek a megtanult, de nem használt szavak, amelyek a

memória szótároló fiókjában hevernek. Az aktív szókincs a szinte naponta

alkalmazott szavakat tartalmazza. A szavak a jelentésbeli összefüggések alapján egy

szerteágazó rendszert (egyfajta mentális lexikont) alkotnak. A szókincs elsajátítása a

beszédfejlődés szerves része. A szórutin, szófelismerés a szókészlet elsajátításának

lényeges eleme. A szókincs a nyelv és értelem fejlődésével párhuzamosan növekszik,

változik, árnyaltabb lesz.

A kisgyermek először a főneveket, majd az igéket, végül a mellékneveket és a

többi szófajt sajátítja el. Kezdetben a szavak egész mondatot helyettesítenek. Csak

akkor lehet biztos szótudásról beszélni, ha a gyermek érti is a szó jelentését, ha

képes a szó hangsorát egy valós dologhoz, tárgyhoz rendelni. Az óvodás szereti a

meséket, mondókákat, még inkább a mesék, mondókák ismétlődéseit, visszatérő

elemeit, rímeit, ezek is jó alkalmat adnak egy-egy szó hangzásának és jelentésének

megjegyzésére. A képről való mesélés, mondatok alkotása megfelelő előkészítést

jelenthet az olvasás tanításához. Jó módszer a szókincs fejlesztésére mind óvodás,

mind iskoláskorban is a tematikus szógyűjtés, a szómagyarázat. A megfelelő nyelvi

közeg az, ahol a gyermekkel beszélgetnek, ahol elég mesét, mondókát hallgathat,

ahol megtanítják a könyvek szeretetére, ahol verbális-képi játékokat játszhat. Ez

teremtheti meg egy gazdag szókincstár alapjait. Nagyon fontos, hogy a gyermek

magyarázatot kapjon a szavak jelentésére, mert saját szubjektív értelmezései

félelmet, bizonytalanságot kelthetnek benne. (Megijed például a vadidegen szó

hallatán, mert azt hiszi, hogy valami agresszív emberről van szó.) A gyermek

szókincse gyakorlatilag 5-6 évesen olyan, mint a felnőtté. Iskoláskorban ez már

inkább csak árnyalatokkal gazdagodik.

Felnőttek körében is riasztó a szegényes szókincs, a nyelvi igénytelenség. A

szókincsfejlesztés tehát kiemelt feladat.

SzövegértésA szöveg a beszéd, illetve írás legnagyobb, jelentéssel bíró egysége. Építőkövei

a hang, illetve betű, a szó, a szószerkezet, a mondat. Az értés egy gondolkodási

folyamat: az érzéki úton észlelt dolgot az agy feldolgozza, a meglévő tapasztalatok

alapján elemzi, beépíti a tanult sémákba. A szöveg befogadóját akkor nevezhetjük a

szöveg értőjének, ha ismeri a nyelvet, a beszédhelyzetet, szövegkörnyezetet, érti az

egyes elemek (szavak) pontos jelentését, tisztában van a grammatikai, szemantikai

összefüggésekkel. Egy szöveg szerkezete nagyon bonyolult, megértése komplex

gondolkodási folyamatot igényel. A szövegértés készsége folyamatosan fejlődik,

szintjei:

1. szó szerinti értés,

2. értelmező megértés,

3. kritikai megértés,

4. kreatív megértés.

A szintek nem köthetőek életkorokhoz, inkább egyfajta intellektuális fejlődés

állomásait jelenthetik. A szövegértést érzelmi tényezők is befolyásolják. A

szövegértés készsége szorosan összefügg az olvasási készséggel és a

beszédértéssel. A 3-4 éves gyermek szimbólumokban gondolkodik, képzeletében

élnek a szavak. Érti az ellentéteket, a főnevek mellett megjelennek a melléknevek is.

Logikája még fejletlen, nem látja át a szó- és mondatszerkezeteket. A nyelvi

tartalmaknak még erős érzelmi töltése van. A 6-7 éves gyermeknél is megvan még

az emocionális tényező, de már racionális-logikai úton értelmezi a szövegeket. Az

iskoláskorban fokozatosan fejlődik az olvasáskészség és az íráskészség, a

helyesírási készség, a beszélt és írott szöveg egyre differenciáltabb megértése (ért,

még nem értelmez). Az elsős-másodikos gyerek elmeséli a szöveg tartalmát, érzelmi

színezettel, sőt erkölcsi ítéletet is alkot. A 9-10 éves logikailag átlátja a fő

gondolatmenetet (témát), az ok-okozati összefüggéseket.

Láthatjuk, hogy milyen árnyalt, összetett folyamat a szövegértés, ennek

megalapozását korán el kell kezdeni. Már óvodáskorban érdemes fejleszteni a

szókincset, a beszédértést. Fontos a helyes minta adása, például az egyszerű,

egyenes szórendű mondatok alkalmasak a nyelvi, szövegalkotó kreativitás

fejlesztésére.

ÍráskészségAz írás a nyelvi információk papíron rögzített formája, az íráskészség pedig

egy alapvető nyelvi készség, amely összefügg az olvasási- és a helyesírási

készséggel. Az írásmű elemei a betű, szó és a mondat. Az írás akkor nevezhető

kiforrottnak, ha folyamatos és automatikus.

A betűket gyakorló elsős gyermek ákombákomjától göröngyös az út a szövegalkotó,

igényes fogalmazásig.

Az írás tanulásának előfeltételei: biztos szem-és kézkoordináció, a finommozgások

rutinja, mindezek az iskolaérett gyermekek többségénél adottak. Az írás elsajátítása

során pedig lényeges a betű-hang megfelelések ismerete, a stabil betűismeret, a

helyesírás készsége. (A későbbiekben, a szabad fogalmazások alkotásakor már

szükséges az írott szövegmű nyelvi, szemantikai összefüggéseinek ismerete is.)

Már az óvodáskorban érdemes el kezdeni a fejlesztést. A rajzolás, a manuális

tevékenységek hozzájárulhatnak a finom mozgások stabilizálásához. (Az elsősök még

hamar elfáradnak, mert az ujjperecek csontosodása csak 11-12 éves korra fejeződik

be.) A hangleválasztás képességét, a betűismeretet fejlesztő játékos gyakorlatok

hatékony segítséget adhatnak az írástanulás előkészítésében.

OlvasásAz olvasás egy komplex készség, több alapképességet igényel. Feltételei:

betűfelismerő rutin, szórutin, valamint a szójelentés ismerete. Csak az tud

olvasni, aki érti a szavak tartalmát, a szóforma felismerése csak mechanikus

tevékenység. A betűk felismerésétől hosszú az út az értelmező szövegértésig. Az

olvasás tanítása csak az írás és a helyesírás tanításával együtt képzelhető el. A

szavak, mondatok írott képének jelentése fokozatosan bomlik ki, gazdagodik az

íráskészség és helyesírási készség fejlődésével. A forma mögötti tartalom, a

gondolatok egyre mélyebb rétegeinek felfedezése motiváló tényező az olvasó

gyermek számára.

Az óvodáskorban kiváló előkészítés lehet a képsorról meséltetés. Érdemes

megkedveltetni a gyerekekkel a betűket, betűformákat, könyveket. Az iskolába

kerülő gyermekek nagy része már rendelkezik megfelelő képességekkel ahhoz, hogy

meg tanuljon olvasni. Fontos a jó térészlelés, irányérzék, hogy ne keverjék össze a

betűk hasonló formáit (b-p). Lényeges a biztos hangleválasztás, hangdifferenciálás

képessége. Ezeket is ajánlatos az óvodában játékos formában fejleszteni.

1. osztály: Megtanulják a jelrendszert (betű-hang).

2. osztály: Folyamatos, gördülékeny olvasás elsajátítása.

3. osztály: Helyes tagolás elsajátítása, értelmező olvasás.

4. osztály: Törekvés a kifejező olvasásra.

SzórutinA szó az emberi nyelv legkisebb értelmes, jelentéssel bíró egysége. Hangokból

illetve betűkből építkezik, szószerkezeteket és mondatokat hoz létre. A rutin azt

jelenti, hogy valaki automatikusan, a tapasztalatok emlékeire hagyatkozva képes

valamely fizikai illetve szellemi tevékenységre. A szórutin tehát az, ha automatikusan

felismerünk egy szót. Ennek elérése hosszadalmas folyamat. A szórutin összefügg a

betűfelismerő rutinnal és az olvasási készséggel. Az olvasás egy összetett

tevékenység, egyik fontos része a szó felismerése. A felismerés két mozzanatból áll,

látás útján észleljük a szó betűkből álló formáját, tudatunk az előzetes információk

alapján ráismer, a formához tartalmat rendel. Ha valaki pusztán összefűzi a betűket,

de nem érti, az még nem olvas. Csak az olvas igazán, aki tudja, mit jelent egy

betűhalmaz. Az olvasástanítás két gyökeresen eltérő formája a szóalak-felismerő, és

a fonológiai olvasás. Utóbbi célravezetőbbnek és eredményesebbnek bizonyult, mivel

a hangokra bontás révén stabilabb a kisdiákok hangfelismerése, szóelemző

képessége. A szórutin megalapozását jelenthetik a szó-kép játékok (szóalak

párosítása képpel), valamint a betűkereső feladatok.

Az ábra a valóság egy részének síkbeli ábrázolása.

Az ábra lehet:

Valóságos vagy elképzelt dolgok többnyire valószerű ábrázolása, például kép,

festmény, grafika, fotó, reprodukció. Születésüket gyakran egy alkotó fantáziájának

köszönhetik, de szolgálhatnak valamilyen konkrét célt is, könyvekben,

tankönyvekben illusztrációként kísérhetnek valamilyen szöveget.

A valóság egy nehezen megragadható részének sematizált (nagyított, kicsinyített,

modellizált) ábrái, például a világegyetemet, vagy egy molekulaszerkezetet ábrázoló

képek.

Nemzetközi egyezményes, mondatértékű ábrák, például a kórházak keresztjelzése.

Mai, vizuális információkkal teli világunkban fontos az ábrák felismerése, a jelek

jelentésének pontos megértése, az absztrakt jelek és konkrét dolgok közti kapcsolat

felismerése. Az ábrázolt valóságelemek megértéséhez, a sematizált ábrák

értelmezéséhez több képesség működésére van szükség. Fontos a képzetek szintjén

történő fogalmi gondolkodás, az elvonatkoztatás képessége, alapos

megfigyelőképesség, a vizuális információk megfelelő feldolgozása. Az ábraolvasás

körébe tartozik a formalátás, színlátás, méretlátás, térlátás, szerkezetlátás. Ennek

megfelelően beszélhetünk forma, szín, méret, szerkezet, tér ábrázolásáról. Mindezek

szorosan kapcsolhatóak a vizuális figyelemhez és az észleléshez.

MennyiségfogalomA mennyiség azt fejezi ki, hogy valamely dologból szám szerint mennyi van. A

mennyiség tehát szorosan kapcsolódik a szám fogalmával. A mennyiségeket számok

és mértékegységek fejezik ki, pL. 2 kg cukor, 1 liter tej.

Mind a számfogalom, mind a mennyiségfogalom állandósága lassan alakul ki a

gyermekeknél. A mennyiség állandóságáról akkor lehet beszélni, ha maga a

mennyiség változatlan, állandó tényezőként jelenik meg a gyerek tudatában.

Érthetőbben: ha a mennyiség minden helyzetben és elrendezésben ugyanaz.

A 3-4 éves gyermek: elszámlál valameddig, de a szám itt még csak egy szó,

nem fejez ki mennyiséget. A 7 éves gyermek képes fogalmakban gondolkodni,

megérti, hogy hat gyöngy bármilyen helyzetben, elrendezésben hat marad. A fogalmi

látásmód tehát kialakítja benne a szám, a mennyiség állandóságának fogalmát.

Az iskolába lépés előtt ajánlott a számok, mennyiségek pontos megértését

célzó játékok kipróbálása.