Jankovics Marcell

KALENDÁRIUM

Csokonai Kiadó

A könyv megjelenését támogattaa Magyar Könyv Alapítványés a Nemzeti Kulturális Alap

© Csokonai Kiadó, 1997© Jankovics Marcell

Bővített és átdolgozott kiadás

A könyvet tervezte:Sulyok Zsuzsanna,

Sulyok Géza

Címlapfotók:Oláh Tibor

Az illusztrációkat rajzolta:Jankovics Marcell,

Sulyok Géza,

valamint:Csömör Lajos (178.n.).Nagy András (129.O.),

és a Nyíregyházi Művéí,zeii Szakközépiskola tanulói:Bujdosó Mária (230.0.), Kas/a Julianna (315.o.),

Laboncz F-dina (160.o.), Novak Tímea (71.o.),Miklós Tamás (M.o,), Mosolygó Veronika (65.o.),

Lars Ivar Ringbom (belső címoldal)Roszik Tünde (337.0.), Szemrák Valéria (142.O.),

Szilágyi Viktória (92.o.)

HU ISBN 963 260 1122

Csokonai KiadóFelelős kiadó: Mazsu János igazgató

Nyomdai munkák: Alföldi Nyomda Rt.Felelős vezető:

György Géza vezérigazgató

TARTALOM

ELŐSZÓ

JANUÁRlanus (január 1.)Az új esztendő küszöbén (január lÚjév (január 1.)Saint Cochon m ár ti rom s ágaJézus szent neve (január 2.)Párizs védőszentje (január 3.)Oszlopszentek (január 5.)Vízkereszt (január 6.)Háromkirályok (január 6.)A betlehemi csillag (január 6.)FarsangAz ördögRemeték (január 15., január 17.)Piroska és a farkas (január 18.)„Csicseri borsó, bab, lencse"

(január 20.)A halál nyilai (január 20.)„Agnalia volt ez az ünnep"

(január 21.)„...Kanta..."

(január 21/22-február 18/19.)Juno

(január 21/22-február 18/19.)Uránusz

(január 21/22-február 18/19.)A vincellérek szentje (január 22.)Mária mcnycgzőjc (január 23.)„Pál fordula fényességben"

(január 25.)

FEBRUÁRÉszak Junója (február 1.)

151617182022252728293133343638

4042

43

44

46

474850

50

5253

Gyertyaszentelő (február 2.) 54Mackó űr (február 2.) 55Hús, ég veled! 57„Volt egyszer egy ember, szakállavolt kender" (február 3.) 60„A király meghalt, éljen a király!" 62Édes anyatej (február 5.) 64Dorottya, avagy a farsang dámája

(február ó.) 67Egy Apollóimak szentelt keresztény

vértanú (február 9.) 68Erőt, egészséget! (február 14.) 68„...Halakkal"

(február 19/20-március 20/21.) 70Neptunusz

(február 19/20-mártius 20/21.) 72„Nagytátos" 72A mennyország kapusa (február 22.) 73Jégtörő Mátyás (február 24.) 76„Bolond likból bolond szél fű" 77

MÁRCIUS 79A „negyvenes" szám (március 10.) 80A tengeri sziklák rabja (március 12.) 82Szent Patrik purgatóriuma

(március 17.) 84Az ács (március 19.) 85Kikelet (március 21.) 87„Kos,..."

(március 21/22-április 20/21.) 88Minerva

(március 21/22-április 20/21.) 91Mars (március 21/22-április 20/21.) 93„Zsákban hozza a meleget" 95„Üdvözlégy Mária!" (március 24.) 96

„S én csüggtem ajkán ...szótlanul.., Mint a gyümölcsa fán..." (március 25.) 97

A pálma 99Kicevice, villő! 101Tiszteletes Edény 102A keserű pohár 103„Vasszögekkel veretéi" 105„Alászálla a poklokra..." 107Föltámadás 108Húsvét 111Akiben két pogány istent is

megszenteltek (március 30.) 115

ÁPRILIS 114„Április, bolond, aki járja is"

(április 1.) 115A vezeklő Venus (április 2.) • 115A méh (április 4.) 116„...Bika,..."

(április 21/22-május 21.) 119Vénusz (április 21/22-május 21.) 121„Ó, Mária, tenger Csillaga!" 722A tojás 124Mit tojik a húsvéti nyuszi? 127A sárkányölő (április 24.) 131„Márk jó zöld búzával" (április 25.) 137

MÁJUS 138„Itt van május elseje..."

(május 1.) 139heveles Fülöp, jakabfa (május 1.) 140Áldó zócsü tör tök 142A Szentkereszt megtalálása

(május 3.) 144Virágos „negyven" napok

(május 4.) 145Olajban főtt Szent János

(május 6.) 146Szent Mihály és a bika

(május 8.) 147„Áldott szép Pünkösdnek

gyönyörű ideje" 148

Pünkösdirózsa 152Fagyosszentek (május 12,13,14.) 153Nepomucénus (május 16.) 153„...Kettős,..."

(május 21/23-június 21/22.) 155Apolló

(május 21/23-júmus 21/22.) 158Merkúr (május 21/23~júnias 21/22.) 160„...vidám hajnal pirult az orrán"

(május 25.) 163„Ó, dicsőséges Szent Jobb Kéz,.."

(május 30.) 164

JÚNIUS 166„Mária, Aranyház!" 167„Ess eső, ess eső!" (június 8.) 168Majd Szent Antal megsegít

(június 13.) 169Szvantovít (június 15.) 170Delel a nyár (június 21.) 272„...Rák..."

(június 22/23-július 22/23.) 173Szamár 175Hold (június 22/23-július 22/23.) 177Szent Iván tüze (június 24.) 180„Mennyeknek megnyílt kapuja"

(június 4.) 183„Csillagok között fényességes csillag"

(június 27.) 184„Péter és Pál, (tudjuk) nyárban..."

(június 29.) 189

JÚLIUS 191Sarlós Boldogasszony {július 2.) 193Tizennégyen vannak (július 12.) 194„Drágalátos Gyöngy..." (július 13.) 195„Az Illés szekerén" (július 20.) 197Bűnbánó Magdolna (július 22.) 198„...az Oroszlán..."

(július 23/24-auguszt'iis 23.) 200Nap (július 23/24-augusztus 23.) 201Santiago! Santiago! (július 25.) 204„Csillagom, révészem!" (július 25.) 206

„Anna örök" (július 26.) 212Kiköpött oroszlán (július 27.) 214Hétalvók (július 27.) 216

AUGUSZTUS 218Lúg bilincsei (augusztus 1.) 219A vasárnap szentje (augusztus 4.) 221Urunk színeváltozása

(augusztus 6.) 223Donnerwcttcr! (augusztus 7.) 224Tüzes rostclyon (augusztus 10.) 225Nagyboldogasszony (augusztus 15.) 226Akiről a Rókus-kórház a nevet kapta

(augsztus 16.) 228Szent Korona (augusztus 20.) 229„...szép arató Szűz,..."

(augusztus23/25-szeptember 23.) 231Ceres (augusztus 24'-szeptember 23.) 233Abőrtelen (augusztus 24.) 236Nyakavágta szentek (augusztus 29.) 238

SZEPTEMBER 240Vadak védőpajzsa (szeptember 1.) 241Kisasszony napja (szeptember 8.) 242Bőségszaru 244A Szentkereszt fölmagasztálasa

(szeptember 14.) 245A vámos (szeptember 21.) 246Sötétülő napok (szeptember 22.) 247Koré már ti rko rónával

(szeptember 23.) 248„Őszbe csavarodott a természet feje,"

(szeptember 23.) 249„...Mérleg..."

(szeptember 24-október 23/24.) 250Vulcanus

(szeptember 24-október 23/24.) 252Az igazságszerető szűz

(szeptember 26.) 254Pénztelenek (szeptember 27.) 255Az utolsó ítélet angyala 256

(szeptember 29.) 260A tanító, az oroszlán meg a szamár

(szeptember 30.) 260

OKTÓBER 262„Isten szegénykéje" (október 4.) 263A lélek mérlegén (október 6.) 264Mártírszürct (október 9.) 264Bacchus 265A „kelyhes" pápa (október 14.) 268Az orvos (október 18.) 269„Pásztorok, pásztorok..."

(október 20.) 269Kis Medve, szűz és vértanú

(október 21.) 270Angyaldoktor (október 24.) 271„...után Ollós,..."

(október 24/25-november 22.) 272„Ama regi kígyó" 275Plútó (október 24/25-november 22.) 276Amikor a csatazaj elpihen

(október 26.) 277Simon-Júda (október 28.) 278Fába szorult féreg (október 31.) 279

NOVEMBER 255Mindenszentek (november 1.) 283Halottak napja (november 2.) 285Csodaszarvas 286Hallali, hallali, hallali!

(november 3, 5.) 290S/éttört bilincsek (november 6.) 293Az ég kárpitja meghasad

(november 11.) 295Novemberi rózsa (november 19.) 299Muzsikás Cicellc (november 22.) 301„...Nyilas.,."

(november 23-december 21/22.) 302Artemisz

(november 23-december 21/22.) 304Jupiter

(november 23-december 21/22.) 307Tüzes kerekek (november 25.) 309Szkíták térítője (november 30.) 311

DECEMBER 575Kilóg a lóláb (december 1.) 314

Szűz a toronyban (december 4.) 316Orion apó (december 6.) 318Szeplőtelen fogantatás

(december 8.) 323Szemünk fénye (december 13.) 325Vak sötétben (december 13.} 328A I3-as szám 329Szegény Lázárok (december 17.) 331Az oroszlán tüzet eszik

(december 20.) 332„Befútta az utat EI hó"

(december 2 L) 332Hitetlen Tamás (december 21.) 334„...és Bak..."

(december 22/23-fanuár 20/21.) 336Vesta (december 22/23-

január20/21.) 338Szaturnusz

(december 22/23-január 20/21.) 340Az idő kígyói 342

344345

346

353356

A tudás almája (december 24.)Barlang (december 25.)Karácsony fényei (december 25.)„És helyhczteté őt ajászolba"

(december 25.)Az első mártír (december 26.)A kedvenc tanítvány (december 27.) 358A sas 360Aprószentek (december 28.) 361„Az Úr felkent pásztora"

(december 29.) 364Búcsú az ócsztendotől

(december 31.) 366

A BIBLIAI FORRÁSOKCÍMEINEK RÖVIDÍTÉSEI 370

VÁLOGATOTT FORRÁSMUNKÁK 371

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 374

8

ELŐSZÓ

Nem nehéz belátni, hogy a naptár azégi mozgások megfigyelésén alapszik, azégi rend tükre. Az égi rend viszont eleinkszámára még nem is oly rég az isteni Tör-vényt jelentette. Ebből következően anaptár szerepe, jelentősége lényegesennagyobb volt hajdanán, mint ma. Túlzásnélkül tekinthetjük a korai társadalmi fej-lődés egyik el nem hanyagolható fel-tételének. Nem véletlen, hogy mindennagy ókori civilizáció vallása alapvetőenégitest-kultusz volt, és meglepően pontosnaptárral is rendelkezett. Az égitestek-nek, mindenekelőtt a Napnak és a Hold-nak a tisztelete egyfelől annak a felisme-résnek tulajdonítható, hogy „ők" szabjákmeg számunkra a létezés kereteit és felté-teleit: az évszakok körforgását, a növé-nyek sarjadzásának, az állatok vándor-lásának időpontját, másfelől az ebből fa-kadó igénynek, hogy kiismerjük az égiek„rendelkezéseit", és ha megváltoztatnimár nem is tudjuk őket, legalább élni tud-junk velük. Egy példával megvilágítva amondottakat, a „sötét" középkorban afelvilágosult „tudományosság" fároszai azarab matematikusok és csillagászok vol-tak. (A naptárkészítés alapja is e két tudo-mány. A tudomány persze akkor mást je-lentett, mint ma; az, amit mi tudományosgondolkodásnak nevezünk, még kétszázesztendős múltra sem tekinthet vissza.)Ám csillagászatuk fejlettségét - bármilykiábrándítóan hangzik is - elsősorbaniszlám előtti „csillagvallásuknak" köszön-

hették; uralkodó kultuszuk a naptárszer-vcző égitestek tiszteletét jelentette, ese-tükben első helyen a Holdét.

A csillagvallásból fejlődött ki idővel acsillagászat (asztronómia), s ebből vált kia legújabb korban a csillagjóslás (asztro-lógia). Tehát az ókor, a középkor, de mégaz újkor csillagászainak tudományát isátitatták a csillagvallás maradványai, sennek csak elenyésző része volt a csilla-gokból jóslás „tudománya". A csillaghitma asztrologikusnak nevezhető szimbó-lumvilága eleink műveltségét mindenízében áthatotta, így a naptárkészítésbenis óriási szerepet kapott.

Eredeti és máig alapvető célja szerinta naptár az emberi lét és munka ritmusátirányítja a természet szabályszerű válto-zásaihoz igazodva, az utóbbit meghatá-rozó csillagászati jelenségek mennél pon-tosabb mérésével és a különböző perió-dusa időtartamok, nap, hét, hónap, évegyeztetésével. A naptár keltezi életünkeseményeit, és vele számítjuk az időt.Mind a keltezés - egy bizonyos eseménymeghatározása az időben ~, mind az idő-számítás - a megtörtént események sorbarendezése az időfolyamaton belül - törté-nelmi kategória, de a naptár eredendőennem az, hiszen természeti, égi jelensé-geket rögzít.

Az archaikus (és a zárt paraszti) társa-dalmak emberének nincs tudományos ér-telemben vett történelmi tudata. Nem ér-zi szükségét annak, hogy az események

9

ELŐSZÓ

időpontját hosszú távon számon tartsa. Amúltban történteket, ha fontosak a szá-mára, mitológiájába építi be. Nincs maiértelemben vett időszámítása, ami nemjelenti azt, hogy ugyanakkor ne lennenaptára. Az időszámítás (és keltezés), va-lamint a naptár más és más időfogalomraépül. Az időszámítás alapja az a felisme-rés, hogy az idő megfordíthatatlan, egy-irányú folyamat. A naptár alapja viszontaz égitestek különböző időtartamú, örö-kös(nektűnő)kö7/orgá5a. A földművesnekés azoknak, akiket táplál, az életben ma-radása múlik azon, hogy jövőre is a meg-felelő időben vesse el a magot, a szokottidőben érkezzék meg az áradás vagy azeső, vagyis évről évre minden a naptárszerint ismétlődjék. A történelem - ha ép-pen át nem gázol rajta - többnyire hi-degen hagyja, illetve a történelemtől isazt várja, hogy ne téljen el a megszokot-tól, érvényesüljön a természet rendje: aváltozékony, múló időével szemben azörök visszatérésé. És mert a naptárbanérvényesülő periodikus időt az istenkéntmegszemélyesített égitesteknek rendeltealá, és a naptári rendet isteni törvény-ként, mítoszok és rítusok formájában élteát, ezért saját történelmét is archetipi-zálta, mitológiájához igazította, abba fog-lalta mindazt, amit fontosnak tartott. Eb-ben az értelemben a mi történelmi idő-számításunkkal szemben az Övé mitikusidőszámítás.

A történelem iránti érdeklődés és atörténelmi időszámítás igénye azonbanmár a civilizáció kezdeteitől él az ember-ben. Olyan naptár, amelyen nem hagyottnyomot a történelem, csak elméletbenlétezik. A zsidó naptár sarokpontjainaktekinthető főbb ünnepek helyét példáula Nap és a Hold járása, valamint a Közel-Kelet éghajlata által szabályozott mező-

gazdasági tevékenység határozta meg.Mégis ezeket az ünnepeket már a mózesitörvények történelmi sorsfordulókról va-ló megemlékezésként iktatták a naptárba.Hasonlóképpen az ókori Róma főbb ün-nepeit az egykorú hagyomány történelmieseményekhez köti, naptárának megalko-tását néhány mitikus-tör te ne írni szemé-lyiségnek tulajdonítja. Az alaposabb vizs-gálat ezzel szemben azt tanúsítja, hogy arómai ünnepeket is az örök körforgás sza-bályozta földművelés hívta életre, méghaa keletkezésükről szóló elbeszélések éspéldázatok hitelesnek látszó történelmikeretben jelennek is meg. A civilizációfejlődésével a naptári ünneprend egyrehistorizáltabbá lett; a mindenkori hata-lom felismerte, hogy az egyén léténekkeretet szabó naptárt a saját szolgálatábaállíthatja, aminek hitelesítésére valóságosmitikus történetírás alakult ki. Jó példájaennek a keresztény naptár, amelynek ün-nepei hit- és egyháztörténet.! szempont-ból igen jelentős eseményekről emlékez-nek meg, de ezeknek az ünnepeknekmintái, előzményei csekély kivétellelmegtalálhatók Európa és a Közcl-Kclctősi parasztkalendáriumaiban, mint az évidő- és égitest-istenségek által jelzett ha-tárnapjai.

Az ősi pogány naptárhoz való igazo-dás az egyetemességre törekvő egyházrészéről tudatos és ésszerű cselekedetvolt. „Érett megfontolás után elhatározás-rajutottam az angolok ügyében, - írta I.(Nagy Szent) Gergely pápa egy angliaimisszionáriusnak a VI-VII. század fordu-lóján - nevezetesen, hogy abban az or-szágban a pogány bálványok templomaitnem szabad lerombolni; csak a bennüklévő bálványok pusztuljanak. Készíttessékszentelt víz, és a mondott templomokhintessenek meg vele, emeltessenek ben-

ELŐSZŐ

nük oltárok, és kerüljön számukra erek-lye. Mert ha azok a templomok jól van-nak megépítve, az a kívánatos, hogy azördögök imádásáról az igaz Isten szol-gálatára alakíttassanak át; hogy a nép,látván, hogy templomai nem romboltat-nak le, eltávolíthassa szívéből a tévhitet,és megismervén és imádván az igaz Is-tent, annál otthonosabban érezhesse ma-gát azokon a helyeken, amelyekhez hoz-zászokott... Mert nem kétséges, hogy le-hetetlen egy csapásra kitörölni megátal-kodott fejükből minden dolgot; mert akia legmagasabb helyekre igyekszik feljut-ni, fokról fokra, lépésről lépésre halad, snem öles ugrásokkal".

Ahogy ilyenkor lenni szokott, az egy-házfők és hittérítők gyakran átestek a lótúlsó oldalára. Kényelemből és a gyorssiker reményében még a bálványokat semtörték mindig Össze, hanem sietve „meg-keresztelték", és elhelyezték őket a szen-tek sorában. Ez a bánásmód magától ér-tetődően az ünnepnapokra és égi véd-nökeikre is kiterjedt, hiszen a pogánytemplomok voltak az ünnepek színterei,a bálványok pedig az istenek képmásai.Ez szükségszerűen a keresztény tanítás„visszamitologizálásával" járt, és segítettelevenen tartani az antik csillaghitet. Efolyamat már akkor elkezdődött, amikoraz apostolok Júdea határain túli térítő-utakra mentek. A gyarapodó „tudomá-nyos" ismeretek, a tovább burjánzó szo-kások és hiedelmek is rendre beépültek akalendárium-szimbolikába, és a reformá-cióig egyetemes egyház egy igaz tanításá-nak, a legfontosabb tudnivalóknak „egy-szer s mindenkorra" kioperálhatatlan ré-szévé lettek. Hogy ez mennyire így van,mutatja az 1968. évi II. vatikáni zsinatidevágó határozatainak felemássága. Ez agyülekezet azt vállalta magára, hogy az

egyház szentjeinek sorait és a naptáratmegtisztítja mindazoktól, akiknek nincstörténelmi hitele. Az eredmény igencsakkétséges. Néhány kevésbé népszerű le-gendás szenttől sikerült ugyan megsza-badulni, de a bíboros atyáknak be kellettlátníok, hozhat bármilyen döntést is azsinat, az nem old meg semmit, hiszenszámos hamis szent kultusza, mint pl. a„Mikulásé", rég elszakadt a vallásos tisz-telettől, és világi életünk természetesrésze lett. És ez Egy van jól, nélkülük bi-zony sokkal szegényebbek lennénk.

Mindazonáltal a naptár nem megkö-vült, hanem eleven rendszer, mely folytonalakul, változik, megfelelve a társadalomés az ideológia mindenkori elvárásainak.Az emberiség ma sem egy és ugyanazonnaptárhoz igazodik. Még Európán belülsem. Hiába a közös múlt, szinte orszá-gonként más és más naptár van haszná-latban. Mások az egyházi és történelmihagyományaink, máskorra esnek nemzetiés állami ünnepeink. Augusztus 20. pl.1083 óta államalapító Szent István kirá-lyunkemlékünnepe. 1948. augusztus 20-án azonban Rákosi Mátyás a kolhozosí-tásról szóló, programadó ünnepi beszé-dében már az Új kenyér ünnepének nevezi.Ezzel akart „egy csapásra kettőt ütni aklerikális reakción"; megfosztani az au-gusztus 15-i Nagyboldogasszony napjátmezőgazdaságijellegétől - az aratás be-fejezése az ünnep vallásos rituáléját isáthatotta -, s ugyanezt a tartalmat az Ist-ván-napnak kölcsönözve, annak vallásos-nemzeti történelmi jelentőségét elhalvá-nyítani. Egy évvel később az immár telj-hatalmú kommunista kormányzat a régi-új mezőgazdasági funkció („új kenyér")mellé új történelmi szerepet is adott au-gusztus 20-ának. A két nappal korábbanelfogadtatott új alkotmány ünnepévé tette,

11

ELŐSZÓ

amivel e napot - a „megszüntetve meg-őrizni" elv szellemében - kis híján vallási-nemzeti, vagyis történelmijelentőségétőlis megfosztotta. (Történelmi tapasztala-taikon okulva a kommunistáknak voltannyi eszük, hogy a „kontinuitásra" hivat-kozzanak, és magukat mint alkotmányo-zókat az államalapító szent király örökö-seiként állítsák be.) Mindez persze magyarügy volt és az is maradt. Miért lenne má-sutt e nap bármely okból ünnep? Mégahol megemlékeznek is a magyarok Istvánkirályáról, nem ezen a napon teszik, ha-nem augusztus 16-án, mivel augusztus 20-a az egyetemes kalendáriumban Clair-veaux-i Szent Bernátnak van fenntartva.

Mi minden van egy-egy névnapi dá-tum mögött! Csillagászati adatok, termé-szeti, időjárási jelenségek, az időszakrajellemző mezőgazdasági tennivalók, ün-nepi szokások, jelképes cselekedetek éstilalmak, babonák, szólások, tréfák, játé-kok, legendás történetek: szentek élettör-ténetei meg pogány istenek mítoszai. Ésmindez a dátumot, annak naptári jelen-tőségét magyarázta. A katolikus szenteknévünnepét pl. rendszerint vélt vagy va-lódi haláluk napjára tette az egyház. Enap a hitbéli felfogás szerint egyúttal azelhunyt „mennybéli születésnapja" volt.A szentek legendái, attribútumai, egészkultuszuk éppen ünnepnapjuk dátumá-ból magyarázhatók meg, amennyiben„születésnapjukra" utaló asztrológiai jel-képek veszik őket körül. (Az. olvasó bizo-nyára tudja, hogy a születésnap ismereteelengedhetetlen a horoszkóp elkészítésé-hez.) Nos, egy-egy híres és népszerű, ámsosemvolt szent élete (legendája, attri-bútuma, kultusza} az eszmei mondani-való mellett az adott időpont horoszkóp-ját is tartalmazza, amiből a kortárs szá-mos, napra vonatkozó tudnivalót hámoz-

hatott ki. Ez a képes beszéd abban az idő-ben nem a beavatott kevesek titkos nyelvevolt, értette mindenki. Ez nyilvánult mega nép hétköznapi tennivalóiban és ünne-peiben, játékaiban, tréfáiban és meséi-ben, ezen a nyelven prédikált a pap, ígyíródott a szerelmeslevél, ebben a szel-lemben épültek a katedrálisok, s készül-tek a falaikat borító festmények, errekomponálódtak a zeneművek és formá-lódtak a táncok. Mindezen dolgok mö-gött egységes világkép állt: egy alapjai-ban ősrégi, s a kereszténység által eltöröl-ni szándékozott, de az egyház kezdetiengedékenysége, a néphittel szembenitehetetlensége réven, ha csonka-bonkánis, megőrződött szellemiség, mely elő-deink életének szellemi, ideológiai tá-maszául, talpkövéül szolgált.

Ez a könyv csak válogatást adhat az évnapjaihoz fűződő jelképek mérhetetlensokaságából. Az anyag nagysága, isme-reteim szűkössége és a terjedelem szabtakorlátok miatt nem törekedhettem a tel-jességre, Nem fordítottam nagyobb fi-gyelmet azoknak a népeknek a naptára-ira, amelyeknek hatása a miénkre elenyé-sző volt, legfeljebb csak kínálkozó párhu-zam esetén idézem fel őket. Szándékosanmellőztem azoknak a szenteknek a név-ünnepeit, akik történelmi személyiség-ként és nem jelképes alakként lettek hal-hatatlanok, így a korai egyházatyákat,tudós egyházdoktorokat, nagy pápákat éshitszónokokat, vagy éppen a közelebbimúlt szentjeit, akik körül n?. idő, a gon-dolkodásmód változása miatt már nemalakulhatott ki figyelemre méltó szim-bólumkor. Néhány középkori szent vi-szont, noha történelmi személy volt,megtalálható e könyvben, mivel közsze-replésénél fogva rendkívüli népszerűség-re tett szert, s ezért szinte mitológiai alak-

l

ELŐSZÓ

ka vált, akihez naptári jelképek tucatja ünnepi időszakot (1. Anyák napja, Nem-tapad. Kihagytam azokat a naptári ünne- zetközi Fásítási hónap), amelyek hagyó-pekel, amelyek rendszerint a legújabb kő- rnány nélküliek és túlságosan újak, ezértri történelem egy-egy nevezetesebb ese- jelképi világuk még nagyon kezdetleges,menyéről emlékeznek meg, továbbá mind- s alighanem az is marad, vagy elenyészikazon hazai és nemzetközi emléknapot, idővel.

JANUÁR

Hónapnevcink latin eredetűek. Ró-mai hagyomány szerint a hónapoknak -márciustól decemberig - a városalapítóRomulus király adott volna első ízben ne-vet. Ez az első római naptár valójábanempirikus parasztkalendárium lehetett,amely csak a mezei munkák szempont-jából számba vehető 10 hónapot vette fi-gyelembe. A fennmaradó téli holt időt -a földművelés planetáris urának, Szatur-nusznak a hatalma alá cső Bak és Vízöntőhavát - az i.e. 700 körüli naptárreformidején iktatták be az új 12 hónapos hold-naptárba lanuarius és Februarius néven,lanuarius hónap névadója lanus, a kezdetés a vég istene volt, neki tulajdonítható,hogy a korábbi márciusi, majd szeptem-beri évkezdés helyett a rómaiak utóbbjanuár l-jén kezdték az évet.

Az év első hónapját a csillagászati évmegfelelő hónapneve után régcnte Vízön-tő havának is nevezték. A csillagászati hó-napok a napév fordulópontjaihoz igazod-va a naptári hónapok utolsó dekádjábankezdődnek: a tulajdonképpeni Vízöntőhava január 21-én vagy 22-én. A régi idő-számítás természetesen az évkezdetet iscsillagászati fordulóponthoz, esetünkbena téli napfordulóhoz igazította.

A latin hónapnevek a latin nyelvű írás-beliségnek köszönhetően az első írásosemlékekkel együtt tűnnek fel nálunk, dea XV századtól már magyar hónapnevek-kel is találkozunk, amelyeket egészen aközelmúltig különösen a magyar nyelvű

levelek keltezésénél használtak szívesen.Január régi magyar neve Boldogasszonyhava volt. Mivel mind a 12 hónap a maganevezetes szentjéről, ünnepi időszakárólnyerte magyar nevét, ez az elnevezés nemtűnik találónak: a keresztény Istenszülő,aki eleink „pogány" anyaistcnnőjénekörökébe lépve, annak nevét (Boldog-asszony] is örökül kapta e név és Márialatin epitheton ornansának (beata) jelen-tésbeli megfelelése okán (beata = „áldott",„bő", „boldog"), számos ünnepet mond-hat a magáénak az év majd minden hő-napjában. A magyarországi Mária-kul-"tusz ismeretében azonban természetes-nek látszik, hogy eleink az év első hónap-ját neki szentelték, s az elnevezést az atény is értelmezi, hogy a január hónap aSzent Szűz anyai tennivalója (boldogsá-ga!) és a Mária-tisztelet szempontjábólkét fontos dátum, illetve ünnep közé esik:

Jézus születésének, vagyis Mária szülésének(dec. 25.) és Mária tisztulásának (febr. 2.)ünnepe közé. A név keletkezésére vetfényt, hogy boldog szavunk eredetileg „bő-ségest" jelentett, s valóban, akinek voltmit, e hónapban ehetett, ihatott bőséggel(a farsangot és a böjtöt megszemélyesí-tették: a következő Böjtelő hónapot pl.Böjt, a keszeg vénlány); továbbá hogy ahónapok a csillagászati naptárhoz iga-zodva rendszerint az adott hónap harma-dik dckádjába eső ünnepről nyerték ma-gyar nevüket. Ez egyáltalán nem meg-lepő; a jelentős egyházi ünnepek idő-

15

JANUÁR

pontját a Nap járásához (karácsonyi: dec.25-i évkezdéshez) igazították. Január egyet-len, Máriához kötődő ünnepe, Mária el-jegyzése, másként Mária menyegzóje Víz-öntő havának második napjára, január23-ára esik. (Csillagászati „hónapfőre"esőjelcntős Mária-ünnep ezenkívül csakegy van: a március 25-i Gyümölcsoltó Bol-dogasszony napja, amely a középkorbanévkezdő nap is volt.) A hónapnévnek ésaz elnevezés közös alapjául szolgáló ün-nepeknek ókori gyökerei vannak. A Szűz-anya egyik „pogány" előképe kétségte-lenül luno (gör. Héra) volt, az olümposzivallás égi királynéja. Őt tekintették a télinapforduló alkalmával (újjá) született nap-isten szoptatós dajkájának, és (ezért?) azolümposziak közül ő vigyázta a Vízöntőhónapot.

Ha már a hónap elnevezéseit számbavesszük, említsük meg azt is, hogy nyel-vészeink, a reneszánsz humanista SYLVES-TER jÁNOStól kezdve a múlt századi nyelv-újítókig, a hónapnevek profán magya-rosításával is megpróbálkoztak, minde-nekelőtt az esedékes időjárás és a sorosmezei munkákra figyelmezve, de ezekmég oly rövid időre sem honosodtakmeg, mint a francia forradalomnak úgy-szintén erőltetett hónapnevei. Ugyanak-kor a késő-antik kortól nagy népszerű-ségnekörvendő képes naptárakban a hó-napok allegorikus ábrázolásain istenivédnökeik, planéta-patrónusaik mellettegyre gyakrabban bukkannak fel ilyentermészetű jelképekkel, jelvényekkel fel-ruházott alakok. CESARE RIPA olasz „iko-nológus" a XVI-XVII. század fordulóján,Iconologia című, több kiadást megért, min-denekelőtt festők és szobrászok számáraírt nagy sikerű kézikönyvében már rend-szerezi a hónapoknak ilyen, akkoribanszokásos ábrázolásait is. „Előírása sze-

rint" januárt megjeleníthetjük hólepelbeöltözött ifjú képében, aki jobbjában a Víz-öntőjelét tartja, vagy érett férfiúként, aki- a tennivalók illusztrálásaképpen - ol-dalán köszörűkövet, jobbjában metsző-kést tart, baljában más mezőgazdaságiszerszámokat cipel, lábánál pedig a nö-vekvő világosságot jelképező kakas kupo-rog. A tavaszi munkákra való felkészülésmellett a hónap örömeire is buzdíthat aművész, íme ajanuár, amint ifjú kepébenvadászni indul: kezében a kürtje, vállánbot a hazaviendő vadnak, lába körül ku-tyái hancűroznak. De ábrázoltákjanuártfavágóként is, vagy megrakott asztalnállakomázó, víg táncot járó parasztpár ké-pében. (Ma is helyénvalónak tartjuk, hakedvelt falinaptáraink illusztrációi a hó-napok természetéhez igazodnak.)

lanus

Január névadójának, a kétarcú, vagyahogy OVIDIUS nevezi, a „kétalakú" lanus-nak, avagy Janusnak, Róma egyik első éslegrangosabb istenének január l-jé voltaz ünnepe. Neve az ire, „menni" igébőlszármazik, legalábbis CICIÍRO ezt állítja, ésvalószínű jelentése szerint az „átmenet"ura volt. Eredetileg - mondja HAHN IST-VÁN - a fórum mélyedését átszelő patakonvaló átkelés biztonságára vigyázott, majda városba való bemenetnek, a városka-puknak a védelmezőjévé vált. A Janusnév és aianua, „ajtó, kapu" szó egy tőbőlered -, s mivel minden ház bejárata, „kez-dete" a kapu, eredeti szerepkörének ál-talánosításával lett istene minden kez-detnek, így az „év kapujának" is. A ter-mimtsról mered két arca hátra és előre, amúltba és ajövőbe. A latin terminus, „ha-táridő" első jelentése „határkő". Ezen állt

16

AZ ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖliÉN

eredetileg a határőrző Janus kétfejű szob-ra. Terminus, a határvédelcm istene ere-detileg maga Janus lehetett, aki Portunusnéven viszont a kikötők, a tengeri kapukőre volt (latinul portus = „kikötő, rév";poria = „kapu, ajtó").

Egy másik eredeztetés szerint a Janusnév Diana hoídistennő nevének hímne-mű megfelelője (Dianus), és annyit jelent:„fényes, ragyogó". Eszerint J anusban ősiitáliai napistenséget tisztelhetünk. A két-féle származtatás kibékíthető egymással,elvégre Janus a napév kezdetének volt akapuőre. Mi több, két arca kettős nap-isteni szerepkörről árulkodik. Az ókorbanugyanis az évet sok helyütt kettéosztották,a hanyatló és emelkedő Nap, azaz a rövi-dülő és hosszabbodó nappalok féleszten-dejére. A napfordulói fölosztás szerint akét félév június 21-től december 21-ig,illetve december 22-től június 20-ig tart.Janusra tehát úgy is tekinthetünk, mintaki a téli fordulópontról e két félévre vi-gyáz. Erre vall a keresztény naptár is. Akét ős-János szentnek, az evangélistánakés a keresztelőnek ugyanis az egyház anévhasonlóságra építve az év téli és nyári„kapuinak" tőszomszédságában válasz-tott napot (dec. 27.,jún. 24.). A szinkre-tizmusra hajló cgyházdoktorokat hide-gen hagyta, hogy a János név héber ere-detű, és egészen mást jelent.

Az új esztendő küszöbén

Nem Janus volt az első és egyetlenkapubálvány, mely az új esztendő küszö-bén őrködött. A kapu, ajtó, küszöb min-den műveltségben a kezdet, az átmenetkézzelfoghatójelképe volt.

A kőből, fából faragott ajtónállók nemaz eleven kapuőrökct helyettesítették -

Rómát Janus szobrán kívül állig fölfegy-verzett harcosok is védték. A régészetileletek, az építőáldozattal, illetve ajtóval,küszöbbel kapcsolatos népi hiedelmekarról tanúskodnak, hogy dédapáink ko-rában nemcsak hús-vér ellenségtől fél-tette házát az ember, hanem ártó szelle-mektől, hazajáró lelkektől is, akikkelszemben csak a ház saját óvó szellemejelenthetett hathatós védelmet.

Ilyen céllal építhették be az i.e. III-II. századi gallok templomaik ajtókere-tébe legyőzött ellenségeik levágott fejét.(A primitív kultúrákban elterjedt hiede-lem, hogy a megölt ellenség ereje a győz-tes birtokába megy át.) Ezért kellett azismert balladában Kőműves Kelemen-nének meghalnia. Erre „emlékszik" az anépi szólás, mely szerint „új ház áldo-zatot követel".

A holtak, szellemek Őrizte, szellem-járástól óvott ház- és szentélykapuk a túl-világi képzetekben kozmikus méretűvétágultak, a naiv mesékben éppúgy, minta vallásokban (pokol ajtaja, mennyek ka-puja), Istenek, hősök, sámánok, holtak ésszületendő gyermekek lelkei ezeken aképzeletbeli, mitikus szörnyek vigyáztakapukon közlekednek a „világok" (fel-világ, evilág, alvilág) közt jártukban-kel-tükben. Az ókori Egyiptomban pl. a sír-kamra ajtaja, a „magas kapu" Nut isten-nő testnyílásait, azaz az ég, szűkebb érte-lemben a Tejút kapuit jelképezte; a ke-resztény szimbolikában Mária a mennyekkapuja, melyen át Jézus a világra jött.Észak-amerikai és szibériai regékben atúlvilági kapuk helyén nyíló-csukódó szik-lák, meg-meglibbenő sátorfüggönyök,természetfölötti lények őrizte szorosok ésmás hasonlók szerepelnek.

Ezek a mitikus átkelőhelyek azonbannemcsak a lelkek közlekedését szolgálták,

17

JANUÁR

segítségükkel öntötte formába a hajdaniember a Nap és a többi égitest napi, illet-ve éves kőrútjára vonatkozó képzeteit. Azegyiptomi Kapuk könyve beszámol a nap-isten alvilági útjáról , uráli regék elbe-szélik , hogyan kel át madáralakban anapisten az átjárókon egyik évszakból amásikba (hasonló utat hasonló módon járvégig nem egy tündérmese hőse is). Ezeka kapuk és átjárók időben az évszakváltónégy naptári fordulópontot, térben a négyégtáj h^lyétjelölték ki az évkoron. Enneka gondolkodásmódnak eredményekénttájolták a régiek sátraikat, házaikat, sír-jaikat s templomaik szentély-kapu tenge-lyét a Nap járására és az égtájakra vonat-kozó hiedelmek szerint.

Az éves-napos körforgásra utal igenszemléltető módon az az uráli rege, mely-ben a gyermek napistent alvilági kínzóiarra kárhoztatják, hogy az ajtó küszöbealatt fekve szemgödrében tartsa a forgó-ajtó (a világtengely} csapját. (Vő. a küszöbalá ásott gyermekáldozat szokásával.)

Az új esztendő küszöbe nem másutt,mint c mennyei kapuk egyikében talál-ható. Leszámítva a holdnaptárral számo-ló kultúrákat, az évkezdést majdnem min-dig a négy naptári fordulópont valame-lyikéhez igazította az ember. Mi, keresz-tény európaiak a téli napfordulóhoz,mely a precessziónak tulajdoníthatóanhármas „ajtóvá" lett az elmúlt 1700 év-ben. A precesszió azt jelenti, hogy a föld-tengely billegése folytán a nappálya és azégi egyenlítő látszólagos metszéspontjai:a tavaszpont és az őszpont mozognak: 72év alatt l fokot mozdulnak el, kereken 26ezer év alatt pedig körbevándorolnak azÁllatövön. Természetesen a Napnaknemcsak ez a két tartózkodási helye toló-dik el, hanem az egész nappálya, így télinapfordulókori látszólagos helye is végig-

halad a Zodiákuson a mondott idő alatt.Nagyjából a kereszténység államvallássáemelkedése idején lépett a téli napfor-dulókor a Nap a Tejútra, és ez idő tájtmindmáig a Tejúton tartózkodik. (A Tejútitt mintegy 45 foknyi szélességben folyikkeresztül az ekliptikán, ami egyrészt aztjelenti, hogy a Nap körülbelül 45 napalatt „gázol" át rajta, másrészt pedig azt,hogy a Nap és a Tejút eme szimbolikusértelemben is nagy horderejű télközépiegyüttállása még vagy 1500 évig tart.)Magyarán szólva, a Napnak újévkor nem-csak az esztendő és a téli napforduló kü-szöbén kell átlépnie, hanem a Tejút zsi-lipkapuján is.

Újév

Naptárunk hármas alapja a Föld ten-gelyforgása (nap), a Hold Föld körüli ke-ringése (hónap) és a Föld Nap körüli ke-ringése (év). Az évszámítás, naptárkészí-tés nehézségét az okozza, hogy ez a há-rom időegység egész számokban kifejez-ve összeegyeztethetetlen. Ráadásul a régicsillagászok még az egyes időegységekhosszát sem tudták teljes pontossággalmegállapítani. Az egyeztetési nehézsé-gekből és pontatlanságokból adódó idő-eltolódások kiküszöbölésére a naptárkc-szítők időről időre szökőnapokat, -hóna-pokat iktattak be (kivétel ez alól a kizáró-lagosan holdévekben számoló muzulmánnaptár). S noha a legtöbb fejlett naptárirendszer a holdhónapok és a napévegyeztetésén alapult (luniszoláris nap-tár), mégis sok köztük az eltérés; a számí-tások pontosságának különböző mértéke,a szökőnapok, -hónapok beiktatásánakhelyi gyakorlata szerint, továbbá azért,mert a naptár a vallásgyakorlat alapja, és

18

ÚJÉV

a vallásos ünnepek mindig és mindenütta gazdasági tevékenység éves ciklusáhozigazodtak a helyi éghajlati viszonyoknakmegfelelően. Mindez vonatkozik az évkezdő napjának megválasztására is.

Nagy általánosságban elmondhatjuk,hogy ahol a luniszoláris naptár volt mérv-adó, ott az évet a négy naptári forduló-pontvalamelyikén, vagy az ahhoz legkö-zelebb eső „holdnapon": újhold vagy ép-pen telihold alkalmával kezdték (babi-loni, zsidó, perzsa, görög, római és ke-resztény újév), illetőleg azok félidejében(kelta és kínai újév).

Ajanuár 1-jí évkezdés szokását a ró-maiaktól örököltük. A hagyomány (ésOVIDIUS) szerint a Numa királynak, Ro-mulus utódjának tulajdonított naptárre-form óta lett a téli napfordulót követőJanuarius az év első hónapja. A valóság-ban ez nem történhetett egyik napról amásikra. Aconsulok „évet nyitó" hivatal-ba lépésének ideje például egészen i.e.153-ig március Idusának tájára esett, csakazt követően helyezték át január 1-jére.Mindazonáltal a római szokások tanú-sága szerint bizonyos évkezdőjellcgc ja-nuár 1-jének is régóta megvolt. A polgáriévet a.Saturnalia ünnep (dec. 17-23.) zár-ta le, s ennek „tizenkettedére" január 1-re, Janus isten orgiasztikus ünnepéreesett a római „karácsony", amennyibenekkor ajándékozták meg az emberek köl-csönösen egymást, s szerencsét hozóörökzöld olaj- vagy babérággal díszítet-ték fel otthonaikat. A kettősséget végül isJúlius Caesar nap tár reformja szüntettemeg (i.e. 46), ezután került a római újévvéglegesen január 1-jérc.

A keresztény egyház sokáig idegen-kedett attól, hogy a pogány római szokástátvegye. A középkori Európa többféle, dejellemző módon téli, illetve tavaszi évkez-

detet ismert. December 25:/éZMSszületésenapja, a mindenkori húsvét szombatja, amárcius 25-ére eső Gyümölcsoltó Boldog-asszony napja volt a legkedveltebb. Azegyébként Julianus-naptárt használó egy-ház végül is elfogadta január l-jét az évkezdő napjaként, de előbb keresztény ün-neppé, Jézus korülmetélésének ünnepévétette.

Zsidó szokás szerint a körülmetélést aszületést követő nyolcadik napon kellvégrehajtani a fiúgyermeken, január 1.pedig Jézus hivatalos születésnapjátólszámítva épp a nyolcadik napra esik. Erreutal az újévnek kiskarácsony, karácsonynyolcada elnevezése. (Körülmetélés lati-nul circumcisio: innen a naptár egyik régineve: csízió. Az ismert szólás: „tudja acsíziót" általában okos emberre, lénye-gében a naptárt ismerő tudós elmére vo-natkozott.)

Ajanuár 1-ji évkezdetet XIII. Gergelypápa nap tár reformja tette általánossá akatolikus országokban (1582). A görögvallású és a protestáns államok azonbanmég sokáig ellenálltak a „pápista újítás-nak". Anglia pl. csak a XVIII. század kö-zepén igazodott az új naptári rendhez,Oroszországban pedig a győztes szovjet-hatalom vezette be a gregorián naptárt.(Az ortodox újév időpontja ma is a réginaptár szerinti január 1-jérc, a mi naptá-runk szerint január 14-re esik.)

A vallás és a kalendárium közti szoroskapcsolatra vet fényt - s ezen belül arra,hogy a naptárkészítés és korrekció, ere-detileg az égi mozgások megfigyelésemindenkor (fő)papt kötelesség és előjogvolt -, hogy kikhez fűződik az elmúlt2000 év két sikeres naptárreformja. JúliusCaesar azzal nyerte el a jogot a rómainaptár megreformálására (már ez a szó-használat is vallásos tartalmat sejtet: vő.

19

JANUÁR

reformáció, ellenreformáció), hogy a jelzettévben ő lett a Birodalom főpapja, PontifexMaximusa. XIII. Gergely pedig az összespápával egyetemben az ő rangban egye-nes ágú keresztény örököse. A rómaipápa latin címe ma hPontifex Romanus. Apápai jelvények: az arany-ezüst címer il-letve zászló, a tiara és a kulcsok alapve-tően naptárkészítésre utaló szimbólu-mok. (Az arany és az ezüst a Nap és aHold „fémszíne" a színszimbolikában, akettő együtt a luniszoláris naptár felettihatalmat jelképezi. A tiara 3 abroncsa aFöld naptári szempontból meghatározószélességi köreit: a Ráktérítőt, az Egyen-lítőt és a Baktérítőt szimbolizálja, míg ajelképes kulcsok a „mennyek és a pokolkapuinak", a Tejút és a nappálya keresz-teződéseibe eső téli és nyári napfordulóikapuknak a zárját nyitják.)

Saint Cochon mártíromsága

Szilveszterivacsorák, újévi ebédek fo-fogása, a ropogósra sült malac ma is ele-ven újév-jelkép. Az újévi malac túrja kiszerencsénket, azért fogdossuk a farkát,hogy a szerencsét megragadjuk, s az asz-talra is azért kerül, hogy el ne futhassonvele. Míg malacsütés csak az év fordu-lóján járja, disznótorossal az egész téliünnepkörön át traktáljuk egymást.

Régen is ésszerű okból ölték a disznóta téli hónapokban. A fagyos idő kedve-zőbb éléskamrája a feldolgozásra váróhúshegyeknek, mint a meleg nyár. A ka-rácsonyi, farsangi terítéken kívánatos is,illő is a sokféle „disznóság". De mintannyi más ünnepi szokásnak, mélyebbértelme lett a téli torolásnak is. Már aneve - lásd halotti tor - megsejtet valamitebből. (A karácsonyi, újévi malac sem hoz

Jónás és a cethal. Hellenisztikus márványszobor,3. század

mindig szerencsét: a karácsonyi éjféli mi-sén a Luca székére állva disznó alakú kí-sérletet látni, s ha karácsony vagy újévreggelén disznó röffen, terméketlen leszaz esztendő.) A középkori Franciaország-ban megszentelték a disznóölés napját.Farsangi vidámsággal Saint Cochon ésSaint Boudin („Szent Sertés" és „SzentHurka") védelme alá helyezték. Persze,Szent Sertés „nevenapjának", a disznó-vágásnak - a szentek névünnepe rend-szerint haláluk napjára esik! - meg kellettelőznie a böjti időszakot. A téli disznóöléshagyományosan legkorábbi időpontjaegyébként még a karácsony előtti böjtbe,épp a téli napfordulóra, dec. 21-ére esettrégen; Szenttamás apostol névünnepé-re., akit épp ezért Disznóölő Tamásnak ne-veztek. Nem azért öltek e napon disznót,hogy kihágjanak a böjtben, hanem hogylegyen elég húsnemű az ünnepekre.

A pogány időkben „Szent Sertés már-tíromsága" még komoly esemény volt. Azókori Rómában a disznót Saturnusnakáldozták fel, így lett a decemberi Satur-

20

SAINT COCHON MÁRTI ROMSÁG A

nalián az ünnepi asztalok szerencsét hozófőfogása. (Athénben a koca képében istisztelt Demeter áldozati állata volt,Egyiptomban pedig a Hold tiszteletéremészárolták le.)

A középkori Észak-Európa gazdag ka-rácsonyi terítékének fő dísze a vadkanfő(Yule-kan), karácsonynapi úri sportja avadkanvadászat volt. Ezt a szokást a ger-mán-.skandináv Frey istennek bemutatotttélközépi áldozatra szokták visszavezetni.A közel-keleti népek- egyiptomiak, zsi-dók, mezopotámiaiak, később a muzul-mán arabok - azonban, noha tenyésztet-ték a sertést, tisztátalannak tartották. Val-lási előírásaik a legszigorúbban tiltották- tiltják ma is - húsának fogyasztását. Eb-ben - egészségügyi okok mellett - az állattaszító tulajdonságai is szerepet kaptak.A sárban hentcrgő disznó hihetetlenülfalánk. Kitúrja a dögöt, a hullát, fölfaljasaját kicsinyeit, s mivel régen ridegen,félvadon tartották, a felnőtt emberre isveszélyt jelentett. Hogy az említett népekmégis tenyésztették, annak hiedelmi okaivoltak.

A sertés - az ebbel együtt - az archa-ikus képzetekben a teremtő principiumnegatív aspektusát testesítette meg. Azenyészetet, a fertőző (bőr)bctegségeket, aháborús pusztítást, a könyörtelen telet, asaját gyermekeit fölfaló természetet. Azindoeurópai népek Indiától a Brit-szi-getekig vadkan képében is imádták a há-ború istenét. A sumer hadistennek, Ni-nurtának, aki a véle egyébként is „rokon"Saturnushoz hasonlóan a földművelésistene és a téli égbolton fennen ragyogóOrion csillagkép megszemélyesítője volt,a „Disznók ura" volt egyik állandó jel-zője. A görög mitológia sok szörnyete-gének az apját, Poszeidón tengeristen ne-gatív aspektusát Phorküsznek hívták, és

emberfaló, halfarkú disznónak, ebnekábrázolták (görögphorküsz, \a.únporcus =„disznó"). Igaz, a „tengeri disznónak" isvolt jóindulatú megnyilvánulása: a delfin(görögül „tengeri disznó"), de neki is vanköze a mondottakhoz és a téli időszak-hoz. Aföldanya mehet (magzatvizét) jel-képcző állat (gör. delphűsz=„anyaméh")egyúttal a télen újjászületésére váró nap-magzatot is megtestesítette - így lettApollón napistennek és éjszakai másá-nak, Dionüszosznak is állata a delfin. (Az„újjászületett" isten csillagleikét az égena Bak csillagkép felett látható, vízből ki-ugró Delfin csillagzat képviseli.) Ezértlett kettejük közös kultuszhelye Hellasz-ban a görög föld „köldöke", Delphoi,ahol - rnint mesélték - korábban Apollónanyjának negatív aspektusát, Delphűnétimádták. A görög istentriász másik, al-világi képviselőjét, Hádészt szintén meg-tisztelték a „disznó" jelzővel. Kirké, akiAjaja (a „Gyászos jaj") szigetén szolgáltaúrnőjét, az alvilági Hekaté istennőt,Odüsszeusz hozzávetődött társait változ-tatta disznókká (értsd: tette alvilági kísé-rőivé). A távoli Óceániában is kandisznóvolt a pokolbéli úr. Az alvilági tűzistennő,Pelé anyó férje volt, Kamapua'a. a „Disz-nófiú" (ilyen nevű mesehősünk nekünk isvan!).

E hiedelmek naptári, csillagászati je-lentése ismert. A mezopotámiai Tam-múzt, aki nap- és gabonaisten volt egyszemélyben, égi vadkan Ölte meg (Ninur-ta - Ninib néven - a sumérek Saturnusavolt), akárcsak a szíriai Attiszt (Adoniszt).Egyiptomban a vadkan Szeth, Oziriszgyilkosa és Hórusz ellenlábasa. Vadkanképében falja fel minden hónapban Hó-rusz egyik szemét, a Holdat. (Az egyip-tomiak újholdkor áldoztak sertést: „sze-met szemért..." alapon). Nut istennőről

21

JANUÁR

pedig azt tartották, hogy esténként kocaképében falja föl saját gyermekeit, az égi-testeket, és reggelente szüli újra őket (ezmutatja, hogy a képzetekben az állat jótulajdonsága, jelen esetben szaporaságais helyet kapott).

Ezzel a kör bezárult. Ugyanis a nap-istcnck halálának és újjászületésének ahelye és az ideje a Skorpió csillagképpelilletve a téli napfordulóval azonosíthatóa legtöbb műveltségben. És Nut isten-nőnek, a megszemélyesített Tejútnak azöle, a tejúthasadék felső szakasza ott met-szi éppen a nappályát, ahová az utolsó2000 évben a téli napforduló esett: a Nyi-las és a Skorpió csillagképben. Ezért lehet-séges, hogy Kronosz (Khronosz), a latinSaturnus, mint a gyermekeit felfaló Idő ésa Halál planétaistcnc egy személyben,éppen a december-január hónapok fe-letti hatalmat nyerte el a hellenisztikusvilágban felvirágzó csillaghitben. Satur-nus tiszteletére éppen ezért vágtak sertésta rómaiak.

A szaturnikus sertés-jelkép tovább élta keresztény időkben. Tudatos alkalma-zásának „illetékes" forrásaként példasze-rűen említhetünk több evangéliumi he-lyet; Jézus csodáját, amikor az ördögöket(gonosz lelkeket) disznókba kergeti (Mt8,31-32), a tékozló fiú példázatát, aki azAtyától eltávolodván disznók között él(Lk 15,15-16). A farsangolást ostorozóegyháznak többszörös jogcíme is volt ar-ra, hogy a sertést egyik-másik főbűn,rendszerint a Falánkság, ritkábban a Kéj-sóvárság jelképévé tegye. A középkoriorvostudorok az emberi vérmérséklet tí-pusait, a testncdveket és a négy elemet amegfelelő planéták befolyása alatt, bizo-nyos állatok tulajdonságaival hozták kö-zös nevezőre, így került a melankólia, aföld elem, a fekete epe - mind a Szatur-

nusz bolygó uralma alatt! - egy rubrikábaa sertéssel.

Mi lehetett végül is a téli disznóölésrituális célja? Hadd válaszoljak ismét egypéldával. Az óceániai szigeteken disznó-áldozat volt az ára annak, hogy a halottlelke átjusson a túlvilágra vezető kapun,amelyről tudjuk már, hogy az új év küszö-bét is jelenti. (A magyar népmese hőse ismegölt állat húsát veti a pokol kapujátőrző fenevadak elé.) A halott szelleme afeláldozott állat alakját öltötte magára (1.Kirké disznait), s így elkerülte, hogy akaput őrző alvilági Kan fölfalja. Máskép-pen szólva, a disznóáldozat váltság lehe-tett a halottért, akinek lelke ilyenkor tél-időben kelt a nagy útra.

Jézus Szent Neve

Január 2-a: Jézus nevenapja. Más li-turgikus hagyomány az új év első vasár-napjára teszi, a reformátusok újév napjánünneplik. Az ünnep jelentőségére vall,hogy a katolikusok utána nevezik a janu-árt Jézus neve hőnap\ána.k is. Az ünnepújabb bizonysága annak, hogy Jézus nap-istenségére, mitikus élettörténetének nap-éwel való párhuzamosságára vonatkozóhajdani képzetek „tudat alatt" még min-dig elevenek. Ha ugyanis abból indulunkki, hogy a névnap a (mártír) szentek halá-lának, mennyei „újjászületésének" a nap-ja keresztény hagyomány szerint, s hogyaz első Vértanú végül is maga Jézus volt,akkor abban a döntésben, mely szerintnevenapját a naptári év első „szabad"napjára tették, s az első hónapot is ne-vezték a Neve után, bizonyosan szerepetjátszottak az említett elképzelések.

Az istenek nevének tisztelete a kifür-készhetetlen régmúltba nyúlik vissza. Re-

22

JÉZUS SZENT NEVE

giségét a nyelvi emlékezet őrzi. A totem-ősként tisztelt állatok valódi nevének em-lítésére vonatkozó tilalom (névtabu) és azolyan „mellébeszélő5' állatnevek, mint afarkas, szarvas, medve („mézevő" jelen-tésben) jelzik ezt. A'z istentiszteletnek eza módja kijárt a történelmi korok em-berszabású isteneinek is. Az istenség igaz,titkos nevét csak a misztériumaiba be-avatott kevesek ismerték, ugyanakkorszámtalan, névként szolgáló epithetonornansa (állandó jelzője) volt. A görögistenek és félistenek nevei, már amelyik-nek a jelentése kihámozható, ilyen be-szélő nevek, az istenség valamelyik tulaj-donságátjelölték. A görög pantheon lát-szólagos zsúfoltságának ez az egyik oka:egy-egy mitológiai alak több név alattszerepel. Az „igazi" név eltitkolásánakhiedelmi oka az attól való félelem, hogyaz ellenség tudomására jut, s így a közös-ség mágikus védelem nélkül marad.

A Jézus név a héber Jeheswih görögösformája (IHCOYC), jelentése: „SzabadítóÚr", „Az Űr megszabadít". E névben ben-ne foglaltatik az ószövetségi Isten igazineve: fahvefh), mely szintén kimondha-tatlan, írásban a szent név négy mással-hangzójával jelölik (JHVH=görögül teí-ragrammaton, „négy betű"), s rendszerintÚrnak (Adonáj) olvassák. De az egy Isten-nek még sok neve van: Mindenható,Örökkévaló, Teremtő és persze Isten. (Azószövetségi héber eredetiben ezek a ne-vek olykor meglepően tényszerű jelentés-sel bírnak. Pl. az El Saddaj név, melyet„Magasságos Istennek" fordítanak, való-jában azt jelenti: „Él, a hegyek" illetve „akeblek istene".)

A JHVH név értelmezésére, keletkezé-sére, eredetére és szimbolikus jelentéseireszámos magyarázat született. Már zBibliais ad egyet: „VAGYOK, A KI VAGYOK" -

mondja Mózesnek maga az Úr (IIMóz3,14), ami - lévén, hogy jövő időt hasz-nál, helyesen így hangzana: „Leszek, akileszek (mindörökké)". Levezetik a Nevetegy i,e. 3. évezredből származó eblai (szí-riai) istennévből (Ja); kapcsolatba hozzákegy ezer évvel későbbi ugariti szöveggel,melyben a kánaánita Él isten a fiát (\}Jw~nak nevezi; továbbá egy i.e. 1400-ból valóegyiptomi listán szereplő edomi helység-névvel (Jhw); származtatják az egyiptomiholdisten (Jak) nevéből (a holdkultusz ki-mutatha tó a zsidók között az ószövetségikorban); egy rekonstruált midjanita arabistennévből (Já-huvá), amelyen Mózesapósa,/e/hró szólongathatta Istent. Egye-sek meg az olyan nem sémi istennevekkelis összekapcsolták az eredetét, mint ami-lyen luppiter megszólítása, a lőve volt,vagy Dionüszosz-Bacchus egyik hiposz-tázisáé, lakkhoszé, mely utóbbi feltevésekszerint a misztériumok alkalmával fel-hangzó „szent kiáltásból" keletkezett.

Tanulságosak RÓBERT GRAVES idevágóelmélkedései. A Név egyik ószövetségialakváltozatának elő- és utótagját egyip-tomi illetve sumer eredetűnek tartja. ,,,Ia'sumerul .Magasztost'jelent, a ,Hu' pedig,Galambot'; az egyiptomi ,Hu' hieroglifaszintén egy galamb" - írja a Fehér istennőcímű könyvében, s mindkét elnevezést aholdistcn(nő) jelzőjének tartja. (Mintköztudott, Isten Szent Lelkének keresz-tényi ábrázolás szerint szintén galambalakja van.) A bibliai faábécéről írvánGRAVES kijelenti, hogy „az izsóp: IÁ a télinapforduló fája volt; a cédrus: HU pediga nyári napfordulóé; így Salamonról fel-tételezhetjük, hogy tudta az isteni Nevet,amelynek a IAHU megengedett szinoni-mája volt." Salamonról - bölcsességét jel-zendő - mondja az írás, hogy „Szólott afákról is, a Libanon czédrusfájától az

!3

JANUÁR

izsópig,..." (IKir 4,33; c két növény kü-lönösen szent volt a Biblia tanúsága sze-rint). Ennek az állításnak hasonló az ér-telme, mintha azt mondanánk, Á-tól Z-ig,s ha valóban Istenre vonatkoztatjuk-vő.azzal, amit János evangélista mondat azÚrral: „Én vagyok az Alfa és az Omega..."(Jel, 1,8) -, akkor ugyanazt jelenti, mintaz évkezdő Jézus névnap és hónap; neve-zetesen, hogy az Isten az egész esztendőnuralkodik.

GRAVES itt nem áll meg, taglalja Istennevének 5 (ÍAOVE), „szent" 7 (JIEVOAÓ)és 8 betűs, „növekedést kifejező" bővít-ményét (JEHUOVAÓ). Az utóbbi kettőnekkifejezett naptári vonatkozásai vannak: a7 betűs név utal a naptári hétre (ennyi időalatt teremtette meg Isten a világot), s aztis kifejezi, hogy Isten nemcsak a térnek,hanem az időnek is az ura (vő. a szentélykegytárgyainak „hetes" szimbolikájával).A 8 azért a növekedés száma, mert az új-rakezdés is benne van. (7+1. Vő. az ün-nepi nyolcad judaista eredetű gyakorla-tával.) Emellett mindkét szám a Nap szá-ma volt, márpedig Jahve kultuszábanéppúgy kimutathatók a naptisztelet nyo-mai, mint Jézuséban.

Ami Alexandriai Szent Kelemen (f215előtt) 5 magánhangzós Istennevét illeti(IAOUE), GRAVES szerint ősi és elterjedtmediterrán istennév lehetett. Kapcsolat-ba hozható azokkal az archaikus írásmó-dokkal, amelyek a magánhangzókat nemjelölik (nagyrészt ilyen a héber is), és az-zal az Ószövetségben is fel-felbukkanó el-képzeléssel, hogy az élet (a lélek, a fel-emelkedés) az isteni lehelet által jut azemberi testbe (JMóz 2,7). Sajátos nyelviformája ennek a gondolatnak az a mód,ahogyan Isten „megjelöli" a kiválasztottÁbrahámot. Megváltoztatja az ő és az őfelesége nevét, mégpedig úgy, hogy „be-

léjük fújja" az Ő nevének két Heh hang-zóját, így lesz Ábrámból Ábra/iám, és Sza-raiból Szara/*. (IMóz 17,5; 15). A mon-dottakjelképes értelme elsődlegesen az,hogy a leírt szöveg hangzók nélkül néma,halott, csak olvasni tudó, beavatott sze-mély képes abba életet lehelni (vő. a mi„holt betű", „élő beszéd" kifejezéseink-kel). Vallásos értelemben pedig az, hogya magánhangzó nélküli írást-mindenek-előtt az „Isten adta" Törvényt - csak a he-hezetes magánhangzóknak, az Istcnnévbetűinek beavatott ismerői: Isten szolgái,a papok képesek elolvasni.

Erre a kitérőre azért volt szükség, hogymegvilágíthassam a Jézus név tiszteleté-nek a hátterét. Vegyük azt is figyelembe,hogy Jézust istcnfiúsága mellett azonosí-tották is Jahvéval annak kép- és névmá-saként. Ebben bizonyos apokrif (?) ószö-vetségi képzetek is szerepet játszhattak.Másutt részben már írtam arról (A Napkönyve, 1996}, hogy a két szentírási isten-név (Elóhim, Jahve) még azt megelőzően,hogy a zsidó monoteizmus végleges for-máját elnyerte volna, a „pogány" Anat is-tennővel - az „ég királynőjével" - olyan-féle, a fentebb idézett ugariti minta sze-rinti „szentháromságot" alkothatott, ami-lyen az egyiptomi Amon, Műt és Honszuvagy a keleti kereszténység Atya, Szűzanyaés Fiú triásza. Pál apostol azt írja példáulsikeres térítése hasonlataképpen: „elje-gyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mintszeplőtelen szüzet állítsalak a. Krisztus elé"(IIKor 11,2), mely hasonlat később vissza-visszatér egyrészt a szent mártír szüzeklegendáiban, akik Krisztus hűséges jegye-seként vállalják a vértanúhalált, másrésztpedig a szerzetesi fogadalom te te l szim-bolikájában, mely szerint a férfiak a SzentSzűz (kevésbé blaszfémikusan) a megsze-mélyesített Szegénység vőlegényeként, a

24

PÁRIZS VÉDŐSZENTJE

nők pedig Krisztus menyasszonyakéntvállalják az örök szüzességet. Ugyanakkorez a hasonlat Isten és a kiválasztott népörök (monogám!) szövetségére vonatkoz-tatva végigvonul az Ószövetségen (1. frigy=szövetség; Isten=vőlegény, férj; Izrael,Cion leánya=menyasszony, feleség; po-gánykodás = házastársi hűtlenség, paráz-nálkodás), s nyilván Pál hasonlatához szol-gált mintául. Végül Jézus és az Atya (Jah-ve) „azonosságának" képi tanújelei azok aközépkori ábrázolások, amelyeken a „lát-hatatlan" Isten a Fiú vonásait viseli (pl. amagyar Szent Koronán, a monrcalei dómmozaiksorozatán, s általában a Pantok-rátor képmásokon).

Jézus Krisztus nevének utótagja semtulajdonnév, hanem cím. A görög XPIC-TOC (Khrisztosz) a héber Másiáh tükör-fordítása, és „fölkcntet" jelent. (A szentolajjal történő fölkenés a zsidóknál a ki-rállyá avatás jelképes aktusa volt.) ígyJézus Krisztus neve összeolvasva azt je-lenti: „az Úr szabadító királya".

Jézus nevének tisztelete a IV századtólvált általánossá az ismert^ monogramformájában, Éjei a görög Khí (X) és Ró(P) betűk kombinációja a Krisztus névelső két betűjéből. Eredetileg azonban akhrésztosz, „jó előjel" szó rövidítésekénthasználták, - csillag alakja van! - s NagyKonstantin császár is feltehetően ilyenértelemben tűzte császári zászlajára. Akegyes legenda szerint a kereszténységetállamvallássá emelő császárnak ez a jeljelent meg látomásában a Maxentius el-lencsászárral vívott sorsdöntő csata előtt,miközben egy hang így szólt hozzá: ínhoc signo vinces! - „E jelben győznifogsz!"

Annak megfelelően, hogy a bizánciművészet gyakorlata szerint a képmáso-kon feltüntették az ábrázolt személy ne-

vét, a szent monogram egy másik formájavált általánossá a keleti keresztény művé-szetben. Ez az IC-XC rövidítés a két névelső és utolsó betűiből a Jézus-fej felettvagy annak két oldalán található, néhakörkeretbe foglalva.

Nyugaton a középkorban bontakozottki a szent név vallásos tisztelete, s igazá-ból az obszerváns ferences mozgalomszentjei virágoztatták föl a XV században.A nagy hitszónok, Sienai Szent Bernát(Bernardino) prédikációi végén táblátmutatott fel Jézus nevének az akkori írás-forma szerinti első három betűjével (IHS,de IHC formában is ismert). A görög IHSrövidítésből később a latiix/«ms HominumSalvator, „Jézus, az emberek Megváltója"jelentést olvasták ki.

Párizs védőszentje

Január 3-án köszöntjük a Genovévá-kat, s köztük is elsőként a francia fővá-ros patrónáját, Párizsi Szent Genovévát(f502). Eloneve és attribútuma: a gyertya,valamint az különbözteti meg névroko-nától: Brabanti Szent Genovévától - az őattribútuma szarvastehén, mely a legendaszerint őt és a fiát táplálta az erdőben,ahol számkivetve tengette életét —, hogybizonyosan élő személy volt.

A Genovéva frank eredetű név, de 6maga még a birodalmi Galliában, a Párizskörnyéki Nanterre-ben született 422 kö-rül, latin nevet viselő szülőktől. Szemé-lyes élettörténete ebben és másban a ró-mai birodalom szétesését meg a keresz-tény frank állam születését példázza.Történelmi érdemeiért avatták szentté.Két ízben is megmentette városát: nekitulajdonítják, hogy a 451-és hun betörésalkalmával Párizs népe megállta a helyét.;

25

JAN UÁK

másodízben pedig a római-frank hábo-rúskodás idején ő szerzett élelmet a beke-rített és éhező városnak. 80 éves korábanhalt meg. Párizs hegyén, a Mons Lutetiu-son temették el a frank Chlodvig királyés Chlotild királyné által emeltetett Apos-tolok templomában. Sírja zarándokhelylett. A templomot sorozatos átépítésekután a forradalom idején lerombolták. Ahelyén ma a francia nemzet nagyjainakPantheonja áll, Genovéva ereklyéit pediga közeli Saint-Étiennc-du-Mont templom-ban őrzik.

Noha, mint írtam, valóságos személyvolt, legendás életrajza már névünnepé-nek (halálának) időpontját ís „magyaráz-za". Mint a legenda elmeséli, a kis Geno-vévát túlzott jámborságáért egy ízben any-ja megfenyítette. Isten ezért az anyát vak-sággal büntette. Csak akkor nyerte viss/aa szeme világát, amikor a gyermek vizetmerített a kútből, és mcgncdvesítctte velea szemeit.

Bár az ő idejében még nem működtekapácarendek, ő mégis szüzességi fogadal-mat tett, fátylat öltött és csak bojtosén ét-kezett. Úgy tartják, 40 éven át csak csü-törtökön meg vasárnap vett magához ele-delt, akkor is csak egy kis kenyeret, némifőtt zöldségfélét, néhanapján tejet és ha-lat. Azt mesélték, hogy mindig tizenkettedmagával járt. Hagyományos értelmezésszerint társnői az ő erényeit testesítettékmeg. Uralkodott a démonokon.. Életrajzamegörökíti azt az eseményt, amely nyo-mán attribútumát is nyerte. Eszerint Ge-novéva és kísérői egy viharos éjszakán azáltala alapított Saint-Denis sírtemplom-hoz zarándokolt. A szél eloltotta a többinő fáklyáját és gyertyáját, de az ő gyer-tyája zavartalanul világított a sötétben.Úgy is mesélik, hogy azó'rdóg melléje szegő-dött, és újra meg újra elfújta a gyertyát, de az

Őt kísérő angyal mindig lángra lobbantotta.így ábrázolták kezében a fénnyel, egyikoldalán az ördöggel, aki a lángra tör, amásikon meg az angyallal, aki óvja azt.

Vallásos tartalmuk mellett az említettmotívumok névnapjának időpontjára: azév- illetve a téli napforduló közelségére,a téli sötétségre és a lassan, de a napokmúltával egyre gyorsabban növekvő vilá-gosságra utalnak, így anyja vaksága (a télisötétség), amelyet Genovéva (azaz ajanu-árban már sokasodó fény) szüntet meg.Még pedig vízzel, ami utal a keresztségre,valamint a közelgő Vízöntő havára. Ha-sonló gondolat ölt formát abban a kép-ben, mely szerint Genovéva gyertyáját(ami Krisztus-jelképként is az év soránelfogyó, majd újraéledő világosságot szim-bolizálja) az ördög (a téli napforduló előt-ti napok, vagyis a Sötétség ura) eloltja, azangyal viszont (úgyis, mint általában amennyei fényesség: csillag, planéta meg-személyesítője) újra meg újra (évről évre)meggyújtja. A démonok feletti hatalomugyanezt fejezi ki. Genovéva névünnepemár a téli napforduló és az újév utániidőbe esik, amikor a Sötétség hatalmagyengülőben van. A 11 társnő említésearra is utalhat, hogy Genovéva a januárelső „igazi" szentjeként magát a hónapotszemélyesíti meg a római naptárban, társ-női, akik sorban a nyomában haladnak, arákövetkező hónapokat. Az sem kizárt,hogy Genovéva, akinek névnapja meg akarácsonyi tizenkettedbe esik, és társ-női együttesen e „szent, erényes napo-kat" szimbolizálják.

Emberfeletti teljesítménye a koplalásterén figyelmeztetés mindazoknak, akik-nek az ünnepi időszak csak arra jó, hogynap mint nap teletömjék a hasukat. Meg-jegyzendő azonban, hogy a szentek azönsanyargatásban alighanem szó szerint

26

ÖSZLOPSZENTEK

az örömüket lelték. A lélek gyógyászai ésa szervezetünk kémiáját kutatók tudják,hogy korunk kényszeres koplalói, azano-rexia narvosában szenvedő, rendszerintfiatal lányok számára az éhezés egyfajtafizikai „boldogságot", a kábítószerek ki-váltotta extázisra emlékeztető (lelki)álla-potot vált ki, amivel kellemes érzékcsa-lódás jár - ezért is nehéz őket meggyó-gyítani. Azt is tudjuk továbbá, hogy a val-lás külsőségei, a bigottria (túlzott jám-borság!) és a kényszerbetegségben szen-vedők viselkedése között igen sok a meg-felelés (több „szent", például LoyolaiSzent Ignác, a Jezsuita Társaság ala-pítója, Luther Márton, vagy John Bunyanbabtísta prédikátor, a Biblia után leg-olvasottabb vallásos mű: A zarándok útjaszerzője kimutathatóan kényszeres volt),s hogy a test sanyargatásának mazochisz-tikus formái, például a flagelláció (ön-korbácsolás) nemcsak amphetaminokatszabadíthatnak fel egyesekben, hanemkéjérzettel is járhatnak.

Oszlopszentek

A korai idők szíriai szerzeteseinek kö-rében terjedt el az aszkézisnek az a szintehihetetlen formája, hogy a remete nembarlangba, kunyhóba húzódott vissza, ha-nem egy oszlop tetejére. Ezt úgy képzel-jük el, hogy egy 3-10 méter magas kőosz-lop tetején nagy kőlapot helyeztek el, aztkorláttal vették körül, ez lett a remetelakhelye. Élelmezéséről egy létra segít-ségével a körülötte megtelepedett tanít-ványok, zarándokok és kíváncsiskodókgondoskodtak.

Az önsanyargatás legendás világrekor-dere is egy oszlopszent volt, Genovévanaptári szomszédja, Oszlopos Szent Si-

mon (jan. 5.). A szír keresztényeke csuda-bogara (f459) közel 70 éves koráig gyö-törte magát Isten és a maga dicsőségérc.Gyermekkorában pásztorként edződött akésőbbi élethez. Ifjú volt még, amikor aszerzetesi életet választotta. 10 éven átkolostorban gyakorolta a szigorú aszké-zist. Már ott hírhedtté vált amiatt, hogyegy kötelet oly szorosan tekert a derekára,hogy az mélyen bevágódott a húsába.Amikor elöljárója ezt fölfedezte, kiuta-sította a kolostorból. Az egyház sohasemnézte jó szemmel a megszállottságnakeme szélsőséges formáit, írott forrásoktanúsítják, hogy ezek esetenkénti „öröm-szerző" voltáról tudomással bírtak. (Negondoljuk, hogy csak a vall ás gyakori átterén találkozunk az örömszerző aszkézispéldáival, hanem némely sportágban is.Ilyen a testépítés, melynek során a fizikaigyötrelem, vagy az alpinizmus és az autó-versenyzés, amelynek során a halálféle-lem szabadítja föl a szervezetben azörömérzethez szükséges kémiai anyago-kat.) Simon ezután remeke létre adta a fe-jét, amit mindjárt egy 40 napos teljesböjttel, étel és ital nélkül kezdett meg,mivel hogy épp nagyböjt ideje volt. Kishíján belehalt a kísérletbe, mégis haláláigminden húsvétra 40 napos koplalássalkészült. 3 év múltán a remetekunyhót iselhagyta, és a szabad ég alatt egy súlyoskőhöz táncoltatta magát. Ezzel sem elége-dett meg sokáig. Következő lépésként egyoszlopra állt; előbb alacsonyabbra, majdegyre magasabbakra. Utolsó oszlopárólazt tartja a jámbor hagyomány, hogy 20méter magas volt, amelynek a tetején 20évet töltött állva, összekötözött lábbal.Összesen 40 évet töltött oszlopokon. Ér-dekes, hogy miközben „egyre magasabbratört", egy saját maga által elmesélt álma,mely a jelet adta megtéréséhez, épp az

JANUÁR

ellenkezőjére biztatta. Azt álmodta ugyan-is, hogy ki kell ásnia egy épület alapjait,miközben egy hang arra utasította, hogyásson egyre mélyebbre.

Simon életének idézett mozzanatainévünnepének naptári helyére, illetőlegaz időszak asztrológiai urára, Szatur-nuszra utalnak. A kötél, a lánc Szatur-nusz szimbólumai, azokat a tulajdonsá-gokat jelképezik, amelyekkel a szatur-nikus ember „megköti magát". A reme-teség, elrejtőzés: „földalattiság" szinténszaturnikus tulajdonságok. Szaturnuszuralma alá tartoznak a merev és ridegföldalatti kőzetek, az emberi testrészekközül a láb. (A szaturnikus embernekmerevek még az izületei is.) Mondhatjuktehát, hogy Simon kötele, lánca, gúzsbakötött lába, a remeteség, a súlyos kő,majd az oszlopok, amelyeken leélte sa-nyarú életét, de még az álom is, amely asoha be nem tartott utasítást adta - Si-mon láthatólag végtelenül makacs em-ber volt, és'a szaturnikus emberek rend-szerint igen makacsok és kitartóak -

G

mind a hónap mindent megkötő (befa-gyasztó!) planétaurára vallanak. (A „kö-tés és az oldás" jelképes funkcióját fel-fedezése után átvette tőle az Uránuszbolygó mint a Vízöntő társuralkodója.) Akötél és az oszlop másra is emlékeztet: avilágoszlopra, vagyis a Tejútra, melyenebben az időben {még) ott tartózkodik aNap. A névnaposok életének kalendári-umi vonatkozásai mindig a Nap pillanat-nyi helyzetére vonatkoztathatók elsősor-ban. Még az is, hogy Simonunk egyremagasabb oszlopra mászik - vő. az égigérő torony bábeli építtctójével, Nimrud-dal, akinek alakját a Tejúton járó és ezidő tájt a legtovább látható Orion csil-lagkép ihlette, vagy a világfára mászómesehős naphéroszi alakjával-, ami, ha

eltekintünk az aszkéta rekorddöntögetőambíciójától, szintén a pályáján egyremagasabbra hágó Napot jelképezi.

Vízkereszt

Vízkereszt, korábban Szentkereszt a la-tin egyház Epiphania Domini, „az Úr meg-jelenése" elnevezésű, január 6-án tartottünnepének magyar neve.

Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted"(12 napos ünnep) zárónapja. (Innen azünnep angol neve: Tiiwlfthday, „Tizenket-tedik nap.'1) A 354 napos holdév és a nap-év kö?,t kereken 11 nap a különbség, s azévkezdéskor beiktatott pótnapok - a nap-tár más pontjain is találkozhatunk ilye-nekkel - a különbséget voltak hivatottakeltüntetni Kurópa luniszoláris paraszt-naptáraiban. Anép később e 12 nap („szá-mos napok, csonka hét, regölő hét") idő-járásábóljósolt az újév időjárására nézve.Epiphania görög szó, azt jelenti: „meg-nyilvánulás". A pogány görög kultuszok-ban az istenség megjelenését, és annakévenkénti megünneplését jelentette. Azőskeresztény egyház szinkreüsta hajlan-dóságából arra következtethetünk, hogyidőpontja a pogány korban is az év ele-jére esett, a visszatérő napfényt köszöntőtéli ünnepkör része volt.

Epiphania ünnepe először a III. szá-zadban tűnt fel a keleti egyházban, mintKrisztus születése napja. Száz évvel ké-sőbb azonban Róma úgy látta jónak, hogyKrisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap"(Sol Invictus) pogány ünnepével, a nép-szerű Mithras napisten születésnapjával(dec. 25.) egyeztesse, ezért Epiphania ha-marosan új jelentést kapott. Nyugaton aháromkirályok imádásának, keleten pe-dig Krisztus Jordán folyóban való meg-

HÁROMKIRÁLYOK

keresztelkedésének az ünnepe lett. Azutóbbi gondolatot később a római egyházis átvette, sőt hozzácsatolták Jézus elsőcsodájáról (a víz borrá változtatásáról akánai menyegzőn) való megemlékezést,azt tanítván, hogy e három evangéliumiesemény Jézus istenségének első „meg-nyilvánulásai", epiphánéi. A Születés cso-dája vagy a kánai menyegzőé e tekintet-ben nem szorulnak külön magyarázatra.Jézus megkeresztelése viszont talán igen,mivel nem maga az esemény vagy Ke-resztelő Szent János szavai nyilvánítják kiJézus istenségét keresztény felfogás sze-rint, hanem a Szentlélek megjelenése ésaz égi hang, mely „ezt mondja vala: Ezamaz én szerelmes fiam, a kiben én gyö-nyörködöm." (Mt 3, l l-l 7.)

Krisztus keresztségének emlékére a víz-kereszt ünnepi keresztelések napja volt. Akatolikus egyház szokása szerint tömjéntés vizet szenteltek e napon (szenteltvíz).Innen az ünnep magyar neve. A keletiegyházban a Jézus érintésétől megszen-tült Jordán emlékezetére a folyók megke-resztelése is szokásban volt. A görög, bol-gár és a szerb papok pompás körmenetélén vonultak a folyó partjára, s ott a szer-tartás részeként fából vagy jégből fara-gott keresztet vetettek a vízbe, amit aztánedzett testű hívek egymással versengvehalásztak ki.

A „vérfagyasztó" szokás magyaráza-tához tartozik, hogy a vízen úszó keresztmotívuma már Jézus keresztjének koraközépkori legendájában is fölmerült. Esze-rint a paradicsomi Tudás fájáról szárma-zó ágból vagy magból fa sarjadt. Ebbőlfaragta Mózes azt a rudat, amelyre a réz-kígyót szegezte fel (IVMóz 21,4-9). Ke-resztény értelmezésben ez az esemény akeresztre feszítés ószövetségi előképe. A

f a - a legenda szerint -Jeruzsálembe ke-rült, ahol gerendahídként szolgált egypatak felett. Amikor Sába királynője meg-látogatta Salamont, letérdelt a híd előtt,mivel látomásban megjelent neki a jövőképe. (Nem is lépett a hídra, inkább átgá-zolt a patakon.) A gerendát később Be-thezda tavának vizén úszva találták meg.Ez a tó gyógyító vizéről volt híres, utóbbezt is a benne úszó majdani keresztfánaktulajdonították. Innen halászták ki, hogyJézus keresztjét ácsolják belőle.

A víz és tömjén megszenteléséből ke-letkezett a házszentelés szokása, amelyviszont már a háromkirályok tiszteletéhezkapcsolódik. Vízkereszt egyházi jelképe,a sugárzó, arany betlehemi csillag is össze-kapcsolja a nap két szent eseményét.

Mind a házszentelésnek, mind atemplomban szentelt víznek, amelybőlminden család vitt haza, csodatévő erőttulajdonított a nép. A házszentelésnekaz egyház által megtűrt népi „előírásait"termékenységgel kapcsolatos hiedelmekformálták. A szentelő pap és a háziak vi-selkedésétől függött a tyúkok évi tojás-hozama, a kender növekedése, sőt az is,párra lel-c az új évben a házbéli leányvagy legény. Hogy a papok részéről seteljék haszon nélkül ez a nap, miközbenházról házra jártak, koledálók módjáraalamizsnát gyűjtöttek, az un. lélekpénzt.(A szláv koleda „kalendárium" szavunk-kal közös tőről ered, s „újévet" isjelent.)

Háromkirályok

A napkeleti bölcsek története a Bibliá-ban olvasható (Mt 2,1-16). Az elbeszélésszerint ők voltak az első pogányok, akikaz égen feltűnő csillagjelre napkeletről

29

JANUÁR

A három napkeleti bölcs perzsa viseletben.Ravenna, San Apollinare Nuovo bazilika, VI.század eleje

Betlehembe érkeztek a gyermek Jézus lá-tására. Az evangéliumi történet - úgy tű-nik - egy ótestamentumi prófécia (IVMóz24,17) keresztény igazolásául íródott; anapkeleti bölcsek elődje, az ugyancsakkaldeus Bálám (Bileám) próféta hirdettemeg először a Csillagot, mely Jákobbólszármazik majdan, hogy Izrael királyalegyen.

Valójában mithraikus (perzsa) erede-tű a háromkirályok története. Egy óke-resztény irat perzsa mágusokat említ, akikminden évben egy barlangba, vonultak visz-sza, s ott imádkozva várták, hogy a Sze-rencse csillaga fölkeljen és egy kisfiú alak-jában a földre szálljon. Zoroasztriánusjövendölés szerint a földi testben meg-születő csillag Mi t lírás napisten meg-testesülésének tekinthető, akinek világ-rajövetelét a III. században birodalom-szerte hivatalosan december 25-én ün-nepelték. Az ajándékozás motívuma isPerzsiából ered. Mint a mondott leírás-ból megtudhatjuk, amikor a Gyermekmegszületik a barlangban, a mágusokkoronáikat a lába elé helyezik. A koronákemlítése okán lettek királyokká a nap-keletibölcsek. Kora keresztény falképek,

pl. a ravennai San Apollinare Nuovotemplom mozaikja, még perzsa viselet-ben is ábrázolják őket. Tertullianus ke-resztény író (í.sz. 16-23 között) csináltbelőlük királyokat. Számuk sokáig 2 és12 között váltakozott. A gyermek Jézus-nak hozott ajándékaik száma döntötteel, hogy végül ís hárman maradtak. Be-da Venerabilis (i.sz. 673-735 táján) sze-rint három ajándékuk jósértelmű; azarany Jézus királyságát, a füstölni valótömjén istenségét, a balzsamozásra szol-gáló mirha halálát jelképezte.

A királyok nevei: Gáspár, Menyhért,Boldizsár perzsa, héber, illetve babilonieredetűek, a IX. századból már van ró-luk adat. A Királyok imádását ábrázolóképeken Gáspár ősz szakállú férfiú, rend-szerint térdepel, mögötte áll Menyhértifjúként, Boldizsár pedig fekete bőrű,turbános alak. A késő középkortól kezd-ve a krisztusi tanok előtt főt hajtó világakkor ismert három részét: Európát, Ázsi-át és Afrikát jelképezték, más összefüg-gésben az egyház felsőbbségét elismerővilági (királyi) hatalmat. (Középkori ural-kodók szívesen festették meg magukat anapkeleti királyok szerepében, sőt, ha azalkalom úgy hozta, el is játszották e je-lenetet. Egy 1378. évi franciaországi ki-rálytalálkozón három uralkodó - V Ká-roly francia király, IV. Károly német-ró-mai császár és fia, Vencel római király -hódolt vízkeresztkor napkeleti bölcskénta templomban felállított betlehemi já-szol előtt.)

A népi vallásos szemlélet az utazás véd-szcntjei között tartja őket számon. Sokkedves régi népszokás fűződik ünnepük-höz, január 6-ához. így az őket megjele-nítő alakoskodók felvonulása, a németségkörében a színdarab jellegű heródesjáték,

30

A BETLEHEMI CSILLAG

a betlehemes pásztorjátékba iktatott há-romkirályok látogatása játék, amivel az egészkarácsonyi ünnep'kör idején, de elsősor-ban vízkeresztkor jártak házról házra. En-nek része volt acsillagozás: a díszes papír-süvegben járó gyermekek kiugraszthatóollós szerkezeten esillagot hordoztak csil-lagéneket énekelve- Az ekkor szokásos új-évi házszentelés is a háromkirályokhozkapcsolódott. (A szenteléshez használatos.szentelt vízét róluk háromkirályok vizénekis nevezték.) A régi katolikus szokás lé-nyege, hogy a tömjénnel1 füstölés - a töm-jént korábban szárított szentelt gyógy-növények helyettesítették -, és szenteltvízzel behintés után a pap, a kántor, agazda vagy a csillagozók szentelt krétávala háromkirályok monogramját írták (kö-zépkori latin rövidítéssel acabamét, a Gás-pár, Ziűlthasar, Melchior névből) a ház ésaz ólak ajtajára két kereszttel és az új év-számmal együtt, Igazi varázslás volt ez! Azvolt a célja, hogy a gonoszt egész éven áttávol tartsa embertől és állattól. Nyugat-Európában a cabamé-írás az újévi bolon-dok ünnepe választott fejedelmének, a bo-londokpápájának, ^rendetlenség urának voha dolga. A művelethez sok más babona,termékenységgel kapcsolatos hiedelemfűződött. Az ajtónak és küszöbnek baj-elhárító varázslással történő óvása - fen-tebb láttuk - mindenütt ismert, és egy-idős a házépítéssel.

A háromkirályok a téli égboltról is vi-gyázták az embert. Az Orion csillagkép-nek Ori.07i.-ov néven ismert három fel-tűnő csillagát egykor Háromkirályoknakis nevezte népünk. A mithraikus hagyo-mány továbbélése ebben is tetten érhető:a nyári napfordulókor Nappal együttállóOrion ugyanis Mithras napisten csillag-teste volt!

A betlehemi csillagA karácsonyfa csúcsán, a betleheme-

sek koronáján csillogó aranypapírcsillaga karácsony-vízkereszt ünnepkör legfon-tosabb jelképe. A csillagászokat régótafoglalkoztatja, van-e valóságalapja a nap-keleti bölcsek vezércsillagáról szóló evan-géliumi elbeszélésnek. A betlehemi csilla-got próbálták már üstökössel, bolygó-együttállásokkal, szupernóvával azono-sítani.

Vajon miért hitték a zsidó-kereszté-nyek, hogy csillag jeleníti meg a Messiáseljövetelét? Tudjuk, hogy a szokatlan égitüneményeknek mindig isjelentést tulaj-donított az ember, innen is a nevük „égijel". Csillagukat a bölcsek is inkább jel-nek, mintsem útmutatónak tekinthették.Az új csillag feltűnése azt hirdette nekik,hogy új isten érkezett a világra.

A csillagos ég az ókori műveltségek-ben az istenvilággal azonosult. Egyip-tomban AZ ötágú csillag hieroglifával írtákle az „isten" szót, A sumer fogalomírásbólkifejlődött ékírásban a csillag alakú jeljelentése „ég, végtelen, isten", és az isten-nevek mellé írták megkülönböztető jel-ként- Mezopotámiában már a korai idők-ben a planéták kölcsönözték „égi testü-ket" a főbb isteneknek. Ezért homloku-kon csillaggal, csillagos fejdísszel ábrá-zolták őket. A zsidó-keresztény gnosztiku-sok a hét planétát az Űr szemeinek tekin-tették (Zak 4, 10), a csillagokat pedig an-gyaloknak. Amikor a próféta Istent az égi„seregek Urának" nevezi (Jer 31, 35), amegszólítás szó szerint veendő; az „égiseregek" a csillagok. A pásztoroknak iségi jelenés „fényesség", „mennyei sere-gek sokasága" jelenti be a Szabadító szü-letését. A zsidó misztikában (a kabbalá-ban) angyal jelképezi az asztrológiai csü-

31

JANUÁR

lagházakat, angyalok és démonok ülneka zodiákus 36 dékánjában és az állatövijegyek minden ötödik fokán. A mintátalighanem Egyiptom szolgáltatta, ahol adékánokat jelképekből összegyúrt „iste-nek" személyesítették meg. A héber kokabszó „csillagot, planétát" jelent, egyúttalígy hangzott több bolygó neve, amelyeketa kabbalisták a főangyalokhoz rendeltek(de több más, alacsonyabb rangú angyal-nak is kokab a közneve. L. még az apokrifEnoch könyvében). Egy II. századi iratbólismerjük a gnosztikus ophita szekta világ-képét. Eszerint az egyes bolygók és boly-gózónák a következő főangyalok uralmaalá tartoznak. A Szaturnusz az oroszlániMikhaél, a Jupiter a bika alakú Szuriél, aMars a sárkány formájú Raphaél, a Napa sas Gábriel, a Merkúr a medve képűThauthabaoth, a Vénusz a kutya testűErathaot, a Hold az Onoél (Tharthara-oth) nevű arkhón alá tartozik. Végül lát-tuk, hogy a betlehemi csillagra vonatkozóképzetek mithraista eredetűek; a hárommágus a perzsa eredetiben még nem jel-nek, útmutató fényforrásnak tekinti aCsillagot, hanem olyan égitestnek, amelyaz eljövendő Megváltónak egyenesen„égi teste", megtestesülésre váró csülag-íelke. A csillag-szellem párosítás mind-ezen túl általános jelenség. Szibériábanéppúgy megvolt e hiedelem, mint Óceá-niában vagy az Amazonas őserdeiben.

A csillag-angyal fogalompár az egy-házi művészetben még sokáig élt: a hat-szárnyú szeráfok és kerubok végső soronhatágú csillagot formáznak, amilyenrendszerint a betlehemi csillag zKirályokimádását ábrázoló képeken, s amilyen Dá-vid király csillaga, a mai izraeli zászlón.

A Dávid-csillag nem kizárólagosanzsidó jelkép. (Nem is csillag igazából. Abuddhista jantrák, mágikus diagramok

egyik alapformája a hatágú „csillag", kétegyenlőszárú háromszög fonadéka, me-lyek közül az egyik T női jelkép, elemiszinten a víz és a föld jele, a másik A fér-fias, a tüzes és levegős világteremtő alko-tórész jelképe. A kabbalisták szerint ez ajel Isten nevét öltözteti geometriai for-mába.) A betlehemi csillag bi/onyos érte-lemben mégiscsak Dávid csillaga, hiszenBálám próféta jóslata szerint a MessiásCsillag, amely Dávid házából ered, s Dá-vid városában, Betlehemben születik majdmeg (IVMóz 24, 17).

Keresztény felfogás szerint azonban azEpiphaniának nem 6, hanem 5 ágú csillaga jelképe. Ebben nyilvánvalóan szerepetjátszott az elszakadás szándéka a zsidó ha-gyománytól, de ennek a választásnak isvan értelme. Az 5 ágú csillag (pentagrain,lúdláb, boszorMnyszög) Vénusznak volt egyikcsillagjelvénye a 8 ágú mellett; úgyis, mintesthajnalcsillagnak, úgyis, mint boszor-kányos természetű háború- és szerelem-istennőnek (a lúd az ő madara volt). Azókori csillagászpapok tudták ugyanis,hogy addig, amíg az estcsillagból hajnal-csillag, majd hajnalcsillagból ismét est-csillag lesz, 584 nap telikéi, s hogy 5 ilyenciklus kereken 8 földi évnek felel meg. Eztgeometrikus jelként úgy ábrázolhatjuk,mintegy 8 éves időciklustjelző körbe írt 5ágú csillagot. De miért épp a Vénusz lettvolna a betlehemi csillag? Nos, példáulazért, mert az említett Vénusz-ciklus fele,292 nap (amíg az estcsillagból hajnalcsil-lag lesz) annyi idő, amíg egy kismama ki-hordja magzatát; továbbá, mert a hajnal-csillag a Nap előtt kelvén, annak világra-jövetelét hirdeti; továbbá azért, mert Jézusanyja, Mária, ahogy Fia a Napét, megörö-költe a pogányságtól a Vénusz szimbo-likáját. Szűzanyasága is értelmezhető úgy,mint az említett bolygó két állapota.

FARSANG

És még mindig nincs vége. Asztrál-mítoszi felfogás szerint az élőknek, köz-tük a planétáknak - élők, mert hogy azállócsillagokhoz képest mozognak - csil-lag(zat) megfelelőik, álló vagyis mozdu-latlan, tehát halott-halhatatlan csillag-lelkűk van. Vénusz-Mária „csillaglelkc" aSinus volt, amit egyiptomi előképétől,ízisztől örökölt. Márpedig a Sirius az ég-bolt legfényesebb csillaga, mely Jézusszületésnapja körüli időben látható a leg-tovább, és ragyog a legfényesebben.

Végső soron persze - mint ahogy so-kan állítják - a betlehemi csillag jósjel islehetett. Például a Halakban a Szatur-nusszal í.e. 7-ben háromszor is együttállóJupiter bolygó. Lévén a Halak az új csilla-gászati korszak uralkodó csillagképe, aSzaturnusz a zsidó nép „csillaga", a Jupi-ter pedig a királyoké, csillagjós szemmelnézve egy ilyen csillagászati helyzet a Jé-zus születését megelőző időkben méltánutalhatott a Messiás eljövetelére. Egyesfeltevések szerint állatövi fény koronáztameg az együttállást. (Az állatövi fény egyhalovány, ferde fénypiramis, ami a Napkörül keringő porszemcsékről verődik aszemünkbe, s a nyugati égbolton látsziktiszta időben, alkonyatkor, különösen atőlünk délebbre eső területeken, vagyis anyugat felé tartó mágusok éppenséggelkövethettékvolna az általajelzett irányt).

Farsang

Általában a vízkereszttől hamvazószer-dáig terjedő, változó hosszúságú, mula-tós, lakodalmas időszakot tekintjük far-sangnak. Az elnevezés bajor-osztrák ere-detű és eredetileg a farsangzáró húshagyókeddet jelentette. A gyakorlatban, már amiaz evést-ivást, duhajkodást illeti, kará-

csony és farsang egybefolyik. Mezei mun-kákat nem adó télben mi űzhette volna eljobban a hideg és sötétség okozta dep-ressziót, mint a közös vidámság? Az egy-ház a farsangot, vagy ahogy a papok ne-vezték: az „ördög ünnepét" igen roszszal-lotta, s azzal próbálta mederbe szorítani,hogy e pogány eredetű ünnepciklust ismegszentelte. Az időszak szentjeinek kö-penye alól mégis rendre kilóg a lóláb,lelepleződik pogány származásuk.

Remete Szent Pál ésAntal (jan. 15., 17.),Piroska (jan. 18.), Fábián (jan. 20.}, Vince(jan. 22-), Mária menyegzője (jan. 23.), Pál

fordulása (jan. 25.), Brigitta (febr. 1.),gyertyaszentelő (febr. 2.), Balázs (febr. 3.),Ágota (febr. 5.), Dorottya (febr. 6.), Apolló-nia (febr. 9.),.fiá7mt(febr. 14.) ünnepnapjaelválaszthatatlan a farsangtól, a hozzájukfűződő szokások jórészt a régi paraszt-naptárban gyökereznek. A névsor nem isteljes, hiszen a farsang elhúzódhat akárfebruár végéig, és. - mint jeleztem - nemis vízkereszttel, hanem már karácsonnyalelkezdődik. És nemcsak az evés-ivás dol-gában, hanem az egykori névtelen nap-tárkészítők szándéka szerint is.

Abban ugyanis, hogy a farsang hosszaváltozó, a hétszámítással bonyolított luni-szoláris naptárunk a ludas. Farsang ide-jét, vagyis hát húshagyó keddet húsvétidőpontja határozza meg. Húsvét mindiga tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöl-tét követő vasárnapra esik, húsvétvasár-napot pedig „40 napos" böjt előzi meg aliturgikus naptárban, amely hamvazószer-dával, a farsangot búcsúztató húshagyófedd utáni nappal kezdődik. Mivel teháthúsvét mozgó ünnep, változik a farsangidőtartama is. A legrövidebb akkor, hamárcius 22-én - ez a tavaszi napéjegyen-lőség utáni nap - telihold van és vasár-nap. Ez húsvét legkorábbi időpontja. Ilyen-

JANUÁR

kor farsang húshagyója a gyertyaszentelőutáni napra esik. Ez a valóságban ritkánfordul elő, de ha mégis, érdekes helyzetetteremt. Ha ugyanis a tavaszi napéjegyen-lőségkor holdtölte van, azt gyertyaszen-telő után újhold, karácsony után pedigismét holdtölte előzi meg. A két naptárifordulópont között tehát majdnem pon-tosan három holdhónap telik el (egy hold-hónap 29 és fél nap). Ezt az időszakotosztotta fel a régi naptár egy bőséges ésegy bojtos szakaszra. Az előbbin belül ka-rácsony és farsang természetes egységetalkot. Ez a rendszerező elv érvényesülegész éven át; a luniszoláris naptár céljaéppen az volt, hogy az évszakokat a há-rom „holdnapos" holdpcriódusokkalegyeztesse.

Míg a napév-számításban a dátumhozkötött, állandó ünnepek játszanak főszere-pet, a holdév-számításban a vándorünne-pek. A farsangot is ilyen vándorünnepekszakaszolják. Kezdőnapja a vízkereszt utá-ni regélő hétfő volt. Első három vasárnap-ja: első, másod, harmad menyegzős vasár-nap, utolsó három vasárnapja: hetvened(húsvéttői 70 napra), hatvanad ésfarsangvagy húshagyó vasárnap névre hallgatott.Ez utóbbit a zahálós csütörtök előzte meg.A farsangvasárnapra következő farsan-ghétfő, húshagyó kedd (Erdélyben púpos-nap) rekeszti be a „kolbászos napokat".Ámbár nem teljesen. A hamvazószerdá-val kezdődő első bojtos hét (csonkahét,semmihét} csütörtökjén ették meg a mara-dékokat. Ezért ennek is kövércsütörtök,torkoscsütörtök, zabálóscsütörtök, tobzódó-csüt'örtök, kisfarsang volt a neve. Mint BÁ-LINT SÁNDOR megjegyzi, Csíkménaságonmég táncra is perdülnek e napon, de Is-ten megtévesztésére - mármint hogy őknem is katolikusok - románosan kieresz-tik hozzá az ingüket, s kalapban járják

(az ortodox naptárban mindig későbbreesik húshagyó), s a táncot - ugyanezért- zsidóvecsernyének. nevezik.

Az ördög

A keresztény tanítás bukott angyala ő,Isten ellensége, minden rossz végső oka.A korai egyház az ószövetségre támasz-kodva egyfelől Luciferrel (a hajnalcsillag-gal), másfelől a bűnbeesésért felelős kí-gyóval azonosította. Az ördög a kísértő(pl. Jézusé), a pokolra ítéltek kínzója. Kö-zépkori és kora reneszánsz képmásainrendszerint kecskcszarvú, karmos-patásszörnyalakként jelenik meg. Hasa rovar-potroh vagy groteszk arcot formáz, mintkénköves szellentéseket eregető alfele is,farka és denevérszárnya van. Ez utóbbiangyal-múltjára utal. így jelent meg amisztériumjátékok egyik maskarája-ként is.

Mint különböző állatokból összeszer-kcsztett teremtmény, az egyiptomi és óper-zsa vallásból ered. Később a nyugati mű-vészet többé-kevésbé humanizálta, a re-

Busó álarc

AZ ÖRDÖG

neszánsz pl. a klasszikus szatírábrázolá-sokat (Fán) vette mintául alakjához, ezzelis jelezve, hogy e világon a pogányság (apogány múlt) az egyház legfőbb ellen-sége. Ábrázolták álruhásan is, pl. barát-csuhában. E képmásain csak a ruhája alólkilógó lóláb árulja el. (A zoroasztriánus,manieheista dualisztikus eszmék hatásátjelzi, hogy épp a kecskelábú Fanról min-tázták alakját. Pán, aminek a neve „Min-dent" jelent, mint a Bak csillagkép meg-személyesítője egyidőben született tej-testvérével, Zeusszal, a téli napfordulóvalkezdődő új évkor. Mint a Világosság és aSötétség képviselői együtt uralkodtak te-hát az esztendőn.

Mint a Sötétség, az Alvilág fejedelméta csillaghittel „fertőzött" keresztény gon-dolkodás a pogány panthconok alvilágiisteneivel, pl. Plútóval, s ezek „égi tes-tével", a Szaturnusz bolygóval azonosí-totta. Kézenfekvőén, hiszen az ördögi att-ribútumok, pl. a szarvak ezek képmásainis gyakoriak. A néphit és a népmesék ör-döge az alvilágban él, néha Plútónak hív-ják és a mesebeli sárkányéval azonos afunkciója, mint ahogy a bibliai Apokalip-szis Sátánja is - a perzsa eredetű elnevezés„ellenséget" jelent - sárkányalakban tű-nik fel.

Különleges szerepet játszott az ördöga téli ünnepkörben. A szarvas ördögmas-karák az erkölcsi tilalmakat semmibe ve-vő farsangolók nélkülözhetetlen kellékeivoltak (a maszkokhoz főleg kecskeszarvathasználtak, a kecskebak pedig az ördögállata volt), amiért is az egyház kímélet-len ördögűző harcot vívott a farsangi szo-kások ellen. Mindent, ami komolytalan ésvilági, amúgyis pogánynak, az ördög mű-vének tartott, a „táncoló" farsangot megegyenesen az ördög ünnepének. A böjtbenis folytatott mulatozást a kisértő Sátán

sikereként könyvelte el. Az ördög és a far-sang-böjt ideje közti kapcsolat szentírásialátámasztásaként hivatkoztak Jézus nieg-kísértésének történetére. Jézus - mint is-meretes - „mikor negyven nap és negy-ven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezek.És hozzámenvén a kisértő, monda néki:Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövekváltozzanak kenyerekké, ő pedig felel-vén, monda: Meg van írva: Nemcsak ke-nyérrel él az ember..." (Mt 4,2-4). Böjtelső vasárnapjának hagyományos evan-géliuma a katolikus liturgiában az Úr meg-kísérléséről és a Gonosz megszégyení-téséről szól intésképpen azoknak, akik anagyböjti időszakhoz illetlenül viselikmagukat. Az ördög által elragadott tán-colok története gyakori az európai mon-dakincsben, van magyar meseváltozata is(A táncolni járó leányok], ARANY JÁNOSI pe-dig balladára ihlette a még hamvazószer-dán is mulatozók elkárhozásáról szólóleganda (Ünneprontok). Súlyosbította ahelyzetet, hogy a farsang a pogány rómaiSaturnalia öröksége volt, Szaturnusz pe-dig 3. Bak és a Vízöntő havának, a farsangiidőszaknak asztrológiai ura. Továbbá azis, hogy a farsangi borisszák ugyancsakegy pogány isten egészségére ürítgettékpoharukat, Bacchuséra, akiknek egyikszent állata ugyancsak a kecske volt.

A farsangi szarvasmaszkok mögülazonban Cernunnos képe is kikandíkál.A kelták évkezdő istene volt 6, akit ábrá-zoltak szarvakkal is. A szarv az újholdjelképe volt ebben az összefüggésben, sazért nőhetett alvilági lények homlokán,mert az újhold a sötétség ideje. És mégis,a középkori farsangolók épp az újholdatvágytak megidézni! Ha ugyanis farsang-húshagyója a gyertyaszentelő utáni na-pokra és újholdra, szarvasholdra esik, aza várva várt tavasz korai érkeztét jelenti,

JANUÁR

legalábbis naptári értelemben („40 nap-ra" húsvétot). Analógiás mágia, újhold-varázslás, téltemető tavaszidézés volt afőok tehát, amiért a „felszarvazottak"húshagyó kedden felvonultak. Ezért is vi-seltek fekete (újhold) és fehér (telihold)maszkokat, s kormozták és lisztezték(kenték be fehér hamuval) areukat azok,akiknek nem futotta álarcra (a babona,hogy kéményseprőt látni szerencsét je-lent, részben innen eredhet, a kémény-seprő foglalkozásánál fogva téli, újabbanújévi szerencse-jelkép). Persze a kormospofák láttán megint csak fölfortyantak apapok, hiszen ebben is a pokol tüzétőlfüstös képű ördög megidézését látták.

Remeték

Farsangban mutatnak példát az ördö-gi kísértésnek hátat fordító szentek, Re-mete Szent Pál (jan. 15.) és Remete „Nagy"Szent Antal (jan. 17.). Pál (f341-ben) egy-kor a magyar szívnek volt különösen ked-ves szentje, az ő nevét viselte az egyetlenmagyar alapítású szerzetesrend, a pálo-soké, s ereklyéi is - míg a török szét nemszórta őket - magyar földben nyugodtak.Antal viszont (t'35G-ban) mint jelképesalak nőtt magasabbra.

A remeteség, a magányos melankoli-kus meditáció, a titkos élet szaturnuszi,uránuszi vonás. A Bak és a Vízöntő hóna-pok isteni védnökei, Kro nősz -Szaturnuszés atyja, Uránosz-Uranus a titkok tudóivoltak, aki hatalmuktól megfosztva örö-kös (alvilági) magányra ítéltettek a mítoszszerint. A két remete-szent igen nagy kortért meg, aggastyánként is ábráaolták őket.Ez is Szaturnuszt (Uránuszt) jellemzi. Lak-helyük az egyiptomi sivatag, korábban azördögi Szeth isten tanyája volt. A sivatag

a Bibliában is ördögök, démonok laktahely. Jézust is sivatagban kísértette mega sátán (Lk 4,1-13), mint később Antalt.Az ördög - láttuk - megint csak szatur-nuszi alak.

Antalt remetecsuhában ábrázolták,amint T (görög tau) betű végződésű,mankószerű botjára támaszkodik. AT-je-let gyakran viseli ruháján is. A tau (a föní-ciai és óhébcrtóí;) a „halálkereszt", a kivá-lasztottaknak és a halál angyalának bé-lyege volt. Az égitestet öltött halál viszonta planétahit, szerint - botra, mankóra tá-maszkodó, sánta vénember képében - is-mét csak Szaturnusz volt.

Antal állatkísérője & disznó, nyakábancsengővel. Az állat ez esetben a távol tar-tott ördögi kísértés megtestesítője (a kéj-sóvárságé, falánkságé). A csengőről azttartották, hogy hangja elűzi a gonoszszellemeket. Még a csengőt tartó kötél isjeles tárgya az időszaknak: Antal-napkoraz ő oltárán azt a kenderkócot szenteltékmeg, amiből a harangkötclet fonták. (Akötél, különösen a harangkötél, mely jel-képes értelemben az éggel köt összeminket, tejútszimbólum is volt. L. alább.)Névünnepe dologtiltó nap volt, kivéve afonást.

A Szent Antal megkísérlése is az adottidőszakra utaló vallásos példázat. A re-metét disznópofájú ördögök, kéjleső bo-szorkák cibálják. Ok a pogány szokáso-kat, maskarákat jelképezték, a hős remetepedig a farsanggal dacoló egyházat.

Szent Pál barlangban, egy pálmafa ésegy forrás mellett lakik. Antalt, amikortársához igyekszik látogatóba, egy farkasés két „farsangi ördögmaskara", egy ken-taur és egy kecskeember igazítja útba. A fel-soroltak itt naptári-csillagászatijelképek.A helyszín a Tejút és a nappálya téli met-széspontjára (a téli napforduló égi helyé-

id. Lucas Cranach: Szent Antal inegkísértése. 1506. Fametszet. Bázel

37

JANUÁR

re) utal. A fa a Tcjutat, a barlang a Tejútnapfordulói „hasadékát", a forrás az in-nen eredő és a nappályát körülvevő vizescsillagképsor kezdetét jelképezi. A sze-replők idevaló csillagképek: a kentaur aNyilas - ez a napfordulat csillagképi he-lye -, a kecskeember a szomszédos Bak, afarkas pedig a Farkas nevű csillagkép, aNyilas másik szomszédja, mely a Skorpióalatt található. Az említett égi helyszín ésa fölsorolt csillagképek nemcsak a télinapfordulat pillantában, hanem még egyjó hónapig érvényesek. Egészen addig,amíg a Nap január vége felé el nem hagy-ja a Tejutat, illetve a Nyilas csillagképet.

Antal és Pál közös legendájának kétmásik helye hasonló értelmű- Az egyik: atávollévő Antal látomásban értesül arról,hogy az épp elhunyt Pál lelke az égberepül. Az antik Rómában úgy tartották,hogy ez idő tájt nyílik meg a mundus, aföldalatti világ barlangszerű szája, hogykibocsássa az elmúlt évben elhaltak lel-keit. A Tejút-nappálya kereszteződés (aTejút barlangnyílásszerű hasadéka) az ar-chaikus képzetekben a túlvilágra vezetőátjárók egyike volt. Ez a képzet még aközépkorban is tartotta magát. A másikhelyen megtudjuk, hogy Pál sírgödrét kétoroszlán ásta ki. E jámbor állatokbanazokra a fenevadakra ismerhetünk, me-lyek az ősrégi hiedelem szerint a?, alvilágbejáratát (a sírgödröt) őrzik. (Egyiptom-ban réti volt a nevük.)

Antalhoz, mint a tizennégy segítőszentegyikéhez, a Szent Antal tüze nevű beteg-ség elhárításáért fohászkodtak. Kezdet-ben az orbáncot, asertésorbáncot neveztékSzent Antal tüzének, majd átragadt a névmás kiütésekkel járó betegségekre: anya-rozsmérgczésre, bélpoklosságra, szifilisz-re. Az utóbbit a XVI. századi Franciaor-szágban „nagy süldőnek", „nagy kocá-

nak" is hívták, és járványszerű elterjedé-séért a farsangi szabadosságot okolta azegyház. Úgy hitték, hogy a „tűztől" a meg-szentelt, T-alakú egyiptomi vagy antalke-reszt megóvja viselőjét, a sertésháj és a lisztpedig gyógyítja a betegséget.

A bctegápoló etntonita rend alapítá-sától, 1095-től sertéstenyésztéssel és liszt-őrléssel foglalkozott. Az antonita mol-nárok célja az volt, hogy anyarozsmentesliszttel lássák el a falvak népét (az anya-rozs a középkorban járványméretű mér-gezéseket okozott). A liszthez fűződő hie-delmek összefonódtak a téllel kapcsola-tos többi képzettel. A liszt a havat jelké-pezte, a lisztfehér lárvák a csontkopo-nyát, a Halál sápadtságát is megidézték,de a lisztes pofák vigyora az ókori fehérkocaistennőnek, a bélpoklosság hószínűrémének agyarait is a farsangolókra vi-csorította. (A Biblia is a „havas" bőrt te-kinti a poklosság tünetének. L. IIMóz 4,6; IIIMóz 13, 2-3; IVMóz 12, 10.) A kö-zépkori településekről kitaszított poklo-sok, leprások farsangkor kivételes bánás-módban részesültek.

Piroska és a farkas

Prisca ókeresztény vértanú emlékün-nepén, január 18-án köszöntjük a Piros-kákat. A Piroska nevet ugyanis hivata-losan a latin Priscából eredeztetik (Prís-ca-»Pir is ka—> Piroska), bár van, aki szerinta mi Piroskánk mint név ősi eredetű, apiros jelzőből képzett belső magyar fejle-mény (vő. Aranka, Bíborka, Fchérke). Másvélekedés szerint Szent László királyunkleányának - Ő volt az első, akiről tudjuk,hogy ezt a nevet viselte, aki ugyanakkorIréné néven bizánci császárné volt - csu-pán beceneve volt a Piriska, mégpedig

38

PIROSKA És A I-ARKAS

épp a?. Iréné magyaros becéző alakjaként.(Iri-Piri, Iri s ka-Piri s ka az irinyó-pirinyó,Anna-Panna mintájára.) Eszerint a ma-gyar királyleánynak egy keresztény nevelett volna, az Iréné. Egyébként a bizáneiortodox egyház e néven is avatta szentté.

Ami tárgyunkat illeti, a Piroska névmindhárom származtatása szerint külön-külön is illik naptári helyéhez.

Legendája szerint Prisca 13 éves kis-lánykéní szenvedett vértanúságot Rómá-

Fenrir farkas felfalja Odin isteni. Viking korifafaragás. Oslo, Régi Egyetemi Gyűjtemény

bán, 270-ben. Bálványimádásra akartákkényszeríteni, ő imádkozni kezdett a bál-vány előtt, mire apogány templom összedőlt.Ezután válogatott kínzásoknak vetik alá,majd oroszlánok elé dobják, de azok meg-hunyászkodva a lábához kuporodnak. Ez-után máglyán akarják elégetni, de a tüzet

eső oltja el. Végül lefejezik. Kivégzése he-lyén, az Avcntinus-hegy tövében emeltékRóma egyik legrégibb, róla elnevezetttemplomát. Egy hagyomány Prisca temp-lomát annak a Priscillának a házával azo-nosította, mely Szent Péter római szállásavolt.

Prisca nevének jelentése: „Ősi", „Ré-gi", „Hajdani", „Szigorú", „Tiszteletre-méltó". A név Saturnust, Róma legöre-gebb istenét idézi. Az imájára összedőltpogány templom nemcsak a régi rendvégét, hanem a Szaturnusz havában el-múlt óesztendőt is jelképezi. A lábánálheverő oroszlánokról Remete Szent Pálsírásói és a róluk írtak juthatnak eszünk-be. A tüzet eloltó eső a hamarosan bekö-szöntő Vízöntő egéből zúdul alá.

Egy másik Piroska, PERRAULT és a GRIMM-testvcrckpiros sapkás kislány mese-hősnője,akit bekap a farkas, majd egy vadász afarkas gyomrát fölvágva kiszabadít, sok-féle elemzés tárgya volt már, csak naptárivonatkozású nem. Pedig a mese régiségeés mítoszi gyökerei egy ilyen értelmezést ismegengednek. (A PERKAULI által feldol-gozott népmeseváltozat első latin nyelvűlejegyzése 1023-ból való. Az a motívumviszont, mely szerint Piroska helyére követvarr a vadász a farkas gyomrába, egészenKronosz-Szaturnuszig vezet!)

Szoláris vonatkozásban a Piroska név,pontosabban annak megfelelői az euró-pai nyelvekben (fra. Chaperon Rouge, nem.Rotkappchen, ang. Little Red Riding Hood),melyek a kislány arany hajfürtjeit rejtőpiros csuklyát, sapkát jelentik, a téli, méggyermek Napot takarja (a sugártalan vö-rös korongotjelképczi, mely alacsonyan,áfák között jár). A farkas a Tejút „fái" köztleselkedő Farkas csillagzat megtestesítője;a teli napfordulót megelőzően közvet-lenül fölötte, mintegy a Farkas „szájában",

39

JANUÁR

„fák közt" halad el a Nap. Kiszabadulásaa farkas gyomrából a Nap Farkas csillag-képtől való távolodását, egyben teli nap-fordulói újjászületését szimbolizálja. (ANap és a farkas hiedelmi ellenségeskedé-se az állat elterjedési körén belül minde-nütt ismert.)

Ugyanide lyukadunk ki, ha mint ősimagyar nevet összevetjük obi-ugor nyelv-rokonaink aranyszínű napistenének egyiknevével. E név: Pi, Piris „fiúgyermeket"jelent és a Napra vonatkozik. MUNKÁCSIBERNÁT Nap szavunkat ezért <iNajpi = „Nöfia" finnugor napistennévből vezeti le, Azobi-ugorok azt mondják róla, hogy arany„hajfürtjeinek erejénél fogva van nyár,van tél"; akkor olvad el az öb jege, ha„hajfürtjeit szétcrcszti"; s amikor sugár-talan korong csupán, „sapkát, kesztyűtöltött fel".

A magyar Piroska (Piriska) névről mégannyit: pír, piros, pirít, pirkad szavainkeredete a beláthatatlan régiségbe vész,mindenesetre közös gyöke rűek apür- tő-ből képzett és „tüzes", „forró", „vörös",„heves", „aranysárga", „búza-" valamint„Mars bolygó" (Püroeisz) jelentésű görögszavakkal. A farkas Mars állata volt, ezértkapta a Mars „otthona", a Skorpió csillag-kép alatti csillagzat épp a Farkas nevet, sitt, a tejúthasadékban (ez alkalommal in-kább nyiladékot mondanék) vereslik aplanétaisten csillaga: az Antares = „Mars-hoz hasonló") is. Bak havában pedig,amikor a Piroskákat köszöntjük, a veresMars exaltatiában, azaz „ereje teljében"van. (Vő. azzal, hogy KERÉNYI KÁROLY gö-rög .Perszusz naphérosz nevét a perm =„Nap" szóból származtatja.)

A naphoz fűződő hiedelmeket illető-en: mint BÁLINT SÁNDOR írja, a kiszom-bori leányok piros (szerelem színű) ken-dőt kötnek a nyakukba e napon abban a

hitben, hogy még abban az évben férj-hez mennek. A szokás a farsang bűvkö-rébe tartozik. Hajdanán általános volt avélemény, hogy aki farsang végéig nemtalált párjára, az hoppon maradt a kö-vetkező farsangig. Régi szegedi regula:„Piroska napján ha fagy, negyven napigcl nem hagy." Ki mástól is várhatnánktartós, arcpirosító hideget, ha nem egyPiros nevű szenttől?

„Csicseri borsó, bab,lencse"

Kevesen tudják, hogy a farsangi kö-szöntőben szereplő hüvelyesek neve latineredetű (dcer, fába, lens), s jeles történelmiszemélyiségek és családok névadói vol-tak. Cicero, a Fabtusok, Lentulusok: is-mert római nevek. Január 20-ának egyikszentje, Fábián is a babról kapta a nevét.

Fabianus vértanú pápa volt (t250-ben), aki élete során a keresztény vér-tanúk sírjai és a katakombák körüli szol-gálatával tűnt ki. Az őskeresztény halott-kultusztápoló „babos" nevű szent ünnepepontosan illeszkedik a téli ünnepkörbe.

A hüvelyesek száraz szemtermése jel-legzetesen téli eledel volt régen; a velükkapcsolatos hiedelmek is nagyrészt a téliidőszakhoz kötődnek. Jóslásra (babve-tés), bőscgvarázslásra, áldozatra, rontáselhárítására szolgáltak. A bőségvarázs-lásban mint karácsonyi, újévi és vízkcrcsz-ti étkek kaptak szerepet, áldozatként,karácsonykor dobálták a mennyezetre, aszoba négy sarkába a karácsony éjjelenlátogatóba érkező szellemeknek. Az aprósze-mű és kerek lencsét azért ették, hogy sokpénzük legyen (karácsonykor, újévkor),sajátos sorsvetéssel, lepénybe sütött bab-

40

„CSICSERI BORSÓ, BAB, LENCSE"

bal választották meg a mulatság irányító-ját, az un, babkirályt (vízkereszt előesté-jén). Népi gyógymód volt a beteg testrészlemosása hüvelyesekből készült főzettel,amit aztán a kísértetjárta kercsztútra ön-töttek.

A bab, borsó, lencse fogyasztására idő-szaki tilalmak is vonatkoztak. Hazánk-ban néhol épp a karácsonyi tizenkettedidején és nagycsütörtökön volt tilos afogyasztásuk {az utóbbi elég meglepő,hiszen jellegzetesen böjti eledelnek tart-juk őket). Nyugat-Európában a patto-gatott borsó esett tilalom alá húshagyó-kor. Az étkezési tilalom oka az, hogy ahüvelyeseket a télen szabadon járó holt lel-kek eledelének tekintették. A legendaezért állítja, hogy Szent Fábián a sírokkörül teljesített szolgálatot.

Ez a hiedelem antik gyökerű. Rómá-ban pl. az „alvilágiak" február 21 -\Feraliaünnepén, a „hallgatag istennő" papnőjea szertartás közben hét fekete babot for-gatott ajkai közt. Ezek á halottas mágiá-nak voltak tartozékai. Rómában a téli holt-szezon, de különösen a február a megtisz-tulás és a bűnbánat ideje, az élők számárapedig az ünnepélyes babevés a testi-lelkimegtisztulás eszköze volt. Püthagóraszazért tiltotta híveinek a bab fogyasztását,mert abba az elhunytak lelkei költöztek.Apüthagoreus tan szerint a lélek 40 napigidőzik - mintegy báb-állapotban - a bab-ban, amely azt követően levegővé válik, sa lélek megújultan csatlakozik társaihozaz égben. (Közbevetőleg: a jósláshoz anép 41 babszemet használt!) A maníche-usok átvették a tanítást, amin - a hüve-lyesek közismerten puffasztó hatása miatt- Szent Ágoston, az egykori manicheista,gúnyolódott is eleget. (Egy csúfondároslatin mondás szerint „a bab Püthagóraszrokona".)

A csúfolódók nem tudták, vagy leg-alábbis úgy tettek, mintha nem tudnák,hogy a bablélek-képzet jelképesen érten-dő. Annak a hiedelemnek sajátos formá-ja, amely szerint a holt lelkek a halálistcngyomrából - a földből -, alkalmasint an-nak hátsó felén, szellemes formájábanilyenkor távoznak az égbe. Ugyanilyenmódon újjá is születhetnek. A BabszemJankó típusú mesék közt van egy, melynekgyermektelen hősnője lenyel 3 bab-szemet, lefekszik, s álmában: este, éjfél-kor, és hajnalban egy-egy fiúgyermeket„szüllent" a világra. A hangnem tréfás, dea mondanivaló komoly: az élő lélek, amiÁdámot életre kelti, szintén szél, Istenlehelete (IMóz 2,7).

A középkorban ez a képzet profán far-sangi rituálé alapjául szolgált. Francia-országban pl. karneválkor az Ifjak Társa-ságának magisztere ünnepélyesen tele-tömte magát puffasztó ételekkel, hogyvidám szellentésekkel megtisztulhasson(a franciadé „bab" és afövrier „február"szavak közti alaki hasonlóságot hajdanvalódi összefüggésnek hitték).

7 babszem, 41 babszem, 40 napos bab- mindezek a bab és a naptár jelképikapcsolatát mutatják, íme, még egy jel-lemző példa. A régi Róma tíz hónaposgazdasági éve 305 napból állt. A mon-dabeli Fabiusok 306-an voltak, akik egygyermek kivételével mind egy szálig el-estek az etruszkok elleni harcban. Úgytűnik, hogy a 305 elhulló Fabius a régirómai év babszemként morzsolódó mun-kás napjait jelképezte, míg a túlélő gyer-mek az eljövendő új év záloga volt. Azelbeszélés szerint a csatába induló Fabi-usok a carmentaí kapun vonultak ki avárosból. Carmenta vagy Carmentis vi-szont jósistennő volt, akinek ünnepét atél derekán, január közepén tartották.

41

JANUÁR

Ez a mozzanat Szent Fábiánt a Fabiusokegyenes leszármazottjának mutatja; anaptárszerkesztő atyák, amikor Fabianusünnepét január 20-ára helyezték, nem-csak a rituális téli babra váró gyomrokravoltak tekintettel, hanem a régi rómaihagyományra is. (A rómaiak a Fabiuso-kat február 13-án ünnepelték.)

A halál nyilai

Az íj és a nyíl ősi vadászistenségek att-ribútuma volt kezdetben, később termé-szetijelenségek hasonlatául szolgált égis-tenek szivárvány-íjaként, villámnyilaként,vagy a Nap tüzes sugarait jelképező gyúj-tónyilak, holdsarlót, csillagzatot jelké-pező megfeszített íj formájában.

Mi sem volt természetesebb annál,mint hogy az egykor egyeduralkodó fegy-ver képmását szó szerint is az égbe emel-jék. A bolygók közül pl. a Nap sugáröve-zetében keringő Merkúrt a perzsák egy-kor Tirnek (Nyílvesszőnek) nevezték; nyil-vánvaló jelentés-átvitellel a Nap sugár-nyilairól nyerte a nevét. Indiában is fel-ajzott íj volt a jele. Se szeri, se száma a„nyilas" csillagképeknek. A pogány lap-pok viharistenének, Tiermcsnek a miNagy Medvénk (Ursa Maior) volt a meg-feszített íja. Szegre akasztott íját, tegzét aKis Medvével (Ursa Minor) azonosítottaa lappok képzelete. Egy másik mítosz-körben - példáit az ókori Egyiptomban,Hellaszban, Indiában, Kínában és Kore-ában leljük fel - az égi íj a Nagy Kutya{Canis Maior) és a Hajótat (Puppis)együttesének felel meg a mi elnevezé-sünk szerint. A/ íj csillagkép a felhőtlenjanuári éjszakák egén uralkodó Orioncsillagképre repíti nyilait. Acélra tartottnyílvessző hegye a Sirius. (Gör. szeiriászisz

= „forró". A Sirius azért kapta „szúrós"nevét, következésképpen azért lett „Nyíl-hegy", a görög mitológiában Apollón nap-isten nyilának a hegye - Apollón a Siriusfeletti Ikrek csillagkép olümposzi ura volt-, mert nyári heliakus fölkelése az ókor-ban a kánikula beköszöntét jelezte. Lat.Cflraa^a = „kutyácska" a Nagy Kutyávalszomszédos Kis Kutya csillagkép neveután.) Egy másik, célba talált csülagnyílaz Orion oldalából áll ki: ezt az Orionövével azonosították. Az európai művelt-ségben az állatövi Nyilas (Sagittarius) alegismertebb égi „nyilas", ő viszont lát-hatatlanjanuárban, mivel ekkor a Napépp az ő házában tartózkodik. A Nyilasszomszédságában látható továbbá a tér-delve nyilazó Hercules csillagkép, a gö-rög mitológia nagy íjászának, Héraklész-nek a képmása. Kilőtt nyila, a kis Nyílcsillagkép a Nyilas és a Bak cikkelyéneka határán, a Sas és a Hattyú között suhanaz égen.

A nyílvessző lesből érkező, váratlanhalált hozó fegyver. Jelképként is sokszorilyen értelmű - még napsugárként is aNap ártó sugarait jelképezte, s Cupidonyila is a „halálos" szerelem mérgébe voltmártva. A mítoszok számos hőse esettáldozatul orgyilkos nyílvesszőnek, vagynyíl végzett velük vakeset folytán, a bal-sors küldötteként. Nyíl volt régen a sors-húzás eszköze és a népmesékben is a vég-zeté, istenítéleté (a magasba lőtt nyíl a bű-nös fejére visszahullva tesz igazságot). Aklasszikus kortól a. fertőző betegségek, első-sorban a pestis láthatatlan hordozóját jel-képezte, s a Halál attribútuma volt a ké-sőbb általánossá váló kasza helyett. Azószövetségi s/.övcgck az Úr nyilait tekin-tik a halál eszközének.

A keresztény ikonográfiában számosszent attribútuma, egyben mártíriumá-

42

„AGNALIA VOLT EZ AZ ÜNNEP"

nak eszköze a nyíl. Közülük a reneszánszkedvelt festői témája, Szent Sebestyén(jan. 20.) vértanúsága a legismertebb. AzV században keletkezett legendája szerinta szent Diocletianus és Maximíanus társ-császárok testőrtisztje volt, és 290 tájánszenvedett hitéért vértanúságot. A szabadég alatt egy karóhoz kötözték és össze-nyilazták, de a keresztény hit halál felettidiadalának élő példájaként felépült se-beiből. Másodszor is elítélték, és ekkorhalálra botozták. Egy Lucina nevű asz-szony, több vértanú eltemettetóje, adtameg neki a végtisztességet. Lucináról ittcsak annyit, hogy Lucina neve a lux, atélen annyira hiányolt „fény" szóból ered,és egyfelől a halál „hallgatag istennőjé-nek", Hecaténak, másfelől az (újjá)szü-letés istennőinek a „napfényre hozók-nak", Dianának és Junónak volt a mellék-neve. Diana, aki az Olümposzról nyilaivala Nyilas havát vigyázta, a Nap bábája,Junó meg a Vízöntő olümposzi védnöke-ként a Nap szoptatósdajkája volt. A Luci-na név nem véletlenül került bele tehátSebestyén történetébe, akit már a félpo-gány időkben (354-ben!) is ezen a napontiszteltek az újjászületés havának utolsószentjeként. Mint a tizennégy següőszentegyikét, a középkortól kezdve őt hívtáksegítségül „fekete halál" idején. Sebes-tyén volt erre a szerepre a legalkalma-sabb: „feltámadt" a nyilak okozta sebei-ből, s láttuk, a pestist a nyilak jelképez-ték. A pestis-emlékművek állításának ha-gyománya az 1576. évi milánói pestis-járványhoz fűződik. A barokk kor osz-lopszerű pestis-emlékművei is Sebestyén-hez kötődnek. Az 1575-ös pestis idején amilánói nép a szokás szerint Sebestyén-hez fordult oltalomért, és a járványtólvaló szabadulásért cserébe templomot ésemlékoszlopot ígért a szentnek. Úgy tart-

ja a legenda, hogy Borromei Szent Ká-roly, Milánó érseke a pestist ebbe az osz-lopba zárta be. Sebestyén alakját azótafaragják ki a pestis-emlékműveken.

Kivégzéséhez alighanem az ég adottihletet a legendaszerzőknek. Hiszen ek-kor rnég a Nap „oszlophoz (a Tejúthoz)kötözve" a Nyilas csillagképben tartóz-kodik, s reá szegeződik a pogány kivég-zőosztag mindkét tagjának, a Hercules-nek és a Sagittariusnak az íja. Az égenátcllcnben ugyanez a jelenet láthatóan(mármint januárban láthatóan) is megis-métlődik: az égi íj ott az „oszlophoz (Tej-úthoz) kötözött" Orionra szegeződik.(Mint látni fogjuk, az Oriont „alakító"népszerű Szent Kristófot is íjász kivégzőosztag elé állították.)

„Agnalia volt ez azünnep"

Ágnes, keresztény szűz mártír a leg-régebbi időktől tisztelt szentek egyike. Azírások már a IV. sz. utolsó harmadábanemlítik a nevét, ám, ha eredetileg élő alakvolt is, valódi kiléte ma már földcríthe-tetlen. Annyi más mártír szűzével rokon,ponyva ízű legendája szerint 13 éves voltmindössze, amikor a diocletianusi üldö-zések idején kivégezték (f304). A rómaileányzót a város prefektusának fia ostro-molta szerelmével, de ő ellenállt, mond-ván, mennyei vőlegénye (Krisztus) máreljegyezte őt. Az ifjú apja, hallván az ügy-ről, felszólította Ágnest, hogy áldozzon azisteneknek. A leány megtagadta. Ekkormeztelenre vetkeztették, úgy vitték fényesnappal a bordélyba. Ágnest azonban acsoda folytán hirtelen megnövő haja el-takarta a kíváncsiak szeme elöl; a bor-

JANUÁR

délyházban ráadásul egy angyal még fény-be ís öltöztette. Egykori ostromlóját vi-szont, aki ide is követte, hogy erőszakottegyen rajta, egy démon halálra sújtotta.Ekkor a leányt mint boszorkányt megakarták égetni, de a lángok a hóhérokatpörkölték meg, Végül is Domitianus„agónján" (cirkuszában) lefejezték- Ma ittáll a S. Ágnese in Agone templom. Állí-tólag január 21-én temettek el Rómában,azóta is ez a nap az ünnepe.

Ágnes első számú ismertető jelei: haj-sátora és abárány , amit annak köszönhet,hogy nevét régen a ialmagna, „jerke, nős-tény bárány" szóból származtatták. Újabbmagyarázat szerint azonban az Ágnes néva görög (h)agnew, „szüzesség, tisztaság"szóból ered. Ez a nézet szerintem tart-hatatlan. Miért lett volna egy római leány-nak görög neve? És miért nevezi a latinlegenda a rómaicircusí görögül agónnak?Úgy velem, a helyes választ egy januárirómai ünnep kapcsán OVIDIUS adja meg.íme:

„Némelyek azt mondják, Agnaliavolt ez az ünnep,egykor; az elnevezés egy betűvelrövidebb.

Végül, agónia volt neve egykor arégi beszédbenáldozatunknak. Ez ok nékem aleghihetőbb.Bár nem egész bizonyos; dekirályi papunknak ezúttalegy gyapjas kost kell vágniaáldozatul."

(Fastil.25...34)

A kérdéses ünnepet (Agnalia, Agonalia,Agónia} Janus tiszteletére tartották január9-én. A név jelentésére OVIDIUS több ma-

gyarázatot is ad: ezek közül a legelfo-gadhatóbb az agónia „áldozat" jelentése.Leírásából kiderül azonban, hogy az ál-dozati állat agnus, azaz „kos" kell hogylegyen. Ágnes legendájának már említettmozzanata beleillik a képbe. Am\korfelál-dozásának színterére vitték, mezítelen-ségét hirtelen megnövő haja fedte el.OVIDIUS magyarázatának fényében nem istűnik képtelenségnek, hogy Ágnesbenagnát, azaz gyapjas áldozati bárányt lás-sunk, aminek a lábait eltakarja földig érőtéli szőrzete.

Ágnes-nappal fordul az év a Bak havá-ból a Vízöntő hónapba. Talán ez az okaannak, hogy az új év első (új)-borral, sző-lészettel összefüggő szokásai hozzá kap-csolódnak. Egy XVII. századi följegyzésarról tudósít, hogy e napon szállította leaz ecsedi jobbágy a dézsmabort (angiit-bort} földesurának. Rábaközi regula sze-rint: „Ha Ágnes hideg, engesztel Vince,hogy teljék a pince."

„...Kanta..."

Mint ismeretes, a Nap évről évre vé-gigvándorolni látszik a pályája vonalábaeső, úgynevezett állatövi csillagképeken.A csillagászat ókori felvirágzásának ide-jén január 21/22-től február I8/i9-ig aVízöntő csillagkép adott neki otthont. AVízöntő hava, Vízöntő jegy elnevezés ma isilyen értelemben használatos, jóllehet avalóságos helyzet a Nap precessziója mi-att megváltozott az idők során, csillag-képünket ma már márciusban ragyogjabe a felkelő Nap fénye.

A távcső felfedezése előtt a csillagá-szok számára nem csupán viszonyítási he-lyül szolgáltak az állatövi csillagképek. Azasztrológia az emberi sorsot befolyásoló

44

„...KANTA..."

erőknek tekintette őket a planétákkalegyütt. Az állatövi csillagképek szimbo-likája a csillaghitben fogant, de szám-talan naptári vonatkozása is van.

A Vízöntő mitológiai rangját még abbanaz időben nyerte, amikor a Közel-Keletföldművelői az időszámítás alapjait meg-vetették. Ekkor, 5-6000 évvel ezelőtt, a télinapforduló csillagképe, és három zodiá-kusbéli társával, a Bikával, Oroszlánnal ésa Skorpióval együtt a naptári sarokpontokés égtájak ura volt. Ennek emlékét őrzi abibliai látomásokban szereplőnég)i apokalip-tikus fenevad és a négy evangélista jelképe,melyek közül az emberarcú lény (angyal)testesíti meg a Vízöntőt.

A csillagkép (latin nevén Aquarius)valóban vizet töltő alakra emlékeztet úgy,ahogy a szimbolisták ábrázolták földünknevezetes folyamait: férfialakként, vizetontó korsóval. És valóban, a Vízöntő kor-sajából ömlik az az égi csillagfolyam is,mely az állatövet „alulról", a déli égboltfelől mossa. Ennek az asztrálmítoszimondanivalónak ad nyomatékot, hogyamikor a Nap a Vízöntő csillagképben jár,akkor látszik legjobban és legtovább azégen a „feldőlt" Keverőedény csillagkép,melyből az óriás Vízikígyó csillagfolyama

A Vízöntő.Tarot-kártyalap

Vízöntő. Egyiptomizodmkus-csillagkép

Ömlik szét az égen. A Vízöntő rna is hasz-nálatosjele Egyiptomból ered. Hullámzóvizet formáz: (és mint a jel is sugallja, aVízöntőt két korsóval is ábrázolták).

A Vízöntőt személyesítette meg Deu-kalión, az „Űjborhajós", Noé görög meg-felelője. Miután feleségével, Pürrhával-c név „tűzpirosát" jelent, s jelzőkéntgyakran alkalmazták a borra - túlélték avízözönt, isteni parancsra/eövekbőlúj fér-fiakat és nőket teremtettek. A Vízöntőasztrológiai urához, Szaturnuszhoz illőcselekedet ez. Deukaliónt Pandóra föld-anya szülte, s az ő szelencéje volt az em-lített Keverőedény, melyből - együtt aVízikígyó csillagképpel - az özönvíz el-árasztotta a földet. Dcukaliónnak volt egyfia, Amphiktüón, ő keverte először a bortvízzel. (Róla, pontosabban a Vízöntő egy-korú ábrázolásairól mintázhatták a négysarkalatos erény egyikének, a Mértékle-tességnek, Temperantiának alakját, akikét korsajának tartalmát egymásba töl-tögeti, vízzel keveri borát.)

45

JANUÁR

A Mérték-letesség.Tarot-kártyalap

Egy csillagképhez persze többféle mí-tosz is fűződhet, akár egy műveltségenbelül is. így a Vízöntő a téli napfordulótkövetően magasba emelkedő, sasháton ég-be röppenő napistent jelképezte. Szárnyashátasát a közeli Sas (Aquila) csillagképpelazonosította a képzelet. Amikor a nap-forduló elhagyta a Vízöntő csillagképet,annak szimbolikus jelentősége is csök-kent, így lett belőle görög földön a trójaiGanümédész királyfinak, az istenek po-hárnokának égi képmása, akit a klasszi-kus kor mitográfusai szerint a belészerel-mesedett Zeusz főisten ragadott az Olüm-poszra sas képében.

Héraklész görög naphérosz 12 mun-kája az Állatövön vándorló Nap „fára-dozásait" jelképezi. Ezek közül a 7. mun-ka: a krétai bika megfékezése illeszkedik aVízöntőhöz. (A Vízöntő az Oroszlán csil-lagképtől számolt héraklészi Zodiákusona 7. csillagkép.) A szóban forgó bika aVízöntő után következő Halak csillagképtengeréből emelkedett ki, így találkozott

az „arra járó" hőssel. A tél bikái mindenősi kultúrában igazi „vízöntők". Tőlünkdélre a tél az esőzések ideje, s az égi bi-kától: a bika képében járó viharistentőlvárták, hogy bőven permetező ondójával,vagyis az csővel megtermékenyítse a föld-anyát. Az oroszláni „tüzű" hős diadala a„vizes" bika felett a fordulótól számítottemelkedő Nap félévének a győzelmét jel-képezte a nyári napfordulóval kezdődőhanyatló Nap félesztendeje felett. Kette-jük szembenállása látható az égen: az ál-latövi csillagképek közül az Oroszlán álla Vízöntővel szemben. Amikor az egyik-ben jár a Nap, akkor ragyog a másik alegtovább és a legfényesebben.

Az állatövijegyeketa régiek egyes test-részek védnökeinek hitték. A Vízöntő „ural-ma" alatt pl. a képzet szerint az alsó láb-szárak állnak. Hogy miért épp azok?Egyiptomban (a ptolemaioszi korban, i.e.IV.-I. század között) Géb földisten szemé-lyesítette meg az állatövi kört (zodiákusember). Karikába görbülve ábrázolták,amint éppen lábujjával a saját fejét érinti.És mivel abban az időben a tavaszpont aKos csillagképbe esett, a Kost tekintettékGéb fejének. Ennek megfelelően egyez-tették a zodiákus csillagképeit e jelképesemberalak soron következő testrészeivel. AVízöntő helyére így került a két alsólábszár, melyeknek - mit ad Isten - éppolyan formájuk van, mint azoknak az am-phóráknak, amelyekből a vizet önti a csil-lagember.

Juno

A csillaghit a/, egyes állatövijegyek éscsillagászati hónapok uraivá az ismert pla-nétákat tette. A hellenisztikus világbanazonban olyan istenek is uralomhoz ju-

46

URÁNUSZ

tottak az állatövi jegyek felett, akiknekplanetáris vonatkozásaik meglehetősenhomályosak, noha „égi hatalmak" voltak,hisz az Olümposz volt a székhelyük. Azolümposziak éppen tizenketten voltak,mindegyikőjükre jutott egy-egy csillagá-szati hónap, állatövijegy. A „levegős" Víz-öntő úrnője, az istennők feje, Héra (la-tinul luno) lett, Zeusz (Jupiter vagyluppiter) légies nővére és felesége.

Hérát egyik melléknevén „tchcnsze-műnek" mondták, madara a páva, fájapedig a Heszperíszek kertjében álló arany-almafa volt. Héra tehénistennő előképetalán az egyiptomi Háthor volt, az „Égtehene", aki tőgyéből táplálja a Napot éstöbbi csillaggyermekét (vő: Nut). Ilyenkép Héráról is fönnmaradt. Tejével ő tet-te halhatatlanná a napisteni Héraklészt,s a rege szerint a Tejút akkor keletkezett,amikor a nagyerejű gyermek szorításanyomán kebléből az égre fröccsent a tej.A Heszperiszek aranyalmafája szintén aTejutat jelképezte. A páva is égjelképvolt. Eredetileg Argosznak („Ragyogó-nak") hívták, s Héra ezerszemű óriás tes-tőre volt, Zeusz változtatta pávává halálaután. A mitológiai magyarázat szerintszemei azóta is a hímpáva faroklegyezőjétdíszítik. Ha tudjuk, hogy a „szem" csil-lagot is jelentett, belátjuk azt is, hogy akiterjesztett pávafarok a csillagos égbol-tot jelképezte,

Héra gyakran fellázadt ura és paran-csolója ellen, Zeusz azonban mindig fe-lülkerekedett. Több történet emlékezikmeg arról, hogyan láncolta büntetésbőlaz égre feleségét. A megkötözött istennőa kötéllel kapcsolatos téli hiedelmek (tél-kötözés) tárgyalásánáljusson majd eszünk-be. Héra anya és római mása, Juno a szü-lés és a gyermekáldás védnöke, istenekdajkája volt. (Dajka szavunk szláv párhu-

zamai minden szomszédos szláv népnélföllelhetők. De ez esetben nem ők, ha-nem mi lehettünk a kölcsönzők, noha aszó indogermán eredetű. Iráni jövevény-szó lehet - tehén, tej, tőgy szavainkkalegyütt - melyeket még vándorlásunk so-rán „szedtünk fel". L. óind dhéna = „te-hén", őszét daejun = „szopik", pehlevidáyag=„dajka".) Látni fogjuk, hogy Víz-öntő havának szent szüzei és asszonyaiszinte kivétel nélkül átvették tőle (denemcsak tőle, hanem más nemzetiségűalakmásaitól is) ezt a szerepkört.

Uránusz

Herschel 1781-ben fedezte fel a nap-rendszer hetedik bolygóját. Urámásznaknevezte el. Az asztrológusok helyet szo-rítottak az új bolygónak, és rendszerükbeillesztették. Mivel már minden jegynekmegvolt a planétaura, Uránusznak Sza-turnusszal kellett osztoznia, és a Vízöntőtkapta „fele királyságul". Osztozkodásuk-nak, szomszédolásuknak ezzel még nincsvége. Az asztrológia a planétáknak hely-zetük szerinti erőnlétet tulajdonít, Asze-rint, hol „uralkodnak", hol vannak „erő-ben", hol „gyengék" és hol vannak „rang-vesztésben", 4 sarkalatos helyzetet külön-böztet meg. Az Uránusz erőnléti állapotaia Szaturnuszéhoz igazodnak. Ezt az„uralmon" való osztozkodáson kívül az isjelzi, hogy az Uránusz a szomszédos Bakjegyben, a Szaturnusz másikjcgyébcn van„erőben".

A herscheli névadásnak és az asztro-lógusi topográfiának mélyen gyökerezőoka van. A „külső sötétségben" fölfede-zett új bolygó az ősidőktől ismert Szatur-nusz tőszomszédja, és mivel az utóbbinévadójának, Kronosz (Saturnus) isten-

47

JANUÁR

nek a görög mitológiában Uránosz voltaz atyja, a névválasztás is érthető, míto-szaik hasonlósága pedig magyarázzaasztrológiai sorstábláik átfedéseit.

Uránosz, az Ég, a görög mitológiábanGaiával, a Földdel nemzette az istenekmásodik nemzedékét. Legfiatalabb fia voltKronosz, aki - hogy a lóhátaimat mcg-szere/./c - föllázadt ellene, és megfosz-totta férfiasságától. Uránosz - halhatat-lan lévén - nem halt meg, csak vissza-húzódott a szendergő álom idők vége-zetéig tartó éji magányába. Kronosszalfia, Zeusz később hasonlóan bánt el. Ő isaz örök álom foglya lett: egy mitikus ha-gyomány szerint Xeusz egy távoli álom-szigetre, vagy - mint mások mesélik - aTartaroszba, az alvilágba száműzte.

A fentiekből is kitets/ik, hogy mindkétisten a terméketlen, sötét tél, a téli álom-ban alvó természet megszemélyesítőjevolt. Számos jel pedig arra mutat, hogy a„tél-Saturnus" kultusza mellett, amit aSzaturnusz bolygó asztrológiai szerepetartott elevenen, „tél-Uranusé" is tovább-élt Európában, s megélte annak a bolygó-nak a fölfedezését, amit róla neveztek cl.

Uránosz nem sajátosan görög isten, azindoeurópai nyelveket beszélő népek va-lamennyien ismerték. Indiában és Per-zsiában az ősi árja istentriász tagjakéntVaruna volt a neve. Eredetileg nemcsakégisten volt, hanem a Hold, az eső és aföldi vizek ura, valamint egyik istentár-sával, Jamával együtt a halottak királya.Fehér színűnek képzelték, kezében kötél-hurokkal, amint Makarán, a cethalszerűszörnyön lovagol. A görög csillagképekközött is van egy Cethal (latinul Cetus),amely részben a Vízöntő alatt lubickol azég tengerében. (Jegyezzük meg: a perzsaés hindu csillagképnevek alig térnek el agörög-rómaitól.) A"Vamna név annyit tesz:

a „Kötés Ura", amibe aszelek fölötti hata-lom éppúgy beleértendő, mint az eskü-tétel, és minden más szimbolikus égi kö-tés. (A közép-amerikai kultúrákban az égi-testek pályáit a világot összetartó köte-léknek, a naptári csomópontokat kötél-csomóknak képzelték.) Ő volt a Nap ti-zenegyedik megjelenési formája, azaz aVízöntőé, mely a Nap tizenegyedik állo-mása a hagyományosan Kossal kezdődőÁllatövön.

A germánok más néven tisztelték(Odin, Woden), de szerepköre nem vál-tozott, már ami a holtak, a szelek és a télfeletti uralmat illeti. Rómában, az ősica-pitoliumi istentriász egyik tagja, Quíri-nus agráristen azonosítható vele. Az őünnepe, a Quirinalia a Vízöntő uralmaalá, február közepére esett, és StultorumFesla, „Bolondok Ünnepe" nevén is em-legették.

Az indoeurópai istenség tisztelete -úgy tűnik - egybefonódott az Európa-szerte őshonos medve kultusszal. A téli ál-mot alvó medve indogermán nevei (latinursus, francia ours, angol bear, svéd björnstb.) rokon hangzásúak az Uránosz-Varu-na istennévvel. A medvekultusz külön-böző formái az időszak ünnepeiben, afarsangi szokásokban és hiedelmekben aközelmúltig fennmaradtak. Mindez ké-zenfekvővé tette, hogy az asztrológusokaz Uranusról elnevezett bolygót a Sza-turnusz mellé, a Vízöntő „trónusára" ül-tessék.

A vincellérek szentje

Szent Vince vértanú (jan, 22.) nevelatin eredetű (Vincentius). Jelentéscigjá1-zedelmes. Legendája szerint nevét a kö-vetkezőknek köszönheti. Hóhérai váló-

48

A VINCELLÉREK SZENTJE

gatott kínzásokkal gyötörték hite miatt:összetörték, összehasogatták tagjait, tü-zes rostélyon sütögették - a rostély az attri-bútuma, s együtt is szokták ábrázolni amásik rostélyon sült szenttel, Lőrinccel,akinek névnapja (aug. 10.) épp az évkorátellenes pontján található (vő. a „szem-benálló" csillagképekről írtakkal) -,kampókkal, nyársakkal, vasvillával döf-ködték, hogy „sebei mélyéről előtűnjékremegő mája". Mindhiába, nem tagadtameg hitét. Miután megölték (304 táján),a holttestet a szántóföldre dobták kutyákés madarak eledeléül, de az égből le-szállott egy/íoí/ó, és minden állatot, mégegy farkast is elkergetett a tetem mellől.Erre kötökéi együtt zsákba varrták, -mások szerint malom&övtf/ kötöttek anyakába, és a tengerbe vetették. Hiába,mert a hullámok újra meg újra a partra so-dorták. Bírája, akit már aműgyis elke-serített a szentnek kínzások alatti áll-hatatossága, ekkor felkiáltott: - Hát méghalálában sem tudom legyőzni?! Ün-nepének kalendáríumi helye azonban,amely egyben új csillagászati hónap kez-dőnapja, arra vall, hogy elejétől fogvaúgy tisztelték, mint aki a tél felett győ-zedelmeskedik. Kivégzésének a módja isarra figyelmeztet, hogy tekintsünk a tü-zes Oroszlán csillagképre, amelynek je-gyében Lőrincet, társát a bajban sütö-gették: a Vízöntőben szenvedő Nap azOroszlánban győzedelmeskedik. Erre em-lékeztet a holló, a napistenek és -héroszoksegítő madara; az ő csillagképét is télentaláljuk meg a legkönnyebben; a Holló aKeverŐedény baloldalán csipegeti csőrévela Vízikígyó farkát. (A legendabeli holló aNap, a nyár képviseletében űzi el a teletmegtestesítő farkast. A néphit a napfo-gyatkozást is egy mitikus farkasnak, aHold állatának tulajdonítja.) A tél fölötti

győzelem jelei a szent nyakába kötött,mégis partra görgetett kövek: a Vízöntőurának, a Szaturnusznak a jelvényei.

Nevének rokon hangzása arámira, „boi~"szóval magyarázza, hogy a szőlészek szent-je lett - a francia Vmcent pl. „százannyibor" jelentésű -, és névnapja időjárásábóla várható bortermést szokták megjósolni,amint e versike is tartja:

„Ha megcsordul a Vince,Tele lesz a pince."

Azaz, ha a nevenapján olvad, jó lesz aszőlőtermés.

Legendája és a jósvcrsike Vincét ta-gadhatatlanulvízöntői képességekkel ru-házza fel. Hasonlóképpen sok más e nap-hoz fűződő szokás is. A vincézésnek pl.,amelynek során a szőlőskert szélét Jánosnapján szentelt borral vagy szenteltvízzelöntözik meg, alapja az a hiedelem, hogyha Vince napján esik az eső, sok bor lesz.(Az esővíz - a szőlőszemekbe felszívódva- valóban borrá válik majd, ezzel együttaz sem véletlen, hogy a kánai menyeg/.őcsodájáról Vince-nap tőszomszédságábanemlékeztek meg.) Altalános vélekedésszerint sok bort kell innunk Vince-nap-kor, ha azt akarjuk, hogy jó szőlőterméslegyen. A nap szokásai közé tartozottmég a jelképes szőlőmetszés. A levágottvincevesszőt vízbe állították, és hajtásaibóljósoltak az új termésre vonatkozóan, Ajelképes metszés magyarázza, mi köze aszőlészethez e fagyos téli napnak, amikormég hó alatt pihennek a tőkék, és a rü-gyek is alusznak. Nos, ami nálunk jel-képes cselekedet, tőlünk délebbre nagyonis valóságos. A mediterráneumbanjanuárvégére már végeznek is a metszéssel, mi-vel ott hamarosan megindul a nedvke-ringés a venyigékben.

49

JANUÁR

A Vince-napi áldomásozás, ami bor-korcsolya nélkül elképzelhetetlen, a far-sangi mulatozásnak is része. Lehetséges,hogy ezért emlékeztet szegény Vincekínzatása a szőlőskertekben folyó pecse-nyesütésre? Az mindenesetre tény, hogye tüzekben Vince összetört és lehasoga-tott tagjai, azaz a lemetszett venyigékégtek el. (Szláv eredetű venyige szavunk-nak is végső soron a latin vinum a gyö-kere.)

Mária menyegzője

Mária menyegzője, avagy Mária eljegy-zése (jan. 23.) a hónap egyetlen Mária-ünnepe. Megünneplése a XV századbanFranciaországban kezdődött. A farsangiidőszak jámborabb ünnepei közé tarto-zik, noha nem mentes az evés-ivástól, demég a tisztelettudó táncolástól sem,ahogy az egy esküvőhöz illik.

Az ünnep szokásai a menyegzős far-sangi vasárnapok és akartai menyegzo meg-ünneplésével keveredtek. Ha kegyesebbhangulatban is, de folytatódott a Vince-napi ivászat, a „borrá változtatott víz"kortyolgatása. Mint ismeretes, a kánaimenyegző meghívottai látták Jézus elsőcsodatettét, amikor is a szemük láttáraborrá változtatta a&ővedrekben lévő vizet(Jn 2 fl-12. L. Mértékletesség.). Mmtelsocsodát ünnepelték az egyházi év elején ahárom Epíphania (Megnyilatkozás) ün-nep közt, a vízkereszt utáni második va-sárnapon. Amikor Mária eljegyzésévelünnepelték együtt, részint a kétségtele-nül benne rejlő Vízöntő-szimbolika miatttették, részint, mert jól illett a menyegzőa menyegzőhöz, s a szent „Vincellér" utá-ni napra.

„Pál fbrdulafényességben"

Említettem már, hogy a jelentősebbszentek névünnepei általában a csillagá-szati hónap első, azaz a naptári hónaputolsó dekádjába esnek. Apostol is jutmajd mindegyikbe, némelyik „fődekád-ba" kettő is. Vízöntő havát Szent Pál kép-viseli - ahogy maga mondta -, „a legki-sebb az apostolok között", nem találvánméltónak magát az apostoli címre, mi-velhogy korábban vezető szerepet játszotta keresztények üldözésében (IKor 15,9).Mint a Bibliában olvasható, Pál, akit ek-kor még Saulnak hívtak, egy ízben az „Úr-nak tanítványai ellen lihegve" Damasz-kuszba ment. Az úton hirtelen nagy fé-nyesség vette körül. Leesett a lóról, éslátomásában szózatot hallott: „Saul, Saul,mit kergetsz engem?" {ApCsel 9,1-31).Az élmény hatása alatt megtért, és a ke-reszténység nagy térítő apostola lett. Pálfordulása (jan. 25.) ennek a „fordulatnak"állít emléket. Megtérésének Krisztus újszószólója névcserével adott nyomatékot.Ettől kezdve a zsidó Saul helyett rómainevét, a Paulust használta (zsidó szárma-zása mellett római polgár volt születésé-től fogva). A névcsere jelképes értelmű. Azeredeti Saul a zsidók szálfatermetű elsőkirálya volt, míg a latin paulus „kicsinyt"jelent, és az amúgy is aprócska Pál, aki„saulként" a legnagyobb volt az üldözőkközött, az apostolok sorában is a legki-sebbnek mondta magát.

A pálí fordulatnak tágabb jelentést adottaz a tény, hogy az addig esak zsidók közttérítő apostolokkal szemben Pál a pogá-nyok misszionáriusa lett: a Törvény útjá-ról a Hit útjára tért, mint maga írta több

50

„PÁL FORDULA FÉNYESSÉGBEN"

helyütt. A keresztény mozgalom ezzel alépéssel indult el ezen az úton, mely általvilágvallássá lett.

A „pálfordulás" naptári helye viszontidőjárási, csillagászati tartalmat ad az ün-nepnek. Túl vagyunk már a tél felén, svárható, hogy az idő hamarosan jobbrafordul, hiszen e naptól kezdve a nappalokhosszabbodása egyre szembetűnőbb.(Mindazonáltal ne a hazai, hanem a me-diterrán éghajlati viszonyokra gondol-junk; a keresztény naptárt Rómában ésKonstantinápolyban szerkesztették, otttehát, ahol február elején már a bekö-szöntő tavaszt ünnepelték.) Pál fordulat-jának időjárási jövendölései, mondókáivilágosan utalnak erre. Ennél nagyobbvolt annak a jelentősége - legalábbis azokszámára, akik a Szentírás és a pogány csil-lagvallás szinkretizálására törekedtek -hogy pálforduló ünnepétől kezdve a Napelhagyja a Tcjutat, mondhatnók, letér aTejútról. Eurázsia-szerte élt egy hiedelem,mely szerint a Nap útja korábban a mos-tanira merőlegesen, a Tejút mentén haladt.Az a tény tehát, hogy január utolsó har-madában a Nap elhagyja a 'lejutnak és„jelenlegi", azaz valóságos pályájának ke-reszteződését, e hiedelem révén Pál meg-térésének csodáját kozmikus léptékűjcl-képpé avatta. A damaszkuszi úton „fé-nyességbe Öltözött" Saulus-Paulus esze-rint a korábban magasan, most pedig ala-csonyan, de már ismét egyre magasabbanjáró Napot jelképezné. (A szinkretistaegyeztetéshez a Szentírás tálcán kínálja alehetőséget. Egy szentírási hely szerint adamaszkuszi úton megtért Pál a városbaérkeztekor egy bizonyos Egyenes utcábanlakott.)

Sajátságos módon a damaszkuszi út-Tejút összevetést a kötélveréssel kapcsolatospálforduló-napi hiedelmek igazolják. Aközépkori Franciaországbanjanuár 25-e akötélverők napja volt. Ekkorra már fo-násra készen állt a len és a kender. A hul-ladékból nagy tüzet raktak a fonókban, sfehér len-, kendervászon ruhában körbe-táncolták. A kötélverők napjának tréfás-komoly szentjeként Pál a Saint Cordier(„Szent Kötélverő") nevet kapta. Úgy tar-tották, hogy ő fonja az égi kötelet, ame-lyen az égiek utat találnak a földiekhez ésviszont. Ez az égi kötél vagy lánc - s erre agörög mitológiától az uráli mondavilágigsok példa található - maga a Tejút volt.

Kérdczhctnők, hogy jön Szent Pál akötélhez? A választ a Szentírás adja meg.A Pálról szóló rész (ApCsel 7-28) többhelyütt is a keresztények „megkötftzőjeként"emlegeti az üldöző Sault. Később, mármint üldözöttet új barátai kötélen leeresztvemenekítik ki Damaszkuszból, de elfogják,megkötözik és börtönbe vetik. Ám ekkorföldrengés támad, a börtön falai leom-lanak, s az ő kötelékei is lehullanak. Ismétmáskor egy próféta leoldja Pál derekáról akötelet, és megkötözi magát véle, mondván: ezlesz Pál sorsa is. Végül valóban hosszan tartófogságra vetik, s hajón viszik Rómába. Út-közben a hajó viharba kerül, s csak azért me-nekülnek meg, mert Pál tanácsára elvágják amentőcsónak és a horgonyok köteleit. Mind-ezek tetejébe az/rásból megtudjuk, hogy Pálapostol eredeti foglalkozására nézve sátor-készítő volt (ApCsel 18, 3), a sátor viszontelképzelhetetlen tartókötelek nélkül. Csoda-e, ha ezek olvastán egy pogány hagyományokszerint nevelkedett új kereszténynek Szent Pálaz „oldás és kötés" Vízöntő-béli új ura lett?

51

FEBRUÁR

A hónap latin neve, Februarius aklasszikus szerzők szerint a szabin/róram,„tisztulás" szóból ered. Való igaz, a feb-ruár már az antik Rómában is a decem-beri, januári vígságra következő testi-lelkipurgálás idejének számított. Februa, azaz„Engesztelő" volt Mars isten anyjának,Junónak egyik mellékneve. Ahogy Februaadott életet Marsnak, úgy ad helyt feb-ruár Mars havának, márciusnak.

Enyhe éghajlatának megfelelően, Itá-liában február 10-e volt. a tavasz hivataloske/ddnapja. 11-én (vagy 18-án) ezért ál-doztak Quirinus agrár- és tcrmékenység-i s termek, s ezen a napon „bolondünne-pet" is ültek. 13-24 között volt a Paren-iaha, az elhunyt szőlők, általában a holtakengesztelésének ideje („elpaientálás" sza-vunk innen ered). Az ünnepi idő.s/akoiibelül számos más, tisztító célzatú ünne-pe c tartottak. 15-én a különös szertartá-sokkal teli, fai kasűző és férfiavató Luper-caiiát; 19-én a mairónák mutattak be ál-dozatot a ház és a holtak védőistcnségeit(Lares) szülő Lala (Lara) istennőnek, a„csend nimfájának"; 22-énvolt aCamtm,a szeretet ünnepe, ekkor tartották a „ha-lottak bankettjét" is; 23-a a Terminállánapja, amikor Terminust, a határok iste-néi- köszöntötték. Említettem már, hogya legrégibb ismert, római naptárban feb-ruár 'í!3-a., Terminus isten ünnepe volt a/.év „határa". Ez magyarázza, hogy az idő-szakonként szükségessé váló naptárkor-rekcióra, a szökőnapok beiktatására (lat.

intercalatio) miért épp ekkor kerítetteksort. Ma is 23-a után következik naptá-runkban a szökőnap. Február 23. és már-cius 1., a régi római újév napja közöttazonban még 5 nap van. Ezek az egyip-tomi és azték naptárból is ismert un. epa-gomena, („szökőnapok") időszakának latinmegfelelői voltak. A régieket zavarta,hogy az évkor nem kereken 360 napbóláll-a 365 és 1/4 nap hosszúságú év miattosztották a kört az e számhoz legközelebbeső, könnyen osztható kerek számú fokra-, ezért a fennmaradó napokat külön ke-zelték. Ennek számos nyoma maradt amitológiákban és a szokásokban. A ró-maiak 24-én a Regifugiumra („királyme-nekülés") emlékeztek. Ax ősidőkben a ki-rályt, miután uralkodásra kijelölt idejeletelt, az év végén feláldozták. Később ecélra helyettest (interrex) állíthatott magahelyett - ez volt a „rendetlenség urának",a karnevál hercegének, a pünkösdi ki-rálynak é.s társainak halálra szánt elődje.A Regifugium-ünnep minden valószínű-ség szerint ennek csöke-vénye volt- Erre azidőre esett még a Fornacalia, a sütőke-mencék istennőjének, Fornaxnak az ün-nepnapja, s még egy halotti ünnep, aFeralia (az inferna, „alvilág" szóból). Afebruári halotti ünnepek s/.elleme máigkísért a karneváli szokásokban. E halottasünnepi jelleg indoeurópai eredetű lehet.A halottégetés indoeurópai szokás volt,és a húshagyói máglyákon is „halottat"égetnek: a telet, farsangot temetik el így.

52

ÉSZAK J U N Ó J A

A perzsák újévi karneváli menetét (No-ímtz'-ünnepkor, márc, 21-én) jelképesenJárna, a halottak királya vezeti.

Keresztény időkben a február a böjtelső hava lett, mivel a nagyböjt kezdeterendszerint ebbe a hónapba esik. Erreutal a hónap régi magyar neve: Bójtelőhava. Nevezték Halak havának is, mivelfebruár 21-e és március 20-a között a Napa Halakjegyébcnjár.

Februárt esőszínű ruhába öltözött, re-pülő alakként ábrázolták, jobbjában aHalakjclcvcl. A mezei tennivalók alapjángyümölcsfáit, szőlőtőkéit metsző meglettférfiú jelképezte. De megjeleníthette rán-cosképű aggastyán is, amint bőrruhábaburkolózva tűz mellett fagyoskodik. Azistenek kő/ül Verius és Cupido személye-sítették meg, amint orkánszerű szélben,lobogó lepleiken „vitorláznak".

fEszakjunója

ír Szent Brigitta, régi magyar nevénBrigida, Breda, Írország vcdőszentje. Ahagyomány szerint az V-VI. század for-dulóján élt. Egy tölgyfa alatti cellábanremcLeskedctt. Azon a helyen épült a hí-res Kildare „Tölgyíahajlék" kolostor. Név-ünnepe február l-jé. Állítólag azért, mertezen a napon született egy druida (keltapap, sámán, szó szerinti jelentésben: „atölgy tudója") szolgálójának gyermeke-ként, méghozzá napkeltekor. Egy legendaszerint viszont már a Szent Szűznek issegített a szülésnél, aki cserébe átengedteneki a névnapi elsőbbséget, ezért előzimeg Brigitta napjaMízriű megtisztulásánakünnepét (febr. 2.).

Brigitta (ír nyelven Brighid) jelentése:„ragyogó, fennkölt", illetve „erős", ha-sonlóan a német Berthához (ónémet. Be-

ratha). Az utóbbi a téli napfordulatnak, afény születésének istennője volt a germá-noknál, s eredetileg Brighid is hasonlótisztséget viselt a kelta páni neonban. Alegíőbb istennőháromságot személyesí-tette meg. Ő volt a tűz, a tűzhely és ková-csolás; az otthon és a szülés (elles); a ku-tak, a gyógyítás és a varázsszava költészetvédnöke.

Skóciában$$$ Hattyúnak, a Fehér Dom-bok Menyasszonyának, Aranyhajú Meny-asszonynak nevezték („menyasszony" an-golul bride). Ő volt a Dicsőség KirályánakAnyja, a Napot szülő ist.enanya. A kihlareitölgyfahajlék az ő szentélye lehetett ere-detileg. (A tölgyfa a pogány kel iák szentfája volt .) Brighid „cellájában" ősidőktőlfogva égett a szent láng, s nem is alucU kiaddig, amíg a X I I . században normannhódítók fel nem dúlták a helyén emeli,klastromot.

Brighid „születésnapja" a kelta év négyévszakkezdő ünnepének egyikére esik. Anégy kezdőnap: Sam.ain (nov. l-je),/m/)o//,(febr. l -]&),Beltane (máj. l-jé) és Z-w.gr/asaiZ(aug. l-je} a naptári fordulópontok köztiidőt osztja közel 40 és 50 -napos idősza-kokra. Ezeket az ünnepeket - mint a ma-guk helyén látni fogjuk - megváltozotttartalommal ugyan, de máig megőriztük.Mind a négy ünnep a fény ünnepe volt.Imbolc napján - ez volt a hivatalos tavaszkezdet - hata lmas máglyákat raktak,hogy a tűz megtisztítsa a földet, és báto-rítsa a Napot, hadd erősödjek a melege(tisztító varázslat és analógiás raágia).Fennmaradt népszokásokból a kutatókarra következtetnek, hogy a pogány kel-ták sorsvetés alapján embert, is áldoztake napon. Néyjclld ellátott fehér kövekeidobtak a lángok közé, s akinek a tűz el-hamvadásakor nem tudták a kövét azono-sítani, azt tekintették az i s i d n e k jdöl t jé-

FEBRUÁR

nek. Ennek az emléke lehet, hogy Nyu-gat-Európa különböző tájain böjt első va-sárnapján egy telet jelképező szalmabá-bot égetnek el, s a mulatságban részt ve-vők maguk is átmennek a tűzön (hogymegtisztuljanak). Ezen a napon fáklyák-kal füstölték, „tisztították meg" a gyümöl-csösöket is. Február l-jé jelezte a bárány-ellé.s kezdetét, továbbá időjósló rítusoknapja volt (mint ma is Európa-szerte arákövetkező nap). Az ír parasztfiatalok aközelmúltig próbaházasságot köthettekezen a napon (ha nem vált be, a követ-kező Imbolc napján egyszerűen hátat for-dítottak egymásnak).

A legenda nem tódított, Szent Brigittavalóban „megelőzte" a Szűzanyát, íror-szági tiszteletével mindenesetre. Ezértkapta a „gaelek Máriája" nevet. A Brit-szigetek „boldogasszonya" volt már jóvalazelőtt, hogy az első keresztény térítők cpartokra léptek volna.

Gyertyaszentelő

Február 2-a a katolikusok számáraGyertyaszentelő Boldogasszony napja, egy-ben Mária megtisztulásának ünnepe. A ke-resztények a gyermek/éz'iís bemutatását atemplomban is e napon ünneplik. A hár-mas ünnep zsidó, római és kelta (észak-európai) hagyományok ötvöződéséből jöttlétre.

A mózesi törvény értelmében a nő szü-lés után -negyven napra nyeri vissza tiszta-ságát, s karácsony -Jézus születése - meggyertyaszentelő közt épp ennyi idő telikel. Mózes törvénye szerint minden elsőzsenge az Úrnak szentelt áldozat kell hogylegyen, ezt példázza Jézus bemutatása ajeruzsálemi templomban. Az ősi ember-áldozat, melyet a történeti korban a temp-

lomnak tett pénzajándék vagy galambál-dozat váltott meg, Jézussal visszatér: Jé-zus Krisztus föláldozza magát, hogy be-teljesítse a Törvényt.

Mivel az anya megtisztulásának rítusaés az elsőszülött bemutatása egybeesik, akét ünnepet már az ősegyház összekap-csolta, gondosan úgy választva meg idő-pontját, hogy az az archaikus európai szo-kásrendhez illeszkedjék.

A gyertyás körmenet már kezdetben isaz ünnep része volt, az ezt követő miséna hívők gyertyáit a pap megszentelte. In-nen a név: gyertyaszentelő. Az ősegyháza gyertyákkal együtt egy pogány ünnepetis megszentelt, annak okáért- írja ^Deb-receni kódex (1519) -, „hogy a hitötlen-ségöt a keresztényök közül kiirtanája,mert régönte a rómaiak a Mars isten any-jának tisztösségére, kit ők Februárnak hí-nak vala, mindön ötödik esztendőben égőfáklyákkal és szövctnekökkel kerülnek va-la mind városszerte... A Sergius pápa úgyszerzé, hogy a keresztényök mindön esz-tendőben ez mai napon égő szentelt gyer-tyákkal megkerülnéjék a szentegyházaturonk Jézus anyjának tisztösségére" (tisz-tulására). Az ünnep a „mi tisztulásunkmódját" is jelentette. A tisztulás rítusanem csupán a zsidó eredetű Mária-ün-nepben gyökeredzik. A gyertyafénycs Feb-rua-körmeneteken (amelyeket tisztító szer-tartások kísértek) főleg nők vettek részt.A pogány, majd megszentelt gyertyáhozkötődő hiedelmek még ma is élnek, és agyertyának a hivők életének minden sza-kaszában megvan a szerepe, a magzatiléttől a sírig. Elsősorban a terhes, a gyér-mekágyas asszonyt és az újszülöttet fenye-gető veszedelmek elhárítására szolgált,különösképpen a torokgyík ellenében al-kalmazták a másnapi balázsoláskor.

54

MACKÓ ÚR

Jelképes értelemben szentelt gyertyavilágított Jézus templomi bemutatásánakünnepén is. A Biblia szerint Simeon, egyistenfélő jeruzsálemi férfi meglátván atemplomban a gyermeket, őt a pogányokmegvilágítására szolgáló Világosságnaknevezi (Lk 2,32). Ez a bibliai hely a?, alap-ja annak, hogy már az ősegyház is gyer-tyához hasonlította Jézust; testét a viasz-hoz, amely elolvad, lelket a gyertyabél-hez, istenségét a lánghoz. Első magyarversemlékünk is így szól hozzá a siratóanya szavával: „Világnak világa..."

A gyermekágyas asszonyt és gyerme-két fenyegető veszedelmeket elhárító, bű-nöktől megtisztító isteni láng Európa„barbár" részén is megmclcngettc a szí-veket. A Napot szülő, szent lángot őrzőBrighídre, a szülő asszonyok védnökérepompásan illett Gyertyaszentelő Boldog-asszony palástja, az Imbolc napi tisztítótüzeket helyettesíthette a szentelt gyertyalángja. A többértelmű „új" keresztény ün-nep nemcsak alkalmatosán esett egybeBrighid „születésnapjával", Imbolc-kal, sa fáklyás Februa-ünnepségekkel (ráadásula hónap istennőjének, Junónak védnök-sége alatt!). Az egyház azokra is gondolt,akik „tudták a csíziót". Február 2-a „meg-keresztelésével" a luniszoláris naptárat ismegszentelte, a karneváli duhajkodásnakis kegyes színe/etet adott. E nap ünnep-lésének ősi oka ugyanis a luniszoláriskalendáriumban rejlik. Ha húsvét a lehe-tő legkorábbi időpontra, március 22-éreesik, farsang húshagyója február 3-árakerül, és gyertyaszentelő lesz a vigiliája,negyvenhat nappal, azaz alig több mintmásfél holdhónappal a húsvéti sódar meg-szegése előtt. Mert ennyi volt a nagyböjthossza valójában. Amint egy XVI. századitréfás versezet írja a Farsang és a Böjt pár-viadala kapcsán:

„Mikor Czibere bán beszáll azBánságban,Koncz vajda haragszik, dúl-fúlharagjában,Mert nincs tisztessége az negyvenhat napban."

Mackó úr

Közismert hiedelem szerint ha amed-ve gyertyaszentelőkor meglátja az árnyékát,elnyúlik a tél, de ha nem, korai tavaszraszámíthatunk. CLAUUE GAIUNEBET felte-vése szerint ez a babona a naptárrendszerfélreértéséből született. A francia tudósúgy véli, hogy a medvének nem nappal,hanem éjjel kellene megnéznie az árnyé-kát, kiderítendő, telihold van-e vagy sem(már a félhold is vet némi árnyékot, teli-holdnál olvasni is lehet). Az időjóslásnak,legalábbis naptári vonatkozásban, csakígy van értelme. Ha ugyanis gyertyaszen-telőkor telihold van, messze esik- no, nema tavasz, de a böjt végét jelző tavaszünnep:a húsvét. Ha újhold lévén, az orráig semlát a mackó, hamarost itt van, március 22-én, a csillagászati tavasz beköszöntekor.Szép, szép, de mi köze ehhez a medvé-nek?

Őseink a medvében a legfőbb (állat)-istenséget tisztelték, a vegetációs ciklus,illetve a holdváltozások urát (a régiek ekettőt összekapcsolták). Téli álmából valófebruár eleji ébredése, valamint az, hogyekkor hozza világra bocsait, a természetföltámadásának, a tavasz eljövetelénekjelképévé vált. A medvekultusz európainyomai ajégkorszak elejéig követhetők amúltban. A télvégi medveünnep finnugorrokonainknál, a farsangi medvealakos-kodás Európa-szerte, így nálunk is eleven

55

FEBRUÁR

szokás volt a közelmúltig. A medvebőrbebújt hősök (Medve Jankó, Medvebőrös) anemzetközi meseirodalomnak ma is nép-szerű alakjai.

Az antik Rómában február 13-án ün-nepélyes körülmények között idézték felCallisto (görög Kallisztó) medve regéjét(a naphoz egyébként a maihoz hasonlóidőjósló szokás tapadt). Kallisztó a klasszi-kus mítosz szerint Kéteusz vagy Lükaónleánya és Artemisz szűz társnője volt. Fo-gadalma ellenére engedett Zeusz csábí-tásának és teherbe esett. Artemisz ezértmedvévé változtatta, hogy kutyáival szét-tépesse, de Zeusz idejében közbelépett.Miután Kallisztó megszülte fiait: Arkasztés - egy változat szerint - Pánt, (az is-mertebb változatban Pán anyja Amaltheakecskeistennő volt, aki Zeuszt is szoptat-ta), Zeusz az égbe emelte szerelmesét.Belőle lett a Nagy Medve csillagkép. Va-lójában Kallisztó jelentése „legszebb", sArtemisznek, az Allatok Úrnőjének egyikneve és megjelenési formája volt, akinektiszteletére medvealakoskodással egybe-kötött ünnepet tartottak. (A görögarkloszszó mindezt magában foglalja. Jelentései:„medve, Nagy Medve, észak" - melynekcsillagát a Nagy Medve felett találjukmeg -, „Artemisz szolgáló szüze". Arte-misz neve is összefügg az arktosz szóval,s nyelvileg nem közömbös az sem, hogya névnek, csakúgy, mint a medve indo-germán elnevezéseinek az első szótagjaaz állat morgó hangját (arrh] idézi föl (1.az Uránuszról írtakat), és hogy az isten-nőt Árkádiában, melynek Arkasz volt el-ső királya, különösképpen tisztelték.) Ar-temisz (latinul Diana) mint holdistennőBrighidhez s a későbbi GyertyaszentelőBoldogasszonyhoz hasonlóan „fényho-zó" és a vajúdó asszonyok védnöke volt.

A február i5-iLupercalia („Farkasűző")ünnep is részint Callistóhoz kapcsolódik.Lupercus a nyájak őrző istene volt, ezmedveisteni szerepkör. Az ünnep név-adója a medvenimfa egyik feltevés sze-rinti atyjára, Lükaónra irányítja figyel-münket. Lükaón ugyanis „fár kas szerű t"jelent. Az ünnep rítusai a nők termékeny-ségének fokozását célozták: meztelen if-jak a várost körbefutva kecskebőr-korbács-csal ütlegelték az útjukba kerülő asszo-nyokat, hogy termékenyek legyenek. A ter-mékenységvarázslás a „napfényre hozó"meddő holclistennőre utal, a meztelenkecskebőr-korbácsosok Kallisztó egyik fi-ának, Pán kecskeistennek papjai is lehet-nének, hiszen a kecske is termékenység-jelkép. (Hadd emlékeztessek Piroskára ésa farkasra, a szent remetek legendájábanszereplő farkasra, kecskeemberre! A kecs-kcbőrkorbáccsal „űzött" farkas hiedelmijelentőségérc nézve tudnunk kell, hogy anapisten - Apollón, később a napistenivonásokkal megrajzolt Krisztus is - „JóPásztor" vagy vczérkos, vezérbak képé-ben száll szembe a nyájat fenyegető far-kassal: a Sötétség fejedelmével. S még azállatmcsékben, AESopuséban vagy PHA-EDRUséban is, a farkas vagy a medve akecske és a bárány fő ellensége.) Kallisztóapjának másik neve, Kéteusz a Cet csil-lagzat görög nevének hímnemű alakja.Az európai medveisten tiszteletében osz-tozó indoeurópai Varuna isten állataugyanez a cet volt.

Állatistenekre, totemállatokra jellem-ző, hogy iga/i nevüket tilos volt kimon-dani. Helyette egyik jelzőjét használhat-ták. Ilyen a szláv (finnugor eredetű?) med-ve is: „mézevőt" jelent. Több februári szent:Brigitta, Balázs és Bálint áll kapcsolatbana medvével. Brigitta és Bálint a nevükszerint is. Bálint „Erőset" jelent, s a med-

56

Hús, ÉG VELKD!

veisten egyik neve volt. Egy másik nevét,a „Torkost" falánkságának köszönhette. Akeresztény ikonográfiában a disznó mel-lett ő testesíti meg a Falánkság bűnét.RABELAIS nagyétkű óriásainak, Gargan-tuának és Pantagruelnek, a farsang e keljellegzetes hiedelmi figurájának is a mí-toszok medvehőse volt az előképe. A med-ve harmadik neve, az „Erdei Pásztor" afebruárban ünnepelt Quirinus pásztor-istenhez, Varuna itáliai megfelelőjéhezvezet bennünket.

Arisztotelész még úgy tudta, hogy amedve, amikorfelébred téli álmából, pur-gáló hatású füveket eszik, hogy a bennerekedt salaktól megtisztuljon. Ilyen az erőshashajtó „medve h agy m a" (Allium ursi-num). Hz azt a dugót is kilöki a hátuljából,amivel a tél elején dugaszolta be magát. Amedvét a falánkságáról és önpurgálásárólszóló hiedelmek a farsangi evés-ivás és arákövetkező böjti megtisztulás négy lábonjáró példaképévé tették. Öntisztításánakazonban több jelentése is van. Utal az idő-szakra jellemző böjti szelekre, melyeknek ahagyomány szerint az égisten {Odin, "Va-runa) a kibocsátója. Ehhez társul az a kép-zet, mely szerint a holtak lelkeit a medve-isten a „Torkos" nyeli el, és ő is bocsájlja kiőket ismét, hogy új testbe költözhessenek.A szeles idő a néphit szerint (gonosz)szellemjárás ideje! (L,szél-*szellem.) -Kgyip-tomtól Észak-Európáig ismert ősi elkép-zelés szerint a holtak lelkei a Gönrölsze-kérben várják visszatérésük idejét. A NagyMedve „gyomra és hátsó fertálya" ez! Aszekeresillagzat neve számos népnél halot-taskocsi értelmű, és erről a magyar népha-gyomány is tud. A legenda szerint SzentLászló holttestét egy szekér magától vittevégső nyugvóhelyére, Váradra, vagyis semökör, sem ló nem volt elébe fogva. Hogymilyen szekér lehetett, azt a Göncöl Szent

László szekere elnevezése árulja el. A britekegyenesenArtúr király szekerének neveztek,s a kelta eredetű Artúr név szintén „med-vét" jelent! (Emlékezzünk az Uranusról ésArtemiszről írtakra; a morgó nevű keltauralkodó éppúgy nem hal meg, mint Urá-nosz, hanem hozzá hasonlóan egy „Almáshely" nevű szigeten, a kelta paradicsom-ban szendcreg örök félálomban.)

Halálra sebzett - kövezett és nyilazott - medveőskőkori képmása a franciaországi Trois-Freresbarlangból. Lehetséges, hogy a körök nemcsakköveket, hanem csillagokat is jelképeznek

A medveistenséget nemcsak a görög-római műveltség azonosította a Nagy Med-ve csillagképpel. Finnugor rokonaink hit-világában több jelkép szál fut össze: a han-tik a csillagzatot - többek között - a halottmedveistent hordozó halottas szánnakképzelték. Artemisz medveistennő csil-lagképpé válásának regéjére gondolva pe-dig érdemes eszünkbe idc/.ni, hogy a szom-szédos Kis Medvét eleink Nagyasszony tár-szekerének, Nagyboldogasszony csillagának isnevezték.

Hús, ég veled!

Az igazi farsangi karneválok ideje azünnepkört záró napokra esik: farsangva-sárnapra, farsanghétfőre és húshagyó ked-dre. A „húshagyó" elnevezés az olasz ere-

57

FEBRUÁR

dctű karnevál szó tükörfordítása. A szótáltalában népi etimológiás úton-módon alatin carnem levare „húst elhagyni" kife-jezésből származtatják. A farsangoló néptréfás olvasata ebből született: Carne, vale\- „Hús, ég veled!" A karnevál szó mögöttazonban egy egész szócsokor rejtezik, s adlehetőséget nem is oly bolondos etimo-logizálásra. Nyelvészetileg e bokréta szóvi-rágai persze nem mind egy tőről fakadtak;a farsangoló népi etimológia kötött be-lőlük csokrot a századok folyamán.

A nyugat-európai karneváli felvonu-lások egyik figyelemreméltó alkotmányaegy kerekeken gördülő hajó: a „bolondokhajója" (latinul carrus navalis), melyneklegkorábbi ábrázolásai a bronzkorból va-lók, s „rendes" körülmények között azisten képmását hordozták. Ilyen alkot-mányokon vitték körbe az ókorban pl. agermánok istennőjüknek, Nerthusnak aképmását. Az egyiptomi papok Amonnapistent, később ízisz istennő szobráthordozták körbe hasonlóképp ünnepi al-kalmakkor. Az egyiptomi istenhajó szol-gálhatott mintául a zsidók istenének „hord-székéhez", a frigyládához. (Héber tébah,áron, #7g-0z = „láda", „bárka", „koporsó",„szekrény"; görög arkeó = „ta.rt", „óv";latin arca—„láda", „tömlőé", „koporsó";angolark=„Noé bárkája", „frigyláda".) Akarneváli felvonulás is rituális körmenet,ha bolond is; karnevál „halálraszánt" her-cegének képmását vagy megszemélyesítő-jét hordják körbe kocsin vagy Vállon.

A karnevál szó első tagja számos far-sangi időszakkal kapcsolatos latin vagylatin eredetű elnevezésben felbukkan, ígya franciacareme, „nagyböjt" szóban, a ró-mai Carmentis istennő nevében, akinekünnepe a farsang közepére esik (maga anév zcarmm „ének, dal" szóból ered, amiszintén illik a farsanghoz). A görög ere-

detű latin Caristia a szeretet és az egyet-értés februári ünnepe volt. Mivel a far-sangolásnak szerves része a szarvasmasz-kos alakoskodás, ideillik a kelták évkezdőszarvas istenének Cernunnosnak a neveis, aki „felszarvazottságát" a nevében hor-dozza (francia cer/„szarvas"; olasz corno„szarv"). A szarvasmaszkok a közeli hús-vét reményében vágyott újholdat idézik,s a karneváli hercegség éppúgy újhold-hoz kötődik, mint a pünkösdi királyság,amelyről a régi népi versezet is azt tartja:„Új hold, új király..."

Farsang mitológiás alakjainak egy má-sik köre mindent elnyelő garatjáról neve-zetes, s ezt nevükben is viselik, mint Gar-gantua vagy San Gorgomillaz, a farsang-középkori megszemélyesítői. Szláv ere-detű garat szavunk nyílást jelent; hason-lóképpen a francia gorge értelme „torok,hegyszoros" (L. az olasz grotta = „bar-lang"; latin gurgulio = „gégc, torok"; gur-gw.vímm = „csapszék" szavakat. Rokon-hangzású a falánkság tárgya, egybenmegtestesítője: a franciagoret=„süldő". Aszintén francia£arro^e=„nyakszorítóvas"a jelentéskör halál-aspektusát példázza.)Az ógöröggurgíiré=„földalatti tömlöc" vi-szont egy tőről ered SLgorgó szörny nevé-vel, aki a torkán át szülte világra a fiait,miután Perszeusz levágta a fejét. A Gor-gófő az égen is látható a Pcrseus csillag-kép részeként (ct Persei, Algol csillag. Azutóbbi jelentése: „A sivatag démona"),amely a csillagmítosz keletkezése idejéneltűnésével jelezte a tavasz közeledtét.Egy másik mitikus görög szörny, apásztorGerüón (latinul Garanus vagy Caranus), -aki közeli kapcsolatban állt mind a gor-gókkal, mind a már említett Carmen-tisszel - arról nevezetes, hogy Héraklész-nck el kellett venni tőle marháit.. A történetegy kora középkori legendában is tovább

58

Hús, ÉG VELED!

élt, melyben Garganus a gulyás neve ésSzent Mihály a tolvaj.

És Gargantua miről híres? Éppen ar-ról, hogy egy falasra egész ökröt tüntetel a gyomrában, akárcsak Héraklész, amarhatolvaj, ha leült falatozni. És e mél-tán mitológiai kép nem csupán a far-sangi zabálás jelképe. Karneválkor a hús-tól vett bánatos búcsú ha „önkéntes" böjtkezdetét jelentette is, kifejeződhetett ahús, a gulyák és nyájak elrablásának, is-tenek, hősök által való fölfalásának re-géiben. (Őseink figyelemreméltó módon,a nyájak közt garázdálkodó medvét te-kintették állataik patrónusának.) Elvég-re a farsangot követő böjtölést többnyirea kényszer szülte: az ősszel felhalmozotttápláléktartalckok kimerülése. Már havolt mit fölhalmozni, s nem nézte fa-kérget rágva farsangkor is a szegénység,mint falják föl elhajtott állatainak húsátaz evilági istenek: az urak, a gazdagok.

A farsang és a böjt határnapja azon-ban nemcsak a nagy zabálások, ivászatokés a rákövetkező fogyó- és elvonókúramiatt lett a garattal nyelvészkedő elmecéltáblája. Az elnyelés ellentétpárja, a szé-kclés vagy kiöklendezés a testi purgálásmellett a lelki megtisztulás jelképes ak-tusa a szándékosan lefokozó farsangi szim-bolikában. A torok és a végbélnyílás aböjti szeleket kibocsátó lyukat, a holtaklelkei előtt megnyíló égi kapukat jelké-pezi. (L. a római mundust, vagy az egyip-tomi Nut istennő „testnyílásait". Nut aTejút megszemélyesítője volt, aki estén-ként felfalja és reggelenként újra szüli aNapot. A Nap évenkénti „születési helye"a felső tejúthasadék a Nyilas és a Skorpiócsillagképek cikkelyében, amit ilymódona tejútanya vulvájával azonosíthatunk.Igenám, csakhogy az ekliptika alatt, a dé-

li égbolton aTejútnak még egy hasadékavan. A sokat emlegetett Farkas csillagkép„odúja" ez, mely a mitologikus metafo-rákban az istennő végbélnyílásaként isfelbukkan. Vő. latinaníís=„vcgbélnyílá.s",„öregasszony".)Emlékeztetnék arra, hogya magyar nyelv tor, halotti tor és torok szavais valószínűleg közös eredetű.

Bolondok hajója bronzkori sziklarajzon

A torok azonban nemcsak nyel, ök-lendezik és kapuja a beszívott, kifújt le-vegőnek, hanem hangot is ad: beszél,énekel s kiváltképp nevet! Arisztotelész-től ered a híres formula: „Az ember azegyetlen élőlény, amelyik nevetni képes".Az ember ennek megfelelően értékelteegyedülálló képességét. Egy i.e. III. szá-zadi egyiptomi papirusz a világ terem-tését az istenek „homéroszi kacajának"tulajdonítja. A nevetés a kultuszokban aszent rítus része volt. A februári Luper-calián a Lupercus-papoknak egy adottpillanatban föl kellett kacagniuk; a már-ciusi Hüaria „Vidámság" ünnepen a föl-támadt tavaszistent, Atdszt nevetésselköszöntötték hívei. Utoljára, de nem utol-sósorban a farsang is a ritualizált nevetésünnepe volt. A torkoknak ebben is akadtpárja. Az ételtől-italtól felfúvódott mu-latozók „gargantuai" szellenté&ei, a szel-lentés hangját utánzó petárda-, mozsár-,ostordurrogtatások a profán húshagyóirituálé részei: böjti szeleket idéző, ta-vaszt siettető mágiaként.

59

FEBRUÁR

„Volt egyszer egy ember,szakálla volt kender"

Február S-a a kultuszban, névadásban,népszokásokban oly népszerű legendásSzent Balázs napja. A hagyomány szerintörmény volt, a kisázsíai Szebaszté püs-pöke. Számos csodája ismeretes. Egy nap

Gerebeneléshagyományos módon(Csíkmenaság)

Kmáertöréshagyományosmódon(Galgamácsa)

egy rémült anya kereste fel, mert fia atorkán akadt halszálkától juldokoU. A szentmegáldotta a fiút, és a szálkát eltávolí-totta a torkából. Más alkalommal egyasszonynak visszaadta a disznaját, melyetegy farkas rabolt el. Az asszony hálábólgyertyát adott neki és „kóstolói." a disznóhúsából. A s/ent püspök az üldöztetésekidején egy h&gyibarlangba húzódott, aholvadállatok őrizték, melyek kezes bárány-ként hajlottak szavára. A római helytartóazonban ott sem hagyta békén a remete-

püspököt, s oroszlánokból, medvékből, far-kasokból álló testőrscge sem menthettemeg, mert nem engedte harcolni őket.316 táján végezték ki. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len,gyapjú kifésülésére való vasfésűvel kínoz-ták félholtra, majd vízbe fojtották: belefoj-tották a szuszt.

Legendáinak minden mozzanata - dekultusza és a nevéhez íűződő szokások is -a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedel-meket tükröznek. Szent Balázs elsősorbana torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje(keleten a VI., nyugaton a IX. századtól).Erre utal a halszálkától megmentett gyer-mek legendája. A gyermekhalandóság-okai közt régen élenjáró torokgyík (dif-Léria) ellen a katolikus és görög vaüásúanyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket,akinek a torkához a pap két keresztbe tett,vagy Y alakban hajlított, és összekötöttgyertyát tartott, miközben a balázsáldásszavait mormolta. Ez volt a balázsolás.Ezért szokták a szent püspököt keresztbetett gyertyákkal is ábrázolni. A legendaazonban halszálkát említ, nem betegséget,és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjtszentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz,hogy a böjt kezdőnapjának,hamvazószer-dának legkorábbi időpontja Balázs nap-jára következik. Ez Balázs és a böjti szülékhiedelmi kapcsolatában is kifejeződik. Afranciák úgy tartják, hogy a Balázs-napkor,illetve hamvazószerdán uralkodó szélirányegész évre jellemző lesz. Magyar hagyo-mány szerint ünnepe a veszedelmes viha-rokat jelzi előre, ő volt a szélmolnárok ésa fuvószenészek védőszentje német föl-dön, és a hólyagbetcgségek gazdája (vő.szélzsák!), amit nevének népi etimologiásmagyarázatavai igazoltak (Ülasiw, ftlmse—„Balázs" - angol hladder, német Blase =

60

„VOLT EGYSZER EGY EMBER,..."

„hólyag", angol blow, német b/ű5en = „fúj-ni"). Balázst Észak-Európában régentekürttel is ábrázolták, amint éppen jelt ada „szelek csatájára". (A régi Róma egyikmárciusi - a későbbi nagyböjt idejére eső- ünnepe volt a Tubilustriwm, „Kürttisztí-tás". Ezen a napon szentelték meg a szer-tartási kürtöket.)

A torok védőszentjének a torkosság-hoz hogyne lenne köze! Erről szól máso-dik legendája, melynek tárgya a farkastólvisszaszerzett disznó, amiből neki is ju-tott. (A disznófő, a falánkságjelképe és atéli ünnepi asztal fő dísze az ő ábrázolá-sain is ott díszeleg.) A farsangi disznó-torok feleslege jelképesen Szent Balázstillette meg. Balázs napján a szegény diá-kok végigjárták a házakat. Vasnyársat tűz-tek a szoba közepére, majd étiekéivé kör-betáncolták, kérve a ház asszonyát., hogya „disznóság" maradékából tűzzön nekika nyársra. E régi közép-európai, egybenmagyar szokást balázsjárásnak nevezték.

Az elragadott disznó visszaszerzése alábasjószág védelmezőjévé, pásztorszentiéavatta Balázst (1. az antik februári Lu-perealia és Quirinalia ünnepeket). Már eza történet is jelzi, hogy hatalma volt azállatok felett. Harmadik legendája tesziegyértelművé, hogy az, aki a keres ztség-ben a Balázs nevet kapta, egy ősi „ÁllatokUra" istenség lehetett. (A keleti szlávok-nak volt egy pásztoristene, akit Voiosznakhívtak.) Eredetileg medve alakban tisz-telhették Balázs elődjét, ugyanis egészEurópában a „torkos" medvét tartották aháziállatok őrének (1. „Erdei Pásztor"). Amedve lakik barlangban, mint Balázs islegendája szerint, s figyelemre méltó,hogy a franciaországi Berzé-la-ville mel-lett, ahol Balázs-napi vásárokat tartottak,van egy barlang kőkorszaki medvekultusznyomaival. Ezt a barlangot a keresztény

korban Balázsnak szentelték. (BÁLINT SÁN-DOR említi, hogy a Balaton melíéki SzentGyörgy-hegyen is volt egy Szent Balázsbarlangja.}

Mártíromságának módja is származá-sárautal. A vasgcrehent, vasfésűt növényirost, állati szőr - akárha medvebunda -kifésüléséhez használták, és a farsangimeclvealakoskodók olykor éppen a ken-derfonókat szórakoztatták, rendszerintkócból csinált álcában, kenderből szőttálarcban. A németországi Tübingen kör-nyékén hamvazószerdán a „farsang te-metése"-képpen egy farsangi medvéneknevezett szalmabábot végeztek ki ünne-pélyesen. A medvebábut a nyakára kötöttvéreshurka (!) kipukkasztásával ki is vé-reztették! A szegény asszony malacánaktörténete talán annak emléke, hogy egy-kor disznót áldoztak engesztelésül a med-veisíennek, amiért téli álmából egyene-sen a halálba ébresztették. Északi rokona-inktélvégi medveünnepei rituális medve-vadászatok voltak, amiben fontos helyettöltött be a megölt állat kiengesztelése.Az ókeresztény művészet a szétlépett éne-kest, Orpheuszt, aki eredetileg szintén az„Állatok Ura" és medveisten volt, a/űPásztor képében ábrázolta. (L. a nevét!)

Szent Balázs „megfésülése" és „vízbe-fojtása" a kender sorsát is példázza. Aföldből kinyűtt kendert előbb áztatják,majd többek közöttgerebenezik, végül tisz-tára mossak, semmire se jó csepűjét pedigéppen fiamvazőszerdára virradókor elégelik.Balázs másik őse tehát kendcrszcllcm volt,ezért lett a felsoroltak mellett a takácsokvédőszentje is, akit gerebennel, vetélővelábrázoltak. Nevenapján Angliában tilosvolt a fonás, szövés, nehogy megkösse a sze-leket. Ez a hiedelem a „Kötés Urát" idézifel, Varuna-Uránoszt, akinek kultusza amedveistenségével keveredett, de aki

61

FEBRUÁR

kenderszellcm is volt- lásd attribútumát,a kenderkötélhurkot -, s ő a tél alvó ura.Balázs vértanúságának emléknapja idő-ről időre húshagyóra esik, mely egyfelőla len- és kenderfonás határnapja volt,másfelől ez a nap a farsang, tágabb ér-telemben a tél halálát, végét jelképezi. Atéltemető szokások közt arra is van pél-da, hogy a telet jelképező bábut a vérta-núhoz hasonlóan „vízbe fojtják".

„A király meghalt,éljen a király!"

Karnevál herceg farsangi diadalmene-te hamvazószerdára virradóan halottas-menetté változik. Európában általánosszokás (volt), hogy a farsangot jelképezőalakot: óriás papírmasé bábut, medve-maszkát, vesszőből, szalmából, rongybólformált torz képmást megjátszott jajve-székelés közben kivégzik, többnyire ha-talmas máglyán elégetik, maradványait pe-dig eltemetik. Nálunk a szokásnak far-sangtemetés, iéltemetés, télkihordás a neve.

Nem lehetetlen, hogy a régi időkbena jelképes bábu helyett eleven embertégettek meg, aki a telet személyesítettemeg. JÚLIUS CAESAR a gall háborúról írtkommentárjaiban beszámol arról, hogy akelták emberek tömegét áldozták fel ün-nepeiken (így a februári Imbolc alkalmá-val is). Egy vesszőből font óriás alakbazárták őket, amit aztán felgyújtottak.Többen állítják, hogy a rítusba be nemavatott Caesart elragadta a fantáziája, shogy a tűzre vetett áldozatok tisztulástkeresők voltak, akik egy földalatti járatontávoztak, mielőtt a „tisztító tűz" az éle-tüket fenyegette volna. A tűzről, füstrőlvalóban azt tartották régen, hogy a bűn-

től, betegségtől megtisztítja az embert. Aközépkori Nyugat-Európában a fentebbleírt módhoz hasonlóan „fertőtlenítet-ték" a tél utóján a falvak, városok határá-ban lévő lepratelepek lakóit. Annyi bizo-nyos, hogy a máglyahalált halt farsang-herceg a kelták elégetett vesszőóriásánakegyenes ágú leszármazottja, s hogy a kar-neváli rítusban mind a halál (a telet jel-képező bábué), mind a megtisztulás moz-zanata (a „gyászolóké") jelen van. Ez agondolat nem új. SUPKA GÉZA háború előt-ti „kalendáriuma kalandozásai" során ismár csak rövid összefoglalását adta e gaz-dag témának. Könyvének vonatkozó feje-zetcímei ís sokatmondóak (Karnevál her-ceg, avagy a halál temetése; A lárva, a maszk,a dominó - a halottas menetet gúnyolja; Kar-nevál hercege, a hullámosa), és mint írja: „alatin lárva (...) nem egyéb, mint a lemu-roknak képmása, a holtak szörny alakúfeljáró lelkei." A februári Femliákon kör-menetben „vitték a ,mascá'-kat, vagyis aszellemkísérteteknek merev, álarcszerűarcképét, amely a nevét onnan kapta,hogy a halottaknak gipszből készült arc-lenyomatát szintén ,mascá'-nak nevez-ték." A fekete dominót pedig a temet-kezési menet koporsóvivőinek feketekámzsájára vezeti vissza, mivel a kám-zsások e szavakkal búcsúztatták az el-hunytat: „Requiescat Ín Dominói" (Azaz:„Nyugodjék az Úrban!") ^.Karnevál név-re is saját értelmezése van. Szerinte ere-detileg Carnaivaletioíiak hangozhatottolaszul és Carnavalet-nak franciául, amitemetőszolgát, sírásót jelent (carnarium= „húsos kamra", „ravatalozó hely": a la-tin szóban a húshagyó mindkét célja ésértelme benne van). Akárhogy Ís, a do-minós maszkák fekete-fehér színében je-len van a gyász szimbolikája, és a gyászszínei ténylegesen kapcsolódnak a halotti

„A KIRÁLY MEGHALT, ÉLJEN A KIRÁLY!"

máglya égéstermékeihez; a korom ugya-nis fekete, a hamu viszont fehér (1. feketeés fehér gyász). Ismeretes, hogy a gyá-szolók - függetlenül a haláleset időpont-jától - a világ számos helyén korommalés hamuval kenték össze magukat együtt-érzésük tanújeleként, mintha maguk ishalottak lennének (a friss tetem bőre fe-hér, majd elszürkül, a bomlás során pedigfekete lesz). Húshagyóról hamvazószer-dára virradóra - láttuk ~ ugyanígy járnakel a mulatozók ma is, legalábbis faluhe-lyen. BÁLINT SÁNDOR idéz egy hódoltságkorából való török beszámolót, mely sze-rint a keresztények az év bizonyos részé-ben (farsang idején) megtébolyodnak:ordibálnak, ugrálnak (vő. tánctéboly), scsak miután (hamvazószerdán) varázsere-jű port (szentelt hamut) hintenek a fe-jükre, térnek ismét észhez. Ugyancsak őírja, hogy Kiszomborban az egész, házatmeghintették hamuval, hogy a bűnbánatéjeiére, bűn és baj később a ház népételkerülje. (A bibliai Jónás pusztulássalfenyegető szavaira egész Niníve, még azállatok is zsákba öltöznek, porba ülnek ésböjtölni kezdenek. Jón 3,3-8).

Említettem már, hogy a hamvazószer-dába csúszó mulatozásnak, ünneprontás-nak a néphit szerint örök kárhozat volt abüntetése. (Szlovák hiedelem szerint ígyjárnak azok is, akik húshagyókor halnakmeg, mivel úgy tartották, hogy aznap zár-va van a mennyország.) A rábaközi Szilközségben tréfával ütöttek el a dolgot: la-páton hamut vittek a kocsmába, és rászór-ták azokra a korhelyekre, akik a mulato-zást nem hagyták abba időben, mondván:„Porból lettél, porrá leszel!" A hamvaz-kodás keresztényi értelme ugyanis e bibliaiigékben fogalmazódik meg, A hamu arraemlékeztet, hogy az ember, ha meghal,porrá- illetve, ha elégetik, hamuvá lesz.

Talán meglepő, de tény, hogy e gon-dolatkör volt egykor témája a csendélet-festészetnek. A csendélet, latinul naturamoria (szó szerint „halott természet") ere-dendően a farsang és/vagy a böjt szim-bolikus ábrázolása; polgári ebédlők falánfüggő képes emlékeztető, melynek pré-dikátori üzenete ez: „Memento móri! (Em-lékezz a halálra!)", „Ihnüas vanitalum étomnia vanitas. (Hiúságok hiúsága, és min-den hiúság.)" Ez a mondanivaló jelen vana XVII. századi virágcsendéletekben is,melyeken a falánk hernyó, a „koplaló"báb és a felröppenő pillangó a farsang(földi lét), a böjt (halál) és a húsvét (föl tá-madás) jelképe, a kis énekesmadarak, atengelice például Jézus szenvedéseit ésmegdicsőülésétjelkcpezik. Inkább azon-ban azokra a festett tárgy együttes ékre jel-lemző, amelyeken a farsangi húsétkek,lőtt vadak, vagy éppen a bojt ínyencségei(rákok, kagylók) láthatók Jézus eucha-risztikus megtestesüléseivel (hallal, bor-ral, kenyérrel, illetőleg világi hívságokatjelképező eszközök koponyával és az ájta-tos meditáció kegytárgy kellékeivel. Ezt atípust hívják vanitas-csendéletnck (latinwmzte.s = „ hiábavalóság", „hiúság", „világihívság").

A haláltematikának van egyéb, kézzel-foghatóbb vonatkozása is. A paraszti élet-ben a téli napok fő foglalatossága a len,kender és más fonni-, szőnivaló feldol-gozása volt. Ez is tükröződik a farsangiidőszak hiedelmeiben, szokásaiban ésvallásos jelképeiben. Emlékeztetőül: Re-mete Szent Pál a kosárfonók védőszentjevolt (pálmalevélből font ágyékkötőbcnábrázolták); Szent Antal napján harang-kötelet szenteltek (disznajának nyakábankötélre kötött harangocska csüng); Pálfordulása a kötélverők napja; Balázsé pe-dig a takácsoké.

63

FEBRUÁR

A fonás női foglalatosság és színhelyea fonó volt. A fonóban, ahonnét persze aférfinép sem hiányzott, az időszakhoz il-lően vidáman folyt az élet. A fonással,lévén jellegzetesen farsangi munka, hús-hagyóig végezni kellett. Húshagyókoregész Eurpóban tilos volt a fonás. Ezen anapon a len- és kendermunka befejezésétis megünnepelték (nálunk főleg a ken-derét). A tilalomhoz fűzött népi magya-rázat: a fonás megharagítaná a len és akender szellemét, s megkötné a tavaszt hozószeleket. A fonó ezen az estén farsangi mu-latság színterévé vált, szórakozásképpen afeldolgozhatatlan csepűnek az elégetésé-vel egybekötött alakoskodás, tánc, halot-tasjáték (trágár temetésparódia), tél- ésfarsangtcmetés járta. A kenderhulladékbőirakott tűz és a kísérő játékok egy csoportjaa múlt évi kender halálát jelképezte.

A csepűégetcs szervesen kapcsolódikkarnevál hercegének máglyára küldésé-hez. A karneváli „halottasmenet" részt-vevői gyakran fehérbe öltöznek - úgy-mond -, mivel a len színe is fehér. De aközépkori lepratclepek kifüstöléséhez isvan köze. Mindenekelőtt a karneváli mág-lyák szolgáltak L célra, s e tüzeket is első-sorban csepd táplálta. Nyugat-Európá-ban ugyanis a kötélverés a leprások ke-nyérkeresete volt (vő. a „Kötés ura" fehér-ségével).

A farsang vége azonban nemcsak agyász napja. Meghalt ugyan a kender, deújjá is született - fonal formájában. Azújszülöttnek bölcsője is volt, Szent Balázsattribútuma, a vetető. A vetélőt régentehólesőnek is nevezték, amiben a fonál-gyermek pihen. (Csónakformája miatt avetélő és a betlehemi jászol francia neveegyaránt „hajócska" =naveite). A vetélő-hajócska egyben annak a carrus navalis-nak kicsiny mása, amelyen többek között

Szent Balázs rajna-vidéki védencei, az ot-tani takácsok vontatták körbe Karneválhercegét húshagyókor. Maga a szövés anemzőaktust vagy a szülést szimbolizálta.Például a kolumbiai kogi indiánok szer-tartási kunyhója a világorsót modellezi,aminek fekete-fehér fonalával - hasonlóana védikus hindu felfogáshoz - a napférfi(vetélő) a földasszonyon (szövőszéken)szövi az idő (éj-nappal) mintázatát. Ma-gyar népmesében (a Két vitéz jóbarát típuskeretében) az alvilági boszorkány szövi( = szüli) seregszámra ördögfiókáit ide-oda hányva „vetélőjét" (vő. elvetél).

A halott kenderszellem a vetés által isújjászületik. Az ehhez kapcsolódó rítusokemlékét nálunk is sok, elsősorban szinténhúshagyóhoz fűződő kendernövesztő má-gia őrzi. így húshagyókor készítik elő ve-tésre a kendermagot. Az ünnepi ebédrehosszú metéltet főznek a levesbe, az estitáncvigalomkor magasra ugrálnak, hogymagasra nőjön a vetés. Ugyanezért kí-vánnak az ereszre hosszú jégcsapot. Hús-hagyóval karnevál hercege sem hal megvéglegesen. A hiedelem szerint halála pil-lanatában születik meg a „karnevál gyer-mek", a következő farsang uralkodója.Húshagyókor született RARELAIS jóvoltá-ból Gargantua is, az egyetlen igazán hal-hatatlan farsangi király.

,*Édes anyatej

Február 5-e Ágota napja. Szent Agatha(„AJó") - a legenda szerint-Szicíliábanszületett előkelő görög családban, s De-cius császár alatt szenvedett vértanúhalált(250-bcn). A római helytartó beleszere-tett, de mivel Agatha ellenállt, bordélybacsukatta. A kérész tény szik rendíthetetlenmaradt, ezért bíróság elé állíttatta. A kín-

64

ÉDES ANYATEJ

vallatás során hóhérai összeroncsolták,majd levágták a melleit. A rákövetkezőéjjelen azonban megjelent Szent Péter abörtönccllájában és begyógyította sebeit.A kínzásokba később mégis belehalt. Ha-lálát földrengés kísérte. Szent Ágota kul-tusza egy halála utáni csodatettével kezdő-dik. Egy évre a történtek után kitört azEtna, s csak a szent sírjáról levett fátyollalsikerült megállítani a lávafolyamot. Aszentet azóta is földrengések, vulkánkitö-rések, tüzek ellen hívják segítségül, és azércöntők, bányászok egyik védőszentje-ként tisztelik. (Nálunk a barokk korbanszerepét Flórián vette át.)

Ágota levágott és Szent Pétertől vissza-kapott keble kultuszának másik ki nemapadó forrása. A középkorban mint a ti-zennégy segítőszent egyikéhez, a mell-betegek fordultak hozzá, de ő volt a szop-tatósdajkák, s általában az anyatej védő-szentje. Kezében tállal, azon két levágottmellével jelenítették meg mindaddig,amíg a tridenti zsinat (1545-1563) benem tiltotta a szent személyek illetlenábrázolását.

Névünnepének időpontja ez utóbbiképzetkörhöz illeszkedik. Átéli évnegyeda keresztény vallásosságban a szoptatóSzűzanya védelme alá esik. A középkor-ban oly népszerű Virgo lactans képmásokmellett Clairveaux-i Szent Bernát csodájatanúsítja ezt. Legendája szerint gyertya-szentelőkor, amikor a hitszónok épp a Szűz-anya szobra előtt imádkozott, a képmásmegelevenedett, és kebléből tejsugaratlövellt Bernát ajkára.

A szoptatás az egykorú világi művé-szet kedvelt témája volt. így ábrázolták areneszánsz idején a Természet Anyát, a meg-személyesített Földet mint a négy elemegyikét, továbbá a Könyörülelességet, vagyJótékonyságot (Caritas). A barokk festők

előszeretettel nyúltak a római Cimon ésPero történetéhez: Cimont, a börtönbenkivégzésére étlen-szomjan váró aggastyántleánya, Pero szoptatja meg.

Az egyházi és világi művészet szimbo-lizmusának párhuzamossága két dolgotjelez. Egyrészt, hogy Mária alakjában az

Ókeresztény dombormü, Egyiptom

ősi anyaistennő képzete a korai egyházkezdeti, kényszerű jóváhagyásával továbbélt, másrészt jelzi a refomádó ellen hada-kozó egyháznak azon törekvését, hogyMária és a legendás szent nők tiszteletét anem keresztény hagyománytól különvá-lassza. (A tridenti zsinat legfőképpen ezérttiltotta be a szoptató Szűz ábrázolását.)

A szoptatás jelentőségének korai felis-merése tükröződik a hihetetlenül gazdag

65

FEBRUÁR

mitikus hagyományanyagban. A gyermek-istent szoptató legfőbb anyaistennő, ki-nek prehisztorikus ábrázolásai a világ min-den részéről ismertek, elvontjelentésbena termékenység jelképe. A Földben, azanyaföldben ölt testet, fejlettebb csillag-vallásokban a Földdel és a Tejútlal egy-szerre azonos (látszat szerint a Tejút aFöldből „nő ki"). ATejúttal és neve kelet-kezésével kapcsolatos hiedelmek egy cso-portjában a Tejút mint a „világ fája", azanyaistennő növényi alakja jelenik meg. E„nőivarú" világfák a belőlük csurranó tej-ről (élet vizéről) nevezetesek. Az egyip-tomi íziszt (Nutot), aki mint Hórusz fiátszoptató anya a Szűzanya-ábrázolásokegyik előképe, fáraó-gyermekét szoptató

Ja képében is ábrázolták, hasonlóképpena jakut Kübej-Kotun istennőhöz, aki fiá-nak, az első embernek ad halhatatlannátévő „fatejéből". A tej halhatatlanná tevőerejében az ókori Egyiptomban is hittek.A halott Ozirisz isten létének folytonos-ságát a jelképes sírjába helyezett 365(!)edény biztosította, belőlük a tej nem fogy-hatott ki soha. (Az anyaistennő állatalakotis ölthet, szerepe szerint ízisz ilyenkor Hát-horrá válik, az „Ég Tehenévé", s tőgyébőlszoptatja isten- és fáraó-gyermekeit.)

Ezoterikus tanokban a magzatvíz, atej, az ondó és a vér a négy életnedv, me-lyek az emberi lét négy különböző korsza-kában jutnak főszerephez (a magzati, agyermek-, a felnőtt- és az öregkorban). Eza négy életforrás ered a világfa tövéről,cs folyik a világ négy tája felé. Színeik: afehér, a sárga, a vörös és a fekete ősi ég-tájszínek (a primitív kor természetes fes-tékanyagainak színe miatt). Életkor- éségtáj-jelkép voltuk eredményeképpen azévszakokat (a naptsten egy esztendős éle-tének négy szakaszát) is jelképezték anapisten születésnapjának időpontja sze-

rint. Európában ez a téli napforduló lé-vén, az ezt követő időszak a csecsemő nap-isten szoptatásának az ideje, s a tejfehér(hófehér!) ezért lett sokhelyütt az amúgyishavas csillagászati tél jelképes színe.

A szoptatásnak, Jézuska csecsszopóvoltának szimbolikus jelentőségét a nép-hit is hangsúlyozza. A betlehemes játékokpásztorszereplői vajat, túrót, sajtot aján-dékoznak a Szent családnak, s ennek isme-retében kijelenthetjük, hogy a Pásztorokimádása képeken a kis Jézusnak ajándékbahozott szopós bárány esetében nem a hús-véti áldozaton, hanem a szopós jelzőn vana hangsúly. Kisbáránnyal karácsonykornem kedveskedhettek volna a pásztorok,mivel a juhok a tél utóján, februárban elle-nek, s ez a biológiai tény - mint látni fog-juk - más tekintetben is központi szerepetjátszik a bárányszimbolikában. A tej jelképfejlődéstörténetére vet fényt, hogy a távoliészakon, illetve az Alpok által körülzártvölgyek falvaiban gyertyaszentelő táján a„visszatért" Napot köszöntik tejjel, vajjal,sajttal. A mondott helyeken ugyanis a Napcsak január végén, február elején válik is-mét láthatóvá. (A tejszimbolika és a Napkapcsolatára nézve 1. még & Fehértófia-me-sék 3-szor 7 éven át szoptatott naphérosz-hősét.)

Ágotára visszatérve, szüzessége, bor-délyba vettetése és dajka-védőnői minő-sége - sok más, hasonló sorsú vértanúszűzével egyetemben az archaikus istcn-nőháromság három személyét idézi: aSzüzet, a Szajhát és az Anyát. „Földisten-női" múltja vet fényt arra, hogyan kerülkultuszában egymás mellé két olyanössze nem illő „folyadék", mint a kiömlőláva és az anyatej. A Föld belsejénekmegolvadt kőzete a jelképes beszédbena földanya testnedve csakúgy, mint a for-rások és a föld egyéb vizei. S hogy - lég-

66

DOROTTYA, AVAGY A FARSANG DÁMÁJA

alábbis Agatha szicíliai tisztelőinek sze-mében - éppen a lávát jelképezi a Föld-anya teje? Az Etna lábánál éltek, s miszolgálhat a földanya kebléhez alkalma-tosabb hasonlatul, mint egy tűzhányókúpja?

Dorottya, avagy a farsangdámája

CSOKONAI a vénlánycsúfoló farsangvégegykor kedves szent szüzétől, Dorottyától(febr. 6.) kölcsönözte vígeposza címadóhősnőjének nevét. Dorottya a négy „főszűz" (virgines capitales) egyike volt, akittársnőivel, Antiókhiaí Margittal, Alexand-riai Katalinnal és (Nikomédiai) Borbálá-val együtt a II. vatikáni zsinat (1968) mintköltött személyt törölt a szentek sorábólés a római naptárból.

Dorottya {Dorothea) legendája nemtúl eredeti: naptári szomszédaitól köl-csönzött elemekből rakosgatták össze.Eszerint a keresztény római polgár Dorus(görög „ajándék) és Thea („istennő") há-rom leánya közül a legkisebbként Kap-padókiában látta meg a napvilágot. A he-lyi uralkodó beleszeretett, s mikor a leánymint Szent Ágnes vagy Ágota ellenállt,mondván, hogy ő Krisztus jegyese, forróónnal teli kádba vettette, de Dorotheasértetlen maradt. Kilenc napot börtön-ben scnyvcdt. Ott angyalok táplálták,amitől szebb lett, mint valaha. Miutántovábbra sem engedett hitéből, sőt, aztállította, hogy Krisztus kertjében szokottrózsát és almát szedni, kínzói vasgere-bennel szaggatták húsát, mint Szent Ba-lázsét, mellét fáklyákkal égették, mintÁgotáét. Mielőtt lefejezték (303 körül),bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi

jegyesétől küldessen néki azokból a ró-zsákból, almákból. A kivégzés után egyégi gyermekküldönc meg is jelent a bí-rónál egy virágokkal és gyümölcsökkelteli kosárral. Az megtért a csoda láttán,dicsérve Dorottya Istenét, hogy február-ban rózsát és almái küldhet neki.

Dorottya, a „Tavaszi Rózsa" - így hív-ták segítségül a hozzá imádkozok- e cso-da révén lett a kertészek és virágárusokvédőszentje. Attribútuma a virágos, gyü-mölcsös kosár volt, s nevenapjánvirágotés almát szenteltek a templomokban (Ba-lázs-napi szokás kölcsönzése ez is). A feb-ruári rózsa-csoda csak a mi európai sze-münket kápráztatja el. Szűkebb pátriájá-nak kies tengerpartjain a februári rózsa-nyílás aligha ment ritkaságszámba. Közeljárunk az igazsághoz, ha a Tavaszi Rózsá-nak becézett „Istennői Ajándékban" - eztjelenti a szent neve - a régi rómaiak ta-vaszistennőjét, Flórát véljük felismerni(emlékezzünk, Rómában február 10. volta tavasz első napja!). Róma nevezetes voltrózsakultuszáról, az örök Város egyik tit-kos szent neve is Flóra („virág") volt. Jólismert sztereotip zsánerkép a hanyatláskorából a fonnyadt rózsakoszorú, amelyaz élvhajhász római homlokát övezi. Nemcsoda hát, hogy az üdvözülést hirdető ős-egyház a „bűnös" virágot igyekezett meg-szabadítani a kártevő képzettársításoktól,és a földi paradicsomból a mennyei éden-kertbe ültette át. (Vő. a virágcsendéletrőlírtakkal.)

Dorottyát nemcsak a virág-, hanem agyermekkertészek, a várandós és a szülőnők is segítségül hívták, akárcsak szom-szédait: Brigittát, Szűz Máriát és Ágotát;ez is római származására vall (1. Juno,Diana).

Említésre érdemesek az egykori Do-rottya-napí szokások. A középkor végétől

67

FEBRUÁR

diákok, céhek adták elő a vértanú dra-matizált élettörténetét, mely később far-sangi elemekkel bővült (Dorottya-játék). Aszűz vértanúk legendái, kegyes mondani-valójuk ellenére telis-tele vannak pajkosgondolatokat ébresztő elemekkel (ost-romló szerelmesek, bordélyház, félmez-telen szüzek kínzatása és hasonlók). A fel-vidéken Dorottya-napkor az asszonyoknem varrhattak - vő. a húshagyói fonás-tabuval - és ha esett, örültek a juhászok,mert ez azt jelezte, sok juhtejre számít-hatnak (ez ismét a tejszimbolikát, a pász-torszent Balázs és a dajka Ágota szemé-lyét vonja be a képbe).

Egy Apollónak szenteltkeresztény vértanú

Apollónia (febr. 9.) a nevének is kö-szönheti, hogy az 1968. évi zsinat töröltea naptárból. Neve annyit tesz: ,^pollón-nah szentelt nő", ami azt sugallja, hogy atöbbségében görög lakosságú Alexandriaegykori szentje valójában a Nap és a köl-tészet pogány istenének papnője volt. Va-lószínűleg a kereszténységet hellenizálóirányzat túlbuzgó képviselői formáltakbelőle szűz vértanút. (Ismeretes, hogy azelső Krisztus-ábrázolások Apollón vagyHéliosz napisten képmásaival könnyenösszetéveszthetők.)

Legendája szerint ő is a keresztény fa lóDecius uralkodása idején szenvedett vér-tanúhalált (249-ben). Kínzói minden fogátkitörték, ezért lett a fogfájósok és a fog-húzó felcserek védőszentje (fogóját csaka benne lévő fog különbözteti meg Ágo-táétól, amellyel annak melleit szaggattáka hóhérok). Miután az „Apollónak szen-telt szűz" még ezután sem volt hajlandó

pogány isteneknek áldozni, oszlophozkötözték - oszlop a másik attribútuma,mint Sebestyénnek - és megégették. Ta-lán maga Apollón állt így bosszút „kitért"papnőjén? Porrá égetni a hűtelent nap-istenhez illő cselekedet! Apollón tűznyi-laival ölt, ha elöntötte a méreg, és a nemegészen három hete mártírhalált halt Se-bestyént is íjászok nézték céltáblának.Apollónia legendabeli halála a februáriNap egyre erősödő sugaraira utalójelképlehet. (Ne feledjük, Alexandriában, a Ní-lus deltájában vagyunk!) Keresztény gon-dolat inkább csakkínzatásának módjábólolvasható ki. Én legalábbis Apollónia fo-gainak kjveretését nagyböjtre intő tanme-sének látom. Fog nélkül nem könnyű rá-gódni a „konczon", ám a „czibere" rágat-lanul nyelhető, s lehetne-c mással hatá-sosabban fenyegetni a böjt megszegőit aszószékről, mint fogaik kiverésével?

Erőt, egészséget!

A farsang és a böjt egyik, névadásbanma is igen népszerű határ-szentje Bálint(latin Valeris, jelentése „erős, egészséges").Névünnepe gyertyaszentelő „tizenkette-dén", február 14-cn volt. Volt - mon-dom -, mert a szigorú zsinat mint „törté-nelmietlen" szentet, őt is megfosztotta aglóriájától. Az állítólagos Bálint, püspökés orvos volt egy személyben (ezért volt„egészséges"), akit hitéért 269-ben nya-kaztak le. Alakja egybemosódott egy má-sik Bálintéval, aki ugyancsak szent püs-pök volt, és kultusza Bajorországban, Ti-rolban és Ausztriában bontott virágot. Ami Bálintunknak tulajdonított érdemekjó része eredetileg a bajorok Bálintjánakglóriáját fényesítette (az Ő ünnepét egy-kor január 7-én ülték).

68

ERŐT, EGÉSZSÉGET!

Valentin és Urson. Húshagyó keddi alakoskodás. Idősebb Pintér Brueghel fametszete, XVI, sz.

Mindkét Bálintot lelkibetegség, nyava-lyatörés és szédülés esetén hívták segítsé-gül. Az első keresztény íróktól ismerjük azegyház rosszalló véleményét a világi mu-latságokban főszerepet játszó táncról, so-kat azonban nem tehetett ellene, mertfarsangkor a papok is „járták a bolond-ját". A középkori embert azonban időrőlidőre egy sajátosan ördögi betegség száll-ta meg: a táncdüh (táncpestis, tánctéboly),ami különösen a pestisjárványok idejénszedte nagy számban áldozatait. A forrá-sokból kisejük, hogy a táncban nemcsakfeledést kerestek, hanem a pestistől valószabadulást is tőle remélték. Tény, hogya reumás láz, tömegpszichózis és halál-félelem kiváltotta táncőrületből nemmindenki gyógyult ki, sokan életre szó-lóan nyavalyatörősek lettek tőíe. A tánc-téboly ellen Szent Vitust (jún. 15.) hívtáksegítségül, a Bálintoknak viszont a táncot

kiváltó lelkibetegscg és a következmé-nyek: szédülés és nyavalyatörés gyógyítá-sa volt a dolguk, araibőljutott elég kettő-jüknek is farsang idején. (Látni fogjuk, anyárközépi Vitus sem tétlenkedett!)

A m i Bálintunk napjára azok, akiket afrász tört, életre szóló böjtöt fogadtak,ami nem rótt elviselhetetlen terhet a be-tegre, mivel február 14-e már gyakran anagyböjtbe esik. Bálint mégis inkább afarsang szentje. Nyugat-Európában Bá-lint és a medveember (Valentiné und Ur-son) nem hiányozhatott a karneváli masz-kák sorából (1. id. E Brueghel: A Farsangés a Böjt viadala c. képe). Régi szokás sze-rint Európa-szerte a farsang a párválasz-tás ideje (ez a húshagyói vénlánycsúíb-lásnak, a húshagyóig el nem kelt lányokcsúfolásának az alapja). A hagyomány eztelsősorban Bálinthoz köti. Már a rómaiLupercalia is az i f júság párbaállásának

69

FEBRUÁR

napja volt - Bálint-nap dátum szerint aLupercalia vigiliájára esik, A francia és ahorvát néphit szerint például a madarakis ezen a napon tartják menyegzőjüket.Angol hagyomány szerint Saínt Valentinénapjának reggelén az első másnemű sze-mély, akibe az utcára lépő belebotlik, lesza jövendőbelije, angolul „Valentiné"-ja.Valentine-nak hívják azokat a cédulákat,amikre régi szokás szerint a leányok afiúk, a fiúk pedig a leányok nevét írták, samelyek közül jövendőbelijük nevét re-mélték kihúzni. Ugyancsak Valentiné aneve a Bálint-napon küldött szerelmi aján-déknak vagy üdvözlő kártyának, szerel-mesversnek, egyáltalán mindennek, amia kritikátlan szerelmi hódolat tanújele. (Análunk újabban terjedő „valentinozás"viszont a kritikátlan anglománia és Ame-rika-imádat, illetve a szokás teljes elüz-letiescdésének a tanújele.) Valentiné-napestéjén babérlevelet dugnak párnájuk aláaz angol hajadonok, hogy megálmodják,ki lesz a mátkájuk. (Apollón szent növé-nyének, a babérnak leveleire régen azértis pályáztak, mert úgy hitték, rágcsálásukszerelmi „ihletet" ébreszt.)

„...Halakkal."

A katolikusok pénteki és nagyböjti ét-ke, a hal, egyike az első keresztény jelké-peknek. TERTULLTANUS a vízzel keresztclésszimbólumaként használta, az alámerí-tetteket „halacskának" (pisciculi), a keresz-telőmcdencét „halastónak" (piscina] ne-vezvén. Az őskeresztények a hal görögnevéből (ikhtüsz) a „Jézus Krisztus, IstenFia, Megváltó" rövidítést olvasták ki. Ahal, amely így magát Krisztust jelképezte,az Őskeresztény művészet szinte mindentárgyi emlékén föíbukkan.

Számtalan bibliai történet és krisztusicsodatétel hallal kapcsolatos. Ilyen a cet-hal gyomrából szabadult Jónás ószövet-ségi története, mely a föltámadás szim-bóluma lett a korai keresztény temetőiművészetben. Ilyen Tóbiásé, ilyen a cso-

Okereszlény halas jelképek

dálatos halfogás, az ötezer éhező táplá-lása két hallal és öt kenyérrel, Szent Pé-ternek a hal szájában lelt ezüstpénze.Mindehhez tegyük hozzá, hogy Jézustöbbször is halászcs-ónakból szólt a soka-sághoz, járt a vízen, lecsendesítette a szélkorbácsolta hullámokat. Az első négyapostol, mindenekelőtt Péter, az egyházelső feje, foglalkozására nézve halász volt,mielőtt még a „lelkek halásza" lett volnabelőle. Hal volt továbbá a halaknak pré-dikáló Páduaí Szent Antal egyik attribú-tuma, s hal fityeg Szent Zénó veronai püs-pök pásztorbotjáról.

A keresztény hal-jelképnekfontos csil-lagászati vonatkozásai vannak. A tavasz-pont ugyanis időszámításunk kezdete tá-ján tolódott a Halak (Pisces) csillagképbe.E?, azt jelentette, hogy Jézus Krisztus fel-tevés szerinti születésétől számítva, többmint kétezer éven át a Halak csillagképeltűnésejelzi a tavasz közeledtét. Krisztushúsvéti kereszthalála és föltámadása, úgy-szintén a Halak eltűnésének idejére esikazóta (a csillagkép eltűnése azt jclcnü,hogy a „benne tartózkodó" Nap fényeláthatatlanná teszi). A tavaszpont ván-dorlása azonban nem lett mindennapos

70

„...HALAKKAL."

tudásunk része. Halak havának ma is afebruár 19-20-tól március 20-21-ig tartóhónapot nevezzük. És mivel ennek azidőszaknak kétharmada mindig, egészepedig gyakran a nagyböjtbe esett, eggyeltöbb okkal lett bojtos eledel a hal.

A Halakjele: H. Figurális motívumkéntis elterjedt jelkép. A zsidó gnosztikusokun, abraxasz-gemmáin kakasfejű, kardos,pajzsos alakként ábrázolták két halfarok-kal, JAV vagy JAO néven. Ilyen értelmű akétfarkú sellőnek népművészetben is ked-velt figurája, vagy Mátyás budai palotá-jának vörös márványba faragott kettősdelfinfríze. (Asztrológiában hivő nagy ki-rályunk a Halak jegyében született.) AHalak csillagkép két jelentéktelen, hal-formájúnak alig nevezhető kis csillagzat-ból áll. A Halak égi tengerében úszik vi-szont az óriás Cet, a mítoszok hősöket,hősnőket elnyeléssel fenyegető tengeriszörnyének égi képmása (a görög kétosznemcsak „cet", hanem mindenféle „ten-geri szörny" neve, beleértve a nevezettcsillagzatot is). A görög mitológiában hím-és nőnemű alakban egyaránt szerepel(Kéteusz és Kétó). A róla szóló legismer-tebb történet arról szól, hogyan szaba-dította meg tőle Perszcusz Andromédakirálylányt. A rege minden szereplője ottragyog a tavaszi égnegyedben. A csillag-képjelentésköre azonban tágabb a görögmitológiánál. Éppúgy tekinthetjük a Jó-nást elnyelő nagy hal képmásának, mintVaruna Makaráját ábrázoló csillagképnek.

Az asztrológia a Jupiter és a Neptunuszbolygót tekinti a Halakjelképes urának, azutóbbit nyilvánvaló okból. A múlt század-ban fölfedezett bolygót ugyanis Neptunusrómai tengeristenről (görög Poszeidón)nevezték el, és ez az isten mint az olüm-posziak egyike, már az ókorban is a Halakhavának és csillagképének a védnöke volt.

Mivel az Állatövet jelképező „zodiákusember" fejét - a Kos csillagképet - a láb-ujja érinti, a csillaghit szerint a Kossalérintkező Halak felelősek „uszonyain-kért": a lábfejekért. (A láb, lábfej és a halközötti szimbolikus kapcsolat nyelvi ta-

A Halak jegyét ábrázoló fríztöredék Mátyáskirály budavári palotájából

nújeleit - L magyar lábikra-halikra - OT-TÓ J. VON SADOVS7.KY gyűjtötte össze, ésdolgozta fel.)

A hal-jelképhez a kereszténységet meg-előző időkben, illetve a tőle függetlengondolkodásban egészen más tartalmakfűződtek. Mindenekelőttszexuális jelképvolt, formájától függően hol a férfi ne-miszervet (az angolna), hol a női nemi-szervet jelképezte (rombusz-hal). Ennekaz őskori művészetben éppúgy megtalál-hatók a nyomai, mint a görög vázákon, azsidó hagyományban, a magyar népmű-vészetben és nép hagyományban. Denemcsak a hal, hanem sok más tengeriállat is (kagyló, csiga, polip, tengeri sün)a „tengerből született" Venus (görög Aph-rodité) szerelemistennőnek köszönhető-

71

FEBRUÁR

én termékenység- és szerelem-jelkép volt.(Az igazsághoz tartozik, ha mégoly tri-viális is, hogy e jelkép kialakulásához azállat és a jelzett szerv illatának hasonló-sága vezetett; erre számtalan tréfás népiszólás-mondás utal.) A keresztény bojtosnap, a péntek Venusnak szentelt nap voltaz ókorban (latinul dies Vénem, innen azolasz venerdl, a francia vendredi = „pén-tck"). A hagyományőrző zsidók péntekiasztalán ugyancsak hal a főfogás, őkazonban nem böjti éteknek tekintik, ha-nem épp ellenkezőleg, nemi vágyat fo-kozó afrodiziákumnak. (A bibliai terem-téstörténet szerint az első emberpár is aVénusz planéta napján esett bűnbe. A pél-dabeszéd kiagyalóinak a választása éppazért esett péntekre, hogy az „eredeti bűn"szexuális természetét hangsúlyozzák. Erreutal más is: a kígyó phallikus jellege, azalma és a füge termékenységjelkép-volta,a halhatatlanság elvesztése és a fajfenn-tartás parancsa, mint büntetés.) Idetar-tozik, hogy a csillaghit úgy tekintett aVénuszra, mint „aki" a Halak jegyébenérvényesíti „erejét". Ennek is van mítoszialapja. Egy elbeszélés szerint ugyanis akét Hal csillagkép magát Venust, pon-tosabban görög megfelelőjét, Aphroditétés a fiát, Erószt ábrázolja. Mint mesélték,amikor a rettenetes Tüphón szörny (csil-lagászati vonatkozásban a jelek szerint aCet csillagkép megtestesítője) az Olüm-poszra támadt, az istenek állatnak álcázvamenekültek, Aphrodité és a fiacskája ha-lakká változtak, és az Euphrátesz folyóbanrejtőztek el.

Nyelvi és hiedelmi adatok bizonyságaszerint a halat különleges hely illethettemeg eleink hitvilágában. Az uráli mito-lógiában a hal és a háló a halott emberlelkének, illetve a halálnak, a halál alvi-lági urának, Khul Átérnek, („Hal Atya")

szimbóluma volt. E képzet persze nemegyedülálló, a legtöbb archaikus művelt-ségben az alvilág, a holtak országa vízalatti - egészen pontosan - a tenger látó-határa alatti birodalom volt, ahová külön-leges víziút vezetett, uralkodóját pedigóriási hal vagy más víziszörny képébenábrázolták - lásd Cet csillagkép -, a szi-bériai sámándobokon például „lélekhal"-fogó varsa formájában. Ezzel függ össze,hogy az „alsó ég" (a déli égbolt) csilla-gaiból rendre „nedves" képeket alkototta mitikus képzelet.

Neptunusz

A naprendszer nyolcadik bolygóját1846-ban fedezték föl. Jele a háromágúszigony: ^pmdyet a görög-római tenger-istentől örökölt. A névválasztásban a mi-tologikus hagyománynak még a múlt szá-zad derekán is meghatározó volt a sze-repe. Az újonnan fölfedezett bolygó azUránuszon túli, félelmetes külső sötétség-ben jár, és névadói úgy gondolhattak rá,mint a tengeristen Poszeidónra (ez Neptu-nus görög neve) a parti vizeken hajózórégi görögök, aki a szemükben a távoli,veszedelmes nyí l t vizet személyesítettemeg. Annak is a barátságtalanabb arcu-latát. A szelíd tenger a tengeristennőknekjutott: Amphítritének, Eurünoménak,Thetisznck, Téthüsznek. Poszeidón ábrá-zatát még sötétebbre festi, hogy őt tisztel-hetjük - funkcionálisan mindenesetre - aszörnyküísejű „tengeri öregekben": Né-reuszban, Okeanoszban, Phorküszben,Próteuszban és a Kétosz csülagzatban.

Poszeidón az ógörög istenháromságközépső személye. Zeusz felső ég atya (afelvilág, azaz az északi égbolt megteste-sítője) és Hádész alsó ég atya (az alvilág,

72

„NAGYTÁTOS"

azaz a déli égbolt megtestesítője) közöttneki a „középső ég" vagy „középső világ"jutott: az állatövi és egyenlítői csillag-képsor. Nemcsak tenger-, hanem égistenis tehát, s ő is, mint Zeusz és Hádész, aföldistennő férje volt (eztjelentí a neve is).

Mint tenger-isten haragos, vad ter-mészete miatt közelebb áll Hádészhez.Ezt jelzi, hogy a parti népek mitikus alvi-lágába többnyire víziút vezet: Kharón la-dikon szállítja a „túlpartra" a holtakat,Odüsszeusz szigeten találja meg az alvi-lág lejáratát, egyiptomi hit szerint a Napminden éjjel bárkán hajózik keresztül azalvilágon, a kelta hitvilágban a „halottakszigete" a napnyugati tengeren van. Denemcsak a tenger, hanem általában min-den víz, folyó, forrás, tó mellé társult ha-sonló képzet. Pusztalakó eleink is ígygondolkoztak: a föld mélyéből eredő,vagy oda vezető vizekben túlvilági közle-kedő utakat láttak.

A csillagképi környezetet figyelembevéve természetesnek tűnik, hogy Posze-idón volt a Halak olümposzi védnöke,igaz persze, hogy az égi egyenlítő „alatt"mindenütt vizes csillagképek találhatók.(A moldvai csángók hite szerint a Földvízen úszik, és halak tartják. A Nap isvízből kél, s a vízben szentül el. Ez a „víz"persze nem valóságos tenger, olyant acsángók nem ismernek. Felszíne a látó-határ avagy az égi egyenlítői sík menténfut a végtelenbe, a látóhatár alatti égboltpedig a mélye. A mi tenger szavunk nem-csak „végtelen vizet", hanem általában is„végtelent" jelent.) Az isten mogorva ter-mészetéhez az az időszak illett, amikor atenger viharos. Kivált ilyen a Halak hava,amikor „böjti" szelek korbácsolják fel ahullámokat. Poszeidón és a Halak köztihiedelmi kapcsolat elevenen élt az ókor-tól egészen a Neptunusz bolygó felfede-

zéséig (ezért lett az utóbbi a Halak je-gyének asztrológiai ura). Csak egy példa:a farsang és a böjt küzdelmét a közép-korban a Bor és a Víz, Bacchus és Nep-tunus vetélkedéseként is előadták dra-matizáltjáték formájában.

A régiek „tudták", hogy a mindent el-nyelő tenger egyúttal az élet szülőhelyeis. A valóságos tenger az élőlények primi-tívebb formáit ontotta kimeríthetetlenbőséggel (az archaikus gondolkodásban ispuhatestűek, halak, hüllők, kétéltűek áll-tak a „rangsor" legalsó fokán), a mitikustenger pedig az istenek (a fölkelő csil-lagok és planéták) szülőhelye volt. Azegyik görög teremtés-elbeszélésben a ten-ger Gaia földistennő méhének magzat-vize, ebbe hullik Uránosz levágott phallo-szának magja, e véres nász gyümölcse-ként emelkedik ki a habokból Aphrodité(Venus). Ez a mítosz magyarázza meg,miért mondják az asztrológusok, hogy aVénusz bolygó a Halak jegyében „erÖ-ben", azaz „emelkedőben" van (latin exal-íaíúi=„emelkedettség").

„Nagytátos:

Poszeidón arról is nevezetes, hogyszent állata a ló volt. Ménalakban hált aföldistennőkkel, Medúszával, Demeter-rel, s velük táltosokat nemzett. Medúszatáltosfiának, Pégaszosznak csillagképmá-sa a Halak felett található. A neve Pegasus(magyar népi neve Nagytátos), Fontoscsillagkép ez, egyike annak a négynek(Pegasus, Orion, Leó, Scorpius), amelyekaz ég egy-egy negyedén uralkodnak, ésfeltűnésük, illetve eltűnésük az évszakokbeköszöntét jelenti. Amikor a Pegasustűnik el, azaz kerül napközeibe, akkorérkezik meg a tavasz.

73

FEBRUÁR

A görög Pégaszosznak két híres gaz-dája volt, Perszeusz, aki mellette láthatóaz égen, és Bellerophón, aki a lovat Athé-nétől kapta ajándékba. Athéné a Halak-kal szomszédos Kos csillagkép olümposzívédnöke volt, s a Halak meg a Kos két„lóadományozó" istensége, Poszeidón ésAthéné több regében is szomszédol egy-másnál.

Hal és ló őskori csontkarcon a franciaországiLa Vache-ból

Poszeidón-Neptunus egyik teremtmé-nye a félig ló, félig hal hippokamposz (óriástengeri csikó). Hippokamposzok vontat-ták Poszeidón vízijárműveit, s az a nagyhal, az égi Cet, mely Jónást is elnyelte, akorai keresztény művészetben még hippo-kamposzra emlékeztet. Héraklész naphé-rosznak a Halak havában esedékes mun-kája is lovakhoz kapcsolódik. Ez a S. mun-ka: Diomédész lovainak betörése. És mielőtt akövetkező munkába fogna, csodaparipá-kért cseréhe megszabadítja a trójai Hé-sziónét egy Poszeidón által küldött tengeriszörnytől. A harc során önfeláldozó mó-don beugrik a szörny torkába, három na-pot tölt el a gyomrában - mint Jónás! - ésmiután belülről megöli, valósággal megif-jodva tér vissza onnét. Ez a szörny semmás, mint a Cet csillagkép.

A ló kitüntetett Halak-béli szerepét akövetkezők magyarázzák. Március - látnifogjuk - a hadjáratok kezdetének idejevolt, s a Kos hava az Allatöv mítoszaiban

a világosság és a sötétség (a Nap és a Sza-turnusz) küzdelmének időszaka. Mitikushős pedig - ilyen a naphérosz is - aligképzelhető el paripa, vagy lóvontattaharciszekér nélkül a csatában. A csataelőtt - a Halakban - ezért kapott helyet alószcrzés, lóadományozás motívuma.Ugyanakkor, mintha a ló és a víz kap-csolata már az ősidőkben rögzült volnaeleink tudat(alattij)ában. Őskori ábrázo-lásokon a ló (szarvas) és a hal képe ismé-telten együtt szerepel. A kelta mitológi-ában a lovak a tenger partra futó hul-lámaiból teremnek, a Pégaszosz név gyö-kere: pégé görögül „forrást", átvitt érte-lemben „eredetet" jelent, s egy elbeszélésszerint a lovat Poszeidón teremtette úgy,hogy 3 ágú szigonyát a földbe döfte, s azókeánosz feltörő forrása paripaként vág-tatott elő. A lovat adományozó mesebelibanyák istennői előképe maga a tavaszelő„éjszakai kancája" (angolul nightmare,ami „lidércnyomást" jelent; ugyanezfranciául cauchemar ; vő. francia mare =„tócsa", m«rée=„árapály"). Általában pe-dig elmondható, hogy a ló ősképe a fe-kete vagy fakó vádló a Föld és a vizekmélyének, az éjnek, a vizes Holdnak, avegetációnak, a totemisztikus ősanyának,a szexualitásnak és a halálnak, az álom-nak és a mágiának a szimbóluma.

A mennyországkapusa

Február 22-e Szent Péter székének ün-nepe, vagy ahogyan a nép ajkán élt ná-lunk, értelméből kifordítva az elnevezés:Üszögös Széni Péier napja. Az egyház ezena napon Péter apostol antiókhiai püspök-ké emeltetését (székfoglalását) ünnepelte.

A MENNYORSZÁG KAPUSA

Ahogy Pál apostol a Vízöntő havánaknyitó apostoli szentje, Péter - osztozvaMátyással - a Halak havát nyitja meg. Azünnep mondanivalója jelképes, ezért az1968. évi zsinat nem is tartotta egyház-történeti jelentőségűnek, és kiiktatta akalendáriumból. Péter, a halászapostol éselső pápa méltán képviseli azt a korsza-kot, amelyet csillagászatilag a Halak kor-szakának, a történetírás felől nézve ke-resztény kornak nevezhetnénk. Péterméltóságáért helyeztetett a Halak „ka-pujába". (A csillaghit nemcsak az évsza-kok és az év fordulóit tekinti kapuknak,hanem azt az időpontot is, amikor a Napprecessziójának következtében átlépünkaz egyik „világhónapból" a másikba, jelenesetben a Kos-korszakból a Halakéba.)

„...néked adom a mennyek országá-nak kulcsait; és amit megkötsz a földön,a mennyekben is kötve leszen; és amitmegoldasz a földön, a mennyekben isoldva lészen." - mondja Jézus Péternek(Mt 16,19). E szavak értelmében Péter állőrt az új korszak kapujában. (Láttuk ko-rábban, hogy a naptári fordulópontokata régiek a mennyország és pokol kapu-inak nevezték, a Halak pedig időszámí-tásunk kezdetétől a tavaszpont helye lett.)Korszakváltástjele?, az is f hogy az oldásés kötés hatalma a régi istenek kezéből azúj vallás első apostolának kezébe kerül át.

Péter székfoglalása is szimbolikus je-lentőségű: nem annyira az antiókhiai püs-pöki szék elfoglalása értendő alatta, in-kább a pápai trónusé a földön, a mennyeiportáé az égben, a Halak csillagképben.Az odaültetett apostolfejedelemre szük-ségképpen ragadt valami a pogány égis-tenek jellemző vonásaiból, különösen,hogy a Halak asztrológiai fővédnöke nemmás, mint maga Jupiter. A legendák ésmesék, valamint az ábrázolóművészetek

Szent Pétere fehérhajú és szakállú, erőstermetű öregember. „Jupiteri" külsejevan tehát, és szerepköre szerint is gyak-ran lát el égisteni teendőket a nép kép-zeletében.

Szent Péter, ha nem Jézus oldalán sze-repel a mesékben, akkor az Atyaistent,tanácsadó öregembert, öreg királyt, a hősapját, erdei szellemet, az állatok királyátés a többi megbízói (szakszóval „elkül-dői") szerepkört betöltő mesebeli lénythelyettesíti. Ilyen megbízó a klasszikusmitológiában Zeusz (Jupiter). Szent Péterörökli viharistcni funkcióit is, persze tré-fás formában: „görgeti Szent Péter a hor-dókat", „Szent Péter kuglizik" - mondjákma is, ha mennydörög, „Szent Péter el-veszte pipáját" -járta a szólás régente, hanagy szél fújt.

Amikor Jupiterről beszélünk, mindenolyan égi atya számba jöhet, aki az euró-pai múltban az ő hasonmása, funkcio-nálisan a megfelelője volt. A kapcsolatoknéha antagonisztikusnak látszó ellent-mondásokon keresztül is érvényesülnek.Kevesen gondolják végig, hogy Jupitertfennhangon lóvénak szólították - ez ui.a luppíter névvocativu.sa, „megszólító ese-te" -, ami feltűnően emlékeztet a zsidókistenének kimondhatatlan nevére; hogymindketten rendszerint felhőben és vil-lámlásban mutatkoztak meg a halandókelőtt; és mindkcttőjükjelképes állata ma-dár volt, Jupiteré a sas, Jahvehc a kakas.

Pétert ábrázolásain olykor kakas ki-séri. A kakas Péternek Jézus által meg-jósolt árulására emlékeztet: „Bizony mon-dom néked, ezen az éjszakán, mielőttmegszólal a kakas, háromszor megta-gadsz engem." (Mt 26,34). A már em-lített, II-V századi gnosztikus jelkép, IAO(halfarkú, kakasfejű, embertestű alak,karddal és pajzzsal fölfegyverkezve) ke-

FEBRUÁR

zenfekvő olvasat szerint az új korszakban(a Halak korában) a sátán felett diadal-maskodó Istent ábrázolja, de - mintminden „faragott kép" - a zsidók és azókeresztények törvénye szerint eretnekmódon.

Jégtörő Mátyás

Amikor Jézus meghalt, az apostoloktizenegyen maradtak, mivelhogy az áru-ló Judás felakasztotta magát. Hogy kile-gyen a tizenkettő, Jézus mennybemene-tele után, de még pünkösd előtt az ő he-lyére választották Mátyást, a tanítványokszűkebb köréből. Róma a XI. századtóltartotta Mátyás napját február 24-én,míg az 1968. évi zsinat át nem tettemájus 14-re. Az apostol életéről apokrifírás, az András és Mátyás cselekedetei tudó-sít. Eszerint ő is vértanúságot szenve-dett: nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezértábrázolták bárddal vagy szekeréével, sválasztották az áesok és mészárosok vé-dőszentjüknek.

Nálunk elsősorban időjárási regulákfűződnek napjához. „Mátyás ront, ha ta-lál; ha nem talál, csinál" - tartja a szólástöbb változatban. Értve alatta, hogy ha aszent napján jég borítja a vizeket, kez-dődik az olvadás, de ha nem, akkor visz-szatér a fagy. Mátyás az első a tél hatal-mát (szekercéjével) megtörő három szentközül. Ha ő mégis hideget hozna, aztGergely oldozhatja (márc. 12.), ha nekinem sikerül, a tavaszcsinálás gondja Be-nedekre marad (márc. 21.). Kiszombor-ban, ha fagy ezen a napon, jeget olvasz-tanak (hogy könnyebb legyen a szent dol-ga). Magyarbánhegyesen úgy tartják,hogy Mátyás osztja ki a madaraknak a

sípokat, hogy ismét kedvükre fújhassáknótáikat (vő. a Bálint-napi „madarak me-nyegzöjével"),

Ahogy Péternek a kakas, úgy Má-tyásnak a lúdja nevezetes (annyira, hogyFAZEKAS MIHÁLY népmeséi hőse egyenesena Ludas Mátyás névre hallgat). A néphita szent nevenapján tojt lúdtojást külön-legesnek tartja (mátyástojás), ami az ülte-tésnél szerencsét hoz, de amiből csak nyo-morék íióka kel ki, vagy semmilyen, mertmegugrik a liba alól. (A hiedelem talán ahústalan böjti időszakra emlékeztet, talána szökőévben megugró Mátyás-napra, denem kizárt, hogy e csudamadárban a „Vé-nusz madarát" tisztelhetjük, hiszen a Ha-lak planétaistennője és népmeséi alak-másai is gyakran öltöznek libatollruhába.Régi naptárkészítőink a szökőnapot Má-tyás ugrásának hívták, mivel szökőévben a23-a után betoldott nap miatt az apostolünnepét 25-cre „ugrasztották".

A göcsejiek a Mátyás-napon kifogotthalat „Mátyás csukájának" nevezik, és tőleegész évre szerencsés halászatot remél-nek. A szegedi halászok a csukát szenthalnak tartották. A meséi és a szibériaipárhuzamok sejtetni engedik, hogy po-gány eleink hiedelemvilágában a csuka-bőrt az alvilági vizekben élő felsőbbrendűlény, az alvilági fejedelem, a földet tartóóriás hal viselte. „Mátyás csukájának" ki-fogása több értelmű aktus lehetett. Jelen-thette a halál téli uralmának a végét, aHalak havának beköszöntét, s figyelmez-tethetett a nagyböjtre, ami Mátyás nap-jára rendszerint már elérkezett,

Péterrel és Mátyással tehát két apos-toli helytartója is van a Halak első dekád-jának. Szent Péter Halak-béli helyét - lát-tuk - sok minden indokolja, s az ő fel-adata volt a Halak asztrológiai urának,Jupiternek a helyét betölteni. A hónap

76

„BOLOND LIKBÓL BOLOND SZÉL FÚ"

olümposzi védnökének, Neptunusnakutódjául a szinkretista egyházdoktoroknémi leleménnyel Mátyást szemelték ki(ezt a róla fabrikált vízzel, hallal kapcso-latos, utólagos hiedelmek igazolják). Mi-ért éppen őt? Nos, ha Péter mint elsőapostol került az új naptári korszaknak,a Halak korának az élére (aminek ugye azéves naptárban mással nem, csak a Halakhavában felállított trónus fölajánlásávaladhatták tanújelét), Mátyás mint azutolsóa tizenkettő közül érdemelte ki ezt a he-lyet. Az állatövijegyek jelezte hónapokatui. mindig a Kos havától számolták, s kö-zülük a Halak volt az utolsó.

Hunyadi Mátyás e napra virradóraszületett. Egykorú szokás szerint ezértkapta a Mátyás nevet. Mint BÁLINT SÁN-DOR írja, ő adott e névnek tekintélyt ha-zánkban, ami a nappal kapcsolatos hie-delmeket nyilván befolyásolta. De fordít-va is lehetséges, mármint hogy Mátyás,aki Halak-béli születését maga is számon-tartotta, a nevének, születése időpont-jának köszönhette, hogy alakjához mi-lyen mendemondákat költöttek, vagyesetleg tettein a nevéhez illetően mit iga-zítottak. Hogy például 1458. január 24-én a rendek - 40000 ember! - a Dunajegén állva választották meg királyuknak;hogy THURÓCZY JÁNOS ugyanakkor - talána madaraknak sípot osztogató apostolrais gondolva - írja: az „új király végül iskirállyá választásának első évében, még-pedig akkor, amikor a tél merev jege alangyos szellő fuvalmától a hideg hóvalegyütt megolvad, (...) és a várva várt ta-vasz enyhesége kellemes énekre nyito-gatja a madárkák száját, a csehek fegy-veres kíséretében nagy ujjongás közepet-te megérkezett" a cseh-magyar határra{1458. febr. 5-én); hogy a róla szóló mese-

válogatások elmaradhatatlan darabja aMátyás királyról meg a csőri csuka májárólszóló anekdota.

„Bolond likból bolondszél fű"

Szél, szellem, lehelet, lélek, tüsszen-tés, nevetés, szcllcntés összetartozó fogal-mak a hiedelmek világában. Már láttunkerre példát, de a farsang és a böjt böjtiszelekre utaló szimbolikája még számosérdekességet tartogat.

Farsang a bolondozások ideje, ókorieredetű középkori szóhasználattal a „bo-londok ünnepe" volt. A bolondság és aszél viszont a régiek gondolkodásábanfurcsamód összekapcsolódott. „Ifjúságbolondság." (luventus venius) - tartja aközmondás, de a latin ventits „szelet" je-lent. A francia föllé = „bolond", viszont alatin/offis=J,fújtató, bőrzsák" szóból ered.Aiolosz bőrzsákban tartotta a szeleit, és

Aphrodité tud hátán. Görög vámkép, i. e. V, sz.London, British Museum

77

FEBRUÁR

Sándor, József, Benedek ilyenben hozzaa meleget, de a február 1-jei Imbolc ün-nep nevében is állítólag a „zsák" szó rej-tőzik. A széllel béleli szólás, ami átvitt ér-telemben bolondot, megbízhatatlan, léhaembert jelent, szó szerint azonban fel-fúvódottat, tökéletesen kifejezi, hogyanviselkedik a karneváli hajnalon egy kor-hely ember.

A február eleji szentek közül Brigittaa teheneket óvta a felfúvódástól, a meg-fojtott Balázs pedig ilyen vonatkozásbanVaruna leszármazottja, és a nagyokat szel-lentő farsang-óriásnak, Gargaatuának,illetve a skandináv viharistennek, Odin-nak a rokona. Ez utóbbi fújta ki testnyí-lásain a téli szeleket.

Favonius (görög Zephürosz, azaz „ze-fír"), az enyhe nyugati szél, a rómaiakszemében a tavasz előhírnöke volt. A gö-rögök úgy hitték, hogy a zefírnek termé-kenyítő ereje van: a Földközi-tenger part-vidékén ugyanis a meleget, tavaszi esőthozó nyugati széllel köszönt be febru-árban a termékeny évszak. Erre vall, hogyZephürosz felesége a mitológiában Flóravolt, a tavasz, a virágzás istennője. A Fa-vonius név a böjti szelekkel kapcsolatospraktikákról sok mindent megmagyaráz,mivel rokonságban áll a [atmfaba, „bab"szóval. Aszélkeltő hüvelyesek farsangi, böj-ti, rituális fogyasztásának egyik, talán leg-főbb célja szélvarázsolás lehetett, így akar-ták megidézni az alkalmas szelet, Favoni-ust, s ezzel siettetni a várva várt tavaszt.

A keresztény szimbolikában a szél aSzentlélek jelképe (ApCsel 2,2-3), ami azószövetségi teremtés-elbeszélésre vezet-hető vissza. Az a sor, hogy „Isten lelkelebeg vala a vizek felett" (IMóz 1,2), egy

madár képét vetíti lelki szemeink elé, segy galamb az, mely Noénak jelenti a vízvisszahúzódását a vízözön után. A cet(Cet csillagkép) torkából szabaduló Jónásneve „galambot" jelent, s Jónás szaba-dulása- görög naphéroszok: Héraklész,Perszeusz, lászón hasonló kalandjaival sJézus föltámadásával való párhuzamos-sága okán - a Nap és a természet télbőlvaló szabadulását jelképezte. Köztudo-mású, hogy a galamb jelképezi a Szent-leiket a keresztény művészetben, ugyan-akkor a teremtés-történetből az is kide-rül, hogy a lélekmadár mint szél szárítjameg a földet. (Az ember teremtésekor Is-ten is leheli a lelket Ádám porhüvelyébe.)Abibliai szél-lélek-galamb jelképsor pon-tos párhuzamát megleljük a planéta-is-tcnhitben. Eszerint ugyanis a szelek úr-nője a tengerszülte Venus volt, s a galambis az ő madara. Venusnak a böjti szelekfölött különleges hatalma lehetett, hiszenbolygója „ereje teljében" éppen a bojtosHalakban tartózkodik, s mint a termé-kenység istennőjének, a tavaszi szél ter-mékenyítő erejéhez is kellett hogy legyenköze. A mesékben Csillaganyót - ez a Vé-nusz neve -, a Nap és a Hold társnőjét,gyakran Szélanyó képviseli, s pl. a csen-geri, gyügyei templomok mennyezetka-zettáin is „Szél" feliratú Csillag szerepela Nap és a Hold társaságában. (A csillag,ha magában áll, s különösképpen ha 5vagy 8 ágú, rendszerint „a" Csillagot, az-az a Vénusz bolygót ábrázolja.) E hiede-lem alapja az, hogy a Vénusz, zzestkajnal-csillag hajnalban és este ragyog az égenakkor, amikor feltámad és elül a szél. Anéphit szerint az alkony pírja (Venus bí-bor palástja) másnapra szelet jelez.

78

MÁRCIUS

Az elnevezés a latin Mariius hónap-névből ered. Annyit tesz: Mars (isten) ha-va. Rómában az ősidőkben az év kezdőhónapja volt, megfelelően a mediterrá-neumban elterjedt tavaszi - napéjegycn-lőségi - évkezdési szokásnak. Az ősi Ró-ma a tavasz-újévet március idusán, hold-töltekor ünnepelte. Március 14-én kerget-ték ki a városból az elmúlt évet jelképező,agg Mamurius Veturiust (vő. „télkiverés",„télkihordás"), és másnap köszöntöttekaz év megújulásának istennőjét, Perenna„anyát". Anna Perenna ünnepe későbbamolyan „marciális" jellegű tavaszköszön-tő népünnepéllyé vált.

Róma többi márciusi ünnepe a hadiévadra való felkészülés jegyében zajlott,Mars isten harcias természete ezzel ma-gyarázható. Március l-jén indul a Saliuspapok körmenete Mars égből hullott vá-rosvédő pajzsával és annak 11 másola-tával (12 db volt, hogy minden hónaprajusson egy). Március 14-e volt a lovas-szemle, azEquirria ideje, ez később lóver-scnynap lett. 17-én öltöttek tógát a fel-serdült ifjak, és ez egyúttal katonakötelcskorba lépésüket jelentette (Liberalia). 19-én, a hadivállalkozások hagyományos kez-dőnapján a consul megrázta Mars szentlándzsáját ezzel a felkiáltással: Mars, légyéber! A március 19-23 közötti Quinquat-rus idején tisztították meg a télen berozs-dásodott fegyvereket. Ezt az ünnepetegyébként a nem kevésbé katonás Miner-va istennőnek szentelték. 23-án próbál-

ták ki a harci kürtöket (Tubilustrium), azazekkor trombitálták össze seregszemlére ahadköteleseket,

Március régi magyar neve Böjtmás ha-va. Az elnevezés arra utal, hogy márciusa böjt második hónapja. A nagyböjt javatöbbnyire valóban márciusra esik. Hó-napunkat nevezték Kos havának is ^már-cius 21-ével kezdődő új csillagászati év elsőhónapjáról.

Márciust - mint RiPÁtól tudjuk - ré-gcnte tüzes ifjú személyesítette meg (aKos eleme a csillaghitben a tűz volt). Mars-hoz illően sisakban, vörös és fekete ru-hában ábrázolták, vállán szárnyakkal.Jobbjában a Kos jelét tartotta virágko-szorúban, baljával serleget emelt, színültigtöltve a mediterrán tavasz terményeivel.Az allegorikus alak antik előképe vasbaöltözött katona volt, lándzsával, pajzzsal.Ez Marsot, illetve a hónapra jellemző te-endőt, a hadba vonulást jelképezte. A me-zőgazdasági tennivalók szerint is ábrá-zolták márciust. Szintén ifjú képében,amint épp szőlőt kapál - szemben a sző-lőt metsző, agg februárral -, mellette alova, mely a tavaszi napéjegyenlőségetjelképezi a latinaequus „egyenlő" ésequus„ló" ID. PtiNiusnak tulajdonított, népi eti-mologiás egyeztetése alapján (vő. a Pe-gasus tavaszt jelző eltűnésével).

Húsvét nélkül a március (és az április)szegény lenne ünnepekben. (Március utol-só és április első két dekádjában a mozgóhúsvétnak kellett a hely.) Márciusban a

79

MÁRCIUS

szentek közül is azokat ünnepeljük első-sorban, akiknek tevékenysége valami mó-don húsvét gyászos eseményeihez kap-csolódott. Március 17-én ülték meg-régenLonginus és Arimateai József emléknap-ját. Longinusnak nevezték el azt az isme-retlen századost, aki a keresztfán kiszen-vedett Jézus oldalát lándzsával megnyi-totta (a neve görögül „lándzsát" jelent),majd állítólag megtért és vértanúhalált,halt. Arimateai József Jézus titkos tanít-ványa és a zsidó tanács tagja volt, ő gon-doskodott Jézus eltemetéséről. Az apok-rif Nikodémus evangéliuma szerint Jézusvérét kekftlybe gyűjtve megőrizte, útra in-dítva ezzel a Grál legendáját. Március 25-én a szentek sorába emelt Dizmászról, ajobb latorról emlékeztek meg, aki akeresztfán - mielőtt kiszenvedett volna -megtért. A jelesebb személyekről perszekülön lesz szó.

A „negyvenes" szám

Ez idő tájt, a negyven napos böjt ide-jén ünnepelte a régi egyház a.negyven vér-tanú ünnepét (márc. 10.). Vajon véletlenegybeesés volna ez? A negyven mártír alegenda szerint 320 körül, az örmény-országi Szebasztéban, egy tó jegén szen-vedett hitéért fagyhalált. Vélhetnők, ezelég ok arra, hogy ünnepüket e fagyosidőszakra tették, de nem, ennél többrőlvan szó. Szent Balázs, akinek névünnepe(febr. 3.)-„ideális esetben", azaz, ha hús-vét a tavaszpontra esik - a böjti napoksorát nyitja meg, éppen a mondott Sze-baszté püspöke volt, és a 40 vértanú előttkis idővel, 316-ban halt a hagyomány sze-rint vértanúhalált. Nyilvánvaló, hogy Ba-lázs és őt követő vértanú társai, miközben

történetük ideológiai szempontból ishasznosnak bizonyult, „mellékesen" ahúsvétig tartó böjt fogyó napjait jelké-pezték. (Éppen úgy, mint a honvédő csa-tában elhullt 305 és az l életben maradtFabius a 306 napos római gazdasági évnapjait.)

A „szent" negyvennapos időegységgelmár találkoztunk korábban; Mária tisz-tulásának ünnepe azért került febuár 2-ára, mert a mózesi törvény értelmében agyermek születését követően negyvennapra tisztul meg a gyermekágyas asz-szony. Ez a negyven nap a kereszténynaptárban egybeesik a karácsonyi farsan-gi bőség idejével. Az ezt követő negyven(valójában 46) napos böjtöt is a Bibliábóleredezteti a keresztény gondolkodás. Azevangéliumok szerint Jézus épp ennyiidőt töltött böjtöléssel a pusztában nyil-vános fellépése előtt. Közfelfogás szerintemiatt parancsolt böjtöt és bűnbánatot azegyház, és azért a mondott időben, mertbűnös dolog lett volna Krisztus szenve-désének és halálának közeledő évfordu-lója előtt nemtörődöm vidámságban per-getni a napokat. A Megváltó halála azeredendő bűnt törölte el, amihez illett abűnbánó böjti magatartás, s megszaba-dulva a bűntől, a böjt után az Isten feltá-madását már méltóképpen lehetett meg-ünnepelni.

Ezzel koránt sincs vége a naptári 40-es szám bibliai előzményeinek. Negyvennap telik el húsvét és Jézus mennybeme-netele között, s Pál apostolról olvasható azApostolok cselekedeteiben (23,12-21), hogya zsidók közül össze szövetkezett negyven-nél több férfiak „sem nem esznek, semnem úsznak addig, míg meg nem ölik" őt.Ez a példa is jelzi, hogy miért tettem afejezetcímben idézőjelbe a számot. Aszent negyvenes szám valójában néha

80

A „NEGYVENES" SZÁM

több negyvennél; még a 40 napos nagy-böjt is igazából 45-46 napos.

A zsidó naptár luniszoláris számításonalapszik. Ez magyarázza a „negyvenes"szám, a másfél holdhónapos időegységjelentőségét. (A Biblia a kerek esztendeigtartó vízözönt is részben 40 napos sza-kaszokra tagolja.) De miért számoltak arégiek egyszer 40, másszor 46 naposholdégységekkel? Ennek több oka lehet.Már az ókorban is megkülönböztettekszz-nódikus (29 és fél napos) és sziderikus (27és egyharmad napos) holdhónapot, asze-rint, hogy a Hold helyzetét a Naphoz,vagy egy állócsillaghoz viszonyították.Másfél szinodikus „holdnap" kb. 45 na-pot tesz ki, míg másfél sziderikus „hold-nap" kereken negyvenet. Bonyolítja a ké-pet a hétszámítás; hetekben számolva 42és 49 napos részegységekhez jutunk (ezutóbbira nézve: húsvét- és pünkösdva-sárnap között 49 nap telik el, a pünkösdmégis „Ötvenedik napot" jelent, mertnem húsvéthétfőtől, hanem a hús vételé-nek elsőnapjától: húsvétvasárnaptól szá-mították eredetileg.) Az sem volt mind-egy, hogy a szakaszhatártjelző ünnep ahét melyik napjára esik. Mind a zsidó,mind a keresztény naptár előírja bizonyosünnepeknél, hogy a hétnek mely napjáraeshetnek. Figyelembe kell vennünk bizo-nyos számítástechnikai szempontokat is.Az egyiptomiak pl. tiszta szolárís nap-tárral rendelkeztek. Kerek 360 naposnapévvel számoltak, amit évente 5 szö-kőnappal egészítettek ki (s minden ne-gyedik évben még egy hatodikkal). A szépkerek 360-as szám jól osztható, kínáljamagát a szakaszolásra: 12x30, 9X40,8x45, 4X(4ü-H50) egyaránt 360-at teszki. A tények azonban arra figyelmeztet-nek, hogy eredetét tekintve nem elvontmatematikai szempont, hanem egy csil-

lagászati megfigyelés eredménye a 40 na-pos időegység. A Nap évi járását meg-figyelve az ember ugyanis rájött arra,hogy a nappálya mentén lévő csillagokfényét az arrajáró Nap mintegy 40 naprahomályosítja el saját fényével. Más szóval,az ekliptika környékének csillagai az év40 napján nem látszanak. HÉSZIODOSZ (i.e.700 körül) már mcgcnekelte ezt:

„Pléjaszok, Atlasz lányai, hogyfeltűnnek az égen,kezdj el aratni, s amint eltűnnek,kezd el a szántást.Negyvenszer kél s nyugszik a nap,míg rejtve maradnak,közben az esztendő lassantovagördül az útján..."

Egészen természetes, hogy az egysze-rű pórnép mindennapjait, tennivalóit acsillagok eltűnéséhez és visszatéréséhezigazítja. Hogy ez általános paraszti gya-korlat volt, arról sok régi magyar népicsillagnév is tanúskodik: pl. Árpaérlelő,Dérhagyó, Fagyhozó, Határjáró, Kikelet-hír-mondó. Őszi Szántó, Szőlőérlelő csillag.

A magyar parasztkalendárium un.„negyvenesnapjai" eredetileg ilyen szere-pet tölthettek be; a néphit szerint idő-járásukkal a következő negyven nap idő-járását mutatták meg. Ilyenek voltak: víz-kereszt, Piroska napja, Pál fordulása, gyer-tyaszentelő, 40 vértanú, József, GyümölcsoltóBoldogasszony, Hugó, Medárd (ez az egyet-len országszerte ma is ismert „negyvc-ncsnap"); a nyári negyvenesnapok: Mar-git, Sarlós Boldogasszony, Isivárt viharjcl-zők; az ősziek: Kisasszony napja, Péter, Ven-del esőre mutatnak. Ezeknek a jeles na-poknak nincs közük a luniszoláris naptár„negyvenesnapjaihoz", közülük csupánegy (a gyertyaszentelő) szerepel annak

81

MÁRCIUS

jeles napjai között. Igazából azonban acsillagok keléséhez és nyugvásához sincsközük, hiszen azok a precesszió miattegyre későbbre tolódnak, ezért naptáriérvényességük is rövid távra szól (az idő-eltolódás 72 évenként egy nap), s a rájukvonatkozó tapasztalattal egy idő múltánnem tud mit kezdeni sem a nép, sem apontosságra törekvő hivatalos naptár.Mégis ez a természetes 40 napos „csillag-távollét" vezethette rá a földműves népet,hogy saját használatú kalendáriumában40 napos egységekben gondolkodjék, anaptárkészítőket pedig a véletlen szám-szerű egyezés, illetve a negyvenes számalkalmatossága vezethette arra, hogy anap-holdszámításban egy ilyen terjedel-mű időegységgel dolgozzanak.

A héber, ógörög és latin ABC betűinekszámértéket is adtak, tehát egy szó betű-számainak jelképes jelentősége volt (ezta „tudományt" nevezték gematriának). Atanulság kedvéért íme néhány héber éslatin példa a „negyvenesek" közül. 40:héber: Isten keze, latin: Nap, arany; 41:héber: Úristen; 42: héber: Isten, latin:káosz, Hold, ezüst; 44: héber: Vízöntő,Kos; 45: héber: Ádám, ember, Saturnusszelleme, latin: isten, ember, ördög, éj-szaka, sötétség, halál; 46: héber: minden.

„A tengeri sziklák rabja"

I. (Nagy Szent) Gergely, népies nevénSziklához láncolt Gergely pápa alakja mindegyház,-, mind művészettörténeti szem-pontból kimagaslik a pápák sorából (agregorián zene elnevezés neki állít em-léket). Bár élő alak volt, személyét a kö-zépkorban a körötte burjánzó legendákvalósággal körülfonták- az egykor hallat-lanul népszerű Gesta Romanorumban ol-

vasható legendás élettörténetét T. HÓM ÁSMANN dolgozta fel „A kiválasztott" címűkisregényében -, amelyeken keresztül akatolikus naptár meghatározó, jelképesalakja lett. Ünneplése, naptári kapcso-latai annak ellenére nem voltak szegé-nyesek, hogy halálának, aza/ „égi szüle-tésnapjának" évfordulója a nagyböjtbeesik (f604. márc. 12.). Az 1968. évi zsinatmég ezért is kárpótolta: névnapját szep-tember 3-ára helyezte át. Életrajzánaklegendás cifraságait annak köszönheti,hogy névnapja a Halak vizes havába esik,közel március Idusához, a tavaszponthozés húsvéthoz. Annyira, hogy a XIII. Ger-gely pápa által bevezetett nap tár reform ötmegelőzően (1582) az évszámítási pon-tatlanságok miatt „hátráló" tavaszpontmár el is érte Gergely napját.

A pápa legendás elete javarészt a Ha-lak égi tengerén zajlik. Mindjárt úgykezdődik - számos naphéroszéval ésmesehősével egyezően (köztük Persze-uszéval, akinek a mítosza a tavaszi égne-gyeclben csillog)-, hogy mint újszülöttethordóba (napjelkép!) zárják, és azt S-ten-gerre bízzák. Egy szigetre vetődik, s ottegy halász neveli föl. Később - újabbnaphéroszi (oidipuszi) fordulatként -megtudja, hogy a nő, akit feleségül vett,a szülőanyja. Hogy akaratlan, ám mégiscsak szörnyű vétkéért lakoljon, egy ten-gerből kiemelkedő szirthez láncottatja magát.(Mint Androméda szülei a tengeri szörny-nek kitett lányukat: az Androméda és avele összekapcsolt Pegasus csillagkép aHalak fölött, a nevezett tengeri szörny:a Cet csillagzat a Halak alatt látható.)Már pápa, amikor egyszer a Tiberis ki-árad, s a folyó mindenféle kígyót, ször-nyet és egy nagy sárkányt „zúdít" a vá-rosra. Ugyan a „hullámok megfojtottákés a partra vetették őket," - írja -AZ Arany

82

„ATENGERI SZIKLÁK RABJA1

legenda - de „rothadásukkal megfertőz-ték a levegőt." Pestis tör Rómára, ami-nek a végét egy csodás látomás jelzi Ger-gelynek. Az Angyalvár tetején megjelenikMihály arkangyal, és véres kardját a hü-velyébe dugja. A pápa nevenapján nem-csak a Szűz és a Serleg csillagkép ural-kodik az éjszakai égen, hanem a Szűzkezében látszó Mérleg csillagkép is, azítélet angyalának attribútuma. Mihályarkangyal, akinek névünnepét épp azévkor átellenes pontján tartjuk (szept.29.) a Mérlegelő Szűz (Angyal) csillag-képét is megtestesítette. (Nem mellékes,hogy a két napéjegyenlőségi csillagkép:a Halak és a Szűz együtt a kereszténységlegfontosabb asztrális jelképei.) Ideille-nek a pápának az Arany legendában idé-zett, a pestis során lejegyzett állítólagossorai: „Mérlegelem., hogy mit kell most el-viselnem, és mérlegelem azt, amit elveszí-tettem, s midőn látom a veszteséget, mégnehezebbemre esik, amit hordoznomkell. Imc, nagy tenger hullámai csapdosnak,s lelkem hajóját hatalmas vihar lökései hány-ják-vetik." (Kiem. tőlem.) És még egyutolsó „nedves" epizód: azt meséltékróla, hogy szívesen látott vendégeket, sazok kezét étkezés előtt Ő maga mostameg. Egy ízben, amikor véletlenül (?)épp 12 vendége volt, megjelent a kö-rükben 13-ként Krisztus is, a többiekszámára láthatatlanul. Ebben a legen-dában már a nagycsütörtöki Utolsó Va-csora képe idéződik fel, amikor Krisztusurunk megmosta apostolai lábát. Isme-retes, hogy a nagycsütörtöki lábmosásszertartását földi helytartói minden évnagycsütörtökén megismétlik. Ezzel függössze Gergely pápa miséjének középkorilegendája. A sokféleképpen ábrázolt tör-ténet azt beszéli el, hogy nagycsütörtökimiséjén (ekkortájt nagyhét csütörtöké

Gergely-napra is eshetett!) a pápa egy, azostya és a bor átváltozásában kételkedőasszony lelkének megmentéséért fára-dozva csodás jelért imádkozott. Ekkor akezében lévő ostya a hitetlen nő szemeláttára húsdarabkává, mégpedig emberiújjá változott. Más változatban: az oltárfeletti feszület Krisztusának sebei vérez-ni kezdtek, s a vér a pápa által felemeltkehelybe csörgött. A legenda Gergelytegyértelműen a tavaszpont, illetve hús-vét szentjévé avatja (nagycsütörtök, anagycsütörtöki Utolsó Vacsorára utaló átvál-tozás), s csak abban a korban keletkez-hetett, amikor a hátráló tavaszpont Ger-gely napját már majdnem elérte. (Nemgyőzöm hangsúlyozni: a jelzett időszak-ban, a húsvétot megelőző várakozás éj-szakáin a kalászos-keverés Szűz és azalatta lévő boros Serleg csillagkép ural-kodott ax égen.) BÁI.TNT SÁNDOR a tavasz-pont Gergely-napra hátrálásával magya-ráz egy „honti hagyományt: a gyerekekacélt és tűzkövet tartva kezükben, eszavakkal köszöntek be a házakhoz: acélthoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek. Azacélt úgy dobták a földre, hogy egy da-rabig forogjon. Ez nyilván a tavaszbaforduló napot akarta jelképezni..."

IPOLYI ARNOLD emlékezik meg arrólDUGONICS nyomán, hogy régente Ger-gely-napkor az ifjak és gyermekek kato-nást játszottak, a várost, falut körüllovagol-ták. „Szent Gergely vitézei" verselve,énekelve új diáktársa ka t toboroztak az isko-lákba, mivel névünnepe, helyesebbenszólva a tavaszi napéjegyenlőség napja,amely akkor Gergely-napra esett, iskolaifélévkezdetnek számított. Ezt a szokástnevezték gergelyjárásnak. A szokás gyö-kerei egészen Róma márciusi hadi ünne-peiig nyúlnak vissza. (A hadivállalkozá-sok tavaszi időzítése egykor általános

83

MÁRCIUS

volt, mivel, az enyhe időjárás, a fölszáradttalaj, a sarjadó fű a hadak vonulását és alovak etetését megkönnyítette.)

A gergelyjárás egyúttal tavaszünnep (anaptárreform előtt legalábbis biztosan azvolt). Az iskolai félévkezdés az egykoritavaszi naptári félévkezdésre utal (a réginaptárrendszerekben az őszpont volt amásik félcsztendő ünnepélyes kezdőpont-ja), valamint a rómaiak március Idusa kö-rüli tavasz ünnepeire. (Ezek szintén félév-kezdő páros ünnepek voltak, őszi „felü-ket" októberben tartották. L. o.)

Gergely tehát egykor határnap volt.Erre utal a szólás: „Gergely megrázza aszakáiiát", azaz az ő napján még eshetugyan a hó, de utána bízvást palántázhat,vethet a parasztember. A naptárreform-mal Gergely helyére Benedek lépett, az-óta a tavaszpont az ő napjára esik, ezértma már ő hozza a meleget.

Szent Patrikpurgatóriuma

Patrik, az írek térítője és nemzeti szent-je (maré. 17.) alig ismert Írország hatá-rain túl, a római egyház is csak halálaután 1200 évvel, 1631-ben szorított nekihelyet az egyetemes naptárban. Tisztele-tében azonban van két elem, ami számottarthat érdeklődésünkre.

Névünnepén az ír férfiak kalapjukrazöld rekettyelevdet tűznek, és így köszöntikegymást: -„Áldjon meg az Isten és SzentPatrik!" A szóban forgó rekettyeféleségtüskés, sárga virágú, örökzöld eserjc, ko-pár legelőknek Európa-szerte honos la-kója. A kelta múlt jeles növénye, és az írfa-ábécé 5 magánhangzója közül a máso-diknak felel meg (O mint onn, azaz „re-

kettye", GKAVES szerint az ír fanaptárbana tavaszpont „fája"), 'tavasszal nyíló sárgavirágai és új zsenge tüskéi a tavaszpontonálló Napot és sugarait jelképezték. A re-kettyevirág az első az esztendőben, amita méhek meglátogatnak. (A méh maga isa visszatérő tavasz jelképe, nálunk József-napkor, március 19-cn eresztették ki améhészek a méhrajokat.) A rekettye fiatalpuha tüskéit az írek nemzeti jószága, abirka fogyasztja szívesen (vő. húsvéti bá-rány). Patrik-nap körül az írek visszavág-ták a rekettyebokrokat, hogy a növényhajtásának növekedését - áttételesen aNap sugarainak erősödését - siettessék,és a szárax. rozséból hatalmas tüzeket rak-tak. Hiedelmükben ez a művelet is a Naperejének mágikus fokozását célozta. A le-vágott, tüskés rekettyeág illik a térítő Pat-rik kezébe, a walesi néphagyomány pcdiga boszorkányok, azaz pogányok ostoráuljavai lotta.

Patrik-nap és nagypéntek közt ível azArany legenda egyik elbeszélése. Eszerinta szent oly hevesen hadonászva prédikáltKrisztus szenvedéseiről a skót királynak,hogy botja szöges hegyévei átverte annaklábát. A király, abban a hiszcmben, hogya szent püspök így akarja hitét próbáratenni: képes-e Krisztusért hozzá hason-lóan szenvedni, szótlanul tűrt. AmikorPatrik észrevette, mit csinált, imájával asebet begyógyította. A legenda kétség-telenül Krisztus szögekkel átvert lábárautal. Ugyancsak a Patrik-nap húsvéthozvaló (középkori) közelségét jelzi az a tör-ténet, amelynek „hőse" egy ellopott bá-rány. Patrik a templomban „Jézus erejévelmegparancsolta, hogy akinek a gyomrá-ba bement a birka, az mindnyájuk színeelőtt bégcsscn. Úgy is történt, és a vétkesbűnbánatot tartott." A humoros felhangellenére lehetetlen nem észrevenni a pél-

84

AZ ÁCS

tlázat birkája mögött az emberistenkéntföltámadó meghalt Bárányt.

Leghíresebb legendája szerint Patrik ahitetleneknek és kétkedőknek megmu-tatta a tisztítótüzet. Egy ízben, amikor atérítés akadozott, jelet kért Istentől, akiegy helyet mutatott neki, és botjával ke-resztet rajzoltatott vele oda. Ekkor a földszája megnyílt, s egy hang szólalt meg,mondván; ez a tisztítótűz bejárata, akiÖnként leereszkedik oda, megszabadulbűneitől. A „Szent Patrik purgatóriuma"nevű barlang híre hozzánk is eljutott aközépkor folyamán. Két neves „pokoljá-rónk" is megfordult ott, MagyarországiGyörgy lovag, Nagy Lajos katonája és TarLőrinc, Zsigmond udvari embere. Mind-ketten meg is írták úti élményeiket. Miidézzünk most Szent Patrik purgatóriu-mánakArany Ifíganda-bcYí leírásából. Ami-kor az utazó, egy bizonyos Miklós, biineitlevezckclcndő járja a purgatórium bugy-rait, végül egy hídhoz ér, mely „keskenyvolt és síkos, csúszós, mint a jég, alattapedig egy roppant, kénes tűzfolyó höm-pölygött." Krisztushoz fohászkodik, s úgysikerül biztonságban átkelnie rajta. „Atúlsó parton egy kies rétre érkezett, amelyszázféle virág csodálatos édességével illa-tozott". A boldog végkifejlet arra is utal,hogy Miklós alvilági utazása, akárcsakKrisztus pokolra szállása, húsvét tájáraesik, amikor a természetben és a naptár-ban beköszöntött a tavasz.

A mondott barlanghoz fűződő jámborhiedelem dátum szerint is kapcsolódik aszenthez. A kérdéses nap, március 17-c,még a böjt, bűnbánat és megtisztulás idő-szakába esik, és a „purgatórium-barlang-ban" azoknak a földi lyukaknak, istenitestnyílásoknak emléke kísért, amelyek afarsang és a böjt idején a szeleket és alelkeket bocsátják útjukra, hogy a föld,

illetve az istenség megtisztulhasson. Abarlang ugyanakkor az eltemettetés és(újjá)születés helye. Mithras Sol, a rómaibirodalom napistene, és az ő mintájáraJézus Krisztus is barlangban született,ahogy azt egy, a keresztény ikonográfiáranagy hatást gyakorló apokrif evangéli-umban olvashatjuk. Földi porhüvelye aSzentírás szerint is barlangban-sziklasír-ban - nyugodott, miközben isteni része„alászállt a poklokra", a tisztítótűzbe,hogy az ott senyvedőket kiszabadítsa, ésbarlangból is támadt fel. Naptári érte-lemben a barlangnyílás „napkapu" tehát,fordulópont-jelkép. Patrik legendája ak-kor kelt szárnyra, amikor a tavaszpontmár március 17-ére, vagy tán még annális korábbra tolódott, s a húsvéti feltáma-dást az írek a szenttel egy napon ünne-pelhették.

Az ács

Szent József, a názáreti ács Mária férjeés Jézus név szerinti apja volt. Alakja Má-ria és Jézus mögött meglehetősen háttér-be szorul. Önálló tiszteletét sokáig az egy-ház sem szorgalmazta, mert Jézus isteniszármazását illetően zavarra adhatott vol-na okot. Noha már a X. századtól kezdvemegünnepelték nevenapját (márc. 19-én),a nyugati egyház csak 1479-ben tette anapot hivatalos egyházi ünneppé.

Mátétól és Lukácstól tudjuk, hogy Má-ria már József szűz jegyeseként fogadtaméhébe csodás módon Jézust. József sze-líd ember volt ugyan, de a csodát nemhitte, és fölháborodott. El akarta Máriátbocsátani, és föltehetően ő volt az, akiMáriát terhessége idejére idősebb roko-nához, Erzsébethez küldte. Ekkor jelentmeg neki az angyal, hogy a Szentlélek

85

MÁRCIUS

csodás közreműködéséről beszámoljon. Abibliai szövegek és a hivatalos egyházitanítás szerint József hitt az angyalnak, ésvállalta a rászabott szerepet. Középkoriábrázolásai azonban arról tudósítanak,hogy élt róla egy másféle kép is az em-berekben.

A betlehemi jelenetekben József öreg,többnyire félrehúzódik, a földön ül, háttalaz eseményeknek, arcát szomorúan tenye-rébe hajtva bóbiskol. A történtekkel lát-hatóan nem vállal közösséget. Rendsze-rint sárga köpenyt visel. A sárga szín aközépkorban a kirekesztettek (pl. a zsidókvagy prostituáltak) megkülönböztető jelevolt, továbbá az Irigység (Invidiá) főbűnés a Halál szimbolikus színe. Jézus élet-történetének szereplői közül Józsefen kí-vül csak egy személyre húztak a festőksárga köpenyt: Judás Iskariótéara.

Jézust keresztre feszítették, ezt a keresz-tet ácsolták, s József ács volt. Fölteszem,hogy József alakjában Jézus égi atyjánakmegkettőzése sejlik föl haloványan, cs aközépkor ősi hiedelmekkel fertőzött, misz-tikus hajlamú művészei ezt észre is vették.(A fclsőbbrendű lények megkettőzése amitológiákban, mesékben és mondákbanáltalános.) Erre vall az is, ahogy Józsefetábrázolták. Szomorúnak, mert látja előrea jövőt, és neki jutott az a szerep, hogyJézust elindítsa a kijelölt úton, félrehúzó-dónak, mert megcsalattatása annyira el isidegeníti, hogy feladatához elegendő ere-je legyen. Öregembernek pedig azért -József életkoráról semmit sem mondanakaz evangéliumok -, mert így élt a bizáncifestészettől elszakadt európai művészet-ben az Atyaisten képe (az égatyának egyéb-ként általános archetípusa). Föltevésemmellett szól József foglalkozása. Amegvál-tá.s az isteni terv része volt, a Fiú keresztjétvégső fokon maga az Atya ácsolta.

József, az ács és a kereszt közti jelképiösszefüggést nyomatékosítja a szent jel-vénye, a liliom, illetve galamb és a ki-virágzott bot. SZENT JEROMOS szerint Jó-zsef botja akkor virágzott ki, amikor Má-ria többi kérőjével együtt ő is elvitte bot-ját a főpapho/, hogy istenijei döntse el,melyiküké legyen a szűz V&ze. Jakab apok-rif osevangéliuma szerint botja - e nem-zőatyai attribútum - nemcsak hogy ki-virágzott, de egy galamb is kiröppentbelőle, és a fejére szállt. Kz a kép Jézusfogantatásának a pillanatát idézi fel: aMáriát köszöntő Gábriel főangyalt lili-omszállal vagy pálcával és arról elröp-penő galambbal szokták ábrázolni. A vi-rágba borult holt fadarabban (tetejéngalambbal) annak a képzetnek tükör-fordítása is formát ölt, mely szerint Krisz-tus keresztjét a paradicsomi Tudás fá-jából ácsolták (a kereszten is, az édenkertfáján is ott fészkelt a „lélekmadár"), ígyteremtve hidat a bűnbeeséstől a meg-váltásig és föltámadásig (az élő fa elszá-rad, majd újra kivirágzik). A kivirágzóvessző persze eredetileg tavasz-jelképvolt, de így sem választható el a tavassx.alfeltámadó napistenre vonatkoztató kép-zetektől.

József mind ács-voltával, rnind a kivi-rágzó bot legendájával Jézus sorsának,küldetésének ad jelképes nyomatékot.Ünnepnapja sem kerülhetett, véletlenül atavaszi napéjegyenlőséget megelőző na-pok egyikére. (Emlékezzünk, húsvét leg-korábbi időpontja március 22. Nagycsü-törtök, a keresztre feszítés előtti nap ek-kor éppen József napjára esik.)

A szoláris mítoszokban a napistenévenként meghal, hogy utána új ragyo-gásban támadjon fel. Sorsát isteni atyjairányítja, kettős szerepben. Égi Atyakéntaz istenfiú sorsának egyengetője, fólia-

86

KIKELET

madásának és megdicsőülésének min-denható garanciája. Megkettőződése, aföldi nevelőapa gyakran az a személy, akia Fiúistennek földre szállásától kezdve azéletére tör, hiszen ő hivatott az áldozatbeteljesítésére.

Kikelet

Március 21. a csillagászati tavasz kez-dete. Ezen a napon a Nap az Egyenlítőmagasságában halad át az égen, sugaraimerőlegesek a föld forgástengelyére, ép-pen keleten kel, és nyugaton nyugszik, anappalok, valamint az éjszakák hossza azegész földgolyón egyenlő. Innen a neve„napcjcgycnlőség". (Csak az északi fél-tekén tavaszkezdet, földünk déli oldalánez az ősz első napja.) Ettől kezdve naprólnapra távolodik a Nap az Egyenlítőtől aRáktérítő felé, sugarai egyre nagyobbszöget zárnak be a föld tengellyel, ezért azészaki féltekén hosszabbodnak és mele-gednek a nappalok, a délin viszont rövi-dülnek, és jön a tél.

A tavaszpont nem feltétlenül a tavaszelső napja. Azt a helyi éghajlati és idő-járási viszonyok szerint határozta meg azember. Mi március l-jétől számoljuk a(meteorológiai) tavasz kezdetét, a kínaiaka régi keltákhoz és rómaiakhoz hason-lóan február elejétől (fehr. 4-e vagy 5-e).Ők a tavasz félidejébe eső napéjegyen-lőségi napot az évszak csúcspontjakéntünneplik, a följegyzések szerint legalábbaz i.e. 2. évezred közepétől fogva.

Az évszak és a tavaszpont allegorikusábrázolásai is különböznek egymástól. Ri-PÁnál a tavasz mirtuszkoszorús leány, kezetelistele virágokkal, körötte vidám növen-dék állatok. A tavaszpontot egy ifjú alakjajelképezi oldalasán osztott, félig fehér, fé-

lig fekete ruhában, derekán csillagos öv,jobbjában kos, baljában virágcsokor, lábaiszárnyasak. Fehér és fekete szárnyakon áll(az egyenlően osztott színpár a nappalokés éjszakák egyenlőségére utal).

A tavaszi hónapokat is megszemélyesí-tették három, virágos, szőke szűz alakjá-ban. Gyöngyös, drágaköves zöld ruhát vi-selnek, a tavaszi hónapok állatövi jegye-ivel (Kos, Bika, Ikrek). Antik hagyomány-ból eredően a tavasz Flóra és Venus év-szaka. A virágok általában és a zöld szín atavaszi földet megszemélyesítő Flóra att-ribútuma, a mirtusz és a gyöngy Vermse.

A keresztény művészek között többenis kísérletet tettek arra, hogy az év hó-napjait akár a naptár iránymutatásaitólfüggetlenül is a 12 apostollal megszemé-lyesítsék. LEONARDO DA VINCI a milánóiSanta Mária delié Grazié kolostor rcfck-tóríumának a falára festett Utolsó Vacso-raján például arra vállalkozott, hogy azapostolokat 4x3-as csoportokban azegyes hónapok (és évszakok) asztrológiaikarakterjegyeit hordozó alakok képébenformálja meg. A 3 tavaszi hónap jegy-tulajdonságait a falkép világos jobbszélénlátható csoportodat hordozza: a „koshom-lokú" Máté, határozott gesztusaival, anyugodt, élemedett korú, „bikatermésze-tű" Tádé, és a mindkét karjával hado-nászó ifjú Simon (a karok, kezek az Ikrek-kel párosított testrészeink).

Az archaikus gondolkodás az évsza-kokat és naptári csomópontokat az ég-tájakhoz rendelte. A mi kikelet szavunkkeletkezéséhez sem csak a tavasszal kikelőmag és madárfióka megfigyelése szolgál-hatott alapul, hanem az is, hogy a Napkeleten kel, és a tavaszt az év reggelénektartották eleink. Az angolban az Ea&L,„kelet" és az Easter, „húsvét" közös tőrőlered, ez az indoeurópai ízwes=„felragyog,

87

MÁRCIUS

hajnal" szóalak lehetett (1. latin aurora,görög 00^ = ,,hajnal"). A tavaszpont azókorban sok helyütt, így Babilonban az évkezdetét jelentette. A babiloniak tavasziújév-ünnepe 11 napig tartott, mivel nap-táruk luniszoláris volt, és a nap- és holdévközött 11 nap a különbség. E 11 nap so-rán ünnepélyesen eljátszották a tél és sö-tétség felett győzedelmeskedő Mardukisten történetét. Az archaikus passió azt afordulatot szimbolizálja, amely a nappa-lok és éjszakák hosszának változásával állbe; a fogva tartott (megölt) napisten ki-szabadul rabságából (újjászületik az anyairnéhből), s legyőzi fogvatartóját, a koz-mikus víziszörnyeteg-asszonyt, Tiámatot,aki nem más, mint a Cet csillagkép nőialakban (görög Kétó). Az égi cethal a Kos,a tavaszpont egykori csillagképe alatt tá-togatja száját. A Közel-Keleten ez a kép-zet összefonódott a meghaló és feltámadósarjú- és gabonaisten (Tammúz, Attisz,Ozirisz) mítoszával, mivel ezen az égövönaz aratás kezdete (a gabonaisten halála)a tavaszpont tájékára esik. Attisz kultuszaRómába is eljutott, s feltámadását ekkor-tájt, március 25-én ünnepelték (Hilaria„Vígasság"), de itt már a/, újból zöldbeöltöző termcszetjelképeként.

A hivő zsidó ember számára a „zsidóhúsvét" (Peszáh, az aratás kezdetére jeltadó „kovásztalan kenyér" ünnepe, idő-pontja változó: Niszán havára, március-áprilisra esik, akárcsak a keresztény hús-vét) történelmi eseményre emlékeztet, azsidó nép Egyiptomból való kivonulásá-ra. A Biblia szerint ezt Isten rendelte elMózesnek. A historizáló szemlélet az egészéves ünnepkörön végigvonul, mindenfontos ünnepen történelmi sorsfordulók-ra emlékeznek a zsidók. Csakhogy ezekaz események kivétel nélkül a félig miti-kus bibliai időkben történtek, az ünnepek

pedig beleilleszkednek a mezőgazdaság-ra épülő k,özel-keleti kultúrák mitologi-kus rendjébe.

Az ünnepre vonatkozó parancs ígykezdődik: „Ez a hónap legyen nektek ahónapok elseje... az esztendő hónapjaiközött" (IIMóz 12,2). Peszáhkor, a tör-vény előírásai szerint hét napon át tűz-áldozatot mutattak be, a beérett gabonaelső zsengéjét ajánlották Istennek, és cgy-esztendős bárányt égettek meg vele tűz-áldozatul (IIIMóz 23). A tűzgyújtás álta-lános tavaszünnepi szokás, a gabona-ál-dozatban a meghaló gabonaisten szelle-me kísért, az áldozati bárányban a zsidókpogány szomszédai a napisten megteste-sülését látták. Ez idő tájt. a tavaszpont aKos csillagképbe esett, s Egyiptomban Renapisten Ámon Re néven egy korábbanmásodrendű kosisten, Hnum alakját öl-tötte magára.

A keresztény éra kezdetén a szolárísmisztériumvallások fénykorukat élték abirodalom területén (Attisz, Ozirisz,Mithras Sol Invictus kultusza). Nem cso-da, ha Jézus Krisztus szenvedéstörténeté-bcn fölismerhető a mitologikus háttér éskörnyezet erős hatása.

„Kos..."

Tavaszünnepi áldozati állat az ókoriközel-keleti vallásokban, a zsidókébanis: a Bibliában a bárányt áldozó Ábel ked-ves az Úrnak. Az őskeresztények az ön-magát feláldozó Krisztus szimbóluma-ként illesztettékjelrendszerükbc a képét(Agnus Dei, „Isten báránya", húsvéti bá-rány). Abban a bibliai elbeszélésben,melyben Isten nagylelkűen eltekint at-tól, hogy Ábrahám saját fiát áldozza fölneki, és maga gondoskodik az Izsákot

88

„KOS..."

helyettesítő áldozati kosról - az ember-áldozatról állatáldozatra való áttérésköltői visszhangja ez -, a keresztények amegváltás előképét látták. Isten a fiátküldi el, hogy legyen néki érettünk éshelyettünk való áldozat. Isten Bárányaábrázolások; bárány kereszttel, a feltá-madás fehér alapon vörös keresztes zász-lajával, keresztes dicsfénnyel a feje kö-rül; vérét kehelybe bocsátó bárány; ^Jele-nések könyvének. 1 szemű Báránya. (Jel5,6; a 7 szem az „Úrnak szemei", „melyekátpillantják az egész földet", a szabadszemmel látható planétákat jelképezik.L. Zak4,lü.)

A Pásztorok imádása tárgyú képeken aJézusnak hozott, rendszerint összekötö-zött lábú (levágásra szánt!) szopósbárányaz ő majdani áldozatára utal. Az 12 bá-rány az ókeresztény művészetben a 12apostolt jelenti, a tizenharmadik, a „ve-zérkos" Krisztust, ókeresztény jelkép a„Jó Pásztor", a vállán báránnyal, de antikelőképeit is jól ismerjük. Bárány az attri-bútuma számos szentnek: Keresztelő Já-nosnak (mint a Bárány hírnökének): Ág-nesnek (latin agnus= „bárány"), Kele-mennek (legendájában a bárány a csodas-zarvashoz hasonló útmutató szerepet töltbe), Brabanti Szent Genovévának (mertpásztorlány volt), és Vendelnek (a pász-torok patrónusának).

Ajuh szimbolikus jelentőségét az ma-gyarázza, hogy elsőként házíasította azember. A Közel-Keleten (Észak-Irakban)már 11000 évvel ezelőtt tömegével vág-tak le (áldoztak föl?) házijuhokat. Acsontmaradványok tanúsága szerint a le-vágott állatok túlnyomó többsége l évnélfiatalabb volt. Ennek eredetileg gyakor-lati oka, célja lehetett, a vágás csak ké-sőbb ritualizálódott. Miután ugyanis ajuhot nemcsak a húsáért, és később gyap-

jácrt, hanem tejéért is tenyésztették, aszopós bárányok nagy részét már a febru-ári ellést követően le kellett vágniok, hafejni akarták az anyajuhokat. (A fiatal bá-rány húsát ma is előnyben részesítjük abirkáéhoz képest, s a göndör báránypré-mes kucsma még mindig nemzeti viselet-nek számít a Kaukázusban: az aranygyap-jú földjén.)

Kosáldozaí. Mari, i.e. 2400 k. DamaszkusziNemzeti Múzeum

A mondottak tükrében nem csoda,hogy a bárány, a kos az i.e. 2, évezredbenmár a tavaszi évkezdetet jelző csillagképállata volt. Az ószövetségi zsidók húsvétibárányáldozata eredetileg az elles és a ga-bona beérésének a természeti ünnepe le-hetett, majd a tavasz visszatértéért, az újév beköszöntéért adtak hálát Istennek ál-tala (mondhatnám, hogy épp e két, pa-rasztnak, pásztornak egyaránt oly fontosesemény miatt kezdték tavasszal az évet).Végül történeti ünnep lett, azonban azegyiptomi fogságból való szabadulás is fel-fogható a kozmikus-természeti újjáéledéstörténelmi manií'esztádójának. A „Kos je-gyében" kezdődő év (Allatöv) jelképe volta saját farkába harapó kosfejű kígyó Egyip-tomban, a keltáknál, és ilyennek írták le asátánt az előző korszak urának szerepében

89<_í m_7

MÁRCIUS

a keresztény egyházatyák. A precessziószimbolikája is érintkezik az istenbárányjelképpel: a Kos-korszak lejárta (Krisztusönfeláldozása) a Halak (keresztények) ha-talomátvételét hozza magával.

A Kos (latin Aries) csillagkép több an-tik mítosszal van kapcsolatban, így pl. azaranygyapjú mondakörrel. (Arról az arany-

Iaszón a sárkány torkában. Görög vázakép,Kr, e. V század. Vatikáni Múzeum

gyapjúról van szó, mely zizargonauták vál-lalkozásának a célja. Az argonauták ha-jója, az Argó is látható az égen. A csil-lagkép a Tejút déli szakaszán hajózik.)Egy „másik" kos aranygyapja (az atreidákviszályának tárgya) szintén a Kos csillag-képetjelképezi. Korai időkben a görög-ség több istene járt kos alakban (Apollón,Hermész, Poszeidón), érthetően egy olyankorban, amely a Kos csillagképet uralta.Poszeidón volt az, aki Thcophánéval („Is-tennőként megjelenő", „Istenszülő") nem-zette a szóbanforgó aranygyapjas kost. AHalak ura éppúgy apja tehát a soron kö-vetkező Kosnak, ahogy a megszemélye-sített február az azt követő hónap urának,Marsnak.

Héraklész munkái közül a kilencedik:Hippoiüté övének megszerzése fémjelzi a csil-lagképet. Hippolüté arnazonkirálynő övétis aranygyapjúból fonták. A hérosz kos-napistenhez illően „újjászületve" mentHippolütéhez: a Cet csillagzat gyomrábólvaló visszatérésének regéje (Hészionémegszabadítása) a 9. munka elbeszélésétvezeti be.

A Kos-mítoszok égi környezete a Halaktengere, és noha a csillagjegyet az asztro-lógia „tüzes" eleműnek mondja, a mitikusKos legalább annyira „vízállat" (volt), ésnem csak tengeristen atyja miatt. (AzOroszlán csillagkép hasonlóképpen tüzes-vizes „természetű.) Egyiptomban Hnumkosistent, akit a Kos-korszak derekánAnionnal azonosítottak (mivel a tavaszinapéjegyenlőségkor a Kos csillagképbentartózkodott Amon, vagyis a Nap), a Nílusforrásainak őreként tisztelték Elephantinészigetén, ott, ahol a folyó belép Egyiptom-ba. Jelképes értelemben ő jelezte a Nílusáradását, apadását a parasztoknak. Olyany-nyira vízistennek tartották, hogy az ősvíz(Nun) fiát látták benne, s a vallási szinkre-tizmus idején alakja összeolvadt a Fajjúm-oázisban különösképp tisztelt Szobek kro-kodilistenével, aki a kiáradt Nílus állatjel-képc volt. A Kos vízszimbolikájára a Bib-liában is találunk példát. Gedeon, Izraelbírája úgy fürkészi ki Isten akaratát, hogykérdésével együtt egy fürt gyapjút tesz aszérűre, s attól függően, átitatja-e reggelrea harmat vagy sem, tekinti igennek vagynemnek az isteni választ (Bír 6,36^0).

A Kos-jelkép vízességéből másra is kö-vetkeztethetünk. Például a csíllagzatnévkeletkezésének körülbelüli idejére. Mivelaz esős, nedves időszak, illetve az árvizekideje - a Nílusét kivéve (ami a Rák és azOroszlán hónap határára esik, és épp

90

MINERVA

ezért az Oroszlán tüzes-vizes jelképiségétmagyarázza) - a tél és a télutó a medi-terráneumban, föl kell tételeznünk, hogya nevezett csillagképet már azt megelő-zően is Kosnak hívták, hogy a precessziófolytán a tavaszpont égi állomása lett. (Amítoszok arról is tanúskodnak, hogy azember a precessziót jóval annak tudomá-nyos leírása előtt fölfedezte.) Magyaránszólva, egy világhónappal korábban - aBika-korszakban - a Kos kifejezetten anedves télutó jelző csillagzata volt, s éppazért válhatott azzá, mert ez volt a juhokellésének, következésképpen a tömegesbárányvágásnak a természetes időszakamindenütt (a keltáknál pl. a febr. 1-jeÍ Im-bolc), ami a szimbólumteremtés ésszerűalapjául szolgálhatott.

A Kos jegy és hónap asztrológiai ura aMars bolygó, „erőben" pedig a Nap vanitt. Ezúttal teljesen érthető, mit kell e fo-galom alatt értenünk. A tavaszpontot kö-vetően a nappalok hossza meghaladja azéjszakákét, a fény erősebbnek bizonyul asötétségnél. A harcias Mars uralma hiva-tottjelezni, hogy az egész hónap a tél ésa nyár közötti harc jegyében telik el. AzÁllatöv mítoszaiban, az arra épülő me-sékben, legendákban ez a harc hozza mega fordulatot. A győzelmet a Nap a hónapvégen aratja ellenfele fölött, akit a Sza-turnusz testesít meg (Szaturnusz ennekmegfelelően a Kos jegyében „erővesztés-ben" van).

A Kos a „zodiákus ember" feje (kos-homlok). Ajele: 'Y1 kosszarvpárt formáz,de a két irányba mutató szarvpár - aJanus-fejhez, a kétfejű sashoz hasonla-tosan a vég és kezdet (a napéjegyenlő-ség) jelképe is. Antik érméken Athénébaglyának csőrét és szemöldökét ez a jelrajzolja ki.

Minerva

A Kos olümposzi védnöke Athéné (la-tin Minerva) volt, aki Zeusz fejéből pat-tant ki teljes fegyverzetben, miután a fő-isten lenyelte Métiszt, várandós első fele-seget, mert születendő gyermekeitől -

Athéné jelvénye: bagoly olajággal. Athéni 4drachmás pénzérme, i.e. V század

akárcsak apja, Kronosz - ő is féltette atrónját. Hcphaisztosz segédkezett Zeusz-nak a „szülésben", kétélű bárdjával vagykalapácsával lékelve meg a koponyáját. Acsatakiáltással előugró dárdarázó Athé-nétől az egész míndenség összerezzent,kivéve természetesen Zeuszt - és Hépha-isztoszt, ez utóbbi azonmód beleszeretett.Ha a naptár felől nézzük, illettek is egy-máshoz. Amiképpen Zeusz férfi létéreszülte az istennőt, azonképpen Héra, afelesége szűznemzéssel foganta Héphaisz-toszt. Zeusz hónapja, azOroszlán és Athé-néé, a Kos között 9 hónap telik el, Héráé,a Vízöntő és Héphaisztoszé, a Mérleg kö-zött úgyszintén. Héphaisztosz szerette vol-na elnyerni Athéné kezét, de az nem állt

91

MÁRCIUS

Minerva 'Y'-szemötdökű kuvikja. Campaniaiamphora 470-450 k., Berlin

kötélnek - a Kos és a Mérleg oppozíci-óban van (szemben áll egymással) -, samikor a kovácsisten erőszakkal próbáltamagáévá tenni, Athéné kibújt az ölelés-ből. Héphaisztosz magja a földre hullott,és a földanyát termékenyítette meg. Azígy született fiút, Erikhtonioszt a történ-tek ellenére Athéné örökbcfogadta.Erikhtoniosz torzszülött volt, mint azapja, Iába helyén kígyófarok tekeredett.Valójában ő is naptári jelkép. A Kossalkezdődő állatövet, illetve a csillagászati

évet jelképezte (ezért mondták rá, hogyAthéné nevelt fia), mint a kelták kosfejűkígyója, az egyiptomi urobórosz kígyó ésa szibériai sámándobok égábráít keretezőkígyóminta. Egy hagyomány szerint a szűzAthéné mégiscsak szült egy fiat Hépha-ísztosznak, méghozzá Apollón nevűt!Naptári jelkép ez is: a tavaszi és őszi nap-éjegyenlőség védnökeihez illik, hogy anapisten szülei legyenek. Ráadásul Athé-né havát 9 hónap választja el a téli nap-fordulótól, melyet az ókori Európában aNap születésnapjának tekintettek, Athé-né Kos-év úrnői mivoltához illik az is,hogy Héraklészt munkáiban ő gyámolí-tottá végig az évkoron.

Athéné kétarcú istennő. Hol vad, gor-góarcú, bagolyszcmű banyaként jelenikmeg, hol szelíd szűzként. Előbbi alakjá-ban a háború istennője, s ebben a hónapasztrológiai védnökével, Árésszal (latinMars) vetélkedik. Mint szelíd szűz, mes-terségek, főleg asszonyi tennivalók pat-rónája: ő találta fel a fazekaskorongot, őkészítette az első agyagedényt; ő tanítottameg az asszonyokat szőni, hímezni. Eb-ben megint csak Héphaisztosszal alkotpárt: kettejüket az athéni kézművesekegyütt, mégpedig „szembeállásukat" is fi-gyelembe véve tiszteltek. Athénét, városuknévadóját és patrónáját persze jobban.Athéné templomát, a Parthenont, a világ7 csodájának egyikét az Akropolisz legma-gasabb pontján építették föl, Héphaisz-tosz jóval szerényebb szentélyét vele szem-ben, a szemközti alacsonyabb dombra.

Számos más, Athénéről szóló elbeszé-lés is kapcsolatos a Kos hónappal. Meg-tették Poszeidón leányának is, nyilvánazért, merta tengeristen volta Kost meg-előző Halak védnöke. A Poszeidón ésAthéné versengéséről szóló rege ugyan-ezen okra vezethető vissza. Azon vétel-

92

MARS

kedtek, hogy eldöntsék, melyikük legyenAthén és Attika patrónusa. A Kos úrnőjegyőzött. Míg Poszeidón a lovat kínáltaajándékul az embereknek, Athéné az olaj-fát adta azért, hogy őrá szavazzanak. Deha a lovat a Halak ura adta is az emberi-ségnek - gondoljunk a Halak cikkelyébenlévő Pegasusra -, Athéné volt az, aki meg-szelídítette a számunkra. Ő mutatta megErikhtoniosznak, hogyan fogja be a har-ciszekérbe, ő ajándékozta Bellerophónhérosznak Pégaszoszt. Sőt, alighanem őmaga hozta a világra a csillagparipát, Arege szerint ugyan Mcdúsza gorgó volt azanyja, ám Athénét tisztelték szörnyalak-jában „gorgóarcűként", ő viselte mell-vértjén díszként Medúsza levágott fejét,ami kétségtelen jele annak, hogy Medúszaeredetileg Ő maga volt. (Erre vall, hogyPoszeidón és Medúsza Athéné templomá-ban nemzették a Pégaszoszt.) Az istennőnem maradt ki persze a Kos-cikkely csil-lagmítoszából, Perszeusz küzdelmébőlsem. Egy elbeszélés szerint ő fegyverezteföl (tükörpajzzsal) a hőst, ő irányította akezét, amikor Medúszát lefejezte. Azt ismesélik, hogy Athéné sajátkezűleg, magagyőzte le Tűphónt, a Cet csillagképetmegtestesítő szörnyet. Ez a feladat ígyvagy úgy, de mindenképp az ő hatáskö-rébe tartozott, lévén, hogy a tavaszponttalkezdődő Kos-hónap úrnője volt.

Héraklész Kos-béli feladatának tár-gya, Hippolüté arany gyapjú-öve Athénépajzsszcrű mellkötőjének a mása. A híreségisz (jelentése „kecskcbőr"), amelyenfegyver nem hatolt át, a Zeuszt fölnevelőAmalthea kecske bőréből készült. Egy el-terjedt hagyomány szerint Amaltheárólnevezték cl a Kossal szomszédos Bika cik-kelyének legfényesebb csillagát, a CapellaAurigae-t (a „Szekeres Kecskéjét"). Azégisz, mint az istenek, héroszok pajzsai

általában, a ránk boruló ég jelképe le-hetett. Ilyen volt Akhilleuszé, melyre Hé-phaisztosz rákalapálta az összes csillag-képet. Az égiszt kígyófonat szegélyezte,és az északi égboltot is csillagkígyók öve-zik (Hydra, Scrpens).

A Kos-cikkely ragyogó csillagkép-együttesét, mely a Perszeusz-rege sze-replőit sorakoztatja fel (Pcrscus, Gor-gófő, Andromeda, Cet, Cassiopeia, Ce-pheus, Pcgasus csillagképek), a hagyo-mány szerint maga Athéné helyezte el azégen f csillagképe fölött. Nem is aggat-hatta volna máshová, hisz' az „ő idejé-ben" a Kos volt a tavaszpont hónapja. Asötétség és a világosság küzdelme - eztjelképezi Perszeusz (Héraklész} és a cetpárharca - itt dőlt cl.

Mars

Római hagyomány szerint az év ak-kori első hónapját Romulus nevezte elapjáról, Marsról. Mars eredetileg parasztiistenség volt. Silvanus néven az erdők éslegelők felett uralkodott (latinsi/wi=„va-don, erdő, fa, bokor, liget", átvitt értelem-ben „sokaság f bőség1'). Mezőgazdaságikérdésekben fordultak hozzá, de már akorai időkben azonosíthatták a görögÁrésszal, a babiloni Nergállal, az indiaiRudrával és más hadistenekkel. Az ő nevétviseli Földünk külső szomszédja, a Marsbolygó is, amely a csillaghitben a háborúistenének „égi teste" volt. Mars ezen abolygón a véle némileg rokon Herculessel(Héraklész), a Kos haván Minervával osz-tozott. De csak a mitológiában, hiszen azasztrológia Athénét és Héraklészt mel-lőzte. (Viszont asztrológiai elemek kaptakhelyet Arész mitológiájában: a Kost jel-képező kolkhiszi aranygyapjúra lászón

93

MÁRCIUS

Arész szent ligetében bukkan rá, s hogymegszerezze, a gyapjút őrző sárkányt lekellett győznie. Ugyanúgy megjárta a sár-kány gyomrát, mint Hérakíész a tengeriszörnyét. lászón a Kosban „ereje teljé-ben", emelkedőben lévő napistent, a sár-kány pedig az itt „erejét vesztő", hanyatlóSzaturnuszt jelképezi.)

Vastartalmú vegyületek alkímiai jelei

A hadisten és a bolygó egymásra ta-lálásának legkézenfekvőbb oka az utóbbivörös színe. A Mars egyiptomi neve „VörösHórusz" volt, az indiai árják az „ÉgboltVörös Vadkanjának" nevezték, amely ál-lat -a farkassal, Romulus és Remus neve-lőanyjával együtt - a hadisten álcája, kí-sérője volt. Népünk Vérszemű vagy Hada-kozó csillag néven emlegette. A bolygó vö-rös színe illett a vérben gázoló, rozsdásodóvasba öltözött hadistenhcz. A fegyverekfémét előállításának kezdeteitől hozzátársították. A Mars bolygó egyik ógörögneve Püroeisz („tüzes, heves"). Véle egytőből ered a vasdiszulfid-érc közismertneve, a pint. A vörösvasérc idegen neve,a hematit „véres követ" jelent, ugyancsaka véres kezű „érc-Árésznek" köszönhető-en. Árés7. mítoszaiban is helyet kapott avas. Egy elbeszélésben Arészt ércedénybezárják, másutt „vasevő kőbe" rejtőzik el-lenségei elől.

A mítoszok planétaistene kegyetlenés vérszomjas, ugyanakkor gyáva orgyil-kos is, s többnyire a rossz oldalon áll.Vele szemben Athéné az igaz ügyértfegyvert fogók égi képviselője. Szem-benállásukat az Iliász énekli meg. Ilyen

szerepkört tölt be azokban a mesékbenis, amelyeket a csillaghit ihletett. Marsvolt a modellje a mesebeli Veresálnok vi-téznek, Vörös hercegnek, a meséi legfőbbRossz (Szaturnusz) varázserejű, eleven„vasának", vaslovainak, vasfegy vérein ék.(Átvitt értelemben az Idő - Khronosz-Saturnus - „vasfogát" jelenítette meg.)Lélektant értelemben a veres istenség a„rossz vért" jelképezi, a nők mensesét,amelyhez annyi előítélet és babonás fé-lelem tapadt a régi időkben. Az asszo-nyok „tisztátalansága" szexuális tabuvaljárt, a „rossz vér" halálos veszélyt jelen-tett a közeledő férfi számára. A mito-lógia Árésze és meséi megfelelői vetély-társukat rendszerint szeretkezés közbenölték meg. Árész-Marsot - noha közülükvaló volt - az olümposziak is utálták, azegy Aphrodité (Venus) kivételével. A csil-laghit és a naptár is megörökítette sze-relmüket, hiszen április, azaz a Kos havátkövető Bika-hónap úrnője Vénusz volt.(Ősszel is találkoznak a „szerelmesek": aVénusz a Mérlegben szomszédol a Skor-pió Marsával). Amikor Mars Vénusszalhált, a szerelem máskor könnyen kap-ható istennője megközelíthetetlennévált; együttlétük „tisztátalanságát" szim-bolizálja.

A Mars közismert jele: ö* Az ágasko-dó férfiasság, a harcias agresszivitás szim-bóluma elsősorban, de más jelentése isvan. A régi vegytan és alkímia a vastar-talmú anyagok „képletjcleit" a Mars jelé-ből formálta. A Vénuszjelének párjakéntnemcsak férfijel, hanem a „rossz vér"szimbóluma is: a körből (női nemiszerv)támadóan kiálló nyíl (menses) a közelítőtfenyegeti.

Tudnivaló, hogy a hét napjai is-a pla-néták égisze alatt álltak. {A napok és aplanéták párosítását a kaldcus-babiloni

94

„ZSÁKBAN HOZZA A MELEGET"

csillagászoknak tulajdonítják.) Mars nap-ja a kedd volt, latin dies Martis, olasz mar-iedl, francia: mardi. A tibeti hét keddjének(Mig mar) ugyancsak a Mars a gazdája;„tüzes és haragos" napnak tartották, ajele vörös szem volt. A magyar néphit akeddet szerencsétlen napnak tartotta. Eza képzet is a csillaghitből ered; az aszt-rológia a Marsot a „kis szerencsétlenség"bolygójának nevezte.

„Zsákban hozza ameleget"

Március 21-e Nursiai Szent Benedek-nek, a róla elnevezett szerzetesrend aty-jának „égi születésnapja" (t547), Mivelmég a böjtbe esik, a tiszteletérc szentelttemplomok búcsúnapja hajdanában júli-us 11-én volt. Az 1968. évi zsinat név-ünnepét is erre a napra tette át.

Egy régi latin vcrsezet így szól Bene-dek naptári szerepéről:

„Éjt a nappal egyenlít kiLinus és Benedek,Tamás és a Keresztelőnapfordulót hoz neked.Kelemen ad telet,Pétertől jő kikelet,Nyárral indul Orbán,Ősszel Szimforián."

(Linus: szept. 23. Tamás: dec. 21. Ke-resztelőjános: jún. 24. Kelemen: nov. 23.Üszögös Péter: febr. 22. Orbán: máj. 28.Szimforián: aug. 22.) Benedek ünnepé-nek böjti időpontját az a legendája ma-gyarázza, mely szerint a szent egy megkö-zelíthetetlen barlangban remetéskedett,és böjti maradékon élt, amit egy reme-

tetársa eregetett le neki kötélen. Aztánmeghalt a segítőkész társ, az Ördög pe-dig, aki igencsak haragudott a szentre, el-törte azt a harangocskát, amivel a világ-nakjelt adhatott volna. Benedeket csak azisteni gondviselés mentette meg az éhen-halástól.

A tavaszponttal, a melegbe fordulóböjti szelekkel kapcsolatos a jól ismert

Kolozsvári Tamás: Szánt Benedek a bai lángban.A garamszentbenedeki oltárról, 1427.Esztergomi Keresztény Múzeum

mondás: „Sándor, József, Benedek zsák-ban hozza a meleget". Erről a zsákról aztis tudni véli a göcseji nép, hogy ebbőlereszti ki Benedek a szárnyas rovarokat(a méhekkel kapcsolatban az ír Patrikrőlés Józsefről hallottuk ezt). A göcsejiekszerint Sándor és József a szegény népellenségei, mert böjti szeleik szétkócol-ják a zsúpfedeles háztetőket. Benedekkelelnézőbbek, mert véle - naptárilag lég-

95

MÁRCIUS

alábbis - valóban megjő a tavasz, és jóesetben húsvét szombatja. Ez magyaráz-hatja Benedek említését a Krisztus szen-vedéseiről szóló népi imádságokban:

„Szent Benedeknek úrháza (...)Abba Krisztus Urunk térdig vérbe"

„Benedek háza" a Kos-hónapot je-lenti (a hónapokat bizonyos összefüg-gésben az asztrológia „házaknak" neve-zi), azt az időszakot, amelybe rendsze-rint a nagyhét esik. Egyes szövegválto-zatokban „Benedek háza" helyett „Amb-rus tornya" szerepel, nem véletlenül.Ambrus napja (ápr. 4.) szintén a „szentidőbe" esik. A böjti szelekre céloz az ahiedelem, amely a Benedek-napkor ve-tett hagymában (benedekhagyma) SL fel-fúvódás ellenszerét látta.

Benedek napja komi „delel" az éjsza-kai égen a Serleg (Crater) és a Holló(Corvus). A felborult Serlegből ömlik szétaz égen a Vízikígyó (Hydra), amelynekcsillagfarkát a Holló csipegeti. Mindhá-rom csillagképről született egy Benedek-legenda. Ami a hollót illeti, állítólagmegmentette a szent életét, amikor egyirigy paptársa mérgezett cipót küldöttneki. A holló kiragadta kezéből és elre-pült vele. A serleg és a kígyó szintén egymérgezési kísérletben jutott szerephez,róluk később lesz szó.

A római naptár szerint Kos havánakelső dekádjában nincs apostol-ünnep.Benedek a ludas ebben, hiszen az if jab-bik Jakab apostol eredeti helyét ő fog-lalta el. A keled keresztények, akikneknem szentjük Benedek, ma is március21-én ünneplik a Jakabok közül a ki-sebbiket.

„Üdvözlégy, Mária!"Gábriel (Gábor) arkangyal, Isten kül-

dönce a „jó hírt", az evangéliumot hozza agyermektelen asszonyoknak. Nemcsak akeresztényeknél, hanem már a zsidóknálés később a muzulmánoknál is nagybecsben állt. Ő jelentette meg KeresztelőJános és Szűz Mária születését. Az utób-biról az Arany legenda tudósít apokrif új-szövetségi iratok nyomán. Azt az angyalt,aki megjelent Sámson anyjának, hogyhírt adjon a hős születéséről, a zsidó ha-gyomány Gábriellel azonosítja. Gábriel-nek tartják a keresztények azt az égi hír-nököt, aki Jézus születését meghirdeti apásztoroknak, és Jézus üres sírjánál azodaérkező asszonyoknak bejelenti Istenfiának feltámadását. Gábriel azonbanleginkább arról nevezetes, hogy ő közölteMáriával a hírt, mely szerint a Szentlélekáltal a Messiás anyja lesz. Ebben az epi-zódban Gábriel név szerint is szerepel (Lk1,26-38),

Az angyal látogatása a keresztény mű-vészet egyik legkedveltebb témája (An-gyali üdvözlet). A nyugati művészetbenGábrielt többnyire úgy ábrázolják, amintkezében liliomszállal, vagy Anjou-lilio-mos pálcával féltérdre ereszkedve kö-szönti Máriát, és a pálcáról az Ave Mária(„Üdvözlégy, Mária!") köszöntés kezdo-szavaival teleírt szalag tckeredík le. Aképről rendszerint nem hiányzik a ga-lamb sern, a Szüzet megtermékenyítőSzentlélek képmása. Vagy az égből (Is-tentől) tűző fénysugáron repül Mária felé,vagy a főangyal jelvényéről látszik fel-röppenni. (Vő. Szent József galambos,virágos botjával.)

Gábriel arkangyal szerepköre tökéle-tesen megfelel Hermészének, aki az antik

96

„S ÉN CSÜGGTEM AJKÁN...

pantheonban töltötte be az isteni hírvivőszerepét. A köztük lévő rokonságot jel-vényeik hasonlósága még szorosabbra fű-zi. Hermész (latin Mercurius) jelvénye aköveti pálca (caduceus}, amelyre két kígyócsavarodik, a csúcsán gömböcskét közre-fogó szárnyakkal. A liliom hagyományosábrázolásán a szárvégen kinyílt virág aszárnyaknak, a szár két oldalán a kétszimmetrikus bimbó a kígyófejeknek felelmeg. Az Anjou-liliom ős pálca esetében akígyóknak a pálcára csavarodó papírsza-lag a megfelelője. (BARTEL BRUYN XVI.századi festményén az aranypálcán pon-tosan olyan fémhurkok fogják közre a vi-rágdíszt, amilyenek a caduceus kígyóhur-kai.) Amennyiben Gábriel jelvénye fölötta Szentlélek galambja is látható, az össze-függés még nyilvánvalóbb (vő. a caduceuscsúcsán lévő szárnyas gömbbel). A kap-csolat fogalmi szinten is érzékelhető. AHermész-pálcára csavarodó kígyópár tar-tása a nemzésre utal, a szárnyas gömb pe-dig napjclkép. Mivel Jézus Krisztus nap-isteni természetét a festők mindig hang-súlyozták, véletlen hasonlóságra nemgondolhatunk. Hermésznek volt egy má-sik zsidó megfelelője is - mint látni fog-juk - Mikháel arkangyal személyében.

Gábor-nap március 24-e. A rákövet-kező napot ünnepli az egyház Jézus fo-gantatásának ünnepeként, Március 25-étkarácsonytól, Jézus születésétől éppen 9hónap választja el. (Mária szűzanyasá-gára vonatkozóan: ez idő tájt az éjszakaiégen a zodiákus Szüze uralkodik.) JézusKrisztus napisteni aspektusára vet fényt,hogy Gábriel voltaképpen a tavaszi nap-éjegyenlőség hírhozója. Hármas értelem-ben: napja szerint, Jézus tavaszi fogam-zásának, de húsvéti föltámadásának is be-jelentőjeként. Arra nézve, hogy Gábrielnevcnapjának megválasztásakor a tavasz-

pontra is gondoltak az egy ház doktor ok,Mihály napja a bizonyság. Mikháélt, Gáb-rielnek árkángyálságban egyenrangú tár-sát az őszi napéjegyenlőség utáni hatodiknapon, szeptember 29-én ünnepli a ke-reszténység.

„S én csüggtem ajkán...szótlanul...

mint a gyümölcs a fán."

Március 25-e Jézus fogantatásánakünnepe. Régi magyar neve, GyümölcsoltóBoldogasszony, és a hozzá fűződő gazdaghiedelemanyag mutatja, hogy az oltás,szemzés hagyományos napja volt e tájon.Ajámbor néphit szerint azért, mert Máriais ezen a napon fogadta méhébe Jézust.Racionális elme nem látja itt az össze-függést, de lelkünk mélyén tudunk róla.A címben idézett Prrőn-sor a példa rá.

A legfőbb istenanya és a nőivarú, azistenfiú-gyümölcsöt termő világfa egy-másnak megfelelő Föld-Tejút jelkép, lát-tunk már rá példát. A Bibliában a képhasonlat-szinten maradt fenn, amessiásipróféciákban, és az angyali üdvözlet sza-vaiban: „áldott a Te ménednek gyümöl-cse, Jézus". A középkor látomásos festő-inek fatábláin a faistenanya képzete ismétkivirágzik.

Azokban az archaikus kultúrákban,amelyek a téli napfordulót a napistenszületésnapjaként ünnepelték, a faisten-nő fogamzásának naptári helye a 9 hó-nappal korábbi tavaszpont. A csillagszülőNutról, a Tejutat megszemélyesítő fa-anyáról azt tartották, hogy a Fiastyúk(Pleiades) csillagzat a köldöke. Az anyatestén a köldök jelzi a méh, a fogamzáshelyét. Nut köldöke a Fiastyúk a Tejúttal

97

MÁRCIUS

szomszédos, és éppen a nappályán, a Kosés a Bika cikkelyek határán van. Kb. 4000evvel ezelőtt itt volt a tavaszpont, a nap-isten fogamzásának a helye.

Nut segít megmagyarázni a szűzi fo-gamzás misztériumát is. A csodás teher-beesés jól ismert mitikus, meséi mozza-

Fa, Bacchus-maszkokkai Római korigemma nyomán

nat. Anyaistennők, meséi hősnők nem azismert módon fogannak, hanem többnyi-re a szájukon (vagy fülükön, oldalukon)keresztül. Mindjárt tegyük hozzá, a gyü-mölcsoltás, a szemzés sem természetesmódja a szaporításnak! Nut sem a szok-ványos módon esik teherbe csillag- és pla-nétagyermekeivel, hanem szájon át; föl-falja őket, amikor „megöregszenek". Szü-zén esik hát velük teherbe (Nut ízisz névenismert, mint szűz anya), de rendesen, azöléből jönnek világra fényes gyermekei.Az Angyali üdvözlet képmásokon sem Má-ria ölébe tűz a fénysugár, vagy röppen agalamb, hiszen az a szűzi fogamzás dog-

májának ellentmondana. Tudta, mit csinálaz ís, aki Jézus fogantatását elsőként a gyü-mölcsoltáshoz hasonlította.

Az orális fogantatás képzetének az avalóságalapja, hogy az égitestek nemugyanott nyugszanak le, ahol fölkelnek,hanem a látóhatárnak közel átellenespontján. Az égitestek lenyugvása a jel-képes beszédben halál, illetve fogantatás,kelésük pedig születés értelmet kapott.Az istennő szája és öle ily módon a nap-tári fordulópontok, a „kapuk", illetve „át-járók" antropomorfikus megnevezései. Aszüzén fogamzás dogmája tehát az antikcsillag'hitből szüremlett be a keresztényvallásba, melynek ideológusai amúgy iselnézően bántak azokkal, akik Jézusbana Nap megtestesülését látták. Igazolást atan egy (szaktekintélyek szerint hibásanfordított) messiásijövendölésben kapott:„Imé, a s/űz fogan méhében, és szülfiat..."(Ézs 7,14).

A nemzés és a halál Jézus életében isegybeesik, legalábbis, ami a két eseménynaptári időpontját illeti. Mária az évnekugyanazon időszakában kerül áldott álla-potba Jézussal, mint amikor annak megkell halnia: a tavaszpont utáni napokban.E mély értelmű összefüggést Gyümölcs-oltó Boldogasszony napjának fás szokásaiés hiedelmei is tanúsítják. BÁLINT SÁNDOKÍidézem: „A göcseji archaikus néphit sze-rint amelyik fát ezen a napon oltják be,azt nem szabad letörni vagy levágni, mertvér folyik belőle," (Az oltás szaporító mű-velet, ám a fa megscbzésével jár, és a fasebéből kifolyó „vér" halált jelez. Vő. avonatkozó meséi képpel A két egyformatestvér típusú mesékben.) Ennek látszólagellentmond, hogy „ilyen fákról azonbanigen jó oltani, mert az új oltáson majdáldás lesz." (Ellentmondás, de csak akkor,ha nem a halál és a nemzés jelképes

98

A PÁI.MA

összetartozása fogalmazódna meg benne;az oltóvessző levágása megsebzi ugyan afát, de új életet-termést-is jelent.) Ez agondolat nem újabb kori falusi népkép-zet. Egyidős az oltás, szemzés gyakorlatá-val, mindenesetre Ezékiel ószövetségi köny-vével. A próféta messiásijóslatainak egyi-kében ugyanezt a képet alkalmazza: „ígyszól az Úr Isten: És veszek én ama magasczédrus tetejéből, és elültetem; felső ágai-ból egy gyönge ágat szegek le, s elplán-tálom én magas és fölemelt helyen. Izraelmagasságos hegyén plántálom őt, és ágatnevel és gyümölcsöt terem s nagyságosezédrussánevekedik..." (Ez 17, 22-23. A„vesszőszál", „plánra", „Csemete" - így,nagy betűvel -, „új hajtás" szavak meta-forikus alkalmazása a Messiásra vissza-visszatér az Ószövetségben.) De folytassukBÁLINT SÁNDOR szavaival: „Nemesbükön aszőlő négy sarkában megmetszik a tőké-ket, hogy jó termés legyen." (A metszés issebez, mégis szaporító aktus. Közismert,hogy Jézus szőlőtőkéhez hasonlította ma-gát, tanítványait szőlővesszőkhöz, azAtyát pedig szőlészhez. Jn 15.) „A tápió-györgyei gazda ezen a napon (...) a gyü-mölcsiák törzsét kereszttel jelöli meg." (Akereszthalálról való megemlékezésül?)Általános szokás, hogy ezen a napon vö-rös bort isznak (ezzel Krisztus kifolyt vé-rére emlékeznek?), sok helyen pedig enapon várják vissza a költöző énekes ma-darakat, mindenekelőtt a fecskéket. (Amadár általában a lélek, ez esetben - azünnep mélyebb jelentése szerint - talána Máriát meglátogató Szentlélekjelképe.)Mindeme szokást az évenként átélt ese-mények tartják elevenen, hiszen eléggyakran előfordul, - most is, amikor esorokat írom -, hogy Gyümölcsoltó Bol-dogasszony napja beleesik a nagyhctbe,

más szóval, a Jézus fogantatására valóemlékezés összemosódik halálának és fel-támadásának ünnepével.

A pálma

Virágvasárnap, vagy ahogy Európa-szerte nevezik, „pálmák vasárnapja" egyhéttel előzi meg húsvétot. Ezen a napona kereszténység a Jeruzsálembe bevonulóJézusra emlékezik, akit hívei királynak

Datolyapálma-istennő. Egyiptomidombormü, a XVHLdinasztia idejéből

kijáró hódolattal, pálmaágakkal köszön-töttek. Virágvasárnapi szokás apáliriaszen-telés, s ahol a növény nem él meg, ott afűzbarkaszentelés járja. (A böjti szenteltbarka hamvával történik a rákövetkező évhamvazószerdáján a „hamvazkodás", ami-kor a pap keresztalakban megjelöli a hi-vők homlokát a hamuval, hogy emlékez-zenek: porból lettek, és porrá lesznek.)A „helyettes" kiválasztása nem véletlen.A fűz leveles ága emlékeztet a pálmá-éra. A két növény a zsidó hagyománybanis összefonódik: a sátoros ünnepi felvonu-

99

MÁRCIUS

láskor a zsidók pálmaágból, fűzből ésmirtuszból font „thürszoszt" (héberlúláv)hordoztak.

A pálma - a datolyapálmáról van szó- a mediterráneum keleti felének időt-len idők óta egyik legfőbb táplálója.Ezért, mint a fák királynőjét mélységeshódolat övezte. Egyiptomban, Babilon-ban, Arábiában, Föníciában a. termékeny-ség, az anyaság és a születés fájaként tisz-telték. Fönícia neve a pálmáéval (phoe-nix) egy tőről is fakad, csakúgy, mint afőnixmadáré, amely a pálmafa elham-vadó tüzében születik újjá. A babiloniteremtésmítoszban az „élet fája" pálma-fa, maga az életadó anyaistennő. Dávidkirályi házának is „Pálma", héber nevénTámár volt az ősanyja, akiben valószínű-leg káriaáni termékenység-istennő, Asz-tarté rejtezett, akárcsak a régi Izraelegyetlen nőibírájának, Debóra próféta-nőnek az alakjában, aki pálma alatt ülveközölte jósigéit.

A rege szerint, pálma tövén születettApollón napisten - a fa az attribútumais volt -, ami úgy értendő, hogy szülő-anyját (görögLe'íó, latin Laiona) földi té-ren a pálmával azonosították (gör. ela-té=„pálmahajtás"). Az arabok Mohamedszínre lépte előtt szintén istennőkéntimádták a datoíyapálmát, évenként meg-tartott ünnepén női ruhába Öltöztették. Akeresztény hit elterjedésével ez a képzettovább élt. A pálma - a mi karácsonyfánkdélszaki párjaként -Jézus születésének,az évkezdetnek a fája lett, és a téli nap-fordulókor a Nappal együtt álló Tejútképmása. (Naptári, csillagászati vonat-kozású volt már az az ókori „élet-pál-ma"-ábrázolástípus is a Közel-Keleten,amelynek termővirágzatait isteni férfi-ak, szárnyas géniuszok porozzák be.) Fi-gyelemre méltó, ahogyan a betlehemi

Kerekes „pálmaszamár". A középkorban avirágvasárnapi körmenetek főszereplője volt.Németország; 1470 k. New York, MetropolitanMuseum ofArt

születést ábrázolták a Jézust prófétakénttisztelő igazhitű arab miniátorok. A hely-szín kiszáradt pálmaliget, Mária egy fá-ba kapaszkodva hozza világra gyerme-két, és a csodás születés eredményekép-pen a pálmák újra kivirulnak.

Nyugat-Európában a Mária-kultuszt aszentföldi zarándokok terjesztették el.Jelvényük a pálmaág és a köpenyükrevarrt vénuszkagyló volt, az Istenszülő egy„másik" pogány elődjének attribútuma. ASzent család Egyiptomba menekülésé-nek, a jeruzsálemi bevonulásnak ábrá-zolásain is találkozunk pálmával, de pál-maágat tart kezében a haldokló Szűzanyaa Mária halála témájú képeken, pálma-

100

KlCEVICE, VILLŐ!

ágat hordoznak az aprószentek (a betlehe-mi gyermekgyilkosság áldozatai), s általá-ban a mártír szentek a halál felett aratottdiadal, a feltámadás jelvényeként.

Kicevice, villő!

Virágvasárnap a palóc leányok egyszalmabábut menyecskeruhába öltöztet-tek, és énekelve végigvitték a falun, az-tán levetkőztették, majd vízbe dobtákvagy elégették. A szokás századunk elsőévtizedeiben még élt. A szalmabábut ki-sze, kiszi, kicevice, villő, banya stb. névvelillették, a szokást kiszehajlásnak mond-ták. A kísze szláv eredetű szó, a jelleg-zetes böjti ételnek, a savanyúlevesnek, akorpaciberének a neve. A kiszebábu ma-gát a böjtöt szimbolizálta, „kihajlása"pedig a böjt örömteli kiűzését, amiegyütt jár a visszatérő húsos napok kö-szöntésével:

„Haj kisze, kiszéce,gyöjj be sódar, gömböce!"

A kiszehajtás a farsangtemetés tükör-képe, korai húsvét esetén téltemetés is,hiszen virágvasárnap lehető legkorábbiidőpontja, március Idusa, még a csilla-gászati tél idejére esik. A szokás északiszláv és német párhuzama a „halálkihor-dás". A halál jelképi szinten, az éves kör-ben mindig a télhez kapcsolódott.

A kiszebábu másik neve, a banyaugyancsak a telet asszociálja. Banya,vagyis öregasszony volt a földistennő télialakja, aki tavasszal újította meg önma-gát, nyerte vissza ifjúságát és szüzességét.Az antik mitológiában az istennők az életforrásában vett fürdővel újultak meg, me-séinkben a hős segítőtársa adja vissza a

tündérhősnő télen elvesztett szépségét.{A fiatalító varázslat néha véres „sebészibeavatkozás": szétvagdalás, újbóli össze-ragasztás. Talán Athéné is így újult megtavaszonként. Perszeusz szabadíthattameg banya alakjától azzal, hogy a „gor-góarcúnak", akit ebbéli minőségében Me-dúszának hívtak, levágta a fejét. A foly-tatás csak sejthető, mert a feltámasztóműveletről a rege nem beszél, az ifjú szűzAthéné a történetben már „készen" je-lenik meg.)

Tündérre utal a kisze harmadik neve:villő (német Wüli, szlovák uz/a = ,.tün-dér"). A villő nemcsak szalmabáb, hanemszalaggal, kendővel felöltöztetett/uz/aágis lehet. (Angol willow, holland wilg, né-met Weide, görög he liké=„fűzfa". A neveka „tekerni, csavarni, hajlítani" jelentésűindoeurópai wel szóalakra vezethetőkvissza. Ez illik a fűzfavessző tulajdonsá-gaihoz és fölhasználásához. Heliké a Sark-csillag körül „tekergő" medve-csillagké-pek egyik görög neve is.) Ezzel ismét afákban tisztelt felsőbbrendű lényekhezérkeztünk, ami a naptárnak ezen a sza-kaszán - gondoljunk a keresztfára! - iga-zán nem csodálatos. A fűznek mint a ta-vasz egyik jelképes fájának igencsak „bo-szorkányos" a múltja, s nemcsak a belőlekészülő boszorkányscprű és gyógynö-vény-volta miatt (szalicilsavat tartalmaz).Róla nevezték el a Helikon hegyét, aholApollón múzsáinak fűzfaligete állott, to-vábbá a holdistennők szent fája volt, ésAthéné-Minerváé is az olajfa mellett. Eza két faféleség hasonlít egymáshoz. Hogymennyire, azt mutatja egy harmadik,mindkettőre hasonlító faféle, amit olaj-

fűznek is hívnak (hivatalos nevén „kes-kenylevelű ezüstfa", Elaeagnus angusti-

folia). Ezen túlmenően a fűz halálfa volt,a gyász és az elveszett szerelem jelképe.

101

MÁRCIUS

Ma is így él a köztudatban, miközbené/et-fa is, hiszen köztudomású, hogy a fűz jóitűri a metszést, és a levágott fűzfavesszőa földbe dugva könnyen kihajt és meg-gyökeresedik (1. még fűzbarkaszentelés,lúláv).

Tiszteletes edény

Jézus földi életének két végpontját kétkehely jelzi. Az első kehely galambbal Má-ria teherbeesésének jelképe; az edény aSzűz teste, a belé merítkcző galamb aSzentlélek. A második kehely (a Grál) aMegváltó kére s zth alá l át jelképezi. Hz álla kereszt tövén, ezt tartják az angyalok amegfeszített sebei alá, ebbe folyatja a Bá-rány a vérét. A két kehely eggyé válik amise kclyhében, amely Krisztus testét, aszentelt ostyát és vérét, a szentelt borttartalmazza katolikus felfogás szerint. Amise rituálisan megismétli az utolsó va-csorán történteket, amikor Jézus a kenye-ret és a bort mint saját testét és vérét osz-totta el tanítványai között, mondván: „eztcselekedjetek az én emlékezetemre" (Lk22,19).

A két szimbolikus kehely, a fogantatás-és haláljelkép végső fokon egy. A meg-haló és feltámadó napistcn „élete" örökvisszatérés. Eltávozása visszatérés azanyai testbe, a földanyába, hogy ott újrafogantassék. Halála tetszhalott!, volta-képpen magzati lét, újjászületésénekszükséges feltétele. Mária mint Jézus tes-tének tartóedénye jelenik meg a litániaszövegében is: „Tiszteletes Edény", „Má-ria, Aranyház". Ez utóbbi megszólítás azoltár szekrénykéjére, a tabernaculumrautal, mely az úrmutatót, s abban a szentostyát őrzi. Az isten, illetve hérosz testétbefogadó és kibocsátó edény képzete

igen-igen régi, s kiterjesztődik az archa-ikus újjászületés célzatú áldozatokra, bea-vatási szertartásokra is.

A görög mitológiában Pélopszot, Dio-nüszoszt, lászónt a Nagy Istennő vagyföldi papnője üstbe aprítja és megfőzi, ilymódon teremti újjá őket. lászónt, azaranygyapjú megszerzőjét szerelme, a va-rázshatalmú Médeia fiatalítja meg. Az i.e.VI. századi attikai vázákon gyakran talál-kozhatunk a jelenettel: Médeia az öregkos-Iászónt megfőzi egy üstben, s abbólkikéi az ifjú bárány. (A tavaszponton, aKos havának kezdetén vagyunk,)

A szibériai sámán révületben avatódikfel, s álmában úgy éli át fölavatását, hogyaz alvilágban testét felaprítják, egy üst-ben megfőzik, és újra összerakják (az Ős-sámán a sámánisztikus hiedelmekbenmaga a Nap). Ez a motívum tovább él amagyar népmesékben: ellenségei köztilyen vagy hasonló sors vár a mesehősre.Az Aranyhajú leány típusú mesék hőse for-tyogó kancatejes katlanban nyeri visszaifjúságát. Ez a mozzanat a kelta, szkítafejedelmek avató rítusainak is a részevolt. Ajelöltnek az áldozati lóból főtt le-vesben kellett megmártóznia. Hasonlóképzet nyomát őrzi & Biblia, amikor leírjaSaul clrejtezését királlyá választása előtt(ISám 10,22), vág)' az a görög rege, melyArcsz ércedénybc zárását beszéli cl. Ha-sonló tartalmú jelkép az azték pokol „vér-edénye", vagy a kimberek emberáldoza-ta, amelynek során a kimber papnők el-vágták a foglyok torkát, és vérüket óriásiáldozati üstbe csorgatták abban a hitben,hogy a vérben van a lélek, és új élet nemjöhet a világra véráldozat nélkül, amit azüst jelképezte istenanyai méhnek kell fel-ajánlaniok. Végső soron a kcrcsztelés ko-rai módjában, az edény alakú keresztelő-medencébe való alámerítésben is az a

102

A KESERŰ POHÁR

gondolat ölt formát, hogy a megkeresz-telt személy a művelet által újjászületik.A víz - gondoljunk a magzatvízre - a jel-kép szintjén az élet vize (más összefüg-gésben a halálé), melynek edénye, birto-kosa pedig a nagy istennő.

Azonos témák különböző jelképi meg-fogalmazásainak elegyedésére mutat,hogy a szóban forgó edény egyben bárkais. Mária, aki a gyermek Jézust ringatja,bárka, de bárkából tanít előszeretettel afelnőtt Jézus is. (Vő. ízisz és a gyermekHórusz napbárkájával, azzal a Ládávai,amelyben Danáét fiával, Pcrszcusszal te-szik ki a tengerre, hogy elpusztuljanak.)Hajó az az aranycsésze, melyben Hélioszutazik az éj tengerén nyugatról keletre, azalvilágban (a látóhatár alatt), s amelyetHéraklész naphérosz is igénybe vett egyikvállalkozása során.

Az edény szimbolikája egyidejű a faze-kassággal. Az agyagból formált edényt,amely az életadó vízét és a föld gyümöl-cseit fogadta be, majd halotti urnakéntszolgált - átvéve az anyaföld szerepét -már az újkőkorban nőalakra formálták.Föld, edény, anyaméh a halott, lélek, mag-zat befogadója és (újra)szülője, eggyélesznek a teremtő képzelet által, ahogyanmég az e században készült erdélyi kály-hacsempén is látható, a nőalakú vázábólsarjadó életfa formájában.

A keserű pohár

A halál mérgét is a misztikus edénytartalmazza. A halálkehely hasonlat azutolsó vacsorát követő nagycsütörtöki lá-tomásban hangzik cl az Olaj fák-hegy én,a Getszemáni kertben, ahol Jézus az Atyá-hoz könyörögve kiinni való pohárnak ne-vezi a reá váró szenvedéseket (Lk 22,42).

Korsós istennők. Iscsel holdistennő vízozontbocsát a világra (maja kódex nyomán)

E jelképes edényt az ember óhatatlanul améregpohárral társítja, amely szintén gya-kori jelkép a keresztény ikonográfiában.Szent Donát, Norbert, Benedek, valamintJános evangélista attribútuma a „hamiskehely", törötten, pókkal, kígyóval, illetve a„babiloni" sárkánnyal... Különösen érde-kes, hogy a tavaszponton ünnepelt SzentBenedek legendáriumában többször ísvisszatér a „cseréptörés" mozzanata. Egyízben pl. imáival összeforrasztotta egyasszony eltört cserépedényét. Az egyetlendolgot, a kehely alakú kis harangot, amely

103

MÁRCIUS

remeteségében összekötötte a világgal,összetörte az ördög. Féltékeny szerzetes-társai mérget kevertek a poharába, deamikor szokása szerint keresztet vetett rá,az kettéhasadt. Mivel rendháza kamrájá-nak minden tartalékát folyton a szegé-nyeknek ajándékozta, a pincemester egy-szer eldugott előle egy korsó olajat. Be-

Korsős istennők. Nut mint faistennó korsajábólaz élet vizét kinti híveire. Egyiptomi bronzedénykarcolt dísze, i.e. VII.század

ncdek ezen annyira megharagudott, hogykidobatta a korsót az ablakon. Ám az nemtört össze, s így tartalma végül mégis aszegényeké lett.

A halálthozó edény az élet-vize kor-sajának, a „korsó-anyának" negatív as-

pektusa. (Ószövetségi példáit 1.Jer l, 13-14; 25, 15). Akehely, amelybe Jézus véreés nyirokváladéka ömlik jelképes bor ésvíz formában, ha megfosztjuk attól a je-lentéstöbblettől, miszerint az áldozat ne-künk, halandóknak a megváltást hozza,ugyanilyen baljós szimbólum, hiszen Jé-zus Krisztus nagypénteki halálát hirdeti,a húsvéti halál-feltámadás ünnep első,gyászos fázisát. Ennek a képzetkörnek arészei azok a többnyire erkölcsi tanme-sévé satnyult mítoszok, amelyek a rosszattartalmazó edény összetörésével, felnyi-tásávaljáró szerencsétlenségről szólnak.Ilyen, már-már trufa szelídségű mese azEzeregyéjszaka halászának kalandja a pa-lackba zárt szellemmel. Ilyenek egyesnépmeséink „tréfás" meselezáró mondó-kai (a meséi boldog véget semmivé teheti,ha a lakodalmas terem sarkában lévő zsá-kot a mesélő felnyitja és a vendégsereg azsákból kiömlő áradatba fullad). Legis-mertebb változatuk a görög Pandára sze-Iencéjé7iek története. Pandóra, a „földbőlvaló", az első asszony a földön, - való-jában maga is földistennő - nyitotta felazt a hombárszerű agyagedényt, amibe azistenek a bajt, a szerencsétlenséget zár-ták. A görög rege mexikói párja vízözön--monda. Eszerint Iscsel banyaistennő kor-saja rejti a felső és alsó vizeket, és ha fel-nyitja a korsó fedelét, a vizek sárkány-szerű szörnyetege rázúdul a világra. Abibliai teremtés-, illetve vízözönmondahátterében is Istennek egy nőnemű vízi-szörnnyel (Ráháb, Téhom, a babiloni Tiá-mat) való harca áll. E víziszörny ketté-hasítása és elzárása egy tömlőbe a terem-tésnek a része, szabadon bocsátása viszonta vízözönt eredményezi.

Iscscl, Pandóra, Ráháb képmása azégen is látható. A Szűz csillagkép ez, mely-nek szomszédja a déli, azaz „alvilági"

104

„VASSZEGEKKEL VERETEL'

Crater csillagzat. Ez felborult edényreemlékeztet (görög kráter—a bor és víz ke-verésére szolgáló szélesszájú „keverőe-dény", „földnyílás", „tűzhányó-tölcsér").Ebből látszik kiömleni a nőnemű Vízi-kígyó (Hydra). A három csillagkép hely-zetéből adódóan úgy látszik, mintha aCrater feldöntéséért, a Hydra világrajö-veteléért a Szűz lenne a felelős.

Mint azt már korábban is emlegetettpéldák mutatják, egy égi „jelenetnek" kétízben lehet kiemelt szimbolikus jelentősé-ge: egyszerűen szólva vagy akkor, amikora Nap ott, vagy ha átellenben tartózkodik,azaz, amikor a mondott csillagkép együtteséjfél körül halad át a zeniten, az ég tetején.Ekkor látszik a legjobban és legtovább.

Esetünkben - mint már szóltunk róla- ez utóbbi történik. A felborult Crater aVízöntővel áll szemben - az elnevezésszempontjából ez sem közömbös - a Szűzpedig a Halakkal. Időszámításunk kez-detétől a Halak a tavaszpont csillagképe,a mondott együttes ekkor „delelt" az éj-szakai égen.

A tavaszponton ünnepelt Benedek le-gendáiban a „cseréptörésen" kívül semmisem emlékeztet az idézett archaikus mí-toszokra, a dátum mégis magyarázattalszolgál arra nézve, miért éppen az ő sze-mélyéhez kötődtek ezek a történetek. En-nél is fontosabb, hogy a fentebb ismer-tetett csillagászati „helyzet" Krisztus hús-véti szenvedésének poharát egyetemesjelképpé avatta.

„Vasszegekkel veretéi"

Krisztus nagypénteki kereszthalálaközponti témája a keresztény művészet-írek. Ábrázolása a vallásos szemlélet mó-dosulásával korról korra változott. A ko-

rai keresztény művészet még elkerülte, azeseményre egy csupasz, vagy dekoratívkereszt, esetleg egy bárány utalt, A feszü-let ábrázolása a VI. századtól ismeretes.A középkor a szimbólumok nyelvén szólte témáról a keresztény tan és a kor misz-tikus világképének foglalatát adva, a ké-sői gótika és a korai reneszánsz már azevangéliumi elbeszélés mellékalakokkalzsúfolt, élethű megjelenítésére is töre-kedett, az érett reneszánsz és az ellen-reformáció művészetének fókuszában pe-dig a vallásos áhítat és meditáció tárgya-ként a „Fájdalmak Férfia" vagy a magá-nyos feszület szerepelt.

Golgota („Koponya-hely") az arameusneve annak a jeruzsálcmi dombnak, ame-lyen az evangéliumok szerint Jézust ke-resztre feszítették. A latin eredetű Kál-vária a név tükörfordítása (latin calva= „koponya"). A név a vallásos szimbo-likában mélyebb értelmet kapott. A kö-zépkori szerzők misztikus-történelmikapcsolatot teremtettek a bűnbeesés és amegváltás között, mivel az egyházi dokt-rína szerint Jézus halála az eredendőbűntől, Ádám és Éva bűnbeesésének kö-vetkezményeitől váltotta meg az emberi-séget. Egyik misztikus kapocsként a Gol-gotát Ádám sírhelyének nevezték ki. (Akoponya eszerint Ádámé lett volna.)

A színpadias életképfestészet újkoritérhódításáig a kereszt az ábrázoláshosszanti tengelyében állt, s felosztotta aképet jobb és bal oldalra. A két oldal képielemeiben gondolati ellentétpárok öltöt-tek formát; jó - rossz, nappal - éjjel, új -régi, férfi-nő stb.

A római időkben a keresztre feszítés akivégzés szokásos módja volt, de mind akereszt alakja, mind a kivégzés módja el-tért attól, amilyennek a kálvária-képekmutatják. Míg a kivégző eszköz inkább a

105

MÁRCIUS

T betű alakjához hasonlított, az ikonog-ráfikus kereszt meghosszabbított felsőszárával az ősi nap- és égtáj-jelhez, azegyenlőszárú (görög) kereszthez közelít.A felső szár ad helyet annak a feliratnak,melyet János evangéliuma szerint Pilátusszegeztetett Jézus feje fölé: „lesus Naza-renus Rex ludeorum", rövidítve: INRI.„A názáreti Jézus a zsidók királya". (Anazarenus valójában nem „názáretit" je-lent, hanem a/, ,,új hajtás" jelentésű hébernászir szónak latinos jelzői alakja. A „név-tévesztés" persze korántsem véletlen, hi-szen a nazarenus jelzőnek a nazaretusnÁ]sokkal mélyebb a jelentése. Vő, a közép-korban általánosan rügyező fa formájá-ban, Lignum Híaőként ábrázolt feszület-tel. A lignum vitae szó szerint azt jelenti:az „élet holt fája".) A feliratos táblávalkiegészült egyenlőtlen szárú, úgynevezett„latin kereszt" a kettőskereszt előképelett. Az elítéltet a kezébe vert szegek tar-tották, ezért valószínű, hogy a szöget acsukló felett, a kéztőcsontok vagy a kétalkarcsont között verték át, hiszen a te-nyér a súlyt nem tartotta volna meg.Hogy mégis így ábrázolták, annak oka le-hetett. Olyasféle jelet kapott ezáltalKrisztus keze, mint Buddháé, akit gyak-ran ábrázoltak áldást osztó tenyerén su-garas napjellel. (A gazdagon díszített gö-cseji átmenti feszületeken a korpusz „ke-zeügyében" nap-ábrázolások láthatók.Hasonlóképp az ál táji sámándombok ke-reszt alakú égszellemeinck keletre és nyu-gatra mutató kezeiben is.)

A XIII. századtól Jézust néha élőfánfüggve ábrázolták, a fa tövén Ádám ésÉva alakja áll. A megoldás a bűnbeesés ésa megváltás közötti közvetlen összefüg-gést hangsúlyozza, Összhangban egy kö-zépkori legendával, amely szerint Krisz-tus keresztjét a paradicsomi Élet és Tudás

fájából, illetve azok magjából nőtt fábólácsolták. Krisztus él ő fa ke resztje az igazÉlet és igaz Tudás fáját jelképezi. Ez afeszület az élet és a halál fája. A keresztfaMária testéből is sarjadhat. E kép értel-mében Jézus anyja földanya. A Földarchaikus, asztrológiában is használatosjele a körbe írt égtájkereszt: (kör=anya-méh, kereszt =» nap-fiú-magzat.) A góti-kus pacifikálék (talpas keresztek) feszü-lete kis glóbuszon áll. Figyelemre mél-tó, hogy a gótikus pacifikálék két mel-lékalakja, Mária és János apostol is sok-szor égitest-gömböcskévé stilizálódik. Avallásos misztika ezen életfája tehát né-ha kozmikus jelképpé, világtengellyé,világfává nő. Ágainak, gyümölcseinekszáma - más kiegészítő jelképekkelegyütt - naptári utalásokat hordozhat.PACINO DA BüNAGUino XIV. századi élet-fájának („Lignum vitae", Firenze, Acca-demia) 12 ága az évkort, 7 ágköze aboly-gók szféráit, 46 gyümölcse a kereszténynaptár nap-hold ciklusait jelképezi, s atövén lévő barlangnyílás felett látható afelkelő Nap.

Nap és Hold a kereszt két oldalánrendszerint jelen van a középkori kálvá-riákon (vő. a pacifikálék „őrt álló" göm-böcskéivel, az útmenti feszületek égitest-jeleivel). Nem csupán az evangéliumok-ban emlegetett napfogyatkozásra utal-nak (Mt 27, 45). A kozmoszt, a ránk bo-ruló eget (az égatya „arcát") jelképezőnapos-holdas világfa-ábrázolások ke-resztény másaként a Golgota-jelenet ér-telme tovább gazdagodik, de a két égi-testnek egyéb jelentése is van: Jézusjobbján a Nap az Újszövetséget, balján aHold az Ószövetséget jelképezi (hiszen akeresztény naptárban a napév, a zsidónaptárban a holdhónap a számítás do-mináns eleme).

106

„Alászálla a poklokra"

Noha a Szentmísban nincs nyoma an-nak, hogy Krisztus a sírbatételt követőenleszállón volna az alvilágba, már a II. szá-zadi iratokban olvashatni erről, a IV szá-zadban pedig hittétellé vált, hogyan sza-badította ki a Megváltó az Ótestamentumszentjeit a sátán karmaiból. A keresztényektana szerint mindazoknak, akikjézus föld-re lépése előtt haltak meg, a keresztényszentségek hiányában a pokolban kellettvárniok az ő eljövetelére. Nikodémusz evan-géliuma (V század körül) leírja, hogy a po-kol ré/kapuja darabokra tört, és mindenhalottról lehullott a bilincs, amikor a di-csőség királya megjelent. A sátánt vasraverte, megáldotta Ádámot, a pátriárká-

Alászállás a poklokra. Ádám és Éva, a poklok kapui

„ALÁSZÁLLA A POKLOKRA"

kát, a prófétákat, mártírokat és ősatyákat,homlokukra rajzolván a kereszt jelét, majdkézen fogva kivezette Őket a pokolból.Pontosabban a „pokol tornáeáról" (latinlimbus). Dante poklának külső szegélye ez,ahol erényes pogányok, a/ antikvitás köl-tői, filozófusai és hősei lakoznak.

Ajclcnct a reneszánsz koráig szerepelta passió-ciklusokban, de igazában az or-todox-keresztény művészetnek volt ked-velt témája (Anasztászisz). Az utóbbi Krisz-tust felhőn állva, mandorlában jelenítettemeg, amint Ádámot és Évát kézen fogvaemeli ki a pokol nyílásán vagy sírjaikból.A pokol kapuszárnyai, illetve a sírok fe-dőlapjai felborulva, összetörve heverneklábainál.

Krisztus pokolra szállásának leírásá-ban ószövetségi minta ismerhető fel.

. Karieje-dzsámi, Isztambul XIV sz.

107

MÁRCIUS

Sámsonra gondolok, aki személyébenKrisztus egyik naphéroszi vonásokat hor-dozó előképe. Sámson történetében Gá-za, a filiszteus város jelképezi az alvilágot,ahová első ízben lemenve úgy szabadul,hogy a rászegezett városkapukat kifor-dítja sarkaikból és felviszi magával „Istenhegyére" (Bír lő,1-5).

Az Isten vagy a hős pokolra szállása ésholt lelkek kiszabadítása a klasszikus mi-tológiáknak és a meséknek is jól ismertmozzanata (Orpheusz Euridikécrt, Hé-raklész Alkésztiszért és Thészeuszértszállt le az alvilágba). Ide illenek a mito-logikus alvilágjárásjelképes példái is.Amikor Héraklész megküzd az égi Cettel,3 napot tölt a szörny beleiben, amíg le-számol vele (1. még lászón és a sárkány,Jónás és a cet történetét). Láttuk azt is,hogy a hérosz visszatértének helye (a Cetcsillagkép szája) a tavaszpont körüli időreesett annak idején, vagyis a mítosz a szo-láris hős tavaszi halálát és föltámadásátjelképezte.

Thészeus?., az athéni „Héraklész" egyikpokoljárása hasonló értelmű. Arról azismert történetről van szó, mely elmeséli,hogyan győzte le a hérosz a Kréta szi-getén, Knósszoszban épült labirintus bika-szörnyét, Minótauroszt, s hogyan tért visszaonnét Ariadné fonálgombolyagának se-gedelmével. A labirintus „béltekervcnyei"Héraklész, lászón, Jónás, János vitéz ször-nyeinek belsejére emlékeztetnek, végsősoron a földanya méhére, aki most ne-gatív aspektusában jelenik meg. (Vő. acsillaggyermekeit fölfaló Nuttal. Ezek aszörnyek rendszerint nőneműek.)

A labirintus alaprajzának modellje azemberi, állati bélrendszer, de a csillago-kat tanulmányozó hajdani ember gon-dola trend szerében a labirintus a déli ég-boltnak az a része, ahol a Nap télen tar-

tózkodik. A kérdéses időszakban ez a te-rület az Egyenlítő alatti Cet csillagkép-nek felel meg. Az ógörög labion = „£ogóhely", /ábzsz = „fogó, horog", labrasz =„farkasnál", labreüomai=„szá.]a\, mohónvedel, fölfar, ebből „öblös edény", labró-nz<m = „nagy" szavak jelentései a labirin-tus - tengeri szörny analógtájára mutat-nak. A latin /ű6mm = „szeméremajak",/a6ntm=„ajak", „széle (a földnek, árok-nak)", „üst", „kád" szavak pedig az asz-szonyi test nyílásait, a föld száját, s an-nak jelképes edényformáját vonják kö-zös nevezőre. (Emlékezzünk a barlang-ke/íe/j-jelképeknek Krisztus sorsában be-töltött szerepérel)

Föltámadás

Az írások szerint Jézus az eltemette-tése utáni harmadik napon visszatért aföldre, s itt tartózkodott még negyven na-pot. Föltámadásával az egyházi évbenújabb bőség időszaka köszönt az embe-rekre (feltéve, ha van mit enniök), amiötven napig, pünkösdig tart. A húsvétnakmint tavasz-ünnepnek is a föltámadás afénypontja. A naptári fordulatot nemcsaka „sódar behozatala", hanem lúzszentelésis jelzi; eddig is láthattuk, minden„negyvenedik" ünnepnapon (karácsony-kor, gyertyaszentelőkor, illetve húshagyó-kor és most, húsvétkor) tűzünnep is járta.Ilyenkor a nép otthonában kioltotta a ré-gi tüzeket, hogy az új, szentelt tűzzelgyújtson új világot. A tűzszenteléshez,akárcsak a farsang temetésekor, most is„halotti" máglya szolgáltatta a lángot. Ezvolt az un. „Júdás-égetés" vagy „Pilátus-égetés" (változata pedig a „Júdás- vagyPilátusverés"). A nagyhét valamelyik nap-ján a gyerekek nagy dérrel-durral a temp-

108

FÖLTÁMADÁS

lom elé hordtak mindenféle ócska ládát,hordót, egyebet, s ott darabokra haso-gatták őket. E roncsokból rakták aztán aLűzszenteléshez való nagyszombati mág-lyát. (Harmadnap ide, harmadnap oda, aföltámadást az egyház is már nagyszom-bat este megünnepli.)

A föltámadás ábrázolása terén a művé-szek a tridenti zsinatig sokszor Ügyeimenkívül hagyták a Szentírásban foglaltakat,ahol az is olvasható, hogy a sírhoz zarán-dokoló szent asszonyok a sírt nyitva talál-ják, és angyali szózatból értesülnek a tör-téntekről. A középkor és a reneszánsz fes-tőit a földre visszatért Jézus személyénéljobban foglalkoztatta annak isteni lénye-ge. Ezért a föltámadást a mennybemene-telhez hasonlóan értelmezték. Krisztusttermészetfölötti lényként a levegőben le-begve, fényes mandorlával övezetien je-lenítik meg a kitárult sír felett, kezében aföltámadás zászlajával, miközben a földöna sír elvakított vagy alvó őrei henteregnek.Az egyház nem vette jó néven a két ese-mény összevonását, mert az szükségtele-nül hangsúlyozta Krisztus napisteni vo-násait. A sír száján át egyenesen az égbeemelkedő sugárzó alak inkább megfelelt atavaszpont kapuján átkelő Nap megteste-sülésének, mint a dogma szerint a földretesti valójában visszatért Megváltó ábrázo-lásának (lásd MATTHIAS GRÚNEWALD lsen-heimi (iparának szárnyképén). A levegőbeemelkedő sugárzó Krisztus asztrológiailagmegfelel a Kos jegyben exaltatióban lévő(„emelkedő") Napnak.

Fehér alaponpiros keresztes zászló Krisz-tus kezében vagy Krisztus a báránnyal alegáltalánosabb föltámadásjclkcp. (A fe-hér alapon piros kereszt lett a jelvényeSzent Györgynek is, tavaszi győzelme asárkány lelett pontosan megmagyaráz-za, miért.)

Föltámadás-jelkép a mandorla (olasz„mandula"), amit „halhólyagnak" is ne-veznek (latin vesica piscis). E mandula ala-kú dicsfény az egész alakot körülöleli.Rendszerint a pokolraszállás, a menny-bemenetel és a színeváltozás Krisztusátövezi, továbbá a magzat Jézust Máriaölén (Angyali üdvözlet, Mária találkozásaErzsébettel}. Mandorla övezheti Szűz Má-

A feltámadó Krisztus tojás alakú mandorIában.Jobbra lenn: Sámson felviszi Isten hegyére. Gázakapuit, Osztrák rézmetszet 1710-ből

riát is a Mária mennybevitele és az OlvasóMadonnája tárgyú képeken, végül Bűn-bánó Magdolnát, akit szintén mennybeemeltek a legenda szerint az angyalok. Amondottakból kiviláglik, hogy mandorlaazoknak járt megkülönböztetésül, akik a„világok" közt nemcsak lélekben, hanemtestben is közlekedtek.

A mandula-alaknak keresztény magya-rázata nincs. Figyelemre méltó viszont,

109

MÁRCIUS

hogy a világi művészetben Venust ábrá-zolták mandoríában. Tudjuk, hogy aSzűzanya tiszteletébe sok minden átszi-várgott Venuséból, s azt is, hogy MáriaMagdolna, mielőtt megbánta bűneit, Ve-nus szolgálóleánya volt (erre utal a képe-ken piros ruhája is). Úgy tartja továbbá ahagyomány, hogy a kereszténységre erő-sen ható Attisz-kultusz szenvedő alanyá-nak, a phrűg (szír) nap- és növényistcn-nek az anyja egy érett mandulától esettteherbe (vagy gránátalmától - 1. alább).Elgondolkoztató az is, hogy a mandorláthalhólyagnak is nevezték, ami a Halakkorának napistene esetében magzatburokértelmű jelkép is lehetne. Végezetül, an-nak alapján, hogy a legkorábbi ábrázo-lásokon a betlehemi jászolt is mandorlahelyettesíti (szalmaszálak=fénysuganik),belátható, hogy e sajátos formának nemannyira a mandulához, hanem inkább aszerelemmel (Venus, Mária Magdolna), afogamzással (Angyali üdvözlet, Mária ésErzsébet találkozása), születéssel (Pásztorokimádása, Királyok imádása) kapcsolatos ter-mészeti formához van köze. Nem más ez,mint az egyébként valóban mandula ala-kú női szeméremnyílás, esetünkben azanyaistennőé, amelyet a belőle születő(feltámadó) és a beléje visszatérő (fogam-zó, mennybe emelkedő, illetve pokolraszálló) napistenfiú fénye ragyogtat fel.Égi képmása pedig a tejúthasadék, amely-ben a téli napforduló idején látszik időznia Nap. (Tegyük hozzá, a mandula formaés annak geometrikus változata, a rom-busz mind a profán, mind a szakrális mű-vészetben általánosan ismert női jelkép,példái az őskori művészettől a rokokó úr-mutatókon át a vulgáris grafittókig ezer-számra idézhetők.)

^gránátalma részben antik minta utánlett a föltámadás keresztény jelképe. Per-

s/cphoné (latin Proserpina) attribútumavolt többek között, aki mint szűz föld-istennő tavasszal tért vissza minden év-ben, alvilági férje, Hádész (Plútó) mellől,hogy „fákat ződítsen, füvet vírágoztas-son". A gránátalma volt a szent fája, gyü-mölcse a tavasszal meghaló és feltámadóistenek egész sorának (Tammúz, Attisz,Adónisz, Baál-Rimmon). A gyümölcsfa -így mesélték - Adónisz földre hullt vér-cscppjeiből sarjadt ki (a gránátalma bel-seje valóban vércseppek halmazához ha-sonlít). Sok magja miatt azonban termé-kenyscgjelkép is volt, a sémi Asztarté, agörög Aphrodité attribútuma (nem mel-lékes,"hogy Perszephoné és AphroditéAdónisz szerelmese és halálának okozójavolt). A gránátalma azonban fontos szere-petjátszott az ószövetségi zsidóság hitéle-tében is. Talán gránátalma volt a paradi-csomi Életfa gyümölcse is - hiszen az„igazi" alma nem őshonos a Közel-Kele-ten. Gránátalmavirág Jákob elsőszülöttfiának, Rúbennekajelképe, gránátalma-díszt viselt a főpap a ruháján, ha az Űrszíne elé járult, gránátalma-minta díszí-tette Salamon templomának oszlopfejeit,gránátalmát formáznak az ünnepi Há-nukká-gyertya tar tó kelyhei, a tóratckercstartórúdjának teteje (Éc Hájjim, az „életfája" a/, afrikai zsidóknál) és a tóratartókoronadísze (a tórakorona) a kelet-euró-pai zsidóknál. A hagyomány szerint grá-nátalma volt Saul szent fája (a zsidók elsőkirályát újjászületési rítus keretében vá-lasztották!).

A felsorolásból kitűnik a zsidó és antik-pogány gránátalma-jelképek hasonlósá-ga (termékenység-szimbólum, életfa-gyü-mölcs, halál és újjászületés). Ilyen előz-mények keresztény alkalmazását is érthe-tővé teszik. A gránátalmafa Máriát, gyü-mölcse Jézust jelképezi. Gránátalma lát-

110

HÚSVÉT

ható a gyermek Jézus kezében aMadonnaa kis Jézussal képeken. A sajátosan antikízű allegorikus pieták, a Szűz az egyszar-vúval témájú képek Máriát ábrá/olják,ölében Krisztus meseállat-jelképével, fö-léjük rendszerint gránátalmafa lombjaborul. Fogalmi jelképként a magok so-kasága egy gyümölcsben a keresztény-ségnek nemzetek feletti összetartó ere-jét, magát az egyetemes egyházat szim-bolizálja, s mivel a katolikus egyház ön-magát „Krisztus titokzatos testének"(„Corpus Christi mysticum"} tekinti, ezzelismét a Krisztus-gyümölcs hasonlathozjutunk vissza.

Húsvét

A vasárnap mellett a legrégibb keresz-tény ünnep. Minden évben emlékeztetJézus Krisztus haláfára és föltámadására,amely az evangéliumok tanúsága szerint- innen az ünnep régisége - a zsidó pász-ka (Peszáh) ünnepén történt. A Peszáh,másképp a „kovásztalan kenyér" ünnepeaz ótestamentumi hagyomány szerint azelső zarándokünnep, amelyet a zsidókEgyiptomból való kivonulásuk emlékércülnek meg, amikor is Isten tizedik csapá-saként a halál angyala megölt mindenegyiptomi elsőszülöttet, de elkerülte azsidó otthonokat (a héber Peszáh jelen-tése: „elkerülés"). Ennek emlékére vág-nak bárányt Peszáhkor a zsidók, mivel akivonuláskor Isten parancsára bárányvér-rel jelölték meg az ajtófélfát, hogy az Öl-döklő angyal elkerülje őket. Hzért esznekaz ünnepen mindmáig kovásztalan (kelet-len) kenyeret, a menekülők ugyanis siet-ségükben nem tudták megvárni a kenyérmegkelését. Feszáh ünnepét és vigiliáját,a szeder-esti lakomát számos más, kivo-

nulásra utaló, jelentőségteljes mozzanatszabályozza, ám mindezek együttesensem tudják elfedni azt a tényt, hogy azsidó húsvét valójában nem a történe-lemben, hanem a közel-keleti tavaszi év-kezdet ősi szokásában gyökeredzik. A ta-vaszi bárányáldozat a „Kos korszakban"általános szokás volt a Közel-Keleten, ki-véve Egyiptomban, ahol a kost isteni por-hüvelyként, Hnum, Herisef, Amun, ÁmonRe néven tisztelték. (Az óegyiptomiakBibliában taglalt „antiszemitizmusának"oka a kultusz különbözőségében rejlett. Ajuhpásztor héberek bárányt áldoztak ésbárányhúst ettek, ami az egyiptomiakszemében „istengyalázás" volt.) Ami pe-dig a kovásztalan kenyeret illeti, fogyasz-tása éppenséggel nem ment kivételszám-ba, tehát ünnepi eledel aligha lehetett. Atérségben ma is a lepénykenyér, a „ha-muba sült pogácsa" a köznép legfonto-sabb eledele, a kelesztett kenyeret jófor-mán alig ismeri.

A Peszáh naptári jelentőségére magaa Szentírás világít rá, amikor évkezdő ün-nepnek teszi meg (IIMóz 12,1-2). A zsidónaptár őszi évkezdettel is számol; tavasszala szakrális, ősszel a polgári évet kezdimeg. Ez nem ellentmondás, az ősi nap-tárak félévekkel számoltak, az emelkedőés a hanyatló Nap félesztendejével. Azőszi félévkezdetet magától értetődőenegészíti ki a tavaszi.

A zsidó hagyományban gyökeredzőhúsvét-ünnep Rómába való átültetésekorigen kedvező talajra talált. A császárkoriRóma egyik leglátványosabb ünnepe volta tavaszi napéjegyenlőséget követő ün-nepségsorozat, mely a szír Attisz halálátés feltámadását ünnepelte. Március 22-énaz istent jelképező „tavaszi fát" körmenetvitte a szentélyébe (vő. a keresztfa útja aKálváriára). Március 24-e volt a „vérontás

1 1 1

MÁRC! US

napja", amelyen az isten halálát gyászolópapok gyászuk jeléül véresre sebezték tes-tüket, extázisukban nemegyszer férfiat-lanítva magukat. Ezt követte másnap aHilaria, Attisz feltámadásának ünnepe,ekkor a féktelen gyász tébolyult örömbecsapott át.

A keresztény korban, mint legfőbbünnep, még sokáig húsvét volt az új évkezdete. Naptári szempontból is indo-koltan, hiszen a keresztény naptár összesmozgó ünnepe húsvéthoz igazodik (hús-vétszámítás). Húsvét időpontját az egy-ház egészen a nikaiai (nicaeai) zsinatig(325) a zsidó Peszáhhoz igazította (ni-szán hó L5-22: március-április folya-mán). A nikaiai zsinat döntött úgy, hogyhúsvét minden évben a tavaszpont utániholdtöltét követő első vasárnapra essék.Legkorábban tehát március 22-re, legké-sőbb pedig április 25-ére. Gyakorlati ok-ból ennél szűkebb határok közé szorítjákaz ünnepet. Húsvétot nagyböjt utolsóhete, a virágvasárnappal kezdődő nagy-hét készíti elő. Ekkor még böjti lila kel-me takarja a templomok Jézus ábrázo-lásait, és lila szinti ornátusban misézik apap (feltámadásig). Az utolsó három napa mély gyász ideje, a harangok sem szó- _lalhatnak meg. A nagyszombati feltá-madással kezdődő, körmenettel egybe-kötött örömünnepnek része volt vala-mikor az ünnepélyes keresztelés. Egy-házi hagyomány szerint ennek emlékekísért a húsvéti locsolkodásban. A ritu-ális megtisztulás víz által természetesenjóval Ősibb szokás, hogy mást ne mond-junk, a görög istennők tavasszal így újí-tották meg szüzességüket. A vízzel kap-csolatos mágikus cselekmények éppúgy,mint a „tüzes praktikák", vagy az alábbépp csak megemlített körmcncti és zöld-ágas népszokások profán vagy megszen-

telt formái végigkísérik az esztendőt, je-lei és jelképei az evet szakaszoló ünne-peknek. Alocsolkodás persze analóg ter-mékenység-mágia is egyben: a legényekáltal a leányokra zuhintott víz a közö-süléskor kiömlő férfimagot is jelképezi.Húsvétkor gyertyát szenteltek, régentekőből új tüzet csiholtak, így is emlékez-vén a „világ föltámadt világosságára", asziklasírjából kiszálló Krisztusra. Szen-teltek továbbá ételt, mindenekelőtt ahúsvéti tojást, ami régen szintén böjtitilalom alatt állt, a halételek helyét el-foglaló bárányt, kenyeret és a „vissza-hozott" sódart (húsvét neve a hús en-gedélyezett magunkhoz vételére utal).Húsvétra az egyház a XIII. századbankötelezővé tette minden (ép elméjű)hivő számára a szentáldozást (viszonylagtág terminusokkal: böjt első vasárnapjaés pünkösd vagy a rákövetkező Szent-háromság vasárnapja között). A protes-táns egyházakban is húsvét az évenkéntelőírt úrvacsora-vétcl javallott ideje.

Ajelentősebb húsvéti szokások közüla körmenet különböző népies formái min-denképp említést érdemelnek (amúgynincs rá terem, és értelmét sem látom,hogy a BÁLINT SÁNBOU által részletesenfeldolgozott húsvéti ünnepkör szokásaititt általánosságban ismertessem): virág-vasárnap régen Jézus jeruzsálemi bevo-nulását „játszották el", nagypénteken mais végigjárják Jézus szenvedéseinek állo-másait, a kálvária stációit, a faluban éskörnyékén állított feszületeket (kereszt-járás), a meghalt Krisztus testét keresik ahatárban (a búzavetésben!), nagyszom-baton feltámadási körmenetet tartanak,húsvéthétfőn „Emmausba mennek". (AzEmma-us-járás amolyan korai majális-sze-rű ünnep.) Ezek a határjáró körmeneteka római Robigalia és Ambarvalia ünne-

112

AKIBEN KÉT POGÁNY ISTENT is MEGSZENTELTEK

pékben gyökereznek {vő. búzaszentelés).A néphit szerint a körüljárt terület védvevan mindenféle ártás: fagy, jégverés stb.ellen (mágikus kör). Hasonlóan Ősi múlt-ra tekint vissza a húsvétkor is szokásoszöldágdíszítés. Tojással, színes szalagok-kal ékes fenyőágat tűztek a legények ked-vesük ajtajára, ennek hajnalfa volt a neve(vő. májfa, májusfa). A húsvéti locsolás„száraz" változata egyes vidékeken a hús-véti korbácsolás. Húsvét hétfőjén a le-gények a tojásokért cserébe egy négy-szögre font korbáccsal csapkodták meg alányokat. A korbácsolás csakúgy, mint alocsolás, a nagypénteki mosakodás, tisz-tító rítus maradéka (1. mcsehősnők meg-tisztítása).

Akiben két pogányistent is megszenteltek

Szent Kercny, eredeti latin nevén Qui-rinus ókeresztény mártír, római katona-tiszt volt. A hagyomány szerint Hadria-nus császár uralkodása alatt szenvedettvértanúságot. Névünnepe március 30. Azörök Városból származó ereklyéit a Raj-na-vidéki Neuss román temploma őrzi.Innét terjedt el tisztelete, és jutott a XIII.században a Szepességbe költöző szászok-kal magyar földre. Föle g járvány ős beteg-

ségek, jószágvész idején folyamodtakhozzá mint a 4 „istállómester", állatvédős/ent egyikéhez. Társai Remete Szent An-tal (jan. 17.), Szent Kornél (szept. 16.) ésSzent Hubertus (nov. 3.) voltak.

Ünnepének naptári helyét latin neveés foglalkozása magyarázza, Quirinus, aki-vel már találkoztunk, Róma egyik ősi fő-istencként egy régi értelmezés szerinteredetileg a szabinok harcias pásztoris-tene lehetett (szabin ^ííin5 = „dárda").Mars egyik megjelenési formájának tar-tották- a quiris talán Mars szent lándzsájavolt (vő. a Longinusról írtakkal) -, szen-tünk katonatiszt volta és márciusi ünnep-lése is ezzel lehet kapcsolatos. Quirinusa harcias, szüntelenül tevékeny Mars bé-késebb természetű, gazdálkodó aspektu-sát s/.emélyesítette meg. Nemcsak az álla-tokról gondoskodott. Erre utal, hogy sze-repe volt a gabonarozsdát elhárító Ro-big(o) istennő körüli kultuszban. Kerényjószágpatrónusi szerepköre egyértelmű-en Quirinus isteni funkciójára vezethetővissza. A keresztény naptárnak van mégegy szentje, György, aki Kerényhez ha-sonlóan egy személyben katona és azállatok (kecskék, juhok) patrónusa volt,s utóbbi minőségében a latin Pales istenkeresztény utóda. Mars, Pales és Quirinus- ez aligha szorul bizonyításra - ugyan-annak az istenségnek voltak (nem is na-gyon) különböző aspektusai.

113

ÁPRILIS

A hagyomány szerint e hónapnak isRomulus adott nevet, isteni anyjának,Venusnak etruszk neve után (Apru, 1. gö-rög Aphrodité). TEKENTIUS VARRÓ, rómaitudós a név eredetét népies etimologizá-lással az aperire „kinyílni, feltörni" igérevezeti vissza, mondván, most nyiladozik atermészet, most töri fel az eke a talajt.

A hónap római ünnepei a növényzetsarjadzását, az állatok szaporodását, álta-lában a termékenységet voltak hivatottakelősegíteni. Április 4-én volt zMegalesia,a kisázsiai Rubelé (latin Cybele) ünnepe.AMegaié Méter (görög „Nagy Istenanya")Venus phrűg megfelelőjeként Attisz(Adónisz) párja volt. Április 12-én a ga-bonaanyát, Cerest ünnepeltek a Ceraliaünnepen. 15-én vemhes teheneket áldoz-tak nyilvánosan a szaporulatért, a Fordi-cidia ünnep erről kapta a nevét. 21-éntartották a Palilia ünnepet, Palesnek, anyájak istenének neve után. E napon em-lékeztek meg Róma alapításáról. Enneksorán a Vesla-szüzek tisztító és terméke-nyítő máglyatüzeket gyújtottak, melyekena résztvevők átugráltak és áthajtották raj-tuk barmaikat. 23-a a Vmalia Urbttna, aBorkóstoló ünnep napja, 25-e a Robiga-liáé, amikor körmenetet tartottak és állat-áldozatot mutattak be RobÍg(o) isten-nőnek, hogy a vetést elkerülje a gabona-rozsda (robtgo jelentése „gabonaüszög,"„rozsda"). A megelőzés sajátos módjátgyakorolták a rómaiak. Az üszög ellen vö-rös rókákat hajtottak a gabonatáblákba.

Érdekes, hogy a bibliai Sámson - nohabevallottan egészen más céllal - hasonlótcselekedett a filiszteusok gabonaföldje-ivel. Összefogott 300 rókát, égő csóvátkötött a farkukra, és a vetésbe hajtottaőket. A filiszteusok gabonája megsem-misült, akárha üszög esett volna bele. (Arni -üszög, üszők szavunk nemcsak „beteg-séget", hanem „parazsat, pernyét" is je-lent!) Figyelemre méltó az is, hogy a nép-hit szerint az „üszögöt" asszony szüli(„üszöggyerek"), s azért lesz „üszög" amagzatból, mert a viselős asszony a tűz-hely parazsát vízzel öntötte le, s a szok-nyája alá felcsapó gőz bejutott a mchébe.Az „üszöggyerek" - úgy tartják - szőrösállathoz hasonló. Mindez arra vezethetővissza, hogy avörös rókát, úgyis mint nap-állatot, de főleg azért, mert a rágcsálókirtásával nagy hasznot hajt, egykor Eurá-zsia-szerte, mint Japánban még ma is,gabonaszellemként tisztelték. Visszatérveáprilis havához, a hónap utolsó ünnepea 28-ától május 3-ig tartó Floralia, Flóravirágistennőt tiszteli meg. Ez azonbanmár a májust vezeti be.

Áprilist régen a Bika havának is nevez-ték, mivel időszámításunk előtt április 21 -e után a Nap már a Bika csillagképbentartózkodott. E név később is rajta maradt.VAKLÍO a bika-jelképnek is ad ésszerű, nohanehézkesen földszagú magyarázatot,mondván, április a szántás hónapja, azökör fáradozása most kezdődik. A hónaprégi magyar neve Szent György hava, amit

114

A VEZÉRLŐ VENUS

harmadik, eredetilegelső dekádjánakleg-népszerűbb szentje után kapott.

Április antik eredetű megszemélyesí-tője zöld ruhás, mirtusz koszorús ifjú szár-nyakkal, jobbján ibolya és más virágok ko-szorújában a Bika jele, baljában kosárzsenge borsóval, zöldbabbal, articsókával,mandulával. (A mirtusz Venus virága, azibolya viszont Attiszé.) Mezőgazdaságitennivalók szerint a szőlőbe nádat eipelőparaszt jelképezi a hónapot (szőlőkötö-zés), környezetében borját szoptató tehén-nel és juhokkal (antik szerzők az áprilist aborjadzás és a birkanyírás hónapjának istartották). Ábrázolták nekivetkezett, hang-szerénjátszó pásztor képében is, kecskévels annak két gldájával. Az alak Palest, apásztoristent jelképezi, a kecskék a Bikacikkelyének három jellegzetes csillagát. ASzekeres (Auriga) csillagzatban látható azészaki égbolt második legfényesebb csil-laga, a Capella (Kecske), mellette két gi-dája: a Hoedus I, Hocdus II. Áprilist jel-képezi az antik mitológiából való jelenet,amely a virágkoszorús Zeusz-bikát ábrá-zolja, amint Európának teszi a szépet.

A hónap - különösen első kétharmada- állandó keresztény ünnepekben elégszegény, a naptár a helyet a húsvétnakbiztosítja, az újabb időkben beiktatotttörténelmi szenteknek pedig nem alakultki széles körű tisztelete.

„Április, bolond,aki járja is"

Április l-jé Hugó napja, a téli nap-fordulótól számított századik nap, ezértnépünk régente „száznapnak" is nevezte.Egyébként pedig „negyvenesnap" volt, enap időjárásából a terméskilátásokra kö-

vetkeztettek. Április 1-je az indás növé-nyekvetőnapja volt, minden más munkavégzésére szerencsétlennek tartották, merta nép úgy hitte, Júdás ezen a naponakasztotta fel magát (kötél—*inda).

Az „áprilist járatás", „április bolond-ja" az ókori tavaszkezdő tréfás örömün-nepekre vezethető vissza. Hozzánk talánnémet közvetítéssel került. Erre vall, hogyelsősorban városi és gyermekmulatság, afelnőtt falusi nép körében sohasem gyö-keresedett meg.

A vezeklő Venus

1968. április 2-án még bűnbánó Egyip-tomi Szent Mária neve olvasható a rómaikalendáriumban, a II. Vatikáni zsinatazonban őt is törölte a naptárból.

A legendás hagyomány szerint Máriaörömlányként kereste kenyerét Alexand-riában. Szakítani akarván parázna élet-módjával, elhatározta, hogy Jeruzsálem-be zarándokol a Szent Sírhoz, ám nemvolt hajójegyre pénze. Miután ifjú volt ésszép, önként adódott a megoldás, testé-vel fizetett a hajósoknak. A Szent Sírnállátomásban részesült, majd a sivatagbament, ahol 47 (!) évig vezekelt három kő-vé aszott kenyéren tengetve életét. Reme-

A nli-jel, amely a Nap kelő- vagy nyugvópontját jelöli. Kairó Egyiptomi Múzeum

115

ÁPRILIS

teként halt meg. Pusztabéli remetetár-sának és hitoktatójának, Zoszimusznakkét oroszlán segített eltemetni (mint Re-mete Antalnak Pált).

Egyiptomi Mária V. századi történe-tének lehet valóságalapja, mégis inkábberkölcsre nevelő példázatnak tekinthet-jük, amelybe - talán - Venus jelképes meg-térítését is „belecsempészte" az egyház.Venus nemcsak április pogány úrnője volt- ezért kerülhetett Mária névünnepe ápri-lis 2-ára -, hanem tengerből született (vő.Mária hajóútjával), s mint szerelemisten-nő, az örömlányok védnöke, keresztényszemmel a paráznaság megtestesülése is.A Mária név a héber Mirjam görögös-la-tinos változata, egyesek szerint „úrnőt",mások szerint „tengert" jelent. A név vál-tozatai rendre felbukkannak a Közel-Keletókori népeinél. RÓBERT GKAVES szerintMa-ri (a sumer ama és -rím gyökből) annyimint „termékeny anya", Ma-rimna az „égtermékeny anyja", akiről az egyiptomiakCiprust, Venus szigetét nevezték Aj-ma-rinak. Mariandünia a neve az Argó mon-dában annak a mitikus országnak, mely azég nyíló-csukódó sziklái alatt található. Eza sziklapár viszont a Tejútnak Napot szülőhasadékát, a Nagy Istennő ölét jelképezi.Utoljára, de nem utolsósorban müriné,mürrhiné, mürsziné, mürtiné mind Venus vi-rágának, a mirtusznak görög neve. (Haddhangsúlyozzam, a névhasonlóság nem je-lent feltétlenül közös nyelvi eredetet, ám-de a régiek sem tudományos alapon, ha-nem külső hasonlóságból - adott esetbennevek rokon hangzásából - kiindulva kap-csoltak össze dolgokat.) Aphrodité-Venusa Nagy Istennőháromság (a Szűz, a Nimfa,a Banya vagy Anya) középső személye. Jé-zus életében is több Mária játszott szere-pet, kí az anya, ki a szűz, ki pedig a (meg-tért) száj ha szerepét. Egyiptomi Mária

alakjában egyesült a három: a bűnbánóörömlány szűzzé lesz (életmódjában),majd remete vénasszonnyá. (Ősképére, azistennőtriászra utalhat attribútuma, a há-rom kenyér is.)

A méh

Tavasz beköszöntével, a téli nyugvásután szárnyra kelnek ismét a méhek. El-sőbben - még a nagyböjt idején - kita-karítják a kaptárt - ez a megtisztulásukideje, ahogy hajdanán mondták -, aztánfelkészülnek az új ivadékok érkezésére,majd, mikor már virágzik az erdő, mező,kirajzanak.

A méh háziasítása az I. e. 6-4. évez-redben mehetett végbe, és a vadmchcklépeit már az előember is fosztogatta. Amehet nemcsak mézéért, hanem viaszá-ért is nagyra becsültek. A méhállam szer-vezettsége, a méhkirálynő herék és mun-kások fölötti „felsőbbrendűsége", az avélt képessége, hogy „szüzén" is korlátla-nul ad életet újabb és újabb rovarneraze-dékeknek, már a háziasítása előtti időbenfoglalkoztatta az embert.

Epheszoszban, a termékenységkultuszókori központjában - itt telepedett le, éshalt meg a legenda szerint Mária - azanyaistennőt „Nagy Méh" néven és alak-ban tisztelték. Később tavaszi istennőkháziállata lett és Erósz (Cupido) attribú-tuma (a méhcsípés és Ámor nyila közt egykedves antik rege von párhuzamot). A ke-resztény kalendárium is tavaszjelkcpncktekinti. Patrik, József és Benedek a helyinaptárak „méheresztő" szentjei, a beregiruszin nép az április 24-i Györgyöt is kö-zéjük sorolta. (L. még az április 21-iAbe-lárd nevét; jelentése a provanszál abelhaszóból: méhész). Az egyetemes naptár

116

A MÉH

szent méhésze Milánói Ambrus, akit méh-kap tárral ábrázoltak, mivel legendájaszerint már a bölcsőben méhraj szállottaz ajkára annak előjeleként, hogy nagy

T

Szent Ambrus legendája, Miniatúra a MagyarAnjou Legendáriumból

szónok lesz belőle. Az antikvitásból örö-költ vándormotívum ez, más hitszónok-szentről is élt az a hiedelem, hogy a mé-hek az ajkáról szívták a mézet. A képneknyelvi alapja van: a héberben a „méh", a„beszéd" és a „lélek" szó közös tőről ered.(Gondoljunk a fejünk körül röpködő ál-latkák döngicsélésére.) Ambrus ejelvénytkétszeresen is kiérdemelte. Szónoki ké-pességén kívül azzal is, hogy tavasszal„szentült meg", épp a Megalesia ünnep-kor (397. ápr. 4.), azon a napon, amelyena pogányok az oroszlános, méhes úrnőt,Kübelét köszöntötték. VERGILIUS Georgi-cájának IV részében mesél a korabeli mé-hészetről, s a hozzá fűződő hiedelmekről.A méhek kaptárba fogásáról így ír:

„Csengess, rézdobot üss,mint szokta anyánk Cybelének..."

ViiRGii.iustól azt is megtudjuk, hogy améhek védelmezői Priapus, Venus fia ésMinerva, a Kos hónap úrnője; s hogy améhkirálynő éppoly harcias, mint az utób-bi vagy a babiloni Istár; és hogy a mé-hekhcn találnak ideiglenes lakhelyet alelkek, s ha az állatkák elpusztulnak, alelkek a csillagok közé szállnak; s hogy azelső mézszüret ideje a Fiastyúk heliakusfölkelésével esik egybe; végül hogy meg-ölt bikák rothadó belsejéből új méhnem-zedékek segíthetők a világra az elpusztultrégiek helyett. (A bibliai Sámson, akinekvesztét három nő - a pogány istennő-tri-ász - okozta, esküvőjére menet megöltegy oroszlánt, amelynek tetemében ké-sőbb méhrajt és mézet talált. E motívuma Kübelé-kultusszal kapcsolatos, és VER-GILIUS leírásával is találkozik.) A Bika-úr-nő Vénusz más réven is rokonságba kerülta mellekkel. RÓBERT GRAVES szerint Venus(Aphrodité) Erycina melléknéven méh-ístennő volt, aki a szicíliai Eryx hegyénfoganta hasonnevű fiát a görög Butésztől,a méhésztől. Eryx (Erüx) neve Aphroditéharmadik, jóval ismertebb fiát, Erósztidézi meg, akinek szintén méh volt az

A Légy csillagdát. Hevelius nyomán

117

ÁPRILIS

attribútuma. A szerelemistenke nyilát améhfullánkhoz hasonlították a költők. AButész névnek a görög busz („bika", „te-hén", „ökör", „marhabőr") szó a töve,ugyanúgy, mint a „bogöly", „dongó" je-lentésű buíúposz szónak (a bogöly ti. kife-jezetten a marhákat gyötri), s ennek anyelvi összefüggésnek bizonyosan közevan VERGILIUS méhek keletkezésére vonat-kozó leírásához. Ez a hiedelem egy rend-szertani tévedésen alapulhat ugyanis.Egyes légyfajok, például a dongólegyekbomló állati tetemekben fejlődnek. Ésmég egy idevágó adat, ezúttal az Újvi-lágból. A közép-amerikai indiánok a Vé-nus/.t „Darázscsillagnak11 (Susek) nevez-ték, mivel - alább még szó lesz arról, mi-ért - „íüllánkos" tcrmészetil csillagisten-ségnck tekintették.

Az eddigiek figyelmünket a Bika és avele szomszédos Kos csillagzatra terelik,mivel az utóbbi hónapjában rajzanak kia méhek, és mert a Bika vállán „kotló"Fiastyúkot (Pleiadest) eleink Kaptár-huggyúnak, vagyis Méhkaptár csillagzat-nak is hívták. A Kaptár szomszédságá-ban, a Bika mögött és a Kos felett keringegy parányi csillagcsoport, amelyet AND-RF.AS CELLARIUS 1661. évi égatlasza Mé-heknek (Apes) nevez, eltérően a kortársHEVELiustól, aki viszont Légynek hívta(latinul Muscának). Az Apes elnevezés isszerepel régi csillagtérképeken egyesszámban (Apis), amely ugyanúgy hang-zik és latinul ugyanúgy is van írva, mintaz egyiptomi Ápis/. bika neve. Hát nemelgondolkoztató? Akár Méh, akár Légy,mindkét csillagzatnév mitológiailag jólmegalapozott. Antik görög mitográfu-sok szerint a Bika csillagképnek egy te-hén, a tehénné változtatott ló istennővolt a névadója, akit egy bogöly kergetett

szó szerint a halálba, és aki az egyip-tomiak első királyát, a bika-Ápiszt, gö-rögül Epaphoszt szülte. CELLARÍUS és HL-VELIUÖ névadását VERGILIUS GeorgicájZ ése görög mítosz egyaránt ihlethette. Ámezzel még mindig nincs vége.

A mitikus hagyományban őriónnak,a Bikával szomszédos Orion csillagképnévadójának születése a következőkép-pen történt. Y.gyHürieusz („Ménember",„M éh ka p tárból való") nevű ember ven-dégül látott három istent: Zeuszt, Her-mészt, Poszeidónt, és gyermeket kért tŐ-lük (vő. Ábrahám és a három angyal bib-liai törtenetével). Az istenek azt taná-csolták neki, hogy vizeijen egy feláldo-zott bika lenyúzott bőrére - más forrásszerint Ők eresztették a bőrre magjukat-, ássa el a földbe, onnét kel majd kigyermeke. Az Orion nevet az ókori mi-tográfusok a görög ureó „vizei, magotönt" szóból eredeztetik, dewrá „kedvezőszelet", „vízből valót" is jelent, és azókorban a hajózási idény megkezdéséreadott jelt a Bika, illetve a Fiastyúk el-tűnése. Orion, a bikaölö Mithras görögalakmása a földistennőnck, a „NagyMéhnek" gyermeke volt tehát, eredeti-leg a Bikában születő (feltámadó) nap-istenek egyike, abból az időből, amikora tavaszpont helye a Bika és a Kos hatá-rán lévő Fiastyúk lehetett. Apját azértnevezhették „Méhembernek", mert ab-ban az időben a méhek tavaszpont kö-rüli crcsztése idején tűnt el az „égi kap-tár" (a Pleiadcs) az oda látogató Napfényében.

A planéták között is akad egy, ame-lyet kaptárnak neveztek. A Hold volt ez,a „méhlelkck gyülekezőhelye". A Hold,amely éppen a Bikában van „erőben".(L. ott.)

118

„...BIKA,..."

„...Bika,..."A Bika (Taurus) a Zodiákus talán leg-

szebb csillagképe. A Kost követi, és azIkreket előzi meg az állatövi sorban. ABika jegy az április 21/22. és május 21.közötti időszak „védjegye". A hozzá fű-ződő mitologikus és tárgyi emlékanyagigen gazdag. Ennek fő oka az lehet, hogyaz ókori magaskultúrák felvirágzása kez-detén az évkezdő tavaszpont még a Bi-kába esett (kb. i.e. 4400-2200 között).Ez az időszak a bikaistenek és tehénis-tennők tiszteletének virágkora. Amikora tavaszpont továbbhátrált a Kos csillag-képbe, a bikamítoszok értelme is meg-változott. Sok ismert rege a héroszoknaka bikával vívott küzdelméről szól. Ezekegy része a tavaszpont birtoklásáért fo-lyik a régi tulajdonos, a Bika, és az utód,a Kos képviselője között. Az elbeszélőezekben a történetekben az új korszakpártján áll, ezért a Bika a letűnt világ,immár alvilág képviselője. Egyiptombanez a harc a Széth bika és Hórusz napistenközött folyik. Persze Hórusz győz - aSzeth-kultusz az őbirodalom végén íe-hanyatlik Egyiptomban -, a napisten meg-ölt ellenfelét földarabolja, combját a Sark-csillaghoz kötözi. A „Marhacomb" csil-lagkép a mi Göncölszekerünk, amelyetegy római korból való csillagtérképenugyanolyan kos őriz, amilyen az állatövijegyek sorában is található, A krétai Mi-notaurusz-mítosz egyik lehetséges jelen-tése szintén CL. Thészeusz, a Kos-nap-hérosz azért megy le a labirintus-alvi-lágba lecsúszott Bika-Mínoszhoz, hogytőle a tavaszpontot megszerezze, ame-lyet a fonálgombolyag jelképez: a fonála Nap útja, a gombolyag a rajta lévő cso-mópont vagy maga a Nap. A csillagászatikorszakváltásra látszik emlékezni a híres

bibliai epizód, amelyben a „kosszarvú"Mózes, az új törvények hozója összetöriaz aranyborjút, a régi vallás immár tar-talmát vesztett, „némabálványnyá" deg-radálódott jelképét.

Kétértelmű naptárijelkép Héraklész-nek a bikaszarvű, kígyófarkú Akhelóosz-szal folytatott párviadala. Akhelóosz bi-kaszarva, amit letört a naphérosz, a Biká-ra, kígyófarka az égen átellenben lévőSkorpióra, illetőleg a felette lévő Kígyó-farok (Cauda Serpentis) csillagképre utal.E díszeket azért viselhette, mert korábbanő volt az év, a Bikával kezdődő emelkedőfélév, és a Skorpióval kezdődő hanyatlófélév ura. Másfelől azonban szarvakat vi-seltek azok a Halak-béli tengeristenek is,akikkel nem a korszakváltáskor, hanemévenként küzdött meg a Kos naphérosza,A kétféle értelmezést összemossa, hogya világosság és a sötétség évenkénti küz-delmének a Kos hónap végén és a Bikaelején „kell" végctérnie, amikor „Marsfélreteszi fegyverét, hogy Venusnak hó-doljon", így a legyőzött ellenfélt, a Ha-lak-béli Cetet összekeverhették a Bikával{a télsárkányt is gyakran ábrázoljákszarvakkal).

Számos olyan bikaküzdelem-elbeszé-lés maradt fenn, mely „csak" azt példáz-za, hogy a naphérosz éppen a Bika havá-ba (csillagképébe) lépett, vagy azt magamögött hagyta. Az előbbire példa a kos-naphcrósz íászóné, aki igába kényszerítiaz aranygyapjú gazdájának tüzes bikáit,az utóbbira Gilgamesé, aki nemcsak aNap, hanem talán az Orion képvisele-tében is legyőzi az Istár által ráuszítottBikát. (A különbség: míg a Bikában járóNap a csillagállat szarva közt van, addiga Bikából az Ikrekbe távolodva, az Orionfelett kerül olyan helyzetbe, mintha a szar-vak rászegeződnének. Orionnal azonosul

119

ÁPRILIS

egyébként a Bikaölő Mithras napisten is.)Gilgames történetében már Vénusz is meg-jelenik a Bika úrnőjeként, az ő babilonineve Is tár.

A Bika-regék egy másik köre úrnőjé-hez illően az istenek nászáról beszél: ígyaz Európát elragadó Zeusz-bikát láttákbenne, illetve azzal a bikával azonosítot-ták, amelybe a krétai Pasziphaé királynőbeleszeretett (a görögök az égi Bika míto-szainak földi helyszínéül többnyire Krétaszigetét tették meg, az ottani bika-kultusztette ezt kézenfekvővé).

Külön említést érdemelnek azok a Bi-ka-mítoszok, amelyeknek középpontjá-ban egy „égbe kiáltó" marhatolvajlás áll.(A dórok, amikor elözönlötték a görögfélszigetet, marhapásztorokvoltak.) Ilyena héraklészi munkák sorában a Bikát mí-toszba foglaló 10. munka: Gerüón gulyá-jának elrablása, vagy az a rege, mely aztmeséli el, hogyan lopta el az újszülöttHermész Apollón marháit. Ez az elbe-szélés mintha csak az égi látványt magya-rázná. A Bika ugyanis a látszólagos égikörforgással szembefordul, mintha hát-rálva keringene az égen. MANIUUS, ókoriasztronómus ebből eredezteti a történe-tet, mely szerint a tolvaj Hermész, hogybátyját félrevezesse, hátrafelé terelte őketa barlangjába.

Noha az antik csillagászati művekrendre Bikának nevezik a csillagképet, azókori mitográfusok egy része tehenet lá-tott benne, arra való hivatkozással, hogyaz „állatnak" nincs hátsó fertálya, tehát aneme sem állapítható meg. így lett Zeuszegyik szeretőjének, lónak képmása, akitHéra változtatott tehénné, és egy bögöllyelhajszoltatott körbe a világon. A bögöly islátható az égen. Gondolnánk az, amelyetHEVELIUS 1660. évi égatlaszában Musca(Légy) néven szerepeltet. (HEVELIUS biz-

tosan ezért „találta ki" ezt a csillagképet,hiszen a mítosz, amit jól ismerhetett, ígymindjárt értelmet kap.) De nem, az ere-deti mítoszban a bögöly a Bikával átel-lenben keringő Skorpiót testesítette meg.A magyar néphagyományban a közelmúl-tig élt ez a képzet, még a Skorpió nevé-ben is. Bögöly volt ugyanis a csillagzategykori népi magyar neve. A tehén lónakZeusztól Egyiptomban született bikabor-ja. Ő volt Epaphosz. Az egyiptomi bika-kultuszban Ápisz névre hallgat. {Az össze-függés ennél is bonyolultabb. ló valójá-ban Hérának, a „tehénszeműnek" voltállat alakú formája, Héra egyiptomi másaviszont Háthor volt, az „Ég Tehene" ésÁpisz anyja, akit az egész égbolt meg-testesüléseként tiszteltek. De volt különTehén csillagkép is az egyiptomi égen, aSirius csillagot magába foglaló Nagy Kutyacsillagkép, ezúttal ízisz képmásaként,pontosan körülhatárolt szerepben.)

A csillaghitben a Bika a „zodiákus em-ber" nyakának felel meg (bikanyak). ABika úrnője - láttuk - a Vénusz bolygó;„erősnek", „emelkedettnek" itt a Holdérezheti magát. Ez tükröződik a Bika jelé-ben. A stilizált bikafej: y holdszarvakatvisel. A Hold feltűnik a bikamítoszokbanis, megszemélyesítője a naphéroszt segíti:Gilgamest például Enkidu Istár bikájaellen. A csillaghitfoszlányokat őrző me-sékben a holdsegítőnek egyik feladata az,hogy az ellenség legyőzését követően amegszabadított hősnőt Vénusz jegy ében is-mét szép, ifjúvá varázsolja, a hőssel valónászra felkészítse.

A szarvasmarha tisztelete a világbansok helyütt ma is él. Gondoljunk a spa-nyol bikaviadalokra, az indiai szent te-henekre, a ketet-afrikai pásztornépekkultikus természetű gulyagyűjtő szen-vedélyére.

120

VÉNUSZ

VénuszGörög nevén Aphrodité, a szerelem

istennője. HÉszroöosz elbeszélése szerintakkor fogamzott, amikor az anyai méh-ben a magzat-Kronosz levágta apjának,Uránosznak behatoló hímtagját, és a há-ta mögé, Gaia földanya magzatvizébe (atengerbe) hajította. Későbbi, civilizál-tabb történet szerint Zeusz és Dióné le-ánya. Ismét más mítosz szerint Zeusz vil-láma megérintett egy tengeri kagylót,abból emelkedett ki az istennő. Tisztele-tének központja Ciprus szigete volt. Aph-rodité (aphrosz = „hab") a tengernek isparancsol, de Poszeidónnal ellentétbenő a szelíd és nőillatú tenger istennője, atajtékos parti vizeké, szép időt és jószeleihoz a hajósoknak (az ókorban a Bika hó-nap volt a hajózási idény kezdete). Az őjelképe több tengeri herkentyű, női nc-miszervre emlékeztető formájuk és illa-lLikmátt(vériuszkagyló,kaur!csÍga,nyolckarú po-lip, tintahal, tengeri csillagok és koral-lok). Aranyszekerét a szerelmes termé-szetű verebek, galambok vagy hattyúk(ludak) húzzák, s amerre elvonul, virág-ba borul a természet, és minden élőszerelmeskedni vágyik. (A búzaszemetfelfaló madarak - a veréb és a galamb -kiváltképp illenek hozzá. A mag, min-denekelőtt a gabonáé, az anyaföldet ter-mékenyítő isteni férfimagot jelképezteaz agrár mítoszokban.) Virága a fehér mir-tusz, amely örökzöld, mint a szerelem,és a legjobban a tengerparton érzi magát(gör. m«rf óm = „mirtuszbogyó", „csikló",mürtosz = „mirtuszfa", „ág", „-lomb", en-nek többes száma: mürtai=„szemcrem-ajak"), valamint a vérpiros rózsa, melymár nemesítésétől kezdve a női nemi szervjelképe (épp ezért nemesíthették ki„olyanra"), s amely a Vénusz hajnalcsil-

lag-voltának köszönheti (latin) nevét (la-tin r-o5ű = „rózsa"> ros = „harmat", auro-m = „hajnal"). Rómában májusban, méga Bika havában tartották a nagy rózsaün-nepeket. Gyümölcse az alma, amit Páriszneki ítélt az istennők szépségversenyén.A „méhkirálynő" kísérője a három grácia,bennük az istennő egyes aspektusaiöltöttek testet. A gráciák nem egyszerűenVenus megsokszorozásai, alakjukban azősi istennőtriász mutatja magát szépnek,jónak, ígéretesen ifjúnak.

Aphrodité szerelmi kalandjairól híres.Férje a szaturnikus természetű sánta ko-vácsisten, Héphaisztosz volt, állandó sze-retője zodiákusi szomszédja, Árész. Egykései hagyomány szerint kettejük gyer-meke volt Erósz (latin Ámor v. Cupido) ésaz orgiasztikus phallosz-isten: Priaposz.(Erósz a filozófikusabb teremtés mítoszok-ban a legősibb istenség, hiszen ő a min-denség mozgatóercje. Erőé jelentése:„mozgás".)

Vcnust a Közel-Keleten Attart, Astart,Astóret, Asztarté, Istár néven ismerték aszerelem és termékenység istennőjeként,de Istár - ahogy az ég)' méh- vagy darázs-királynőhöz illik - harcias is volt, Athéné-Minervához hasonlatos, s ilyenformán ahadistenck egyike. Valamennyien a haj-nal és az alkony, az esthajnalcsillag (a Vé-nusz bolygó) megszemélyesítői voltak. Akorai időkben a görögség még nem kö-tötte az esthajnalcsillagot a szerelem tcn-geristennőjéhcz. Nevei a magyarhoz ha-sonlóan inkább a napszakra utaltak: hesz-pmÍ5Z=„estcsillag", heószphorosz: „hajnal-hozó", heósz=„hajnal",phószphorosz (latinLucifer)=„fényhozó". A magyar bolygó-névben is jelzett kettősség Vcnus istennő„szűzariyaságában" mutatkozik meg. Vé-nusz minden tavasszal az élet forrásábanmegmerülvc újította meg szüzességét -

121

ÁPRILIS

amit a vénuszöv jelképez - „társnőivel",a gráciákkal együtt (elterjedt ősi szokásszerint a leány ruhaövénck „megoldása"a leány birtokbavételét jelentette). A grá-ciák a fürdés előtt rettentő csúf banyakéntgwg-o-külsőt viseltek, s ilyenkor moirák-nak, gorgóknak nevezték őket, elárulvaezzel Venus megújulás előtti külsejét, ter-mészetét. A hajnalcsillagot a szerelmesétmaga után csalogató szűz istennő, az est-csillagot a gyermekszülő anya vagy fér-fikergető banya személyesíti meg. (A Vé-nusz - látszólagos helyzete szerint - hola Nap előtt jár, ekkur látszik hajnalon-ként, hol a nyomában, ekkor látszik es-ténként.)

Kettőssége asztrológiai kctlakiságá-ban is megmutatkozik. A Mérleg úrnőjeis a Vénusz, de míg tavasszal, a Bikábanmerő jóindulat, hisz tavaszt hó/., a Mér-legben Vénusz pirosa már nem a szere-lem, hanem a kiontott vér, a halál, az őszszíne. Vénusz persze nem „gyilkos", csak„bűnrészes", a gonosztettvégrehajtását aszeretőjére hagyja; hiszen a Mars bolygólakja a Mérleg utáni Skorpiót. Adóniszmint a Nap és a vegetáció megszemélye-sítője tavasztól őszig szeretheti Aphro-ditét, ám ekkor a féltékeny Árész az isten-nő Ölén meggyilkolja. Hősmeséinknek isgyakran ex a drámai fordulópontja. Eb-ből a szempontból figyelemre méltó,hogy Vénuszt a szibériai népek is kettőstermészetű, termékeny se gho/ó planéta-istennőnek képzelték.

A csillaghit Vénuszának attribútumaia mitológiában gyökereznek. Fémé a fe-hér ón és a vörös réz. A réz latin nevét(cuprum, cyprium) Ciprusról nyerte, ahola mitológiai hagyomány szerint az isten-nő született, s ahol a rézkor fontos rézle-lőhelyei voltak. Féméi kétszínűségérőlárulkodnak, mint virágai, de utalnak a

hajnali fényre és az alkonyi pírra is.(Népmeséinkben a Csil lag vagy Szél,azaz Vénusz palotája tiszta rézből van.)Ékköve a fehér gyöngy - ez másuttholdszimbólum is lehet - és a piros ko-rall. Ez tengeristennői múltjára is vall.Jele: $ közkeletű magyarázat szerint Ve-nus tükrét jelképezné. Mivel szerelem-istennő, inkább arra a feltevésre hajlok,hogy a jel szexuális és egyben naptáriszimbólum. Amiképpen a Föld jele, akörbe írt kereszt, a Nappal terhes anya-istennőt (vagy annak mehet) jelképezi,úgy a Vénusé, a körrel érintkező kereszt, aNappal szeretkező vagy a Napot szülő is-tennőt, illetve annak nemi szervét. (Lásdmég a Nap, Mars, Merkúr és a Bikajeleit.)A női nemi szerv közismert piktogramja ésa Vénusz archaikus csillagos ábrázolásaiegymást magyarázzák. Nem véletlen, hogya világi művészetben alakja körül vulvaalakú mandorla ragyog.

s

„O, Mária,tenger csillaga!"

Elsőként SZENT JEROMOS, a Biblia latinnyelvre ültetője (kb. 340-420) szólíthattaígy a keresztény istenanyát fohászkodá-saiban: Stella maris, „tenger Csillaga", aMária név héber formáját, a Mirjamotértelmezve így (latinmaré = „tenger"). Abizánci ikonok szűzanyáinak fcjkendőjételöl a homlokrészen és a vállain egy-egynyolcsugarú csillag ékesíti, s ez ott ragyogaz ikonfestészet hagyományait öröklőnyugati festők Mária-képein is, Sem azelnevezés, sem a festői előírás nem a ke-resztény hitben fogant. Mintkettő éppolyrégi, mint a Miijam név - ez volt Mózesnővérének is a neve -, ha nem régebbi.

122

„Ó, MÁRIA, TENGER CSILLAGA!"

A Csillag így, tulajdonnévként a Vé-nusz bolygó népi magyar neve, és min-den nyugat-európai nyelv „csillag" szava(német Stern, angol star, francia étoile,spanyol estrella, olaszste//ű, astro) a mezo-potámiai Vénusz nevéből, Istárból ered,s csak később vált az éjszakai ég hunyorgófénypontocskáinak gyűjtőnevévé. A micsillag szavunk ugyanezt a pályát futottabe. (A héber Eszter nevet kétféleképpeneredeztetik. Egyesek szerint mirtuszt, má-sok szerint csillagot jelent. Mindegy,mindkettő Venushoz, Istárhoz vezet. Amirtusznak egyébként is csillag alakú vi-rága van.)

Is tár görög megfelelője azonban nem-csak Csillag, hanem éppenséggel a „ten-ger Csillaga", hiszen az őstengerből szü-letett tengeristcnnő volt, s a tengeri csil-lagot, a csillagkarú polipot neki szentel-ték. A polipnak nyolc karja van, a nőinemi szervet nyolcsugarú rombusz jelké-pezi, Vcnus Csillagának nyolc az ága, ésnyolc lett a bolygóistenség szent szarna az5-ös mellett. És nemcsak az ókori magas-kultúrákban, hanem másutt is, például anyugat-afrikai asanti mitológiában. Azasanti Venus Nyame égisten leánya, Asza-sze Afua, a termékenység és a szaporodásistennője. Szent száma a nyolcas, jelképea 8 sugarú Vénusz bolygó, szent napja,keletkezésének és kultuszának időpontjaa péntek - akárcsak a mi, babiloni ere-detű asztrológiai szimbolikánkban. Azötös és a nyolcas azért lett a Vénusz szá-ma, mert a régi korok csillagászpapjairájöttek, mint arról már írtam korábban,hogy 5 földi év 8 Vénusz-évnek felel meg(kereken 225 nap a bolygó keringési ide-je), és 8 földi év telik el pontosan, amíg5-ször egymásután hajnalcsillagból est-csillag, és estcsillagból ismét hajnalcsillaglesz (ez az 584 napos Vénusz-ciklus). Mi-

vel a régi idők korszakszámításában a pla-néták földi években kifejezhető keringésiideje volt az egyik támpont, e nyolcévesciklust is alkalmazták időszámítási egy-ségként (pl. Spártában).

Vénuszt az ősegyház bűnbánatra kész-tette és megkeresztelte. Kultusza a bűn-bánó Máriákéban, de legfőképpen SzűzMáriáéban élt tovább. Máriáé lett Vénuszgyöngye és virága, a rózsa. (Rózsakoszo-rús mandorlában - különösen a barokkkorban - előszeretettel ábrázolják a „Ró-zsafüzér királynéját".) Ezért lett május -még jó kétharmadában Bika hónap - aMária-litániák hónapja.

A megszemélyesített Csillag a népme-sék két állandó szereplőjében is továbbélt - némiképp a Mária-kultusz megtartóereje által {L a népdal „hajnalban nyugvóMáriáját") - kifejezve azt a kettősséget,ami az csthajnalcsillag és a Szűzanya név-ben, valamint Istár természetében (szere-lem-háború) bennefoglaltatik. A hajnal-csillagotjelképezi a mesék csillagos hom-lokú tündére, a „gyöngyöt lépő", „gyön-gyöt síró" leány, a madáralakban élő tün-dér (hattyúnő, galambleány, aranyruca),ő a fehér és vörös kisasszony, Rózsa ki-rálykisasszony, ő az, aki után a mesehős(Nap) lejárja a lábát. A Nap nyomában„settenkedő" estcsillagot testesíti meg amesehősnek próbák fejében lovat, fegy-vert adományozó vénasszonya, az égig-érő fán lakó Csillag-, Szél- vagy Rézanyó,az emberevő banya, a fekete kisasszony.Vénusz mindkét mesebeli megtestesülésea földanya égi párja. Kapcsolatuk „szer-ves": a Nagy Istennő kozmikus szerveiről,a Vénusz-vulváról és a Föld-anyaméhrőlalkotott képzet a tündérmesék „tudatalat-tijából" is minden erőltetés nélkül a fel-színre hozható.

123

ÁPRILIS

A tojásHímes vagy piros tojás készítése és

ajándékozása a locsoló legényeknek, le-génykéknek általános, városon is elter-jedt húsvéti szokás. Ajándékozása, a velekapcsolatos szent cselekmények, mágikuspraktikák, gyermekjátékok azonban mes^-sze nem korlátozódnak húsvét másodiknapjára. Ha csak felsorolásszerűen is, ér-dernes számba venni az időszak tojásosszokásait. A virágvasárnapi zöldágjárás-hoz, ágszenteléshez való rügyező, barkásgallyakat régente a kisfiúk gyűjtötték ger-gelyvitéznek öltözve előző nap, virág-szombatján. A lányos házaknál tojást kap-tak fáradozásukért. A Kis-Kárpátok szlo-vák falvainak süldőlánykái a felpántli-kázott zöldágra sásbéllel, színes rongyok-kal körülfogott, kifújt tojáshéjfüzéreketaggattakjézus bevonulásának emlékére.(Az üres tojás illett az ünnepkör feltá-madás előtti szimbolikájába. Elmúlás-jel-kép volt, a halott Krisztus porhüvelyétjelképezte.) Ez a szokás ma „városon" isdivat barkás ágcsokorra akasztott sokfelehímes tojás formájában. A húsvéti tojás isnagy utat járt be, míg a locsolkodó le-gényé lett. A horvát Ótok községben pél-dául a leányok virágszomhaton szedett

virággal feldíszítették a jegyesük udvaránálló kutat. Cserébe leendő anyósuk tojásttett a kút vödrébe. Ezt a tojást festettemeg aztán a leány húsvétra, és adta visszaa vödörből nyakába zúdított vízért csere-ajándékul.

Nagycsütörtökön, „amikor a haran-gok Rómába mennek", a kisfiúk feladatavolt, hogy kcrcplővel jelezzék az idő mú-lását, ezért ís tojás volt a fizetségük. Szo-kás volt a nagypénteki Szent Sírra pénztés piros tojást tenni a húsvéti gyónás fi-zetségéül a papnak, így jártak el Isten-segíts katolikus székelyei és a temesköziSzáján népe. Nagypénteken a legtöbb he-lyen tilos volt kenyeret sütni. A házaknálmég a tüzet is kioltották. Nyers tésztábólazonban libatojás nagyságú kenyérkéketformáztak, megszárították és éltették azo-kat. A nagypénteki tojáskenyeret varázs-szernek tekintették, amely megmutatja,hol kell a vízbe fúlt tetemét keresni. Havalaki vízbe fulladt, egy ilyen kenycrtojástmegfúrtak, égő szentelt gyertyát állítot-tak beléje, és a vízre eresztették. Oda-ment - mondták -, ahol a tetem van. Sző-regiek szerint, aki evett belőle, azt fegy-ver nem fogta.

Nagyszombaton a vízszentclcskor meg-szentelt vizet megíntcsak a kisfiúk horcl-

Ilimes tojások: a) Bukovina-Tolna m.; h) Arapatak (Háromszék m.), c) Dunántúl, valószínűleg-Gyónk (Tblna m.); d) Andrásfalva (Bukovina,)-Hidas (Baranya m.)

124

A 1OJÁS

ták szét a faluban, s a fizetségük újfenttojás volt. A szentelt víznek, mint az ösz-szes húsvéti szentelménynek, fontos sze-repjutott. Egyebek közt benne főtt a va-sárnapi nagymisén vagy a nagyszombatifeltámadási szertartás alkalmával meg-szentelt tojás és sonka. Ugyancsak nagy-szombati szokás volt, például a palócföldiLitkén, hogy a nap reggelén a legényektojást gyűjtöttek, s az erdőből repkényt(biliinget) hoztak. A lányok a tojásokatkifújták, a tartalmukból rántottat sütöt-tek, amit a fiatalság együtt elfogyasztott.Az üres tojásokból füzért készítettek, arepkényből koszorúkat. A legények e to-jásfüzérekkel és koszorúkkal díszítettékföl a templomot, még a templomkert fái-ra is aggattak belőlük.

Természetesen a szentelt tojás a hús-vétvasárnapi, általában a feltámadás utá-ni lakomák rituális főfogása. (A tojás azsidó húsvét, a szeder-est szent étkei kö-zül sem hiányozhat.) Hadd álljon itt egyigen finom, bár kevéssé ismert - csalá-domban azonban elmaradhatatlan - hús-véti tojásétel receptje. Ezt a közönségesencsak sárga túrónak nevezett eledelt való-színűleg a görögkatolikus ruszinok kcd-veltették meg magyar szomszédaikkal aFelső-Tisza vidékén. Tehát: l liter tejetízlés szerint megcukrozunk - ne legyentúl édes! - és lassú tűzön melegítjük. Fel-ütünk 8 tojást, a sárgáját a fehérjével elke-verjük, de nem teljesen. Kissé megsóz-zuk, majd forrás előtt állandóan kever-getve a tejet lassan belecsorgatjuk. Addigkeverjük a masszát, amíg meg nem túró-sodik. Akkor szitán lecsöpögtetjük, majdtojásformára gyúrva gézbe kötjük és fel-akasztjuk. Amikor teljesen lecsöpögött éskihűlt (hűtőben is tárolható), könnyen ésszépen szeletelhető, étvágygerjesztő fi-nomság lesz belőle, a sós főtt sonkának,

újhagymának, reszelt tormának ízben illőés méltó párja.

Húsvétvasárnap a tojásfőzés, -festés:„hímzés", -írókázás ideje. Hétfőn ezzel afőtt, megszentelt hímes tojással ajándé-kozzák meg a leányok a locsolókat. Mint-egy a tojásrituálé lezárásaképpen egy hét-tel később mátkáló- vagy fehérvasárnapkorhímes tojást visznek ajándékba az egy-mást mátkává, keresztkomává fogadó há-zasulandó fiatalok. Keresztény hagyomány

Nyúl képéveldíszített húsvétitojás. Svájc

szerint a tojást mint az új élet szimbó-lumát eredetileg a keresztszülők ajándé-kozták keresztgyermeküknek. (Húsvét volta régi időkben a keres/teles ünnepi idő-pontja. A fehérvasárnap elnevezés arraemlékeztet, hogy e napig jártak fehérbena frissen kereszteltek. Az óegyházban fel-nőtt, vagyis dönteni képes korban kere-sztelték meg az új híveket.)

Vagy nézzük a tojásos játékokat. Nép-szerű (és az ügyesebbjénekjövcdclmcző)volt a tojásra, mint célpontra pénzt dob-ni; tojást az égre hajítani, s amíg a tojása levegőben van, különféle lépéseket,forgásokat, karmozdulatokat végrehaj-tani (ezt ma már többnyire falnak dobottlabdával játszák); tojást célba gurítani,eldugott tojást megkeresni (ebből nőtt ki

125

ÁPRILIS

az a szokás, hogy a gyerekeknek húsvét-kor meg kell keresniük az ajándékaikat),két tojást összeütni (ez utóbbit faluhe-lyen kókányozásnak, ticselcsnek, csok-kantásnak hívják, s a német nyelvterü-leten is igen népszerű; arrafelé Eierticken,„tojáskoppantás" a neve). A játékok el-

vi tojásból éppen kikelt madárfióka. KorsófedélTutankaman sírjából, l.e, XIV. század

nevezéséből azok értelmére, céljára iskövetkeztethetünk. E játékokban az nyert,akinek sikerült pénzérmével eltalálni amásik tojását, és azt bele is állítani; aki-nek a feldobott tojást sikerült elkapnia alegösszetettebb mozdulatsor végrehajtá-sa után is; akinek a legtöbb tojása gurultcélba; a legtöbb tojást megtalálta; s aki-nek sikerült összetörnie a többiek tojásátanélkül, hogy az övé megsérült volna.Elnyerte játékostársai tojásait, föltett pén-zét. A tojásjátékok szexuális szimbolikájakönnyen fölismerhető, részint a férfi-asság, részint a női termékenység jel-képes, játékos dramatizálásai ezek (pénz-mag=í"érfímag, tojás = here), amit a lo-csolásról is elmondhatunk. Hogy ezmennyire magától értetődő a mai gyere-kek számára (is), arra egy 1997-es gyűj-tésű primitív locsoló versike a példa:

„Az én locsolómra két tojás van festve,Ha én ezzel meglocsollak, mehetsz is

a GYES-re."

Tojásjátékokban megőrződött egy smás az ősi képzetekből. RÓHF.TM GÉ/Átóltudjuk, hogy a Nyarad menti székelyekazért dobáltak tojást húsvétkor az égre,mivel hitük szerint Tündér Ilona madárképében az első „húsvétkor" tojta a Na-pot és a Holdat.

Általánosan elfogadott nézet, hogy ke-resztény szimbolika szerint „a húsvéti to-jás a feltámadást jelképezi. Krisztus úgyjön ki a sírból, - írja RÓHEIM - mint amadár a tojásból". Ezt a képet azonbannemcsak Krisztusra vonatkoztatták, ha-nem általában a halottakra, A románokhúsvét másnapján kimennek a temetőbe,s egyebek közt piros tojást tesznek ha-lottaik sírjára. A románok és a ruszinokhúsvéti tojásokat osztanak a szegények-nek, akiknek cserébe imát kell monda-niuk a holtak lelkiüdvéért. Ugyancsak or-todox szokás, hogy húsvéthétfőhöz egyhétre, „halottak húsvétján" a síron tojásttörnek, hogy a halott a végítélet napjánkönnyebben kászálódhassak ki a sírból.Az oroszok e nap halotti tort ülnek a te-metőben, aminek a hímes vagy piros tojáselmaradhatatlan fogása. A mi régészeinkrégi palócföldi sírokban - fiatalon elhunytnők sírjában- leltek a halott sarka alatttyúktojásra. Feltehetően női csontváz voltaz is, amelyet egy i.sz. 320 körüli sírbantaláltak Worms mellett, s amely mellé te-metéskor piros tojást tettek. Nálunk hon-foglalás előtti avar sírban találták a leg-régebbi hímes tojást. Mind a német, minda hazai lelet pogány vagy keresztény szo-kás tanújele egyaránt lehet. A tojás a hús-véttal mint egyházi ünneppel szoros kap-csolatban van a IV. század óta, különösena keleti egyházban, Megáldásáról, meg-

126

MIT TOJIK A HÚSVÉTI NYUSZI?

szenteléséről a mondott időtől van tudo-másunk. Kultikus szerepe, díszítése azon-ban nem keresztényi eredetű, és jóval ré-gebbi időkre nyúlik vissza. Déloszi sírok-ban a szintén termékenységjelkép fügévelegyütt találtak tojást, de etruszk teme-tőkben ís gyakori. A Tutenhamon sírjá-ban talált tojásos korsófedcl pedig a fel-támadás-eszme és a tojás kapcsolatánakősiségéről tanúskodik. A korsófedél négyalabástromtojás között egy éppen kikeltstruccfiókát ábrázol, Áfából faragott fió-ka nyaka a fedél fogója.

Archaikus képzetekben a tojás a szféri-kusnak képzelt kozmoszt jelképezte (vi-lágtojás), s a teremtésmítoszok egy cso-portja a világ keletkezését is mint tojásbólszületést írja le. E hiedelemnek óegyip-tomi, törzsi afrikai, hindu, prehellén, kel-ta, finnugor, magyar példái egyaránt is-meretesek. E mítoszok közös veleje: a leg-főbb anyaistennő kígyó vagy madár alakúistenségtől teherbe esik, majd maga ismadáralakot öltve megtojja a világtojást,és kikelti belőle a Napot, a Holdat és acsillagokat. (A világ tojásból való kelet-kezésének képzete itt-ott elszakadt a min-tát adó természettől: az egyiptomi Ptah-vallás szerint például az isten fazekas-korongon formálja tojás alakúra a vilá-got, sintoista értelmezésben a tojás magaa forgás testkén t kialakuló ősvalóság.) Avilág „születésének" képzete és a termé-szet évenkénti megújulásának élményeközötti összefüggés révén vált a tojás azújjászületés tavaszújévi ünnepének kellé-kévé (minden vadmadár évenként elő-ször tavasszal rak tojást, fészket). A tojásaz időponttól elszakadva általában ter-mékenységjelkép lett, így a lakodalmi szo-kásokban is szerepet kapott..

A húsvéti tojás hímezése, mely a felü-let geometrikus fölosztásán és néhány dí-

szítőelem variálásán alapszik, a régészetianyag tanúsága szerint évezredes hagyo-mányokat követ. A hírnes tojás vonalhá-lója lényegében olyan, mint egy éggló-buszé. „Egyenlítő" osztja féltekékre, „fő-körök" negyedelik. Ezek metszéspontjait- az égglóbuszon a naptári sarokpontokés az égi sarkok ezek - hangsúlyozzák adíszítőelemek.

Mit tojik a húsvétinyuszi?

Amit a többi nyúl természetesen. Sokkis esokibarna bogyót, amelyek pralinéra,apró csokoládétojásra emlékeztetnek. In-nen már egy gondolatlépés csak, hogy ahúsvéti nyuszi tojj a a hímé s tojást és ál-talában a húsvéti ajándékot. A nyúlra vo-natkozó közismert hiedelemnek ez a ma-gyarázata semmivel sincs közelebb a való-sághoz - de messzebbre sincs tőle! -, mintazok, amelyeket minden húsvétkor köz-readnak a lapok, s hallhatunk a rádióbanmeg a televízióban. (Hogy mást ne mond-jak, a nyúldrazsét még ették is régen, ab-ban a hiszemben, hogy meggátolja a nemkívánt terhességet. Homeopátiás mágiaez: a szapora nyúl nem kevésbé szaporánelpotyogtatott bogyóiról miért ne hihettevolna az együgyűbb ember, hogy nem másaz, mint az állat elvetélt, terméketlen „to-jása": csírája, petéje?) A húsvéti „kacsák"közül is a kedvencem, mely szerint a to-jást tojó „húsvéti nyuszi nem is nyúl,hanem valójában egy Ausztráliában élőősállat" (kacsacsőrű emlős nyúlfüllcl?). AMagyar Nemzet 1997-es húsvéti híradásaszerint egy HEINZ JAKSCH nevű osztrákzoológus állítja ezt. Egy másik visszatérőmagyarázat SOLYMOSSY SÁNDOR néprajz-

127

ÁPRILIS

kutatótól ered, aki szerint félreértésselvagy naiv népi etimológiával lehet dol-gunk, amennyiben a németek körébeneredendően húsvéti jelkép gyöngytyúknevét (Haselhuhn, Haséi) hozták kapcso-latba, majd keverték össze a nyúléval (Ha-sé). Angol vélekedés szerint a régi ger-mánok úgy tudták, hogy a nyúl madárvolt eredetileg, de valamivel kivívta azalvilág istennőjének a haragját, s az bün-tetésből négylábú állattá változtatta.

No hiszen. Még az sem bizonyos, ami-ben egyébként a néprajzkutatók meg-egyeznek, nevezetesen, hogy a tojást tojónyúl képzete német földön keletkezett.Kétségtelen azonban, hogy az erre vo-natkozó legkorábbi adat német nyelvű(1572-benjegyeztékle, kereken 200 évvelAusztrália fölfedezése előtt). A hozzá fű-zött magyarázat szerint a német jobbá-gyoknak húsvétkor tojást cs nyulat kellettbeszolgáltatniuk adóképpen földesuraik-nak - ez lenne a szóban forgó hiedelemalapja -, ami önmagában eléggé kézen-fekvő, hiszen a rendkívül szapora állatnősténye a meleg idő beköszöntével kezdel fialni. Persze a paraszt nem vad, mezeinyulat szolgáltatott be, hanem ketrecbennevelt házinyulat, amit a középkorbanmár Európa-szerte tenyésztettek. Az üre-gi nyulat, Ibéria állatjelképét, aminek ős-hazája Észak-Afrika és talán a Pireneusi-félsziget volt, háziasítása során az emberterjesztette cl Európában, s neki köszön-hető, hogy el is vadult mindenütt. A ró-maiak már az Le. I. században meghono-sították Itáliában, s ott úgynevezett lepő-rarmmokban tenyésztették. Rómában avemhes anyából kivágott embrió és azéppen világra jött nyúlfi lucullusi ínyenc-falatnak számított. E római fogás - kez-dünk végre közcljárni az igazsághoz - anémet kolostorokban és főpapi udvarok-

ban a késő középkorig dívott, mivel a zsen-ge nyúlpecsenyét böjti eledelnek tekin-tették, akárcsak a halat. Más szóval, a nyúl-húsból készült eledel eucharisztikus la-koma volt, illő a nagyböjthöz és a hús-véthoz. Megjegyzendő, hogy a középkor-ban a Szentháromságot 3, oldalnézetbenábrázolt, körbefutó nyúl is jelképezte,melyeknek a fülei egy egyenlő oldalú,vagyis „tökéletes" háromszöget zárnakbe. (Emellett jelképezhették a gyorsankörbeíútó időt, például a holdciklust; er-ről alább szólunk még.) A buddhizmus-ban a nyúl egyenesen megváltás-szim-bólum. Egy legenda szerint egy nyúl, meg-szánva a böjtölő Buddhát, önfeláldozőana tűzbe ugrott, hogy megsüljön, s véle aMegvilágosodott jóllakhassék. Ennekfolytán - mint HANS BIEDERMANN Szimbó-lumlexikonában olvasható - a megváltás-ban bízók önfeladó magatartásának jel-képévé lett. A vallásos háttér mögött akereszténység előtti időkben született nap-tári Összefüggésekre lelünk. Szerelmi ét-vágya és szaporasága okán a nyúl: a göm-bölyded, bájos külsejű és szelíd, ám ro-konánál mégis bátrabb és harciasabb (!)ürcgi nyúl (Oryctolagus) a késő antikvitás-ban, amikor az egész mcditerráneumbanelterjedt, Venus állatseregletének tagjalett. Az istennő középkori és reneszánszallegorikus ábrázolásain rendszeresen ta-lálkozunk vele. (A házinyúl szerveit, he-réjét vagy haját például egyes vidékekenma is szerelmi varázsszerként használják;a mezei nyúlnak nincs haja.) Április hó-nap, mint láttuk, az istennőről kapta anevét, akinek planétája, a Vénusz bolygóa Bika havában van „otthon" az asztro-lógia szerint, a bojtos Halak havában pe-dig „erőben", ami az asztrológiában já-ratos egyházi személyeknek hivatkozásialapul szolgálhatott ahhoz, hogy nyúl-

128

MIT TOJIK A HÚSVÉTI NYUSZI?

hússal tegyék változatosabbá bojtos ét-kezéseiket (az, hogy az ugyancsak „vé-nuszi" víziszárnyasokat szintén fogyasz-tották böjtben, közismert). Talán mon-danom sem kellene, hogy a húsvéti nyuszimodellje nem a mezei, hanem a kisebbtermetű, simogatni valóan édes házinyúllehetett. (Próbáljon meg az olvasó elkap-ni és megsimogatni egy mezei nyulat!)

Az egész világon elterjedt másik nyúl-nem képviselője, a mezei nyúl (Lepua),mely külső hasonlóságuk ellenére min-den más tekintetben annyira különbözikrokonától, hogy még keresztezésük is le-hetetlen, a Venustól erősen eltérő termé-szetű, szűz vadász- és holdistennő, Diana(görög Artemisz) állata volt, rendre talál-kozunk is vele az istennő képmásain.(Ahogy az üregi nyúl szervei a szerelmipraktikákban, úgy szolgáltak a mezei nyúlrészei a vadászmágiában. Például a nép-hit szerint mezei nyúlszem fogyasztásabiztos célzóvá teszi a vadászt.)

Diana tapsifülese az égbolton is lát-ható - ami egyébként e mindenütt elő-forduló állatra vonatkozó hiedelmek ré-giségét jelzi -, mégpedig két alakban, azistennő két minőségének megfelelően:mint csillagvadászok által űzött csillag-kép és mint holdállat, a holdistennő „ar-cának" a foltja.

A Nyúl csillagkép (Lepus) az Orion lá-bai alatt, a Tejút mellett látható. Legjob-ban az őszi, téli éjszakákon (az anyaálla-tok ebben az időszakban „szüzek", nempárzanak), amikor a Nap épp Diana (Ar-temisz) csillagképében, a Nyúllal szem-ben lévő Nyilasban jár. Tegyük hozzá,hogy az ókorban, amikor a mondott csil-lagkép a Nyúl nevet kapta, tavasszal ha-ladt el fölötte a Nap. (Mint arról szó esettmár, az egymással átellenben lévő csillag-képeket annak okán, hogy amikor egyi-

kük kél, akkor nyugszik le éppen a másik,az egyidejű megfigyelés során eleink kép-zelete összekapcsolta. Ez esetben azon-ban nemcsak képzeletbeli, hanem nagyonís valóságos, látható kapocs köti össze akét égnegyedet: a Tejút, amit az archaikus

A holdbéli nyúl az élet elixírjét keveri. Kínaihímzés részlete, XVHI.sz. Holdbéli nyúl. Mexikóidomborműves kőlap. Festett templomimennyezetkazelta. Kraszna, Szilágy megye

mítoszokban Lédával (Nemeszisszel), aNapot és a Holdat illetve csillagképi meg-felelőiket, az Ikreket tojás alakban világrahozó istennővel azonosítottak, s akinekDiana (Artemisz) egyik aspektusa.

A Nyúl csillagkép egy fűben lapulóvagy éppen lábait a nyakába szedő tap-sifülest formáz (a fülei jól látszanak),amint épp a vadász Orion csillagkopója,a Nagy Kutya elől menekül. (Orion és akét szomszédos Kutya csillagzat testesítimeg az égen egy másik közismert Arte-misz-mítosz szereplőit is: az istennő általszarvassá változtatott Aktaiónt és ebeit,melyek saját gazdájukat széttépték.}

A nyúí égi helye - egyik fele a Bikacikkelyébe esik, a másik az Ikrekébe -magyarázhatja, miért lett a Vénusz és aHold mellett egy harmadik planéta, a Mer-kúr attribútuma is. A Merkúr az Ikrekbenvan „otthon", és a középkori alkímia agyors, a Hold után leggyorsabb plané-tához az ugyancsak „gyors" higanyt, ah-hoz meg a szélnél sebesebb mezei nyulattársította (a szél a Merkúr és a Vénusz, ekét „esthajnali" bolygó eleme).

129

ÁPRILIS

Ami a Holdat illeti, akár azzal is meg-elégedhetnénk, hogy a leggyorsabbanmozgó planétához nincs illőbb állatszim-bólum - Európában legalábbis - a mezeinyúlnál. A szimbólumteremtő emberifantáziának azonban ezúttal tényleg ké-zenfekvő alapul szolgáltak a Hold foltjai,melyekben a világ legkülönbözőbb ré-szein - ott természetesen, ahol a mezeinyúl élőhelyet talált - tapsifülest láttak.Például a Dél-afrikai hottentották, Kelet-Afrika egyes bantu törzsei, az egyipto-miak, görögök, mongol-töröknépek, kí-naiak, Észak- és Közép-Amerika indián-jai. A holdnyúl-képzet jelentőségét fokoz-za, hogy mindenütt mesék és mítoszokövezik alakját. Csak egy példa, mely aholdnyulat a húsvét időszakához is kap-csolja. PLUTARKHOSZ beszámol arról, hogyEgyiptomban úgy tartották: a tavasz kez-detekor Ozirisz nap-holdisten, akinek anyúl szent állata volt, maga lép a Holdba,„így tehát Ozirisz erejét a Holdba he-lyezték, és azt mondták, hogy Izisz, a te-remtés princípiuma szerelemben egyesülvele. Ezért a Holdat a mindenség anyjá-nak hívják, s azt tartják róla, hogy férfi ésnői természete van, minthogy a Naptóldagad meg és lesz terhes, önmaga viszontnemző elemeket szór szét és vet el a leve-gőben." A Hold apasztó-dagasztó erejét,ami legszembetűnőbben az árapály-jelen-ségben nyilvánul meg, a régiek kivetítet-ték az élőlényekre is. Ezért lett égi kísé-rőnk az anyaméh, a női ciklus, a terhesség,a szülés meg a férfi potenciájának plane-táris ura. Mindennek nagyon is illő jelké-pe a nyúl. Eleinket igazolja, hogy az emlő-sök vemhességcnek időtartama a hold-hónapok egész számú többszöröse. Ez alólépp a mezei nyúl a „kivétel", az övé a miti-kus időszámításban oly jelentős másfélholdhónapig tart {42 napig).

A „szűz" Artemisz sorozatban gyártottszobra: az úgynevezett fekete epheszosziArtemisz az istennőt „sok mellel" ábrá-zolja. A sokmellűségnek számos értelme-zése van, ezek közül az egyik tojásfüzé-reket lát a márvány keblekben, mások fel-

A sok mellűEpheszoszi Artemisz.Bronz és alabástrom,Róma, II. század

áldozott bikák heréit, ismét mások dato-lyakoszorúkat. A márványból, alabást-romból és más „hímeskőből" faragott to-jás ma is keresett ajándéktárgy a medi-terrán országokban. (Szimbolikus jelen-tésüket illetően a tojás és a here közöttnem túl nagy a különbség.)

A mondottak csattanója, hogy a Holdhúsvét havában, a Bika hónapban van

130

A SÁRKÁNYÖLŐ

„erőben"; termékenyítő hatását a Bika-úrnő Vénuszé csak fokozza. Mindennek akeresztény szimbolikában is nyoma van.Szűz Máriát, akinek alakját a szűz holdis-tennő és Venus attribútumaival ékesítet-ték fel, a keresztény művészet holdsarlónálló és kígyón taposó „Napba öltözöttAsszonyként" is ábrázolja. Ez utóbbibana Napot, Holdat szülő tejútistennő is föl-ismerhető (másutt kimutattam, hogy Jé-zus Krisztus kalendáriumi szimbolikájaszerint nap-holdisten volt). De megjele-nítették a lábainál - a Hold és a phallikuskígyó helyén! - kuporgó fehér nyúllal is,amivel a testiség feletti győzelmét kíván-ták kifejezni. Mindehhez képest elhanya-golható csekélység, hogy a hold- és va-dászistennő állatkísérői jellegzetesen éj-jel aktív vadak. Ilyen a medve, a farkas, aszarvas, a vádló és a mezei nyúl is.

Végül is, mi a szerepe a Holdnak ahúsvét és a húsvéti nyuszi vonatkozásá-ban? Nem kevesebb, mint az, hogy aholdjárás határozza meg a húsvét idő-pontját, más szóval, a keresztény naptárluniszoláris jellege egyedül a húsvétszá-mításban nyilvánul meg (a pápai jelvé-nyekjelentésén kívül). Nevezetesen, hús-vét a tavaszpont utáni ieliholdaí követővasárnapra esik. És kettős ünnep, aminekegyik napja: a vasárnap a Nap napja, amásik, a hétfő a Holdé. Akit ekkor ün-neplünk, ebből a szempontból legalábbisnap-holdisten: a húsvéti szenvedéstör-ténet központi témájaként szolgáló kö-zépkori Kálvária-képeken a Nap és aHold elmaradhatatlanul jelen van. A ke-reszténység előtti mítoszokból „tudjuk",hogy e két, tojásból kikelő égitest moz-gása szakaszolja az idő múlását. Vége-zetül: ha a Nap ábrázata mindig kerek(gömbölyű) is, - kivéve reggel és este,mivel felkelőben, lemenőben a levegő

torzítása miatt kissé belapul -, a változóHold nyúlfoltos képe húsvéthétfőn min-dig tojásdadl Hogy miért? Azért, mert ahúsvét előtti napok valamelyikén kiteltarca ekkor már fogyóban van. Vagyis ahúsvéti tojás, amin nyuszi (árny)képedíszlik, végső soron a húsvét(hétfő)Í fo-gyó Holdat jelképezi.

A sárkányölő

„Süss fel nap, Szent György nap,Kertek alatt a kis báránymajd megfagy"

- énekli a dal, arra utalva, hogy a fa-gyos Kos hava elmúltával, a Bika hónapelején, Szent György napján, {a római ésa görög naptárban ápr. 23-án, a magyar-ban 24-én) végre beköszönt a jó idő. Mi aBélákra tekintettel ünnepeljük a Györ-gyöket egy nappal később. A Béla gyakorimagyar név, és a magyar egyház III. Bélakirályunk halálának napját, 1196. ápr. 23-át választotta e név ünnepéül a szentekesetében bevett gyakorlat mintájára; ígylett a nyelvújítás korában Béla az e naponköszöntött Adalbertek hazai megfelelője.E magyar sajátosság Szent György napjáta történelmi Magyarországon az országföldrajzi helyzeténél fogva a nagy egyházikettős ünnepekkel - amilyen a húsvét ésa pünkösd - egy sorba emelte. Különösenott, ahol a magyar és a görög vallású ro-mán vagy ruszin lakosság keveredett. En-nek számos tanújele van. Helyi vonatko-zásban ilyen az ünnep borsavölgyi (Ro-mánia) kéíszentgyörgynap elnevezése, or-szágos méretekben pedig az a tény, hogy- párban az őszi Szent Mihály nappal(szept. 29.) - Szent György-nap már aközépkorban fontos közjogi aktusok vá-

131

ÁPRILIS

lasztoit időpontja volt. így az országgyű-lést már Mátyás idejében, még inkább aJagellók alatt e napok valamelyikére hív-ták össze, felváltva Budára és a pesti Rá-kosmezejére. A Mohács utáni időkben azerdélyi rendek szokásává lett ez a gya-korlat (vő. tavaszi és őszi ülésszak).

A légiónyi katonaszent legnevezete-sebbje Kis-Ázsiában született a legenda sze-rint, és Palesztinában halt mártírhalált Di-oclctianus alatt. AIV századból már tudunkkultuszáról, amely a keresztény légioná-riusok révén terjedt el a birodalomban,Előbb a görög részeken, nyugati tiszteletecsak a XIII. században vált általánossá. Akeleti egyházban Demeterrel, Prokópiosz-szal cs Theodorral a nagy katonaszentekközé tartozik. Közöttük is ő a „zászlótartó",hiszen Konstantinápoly vcdőszentje volt, saz Athosz-kegyi Festőkönyv előírása szerintképének minden templomban ott a helye.A cári birodalom, Bizánc szellemi örököse,Györgyöt a címerébe emelte, s később alegmagasabb katonai rendjelet (györgyke-reszt) róla nevezte el. Rómában az V szá-zadban már temploma volt, a frank Mero-ving királyok (448P-751) ősatyjuknak val-lották. Különös tekintélyre tett szert a Brit-szigeteken, üroszlánszívű Richárd sajátvédős zenijének választotta, 1222-től pedigAnglia hivatalos patrónusa lett. Jelvényét -fehér, illetve ezüst alapon vörös kereszt - alegelőkelőbb angol rend, a térdszalagrendviseli (alapítását 1345-re teszik), s a britlobogó is a skót andrás- és az angol györgy-kereszt kombinációja. A lovagkorban tisz-telete általánossá vált, más lovas szentekkelegyütt: Móriccal, Mártonnal, Jakabbal, De-meterrel, nálunk Szent Lászlóval. Talánmeglepően hangzik, de még a török szul-tánok is, akik magukat a bizánci császárokörököseinek tekintették, átvették a tiszte-letét, abban legalábbis, hogy a katonaszent

nevenapján indították hazánk ellen had-járataikat (pl Szulejmán 1526-ban, 1532-ben, 1543-ban és 1552-ben),

A bizánci szomszédságnak köszönhe-tően korán ismertté vált hazánkban. SzentIstván a krónikák tanúsága szerint SzentGyörgy és Szent Márton zászlaja alatt ver-te le Koppányi. A magyar korona XI. szá-zadi eredetűnek tartott alsó pántján aképmása párban látható Demeterével.Igazán népszerűvé a magyar lovagkorbanvált, mint azt a Kolozsvári testvérek Prá-gában látható lovasszobra és a korabeliSzent László képmások mutatják; kirá-lyunkat a képíró mesterek rendre györgy-keresztes pajzzsal ábrázolták. Róbert Ká-roly 1326-ban alapította a Szent Györgylovagrendet, amit Zsigmond Sárkányrendnéven újított meg (1408). Xsigmond szim-bólumszótárában Szent György sárkányaa trónkövetelőkjelképe lett (nem volt fiú-utódja) valamint a korabeli bogumil, hu-szita eretnekségeké. A legyőzendő sár-kánnyal a rend főnemesi tagjainak címe-rében találkozunk. Később Szent Györ-gyöt választotta patrónusául a sárkány-fogas címerű Báthori család is. De Györgymár a középkorban sem kizárólag a ne-mesi rend szentje volt. Oltalma alá tar-toztak a zsoídoskatonák, a fegyverková-csok és -szállítók, a lovak, valamint a pa-rasztok (neve, a görög Georgiosz, „föld-művest" jelent).

A Szent György ábrázolások legjellem-zőbb formája a sárkányölcsi jelenet (SzentTheodor is hasonló tettéről nevezetes). Akorai keresztények számára a sárkány alegfőbb Rosszat, a pogányságotjelképcz-te, s a mitikus jelenet segítségével egypogány nép vagy ország megtérítését kí-vánták ábrázolni: fehér (ezüst) lovon ülőaranyos vitéz lándzsájával ledöf egy sár-kányt. Szent Györgyöt mint Kappadókia

132

A SÁRKÁNYÖLÖ

megtérítőjét ábrázolták eképpen. Kappa-dókiát a sárkánynak kitett szűz szemé-lyesítette meg, akit később az evangéliu-mi Mártával azonosítottak. A kereszténytartalom belemagyarázás. (E kitevés mo-tívumnak azonban reális alapja van: fo-lyók és tengerek „sárkányainak", kroko-diloknak, cápáknak szokás volt szüzeketáldozni. FRANCIS HUXLEY szerint a sárkányfeletti győzelem a pogány szokással valóleszámolást szimbolizálja.) Nem véletlen,hogy az egyház megpróbálta száműzni amitikus-meséi sárkányölés epizódot aszent legendáriumából, később őt magátis, de népszerűsége miatt ez nem sikerült.Szinte ez az egyetlen „életrajzi" elem, amia művészeket Györggyel kapcsolatban va-laha is megihlette.

Szent György pogány előképei: azegyiptomi Horusz, a görög Perszeusz,Héraklész, lászón, a kaukázusi grúz Gior-gi(!), szván Dzsarg, megrel Dzsege és má-sok a Kos havában, a télsárkánnyal (Sza-turnusszal) viaskodó, majd a hónap vé-gén győzedelmeskedő Napot személye-sítik meg. A küzdelem tétje, a sárkánynakkitett szűz a tavaszi földet illetve egy bo-nyolultabb asztrálmitológiai összefüggés-ben a Föld termékenységét megújító Vé-nuszt személyesíti meg. György elképzel-hetetlen ezüstszőrű paripája nélkül, ben-ne a mitikus naphcroszokholdparipája re-inkarnálódott. Aszoláris mítoszokban ésmesékben, az asztrológiában és alkími-ában a Nap és Hold vállvetve harcolnaka Szaturnusz-sárkány ellen. A Hold holfegyveres bajtársként, hol táltosparipaképében - erre nézve a sok holdas pa-ripaábrázolás és holdas lónév a bizonyság- segít a sárkány legyőzésében.

A Szent György-kultusz legfontosabbpogány előzménye az első századokbanelterjedt Mithras-vallás, mely szintén Kis-

Ázsiából indult, és ugyancsak katonákközt hódított elsősorban. E földből szü-lető és bikaölő napistenben - a nevét egyrégi perzsa istenségtől kölcsönözték —Orion rejtezik, a Bikával viaskodó Orioncsillagkép, akinek mítoszbeli anyja a

Horusz mint Szent György. Egyiptomi kő fai ágas,IV-Vszázad, Párizs, Louvre

Föld, apja, Hürieusz viszontgeorgfoszvolt,a „föld művelője", szexuális értelembenis. Az Orion Szent György havában öl-tözött napfénybe a kérdéses korban (egycsillagképet mindig az arra járó planétatesz planétaistenné, esetünkben a Napnapistenné). Mithras bikaáldozata -mondjuk úgy - a Bika feletti győzelme asötétség (tél, átvitt értelemben a Gonosz)világosság általi legyőzését jelképezi. Je-lentése szerint tehát egybevág a sárkánySzent György általi legyőzésével. A szentegyik legendája elmeséli, hogyan kínoz-tatta meg őt a perzsa (!) Dadianosz. (Enév a görög dadion „fáklyácska" szóbólered, s a Mithras-oítárokjellegzetes mel-lékalakjai az istent közrefogó és fáklyá-ikkal „perzselő" fáklyavivők.) Dadianoszfoglyának egy látomásban megjelentKrisztus, és megjövendölte, hogy szenve-

133

ÁPRILIS

dései hét évig fognak tartani, és ezalattháromszor hal meg, és támad fel. Mind ahetes, mind a hármas Mithras (a Nap)szent száma volt, míg a feltámadás krisz-tusi zászlajáról került szentünk birtokábaa fehér (ezüst) alapon vörös keresztes jel-vény. Mindez aztjelenti, hogy Györgybena meghaló és feltámadó napistcn alakjaél tovább.

Az egyház bölcs körültekintéssel he-lyezte ünnepét április 23-ára, és Theodo-rét, a másik sárkányölőét pedig 20-áni,alkalmat adván a még erős pogányságnak,hogy isteneit keresztény köntösben imád-ja. György személyében ugyanis nemcsakMithras-Orion keresztelkedett meg. A po-gány Róma e napokban ülte meg a For-dicidia, Palilia, Vinalia Urbana és Robi-galia ünnepet, s köszöntötte Palest, a pász-tor- és nyájoltalmazó istent. Az egyházezért rnódot adott arra a parasztnak, pász-tornak, hogy Pales helyett a „Szent Föld-műves" oldalmába helyezve magát, a régiszokásokat az Ő égisze alatt immár keresz-tényi jámborsággal gyakorolja.

A paraszti és pásztorélet „kétnapi"szokásaiban még a naptári képzettársí-tások is jobban tetten érhetők, mint a ka-tonaszent legendáriumában és hivataloskultuszában. S/entünk névnapjának szo-kásait és hiedelmeit a pogány görög, la-tin, szláv hagyományok továbbélése mel-lett alapvetően a zsidó-keresztény húsvétés a kelta-germán május 1. ünnep szom-szédsága határozza meg. Annyira, hogymivel a feltámadás kettős ünnepe a kétnapos „szentgyörgyközével" egybe is es-het, május 1. pedig György-nap nyolcadalévén, bátran kijelenthetjük: e névnapona tavasz megünneplésének földrcsznyihagyományanyaga keveredik. A további-akban erre figyelve tallózom RÓHEIM GÉ-ZA gyűjtésében.

György-nap egykor országszerte az ál-latok kihajlásának napja volt: ez a gya-korlat is a Palilia szokásvilágából maradtfenn. RÓIIEIM, aki pszichoanalitikus isvolt, magát a kihajlást és a hozzá kapcso-lódó rítusokat újjászül(et)ési szertartás-ként értelmezte (mármint azt, hogy a té-len istállóba, akolba, „ólmelegbe" zártbarmok kijutnak a szabadba, egy időbena földből kihajtó vetéssel, a fákon kipat-tanó rügyékkel). A pogány pásztor egykorharmatba mártott babérággal csapkodtameg az állatokat, majd tűzön hajtotta anyájat keresztül, és maga is harmatbanmosdott meg. A Szent György napjángyűjtött harmat, amivel meg a közelmúlt-ban is ledörzsölték magukat meg az álla-tokat, a vesszőzésseí és füstöléssel egye-temben a boszorkányoktól óvott. Annálveszedelmesebb varázsszer volt, ha bo-szorkány gyűjtötte, lévén a harmat a haj-nal, a rózsaujjú hajnalcsillagistennő aján-déka, aki maga volt a boszorkány (latinros = „harmat" t ray« = „rózsa" f „Venus vi-rága'^ütírorfl== „hajnal"). És mivel Vénuszhavának első dckádjában járunk, ezértSzent György-nap előestéje (Kelet- és Kö-zép-Európában) illetve a május 1-jére vir-radó éj (Nyugat-Európában) a boszor-kányokünnepe lett. Nyugaton az állatokáthajtása a tűzön, de a zöldágas szokásokis inkább május 1-jéhez kapcsolódnak,míg nálunk és tőlünk keletre jobbáraGyörgynaphoz és húsvéthoz. (L. vendvazmenka, horvát vazmenak.).

Nálunk húsvétkor mosták le a házat,vettek sok helyütt rituális fürdőt és úsz-tatták meg az állatokat a folyóban, no, éspersze húsvétkor locsolkodtak. De a ku-tak megtisztítása már György-napra ma-radt, úgyszintén a harmatgyűjtésé. (Ré-gen viszont egész Közép- és Kelet-Euró-pában meztelenül hcmpercgtek a leá-

134

A SÁRKÁNYÖLŐ

nyok és asszonyok a Szent György-napiharmatban. (Venus-Aphrodité re és a töb-bi antik istennőre emlékezve tudattala-nul, akik tavasszal hasonló módon újítot-ták meg szüzességüket.) Ujabban a har-matban mosdás, rituális fürdés a szabad-ban György-nap kor inkább csak a Bal-kánon, a cigányok körében maradt fenn.Húsvét közelségét jelzendő Szerbiában afürdőző piros tojással meg is koppintja afejét, úgy bukik a dermesztőén hideg vízalá. Húsvét és György nap szokásainakkeveredését jelzi, hogy az erdélyi és ro-mán cigányok húsvét másnapján járatjáka zöldbe öltöztetett és vízzel locsolgatottalakoskodót, Zöld Györgyöt, a huculokSzent György napján végzik el a húsvétifürdést, „hogy a rossztól megtisztulja-nak"; a bihari havasokban vízbe mártottzöld nyírfa ágakkal csapkodják egymásta fürdőzők (mint a finnek és az oroszok aszaunában); s az asszonyok a gyermeke-ket, akik kihajtották a marhákat, és virág-gal meg zöld gallyakkal térnek vissza amezőről, megöntözik; a bánáti román le-gények e napon locsolnak. Oroszok, ro-mánok, lengyelek sok helyütt SzentGyörgy-nap ülik meg a „halottak húsvét-ját", amikor zöldágat, piros tojást, szen-telt kalácsot tesznek a sírokra.

A húsvéti tojás más összefüggésben isszerepet kap e napon. Nálunk példáulkihajtáskor tojással ajándékozták meg apásztorokat, hogy olyan „telijen" térjenvissza ősszel a gondjaikra bízott állat,amilyen a tojás. AVas megyei Vcpcn, mi-kor a szarvasmarhát először kihajtják, azistállóban „boszorkányos" bodzaággalvagy más zöld gallyal megverik az álla-tokat, a kijáráshoz pedig tojást és kívül-belül láncot tesznek. Azért, hogy a lábukerős legyen, mint a vas, meg hogy együttmaradjanak. A Heves megyei Besenyő-

telken Szent György nap előtti „éjjelenmennek az asszonyok a határba szedni'tehénhasznot'. Lepedőt borítanak a har-matos fűre, és az így összegyűjtött vizetmásnap megitatják a tehénnel, hogy soktejet adjon." Csak azután hajtják ki.

Egy csokorra való a zöldágas szoká-sokból. Van, ahol Szent György-napravirradóra nyírfaágakat tűzdelnek a kerí-tésre meg a kapura, hogy kihajtáskor bo-szorkány ne férhessen az állatokhoz. (Eztmásutt május l-jén gyakorolják.) Vagytövises vadrózsavesszővel háromszor vé-gigsimítják a tehén hátát, majd az is-tállóajtó fölé dugják. Az alatta áthaladóállat tejét nem tudja elvenni a boszor-kány. (A rózsa, mint mondottam, Venus„fája", a többi, rituális célra vágott fa-17 J O

ágféle jelképes értelmére nézve lásdAfamitológiája című könyvemben írtakat.). Ahuculok kihajtás előtt nagy tüzeket gyúj-tanak az udvaron, az istállóajtóra gyep-téglákat szegeznek, ezekbe virágvasár-nap(!) megszentelt ágakat dugnak. A Ma-ros mentén csipkerózsa- és tölgyfagallya-kat tűznek a kapura a boszorkányok el-len, másutt fűzfavesszőket.

Szent György nap előestéjét „tehenekSzent Györgyének" is hívják, mert ekkorfenekednek a boszorkányok leginkább a„tehenek hasznára": a tejre. A szentnekpersze a juhokról is gondoskodnia kell -székelyföldi szokás Szent György-napon a„juhbemérés", melyen az anyajuhok tej-hozamát mérik föl - lévén, hogy az állat-tartó ember a tehén és ajuh tejének elapa-dásától éppúgy fél, mint attól, hogy azállat „kinn" ragadozók martaléka lesz. Ká-roly város vidékén ezért mint a „farkasokpásztorához" imádkoznak Szent György-höz, mivel ő mondja meg nekik, melyikállatot téphetik szét (ebbéli minőségébenSzent György - hasonlóan Balázshoz, Bá-

135

ÁPRILIS

linthoz amolyan apollóni Allatok Ura nap-isten lesz, amilyen egyébként a mitológiaiOrion ís volt). Itt meg is koszorúzzák azállatok szarvát - lehetőleg csalánkoszo-rúval -, hogy a boszorkányokat, a farkasképében járó gonoszt távol tartsa.

Külön csoportba tartoznak a húsvétihatárjárással, körmeneti szokásokkal il-letve a másnapi búzaszcntelcsscl roko-nítható és ugyancsak pogány múltú (aVinalia Urbanára és a Robigaliára vissza-tekintő) ünnepi határjáró szokások, agyepűjárás, högyláttatás. A határjárásgyakorlati célja a szomszédos helységek-kel közös határjelek felülvizsgálata és fel-újítása. Ez a Székelyföldön húsvét éjsza-káján volt esedékes, az ország más vidé-kein viszont Szent György napján. A szer-tartás - írja BÁLINT SÁNDOR - ünnepélye-sen: misével, eskütétellel, gyerekeknek -régebben jobbágyoknak - emlékezetül va-ló megvesszőzésével (!}, a föld, termés papáltali megáldásával és közös áldomássalment végbe a szőlőkben éppúgy, mint aföldeken. A kutak megtisztítása is e tavaszinagytakarítás keretében zajlott le.

Szent György napja - ez szinte márértelemszerűen következik is a fentiekből- a pásztorok, kocsisok, cselédek szerződ-tetésének napja volt. Ez is a Palilia-napirómai gyakorlatra megy vissza. A szer-ződtetés rendszerint szezonra, Mihály (né-hol Dömötör) napjáig szólt. E gyakorlatjámbor kísérőjelekcnt e naptól fogvaSzent Mihályig, a termény betakarításáig,az állatok behajtásáig a falvak népe fo-gadalmi napokat tartott ajó termésért, azállatok szaporulatáért. A fogadalmi na-pokon, rendszerint szombaton csak félnapokat dolgozott. Ez is annak a jele,hogy Szent György és Szent Mihály valódi„pirosbetűs" határnapok voltak, s hogy aföldműves nép naptárában az év nehéz

munkás napjai igazából e két nap közészorultak. A mondottakkal függ össze,hogy a szent oltalma alatt folyt le a falusi,városi tisztújítás is, amegyebírákatés egy-házfiakat, a falu bíráját és a sekrestyést enap táján választották, de még Buda ésmás városok tisztújítása is Szent Györgynapján zajlott le a középkorban (netán avárbeli Szent György téren?), és emlé-keztetnék arra, hogy a bíró hatalmának ésaz avatásnak jelképes kellékei: a zöldgally és a pálca a Szent György-napi szo-kásokban általában jelen volt. Monda-nom sem kell, hogy e nap egykor orszá-gos tisztségek megújításának, s mint lát-tuk, országos gyűlés összehívásának kije-lölt időpontja is volt.

Búcsúzóul hadd szóljak még a SzentGyörgy-napi hiedelmek egy külön cso-portjáról, mely - úgy tűnik - a szent „sár-kányölő" hatalmához kapcsolódik. Széleskörben elterjedt hiedelem szerint ugyan-is a Szent György-nap előtt fogott kígyó,gyík, varangyos és leveli béka, azaz „sár-kány" amennyiben előírás szerint „ejtjükel" és használjuk föl, nagy hatalmú va-rázsszer- lévén hogy a sárkány, márminta Szaturnusz csak a Kos hónap végén,György-nappal veszti el végképp erejét -,gyógyír tchénbetegségek, gabonára járóverebek, boszorkányság, torokgyík, hi-deglelés, köszvény ellen, eltéríti a puska-golyót, ugyanakkor használ bugyelláris-ban adásvételnél, puskában vadászat al-kalmával. Amúgy Szent György-nap előttbékát, kígyót, gyíkot látni (ami gyakor-latilag az évszakhoz képest tartós melegidőt jelez) rossz ómen. Mcgrontják többekközt a kutak vízét. (Szent György sárkánya- mesebeli testvéreihez hasonlóan - kút-ban lakik, tk. az alvilágban, ahová a kútvezet. A kutak megtisztítására is ezért vanszükség.)

136

„Márk jő zöld búzával"

Márk, a négy evangélista egyike, a Bi-ka első dekádjának másik előkelő szentje.Pál és Barnabás apostolokat kísérte voltmisszióikon, később Pált Rómába is kö-vette. Zsidó származású vök, eredetilegJohanannak (János) hívták, de mivel nemzsidók között térített, íatin^ nevén (Mar-cus) vált ismertté. A hagyomány szerintSzent Péter „tolmácsolója" volt, az ő dik-tálása nyomán .írta meg evangéliumát.Állítólag ő volt Alexandria első püspöke,ott is szenvedett mártírhalált április 25-én, húsvét napján (Márk a legkésőbbi szenta naptárban, akinek napja még húsvéttalegybeeshet). Állítólagos maradványaitVelence szerezte meg a IX. században,azóta 6 a „tenger királynőjének" védő-szentje. Attribútuma a szárnyas oroszlán,középkori kommentárok szerint azért,mert evangéliumát Keresztelő Szent Já-nos pusztában „bömbölő" kiáltásával kez-di. Márk attribútuma naptári szempont-ból értelmetlen jelkép, nincs a helyén. Azoroszlán, az apokaliptikus fenevadak egyi-ke az Oroszlán havába illene, Márk he-lyére pedig Lukács, akinekjelképe a Bika(ökör). Viszont a román templomokban,amelyekben a négy evangélista állatövijelképeit szívesen pingálták a keresztbol-tozat lunettáira vagy a kupola négy cse-gelyére, már nem a névnapokhoz igazo-dó sorrendben, hanem égtáji helyeiknekmegfelelően ábrázolták őket.

„MÁRK JŐ ZÖLD RÚZÁVAL"

Márk a magyar néphagyományban„elvész a búzában". Ünnepét a ncvenap-ján szokásos „búzaszentelés" szorítottaháttérbe. A „búzaszentelés" határjáró kör-menet, a pap a hívekkel a mindenszenteklitániáját énekelve kivonul a földekre, ésmegáldja a zöld vetést. Az ünnep az áp-rilis 25-i rómaiRobigaliából ered. E napona rómaiak kivonultak Robig(o) berkéhez,és a gabonarozsda ellen kérve védelmét,áldozatot mutattak be neki. Ezt a kör-menetet Nagy Konstantin idejétől a ke-resztények is megtartották, immár perszenem Robig(o) tiszteletére. Ehhez kapcso-lódott később Európa-szerte a vetés meg-szentelésének szertartása.

A búzának, amit a pap a négy égtáj feléhintett szenteltvízzel szentelt bejeiképc-sen, mint minden szentelménynek, va-rázserőt tulajdonított a nép. Betegségekellen ember, állat eledelébe keverte, s hogyjó termés legyen, a szántóföld négy sar-kába elásta. A belőle font koszorúval ha-sonló bűvöléseket cselekedett. E naponalkalmasint kalácsot is vittek a határba,hogy a zsenge vetéssel rnár a „gyümölcsét"is megszenteljék. A Márk-napi „kalács-szentelés" egy másik evangélistának, Já-nosnak a napján (dec. 27.) szokásos „öröm-kalács": a „szentjános" szentelésével, s ahozzá fűződő hiedelmekkel, valamint ter-mészetesen a húsvéti kalácsszentelésselmutat párhuzamot. Sőt, alighanem ezutóbbiból ered, tekintettel arra, hogy hús-vétvasárnap - a kalácsszentelés időpontja- legkésőbb Márk napjára eshet.

137

MÁJUS

A latin Maius hónapot OVIDIUS szerinta meglett korúak (maiores) tiszteletérc ne-vezték volna el. Valószínűbb azonban,hogy a régi római Maia istennő vagy férfipárja Maius volt a névadó. A görögöknélMaia apleiászok egyik csillaga volt, Zeuszszeretője, és a fő is termel együtt töltöttéjszakák eredményeként Hermész (latinMercurius) anyja. Ez a planétaistenfi azasztrológia májusi Ikrek jegyében van„otthon". (Általánosságban elmondható,hogy a 7 pleiászt, a Pleiades 7 csillagát agörögök - de mások is - kapcsolatba hoz-ták a 7 planétával. Ennek nemcsak az voltaz oka, hogy a csillagdát szabad szemmellátható csillagainak a száma megegyezetta szabad szemmel látható planétákéval,hanem a helye is: a Nap, a Hold és a boly-gók rendszeresen áthaladnak rajta.) Acsillagkép olümposzi védnöke ugyanak-kor Apollón volt. Ok hárman egy vidámregében együtt is szerepelnek. Ez az iste-ni tolvaj Hermész első csíny tevés érői szól,aki még azon a napon, hogy megszületett,ellopta bácsikájának, Apollónnak 50(1}marháját - a hónap első kétharmadábanmég a Bika havában járunk-, aztán, mintaki jól végezte dolgát, visszabújt a pó-lyába, Maia ölébe. A görög mám „anyács-kát", „dajkát", „bábát", a dór nyelvjárás-ban „nagyanyát" jelentett, s abból kiin-dulva, hogy a/ istennő a 12 olümposziegyikének volt az anyja, fel kell tételez-zük, hogy neve magának a Nagy Isten-nőnekegyik megszólítása volt. Maia a nö-

vekedés és a szaporulat felett bábásko-dott, s a május valóban a növekedés hó-napja. Bizonyos értelemben OVIDIUS fejéntalálta a szöget, hisz maior, maius a latinmagmis, „nagy" melléknév közép- és fel-sőfoka, és a növekedést fejezi ki.

A hónap régmúltjába pillantva, a má-jus mindenütt a nyár aggodalmas ad-ventjének tűnik, aminek a jövendő ter-més féltése volt az alapja. Május az ókor-ban Európa-szerte engesztelő és tisztítószertartások bojtos időszaka volt (Her-mész marhalopása szimbolikus utalás le-het erre is). Rómában tilos volt ekkor újruhát Ölteni, házasságot kötni, és házas-életet élni, ekkor takarították ki a temp-lomokat, mosták le az istenszobrokat,mintha esak a hónap előkészület lennea nyárközépi nagy ünnepekhez. (Hason-ló tilalmakkal találkozunk az egykorúzsidó vallási előírásokban is.) A legjel-legzetesebb római ünnep a 9-én, 11-énés 13-án tartott Lemuria: a „holt lelkek"(lemures) cngesztelőnapjai. Illő folytatásavolt az Argei ünnep. Ennek bevezető-jeként március Idusát követően, Rómaterületén felállított alkalmi szentélyek-ben szalmából és kákából font bábokathelyeztek el (görög argeiész = „fehér",argv»ó= „ünnepel", „szántóföldről van",„parlagon hever", argia$z = „pihenés",„szünet"). Május 15-c után ezeket a Ves-ta-szüzek főpapi segédlettel ünnepélye-sen a Tiberiszbe vetették jelképes em-beráldozatul. Május 23-án Flóra isten-

138

„ITT VAN MÁJUS ELSEJE...1

nőt köszöntötték a rózsák fesztiváljával.Május végén, többnyire 29-én kezdődötta „földszentelés" ünnepségsorozata: azAmbarvatia, a Robigaliára emlékeztetőmezőjáró körmenettel, állatáldozattal ésvészelhárító varázslatokkal.

Maia „nagyanyó" fchérhajú volt, ésbaljós istennő lehetett, hisz a fia, Her-mész volt a holt lelkek kísérője. Maiá-hoz, májushoz kötődik a fehérvirágú,tüskés galagonya. Az ír és óangol folk-lórban a májusra kiszabott kényszerűaszkézis szimbóluma (egyik angol neve,may, „májust", „szüzet" is jelent), de máraz Ószövetségben is baljós varázsú nö-vény: ,jöjjön tűz ki a galagonyabokor-ból, és égesse meg a Libanonnak céd-rusait" (Bír 9,15).

A középkor a húsvét-pünkösd ünnep-kör jegyében fordított a szemléleten, azaggodalmaskodás várakozássá enyhült (ajó termésre, a Szentlélek pünkösdi eljö-vetelére). A reneszánsz már vidáman te-kintett a hónap örömeire. Zöldruhás, vi-rágfüzére s ifjúnak képzelte, jobbjában azIkrek rózsakoszorús emblémájával, bal-jában kosár, tele eperrel é.s a május egyébadományaival. Látja fehér és piros ró-zsakoszorúban (Venus kellékei!), szélbenlobogó aranyos ruhában, keze telisdcdteli rózsával és más virágokkal, amintmeztéláb fut a zöld pázsiton. Vagy úgyábrázolja, amint az Ikrek: Castor és Pol-lux húzzák Venus és Cupido kocsiját, s azistennő fátylát enyhe szellő, Zephyrus da-gasztja. A hónap örömeit solymászkodónemes, fáradozásait szénakaszáló parasztjelképezi.

Május régi magyar nevePünkösd hava,a hónap legjelesebb egyházi ünnepeután. Nevezték Ikrek havának is. Az Ikrekcsillagászati hónapja május 21/22-től jú-nius 20/21-igtart.

„Itt van május elseje..."E nap 1889-ben a II. Internacionálé

megalakulásával lett a nemzetközi mun-kásmozgalom, cíMunka ünnepe. A válasz-tás igen szerencsés volt. Mint az ősi ta-vaszi ünnepkör kitüntetett napjához, Eu-rópa-szerte régóta hozzákapcsolódott amajális és a májusfa-állítás szokása. A ha-tározat az ünneplő nép számára csak újtartalommal gazdagította az ünnepet.Népszerűsége láttán az egyház, hogy akommunista befolyást ellensúlyozza, mégmeg is szentelte a napot. XII. Píus májuselsejét. Munkás Szent József mellékünne-pévé avatta.

Május 1-jc múltjának megismeréséheza Brit-szigetek folklórján keresztül vezetaz út. Haladjunk visszafelé az időben, Abritek a májusfát gyakran galagonyábólkészítik (may-tree, may-bush). Ez a fa ma-napság a nyár visszatérte feletti örömetjelképezi virágzásával. Galagonyakoszorúékesíti az ünnep főalakoskodójának, a„zöld embernek" a homlokát, ő az erdőkszellemét képviseli. Galagonyakoszorútakasztanak e napon a tehénistállókra,hogy biztosítsa a jó tejhozamot (fehér vi-rág a fehér tejet), a tetőgerendára azértteszik, hogy védje a házat viharok, szelle-mek és boszorkányok ellen. A középkor-ban viszont a galagonya még a boszor-kányok fája volt, május 1. előestéje pedigaz egyik az évente tartott négy „boszor-kányszombat" közül (May Eve).

Ezen a napon ünnepelte a régi egyházSzent Valburga, másként Walpurgis an-golszász királylányt és apátnőt (f779),akinek a nevét csak azért említjük, merta német Walpurgimacht, „boszorkányszom-bat" fogalom éppen az ő nevéhez kap-csolódik ünnepének dátuma miatt. (A ma-gyar boszorkányok Szent György napját

139

MÁJUS

részesítették előnyben; a különbség nemlényegbe vágó, mindkét nap Venushavának első dekádjába esik.) Venus, azorgiasztikus szerelemistennő és aszkéti-kus banya-aspektusa, Maia áll a britekmájus 1-jei boszorkányszombatjának is ahátterében. Az angolszászok Venusa, aMay Eridé (a név egyszerre jelent május,szűz és galagonya-menyasszonyt), a ke-reszténység beköszöntésével EgyiptomiSzent Mária alakjába költözött (az. ő Vé-nusszal való kapcsolatáról a maga helyénmár ejtettünk szót).

May Bride férfi párja híres-hírhedtalak, Robin Hood, a középkori angol er-dőkzöldruhás Rózsa Sándora. Robin „paj-tás" azonban nem történeti személyiség,hanem a kelta-brit és az angolszász po-gányság erdei istenségeinek keverékutó-da, akinek eredetijéhez a zöld lombokbaöltöztetett május 1-jei alakoskodó jobbanhasonlít, mint a fi lmekből jól ismertgáncs nélküli szász lovag. Brit kutatóks/crint a „galagonya-menyasszony" tisz-teletét az i.e. I. század közepén hono-sították meg a bevándorló belga törzseka szigeteken. Ez az ünnep kontinentáliselteijedtségére utal. Valójában május 1.ünnepe ennél jóval régibb. Rómában azi.e. II. században már hivatalos ünnep avirágos Floralia (ápr. 28-máj. 3), Flóra(„Virág") istennő ünnepe. Az i.e. V szá-zadból való adatok szerint a kelták nyár-kezdő ünnepe, a Beltane (vagy Beltine]május l -jére esett, amikor is, mint Imbolcalkalmával, hatalmas ikertüzeket gyújtot-tak, és tisztító céllal áthajtották közöttükbarmaikat (vő. a római Paliliával). A niá-jusfa vagy máj-kerék körüli táneok nyugat-európai szokása is a kelták Beltane-napivad körtáncából ered. (A világ másik vé-gén, Kínában ugyancsak május elejétől,pontosan 5-étől számítják a nyár kezde-

tét, így a nyári napforduló, amikor a Nappályája delén jár, ott is az évszak zenitjérekerül.)

Május 1-jének pogány eredetű szoká-sai, a zöld lombokba öltözött alakoskodókfelvonulása, a házak, istállók zöld ágakkaldíszítése, a májusfaállítás, a pünkösdi ki-rály, királynő választás egész Európábanismertek, de nem mindig és mindenüttkötődnek szigorúan a hónap első nap-jához. Ennek - látszatra - a keresztényhatás az oka. A kereszténységgel május 1-je a pünkösdi ünnepkör része lett. A luni-s/oláris naptár szerint húsvét után a 40.nap áldozócsütörtök (Krisztus mennybemene-tele], az 50. nap pünkösd (a Szentlélek eljö-vetele}. Ha - ideális esetben - a húsvétifeltámadás a tavaszi nap éj egyenlőség ide-jére esik, a rákövetkező 40. nap épp má-jus 1-je vigiliája lesz. A luniszolárís nap-tár, amilyen a zsidó, római és a kelta ka-lendárium is volt, teszi érthetővé a régimájusok komor, bojtos jellegét. Már ed-dig is láttuk, hogy a naptárban az év 40-50 napos egységekre tagolódik, amelyekfelváltva örömteliek (dűskálóak) és gyá-szosak (bojtosok). Karácsonnyal „40 na-pos" vidámság köszönt be, amit „40 na-pos" böjt követ, húsvéttal új vidám idő-szak jő, ennek „húshagyója" áldozócsü-törtök, amikor a hús-vér Krisztus elhagy-ja a földet. Ezzel újabb (istenre) várakozóidőszak kezdődik, amely majd a nyárkö-zépi ünnepségekkel ér véget.

Leveles Fülöp, jakabfa

570. május 1-je óta, amikor Rómábanfelavatták a 12 apostol bazilikáját, 1955-ig ez a nap Fülöp és „kisebbik" Jakabapostol névünnepe volt. Ketten osztoz-tak hát a Bika első dekádjának „apostoli

140

LliVELKS FÜLÖP, JAKAliFA

székén" (május l-jé, ápr. 21-étől számít-va a 10. nap, tehát még a „fődekádon"belül van).

Fülöp ötödik az apostolok közt. Bct-szaidából való halász volt, mint András ésPéter. Életéről a későbbi legendairodalomis szűkszavúan emlékezik meg. Úgy tar-tották, hogy Andrással együtt Szkítiában,a mai orosz sztyeppéken hirdette az evan-géliumot, és a kis-ázsiai Hierapoliszbanszenvedett vértanúságot. A kereszt segít-ségével, amely attribútuma is, a városbólkiűzött egy kígyót, Mars templománakszent állatát. Ezért a feldühödött Mars-papok elfogták és keresztre feszítették. Azelbeszélésben asztrológiai-naptári utaláslappang. Marsnak a csillaghit szerint aBika jegyében „rangvesztés, száműzetés"a sorsa (asztrálszimbolikájú mesékben aVénuszt megszemélyesítő hősnő a Biká-nak megfelelő meséi szakaszban tisztulmeg a Marsot jelképező „rossz vértől").Fülöp Mars feletti diadalának legendájaazután keletkezhetett, hogy az apostolt azegyház a Bika „védnökévé" tette.

Az ifjabbik Jakabot, Alfeus fiát, Simonés Tádé fivérét a kegyes hagyomány azzala személlyel azonosította, akikről az Új-szövetség több helyütt is mint az „Úr test-véréről" beszél. Jakab volt a hagyományszerint Jeruzsálem első püspöke. Úgy haltvértanúhalált, hogy lehajították ajeruzsá-lemi templom tetejéről, majd agyonver-ték, Az „Arany legenda" (Legenda Aurea), aszentek életének középkori foglalata, gyil-kosai között megemlít egy posztókészítőt,aki a kallózó sulyokkal (vagy sziláló íjjal)úgy verte főbe, hogy kiloccsant az agy-veleje. Jakabnak e posztókészítő szerszá-mok az attribútumai, ő maga pedig aposztóművesek, és kalaposok védőszentjelett. A kalaposok ütő- vagy sodrófájávalis ábrázolták.

A két apostol tiszteletének mindmáigmeghatározó eleme, hogy május 1-jénekpogány hagyományait az egyház általukkeresztelte meg. Cserébe a nép zöld lom-bokba öltöztette őket. Tanúságul íme TE-MESVÁRI PELBÁRT XV század végi magya-rázata a májusi zöldág-tisztelet eredeté-ről: Amikor Fülöp Híerapoliszba ment, apogányok azt a házat, amelyben meg-szállt, este faággal jelölték meg, hogy reg-gel rátörhessenek, és megölhessék. Más-napra azonban Isten angyala a város min-den házára zöld ágat tűzött, így Fülöpellenségei hoppon maradtak (ismert ván-dormotívum ez). A tudós prédikátor másvéleményeket is elősorol. Azt is például,mely szerint a májusfaállításban a nép azapostolok vértanúságára emlékezik, hi-szen Fülöp keresztfán, Jakab pedig vá-nyolórúdtól szenvedett mártírornságot.(Egy eredetmagyarázó legendában ajám-bor hagyomány Valburgával is összehozzaa két apostolt. E történetben a térítőapostolokat kísérő szűz vándorbotja zöl-dült ki a pogányok szeme láttára, s szol-gált indítékul a zöldág-díszítés későbbiszokásához. Jól ismert vándormotívumez is.)

Fülöpöt Sellyén (Baranya m.) „leve-lesnek" mondták régente, Jakab viszonta májusfának kölcsönözte nevét a csíkiszékelység körében. A jakabfát vagy ja-kabágat a legények az ünnepnapra vir-radólag szúrták le kedvesük házajtaja elé.Fülöp és Jakab napját régen „zöldfar-sang" néven is emlegették. E példák aztis bizonyítják, hogy egykor a nép májusl-jét tudatosan húsvét húshagyójakéntünnepelte. A faágültetés a szeretett leánykapujában ellentétpárja a vénlánycsúfolófarsangi „tuskóhúzásnak", a „zöldfar-sang" név pedig magáért beszél. De vanmás is. A felvidéki Kolonban a legények

141

MÁJUS

e napon „szomorú királyt" választanak;nem más Őkelme, mint karnevál herce-gének utóda.

Aldozócsütörtök

Krisztus mennybemenetelének ünnepe(latin Ascensio Domini) a húsvét utáni 40.napon van. Magyar nevét onnan kapta,hogy mindig csütörtökre esik, és évszá-zadokon át a kötelező húsvéti gyónás-áldozás végső határideje volt.

AzApostolok cselekedeteinek könyve sze-rint (1,9-12) Jézus a feltámadása utáni40. napon, az Olajfák hegyén, tanítványaiszeme láttára „felemeltetek, és felhő fogael őt szemeik elől". Majd két fehér ruhásférfiú jelent meg előttük, kiktől ígéretet

Aphrodité kiemelkedik a tengerből. Görög márvány dambormű, i.e. 460 k. Róma, Mmeo Nazio-nale

nyertek, hogy Jézus akképpen jő el maj-dan, amint látták őt felmenni a mennybe.Az egyház a középkorban áldozócsütör-tök napján mise közben meg is jelenítetteKrisztus mennybemenetelét a látványos-ságra mindig éhes egyszerű nép kedvé-ért. A templom közepén fölállították amennybe menő Krisztus szobrát, s azt aszentbeszéd után kötéllel felhúzták a ma-gasba, hol égő gyertyát tartó angyalszob-rok várták. Közben harsonák szóltak,amíg a boltozat nyílásán keresztül Krisz-tus alakja el nem tűnt a padlás homá-lyában, ahonnét különféle ajándékokat,„holmi diót és egyéb gyümölcsöket szór-tak le", s azokat „feljül vízzel megöntöz-ték." (...) „Mellyel azt akarták kiábrázol-ni, hogy a Krisztus feljül adja a/ élet vi-zét" - írja a tudós reformata, Bon

142

ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK

némi gúnnyal a XVIII. században. (Ké-sőbb az evangéliumi eseményt külön al-kalommal, iskoladráma-játék keretébenadták elő.) A protestánsok az ilyen jellegűkatolikus szokásokat, amilyen az említettmellett a karácsonyi betlehem-állítás, akerekes faszamárra ültetett fa-Jézus temp-lomba vontatása virágvasárnapkor, a fe-szület sírbatétele nagypénteken, a faga-lamb-ercsztés pünkösdkor, az oltáriszcnt-ség körbehordozása Űrnapján, bálvány-imádásnak tartották, olyannyira, hogy a„Krisztus-bálványokat" megvetőleg „rosz-szas tőkének", „falegénynek" nevezték.

A keresztény tanítás értelmében nemKrisztus az egyetlen, aki testi valójábana mennybe ment. A Szűzanyáról, MáriaMagdolnáról, több szentről és ószövet-ségi prófétáról ugyanezt tartja a hagyo-mány. De még csak nem is a zsidó-ke-resztény eszmekörben fogant képzet ez.Az „istenné válás" ezen módja az antik-vitásban is kijárt a nagybecsű halandók-nak, akiket úgy ábrázoltak, amint az iste-nek fogadják őket a mennyben (apothe-ózis). A klasszikus mitológia számos hő-sejutott testi valójában is a mennybe. Atesti „elragadtatás" legismertebb példájaGanümédcsz elrablása. Az isteni lénythalandó szem elől eltakaró felhő is is-mert kép az antikvitásban. (Zeusz felhőformájában ölelte lót; a Hérába szerel-mes „zodiákus embert", Ixiónt pedig azistennő felhőből készített hasonmásávalcsapta be.) Mennybevitel az is, valahány-szor a görög istenek héroszok és hero-inák testet, képmását csillagkép formá-jában az égbe emelték. A legendairoda-lom szentek ideiglenes égbe emelkedé-séről is tudósít. Egyes szentek vallásoselragadtatásukban csodás módon nem-csak képletesen hagyták cl a földet, ha-nem valóságosan is lebegve emelkedtek

Mária mennybevitele. Miniatúra a MagyarAnjou Legendáriumból (A „felemeltetés"megfogalmazása az Aphrodité-domborműévelazonos.)

a magasba (levitáció). Ez sem keresztényhitbeli sajátosság. A lélekben és testbenmegtett égi utazás minden vallásnak hi-edelmi része, beleértve az archaikusabbtermészetvallásokat, így a sámánizmustis. Felteszem, hogy a képzet megfogal-mazásakor a „mennybemenetel" csakisvalamely felsőbbrendű lény „égi testé-nek", azaz egy planétának, csillagnakvagy csillagzatnak a felemelkedését je-lentette, s csak idővel terjesztette ki ahiszékeny ember e képességet halandók-ra is. Azexallalio („elragadtatás, felemel-kedés") a régi csillagászatban és csillag-hitben az égitestek pályaívének horizontfeletti emelkedő mozgására, illetve évespályájuk „erőnléti" helyzetére vonatkozószakkifejezés volt.

143

MÁJUS

Erre vonatkozóan Krisztus mennybe-menetelével kapcsolatos „látomások" köztis szép számmal találunk bizonyítékokat.A barokk Makula nélkül való Tükör leírásaszerint Jézus „fényes fölhőben, mint va-lami dicsőséges szekérben ült vala", nap-istenhez hasonlatosan. A szekérbe angya-lok voltak fogva, és a mennybe vezető pre-cesszióban angyalok csillagokat hordoz-tak, „mindenik angyal a maga csillagát."Sajó-menti hagyomány szerint Jézus a déliórákban emelkedett a mennybe, akkor te-hát, amikor a Nap is az ég magasára hág.Ugyanakkor - azzal a hagyománnyalösszefüggésben, mely szerint a mennybe-menő Krisztus itt hagyta volna nekünksziklába nyomódott lábnyomát (ez is ván-dormotívum, emlegetik Buddhával kap-csolatban is) - egy XVIII. századi magyarszentföldjáró zarándok, a franciskánusKiss Is IVÁN az akkor még állítólag föllel-hcto lábnyomok helyzetéből arra a követ-keztetésre jutott, hogy a Megváltó az Olaj-fák hegyéről északnyugati irányban emel-kedett föl, ami szintén megfelel az áldo-zócsütörtöki napja rá s-iránynak. A közép-korban még általános volt a vélekedés,hogy Krisztus maga a testet öltött Nap.

Aldozócsütörtök szokásvilágában -mint ahogy azt a parasztnaptárakünnepirendjében tallózva immár megszokhat-tuk - a bevett rituálék ismétlődnek: határ-járás, örömtüzek gyújtása, rituális fürdő,zöldág-díszítés, gyógyfüvek gyűjtése, ál-domás.

Arra hivatkozva, hogy Jézus e napontanítványait kivezette az Olajfák hegyé-re, körmeneteket tartottak. A bő termé-sért, ami jelzi, hogy valójában az ókorihatárjáró ünnepek állanak a rítus hát-terében. Falut kerültek, szőlőhegyre men-tek, körmenetet vezettek a vetéshez. Má-sutt álló nap és éjjel Örömtüzeket éget-

tek, úgy vigadtak; a megnyílt ég áldá-sával megszentelt folyókban feredőztek,s ugyanezen okból különösen fogana-tosnak hitt gyógyfüveket szedtek. Mind-ehhez, mint május l-jén - ami, ugye,áldozócsütörtök lehetséges legkorábbiidőpontja - és pünkösdkor, vágott lomb,virágos ág szolgált díszletül.

A szentkeresztmegtalálása

A régi katolikus naptárban május 3-aa keresztfa egyik ünnepe volt. Az elsejeimájusfa-állítás ősi szokását szenteltemeg. Amikor Nagy Konstantin császár abirodalom feletti uralomért harcba szál-lott Maxentius társcsászár ellen, a legen-da szerint álmában megjelent a keresztképe e szózat kíséretében: „E jelben győz-ni fogsz!" Konstantin értett a szóból; akereszt jelével {a keresztények támoga-tásával) indult a csatába, és győzött. Ezért- így a legenda - meghagyta anyjának,Szent Ilona (Heléné) császárnőnek, hogykeresse meg Krisztus keresztfáját, A buzgócsászárné" meg is találta a Kálvária föld-jében a szegekkel együtt. A kereszt legen-dás hányattatásának ez csupán egyik epi-zódja. A legendás történetváltozatok a ke-reszt sorsát a teremtéstől a VII. századbanuralkodó Herakliosz császárig követiknyomon. Eredetük a mezopotámiai mito-lógiában és az apokaliptikus zsidó iratok-ban gyökeredzik.

Amikor Ádám közeledni érezte halálát- így meséli az egyik változat - elküldteliát, Setét a Paradicsomba, hogy számáraa könyörület olaját megszerezze. Sét el isjutott az Édenkertbe, de Mihály arkan-gyal közölte vele, hogy Ádám bűnére

144

VIRÁGOS „NEGYVEN" NAPOK

majd csak a Megváltó hoz feloldozást. Azígéret zálogául három magot adott Sét-nek az Élet fájáról. Amikor Ádám meg-halt, fia a magokat a nyelve alá helyezte,s úgy temette el, A három magból háromörökzöld fa sarjadt: cédrus, ciprus és fe-nyő (illetve pálma vagy olajfa). E fák idő-ről időre felbukkantak a zsidók történeté-ben, végül Krisztus keresztjének alkotóré-szeként fejezték be üdvtörténeti szolgá-latukat. (A cédrus Jézus királyságát jelké-pezi, a ciprus föltámadását, a fenyő hal-hatatlanságát. A változatokban szereplőpálma vértanúságának, az olajfa a béké-nek a jelképe, melyet ő hirdetett meg azemberek között.) A körülményes történetmellékszálai elterelik a mondandóról afigyelmet. E mondandó jegyében a keresztszó szerinti és átvitt értelemben egyaránta világ tengelyében áll, és helyét sohasemhagyja el. Az Élet és a Halál, valamint aTudás egymásba csavarodott törzsű fái aParadicsom közepében, a föld köldökénállnak, amióta Isten odaültette őket. Itt, afa tövén van Ádám sírja, itt, az Edénkérthelyén épül majd föl Jeruzsálem, itt állmajd a kereszt, amelyről Krisztus vére akoponyára hull, hogy megkeresztelje azemberiség ősatyját, és megváltsa ezáltalfaját az első bűn terhéről. (A középkorimisztikával telített mondandó a geocent-rikus világkép szellemében fogalmazódottmeg. Ebben minden a föld középpont-jából égbe nyúló tengely körül forog.)

Virágos „negyven" napok

Flórián, akit a régi naptár május 4-énünnepelt, római katonatiszt volt Nori-cumban, a mai Ausztriában. Diocletianusuralkodása idején szenvedett keresztényhitéért vértanúságot. Legendája szerint,

amikor Florianus megtudta, hogy azEnns-parti Laureacumban (Lorch) elfog-tak 40 (!) keresztényt, maga is megvallot-ta hitét. Aquilinus bíró megbotoztatta, sarra ítélte, hogy nyakában malomkővelaz Enns hídjáról lökjék a folyóba. Tete-mét egy sas őrizte mindaddig, amíg elnem temették. (A „sas", a római légiókfelségjelvénye, maga Aquilinus hadbírólehetett, hisz a neve is azt jelenti „olyan,mint a sas".)

A mondottakból következően Flóriántisztelete elsősorban Ausztriában és a kör-nyező országokban virágzik a késő kö-zépkor óta. Szent Ágota őrhelyére állítvatűz és árvíz ellen hívták segítségül. A le-genda szerint már gyermekkorábanmegmentett egy égő házat az elhamva-dástól. Úgy is szokták ábrázolni, amintrómai tiszti egyenruhában egy cseber víz-zel egy hozzá képest pirinyó házacska vagyvároska tüzet kioltja. Amint ez várható, atűzzel dolgozók (tűzoltók, serfőzők, fa-zekasok, pékek, kéményseprők) vcdo-szentje lett, de a gyakori tűzesetek miatt abarokk kortól kezdve már minden tehe-tősebb polgár házának homlokzatán fül-kébe állították szobrocskáját. Nevenap-jának népszokásai is a tűzzel kapcsolato-sak. Egyes falvakban ekkor nem raktaktüzet, kenyeret nem sütöttek, a kovácsoksem dolgoztak, másutt viszont épp ezen anapon gyújtottak új tüzet, ősi módon: pél-dául két fadarab összedörzsölésével.

Florianus jelképes alak, akit azért hí-vott az egyház életre, hogy a május elejipogány szokásokat általa is megkeresz-telje. Neve „virágzót" jelent, s a rómaiFlóra istennőtől kapta, akinek egyhetesünnepségsorozata épp Flórián-nap vigili-ájával ért egykor véget. Legendája a 40kereszténnyel a május 1-jei fordulópontrautal. Mártíromságának színteréül azért

145

MÁJUS

tehették meg Laureacuraot, mert a város-név azt jelenti: „babérkoszorúval (éke-sített)". A babér pedig május olümposzívédnökének, Apollónnak szent növényevolt. Halálának módja a rómaiak májusiArgei ünnepének szokásából vezethető le,amikor is nádból, szalmából font bábokathajítottak jelképes emberáldozatul a Ti-berisbe. Ez a szokás a kiszehajtás ókorielőzménye is lehetett. Az argei-bábokatugyanis március 17-én helyezték el al-kalmi szentélyeikbe, olyan napon tehát,amelyre később virágvasárnap eshetett.Talán az sem véletlen, hogy az argei-bá-bok március 17-i fölszentelése és Flóriánvértanúsága között 47 nap telik el. Fló-riánvízbe hajításának jelképi funkciója ismegfelel a korábbi kiszehajtásénak. Ahogya kisze a „40 napos" böjtöt jelképezi, úgyFlórián a húsvétot követő „virágos kedvű40 nap"jelképe. Vértanúhaláláé naptáriciklus szomorú végét jelzi (1. még „zöld-ember"). Flórián tűzzel való kapcsolata isösszefügg a ciklusváltással. Az eddigiek-ben is láttuk, hogy a régi európai luni-szoláris naptár határnapjai tűzújító, tűz-szentelő ünnepek voltak. Az volt a gyer-tyaszentelő - Ágola - húshagyó kedd ünnep-kör, az volt húsvét, s az volt a május l. -Flórián ünnepkör is, mint ahogy az volt min-den határnap az év további rendjében.

Olajban főtt Szent János

A május 6-Í emlékünnep voltaképpena római S. Joannis ante portám Latinam(a „Latin-kapu előtti Szent János") temp-lom fölszcntelési ünnepe. A titulus Jánosevangélista és apostol „mártíromságát"idézi. Legendája szerint Domitianus ide-jében a már öreg apostolt a későbbi temp-lom helyén fortyogó olajjal teli katlanba

vetették. János nemcsak hogy sértetlenüllépett ki belőle, de valósággal megfiatalo-dott (mesékből ismert mozzanat ez).

Az olívaolaj, amit az olajfa termésébőlsajtolnak, a mediterráneumban a gabonamellett a legfontosabb termék. Nemcsakfőztek vele, használták gyógy kenetként ismérges csípések, égési és más sebek keze-lésére, testápolószerként és mécsesbe,hogy az égő kanócot táplálja. Fájdalom-csökkentő és sebgyógyító hatásának tulaj-donítható, hogy az ókori Egyiptom ha-lott-kultuszában rituális kenetként hasz-nálták, mint aminek hatalma van az életfölött, mivel „egyesíti a tagokat, össze-forrasztja a csontokat, s azokra vissza-növeszti a húst", vagyis segít megakadá-lyozni a holttest teljes fölbomlását, ami azeltávozott túlvilági életét lehetetlennétenné. Szent olajjal kenték föl - „tartó-sították" jelképesen - a zsidók királyait,ennek nyomán e művelet az európai ko-ronázási szertartásoknak is legfontosabbmozzanata lett. Az olajfa termékenység-cs tavaszpont-jelkép volt. Az antik világ-ban az olaj (fa) a tavaszpont körüli fesz-tiválokonjutott szerephez, s az időszakvédnökének, Athénének szent fája volt.Hcraklész olajfa-buzogánya is részben ta-vaszpont-jelkép, a naphéroszok mindigekkor ragadnak először fegyvert. A bib-liai vízözön-clbeszélés galambjának a cső-rében lévő olajág a téli árvizeket felszá-rító meleg érkeztét hirdeti. Tavasz-jelképaz olajág a keresztény szimbolikában is.Gábor főangyal liliom helyett olajágat ishordozhat az Angyali üdvözlet ábrázolá-sokon (márc. 25!), pálma helyett néhaolajágat adnak a festők a hozsannázókkezébe Jézus jeruzsálemí bevonulásánakábrázolásain; a spanyolországi „ágak va-sárnapján" (virágvasárnap) mindmáig azolajágé a főszerep, Jézust az Olajfák-he-

146

SZENT MIHÁLY És A BIKA

gyén fogják el ellenségei. Mindez össze-függ azzal, hogy az olajütés elsősorbantavaszi munka. (Az olajbogyószürct no-vembertől márciusig tart, de mennél to-vább marad a termés a fákon, annál ma-gasabb lesz a magvak olajtartalma.) így atavaszi pogány termékenység-rítusokonmár új olajat használhattak, s jutott bő-ven abba az üstbe is, amiben Szent Jánostfőzték. S ha az olaj tavaszjelkép, figye-lemre méltó az is f hogy az olajban főttszent ünnepe: május 6-a a régi Rómábana tavasz zárónapja volt, s a csillagászatitavasz kellős közepére esik, 45-45 napválasztja el mind a tavaszi napéjegyen-loségtől, mind a nyári napfordulótól.

Szent Mihály és a bika

Május 8-a a régi naptárban Szent Mi-hály megjelenésének ünnepe. A legendaszerint I. Geláziusz pápa idejében (496)

Hermész, Maia Apollón ellopott marháival.Görög vúzakép részlete, i.e. V. század.Vatikáni Múzeum

Nápoly környékén egy megvadult bika azüldözőit egy barlanghoz vezette, s ott,amikor a pásztorok lődöztek rá, a nyilakmegfordultak a levegőben és visszarcpül-tck. A csodás esemény hírérc Nápoly püs-pöke három napos böjtöt rendelt el. Aböjt végeztével a püspöknek álmábanmegjelent Mihály arkangyal, és közöltevele, hogy a barlang az ő szent helye, s ígyaz oda menekült bika is az övé. A helyszínMonté Gargano néven (a bika gazdájánakneve után) később híres búcsújáróhely lett.

A legenda antik ihletésű, és naptáritartalmakat hordoz. A Szent Mihály bar-langjába szökő bika mindenekelőtt magáta Bika havát jelképezi. Garganus gazdaneve, a szökevény marha húsa és a püs-pök parancsolta böjt együttesen a májusl-jével kezdődő régi bojtos időszakrautal. Garganusban nem nehéz felismerniaz egy ciklussal korábbi bő periódus nagy-evőit, gulyásait (Gargantua, Garanus).Ám hogy a legendát véletlenül se vonat-

147

MÁJUS

koztathassuk a farsangvégre., arról gon-doskodik az ünnep dátuma, és néhányolyan mozzanat, ami Hermész májustmarhatolvajlásához kapcsolja. Mindenek-előtt - mint a maga helyen látni fogjuk -Hermész funkcióinak első s/.ámú örököseSzent Mihály volt a keresztény szimboli-kában. Garganus bikája Szent Mihály bar-langjába szökik, és Hermészt a marhalo-pás után szintén egy barlangban leli megüldözője, Apollón, aki - ha ezúttal nemis lődö/ nyilaival, mint Garganus és társai- mindenesetre nyilairól ismert isten, A„garganus" Apollón, azaz a nagyevő nap-isteni gulyás (v tolvaj) elterjedt őstípus.A regék, mesék és eposzok hősei ismertekfalánkságukról. A bikaolésben, marhalo-pásban is jeleskedő Héraklész - a nap-hérosz épp Gérüón-Garanus gulyáját haj-totta cl - üllő helyében felfalt egy ökröt.Ökörfaló gargantuákkal találkozunk kö-zép-ázsiai hősénekekben és magyar nép-mesékben is. Pl. a Nagyevő és társai me-setípus keretében: a Nagycvő a 366 tu-lokból álló gulyát egyenként lenyeli. Aszám a napév napjaira utal, tehát nap-isteni teendőt idéz.

„Áldott szép pünkösdnekgyönyörű ideje"

Amikor Mátyással ismét kitelt az apos-tolok száma, és eljött pünkösd napja, Jé-zus ígérete szerint „megjelentek előttükkettős tüzes nyelvek és üle mindenikreazok közül. És megtclének mindnyájanSzent Lélekkel, és kezdenek szólni másnyelveken..." (ApCsel2,3-4). Ez az a „tör-ténelmi pillanat", amikor az idegen né-pek közé téríteni induló apostolok lép-teivel a keresztény vallás világhódító út-

jára indult. Az írás értelmében pünkösdvasárnapját már az ősegyház is a Szent-lélek eljövetelének emlékezetére ülte meg,de a pünkösdi esemény értelem szerint azegyetemes egyház születésnapja volt kez-dettől fogva.

A pünkösdi csoda ábrázolása ritka, snem követi pontosan a Szentírásban fog-laltakat. A 6-6 apostol karéjában, közé-pen rendszerint ott ül Mária (az anya-szentegyház képviseletében), s míg azapostolok feje felett 12 lángocska lebeg,Mária fölé a Szentlélek terjeszti ki szár-nyait galamb képében. A Bika olümposziúrnőjének, Vénusznak szent madara Má-ria személye és pünkösd májusi időpontjarévén azonosult a vízözön és Jónás („Ga-lamb") történetében felröppenő lélck-jelképpel. A galamb mint a Szentlélekjelképe az evangéliumokban is szerepel,de másutt, Jézus megkeresztelésének leírá-sában {Lk 3,22).

Pünkösd húsvét után a hetedik vasár-napra, „kereken" az 50. napra esik (ezértpünkösd a neve, a görögpentekosztí!=„öt-venedik" után), 10 nappal Krisztus menny-bemenetelének ünnepét követően -megfelelően az Apostolok cselekedeteibenírtaknak. Ezt a 10 napot, pontosabban apünkösdöt megelőző hetet (piroskét),amit a jámborok a Szentlélekre várakoz-va böjtölve töltöttek el, Szentlélek advent-jének, pünkösd kántorának nevezték. In-nen a pünkösd előtti vasárnap régi neveváró vasárnap. A karácsonnyal való pár-huzamot erősíti, hogy a görögkatoliku-sok pünkösd szombatját, ahogy karácsonyvigiliáját: karácsony böjtjét mindenütt, ahalottak emlékének szentelik. (A kántor,kántorbojt fogalom magyarázatául: az el-nevezés a latin ^Maííor—„négy" szó népimagyarítása, értelme s/erint a négy nap-tári fordulópont körüli ünnepi időszakot

148

„ÁLDOTT SZÉP PÜNKÖSDNEK GYÖNYÖRŰ IDEJE"

fölvezető böjtöt jelenti. Az ősi elképze-lésnek megfelelő gyakorlatot, mely sze-rint az év során négy-négy bojtos és bő„félévszak" követi egymást, a korai szentpápák: I. Calixtus, majd Nagy Szent Leóillesztették a liturgikus naptár rendjébe.Időpontjukat II. Orbán pápa rögzítettei 095-ben nagyböjt első hetének, pün-kösd hetének, a szeptember 14-ét és de-cember 13-át követő hét szerdájára, pén-tekére, szombatjára. Az, hogy nagyböjtelső csütörtökén: a zabálós csütörtökönmég egyszer farsangolhattak eleink, ez-zel függ össze.)

Pünkösd ősi /.sidó ünnep. Eredeti ne-vén Sávúót, a kétnapos „hetek ünnepe"hét héttel a zsidó húsvét, Peszáh után kö-vetkezik. A zsidók a főünnepek, a „zarán-dokünnepck" közt tartják számon, a ha-gyomány szerint Isten e napon égette tör-vényeit Mózes kőtábláiba. (A hasonlategyidős a héber írással, a héber betűkm i n t lobogó gyertyácskák sorakoznakegymás mellett.) A zsidó és kcres/tényünnep hitbeli szempontból tökéletesenmegfelel egymásnak. A zsidóság szemé-ben pünkösd a judaizmus, keresztényszemmel nézve az egyház születésnapja.A zsidó Törvényt Pál apostol értelmezéseszerint a Szentlélek ajándéka: a Hit váltjaföl, s ez jelen van az ünnep tűzszimbo-likájában: a Törvény lángbetűi a Szent-lélek kettős tüzes nyelveivé változnak a/.sidónak született apostolok képzeleté-ben. Sávúót eredetileg azonban aratásiünnep volt, a Közel-Keleten ekkor fejezikbe ma is a termény betakarítását. Amikormég állt a templom, a nép elzarándokoltJeruzsálembe, hogy bemutassa az első vá-gás búzából sütött kenyeret. A Szíván hó-nap (május-június idején) a virágzás hava.Virággal díszítik e napon a 150 gyertyafényében fürdő zsinagógákat ma is (újab-

ban a zsoltárszerző Dávid király emlék-ünnepe e nap, ezért gyújtanak épp 150gyertyát a zsoltárok számának megfele-lően). Sávúót örömünnep, de a megelő/őötven napos időszakban, csakúgy mintRómában május havában, tilos volt min-den vigalom. Eredetileg alighanem a jótermésért való áldozat jeléül, később tör-ténelmi okokra, az üldöztetésekre hivat-kozva.

A katolikusok pünkösdkor régente fa-galambot eresztettek alá kötélen, vagy élőgalambot bocsátottak szabadon a temp-lomban, és égő kóccsomókat szórtak széta „tüzes nyelvek" emlékérc. Pünkösd va-sárnapja és hétfője a protestáns egyhá-zakban is íőünncp, sok helyütt ekkor tart-ják a konfirmációt, a serdülők rituális fel-nőtté avatását (katolikus bérmálás, zsidóBár micvá).

Pünkösd a luniszoláris naptár fontosnapja, ősisége és a nevében kifejeződőszámosság is ezt jelzi. A tavaszpont és anyári napfordulat közti 91 napos idősza-kot nem tölti ki két 40 napos ciklus. Azsidó naptár a hetekkel is számolva egy 7hetes és egy 6 hetes időszakra bontotta azévszakot, a kelta naptárban az évszakkez-do május 1-jei Bdtane egy 40 és egy 50napos időszakra (ha rnagát az ünnepetnem számítjuk). Az újszövetségi elbeszé-lés a két gyakorlatot ötvözi, kialakítva azévszak 40+11+40 napos rendjét. Ebbena rendszerben a 10 nap áldo/ócsütörtökés pünkösd között a napév és holdév köz-ti különbséget kiegyenlítő szökőnapok-nak íelel meg. Pünkösd eme naptári sze-repe a népszokásokban is tükröződik. Apünkösdi szokásokban a korábbi fordu-lat-ünnepek (karácsony, húshagyó, hús-vét, május 1.) szokásai ismétlődnek meg,s köztük is mindenekelőtt május elsejéé,zöldág-, illetve május fa-állítás, rózsaün-

149

MÁJ us

nép, vadember-alakoskodás, időszaki ki-rályválasztás, esővarázslás (mert-„minttudjuk"-a májusi eső aranyatér). Hogypünkösdkor a nép május elsejét „újráz-za, ismétli meg", azt jelenti a naptárnyelvén, hogy a 40 nap számolása ekkorkezdődhet újra, így érünk el „időben" aNap fordulójára. Ez persze csak akkorteljesül, ha a feltámadás az évben a ta-vaszpontra esik. Ekkor május 1. és pün-kösd közt félidőben újhold van, erre utala pünkösdi hidasjáték köszöntése: „Új-hold, új király!"

Piros pünkösd napjának európai múlt-jában meghatározó elem, hogy a Bika ésaz Ikrek havába esik. Abban az időben,amikor ez idő tájt a Nap a valóságban isa Bika vagy az Ikrek csillagképében járt,keresztezte a Tcjutat, s ez a valamikor nagyhorderejűnek vélt csillagászati eseménymindmáig jelen van az ünnep szimboli-kájában: a Napra utaló tüzes hiedelmek-ben (Csíksomlyón pünkösdkor a Szent-leiket remélik megpillantani a kelő Nap-ban), a májúsfa-állítás szokásában (Tejút^világfa), afoköfékezcsben, a hidasjáték-ban (a Tejutat keresztező Nap útja=híd),az ünnep szláv, román nevében (Ruszália,Ruszáli), mely egyrészt a? orosz rmzalka-= „vízitündér", rmz/o = „folyómeder" sza-vakkal hozható kapcsolatba (Tejút=égifolyam), másrészt-legalább népi etimo-lógiás alapon a népdal nimfájával {világ-fajelkép ez ís), piros pünkösd rózsaünnepvoltával (vő. latin nó^/ar<? = ,,pirosít").

Apmw, a rózsa nemcsak jelzője az ün-nepnek, hanem jelképe is Európa min-den népénél. Az ókori meditcrráneum-ban (Ki s-Ázsiában, a Balkán-félszigeten,Itáliában, Pannóniában) a Rosaíta-ünnepa halottkultusznak is része volt. A rómaitemetkezési társulatok a májusi halottiünnepeken ételt vittek a sírokra, és ró-

zsával borították be őket. (L. halottakhúsvétja.) „Az oroszoknál a pünkösd, aRuszália-hét, s különösen a pünkösdötmegelőző vagy azt követő csütörtök: a'szemik1 halotti ünnep, - írja DÓMOTOKTEKLA - mely egyaránt szól a fák tiszte-letének és a temetetlen fekvő halottak-nak. A halott szüzeket (Ruszáha) vízitün-dcrek alakjában is tisztelik. Komaságra islépnek velük, az ünnepi periódus végénazonban felbontják ezt a kapcsolatot. Aházakat ilyenkor zöld nyírfaágakkal dí-szítik, s a néphit szerint ezekben az ágak-ban lakozik az elhunyt rokonok lelke. Né-ha a fát is Ruszalkának hívják." Meg azo-kat a bábukat, amelyeket a római argei-hez, a mi kiszénkhcz hasonlóan áldozatula vízbe dobnak. „A dclszlávoknál a Rozá-liák révületbe ejtették az asszonyokat, eztaz ájulást is mágikus-extatikus tánccalszüntették meg." (Vő. vitustáne, jános-tánc.) Nálunk a pünkösd és a rózsa a XIII.századtól kezdve Szent Erzsébethez kap-csolódik, hogy miért, a maga helyén ol-vashatunk róla. Spanyol és olasz földöna. pünkösd középkori neve Domenica rosa-ta („rózsás vasárnap") volt. (A rózsa ha-lálszimbolikája alighanem azon alapszik,hogy a mitopoéükus tudatban szerelemés halál összetartozik. Erre utal a pirosrózsa keletkezesét elmesélő mítosz, melyszerint az eredendően fehér virágot Ve-nus rózsatövisektől kiesurranó vére fes-tette vörösre, amikor az istennő haldoklószerelmeséhez, Adonishoz futva átgázolta rózsabokrokon. Adonis vegetációs isten,Venus pedig nemcsak szerelem-, hanemhalálistennő is volt.)

Angliában Robin Hood neve jelzi apiros és a pünkösd neve közti hagyomá-nyos kapcsolatot. A név áttételesen „Vö-rös csuklyát" jelent (robm = „vörÖsbegy"),de a hasonlóan ejtett robbing „rabló" jé-

150

„ÁLDOTT SZÉP PÜNKÖSDNEK GYÖNYÖRŰ IDEJE"

Icntésű, ami a mondabeli „Robin pajtás"volt. E vörös csuklyát az angolszász folk-lór zöldembere viselte (láttuk, a tavasz színepiros és zöld); a zöldembert, például ná-lunk a bodzakirályt pünkösdi rózsába ésvirágzó bodzalombba öltöztettek. A RobinHood játék ma is az angol pünkösd része.Itt említem meg, hogy a legyőzhetetleníjász hírében álló Robin eredetileg csil-laghérosz lehetett. A nyilával vízét (zöld-árt!) fakasztó Orion-Mithrast személyesít-hette meg az angolszász régiségben, ak-kortájt, amikor az Orion eltűnése még nema nyári napfordulóra, hanem májusra(előbb Beltanéra, utóbb pünkösdre) esett.

A középkori Angliának egyébként vi-rágos májusi szentje is volt Canterbury-ivagy Kenti Szent Ágoston (korábban máj.28., ma máj. 27.) személyében. Ő volt azangolok első térítője és Canterbury elsőérseke (fö04), aki a hagyomány szerint aróla elnevezett tölgy alatt térítette meg azangolok ezreit. Névünnepe egybeesik atölgynek, a régi britek legszentebb fá-jának a virágzásával. A május 29-i OakApple Day (Tölgygubacs-nap) alkalmával avidéki Anglia ma is virágzó, lehetőleg gu-bacsos tölgylombos ágdíszekkel ünnepel.

Csillagászati oka van annak, hogy apünkösdi szimbolika manapság SzentIván napját (is) gazdagítja (halottkultusz,piros virág helyett piros gyümölcs, tűz-rakás, tűzugróének, amelyben a rutafaszerepel, májusfa-állítás), a Nap ugyanisújabban ekkortájt keresztezi a Tejutat.

A pünkösdi király választás Európa-szerte elterjedt szokás volt. A királyt alegények - ma jobbára kisfiúk - választ-ják maguk közül versengés útján (lóver-seny, bikafékezés, bothúzás, kakasütésstb). Hatalma, privilégiumai egy napig,egyes források .szerint hajdanán egy esz-tendeig voltak érvényben. Alakját a nép-

szokások kutatói a május 1-jei szomorúkirállyal és a vademberrel (zöldemberrel)hozzák összefüggésbe (sok helyütt apünkösdi királyt is lombokba öltöztet-ték, és „vadember-módra" maszkot kel-lett viselnie). Mind a vadember, mind azidőszaki király jellegzetes alakja a luni-szoláris naptár visszatérő ünnepeinek (1.karácsony és farsang alakoskodói, a tél-középi római rex Saturnalis, középkoribabkirály, bolondok pápája karnevál her-cege). A pünkösdi királynak naptári ural-kodótársaihoz fűződő szoros rokonságáttanúsítja egy XVII. századi szöveg, amely„fársángos Pünkösdi királynak" nevezi(vő. a május 1-jei „zöld farsang" elne-vezéssel). A naptári királyválasztásokszokását többféleképpen magyarázzák.Levezetik az egykori rituális királygyil-kosság szokásából, melynek „fejlettebb"gyakorlata szerint a szabott időre válasz-tott istenkirály helyett egy választott idő-szaki királyt (inierrex) áldoztak fel egyna-pos „uralkodását" követően. Levezetik aszokást a római Saturnalia gyakorlatából,amikor is úr és szolga egy napra helyetcserélt; az archaikus „szent nász", hieroszgamosz rítusból, amikor a szent király ésistennő-papnője földet, nyájat, népettermékenyítő mennyegzőjét tartotta; vé-gül az időszaki királyban látják az újnaptári periódus megszemélyesítőjét.Én úgy vélem, ez az utóbbi megállapításellentmond a szokás lehetséges erede-tének, de magának a szokásnak is. Azegynapos uralkodás (amit feláldozás kö-vet), a beteljesített feladat {a termékenyí-tő nász, esővarázslás), a gunyoros meg-tiszteltetés tragikumot sejtető felhang-gal (bolondkirály, szomorú király -1. Jé-zus húsvéti csúfondáros mcgkoronázta-tását is!) mind amellett szólnak, hogy e„pünkösdi királyokban" eredetileg a lezá-

151

MÁJUS

rult ciklus megszemélyesítőjét köszöntöt-ték, és nem az elkövetkezőét: farsang vé-gén karnevál hercegét, böjt végeztével Jé-zus királyt, a húsvéti ciklus végeztével apünkösdi királyt.

Pünkösdirózsa

A porcelánedények e kedvelt díszít-ményének eredetije a mérsékelt öv délisávjában mindenütt vadon tenyészik. Azantik világ gyógynövényként ismerte, ésbabonás erőt tulajdonított neki. Latin ne-ve: paeonia görög eredeti! Paiónia nem-csak a virág neve, belőle képezték a „kór-ház, orvosi, gyógyító, gyógyászat" sza-vakat. Róla kapta nevét a homéroszi iste-nek orvosa, Paieón, aki e virággal Há-dészt, az alvilág urát gyógyította ki Hé-raklésztől kapott sebéből. A név igazábólApollóm, az Ikrek havának olümposziurát rejti, aki maga is gyógyító isten volt.Kivéve akkor, ha rájött az ölnívágyás.Még csecsemő korában nyilazta halálra adelphoi jósda „anyaméhszörnyét", Dcl-phünét. Tettét az őt dicsőítő ének (paiári)így zengi: „Hié, hié, paíeón!" Apaió igeazt jelenti: „üt, vág, sebez, eszméletétőlmegfoszt". Ajelentés illik a földanyamé-het szétrepesztő napgyermekhez, de avirághoz kevésbé.

Az ókorban a peónia két fa ját külön-böztették meg, az egyiket hímnek, a má-sikat nőnek tartották. Ma e két fajnak P.corallina és E officinalis a neve. Az előb-bi kárminpiros virágjáról és magjárólkapta a nevet. A magvaiból felfűzött fü-zért a csecsemő nyakába akasztották ab-ban a hitben, hogy megkönnyíti a fog-zást. A kerti pünkösdirózsa (P. officina-

lis) gyökerével szolgált az ókorban, -mint a rizómás gyógynövények általában- amit titkos szertartások szerint gyűj-töttek. Ma ís elismert gyógynövény, szir-maiból görcsoldószert nyernek.

Régi magyar neve, a bazsarózsa dél-szláv eredetű. Mai nevét németből köl-csönözték (Pftngstrose), s a pogány Rómamájusi rózsaünnepének reneszánsz korifelélesztésekor született.. Rómában a ta-vasz legnagyobb ünnepe a rózsa virág-zásával esett egybe. Ez a hagyomány aFöldközi-tenger mentén soha nem ve-szett ki, ezért a pogány múlttal megbé-kélt egyház a pünkösdbe olvasztotta be(1. fentebb). Mint keresztény jelkép a tö-vis nélküli pünkösdirózsa Venus örökö-sének, a szeplőtelen Szűzanyának lett avirága. Délen néhol a pünkösdöt ma is a„rózsák húsvétjának" nevezik. Mint ez azelnevezés is mutatja, a pünkösdirózsaeredetileg nem peóniafajtát jelölt, ha-nem általában azt a rózsát, amit pün-kösd napján kötöttek csokorba. Csak aXVI. századtól kezdik megkülönbözteté-sül növénynévként használni Európá-ban, ám a név nem mindenütt ugyanazta virágot jelenti. Nálunk, a Paeonia offi-cinalis lett a pünkösdirózsa. Ma csupána május vége fele virító sötétpiros virágúváltozatot nevezzük így, míg a XIX. szá-zad elején elterjedt kelet-ázsiai eredetű,fehér és rózsaszínű, kései illatos fajtákat(Paeonia albiflora) bazsarózsának, pe-óniának. Kínában a peónia (mu-tan)nemzeti virág. Az évszakok közül a má-jus elején véget érő tavasz jelképe. (Kínamelegebb tájain nyilván hamarább nyí-lik. Nálunk is ismert fás szárú változata,a E arborea hazánkban is jóval korábbanbontja virágát.)

152

NF.POMUCF.NUS

FagyosszentekPongrác, Szervác, Bonifáe{máj. 12., 13.,

14.) a májusi fagy rettegett szentjei. Kö-zéjük sorolja a néphit Orbánt is (máj. 25.),de róla külön, a maga helyén szólunk.

Évszázados paraszti hiedelem szerintsűrűn előfordul, hogy ezek a szentek „le-szüretelnek" névnapjukon, pusztító fa-gyot hozva a virágzó gabonára, szőlőre,gyümölcsfákra. A néphit tudományosalapja az, hogy Magyarországon májuselső két hetében igen gyakran előfordul- utolsó hetében ritkábban -, hogy a nyá-rias idő ellenére hajnalonként keményfagy áll be, és a zsenge hajtásokat, ki-pattanó rügyeket megtizedeli. A statisz-tika szerint azonban a május fagyot ki-váltó időjárás nem alkalmazkodik a nap-tárhoz. Ezeken a napokon nem gyakoribba fagy, mint - mondjuk - 7-én vagy 15-én. Föl kell tennem hát a kérdést, nincs-ea Pongrác és társai okozta szorongásnakegyéb oka; más szóval, miért épp ezt ahárom napot hűti le a három, egyébkéntjelentéktelen és homályos sorsú szent?

A hagyomány szerint Pancratius ésBonifatius ókeresztény vértanú volt (f304,illetve 303), Servatius (f384) Rajna-vidékipüspök. (ARajna melléke híres borvidék!)Beszélő nevük jelentése nem ad támpon-tot, szűkszavú legendájuk sem igazít cl.Ünnepnapjuk dátuma és az a tény, hogykitalált személyek (az egyház is törölteőket a naptárból), viszont segítségünkrevan. A „kísérteties" Lemuria ünnepet arómaiak május 9., 11. és 13-án tartották.Az ünnepségsorozat, mely a közbeeső na-pokat is beárnyékolta, a holtak ártó szel-lemeinek kiengesztelését szolgálta. Mivela Lemuriát amúgy is a termésért való ag-godalom tette komorrá, nem lehetetlen,hogy a három jelképes szent alakjában a

hagyomány szívóssága folytán a lernurokkísértettek.

Nepomucénus

Ez a konyhalatinra magyarosított élő-név Nepomuki Szent Jánost takarja, ahazai parasztbarokk legkedvesebb szent-jét. Csehország patrónusát, a gyónási ti-tok vértanúját (tl383 v. 1393), minde-nekelőtt pedig a vízenjárók védoszcntjct,akinek barokk szobrait Szentháromság ésSzeplőtelen Fogantatás szoborcsoportok, pes-tis-emlékművek mellékalakjaként Ma-gyarország-szerte megtaláljuk, hasonló-képpen egykorú házak oromfülkéiben,úton-útfélen, kutak mellett, folyók part-ján, hidak párkányán, kompok tövében,amint gyóntatói öltözékben, ujját ajkáraillesztve inti hallgatásra magát és az arrajárókat.

Jánosunk, vagy ahogy itt-ott népünkszólongatta: Jánoska történelmi személyvolt, de ahogy ez már szentjeinkkel tör-ténni szokott, fölébe nőtt a legenda for-málta alak, különösképpen, mivel kul-tusza csak halála után évszázadokkal éledtfel, az ellenreformáció idején. Életrajzaszerint parasztszülők gyermekeként láttameg a napvilágot a csehországi Pomuk,ma Napomuk nevű falucskában. A papipályát választotta, s viszonylag fiatalonszép karriert futott be: Prága érseki hely-nöke, a királyné gyóntatója lett IV Vencelkirály, később német-római császár ide-jében. Szembekerült az uralkodóval, a le-genda szerint azért, mert nem volt haj-landó a féltékeny királyi férjnek elárulnifelesége meggyónt vétkeit, a történetiforrások szerint valójában azért, mertelöljárója, a prágai érsek érdekeit kép-viselte bizonyos egyházi javak dolgában,

153

MÁJUS

s nem átallotta ezen okból a királyt mégkiközösítéssel is fenyegetni. Az egykorúforrások arról tanúskodnak, hogy Vencel,a mi Zsigmondunk bátyja mint Húsz Já-nos híve is szembekerült hazája egyháziméltóságaival. Egy szó mint száz, a ha-gyomány szerint a király 1393-ban (vagy,amint a sírkövén áll, 1383-ban) torkig letta konok prelátussal, elfogatta, megkínoz-tatta és gúzsba kötve a Moldvába dobatta.A szerencsétlen pap a folyóba fulladt. ASzent Vítus székesegyházban temették el.Névünnepe (máj. 16.) a gyilkosság állí-tólagos időpontjára emlékeztet.

Legendás tisztelete a katolikus hithezhű nemesség körében hamar virágbaszökkent, de a huszita mozgalom sikeresokáig, tulajdonképpen egészen az ellen-reformáció diadaláig hátráltatta elterje-dését. Ez ad magyarázatot kultuszánakkései, barokk-kori virágzására.

Mártíriumának leírása nem nélkülözipersze a csodás elemeket. Eszerint, mintILLYÉS ANDRÁS előadja BÁLINT SÁNDOR tol-mácsolásában, a „szent mártír halálát,melyet annyira kívánt titkolni Venceslaus,az Isten mindjárt csudák által kijelen-tette, és dicsőségessé tette: legottan a szentmártír testét a mennyei világosság körül-fogá, s az egész Moldava vizén ékesentündöklő égő gyertyáknak számtalan so-kasága láttaték úszkálni. Ahol pedig aszent mártír teste lassan-lassan folydogálvala, ott magasabban kitetsző fáklyáknakés szövétnekcknck sokasága tündöklött,melyek szép renddel késérvén a szent tes-tet, annak mintegy temető pompát és tisz-teletet tettének." E csodás eseményhezkapcsolódván, hazai tiszteletének csak„nedves" emlékeiből idéznék.

Tápén azzal ugratták az idegeneket,hogy az ő János szobruk, a karácsonyiéjféli misére hívó harangszó hallatán bi-

zony lemegy a Tiszára, hogy egész évreeloltsa a szomját. (Eleink felfogása szerintpünkösd, amelynek időszakába János-nap esik, és karácsony egyaránt a lélek-járás ideje - ezért emlékeztek meg mind-két alkalommal halottaikról. Karácsonyemellett újév napja ís volt.)

Egykor általános szokás szerint név-ünnepén megkoszorúzták a szent szobrát,felvirágozták, s az ünnepen meg annaknyolcadán körmenet indult hozzá a temp-lomból. A Széni Jánost járták, mint mond-ták. A körmeneten és a koszorúzásban azegész vízitársadalom részt vett. A pest-budai vízimolnárok például az ünnep elő-estéjén a feldíszített és kivilágított mal-mok körzetében zeneszó és mozsárdur-rogtatás közepette vízre bocsátottak - amártír képviseletében? - egy égő gyer-tyákkal, lámpásokkal „felékszerczctt" csó-nakot.

Mohácson János-nap előestéjén akompot a májusfa ágaival díszítik föl, rá-állítják a szent szobrát, fölvirágozzák éslampionokkal világítják ki. A két naposünnepség záróaktusaként koszorút hají-tanak a Dunába, vagyis megkoszorúzzáka szent jelképes hullámsírját. A paksi ví-zenjárók a kompon mondattak ünnepimisét.

Baján ma is él a Jánoska-eresziés szo-kása, mely tulajdonképpen vízi körme-net volt.

Apatin, Ercsi, Mohács és Dunaharasztihajósnépe a Moldván égő gyertyáktólövezetten úszó szent tetem legendáját ismeg akarta idézni. Az ünnep vigiliájánkis fatutajokra ragasztott, világító gyer-tyákat eresztettek a vízre. (Mohácson ezthívjákjánoska-eresztésnek.)

BÁLINT SÁNDOR hívja föl a figyelmün-ket arra, hogy a Ncpomuki kultusza szo-rította háttérbe, „szinte el is feledtette

154

„KETTŐS"

Szent Miklósnak, a vízimolnároknál pe-dig Szent Katalinnak" (s hozzáteszem:Szent Kelemennek, Szent Kolumbánnak)„még a középkorból eredő, de a hitújításés a hódoltság következtében megfakulttiszteletét." Én nem feledkeznék meg ahelyi lokálpatrióta érdekekről sem. Azismert mondást parafrálva: „minden nép-nek a maga szentje felé hajlik a keze." Ne-poniuki Szent János esete jól példázza, ho-gyan szorítja ki egy-egy lokális szent kul-tusza a maga területéről az ócgyház szim-bolikus misszionáriusainak és legátusai-nak a tiszteletét. A sorolt példák ékes ta-nújelei ennek, de magyarázzák is ezt afolyamatot. Ne feledjük, hogy Szent Mik-lós mifelénk a legújabb korig korántsemvolt olyan népszerű, mint Mikulásként,hiszen egy távoli országból származott, ésamúgyis az „ellenséges" ortodoxia leg-népszerűbb szentjeinek egyike volt.

Noha Jánoska már a „felvilágosult"középkor fia volt, legendája - talán ép-pen azért, hogy Miklósét elhomályosítsa- nem nélkülöz sem csillagászati-naptári,sem rituális archaikus mozzanatokat. Azolvasó bizonyára észrevette, hogy szen-tünk legendája és a névünnepéhez kap-csolódó szokások nagy hasonlóságot mu-tatnak a naptárban oly közeli Flóriánéval,az orosz Ruszália-hct és a pogány Argeiünnep megfelelő szokásaival, s ha továbbipárhuzamokat keresünk, az is szemetszúrhat, hogy a szerepváltás, ami Miklós(valamint a vele egy naptári időszakbanünnepelt Katalin, Kelemen, Kolurnbán)és János között lezajlik, korántsem egye-dülálló. Ugyanez történik a két Antal (aRemete és a Páduai) esetében, ráadásulaz „Antalok" névünnepei közt is kerek félesztendő telik el, mint Miklós- (Katalin-,Kelemen-, Kolumbán-,) és János-nap közt,továbbá, hogy mindkét esetben olyan

szentek adják át egymásnak patrocíni-umaikat, akiknek a névünnepe abba azidőszakba esik, amikor a Nap a Tejút ésaz ÁllatÖv egymással átellenben lévő télivagy nyári kereszteződcsébcnjár. Magya-rán szólva, ugyanazt a szerepkört - ese-tünkben a vízenjárók fölötti gondosko-dást „akárki" nem örökölheti meg, csakaz, aki maga is vízen, azaz Tejúton járó„ember". Nos, Szent Miklós is ilyen, deaz Nepomuki is, akár a nevenapját, akára legendáját nézzük. Az utóbbi különösenékesen beszél: a Moldva, melyen többezer égő gyertya úszik, körülrajzolva avízbe lökött pap tetemét, akár a Tejút jel-képe is lehetne, mégpedig azé a Tejúté,amely éppen János-napkor látszik, s lát-szott különösen a XIV században, amikoris az éjszakában az ég „gyújtatlan gyulla-dó, ojtatlan aluvó gyertyái", azaz a csilla-gok folyama mintha egy sötét foltot ölel-ne körül az égbolton; ha úgy tetszik, Ne-pomuki Szent János kihűlt tetemét. Énlegalábbis e legendát úgy értelmezem,rnint a naptárszimbolika tejúthasadékravonatkozó történeteinek egyikét. (Vő. azegymással szemben lévő csillagképekrőlírtakkal.)

„Kettős"

A május 22-ével kezdődő csillagászatihónap az Ikrek jegyének védelme alattáll. A jegy névadója az Ikrek (Gcmini)csillagkép. Ennek az állatövi csillagkép-nek különös jelentőséget ad, hogy a nap-pályára merőleges égi körív, a Tejút is át-halad rajta, s az elmúlt kétezer évben anyári napforduló otthona volt. A legrégibbközel-keleti kozmogóniák a világ terem-tését arra a?, időre teszik, amikor a tavasz-pont állott az Ikrek csillagképben (ha az

155

MÁJUS

év tavasszal kezdődik, gondolhatták, le-gyen tavasszal a „minden dolgok kezde-te"). A Bibliában a teremtés két változat-ban olvasható. Az egyik szerint Isten ta-vasszal, a másik szerint az Őszi újévkorteremtette a világot. Az előbbire utal abűnbeesés. Az első emberpár az Ikreket,a Tudás fája pedig a Tejutat (is) jelképezi.Egy korai egyiptomi teremtéstörténetbenAtum (Re) napisten asszony nélkül világ-ra hozott első „emberpárja" és azok le-származottai férj-feleség ikrek, az Ikrekcikkelyének csillagászati viszonyait kifeje-ző isteni kettősök voltak. Atum gyerme-kei: Su és Tefnut nászából született Nutég- illetve tejútistennő valamint Géb, aFöld illetve az Allatöv megszemélyesítője.Az ő leányuk és fiuk volt ízisz és Ozirisz,akik az Ikrek alatt ragyogó Sinus csillagotés a szomszédos Orion csillagképet teste-sítették meg. Su („Aki tartja") választottael egymástól teremtői gesztussal az egetés a földet, Nutot és Gebét, s Atlaszként

ő tartja továbbra is leányát, miközben aza Tejút és az ÁUatöv kereszteződésébenférj-fívé re ve l közösül. Su atlaszi minősé-gében alighanem szintén Oriont képvi-seli - két istennemzedékkel Ozirisz előtt-erre az Orion „kéztartásából" és a görögAtlasz titán mítoszaiból következtethe-tünk. Su továbbá a levegő istene, míg Tef-nut a harmat és az eső istennője volt. Suszoláris karaktere miatt néha a Nappal,Tefnut viszont a Holddal azonosult. Ez azIkrekkel kapcsolatba hozható képzetkorasztrológiai hiedelmek szülője lett. A?.Ikrekben a testrészek közül a "karok és amellkas felső részének a védnökét látták,mivel a csillagkép a „zodiákus embernek"éppen ezekre a „testrészeire" esik. Ezértkapnak kitüntetett helyet a mítoszban ésaz ábrázolásokon Su karjai. Az Ikreket„levegős" jegynek nevezi a csillaghit (min-den zodiákus jegy mellé egy-egy „elemitulajdonságot": földiességet, vizességet,tüzességet vagy levegősséget rendel), ez

Su elválasztja az eget és a földet. Egyiptomi papirusz, i.e. 1300 h. London, fírüisk Museum

156

„KETTŐS"

is Su és Tefnut funkcióival kapcsolatos.Az Ikrek Nap-Hold aspektusa pedig ál-talános hiedelem, minden ikerhérosz-tör-ténetben föllelhető. Csodaszarvas-mon-dánk arehaikus változataiban a két va-dásztestvér részint az Ikrek csillagképet,részint a Napot és a Holdat testesíti meg.A csillaghitben a nap- és holdfogyatko-zások égi helyei, azok a pontok tehát,ahol a Nap és a Hold együtt- vagy éppszembenáll egymással, az un. „holdcso-mópontok", akárcsak a planéták, szinténlehetnek „erőben" vagy „romlásban", sezek a helyek épp a Tejút és az ekliptikakeresztútján, az Ikrek és a Nyilas csillag-képben, más szóval a világfa tetején éstövén találhatók.

Az Ikrek két legfényesebb csillaga, aCastor és a Pollux, az északi égbolt leg-fényesebb csillagai közé tartozik. A görögmitológia ikerhőseinek, Kasztórnak ésPolüdeukcsznak égi képmásai ők, Kasz-tór és Polüdeukész apja a hattyú-Zeuszvolt, anyjuk Ncmeszisz (Léda), aki a Tejútés nappálya másik, átellenes keresztező-dése felett fogadta magába az isteni ma-got, ott, ahol a Hattyú csillagkép „be-hatol" a Tejút „vulvájába". Az ikerhéroszók tojásból jönnek a világra, kerek sap-kájuk a tojáshéj, az éggömb két felét jel-képezi. {A Tejút osztja két félgömbre azeget.) Mint az Ikrek védnökei, Apollón ésHermész, ők is nagy marhatolvajok (Bikaszomszédsági). Azt tartották róluk, hogy atéli viharok idején sietnek a hajósok se-gítségére. (Az Ikrek legtovább télen lát-hatók az éjszakában, s láthatóságuk végsősoron azt jelenti, hogy felhőtlen vagymajdnem tiszta az égbolt.)

Nem ők az egyetlen ikerpár az antikmítoszokban, akiknek története az Ikrek-re illik. Szinte minden városállamnak sa-ját dioszkuroszai voltak (diosz kuroi, „Ze-

Tarot-kártyalap,Az Ikrek

usz fiai" volt az ikerhéroszok gyűjtőneve),akikben az Ikrek csillagkép rendre fölis-merhető. Hermésznek, az Ikrek asztro-lógiai urának is vannak ikerfiai. Az Ikre-ket azonban nemcsak a dioszkurokkal,hanem Apollónnal és Héraklcsszel is azo-nosították.

Hcraklész munkái közül 3.11. A heszpe-riszek almáinak megszerzése tartozik ide. AzIkrek az Oroszlántól, az 1. munka égiszínterétől számítva á l l . csillagkép. Anaphérosz utolsó előtti feladata az volt,hogy hozzon arany gyümölcsöket Héra fá-járól, melyet Atlasz és leányai, a hesz-periszek őriznek, tőlük viszont Héra sár-kánya óvja a fa gyümölcseit. Az arany-almafát az égi világfával, az Ikreken át-nyúló lejúttal azonosíthatjuk, Atlaszt aTejutat „támasztó" Orionnal. Ládón sár-kányról maga a mítosz mondja, hogy aTejút mentén tekergő Sárkány (Draco) csil-lagképpel azonos, míg a heszperiszekről

157

MÁJUS

azt meséli, hogy az Eridanosz folyó (azégen az Orion sarkából kiömlő Eridanuscsillagfolyam) barlangjában laknak.

Héraklész már az előző munkája so-rán ís járt az Ikrek szomszédságában, Ge-rüón marháit terelgetve a Bika cikkelyé-

Az Ikrek csillagképe XV, századi csillagtérképnyomán

ben elhaladt az alvilág kapuja mellett.(Láttuk, a „Hádcsz-kapuk" a Tejút és azÁllatöv kereszteződéseiben vannak, egyi-kük itt, az Ikrek csillagképben.) Útba ej-tette saját oszlopait Ís, melyeket a mitikusgeográfia az Atlasz hegységgel szembenlévő gibraltári sziklával azonosított. AzIkreknek is oszloppárt formáz ajele:H.Már spártai tisztelői is egyszerűen így,összekötött oszloppáros képében ábrá-zolták a dioszkuroszokat. A „Herculesoszlopaival" szemben levő hegység vi-szont arról a titánról kapta a nevét, akiSuhoz hasonlóan a karjaival tartotta azeget. Atlasz karjai is az Ikrek csillagképreutalnak.

MACROBIUS, V századi grammatikusvallástörténeti munkájában megemléke-

zik arról a hiedelemről, hogy a lelkek aTejúton jönnek-mennek evilág és túlvilágközött. A Nyilas csillagképben (Bak ha-vában) lévő nyári napfordulói kapun köz-lekednek. Ez a képzet világszerte ismertvolt, s rávilágít arra, miért lett a görögmitológiában Hermész, az Ikrekben „ott-honos" planétaisten a lelkek vezetője, hi-szen ezek szerint az „átutazó" lélek Her-mész „átjáró házát" el sem kerülheti.

Apolló

Ikrek havának olümposzi védnöke,Apollón (latin Apolló) elsősorban nap-isten volt, vagy legalábbis annak egy for-mája (magát az égitestet a görögök Hé-liosz néven tisztelték). Neve, amennyibengörög eredetű, talán az apolluó, „meg-semmisít" jelentésű igéből ered. Az el-beszélések alapján is úgy tűnik, hogy el-sősorban a Nap perzselő, pusztító aspek-tusát képviselte. Mivel a Nap gyilkos su-garai úgy szúrnak, mint a nyilak, Apol-lónt íjásznak képzeltek, „messzenyilazó-nak", aki a hirtelen halál istene volt. íjatalán az az ókori csillagkép volt, mely éppaz Ikrek cikkelyében látható (Nagy Rutya-Hajótat). Ugyanakkor a szabadulást is tő-le várták (apoluó: „megszabadít"), ezértnevezték „nyí leifordítónak" (vő. az istenorvos-aspektusaival, Paieónnal, Aszklé-piosszal). Mint napistent nevezték „tisz-tán fénylőnek", „szőkének", „aranyfürtű-nck", „magas helyen lakozónak". Nap-istenként ő érlelte a föld terményeit, svédte is azokat a rágcsálók és a sáskákpusztításától (A.szmintheusz; „egérÖlő",yl.parnopiusz: „sáskairtó"). Ezenkívül pász-toristen is volt: (A. nomiosz). Lükiai szár-maztatása egyszerre mutatja nap- és pász-toristennek. Lükia kis-ázsiai államoeska

158

APOLLÓ

volt, „Fény-" vagy „Farkasországot" jelenta neve, hol nyájakat védelmező kosisten-ként irtotta a farkasokat (A. lükoktonosz:„farkasölő"). Apollón a jóslás istene isvolt- ebben az asszír-babiloni napisten-re, Samasra hasonlít - és a mennyei har-móniájú muzsikáé.

Szakálltalan ifjúnak ábrázolták, kezé-ben íjjal, pásztorbottal vagy lanttal. Szentállatai többnyire a „felső világból" valók.Griffek vontatják a kocsiját, keselyű, hol-ló, varjú, sólyom, kakas, hattyú és tücsökhódol neki; alvilági ellenfelei a farkas ésa kígyó. Szent növénye a babér, a pálma,az olajfa és a tamariszkusz.

Az Ikrek havának első napjaiban szü-letett „farkasfényben" (hajnali szürkü-letkor) Ortügia szigetén, amelyet addignem ért soha napsugár, s a tiszteletéreDélosznak („Ragyogó") neveztek el. Iker-testvére Artemisz holdistennő. Apjuk Ze-usz égisten volt, anyjuk, Létó az Éjt (aTejutat) testesítette meg.

Apollón számtalan elbeszélésben sze-repel, gyakran Artemisszel együtt. Ezektöbbségének köze van az Ikrek csillag-képhez, illetve ami ezzel egyenértékű, azIkrekkel átellenben lévőkhöz, azokhoztehát, amelyek akkor láthatók, amikor aNap (vagyis Apollón) az Ikrekben tartóz-kodik, íme néhány példa ezek közül:

Az ikreket az Ikrek havában az Éj far-kasalakban szülte. Amikor a Nap az Ik-rekben tartózkodik, akkor látható éjjel aFarkas csillagkép. A napisten, oldalánholdnővérével, első győzelmét a delphoiPüthón kígyó felett aratta. Az Ikrekkelmajdnem szemben van a Kígyó csillag-kép. Miután Delphoit sajátjóshelyévé tet-te, itt lakott tavasztól őszig. Ősszel a szék-helyét a hüparbóreoszok {„legészakabbraélők") földjére tette át. Az utat mindenévben griff-, illetve hattyúfogatán tette

meg aTejúton oda-vissza. A nyári csillag-képeket az Ikreken áthaladó Tejút kötiössze a Nap téli tartózkodási helyével.Ott, a Nyilas fölött repül a Sas és a Hattyú(latin Cygnus) csillagkép (Apollónnakvolt egy fia is, aki a Küknosz, „Hattyú"névre hallgatott). Apollón rendszerint

Apollón attribútumaival; hollónál, babér-koszorúval és 7 kúra lanttal. Görög vázakép,i.e, 480 k. Delphii Múzeum

„fákba" volt szerelmes - ez a motívum aTejút=világfa analógiával lehet kapcsola-tos -, fiúszerelme, Küparosszosz ciprus-ként lett halhatatlan. Daphné babérfáválett, Drüopé nimfa pedig tölggyé. Apol-lón egy olümposzi istennőt is feleségülkért, Hcsztiát, de az elutasította. Hesztiais a túloldal, a Bak csillagkép lakója.Apollón és Korónisz („varjú") nászábólszületik Aszklépiosz, akit a szintén „oda-át" lévő Kígyótartó csillagképpel azonosí-tanak. Küréné (valószínűleg maga Arte-misz) viszont Arisztaioszt szülte neki, akitKhcirón nevelt föl a saját barlangjában:ő a Nyilas csillagkép, átellenben, a Tejúthasadékában. Arisztaioszhoz kánikulaidején fohászkodtak, vagyis akkor, amikor

159

MÁJUS

az Ikrek cikkelyében lévő Sirius csillag„lángolt a Kykiások felett".

Apollón vagy Artemisz ölte meg az„alóadákat" az óriás ikreket, akik az állat-övi síkról az ég magasára akartak felka-paszkodni. Ikrek havában történt, hogy acsecsemő Hermész ellopta Apollón mar-háit, majd a maga feltalálta lanttal békí-tette meg. E lant később Apollón tanítvá-nyáé, Orpheuszé lett, végül az égre ke-rült: a Lant csillagkép is az Ikrekkel szem-ben ragyog az égen, a Nyilas felett (ott,ahol Orpheusz az alvilágba szállt Euri-dikéért). Egy hagyomány az Ikreket Apol-lónnal és Héraklésszel azonosítja. A kétisten között van hasonlóság, s több olyanelbeszélés maradt fenn, amelyben együttszerepelnek, így Apollón védelmezte Pü-loszt, a „Kaput", melyen Héraklész beha-tolt, hogy a „túlnanra" jusson. Pülosz, azegyik túlvilági átjáró itt, az Ikrekben ta-lálható. Amikor az Argó Hajó (a Tejút délicsillagképe) Héraklésszel átkel az alvi-lágba vezető hajóút (a Tejút) sziklái közt(ez a tejúthasadék), Apollón búcsúztatja,s ő is köszönti a hajót, amikor a „túlpart-ról" visszatér. Ez egyszer a Nyilas-, más-szor az Ikrekbeli átjárótjelenti. Aszerint,hogy Apollón előbb Artemisz ezüst íjáttartotta a baljában, utóbb saját arany íjáta jobbjában. Ezek az íjak a nappálya fél-köríveit jelképezik. Apollón és Artemiszlegvéresebb tette is végső soron hasonlóértelmű. A történet Niobéról szól, akinem átallott a kétgyermekes Létónak 12gyermekével dicsekedni. Apollón és Arte-misz nem tűrhették a sérelmet és lemé-szárolták mind a tizenkettőt; a napistenNiobé hat fiát, a holdistennő a hat le-ányát ölte meg. Az Apollón Ikrekben lévőés Artemisz Nyilasban lévő „otthona"közt húzódó Tejút éppen kétfelé, hat-hatcikkelyre osztja az eget. A csillaghit sze-

rint a 12 állatövijegy karaktere felváltva„nőies" és „fiús". Niobé gyermekei az égicikkelyeket jelképezhetik, melyeknekegyik felén a Nap, a másik felén a Holduralkodik. E gondolatkör piktogramma-tikus ábrázolása Egyiptomtól Szibériáigismert.

Merkúr

Mercurius, a görög Hermész az olüm-posx.i tizenkettő egyike, a Rák jegy és hó-nap olümposzi védnöke, az Ikreknek pe-dig asztrológiai ura. Égi teste a Naphozlegközelebb eső Merkúr bolygó. Nevétegyesek a védikus Sarama hajnal- és szél-istennel hozzák kapcsolatba, mások a gö-rög „mozgás" (erőé) szóból eredeztetik,ismét mások a phallikus kőoszlopokban,a „hermákban", Hermész állítólagos elsőábrázolásaiban vélik megtalálni nevénekgyökerét. A három vélemény megfér egy-mással, Hermész igen sokoldalú istenség.Regéi azt sugallják, hogy mint Aphrodité,ő is az átmenet (hajnal és alkony) „szeles"

Hermész kaduceusszal. Görög vörös alakos•vázakép. Le. 500-475,

160

MERKÚR

istene volt. Ez ésszerűen hangzik: a Mer-kúr bolygó a Naphoz való közelsége mi-att csak közvetlenül napkelte előtt és nap-nyugta után látszik. Mint a Naphozugyancsak közel járó Vénusz esetébenláttuk, e két napszak a szelek ideje is.(Első marhatolvajlásának is van ilyen,időjárásra utaló jelentésrétege. A mito-lógia-kutatás Apollón marháiban felhő-ket lát, amelyeket a Hermész jelképezteszél hajt el.) Hermész klasszikus ábrá-zolásai is „szélességére" utalnak: szárnyassaruja van, alkata, mozgása a könnyű-atlétáé.

A Merkúr a leggyorsabb bolygó, mind-össze 88 nap alatt kerüli meg a Napot.Ezért lett fémé a „megfoghatatlan" hi-gany (angol mercury). Csupa szellemi ta-lálmányt tulajdonítanak neki. Az ékes-szólást és a józan észt képviseli, de azokkult tudományoknak, akermetikus, „tit-kos" tanoknak is ő a mestere. A tudósokés varázslók istene volt egyszerre. Ő azégiek írnoka, a számtan és mértan, csil-lagászat és csillagjóslás, a héthúrú lant,melynek zenéje a hét planéta mozgásá-nak összhangját jelképezi, a dáma-, a koc-ka- és más szerencsejáték, de legfőkép-pen az írás feltalálója. A betűket a ma-darak röpképéből alkotta meg (az ókorimadárjósok az ő módszerével próbáltáka madarak röptéből kibetűzni a jövőt).

És valóban az átmenet ura. Az útón-járók: kereskedők, tolvajok, vándorlópásztorok istene, az égiekjövő-menő kül-dönce, a lelkek vezetője (pszükhopomposz),aki a túlvilági átkelőhelyhez, Kharón la-dikjához irányítja a holtak lelkeit. A „rév"- mint mondottam - a Merkúr bolygó„otthonában", az Ikrek csillagképben van.

Ami a hermákat illeti, Hermész való-ban phallikus isten. Aphroditéhoz köze-lebb áll, mint Árész - egyes mitográfusok

szerint ikertestvérek és szeretők voltak -,s szerepkörük is itt-ott fedi egymást. Há-romszorosan is szomszédok: szomszédoségi pályájuk, ugyanabban a két napszak-ban látszanak, s a csillaghitben is egymásmellett kaptak helyet az Állatövön. Közös

A merkuriális csodafegyver. Az Excaliburvisszatér a tündérek víz alatti világába. Franciaminiatúra, XIV század eleje

gyermekük Hermaphroditosz, s van olyanelbeszélő, aki Pánt, a phallikus kecske-istent, Priaposzt, a megszemélyesítetthímtagot is Aphrodité Hermésztől valófiának tekinti, ő volt Erósz tanítómes-tere. Hermész szent madara a kakas, ahajnalnak és a férfiasságnak egyarántjel-képe (égi kocsiját is kakas repítette).

Ez a merkúri férfiasság más csillag-vallásokban másképpen tükröződik. AMerkúr tárgyi alakban a Nap „csodafegy-vere", varázseszköze. A középperzsa szö-vegek a Merkúrt Tirnek, „Nyílnak" neve-zik, a hinduk felajzott íjként ábrázolták.A Merkúr pályája a Nap sugaras udvarátnem hagyja el, ezért ragadhatott rá anapisten nyilainak, értsd, sugarainakjel-képi funkciója. De nemcsak a hagyomá-nyos napisteni fgyver azonosult a Mer-

161

MÁJUS

kúrral, hanem egyszerű jelentésátvitellela kard is. A mesék naphérosz hőse kard-jával a derekán születik (vagy mindkettenugyanazon a fán teremnek, vagy anyjaövezi fel vele). Mint ilyen, Mars tárgyimegtestesüléseinek (pl. vasbilincsnek) el-lentétpárja. A metafora pontosan illesz-kedik a tágabb Merkúr-szimbolikába. A„zodiákus ember" karjának, az Ikreknekurához úgy illik a kard-szerep, ahogy akar szavunkhoz „meghosszabbítása", akard (vagy idegen példával az angolarm,„kar" szóhoz annak másik jelentése, a„fegyver"). A naphőst azonban nemcsakfegyver, hanem más bűvös szerszám isszolgálhatja: bűvös tűzszerszám, gyűrű,láthatatlanná tévő süveg, varázscsizma,varázsvessző és soha ki nem fogyó pén-zeszacskó. Mindez illik Hermész varázs-lói mivoltához, az utolsó három pedigegyenesen hermészi attribútum. Hogycsak az utolsó kettőről szóíjunk, Hermészvarázsbotja, a caduceus és a pénzeszacskóa mitikus világkép racionalizálódásával akereskedés jelképeivé lettek, aminek azisten védnöke volt. A bűvös buksza a me-sékben életre-h ál álra szóló szerencsejá-ték-csatákban jut szerephez a naphős ésa vénusztündér között. A szerencsejáté-koknak szintén Hermész és Aphroditévolt a védnökük. E varázseszköztárban iskiütközik Hermész phallikus természete.A mélylélektan a hősök kézifegyverében,végtagjaiban a nemi szerv eufemisztikusjelölését látja. (Gondoljunk a „phallosz"és „pallós" szavak közös eredetére, vagya hímtagot jelképező mutogatásokra. Azegyiptomi Ikrek egyikének, Sunak Nuttejútistennőt támasztó karjai Géb phallo-szát helyettesítik ábrázolásain.) A mese-rnotívumok is igazolják ezt az állítást. Ahüvelyében ki-be ugráló kard, a banya„száját" betömő tüzes buzogány, a férfi-

asság lefegyverzéssel járó elvesztése, ahős és hősnő kártyaesatája, amiban va-rázsvessző és bűvös pcnzeszacskó jut sze-rephez, szexuális jelképek. Danáét, Per-szeusz anyját Zeusz is pénzmag (arany-eső) formájában ejtette teherbe. Hermész

Hermész hermája.Athén, NemzetiArcheológiáiMúzeum

botja, a kígyóhurkos, gombban végződő,szárnyas caduceus bizonyos értelembenszintén szexuális jelkép. A kígyók páro-sodó mozdulatban tekerednek a pálcára,az egyik legarchaíkusabb teremtésmítosztidézve szemünk elé, Ophión kígyónak ésEurünoménak minden se g-teremtő nászát.Úgy tartják, hogy a Merkúr jele: $ cadu-

162

„...VIDÁM HAJNAL PIRULTA/ ORRÁN,

ceust stilizálja. Görög vázákon Hermészbotja valóban éjeire emlékeztet, melyszinten szexuális jelentésű: a szűzies Hold-nak és a csapodár Vénusznak jeléből vanÖsszerakva.

Hcrmész-Mercurius napja a szerda{latin diesMercurii, francia mercredi, olaszmercoledl] már a babiloni naptárban is.Többek közt ennek okán a babiloni Na-buval, a germán Wodennel azonosítják(angol Wednesday). Nabu Hermészhezhasonlóan a csillagászat és aritmetikaírástudó istene, s rávall, hogy a bibliaiteremtés sajátos sorrendjében az égites-tek teremtése a negyedik napra, a szer-dára marad. (A bibliai teremtéstörténeta babiloni naptári hét rendjét követi.)Woden három dologban emlékeztet Her-mészre. ő is parancsol a szeleknek, azészaki pantheonnak ő a varázsló jósis-tene, és mint a holt vitézek égi vezéré-nek, neki is a halál árnyéka ad baljósszínezetet. Hermész egyiptomi másaThot(Dzsehuti), akit íbisz és pávián képébentiszteltek Hermepoliszban. Thot majdminden funkciója megfelel Hermésznek(az „írás és csillagászat, feltalálója", az„idő ura", az „évek számlálója", a „hol-tak ellenőre" néven tisztelték, s Ozirisz-nek, az alvilág fejedelmének „nagyvezír-je" volt). Csak egyben különböznek egy-mástól, őt nem a Merkúr, hanem a Holdistenének tartották.

„...Vidám hajnal pirultaz orrán."

A források mélyen hallgatnak arról,hogyan lett Orbán (Úrban), a civilizált,finom modorú „urbánus" pápa - ezt je-lenti a neve - Urbánka, a borisszák

szentje. Életéről jóformán semmit serntudunk, a II. vatikáni zsinat törölte is arómai kalendáriumból. A hagyományszerint I. Urbánus néven uralkodott 220-230 között. Uralkodása alatt nevéhez il-lően nyugalom honolt az egyházban. Le-gendája szerint ugyan mártíromságotszenvedett, szenvedéstörténetének azon-ban mindössze egy figyelemre méltó nap-tári vonatkozása van: kihallgatása soránSzent Cecília (nov. 22.) felől faggatták,akivel együtt térített. Cecília és Orbánegyüttes emlegetése - a Tejút révén - új-fent két, egymással szemben lévő időpon-tot köt össze az évkoron, az Ikrek és aNyilas havát, s velük két Tejút-keresztezteállatövi csillagképet: a Nyilast és az Ik-reket.

A hagyomány szerint Orbán pápa ren-delte el, hogy a misekelyhet nemesfémbőlkészítsék, ezért kezében kehellyel, későbbszőlőfürttel ábrázolták. Lehetséges volna,hogy e szent jelképeknek - „Én vagyok azigazi szőlőtő" - mondta Jézus önmagáról(Jn 15,1)-tulajdonított profán tartalmata középkori Európa nyers, civilizálatlannépe? Orbánt mindenesetre a szőlőmű-vesek, kádárok, kocsrnárosok választottákpatrónusuknak, szobrot, kápolnát szőlő-hegyeken emeltek tiszteletére, képmásaszőlőprcst, hordót, kádárcéh-zászlót dí-szített.

Népi kultusza Összefügg „égi születés-napjával," és forrása a német-francia ha-tármenti szőlővidék. Onnét jutott el a kö-zépkor végén hazánkba. Névünnepét,május 25-ét a nyár kezdőnapjának is tar-tották. A szőlőket azért helyezték oltalmaalá, hogy megvédje a kora nyári szőlőká-rok ellen. Erre utal, hogy az egri kádár-céh Medárddal együtt választotta patró-nusának. Orbán-nap táján virágzik a szőlő,s ebben az időszakban még támadhat

163

MÁJUS

fagy, súlyos károkat okozva a szőlőkben.Ezért népünk Orbánt is a fagyosszentekközé sorolja. A finom modorú szent vé-dencei elég neveletlenek. Ha nevenapjánszép idő járja, a további jó időért könyör-go körmenetek, szőlőjárások résztvevőihálásak, kegyesek a szenttel, szobrát felvi-rágozzák, borral öntözik, kelyhébe frisscseresznyét raknak; de ha nem, kővel do-bálják, leköpdösik, megpálcázzák, csu-pasz feneküket kínálják feléje.

Meggyőződésem szerint az Orbán-kultusz gyökerét is római ünnepben kellkeresnünk. Rómában április 22-én vagy23-án tartották a Vinalia Urbana borkós-toló ünnepet Jupiter tiszteletére. Az ur-bánus ünnep és Orbán pápa napja köztiegy hónapnyi eltérésnek az éghajlati kü-lönbség lehet az oka. Latium dombjainsokkal korábban virágzik a szőlő, mintElzászban és a Rajna mentén. A rómaieredet mellett szól két antik szerzőnek ajelzett naptári időszakkal kapcsolatosészrevétele. OVIDIUS tói tudjuk (Fasti V,),hogy az ő idejében „Erigone ebe", azaza Siríus csillag május végén volt láthatóutoljára az esti égbolton, mielőtt bele-veszett volna fénye a lemenő Nap vilá-gosságába. Erigonénak, Ikariosz leányá-nak, akit a görögök a szüret csillagké-pével, a Szűzzel azonosítottak, és akineka neve is arra emlékeztet, mivel szó sze-rint „Nagyszámú ivadékot", átvitt érte-lemben „Dús szőlőfürtöt" jelent, mítoszaszerint szintén volt köze Orbán gyümöl-cséhez, mivel úgy mesélték, atyja volt azelső ember, akit Dionüszosz megtanította bor készítésére. A Sirius-ebről, a/az aNagy Kutya csil lagképről egy másikókori szerző, PLINIUS azt állította, hogydagályt okoz, felkavarja a tenger vizét,de még a bort is a hordókban a pincékmélyén.

„Ó, dicsőségesszent jobb kéz,..."

Első királyunk kézereklyéjének, aSzent Jobbnak külön ünnepnapot szen-telt a magyar katolikus egyház, melyethajdanán országszerte megültek. ASzent

Jobb megtalálásának emléknapját, május30-át már a XIII. sz. eleji hazai naptárakemlítik. „Csodás" megtalálásának törté-nete is tartalmaz naptári érdekességet.

Amikor Szent László királyunk 1083.augusztus 20-án Szent István fehérvárisírját kibontatta, a tetem jobb keze a ki-rályi pecsétgyűrűvel már nem volt a sír-ban, Még István halálát követően vá-laszthatták le a holttestről, és kerülhetettereklyeként a káptalani kincstárba. Mintkésőbb kiderült, innét „mentette át" akincstartó, Merkúr, fehérvári prépost sa-ját bihari, családi monostorába. Merkúrereklycgyűjtő szenvedélyéről tudott Lász-ló király, ezért, amikor a kezet sem a sír-ban, sem a kincstárban nem találták,azonnal ráterelődött a gyanú. A király arákövetkező évben május 30-án meglá-togatta Merkúrt Berettyó menti egyhá-zában. Az egykori kincstartó mindentbevallott, de hogy a felelősségre vonástelkerülje, legendát kerített a tolvajlásköre. Eszerint a szent ereklyét egy an-gyal bízta volna rá azzal, hogy - az Istvánhalálát követő zavaros időkre való te-kintettel - csak alkalmas időben fedjefel, minek jutott a birtokába. László jópolitikus volt, elfogadta a magyarázko-dást, s ezzel a legendát is hitelesítette. Ahelyszínen új kőmonostort építtetett, eza Szent Jobb monostor, amely a köréjeépült mezővárosnak is nevet adott.(Szentjobb - román Siniob lett az ereklyeközépkori őrző helye.)

164

A Szent Jobb ellopásának és megta-lálásának történetét sajátos színbe vonja,hogy a tolvaj szarka papot - mit ad Isten- épp Merkúrnak hívták, s éppen az Ik-rek havában (a Merkúr bolygó „otthoná-ban") akadtak a birtokában lévő ellopottereklyére, mely ráadásul éppen az a test-rész, melyet a csillaghit a Merkúr véd-nöksége alá helyezett! Nem kétlem,hogy az esemény nagyjából így zajlott le,de a háromszoros egybeesés sem lehetvéletlen. Feltevésem szerint a történetelső lejegyzőinek valamelyike - talánkirályi parancsra -, hogy mondandójá-nak nagyobb nyomatékot, adjon, kissémódosított a tényeken. Vagy a tolvaj pré-post nevét, vagy az ereklye megtalálásá-

„Ó, DICSŐSÉGES SZENT JOBB KÉZ,..."

nak időpontját igazította át. E szimbó-lumokra érzékeny korban a fennmaradtleírás mégsem tűnt gyanúsnak, épp el-lenkezőleg, a csodás egybeesések a sú-lyát, hitelét gyarapították.

Allamalapító és törvényalkotó szentkirályunk kézereklyéje a magyar állami-ságjelképe lett, országos tisztelete ezenalapult. S hogy miért épp a jobbja? Ajobbkezesek számbeli fölénye, e többségbaljának sutasága szülte azt a képzetet,hogy a jobb kéztől származik minden jó,s a baltól minden rossz. Ez a nyelvben istükröződik. Az angol righi nemcsak „job-bot", hanem „igazat" és „jogot" ís jelent,a régi magyar nyelvben a Szent Jobb és aSzent Jog szinonim kifejezés volt.

165

JÚNIUS

Valószínűleg az az egykorú magyará-zatjár a legközelebb az igazsághoz, melyszerint a hónap névadója Juno volt. Jú-nius (egy latin forrás szerint: mensis luno-nius) római ünnepei is alátámasztják enézetet, l-jén ülték meg/wno Moneta (né-pies értelmezésben: az „intő" Juno) temp-loma avatásának emlékünnepét. (Februárl-jén, mely hónap a Februa „álnéven" rej-tőzködő Junónak volt szentelve, lunoSospita, az „Oltalmazó" Juno templomá-nak avatásáról emlékeztek meg.) Ugyan-csak elsején ünnepelték Gardát, akit OVI-DIUS Janus női párjának és az ajtósarok(latin cardo) megszemélyesítőjének tart.11-én ülték a Matralia ünnepet, MaterMatuta („Reggeli Anya") tiszteletére. Őugyancsak Janus párja volt, akit PáterMatutinusnak („Reggeli Atyának") is ne-veztek.

Mater Matutát a görög Leukotheával(„Fehér Istennővel") azonosították, akitInónak is hívtak. Inó a névrokonságtólfüggetlenül is Juno mása: míg Inó dajka-istennő, Juno a gyermekáldás és házas-életúrnője volt. Június 9-15 között zajlotta Vestalia, Vesta istennő ünnepi hete. Az őtemplomában égett a szüzek oltalmaztaörök tűz. Vesta a családi tűzhely isten-asszonya volt, s emiatt igen közel állt Ju-nóhoz. A két istennő görög megfelelője,Héra, az „asszony" és Hesztia, a „szűz"Demeter „anyával" a Nagy Istennő egy-lényegű három személye volt. A Vestalia,

jellegéből fakadóan tűzünnep, a nyárinapfordulat ünnepe. A „téli kapu őré-nek" Janusnak emlegetése ajúniusí isten-nők oldalán ugyanerre enged következ-tetni. (Ajún. 15-e és 2 l-e közötti 6 naposidőkülönbség a római naptárnak abból asajátosságából ered, hogy a napév sarok-pontjait rendszerint a hónap Idusa körüliholdtöltékkel együtt ünnepelték).

A hónap jelképe sárgászöld ruhás, re-pülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorűval,jobbjában a hónap jegyének, a Ráknak ajelével, baljában a hónap terményeivelteli tál. Ábrázolták árpát sarlózó paraszt-legény képében is, homlokán lenkoszo-rúval. A napisten szekeréről aláhullóPhaethón ugyancsak június havát jelké-pe/i (Phacthónt a kutatás Kronosz-Satur-nusszal azonosítja. Kronoszt mint gabo-naistent az ókori Athénben aratás idején,a nyári napfordulókor ünnepelték, az an-tik csillaghit viszont a Rák és az Oroszlánhavát Saturnus bukása időszakának te-kintette. A hagyomány úgy tartja, hogy aTejút a Phaethón által „félrevezetett"napszekér keréknyoma. A nyári napfor-duló helye viszont jó kétezer éve a Tej-útón van).

Június régi magyar neve Rák hava, il-letve Szent Iván hava. Utóbbi nevet a szo-káshoz híven a Rák hó (jún. 22/23-júl.22/23.) első dekádjának legjelentősebbszentjéről, Keresztelő Szent Jánosrólnyerte.

166

„MÁRIA, ARANYHÁZ!"

„A Holdból hiányzik egy darab". Gótikus szent-ségtarló a Napba öltözött asszony ábrázolásával.Német vagy flamand munka, XV-XVI.század

„Mária, Aranyház!"A pünkösd kettős ünnepe utáni tize-

dik napra (csütörtökre) a katolikus nap-tárban űrnapja esik. Ezen a napon „Krisz-tus titokzatos testét" (Corpus Christi Mys-ticum), az oltáriszentséget ünnepli az egy-ház. Kötelező - piros betűs - ünneppé1264-ben IV. Orbán pápa tette földije,Lüttichi Szent Julianna (f!258) hatására,aki egy látomásában a teliholdat látta,melyből egy darabka hiányzott. Juliannaa látomását úgy értelmezte, hogy a Holdaz egyházi évet (!) jelképezi, amelybőlvalami hiányzik, mégpedig az oltári-szentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánításközvetlen előzménye a híres, Raffaelloáltal is megfestett bolsenaí csoda volt. Apápa épp Orvietóban időzött, amikor hí-rül vitték néki, hogy a közeli Bolsenábanaz ostya a pap kezében úrfelmutatáskorvérezni kezdett. (L. Nagy Szent Gergelyhasonló nagy csütörtöki csodáját.) A pápá-nak maga felé hajlott a keze; Űrnapjaidőpontjának megválasztásával saját ne-vét, - névünnepét is fényesebbé tette.

Az ünnep fő eseménye a körmenet,amelyen körülhordozzák az oltáriszent-séget. A körmenet útvonala mentén négyoltárt állítanak fel az ott tartandó rövidszertartás (evangélium-éneklés és áldás)céljára. (E sajátságok arra vallanak, hogya „szentostya" útvonala a Nap éves pá-lyájátjelképezi, amelynek csúcspontja azaz időszak, amikor a Nap épp anyja, aTejút „karjai közt" tartózkodik. Űrnapjaebbe az időszakba esik.) Az oltárok fölélombsátrat emelnek, a földre, a tovahala-dó oltáríszentség elé rózsaszirmot szór-nak. A virágszőnycg (másutt széna- és il-latos füvek terítik be a körmenet útvo-nalát) és a díszítésre szolgáló zöldágakvarázserejű szentelményeknek számítót-

167

JÚNIUS

tak; hasonló hatást tulajdonítottak nekik,mint más ünnepek „megszentelődött"növényeinek (főleg betegség és villám-csapás ellen varázsoltak velük). Az oltári-szentséget a talpas szentségtartóban, másnéven úrmutatóban (latin: monstrantia)hordozzák körül, s abban teszik ki ünne-pélyes szentségimádásra is. Ez a vallásgya-korlat is a XIII. században keletkezett. Azúrmutató készítését az úrnapi körmenetés a szentségimádás tette szükségessé. Azostyatartó fémszelencéből (latin-görögpyxis) fejlesztették ki a XV. században.Legegyszerűbb formája talapzaton állófémdobozka, kerek üvegablakkal. A gó-tikus szentségtartó üvegfalú kápolnát for-máz, a barokk korban az ostyának mintnapjclképnek a tartója sugárdíszt kapott.A fémrészeket nemesfémből készítik, s asugaras forma közepén az üveggel takartnyíláson át látszik a Jézus-monogramos,feszületet ábrázoló ostya, amit a „hol-dacska" alakú foglalat (latin: lunula) tart.A szentségtartó kialakításában bizonyáraLüttichi Szent Julianna látomása volt azirányadó, de fordítva is történhetett, hogyaz ostyatartó lunula ihlette a legendát. Arokokó idején a mandorla formájú úr-mutató terjed el, olyan változatban is,amelyen a sugarak rombusz-alakot képez-nek. A szentségtartó, formaváltozásai el-lenére mindenkor Mária jelkép. Azt pél-dázza, hogy Jézus testének első tartója,hordozója az anyai méh volt. A kezdet-legesebb edényforma szimbolikus jelen-tésérc a litánia eme Mária-megszólításavet fényt: „Tiszteletes Edény!" A kápolnaalakú tartó a.z anyaszentegyház jelképes mi-niatűr modellje. Erre is utal a litánia emásik sora: „Mária, Aranyház!" A sugarasbarokk formaváltozatok archaikus emlé-kek képeit idézik fel. A nőiesség ősi, szub-limált szimbólumával élnek (középen

lyukas mandorla, rombusz, benne a fiú-gyermek jelképével). Az ostyát tartó „hol-dacska" is ezt sugározza a szemnek. Ar-chaikus képzetekben, mítoszokban ésmesékben a Nap hordozója a Hold - bár-ka, hátasló kepében -, ugyanakkor a csil-laghit a szűz Holdat az anyaméh védel-mére rendelte. Nap és Hold - láttuk -együtt „tevékenykedik" az Ikrekhez fű-ződő képzetekben (holdcsomópontok), sa Hold uralkodik a Rák havában az aszt-rológia szerint. A főleg űrnapkor szerep-hez jutó úrmutató holdacskája is az ün-nep naptári helyét mutatja: legkorábbiidőpontja, május 22-e az Ikrek havábaesik, legkésőbbi időpontja, június 25-emár benne jár a Rákban.

„Ess eső, ess eső!"

A legismertebb időjósló szent, Me-dárd névnapjához (jún. 8.) Európa-szerteismert időjárási regula fűződik. Mint„tudjuk", ha Medárd napján esik az eső,negyven napig nem hagyja abba; ha nemesik, negyvennapos szárazság várható.Szent Medárdnak, aki noyoni és tournaipüspök, Picardia térítője volt (f545), sze-mély szerint nincs sok köze a regulához,de egy kései legendái magyarázat hozzá-kapcsolta. Eszerint egy „ünneprontó" tár-saságot, mely a táncolást a püspök intéseellenére sem hagyta abba, úgy kergetettszét, hogy negyven napos esőt imádko-zott a nyakukba. Közte és az időjósló ba-bona között nevenapjának dátuma az iga-zi kapocs. A tapasztalat szerint ugyanisMedárd táján szokott megkezdődni Kö-zép-Európában a tengeri eredetű légtö-megek behatolásával a zivataros, esős idő-szak. Medárd ennek köszönhetően lett agazdák, kertészek patrónusa. Csendes

168

MAJD SZENT ANTAL MEGSEGÍT!

esőt vártak tőle, vihar, villám és jégesőellen hívta segítségül a paraszt. A sző-lészek Orbánnal és Donáttal (aug. 7.)együtt félték a nevét.

A negyvenes szám a Medárd-napi re-gulában nemcsak az „esős évszak" tapasz-talt átlagos időtartamát jelzi, hanem ahiedelem naptári kapcsolatát is. Medárd-naptól Oroszlán haváig, 44-45 nap, más-fél holdhónap telik el, s ebbe az időbebeleesik az egész Rák hava. A Rák a csil-laghit szerint is „nedves" hónap, állatövijegyének a víz az eleme, védnöke, a Holdpedig az esőzések, áradások planctaura.Ugyanakkor az Európa-szerte szikkasztókánikulát jelző Sirius ez idő tájt látha-tatlan. (Hogy ez a jelképiség mennyire ahelyi időjárási viszonyok függvénye, arrajó példa a Sirius-csillag, melynek hajnalimegjelenése az Oroszlán hónap bekö-szöntekor Egyiptomban épp a száraz idő-szak végét jelezte.)

Majd Szent Antalmegsegít!

A legnépszerűbb szent az egész vilá-gon alighanem Páduai Szent Antal (l 195-1231.jún. 13). Jóformán nincs templom,ahol ne állana szobra, mely angyali sze-lídségű ifjú szerzetest ábrázol, barna fe-rences csuhában, karján a kis Jézussal,szabad kezében liliommal. Aki hivő kato-likusnak gondja-baja van, végső mene-dékként mind hozzáfordul.

Az igazi Antal, Lisszabon szülötte, csakannyiban felel meg a róla kialakult kép-nek, hogy fiatalon halt meg. A/ eretnek-és szerzetesmozgalmak századának volt afia, Szent Domonkos, Aquínói Szent Ta-más, Assisi Szent Ferenc kortársa. Észak-Itália és Dél-Franciaország eretnekségek-

be tántorodó tömegeit térítgettc vissza a„helyes" útra a szó fegyverével. Erdemeielismeréséül IX. Gergely pápa alig 10hónappal halála után szentté avatta.Hogy a szentté nyilvánítást a jámbor köz-vélemény is jóvá hagyja, arról az egyházgondoskodott: e tíz hónap alatt Antalpáduai sírjánál rengeteg csoda történt,számtalan kérés és ima talált meghall-gatásra. Ez a tíz hónap alapozta meg SzentAntal későbbi közbenjárói hírnevét.

Legnépszerűbb legendája szerint aszent egy zsidó embert meg akart győzniarról, hogy Krisztus valóban jelen van azoltáriszentségben. Ezért a zsidó szamaráta kehely és az ostya elé vezette. Az állat aszentségek láttán letérdepelt, így lett aszamár Szent Antal jelvénye. Választásá-nak volt valóságalapja is. Általában papiszemélynek - alázatát meg foglalkozásabékés voltát bizonyítandó, és mivel Jézusis szamárháton vonult be Jeruzsálembe -nem illett lóra ülnie. A szamár illett aszegénységi fogadalmat tett cseri bará-tokhoz (az obszerváns ferencesek régi né-pies neve ez), mert a róluk kialakult ked-veskedőn csúfondáros kép a szamár tulaj-donságaival ruházta fel őket (igénytelen-ség, együgyűség, teherbírás). Később,amikor a rend buzgalma alábbhagyott, éstagjai bírált elődeiket követték a bűn út-ján, a szamár rossz tulajdonságai kaptakhangsúlyt. (A bujálkodás és iszákosságjelképe is volt. Néha az ördögöt öltöz-tették barátcsuhába, ilyenkor neki voltszamárfarka és patája.)

Antal legismertebb attribútuma a lili-om. Ünnepe éppen liliomnyílás idejéreesik, ezért az Antal-napi szokások közt evirágnak jut a főszerep (liliomos temp-lomdíszítés, liliomos gyermek-körmenet,liliomszentelés stb.). Antal a gyermekekvédőszentje. A gyermckdcdség (szent

169

JÚNIUS

együgyűség), ami Antal ábrázolásaira olyjellemző, a ferences ideálok sajátja, azalapító Szent Ferenc legendáiban kivált-képp nagy hangsúlyt kap. Antal egyik hí-res legendáját Ferenc életének egy bá-josán gyermekded epizódja sugalmazta(Szent Ferenc a madaraknak prédikál).Egy ízben a nagy szónok a tengerpartontalálta magát, és hallgatóság híján a víz-hez intézte a belőle kikívánkozó szavakat.A halak tolakodva gyűltek köréje, féligkiemelkedve a vízből, hogy jobban hall-hassák.

Páduai Szent Antal kultusza teljesenháttérbe szorította Remete Szent Antalét(akinek a nevét fölvette volt), olyannyira,hogy a remete apát napjához fűződő hi-edelmek majdnem teljes köre (Szent An-tal tüze, állatvész elleni oltalom, lisztba-bonák, szegények istápolása) fokozatosana júniusi Antal-naphoz társult (minthacsak a két naptári időszakot összekötőTejút sodorta volna őket januárból júni-usba; ily módon persze elvesztették ka-lendáriumi alapjukat). Saját jogon szen-tünk körül kevés naptári vonatkozásúképzet, kultikus mozzanat alakult ki. Egy-értelműen csak a liliomkultusz, és az oltá-riszcntség előtt térdeplő szamár csodájailyen. Űrnapja (az oltáriszentség ünnepe)jellegzetesen júniusi ünnep, az oltári-szentség kultusza, a szentségimádás min-denekelőtt az új szerzetesrendekkörébenterjedt el, és ünneplése is Antal életébenlett szokássá. (Nagyhírű kortársának, adomonkos-rendi Aquinói Szent Tamás-nak ebben nagy szerep jutott. Orbán pá-pa ugyanis őt bízta rncg az ünnep misé-jének és zsolozsmájának összeállításával,amiben a szent bölcselő költőként is re-mekelt. Aszavnár pedig nemcsak a szerze-teseknek, hanem a Rák havának is jel-képes állata (sőt már a június 9-15. kö-

zötti antik Vestalia ünnepen is főszerep-hez jutott).

Amikor Antal 1231. június 13-án meg-halt, a nyári napforduló épp erre a napraesett, és az 1582, évi naptárreformig mégcsúszott néhány napot visszafelé. Antalnapja később is a közelgő napforduló ad-ventjének állomása. Orbánhoz, Medárd-hoz hasonlóan naptári szempontból őt isszigorú szentnek tartották, ebben az idő-szak időjárása és a római kor napfordu-lóig tartó komor advent-szellemisége kí-sért. Dologtiltó szent volt, a szőlőbe lépéspl. sok helyütt tilos volt a neve napjátólaz ünnep nyolcadáig, azaz épp a nap-fordulóig. A nyári napfordulóval kapcso-latos, egyben a római tűzünnep, a Vesta-lia emléke lehet, hogy a naptári sarok-pontokhoz fűződő szokások (új tűz csiho-lása ősi módon, tűzugrás, rituális meg-tisztítás tűz által) itt-ott az Antal-napi rí-tus részei lettek.

Szvantovit

Szent Vitus vértanú, vagy ahogy né-pünk ismeri, Vid, a tizennégy segítőszentegyike, legendája szerint gazdag szicíliaicsalád keresztény gyermeke volt. Méggyermek volt, amikor pogány atyja ha-ragja elől nevelőjével, Modestusszal ésdajkájával, Crescentiával kénytelen ott-honról elmenekülni. Egy pusztában sas-keselyű táplálta őket. Rómában Diocleti-anus fiából kiűzte az ördögöt (vitustánc!),a hálátlan császári apa mégis bálvány-imádásra kényszerítette volna. Ellenállt,mire börtönbe vetették. Éjjel nagy fényes-ség támadt a cellájában, és láncai lehul-lottak. Ólommal teli, fortyogó üstbe dobtáktársaival együtt, de csodák csodájáraebből is kiszabadult, meg a ráuszítottsóV-

170

SZVANTOVIT

kányt is legyőzte, Végül a fejét vették,mint a többi, különleges halálnernmelszemben ellenálló szentét. Más változatszerint természetes halállal hunyt el csen-des élet után, illetve angyal ragadta azégbe társaival „egy szép folyóvíz" mellől.

Hármójuk közös névünnepe június15-én volt, amíg nem törölték őket a ka-lendáriumból. Minden szempontból„gyanús" alakok. Nevük beszelő név.Szentünk neve talán késői latin eredetű,de lehet, hogy a germán Wido (németGuido, angol Guy) latinizált formája. Anévnek nincs megnyugtató módon tisz-tázva az eredete, így lehetséges latin je-lentésével sem megyünk sokra. A neve-lőjével és a dajkáéval azonban igen. Alatin Modestus „szerényt, mérsékeltet"jelent, s a moderari „fékezni, korlátozni,kormányozni" igéből képzett szó. A szin-tén latin Crescentia annyi mint: „növe-kedés". A holdváltozásokra a szó igei alak-ját használták (crescere, decrescere), jel-zőként az égi dajkák egyikének, a hold-istennőnek epítheton ornansa volt, AHold viszont a Rák planétaura, s Vitusnapja a XII. században, az akkor még ér-vényben lévő Julíanus-naptár hibájábóleredően már a Rák havába tolódott. Né-zetem szerint Vitus háttérből kormányzónevelője is hasonlójelképes alak. Neve ésfoglalkozása szerint alakja Jupitert takar-hatja, a napistenek atyai támaszát, aki acsillaghit szerint a Rák havában van erejeteljében. Vitus ezek szerint az Ikrek és aRák hó határán bekövetkező napfordulatelőtt, vagy a fordulóban álló legyőzhetet-len Napot személyesíti meg. Legendájá-nak sok eleme szól emellett. A saskeselyűa Nap (vagy Jupiter) madara. A láncot,olvasztó nagy fényesség a napfordulórautal. (Már láttuk, az égi egyenlítő, az ek-liptika és a főkörök együttese az archa-

ikus képzetekben „kötelék", „hálózat",„láncolat" képében jelenik meg). Az üst-ben megfőzetés a naphérosz osztályrésze,az ólom az alkímiában a Nap fémének, azaranynak „ellenszere", a sárkány legyő-zése szintén a szoláris hős feladata. A„szép folyóvíz" említése Vitus mennybe-vitelénél alighanem a napfordulói főkör-

rel egybeeső Tejútra utal.(Ennek partján prédikálAntal is a halaknak?!) Vi-tus attribútumai az üs-tön, saskeselyűn kívülkönyvön álló kakas, lámpás(mivel látomásban 12lámpajelent meg előtte)és oroszlán. Ezek is nap-jelképek. A kakas a nap-támadaté (napkelte fel-támadás), a 12 lámpás azév 12 hónapját bevilágí-tó égi fényforrásé, az ál-latok királya a nyárban,az Oroszlán jegyébenuralkodó Napé.

Vitus (Vid néven) aszlávok között különö-sen népszerű (1. prágaiSzent Vitus székesegy-ház). A szlovének ma is anyári napforduló szent-jének tekintik. A szlové-nokkal szomszédos gö-cseji nép szerint Vidnapján arákok kijönnek afolyópartjára. A hiedelemeredetileg azt jelenthet-te, íme, itt van Rák hava.

Vitus a már emlege-tett nyavalyatörés, a vi~tustánc (latin chorea Sanc-ti Viti) elleni segítőszentvolt. A középkorban va-

.,-•'.•!'•&;

Szvantovitnégyszögletű,négy égtájranézőoszlopszobra,Galíciábanásták ki

171

JÚNIUS

lóságos járvánnyá dagadó tánctébolythívták jánostáncnak, Szent János táncánakis, mivel a betegség a nagy napfordulóünnepen, Szent Iván-napkorjárt pogányeredetű tűztánc alkalmával tömegévelszedte áldozatait. A vitustánc elnevezéstehát közvetve arra utal, hogy a szentnapja a középkorban Európa-szerte nyár-közcpi ünnep volt. Vitus kilétét illetőenaz a legfigyelemreméltóbb mozzanat —talán ez is növelte kultuszának jelentő-ségét-, hogy Szent Vitus szláv neve: Szve-to Vid egybecseng a pogány balti szlávokegykori főistenének, Szvantovitnak a ne-vével, és a szent kultusza a nyugati szlá-vok földjével határos észak-német corveyiapátságból terjedt el Európában a IX.század végétől kezdődően. Szvantovitnakfennmaradt szobrai, és a róla szóló egy-korú leírás szerint négy feje volt, amelyeka világtájakat őrizték, kezében borral teliszarvat (ivókürtöt) tartott, lévén a bőségistene is. Egyúttal, mint a Nap és a tűz,valamint a világosság atyjának, kakas volta szimbóluma, ahogy később Vidnek is,akinek a tiszteletére június 15-én a szlá-vok itt-ott talán még ma is ölnek feketekakast vagy tyúkot. Mindez arról tanús-kodik, hogy Szvantovítot is a nyári nap-fordulón ünnepelhették (a négyfejűségmindenesetre a naptári fordulópontokrautal). Semmiképpen sem lehet véletlen,hogy Vitus kultusza közvetlenül a szlávokmegtérését, „Szvantovit bukását" követőidőkben (IX-XI. sz.) terjedt el, amikorszentünk ünnepe és a napforduló egy-beesett.

Úgy tartják, hogy Vitus t a latin vitis,„szőlőtŐ" szóval való rokonhangzása mi-att állították a szőlőműves szentek: Or-bán, Medárd, Antal és társaik sorába.Igaz lehet, de az is tény, hogy napja aszőlő fejlődésének döntő szakaszára esik.

Az sem lehetett közömbös, hogy Szvan-tovit kezében nem ürült ki soha a szőlő-lével teli ivókürt. (További lehetséges ro-koni kapcsolat kettejük között Vitus köny-ve, amelyen kakas áll. A szlovén nép úgytartja, hogy ezt az attribútumot Vid Ke-resztelő Szent Jánostól örökölte, csak an-nak bárányát Szvantovit kakasa váltottaföl. Szerintem a könyv is a pogány istenöröksége. Eredetileg talán nem könyvvolt, csupán a világosság hírnökét tartónégyszögü talapzat, amely akárcsak az istennégyszögű bálványa vagy négy arca, anapév „négy sarkát és négy oldalát", afordulópontokat és az évszakokat jelké-pezte.)

Ezek szerint Szent Vitus nem lennemás, mint a keresztvíz alá hajtott, „átne-velt" Szvantovit? Hogy a kérdést megvá-laszolhassuk, tudnunk kellene, hogy aro-mái vértanú legendája mikor és hol szüle-tett. Ha a szász dinasztia sugalmazásáraa szláv térítések kezdetekor, a válasz igen,de ha a legendát Rómában költötték akora keresztény századokban, akkor Vi-tust csak azután kezdték felékesíteni Szvan-tovit tulajdonságaival, hogy relikviájátRóma a névhasonlóság okán a szláv ha-tárvidék missziós kolostorába küldte.

Delel a nyár

Június 2l-e a csillagászati nyár kez-dete. Ezen a napon a leghosszabb a Napégen megtett útja (nálunk északkeletenkél, és északnyugaton nyugszik), a Rák-térítŐ magasságában tűz merőlegesen aföldre. A Ráktérítő az északi szélesség23,5 fokán átmenő szélességi kör. Nevétonnan kapta, hogy a Nap az északi fél-gömbön a Rák jegyébe lépve hág a leg-magasabbra, a Ráktérítő magasságába, itt

172

„...RÁK,../

megfordul, majd süllyedni kezd az Egyen-lítő felé. Az év leghosszabb napját ezértnevezik nyári napfordulónak (a déli fél-gömbről nézve ekkor jár a Nap a legala-csonyabban, ott ez a nap a téli napfor-duló). A napfordulat a gyakorlatban nema nyár kezdetét jelzi. Mi június l-jétőlszámoljuk a nyarat (meteorológiai nyár),a kínaiak a régi keltákhoz hasonlóan má-jus 5-étől. Náluk június 21-én a zenitenjáró Nappal együtt tetőzik a nyár.

Az évszak jelképe a római falképekenés mozaikokon robusztus ifjú, fején ka-lászkoszorúval, sárga ruhában, a kezébensarló. Ezt az ábrázolási módot javallja afestőknek 1500 év múlva RIPA is, noha areneszánsz feltámasztotta az antik szo-kást, amely pogány istenekkel személye-sítette meg az évszakokat is, a nyarat pél-dául Ceres (görög Demeter) képviselte. Anyári hónapokat három ifjú jelképezte,Hliomos sárga ruhában, a Rák, az Orosz-lán és a Szűz jeleivel a kezükben. LEO-NARDO Utolsó vacsoráján a Jézus balján ülő,megvilágított hármas jelképezi a nyárihónapokat: a szelíd Fülöp a Rák, a szen-vedélyes idősebb Jakab az Oroszlán és azokoskodó Tamás apostol a Szűz havát. Anyári napforduló jelképe viszont megintcsak kalászkoszorúsjobbára meztelen if-jú volt. Mindössze ágyékát fedte bíbor-színű fátyol, amit a derekán csillagos övtart, a Rákjelét formázó csattal. Baljábanrák, jobbjában a földgömb, amelynek fel-ső háromnegyede megvilágított, alsó ne-gyede sötét. Bokáin szárnyak, a jobbonkét fehér, a balon egy fehér és egy feketeszárny. Az archaikus gondolkodásban anyárhoz a dél (napszak és égtáj), a tűz(elem), a színek közül többnyire a sárgarendelődött.

Hajdanán a nyári napforduló a nap-tári év kiemelkedő ünnepe volt. Hel-

laszban sok helyütt ekkor kezdték az évet:Athénban és Delphoiban például a nap-fordulatot követő új holdkor. Vagy félév-ünnepet tartottak, mint Boiótiában ésDélosz szigetén, ahol a téli napfordulatutáni új holdkor kezdték az esztendőt.Ünnep volt az év „teteje" a keltáknál, agermánoknál és a szlávoknál, és továbbélt a keresztény Európában is, mindenek-előtt a Szent l-uán-napi túzünnepben. Az„égi tűz" köszöntése azonban nem korlá-tozódott Szent Iván napjára. A tűzugrás,tűztaposás és más „tüzes" népszokás min-den napforduló körüli ünnepnek részevolt (pl. Antal-, Vid-, László- és Péter-Pál-napkor), sőt, a Balkánon az egész Rákhónapot, bezárólag Illés napjáig (júl. 20.)ünnepi időszaknak tekintették.

„...Rák,..."Ajúnius 22/23-ával kezdődő csillagá-

szati hónap névadója az Ikrek és az Orosz-lán közötti jelentéktelen állatövi csillag-kép, amely az időszámításunk előtti 2000évben volt a nyári napforduló otthona. Azégi Rák (Cancer) mintájául nem a hosz-szúfarkú rák (Macrura) szolgált, amilyena homár, a languszta vagy a mi folyamirákunk, hanem a rövidfarkú rákok kö-rébe tartozó tarisznyarákok családjának(Cancridae) valamelyik tagja. A névadónemnek (Cancer) 20 faja van, s ezek mindpartmentick és kétéltűek: vagy a sziklá-kon vagy a sekély árapályövben élnek.Többszörösen illő képmásai tehát az ÁI-latöv e tipikusan átmeneti szakaszának,hiszen a Rák, e „nedves" csillagkép ha-táros egyfelől a Tejúttal, másfelől a „szá-raz" Oroszlánnal, továbbá, időszámítá-sunk előtt a napforduló „otthona" volt, sidőszámításunk kezdetén a Nappal való

173

JÚNIUS

Lapszéldísz a Rák-hónaphoz. Jeanned'Emeuxhóráskönyvébol. NewYork, MetropolitanMuseum of'Art

együttállása (eltűnése) Egyiptomban aNílus áradását jelezte. Különösen figye-lemre méltó a csillagkép asztrológiai urá-nak, a Holdnak és a rákoknak hicdelmiösszekapcsolása. A természettudósok szá-mára ugyanis bebizonyosodott, hogy aszóban forgó rákfajok életciklusa, ván-dorlása és szaporodása egyrészt a napiárapály ingadozáshoz, másrészt a hóna-pos holdváltozáshoz igazodik. Egyiptom-ban csak a késői korban vált általánossá acsillagkép rák-ábrázolása, korábban in-kább skarabeuszhoz hasonlították (a kétállat sziluettje hasonlít egymásra). A szentskarabeusz kultusza épp arra vezethetővissza, hogy csillagképe adott helyet anapfordulónak. Kheprit, a ganajtúró boga-rat már a korai időkben a kelő Nap meg-testesülésének tekintették; úgymond, anapgolyó is úgy gördül végig az égen,ahogy a szkarabeusz a szamár gombócátgurigatja. Amint a napisten a napkorong-gal, úgy volt cgylénycgű Khcpri a gala-csinnal, amibe a petéjét tojja, s amiből avilágrajön.

Egy i,c. 2- évezred második felébőlszármazó sírképen viszont a Rákot kétszamár jelképezi, melyek a világ végénálló „fény h e gyeket" és a köztük felkelőNapot, az a/iet hieroglifát: C23 tartják. (Afényhegyek, mint „Hercules oszlopai" is,csillagászati műszereket szimbolizálnak;a naptári fordulópontok helyének méré-sére épp ilyen kettős oszlopokat állítot-tak hajdanán a Nap keléspontjainak irá-

nyába.) A „Szamár" elnevezés talán babi-loni eredetű - ott a csillagképet VemhesSzamárnak hívták -, de helyi alapja isvan. A pusztító nyári forróság istenének,Szethnek a sivatagi vadszamár volt azállata. A Rák csillagkép egyiptomi je-lentőségét növelte, hogy az egyiptomimezőgazdasági év kezdete a Nílusnakjúlius második felében érkező áradásá-hoz igazodott, ami „ideális esetben" egy-beesett a Szóthisz (Sírius) csillag heli-akus felkelésével (júl. 19.).

A „Szamár" nevet a késő antikvitás át-mentette napjainkba. A csillagkép eklip-tikához legközelebb eső két csillagát - aZodiákuson a nappályával érintkező csil-lagok az igazán fontosak! - ma is Északiés Déli Csacsinak hívják (Asellus Borcalis,Asellus Australis). A közöttük lévő csil-laghalmaznak/ás;:^ (Praesepe) a neve. (Enevek a betlehemi eseményt idézik fel.Időszámításunk kezdetén, Jézus feltéte-lezett születésekor, a téli napforduló éj-szakáján a „Jászolhoz kötött Szamarak"deleltek az égen éjfélkor. Nem valószínűpersze, hogy Lukács ennek tudatábanemlítette volna a betlehemi jászolt evan-géliumában. Később jöhetett kapóra aszentírási hely {Lk 2,7) Jézus születés-napjának csillagászati igazolására.)

A görög mitológiában a Rák csupánHéraklész munkáinak egyikében bukkanfel fölismerhetően. Ez a 2. munka: a ler-nai Hüdra legyőzése. A sokfejű kígyóször-nyet lernai szukának is hívták, mivel azalvilág háromfejű házőrzőjének, Kerbe-rosznak a húga volt. Miközben az orosz-lánbőrös Héraklész a Hüdrával bajmo-lódott, egy hatalmas rák is rátámadt, ésa lábába harapott. A jelenet az égi lát-ványt írja le. Héraklész, vagyis az Orosz-lán csillagkép a Hydra (Vízikígyó) le-nyaklott fején tapos, szemben véle a

174

SZAMÁR

hozzá képest óriás Rák, amint az ollóit.csattogtatja. Ez nem feltétlenül azt je-lenti, hogy a Rákhoz fűződik a hérosz 2.munkája, hiszen abban csak melléksze-replő a csillagkép. Valószínűbb, hogy azOroszlánnal túlnanról szomszédos Szűzvolt e tennivaló színhelye, végtére is aVízikígyó a Szűz Serlegéből bújt ki. ARákhoz jobban il l ik Héraklész utolsó,12. munkája: Kerberosz/elhurcolása az alvi-lágból. Már csak azért is, mert az Orosz-lánnal kezdődő héraklészi „munkaév" aRákban ér véget. Több más oka is vanennek. Mindenekelőtt logikusnak tűnika 2. munka Hüdrájának segítőtársábantestvérét, Kerberoszt keresni. A Rák há-romágú alakzat, a Kerberosznak is há-rom feje van. Az alvilági Kerberoszt aháromfejű Hekaté hold- és halálistennőállatalakjának tartották, s a Ráknak aHold volt a planétaura. Az olümposziakközül a halottkísérő Hermész vigyázta, azaz isten, aki planétái minőségében a szom-szédos Ikrekben talált otthonra. Úgy tar-tották annak idején, hogy a Rák csillag-képpel kezdődik az alvilág, ott, ahol aNap pályája megfordul, és hanyatlanikezd. (Az átkelőhely a Tejút és az Állatövtalálkozásánál, az Ikrekben van, a révészKharón pedig, akit, mint annyi más ví-zen járó, félig-meddig alvilági lényt, azOrion testesít meg az égen, az innensőparton vár Héraklészrc, hogy a pokolháromfejű ebéhez hajókáztassa a Tej-útón.)

A Rák jele: £B a „zodiákus ember"testén az alsó mellkas és a gyomor, nők-nél a női szervek, az anyaméh megfele-lője. Ez utóbbi miatt „nőies" jegynek te-kintik (a jegyek felváltva „férfiasak" és„nőiesek"), eleme a víz, mint a rákoké ésa Vízikígyóé, aminek a feje a Rák cik-kelyébe ér.

SzamárEgyiptomon az óbirodalom idején egy

ikeristenpár uralkodott, mint Felső- ésAlsó-Egyiptomnak, az emelkedő és a ha-nyatló Nap félesztendejének ura, illetveaz Orion és a Göncöl csillagzat képébenmint a déli és az északi égbolt királya:Ozirisz és a szamárfülűnek mondott, más-kor az „Ég Bikájának" nevezett Szeth. (Áb-rázolásai az istent nem szamárfejűnekmutatják, hanem - Egyiptomban egye-dülálló módon - fantázialénynek, amely-nek a tapíréra emlékeztető rövid ormá-nya és hosszú, de a végén lekerekítettvagy vágott füle van, s talán egy márakihalt állat volt a modellje. A ma élő af-rikai állatok közül leginkább a földi ma-lacéra hasonlít a feje.) Szeth a forró jú-niusban vette át fivérétől a hatalmat, az őuralmának kezdetét jelezte a hónap csil-lagképében, a Rákban lévő két Szamárcsillag. Idővel a két isten megítélésénekdialektikus egyensúlya felborult, Oziriszés fia, Hórusz javára, Szeth mint test-vérgyilkos egyre ördögibb alakot öltött.Ennek történelmi oka is van. Amikor ahikszoszok meghódították Egyiptomot(i.e. XVIII.sz.), Kisázsiából és Palesztiná-ból egy szamáristen kultuszát hozták ma-gukkal, akit Egyiptomban Szcthtcl azo-nosítottak. Ettől kezdve Szeth az országellenségeinek istene lett. (E palesztinaiszám ár kultusznak tulajdonítható, hogyjó-val később a rómaiak a zsidókat és keresz-tényeket azzal csúfolták, hogy istenüknekszamárfeje van. Vő. a bibliai Sét nevével.)Szeth démonná süllyedésének a szamárlátta kárát. A mindennapi életben: a sza-már, amely a gabonát, Ozirisz földi lét-formáját nyomtatta, cipelte, Ozirisz fel-aprítójának megtestesítője lett. A mito-lógiában: szamárfejű démonok őrzik az

175

JÚNIUS

alvilág kapuját, 77 szamár - a 77 legfor-róbb nyári nap jelképe - keresztezi a Napútját, lassítja haladását, s lesz oka így anyári aszálynak. Rituálisan: Hórusz Szeth

Jézus bevonulása Jeruzsálembe. Fametszet aCranach festőcsalád műhelyéből. 1521

felett aratott évenkénti győzelmét töme-ges szamáráldozattal ünnepelték meg.

A görög Hórusznak, Apollónnak isáldoztak szamarat. Szeth görög mása, aszamárfejű Tüphón (tüphó jelentésc =„perzsel", tüphósz „forgószél", „vihar")számos naptárjelkép-szörny (Kerberosz,Hüdra, Khimaira és mások) atyja volt, és(kis híján) ugyanúgy feldarabolta Zeuszt,mint Oziriszt Szcth, A görögöknél a sza-már a bujaságot is jelképezte, és Díonü-szosz szőlőistennek, valamint borisszamesterének, Szilénosznak volt az állata.Egy rege szerint a két Szamár csillagotDionüszosz helyezte az égre.

Számos bibliai történetnek viszont po-zitív hőse a szamár, noha a zsidó törvény

tisztátalannak tekinti. Ott áll a betlehemijászol mellett is - a maga idején látni fog-juk, miért -, a hátán vonul be Jézus Je-ruzsálembe, ami több szempontból is jel-képes, gondoljunk a szamarak hátán lévőkérészi alakú csíkra, vagy az Ozirisz ga-bonaistent hordozó Szeth-szamárra. Jé-zus, hogy a messiási próféciának elegettegyen, „két szamáron" vonul be királyiszékvárosába. Ezt földhöz ragadtan vagyúgy értelmezik, hogy vemhes szamárkan-cára ült, vagy úgy, hogy olyan anyaállatra,amelyik még nem választotta el a csikaját.Az aktus mindenesetre jelképes értelmű,és magyarázata az égen található, ameny-nyiben elfogadjuk, hogy Jézus mint nap-holdisten testesül meg e történetben. Rákhava a Hold „otthona", egyben a Napmegdicsőülésének ideje is (lévén, hogyekkor ér pályája delelőjére), „aki" Jézusidejében ekkor épp a két Szamár csilla-gon „ült". (A bevonulás Jézus földi pálya-futásának csúcspontja.)

Szamárfejűmegfeszített.Kereszténycsúfoló„grafitti" egyrómai épületfaláról. IH.sz

A pápaszamár.Protestánsfametszet aXVI. századból

176

HOLD

Hellenisztikus hatásra a szamár ké-sőbb a test, a földi vágyak jelképe lett,lovasa a testen uralkodó leieké. Kehelyelőtt térdeplő szamár volt - a megtérőzsidó szimbólumaként - Páduai SzentAntal attribútuma. Francia földön Tours-iSzent Márton védencének tekintették (aMárton egykor gyakori szamárnév volt).

A vallásostól alig elválasztható világiszamár-jelképenjobban átüt sötét múltja.Mint a szegények, „nemtelenek" lovát, abutaság és a lustaság megtestesülésénektartották (görög tüphosz annyi mint „ön-hittség", „esztelenség", „butaság"). Az en-gedelmesség erényét nyakában malom-kővel, szamár jelképezte. A folklórban amolnár és a szamár szinte elválasztha-tatlan, gyakran mindkettő az ördög ál-alakja (vő. a gabona-Oziriszt típró sza-már-Szethtel). A középkori Nyugat-Euró-pában a szamár a bolondság szinonimája,s főszereplője a téli bolondünnepeknek.A „bolond" szamárfüles sapkája, s annakutóda, a hajdani iskolák rossz tanulóinakszamárfövege e középkori hagyomány-ból ered.

CLAUDE GAIÜNEBLT a szamarat a „40-50napos" ciklus állatjclképcnek tartja. Ezzelmagyarázza, hogy a középkorban a luni-szoláris ünnepeken, azaz „40-50 napon-ként" rendre feltűnik a szamár. Karácsony-kor a betlehemi jászol mellett, illetve adecember végi bolondünnepen, amikorBálám és a háromkirályok hátasaként atemplomba vezették; gyertyaszentelő-karneválkor a szamárfüles sapkájú bo-londkirályt cipeli nyergében; virágvasár-napon Jézus jeruzsálemi bevonulásánakemlékezetéül; május l-jén (mennybeme-netelkor) emlékeztetőül az ősi májusiszexuális tabura, mert mint a mondástartja: „Csak a szamár házasodik májusban(rá kilenc hónapra, farsangkor ugyanis

csak bolond születhetik)". Ezt követően anyári napforduló és Szent Antal attribú-tumaként, majd aratás végeztével, augusz-tus l-jén, mint a lisztmolnárok állatjel-képe tér vissza, az őszi napéjegyenlőség-

Hórusz és Szeth, a mlágtengely forgatói. A forgótalapzaton a világtojás. 12. dinasztia, korabelidombormú után

kor pedig mint a szüretelő Bacchusé. Vé-gezetül Márton napján találkozunk vele,a gallok apostolának háziállataként, hogyazt követően a betlehemi istállóba ko-cogjon ismét.

Hold

Földünk kísérője a Nappal együtt azemberiség legrégibb planetáris istensége.A holdváltozások szabályos ismétlődésétkönnyű felismerni. Ez vethette meg azidőszámítás alapjait. A Hold 29 év fél na-pos szinódikus keringési ideje határoztameg a hónapok időtartamát (hónap, ere-detileg „holdnap", vő. angolmoon, month,

177

JÚNIUS

németMond, Monat = „Hold", „hónap"),és csak az éves napjárás miatt módosult30, 31, illetve 28 napra. A 12 holdhó-napos év csupán 354 napot tesz ki. Ahold- és napév kiegyenlítésére több mód-szer is kínálkozik. A zsidó naptár példáulholdévekben számol, s időről időre szökőhónapot iktat be a lemaradás kiegyen-lítésére.

Az archaikus naptárak tanúsága sze-rint ősidők óta számon tartották a hold-változások fázisait; mindenekelőtt az új-holdat és a teliholdat, de a holdnegye-deket is. Kezdetben a holdfázisokhoz iga-zodva számolták a napokat, és az ünne-peket is részben hozzájuk igazították, ígyvolt ez Babilóniában, görög földön, és mais így van a zsidóknál. A keresztény nap-tár alapjául szolgáló római naptár vala-mennyi között a legjobb példa erre: Ró-mában a hónap kezdőnapját a holdsarlóújhold utáni megjelenésekor hirdették ki(calare = „kihirdetni"), ezért a hónap elsőnapja: Calendae. Ebből ered kalendáriumszavunk. A hónap legfontosabb napja, aholdtölte, az Idus (március, május, júliusés október 15., a többi hónap 13. napja).A főbb római ünnepek e nap köré szer-veződtek, amibe a csillagászati hónap-határ közelsége is belejátszott: a fonto-sabb ünnepek a Nap új jegybe lépéséigelhúzódtak. (Ezt a szokást megőrizte akeresztény naptár is. Erre a nyári nap-fordulói ünnepségsorozat jó példa. Kez-dődik az Idusra eső Antal-nappal, és el-tart július Calendaejáig, az aratás kez-detéig.) Később iktatták be az első hold-negyed jelzésére a Nonaet (ez a 9. napIdus előtt, az Idus napját is beleszámítva).A?, egyszerű napokat aszerint számolták,hány nap van hátra a következő határ-napig. Például június 21-e július Calcn-dacja előtt á l l . nap.

A Hold, a Rák hónap asztrológiai uraváltozékonyságához illően sokféle alakotöltött. Többnyire férfiúnak képzelték(Egyiptom, Fönícia, Mezopotámia, India,Szibéria, valamint Amerika és Óceánianagy részén), de Európában görög-rómaihagyományainknak köszönhetően, továb-bá Kínában, valamint Amerika és Occ-

A trónoló Krisztus (Atyaisten) napos-holdaszománcképe a magyar szentkoronáról

ánia néhány népénél istennőként ismer-tebb, ám mindenütt a Nappal párban je-lenik meg. Annak éjszakai hasonmása-ként, ikertestvéreként, segítőtársaként,f élje ként vagy feleségeként. Sőtf véle egy-gyé, „egyistenné" olvadhat. Ilyen nap-holdisten az indonéziai (solori) Leravu-lan, a dahomeyi Mavu-Lisa, a pápua Uga-tamc, a koreai Irvolszonszin, és - naptáriértelemben -Jézus Krisztus. Legegysze-rűbben mint az égisten két szeme alkot-nak párt, de együtt uralkodnak az aszt-rológiai év „tetején" is, a Nap a Rákkalszomszédos Oroszlán ura. Egyiptombana Hold az ég-sólyom (Hórusz) beteg sze-me volt (a Nap volt a másik, jó szeme). Ővolt Honszu, a „múmiagycrmek" és Thot,

178

HÓI. D

Szeth íbisz vagy pávián alakú fia. A betegHórusz-szemről, Honszuról és Thotrólszóló történetek a Hold - fényváltozásaimiatt - baljósnak hitt természetét éppúgykifejezik, mint az időszámításban betöl-tött szerepét. Mindhárom holdisteni meg-személyesülés elválaszthatatlan a napis-t.entől, noha kapcsolatuk felemás. Ennekvalóságalapja annak felismerése lehetett,hogy a napfogyatkozásért a Hold a fe-lelős, és viszont. Későbbi időkben - talángörög visszahatásra - a holdistenek tró-nusára Ozirisz nővér-felesége és Hóruszanyja, ízisz ült (a holdsarlón álló, gyer-mekét tartó Szűzanya képmásait hagyo-mányosan az ízisz-kultuszból szokták le-vezetni).

A babiloni-asszír pantheonban Színholdistenc (a sumer Nannaré) a főhely azégi triászban, amelynek másik két tagja:Samas (Nap) és Istár (Vénusz) az ő gyer-mekei. Öregembernek képzelték lapis la-zuli színű szakállal, aki éjjelente hold-sarló-bárkájában hajózik az égen. Másviszonylatban a holdsarló fegyver. A sarlóminden földművelő kultúrában az újhold-hoz társul. A görög mitológiában Kronosza holdsarlóval hcrcli ki apját, Uránoszt.Egyiptomban a szaturnikus természetűSzeth a fogyó Hold napjainak száma sze-rint vágja a nap-holdistcn Oziriszt a sarló-val 14, mások szerint 13 darabra.

A görög mitológia holdistennőjét istöbb néven tisztelik. Mint Apollón nap-isten nővérét, Artemisznek hívták (latinDiana), Héliosz (Sói) nővére viszont Sze-léné (Luna) névre hallgatott. Kgy harma-dik holdistennő, a banya külsejű Hekaté(Hecate) Apollón és Artemisz unokatest-vére volt a mitológiai családfa szerint, áma rokonság lényegi azonosságot fed: Apol-lón és Artemisz egyik mellékneve Heka-tosz és Hekaté („messzelövő") volt. A ró-

maiak is hármas istennőként tisztelték aHoldat. Lunát az cg, Dianát a Fold ésIlecatét az alvilág istennőjeként (az utób-bi a „kcrcsztutak" úrnője volt). Ez a kép-zet a prehellén isten (nő)-hármasokra megyvissza.

Számos más antik istennőnek van fel-ismerhető hold-aspektusa. Erre szüzes-sége (Athéné), baljós boszorkány-volta(Kirké, Médeia) vagy más, ősidőktől fog-va Holdhoz kötött sajátság utalhat. Pél-dául az, hogy a Holdat a vizek szabályo-zójának tekintették (árapály-jelenség).A víz a képzetekben mindig nőies elem(„ősvíz", magzatvíz, élet és halál vize). Azistennőháromság a Hold három fázisát(növekvő, teli és fogyó Holdat) testesítimeg. A csillaghitben viszont a „nőies pla-nétákat" személyesíti meg a háromság: aFöldet az. anya, a Vénuszt a nimfa és aHoldat a szűzleány képében. Valójábanegy „háromszor hármas Nagy Istennő-vel" van dolgunk, mert mindhárom pla-nétaistennőnek van szűz, nimfa és anyaalakja. A három planétaistennő „életko-rának", illetve „állapotának" megfelelőenosztozik a női szervek feletti uralmon: abelső nemiszcrvck a Föld, a külső nemiszervek a Vénusz, a szűzhártya a Holdvédnöksége alá tartozik. Az asztrológiaviszont mindeme szerveket a Hold védel-me alá rendeli a Hold „hármas termé-szetének" megfelelően. A szüzesség mel-lett a meddőség, továbbá a havi vérzésfelelősévé is tették, összefüggésben aHold okozta árapályjclcnséggel, a mcn-ses és a holdciklus közt feltételezett kap-csolattal, és azzal a felismeréssel, hogytermékeny életkorban a szűz és a „med-dő", azaz éppen nem terhes és nem szop-tató nő „szül rossz vért" csupán. A Hold-dal kapcsolatos termékenység-hiedelmekszerint a nők legtermékenyebb periódusa

179

JÚNIUS

újholdra, míg a mensesé teliholdra esik.Ez szinte napjainkig fennmaradt a vetés-sel, betakarítással kapcsolatos képzetek-ben: ezek szerint vetni, palántázni új-holdkor érdemes (a növekvő Holdnak avonzereje is nő, a holdsugárba kapasz-kodva a csíra, palánta is jobban fejlődik),a termést betakarítani viszont teliholdkor(amikor a magot, gyümölcsöt a Holdhozhasonlatosan majd szctrcpeszti a bennefelgyülemlett tápanyag). A Hold „home-opátiás" hatását az ember közérzet- ésegészségi állapotváltozásban is megta-pasztalja: fokozódó álmatlanság, gyul-ladásos, daganatos betegségek mintha aa Hold „dagadásához" igazodnának, s aHold apadását, dagadását követi sok em-ber belső vízháztartása.

A Hold szent száma a 3, és annaktöbbszörösei. A csillaghitben 6, a mito-logikus időszámításban 9, 27, 45. Pél-dául 9 hónap a terhesség ideje, 27 nap asziderikus holdhónap hossza, 45 napluniszoláris naptári egység; 3 fejű He-katé, 9 Apollón holdpapnőinek, a mú-zsáknak a száma, Csandrának, a hold-istennek 27 felesége, „holdháza" van. AHold jele: 5). Fémé az ezüst, szent fája aboszorkányok és a temetők fája, a szo-morúfűz. Napja már Mezopotámiában isa hétfő volt (latin di&s Lunae, francia lun-di, németMontag), Mivel a bibliai terem-téstörténet a babiloni naptárt követi, Is-ten a második napon (hétfőn) a Holdtermészetéhez illően a vizek szétválasz-tásával foglalatoskodott.

A Hold a mesékben is megjelenik.Azokban a hősmesékben, amelyek nema görög-római regék vonalát követik, aHold a Nap ikerfivére, bajtársa {Hold vi-téz) vagy táltosparipája (Holdrőt pari-pa). Szerepköre szerint a hős segítője.Útjában vezeti (a hátán hordozza), együtt

harcol vele. Az ő feladata a visszanyerthősnőt ártó bubájától, a „rossz vértől"megtisztítani, lányságától megfosztani(a szűzhártyával és a mensesszel kapcso-latos kasztrációs félelmek és tabuk azőstársadalmak szerelmi életének fontosszabályzói voltak). A Nap-Hold, arany-ezüst, naphérosz-holdtáltos párosítás amitologikus kultúrák meghatározója, me-lyek világképe még a társadalmi beren-dezkedést is e „kettősnek" rendelte alá.így volt ez eleinknél is. (Az asztrológiaévkorén ugyanis a Nap és a Hold végigfej-fej mellett halad. Egymás mellett „ural-kodnak", „erő", „romlás" és „száműzetés"is szomszédos jegyekben jut osztályré-szül nekik.)

E párosítás fő oka szintén naptári vo-natkozású. A pontos időszámítás igényea nap- és a holdjárás egyeztetésérc kész-tette az embert. Úgy is mondhatnánk, anapos-holdasjelegyüttes egy kultúrábana luniszoláris naptár legalábbis elemi szin-tű alkalmazásának csalhatatlan jele.

Szent Iván tüze

Ajúníus 24-i Szent Iván-nap, Keresz-telő Szent Jánosnak, a magyar népdal„virágos" Szent Jánosának és az ősi fény-szimbolikának közös ünnepe. A nyárinapfordulótól mindössze 3 nap választjael. János és a napfordulat együtt ünnep-lése az V századtól általános. Egy forrásszerint, mi magyarok a XI. századbanmár gyújtottunk tüzet Iván előestéjén.Szokásunk régiségét a szlávos névvál-tozat bizonyítja. (A keresztény liturgiaszókincse nyelvünkben nagyrészt a gö-rög-szláv jövevényszavakból áll, mivel atérítő papok többsége először ezeken anyelveken szólt eleinkhez.) Más lapra

180

tartozik, hogy már az arab és bizánci for-rások is megemlékeznek a pogány ma-gyarok tűzimádatáról, és a tűzkultusz anapév fordulópontjaihoz kötődő rítusokrésze volt.

A katolikus egyház Szűz Márián kívülcsak Keresztelő Szent János esetében ün-nepli névnapként a szent feltételezettevilági születésnapját. A napfordulaü Já-nos-nap kiválasztásakor az egyházdok-torok a Szentírásra támaszkodtak. Azevangéliumok szerint János éppen félévvel volt idősebb Jézusnál, születésnap-ja ezért került június 24-ére. A választása római hagyománytól sem volt idegen.A keresztény naptár két „ős-János" szent-je, az evangélista (dec. 27.) és a keresztelőaz év napfordulóinak a kapujában ül, arégi Rómában pedig az év ianuáit, „ka-puit" Janus őrizte, s az ő neve egybe-csengett a két szent latin nevével. Eszinkretizáló törekvéseket mintha Jánosevangéliuma is igazolta volna. Ilyen sza-

SZENT IVÁN TÜZE

vakat ad ugyanis a keresztelő szájába:„Annak növekednie kell" - mármint Jé-zusnak -, „nékem pedig alábbszállanom"(Jn 3,30). A növekedés a téltől nyárighosszabbodó nappalokra, az alábbszál-lás a nyártól télig rövidülő napokra isérthető (mennél alacsonyabban jár aNap, annál rövidebbek a napok, és for-dítva). BŐD PÉTER XVIII. századi leírásajelzi, hogy az ő idejében a János-napnapfordulat-ünnep jellege köztudomá-sú volt: „Néhol kerekeket forgattak an-nak emlékezetére, hogy a nap immár a'maga abrontsának felső Pontyára fel-hágott s mégis fordult." DÖMÖTÖR TEK-LA hívta fel a figyelmet arra az énekbefoglalt előírásra, mely szerint az Iván-napi tüzet „négy szögre rakálták" (rak-ták), Ez a négyszög bizony a Nap „ab-rontsának", az ekliptikának fordulópont-jait jelképezi.

Láttuk, hogy a napfordulói évkezdőünnepeket a holdjáráshoz (teliholdhoz)

A lelkek hídja. A balszélen Szent Mihály mérlegeli cselekedeteit. XIII. századi olasz falkép

181

JÚNIUS

igazították már az ókorban is. A Nap ésHold Rák-béli, napfordulati összekapcso-lódása Keresztelő Szent János szim-bolikus alakján is átsüt. János evangélistaszavai szerint ő vízzel keresztel (a Holdképviseletében), Jézus tűzzel (a Nap kép-viseletében), és a Keresztelő nemcsak ahanyatló napév jelképe, hanem a Naptólmegvilágított, Nap előtt járó Holdé is;„Nem ő vala a világosság, hanem jött,hogy bizonyságot tegyen a világosságról"(Jnl,8).

A szentiváni tűzgyújtás és a hozzá kap-csolódó énekek elsősorban az év leghosz-szabb napját ünnepelték. Örömtűz volttehát, fényt megtartó mágikus céllal, degyógyító hatást is tulajdonítottak neki. Amáglyát a szokásos tűzrevalón kívül illa-tos virágokból és gyógynövényekből rakták.Mivel János a kereszteletlenül meghaltgyermekek égi pártfogója, gyümölcsöt isszórtak a tűzbe, táplálékul a kis halottaklelkének, de a tűzben sült almát orvos-ságnak, gyermekóvó szernek is tekintet-ték. A tűz körül elfogyasztott cseresznyepedig - a néphit szerint - a gyermek-áldást segítette elő. (Ez a képzetkör azzalaz ősi hiedelemmel kapcsolatos, hogy alelkek a napfordulókor megnyílt tejút-kapukon közlekednek ide-oda.) Az ünnepfénypontja, a tűzugrás is analógiás mágiavolt elsősorban. Azt célozta, hogy a Napmindig olyan magasra „ugorjék", mint enapon. Az ilyenkor szokásos „ugróéne-kek" legismertebbje, zMagos a rutafa kez-detű népdal is utal a művelet kozmológiaijelentésére, lévén a „rutafa" a mesék, mí-toszok „napútján" álló világfa, a Tejútmaga. Eleink ugyanis tisztában voltak az-zal, hogy az idők folyamán a napfordulóifőkör alá befordult a Tejút; a Nap már

nem a májusi ünnepi ciklus idején, ha-nem a Szent Iván körüli időszakban ke-resztezi a Tejutat. Ennek a fölismerésnektulajdonítható, hogy sok helyen szakítot-tak a májusfa-állítás hagyományával, pon-tosabban már nem május l-jén vagy ké-sőbb, pünkösdkor, hanem Szent Iván nap-ján állítottak „májusfát". Ez a szokásSvédországban; hozzánk legközelebb abrassói szászok koronafa-állításaként is-mert. NYÍRÓ JÓZSEF leírásából tudjuk, hogya tejútvilágfa és a Nap nyárközépi együtt-állásáról tudott a székelység is, annakrendje-módja szerint meg is ünnepelte.Hasonló értelműek az Európa-szerteilyenkor dívó egyéb szokások: fáklyagyúj-tás, tűzcsóválás, tüzes karikák hajigálásaa magasba. A tűzugrásnak tisztító és ter-me kény ségf okozó hatást tulajdonítottak,és jósoltak belőle az ugráló leányok férj-hezmenetelére nézve is, kivel ugrik pár-ban, ki előtt ér földet stb. A mátkálásnak,komázásnak nevezett, tűzugráshoz kap-csolódó szentiváni játékoknak féktele-nebb formái is éltek egykoron. Ilyetén-képpen az ünnep a májusi fcrjhezmenésiés közösülési tilalmak, a „szexuális böjt"feloldása volt.

Az ünnep előestéjén koszorút kötöt-tek, és a házra akasztották, hogy tűzvészellen védjen. Üszköt hordtak a káposz-tásba a hernyók elleni védekezésből,megíüstölték a forrásokat és kutakat, hogya kígyók sárkányok mérgétől megtisztul-janak. Napfordulóhoz illő szokások ezekis, hiszen a hiedelmek férgei, sárkányai atelet, a sötétséget jelképezik, ők a fény-nek, a Napnak ellenségei, elrablói, rab-tartói, földi tüzek okozói. A sárkányos téliplanéta, a Szaturnusz a holdas Rák ha-vában „rangvesztésben", „száműzetésben"van.

182

„MENNYEKNEK MEGNYÍLT KAPUJA"

„Mennyeknek megnyíltkapuja"

A téli és nyári napforduló kapuszim-bolikája nemcsak a két János szenthezkapcsolódik, hanem Jézushoz, aki -ugye- a téli napfordulókor születik, és Má-riához is. Az előbbinek evangéliumi iga-zolása, amit Jézus mond magáról: „Énvagyok az ajtó." (Jn 10,9.) A Mária-meny-

A Szűzanya és a gyermek Jézus mandorlában,A tahulU Santa Mária templom románkonfalképe nyomán. Museo de Arié de Cataluna,Barcelona

nyei kapu metafora viszont a keresztény-ség két évezredét végigkíséri, de mintannyi más keresztény jelképnek, ennekis csillagos-pogány háttere, előzményevan.

DÖMÖTÖR TEKLA írja: „A katolikus egy-ház középkori jelképrendszerében Má-

ria az ég királynője, az ég kapuja, ablaka(coeli fenestra) stb. Ahogy az üvegablakonáthatol a fény, úgy hatolt a SzentlélekMárián át." S tegyük hozzá, Jézus is, hi-szen „Mária a fénynek, a világ fényénekszülőanyja." Ennek a költői képnek aszellemében születik a téli napfordulóhoz,a Születéshez közeli szeplőtelen fogantatásünnep tartalmának illusztrálásaképpenMária Alapba Öltözött (és Holdon tapodó!)ábrázolása, a Könyörületes Mária kép-másai, melyek a Szűzanyát szétnyílt kö-penye alatt a lelkek sokaságával a menny-ország kapujának mutatják, Piero dellaKnmcesca Várandós Madonnája, mely aSzent Szüzet domborodó hasán megol-dott ruhában, az „égsátor" nyílásábanállva mutatja (a sátornyílás Mária ésErzsébet nyári napfordulói találkozásá-nak kapuja, a ruha hasítéka a téli nap-fordulói Születés égi helyét, a tejútha-sadékot szimbolizálja). Ilyen értelműekvégső soron a Máriát jelképező „abla-kos" szentségtartók, melyekben Jézusteste, a „napostya" a holdsarló alakú lu-nulán „áll". A szentség(tartó) ünnepe:űrnapja késői húsvét esetén egybeesheta nyári napfordulóval! Végül ilyen min-den Krisztus-képmás, amely őt mandor-lában, a mennyek királynőjének ölét jel-képező sugaras, vulva alakú fénykapunbe- vagy kilépve ábrázolja. (Jézus fogan-tatásának, születésének, pokolra szállá-sának és mennybemenetelének képein.)Ezt a gondolatot fejezik ki a hajnalbannyugvó, világosságot szülő Máriáról szó-ló szentiváni énekek:

„Ó hajnal, hajnal, szép piros hajnal,akibe Mária nyugodik,Krisztus Jézus születik.Úristen eleven ostya (...)Fehér rózsa Mária,..."

183

JÚNIUS

(DÖMÖTÖR TEKLA megjegyzi, hogy anémet nyelvterület énekeiben Mária aztálmodja, hogy fa nő a szíve alatt: a virág-zó, Krisztus-gyümölcsöt termő életfa-Ke-reszt az, ahogy SIMONÉ DEI CROCIFISSI XIVszázad végén festett képe mutatja.)

Jézus ebben az összefüggésben a Nap,aki az égi kapukon áthalad. A metaforaarra az ősi és általános felfogásra vezet-hető vissza, mely a Napot, a nappali vi-lágosságot az éj, az éjszakai és hajnali éggyermekének tekinti, és aminek a szel-lemében a Hold, a Vénusz vagy a Sirius,hiába a Nap után legfényesebb égitestek,mint az éjszaka lámpásai az éjanyáhoztartoznak az ég hatalmas csillagfolyamá-val, a Tejúttal együtt. (Vénusz a legtöbbnép képzeletvilágában „szembenáll",„harcol" a Nappal, hiszen napkeltévelveszti el a fényét és napnyugtával nyerivissza. Mondhatnók, felváltva élnek, hal-nak. Jézus és Mária vonatkozásában ez akontraszt visszafogottan, árnyaltan feje-ződik ki a Születés, Piéta és Mária elszen-derütése ábrázolásokon.) A nyári napfor-duló körüli S zűzanya-szimbolika ezért kapa szokásosnál nagyobb hangsúlyt. Ekkorhalad át ugyanis a Nap a Tejúton, akit agörögök a nagy Fehér Istennővel, a Napés a Hold szülőjével azonosítottak (1. „fe-hér rózsa, Mária"), hasonlóképpen azegyiptomiak. Ekkor áll együtt a Siriusszal,s történik mindez a „nőies" Rák jegy ural-ma alatt, mely a Holdjelképes „otthona".

Mind emellett a Mária-kapu metafo-rának, a hajnali Máriához szóló imáknakegészen konkréfnaptári előzménye van.Aligha lehet kétséges ugyanis, hogy Gar-da, a Juno (!) hónapjának Calendaejánünnepelt istennő, aki mint az ajtósarokmegszemélyesítője, Janus kapuisten nőipárja volt, vagy Mater Matuta, a „ReggeliAnya", aki ebbéli minőségében ugyan-

csak Janussal mint „Reggeli Atyával" al-kotott párt, a latin keresztények számáraközvetlen mintául szolgált a fenti képzetkialakulásában.

„Csillagok között fényességescsillag"

E szavakkal „idvezli" a régi magyarénekszerző I. László királyunkat, a ma-gyar lovagkor mintaképét, pogány ízűmondák és legendák vitézét, egykor alegnépszerűbb magyar szentet. László(uralkodott: 1077-95) 49 éves, és a soronkövetkező keresztes hadjárat kiszemeltvezére volt, amikor az unokaöccsével,Kálmánnal, a későbbi „könyves" királlyalfolyó viszálykodás közepette szélhűdésérte. 1095. július 29-én halt meg. Halálátkövetően kultusza szinte azonnal virágbaszökkent. Sírja csodatévő zarándokhelylett, mondák és legendák fonták be máréletében is legendássá nőtt alakját. Szent-té avatását azonban csak III. Béla kez-deményezte 100 év múlva. III. Celesztinpápa az ő kérésére két bíborost küldött,hogy a király váradi sírjánál történt cso-dákat felülvizsgálják. Miután több csodásgyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jelvégképp meggyőzte az olasz csodaszakér-tőket. 1192. június 27-én, déltájban a vá-radi székesegyház fölött fényes csillaggyúlt ki, s ott lebegett a magasban kétórán át. László napját a szokástól eltérő-en azóta sem halála, „égi születésnapja"évfordulóján üljük, hanem június 27-én,a csillagjelenés napján.

A király, aki már herceg korában azismételten betörő kunok (valójában bese-nyők) felett aratott győzelmei révén kiér-demelte az „ország oltalmazója" nevet, a

184

„CSILLAGOK KÖZÖTT FENYESSEGF.S CSILLAG"

tatárjárást követően kibontakozó lovagikultúrában a katonáskodó magyarok ved-szentje lett. Egyik legendája szerint, az1345. évi tatár betörés idején a király fej-ereklyéje (a Szent László herma) eltűnt ahelyéről, a váradi dóm oltáráról. Elmentő is a csatába, hogy győzelemre vezesse azidegen túlerővel szemben már-már alul-maradó székelyeit. Egy foglyul ejtett tatárelbeszélése szerint a tatárok látni véltéka sereg élén lovagló, hatalmas termetű,fénybe öltözött királyt, amint híres sze-kercéjével rettenetes csapásait osztogatja.IPOLYI ARNOLD úgy vélte, hogy a legendaalapja egy középkori hadiszokás lehetett- ennek párhuzamai máshonnét ismer-tek -: a hadbavonulók védőszentjük fej-ereklyéjét magukkal vitték a csatába, úgy,ahogy a zsidók a frigyládát a „bírák" ko-rában (ISám 4,3-11).

László, a katonaszent ábrázolásainSzent György mezét ölti magára, györgy-keresztcs pajzsot visel. A legendák Lászlókirályával azonban nemcsak Szent Györgytámadt fel újra, hanem annak pogányelőképe, a római légionáriusok meghaló

Kínai csillagtérkép részlete a Hajótat, NagyKutya és az Orion képmásával

és feltámadó napistene, Mithras-Orionís, László egy ízben - így e legenda -,hogy seregét a szomjúságtól mentse, újMózesként sziklából fakasztott vizet. Atörténetet az Ószövetségből is kölcsönöz-

Szení László tetemét a halottas kocsi magátólVáradra viszi. Mmiatúra a Képen Krónikából,XIV század

hették a legenda kiagyalói, ám Mithras-ról hasonlót állít a hagyomány - egy mí-tosz szerint kilőtt nyílvesszőjével fakasz-tott a szilából vizet - és hát mégiscsak ővolt Szent György előképe, nem pedigMózes. A legendák Szent Lászlójánakcsaládfáját kutatva minden ág egy nap-héroszi vonásokkal felruházott csillagosősapához vezet. IPOLYI ARNOLD példáulfelidézi a „László szekere" csillagzatne-vet, s olyan csillagregét említ, amelyben„László híres tátos lovával a csillagokbannyargalva" szerepelt. A „László szekere"a Göncölszekér neve. E csillagszekérenviszont általában halottvivőjárművet ér-tettek a régiek, így a „László szekere"elnevezés összefügghet azzal a legendá-val, mely szerint a király tetemét szállítóhalottaskocsi „megszökött" a fehérvári

185

JÚNIUS

temetésről, hogy a király testét kívánságaszerint Váradra vihesse. Ha van szekér,amely magától utazni képes, az csak aGöncöl lehet. Mivel a szent királyt a mon-da- és a legendaszerzők a bevett gyakorlat

A küzdelem jelenete különböző XIV-XV századifalképeken (FehŐ: Sepsikillyén, alsó: Gelence)

szerint naphéroszi alakká formálták(nemcsak az itt idézett történetek, hanemaz Összes róla szóló legenda) - az ural-kodókat egészen a legújabb korig világ-szerte a Nap leszármazottainak tekintet-ték jámborabb alattvalóik -, és mivel el-terjedt hiedelem szerint a Göncölszekérszállítja a túlvilágra a halott napisten te-temét (a Göncöl nevet a „Nap" jelentésűtörök kun, gön szóból származtatom), aző esetében ez az állítás kétszeresen igazlehet. Figyelemre méltó az is, hogy Lász-lót az ének csillagként köszönti, hogy fel-

magasztalásának, közvetlenpal együtt delelő csillag, mely csillag az idő-pont (1192. június 27.) ismeretében csakaz Orionnak vagy valamely szomszédoscsillagképnek a fényes csillaga, leginkábba Sirius lehetett, amit a pápai küldötteképpen láthattak is volna, ha akkor nap-fogyatkozás sötétíti el az eget. Ez azonbannem szükségszerű. Elég az, s ez egészenbizonyos, hogy jártasak voltak a csilla-gászatban, tudták tehát, hogy a mondottidőben mely csillagok között tartózkodika Nap, továbbá azt is, hogy a szentté ava-tásnak naptári-csillagászati feltételei van-nak - így kívánta a korszellem (meg análunk még eleven pogány gondolkodás-mód). Csakis tudatos program lehetett,hogy „mithrast" csináltak belőle.

Leghíresebb legendájának elemzésé-ből ugyanerre a következtetésre jutunk.Szent László és a leányszöktető kun legen-dájának falképciklusban megörökítettképsora a világosság és a sötétség küz-delmétjeleníti meg, nem éppen függet-lenül népünk pogány örökségétől, semaz e korban (XIV-XVsz.) újraéledő bo-gumil eretnekségtől, amelynek mani-cheista, sőt mithraikus gyökerei jól is-mertek. Mint azt egy másik könyvembenkifejtettem, a falképciklus a Nap (SzentLászló) által bejárt négy égnegyed egy-másutánját öltözteti legendás történetbeaz évszakok legfeltűnőbb csillagképeineksegítségével. E falképek központi kép-tagja a Szent Lászlóval gyalog birokrakelő kun vitézt ábrázolja, és az elraboltmagyar leányzót, aki a herceg segítségéresietvén, annak bárdjával vagy kardjávalelvágja a kun horgasinát. A falképen lá-tottakat összevetve az egykorú égi látvány-nyal, és az egyiptomi, hindu, kínai, per-zsa, görög és finnugor párhuzamokkal,arra a következtetésre jutottam, hogy a

186

„CSILLAGOK KÖZÖTT FENYESSÉGES CSILLAG"

megsebzett kun vitéz a nyár csillagképét,az Oriont személyesíti meg, ellenfelét, aBikát László herceg (a nyár kezdetén aBikában jár a Nap), a fegyveres leányzó,akiben egyes legendaváltozatok tanúságaszerint Szűz Mária testesül meg, a NagyKutya és a Hajótat csillagzatok együttesétjelképezi (az előbbinek a csillaga a Si-nus). Az égbolt legfényesebb csillaga akeresztény szimbolikában a Szűzanya égijele. A „Tenger Csillaga" megszólítás nem-csak a Vénuszt, hanem a Siriust is kép-viselő Istenszülőre vonatkozik (az asztrál-szimbolikában minden planétának többcsillagpárja is van, Vénusznak, a legfé-nyesebb planétának első helyen a leg-fényesebb csillag: a Sirius a párja). Ittemlíteném meg, hogy a Sirius népi ma-gyar nevei többnyire leánynevek: Árvale-ányszeme, Ebédhordó, Sántakata, Tündérfőés hasonlók.

A szóban forgó csillagmítoszt az egyip-tomiak szinte szó szerint így mesélték.Oriont özirisz, a halott Nap istene sze-mélyesíti meg, a rátámadó Bikát gyilkosfivére, Szcth, míg a Nagy Kutya és a Ha-jótat együttese Ozirisz Szeth-hez pártoltfeleségében, Izi.szben testesül meg, akit akeresztény mitológia kutatói S/,űz Máriaelőképének tekintenek. (Ez lehet az okaannak, hogy íziszt még a művelt köztudatis csak a jó oldaláról ismeri,) Az istennőtebben az Összefüggésben fölajzott íjjalábrázolják, olykor tehénfejjel (több ok-ból, de azért is, mert itt és most a Bika-Szethtel alkot párt). A mítosz egy későbbiepizódja is említést érdemel. Miután íziszmegszüli posztumusz gyermekét, Hóruszt,az értesül anyja árulásáról és bosszút áll,ízisz fejét veszi. Ebben a történetben afényes íziszt már a „fejetlen" Szűz csil-lagkép testesíti meg az égen (az a csil-lagzat, mely mínt a „vizek adományozó-

ja" is illik a „Tenger Csillagához" - azalatta látható Keverőedény csillagképbőlömlik ki az égre az óriás Vízikígyó csil-lagkép -, és amely később szintén a SzentSzűz égijele lett). Hórusz leszámol Szeth-tel is, megöli és darabokra tépi úgy, ahogynagybátyja korábban apjával bánt el. Ma-radékát, a Szeth-bika északra „hajított"combját az egyiptomiak a Göncöllel azo-

A széttépett Szeth-bika combja (Göncöt csiüagzat).Egyiptomi koporsóról. Kairói Múzeum

nosították „Marhacomb" néven. (A Bikacsillagképnek hiányzik a hátsó fertálya!)

A mítosz csonka görög változata sze-rint Orion névadóját, Orion héroszt Arte-misz hátulról nyilazta le akkor, amikor ahős az istennő elől úszva menekült. Ar-temisz említése azért figyelemre méltó,mert a Sirius Artemisz havában, a Nyilashónapban emelkedik a legmagasabbra,és látszik legtovább az éjszakai égen. Ha-sonló értelműek a mítosz kínai, hindu ésfinn változatai is (ez utóbbinak a Kaié-fű/ö-beli Vainámöinen a hőse, a finn ha-gyományban ő személyesíti meg az Orí-ont), melyek között csillagászati szem-pontból egy lényeges különbség van, ne-vezetesen az, hogy a Sirius - és az Orionmeg a többiek - mást és mást testesítenek

187

JÚNIUS

meg. A Siríusnál maradva, lehet maga azíjász, a felajzott íj, a kilőtt nyíl, de még acélpont is az adott történetben.

Ugyanezt tapasztaljuk, ha a vízfakasz-tás legendájának csillagos hátteret vesszükszemügyre. Először is, mert ez a történet.ugyanazt meséli cl - igaz, másképp -,ugyanazokkal a szereplőkkel: az Orion-nal, a Tejúttal, a Siriusszal és a mögöttelévő Hajótat csillagképpel, melyek a vizetfakasztó személyt, a vízfakasztó eszközt,azt, amiből a víz fakad és magát a vizettestesítik meg. Ugyanezt - mondom -,hiszen mindkét mítoszváltozatnak a Rákhavába illően az a témája, hogy a szá-razság véget ér, megindulnak az égi vagya földi vizek. Már említettem, hogy PLI-NIUS szerint a Sirius kavarja föl a tenge-reket, emeli meg a vizek szintjét; jelképesértelemben akkor, amikor az égi íjásznyílvesszeje a vizek közepébe (a Siriusba)áll, vagy, mint Mózes pálcája, Szent Lász-ló bárdja a sziklát ketté repeszti, amelybőlaz égi víz alázúdulhat a földre (a hasí-téknak az égen a Tejút felel meg), vagypedig eltalálja Oriont {a derekán a hinduPradzsápati esetében, a sarkán a SzentLászló legenda kun vitézének esetében,vagy kilövi alóla a lovát, mint Váinámöi-nen esetében). Hindu mítosz szerint azégi Gangesz (a Tejút) a látóhatárral érint-kezve, Visnun (az Oríonon) keresztül öm-lik a Himalájára, és válik földi folyammá(a Tejút Szibériában az Ob, Egyiptombana Nílus égi mása és forrása). Egyiptom-ban „terv szerint" ez akkor következettbe, amikor a Nílus július közepi áradásáta Sirius hcliakus fölkelése (újbóli megje-lenése a hajnali égen) jelezte. A pre-cesszió következtében azonban a csillagkésni kezdett az áradáshoz képest, más-képpen szólva egy idő után az Orion csil-lagaiból és nem a SiriushóI „fakadtak föl

a mélység forrásai". (A Sirius is, és azókorban az Orion is a „mélységnek", azaza déli égboltnak a csillaga, csillagképevolt; volt - mondom -, mert ma már azOrion derékig „kinn van a vízből", azövénél keresztezi az égi egyenlítő, aminekképzeletbeli síkját az ókorban a mitikuségi tenger színe jelképezte.) Aztán elkö-vetkezett az a pillanat, amikor már Orionfakasztotta a vizet. Mondanom sern kel-lene, hogy a csodás vízfakasztás (adottcsillag heliakus kelése) ugyanúgy az ára-dást jelezte előre, mint Ozirisz-Orionmegöletése (az egyiptomi mítoszban a ha-lott Ozirisz tetemét a Nílus, majd a tengerhullámai viszik Byblosba, s az Ozirisz-szimbolikában az isten életciklusa a Nílusáradásának és apadásának felel meg).

A László-legendák keletkezésébennagy szerep jutott az eleinket ért iránihatásoknak is. Az iráni mitológiának vanegy különös alakja, Tistrija, a „RagyogóCsillag", az „Első Csillag", a „Vizek Mag-va", az „Eső és a Termékenység Forrása".A jótékony nyári esőzés istene volt, akikozmikus párviadalt vív Apaoszával, aszárazság tüzet fúvó démonával. Tistrijaneve annyit tesz: „a három égitestből állócsillagképhez tartozó", és az égboltnak azÓnon övéhez közel eső legfényesebb csil-lagával, a Siriusszal szokás azonosítani.Tistrijáé volt a Rák hava, amikor az aszálya még lábon álló termést fenyegeti, ésamikor a Sirius nem látható, mivel a Nap-pal együtt áll. Iránban tehát a Siriusugyanúgy vizet hozó csillagisten volt,mint Egyiptomban, ahol eltűnése a Nílusközelgő áradását jelezte. Tístrija-Siriustaz irániak is íjásznak (íjnak, Nyílnak, Nyíl-hegynek, Célpontnak) képzeltek attólfüggően, hogy a jelzett naptári időszak-ban hozzá képest hol állt a Nap. (Erreabból a bizonytalanságból is következtet-

188

„PÉTER ÉS PÁL, TUDJUK, NYÁRBAN..."

hetünk, ami a Tistrija név valódi jelen-tését övezi; nem lehet pontosan tudni,hogy a Siriust értsük-e alatta, vagy pedigaz Orion-övhöz tartozó más csillagot.)

Mindazonáltal végiggondolt, tudomá-nyosan is megalapozott eszmerendszerrelvan dolgunk, ezt utolsó példám is meg-világítja. Az Ikrek cikkelyében „otthonos"planétát, a Merkúrt Iránban Tárnék („Nyíl-nak") nevezik. De mint az íjász Tistrija„Nyílvesszőjének", Tir volt a neve a Sin-usnak is, amit mint az „Ikrek csillagát" aMerkúr csillagmásának tekintettek Irán-ban. Hasonlóan ahhoz, ahogy az egyip-tomi-keresztény szimbolika a Vénusznakfeleltette meg.

„Péter és Pál, tudjuk,nyárban..."

Valóban méltó és igazságos, hogy Pé-ter, az apostolfejedelem és Pál, a népektérítő apostola egyaránt olyan kiemelthelyen szerepeljenek a naptárban, ami-lyen a nyári napfordulóval kezdődő csilla-gászati hónap első dekádja. Június 29-ekettejük igazi névünnepe, nem ajanuáriPál- és a februári Péter-nap. Márcsakazért is, mert a legendái hagyomány sze-rint mindkettőjüket ezen a napon végez-ték ki i.sz. 67-ben Rómában. Pétert ke-resztre feszítették - saját kérésére fejjellefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogyúgy haljon meg, mint mestere -, Pált le-fejezték; mint római polgárt e tisztes ha-lálmód megillette. Ünnepük fényét e-meli, hogy ekkortájt üli meg az egyházRóma első keresztény vértanúinak em-lékünnepét, akik az egyház tanítása sze-rint Péter és Pál tanítványai voltak. Azok-ról 'Achristianusokrólvan szó, akiketTACi-

TUS tanúságtétele szerint Néró a 64. évirómai tűzvész okán tömegesen végez-tetett ki. A XII-XIII. században még jú-nius 22-én, a XVI. századtól június 24-én ülték, 1969-től pedig június 30-ánülik meg ünnepüket. Az első vértanúk ün-nepe összemosódott a „tízezer vértanúé-val", akikről június 22-én emlékezett mega régi egyház. A tízezer vértanú - Acha-tius és katonatársai - egy keresztes had-járatok korában költött legenda szerintHadrianus idején haltak meg hitükért;az Ararát hegyéről lehajigált testüket tö-vises karók nyársalták fel.

Mint ismeretes Péter apostol neve Jé-zustól származik, eredetileg Simonnak(Simeonnak) hívták, „...te Péter vagy," -mondta neki - „és ezen a kősziklán épí-tem fel a?, anyaszentegyházamat, és a po-kol kapui sem vesznek rajta diadalmat"(Mt 16,18). Péter (görögPetrosz, latinPeí-rus, héber Kéfás) „sziklát" jelent. Nem le-hetetlen, hogy „Szikla" napja megválasz-tásába az egyiptomi csillaghit is beleját-szott. A nyári napfordulót jelképező„fényhegyekre" gondolok, melyeken va-lóban nem vesznek erőt a „pokol kapui".A biblikus-legendái hagyományban en-nek párhuzamként Sámson Isten hegyéreviszi Gáza kapuit, Jézus pokolra szállása-kor szétzúzza annak kapuit. A napválasz-tás mellett szól a „tízezer vértanú" legen-dája. A mondottakon kívül mi egyéb in-dokolhatta volna, hogy az Ararátot, bib-liai fogalmak szerint a Világhegyei szere-peltető legenda mártírjainak ünnepétépp olyan időpontra tették, amikor a Nappályája csúcsára kapaszkodott?

Péter és Pál közös ünnepükhöz illőenigen gyakran szerepelnek párban. Pétera kulcsokról, Pál hóhérja pallosáról is-merhető fel. Ám ha „ikerszentek" is - bára Rákjegyében, de az Ikrek csillagképben

189

JÚNIUS

jár a Nap, s nyilvánvaló, hogy kettősük akeresztény ikonográfiában az égi „Kettőst"is megszemélyesítette -, kettejük közülmégiscsak Péteré az elsőbbség, így van ezaz ünnep hagyományaiban, ez tükröződiknépszerűségük mértékében, minden kul-tuszukkal kapcsolatos tapasztalatban, s ezérvényesül a hónapban betöltött jelképesszerepük súlyában is. Pált azonkívül, hogyPéter „ikerpárja", más nem köti ide (ha-csak az nem, hogy a Nap, akárcsak a ja-nuári Pál fordulásakor, most is épp a 'lej-úton tartózkodik). Pétert viszont annál in-kább. Mint Jupiter utódját a csillagmito-lógiában, ide köti, hogy a Rák havábanJupiter van „erőben". Ide köd a Szent Péterpálcája (Orion öve) népi csillagképnév, ezugyanis értelemszerűen azt jelenti, hogyaz „egyszerű nép" Oriont, a napfordulatcsillagképet mások mellett Szent Péterképmásánakis tekintette, nyilvánvalóan aPéter-nap dátumához igazodva.

A régi magyar Orion öve név válto-zatának egy egész csoportja az aratásrautal: Kaszás csillag, Kaszahúgy, Egészkenyér,Félkenyér, Gyújtok, Marokverők, Rendcsil-lag, Rónaőrző stb. E körbe illik a SiriusEbédhordó, Szükehordó neve - azokat a le-ányokat, asszonyokat illették c névvel,akik az aratóknak vitték az ebédet -;valamint a Tejút török eredetű, mesék-

ből is ismert Szomásút (Szalmásút) elne-vezése. A név az aratás idején szekerek-ről leszóródott szalmára utalhat (vagy acséplés egyik ősi formájára, amikor aszétteregetett gabonát állatokkal „nyom-tatták"). A Szalmásút névről egy Péter-Pál napi szokás jut az eszembe. A han-gonyiak e napon az úton szalmát gyúj-tanak. Ez a Péter-Pál tüze. A gyerekek kö-rültáncolják és rigmusolnak. A tüzet átis ugorják. BÁLINT SÁNDOR szerint a szo-kás nyilvánvalóan a Szent Iván tüzénekáttétele. Szerintem nemesak az. A szal-ma, égő szalma a Napnak („aki" gabona-isten is volt eleink szemében) az aranysugarait szimbolizálja, s azért az útongyújtják meg, mert aratás kezdetén aNap az égi Szalmásúton jár. Pétep-Pálnapját rnég a nagyvárosi köztudat is azaratás kezdőnapjaként tartja számon. ASzent Péter pálcája (finn Vainámöinenkaszája), Kaszáscsillag, Szalmásút nevek,Péter-Pál napja és az aratás kezdete köztinyilvánvaló kapcsolat azt jelzi, hogyazok, akik az Orion övének e neveketadományozták, tudtak arról, hogy ek-kortájt a Nap az Orion felett jár (látni aNap vakító fénye miatt nem láthatták),és ezt számon is tartották. Hiába, ha azember ismeri az eget, nem szorul semórára, sem naptárra, sem iránytűre.

190

JÚLIUS

A római naptárban a hónap eredetilega fantáziátlan Quintilis, „Ötödik" nevetviselte, mivel az egykori márciusi évkez-déstől számítva az ötödik hónap volt. Le.44-ben Marcus Antonius hízelgő javas-latára nevezték eljúliusnakJúlius Caesar-ról, aki e hónap 12. napján született.

Júliusra esett akkor is, ott is a mező-gazdasági munkák dandárja, de azért ün-nep is akadt egy-kettő. 5-én volt a Popli-fugia, a „Nép menekülése" ünnep, mely-nek eredetével az egykorú szerzők semvoltak tisztában, ezért bizonyos történel-mi eseményekkel próbálták kapcsolatbahozni. HAHN ISTVÁN viszont a „Királyme-nekülés"-ünnep (Regifiigium, febr. 24.)ellenpárját ismeri föl benne. 7-én volt aNonae Caprotinae, a rabszolganők ünne-pe. Ezen a napon az asszonyok luno Cap-rotina tiszteletére áldoztak egy vadfügefa,„kecskefügefa" (caprificus) alatt. A fügefatejszerű nedvét mutatták be áldozatul Ju-nónak mint kecske-, illetve fügefaisten-nőnek. Mind a kecskét (capra), mind afügét {ficus) termékenység-jelképnek te-kintették a régiek, az orgiasztikus sze-relem szimbólumai voltak. A római szer-zők ezt az ünnepet is történeti eseményemlékének tartják, összekapcsolva a Pop-lifugia keletkezésének vélt történeti oka-ival. Valójában a Nonae Caprotinae is télitcrmékenységünnepek ellenpárja. Pl. adecemberi Saturnaliáé, mely szintén rab-szolgaünnep volt, a februári Lupurcaliáé,amikor meztelen ifjak ke cskebőr korbács -

csal ütlegelték városszerte a nőket, hogytermékenyek legyenek. A Caprotina ün-nep történeti magyarázata arra enged kö-vetkeztetni, hogy a kecskeistennő papnőieredetileg Bacchus férfifaló szolgálóinak,a bacchánsnőknek a módjára viselkedtek.A hagyomány szerint ugyanis a „nép me-nekülésekor", miután Róma szomszédaiösszefogtak a Város ellen, a római rab-szolganők honleány! buzgalomból ma-gukra öltötték úrnőik ruháit, és az ellen-ség táborába vonultak lelkes fogadtatásul,majd nagy mulatozást csaptak velük.Amikor sikerült leitatni őket, vezetőjük,Tutela („Oltalom", vő. az Amalthea kecs-keistennő bőréből készült oltalmazó égisz-szel) felmászott egy kecskefügefára, és jeltadott a közelben rejtőzködő római fér-fiaknak, akik az alvó ellenségen fényesgyőzelmet arattak. Tutela alighanem Ju-no mellékneve volt, és a fára mászó rab-szolganő története egy ősi faistennő-áb-rázolás félremagyarázása lehet.

Az ókori magaskultúrák anyaisten-nőinek egyik növényi alakja a tejet adófügefélék valamelyike volt. Indiában azasvattha- és a banjanfát (Ficus religiosa,F. indica) ma is szentnek tartják, Egyip-tomban Nut, Hathor vagy ízisz szeder-füge (F. sycomorus) képében szoptattafáraó-gyermekét, a kisázsiai Adóniszanyja Szmünnafüge volt. Rómában a fü-gét „Rumina fügefája" néven tisztelték.Rumina („Emlő") Junónak mint a szop-tató anyák és a dajkák védő istenasszo-

191

JÚLIUS

nyának volt a neve, s az ő fája alatt szop-tatta a mítosz szerint Romulust és Re-must f ár kas dajkájuk. A Ficus Ruminaliskapcsolata az iker kultusszal, világfakéntvaló felfogása (Róma fája=a világ fája),összefüggése a mitikus „szoptatás"-rno-tívummal az Ikreken átnyúló tejútfa ré-vén foglalható gondolati egységbe. Ide-tartozik, hogy amikor a Nap a Rák csil-lagképben jár, az éjszakában az állatövicsillagképek közül az átcllenben lévőBak uralkodik, s hogy az ókorban júliuselején, miután a Nap elhagyja a nap-fordulót, ismét látható lett a Tejúton ra-gyogó, Amalthea kecske után elnevezett

Fáraót szoptató szikomarfa-itfennő. III. Tholme^zsírja, Théba, Kr. e. XVI-XIV század

Capella csillag. A Caprotina ünnep a mon-dottakkal függ össze, kiegészítve azzal,hogy a füge virágzása júliusig tart, silyenkor termi első gyümölcsét.

Július 12-én Apolló tiszteletére ren-deztek ünnepijátékokat, amely a nők szá-mára a már említett két ünnep betetőzésevolt. Mint VARRÓ írja, e játékokon az asz-szonyok bíborszegélyű tógát olthettek,amely egyébként a magasrangú férfiakünnepi ruhadarabja volt. Július 23-án avizek urának, Neptunusnak áldoztak(Neptunalia), hogy megóvja a termést aszikkasztó nyári forróságtól, most, hogya Nap elhagyván a „nedves" Rákjegyét a„száraz" Oroszlánba lépett.

Júliust ezért régen Oroszlán havánakis nevezték. 23/24-én lép a Nap az Orosz-lán jegyébe (a valóságban a Rák csillag-képben jár ekkor). Közhasználatúmagyarneve az Oroszlán hónap első dekádjánakapostolszentje után Szent Jakab hava volt.A hónapot félmeztelen, nagy kalapú pa-raszt testesítette meg, amint épp sarlójátköszörüli, arat vele vagy kévét hord, ne-tán a csűrben búzáját csépeli. Elvontabballegóriája sárga ruhás, repülő ifjú, fejénkalászkoszorúval. Jobbjában az Oroszlánjele, baljában kosár fügével, dinnyével ésmás gyümölcsökkel. Az oroszlánbőrös, bu-zogányos napisten, Héraklész-Herculesszintén a július megtestesítője volt.

Sarlós Boldogasszony

A kereszténység a XIII. századtól júli-us 2-án a „nehézkes" Máriának, a Jézussalterhes Szűznek Erzsébetnél, KeresztelőSzent János jövendő anyjánál tett láto-gatását ünnepelte (latinul Visitatio). Az ün-nepnap megválasztásába egy kis hiba csú-szott. A szóban forgó esemény idején azevangélium szerint Erzsébet a szülés előttállt (Lk 1,39-56), fia születését azonbanmár az őscgyház 8 nappal korábban,június 24-én megünnepelte. Ez lehet az

192

SARLÓS BOLDOGASSZONY

oka, hogy a XVIÍ. század derekától azünnepet törölték a hivatalos római nap-tárból, de mivel a nap az aratás kezdetéreesik, a közelmúltig jelentős dátum ma-radt, persze nem eredeti tartalma szerint,hanem aratóünnepként. Nálunk, hogy atöbbi Mária- („ősmagyarul" Boldogasz-szony)-ünneptől megkülönböztessék, aSarlós Boldogasszony nevet kapta. Né-pünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást,ahogy a kalendárium előírta volt, haneme Boldogasszony-ünnep másnapján.

Az ünnep hiedelem- és hagyomány-kinese nagyon gazdag. Virágszcntelés,szegények istápolása, anyaság, de leg-főképp az aratás a tárgya. Az ezen a na-pon szedett fűszernövények és persze agabonafélék szentnek számítottak, va-rázserőt tulajdonítottak nekik. E naponcsak jelképesen dolgoztak, a szerszámo-kat megáldatták a pappal, a búzából ko-szorúnak, szentelménynek, szobadísznekvalót szedtek. Az aratást másnap szentrítushoz illő áhítattal kezdték. Tiszta fe-hér gyolcsruhában, levett kalappal a búzaelé térdepeltek és imát mondtak. A mun-kát a föld szent, keleti sarkában kezdték(napkelet!), az első két kévét keresztberakták. Mindez az „életet" jelentő új ke-nyérnek szólt, és benne tudván-tudatlana sarló, kasza alatt elhulló gabonaisten-nek, akinek kultusza Jézus Krisztus tes-tének, a szent ostyának tiszteletében nap-jainkig töretlenül tovább él. Régi gyakor-lat és hagyomány szerint sarlóval az asz-szonynép aratott, és nyomukban járva aférfiak kötözték a kévét. Közvetlenül eb-ből ered, hogy a nép szimbolikus szemlé-letében a Szűzanya arat; Fiára hagyja,hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytólelválassza (Mt 13,26-30).

A dolog persze nem ilyen egyszerű, aképzet mögötti hagyományanyag igen

tarka képet mutat. Az európai múltban agabonát szülő földet, olykor magát a levá-gandó gabonát is a Nagy Istennővel azo-nosították. Demeter és a Kóré, a görög„Arpaanya" és „Leánya" a legismertebbpéldái ennek. AGabonaanya, másképpenBanya, Öregasszony, Öreg Rozsasszony stb. azeurópai hiedelmekben az utolsó learatottkévében rejtezik, de azonosítják azt aKóréval is (Gabonaleány, Zabmenyasszonystb.). A learatott gabonát férfiszellemnekis nézik (Szénaember, Búzaember, Öregem-ber). Úgy tűnik, a rejtőző személy annakfüggvénye, hol melyik nem arat. Aholnők dolga volt, ott férfiszellem bújt megaz utolsó kévében, ahol meg a férfiaké,ott nő. Hazánkban, hol hajdanán a nőksarlóztak, az utolsó kéve a Fiúgyermekkelazonosult (jézuskéve, jézus), az aratás az őáldozata, a jövő évi termés záloga az őmagja.

Az áldozat-jelleget nemcsak a rituálisaratáskezdet mutatja. Régi aratószokás,hogyha bárki idegen vagy a gazda meg-látogatta az aratókat, a marokverők szal-makötéllel megkötözték, és csak ajándék,jutalom fejében engedték szabadon. JA-MES FRAZER tudósít egy európai szokásról,melynek értelmében azt a személyt, akireaz utolsó kéve levágása vagy megkötésejutott, a kévével együtt jelképesen felál-dozták. Majdnem biztosak lehetünk ab-ban, hogy egykoron mind az idegennek,mind a munkában lemaradó utolsónakvalóban az életével kellett fizetnie - cseré-be a jó termésért.

Mezopotámiában Tammúz, Egyiptom-ban Ozirisz volt a sarlóval letarolt gabo-naisten. Kultuszukban a Sarlós Boldog-asszony megfelelője cgyszemélyben any-juk és feleségük, Is tár, illetve ízisz volt.(Feleség, amikor megfogan benne az is-ten magja; anya, amikor testéből az új

193

JÚLIUS

csíra kihajt). Jellemző az a mese, amelyszerint ízisz gabonaszitába gyűjtötte Ozi-risz szétvágott tagjait, és jellegzetes az akép, amelyen az isten teteméből búza-tenger sarjad kí.

A sarlós férfiisten Európában is ősho-nos volt. Erről tanúskodik pl. a neolitikustiszai kultúra „Sarlós isten" szobrocskája.A görög mitológia sarlós istene Kronosz,akinek kezébe anyja, a Föld adta a sarlót,

A szegvár-tűzkövesi újkőkori „Sarlós isién"

hogy apját megcsonkítsa vele. Ennek amítosznak több gyökérszála ugyanabba atalajba kapaszkodik, amelyből a gabona-istenek sarjadtak. Az égi sarlót aratószer-számáról mintázta az ember; a sarlós Gaiaa Sarlós Boldogasszony ősképe; „mag-jától" megfosztott férje, Uránosz sem csakégisten, hanem kalászától megfosztottSzénaember is. Nem véletlen, hogy Kro-noszt Athénban a nyári napfordulókor,

aratás idején ünnepelték; hogy úgy hit-ték, ő tanította meg az embereket a földművelésére; hogy planétaisten megfele-lője, Szaturnusz eredetileg agráristen volt,aki a csülaghit szerint épp aratáskor, aRák és az Oroszlán havában „hal meg" aNap áldozataként, vagy ahogy az asztro-lógiai zsargon mondja: „kerül rang-vesz-tésbe, száműzetésbe". Nem véletlen, hogyaz aratás havát Kronosz egy másik meg-testesülésének, Phaethónnak a bukása isjelképezi, amiben a Napnak, Héliosznakszintén szerepe van (a Nap szerepe nyil-vánvaló, ő érleli meg „áldozatra" a ga-bonát).

A sarló Kronosz-Saturnus kezében azújhold sarlójává változott. Hasonlókép-pen, Boldogasszonyunk sarlója is a hold-sarlóval azonosult, amihez Mária „Nap-baöltözött asszony" ábrázolásai adtak ih-letet: „És láttaték nagy jel az égben: egyasszony, aki a napba vala felöltözve, éslábai alatt vala a hold..." (Jel 1,1-4). Ezzelbezárul a kör, hiszen az égi sarló a csil-laghit szerint a Rákban lakozik úrként,„otthona" az aratás hava.

Sarlós Boldogasszony napja, mint SzentIván nyolcada még a nyári napfordulótköszöntő ünnepi ciklusba tartozik. Sok-helyütt a Szent Iván-napi szokásokat e na-pon szentelik meg, búcsújáró körmene-tekkel, tű zs zen telessel. Ezt. a gondolatotfejezi ki a szlovén hiedelem, mely szerinta nyár (Mária) és a tél (Erzsébet) ezen anapon találkozik egymással.

Tizennégyen vannak

Július 12-e volt a tizennégy segítő szentközös ünnepe. Általában betegség, jár-vány, egyéb szükség esetén hívták őketsegítségül. Kápolnákat, oltárokat, ispo-

194

„DRÁGALÁTOS GYÖNGY..."

tályokat szenteltek a tiszteletükre. Kultu-szuk kezdete és kialakulása bizonytalan.Valószínűleg német földön keletkezett, ésa nagy európai pestisjárvány (1347-52)idején terjedt el. Hazai elterjedéséről azelső adat a XV századból való.

Névsoruk változó, a IcgszokásosabbAchatius (jún. 22.), Balázs (febr. 3.), Bor-bála (dcc. 4.), Cirjék (aug. 8.), Dénes (okt.9.), Egyed (szept. 1.), Erazmus (jún. 2.),Euszták (szept. 20.), György (ápr. 24.),Alexandriai Katalin (nov.25.), Kristóf (júl.25.), Antiochiai Margit (júl. 13.), Panta-leon (júl. 28.), Vid (jún. 15.). Egyikük-másikuk helyett néhol Apollónia (febr.9.), Lénárd (nov. 6.), Miklós (dec. 6.),Oszvald (aug. 5.) és Rókus (aug. 16.) sze-repel.

Miért vannak éppen tizennégyen? Ta-lán azért, mert a 14 „holdszám" és „nap-szám" egyszerre (28:2=14, 14X26=364).A tizennégynek a zsidó-keresztény szám-misztikában is kivételes hely jut. AmintMáté előszámlálja evangéliumában, „azösszes nemzetség tehát Ábrahámtól Dá-vidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól ababiloni fogságra vitelig tizennégy nem-zetség, és a babiloni fogságraviteltőlKrisztusig tizennégy nemzetség" (Mt1,17). 14 Dávid király héber nevénekszámösszege; ennyi az ember kezén éslábán megszámolható ujjpercek száma is(a hüvelyk nem látható ujjpercével együttegy kézen 15, összesen tehát „60 percünk"van). Lehet, hogy kérdésünkre ebből kö-vetkezik a helyes válasz. Nem kizártugyanis, hogy a tizennégy segítőszent amennyei segítő kéz ujjperceit személye-sítette meg. Nincs ebben semmi szokat-lan, a régi görögök is megszemélyesítet-ték a Nagy Istennő ujjait (daktülosz-is-tenek).

„Drágalátos Gyöngy..."Antiochiai Szent Margit vértanú és szűz,

eredeti nevén Marina (a keleti egyház ígyis tiszteli), a négy fő szűz és a tizennégysegítőszent egyike. Legendája szerint 275(más források szerint 270, illetve 307)július 13-án halt mártírhalált. Mindössze

Széni Margü. Fametszet a Cranach festőcsaládmühelyéből. 1509

tizenöt éves volt. Mint sok más vértanúhalálában, Margitéban is a vakbuzgó po-gány apa működött közre. Miután képte-len gyermekét pogány hitére visszatérí-teni, maga jelenti fel a hatóságoknál.Margit a börtönben legyőzi a sárkány-alakban megjelenő kísértőt, de hóhéra-ival szemben védtelen. Fáklyákkal égetika testét, majd vizeshordóba vetik, végüllefejezik.

195

JÚLIUS

Benne is, mint annyi szűzi társnőjé-ben, archaikus istennőkép él tovább. Ne-ve a görög eredetű Margarétából szár-mazik, jelentése: „gyöngy". A görög ne-vet a babiloni Mar galiiti szóösszetételéreis visszavezetik, ami azt jelenti: a „tengerleánya", „világosság gyermeke". A szentgörög névváltozata, Marina „márvány ős t,csillámlót, fénylőt" jelent, ám lehet latineredetű név is (Antiochia a római biroda-lom hellenisztikus alapítású, Róma utánlegnagyobb városa volt), így viszont a„tengeri, tengerből származó" melléknévnőnemű alakja. A nevek mind a tenger-ből született „gyöngyös" Vénuszra vagyHoldra utalnak.

Legendájának itt ismertetett elemei isantik csillaghit-maradványok. Ugyana-zért éltek tovább a keresztény hagyo-mányban, amiért a többi hasonló jelképés motívum: még nem vesztették el aktu-alitásukat. Margit győzelme a sárkány fe-lett, keresztény jelképként a kígyón tapa-dó Szűz, a sárkánnyal küzdő Napba öltö-zött asszony apokaliptikus kepét idézi.Kegyes mondanivalóján azonban átsejlikaz ősibb, pogány tartalom, amelynek ér-telmében a legenda hősnője (eredetileg aNagy Istennő) azonosul az általa (a hitáltal) legyőzött sárkánnyal, annak jobbik(„megkeresztelt") énjét testesítve meg.Margit képmásai is ezt az értelmezést ta-núsítják. A szüzet egyszer úgy ábrázolják,amint derékig kiemelkedik a sárkány szá-jából; másszor meg éppen úgy, hogy aszörny; sárkány vagy ördög leselkedik kia szoknyája alól. A sárkánnyal, ördöggelhadakozó, rajtuk diadalmaskodó Margitképe asztrológiai mondanivalót is kifejez:a sárkány, ördög a szent szűz talpa alatt aRák havában rangja vesztett Szaturnuszttestesíti meg, Margit pedig a Rákbanuralkodó „gyöngyös" Holdat.

Lehetne-é illőbb véget találni a „ten-gerből születőnek", mint hogy vizeshor-dóba vessék? A vizeshordó Poszcidón bi-rodalmát, az „cg tengerét" jelképezi, egy-ben a Nagy Istennő attribútuma (élet- éshalál vize), azé az istennőé, akit a babi-loni-zsidó teremtés kezdetén Marduk-Jahveh kettéhasított és tömlőbe dugott,hogy „tessék meg a száraz", majd meg-haragudván az emberiségre, kibocsátottarabságából, hogy elárassza világunkat. Avízözön égi jele a Vízikígyó (Hydra) csil-lagkép - a feje és nyaka van a Rák csillag-kép cikkelyében -, ez a női szörnyetegszelídült a csillaghit vizekért felelős hold-istennőjévé.

A nyári forróságot szimbolizáló fák-lya, amellyel Margit testét gyötörték, azantik istennők kezében élet-halál jelképvolt, de naptári utalásokat is hordozott.Demeter fáklyával a kezében keresi al-világba rabolt leányát, Hékaté holdisten-nő kezében a kioltott fáklya a halált jel-képezi, Aphrodité fáklyája a „szerelemtüzétől" lobog. Az Orion elől menekülőEószt (latinul Aurora, „Hajnal"), akiugyancsak a Vénuszban öltött égi testet, anapisten szekere előtt járó fáklyavivőkéntis szokták ábrázolni (vő. Lucifer, „Hajnal-csillag", szó szerint „Fényhordozó"). Fák-lyát tart kezében fölfelé, illetve lefele for-dítva a Mithras-oltárok két mellékalakja,Cautes és Cautopates (görög „tűzgyújtó"és „tűzoltó"), akiket MICHAEL SPEIDEI. aRák- és Baktérítőn, azaz a nyári és télinapfordulón álló Nap megszemélyesítő-inek tart. Fáklyával égette ki Héraklész alernai Hüdra levágott fejeinek helyét, sRÓBERT GRAVES szerint a víziszörny hold-papnői testületet jelképezett.

Antiochiai Szent Margit a magyar Ár-pád-kor kivételesen tisztelt szentje, aki a„Királyság Patrónája" (Fhtrona Regni) cí-

196

„Az ILLÉS SZEKERÉN"

met viselte. Kultusza akkor lendült feligazán, amikor II. Endre szentföldi ke-reszteshadjáratáról hazahozta koponya-ereklyéjét. Hazai kultuszának része lehe-tett abban, hogy IV Béla Margitnak ne-vezte el a tatárjárás borzalmaitól való sza-badulásáért cserébe Istennek ajánlott leá-nyát. Az Árpád-házi királyleány domon-kos apáca, majd maga is az egyház szentjelett. (1943-ban avatta szentté XII. Fiús,névünnepe: jan. 18.) Egy történelmi men-demonda szerint az Árpádok vére buz-gott Skóciai Szent Margitban is (névünnepe1968-igjún. 10., L969-tőlnov. 16.), aki aMagyarországra menekült Edward angolkirályfinak és Szent István rokonának,Ágotának lett volna leánya. O ís szolgál-hatott Árpád-házi Szent Margitnak pél-daképül, hiszen a 9 éves királyleány már 6éve apácák közt nevelkedett, amikor majd200 évvel idősebb nagynénjét XII. Ince pá-pa 1251-ben szentté avatta.

„Az Illés szekerén"

Július 20. a görög és protestáns nap-tárban Illés napja. A bibliai elbeszélésszerint az ószövetségi prófétát tanítványa,Elizeus szeme láttára tüzes szekéren ra-gadta égbe az Űr. A mennybe távozó cso-datevő palástja Elizeusra maradt, aki ez-zel átvette mestere örökét (IIKir 2,1-15).A történet az ortodox vallásos művészetkedvelt témája, amit szinte kivétel nélkülváltozatlanul, az ősiséghcn fogant beszé-des formában dolgoztak fel.

Abibliai Illés történetében történelemés mítosz, alakjában sorsfordító történel-mi személyiség és szoláris istenség ke-veredik. A hivő zsidók Illést a messiáshírnökeként várják vissza, szó szerint ér-telmezve a Malakiás próféta tollára bízott

Illés mennybemenetele. XVI, századi orosz ikonnyomán

isteni üzenetet: „Imé, én elküldöm nek-tek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön azÚrnak nagy és félelmetes napja" (Mai 4,5).A messiásvárás történelmi programmálett ugyan, eredetileg azonban a messiásis az évről évre eltávozó és visszavárt nap-istent jelképezte. Illés is sok messiási,napisteni vonást vett fel. Közte és a ke-resztény Messiás, Jézus között sok a ha-sonlóság. Jézus például Illés számos cso-dáját megörökli (csodálatos ételszapo-rítás, halott feltámasztása, mennybeme-netel). A próféta napisteni múltja kitet-szik a kalendáriumból is. Az Illés menny-bemenetelét követő harmadik napon aNap saját égi házába, az Oroszlán jegyébelép, s Illés névünnepének alighanem an-nak helyes felismerésével kerestek helyeta naptárszerkesztő atyák, hogy ő és a gö-rög Héliosz napisten rokonok. És nem-csak névrokonok. Mint Illés (héber Éli-jáhú, ebből Éliás, majd Illés), Héliosz istüzes szekéren utazott. A harciszekér per-sze nemcsak a Nap utazóalkalmatossága

197

JÚLIUS

volt. A kocsizó népek körében mindenmegszemélyesített égijelenés hasonló ki-váltságnak örvendett. E repülő fogatokata befogott állatok szerint különböztet-hetni meg, ezek ugyanis isteni hajtóikállatjelképei voltak (a napistené, Hélio-szé, Illésé például a fehér vagy tüzes pari-pa). A Biblia tanúsága szerint, a királyokidejében napszekereket és naplovakat tar-tottak a jeruzsálemi Templomban (II.Kir23). Megjegyzendő, hogy Illés a másikgörög napistennel, Apollónnal is rokon-ságban van; neki is holló a szent madara.

Illés kultuszát hazánkban ortodox ésgörög katolikus honfitársaink ápolták el-sősorban, de bizánci hatásnak köszön-hetően a magyarság körében is közked-veltségnek örvendett kezdettől fogva. Hi-vatalos tiszteletében a próféta történelmiszemélyiségjegyei az uralkodók. Őt tekin-tették a szerzetesség atyjának. Illés magais a pusztában rém e te s ke de tt, és hollóketették az elbeszélés szerint. Ez a motí-vum Remete Szent Pál, Szent Benedek éssok anachóréta (görög remete) legendá-jában visszatér. A karmelita szerzetesrendalapítójának, illetve példaképének tekin-ti (Illés az izraeli Karmel-hegy csúcsánhívta ki „áldozóversenyre" a pogányBaál-papokat. IKir 18, 17-40), A rendetvalójában egy Berthold nevű kereszteslovag alapította a helyszínen 1156-ban.Ünnepet, a Kármelhegyi Boldogasszonynapját a katolikus egyház Illés szomszéd-ságában, július 16-án üli.

Illésben népünk - Péterhez hasonlóan- égiháborúk kirobbantóját látta, őt okol-ta, ha névnapja táján emberbe vagy épü-letbe belecsapott a villám. E rossz szoká-sát Illés is, Péter is a Rákban „erős" Ze-usztól örökölte. Ha zeng az ég, Illés alovait hajtja, szekerét zörgeti, ostorát dur-rogtatja. így tartotta hajdanán a falusi

ember. Ezt a hagyományt a július végiviharok számlájára írhatjuk, de az égenszekerező, villámostorú Héliosz alakjátólés a „villámrázó" Jupitertől is elválaszt-hatatlan. A mondottak tükrében nem cso-da, hogy népünk a Göncöl-szekeret Illésszekerének is hívta, a próféta szoláris sze-repköréhez illően, hiszen, mint írtam, acsillagképet eleink a túlvilágra távozónapisten halotti járművének tartották.

Bűnbánó Magdolna

Mária Magdolna (júl. 22.) a kereszténylegendairodalomban és művészetben, avallásos néphitben a bűnbánat megsze-mélyesítője már a középkortól, de méginkább az ellenreformációtól kezdve, melylelkesen szorgalmazta a hét szentség, köz-tük különösen a bűnbánat (gyónás) kul-tuszát. Bűnbánó Magdolna tisztelete azon-ban a Szeníírás félreértésén alapszik. Az abűnös asszonyszemély, aki könnyeivel ön-tözte, hajával törölgette és szent olajjalkente meg Jézus lábát (Lk 7,36-50), - abűnbánó „rossz hírű no" képe e jelenetbőlszármazik - névtelen volt. Csak a hagyo-mány azonosította vele Magdolnát. Jánosevangélista Bethániai Máriáról, Lázár ésMária húgáról állítja ugyanezt (Jn 11,2),ennek köszönhetően e három nőalak{Mária Magdolna, Bethániai Mária és azismeretlen nőszemély) a latin egyházbana legutóbbi időkig egybeolvadt (a keletiegyház kezdettől fogva megkülönböztettehármójukat).

Az igazi Mária Magdolna, helyesen:magdalai Mária - a Magdák, Magdolnáknevüket egy halászfaluról kapták, ahon-nét Máriánk ered - egy megszállott, be-teg asszony volt, akiből Jézus kiűzte azördögöket, szám szerint hetet (Lk 8,2), s

198

BŰNBÁNÓ MAGDOLNA

aki ezután Jézus állandó kísérője lett. Ottállott a kereszt alatt is, egyike volt azok-nak, akik eltemették a Mestert, és oly ki-váltságos volt, hogy kétszeresen is tanújalehetett a feltámadásnak (Mk 16, l-l l; Jn20,11-18).

Mária Magdolna későbbi életét JACO-íjus DE Vo,RAGiNE.í4rawy legendája (XIII. sz.)meséli el. A történetből, mely a XI.századi Dél-Franciaországban keletkez-hetett, megtudhatjuk, hogy a bethániaitestvérek, Mária, Márta és Lázár az Úrmennybemenetelét követően, angyali irá-nyítás mellett Marseilles-be hajóztak. IttMária sok pogányt megtérített szentbe-szédeivel, majd visszavonult a hegyek kö-zé, s ott 30 évig remetéskedett böjtölve,imádkozva és vezekelve. Jutalmul az imád-ság minden előírt órájában angyalokemeltek a mennybe (napjában hétszer),hogy pillantást vethessen jövendő bol-dogságára. Az utolsó kenetet a legendaszerint angyalok adták fel neki, illetve,ahogy egy másik történet mondja el, egyikpaptársa, Szent Maximinus, miután az an-gyalok végső nyughelyére, az aix-les-ba-ins-i templomba vitték a testét. Előbb ittnyugodtak a neki tulajdonított ereklyék,később a szomszédos Verolay kolostorátavatták csodatévő búcsújáróhellyé.

Bűnbánó Magdolna legendás portré-jának Egyiptomi Mária volt a modellje,akit Franciaországban a kora középkortóltiszteltek. Ez is oka annak, hogy a nyugatikereszténységben Mária Magdolnán rajtaragadt a „megtért bűnös" címkéje.

Magdolna attribútuma a kenetes fiola.Kibontott hosszú hajjal ábrázolják, mivela hajával törölte meg Jézus lábát (a közel-keleti népeknél a kibontott haj a gyász, avilági örömöktől való elfordulás tanújelevolt). Kétféleképpen jelenítették meg.Vagy megtérése előtt, pompás ruhában,

mely Venus papnőjének előkelő élet-módját, gazdagságát volt hivatva hang-súlyozni (még Jézus kísérőjeként is ko-rábbi életvitelére emlékeztető élénkpirosköpenyt viselt), vagy mint barlangban élő,bűnbánó remetét, szőrruhában vagy csu-paszon, akit csupán földig érő haja takar.Avezeklő kísérője a feszület, koponya ésimádságoskönyv, néha korbács és tövis-koszorú. Mária Magdolna fontos mellék-alakja a passiótörténet képeken megörö-kített állomásainak.

Egy apokrif nézet szerint Mária való-jában Jézus asszonya volt. Ez a feltevéssem az Ember Fiára, sem az Isten Fiáranézve nem sértő, és nem is kizárható. Kü-lönösen, ha figyelembe vesszük a Jézusnap-holdistenségérc vonatkozó számta-lan utalást az evangéliumokban. GRAVESJézus király című regényében a 3 Máriát:a Szűzanyát, a magdalait és a bethániaitmint az Anya, a Nimfa (Feleség) és a Szűzmegszemélyesítőit egyenesen a Fiúval pártalkotó nagy istennőháromság földi kép-viselőiként ábrázolja.

Magdolna tiszteletében a bűnös, illetvevezeklő asszony frivolan pompás hajzu-hataga és könnyeinek árja egyaránt fő-szerepet játszott. Egyfelől a fodrászok, fé-sűsök, kozmetikusok, parókakészítők vá-lasztották védőszentükül, s hazánk egyesvidékein úgy tartották, hogy a leányok ha-ját az ő nevenapján kell levágni ahhoz,hogy még szebben nőjön. Másfelől for-rásokvédnökeként tisztelték (a forrás, bar-lang és remete képe - láttuk korábban is -természetesen illik egymáshoz), a néphitpedig azt tartotta, hogy Magdolna-napkormindig esik az eső, mivel a szent mindmáigsiratja bűneit. (Vő. az Illés napi viharokkal).Magdolna a „vizes" Rák hónap utolsószentje, másnaptól már az Oroszlán „tüze"szárogatja fel lehullott könnyeit.

199

JÚLIUS

„...Az Oroszlán,..."

A történelem hajnalán az oroszlánnemcsak Afrikában volt honos. A feketeföldrészen kívül Dél-Európától Indiáigmindenütt nagy számban élt. Az óriásmacskát nemcsak azért irtotta az ember,mert a bőrét és a nyájait féltette tőle.Oroszlánt ölni egykor a férfiasság próbájavolt, a törzsön belüli hatalmat igénylőkrituális kötelezettsége, arai a vadászmó-dok és fegyverek tökéletesedésével királyipasszióvá süllyedt, így pusztult ki e kirá-

Naporoszlán Vas megyei spanyolozott tükrösről,1877. Szombathely, Savaria Múzeum

Napgyermek kígyókörben. Papirusz a, XX.dinasztia korából, Kairói Múzeum

lyi vad gyorsan civilizálódó eurázsiai élő-helyein. Mielőtt azonban ez bekövetke-zett volna, mint a királyok állata és azállatok királya jelképpé nőtt, és mivel akirályság intézményét égi eredetűnekhirdették, a királyok pedig a Nap fiánaktekintették magukat, az aranysörényű ra-gadozó napjelképpc lett. Mint ilyen, nem-csak a szakrális és profán művészetekbenjutott főszerephez, hanem a közelmúltnépművészetében is, ott is, ahol élő orosz-lánt nem láttak soha.

Egyiptomban a Nagy Istennő egyikmegjelenési formája az oroszlánfejű Szekh-met, a háború istennője volt, de ábrá-zolták íziszt is oroszlánfarokkal. Orosz-lánháton állva jelenítették meg a föníciaiAsztartét, a hettita Arinna napistennőt ésfiát, Szurummát, a phrűg Rubelét. Abráhmanista mitológiában Síva feleségé-nek harcias alakja - ekkor Durga a neve-szintén oroszlánon lovagol. Az uralko-dóknak kijáró orosz Ián trónus - a budd-hista művészetben Buddha és egyes bód-híszattvák ülőhelye - őrt álló, óvó-elret-tentő jelképes szerepet töltött be. Egyip-tomi eredetű képzet szerint - láttuk - atúlvilági kapukat is oroszlánok vigyázták.Oroszlánölő naphérosz volt a sumer Gil-games, a zsidó Sámson, a görög Hérak-lész, a fc'Iig-meddig történelmi hőssé ved-lett „oroszlánsörényű" perzsa Rusztem.Héraklész, amikor elsőinunkájaként legyő-zi a nemeai oroszlánt, felöl ti annak lenyú-zott bőrét, miáltal maga is oroszlánná,azaz királlyá, a nyárban uralkodó Nappáválik. Hasonló okból nevezi oroszlánnaka Biblia Júda királyi házának alapító ősét.

Hogy az oroszlán a lángsörényű Napjelképe lett, helyet kapott a Zodiákus csil-lagképei között is. Az Oroszlán csillag-képet az Állatov „királyának" tekintették.Legfényesebb csillaga, mely a nappályán

200

NAP

trónol, a Regulus, magyarul „Királyöcs -ka", „Királyfi". Ptolemaiosz görög csilla-gász a Regulust tekintette a Zodiákus 1.fokának (a héraklészi „munkaév" is azOroszlánnal kezdődik). Számos oroszlá-nos ábrázolástípust e csillagkép ihletett(feltűnően hasonlít az oroszlánra). Azoroszlános istennőkét pedig - lásd szfinx- az Oroszlán és a Szűz együttese (az„oroszlánfarkú" Izisz mindenesetre aSzűz csillagkép megtestesítője volt). Akígyón taposó oroszlánét az Oroszlán ésa Vízikígyó csillagkép együttese (Egyip-tomban a Leó és a Hydra együtt az Orosz-lán havának leglényegét fejezte ki, hisz ezvolt a perzselő hőség és az áradás hava).A kerékkel, gömbbel, rozettával „gurigá-zó" oroszlán képmásokat az „Állatöv ki-rálya" képzet ihlelte (az égi ragadozó já-tékszere a birodalmát, a Zodiákust jelké-pezi, mint ahogy a királyok országalmájaaz országukat). A csillagkép jele; c$, aNapot hajtó oroszlánfarok hasonló értel-mű jelkép. A szárnyas oroszlán az apo-kaliptikus égtájvadak egyike (Szent Márkevangélista szimbóluma, Velence címer-állata). E jelképegyüttes akkor született,amikor a Bika volt a tavaszpont, az Orosz-lán a nyári napforduló, a Skorpió az őszinapéjegyenlőscg, a Vízöntő a téli napfor-duló csillagképe. Az állatok királyának akeresztény ikonográfiában is „oroszlán-rész" jutott. Az oroszlános verembe vetettDániel próféta névünnepe: július 21. aRák és az Oroszlán határán van. Dánieloroszlánjainak éppúgy az egyiptomi túl-világ átjáróit őrző fenevadak voltak a mo-delljei, mint a Remete Szent Pált a télinapforduló után, Egyiptomi Szent Máriáta tavaszpontot követően sírba tévő kétoroszlánnak. (A sír = verem.) Az őszpontkörüli oroszlános szentek: Tekla (szept.23.) és Jeromos (szept. 30.) szintén jeles

alakjai az egyházművészetnek (a régi egy-ház július 20-án is ült Jeromos-napot).

A sarkalatos erények közül az Erő, ahét főbűn közül a Gőg állatszimbólumavolt. Az asztrológia Oroszlánja a „zodi-ákus ember" szívének felel meg (a Regu-lus csillagot Gór Leonís „Oroszlánszív"néven is ismerték) és a hátgerincnek (ki-rályi póz!). Az Oroszlánban van a csíllag-hil szerint „otthon" a Nap, Egyiptombana csillagképet a „Nap házának" nevezték.Olümposzi védnöke Zeusz volt, aki ifjú-ként - mielőtt „Jupiterré vált" volna —maga is napistenként tevékenykedett.

Nap

A mitologikus világképben a Nap ke-ring a Föld körül, ezért van az, hogy aszoláris év mítoszai, meséi a Napot meg-személyesítő hős vándorlásáról szólnak.Az asztrológia is a Föld körül „bolyon-gók" (görög planétész), köztük a Nap egyesztendős életútját követi nyomon. ANapét így: az Oroszlánban van „otthon",itt „uralkodik" (latin domicüium = ,szék-hely"), a Szűzben vándorútra kél (pereg-ri««s=%idegen", „vándor"), a Mérlegbenaz őszi napéjegyenlŐségkor éri el a„romlás" (casus = „bukás", „hanyatlás").A Skorpióban, Nyilasban és Bakban to-vább „vándorol", a Vízöntőben - azOroszlánnal szemben - jut pályája mély-pontjára, „rangját veszti", „számkivette-tik" (exilium ~ „számkivetés"). A Halak-tól kezdve a pályaív emelkedni kezd is-mét, a Kosban a tavaszponton a Napvisszanyeri „erejét" (latin éxaltatio = „fel-magasztalás"), és a Bikán, Ikreken, Rá-kon át „vándorolva" ismét feljut orosz-lános trónusához. Ez a pályaív, a Holdé-val együtt szabályos, évenként ismétlődő

201

JÚLIUS

sinushullárnot rajzol az idő tengelyén,mindig oppozícióban a Szaturnuszéval.A csillaghitben az esztendő drámai cse-lekményének a váza a Nap-Hold kettősés a Szaturnusz ellentétére épül, amit atöbbi planétához való viszonyuk színez,és a csillagképes háttér ábrái töltenek fel„eseménnyel". A mítoszok, mesék szer-kezete is „asztrologikus". A világképiprogram szerint ugyanis „lent" is min-dennek aszerint kell történnie, ahogy az„fent" zajlik, a világnak törvényt szabókozmikus istenek körében.

Ebben a közegben a megszemélyesí-tett Nap (isten vagy hős) majd mindigférfiú (ismertebb kivétel pl. a japán Ama-teraszu istennő). Lehet főisten, mint ReEgyiptomban, de jellemzőbb fiúisten vol-ta az egatya és a földanya gyermekeként(görög Apollón, perzsa Ahuramazda, u-ráli Világügyelő férfi). MUNIÍÁCSI BERNÁTszerint „Nap" szavunk, eredeti alakjábannajpi „nőfit" (istennőfit) jelentett. Nap-isteni vonásokat hordoz ifjúként a Jupiterplanétaistene (a babiloni Marduk, a gö-rög Zeusz); szoláris héroszok az égistenek

Szúrja napisten planétára, kísérőivel. Falikép. Dzsaipur, India

202

NAP

földi gyermekei (a görög Héraklész, Iá-szón, Thészeusz és társaik, a germán Sy-gurd-Siegfricd, a perzsa Rusztem, a mon-gol Geszer kán). Naphcroszi tulajdon-ságokat kapnak kölcsönbe a csillagmon-dák hősei a környezetükben áthaladóNaptól (Orion, Castor). „Nap-arcúak" amisztériumvallások meghaló és feltáma-dó istenei (Ozirisz, Attisz, a kelta Ogmaés mi tagadás, Jézus Krisztus is). A miti-záló képzelet napistenijegyekkel ruháztafel az isten küldte népvczéreket (Sámson),vallásalapítókat (Buddha, Mohamed), hőskirályokat (Szent László). Nem is csoda,hiszen a földi kiválóságok magukat aNaptól származtatták (a perui inka, azegyiptomi fáraó, a japán császár, a szibé-riai sámán). Naphéroszi szerepkört töltbe a tündér- illetve hősmesékben a sötét-ség alvilági hatalmaival küszködő arany-hajú gyermek hős is.

A Napot időszaki „állapotai" és funk-ciói szerint képzelték el. A távollévő Na-pot magzatként az anya testében (Nut), afordulóponton kelő Napot faanyából,sziklából születő gyermekként (Adonisz,Mithras, Jézus v. a mesebeli Fából-fara-gott Péter), faodúból, barlangból nőalak-ból előbukkanó korongként. Az ég egymeghatározott helyén a világfa „gyümöl-cseként": a fa tetején, derekán, tövén;csodaállat szarvai közt (ízisz, Háthor vagya csodaszarvas fején). Ha „utazik", tál-tosán ülve (Perszeusz, Világügyelő férfi),vagy fényes szekerét hajtva (Héliosz, azindiai Szúrja). Az egyiptomiak a Nap állá-sától függően más nevet és más közleke-dési eszközt juttattak neki: a kelő Napota ganajtúró bogár gurította az égre (a szik-lát görgető Sziszüphosz is az égen haladóNap sajátos megjelenítése). A delelő Napkeselyűszárnyakon lebeg a zeniten (ígyábrázolták a babiloni, asszír és perzsa

napistenckct is; szárnyas napkorongbólkiemelkedő férfialakkal). A lenyugvót akosisten vitte szarvain, a távollévő pedigbárkáján hajózott az alvilágban. Az erejétvesztett téli napot megvakított és/vagylekopaszított hérosz testesítette meg

Aztéktollkorona

(Sámson, Héraklész, a grúz Szoszrukó),vagy megölt és alvilágba: kútba, verembetömlöcbe lökött isten és hős (Ozirisz, abibliai József, Fchérlófia). A Napot - lát-tuk - az égisten szemeinek is tekintettéka Holddal együtt.

Sok végletcsen egyszerű napjelet isismerünk. A naphérosz-ábrázolások és azezek közötti átmenet az arcvonásokat vi-selő napkorong. (Arca csak annak a kétplanétának lehet, amelynek „feje" is van,tehát a Napnak és a Holdnak, a többiplanéta csupán „szem", a gazdaistenségszeme.) A sima kör, a pontos kör:Q - ezutóbbi egyiptomi eredetű, s a Nap asztro-lógiai-asztronómiaijele -, az egyenlőszá-rű kereszt, a szvasztika (horogkereszt, „for-gó" kereszt) adott Összefüggésben mindnapjelek. A kör (mint a szentostya, vagyaz uralkodó képmását viselő aranypénz)nemcsak az égitest formájára utal, hanemkörpályájára is. A kereszt a nappálya főbbállomásait (az égtájakat) mutatja.

A Nap fémé minden kultúrában azarany volt. A Nap megdermedt vérének,

203

JÚLIUS

érccé keményedéit sugarának hitték. Csakuralkodócsaládok sarja viselhette, akibena Nap vére folyt. A?, aranykorona, a toll-koronák ércmása az „aranyhajat", a nap-sugarakatjelképezte (a csillagászok a Napsugárövezetét ma is „koronának" hívják).Arany és ezüst, a Nap és a Hold fémé amérgező szaturnikus ólom ellensége azalkímiában, asztrológiában és a meséiszimbolikában (az aranyhajú hőst ólom-szellő altatja el, a gonosz Ólombarát erejéta hős aranya apasztja el). Világügyelő fér-fit ,4nm;y Úrnak is nevezték, arany a haja,arany a fegyvere, és a lova is arany tányé-rokra száll le (a mesebeli kertészbojtár alovát aranytányér szélén táncoltatja; azekliptika jelképe ez).

A hét napjai közül a Napé a babilonihét kezdőnapja, a vasárnap. Babiloni ha-tás, hogy a bibliai teremtés első napjánIsten a világosságot teremti meg. Rómá-ban a vasárnapot (dies Solis, „Nap napja";az angol Sunday német Sonntag ennek tü-körfordítása) a Mithras-hivők, aSolInmc-tus római imádói emelték a hét napjaifölé. Megnyerésük érdekében hagyta elaz egyház a zsidó hagyományt, és tetteIsten napját a II. században szombatrólvasárnapra. Végérvényesen a nicaeai zsi-nat (325) emelte a vasárnapot az egyházhivatalos heti ünnepévé, Konstantin csá-szár pedig állami ünneppé és munkaszü-neti nappá nyilvánította.

Santiago! Santiago!

Július 25. Jakab apostol ünnepe. Azéa Jakabé, akit hasonnevű társától valómegkülönböztetésül idősebbik vagy na-gyobb Jakabnak (Jacobus Maior) hívnak.Jakab és öccse, János egy Zebedcus nevűember fiai voltak. Halászok, mint András

és Péter, és az elsők között szegődtek Jé-zushoz, aki a „mennydörgés fiai" nevetadta nekik (Mk 3,17). Jakab a tanítványoklegbelsőbb köréhez tartozott, jelen volt azÚr színeváltozásánál, majd az Olajfák he-gyén, a másik két kiválasztott, Péter ésJános társaságában. A hagyomány szerinti.sz. 44-ben Jeruzsálemben Heródes Ag-rippa* nyakaztatta le hitéért. Egy másikhagyomány szerint Hispániába ment té-ríteni. Az Arany legenda e két hagyománytkísérelte meg összeegyeztetni; tanítvá-nyai - így a legenda - egy angyal vezény-lete alatt a már holt apostol tetemét ki-csempészték Júdeából, és a távoli Spa-nyolhon Galícia nevű tartományába vit-tek. A néki tulajdonított ereklyék itt, aróla elnevezett Santiago de Compostelá-bán nyugosznak. Szent „lago" a spanyo-lok nemzeti szentje lett, sírja a közép-korban a leghíresebb zarándokhely aSzentföld és Róma után. Compostela ne-vének születését megőrizte egy legenda.Eszerint elfeledett sírjának helyét a IX.században egy csillag mutatta meg (cam-pus stellae, annyi mint „esillagrét"). Jakabalakját a katolikus világ háromféle sze-repben őrizte meg.

Az apostol. Érett férfiúként ábrázolták,markáns, némileg Jézusra emlékeztetővonásokkal (több apostollal együtt őt isJézus közeli rokonának tartja a hagyo-mány). Kezében rendszerint mártíriumaeszköze, a pallos van, de ha más szen-tekkel együtt, csoportképen látható, meg-különböztetésül védenceinek, a zarán-dokoknak a botját adják a kezébe.

A zarándok. Amikor a Szentföldről ki-szorultak a keresztesek, a compostelaibúcsújáróhely jelentősége hirtelen meg-nőtt. Jakab apostol a zarándokok és za-rándoklatok védőszentje lett, későbbáltalában az utazóké, a hajósoké és - a

204

.SANTIAGO! SANTIAGO!

Hanza-szövetségé. A XIII. századtól vi-seli a zarándokok előírásos öltözetét, ahosszú köpenyt, széles karimájú kalapot- ezért később itt-ott ő is a kalaposokpatrónusa lesz, mint a másik Jakab -,vállán tarisznya vagy ivótök lóg, s ván-dorbotra támaszkodik. Sajátos megkül-bönböztető jele a zarándokkagyló (fran-cia coquille Saint-Jacques = „jakabka.gy-ló", ma Shell-embléma), mely a Com-postelát megjárt zarándokok jelvényevolt a nyakukba akasztott, alázatot hir-dető kötélhurok mellett. (A szent védő-szárnyai alá ezért néhol a kötélverők isbehúzódtak.)

A Jakab-zarándoklatok jelentőségétjelzi, hogy nyoma maradt az égen ís. Atörökök a Tejutat - valószínűleg a szent-földön megforduló keresztényektől véveát az elnevezést - „búcsújárók útjának"nevezték. Népszerű francia neve pedigma ischemin de Saint-Jacques „SzentJakabútja" (a Cornpostelába vezető szárazföldiútvonal Franciaországon halad keresztül).E képzettársítás hicdclmi alapja az az el-képzelés, mely a Tejútban a lelkeknek azég-a „csillagrét"!-és a föld közötti köz-lekedő útvonalát látta. Csillagászati, nap-tári alapja is volt egykor, a nyári Nap Ja-kab napja körül hagyta el a Tejutat. Jaka-bot a kötele Ís a Tejúthoz kapcsolja (1. ajanuári Pál fordulása ünnepnél írtakat).

A lovag. Spanyolország védőszentjétfehér paripán, zarándoköltözetben vagypáncélban, zászlóval és kivont karddalábrázolták, amint lova a legyőzött mórellenség testén tapos. Sok spanyol legen-da szól róla. A legkorábbiak a X. századkörül keletkeztek. Ezek egyike számol beaz apostolnak Krisztus mennybemeneteleutáni, hispániai missziós útjáról. Egy má-sik legenda szerint a clavijoi csata előtt(930 körül) a kasztíliai Ramirez királynak

álmában megjelent, és győzelmet ígért.Másnap, amikor a mórok már-már felül-kerekedtek a spanyolokon, a csatamezőntermett, és győzelemre vezette a keresz-tényeket. Ettől kezdve lett az Ő neve a spa-nyolok csatakiáltása. Mint a Reconquistalovagszentjét Malamorosnak, „Mórölőnek"nevezték.

Jakab az Oroszlán haván belül azapostoloknak kijáró első dekádban ka-pott helyet. Névünnepének megválasz-tását számos apró jel indokolta, illetvehitelesítette utólag. Itt van mindjárt anév, amit Jézus adott neki és öecsének. A„mennydörgés fiai" elnevezés eleve azOroszlán havát rendelte valamelyikőjük-nek. Az oroszlán híres bömbölo hangjá-ról, az égzengéses hónap(vég) olümposzívédnöke maga a mennydörgő Xeusz-Ju-piter volt. Kettejük közül a választás azérteshetett éppen orca, mert Jánost a nevea napfordulók valamelyikéhez láncolta. Amondottak tükrében nem meglepő, hogya nép Jakabhoz mint a viharkárok elhá-rítójához imádkozott. BÁLINT SÁNDOR írja:„A Mohács szőlői között épült Gyümölcs-oltó Boldogasszony-kápolna jellegzetesfogadalmi ünnepe Jakab napja. Mintmondják, egy Wolf nevezetű helybeli zsi-dó birtokos viharágyúkkal próbálta meg-védeni szőlejét a természeti csapásoktól.Történt mégis, éppen Jakab napján,hogy egy hirtelen támadt vihar ellen hiá-ba volt minden lövöldözés. Ekkor megfo-gadta, hogy Jakab napján ő mondat miséta kápolnában. (...) A szőlőbeliek a foga-dalmat máig megtartják."

Jakab lovagi legendája viszont éppennévnapjának dátuma nyomán keletkez-hetett. Az Oroszlán napisteni urának je-gyei ráillenek a mórölőre: a fehér pari-pán vágtató, aranyhajú (glóriás), páncé-los vitéz, aki győzelmet arat a fekete cl-

205

JÚLIUS

lenségen, a mítoszok naphőséhez hason-ló (1. Szent György, Szent Thcodor ésSzent László). Az ő esetében a sötétség ésa hideg nyárban megfutamított képvise-lője: az Oroszlán jegyben „rangja vesz-tett" és „száműzött" Szaturnusz a lova ál-tal eltiport szerecsenben öltött testet (1.TIEPOLO képét a budapesti SzépművészetiMúzeumban), aki viszont az Ibériai fél-szigetről kiűzött, száműzött szaraeénokatszemélyesíti meg.

Július 25-i ünnepével Jakab más hasz-nos szerepet is betölthetctt. CLAUDE GAI-UNEUET szerint a középkori keresztény Eu-rópa clunyi megteremtői őbenne találtákmeg azt a szentet, akinek napjához szab-hatták részben az egykori pogány keltaünnep, az augusztus 1-jei Lugnasad rítu-sait. Ez a be nem vallott ideológiai okaannak, miért éppen az „oroszlános" Ja-kabot ajánlották védőszentül az igen erőskelta hagyományokkal rendelkező spa-nyol ibéreknek.

Szent Jakab egykor igen gazdag ma-gyarországi kultuszából csak egy naptárivonatkozású példát ragadok ki. A három-széki Gelence (román Ghelinta) templomaelsősorban a Szent László legenda falkép-ciklusáról nevezetes, de falán AntiochiaiMargit és Jakab legendáját is megörökítet-ték. AJakab és László közötti szimbolikusrokonság - mindketten idegen betolako-dók elleni harc jelképes, illetve valódivezérei, naphéroszi vonásokkal felruhá-zott lovagszentek - magában véve is érthe-tővé teszi szomszédságukat a templom-falon. Ám a két szent nevenapja, június27-e és július 25-e az égen a Nap Tejútonvaló tartózkodásának „szab határt", a föl-dön pedig - nagyjából - az aratásnak. (BÁ-LINT SÁNDOR írja, hogy a szegedi hagyo-mánybanjakab-nap a cséplés, nyomtatáselső napja volt.) László és Jakab, e két har-

cos szent nemcsak az ország keleti gyepű-jét védték együtt jelképcsen, ők kettenvigyázták két oldalról a még lábon álló ésa már asztagba rakott gabonát a kártékonyégi és földi hatalmak ellen - sárkányölőSzent Margittal egyetemben. Margit nem-csak nevenapja (július 13.) vagy éppen har-cias természete miatt ülik kettejük közé,hanem „gabonacsőszként" is. Jelképei(sárkány, fáklya) révén ő Demeter gabo-naanyának is egyik (keresztény) leánya.

„Csillagom, révészein!"

Július 25-én egy másik szentet is ün-nepelt a régi egyház, Kristófot, aki épp-úgy az utasemberek, legújabban az autó-sok védőszentje, mint apostoli társa, Ja-kab volt, Kristóf, a tizennégy segítő szentegyike, a népies vallásosság talán legnép-szerűbb alakja, sosemvolt személy. Le-gendás történetének héjából könnyen fo-gyasztható kegyes tanmese hámozható ki,magja azonban archaikus motívumoktólhemzsegő naptári-csillagászati konstruk-ció. Már a tridenti zsinat szabadulni akarttőle a XVI. században: egy szent, aki óri-ás és kutyafcjc van, semmiben sem külön-bözik a „hátborzongató" pogány iste-nektől. Sikertelenül; a tudós atyákjoggalféltek attól, hogy kiakolbólítása a szentek„aklából" a jámbor nép haragját vonjafejükre. Végül is csak felvilágosult ko-runkban tudott tőle megszabadulni azegyház, az 1968. évi II. vatikáni zsinattörölte a naptárból. Kár érte, jelképesnaptári aktualitását ma sem vesztette elegészen, s ha a kalendárium-szerkesztésszempontjait figyelembe vesszük, többegyetemes igazságot tudunk meg „hitel-telen" legendájából, mint akárhány törté-

206

„CSILLAGOM, RÉVÉSZEM!"

nelmi szent hiteles, ám csak egyháztörté-neti vonatkozásban jelentős életrajzából.

Élettörténetének „aranyos-legenda"változata Kristófot kánaánita óriásnak ír-ja le (állítólag 12 könyök magas volt, többmint 6 méter). A pogány Kristóf igen büsz-ke volt dali termetére, karja erejére, s úgyérezte, nem szolgálhat akárkit ilyen adott-ságokkal; gazdaként kijár neki a világleghatalmasabb uralkodója. Vándorútrakelt tehát, hogy megkeresse. Első gaz-dája, egy király azzal okozott csalódást,hogy félt az ördögtől. Kristófnak sem kel-lett több, beállott az ördög szolgálatába.Az ördög viszont azzal ábrándította ki,hogy egy útmenti kérészi láttán szállt inábaa bátorsága. Kristóf ekkor határozta el,hogy Krisztust fogja szolgálni. Egy reme-tétől kapta azt a tanácsot, hogy akkor ér-heti el leghamarabb a célját, ha egy bi-zonyos veszedelmes folyón hordja-viszi átaz embereket. Kristóf egy éjszaka egy kis-gyermeket vitt át a megáradt folyón, akitminden lépéssel nehezebbnek érzett, sközben a víz is csodák csodájára egyremagasabbra emelkedett. Amikor szeren-csésen kievickélt terhével a túlpartra, agyermek fölfcdte magát, mondván, őKrisztus, és véle hordozója a világ terhétcipelte a vállain (görög Khrisztophóroszannyi mint: „Krisztushordozó"). Azt taná-csolta neki, hogy a történtek emlékezet-éül ültesse el azt a száraz datolyapálma-törzset, amit botként használt. Kristófúgy is cselekedett, és a pálmafa, mintÁron vagy József vesszeje, kihajtott ésgyümölcsöt hozott. A nyugati művészetKristófot előírásosan abban a „pillanat-ban" örökíti meg, amikor az örvénylő víz-ben gázolva a gyermek Jézust viszi a vál-lán. A kis Jézus kezében - mondandója ésKristóf vallanak nyomatékául - a világotjelképező glóbusz látható, az atlasz ter-

metű révész pálmafabotja pedig - a mű-vészi tömörítés jegyében - már lombko-ronásan díszlik. Arra is van példa, hogyóriás termetét érzékeltetendő, Kristófövébe kis emberkéket tűz a festő. Szokásszerint egykor a templomok déli falán,kívül vagy bévül díszlett hatalmas méretűképmása.

A legenda azt is elmeséli, hogy hitemiatt a megtért óriást börtönbe zárták, ésmelléje két utcalányt csuktak, hátha csáb-erejük hatására megtagadja hitét. Fordít-va történt, Kristóf térítette meg a kéjhöl-gyeket, akik vele együtt a vértanúhalált isvállalták. Negyven (I) íjász próbálta ha-lálra nyilazni Kristófot, sikertelenül. Acsoda folytán eltérülő nyilak egyike visszais fordult, és Kristóf pogány bírájának,Lükia királyának a szemébe állt. A vérta-núságra áhítozó szent azt ajánlotta neki,hogy az ő vérével kenje meg a szemét,akkor meggyógyul. Ezt követően lefejez-ték. A király megfogadta a vértanú ta-nácsát, és visszanyerte látását. Erre ő ismegtért.

Kristóf legendájának minden eleme,valamint előírásos ábrázolása arról ta-núskodik, hogy a tiszteletre méltó óriáskepében az Orionnal, a nyári napfordulócsillagképével állunk szemben. Óriónt, acsillagkép mitológiai megszemélyesítőjétvaksággal verték meg az istenek, és azt ajóslatot kapta, hogy csak akkor nyerivissza szeme világát, ha üres szemgödrétkiteszi a Nap sugarainak. Mivel tudottfutni a víz tükrén, illetve óriás lévén átgá-zolni a tengereken, eljutott Lémnosz szi-getére, ott vállára ültette a törpe ková-csot, Kédaliónt, hogy az vezesse szembea Nappal, így találkozott Hcliosszal, akivisszaadta a szeme világát. Orion a sarkátért skorpiócsípésbe halt bele — az óriásskorpiót Artemisz küldte rá -, illetve egy

207

JÚLIUS

másik elbeszélés szerint az istennő sajátkezűleg nyilazta le a távolból. A tenger-ben gázoló hősnek csak a feje látszott kia vízből, azt találta el.

A nyilvánvaló megfelelések: óriás ter-met, vízen, illetve vízben járás, vállon ci-

Szent Kristóf. Fametszet a Cranach feslőcsaládműhelyéből. 1509

pelt apró utas, lövöldözés nyíllal és le-fej ezés, illetve fejet ért halálos nyílseb.(Vő. az Orionra szegeződő Sirius-Nyíl-vesszőről írtakkal.) Van néhány rejtettebbrokonvonás is a két történet között. Ilyen

a vakság motívuma, mely Óriónéban egy-értelműen, Kristóféban áttételesen je-lentkezik (révészünk éjszaka, a vaksötét-ben kel át Jézussal a vízen, hóhéra a vissza-fordult nyílvesszőtől megvakul). Belát-ható azonban, hogy Orion vaksága is jel-képes, az éj sötétjében járó (látható) csil-lagkép akkor nyeri vissza a szeme világát,értsd a fényét, amikor az égbolton szem-be találkozik a tavasz utóján feléje közele-dő Nappal, és annak sugarai fénybe öl-töztetik. (A „visszaadni valakinek a látá-sát" latin terminusa, lumina restituere szószerint annyit tesz: „visszadni a világos-ságát.") A mitológiakutatás több olyannaphéroszi alakot ismer - olyan mitikusszemélyt tehát, aki Orionhoz hasonlóanidőlegesen azonosul a Nappal, és hasonlósors is jut neki osztályrészül. Ilyen a meg-vakított Sámson, aki Orion kapusi (!) sze-repkörének megfelelően szerzi meg:akasztja le cs cipeli Isten hegyére (!) „Gá-za" kapuit; akinek gyilkos fegyvere for-rásfakasztó (!) szamárállkapocs, amitGIORGTO DF; SANTILLANA a „vizes" Hyadok-kal és nem a Rák Szamárkáival azonosít,annak nyomán, hogy e csillagcsoportotBabilonban az Orionnak „kézre es&" Bikaállkapcsának hívták. És ilyen naphérosz azugyancsak megvakított Oidipusz, aki ne-ve („Dagadt láb") és története szerint Őri-ónhoz hasonlóan megsebesült a lábán. Acsillagkép Orionnak és Kristófnak is bajvan a lábával. Kristóf botra támaszkodvajár, Orion hérosz a sarkán ejtett sebbe halbele a mítosz egyik változatában, s az Ori-on csillagkép lábából - ez a vörös Rigelcsillag (arab névjelentése: „Láb") - szin-tén csillagvér patakzik, az Eridanus égifolyama. (Ez a csillagképegyüttes azt isillusztrálja, hogyan találnak az égi vizekutat a földre.) A csillagkép-alak is botratámaszkodik; az Orion övének ismére-

208

„CSILLAGOM, RÉVÉSZEM!"

tesek olyan magyar népi elnevezései,mint pl.Jákob pálcája, Juhászbot, Kampófa,Koldusbot stb,

Mind Orion, mind Kristóf gyilkosa„ugyanonnét" való. A csillagkép-héroszgyilkosa az égen véle átellenben lévő Skor-pió csillagkép. (A Skorpió akkor kél, ami-kor az Orion lenyugszik.) Artemisz, akiígy vagy úgy szintén belekeveredett ebbea gyilkosságba, maga is szemben áll azégen Orionnal; ő a Nyilas csillagképolümposzi úrnője. Kristóf gyilkosa, Lükiakirálya, a neve után ítélve ugyancsak aSkorpió szomszédja. Lükia - a valóság-ban ís volt ilyen nevű országocska - „Far-kasországot" jelent, és a Skorpió alatt vana Farkas csillagkép. Apollón lükoktonosz, azOrionnal szomszédos Ikrek „farkasölő"ura is ezen az alapon lődtizi nyilait azátellenben lévő Farkasra. Ez az oppozíciómitológiai természetű is, a kutya, farkas,sakál, hiéna ugyanis alvilág-, illetve halál-jelkép volt. Kristóf legendájának alvilágielemei szintén az Orion mitológiájábólvalók. Kristófot révészi funkciója a gö-rög-római alvilág révészével, Kharónnalrokonit] a, aki valószínűleg ugyancsakOriont mintázza. Orionban az óegyip-tomiak is az alvilág ideiglenes fejedelmé-nek, Ozirisznek az égi képmását látták,Namármost, a keresztény művészetbenegyedülálló módon, a keleti egyházkw^a-

fejjd ábrázolta szentünket, a legendái ma-gyarázat szerint azért, mert őkelme po-gány korában nem vetette meg az ember-húst. A kutya viszont éppen azért lett ahalál, az alvilág jelképes állata, mert atapasztalat szerint megeszi a dögöt, és haa szükség úgy hozza, az emberi tetemetis kikezdi. A hullatakarító négylábú azegyiptomi Anubiszban nemesült istenné.Ozirisz szolgájaként e kutya- vagy sakál-fejű isten mérte meg az elhunyt szivét az

Alvilági ítélet Csarnokában, Ozirisz,Thot és 42 (!) másik isten jelenlétében.Kristófnak szintén kutyafeje van, ő is szol-gált alvilági hatalmasságnál (az ördög-nél), egy alvilági hatalmasság (a „farkas-király") ítélkezik fölötte, és 40 tagú kivég-zoosztag elé állítják. Ám a legfontosabbegyezés az, hogy a Kristóf-legendánakvan egyiptomi előképe, s abban Hórusznapistent Anubisz szállítja át a Níluson.(Nem mellékes, hogy a történetnek északigermán „csillagos" változatai is fennma-radtak. Ezekben Thor illetve a „lefagyottlábújjú" Orvandii: Hamlet mitikus előké-pének, Amlodhinak atyja alakítja Oriont.Gyaníthatóan más északi népek is hal-lottak róla. A lappok szerint pl. Orion azövében hordja a fiait. Ez a kép a korábbanemlített Kristóf-ábrázolásra emlékeztet.)Anubisz viszont nem lehetett Orion, mi-vel az Ozirisz foglalt csillagzata volt. Alig-hanem az Orion egyik „kutyájával", a véleszomszédos Ikrek cikkelyében lévő NagyKutya csillagképpel azonosítható. Éppenaz szól emellett, hogy a Kristóf-legendaegyiptomi változata nem Órión-Oziriszt,hanem szolgáját, Anubiszt teszi meg ahősének. A Nagy Kutya csillagzat ugyaniskörülbelül másfél ezer évvel korábbanállt ugyanabban a helyzetben, mint azOrion, ő ekkor volt a nyári napfordulócsillagképe, rá ennyivel korábban illik aKristóf-legenda. (Emlékeztetnék arra,amit korábban a Sirius precessziós sze-repváltásairól írtam. A mitikus íjászrólszóló igen régi kínai elbeszélésben a fel-ajzott íj (a Hajótat csillagkép) még a Sa-ká/nak nevezett Siriusra irányul. Anubiszis sakálfejű volt. Mindenesetre a Sinust -ókori minta nyomán - Európa-szerte mais Kutya csillagnak, Eb csillagnak nevezik.Nálunk is. A feltevést alátámasztja, hogya római korban Anubiszt az Ikrek asztro-

209

JÚLIUS

lógíai urával, Mercuriusszal is azonosí-tották. (Vő. azzal, hogy a?, „Ikrek csilla-gát", a Siriust és az Ikrek planétaurát, aMerkúrt Iránban egyaránt Tirnek, „Nyíl-vesszőnek" nevezték.)

Van Kristóf kutyafejének közkeletűmagyarázata is. Eszerint az nem más,

Kutyafejű Széni Kristóf, XVIII. századitemplomfalkép részlete Rhodoszról

mint félreolvasás következménye: a latincananeus, „kánaánita" szót olvasták volnacanineusnak, azaz „kutyaszerűnek". Csak-hogy e problémátlan magyarázat sántít.Teljesen valószínűtlen, hogy görög nyelv-területen, ahol kutyafcjű Kristóffal egyál-talán találkozhatni, éppen a legenda latinfordítása szolgált volna e furcsa képmásalapjául. A fentebb leírtak ismeretébenépp fordítva történhetett. Amikor a le-genda latin nyelvterületre ért, akkor ja-víthatták ki a megbotránkozott egyházilektorok a canineust szándékosan cana-neusra.

Közvetve az alvilágra utal a Kristóf-legendában felbukkanó remete alakja is.A középkor asztrologikus szimbólumvilá-gában a remete Szaturnusznak, a plané-tahitördögénekvolt „attribútuma" (1. Re-mete Szent Antal). Szent Kristóf több íz-ben válaszút elé került, így az útmentikereszt és az ördög epizódjában, de ke-resztút az a hely is, ahol munkát vállalt: afolyóparti rév. Kristóf börtönbéli „ka-landja" a két örömlánnyal a motívumnakHercules a válaszúton címen ismert antikpéldázat-variánsát idézi fel, amely a mo-ralizáló keresztény művészetnek is ked-velt témája volt (Héraklésznek az „égi ésa földi szerelem" között kell választania).Végeredményben a háromszoros „úrcse-re" is választás, méghozzá, „égrajzi" ér-telemben is. A három úr: a földi király, apokolbeli ördög és a mennybéli Krisztusaz archaikus világkép „három világát"személyesíti meg. Ami Oriont illeti, Ő ísválaszút előtt áll. A Tejút és a nappálya a„jobb válla" felett keresztezi egymást, sebbe az „útkereszteződésbe", az Orion„gázlójába" esik az utóbbi 2000 évben anyári napforduló is. ATejúton gázló Ori-ont testesítik meg azok a héroszok és me-sehősök, akik - mint Mózes! - nemcsakvizet fakasztanak varázspálcájukkal, ha-nem épp ellenkezőleg, a vizet fölszántva,ketté választva utat találnak a „túlsó part-ra". Ő az a csillagkép ugyanis, mely azégbolt mindhárom „világában" úr lehet.Rajta megy keresztül az állócsillagokhozés az ekliptikához képest emelkedő éssüllyedő égi Egyenlítő, amely mintegy azég „tengerének" felszíneként, hol ellepi,hol pedig levegőhöz engedi Orioht, akiily módon hol az alvilágot, hol a középsővilágot, hol a felső világot lakja. Amikora tavaszpont a Bika csillagképből a Kos-ba lépett, Orion még a „víz alá merült",

210

„CSILLAGOM, RÉVÉSZEM!"

tehát az alvilág fejedelme volt (Ozirisz),vagy éppen a rabja (mint Sámson, akinek„lent, Gázában" malomban kellett Őrölnierabként; Sámson „középső világa" Izrael,„felső világa" a már említett Isten hegye).Orion sok ezer évig tartó Egyenlítő alattitartózkodását a Kalevala úgy énekli meg,mint Ilmatar tengeristennő végtelenülelnyúló terhességet Váinámöinennel, azOrion finn megszemélyesítőjével. (Ilma-tar az én felfogásom szerint maga az égi„tenger", bőre a „tenger" felszínét vagyisaz égi Egyenlítő síkját testesíti meg.) Az/. émekben olvashatunk arról, hogyan ejtiteherbe a szél a vízanyát, s hogyan vajú-dik az hétszázharmincnyolc évig, miköz-ben lezajlik a világ teremtése, míg testébezárt magzatának sikerül végre megszü-letnie: a vízből kiemelkednie é.s megpil-lantania az Egyenlítő fölötti égboltot: aHoldat, a Napot, a Göncölt és a csilla-gokat. Váinamöinen, azaz Orion többmint 2500 éve „született": az i.e. VI-Vszázad körül bukkan ki a feje a víz alól(ekkor a középső világban vaclászgatott azÁllatöv „állataira"). Ezért találta el Orionhéroszt éppen a fején nyilával Artemisz.Manapság az „övéig ér a víz". Ennél máralig fog lejjebb süllyedni a szintje; ami-kor néhány száz év múlva a nyári nap-forduló épp a feje fölé ér, akkor lesz kö-rülötte a legsekélyebb. (Éves viszonylat-ban Orion „hollétét" nem a?. Kgyenlítőhelye határozza meg, hiszen az évszáza-dokon át alig mozdul valamit, hanem aNap járása. Orion akkor emelkedik ki azév során az éjszaka alvilági sötétségéből,amikor a nyári napforduló körüli időbena Nap fénybe öltözteti.) Annak a képnektehát, mely szerint Kristóf szent terhealatt az amúgyis áradó folyóban egyremélyebbre süllyed, párhuzamosan kétje-lentése van. Egyfelől azt jelenti, hogy a

jelen világéra elmúltával, vagyis attól a„pillanattól" kezdve, hogy a Nap márnem a nyári napforduló idején érkezik azOrion fölé, az Egyenlítő vonala ismét el-kezd emelkedni a csillagzathoz képest.Másfelől, éves viszonylatban az az értel-me, hogy a nyári napfordulót követően aNap delelőpontja napról napra lejjebbsüllyed az Orionhoz viszonyítva: ezértnyomja Jézus egyre jobban Szent Kristófvállát. Jézus, mint a korai keresztény kép-zetekben általában, itt is a Nappal azo-nosul.

A „világ terhét" cipelő óriás alakja, aKrisztus kezében lévő glóbusz azt is el-árulja, hogy az előképek között az Atlasz-mítosz szintén számításba jöhet- hasonlójelentéssel. Atlasz, aki a történet szerintegyébként is az Ikrek tőszomszédságá-ban, az égi átjárók egyikénél hordozta azég terhét, ugyancsak az Oriont személye-síthette meg.

Időszámításunk fordulója körül azOrion övének hcliakus fölkelése OVIDIUSszámára még a nyári napforduló meg-érkeztét jelezte. 450 év múlva - ekkortólvan tudomásunk Kristóf tiszteletéről - azOrion öve már csakjúlius elejétől láthatóa precesszió miatt, és az egész alak nagy-jából Kristóf és - most már tegyük hozzá-Jakab napja körül jelenik meg ismét azégen. (Hogy az Orion-mítosz Jakab tisz-teletébe is beszivárgott, annak szinténvan nyoma. Jakab mint a vándorok védő-szentje, a „Szent Jakab útja" tejútnév, azOrion övének „Jákob pálcája" elnevezéseerre engednek következtetni. Itersze nem-csak az a „pillanat" lehet tárgya a legen-dának, amikor a Nap leszáll az Orion vál-láról, hanem az is, amikor az a „karjábaveszi", vagyis amikor a csillagkép eltűnikaz alkonyi fényben. Ez a középkor folya-mánjúnius közepe táján, Antal-nap körül

211

JÚLIUS

következett be. Talán ez az oka annak,hogy Kristófon kívül Antal az egyetlenszent, akit karján a kis Jézussal szokásábrázolni (felnőtt lévén ő is óriás agyermekhez képest).

A legendában rejlő naptári tudnivalóa természeti népek és a falusi ember előttsem volt ismeretlen. A kolumbiai deszanaindiánok az Egyenlítőn élnek, ezért azamúgyis „szemrevaló" Orion mint egyen-lítői csillagkép egészen különleges sze-repetjátszik az életükben. (Az Orion azév minden napján a fejük felett, a zenitenhalad át, ami azért fontos a számukra,mivel erdőlakó nép létükre csak delelésükszerint tudják megfigyelni a csillagképeket,kelésükkor, nyugvásukkor nem.) Orions zolgál útmutatóul a deszanák mindenfajtatevékenységéhez, az élelems zerzéstől kezd-ve az ünnepekig. Ő a Nap égi atyává szel-lemült csillagos képe, az állatok ura, a népősapja, kultűrhérosz, „eredeti bűnt" elköve-tő első ember, a honszerző és népért meg-haló isten annak a szerepváltásnak meg-felelően, mely a Nap és a csillagkép éveksorán ismétlődően változó kölcsönös hely-zetének a függvénye, és ami irányadó agyűjtögetés, vadászat, halászat és földmű-velés soros teendőit illetően. Eszerint vál-tozik például az Orion övének és az Orion-köúínek - amit a deszanák szabad szemmelmegkülönböztetnek! - a neve és a jelentése.Az előbbi lehet balta mint a pál-mabél ki-hasításának eszköze, az utóbbi a pálma be-le, vagy halászó szigony és a kifogott halakkötege, lehet erektált phallosza és kiömlőondója, vagy az elkövetett incestus bünteté-seképpen levágott és fára szegezett péniszeilletve az alája gyújtott tűz füstje. (Az Orionövének, amúgyis képszerű azonosítása azatyai nemző szervvel megfelel a lapp felfo-gásnak, mely szerint Orion: az Apó az övé-ben hordja a fiait.)

Arra nézve, hogy Szent Kristófot né-pünk is orioni alakként tartotta számon,a Kristóf a föld kulcsát, kapja című magyarnépmese a példa. (Vizet fakasztó, vizetkettéválasztó, „félvilági csőszként", túl-világi révészként tevékenykedő „orio-nokkal" amúgy sűrűn találkozhatunk ameseirodalomban.) Ebben a mesében,miután Jézust Kristóf átviszi a vízen, azmegjutalmazza. A társaságában lévő SzentPéter a mennyország, Kristóf pedig a földkulcsát kapja. Ez a csattanó valósággalaktualizálja a legendái mondanivalót (amesét 1891-ben jegyezték le!)f hiszen azOrion valóban „kapuban", a nyári nap-forduló „kapujában" áll most.

„Anna örök"

Július 26-a Szent Anna, a magyar nép-hagyományban Kedd asszonya napja. A ka-tolikusok Szűz Mária édesanyját tisztelikbenne. Kultusza a XIII-XIV. századbanterjedt cl Európában, amikor a misztikusisteneszme iránt megcsappant a figye-lem, és az evilági boldogulás vágyánakkísérőjelekéntjézus ember volta felé for-dultak a hivők. Ez a szemléletváltozás akereszteshadjáratok és zarándoklatokSzentföld-élménye nyomán támadt ér-deklődést is tükrözi, és megteremti aszent-atyafiság kultuszát. Az ünnep dátuma, SzentAnna feltételezett halála napja, valójábanegy templom felszenteléséről emlékezikmeg. Mária állítólagos jeruzsálemi szülő-házát még a IV. században építették áttemplommá, és szentelték fel egy július26-i napon. E templom ünnepét és búcsú-napját Bizáncban július 25-én ülték meg, itt50 körül Annának már külön templomot isszenteltek. A napot Justinianus császár tettekötelező ünneppé.

212

„ANNA ÖRÖK"

Mária szüleiről, Annáról és Joakimrólaz újszövetségi könyvek egy szót semszólnak. Legendájuknak és tiszteletük-nek forrásai az apokrif írások, elsősorbanJakab da-evangéliuma. A kiteljesedett kö-zépkori legenda szerint Anna első férjevolt Joakim. Sokáig nem volt gyerekük,végül is angyali jövendölést követőenAnna teherbe esett és megszülte az „első"Máriát, a majdani „Istenszülő" Szűzanyát.Joakim hamarosan meghalt, s Anna újbólférjhez ment. Űj férjétől, Kleofástól foganta „második" Mária, Alfeus jövendő fele-sége, kinek négy fia lett Jézus unokatest-vére, és - egy kivételével - apostola; akisebbik Jakab, Júdás Tádé, zelóta Simonés József. Anna Kleofást is eltemette, ésújból férjhez ment egy Salamon nevű em-berhez. Neki szülte a „harmadik" Máriát,akit apja után Szaloménak hívtak. O lettZebedcus felesége és szült Jézus számáraújabb unokafivéreket és apostolokat: anagyobbik Jakabot és Jánost.

Anna és leányai, a három Mária, csakegy pogány képzetektől zsongó agybanalkothattak családot (a kopt keresztény fel-fogás odáig ment, hogy a három Máriábólegyet csinált, s fiaikat Jézus fivéreinek tettemeg). Együttesükben a zsidó-kereszté-nyektől idegen archaikus istennőhárom-ság képe kísért, amelyet a hellenisztikuskorban egy-egyjclentősebb istennő és há-romtagú kísérete jelenít meg (1. Héra és aheszperiszek, Aphrodité és a gráciák).

Annát héber eredetű névként tartjákszámon (Hannah a.m. „kegyelemmel ál-dott", így hívták Sámuel próféta anyját),de a Nagy Istennő megszólításaként a me-diterráneumot övező műveltségek mind-egyikében felbukkan. Lásd perzsa Anahüa,mezopotámiai Ana, Nana, Nina, Inannavagy Ninanna, héber-föníciai/íriöí, egyip-tomi Nut, Naunet, Neith, pelazgAnna, gö-

rög Ana,Anassza, Athéné, Inó, ír-1vagyAnan, római Diana és Anna Perenna.Szent Anna leginkább az utóbbira hason-lít. Mindkettőjüket jóságos öregasszony-ként képzelték el (latin am4s=„ anyóka").A Perenna előnév közvetlenül a perennis= „éves, egész éven át tartó", átvitt érte-lemben „örök" jelentésű jelzőből szár-mazik, gyökere pedig a ver, „tavasz" szó.Anna Perenna a tavasztól tavaszig tartóévet jelképezi (ezt egyebek mellett Mars-sal való mitológiai kapcsolata és március15-i ünnepe jelzi). Szent Annát elősze-retettel öltöztették a festők vörös ruhába,zöld köntösbe. Míg az előbbi a szeretet,korábban Venus tavaszistennő (és Marstavaszisten) színe volt, az utóbbi mindigis a tavaszé, újjászületésé. Ami az Annanév eredetét illeti, azt hiszem, nem já-runk messze az igazságtól, ha alapformá-ját a gyermek anyját szólító gügyögésé-ben keressük, ilyen eredetű a mi „anya"szavunk Ís (vő.: mama, dada, papa, baba).

A három Mária anyjának, Szent An-nának tisztelete a nagyasszonysággal,gazdasszonysággal, asszonyi tennivalók-kal függ össze, így első helyen tiszteltéka szövők, csipkeverők, seprűkötők, sza-bók. Ünnepe nálunk egykor az asszonyikendcrmunkára (a nyűvésre) adott jelt.Tisztelték az asztalosok Ís, mivel a taber-nákulum elkészítése mcsterremekeik kö-zé tartozott; a szentségház, a szentelt os-tyát őrző oltárszekrény Mária-jelkép, sAnna volt az, aki az „élő tabernákulumot"a méhcben hordta. Tisztelték a kádárok- BÁLINT SÁNDOR szavával szólva - azért,mert „Jcsse törzséből, Anna és Mária mé-héből sarjadt a Szőlőtő (Jézus): ebből ter-mett a megváltás bora". Végül tiszteltéka bányászok is, mert „az ünnepére rendeltevangéliumnak a szántóföldön elrejtettkincsről (...) vett hasonlatait Szent An-

213

JÚLIUS

nára is vonatkoztatni lehet." És azért is -tegyük hozzá BÁUNT SÁNDOR szavaihoz -,mert Annában újult meg az „öregebbik"földanya, Demeter képe. Erre utal az An-na-nap időpontja, mivel a nyár derekára -ez Demeter évszaka - és az aratás csúes-idcjére esik. Az igen gazdag hazai SzentAnna kultusz alátámasztja e feltevést. A népnemcsak Máriát (a „Kórét"), hanem Annátis megtisztelte azzal, hogy ősvallásunk is-tenasszonyainak nevét ráaggatta, így kap-ta előbb a Nagyboldogasszony nevet - errőlutóbb Mária javára le kellett mondania -,majd a Kedd asszonya lett.

A középkor elején Mars (!) keddjét azangyaloknak és Keresztelő Jánosnakszentelték. A középkor végére Európa-szerte Anna szent napja lett. Eleinte csaka hónap első keddjét, később az ünnepétmegelőző kilenc keddet is neki szentel-ték, végül az esztendő összes keddjét. Abarokk korban, a ferencesek nyomására akedd sok helyütt Páduai Szent Antalraszállt, a hozzá rendelt ájtatos szokásokkalegyütt. A keddi nap Annának ajánlását azeurópai hagyománykör egy része magyarembernek tulajdonítja, Annak jele ez,hogy eleink pogány hitvilágában egy„kedd asszonya" rnár létezhetett. (A kér-déses legenda hőse, egy magyar ifjú, acompostelai zarándoklaton kapja láto-másban Szent Jakabtól a parancsot, hogyminden kedden fohászkodjék a naptár-ban őt követő Szent Annához. Annakokán, hogy az „keddön szülétek, keddönlön a Szíz Máriának, Krisztus anyjánakszülőanyja és keddön hala mög e föl-dön."). Szent Anna, mint Keddasszony, ahazai katolikus asszonynép legfőbb vé-dőszcntjc: magtalanok, áldott állapotbanlévők, női bajban szenvedők tisztelték, sa kedd évszázadokon át asszonyi dolog-tiltó nap volt.

Kiköpött OroszlánJúlius 27-én van az egykori Dunapen-

tele (ma Dunaújváros) névadójának, SzentPantaleonnak a napja (az Árpád-korbantemploma és görög kolostor állott a hely-ség közelében). Pantaleon a tizennégy se-gítőszent egyike, orvos. Legendája szerintDiocletianus háziorvosa volt, a kis-ázsiaiNikomédiában működött. Számos csodásgyógyítás fűződik a nevéhez, többek kö-zött egy vaknak visszaadta a látását (vő. ajúl. 25-én ünnepelt Kristóf-Oríonnal).Mártfromságot szenvedett. Testcífáklyák-kal sütögették, majd olajfához kötözve le-fejezték. Vértanúhalálát is csodák övezik.Fejéből nem vér folyt, hanem tej, s testétaz olajfa beborította gyümölcseivel.

Pantaleon úgy halt meg, mint egy fa.Fához kötözött embert lenyakazni elégszokatlan és nem éppen fát kímélő módjaa kivégzésnek. A nyakazó bárd vagy sze-keréé lényegében favágó vagy ácsszer-szám, és a tűzzel való pörzsölés is fapusz-tító eljárás. Az a mozzanat, hogy Panta-leon nyaksebéből tej folyt vér helyett,ugyancsak erre vall - gondoljunk a tej-nedvű fafélékre -, s az is, hogy testét fagyümölcsei borították be; a kép a róma-iak Nonae Caprotinae ünnepét idézi fel,amikor kecske füge fa tejét áldozták Junó-nak hívei.

Pantaleon nevét egyesek a görög/hn-taleémon, „Mindenkivel könyörületes"névből magyarázzák, ami illik az orvos-ra, mások a szintén görög Ptintaleón név-formát tartják eredetinek. Jelentése,„teljesen olyan, mint egy oroszlán". Ezviszont illik az Oroszlán hónap első de-kádjába.

A legendás Pantaleon mitologikus elő-képei azok a görög istenek, akiknek az„oroszlános" Naphoz, a gyógyításhoz és

214

KIKOPOTT OROSZLÁN

a gyógynövényként is számon tartott olaj-fiihoz köze van. Ilyen Apollón, aki egyszemélyben napisten és orvos (Paiéón), saz olajfához többrendbeli köze is van.Amikor született, anyja, Létó egy pálmá-ba és egy olajfába kapaszkodott, s olajvolt a hagyományos gyógyír a kánikulaiNap tüzes nyilai okozta sebekre. Orvos-isten volt Apollón fia, illetve alteregójaAszklépiosz is, akit szintén fának való ha-lálnemmel végeztek ki, Zeusz villáma súj-totta agyon. A harmadik mitikus orvos,maga Paióniosz, aki adakiülosz istenek kö-

zül Kheia mutatóujjának megszemélye-sítője volt. RÓBERT GRAVES a görög ujj- ésfa-ábécét egyeztetve Paióniosznak vad-olajfa-koszorút juttat; a fa-ábécé O be-tűjétjelképező vadolajfát felelteti meg azujj-ábécében a mutatóujj hegyének. A ne-gyedik orvos nő volt, Athéné Paiőna. Őaz, aki a mítosz szerint az olajfát meg-teremtette, s ez a szent fája is. A Kos hó-nap (és a tavaszpont) olümposzi védnö-keként és Aszklépioszhoz fűződő külön-leges kapcsolata révén - Hügieiának(„Egészség") is hívták, mint Aszklépiosz

Oroszlánbőrös lléraklészolajfabuzogánnyal fi

napserlegben.ÁUikai vázfikép,

V. század.e.

215

JÚLIUS

leányát - neki is köze van a napistenhez.Az „oroszlános" évszaknak, a nyárnak

szintén egy istennő volt a védnöke: Dé-métér, aki alvilágba rabolt leányát fák-lyával kereste, és olajfa alatt siratta. NemPaiéón ugyan, de a napistenek közül a„legoroszlánosabb" Héraklész, aki a csa-tákban vadolajfa-buzogányt forgatott.

Pantaleon neve Pánét is megidézi, akihíveinek körében nem csupán egy kecs-kelábú, kecskeszarvú szatír volt, hanem -mint a neve is mutatja - maga a Minden-ható, Mindentudó, Mindenek feletti. Emlí-tésre érdemes, hogy Pantaleon napja ab-ba az időszakba esik, amikor a Sirius távolvan, „halott": fénye belevész a Nap fé-nyébe. Az égbolt legfényesebb csillagát akéső antikvitás a „Nagy Fannal" is azo-nosította, és mint nyolcadik, „tisztelet-beli" bolygót és a bolygók vezetőjét föl-vette a planétaistenek sorába. Egykorúforrások szerint a „Nagy Pán halott!" ki-jelentés Tiberíus császár idejében nem apogányság végére vonatkozott, mint aztsokan hiszik, hanem arra, hogy a pre-cesszió miatt a Sirius többé nem akkorkelt fel, amikor kellett volna, vagyis júliusvégén, hogy a Nílus áradását jelezze.

Hétalvók

Gondolná-e az olvasó, hogy valahanaptári ünnepük is volt? A „hétalvó" né-met mintára alkotott tükörszó. A németSiebenschlafer (szó szerint „hétalvó") „álom-szuszékot", „nagy pelét" jelent (ennek akis rágcsálónak a téli álma ugyanis teljeshét hónapig tart).

A név egy szír legendán alapszik. Esze-rint a III. század közepén élt Epheszosz-ban hét keresztény ifjú, akik Decius császárüldözése elől egy barlangba menekültek.

A császár befalaztatta őket, de Isten meg-könyörült rajtuk. Ideiglenesen halhatat-lanná tette őket; szabadulásukig, két évszá-zadon át aludtak egyfolytában. Amikorkiszabadultak, a test feltámadását hirdet-ték az ezt tagadó eretnekeknek. A HétSzent Alvó epheszoszi sírjához egészen ad-dig zarándokoltak, amíg azt a török ura-lom lehetetlenné nem tette. Ünnepüket,július 27-ét nyugaton, így hazánkban is, alegújabb időkig számon tartották.

Az ő legendájuk sem eredeti kereszténylelemény. Az alvó isten vagy hős, akinekébredésére és visszatértérc vár az embe-riség, a mitologikus gondolkodás ősrégiteremtménye (l. Ozirisz, Gilgames, Kro-nosz, Saturnus, a kelta Arthus, az aztékKecálkoatl és a mesék számtalan férfi vagynői „csipkerőzsikája"). Ha éppen hetenvannak, az a hét bölcs jut az eszünkbe, akiGilgames városának, Uruknak hét falátemelte. Ez a hét bölcs Indiában a hét risinévre hallgat és a Göncölszekér hét csillagátszemélyesítette meg, a halhatatlanokat,ahogy az egyiptomiak nevezték őket, mi-vel sohasem merülnek a látóhatár alá.

A Göncöl számos „jó tulajdonságá-nak" köszönhetően a csillagász-mitológu-soknak valóságos iránytűje volt. Csillagaisohasem nyugszanak le, a segítségükkeltaláljuk meg a Sarkcsillagot. Az Oroszlánés a Szűz felett helyezkednek el, ami egy-kor a nyári napforduló égi helyének meg-határozásában volt kulcsjelentőscgű (hi-szen akkor is láthatóak, amikor a Nap acikkelyükben tartózkodik). A „Hét RisiVonala" a napfordulói főkör neve volt, saz elnevezés még abból az időből való,amikor a nyári napforduló az Oroszláncsillagképbe esett. És mivel a világot úgyis modellezték a régiek, mintha a Sark-csillagra akasztott főkörökön függne,akárcsak egy kozmikus méretű csillár (1.

216

HÉTALVÓK

asztrolábiumok), a Göncöl, a rajta átfutóképzeletbeli, de a csillagászok számáraéletbe vágóan fontos vonal miatt a babilo-niaktól a. Mennyei Kötelék, a görögöktől aKöldÖkzsinóros (Omphaloessza) nevet kapta.E képzet kezdetlegesebb formája az égi„sarkot", „köldököt" úgy fogja fel, mintamihez a környező csillagok láthatatlanpórázon, köldökzsinóron vannak kikötve(1. egyiptomiaknál, türk és finnugor né-peknél).

A napfordulói „főkötelet" a hét csillag4000 éven át adta „kézről kézre", de anyári napforduló még el sem hagyta azOroszlán csillagképet a Rák irányában,amikor a „kötél" kiesett a Göncöl Alfá-jának „kezéből". A „bölcseknek" meg kel-lett várniok azt az időt, amikor a másik, anapéjegyenlőségi főkör a szektorukba lép(az őszpont a Szűz csillagképbe), hogyújból megragadhassák a gyeplőt. Ez a napidőszámításunk kezdete táján érkezett el,ekkor akadt a napéjegyenlőségi főkör őszi„szára" az Eta csillagra, a Göncölszekérrúdjának a végére. Addig a „bölcsek"aludtak, magyarán nem volt semmi dol-guk. A Hét Szent Alvó legendája volta-képpen ébredésüket örökítette meg, deaki a 2000 év óta alvó csillagok történetéta keresztény naptárba átmentette, igazá-ból nem fogta fel a tartalmát, ugyanisrosszul választotta meg ünnepük napját.Az csak formálisan illik az Oroszlán ha-vába, azon az alapon, hogy a Göncöl sze-

kérkasa az Oroszlán csillagkép cikkelyébeesik (ugyanilyen formális alapon nevez-ték eleink a Göncölt Illés szekerének,, SzentPéter szekerének, a két szent oroszlán haviünnepei, július 20. f augusztus 1. okán).Valójában abba az időszakba illene, ami-

Hétalvók, Perzsa miniatúra

kor a Nap is a szektorukban jár (augusz-tus végétől október közepéig), egészenpontosan az őszpont tájékára. Ma a nap-éjegyenlőségi főkör a Göncölt éppen de-rékba metszi, elválasztva a „szekérkast" a„rúdtól".

217

AUGUSZTUS

A régi római naptár hatodik hónapjáteredetileg „Hatodiknak", Sextüisnek hív-ták. I.e. 8-ban szenátusi határozattal kap-ta Augustus császárnak hódoló, mindmá-ig használatos nevét. A szenátus azért éppezzel a hónappal kedveskedett a princeps-nek, mert ekkor nyerte el első consula-tusát, és hódította meg Egyiptomot.

Aktualitása miatt kivételesen egy gö-rög ünneppel kezdjük augusztus antikünnepeinek felsorolását. A görögök a be-takarítás végeztével 7-én, a napisten nap-ján kezdték minden negyedik évben azolimpiai játékokat, mely a naptárkiiga-zítás tulajdonképpeni alkalma is volt. Anapévcket és a holdhónapokat oly mó-don egyeztették, hogy egy 99 hónaposnap-, hold- és vénuszciklust kétszer 4 év-re osztottak, egy 49 és egy 50 hónaposolimpiai ciklusra, a szökőhónapot peclígmindig az olimpiai játékok alkalmávalillesztették a naptárba. Hasonlóképpenjártak cl a püthiai (delphoi) játékok ese-tében. Róma a birodalmi időkben átvettea szokást, amennyiben augusztus 8-ánünnepelte Solt, a napistent, s augusztus-ban zajlottak a legfontosabb kocsiverse-nyek. Az álmosító augusztusi kánikulátvíziünnepek enyhítették Itáliában. Au-gusztus 17-e volt a Portunalia ünnepe,Portunusé, a „kikötői Janusé", és a Tibe-rinalia, a Portunalia római változata, me-lyen a Tiberís folyónak és Tiberinus isten-nek mutattak be áldozatot. Tiberínusbanazonban nem Janust, még csak nem is

Neptunust, hanem meglepő módon Vul-canust tisztelték eredetileg. 23-án, ezúttalmint kovácsistent, szintén őt köszöntöt-ték a Vulcanalián. Az augusztus 27-i Voltur-nalia ugyancsak folyamünnep volt, Vol-turnust {ma Volturno) biztatta, hogy ki-száradt medrét töltse fel ismét vízzel (aközép- és dél-itáliai folyók nyár végércmajdnem teljesen kiapadnak). Augusztusa betakarítás hónapja is. Augusztus Idu-sán (13-án) az almaszüretelő Dianát ün-nepelték. 19-én ülték meg a Vinalia Rus-tica falusi szüretünnepet (wnea = „s/ő-lőskert", vinum—„bor", rusticus = „falusi";vö. az áprilisi Vinalia Urbana ünneppel).21-én volt a Conmalia, Consus isten ün-nepe. Római hagyomány szerint ezen anapon azokat a cirkuszi játékokat ismé-telték meg, amelyek alkalmával egykor arómai férfiak elrabolták a szabin nőket. AConsus-ünnepek valójában mezőgazda-sági ünnepek voltak (cojiserere, „beültet,bevet"); az elsőn, az augusztusin az ara-tást, a másodikon, a deccmberin (dec. 11.vagy 15.) a vetést ünnepelték. A betaka-rítás ünnepségsorozatát zárta az Ops Con-siva, a „bőségmegőrző" istennőnek azünnepnapja. Ops, a föld és a termékeny-ség istennője, Consusszal állt kapcsolat-ban. Valójában maga Cercs volt (ops annyimint „erő, vagyon, hatalom, gazdagság,bőség").

Augusztust tüzes ifjú jelenítette meglángszínű ruhában, szárazságtűrő virá-gokkal ékesítve. Jobbjában a Szűz jelét

218

LÚG BILINCSET

tartotta - augusztus 24-én kezdődik aSzűz hava -, baljában kosarat a hónapterményeivel. A kánikulára utal másikmegjelenítése: folyóból kilépő meztelenférfi, amint éppen iszik. Mezőgazdaságimunkák szerint: éghajlattól függően ara-tó, cséplő, netán már az őszi szántást vég-ző paraszt, vagy hordót, sajtárt, prést ja-vítgató vincellér. Jelképezhette Ccres(Demeter) - ő volt ugyanis a Szűz olüm-poszi védnöke -, kalászkoszorúval a fején,karján kévével, kezében sarlóval, amintkígyófogatát hajtja. Triptolémosz áll mel-lette, fáklyával világít az istennőnek le-ány kereső alvilági útjában.

Triptolémos?:, a „Háromszoros har-cos", mitológiai gulyás volt, a hónaphozillő alak. Ő találta föl az ekét, és terjesz-

Kriszt-us mint Héliosz a Nap szekerén, szoloindá-ba fontán. Ókeresztény mozaik a VatikániSzent Péter-templom pincéjében

tette el a gabona műve lé s t a földön. Neve,foglalkozása és tettei réven sok más mi-tológiai alakhoz hasonlít: a háromfejűGérüónhoz, az „Üvöltözőhöz", akinekvörös gulyáját Héraklész ellopta; Arész-

hez, Gérüón „szupcregójához"; az ugyan-csak háromfejű Kákoszhoz, Héphaísztosztűzokádó, marhatolvaj fiához; a sarlósKronoszhoz, Apollónhoz és a „háromszo-ros" Hcrmészhez, aki nemcsak marha-tolvaj, de a Szűz asztrológiai védnöke is,és akárcsak a többiek, Apollón kivételé-vel, félig-meddig alvilági lény. Nem utol-sósorban pedig Kerberoszhoz, a pokolháromfejű ebéhez, akinek „nővére", a ler-nai Hüdra Héraklcsz Szűz jegybéli mun-kájának szenvedő alanya volt. A halál-motívum csendes belopakodása a hónapszimbolikájába a betakarítással, a termőperiódus közelgő végével kapcsolatos, atermészet őszi „halálát" jelzi előre.

Augusztus régi magyar neve Kisasszonyhava, Szűz hava egyképpen utalnak a hó-nap asztrológiai jegyére és a nagy augusz-tusi Mária ünnepre, Nagyboldogasszonynapjára. A „Kisasszony hava" elnevezésnyilván abból az időből való, amikor a„nagyboldogasszony" még Szent Annavolt. A tulajdonképpeni Kisasszony (Kis-boldogasszony) napja ugyan még a Szűzhavába, de már szeptemberbe esik.

Lúg bilincsei

A nyári napfordulót követő 40. nap,augusztus 1-je a kelták évszakzáró és -nyitó ünnepe volt. (Épp csak megemlí-tem, hogy Kínában is augusztus első nap-jaiban kezdődik az ősz.) Lugnasad - ígyhívták az ünnepet - a másik három keltaévszakünneptől eltérően ma már csak aBrit-szigeteken él, persze álnéven ésmegváltozott formában, de éppen az el-tüntetésére tett, eredményesnek hitt kí-sérletek árulják el, hogy valamikor Eu-rópa-szerte ünnepszámba ment. Lúg is-ten volt, aki több kelta alapítású városnak

219

AUGUSZTUS

adta a nevét, így Lyonnak (Lugdunum),Laonnak, Leydennek és Carlislenak {CaerLugubalion). A Lúg név kapcsolatban áll-hat a latin lux = „ fény", lucus = „S7.ent be-rek", lugeo = „gyászolok" szavakkal, kü-lön-külön és együtt. Van, aki a sumer lúg= „fiú" szóból származtatja, de tagadha-tatlanul Összefügg a germán tűzisten,Z,o-ki (Loge) nevével. Lúgot Llew Llaw Gyf-fesszel, a „Biztoskezű Oroszlánnal" is azo-nosítják, aki a régi briteknek amolyanHcraklész-féle istene volt. Llew „orosz-lánt" jelent (1. latin leo, angol Hon), s ez ajelző Lúgot is megillette. Írországban ővolt a „Nyugat Veres Királya", a „Hosszú-karú Lug", a nyugati Nap, a betolakodóklegyőzője, akinek esodafegyvere egy vér-szomjas, a csatákban mennydörgő és vil-lámló lándzsa volt. Lug harcolt előszörlóháton ezen a földon. Három apja volt,s ennek nyomát a testén viselte: a hen-tesboltok magyarázó ábráiho/, hasonlóanvörös csíkok jelezték a bőrén, mely test-része melyik atyától való (a kelták teto-válták magukat). „Sokoldalúnak" is ne-vezték, mivel ács, kovács, harcos, hárfás,költő, történész és mágus volt egy sze-mélyben. Annak alapján, amit tudunk ró-la, Triptolémosz ír megfelelőjének tűnik:neki is vannak napisteni, marsi, szatur-nuszi és merkúri tulajdonságai. A hagyo-mány szerint augusztus l-jén halt meg, azidőpont még a gabona-, illetve kenyér-istenek vonásaival is megajándékozza.

Lugnasad napján (GRAVES „Lug em-lékünnepének", GAIGNEBET „Lug bilin-cseinek" fordítja az elnevezést) eredetilegaz ő halálról emlékeztek meg (halál, nyu-gat, napnyugta, veres szín és ősz a nap-társzimbolikában összetartozó fogalmak).Írországban az ünnep a közelmúltig meg-őrizte gyászos jellegét. A nagypéntekihangulatú gyászünnep résztvevői újab-

ban persze nem Lúgot siratják, hanemelhunyt rokonaikról emlékeznek meg (ke-resztény időkben az ünnep dátuma ismegváltozott, a hónap első vasárnapjárahelyeződött át). Angliában viszont a Lug-nasad gyászos emléke mára teljesen el-halványult, csupán a lancashirei WakesWeek („Hetibúcsú", szó szerint „VirrasztóHét") nevében maradt fenn. „Gyászün-nep" augusztus l-jé abban az értelembenis, hogy ez a nap a Brit-szigeteken határ-nap a szénakaszálás és az aratás között. Aparasztnaptárban augusztus l-jével kez-dődött a gabona betakarítása, s a falusinép Nagy-Britanniában éppúgy hitt a ga-bonában élő és meghaló gabonaszeliem-ben, mint Európa más népei. De a gyász-ba öröm is vegyül, hiszen a gabona halálaaz új kenyér születését jelenti. Ezen a na-pon a misén megszentelt első vágás bú-zából sütötték az új kenyeret. Az ünnepmai neve: Lammas ennek emlékét őrzi.Lugnasad előbb Lugomassra („Lug misé-je"), ma.\d loaf-massra („kenyérmise") vál-tozott. Ez olvadt Lamasszá az angol nyelv-ben (vő. Candlemas = „gyertyaszentelő",Michaelmas—„Mih ály-nap ", Chnstmas=„ ka-rácsony").

Lammas hagyományos állatvásárnap.A szokás régiségére vall, hogy a rómaiGalliában az augusztus i-jei lugdunumivásárokat az istenné vált Augustus császároltalma alá helyezték. Már régebbi aLammas-napi kocsiversenyek és kard játé-kok hagyománya (a kelták nemcsak kiválóállattenyésztők, de híres kocsihaj tok isvoltak). Úgy tartják, hogy a Lugnasadkortartott hadijátékokkal Delphoi kifosztásá-ról (i.e. 279) emlékeztek meg. (Történe-lem és mítosz ezúttal is reménytelenülösszekeveredik. A delphoi jósda gazdájaApollón volt, az egyik görög Lug. ő ve-zette be Hellaszban a szabadtéri kocsi-

220

A VASÁRNAP SZENTJE

versenyeket a hagyomány szerint. Ápol-Iónt hüperbóreusznak, „északinak" tekin-tették a görögök, és mint a mítosz elme-séli, ő maga is erőszakkal hódította el ajóshelyet a kígyós Püthia istennőtől. Ez azelbeszélés valószínűleg történelmi ese-ményeken alapszik, és egy olyan északibetörésről regél, mely a keltákénál 6-800évvel régebben történhetett. A kelta had-járat vezére, görögösen átírt nevén Bren-nosz, viszont saját törzsi istenének, Bran-nak a nevét viselte, aki a napisteni voná-sokat viselő „hüpcrbóreusz" Orion volt.)Bárhogy is történt, az kétségtelen, hogyaugusztus eleje az ókori Európában min-denütt a „nemzetközi" sportversenyekidőszaka volt. A hagyományhoz való ra-gaszkodást jelzi, hogy az újkori (nyári)olimpiákat is augusztusban rendezik. Ír-országban a Lammas-napi játékok min-denesetre igen népszerűek voltak még aközépkorban is, a résztvevők kocsijaimcrföldes sorokban igyekeztek a versenyszínterére. Az ünnep népszerűségét nö-velte, hogy Lammas, akárcsak Candle-mas, az „egy évig és egy napig" tartó pró-baházasságok kötésének napja volt.

Augusztus l-jenek pogány múltját ket-tős keresztény ünnep alapításával próbál-ta az egyház elfeledtetni. Ez a nap a kato-likusok számára Szent Péter bilincsekből va-ló szabadulásának emlékünnepe (fcstum S.Petri ad vincula), a nép nyelvén VasasSzent Péter, Szent Péter vasaszakadása. ASzentírásban foglaltak szerint (ApCsel12,1-11) Heródes Agrippa 42-ben idő-sebbikjakabot lefejeztette, Pétert pedigbörtönbe záratta, s ott nehéz vasban, szi-gorú őrizet alatt tartatta. Ám a rákövet-kező éjjelen megjelent a börtönben az Úrangyala. Érintésére leestek Péter láncai,s az apostol az alvó őrök között észre-vétlen távozhatott. Mind Jakab kivégzése,

mind Péter szökése húsvétkor esett megaz írás szerint, vagyis akkor, amikor aSzentföldön aratni kezdenek. Gyanítha-tóan az aratás európai időpontja miatttétette az egyház Jakab napját július 25-ére, Péter szabadulásának ünnepét pedigaugusztus 1-jére. Ezen a napon szenteltékföl a csoda emlékére emelt római San Pi-etro in Vincoli templomot. Az erről szólóegykorú, V. századi hivatalos bejelentésazt írja, hogy az ünnepnapot egy pogánycsászári ünnep helyettesítésére iktatták anaptárba (nyilván Augustus már említettünnepéről van szó). Végső soron azonbanSzent Péter bilincseinek ünnepe, a nap-tári szomszédságban köszöntött mártírJakabbal Lúg bilincseit és halálát volt hi-vatva helyettesíteni.

A vasárnap szentje

Szent Domonkos a róla elnevezett do-monkos- vagy prédikátorrend alapítója(1170 körül- 1221. aug. 6.). Névünnepételőbb augusztus 5-ére, aztán 4-ére, 1969-től pedig 8-ára tették más szentek ün-nepeivel való torlódás miatt. Egy nézetszerint Domonkos (spanyol Domingo)azért kapta nevét, mert az Úrnak szenteltvasárnapon született (domingo jelentése„vasárnap"). Mindenesetre figyelemreméltó, hogy augusztus 8. a pogány idők-ben a napistcn ünnepe volt, a nap pedíg f

amelyről szentünk kapta a nevét, úgy-szintén.

Domonkos spanyol nemesi család sar-jaként lépett be a papi rendbe. Hivatásátaz eretnekek elleni prédikálásban leltemeg. A dél-franciaországi albigensek el-leni harcban tüntette ki magát először.Rábeszélőképességével sokukat sikerültmegtérítenie (az ellenszegülőkkel Simon

221

AUGUSZTUS

de Monfort pápai serege végzett). Sokatutazott, hirdette az igét Európa-szerte.Bolognában halt meg, ott is temették el.1234-ben avatták szentté. A fekete ba-rátok rendjét - így is hívták a domon-kosokat - 1216-ban, Ágoston-rendi regu-lákra alapította. A rend nemcsak hitszó-nokokat, teológusokat és eretnekégető-ket, hanem olyan művészt is adott a világ-nak, amilyen a „boldog" Angyal testvér,Fra Angelico volt.

Domonkost rendje viseletében ábrá-zolják: ez fehér csuha és skapuláré, azonhosszú, fekete csuklyás köpeny. Kezében- tisztasága jeléül - liliomot tart és köny-vet: az evangéliumot, mely az igehirdetőkattribútuma. Feje fölött vagy homlokáncsillag ragyog. Egy kortárs beszámoló sze-rint azért, mert homloka Örökösen ter-mészetfölötti fényben égett. Más forrásszerint a keresztanyja látott csillagotszállni a homlokára, amikor a víz alá tar-totta. A rendet egy fekete-fehér foltos kutyajelképezi, szájában égő fáklyával, A ha-gyomány szerint a szent anyja álmábanegy ilyen tarka kutyát látott, amint szá-jában a fáklyával föl s alá rohangált, éslángba borította a földet. Az álomképbenkésőbb a lángoló szavú, könyv- és eret-nekégető, a fekete-fehér csuhás Domingomagára ismert. Ez a legenda utólag, ajelkép magyarázatául keletkezhetett. Azigehirdetőket már Nagy Szent Gergelypápa a kutyákhoz hasonlította, akik ki-kergetik a rókákat az Űr szőlőjéből. Adomonkosok a nevükből facsart szójáték-kal igazolták a pápai hasonlatot: Dominicanes, annyi mint: az „Úr kutyái". Ez amagyarázat azonban ne tévesszen megbennünket. A ferencesek, akik szintén na-gyok voltak a prédikálásban, éppúgy le-foglalhatták volna a kutya-jelképet, hisza nevük szerint (franciscanes) ők is „ku-

tyák" voltak. Hasonlóképpen, homlokáncsillagot bármely más szent is viselhetettvolna a fent említett okból. Hogy e kétjelkép épp Domonkosé lett, annak egynevenapjával kapcsolatos naptári „ese-mény" volt az igazi oka. Az ő idejébenaugusztus első napjaiban vált ismét lát-hatóvá az égbolt legfényesebb csillaga, aSirius, ismert nevén a Kutya csillag, amely-njsk visszatérte régi hagyomány szerint akánikula, a perzselő hőség jövetelét je-lezte. (Latin canicuia szó szerint „kutyács-ka". Vő. angol dogdays, német Hundstage,népi magyar Ebcsillag.)

Ebből adódik, hogy a görög és latinnyelv több, kánikulával kapcsolatos szót,kifejezést a Sirius csillagnévből képez,görög szeiriaszisz=„nsLpszúrás", szeirinosz= „forró, égető", ta szeirina: = „könnyűnyári ruhák"; latin sámííS—„napszúrás",Sirius ímfor=„ perzselő hőség". (L. mégSzíria latin eredetű nevét.) A kánikulaelnevezés mára tulajdonképpen már ér-telmét vesztette, a Sirius manapság csakaugusztus közepén tér vissza. Alig né-hány száz év és az ősz érkeztet fogja je-lezni. A Sirius eltűnése - amikor a Napfáklyája a Kutya csillag szájába akad - azókorban még valóban a nyári hőség bekö-szöntét jelezte. Ugyanezen okból attri-bútuma a fáklya a nyár és a Szűz hó véd-nökének, Demeternek is. Fáklyával pör-zsölték hóhérai mártír Szent Pantaleon(júl. 27.) testét, s azért ábrázolhatták anyári és a téli napforduló {a Rák- és aBaktérítŐ) napjának megszemélyesítőit, aMithras-domborművckcn fennen lobogóés kialvóban lévő fáklyákkal.

Domonkosról kevés legendás törté-net született, s azok sem túl eredetiek.Egyik csodája azonban - naptári vonat-kozásai miatt - érdemes a figyelmünkre.Mint mesélik, egy ízben vacsorához ke-

222

URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA

szülődött a Szent Sixtus kolostor szer-zeteseivel, de nem volt kenyerük. Ekkormegjelent két angyal kenyérrel megpa-kolva, Domonkosnak adták, majd eltűn-tek (ezért a szentet néha cipóval is ábrá-zolták). A csoda értelme: a Szent név-ünnepe táján Dél-Európa malmai márszorgalmasan őrölnek, jelezvén, vége akenyértelen napoknak, itt az új kenyér.A magyarázat hiteléül csak két adat. Azegyik: Sixtus ókeresztény pápát és vérta-nút, akinek nevét korábban - egyébkénttévesen - asextus, „hatodik" szóból szár-maztatták (vő.: az augusztus régi latinnevével), Domonkos tőszomszédságában,augusztus 5-én, újabban 7-én ünnepli azegyház. A másik: a mediterráneum észa-ki felén a Sirius nyárközépi távolléte a/ókorban az aratás idejére esett, s a csillagvisszatérése (heliakus fölkelese) egyúttalannak befejezését is jelentette. A görög-latin csillagnévben is tükröződik ez, alatin sirus (görög szirosz) „gabonavermet"jelent. Ennek alapján a Sirius név annyittesz: „Vermelő" csillag.

Urunk színeváltozása

,...magához véve Jézus Pétert,Jakabot és ennek testvérét, Jánost, ésfelvivé őket magokban egy magashegyre.És elváltozék előttök, és az ő orczájaragyog vala, mint a nap, ruhájapedig fehér Ion, mint a fényesség.És imé megjelenik ő nékik Mózes ésIllyés, a kik beszélnek vala ő vele.Péter pedig megszólalván, mondaJézusnak: Uram, jó nekünk ittlennünk. Ha akarod, építsünk itthárom hajlékot, néked egyet,

Mózesnek egyet, Illyésnek is egyet.Mikor Ő még beszél vala, imé, fényesfelhő borítá be őket; és imé, szózatlön a felhőből, mondván: Ez az énszerelmetes Fiam, a kiben éngyönyörködöm..." (Mt 17,1-5).

A csoda hagyomány szerinti színhe-lyén, a galileai Tábor-hegyen még azarab hódítás előtt három bazilika épült„hajlékul a legszentségesebb zsinatolók-nak", Felszentelésük napja, augusztus 6.lett Urunk színeváltozásának (latin Iransfi-guralio), más néven a Legszentebb Megvál-tónak, aMegváltó megdicsőülésének ünnepe.A keleti egyház már a VI. századbanmegülte, és karácsony, húsvét, pünkösdután ezt az ünnepet tekinti a legszentebb-nek. A nyugati egyházban az első ezred-forduló közeledtével kezdték számontar-tani, összefüggésben Krisztus 1000-revárt visszatértével. Hivatalos ünneppéIII. Calixtus pápa emelte a nándorfehér-vári győzelem hálacmlékezetéül. Azösszekapcsolást az indokolta, hogy az1456. július 22-i győzelem híre két héttelkésőbb, épp augusztus 6-án érkezett apápai udvarba.

A téma ábrázolása bizánci hagyomá-nyokon alapszik. Az ortodox művészet-ben a képmező felső felében középen állKrisztus a hegyen, Mózes és Illés között,akiknek szintén domb magasodik a talpaalatt. Ez a „hármas halmú", i-I-i rend-szerű kompozíció a Golgota keresztjeinfüggő hármas dicsőséges ellentétpárja(egyébiránt archaikus istentriász-ábrázo-lásokat követ). Krisztus alakját kerekmandorla övezi, amelyből három fény-nyaláb tűz kedves apostolai felé, de Mó-zest, az ótestamentumi Törvény és Illést,a próféták képviselőjét is éri egy-egyfénysugár. A kép alsó felében a tanítva-

223

AUGUSZTUS

nyok láthatók, „a mint arczra esének ésigen megrcmülének". Az archaíkusabbtablók a jelenet előzményeit és folytatásátis ábrázolják a „primitív" festészet időbenis gondolkodó, „képregényes" szellemé-ben. A XVI. századtól a festők RAFAF.U.Onyomdokain haladva Jézust a felhők köztlebegve festik meg, mint a Mennybeme-neít^-ábrázolásokon volt szokás.

Urunk színeváltozását a gyümölcs- ésszőlőművelő vidékek ünnepelték na-gyobb buzgalommal, hiszen - úgymond- ebben az időszakban kezd színében vál-tozni a szőlő és sok más gyümölcs. A ró-mai liturgia már a kora középkorban au-gusztus 5-ére, Sixtus napjára tétette az újmust szentelését. Ezzel a két ünnep a márismert okok miatt és módon a pogányVinciim Rustica örökét foglalta el. Abbanazonban, hogy Urunk színeváltozásánaknapja eleve az Oroszlán havának dere-kára került, annak is lehetett része, hogyaz evangéliumi elbeszélés - igaz, csak ha-sonlatképpen -Jézus orcáját Napként em-legeti; az ősegyház sikereiben - erről mársokszor esett szó - a megváltó keresztényIsten napisteni vonásainak oroszlánrészevolt. Azt se feledjük, hogy az ókori Nyu-gat-Európa augusztus l-jen ünnepelte azévszakvö/tfoz^ást, s hogy a váltás egészpontosan a nyári napforduló és az ősz-pont félidejében, augusztus 7-ére virra-dólag következik be!

Donnerwetter!

Donát állítólagos ókeresztény vértanú(f361), a szőlőskertek, szőlősgazdák vé-dőszcntje. Névünnepe a régi naptárbanaugusztus 7-ére esik. Donát, Sixtus ésUrunk színeváltozása együtt a pogány Vi-nalia Rustica örökébe lépve a szőlőérést

ünneplik. A szőlő különös gondoskodástigényel, ezt csak a régiek tudták igazán.Igyekeztek is mennél több szent segít-ségét igénybe venni. Donát attribútuma,a törött kehely is p atro na tusával kapcso-latosjelkép. (Az erről költött legenda sze-rint a szent Arezzo püspökeként éppenmisézett, amikor pogányok zavarták mega szertartást és kiverték a borral teli üveg-kelyhet a kezéből. Az, a kőpadlón szét-tört, de Donatus imájára csodálatos mó-don össze is forrt.) Donáthoz különösenvillámcsapás, jégeső távoltartásáért imád-koztak. A szőlőkben szobrot, kápolnát ál-lítottak neki; a falvainkban, városainkbana templomok harangjait többnyire nekiszentelték. Nyilvánvalóan abban a hit-ben, hogy a harangzúgás „visszaveri" amennydörgést, és ami azzal jár: a harangérce felfogja a mennykocsapást.

Donát c sajátos feladatát párban Fló-riánnal, a „tűzoltó" szenttel együtt kapta.(Logikus, nem? Ha netán Donát nemtudná elhárítani a villámcsapást, legyen,aki a villám okozta tüzet eloltja.) BÁLINTSÁNDOR szerint a barokk időkben. Amikorugyanis 1652-ben ereklyéit a bortermőRajna-vidékre hozták Rómából, a kísérőpapba belevágott a villám, de egy haja-szála sem görbült meg. Ezt a szent erek-lyéinek tulajdonították, így történt-evagy sem, nem tudjuk. Annyi bizonyos,hogy a német eredetű hiedelemkör kiala-kulásában Donát nevének Donar, Donner,azaz Thor germán viharisten nevéhez va-ló hasonlósága főszerepet játszott. A né-met ma is Donner-elótagú szóösszetéte-lekkel írja le az égiháborút (donnern —„mcnnydörögm*\ Donnerschlag=,,menny-kőcsapás", Donnerstimme = „égzengés",Donnerstmhl= „villámlás", Donnerwetter'=„a mennykő csapjon belé!" Donnerwolke= „viharfelhő"). A mennykőkalapácsát

224

TÜZES ROSTÉLYON

hajigáló Donner-Thor Jupiter északi meg-felelője volt, ezért is nevezik Jupiter nap-ját, csütörtököt az angolok Thursdaynek,a németek Donnerstagnak. Jupiter (Zeusz)viszont az antikvitásban az Oroszlán ha-vának olümposzi védnöke volt, amivelbezárul a kör, hiszen az állítólagos Do-natus római szent volt. Csakugyan a ba-rokk korban „tévesztették volna össze"Donátot Donnerrel?

Tüzes rostélyon

Szent Lőrinc a legendája szerint II.(Szent) Sixtus pápa diakónusa (szerpap-ja) volt. A vértanú pápa elfogatásakor őrábízta az egyház kincseit azzal, hogy osszaföl a szegények között. A pápa egyben aztis megjósolta, hogy három nap múlva őis mártíromságra jut. Lőrinc Sixtus vég-akarata szerint cselekedett. Amikor őt isletartóztatták, és az egyház értékeit rajtakövetelték, a szegényeket vezette a bíróelé, mondván: íme, az egyház vagyona!Kegyetlen halált szenvedett (258. aug.10.), rostélyon sütötték meg. Helyzetéhezmérten meghökkentő humorérzékről tetttanúságot. Amikor már sült a roston egyideje, így szólt hóhérához: „Az egyik ol-dalam már megsült, fordíts a másik olda-lamra!" A pápája szomszédságában ün-nepelt Lőrinc a IV század óta az egyiklegnépszerűbb szentje a kereszténység-nek. Fiatal emberként ábrázolják, diakó-nusi dalmatikában. Attribútuma a boro-nára emlékeztető rostély. Mártíriuma apecsenyévé pirító augusztusi forróságjel-képe. A fentiek okán a tűzoltók, a tűzzelfoglalatoskodók (cukrászok, pékek) hív-ták segítségül, s elsősorban égési sebekgyógyulásáért fordultak hozzá. Ünnepe aföldművesncp körében határnapnak szá-

mított, amit országszerte ismert szólás isjelez: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe", azaza Lörinc-nap után szedett dinnye márízetlen. Hasonló szentenciák: Lőrinc-napután a fa már nem fejlődik tovább. Lő-rinc-naptól nem tanácsos már a folyók-ban fürödni. (E mondások inkább a má-sik, kevésbé ismert szeptember 5-i Lőrincnapra illenek, a tapasztalat is ezt igazol-ja.) Egy érdekesség: az angol néphagyo-mány az augusztusi meteorhullást „SzentLőrinc könnyeinek" hívta.

Az augusztus 10-i Lőrinc a január 22-iVincével sajátos párt alkot. Mindkettenspanyol születésűek, mindketten diakó-nusok. Vincét is, mint Lőrincet, ábrázol-ják rostéllyal. Még a neveik is hasonlójelentésűek. Vince latinul Vmceniius „Győz-test" jelent; Lőrinc, latinul Laureniius„ Babérral megkoszorúzottat" (a latin lau-rea jelentése „babér"), ami lényegébenugyanaz, hiszen a babérkoszorú a győz-tesek jutalma volt. (LADÓ JÁNOS és másforrások szerint a név a Róma melletti„Laurentumból származó férfit" jelent,ami képtelenség, hiszen LaurentiusunkHispániában látta meg a napvilágot. Túlezen, Laurentum városa is a babérról nyer-te a nevét.) A babér ugyanakkor Apollónnapisten attribútuma volt, a rostély - bör-tönács, illetve boronajelentésben -a pa-rasztgyámolító halálistcn Saturnusé. Acsillaghit évkorén a Nap az Oroszlán ha-vában ül diadalt a Szaturnusz felett, aSzaturnusz viszont az átellenben lévő Víz-öntő havában mondhatja magát győztes-nek a Nap felett. A két „győztes" szent,az Oroszlán havi Lőrinc, és a Vízöntő-béliVince ennek az antik csillagászati-aszt-rológiai konstrukciónak lehet keresztényjelképe. A két szent kapcsolatáról a ma-gyar néphagyomány is tud. Egykor mindVince, mind Lőrinc napjából jósolt a nép

225

AUGUSZTUS

a szüretre vonatkozóan, és párjához ha-sonlóan Lőrincet is tisztelték itt-ott a ha-zai vincellérek. A télközépi Vince első lá-tásra érthetetlennek tűnő szolőpatrónus-sága épp ama naptári oppozíció nyománkeletkezhetett, ami az ő napja és az au-gusztusi szüretelő ünnepek: Sixtus, Urunkszíneváltozása, Donát és Lőrine napja kö-zött van.

Nagyboldogasszony

Augusztus 15-e Mária mennybevitele,magyar nevén Nagyboldogasszony, Nagy-asszony napja (vő. Kisasszony napjával),egyben Magyarország Mária oltalmábaajánlásának emlékünnepe (ez utóbbitAfa-gyarok Nagyasszonya néven az 1896. évimillennium óta október 8-án külön ün-nepként üli meg a katolikus magyarság).Ezért, meg azért is, mert az ünnep nyol-cadába Szent István napja is beleesik -nem beszélve arról, hogy az aratás utánvégre a falusi nép szusszanhatott egyet -,ez volt a magyar egyházi év egyik nagyünnepi időszaka.

A krónikus hagyomány Szent Gellértpüspök érdemének tudja be, hogy Jézusanyja magyar földön a „Boldogasszony"nevet kapta. A kutatók többsége mege-gyezik abban, hogy a velencei Gellértképviselte idegen egyház az ősvallásunkistenasszonya iránti hódolatot aknázta kiezzel a gesztussal a keresztény eszmékgyorsabb elfogadtatása érdekében. Aztazonban, hogy első királyunk ajánlottavolna országát az égi királynő oltalmába,amint az a köztudatban él, nem tartjukbizonyítottnak, István, aki a pápától ka-pott koronát, alighanem Szent Péter ke-gyelmébe ajánlotta Magyarországot. Ami-kor azonban a pápák erre való hivatko-

zással akarták érvényesíteni hűbérúri jo-gaikat István utódaival szemben, azok iga-zítottak valamelyest a tényeken. Úgy írat-ták újra az államalapító legendáit, mint-ha nem Péternek, hanem Máriának aján-lotta volna fel az országot. Az Árpád-kor-ban mindenesetre Szűz Mária volt a ma-gyaroklegfőbb oltalma, a koronázó temp-lomok, főpapi székesegyházak, számtalanmonostor, búcsújáró hely és kisebb temp-lom az ő égisze alatt állottak.

E napon eredeti tartalma szerint Má-ria halálát, temetését és mennybevitelétünnepli az ortodox és katolikus világ. Azősegyházig visszanyúlójámbor hiedelemszerint Jézus nem engedte át édesanyjatestét a földi enyészetnek, hanem háromnappal halála után föltámasztotta és an-gyalokkal a mennybe vitette. A hiedelemIII-IV századi apokrif írásokon és egy-házi tradíción nyugszik, s a középkoriMária-kultusz virágzása idején nyerte ellegendás formáját (hittétellé csak XII.Pius avatta 1950-ben). Ennek rövid tar-talma a következő: három nappal Máriahalála után az apostolok egybegyűlteksírja körül. Ekkor megjelent a körükbenJézus, oldalán Mihály arkangyallal, akiMáriának időközben mennyekbe távo-zott lelkét bepólyált csecsemő képébenhozta vissza (Szent Mihály Hermész utó-da, ezért ő az angyali lélekvezető). Jézusegyesítette a lélekkel a testet, az kiemel-tetett a sírból, és az égbe vitetett. A le-genda költői szépségű magyar nyelvűváltozata, a XVIII. század eleji Makulanélkül való Tükör immár barokk szellem-ben nem Mária földi elszenderülésérefekteti a hangsúlyt - a keleti egyházbanés a középkori gondolkodásban ez volt ahangsúlyosabb elem -, hanem Máriamegkoronázására a Szentháromság által(l, a Szentháromság-oszlopokon).

226

NAGYBOLDOGASSZONY

Elgondolkoztató, hogy a Tükö'r-be\íváltozatban Jézus több ízben szerelmesszóval jegyesének nevezi égbe emelt any-ját: „jöjj el én választottam, ... jöjj el énjegyesem, én mátkám!" Lehetetlen nemgondolni a pogány istenekre, héroszokra,akik legyőzve atyjukat, saját anyjukat vet-ték feleségül. Mindazonáltal leegyszerű-sítés lenne a Tükörből vett idézeteket azOedipusz-komplexus elszólásos megnyil-vánulásainak vélni. Ennél többről vanszó. A pogány férfiistenháromságok isegylényegűck voltak, csakúgy, mint azAtya, Fiú, Szentlélek alkotta Szenthárom-ság, és ha a Fiú ilyet mond az Anyának,nem vérfertőzés az; ilyenkor - egylénye-gűek lévén - belőle a másik személy, azanya férje beszél (1. még Ceresnél).

Az ünnep szertartásai elsődlegesenMária elszenderüléséhez kötődnek. Az ese-ményről a búcsújáró nép temetői menet-tel és virrasztással, gyászba öltözötten em-lékezik meg (Mária virrasztása, Mária ko-porsaja). A nép nemcsak Máriára gondolt,saját halottaíról sem feledkezett meg. Ahiedelem szerint Mária mennybeviteíekorévről évre tágul a rés a mennybe vezetőkapun a purgatóriumban senyvedő lelkekelőtt. A Mária-ünnephez kapcsolódó régiszokás a virág- és búzaszentelés (1. mégSarlós Boldogasszonykor). A szentelt virágok- hol hét, hol kilenc, tehát „szent számú"fajtát gyűjtöttek csokorba - részint az el-hunytak koporsójába kerültek, vagy ko-porsót füstöltek velük, részint gyógyításraszolgáltak - rendszerint gyógynövényeketszenteltettek -, legfőképp azonban eltet-ték őket vízkeresztig, hogy akkor füstöljékki velük a házat. Ez a szokás is egész évbenvaló gondolkodásról tanúskodik: vízke-reszt és a két Mária-ünnep, Sarlós Boldog-asszony, illetve Nagyboldogasszony épp-úgy két félévre tagolja az évet, mint a Já-nosok, vagy Vince és Lőrinc.

Miért épp augusztus 15-e lett Máriamennybevitelének ünnepe? A kérdésremegint csak a pogány múltban találunkválaszt, amikor még a nyarat a kalászosDemeternek szentelték, s augusztus kö-zepén az aratás befejeztével az ő hónap-

Mária elszender ülése. Az isztambuli Karije-dzsámi mozaikja nyomán, XIV század

ja, a Szűz hava közelgett. FRAZER kimu-tatta, hogy Demeter és Perszephonémítosza, melyet az ókori Hellász legün-nepélyesebb vallási szertartásának, azeleusziszi misztériumjátékoknak a része-ként adtak elő, a gabona vegetációs cik-lusát jelképezte. A görög „nagyboldog-asszony" (1. Szent Anna) „kisasszony"-leánya volt a gabona megszemélyesítője;mítosza szerint az év harmadát tölti aföld alatt, azt az időt, amikor a föld nemterem, illetve a mag is a földben rejtezik;a visszatértével kél csak ki újra. Az ele-usziszi misztérium hagyomány szerinticsúcspontja az a pillanat volt, amikor ahívőknek felmutatták a leányistennő tes-tét, egy frissen learatott kalászt (a kato-likus mise csúcspontjaként a pap egy

227

AUGUSZTUS

búzalisztből sütött ostyát mutat fel: ez azűrfelmutatás). A gabonaanya és a gabo-naleány képzete - láttuk - egész Euró-pában ismert volt a közelmúltig. Persze-phonét a lelkek vezetője, Hermész kísérijelképes értelemben a túlvilágra; az azisten, akinek planétája a Szűz havábanuralkodik. Főangyali másának, SzentMihálynak hasonló szerepköre bizonyos-sá teszi, hogy Mária halálának napja azaratást, a gabonaistennő halálát „toroló"pogány ünnep keresztény utóda. Végülís az időszaki Mária-ünnepek (SarlósBoldogasszony és Nagyboldogasszony)az aratási időszakot fogják közre. Azelőbbi annak nyitó ünnepe, az utóbbi azf

amelyik lezárja. A kora középkori ere-detű, de az ókori Consualia alkalmávaltartott kocsiversenyek hagyományát foly-tató, Mária-jelképekben gazdag híres si-enai lovasversenyt, a Paliót évente kétízben rendezik meg Siena vénuszkagylóalakú főterén, a Piazza dél Campón, jú-lius 2-án és augusztus 16-án: az előbbitSarlós Boldogasszony, az utóbbit Nagy-boldogasszony tiszteletére. A nap múlt-ját kutatva nem feledkezhetünk meg azaugusztus Idusán ünnepelt Diana almafa-istennőről sem.

A soros harmadik Mária-ünnep, aszeptember 8-i Kisasszony napja is a ga-bonaünnepek sorához kapcsolódik. AkétBoldogasszony köze, két Asszony köze, ahogye három hetet a régiek nevezték, a csép-lés és az orvosi füvek szedésének idő-szaka volt. S ha rnár a gyógynövény gyűj-tés ísmét szóba került: a Mária-napivirágszentelcs, Mária jelképes koporsó-jának felvirágozása is az antik képzet-körből fakadhat. A mítosz szerint Per-szephoné épp virágot szed, amikor azalvilágból félj ő érte Hádész, hogy ma-gával vigye, s a rét akkor borul virágba

ismét, amikor Demeter a leányát visz-szakapja.

Akiről a Rókus-kórháznevét kapta

Augusztus 16-a „Szent" Rókus (franciaRoche, olasz Rocco} napja. Noha az egyházhivatalosan sohasem avatta szentté, még-is tisztelt és szeretett alakja volt a katoli-kus jámborságnak. Rókus (1293-1327)francia földön, Montpellier-ben született.Felscrdülvén, vagyonát felosztotta a sze-gények között, majd Rómába zarándo-kolt. Útközben pestisjárvány tört ki, an-nak betegeit gyógyítgatta - legendája sze-rint - a kereszt jelével. Rómából vissza-térőben maga is megbetegedett. Előbbegy angyal, majd egy hozzászegődött ku-tya ápolta: kenyeret hordóit neki, és sebeitnyalogatta. Amikor felépült, hazaindult.Otthon nem ismerték fel, kémnek néz-ték, és börtönbe vetették. Ott is halt meg.

A „fekete halál" aratása a XIV század-ban volt a legszörnyűbb Európában, deRókus csak a rákövetkező században letta pestisesek elismert védőszentje. 1485-ben földi maradványait a velenceiek el-lopták Montpellier-ből, és Velencébe vit-ték. Megalapították a Szent Rókus Tár-saságot (Scuola di San Rocco), melynektagjai az ő védnöksége alatt betegek gyó-gyításának szentelték magukat. Hasonlóintézményeket: Rókusnak szentelt temp-lomokat, s hozzájuk kapcsolódó közkór-házakat ettől az időtől kezdve Európamás országaiban, így hazánkban is alapí-tottak {Pesten 1796-98 között épült fel).

Rókus t Sebestyén, illetve Kozma ésDámján orvosszentek társaságában is áb-rázolták. Xarándokköntös a ruhája, ke-

228

SZENT KORONA

zében bot, a vállán kobaktök és tarisznya,fején széleskarimájú kalap. A ruháján,kalapján jakabkagylót visel, holott aznem illette meg, hisz nem járt Compos-telában (a magyar nép körében Rókusmindenestül átvette a zarándok Jakab he-lyét). Rendszerint felemeli ruháját, és acombja belső oldalán lévő fekete foltra,sebre mutat (a pestis külső jelei először atestnek ezen a részén jelentkeztek). Hű-séges kutyájával együtt ábrázolták, aminta szájában kenyeret tart, vagy épp a szentlábsebét nyalogatja. Mondanunk sem kel-lene talán: a kenyeret hozó eb a búza-érlelő kánikula jelképe.

Szent Korona

Első királyunk a kereszténységben azIstván nevet kapta. A névválasztás tuda-tos lehetett az európai keresztény államokközé beilleszkedni vágyó Géza fejedelemrészéről: István, görögül Sztephanosz aztjelenti: „koszorú, korona". Hogy a névjelentőségét felismerték, arról a Kálmán-kori Hartvik püspök-féle István legendatudósít. Eszerint a szülés előtt álló Saroltfejedelemasszony előtt álmában megje-lent Szent István első vértanú, s így szólthozzá: „Bízz az Úrban, asszony, s légybiztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek enemzetségben először jár korona és ki-rályság, és az én nevemet ruházd reá".Hartvik a görög nyelvben járatlanoknakmég a szájába is rágja a látomás értelmét:„az István nevet kapta... mert ami «Ist-ván» a görög nyelvben, «korona» a latinbeszédben."

Noha a legfőbb királyi jelvény, a koro-na általában mindenütt nagy tiszteletbenrészesült, az a fajta szentség és közjogiméltóság, amit a magyar nemzet tulaj-

A Szent Koronaábrázolása a

XIX. századból

donított a Szent Koronának, másutt isme-retlen volt. A megkülönböztetett tiszteletokai közt első helyen szokás emlegetni,hogy a hagyomány Szent István koro-nájával azonosította, sőt sokáig még akoronakutatók is úgy hitték, hogy a koro-nának legalább a felső része Istváné lettvolna. GYŐRFFY GYÖRGY mindmáig az őszemélyéhez köti a felső, úgynevezett la-tin koronát, amennyiben feltevése szerintaz István fejereklyetartójából készült vol-na. (Koronánk készítésének helye és idő-pontja ma sem tisztázott egyértelműen.)Magam a korona hagyományok megszen-telte közjogi állásának és tiszteletének főokát abban látom, amit a legenda is aszánkba rág, nevezetesen: Szent István ésa korona a nevükben ágyék. Hagiosz Szte-phanosz „hungarus" magyarra, vagyis la-tinra fordítva szent koronát jelent, s mintilyen lett a személy, később az ő nevétviselő tárgy a keresztény magyar állami-ság megtestesítője. Más szóval, a koronaSztephanoszt, első királyunkat, annakszemélyén keresztül pedig a mindenkorikirályt jelképezte. (A korona megszemé-lyesítésére a régi katolikus naptárban is

229

AUGUSZTUS

találunk példát. A latin Korona, azaz „Ko-szorú" asszony és katona férje, Viktor, azaz„Győző" ókeresztény vértanúk ünnepétmájus 14-én ülték meg régen. Jelképeskettősük neve ugyanazt a gondolatot fe-jezi ki mint István királyé. A koszorú agyőztesnek kijáró diadém, a korona pe-dig a királynak.)

Szent István névünnepe, István király,Szent Király vagy egyszerűen Király nap-ja, 1949 óta az Alkotmány és az Új ke-nyér ünnepe, a rendszerváltás óta leg-főbb állami ünnepünk lett. István szent-té avatása, névünncpének naptárba ikta-tása, amihez VII. Gergely pápa adott fel-hatalmazást, I. (Szent) László király és amagyar püspöki kar érdeme. (Csak az1179. évi III. lateráni zsinat óta lett aszentté avatás az Apostoli Szék kizáró-lagosjoga.) A szentté avatási eljárás ré-szeként 1083. augusztus 20-án, a Nagy-boldogasszony nyolcadába eső vasárnaponnyitották meg István király sírját. Amagyar egyház ezt a napot iktatta a nap-tárba István névünnepeként. A szent ki-

jjf..«4ia&.ii?JiBaf' -i&f:l-! _ .'iVíjiUMíiíK- -••&d&táf; yAi-'í''' - -ife -r—.ja-gv;-...!- • -L-^^,_^:M^^.!4l a^aAi'-

Szent István szarkofágjának két oldalnézete.

rály halála, azaz „égi születése" napjaaugusztus 15-ére, Nagyboldogasszonynapjára esett, ezért ezt a napot nem vá-laszthatta a papság a mégoly tisztelt ki-rály ünnepéül sem. Mindazonáltal a jel-képek szintjén utaltak a két szent ese-mény egybeesésére. A hazai Mária-kul-tusz Istvántól való eredeztetésén kívülerről tanúskodik a szent király szarko-fágja, amelynek oldalára az egykorú kő-faragó Mária elszenderülésének ikonog-ráfiailag megfelelő domborművet vé-sett: egy angyalt, aki a mi Istvánunk lel-két bepólyált csecsemő képében viszi amagasba.

A világegyház Buda 1686-os vissza-vétele óta előbb szeptember 2-án ünne-pelte István napját, azon a napon, ame-lyen a magyar főváros ismét a keresztényvilág része lett, újabban augusztus 16-ánüli meg (augusztus 20-a az egyetemesentisztelt Claírveaux-i Szent Bernát emlék-napja). Szent István határokon túli tisz-telői között első helyen a bajorokat (bajorfelesége, Boldog Gizella révén) és az oszt-rákokat említhetjük. A Habsburgok sohanem mulasztották el kihangsúlyozni, hogya magyar trónra egyik ősapjuk, Szent Ist-ván örökén tartanak igényt. Ereklyéit őr-zik hazánkon kívül Aachenben, Kölnben,Dubrovnikban és Zágrábban, s neki tulaj-donított becses emléktárgyak vannak Bécs-ben és Prágában.

István a Magyarok Nagyasszonya utánaz ország első patrónusa; a kegyes hagyo-mány szerint az országot ő ajánlotta aSzűzanya oltalmába. Legtöbbször úgy isábrázolják, amint a nemzetet jelképezőkoronát Máriának fölajánlja. A RegnumMarianum, „Mária királysága" elnevezésazonban, mint jeleztem, nem tőle, demindenesetre reá való hivatkozással Lász-lótól és Kálmántól származik.

230

SZÉP ARATÓ Szűz,..."

„...Szép Arató Szűz,..."Az augusztus 23/25-től szeptember

23-ig tartó csillagászati hónapot ma isSzűz havának nevezik, noha a Nap a va-lóságban már egy bő hónappal későbblép a csillagképbe. Egykor az augusztust,az aratás, betakarítás hónapját értettékalatta. Az antikvitásban a kalászos szűz-anyaistennővel, Pcrszephoné-Démétér-rel (latin Proserpina-Ceres) azonosítot-ták. Demeter volt a csillagkép és hónapolümposzi védnöke. Egyiptomban a ga-bona-napisten Ozirisz nővér-felesége,ízisz égi képmása volt. Örökösük a ke-resztény Szűzanya, Mária lett. A katolikusnaptárban ez idő tájt egymást érik a Má-ria-ünnepek: Nagyboldogasszony (aug. 15.),Kisasszony napja (szept. 8.), Mária szentneve (szept. 12.), Hétfájdalmú Szúzanya(szept. 15.), Fogolykiváitó Mária (szept.24.). A népi vallásosságban az „aratóSzűz" alakja eggyé forrott Máriáéval, en-nek korábban már láttuk példáit.

A Szűz (Virgo) csillagkép legfényesebbcsillaga a nappálya szomszédságában pis-logó Spica („Kalász"). A mezopotámiaieredetű elnevezés abból az időből szár-mazik, amikor a kalász beérését az égi Ka-lász aranyba, fénybe öltözése jelezte. Anév régiségére vall, hogy a kalászos Szűzmár a klasszikus ókorban sem felelt megjelzői szerepének, annak ellenére, hogy acivilizáció centruma is közben lassanészakra tolódott, amivel az aratás idő-pontja is későbbre került, követve az ősz-pont felé mozduló csillagképet. "Valamikora közel-keleti „neolitikus forradalom" ide-jén, az i.c. 7-5. évezredben adhatott jelt aKalász az aratás megkezdésére. A legré-gibb olyan ábrázolások, amelyeken a„szűzanya" látható a méhéből sarjadzókalásszal, vagy sugaras hajú nap-, illetve

kai ász gyermekkel, amint épp a világraszüli, vagy közösül véle, ennek a korszak-nak a végéről maradtak fenn. Erre az idő-re „emlékszik" vissza VERGILIUS IVedogájá-ban, amikor a sarlós Saturnus aranykorát,a Szűz uralmát énekli, és visszatértét jó-solja meg (amiért is a keresztény utókor„tiszteletbeli kereszténynek" tekintette).János evangélista világosabban fogalmaz aJelenések könyvében. Az ő csülagkomnás,Holdon álló, Napba öltözött terhes asszo-nyában fölismerhető a Szűzanyával azo-nosított Szűz csillagkép. A képzettársítás azsidó naptáron alapul. A zsidók szent idő-számításuk szerint a tavaszponthoz iga-zodva, polgári időszámítás szerint az ősz-pont táján kezdik az új évet. Ajelen világé-ra kezdetekor az előbbi a Halakba, az utób-bi a Szűzbe hátrált a Kos, illetve a Mérlegcsillagképből. Úgyis mondhatnánk, hogya zsidók számára két legfontosabb ünne-pen a Nap a Halak, illetve a Szűz csillag-képben tartózkodik. Ami pedig a Holdatilleti, azApokalipszis szerzője azért állítja ráaz asszonyt, mivel a zsidók luniszolárisnaptárt használnak, és az évkezdő ünne-pek időpontját a Holdhoz is igazították.Ősszel újholdhoz, vagyis amikor a Nap ésa Hold a Szűzben egy vonalban áll. Ez a csil-lagászati alapja az ókeresztény korbankeletkezett hal szimbolikának és Szűzanya-kultusznak is.

A Kalász jelentőségének elhalványulá-sát jelzi, hogy a Szűz kezében már az ókor-ban új jelvények bukkantak fel: példáulfáklya, az alvilágban ragadt Perszcphoncjelképe, ami azt jelenti, hogy az aratásistennője helyett a földbe került mag úr-nője veszi át az őszi vetés időpontja felémozduló Szűz szerepét. A mérleg, amelya szomszédos Mérleg csillagképet jelenti,eredetileg szintén „alvilági" jelkép volt:az elhunytak tetteinek mérlegelésére szol-

231

AUGUSZTUS

gált a mediterrán népek felfogása sze-rint. (Mükénéi sírokba e célból kétkarúmérlegek aranylemezből kivágott modell-jét helyezték a halott mellé.) Az égi Mér-leget kézenfekvőén a szomszédos Szűzrebízta a régiek képzelete, amibe Persze-phoné alvilági királynésága is belejátsz-hatott, így lett a Mérlegelő Szűzhői lusti-tia (egyiptomi Maat, görög Diké), az

Anubisz mérlegeli az elhunyt szivét egy toll elle-nében. A mérleg Maatot, az Igazság istennőjétformázza. Egyiptomi papirusz,i.e. 1350 k. London, British Miiseum

„Igazságszolgáltatás" megszemélyesítője.(Maat jelvényét, a tollat vetette Anubiszaz Igazság mérlegére az elhunyt szívévelszemben.) Ezen az úton haladva lesz a„Csillagleányból" (Astraea) a kalász he-lyett pálmát tartó „Béke" (Pax), illetve„Győzelem" (Victoria) allegorikus nő-alakja. Mindhármójukat ábrázolták szár-nyas, angyalszerű nőalakként. A csillag-kép másik ábrázolástípusa a (szűz)anyátgyermekével örökíti meg: íziszt Hórusz-szal az ölében, Asztartét Tammúzzal, arómai Lucina bábaistennőt a napfényresegített „Gyermekkel". Lucina valójábantöbb istennőnek: Dianának, Hecaténak,Junónak csupán mellékneve volt, mégis— vagy talán éppen ezért -jórészt az ő

kultuszára vezethető vissza az olaszokMadonna imádata.

A szép arató Szűz megváltozott sze-repkörét jelzi, hogy egyik csillagát már azókorban Vindemiatrixnak, „Szőlőművelő-nek" nevezték, Heliakus fölkelése a szüretmegkezdésére adta meg a jelet (vő. a Vi-nalia Rustica ünneppel). Egy e célra fab-rikált csillagmonda szerint az égi Szűz mo-dellje Érigoné volt, az ő apja, Ikariosz saj-tolt először Dionüszosz útmutatása szerinta szőlőből bort. Érigoné egyik jelentése„Sok magvú", „Nagyszámú ivadék", a névbizonyára a szőlőfürtre vonatkozik. Ika-riosz képmása a Szűz szomszédságábanlévő Ökörhajcsár (Bootcs) csillagkép. ASzűzzel szomszédos csillagképek másSzűz-mítoszokban is főszerephez jutnak.Héraklész 2. munkája: a Urnái Hydra el-pusztítása kapcsolódik például hozzá. AHydra (nőnemű „Vízikígyó") csillagkép aSzűz által felborított Keverőedény (Crater)csillagképből ered. (A Szűz eleme mind-azonáltal nem a víz, hanem a föld.) Róluks/ól Pandóra mítosza is. Pandóra (a Szűz)volt az első asszony, akit az „arany szü-zeket" kovácsoló Héphaisztosz (Vulcanus)teremtett - vő. az augusztusi Vulcanaliaünneppel -, s akinek ebben Hermész(Mercurius) segített, a Szűz asztrológiaivédnöke. Pandóra szelencéje (végső fokonvulva-jelkép), amiből a világra zúdul aRossz, azonos a felborult Keverőedénnyel;a kiömlő bajt, szerencsétlenséget a Vízi-kígyó képviseli. Ez a mitologikus elbeszé-lés a szolárís mítoszok és mesék cselek-mény-indító mozzanata. Pandóra, a „Min-dent-adó" eredetileg földistennő volt,mint Demeter és Perszephoné, s az utóbbi-val osztotta meg az alvilág királynőjénekszerepét. Pandóra „rossz hírét" annak amítosznak köszönheti, amely szerint Zeusza tűz ellopásáért cserébe őt küldte bünte-

232

CERES

tésül a földre. E mítosz magja is asztro-lógiai-naptári esemény: a tüzes Oroszlánta „tűzoltó" Szűz követi. (Apatriarkális víz-özön-elbeszélésekben az emberiségre zú-duló ősvíz az égi atya által „elszabadított"negatív női principium; ugyanaz, amely-nek elzárása, kettéválasztása a teremtésbevezető mozzanata.)

A Szűz legismertebb mitológiai meg-személyesítője az egyiptomi ízisz. ízisztörténete adott mitologikus magyarázatotarra, miért oly halovány a Szűz fejénekcsillaga. Az elbeszélés szerint az istennő,aki fia, Hórusz és a nagybácsi Szeth küz-delmében az előbbi oldalán állt, a döntőpillanatban mégis megsegítette Szethet.Ezért Hórusz haragjában levágta anyja fe-jét. Ez a mozzanat aratás-jelkép is lehetne;ismereteink szerint az ember sokáig csaka gabona „fejét", a kalászt metszette learatáskor, a szárát lábon hagyta. A Szűz„fejetlensége" kapcsolatban állott azzal,hogy az egyiptomi Igazságszolgáltatást(Maat) kezdetben fejetlenül ábrázolták.

A Szűz jele: ífy a Skorpió jelével alkotpárt (lásd ott!). Mivel a „zodiákus ember"karikába görbült testén helye a hastájékraesik, a Szűz jegy lett e „táj", általában azemésztőszervek ura.

Ceres

A sarlós Kronosz és Rheia földistennőleánya, Héra és Hesztia „ikertestvére"volt Demeter. A földistennők anyaföld,termőtalaj aspektusát képviselte elsősor-ban, legfőképpen pedig gabonaistennővolt. Latin neve, Ceres „vetést" jelent.Felügyelt az aratásra, cséplésre, őrlésre,ezért volt a Szűz havának olümposzi véd-nöke. Mint toldanyának, az alvilág is ha-táskörébe tartozott. Ebbéli minőségében

Kalászos Madonna. Délnémet fametszet, 1450 k.

mákgubó az egyik attribútuma fvö. görögo^if)n=„mákncdv", „mákony"; latin ops= „erő", „hatalom"; O/»s=„Földistennő").Alvilági fele később levált róla, és Persze-phonc néven saját leányaként (görögKoré, annyi mint „Leány") önállósítottamagát. Ez a fejlemény az istennő anyásvonásait még jobban kiemeli. Érettasszonyként ábrázolták, búzaszőke hajánkalászkoszorúval, kezében egyebek köztgabonakévévcl, sarlóval, kígyókkal, eset-leg jogarral. A leányát kereső, gyászolóDemeter fátyolt visel, és fáklya van a ke-zében. Jóságos istennő, de néha rette-netes gorgó-arcát is megmutatja, ilyenkorDemeter Erinüsz („Haragvó") a neve. Őtfélte a kései utókor babonás falusi emberea déli boszorkányban, a magyar délibábban,a búzavirágzás után hol fehérbe, hol féke-

233

AUGUSZTUS

tébe öltözött, hullámzó vetésben közele-dő gabonaanyában.

Az archaikusabb árkádiai Demeter ló-fejű kancaistennő volt, kígyók rajzottákkörül, és egyik kezében delfint, a másik-ban galambot tartott, így jelezte, hogy aföld minden állata: hal, csúszómászó,négylábú és szárnyas őt uralja. A delfinttársai közt különleges hely illette meg. Azvolt a tengeri állatok közt, ami a sertés aszárazföldön: az anyaméh jelképe, és aFöldet is a Nagy Istennő méhének kép-zelték a régiek. Ezt az összefüggést őrzi anyelv: görög delfüsz = „anyaméh", delfax= „disznó, sertés, malac", delfm=„delfin,

tengeri disznó" (ez az elnevezés azt is mu-tatja, hogy a tengeri emlőst a sertéséhezhasonló fizimiskája miatt nevezték el így).Idetartozik, hogy a Föld „köldökénél",Delphoiban, mielőtt a város Apollón szék-helye lett, a kígyóalakú istennő, Delphűnészentélye állott, és hogy Eleusziszban De-meternek vemhes kocát áldoztak, mivelitt, Attikában koca képében imádták.

Demeter kígyók vagy sárkányok von-tatta fogaton hajtott, amit inkább kígyó-ból formált szárnyas keréknek kell elkép-zelnünk. Mint kancaistennőnek Poszei-dón tette neki mén alakban a szépet, ésÁrion holdparipát nemzette vele. Az is-

Triplolémosz Demeter kígyókerekü szekerén. Görög amphora kiterített rajza. Le. 5.század vége

234

CERES

tennőt másik bátyja, Zeusz is üldözte sze-relmével. Az ő nászúkból született Per-szephoné. Ha figyelembe vesszük, hogyDemeter és leánya voltaképpen egyek, azistentriás/, harmadik tagját, Hádészt isfőijének tekinthetjük; köztudomású,hogy Hádész volt Perszephoné férje. Azorphikus mítoszok egészítik ki a képet,azt mesélvén, hogy Zeusz a földistennőkmindhárom nemzedékével hált: Rheiá-val, aki anyja volt, Demeterrel, a nővéré-vel és leányukkal, Perszephonéval. A sok,számunkra érthetetlen név és áttekint-hetetlen rokonsági kapcsolat miatt za-varosnak tűnhet a kép, pedig szándékaszerint nem volt az: a?, égistenek térbelitriászát (a felső, középső és alsó ég urát)állította párba a földistennők időbeli (év-szakos) háromságával. Demeter egy ha-landó if júval is összeadta magát - egyháromszor felszántott barázdában, mintmesélik - akkor foganta Plutoszt, a „Gaz-dagságot", akinek köszönhetően a földmegháromszorozta termését. (Hádésztmásik nevén Plutónnak nevezték.)

A De m éter-kultusz középpontjában aKoré története áll. Perszephoné eltűnésétés visszatértét Görögországban ünnepijátékokkal ülték meg. A háromnapos ok-tóberi Tkeszmophória emlékezett meg aLeány elrablásáról (Theszmophórosznak,„Törvényhozónak" Demetert nevezték).Visszatértét februárban ünnepelték meg,ez volt a kis Eleuszínia ünnep, körmene-tekkel Athén és Eleuszisz között (az athé-niak védnöküket, Athénét azonosították aKoréval). Az eleusziszi misztériumjátékokközéppontjában Zeusz égatya és Demeterföldanya szent egyesülése állhatott, deDionüszo.sz (lakkhosz, Bakkhosz, Plutosz)is szerephez jutott benne. Egy mítosz sze-rint őt Perszephoné szülte Zeusznak; aszőlő és bor istene úgy fia a kalász isten-

nőjének, amiképpen az aratásra a szüretkövetkezik (1. Szűz csillagképet előbb arató,utóbb szüretelő funkciójában).

Naptári vonatkozásban Demeter meg-jelenési formái és mítoszai a mezőgaz-dasági év változásait jelképezték. (Deme-ter utazó alkalmatossága, a szárnyas kí-gyókerék magát az esztendőt; a saját far-kába harapó kígyó szinte az egész világonaz évkor jelképe volt.) Rheía, Demeter ésa Koré időbeli triásza a mezőgazdaságiévszakok egymásutánját szimbolizálja. Az„öreg" Rheía a meddő téli földet, az érettDemeter a termőre fordult nyári-őszi föl-det, az ifjú Koré a magot befogadni késztavaszi földet. Demeter naptári helyéreutal Poszeidónnal való kapcsolata. A Szűzcsillagkép a Halakkal épp átellenben vanaz égen, s a Halakban látható táltosgyer-mekük, a Pegasus csillagkép is (Pcgaszoszés Árion, Medúsza és Demeter egymás-nak megfelelő alakok). Demeter és Posze-idón hónapjai az évet is felezik; mégpe-dig az eleusziszi ünnepségek és a mező-gazdasági tennivalók szerint. A görög pa-raszt februárban, a kis Eleuszíniát köve-tően fogott munkához a földeken, ésszeptember végén fejezte be, hogy utánaa Theszmophórián ünnepelhessen: Zeuszés Demeter kígyónásza, Demeter kígyó-attribútumai és Hermész kígyós pálcájaszerencsésen találkoznak a Szűz jegyé-ben, hiszen annak Demeter mellett Mer-kúr a planétaura. Ezen túlmenően is illika kígyó a Szűzhöz; végtére is ő segíti vi-lágra az égi Keverőedényből a fél egetkerítő, nagy Vízikígyót. A Halak és a Szűzcsillagkép illetve hónap ilyetén párba-,szembeállítása, a Hydrán tapadó Szűzcsillagmitologikus képe mutatja, hogy azamúgyis hellcnizálódott zsidó-kereszté-nyek apokaliptikus szimbólumviíága a ke-reszténység terjedésével könnyen befő-

235

AUGUSZTUS

gadókra talált a görögös kultúrájú medi-terráneumban. Épp csak emlékeztetőül:Éva anyánk, az első Éva az, aki engedve aKígyó csábításának a világra szabadítja azeredeti bűnt (mint Pandóra, illetve ízisz,aki szintén enged Szeth csábításának): ésa Szent Szűz, a második Éva az, aki világ-ra hozva Megváltó Fiát, segít eltörölniazt. Ezért ábrázolják Napba öltözött asz-szonyként kígyón tapodva.

A Bőrtelen

A Szűz első dekádja az apostoli tizen-kettő közül Bertalannakjutott (aug. 24.).Az Újszövetség alig mond róla valamit, azta keveset is homály borítja. Még a nevé-ben sem lehetünk biztosak. Az apostol-névsorok e néven említik Fülöp oldalán,de János evangéliumában Fülöp mellettNathanaél szerepel. A hivatalos Szeníírós-magyarázat szerint Nathanaél az apostolszemélyneve volt, a Bertalan pedig, ará-mi-görög keveréknyelven Bar Tholomai-ősz, azt jelentette, hogy „Ptolemaiosz fia".

János evangéliuma egy rövid párbeszé-det örökít meg Jézus és Nathanaél között.Jézus a kételkedő Nathanaélt így köszöntielső találkozásukkor: „Imé egy igazán Iz-raelita, a kiben hamisság nincsen". Nat-hanaél ezen meglepődik, mire Jézus ígyválaszol: „Mielőtt hitt téged Filep, látta-lak, a mint a fügefa alatt voltál." Natha-naélt megdöbbenti Jézus távolbalátó ké-pessége, és megtér (Jn 1,45-51). Hogymiért épp a Szűz havának lett az apostolaBertalan, arra ez az egyetlen szentírásbelimagyarázat. Tudnivaló ugyanis, hogy azevangéliumok minden szavának már akeletkezésük után nagyjelentőséget tulaj-donítottak, s a szövegek jelképes súlya azidő múlásával csak növekedett. (Bertalan

napját a naptárak a IX. század óta említikelőbb augusztus 25-énf majd 24-én.) Állez arra is, ha egy fát a nevén neveznek,különösképpen, ha az fügefa, a Nagy Is-tennő szent fája a mediterráneumban,amelyet az egyiptomi fáraók anyjuknaktekintették. Ha tehátjézus szóvá teszi egyPtolcmaiosz-sarjnak - így hívták Egyip-tom utolsó dinasztiáját is -, hogy látta őta fügefa alatt, akkor annak jelentőségevan. Még azt is jelentheti, hogy JézusNathanaél leikébe lát, és tudja róla, hogya szent fügefát imádja, melyet pedig Jé-zus elátkozott: „Soha Örökké ne egyékrólad gyümölcsöt senki!" (Mk ] l , 12-14).És mivel a rege szerint az első fügefát egyPhütalosz („Ültető") nevű kultúrhérosz-nak Demeter, a Szűz védnöke adta, nemcsoda, ha Bertalan napja ezek után au-gusztus utolsó harmadába került.

Apokrif iratok és az Arany legenda tu-dósítása szerint Bertalan előbb Itáliában,majd Örményországban hirdette az evan-géliumot. A legenda elbeszéli, hogyangyőzedelmeskedett a maga gyógyító tudo-mányával egy pogány bálvány felett. (Abálvány történetesen a Berytus névre hall-gatott -a/ ókori Berytus, maBeirutnevűváros után -, s a név emlékeztet Berta-lanéra, talán célzásképpen pogány múlt-jára.) Az apostolt általában ördögűzőkénttartják számon. Örményországban haltmártírhalált. Asztragész király (görög„Csupacsillag") előbb megvesszőztette,aztán megnyúzatta, majd keresztre feszít-tctte, végül lefejeztette. Ismertetőjele aszőlőmeisző késre emlékeztető nyúzókés.Nem ritkán lenyúzott bőrével együtt ábrá-zolták. Kedvelt téma volt megnyúzatá-sának jelenete is, amelyhez néhányanMarszüasz megnyúzatásának pergamoniszobrát vettek mintául. A párhuzam olyköztudomású volt, hogy az apostolt ne-

236

A BŐRTELEN

vezték „keresztény Marszüasznak" is(Marsyas christianus). Marszüasz a phrűgKübelé istennő szatírkísérője volt, akiApollón előadóművészetéhez merte mér-ni a magáét, amiért is az isten büntetésülelevenen megnyúzta. E párhuzam is Ber-talan naptári helyét magyarázza. Kübeléugyanis egyike volt az oroszlánon járóistennőknek, az-oknak tehát, akiknek égiképmása a Szűz csillagkép volt.

Szőlőmetsző kések

A hagyomány szerint az apostol erek-lyéi a VI. században kerültek Itáliába.938-ban III. Ottó császár Rómában, a Ti-beris szigetén építtetett templomot azapostol tiszteletére, mégpedig a gyógyí-tás pogány istenének, Aesculapiusnakegykori szentélye helyén. Knnek tudjákbe, hogy a keresztény Rómában Bertalanlett a gyógyítás égi pártfogója (a gyógyítóhalvánnyal versenyre kelő szent legen-dája ennek nyomán alakulhatott ki). Asz-klépiosz és Bertalan alakja jócskán össze-nőtt egymással.

Az orvoslás görög-római istenének akígyó volt a szent állata, és ez a képzetvalami módon átragadt az apostolra is. Amondás alapján: „Elvész, mint a Bertalankígyója", BÁLINT SÁNDOR felsorolja az ez-zel kapcsolatos magyarországi hiedelmé-ét. Magyarázatuk - mint írja - az lehet,hogy a hagyomány szerint a Magdolnával

kezdődő kánikula Bertalannal ér véget, silyenkor a kígyók visszabújnak föld alattiüregeikbe. Mármint azok, amelyek sen-kinek sem voltak ártalmára. Azokat ame-lyek megmartak valakit, a föld nem fo-gadja magába télire. Ezért az ilyen a ko-csiútra fekszik Bertalankor, hogy a hosszasszenvedés helyett valamely kocsikerékgyorsan végezzen vele. Más hiedelemszerint a kígyók azért tűnnek el a földszínéről e napon, mert megijednek azapostol ördögűző hatalmától (a kígyó akeresztény ikonográfiában elsősorban azördög jelképe). Ezek után érthető, hogya kígyómarásos ember régente Bertalansegítségét kérte. A kígyó és Bertalan hie-delmi kapcsolatának valóban van naptárialapja, de csak jelképes értelemben: apogány időkben kígyós istennők, istenekés csillagképek (Demeter és kígyós ke-reke, Merkúr pálcája, Vízikígyó) uralkod-tak a Bertalannak otthont adó Szűz havafelett. Végső fokon „Bertalan kígyójában"leljük meg az apostol különleges kivég-zésének magyarázatát. Köztudomású,hogy a kígyó időről időre levcdli a bőrét.A hozzá kapcsolódó hiedelmek jó részétépp ennek köszönheti. Bizonyosra veszem,hogy a szentnek kijelölt ünnep időpontja,majd a neki szentelt Aesculapius-szentélyrévén társították személyéhez a kígyót, azpedig, mivelhogy vedlik, a megnyúza-tásához adta az ötletet. (Bertalan egyéb-ként levetett bőrének köszönhette, hogya régi céhvilágban a magyar szűcsök, csiz-madiák megtették patrónusuknak.)

Bertalan napját mint őszkezdő idő-pontot is számon tartották vidékeinken.Véle fordul a munkák sora; a gabona be-takarítását az őszi szántás, vetés, más ter-mények - például káposzta - begyűjtése,de mindenekelőtt a szüret cseréli fel. Ber-talan is a szőlőhegyek védszentje lett Pan-

237

AUGUSZTUS

nóniában. Az ő nevenapján kezdődik aharc a szőlőkben a seregélyek ellen, smint mondják, Bertalan a nyúzókésévela szüretre, a szőlőfürtök lemetszésére ké-szülődik. Mondanunk sem kell, szentünke téren ís antik mintákat követ, hiszenláttuk, a Szűz már a klasszikus ókorban isszüretelő csillagkép volt.

Nyakavágta szentek

Keresztelő Szent János fővételéről ré-gente augusztus 29-én emlékezett meg akatolikus egyház. Az ünnep neve régiesenNyakavágó vagy Nyakavesztő János, SzentJános nyakavágása, latinul Decollatio S.Johannis Baptistáé. Az ünnephez a nya-kazáshoz illő hiedelmek tapadtak. Avér-tanú levágott fejét kifaragták, és tálra he-lyezték vagy tálra festették. E kegytárgyatfejfájás gyógyítására vélték alkalmatos-nak. A fejfájósok általában Keresztelő Já-nos és más lenyakazottak közbenjárásátkérték. Az ország különböző részein illőmódon úgy tartották, hogy e napon nemjó dolog szabni, vágni. Egyik helyen nemettek semmi olyant, aminek feje van,mondjuk, káposztát, másutt viszont éppez volt az előírt étek (gyümölcsféle, min-denekelőtt dinnye.) Tragikomikusán hang-zik, de a káposztafejek növekedéséért épphozzá és az ugyanesak lefejezett Bertalan-hoz imádkoztak.

Keresztelő János fővételének gyászosmagyar vonatkozása is van. Ez a nap jelzia naptárban a középkori magyar állambukását; 1521. augusztus 29-én foglaltael a török az ország kapuját, Nándorfe-hérvárt, 1526. augusztus 29-e a megsem-misítő mohácsi csatavesztés dátuma, 1541.augusztus 29-én került az ország fővá-rosa, Buda is a török hatalmába majd 150

esztendőre. Az egybeeséseket már a kor-társak is baljós jelnek tekintették, az utó-kor pedig éppen ezért mély gyászban ültemeg e napot (a mohácsi csatavesztést anap liturgiájába a római egyház is beépí-tette). Az egybeesések tényleg meglepő-ek, de vegyük figyelembe, hogy a ma-gyar-török háborúk idején a hadivállal-kozások csúcsideje augusztus végére esett;a töröknek, ha az őszi esőzések előtt hazaakart térni, ekkorra már ki kellett csikar-nia a döntést. Az sem kizárt azonban, hogySzulejmán szándékosan választotta & fej-vesztett szent keresztényekre nézve baljósemléknapját stratégiailag döntő csatákmegvívásának időpontjául. Hiszen had-járatait is mindig ugyanaznap, birodalmaegykori, keresztény patrónusának, SzentGyörgynek a nevenapján indította Ma-gyarország ellen.

Tekintettel arra, hogy a legendás vér-tanúknak osztályrészül jutó válogatott ha-lálnemek az esetek többségében az adottnaptári időszakra illő jelképes tartalmakatközvetítenek, mit gondoljunk egy olyanszokványos kivcgzési mód felől, amilyen alefejezés? Mivel ez a legújabb korig bevettmódja volt a főbenjáró bűnök megtorlásá-nak, úgy tűnhet, hogy az egyébként vér-fagyasztóan ötletdús legendaírók képzele-te a lenyakazottak esetében csődöt mon-dott. Én úgy vélem, hogy ilyen esetekbenis a naphoz illően választották meg a halál-nemet, illetve a halálnemhez a napot,mint ahogy ez Keresztelő János esetébentörtént, akinek a lefejezéséről már a Szent-írás tudósít (Mt 14,1-11).

A régi naptárakat böngészve az első,ami feltűnik, hogy karácsony és húsvétkörnyezetében nincs lenyakazott szent.Hogy miért, nem tudni, de figyelemreméltó, hogy mindkét időszakban erede-tileg „fejes" istennek, a Napnak volt un-

238

népe. A második, hogy nőket- ajúl.l3-iAntiochiai Margit kivételével - csak az évhárom téli hónapjában nyakaztak: Cecília(nov. 22.), Katalin (nov. 25.), Borbála(dec. 4.), Ágnes (jan. 21.). Ez a háromhónap volt az, amelyet a Koré az alvi-lágban töltött. A harmadik, és ez a leg-fontosabb, hogy a férfiszentek viszont azév termékeny időszakában, a Halak tavá-tól a Skorpió haváig vesztették cl a fejüket(Dél-Európa éghajlati viszonyai lebeg-jenek a szemünk előtt, hiszen a mi nap-tárunk végső soron ott, Itália napos egealatt született meg): Mátyás (febr. 24.),György (ápr. 24.), Jakab vértanú, Mariánés társai (ápr. 30.), Pongrác (máj. 12.), Pál(jún. 29.), Jakab és Kristóf (júl. 25.), Pan-taleon (júl. 27.), Donát (aug. 7.), Bertalan

NYAKAVÁGTA SZENTEK

(aug. 24.), Keresztelő Szent János (aug.29.), Ciprián és társai (szept. 16.), Janu-árius (szept. 19.), Máté (szept. 21.), Mó-ricz és társai (szept. 22.), Kozma és Dám-ján (szept. 27.), Dénes (okt. 9.), Marcellés Kasszián (okt. 30.). Szembetűnő, hogya terménybegyűjtés hónapjaiban gurul alegtöbb fej. Különösen az Oroszlán, a „fe-jetlen" Szűz és a Mérleg havában, aratásés szüret idején hullanak szép számmal.És mivel a pogány hagyomány és az élőparaszti hiedelemvilág a termés begyűj-tését (lemetszését éles szerszámmal) iste-nek, illetve szentek önfeláldozó halálávalkapcsolja össze (1. Jézus-kéve, Bertalan-káposztafej) a termékeny időszaké szent-jeinek íövesztésre ítéltetése sem lehet vé-letlen.

239

SZEPTEMBER

A régi római naptár márciustól szá-mított hetedik hónapja eredetileg csupánegy sorszámot kapott. E fantáziátlan sor-számnevet - latin September, Septembermensis {„Hetedik", „Hetedik hónap") ak-kor sem cserélték fel másra (kivéve egyrövid időszakot, amidőn a rossz emlékűNéró Germanicus császár önmagárólGermanicusnak nevezte cl), amikor hó-napunk a kilencedik lett. Noha szeptem-ber mind a földműves lét, mind a csilla-gászat és a naptár szempontjából jeleshónap, nem dúskál római ünnepekben.Ezek közül a legjelentősebb a capitoliumitriász: luppiter, luno és Minerva temp-lomának felavatásáról emlékezett megszeptember Idusán (13-án). Történelmiemlékünnepnek tűnik első pillantásra -a római patríciusok istenhármasának mégaz etruszk Tarquinius Superbus királyépíttetett egy háromhajós templomot aCapitoliumon -, ám az ünnep időpontjaés a hozzá fűződő szokások „igazi" nap-tári eseménnyé avatják. Mint HAHN IST-VÁN írja, ezen a napon az egész szenátusmegjelent a templomban, és nagy közöslakomán megvendégelte a három istent.Ezt a szokást a sikeres betakarításért (ara-tásért, szüretért) járó hálaadásként értel-me/he tjük, az istenek elé tálalt fogásoknyilván a föld az évi ajándékaiból készül-tek. Ugyanezen alkalommal a szentélyfalába szöget vertek, ez az évek számításátszolgálta. Ez a szokás arra vezethető

vissza, hogy volt idő, amikor szeptember l -jével kezdték az évet. A nap azért is jelen-tőségteljes, mert mindössze 9 nap választ-ja el az őszi napéjegyenlőségtől, a rómainaptárban ennek is jelentősége volt. ANo-nae például a hónap Idusa előtt számontartott 9. nap volt, a novendialis pedigkilenc napos, kilencedik napon végbeme-nő ünnepet jelölt (vő. a katolikus ünnepinyolcad, kilenced fogalmával).

Szeptembert repülő, nevető ifjú sze-mélyesítette meg, bíborruhában, fejénköleskoszorúval. Jobbjában Mérleggel, a hó-nap jelével, baljában szőlővel és más gyü-mölccsel teli bőségszaru. Az ifjút szőlő ko-szorúzta Ceres is helyettesítheti. Abíbor-ruha - CESARt; RIPA magyarázata szerint -a „királyi" hónapnakjáró viselet. E címetpedig azért kapta, mert bőkezűbb, minttársai (az ötletet a pirosodó lombok ad-hatták, a vörös szín majd mindenütt ha-gyományosan az ősz színe). Elsősorbanszüret ideje lévén, a szeptembert szüre-telő alakok is jelképezhetik: szőlőt szedő,szőlőkoszorús, teli puttonyos, meztélábszőlőt taposó parasztok.

A hónap régi magyar nevei: Mérleghava, Szent Mihály hava. Az előbbi a Mér-legjegy szeptember utolsó dekádjábankezdődő uralmára utal (időszámításunkkezdetéig az Őszpont a Mérleg csillag-képbe esett), Szent Mihály arkangyal vi-szont a szeptember utolsó, és a Mérlegelső clckádjának legrangosabb szentje.

240

VADAK VÉDŐPAJZSA

Vadak védőpajzsaAugusztus végén, szeptember elején

hangzik fel először az erdők mélyén a.szarvasbikák tehéncsalogató, vetélytársri-asztó bogésc, s rá válaszul harsán azidénynyitó vadászkürtök hallalija. A va-dászidény beindulását a szentek szeptem-beri tára is jelzi. Névsorukat a régi nap-tárban Egyed nyitja meg (szept. 1.), rólaalább szólunk részletesen. Őt követiSzent Imre herceg, akinek 1031. szep-tember 2-án vadászat közben egy fölvertvadkan oltotta ki életét, és akinek halá-láról régi naptáraink ezen a napon emlé-keztek meg. 14-én van a tiroli Notburganapja (11313), akit egyéb címei mellettszűkebb pátriájában égi vadászvédőnő-ként is tiszteltek. 20-án Eusztáké, akiről

Kolozsvári 'fítmás: Szent Egyed és a szarvas.A garamszentbenedeki oltárról

majd évadzáró eredeti névünnepénél em-lékezünk meg, végül 25-én a „mi" Gel-lértünké, akinek legendás vadőri tevé-kenységére alant ugyancsak kitérünk.

Egyed (latin Aegidius, francia Gilles,angol Giles) a középkor népszerű szentje.Való életéről keveset tudunk. Görög szár-mazású bencés rendi szerzetes volt, akiProvence-ban, Arles környékén remetés-kedett, majd ugyanitt monostort alapí-tott, amelynek ő volt első apátja (t?25körül). Ez a hely lett később tiszteleténekközpontja, s ő lett a köréje épült Saint-Gilles városka névadója. Nálunk és Ang-liában különösképp kedvelték, mindkétországban sok templomot és monostortszenteltek neki, így hazánkban a SzentLászló alapította somogyvári apátságot(1091), és a garamszentbenedeki apátságplébániatemplomát (1209), hogy csak ahíresebbeket említsük. Egyed hazai nép-szerűségét szolgálhatta - mint arra töb-ben rámutattak -, hogy neve egybecsen-gett egy (feltételezett) ősi magyar sze-mélynévvel, melynek töve: „egy" ráadá-sul szentet jelent (1. pl. „egyház" sza-vunkban).

Egyed a tizennégy segítőszent egyike, el-sősorban a koldusok, a nyomorékok ésleprások védőszentje volt, de - s ez márlegismertebb legendájával kapcsolatos -a szoptató anyák is kérték közbenjárását.Ehhez fűződő érdekesség, hogy a közép-kori egyházban a fűszernek is, gyógyszer-nek is keresett édesköményt (latin Foeni-culum vulgare], az ő nevében szenteltékmeg. A provencei konyha által különösenkedveitfenouil ugyanis egyéb jó tulajdon-ságai mellett kiváló tejszaporító a szop-tatós anyáknak. Legendáját aLegendaAu-rea tette ismertté. Eszerint a szent egyerdei barlangba húzódva remetéskedett,

241

SZEPTEMBER

ahol egy szarvastehén táplálta tejével. Egy-szer a király arrafelé vadászott. A vadá-sztársaság felverte és üldözőbe vette Egyedszarvasát. Az állat a remete barlangjába me-nekült. Ott az utána lőtt nyíl a szentet ta-lálta el. Egy változat szerint a nyíl-vesszőmegölte, egy másik szerint csupán megálljtintő kezét fúrta át.

E legenda közeli másával találkozunk azugyancsak bencés Szent Gellért legendá-riumában. Amikor Gellért Bakonybélen re-metéskedett - később itt is apátság épültennek emlékére -, egy szarvastehén jöttkunyhójához a fia-borjával, és melléje tele-pedett. Kisvártatva feltűnt a bika is, kit far-kas űzött a szenthez. Nagy riadalom tá-madt, a tehén és a bika elvágtatott, a borjúpedig félelmében búvóhelyet keresve, fel-döntötte Gellért tintáját. Az clérzékenyültszent a szarvasfiút befogadta. Később egysebesült farkas - netán ugyanaz? - csat-lakozott hozzájuk, amely Gellért kezénekgyógyító simogatásai alatt hozzájuk sze-lídült, és a borjúval együtt legelészett.

Aegidiust LADÜ JÁNOS „Pajzshordozó-nak" fordítja, mivel a név a görög égisz(aigisz) „pajzs" szóra vezethető vissza. Ezillő név is a szarvasok védőpajzsához, ámne feledjük, hogy az égisz csak átvitt ér-telemben jelent pajzsot. Első jelentése:„kecskebőrből való" (aigeiosz kecske). Azeredeti „égisz", Athéné köpenye annak azAmalthea kecskének a bőréből készült,amely egy barlangban Zeuszt táplálta tejével,s amelynek képmása az égen (a Capella csil-lag) legfeltűnőbben ősszel ragyog. A szar-vas és a kecske rendszertanílag sem áll olymessze egymástól - már az ókorban egyrendbélinek tekintették őket (III Móz 11;3)- így a neve ilyenformán is illik a (kecs-ke)szőrcsuhát viselő remetéhez. Tegyükhozzá, Egyedet a jószág és a pásztorokvédőszentjeként is tisztelték.

Szeptember 1-je a meteorológiai őszkezdő napja, a magyar néphagyomány isannak tekinti. Ez az Egyed-napi régi nép-szokásokban is tükröződik. Jósoltak azőszi esőkre nézvést, az előírások és a tilal-mak a szüretelni valót vigyázták.

Kisasszony napja

Kisasszony, ritkábban Kisboldogasszony,Szűz Mária születésének emléknapja. Az egy-ház a VII. századtól üli meg ezt az ünnepet.Kezdetben január l-jén Jézus körülmetélé-sének, majd Jézus szent nmének ünnepévelegyütt, majd szeptember 8-ára került. A XI.században már általánosan elterjedt ün-nep, hazánkban is számon tartották. Vigi-liáját, nyolcadát is megülték, idővel búcsú-nappá tették.

Az evangéliumokban egy szó sem esikarról, ami Máriával az angyali látogatástmegelőzően történt. Születését és gyer-mekségét az apokrif írók tolla rajzolta meg,és az. Arany legenda réven vált széles körbenismertté.

Atridcnti zsinat megpróbálta kirostálniMária élettörténetéből az apokrif elemeket,de nem sok sikerrel, a hagyomány erejénélfogva a hívek mindenhez ragaszkodtak,ami a Szűzanya személyéhez kapcsolódott(az ünnep hazai tisztelete éppen a barokkMária-kultusz virágkorában bontakozott kiigazán). Az egyház ma is csupán azzal adhangot kételyeinek, hogy Kisasszony nap-ját nem sorolja a nyilvános, kötelező ün-nepek közé. A népi jámborság viszontmindmáigjeles napként tartja számon, s anapho/ fűződő hiedelmek egy része a ke-reszténnyé lett csillaghit nyomait őrzi.

Sok helyütt nem is oly régen Kis-asszony-napkor kimentek napfölkeltétnézni, hogy megpillanthassák Máriát a

242

KISASSZONY NAPJA

kelő Napban. A hiedelem a napistent szü-lő istenanya képzetében gyökeredzik.Mária a „hajnali szép csillag", „Napotszülő Csillag, szentséges Szűz Mária, ki-ből az igazság Napja, Krisztus, a mi Iste-nünk támad". Nemcsak a magyar „tá-mad" igében, hanem a latin eredetiben isérvényesül az istenre és égitestre egyarántvonatkoztatható kettősség: az itt használtortus esi feljövő csillagra, születő személy-re egyaránt alkalmazható (pl. őrlő sole,annyi mint: „naptámadtakor"). A Jelené-sek könyvében megidézett, Napba öltö-zött, terhes asszony az „Igazság Napjá-val", Jézussal viselős Szűzanyát testesítimeg. A bibliai metafora arra utal, hogyKrisztus születésével, vagyis a korszak-váltást is jelző új időszámítással a zsidóújév időpontja, ami a Nap és a Holdegyüttállásához igazodik, immár nem aMérleg, hanem a Szűz csillagképbe esik.(Az első századok keresztényei még kö-vették a zsidó szokásokat. Említésre ér-demes, hogy a zsidó újév és Kisasszonynapja egybeeshet, ami az apokaliptikusjelenés és a tápéi öregasszonyok által re-mélt látomás közti tartalmi összefüggésterősíti.) E csillagászati mondanivaló idő-vel tovább gazdagodott, s a Nap és aHold kettőse, azt követően, hogy MáriaVenus örökébe lépett, a Vénusz bolygóvalhármassá bővült. Ami csillagászati érte-lemben Nap-Hold-Vénusz együttállás t je-lent. Más szóval, ha sem este, sem nap-fölkelte előtt nem látható a Vénusz, tudnilehet, hogy együtt áll a Nappal, „Napbaöltözött". Hogy Kisasszony-napkor miennek a jelentősége? A csillaghit szerinta Vénusz a Szűzben „romlásban" van, amiez esetben úgy értendő, hogy sem nemleány, sem nem szabad asszony többé,méhébe fogadta fiát. Ez a gondolat a Vé-nusz és a Nap Szűz-béli együttállásakor

különösen hangsúlyt kap. Még inkább aSzent Szűz foganásának „valóságos" idő-pontjában, Gyümölcsoltó Boldogasszonykor,amikor a Kos jegyében járunk, és a Vé-nusz „rangját veszti", „száműzetésben"van. Mária vonatkozásában ez aztjelenti,hogy várandós lévén, női volta teljesenjövendő anyaságának rendelődik alá.Természetesen nem azt akarom ezzelmondani, hogy a tápéi öregasszonyok ez-zel tisztában voltak, amikor olvasójukatmorzsolgatva napkeltére vártak a Tiszapartján. Bizonyos azonban, hogy a koraiegyház tudós doktorai szinkretizáló tö-rekvéseikben mindezzel számoltak, s aliturgikus szokásokat eszerint igazgatták,szép napkelték élményét adva ezzel ahivők eljövendő generációinak, fejtöréstpedig a kutatóknak.

A „kisasszony" a magyar népi hitvilág-ban rendszerint kísérteties lény, népme-séinkben ő az elvarázsolt tündér- vagykirálykisasszony (fekete kisasszony, vereskisasszony). Valószínűleg ősvallásunkegyik természetfeletti nőalakját neveztékígy. Boldogasszony és Kisasszony mintanya és leánya, vagy ugyanannak a nőiszellemnek idősebb és fiatalabb énje, fel-ismerhető az obi-ugor mitológia föld-anya-esthajnalcsillag-úrnő kettősében.Európai párhuzamuknak Demeter és aKoré (Perszephoné), a Gabonaanya ésGabonalcány tekinthető. Erre több jel isutal. Először is, míg Nagyboldogasszony azaratás záróünnepe, Kisasszony a vetés elő-készületeire adjelt. A két ünnep időpont-ja és elnevezése egyaránt a gabona földilétének határait jelzi, és bevallottan azo-nosítja Máriát a gabona istennőjével (bú-zaaratás= Mária halála, búza vetése=Má-ria születése). Másodszor, Perszephonéesetében láttuk, hogy a mag földbe kerü-lése és a föld téli kopársága ölt képet a

243

SZEPTEMBER

„Leány" alvilágra szállásában. Míg a vetés ésa leányság közti összefüggés a keresztényképzetben, Kisasszonyunk születésnapjábanél tovább, az alvilágra szálló leányistennőalakja inkább a hiedelmi „kisasszonyokban"maradt fenn: a tündérmesék jó részébenéppen e „kisasszonyok" alvilágba rablásaindítja a cselekményt (megfeleltethetően azévkor eme pontjával), és szerzett „veres-ségük, fcketeségük" (az őszi lombok, akopár téli föld színe) alvilági tartózko-dásuk következménye.

Boldogasszony és Kisasszony mellettfennmaradt még egy hiedelmi nőalak isa magyar néphitben: a „szépasszony", Ezaz ambivalens természetű női szellem le-hetett ősvallásunk istennőtriászának har-madik tagja, aki a szűz és az anyaistennő(a Kisasszony és Boldogasszony) melletta nimfa (hűtlen-hű szerető) „személyét"képviselte háromságukban.

Bőségszaru

A hatalmas szarv, amelynek kiszéle-sedő szája ontja magából a föld gyümöl-cseit, több jóakaratú istenségnek és alle-gorikus alaknak az attribútuma, egyúttala minden rosszat rejtő „Pandóra szelen-céjének" ellentétpárja (ez utóbbi, mintláthattuk, szintén az időszak jelképe). Abőségszaru mindenekelőtt Ceres és a Plu-tosz („Bőség") nevű fiával „összekevert"alvilági Plútón isten jelvénye, továbbá amegszemélyesített Bőségé (Abundantia),s a négy elem közül, ha emberalakbanábrázolják őket, a Földé (Terra). A 4 év-szak közül az Ősz (Autumnus) mondhatjamagáénak, melyet néha Bacchus szemé-lyesít meg; szerepel Vertumnus és Pomo-na, a római gyümölcsöskertek pártfogóiés a Venust kísérő puttók kezében.

OVIDIUS szerint a bőségszaru annak azAmalthea kecskének volt a szarva, amelya gyermek Zeuszt szoptatta. Ugyanő me-séli viszont azt is, hogy Akhelóosz folyam-isten tülke volt, amit Héraklész tört le a

Akhelóosz és Héraklész. Görög vázakép részlete,i.e. VI. század London, British Museum

homlokáról párviadalban. A nemzetközimeseirodalom telis-tele van különféle„bőségszarv"-motívumokkal. Ami közösbennük: csodálatos szarvas állatanya: juh,kecske, tehén, ritkábban ökör vagy bikaegyik lecsavarható szarvából minden föl-di jó kerül elő a hős számára, míg a másikszarvtól óvakodni kell (A veres tehén, A kétbors-okrocske, Egyszemú, Kéiszemű, Három-szettití és más mesék). A képzet igen régilehet. A „bőségszaruval ábrázolt istennő"legősibb ismert képmása több mint 20ezer éves kőfaragvány, amely szarukürtöttartó, áldozó vagy áldozatot fogadó „wil-lendorfi vénuszt" mutat (a franciaországiLaussel mellől való). Az üreges szarv vagytülök mint természetes edényféle magá-tól értetődően lett az istenektől bőségetkérő (ital)áldozat és más szent rítusokeszköze.

A véle kapcsolatos képzetekhez ter-mékenységhozó voltába vetett hit is pá-

244

A SZIÍNTKERESZT FÖLMAGASZTALÁSA

rosult, a szarv egyszerre phallikus ésvulva-jelkép, formája, illetve üreges voltamiatt (1. még hold-szarvak).

A „bőségszarvú" mesebeli állatok fel-jutottak a csillagos égre. Amalthea kecs-kéről nyerte a nevét a Szekeres csillagképfényes Capella csillaga, amely a nyárutó-tól ragyog ismét az éjszakai égen. Másantik forrás szerint viszont a bőségszarua Szekeres alatti, legszebben ugyancsakősszel látható Bika csillagkép tülke volna.

A Szentkeresztfölmagasztalása

Jézus keresztjének középkori legen-dájával naptári ízeire tördelve eddig kétrészletben ismerkedhetett meg az olvasó(vízkereszt, a Szentkereszt megtalálása), íme atörténet harmadik, egyben befejező része.

A VII. században II. Hoszrou szászá-nida perzsa uralkodó serege elözönlöttea kelet-római birodalomnak övével hatá-ros részeit, és a Szent Ilona által megtaláltkereszt Jeruzsálemben lévő darabját ma-gával vitte. Herakliosz császár azonbangyőzelmet aratott a betolakodók felett, ésvisszaszerezte a legszentebb ereklyét. Alegenda elmeséli, hogy jeruzsálemi győ-zelmes bevonulásakor egy angyal állítottameg Heraklioszt, és felszólította, hogyalázkodjék meg. A császár levetette dí-szeit, és maga vitte gyalog a relikviát avárosba (más változat szerint csupán aztörtént, hogy paripájáról szamárra ültát). A keresztet oltárra helyeztette, illetve- a drámaibb változatban - a Golgotánállíttatta fel. {A valóságtól elrugaszkodottlegendaszerző Herakliosszal a fogságbaesett Hoszrout mintegy rituális ember-áldozatképpen ki is végeztette.)

Ezt az eseményt ünnepelte az egyháza Szentkereszt felmagasztalása (Exaltatio S.Crucis) néven szeptember 14-én. A régikatolikus naptár tehát három Szentke-reszt-ünnepet tartott számon: január 6-án, május 3-án és szeptember 14-én. Ehárom ünnepnap szinte hajszálra harma-dolja az évet. Az ünneprend kialakulásáttekintve a január 6-i Szentkereszt (víz-kereszt) volt az első (III. század). A Szent-kereszt megtalálásának ünnepi hagyomá-nya a következő évszázad első harmadá-ban alapozódott meg, ekkor még ezt ün-nepelték szeptember 14-én (a legendaszerint Ilona császárnő a keresztet ezen anapon találta meg), és csak a VII. századfordulóján - még Herakliosz uralkodásaelőtt - helyezte át az ünnepet I. (NagySzent) Gergely pápa május 3-ára. AmikorHerakliosz néhány évtized múltán „fel-

Beneventói (bizánci) aranypénz a felmagasztaltkereszt képével, VIII-IX, század

magasztalja" a keresztet, érthetően esettválasztása a már meglévő korábbi ünnep-re, szeptember 14-re. Az ünneprend hár-masságában mutatkozó szabályszerűséget

245

SZEPTEMBER

azonban már Gergely pápa (köre) is föl-ismerhette, s kiaknázva a január 6-i és aés a szeptember 14-i dátumból adódó le-hetőséget, a harmadik ünnepnap közbe-iktatásával az ünnepeknek további szim-bolikus súlyt adott. A hármasság a keresz-tény vallásnak, azonbelül a keresztfa-tör-ténetnek meghatározó eleme. A legendaszerint a kereszt fája 3 paradicsomi mag-ból sarjadt, a keresztet 3 darabból ácsol-ták - a harmadik a kettőskeresztek felsőszára: tulajdonképpen a tábla, amely azI.N.R.I. feliratot hordozta -, 3 szögetütöttek át Jézus testén, 3 kereszt állott aGolgotán stb. Azzal, hogy „elemi tulaj-donságukat" tekintve a három „földíes"hónapba, a Bakba, Bikába és a Szűzbeplántálta a keresztfa-ünnepeket, az egy-ház a keresztben a Földünkben gyökered-ző megdönthetetlenül diadalmas igaziÉlet fáját kívánta láttatni. A Bak hónap„földjébe ásott" első kereszt-ünnep a ka-rácsonyi ünnepkör részeként a keresztlegendás anyagául szolgáló bűnbeesés fá-járól emlékezett meg (Ádám-Éva, dec. 24.)és a téli napfordulóban álló „tejútfát" isjelképezte; a Bika hónap keresztünnepea május elseje körüli pogány májusfa-állítás szokását keresztelte meg (Gergelypápa döntésénak ez lehetett a szeptem-ber 14-i ünnep áthelyezésére vonatkozólegfőbb oka). ASzűz hó keresztfa-ünnepeMáriára emlékeztet, akinek álomra szén-derült testéből a misztikus életfa sarjadt.Tudnivaló azonban, hogy vízkereszt ere-deti ünnepi tartalma ettől a témakörtőlfüggetlen volt (lásd ott), a kereszt legen-dájának megfelelő eleme - a vízen úszókeresztgerendák történte - csak később,már a fentebb ismertetett koncepció je-gyében került bele. A „felmagasztalt" Ke-resztnek magyar vonatkozása is van. Bi-zánci ábrázolása szolgálhatott mintául a

magyar címer hármas halmon álló kettőskeresztjéhez.

A vámos

Máté apostol és evangélista névünne-pét már a legkorábbi martirológiumok(vértanú-akták) szeptember 21-éré tették,Rómában a XI. századtól ez a nap hiva-talos emléknapja. Szeptember 21. még aSzűz jegyébe esik, de már közel a Mérleghava és véle új határnap: az őszi napcj-egyenlőség napja. Az a kevés, amit Má-téról tudunk, magyarázza, miért épp őkapott helyet itt, szeptember utolsó de-ka djában.

Máté, akit Lévinek is hívtak, a hagyo-mány szerint az első evangélium szerzője.Adószedő és vámos volt Kafarnaumban.Épp a vámházban ült, és tette a dolgát,amikor Jézus felszólította, hogy kövesse(Mt 9,9). Az adószedő és a vámos elen-gedhetetlen kelléke volt a mérleg. Nem-csak azért, mert abban a korban a kész-pénzfizetés még nem volt általános, és aterményből, portékából a köteles részt kikellett mérnie. Az ószövetségi idők fize-tőeszköze a súlyra mért nemesfém volt -a később használatos pénzegységck nevé-ben fennmaradt a régi súlymértékeké (sé-kel, mina, talentum) -, de a pénzérméksúlyát is ellenőrizték, hiszen a csalást leg-gyakrabban az érmék körülnyírásával (ne-mesfémtartalmuk csökkentésével) követtékcl. Kafamaum, ahol Máté működött, fiatár-város volt Heródes Antipász és Fülöp részes-fejedelmek római oltalom alatt álló orszá-gocskája között. Mérleg és határváros: ez le-hetett az a két evangéliumi mozzanat, amelyajelképekre fogékony (s a hagyományokra isügyelő) korai naptárszerkesztőket Mátét il-letően befolyásolta.

246

SÖTÉTÜLŐ NAPOK

Az evangéliumok szűkszavú adatait akésőbbi legendaszerzők dúsították fel atőlük megszokott „ponyvastílusban", Esze-rint az apostolok szétszéledése után Eti-ópiában hirdette az igét. Amikor az ál-tala megtérített uralkodó meghalt, utó-da szemet vetett az elhunyt király keresz-tény leányára, akit Máté felvett az Isten-nek szentelt szüzek közé. Mivel a frigyegyetlen akadálya az apostol volt, a ki-rály megölette: ima közben leszúrtákhátulról, illetve bárddal fejezték le. Másváltozat szerint máglyán végezte, egy ha-gyomány azonban úgy tudja, hogy imá-jára a tűz kialudt és késő öregkorábanhalt meg békében. A szent nők legen-dáiból jól ismert mozzanat: kéjvágyó po-gány kényúr keresztény szűz ártatlan-ságára tör. Itt azonban semmi sem in-dokolja szerepeltetését, hacsak a/, nem,hogy Máté-nap a Szűz jegyébe esik. Mintahogy a „tűzoltó" Szűzre vall a kialvómáglya motívuma is. A kép azonban aközelgő őszpontra is ráirányítja figyel-münket, hiszen a nappalok (a nappálya)drámai gyorsaságú rövidülése az égi tűzerejének feltűnő gyengülésével járegyütt.

Mint apostolt, korábbi foglalkozásárautalva pénzeszacskóval ábrázolják. Mintevangélistának az apokaliptikus „fene-vadak" egyike az attribútuma: szárnyas,angyali emberalak. Középkori „belemagya-rázók" szerint azért, mert az Ember (Jé-zus) származásával kezdődik evangéliu-ma. Az apokaliptikus fenevadak értelme-zése korról korra változik: eredetileg (a„Bika korszakban") a naptári fordulópon-tok csillagképeit testesíthették meg. Az„angyal" az akkori téli napfordulói csil-lagkép, a Vízöntő volt. Mint Máté jelképeviszont a Szüzet személyesítette meg, azta csillagképet, mely az egykorú véleke-

dések szerint a Mérleget tartotta (1. szept.29.: Szent Mihály).

Határnap, fordulópont Máté napja anépi kalendáriumban is, amely többnyirea mezei munkák rendjéhez igazodik.Legkésőbb Máté hetével kezdték ország-szerte az őszi gabona vetését. A hozzá fű-ződő kegyes szokások és tilalmak részbena búzaszentelő evangélista-társ, Márk ne-venapjának, főleg pedig azaratásnak szo-kásvilágára rímelnek.

Sötétülő napok

Csak egy-két nap, és a sötétség meg avilágosság örökös harcában az utóbbi húz-za a rövidebbet. Szeptember 24-én az éj-szaka hossza tavasz óta először haladjameg a nappalét. E fordulópont körül min-den ünnep, emléknap jelentőségteljes.Szeptember 22-én ülte meg a régi kato-likus egyház kedvelt szentjének, Móricnaka nevenapját. Móric (Mauritius) katona-szent volt, Róma keresztény hitű thébai(egyiptomi) légiójának parancsnoka. A le-genda szerint Galliában, 287-ben, császáriparancsra végezték ki hitéért összes ka-tonájával együtt. Ausztria és Mantova pat-rónusa, az olasz és a német reneszánszművészeinek kedvelt modellje, az égi lé-giók közül szeptemberét vezényli Mihályfőangyal keze alatt. Szerecsenként ábrá-zolják - neve azt jelenti: „mór" (görögmauron = „fekete") -, talpig vértezetben,jelvényével, a szardíniái Szent Móric-rendvörös keresztjével. Mint jelvénye is mu-tatja, a sötét bőrű Móric katonatársával, azaranyhajú Györggyel párban áll. György avilágosság győzelmét hirdeti, Móricnál bő-rének színe és vcrtanúságának időpontjaad naptári értelmet a thébai légió értel-metlen halálának.

247

SZEPTEMBER

Koré mártírkoronával

Szűz hava azelső szúz mártír halálánakemléknapjával zárul. Szent Tekla (szept,23.) volt a hagyomány szerint az első nő,aki keresztény hitéért vértanúhalált halt.Történetét az apokrif Pa/ cselekedetei címűírás meséli el. Eszerint a phrűgiai Iconi-umban élt, s az odalátogató apostol ha-tására elhagyta vőlegényét, hogy Jézus.szwzjegyese legyen. A cserbenhagyott fér-fiú bosszúból mindkettőjüket följelentettea kormányzónál. Pált elűzték a városból,Teklát pedig, miután nem volt hajlandómegtagadni hitét, máglyára küldték, dea lángok nem ártottak neki. Ekkor oroszlánokelé vetették, de azok szelíden a szűz lábaelé kuporodtak. Végül elengedték. Sze-leukia mellett egy barlangba húzódott

Az Erő.Tarot-kártyalap

Az Erő. Reneszánsz falkép VUéz János esztergomipalotájából

vissza, ahol a környék betegeit gyógyít-gatva magas kort élt meg. A megújulóüldözések idején egy csapat katona jöttérte, hogy foglyul ejtse, ekkor Tekla fo-hászára megnyílt a szikla és befogadta őt.Attribútumai a mártírok pálmaágán kívülláng nyaldosta oszlop (máglyacölöp?) éstá-bainál heverő oroszlánok.

Teklában a Zodiákus Szüze öltött tes-tet. Ennek legnyilvánvalóbb bizonyítéka,hogy a szűz Tekla nevenapja, ami egy-úttal halála napja is, a Szűz jegy hatal-mának letűntével esik egybe. Ő az elsőszűz mártír. Lábához szelídíti az oroszlá-nokat, értsd, ő a Szűz jegy, mely az Orosz-lán jegyét követi a hatalomban. (A Mér-leget tartó Szüzet mint az Igazságszolgál-tatás jelképét oroszlánnal is ábrázolták.)Az oroszlánszelídítő phrűg Tekla mitoló-giai előképe bizonyára az oroszlános Kü-belé, aki maga is phrűgiai istennő volt. AzOroszlán és a Szűz együtt szerepeltetésea szomszédságon túl is ésszerű, hiszen a

248

„ŐSZBE CSAVARODOTT A TERMÉSZET FEJE"

Szűzjegyében-havában már vagy kétezeréve az Oroszlán csillagkép uralkodik. (L.még Remete Szent Pál, Egyiptomi SzentMária és Dániel oroszlánjait.) A Szűzrevall a Teklára nézve ártalmatlan máglya-tűz csodája. Máténál már utaltam rá: aSzűz Keverőedényéből kiömlő Víz (Vízi-kígyó) minden tüzet elolt, még a Napétis. Ennek az őszpont közeledtével egyrehűvösebb napok a tanúi. Tekla varázs-latos eltűnése is az alkalomhoz illő köl-csönzés az antik mitológiából: a Korétteszi így magáévá a halál (Hádcsz): a földmegnyílik és a virágot szedő Szüzet - lát-tuk, a Koré is az - elnyeli.

SS

„Őszbe csavarodott atermészet feje..."

Ősszel hal meg a természet. Ez a kép-zet minden műveltségben kísért. A szo-láris mítoszokban és mesékben az ősztjelzi, amikor a hős életútja lejtőre kerül.Igen kifejező ebből a szempontból, hogyaz ősz mellé hol milyen égtájat, színt, ele-met, temperamentumot és más egyebetrendelnek. Az ősz égtája rendszerint anyugat (napáldozat!), színe a négy alap-szín közül vagy a kiontott vér vöröse (mertilyen az őszi természet, a frissen sajtoltszőlőlé színe), vagy fehér, hiszen az őszitáj, miként az Öregedő ember haja is, márderesedik (fehér pl. a gyász, az ősz és anyugat színe Kínában). Lehet azonbanfekete is, mivel a lombja vesztett fa, a fel-szántott föld feketéllik.

A csillagászati ősz szeptember 23-ánkezdődik. (A déli féltekén e napon kez-dődik a csillagászati tavasz.) Ettől kezdvea Nap a Baktérítő felé távolodik az Egyen-lítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zár-nak be a földtengellyel. Ezért az északi

féltekén rövidülnek és hűlnek a nappa-lok, közelít a tél. A metorológiai ősz Eu-rópában már szeptember elején bekö-szönt. A régi kelták és a kínaiak viszontmár augusztus elején megülték az ősz kez-dőünnepét, náluk az őszi napéjegyenlő-ség napja az évszak zenitje, annak eszmeiközepét foglalta el. A kínai naptárbanpéldául az ősz augusztus 7-én kezdődik ésnovember 6-áig tart, s az őszpont az év-szakot majdnem pontosan kétszer másfélholdhónapra, 46 illetve 44 napra osztja.A kínai és japán őszt a krizantém-ünne-pek aranyozzák be. Ez a virág, melyetEurópa csak a XVIII. század végén ismertmeg, a japánok és kínaiak „őszi rózsája"volt. Nyílásának ideje miatt e gondolatotEurópa is átvette, így lett a krizantémőszszimbólum, a temetők halottak napi dísze nálunk is.

A zsidóknál az ősz kezdőnapja egy-úttal a (polgári) új év kezdete. (A Bibliatanúsága szerint a zsidók tavaszi évkez-dettel is számoltak, a szent könyv az ün-nepek leírásakor az évkezdő Tisrí havát ahetedik hónapként emlegeti. IIIMóz23,23.) A tavaszújév ma is évkezdő ünnep- a „szent" időszámítás szerint.) A zsidóújév ideális esetben újholdra és az őszinap éj egyenlőségre esik, de mivel a zsidókholdnaptárral számoltak, és vallási elő-írásaik szerint az újév nem eshetett a hétbármely napjára, ezért a zsidó újév, Tisríhó l-jé, vándorünnep: szeptember 6. ésoktóber 5. között mozog. Az évkezdctje-lentőségéhez illően a zsidó év első hó-napja teli van ünnepekkel.

Az újév kétnapos ünnepe, a /íos /záSá-ná bűnbánati ünnep és szorosan kötődika Jóm Kippúrkoz (Tisrí 10.), az „Engesz-telés napjához", melyet „hosszú napként"is emlegetnek, mivel a szigorú böjt miattigen hosszúnak tűnik. A két ünnep közti

249

SZEPTEMBER

időszak a megtérésé és a megbánásé-Ezek a „félelmetes napok". A zsidó hitszerint Isten újév napján vizsgálja felül azemberek elmúlt évi cselekedeteit és En-gesztelő-napkor hoz ítéletet. Ros háSáná-kor, az „Emlékezet napján" emlékeztetőülmegfújják a sófárokat, a templomi kos-szarv-kürtöket, ezek hangja serkent a tíznapos bűnbánatra. Tisrí hó 15-én, hold-töltekor kezdődik a Szukkót zarándok-ünnep, a „sátoros ünnep". A hétnaposünnepségsorozat eredetileg betakarítástés szüreti ünnep lehetett, később a pusz-tai vándorlás emlékeztetőjévé alakult át.

A hónap Idusa, a 15. nap nemcsak arómaiaknál, hanem a zsidóknál is különösjelentőséget kapott. Ez a nap a teliholdörömteli napja és a két fő zarándokünnep,a Bcszáh és a Szukkót kezdőnapja. Ezért a15-ös szám - egyéb jelképes vonatkozásaimellett (1. Tizennégyen vannak) - vissza-visszatér az eredeti templomi kultuszbanis. A papok és zarándokok a zarándok-ünnepeken a templomban a „grádicsok 15énekét" (120-134. zsoltár) zengték fölfeléhaladtukban azon a 15 lépcsőfokon, amelyaz „Asszonyok udvarából" vezetett föl aférfiakéba.

A sátoros ünnep nyolcadik napja utáninapon ér véget az őszi zsidó újévünnep-ciklus. Ezen a napon ülik meg a SzimhátTóra, „Tóra öröme" ünnepet, mivel ekkorfejezik be az éves ciklusban a Tóra felol-vasását, és kezdik újra az első könyvet.

Az őszi év-, helyesebben félévkezdésszokását mindenütt ismerték a Földközi-tenger mentén, ahol a napéjegyenlőségipontokhoz igazodva kezdték meg az évet.A félévkezdő ünnepek érthetően a szüretbefejezéséhez igazodtak. Ez az évszak ésaz őszpont allegorikus ábrázolásain istükröződik. Az ősz megjelenítései az an-tikvitásban sem képzelhetők el szőlődísz

nélkül, s amikor a reneszánsszal az antikhagyományok újjáélednek, az évszaknakismét pogány isten, Bacchus (Dionüszosz)lesz a védnöke. Az évszak zsánerképeinszüret, szüreti mulatság a fő téma. Az ősztgazdag ruhájú, érett szépasszony is jel-képezhette, fején szőlőkoszorúval, kar-jában gyümölcsös bőségszaruval. Az év-szak három hónapját ugyancsak a kitel-jesedett szépségű istennőtriász személye-sítette meg, évszakhoz illő bíborszín ru-hákban, gyümölcsös díszekben és arany-cipellőkben, kezükben a három őszi jegy,a Mérleg, a Skorpió és a Nyilas jeleivel.LEONARDO Utolsó vacsoráján a kép sötét baloldalának Jézussal szomszédos hármascsoportozata személyesíti meg az őszi hó-napokat. A „vénuszi" bájú János a Mér-leg, az áruló Júdás a Skorpió, Péter, azegyház első püspöke pedig a Nyilas jegy„tulajdonságait" hordozza. Az őszpontotérett férfiú jelképezte fehér-fekete ruhá-ban, sötétkék, csillagdíszes (állat)övvel aderekán, bokáin szárnyakkal. Baljában azelmaradhatatlan gyümölcshalom, jobbjá-ban az őszkezdő hónapot és a nap-éjegyensúlyát jelképező kétkarú mérleg,egyik serpenyőjében fekete-fehér, másik-ban fehér-fekete gömbökkel. A felemásruha és a felemás gömbök fehér és feketeszíne a nappalokat és éjszakákat jelké-pezte.

„...Mérleg..."

A Szűz havát szeptember 24-évelMérleg hava követi a sorban. A hónapura, a Mérleg jegy már régen nem fedia hasonnevű csillagképet, mindazon-által ez utóbbi ma is az őszi napéjegyen-lőséget követő hónapot szolgál ja je l-képeivel. A szóban forgó csillagkép (latin

250

„...MÉRLEG,,."

Libra) halovány, jelentéktelen négyszög,viszonylag későn, az i.c. utolsó századok-ban lett Önálló csillagzatként az Állatövrésze. A görögök korábban a Skorpió csáp-jainak nevezték.

A Mérleg képe - kétkarú eszközről lé-vén szó, amellyel serpenyőit egyensúlybahozva mérnek - az őszi napéjegyenlősé-gct. a világosság és a sötétség egyensúlyátjelképezi. Előszeretettel ábrázolták aszomszédos Szűz kezében a kozmikusrend, igazságszolgáltatás szimbólumaként,de tarthatta férfialak is: Mokhosz pél-dául, a súlyok mondabeli feltalálója, vagyHéphaisztosz (Vulcanus), akit a Mérlegkészítőjének hittek, és olümposzi védnö-kének tettek meg, esetleg gazdátlan is-tenkéz. A rómaiak a naptárújító JúliusCaesar alakjával társították, a hízelgőVERGILIUS viszont a rendteremtő Augustuségí képmásának tette meg a Mérleg tar-tóját, a császár ugyanis épp szeptember23-án született.

A Mérleg csillagkép mint az igazság-tevés szimbóluma egyiptomi eredetű.Említettem már, hogy az egyiptomi tűl-világhitben a halottak sorsát isteni mér-legelés döntötte el. A „Két Igazság" al-világi csarnokában állott a mérleg, egyikserpenyőjébe a halott szíve, a másikba azigazságot jelképező toll került, s Ozirisz,a holtak bírája akkor hozott kedvező íté-letet, ha az elhunytnak könnyű volt a szíve,a két serpenyő egyensúlyban maradt. Arómai uralom idejéből való egyiptomi áb-rázolásokon az alvilági mérleg azonosultaz égi Mérleggel. Ennek oka - a formálisegyezésen túl - az lehetett, hogy az euró-pai képzetekben az őszi napéjegyenlőség-gel már előre vetül a természet, illetve aNap „halálának" a képe. Az égi igazság-szolgáltatás és a Mérleg csillagkép a ke-resztény gondolatkörben is összekapcso-

lódott. Mérleget tart a kezében az apo-kalipszis fekete lovasa. Ugyanebben a kép-zetkörben fogant az a gondolat, amely alelkek mérlegelőjének az utolsó ítéletkorigazságot szolgáltató Szent Mihály ark-angyalt tette meg. Az Igazságszolgáltatás(Justitia) a filozófiában is négycsség ré-sze, a „4 sarkalatos" (cardinalis) erényegyike. Allegorikus nőalakjának legfonto-sabb attribútuma szintén a kétkarú mér-leg, az elfogulatlanságot jelképezi. Justi-tiát bekötött szemmel, ami szintén az el-fogulatlanság jelképe, csak a XVI. szá-zadtól ábrázolják. Korábbi képmásain azisteni igazságtévő vesékbe látó tekinte-tével mered ránk. A „vesékbe látás" zsidóeredetű szókép, a zsidók hite szerintugyanis Isten a halottakat veséjükbe néz-ve ítéli meg. Ez éppúgy a belsőségekbőlvaló jóslás, illetve a balzsamozás ókoriszokásával függ össze, mint Ozirisz ha-sonló igazságboncoló ítélkezése.

A Mérleg jele: £= szintén egyiptomieredetű. Levezethető a lemenő nap (Atumisten) hieroglifájából, vagy egy napkorongés egy kétkarú mérleg együttes ábrájából- ilyen látható az i.e. I. századból való den-derai csillagtérképen -, illetve az un.„fényhegyek" (aket) hieroglifa rajzából,amely emlékeztet a napos mérlegre. Éjeiegyébként olyan napvizsgáló egyszerűsí-tett képét mutatja, amilyen egykor a nap-kelte-napnyugta helyét mutatta naptárifordulópontok idején, s az év hosszának amérésére szolgált. A Mérleg két serpe-nyője eredetileg a napfelkelte és a nap-nyugta helyeit jelképezte, hiszen a nap-éjegyenlőségkor épp ez a két időpont van„egyensúlyban". A kétkarú mérleg i l lőjelkép a „zodiákus ember" megfelelő test-részéhez is, általában a vesemedence,meg a vesék (1. vesékbe látás!) és a nőinemi szerv, a petefészkek sorsát irányítja

251

SZEPTEMBER

a jegy az asztrológia szerint, amiben aVénusznak, ajegy asztrológiai úrnőjénekis szerepe van. (A Napot és a Holdat kivé-ve a szabad szemmel látható planétáknakkét-két állatövi otthona van.)

Mivel ekkor haladja meg először azéjszakák hossza a nappalokét, érthető,hogy a Mérleg a Nap „romlásának" szín-tere - ebben közreműködik az ezúttal ár-tó szándékú Vénusz. A szoláris mítoszokés mesék hősének elbukásában is szerel-mese vigyázatlansága, csalfasága játszikközre. A mondottaknak megfelelően aesillaghitben a Mérleg a Nap ellenlába-sának, a Szaturnusznak a felemelkedését,erőre kapását jelzi. Ezt is tükrözik a szo-láris mítoszok, mesék. Az elbeszélés meg-felelő szakaszában a hős ellensége fel-támad, kiszabadul rabságából és elcsá-bítja, megszökteti a szerelmesét.

A Mérleg csillagzat jelentéktelenségemiatt az egyébként jelentős égi helyszínkalendáriumi mítoszai a környező csillag-képek, elsősorban a Kígyófej, Északi Ko-rona és Ökörhajcsár csillagképek regéibenmaradtak fenn. A Kígyófej (Caput Serpen-tis} és a Korona (Corona Borealis) együt-tese maga példázza a fentieket, A Kígyó(Serpens) az antik képzetekben nem más,mint a visszatérő özönvíz (az őszi esőzé-sek) csillagjelképe, a Rák havában legyő-zött, az Oroszlán által eltaposott, de a Szűzáltal kiszabadított Vízikígyó erőre kapómása. Úgy jelenik meg az égen, amint azÉszaki Korona éppen fölemelt fejére kerül.E csillagkorona az égi királyság jelvénye,a felső és alsó ég urai, a nyár és a tél köztfolyó örök küzdelem tárgya.

Héraklész munkái közül a3.:A kerüniaiszarvasünő foglyul ejtése illik ide. A hónapa szarvasvadászat ideje. A csodaszarvas-ünő ez esetben maga a szűz Artemisz. Égiképmása, az egykor talán Eurázsia-szerte

ismert „Szarvas" csillagzat (a Cassiopeia,Perseus, Auriga csillagképek együttese)ekkor jelent meg a rege föltehető kelet-kezése idején teljes pompájában az éjsza-kai égen, hogy üldözőit maga után csa-logassa. Az égi f öv ad ászmester, az Ökör-hajcsár (Boot.es) csillagzat ekkor viszontépp nem volt látható, mivel a Mérleg cik-kelyének a csillagképe, és ekkortájt épp„Napba öltözött", vagyis „Héraklésszélett". A héraklészí szarvasvadászat leírásaszerint a kerüniai szarvas a „túloldalra"csalogatja üldözőjét, oda, ahonnét halan-dónak nincs visszatérés. A határ a Ladónfolyó (a Tejút), amely az égbolt világos(nyári) és sötét (téli) felét választja ketté.Héraklcsznek épp akkor sikerült a szarvastfoglyul ejtenie, amikor az a határfolyóbalépett, vagyis az őszi napéjegyenlőségidején. Ekkor válik láthatóvá ugyanis,hogy a „Szarvas" csillagzat a Tejutat ke-resztezi.

Vulcanus

A Mérleg olümposzi ura Héphaisz-tosz (latin Vulcanus), az „Isteni szikra".Árész mellett Héra és Zeusz másik fiavolt, bár egy elbeszélés szerint Héra afe-letti dühében, hogy Zeusz férfi létéremaga hordta ki és hozta világra a fejébőlAthénét, ugyancsak a maga erejéből,szűznemzéssel foganta és szülte meg Hé-phaisztoszt, éppen úgy, mint a szörnyű-séges sárkányt, Tüphónt, az Etna meg-testesítőjét. A „hitelesebbik" változatmégiscsak az, mely szerint Zeusz volt azapja, már csak azért is, mert Héphaisz-tosz idősebb volt, mint Athéné. Ő nyi-totta meg az atyaisten koponyáját, hogya szűz istennő teljes fegyverzetben ki-pattanhasson belőle. Héphaisztosz való-

252

VULCANUS

bán igen régi isten, római megfelelője,Vulcanus még apjánál, Jupiternél is ré-gibb. Ősképe az árják tűzistene volt. Ne-ve is valószínűleg a tűzzel, tűzhellyel le-het kapcsolatos, és bár régi isten volt, aföld mélyének tüzeit és a munkára fog-ható tüzet személyesítette meg elsősor-ban (latin nevéből képződött az európainyelvekben a tűzhányó neve). Ugyan-akkor az égi tüzekhez is van köze: őgyártotta Zeusz mennyköveit, Hélioszfogatát, Apollón és Artemisz tűznyilaítés sok egyebet, ami az istenek kovácsá-nak feladatául jutott. Csillagképeket ké-szített, ő formálta ki porölyével a Szűzcsillagképben Pandorát. Egyike volt te-hát a mitikus kovács isteneknek, aki kiríttolümposzi társai közül, mint születésétőlfogva sánta és félig-meddig törpe; mind-két lába ki volt csavarodva, mivel csúf-sága miatt anyja lehajította az égből.Olümposzi létére később is többnyire aföld alatt élt. A vulkánikus Lemnoszon,majd Szicília szigetén, az Etna kráteré-ben volt műhelye (kultuszhelye). Hépha-isztosz lezuhanása az égből Phaethóntörténetét és a tüzet földre hozó Promé-theuszét idézi fel, meg más mitológiák,így az obi-ugor mitológia égből lehají-tott napistenét. Figyelemre méltó, ahogyezt az elbeszélést, pontosabban annakhoméroszi változatát, amelyben a gyer-meket nem az anyja, hanem Zeusz hají-totta el az „égi küszöbről", egy ókoriszerző: a pergamóni KRATÉSX magyaráz-za. Szerinte Zeusz a világot akarta meg-mérni két elhajított, „azonos sebességgelmozgó fáklyával": Héphaisztosszal és aNappal. HOMÉROSZ ugyanis úgy meséltetiel magával Héphaisztosszal a történe-teket, hogy abból kiderül: Héphaisztoszzuhanása napkeltétől napnyugtáig tar-tott. KRATÉSZ szerint HOMÉROSZ a Nap és

Héphaisztosz által leírt görbékben azéggömb koordinátáira akart utalni, s haelfogadjuk ezt a magyarázatot, akkorHéphaisztosz „röppályája" nem lehetmás, mint a napéjegyenlőségi főkör, aza körív, mely a napéjegyenlőségi pon-tokat köti össze, és áthalad az égi zenitenés nadíron.

A róla szóló többi elbeszélés, tettei,kapcsolata a többi istennel, megjelenéseés attribútumai szintén naptári helyéhezkapcsolódnak. Felesége, Aphrodité (Ve-nus) planétaistennői minőségében úrnő-je a Mérlegnek. Arész (Mars), fivére ésvetélytársa - lévén Aphrodité első számúszeretője - a szomszédos Skorpió olüm-poszi, egyben asztrológiai ura, akinekmásik otthona a Mérleggel oppozícióbanlévő Kosban van. Héphaisztosznak Athé-néhez fűződő viszonya is ellentmondásos(1. Minerva). Egyrészt mint a mesterségekolümposzi védnökei összetartoznak, más-részt Héphaisztosz szerelmével üldöziAthénét, kis híján meg is erőszakolja, ésbár az istennő soha nem enged üldözőjevágyának, annak földre hullott magva (aföldben) megfogan, és Athéné lesz a ne-velőanyja. Felemás kapcsolatukat fejeziki, hogy templomaik Athénban két szem-ben álló dombon farkasszemet néznekegymással. (Persze, Héphaisztoszé „föl-néz" Athéné Parthenonjára, és külcsín-ben is alatta marad az ókori világ emecsodájának, ami nem csoda. A városvédő- és annak nevét adó - istennő mindentekintetben fölötte állt „párjának". Az okminden esetben ugyanaz: Athéné olüm-poszi istennőként a Mérleggel átellenesKos felett uralkodik. Athéné, illetve Árészés Héphaisztosz szoros, de mégis ellent-mondásos kapcsolata a tavaszpont és azőszpont azonos helyzetét, ám ellentétesirányultságát is kifejezi. (Ne feledjük, e

253

SZEPTEMBER

két időpont Hellász-szerte a félévkezde-tek ünnepnapja!) Az istenek közül Hé-phaisztosznak az ősz urával, Dionüszosz-szal és a szomszédos Szűz úrnőjével, De-meterrel van még közelebbi kapcsolata,ami nem csoda, emellett alakja gyanúsanhasonlít "Iriptolémoszra. Demeter lett vol-na az, aki a Héphaisztosznak szentelt ka-beirói misztériumokat alapította, s az „Is-teni szikra" kovácsolta neki attribútumát,az aratósarlót. Úgy tartották, hogy Ő ké-szítette égi otthonának csillagjelét, a Mér-leget is, továbbá Ariadné koszorúját, amitDionüszosz akasztott a Mérleg fölé csil-lagképnek. Ez az Északi Korona.

Héphaisztosz alakja a planétaistenSzaturnuszéval keveredik. Okkal, hiszena Szaturnusz a csillaghit szerint „erejeteljében" van a Mérleg jegyében, Vülca-nus olyan szaturnuszi „adottságokkal"rendelkezik, mint az alvilági lakhely (Et-na), amely ráadásul egy sárkánynak (Tü-phón), Szaturnusz állatjelképének ott-hona is; a sántaság (mindkettőjüket gyak-ran ábrázolják mankóval); a sarló készí-tése (Szaturnusznak ez az attribútuma); aMarshoz fűződő közeli kapcsolatuk (Sza-turnusz és Mars a szoláris mítoszokbanrendre egy követ fújnak); a Vénusz-fele-ség és felszarvazottság (a szoláris míto-szokban a Vénusz, illetve a Föld felváltvahol a Nap, hol meg a külső bolygó fele-ségeként személyesül meg, és Vénuszmeg Szaturnusz az asztrológia szerint ispárt alkotnak a Mérlegben); a kutya mintállatkíscrője (a kutya rendre alvilági lé-nyek kísérő állata). A kovácsisten törpe,és óriások, az egyszemű küklopszok a se-gédei. A szoláris mítoszokban és mesék-ben a kovács, a törpe és az óriás többnyirea naphérosszal szemben, a Szaturnusz ol-dalán áll. Ez utóbbi viszont a Nap Atum-szerű, öreg énje a mítoszokban. Mindez

Héphaisztoszt a már csak „takarékon" lán-goló, őszi Öreg Naphoz teszi hasonlóvá.

Az igazságszerető Szűz

Antiochiai Szent Jusztina (szept. 26.)legendája fő vonalaiban a többi szűz már-tírét követi. A keresztény faló Diocletianusidejében történt állítólag, hogy egy an-tiochiai rnágus, bizonyos Cyprianus bele-szeretett a keresztény szűzbe, és minden-féle ördögi praktikával megpróbálta amagáévá tenni. Még a sátánt Is megidéz-te, de az felvilágosította, hogy helyzetereménytelen, mert Jusztina (lustina) Jé-zus jegyese, és keresztvetésére az Ő, már-mint az ördög minden hatalma semmivéfoszlik. Cyprianus ettől észhez tért, meg-keresztelkedett, majd városa püspöke lett.Az üldözések során együtt haltak vérta-núhalált Nicomediában. Szurokkal, vi-asszal, zsírral teli katlanban főzték őket,de miután az nem ártott nekik, lefejeztékŐket, testüket pedig kutyáknak vetettékeledelül.

Jusztina napja ugyan már a Mérleghavába esik, de a Mérleget tartó, lustitiátmegtestesítő Szűz csillagképhez is közevan. A lustina név a lustitiával közös tőrőlered: latin iusius annyi mint „igaz, igaz-ságszerető, jogos, méltányos, stb." A Szűzhavához köti Jusztinát, hogy Cyprianust,Szent Cipriánt, akit történeti hitelénekköszönhetően ma is elismer szentjének azegyház, a IV század óta a Szűz havában,előbb szeptember 14-én, utóbb szeptem-ber 16-án ünnepelték. Szent Ciprián ré-vén azonban Jusztinát a Mérlegben ismegilleti a hely, hiszen a megtérés előttbujálkodni vágyó férfiú a nevét akár aMérleg úrnőjétől, Vénusztól is kaphattavolna. A görög küprianosz „ciprusit", „ve-

254

PÉNZTELENEK

Tarot-kártyalap,az Igazság-szolgáltatás

nusit" jelent. A Mérlegben' névnap illeté-kessége mellett szól az ördög felbukka-násajusztina legendájában. A csillaghit-ben az ördög planétája a Szaturnusz, aMérlegben „erős" bolygóistenség. Ezzelszemben a Szűzre is vall a „hűvös" Mérlegmellett, hogy a katlant nyaldosó tűz nemárt a szenteknek, a Szűz tűzoltó Vízikí-gyója, miként Máté apostol és Szent Teklaesetében, hűti le (őszi langymeleggé) akatlan (nyári) forróságát. A „fejetlen"Szűzre utal, hogy végül a fejüket veszik; aMérlegre, hogy (Víilcanus) kutyáit lakatjákjól húsukkal. E kettősség magyarázata az,hogy Mérleg havában már időszámításunkkezdete óta a Szűz csillagkép uralkodik.

Jusztinát, bár semmivel sem állhata-tosabb szüzességében vértanú társnőinél,mégis kitüntetik érte. Jézus jegyese lé-vén, a szüzesség és Jézus állatjelképe, azegyszarvú (unicornis) lett az attribútuma.(A középkori bestiariumok leírása szerint

az egyszarvú csupán az alábbi csellel ke-ríthető kézre. Élőhelyére egy szüzet ve-zetnek csalétkül, mivel ez az egyszarvúgyengéje. Mihelyt az állat meglátja, hoz-zásiet, elébe térdel és az ölébe hajtja afejét. Ily módon teljesen kiszolgáltatottáválik.) Az unikornis azonban nemcsakJusztina „Szüz"-ességét hangsúlyozza ki.E mondabeli állat a pogány napistenekhelyére lépő Jézus jelképe volt a közép-korban, ezért elejtése is csak az őszi nap-cjcgyenlőség beköszönte után válhatottidőszerűvé, amikor a felülkerekedő sö-tétség erőivel szemben a Nap „erejétveszti" (és öreg Nappá, azaz Szaturnusszáválik) Vénusz ölen.

Pénztelenek

Kozmáról és Damjánról, a korai egy-ház két nagy vértanú szentjéről legendá-jukon kívül alig tudunk egyebet, mint-hogy a szíriai Cirusban szenvedtek már-tíromságot a diocletianusi üldöztetésekalatt (303-ban). Állítólag Arábiában szü-lettek. Ikertestvérek voltak, és mindket-ten a gyógyítást választották élethivatá-sul. Ingyen gyógyítottak, és a gyógyírt isajándékképpen adták a betegeknek.Ezért nevezték őket „pénzteleneknek".Mivel keresztények voltak, betegeikneknemcsak a testét, hanem a lelkét is ápol-ták. Tevékenységük színtere Cüicia volt.Tiszteletük már az V században túlnőttműködési területükön. Ünnepük, szep-tember 27-e, a VII. században került aliturgikus könyvekbe, Úgy tartják, hogyelső római templomuk felszenteléséneknapja volt ez. (1969-ben Róma egy nap-pal korábbra tette névnapjukat.) Külö-nösen a keleti egyház tartja nagyra őket,de mint az orvosok, felcserek és bőrbe-

255

SZEPTEMBER

lyok (Kozma), valamint a patikusok pat-rónusai (Dámján), no és persze a beteg-ségekben szenvedőké, a járvány-sújtottávidékek lakóié, egy időben nyugaton isnépszerűségnek örvendtek. Ebben nemkis része volt annak, hogy mint a Medicicsalád házi szentjeit (Cosimo Medici ré-vén) a reneszánsz Firenze művészei sok-sok példányban megörökítették őket.Szerepkörükből adódóan elsősorban fo-gadalmi képeken találkozunk velük aSzűzanya kísérőiként, néha más gyógyí-tó szentek, például Rókus és Sebestyéntársaságában. Az orvosok egykorú visele-téről ismerhetők fel: prémmel szegélye-zett sötétvörös talárt és kerek vörös sap-kát viselnek. Attribútumaik: patikamérleg,gyógykenőcsös doboz, sebészkés, gyógy-szerészmozsár és hasonlók.

Nem tudni bizonyosan, vajon ünne-püket (bazilikájuk fölszentelését) igazí-tották-e már kibontakozó tiszteletük jel-képes-naptári vonatkozásaihoz, vagy pe-dig fordítva történt. A naptárszerkesztőatyák mindenesetre gondosan „mérlegel-ték" Kozma és Dámján helyét és szerepét.Az orvos-patikus ikerpár tényleg úgy egé-szíti ki egymást, mint a mérleg két ser-penyője, ráadásul a mérleg a patikus nél-külözhetetlen eszköze. Legnevezetesebbcsodás gyógyításuk az alábbi módon tör-tént. Egyszer amputálniuk kellett egy be-tegük lábát, s a csonkra más donor híjánegy szerecsen lábát ültették át. A műtétsikerült, a beteg fölgyógyult, s attól kezd-ve felemás színű, fehér és fekete lábon élt(1. FRA ANGELICO képét a firenzei Museodi San Marcóban). E két színűre kezeltpáciens a naptári szimbolika egyértelműpéldája: nem más ő bizony, mint az őszinap éj egyenlő s ég fehér és fekete szárú ha-risnyát viselő allegorikus alakjának ha-sonmása.

Az utolsó ítélet angyalaHa van lustítiának és rajta keresztül a

Mérleg havának igazán jeles képviselője,úgy Szent Mihály az, a hónap régi név-adója. Szent Mihály főangyal, „Szent Mi-hály úr", a „nagy fejedelem", a „mennyeiseregek vezére", az „Istenhez hasonló"(ezt jelenti a neve, Mikháel), a zsidó nem-zet őrangyala volt (Dán 10,13 és 21), akita kereszténység a harcos egyház szent-jeként adoptált. A leírásból, melyet a fő-angyalról a. Jelenések könyve fest, valószí-nűleg az ősi perzsa pantheon egyik istenetekint ránk. Zoroaszter tanítása szerint akozmikus erők két táborra oszlanak, avilágosság és a sötétség, a Jó és a Rossztáborára. A fény istenei, akikkel Mihályrokonítható, a sötétség hatalmaival örö-kös harcban állnak. AJelenések könyve sze-rint ez történik az utolsó ítéletkor is: „Éslön az égben viaskodás: Mihály és az őangyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; ésa sárkány is viaskodik vala és az ő an-gyalai" (Jel 12,7-9). A küzdelem végéntermészetesen Mihály serege diadalmas-kodik. Mihály a zsidó hagyományban isaz ördöggel harcol (például az elhunytMózes testének birtoklásáért). Szent Mi-hály a vallásos művészetben a mennyeiseregek fővezéreként jelenik meg: pán-célt visel, pajzsot, lándzsát és kardot,szárnyai vannak, ahogy angyalhoz illik. Alegyőzött sátán - ördög vagy sárkányalakban - a lábai alatt hever. Mihály -keresztes vitézhez illően - keresztet visela páncélján. Szent Györgyre emlékeztető,ezüst alapon vörös, de díszes szárvégző-désű, gombos, lóherés vagy liliomos ke-resztet. Alvezérei a naptár katonaszentjei,akik csapattesteik élén az év „front-vonalán" az alábbi módon helyezkednekel (a névsor nem teljes): Sebestyén (jan.

256

20.)) Marinus (márc. 3.), Kerény (márc.30.), Theodor és György (ápr. 20. és 24.),Flórián (máj. 4.), Achatius (jún. 22,), Ja-kab (júl. 25.), Móric (szept. 22.), Dömötör(okt, 26.), Euszták (nov. 2.), és Márton(nov. 11.). Feltűnhet, hogy tavasszal ésősszel, amikor a világosság és a sötétségerői közt különösen heves harcok folynak- Mars által fémjelzett időszakok ezek -sűrűbb a hadrend, míg a karácsonyi békeidejére a naptárszerkesztők egy katonátsem állítottak.

Mihály „világi" tiszteletét is katona-volta határozta meg. Előbb a bizánci biro-dalom patrónusa (a „Császár testőre"),majd Franciaország védőszentje lett. Ha-dászatilag fontos pontokat, hegyormokat,

AZ UTOLSÓ ÍTÉLET ANGYALA

vár- és városkapukat neveztek el róla (1.pl. Mont-Saint-Michel szigete Franciaor-szágban, Szent Mihály-kapu Pozsony-ban). Ez a szokás kiterjedt jelesebb „al-vczcreire" is (1. pannonhalmi Szent Már-ton-hegy, Balaton vidéki Szent György-hegy).

A főangyal végítéletnapi szereplésé-hez kapcsolódik, hogy megtették a holtakbírájának, a lelkek mérlegelőjének. AzUtolsó ítélet ábrázolásokon gyakran ígyjelenik meg; egyik kezében kivont kard-dal, a másikban kétkarú mérleggel,amelynek mindkét serpenyőjében egy-egy csöpp meztelen lélek reszket. A mér-leg nincs egyensúlyban, egy csúf kis ör-dög az egyik serpenyőt alattomban le-

Szent Mihály és az ördög mérlegeli a lelkeket. XIII. századi oltárkép Spanyolországból

257

SZEPTEMBER

húzza. Nem véletlen, hogy e kép: a lé-lekért vívott párharc az ördöggel meg-jelenik a Mihállyal szomszédoló szenteklegendáriumában is. Áttételesen Jusztinalegendájában: a szerelmes Ciprián va-rázsláshoz folyamodik, és megidéz egydémont, hogy az a leány szívét „tiltottszerelemre gerjessze" iránta. A több me-netes küzdelem során, melynek leírásanem nélkülözi a humort sem, a leányegyedül vív meg az ördöggel és győz.Szent Forseus (szept. 28.) esetében viszonta viadal a Szent Mihály-i mintát követi. Alegenda aurea leírása szerint a szent hal-dokolván végignézi, amint két angyal alelkét a túlvilágra kíséri, s egy harmadik,pajzzsal, villámló karddal föl fegyverkezvelegyőzi a lelkét megkaparintani kész, tüzesnyilakkal támadó ördögöket. Az angyal ésa főördög közti szóváltás a lélek fölöttibíráskodásba torkollik e szavak kíséreté-ben: „ítélkezzünk Isten színe előtt!" Mi-hály nemcsak a végítélet bírája, hanem alelkek vezetője, a holtak túlvilági szószó-lója is. A zsidó hagyomány úgy tartja, Mi-hályt küldte az Úr, hogy az elhunyt Mó-zesről gondoskodjék, a keresztények sze-rint viszont Máriát'vitte az égbe. Teme-tők, temetőkápolnák, csontkamrák véd-nökének tekintették, innen a halottszál-lító eszközök „Szent Mihály lova" neve. AGöncöl egyik régies neve, „Szent Mihályszekere" azoknak a példáknak a számátszaporítja, melyek tanúsítják, hogy a ré-giek e csillagképben halottas menetet,halottaskocsit láttak.

E képzetkör már ismerős: az egyip-tomi, illetve a görög mitológiában Thot,azaz Hermész töltötte be a lélekmérle-gelő, lélekvezető tisztét. Mihály mást isörökölt tőle: azok a hegyek és dombtetők,melyeket keresztény időkben néki szen-teltek, korábban Hermész-Mercurius

templomainak adtak helyet. No és a ka-puk? Hermész ebben is mintaképe, hi-szen az utak, átkelőhelyek, „kereskedelmicsomópontok": kapuk istene volt. Azo-nosságuk tudata az ókeresztény időkbenoly mérvű volt, hogy nem átallották azarkangyalt - például gemmákon - Her-mész szárnyas kalapjában, caduceusszalábrázolni. A mondottak magyarázzák,miért volt a Tejútnak, a „lelkek útjának"egyik Európa-szerte ismert régi elneve-zése „Szent Mihály útja". (Nálunk semvolt ismeretlen.)

Szent Mihály ünnepét (DcdieatioSancti Michaeü) a hagyomány szerint VI.századi római bazilikájának fölszentelésenapján, szeptember 29-én üljük. Mivel azangyalok halhatatlanok, ezért égi szüle-tésnapjuk sincs, következésképp más al-kalmat kell találni az ünneplésre, így jönkapóra a „dedikácíó" (templomszcnte-lés), amelynek időpontját a már előzmé-nyeiben kiforrott Szent Mihály-i szimbo-lika birtokában egészen bizonyosan előreválasztották meg.

János apostolnak így nyilatkozik mega végítélet Krisztusa: „Én vagyok az Alfaés az Omega, a kezdet és a vég, az első ésutolsó" (Jel 22,13). Jelképekre fogékonyeleink szemében nem kis dolog lehetett,hogy a görög ABC utolsó betűje, az óme-ga: Ha Mérleg jelére emlékeztet. A bibliaiidőszámításban a kezdet és a vég, a vég-ítélet napja - például a vízözöné - a zsidóújévre esik. Ünnepi hagyományuk értel-mében pedig a zsidók Istene újév nap-jaiban ítélkezik. Az is természetes, hogya mennyei seregek és a zsidó nép feje-delme az esztendő „élén", fordulalján ta-lálható, s hogy az őszponthoz fűződő hel-lenisztikus, majd keresztény hiedelmekmegerősítik a helyén. Az őszpont a ter-mészet haldoklásának kezdete, Mihály

258

AZ UTOLSÓ ÍTÉLET ANGYALA

már a tél sötétülő kapujában áll, hogykezében az ítélet pallosával és az igazságmérlegével fogadja a holtak lelkeit. (Anaptári sarokpontok jelképes „kapu",„hegy" neve - L a Mérleg-jel mintájáulszolgáló „fényhegy" hieroglifát - és a vá-roskapuk, hegyek Mihálynak, korábbanMercuriusnak való ajánlása között belát-ható az összefüggés.)

A Merkúr bolygó az ég két pontján„teszi igazán a dolgát". Mint az Ikrek csil-lagkép és jegy planétaura az ég láthatókapuinak egyikében, a Tejút és az Állatövkcresztútján lélekvezetői (pszükhopompo-szi) feladatának tesz eleget. Mint a Szűzcsillagkép és jegy planétaura az év halál-ba mutató fordulópontján, amely koráb-ban a Szűz és Mérleg csillagképek ha-tárára, utóbb a Szűz csillagképbe esett, aholt lelkek és az évvel meghaló istenektetteinek, magyarán az év eredményeinekmérlegelését végzi (pszükhosztászisz). Her-mész-Thotnak mint a kereskedés és a szá-molás, mérés istenének szintén nélkü-lözhetetlen eszköze a mérleg. Mihály má-sik ünnepe is Hermész hagyatékából ke-rült ki. A május 8-i Szent Mihály-nap amájus elején született, Ikrekben otthonosbikatolvaj isten hagyatéka („Szent Mihályútja" a Bika és az Ikrek között kereszteziaz Állatövet).

Merkuriális tulajdonságok Gáborra,Mihály társára az arkangyalságban is át-ragadtak. A kct főangyal ezen túlmenő-en, mind a naptárban, mind funkcioná-lisan párt alkot. Gábor a tavaszpont fő-angyala, Mihály az őszponté; Gábor a jóhír, a születő élet, a kikelet hozója, Mi-hály a halálé, tehát a távozók kísérője. Amagyar népi vallásosságban Mihály mais ezt a szerepet játssza, de Gábort a népGyörgyre cserélte föl: „Szent Mihály öl-töztet, Szent György vetkőztet" (a szólás

a várható időjárásra utal), „Áldott SzentGyörgy, átkozott Szent Mihály" (ez a szó-lás pedig a népnek a meleghez, hideg-hez való viszonyát jelzi). Szent Mihályhatárnap-voltát mutatja, hogy a hozzákapcsolódó szólások, hiedelmek mind atél közeledtére figyelmeztetnek, pedigekkor hol van az még! Például: „SzentMihálykor keleti szél, igen komoly teletígér." Figyelték az állatokat, s ha a juhok,sertések összebújtak Mihály-nap éjjelén,erős telet vártak. Az e nap útnak indulódarvak kiáltozása is a közelítő télre hívtaföl eleink figyelmét. Mindez a parasztimunkák rendjében is tükröződött. Me-teorológiailag ugyanis nálunk Györggyelfordul az évszak, Gábor alakja pedig ahúsvét-várás igézetében amúgy ís elhal-ványult. (A Mihály-György párosítás másoka az lehet, hogy mindketten Merkúrszomszédok és Vénusz alattvalók, mind-ketten katonaszentek, György Szent Már-tát, Mihály a „Napba öltözött asszonyt"szabadítja meg a sárkánytól. Még kép-másuk is összetéveszthető, csak Mihályszárnya és mérlege igazít el egyértelmű-en.) Mihály-nap fordulópont a parasztka-lendáriumban is. A szent mihályí vásá-rokkal, a kiforrt újborral (Borszűrő SzentMihály}, az állatok behajtásával a lege-lőkről, a pásztorok farkas-ünnepével kez-dődik a kisfarsang: az őszi munkák utánimegpihenés, a lagziba járás Márton-na-pig (nov. 11.), legkésőbb Katalin-napig(nov. 25.) tartó időszaka. Akisfarsangel-nevezésben a régi „40 napos" luniszo-láris naptár emléke kísért. Szigorúan vé-ve az év utolsó előtti, 40 napos bő ciklusaaz őszi napéjegyenlőségtől halottak nap-jáig (nov. 2.) tart, de nincs azon mit cso-dálkozni, ha gyakorlati megfontolásbóla nép a dátumokat kiigazította. György-nap és Mihály-nap idényváltó szerepe

259

SZEPTEMBER

egykor nemcsak a népéletben, hanemországos ügyekben is hangsúlyt kapott.A késő középkortól kezdődően a magyarkirály, később pedig az erdélyi fejedelemévente kétszer, rendszerint György- ésMihály-napjár a hívta gyűlésbe az országnagyjait meg a nemesi rendeket.

A tanító, az oroszlánmeg a szamár

Szent Jeromos (340 körül - 420) egy-háztanító, aki már csak köztudomásúlagHilgatdn'dk nevezett latin bibliafordítá-sáért is kiérdemelte, hogy szentté avas-sák, a hagyomány szerint történelmi ha-zánk területén született, Stridoniumban(a horvátországi Csáktornyán), legendáséletrajzában pedig egymást érik a név-ünnepének időpontjára (szept. 30.) utalómozzanatok. Hogy is hagyhatnám ki ezekután e könyv jeleseinek sorából?

Már a neve is beszédes. No, nem való-ságos jelentése szerint (a görög eredetűHieronymus aztjelenti: „Szent név"), ha-nem ahogy az Arany legenda szerzője so-rolja, mondván, hogy a róla szóló legen-da szerint „Szent törvény" a jelentése, defordítják „Szépség látomásának" és „Be-szédeket megítélőnek" is. VORAGINK mes-ter ezen értelmezésekhez meglehetősensemmitmondó magyarázatokat fűz, énazonban úgy vélem, hogy a hivatkozottnévetimológusok a szent Mér le g-hónap-beli névnapjára gondolhattak, hiszen azítélkezés, törvénykezés dolgában, meg aszépség meglátása terén a Mérleg-szülöt-tekben az átlagosnál nagyobb a tehetség- az asztrológia szerint.

Legendás életrajzát illetően hasonló ahelyzet. Vagy az történt, hogy az életraj-

zot igazították nevenapjához, vagy pedigaz, hogy életének szimbolikus értelműmozzanataihoz kerestek illő névnapot, saszerint itt-ott még igazítottak is rajta. Ezma már eldönthetetlen. Itt most csak azéletrajz ideillő részleteit idézem.

Még fiatalember, amikor bíró elé idé-zik, amiért szent iratok helyett pogányszerzők műveit falja. Az ekkor már ke-resztény Róma keresztény bírája ezért ke-gyetlenül megkorbácsoltatja. Ugyancsakifjú még, de már bíboros, amikor pap-társai szemére veti kicsapongó életmód-jukat, s azok bosszúból, hogy csúffá te-gyék, az éj sötétjében női ruhát készíttet-nek az ágya mellé, hogy amikor az éjsza-kai zsolozsmára fölkel, azt öltse magára,s úgy menjen a templomba.

Később 4 esztendőt remeiéi magánybantölt el a Szentföldön. Egy neki tulajdoní-tott levélben olvasható, hogy a bőre olyanszínű lett, mint a szerecseneké, csonttá ésbőrré aszott a teste, mégis érzéki vágyakgyötörték, s úgy szabadult meg tőlük, hogyéjt nappallá téve kővel verte a mellét.

Az ifjú Jeromos keresztény bírája aMérleg havában ítélkező Szent Mihályföldi mása, megtréfáltatása a női ruhával,később alig leküzdhető érzéki vágyai aMérleg úrnőjét, Vénuszt idézik meg, re-

• metesége, csonttá aszott teste, a kő, ami-vel mellét veri viszont a Mérlegben „erős"Szaturnuszt. Hasonlóképpen feketévépiszkolódott bőre, ami emellett még azőszpont után egyre gyorsabban sötétülőnapokat juttathatja eszünkbe. (Vő. a SzentMóricról írtakkal. Hogy lássa az olvasó,mennyire nem belemagyarázás ez, egyideillő, egykor Európa-szerte élő népszo-kásra hivatkozom, az un. moresca-táncra;angol neve Morris, eredetileg MoorishDance. Ebben a szertartásos küzdelmeteljátszó csoportos táncban a gonoszt, a

260

A TANÍTÓ, AZ OROSZLÁN MEG A SZAMÁR

telet, a sötétséget kormozott képű tánco-sok csoportja, a „mórok" képviselik, s elő-írás szerint mindig alul kell maradniok avilágosságot, nyarat jót megszemélyesítőmásik csoporttal szemben. Ezeket a tán-eokat koratavasztól nyárközépig, jelesebbünnepek alkalmával járták, akkor tehát,amikor a világosság valóságosan is fö-lényben van a sötétséggel szemben.)

Jeromos életének van egy kétséget ki-záróan meséi eredetű, alighanem naptáricélzattal betoldott epizódja. A legendaszerint amikor Betlehemben, egy kolos-tor apátjaként az írás fordításán fárado-zott, egy sántikáló oroszlán vetődött arra.A testvérek halálra rémültek ugyan, deJeromos utasításának engedve végül iskezelésbe vették az állat tövisektől föl-sértett lábát. Az ápolás során az oroszlánteljesen megszelídült, s mikor felgyógyult,Jeromos a kolostor szamarának őrzését ésterelgetését bízta rá, mintha csak pásztor-kutya lenne. Egy alkalommal aztán, ami-kor kinn voltak a mezőn, az oroszlán el-aludt, s arra járó kalmárok elkötötték azőrizetlenül talált szamarat.

Az egyedül hazaballagó oroszlán lát-tán a barátok azt hitték, hogy amaz nemtudott ellenállni természetének, és a rá-bízott szamarat fölfalta. Ezért nem adtakneki büntetésből enni, és az ő hátára rak-ták a cipelni valót, a?, erdőben vágott ésfölaprított fát. Az oroszlán türelemmelvégezte a szamár dolgát, munka után,esténként azonban a környéken kóborolt,s így kutatott az ellopott szamár után. ígyesett, hogy a tolvaj kalmárok, immár aszamárral együtt, ismét arra jártak. Azoroszlán fölismerte az „ő" szamarát, és

vadul bömbölve, karmait meresztgctve,farkával csapkodva arra kényszerítette akaravánt, hogy a kolostorhoz vonuljanak,és megbocsátásért esdekelve visszaadjáka szamarat jogos tulajdonosaiknak.

Ez az aesopusi hangvételű állatmese

Szent Jeromos képmása nürnbergi falikárpitról,(a jobb szélen) 1465 k., New York, MetropolitanMuseum ofArí

a mesegyűjteményekből ismerős. A rásze-dett oroszlán típuscím alatt olvasható vál-tozatai azt mesélik el, hogyan szed ráegy szamár egy oroszlánt. Az kideríthe-tő, hogy a mesehősök a Szamár-csillagosRák illetve az Oroszlán jegyben uralko-dó, a Mérlegben illetve a Skorpióban vi-szont „romlásba jutott" Hold és Nap álla-tait testesítik meg. Alighanem ezért ke-rültek Jeromos élettörténetébe is. (Szen-tünket a festők rendszerint a lábánál he-verő oroszlánnal ábrázolják. Az orosz-lánt és nem a szamarat tekintik attribú-tumának, ami érthető, hiszen nevenapjaa „romlásba jutott" Nap és nem a Holdhavába esik.)

261

OKTÓBER

Hónapunk neve a latin October, „Nyol-cadik" hónapnévből ered, mivelhogy arégi római naptárban az évkezdő már-ciustól számítva ez volt az év nyolcadikhónapja. Egyedül Domitianus császártett kísérletet a név megváltoztatására,amennyiben önmagáról neveztette el.Rossz császár volt, a „domiciánus" hó-napnév nem kellett senkinek.

Róma októberi ünnepei a márciusi je-les napok tükörképei. A földműves, a ha-lász, a hajós és a katona a márciustól ok-tóberig tartó nyárias időszakban volt ak-tív. Márciusban tolta vízre a hajóját, vetteelő a szerszámait, fényesítette ki a fegy-vereit, és októberben vontatta partra, rak-ta cl őket, illetve olajozta meg az utób-biakat, hogy a téli nedvességtől be nerozsdásodjanak. Mindaz a tevékenység,aminek megkezdésére márciusban ünnepadott jelt, októberben ünneppel zárult. Amárciusi lovasszemlének (Equirria, márc.14.) az „októberi ló" (Equus October, okt.15.) felelt meg, a fegyvertisztítás ünne-pének (Quinquatrus, márc. 19.) a fegyver-szentelésé (Armilustrium, okt. 19.). A ka-tonás ünnepek túltengésével összefügg,hogy mindkét hónap asztrológiai ura éppa római Mars had- és planétaisten volt.Mint VARRÓ írja, „október havában van aMeditrinalia napja: neve a gyógyítással(latin medeor=gyógyítok) kapcsolatos, mertFlaccus, Mars isten papja közölte, hogyezen a napon szokás újborral és óborraláldozni, és mindkettőt gyógyszerként

megkóstolni". Hadd tegyem hozzá, azértis, mert október egykori zodiákus-csillag-képe, a Skorpió felett van a Kígyótartócsillagzat, melyet a hivatalos antik ha-gyomány Aszklépiosz (Aesculapíus) or-vosisten képmásának tekintett.

Október allegóriái: repülő ifjú, test-színű (?) ruhában, fején makkos tölgy-koszorúval, jobbjában a Skorpiójele, bal-jában kosár, berkenyével, naspolyával,gesztenyével és gombákkal; ifjú lombok-kal álcázott rejtekében vadászkutyái ésmadárfogó hálói között; kosarából, köté-nyéből magokat szóró férfi (ez az alle-gória Itáliában született, hisz nálunkszeptember vége a vetés végső határide-je); borfejtés; bacchanália szatírokkal, ré-szeg, szőlőkoszorús, fürtöt emelő Szilc-nosszal, tamburinonjátszó menászokkal.

A hónap régi magyar nevei: Skorpióhava a hónap harmadik dekádjában kez-dődő csillagászati hónap után, és Mind-szent fiává, mely ünnep már novemberbeesik, de a Skorpió első dekádjának leg-fontosabb ünnepe - halottak napjávalegyütt. (Ez a szélsőséges példa mutatja alegjobban, hogy a naptári hónapok leg-jelesebb időszakának a régiek a hónaputolsó harmadát tartották. MáskéntMindszent hava a november titulusa len-ne.) Október újabban az augusztusi ésszeptemberi Mária-ünnepek folytatása-képp az olvasó és a lorettói ütánia kiemelthónapja volt (Olvasás Boldogasszony, újab-ban Rózsafüzér királynéja október 7'.,

262

„ISTEN SZEGÉNYKÉJE"

Magyarok Nagyasszonya október 8. 197 l--ig). Október - mint május is - Mária-hó-nappá a Vénusz 23/24-éig tartó uralmarévén vált.

„Isten szegénykéje"

A ferences, más néven minorita szer-zetesrend alapítója, Assisi Szent Ferenc(1182 körül-1226., névünnepe október4.) a kereszténységben a Giovanni nevetkapta. AFrancesco („Francia") ragadvány-ncvet annak köszönhette, hogy édesanyjafrancia volt. E tiszta szívű szent megújí-totta az egyház szellemét, eszméi új len-dületet adtak a középkor misztikus ro-mantikájának. Személye a földi javakrólvaló lemondás, az egyszerűség és a sze-retet jelképe lett. Képmásain az általaalapított rend barna vagy szürke, csuklyáscsuháját viseli, amit a derekán csomózottkötél fog össze. A kötél 3 csomója a sze-génységet, szüzességet és engedelmes-séget, a franciskánusok kötelmeit jelenti.E három szerzetesi erény gyakran feltű-nik a ferences allegóriákban (pl. SzentFerenc eljegyzi magát a Szegénység úr-nőjével). Könnyen felismerhető a kezén,lábán és oldalán látható stigmákról,Krisztusnak szögek és lándzsa ütötte ötsebéről. A legenda szerint egy hat szár-nyú, kitárt karú, szeráíi Krisztus jelentmeg előtte, és a látomás sebeiből tűzősugarakjclölték meg életre szólóan a tes-tét. Attribútumai: feszület (a stigmák mi-att), liliom (a szűzi tisztaság jelképeként)és koponya, mely a földi lét hiábavalóságátjelenti.

Legendás élettörténete kedvelt festőitéma volt a reneszánsz előtti Itáliában.Alakját az írók és festők bibliai próféták-kal, de főleg Jézussal állították párhu-

zamba. Vizet fakasztott a sziklából, mintMózes; tüzes szekér ragadta magával,mint Illést; Jézusnak is, néki is 12 tanít-ványa volt, akik közül egy megtagadta;egy „hitetlen tamás" az oldalán lévő sebmegérintésekor tért meg stb.

Ferenc - történelmi alak lévén - nemkalendárium! jelkép abban az értelem-ben, ahogy például a korai idők keresz-tény szentté átmázolt pogány bálványaiazok voltak. Ennek ellenérc a szentté ava-tásakor meginduló legendakép?.ődést nap-tári szempontok is befolyásolták. Ilyenasztrálmitológiai természetű két alábbilegendája is. Történt, hogy az Assisivelszomszédos Gubbio városát egy ember-évé" farkas tartotta rettegésben. A szent-nek sikerült báránnyá szelídítenie, oly-annyira, hogy a fenevad megjelent a vá-ros főterén, és írásban is békét kötött apolgárokkal. A farkas - a Skorpió cik-kelyében van egy Farkas csillagkép! - anéphit szerint a nap- és holdfogyatkozásokozója (a Nap a Mérleg, a Hold a Skor-pió jegyében „veszíti el erejét"), a mi-tológiában Mars állatjelképe volt. A meg-szelídített bestia magát a legyőzött Mar-sót jelképezi. A csillaghit szerint ugyanisVénusz a Mérleg havában „száműzetésbekényszeríti" Marsot. (Közkeletű magya-rázat szerint a farkas valójában egy Gub-bíót sarcoló rablólovag volt, akivel a vá-rosnak Ferenc közvetítésével sikerültmegegyeznie. Való igaz, a farkas a kö-zépkorban többek között a rablólovago-kat jelképezte, de hát szegény állat ezt isjórészt Mars miatt volt kénytelen magáravenni.) Más alkalommal a szentet testivágyak györtörték, s hogy megszabadul-jon tőlük, tövisek közé vetette magát. Ésekkor csoda történt: kiserkenő vérébőlrózsák nyíltak. A testi vágyakat viszontmegint csak Vénusz, a Ferenc-nap pia-

263

OKTÓBER

nétaúrnője hozza ránk, 5 a piros rózsa isVcnus istennő (a vulva) virága. Ferencneke legendája ismert vándormotívum, ésősforrása egy antik rege volt, mely szerintaz eredetileg fehér rózsa „rózsaszínét"úgy nyerte, hogy Vénusz a haldokló Adonis(görög Adónísz) segítségére sietve rózsa-tövisbe lépett, s kicsurranó vére a fehérvirágszirmokat pirosra festette. AdonistMars ölte meg.

A lélek mérlegén

Szent Brúnónak (l 030 körül-1101 okt.6.) a német származású paptanárnak, akarthauzi rend alapítójának itt következőlegendája érdemes a figyelmünkre. Mégreimsi tanár korában történt, hogy egyikhíres tanártársa elhalálozott, és Brúnó ottvolt azok között, akik a háromnapos ha-lotti zsolozsmát énekelték. Amikor elsőízben felhangzott e sor: Responde mihi -„Válaszolj nekem", a halott felült a ra-vatalon, és rémülten felüvöltött: „Hívnakaz igazságos bíró, Isten elé!" - majd élet-telenül visszahanyatlott. A másnapi zso-lozsmázásnál a mondott sornál megis-métlődött a jelenet. A halott felült, s aztüvöltötte kétségbeesetten: „Elítéltek Is-ten igazságos bíróságán!" A harmadiknap a történtek újfent megismétlődtek:„Kárhozatra ítéltek Isten bíróságán!" -ordította a hulla a halálra vált sokaságfülébe a túlvilági figyelmeztetést. Brúnóállítólag ennek az élménynek a hatásaalatt választotta az életre szóló magányt.Bizonyosra vehetjük viszont, hogy név-ünnepének dátuma okán kapcsolódottéppen őhozzá ez a kegyes célzatú rém-történet: Brúnó napja, október 6-a mégéppen bcvül esik a holtakon ítélkező Mi-hály nyolcadán.

MártírszüretDénes (okt. 9.) a kelta-római Párizs

(Lutitiae Parisiorum) első mártír püspö-ke, a francia királyok, majd Franciaországpatrónusa, a tizennégy següoszent egyike.Emlékezetét az állítólagos sírja fölöttemelt Saint-Denis apátság, a francia kirá-lyok temetkezőhelye őrzi. Déncst, vagyisDionüszioszt (latin Dionysius) mindenalap nélkül már a középkor hajnalán ha-sonnevű történelmi személyekkel azono-sították: az I. századi Dionüsziosz Areio-pagitésszel, akit még Szent Pál térítettmeg Athénben (ApCsel 17,34), illetve aző bőrét magára öltő V századi Pszeudó-(„ál"-) Dionüsziosszal, aki az Égi hatal-masságokról (De Hierarchia, Caelesti] címűmunkát írta, 9 osztályba sorolva az angya-lokat az égi szférák száma szerint. (AzAreiopagitésszel való azonosításnak leg-alább naptári alapja volt. Areiopagosznak,„Árész halmának" hívták Athénban azt adombot, melyen az isten temploma állott,s ahol a legfelső bíróság ülésezett. Egyawiopagitész megtérítése ~ az Árés/, temp-lomában ülésező bírákat hívták így - aMars Mérleg havi „rangvesztését" idéz-hette föl a témában otthonos naptárszer-kesztő papokban.)

Dénesünkre visszatérve, a hagyományszerint két társával, Szent Rusticusszal csEleutheriusszal együtt a szokásos válo-gatott és hiábavaló kegyetlenkedések; ros-télyon sütögetés, vadállatok elé vetés, ke-resztre szegezés után fejezték le a III. szá-zad derekán, Decius császár uralkodásaalatt. Legendája szerint a halott vértanúa fejét a hóna alá kapta, és a maga lábánment a sírba kivégzése helyéről (MonsMartyrum, „Mártírok hegye", a mai Mont-martre). így, fejével a hóna alatt, püspökiornátusban ábrázolják. Ez a groteszk mo-

264

BACCHUS

tívum ugyanabból az ősi kelta kalendá-rium! mítoszból kerülhetett Dénes legen-dájába, melyből a Sir Gawain és a Zöldlovag című lovagi románc formálódott. Ezutóbbi titokzatos hőse az erdőlakó örök-zöld óriás, akinek hiába vágják le a fejét,azt hóna alá kapva odébb áll, s a követ-kező esztendőben sértetlenül tér vissza. AZöld lovag az évente megújuló vegetációtjelképezi. Növényi szimbóluma, az örök-zöld magyal Mars isten északi megfele-lőinek volt a szent növénye. A „magyallovag" (nálunk zöldember, borzakirály)lefejezése különböző fordulat! ünnepek(máj. 1., karácsony) játékos szokásakéntegészen a legutóbbi időkig fönnmaradtEurópában. A jelképes kivégzés FRAZERleírása szerint úgy ment végbe, hogy azöld lombokba öltöztetett „áldozat" a fejefölé tartott egy botra tűzött maszkot, s aztcsapta le a „hóhér" kardja. (A Zöld lo-vagról szóló elbeszélés ezért beszél óri-ásról.) A kivégzés jelképes volt ugyan, dea szenvedés igazi: a zöldemberek ruhájátbizony szúrós szálakból szőtték (tavaszutóján galagonyából, rózsából, télen ma-gyalból). Valószínű, hogy Dénest, a lomb-bal együtt fejét is lehullató vértanút eZöld lovag isteni előképének helyére ál-lították a galliai kelták térítői. Szent Dé-nes népszerűsítői közt olyan nagyságokakadnak, mint Párizs védőszentje, Geno-véva (t502.jan. 3.), aSaint-Denis apátságállítólagos alapítója és Tours-i Szent Ger-gely (f594. nov. 17.), a frankok történet-írója. Dénesben egy pogány vegetáció-istenség keresztény utódát látni egyáltalánnem képtelenség, hiszen még a neve iserről árulkodik. Aztjelentí: „Dionüszosz-nak ajánlva". Dionüszosz évszakában, aszüreti időszak végén járunk. Hadd idéz-zem továbbá az olvasó emlékezetébe a kétantik római borünncpet, a Vmalia Rusticát

és a Vinalia Urbanát. Dénes két vértanú-társának neve beszélő név, s e két bor-ünnepről beszél: a latin rusticus - láttukkorábban - „falusit, faragatlan modorút"jelent, a görög eleutheriosz ennek ellen-téte, annyi mint „előkelő, finom modorú,nemes". A latin urbánus is éppen ezt je-lenti.

Bacchus

Dionüszosz-Bakkhosz (latin Bacchus)lehetséges ősei közül leginkább a védikusSzórna holdistenre emlékeztet. A védikuskultuszokban a szórna, az árja istenek má-morító itala töltötte be azt a funkciót,amit a bor Dionüszoszéban.

Bölcsője Thrákiában ringott, de mireminden görög megismerkedett vele - mi-tológiájában külön fejezet illeti meg uta-zásait - képmása több más isten arcvo-násaival gazdagodott, a krétai Zagreuszé-val, a phrűgiai Szabazioszéval, a lűdiaiBasszareoszéval. Zeusz fia volt és Zeuszmaga (Dionüszosz jelentése „nűszai Ze-usz"; Nűsza helységnév, több is volt belőle,a hívek az isten kultuszhelyeit rendre Nű-szának nevezték), aki - s ebben Erószrahasonlít - hol kései gyermekistenként, hola legősibb istenek egyikeként jelenik megelőttünk. Elüt olümposzi társaitól abbanis, hogy ő maga nem is tagja e karnak,hiszen „halandó", „halandó" anyától szü-letett, meghaló és feltámadó fiúisten volt.Egyik aspektusában eredetileg a szőlő ésa bor, majd általában a vegetáció és az élet-adó nedvesség megtestesítője, a másikbanviszont halálisten. Eleinte barbár rítusokövezték, később az orphikusok elvont leg-felsőbb lényt formáltak belőle.

Mint a sarjadzás halandó istenének - agörög bakkheosz „sarjat" jelent - nincs ki-

265

OKTÓBERváltságos helye a naptárban (ez csak azolümposzi tizenkettőt és a planéták uraitillette meg). Ünnepeivel az év mindenidőszakában találkozunk: ilyen a decem-beri Lénaia, a szőlőprés ünnepe; a februáriAnihesztéria, a virágok ünnepe; a márciusinagy Dionüszia (vő. a római Liberaliával,amit Líber Páternek, a boristcn eredetilatin megfelelőjének szenteltek). Ezt jelzikazok az elbeszélések, melyek szerint azisten, ha megmutatkozott a halandók előtt,bika, oroszlán és kígyó képét öltötte fel.Magyarán szólva, a Bika az Oroszlán és aKígyó csillagképek alakjában jelent meg,melyek az év három termékeny évszaká-nakjclző csillagképei voltak jó 4000 évvelezelőtt (egy rege szerint Dionüszosz dajkáia Bikában látható Hyádok voltak). Egészéven át tartó kultusza is vegetáció- és per-sze nap isten voltát tanúsítja. (A keresztényszőlős, boros szentek ünnepei is januártóldecemberig sorjáznak végig az égen.)

„Titkos" tanítás szerint a halott Napot(annak éjszakai mását: a Holdat) szemé-lyesítette meg. Delphoiban, Apollón szen-télyében éjjelente őt, és nem a napistenttisztelték. Orphikus tanok szerint viszontkozmikus isten volt. Mint legfőbb lényt,Zeusz utódaként a mindenség hatodik,egyben utolsó királyaként tisztelték. Azvolt meghaló és feltámadó nap-holdis-tenként is; döntő szerepe volt a helle-nizált Krisztus-kép kialakulásában, amita róluk szóló elbeszélések hasonló elemeialapoztak meg. Mindkét istent gyermekés felnőtt képében is imádták, mindkettő-jüket „Sarjnak" és - persze más értelem-ben - '/eusz utódának tekintették. Mind-kettő barlangban született, ugyanabban ahónapban, Bak havában, mindkettő meg-váltó, meghaló és feltámadó isten. Jézus,az „Isten Báránya*', életét áldozta értünk,és saját testét és vérét kínálta étkül köve-

tőinek, Dionüszosz-Zagreusz az „isten gö-dölyéje" volt, a kecske-Zeusz, akit a „föld-ből sarjadtak" hétfele (!) téptek, és fölfal-tak, és akinek emlékezetére követői, abakkhánsnok hasonló módon sokáig fiú-gyermeket áldoztak. Mindketten megjár-ták a poklot, mindkettőjüknek egyarántfontos jelképe a hajó és a szamár, mind-ketten borrá változtatták a vizet, s ha Dio-nüszosz a szőlőnek és a bornak istene volt,

Dionüszosz a tengeren. Görög vázakép,Kr. e, VI, század, München, Staatlicke Antiken-sammlungen

a megtestesült szőlőtő, szó szerint ugyan-ezt mondta magáról Jézus is, akit már azevangéliumok is nap-holdistenként ábrá-zolnak, s ez meghatározó eleme lett a ke-resztény ikonográfiának.

Dionüszoszt látványosabb megnyilvá-nulásai leginkább az ősz, a szüretidő iste-nének mutatják. Ez világosan kiderül aszületéséről szóló történetekből. A legis-mertebb változat szerint Zeusz és Sze-meié nászából született, az alábbi módon,Szemeié a féltékeny Héra felbujtására rá-vette Zeuszt, hogy igaz valójában mutat-kozzék meg előtte, Amikor a főisten tűz-

266

BACCHUS

ben, lángban megjelent, Szemeié halálraégett, s a méhében lévő Dionüszoszt csaka Szemeié palotájára hirtelen fölfutó bo-rostyán zöld függönye oltalmazta meg. Smiközben Zeusz a még éretlen magzatotsaját combjába varrta, hogy ott növeked-jék tovább, a helyére egy szőlőtőke hullottaz égből, hogy a halandók számára he-lyettesítse az istent, E kép alapja az a fel-ismerés lehet, hogy termékennyé az ég-ből jövő eső (Zeusz) teszi a földet (Sze-meiét), de a növények gyümölcsét a Napégből jövő heve (ez is Zeusz) érleli meg,miközben „értéktelen" zöldjüket felpcr-zseli. Különösképpen áll ez a szőlőre. (Nefeledjük, hogy Zeusz az antikvitásban alegnyáribb hónap, az Oroszlán olümpo-szi védnöke volt, s mielőtt a Jupiter boly-gó urává tették, a Napot tisztelték ben-ne.) Dionüszosz (Zagreusz) másik szüle-téstörténete szerint anyja Demeter vagyPerszephoné volt, abban az értelembenis, ahogy az aratásra szüret következik.Az eleusziszi misztériumokban Jakkhosznéven Perszephoné fia és Demeter sze-retője (?!). Ezt a Zagreuszt tépik dara-bokra a titánok, és húsát üstbe dobjákfőni, amiképpen a szőlő fürtjeit is le-tépik, majd kádba vetik, hogy kiforrja alevét. Zeusz, az atya csak Zagreusz rnégmindig dobogó szívét tudta megmenteni(eredetileg a phalloszát), abból terem-tette Dionüszoszt, miközben Zagreuszlelke alvilági istenné lett. Dionüszoszebbéli aspektusában, „földalatti Zeusz-ként" is őszbe illő alak, hiszen ez az év-szak a természet halálának ideje.

Dionüszosszal lehet azonos Plutosz (a„Bőség"), akit Demeter egy barázdábanfogad a méhébe. De Plutosz Platónnál,más néven Hádésszal, az alvilág urával isazonos (őt is ábrázolják bőségszaruval, ehamisítatlan dionüszoszi kellékkel).

E képzetkört Koré és Ozirisz mítoszaiteszik érthetőbbé. Ahogy a gabonaleányaz elvetett mag képében a téli időszakraföld alatti istennővé, s a gabona- meg sző-lő-, egyúttal nap-holdisten Ozirisz ily mó-don szintén alvilági fejedelemmé válik,úgy lesz a leszüretelt szőlőisten Plutosz-ból a holt tőkék földben rejtőző, élő gyö-kerei (Zagreusz phallosza) által Hádészalakmása, Plútón.

Több szempontból figyelemre méltó ahajós Dionüszosz alakja. Egy meseszerűváltozatban születése után a nagyapjaanyjával, Szemelével együtt kitette őt egyládában a tengerre. Mások úgy mesélik,hogy a csecsemőt egyszerűen a tengerbedobták, és egy delfin, Demeter anyaméh-jelkép állata vette a hátára, úgy menekültmeg. Egy elbeszélés illusztrációjaképpenDionüszosz szőlővel befuttatott hajón je-lenik meg, különféle vadállatok képében,s a hajója körül borrá változott tengerbendelfinek úszkálnak. Tudjuk továbbá, hogyathéni szüret ünnepén az isten maszkjátegy hajó alakú szekéren hordozták körül.Ez a „hajós" Dionüszosz az ősszel meg-haló nap-, illetve vegetáció-istenekre em-lékeztet, akik hajón kelnek „utolsó útjuk-ra" - gondoljunk az egyiptomi Re napis-tenre és Oziriszre, de tudjuk azt is, hogyaz istenbárkák, elsősorban a napisteneké,más népek tavaszi, őszi ünnepein is sze-rephez jutottak -, és felidézi a .szőlőültetőNoé bárkájának képét is, a fedélzeténutazó vadállatokkal. A bibliai vízözön azsidó újév első napján, az őszponthoz leg-közelebb eső újholdkor kezdődött. Ennekmegfelel, hogy az ókori Közel-Keletenszüretkor egy újhold formájú bárkát hor-doztak körül az ünnep részeként, benneaz áldozati állatokkal. Dionüszosz és ahéber Noé közt teremt további kapcso-latot, hogy a görög vízözön-monda Noé-

267

OKTÓBER

ját Deukaliónnak, azaz „Újbor-hajósnak"hívták.

Dionüszosz hajós történetei és ezek-nek ábrázolásai jelképes nyomatékot ad-tak a keresztény hajó-szimbolikának. Aközépkori illusztrátorok nem a Szentírásratámaszkodtak, amikor a hajóból prédiká-ló, vízen járó, hullámokat megszelídítőKrisztus mellett a Szűzanyával csónakba„kitett" kis Jézust is megfestették.

Dionüszoszt egyszer gyermekként,másszor szőlőkoszorús, részeg ifjúként áb-rázolták, kezében thürszosszal és borosedénnyel (kantharosszal, amely magyarul„hajót" is jelent!), a vállán őzgida vagypárduc bőrével. Megjelenik azonban sza-kállasán, érett férfi képében is. Ilyenkorbokáig érő női ruhát visel (a kétneműsége Finom jelzése részint kettős nap-hold-istenségére, részint növényi természetéreutalhat; 1. hímnős virágzat, egylakiság).Kísérői a duhaj bakkhánsnőkön (mená-szokon) kívül a szamárfülű, felajzott sza-tírok, a kecskelábú, kecskeszarvú Pán és arészeges, kövér bölcs Szilénosz, aki a bakk-hanálíákat vezeti szamárháton. Dionüszoszdiadalszekerét tigrisek, leopárdok vagykecskék, ritkábban kentaurok húzzák. Atigrisek kultuszának ázsiai kapcsolatairautalnak, a kecskék magát a gödölye-isten tjelképezik (vő. a szőlőevő kecskék egykorúábrázolásaival; a bort régente kecskebőrtömlőben szállították a meditcrráneum-ban). A kígyó és a ló is gyakori az istenállatseregletében, ezeket, akárcsak a del-fint, Demeter hagyományozta reá.

A „kelyhes" pápa

A 32 első szent pápa sorában 217-222között uralkodott I. Calixtus (Callistus,Kallisztosz, Kalistus). Névünnepét a IV

században keletkezett Depositio Martyrum(Vértanúk sírbatétele} lista október 14-érekeltezi. Nem kizárt persze, hogy ténylegezen a napon temették, mindenesetre azünnep kelte és a pápa neve különös mó-don egybecseng. A görög Kallisztosz azt

Kehely alakú keverSedény (kalüx kráter)kantharoszokkal. Attika, i.e. 490-450

jelenti; a „legszebb". Ez volt a jelzője min-den más istennő előtt Artemisznek, ké-sőbb azonban Aphrodité díszítő jelzőjelett. Az istennők szépségversenyén ugyan-is Párisz néki juttatta a legszebbnek járóaranyalmát, amire rá is volt vésve: te kai-liszté, „a legszebbnek", ftersze a pápa nevemás szóban is gyökerezhet, hiszen annyi-féleképpen írták. Származhat az ugyan-csak görög kalix, latin calix „kehely", „ser-leg", „tál", „fazék", szóból, ami mégiscsakjobban illik egy szcntéletű papi férfiúhoz,ha égi horoszkópján megannyira Vénuszuralkodik is. A kehely, mint a bornak,Krisztus vérének tartóedénye az egyiklegszentebb keresztény jelkép: Mária-szimbólum, emellett azonban - borfejtésideje lévén - ennek a naptári időszaknakís illő jelvénye. Az időszámítás első szá-zadaiban az ég is a borosserlcgek emel-getésére adott jelt (erre mutat az antikMeáiirinalia borkóstoló rítusa is). Ekkor-tájt vált láthatóvá a hajnali égen a Ke-verőedény más néven Serleg csillagdát. Ajó-zan ész arra int, hogy a pápa nevének

268

„PÁSZTOROK, PÁSZTOROK..."

„kelyhes" változatát, a Calixtust tekintsükeredetinek, s belássuk, hogy a „legszebb"névváltozat, latinosán Callistus, a MérlegVénusza tiszteletére elkövetett asztroló-gusi névfacsarás csupán.

Az orvos

Október 18-án a keresztények Lukácsevangélistáról emlékeznek meg. A hagyo-mány szerint Pál apostolt, kísérte missziósútjain, mestere halálát követően pedigEgyiptomban és Görögországban prédi-kált. Evangéliumán kívül őt (.ártják azApostolok Cselekedetei című újszövetségikönyv szerzőjének is. Polgári foglalko-zására nézve orvos volt. Pál emlegeti így:„Lukács, ama szeretett orvos" (Kő14,14).így lett az orvosok, kórházak, fürdők jelesszentje. Hazánkban az irgalmas-rendiek,a portugál Istenes Szent János (1495-1550) által Spanyolországban alapítottbetegápoló szerzetesrend építtette budaiLukács-fürdő és kórház viseli az ő nevet.A népszerű hagyomány azonban festőnektette meg. Számos Madonna-portrét tu-lajdonítottak neki {a római S. MáriaMaggiore Mária képét, a czestochowaiSzűzanya-kép mást stb.), persze alaptala-nul. Mindenesetre a festők, képfaragók,üvegesek, asztalosok céhei egykor pat-rónusukként tisztelték, különösen a XV-XVI. századi Németalföldön.

Szent Lukács attribútuma a szárnyasökör, a harmadik „apokaliptikus fene-vad". Régi hagyomány szerint azért, mertevangéliumát Zakariás áldozatával kezdi(jóllehet Zakariás csak füstáldozatot mu-tatott be Istennek; hiszen ez idő tájt azószövetségi idők ököráldozata már nemvolt szokásban, a pogányok közt viszontmég elevenen élt). Október 18-i névün-

ncpe a IX. század óta szerepel a rómainaptárban; mind foglalkozása, mind le-gendái eredetű festőművészete ehhez azidőponthoz köti. A napjárta októberi ég-cikkely lakója - láttuk-Aszklépiosz (Aes-culapius) orvosisten csillagképe, a Kígyó-tartó (Ophiuchus), s a római orvosok isoktóberben ünnepeltek óborral és újbor-ral. Ez volt aMeditrinalia. (Épp csak meg-jegyzem, hogy a tokaji aszút gyógybor-ként egészen a legutóbbi időkig patikák-ban is árusították, s a bor mértékletesfogyasztását legújabban érrendszeri be-tegségek megelőzésére javallják az or-vosok.) Az asztrológia viszont a Mérlegeta művészek születési jegyének tartja, lé-vén Vénusz az Ő pártfogójuk, s e gondo-latrendszeren belül természetes, hogy az,aki a keresztény Csillag-úrnőt festegette,naptári helyét is az ő védőszárnyai alattlelje meg (a tétel e felfogás szerint for-dítva is igaz: csak természetes, hogy aSzűzanya piktorának a Mérleg havában„megszentült" Lukácsot tegyék meg, akimodelljét ráadásul még személy szerintismerhette).

„Pásztorok, pásztorok..."

Szent György napjától, hogy kihajtot-ták a legelőkre a jószágot, a parasztnaknem volt reá gondja. Mihály-napig a pász-tor bajmolódott vele. Mostantól viszont,hogy hazaterelték, és nincs másra áthárí-tani a bajt, vesződséget, a gazdáknak is-mét eszükbe jutott a sok égi pásztor -néhányukkal már az év eleji télben talál-koztunk (Remete Szent Antal, Brigitta,Balázs) -, akikhez a régi időkben az ólbaszorult állatra leselkedő veszedelmek:tűz, rabló farkas, éhezés és kórság elhá-rításáért imádkozhattak. Vendel napjával

269

OKTÓBER

(okt. 20.) ezért kezdenek a naptárban is-mét sűrűsödni a jószágot óvó szentek:Dömötör (október 26.), Farkas Wolfgang(október 3 L), Lénárd (november 6.), Már-ton (november 11.). Nem érdektelen,hogy ennek a jórészt Skorpió havába esőidőszaknak egykor napjárta, uralkodócsillagképei is utalnak a pásztori teen-dőkre: a Skorpió alatt látható a Farkascsillagkép, Apollón pásztoristen égi ellen-fele, felette pedig a már többször em-legetett Kígyótartó, amelyet ugyan Aszk-lépiosz görög orvosisten képmásának tar-tanak, két legfényesebb csillagának mégisPásztor és Pásztor Kutyája (arab Ras Al-hague, Kelb Alrai) a neve, talán össze-függésben azzal, hogy Aszklépiosz való-jában maga Apollón volt.

Vendel elsősorban a juhászok védő-szentje. Legendája szerint ír, egyes kuta-tók szerint frank, a neve után ítélve vi-szont vandál származású volt. A VT-VII.század fordulóján élt. A legenda elmeséli,hogy Rómába zarándokolt, s visszatér-tében a Rajna-vidéken telepedett le. Ittremeteként juhászságot vállalt, végül egykolostor apátjaként hunyt el. Ereklyéit aSaar-vidéki St. Wendelin búcsújáróhelyőrzi. Tisztelete későn, a XVIII. század-ban, német bevándorlók révén terjedt elMagyarországon, és a Mária Terézia alattnémet földről betelepített spanyol me-rinói juh honosításával is összefügg. Ejuhfajtával német pásztornép érkezett ha-zánkba, s dunántúli szobrai a szentet né-met parasztviseletben mutatják. Ezzelszemben az Alföldön, ahol Vendel ugyan-csak népszerű volt, igazi jászkun juhásszávedlett. A merinói juhot egész éven átközös nyájban, juhászaiban gondozták,ezért Vendelhez, hogy védje meg nyájai-kat aszály, villámcsapás, birkavész és far-kas ellen - égés/ évre szólóan -, maguk a

juhászok, és nem a gazdák fordultak ké-réseikkel. Egy érdekesség: a fejőedényt sazt a faedényt, amiben „vajat, túrót, vagysajtot is szoktak a marhás vagyjuhos Gaz-dák és Gazda-asszonyok tartani," vendéi-nek is nevezték.

Kis Medve szűzés vértanú

Szent Orsolya (latin Ursula, magyarulnőstény „medvebocs", „medvécske", „kismedve") akinek nevenapját október 21-én üljük, minden bizonnyal a képzeletszülötte. Legendája a középkorban tűntfel sokféle változatban. Ezek szerint bre-ton királyleány volt, akit egy angliai po-gány fejedelem a követei útján feleségülkért a fia számára. Orsolya feltételeketszabott: vőlegénye térjen meg, legyentársa római zarándokútján, és gondos-kodjék számára egy 11 000 fős szűzi kísé-retről. A szerelmes ifjú még ez utolsó,lehetetlennek látszó feltételt is teljesítet-te. A vőlegényt Rómában a pápa keresz-telte meg, a keresztségben azEthenus ne-vet kapta. Visszatértükben a Rajnán ha-józtak fel, s megálltak Kölnben, amelyetépp ostromoltak a hunok (más válto-zatban a magyarok). Ursula, Etherius ésa 11000 szűz - a leánysereg persze szü-zessége védelmében - a hunok nyilaitólvértanúságot szenvedett, így lett UrsulaKöln patrónusa. A szent nőt ifjú szűzkéntábrázolják, kezében a zarándokok bot-jával, vagy a nyíllal, amelyik megölte. Mi-vel királyleány, a fején koronát, vállánhermelinpalástot visel (hermelines must-ra díszíti a bretagnc-i hercegség és Kölnváros címerét); a hermelin a szűzi tiszta-ságnak is jelképe. Ursulát néha úgy ábra-

270

ANGYALDOKTOR

zolták, amint egy céltáblaszem körbentársnőit kiterjesztett palástja alá rejti, sreá megfeszített íj szegeződik. Ennek azábrázolásmódnak a mintái a Könyörüle-tes Szűzanya (Mater Misericordiá) XIII.századtól elterjedt képmásai, amelyekMáriát egyedül, teljes alakban jelenítikmeg, amint palástját oltalmazó sátorkéntpirinyó emberkék térdeplő sokasága föléteríti (1. a kőszegi Szt. Jakab-templomvagy Vizsoly „köpönyeges Máriáit").

Orsolyánkat a következők kötik a Mér-leg havához. Vőlegényét, a mártír angolherceget Etheriusnak hívják. A görög ere-detű név magyarul „légiest" jelent. A csil-laghitben ez többek között a Mérleg sa-játja, a jegynek a levegő az eleme, A már-tír szűz nevét viszont „nőstény kis medvé-nek" is fordíthatjuk, ez pedig a Sarkcsil-laghoz kötözött Kis Göncöl hivatalos ne-ve (latin Ursa Minor). A Kis Medve csil-lagzat „orra" a középkorban Orsolya-naptáján a Nap felé mutatott, mely akkor, aMérleg és a Skorpió havának mezsgyéjénéppen a Kis Medve alatt tartózkodott. (Aképmásokon a céltábla közepére, Ursu-lára mutató nyílvessző is a Sarkcsillagrautal!) A historikus felszín alatt a legendaalapszövetében más csillagos motívum isfelismerhető. Ezen ajelképi síkon a Rajnaa Tejúiia-l azonosítható - a régi Argó Hajónevű tcjút-csillagkép mutatja, hogy az égifolyam „hajózható", erre vallanak a Tejútkülönböző népek által adott folyamnevei;az obi-ugor Ob, az egyiptomi Nílus, ahindu Gangesz név az adott helyen, adottösszefüggésben a Tejutat jelenti -, annakrairíád csillagával pedig a 11000 szűz,párhuzamként 1. a Tejút magyar Tündérátés a Kis Medve Tündérasszony csillaga, ne-veit. Ami a hunok (magyarok) legenda-béli szereplését illeti, továbbgondolásraérdemes, hogy az eurázsiai hagyomány-

körben a Kis Medve mint az égisten fára(Sarkcsillagra) akasztott, nyíllal teli tegzeis megjelenik (finn és lapp csillagmon-dákban), s hogy a 'lejut körül és a Tejútonmennyi íjas, nyilas csillagzat látható. AzOrion és az archaikus íj a nyári, a Her-cules, Nyilas, Nyíl csillagzat a téli „folyó-szakaszon".

Angyaldoktor

Rafael főangyal, mint. magáról mond-ja, „egy a hét közül, kik az Úr előtt állunk"(Tob 12,15). A hetes szám arról árulkodik,hogy az arkangyalok a szabad szemmellátható planétákat és szféráikat személye-sítették meg. Más adatokból ugyanerrekövetkeztethetünk. Ncvénekjelentése „Is-ten meggyógyít", „Isten orvossága". En-nek tulajdonítható, hogy névünnepe, ok-tóber 24-e, a többi mennyei orvosdoktor(Kozrna és Dámján, Lukács) ünnepénekszomszédságába került, Aesculapius csil-lagképének, a Kígyótartónak az égisze alá.Rafael, a haldoklók vigasztalója, gyógyító-ként meg is jelenik ztSzentírásban. A zsidóhagyomány szerint a három angyal, akiIsten megbízásából meglátogatta Ábra-hámot, Rafael, Gábriel és Mikháel volt.Közülük Rafaelnek jutott a feladat, hogy azÚr parancsára körülmetélkedett pátriárkátseblázából kigyógyítsa (IMóz 18, 1-33). Akeresztény hagyomány viszont azt az an-gyalt azonosítja Rafaellel, akiről Jánosevangélista Jézusnak a Betezda tavánál tettcsodája kapcsán emlékezik meg (Jn 5,1—15). E tavacskának, vagyis inkább vízme-dencének a vize régóta gyógyító hírben állt.Mint János írja, „időnként angyal szállá atóra, és fclzavará a vizet: a ki tehát előszörlépett bele a víz felzavarása után, meggyó-gyult, akárminémű betegségben volt".

271

OKTÓBER

Rafael másik szerepköre szerint az őr-angyalok mintaképe, a gyermekek, za-rándokok, utazók védnöke. Ennek a kép-zetnek a forrása Tóbil apokrif könyvén alap-szik, amelyben Rafael az ifjú Tóbiás őr-angyalaként és útitársaként jelenik meg.

„...Után Ollós,..."

Október 24/25-ével kezdődik a Skor-pió hava. Vége a föld termékeny perió-dusának, halált susog az őszi szél, vigasz-talanul esik; a szürke ég, a feketülő tájgyászol. Ez a holtak hava (L halottak nap-ja). Nem csoda, hogy összegyűlnek az or-vosszentekjeles napjai a hónap közeled-tével, s Rafael, a haldoklók vigasztalójaáll a Skorpió ajtajában, az év betegágyá-nál. Ám a természet halála nem végleges.E halál tetszhalál csupán, téli álom, mag-zati állapot. A mag földbe temetése újtermést, újjászületést ígér. Ez a vigasztalógondolat hatja át a hónap szimbólum-világát.

A Skorpió (Scorpius) csillagkép a jegyés a hónap a 8. asztrológiai háznak, a„halál házának" névadója. Alakja valóbana gyilkos mérgű féregre hasonlít. Mítoszaihalálról regélnek. A sumer Gilgamest azalvilág kapujában skorpióíjászok fogad-ták: a Tejút és az Allatöv két keresztező-dése közül az egyik a Skorpió és a Nyilascsillagképben van, s ez a hely is az al-világba, a déli égboltra vezető kapu, át-járó az archaikus képzetekben, akárcsaka másik, az Ikrek csillagképben található„útkereszteződés". Egy görög rege szerintPhaethón napistenfi egyszer maga is föl-szállt apja szekerére, de Héliosz lovai arémisztő Skorpió láttán értsd: (a Skorpiócsillagképben) megvadultak, és Phaethónsziporkázó nyomot hagyva maga után,

lezuhant a mélybe. Phaethón nyoma, aTejút azóta látható az égen. Phaethónt amitográfusok félig-meddig alvilági isten-nek tekintik. Apját Óriónnal is azono-sítják, akinek csillagképmása a Skorpi-óval szemben van, anyját az ősszel alvi-lágba költöző Perszephonéval, őt magátpedig Kronosz-Saturnusszal. Minden-esetre egyike volt az év meghaló istene-inek; erre vall, hogy halálos balesete éppa Skorpióban következett be. A Skorpiólegismertebb mítoszának a másik alvilágikapuőr, Orion a hőse. Több ókori csil-lagászati költemény is elmeséli, hogy mi-után Orion erőszakoskodott Artemisszel,a haragvó istennő kettéhasított egy he-gyet, ebből előjött egy óriás skorpió, éscsípésével megölte az óriást. Artemisz aSkorpióval szomszédos Nyílás olümposziúrnője volt. A „hegyhasadék" is látszik azégen; a tejúthasadék az f éppen a Skorpióés a Nyilas cikkelyében. A Skorpió pedigvalóban óriás csillagkép, jóval nagyobbaz ugyancsak óriás Orionnál is. Végeze-tül, a két csillagképet nemcsak a Tejútköti össze, hanem átellenes csillagászatihelyzetük is. Amikor a Skorpió feltűnik azégen, az Orion alászáll.

Manapság, amikor a Nap elhagyja aSkorpió fullánkját („Halál, hol a te ful-lánkod? - kiáltja Szent Pál, IKor 15,55),bekövetkezik a téli napfordulat. A Gil-games-eposz keletkezése idején viszontmég az őszi napéjegyenlőség csillagképevolt, de az eposz keletkezésének színte-rén, Mezopotámiában az év fordulataitnem is a nyári és a téli sarokpontok, ha-nem a tavasz- és őszpont jelentették. Adéli égbolt kilencedik legfényesebb csil-laga a Skorpió „szíve", a vörös Antares(görög Antárész a.m. „Mars riválisa"). Arégi asztrológusok e vörös csillagnak épp-oly kártékony és veszedelmes befolyást

272

„...UTÁN OLLÓS,..."

tulajdonítottak, mint a jegy olümposzi ésasztrológiai urának, Marsnak. Az Anta-rest testesíti meg az apokalipszis kardos,veres lovasa. A magyar nép Szépasszonycsillagnak hívta. A szépasszony a népi hit-világ rendszerint ártó tcrmészetfölötti lé-nye. Hasadékokban (!) lakik, véle talál-kozni veszélyes, mivel halált, nemi be-tegséget és más bajokat okozhat. A Szép-asszony csillag szexuális karaktere fél-reérthetetlen. Mars, azaz a phallosz ri-válisa nem más, mint a tejútistennő vul-vájában vereslő chtoris. (Afrikai népek askorpió fullánkját ma is a clitoris állat-jelképének tartják.) Az asztrológiában aSkorpió a „zodiákus ember" testén az ivar-szervek és a végbéltraktus helyére esik,így lett ezek védnöke, a nemi bajokértfelelős csillagkép, majd jegy. Ez a képzetis magában hordja az újjászületés ígére-tét. De ez a kép nemcsak a zodiákus em-berre vonatkozik; a két isteni kör, Nut (aTejút) és Géb (az Állatöv) itt nemző ak-tusban keresztezi egymást, s a Tejút azégnek ezen a részén két ágra szakad; aSkorpió fölött és alatt az ágak két hasa-dékot, „nyílást" fognak közre eleink föl-fogása szerint: a tejútistennő vulváját ésvégbélnyílását. Adott Összefüggésben azutóbbi a halál színtere (a pokol tornáca),az előbbi a/, újjászületésé.

A skorpiószúrásnak az ember rendsze-rint elóvigyázatlanságból esik áldozatul.Innét a hiedelem, hogy a skorpió lesbőltámad, így lett az áruló Júdás, az Irigységés Gyűlölet jelképe. Ez Arész (Mars) be-feketítésében is tükröződik. A hadisten aregékben többnyire gyáva orgyilkoskéntjelenik meg. így végzett féltékenységébenpéldául Adónisszal, aki felváltva Aphro-dité és Perszephoné szeretője volt, s akitépp Árés?, vadkanagyara juttatott az alvi-lágba Per szép honé hoz, minden év októ-

berében. A Nap éves karrierjét életre kel-tő mítoszokban és mesékben a hős több-nyire szintén aljas orvtámadásnak esikáldozatul. (A tavaszi Mars jóindulatúbb,nyilván azért, mert harciassága tavasszala Napot fűti, az életet szolgálja.)

Széttárt ólű nőalakok skorpiókkal. Babüüni pe-csétlők lenyomata.

Acikkely többi csillagképének is ugyan-ez a mondanivalója. Lcgfelül a támadóSárkány (Draco) látható, alatta pedig fej-jel lefelé az aláhulló Héraklész (Herku-les). A Hercules csillagképet más legyő-zött hérosszal is azonosították: a széttépettOrpheusszal, a megvakított Thamürisszel,a leláncolt Prométheusszal, és neveztékegyszerűen (halotti) „Arnyalaknak", leg-többször pedig úgy: „Aki a térdein van".A Skorpió alatt látható a Farkas (Ltipus),Arész és más halálisten kísérőállata; azOltár (Ara), eredeti görög nevén Áldozat(Thütérion) „áldozati asztal" jelentésben.Héraklész munkái közül a 4.: Az eriiman-thoszi vadkan (Arész) elfogása i l l ik a Skor-pió csillagképhez.

A Skorpió felett látható az óriás, bárnémileg halovány Kígyótartó (Ophiuchus)csillagkép. A farkával (Cauda Serpentis) aNyilasba, lejével (Caput Serpentis) a Mér-legbe átnyúló Kígyóval (Serpens) együttkitölti az őszi, ma már félig-meddig téli

273

OKTÓBER

égnegyedet. Regéi halálos kimenetelű vi-adalról, új életet ígérő halálról, életetnemző halálos ölelésről szólnak, A Kígyó-tartó a Skorpión álló alakot formáz, melya hatalmas Kígyót keresztben tartja magaelőtt. Azonosították Hcraklésszel, amintépp a kígyótestű és egyszarvú Akhelóoszfolyamistennel viaskodik. A késői Egyip-tomban a gyermek Hórusszal hozták kap-csolatba, aki a kígyó- és skorpiómarásokgyógyításához használt varázstáblákonkrokodilon taposó, kígyót, skorpiót mar-koló gyermek képében jelenik meg. A le-gelterjedtebb nézet a Kígyótartót a halottAszklépiosz (Aesculapius) orvosistennelazonosította, az átellcnben lévő Orionföltámasztójával, akinek közismert jel-vénye, a kígyós bot (kehely, fáklya) az egész-ségünkért fáradozók munkájára hívja fölma is a figyelmet. Aszklépiosz - lévénApollón gyógyító aspektusa -, maga isnapisten volt tehát, akárcsak Héraklész ésHórusz.

A Kígyó és a Kígyótartó kettőse úgy isértelmezhető, mint egy személy két alak-ban; az élő isten saját halott képmását,

kígyóbőr ruháját tartja. RÓBERT GRAVESszerint Aszklépiosz lelke, mint általábanajósdai héroszoké és a meghaló isteneké,halála után kígyóba költözött. E képzet -a meghaló és föltámadó istenekre vonat-koztatva - abban a hiedelemben gyöke-redzik, amely a kígyók sűrű vedléséből azállat halhatatlanságára következtetett. Akígyó égi képmása a téli napfordulat he-lye előtt az évente meghaló napistent jel-képezte, föltámadását pedig a téli napfor-dulat helye után felröppenő Sas (Aquila)csillagkép. Ez a képzet még ma sem vesz-tette el teljesen csillagászati érvényét. Ké-sői szép példái a Kígyóvőlegény mesék,

A kígyós csillagjaihoz fűződő harma-dikjelentéskör a teremtésmítoszok egyiktípusával mutat rokonságot. Ősképe Eu-rünomé és Ophión kígyó násza, amelyetkövetően az istennő „az első év kezdeten"megtojja a világtojást. A „kígyónász" amítosz legtöbb változatában a hímneműfél halálával végződik. A Kígyó-Kígyó-tartó kettős formája szolgálhatott képimintául, csillagászati mondanivalója pe-dig tartalmi kiindulásul a klasszikus Pi-

Áz egyszarvú megöletésének képe egy XII. századi bdstiáriumból

274

„AMA RÉGI KÍGYÓ"

etá-kompozíciókhoz. A halott fiát ölébengyászoló anya, férjét elaltató asszony, alvószerelmesét költögető leány alakja nem akeresztény művészetben bukkant fel elő-ször. Legősibb példája egy i.e. 3. évezredelejéről származó, kereszt alakú ciprusifaragványtípus, E sorozatban gyártott szob-

Ciprusí pietaaz i.e. 3.évezredből

rocska ülő (élő) nőalak ölében fekvő (holt)férfialakot ábrázol. Ezt a motívumot tör-ténetté bontja a szerelmese ölében meg-pihenő, majd orvul megcsonkított vagylemészárolt vitéz históriája. A széles kör-ben elterjedt motívum (képkompozíció)alakjai és elemei az égncgyed csillagké-peivel azonosíthatók. A leányalak a Kí-gyótartóval, az ölében fekvő férfi a Kígyó-val, a fa, melynek tövén megpihennek, aTejúttal.

Hasonló értelmű az egyszarvú és a szűzkorábban taglalt mondája. Középkori áb-rázolásain fa tövén ül a szűz, ölében alábainál heverő egyszarvú feje, az állatmögött a vadász áll, s lándzsáját annakszívébe döfi. A vallásos szimbolikában ameghaló egyszarvú Krisztust, a szűzleánya Szűzanyát, a vadász pedig a Megváltóhóhérait jelképezi.

A jelenet ősmintája ezúttal is az égi„pietá": a f a a Tejút, a szűz a Kígyótartó,

az egyszarvú a Kígyó (az egyszarvú Ak-helóosz). Orgyilkos több is akad, számbajöhet a Skorpió, a Nyilas és a Herculescsillagkép, melyet nemcsak áldozatnak,de nyilas vadásznak is néztek a régiek. Ejelenettel szemben látható az égen, éséppen télen, amikor az Ophiuchus a Napfényébe vész, a déli Monoceros (Egyszar-vú) csillagkép.

„Ama régi kígyó"

Drákón görögül „sárkányt" és „kígyót"jelent, János pedig a Jelenések könyvébenígy ír: „a nagy sárkány, ama régi kígyó, akí neveztetik ördögnek és a Sátánnak"(12,9). Zsidó-keresztény és görög-rómaihagyományainknak tulajdonítható, hogya mesebeli Rosszat jelképező „hétfejű sár-kányt" - hiába emberszabású lény - azeurópai gyerekek sárkánykígyónak kép-zelik el.

A kígyó egyfelől az alvilági gonosz jel-képe, a Sátán bibliai szinonimája, az ész-revétlen közelítő halál megtestesülése;másfelől azonban termékenység-jelkép, amegtestesült bölcsesség és gyógyító erő,a halhatatlanság és örökkévalóság szim-bóluma. Az állat eredendően a természetörök körforgását, évenkénti elhalását ésmegújulását példázta, a természeti ciklustkövető életritmusával (téli álom, rend-szeres vedlés).

Az égi kígyókat (Serpens, Draco) a Skor-pió szomszédjává a külső egyezésekre fi-gyelő régi analógiás gondolkodás tette.Mindkét állat vedlik, élőhelyük sok he-lyütt azonos. A skorpió {ál)elevenszülő, éséjszaka vadászik, a kígyók közt is akadelevenszülő, és éjszakai életet élő fajta.Mindkettő mérgétől fél az ember. Mind-ezek okán a kígyók és skorpiók a hiedel-

275

OKTÓBER

mek világában is ugyanazon a tartomá-nyon osztoznak. Ha a skorpió alvilági lény,a kígyó úgyszintén az: Mínoszt, a görögmitológiában a holtak egyik bíráját, kí-gyófarokkal ábrázolták; a héroszok ha-láluk után jóskígyókká váltak, s a lélek-vezető Hermész jelvénye kígyós bot. Kí-gyó végez Laokoónnal és fiaival, Euri-dikével; gonosz szándékkal küld kígyót agyermek Héraklész bölcsőjébe Héra; aszörnykülsejű erínüszök (latin furiák) ésgorgók karján, hajában kígyók tekergőz-nek; a szoláris hősök emberevő, alvilágisárkánykígyókkal viaskodnak.

A mítoszokban, mesékben kétszer ta-lálkoznak az ellenfelek; előbb ősszel, ek-kor a gonosz kerekedik felül, másodízbentavasszal, amikor a feltámadt hős dere-kasan visszafizet. Mindkét alkalommal azalvilág valamelyik jelképes ki- vagy bejá-ratánál található a helyszín, aza/, a 'lejutés az Állatöv megfelelő kereszteződésé-nek a szomszédságában. Ősszel a Skor-pió-béli „kapu" előtere a viadal „szérűje".A mítoszok és mesék egy csoportjában ahős sárkánykígyó-ellenfele nő. A kctme-netes küzdelem eredetileg fogamzás-új-raszülés értelmű volt, mint Nut mítoszá-ban: a tejútanya Ősszel megeszi mihasznaöreg napfiát, hogy tavasszal ifjúként újra-szülhesse. Ennek sajátos formája, amikora naphéroszt a kígyó vagy más szörny el-nyeli, s három napba telik, míg az kivágjamagát a hüllő gyomrából (Héraklész, lá-szón, Jónás és mások). Az égitest- és hős-faló sárkánykígyók híedelmi képe is meg-figyelés nyomán született. A kígyók egész-ben nyelik le zsákmányukat (tárgyunkszempontjábólból a tojásevő kígyó külö-nösen figyelemre méltó).

Valószínű, hogy a szörnyű erinüszök isanyás természetű fa-, illetve tejútistcnnő-hármast alkottak eredetileg; erineosz je-

lentése „vadfügefa". Azokban a mítoszok-ban és mesékben, melyekben a Tejút Na-pot szülő odvas világfa képében jelenikmeg, a fa tövét, gyökereit sárkányok, kí-gyók, skorpiók, békák pusztítják, rágják.Avilágfa odvas töve az a hely, ahol a Tejútkét ágra hasad, és ahol a Kígyó meg aSkorpió csillagképek tekergőznek.

A Skorpiónak nem Mars az egyedüliplanétaura, birtokán a halálistcnt felidé-ző Plútóval osztozik. A jegy jele: ITl,, azállat írásjellé stilizált képe olyan, mint aSzűz jele felajzott állapotban (vő.: skor-pióíjász, clitoris).

Plútó

Naprendszerünkjelenleg ismert legtá-volabbi bolygójának létezéséről 1905 ótavan tudomásunk. LOVVELL amerikai csil-lagászjött rá az Uranus mozgásának rend-ellenességéből, hogy a pályáján túl megegy bolygónak kell lennie. A Plútót végülis kollégája, TOMHAUGH találta meg 1930-ban. Figyelemre méltó, hogy a „külső sö-tétség" e vándora az alvilág antik fejedel-mének a nevét nyerte. Ez arra vall, hogyszázadunk első felében a csillagászok még„tudták a csíziót"; ha komolyan nem isvették, tisztában voltak vele, mit jelent, haegy bolygó ezt vagy azt a nevet viseli. An-nál komolyabban fogadták ezt a keresz-telőt az asztrológia papjai, s az új bolygótPlútónak (latin Plútó), az alvilági fejede-lemnek természete és tulajdonságai sze-rint sorolták be társai közé. Uralma szín-teréül a Skorpió havát kapta, mivel az is-ten Perszephonét ekkor már a magáénakmondhatja, rangját pedig Bika havábanveszíti el évről évre, ami a Skorpióval át-ellenben van, s amikor a földre visszatértPerszephoné már javában „fákat ződít, és

276

AMIKOR A CSATAZAJ ELPIHEN

ffivetvirágoztál", (íterszephoné elrablásátVénusz Skorpió-bcli rangvesztése, földiuralmát a Vénusz Bikában visszanyerturalma jelzi a csillaghitben.)

Plútón, „eredeti" nevén Hádész a gö-rög istcnháromság harmadik tagja, aki ahatalomban való osztozkodáskor az alvi-lágot, azaz a kozmosz alsó harmadát, adéli égboltot és a föld mélyét kapta. Há-dész KERÉNYI KÁKOI.Y szerint „láthatat-lant" jelent, utalva a holt lelkek, az „ár-nyak" országára, szemben a felső egetbirtokló Zeuszéval, kinek neve „nappalivilágosság" értelmű. (A Hádész névnekmég sok, KERÉNYI sz.ófejtésével rokon ér-telmezése lehetséges. A görögadélosz „ho-mályos", „titkos", „ismeretlen"; adéfágosz,„falánk", „emésztő"; adéótasz „elpusztít-hatatlan" jelentésű.) Hádész tehát a vilá-gosság sötét ellenpólusa, így érthető, hogya Naptól legtávolabb cső bolygó miértkapta az ő nevét. A Plútó névváltozat vi-szont „Bőséget, Gazdagságot" jelent, ésbár a halál is bőséggel arat, valójában azősz urát, Dionüszoszt nevezték így. A boly-gótjelképes, Skorpió-béli trónusa így két-szeresen is megilleti.

Amikor a csatazajelpihen

Miként Gábor és Mihály főangyal,úgy áll szemben egymással a két híreskatonaszent, György és Dömötör is az év-és a magyar Szent Korona -abroncsán.György napjával (ápr. 24.) Dömötöré(okt. 26.) éppen átellenben van. Ünne-peik az évet két egyforma félkörbe vág-ják, mégpedig katonákhoz illően hadakévadjára (nyári félév) és fegyvernyugvásidejére (téli félesztendő). Az ókori Ró-

mában ez az idényosztó szerep - láttuk- magának Marsnak jutott. E szabályt,márcsak ésszerű volta miatt is, tisztelet-ben tartotta a torok; György-napkor in-dította hadjáratait (Szulejmán szultánlegalábbis), és Dömötör napjával, vagyisa nedves, hideg idő beálltával szüntettebe a harci cselekményeket. De tisztelet-ben tarthatta „saját" hagyományai sze-rint is. Tudni való ugyanis, hogy a ha-zánkban harcoló „török" katonaság éstisztikar többnyire görög hitű és göröghitéről muzulmánná áttért vlahokból,bolgárokból, görögökből, albánokból,szerbekből és bosnyákokból állt. Márpe-dig Dömötör elsősorban a keleti egyházszentje, éppúgy, mint György. Ókeresz-tény vértanú, aki legendája szerint Thesz-száliában halt meg hitéért, s Thesszalonikipatrónusa lett. Hazai tiszteletének ki-bontakozásában nagy szerepe volt an-

Szent Demeter legendája. Mmiatúra a MagyarAnjou Legendáriumból

277

OKTÓBER

nak, hogy a hagyomány a későbbi ma-gyar föld, S/.erémség (latin Sirmium) szü-löttének tartja. Állítólagos szülőhelyétróla nevezték el Szávaszentdemcternek(Sremska Mitrovica), ahol a szent kul-tuszát a korai Árpád-korban még álló,Nagy Szent Vazul (330 körül - 379) ala-pította ortodox hazilita rendi kolostorszerzetesei ápolták.

A Legenda aureában olvasható élettör-ténetét a Vatikánban őrzött Magyar AnjouLegendárium meséli el képekben. Az ittmegörökített egyik epizód különösen fi-gyelemre méltó. A keresztényüldöző Ma-ximianus császár (286-305) a hitvalló Dö-mötört lefogatta. A börtönben egy mér-ges skorpió (!) támadt reá, de a szent imá-jának hatására felfordult. E motívum nyil-vánvalóan a szent névünnepének idő-pontja miatt került be legendájába. Ami-ért viszont Dömötör napját a Skorpióhavában ülik meg a keresztények, annakmagyarázata a szent nevében rejlik. A gö-rög Démétríosz név jelentése „Demeter-nek ajánlott". Úgy tűnik, Szent Dömötörkülönös tisztelete a görögök körében Dé-métér egykori kultuszából vezethető le, aszent voltaképpen a pogány istenanya ke-resztény fiának tekinthető. A Dömötör-tiszteletnek Thesszália a forrásvidéke, sDémétér-Pcrszephoné pogány fiának,Dionüszosz-Iakkhosznak a tisztelete isTheszszálián keresztül terjedt el Hellasz-ban. Valószínű, hogy a szent októberi nev-es búcsűünnepe, a görög Démétria, az új-bor-Dionüszoszt köszöntő antik szüret-ünnepet és a Theszmophória fesztivált volthivatott pótolni (talán emlékszik még azolvasó: az októberi Theszmophóriákonbúcsúztak el hívei az alvilágba távozóKorétól).

Dömötör a magyar néphagyomány-ban, főként Dél-Magyarországon, a juhá-

szokvédőszentje. Napja a pásztorok, min-denekelőtt a juhászok zárszámadó ün-nepnapja volt. A juhászok ekkor számol-tak el a gazdáknak állataikkal, s ekkorszerződtek a következő évadra, A napotjuhász-újévként, nevezetes bálját juhász-bál, juhásztor, juhbál, juh tor, gulyásbál,dömötörözés néven emlegették. Dömö-tör ilyeténképpen is párban áll György-gyei, lévén az utóbbi a pásztorbeállás ésaz állatkihajtás napja.

Simon-Júda

Október harmadik, Skorpió havánakelső dekádjába két apostol is jutott. Si-mon és Júdás Tádé, más néven Júda. Jé-zus 12 apostola közül róluk tudjuk a leg-kevesebbet. Simon - Lukács nyomán - a„zclóta" megkülönböztető nevet kapta.Ebből annyit mindenesetre megtudha-tunk, hogy mielőtt Jézushoz csatlakozottvolna, a fanatikusán Roma-ellenes nem-zeti zelóta párthoz tartozott, amelynektagjai a modern terroristákhoz hasonlóana gyilkos és öngyilkos merényletektől semriadtak vissza (görög zélőtész= „vakbuz-gó"). Legendája szerint Jézus mennybe-menetele után Tádéval együtt Szíriábanés Mezopotámiában terjesztette az evan-géliumot, Perzsiában haltak vértanúha-lált. Simont kettéf űré szelték (más változatszerint keresztre feszítették). Ennek meg-felelően fűrész (illetve kereszt) az attribú-tuma. Fűrészéről nevezetesebb, ezért afavágók tisztelik védőszentjükként. A fű-részelés mint kivégzési mód másodlago-san kerülhetett be a szent legendájába,azt követően, hogy nevenapja felől meg-született a döntés. Mivel október végén,a falevelek lehulltával kezdődik a favágóidény, belátható, ha az erdő munkásai az

278

FÁBA SZORULT FÉREG

ekkor ünnepelt szentektől - nem Simonaz egyetlen! - kérték az áldást dolgukmegkezdéséhez.

Elválaszthatatlan társa, akit Márk azáruló Júdás Iskariótéstől való megkülön-böztetésül nevez Thaddeusnak (héber„bátor szívű", „elszánt", „merész"), a zeló-tának nevében is méltó társa. (A histori-záló felfogás az áruló Júdásban is egy Jé-zusban csalódott zelóta hazafit vél fölfe-dezni.) Attribútuma is a Marshoz illő bun-kó, alabárd vagy lándzsa, a haláláról szólólegendaváltozatok szerint. O a vesztettügyek patrónusa. Simon-Jűda tisztelete -a népnyelv nevezi őket így - a XI. század-ban támadt föl igazán Németországban,bár ünnepüket már a Szent Jeromos-félemartirológium (IV század vége) is október28-ára teszi, Rónia pedig a IX. századtólhivatalosan megemlékezik róluk.

Aki járatos az asztrológiában, nem le-pődik meg azon, hogy épp Skorpió havajutott szentjeinknek. Az evangélisták általadományozott ragadványnevek két szen-vedélyes lelkületű, mindenre elszánt fér-fiú képét vetítették a csillaghitbcn ottho-nos naptárszerkesztő atyák elé. Két olyanszemélyiséget, akiknek égi születésnapjae tulajdonságaik alapján a leghatározot-tabban a Skorpió havába illik - a csillag-jós szemével nézve természetesen. JúdásTádét emellett Júdás-volta is köti a nap-tári helyhez. Noha a „minden idők leg-szörnyűbb bűnének" elkövetőjéhez mégcsak jelképesen sincs köze, névazonos-ságuk az ünnepnap megválasztásakor lat-ba eshetett. A skorpió a keresztény iko-nográfiában Jézus hóhérainak és JúdásIskariotésnak volt a jelképe. Ez utóbbitermészetesen nem kerülhetett be a nap-tárba, tette azonban, ha valahová egyál-talán, ide, a „halál házába" illik.

Fába szorult féregSzent Wolfgang (okt. 31.) Regensburg

bencés püspöke, Boldog Gizellának, SzentIstván királyunk hitvesének volt leány-kori nevelője. 971 körül hazánkban ismegfordult. Egykori magyarországi nép-szerűsége az osztrák befolyás középkorvégi növekedésének tulajdonítható.

Wolfgangnak Farkas a magyar meg-felelője. E totemisztikus eredetű, ősi ma-gyar személynév a közelmúltig kedveltvolt nálunk, különösen a nemesi családokkörében. (L. még a katolikus naptárbana 30-i Luperkusz, magyarul Farkasd nap-ját. Lupcrkusz „őse" az etruszk pásztor-isten, Lupercus lehetett. A név „Farkas-űzőt" jelent.) Szent Wolfgang tiszteleté-vel, a Farkas név kedveltségével éles el-lentétben „farkas komának" régen nemvolt semmi becsülete. Csúfosan (le)szere-pel az állatmesékben, nevei szitkot, meg-vetést köpködnek (1. bestye, csikasz, fene,féreg, lompos, ordas, toportyán), a rólaszóló háriádák és rémtörténetek babonásrettegésről árulkodnak (1. német werwolf= „farkasember"). A farkas a pásztorem-bernck persze ellensége, rendszerintazonban csak télen, „farkasordító" hideg-ben, amikor a ragadozó saját vadászte-rületén nemigen talál élelmet. Nem annyi-ra kártékony tehát, hogy ez kielégítőenmegmagyarázná azt a dühöt és félelmet,amivel az ember módszeresen irtotta őket,ahol érte.

Pedig a farkas Rómában mint a latiumikirályok totemállata igen nagy becsbenállt. Mars hadisten állatkísérőjevolt, Marsfiainak, Romulusnak és Remusnak a daj-kája, igazából anyja; az istenfiak az eredetimítoszban farkasnász gyümölcsei voltak.Ez nem képzavar; a farkasanya az ikreket(Ikreket!) szülő és szoptató isteni fügefa

279

OKTÓBER

(Tejút) állatalakja volt. Egészen más ahelyzet Mars görög megfelelőjével, Árész-szel, a csaták gyáva és vérszomjas istené-vel, akit szent állatának tulajdonított rossztulajdonságokkal jellemeztek. Más volt ahelyzet az egyiptomi Upuaut (Wepwawet)hadistennel is, akit szintén farkas képébenés az égi „Farkasvárosban" imádtak (Lüko-polisz, azaz „Farkasváros" volt a görög ne-ve az isten székhelyének, amit az egyip-tomiak a Sarkcsillag tájékára képzeltek).Upuautnak, az „Utak megnyitójának" ajelvénye vezette a fáraó hadait idegen föld-re, s az ő jelvénye nyitotta meg az utat azegyiptomi hit szerint a napbárka, Ozirisz

és a halottak alvilágba tartó menete előtt.A temetők isteneként Khenti Amcnti, „AkiNyugaton uralkodik" néven viszont aFarkas csillagkép alakjában Anuhisszal (aNagy Kutya csillagképpel) együtt őrzi aTejút alvilágba vezető lejáratait.

A farkas a kutyához, sakálhoz hason-latosan alvilági lény, a halál kísérője Eu-rázsia sámánhitű népeinek hiedelemvilá-gában. A sámándobokon a kutya, farkasképe mindig az „alsó világot" jelképezőtérfélen látható. A germán mitológia Fen-rir farkasa - és Garm(ur), a pokol kapujátőrző vadászeb - az ászoknak, a felső égisteneinek fő ellensége. Ugyanakkor, vagy

A kondás fegyvere vadkanok és farkas ellen a fokos volt. Vas megyei tükrös 1840-ből.Budapesti Néprajzi Múzeum

280

FÁRA SZORULJ' FÉREG

tán éppen ezért, idomított farkasok kí-sérik a csatában az északi germánok ha-lál- és hadistenét, Odint (Wodent), s azisten harcosainak, a gombamércgtől őr-jöngŐberszerkeknzk törvénye a csatában afarkasfalka törvénye volt. Ez a kép talánnem is annyira a farkas vélt vérengző haj-lama miatt alakult ki, inkább az táplál-hatta, hogy a csataterek tcmetetlen halot-tak elsősorban a Canis-nem, a kutyafélékvadon élő képviselői temették el a gyom-rukba (ezt támasztja alá, hogy Odin szentmadara a hasonló köztisztasági teendőketellátó holló volt). Civilizált ember sze-mében ezért nem a farkasnak, hanem aháborúzó embernek kellene szégyenkez-nie, hiszen ő - hogy ismét egy igaztalanhasonlattal éljünk - „az embernek farka-sa". A keresztény korban a farkas már álta-lában a gonosz, az ördög jelképe a nekitulajdonított vadság, ravaszság és mohó-ság miatt; közelebbről pedig az eretnek-ségeké. A XIV századi domonkosok ihlettefestményeken az Úr kutyái (Domini canes]harcolnak a farkasokkal (heretid}. Ezzelellentétes a közismert népmeséi eredetűpéldázat „üzenete": ebben a farkas a sza-badság, a kutya a szolgaságjelképe.)

A farkast a mondottak szellemébenmár az antik csillaghit a helyére tette.Mars égisze és a Skorpió csillagkép alatt,a 'lejúton - az alvilág bejáratánál tehát -látható a Farkas (Lupus) csillagkép, pon-tosan átellenben a másik alvilági átkelő-helynél lévő Nagy Kutya csillagképpel(emlékezzünk az egyiptomi Anubisz ésKhenti Amenti, az ógermán Garm és Fen-rir kettősére). A Farkas csillagkép a görögmitologikus hagyomány szerint Árkádiavérengző királyát, Lükaónt (annyi mint„Farkasszerű1') testesíti meg. Több Lüka-ónt ismert a mítoszkutatás. Egyikőjük, atrójai (kis-ázsiai) Priamos/. fia, épp ágakat

nyesett apja. gyümölcsösében, amikor Akhil-leusz - más leírásban Patroklosz - elkap-ta, és egy borkeverőedényért (vö.Medüri-nalia) cserébe rabszolgának adta el. (An-ténórnak, Priamosz bizalmasának szinténvolt egy Lükaón nevű fia.) Egy másik Lü-kaón, Árkádia királya, Kallisztó (a Nagy

A capitoliumi farkas, i,e. Vl.sz.

Medve) apja, és Arkasz {Kis Medve) nagy-apja volt, aki unokáját feltálalta az iste-neknek, s ezért Zeusz büntetésből vér-szomjas farkassá változtatta. A harmadik,a thrák Lükaón, Árész (!) fia volt, akittestvéreivel együtt Héraklész győzött le aheszperiszek kertjének szomszédságában,illetve amikor az argonautákkal együtthajózott. (Mindhárom utalás a tejútvilág-fának arra a részére vonatkozik, ahol aFarkas csillagkép látható; a "lejut volt aheszperiszek aranyalmafája s a Tejútonvitorlázott csillagképként az Argó Hajó.)Akis-ázsiai Lükiában („Farkasország") éltegy további Lükaón, akinek fia a hírhedtháborúban Tróját segítette, mint magaÁrész is (1. Priamosz és Anténór „farkas-kölykeit"). Végezetül, egy híres krétai fegy-verkovácsot szintén így neveztek.

A Farkas csillagkép egykori őszi eltű-nése, Napba-öltözése a farkasok idejénekközeledtét jelezte, amikor a fagyos pusz-taságban felharsant a Holdra vonító négy-

281

OKTÓBER

lábúak kórusa (a csillaghit szerint a Skor-pió a Holdra romlást hoz; elteijedi hie-delem szerint a Hold azért fogy, mert egymitikus farkasszörny élősködik rajta; ésfordítva; a telihold változtatja farkassá a„farkasembereket"). A Mihály napjátólkezdődő egykori őszi pásztorünnepek haj-elhárító mágiája elsősorban a nyájakraleselkedő farkasok ellen irányult.

Visszatérve mármost Szent Wolfgangpüspökre, névünnepe megválasztását is afentebb elemzett európai hagyománykörhatározta meg (nem kizárva persze, hogyvéletlenül e nagyon is alkalmas időpont-ban október 31-én halt meg). Ezek utáncsak természetes, hogy Wolfgangot a far-kasfélő osztrák pásztorok védőszentjük-ként tisztelik, s hogy a mi eleink is, far-kast látván, őhozzá fordultak. Wolfgangazonban a fűrészes Simonfejszés párjakéntvált elsősorban népszerűvé. Az október28-án ünnepelt apostolszenttel egyetem-ben az erdőirtók, majd ácsok patrónusalett. Legendája szerint ő készítette az elsőfejszét (!?). Azt hajigálva jelölte ki, holkell templomot építeni. A farkas ellen -Szent(?) Luperkusszal együtt -segítségülhívott püspök ismert mesebeli mása a kó-

pé favágó, aki a muzsikálni vágyó farkas-nak (ördögnek, sárkánynak) a mancsát afejszével behasított fába csíptette (a Far-kas csillagkép a Tejút alsó hasadékábanvan). A fejsze, balta, fokos a pásztorok,kondások farkas és a félvad sertéskanokellen egyetlen hatékony fegyvere volt. Amesékben is mint az ember „fényes far-ka" így szerepel.

Wolfgangnak a fákkal egyéb dolga isvagyon. Egyes helyeken úgy tartják, hogya facsemetét az ő napján kell elültetni, agyümölcsfák törzsét bekötözni vagy be-meszelni, hogy a nyúl ne rágja meg (vő.a gyümölcsfákat nyesegető trójai Lüka-ónnal).

Wolfgang kezében a fejsze kétértelműjelkép, lálán nemcsak azért kapta éppenő a megtisztelő feladatot, hogy Simonmellett a favágók patrónusa legyen, mertnévnapja e szezonmunka kezdetérc ke-rült. A fejsze (bárd, balta, szekeréé), amelybékeidőben a fát hasogatja, háborúbanvagy hóhérkézben fejeket vágott le, s egy-kor a kardnál is elterjedtebb fegyver volt.„Farkas" atya az attribútumát - könnyenlehet - marsi kapcsolatainak is köszön-hette.

282

NOVEMBER

Naptárunk 11. hónapja a régi rómaikalendáriumban a kilencedik volt, latin ne-ve, November is azt jelenti, „kilencedik".Bár a római nép novemberben is talált al-kalmat az ünneplésre - ilyen időszak volt aLudi Plebiíií, „plebejus (ünnepi) játékok" kéthete (nov 4-17.) a maga futóversenyeivel ésszínieloadásaival -, nem örököltünk Ró-mátóljeles novemberi ünnepnapokat.

A hónapot illő módon őszi lombszínruhájú, repülő ifjú jelképezte, fején bo-gyós olaj ág-koszorúval (a mediterráncum-ban november az olaj bogyó s zűrét kezde-te). Az alak baljában a hónap terményei-vel, répa- és káposztafélékkel teli tálat tart;jobbjában pedig a Nyilas jelet, hiszen no-vember 23-a a Nyilas „védjegyű" csillagá-szati hónap kezdete. November egy másikantik eredetű jelképe, a nyilazó vagy nő-rabló kentaur a Nyilast személyesíti meg.Mezőgazdasági munkák szerint ökrökkelszántó, vető, olajbogyót szüretelő, lóhaj-totta olajpréssel dolgozó paraszt, disznó-kat makkoltató pásztor volt a helyi éghaj-lattól függően november jelképe.

A hónap régi magyar neve: Nyilas ha-va, illetve a Nyilas hónap első dekádjánaklegjelentősebb szentje után Szent Andráshava volt.

Mindenszentek

A kelta kalendárium november l-jéna Samain ünnep megülésével zárta éskezdte újra az évet. A kelták fő tevékeny-

sége, a pásztorkodás az ünnepre is rá-nyomta a bélyegét. Juhaikat páro/tattáke napon, hogy a jövő évi szaporulat bizto-sítva legyen, nyájaik fölöslegét pedig le-vágták. A hús kisebb részét az ünnepenfogyasztották el, a többit tartósítva el-tették télre. Étel- és italáldozatot - az ős-időkben emberáldozatot - mutattak be azősöknek, hogy azok is osztozhassanak azáltalános örömben. E szokás maradékaÍrországban még ma is föllelhctő: az elő-ző nap kitakarítják a házat, és éjszakáraételt hagynak az asztalon a családi szel-lemeknek (mint egykor nálunk halottaknapján és karácsonykor}. Ünnepi szoká-saikhoz híven a kelták e napon is nagytüzeket gyújtottak. Nagy-Britanniában no-vember 5-én emlékeznek meg Örömtü-zekkel az 160íí. évi sikertelen „Lőporösz-szeesküvésről". (E/ Guy Fawkes napja.Fawkes aláaknázta a londoni parlamentépületét, hogy a képviselőket a királlyalegyütt felrobbantsa.) E máglyák azonbanaddig is minden évben lángra lobbantaknovember elején a Brit-szigeteken - Sa-main emlékeként. A katolikus Guy Fawkeselfogása és kivégzése csak alkalom voltarra, hogy a régi pogány szokást az angli-kán egyház végre elfogadhatóvá tegye,

A kelták úgy tartották, hogy Samain-kor érvényüket vesztik a természeti törvé-nyek. Az ünnep előestéjén megszűnik azidő, ez a nap sem az ó-, sem az új évheznem tartozik. Leomlik a válaszfal az élőkés a holtak között, az elhunyt hősök ésnagy elődök s/.ellcmei elhagyják halom-

283

NOVEMBERsírjaikat, és szabadon kószálnak az élőkközött. Az angolszász országokban Min-denszentek vigiliája {okt. 31.) ma is a kí-sérteties és boszorkányos tréfák ünnepe.Jól ismert gyermekijesztgető szokás „Min-denszentek előestéjén" (angolul Hallowe'en)sütőtök-kísértetet készíteni. A tököt ki-vájják, orrnak, szemnek, szájnak rést vág-nak a héjába, a belsejébe égő gyertyát tesz-nek, majd botra tűzik, és lepedőt aggatnakrá. Mindez mutatja, hogy halottak napjasem véletlenül került éppen ide.

Az ünnepnap jelentőségéről a fenn-maradt mitikus elbeszélések is árulkod-nak. Az írek legendás őstörténetében min-den nagyobb történelmi forduló a négynaptári ünnep valamelyikére, sokszor ép-pen Samainra esett. Dagda, a kelták „Her-kulese", az egyik legfontosabb istenség,ezen a napon ülte rituális nászát a folyókistennőivel, hogy az eljövendő esztendőtermékenységét biztosítsa. Ez arra vall,hogy Samain nemcsak „a holtaktól valórettegés" jegyében telt el, az élők c napona szerelemnek is áldoztak (1. a juhok pá-roztatásat), ahogy az egyensúlyra törekvőarehaikus kultúrákban rendjén való isvolt. Azt vallották nagy bölcsen, hogy mi-ként az óév elmúlásával új esztendő szü-letik, úgy a halált csak új élet teremtésetagadhatja.

Samain naptári jelentősége a „negy-venes-ötvenes" ciklus ismeretében ért-hető meg. November l-jé 39 napra esikaz őszi nap éj egyenlőségtől és 50 nap vá-lasztja el a téli napfordulótól- Mint év-szakkezdő ünnep, Imbolchoz, Beltanehez ésLugnasadhez hasonló funkciót tölt be. (Akínai tél is november elején, 7-én kez-dődik, és ez, akárcsak a többi kínai év-szakkezdő nap, a naptári fordulópontokközötti időszakot a keltánál pontosabbanfelezi.) Mint újév-ünnep Samain társai

fölé nőtt. Sejthetően ekkor iktattak a kel-ták naptárukba - ha szükséges volt - szö-kőnapokat. Samain előestéjének időnkí-vülisége legalábbis erre vall.

Ezt a nagy fontosságú ünnepet nemvehette semmibe a korai egyház, így tör-tént, hogy 835-ben meghintette kereszt-vízzel, és Mindenszentek napjává tette.Katolikus tanítás szerint az élő és elhalthívek közösséget alkotnak az Úr színeelőtt. Ez a szentek egyessége. A még élőka „küzdő egyházat" (Ecdesia militam), amár meghalt és tisztítótűzben bűnhődőka „szenvedő egyházat" (Ecdesia pat'iens),az üdvözültek pedig a „diadalmas egy-házat" (Ecdesia triumphans) képviselik.Mindenszentek napján a „küzdő egyház"a „diadalmas egyházat" ünnepli, az élőhívek köszöntik az üdvözülteket, mind akanonizált szenteket, mind pedig azokat,akiknek szentségét életükben nem ismer-ték föl, így c földön megjutalmazatlanulmaradtak. Az élők és az üdvözültek Min-denszentek-napi egymásra találásábanSamain szelleme világosan felismerhető.

Ha az ünnep választott időpontjáhoznem is, jelentéstartalmához talált bibliaialapot az egyház. A forráshelyek a Jele-nések könyvéből valók (5,11-13; 7,9-17).Hadd idézzek belőle: „Azután látám, ésíme egy nagy sokaság, a melyet senki megnem számlálhatott, minden nemzetből éságazatból, és népből és nyelvből; és a Bá-rány előtt állnak vala, fehér ruhákba Öl-tözve és az ő kezeikben pálmaágak... Ezekazok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból,és megmosták az ő ruháikat, és megfe-hérítették ruháikat a Bárány vérében..."Ez a szentírási hely a keresztény menny-ország előírásos ábrázolásainak mintájalett. A Mindenszentek-kép (német Állerheiii-genb'dd} legkorábbi példája egy X. századinémet misekönyvből való. A miniatúra a

284

HALOTIAK NAPJA

Bárányt imádó szentek és angyalok soraitábrázolja. A XIV századtól kezdve a Bá-rányt fokozatosan a Szentháromság kép-mása helyettesíti, vagy az Atyaistené, akitrendszerint pápai díszben jelenítenekmeg, amivel szintén a Szentháromságra,illetve a római egyház egyetemességére(kizárólagosságára) kívánnak utalni . ASzűzanya is helyet kaphat az Isten trónjamellett (Mária megkoronázása}. E változatszöveges alapja az Arany legendában ta-lálható meg. A katolikus ünnepnek sajátliturgiája volt, a Mindenszentek litániája,amelynek szövegét rendszerint szentírásiidézetekből állították össze. Mára az ün-nep lassacskán elsorvadt. A gyakorlatbanhalottak napjának vigiliája lett belőle.

Halottak napja

A katolikus egyházban a Mindenszentekutáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkornov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkekemléknapja. Ezen a napon a „küzdő egy-ház" tehát a „szenvedő egyházról" em-lékezik meg. Általános szokás szerint azelőtte való nap délutánján, a „halottakestéjén" rendbe hozzák a sírokat; virá-gokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az esteközeledtével gyertyákkal, mécsesekkel ki-világítják, „hogy az örök világosság fé-nyeskedjék" az elhunytak lelkének. Ide-genben elhunyt, ismeretlen földben nyug-vók emlékének a temetőkereszt vagy másközösségi temetőjel körül gyújtanak gyer-tyát. Rcgente néhol egyenesen máglyátgyújtottak, miközben szünet nélkül ha-rangoztak.

Elterjedt szokás szerint ezen az esténotthon is égett a gyertya, mégpedig annyiszál, ahány halottja volt a családnak. Né-hol a?, asztal „hídján", a lábakat Összekötő

keresztlécen gyújtottak gyertyát. BÁLINTSÁNDOR szerint „az asztal alsó homályosrésze mintha a purgatóriumot jelképez-né", amihez hozzálehetnők, hogy az asz-tal hídja pedig talán a Tejút „alvilági"szakaszát, melyen a holt lelkek bolyon-ganak. A falusi nép sok helyütt vígságostorral emlékezett meg halottairól. Éjjelreennivalót hagytak a terített asztalon, merta néphit szerint a holtak ezen az éjszakánmeglátogatják öveiket. Ezt az enni- és in-nivalót másnap a koldusoknak adták, deahol a „halottetetés" nem volt szokásban,ott is osztogattak ételt, italt a temető ka-pujában kéregető szegényeknek, vagy másmódon juttattak alamizsnát nekik.

A halottakról való ünnepi megemlé-kezés keresztény szokását Cluny bencésszerzetesei terjesztették el a X. század-ban, ám gyökerei vitathatatlanul a po-gány ősiségbe nyúlnak, Az időpont, a tűz-gyújtás, a halottak visszajárásával kapcso-latos hiedelmek már a kelta Samainra isjellemzők. A kettős gyásznap - ne feled-jük, Mindenszentek és halottak napja vol-taképpen egy ünnep - így kelta eredetűlehet. Tudjuk azonban, hogy a novem-bert, pontosabban a Skorpió havát másókori népek is a halál hónapjának tekin-tették, s hogy e képzetet, a kapcsolódómítoszokat, rítusokat és annak eszközeita természet őszi haldoklása ihlette. Ésahogy a „meghaló" természet mindentavasszal „feltámad halottaiból", ugyan-úgy a halott-ünnepeket is a túlvilági élet-ben való reménység és hit hatja át, sőt,keresztény lelkekben a testi feltámadásboldog tudata (a temetők kapuján ott afelirat: „Feltámadunk!"), és elhunyt sze-retteikkel való találkozás felett érzettöröm.

Nem véletlen, hogy a kétnapos halott-ünnep a Skorpió hónap első dckádjába,

285

NOVEMBER

azaz legjelentőségteljesebb időszakábaesik, hiszen mindig az első dekád hatá-rozza meg az egész hónap jelképi karak-terét. Egy ünnep időbeli „kisugárzására"mi sem jellemzőbb, mint hogy róla nyeriegy tágabb időszak a nevét; például hogyoktóbert a novemberi (!) Mindenszen-tekről nevezték cle'mkMindszent havának,hogy egyes vidékeken annak a hétnek,amelyikbe a halottak napja esik, „halottakhete" a neve. Ugyanez az elv persze másjeles nappal kapcsolatosan is érvényesül:lásd például mátéhét, miháiyhéi, ferenchét,gálhét (Szent Gál napja okt. 16.), dömötör-hét; változó ünnepeknél guzsalyhét, fehér-hét, komázóhét (a nagyböjt és a húsvét kö-rüli vasárnapok nevei után). Az „ünnepihét" megfelelője a liturgikus naptárban ajiyolcad (latin octava), mely nem más, mintaz ünnep egy héttel meg egy nappal valókiterjesztése.

Csodaszarvas

ARISZTOTELÉSZ úgy tudta, hogy a szar-vas a kígyónak legfőbb ellensége. Amikora szarvas megvénül - állította a bölcs -,leheletével magához csalogat egy kígyótés lenyeli. Ezáltal maga is olyanná lesz,mint amaz: levedli bőrét és megifjodik -feltéve, ha tartózkodik a vízivástól. Ha-sonlóképpen, a szarvas éppúgy ismer fia-talító füveket, mint a kígyó, s őt is elbű-völi a zene, akárcsak amazt. A kínai Taonyolc halhatatlanjának egyike szarvasonlovagol, miért is az állat szintén halha-tatlan, mint a kígyó. Buddhista tanításszerint a Buddha egyik előző életébenszarvas volt, ezért Indiában a szarvas mais a bölcsesség jelképe. Európában úgy-szintén az Okosságot (Prudentia) teste-sítette meg (megint csak mint a kígyó- és

a Skorpió). A kínai „hold-zodiákus" kö-rén a Szarvas szomszédja a Kígyó. A 28csillagképből álló sorozatban három a miVízikígyónk része, s ezek jelképes állataia Bak, a Ló és a Szarvas. Cernunnos (a„Felszarvazott"), a kelták „csodafiúszarva-sa", kezében az évet jelképező kosfejű kí-gyót tartja. Ez az örökifjú alvilági istenszintén nem ihat vizet (értsd az alvilágifolyók, a „Feledés" vizét, amely a „Rot-hadás" partjait mossa). A kelta mondavi-lág egyik-másik hőse, amikor végórájaelérkezik, szarvassá válva menekül a halálkutyái elől. Ez a sorsa a görög Aktaión-nak, Artemisz szarvasistennő választottáldozatának is, amikor „kitelik az ideje".Ezek a hősök haláluk után nemegyszerkígyóvá változnak. A szarvasság tehát amitikus (égi) kígyóhoz való tartozást és -talán ez is kitetszik a mondottakból - el-varázsoltságot (halotti állapotot) is jelent.A „szarvassá vált fiúk" csak akkor változ-nának ismét emberré, vagyis térnénekvissza az életbe, ha a tiszta forrás (Léthé,a „Feledés" folyója) helyett ismét apjukpoharából innának (miután halottak,tudjuk, ez nem történhet meg; ez a bal-lada mitikus rétegének tragikuma). A me-sebeli vitézt tündérszerelmesc vak arany-szarvassá változtatja, és egy forrás mellettkell élnie. Ebből az állapotból csak életeárán szabadulhat (Zöldike c. mese). A ke-resztény szimbolikában a kígyót (ördö-göt) nyelt szarvas a bűnbeesett hivő, akicsak azáltal kelhet új életre, ha iszik az„elet forrásából", azaz merít a krisztusitanból és megvallja bűnét. ZOLNAY VILMOSmutatta ki lebilincselő könyvében a szar-vasmaszk, szarvasfejdísz jelképi lényegétaz őstársadalmakban. Értelme szerint a„felszarvazás" eredetileg a népe boldog-ságáért halálra szánt király (királyhelyet-tes) feláldozásának bevezető aktusa.

286

CSODASZARVAS

Mindehhez tegyük hozzá, a szarvas Föld-szerte az őszi-téli ünnepkör jelképes álla-ta (az őszi szarvasvadászattól a téli szarvas-alakoskodásig), amiben ismét az évfor-dulat tájára várt megújhodás vágya je-lentkezik.

Ősapáink vadászok voltak. Ezért adottminden nép, melynek szülőföldje szarvas-féléknek is hazája volt, helyet e koronás

vadnak mitikus emlékezetében. A szarvashiedelmi rangjára utal, hogy mind a finn-ugor, mind az indoeurópai nyelvekbentöbbnyire tulajdonságjelölő álnéven„szarvasnak" hívják, mivel igazi neve ta-bu volt. A legtöbb névváltozat egy közös„szarv" szóra vezethető vissza (L héberkeren, görög karasz, latin cornu, németHorn=szarv; görögkerasztész, \a.tincervu.s,

Cernunnoskosfejú kígyóval.A g-imdestrupiaranyozottezüsttálról, II-III.század.Koppenhága,Nationalmuseet

287

NOVEMBER

francia cer/=„szarvas"). A ránk maradtszarvasmondák egyik típusa alapjelenté-sében eredetmítosz; ilyen a magyar cso-daszarvasmonda is. Hősnője totemállat,szarvasősanya, akit fiútestvérek űznek ra-gadozó állat vagy vadász képében, páro-sodnak vele, s általa népek alapító ősapáilesznek. És eredetmítosz olyan értelem-ben is, hogy e csodaszarvas egyúttal a va-dászősök vezércsillaga, mely üldözőit jö-vendő hazájukba csalogatja. A mondabeliszarvasünő természetfölötti lény: ünő lé-tére agancsos, esetenként hat lába van,emberi ruházat nyomait viseli magán (pl.díszes szalagot), csillagos a szőre, arany apatája, a Napot és a Holdat hordja szar-ván, testén. A különböző, egymástól tá-voli helyeken fönnmaradt szarvasmon-dák mellékesnek tűnő részletekben is ha-sonlóak (pl. a helyszín tekintetében: azünő űzőit egy gázlón vezeti át).

A szarvasmondák másik típusának hő-se a mitikus szarvasbika, a csodaszarvas-ünő férfi- vagy fiúpárja. Ő volt Cernun-nos, az évkezdő kelta isten: Aktaión, Arte-misz áldozata; a regösének csodafiúszar-•vasa, kinek szarván ezer misegyertya (csil-lag) ragyog; véle rokon a népművészet„virágos beszédű" agancsosa is. E csoda-fiúszarvas a keresztény korban Krisztusjelképeként élt tovább. A keresztény cso-dafiúszarvas a hit tiszta forrásához vezetimindazokat, akik lépte nyomát követik.Lásd Szent Hubertus szarvasát, agancsaiközt a sugárzó kereszttel, vagy a váci egy-ház alapításának legendájában szereplőszárnyas agancsú szarvast, amely SzentLászlónak jelent meg.

Ezen égijelekkel ékes szarvasoknak, dea szarvasvadászat más szereplőinek is többcsillagképmása ismert. Egy lapp csillag-mondában például az cgi szarvas nemmás, mint a Tejúton „gázló" Auriga, Per-

seus és Cassiopeia csillagképek együttese.Ez az utóbbi W alakú csillagzat a csillag-ünő agancsa, mely a régiek szerint eleinkvezércsillaga volt. Ez alatt a hatalmas Szar-vas csillagkép alatt látható az Orion, me-lyet egyes népek hol szarvasnak néztek (afinnek, hinduk) a mitikus szarvas levágottkét hátsó lábának (az obi-ugorok), Szarvas-/ühek (a szibériai ketek, török népek, és azógörögök ís, ha tekintetbe vesszük, hogyOríon-Aktaiónt a görög vázafestők szarvas-fejű embernek ábrázolták); hol megszarvasvadásznak (lappok, ógörögök), azOrion övét pedig három szarvasnak. Azégi szarvasok családjába tartozik a szom-szédos Bika és a Fiastyúk, lapp nevén aBorjúcsapat, valamint egyszer-másszor aGöncöl csillagzat is. A régi szarvas ábrázo-lásokon csillagos agancsosunk mindig avilágfán, vagy a világfa környezetében fut-kos, legeiészik vagy merít erőt a tövénfakadó forrásból. Ez nyilvánvalóan össze-függ azzal, hogy az égi szarvasok az égivilágfán: a Tejúton és annak tőszomszéd-ságában láthatók. Adott jelrendszerben avilágfa (Tejút) ágai is agancságakká, azokmeg létra fokaivá lesznek (agancs szavunkaz ág szóból ered). Egy kaukázusi mesehőse nem az „égig érő fán", hanem egyóriás szarvas agancsán megy föl az égbe.Egyebek közt annak ismeretében, hogy azindoeurópai szkíták körében a szarvas-totcm helyébe a ló lépett, föltételezhetjük,hogy ez az óriás szarvas azonos lehetett ahindu és skandináv mitológia tejútvilág-fájának megfeleltethető óriás Ló csillag-zattal (Ásva, Yggdrászü), aminek a feje vi-szont csak az Orion, a Szarvasfő lehet,márcsak azért is, mert az Orionból „ága-zik" szét az agancsokkal társítható összeségi út: a Tejút, az egyenlítő és az Állatöv.

A ketckkel rokon szelkupok sámán-dobjainak sajátossága, hogy a szélét a lét-

288

CSODASZARVAS

rá fokaihoz, agancságakhoz hasonló ha-rántcsíkolt szegélydísz keretezi, amit „7égi sornak", „szarvasbordázatnak" hívnak- másutt viszont kígyópárnak, pikkelyeskígyótestnek ábrázolnak -, a dobmezőtközépen pedig rendszerint egy fenyő,vagy egy „fenyő testű" és „Gyíknak" neve-zett mitikus lény csontváza osztja ketté.Az előbbi az Állatövet, az utóbbi a Tejutatjelképezi. (A hinduk a „Gyíkot", azaz aTejutat „Kígyóösvénynck" is nevezik, sfeltevésem szerint gyík szavunk a kígyószóból keletkezhetett hangátvetéssel. Afinnugor kígyó észt megfelelője egy gyík-fajtát jelöl!) Az említett szelkup dobon,attól függően, hogyan tartjuk, meg is je-lenik az óriás Szarvasfő képe. Ha úgy for-gatjuk, hogy a „gyík" feje alul legyen, a„szarvasbordázat" agancspárhoz válik ha-sonlóvá, melyek között ott ragyog a Napés a Hold, a Szarvasfő homlokából pedigmintha fa nőne. (Széles körben elterjedtábrázolástípus ez, s ez szolgálhatott ala-pul a későbbi csodafiúszarvas által, agan-csai közt viselt kereszt képzetéhez. Ezt afeltevést a Krisztus keresztje és a tejút-világfa közti más megfelelések is alátá-masztják.) Ismeretes, hogy a sámán holígy, hol úgy: 180 fokkal elforgatva vertedobját szertartás közben, attól függően,hogy a felvilág vagy az alvilág urával kí-vánt kapcsolatot teremteni. Ezeket az„urakat" viszont a helyi naptár jellegétőlfüggően többek közt a nyári (tavaszi) és atéli (őszi) égbolt megszemélyesítőinek te-kinthetjük. A felsorolt szarvas csillagké-pek-élükön az egész tavaszi égnegyedetelfoglaló Szarvas csillagzattal, s még in-kább az alatta lévő, nyárközépen a Nap-pal cgyüttálló Szarvasfővel (Orionnal) -szemben állnak az égi Kígyóval (Ser-pensszel), amely viszont az őszi égnegyedóriás csillagképe. Úgy vélem, innét való

a szarvas és a kígyó ellenségeskedésénekhiedelme. Amikorugyanis a Nap a „szarva-sok" mezején jár, tavasz van, a borjadzásideje, s a Napba öltözött égi szarvasokláthatatlanok, miként a földi szarvasokagancsa is elhullott már. Látható viszonta Kígyó csillagkép az éj sötétjében. Ami-

A szelkup sámándob rajza a téli és a nyáriégboltot szimbolizálja aszerint, hogyan tartjuk

kor azonban a Nap a Kígyó övezetébelépve láthatatlanná teszi azt, feltűnik azégen a „szarvasfalka", ekkor mesélik ne-künk a csillagok az égen folyó vadászatot.Beköszönt az ősz, a szarvasbőgés ideje, abikák büszkén viselik pompás koronáikat,s a vadászok is készülődnek, a kígyók vi-szont föld alá húzódva téli álmukat alusz-szák már. A kígyó-szarvas híedefmi oppo-zícióját magyarázza továbbá, hogy minda Kígyó, mind a Szarvas Tejúthoz tartozócsillagképek, a túlvilági átjárók felett lát-hatók, egymással szemben, így lesz a kí-gyóhoz hasonlatosan a szarvasból is a ha-lál és feltámadás, az örök megújulás jel-képe. Vagy 4000 éve a napéjegyenlőségifőkör is keresztezte mindkettőjüket, aSzarvas agancsa hegyét (p Cassiopeiae)még ma is súrolja, míg a farka hegyét(Aurigae) már a napfordulót főkör nyáriíve érinti. A Kígyó ma napfordulói csil-lagkép, a napfordulói főkör téli íve éppott megy át a farkán, ahol a Kígyótartójobbja (yOphíuchi) markolja. Feltevésem

289

NOVEMBERszerint a bemutatott sámándobtípus raj-zolatát szándékosan tervezték úgy, hogyegyik nézetben a tavaszi-nyári égboltot,másik nézetben, „fejjel lefelé", amikor azég is a „feje tetejére áll", az őszi-téli ég-boltot ábrázolja. (Egyébként ezt a sajá-tosságot a világfára vonatkozó egyete-mes hiedelmek alapján általános érvé-nyűnek tekinthetjük, hiszen egyrészt va-lóban egyetemes az a képzet, mely sze-rint a Fa gyökerét kígyók, békák és máscsúszómászók rágják, ágai közt pedigszarvasok legelésznek, illetve a Fa koro-nája agancs kő rónává l egyenlő, másrésztpedig a szóban forgó Fa, vagyis a Tejútforog; kidől, gyökereit az ég felé fordítja- vagy, ahogy eleink mondták: az égbőla föld felé nő -, végül ismét az ég felényújtja ágkarjait.)

A szarvas csillagképek és a többi csil-lagkígyó (Vízikígyó, Sárkány) kölcsönöshelyzetének hasonló szerepcsere a követ-kezménye az éves körforgásban. A Vízi-kígyó a Ráktól a Mérlegig nyúlik az égen.A Nap tehát, amikor az Ikrek cikkelyételhagyja és a Rákba lép, maga mögötthagyja az égen legelésző szarvasokat is, éskígyók lakta „vidékre" ér. Ennek látszólagellentmond, hogy a kínai hold-zodiákusSzarvas konstellációja a mi Vízikígyónkrésze. Ám ne feledjük, hogy a Vízikígyócsillagképnevet a Távol-Keleten nem is-merik, és, ha nemi eltolódással is, a Nap- illetve a Hold, hiszen jelen esetbenhold-zodiákusról van szó - a kínai ég-bolton is a patások csillagvilágából lép ahüllőkről elnevezett csillagképek közé. AKecskéből (Rák) a Bakba, abból a Lóba,onnét a Szarvasba (mint írtam, mindhá-rom a Vízikígyó része); a Szarvast elhagy-va a Kígyó (Keverőedény), azután a Gi-liszták (Holló), utánuk pedig a Krokodil,majd a Sárkány területére jut (az utóbbi

kettő a Szűz csillagképében található, aVízikígyó felett, csakúgy, mint a felsorolteurópai csillagképek mind).

Ami a mi Sárkányunkat illeti, úgy ne-vezett circumpoláris csillagkép, amilyenrészben - agancsát tekintve - a Tejútongázoló Szarvas, és amilyen a szintén sok-szor Szarvasnak „nézett" Göncöl csillagzatis. E három a Sarkcsillag körül űzi, ke-rülgeti egymást a napi, éves körforgás sze-rint az „idők végezetéig", s évszakonkéntváltozó helyzetük, hogy emelkedőben vagyalábukófélben vannak-e éppen, az évszak-változást (hatalomcseréjüket) jelezheti.

A tavaszi, nyári Napba öltözött szar-vast soha nem kísérte akkora figyelem,mint az őszi, téli időszak csillagszarvasát,Érthető. A szarvas ősszel kívánatos vad,ekkorra hízik kövérre, fejleszti ki agan-csát, lesz szép selymes a szőre, ekkor pá-rosodik, biztosítandó a szaporulatot. Ta-vasszal az ékessége vesztett, girhes, vedlőjószág a vadászt lövésre, a költőt szólásramiért késztette volna? A szarvas a nap-tárban is ősszel tűnik fel.

Hallali, hallali, hallali!

A kalendáriumban a szarvasbőgés kez-detét Egyed (szept. L), a végét Hubert ésImre (nov. 3., 5.) jelzi. Hubert, vagyahogy a róla cinevezett itókáról ismerjük,Hubertus, Maastricht (Hollandia), majdLiége (Belgium) püspöke volt (t727). Alegenda s/.erint hercegi sarjként jött avilágra, és ifjú korában teljesen a világiörömöknek, főleg a vadászatnak élt. Egy-szer nagypénteken is elment vadászni.Amikor az erdőbe ért, hirtelen egy fehérszarvas tűnt föl előtte, agancsai közt fé-nyes feszülettel. Hubert a látomástól meg-rendültén keresztény hitre tért.

290

„HALLALI, HALLALI, HALLALI!

Egy másik vadász-szent, Euszták(szept. 20., eredetileg nov. 2.) megtéréseszinte ezenmód történt. Euszták (Eusta-chius), eredeti nevdn Piacidus, Traianuscsászár katonatisztje volt ( f i 18). Egy íz-ben .szarvasvadászaton vett részt, egy óri-

Kúsztak szarvascsodája. Bizánciminiatúra, IX.század

ás fehér szarvas maga után csalogatta,majd egy kősziklatetőn megállapodott, ésüldözője felé fordult. Piacidus az agan-csai közt fényes feszületet pillantott rneg,és szózatot hallott. Magába szállt, majdcsaládostul megkeresztelkedett. Együtt i.sszenvedtek vértanúságot: elevenen meg-sütötték őket egy felizzüott rézbika belse-jében. Ez az elbeszélés még az eredetiEuszták-nap jegyében fogant, a Skorpió-val átcllenben lévő Bika a kora keresztényidőkben a novemberi éjszakák uralkodócsillagképe volt. A sajátos kivégzési mó-dot alighanem az égi Bika látványa jut-tatta a legcndaíró eszébe (a réz a Bika-úrnő, Vénusz fémé!). Euszták a tizennégysegítősz&nt egyike, a vadászok patrónusa.Attribútuma arézbika vagy zászlón smrvas-

f o , agancsai közt feszülettel. Leggyakrab-

ban a szarvassal való találkozását ábrá-zolták, ezért rendszerint összetévesztikHuberttel. Megkülönböztetésül: Eusztákkatona lévén, többnyire páncélzatot visel,míg Hubert vadászöltözetűt (fogadalmiképmásain püspöki ornátust). Hubertnekegészalakosszarvas az attribútuma, az áll-hat mellette, homlokán a feszülettel, vagy akezében lévő imakönyvön látni térdeplőliliputi szarvast. A kezében vadászkürtötis tarthat. Míg Euszták a dél-európai, Hu-bert az észak-európai művészet modellje.Az előbbit a középkor kedvelte, az utóbbita reneszánsz. Ez időtől társát teljességgelháttérbe is szorította. Euszták nevenapjaazonban nem a rákövetkező Hubert, ha-nem az ugyancsak november 2-i halottaknapja miatt került át szeptember 20-ra. Avadászok, erdészek és az egykori lövész-egyletek igazi védőszentjének mindenkiHubertust tartotta. Nevenapja ma is va-dásztársaságok ünnepe, neve pedig sokolyan dolognak a védjegye, ami vaddal,vadászattal kapcsolatos.

A fentiek arra engednek következtet-ni, hogy a vadász Hubertus Euszták kö-zépkori és észak-európai másolata volt(ami még nem kérdőjelezi meg egy bizo-nyos Hubert németalföldi püspök léte-zését), Euszták pedíg eleve legendás alaklehetett. A szarvas, amelyik kettejüknekmegjelent, eredetileg az ősszel felbukka-nó szarvas-csillagzatok valamelyikét tes-tesíthette meg. A mondák szarvasai azagancsukon hordozták a Napot vagy asarkcsillagot, mindkettőnek ősi jele a ke-reszt. A naphordozó szarvas értelemsze-rűen a nappálya menti csodaszarvasokvalamelyike, az ilyenkor már jól látszóBika vagy még inkább az Orion (mintSzarvasfő), mely egyrészt maga is fontoskereszteződés csillagképe - a feje fölöttkeresztezi egymást a nappálya és a lejut

291

NOVEMBER

(aminek az agancsai közt keresztet viselőszarvas illő és egyben aktuális jelképe,mivel a Nap időszámításunk kezdetétől anyári napforduló idején épp az Orionfölött jár), másrészt a csillagképet meg-személyesítő istenekés héroszok, a szarvasalakúak is mint Aktaión és a hindu Prad-

A váci egyház alapításánaklegendája, Miniatúra a KépesKrónikából, XIV. század

zsapati, de maga a névadó Orion is ugyan-olyan kivégzett áldozatok, mint a kereszt-re feszített Megváltó, a mi Csodafiúszarva-sunk. A Sarkcsillagot viselő szarvas a lappmonda és a magyarok csodaszarvasünőjelehet: ennek agancsa, a Cassiopeia csil-lagkép valóban hordozni látszik a Sark-csillagot.

Még egy Hubertushoz fűződő hiede-lem kívánkozik ide. A legenda szerintpüspökké szentelésekor a stólát angyalnyújtotta át neki. Az égi sióid Tejút-)dképlehet; a stólát nyakba vetve viselték, így

két vége a Tejút ágait is jelképezhette.Amúgy a szent máig őrzött ereklyéje, ésérintését a hívek veszettség elleni csoda-szernek hitték. A kutya, a róka és a farkasáltal terjesztett betegség elhárítása a va-dászok patrónusára tartozott, különös-képpen, hogy az illető a Skorpió havánakszentje. E hónap cikkelye, mint az Ikrekéis, amely szintén az alvilágba vezető utatőrzi, az „ebeké". Emitt Farkas csillagképé,amott a Kis és a Nagy Kutyáé. Ez utóbbiaka csodaszarvasmondákban a vadászokkalegyütt űzik a vadat.

Ha röviden is, de szót kell ejtenünkelső királyunk fiáról, Imre hercegről. Im-rét, aki 1031. szeptember 2-án vadász-balesetben vesztette életét, 1083. novem-ber 4-én avatta szentté a magyar egyház,így lett november 5-e az ő emlékünnepe.Ezek után nem csoda, ha Imre hercegrőlis fennmaradt - a lengyelek körében -egy hubertusi legenda. Eszerint a magyarkirályfi nagybátyjával, Vitéz Boleszló len-gyel királlyal Lysa Gora környékén vadász-gatott éppen, amikor egy szarvas magaután csalta a sűrűbe, majd eltűnt. Imrerájött, hogy álmában már járt ezen a he-lyen, és rávette a lengyel királyt, alapítsonitt egy kolostort, amelynek ő a mellkereszt-jét adományozza, benne Jézus keresztfájá-nak egy darabkájával. ALysaGora-i Szent-kereszt monostor alapítási legendájánaknépi változatában Imre szarvasának agan-csai közt szintén feszület fénylik.

Érdemes elgondolkozni azon, hogynaptárunk a szokástól eltérően már rég-óta nem Imre „égi születésnapját", a szep-tember 2-i vadászbaleset időpontját tartjaszámon, hanem szentté avatásáét, ami ta-lán vélctlenségből, ám véleményem sze-rint mégiscsak szándékosan helyeztetett akét, hazánkban kezdettől fogva igen nép-szerű vadászszent, Euszták és Hubert un-

292

SZÉTTÖRT BILINCSEK

népét követő második napra. A szándé-kosság mellett szól, hogy az Árpád-háziherceggel egy megsebzett vadkan végzett,választott névünncpe pedig - mit ad Isten- a „vadkan képében járó" Mars havábaesik éppen.

A váci egyház alapítási legendáját nap-tárunk nem időzíti, mégis idekívánko-zik. Mint a Képes krónika elbeszéli, I. Gézakirályunk koronázását (1074) követőentörtént, hogy amikor ő és öccse, a későbbszentté avatott László herceg „ott állot-tak Vác alatt, (...) egy szarvas jelent megnekik, szarvai tele égő gyertyákkal; el-iramodott előlük az erdő felé, és lábátazon a helyen vetette meg, hol most amonostor van. A vitézek rányilaztak, mi-re a Dunába szökkent, és többé nem lát-ták. Ennek láttára szólott Szent László:^Bizony nem szarvas volt ez, hanem Is-ten angyala (...). Nem agancsok voltakazok, hanem szárnyak, nem is égő gyer-tyák, hanem fényes tollak, lábát pedigazért vetette meg ott, mivel megjelölteazt a helyet, hogy ott építsük fel a Bol-dogságos Szűz egyházát, s ne másutt.«"Amellett, hogy e legenda a csodaszarvas-monda „megkeresztelt" változata, regös-énekcinkből is tudjuk, hogy a gyertyákmég csak nem is tollak, hanem csillagok,s eszerint a szarvas is valóságos égi je-lenés lehetett. Szent László képes beszé-de szintén erről tanúskodik. Az angya-lok, a „mennyei seregek" a csillagokatszemélyesítették meg, ezzel tisztábanvolt a műveltebb középkori ember. Azt istudjuk, hogy a templomalapításban (tk.a templom tájolásában: „keleté lé s ében"és ünnepi titulusának megválasztásában)fontos, noha csak jelképes szerepet ját-szott az alapítás (fölszentelés) időpontjaszerinti csillagos égi látvány és napkelteiirány.

Széttört bilincsekLénárt (Leonárd, nov. 6.) a kora kö-

zépkor népszerű szentje. Az ő életéről iskevés adat maradt fenn, az a kevés is in-kább a legendák világába tartozik. A ha-gyomány szerint I. Chlodvig frank király(481-511) udvari embere volt. AmikorRemigius (francia Saínt Remi) reimsi püs-pök a frankok királyát megkeresztelte,királyával együtt ő is keresztény hitre tért,és bencés szerzetes lett. Keresztény erény-ként elsősorban a hadifogságban szenve-dőkért való közbenjárást gyakorolta kirá-lyánál. A legenda szerint azt a kegyet kér-te Chlodvigtól, hogy minden rabot, akitbörtönében fölkeres, a király engedjenszabadon, így lett elsősorban a rabok vé-dőszentje. Mint BŐD PÉIEK írta vala (1757-ben): „ha a foglyok ő róla megemlékeztek,s néki könyorgöttek, elromolván a vas bi-lintsek, megszabadultak..." Lénárdot ígyis ábrázolták, Benedek-rendi fehér vagyfekete csuhában, esetleg dalmatikában,amely a francia királyok liliornos címer-virágával, stilizált íriszekkel van telehint-ve. Kezében széttört béklyót tart, lábainálpedig megszabadított rabok, hadifoglyoktérdepelnek.

Ugyanezen okból válhatott a kovácsokpatrónusává. A börtönrácsok, -zárak, bi-lincsek, kapu- és ajtóvasalások, valamint avas kínzó.szcrszámok rontója a kovácsok-nak szerzett munkát és kenyeret. Ezzel függössze, hogy hálából többnyire vastárgyakatajánlottak föl neki ajándékképpen. A fo-golymentésen és a kovácsok eltartásán kí-vül Lénárdnak egyéb dolga is akadt. Mintpásztorszenthez a beteg lovak orvoslásáért(vaspatkó!) jószágvész idején könyörögteknéki, de fölkeresték az emberek saját pa-naszaikkal is, főleg a vajúdó anyák for-dultak hozzá bizalommal. Erre egyik le-

293

NOVEMBER

gendája biztatta őket: a várandós Chlotildkirálynéra éppen akkor törtek volna rá afájások, amikor férje, Chlodvíg vadászni(!) volt, s egyedül Lénárd sietett - imád-sággal - a segítségére.

Egykori hazai kultuszában, mely a ba-jor-osztrák Alpok vidékéről érkezett be-

hálójában a holtakkal.Az un. Keselyű-sztélé töredéke.Sumer, az i.e. III. évezred eleje.Párizs, Louvre

települőkkel terjedt el nálunk, ezek a vo-nások mind felismerhetők. Kőszegen pél-dául azért kapott kápolnát, mert a helyiokoskodás szerint 1532-ben Ő mentettemeg a várost a török rablánctól (a kápolnaaz ostromló nagyvezír sátrának állítólagoshelyén épült). A muraközi Goricsány Lé-nárd-temploma egy várandós Zrínyi gróf-né által állíttatott fogadalmi szobor föléépült. Üröm német templomának Lénárd-oltárán a szent együtt látható az újabb kői ljószágpatrónussal, Szent Vendellel (okt.20.), de ott látható mellette a vadász SzentHubert (nov. 3.}, Ausztria patrónusa: SzentLipót (nov. 15.) és az ószövetségi Tóbiás,aki a régi naptárban angyaldoktor-kísé-rőjének, Rafaelnek a révén (okt. 24.) illike szentek sorába. Az ürömi németség

nemcsak azért gyűjtötte őket egybe, mertkedvelte és használta nevüket, hanemazért is, mert naptár szerint is összcille-nek. A „mérleg" Vendel kivételével mind„skorpió" szentek, illetékességük pedigLénárdéval egybevág.

Lénárd „skorpiósága" lényegesebbfunkcióiban érhető tetten: fogoly szabadi-tóként és a vas kedvclőjeként semmilyenmás hónapba nem illene. A Skorpió hava-mint mondottuk-a „halál háza". Naptári,asztrális vonatkozásban viszont a halál so-hasem végleges, hiszen emberi tapaszta-lattal mérve az égi mozgások, és a földitermészet változásai örökkön-örökké is-métlődnek. Istenek, héroszok, mesehősökesetében a halállal rokon értelmű az al-világjárás, szegény sorba vettetés, kire-kesztés (száműzetés), rangvesztés, eltéve-dés (erdőben, labirintusban), megcson-kulás, betegség, elvarázsoltság (pl. kővéválás), és rabság (különösen mélységbe,sötétségbe, föld alatti üregbe vettetés), mi-vel ezek az alvilágjárással analóg helyze-tek. E fogalomkör tágasságát jelzi, hogy arégi képes beszédben a rácsozat ncmesaka börtönnek, hanem a halálnak ís a jele:aki meghalt, arra keresztet vethetünk, ki-ikszelhetjük, áthúzhatjuk a nevét. A halálta rácsos szövetű hálóval is szimbolizálják(a két szó a magyarban közös tőről is ered).Az asztrális-szoláris mítoszokban és me-sékben a Skorpió - vagylagosan - mind-ezen történések helye. A csillagkép az egyikelbeszélésben az alvilág bejárata, a má-sikban vérpad, a harmadikban börtön stb.Az a kép, mely szerint Dömötört épp bör-tönben támadja meg egy skorpió, innenered. Elválaszthatatlan ettől, hogy az aszt-rológia a vasat a hónap planétájához, a„hadisteni" Marshoz rendelte. A meséiszerkezetben a hős bukásának (halálának,alávetésének, asztrológiai zsargonban

294

AZ ÉG KÁRPHJA MEGHASAD

„romlásának") helyén a bukás eszközemindig valamilyen „marsi tényező": a hős-nő „rossz vére", mágikus vaseszköz, vagyugyanezek megelevenedve, például az „ál-hős" veresálnok vitéz vagy a vasorrú bába (a„vasorr" a clitoris, a „bába" a vulva jelké-pe. Vő. Antares a tejúthasadékban). Idetar-tozik, hogy a „halál csillagképével" szem-ben található az égen a „Háló" csillagzat,amit hol a Fiastyúkkal, hol a Hyadokkalazonosítanak, s amely a görög mitológiá-ban a madarászó, pleiászokra vadászóOrion madárlbgó hálója. (A FiastyúkotSzibériában is ismerik e néven, magyarváltozata ennek a Szitástyúk. Kambodzsá-ban, Borneó szigetén viszont maga Oriona „Csapda".) Más szóval, amikor a halálhalászik (a Nap a Skorpió jegyében jár),akkor látszik legtovább az égen a hálója (aPleiadok vagy a Hyadok).

Bilincstörő Szent Lénárd egykor a ta-vasz visszatértének, a föltámadásnak areménységét ültette a halottak napjánakidőszakában a közelítő téltől mégjobbanelnehezült szívekbe.

Az ég kárpitja meghasad

Egyes középkori kútfők szerint Toursszent püspöke, Márton a mai Pannon-halma környékén, egy Savaria Sicca nevűhelységben született 317 táján. Bizonyáranem véletlen, hogy az első magyar szer-zetesi rendház ott épült fel, ahol a ha-gyomány szerint a kolostorépítő szentszületett; a nyelvújítás kora előtt a bencéskolostorhalmot, az egykori bencés diákok„Kupacát" Szent Márton hegyének ne-vezték. Csakhogy ez nem feltétlenül je-lenti azt, hogy a szent ott is született vol-na. A kutatás ma Szombathellyel (Sava-ria) azonosítja szülőhelyét.

Márton a középkor egyik legfényesebbnevű szentje. Emlékét helynevek, nekiszentelt templomok és jellegzetes kép-másai őrzik mindenfelé, különösképpenaz egykori Magyarország területén, mivelitt született, és Franciaországban, aholtevékenykedett. A legenda szerint elsőkirályunk, István éppen vadászaton volt(!), amikor lepihenve álmában megláttaaz országra törő besenyő hadakat. Ekkortette volna meg Mártont az ország társ-patrónusává. A krónikák szerint IstvánSzent Márton és Szent György zászlajaalatt harcolt a lázadó Koppány ellenébenis. Középkori királyainka székesfehérváriSzent Márton-templomban tették le azesküt, és végezték el az előírt négy kard-vágást az égtájak felé, amellyel magukatjelképesen az ország védelmére köte-lezték. Mint BÁLINT SÁNDOR kimutatta, a„...szentmárton nevű helységnevek az Ár-pádkori magyar nyelvterületet rajzoljákki". Akorabeli határvidéken neki szenteltegyházközségek, Turócszentmárton, Csík-szentmárton, Zalaszentmárton, Nekcse-szentmárton, Zelinai Szentmárton, Kis-marton cs társai a határvédelem hitbélimegerősítését szolgálták, éppúgy, mintkésőbb a peremvidékeken különösen nagySzent László tisztelet. Franciaországban,hol Márton szintén a nemzet egyik patró-nusa volt, a szent „magyar kapcsolata"legendássá nőtt. Az általa alapított Mar-moutier bencés apátságban keletkezettlegenda szerint a szent hun, illetve ma-gyar uralkodók sarja volt.

Legismertebb ábrázolása egyikjócse-lekedetct örökíti meg. Ifjú korában tiszt-ként szolgált a római hadseregben. Galliá-ban történt, hogy a téli (novemberi?) hi-degben egy hó alatt fekvő meztelen éssánta koldusra bukkant. Megszánta a sze-rencsétlent, és megfelezte vele katonai ka-

295

NOVEMBER

penyét. Ezt követően álmában megjelentnéki Krisztus, vállán a koldusra terítettfélköpennyel. E jelenetben Szent Már-tont fehér lovon, katonatiszt öltözetbenábrázolják, amint kardjával épp ketté-hasítja veres köpenyét, vagy a földön ku-porgó, meztelen mankós embert takarjabe vele. Később, püspök korában a je-lenet majdnem pontosan megismétlő-dött nem kevésbé csodás következmé-nyekkel (nyomatékául a korábbi legen-dái esemény jeíképi jelentőségének).Egy ízben szedett-vedett gúnyában misé-zett, mivel a templom kapujában egy di-dergő koldus kedvéért megvált a miseruhá-jától. Ahüledező hívek szeme láttára egytűzgömb szállt a feje fölé, és angyalok

fedték be drágakövekkel kiveri aranyujjassalcsupasz karjait. Más alkalommal magaaz ördög állt elébe koldus képében. A szent,aki messze földön híres volt ördögűző ké-pességéről és haloUfeltámasztó csodáiról,s így átlátott rajta, könyörületességébenmég őt is megajándékozta. Ismét máskoregy nyulacskát mentett meg, mely egy fal-ka vadászeb elől az ő köpenye alatt keresettmenedéket. Mártonnak szelíd szóval si-került a kutyákat is leszerelnie. Egy al-kalommal viszont egy gyermekre táma-dó kígyót térített el szép szóval a szán-dékától, mondta is később: „A kutyák ésa kígyók hallgatnak rám, de az embereknem."

Márton napja november 11-ére esik,halálának állítólagos időpontja (397, nov.8-a) szerint. Az időponthoz a szent neve,valamint legendás élettörténetének sok,fentebb kiemelt részlete kiválóan illik.Márton, a latin Martinus azt jelenti, „Mars-hoz hasonló". Nevének hangsúlyt ad ifjú-kori katonáskodása, és katona voltánakfontossága későbbi kultuszában. (Igaz,hogy egy-egy katonaszent szinte minden

naptári hónapra csík, ám Mars hónap-jaira több, mint egy.) Legendájában aSkorpió szimbolikájába illő jelképes ala-kok és állatok szerepelnek. Az ördög pél-dául mivel az alvilág lakója, s annak ka-puja a Skorpióban van (1. még ördögűzés,halottfeltámasztás). A koldus, mivel a mi-

Szent Márton és a koldus

tologikus jeíbeszcdben a kolduslét meg-felel a rab-, illetve halotti állapotnak, s azévmítoszban mindháromnak a Skorpió ahelye. A nyúl és a vadászebek, mivel Már-ton napja komi már javában folyik az éj-szakai égen a csillagvadászat, melynekmcllckalakja a Nyúl (Lepus) a sarkában aKís és Nagy Kutya csillagképekkel. A kí-gyóról nem szükséges elismételnem, mi-ért szerepel itt.

Márton legendájának központi moz-zanata, a köpeny megfelezése a koldus-sal, szintén naptári mondanivalót hor-doz. Az időpont (hideg, hó), a szereplők(katona és koldus), a tárgyak (kard és kö-peny) valamint az aktus (kettéosztás) jel-

296

AZ ÉG KÁRPITJA MEGHASAD

képes, naptári értelemben csak a Skorpiócsillagképhez illeszthetők.

Ennek a feltevésnek az az alapja, hogya köpeny az ég palástját jelképezheti. Sokközépkori királyi és főpapi palást rajzo-lata ezt egyértelműen bizonyítja. SzentIstván királyunk sógorának, II. (Szent)Henrik német császárnak a palástját azégbolt csillagképei díszítik, az egykorúmagyar koronázási palástot, mely eredetirendeltetése szerint miseruha volt, amennyei rendek népesítik be. Kápolnaszavunk a középkori latin cappa, capella=„köpeny", „köpenyke" szóból szárma-zik. A kettéosztott mintázatú casula, „mise-ruha" viszont szó szerint „házacskát" je-lent, s a középkori templom egykorú fel-fogás szerint falaival és mennyezetével azcg (a menny) kicsinyített mása volt. Az ég-palástja pedig valóban kettéhasad! Még-pedig egy nyári és egy teli égfélre az Ikrekmeg a Skorpió csillagkép között. A látha-tó repedés a tejútágak közrefogta sötéthasadék lehet, ahol a keresztény időszá-mítás kezdetén még novemberben tartóz-kodott a Nap. Az új időszámítás kezdetétjelzi Jézus evangéliumi történetében, hogyhalála bekövetkeztével ajeruzsálemi temp-lom kárpitja meghasad. Megjegyezni kí-vánom, hogy az egyházi év nem január 1-jével, hanem egy hónappal korábban, ad-vent beköszöntével kezdődik ma is, shogy november naptári szimbolikájábana kelta hatás (az eredeti november 1-jeiévkezdés szokása) sem elhanyagolandó.(Emlékeztetném az olvasót az észak-eu-rópai szent, Hubertus égi stólájára, A la-tin stola „palástot", „karinget" jelentetteredetileg.)

A repedés az égen lehet maga a Tejútis (a képzet ilyen formában Szibériából ésBelső-Ázsiából ismert. A sátorlakó no-mádok költészetében a csillagok az ég

sátorán átszüremlő fények, a Tejút pedigvarrat az égi sátortakarón).

Egybevág a mondottakkal, hogy Már-ton napja egykor igazi határnap, való-ságos „kis évvége" volt. Az ünnep a min-denszentek utáni tizedik napra esik. 10-12napos ünnepköz több is akad a kereszténynaptárban. Ezek egyfelől az évfordulóskarácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódnak(Luca-nap-karácsony: dec.13-24; Kará-csony-vízkereszt: dee. 25-jan. 6.), másfelőla kelta évszakkezdő ünnepek keresztényutódaihoz (gyertyaszentelő-Bálint nap: febr.2-14; áldozócsütörtök-pünkösd: máj. 1-11;Vasas Szent Péter-Lőrinc: aug. 1-10; min-denszentek-Márton: nov. 1-11.). Miután azarchaikus naptárakban mindig határnap-hoz, többnyire az év vége és az újév „kö-zé" illesztették a szökőnapokat, e 10 napkörüli időköz eredete is összefügghet az-zal a törekvéssel, hogy a napév és a hold-év közti kereken 11 napos időkülönbségetkiigazítsák. Márton napja nyilvánvalóanhatárünnepnap volt. Erre utal, hogy min-denszentekkel együtt kezelték, mintha akét ünnep között „megszűnne az idő".Régi göcseji neve Minciénmárton {Mind-szentmárton) volt, s a rábaközi „szent-mártonrétes" neve másképp mencinrétes(szintén a „mindszent" szóból). Erre utaltovábbá, hogy Márton és a téli napfor-duló között 40, Márton és karácsony kö-zött 43 nap telik el. Mindenszentekkorér véget az előző 40 napos ciklus, mely azőszi napéjegyenlőségkor kezdődik, s hogya téli napfordulóig, illetve karácsonyigkijöjjön a „negyven lépés", be kell iktatnia 10 napos ünnepközt. A Mártonnal kez-dődő karácsony előtti 40 nap a közép-korban ugyanolyan bojtos időszaknak szá-mított Európa-szerte, mind a farsang éshúsvét kö/.ti nagyböjt. Neve: Szent Már-ton böjtje (angol Saint Martin's Lent, né-

297

NOVKMBER

met MarLinifasten). Ezzel az év végi böjticiklussal zárul a naptári év felváltva boj-tos, vígságos időinek sora. Ez természete-sen a Márton-napi magyar eszmekörbenés szokásrendben is tükröződik. MintBoi> PÍ.TÜU írja 1757-ben, a„Martinalia...olyan második Farsang is volt ezen a ré-gieknél. Sült Ludat ettek, s új Bort it-tak," Általános szokás volt Európában,hogy Márton napján az idei libapecse-nyére újborral teli poharat ürítettek aböjtre való felkészülésként (a lagzikat isfarsang mellett főleg Márton napja tájánülték).

Márton lúd ját viszontlátjuk a Szentképmásain. A legenda szerint azért lett eza madár az attribútuma, mert szerény-ségből a ludak óljába bújt, hogy püspök-ké választása elől kitérjen. Ezek azonbanzajgásukkal elárulták agaitok majdanipaí-rónusának hollétét, így kénytelen volt b-eletörődni megválasztásába. A „martina-liaí" szokás és a legenda római eredetű:Aesculapiust ünnepelték ez idő tájt új-borral és libasülttel (1. Meditrinalia), ésjólismert az a történet, mely szerint a Ga-pitolíum lúdjai riasztották a fellegvár Őr-ségét, amikor az í.e. 390. évi gall-rómaiháború idején a Rómát hódoltató gallu-sok a várat éjnek évadján akarták elfog-lalni. A ludat a rómaiak ezért Mars ma-darának (Avis Martis) illetve jelének tar-ották. Ennek természetes oka is lehetett:a vadludak húzásának tavaszi, őszi csúcs-ideje Mars két hónapjára esik. Elterjedt,de mindenekelőtt Szibériából ismert hie-delem szerint a vándormadarak: darvak,vadludak, hattyúk a Tejút mentén, annakirányát követve repülnek délre, majd tér-nek vissza északra. Innen a Tejút szibériaineve Madárul, és ezért kapta feltűnő iránytmutató csillagképe a Hattyú nevet is. Ezta csillagképet Apollón napisten eltávozó

leikével azonosították egykor (finnugorrokonaink Lúd fejedelemnek nevezik).Ezen az úton járnak madár alakban a lel-kek is a túlvilágra, s onnét vissza, s őketútjukon a Nap lelke, Lúd fejedelem ve-zeti. Ide kívánkozik, hogy a holtak biro-dalmába távozó lelkeket a klasszikus köl-tők is a téli Nap után vándorló madarak-hoz hasonlították. Tavaszi és őszi hajna-lokon, estéken a Tejút valóban észak-déliirányba mutat.

Márton napjára rendszerint az újboris kiforr, az év végi „húshagyóra" frissinnivaló is kerül Márton poharába (1. méga Nagypoharú Szent Márton, Borfiijtó SzéniMárton, Szent Marion nyavalyája neveket,ez utóbbi a másnaposság eufémiája). Már-ton napja a gazdasági év végét, itt-ott(gall-kelta mintára) az adventtel és böjttelkezdődő új esztendőt jelentette. A György-napkor kihajtott állatokat sok helyütt ek-kor terelték téli szállásra, ez volt az adó-fizetés, a tisztújítás, a járandóságok éselszámolások napja falun és városon egy-aránt. Leginkább azonban pásztorünnepvolt, a közelmúltig ebből csak a házrólházra járó pásztorok Márton-napi meg-ajándékozása maradt fenn. A patrónusMárton jószágvédő szentként a legjelen-tősebb. Marstól örökölte ezt a tisztségétis, aki - tudjuk - eredetileg pásztoristcnvolt. A nép farkas (!) és állatvész ellenkérte oltalmát, és használta „vesszejét". Anéphit szerint Szent Márton vesszeje frissenvágott, megszentelt, lombos nyírfavessző;az állatok mcgvesszőzése gyógyulást hozaz ólba, istállóba, s növeli a szaporulatot.Határnapra vall a sok Márton-napi idő-jóslási szokás. A néphit szerint példáulenyhe lesz a tél, ha Márton fehér lovonérkezik, azaz nevenapján havazik (gon-doljunk a katona és a koldus legendájára).Márton „palástja" alatt néha megenyhül

298

NOVEMBERI RÓZSA

az idő, ez a Szent Márton nyara, A Márton-napi lúd meücsontjából is jósoltak időt:áttetsző, tiszta, fehér (!) mellcsont száraz,kemény telet ígért, homályos, sötét csont-lap csapadékos, enyhe időt.

A Márton-napi évkezdésnek az ókorvégétől fokozatosan megszűnt a naptári,csillagászati alapja. Márton védencei, agallok, hagyományaik értelmében rnég„jogosan" kezdték november elején azévet, az ég (az év) palástjának kettéosz-tóján, a Tejúton ekkor még valóban no-vemberben kelt át a Nap. Manapság azon-ban ugyanez decemberben következik be,így a köpenyhasító szent legendája máraérvényét vesztette.

Novemberi Rózsa

A legtöbb ember nem szereti a telet.Ez tükröződik a télen szabadban nyílóvirágokról szóló régi csodákban, és maihírlapi „kacsákban". E témának két szent-jevan, akik ráadásul közre is fogják a javatelet. Egyikőjük Dorottya, „a farsang dá-mája" (febr. 6.), másikójuk Árpádházi(Magyarországi) Szent Erzsébet (nov. 19.).

Erzsébet II. András királyunk lányavolt. Tizennégy évesen feleségül adtákLajos thüringiai őrgrófhoz. A hercegnőmár hat év múlva özvegy lett: férje 1227-ben felöltötte a keresztet, a Szentföldreindult, de útközben megbetegedett ésmeghalt. Erzsébet, akinek jótékonykodá-sa miatt már korábban is meggyűlt a bajaférje családjával, magára maradván Mar-burgba költözött, és belépett a Ferenc-rendbe. Javait és rövidke életének hát-ralévő néhány esztendejét a betegek ésrászorultak gondozásának szentelte. 1231.november 16-án halt meg, huszonnégyévesen. Három és fél esztendővel később,

1235. május 26-án, pünkösdkor avattákszentté (valójában júl. l-jén, máj. 26. azeljárás kezdetének időpontja volt), s arákövetkező év májusának első napján„emeltettek oltárra ereklyéi", azaz szen-teltek templomot sírhelye fölé. Egykorikérője, II. Frigyes német-római császár eszavakkal tett aranykoronát Erzsébet ko-porsójára: „nem koronázhattam meg csá-szárnénak, most megkoronázom Isten or-szága halhatatlan királynéjának". Német-országi működése folytán a világegyház-nak ő az egyetlen ismertebb magyar szár-mazású szentje. Ünnepét a római naptárnovember 17-én hozza, mi magyarok 19-én üljük meg. „Fclemeltetéséről" régi ma-gyar naptárak május 2-án, vagyis névnap-jával épp „átellenben" emlékeztek meg,

Erzsébetet különösen német földöntisztelték, a ferencesek pedig a női kö-nyörületesség példaképének tartották.Ábrázolásain megjelenhet ferences (kla-rissza) apácaöltözékbcn. (A klarisszákSzent Ferenc rendjének női ága, melyetFerenc követője, Assisi Szent lilára (l 193-1253) alapított.) Fején korona van, tekin-tettel királyi születésére. Viselhet három(hármas) koronát is utalásul hármas nőistátuszára (szüzesség, asszonyiság, özvegy-ség-anyaság). Ebben az archaikus NagyIstennő kultuszának halovány visszfényeismerhető fel. A korona azonban a vérta-núságjelképe ís volt, és Erzsébet sanyarúélete, valamint korai halála középkori tisz-telőinek a szemében fölért a vértanúság-gal. Ábrázolják hermelínbe, brokátba öl-tözött hercegnőként, kezében templom-makettel, célzásképpen marburgi temp-lom- és kórházalapításaira, vagy - s ez alegáltalánosabb - rózsákkal teli, kötény-ként felfogott köpenyében.

Erzsébet rózsacsodái kedvelt témái agótikus táblaképfestészetnek (1. a kassai

299

NOVEMBER

Szent Erzsébet dóm főoltárát). Egyik le-gendája szerint egy ízben a wartburgí váralatt egy bélpoklos fiút talált. Mivel der-mesztő volt a (novemberi?) hideg, felve-zette avarba, megfürösztötte, sebeit meg-kente, tiszta ruhát adott rá, és saját ágyá-ba fektette. Az udvar, anyósával az élenfelháborodott a történteken, és a távol-lévő őrgrófhoz hírvivőt küldtek. Lajos fel-indulva a hallottakon hazasietett. Amikora hálószobába rontott, rőzsaillat fogadta.Az ágyhoz lépett, lerántotta a takarót, sott rózsaágyon a megfeszített Krisztusttalálta. Lajos a látomástól a földre omlott,és mire magához tért, ajelencs eltűnt, azágy üres volt. Megszégyenültél!, bocsá-natért csedezve ölelte át feleségét. Egymásik legenda rózsacsodája még Magyar-országon esett volna meg. A gyermek Er-zsébet a konyhán összeszedte az ételma-radékot, és a kötényébe rejtve hordta ki avár kapujában kcrcgető szerencsétlenek-nek. Egyszer apja megpillantotta, amintéppen átszaladt a várudvaron. Megállí-totta, és rákérdezett, mit visz a kötényé-ben. A kislány ijedtében hazudott: „Ró-zsákat!" Mivel havas tél volt (november?),az apa haragosan rántotta szét a köté-nyét, s íme, a leányka öléből rózsák hul-lottak a földre. András király a csoda lát-tán „lelkében nagy dolgok sejtelmével"ölelte át Erzsébetet. Még csak jegyese voltLajosnak, de már Wartburgban nevelke-dett a kor szokása szerint, készülődvéneljövendő életére. Itt történt volna, hogya leány, aki inkább Krisztus menyasszo-nya kívánt lenni, éppen egy patak partjánimádkozott rózsakoszorúval a fején, ami-kor követ érkezett apjától, és közölte vele,hogy a király ragaszkodik a házassághoz.Erzsébet a koszorút lemondóan a vízbedobta, mire csodák csodájára, valóságosrózsaszőnyeg lepte el a víz felszínét.

Annak ellenére, hogy a novemberi ró-zsanyílás korántsem oly ritka, rnint gon-dolnók, a rózsacsodák „titkának" meg-fejtése szempontjából sem közömbös,hogy van nekünk egy másik Erzsébetünkis, Boldog Erzsébet szűz, aki mint naptárialak sok tekintetben Szent Erzsébet mása.Az utolsó Árpád-házi királynak, III. And-rásnak volt a leánya (1292-1338 körül),aki a trónussal járó frigy helyett a do-monkos szerzetbe lépett. Ő tehát a feren-cesekével szemben a domonkosok Erzsé-betje. Noha állítólag ő is a Skorpió ha-vában halt meg, mint elődje -.Mindenszen-tek előestéjén, mégis kereken félévvel ko-rábban, május 6-án ünnepelték, ahogy amásik Erzsébetnek a másik nevenapjátszintén májusban, 2-án ülték meg régen,nem is beszélve arról, hogy ugyancsakmájusban, pünkösdkor avatták szentté.

A két Erzsébet májusi ünneplése, a ró-zsacsodák, pünkösd rózsakultusza termé-szetesen találnak egymásra a nép pün-kösdi szokásaiban. Szent Erzsébet a pün-kösdi énekek főszereplője, és az ő májusitisztelete régente összemosódott a pün-kösdi királynőválasztással. DÓMOTOK. TtK-LA említi, hogy Franciaországban a pün-kösdi kiskirálynőt magyar királynőnek ishívják. Jó tudni mindehhez, hogy a ró-zsalegenda-csokrot antik eredetű vándor-motívumokból kötötték Erzsébetnek. Arózsák istennője a Marssal vetélkedő Ve-nus volt, s a rege szerint a rózsát az ő vérefestette pirosra. Ez a képzet kétszeresenis kötődik Marshoz; a vér az 6 attribú-tuma, s a baleset is akkor történt az isten-nővel, amikor a féltékeny Mars vetélytár-sának, Adonisnak a halálát oko/.ta. Vé-nusz (a planéta) Marssal vetélkedvén má-jusban uralkodik rajta, novemberben vi-szont fordul a kocka. Mars tudniillik Vé-nusz hónapjaiban: a Mérlegben és a Bika-

300

MUZSIKÁS ClCELLK

bán, Vénusz pedig Mars hónapjaiban: aKosban és a Skorpióban kerül exüiumba,azaz „veszíti el rangját" a csillaghit sze-rint. A Mars-Vénusz ellentét Erzsébetmájusi és novemberi ünneplésébe a Tejútmenti (patak parti!) átló adta, Bika-Skor-pió oppozíció révén is megmutatkozik.Finoman beszüremlik legendás élettör-ténetébe is; lásd a két keresztes vitézzel,apjával és férjével való ellentétét.

Muzsikás Cicelle

Cecília, régiesen Ciccllc, ókeresztényszűz és mártír (t230 körül), a középkorvégétől a tizennégy segítoszent egyike. Név-ünnepe a VI. század végétől november22. Legendás élettörténete a már jól is-mert ponyvastílusban íródott. Keresz-tényként nőtt föl az előkelő pogány Cae-cilius famíliában. Kora ifjúságában szü-zességet fogadott. Szülei ennek ellenéreegy Valerius nevű ifjúhoz kényszerítették.Cecília a nászcjszakán rábírta férjét, hogyne érjen hozzá, mondván: „énnekem szentangyal szeretőm vagyon, ki nagy szor-galmatossággal őrizi az én testemet min-den fertelmes bűntől, ki ha azt ismerendi,te engemet förtelmes szeretettel illeten-desz, tudjad, hogy ottan megöl tégödet..."Valerius hajlott a szóra, sőt meg is keresz-telkedett. Később „égi vetélytársa" meg-jelent előttük, és rózsa- vagy liliomko-szorúval megkoronázta Őket (e virágoknéha Cecília attribútumai). A csodálatosvirágillatot megérezve, Valerius Öccse,Tiburtius is megkeresztelkedett. Nem-sokára mindhárman elnyerték a vérta-núság koronáját. Előbb azonban Cecíliamég megtérítette az őket kísérő katoná-kat és tisztjüket. Három vértanúkoronais ékíti fejét. Három napig tartó sikerte-

len próbálkozás (gőzben való megfojtás,forró olajban főzés) után le akarták fe-jezni. Háromszor sújtott a nyakára a hó-hér, de ezt is túlélte, három napig éltmég, ez idő alatt mindenét szétosztotta aszegények között, házából templomotalapított.

Bizonyára a naptári szomszédság azoka, hogy Cecília és Erzsébet legendá-jában annyi a közös mozzanat: szüzességifogadalom, a férj (illetve a katonatiszt éskatonák, azaz Mars) megtérítése, a ró-zsacsoda, a szentséggel járó rózsaillat, ahármasság (pl. a hármas korona), ajoté-konykodás és templomalapítás kissé másfogalmazásban Erzsébetnél is szerepel.Nyilvánvaló, hogy a kölcsönző Cecília, aző legendáját már a VI. században leje-gyezték.

A szent neve a Caecilius nemzetség-név női alakja. Ajámbor etimologizálók,amikor Cecíliának dicséretét zengték,nevének vélt jelentéseiből indultak ki.Mint a Legenda Aurea nyomán az Érdykódex (1524-27) írja; „Elészer mondatikmennyei lilomnak (latin caeli lilium) ...Másodszor mondatik megvakultaknakura (latin caecus annyi mint vak) ... Har-mad mondatik mennyből adatottnak (decaelo „égből való") ... Negyedszer mon-datik setétség nélkül valónak az ő nagybölcsességének világossága miatt (cae-care „megvakít, sötétté, homályossá, ért-hetetlenné tesz").

Cecília novemberi, Skorpió-bcli illető-ségére az Erzsébetről mondottak az érvé-nyesek. Kiegészítésképpen azonban idekívánkozik, hogy a mítoszokban és me-sékben a Skorpió-béli halálnak a meg-vakulás is alternatívája lehet (1. bibliaiSámson). Átvitt értelemben a vak éppúgya sötétség és homály örök birodalmábajut, mint a holt lélek. Ez benne van a caecus,

301

NOVEMBER

„vak" másodlagos jelentéseiben is:„sö-tét", „homályos", „rejtett", „láthatatlan",„titkos" (vő. a Mars caecus, „kilátástalanküzdelem" kifejezéssel).

Cecíliát az egyházi zene védőszentje-ként ismerjük elsősorban. Ezt a tehet-ségét azonban csak a XV században fede-zik föl. A fölfedezéshez élettörténeténekegy részlete vezetett. Amikor is esküvőjé-re ment, hangszertől kísérve énekelte azIstennek: „Legyen az én szívem szeplő-telen, csak ne rendüljek meg!" Rendsze-rint hordozható orgonával, muzsikáló an-gyalokkal ábrázolták (fordítási hibánaktulajdonítható, hogy úgy hitték, ő rnagajátszott a hangszeren). Szent Cecília pat-rónusságát illetően a hangsúly a muzsikaszent voltán van. Ezért látható gyakranúgy, hogy a hangszereket, még az orgonátis eltolja magától, a kifejezetten profán,bacchusi mulatságokat szolgáló hangsze-rek (síp, dob, cintányér) a lába körül tö-rötten hevernek, miközben ő magasbafülelve az angyalok mennyei énekét hall-gatja. Ehhez tudnunk kell, hogy bizonyoshangszerek által megszólaltatott zene máraz antikvitásban is érzékinek minősült,egyes hangszereket pedig erotikus jelkép-nek tartottak, éppúgy, mint ma (görögorganon=„szerv, zeneszerszám", orgász =„buja föld, szent körzet", orgáó=„duzzad,buja vágy feszíti", orgia ==,,Ístentisztelct,orgia"). Ez az első hallásra talán meglepőgondolattársítás a hangszerek alakja mel-lett a zene lélektani (valójában kémiai)hatásával magyarázható. A rrmvészetekközül alighanem egyedül a zene képes ar-ra, hogy „érzéseket" kiváltó kémiai anya-gokat (amphetaminokat, opiátokat) sza-badítson föl a szervezetünkben.

A népi hiedelemvilágban az égi mu-zsikusok Cicölle (Cicella) és Szent Dávid(Dávid király). Mindketten a Holdban él-

nek (holdfoltok!): Cicölle táncol, Dávidpedig hegedül. A holdbéli Cecília való-ságos hármas holdistennővé lett. A nép-hit szerint a Hold fogytát az okozza, hogyCicella szoknyája eltakarja a Holdat, ami-kor viszont a Hold megújul, Cicölle ismegfiatalodik. Mondják, nem jó a Hold-ba nézni hegedülés közben, mert ha egyhúr elpattan, az ember megvakul. Hold-béli Cicölle szerint akkor lesz vége a vi-lágnak, ha nem adakoznak többet a sze-gényeknek. Kérdés, hogy a mártír Cecíliaholdbéli szereplésének a Hold Skorpió-béli „romlásához" van-e köze? Minden-esetre ezt látszik támogatni, hogy Cecíliátés Dávidot nemcsak a muzsikálás, hanemaz asztrológia is összeköti. A másik hold-lakónak, Dávidnak december 30-a a ne-venapja. Ez a nap a Bak havába esik, melya csillaghitben a Hold „rangvesztésének,száműzetésének" a helye.

...Nyilas..."

November 23-án a Skorpióból a Nyi-las (Sagittarius) havába lépünk. A hónapnévadója a hasonnevű állatövi csillagkép.Nyilazó kentaurt mintáz Mezopotámiá-ban, Hellaszban, Egyiptomban, és helle-nisztikus hatásra az arab, hindu csillag-térképeken is. Kétlábű változatban szin-tén ismerték, de ez a Nyilas nem tett szertnagy népszerűségre.

A görög mitológia kentaurjai egy nap-isteni eredetű, Kentaurosz nevű félisten-nek és thesszáliai kancáknak az ivadékai.Alsótestük ló, felsőtestük ember, és ré-szeges, kéjsóvár, ám ugyanakkor bölcses-séggel megáldott lényegnek írják le őket.Dionüszosz extázisban „lóvá tett" kísérőivoltak. Hiedelmi eredetükről több, egy-mással megférő magyarázat született.

302

„.„NYILAS..."

Egyesek a vad thesszáliai lovaspásztorok-ban keresik az előképüket. Thesszália hí-res volt lótenyészetéről az ókorban, s akentaurosz név lényegében „csikóst" je-lent, kentao annyi mint „hajt, ösztökél,sarkall". Mások lókultusz sámánpapjaitlátják bennük, ismét mások a védikusgandharvák hellén megfelelőinek tartjákőket. A gandharvák is emberlovak voltaképpúgy, mint kentaurtársaik, maszkos ter-mékenységrítusok beöltözött szereplői, Akét legnevezetesebb kentaur Nesszosz ésKheirón volt. Az előbbi okozta Héraklcszvesztét azzal, hogy amikor a hős nyilátóleltalálva haldokolt - Héraklész azért nyi-lazta le a kentaurt, mert az megszöktettea feleségét -, rábeszélte az asszonyt,hogy mártsa férje ingét az ő vérébe, ígyaz, ha magára ölti, scbezhetetlen lesz.Amikor aztán a hős belebújt a „ncsszosz-ingbc", az tüzes méregként égett a tes-tébe. Kheirón viszont - az ő halálát is, bár„véletlenül", Héraklész nyila okozta-ne-mes és bölcs kentaur volt, számos istenfiés hős (Aszklépiosz, Aktaión, Akhilleusz

és mások) nevelője. Kheirónt a mondaszerint Zeusz az égre emelte halála után,belőle csinálta a Nyilas csillagképet. Nemmessze a Nyilastól, a Tejút déli szakaszánvan egy másik Kentaur csillagkép (Cen-taurus), melynek eredetije egy Phólosznevű lóember volt. A két csillagképet ésnévadóikat már az antik időkben ís foly-ton összekeverték. Mint Kheirónt, Phó-loszt is Héraklész nyila ölte meg - „vélet-lenül". A görög phóleó annyi mint „bar-langban fekszik, téli álmát aluszsza". Akentaurok, köztük Kheirón is, barlang-lakók voltak; a Tejút „barlangja" épp aNyílás felett van, s a Nyilas hava már ha-tározottan a téli álom ideje. A Nyilas mo-dellje lehetne Nesszosz kentaur is, mí-tosza szerint ugyanis folyó - a Tejút? -partján révészkedett, és Héraklész nyilais folyóparton Ölte meg. A nyilazó Hé-raklcsz is látható az égen. ókori pénze-ken a Skorpió cikkely térdeplő Herculescsillagképét célzó íjászként is ábrázolták.

A Hercules által kilőtt Nyíl a Nyilascikkely csillagképe. A Nyilas nyílszimbo-

A Hajótal, a Nagy Kutyaés az Orion a denderai domborművűn.Egyiptom, későkor

303

NOVEMBER

Ükáját hangsúlyozza, hogy vele szembentalálható - és a Nyilas havában látható alegtovább-az „íjász-mitológiában" fősze-repetjátszó Sírius, az égbolt legfényesebbcsillaga. Más szóval, amikor a Nap a Nyi-las csillagképben tartózkodik, akkor hívjafel a Nyíl csillag (Siríus) a leginkább fi-gyelmünket a Nyilas mítoszaira és viszont.(A későegyiptomi, római korból szárma-zó, tehát erős hellenisztikus hatás alattkészült denderai zodiákuson az Orion ésa Siriust homlokán viselő ízisz tehén mö-gött íját felajzó nőalak látható. Görög ol-vasatban a jelenet azt a pillanatot ábrá-zolja, amikor Artemisz lenyilazza az előlemenekülő Orion héroszt.)

A Nyilas jegy „herkulesi" munkája az5.: Augeiász istállóinak kitakarítása. Az el-beszélés szerint Héraklész csakúgy tudtamegszabadítani a mondott istállókat afelhalmozódott irdatlan mennyiségű trá-gyától, hogy két folyót eltérített eredetimedréből és átvezetett az istállókon. Jóokkal feltételezhetjük, hogy az istállókszennye az óév piszkát jelképezik, a tisz-tító vizet pedig a szóban forgó folyókmegtestesítőiként az évfordulatot jelzőtejútágak szállítják.

Az örök körforgás mítoszaiban és me-séiben a halál nemzés, fogantatás értel-mű, a halotti állapot magzati lét. A nap-hérosz életének ez a szakasza az „é'vme-sében" a Nyilas havába illik. Itt van a tej-úthasadék, a Nagy Istennő kitárt Öle. ANyilas cikkelyben hatol a tejúthasadékbaa Kígyófarok meg a Hattyú, és hogy ecsillagképek ebben az összefüggésben va-lóban nemző aktust jelképeznek, arra kétgörög teremtés-elbeszélés a bizonyíték. Apelaszg tcrcmtésmítoszban Ophión kígyóEurünoméval nemzi a világtojást, egymásik elbeszélésben Zeusz hattyú alak-ban közösül Lédával (Nemeszisszel), aki

szintén tojásban szüli meg ikergyerme-keit, közöttük Kasztórt és Polüdeukészt,a Nyilassal épp átellenben lévő zodiákusIkreket. Léda mása a Napot, Holdat szülőLétó, akinek ikrei: Apollón és Artemisz aző tejútfehér testének két átellenes pont-ján uralkodnak. Míg Apollón az Ikrek,Artemisz, aki vadászistennő is, stílusosana Nyilas olümposzi úrnője. A nemző funk-ciónak megfelelően a jegy planétaura aJupiter, az „atyai" bolygó. Ajegy jele nyi-lat (nemző phalloszt) formáz: x*1 . A Nyi-las csillagkép a „zodiákus ember" combjatájékára esik, ezért lett az asztrológiábana jegy a csípőtájék és a felső lábszár véd-nöke. Tudjuk: Héraklész mérgezett nyilaia csillagkép-kentaurokat a lábukon sebez-ték halálra; a láb viszont a penist rejtjelzia regékben.

Időszámításunk kezdetétől a Nyilas atéli napforduló csillagképe lett, ezzel for-dult mitológiai sora is, a nemzés helyetta születés égi helyszínévé vált. Ez tük-röződik többek között a barlangban (tej-úthasadékban) született új napistenek fel-ragyogó kultuszában.

Artemisz

A primitív Artemisz (egyiptomi Neith)az erdők és a vadászat íjász istennője volt,akit állatalakban: nősténymedve vagyszarvas képében imádtak. A nevét is azarktosz, „medve" szóval hozhatjuk össze-függésbe. Artemisz Árkádiában különö-sen nagy tiszteletben részesült; az országneve szintén a „medve" szóra vezethetővissza: a mitikus országalapító, ArkaszKallisztó medvenimfa - Artemisz - fiavolt. A kelták is tiszteltek egy medveisten-nőt, őt Artiónak hívták. Egyesek azonbanaz Artemisz nevet az ortügion, „fürj" szó-

304

ARTEMISZ

ból származtatják. Ortügia „Fürjmezőt"jelent, s Délosz szigetének, ahol az isten-nő született, volt a korábbi neve. A mí-toszkutatás két Artemiszt tart nyilván. Aztaz istennőt, akit a kis-ázsiai Epheszosz-ban Nagy Anyaként Artemisz néven tisz-teltek -jellegzetesek oszlopszerű szobrai,melyek „ezerkeblűnek" mutatják -, a ku-tatók megkülönböztetik a férfias termé-szetű, szűz, vadász- és holdistcnnotől,Apollón nővérétől. Bár bizonyos jegyekösszekötik őket. Epheszosz szomszédsá-gában is volt egy Ortügia nevű hely. Azcpheszoszi Artemisz a hagyomány szerintaz amazonok istennője volt, a „mi" Arte-miszünk pedig talán a legamazonibb ter-mészetű hölgy a mitológiai nőalakok kö-zül. Az epheszoszi Nagy Anya szobraiközt nem egy van, amelyik mintha a Teju-tat személyesítené meg, márpedig a mi

Artemiszünk az Ikrekkel és a Nyilassal állkitüntetett kapcsolatban, azzal a két zodi-ákus csillagképpel, melyeket a Tejút kötössze egymással.

Artemisz rettegett nyilas volt a görö-gök szemében. Öccsével együtt a hirtelenhalál okozóját látták benne. Fiús meg-jelenésűnek, vadászruhába öltözötten áb-rázolták, íjjal és tegezzel fölfegyverkezve.Holdistennő voltához illett a lelajzott ál-lapotban holdsarlóra emlékeztető fegy-ver. A vadászistennőt kutyái vagy attri-bútuma, a szarvas kísérték. Fogatát is szar-vasok vontatták. Vadászhoz illően vad éskönyörtelen istennő volt, a sértést vagy aszüzessége elleni merényletet halálbün-tetéssel torolta meg. Állítólag csak Apol-lónnak sikerült együtt hálnia vele, öcs-csével egyébként sokszor szerepel (öldö-köl) együtt. Számos róla szóló elbeszélés

Görög csésze (szküphosz)a szarvassá változó

Aktaión ábrázolásával,akit Artemisz parancsára

saját kopói tépnek szét.Le. IV'század

305

NOVEMBER

vadász-, illetve szarvasmonda. A legis-mertebb a vadász Aktaióné. Egyszer meg-lepte fürdés közben az istennőt, aki ha-ragjában az ifjút szarvassá változtatta, mi-re saját ebei nekiestek, és széttépték. Ar-temisz ölte meg a vadász óriónt is. Ovégzett az alóadákkal, egy óriás ikerpár-ral, akik az ég ellen lázadtak, és Hérárameg Artemiszre fájt a foguk. Az elbeszélésszerint fehér szarvassá változva közéjükugrott, cs amikor az ikrek dárdájukat feléjehajították, az istennő eltűnt, és ők köl-csönösen megölték egymást. Artemisz ahősnője Héraklész két munkájának. A ke-rüniaí („szarvasországi") szarvasünő, akita hősnek az Artemiszion hegyen sikerülfoglyul ejtenie (3. munka: Mérleg hava),maga Artemisz szarvasalakban. Miutánpedig lenyilazza a Sztümphalosz tó gyilkosmadarait (6. munka: Bak hava), a zsák-mányt Artemisznek ajánlja fel. (A Sztüm-phalosz tó Artemisz földjén, Árkádiábanvan.) A pleiászok, a Fiastyúk csillagai al-kották Artemisz leánykíséretét (ortalik-

/zosz=„madárfióka", „csirke", vő. ortügia).Szüzességükre igen kényes volt, és ami-kor Zeusz elcsábította egyiküket, bünte-tésből szarvassá változtatta a leányt.

Ezek a mondák sok részlet dolgábanemlékeztetnek a mi csodaszarvasmondánk-ra (ikervadászok, agancsos szarvasünő,átkelés gázlón üldözés közben stb.). Egyrege még közvetlen kapcsolatot is sejtet.A mükénéi Agamemnón Artemisz lige-tében megöli az istennő szent állatát,ezért cserébe leányát föl kell áldoznia. Azistennő az utolsó pillanatban megkönyö-rül a leányon, Iphigeneíán. Egy szarvastküld helyette önmagának áldozatul (atörténet párhuzama az aranygyapjas kos-ról szóló mítosz, annak bibliai változataÁbrahám áldozata), a leányt pedig Taurisz-ba ragadja, és ott papnőjévé teszi. Taurisza Krím ókori neve. E félsziget egyik partjahatáros a Meótisszal, azzal a vidékkel, aholHunor és Magyar vadászott.

Ezeknek az elbeszéléseknek az illuszt-rációja, mégpedig egy kivétellel közös

Ábrahám áldozata. Felföldi hímzés a XVII. századbólc/j x->. LH .í-v. tn x* csajon /«% c/i/M. tn -•». tn . tn rffc tn .+* tn .•».

^ #

eia •'/:•• cu •-•// cu v**ru

306

JUPITER

illusztrációja, az égen is látható, ott, aholaz istennő született, átcllcnben a Nyilascsillagképpel. Szereplői a vadászidénylegfeltűnőbb csillagképei voltak az ókor-ban: az Orion, az Ikrek, a két Kutya csil-lagkép, a Fiastyúk és a Tejút. Mint máremlítettem, Aktaiónban bizonyára a„szarvasfejű" Orion csillagképet tisztel-hetjük, a rátámadó ebek a Kis és NagyKutya csillagkép. Az alóadák viszont azIkrek lehetnek. Apjuk neve, Alóeusz any-nyit tesz: „kerek korong", A középső világura, Poszeidón rejtezik alakjában, ami ma-gyarán azt jelenti, hogy az óriás ikrek azÁllatöv gyermekei voltak. A rege szerinthaláluk után egymásnak háttal egy osz-lophoz kötözték őket: az Ikrek csillagképa Tejútnak támaszkodik. A kerüniai szarvas-ünő a monda szerint Héraklész elöl me-nekülve a Ladón folyón kel át. Ez a gázlóa monda-párhuzamok szerint szintén aTejút kell, hogy legyen, a szarvas Arte-misz pedig az Auriga-Perseus-Cassiopeiaegyütteséből kirajzolódó óriás Szarvascsillagkép. Kísérőiről, a pleiászokról csakannyit: északi mondaváltozatokban ez acsillagcsoport a csoda-szarvas leánybor-jait testesíti meg.

Artemisz nemcsak vadászistennőként,hanem mint holdistennő is otthon van aNyilasban. A csillagászat a látszólagosnap- és holdpályák metszéspontjait hold-csomópontoknak nevezi (értelemszerűen:ha a Nap és a Hold e csomópontok egyi-kében tartózkodik éppen, akkor van nap-vagy holdfogyatkozás). A holdcsomópon-tok ugyan végigvándorolnak az eklipti-kán (görögekleipszisz annyi mint „fogyat-kozás"), de a csillaghit, mint a planétákesetében is, két holdcsomópont-helyzet-nek különleges jelentőséget tulajdoní-tott. Talán Apollón Ikrek-béli és ArtemiszNyilas-béli otthonára való tekintettel

esett épp erre a két jegyre a választás. (Azun. „felszálló" holdcsomópont, a hold-fogyatkozás helye az Ikrekben van „erő-ben" és a Nyilasban „romlásban", míg a„leszálló" holdcsomópont, a napfogyat-kozás helye a Nyilasban van „erőben" ésaz Ikrekben „romlásban").

Jupiter

Avillám a.szivárvánnyal együtt a mito-logikus vallások eső- és viharisteneinekattribútuma, fegyvere volt. E villámló,mennydörgő istenek rendszerint az égkirályai, a pantheonok fejei is voltak(nincs szabály kivétel nélkül: olyan mű-veltségben, hol az esőzések ritkasága foly-tán a gazdasági lét alapja a folyók ára-dása, az öntözés volt - így Egyiptomban -,az égisten más alakot öltött).

A zsidók ótestamentumi Istene sok te-kintetben e viharisten vonásait viseli ma-gán. Felhőben lakozik, az ellenszegülőketégi tűzzel, azaz villámaival emészti el.Vízözönt bocsát a földre, azt pedig, hogytöbbé nem él ezzel a büntetéssel, szivár-ványíjánakjelképes szögre akasztása jel-zi: „Az én ívemet helyeztetem a felhők-be..." (IMóz 9,12-16).

Mind közül a legismertebb viharistena görögök és rómaiak mennydörgő és vil-lámrázó Zeusz-Iuppitere. Zeusz nevébena szanszkrit dyaus, a latin dies „nap, nap-pal" szavak ismerhetők fel, melyek a fé-nyes eget idézik elénk (1. még a \atindius,divus = „isteni", „mennyei", „égi"; Arte-misz latin nevében, a Dianában is).

Zeusz égisten volt és légköri jelenség:a felhők, az eső hol dühös, holjóakaratúura. A légkör felső tartományában, az„étherben" lakozott, a hegyek felhőbe veszőormán, csillagászati értelemben pedig az

307

NOVEMBER

északi égbolton, a „felső világban". A fi-véreivel való osztozásnál ez a rész jutottneki. Ifjúkorában azonban ő is napistenvolt. A magasságbeli Zeusz a?, istenek ésemberek királya és atyja, mindenható ésmindentudó. Mintolümposzi istenkirály-nak az Oroszlán havában állott trónusa.Attribútuma a jogar és a nyílhegyben vég-ződő villámok kötege, állata ásás : a Nyi-las csillagkép felett látható Sas csillagkép.Homlokán tölgykoszorút visel, szent jós-fája a tölgy. Az égi világfa, a Tejút, mely-nek odvas töve a Nyilasban található, sok-szor tölgyként jelenik meg a képzetek-ben: ez a mesebeli pokol kapujában álló„nagy cserfa" (A Barna Tehén fia c. mese).

Zeusz mindennél elébbvaló istenifunkciója a nemzés. Tévedés lenne bennecsupán csapodár férjet, hatalmával visz-szaélő nőcsábászt látni. Túl azon, hogysok nőszemélyben, akit Zeusz szeretett,egy és ugyanazt az istennőt tisztelhetjük,szerelmei gyakran elvontan fogalmiak.Métisszel („Bölcsesség") nemzi Athénét,Themisszel {„Jogrend") a moirákat (sors-istennőket) és a hórákat: a természeti éstársadalmi rend istennőit, Mnemoszüné-vcl („Emlékezet") nemzette a kilenc mú-zsát stb. Szerelmei lehetnek történelmiallegóriák; ilyen Európa elrablása: a föní-ciai Európé az ázsiai civilizációt, a bika-Zeusz az azt importáló Krétát jelképezi.Vagy az a céljuk, hogy benépesüljön azég: Léda tejútistennővel nemzi az Ikrekcsillagképet, Létóval a Napot és a Holdat(Apollónt és Artemiszt), Maiával a Mer-kúrt (Hermész), Hérával a Marsot (Árész).Égi és halandó nőkkel együtthálva tör-zsek ősapja, városok alapítója lesz. Kal-lisztóval (a Nagy Medvével) nemzi Ar-kaszt, az Árkádia-béliek ősét, Taugetével(az egyik pleiásszal) Lakedaimónt, a spár-taiak ősét. „Legnépszerűbb kalandjai" ev-

és termékenységmítoszok, a természetmegújítását célozzák. Egy esőistenhez ezillik legjobban. Ezért nemzi DemeterrelPerszephonét, Szemelével Dionüszoszt, slesz naphéroszok: Perszeusz, Héraklész ésmások atyja. E minőségében Zeusz a me-sékből ismert „elküldő" szerepét látja el(öreg király, gyermektelen szegény em-ber, halott szellem, Isten, erdei öregem-ber, Fehér Griff stb.), akinek az a feladata,hogy a történés drámai mélypontján fiú-utódot hozzon a világra, hőst teremtsen,és azt „elküldje" a felborultrendet, a vilá-gosság hatalmát helyreállítani. Zeusz fiai,unokái és dédunokái sokszor ilyen mese-hősök. És mivel a várva várt hős, aki nemmás természetesen, mint a Nap, a Skor-pió havában hal meg, és a téli napfordu-lókor, a Bak havában születik (újjá), Zeusza nemző atya szerepét a két esemény kö-zött, a Nyilasban töltheti csak be.

Az etruszk-latin Jupiter neve (dius-paterbŐl) egybecseng a görög Zeusz és azóind Dyaits-piter, „Égistenatya" névvel, éseredetileg feladata szerint is ugyanazt aszerepet töltötte be. Jupiter Lucetius né-ven a fény istene volt, Jupiter Eliciuskéntaz esőé, Liber melléknévvel a teremtő-erőé. Működött agráristenként is, mint avetés és a határok ura, ám végül a városés az állam fővédnöke lett, számos „istenifunkciót" egyesítve önnön személyében.Ez azonban már nem tartozik ide.

Jupiter égatya a naprendszer óriás-bolygójának lett névadója. Ebben a boly-gó nagyságán és fényességén túl bizonyosszámszerűségek is szerepet játszottak. AJupiter 12 év alatt vándorol körbe az Ál-latövön, s ennek a ténynek a 12-es szám-rendszer kialakulásában, az év 12 hónap-ra, a nap 24 órára osztásában jelentősszerepe volt. Az ázsiai naptárakban és aszt-rológiában a 12 éves jupiterciklussal is

308

TÜZES KEREKEK

számolnak, és még ma is érvényben vanaz egykor általánosan elterjedt „kettősóra" számítás, mely szerint a nap nem 24,hanem 12x2 órából áll.

Jupiter mínt planétaisten sem vesz-tette el teljesen mitológiai karakterét. Azókori csillaghit ennek jegyében rendeltea „tüzes" Nyilas és a „vizes" Halak urává.Egyfelől ugyanis így „kerítheti be" a kétleghidegebb hónapot, és vigyázza azokurát, égi szomszédját, a Szaturnuszt. (Ze-usz úgy foglalta el égi trónusát, hogy ap-ját, Kronoszt, akit a görögök a Szaturnuszmegszemélyesítőjének tartottak, letaszí-totta róla és az alvilágba zárta, így lett aSzaturnusz mint a külső sötétség boly-gója, az alsó sötétség és a halott tel ura.)Másfelől a mediterráneumban, ahol a Ju-piter asztrológiai .szimbolikája kialakult,a Nyílás és a Halak által határolt téli idő-szak voltaképpen esős évszak, mely a vi-haristent uralja. 'j

A Jupiter bolygó jele: 4- keresztet áb-rázol, „kezében" sarlóval. A kereszt mintégtájjel az égbolt jelképe, de stilizált em-beralakot is formáz, s mint ilyen az ég-boltot megszemélyesítő égatya szimbólu-ma. A sarló (holdsarló) Kronosz-Szatur-nusz egykori hatalmi jele, melyet fia elra-gadott tőle.

Mint szabad szemmel látható 6 pla-nctatársa, a Jupiter is kapott a hétbőlnapot. A csütörtök az övé (iaúndies lovis),amint ezt a nap francia (jeudi), olasz (gio-vedi), angol (Thursday) és német neve(Donnerstag) is jelzi. Az utóbbi kettő azisten germán megfelelőjének, Thornak,Donarnak a nevéből képződött. Az aszt-rológiajupiteréhez a fehér fémeket (ónt,horganyt), és a kék, zöldeskék ékköveket(jáspist, lapis lazulit, türkizt) társították- gyaníthatóan a derült ég színei nyo-mán.

Tüzes kerekekA legnépszerűbb női szent - mind-

járt Mária Magdolna után - valamikorAlexandriai Katalin volt (nov, 25.) a tanu-lás, az iskolák patrónája, a. fő szüzek és atizennégy segítőszent karának tagja. Nemlévén történelmi hitele, a római egyház1968-ban törölte a szentek sorából.

Legkorábbi ismert életrajza a IX. szá-zadból való. Ma úgy tartják, hogy egyalexandriai pogány filozófusnő, Hüpatiatragédiája ihlette történetének íróját. Atudásáról és műveltségéről híres asszonyt- mint mondják - egy csapat fanatikuskeresztény szerzetes ölte meg 415-ben. Alegenda persze fordítva meséli el a tör-ténteket. Eszerint Katalin alexandriai ki-rályleány volt. Miután a trónra lépett, egyremete keresztény hitre térítette. Egy lá-tomásban megjelent neki Krisztus és gyű-rűvel eljegyezte. Maxentius, római császármegkívánta a szűz királynőt, aki perszeellenállt. A császár, hogy eltérítse Krisztusiránti hűségétől, ekkorJÖ (!) filozófust kül-dött hozzá, hogy észérvekkel vegyék le alábáról. A jobb sorsra érdemes bölcsekmeghódoltak Katalin előtt, ezért Maxen-tius máglyára küldte őket. Katalin számá-ra egy különleges kínzóeszközt készít-tetett négy, vastüskékkel kivert kerékből, ámazt egy mennyből lecsapó villám. Össze-törte, még mielőtt a szűznek bármi bajaeshetett volna, így aztán egyszerűen le-fejeztek (a legenda szerint 305-ben). An-gyalok vitték holttetcmét a Színai-hegymonostorába, hol „tetemeiből szünetlenolaj járt ki, mely olaj minden betegeknektagit megvigasztalja". A színai Szent Ka-talin monostor görög szerzetesei szerinta szent relikviái ma is ott nyugosznak.Katalint fején koronával ábrázolták, lábá-nál a villámsújtotta karmos kerék roncsa-

309

NOVEMBER

íval, vagy kezében annak modelljével. To-vábbi attribútumai - a vértanúság pálma-ágán kívül -: a kard, amivel lefejezték, agyűrű, amellyel Jézus eljegyezte, könyv,mérnöki műszerek, asztrolábium a tudáseszközeiként.

•un i DI

Isten „kerekes" trónusa Ezékiel látomásában.XVII. századi angol bibliaillusztrádó

Katalin történetében jó néhány mo-tívum illik Nyilas-béli névünnepéhez. Ilye-nek: királynői volta, égi király vőlegényeés császári kérője (Jupiter mindig is azurafkodókjelképe volt); bölcsessége és afilozófusok (Jupiter és a Nyilas kentaurjaiis bölcsességükről nevezetesek); a mág-lya, amelyen a filozófusok elégnek (a Nyí-lás eleme a tűz, a villám, amely a kínza-tástól megszabadítja (Jupiter attribútu-ma); színai nyugvóhelye (Isten a Színaihegyén villámlásban és mennydörgés-ben, viharisteni valójában mutatkozottmeg Mózesnek); a teteméből folyó olaj(november az olajfaszüret és az olajütéskezdete a medíterráneumban); attribú-

tuma, az égglóbusz (Jupiter elsősorbanmégiscsak az ég királya volt).

Katalin kerekéről külön kell szólnunk.Ezékiel próféta látomásában (Ez 1,4-19)Isten tűzben és villámlásban jelenik meg,együtt a négy világtájat és a „szilárd" ál-latövi jegyeket jelképező fenevadakkal.Isten kék zafírtrónusát egy négy kerékbőlegybeszerkesztett forgó alkalmatosságtartja, amely együtt mozog a „lelkes álla-tokkal", mivel azok „lelke vala a kerekek-ben". A leírás szerint a szerkezet éppúgynéz ki, mint egy asztrolábium: négy ab-roncsa alighanem az ekliptikát és az égiegyenlítőt meg a két főkört jelképezi. Akerekek anyaga „tarsiskő", azaz topáz,mely szintén illik az ég királyához (vankékes, zöldes és sárgás változata, és leg-gyakrabban ónkővel együtt fordul elő).Abroncsukon drágakő-szemek ragyognak(vő. a Katalin-kerék vaskarmaival), ezeka csillagokat és a bolygókat jelképezhetik.„Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, amelyek átpillantják az egész földet" (Zak4,10).

A kerék ősidők óta kozmikus jelkép. Avilág kerekének agya Földünket jelképez-te, tengelye a Föld és a világegyetem for-gástengelyét, abroncsa a nappályát vagyaz égi egyenlítőt, illetve a főkörök vala-melyikét (a Tejutat), küllői pedig a világ-tájakat, illetve azokat a képzeletbeli su-garakat, amelyekkel a csillagászok az egetma is cikkelyekre osztják. Ez volt az a tü-zes kerék, melyhez a görög istenek bünte-tésül Ixiónt kötözték. Ixión, akí nevét atölgyfán(l) élősködő sárga fagyöngyrőlnyerte (ixiasz, Ü05z=„fagyöngy")f az Ál-latöv „Lüzes kerekén" keringő Napot sze-mélyesítette meg. Az égitest-szabadító hősmeséiben a hős és a sárkány tüzes kerekekképében is megküzd egymással. Ezek amesebeli kerekek a szembenálló planéta-

310

SZKÍTÁK TÉRflnŐ[E

ellenfelek, és/vagy az Állatöv meg az égiegyenlítő egymást keresztező pályáit jel-képezik.

A kozmikus kerékjelkép régebbi, mintmaga a kerék. Kerék formájú ábrákat is-merünk ugyanis olyan kultúrákból is -például az amerikai indiánokéból vagy az

Az égitestek egymáshozviszonyított geometriaihelyzetét szemléltetőarmiliáris gömb.TudománytörténetiIntézet és Múzeum,Firenze

eurázsiai középső kőkorból -f amelyeknem ismerték még a kocsikerekeket. Ez aforma, a körbe írt kereszt természetesencsak hasonlít a majdani küllős kerékre; akorong alakú földi világot és a négy ég-tájat jelképezte. Az európai műveltség-ben a kerék ma a szerencse, a sors forgan-dóságát jelképezi. E képzet gyökerei vi-szont megint csak az égkerékhez és a Nyi-las Jupiteréhez nyúlnak vissza. A szeren-cse és a sors latin istennője, Fortuna volt,akit keréken egyensúlyozó nőalakként áb-rázoltak. Görög megfelelője Ncmeszisztejútistennő, ővele nemzette Zeusz az Ik-reket. Nemesziszt szárnyakkal ábrázolták,hiszen Zeusz hattyúalakban közösült velea Nyilas cikkelyében, és a kezében alma-

faágat tartott, mintha csak Héra alma-fáját (a Tejutat) őrző heszperisz volna. Ka-talin-napkor frissen metszett gyümölcsfagallyat tesznek vízzel telt üvegbe („ka-talinág"), hogy karácsonyra kivirágozhas-sék. Ezt a szokást más adventi, Nyilas-hónapbeli jeles nőnapokon (Borbála- ésLuca-napkor) is gyakorolták.

Szkíták térítője

Nem tudni, a legendát szülte-é névün-nepe, vagy legendája miatt lett a hónapapostola, mindenesetre senki sem illik atizenkettőből nálajobban Nyilas havánakelső dekádjába. Eleink a hónapot is rólanevezték el.

András (nov. 30.), a halász Péter apos-tol fivére, maga is halász volt. Elsőkéntkövette Krisztust. Életrajzát az apokrifAndrás cselekedetei (III.sz.) tartalmazza, ésAT. Arany legenda szerzője költi újra. Esze-rint térítő útján eljut a sztyepplakó szkí-ták közé is, ezért hagyományosan őt te-kintik a „szkíták térítőjének". A „szittyák"-bármilyen népcsoportot is fedjen e név- már az ókorban hírhedt nyilazó népvoltak, magukat a „Szarvas népének" ne-vezték, és legfőbb istennőjüket, aki nagyvadász hírében állott, a görögök Artemisz-szel azonosították, ősanyjuknak pedig egygörög rege szerint kígyófarka volt (a Kígyó-farok a Nyilas csillagkép felett látható).

András csodái: a kis-ázsiai Nikaia (Ni-caea) lakosait megszabadította 7 kutyadé-montól. (A halál vadászebei, Artemisz ko-pói a felhőtlen András-napi éjszakákonjól látható Kis és Nagy Kutya csillagké-pekkel azonosíthatók. Nikaia nem esettmessze Artemisz kis-ázsiai kultuszhelyei-től.) Thesszalonikiben egy if jút megté-rített, mire annak szülei az apostolra és

311

NOVEMBER

saját fiukra gyújtották a házat. Az ifjú el-oltotta a lángokat, néhány csepp vízzel (aNyilas tüzes jegy, védnöke Jupiter viszontelsősorban esőisten). A peloponnészosziPatraszban halt vértanúhalált, X formájú,róla andráskeresztnek nevezett kereszten.Ez attribútuma is, esetleg kötéllel, mivelkötéllel erősítették föl testét a keresztre.

András-nap újabb fordulat a naptár-ban. A rákövetkező napon jő a meteoro-lógiai tél; a néphagyomány Márton mel-lett Andrást is a „fehér lovon járók", ha-vat hozók közé sorolja. András - nevé-nek jelentése („Férfi") szerint-az eladólányok házasságszerző szentje volt ré-gente. Andrással kezdődik az egyházi év,pontosabban szó\va adventtel, a karácsonytmegelőző 4 hetes várakozás idejével (ad-vent, „Úrjövet" a latin adventusból, annyimint „eljövetel, megérkezés, bekövetke-zés"). Advent az András-naphoz legkö-zelebb eső vasárnappal kezdődik (nov.27. és dec. 3. között), és karácsony estigtart. A megemlékezés első nyoma az, Vszázadból való, VII. Gergely pápa (1073-1085) emeli hivatalos ünnepi időszakká.Az ótestamcntumi messiásvárás hangu-latát idéző periódus a bűnbánat, böjt,csendes várakozás és a nagyböjthöz ha-sonlatosan a templomi violaszínjegyé-ben zajlott régente („András zárja a

hegedűt" - szólt a tilalom a mulatoznivágyókkal szemben). András-napot éskarácsonyt köti össze Érsekvadkerten,hogy az aprószenteknek nevezett vessző-ket, amelyeket a pásztorok karácsonyböjtjén visznek a gazdákhoz,e naponvágják. Palóc eladólányok pedig András-nap előestéjén állítottak gyümölcsfaágatvízbe; ha karácsonyra kihajtott, bízhat-tak a farsangi férjhezmenetelben. Máriaközelgő szülésének tiszteletére az adventis a különleges Mária-kultusz ideje. Erreutal a december 8-i szeplőtelen fogantatásünnepe, és az ő tiszteletére hajnalonkéntelmondott Rorate-mise (neve a mise szö-vegében elhangzó rorate coeli, „harmatoz-zatokegek" nyomán keletkezett). Az ad-venti szokások egyike, az „adventi koszo-rú" a virágkereskedők és koszorúkötőknagyobb örömérc újabban megint divat-ba jött. Az adventi koszorút fenyőágak-ból vagy más örökzöldből fonják. Négyszalagon függesztik fel, és négy „sarká-ra" egy-egy gyertyát tesznek. Ezek közüladvent első vasárnapján egyet, a máso-dikon kettőt, a harmadikon hármat, anegyediken, illetve ha úgy jön ki a lépés,karácsonycste négyet gyújtanak meg,hogy miként az otthonokban felragyoga fény, a bekövetkező téli napfordulattala világ „kereke" is újra világoljék.

312

DECEMBER

December a latin őskalendáríumbana 10. hónap volt, a neve is azt jelenti: „ti-zedik". Ez a hónap a pihenés, megbé-kélés és a jó hangulatjegyében telt el, azemberek a családi tűzhely köré húzód-tak, és élvezték a jól végzett munka meg-érdemelt gyümölcseit (már akiknek ju-tott belőle). December első ünnepét ahónap első napjaiban tartották megköszönetnyilvánításképpen Bona Dea (a„Jó Istennő") tiszteletére. Bona Dea, má-sik nevén Fauna, a földistennő egyikmegnyilvánulása volt. December közepetáján kezdődött a latiumi földművesekősi istenének, Saturnusnak az ünnepihete. Minthogy decemberre minden je-lentősebb paraszti munka befejeződött,a falusi nép méltóképpen köszönthetteégi gazdáját. A Saturnalia eredetileg te-hát falusi ünnepségsorozat volt, s többelkülöníthető ünnepből állott. Az ősi fa-lusi ünnepek közé tartoztak a Feriae Se-meniivae („Vetési ünnepek"), a Consualia(a vetés befejezéséi követően Consus is-ten tiszteletére tartott lóversenyek de-cember 11-én vagy 15-én), a Larentalia(Acca Larcntiának, Romulus és Remusnevelőanyjának, egyben a mezők isten-nőjének általában december 23-án tar-tott emlékünnepe), aPaganalia vagy Pkt-ganicae („Települési ünnep", a latín pa-ganus „falusit", „pogányt" jelent). VARRÓszerint az ünnep onnét kapta a nevét,hogy azt minden faluközösség (latinpa-gus] külön, a saját földjén ülte meg. E

decemberi ünnepek pontos idejét évrőlévre a papok határozták meg.

A „klasszikus" Saturnalia 7 napig tar-tott, december 17-től 23-ig. Ez a 7 nap aféktelen hej ehuja jé gyében telt el, mindenmás területen megállt az élet. Bezártak aközhivatalok, az iskolákban szünidő volt,leállt a közúti forgalom, pihentek a fegy-verek. A vallási szertartást, melynek soránsertést áldoztak Saturnusnak, végnélkülilakoma követte - ennek főfogása is a jószerencsét, termékenységet jelképező szo-pós malac: volt. A paradicsomi aranykorraemlékezve - ennek uralkodója volt a hitükszerint Saturnus - úr és szolga közös asz-talhoz telepedett, sőt, a Saturnalia fejte-tőre állított szokásrendje szerint az urakszolgáltak rabszolgáiknak, akik az ünnepidőtartama alatt azt mondhattak és csi-nálhattak, amit akartak. A felborult rendjeleként ilyenkor az egész éven át megkö-tözött istent is cloldozták (Saturnus kép-mását egyébként azért kötözték meg, ne-hogy „megszökjék" Rómából). A „felfor-dulás" eredetileg mágikus célzatú volt, anapfordulóért cserébe tett fölajánlás.

Decembert borongós arcú, feketébeöltözött ifjú jelképezte; baljában szarvas-gombával, a római ínyencek télen gyűj-tött kedvenc csemegéjével teli tálat, jobb-jában a hónap jegyét, a Bak csillagképjelét tartotta. Ábrázolhatták még favágó,magvető vagy ásó paraszt képében. De-cember havát jelképezték már az antikkorban is a téli ünnepségekre való készü-

313

DECEMBER

lődés és a mulatozás jelenetei: disznó-ölés, sütés-főzés, lakomázás, kocka- és kár-tyajáték. December régi magyar neve Bakhava, s Bak havának kezdő ünnepe utánKarácsony hava volt.

Kilóg a lóláb

Az első névnap decemberben Eligiusé(dcc. l.)- Szent Eligius (francia Éloif t660körül) alacsony sorban született. Előbbpatkolókovács, fémműves volt, majd II.Chlotar, a frank király ötvösmesterévé éstanácsadójává emelkedett. Urának halálaután a papi rendbe lépett. Térített a ger-mánok között, végül Noyon püspöke lett.Korábbi foglalkozására való tekintettel azaranyművesek és kovácsok védőszentjevolt. Képmásain felváltva hol püspökidíszben, hol bőrkötényben és sapkábanjelenik meg. Attribútumai: aranykehely,mely ötvösmesteri, egyszersmind áldozó-papi működésére emlékeztet; kalapács,fogó,fújtató és üllő, de mivel a kovácsoklódoktorok is voltak, néha.levágott lólábbalis ábrázolták. A lólábhoz legenda is fűző-dik. Egy ízben egy rugós, ördög által meg-szállott lovat kellett megpatkolnía. Hogyne kelljen a bestiával vesződnie, Eligiusegyszerűen levágta a lábát, s úgy végezteel a műveletet. Az ördög persze azon nyo-mban elhagyta a súlyosan sebesült lovat.Eligius ekkor visszaragasztotta a megpat-kolt lábat, s az ily módon „kikezelt" állatolyan jámbor lett, mint soha annak előt-te. Egy másik anekdotikus legendája ar-ról szól, hogy a kovács Eligius az ördögötmiként tanította móresre. Ennek illuszt-rációja talán a legnépszerűbb a szent áb-rázolásai közül. Eligiust kovácsként mu-tatja, amint az ördögöt egy csípőfogóvalaz orránál fogva vezeti.

A lólábú ördög alakja jól ismert, denaptári vonatkozásai kevésbé köztudot-tak. A karácsony körül „ólálkodik". Afarsang ördögéhez már volt szerencsénk,adventi működését Eligius megkísérté-sével kezdi meg. Ajava Miklós-nap elő-estéjére esik; a krampusz, a virgács mainapig a Mikulás-esti tréfás rítus része. Amagyar folklórban, ha messzebbről is,még a Luca-napi, karácsonyi hiedelmekközött is felrémlik alakja. A „Luca-széke"készítésének az volt az értelme, hogy ál-tala karácsonykor föl lehetett ismerni aboszorkányokat. Aki ugyanis a Luca nap-jától karácsonyig meghatározott rend-ben összeeszkábált ülőkére a karácsonyiéjféli misén felállott, az imádkozó gyüle-kezetben meglátta a boszorkányok egyéb-kent láthatatlan disznófejét, szarvait(amilyet pogány eleink sámánjai, a tál-tosok viselhettek a fejükön). A boszor-kány a keresztény folklórban éppoly po-kolfajzat, mint az ördög („megpatkoltboszorkány", „ördög öreganyja"), de tudo-mányát meg kell tanulnia.

A lópatájú ördög két okból is szépenillik a Nyilas havába. Egyrészt itt (és aSkorpióban) található a pokol egyik „tor-náca", amelyen át nemcsak a lelkek, ha-nem az ördögök is közlekedtek. Másrésztmagának a Nyilast formázó, lótestű ken-taurnak is minden bizonnyal szerepevolt a keresztény ördög-kép kialakulásá-ban. A Nyilas képmásához kétlábú mito-lógiai lény is állt modellt, nemcsak a négy-lábú kentaur. Ő volt Krotosz, a taps iste-ne, a másik ördög-modellnek, a kecske-lábú Pannák a fia. Krotosz neve „tapsot"jelent, továbbá „csacsogő, ravasz, for-télyos embert", amilyenek a trufák ör-dögei. A szó alapigéje, kroteó többek kö-zött azt jelenti: „összever, tömörít, ka-lapál, kovácsol". Krotosznak, a „kovács

314

és az ördög" típusú jámbor trufákhoztörténetileg bizonyára köze van.

Az ausztriai német eredetű krampuszelnevezés (ismert egyébként a szlovákok,szlovének és horvátok körében is) mint-ha krotoszi mintára keletkezett volna.Feltevésem szerint jelentése illik a füs-tös-kormos képű ördöginasra: lásd ne-me tdieKrampe — „csákány", „csípőfogó",„szorítóvas", „krampácsoló szerszám";krampfen = „gQrcsQ\", „szorul", „tÖmörö-dik", „öszszehúzódik"; angol damp =„összekapcsol", „összeszorít";du&= „bun-kó"; cíub-/fjoíe(i=„tuskólábú"; szláv ere-detű magyar kalapács. A felsoroltak arrólárulkodnak, hogy a téli időszak ördög-szelleme nem esetlegesen kísértett ko-vácsműhelyekben. Talán épp a kovács-

KILÓG A LÓLÁB

szerszámok megszemélyesítője volt.(Tudjuk, hogy a kovácsmcs térsége t ré-gcntc „ördögi praktikának", varázslat-nak tartották, s hogy Vulcanus kovács-isten, ha nem is lópatájú, mindenesetrebicebóca volt, akit rendes lábak helyettgörcsbe rándult satnya végtagokkal vertmeg isteni anyja.)

A kovácstűzhely is természetesen - atéli hideg okán - illeszkedik az időszakszimbolikájába. Ezért lett a Bak jegy (hó-nap) olümposzi védnökének, Hestiának(latin Vestának), a házitűzhely és az ol-tártűz istennőjének oldalán a tel megt-estesítője Héphaisztosz (a mondott Vialca-nus), aki - mint latin neve is mutatja -,tűzhányók mélyén, „pokoli körülményekközött" gyakorolja mesterségét.

A gacsos lábú Ilépkaisztosz. Antik vázáról, i.e, Vl.század Bécs, Kuristhistorisckes Museum

315

DECEMBER

Szűz a toronybanSzámos elbeszélés szól arról a leány-

ról, akit apja féltésből toronyba záratott.A legrégibbek közül való Danáé mítosza,akit apja azért csukott tömlöcbe, hogyférfi ne érintse. Azt jósolták neki ugyanis,hogy eljövendő unokája fogja megölni őt.Ám Zeusz aranyeső formájában teherbeejtette Danáét, azon a nyíláson át, ame-lyen keresztül táplálták. A rege mesevál-tozatokban és kegyes történetekben máigcl. Szent Borbálát {dec. 4.) pogány apja,Dioscurus is azért záratta toronyba, hogykérők ne férkőzhessenek hozzá. A torony-nak volt ugyan két ablaka, de Borbálaapja távollétében rávette az építőket, hogyvágjanak a falba egy harmadikat is, ap-jának adott későbbi magyarázata szerintazért, mert a Szentháromság világosítottameg a lelkét (attribútuma a három abla-kos torony, vagy annak makettje). Ezen átbecsempészett magához egy papot, akimegkeresztelte. Amikor ezt apja megtud-ta, a pappal együtt megszökött. Egy szik-lahasadékban rejtőztek el, Dioscurus azon-ban rájuk talált, mert egy pásztor elárultaőket. (Ezért később úgy bűnhődött, hogyjuhai sáskákká váltak.) Az apa megkor-bácsolta a leányát, majd átadta a rómaihatóságoknak. Azok megkínozták, orcá-ját tüzes fáklyával verték, de nem tudtákhitét megtörni. Végül is az elvetemült apafejezte le saját kezűleg (f30ö). Az ő bün-tetése sem maradt el, szörnytette szín-helyén villám sújtotta halálra.

VII. században keletkezett legendájaBorbálát a Nyilas havában helyezte el.Már magának az apának a neve is beszé-des: Dioszkurosz ugyanis a Nyilassal átel-lenben, a Tejút másik végén látható Ikrekösszefoglaló mitológiai nevének egyesszámú alakja. A sziklahasadék rejtekhely

a Nyilas feletti tejúthasadék jelképe, a vil-lám , mely a hóhér atyát agyoncsapja, Ju-piteré, a Nyilas uráé, a tüzes fáklya a Nyi-las elemére utal, a sáskák pedig aligha-nem magát a Nyilast jelképezik. Többkutató egyetért abban, hogy & Jelenések

XVI

SELA MARSON DUEV

Tarot-kártyaiap,torony (Istenháza)ábrázolással

könyvében szereplő félelmetes sáskákat aNyilas csillagkép egykorú egyiptomi áb-rázolásairól mintázta az író (Jel 9,7-10).

A torony is illik a Nyilas jegyébe. SzentMiklós, a Mikulás apó (dec. 6.) a legendaszerint egy szegény nemes 3 leányát úgymentette meg a prostitúciótól, hogy 3egymást követő éjen aranypénzes zacskótdobott be ablakukon. Középkori festőkkedvelt témája volt ez a jelenet: Miklósóriás méretű alakját 3 aranygömbbel, egytoronyszerű építmény előtt ábrázolták,melynek ablakában 3 leány látható. Agondolatkörbe illik, hogy a torony Máriaattribútumaként, a szeplőtelen fogantatás

316

SZŰZ A TORONYBAN

(dec.8.) jelképe, s általában a szüzességé.Ám a torony pogány istennő jelképe isvolt. Akis-ázsiai Rubelét, akit Phrűgiábaneredetileg egy szent kő alakjában imádtak,később fején kőből rakott, un. „bástya-koronával" ábrázolták. A torony-jelképkulcsa őnála van. A szintén kis-ázsiai Bor-bálában ugyanis alighanem Kübelé rej-tezik, illetve minden olyan, eredetileghármas istennő, akit kőből rakott tornyoképítése előtt sziklákkal és fákkal, végsőfokon a világheggyel és a világfával azo-nosítottak. (Kübelé szíriai mása, Szmürnaúgy szüli meg istenfiát, Adoniszt, hogy azőt karddal kergető apja elől menekülvén- Borbála! - fügefává válik, és a lesújtókard azt hasítja ketté, világra segítve ezzelaz istent. A történet folytatása Danáé mí-toszával rokon.)

A világfa -jelen esetben fügefa {koz-mikus léptékű, mitikus „borbálaág") - lé-vén tejút-jelkép, a Nagy Istennő egyikfele volt csupán, földi felét hegynek, avilág hegyének képzelték (a Tejút és aFöld a látóhatár peremén eggyéolvad,soha sem válik el egymástól). Bizonyosértelemben a világhegy másai voltak a„bábeli tornyok", a mezopotámiai zikku-ratok, az egyiptomi sírpiramisok, a délke-let-ázsiai és amerikai hegytemplomok. Atornyos történetek szimbolikájának kétfontos eleme, az aranypénz és a tornyonvágott nyílás szexuális jelkép (bedobottpénzmag=férfimag, nyílás, hasadék=va-gina), melynek kozmológiai vonatkozásais van: a napisten, naphérosz fogantatásátmeséli el. Ez a mitikus, csillagászati ese-mény pedig - láttuk a Nyilas havábankövetkezik be, annak feltételeként, hogyugyanebből a nyílásból, a tejúthasadék-ból a téli napfordulókor újjászülethesseka Nap és ikerfivére, a Hold. (A középkoritorai-kártya egyik lapja a „Torony" vagy az

„Isten háza" nevet viseli. A lap képecskéjea torony-szimbolizmus foglalata: toronylátható rajta, tetején Kübelé koronájával,továbbá toronyba csapó égi tűz és arany-pénzeső, a tornyon három ablak, és azablakból kipottyanó ikrek. L. még a VíziPéter és Vízi Pál c. mesét.)

Borbála a középkorban kivételes tisz-teletnek Örvendett, anégyfőszűz és a.tizen-négy segítőszent sorában, a jó halál védő-szentjeként tisztelték. Viharok és villám-lás idején hívták segítségül. A városok(puskaporos) tornyát ajánlották oltalmá-ba, s a képzettársítás révén a tüzérek,ágyú- és puskaművesek, páncélkovácsokés harangöntők, illetve kőművesek és kő-faragók védnöke is ő volt, és egészen másokból a bányászok egyik patrónája. Ezutóbbi ténykedésének rejtett értelmérevilágít rá, hogy a föld mélyén dolgozókmásik két jeles szentje szintén a Nyilashavában ünnepli nevenapját: I. (Szent)Kelemen pápa és vértanú (nov. 23.) ésAlexandriai Katalin (nov. 25.). Patroná-tusuk és a Nyilas hiedclmi kapcsolata aNyilasban (és Skorpióban) lévő „pokolkapuja" képzettel függhet össze; a csillag-vallások déli égboltra vetített alvilágát aközépkori ember a föld mélyében kép-zelte el, s úgy gondolta, hogy a bányászoka pokol szomszédságában dolgoznak.

A földi üregek, így az emberkéz vájtabányavágatok égi (föld alatti, föld mélyi)jelképes mása a Napot szülő Világhegy-úrnő méhe, a tejúthasadék, mithraistaeredetű keresztény képzet szerint a Bar-lang, amelyben az Isten karácsonykormegszületik. Ilyen értelemben mindenzárt térben égő tűzhöz, legyen az kovács-műhely parazsa vagy bányászmécs lángja,a föld méhében rejtőző napmagzat képetársult eleink képzeletében. Hasonlókép-pen a lőportornyokban tárolt robbanó-

317

DECEMBER

szer „alvó tüze" is az ekkor épp Tejútonjáró, tejúthasadékban tartózkodó napis-tent asszociálta.

Mint a jó halál védőszentjét, kehellyelés szent ostyával vagy szcntségtartóval tor-nyocskája helyett, ábrázolták Borbálát.Annak jeleként, hogy a szent megóvja ahozzá fordulókat a hirtelen haláltól, ésmódjuk lesz az utolsó kenetet fölvenni. Ahirtelen halálra - és másik patronátusárautal képmásain az ágyú. Apját és hóhérátturbánosan, keleties görbe szablyával áb-rázolták, utalásul Borbála nevére (görögBarbara „idegent", „barbárt" jelent).

Orion apó

Myrai avagy Barü Szent Miklós (dec.6.) a keleti egyház egyik fő szentje, a gyer-mekek Mikulása, Télapója, KarácsonyApója. Ma minden bizonnyal ő a legnép-szerűbb, legismertebb szent az egész vilá-gon. Ugyanakkor Szent Miklósnak, a kis-ázsiai (lükiai) Myra püspökének (f350körül) igazi arcát a Mikulás vattaszakállaeltakarja, azonosítását a köréje nőtt le-gendabokrok lehetetlenné teszik, így az-tán 19G8-ban ő is a naptárból száműzen-dő szentek listájára került, hallatlan köz-kedveltségének köszönhetően azonbanhelyi tiszteletét megengedte az egyház.

Kultusza a bizánci, majd a kopt egy-házban bontakozott ki a VI. században -azóta ülik temetése emléknapját decem-ber 6-án -, majd átterjedt Itáliára is. Erek-lyéinek az olasz Bari városába vitelével(1087) vált valóban egyetemes szentté.Burjánzó legendáiból itt csak szemelget-hetünk. Figyelemre méltó, hogy legen-dáiban sokszor felbukkan a hármas szám(1. Borbála). Egy ízben úgy magyaráztameg hallgatóságának a Szentháromság tit-

kát, hogy felkapott egy téglát, mondván:miképpen 3 elem: föld, víz és tűz alkotjaa téglát, úgy van 3 személy egy istenség-ben. Fentebb elmeséltük, hogyan segítettmeg Miklós 3 zsákocska arannyal 3 szü-zet, hogy atyjuk tisztességgel férjhez ad-hassa őket. így lett a férjhez menő leá-nyok patrónusa. A 3 zsákocska vagy erszény,illetve 3 aranygolyó (pénz) a legfőbb attri-bútuma. (Miklós több elbeszélésben gon-doskodik a pénzügyietek tisztaságáról; azezzel foglalatoskodók is hozzá imádkoz-tak. A vásárolt portékára adott foglalónakrégen nálunk „Szent Miklós pénze" volta neve, az alkut szentesítő áldomást „SzentMiklós poharából" itták meg a felek).Miklós aranygömböcskéi a bankházakjelvényei voltak (l.Medici-címer). Egyharmadik elbeszélés szerint történt egy-szer, hogy Myra elöljárója 3 if jút ártat-lanul halálra ítélt. Már sújtani készült ahóhér pallosa, amikor a püspök megérke-zett, és az ifjakat megmentette. Megmen-tett 3 elítélt katonatisztet is, akik hozzákönyörögtek: megjelent a császár (NagyKonstantin) álmában, és figyelmeztette atéves ítéletre (Miklós az ügyvédek, tör-vénytudók céhének is patrónusa volt).Ennek a két történetnek XII. századi kon-taminálódásából keletkezett a 3 megöltgyermek föltámasztásának a legendája.Egy súlyos éhínség idején 3 vándordiákotfogadós szállásadójuk megölt, feldara-bolt és sóban tartósított, hogy húsukatkimérhesse. Miklós azonban épp arrajárt, fölfcdte a gaztettet, és a 3 gyermek-fiút föltámasztotta. (Nem ez az egyetleneset, amikor gyermekeken segített, Mik-lós ezért a gyermekeknek is védőszentje.)

Egy másik legendabokorból a vízen-járók, utazó kereskedők és vízimolnárokpatrónusa tűnik szemünk elé. Egyszer ha-jóűtra kelt, s noha az idő tiszta, a tenger

318

ORION APÓ

pedig csöndes volt, figyelmeztette a ha-jósokat, hogy vihar lesz, mert látta az Ör-dögöt a hajóba bemenni. A vihar későbbki is tört, de Miklós lecsendesítette, sőt, egyszerencsétlenül járt matrózt fel is támasz-tott. Útjáról visszatérőben a hajóját „elté-rítették", Miklós imájára azonban a hajóminden mesterkedés ellenére befutott ahazai kikötőbe. Máskor nagy volt a drá-gaság Myrában, és a szegény nép nemjutott kenyérhez. Miklós a kikötőben meg-forduló gabonaszállító hajók gazdáit arrakérte, hogy adjanak néki a búzájukból aváros számára. Azt ígérte nekik, hogy egyszem, annyi híja sem lesz a rakományuk-nak, Isten majd kipótolja, így is lön, akönyörületes gabonakereskedők valóbancsodát láttak, mert bár búzájukból bő-séggel adtak, mégsem hiányzott belőleegy szem se. Még a halála után is meg-mentett egy süllyedő hajót, melynek mat-rózai hozzá imádkoztak. Ugyancsak posz-tumusz csodája szerint egy hajót, mely-nek utasai a sírjához készültek zarándo-kolni, az ördög - a pogány Diana képvi-seletében - elpusztítással fenyegetett. Apüspök azonban látomásban megjelent azarándokoknak, és tanácsainak köszön-hetően azok elháríthatták a veszedelmet.Dianával azért gyűlt meg Miklós baja,mert a legenda szerint ő rontotta le azistennő híres myrai szentélyét, illetőlegsaját kezűleg vágta ki az istennő szent fá-

jáé. Amikor ez történt, „a levegőégben azördögök szavai hallattanak, kik sírva pa-naszkodtak, hogy a régi szállásokból ki-vetették őket" - írja egy XVIII. századi„szent tükör".

A legendák egyértelműen utalnakMiklós Nyilas-béli helyérc. A tornyos tör-téneten kívül erre vall az ördög gyakoriszerepeltetése, különösképpen pedig Dia-náé, aki a hónapnak volt olümposzi véd-

nöke. „Diana fája" értelemszerűen a vi-lágfa, azaz a Tejút. (Sokat elárul a kö-zépkori keresztény gondolkodásról, hogyazt a Dianát, akinek templomát Miklósmint nem létező istenét rontotta le, a le-genda létezőnek tekinti: a Miklós sírjá-

Szent Miklós,kezében 3 aranygömbbel.Szlatvinból,1480-1490.Magyar NemzetiGaléria,Budapest

hoz igyekvő zarándokokat maga a bosz-szút lihegő Diana készült elpusztítani.) Aszent úti kalandjai és hajós történetei isnaptári helyére utalnak (a vihar-lecsil-lapítás egyenesen jupiteri tett). A Nyilascsillagkép az egyik hely, ahol fontos égiutak találkoznak: a Tejút és az Állatöv,napfordulói főkör és nappálya, illetve égi

319

DECEMBER

egyenlítő metszi itt egymást, s itt van aholdcsomópontok egyik kitüntetett helyeis. Ezek az „utak" - láttuk - víziútként ismegjelenhetnek a hiedelmekben: lásdnapbárka, Argó Hajó csillagkép, tejút-folyam. A folyammenti műveltségek mí-toszkincsének központi eleme, hogy aTejutat saját folyójuk égi másának tekin-tik: az egyiptomiak égi Nílusnak, a hin-duk égi Gangesznek, az obi ugorok Ob-nak. A hinduk egyenesen úgy tartják,hogy a Gangesz a Tejút lefolyása. A VisnuPurana szerint aTejútonjáró Visnu (Ori-on csillagkép) lábából (Rigel csillag, azarab név „Láb"-at jelent) patakzik a szentégi folyam a földre. Hogy nem véletlenegybeesésről van szó, azt két másik Nyi-las-szent legendája is tanúsítja. Szent Ke-lemen, aki Katalinnal és Borbálával a bá-nyászok Nyilas-béli védőszentje, egyikcsodájában csákányával vizet fakasztottvele együtt kényszermunkára ítélt bá-nyásztársainak. A csoda hírére a környék-beliek csapatostul keresztelkedtek meg,mire rabtartója úgy feldühödött, hogyhorgonyt köttetett a nyakába és vízbe do-batta (tlOl). A horgony okán néha összeis tévesztik a pápa Kelement a püspökMiklóssal, ugyanis mindkettőjüknek - azutóbbinak hajószent minőségében - ahorgony az attribútuma. Ugyancsak no-vember 23-án ünnepli az egyház Szent Ko-lumbánt (t615), aki legendája szerint szin-tén fakasztott sziklából vizet, és Miklós-hoz hasonlóan hosszú, kalandokkal telihajóutakat tett meg. Még ha csak ten-geren járt volna, nem lenne szokatlan,hiszen ír volt, de az európai kontinensenutazva is rendre a folyókon, tavakon köz-lekedett. (Hajózott a Loire-on, Moselen,Rajnán, a Zürichi-, a Boden-tavon stb.)Emlékeztetőül: más vízfakasztás-elbeszé-lések épp a Nyilassal átellenben levő, a

Nyilas havában legtovább látható tejút-kereszteződéshez kapcsolódnak. Egészpontosan Orionhoz. Mint másutt mármegírtam, azok az istenek, héroszok,szentek vagy éppen mesehősök, akik cso-dás módon vizet fakasztanak a sziklából,mint például a perzsa Tistrija isten, a bib-liai Mózes és Sámson, a mi Szent Lász-lónkvagy a népmeséi Balga Tamás, aTej-úton „járó, pálcás" Oriont (vagy a szom-szédos Sirius csillagot) személyesítik meg.És bizony, a mi kedves Mikulásunk, Tél-apónk, Karácsony Apónk, aki a téli éjsza-kában szarvasok vontatta szánon röpül azégen, de még a keresztények Szent Mik-lósa sem más, mint az Orion megszemé-lyesítője.

Mindenekelőtt az szól emellett, hogyaz Orion, „övén" („pálcáján") az azono-sítást megkönnyítő, egy sorban ragyogó3 csillagával a téli égbolt legfeltűnőbbcsillagképe, Késő ősztől kora tavaszig„járja" az éjszakai eget a Tejúton, mond-hatni az égről vigyáz ránk, mint az idő-szak (az óév?) jó szelleme. Az Orion övé-nek 3 csillaga magyarázza, miért kap aszent legendájában a 3-as szám ekkoraszerepet. A 3 csillagot jelképezi a 3 arany-pénz a kezében, és talán a 3 csillag voltaz „égi torony" 3 kivilágított ablaka is arégiek képzeletében. (A meséi szimbo-likában az „ablakszem" csillag helyett sze-repel.) Összevetésül: a mi népünk e 3 csil-lagot Háromkirályoknak nevezte - úgymond- azért, mert ekkor utaznak a napkeletibölcsek a Kisded látására Betlehembe. Te-gyük hozzá, hogy a 3 mágusról szóló le-genda a mithraikus hagyományból kerültát az evangéliumi elbeszélésbe: a mágu-sok a megtestesült Csillagot, Mithrast, azOrionnal nyáron egyesülő napistentimádják a Barlangban. A Háromkirályokelnevezésnek így van igazán értelme, hi-

320

ORION APÓ

szén a 3 csillag az Orion csillagzatnak arésze! Mithraikus szellemben szólva, a„királyok" nem úton vannak a Krisztus-hoz, hanem Krisztusban megérkeztek.

Szent Miklós a vizén járók patrónu-saként is az Oriont tekintheti előképé-nek, pontosabban szólva a csillagképetmegtestesítő Orion héroszt, akiről aztmesélték, hogy óriás termetű volt, és jár-ni tudott a vizén. A csillagkép nagy mé-retű, és hagyományos ábrázolásain SzentMiklós is valóságos óriásnak tetszik a to-rony mellett.

Figyelemre méltó, hogy azt a legen-dáját, mely szerint halála után látomás-ban megjelenve segít bajbajutott hajó-sokon, előírás szerint úgy festették meg,amint a szent a hullámok felett az égenlebeg, akárcsak egy tájékozódást szolgálócsillagkép. (L. FRA ANGELICO képét a Vati-káni Képtárban. Mint fentebb írtam, azógörög hajósok az Orionnal szomszédosIkrektől „várták", hogy téli viharok ide-jén segítsenek tájékozódni a tengeren.)

Meg az is beleillik a képbe, hogy SzentMiklós mint „Apó" él az emberek képze-letében. Az Oriont megszemélyesítő hé-roszok és istenségek rendre mint ősök: anép, nemzetség, törzs ősapjaként jelen-nek meg. így például a lappok körében,akik az Oriont ráadásul még „Apó"-nakis nevezik! Véletlen lenne, hogy az „igazi"Mikulás korunkban is Lappföldön él,amiről Mikulás-nap táján minden gyerekértesülhet? (A televízióból természete-sen.) Szent Miklós „apóságának", azaznemző apaságának legendás tanújele,ami egyébként is egybeesik a Nyilas je-gyén uralkodó Jupiter planétaisten elsőszámú mitológiai szerepkörével, a 3 pros-titúcióra kényszerült szűznek hintett pénz.(Vő. Zeusz és Danáé történetével.) Nemmellékes, hogy a lappok, de más népek

is az Orion övét (pálcáját) az ősapaphalloszának is nevezték az alatta „szét-folyt" Orion-ködöt pedig az ondójának, saz Apó (még meg nem született) gyer-mekeit a phalloszban lévő vagy inkábbphalloszt formáló 3 csillaggal azonosí-tották, Amiből az is következik, hogy Ori-on nem a sziklából fakaszt „vizet" tulaj-donképpen, hanem önnönmagából, hogyazt a földre, azaz a sziklára (vagyis a Fdld-anyába), illetőleg a tejúttoronyistennőbefolyassa. Éppúgy, mint egy másik mito-lógiai képzetkörben az Orionnal szom-szédos állatövi Bika, amit a földet meg-termékenyítő égi vizek csillagképi meg-testesülésének tekintettek.

Miklós hazai (közép-európai) vízi kul-tuszából már a századvégre semmi semmaradt. „Nyilvánvalóan Nepomuki SzentJános tisztelete mosta el. Az aradi mol-nároknak jellemző módon a régi és új:Miklós és János volt a közös patrónusa. Amúlt századból már csak foszlányokattudunk idézni, így Miklós a muraközivend vízimolnároknak védőszentje volt,ünnepét nagy áldomásokkal ülték meg. Aszegedi vízimalmok hajdani Miklós-pat-ronátusára emlékeztetett még a múlt szá-zadban is az első kőpadágasra vésett há-rom (!!!) »napsugárdísz«" - írja erről BÁ-LINT SAN DOH.

A Mikulás-ünnep a karácsony közel-ségének köszönhetően lett az, aminek maismerjük. A karácsonyt követő három ün-nep, István, János napja és aprószentek ün-nepe a középkorban a papi rend ünnepeivoltak. István (dec. 26.) a diakónusoké,János (dec. 27.) az áldozópapoké, apró-szentek (dec. 28.) pedig az alszerpapságé,a templomi gyermekkórusok tagjaié, és a- többnyire papnak készülő - diákságé. Adiákok égisze alatt aprószentek napja ahajdani Saturnaliák és a közelgő farsang

321

DECEMBER

szellemével telt meg. Lármás, groteszkünneppé kerekedett, s ennek része volt atréfás „gycrmekpüspök választás". A „gyer-mekpüspököt" a diákok maguk közül vá-lasztották, ő volt a nap játékos ünnepiliturgiájának irányítója. Karácsony kö-zelsége miatt a zajos „pogánykodás" so-kak érzékenységét sértette, ezért a XIII.században az ünnep felsőbb utasításra adiákok és vándorkleríkusok védőszent-jének, Miklósnak a napjára helyeződöttát. Nem úgy a Brit-szigeteken. Az angol-szász országokban Santa Claust ma is ka-rácsonykor várják a gyerekek. A gyermek-püspök választás és a Szent idcillő legen-dái: a leányok megajándékozása, a ván-dordeákok feltámasztása, az ördöggel va-ló harc és a többi együtt hatottak a mikló-solás, miklósjárás kialakulására.

Ajáték a hagyomány szerint a követ-kező: a „mikulásnak" öltözött személy azünnep előestéjén betér azokba a házakba,ahol gyermekek vannak. Vizsgáztatja,imádkoztatja, majd tudásuk és viselke-désük szerint megajándékozza, vagy tré-fásan megfenyíti Őket. E?, utóbbit gyakrana kíséretében lévő ördögre (krampuszra)hagyja. A Miklós-napi virgács és az apró-szentek-napi vesszőzés, korbácsolás ma isélő szokása szintén a közös eredet mellettszól. Miklós egyetlen magyar vonatko-zású legendájában is virgácsot suhogtatószentként jelenik meg. Zára (Zadar) pat-rónusaként látogatta meg álmában a miKálmán királyunkat, hogy a város meg-hódításától eltántorítsa. A legenda sze-rint igen harciasán lépett föl Kálmánnalszemben, aranyvesszővelverte kékrc-zöld-re a hátát.

Amint azt az Arany legendában olvas-hatjuk, egy ízben Miklóst, pontosabban aszent képét is elpáholták. Az elbeszélésszerint egy zsidó ember vásárolt egy Szent

Miklós képet, és arra bízta a vagyonát.Amikor rablók kifosztották, csalódottsá-gában korbácsával ütlegelni kezdte a ké-pet. Erre Miklós megjelent a rablóknak,megmutatta nekik az ütlegek nyomait,amelyeket az ő bűnük miatt kellett elszen-vednie, és megfenyegette őket, hogy hanem viszik vissza a zsidó pénzét, a rab-lást a hatóságok tudomására fogja hozni.A rablók rémülten siettek eleget tenni aszent óhajának.

A miklósolásnak, mint adventi, kará-csonyi népszokásainknak általában, azijesztés, a zajkeltés (lánccsörgetés) jelleg-zetes mozzanata volt. A szokást ezért istiltották még a későbbiekben is, miveláltala „az éjszakai csendesség sértődik".A zajongás, lánccsörgctés viszont ismét aNyilas pogány mitológiáját, nevezetesenaz ördögszerű Krotosz alakját idézi föl,akinek neve a már soroltakon kívül „csör-gést, zörgést" is jelent. A népszokások gro-teszken papos öltözetű, rőfnyi hosszan ló-gó nyelvű, láncos Miklósa és kísérője, akrampusz mintha az ő nevében énekelne,amikor rákezdi:

„Rontom bontom csontom,Csörgő, börgő lánccal jöttem."

A mai közép-európai Mikulás-esti szo-kás, az ablakba kitett gyermekcipőkbecsempészett ajándék viszonylag új ke-letű, hazánkban alig több másfélszáz esz-tendősnél. Maga a Mikulás név cseh ere-detű. Az angolszász országokban a gye-rekek karácsonykor akasztják a harisnyá-ikat a kandallórácsra, kémény közelébe.Az ő Santa Clausuk, aki mai formájábana múlt században született meg NewYorkban, egy TÍIOMAS NAST nevű rajzolóceruzája nyomán, szintén visel magán„ördögi" jegyeket. Szánkóját a légben

322

SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS

szarvasok húzzák, ruhája tűzpiros és aházakba a füstös, kormos kéményen átjut be.

Szeplőtelen Fogantatás

Latinul Immaculata Conceptio, régi ne-vén „Asszonyunk Máriának foganata". Ezaz ünnep nem Mária szűzi anyaságárólemlékezik meg, mint sokan hiszik. Az el-nevezés arra utal, hogy Mária már Annaméhében való fogantatásától ment volt azegész emberiséget terhelő eredendő bűn-től. Az ünnep értelme felől időpontja(dec. 8.) is egyértelműen eligazít. Decem-ber 8-ától szeptember 8-áig, Mária szüle-tésnapjáig (Kisasszony napja) kerek 9 hó-nap telik el.

A középkor derekán már teljes virá-gában pompázó doktrína értelmében,mely dogmatikus hittétellé azonban csakmeglehetősen későn, 1854-ben vált IX.Pius intézkedése nyomán, Mária az időkkezdetén kiválasztatott arra, hogy Krisztusmegtestesülésének edénye legyen, s ép-pen ezért szeplőtelennek kellett lennie, azeredendő bűntől szabadnak, amit a tanterjesztői úgy racionalizáltak, hogy Márianem érzéki vágyban fogant. (Említésre ér-demes, hogy nyugati hagyományok sze-rint az ünnep szerzője egy magyar királyivérből származó pap lett volna.)

E meglehetősen elvont eszme művésziábrázolásában az a szerep tükröződik,amit a ferences obszervancia, DUNS ScoTUS (1270-1308 körül) teológus nyomántulajdonított Máriának: mint a Megváltóanyja „második Évaként" működik közreaz emberiség eredendő bűntől való meg-szabadításában. A gondolatot két szent-írási hely hivatott alátámasztani. Az egyik-ben az Űr így szól „ama régi" kígyóhoz:

„És ellenségeskedést szerzek közötted ésaz asszony között, a te magod között ésaz ő magva között: az neked fejedre ta-pos, te pedig annak sarkát mardosod"(IMóz 3,15). A mÁsikJános Jelenéseiből va-ló: „És láttaték nagy jel az égben: egyasszony, a ki a napba vala felöltözve éslába alatt vala a hold és az ő fejében ti-zenkét csillagból korona; A ki terhes va-la... és íme vala egy nagy veres sárkány,... és álla az a sárkány a szülő asszony elé,hogy mikor szül, annak fiát megegye"(Jel 12,1-4).

Az idézet összeolvasásából születik azaz elképzelés, hogy Mária, a „másodikÉva" lesz az, aki közvetve, a Fia által el-pusztítja a sátánt (íme ismét felbukkan azadventi ördög), Ennek eredménye az aXV. században elterjedt ikonográfiái for-ma, mely a szeplőtelenül fogant Máriátterhesen, „Napba öltözötten", a Holdonállva ábrázolja, és lába alatt kígyó vagysárkány tekereg. A szeplőtelen fogantatáscszmekörének szellemében ábrázoljákMáriát a bűnbeesés tanújaként, Ádám,Éva, a kígyó és a tudás fája társaságában.

Mivel advent a Szűzanya órájának, cgy-szersmint az eredeti bűntől való megvál-tásnak a közeledtét jelzi, a szeplőtelen fo-gantatásnak ez az ábrázolásmódja - Máriamint „Napba öltözött asszony" és a bűn-beesés tanújaként a második Éva - teljes-séggel érthető. A Nap ugyanis itt érte-lemszerűen a még meg nem született Gyer-meket testesíti meg, az „Igazság Napját",ahogy Malakiás próféta a Messiást nevezi(Mai 4,2). Ehelyt épp csak megemlítem,hogy karácsony (dec. 25.) eredetileg aNap (Mithras, Sol hivictus) születésénekünnepe volt. Ami az eredeti bűnt illeti, aróla való elmélkedés része volt az adventiájtatosságnak, hiszen még a naptár ismegemlékezik róla azzal, hogy december

323

DECEMBER

24-ét, mely a középkorban még az óévutolsó napja volt, Ádám és Éva emlékün-nepének tette meg. Nemcsak a keresztényés a zsidó, hanem a „pogány" felfogásszerint is az év vége a számadás és a bűn-bánat ideje, amikor számot kell adnunkistennek előző évi cselekedeteinkről.Ádám és Éva naptári helye ezt is kifejezi,mint ahogy a Születésnap sem csak arraemlékeztet, hogy eljött a világra Az, akieltörli az eredeti bűnt, hanem arra is,hogy az új évet tiszta lappal kezdhetjük.

AXVI. századtól kezdődően azÉnekekéneke is a szeplőtelen Szűz ábrázolásánakforrása lesz. Sulamitot, az Énekek éneké-nek asszonyát Máriával azonosították, ésSalamon szerelemittas szavai beépültekaz egykorú utániak szövegébe, így lettMária „szép, mint a hold, tiszta, mint anap" (6,7), „Sáronnak rózsája" (2,1), „lili-om a tövisek közt" (2,2), akinek a nyakahasonló „a Dávid tornyához" (4,4), ter-mete „a pálmafáéhoz" (7,7), aki „kertek-nek forrása, élő vizeknek kútfeje" (4,15),„berekesztett kert" (4,12). A zárt kert, zártkapu - lásd Ez 44,1-2 - általánosságbanMária szüzességének volt a jelképe; a kö-zépkori zárt kolostorkertek is a szeplő-telen szerzetesi élet jelképeivé váltak.A szeplőtelen fogantatás képzetköréhezkapcsolódik az un. „Jesse fája" (vagyisJézus ószövetségi családfája) ábrázolás:„És származik egy vesszőszál Isai törzsö-kéből, a gyökereiből egy virágs/ál neveke-dik" (Ézs 11,1). A Messiás származásáravonatkozó ószövetségi próféciák keresz-tény értelmezésében Jézus anyja a dávidicsaládfa szűzi hajtása: virág, mely a Szent-lélcktől „beporzottan" az isteni gyümöl-csöt termi. (Más képben: a szűzi hajtásújabb szűzi hajtást: „Csemetét" hoz.) Eza kép a Szentírás latin fordításában nyelviigazolást is nyer: a lat. virgo „szüzet", a

virga „vesszőt", „hajtást" és „virgácsot" isjelent. (Tegyük hozzá, hogy a mi virág ésvilág szavunkat már az első magyar vers;az Omagyar Mária siralom is megfeleltetiegymásnak. Szimbolikus értelemben jog-gal, hiszen a „virággycrrnek a világosságistene is egyben.) Ez a gondolatkör ké-sőbb is visszatér a vallásos népi költé-szetben.

„Te vagy az a drága gyökér,Szent Anna,Kinek ágán termett az igaz manna."

Avagy:

„Gyökér adja fáját, fája adja ágát,ága adja bimbaját,Bimbó adja virágát, virág adja almáját,köszöntsük a BoldogságosSzűz Máriát!"

Avirgo, virga szavak homofóniája és ahozzájuk kapcsolódó jelképes mondani-való magyarázza, miért épp szent szüzeknevcnapján vágták a Születésnapra haj-tatandó gyümölcsfaágakat., továbbá azt is,miért épp virgácsnak nevezték el az év-fordulókor esedékes tisztító, termékeny-séghozó eljárások csípős kenetét.

A kert, kapu, torony és főleg a fák ki-váltképpen illenek az ünnepnek helyetadó hónaphoz. Az istenszülő Nagy Isten-nők növényi mása, a világfa (a Tejút) aNyilas havában gyökeredzik. E jelképitartalom még határozottabban körvona-lazódik a valóságban. A precessziónak kö-szönhetően a Nyilas csillagkép, s véle a„tejútfa" töve időszámításunk kezdetétőla téli napforduló, a napisten születési he-lye mögé tolódott díszletül, így a világfagyümölcseként megszülető isten képe isélesebben rajzolódott ki.

324

SZEMÜNK FÉNYE

(Végezetül, a mondottak Összefügge-nek azzal, hogy a jelzett időben a Tejút azégnek arra a szakaszára irányítja a figyel-münket, ahol a Nap nyáron tartózkodik,amikor az oltári szentséget ünnepli a ka-tolikusság. A Napba öltözött asszonyezért jelenik meg a szentségtartókon, il-letve Borbála kezében is ezért látunk oly-kor toronymakett helyett monstranciát,vagy ostyát és kelyhet.)

Szemünk fénye

Luca, Lucia (latin Lucia) ókeresztényszűz vértanú {f304 körül) és a népi hie-delemvilág jeles alakja (dcc. 13.). Asyra-cusai Lucia igen közel áll a másik szicíliaiszent szűzhöz, Ágotához, szenvedéstör-ténctükben is sok a hasonlóság. Lucia le-gendája azzal kezdődik, hogy anyjával,aki már tizenegy éve szenvedett vérfolyás-ban, elzarándokolt Ágota cataniai sírjá-hoz. Itt anyja meggyógyult, ő pedig ál-mot látott, melyben Ágota megmutattaneki az igaz utat. Álmából felébredve kö-zölte anyjával, hogy nem megy férjhezpogány vőlegényéhez, mivel van már je-gyese: Jézus Krisztus. Kikérte örökrészétis, és azt szétosztotta a szegények között.Elhagyott vőlegénye följelentette a ható-ságoknál. Miután nem volt hajlandómegtagadni előttük a hitét, sem föladniszüzességét, a helytartó bordélyba akartavitetni, de hiába. Lucia teste csoda foly-tán úgy elnehezült, hogy 50 (!) ökörrelsem tudták odavontatni. Ekkor a szokottmódon megkínozták: égették, fülébe ol-vadt ólmot öntöttek, fogait kiverték, for-ró olajjal, szurokkal öntözték, melleitszétroncsolták, végezetük tőrrel torkondöfték, de addig nem halt meg ezek utánsem, míg az utolsó kenetet föl nem vette.

Luciát a mártírok pálmáján kívül anyakából kiálló tőrrel, a lábánál ökörrelábrázolják. Különleges attribútuma azégő olajmécs és egy szempár: egy tál, ben-ne két szem, vagy két szemet virágzó le-veles ágacska. Ennek magyarázata az,hogy a Lucia név a latin lux, „fény, szem,szeme világa, szeme fénye" szóból ered,A középkorban a temetőket és temető-kápolnákat a neve miatt rendelték az ővédnöksége alá. A liturgikus ima ugyanisígy könyörög a halottakért: Lux perpetuatuceat eis („Az örök világosság fényesked-jék nékik"). A legenda, amely szerint őmaga tépte volna ki a szemét, és küldteel a vőlegényének, miután megelégelte aszépségét zengő dicshimnuszait, csupána jelkép előtt értetlenül állók utólagosmagyarázata.

Lúeia helyi tiszteletének nyomai az V.századból valók. Róma a VI. századtólkezdve ismerte el. Kultusza a középkor-ban terjedt ki egész Európára. Elsősor-ban a vakok és szemfájósok tartották vé-dőszentjüknek, de imádkoztak hozzá azutcanők (1. a legendabeli bordély-epizó-dot), a férjhez menő leányok (mivel -úgymond - Krisztus jegyese volt) és mind-azok, akik tűvel, vagy más hegyes szer-számmal dolgoztak: varrónők, párnaké-szítők, nyergesek (vértanúságának esz-köze, a tőr miatt, és mert e foglalkozá-sokhozjó szem kell).

Luca napja, mint a szent neve is mu-tatja, eredetileg a pogány téli napfordulóiünnepek része lehetett: A római naptár anaptári fordulópontok megünneplésétáltalában az „esemény" bekövetkezteelőtti holdtöltén, a hónap idusán kezdteel, december Idusa pedig 13-ára, a nap-forduló előtti 8. napra esik. A nap jelen-tőségét emelte, hogy a Julianus-naptárhibájából adódóan jó négyszáz észten-

325

DECEMBER

dővel Gergely pápa naptárreformja előtt(1582) már az esztendő legrövidebb nap-ja volt. Régi kalendáriuma mondást idéz-ve: „Szent Lucának híres napja a napotrövidre szabja". A „vak" Lucia kezében aszempárral vagy lámpással a sötét télbenvárva várt fény visszatértét jelképezte.

Részlet Francesco dél Cossa:Szent Lucia c. képe nyomán.1470 után. Washington,National Gallery ofArt

Egy régi svéd szokás is erre utal. Fenn amagas északon, ahol a téli napfordulókörül a nappal mindössze néhány órányiderengés, december 13-án kora hajnal-ban a leányok fehér ruhát öltenek, Fe-jükre égő gyertyakoszorút tesznek, és ének-szóval - többek közt a?. Oh, Santa Luciakezdetű közismert nápolyi dallal - éb-resztik szüleiket. A napfordulat közelsé-gét fejezi ki a nép által tisztelt Lucia-Lucakettős természete. A mécsvilágú oltárontisztelt szent mellett sokkal határozottabbalakot öltött a rettegett, leprafehér (!),banyaszerű „Luca", „luca-puca", „luca-asszony", annál is inkább, mert a Gergely-féle reformmal Lucia ismét a napfordu-latot megelőző téli sötétség szentje lett.Márpedig egyetemes hiedelem szerint azéj, a sötétség a gonoszok, varázserővel

bírók „munkaideje", akik az egyre hosz-szabbodó téli éjszakákon egyre többet te-vékenykedhetnek.

A Luca-napi hiedelmek, népszokásokgazdag tárházából itt csak a naptári vo-natkozásúakra vethetünk futó pillantást.Ezek túlnyomó többsége az új évre vonat-kozó jóslás, tilalom, mágikus eljárás (ha-láljóslás, időjóslás, hagymakalendárium,termésjóslás, szere Imi jóslás, termésnövelőtilalom, szépség- és egészscgvarázsló el-járás stb.). Ezek körében különleges helyilleti meg a lucakalendáriumot, amely aLuca napjától karácsonyig terjedő 12 napidőjárásából próbált következtetni a jövőévre (egy hónap=egy nap). Mivel a litur-gikus naptár szerint a napforduló kará-csony éjszakáján következik be, és az évfordulóját is régen ekkor ünnepelték, a népmélyen átélte a Luca-naptól karácsonyigterjedő utolsó tizenkét nap jelentőségét. Ezalatt az időszak alatt készült 13 féle fából a„Luca széke", melyről a karácsonyesti éjfélimisén a helybéli „lucákat" ismerhetni föl,hogy le lehessen számolni velük a jövő évre.Ugyancsak a jövő évre szóló termésnövelő,házasságszerző mágia Lucától karácsonyigzöldág sarjaztatása (1. még katalinág, bor-bálaág). Ennek oldalhajtása, a/wcafaíza-sar-jasztás mentén jutunk el Lucia kultuszánakpogány gyökereihez.

A „lucabúza" a Lucától karácsonyigtányérkában csíráztatott búza, amit agazdasszony naponta megöntöz, és ka-rácsonyesti állapotából következtetnek ajövő évi búzatermésre, a család és a jó-szág egészségére. A szokás magva ana-lógiás mágia, a vetés növekedését ser-kentő mágikus cselekmény lehetett. Anéprajztudomány az úgynevezetíAdóniszkertje rítusból származtatja, amelynek azi.e. XVII. századi Szíriában már föllelninyomát.

326

SZEMÜNK FÉNYE

Az olvasónak bizonyára feltűnt, hogyaz év fordulatünnepein vissza-visszatérőzöldágas szokások a karácsonyt megelőzőidőszakban különösképpen megszapo-rodnak, s hogy már az előző fordulatün-neptől, Márton napjától kezdve mindenjelentősebb névnaphoz hozzátartoztak.Ennek magyarázata nemcsak a karácsonykivételes jelentőségében rejlik, hanempéldául a szokás régiségében, máskép-pen szólva a precesszióban: mint arrólmár fentebb írtam, az elmúlt 4000 esz-tendő folyamán az évnek ebben az idő-szakában mindig a „világfa ágai között"bujkált a Nap. S noha ez az időszak aprecesszió folytán a Bak havából lassacs-kán a Skorpió havába tolódott át, határaielmosódottak - különösen, ha csillagá-szati műszerek nélkül követjük a változástnyomon, ahogy ajámbor nép cseleked-te -, annál is inkább, mivel a Tejút ittannyira kiszélesedik, hogy a Napnak jó40 (!) napjába kerül, míg áthalad rajta.

„Adónisz kertje" egyébként egy föld-del teli, lapos kosár vagy agyagtálka volt,amelybe az asszonyok gabonát, zöldség-es fű szer nő vény f él éke t, valamint virág-magvakat vetettek. 8 napig gondozták,majd a 8. nap végén a halott vegetációsisten, Adónisz képmásával együtt vízbevetették a kis palántákat. Egyiptomban agabonacsíráztatás rítusa Ozirisz gabona-isten kultuszában jelent meg. Egyiptom-ból és Szíriából kölcsönözve (?) az i.e. VII.században a szokást már ismerték a görö-gök Ís f az i.e. II. században pedig eljutottItáliába. Adónisz, Ozirisz egyik aspek-tusukban a Nap megszemélyesítői voltak,„akit" a késő antik csillaghit felfogása sze-rint a téli napfordulatkor a világfa-isten-nő hoz a világra. Ez aztjelenti, hogy idő-számításunk kezdete óta a Nap látszólaga Tejút Nyilas csillagképében lévő hasa-

dékból bukkan elő a téli napforduló reg-gelén. Adónisz is fából (faanyától) szü-letett, és a születésénél segédkező bábaneve Lucina volt! Az isten születésénekelőzményei is a Luca-hagyomány ősisé-géről árulkodnak. Görög elbeszélés sze-rint, Adónisz anyja halálosan beleszere-tett a saját apjába, és 12 (!) éjjelen annaktudta nélkül együtt hált vele. A 12. éj-szakán egy rejtett fényforrás leleplezte aleányt, mire a fölháborodott apa kivontkarddal űzőbe vette. Az istenekhez kö-nyörgő leány fává változott, így apja pal-losa csak a fa törzsét hasította ketté, világ-ra segítve ezzel a vérfertőző nász gyü-mölcsét, Adoniszt. Ez az elbeszélésrészletakár a Lucától karácsonyig tartó időszakszimbolikus leírása is lehetne. (Mivel Lu-ca és karácsony előestéje között 11 naptelik el, s ennyi a napév és a holdév köztikülönbség, ez a szám is figyelembe ve-endő. L. Lucia anyja 11 évig szenvedettvérfolyásban, s a 12. évben gyógyult ki e„holdbetegségből".)

Lucina Juno és Diana egyik aspektu-saként a római vallásban is helyet kapott.luno Lucina (vagy Lucetia) mint hold-istennő (Hecate) az égi fényesség női priri-cipiuma volt, a Bak havában világra jöttnapisten szoptatós dajkája. Párban álltDianával, a másik holdistennővel. Épp-úgy, miként Ágota Luciával. Ágota nap-ja Juno havában, a Vízöntőben van, Lu-ciáé pedig Dianáéban, a Nyilasban! lunoLucina és Diana Lucina, az isteni bába ésa dajkaistennő (a „Napfényre hozók")mint az említett hónapok olümposzi véd-nökei „testükkel" óvják a „köztük" Szü-letettet. Emellett a házasságkötések, a ter-hes anyák, a szülés és az újszülöttek ved-asszonyai voltak, s éppen ezért imádkoz-tak hozzájuk a meddő és vérfolyásos asz-szonyok. A mondottak értelmében nyíl-

327

DECEMBER

vánvaló, hogy Lucia és Ágota tiszteleté-nek közös, illetve rokon elemei: a vér-folyásos asszony meggyógyulása, a férj-hez menő leányok, illetve a várandós ésszoptató anyák feletti védnökség is a kétLucina kultuszából ered.

Vak sötétben

December 13-án egy másik szent szűzneve is szerepel a katolikus naptárban:Ottiliáé. Az elszászi születésű Szent Otti-Ha alakját, noha társnőjével ellentétbenbizonyíthatóan valóságos személy volt(t?20), Lucia teljesen eltakarja. Ez Lu-cánk 400 évvel „öregebb", itáliai eredetűkultuszának fényében teljességgel érthe-

Szent Ottüia.Fametszeta Cranachfestőcsaládmühelyéből,1509

tő. Ennek tudható be az is, hogy a naphozfűződő szokásokat is mind Lucához, ésnem Ottiliához kötötték. Ez utóbbi mégismegérdemli a figyelmünket, már csakazért is, mert LADÓ JÁNOS Magyar utónév-könyvének tanúsága szerint a kiadás évé-ben mindössze 4 magyar leány és asz-szony viselte a Lucia, Luca nevet, míg' azOttíliát (Otíliát) épp tízszer annyi.

Mindazonáltal pompásan összeillenek,együttes szereplésük a naptárban min-dennél ékesebben példázza, hogy a szen-tek körüli legenda- és szimbólumképző-désben mennyire döntőek a naptári szem-pontok.

Szent Ottilia apátnő, Elszász patró-nája, a szemfájósok és vakok védőszentje,legendás életrajza szerint elszászi hercegicsaládban jött a világra - vakon. Ezértapja eltaszította magától, sőt, egy forrásszerint ki is adta a parancsot, hogy öljékmeg, de anyja elvitcti egy bajor apáca-kolostorba, ahol titokban nevelkedik (jólismert mesemotívum ez). Úgy mesélik,hogy amikor megkeresztelték, látni kez-dett. Atyja, aki időközben megbánta tet-tét, értesül leánya hol- és hogylétéről,elzarándokol hozzá, hogy bocsánatotnyerjen tőle. Mivel Ottilia szépséges le-ányzóvá serdült, kiveszi a kolostorból, ésférjhez akarja adni. Talál is kérőt, de aszűz magát már Krisztus menyasszonyá-nak tekinti, és megszökik hazulról. Apjaés vőlegénye a nyomába erednek. Az ül-dözött egy sajkában átkel a Rajnán, de atúlpart hegyei közt egy sziklafal az útjátállja, ahol üldözői már-már beérik. Ekkora leány imájára a sziklafal meghasad, majdmiután belép a nyíláson, a két férfiú sze-me láttára összezárni, s a résből forrásvízfakad. A bősz atya e csoda láttán ismétmagába száll, és fogadást tesz, hogy haleányát visszakapja, a helyszínen kápol-

328

A 13-AS S7.ÁM

nát emeltet, várkastélyát pedig kolostorráalakíttatja és Ottiliának adja. Megtéréseláttán megismétlődik a csoda, a hegyvisszaadja a leányt. Az apa betartja a sza-vát, Hohenburg várából kolostort építtetOdilienbcrg néven, s leánya lesz első feje-de le más s zonya. Legendája nem mulaszt-ja cl megemlíteni, hogy közbenjárásáraelhunyt apja hamarosan megmenekül atisztítótűztől, s hogy ő maga, miután szent-áldozás nélkül hal meg, csodálatoskép-pen még egyszer életre kel, hogy magáhozvehesse az oltáriszentséget.

Odilienbergbcn temették el, s a helya halála után zarándoklatok célpontja lett.A szentet apácaruhában ábrázolják, apát-női bottal, kehellyel a kezében (ez utóbbiereklyéje), rendszerint kendő takartaszemmel, ahogy a középkorban a vakokjártak. Legfőbb megkülönböztető jegyeegy szempár, akárcsak Luciának, melyetkönyvön, könyvborítóra festve ábrázol-nak. Virágai is vannak: a szarkaláb és aszemvidítófü.

Ottilia veleszületett vaksága ugyanaztszimbolizálja, mint Lucia megvakíttatása:naptári vonatkozásban a téli sötétséget,teológiai értelemben pedig a pogányságszellemi sötétségét, amit a hamarosanmegszülető Megváltónak (advent van!),az „Igazság Napjá"-nak a világossága osz-lat el majd. (A 8. század elején a germá-nok zöme még pogányságban élt.) Ez ajelentése annak, hogy megkereszteléseáltal lesz látóvá; erre utal attribútuma: aszempár és a könyv, mely értelemszerűena „Világosság" könyve, a Biblia).

Névünnepének időpontjára utal cso-dás menekülése. Átkelése a Rajnán arraemlékeztet, hogy ez idő tájt kel át a Tej-útón a Nap (mert hisz' mondanom semkellene tán, hogy a legendás Ottilia magaa télen vaksi Nap, amit a pogány ger-

mánok nőalakban imádtak; vő. nem. difiSonne = „Nap"). A megnyíló és alakját be-fogadó, majd „újra szülő" sziklafalak tes-tesítik meg a Tejút szümplegádjait, melyeka Születés barlangját, a Világhegy-úrnőölét ölelik körül.

Ugyancsak az időszak szimbolikájánakrésze a történetben, hogy halála után - hacsak rövid időre is, de föltámad (mint aNap, mely téli álmából visszatér), s ideillőa tisztítótűz, emlegetése is. A tél hidegettávoltartó földi tüzek - a házitűzhelyé, dea föld mélyének tüzei is - sorra megje-lennek a téli időszak pogány és keresztényvédőszellemeinck történeteiben, minde-nekelőtt Hestiáéban, aztán Vulcanuséban,Brighidében, továbbá Lénárd és Eligiuskovács műhely eb én, Borbála puskaporostornyában és bányászmécseseinek láng-jában, Brigitta örökmécsében, az általaóvott tűzhelyeken, Gyertyaszentelő Bol-dogasszony gyertyáin, az Etna Ágota általmegállított lávájának képében.

Ottilia virágai egyaránt a szembeteg-ségek természetes ellenszerei. A szarka-lábvirágnév arra a madárlábra utal, melyaz idők során szemünk sarkában hagynyomot.

A 13-as szám

A 13-as szerencsétlen szám. Nem isoly rég a szállodákban sehol sem volt 13-as szoba, a 12. emeletet számozás szerinta 14-es követte. Még ma is akad házi-asszony, aki ügyel arra, hány vendégethívjon, s ha netán mégis 13-an gyűlnekössze, ő maga nem ül asztalhoz. Péntek13-a, különösen baljós nap, s a december13-i Luca napjához is sok régi babonafűződik. De miért pont a 13, s nem a 11,vagy mondjuk, a 17?

329

DECEMBER

Ennek oka, legalábbis közvetlen okaJézus Krisztus szenvedésének és halálá-nak evangéliumi elbeszéléséből hámoz-ható ki. Jézusnak 12 tanítványa volt, s 6,a Mester volt a tizenharmadik, akinek,hogy az emberiség megváltássék, húsvétpéntekjén kínhalált kellett halnia. Az ér-telmezés árnyaltabb is lehet. Az aposto-lok egyike, Júdás elárulta Jézust, majdöngyilkos lett. Ilyen értelemben elkülö-nülve a Mestertől és a hűséges 11-től, ő abaljós tizenharmadik. Jézus és 12 tanít-ványa nem az első és nem is az utolsó 13személyből álló „szent gyülekezet". Az ótes-tamentumi Jákobnak és fivérének, Ézsa-unak, a finn Kalcvának 12-12 fia volt,Odüsszeusznak 12 társa, Romulusnak 12pásztora, adánHrolfhak 12 berszerkje. Askandináv Balder istent 12 bíró kísérte, akelta Arthur király kerekasztalát eredetileg12 lovag ülte körül, a hős Roland Frank-hon 12 zászlósurát vezette csatába.

A felsorolt hősöket mcgéneklő regéktöbbségének magva - hasonlatosan azevangéliumi elbeszéléshez - a „szent tizen-kettő" vezérének (ön)feláldozásáról szólómítosz, mely az őstársadalmakban dívó,mezőgazdasági évciklushoz kötött termé-kenységi emberáldozat emléke. A képnemcsak a keresztény vallásos eszmekör-ben, hanem a világi szokásokban is meg-őrződött. „Jó példája ennek egy másikmondakör - írja DÖMÖTÖR TEKLA -, melyfőleg germán nyelvterületen, különösenazonban osztrák-bajor területen ismere-tes. E mondákban a téli napforduló körü-li - vagy a farsangi - ünnepkör extatikustáncolói, ugrándozói között egy ismeret-len »létszámfölötti« (dér Überzahlige) je-lenik meg, s a táncolok, ugrándozók egyi-kének halálát okozza... E szokás ideje avízkereszt előtti, esetleg a karácsony vagyújév előtti nap. (Mindhárom nap évkezdő

nap is egyúttal.) Az elragadtatott ugrán-dozás és tánc közben a résztvevők ész-reveszik, hogy számuk megszaporodott(többnyire tizenkettőről tizenháromra).Ez a «létszámfölötti» maga az ördög, akicsodálatos erőpróbákra ösztönzi őket —így különösen a kutat ugorják át. Ilyentörténeteknél... gyakran szerepel a vízbe-fúlás motívuma." A Magyarországról isismert táncmondák alapja az egyház általkárhoztatott, üldözött ősi, kultikus, má-gikus táncrítus lehetett, mely akárcsak a„létszámfölötti" Júdás árulásának, illetvea „létszámfölötti" Jézus halálának miszti-kus története, egy fontos naptári ese-ményt elevenített meg.

A holdnaptárak 13, 28 napos hold-hónappal, vagy 12, átlagban 29,5 naposholdhónappal számoltak, a 365 és egy-negyed napos napévhez képest fennma-radó időkülönbséget a legváltozatosabbmódon egyenlítették ki. A 13. hónapot,illetve a „létszámfeletti" napokat - s ezígy történt a luníszoláris naptárak ese-tében is - különleges egységként kezel-ték. Az évkezdést szokásokhoz igazítva,ez az év istenének, a Napnak halála kö-rüli időre esett, a mezőgazdasági mun-kák szerint holtszezonba. Az ekkor tar-tott ünnepen áldozták föl az istent meg-személyesítő kiválasztottat, és fogyasz-tották el - kezdetben nemcsak képlete-sen - a föláldozott „isten" testét és vérét.Ezt példázza Ozirisz mítosza vagy a?.archaikus ír-kelta faábécé. Oziriszt, azegyiptomi év istenét fivére ölte meg éstépte darabokra (a széttépetés mint arituális „istenevés" előjátéka visszatérőmozzanat). Ozirisz testének 13 darabjaaz év és az ég 12 + 1 szakaszát is jelké-pezheti (a hónapokon uralkodó állatövicsillagképeket - láttuk - már Egyiptom-ban megfeleltették az emberi testrészek-

330

LÁZÁROK

nek). A 13 mássalhangzós kelta faábécészintén az év holdhónapjainak felel meg(a magánhangzók fái a fennmaradó jelesnapoknak). Ennek az ábécének az utolsófája a tiszafa volt, az évet záró hónapnakés a halálnak a jelképe. (Egy változatszerint Szeth 14 részre aprítja fivérét,aki ekkor a 14 nap alatt elfogyó Holdatszimbolizálja.)

A 13-as szám ilyetén értelmezéséreutal a keresztény naptárban, hogy az egy-ház megpróbálta, ha nem is teljes siker-rel, a hónapokat az apostolok között el-osztani. (Az olyan megfeleltetési kísér-letek, mint LEONARDO DA ViNaé, szemmelláthatóan nem, vagy csak részben iga-zodnak a naptárhoz. Leonardo Utolsó va-csora című falképének tizenkettője közülmindössze 2 van a „helyén": az idősebbJakab és Júdás.) A középkori katedrálisok„szent geometriája" értelmében a rózsa-ablakok alapformája egy olyan 12 szirmúvirág, amelynek közepén, a tizenharma-dik helyen Krisztus üvcgképmása, a szir-mokban pedig az apostolok, az állatövijegyek, és más, egyszerre naptári és val-lási jelképek láthatók.

Szegény Lázárok

Az evangéliumokban két Lázár szere-pel. Egyikőjük a bcthániai nővérek, Má-ria és Márta fivére, akit négy nappal ahalála után Jézus föltámasztott (Jn 11,1-44). Középkori legendája szerint föltá-masztása után Lázár soha többé nem ne-vetett, s leélve sanyarú életét egy kará-csony előtti nyolcadnapon (dec. 17-én)halt meg. Ez a nap máig Lázár ncvenap-ja. A másik, a középkorban szentek közéiktatott Lázár, a gazdag és a szegény em-ber példázatának fekélyekkel borított

koldusa (Lk 16,19-31). Akésőbbihagyo-mányban a két alak eggyé olvadt. SzentLázár a sírásók, koldusok és bélpoklosokvédőszentje volt. A róla elnevezett gyó-gyító lovagrend, a jeruzsálerm Szent Lá-zár lovagjai (akik az addigra túlságosanharciassá vált Johannita lovagrendbőlváltak ki) a szentföld bélpoklosainakápolására kötelezték magukat (l 142), ésalázatból eleinte bélpoklosokat válasz-tottak nagymesterüknek. A bélpoklosokházait, később általában a járványkór-házakat, róluk nevezték el lazaretumnak,lazaretnek, A „Szent Lázár szegényei",illetve „lázár" elnevezés, mellyel álta-lában a társadalomból kiközösített lep-rásokat illették, idővel minden nyomo-rékra, mankóval, bottaljáróra, koldulás-ból élőre kiterjedt.

A Lázár-nap kalendáriumi helyére akét Lázár történetének „naptárba illő"mozzanatai mutatnak. A bélpoklos álta-lában a telet jelképezte, így Lázár is, akia betegséget megszemélyesítette. Bibliaipéldák is tanúsítják, hogy a bélpoklosság-nak nevezett betegségek egyik kísérője-lensége, hogy a beteg bőre hámlani kezd,s fehér lesz, mint a hó. A karácsonyi, far-sangi időszak középkori hiedelemvilágá-ban talán ezért jut a leprás különlegesszerephez. (Ilyenformán a lepratelepckfarsangi kifüstölésének mágikus télmu-lasztó, télbúcsúztató célja lehetett.) Abet-hániai Lázár íöltámasztása még egyértel-műbben illeszkedik a napfordulat naptárijelképei közé, hiszen a téli napfordulóújjászületés-értelmű pillanat. „Szent" Lá-zár kanonizálása és naptári beiktatásamég a naptárreform előtti századokbantörtént, s abban az időben december 17-éna Nap már föltámadt téli halálából. (Vő.a Lucáról írtakkal.)

331

DECEMBER

Az oroszlán tüzet eszikAntiochiai Szent Ignácról, Szíria püs-

pökéről (t 110 k.) eredetileg vértanúságaállítólagos napján, december 20-án em-lékezett meg a keresztény utókor. A keletiegyház ma is ekkor üli meg a nevenapját.Róma azonban előbb február 1-jére tétet-te át az ünnepét, mint azt a Szentek életé-ben olvashatjuk: „nyilvánvalóan másolásihiba következtében", 1969-ben pedig aszír keresztények Ignác-napját (okt. 17-ét) iktatta a naptárba.

A szíriai püspök, mint annyi hitvallótársa, római amphiteátrumban szenvedettmártíromságot. Felfalták az oroszlánok.

Neve (lat.Ignatius} azignis, „tűz" szó-ból ered, ami figyelemre méltó módonegybeesik püspöksége, Szíria nevénekjelentésével, mely alighanem forró, siva-tagi klímájának tulajdoníthatóan a gör.szeiriaszisz, „napszúrás", szeirinosz, „ége-tő", „forró" szavakra megy vissza. Hamindezt egybevetjük azzal a hagyomány-nyal, mely szerint Ignámtleophorosznak,azaz „Istenhordozónak" is nevezték, amit

Napot fbifaló zöld Oroszlán. A Nap a ként,kiömlo vére a Merkúr higanyát szimbolizálja.Alkimista munka illusztrációja., X. század

az egykorú Mithras-Sol kultusz elterjedt-ségének ismeretében úgy is értelmez-hetünk, hogy e „tüzes" férfiút napistenhordozónak is tekintették (hadd ne so-roljam itt Jézus napisteni attribútuma-it, amelyekkel már az evangéliumok fel-ruházták), kiderül, mennyire alkalmasnaptári jelkép, feltéve, hogy névünne-pe a megfelelő helyre kerül. December20-a az.

A Nyilas „tüzes" elemű hónapja éppvéget ér, elfogyott már a Nap tüze is, hi-szen már csak egy éj van vissza napfor-dulatig. Ráadásul a Nyilas az egyik hold-csomópont, a napfogyatkozás kitüntetetthelye az asztrológiában, aminek régenteNapot evő oroszlán volt a jelképe. E napontehát vértanúhalált hal a Nap, mondhat-ni kétszeresen is. Emlékeztetőül: amikorJézus haldoklóit a kereszten, „sötétségtámada az egész földön" (Mk 15,33),vagyis napfogyatkozás volt a hivatalosbibliamagyarázat szerint.

„Befútta az utat a hó"

A csillagászati tél december 21 -én kez-dődik. Ez az év legrövidebb napja. A Nap- a mi földrajzi szélességünkön - délke-leten kél, délnyugaton nyugszik, és aBaktérítő magasságában tűz merőlegesena földre. A Baktérítő a deli szélesség 23,5fokán átmenő szélességi kör. Nevét on-nan kapta, hogy a Nap a Bakjegybc érveezen a körön hág a legmagasabbra, s on-nét tér vissza az Egyenlítő felé. A déli fél-gömbön ez a nap a nyár közepe. Mi agyakorlatban december l-jétől számítjuka telet (meteorológiai tél), a kínaiak és arégi kelták - láttuk ~ november elejétől.Az Ő naptárukban a téli napfordulat azévszak közepe.

332

A7 UTAT A HÓ"

A három téli hónapot három, hókris-tály köpenyeges, fekete ruhás öregemberjelképezte, kezükben a Bak, Vízöntő, il-letve a Halak jelével.

LEONARDO Utolsó vacsora című képén afreskó árnyékba borult sötét bal oldalánülő 3 apostol, név szerint András, ujabbikJakab és Bertalan személyesíti meg a szó-banforgó hónapokat, vagyis inkább je-gyeket, hiszen a festő apostolait a szó-banforgó asztrológiai jegyek embertípu-saiként ábrázolja. Andrást zárkózott, ko-mor Bak-szülöttként, Jakabot mint moz-gékony, élénk felfogású Vízöntő jegyébenszületettet, Bertalant a Halakra jellemzőálmodó-ámuldozó alakként. (Mondják,egyedül Bertalan lába látszott eredetilega képen - ez mai romlott állapotában márnem ellenőrizhető -, azért - úgymond -,mert a Halak jegynek felelnek meg a láb-fejek a „zodiákusemberen".)

Magát a telet mindig öreg férfi vagynő személyesítette meg, a hideg ellen pré-mes posztó- vagy bőrruhába bugyoláltan,amint épp tűz mellett melegszik. A telszimbolikájában helyet kapnak a téli szó-rakozások, mindenekelőtt a koresolyázásés a kártya. A tél mitológiai jelképe Vul-canus, a tűzzel dolgozó kovácsisten volt,és Boreas, a fagyos északi szél megtes-tesítője. Ez utóbbit hátborzongató kül-sejű, szakállas, repülő férfiúnak ábrázol-ták, akinek szárnya, haja teli hóval, s lábaihelyett kígyófarokban végződik a teste.Ez csillagászati megfigyelés eredményeleheti a Kígyófarok csillagkép időszámí-tásunk kezdetétől már „belelóg" a télbe.Tegyük hozzá, Vulcanust, aki elsősorbanőszi istenség volt, lábak helyett faroksze-rűen kunkorodó csonkokkal ábrázolták,és Erikhthoniosznak, aki szintén őszi is-tenség, ugyancsak kígyókban végződteka lábai. Ugyanabból a megfontolásból:

időszámításunk előtt a Kígyó és Kígyó-tartó még őszi csillagkép volt.

A téli napfordulót is öregedő férfi jele-nítette meg, rajta prémmel szegett bőr-ruha, a derekán öv, azon 12 csillag, s csat-ként a Bak jele. Jobbjában kecske, bal-jában glóbusz, melyet csak egynegyedrészben világít meg fény. Bokáin szár-nyakatvisel, egy fehéret és három feketét.

Az analógiás észjárás a télhez az északégtájat és a napszakok közül az éjt kap-csolta. Az elemek közül többnyire a vizet,a színek közül rendszerint a feketét. (Ké-sőbb a fekete helyett olykor a kéket. A kétszínt az égbolt színeváltozásainak okánfeleltették meg egymásnak. Az éj feke-tesége a hajnali szürkületben fokozatosankikékül, a nappali ég kékje pedig a nap-lementei bíbor közjáték után sötétül is-mét feketébe.) A fekete víz-költői szöve-gekben olaj - az alvilági vizeket jelképezi;rejtett értelme szerint a Nagy Istennőmagzatvize ez, melyben a hamarosan újjá-születő Nap éli magzati életét. Egyetemesképzet szerint az alvilág északon van -észak régen azonos volt a „lent" fogal-mával -, s ott Örökös éjszaka honol. (Azalvilági lejáratot viszont sok rege nyu-gatra helyezi. Ennek oka, hogy a Napnyugaton nyugszik, s a „lejárat" égi helye,a Nyilas és a Skorpió csillagkép időszá-mításunk előtt még „nyugati", azaz őszicsillagkép volt.)

A fekete színt - a tél színeként - itt-ott,például az ókori Rómában a fehér váltjaföl. Ebben a váltásban sok minden bennevan: a fekete földeket, a fák fekete, csu-pasz ágait borító fehér hólepel, a tejfehérköd; az öregek (és persze az óévet meg-személyesítő agg, lucapuca, Télapó, Mi-kulás) szerzetének, valamint a csecsszo-pókat (az űjévgyermeket), az újszülöttnapistent tápláló tej fehérsége (nem győ-

333

DECEMBER

zöm ismételni: a Nap a Te/úton telel); atűzhelyek fekete korma és fehér hamva (amesebeli Hamupipőke sem más, mint atélen a látóhatár szélén épp hogy csakparázsló napkorong megszemélyesítője,és arcán a korom az ilyenkor szabadszemmel is látható napfoltokat jelképezi;1. még a télbúcsúztató, téltemető ünne-pek „kormos, hamvas" szokásait).

A téli napforduló ősi évkezdő (félév-kezdő) ünnep. A nap különleges státuszaés szimbolizációja összefügg azzal, hogya természet éves ciklusának holtszezon-jába esik (a természet „halott"), és azzal,hogy a Nap keletpontjának dél felé tartómozgása a fordulóponthoz közeledve egy-re jobban lelassul, majd megáll, s ugyan-olyan nehezen indul meg ismét, visszaészaknak. Műszerek hiányában a megfi-gyelő úgy érzékeli, mintha december ele-jétőljanuár közepéig egyformán rövideklennének a nappalok, mintha „meghaltvolna az idő". Az új fény születését ott ismegülték, ahol tavasszal fordítottak azesztendőn. Mezopotámiában ünnepi rí-tusok segítették Marduk istent világrajö-vetelében, illetve - ami ugyanaz - támo-gatták harcában a káosz, a sötétség erőiellen. A görög £eusz is ekkor fogott harc-ba Kronosz (Saturnus) és a titánok ellen.A rómaiak ősidőktől fogva Saturnus sze-mélyében köszöntötték az éves fordula-tot, az alkalomhoz illően nagy felfordu-lással. Mithras követői december 25-énülték meg a „Legyőzhetetlen Nap szüle-tésnapját" (Dies Solis InvictiNati). Lényegitartalma szerint napfordulót köszöntőörömünnep a zsidó Hánukká is, jólleheta zsidó felfogás szerint történelmi ese-ménynek van szentelve: annak tudniillik,hogy i.e. 164-ben Judás Makkabeus ki-kergette Júdeából a szeleukida hódítókat,és a kultuszt megtisztította a hellénizmus

nyomaitól. A Hánukká („avatás, újjászen-telés") valóban ez idő tájt keletkezhetett- a mózesi törvények csak a tavaszi és őszinapéjegyenlőség ünnepeiről rendelkez-nek ~, egy olyan, a zsidók közt már meg-honosodott idegen szokás adaptálása ré-vén, mely egyébként nem sértette a hivokérzékenységét. Az ünnep keletkezéséreadott történelmi magyarázat közvetveugyanerre utal. Hánukká Kiszlév hó (no-vember-december) 25-én kezdődik, és 8napon át tart, lényegében tehát a nap-fordulat idejére esik. Az ünnep 8 napján- vő. a keresztények 8 napos ünnepeivel- esténként meggyújtják a 8 ágú gyertya-tartó vagy mécses lángjait, az első esteegyet, azután mindennap eggyel többet.A legenda szerint e szokás alapja, hogy avisszafoglalt szentélyben Júdás Makka-beus csupán egy kis korsócska, mécse-sekbe való olajat talált, az mégis 8 napigkitartott. Valójában analógiás mágia le-hetett: estéről estére több fény gyújtásávala napfény növekedését kívánhatták siettet-ni (vő. adventi gyertyagyújtás). A Hánukkáabban is hasonlít a keresztény karácsony-ra, hogy ilyenkor a zsidó szülők is meg-ajándékozzák gyermekeiket, és az est —mint nyugat-európai keresztény családok-ban - társasjátékokkal, mindenekelőtt kár-tyázással telik el. Az ünnepi nyolcad, azajándékozás és a társasjáték (eredetilegkockázás) persze nem keresztény hatásravált a Hánukká szokásává. Mint a kará-csonyi szokásokjó része, ezek is antik po-gány múltunk leleményei (1. Saturnalia).

Hitetlen Tamás

Tamás apostol év szerint az utolsó atizenkettő közül. János evangélista Di-dümosznak, „Kettősnek" nevezi, mivel

334

HITETLEN TAMÁS

arameusul - ez volt Jézus idejében a Kö-zel-Kelet lingua francája, érintkezésinyelve -teomo „ikret" jelent. Az ősegyháza szent állítólagos relikviáinak IndiábólSzíriába való hozatalát - tehát nem „égiszületésnapját" -július 3-án ünnepelte. AIX. században tette Róma december utol-só dekádjába, 21-érc névünnepét (nemtévesztendő össze Beckett Szent Tamásdecember 29-Í ünnepével). 1968-banazonban, hogy ne törje meg advent utol-só hetét, visszahelyezte július 3-ára (a ke-leti egyház július 8-én ünnepli).

A népnyelv az apostolt „hitetlen" Ta-másnak nevezi. E köznyelvi szólásként íshasználatos megjelölés onnan ered, hogyaz evangélium szerint Tamás kételkedettJézus föltámadásában. Távol volt, amikorJézus a halála után megjelent a tanítvá-nyoknak, és amikor a szemtanúk beszá-moltak neki róla, azt mondta, csak akkorhiszi el a történteket, ha saját szemével éskezével győződik meg felőlük. Jézus 8 (!)nap múlva ismét megjelent a tanítvá-nyoknak, s ekkor Tamás is jelen volt. AMester felszólította, hogy nyúljon ujjaivala sebeibe, s Tamás úgy is tett. Meggyő-ződvén, hogy valóban keresztre feszítettMesterével áll szemben, visszatért a hite(Jn 20,24-29). Az evangéliumi történet-nek egy apokrif párhuzama is van, melyMária mennybemenetelét meséli el. Ecsodálatos eseménynél Tamás újfent nemvolt jelen, hallván azonban róla, megint„tamáskodott", és jelet kért. Meg is kapta,a Szűzanya az égből ledobta neki az övét.

Egy IV századi apokrif Írat, Tamás cse-lekedetei számol be az apostol későbbi le-gendás sorsáról. Eszerint Jézus pünkösdután külön megjelent neki, és az indiaiuralkodóhoz küldte, aki éppen építő-mestert keresett (Tamásnak ez lett volnaállítólag a foglalkozása). Tamás Indiába

utazott, a király rá is bízta palotája meg-építését, de az apostol inkább hittérítő-ként szerzett érdemeket, és az építkezésreszánt pénzt szétosztotta a szegények közt.Amikor a fejedelem számon kérte, Tamásazt mondta neki, hogy palotája készenvárja őt a Paradicsomban, amit a királynemrég elhunyt atyja - csodálatos módonvisszatérve a halálból - megerősített. Ta-más mindazonáltal Indiában szenvedettvértanúhalált. Egy pogány pap lándzsá-saival megölette. Indiai nyughelyéről azArany legenda a következőket beszéli el.Van ott egy csodálatos város, mellette egyhegyszakadék, amit paradicsomi víz kerít. Ahegyen templom áll, annak oltárán egyezüst szekrény, előtte Örökké égő lámpás. Aszekrényben áll az apostol romlatlan holt-teste. E hely egész éven át megközelít-hetetlen, kivéve Tamás napja közeledte-kor: előtte 8 nappal elfogy a víz, és csak 8nappal utána tér vissza.

A szent legendáriumának jelképei.de-cember 21-i ünnepéhez kapcsolódnak. Ahegyszakadék a folyammal a téli napfor-dulat égi színhelyére, a Tejút által körül-folyt tejúthasadékra utaló kép. A temp-lom, az ezüst szekrény szintén a tejút-istennő méhére utaló jelképek („Mária,aranyház!"- az évkoron „szemben va-gyunk" az oltáriszentség ünnepével); azörökmécs a Skorpió vörös Antares csil-lagátjelképezheti. A 8 nap, amely Jánosevangéliumában is szerep e l Tamás s ál kap-csolatban, a téli napforduló körül kapkülönös jelentőséget mind a zsidó (Ha-nukká), mind a hellenisztikus (Adóniszkertje), mind a keresztény rítusban (Lucia-Tamás, Lázár-karácsony, karácsony-újév köztegyaránt 8 a napok száma).Tamást az evan-gélista „Kettősnek" nevezi, s ez a csillag-kép (az Ikrek) ragyog téli napfordulókoraz éjszakai ég zenitjén. A decemberi Ta-

335

DliCEMliER

más-nap kiválasztásában a naptárszer-kesztők minden bizonnyal János adataira(8 nap, Kettős) támaszkodtak. Legendájaszerint azonban a nyári Tamás-nap is be-leillik a képbe, hiszen az ezüst szekrényés az előtte égő vörös lámpás (a tejút-hasadékés az Antares csillag) a legtovábbnyáron látható az égen. „Csillagos" szent-jeink naptári hely- és szerencséjére éppazért jellemző a kereken 6 hónapos idő-különbség, mert rájuk is érvényes a csil-lagmitologikus kettős látás: vagy akkorünnepeljük őket, amikor a Nap csillagaikközött jár, vagy/és akkor, amikor csilla-gaik a legszebben, legtovább ragyognakaz éjben. E két időszak a naptárban épp„szemben áü" egymással.

A feltámadásban kételkedő Tamás mégegy helyre, húsvét idejére illene a nap-tárba, de mint láttuk, az egyház kegyesmegfontolásból nem ünnepelt apostolt ahúsvéti hónapokban. Naptári szempont-ból azonban Jézus karácsonyi születés-napja éppúgy feltámadás értelmű, minta húsvéti csoda (Lázár is dec. 17-én tá-madt fel).

lámás attribútumai: derékszögű mé-rőléc vagy vonalzó (mely építész voltárautal), öv (1. a Madonna mennybevitelénekábrázolásain), lándzsa vagy tőr (mint vér-tanúságának eszköze).

A Szent nevenapja Luca és karácsonyközé szorultan nem igazán vált népi ün-neppé. A Gergely-féle naptárreform be-vezetésével a téli napfordulat december21-ére került ismét, karácsony közelségemiatt azonban a nap jelképi súlya alignőtt valamicskét. Mindenesetre ennek kö-szönhető, hogy néhány Luca-napi nap-fordulói szokás, például jövő évre szólómágiák egy része Tamásra tevődött át.Alapjában véve azonban napja már a ka-rácsonyra való készülődés jegyében telt.

E napon szenteltették meg sok helyütt akarácsonyi étkeket, s a készülődésre valla nap tájneve: Disznóölő Tamás.

„...És Bak..."

A Bak jegyet uraló hónap december22/23-án kezdődik, és a Bak csillag-kép-rol nyerte a nevét, mely az Í.e. két év-ezredben adott otthont a Napnak. A ma-gyar elnevezés nem pontos, a görög, illet-ve latin megjelölés (Áigokerosz, Capricor-nus] „kecskeszarvat viselőt" jelent, a csil-lagképet ugyanis egy elől kecske, hátulhal keveréklény testesítette meg, Ajele isa kecske-hal ábrázolásokból egyszerűsö-dött le: E „szörnyszülött" keletkezésénekmegint csak csillagászati-naptári oka le-hetett. A Bakjó 10000 éve egyenlítő alat-ti, tehát „alvilági vizekbe" érő csillagkép,az eget tanulmányozó ember is már ilyen-nek ismerhette meg. A mezopotámiaiÉának, a föld, a vizek és a déli égbolturának a jelképe volt, „Nedves közeg"egész környezete: szomszédja a Vízöntő,felette a Delfin, alatta a Déli Hal és a Fla-mingó (újkori nevén Daru). Csillagmito-lógiája szerint viszont a Bak a halálból,halál-állapotból visszatérő isten jelképe,aki azért jelenik meg kecskegida képé-ben, mert a mitologikus tudatra jellemzőmódon a hérosznak, istennek gyakran átkell esnie egy sajátos törzsfejlődésen, adottesetben úgy, hogy valamely hidegvérű ál-lat képében tölti halotti, magzati létét,négylábúként születik e világra, ember alak-ban végzi el itteni feladatait, és madáralak-ban távozik a túlvilágra.

A Bak mitologikus megjelenítése ka-rácsony szent eseményeinek megfelelőtörténeteket idéz: kecskét fejő nimfát lát-hatunk, aki felé fiúgyermek nyújt tejes-

336

edényt. Ajelenet a csecsemő Zeusz törté-netéből elevenít föl egy, a hónapba illőepizódot. Miután az isten megszületett,anyja elrejtette egy barlangba, a gyerme-keit fölfaló apa, Rronosz elől. A bölcsőtitt egy fára függesztette, hogy az apa „seégen, se földön" meg ne találhassa, ésAmalthea kecske-dajka gondjaira bízta. Abarlang, illetve annak a fának az odva,amelyben Zeusz bölcsője függ, a Bakkalszomszédos tejúthasadék égi képmása. Akecske-Zeusz, szoptatós dajkája átellen-ben, a tej út-fa túlsó végén látható; Amal-theát a Szekeres csillagzat Capella nevű

Pán 4.. századi római ezüsttál, Oxford

„...Es BAK..."

csillagával azonosították az ókorban. Rheiaanyának, aki feltehetően maga a Tejút,csak a két karját tudjuk adatszerűén azo-nosítani. A görögök a Göncöl csillagké-peket nevezték „Rheia kezeinek". Ez aBak-mítosz nemcsak Jézus születéstör-ténetével rokon (barlangban születő is-tengyermek, bölcsője körül állatokkal; agyermek életére fcnekedő király), hanemaz állatanyától született, faodúban felcse-peredő hősök meséit is felidézi (Fehér-lófia, Juhfijankó és társai).

Az állatövi Bakot Pannái, a kecskelá-bú, kecskeszarvú istennel azonosították,

337

DECEMBER

aki Amalthea fia és Zeusz tejtestvére volt,Archaikus képzetekben a fényistennekikertestvére is van, ő a kettős „ördögi" én-je. Pán azonban korántsem olyan rosszin-dulatú, mint a részben róla. mintázott ke-resztény ördög. Nem fordul isten-fivéreellen, sőt, segít neki Kronosz és a titánokelleni harcában, megmenti az isteneketTüphón sárkánytól stb.

A kecskének mint állatszimbólumnakkeresztény mcgítéltetését felemásság jel-lemzi, és nemcsak a mondottak miatt. Akecske az antikvitásban termékenység-jelkép volt (pl. mint Bacchus állata),ezért a keresztény ikonográfiában a nemivágy megtestesítője és az elkárhozotta-ké. „Mikor pedig eljő az embernek Fia azŐ dicsőségében - írja Máté az utolsó íté-letről - . . . , és elébe gyűjtetnek mind anépek, és elválasztja őket egymástól, mi-ként a pásztor elválasztja a juhokat akecskéktől. És a juhokat jobb keze felől,a kecskéket pedig bal keze felől állítja"(Mt 25,31-33). A középkorban a feketekecskebak már a boszorkányszombato-kon elnöklő Sátán képmása. Ugyanak-kor a Bak a havában született Jézusnakis jelképe. Halteste magát Krisztust, s aszületésével kezdődő új világérát, a Ha-lak korszakát jelképezi, kecske fele azószövetségi bűnbak (IIIMóz 16,5-22).Az áldozati gödölye viszont Dionüszoszképét idézi fel. Jézus is, mint amazok,magára vette az emberek bűneit.

Hérakié sz munkái közül a 6. munka: asztümphaloszi madarak elűzése. A „Sztüm-phaloszi mocsárra" utal a Bak halfarka,felette a „vízből" kiugró Delfin, alatta aDéli Hal és a Flamingó csillagkép. Itt lát-ható a legtöbb madár csillagzat is: a Hattyúés a Sas a Bak és a Nyilas felett, a mondottFlamingó a Bak alatt. A Bak hó asztro-lógiai ura a Szaturnusz. Az olümposzi 12

közül Hesztia (Vesta), a házi tűzhely is-tennője őrizte melegével Bak havában azembereket.

A Bak a „zodiákus emberen" a térd-tájékra esik, így lett annak a védnöke,általánosságban pedig az ízületeké és acsontrendszeré (nedves, hideg tél=ízületibántalmak). A kaszás csontvázat csak egygondolati lépés választja el Szaturnuszképmásától: a sarlós, sánta, sápadt ag-gastyántól.

Vesta

A sötét és hideg télben a világló me-leg tűzhely az emberi világ közepe. Atclközcp hiedelemvilágának centrumá-ban is a tűzhely világít. A görög kesztia„házi tűzhelyet" jelent, s ez az alkalma-tosság sokáig nemcsak az étel elkészí-tésére és a lakhely fűtésére szolgált, ha-nem házioltár is volt, az isteneknek, ősök-nek bemutatandó áldozatok helye, amelykörül ünnep- és hétköznap cgybcgyűlt acsalád.

Istenektől lopott tüzéért aggódó pro-métheusz-ősünk örökségeként élt a kö-zelmúltig az a hiedelem, hogy a házi tűz-hely lángjának nem volt szabad kialud-nia. Még Szent István is fölment mindencsaládból egy személyt a vasárnapi mise-hallgatás kötelezettsége alól, hogy legyenvalaki, aki őrzi otthon a tüzet. Régente,ha egy családtag új otthont alapított, ma-gával vitt egy zsarátnokot, mely a családkontinuitását is jelezte. Ha a tűz kialudt,vagy hiedelmi okokból újították meg, azúj tűz gyújtása mindig szertartásos körül-mények között ment végbe, valamelyikfordulatünnepen, olykor évente több al-kalommal is. A tüzes népszokások, a tűzmegújításának gyakorlata ugyanúgy ve-

338

VESTA

gigkísérik a napjárás fordulópontjait, minta zöldágas és vizes hagyományok. A nap-járáshoz igazodnak, hiszen a Nap tüzé-nek (és a föld termékenységének) mági-kus megújítása a céljuk. Nagyobb közös-ségek a közös ünnepek és áldozatok szín-helyén szintén őrizték a szent lángot (ezlett később a keresztény templomok örök-mécsese), melyet a görögöknél Hesztia, arómaiaknál \festa személyesített meg.

Apollónnal, Héliosszal, Zeusszal ésHéphaisztosszal szemben, akik az égi ésa vulkanikus „vad" tüzek megtestesítőivoltak, a szelíd Hesztia kizárólag az em-bert segítő, „megzabolázott" tüzet, a tűz-helyen és templomi oltáron lobogó lán-got jelképezte. Innen az istennő barát-ságos, otthoni melegséget árasztó termé-szete. Hesztiát minden görög városbantisztelték saját nyilvános „tűzhelyein", ke-rek templomaiban, kultuszának közép-pontja azonban a görög világ középpont-jában, Delphoiban volt. Mert amiképpena tűzhely a ház közepe, úgy lelt otthonraHesztia az idő (az év) és a tér (a világ-mindenség) közepén: a Bak havában, il-letve Delphoiban. Delphoiban, az „Anya-méh" városában állott az Omphalősz, „Köl-dök" kerek kúpja. Ez volt a világ közepe.Hesztia templomai ezért kör alakúak.Hogy véletlenül se legyen félreértés, aBak csillagkép felett látható a „Köldök",„Anyaméh" és az abból született Fiú(Apollón, Krisztus) szent állatának csil-lagképmása, a Delfin csillagkép. (A gör.delfin szó és Apollón szent városának,Delphoinak a neve közös eredetű; Apol-lón anyjának, akié a delphoi jósda volteredetileg, az egyik neve: Delphüné, „Ten-geri Koca" szintén ezt jelzi. Görögül del-phúsz jelenti az „anyaméhet", és delphix-nek is nevezték a jósda legfontosabb kel-lékét, a Pűthia háromlábú székét.)

A földies természetű Hesztia mitoló-giája, akárcsak Ő, igen szerény. Kronosz ésRheia elsőszülöttje volt, Demeterrel ésHérával alkotott háromságot. Aphrodi-téval kiegészülten a négyes az elemeketszemélyesítette meg (sorrendben: a földet,a levegőt, a tüzet és a vizet). Mint elsőt azolümposziak között, az áldozatból is Őtillette meg az első rész. A csendes, szelídHesztia önszántából szűz maradt, ezértkét másik szűz istennővel, Athénével ésArtemisszel is háromságot formált.

Római megfelelője, a fátylas Vesta alatin istennők legszebbje. Ragyogó volt,és tiszta, mint a láng. Neve - Hesztiáéhozhasonlatosan - a szanszkrit vasz, „ragyo-gást" kifejező szótőben gyökeredzik. Alatinok számára Vesta a földet és a tüzetszemélyesítette meg, a rómaiak viszontcsak utóbbi funkciójában tisztelték, egé-szen pontosan mint a házi tűzhelyek ésoltárok tüzének szűz istennőjét. Heszti-ához hasonlóan minden római háztar-tásnak megvolt a maga Vestája. Kultu-szának központi helyén, Rómában csaknovemberben és januárban szüneteltekegyszerű szertartásai. Legfőbb ünnepe ajúnius 7-én tartott Vestalia volt. Templo-mában örök tűz égett, és annak őrei apontifex maximus irányítása alatt a Vesta-szüzek voltak. A hagyomány szerint kez-detben ketten, később hatan töltötték bee tisztet. Kivételes megbecsülésnek ör-vendtek, ennek azonban ára volt. Szol-gálatuk idejére, ami 6-10 éves koruktólkezdődően 30 esztendőig, egy Szaturn-usz-évig tartott, szüzességet kellett fogadniok.(A régiek kultikus időszámításában fontosszerepet játszott a Szaturnusznak Nap kö-rüli keringési ideje is, mely kereken 30esztendőt tesz ki.) A megtévedt papnőrehalálbüntetés várt (korbácsolás és élveeltemettetés). A tisztség becsét mutatja,

339

DECEMBER

hogy Róma 1100 éves történelme alattmindössze 20 papnő bűnösségére derültfény. Ha egy Vesialis - ez volt a papnőklatin neve - hagyta kialudni a tüzet,ugyancsak korbács volt a büntetése. Szol-gálatuk leteltével férjhez mehettek, deritkán éltek vele. Inkább életük végéigélvezték privilégiumaikat.

Szaturnusz

Saturnus, akinek ünnepe Bak havánakelső napján ért véget, a latiumi parasztősrégi istensége volt, Jupiterrel és Ja-nusszal egyenrangú isten. Nevét a tudo-mány a satur, „jóllakott, telt, dús, gazdag",és a satui; „vető, ültető" szavakból vezetile, de a hozzá fűződő asztrologikus hie-delmek kialakulásában közrejátszhattakazok az alaki vagy jelentésbeli hasonló-ságok, melyek a régi „bölcseket" önké-nyes etimologizálásra ragadtatták: pél-dául a héber vagy perzsa eredetű sátán,„ellenség"; a görögszaéirosz, „szatír";$2ftí-tó, „megterhel, teletöm, keményre tapos";sztaurósz, „kereszt"; sztatkerosz, „szilárd,mozdulatlan"; s az ugyancsak indoeuró-pai eredetű perzsa szotun az angol stone,német Stein, „kő" szavakkal.

Saturnus eredetileg munkás isten volt,szőlősgazda, aki megtrágyázza a földeket.Úgy néztek rá, mint aki a mitikus arany-korban Itália királya volt, miután Jupiterelűzte az égből, s ezen a földön rejtőzöttel, a latiumi Róma Capitoliuma alatt (la-tin lateO) /~a^ío = „rejtőzködik"). Uralko-dása bőséget hozott a földre. Saturnusplanétaistenként is megőrizte egyszerűföldműves vonásait (a Bak- s ez Hesztiá-hozis illik-„földies" elemű jegy). Még areneszánsz idején is gyakran ábrázoltáköreg parasztként, sarlóval {szőlőmetsző

késsel), kaszával, ritkábban más mező-gazdasági szerszámmal a kezében. Sar-lója a „száműzött" Holdat, az újhold Sar-lójátjelképezte.

Rossz hírét elsősorban görög megfele-lőjének, Kronosz varjúistennek, illetveakivel Kronoszt már a görögök is össze-keverték, Khronosznak, az „Idő atyának"köszönheti. Kronosz Uranosz és Gaia, azÉg és a Föld fia volt. Úgy szerezte meg avilághatalmat, hogy az anyjától kapottsarlóval férfiatlanította apját. Trónralép-tével a Tér (Uranosz) uralmát az Időé(Khronosz) követte. Gaia ifjonti mását,Rheiát vette feleségül, s ővele nem/ette agörög mitológia két nagy háromságát:Ilesztiát, Demetert, Hérát, valamint Má-dészt, Poszeidónt és Zeuszt. Miután ő isféltette hatalmát gyermekeitől, sorbanfő Halta őket - ez is idő-jelkép, lásd „azidő vasfoga" -, kivéve Zeuszt, aki helyettanyja egy követ nyeletett el vele. Zeuszvégül is legyő/te apját, kiszabadítottabendőjéből testvéreit, majd a bukott ki-rályt megbilincselve a föld cs tenger alátaszította. Más megfogalmazásban a földlegszélére, a Boldogok szigetére száműz-te, ahol félálomban szendereg az „időkvégezetéig". A Boldogok szigete, melyazonos a heszperiszek, tulajdonképpenHéra almáskertjével, mint azt a maga he-lyén már megírtam, Szaturnusz csillag-zatának, a Baknak a szomszédságábantalálható, a tejútágak - almafaágak - általkörülölelt sötét sziget ez.

Kronosszal, illetve Khronosszal sok,napistennel szemben álló mitológiai alaktársítható. A régi görögök tudták, hogyaz idő mérhetőségét az égi mozgásoknakés a földtengely helyzetének köszönhetiaz ember. Khronosz ezért kapcsolatbanáll - esetleg azonos - Atlasz titánnal, avilágtengely hordozójával, és a másik ti-

340

SZATURNUSZ

tannal, a Nap tüzet ellopó Prométhe-usszal - Kronosz is titán volt -, akinektűzcsiholó fúrója kozmikus méretekben avilágegyetem forgástengelyét jelképezi.

E napistenekkel (előbb Zeusszal, majdHéraklésszcl) szemben-párban álló titána naptárban a hanyatló Nap féleszten-dejének ura volt - Kronoszt Athénben anyári napfordulatkor ünnepelték -, akie szemlélet jegyében a Naptól legtávo-labb eső, még szabad szemmel láthatóplanétával azonosult. A külső sötétséghideg sápadt fényíi, lassan vánszorgóbolygóját, a Szaturnuszt ezért komor,sánta, mankón bicegő, rejtőzködő öreg-emberként jelenítették meg. Halottsá-padtan, csontsoványan, fekete remete-csuhába vagy parasztgúnyába öltözve,kezében sarlóval vagy kaszával, amelyimmár nem csupán mezőgazdasági szer-szám, hanem a könyörtelen idő, az aratóhalál pusztító eszköze. Szent madara afekete halálmadár, a varjú volt, fogatátsárkánygyík húzta. Az Idő uraként a sa-ját farkába harapó (szarvas) kígyóval, akörkörös idő (az év) jelképével ábrázol-ták. Jele sarlós kereszt: "h. Az újhold sar-lója illő hatalmi jelvény az éjszaka ki-rálya, a megtestesült idő kezében, de asarló a kereszt alsó szárához ízesül, amiSzaturnusz bukását, Jupiterrel szembenialárendelt helyzetét jelzi. Színe a fekete,fémé az ólom - az ólommérgezés tüne-teit régenszaturnizmu'in'dk nevezték -, éső a gazdája a nyers kőzeteknek. Mezo-potámiában, ahol Ninurta, Ninib volt aneve, az istenek ellene vívott háborújá-ban akövek voltak szövetségesei. Szatur-nusznak tulajdonították a csontozat, azízületek és a fogak betegségeit. A mesebeli„szaturnuszok" ízekre szedik ellenfele-iket, üstben főzik okét, míg csontjaikróllefoszlik a hús - vesd össze az ilyen tí-

pusú, „csontszámláló" sámánavatási hi-edelmekkel ~, a pokolban lelkeket főzőördög képe ezzel kapcsolatos. Geomet-riai alakzata a Nap körével (ég) szembena négyszög (föld). A hét napjai közül aszombatot őrizte már Mezopotámiábanis (latin dies Saturni, angol Saturday).

A szombat egykor a Közel-Keleten a„kötelező" heti pihenőnap volt, hívő zsi-dók körében ma is az. Ezért a Szaturnuszta zsidók „csillagának" tartották, de nemcsak ezért. (Már Ámosz próféta is osto-rozta az Istentől elrugaszkodott zsidókat,amiért a Szaturnuszt - Kijjúnt - imádják.Ám 5,21-26.) Babilonban azért tiltottaképpen szombaton minden tevékenységet,mert a Szaturnusz védnöksége alatt állt,és szerencsétlen napnak tartották. Ninib,a mezopotámiai (asszír) Szaturnusz ere-detileg a déli égtáj istene volt, a déli pi-henőé és a téli napfordulóé, amikor aNap a legdélibb ponton kél, és legtovább„pihen" éjszaka. Mindez összefügg azzal,hogy az év legsötétebb hónapjait, a Bakés a Vízöntő havát rendelték uralma alá.Ezért nevezték a „Küszöb őrének", hiszenaz év legfontosabb kapujában állt.

Asztrológiai és alkímiai hiedelmekbena Szaturnusz (ólom) a Nap (arany) és aHold (ezüst) ellentétpárja. Éves asztro-lógiai karriervonaluk is éppen ellentétesegymással. A Szaturnusz a Bakban és aVízöntőben „uralkodik", az előbbiben aHold, az utóbbiban a Nap van „száműze-tésben"; a Szaturnusz a Rák és az Orosz-lán jegyekben jut erre a sorsra, ahol vi-szont a Hold és a Nap „uralkodik". A Mér-legben van „ereje teljében", ez a hónap aNapra hoz „romlást", és a Kosban „rom-lik le", ahol a Nap „visszanyeri erejét".Ezért találkozunk Kronosszal és szatur-nuszi szimbolikával az évkor „négyszögé-nek" mind a 4 pontján; mondhatnék, ő a

341

DECEMBER

naptári kör, a nappálya „négyszögcsítő-je". Úgy tűnik, közvetve a nap- és hold-fogyatkozásokért is sokáig őt tettek fele-lőssé: a holdcsomópontok régi neve „Sár-kányfej" és „Sárkányfarok" volt, s ezekjeleit a hindu brahminok jóstábláikon aSzaturnuszjele elé és után írták.

Szoláris meséinkben a napot megsze-mélyesítő hőssel és „holdas" segítőjévelmindig szaturnikus ellenfél áll szemben:rendszerint idős férfirokon (a planétais-tenek minden csillagvallásban egy „csa-lád" tagjai), ördög, halál, kutyafejű, feke-tevitéz, emberevő óriás, ólomtestű szörny,sárkány. Lakhelye Kronosz-Phaethón-Sa-turnus bukása utáni kényszerlakhclyét ésa bolygó valóságos közegét idézi föl: fe-kete város a fekete tenger partján, feketesziget, föld mélye, alvilág. Az „aranyos"hős ellen úgy harcol, hogy elaltatja, ólom-mal mérgezi, fölfalással fenyegeti, kővéváltoztatja, ízekre szedi, vagyis Kronoszeszközeivel él.

Az idő kígyói

A kört formáló kígyó, mely a sajátfarkába harap, az örökkévalóság, a vi-lágmindenség és a körkörös idő (nap,év)jelképe volt Egyiptomban. Görög ne-ve uraiborosz (uroborosz) azt jelenti: „fa-rokevő". E naptári, csillagászati jelképelterjedését a görögös műveltségű antik-vitásban elősegíthette, hogy az«ra, ura-iosz, „farok" szó az „ég, égöv" jelentésűuranosz szót is felidézte. Késő antik mi-tográfusok Szaturnuszhoz, az Idő alvilá-gias megszemélyesítőjéhez és Janushoz,az újév istenéhez társították, de az év-kört jelképezheti Demeter különös jár-műve, a kígyókerekű szárnyas szekér is,amelyen az istennő megjárta az alvilá-

got, továbbá a kígyófonat szegélyű égisz,Athéné köpenye, a kelta Janusnak, Cer-nunnosnak kosfejű szarvas kígyója vagyaz aranygyapjat őrző kígyó. Saturnus ésJanus kígyója a rómaiak téli évkezdésiszokásainak megfelelően a téli napfor-dulókor harap a farkába, más szóval azévkígyó itt ér véget, és kezdődik újra. Akosfejű és „gyapjas" kígyók a tavasszalkezdődő, végződő csillagászati évet jel-képezik.

Az egyházatyák szemében e kosszarvűévjelkcp „ama régi kígyóval", a bűnbe-esés kígyójával, az ördöggel (a bukott an-gyallal) azonosult mint aletűnt világ szim-bóluma. Csillagászati értelemben való-ban az is volt, amióta a tavaszpont a Koscsillagképből a Halakba vándorolt. E kí-gyóöv az égen is látható az Állatövet ke-rítő vizes, víziszörnyes csillagképek for-májában (Cetus, Eridanus, Hydra, Ser-pens stb.).

A kozmikus körforgást az égen teker-gő másik kígyó jelképezi, amely elvbenazonos azuroborosszal, de különbözik istőle. Ophión kígyó a világtojásra csava-rodva az ősi, íjhúrral pörgetett tűzcsi-holó fúróhoz hasonlatosan forgatja azt.A hinduk világoszlopára, a Mandara-hegyre a Szesa kígyó tekeredik. Fejénélés farkánál fogva istenek és démonok„köpülik" vele a világhegyet körülfolyótejóceánt (forgatják az eget). Az egyip-tomi világképben Hórusz és Szeth kö-téllel végzi ezt a műveletet. A kozmikuskörforgásra utal a mezopotámiai Sza-turnusz, Ninib és a görög Aszklépioszjel-vénye, a bot a rácsavarodó kígyóval, vagya heszperiszek ár anyaim áfájára tekeredőkígyó. Ládónnak, az aranyalmafa sár-kányőrének csillagképmása a Draco (Sár-kány). A Draco a tejútfa mentén az égmindenkori középpontja körül tekereg.

342

Mondhatni, a Draco az ég közepének leg-fontosabb csillagképe; az a kör ugyanis,amit a földtengely a billegése folytán26000 év alatt az égre ír, kijelölve ezzel amindenkori sarkcsillag helyét, megköze-lítő pontossággal a Draco és a hozzá ké-pest jelentéktelen Ursa Minor csillagképetkeríti be. Ennek a képzeletbeli köröcské-

AZ IDŐ KÍGYÓI

nek a középpontja az S alakú Sárkány csil-lagkép közepe táján van.

Időszámításunk kezdetétől a tejútfatöve és csúcsa egybeesik a napfordulóifőkör és a nappálya metszéspontjaival, sezt a keresztény naptár is figyelembe ve-szi. Az egyház Ádám és Éva nevenapját atéli napforduló liturgikus időpontjára,

A Tudás misztikus almafája. Éva almát oszt a kígyó szájából a bűnösöknek, Mária ostyát szakít afáról az igazaknak. Salzburgi missale miniatúrája nyomán, 1481

343

DECEMBER

karácsony vigiliájára tette, s a bűnbeesésábrázolását a fentiek szellemében írtaelő. A paradicsomi jó és rossz tudás fájanapos, holdas világfává lett, s a sátánnalazonosított kígyó a törzsére csavarodik.Úgy „forgatja" a fát, mintha csak Szatur-nusz-Khronosz rendelte volna el neki.

A Tudás almája

A Biblia nem árulja el f hogy a jó ésrossz tudásának fája, milyen gyümölcsöttermett, csak arról tudósít, hogy a bűnbeesettek fügefalevéllel takarták el fölfede-zett szégyenüket. Az ókori zsidó szentírás-magyarázók óriás búzaszárnak, szőlőtő-kének, cthrogfának (citrus medica), dato-lyapálmának hitték. A köztudatban mégisúgy él, hogy „annak a fának" a gyümöl-cse, amelybe harapva az első emberpár abűnt is megízlelte, csakis alma lehetett.

Ez az értelmezés jellegzetesen euró-pai, csak hellenisztikus hatás alatt állókeresztény agyában születhetett. Az almaa Biblia földjén nem őshonos növény. Abirsalma viszont igen (az idősebb PLI-NIUS, a legnagyobb ókori természettudósa birsalmát nevezi „aranyalmának"), ésvele egyetemben mindazok, amelyeket amidrások említenek, úgyszintén, és ezeka kultuszban is jelentős szerepet töltöt-tek be.

A régi európai folklórban és az antikköltészetben az alma a beteljesülés, a végjelképe. Ab ovo usque. ad malum, „a tojás-tól az almáig" a hétköznapi beszédbenazt jelentette: elejétől a végéig. Avalon akelta mondavilágban az almafák nyugatitengerben fekvő szigete, ahol gyógyít-hatatlan sebeivel Arthur király (Saturnus)tengeti halálon túli életét. Bran, a keltaOrion almafaágat kap a Nagy Istennőtől,

annakjeiéül, hogy útra kelhet az Örökifjúság szigetére. Nemesziszt, a bosszú ésmegtorlás görög istennőjét, akinek ünne-pén a holtakról emlékeztek meg, almafa-ággal ábrázolták. Nemeszisz tejút-isten-nő, akinek tojásából az Ikrek a „gyémánt-rétre hemperedtek", a fordulat istennőjevolt. Az antik szerzők a Nyilas Dianájávalis azonosították. Neve Diana Nemoren-sis, „Berkek Dianája" volt (görög nemosz= „liget, erdőség, berek"). Galliában ővolt Diana Ncmetona, a „Szent Berek Di-anája", akit szintén almafaággal ábrázol-tak, és almaborral köszöntöttek.

Amikor Héraklész naphéros?. „pokol-ra szállása" előtt (12. munka) a Paradi-csomba látogat (11. munka), ott, a Bol-dogok szigetén, a „napáldozat-leányai",a hcszperiszek várják a halhatatlanság(értsd: túlvilági élet) almáival, amiket atejútalmafa termett. Alatinrnafes „alma-fa" valamint „árboc, rúd, oszlopgcrenda"jelentésű, méghozzá abban az értelem-ben, ahogy a világtengely jelenik meg aképzetekben. Mint ahogy a heszpcriszekis hárman vannak, három istennő közüljutalmazza almával Párisz a legszebbet:Aphroditét a közismert elbeszélés szerint.Az istcnnőháromság - másik két alakjaezúttal Héra és Athéné - legszebb s/c-mélye csakis a szerelem istennője lehet,és valóban, az alma mint a „szerelem gyü-mölcse" az ő attribútuma volt. (A szép-ségverseny résztvevői valójában maguk ahcszperiszek; Aphrodité mindenesetreközéjük tartozott. Heszperosz, „Estcsil-lag" volt a Vénusz egyik görög neve.) ASzentírásból kiderül, hogy a bűnbeesés ateremtés hatodik napján, pénteken tör-tént, ez a nap pedig már a babiloni nap-tárban a Vénusz bolygó uralma alá tar-tozott. Mindehhez a latin malum, malusszavak további kétértelműsége is hozzájá-

344

BARLANG

rul, hiszen nemcsak „almát", „almafát"jelentenek, használatosak „kár, szeren-csétlenség", „rossz, ártó, csalfa"jelentés-ben is.

Amikor a keresztény térítőkkel a bűn-beesés ószövetségi története (IMóz 2,16-17;3) ismertté vált Európában, az Édenfájának gyümölcse magától értetődőenlett alma, Ádám és Éva „halálának", hal-hatatlanságuk elvesztésének emlékünne-pe pedig ezek után csakis december 24-ére kerülhetett, a Születés előtti napra,melyet az antik időkben és a korai szá-zadokban a Nyilas hónap fordulat előttiutolsó napjának hittek, amikor a Naparanyalmája az égi aranyalmafának, aTejútnak a tövére „hullott".

A mondottak ellenére a festők olykorfügefának ábrázolták a bűnbeesés fáját,Akár tudatosan tették ezt, akár öntudat-lanul, csak a szövegben említett fügefale-vélre figyelve, választásuk nem módosítjalényegbe vágóan a képi „üzenetet". Atej-nedvű fügefa - láttuk már korábban - atej út-világfának és „minden élő anyjá-nak" egyik földi mása volt - ezzel a NagyIstennőnek kijáró címmel Évát ruháztaföl a bibliai szöveg -, ezért a halál-újjá-születés képzetköre hozzá is tapadt. Ami-kor Zagreuszt darabokra tépték ellenfe-lei, Athénének sikerült a „szívét" meg-mentenie, abból teremtette Zeusz Dio-nüszoszt. Egy mítosz szerint Zeusz Rheiaanyát kérte meg, hogy Zagreusz „s/ívét",a füge gyümölcsöt egy tálban a fején visel-je. A megfelelő rítusban azonban a tálbana fügefalevelek alatt nem szív-, hanemphallosz alakú fétis feküdt, az tehát, amitÁdám is a falevél mögé rejtett. HOPPALMIHÁLY kimutatta, hogy a közismert szív-minta a herezacskó jelképe volt erede-tileg, ennyiben van köze a szerelemhez.Ez igaz Zagrcusz „szívére", a íügeíaisten-

no fiúgyümölcsére is, a füge formája is eztsugallja, számtalan magja pedig e jelen-tést értelmezi.

A mitologikus észjárás érdekes példájaaz alma, a füge és a Bak jelképi kapcsola-ta. A görög melón ,juhot, kecskét, almát",általában „gömbölyded fagyümölcsöt", és„emlőt" jelent. A héber nyelvben pedigegész sor olyan homofón szóalak fordulelő, melynek gömbölyű gyümölccsel, el-sősorban szőlővel, illetve báránnyal, kos-sal kapcsolatos a jelentése. Nem véletlennyilván, hogy a zsidó félévkezdő ünnepek(Pészáh és Szukkót) a „bárány" és a „szőlő"jegyében zajlanak, s hogy e kettő lett aMessiásnak ís két legfontosabb újszövet-ségijelképe. Az Énekek énekében így éne-kel Salamon:

„Mint az almafa az erdőnek fái közt,olyan az én szerelmesem az ifjak közt-.(2,3)A te két emlőd olyan, mint két vad-kecske." (4,5)

Zagreusz gödölye, a „szíve" viszont fü-gegyümölcs, amelyet az istennő a feje te-tején tálban, a fügefa pedig a koronájánhord levelek között. Kecskefügének hív-ják azt a fügefélét, mely a Bakkal átel-lenben a Rák havában, július 7-én a ró-mai istennőkultuszban főszerephez ju-tott. És - lett-légyen alma vagy füge atermése - az égi világfa tövén is, csúcsánÍs egyaránt csillagkccskék legelnek. A tö-vén a karácsonyi Bak, lombja közt a Ca-pella és a Hoedi, a Kecske és a Gödölyéi.

Barlang

A mitologikus világkép napos- holdasfájának tövében lévő odún, barlangnyí-láson át vezet a föld alá az út az „alsó"

345

DECEMBER

világba. Ez az égi hely (a Tejút hasadéka)időszámításunk kezdetétől a téli napfor-dulóval együtt a Bak havába esik. Ez amagyarázata annak, hogy ettől az időtőlkezdve a föld székében, hosszában talál-kozhatni a faodúból, barlangból születőnapisten képzetével. Ez a képzet mind-máig eleven, csillagászatilag sem vesztet-te el érvényét, legalábbis metaforikusánnem, megőrizte a mesemondó népi emlé-kezet, de a keresztény egyházi művészetis Jézus születésének ábrázolásában. Azevangéliumok sehol sem írják, hogy Jé-zus barlangban született volna, a művé-szek java azonban a jelenetet barlangbahelyezi, legfeljebb a szöveghűség kedvé-ért (Lk 2,7-16) istálló díszletet rak nyí-lása elé. A motívumot - mint ahogy Jézusszületésnapjának dátumát is - a riválisrnithraizmustól vette át az egyház abbana később teljesülő reményben, hogy a„Legyőzhetetlen Nap" tisztelői így majdszívesebben térnek meg az egy igaz hitre.(Sol Invictus, azaz Mithras december 25-én születik, mítosza szerint a földből:sziklából, vagyis barlangból.) A törzsekszármazásáról avagy a Kincsesbarlang cí-men magyarul is megjelent IV. századignosztikus irat Krisztus születési helyszí-neként ténylegesen is barlangot említ.

A barlang-jelkép Jézus egyszeri életétaz örök körforgás részévé teszi. Jézus nem-csak barlangban születik, halálakor isbarlangba {sziklasírba) temetik, tehátbarlangból támad fel, születik - mond-hatni ~ újra. A megváltás ábrázolásábanis szerephez jut a barlang. AbűnösÁdámbarlangsírján emelkedő halom a nyugatiművészetben Jézus áldozatának színtere;a keleti művészetben Jézus maga száll lehalálakor az ősszülők barlangsírjába (apoklokra), hogy kézenfogva felvezesseőket onnét. Mindenneka tetejében Ádám

és Éva ncvcnapjára - egyházi hagyományszerint feltételezett haláluk napja ez! -következik a Megváltó születésnapja, s azörökös ismétlődést sugalló szimbolika azévenkénti megünneplés által ténylegesenis továbbviszi az ősi mondandót,

Karácsony fényei

„Mily csodálatos a/ Isteni gondviselés,amelyik napon a Nap született, jött a vi-lágra Krisztus is! - kiáltott föl SZENT CIP-KIÁN, Karthágói!!, századi püspöke, nohaI. (Szent) Gyula pápa csak 350-ben nyil-vánította december 25-ct a Megváltó szü-letésnapjává. Addig az időpontig az év-nek szinte valamennyi napját számba vet-ték a teológusok Jézus Krisztus születés-napjaként. A Születés lehetséges történel-mi időpontja ma sem tisztázott, de az ör-mény egyház kivételével, mely január 6-án ünnepli az eseményt, a többi egyházelfogadta Gyula pápa döntését. Gyakor-lati megfontolásból: a planétaistenhitbentévelygő leendő hívek számára már év-századok, sőt talán évezredek óta fontosünnep volt e nap környéke. Róma régiszokásaihoz ragaszkodók a Saturnaliánülték meg a fordulatot; Mithras hívei aSol Invictus születését köszöntötték; észa-kon Woden és Thor isten követői raktakmáglyát, hogy annak fénye és melege el-űzze a tél sötét hidegét; a kelták az örök-zöld növényeket ünnepelték, a hidegenés sötétségen felülkerekedő Élet tanúje-leit (mint mondták, a jótékony szellemektélen csak az ő lombjuk védelmében talál-nak menedéket); a Közép- és Kelet-Euró-pában élők a teli sötétségben garázdál-kodó, és a jövő év termékenységét veszé-lyeztető démoni erőket próbálták aján-dékokkal lekcnyerezni.

346

KARÁCSONY FÉNYEI

A Születésnap kitűzésével elkerülhe-tetlenül együtt járt, hogy a pogány szo-kások beépülnek az ünnep szakrális ésvilági rítusai közé. SZÉNI ÁGOSTON már aIV században figyelmeztetett: „Szentnektartjuk e napot, de nem mint a pogányok,a Nap születése miatt, hanem O miatta,aki így rendelkezett."

Az európai karácsonyi szokások elkü-lönítése nem kis nehézséggel jár, mivelmaga az ünnepnap sem válik ki élesen avízkeresztig tartó 12 napos ünnepkörből,s bizony elég gyakori, hogy egy elterjedtszokást - amilyen a betlehemczés -vidé-kenként más-más napon, karácsonykor,aprószentekkor, szilveszterkor vagy vízkeresztnapján gyakoroltak. (Sőt, a karácsonyiünnepkör jellegzetességeivel már adventegyik-másikjeles napján,Mikuláskor, Lu-ca-napkor is találkozunk.) Hazánkban akét legfontosabb dramatikus szokás: abetlehemezés (pásztorjáték és csillago-zás), valamint a regölés időpontja végig-vezet az egész karácsonyi tizenketteden.A lármázás, a köszöntők házról házra já-rása („koledálás" a latin Calendae lanu-ariae „január elseje" szóból) éppúgy elő-fordul karácsonykor, mint szilveszterkor,vagy vízkereszt előestéjén. A továbbiak-ban csak néhány olyan szokást említünkmeg, amely kizárólag vagy elsősorban akarácsonyestéhez és karácsony napjáhozkötődött, és karácsony szavunk eredeti je-lentésével is kapcsolatba hozható.

A. karácsony szláv eredetű szó, legősibbalakjában „lépő", „átlépő", „fordulónap",„napfordulat" lehetett ajelentése. Sokatelárul az időszakhoz fűződő képzetekről,hogy orosz nyelvjárásokban „pusztulást",„halált", „végórát", „gonosz szellemet" isjelentett a „téli napforduló" mellett. Nyil-vánvaló, hogy e baljós fogalmak a télihidegre, hosszan tartó sötétségre, az óév

szellemére vonatkoztak. Mindenesetre,karácsonyi szokásaink közt meglepőensok a halállal, szellemjárással kapcsolatoshiedelem.

BÁLINT SÁNDOR írja: „a gonoszok, bű-bájosok- az esztendő leghosszabb éjsza-káitól is bátorítva - a Luca és karácsonyközötti tizenkét nap alatt vannak ártó ha-talmuk teljességében. Most már az éjfélimiséig kevés idejük van hátra, az Úr szü-letése után már oda a hatalmuk." (Mivel- tegyük hozzá - az ismét növekvő fényelűzi az őket tartalmazó sötétséget.)

A Jó Pásztor első híveit pásztorok kö-zött toborozták az angyalok, nem csoda,hogy a pásztornépre a karácsonyi ünnep-körben meg a szokottnál is nagyobb fel-adat hárult, különösen, ami a bajelhárítő,gonoszűző cselekvéseket illeti. Ez minde-nekelőtt lármázásban öltött formát. A sö-tétség beálltával csengőt, kolompot rázva,ostort durrogtatva, kürtölve, lövöldözve- „örömet lőve" - vonultak végig a tele-pülések utcáin, abban a hitben, hogy a zaja gonoszt elriasztja. (L. a Mikulás kap-csán írtakat.) A gonoszűzésnek ezt a for-máját mindenütt, minden időben gyako-rolták, és jó okkal, hiszen a sötétben nem-csak szellemek, hanem evilági gonoszok:rabló zsiványok, ellenséges katonaság,kártékony állatok is sikeresebben tevé-kenykednek, mint fényes nappal, - lát-hatatlanok ugyanis -, az éktelen lármarendszerint tűzgyújtással egyetemben aző megfélemlítésükre is szolgált. (Egyiklegkorábbi ilyen célú említését 1. Bír7,19skk.) Más kérdés, hogy az egyházi ésvilági hatóság tiltotta az ünnepi áhítatotmegzavaró, mégoly jó szándékú zajon-gást, és szigorúan büntette a rajtakapottcsendháborítókat.

A rossz, baj, betegség kiseprűzcsére,kikorbácsolására is szolgált RT,aprószentek

347

DECEMBER

néven ismert vesszőnyaláb, mellyel rend-szerint az elnevezés alapjául szolgáló na-pon, december 28-án jártak házról házraa pásztorok (1. ott), de élt e szokás 24-énis, karácsony böjtjén. Érsckvadkerti ha-gyomány szerint a pásztor hóna alatt ho-zott vörösgyűrűsom-vesszőkből a gazda 3vesszőt húzott (kötényébe csavart vissza-kézzel), megcsapkodta vele a pásztor üle-pét e szavak kíséretében: „AJó Isten tart-sa meg az én jószágaimat erőben, egész-ségben, hogy sok szaporodás legyen eb-ben az esztendőben betegség nélkül..."Használtak nyírfa- vagy fűzfavesszőt,örökzöld borókaágat is e célra, de a véle-kedés általános, hogy a vesszőket nemszabad megérinteni puszta kézzel, mertaki hozzájuk ér, beteg lesz. (Vagyis a be-tegséget az „aprószentek" magukba szív-ták.) A gyulafirátóti németek szentesteiChrístkindl-játékának egyik szereplője fel-szalagozott vesszővel megcsapkodja a je-lenlévőket, hogy „kiverje" belőlük arosszat. (A Christkindchen, „magyarul"krisztkindli vagy bölcsőcske ajándékozássalegybekötött családi Jézus-születése játék.Köznyelvi értelemben ma már csak „aján-dékot" jelent.)

Közismert, hogy a szennyet lemosóvizet minden vallás a leiekre rakódott pi-szok eltávolításánakjelképes eszközénektekintette, s mint ilyent, megszentelt for-mában alkalmasnak hitte a sötétségetmegtestesítő gonosz (a füstös, kormosöi-dög) eltüntetésére is. (Vő. a szólással:„Olyan tiszta a lelke, mint a patyolat";„Fekete, mint a küldött ördög"; „Irtózik,mint az ördög a szenteltvíztől".)

A jámbor falusi nép egykor különösennagy becsben tartotta a karácsony éjsza-káján, pontban éjfélkor vagy az éjféli mi-se után kútból, folyóból forrásból merí-tett vizet, amit aranyvíznek, élet vizének,

szerencsevíznck, szentvíznek, Jézusha (első)fürdővizének neveztek, s azt várták tőle,hogyha ebből isznak vagy ebben mosa-kodnak, a betegség elkerüli őket. Hitükszerint a közönséges víz az éjfélkor szüle-tő Kisdednek köszönhetően válik varázs-erejűvé. Nemcsak magyar hagyomány ez.„Amikor a szlovák leány hazatér az éjfélimiséről - írja BÁLINT SÁNDOR - vizet megymeríteni. Közben ezt mondja: először víz,utána tűz! Ha ebben a vízben a családmegmosakodik, egész éven át egészségesmarad." A szlovák varázsige alighanem a„tűzzel keresztelő Krisztusra utal, aki avisszatérő világossággal, égi tűzzel együttszületik, s akinek a nevében vízzel ke-resztelnek. Oreá, a napisteni vonásokkalfelruházott Fiúra utal a szentvíz „arany",„aranyos" jelzője is.)

A vízzel együtt szerepet kap a pirosalma, mely Ádám és Éva okán, de mintnapszimbólum is a karácsonyfa legfon-tosabb dísze. A miskei szlovákok a kará-csony éjszakáján merített vízbe dobják,abban a hitben, hogy a víztől az alma, azalmától meg a víz egészségmegóvó erejemegsokszorozódik. Az alma és a tőle el-választhatatlan dió egykor a karácsonyesti haláljóslás elmaradhatatlan kellékevolt. Országszerte úgy tartották, hogyakinek az asztal körül ülők közül férgesalma vagy dió jutott, az a következő év-ben megbetegszik, sőt meg is hal. Az épkarácsonyi alma, dió viszont épp ellen-kezőleg, egészségmegőrző varázsszernekszámított. Sokhelyütt szép piros almáttesznek a kútba, vödörbe, ivópohárba,arról iszik ember, jószág egészen vízke-resztig. Azért, hogy egészségesek ma-radjanak. A bátyai gazda a karácsonyivacsora alkalmával annyi részre szel egyegészséges piros almát, ahány tagja vana családnak. Abban a hitben teszi ezt,

348

KARÁCSONY FÉNYEI

hogy így a család az alma erejével, odaáta mennyekben is együtt marad. Mohácsisokac hiedelem szerint az, aki elmulasz-totta az éjféli misét, zsebében almávalment a pásztorok miséjére - így hívták akarácsony-napi első szentmisét -, ezt amegszentült almát aztán a jószágnak ad-ták, hogy egészséges és szapora legyen(az almának tulajdonított termékenység-fokozó képesség persze a gyümölcs gaz-dájának, Venusnak az érdeme. A zsidóka Vénusz bolygót - Lucifert - az ősszü-lŐknek kígyó képében almát kínáló sá-tánnal azonosították.)

A karácsonyi étkek közül a legfőbb va-rázsszer a közismerten gonoszűző fokhagy-ma. Nemcsak ették a gonosz ellen, hanemitt-ott az ajtóra, ablakra keresztet dörzsöltekvele, hogy az ártó szellemeket elriassza.Hasonló óvó-védő szerepet tulajdonítottaka méznek és az e célból megszentelt kará-csonyi ostyának (mind a kettő Napot szim-bolizáló eledel). Közép-Európában elter-jedt szokás szerint a mézbe mártott fok-hagymát és ostyát a karácsonyi vacsora előttszertartásosan fogyasztották el, mintha csakeucharistia lenne.

A karácsonyi lélekjárással kapcsolatoshiedelmek tanújele, hogy a vacsora mara-dékát, a földre hullott morzsákat: a kará-csonyi morzsát éjszakára meghagyták azangyaloknak, a hazalátogató holt telkek-nek. Másutt külön meg is terítettek, ésminden fogásból félretettek nekik. A ha-lottak, angyalok, gonosz lelkek a régiekhite szerint még a templomba is elmen-tek ezen az éjjelen. Elterjedt hiedelemszerint az éjféli mise előtt (vagy után) atemplomban a halottak miséznek (halot-tak miséje), s életéveljátszott, aki ekkor atemplomba ment; vagy hogy az éjféli -más néven aranyos misén, a Luca székércállva meglátja az ember, ki boszorkány a

jelenlévők közül. (A három karácsonyimise: a halottak miséje, az éjféli mise ésa pásztormise „hivatalos" formában is éltNagy Szent Gergely pápa idejétől az egy-házban: az éjféli mise a törvény előtti sö-tétséget, a hajnali mise az ószövetségiTörvény alatti homályt, a nappali nagy-mise pedig a kegyelem világosságát fejez-te ki. Hasonló magyarázatot fűztek a há-rom karácsonyéji imaórához. Ezért az el-ső alatt fekete, a második alatt fehér és aharmadik alatt vörös lepel takarta az ol-tárt. Ezt a gyakorlatot a nép a karácsonyiasztal terítésénél alkalmazta. Érdekes,hogy az Elkárhozott Leány típusú népmesékhősnője megváltásakor hasonló „átszíne-ződésen" megy át: feketéből előbb vörös-be, majd patyolatfehérbe vált,

A szellemeknek a karácsonyesti ha-rangszó csinál utat; a zengés-bongás -hitte egykor a székesfehérvári paraszt-polgár - nyitja meg az eget, s létrejöhetaz „élők és a holtak karácsonyi sympo-sionja". Ez a képzet közvetlenül az ókoricsillaghitben gyökeredzik, mely szerint azistenek, a (gonosz) szellemek és az el-távozott valamint a megszületni vágyólelkek a Tejúton közlekednek evilág éstúlvilág között, de az átjárás csak akkorszabad, amikor a Tejúton, a patakvízbőlkiemelkedő kövekhez hasonlóan, plané-ták ís tartózkodnak, és a lelkek egyikről amásikra szökellve az égből a földre, aföldből az égbe szállhatnak. Elterjedt hie-delem szerint az is elegendő, ha csak aNap tartózkodik a Tejúton, a világok köztjárók rajta keresztül is átjutnak. Máskép-pen szólva, a régiek a Napot a „túlnanra"nyíló kapunak tekintették. A „megnyíl-nak az egek" metafora tehát arra az idő-szakra utal, amikor a Tejúton jár a Nap.Ez jó ideje már a karácsony illetve a SzentIván-nap körüli időbe esik.

349

DECEMBER

Eleink a sötétség, gonoszság, kísértet-járás, bűn, káosz leghatásosabb ellensze-rének a világosságot tartották (nyugodtlélekkel mondhatjuk, már azt megelő-zően is, hogy a tűzcsinálás módját felfe-dezték volna). Nem csoda hát, ha a tűzkiemelt szerepet kap a napfordulói, kará-csonyi rítusokban. Mondhatni, a tűz min-denféle formája a gonosz - hétköznapiértelemben a hideg és a sötétség - elű-zésének valóságos és mágikus eszközevolt. Ezért gyújtottak karácsonyi gyertyát,raktak olyan tüzet, melynek nem volt sza-bad a „tizünkét napok" során kialudnia,és éltek mindenféle beszédes praktikával,mint például a vasi falvak legényei, akikaz év során összegyűjtött öreg nyírfasöp-rűkből fáklyákat készítettek, és azokkalvilágítottak az ostordurrogtató, lövöldözőpásztoroknak éjféli misére menet közben.A nyírfaseprű közmondásosán boszor-kányeszköz - emellett a karácsonnyal kez-dődő holdév első hónapjának a fája -, alángoló seprűkkel azonban nemcsak elle-nük hadonásztak, hanem hogy kisöpör-jék a faluból a hideget s a sötétséget. Atápéi gazda a karácsonyi gyertyával, amelyegész éjjel égett, még az istállóba, azólakba is kiment az éjféli mise után, hogybevilágítva azok sötét zugait is elűzze azesetleg ott ólálkodó károkozót.

A karácsonyi fénymisztika ölt formátabban a régies gyakorlatban, mely szerinta hívek éjféli misére menvén a még sötéttemplomban gyülekeznek (a pásztornépkötelező részvétele mellett!), s a szertartás„adventi sötétségben" folyik mindaddig,amíg föl nem hangzik a Glória, amellyelaz angyalok is köszöntötték a Megváltószületését az evangéliumi elbeszélés sze-rint, amikor is hirtelen nappali fénybe öl-tözik a templom. Ugyanez történik az ott-honokban, ahol is az egyik sötét szobában

izgatottan várják az egybegyűlt családta-gok, hogy a zárt ajtók mögött a család „an-gyala" meggyújtsa a karácsonyfán a gyer-tyákat, és megszólaljon a csengettyű, mely-nek szavára feltárul az ajtó: a lakás fénybeöltözik a „jó hírrel": hamarosan az ég ismegnyílik, visszatér a tavasz.

Karácsony egészen addig, amíg a re-formáció puritanizmusa le nem hűtötte akedélyeket, nem annyira a szent áhítat, acsendes meghitt öröm ünnepe volt, ha-nem inkább a mértéktelen evés-ivásé, za-bolátlan jókedvé. A középkorban kará-csonyestig (az első csillag feljöveteléig)egész Európa böjtölt 40 napon át; Orosz-országban ez volt az egyházi előírás egé-szen a forradalomig, így hát az ünnepividámság nem szorul magyarázatra. Akarácsonyi szokások jó része a római Sa~turnalia és újév szokásaiban gyökeredzik,a kereszténység a karácsonyt és újévetsokáig együtt ünnepelte, lévén hogy de-cember 25-e sokáig az új év első napjavolt. Egy jó szokást azonban a keresztényEurópa nem vett át, gazdag és szegénycsak ritkán ünnepelt együtt. A résztvevőklegszebb ruhájukban, ajándékokkal meg-rakodva mentek vendégségbe az örök-zölddel feldíszített házakhoz (mint a ró-maiak újévkor). Az asztalok a vendéglátólehetőssége szerint roskadoztak az étel-től, italtól, amelyből éjszakára az „angya-loknak": szellemeknek, az elhunytak lei-keinek is hagytak. A napokig tartó „tor-kos misék" vendégeinek emésztését a leg-különfélébb módon élénkítették. Roptáka táncot hajnalig, perdült a máskor rend-szerint tiltott kocka és kártya. (A kará-csony-újévi kártyázás szimbolikus jelen-tőségéről a számok árulkodnak: egy fran-cia kártyacsomagban 4 szín, 12 figura, 52lap van, a lapok számértékének Összege364 -Jolly Joker nélkül.) Bábosok és alá-

350

KARÁCSONY FÉNYEI

koskodók játékában, mesterdalnokokénekében, misztériumdráma-előadások-ban gyönyörködtek, és (ősi rítusok csö-kevényeképpen) maguk is öltöttek mas-karát. Futásban, súly- és gerelyvetésben,birkózásban mérték össze erejüket, ló-versenyeket tartottak (mint a rómaiakjanuár 3-án). Az urak körvadászatot ren-deztek, és látványos lovagi tornákat vív-tak karácsony tiszteletére. Karácsony volta nagy országos vásárok ideje is.

Törvényszerű, hogy karácsony napjaállami ünneppé, történelmi eseményekdátumává vált. A brit parlament elődje,az angolszász nemesek tanácsadó gyűlésee napon gyűlt egybe a király szolgálatára.(Az Arthur-rnondakörben is minden je-lentős esemény karácsonykor történik azévet jelképező kerekasztal körül.) 496 ka-rácsonyán keresztelkedett meg Chlodvigfrank király, országa hatalmasságaivalegyütt; Nagy Károlyt 800 karácsonyánkoronázta a pápa római császárrá; Hó-dító Vilmos 1066 karácsonyán foglalta elAnglia trónját; 1000. december 25-én(vagyis 1001 első napján) koronázták megIstvánt, az első magyar királyt. Karácsonyvolt a követjárások ideje, az uralkodók ésaz egyházfők szívesen keltezték december25-ére rendeleteiket.

Karácsonyról hallván, a csillogó díszű,kivilágított fenyő képe jelenik meg elő-ször lelki szemeink előtt. Régebben a fe-nyőt nyalánkságokkal, almával, narancs-csal, aranyozott dióval, tarka papírdíszek-kel és - láncokkal ékítették, tetején csil-lagba foglalt angyal - vagy kis Jézust tar-tó Mária-képpel koronázták. Gyertyáitelőször december 24-én este gyújtottákmeg, utoljára rendszerint vízkeresztkor.Úgy tudjuk, nálunk Brunswick Teréz gróf-nő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben. A szokás Németországból indult ki.

A róla szóló első írásos beszámoló 1605-ből, egy strassburgi polgár tollából ered,de ábrázolását már a XVI. századból is-merjük. Egy legenda Luther Mártonnaktulajdonítja a karácsonyfa föltalálását.Annyi mindenesetre igaz, hogy elterjesz-tése a német lutheránusok érdeme, akik- talán a katolikus rítusokkal való szem-befordulásuk kifejezéseképpen - adtakígy új, keresztény értelmet a fenyővelkapcsolatos, néphagyományban tovább-élő régi pogány germán hiedelmeknek.Sokáig nem terjedt el mindenütt, néholma is más örökzölddel: magyállal, fa-gyönggyel, borostyánnal díszítik az ott-honokat, de az a szokás, hogy a téli nap-fordulót és az újévet zölddel köszöntsék,egykor Európa-szerte általános volt.

A fagyöngy, az angolok hagyományoskarácsonyi dísze, mely alatt a férfínépbüntetlenül csókolgathatja a lányokat,asszonyokat, egykor a téli napfordulatszent növénye volt: skandináv mítosz sze-rint Balder napisten halálát fagyöngyokozta. A kelta druidák aranysarlóvalgyűjtötték az ünnepi rítus részeként. Né-melyek úgy vélik, hogy a fagyöngy lemet-szése a fáról az óév (vagy a napfordulóigtartó félesztendő) királyának egykori fel-áldozását, férfiatlanítását jelképezte (1.Ixión).

Hogy mégis miért a fenyő lett a kará-csony egyetemes szimbóluma? Mi másillene jobban a Fény ünnepéhez, mint afény fája? Hiszen az. Erről tanúskodnakmagyar nevei: a fenyő és a luc. (Az előbbikifejezetten fény szavunkból ered, azutóbbi pedig szláv közvetítéssel, a latinlux szóból származik. RÓBERT GRAVES sze-rint az angol ftr=„?enyo" és a/zrc = „tűz"szavak szintén közös tőről erednek.) Afény fája pedig azért lett, mert gyantásfájának köszönhetően erős fénnyel, tartó-

351

DECEMBER

san ég, és Európában a legközönségesebbfává terebélyesedő örökzöld növény. Aközépkori karácsonyi misztériumjátékokegyik témája a december 24-Í Ádám-Éva-nappal összefüggésben a bűnbeesés tör-ténete volt („paradicsom játék"). A játék-nak az édenkert volt a díszlete a tudásalmafájával. Igen ám, de télidőbcn lom-bos almafát honnét vegyenek? így esett aválasztás a „pogány" fenyőre, amit a télreis eltehető piros almákkal és lánckígyók-kal szépen feldíszítettek. Az igazsághoztartozik, hogy Ádám és Éva napja, meg abűnbeesés színpadi életre keltése többekközött azért került épp december 24-re,mivel a keresztény éra kezdetétől - mintláttuk - az égi világfa (a Tejút) töve a télinapforduló helye, s a tudás fája, amely aközépkori szimbolizmus felfogásában arákövetkező napon születő Krisztus ke-resztjével azonos, a régiek szemében vi-lágfa-jelkép is volt. Továbbá, a pogányészakon a világfa téli napfordulói meg-testesítőjének épp a fenyőt tartották.RÓBERT GRAVÜS szerint a fenyő, ponto-sabban az ezüstfenyő az ír-kelta druidáktitkos „fa-ábécéjének" első betűjeként(A mmtAilm, azaz „ezüstfenyő"), egyút-tal a napév első napjának a szent fája,ugyanakkor a Nagy Istennőnek mint aNyilas hónap úrnőjének, az „ezüstös"Artemisz (Diana) hold- illetve tejútis-tennőnek az egyik növényi formája, aszületés, újjászületés jelképe is volt Euró-pában (délszaki megfelelője a pálma), ígykultusza nemcsak az anyaistennő, hanema megváltó fiúisten személyéhez is kap-csolódott. Például a római császárkorbanoly népszerű phrűgiaí Atüszhoz (görögAdónisz), vagy Dionüszoszhoz, akinekrepkénnyel, szőlővel befuttatott jogarát,a thürszoszt fenyőtoboz koronázta, (azehető magvú mandulafenyőé, mely az ő

fája volt), s jól tudjuk, hogy mindkét istenkultusza Jézus Krisztus tiszteletét táplál-ta. A kelta „fa-ábécé" utolsó fája, egyúttala napév utolsó hónapjának és a halálnaka jelképe, a fenyőhöz igen hasonló, ámmérges bogyójú örökzöld, a tiszafa volt.Az év fordulójának e két szent fája a haláltés feltámadást együtt szimbolizálta.

A fenyő kozmikus jelkép-volta, ha nemis tudatosan, de mindmáig jelen van akarácsonyfákban. Maga a „gyümölcster-mő" örökzöld fa a Szűzanyát (a világfa-istennőt) jelképezi, gyümölcs- és gömb-díszei gyermekeit: az égitesteket (1. na-pos, holdas világfa), a piramisszerűen el-rendezett égő gyertyák az év során nö-vekvő és csökkenő világosságot (az emel-kedő és süllyedő nappályát), a fa csúcsána fényes csillag a téli égbolt legfényesebbcsillagát: a Siriust (és persze a betlehemicsillagot), a fa tövén a jászolban fekvőKisded az újjászületett Nap.

A karácsonyi tűzgyújtás sajátos, ná-lunk kevéssé ismert, de a franciáknál,angoloknál, délszlávoknál ma is élő, ősimúltra visszatekintő szokása a tuskóége-tés. Szent Iván-napi ellentétpárjával szem-ben, a téli napfordulókor nem a szabadég alatt raktak tüzet, hanem a ház bel-sejében, zárt családi körben, illően Hesz-tiához, a hónap úrnőjéhez. A rendsze-rint Örökzöld fa tuskójának (francialiúchede Noel, angol Yule Lóg, szerb badnyak]karácsonyesti meggyújtása a feltétele-zések szerint Skandináviából ered. Akereszténység előtti időkben az cv végituskóégetés az óévben elkövetett bűnök,bekövetkezett károk jelképes megsem-misítése, egyben a?, élet középpontjá-nak, a tűzhely újragyújtásának szertar-tása volt. A Yule hamuját szétszórták aházban, az ólakban, a magtárban és acsaládi földeken, mert óvó, szerencsét

352

„ÉS HELYHEZTETÉ ŐT A JÁSZOLBA"

hozó, bajelhárító (elsősorban tűz- és vil-lámelhárító) hatást tulajdonítottak neki,egy darabkáját pedig eltették, mielőttteljesen elégett volna, hogy azzal gyújt-sanak be, ha valamikor a tűz netán kia-ludna. (A Yule a latin iocus szóval közöstőről fakad. Ez utóbbi annyit tesz, „vi-dámság, enyelgcs, tréfa", átvitt értelem-ben „a vidámság ideje". Yule, Yule-tide azangolban ma is a karácsony, karácsonyiidőszak világias elnevezése.)

„És helyhezteté őtajászolba"

Jézus születéséről Máié és L'w/iűes evan-géliumában olvashatunk. Talán szűksza-vúságuknak köszönhető, hogy az ese-mény bemutatásakor a jelképekre fogé-kony középkori szellem szárnyakat ka-pott. A születés körülményeit Lukács(2,1-20), a napkeleti bölcsek látogatásátMáté (2,1-12) beszéli el.

A legáltalánosabb ábrázolásmód sze-rint a helyszín egy istállóként használtomladozó barlang Betlehem városának fa-lain kívül. A Kisded jászolban vagy a föl-dön fekszik, szalmán vagy arányló fény-szalmaszálakból formált mandorlában.Ökör és szamár hódol neki, felette Máriaimádkozik térdepelve, s látjuk elébe jönnia köszöntésére érkező pásztorokat. A ne-velőapa, József, rendszerint mogorván fél-rchúzódva magában ül. Ajelenetet a bet-lehemi csillag világítja meg.

Mint Lukács elmeséli, Mária azértkényszerült fiát jászolba tenni, „mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfo-gadó háznál". A barlangról először Jakabapokrif ősevangéliuma (II-III.sz.) tesz emlí-tést. Az ökörről és a szamárról a szintén

apokrif/wzewdo-Mííté evangéliumában. (VIII.sz.?) olvashatunk első ízben.

Az ökör és a szamár, akárcsak a bar-lang, jelképek. Forrásuk egy mózesi tör-vény és egy Ézsaiástól származó példázat.„Ne szánts ökrön és szamáron együtt"(VMóz 22,10) - szól a tilalom, mivé1! a

A Kisded jászol helyett mandorlában. A németlip-csei főoltárról 1450 k. Szépművészeti Múzeum,Budapest

szamár - lévén tisztátalan állat - meg-fertőzné a tiszta ökröt. Az istállóban egy-más mellé kötött két állat nemcsak aztjelzi, hogy a keresztény vallás az ilyen jel-legű tilalmakat eltörölte, hanem azt a fel-fogást tükrözi elsősorban, mely szerintJézus nemcsak a zsidók Messiásaként jöttel - a zsidókat jelképezi a tiszta ökör -,hanem az egész emberiség, tehát a po-gányok szabadítójaként is. Őket jelképezi

353

DECEMBER

a tisztátalan csacsi. Ézsaiás viszont ígybeszél: „Az ökör ismeri gazdáját, és a sza-már az ő urának jászlát; Izrael nem is-meri, az én népem nem figyel reá" (1,3).A példázatot ebben az összefüggésben akeresztények próféciaként értelmezték,azon keseregvén, hogy a zsidók nem (vol-tak) hajlandók Jézust Messiásnak, mégkevésbé Isten Fiának elismerni. A képvándormotívum lehet. Odüsszeusz, hogyne kelljen Trója ellen háborúba mennie,őrültnek tettette magát; egy ökröt és egyszamarat fogott az ekéjébe, és sóval hin-tette be az így szántott barázdákat. Pala-mcdész (Hermész) azonban leleplezte; azállatok útjába tette Odüsszeusz csecsemőfiát. Az apa a gyermeket persze kikerülte.RÓBERT GRAVES adja meg a jelenet való-színűsíthető görög jelentését. Mint írja:Odüsszeusz viselkedésével „azt akartajóslatszerűen demonstrálni, hogy semmiértelme a háborúnak, amelybe hívják.Szántás közben a müsztagógok, vagyislátnokok ismertetőjele: kúp alakú kalapvolt a fején. Az ökör és a szamár Zeusztés Kronoszt, illetőleg a nyarat és a teletjelképezi, s minden egyes sóval bevetettbarázda egy elvesztegetett évet jelent."Tegyük hozzá, akárcsak az ökör és a sza-már együtt. Ha van a görög és a keresz-tény változatban közös elem, akkor ez az:Jézus Krisztus (mint új napisten) nemcsaka téren (a földkerekségen), hanem azidőn (az egész esztendőn) is uralkodik.

Tisztán a középkori szellemben foganta jászol szalmaágyának sugaras mandor-laként való értelmezése. A kép a napisten-hit hatásának következménye: a téli nap-fordulatkor a tejúthasadék, az anyai öl -erre utal a fénykoszorú mandula formája- a születő napgyermek fényébe öltözik.

A karácsonyi betlehemi jászol állításá-nak szokása - úgy mondják - Assisi Szent

Ferenc leleménye. Az ő korában a szentesemények, legendák színpadi megjele-nítése (misztériumjáték), a vallásos élet-nek, a hitoktatásnak és a jámbor szóra-kozásnak eme keveréke egyházművészetiműfaj volt, és jelentősebb szerepet töltöttbe, mint a festészet. Az Assisivel szom-szédos Greccióban Ferenc felépíttette ka-rácsonykor a betlehemi istállót. Élőkép-szerűén: eleven ökröt és szamarat állítottbele, pásztorokat és zenészeket hozatott.

A vidéken itt-ott még ma is élő bet-lehcmezós, karácsonyi pásztorjáték szokásatalán szintén Ferenctől ered, ám lehet,hogy még régebbi, cs akkor eredete a ko-rai középkor homályába vész. Annyi bi-zonyos, hogy a betlehemezés másik, víz-kercszti formáját, a csillagozást, latin litur-gikus játék alakjában (Tractus Stelláé) ha-zánkban már a XI. században ismerték.

Karácsony éjszakájára a régi falusi szo-ba is betlehemi istállóvá alakult. Az ünneptalán legjellegzetesebb szokása ugyanis aszoba, karácsonyi asztal szalmával, szé-nával való telehintése volt, aminek jelké-pes maradványaként újabb időkben azasztal alá tett szakajtóba szalmát, vetőmag-vakat, kézi szerszámokat és használati tár-gyakat tettek. Mindez - biblikus népi ma-gyarázat szerint a Születés helyszínét volthivatva jelképezni. Erre vallanak a behor-dott karácsonyi szalma BÁLINT SÁNDOR cs má-sok által gyűjtött helyi elnevezései: Jézus-ka ágya, Jézus jászla, karácsonyi jászol, jézus-kafészök, bárány, Isten báránya, karácsonyibárányka, fogadjisten illetőleg az a nevekbőlis kitets/.ő hiedelem, hogy ezen az éjsza-kán a szalmán a szállást kereső Szentcsaládvagy az angyalok pihennek meg, (A nyit-ranagykéri magyar gazda szénán is terít azangyaloknak.) Itt-ott ezért a kisajtót nyitvais hagyják éjszakára, hogy a kis Jézus vagyangyalai be tudjanak jönni.

354

„ÉS HELYHEZTETÉ ŐT A JÁSZOLBA"

Ezt a hiedelmet éppúgy a karácsonyihalottkultusz táplálta, mint a karácsonyiszalmának tulajdonított gonoszűző, egész-ségmegóvó képességbe vetett hitet. Ezutóbbit példázza, hogy a szénát későbbföletették a tehénnel a jószágvész ellenvaló védekezésül, a szalmát az ültetetttyúkok, libák alá szórták költéskor a na-gyobb szaporulat reményében, vagy agyümölcsfák törzse köré kötözték fagy ésegyéb károkozó ellen, és a maguk céljárais fölhasználták. Az ünnepek alatt a csa-lád a padlóra terített szalmán aludt {aSzent család és az őket látogató pásztorokmintájára), hogy betegek ne legyenek.Karácsony másnapján összeszedték, és azágyzsákokba töltötték az öreg szalma he-lyett. Ha öregember volt a háznál, nekimindenképp a frissen töltött szalmazsá-kon kellett aludnia, hogy meg ne haljona télen.

A zoborvidéki Kolonban a karácsonyiszalmát elégették. („Ég a karácsonyi bá-rányka!" - mondogatták közben.) Utánaa gyerekek a hamura feküdtek. A „hamu-pipőkézéstől" talán azt várták, hogy agyermekek, ha megnőnek, ugyanolyanszépek és erősek lesznek, mint az égi Ha-mupipőke, a télen hamvába holt gyermekNap nyári teljében.

A szobában, asztalterítőkén szétszórtvetőmagvaknak és az asztal alá dugdosottszerszámoknak is varázserőt tulajdoní-tottak, A magokat másnap széthintettcka kertben, mintha csak vetnének, abbana reményben, hogy így mindenből jó ter-mésük lesz az új évben. A szerszámokat:a Szent Józsefre emlékeztető ácseszközö-ket, a kenyérsütéshez használatos keverő-lapickát, kovászfát, nagykést, szakajtót, aszőlőmetszőkést, különféle lószerszámot,jegykendőt és más egyebet utóbb a fájóstestrész, beteg jószág simítgatására, „bo-

rogatására" használták. Kiskőrösön a ka-tolikusok jégeső (boszorkány, sárkány)ellen azt a baltát hajítják ki az udvarra,amit karácsonykor az asztal alá tettek.

A selymes fényű, aranyos szalma nemcsak a betlehemi jászolt idézi meg, benneöltenek formát az újjászülető Nap sugaraiis. Míg az előbbi gondolattársítás azon-ban másodlagos, az utóbbi nem az. A nap-isten - és attribútumai alapján Jézus is -jelképes megtestesüléseiben meghaló ésföltámadó bárány-, gabona- és szőloistenvolt. A karácsonyi szalmás rítusokban akicsépelt szalma mellett a takarmányszé-na, a vetőmagvak, az isten kenyértestéreés borvérére emlékeztető eszközök mindazt tanúsítják, hogy a hagyomány gya-korlásának eredeti célja a vegetáció ser-kentése, termékenységvarázslás, a termé-szeti és kozmikus körforgásnak szánt im-pulzus volt. (Az örök körforgásra vonat-kozó képzetek sorába tartozik a lélekván-dorlásba vetett hit, vagyis hogy az elhuny-tak lelke bizonyos naptári időközönkéntvisszatér a földre, s előbb-utóbb új testbeköltözik.) Mint ilyen abba a körbe tar-tozik, amelybe a katalin-, borbála- és lu-eaág-virágoztatás, a lucabúza, más névenkarácsonyi búza csíráztatása. Magyaránszólva, a szalmás szokások legalább olyanősiek, mint az Adónlsz kertje; egyidejűeka földműveléssel.

Adónisz közel-keleti, kisázsiai isten-ség volt, ott „született" minden évbenújjá, ahol mai tudásunk szerint előszörtermesztettek gabonát őseink. Ott kelet-kezhetett a Tejút „Szalmás út" típusú el-nevezése ís - a törökségnél elterjedt névez -, melyet ismert népünk is (Szómásút).Találkozhatunk vele meséinkben is; azok-ban, amelyek közép-ázsiai gyökcrűek (szal-maszórás, szénaszórás, hamu.'izórás a Tejút aBorsszem Jankó típusú meséinkben). Ez

355

DECEMBER

egyben azt is jelenti, hogy szalmás szo-kásaikat és hiedelmeiket honfoglaló ele-ink magukkal hozták, nem itt ismertékmeg. (Hogy bezáruljon a kör: az ál tájitörök népek a „Sámán távoli útjának" isnevezik a Tejutat, mivelhogy a sámán aTejúton repül lélekben az istenekhez, ésegyetemes képzet szerint az első sámán:a Nap is ezen az úton megy a túlvilágra,végül, a sámán elnevezés azonos hang-zású a török samari = „szalma" szóval, ésa törökkel közeli rokon mandzsu-tunguznyelvből származik.)

Az első mártír

Szent István diakónus a kereszténységelső vértanúja (görögösen protomártír-jd). Története a Szentírásbzn olvasható(ApCsel 6,1-8,2). A görög nevű István(Sztephanosz) a zsidók és a keresztények(ekkor még túlnyomórészt eretneknek te-kintett zsidók) közti vallási türelmetlen-ség első ismert áldozata volt. Miután ajeruzsálemi Szanhedrin (legfelsőbb tör-vényszék) istenkáromlás gyanújával per-be fogta, István a védőbcszédében hitettett amellett, hogy Jézus a Megváltó ésIsten Fia - ezzel kimerítette az istenká-romlás főbenjáró bűnét, amiért halálbün-tetés járt -, a zsidókat pedig (elsőként ahitszónokok és teológusok hosszú so-rában, akik mind felelősek a zsidóság ké-sőbbi üldöztetéseiért) Jézus Krisztus gyil-kosainak nevezte. Istvánt a Szanhedrin azsidó törvények értelmében megkövezés-re ítélte.

Szent István első vértanút diakónusidahnatikában ábrázolják, mivel - minttörténetéből megtudható - egyike volt azapostolok által kinevezett első hét dia-kónusnak, így ő lett a diakónusok védo-

szentje. Jellemző attribútuma kivégzé-sének eszköze, a kő, mellyel vérző fején,vállán, ruhájának redőiben, a kezében, kezé-ben tartott könyvön ábrázolják.

Giovanni da Milano: Szent István és SzentLőrinc vértanúk. A firenzei Uffizi képtárbanőrzött festmény nyomán

István napja december 26-a. Az idő-pontot az egyházatyák a szent életénekpéldázat-jellegét hangsúlyozó asztroló-.giai szimbólumok alapján választottákmeg. Istvánt zsidó törvényszék ítélte ha-lálra, a kivégzés, melyet maguk a zsidókhajtottak végre zsidó szokás szerint, a ha-lálra kövezés volt. Az asztrológiában aBak havában regnáló Szaturnusz a kő:nyers kőzetek, kristályok - gyűjtőnéven aholt anyag ura, - s mint említettük - aSzaturnuszt a keresztények a zsidók „csil-lagának" tartották, mivel a zsidóság szentpihenőnapja, a szombat, Szaturnusz nap-

356

AZ ELSŐ MÁRTÍR

ja volt. Másfelől István az egyház elsődokumentált és név szerint ismert vér-tanúja, megérdemelte tehát, hogy az évlegelején kapjon helyet. Névünnepét mára legrégibb liturgikus források is decem-ber 26-ra teszik, naptárba illesztésérenyilván akkor került sor, amikor az egy-házi év első napja még december 25. volt.

István napja azonban csak az Istvánokés szeretteik számára válik ki a karácsonyünnepléséből, lévén e nap karácsony má-sodik napja. Az István-köszöntő énekekenkívül a nap szokásai karácsonyi szokások.Ezen a napon jártak házról házra kole-dálva a regölők, hejgctők, állatalakosko-dók. Ekkor tartották a már említett futó-és lóversenyeket. Az utóbbival lehet kap-csolatos az egykori István-napi zabszente-lés, a „zabadó" néven ismert jobbágyszol-gáltatás („karácsony zabja"}.

A regölésről külön kell szólnunk. Ka-rácsonyi népszokásaink közül sajátosanmagyar voltával tűnik ki az István-napiregölés, különösképpen a regösök általkántált énekszöveg, amiben ősvallásunktéli ünnepkörrel kapcsolatos emlékei, kö-zépkori magyar keresztény jelképiség ve-gyülnek az ünnepi köszöntővel és a házi-gazdának szóló időszerű jókívánságok-kal. A Hahóton (Zala m.) lejegyzett vál-tozat záró sorait idézem:

„Emitt keletkezikEgy szép kerek pázsit,Abban legelész egyCsodafiúszarvas.CsodafiúszarvasnakEzer ága-boga,Misemondó gyertyaGyújtatlan gyulladjál,Ojtatlan aludjál.Haj regő rejtem!Azt is megengedteAz a nagy Úristen!"

Az ágas-bogas agancskorona ábrázo-lása a rajta égő gyertyákkal 500 évvelmegelőzi a karácsonyfáét: a váci egyházalapítási mondájának Képes Krónika-béliillusztrációján jelent, meg először, mégisa karácsonyfát idézi. Az agancsát hulla]tószarvast már az ősidőkben szent, jelképes„égi" fák állatalakjának tekintették: írtamfentebb, agancs szavunk is az ág szóbólszármazik. Azt is tudjuk, hogy a Csoda-fiúszarvas nevet friss keresztény eleinkadták a Megváltónak, a szarvas úgy lettnálunk Krisztus állatalakja, mint a szent-írási hagyomány alapján a Bárány, vagy anyugati tradícióban az egyszarvú. Ugyan-akkor a Krisztus-szarvas képe Nyugat-Európában sem volt ismeretlen, a keltákmeghaló és feltámadó szarvas istene,Cernunnos is szolgálhatott a Szent Eusz-ták, Szent Hubert mondáiban felbukkanóKrisztus-szarvasok előképéül. A tudományazt is kiderítette, hogy a karácsonyi szar-vas nem evilági fényforrás, hanem égivilágosságot hirdet, ésjó hírt mond, mintazon a bizonyos éjszakán a mennyei fé-nyes seregek a megkövült pásztoroknak.A szarvas, úgy is, mint valamelyik Szarvascsillagzat, mint a magyarok vezércsillag-zata téli tünemény, a téli égbolt jelenése.A regösének szövegváltozataiból kiderül,hogy a szóban forgó misegyertyák való-jában csillagok, s hogy az állat a szarván„a fölkelő Napot hozza", amiképpen Eusz-ták vagy Hubertus szarvasa a glóriás Krisz-tus képét. Mivel a téli égbolton nem egy,hanem több csillagszarvas legelészik, csaktalálgathatunk, melyikről szól a regös-ének. A legvalószínűbb, hogy a csodaállatcsillagos feje az állatöv-agancsos, tejút-ágak koronázta Szarvasfő (Orion) - errenézve, láttuk, szibériai szelkup sámán-dobokról olvashatunk le támpontokat -,ennek aztán valóban ezer égi szövetnek

357

DECEMBER

hunyorog a szarván, és a téli napfordu-lókor, karácsony kő r ténylega. „fölkelő Na-pot hozza" tejútágain. Az Orion csillag-kép, melyet a lejut köt össze valóságosana túlnan születő Nappal, a napvallások-ban jelképcsen is a Naphoz kapcsolódik.'Vagy úgy mint „holt" azaz állócsillagzattávált Ősnap, Nap atya, a halott Nap csil-laglelke (ilyen volt Ozirisz), vagy - együtt-állásban a Nappal - mint napisteni att-ribútumokkal felruházott csillaghérósz(maga Orion, a bibliai Mózes és Sámson)és -isten (Mithras), vagy annak hordozója(Anubisz, Szent Kristóf).

A kedvenc tanítvány

János apostol és evangélista (dec. 27.)Zebedeus fia, az id. Jakab apostol fivére.Halász ő ís, mint testvére és sokan másoka tanítványok közül. O a negyedik evan-gélium feltételezett szerzője, és a hagyo-mány szerint az Apokalipszis" (Jelenésekkönyve) írója. Az elsők között követi Krisz-tust, s mint az „a tanítvány, akit szeretvala" a Mester, jelen van minden fontoseseménynél. Mint a tanítványok „bcnjá-minját" lányos képű ifjúként ábrázolták,mint evangélistát idős férfiként, végeze-tül, mint az Apokalipszis látomásos szer-zőjét elemedéit aggastyánként.

Az Arany legenda szerint a Domitianus-féle üldöztetések idején János is „vérta-núságot" szenvedett. A római Porta Lati-na mellett zubogó olajba dobták, de őcsodálatos módon sértetlenül került ki atűzre tett üstből, mi több, ifjúságát is vissza-nyerte (mint a mesékben). Domitianusezután Patmosz szigetére száműzte, aholegy viharos éjszakán Isten, hatalmas láto-másban megnyitva előtte a menny ajtaját,föltárta előtte a jövőt. Domitianus halála

után Epheszoszba ment, s itt is halt megmatuzsálemi életkorban. Epheszoszban isszámos csodás esemény történt vele. Egyízben két aszkézist hirdető ifjút, akik aföldi javak hiábavalóságát példázandódrágaköveket őröltek porrá, úgy leckéz-tetett meg, hogy a port visszaváltoztattadrágakövekké, mondván, inkább adjákoda azokat a szegényeknek. A két „asz-kcta" úgy is cselekedett, de később fel-támadt bennük a kapzsiság, mire Jánosközönséges köveket is drágakővé változta-tott a kedvükért, de figyelmeztette őket,hogy így sohasem jutnak be a mennyek-be. Ugyancsak Epheszoszban történt,hogy a Diana templom papja mérgezettborral teli kelyhet kínált neki, mondván,hajlandó János hitére térni, ha annak is-tene eltávoztatja az italból a mérget. Úgylön. A hagyomány szerint halála köze-ledtével megásta a saját sírját, mégpedigkereszt alakúra. Beléfeküdt, ekkor vakítófény villant, és mire a jelenlévők káprázószeme ismét látott, a szent teste nem voltsehol.

János attribútuma a kehely, a belőlekiemelkedő kígyóval vagy sárkánnyal (melya belőle eltávozott mérget, és a, Jelenések"sárkányát jelképezi), a könyv vagy papír-tekercs és az írónád vagy toll, legfőkép-pen pedig ^Jelenések könyvében szereplő„isteni" sas, a negyedik az evangélistákapokaliptikus fenevad-jelképei közül. Asas, a Nyilas cikkelyben látható Sas csil-lagkép a Skorpiót „helyettesítette", mint- csillagászati fogalommal szólva - annakparalellolontája (vagyis a Skorpióval egy-idejűleg fölkelő csillagkép), s mint ilyen,a korai ókorban a téli napforduló állat-jelképe volt. Úgy tartották, hogy azértjutott a sas Jánosnak, mivel az ő evan-géliuma szakadt el leginkább a földtől,apokalipszise pedig az írások közül a lég-

358

A KEDVENC TANÍTVÁNY

közelebb viszi olvasóját a mennyekhez,miképpen a sas is a legmagasabbra szár-nyal a madarak között.

János a naptárszerkesztő atyák sze-mében az évkezdet, a fordulópont, a Bakhónap, és a Bak havában napjárta Nyilascsillagkép szent apostola. Ezért került azegykor karácsonnyal kezdődő egyházi évelejére, a Bak első dekádjába. Az évkezdetszentje, mert evangéliuma is így kezdő-dik: „Kezdetben vala az Ige..." - ez Jánosegyik jelmondata -, és mert ő a kedvcne,Jézushoz legközelebb álló tanítvány, leg-főképpen pedig azért, mert nevének lati-nosított változata a római évkezdet iste-nének, Janusnak a nevével megegyezett.BŰD PÉTER 1757-ben a „János pohár" (1.lentebb) kapcsán erről így ír „az a' szokásvolt, még mikor Pogányok voltának; hogyÚj-Esztendő tájban Jánus emlékezetére...borral kedveskedtek egymásnak..."

János a fordulópont szentje, mivel Ja-nus nyomán őt is az év egyik kapujának,a téli napfordulónak a megszemélyesítő-jeként tartották számon (lat. Mnwa = „ka-pu"). János az, aki előtt látomásaiban a„mennyek ajtaja" megnyílt (Jel 4,1), akia Porta Latina, a „Latin kapu" mellett áll-ta ki legendája szerint az olajban főzctcskínjait, aminek következtében megifjo-dott, azaz tulajdonképpen újjászületett,és az ő szájával hirdette az Űr: „Én va-gyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég"(Jel 1,8). Ennek sokféle jelentése lehet, anaptár felől nézve mindenesetre az évfordulatjára, az év vége és az év eleje ta-lálkozásáravonatkoztatható. Talán a for-dulatra utal a kereszt alakú sírgödör is.A névünnep - láttuk - rendszerint aszent feltételezett halála napjára esik,mely ez esetben a napfordulói főkör és anappálya kereszteződésének tőszomszéd-ságában van.

János Bak hónapbeli helyére utalnaklegendáinak azok a motívumai, melyek-ben a neki ártó szaturnuszí jelképekszerepelnek. A pokoli üst, amiben főzik,a kígyó vagy sárkány a kelyhében, a kö-vek, amelyeket drágakövekké változtat(szemben Szaturnusszal, aki a „kővé vál-toztató").

A Nyilas csillagképpel, illetve annakurával, a Jupiterrel kapcsolatos, Jánosravonatkozó utalásokat már a Szentírásba.nis találhatni. Fivérével, Jakabbal együtt,ők a „mennydörgés fiai", akik a szamari-tánusokra - mivel nem fogadják be Jézustés tanítványait éjszakára -,az, istennyilátakarják az égből leimádkozni (Lk 9,54).Látomásait szigeten írja, ami a csillagá-szatbanjáratos elmékben a Tejút két ágaáltal körülölelt „sziget" (másutt tejútha-sadék) képét idézhette fel (Jel l ,9). Jánosthalálakor „villanás", Jupiter villáma tün-teti el társainak szeme elől. Szimbólumaa Nyilas cikkelyében látható jupiteri Sas;egyik ellensége Diana, a Nyilasban or-s?,ágló olümposzi istennő; egy jelmonda-ta pedig, amely a Nyilasban gyökeredzőtejútfára is vonatkoztatható, így szól:„Életnek fája vala, mely tizenkét gyümöl-csöt terem vala, minden hónapban meg-hozván gyümölcsét" (Jel 22,2). Egészé-ben véve, János úgy szól Jézusról, hogymiközben mondandója mélyebb értelméta hivoknek szánja, az a napimádó po-gányoknak is mond valamit: „O bennevala az élet, és az élet vala az emberekvilágossága; és a világosság a sötétségbenfénylik, de a sötétség nem fogadta be azt"(Jn 1,4-5).

János áldások, imádságok szószólója,templomi és oltármesterségek védőszent-je, de a patikákra is ügyel. Aszklépiosz(Skorpió-béli) kígyója az ő közvetítésévelkerült a gyógyszerészek címerébe (kehely

359

DECEMBER

a kígyóval), s az ő szárnyas attribútuma,a sas lett (a Skorpió paralellolontájaként,de a kígyó legyőzőjeként is) a cégére sokrégi patikának.

A régi János-napi szokások legjele-sebbje - a szokványos János-köszöntők,jánosolások mellett - a borszentelés, és aSzent János áldása, más néven Szent Jánospohara, vagyis a szentelt borral való kö-szöntés, áldomás. Mint BÁLINT SÁNDOKtólmegtudjuk, a középkorban a hívek atemplomban ittak az éppen ünnepeltszent tiszteletére, ami a pogány libatio,„italáldozat" megkeresztelt mása. A térítőegyház - bölcs mérséklettel - csak annyitkért híveitől, hogy pogány istenei helyettezentúl a helyükre lépő angyalok és szen-tek „egészségére" ürítsék poharukat. Azáldomásból borszentelés lett az idők folya-mán, amit János-napra tett az egyház,hogy ha már a karácsonyi ünneplést dári-dóvá rontja a pogánykodó nép, ezáltallegalább a dáridót szentelje meg. Lénye-gében az újbor megáldása volt ez. A meg-szentelt bor (jánosbor, angyalok bora stb.)fontos szerephez jutott az egész év sorána népi vallásosságban. Termésnövelő va-rázslásra, gyógyításra használták, és sors-fordulókon: háborúba menőkkel, útra ke-lőkkel és haldoklókkal itattak belőle, ha-lotti toron, esküvőn, keresztelőn fogyasz-tották nagy ünnepélyességgel. Mindeb-ből mára jóformán csak a vendégségbenbúcsúzkodók szólása maradt: „Na, igyukmég meg Szent János áldását!"

ÁsásA felhők közt lebegő, bérceken fész-

kelő ragadozó madár természetszerűenkölcsönözte képmását régi iclők égiste-neinek. Legnevezetesebb példánya a gö-

rög Zeusz, a római luppiter sasmadara,melyet előszeretettel ábrázoltak villám-köteggel a karmai közt; vagy amint éppegy ifjút ragad a magasba: Ganümédészt,a „Vízöntőt", akit Zeusz a pohárnokánaktett meg; esetleg, amint egy szikláhozláncolt férfiú máját marcangolja: Promé-theuszét, akinek mítoszát - úgy tűnik - aNyilas cikkelyében látható Sas és a Skor-pió cikkelyében látható Hercules csillag-zatok együttese jelzi az égen (ez a madárvoltaképpen saskeseíyű volt, de az ábrá-zolások tanúsága szerint a görögök a mi-tikus sas és saskeselyű között nem tettekkülönbséget). Hébével (latin luventa), azif júság korsós istennőjével is szokás voltmegjeleníteni, aki Zeusz meg Héra le-ánya, és Ganümédész előtt az isteneknektártöltögetője volt.

„Madár Úr"Ktítfsjű sasábrázolásaSzibériából

A sashoz fűződő képzetek külön cso-portját alkotják az un. égberagadás-mí-toszok; közülük csupán egy Ganümédé-szé. Ide illik, hogy a középkorban a sasKrisztus mennybemenetelének volt aszimbóluma. János pedig így ír Jelené-seiben: „Mikor azért látta a sárkány, hogyő levettetett a földre, kergetni kezdé azasszont, a ki a fiút szülte. De adaték azasszonynak két nagy sasszárny, hogy akígyó elől elrepüljön..." (Jel 12,13-14).Az égberagadás-mítosz évkezdés értelmű;

360

APRÓSZENTEK

a Nap pályáján téli napfordulót követőemelkedésétjelképezhette, legalábbis idő-számításunk kezdetétől. Jupiter és Jánossasmadarának égi képmása, a Sas a Nyilascikkelyében, közvetlenül a mondott csil-lagkép felett, és a Kígyó után látható.

Hasonló értelmet tulajdoníthatunk akétfejű sas ábrázolásoknak. A kétfejű sasa magyar köztudatban az osztrák elnyo-másjelképe, hiszen a Habsburgok címer-állata volt. Ám korántsem áll magában.Kétfejű volt az orosz cári sas, az albánokcímermadara, a szerb, majd jugoszláv ki-rályságé, a Habsburg-sas pedig bajormintára vezethető vissza. E címerek elő-képéül a bizánci kétfejű sas szolgált, aholis szintén a császárság szimbóluma volt.Ám a bizánci „császármadár" sem az os-eredeti. Kétfejű sasokkal anatóliai hettitadomborműveken is találkozunk, nem cso-da hát, ha az örmények szintén címer-állatuknak tekintették. Bizánci közvetí-téssel, vagy anélkül a jelkép a török né-pek körében is elterjedt: anatóliai szel-dzsuk török építményeken éppúgy látnidíszként, mint a szibériai sámánok ru-háin. (Innen már csak egy ugrás Ame-rika, a prekolumbián indián művészetbenis találkozunk vele, ami arra vall, hogy„ősképpel"archetípussal állunk szemben.)

E furcsa szörnyet nem a szimmetriaigénye hívta életre, hanem az ábrázolóművészetek régi törekvése az idő megra-gadására. A kétarcú Janushoz hasonlóan,a kétfejű sas, az évfordulón lebegő Sas csil-lagkép is egyszerre nézjobbra és balra, amúltba és ajövőbe. (Ilyen szimbolikus ma-dár a népmesék égbe ragadó griffje. Pe-hérlófia aszerint eteti, itatja útközben azőt alvilágból felvilágba repítő csodamada-rat, hogy az jobbra, avagy balra fordítja afejét. Értelme szerint, az alvilágból szaba-dulás az évfordulóhoz illően újjászületés.)

AprószentekA napkeleti bölcsek a csillag nyomá-

ban jőve, Júdea-szerte tudakozódtak Jé-zus születési helye felől, kérdezvén: „Holvan a zsidók királya, a ki megszületett?"Heródcs király hallván ezt, összehívattaaz írástudókat, hogy megtudakolja, holkell a jóslatok szerint a Messiásnak meg-születnie. Trónját és dinasztiáját féltvéncselekedett így, a zsidók ugyanis a Messiásszemélyében földi szabadítót vártak, Dá-vid király trónjának jogos örökösét. Mi-után megtudta, hogy a Messiásnak Bet-lehemben kell megszületnie, hívatta abölcseket, kifaggatta őket a gyermek élet-kora felől, majd Betlehembe igazítottaőket, hogy azok őt is nyomra vezessék.Terve kudarcba fulladt, mert mind a böl-cseknek, mind Józsefnek angyal jelentmeg álombéli látomásban. A bölcseketfigyelmeztette, hogy visszafelé jövet ke-rüljék el Heródest, Józsefet pedig, hogyMáriával és a kisdeddel szökjenek Egyip-tomba, így is lön. Heródes nem tudta,hogy az ismeretlen dávidi sarj kicsúszotta kezei közül, úgy próbált dacolni a sors-sal, hogy Betlehemben és környékénminden számba jöhető gyermeket meg-öletett (Mt 2,1-18). E gyermekmészárlásáldozatait nevezi a magyar nép aprószen-teknek (latin innocentes martyres = „ártatlanvértanúk").

Emlékünnepüket az egyház a IV szá-zadtól fogva a szcntév legelején, decem-ber 28-án üli. Ez ellentmond a Szentírásonalapuló hittörténeti kronológiának. Haugyanis a napkeleti bölcsek január 6-ánlátogatták meg a Szent családot, és a szü-lők február 2-án még Júdeában tartóz-kodtak, lévén, hogy aznap mutatták beJézust a Templomban, akkor az Egyip-tomba menekülés és a betlehemi mészár-

361

DECEMBER

lás időpontja legkorábban február elsőhetére tehető. A szokás pedig azt köve-telte volna, hogy a betlehemi ártatlanokatvértanúságuk lehetséges napja táján ün-nepeljék. A naptárszerkesztőket a szemetszúró ellentmondás szemlátomást hide-gen hagyta, a valóságosnál fontosabb le-hetett számukra a betlehemi gyermek-gyilkosság jelképes jelentése. Az apró-szentek a keresztény hit voltaképpeni leg-első, bár akaratlan és öntudatlan vérta-núi, kiérdemlik a helyet a naptár elején.Az időpont kiválasztásának azonban nemez a fő- és egyetlen oka, hiszen akkor Ist-ván első vértanút is meg kellett volna előz-niük a sorban.

A gycrmekgyilkosság és indítéka be-láthatatlanul ősi és egyetemes, mitoló-giai, meséi motívum. Zsarnok fejedelemjóslatból értesül arról, hogy trónját egyszületendő gyermek - rendszerint sajátfia vagy unokája - fenyegeti, ezért elakarja tétetni láb alól. A gyermekkel vá-randós anya értesül erről, és idejében el-rejtőzik, a gyilkos kéz nem éri utol. Másváltozatban a király fölleli a magzattalviselős kismamát vagy a rnár megszületettgyermeket, és hóhér kezére adja. Annakazonban megesik a szíve rajta, nem ölimeg, csak „kiteszi" (például sajkában víz-re), és egy állatot öl meg helyette, annakszívét mutatja be gyilkos tette bizonysá-gául. Lényegében minden változat a „ki-tett gyermek" motívumaként ismert.

Ez a mozzanat a mítoszok és mesékegyik lélektani alappillére: a konfliktus azapa, anya és a fiúgyermek (magzat) há-romszög-helyzetét tükrözi, ezért van hi-hetetlenül nagy jelentősége minden néparchaikus műveltségében. Mitológiai kvint-esszenciájának a saját gyermekeit fölfalóKronosz (Saturnus) története tekinthető.A Földanya megjósolta neki, hogy egyik

utóda fogja letaszítani trónusáról, ezértszületésükkor sorban fölfalta őket. Ami-kor Zeusz is a világra jött, anyja elrejtetteKréta szigetén („kitevcs" mozzanat), ésKronosznak egy bcpólyált követ (Szatur-nusznak való eledelt!) nyújtott oda, s azistenkirály azt nyelte le a fia helyett. Ze-usz így megmenekült, és később megbuk-tatta apját.

Ez az elbeszélés csillagmitológiailag aBak jegyhez és a téli napfordulóhoz tar-tozik. A Bak uralkodója Kronosz (Szatur-nusz), s Zeusz a téli napfordulókor nap-gyermekként jön a világra, és a Bak havá-ban rejtőzik el apja elől a Tejút barlang-jába. Azok a változatok, amelyekben azújszülöttet hullámokra bízzák (mint Mó-zest, Perszcuszt, vagy a Magzatával együttkitett anya típusú mesék hősét) nyomaté-kosítják a napgycrmekséget, hiszen a szó-banforgó víz nem más, mint a Tejút ma-ga. Ha a naptárszerkesztő atyák figyel-men kívül hagyták volna ezt a télközép-hez kötött, egyetemes „pogány" képzetet,és a betlehemi gyermekgyilkosig idő-pontját illetően a történeti, logikai hitelttartják fontosabbnak, a bibliai elbeszéléselveszítette volna általános érvényét amegátalkodottan mitologikus tudatú be-fogadók szemében, és a keresztény mon-dandó sem talált volna visszhangra a lel-kűkben. Ezért kerülhetett végül is apró-szentek ünnepe december végére.

A nap megszentelt szokásai hasonló-képpen a pogány ősmúltban gyökerez-nek. Az aprószentek napján szokásosvesszőzés, korbácsolás (aprószentekezés,mustárolás) avató, termékenységvarázsló,tisztító és betegség-távoltartó rítus voltegyszerre, amit az egyház, mivel elsősor-ban a gyermekeket simogatták meg aszentelt vesszőkkel, a betlehemi kisdedekszenvedéseire emlékeztető szokásként ál-

362

APRÓSZENTEK

kalmazott. A betlehemi ártatlanok - úgy-mond - vérük hullásával tanúskodtakKrisztusról, akiről a próféták jövendöl-tek, mondván, O lesz a király, aki vas-vesszővel fogja kormányozni a népeket, saki tanítványait szőlővesszőkhoz hasonlí-totta. A sarjvesszők magukat a gyerme-keket jelképezték-innét a virgács „apró-szentek" neve -, amiket e napon meg isszenteltek. Eredeti szándék szerint azo-nosak voltak a karácsonyra hajtatott vesz-szőkkel (katalmág, borbálaág, lucaág). Abudaörsi németek körében az volt a szo-kás, hogy jókor reggel, amikor a gyerekekmég aludtak, a borbálaággal vagy az ün-nep előtti pénteken (!) vágott gyümölcs-faággal megpaskolták a lábukat, ilyenszavak kíséretében: „Friss légy, egészségeslégy!" Valamikor a jószágot is gyümölcs-faágakkal vess/.oztck meg. A hajtatott ésmegszentelt vessző, a bibliai Tudás fája,a karácsonyfa, Jézus családfája a „po-gány" életfa és a világfa (Tejút) szimbó-lumkörébe tartozik. Élő tanújelei enneka Tejúton járó Orion csillagkép „övének"ideillő elnevezései, melyek alapján azOrion Övét az adott jelképrendszeren be-lül a tejútvilágfáról metszett vesszőnek istarthatjuk. Ilyen a magyar Aranypálca, Bí-rópálca, Jákob pálcája. Pásztorbot, Úr pál-cája és ezek „nemzetközi" variánsai: afinn Váinamöinen kaszája, észtKalév kard-ja,, perzsa Mithra nyílvesszeje és a termé-szeti népek által adományozott kifejezet-ten phallikus értelmű nevek, meíyek avesszővel való férfiavatás és termékeny-ségvarázslás értelmét magyarázzák. Azezekhez kapcsolódó elbeszélésekben azOriont megszemélyesítő istenek, héro-szok, szentek és mesehősök (az iráni Tist-rija és Mithra, Mózes és Sámson, SzentLászló és a mesebeli Balga Tamás) bot-jukkal, nyilukkal, bárdjukkal, alkalmasint

egy szamárállkapoccsal) a sziklából vizetfakasztanak (termékenységet varázsol-nak), vagy utat nyitnak: vizet választanakketté, hogy száraz lábbal kelhessenek átrajta. Ismétlésképpen: egykor általáno-san elterjedt képzet szerint az eső és afolyók az égben erednek, az esőisten on-dójaként egyúttal a Tejút földi meghosz-szabbításai. Másfelől a „vizes" Tejút ke-resztezi a Nap „száraz" útját; a Nap éskísérői nem tudnak száraz lábbal átkelnirajta, hacsak valamilyen csoda nem tör-ténik. Ugyanezért jelenik meg Oriongyakran révészi szerepkörben (maga Ori-on hérosz is).

A bibliaolvasó papság szemében a po-gány jelkép is megszentelődik, hisz „ígyszól az Úr Isten: És veszek én ama magasczédrus tetejéből, és elültetem; felső ágai-ból egy gyönge ágat szegek le, s elplán-tálom én magas és fölemelt hegyen. Iz-rael magasságos hegyén plántálom őt, éságat nevel és gyümölcsöt terem s nagy-ságos czédrussá nevekedik, hogy lakjanakalatta..." (Ez 17,22-23 Vő. a Messiásolyan ószövetségi neveivel, mint „királyipálcza", „Sarj", „Csemete").

Ezért érthető, hogy az aprószentek-napi korbácsolást itt-ott karácsonykor isűzik. Karácsony előestéjén a rügyes, bar-kás „aprószenteket" a pásztorok hordtákházról házra (aprószentek hordás], köszön-tőt mondtak, majd a háziak vettek a vesz-szőkből, és megpaskolták a vendégeketjókívánságok kíséretében, hogy az állatoknagyra nőjenek és sokasodjanak a kezükalatt, Ezeket a vesszőket azután éltették,és aprószentekkor a lábasjószágot virgá-csolták meg velük. Csíkban meggy-, nyír-,fűz- vagy más ágakból font és piros sza-laggal átkötött vesszőkkel folyt le a szer-tartás. E vesszőket a beköszöntő versben„szép termő ágaknak" nevezték, tréfásan

363

DECLMBER

pedig tormának, másutt mustármagnak,merthogy csípnek. Ajámbor magyarázatJézus hasonlatát a mustármagról is evesszőkhöz köti, hiszen a vcsszőzés egyikcélja éppen az, hogy a gyermek a bibliaimustármaghoz hasonlóan nagyra növe-kedjek.

A vesszőket szalaggal átkötött nyírfa-seprű, nyújtófa, vesszőből font korbács he-lyettesíthette. A csallóközi Szcntmihályfána legények korbáccsal a kezükben fölsora-koztak a templomajtótól kezdve a falufőutcájának két oldalán, hogy megcsap-kodják a templomba igyekvő fiatalokat ésjavakorukban lévőket. Ezt mondták hozzá:„Egészséggel, üdvösséggel, többjóval, ke-vesebb rosszal. Keléses ne legyen a helye."

Szokásban volt a leányok tréfás meg-korbácsolása (1. Lupercalia) - hogyha márBetlehemben a fiúk szenvedtek, a leány-nép se maradjon ki belőle -, amihez le-gényavatás kapcsolódott. A vesszővel „ke-negetett" leányok adták a legényeknek azélctkorjclző szalagokat. A verés ilyen eset-ben is inkább - phallikus szimbolikájú -simogatás volt. Mint TEMÜSVÁRI PELBÁRTpanaszolta a XV században: „...sok rosszatés bűnös dolgot, sőt tisztességtelen simo-gatást és más egyéb kimondhatatlant ke-vernek ehhez a szokáshoz51. (Tegyük hoz-zá, ahogy legényavatáshoz illik.)

Avesszőzést-a zöldágas népszokásokkeretében - (majd) minden fordulat- vagyévszakváltó ünnepen gyakorolták vala-milyen formában. Legszembetűnőbb ezekközül a húsvéti-Szent György-napi szokás:a pap, az eladólányok és a jószág virág-vasárnapi m égve rege te se szentelt barka-ággal, a nagyszombati Júdás- és Pilátus-verés, a leányok húsvéthétfői korbácsolása.locsolás helyett, az állatok megcsapko-dása Szent György-napkor. Ezekhez a szo-kásokhoz Jézus nagypénteki megostoro-

zása szolgált ideológiai hivatkozásul. Amásik kiemelkedő alkalom Márton napja.Ez az időpont a kereszténység előtti kor-ban mindenszentek és halottak napjánakpogány előzményével, Sawzamnal együtt akarácsonyi tizenkettednek megfelelő év-kezdő ünnepkör zárónapja volt. Áverés anéphit szerint is évkezdéskor a leghaszno-sabb, hiszen (bűnöktől meg)tisztító, meg-újító varázst tulajdonítottak neki. Az ősiRómában ezért gyakorolták a februári Lu-percalia alkalmával, a márciusi évkezdéstmegelőzően. Ugyanezért kerülhetett át avirgácsolás az adventtel kezdődő egyháziév elejére Miklós-nappal együtt.

Az egyház nehezményezése miatt szűntmeg a XIII. században, illetve olvadt SzentMiklós ünnepébe egy másik aprószentek-napi európai szokás: a gyermekpüspök vá-lasztás, s vitte magával Mikulásra a virgá-csolást. A gyermekpüspök választás rész-ben „halálosan komoly", részben csúfon-dáros szokás lehetett. A megválasztott„püspöknek" e napon mindenki enge-delmeskedni tartozott, meghallgatták aszentmisén tartott prédikációját, meg-áldotta a közösség tisztségviselőit, bün-tetett és jutalmazott. A gyermekpüspök(angol Boy Bishop) választás az évfordulat„bolond ünnepeinek" hiedelem- és szo-kásvilágával mutat kapcsolatot.

„Az Úr felkentPásztora"

December 29-e Dávid király emlék-napja. Dávid Izrael dinasztiaalapító má-sodik királya volt, a Biblia szerint a betle-hemi Isai (Jesse) legkisebb fia, akit az Űrnevében a juhok mellől szólított elSámuel próféta, és kent föl királlyá. A

364

„AZ ÚR FELKENT PÁSZTORA"

messiási eszmét hirdető próféták azt ta-nították, hogy az ő leszármazottja lesz aza személy-az Úr Felkentje, azaz a Messi-ás -, aki megszabadítja a zsidó népet el-nyomóitól, és helyreállítja Isten békés ésboldog királyságát, a dávidi birodalmat:„És származik egy vesszőszál Isai törzsö-kéből, s gyökereiből egy virágszál nevel-kedik" (Ézs 11,1.); „Imé, a szűz fogan mé-hében, és szül fiat" (Ézs 7,14); „Te, Efra-tának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Ju-da ezrei között: belőled származik nékem,a ki uralkodó az Izraelen; a kinek szár-mazása eleitől fogva, öröktől fogva van"(Mik 5,2; 1. még Zak 6,12). E prófétaikönyvekből származó idézeteket szokták akeresztény szerzők leggyakrabban Jézusravonatkoztatni, nem egy közülük már azevangéliumok szerzőinél is szerepel.

Keresztény tanítás szerint a megjöven-dölt Messiás Jézus Krisztus, a Dávid váro-sában, Dávid házából való szűztől szü-letett sarj. Maga Jézus Isten Fiának ésFölkentnek vallotta magát, de többször ishangsúlyozta, hogy az ő céljai nem poli-tikaiak, királysága „nem evilágról való".Mindenesetre a jézusi élettörténet soktekintetben e jóslatokhoz igazodott. MátéJézus családfájával kezdte evangéliumát,és őt Dávid fiának, leszármazottjának te-kintette. Jézus a jövendölésnek megfele-lően Betlehemben született, Máté és Lu-kács szerint szűztől. Születését csillag hir-dette, miként azt a babiloni Bálám pró-fétajósolta vala meg: „Csillag származikJákobból, és királyi pálcza támad Izra-elből; és általveri Moábnak oldalait, ésösszetöri Sethnek minden fiait" (IVMóz24,17). E jövendölést elsősorban Dávidraszokás vonatkoztatni, ezért lett a hatágúcsillag Dávid jelvénye, mely később a ke-resztények szemében a Betlehem, Dávidszülővárosa felett ragyogó csillaggal azo-

nosult (noha a Dávid-csillag - láttuk -nem égitest, hanem geometriaijelkép). Anaptárban Dávid azért került éppen a ka-rácsony szomszédságába, mivel kará-csony szent eseménye véle is kapcsolatos;az ő utóda született az ő városában, ekkor,a néki tulajdonított csillag fénye alatt. A„csillag" mellett Dávid névünnepénekmegválasztásában fontos szerepet játsz-hatott a Nap és a Hold is. Egyrészt azért,mert a karácsonyi tizenketted a keresz-tény luniszoláris naptárban a napév és aholdév egyik - igaz, jobbára csak szim-bolikus - kiegyenlítő (interkalációs) ün-nepi időszaka. Másrészt azért, mert Dá-vid olyan szerepet játszik Jézus mellett anaptári szimbolikában, mint a Nap mel-lett a Hold. (A középkor a judaizmus jel-képének a Holdat, a kereszténységjelké-pének a Napot tekintette, s a Hold való-ságosan is főszerepet játszott mind a zsi-dó misztikában, mind a zsidó naptárban.Ez - láttuk fentebb - kifejeződik a Dávid-dal kapcsolatos számmágiában és a Hold-ban hegedülő „Szent" Dávidról szóló né-pi hiedelmekben. Nevének számértékeugyanis 14, és 14-14 nemzedék telik elJézus Máté szerinti családfájának csomó-pontjai, tehát Ábrahám és Dávid, Dávidés a babiloni fogságba hurcoltak, a fogságnemzedéke és Jézus között. A 14 viszontholdszám; ennyi nap telik el a Hold meg-jelenése és telihold, telihold és a Holdeltűnése között. (Nem mellékes, hogy azasztrálszimbolikában a Nappal együttszenvedő, majd diadalmaskodó Hold aBakban van rangvesztésben, míg a Nap aszomszédos Vízöntőben jut erre a sorsra.)

A helyválasztás okait tovább is szapo-ríthatjuk. Dávid eredetileg pásztor volt,Jézus „király" első hódolói a jászola elétérdeplő pásztorok, akik a karácsonyi ün-nepek idején fontos szerephez jutnak

365

DECEMBER

(aprószentek-hordás, pásztorjáték stb.}.Dávid Jézusnak Jesse-Isai fájából sarjadtőse, s ajézusi családfa, a „Jesse fája" nem-csak kedvelt témája volt a keresztény mű-vészetnek - lásd Gyöngyöspata barokkkori „Jesse fája" oltárát -, de a téli nap-forduló tejút-fájánakjelképerdeje is gya-rapodott vele.

Jesse, fája. Bronzdombormü román-koritemplomkapuról

• Jf

Hogy ezt az utóbbi összefüggést a kö-zépkori ember mennyire átérezhette, ar-ról Dávid és az aprószentek-napi vessző-zés kapcsolata ad bizonyságot, aminekegyebek mellett a reá vonatkoztatott bá-lámi (bileámi) jóslat az alapja, hogy ő lesza „királyi pálcza" Izraelben. Ezért kiál-tozzák a középkortól napjainkig vcssző-zéskor, hogy: „Aprószentek, Dávid, Dá-vid!" A vesszőzés eszközének népszerűneve virgács, mely a „zöld ág, bújtóág,vessző, bot, pálca, varázsvessző, pálca-ütés" jelentésű latin virga szóból szár-mazik. Az ézsaiási „Isai vesszeje" jóslat aSZENT JiiRQMOs-féle latin fordításban ígykezdődik: „Egredietur virga de radice Jesse".

A latin szövegben a hasonlat mélyebb ér-telmű, mint a magyarban, mégpedig avirga, „zöld ág" és a virgo, „szűz" szavakhasonlósága miatt. (Vő. a karácsonyelőtti szent szüzek napján vízbe tett ágakhajtatásának szokásával. A biblíafordítójEROMOstól származik az a legenda,amely elmeséli, hogy Mária Józsefet an-nak kivirágzó botja miatt választotta kikérői közül. A latin nyelvű JEROMOS alegenda mondanivalóját egészen bizo-nyosan a virgo-virga szavak hasonlósá-gára alapozta.)

A középkori ember számára sokat-mondó lehetett, hogy Jesse és Jézus neveegybecseng. Pogány hagyományaival, atermészet és a mezőgazdasági munkákrendjével, valamint a naptárral összhang-ban ez is az örök körforgásba vetett hitéterősítette; a magból fa lesz, mely gyü-mölcsöt ad, s az ismét magot vet.

Búcsú az Óesztendőtől

December 3 l-e az év utolsó napja ésI. (Szent) Szilveszter pápa emlékünnepe.Bár ő maga nem túljelentős személyiség,uralkodásának idejére (314-335) esett akereszténység történetének első nagy for-dulópontja. A római birodalom akkoriuralkodója, Nagy Konstantin császárnemcsak hogy felhagyott a keresztényeküldözésével, intézkedései az egyházat egye-nesen az állam első intézményévé emel-ték. Szilveszter pápának ebben nem sokrésze volt, hiszen még arra a két zsinatrasem ment el személyesen, amelyet a csá-szár az ő pápasága idején hívott össze kétegyházbontó eretnek szekta, adonatizmus(Arles 314) és az arianizmus (Nikaia 325)ügyében. \&lószínű, hogy a császárral semtalálkozott soha személyesen. Ugyancsak

366

Búcsú A/ OESZTENDÜTŐL

Konstantin és nem a pápája kezdte el Ró-mában az első nagy egyházi építkezése-ket. Róma és a katolicizmus hét főtemp-loma közül öt ebben a?, időben épült (alateráni pápai Szent János-, az első vati-káni Szent Péter-, a Jeruzsálemi Szent Ke-reszt-, a falakon kívüli Szent Pál- és a fala-kon kívüli Szent Lőrinc-bazilika).

Hogy Szilvesztert császára méltó ural-kodótársának lássa az utókor, emlékét le-gendákkal fényesítették ki. Ezek egyikeszerint ő keresztelte volna meg Konstan-tint. A császár - így a legenda - leprábanszenvedett, amit azzal kezelt, hogy ártat-lan gyermekek vérében fürdőzött, mindad-dig, amíg Szent Péter s Szent Pál álmá-ban nem közölte vele, hogy csak Szilvesz-ter hozhat számára gyógyulást. A császára pápáért küldetett, aki megkeresztelteőt, és kigyógyította betegségéből. (A való-ságban Konstantin nem volt leprás, egygyors lefolyású betegségben hunyt el, túl-élve a pápát, s ha igaz is, hogy halála előttfölvette a keresztséget, fennmaradt ada-tok tanúsága szerint csupán formálisan,politikai érdekből tette.) A csodás gyó-gyulás és a megkeresztelkedés allegorikusértelmű, és tulajdonképpen a „haláloskórban senyvedő" birodalomra vonatko-zott. A constantinusi újjáéledést Rómavalóban a kereszténységgel való kiegye-zésnek köszönhette. A legendában mind-azonáltal van két naptári mozzanat is.Konstantin rettenetes gyógyfürdője aSzilveszterrel szomszédos aprószentekretett utalás lehet, Péter és Pál szerepel-tetése pedig talán annak a kalendáriumi-csíllagászati ténynek tulajdonítható, hogyjúnius 29-i ünnepnapjuk- ebből a szem-pontból az egyetlen számba vehető jelesnap - az évkoron majdnem pontosanszemben áll Szilveszterrel, illetve az apró-szentekkel. Ezért ragyog közös csillag-

zatuk, az Ikrek - amelyben közös név-ünnepükön jár a Nap - ez idő tájt a leg-tovább és a legfényesebben.

Egy másik legenda szerint Konstantinkérésére és Szent Péter útmutatása sze-rint Szilveszter elbánt egy embcrevő sár-kánnyal, amely a római népet riogatta.Leszállt a fenevad barlangjába, megkötöz-te, majd visszatérve a felszínre, lezárta abejáratot, és a kereszt jelével lepecsételte.A legenda a kereszténység pogányság fe-letti győzelmét allegorizálja, de elemei(barlang, sárkány) a naptári időpont aszt-rológiaijelképeiből kerültek ki. A sárkányBak havának Satumaliákon köszöntött urá-nak, a Szaturnusznak jelképes állata volt(aki mindemellett a pogányság megtes-tesítője is), barlangja pedig az évfordulat„kapuját", a pokol, az alvilág lejáratát. Nefeledjük, hogy római hagyomány szerintaz égi világból száműzött Saturnus a Ca-pitolium dombja alatt keresett és találtmenedéket!

Szilveszter napja, estéje manapság azóév duhaj búcsúztatásának jegyében telikel. Mivel a január 1-ji évkezdés nem isolyan régóta általános Európában, az évvégi duhajkodás sem éppen ehhez a nap-hoz kötődött eredetileg. Sőt, amikor az évelső napja karácsonyról január 1-jcrc he-lyeződött át, vele együtt a karácsonyesté-nek szokásai, hagyományai is részben át-kerültek az óév utolsó napjára, valóságos„szentestévé" avatva azt. A téli ünnepkörbohóságait mégis e nap kapcsán gyűj-töttem csokorba, hogy búcsúzóul valamividámat, szilveszterhez illőt nyújthassa-nak át az olvasónak.

A karácsonyi tizenkét nap valamelyi-kén, többnyire vízkereszt előestéjén ülte aközépkori Nyugat-Európa a „Bolondokünnepét". Azért ekkor, mert Róma ezt anapot tekintette a szent karácsonyi un-

367

DECEMBER

népkor zárónapjának, s ettől kezdve anép farsangi jókedvének, ha gátak közöttis, de folyást engedett. A Bolondok ünne-pe az újév profán ünneplése volt. ASatur-naliát és az év eleji Stultorum Festa ünne-pet tekintheti ősének, és a mi szilvesz-terünk az édes gyermeke. Mint Rómábanannak idején, e napra alkalmi uralkodótválasztottak, aki a karnevál hercegéhez ésa pünkösdi királyhoz hasonlóan gondos-kodott a rendetlenségről ebben a felfor-dított világban. Ő volt a „dorbézolás mes-tere" (angol Master of Revels), a „felfor-dulás ura" (Lord ofMisrule), az alsópapságés a diákság körében a „bolondok pápája"(Popé of Fools), az „esztelenség apátja"(Abbot ofUnreason). ők gondoskodtak ar-ról, hogy minden ordó (rend), az egészvilág valóban a feje tetejére álljon. A bo-londkirályt választották. Sütöttek egy ma-lomkeréknyi süteményt, ez volt a „kirá-lyok süteménye", és abban elrejtettek egyszem babot. A süteményt egy gyermekosztotta szét a résztvevők között, és aki-nek a babszem jutott, az lett a király. Ezértbabkirálynak is nevezték. Természetesenkirálynéja is volt. Ez a tréfás királyválasz-tási szokás megváltozott tartalommal aközelmúltig élt Európa különböző része-in. A szerbek például (arany)pénzt sütneka karácsonyi kalácsukba, a bolgárok som-farügyet-a som Saturnus szent fája volt!-, s a megtalálóé volt nemcsak az eldu-gott tárgy, hanem a vele járó, egész évreszóló szerencse. Svédországban rizskásáttálaltak a hajadonok és legények elé. Aki-nek a kásába rejtett mandula jutott, az ültlagzit elsőként az új esztendőben.

A „Bolondok ünnepének" fordítottvilága összefügg a karácsonyi tizenket-ted ősi naptári céljával, szerepével. Anap- és holdidőszámítás közti különbségkiküszöbölésére beiktatandó pótnapok

száma, a 365 napos napév és a 354 na-pos holdév közti 11 nap éppen annyi,amennyi idő karácsony és vízkereszt kö-zött eltelik. Az archaikus kultúrákban azidőről időre beiktatott pót- vagy szökő-napok különleges elbírálás alá estek. Azaztékok például ezeket a napokat - az ő365 napos naptárukban 5 ilyen volt -„üres, fölösleges, haszontalan" napok-nak nevezték, s ezek szerencsétlennekszámítottak. Éppen ezért, ezeken a na-pokon bezártak a templomok, az ítél-kezés szünetelt a bíróságokon, a házakatnem takarították, az emberek tartózkod-tak minden fontos teendőtől, egy szóval„kikapcsolódtak". Mondhatni, ennek azöt napnak a törvényei éppoly szigorúakvoltak, mint a többi háromszázhatvané,csak éppen mindennek az ellenkezőjétírták elő. Hasonló volt a helyzet az ókoriEgyiptomban, és a kutatók a római Sa-turnalia rendhagyó szokásai mögött isilyen, szökőnapokra vonatkozó hiedelmimegfontolásokat látnak, s úgy hiszik, ezmagyarázza a középkori „Bolondok ün-nepe" szokásvilágát is. Szerepe lehetettebben a Szaturnusz Babilonból már is-mert, és a zsidó naptári-vallási gyakorlat-ban fennmaradt baljós megítélésének. Ne-vezetesen, hogy a Szaturnusz égisze alatt(szombaton) nem érdemes, sőt tilos bár-mibe belefogni, mivel úgy is balsikerű lesza kimenetele. Ezt a hiedelmet a rómaiak aSaturnalia időtartamára is kiterjeszthették,sőt, a planéta uralma alá eső két teljes csil-lagászati hónapnak, a Bak és a Vízöntőhavának az idejére. Mondhatnék fordítvais: azért adták épp e két terméketlen, ha-szontalan hónapot Szaturnusznak, mertígy okozhatta a legkevesebb kárt, s ezértnem csináltakjóformán egyebet ebben azidőszakban, mint pihentek és ünnepeltek.Nem kölcsönzésről van szó. A Szaturnusz

368

BÚCSÚ AZ OliSZl ENDŐTŐL

(Kronosz) a görög mitológiában is a ká-oszt képviseli, mint a megszemélyesítettKáosz planétában megtestesülő unokája.Az is érthető, hogy a felfordulás napjaitépp a napfordulai idejére tették, s hogyúgy gondolták: e haszontalan napokon,amikor a Nap is pihen (keletpontja aligmozog), és amelyen a Pihenés és a Ren-detlenség égi ura parancsolt, csak pi-henni vagy bolondságot érdemes művel-ni. S ez így van rendjén az emberi termé-szetet illetően is. A rendetlenség alkal-mankénti hosszú pórázra engedése arendszeretetet erősíti bennünk. Talán azsem véletlen, hogy az év utolsó napját egySzilveszter nevű szent után nevezték el.Szilveszter (lat. silvestris] azt jelenti: „er-dei", „vad", és eleink felfogásában a vadtermészet (a „rengeteg sötét erdő", a ki-etlen pusztaság) mint maga a káosz álltszemben az ember által lakott és meg-művelt földekkel (a civilizált világgal éskultűrtájjal).

A néphagyomány és a városi folklóróév-búcsúztató szokásai viszont egysze-rűen az év fordulójához kapcsolódnak. Azévkezdet minden népnél bizonyos jelké-pes elválasztó, szerencse- és bőséghozópraktikákkal jár. Ilyen volt a magyar néps/okása szerint az óévet jelképező szalma-báb földbe temetése, vízbe hajítása (télte-metés), egy öregember-maszkot viselő le-génynekjátékos kikorbácsolása (!) a falu-ból (télkiverés), az óév kikarangozása. A bőtermést biztosító, gonoszűző szokásokközé tartoztak a lármás, álarcos felvonu-lások, kántálások.(A szilveszter-éji körúti

„balhézás" előzményei ezek!) A szilvesz-teri, helyesebben újévi szerencse-jelké-pek: a kéményseprő, négylevelű lóhere, patkó,lencse, s főleg a malac szintén régi szoká-sok túlélő tanúi. A kéményseprő felbuk-kanása, különösen télen bizony jó jel volt.A gyakori kéménytüzek okán, melyeknekolykor egész városrészek estek áldozatul.De tisztelhették az alakja mögött fölsejlőfüstös, kormos árnyék, a „pokol kályha-fűtője" miatt is. A négylevelű lóhere bizo-nyára a ritkasága folytán lett szerencse-jelkép - „ritka, mint a szerencse" - mond-ják -,de a 4 levélke egy körben a kitel-jesedett, baj nélkül véget ért esztendőt isszimbolizálta. A patkó az év végén „nyi-tott" évkörnek, szerepkörénél fogva ma-gának az év „menetének" volt a jelképe,valamint a holdsarlóra emlékeztető for-májánál fogva a holdújulásnak (három-szoros időjelkép tehát). Szerencset, deszerencsétlenséget is viszont azért kap-csoltak hozzá, mivel az Ördög, boszor-kány, a varázserejű alvilági hatalmak pa-tás lábát is asszociálta. A lencsét magya-rázni sem kell: bőségjelkép volt, mivelformájához a pénzérme képe társult(pcnz=pénzmag), s ha valaki csak egytányérral is evett belőle, sok lencseér-mecskét, valóságos kis vagyont lapátolt a„zsákjába". (A malacról már e könyv elsőoldalain szó esett.) Az éjféltől számítóévkezdet szokásai közé tartozott még nemis olyan régen a szerelemjósló ólomöntés(szaturnikus fém!), és ma is eleven ba-bona az évkezdő naphoz illő hiedelem: kimint kezdi az évet, úgy is éli végig azt.

369

A bibliai források címeinekrövidítései

Az idézetek kevés kivétellel (pl. Tóbiás könyve) KAROLT GÁSPÁR bibliafordításábólvalók. Az idézett vagy hivatkozásokban szereplő bibliai források helyének rövidítettjelzései az Ó- és Újszövetség következő könyveire vonatkoznak.

ÓSZÖVETSÉG

IMóz - Mózes I. könyveIIMóz - Mózes II. könyveIIIMóz - Mózes III.könyveIVMóz - Mózes IV könyveVMóz - Mózes V könyve

Bír - Bírák I. könyveISám - Sámuel I. könyve

HSám - Sámuel II. könyveIKir - Királyok I. könyve

IIKÍr - Királyok II.könyveÉzs - Ézsaiás könyveEz - Ezékiel könyve

Dán - Dániel könyveÁm - Amósz könyveJón - Jónás könyveMik - Mikeás könyveZak - Zakariás könyveMai - Malakiás könyvelob - l'óbiás könyve

ÚJSZÖVETSÉG

Mt - Máté evangéliumaMk - Márk evangéliumaLk - Lukács evangéliuma

Jón - Jónás könyveJn - János evangéliuma

ApCsel - Apostolok Cselekedeteirőlírt könyv

IKor - Pál apostol első levele aKorinthusbeliekhez

Kol - Pál apostol levele aKoloszébeliekhez

Jel -János:Jelenések könyveJer - Jeremiás könyve

(Apokalipszis)

370

VÁLOGATOTT FORRÁSMUNKÁK

A moldvai magyarok hitvilága. Gyűjtötte,szerkesztette és ajegyzeteket írta: BOS-NYÁK SÁNDOR, in: Folklór Archívum 12.Szerk.: Hoppal Mihály, MTA NéprajziKutatócsoport, 1980

Apokrifek. Szerkesztette: VANYÓ LÁSZLÓ,Szent István Társulat, 1980

Árpád-kori legendák és intelmek. Szerkesz-tette: ÉRSZEGI GÉZA, SzépirodalmiKönyvkiadó, 1983

BAKTAY ERVIN, DR. : A csülagfejtés könyve -Azasztrológia elmélete és gyakorlata. Aquin-cum kiadás, é.n.

BÁLINT SÁNDOR: Ünnepi kalendárium /-//.Szent István Társulat, 1977

BÁLINT SÁNDOR: Karácsony, húsvét, pünkösd.Szent István Társulat, 1989

BARNA GÁBOR: Néphit és népszokások a Hor-tobágy vidékén. Akadémiai Kiadó, 1979

BEDÉ, THE VENERABLE: The EcclesiasticalHistory ofthe English Nation, and OtherWritings. Texts by J. Stevens and J.Stevenson. Everyman's Library. E.EDutton and Co. Inc. New York, J.M.Dent and Sons, Ltd., London

BERZE NAGY JÁNOS, DR.: Magyar Népmese-típusok /-//. Baranya megye Tanácsá-nak kiadása, Pécs, 1957

The Bestiary -A Book ofBeasts. Edited byT. H. WHITE, Capricorn Books, G. EPutnam's Sons, New York, 1960

BIEDERMANN, HANS: Szimbőlumlexíkon. Cor-vina, 1996

DÖMÖTÖR TEKLA: A népszokások költészete.Akadémia Kiadó, 1974

DÖMÖTÖR TEKLA: Naptári ünnepek ~ népiszínjátszás. Akadémia Kiadó, 1979

Folklóré, Myths and Legends ofBritain. TheReader's Digest Association Ltd.,London, 1977

FORRAI SÁNDOR: Küskarácsontól sülvesterestig - egy botra rótt középkori székely ka-lendárium és egyéb rovásírásos emlékeink.Múzsák Közművelődési Kiadó, 1983

FRAZER, SIR JAMES -GASTER, THEODOR, DR.:The New Golden Bough. The New Ame-rican Library, Inc., New York, 1964

GAIGNEBET, CLAUDE-FLORENTIN, MARIE-CLAUDE: Le Carnaval, Essais de mytholo-gie populaire, Payot, Paris, 1974

GRAVES, RÓBERT: The White Goddess-A His-torical Grammar of Poetic Myth. Farrar,Straus and Giroux, New York, 1966

GRAVES, ROBERT-PATAY, RAPIIAEL: Héber mí-toszok - A Genezis könyve. Gondolat,1969

GRAVES, RÓBERT: A görög mítoszok I~H. Eu-rópa Könyvkiadó, 1970

HAHN ISTVÁN: Róma istenei. Gondolat, 1975HAHN ISTVÁN: Naptári rendszerek és időszá-

mítás. Gondolat, 1983HALL, JAMES: Dictionary ofSubjectsandSym-

bols inArt. John Murray Ltd., London,1980

HÉSZIODOSZ: Istenek születése - Munkák ésnapok. Magyar Helikon, 1974

HOPPAL MIHÁLY: Jelképek és jelentések in:Előmunkálatok a Magyarság Néprajzá-hoz 9. Szerkesztő: Hoppal Mihály,MTA Néprajzi Kutató Csoport, 1981

371

VÁLOGATOTT FORRÁSMUNKÁK

HUON DE KERMADEO, jEAN-MiCHEL: The Waytó Chinese Astrology. The FourPillars ofDestiny. Unwin Papcrbacks, London,1983

IPOLYI ARNOLD: Magyar Mythotogia. KiadjaZajti Ferenc, Budapest, 1929

JANKOVICS MARCELL: A népmesék és a csilla-gos ég. in: Kapcsolatok, NépnevelésiIntézet, 1980

JANKOVICS MARCELL: Archaikus világkép aszibériai sámándobokon. Ín: Világosság,1983. 12. sz.

JANKOVICS MARCELL: Csodaszarvas a csillagoségen. in: Az őshazától a Kárpátokig.Szerkesztette: Szombathy Viktor, Pa-noráma, 1985

JANKOVICS MARCELL: .Érász és erőé - Kasztrá-ciós komplexus a tündérmesékben, in:Erosz a folklórban. Szerkesztette Hup-pál Mihály és Szepesi Erika, Szépiro-dalmi Könyvkiadó, 1987

JANKOVICS MARCELL: Csillagok között fényes-séges csillag. A Szent László-legenda és acsillagos ég. Képzőművészeti Alap Kia-dóvállalat, 1987

JANKOVICS MARCELL: A fa mitológiája. Cso-konai Kiadó, Debrecen, 1991

JANKOVICS MARCELL: Kényszercselekvés és sza-bad akarat in: Jankovics Marcell: Ahola madár se jár. Pontifex Kiadó, 1996

JANKOVICS MARCELL: A Nap könyve. Csoko-nai Kiadó, Debrecen, 1996

DR. JÓLESZ KÁROLY: Zsidó hitéleti kislexikon.Korona G.T Budapest, 1987

KÁKOSY LÁSZLÓ: Egyiptomi és antik csiüagkil.Akadémiai Kiadó, 1978

KATONA LAJOS: Folklór-kalendárium. Gon-dolat, 1982

KERÉNYI KÁROLY: Napleányok. Bibliotecha1947

KERÉNYI KÁROLY: Görög mitológia. Gondo-lat, 1977

A keresztény művészet lexikona. Szerkesz-

tette:Jtn L A S L I B L R I . Corvina, 1986.CHARLES KICHTLY: The Customs and Cere-

monies ofBritain. Thames and HudsonLtd, London, 1986

KLEPESTA, JOSEF-RÜKL, ANTONIN : Csillagké-pekatlasza. Gondolat, 1975

LADÓ JÁNOS: Magyar utónévkönyv. Akadé-miai Kiadó, 1971

LÁSZLÓ GYULA: A honfoglaló magyar nép éle-te. Budapest, 1944

LURKER, MANFRÉD: The Gods and Symbols ofAncient Egypt. An Illustrated Dictionary.Thames and Hudson Ltd., London,1980

Magyar Néprajzi Lexikon I-V AkadémiaiKiadó, 1977-1982

MENZFL, H. DONALD: Csillagászat. Gondo-lat, 1980

„.. Mert azt Isten hagyta..." - Tanulmányok anépi vallásosság köréből. Szerkesztette:TUSKÉS GÁBOR. Magvető Könyvkiadó,1986

New Larousse Encyclopedia of Mythology.The Hamlyn Group Ltd., London,New York, Sydney, Toronto, 1972

DK. OLÁH ANDOR: ,Az idő a gazda minde-nütt..." - Népi természetismeret, időjóslómegfigyelések és hiedelmek. Mezőgazda-sági Kiadó, 1986

OVIDIUS, PUBLIUS NASO: Római naptár -Fasti, Helikon Kiadó, 1986

RAPAICS RAYMUND, DR.:^4 magyarság virágai- A virágkultusz története. Királyi Ma-gyar Természettudományi Társulat,Budapest, 1932

PONORI THEWREWK AURÉL: Csillagok a Bibli-ában. Tertia Kiadó, 1993

RIPA, CESARE: Iconologia. Padova 1603 (ha-sonmás kiadás, New York, 1970)

RÓHEIM GÉZA: Magyar és vogul mitológia in:Róheim Géza: Primitív kultúrák pszi-choanalitikus vizsgálata - Tanulmá-nyok. Gondolat, 1984

372

RÓHEIM GÉZA: Magyar néphit és népszoká-sok. Universum Reprint, Szeged,1990

SADOWSZKY, OTTÓ J. VON: Fish, Symbol andMyth. Istor Books, Los Angeles -Aka-démia Kiadó, Budapest, 1995

SANTILI.ANA, GIORGIO DE - DECHEND, HERTHAV O N : Hamlet's Műi. Án Essay ön Mythand the Frame ofTime. Gambit, Ipswich,1969. Magyar nyelvű kiadás: Hamletmalma. Pontifex Kiadó, 1995

SPEIDEL, MICHAEL P.:Mithras - Orion. GreekHero and Román Army Göd. E J.Brill,Leiden, 1980

SUPKA GÉZA: Kalandozások a kalendárium-ban és más érdekességek. Helikon Kiadó,1988

VÁLOGATOTT FORRÁSMUNKÁK

A szentek élete I-II. Szerkesztette: DK. DiósISTVÁN. Szent István Társulat, 1984,1988

TARCZAI GYÖRGY: Az Árpád-ház szentjei,Szent István Társulat, 1930

ToROCZKAi-WiüAND EDE: Öreg csillagok.Táltos kiadása, Budapest, 1916

VASAS SAMU-SALAMON ANIKÓ: Kalotaszegiünnepek. Gondolat, 1986

VERGILIUS, PUBLIUS MARÓ: Georgicája. Ki-adja a Magyar Tudományos Akadé-miának Classica-philologiai Bizottsá-ga, Budapest, 19B6

VORAGINL, JACOBUS DE: Legenda aurea.Helikon Kiadó, 1990

ZOLNAY VILMOS: A művészetek eredete (Pokol-járás}. Magvető Könyvkiadó, 1983

373

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ

Achatius, Szent 189, 195, 257Ádám-Éva 246, 352Adónisz kertje 326advent 138, 170, 183, 297-298, 311, 314,

322-324, 329, 334, 335, 347, 352, 364adventi koszorú 312ágak vasárnapja 146Agnalia {Agonalia, Agónia) ünnep 5, 43, 44Ágnes, Szent 43-44, 67, 89Ágoston, Canterbury (Kentl) Szent 41, 151,

347Ágota, Szent 33, 64, 79, 86, 88, 89, 145, 146,

325, 327-329áldozócsütörtök 140, 142, 144, 149, 297Algol csillag 58Állatöv (ekliptika) 18, 32, 36, 45, 48, 49, 51,

74, 75, 77, 80, 90, 93, 94, 96, 119, 137,158, 159, 161, 163, 164, 166, 171, 176,178, 195, 204, 251, 259, 272, 273, 276,288, 289, 313, 317, 319-321, 329, 330

Ambarvalia ünnep 113, 139Ambrus, Milánói Szent 96, 116-117András, Szent, apostol 76, 141, 204, 311,

312,333Andromeda csillagkép 82, 93angiitbor 44angyalok bora 360Anna, Szent 212-214, 219, 227, 323-324Antal, Páduai Széni 70, 169-170, 177, 214Antal, Remete (Nagy) Szent 36, 113, 116,

155, 170,210,269Antares csilhig 272-273, 295, 335-336Anthesztéria ünnep 266Aphrodité —> VcnusApes -> MéhekApolló, Apollón 120, 138, 146, 148, 152,

157-161176, 179-180, 192, 195, 198,202, 209, 215, 219-221, 225, 234, 237,253, 266, 270, 304-308, 339

Apollónia, Szent 68

április bolondja 115áprilist járatás 115aprószentek 361-364, 367aprószentek-hordás 366aprószentek-napi vesszŐzés 362, 363, 366Aquarius -> VízöntőAquila — * SasAra -> OltárArész —> MarsArgei ünnep 138, 146, 155,Argó Hajó, Argó Navis csillagkép 90, 160,

271,281,320Aries —* Kos csillagképArmilustrium ünnep 262Arpaérlelő csillag 81Artemisz —» DianaArtúr király szekere csillagkép 57Árvalcány szeme csillag 187Asellus Australis csillagl74Asellus Borcalis csillag 174,A sivatag démona csillag —> AlgolÁsva 288Athéné -> MinervaAuriga —> Szekeres

babkirály 368badnyak 352Bak csillagkép 21, 35, 159, 313, 336, 339Bak hava (Bak jegy) 306, 314Baktérító 20, 196, 222, 249, 332Balázs, Szent 33, 57, 61-64, 68, 78, 80, 195balázsjárás 61balázsolás 55, 60Bálint, Szent 33, 57, 68-69banya —> kíszebarkaszcntelés 99, 102Beltane (Beltine) ünnep 53, 140, 149Benedek, Nursiai Szent 95-96, 103, 198benedekhagyma 96

374

Bernát, Clairveaux-i Szent 12, 65, 230Bertalan, Szent, apostol 236-237hetlehemes pásztorjáték (betlehemezés) 347,

354Bika csillagkép 114Bika hava (Bika jegy) 119, 141hodzakirály {borzakirály) 151Boldogasszony hava 15bolondkirály 115, 177,368bolondok hajója 58, 59bolondok pápája 151, 368bolondok ünnepe 48Bonifác, Szent 153Bootes —> ÖkörhajcsárBorbála, Szent 195, 239, 316-318, 325, 329borbálaág317, 326, 363Borfiijtó Szent Márton 298borszentelés 360Borszűrő Szent Mihály 259Bögöly csillagkép 120Böjtelő hava 15, 53Böjtmás hava 79Brigitta, ír Szent 53, 54, 57, 78, 329Brúnó,Szent 264bűche de Noel 352Búzaember 193búzaszentelés 113, 136, 137, 227

Cepheus csillagkép 93Ceralia ünnep 114Ceres 21, 73, 114, 166, 173, 193, 196, 206,

214, 216. 218-219, 222, 227-228, 231-237, 240, 243, 244, 254, 267, 268, 278,308, 339, 340, 3420

Christmas —* karácsonyCiprián, Szent 254, 258, 346Cirjék, Szent 195Consualia ünnep 218, 228, 313Cor Leonis csillag 201Corona Borealis —* Északi KoronaCorvus -> HollóCrater -» KeverőedényCygnus —> Hattyú

csendélet 63, 67csillagének 31csillagozásSl, 347, 354csízió 19,55, 276csonka hét 28csütörtök 26, 34, 41, 83, 86, 103, 124, 142,

149, 167, 225, 309

Calendae (Kalcndac) 178, 184, 347Calixtus, I. Szent, pápa 149, 268Cancer —» Rák csillagképCandlemas -* Gyertyaszentelő BoldogasszonyCanis Maior -* Nagy KutyaCanis Minor -> Kis KutyaCapella csillag 93, 115, 192, 242, 245, 297,

337, 345Capricornus —> Bak csillagképCaput Gorgonis -» GorgófoCaput Scrpentis -* Kígyóié]Carisria ünnep 52, 58Carmentalia ünnep 41carrus navalis —* bolondok hajójaCassiopeia csillagkép 93, 252, 288-289, 292,

307Castor csillag 139, 157, 203Cauda Serpentis ~» KígyófarokCecília, Szent 301-302Centaurus -» Kentaur

Dámján, Szent 228, 239, 255, 256, 271Danié! próféta 201, 249Dávid király 361,364Dávid-csillag 32, 365dekád 15, 50, 189,286dekán 32Delfin csillagkép 21, 234, 239, 339Déli Csacsi csillag -> Asellus AustralisDéli Hal csillagkép 336, 338Delphinus —* DelfinDemeter (Dömötör), Szent 132, 277Demeter —* CeresDénes, Szent 265Dérhagyó csillag 81Diana 56-57, 129-130, 159, 160, 179, 187,

208, 209, 211, 213, 228, 252, 253, 268,272, 286, 288, 304, 305, 319, 327, 344,358

Dizmász, Szent 80

375

Disznóölő Tamás 20, 336Domonkos, Szem 169, 221-223Donát, Szent 103, 224, 239dorbézolás mestere 368Dorottya, Szent 33, 67Dorottya-játék 68dömötörözés 278dömötörhét 286Draco —* Sárkány

Ebédhordó csillag 187, 190Egészkenycr csillag 190Egyed, Szent 195, 241, 242, 290Egyszarvú csillagkép 275Eligius, Szent 314, 329első vértanúk ünnep 189Emlékezet napja 250Engesztelés napja (Engesztelő nap) 249Epiphania (Domini) ünnep 28, 50Equirria ümiep79, 262Equus October ünnep 262Erazmus, Szent 195Eridanus csillagkép 158, 208, 342Erzsébet, Arpádházi (Magyarországi) Szent

299Erzsébet, Boldog Szűz 85, 109, 150, 192, 194,

299-301,Északi Csacsi -+ Asellus BorealisÉszaki Korona csillagkép 252, 254csztelenség apátja 368Eusziák, Szent Í95, 241, 257, 291, 292, 357

Fábián, Szent 33, 40-42Fagyhozó csillag 81fagyosszentek 153, 164Farkas csillagkép 38-40, 159, 209, 263, 270,

280,281,282,292,Farkas, Szent —* Wolfgangfarkasünnep 40Farkasd —> Luperkuszfarsang ünnep 33-34, 50, 53farsanghétfő 34, 58farsangi medve (medveember) 56, 61farsangtemetés 62, 64, 101farsangvasárnap 34, 58

fehérhét 286fehérvasárnap 125felfordulás ura 368Félkcnycr csillag 190Feralia ünnep 41, 52Ferenc, Assisi Szent 169, 263, 354ferenchét 286Feriae Sementivae ünnep 313Fiastyúk csillagkép 97, 117-118, 288, 295,

306-307Flamingó csillagkép 336, 338Floralia ünnepi 14, 140Flórián, Szent 65, 145-146, 155, 224, 257Fogolykiváltó Mária ünnep 231Fordicidia ünnepi 14, 134Fornacalia ünnep 52Forseus, Szent 258Fülöp, Szent, apostol 140-141, 236

Gábor (Gábriel), Szent, főangyal 86, 96-97,271

Gál, Szent 286gálhét 286Gellért, Szent 226, 241-242Gemini —* Ikrek csillagképGenovéva, Brabanü Szent 26, 27, 265Genovéva, Párizsi Szent. 25, 26Gergely, I. Nagy, Szent, pápa 82-83, 167gcrgclyjárás 83, 84Gidák (Gödölyék) -> HoedusGorgófő csillagkép 58, 93Göncölszekér (Nagy Göncöl) csillagkép 57,

185-186,216-217gulyásbál 278Guy Fawkes napja 283guzsalyhét 286

gyermekpüspök (választás) 364Gyertyaszentelő Boldogasszony (gyertyaszen-

telő) ünnep 54-56, 220, 329György, Szent 109, 131-133, 136, 139, 185,

206, 238, 256, 259, 269, 295, 364Gyűjtök csillag 190Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnep 16, 19,

81,97-99,243Hadakozó csillag 94

376

liádész --"• Plútóhajnalfa 113Hajótat csillagkép 42, 158, 185, 187-188,

209, 303Halak csillagkép 46, 70-75Halak hava (Halak jegy) 53, 71-73, 333halálkihordás 101Hallowe'en 284halottak bankettje 52halottak estéje 285halottak hete 286halottak húsvétja 150halottak napja 272, 284-286, 291halottasjáték 64halottetetés 285hamvazkodás 63, 99Hánukká ünnep 110, 334-335Háromkirályok csillagkép 29, 31, 320háromkirályok látogatása játék 31háromkirályok ünnep 28háromkirályok vize 31határjárás 136, 144Határjáró csillag 81halvanadvasárnap 34Hattyú csillagkép 42, 157, 159,298,304,338hejgetés 357Héphaisztosz —> VulcanusHéra —» lunoHercules csillagkép 271, 273, 275, 303, 360Hermész —> Mercuriusheródesjáték 30Ilesztia -> Veslahetek ünnepe 149Ilétfájdalmú Szűzanya ünnep 231hétfő ISOHét Szent Alvó ünnep 216-217hetvenedvasárnap 34Hilaria ünnep 59, 88, 112Hoedus I-II. csillag 115Hold (hold)-10, 18, 20-21, 48-49, 74, 81-82,

106, 118, 120, 126-127, 130-131, 133,156, 157, 160, 163, 167-169, 171, 174-180, 182, 196, 201-204, 211, 231, 243,252, 261, 263, 266, 281-282, 288-290,302, 307-308, 317, 323, 331, 340, 341,365

Holló csillagkép 49, 96, 290

hosszú nap 249Hubert {Hubertus}, Szent 113, 280, 290-294,

297, 357Hugó, Szent 81, 115húshagyó (kedd) 33-36, 58, 146húshagyó (vasárnap) 34húsvét!9, 27, 33, 36, 55, 58, 63, 66, 70, 80-

89, 96-101, 104-105, 108, 11 l-l 15, 124-131, 134-142, 146, 148-152, 183, 221,223, 238, 259, 286, 297, 330, 336, 364

húsvéti korbácsolás 113húsvéti locsolkodás 112Hyades (Hyádok) csillagkép 266Hydra —> Vízikígyó

lanus (Janus)15-16Idus 19, 79, 82, 84, 138, 166, 178, 218, 240,

250, 325,Ifjak Társasága 41Ignác, Anüocliiai Szent 27, 332íjász csillagkép!88Ikrek csillagkép 42, 119, 129, 138, 155-161,

163, 190, 210, 259, 272, 307, 308, 367Ikrek hava (Ikrek jegy) 138Illés próféta 197-198, 223, 263Illés szekere csillagkép 197-198, 217Ilona, Szent 144, 245Imbolc ünnep 53-55, 62, 78, 91, 140, 284Imre, Szent 241, 290,292Iréné, Szent 38-39István király ünnep 11-12, 164, 230István, Szent, király 230István, Szent, protomártír (első vértanú)Jeromos, Szent 229, 356luno (Juno) 16, 47, 91, 120, 166, 191, 240,

252, 266,327luppker (Jupiter) 23, 32-33, 47, 71, 75, 77,

164, 171, 190, 198, 201-202, 205, 225,240, 253; 267, 304, 307-310, 359- 361

Jakab, id. Szent, apostol 173, 204, 213, 221,331, 358,

Jakab, if j . Szent, apostol 96, 140-141, 213,333

Jakab, Szent, vértanú 239

377

jakabágjakabfa 140-141Jákob pálcája csillagkép 209, 211János, Keresztelő Szent 29, 137, 166, 172,

180-182,238-239,János, Nepomuki Szent 153, 155, 321János, Szent, apostol, evangélista 106, 258,

258jánosbor 360Jánoska-e rés ?. tés 154jánosolás 360jánoslánc 150, 172Januárius, Szent 239Jászol csillagkép 174Jeromos, Szent 86, 122, 201, 260-261, 279,

366Jézus (Krisztus) 15, 17,22-25, 29-36, 50, 54-

55, 63, 66, 75-76, 78, 80, 84-86, 89, 96-112, 116, 124, 131, 142-148, 151-152,163, 168-169, 173-178, 181-184, 189,192-193, 197-199, 203-208, 211-213,223-227, 236, 239, 242-246, 248, 250,254-255, 263, 266, 268, 271, 278-279,292, 297, 310, 324-325, 330-338, 346,348, 351-356, 359, 361, 363-366

jézus, jézuskéveJézus bemutatása a templomban ünnepJézus fogantatása ünnepJézus körülmetélése ünnep 19(Jézus) Krisztus mennybemenetele ünnepJézus Szent Neve (Jézus nevenapja) ünnepJézus születése ünnep 19Jóm Kippúr ünnep 249József, Arimateai Szent 80József Munkás Szent 139JúdásTádé, Szent, apostol 87, 141, 213, 278-

279, 378, 383Júdés-égetés 108Júdás-verés 109Juhászbot csillagkép 209juhászba!, juhásztor 278juhász-újév 278juhbál.juhlor 278juhbemérés 135Jusztina, Antiochiaí Szent 254-255, 258kalácsszentelés 137Kalász csillag - * SpicaKampófa csillagkép 209

kántorböjt 148Kaptárhúgy, Kaptárhúggya csillagkép 118karácsony ünnep 31, 54, 297, 323, 327, 347-

348,351,357,360,367Karácsony Apó —* Mikuláskarácsony böjtje 148, 312karácsonyfa 31, 100, 348, 350-352, 357, 363Karácsony hava 314karácsony nyolcada 19karácsonyi búza 355karácsonyi szalma 354karácsonyi tizenketted 26, 28, 41, 364-365,

368karácsony zabja 357karnevál —* farsangkarneválgyerniek 64karneválherceg 52, 64, 142, 151-152, 368Kaszahúgy, Kaszáscsillagcsillagkép 190Kasszián, Szent 239Katalin, Alexandriai Szent 67, 155, 195,309,

310, 317katalinág311, 326,363Kecske csillag ->• Capellakedd 95, 214Kedd asszonya 214Kelb Alrai csillag 270Kelemen, I. Szent, pápa 24, 89, 155,317,320Kentaur csillagkép 303Kerény, Szent 113, 257két Asszony köze, két Boldogasszony köze

228kétszentgyörgynap 131Keverdedény csillagkép 45, 49, 96, 105, 187,

232, 268, 290Kígyó csillagkép 266, 274, 276, 286, 289,

333, 361Kígyófarok csillagkép 119, 273, 304, 311, 333Kígyófej csillagkép 252Kígyótartó csillagkép 262, 269-271, 273-

275, 333Kikelethírmondó csillag 81kilenced 240Király napja 230Királyfi, Királyocska csillag —* Reguluskirályok süteménye 368Kisasszony hava 219Kisasszony napja 81, 228, 231, 242, 243, 323

378

Kisboldogasszony ünnep 219, 242kis Eleuszínia ünnep 235kisfarsang 34, 259Kis Göncöl —> Kis Medvekiskarácsony 19Kis Kutya csillagkép 42Kis Medve csillagkép 271, 281kisze, kiszi, kicevice 101, 146kiszehajtás 101, 146kókányozás 126koledálás 347Koldusbot csillagkép 209Kolumbán, Szent 155, 320komázóhét 286Kornél, Szent 113Korona, Szent 229, 277koronafa 182Kos csillagkép 46, 71, 74, 88, 90, 119, 342Kos hava (Kos jegy) 74, 89, 91, 109, 131, 243kovásztalan kenyér ünnepe 88, 111Kozma, Szent 228, 239, 256, 271kövcrcsütörtök 34Kristóf, Szent 195, 206-214, 239, 358, 379,krisztkindli 348Krisztus —* JézusKronosz —> SaummsKutya csillag -> Sirius

Láb csillag -> RigelLammas ünnep 220-221Lant csillagkép 160Larentalia ünnep 313László szekere csillagkép 57, 158László, Szent 38, 57, 132, 164, 185,186,188,

203, 206, 241, 288, 293, 295, 320, 363,372

Lázár, Szentlegényavatás 364Legszentebb Megváltó ünnep 223Légy csillagkép 117-118, 120Lemuria ünnep 138, 153Lénaia ünnep 266Lénárd, Szent 195, 270, 293-295, 329Leó -> Oroszlán csillagképLepus —*• Nyúl csillagképlétszámfölötti 330Leveles Fülöp 140

Liberalia ünnep 79Libra -> Mérleg csillagképLinus, Szent 95Lipót, Szent 294Longinus, Szent 80, 113Lőrinc, Szent 49, 225, 356Luca, lucaasszony, lucapuca 325-329, 336,

347,lucaág 355, 363lucabúza 325, 355lucakalendárium 326Luca-nap 297, 311, 314, 326, 336, 347Luca széke 314Lucia, Szent 325-329, 335Ludi Plebeii ünnep 283Lugnasad ünnep 53, 206, 219, 220, 284,Lukács, Szent, evangélista 137, 269, 271Lupercalia ünnep 56, 61, 70, 364Luperkusz 279Lupus —* FarkasLyra —* Lant

madarak menyegzője 76Madárút 298magyar királynő 300Magyarok Nagyasszonya 226, 230, 263májfa, májusfa, májkerék 113, 140, 141, 144,

149, 150, 151, 154, 182, 246Marcell, Szent 239Margit, Antiochiai Szent 195-196, 206, 239Margit, Árpádházi Szent 197Margit, Skóciai Szent 197Marhacomb csillagkép 119, 187Mária, Bethániai Szent 198Mária, Egyiptomi Szent 116, 199, 249Mária, Magdalai Szent, bűnbánó (Mária)

Magdolna 110, 198-199, 309Mária, Szűz, Jézus anyja 96, 187, 212, 226,

242-243Mária eljegyzése, Mária menyegzője ünnep

16, 50Mária elszenderülése ünnep 184, 227, 230Mária koporsaja 227Mária látogatása Erzsébetnél ünnep 192Mária mennybcvitclc ünnep 109, 143, 226,

227Mária (meg)tisztulása ünnep 53-54, 80

379

Mária szent neve (Mária nevenapja) ünnep 231Mária születése ünnep 96, 242, 243, 323Mária virrasztása 227Marián, Szent 239Marinus, Szent 257Márk, Szent, evangélista 137, 201, 247Marokverőkcsillagkép 190Mars 32, 40, 52, 54, 79, 90-95, 102, 113, 119,

121-122, 141, 161,213, 214, 252-254,257, 262-265, 272-273, 276-281, 293-296, 298, 300-302, 308

Márta, Szent 133, 199, 259, 331Márton, Tours-i Szent 295-296Márton pohara 298Máté, Szent, apostol, evangélista 239, 246-

247mátéhét 286Matralia ünnep 166mátkálóvasárnap 125raátkázás (komázás) 182Mátyás, Szent, apostol 76-77Mátyás csukája 76mátyástojás 76Mátyás ugrása 76May Bride 140May Eve 139Medárd, Szent 81, 163, 168-172Meditrinalia ünnep 262, 268-269, 281, 298Megalesia ünnep 114, 117Megváltó megdicsőülése ünnep 223Méhek csillagkép 118mencirirétes 297menyegzős vasárnapok 50Mercurius (Merkúr) 32, 42, 90, 96-97, 118,

120, 122, 129, 138-139, 147-148, 157-158, 160-165, 189, 219, 226, 228f 232,235, 237, 258-259, 276, 308, 354

Mérleg csillagkép 83, 231, 240, 251, 259Mérleg hava (Mérleg jegy) 240, 246, 250,

254, 306Michaclmas ünnep 220Mihály (Mikháel), Szent, föapostol 59, 131,

136, 147-148, 226, 228, 240, 247, 251,256-260

mihályhét 286Miklós, Myraivagy Bari Szent 155, 316, 318-

322, 364

miklósjárás, miklósolás 322Mikulás 155, 314, 316, 318, 320-322, 333,

347, 364Minciénraárton 297Mindenszentek litániája 285mindenszentek ünnep 283-286, 297, 300,

364Mindszent hava 262, 286Minerva 74, 91-94, 101, 121, 146, 179,213,

215, 235, 242, 252, 253, 308, 339, 342,344, 345

Monoccros -+ Egyszarvúmoresca tánc (Morris Dante) 260Móric, Szent 132, 239, 247; 257, 260Musca —» Légy

Nagyasszony napja 226Nagyasszony társzekere csillagkép 57Nagyboldogasszony ünnep 219, 226, 228,

231,243Nagyboldogasszony csillag 57nagyböjt („40 napos" böjt) 27, 35, 53, 55, 58,

60-61, 68-71, 76, 79, 81-82, 112, 116,128, 149, 286,297, 312

nagycsütörtök 41, 83, 86, 103, 167nagy Dionüszia ünnepnagyhét 83, 96,99, 109, 112Nagy Kutya csillagkép 42, 120, 129, 158, 164,

185, 187, 209, 280, 281, 296, 303, 307,311

Nagy Medve csillagkép 56, 57, 281nagypéntek 84, 104-105, 112-113, 124, 143,

220, 290, 364Nagypoharú Szent Márton 298nagyszombat 109, 112, 124, 125, 364Nagytátos csillagkép 73négy fő szűz 195, 317negyvenes napok 81negyven mártír (vértanú) ünnep 80Neptumilia ünnep 192Neptunus (Neptunusz) 71-74, 77, 192, 218Nonae 178, 191, 214, 240Nonae Caprotinae ünnep 191, 214Norbert, Szent 103Notburga, Szent 241novendialis -» kilencedNyakavágó (Nyakavesztő) János ünnep 238Nyíl csillagkép 42, 188, 271, 303-304

380

Nyilas csillagkép 38, 43, 157-159, 209, 272,303, 304, 307-308, 311, 316, 319, 324,327, 359

Nyilas hava (Nyilas jegy) 43, 163, 187, 250,283, 303-304, 311, 314-317, 320-321,324, 345, 352

nyolcad 19, 24, 134, 154, 170, 226, 230, 240,242, 264, 286, 334

Nyúl csillagkép 129

octava —* nyolcadóév kiharangozása 369Olajbanfőu Szent János ünnep 146olimpiai játékok 218Oltár csillagkép 273Olláriszentség ünnepe 325Olvasós Boldogasszony ünnep 262Ophiuchus -> KígyótartóOps Consiva ünnep 218Orbán, I. Szent, pápa 95, 163-164, 172Orion csillagkép 21,28, 31, 42, 118, 129, 133,

156, 188, 208, 307, 320-321, 358, 363Orion öve csillagkép 42, 188, 190, 209, 211,

212, 288,320-321Oroszlán csillagkép 46, 49, 90, 174, 200, 216-

217,249Oroszlán hava (Oroszlán jegy) 91, 137, 166,

169, 171, 192, 194, 197, 201, 205-206,214, 217, 224-225, 248, 261, 308, 341

Oroszlánszív csillag —* Cor LeonisOrsolya, Szent 270-271Oszvald, Szent 195Ottilia, Szent 328, 329

Ökörhajcsár csillagkép 232, 252ördög ünnepe 33-35Öregasszony {Öregember, Öreg Rozsasszony,

Banya) 59, 101, 193, 213örömkalács 137Őszi csillagkép 333

Paganalia (Paganicae) ünnep 313Pál, Remete Szent 36, 39, 63, 198, 201, 249Pál, Szent, apostol 24, 50-51, 75, 80, 264,

2G9, 272, 367Pál fordulása ünnep 33, 50, 64, 81, 190, 205Falnia ünnep 114, 134, 136

Palio ünnep 228pálmák vasárnapja 99pálmaszentel és 99Pantaleon, Szent 195, 214-216, 222, 239paradicsomjáték 352Párén talia ünnep 52Pásztor csillag —* Ras AlhaguePásztor Kutyája csillag -+ Kelb AlraiPatrik, ír Szent 84-85, 95, 116Pegasus csillagkép 73-74, 79, 82, 93, 235péntek 72, 123, 329, 330, 344, 363-364Perseus csillagkép 58, 93, 252, 288, 307Peszáh ünnep 88, U l-l 12, 149, 250Péter-Pálnapja 173, 190, 193Péter-Pál tüze 190Péter, Szent, apostol 75, 189, 311Pilátus-égetés 108Pilátus-verés 109, 364piroshét 148Piroska, Szent 33, 38Pisces -> Halak csillagképPiscis Austrínus —* Déli HalPleiades (pleiászok) —* FiastyúkPlútó, Plútón 35, 110, 235, 244,267, 276-277Pollux csillag 139,257Pongrác, Szent 153, 239Popliíügia ünnep 191Portunalia ünnep 218Poszeidón —* NeptunusPraesepe —»Jászolpúposnap 34Puppis -»• Hajótatpünkösd 76, 81, 108, 112, 131, 139-140,

143-144, 148-152, 154, 167, 182, 223,297, 299-300, 335, 368

Pünkösd hava 139,pünkösd kántora 148pünkösdi király(né) 52, 58, 140, 151-152,

300, 368

Quinquatrus ünnep 79, 262Quíiiiialia ünnep 48, 61QuÍrinus48, 52, 57, 113

Rafael Kapóstól 271-272, 294Rák csillagkép 174-175, 192, 196

381

Rák hava (Rákjegy) 160, 166, 168-171, 173,175-176, 178, 182, 184, 188, 190, 192,196, 199, 252, 345

Ráktérítő 20, 87, 172Ras Alhaguc csillag 270regélő hétfő 34Regifugium ünnep 52, 191regölés 347, 357regölő hét 28Regulus csillag 201Rend csillag 190rendetlenség ura 31, 52Rex Saturnalís 151Rigel csillag 208, 320Robigalia ünnep 113, 134Robin Hood 140, 150-151Rókus, Szent 195, 228-229, 256Rónafírző csillag 190Rorate-mise 312Rosalia ünnep 150Ros háSáná ünnep 249-250Rózsafuzér királynője ünnep 123, 262rózsák fesztiválja 139rózsák húsvétja 152rózsás vasárnap 150Ruszáli 150Ruszália-hét 150, 155ruszalka 150

Sagitta —* Nyíl csillagképSagittarius —* Nyilas csillagképSamain ünnep 53, 283-285, 364Santa Claus -* MikulásSántakata csillag 187Sárkány csillagkép 157, 273, 275, 290, 342-

343Sárkányfarok, Sárkányfej 342Sarkcsillag 101, 119,216,271,280,290,292Sarlós Boldogasszony ünnep 81, 192-194,

227-228Sas csillagkép 42,46, 159, 274, 308, 338, 358,

360,361sátoros ünnep, sátrak ünnepe 99, 250Saturnalia ünnep 368Saturnus (Szaturnusz) 20-22, 39, 47-48, 82,

94, 166, 194,216,225,231,272,313,334

Sávúót ünnep 149Scorpius -» Skorpió csillagképSebestyén, Szent 43, 68, 228, 256Serleg -* KeverőedénySerpens —> KígyóSimon-Júda ünnep 278, 279Simon, Oszlopos Szent 27-28Simon, Zelóta Szent, apostol 87Sirius csillag 33, 42, 120, 156, 160, 164, 169,

174, 184, 186-190, 209-210, 2.16, 222-223, 304, 320, 352

Sixtus, II. Szent, pápa 223-225Skorpió csillagkép 22, 40, 59, 209, 272-273,

276, 281,297,333, 358-359Skorpió hava (Skorpió jegy) 239, 262-263,

270-272, 276, 278, 279, 285, 292, 294-295, 300, 308, 327

Sói napja 323, 332, 346Spica csillag 231Stultorum Festa ünnep 48, 368

szalmását (szómásút) 190számos napok 28Szántó csillag 81Szarvas csillagkép 252, 286, 288-290, 307,

357Szarvasfő csillagkép 288-289, 291, 357szarvashold 35száznap 115Szeder-est 111, 125Szekeres csillagkép 93, 115, 245, 252, 288,

307, 337Szénaember 193-194Szent András hava 283Szent György hava 114, 133Szent Gergely vitézei 83Szent Iván hava 166Szent Iván napja 151, 166, 172-173, 180,

182, 190, 194,349, 352Szent Jakab hava 192Szent. Jakab útja 205, 211szentjános 137Szent János áldása 360Szent János nyakavágása ünnep 238Szent János pohara 360Szent János tánca 172

382

Szent Jobb megtalálása ünnep 164Szentkeresztünnep 28Szentkereszt fölmagaszlalása ünnep 245Szcntkereszt megtalálása ünnep 144Szent Király ünnep 230Szentlélek adventje 148Szentlélek eljövetele ünnep 140, 148Szent Lőrinc könnyei 225Szent Márton böjtje 297Szent Márton nyara 299Szentmártonrétes 297Szent Mihály hava 240Szent Mihály megjelenése ünnep 147Szent Mihály szekere csillagkép 258Szent Mihály útja 258-259Szent Péter bilincsekből való szabadulása

ünnep 221Szent Péter pálcája csillagkép 190Szent Péter szekere csillagkép 217Szent Péter széke (székfoglalása) ünnep 74Szent Péter vasaszakadása ünnep 221Szépasszony csillag 273szeplőtelen fogantatás ünnep 183, 312szerda 163Szerváé, Szent 153Szilkehordó csillag 190szilveszter 347, 366-369Szilveszter, I. Szent, pápa 366-369Szimforián, Szent 95Szimhát Tóra ünnep 250szombat 204, 341, 356, 368szomorú király 142, 151Szőlőérlelő csillag 81Szőlőművelő csillag —* VindemiatrixSzukkót ünnep 250, 345Szűzanya -* Mária, SzűzSzűz csillagkép 104, 187,201,217,231,235,

237, 243, 253-255, 259, 290Szűz hava (Szűz jegy) 173, 219, 222, 227-228,

231, 233, 236-237, 246, 248, 250, 254,383

Tádé -> Júdás IádéTamás, Szent, aposiol 169-170, 173, 334-

336Taurus —> Bika csillagkép

Tejút (tejút-) 17-18, 20, 22, 28, 36, 38, 39, 43,47, 51, 59, 66, 90, 97, 100, 116, 129, 150,155-157, 159-160, 163, 166-167, 170-171, 173, 175, 184, 188, 205-206, 210,252, 258-259, 271-273, 275-276, 280-282, 285, 288-292, 297-299, 301, 303,305, 307-308, 316-320, 334-337, 346,349, 352, 356, 358-359, 362-363

Tekla, Szent 201, 248-249, 255, 300, 330Télapó —* Mikulástélkihordás, tclkiverés 62, 79télkötözés 47téltemetés 62, 101, 369Terminálja ünnep 52Theodor (Tivadar), Szent 132, 134, 206, 257Theszmofória ünnep 235, 278Tiberinalia ünnep 218tizennégy segítőszent ünnep 38, 43, 65, 170,

194-195, 206, 214, 241, 264, 291, 301,309, 317

tízezer vértanú ünnep 189tizönkét nap 350Tölgygubacs-nap 151Tubilusiriiim ünnep 61, 79tuskóégetés 352tuskóhúzás 141Tündérasszony csillag 271Tündcrfő csillag 187tűzszentelés 108-109, 194tűztaposás, tűzugrás 173Twelfih-day 28újév 18-20, 22, 26, 28-31, 35, 36, 40, 44, 52-

53, 79, 88-89,112, 127,154,156, 231,243,249-250,258, 267, 278, 283-284,297, 324,326, 330, 335, 342, 350-351, 355, 368

Uránosz, Uranus (Uránusz) 36, 48, 57, 62,73, 121, 179, 194,276

úrjövet 312űrnapja 143, 167, 170, 183Ursa Maior —* Nagy MedveUrsa Minor —> Kis MedveUrson -» farsangi medveUrunk színeváltozása ünnep 223-224, 226Üszögös Szent Péter ünnep 75

vadember 150-151Váinámöinen kaszája csillagzat 187, 190, 211,

363

383

Valburga (Walpurgis), Szent 139, 141váró vasárnap 148vasárnap 26, 33-35, 50, 54, 58. 81, 99, 101,

111-112, 124-125, 131, 135, 137, 143,146, 148-150, 177

Vasas Szent Péter ünnep 221, 297vazmenak 134Vemhes Szamár csillagkép 174Vendel, Szent 81, 89, 269-270, 294vénlánycsúfolás 69Venus (Vénusz) 53, 72-73, 77: 78-79, 87, 94,

110, 114-119, 121-123, 128-129, 131,134-135, 139-140, 142-143, 150, 152,160-162, 196, 199, 213, 243, 253, 264,268, 273, 300, 339, 344, 349, 383

Vermelő csillag —* Siriusvérontás napja 112Vérszemű csillag 94Vésta 114, 138, 166, 338-339Vestalia ünnep 166, 170, 339Vid, Szent 170-173, 195Viktor, Szent 230villő -» kiszeVinalia Rustica ünnep 218, 224, 232Vinalia Urbana ünnep 114, 134, 136, 164,

218,265Vince, Szent 33, 44, 48-50, 225-227vincézés 49vincevessző 49Vindemiatrix csillag 232virágszombat 124virágvasárnap 99-101, 112, 124, 135, 143,

146, 177, 364Virgo —* Szűz csillagképVitus -* Vidvitustánc 150, 170-172Vízikígyó csillagkép 45, 49, 93, 96, 105, 174-

175, 187,196,201,232, 235,237,242,249, 252, 255, 286, 290, 352

vízkereszt 28-31, 33-34, 40-41, 50, 81, 227,245-246, 297, 330, 347-348, 351, 354,367-368

Vízöntő csillagkép 44-46Vízöntő hava (Vízöntő jegy) 15-16, 26, 35,

36, 44, 46, 368Volturnalía ünnep 218Vulcanalia ünnep 218Vulcanus 91-93, 121, 218, 219, 232, 251-255,

315,329, 333

Wakes Week 220Walpurgisnacht 139Wolfgang, Szent 270, 279, 282

Yggdrászil 288Yule, Yule-tide 352, 353Yulc-kan21Yulc Lóg 352

zabadó 357zabálós csütörtök 347 149Zabmenyasszony 193zabszentelés 357zarándokok útja 205Zénó, Veronai Szent 70Zeusz -» luppiterZodiákus —* Állatövzodiákus ember 46, 71, 91, 120, 143, 156,

162, 175, 201, 233, 251, 273, 304, 338zöldágdíszítés 113zöldágsarjasztás 326zöldember (Zöld lovag) 146, 151, 265zöldfarsang 141Zöld György 135

384