V I L Á G S I K E R E K

JOSEPH FINDER

ELTEMETETT TITKOK

A mű eredeti címe: Buried Secrets Copyright JOSEPH FINDER, 2011

Fordította: GIELER GYÖNGYI

ELSŐ RÉSZ „Akadnak azonban olyan titkok is, amelyek nem hagyják magukat elmondani.

Minden éjszaka meghal az ágyában néhány ember, gyóntató atyja kezét szorongatva, könyörgő tekintetét belefúrva amannak szemébe - meghal, kétségbeesetten görcsfogta nyelvvel, s lelke mélyén olyan irtózatos titkot őriz, amely nem tűri, hogy felfedje. Sajnos, néha olyan iszonyattal telített terhet vesz magára az emberi lélek, hogy súlyától csak a sírban szabadulhat meg. És ilyen módon kimondatlan marad minden bűn lényege.”

Edgar Allan Poe: A tömeg embere Vermes Magda fordítása

1. fejezet Ha ilyen egy börtön, akár egész életemben ellennék itt - gondolta Alexa Marcus. A legjobb barátnőjével, Taylor Armstronggal épp arra vártak a hosszan kígyózó

sorban, hogy bejussanak Boston legfelkapottabb szórakozóhelyére. A Slammer nevű bár egy egykori börtönépületben kialakított luxushotelben kapott helyet. Még a rácsokat is megtartották az ablakokon. A tágas, kör alakú belső térben több emelet magasban fémkorláttal védett körfolyosók húzódtak - ez is egy börtönre emlékeztetett

Alexa szemügyre vette a háta mögött ácsorgó srácokat, akikről lerítt, hogy a Massachusettsi Műszaki Egyetemre járnak. Igyekeztek nagymenőnek kinézni: az ingük kilógott az olcsó zakó alól, a hajukat agyonzselézték, és csak úgy áradt belőlük az Axe dezodor orrfacsaró bűze. Hajnali kettőkor fognak majd hazabotorkálni, hánynak a Cambridge felé vezető hídon, és nyavalyognak, hogy milyen ronda volt az összes csaj a Slammerben.

- Imádom ezt a füstös szemfestést - jegyezte meg Taylor Alexa sminkjét tanulmányozva. - Irtó jól áll!

- Egy órába telt megcsinálni - felelte Alexa. Meg volt győződve róla, hogy a műszempillának, a fekete szemhéjtusnak és a sötétszürke szemhéjpúdemek köszönhetően úgy fest, mint egy prosti, akinek behúzott egyet a stricije.

- Nekem fél perc alatt megvan - mondta Taylor. - Nézz csak magadra, végre olyan vagy, mint egy igazi dögös csaj, és nem mint egy tipikus kertvárosi lány.

- Nem is vagyok kertvárosi lány - tiltakozott Alexa. Vetett egy pillantást néhány vézna, európainak tűnő fickóra. Cigarettáztak és közben telefonáltak. Jól néztek ki, de ezzel az erővel akár melegek is lehettek. - Az apám Manchester-by-the-Sea-ben lakik - folytatta Alexa Taylorhoz fordulva. Majdnem azt akarta mondani, hogy „Én Manchester-by-the-Sea-ben lakom” - de már nem az otthonaként gondolt arra a hatalmas házra, amelyben felnőtt, legalábbis mióta az apja feleségül vette azt a pénzéhes stewardesst, Belindát. Alexa már majdnem négy éve elköltözött otthonról, akkor, amikor Exeterbe kezdett iskolába járni.

- Na igen, persze - dünnyögött Taylor. Alexa a barátnője hanglejtéséből a kimondatlan gondolatokat is megértette. Taylor mindig is ízig-vérig városi lány volt.

Beacon Hillben nőtt fel, a Louisburg Square-en - az apja szenátor volt. Taylor nagyon is városiasnak tartotta magát, tehát bárki másnál menőbbnek és tapasztaltabbnak. Ráadásul az elmúlt három évet drogelvonón töltötte a Marston-Lee Intézetben. Ez egy szigorú, terápiás bentlakó iskola Coloradóban, ahová a szenátor azért küldte, hogy kigyógyuljon a függőségéből.

De hiába. Ahányszor visszatért Bostonba a szünetben, mindig más- és másféle

rosszlány-külsővel jelent meg. Tavaly hollófeketére festette a haját, és frufrut viselt. Ma este testhezálló fekete legging volt rajta, egy hosszú, bő, átlátszó szürke blúz, alatta fekete csipkemelltartó, és mindehhez szegecsekkel kivert csizma. Alexa, aki kevésbé volt merész, szűk farmerjéhez egy Tory Burch bőrdzsekit vett fel, alá pedig egy ujjatlan felsőt. Oké, ő nem olyan divatos, mint Taylor, de azt azért senki nem mondhatja rá, hogy „kertvárosi”.

- Ó, te jó ég! - mormolta idegesen Alexa, ahogy a sorban lassan araszolva közeledtek a biztonságiakhoz.

- Nyugi, csak ne izgulj, Lucia - mondta Taylor. - Lucia…? - kérdezett vissza értetlenül Alexa, de aztán eszébe jutott, hogy ez a név

szerepel a hamis személyi igazolványában. Jobban mondva az igazolvány valódi volt, csak éppen nem az övé. Még csak tizenhét éves volt, Taylor pedig épp most töltötte be a tizennyolcat, márpedig huszonegy évesnél fiatalabb személyt nem szolgálnak ki alkohollal, ami igazán ostobaság. Taylor egy idősebb lánytól vette az Alexának szánt hamis igazolványt.

- Csak nézz a fickó szemébe, és lazíts - biztatta Taylor. - Nagyon jól nézel ki. Taylornak persze igaza lett. A biztonságiak nem is kérték az igazolványát. Miután

bejutottak a szálloda halljába, Alexa követte Taylort a régimódi lifthez. Az a fajta volt, amelyben egy nyíl mutatja, hogy hányadik emeletnél járnak. A liftajtó kinyílt, és félresiklott a harmonikaszerű vasrács. Taylor másokkal együtt beszállt. Alexa egy kicsit tétovázott, majd ő is besurrant, de kissé megborzongott. Úristen, hogy gyűlöli a lifteket! Mielőtt becsukódott volna a vasrács, hirtelen megszólalt: - Én inkább gyalog megyek!

A harmadikon találkoztak Taylorral. Sikerült helyet is találniuk, két nagy, puha fotelt. A pincérnő, akinek ujjatlan felsőjén olyan mély volt a karkivágás, hogy a hóna alá tetovált kis virágmintát is látni lehetett, felvette a rendelésüket: két Ketel One vodkát kértek.

- Nézd azokat a lányokat a bárpultnál - próbálta Taylor túlkiabálni az óriási zajt. A pult tetején - mintha kifutó lenne - modellkülsejű lányok parádéztak fekete bőr rövidnadrágban és bőrmellényben.

Az egyik egyetemista srác, aki az utcán mögöttük állt a sorban, megpróbálta felcsípni őket, de Taylor rögtön lerázta: - Persze, majd felhívlak, ha szükségem lesz valakire, aki korrepetál differenciálszámításból.

Alexa megérezte, hogy Taylor rászegezi a tekintetét.

- Hé, mi van, veled, csajszi? Mióta ideértünk, olyan lehangolt vagy. - Semmi, jól vagyok. - Nem kéne valamit bevenned? Alexa megrázta a fejét. - Az apám mostanában… nem is tudom, olyan fura. - Hát ez nem újság. - De most hirtelen mintha kitört volna rajta az üldözési mánia. Az egész házban

biztonsági kamerákat szereltetett fel. - Hát, végül is ő leggazdagabb pasas egész Bostonban. Vagy legalábbis az egyik

leggazdagabb, és… - Tudom, tudom - szakította félbe Alexa. Nem szerette ezt hallani. Egész életében a

gazdag gyerek szerepét kellett játszania, de ő mindig is igyekezett csekély jelentőséget tulajdonítani a pénznek, hogy a többiek ne irigykedjenek rá. - De ez most nem a megszokott hatalommániás viselkedése, tudod? Inkább olyan, mintha félne valamitől.

- Azt tudnád, milyen az, ha az apád egy rohadt szenátor! Tayloron látszott, hogy kezdi kellemetlenül érezni magát. Égnek emelte a tekintetét, megrázta a fejét, aztán körbenézett az immár zsúfolt

bárban. - Muszáj innom még egyet. - Odaintette a pincérnőt, és kért egy száraz Martinit. - És neked? - kérdezte Alexától.

- Nem kérek semmit. - Az igazság az volt, hogy Taylor utálta a tömény italokat, főleg a vodkát. A gin is borzalmas. Hogy képes bárki is önként és dalolva ezt leönteni a torkán? Mintha szájvizet kellene inni.

Vibrálni kezdett Alexa okostelefonja. Elővette, és elolvasta az SMS-t. Egy barátnője üzent egy allstoni partiról. Azt írta, hogy szenzációs a buli, és oda kellene mennie. Alexa visszaírt, hogy sajnos nem tud menni. Aztán Taylorhoz fordult: - Nézd csak, ezt mutattam már neked? - Megkeresett a telefon menüjében egy nemrégiben letöltött alkalmazást, és a szája elé emelte a telefont. Elváltoztatott, magas hang szólalt meg a készülékből, mint egy mókus valamelyik rajzfilmből: - Hé, bébi, van kedved feljönni hozzám, levenni az összes ruhádat, és egy kicsit matekozni?

Taylor vihogott. - Ez meg mi? - Kikapta a barátnője kezéből a telefont, Alexa hiába rántotta el. Megérintette a kijelzőt, és Gollum hátborzongató hangja szólalt meg A Gyűrűk Urá-ból. - Drágaszágom…

Visítva nevettek. Mindketten annyira kacagtak, hogy a szemük is könnybe lábadt. - Látod, máris jobban érzed magad - szólalt meg kifulladva végül Taylor.

- Csatlakozhatok hozzátok? - szólalt meg mellettük hirtelen egy férfihang. Alexa felnézett. A férfi nem az egyetemista srácok közé tartozott, ez egészen biztos

volt. Fekete haja volt és barna szeme, az arcán egynapos borosta sötétlett, és szívdöglesztően jól nézett ki. Hajszálcsíkos fekete inget viselt, a dereka vékony volt, a válla széles.

Alexa elmosolyodott, és önkéntelenül elpirult. Taylorra pillantott. - Találkoztunk már? - kérdezte Taylor. - Még nem - felelte a férfi, és ragyogó mosolyt villantott rájuk. A húszas éveinek a

vége felé járhatott, vagy talán harmincegy-kettő is lehetett. Nehéz volt megállapítani a korát. - A barátaim itt hagytak egyedül. Leléptek egy buliba South Endbe, nekem meg

nem volt kedvem velük menni. - Enyhe spanyol akcentus érződött beszédén. - Csak két szék van - közölte Taylor. A férfi mondott valamit a szomszédos asztalnál ülő párnak, és odahúzott hozzájuk

egy üres széket. Kezet nyújtott előbb Taylornak, aztán Alexának, és bemutatkozott: - Lorenzónak hívnak.

2. fejezet A mosdóban igazi Molton Brown szappan volt, és tökéletes négyszögbe hajtogatott

pihe-puha, bolyhos törülközők. Alexa felfrissítette az ajkán a szájfényt, Taylor pedig a szemfestékét igazította meg.

- Nagyon rád van kattanva - jegyezte meg. - Miről beszélsz? - Ne tegyél úgy, mintha nem vetted volna észre - mondta Taylor, miközben

újrahúzta a szeme körüli vonalat egy fekete szemceruzával. - Mit gondolsz, hány éves lehet? - Nem tudom, harmincvalahány? - Szerintem legfeljebb harminc. Gondolod, hogy tudja, hogy mi csak… - ekkor

belépett a mosdóba két másik lány, és Alexa nem fejezte be a mondatot. - Csapj le rá - biztatta Taylor. - Ha engem kérdezel, nagyon klassz pasi. Nagy nehezen sikerült visszafurakodniuk a tömegben az asztalukhoz, miközben

fülfájdítóan dübörgött egy Black Eyed Peas-szám. Alexa félig-meddig arra számított, hogy Lorenzo már nem lesz ott.

A férfi azonban még mindig ott ült egy kissé meggörnyedve, és a vodkáját kortyolgatta. Alexa is a pohara után nyúlt - Lorenzo javaslatára korábban egy Peartini koktélt kért -, és kissé csodálkozva látta, hogy a fele már hiányzik. A fenébe, elindultam lefelé a lejtőn, gondolta.

Lorenzo megint rájuk villantotta ragyogó mosolyát. Alexa csak most vette észre, hogy a szeme nem egyszerűen barna, hanem kissé sárgás árnyalatú. Mint egy tigris szeme. Alexának volt egy tigrisszem nyaklánca, amelyet az édesanyja adott neki pár hónappal a halála előtt. Nem tudta rávenni magát, hogy hordja, de nagyon szerette nézegetni a köveket.

- Ne haragudjatok - szólalt meg Taylor de nekem most mennem kell. - Taylor! - kiáltott fel Alexa. - De hát miért? - kérdezte Lorenzo. - Maradj még! - Nem lehet - rázta meg a fejét Taylor. - Az apám nem fekszik le addig, amíg haza

nem érek. - Cinkosan villant a szeme, miközben integetett, aztán eltűnt a tömegben. Lorenzo átült Taylor megüresedett helyére Alexa mellé. - Hát jó, akkor mesélj

valamit magadról, Lucia. Hogy lehet, hogy még soha nem láttalak itt? Alexa egy pillanatig nem tudta, kiről beszél. Most már tényleg részeg volt. Úgy érezte magát, mintha a felhők felett lebegne, és együtt énekelt Rihannával.

Idiótán vigyorgott, miközben Lorenzo mondott valamit. Az egész helyiség forgott

vele. Alig tudta kivenni a férfi hangját az ezernyi, körülötte kavargó beszélgetés hangzavarából. Egyetlen értelmes szót sem tudott kihámozni az egészből. A szája kiszáradt. Egy pohár ásványvíz után nyúlt, de feldöntötte. Zavartan elmosolyodott. Szétnyílt ajakkal bámulta a kiömlött vizet, és csodálkozott, hogy a pohár nem tört el. Bárgyún Lorenzóra mosolygott, aki ragyogó mosollyal viszonozta. Barna szeme gyengéden és szexisen csillogott. Egy szalvétával felitatta a tócsát.

- Azt hiszem, most már haza kell mennem - nyögte ki végül Alexa. - Majd én hazaviszlek - ajánlotta Lorenzo. Az asztalra dobott pár húszdollárost, felállt, és a lány keze után nyúlt. Alexa

megpróbált felállni, de a térde nem akart engedelmeskedni. Lorenzo megfogta a kezét, átkarolta a derekát, és felsegítette.

- A kocsim… - Így nem vezethetsz - mondta Lorenzo. - Majd én hazaviszlek. Holnap majd eljössz

az autódért. - De… - Nekem ez nem gond. Gyere, Lucia. - Erős karjával védelmezte a lányt, miközben

átkísérte a tömegen. Alexa érezte, hogy az emberek rábámulnak, és összemosolyognak, visszhangzott a háta mögött a nevetés. A fények szivárványosan lüktettek, és minden olyan furcsán távolinak tűnt, mintha a víz alatt lenne, és onnan nézne fel a csillagos égre.

Hirtelen megcsapta az arcát a kellemesen hűvös éjszakai levegő. Az utca zaja ütötte

meg a fülét, autók suhantak el mellette, dudáltak. Aztán egy idegen kocsi hátsó ülésen feküdt, az arca a hideg, kemény, repedezett

bőrülésnek nyomódott. A kocsi belsejét állott cigarettafüst és sör szaga lengte be. A földön néhány üres sörösüveg görgött ide-oda. Nagyjából biztos volt benne, hogy egy Porschéban lehet, de nagyon régi volt, lerobbant és koszos. Határozottan nem az a típus, mint amilyet egy ilyen férfihoz elképzelt.

- Tudod, merre kell menni? - próbálta kinyögni, de a szavak összefolytak. Hányinger tört rá. Remélte, hogy nem lesz rosszul Lorenzo Porschéjának hátsó

ülésén, az igazán nem lenne szép. Vajon honnan tudja, hová kell vinnie? - tűnődött. Egy idő után hallotta, hogy nyílik, majd csapódik a kocsiajtó. A motor berregése

elnémult. Vajon miért álltak meg ilyen hamar? Amikor kinyitotta a szemét, minden sötétbe burkolózott körülötte. Nem világítottak lámpák az utcán, és forgalom sem volt. Lusta agyában nagyon távolról mintha megszólalt volna egy vészcsengő. Most itt akarja hagyni? Hol lehetnek? Mit művel Lorenzo?

Valaki a Porsche felé sétált. Túl sötét volt, nem látta az arcát. Erős és izmos volt a testalkata, ennyit tudott csak kivenni.

Nyílt a kocsi hátsó ajtaja, kigyulladt a kislámpa, és megvilágította a férfi arcát. A

fejét kopaszra borotválta, kék szeme áthatóan nézett rá, erőteljes álla borostás volt. Első pillantásra jóképűnek tűnt egészen addig, amíg el nem mosolyodott, és ki nem villantak megbarnult fogai. Olyan hegyesek voltak, mint egy rágcsálóé.

- Gyere velem - kérte az idegen férfi. Amikor Alexa legközelebb magához tért, egy új, nagy terepjáró hátsó ülésén feküdt.

Talán egy Escalade vagy egy Navigator volt. A hőség szinte fojtogatta. A levegőben olcsó légfrissítő illata lebegett. Alexa a sofőr kopaszra borotvált fejét bámulta hátulról. A tarkóján furcsa tetoválás

látszott, amely a pólója nyaka alól kúszott elő. Alexa csak egy szúrósan rámeredő szempárt tudott kivenni. Egy madár lenne?

- Hová lett Lorenzo? - próbálta megtudni, de nem volt benne biztos, hogy ki tudta nyögni a kérdést.

- Csak nyújtózz el, és pihenj, Alexa - mondta férfi. Az ő kiejtésén is érződött némi akcentus, de erősebb volt, mint Lorenzóé.

Alexának tetszett a javaslat. Már majdnem elszundított, amikor szíve hirtelen hevesebben kezdett verni - mintha a teste előbb döbbent volna rá, hogy mi történt, mint az agya.

Ez a férfi tudja a valódi nevét.

3. fejezet A helyzet a következő: mindig szeretem tudni, hogy kivel kötök üzletet - közölte az

alacsony fickó. Mosolyogva bólogattam. Micsoda egy idióta! Ha a modern orvostudomány elismerné valódi betegségnek az Alacsony Ember

Szindrómát, akkor Philip Curtis fényképét használnák illusztrációnak a tankönyvekben Mussolini, Sztálin, Attila, és persze minden törpe zsarnok védőszentje, Bonaparte Napóleon mellett. Igaz, én magasabb vagyok 180 centinél, de ismerek magas fickókat is, akik ugyanettől a szindrómától szenvednek.

Philip Curtis - ő legalábbis így nevezte magát - olyan alacsony és zömök volt, hogy meg voltam győződve arról, hogy fél kézzel fel tudnám kapni, és kihajítani az irodám ablakán, amire egyre nagyobb kísértést éreztem. Talán a százhatvan centit sem érte el. A feje kopaszon fénylett, és hatalmas, fekete keretes szemüveget viselt. Nyilván azt hitte, ettől tekintélyesebb lesz, de inkább úgy festett benne, mint egy teknősbéka, amelyik elveszítette a páncélját, és emiatt igen dühös.

Patek Philippe karórája hatvanéves is lehetett. Nekem ez sokat elárult. Ez volt az egyetlen drága holmi rajta, és öröklött vagyonról árulkodott. A Patek Philippe valószínűleg az apjáé lehetett valamikor.

- Utánanéztem magának - mondta, és jelentőségteljesen felvonta a szemöldökét. - Elvégeztem a szorgalmi feladatot. Meg kell mondanom, nem hagy maga után túl sok nyomot.

- Igen, mások is mondták. - Nincs honlapja. - Nincs rá szükségem. - Nincs a Facebookon. - A kamasz unokaöcsém ott van, ez nem számít? - A Google alig dobott ki valamit. Úgyhogy kérdezősködtem egy kicsit. Úgy tűnik,

elég szokatlanul alakult az élete. A Yale-re járt, de nem szerzett diplomát. Néhány alkalommal nyáron gyakornokoskodott a McKinsey-nél, igaz?

- Még fiatal voltam, nem találtam jobb helyet. Elmosolyodott, amitől olyan lett, mint egy hüllő. De mint egy kisebb fajta hüllő,

mondjuk egy gekkó. - Tulajdonképpen az nem fér a fejembe, hogy miért hagyta ott a Yale-t. Azért, hogy

bevonuljon a seregbe? Ezt meg miért csinálta? A magunkfajták nem szoktak ilyet tenni.

- Mit? A Yale-re járni? Bosszúsan megrázta a fejét. - Tudja, derengett nekem valahonnan a Heller név. Az

apja ugye Victor Heller? Vállat vontam, mintha azt mondanám: Most megfogott. - Az apja egy igazi legenda volt. - Még mindig az. - Tessék? - Még mindig az - ismételtem. - Még él. Huszonvalahány évre ítélték. - Ja, persze, persze. Ártatlanul, igaz? - Ő ezt mondja az embereknek. - Az apám, Victor Heller, akit csak „a Wall Street

Sötét Hercege”-ként szoktak emlegetni, épp huszonnyolc éves börtönbüntetését töltötte értékpapírokkal elkövetett csalásért. A „legenda” meglehetősen udvarias megfogalmazás volt.

- Én mindig nagy csodálója voltam az édesapjának. Igazi úttörő volt. De hát, fogadni mernék, hogy ha némelyik potenciális ügyfele meghallja, hogy maga Victor Heller fia, kétszer is meggondolja, hogy megbízza magát.

- Gondolja? - Tudja, mire gondolok… - Kicsit elbizonytalanodott, valószínűleg úgy érezte, túl

messzire ment. De én nem hagytam, hogy ilyen könnyen megússza. - Úgy érti, hogy az alma nem

esik messze a fájától? Amilyen az apa, olyan a fia? - Hát igen, valahogy úgy. Lehet, hogy másokat ez zavar, de engem nem. Én úgy

látom, ez csak azt jelenti, hogy valószínűleg nem lesz túl finnyás, ha határterületekre téved.

- Határterületekre? - Tudja, mire gondolok, kényesebb jogi dolgok… - Á, értem - bólintottam. Egy hosszú pillanatig csak bámultam ki az ablakon. Az

utóbbi időben gyakran kaptam ezen magam. Tetszik a kilátás. A High Streeten el lehet látni egészen az óceánig, a Rowes-rakpartig, amelyhez hatalmas, olaszos stílusú

márvány diadalíven keresztül lehetett eljutni. Néhány hónappal ezelőtt költöztem Washingtonból Bostonba, és olyan szerencsém

volt, hogy rögtön találtam is egy remek irodát a pénzügyi negyedben. Egy tizenkilencedik századi, régi, téglából és fagerendákból épült gyárat alakítottak át irodaházzá. Kívülről úgy festett, mint egy Dickens-regény viktoriánus szegényháza. Odabent csupasz téglafalak, magas, ívelt ablakok és tágas belső terek fogadtak - rögtön látszott, hogy valamikor gyár lehetett, és nekem ez nagyon megtetszett. Az épületben konzultációs cégek béreltek irodát, de akadt egy könyvelő- és néhány kisebb ingatlaniroda is. A földszinten volt egy „egzotikus sushi és tapas” ételbár, amely már bezárt, továbbá ott kapott helyet Derderian keleti szőnyegeket bemutató üzlete is.

Az én irodámat korábban egy internetes cég bérelte, amely nem bizonyult kimondottan sikeresnek. Egyik napról a másikra tönkrementek, és fel kellett mondaniuk az iroda bérletét, úgyhogy sikerült egy kicsit még le is alkudnom az árból. Olyan sietősen távoztak, hogy egy-két elegáns krómozott lámpa és néhány igen drága irodai szék is ott maradt.

- Tehát, azt mondja, hogy a cége igazgatótanácsából valaki bizalmas információkat szivárogtat ki - fordultam vissza az ügyfelemhez. - És azt szeretné, ha… hogy is fogalmazott? Betömnénk a lyukat. Így van?

- Pontosan. Rávillantottam legravaszabb összeesküvő mosolyomat. - Vagyis azt akarja, hogy

hallgassuk le a telefonjaikat, és olvassuk el az e-mailjeiket. - Hé, maga a profi - felelte cinkos kacsintással. - Nem én fogom megmondani

magának, hogyan végezze a munkáját. - Jobb, ha nem tudja a részleteket arról, hogy jutunk információhoz, igaz? Buzgón bólogatott. - Ha úgy alakul, le fogom tagadni, hogy bármi közöm van hozzá. - Hogyne. Nyilván tudja, hogy amit tőlem kér, az alapjában véve illegális. - Mindketten nagyfiúk vagyunk már - felelte. Az ajkamba kellett harapnom, hogy el ne mosolyodjak. Na igen, egyikünk legalábbis

nagyfiú. Ekkor megcsörrent a telefonom - a belső vonal. Gyorsan felkaptam. - Igen? - Tényleg igazad volt - szólalt meg az informatikai szakértőm, Dorothy Duval

rekedtes hangja. - Nem Philip Curtis a valódi neve. - Hát persze, hogy nem - értettem vele egyet. - Azért ne dörgöld az orrom alá. - Ugyan, dehogy. Mi ebből a tanulság? Mostanra már megtanulhattad volna, hogy

soha nem szabad megkérdőjelezni azt, amit mondok. - Persze, persze. Hát mindenesetre itt megakadtam. Ha van valami ötleted, szólj, és

utánanézek. - Köszönöm - mondtam, és letettem a telefont. A férfi, akit nem Philip Curtisnek hívtak, erős chicagói akcentussal beszélt. Bárhol

él is most, biztos, hogy Chicagóban nőtt fel. Az apja gazdag volt - az örökölt Patek Philippe ezt bizonyította.

Louis Vuitton aktatáskáján egy légitársaság kis kártyája lógott, amely arról

árulkodott, hogy egy privát gépet bérelhet néhányszor évente. Ami azt jelentette, hogy bármennyire is szeretne magángéppel járni, nem engedheti meg magának, hogy sajátja legyen.

Homályosan derengett, hogy nemrégiben olvastam valamit a neten egy chicagói családi nagyvállalat problémáiról. - Megbocsát egy percre? El kell elintéznem valamit. Gyors leszek. - Sietősen írtam egy e-mailt, és elküldtem Dorothynak.

A válasz alig egy perc múlva már meg is jött - egy cikk a Wall Street Journalból, amelyre Dorothy a Pro Quest keresőprogram segítségével bukkant. Gyorsan átfutottam, és már tudtam, hogy jól tippeltem. Nem olyan régen hallottam erről a mocskos kis történetről.

Kényelmesen hátradőltem a széken. - Szóval ez itt a probléma - mondtam. - Probléma? - Nem érdekel a megbízás. A férfi döbbenten nézett rám. - Mit mondott? - Ha tényleg utánam nézett volna, akkor tudná, hogy adatokat gyűjtök

magánügyfeleknek. Nem vagyok magánnyomozó, nem hallgatok le telefonokat, és nem bonyolítok válási ügyeket. Az pedig holtbiztos, hogy nem vagyok családterapeuta.

- Család… micsoda? - Nyilvánvaló, hogy ez az egész egy családi vita, Sam. Apró, vörös foltok ütköztek ki az arcán. - Mondtam, hogy a nevem… - Ne fárassza magát. Ennek az egésznek semmi köze semmiféle kiszivárogtatáshoz.

A családi problémái nem igazán titkosak. Úgy volt, hogy maga veszi át apuci vállalatát, amíg ő véletlenül meg nem tudta, hogy maga arról beszélt a tőzsdeügynökével, hogy eladja az összes részvényét, és lelép a pénzzel.

- Fogalmam sincs, miről beszél. Az apja, Jacob Richter egy chicagói parkoló üzemeltetésével kezdte, ma pedig a

világ legnagyobb luxus hotelláncának a tulajdonosa. Több mint száz ötcsillagos szállodája van negyven országban, néhány hajózási társaság mellett, továbbá bevásárlóközpontok, irodaházak és egy csomó más ingatlan. A cég összértékét tízmilliárd dollárra becsülik.

- Így aztán apuci megharagudott - folytattam -, kizárta magát a cégből, és a nővérét nevezte ki vezérigazgatónak és örökösnek maga helyett. Erre nem számított, igaz? Úgy gondolta, maga a biztos befutó, erre tessék. De maga úgy döntött, nem hagyja ennyiben a dolgot. Mivel mindent tud apuci szennyeséről, úgy gondolta, majd rögzít egy beszélgetést, amikor valami gyanús ingatlanüzletet bonyolít, és éppen néhány embert próbál megvesztegetni, aztán ezzel megzsarolja, és ráveszi, hogy vegye vissza magát az üzletbe. Azt hiszem, ez nem nevezhető igazán sportszerű módszernek.

Sam Richter arca sötétvörös lett, majdnem lila. A feje tetején két vastag ér úgy lüktetett, hogy az volt az érzésem, azon nyomban szívrohamot kap, itt, az irodám kellős közepén. - Kitől tudja mindezt? - kérdezte.

- Senkitől, csak én is elvégeztem a szorgalmi feladatot. Mindig szeretem tudni, kivel kötök üzletet. És nagyon nem szeretem, ha hazudnak nekem.

Richter felpattant, fellökte az egyik drága irodai széket, amelyet az elődöm hagyott ott. A szék nagy csattanással felborult, és jól láthatón megkarcolta a régi padlót. Richter az ajtóból még visszaszólt: - Tudja, ahhoz képest, hogy az apja börtönben ül csalásért, nagyon magasan hordja az orrát.

- Igaza van - bólintottam. - Sajnálom, hogy vesztegettem az idejét. Ugye, kitalál egyedül is? - Az ajtóban összefont karral Dorothy állt.

- Victor Heller… egy utolsó gazember volt! - mondta Richter, szinte köpve a szavakat.

- Még mindig az - javítottam ki.

4. fejezet Szóval nem hallgatsz le telefonokat - szólalt meg Dorothy, miután továbbra is

összefont karral belépett az irodámba. Elmosolyodtam, és megvontam a vállam. - Mindig elfelejtem, hogy mindent hallasz,

ami idebent zajlik. Egyszer még bajba kerülök emiatt. - Megbeszéltük, hogy minden megbeszélésemet követi az íróasztalomon lévő nagyméretű monitorba beépített videokamera segítségével.

- Nem hallgatsz le telefonokat - ismételte meg Dorothy, és gúnyos kis mosolyra húzódott az ajka. - Aha.

- Ez csak egy általános szabály - mondtam. - Na, persze. Nem hallgatsz le telefonokat, hanem felbérelsz másokat, akik

megcsinálják helyetted. - Pontosan. - Mi a fene volt ez az egész? - kérdezte szúrós pillantást vetve rám. Dorothyval együtt dolgoztunk a Stoddard Associates nevű cégnél még

Washingtonban, és amikor Bostonba költöztem, őt is magammal csábítottam. Nem volt igazi számítógépzseni - bizonyára akadnak nála hozzáértőbbek is -, de az igazságügyi informatika minden csínját-bínját ismerte. Kilenc évig dolgozott a Nemzetbiztonsági Hivatalnál, ahová azért nem vesznek fel akárkit. Bár nagyon utált ott dolgozni, de alaposan kiképezték. És ami még fontosabb, Dorothynál makacsabb embert nem ismertem. Egyszerűen soha nem adta fel. És nem volt senki a világon, aki lojálisabb lett volna hozzám.

Energikus volt, mindig kimondta, amit gondolt, és nem nagyon jött ki másokkal, ezért is nem illett igazán a Nemzetbiztonsági Hivatalba - de én épp ezt szerettem benne. Soha nem fogta vissza magát. Nekem is szerette megmondani a magáét, és bebizonyítani, hogy tévedek, és ezt én élveztem. Jobb volt nem ujjat húzni vele.

- Hallottad, mit mondtam. Nem szeretem, ha hazudnak nekem. - Tedd túl magad rajta. Szükségünk van megbízásra, és már többet utasítottál vissza,

mint ahányat elfogadtál. - Nagyra értékelem, hogy így szíveden viseled az üzletmenetet, de nem kell

aggódnod a cég likviditása miatt. A fizetésedre biztosan futja.

- Amíg a Heller Associates csődbe nem megy, mert túl magas a rezsi, bevétel viszont nincs. Márpedig én nem kúszom vissza hason Jay Stoddardhoz, és nem költözöm vissza Washingtonba.

- Ne aggódj emiatt. Mint munkatársak közeli, sőt bizalmas viszonyban voltunk Dorothyval, de a

magánéletéről szinte semmit sem tudtam. Soha nem beszélt a szerelmi ügyeiről, és én nem is kérdeztem. Még abban sem voltam biztos, hogy a férfiakat kedveli-e vagy a nőket. Mindenkinek joga van a magánélethez.

Vonzó, feltűnő külsejű nő volt - kávébarna bőr, nagy, barna szemek, sugárzó mosoly. Mindig nagyon elegánsan öltözködött, bár erre nem volt feltétlenül szükség, mivel ritkán találkozott az ügyfeleimmel. Most épp fényes, lila selyemblúzt viselt szűk fekete szoknyával és egy pántos, magas sarkú cipővel. A haját egészen rövidre vágatta, szinte kopaszra. A legtöbb nő így nagyon furcsán festene, de neki valahogy jól állt. És óriási, türkiz tűzzománc klipszet viselt.

Dorothy csupa ellentmondás volt, és ezt is nagyon kedveltem benne. Rendszeresen járt templomba - még lakást sem talált Bostonban, de már tagja volt az A.M.E. Zion gyülekezetnek a South Enden -, de azért nem volt elvakultan vallásos. Sőt, szinte profán humorral viszonyult a hitéhez. Az íróasztala mellett egy kis tábla volt kitéve jézus szeret téged - mindenki más szerint seggfej vagy felirattal.

- Szerintem jó lenne, ha rendszeresen tartanánk megbeszéléseket, ahogy a Stoddardnál csináltuk - javasolta. - Szeretném, ha átnéznénk az Entronics- és a Garrison-ügyet.

- Előbb muszáj innom egy kávét - feleltem. - De nem azt a vacak löttyöt, amit Jillian főz.

Jillian Alperin volt a recepciósunk és irodavezetőnk. Szigorúan vegán életmódot folytatott (ez olyasmi, mint a vegetarianizmus katonai szárnya). Rengeteg piercingje volt, egy még az ajkában is, és több tetoválása. A jobb vállán lévő egy pillangót ábrázolt. Egyik nap egy másikat is megláttam a derekánál kivillanni.

Megszállottan „zöld” volt. Kitiltotta az irodából a műanyag és papírpoharakat. Csakis organikus, állatkísérletek nélkül, etikus módszerekkel előállított termékeket vásárolt, amelyeket fair trade boltokban szerzett be. A kávé organikusan termelt kávébabból készült a fenntartható gazdálkodást szem előtt tartó ültetvényeken, egy bennszülött földművesek által alapított termelőszövetkezetben a mexikói Chiapasban. Annyiba került, mintha Bolíviából származó kokain lenne, és olyan pocsék volt, hogy a siralomházban ülő elítéltek is visszautasították volna.

- Hát, ha nem vagy túl válogatós, akkor van egy Starbucks kávézó az utca túloldalán - javasolta Dorothy.

- És egy Dunkin Donuts egy sarokkal odébb - tettem hozzá. - Remélem, nem arra akarsz célozni, hogy én hozzak neked kávét? - Ilyesmi eszembe se jutna - mondtam, és felálltam. Megcsörrent a telefon, a belső vonalon kerestek. Jillian szólt bele: - Egy bizonyos

Marshall Marcus keresi. - Csak nem az a Marshall Marcus? - hitetlenkedett Dorothy. - A leggazdagabb

ember egész Bostonban? Bólintottam. - Ha ezt a megbízást is visszautasítod, Nick, akkor elfenekellek. - Nem hinném, hogy munkáról van szó - mondtam. - Valószínűleg személyes

ügyben keres. - Felvettem a telefont, és beleszóltam: - Á, Marshall, ezer éve nem beszéltünk!

- Nick, szükségem lenne a segítségedre - vágott a közepébe. - Alexa eltűnt.

5. fejezet Marshall Marcus a North Shore mentén, a tengerparton lakott, autóval úgy

háromnegyed órára Bostontól. Manchester-by-the- Sea egy szinte mesekönyvbe illően ódon hangulatú kisváros volt, egykor a gazdag bostoniak nyaraltak itt. Marshall háza hatalmas, régi kőház volt zsindelyes tetővel. A csipkézett tengerpart fölé emelkedő, nagy sziklán állt. Tornác vette körül, és annyi szoba volt benne, hogy meg se lehetett számolni. Valószínűleg olyan szobák is akadtak, ahol a szobalányon kívül soha senki más nem fordult meg. Marcus a negyedik feleségével, Belindával lakott itt. Egyetlen lánya, Alexa bentlakásos iskolába járt, és egyetemre készült. Abból ítélve, amit egyszer a családi életükről mesélt nekem, nem valószínű, hogy ezután gyakran látnák otthon.

Miután az ember lekanyarodott a főútról, és megpillantotta a távolban a házat, még jó tíz percbe telt odaérni a kacskaringós, keskeny part menti úton, amely hatalmas villák és szerényebb, kertvárosias jellegű házak mellett vezetett el. A gazdag mágnások, akiknek lassanként elolvadt a vagyona, apródonként el-eladtak néhány kisebb földterületet, és ezeken a telkeken épültek az utóbbi ötven évben ezek a házak. A régi pompás villákból néhány még az igazi, gazdag, tősgyökeres bostoni, de most már elszegényedett családok kezében maradt, de ezek többnyire elég rossz állapotban voltak. A legtöbb régi nagy házat néhány tőzsdecápa és a nagy technikai cégek ifjú titánjai vásárolták meg.

Marshall Marcus volt a nouveau riche-réteg leggazdagabb embere, habár nem az övé volt a legújabb vagyon. Szegény gyerekként nőtt fel Mattapanban, a Blue Hill Avenue-n, egy régi, zsidó munkásosztálybeli negyedben. A nagybátyjának kaszinója volt valahol nyugaton, és Marshall már gyerekkorában megtanult Black Jack-ezni. Elég hamar rájött, hogy az osztó mindig előnyben van, és kitalált mindenféle kártyaszámláló trükköt, ösztöndíjat kapott a Massachusettsi Műszaki Egyetemre, ahol saját maga tanulta meg a Fortran programnyelvet azokon a régi, hatalmas IBM-704 számítógépeken, amelyek még akkorák voltak, mint egy ház. Kitalálta, hogy használhatja ki a gép tudását, s ezzel aztán tovább finomított Black Jack-játékán.

Egy hétvégén aztán nyert tízezer dollárt egy renói kaszinóban. Hamar rájött, hogy ha befekteti a pénzét, akkor elég nagyot kaszálhat. Nyitott egy számlát egy brókercégnél, és mire végzett az egyetemen, milliomos volt. Kitalált egy végtelenül bonyolult befektetési formulát: opciós arbitrázs és derivatív ügyletekkel tovább tökéletesítette a

részvénykereskedési algoritmusát, alapított egy úgynevezett hedge fundot, és végül többszörös milliárdos lett.

Az anyám, aki éveken át Marshall személyi asszisztense volt, egyszer próbálta elmagyarázni nekem az egészet, de nem igazán értettem. Soha nem voltam jó matekból. Nekem elég volt, hogy annyit tudtam Marshall Marcusról, hogy nagyon rendes volt az anyámhoz, amikor bajba került.

Amikor Bostonba költöztünk, miután az apám lelépett - kapott egy fülest, hogy le fogják tartóztatni, így aztán inkább a szökevényéletet választotta -, nem volt pénzünk, nem volt hol laknunk, semmink sem volt. Az anyai nagyanyámhoz kellett költöznünk, aki Bostontól nem messze, Maldenben lakott egy farmon. Az anyámnak kétségbeesetten szüksége volt pénzre, így aztán elvállalt egy irodavezetői állást Marshall Marcusnál, az apám barátjánál. Végül aztán éveket töltött el mellette, és a személyi asszisztense lett. Nagyon szeretett neki dolgozni, és Marshall mindig nagyon jól bánt vele. Sokat is fizetett neki. Miután az anyám nyugdíjba vonult, még azután is igen bőkezű karácsonyi ajándékokat küldött neki.

Annak ellenére, hogy az apám barátja volt, én nagyon kedveltem. Nem lehetett nem szeretni. Barátságos volt, bőbeszédű, vicces, és mindenben óriási volt az étvágya - imádta a jó ételeket, a bort, a szivart és a nőket, és semmiben sem ismert mértéket. Volt valami nagyon vonzó benne.

Marcus háza körül minden szinte teljesen ugyanolyan volt, mint amikor legutoljára itt jártam: a teniszpálya, az óceánra néző olimpiai méretű úszómedence, a kis kerti lak a domboldalban. Az egyetlen újdonság egy vadonatújnak tűnő őrbódé volt. Egy sorompó zárta el a házhoz vezető keskeny utat, mellette állt a kis bódé. Egy biztonsági őr lépett ki belőle, megkérdezte a nevemet, és a jogosítványomat is elkérte.

Ez meglepett. Marcus hatalmas vagyona ellenére soha nem élt rabként a saját házában, mint ahogy nagyon sok gazdag ember, akik magas kerítések és bezárt kapuk mögött testőrökkel vették körbe magukat. Valami nyilván megváltozott az életében.

Miután a biztonsági őr továbbengedett, rákanyarodtam a felhajtóra, majd megálltam a ház előtt. Amikor kiszálltam a kocsiból, és körbenéztem, észrevettem, hogy diszkréten egy sor biztonsági kamerát szereltek fel.

Átsétáltam a széles tornácon, és becsöngettem. Úgy egy perc múlva nyílt is az ajtó, és megjelent Marshall Marcus. Rövid karját kitárta, ragyogó arccal fogadott.

- Nicky! - üdvözölt a becenevemen, majd alaposan megölelgetett. Marcus kissé meghízott, és a haja is valahogy más volt. Amikor utoljára találkoztunk, majdnem teljesen kopasz volt a feje búbja, és őszülő haja a válláig ért. Mostanra vöröses árnyalatú, barnára festett haja a feje tetején varázslatos módon kinőtt. Nem tudtam eldönteni, hogy póthaj vagy jól sikerült hajbeültetés.

Sötétkék köntöst húzott a pizsamája fölé, a szeme alatt karikák sötétlettek. Nagyon kimerültnek látszott.

Elengedett az ölelésből, eltolt magától, és az arcomba nézett. - Nézzenek oda, ahányszor csak látlak, egyre jobban nézel ki! Te bezzeg nem öregszel! Egyezséget kötöttél az ördöggel, Nicky? Őrizgetsz egy arcképet a padláson, és az öregszik helyetted?

- A városban lakom, tudod - mondtam. - Nincs padlás. Marshall nevetett. - Nem vagy még nős, ugye? - Eddig sikerült megúsznom. Megpaskolgatta az arcomat. - Ilyen külsővel nyilván le sem tudod vakarni magadról

a lányokat. - Láttam, hogy hősiesen próbálja megjátszani, hogy ugyanolyan jókedvű, mint mindig, de engem nem igazán győzött meg. Kövérkés karjával átkarolta a derekamat, mivel a vállamat nem érte fel. - Köszönöm, hogy eljöttél, Nicky. Nagyon köszönöm.

- Ez természetes. - Ez új? - kérdezte a fejével kocsim felé intve. - Egy ideje már megvan. Egy Land Rover Defenderem volt, egy szögletes, dzsipszerű, gyakorlatilag

elpusztíthatatlan járgány. Az ablakát kézzel kellett letekerni, az ülések kőkemények voltak. Nem a legkényelmesebb, és meglehetősen zajos, ha az ember túllépi vele az ötven kilométeres sebességet, de soha nem volt ennél jobb kocsim.

- Imádom! Nagyon tetszik. Ilyennel jártam egyszer, amikor a Serengetiben voltam egy tíznapos szafarin Annelise-zal és Alexával. A lányok persze utálták Afrikát. Egyfolytában csak nyavalyogtak a legyek meg az oroszlánszag miatt. - A mosoly hirtelen eltűnt az arcáról, elkomorodott, mintha belefáradt volna, hogy fenntartsa a jókedv látszatát. - Jaj, Nick… - suttogta, és fájdalmasan eltorzult az arca. - Rettenetesen félek.

6. fejezet Mikor hallottál utoljára Alexáról? - kérdeztem. Az egyetlen olyan földszinti helyiségben ültünk le beszélgetni, amelyről úgy tűnt,

hogy használják is. L alakú volt, és egyszerre töltötte be a nappali, a konyha és az ebédlő szerepét. Kényelmes puha fotelekkel rendezték be, amelyeket könnyedén odadobott törtfehér takarók borítottak. Lélegzetelállító kilátás nyílt a Cap Ann sziklás partjait ostromló acélszürke hullámokra.

- Tegnap este bement Bostonba. Azt mondta Belindának, hogy későn jön. Belinda úgy gondolta, ez olyasmit jelent, hogy éjfélkor, vagy hajnali egykor-kettőkor, ha nagyon jól érzi magát.

- És ez pontosan mikor volt? Hánykor ment el itthonról? - Azt hiszem, kora este. Én akkor még úton voltam hazafelé a munkából. Mire

hazaértem, Alexa már nem volt itthon. - A Marcus Investments egy teljes emeletet foglalt el a Rowes Wharf egyik új irodaépületében, ahová odaláttam a saját irodám ablakából. Akkoriban, amikor az anyám volt az asszisztense, Marshall mindig sokáig dolgozott, és ez valószínűleg azóta sem változott. Minden reggel sofőr vitte be a kocsival Bostonba, esténként pedig haza Manchesterbe.

- És minek ment Alexa Bostonba? Marshall mélyet sóhajtott, amely inkább nyögésnek hallatszott. - Hát, tudod, folyton

bulizni jár. Diszkókba, vagy mit tudom én. Diszkó. Nem is emlékszem, mikor hallottam utoljára ezt a szót. - És a saját

kocsijával ment? Vagy egy barátja vitte el? - A saját kocsijával ment. Imád vezetni. A tizenhatodik születésnapján kapta meg a

jogsiját. Akkoriban Exeterben járt iskolába, úgyhogy nekem kellett aláírni helyette a jelentkezési lapot.

- Barátokkal találkozott? Vagy egy randi volt? - Azt hiszem, egy barátnőjével találkozott. Hála istennek, még nem fiúzik. Egyelőre

legalábbis. Már amennyire én tudom. Eltűnődtem, vajon mennyit mesél Alexa az apjának a társasági életéről.

Gyanítottam, hogy nem sokat. - Megmondta, hogy hová megy? - Csak annyit mondott Belindának, hogy találkozik valakivel. - De nem egy sráccal. - Nem, nem fiúval. - Marshall bosszúsnak tűnt. - A barátnőivel. Vagy egy

barátnőjével. Azt mondta Belindának, hogy… - Marcus megrázta a fejét, amitől hájas tokája is megrázkódott. Aztán a szeme elé emelte a kezét, megdörzsölte a szemét, és megint felsóhajtott.

Pár másodpercnyi hallgatás után halkan megkérdeztem: - Hol van Belinda? - Az emeleten, lefeküdt - felelte Marcus, még mindig eltakarva a szemét kövérkés

kezével. - Nagyon ki van borulva. Nehezen viseli a dolgot. Egész éjszaka nem aludt. Magát okolja a történtekért.

- Miért? - Amiért elengedte Alexát, amiért nem faggatta ki eléggé, nem tudom. Pedig nem

Belinda hibája. Nem olyan könnyű a mostohaanya-szerep. Ahányszor próbál szigorúbb lenni vele, Alexa leharapja a fejét. Gonosz mostohának nevezi, igazán igazságtalan vele. Belinda úgy szereti, mintha a lánya lenne.

Bólintottam. Megint hallgattam fél percig, aztán azt mondtam: - Nyilván próbáltátok hívni a mobilján.

- Milliószor. Még a te anyádat is felhívtam. Gondoltam, talán már túl késő volt, és Alexa nem akart autóba ülni, és minket se akart felhívni éjnek évadján, és talán úgy döntött, Frankie-nél tölti az éjszakát. Nagyon szereti Francine-t. - Az anyám Newtonban lakott, ami sokkal közelebb van Boston belvárosához, mint Manchester-by-the-Sea.

- Van valami okod, amiért attól tartasz, hogy történt valami vele? - kérdeztem. - Még jó! Hát persze, hogy történt vele valami! Nem tűnne el csak úgy, hogy nem

szól senkinek! - Marshall, megértem, hogy meg vagy ijedve, de ne felejtsd el, hogy Alexának

voltak ilyen húzásai régebben is. - Már nem olyan, mint régen - mondta. - Mostanában nagyon jó gyerek. Az már a

múlt. - Lehet - feleltem. - De az is lehet, hogy nem.

7. fejezet

Néhány évvel ezelőtt, még kisebb korában Alexát elrabolták a Chestnut Hill-i bevásárlóközpont parkolójából, az édesanyja, Annelise szeme láttára. Ő volt Marcus harmadik felesége.

Alexának azonban nem esett semmi baja. Csak elvitték egy körre, és pár óra múlva kitették egy másik parkolóban, a város túlsó felén. Állította, hogy nem erőszakolták meg, és ezt az orvosi vizsgálat is megerősítette. Meg sem fenyegették. Azt mondta, szinte nem is szóltak hozzá.

Úgyhogy az egész ügy rejtély maradt. Talán megijedtek az elrablói? Meggondolták magukat? Marcusról köztudott volt, hogy milyen dúsgazdag - talán el akarták rabolni a lányt, hogy váltságdíjat követeljenek érte, de aztán valamiért lefújták az akciót. Én legalábbis ezt feltételeztem. Aztán Alexa anyja, Annelise elhagyta Marcust, azt mondta, képtelen tovább együtt élni vele. Talán a lánya elrablása segített dűlőre jutnia - rájött, mennyire sebezhető helyzetben van egy ilyen gazdag ember feleségeként.

Ki tudja, mi lehetett a valódi ok. Mellrákban halt meg tavaly, úgyhogy tőle már nem lehet megkérdezni. Alexa soha nem volt ugyanaz a történtek után, pedig már korábban sem volt az a jól nevelt, könnyen kezelhető gyerek. De ezután még inkább lázadt - dohányzott az iskolában, kilógott tanítás közben, és állandóan valami bajba keveredett.

Néhány hónappal az eset után egy nap felhívott az anyja - akkor még Washingtonban dolgoztam a Védelmi Minisztériumban -, és megkért, hogy menjek el New Hampshire-be, és beszéljek Alexával, aki akkor Exeterben tanult egy bentlakásos iskolában.

Az iskola sportpályáján akadtam rá. Egy darabig figyeltem, ahogy gyephokizott. Bár nem volt igazán sportolóalkat, kecsesen mozgott, és rendkívüli módon összpontosított. Megvolt benne az a ritka képesség, hogy teljesen bele tudott feledkezni a játékba.

Nem volt könnyű szóra bírni, de mivel Frankie Heller fia voltam, és az anyámat feltétel nélkül szerette, végül mégiscsak sikerült. Még mindig nem tette túl magát az elrablása miatti ijedtségen. Mondtam neki, hogy ez teljesen normális, és akkor aggódnék, ha nem lenne megrémülve. Azt is mondtam, hogy szerintem nagyszerű, hogy olyan dacosan és bátran szembeszegül mindenkivel.

Hitetlenkedve, aztán gyanakodva nézett rám, nem értette, hogy mire akarok kilyukadni.

Próbáltam meggyőzni, hogy komolyan beszélek. A dac remek dolog. Az ember így tanul meg ellenállni. A félelem végtelenül fontos ösztön, mert figyelmeztet a veszélyre. Hallgatnunk kell rá, fel kell használnunk. Még egy könyvet is adtam neki „a félelem ajándékáról”, bár nem hinném, hogy el is olvasta.

Próbáltam megértetni vele, hogy ő nemcsak hogy lány, hanem egy gyönyörű és gazdag lány, és ez már háromszoros hátrányt jelent. Megtanítottam, hogy figyelhet fel a veszélyre, és mutattam neki néhány alapvető önvédelmi fogást, egyszerűbb harcművészeti mozdulatot. Semmi bonyolultat, de éppen eleget. Nem szívesen lettem volna egy részeg exeteri srác helyében, aki túl sokat akar tőle.

Elvittem egy Boston melletti dojo edzőterembe is, és megismertettem a bujinkan

harcművészet önvédelmi technikáival. Tudtam, hogy jót fog tenni az önfegyelmének, némi magabiztosságot ad, és egészségesen levezetheti vele a benne felhalmozódott feszültséget. Ahányszor Bostonba jöttem, és ő is épp itthon volt, mindig találkoztunk, hogy gyakoroljunk egy kicsit. Egy idő után már elég sokat beszélgettünk is.

De ez nem jelentette azt a megoldást, amelyben reménykedtem. Alexa továbbra is folyton bajba keveredett, dohányzott, ivott és egyebek. Marcus végül kénytelen volt egy évre valami javítóiskolába küldeni. Ki tudja, miért volt ilyen nehéz neki ez az időszak. Lehet, hogy az elrablás okozta trauma miatt. De az is lehet, hogy arra reagált így, hogy az anyja elhagyta őket.

Vagy talán egyszerűen csak kamasz volt. - Mi ez a sok biztonsági intézkedés? - kérdeztem Marcustól. - Amikor legutóbb itt

jártam, még semmi ilyesmi nem volt. Marcus pár pillanatig hallgatott. - Változnak az idők. Egyre több őrült mászkál

errefelé. És több pénzem is van. Írt rólam a Newsweek, a Forbes és a Fortune is, szerepeltem kábeltévés műsorokban - nem arról van szó, hogy mimóza vagyok.

- Megfenyegettek? - Hogy megfenyegettek-e? Úgy érted, odajött hozzám valaki a State Streeten,

pisztolyt szegezett rám, és megfenyegetett, hogy kiloccsantja az agyamat? Nem, ilyen nem volt, de nem is fogom megvárni, amíg megtörténik.

- Szóval csak elővigyázatosság. - Miért, szerinted nem kellene elővigyázatosnak lennem? - De, persze. Csak tudni szeretném, hogy van-e valami kiváltó oka, egy betörés vagy

bármi, ami arra ösztönzött, hogy szigoríts a biztonsági intézkedéseken. - Én vettem rá - szólalt meg egy női hang. Belinda Marcus lépett be a konyhába. Magas volt, karcsú, szőke, és hihetetlenül

gyönyörű, de olyan hidegséget árasztott, mint egy jéghegy. Talán negyven is lehetett, de nagyon jól karbantartotta magát. Egy negyvenéves, aki rendszeresen kap Botox-injekciót és kollagén feltöltést, és néha egy-egy jól időzített kisebbfajta arcfelvarrást.

Tetőtől talpig fehérbe öltözött: fehér, szűk szárú nadrágot viselt, a bokájánál kis hasítékkal, és fehér selyemblúzt széles vállpántokkal, amelyeket origaminak is megfelelő hajtások díszítettek. A blúz mély kivágása odavonzotta a tekintetet kicsi, de feszes kebleire. Mezítláb volt, a lábkörmei korallpirosan virítottak.

- Úgy gondoltam, tiszta őrültség, hogy Marshall egyáltalán nem tart semmiféle biztonsági személyzetet. Egy ilyen ember, akinek akkora a vagyona, mint Marshall Marcusnak, és aki ennyire közismert? Teljesen védtelenül ki vagyunk téve bárminek itt az isten háta mögött. És azok után, ami Alexával történt…

- Csak vásárolni mentek az anyjával, vagy moziba, Belinda. Az a dolog akkor is megtörténhetett volna, ha egy felfegyverzett hadsereg védi a házunkat. A Chestnut Hillen voltak, az ég szerelmére! - szakította félbe Marcus.

- Még nem mutattál be Mr. Hellernek - váltott témát Belinda. Közelebb jött, és kezet nyújtott. Csontosak voltak az ujjai és hidegek. A kezén is korallpirosra lakkozta a körmeit. Üres szépség áradt belőle. Tipikusan az a fajta nő, akit azért vesznek

feleségül, hogy trófeaként büszkélkedjenek vele. Mézédes georgiai akcentussal beszélt - mintha valami szirupos italt vagy túl édes jeges teát kortyolt volna az ember.

Felálltam. - Nick vagyok - mutatkoztam be. Csak annyit tudtam Belindáról, amit az anyámtól hallottam: Belinda Jackson a Delta légitársaságnál volt stewardess, és Atlantában, a Ritz Carlton Buckhead bárjában ismerkedett meg Marcusszal.

- Elnézést, rossz a modorom - mondta Marcus, de továbbra is lustán elnyúlt a fotelben. - Nick, bemutatom Belindát. Belinda, Nick - tett hozzá futólag. - Hát nem gyönyörű? - Széles, boldog mosoly terült el az arcán. Észrevettem, hogy a fogaira is porcelánkorona került. Új fogsor, hajbeültetés - Marcus soha nem volt különösebben hiú, úgyhogy azt gyanítottam, mindez abból ered, hogy elbizonytalanította a sokkal fiatalabb és gyönyörű feleség. Vagy talán a nő beszélte rá a nagyrenoválásra.

Belinda félrehajtotta a fejét, mint egy félénk őzike. - Megkérdezted Mr. Hellert, hogy nem enne-e valamit?

- Nem vagyok éhes, köszönöm. - Ugyan már, szívem, mi van veled? - rótta meg Belinda a férjét. - Látod, rémes házigazda vagyok. Hová is lennék Belinda nélkül? Olyan vagyok,

mint egy civilizálatlan vadember. Mit szólnál egy szendvicshez, Nick? - Nem kérek, köszönöm. - Semmit? - Nem, tényleg. Belinda közbeszólt: - Akkor ne főzzek egy kávét? - De, az jó lenne. Odalépett a hosszú, fekete gránit konyhapulthoz, és bekapcsolta az elektromos

vízforralót. A szűk fehér nadrág jól kiemelte feszes fenekét. Nyilvánvalóan ideje nagy részét az edzőteremben tölti, valószínűleg egy személyi edző társaságában, és főleg a farizmokra összpontosítanak. - Nem tudok túl jó kávét főzni - jegyezte meg -, de van instant kávé. Ami azt illeti, egész jó - mutatott fel egy kis zacskót.

- Tudja mit, meggondoltam magam - mondtam. - Már így is túl sok kávét ittam ma délelőtt.

Belinda hirtelen megfordult. - Nick… meg kell találnia Alexát. - Lassan közelebb jött. - Kérem, találja meg.

Észrevettem, hogy a sminkje tökéletes. Egyáltalán nem úgy festett, mint aki egész éjszaka nem aludt. A férjétől eltérően nagyon is üde benyomást keltett, mintha épp most ébredt volna egy hosszú, jóleső alvás után. Halvány rózsaszín szájfény, az ajka tökéletesen körbehúzva kontúrceruzával. Eleget tudtam a nőkről és a sminkelésről ahhoz, hogy azt is tudjam, reggel nem így kelnek fel az ágyból.

- Alexa nem mondta magának, hogy kivel találkozik? - kérdeztem. - Nem kérdeztem. Nem igazán szokott elmondani nekem mindent. A

mostohaanyjának… - Szeret téged - mondta Marcus. - Csak még nincs tisztában vele. - De ugye, megkérdezte? Belinda rózsaszín ajka szétnyílt. - Hát persze, hogy megkérdeztem - felelte

ingerülten.

- És azt sem mondta, mikor jön haza? - Én azt feltételeztem, éjfél körül, talán egy kicsit később, de hát nem nagyon tűri, ha

ilyesmiről faggatom. Azt mondja, nem szereti, ha úgy bánunk vele, mint egy gyerekkel.

- Azért ez elég késői időpont. - Ezeknek a mai gyerekeknek ilyenkor kezdődik az este. - Nem erre gondoltam - mondtam. - Úgy tudom, tizennyolc év alattiak nem

vezethetnek éjfél után vagy talán fél egy után, csak ha a szülő vagy a gyám is velük van az autóban. Ha elkapják, akár hatvan napra is bevonhatják a jogosítványát.

- Tényleg? - kérdezte Belinda. - Soha nem említett ilyet. Ezt furának találtam. Alexa nem tett volna olyat, amivel kockáztatja a jogosítványát

és az általa képviselt függetlenséget. Az sem illett Belinda jelleméhez, hogy ne legyen tisztában minden ilyen szabállyal. Egy olyan nő, aki ennyi figyelmet szentel minden részletnek, és kihúzza a száját, mielőtt lejön, hogy találkozzon velem, egy ilyen helyzetben, amikor idegroncsnak kellene lennie a mostohalánya eltűnése miatt…

- Szóval, mit gondoltok, mi történhetett vele? - kérdeztem. Belinda széttárta a kezét. - Fogalmam sincs. - Kétségbeesetten Marcusra pillantott. -

Nem tudjuk. Meg kell találnunk! - Értesítettétek a rendőrséget? - Persze hogy nem - felelte Marcus - Miért „persze”? Belinda válaszolt Marcus helyett: - A rendőrség úgysem csinálna semmit. Kijönnek,

felveszik a jegyzőkönyvet, aztán azt mondják, várjunk huszonnégy órát, aztán nyitnak egy aktát, és elfelejtik az egészet.

- Még nincs tizennyolc éves - vetettem ellen. - Az eltűnt tizenévesek ügyeit elég komolyan kezelik. Én azt javasolnám, most rögtön hívjuk fel őket.

- Nick, én azt akarom, hogy te keresd meg - mondta Marcus. - Nem a zsaruk. Kértem már tőled valaha is segítséget?

- Kérem, kérem, kérem - könyörgött Belinda. - Annyira szeretem azt a kislányt. Nem is tudom, mit csinálnék, ha történne vele valami.

Marcus leintette. - Ne mondj ilyeneket, drágám. - Felhívtátok a kórházakat? - kérdeztem. Váltottak egy gyors, ideges pillantást, aztán Belinda megrázta a fejét: - Ha valami

baleset érte volna, már tudnánk róla, nem? - Nem feltétlenül. Akkor kezdjük ezzel. - Szerintem valami másról lehet szó - mondta Marcus. - Nem hiszem, hogy baja

esett. Szerintem… - Nem tudhatjuk, mi történt - vágott közbe Belinda. - Akkor kezdjük azzal, hogy felhívjuk a kórházakat - javasoltam továbbra is. - Csak

hogy kizárhassuk, hogy baleset érte. Kellene a mobilszáma. Talán a technikusom annak alapján meg tudja találni, hol van most telefonja.

- Hogyne - mondta Marcus. - És hívjátok fel a rendőrséget, rendben?

Belinda bólintott, Marcus pedig csak megvonta a vállát. - Úgysem csinálnak semmit - mondta beletörődve. - De ha ragaszkodsz hozzá…

Mint kiderült, a Manchester és Boston között található kórházak egyikébe sem vittek be senkit sem, akire illett volna Alexa személyleírása. Marcus és a felesége azonban egyáltalán nem könnyebbült meg annyira, mint ahogy az várható lett volna.

Úgy tűnt, mintha mind a ketten rettegnének valamitől, de nem hajlandóak elárulni, hogy mitől, ám valami baljós dologtól. Azt hiszem, ezért is vettem olyan komolyan Marcus kérését. Valami nagyon nem stimmelt. Rossz előérzetem volt, és ez az érzés egyre csak erősödött.

Ezt nevezik úgy, hogy „a félelem ajándéka”.

8. fejezet Alexa megmozdult az ágyában. Hasogató fejfájásra tért magához. Ritmikusan lüktetett a homlokában a fájdalom,

egyre erősödött és erősödött, míg végül felébresztette. A kín éles késként hasított a szemgolyója mögé. Olyan érzés volt, mintha valaki egy

jégcsákánnyal vágta volna fejbe, és áttörte volna a törékeny csontot. Az egész agya belerázkódott.

A szája szörnyen kiszáradt, a nyelve a szájpadlásához tapadt. Megpróbált nyelni egyet.

Vajon hol lehet…? A világon semmit sem látott. Koromsötétség vette körül. Átfutott az agyán, hogy talán megvakult. De az is lehet, hogy csak álmodik. Csakhogy ez nem olyan volt, mint egy álom. Emlékezett rá, hogy a Slammerben

ittak Taylor Armstronggal. Volt valami a telefonján, amin nevettek… Minden homályosan és elmosódottan derengett.

Arra nem emlékezett, hogyan jutott haza, az apja házába, hogy került az ágyába, és ki húzta le a redőnyöket.

Furcsa, dohos szag csapta meg az orrát, amely egyáltalán nem volt ismerős. Vajon tényleg otthon van az ágyában? Egyáltalán nem olyan szag volt, mint manchesteri házukban, és az ágyneműből sem a kedvenc öblítőjének az illata áradt.

Egy idegen házban kötött ki? Nem valószínű, hogy Tayloréknál lenne. Az ő házukban citromos bútorfényező illata terjengett, és mindig friss volt az ágynemű. De akkor hol lehet? A világon semmire sem emlékezett azonkívül, hogy a telefonján mutatott valamit Taylornak, és nevettek.

Csak azt tudta, hogy egy ágyon fekszik. Takaró nem volt rajta, lecsúszhatott. Jobban szeretett betakarva aludni, még a legmelegebb nyári éjszakákon is, akkor is, ha nem volt légkondicionálás. Mint abban a rémes évben, amelyet a coloradói Marston-Lee-ben töltött, ahol egyáltalán nem volt légkondi. Emeletes ágyakon kellett aludniuk, és meg kellett vesztegetnie az undok szobatársát, hogy az övé lehessen a felső ágy. Az alsón mintha csapdába esett volna, nem érezte jól magát.

A két keze az oldala mellett pihent. Megmozdította az ujjait. Érezte a lepedőt, aztán a jobb kézfeje valami sima, de kemény felületet súrolt. Az ujjai hegyével selymet tapintott, amely valami kemény anyagot borított. Mint az ágy oldala Marston-Lee-ben.

Lehet, hogy visszakerült Marston-Lee-be? Vagy csak álmodja, hogy ott van? De ha álmodik, akkor hogy fájhat ilyen szörnyen a feje? Egészen biztosan tudta, hogy ébren van. De akkor sem látott semmit sem. Tökéletes, áthatolhatatlan sötétség vette körül, még

egy halvány fénysugár sem szűrődött be. Érezte az áporodott levegőt, a puha matracot maga alatt, a pizsamát a lábán. Az

ujjaival végigsimított a combján, de nem a megszokott pizsamanadrágját tapintotta ki. Valami más van rajta, nem pizsama… Talán kórházi hálóing?

Lehet, hogy kórházban van? Megsérült? Talán valami baleset érte? A jégcsákány mintha még mélyebbre hatolt volna az agyába. A fájdalom leírhatatlan

volt. Szeretett volna az oldalára fordulni, és a fejére szorítani a párnát. Felhúzta a térdét, hogy átforduljon az oldalára, csak lassan és óvatosan, nehogy szétessen a feje…

A térde hirtelen beleütközött valamibe. Valami keménybe. Ijedten, önkéntelenül felkapta a fejét. A homloka és az orra is valami keménynek

ütődött. Mindkét kezével oldalra nyúlt, és kemény falakba ütközött. Mindkét oldalon talán

nyolc-tíz centi hely volt. Megint felhúzta a térdét, talán nyolc centire, és megint kemény falba ütközött.

Nem! Az ujjait végighúzta az oldalán, aztán a tetején - selyemmel bevont kemény falak,

alig öt centire az ajkaitól. Még mielőtt az agya képes lett volna felfogni, valami állati ösztönnel már tudta, hol

van. Iszonyú rettegés fogta el, amitől végigfutott a hátán a hideg, és elzsibbadt mindene.

Egy dobozban van. A lábujjai hegyével a doboz végét is érezte. Zihálva, pánikba esve kapkodott levegő után, mégis képtelen volt megtölteni a

tüdejét. A szíve vadul kalapált. Szűnni nem akaró borzongások futottak végig a testén.

Levegőért küzdött, de alig-alig jutott a tüdejébe. Megpróbált felülni, de megint beverte a fejét. Moccanni sem bírt, testhelyzetet sem

tudott változtatni. Egyre gyorsabban zihált, a szíve őrülten vert, egész testét kiverte a verejték,

egyszerre izzadt és rázta a hideg. Ez nem lehet igaz, csak rémálom lehet - élete legszörnyűbb rémálma. Bezárva egy

dobozba. Olyan, mint egy… Selyembélés. Fából vagy talán fémből készült oldalfalak. Mint egy koporsó…

A keze megrándult, és nekiütődött a kemény falaknak. Hangosan zihálni kezdett: - Nem, nem, nem…

A fejfájásról egészen meg is feledkezett. Aztán könnyű szédülés fogta el, a gyomrában mintha kövek lettek volna, és egész

testét hideg öntötte el - mindig ezt érezte, mielőtt elájult. Aztán elvesztette az eszméletét.

9. fejezet Mire beültem a kocsimba, és visszaindultam a 128-as főúton Boston felé, már elmúlt

dél. Nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy Marshall Marcusnak komoly oka van arra, hogy attól féljen, nagy baj történt a lányával. És nemcsak arról van szó, hogy valamit nem mondhat el nekem, de számított is arra, hogy ez a dolog megtörténhet.

Más szavakkal, nem baleset történt. Még akkor sem, ha semmi köze sincs a pár évvel ezelőtti esethez.

Talán csak arról van szó, hogy Alexa összekapott a mostohaanyjával, és valami olyasmit kiabált, hogy „Elmegyek és vissza se jövök!” Bár annak nem lenne értelme, hogy Marcus eltitkoljon előlem egy ilyen dolgot. Lovagiasan védeni akarja a feleségét, vagy nem akarja kiteregetni a családi szennyest? Marcusra soha nem volt jellemező az effajta diszkréció. Olyan ember volt, aki gátlástalanul megtárgyalja, ha székrekedése van, vagy vizelési problémái, vagy hogy mennyiben javított a Viagra a szexuális életén. Ahogy az unokaöcsém, Gabe mondaná, „információközlési kényszerben” szenved.

Épp fel akartam hívni a Dorothyt, és megkérdezni, hogyan tudnánk Alexa telefonjának a nyomára bukkanni, amikor megcsörrent a BlackBerrym. Jillian Alperin keresett az irodából.

- Itt van a fia - közölte. - Nincs fiam - feleltem. - Azt mondja, úgy volt, hogy együtt ebédelnek. - A háttérben rockzene üvöltött.

Jillian diákszállót csinált az irodámból. - Ja! Ő az unokaöcsém, nem a fiam. - Megígértem Gabe-nek, hogy elviszem

ebédelni, de elfelejtettem beírni a határidőnaplómba. - Hát ez vicces - mondta Jillian. - Gabe-bel hosszan elbeszélgettünk, és egyszer sem

javított ki, hogy nem a fia. - Na persze. - Szegény kölyök, csak szeretné, ha én lennék az apja - gondoltam, de

nem mondtam ki hangosan. - Köszönöm. Mondja meg neki, hogy nemsokára ott leszek.

- Helyes srác. - Igen, az. Maga hallgatja ezt a zenét? Egy kattanás, aztán csönd lett. - Milyen zenét? - Tudná kapcsolni nekem Dorothyt?

10. fejezet Gabe Heller a bátyámnak, Rogernek a nevelt fia. Tizenhat éves, nagyon okos srác,

de nem találja a helyét a világban. Nemigen voltak barátai a washingtoni magániskolában, ahova csak fiúk jártak. Mindig feketét hordott: fekete farmer, fekete kapucnis felső, fekete edzőcipő. Nemrégiben még a haját is befestette feketére. Nem könnyű tizenhat évesnek lenni - Gabe Hellernek lenni pedig különösen nehéz lehet.

Roger, a bátyám, akivel nemigen tartjuk a kapcsolatot, egy idióta, és akkor még finoman fogalmaztam. Ő is börtönben ül, ahogy az apánk. Gabe szerencsére nem a vérrokona, különben valószínűleg ő is a javítóintézetben kötött volna ki. Úgy tűnt, én vagyok az egyetlen felnőtt a környezetében, akivel tud beszélgetni. Nem tudom, miért van az, hogy megbíznak bennem a zűrös tinédzserek. Talán ahogy a kutyák kiszagolják, ha valaki fél tőlük, ők is megérzik, hogy belőlem soha nem lesz szülő, ezért más vagyok, mint a többi felnőtt. Nem tudom.

Gabe az anyámnál tölti a nyarat Newtonban. Képzőművészeti tanfolyamra jár, amelyet gimnazistáknak tartanak a Museum Schoolban. Imádta a nagyanyját, és örült, hogy elszabadulhat az anyjától, Laurentől - aki nyilván rettenetesen megkönnyebbült, hogy nem kell vele foglalkoznia az iskolai szünetben. Az anyám igazán nem nevezhető szigorúnak, úgyhogy Gabe bármikor bemehetett metróval a városba, hogy a Harvard Square-en lógjon, ha épp nem a tanfolyamon volt, és biztos vagyok benne, hogy módfelett élvezte ezt a felnőtt életet.

De azt hiszem, legfőképpen azért akart Bostonban lenni, mert ez jó ürügy volt a számára, hogy találkozzon velem, bár ezt soha nem vallotta volna be. Szerettem a kölyköt, és élveztem a vele töltött időt. Nem mintha könnyű lett volna, de hát, vannak fontos dolgok, amelyekért meg kell dolgozni.

Az íróasztalomnál ült, amikor megérkeztem, és a vázlatfüzetébe rajzolgatott. Gabe-nek ijesztő tehetsége volt a karikatúrákhoz.

- Képregényt rajzolsz? - érdeklődtem. - Grafikus regény - javított ki mereven. - Igen, persze, elnézést. - Egyébként kösz, hogy nem felejtetted el az ebédet. - Fekete kapucnis felső volt

rajta, állig felhúzott cipzárral, mindenféle pántokkal és fémkarikákkal. Észrevettem, hogy a bal fülében apró arany fülbevalót visel, de úgy döntöttem, inkább nem teszem szóvá, legalábbis egyelőre.

- Sajnálom, Gabe. Hogy telik a nyarad? - Dögunalom. Gabe szájából ez azt jelentette, hogy „szenzációs”. - Akkor bekapunk valamit? -

kérdeztem. - Rögtön elájulok az éhségtől. - Akkor ezt igennek veszem. Észrevettem, hogy Dorothy álldogál a küszöbön. - Figyelj csak, Nick. Az a

mobilszám, amelyet megadtál… Nem tudok a telefon nyomára bukkanni.

- Nem vall rád, hogy csak így beismerd a vereséget. - Nem erről van szó - ellenkezett Dorothy. - Nem az én képességeimmel van baj,

hanem a törvényekkel. - Miért, ez mióta akadályoz téged bármiben is? - Most nem… Á, helló, Gabriel. - Dorothy hangja hirtelen hűvös lett. Gabe csak mordult egyet. Nem volt épp a legfelhőtlenebb a viszonyuk Dorothyval.

Gabe okosabbnak tartotta magát nála - ami valószínűleg igaz is volt, mivel ijesztően intelligens kölyök volt -, és úgy gondolta, sokkal jobban ért a számítógépekhez, ami viszont nem volt igaz. Egyelőre legalábbis. De hát, tizenhat éves volt - ami azt jelenti, hogy mindenben jobbnak képzelte magát a felnőtteknél, és Dorothy ezt eléggé rossz néven vette.

- A helyzet az - folytatta Dorothy -, hogy az illető, akinek a telefonját meg akarod találni… - Elhallgatott, és bosszús pillantást vetett Gabe-re. Mindig nagyon diszkréten kezelte a munkáját, de most különösen óvatosnak tűnt. Tudta, hogy nem akarom, hogy Gabe tudjon Alexa Marcusról. Egyelőre legalábbis. - Nem beszélhetnénk négyszemközt, Nick?

- Gabe, két perc múlva indulunk, addig várj kint, jó? - Ja, persze - csattant fel Gabe megsértődve, és kivonult az irodából. Úgy látom, elvállalod az ügyet - mondta Dorothy. - Vannak még csodák. Bólintottam. - Nem tudtál lemondani a pénzről? - Igen, csak a pénzről szól minden - feleltem szarkasztikusan. - Valami bajod van ezzel? - Nem, csak… bonyolult. Nem Marshall Marcusról van szó. Kedvelem a lányát.

Aggódom érte. - De mitől van így megijedve? A lány elmúlt tizenhét, nem? Bement a városba,

valószínűleg valami klubban szórakozott, összejött egy sráccal. Manapság ez így megy.

- Te fűvel-fával összejöttél az ő korában, Dorothy? Szigorú pillantást vetett rám, és figyelmeztetően felemelte hosszú, lilára festett

körmű mutatóujját. El sem tudtam képzelni, hogy tud gépelni ilyen körmökkel. Elmosolyodtam. Bár keveset tudtam a szerelmi életéről, azt tudtam, hogy nem az a

kicsapongó típus. - Én sem értem igazán, miért van így megijedve Marshall - ismertem be. - Akkor meg tudnám érteni, hogy odavan, ha nem is olyan rég történt volna az az

eset, amikor elvitték a lányt a parkolóból. De annak már jó pár éve, nem? - Igen. Azt hiszem, tud valamit, amit nem mond el nekem. - De mit? - Fogalmam sincs. - Talán nem ártana, ha feltennél neki pár egyenes kérdést. - Meglesz. Mesélj nekem a Facebookról.

- A Facebookról? Elég, ha annyit tudsz róla, Nick, hogy nem neked való. - Alexa miatt kérdezem. Ő biztosan rajta van, nem? - Szerintem ezt lassan már törvény írja elő kötelező jelleggel minden tinédzser

számára. Olyan, mint régen a sorkötelezettség. - Talán van valami érdekes a Facebookon. A kölykök másodpercenként feltesznek

magukról valamit, nem? - Miből gondolod, hogy én bármit is tudok a tinédzserekről? - Nézd meg nekem, mi van Facebook-oldalán, jó? - Csak akkor nézheted meg, ha az ismerősei közé tartozol. - Nem tudnád kitalálni a jelszavát? Dorothy vállat vont. - Majd megnézem. - Szóval, mi a probléma, miért nem lehet megkeresni Alexa telefonját? - Szinte lehetetlen, csak a hatóságok tehetik meg. - Azt hittem, van valami módszer, amellyel a gazdájuk megkeresheti ezeket az

okostelefonokat, ha elvesztek. - Ahhoz kellene a felhasználói neve és a jelszava. És szerintem nem árulja el a

jelszavait az apukájának. - Nem tudnád feltörni vagy ilyesmi? - Persze, csak csettintek egyet az ujjaimmal, és már meg is van. Nem, Nick, ez

hosszú időbe telik. Kell egy listát készítenem a szóba jöhető jelszavakról, mint a háziállatai neve, fontos dátumok az életében, meg ilyesmik, megpróbálni a tíz leggyakrabban használt jelszótípust, de mindez csak találgatás. Még ha sikerrel is járok, nagy valószínűséggel akkor se jutunk semmire, mert aktiválni kellett volna a MobileMe funkciót a telefonon, és nem valószínű, hogy megtette. Nem hinném, hogy egy tizenhét éves lány nagyon ért az ilyen technikai dolgokhoz.

- Valószínűleg nem. - A leggyorsabb az lenne, ha megkérnénk az AT&T-t, hogy nézzenek utána a

hálózatukban. - Ami azt jelenti, hogy értesíteni fogják a rendőrséget. Kell, hogy legyen valami más

módja, hogy megtaláljuk azt a telefont. - Nekem semmi ötletem sincs. - Feladod? - Azt mondtam, hogy nincs semmi ötletem, azt nem, hogy feladom. Soha nem adom

fel. - Dorothy felnézett, és észrevette, hogy Gabe az irodaajtó előtt ólálkodik. - Azt hiszem, a fiad már nagyon éhes - jegyezte meg, és rám kacsintott.

11. fejezet Az utcánkban van egy bár, a Mojo, ahol lehet ebédelni is, oda mentünk Gabe-bel.

Tipikus bostoni bár - az öt síkképernyős tévé mindegyikén sportműsor ment. Ragacsos hajópadlója volt, és mindenhol a Red Sox és a Celtics zászlóit és emléktárgyait látta az ember, hátul pedig egy csocsóasztalon lehetett játszani. Leginkább hamburgert, nachót

és csípős csirkeszárnyat szolgáltak fel. Jó hideg sört is csapoltak a rémes helyi márka, a Brubaker mellett, amelyről még nekem is be kellett ismernem, hogy borzasztó. A törzsvendégek meglehetősen demokratikus keveréket alkottak - brókerek és taxisofőrök is jártak ide. Egy kis helyi újságban egyszer megjelent egy cikk, amelynek a szerzője azt írta, a Mojo olyan, mint a Csillagok háborújaban a kantinjelenet, amikor mindenféle fura kinézetű galaktikus űrlények gyűlnek össze a bárban. Herbnek, a tulajnak ez annyira tetszett, hogy kinagyíttatta a cikket, és bekeretezve kitette a falra.

- Tetszik az új csaj, akit felvettél - jegyezte meg Gabe. - Jillian? - Igen, jó fej. - Hát, más, mint a többiek, az biztos. Mondd csak, a nagyanyád rendesen bánik

veled? - Persze, jó fej. - Na és Lilly? Ő is rendesen viselkedik? Lilly az anyám kutyája, sharpei és angol masztiff keverék, az anyám egy menhelyről

hozta el. Lilly nemcsak a világ legrondább kutyája, de a legrosszabb természetű is. Több gazdája is kidobta, és meg tudtam érteni, miért.

- Én tényleg igyekszem megkedvelni - mondta Gabe -, de utálom azt a dögöt. És büdös is.

- A Sátán kutyája. Soha ne nézz a szemébe! - Miért? - Az utolsó, aki ezt megtette, holtan esett össze. Azt mondják, szívrohamot kapott,

de… - Talányosan vállat vontam. - Ja, persze. - Nem hiányzik az otthonod? - Hogy hiányzik-e? Most viccelsz? - Nem olyan jó otthon mostanában? - Pocsék. - Kérdezhetek valamit? - Mit? - Mi ez a fülbevaló? - Mi van vele? - kérdezett vissza támadóan. - Anyád tudja, hogy kifúrattad a füledet? Vállat vont, ami válasznak is jó volt. - El is felejtettem, ha a bal oldalon hordod, az nem azt jelenti, hogy meleg vagy? Elvörösödött, amitől a pattanásai még pirosabbnak tűntek. - Nem, a bal oldal a jó

oldal, a jobb a rossz, ezt nem hallottad? - Aha. Szóval melegnek lenni rossz? - Nem így értettem. Elmosolyodtam. Gabe elviselhetetlen tudott lenni a mindentudó

tinédzser-modorával, úgyhogy atyai kötelességemnek tartottam, hogy néha egy kicsit kizökkentsem a magabiztosságából.

Herb felvette a rendelésünket. Nagydarab, pocakos fickó volt Általában a pult

mögött álldogált, de ebédidőben minden csendes volt… - Helló, Nick - üdvözölt. - Hogy megy a könyvelőbiznisz? Van valami tipped, hogy tudnám megúszni az adót?

- Könnyen. - Tényleg? - Csináld azt, amit én: egyszerűen ne fizesd be. Kicsit hallgatott, aztán hangosan felnevetett. Nem kellett sok, hogy az ember

elszórakoztassa. A nagyvilágnak biztosítási statisztikus vagyok. Az irodám ajtaján az a felirat állt,

hogy HELLER ASSOCIATES - BIZTOSÍTÁSI TANÁCSADÓ IRODA. Ez remek fedőfoglalkozás. Amint elárulom az embereknek, hogy biztosítási statisztikus vagyok, rögtön abbahagyják a kérdezősködést.

- Persze, persze - mondta Herb. - De meséld már el nekem, pontosan mit is csinál egy biztosítási statisztikus!

- Halványlila gőzöm sincs. Herb megint felnevetett. - Hát, öregem, nem tudom, hogy bírod egész nap ezt

csinálni, számokon rágódni… Én megőrülnék. Gabe vetett rám egy sokatmondó pillantást. Hamburgert és sült krumplit rendeltem,

és külön kértem, hogy ne currys legyen a krumpli, mert az undorító és ehetetlen. Gabe felnézett az étlapról. - Vegetáriánus hamburger nincs? - kérdezte.

- Van pulykahúsos - felelte Herb. Gabe összevonta a szemöldökét, és félrehajtotta a fejét. Ismertem ezt az nézést. Ez a

tenyérbemászóan fölényes arckifejezés volt a legfőbb oka annak, hogy rendszeresen megverték az iskolában, és a tanárok időnként kidobták az óráról. - Á, nem is tudtam, hogy a pulyka zöldség.

Herb nem értékelte a megjegyzést. Vetett rám egy oldalpillantást, mintha azt kérdezné: Ki a fene ez a kölyök? De engem túlságosan kedvelt ahhoz, hogy visszaszóljon a vendégemnek. - Mit szólnál egy Cobb salátához? - kérdezte higgadtan.

- Fuj - fintorgott Gabe. - Akkor inkább csak egy adag sült krumplit kérek ketchuppel, és egy kólát.

Amikor Herb távozott, azt mondtam: - Úgy látom, Jillian új hívet toborzott. - Jillian azt mondja, hogy ha az ember sok vörös húst eszik, attól agresszív lesz -

magyarázta Gabe. - És az rossz? Gabe nem volt hajlandó ráharapni a csalira. - Mindegy, hagyjuk - rántotta meg a

vállát. - Hé, Nick bácsi, szerintem jó ötlet volt, hogy meg kell nézni, mit írt Alexa a Facebookon.

Megdermedtem. - Miről beszélsz? - Alexa Marcusról. Akinek az apja attól fél, hogy valami történhetett vele. Pár másodpercig csak néztem rá, aztán lassan elmosolyodtam. - Te kis piszok.

Hallgatóztál? - Nem. - Ugyan már! - Tudtad, hogy Dorothy számítógépén van egy audiofájl, amellyel mindent lehet

hallani, ami az irodádban folyik? - kérdezte indulatosan. - Igen, Gabe, így beszéltem meg Dorothyval. A kérdés csak az, hogy Dorothy

tudja-e, hogy babráltad a számítógépét? - Légyszi, ne áruld el neki! - Szóval, mit gondolsz Alexa Facebook-oldaláról? - Akkor nem mondod el neki? - Persze hogy nem. - Oké. Én nagyjából biztos vagyok benne, hogy tudom, hová ment aznap este Alexa. - Hogyhogy? - Rajta van a Facebook üzenőfalán. - Hogy tudtad megnézni? - Ismerősök vagyunk. - Tényleg? - Hát, úgy értem… - Gabe kicsit dadogott, és elvörösödött. - Úgy ezeregyszáz

ismerőse van, és engem is visszaigazolt. - Úgy hangzott, büszke, bár nem akarja bevallani.

- Hát ez nagyon menő - mondtam, csak mert ő nagyra volt ezzel a ténnyel. - Párszor járt a nagyinál, mióta itt vagyok, és megismerkedtünk. Tetszik, jó fej csaj.

Nem lett volna kötelező, hogy kedves legyen velem. Bólintottam. Az olyan gyönyörű, gazdag lányok, mint Alexa Marcus, általában nem

szoktak kedvesek lenni az olyan idegesítő kis hülyegyerekekkel, mint Gabe Heller. - Szóval, hová ment? - Taylorral a Slammerbe. - Az meg mi? - Valami nagyon felkapott bár egy hotelben, amely régebben börtön volt. Azt

hiszem, Graybar a neve. - Taylor fiú vagy lány? - Egy lány, Taylor Armstrong. Richard Armstrong szenátor lánya. Ő Massachusetts

szenátora. Taylor és Alexa osztálytársak voltak. Az órámra pillantottam, és Gabe vállára tettem a kezem. - Mi lenne, ha szólnánk,

hogy csomagolják be nekünk a kaját, és inkább elvinnénk? - Beszélni akarsz Taylorral? Bólintottam. - Szerintem otthon van, valószínűleg épp kialussza a tegnap éjjeli bulit. Fogadni

mernék, hogy Alexát is ott találod nála. Nick bácsi? - Mi az? - Ne mondd meg Alexának, hogy én mondtam el! Azt fogja hinni, hogy szaglászom

utána, vagy ilyesmi.

12. fejezet A mikor megérkeztem, Massachusetts szenátora épp a kutyája után takarított.

Richard Armstrongnak egy nagy, fehér uszkárja volt, a kutyakozmetikus kontinentális stílusban nyírta meg, fehér pomponokat hagyott a lábán és a farka végén, a feje búbján pedig fehér afrofrizurát. A szenátor éppilyen jól ápolt volt: frissen vasalt halványkék inget viselt és kifogástalanul megkötött nyakkendőt. Tökéletes fazonra vágott ezüstös haját nyílegyenes vonalban választotta el oldalt. Épp lehajolt a kezére húzott nejlonzacskóval, és összeszedte a kutyakakit, aztán ügyesen kifordította a zacskót. Vörös arccal felegyenesedett, majd észrevette, hogy ott ácsorgok.

- Szenátor úr… - szólítottam meg. - Igen? - kérdezte óvatos arckifejezéssel. Közismert és könnyen felismerhető

személyiség lévén nyilván volt aggódnivalója az őrültek miatt, még egy ilyen roppant elegáns környéken is.

Egy ovális parkban voltunk, amelyet kovácsoltvas kerítés vett körbe a Beacon Hill-i Louisburg Square közepén. A Louisburg Square-en a tizenkilencedik században épült vöröstéglás házak állnak, ez Boston egyik legelegánsabb környéke.

- Nick Heller vagyok - mutatkoztam be. - Á, persze - mondta a szenátor, és megkönnyebbült mosoly árasztotta el az arcát. -

A fenébe, már azt hittem, a gondnokságtól van. Tudja, nem lenne szabad itt kutyát sétáltatni, és némelyik szomszédomat idegesíti.

- Nem fogom elárulni senkinek sem - ígértem. - Egyébként mindig az volt a véleményem, hogy a kutyákat be kéne tanítani, hogy takarítsanak fel maguk után.

- Nos, kezet fognék, de… - Semmi gond - legyintettem. - Ráérne most egy kicsit? - Egy közös barátunkon

keresztül sikerült elérnem. Felhívtam, és elmondtam neki, milyen ügyben nyomozok, és megkérdeztem, felkereshetném-e.

- Jöjjön, sétáljon velem - hívott magával. Követtem egy szemetesig, ahová kidobta a csomagocskát. - Sajnálattal hallom, mi történt a Marcus lánnyal. Van valami fejlemény? Biztos vagyok benne, hogy csak valami családi veszekedés áll a háttérben. A legrosszabb korban van.

Armstrong a bostoni előkelőségekre jellemző kiejtéssel beszélt, amely egyáltalán nem olyan, mint ahogy a legtöbb ember a bostoni kiejtést képzeli, és mostanra ez az akcentus gyakorlatilag teljesen eltűnt. Szinte senki sem beszél már így, kivéve talán néhány rozmárkülsejű öregurat a Somerset Clubban. Valaki egyszer azt mondta nekem, ha az ember meghallgatja Armstrong fiatalon elmondott beszédeinek a felvételét, akkor hallja, hogy abban az időben még egészen másképp beszélt. Valahol útközben ragadt rá ez az előkelő kiejtés. Egyébként valóban egy régi bostoni família leszármazottja volt. „Az én családom nem a Mayfloweren hajózott át Amerikába - mondta egyszer. - Azon csak a szolgáinkat küldtük ide.”

Megálltunk a házuk előtt - frissen mázolt fekete redőnyök, fényesre festett fekete ajtó, előtte kitűzött amerikai zászló -, majd a szenátor elindult felfelé a bejárathoz vezető szürke betonlépcsőkön. - Nos, ha bármiben segíthetek, csak kérdezzen nyugodtan. A barátaim mindig fontosak nekem.

Rám villantotta híres mosolyát, amelynek köszönhetően visszafogott republikánus létére negyedszerre is beválasztották a Szenátusba. Egy újságíró egyszer azt írta róla,

hogy olyan a mosolya, mint a melegen lobogó tűz. Közelről inkább egy olyan műkandallónak hatott, amelyben vörösre festett kerámia farönkök utánozzák az izzó parazsat.

- Remek - mondtam. - Tulajdonképpen a lányával szeretnék beszélni. - A lányommal? Csak az idejét pazarolja. Szerintem Taylor hónapok óta nem

találkozott a Marcus lánnyal. - Tegnap este együtt voltak. A szenátor egyik lábáról a másikra állt. A kutya halkan nyüszített, mire Armstrong

megrántotta a pórázt. - Ez nekem új - mondta. - Mindegy, azt hiszem, Taylor elment vásárolni. Imád vásárolni - tette hozzá azzal a zavart mosollyal, amellyel a férfiak azt akarják mondani egymás között, hogy „Nők, ki érti őket?”.

- Nem ártana, ha azért megnézné. Szerintem fent van az emeleten. Gabe folyamatosan figyelemmel kísérte a lány Facebook-bejegyzéseit, és SMS-ben

elküldte nekem, hogy mi a legújabb hír róla. Nem tudom, hogy csinálta, mert nem tartozott Taylor ismerősei közé, de valahogy sikerült neki.

Pár perccel ezelőtt is küldött egy e-mailt, mely szerint Taylor Armstrong azt közölte 1372 ismerősével, hogy épp a Szívek szállodája ismétlését nézi a tévében, és borzalmasan unja magát.

- Biztos vagyok benne, hogy az anyjával… - Szenátor úr - vágtam közbe -, kérem, hívja le nekem. Ez nagyon fontos. Vagy

hívjam fel a mobilján? Persze nem volt meg nekem Taylor Armstrong mobilszáma, de végül, mint kiderült,

nem is volt rá szükségem. Armstrong behívott a házába, már nem is leplezve a bosszúságát. A kutya megint nyüszíteni kezdett, Armstrong nagyot rántott a pórázon. Már nem ült az arcán az a bizonyos választási győzelmet hozó mosoly, és a műkandallót is kikapcsolták.

13. fejezet Taylor Armstrong úgy lépett be az apja dolgozószobájába, mint egy gyerek, akit az

igazgatói irodába hívattak. Durcás arckifejezéssel próbálta álcázni az aggodalmát. Leült egy kelim takaróval letakart óriási, puha fotelbe, keresztbe tette a lábát, és még bokájánál is átvetette őket egymáson. A karját összefonta, a válla lehorgadt. Úgy festett, mintha legszívesebben behúzódna a páncéljába, mint egy teknősbéka.

Leültem egy székre vele szemben, Armstrong szenátor pedig egyszerű mahagóni íróasztalánál foglalt helyet. Az orrára biggyesztett félhold alakú olvasószemüveggel papírokat futott át, és úgy tett, mintha tudomást se venne rólunk.

A lány csinos volt - sőt nagyon is csinos. A haja fekete, nyilván festette, és a szemét is erősen kisminkelte. Úgy öltözött, mint egy gazdag lányból lett rosszlány - valószínűleg az is volt. Ugyanabba a nehezen kezelhető gazdag gyerekeknek fenntartott reformiskolába járt, ahol Alexa is eltöltött egy évet. Barna, ujjatlan felső volt rajta, egy vastag türkiz nyaklánc, szűk farmer, rövid szárú, barna bőrcsizma.

A régi perzsaszőnyeget bámulta, és hallgatott. Bemutatkoztam, aztán belevágtam: - Szeretnék feltenni pár kérdést Alexával kapcsolatban.

Taylor mereven bámulta a szőnyeg mintázatát. - Alexa eltűnt - folytattam. - A szülei borzasztóan aggódnak érte. A lány dacos arckifejezéssel felnézett. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha mondani

akarna valamit, de aztán láthatóan meggondolta magát. - Hallottál felőle? - kérdeztem. Taylor megrázta a fejét. - Nem. - Mikor láttad utoljára? - Tegnap este, együtt mentünk bulizni. Örültem, hogy erről legalább nem hazudik. Vagy talán az apja elmondta neki, hogy

ennyit tudok, amikor felment érte az emeletre. - Mi lenne, ha elmennénk sétálni egyet? - kérdeztem. - Sétálni? - kérdezte Taylor olyan undorral, mintha legalábbis arra kértem volna,

hogy harapja le egy élő denevér fejét. - Persze, jót tenne egy kis friss levegő. A lány habozott. Az apja a papírokból fel sem nézve közbeszólt: - Itt is

beszélgethetnek. Taylor pár másodpercig olyan arcot vágott, mint aki csapdába esett, végül nagy

meglepetésemre azt mondta: - Szívesen levegőznék egy kicsit. A Louisburg Square-ről átsétáltunk a Mount Vernon Streetre, és elindultunk lefelé a

meredek Willow Streeten. - Gondoltam, jólesne egy cigi. - Nem dohányzom. Én azonban nagyon is éreztem rajta a cigaretta szagát, amikor lejött az emeletről. -

Csak nyugodtan, nem fogom elárulni apádnak. Taylor arckifejezése alig észrevehetően meglágyult. Vállat vont, és kis fekete

táskájából elővett egy csomag Marlborót meg egy arany S. T. Dupont öngyújtót. - A hamis személyiket sem mondom el - folytattam. Vetett rám egy gyors oldalpillantást, miközben felkattintotta az öngyújtót.

Rágyújtott, és jó nagyot szippantott a cigarettából. - Huszonegy év alattiakat nem lehet alkohollal kiszolgálni - mondtam. - Másképp

nem kaphattatok piát. Taylor nem válaszolt, csak kis füstfelhőt fújt ki a két orrlyukán, mint a sztárok a régi

hollywoodi filmekben. Folytattam: - Régen én hamisítottam személyiket a haverjaimnak az iskola

sötétkamrájában. Voltak, akik nemzetközi diákigazolványt szereztek. - Az jó. - Manapság biztos könnyebben megy az ilyesmi, szkennerekkel meg a

Photoshoppal. - Nehezebb - mondta Taylor. - Sokkal nehezebb. Hologram van a jogosítványon

meg minden hivatalos igazolványon. Gyorsabb és egyszerűbb megvenni egyet egy idősebb baráttól.

Átkeltünk a West Cedarra, aztán egy kis utcácskán sétáltunk tovább, amelyet Acorn

Streetnek hívtak, és valamikor réges-régen a Charles folyóból kikotort kövekkel raktak ki. Hangulatos utcácska volt, de olyan szűk, hogy a Land Roverem valószínűleg be sem férne, és a macskakövek igencsak megviselnék a felfüggesztését.

- Szóval, miért nem akarta az apád, hogy beszélj velem? Taylor vállat vont. - Nincs semmi ötleted? - Mit gondol? - kérdezte gúnyosan. - Mert szenátor. Minden csak a politikai

karrierjéről szól. - A szenátorok lányai nem szórakozhatnak? Taylor keserűen felnevetett. - Abból, amit hallottam róla, ő bezzeg elég jól

szórakozott, mielőtt megismerkedett az anyámmal. - Kis hatásszünetet tartott. - És utána is.

Úgy tettem, mintha nem hallottam volna. Biztos voltam benne, hogy minden pletyka igaz. Richard Armstrong elég komoly hírnévnek örvendett, de nem igazán a törvényhozásban végzett munkájának köszönhetően. - Szóval, együtt mentetek el a Slammerbe - folytattam. Elég sokat, öt-tíz másodpercet is kellett várnom a válaszra.

- Csak bedobtunk pár italt - szólalt meg végül Taylor. - Alexa nem tűnt zaklatottnak? Nem haragudott valamiért a szüleire? - A szokásosnál nem jobban. - Nem mondott valami olyat, hogy el akar menni otthonról? - Nem. - Van barátja? - Nincs. - Ellenséges volt a hangja, mintha olyasmiről faggatnám, amihez semmi

közöm. - Nem mondott olyasmit, hogy fél valamitől vagy valakitől? Egyszer elrabolták egy

parkolóból, amikor… - Tudom - vágott a szavamba Taylor lesújtóan. - Én vagyok a legjobb barátnője. - Nem félt attól, hogy újból megtörténhet valami ilyesmi? Taylor megrázta a fejét. - De arról mesélt, hogy az apja mostanában furcsán

viselkedik. - Miért? - Mintha bajban lenne. Nem igazán emlékszem, pontosan mit mondott. Akkor már

kissé be voltam csípve. - És Alexa hová ment a Slammerből? - Honnan tudjam? Gondolom, haza. - Együtt mentetek el? Taylor egy kicsit habozott. - Igen. Nyilvánvalóan hazudott, de nem akartam rögtön kérdőre vonni emiatt. Nem akartam

kockáztatni, hogy utána esetleg egyáltalán nem lesz hajlandó szóba állni velem. Hirtelen megkérdezte: - Történt valami Lexie-vel? Tud róla valamit? Baja esett? Megálltunk a Mt. Vernon Street sarkánál, és megvártuk, amíg egy arra sétáló pár

hallótávolságon kívülre került. - Lehetséges - mondtam aztán. - Lehetséges? Ez meg mit akar jelenteni?

- Azt, hogy mindent el kell mondanod nekem. Eldobta a cigarettát a járdára, eltaposta, és elővett egy újat a táskájából. - Találkozott

egy pasival. - Nem emlékszel a nevére? Megrázta a fejét, és rágyújtott. Egyértelműen kerülte a tekintetemet. - Talán spanyol

lehetett. Nem emlékszem. Olyan egyforma nekem a nevük. Marco, Alfredo, valami ilyesmi.

- Akkor még te is ott voltál, amikor megismerkedett vele? Láttam rajta, hogy villámgyorsan kattog az agya. Ha ezt mondom, akkor mi lesz. Ha

azt mondja, hogy nem volt Alexával, mivel indokolja, hogy miért nem? Hol volt? Ha két lány együtt elmegy egy bárba, akkor többnyire együtt is maradnak. Nem külön-külön indulnak hódító utakra, védelmezik egymást, jeleket váltanak, felmérik a másik esélyeit. Persze néha versengenek is a fiúkért, de többnyire azért csapatként dolgoznak.

- Igen, de nagy volt a zaj, és nem igazán értettem a nevét. És akkor én már nagyon feleslegesnek éreztem magam, úgyhogy inkább haza akartam menni.

- A fickó téged nem próbált meg felszedni? A szeme gyanakvóan összeszűkült. A büszkeségéről volt szó. - Nagyon cikis pasas

volt - mondta. - Azonnal leráztam. - Együtt mentek el Alexával? - kérdeztem. Olyan sokáig vártam a válaszra, hogy már az volt az érzésem, nem is hallotta a

kérdést. Épp meg akartam ismételni, amikor megszólalt: - Azt hiszem. Nem tudom. - Hogyhogy nem tudod? - Mert én mentem el előbb. Nem vettem magamnak a fáradságot, hogy az orra alá dörgöljem, hogy az előbb nem

egészen ezt mondta. - Egyenesen hazamentél? Bólintott. - Gyalog? - A Louisburg Square nem volt messze, csak fel kellett menni a

domboldalon, aránylag rövid séta, de persze nem akkor, ha az ember be van rúgva, és tűsarkú van rajta.

- Taxival mentem. - Aznap éjszaka már nem beszéltél Alexával? - Miért beszéltem volna? - Ugyan már, Taylor. Életetek minden percében üzengettek egymásnak SMS-ben

vagy a Facebookon. Ha fogat mosol, arról is tájékoztatod a barátnőidet. Azt akarod mondani, nem küldött valami olyan üzenetet, hogy „Ó, te jó ég, képzeld, felmentem a srác lakására” vagy ilyesmit?

Megvető pillantást vetett rám, és égnek emelte a tekintetét. - Nem hallottál róla azóta, hogy tegnap éjjel eljöttél a Slammerből? - Nem. - Próbáltad felhívni? Megrázta a fejét. - SMS-t küldeni?

Megint csak megrázta a fejét. - Nem is voltál kíváncsi, hogy folytatódott az éjszaka? Azt hittem, a legjobb

barátnők vagytok. Taylor megvonta a vállát. - Ugye, érted, hogy ha hazudsz nekem, ha eltitkolsz valamit, azzal veszélyeztetheted

a legjobb barátnőd életét? Megrázta a fejét, és elindult. - Nem hallottam semmit sem - mondta anélkül, hogy

hátrafordult volna. Az ösztöneim azt súgták, hogy nem hazudik, és tényleg nem hallott azóta Alexáról.

De valamit nyilvánvalóan rejtegetett. Mintha villogó neonbetűkkel lett volna a homlokára írva a bűntudat. Talán nem akart rossz barátnőnek tűnni. Lehet, hogy egy pasi miatt hagyta ott Alexát.

Felhívtam Dorothyt: - Van valami haladás Alexa telefonjának az ügyében? - Semmi változás. Feltétlenül szükségünk lesz valami hivatalos szerv segítségére,

Nick, ezt nem lehet megkerülni. - Támadt egy ötletem - mondtam.

14. fejezet Ha az ember titkokkal dolgozik, hamar megtanulja, mekkora hatalmat jelent ezek

birtoklása. Ha tudunk titkokat, akkor befolyásra teszünk szert mások felett, és ez mindenhol így van - a kongresszus termeiben, egy gimnáziumi folyosón, egy igazgatótanácsban, egy tanári szobában vagy egy lóversenypályán.

A legtöbb titok bűncselekményekkel, visszaélésekkel vagy kudarcokkal kapcsolatos. Tönkre lehet tenni velük egy karriert, alá lehet aknázni az ellenség állásait, és sok csúcsvezetőt is megbuktattak már így. Washingtonban az ember annyit ér, amennyi titok birtokában van - ez a legfőbb valuta.

Ideje volt, hogy felhasználjak valamicskét a birtokomban lévő titkokból. Amikor még a Stoddard Associatesnél dolgoztam Washingtonban, egy floridai

kongresszusi képviselőnek dolgoztam, aki újra akarta választatni magát, de nagyon kemény választási küzdelem előtt állt. Az ellenfele megszerzett egy másolatot egy lakás bérleti szerződéséről, amelyet Sarasotában bérelt a barátnőjének, aki hosztesz volt a Hootersnél. A felesége, hat gyermekének édesanyja, persze mit sem sejtett erről, és enyhén szólva kellemetlen lett volna a képviselőnek, ha mindez kiderül - főleg mivel állandóan hangoztatta, hogy mennyire fontosnak tartja a családi értékeket. Egy kis takarítást végeztem az ügyben, és sikerült minden nyomot eltüntetni. A lány új munkát talált Pensacolában. A lakás tulajdonosa nem emlékezett, hogy egy kongresszusi képviselőnek adta volna bérbe a lakását, a szerződésről pedig kijelentette, hogy hamisítvány. A képviselő játszva megnyerte a választást.

Nem mondom, hogy büszke voltam erre a munkámra. Ez a képviselő azonban most a Szenátus jogi bizottságának a vezető tagja, amely az FBI-t is felügyeli. Nem tartozott nekem szívességgel, mivel jól megfizette a Stoddard „kutatói szolgáltatásait”, de

tudtam róla egyet-mást, ami még annál az esetnél is rosszabb volt. Sikerült elérnem a magánvonalán, és megkértem, hogy hívja fel az FBI bostoni irodáját, és szóljon egy-két jó szót az érdekemben. Azt volt a kérésem, hogy beszélni szeretnék valakivel, aki vezető pozícióban van, méghozzá nagyon sürgősen.

Egy parkolóhelyről éppen ki akartak állni a Cambridge Streeten, pont az FBI

székháza előtt. Az ilyesmi nagyjából olyan gyakran fordul elő, mint a napfogyatkozás. Megálltam egy parkoló autó mellett, és vártam, hogy kitolassanak a Buickkal.

De a nő nem siette el a dolgot, Előbb megigazgatta a száján a rúzst, aztán nekiállt telefonálni. Úgy döntöttem, várok még tíz másodpercet, aztán feladom.

Közben felhívtam Marcust: - Marshall, mit mondtak a rendőrök? - A rendőrök? Hát a szokásos nagy semmit. Ha Alexa ma estig nem kerül elő, akkor

jelentsem be az eltűnését. - Hát addig nem fogunk várni. - Tudsz már valamit? - Nem - feleltem tárgyilagosan. - Amint megtudok valamit, rögtön szólok Végleg feladtam a reményt, hogy a nő valaha is elhagyja a parkolóhelyet, és

továbbhajtottam.

15. fejezet Az FBI bostoni irodája a One Center Plazában található, egy ocsmány

kormányépület-komplexum része, amelyet egyes építészek impozánsnak neveznek, de a legtöbb bostoni csúf betonhegnek tekinti gyönyörű városuk arcán. Az egyetlen pozitívum, amelyet el tudok mondani az épületegyüttesről, az az, hogy egyszer írt róla egy elég jó számot a The Modern Lovers nevű punkbanda.

Amikor kiszálltam a liftből a hatodik emeleten, egy hatalmas, aranyszínű FBI-jelvénnyel találtam szembe magam, mellette ott lógott a falon a tíz legveszélyesebb körözött bűnözőt hirdető plakát. Egy kis váróhelyiségben egy fémdetektoros kapu és egy hordozható poggyászellenőrző röntgengép állt, de egyik sem volt használatban. Két recepciós ült golyóálló üveg mögött.

Betoltam a jogosítványomat egy olyan kis résen, mint a bankpénztárakban, és le kellett adnom a BlackBerrymet is. Cserébe kaptam egy kitűzőt, amelyen piros betűkkel a Csak kísérettel! felirat állt.

Az egyik nő az üveg mögött telefonon váltott néhány szót valakivel, aztán közölte velem a beszélgetés eredményét: pár perc múlva értem jön valaki.

Vártam. Nem nagyon volt mit nézegetni, csak az elnök bekeretezett fényképe lógott a falon kissé ferdén, és volt néhány brosúra, amelyek álláslehetőségeket hirdettek az FBI-nál. Magazinok vagy újságok egyáltalán nem voltak. A BlackBerrym nélkül e-mailezni és telefonálni sem tudtam.

Tovább vártam.

Fél óra múlva visszamentem az üvegablakhoz, és megkérdeztem a nőtől, nem feledkeztek-e meg rólam. Mentegetőzött, és biztosított róla, hogy nem, de nem adott további magyarázatot.

Ha tíz-tizenöt percig megvárakoztatják az embert, az valószínűleg azért van, mert egy megbeszélés elhúzódott. De ha már háromnegyed óránál is többet késnek, az önmagában is üzenetértékkel bír.

Majdnem egy óra is eltelt, mire megjelent egy FBI-os fickó. Nem ilyen nagydarab ügynökre számítottam. Bizonyára sok időt tölthetett a

konditeremben. Tökéletesen kopasz volt, a feje úgy fénylett, hogy nyilván keményen meg kellett dolgoznia érte, jó sokat borotválhatta vagy fényesítgethette. Hamis Rolex órát viselt, szürke öltönyt, amelynek túl rövid volt az ujja, fehér inget, amelynek túl szűk volt a gallérja, és konzervatív, csíkos nyakkendőt.

- Mr. Heller? - szólított meg mély, dörgő hangján. - Gordon Snyder vagyok. Kezet nyújtott. Kérges tenyere olyan volt, mint egy régi baseballkesztyű. Túlságosan

keményen szorította meg a kezemet. - Igazgatóhelyettes. Tehát ő az egyik nagyfőnök a bostoni irodában, aki közvetlenül az igazgatónak

tartozik beszámolással. El kellett ismernem, hogy sarasotai képviselő barátom elég jól végezte a dolgát.

Snyder végigvezetett egy kopár, fehér folyosón. Beléptünk az irodája előterébe. A fáradtnak látszó titkárnő fel sem nézett a monitorról, amikor elhaladtunk mellette. Snyder tágas irodájának az ablaka a Cambridge Streetre nézett. Hosszú íróasztal állt benne, rajta két monitor, és egy nagyképernyős plazmatévé, amely a CNN műsorát adta. Volt egy kerek, üvegtetejű tárgyalóasztal, és egy piros bőrkanapé. Az íróasztal mögött két zászló állt, az FBI és Amerika lobogója. A szokásos kormányirodákhoz képest ez akár egy lakberendezési magazinba is bekerülhetett volna.

Snyder leült a tökéletesen tiszta üveglappal fedett íróasztal mögé, és előredőlt. - Ha jól tudom, mostanában a magánszektorban dolgozik, Mr. Heller.

- Úgy van. - Gondolom, a maga nem túl kifinomult módján így akarta közölni, hogy elolvasta az aktámat, és tudja, hogy régebben mivel foglalkoztam.

- Miben állhatok a rendelkezésére? - Egy barátomnak segítek a lányát megkeresni. Snyder együttérzően összevonta a szemöldökét. - Hogy hívják a lányt? - Alexa Marcus. Bólintott. Úgy tűnt, a név nem jelent semmit a számára. - Az apja Marshall Marcus. Tőzsdével foglalkozik Bostonban. - Hány éves a lány? - Tizenhét. Snyder ismét bólintott, aztán megvonta a vállát. - És miért tartozna ez az ügy az

FBI-ra? - Mivel az apja nagyon gazdag és közismert… - Elrabolták a lányt? - Valószínűleg. - Követeltek érte váltságdíjat?

- Még nem, de az adott körülmények között és a lány múltjának ismeretében… - Szóval azt akarja mondani, az apa aggódik amiatt, hogy a lányát esetleg elrabolták. Volt valami furcsa Snyder arckifejezésében. Olyan eltúlzott értetlenség tükröződött

rajta, hogy az szinte már komikus volt. Vagy talán csak szarkasztikus akart lenni. - Tudja, csak azt nem értem, Mr. Heller, hogy a bostoni rendőrség miért nem keresett meg minket ez ügyben.

- Biztos vagyok benne, hogy keresniük kellett volna. - Igen, én is ezt mondom. Általában ez az első tennivalójuk egy ilyen ügyben. Az

emberrablás az FBI asztala. Kíváncsi lennék, hogy miért nem kerestek. Vállat vontam. - Hát, bármi is az oka, meg tudnák tenni, hogy megkeresik a lány

telefonját, és… Snyder azonban még nem végzett a mondanivalójával, a szavamba vágva folytatta: -

Kíváncsi lennék, hogy nem azért nem keresett minket a rendőrség, mert senki sem jelentette be náluk a lány eltűnését. Gondolja, hogy ez lehet a magyarázat? - Összekulcsolta a kezét, az asztalra bámult, aztán felnézett rám. - Marshall Marcus nem hívta fel a rendőrséget. Érdekes, nem? Az ember azt hinné, rögtön rohan a rendőrségre és az FBI-hoz, hogy keressék meg a lányát. Ha az én lányomat rabolnák el, én két másodpercet sem késlekednék. És maga? - Rám szegezte átható tekintetét, és felső ajka kissé undorodva felhúzódott.

- Marshall értesítette a rendőrséget - mondtam újból. - Pár órával ezelőtt. Talán ide még nem jutott el a bejelentés.

Snyder megrázta a fejét, és határozottan azt felelte: - Nem volt ilyen hívás. - Tévesek az információi. - A mi információink mindig kitűnőek - jelentette ki Snyder. - Egészen biztosan

tudjuk, hogy sem ő, sem a felesége nem hívta a rendőrséget. A négy otthoni vezetékes vonala egyikéről sem. A két mobiljáról sem. A felesége mobiljáról sem. A Marcus Investments vezetékes telefonjairól sem.

Hallgattam. Snyder hosszan, komoran nézett rám. - Úgy van - szólalt meg egy idő után. - Egy

ideje már a bíróság utasítására megfigyelés alatt tartjuk Marshall Marcust. Biztos vagyok benne, hogy ezzel ő is tisztában van. Ő küldte ide magát, Mr. Heller?

Gordon Snydernek kicsi, mélyen ülő fekete gombszemei voltak. - Kérem, ne is próbálja tagadni, hogy ma reggel találkozott Marcusszal manchesteri házában. Ezért van most itt? Az ő megbízottja? Azt akarja kiszagolni, hogy mit tudtunk meg róla?

- Azért jöttem ide, mert egy lány élete veszélyben foroghat. - Azé a lányé, akit egy különleges iskolába kellett küldeni, mert állandóan

viselkedésproblémái voltak a magániskolában, ahová korábban járt? Igyekeztem nyugodtan válaszolni, de elég nehéz volt uralkodni magamon. - Úgy

van. Miután megpróbálták elrabolni. Az ilyesmi nem tesz jót az ember lelkivilágának. Ugye érti? Mi itt egy oldalon állunk.

- Marcusnak dolgozik, igaz? - Igen, de… - Akkor ellentétes oldalon állunk, világos?

16. fejezet Alexa érezte, hogy egyre gyorsabban ver a szíve, hallotta a fülében a dobogását. Az

iszonyatos csöndben, ahol még az is hallatszott, ha a szempillája megrebben, úgy dobolt a szíve, mint egy üstdob. Egyszerre járta át forróság és a csontjáig hatoló hideg borzongás, és egész testében remegni kezdett.

- Ugye, hallasz engem, Alexa? - szólalt meg egy fémesen kongó hang. Mintha valami savasan maró dolog folyt volna végig a nyelőcsövén. Öklendezni

kezdett, mintha az egész gyomrát ki akarná hányni. Egy kis hányadék feltolult a szájába, a többit sikerült visszaerőltetnie.

Fel akart ülni, hogy kiköpje, de nem tudott. Pár centinél jobban nem bírta felemelni a fejét. Még oldalra fordítani sem tudta. Csapdába esett. Képtelen volt megmozdulni.

Öklendezni kezdett a torkát maró hányadéktól. - Kérlek, nagyon vigyázz magadra - mondta a hang. - Nem tudjuk kinyitni a

koporsót, ha valami történne veled. - Koporsót…? - zihálta Alexa. - Nem kell meghalnod, nem ez a célunk. Csak meg akarjuk győzni az apádat, hogy

működjön együtt velünk. - Mennyi pénzt akarnak? - suttogta Alexa. - Csak mondják meg, mit akarnak, az

apám biztosan teljesíti. - Miből gondolod, hogy pénzt akarunk, Alexa? És ha pénzt is akarnánk, az apádnak

nincs semmije. - Az apám… hihetetlenül gazdag. Ki tud fizetni bármennyit, amennyit csak akarnak.

Mindenét odaadja, amije van, csak kérem, kérem, kérem, engedjenek ki! - Alexa, most figyelj rám nagyon, de nagyon alaposan, mert az életben maradásod

függhet tőle. Alexa nyelt egy nagyot. Óriási gombócot érzett a torkában. - Figyelek - suttogta. - Nem hallom. Alexa megpróbált hangosabban megszólalni: - Figyelek. - Helyes. Nos tehát, Alexa, most megbeszéljük a lélegzetvételt, rendben? Figyelsz

rám? Alexa megborzongott, és felnyögött. - Kérem… - Szeretném, ha tudnád, hogy van levegő a koporsóban, de nem túl sok. - Nem túl sok…? - suttogta Alexa. - Nagyon figyelj! Ha csak úgy betettünk volna a koporsóba, aztán lezárjuk, és a föld

alá tesszük, akkor fél óráig sem bírnád. De tudjuk, hogy ez nem lenne elég. Amikor Alexa meghallotta, hogy „a föld alá”, beleharapott az alsó ajkába, hogy

kiserkent a vére. - A föld alá… - suttogta. - Igen, egy acélkoporsóban fekszel a föld alatt, úgy három méter mélyen. Élve

eltemettünk. De biztos vagyok benne, hogy már magadtól is rájöttél.

Valami mintha szétrobbant volna Alexa agyában. Szikrázó fénypontok kezdtek cikázni a szeme előtt. Felsikoltott, de a hangszálai úgy fájtak, hogy csak zihálás tört fel a torkából. A sötétben és a mélységes, néma csöndben ez is iszonyatosan hangosnak tűnt.

17. fejezet Amikor visszaértem a kocsimhoz, egy rikító narancssárga büntetőcédula várt az

ablaktörlőm alatt. A fenébe Snyderrel! Ha nem akarta volna a hatalmát fitogtatni, és nem várat annyi ideig, akkor nem járt volna le a parkolóórám. Nagy kedvem lett volna elküldeni neki a számlát.

Épp elővettem BlackBerrymet, hogy felhívjam Marcust, amikor hirtelen felcsendült mögöttem egy női hang: - Nico?

Ezen a becenéven csak nagyon kevesen szólítottak, és nagyon régen, még Washingtonban hallottam utoljára.

Éreztem a nő közelségét, talán az illatát is, mielőtt megérintette a vállamat. Hátra sem kellett néznem: - Diana?

- Látom, még mindig megvan a Land Rover. Ez tetszik. Te soha nem változol, igaz? - Helló - üdvözöltem, és átöleltem a nőt. Egy pillanatig nem tudtam, szájon

csókoljam-e - ami köztünk volt, annak már rég vége -, de ő megoldotta a dilemmámat azzal, hogy az arcát nyújtotta oda. - Remekül nézel ki - dicsértem meg.

És nem is hazudtam. Diana Madigan szűk farmert viselt barna cowboycsizmával és smaragdzöld felsővel, amely kiemelte meglepően halványzöld szemét. Mint egyszer megtudtam, az emberiségnek mindössze két százaléka dicsekedhet zöld szemmel.

De nem ez volt az egyetlen különleges benne. Soha nem találkoztam még hozzá hasonló nővel. Kemény volt, mégis empatikus, elegáns és gyönyörű. Feszes, hajlékony teste volt, és göndör, kezelhetetlen haja, amely kizárólag a saját törvényeinek engedelmeskedett. A színe világosbarna volt, enyhe vöröses árnyalattal. Markáns orra finom vonalú volt, az orrlyuka kissé kitágult. Az évek múlásának az volt az egyetlen jele, hogy alig látható ráncok húzódtak a szeme alatt.

Öt vagy hat éve nem láttuk egymást, mióta őt áthelyezték az FBI washingtoni irodájából Seattle-be, és közölte velem, hogy nem akar távkapcsolatban élni. A viszonyunk amúgy is elég felületes volt. A barátságnál azért több volt köztünk, de nem vártunk egymástól semmit sem. Ő így akarta, én pedig akkoriban olyan sokat dolgoztam és utaztam, hogy ez így nekem is megfelelt. Élveztem a társaságát, és ő is az enyémet. Amikor azonban Diana felhívott, hogy elmondja, Seattle-be költözik, először csak megdöbbentett a dolog, de aztán kissé sértettnek éreztem magam. Soha nem találkoztam még ilyen nővel, és meg voltam róla győződve, hogy soha nem is fogok. Nagyon meglepett, hogy ő nem ugyanígy érez irántam. Nem vagyok hozzászokva, hogy a nők ejtsenek. De nem csak a férfiegómról volt szó. Csalódtam magamban, amiért ennyire félreértettem Dianát. Addig mindig úgy hittem, hogy született tehetségem van ahhoz, hogy olvassak mások érzéseiben.

Sok nőtől eltérően ő nem az a típus volt, aki állandóan az érzéseiről akart beszélni. Érzelmeit tekintve nagyon hasonlítottunk. Úgyhogy amikor szakítottunk Diana Madigannel, ezt az ügyet eltettem a megoldatlan akták közé.

Csakhogy engem mindig ellenállhatatlanul vonzottak a megoldatlan ügyek. - Rémesen festek, tudom - mondta Diana. - Épp most végeztem az éjszakai

műszakkal, indulok haza. - Mióta dolgozol éjszakánként? - Egész éjjel fent voltam, és pedofilokkal chateltem. Tizennégy éves kislánynak

tettetem magam. - Tényleg? Micsoda véletlen! Én is ezt szoktam csinálni. - Az illető, akit megpróbálunk behálózni, ötvenegy éves - folytatta Diana, tudomást

sem véve a megjegyzésemről. A munkájával soha nem szeretett viccelni. - Megbeszéltük, hogy találkozunk egy everetti motelben. Nagy meglepetés fogja érni.

- Szóval még mindig a CARD-nál dolgozol? - Ha hiszed, ha nem, igen. A CARD az FBI gyermekrablásokkal foglalkozó osztálya. Szívszorítóan nehéz

munka itt dolgozni, szörnyű dolgokat lehet látni. Soha nem értettem, Diana hogy képes ezt csinálni. Azt hittem, mostanra kiégett.

Jegygyűrű nem volt a kezén, és feltételeztem, hogy gyereke sincs. Eltűnődtem, lesz-e valaha is egyáltalán, azok után, hogy látta, mi történhet egy gyerekkel.

- Mi lenne, ha hazavinnélek? - Honnan tudod, hogy nincs itt a kocsim? - Mert akkor a föld alatti garázsban parkolnál, mint minden FBI-dolgozó. És a bal

kezedben ott lennének a kocsikulcsok. Ne felejtsd el, jól ismerlek. Diana elfordult. Talán zavarba jött? Kifürkészhetetlen volt az arca. - A South Enden

lakom. Metróval akartam menni. Kinyitottam neki a kocsim ajtaját.

18. fejezet Szóval, most átveszi a helyedet egy másik kolléga? - Azt nem lehet. Az elkövetők néha megérzik, ha valaki más kezd el válaszolni

nekik. Még a rövid szöveges üzeneteknél is érezhetők a hangvétel és a ritmus alig észrevehető árnyalatai.

Miközben vezettem, egészen enyhén megcsapta az orromat parfümjének az illata. Soha nem éreztem még más nőn ezt a parfümöt: rózsa, ibolya és cédrus keveredett benne, kifinomult és felejthetetlen illat volt.

A neurológusok szerint semmi sem hozza vissza olyan gyorsan és erőteljesen a régi emlékeket, mint az illatok. Állítólag a szaglóideg az agy limbikus központjában ingerel valamit, ahol a hosszú távú emlékeket őrizzük mentális merevlemezünkön.

Diana parfümje emlékek áradatát ébresztette bennem. Többnyire boldog emlékek voltak.

- Mióta vagy Bostonban? - kérdeztem. - Valamivel több mint egy éve. Hallottam pletykákat, hogy te is itt vagy. A Stoddard

küldött ide, hogy nyiss egy helyi kirendeltséget? - Nem, egyedül dolgozom. - Eltűnődtem, vajon kérdezősködött-e utánam, és

elfojtottam egy mosolyt. - És szereted csinálni? - Tökéletes lenne, ha a főnököm nem lenne olyan seggfej. Diana szomorkásán felnevetett. - Na persze, Nick Heller mindig is stréber volt. - Azt mondtad, a Pembroke Streeten laksz, ugye? - Igen, a Columbus Avenue-ról kell lekanyarodni. Köszönöm, hogy elviszel. - Szívesen. - Figyelj, sajnálom, ami Spike-kal történt. - Spike…? - Gordon Snyder. Spike a gyerekkori beceneve. Egész életében hiába igyekezett,

hogy az emberek elfelejtsék. - Spike?! - Ne mondd el neki, hogy elárultam, megígéred? - Jobb beceneveket is el tudnék képzelni neki - mondtam. - Egyik se lenne túl

kedves. Szóval, honnan tudod, hogy vele találkoztam? Diana vállat vont. - Láttam, amikor kirohantál tőle. Úgy tűnt, nem ment túl jól a

megbeszélés. - És mondta, hogy mi miatt kerestem meg? - Persze. Eltűnődtem, hogy lehet, hogy Diana követett, és ezért futottunk össze a parkolóban.

Lehet, hogy ez a találkozás nem is volt véletlen? Lehet, hogy hallotta, hogy itt vagyok az épületben, és mindenképp üdvözölni akart.

Talán csak ennyit szeretett volna. Betettem még egy kis jegyzetet a MADIGAN, DIANA feliratú virtuális dossziéba. - Szóval, miért érdekli ennyire Snydert Marshall Marcus? - Marcus olyan neki, mint a nagy fehér bálna. - De miért? - Az ilyen emberek annál megszállottabban üldözik a zsákmányt, minél jobban ki

akar az csúszni a kezükből. Lehet, hogy ez neked is ismerős, Nico. Na persze, gondoltam. - Mindenesetre nekem úgy tűnt, sokkal jobban érdekli, hogy

elkapja Marcust, mint hogy megtalálja az eltűnt lányát. - Talán mert a gazdasági bűncselekmények osztályán dolgozik. - Aha. - Őszintén szólva nem is értem, miért vele találkoztál, amikor egy eltűnt lányt

keresel. Én is kezdtem ugyanezen töprengeni. - Nekem azt mondták, őt keressem. - Marshall Marcus a barátod? - A családom barátja. - Az apádé?

- Az anyám nála dolgozott. És kedvelem a lányát. - Mennyit tudsz róla? - Gondolom, nem eleget. Állítólag valami miatt nyomoz utána az FBI. Te mit tudsz

róla? - Nem sokat. - Tényleg nem sokat, vagy csak azért mondod, mert megfigyelés alatt áll? - Mert titkos nyomozás folyik ellene, és én a fal másik oldalán állok. Megálltam egy keskeny, barna homokkő épület előtt. Épp akadt is egy akkora

parkolóhely, amely elég lett volna a Land Roveremnek. - Hát akkor, még egyszer köszönöm - búcsúzott Diana, és kinyitotta a kocsi ajtaját. - Várj. Szeretnék kérni egy szívességet. - Mi lenne az? - Mi gondolsz, el tudnád intézni, hogy utánanézzen valaki Alexa Marcus

mobiltelefonjának? - Hát… ez elég bonyolult. Nem olyan könnyű megkerülni Snydert. Miből gondolod,

hogy történt valami a lánnyal? Épp válaszolni akartam, amikor Diana körbenézett, aztán azt mondta: - Ha akarsz,

feljöhetsz egy percre, és elmesélhetnéd, mi ez az egész. Vállat vontam. Próbáltam laza lenni. - A fenébe is, tényleg kár lenne elvesztegetni

egy ilyen remek parkolóhelyet.

19. fejezet Az első emeleti lakás nem volt túl nagy. Legfeljebb hetven négyzetméter lehetett,

mégsem érződött szűkösnek. Kényelmesnek, otthonosnak tűnt. A falakat csokoládébarnával és földszínek különböző árnyalataival festette le. A bútorok nagyon úgy néztek ki, mintha a bolhapiacról származnának, de minden egyes darab, minden dísztárgy, minden furcsa kovácsoltvas lámpa, hímzett díszpárna és réz képkeret gondosan össze volt válogatva.

Diana hellyel kínált egy nagy, puha sarokkanapén, ő pedig kiment kávét főzni - frissen őrölt kávéból, egy french press kávéfőzővel -, majd a kész italt egy kézzel festett, nagy bögrében hozta be. A kávé fekete volt, erős és tökéletes. Ő nem ivott, mert aludnia kellett. Magának egy pohár buborékos ásványvizet töltött, és egy kis citromlét facsart bele.

A háttérben lágy zene szólt, egyszerű, de fülbemászó dallam szinkópált ritmusban, halk gitárkísérettel. Egy rekedtes női hang portugálul énekelt valamit, aztán angolul folytatta. A kis dalocskában botokról, kövekről, üvegszilánkokról volt szó, arról, hogy a kétségbeesés véget ér, és öröm ébred a szívedben.

A hang portugálul folytatta: É pau, é pedra, é o fim do caminho… um pouco sozinho. Nem tudtam, mit jelentenek a szavak, de kellemes volt a hangzásuk.

- Ki énekel? - kérdeztem. Diana mindig szerette a női énekeseket, Ella Fitzgeraldot, Billie Hollydayt, Nina Simone-t vagy Judy Collinst. Nagy énekesnők, és mindegyikük

más. - Susannah McCorkle. The Waters of March a címe. Csodás feldolgozás, nem?

Minél többször hallgatod, annál több rétege bontakozik ki. Eleinte könnyed és játékos, de aztán egyre jobban elmélyül, és egyre szívhezszólóbb lesz.

Csak helyeslően mordultam egyet válaszul. Ha egy nő felhív a lakására, általában tudod, mire számíts. De ebben az esetben nem

így volt. Mindketten továbbléptünk, és már csak barátok voltunk. Persze, barátom sok volt, de Dianából csak egy van. És az, hogy csak barátok voltunk, nem változtatott azon, amit iránta éreztem. Ettől

még nem lett kevésbé vonzó. Nem akadályozott meg abban, hogy megbámuljam hátulról, és értékeljem derekának karcsúságát és formás fenekét. Ettől még nem csodáltam kevésbé, és nem találtam kevésbé elbűvölőnek. Mit sem csökkent a vonzereje.

Ez az átkozott nőszemély beépített mágnessel rendelkezett. Ez nem fair. De most azért voltunk itt, hogy Alexa Marcusról beszéljünk, és én elszántam

magam, hogy tiszteletben fogom tartani a köztünk lévő korlátokat. Elmeséltem neki azt a keveset, amit tudtam arról, hogy mi történt Alexával és Taylor Armstronggal, a legjobb barátnőjével.

- Nem szívesen mondom ezt, de Snydernek igaza van - jegyezte meg Diana. - Még tizenkét óra sem telt el. Valószínűleg találkozott egy fiúval, felment hozzá, és most épp kialussza a másnaposságot egy kollégiumi szobában. Ez elképzelhető, nem?

- Persze, lehetséges, de nem valószínű. - Miért nem? - Először is, egy ilyen korú lányra nem jellemző, hogy ennyire elérhetetlen legyen a

barátnőinek. Biztos, hogy kapcsolatba lépett volna valamelyikükkel. Ezek a lányok megállás nélkül üzengetnek egymásnak. Úgy kezelik a mobiljuk billentyűit, mint egy gépíróbajnok.

- Alexát nyilván túlságosan védelmezik a szülei, zavaros a családi élete… Csak próbálgatja, hogy meddig feszegetheti a korlátait - vélekedett Diana. Keresztbe tett lábbal üldögélt egy hatalmas, kényelmes fotelben, amely derékszögbe fordítva állt a kanapé mellett. A lábán sötétvörösre festette a körmeit. Nem viselt más sminket, csak egy kis szájfényt. A bőre szinte áttetszően fehér volt. Hosszan kortyolt az ásványvízből.

- Szerintem ezt te sem hiszed igazán - kételkedtem. - Amilyen munkát végzel… Az ajka egy egészen kicsit megfeszült, olyan finoman, hogy csak az vehette észre,

aki nagyon jól ismeri. - Igazad van - bólintott. - Sajnálom. Csak az ördög ügyvédjének a szerepét játszottam. Talán próbálom úgy látni a helyzetet, ahogy Snyder láthatja. A pár évvel ezelőtti rablási kísérlet után nem valószínű, hogy ez a lány csak úgy felmenne egy idegen lakására, bármennyire részeg is. Nyilván félne.

- Nem csak emberrablási kísérlet volt - mutattam rá. - Tényleg elrabolták, csak aztán elengedték.

- És soha nem derült ki, ki tette? - Nem.

- Ez fura, nem? - Nagyon. - És nem követeltek érte váltságdíjat? - Nem, semmit. - Egyszerűen csak elvitték, pár órát autózgattak vele, aztán elengedték? Ekkora

kockázatot vállaltak, minden jutalom nélkül? - Állítólag így történt. - És te ezt elhiszed? - Nincs rá semmi okom, hogy ne higgyem el. Sokat beszélgettem róla Alexával. Diana hátradőlt a fotelben, és a mennyezetet bámulta. Álla élesen kirajzolódott, a

nyaka olyan kecses volt, mint egy hattyúé. - Ha az apja titokban kifizette a váltságdíjat, csak nem akarta elmondani senkinek, arról tudna Alexa?

Diana okos nő volt, már el is felejtettem, mennyire. - Ha Marcusnak lett volna rá oka, hogy titokban tartsa, akkor a lánya talán nem tudta volna. De nekem valahogy nem ez volt a benyomásom.

- Lehet, hogy nem mond el neked mindent. - Lehet, hogy te nem mondasz el nekem valamit. Diana elfordította a tekintetét. Egy pillanatnyi hallgatás után azt mondta: - Nagyon

óvatosnak kell lennem. - Megértem. - Ittam egy korty kávét, aztán letettem a bögrét a tíkfából készült,

faragásokkal díszített régi, kopott kisasztalra. - Tudom, hogy megbízhatok a diszkréciódban. - Mindig. Diana a levegőbe bámult. Lefelé és jobbra mozdult a szeme, amiből tudtam, hogy

vívódik magában. Vártam. Ha túlságosan erőltetem, csak be fog zárkózni. Végül felém fordult, és azt mondta: - Tudod, hogy soha nem árulok el bizalmas

részleteket egy folyamatban lévő nyomozásról, és most sem fogok ilyet tenni. Senkinek sem teszek szívességet, és nem szivárogtatok ki információkat. Soha nem csináltam ilyet.

- Tudom. - A helyzet az, hogy azt gyanítják, Marshall Marcus pénzmosást végez néhány

nagyon rossz fiúnak. - Pénzmosás? Ez nevetséges! Az az ember milliárdos. Nincs szüksége tisztára

mosott pénzekre. Talán kezeli néhány megkérdőjelezhető ügyfél pénzét, de ez azért nem ugyanaz, mint a pénzmosás.

Diana megvonta a vállát. - Csak azt mondom, amit hallottam. És figyelmeztetlek: Gordon Snyderrel nem jó ujjat húzni.

- Vannak, akik rólam is ezt mondják. - Ez igaz. De… vigyázz azzal az emberrel. Ha úgy gondolja, hogy az ellensége vagy,

és akadályozod a nyomozását, akkor elintéz. - Tényleg? - Nem fogja áthágni a törvényt, de a végsőkig elmegy. Minden lehetséges jogi

eszközt fel fog használni. Semmi sem állhat az útjába.

- Jó, vegyük úgy, hogy figyelmeztettél. - Oké. Szóval, van fényképed Alexáról? - Persze - nyúltam a zakóm belső zsebébe a fotóért, amelyet Marcus adott. - Minek? - Látni szeretném az arcát. Diana odajött, és leült mellém a kanapéra. Éreztem, hogy kissé felgyorsul a

szívdobogásom. Megcsapott testének a melege. Közben már egy újabb szám szólt a háttérben: Judy Collins felejthetetlen balladája, a „My Father”. Átadtam a fényképet, amelyen Alexa a hokicsapat mezét viselte. Szőke haját homlokpánttal fogta hátra, rózsás arca kipirult, kék szeme csillogott.

- Csinos - állapította meg Diana. - Úgy látom, tud küzdeni. - Igen. Nehéz időszakot élt át az elmúlt pár évben. - Nem könnyű ez az életkor. Én utáltam tizenhét évesnek lenni. Diana soha nem beszélt túl sokat a gyerek- és kamaszkoráról, azonkívül, hogy az

arizonai Scottsdale-ben nőtt fel. Az apja szövetségi marsall volt, és Diana kamaszkorában, szolgálat közben életét vesztette. Ezután az anyjával Sedonába költöztek, és nyitottak egy ezoterikus ékszereket és kristályokat áruló New Age-boltot.

Észrevettem, hogy Diana egészen kicsit közelebb csúszik hozzám a kanapén. - Ismerős ez az ing - jegyezte meg. - Nem tőlem kaptad?

- De igen, azóta le sem vettem. - A jó öreg Nico. Biztos pont az állandó változásban. - Sherlock Holmes, oké? Diana rám villantotta kifürkészhetetlen, rejtélyes mosolyát. - Jól van, benyújtok egy

kérelmet az AT&T-hez Alexa telefonjának az ügyében. Megpróbálom elintézni. - Nagyra értékelném. - Nem miattad vagy kettőnk miatt teszem, hanem a lány kedvéért. Alexa Marcus

jogilag még kiskorú, és lehet, hogy veszélyben van, nekem elég ennyi. - Szóval, akkor hivatalosan is FBI-ügynek tekinthető? - Nem feltétlenül. Egyelőre legalábbis. De ha bármiben segíthetek, tudod, hol találsz

meg. - Köszönöm. - Hosszú, kínos csönd támadt. Egyikünk sem volt az fajta, aki szereti

felhánytorgatni a régi sérelmeket, és megpiszkálni a régi, behegedt sebeket. De mindketten szerettük kimondani, amit gondolunk. Itt ültünk, Diana lakásában, csak mi ketten - a legjobb alkalom, hogy tisztázzuk a múltat.

- Szóval, hogy lehet, hogy… - kezdtem, de elhallgattam. Miért nem szóltál soha, hogy idehelyeztek Bostonba? - ezt akartam kérdezni. De nem szerettem volna, ha szemrehányásnak veszi, így inkább csak annyit mondtam: - Részemről ugyanez. Ha bármire szükséged van, csak szólj. Rögtön itt leszek a küszöbödön.

Elmosolyodott, és rám nézett, de ahogy összetalálkozott a tekintetünk, és megéreztem az arcomon meleg leheletét, az ajkam már az ajkához is ért. Meleg volt, lágy és citromízű. Nem tudtam ellenállni neki.

Ekkor megcsörrent a telefon. A kezem épp a csípőjére siklott, úgyhogy valószínűleg én vettem észre előbb, hogy

rezegni kezd a zsebében a BlackBerry.

Diana elhúzódott. - Várj egy kicsit, Nico… - Elővette a telefont az övére akasztott kis tokból.

Egy darabig csak hallgatott, aztán annyit mondott: - Rendben, rögtön bemegyek. - Mi történt? - A fickó, aki miatt bent voltam az éjjel, megint küldött egy üzenetet. Azt hiszem,

kezd gyanakodni. Meg akarja változtatni a randevúnk időpontját. Be kell mennem. Sajnálom.

- Én is - feleltem. Diana már fel is állt, megkereste a lakáskulcsát és a beléptető-kártyáját. - Mi a fenét

műveltünk az előbb? - kérdezte rám se nézve. - Én nem tudom, de… - Ha megtudok valamit arról a mobilról, értesítelek - szakított félbe. - Hadd vigyelek vissza az irodába. Hirtelen nagyon hivatalos lett a modora. Megrázta a fejét, és határozottan azt

mondta: - Itt van a kocsim. Olyan érzés volt, mintha a szaunából kiléptem volna az egyméteres hóba.

20. fejezet Miután távoztam Dianától, elhajtottam a Beacon Hill lábához, és rákanyarodtam a

Graybar Hotel előtti félköríves felhajtóra. Az utolsó hely, ahol Alexát látták. Az ember azt hinné, a legtöbben kellemetlenül érzik magukat egy olyan szállodában,

amely régen börtön volt. A Graybar tulajdonosai azonban kitűnő munkát végeztek, amikor átalakították az egykor komor, fekete, behemót épületet. A koszos és túlzsúfolt bostoni fegyintézetben legendásan gyakoriak voltak a börtönlázadások. Amikor Roger és én még gyerekek voltunk, mindig figyeltük, hogy nem látjuk-e a rabokat az ablakokban, amikor anya elhajtott velünk a börtön előtt a Storrow Drive-on.

Én személy szerint nem hiszek abban, hogy az épületek elraktároznák a negatív energiát, de az ingatlanfejlesztők biztosra mentek, úgyhogy felkértek egy csapat buddhista szerzetest, hogy égessenek füstölőket, kántáljanak imákat, és űzzék el a hely rossz karmáját.

A szerzetesek azonban egy helyet mintha kifelejtettek volna. A recepciós pult körül olyan sűrűn kavargott a negatív energia, hogy kedvem lett volna egy kilenc milliméteres automata pisztolyt szegezni a fensőbbséges modorú recepciósra, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Teljesen lefoglalta a beszélgetés, amelyet a Jersey Shore című valóságshow-ról folytatott egy kolléganőjével. Ráadásul a hallban fülsiketítő zene szólt. Szerencsére a pisztolyom biztonságos távolságban volt tőlem, az irodámban hagytam.

Megköszörültem a torkomat. - Lenne szíves valaki idehívni Najit? Mondják meg neki, hogy Nick Heller keresi. - Naji a szálloda biztonsági főnöke volt.

A férfi kelletlenül felemelte a telefont, és halkan beleszólt. - Hamarosan itt lesz - mondta aztán. Rengeteg zselével megformált, művészien összekócolt frizurát viselt. A

haja félig eltakarta a szemét. Nagyon divatos, egynapos borosta sötétlett az arcán. Fekete öltönyt viselt, amely túlságosan feszült rajta, az ujja túl rövid, a karkivágás túl szűk, a hajtókája túl széles volt - mintha Mr. Beantől vette volna kölcsön.

Álltam a recepciós pultnál, és vártam. A fickó folytatta a vitát a valóságshow szereplőiről. A szeme sarkából észrevette, hogy még mindig ott ácsorgok, megint hozzám fordult, és ingerülten azt mondta: - Beletelhet egy kis időbe.

Így aztán sétálgatni kezdtem a hallban. Az ősréginek látszó lift előtt egy rézállványon egy tábla állt, Slammer felirattal. Beszálltam a liftbe, felmentem a harmadikra, és körbenéztem. A téglafalakra erősített plazmatévék mindegyikét a Fox hírcsatornára állították. A falakon hírességek képei is sorakoztak - Jim Morrison, Michael Jackson, O.J. Simpson, Janis Joplin, Eminem, még a kamasz Bill Gatesről is volt ott egy kép. Úgy tűnt, mindenki itt van, az apámat kivéve.

A hosszúkás bárhelyiségben bőrkanapék és sarokpadok álltak. A padlóban beépített spotlámpák. A három emelet magas átriumban fekete vaskorlátok futottak körbe. Éjszaka valószínűleg nagyon jól néz ki a hely, de a kegyetlen nappali világosságban szürkén hétköznapi és illúzióromboló volt minden, olyan, mint amikor az ember közelről szemügyre veszi egy bűvész kellékeit.

A mennyezetre jó néhány biztonsági kamerát szereltek, többnyire átlagos, alig észrevehető, félgömb alakú kis fekete szerkezetet. Néhányat spotlámpának álcáztak - észre lehetett venni, hogy nem azok, mert az izzók helyén a kamerák lencséi csillogtak. A bárpult mögötti kamerák az alkalmazottakat figyelték, hogy ne zsebre dolgozzanak, és ne lopjanak italokat. A bárhelyiségben elhelyezett kamerákat diszkréten álcázták, talán mert a törzsvendégek kényelmetlenül éreznék magukat, ha tudnák, hogy minden mozdulatukat rögzítik. Az is átfutott a fejemen, hogy a zártláncú kamerák tökéletes kellékei a börtönstílusban kialakított belső designnak.

Amikor visszaértem a recepcióra, egy nagyon jóképű, sötét hajú férfi várt rám. Klasszikus arab arcvonásai voltak, olajbarna bőre, sötét szeme és éles vonalú orra. Ugyanolyan Mr. Bean-stílusú öltönyt viselt, mint a recepciós, de vele ellentétben megborotválkozott és megfésülködött. Ő volt a szálloda biztonsági főnöke.

Mosolyogva fogadott. - Mr. Heller? - Köszönöm, hogy találkozik velem, Naji - mondtam. - Mr. Marcus a Graybar jó barátja - felelte. - Ha bármiben segíthetek, állok

rendelkezésére. - Marshall Marcus nem csak a „barátja” volt a hotelnek, de egyike a legnagyobb befektetőknek is. Megkértem, hogy telefonáljon ide, és szóljon az érkezésemről.

Naji elővett egy BMW-logós kocsikulcsot. Marcus négyéves M3-asának a kulcsa. Ezt a „régi tragacsot” odaadta Alexának, hogy ezzel járjon. A kulcs láncán egy parkolójegy is lógott.

- A kocsija a föld alatti garázsunkban áll. Ha gondolja, odakísérem. - Szóval Alexa nem vitte el a kocsit? - Úgy tűnik, nem. Gondoskodtam róla, hogy senki ne nyúljon hozzá, hátha vannak

ujjlenyomatok. A fickó láthatóan tapasztalt volt ilyen ügyekben. - Lehet, hogy a rendőrség megnézi

majd - mondtam. - Azt tudja esetleg, hogy mikor érkezett a lány, és mikor adta le a kocsit?

- Hogyne - mondta Naji, és elővette a parkolójegyet. Tipikus ötszelvényes, perforált kis cédula volt. Az alsó két részt letépték, ezeket feltehetően Alexa kapta meg, amikor leadta a kocsit. A három megmaradt szelvényre 21.37-es időpontot pecsételtek. Ekkor érkezett meg Alexa a Graybarba, és adta át az apja BMW-jét a parkolóőrnek.

- Szeretném megnézni a biztonsági kamerák felvételeit - kértem. - A garázs vagy a parkolóőr fülkéjének a felvételeit? - Mindegyiket. A Graybar biztonsági irodája egy kis hátsó helyiségben volt. Úgy húsz monitort

szereltek fel, amelyek a hotel előtti részt, a hallt, a konyhát és a mosdók előtti folyosókat mutatták. Egy kecskeszakállas, testes fickó figyelte a képeket. Jobban mondva a Boston Heroldot olvasgatta, de amikor Naji belépett, sietősen letette.

- Leo, elő tudnád keresni a hármas-négyes-ötös kamera tegnap esti felvételeit? Naji és én megálltunk Leo háta mögött, aki kattintgatni kezdett az egérrel, és több

ablakot megnyitott egy számítógép-monitoron. - Kezdjük, mondjuk, fél tíztől - mondtam. Úgy tűnt, legalább három kamerát helyeztek el a hotel előtt a parkoló bejáratánál. A

digitális videofelvétel jó minőségű volt. Leo kétszeresre-háromszorosra felgyorsítva előretekerte a felvételt, és az érkező autók egyre gyorsabban és gyorsabban gördültek be a képbe. A vendégek kiszálltak a kocsikból, megigazították a hajukat, lesimították a zakójukat. Kilenc harmincötkor egy fekete BMW érkezett, és Alexa szállt ki belőle.

A parkolóőr átadott neki egy parkolójegyet, Alexa pedig beállt a hosszú sorba, hogy bejusson a bárba. A parkoló alkalmazottja elhajtott a kocsival a garázsba.

- Rá tudnánk közelíteni? - kérdeztem. Sokszor élvezem, ha biztonsági kamerák felvételeit nézegethetem. Olyan, mintha a

C.S.I. egyik epizódjába csöppentem volna. Sajnos, a való életben ha kinagyítják a videofelvétel egy részletét a monitoron, nem hallani izgalmas surrogást vagy pittyegést, és nem jelenik meg négyzethálós rács a képen.

A filmekben a technikusoknak csodás képességeik vannak, a leghomályosabb kép részleteit is képesek kinagyítani és varázslatosan kiélesíteni egy misztikus, digitális algoritmussal, és még annak az orvosságosüvegcse címkéjének a feliratát is el tudják olvasni, amely valakinek a szemgolyójában tükröződik vissza.

Leo nem volt ennyire mestere a szakmájának. Ide-oda mozgatta az egeret, és lenyomott pár billentyűt. Láttam, hogy Alexa átölel

egy másik lányt, aki már ott állt a sorban. Taylor Armstrong. Lelkesen beszélgetni kezdtek egymást meg-megérintve, ahogy a lányok szokták.

Körbenézelődtek, talán a srácokat bámulták. - Tudjuk követni a lányt, be az épületbe? - kérdeztem. - Hogyne. Leo, a kilencest és tizenkettest. Egy másik szögből a hall jelent meg a képen. Láttam, hogy a lányok a lifthez

közelednek. A mozgásuk nem volt szakadozott a képen, a kamerák valószínűleg a

szokásos másodpercenkénti harminc felvétellel dolgoztak. A liftajtó kinyílt, és a két lány beszállt. Aztán Alexa egyszer csak kilépett a fülkéből,

de Taylor bent maradt. Alexa klausztrofóbiában szenved. Nem bírja elviselni a szűk helyeket, főleg a

lifteket. - Azt szeretném látni, hogy merre ment az a lány, aki kiszállt. Egy másik kamera felvételén - amelyet valószínűleg az első emelet mennyezetébe

szereltek - figyeltem, ahogy Alexa felmegy a lépcsőn. Egy újabb kamera felvette, ahogy megérkezik a harmadik emeleti bárba, ahol aztán

találkozott Taylorral. - Én is sokszor gyalog megyek - jegyezte meg Naji segítőkészen. - Jó testgyakorlás. Tovább néztük a felvételen, ahogy a lányok asztalt keresnek maguknak. Sokáig nem

történt semmi. A bár egyre zsúfoltabb lett. Egy kissé hiányosan öltözött pincérnő vette fel a rendelésüket, akinek a melle majdnem kiesett a melltartóból. A lányok beszélgettek.

Aztán odalépett hozzájuk egy férfi. - Közelíts rá - utasította Naji Leót. Most már ő is kezdett belemelegedni. A férfi nem tűrte be az ingét. Talán a húszas éveinek elején járhatott. Szőke volt, az

arca vöröses, a fogai kiálltak. Az biztos, hogy nem az a spanyolos külsejű. Alexa rámosolygott, de Taylor egy pillantást sem vetett rá.

Pár másodperc után a fiú leforrázva távozott. Sajnáltam szegényt. A lányok tovább beszélgettek. Nevettek valamin, azt gyanítottam, a szerencsétlen

srácon. - Előbbre tekerheti - mondtam Leónak. Leo háromszorosra gyorsította a tempót, és a felvétel felpörgött. Gyors, szaggatott

mozdulatok, mint a régi némafilmeken. A lányok nevettek, ittak, nevettek, ittak, mosolyogtak. Alexa elővett valamit, és felmutatta. Egy mobiltelefont? Igen, egy iPhone volt. Talán egy fotót csinált kettőjükről.

Nem, mégsem - a szája elé tartotta. Taylor nevetett. Valamit játszottak. Taylor kikapta Alexa kezéből a telefont, és a szája elé tartotta. Ismét nevettek. Taylor visszaadta a telefont, Alexa pedig a bőrdzsekijének a zsebébe tette. Ezt megjegyeztem magamban.

Egy másik férfi közeledett az asztalhoz. Sötét hajú volt, mediterrán típus, talán olasz, talán spanyol. Most mindkét lány rámosolygott. A testbeszédük egyértelmű volt: egyenesen a férfira néztek, mosolyogtak. Sokkal készségesebbek voltak, mint az előbbi sráccal. Taylornak ezt az oldalát nem ismertem - most bezzeg nem duzzogott, és nem volt dacos. Nagyon is élénk volt és jókedvű.

- Nem lehetne ugyanezt egy másik szögből is megnézni? - kérdeztem. Leo megnyitott egy újabb ablakot, és most már profilból láttam a férfi arcát. Leo

ráközelített. Spanyol lehetett vagy portugál, esetleg dél-amerikai. Mindenesetre nagyon jóképű

volt. A harmincas éveinek az elején-közepén járhatott. Jól ápolt volt, és drága ruhákat viselt.

Odahúzott egy széket, és leült. Láthatóan meghívták a lányok. A férfi intett a pincérnőnek.

- Ez a pasas gyakran jár ide - szólalt meg Naji. - Tényleg? - fordultam hozzá. - Arcról ismerem, törzsvendég. - Hogy hívják? Naji megrázta fejét. - Azt nem tudom. Az volt az érzésem, hogy valamit elhallgat. Visszafordultam a monitorhoz. A pasas és a két lány beszélgettek és nevetgéltek.

Megérkezett a pincérnő, és felvette a rendelést. Tovább beszélgettek és nevetgéltek. A lányok szemlátomást élvezték a férfi társaságát.

A férfi Taylor mellett ült, de úgy tűnt, nem szentel neki sok figyelmet. Sokkal jobban érdekelte Alexa. Folyton feléje hajolt, vele beszélgetett, Taylorra szinte egy pillantást is alig vetett.

Ez érdekes, gondoltam. Taylor legalább annyira csinos, mint Alexa, bár kissé rosszlánynak tűnt. Alexa elegánsabb és tisztább benyomást keltett.

Persze, Alexa apja milliárdos volt. De honnan tudhatná ezt a férfi - hacsak nem tudatosan, előre választotta ki a

célpontját? Martinispoharakban megérkeztek az italok. Ittak, aztán egy idő után a lányok felálltak. A férfi ott maradt egyedül az asztalnál, és

szórakozottan nézelődött a bárban. - Tudjuk követni a lányokat? - kérdeztem. Leo átlépett egy már megnyitott ablakba, és kinagyította. A lányok együtt mentek,

egymásba kapaszkodva. Egy kissé már mindketten becsíptek. - Maradjunk rajtuk - mondtam. Leo még jobban kinagyította az ablakot. Figyeltem, ahogy a lányok belépnek a női

mosdóba. - A mosdóban nincsenek kamerák? - kérdeztem. Naji elmosolyodott. - Az illegális lenne. - Tudom, de gondoltam, azért megkérdezem. Aztán megakadt a szemem valamin a másik ablakban. Annak a kamerának a képén,

amelyik az egyedül üldögélő latin férfit mutatta. Egy villámgyors mozdulattal kinyújtotta a kezét, és maga elé húzta Alexa félig teli

martinispoharát. - Mi a fene… Kinagyítaná ezt az ablakot? Most már jól láttunk mindent, amit a férfi csinál. A jobb kezével a zakója belső

zsebébe nyúlt. Körbenézett, aztán könnyed mozdulattal Alexa poharába pottyantott valamit.

Kivette az italából a keverőpálcikát, és felkavarta Alexa italát, aztán visszatolta a koktélt Alexa helyére.

Az egész talán tíz-tizenöt másodperc alatt zajlott le. - Ó, te jóságos ég… - motyogtam.

21. fejezet Beletett valamit az italába - szólalt meg Naji. Valakinek ki kellett mondania azt, ami oly nyilvánvaló volt. - Fogadni mernék, hogy Special K - tette hozzá Leo. - Vagy Gina. A monitoron lévő másik ablakban eközben láttuk, ahogy a lányok kijönnek a

mosdóból, és végigsétálnak a folyosón, vissza az asztalukhoz. Alexa belekortyolt az italába. További nevetgélés, beszélgetés. Pár perc múlva Taylor egyszer csak felállt, és

mondott valamit. Alexa bosszúsnak látszott, a férfi nem annyira. Taylor távozott. Alexa maradt. Újból kortyolt egyet, és a férfival kettesben nevetgéltek és beszélgettek tovább. Alig pár perc múlva Alexán kezdtek a komoly részegség jelei mutatkozni. És ez nem

csak a Martini hatása volt. Hátradőlt a széken, a feje oldalra billent, és bárgyún mosolygott. Úgy tűnt, rosszul van.

A férfi megint intett a pincérnőnek, de aztán meggondolta magát. Csak elővette a tárcáját, letett az asztalra néhány bankjegyet, aztán talpra segítette Alexát. Úgy tűnt, a lány alig tud megállni a lábán.

- Készpénzzel fizetett - jegyeztem meg, de inkább csak magamnak. De Naji értette, mire gondolok. - Mindig készpénzzel fizet. - Ezért nem tudja a nevét? Bólintott, aztán mondani akart valamit, de meggondolta magát. - Maga tud valamit. - Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, a pasas díler. - Drogokat árul? Naji bólintott, és gyorsan hozzátette: - De soha nem nálunk árusít. Ha ilyet tenne,

már kitiltottuk volna. - Hogyne. Nem festett túl fényesen a helyzet. A spanyolos külsejű fickó visszafordult, és felvette Alexa táskáját a földről a széke

mellől, aztán a lifthez mentek. Megnyomta a hívógombot. Alexa a karján lógott. Egy perc múlva megérkezett a lift, és beszálltak.

Alexának súlyos klausztrofóbiája volt. Itt már nyilván nem tudta, hogy hol van. A hallban lévő kamera felvette, ahogy a férfi a kijárat felé kíséri Alexát, illetve

inkább vonszolja. A bal kezében vitte a botladozó lány táskáját. A hotelbe belépők is felfigyeltek a dologra, mosolyogva nézték őket. Valószínűleg úgy gondolták, a barátnője túl sokat ivott.

Az egyik külső kamera képén látszott, hogy Alexa szinte már aludt, amikor megálltak a hotel bejárata előtt. A férfi átadta a parkolójegyet.

Öt perc múlva egy régebbi típusú fekete Porsche 911-es érkezett, a nyolcvanas években gyárthatták. Klasszikus modell, de ez nem volt túl jó formában. A hátulja be volt horpadva, és tele volt karcolásokkal.

A díler besegítette Alexát a hátsó ülésre, ahol a lány elnyúlt. A gyomrom görcsbe rándult. A kocsi elhajtott a hotel bejárata elől, és kikanyarodott

a félköríves felhajtóra. - Kellene egy másik szögből is egy felvétel - mondtam. - Máris - mondta Naji. - A férfi arcát akarja látni? - Nem, a rendszámtáblát. A rendszám persze rajta van a parkolójegyen is, de azért biztos akartam lenni a

dolgomban. A garázs bejáratánál lévő kamera kristálytisztán rögzítette a kocsi rendszámtábláját.

A parkolójegyen Costa név szerepelt. 21.08-kor érkezett, még a lányok előtt. Leo kimásolt nekem egy CD-re néhány képet, amelyen Alexa és Taylor a férfival

együtt szerepelt, és különböző szögekből néhány közelit a férfiról. Megkértem, hogy nyomtasson is ki párat, aztán elküldtem e-mailen Costa fotóit Dorothynak.

A Land Roverem a hotel előtti parkolóhelyek egyikén állt. Miután beültem, felhívtam Dorothyt. Gyorsan elmeséltem neki, mit láttam a videofelvételeken, lediktáltam a kocsi rendszámát - massachusettsi volt -, és megkértem, nézzen utána, ki a jármű tulajdonosa, mi a lakcíme, és mit lehet kideríteni róla. Megadtam a Costa nevet, és figyelmeztettem, hogy valószínűleg hamis. Szóltam, hogy nézze meg az e-mailjét is. Mint kiderült, már látta. Azt is elmondtam, hogy a hotel biztonsági főnöke azt gyanítja, az illető drogdíler.

Aztán elindultam a hotel előtti felhajtóról. Úgy három sarokkal odébb hirtelen eszembe jutott még valami, és visszafordultam. Most nem vacakoltam a menő sráccal a recepciós pultnál. Najit rögtön megtaláltam hallban.

- Elnézést - szólítottam meg. - Lenne még valami. - Hogyne, tessék. - A feljegyzések szerint a Porsche 21.08-kor érkezett. - Igen. - Szeretném megnézni a garázs bejáratánál ekkor készült képeket. Leónak alig egy percbe telt előkeresni azt a felvételt, amelyre kíváncsi voltam: az

ütött-kopott Porsche megállt a járdaszélen, és Costa kiszállt. De ekkor megpillantottam valamit, amire nem számítottam. Valaki kiszállt az

anyósülésről. Egy lány. Taylor Armstrong.

22. fejezet Alexa - szólalt meg a hang - kérlek, ne sikoltozz. Úgysem hallja meg senki.

Megértetted? Alexa nyelni próbált. - Tudod, ha pánikba esel, vagy ha sikoltozol, azzal csak gyorsabban használod el a

rendelkezésedre álló levegőt. - A férfi erős, nyers akcentussal beszélt, tárgyilagos hangja nyugodt volt, de emiatt még ijesztőbbnek hatott.

- Nem, nem, nem, nem, nem… - hajtogatta Alexa vékony gyerekhangon. És közben arra gondolt: Ez nem velem történik. Nem is vagyok itt. Ez nem valóságos.

- A szén-dioxid-mérgezés nem tréfadolog, Alexa. Olyan, mintha vízbe fulladnál. Lassan és fájdalmasan fogsz meghalni szörnyű görcsök között, ahogy egyik szerved a másik után mondja fel a szolgálatot. Nem szép halál, Alexa. Megígérem, hogy nem kell így meghalnod.

A koporsó teteje talán csak nyolc centire lehetett az arcától. Ez volt az egészben a legszörnyűbb, hogy ilyen közel van.

Kétségbeesetten kapkodott levegő után, de nem sok eredménnyel. Elképzelte azt a kis helyet, amelyet a tüdeje legtetején betölt a levegő. Mintha egy horrorfilmet nézne - a víz lassan emelkedik egy bezárt szobában, és már alig marad pár centi hely a levegőnek…

Érezte, hogy egész testén remegéshullámok szaladnak végig. Csapdába esett három méterre a föld alatt, ebben a kis dobozban, ahol alig tud

mozdulni, tonnányi föld nehezedik rá, és a levegő is nemsokára elfogy. Vadul kaparni kezdte tíz körmével az arca fölött a selyembélést. Lüktető, vérző

ujjhegyei hideg fémet érintettek. Kis cafatokat tépett le a selyemből, a szakadt anyag a szemébe lógott és csiklandozta az arcát.

Nem tudta leállítani a remegést. - Figyelsz rám, Alexa? - Kérem… - suttogta Alexa. - Kérem, ne tegyék ezt. Kérem… - Én látlak téged, Alexa - folytatta a hang. - Egy infravörös fénnyel működő

videokamera van beszerelve a fejed fölé, amelyet te nem látsz. És hallak is egy mikrofonon keresztül. Mindent az interneten keresztül közvetítünk. Ha majd beszélsz az apáddal, ő is látni és hallani fog téged.

- Kérem, hadd beszéljek vele! - Persze, hamarosan. De előbb beszéljük meg, hogy mit kell mondanod, és hogyan. - Miért csinálják ezt? - Alexa zokogott, alig tudta a szavakat kiejteni. - Erre semmi

szükség! - Ha jól mondod el a szövegedet, és az apád megadja nekünk, amit kérünk, akkor

órákon belül kiszabadulsz. Szabad leszel, Alexa. - Megad maguknak bármit! Kérem, engedjenek ki most! Istenem, mit követtem el

maguk ellen? - Figyelj rám, Alexa. - Bezárhatnának egy szobába, vagy egy szekrénybe, ha akarnak. Erre nincs semmi

szükség, kérem, kérem, ne tegyék ezt… - Ha pontosan az teszed, amit kérünk tőled, akkor nemsokára kiszabadulsz. - Maga egy átkozott szörnyeteg! Tudja, mi fog történni magával, ha elkapják? Van

valami fogalma, maga átkozott beteges pszichopata? Hosszú csönd lett. Alexa csak a saját zihálását hallotta. - Hall engem, maga szörnyeteg? Tudja, mit fognak csinálni magával?

Csönd. Alexa feszülten várta a választ. Lehet, hogy a férfi úgy döntött, hogy többet nem szól hozzá? Csak ekkor értette meg, mennyire függ tőle - a Bagolytól. A férfi, akinek a bagoly volt a tarkójára tetoválva. A Bagoly az egyetlen kapcsolata

világgal. Teljes mértékben a hatalmában van. Soha többé nem szabad megsértenie. - Sajnálom… - csendesedett el. Csönd. - Kérem… Sajnálom, nem kellett volna ezt mondanom. Kérem, szóljon hozzám! Semmi válasz. Alexa most rájött, mit jelent az a kifejezés, hogy síri csönd. A tökéletes csönd

egyáltalán nem volt békés. Ez volt a legszörnyűbb dolog a világon. Maga volt a pokol. Megborzongott, felnyögött, és halkan sírni kezdett. - Sajnálom. Jöjjön vissza… - Alexa - szólalt meg végül a hang. A lányt óriási megkönnyebbülés öntötte el. - Hajlandó vagy együttműködni velünk? Alexa zokogni kezdett. - Igen, igen, kérem, csak mondják meg, mit tegyek! - Megértetted, hogy csak a mi döntésünktől függ, hogy meghalsz vagy életben

maradsz? - Igen. Igen, kérem, megteszek bármit, ha kiengednek innen. A világon bármit, amit

csak akarnak! De vajon miért beszél a férfi többes számban? Ez vajon mit jelent? - Alexa, nyúlj be a matrac alá. Meg tudod tenni? - Igen. Engedelmesen lejjebb csúsztatta a kezét, és benyúlt a vékony matrac alá. Érezte,

hogy a matracot vékony fémpántokra fektették, amelyek egymástól öt-hat centire, keresztben húzódtak a koporsó fenekén. Kitapogatta a fémpántok közötti helyet, és lenyúlt közéjük. Mekkora lehet ez a hely? A bal keze megakadt egy tárgyon. Sőt, több is volt belőlük. Kitapintotta egy műanyag palack kupakját és vékony nyakát. A bal kezével megragadott egyet, és kihúzta a fémpántok közül. Egy üveg ásványvíz volt. - Igen, nagyon jól csinálod - dicsérte meg a hang. - Látod, adtunk neked egy kis vizet. Biztosan szomjas vagy.

- Te jó ég, igen, nagyon! Most, hogy eszébe jutott a szomjúság, rájött, hogy a szája egészen kiszáradt. - Igyál, kérlek - utasította a hang. Alexa a másik kezével lecsavarta a kupakot, amely kellemes szisszenéssel vált el az

üvegtől. Cserepes ajkához emelte, és mohón ivott, az arca és ruhája is nedves lett, de nem törődött vele.

- A víz pár napra elég - mondta a hang. - Talán egy hétre is. Vannak proteinszeletek is, de nem túl sok. Pár napra az is elég. Ha elfogy a víz és az ennivaló, vége. Akkor meghalsz. De addigra úgyis megfulladsz.

Alexa csak ivott, hatalmas kortyokban nyelte a levegőt a vízzel együtt. Eddig nem is érezte, mennyire szomjas.

- Most hallgass ide, Alexa. Elvette a szájától az üveget. Félt, hogy a Bagoly megint elhallgat, és magára hagyja.

- Igen - zihálta. - Ha pontosan azt mondod, amire utasítalak, és az apád is megteszi pontosan azt,

amit kérek tőle, akkor kiszabadulsz. - Meg fog adni bármit, amit kérnek. - Biztos vagy benne, hogy szeret annyira, hogy ki akarjon szabadítani? Szeret

eléggé? - Igen! - Tényleg szeret téged? Egy anya bármit megtenne gyermekéért, de az anyád már

halott. Az apjáról soha nem tudhatja az ember, mit tenne meg érte. - Szeret engem - szipogta szánalmasan Alexa. - Azt hiszem, most majd megtudod, hogy ez igaz-e - mondta a hang. - Nagyon

hamar megtudod a választ. Mert ha az apád nem szeret, akkor borzalmas kínok között fogsz meghalni odalent. Elfogy a levegő, szédülni kezdesz, hánysz és görcsök fognak el, én pedig végignézem a halálodat. És élvezni is fogom.

- Kérem, ne, kérem, ne, kérem, ne… - Végignézem az életed utolsó perceit, és tudod mit, Alexa? A hang hosszú szünetet tartott, Alexa pedig nyüszítve sírt, mint egy kisbaba vagy

egy kis állat. - Az apád is végig fogja nézni az utolsó perceidet. Megpróbálja majd elfordítani a

tekintetét, vagy kikapcsolni a videót, de az emberi természet már csak ilyen - akár igazán szeret, akár nem, nem lesz képes rá, hogy ne nézze végig egyetlen gyermeke utolsó perceit, amelyeket itt töltött a földön.

23. fejezet Miután beugrottam valamiért a Park Square-en lévő régi trafikba, hazamentem, és

elintéztem ezt-azt. Felhívtam egy régi barátomat, és megbíztam egy gyors munkával. Nem sokkal később megcsörrent a BlackBerrym.

Dorothy minden bevezetés nélkül közölte: - A Porsche egy bizonyos Richard Campisi nevén van, Charlestownban lakik, a Dunstable Streeten.

- Bingó! - Sajnos, nem. Egy héttel ezelőtt bejelentette, hogy ellopták a kocsiját. - Gondolom, a fényképét is megnézted. - Igen, persze. És nem ő Costa. Nem is hasonlít rá. - Szóval az emberünk lopta ezt a kocsit. - Nagyon úgy néz ki. - Hát akkor, gondolom, így nem juthatunk a nyomára. Ez nem túl jó, Dorothy. Több

mint tizenkét óra telt el Alexa eltűnése óta. Senki sem hallott felőle, senki sem tudja

elérni. Megismétlődött a pár évvel ezelőtti eset, csak épp most valóban elrabolták. Gondolod, hogy váltságdíjat akarnak? Biztos vagyok benne.

- Remélem, hogy csak ennyiről van szó - jegyezte meg Dorothy. - Reméled, hogy emberrablás? - Igen, remélem, hogy váltságdíjat akarnak. Mert ez azt jelenti, hogy Alexa életben

van, és az apjának nem kell mást tennie, mint fizetni. A másik lehetőség… - Igen - vágtam közbe. - Tudom, mi a másik lehetőség. Felhívtam Dianát, és megkértem, hogy próbálja megsürgetni Alexa Marcus

mobiltelefonjának az ügyét. Ez alkalommal egy fekete szobalányruhát és fehér kötényt viselő Fülöp-szigeteki

házvezetőnő nyitott ajtót Armstrong szenátor Louisburg Square-i házában. - A szenátor úr nincs itthon - közölte. - Tulajdonképpen Taylorhoz jöttem. - Miss Taylor… várja magát? - Kérem, mondja meg neki, hogy Nick Heller keresi. A nő bizonytalan arcot vágott, nem tudta eldönteni, hogy beengedjen-e vagy sem.

Végül megkért, hogy várjak odakint, és becsukta az ajtót. Az ajtó öt perc múlva nyílt újra. Taylor állt ott. Úgy tűnt, épp indulni készül valahová: rendesen felöltözött, kis fekete

táska lógott a vállán. - Mi van? - Úgy vetette ezt oda, mintha egy szomszéd kiskölyök lennék, aki viccből

csöngetett be. - Ideje lenne megint sétálni egyet - javasoltam. - Sokáig fog tartani? - kérdezte. - Nem, egyáltalán. A Vernon Street közepe táján jártunk, amikor megkérdeztem: - Hogy hívták azt a fickót, akivel Alexa tegnap éjjel elment a Slammerből? - Mondtam már, hogy nem emlékszem. - Nem mutatkozott be? - Ha mondta is a nevét, nem hallottam. Egyébként sem érdekeltem. Teljesen rászállt

Alexára. - Szóval fogalmad sincs, hogy hívják. - Hányszor fogja még megkérdezni? Ezért jött vissza? Azt hittem, talált valamit. - Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy jól értettem, amit mondtál. Az apád

tudja, hogy hajlandó vagy beülni egy olyan pasas kocsijába, akinek még a nevét sem tudod?

Egy pillanatra láttam a szemén, hogy pánikba esett, de ügyesen leplezte. Felháborodottan ráncolta a homlokát. - Nem ültem a kocsijába. Taxival mentem haza.

- Nem arról beszélek, hogy mentél haza. Hanem arról, hogy mentél a bárba.

- Taxival. - Aztán eszébe juthatott, hogy a taxitársaságoknál ellenőrizni lehet a hívásokat, úgyhogy gyorsan hozzátette:

- A Charles Streeten intettem le egyet. - Nem - mondtam halkan. - Azzal a férfival mentél, a Porschéjával. Taylor megint a homlokát ráncolva nézett rám, de mielőtt még jobban beleélhette

volna magát a felháborodásba, folytattam: - Rajta van a hotel biztonsági kamerájának a felvételén. Biztos, hogy továbbra is folytatni akarod a hazudozást?

A lány újból kétségbeesett, de már nem is próbálta titkolni. - Nézze, én nem… - Dacos, éles hangon kezdte, aztán egyik pillanatról a másikra összeomlott. A hangja hirtelen elvékonyodott és panaszos lett. - Esküszöm, hogy én csak segíteni akartam Alexának.

24. fejezet A Starbucks kávézóban ismerkedtem meg ezzel a pasival - folytatta Taylor. -

Tegnap délután. Ő szólított le. Rám nézett, várta, hogy hozzáfűzzek valamit, de én kifürkészhetetlen arccal

hallgattam. - Beszélgetni kezdtünk, és nagyon jó fejnek tűnt. Megkérdezte, nincs-e kedvem

elmenni vele a Slammerbe, én meg… Egy kicsit azért tartottam tőle, végül is csak akkor ismertem meg. Aztán beleegyeztem, de azt mondtam, hogy jó, persze, de egy barátnőmet is elviszem. Így nem lett volna olyan személyes, mint egy igazi randi.

- Alexa tudott erről az egészről? Taylor bólintott. - Hogy hívják a pasast? Taylor egy pillanatnyi szünet után válaszolt: - Lorenzo. - A vezetékneve? - Biztosan mondta, de nem emlékszem. - Szóval ketten együtt mentetek oda a Graybar Hotelhez, és Alexa ott várt… hol is?

Fent a bárban? Vagy a szálloda előtt? - Előtte, a sorban. Mindig kilométeres sor áll odakint. - Értem. - Hagytam, hogy még egy darabig hadd meséljen. Nagyon is jól

emlékeztem a biztonsági kamera képeire, ahogy Alexa csatlakozik Taylorhoz, aki már ott állt a sorban, egyedül. A férfi csak a bárban csatlakozott hozzájuk egy órával később, és úgy viselkedett, mintha soha nem találkozott volna egyikükkel sem.

Szóval az egészet előre megrendezték. A férfi úgy tett, mintha mind a két lánynak ekkor mutatkozna be. Taylorral előre megbeszélhették a dolgot.

- Van egy cigid? - kérdeztem. Taylor vállat vont, és elővett egy csomag Marlborót a táskájából. - Tüzed? Bosszúsan megrázta a fejét, de aztán belekotort a táskájába, és előhalászta az arany

Dupont öngyújtót. Ahogy átvettem, kicsúszott a kezemből, és nagyot koppant a

macskaköveken. - Jézusom! - kiáltott fel bosszúsan Taylor. Felvettem a földről. Meggyújtottam a cigarettát, és visszaadtam az öngyújtót. -

Kösz. Akkor mesélj valamit Lorenzóról. - Mit meséljek? - Mennyi idős? - Harminc-harmincöt. - Van valamilyen akcentusa? - Talán spanyol. - Megadta a mobilszámát? - Nem, én adtam meg neki az enyémet. - És felhívott, hogy megbeszéljétek a találkozót? - Nem. - Milyen érzés volt, amikor a legjobb barátnőddel ment el helyetted? Taylor pár másodpercig hallgatott. Az volt az érzésem, azon agyal, hogy ha a hotel

előtt vannak kamerák, akkor valószínűleg odabent is lehetnek. Végül nem túl meggyőzően azt mondta: - Nem volt az esetem.

Szándékosan úgy irányítottam a lépteinket, hogy lefelé haladjunk a Mt. Vernonon. Átvágtunk a Charles Streeten, aztán balra kanyarodtunk a River Streetre. Nem akartam végigmenni a Charles Streeten, legalábbis egyelőre.

- Á, értem. De amikor korábban a Starbucksban megismerkedtél vele, akkor azért érdekesnek találtad annyira, hogy beleegyezz egy randiba.

- Igen, de aztán kiderült, hogy olyan… nem is tudom, gyanús. Mindegy, úgyis sokkal jobban érdekelte Alexa, én meg úgy gondoltam, legyen az övé.

- Ez nagyon szép tőled - gúnyolódtam. - Igazán jó barátnő vagy. - Nem erről van szó, csak… - Csak reálisan gondolkozol. - Valahogy úgy. - Szóval, amikor a Starbucksban találkoztál ezzel a Lorenzóval, az ablaknál ültél,

egy olyan nagy fotelban? Taylor bólintott. - Aztán ő csak úgy bement, és leült melléd? Megint bólintott. - És ez melyik Starbucks kávézóban volt? - A Charles Streeten. - Intett is a félsaroknyira lévő Charles Street felé. - Kettő is van a Charles Streeten, nem? - kérdeztem, bár tudtam a választ. - Abban, amelyik a Beacon Street sarkán van. - És csak üldögéltél ott egyedül, a nagy fotelben az ablak mellett? A lány szeme gyanakodva összeszűkült. Nem tetszett neki, hogy annyit feszegetem a

fotel kérdését. - Igen, csak ültem, és egy magazint olvasgattam. Mire akar kilyukadni? - Nahát, véletlenül épp itt vagyunk. - Micsoda? Megálltunk a Beacon és a Charles Street sarkán. Az utca túloldalán ott volt a

Starbucks kávézó, amelyről Taylor beszélt. - Nézd csak meg. - Mit? - Ebben a Starbucksban egyáltalán nincsenek is fotelek, ugye? - De én… - Látod? Az ablak mellett pedig végképp nincsenek. Igaz? Taylor meglepetten bámult, de csak megjátszotta, mert nagyon jól tudta, hogy

rajtakaptam egy újabb hazugságon. - Nézze, csak egy kicsit elszórakoztatta volna Alexát - magyarázta aztán érzelemmentesen. Elővett egy cigarettát, rágyújtott, és mélyen leszívta a füstöt. - Szívességet tettem neki. Úgy értem, soha nem volt még komoly fiúja.

- Nahát, micsoda barátnő! Nem szívesen lennék az ellenséged. Tudtad, hogy egyszer már elrabolták Alexát, és hogy még mindig nem heverte ki ezt a traumát. Erre megismerkedsz egy vadidegennel - vagy talán már régebben is ismerted -, és összehozod az állítólagos legjobb barátnőddel. Egy olyan pasassal, aki szerinted gyanús. Aki randidrogot tett a barátnőd italába, talán úgy, hogy te is tudtál róla, és elrabolta. Talán meg is ölte.

Egy hosszú, fekete limuzin állt meg mellettünk a piros lámpánál. Keményen odamondogattam Taylornak. Tudtam, hogy ezzel mindenképp kiváltok

belőle valamilyen reakciót. Csak éppen nem az történt, amire számítottam. Taylor kifújt egy nagy füstfelhőt, aztán hátradobta az arcába lógó haját. - Csak

annyit tud bebizonyítani, hogy elmentem a Graybarba egy pasassal. A többi baromság, csak találgatás.

A limuzin hátsó ablaka csöndesen legördült. Egy férfi bámult ki rám - egy férfi, akit ismertem. Takarosan öltözött fickó tweed- zakóban és csokornyakkendőben, szarukeretes, kerek szemüveggel. David Schechternek hívták. Híres bostoni ügyvéd volt, fontos ember, aki mindenkit ismer, és tudja, hogyan kell a háttérből mozgatni a szálakat. A végtelenségig könyörtelen volt. Senki sem szívesen állt az útjába.

A hátsó ülésen ott ült mellette Richard Armstrong szenátor. - Taylor, szállj be - szólt ki a lányának. - Szenátor úr, a lányának köze lehet Alexa Marcus eltűnéséhez - mondtam. Armstrong arca nem tükrözött se meglepetést, se bosszúságot. Az ügyvédre nézett,

mintha átadná neki az irányítást. Taylor Armstrong kinyitotta a limuzin ajtaját, és beült. Megpróbáltam még egy

utolsó kísérletet tenni, hogy hassak az érzéseire. - És én még azt hittem, te vagy Alexa legjobb barátnője - mondtam.

- Ugyan már, ne gondolja, hogy nagy probléma lesz új barátnőt találni - felelte Taylor olyan mosollyal, amelytől végigfutott a hátamon a hideg.

A limuzinnak jó tágas volt a belső tere. Taylor az apjával szemben ült le. David Schechter előrehajolt, és intett, hogy lépjek közelebb.

- Mr. Heller - szólított meg olyan halkan, hogy alig hallottam. Nagy hatalommal bíró emberként hozzá volt szokva, hogy nem kell megemelnie a hangját. - A szenátor úr és a lánya többet nem óhajtanak beszélni magával.

Azzal becsapta az ajtót, és a limuzin elhajtott. Elnyomtam a cigarettát, és a szemetesbe dobtam. Rég leszoktam a dohányzásról, és

nem volt kedvem épp most újrakezdeni. Megcsörrent a BlackBerrym. Elővettem, és láttam, hogy Marcus keres. - Nick, hála

istennek! - Pánik csengett a hangjában, olyan riadalom, amelyet még sohasem hallottam.

- Mi történt? - kérdeztem. - Náluk van… Elhallgatott. Csönd lett. Hallottam a lélegzését a telefonban. - Marshall…? - A kislányom… Lexie náluk van. - Váltságdíjat követeltek? - Nem. - Akkor honnan tudod, hogy… - Csak egy e-mailt kaptam, és van benne egy link… kérlek, Nick, gyere ide azonnal! Az órámra néztem. Nemsokára kezdődik a csúcsforgalom. A szokásosnál hosszabb

lesz az út Manchesterig. - Rákattintottál arra a linkre? - Még nem. - Ne nyisd meg, amíg oda nem érek. - Jaj, istenem, Nick, indulj azonnal! Kérlek! - Máris indulok - mondtam.

25. fejezet Nem volt se nappal, se éjszaka. Megszűnt az idő. Alexa nem érzett mást, csak hogy

az izzadság csiklandozza a nyakát és az arcát. Zihálva lélegzett, kínzóan kapkodott levegő után. Jéghideg rettegés fogta el, hogy soha többé nem lesz képes megtölteni a tüdejét levegővel.

Nem volt semmi, csak a sötétség. Az agya üresen forgott csak körbe-körbe. Meg akart halni. Úgy döntött, hogy meg kell ölnie magát. Életének tizenhét éve alatt soha nem fordult meg a fejében komolyan az

öngyilkosság gondolata. De most tudta, hogy ez az egyetlen kiút a számára. Ha kapkodva veszi a levegőt, azzal nő a szén-dioxid mennyisége. Lihegni kezdett, olyan gyorsan és mélyen szedte a levegőt, ahogy csak tudta.

Megpróbálta elhasználni a korlátozott levegőmennyiséget. Lihegett és zihált. Érezte, ahogy körbeveszi az elhasznált levegő meleg, nyirkos szén-dioxid-felhője. Ha így folytatja, talán elájul.

Kezdett szédülni, és egyre gyengébbnek érezte magát. Működik! Aztán hirtelen hideg légáramlat ölelte körbe.

Friss levegő. Fenyőerdő, távoli tüzek, benzin és nyirkos falevelek szaga keveredett benne.

Valahonnan szivárgott a levegő. A jobb kezével tapogatózni kezdett, hogy kiderítse, honnan jöhet. A koporsó feneke felől áramlott be, a fémrudak alól, ahol a víz és a proteinszeletek voltak. Végigsimította a koporsó alját, és az ujjaival egy talán két-három centis átmérőjű kerek lyukat tapintott ki.

A levegőcső nyílása. A távolból zúgást hallott. Talán egy kukásautó…? Aztán mintha beindult volna egy

kocsi motorja. Dugattyúk ritmikus dohogása hallatszott nagyon messziről. Nem tudta, mi lehet a zaj, de nyilván van valami köze a beáramló levegőhöz. Talán

valamilyen szellőztetőgépezet keringteti a levegőt. A Bagoly figyelemmel kísérte szánalmas próbálkozásait. Látta, hogy mivel

kísérletezik, és most legyőzte. Alexa nem bírt ellenállni, mélyen beszívta, szinte itta a hűvös, friss levegőt,

éppolyan hálásan, mint ahogy korábban a vizet nyelte. A levegő az életet jelentette. Nem tudja megfojtani saját magát. Nem lehet öngyilkos. Megfosztották a menekülés

egyetlen lehetőségétől.

26. fejezet Beugrottam Dorothyért az irodába, és együtt indultunk Manchesterbe. Nem volt

olyan nagy a forgalom, mint amire számítottam, valamivel hat előtt már ott is voltunk Marcus házának biztonsági őrbódéjánál.

- Ejha! - szólalt meg Dorothy, miközben felsétálunk a tornác lépcsőin. Nagyra kerekedett szemmel bámulta a ház körül elterülő tágas kertet. - És én már kezdtem úgy gondolni, hogy egész jó az új lakásom.

Marcus az ajtóban várt minket. Az arca hamuszürke volt. Komoran megköszönte, hogy eljöttünk, és bekísért minket. Belinda elénk szaladt a lágy fényekkel megvilágított hallban, és megölelt. Nem számítottam tőle ilyen heves érzelemkitörésre. Csontos volt a háta. Bemutattam nekik Dorothyt. Belinda hálálkodott. Marcus csak bólogatott, aztán bevezetett minket a dolgozószobájába. A papucsa hangosan csosszant a tölgyfa padlón.

A félhomályba burkolózó tágas és kényelmes dolgozószoba egyáltalán nem volt fényűző. A sötétítőfüggönyöket behúzták. Nem volt más fény, csak a régi tölgyfából faragott, masszív íróasztal közepén álló zöld burájú asztali banklámpa kis fényköre. Az asztalon csak egy nagy, síkképernyős monitor volt és egy vezeték nélküli billentyűzet. Úgy festettek, mintha nem is tartoznának össze.

Marcus leült egy magas háttámlájú, fekete bőrszékbe, és lenyomott pár billentyűt. A keze remegett. Belinda mögötte állt.

Dorothy és én is közrefogtuk két oldalról, és néztük, ahogy megnyitja az e-mail üzenetet.

- Ahogy beérkezett, rögtön mondtam neki, hogy hívja fel magát - fordult hozzám

Belinda. - Azt is mondtam, hogy addig ne nyúljon semmihez. - Ez a magán e-mail címem - mondta Marcus. - Nem sokan ismerik. Nagyon fura,

vajon hogy deríthették ki? Dorothy piros keretes olvasószemüveget biggyesztett az orrára, amely egy gyöngyös

láncon függött a nyakában. Rögtön észrevett valamit. - Anonimizáló programot használtak - jegyezte meg. - Micsodát? - Egyszer használatos, eldobható e-mail címről küldték az e-mailt. Nem lehet

lenyomozni. Tárgyként az volt megjelölve, hogy A lánya. A levél rövid volt: Mr. Marcus! Ha élve akarja viszontlátni a lányát, akkor klikkeljen ide: www.CamFriendz.com Lépjen be a chatszobába, és írja be a keresőbe, hogy Alexa M. Felhasználónév:

Marcus. Jelszó: Élet/Halál. Kizárólag otthonról vagy az irodájából léphet be, máshonnan nem. Minden

bejelentkezőt ellenőrzünk. Ha észrevesszük, hogy máshonnan lép be bárki, bármely, helyi vagy országos szintű nyomozó hatóságtól, minden kommunikációs csatorna megszakad, és a lányával végzünk.

Marcus megfordult, és ránk nézett. A szeme alatt mély karikák sötétlettek. - Belinda

nem engedte, hogy ráklikkeljek - mondta fáradtan és megadóan. - Mi ez a CamFriendz.com? - kérdezte Belinda. - Egy élő videomegosztó oldal - mondta Dorothy. - Amolyan közösségi hálózat,

főleg tinédzserek használják. - Most mit csináljak? - kérdezte Marcus. - Ne érj a billentyűkhöz - figyelmeztette Belinda. - Várjunk egy kicsit - szólt közbe Dorothy. Elővette a laptopját, és egy kábellel

összekötötte Marcus számítógépével. - Most jó. - Mi az, mit csinál? - kérdezte Belinda. - Csak bevetek egy-két apróságot. Egy úgynevezett „képlopó” szoftvert, hogy

rögzíteni tudjunk minden képet, amelyet küldenek. Csomagfigyelő szoftvert, hogy követni tudjuk a hálózati aktivitást.

- Megőrült? - kiáltott fel Belinda: Azt mondják, ha valaki más próbálja megnézni, elvágnak minden kommunikációs csatornát! Meg akarja ölni Alexát?

- Nem - magyarázta türelmesen Dorothy. - Nem csinálok mást, csak felállítom ennek a számítógépnek a klónozott változatát. Nem fogok belépni, senki sem fogja észrevenni.

- Miért nem tudja Marshall számítógépét nézni? - kérdezte Belinda. - Nem hagyom, hogy bármivel is veszélyeztesse Alexa biztonságát!

- Semmiképp nem tudhatják, mit csinálok - magyarázta Dorothy. Láttam, hogy kezd

fogyni a türelme. - És arról is gondoskodnunk kell, hogy ne próbálják megfertőzni ezt a gépet rosszindulatú programokkal.

- Annak mi értelme lenne? - kérdezte Marcus. - Hogy ellenőrzésük alá vonják a számítógépét. Szabad? - Dorothy a billentyűzet

fölé tartotta az ujjait. Marcus bólintott, és hátrább tolta a székét, hogy helyet adjon neki.

- Ne nyúljon hozzá! - kiáltott fel rémülten Belinda. - Válthatnánk pár szót? - Kitereltem a hallba, és halkan azt mondtam neki: - Nagyon

aggódom a férje miatt. - Igen? - Ha maga nem lenne, már rég pánikba esett volna. Maga olyan neki, mint egy

kőszikla. Nagyon jól tette, hogy azt mondta, hívjon engem, és hogy nem engedte ráklikkelni arra a linkre.

Láttam rajta, hogy ezt örömmel hallja. - Nem szívesen használom ki így - folytattam -, de szeretném kérni, hogy menjen

egy másik szobába, és csináljon nekem egy nyomlistát. - Hogy micsodát? - Elnézést, ez egy szakkifejezés. Minden lehetséges nyom listája, amely segíthet

megtalálni egy eltűnt személyt - mondtam. Ott helyben találtam ki, de jól hangzott. - Milyen nyomok? - Minden. Mondjuk, hogy milyen ruha volt Alexán, amikor elment itthonról. Sorolja

fel minden ruhadarabja márkáját, méretét, írja le a táskáját, a cipőjét, hogy mi lehetett a táskájában. Maga sokkal jobb megfigyelő, mint Marshall, és a férfiak amúgy sem figyelnek az ilyesmire. Tudom, hogy ez fárasztó feladat, de más nem tudja elvégezni, és rendkívül fontos lenne. Amilyen hamar csak lehet, mondjuk egy órán belül.

- Számítógépen írjam vagy írógépen? - Ahogy a leggyorsabb. Miután eltávolítottam a képből Belindát, visszamentem a dolgozószobába. Dorothy

még ott állt Marshall számítógépe előtt. Kopogott a billentyűkön, megmozdította az egeret, és egy perc múlva azt mondta: - Rendben, akkor most rákattinthatunk a hiperlinkre.

Pár másodperc múlva megnyílt egy új ablak. Egy olcsónak látszó weboldal, a tetején nagybetűs felirattal: CAMFRIENDZ - EGY ÉLŐ KÖZÖSSÉG!

A nagy ablakon belül több kis videoablak volt látható. Némelyiken másodrangú hírességek, mint Paris Hilton, másokban tinédzser lányok kivágott pólóban, feltűnő sminkkel, provokatívan pózoltak. Némelyiknek piercing volt az ajkában.

- Ez meg mi? - kérdezte Marcus. - Valami pornóoldal? - Tinédzser lányok és fiúk így beszélgetnek, webkamerán keresztül - magyarázta

Dorothy. - Néha mást is csinálnak. Dorothy tovább kopogott a billentyűkön, és mozgatta az egeret. Beírt valami

szöveget, lejjebb görgette az oldalt, és tovább kattintgatott. Hirtelen megjelent Alexa fényképe. Egy fiatalabb kori iskolai fotónak tűnt. Szőke haj, frufru, fehér homlokpánt, kockás

rakott szoknya, valószínűleg ez lehetett az iskolai egyenruhája. Nagyon édes és ártatlan volt a képen. Még az előtt készült, hogy a bajok kezdődtek vele.

- Ó, te jó ég - nyögött fel Marcus. - Édes istenem… Feltették ide a képét, ahol bárki láthatja? Mit akarnak ezzel?

Alexa képe fölött zöld betűs felirat állt: ENTER CHAT - Chat? - kérdezte Marcus. - Mi ez, kivel kell chatelnem? Mi a fene ez az egész? Dorothy rákattintott a feliratra, mire egy regisztrációs ablak jelent meg. Beírta az

üzenetben megadott felhasználónevet és a jelszót. Egy ideig semmi sem történt. Dorothy odament a laptopjához, Marshall és én pedig közelebb húzódtunk a monitorhoz, és csak figyeltünk.

Egyszer csak megjelent egy nagy ablak, és egy újabb fotó Alexáról. Ezen már látszott, hogy nemrégiben készülhetett. Úgy tűnt, Alexa alszik a képen. A szeme le volt hunyva, és elkenődött körülötte a szemfesték, amitől úgy festett, mint egy mosómedve. A haja csapzott volt. Borzalmasan nézett ki.

Aztán hirtelen rádöbbentem, hogy ez nem fénykép, hanem élő videofelvétel. Láttam, hogy álmában egészen kicsit meg-megmozdul. A videó minősége olyan

volt, mint egy snuff filmé: a kamera túl közel volt az arcához, a kép kásás volt, nem elég éles, és a megvilágítás is nagyon furcsa volt. Különös, zöldes fény derengett, mintha infravörös kamerával készült volna a felvétel.

Ebből arra következtettem, hogy Alexa egy sötét helyen van. Megszólalt egy erős, fémesen csengő hang: - Alexa, ébresztő! Ideje üdvözölni

édesapádat. - Férfihang volt. Erős akcentussal beszélt, talán kelet-európai lehetett. Alexa szeme felpattant, a szája is kinyílt. Marcus felkiáltott: - Ő az! - aztán hozzátette: - Életben van. Édes istenem, él! Alexa tekintete ide-oda cikázott. Nyugtalanság, sőt pánik csillogott a szemében. Volt valami furcsa az arcán, bár nem tudtam volna megmondani, micsoda. - Apa? - szólalt meg. Marcus felpattant, és felkiáltott: - Lexie, kicsikém! Itt vagyok! - Nem hallja - mondta Dorothy. - Apa? - szólalt meg újból Alexa. Az erősítőn keresztül szóló fémes hang azt mondta: - Most beszélhetsz, Alexa. A lány magas, vékony hangon hadarni kezdet: - Apa, jaj, istenem, bezártak ide ebbe

a… Alexa hirtelen elhallgatott, és az erős akcentussal beszélő hang közbevágott: - Alexa,

azt mondd pontosan, amit megbeszéltünk, vagy soha többé nem beszélhetsz az apáddal vagy bárki mással.

Alexa felsikoltott. A szeme kidülledt, az arca vörös volt, a fejét ide-oda forgatta. Hang nem volt. Tíz másodperc után az ablak elsötétedett.

- Ne! - kiáltotta Marcus, felpattant a székéből, és kövérkés ujjaival a képernyőt püfölte. - Kicsikém! Kicsikém!

- Megszakadt - mondta Dorothy. A videó helyén ismét Alexa iskolai fotója jelent meg: az édes kislány a homlokpánttal és a frufruval.

- Nem működött együtt velük. Valamit el akart mondani nekünk - talán azt, hogy hol

tartják fogva - vélekedett. Marcus imbolyogni kezdett, mintha nem tudna megállni a lábán. - Nem hinném - válaszoltam Dorothynak. - Minden arra vall, hogy ezek profik. Nem

hagyták volna, hogy Alexa lássa, hová viszik. - Vetettem egy pillantást a laptopra: a fekete háttéren hosszú fehér számoszlop száguldott. Túl gyors volt ahhoz, hogy elolvassam. - Mit találtál? - kérdeztem. - Meg tudod mondani, honnan jön az adás?

Dorothy megrázta a fejét. - Úgy tűnik, ez a CamFriendz Fülöp-szigeteki központtal működik, ott töltötték fel a videót, úgyhogy ez zsákutca. Ezeknek a fickóknak valószínűleg ingyenes számlájuk van. A világon bárhol lehetnek.

Marcus megtántorodott. Elkaptam, mielőtt összeroskadt volna. De azért nem ájult el. Óvatosan segítettem neki leülni.

- Meg fogják ölni… - mondta, és kifejezéstelen szemekkel bámult a levegőbe. - Nem, dehogy - nyugtattam meg. - Ez nem áll az érdekükben. Élve van rá

szükségük, hogy megkapják a váltságdíjat. Marcus csak felnyögött, és a kezébe temette az arcát. Dorothy felállt, elnézést kért, és azt mondta, kimegy, hogy nyugodtan

beszélgethessünk. Elővett Gucci táskájából egy másik laptopot, és kiment vele a konyhába, hogy megpróbálja lenyomozni az IP-címet.

- Számítottál valami ilyesmire, igaz? - kérdeztem Marcustól. - Mindennap, Nick - felelte szomorúan. - Azok után, ami évekkel ezelőtt történt Alexával a Chestnut Hillen… - Igen - mondta halkan. - Mit gondolsz, mit akarhatnak? Marcus nem válaszolt. - Kifizetnél bármilyen összeget, hogy visszakapd, igaz? Csak bámult mereven a levegőbe. Nem tudtam megmondani, mi járhat a fejében. Előbbre hajoltam, és halkan folytattam: - Ne tedd. Ha kapcsolatba lépnek veled, és

azt követelik, hogy küldd el a pénzt valami offshore számlára, tudom, hogy azonnal megtennéd. Ismerlek. De meg kell ígérned, hogy nem teszed. Előbb mindenképp beszélj velem, és majd gondoskodunk róla, hogy mindent jól csinálj. Már ha élve akarod visszakapni a lányodat.

Marcus továbbra is csak mereven bámult a semmibe, mintha olyat látna, ami nincs a szobában.

- Marshall? Szeretném, ha a szavadat adnád. - Jól van! - csattant fel. - Ugye, nem értesítetted a rendőrséget? - kérdeztem. - Én… Mielőtt folytathatta volna, közbevágtam: - Tudnod kell rólam valamit. Nem

szeretem, ha hazudnak nekem az ügyfeleim. Alexa miatt vállaltam el ezt a megbízást, de ha megtudom, hogy hazudsz, vagy bármit elhallgatsz előlem, akkor egyszerűen itt hagylak. Megértetted?

Hosszú ideig csak nézett, és szaporán pislogott. - Amit mostanáig mondtál vagy csináltál, azt felejtsük el - folytattam. - De mostantól

kezdve ha még egy hazugságon kaplak, akkor felmondok. Próbáljuk meg még egyszer: értesítetted a rendőrséget?

Marcus hallgatott, aztán lehunyta a szemét, és megrázta a fejét. - Nem. - Oké, ez kezdetnek megteszi. És miért nem? - Mert tudtam, hogy bevonnák az FBI-t. - És? - Az FBI-t nem érdekli más, csak hogy engem sittre vágjanak. Hogy példát

statuáljanak velem. - És miért? Gyanúsítanak valamivel? Marcus kis habozás után azt felelte: - Igen. - Mivel? Marcus csak nézett rám. - Ha nem mondasz el mindent most azonnal, itt hagylak. - Nem tennéd ezt Alexával. - Én nem követtem el semmit Alexa ellen. - Felálltam. - És biztos vagyok benne,

hogy az FBI mindent meg fog tenni, hogy megtalálják. - Nick, nem hagyhatsz itt! - Nem? Akkor figyelj. Elindultam a dolgozószoba ajtaja felé. - Várj! - kiáltott utánam Marcus. - Nick, hallgass meg! Visszafordultam. - Igen? - Még ha kérnének is váltságdíjat, nem tudnám kifizetni. - Ez meg mit akar jelenteni? Marcus arca csupa megaláztatás és düh volt, és mélységes szomorúság is egyszerre.

Borzalmasan sebezhető volt. - Nincs semmim - mondta. - Egy árva vasam sem. Tönkrementem.

MÁSODIK RÉSZ „Miért nem látja az ember a dolgokat? Mert önmaga útjában áll, és elfedi őket

maga elől.”

Friedrich Nietzsche: Hajnalpír

27. fejezet

Mindenem odalett - folytatta Marcus. Olyan érzelemmentesen beszélt, mintha érzéstelenítőt adtak volna be neki, és teljesen elzsibbadt volna.

- Tízmilliárd dollárt kezelsz. - Csak kezeltem. Mind elúszott. - Elúszott tízmilliárd dollár? Marcus bólintott. - Az lehetetlen. - Hirtelen szörnyű gondolat ötlött fel bennem. - Te jóságos ég, soha

nem is volt a kezedben ennyi pénz, igaz? Az egész nem is volt valódi! Marcus megdermedt. - Én nem vagyok Bernie Madoff - mondta sértetten. Félrehajtott fejjel néztem. Legyőzöttnek és gyengének tűnt. - Akkor mi történt? -

kérdeztem. Pár másodpercig hallgatott. Most vettem csak észre, hogy májfoltok vannak az

arcán. A ráncok és a barázdák hálózata mintha elmélyült volna, és feltűnően kirajzolódott. Sápadt volt, a szeme beesett. - Úgy hat-hét hónappal ezelőtt a pénzügyi igazgatóm olyan furcsa dolgot vett észre, hogy először azt hitte, véletlenül rossz számlakivonatot küldtek. Az összes részvényünket eladták, és minden bevételt átutaltak egy számlára, az összes készpénzünkkel együtt.

- Hová utalták át? - Azt nem tudom. - És kicsoda? - Ha tudnám, már visszaszereztem volna. - De hát egy remek brókercéggel dolgozol, nem? Aki a kereskedéseket bonyolítja? - Persze. - Akkor ha ők elszúrtak valamit, nekik kell rendbe hozni a dolgot. Marcus lassan megrázta a fejét. - Minden üzletkötés hivatalos felhatalmazás alapján

zajlott, a mi kódjainkat és jelszavainkat használták. A cég azt mondja, ő nem felelős a történtekért - nem tehetnek semmit.

- Nincs egy ember, aki felelős a számládért? - De igen. De mire felfedeztük, mi történt, már otthagyta a bankot. Pár nappal

később holtan bukkantak rá Venezuelában. Autóbaleset áldozata lett az egész családjával együtt Caracasban.

- Melyik brókercéggel dolgozol? - Arra számítottam, hogy egy nagy nevet mond majd - Goldman Sachs, Morgan Stanley vagy Credit Suisse -, így meglepődtem, amikor azt válaszolta: - Banco Transnacional de Panamá.

- Panama? - kérdeztem döbbenten. - De miért? Marcus megvonta a vállát. - Az alapok fele offshore, te is tudod. Az arabok és

hasonlók… nekik van tényleg sok pénzük. Én kissé kételkedve hallgattam. Panama Dél-Amerika Svájca - a banktitok országa,

ahol semmit sem kérdeznek. Kitűnő hely arra, ha valaki nagy összegeket titkos helyen akar tartani. Ami azt illeti, náluk még szigorúbb a banktitokra vonatkozó szabályzat, mint Svájcban.

Ha valaki Panamában tartja a pénzét, az azt jelenti, hogy valami titkolnivalója van. - A Marcus Capital Managementnek hirtelen nem volt mit menedzselnie. Nem

maradt semmink. Semmink. - Egy ér lüktetett a homlokán. Attól féltem, pillanatokon belül szívrohamot kap.

- Azt hiszem, már látom, hová akarsz kilyukadni. A befektetőknek nem mondhattad el, hogy eltűnt az összes pénzük, igaz?

- Némelyikük több százmillió dollárt helyezett el nálam. Mit mondhattam volna nekik, hogy elszúrtam? Nem tudtam volna a szemükbe nézni. Tudod, hogy az évtizedek során soha nem volt egyetlen veszteséges negyedévem sem? Ilyen eredményt még soha senkinek nem sikerült elérnie. A szentként tisztelt Warren Buffett is elveszítette a vagyonának majdnem tíz százalékát pár évvel ezelőtt.

- És ezek után mit csináltál, Marshall? Meghamisítottad a kimutatásokat, mint Bernie Madoff?

- Nem! Pénzre volt szükségem. Rengeteg, rengeteg pénzre. Masszív tőkebeáramlásra. És nem volt bank a világon, amelyik hajlandó lett volna kölcsönözni nekem.

- Á, már értem. Elfogadtál újabb befektetéseket, hogy úgy tüntesd fel, mintha semmit sem veszítettél volna.

Marcus bólintott, és megvonta a vállát. - Ez csalás - jegyeztem meg. - Nem ez volt a szándékom! - Nem, persze. És kiktől fogadtál el pénzeket? - Jobb, ha nem tudod, Nicky. Hidd el, jobb így. Minél kevesebbet tudsz, annál jobb. - Én úgy látom, hogy ebben a helyzetben jobb, ha elmondod. - Legyen elég annyi, hogy egyikükkel sem fogsz találkozni a Union League

Clubban, rendben? Rossz emberekről van szó. - A bal szeme sarkában idegesen rángatózni kezdett egy kis izom.

- Hadd halljak pár nevet. - Hallottál már Joost Van Zandtról? - Te tiszta őrült vagy! - Van Zandt egy holland fegyverkereskedő volt, akinek a

magánhadserege támogatta a libériai gyilkos diktátort, Charles Taylort. - Inkább kétségbeesett - mondta Marcus. - Na és Agim Grazdani neve mond

valamit? Vagy Juan Carlos Santiago Guzman? Agim Grazdani az albán maffia feje volt. A bűnlajstromán fegyvercsempészés,

embercsempészet és pénzhamisítás egyaránt szerepelt. Amikor az olasz főügyész pár évvel ezelőtt elfogatási parancsot adott ki ellene, feldarabolt holttestét - a családtagjaiéval együtt - az igazságügy-miniszter kedvenc római éttermének a hűtőkamrájában találták meg.

Azóta az olasz főügyészek, túlságosan elfoglaltak voltak, és nem tudtak vele foglalkozni.

Juan Carlos Santiago Guzman a kolumbiai Norte del Valle drogkartell vezére, a világ egyik legveszélyesebb kábítószer-kereskedője volt. Többször is plasztikai műtéteknek vetette alá magát, hogy megváltoztassa a külsejét, és állítólag valahol Brazíliában él. Hozzá képest Pablo Escobar ministránsfiú.

- És azok az átkozott oroszok - folytatta Marcus. - Sztanyiszlav Luzin, Roman

Navrozov és Oleg Uszpenszkij. - Te jó ég, Marshall, mégis mi a fenét akartál ezzel elérni? - Úgy gondoltam, megmenthetem a süllyedő hajót friss pénz beáramoltatásával, és

újra talpra állhatok. De ez nem volt elég tőkepótlásnak. Az egész cégemet lehúzhattam a vécén.

- És az újonnan befolyt pénzeket is, a régiekkel együtt. Marcus bólintott. - Guzmanét, Van Zandtét, Grazdaniét meg az oroszokét. - Igen. - Az ő pénzüket is elveszítetted. Marcus arca megrándult. - Tudod, amikor Bernie Madoff befektetői mindent elveszítettek, nem nagyon

tehettek mást, mint hogy panaszt tettek a bíróságon. De a te ügyfeleid közül egyik sem az a fajta, aki panaszkodni szokott. Vajon melyikük rabolta el a lányodat?

- Fogalmam sincs. - Szükségem lesz a befektetőid névsorára. - Szóval nem hagysz itt? Köszönöm. - Marcus szeme könnybe lábadt, és

medvemancsával megragadta a karomat. - Köszönöm, Nick. - Teljes listát kérek. Minden név legyen rajta. Ne hagyj ki senkit sem. - Igen, persze. - Kell egy lista az összes munkatársadról, a régebbiekről és a jelenlegiekről is. A

korábbi és a mostani háztartási alkalmazottaidról is, és a személyi anyagukat se felejtsd el.

Kopogtak az ajtón. - Elnézést, hogy zavarok - szakított félbe minket Dorothy. - De visszajött az adás. - Az adás? - kérdezte összezavarodva Marcus. - Alexa. Újból él a videokapcsolat.

28. fejezet Odagyűltünk a monitor köré. Marcus előrehajolt a széken, Dorothy a billentyűkön

kopogtatott. - Most kezdődött - mondta. Ugyanaz a kislánykori fénykép jelent meg Alexáról. Fölötte zöld betűkkel az

ENTER CHAT felirat. Dorothy ráklikkelt. Ismét megjelent Alexa arca ugyanolyan közelről, mint az előbb. Könnyek folytak

végig rajta. - Apa? - szólalt meg. Nem egyenesen a kamerába nézett, hanem kissé oldalra,

mintha nem lenne biztos benne, hol van a kamera lencséje. - Apa? - Lexie, itt van apa! - Még mindig nem hallja - mondta Dorothy. - Apa, nem engednek el, csak ha odaadsz nekik valamit. A kép egy kicsit remegett és ugrált. Nem volt túl jó a minősége, régen volt ilyen a

tévéadás, még a kábeltévékorszak előtt. - Először is azt mondják, hogy ha értesíted rendőrséget, akkor… Alexa gyorsan pislogni kezdett, és könnyek folytak az arcán. Láthatóan borzongott. -

Annyira fázom, és annyira félek, túl gyenge vagyok, mozdulni sem tudok - szólalt meg hirtelen monoton hangon. - Vergődöm a koromsötétben… Nem akarok itt maradni, apa!

- Te jó ég… - mormolta Dorothy. - Ssss! - pisszegte le Marcus. - Csendet! Valami halk morajlás hallatszott, a kép hirtelen megdermedt, aztán apró négyzetekké

esett szét, és egy másodperccel később az egész elsötétült. - Jaj, ne! - kiáltott fel Marcus. - Már megint! Miért történik ez? Aztán visszatért a kép. Alexa épp azt mondta: - …A Mercuryt akarják, apa, érted?

Oda kell adnod nekik a Mercuryt. Én… nem tudom, hogy ez mit jelent. Azt mondták, te tudni fogod. Kérlek, apa, nem hiszem, hogy kibírom!

Aztán a kép ismét elsötétült. Pár másodpercig vártunk, de nem folytatódott a közvetítés.

- Ennyi? - kérdezte Marcus, és döbbenten hol rám nézett, hol Dorothyra. - Vége a felvételnek?

- Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó - nyugtattam meg. - Nyilván infravörös kamerával készült - mondta Dorothy. - Ettől olyan zöldes

árnyalatú a kép. Az ilyen videokameráknak beépített infravörös fényforrása van, amelyet az emberi szem nem érzékel.

- Teljes sötétségben tartják - mondtam. Marcus felkiáltott: - Az én kis Lexie-m! Mit művelnek vele? Hol lehet most? - Még nem akarják, hogy tudjuk - mondtam. - Így akarnak nyomást gyakorolni ránk. Marcus eltakarta a szemét. Az alsó ajka megremegett, az arca vörös volt. Némán

rázta a zokogás. - Azt hiszem, hogy fekszik - mondta Dorothy. - Attól egy kicsit furcsa az arca. - De mi történhetett a végén a képpel? - kérdeztem. - Mitől szakadt meg az adás? - Talán közvetítési hiba. - Én nem vagyok biztos benne. Hallottad azt a halk morajlást a háttérben? Mintha

egy autó vagy teherautó hajtott volna el a közelben. Dorothy bólintott. - Talán egy régebbi fajta nagy teherautó. Valószínűleg forgalmas

út közelében vannak. Nem messze egy főúttól vagy országúttól. - Nem - ráztam meg a fejem. - Nem lehet forgalmas főút. Ez volt az első jármű,

amelyet hallottunk. Valószínűleg egy út közelében van, de nem forgalmas helyen. - Marcushoz fordultam. - Mi az a Mercury?

Marcus elvette a kezét kivörösödött, könnyben úszó szeme elől. - Sejtelmem sincs. - És mi lehet ez a „túl gyenge vagyok, mozdulni se tudok, vergődöm a

koromsötétben?” - Fogalmam sincs - mondta Marcus rekedten. Megköszörülte a torkát. - Rettenetesen

meg van ijedve szegény. - De általában nem így szokott beszélni, ugye?

- Halálra van rémülve. Csak összevissza locsogott. - Lehet, hogy egy versből idézett? Marcus üres tekintettel bámult a levegőbe. - Nekem úgy hangzott, mintha utalás lenne valamire. Mintha idézett volna

valamiből. Nem hangzott ismerősnek? Marcus megrázta a fejét. - Talán egy könyv? - faggattam. - Valami, amit gyerekkorában olvastál fel neki? - Tudod… - Marcus hangja elcsuklott, de aztán folytatta: - Tudod, mindig az anyja

olvasott fel neki. Meg a te anyád. Én soha. Ritkán voltam itthon. Aztán megint a szemére szorította a kezét. Sötét, csillagtalan este volt, amikor elhajtottunk Marcus házától - bár inkább erődnek

kellett nevezni, mivel fegyveres őrök védték. Közben elmeséltem Dorothynak, Marcus hogyan veszítette el az összes pénzét.

Dorothynak ugyanúgy leesett az álla a történet hallatán, mint nekem. - Azt akarod mondani, hogy ez az ember csak úgy elveszített tízmilliárd dollárt, mintha becsúszott volna a kanapé párnája mögé?

- Alapjában véve igen. - Ilyesmi megtörténhet? - Hát, tulajdonképpen igen. Dorothy megcsóválta a fejét. - Látod, ezért örülök, hogy végül nem pénzügyi

területre mentem. Én folyton elhagyom a kulcsaimat meg a szemüvegemet. Amit el lehet veszíteni, azt én biztosan el is veszítem.

Miközben beszélt, a BlackBerryje billentyűit nyomogatta. - Majd emlékeztess, hogy soha ne bízzak rád pénzt - mondtam. - Van valami ötleted, hogy mi lehet az a Mercury? - Ha Marshall nem tudja, akkor én honnan tudnám? - Marshall azt mondja, hogy nem tudja. - Ez igaz. - Talán valamelyik offshore cégnek a neve, vagy ilyesmi. Egy kis pénz, amelyet

eldugott valahová. - Nem hiszem. - Miért nem? - Ha az emberrablók tudják, hogy elveszítette az összes befektetett pénzüket, akkor

nyilván azt is tudják, hogy mindene odalett. A Mercury nem utalhat pénzre. - Talán úgy gondolják, valamennyit csak elrejtett valahol. Az ilyen emberek mindig

bespájzolnak egy kis pénzt, mint a mókusok a mogyorót. - De akkor miért ne mondták volna ki egyenesen? Miért nem mondták azt, hogy

utaljon át háromszázmillió dollárt egy ilyen és ilyen offshore-számlára, vagy megöljük a lányt?

- Nem tudom - vonta meg a vállát Dorothy. - Mi az, ami értékesebb a pénznél?

- Egy erényes asszony - húzta el a száját. - Talán valami részvénykereskedési algoritmus. Egy befektetési formula, amelyet

Marcus talált ki. Dorothy megrázta a fejét, és közben tovább nyomkodta a billentyűket. - Kereskedési

algoritmus? A pasas teljesen tönkrement. Nem hinném, hogy én vevő lennék a titkos módszerére.

Elmosolyodtam. - Gondolod, hogy ő tudja, miről van szó, csak nem mondja el nekünk? - kérdezte

Dorothy. - Igen. - Akkor is, ha a lánya életébe kerülhet? Hosszú ideig hallgattam. - Ezt elég nehéz elhinni, nem? - Te ismered a fickót, nem én - felelte Dorothy. - Nem, csak azt hittem, hogy ismerem. Most már nem vagyok olyan biztos benne. - Hm. - Dorothy csak ennyit mondott. Aztán megint hümmögött egyet. - Mi az? - A fenébe, ez nem lehet igaz. - Micsoda? - Te jóságos ég, nehogy igaz legyen… - Miről beszélsz? Egy pillanatra levettem a szememet az útról, és Dorothyra néztem. A BlackBerryjére

meredt. - Az az őrült szöveg, amelyet Alexa idézett, „vergődöm a koromsötétben”… - Igen? - Beírtam a Google-ba. Egy Alter Bridge nevű rockegyüttes egyik számának a

szövegéből van. - Oké, és? - Az a szám címe, hogy „Élve eltemetve”.

29. fejezet Kitettem Dorothyt Mission Hill-i lakása előtt. Mire hazaértem, és sikerült egy

parkolóhelyet találnom belvárosi loft-lakásom közelében, már majdnem este kilenc volt.

A lakásom a bőrkikészítő negyedben van, ami kissé furán hangzik, de valójában Boston belvárosának egy hat háztömbnyi területét jelöli a kínai és a pénzügyi negyed között. Régi, vöröstéglás emeletes házak állnak errefelé, amelyekben régen cipőgyárak, bőrcserző műhelyek és raktárak voltak.

Pár sarokkal odébb találtam csak parkolóhelyet. Egy kis sikátoron átvágtam a kopottas hátsó kapuhoz, és az acél hátsó lépcsőn felmentem az ötödikre.

A lakásom egyetlen hatalmas, tágas térből áll, ötméteres a belmagassága. A hálószoba szerepét egy alkóv töltötte be, a lakás túlsó felén nyílt a fürdőszoba. Egy másik alkóv volt a konyha, a legmodernebb gépekkel felszerelve, amelyeket soha nem

használtam, a hűtőt kivéve. Az öt méter magasban húzódó mennyezetet öntöttvas támasztóoszlopok tartották, a csupasz téglafalak nem voltak bevakolva, és persze mindenhol csövek húzódtak, ahogy az ilyen helyeken szokás. A lakás kopár volt, funkcionális és dísztelen, és nem voltak benne felesleges kacatok.

Biztos vagyok benne, hogy egy pszichiáter azt mondaná, ez reakció arra a New York állambeli Bedfordban lévő hatalmas házra, ahol felnőttem, és amely tele volt zsúfolva értékes, antik tárgyakkal. A bátyám és én nem tudtunk úgy szaladgálni, hogy ne törtünk volna össze egy felbecsülhetetlen értékű etruszk vázát vagy egy John Townsend asztalkát.

De az is lehet, hogy egyszerűen csak utálom a túlzsúfoltságot. George Carlinnek, a híres komikusnak volt egyszer egy jó kis száma, amelyben arról

az életünk során összegyűjtögetett sok limlomról beszélt, amelyet csak cipelünk magunkkal lakásról lakásra. A legtöbb ember háza csak egy rakás limlom, fölötte egy tetővel, egy hely, ahol tárolni lehet a dolgokat, amíg a tulajdonosok el nem mennek, hogy újabbakat szerezzenek be. Nekem olyan kevés holmim van, amennyire csak lehetséges, és amim van, az is egyszerű és jó minőségű.

Egyenesen a fürdőszobába siettem, levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Hosszú ideig csak folyattam a forró vizet a fejemre, a nyakamra, a hátamra.

Képtelen voltam kiverni a fejemből szegény Alexa Marcus képét, a mosómedveszerű szemeket, a mélységes rettegést. Az egyik legfelzaklatóbb videóra emlékeztetett, amelyet valaha is láttam a neten: a felvételen néhány évvel ezelőtt lefejezték a Wall Street Journal egy bátor riporterét fekete csuklyás elrablói.

Az asszociáció félelemmel töltött el. Azon tűnődtem, vajon mire célzott Alexa ezzel az élve eltemetés dologgal. Talán

valami föld alatti bunkerbe zárhatták? Amikor elzártam a vizet, és a törülköző után nyúltam, hirtelen mintha zaj ütötte

volna meg a fülemet - egy halk csattanást vagy kattanást hallottam. De az is lehet, hogy tévedtem. Megtorpantam, és pár pillanatig csak figyeltem, aztán elkezdtem törölközni. Ekkor újból hallottam: határozottan zaj szűrődött a lakásból.

30. fejezet Kilestem a fürdőszoba félig nyitott ajtaján, de semmit sem láttam. Egy ilyen régi épületben a belváros közepén, kora este mindenféle zajokat hallani.

Dízelfüstöt okádó buszok, teher- és kukásautók járnak erre, légkalapácsok dübörögnek, fékek csikorognak, kocsiajtók csapódnak. Ráadásul éjjel-nappal vijjognak az autóriasztók.

Ez a zaj azonban egészen biztosan a lakás belsejéből jött. Halk kaparászás a bejárat közelében. Meztelenül, félig vizesen a földre ejtettem a törülközőt, és egy kicsit szélesebbre

tártam a fürdőszoba ajtaját. Kiléptem, vizet csöpögtetve a keményfa padlóra.

Még figyelmesebben hallgatóztam. A kaparászást egyre jobban ki tudtam venni. Határozottan a bejárat felől jött. Mindkét fegyverem elérhetetlennek bizonyult most a számomra. A SIG-Sauer

P250-es félautomata pisztolyt az ágyam alatt tartottam. De ahhoz, hogy odaérjek a hálóhoz, el kellett volna sétálnom a behatolók orra előtt. Átkoztam magamban a lakás szerencsétlen elrendezését, amiért a fürdőszoba olyan messze esik a hálótól. A másik fegyverem, egy kilenc milliméteres Smith & Wesson M&P a konyha padlója alá beépített kis széfben volt, de az is közelebb hozzájuk, mint hozzám.

Az egykor összekaristolt, több helyen beszakadt hajópadlót nemrégiben hozattam rendbe. Sima volt és fényes, és nem nyikorgott az ember léptei alatt. Mezítláb nesztelenül meg tudtam tenni pár lépést, ki a nappaliba.

Két fickót pillantottam meg fekete dzsekiben, nekem félig háttal. Egyikük nagydarab volt és izmos, olyan alacsony volt a homloka, mint egy Neander-völgyi ősembernek, és fekete kefefrizurát viselt. Az íróasztalomnál ült, és a számítógép billentyűzetével babrált, bár nem úgy festett, mint egy számítástechnikai zseni. Az alacsonyabbik, cingár fickónak rövid, egérszürke haja volt, sápadt arcán mély himlőhelyek éktelenkedtek. A földön ült, a falra szerelt nagyméretű plazmatévé előtt. Az internetes modemet tartotta a kezében, és egy csavarhúzóval ügyködött.

Mindketten gumikesztyűt viseltek. Farmerjük és fekete dzsekijük vadonatújnak nézett ki. A legtöbben nem vettek volna észre semmi feltűnőt az öltözködésükön, de ha az ember dolgozott már a titkosszolgálati szférában, akkor olyan szembetűnő volt ez az öltözék, mintha elektronikus hirdetőtáblán közölték volna, hogy mi a foglalkozásuk. Az ilyen dzsekikben titkos zsebet is kialakítottak a fegyvernek és a póttáraknak.

Fogalmam sem volt, kik ezek, és mit keresnek nálam, de azt rögtön tudtam, hogy fegyver van náluk.

Nálam viszont nem volt. Sőt, még felöltözve sem voltam.

31. fejezet Nem féltem tőlük. Fel voltam háborodva és dühös voltam, amiért ilyen arcátlanul

behatoltak a lakásomba, és belepiszkáltak a számítógépembe meg a modemembe. A legtöbb embernek az adrenalin hatására felgyorsul a szívverése. Az enyém viszont

lelassul. Mélyebben kezdek lélegezni, és kiélesednek az érzékeim. Ha egyszerűen csak azt szerettem volna, hogy elmenjenek, elég lett volna, ha egy kis

zajt csapok, mire azonnal félbehagyták volna nyilván illegális tevékenységüket, és kisurrantak volna. De én nem akartam, hogy csak úgy elmenjenek.

Holtan akartam látni őket. Persze, csak miután egy kicsit elbeszélgettünk. Tudni akartam, ki küldte őket, és miért.

Úgyhogy visszahátráltam a fürdőszobába, és egy pillanatra megálltam. Még mindig csöpögött rólam a víz, miközben a fejemet törtem, és próbáltam végiggondolni,

milyen lehetőségeim vannak. Valahogy bejutottak anélkül, hogy beindították volna a riasztót. Sikerült kijátszaniuk

a biztonsági rendszeremet, ami pedig nem volt könnyű. Észrevettem, hogy a bejárati ajtó résnyire nyitva van, és az egyik nagy ablakot is kitárták. Nem tűnt valószínűnek, hogy egy ilyen forgalmas utcában az ablakon másztak volna be az ötödik emeleten. Felkeltették volna az emberek figyelmét, még ilyenkor este is. Ahhoz azonban, hogy az ajtón jussanak be, ismerniük kellett a riasztó kódját.

Nyilván nem számítottak arra, hogy otthon leszek. Nem látták és nem hallották, amikor megérkeztem a hátsó, ritkán használt bejáraton át. Az sem tűnt fel nekik, hogy csobog a zuhany a lakás túlsó végében - az ilyen régi épületekben állandóan hallani, ahogy a víz zubogva folyik a csövekben.

Az előnyöm az volt, hogy ők nem tudták, hogy itthon vagyok. A fürdőszoba padlójára dobott nadrágomra pillantottam, és gyorsan

végiggondoltam, mi van a zsebében, amit esetleg rögtönzött fegyverként lehet használni - de csak kulcsok és tollak lapultak benne.

Most bezzeg jól jött volna, ha kicsit nagyobb a rendetlenség, és több a limlom. Első pillantásra semmi ígéreteset nem találtam. Fogkefe és fogkrém, villanyborotva, vizespohár, szájvíz. Kisebb törülközők és fürdőlepedők.

Egy törülköző hasznos rögtönzött fegyver lehet, ha az ember úgy használja, mint a japán harcművészetben alkalmazott láncot, a kusari-fundót, amelynek súly lóg a végén. De ez csak a közelharcban válik be.

Aztán megakadt a tekintetem a villanyborotván. Általában a hagyományos borotvát használom, de ha sietnem kell, ez gyorsabb. Spirálba tekeredett zsinórja úgy hatvan centi lehetett, teljesen kihúzva talán száznyolcvan centi is megvolt.

Beleléptem a földön heverő nadrágomra, kihúztam a konnektorból a borotvát, aztán némán visszalopakodtam a nappaliba.

Előbb az izmosabb fickót kellett elintéznem. A másik nem tűnt veszélyesnek. Miután a gorillát elintéztem, majd kitalálom, hogy mit csináljak vele.

Meztelen talpam halkan cuppant egyet, ahogy felemeltem a padlóról. Lassan lopakodtam, próbáltam minél nesztelenebbül lépkedni.

Pár másodperc alatt háromméternyire közelítettem meg a betolakodókat, és megbújtam egy oszlop mögött. Lassan, mélyeket lélegeztem. A borotvát a jobb kezemben tartottam, a dugóját a balban. A jobb kezemmel kihúztam az összecsavarodott zsinórt, mint egy csúzli gumiját.

Aztán jó keményen odavágtam a fickó halántékához. Jól hallható reccsenéssel talált célba. A férfi felkapta a kezét, hogy védje az arcát, de

egy töredék másodperccel elkésett. Felüvöltött, hátradőlt a székben, aztán a földre zuhant. Megrántottam a zsinórt, és a borotva szépen visszarepült hozzám.

Eközben a másik felállt a guggolásból. Egyelőre azonban arról szerettem volna gondoskodni, hogy a nagydarab fickó a földön maradjon. Rávetettem magam, és beletérdeltem a gyomrába. Alig kapott levegőt. Megpróbált feltápászkodni, és az öklével hadonászott felém, de nem járt sok sikerrel. Zihálva próbált levegőhöz jutni. Sikerült pár ütést bevinnie a fülemre, és az állkapcsomat különösen keményen találta

el, ami fájdalmas volt ugyan, de nem okozott nagy bajt. Az arca közepére céloztam, és teljes erővel behúztam neki egyet. Éreztem, hogy valami reccsen az öklöm alatt.

A férfi felüvöltött és rángatózott a fájdalomtól. Az orra eltört, és talán pár foga is. Vér fröccsent az arcomra.

A szemem sarkából észrevettem, hogy a cingár fickó közben egy pisztolyt húz elő a dzsekije alól.

A rövid dulakodás közben elejtettem a villanyborotvát, úgyhogy az íróasztalomon álló, aránylag nehéz celluxtépő után nyúltam. Simán, szép ívben elhajítottam. A férfi félrehúzódott, így csak a vállát találtam el, s ahogy a tartó nagy puffanással földet ért, a ragasztószalag kirepült belőle.

Nem találtam el pontosan, de azért legalább nyertem pár másodpercet. Már láttam, hogy a jobb kezében egy vaskos, szögletes markolatú fekete pisztolyt tart. Egy elektromos sokkoló.

A Taser sokkoló nem gyilkolásra való, csak arra, hogy ártalmatlanná tegye az ellenfelet, de nekem elhihetik, azért nem kellemes, ha eltalálnak vele valakit. Minden lövedék két elektródát lő ki, amelyek vékony vezetékkel kapcsolódnak a fegyverhez. Ötvenezer volt és néhány amper árad át az ember testén, hogy megbénítsa, átmenetileg leállítsa a központi idegrendszer működését.

A férfi előbbre hajolt, kinyújtotta a fegyverét, és szakértő módon célzott. Alig öt méterre volt tőlem, amit arra utalt, hogy tudja, mit csinál. Ha hat méterről lőnének egy ilyen eszközzel, akkor a nyilacskák túl messzire kerülnének egymástól, és nem tudna zárni az áramkör.

Félreugrottam. Valaki elkapta a bokámat, amitől megbotlottam. A nagydarab fickó. Az arca csupa vér volt. Felnyögött, és a levegőben hadonászott, aztán felüvöltött, mint egy sebzett vadkan. A vékony, sápadt fickó rám mosolygott.

Hallottam, ahogy kattan a Taser. Felkaptam az íróasztalomról a jó nagy zseblámpámat, és a fickó térdére célozva

elhajítottam, de ő gyorsabb volt. Épp idejében ugrott félre. A zseblámpa nem a térdét találta el, hanem kicsivel alatta, de jól hallhatóan reccsent a csont. Felszisszent, a térde megroggyant, és felordított a dühtől meg a fájdalomtól.

Odaugrottam, hogy kikapjam a kezéből a sokkolót, de csak a vállán lógó fekete vászontáskát sikerült megragadnom. Elugrott, megint célzott és lőtt.

Hihetetlen fájdalom hasított belém. Egyre görcsösebben rándultak össze az izmaim. Soha nem tapasztaltam még ilyet,

lehetetlen leírni az érzést. Már nem tudtam irányítani a testemet. Az izmaim feladták. Deszkamerev testem a padlóra zuhant.

Mire meg tudtam mozdulni, úgy két perccel később, már mindketten eltűntek. Túl késő lett volna utánuk eredni, még ha tudok is futni.

Óvatosan feltápászkodtam, és sikerült talpon maradnom, bár legszívesebben visszarogytam volna a földre. Szemügyre vettem a lakásban uralkodó felfordulást, és egyre dühösebb lettem. Azon kattogott az agyam, hogy vajon ki küldte ezeket, hogy átkutassák a lakást.

Aztán ahogy körbenéztem, észrevettem, hogy voltak olyan kedvesek, és hagytak

hátra némi árulkodó bizonyítékot.

32. fejezet A SIG még mindig az ágyam alatt volt. A kilenc milliméteres Smith & Wessont elővigyázatosságból elzárva tartottam, arra

az esetre, ha valaki megtalálná a SIG-et. A konyha köve alá volt beépítve egy kis széf. Felemeltem az egyik járólapot, kinyitottam a széfet, és mindent megtaláltam benne - egy csomó készpénzt, különféle iratokat és a pisztolyt. Minden érintetlen volt.

Ezek szerint a széfet nem találták meg. Valószínűleg nem is keresték. Nem ezért jöttek. Összeszedtem mindent, amit a behatolók sietős távozásukkor ott felejtettek, egy

fekete vászontáskát, és a szétszedett modemet. És még valamit: egy kis fehér szerkentyűt, amelyet a számítógépem hátulján az egyik USB-portba dugtak, és ezen keresztül csatlakoztatták a billentyűzet kábelét a géphez. Ugyanolyan színű volt, úgy festett, mintha eleve odatartozna. Ha az ember nem kereste, észre sem vette.

Semmiképp nem nevezném magam számítógép-szakértőnek, de nem kell ahhoz autószerelőnek lenni, hogy az ember tudjon autót vezetni. Ezt a kis ketyerét keyloggernek hívják. Egy miniatűr USB drive-ot tartalmaz, amely rögzít minden egyes leütést, és egy memóriachipen tárolja azokat. Persze ezekhez az adatokhoz egy keylogger szoftver segítségével is hozzá lehet jutni, de amióta vírusirtó programokat használ mindenki, ez manapság már sokkal nehezebb.

A modem belsejében egy kis fekete eszközt találtam, ezt is felismertem: egy pendrive. Volt egy olyan érzésem, hogy ez sem volt ott eredetileg.

Felhívtam Dorothyt a BlackBerrymen. - Tudták, hogy Marcusszal találkozol - jegyezte meg, miután beszámoltam neki a

történtekről. - Azt hitték, nem leszel otthon. - Ha igen, ez azt jelenti, hogy nem tartottak megfigyelés alatt. - Ha követnek és figyelnek, azt észrevetted volna. Nem ostobák, hogy ilyet

tegyenek. - De kik ezek? - Tedd vissza azt a keyloggert, jó? - Már visszatettem. - Meg tudsz nyitni egy editort? - Ha elmondod, hogy kell. Dorothy elmondta. Megnyitottam egy ablakot, és beolvastam neki a megjelenő

hosszú számsort. Aztán kivettem a keyloggert, a helyére illesztettem a modembe szerelt kis eszközt, és beolvastam az újabb számsort.

- Várj egy kicsit - mondta Dorothy. Vártam. A jobb vállam és a hátam bal oldala, ahol eltalált az elektróda, még mindig

bizsergett, és most már elkezdett viszketni. Billentyűk kopogását hallottam a telefonban, és néha egy-egy hümmögést.

- Hű… - szólalt meg végül Dorothy. - Igen? - Hát ez érdekes. - Tényleg? - A megadott sorszámok alapján mindkét eszköz kormányhivatalok tulajdona. Bárki

volt is az, aki betört hozzád, az amerikai kormánynak dolgozik. - Vagy legalábbis a kormány kütyüit használja - jegyeztem meg. - Attól még nem

feltétlenül ügynökök. - Ez igaz. Mostanra kezdtem sejteni, hogy ki küldhette őket. Még mielőtt megérkeztem az FBI bostoni irodájába, Gordon Snyder már tudta, ki

vagyok. Tudta, miért akarok beszélni vele, és tudta, hogy Marshall Marcusnak dolgozom, aki egy nagyszabású FBI-nyomozás alanya. Engem pedig, mint a Marcus által alkalmazott személyt, nyilván a cinkosának tekintettek.

Vagyis én is célpont lettem. Snyder nyíltan beismerte, hogy az FBI lehallgatja Marcus telefonjait. Valószínűleg

az e-mailjeit is elolvassák. Ami azt jelentette, hogy Snyder tudta, hogy odamegyek hozzá Manchesterbe. Tudta, hogy nem leszek otthon, és nyugodtan odaküldheti az embereit egy kis titkos akcióra.

Eszembe villant Diana figyelmeztetése: Vigyázz azzal az emberrel. Ha úgy gondolja, hogy az ellensége vagy, és akadályozod a nyomozását, akkor elintéz.

- Meg tudnád nézni a biztonsági kamerák felvételeit? Kíváncsi vagyok, hogy jutottak be.

Amikor beköltöztem, megbíztam egy biztonságtechnikai céget, hogy szereljenek fel nagy felbontású, digitális biztonsági kamerákat a bejárat elé. Kettő füstjelzőnek volt álcázva, két miniatűr online infrakamera pedig szellőzőnek. Mindegyiket mozgásérzékelő aktiválta, és egy hálózaton keresztül az irodámban lévő szerverhez küldték az anyagot. Hogy pontosan miként működött a dolog, arról fogalmam sem volt. Ehhez nem értek, de a kamerák felvételeit ott tároltuk az irodai gépeken.

Dorothy azt mondta, majd később visszahív. Amíg vártam, átkutattam a lakást, hogy nem hagyott-e ott még valamit Gordon Snyder kis csapata.

Dorothy hamarosan visszahívott, és közölte: - Attól tartok, semmit sem tudok mondani.

- Hogyhogy? - Nézd meg a számítógépedet. Visszasétáltam az íróasztalomhoz, és láttam, hogy a monitoron négy fotó jelent meg:

a lakásom fő és hátsó lépcsőházát mutatták. Mindegyik kép más-más kamera felvétele volt. Az ablakok alatt a dátum és az időpont, és egy számsor, amely nem tűnt fontosnak.

Dorothy valahogy átküldte a kamerák képeit a számítógépemre. - Ezt hogy csináltad? - érdeklődtem. - Egy jó bűvész soha nem fedi fel a trükkjeit - felelte. A kurzor kis nyila

megmozdult, bekarikázta az első két ablakot, mintha rá akarna mutatni valamire. - Az

első két kamera nem rögzített semmit, el is felejtheted őket. - A két ablak eltűnt. - Most figyelj.

A megmaradt két ablak nagyobbra váltott, majdnem betöltötték a monitort. - Este nyolc óra huszonkettőkor hatoltak be lakásodba.

Az órámra pillantottam. - Értem. - Tehát, itt vagyunk, nyolc óra huszonegy perc harminc másodpercnél. - Mindkét

ablakban pár kockát előrehaladt a felvétel. Hirtelen mindkét kép közepén piros szikraeső jelent meg, majd piros felhővé egyesült, amely betöltötte az egész képet.

- Lézer - mondtam. - Pontosan. A vörös felhő egy perc után eltűnt, és ismét a megszokott képet láttam. Az üres lépcsőházat. - Továbbra sem tudjuk, hogy jutottak be - összegeztem. - De megtudtunk valami

hasznosat. - Mit, hogy tudják, hogy kell elvakítani egy kamerát? Rajta van az interneten. - Nem. Azt, hogy tudták, hol vannak a kamerák. - Miből gondolod? - Egyáltalán nem kellett keresgélniük, villámgyorsan és hatékonyan elintézték. Nem

tudják elvakítani, ha nem tudják, hol van. Pontosan tudták, hol kell keresni. - És? - A kamerákat füstjelzőnek és szellőzőnek álcázták. A füstjelzős kamera nem olyan

eredeti ötlet, ha az ember tudja, mit lehet kapni a piacon. De a szellőzős már sokkal szokatlanabb. Egy száloptikás kamera, amely alig nyolc milliméter vastag. Elég komoly hozzáértés kell ahhoz, hogy elsőre megtalálják.

- Hová akarsz kilyukadni? - Ismerték a kamerák helyét és a kódot is. - Talán attól a cégtől tudták meg, amelyik beszerelte a kamerákat. - Lehetséges. Vagy talán az irodai számítógépemből. - Az lehetetlen. Észrevettem volna, ha bárki is behatol a rendszerünkbe. - Talán. - Nem talán, biztosan. - Ezek szerint nemcsak pontosan tudták, hol vannak a kamerák, de hatástalanítani is

tudták a rendszert. Vagyis ismerték a kódot. - A biztonsági cégtől. - Ők nem tudják a kódomat. - És ki tudja? - Csak én. - Nem írtad le valahová? - A személyes fájljaimban van, bent az irodában, a számítógépemen. A szerveren

tároljuk. - Á. - Látod…? - Igen - felelte Dorothy. Közben a másik vonalon keresett valaki. Elküldte a számát,

így láttam, hogy Diana az. - Ezek szerint valaki behatolt az irodai hálózatunkba. - Vagy valaki kiszivárogtatta. Várj, keresnek a másikon. Átkapcsoltam Diana hívására. - Nick - szólalt meg feszülten. - Épp most értesítettek az AT&T-től. Azt hiszem,

megtaláltuk a lányt.

33. fejezet Alexa csak akkor jött rá, hogy a többi gyerek - az átlagos, hétköznapi gyerek - más

dolgokról álmodik, mint ő, amikor a bentlakásos iskolába került. A többiek is álmodtak olyat, hogy repülnek - ami olykor vele is előfordult -, de olyanokat is, hogy kiesik a foguk. Álmodtak olyat, hogy eltévednek egy labirintusban, és legnagyobb zavarukra arra tértek magukhoz, hogy meztelenül mászkálnak az iskola folyosóin. Mindegyiküknek voltak nyugtalanító álmaik arról, hogy le kell vizsgázniuk egy olyan óra anyagából, amelyről ellógtak.

Alexa azonban nem ilyesmikről álmodott. Volt egy újra meg újra visszatérő álma: hason kúszott egy végtelen föld alatti

barlanghálózatban, és több száz méter mélyen a föld alatt beszorult az egyik keskeny járatba. Mindig verejtékben úszva, reszketve ébredt.

Mint megtudta, a fóbiákkal az a helyzet, hogy az ember az agyának egy kis zugában mindig megpróbálja valamivel igazolni a fóbia létezését. Bebizonyítani, hogy félelme tökéletesen ésszerű.

Talán nem logikus, ha valaki fél a kígyóktól? Ki szállna vitába ezzel? Miért ne lenne logikus félni a bacilusoktól, a pókoktól vagy a repüléstől? Bármelyik halált okozhat. Az agynak nem is kell olyan keményen megdolgozni a fóbiák igazolásáért.

Egy szűk helyre bezárva lenni - ez volt a legfélelmetesebb dolog, amit csak Alexa el tudott képzelni. Nem kellett hozzá logika, hogy igazolja - egyszerűen tudta, hogy így van.

Ahogy egy szarka állandóan gyűjtögeti a csillogó tárgyakat, az agya úgy raktározta el a leghátborzongatóbb történeteket, amelyeket olvasott vagy barátoktól hallott. Történeteket, amelyek igazolták, hogy a félelmei nagyon is valósak.

A történelemkönyvek anekdotái emberekről, akik a nagy pestisjárvány idején csak kómába estek, de halottnak hitték őket… Alexa azt kívánta, bárcsak soha ne is olvasott volna ilyeneket.

Koporsófedelek belsején talált kaparásnyomok, csontvázak, a csontujjak között maroknyi kitépett hajjal…

Nem bírta kiverni a fejéből azt a történetet, amelyet egy, a tizenkilencedik század végén élt ohiói lányról olvasott, aki megbetegedett, és az orvos azt hitte, meghalt. Valami okból kifolyólag csak egy ideiglenes kriptába helyezték a testét, talán mert túl fagyos volt a föld, hogy eltemessék. Amikor tavasszal kinyitották a kriptát, a lány összes haja ki volt tépve, és az ujjai hiányoztak. Lerágta a saját ujjait, hogy életben maradjon.

Az exeteri angol irodalomtanáruk Poe-novellákat olvastatott velük. Alexának már az is nehezére esett, hogy egyáltalán megértse azt a sok fura, régies szót. De a történetek egyenesen elviselhetetlenek voltak. Poe egyike volt azon keveseknek, akik tényleg megértették a rettegés lényegét. Alexa osztálytársai beteges alaknak titulálták, de ő tudta, hogy Edgar Allan Poe ismerte az igazságot. Az Usher-ház vége, az Egy hordó amontillado, történetek élve eltemetett emberekről - képtelen volt rávenni magát, hogy elolvassa őket. Hogy képes erre bárki is?

De miért is foglalkozik lázas agya állandóan ezekkel a rémtörténetekkel? Hiszen most átélheti a saját legszörnyűbb rémálmát.

34. fejezet Be van kapcsolva a telefonja, és jeleket ad - mondta Diana. - És hol van? - Leominsterben. - Az egyórányira van innen. - Az órámra néztem. - Talán annyira sem, ilyen késő

éjszaka. Mennyire pontosan tudták meghatározni a helyet? - Folyamatosan küldik e-mailben a földrajzi koordinátákat, fokokban és percekben. - Rendben. - Ez akár ezer négyzetméteres terület is lehet, de ha ott vagyok, majd

körülnézek, mi lehet a legvalószínűbb helyszín. - Adj tíz percet, addigra elkészülök. - Feküdj csak vissza, különben holnap hullafáradt leszel. Én majd elintézem ezt a

dolgot. - Én adtam be a kérést, tehát csak velem közlik az adatokat. Nem szabad FBI-on

kívül álló személynek kiadnom az információt. - Hát jó, akkor majd én vezetek, te navigálsz. Gyorsan összeszedtem néhány dolgot, többek között a Smith & Wessont, egy kis

hordozható navigációs készüléket, és egy strapabíró sárga Garmin eTrex GPS-t. Autózás közben elmondtam Dianának, mi történt azóta, hogy elváltunk. Meséltem a

Graybar biztonsági kameráinak a felvételeiről, a fickóról, aki tett valamit Alexa italába, majd elhajtott vele, az úgynevezett barátnőjéről, Taylor Armstrongról, aki valamilyen okból együttműködött Alexa elrablójával, de még nem sikerült rájönnöm, hogy miért. Elmeséltem az élő videoközvetítést, és azt is, hogy Marshall Marcus beismerte, utolsó kétségbeesett kísérletként nagyon veszélyes emberektől fogadott el pénzt, hogy megmentse a cégét.

Diana összeráncolt homlokkal hallgatta. - Megnézem, milyen adatokat küldtek a telefonról - mondta, és keresgélni kezdett a BlackBerryjén.

- Az utolsó kimenő hívás hajnali kettő 2.37-kor érte el a leominsteri adótornyot. - Annak már majdnem huszonnégy órája. És meddig tartott a beszélgetés? Diana tovább keresgélt. - Úgy tíz másodpercig. - Tíz másodpercig? Az elég rövid. Hallottam, hogy tovább nyomkodja a billentyűket, aztán azt mondta: - Az utolsó

hívás a 911-es segélyhívó volt. De úgy tűnik, nem sikerült létrehozni a kapcsolatot, az

adótoronyba megérkeztek ugyan a jelek, de utána megszakadt a hívás. - Hát ez nem semmi. Meglehetősen kába lehetett a drogtól, mégis volt annyi

lélekjelenléte, hogy segítséget hívjon. És ki kereste? - Volt több bejövő hívás is, ma hajnali három és dél között. - Azt látod, hogy kiktől? - Igen, négy különböző számról. Kettő vezetékes telefonról,

Manchester-by-the-Sea-ből. - Az apja. - Egy mobilról, az is Marcusé. A negyedik egy másik mobilszám, Taylor

Armstrongé. - Szóval Taylor megpróbálta felhívni. Ez érdekes. - Miért? - Ha megpróbálta elérni Alexát, az azt jelenti, hogy mégiscsak aggódik miatta.

Vagyis nem tudja, hogy mi történt vele. - Vagy bűntudata van amiatt, amit tett, és ki akarta deríteni, hogy Alexa jól van-e. - Na igen - bólintottam. Hosszú ideig hallgattunk. Leominsterbe nem lehetett

rövidebb úton eljutni, sehol sem tudtuk levágni az utat. A 90-es útról lefordultunk a 95-ösre, majd a 2-es főút következett. Leominster a 2-es út mentén fekszik. Ez egy kanyargós, kelet-nyugati irányú út, amely átszeli Lincolnt és Concordot, aztán továbbhalad kelet felé, New York államba.

Engem kivételesen nem aggasztott különösebben a megengedett sebességhatár. Egy szövetségi ügynök ült mellettem. Itt a remek alkalom, hogy megússzam a gyorshajtás miatti büntetést.

Eleredt az eső, bekapcsoltam az ablaktörlőt. Ilyenkor, késő éjszaka a kamionokon kívül nemigen járt más jármű az utakon. Előttem egy öreg pótkocsis teherautó döcögött, lobogtak a sárhányói, és vizet fröcsköltek a szélvédőmre. Gyorsabbra állítottam az ablaktörlőt, és sávot váltottam.

Megéreztem, hogy Diana engem néz. - Mi az? - kérdeztem. - Mitől véres az inggallérod? Csak azt ne mondd, hogy megvágtad magad

borotválkozás közben! Elmeséltem, hogy betörtek a lakásomba, és azt az elméletemet, hogy Gordon Snyder

áll a háttérben. Miközben beszéltem, Diana lassan csóválta a fejét, és amikor befejeztem, azt mondta: - Ez nem az FBI volt. Mi nem így dolgozunk. Nem csinálunk ilyesmit.

- Persze, hivatalosan nem. - Ha Snyder ellenőrizni akarná az e-mailjeidet, azt a távolból is megtehetné. Ezért

nem kellene odaküldenie két embert, hogy illegálisan intézzék el. Egy pillanatra elgondolkoztam. - Ebben van valami. Megint hallgattunk. Épp meg akartam kérdezni, mi történt aznap kettőnk között -

vagy legalábbis majdnem -, amikor Diana hirtelen megszólalt: - Vajon miért van még mindig bekapcsolva a telefonja?

- Ez jó kérdés. Ki kellett volna kapcsolniuk, és kivenni az akkumulátort. Sőt, még

jobb lett volna, ha tönkreteszik a telefont. Aki szokott krimit nézni a tévében, az tudja, hogy a mobiltelefon jelei alapján el lehet jutni hozzájuk.

- Talán nem találták meg nála. - Azt kétlem. A dzsekije külső zsebében volt. - Akkor elrejtette valahol, talán még a kocsiban. - Talán. Egy fekete Silverado anélkül váltott sávot, hogy indexelt volna. - Örülök, hogy újra felvettük a kapcsolatot - mondtam. Kissé mereven és hivatalosan

hangzott. Diana semmit sem felelt. Újból próbálkoztam: - Fura belegondolni, hogy mind a ketten hónapok óta

Bostonban vagyunk. - Fel akartalak hívni. - Ugyan, abban mi lett volna érdekes? Hagyjuk csak bizonytalanságban a pasast, az

sokkal szórakoztatóbb. - Reméltem, nem hangzott sértődöttnek. Diana egy hosszú pillanatig hallgatott. - Meséltem neked az apámról? - Egy keveset. - Annyit tudtam, hogy akkor ölték meg, amikor egy szökevényt

üldözött, de kíváncsi voltam, mit akar mondani róla. - Azt tudod, hogy szövetségi marsall volt, ugye? Emlékszem, az anyám állandóan

gyomorgörcsben élt. Amikor az apám reggel elment munkába, soha nem tudhatta, hogy este épségben hazatér-e.

- Te is kockára teszed az életedet mindennap - mondtam halkan. Nem voltam biztos benne, hogy hová akar kilyukadni.

- Ezt az életet választottam. De ha valaki másért kellene állandóan aggódnom, azt nem bírnám elviselni.

- Hová akarsz kilyukadni? - Azt, hogy megegyeztünk valamiben, és tudtam, hogy én nem tudom tartani magam

az egyezséghez. - Megegyeztünk…? - Úgy volt, hogy felületes marad a viszonyunk, semmi kötődés, semmi nyomás,

semmi elkötelezettség. De nekem kezdett kicsit túlságosan sokat jelenteni a kapcsolatunk, és tudtam, hogy ez egyikünknek sem lenne jó.

- Ezt próbáltad bemagyarázni magadnak? - Muszáj erről beszélnünk? Arra gondoltam, hogy mennyi minden van még, amit soha nem mondtunk ki, de

csak annyit feleltem: - Soha egy szóval sem mondtad. Diana csak vállat vont, és hallgatott. Egy véget nem érő, monoton útszakaszon haladtunk, valahol Chelmsfordtól

nyugatra. Kilométereken át csak ritkás fenyőerdő kísért minket az út mindkét oldalán meredek hegyoldalon. Az úton igencsak megkoptak a fehér útburkolati jelek. Nem hallatszott más, csak a motor állandó zümmögése, halk, ritmikus dübörgés.

- Nem küldtek Seattle-be - folytatta halkan Diana. - Én kértem az áthelyezésemet. - Értem - mondtam. Talán az ablakon besüvítő hideg miatt éreztem olyan

zsibbadtnak az arcomat. - Muszáj volt kiszabadulnom ebből a helyzetből. Úgy éreztem, látom, mi lesz a

jövőm, és ez megijesztett. Láttam, hogy min ment keresztül az anyám. Azt hiszem, inkább egy könyvelőhöz kellene feleségül mennem.

Hosszú ideig megint hallgattunk. A 12-es úton senki sem járt, pedig ez volt a környék fő kereskedelmi útvonala. A

túloldalon egy Staples és egy Marshall's állt. Egy Bickford gyorsétterem kirakatában azt hirdette egy tábla, hogy bármikor lehet reggelit kapni, bár úgy tűnt, éjjel kettőkor azért mégsem. Mellette egy Friendly's gyorsétterem, szintén zárva, sötéten. Megálltam a leállósávban, és bekapcsoltam a vészvillogót.

Diana felnézett a GPS-ről. - Ez az - mondta. - Háromszáz méterre vagyunk a megadott helytől.

35. fejezet Itt vagyunk - mutatta. - Ez a North Main Street 482. A Friendly's gyorsétterem mögött egy négyemeletes motel állt, téglából épült, olyan

klasszikus, amerikai stílusban, amelyet leginkább ronda motel stílusként lehetne jellemezni. Egy magas póznára erősített táblán fényesen kivilágították a sárga-piros Motel 12 lógót. Úgy tűnt, a helybéli kölykök céltáblának használják, mert jó pár lyuk és repedés éktelenkedett rajta, amelyeken átvilágított a lámpa fénye. Alatta egy fehér táblán fekete betűkkel ingyenes internetet hirdettek.

Behajtottam a motel parkolójába. Talán egy tucat kocsi állt ott. A Porsche, amelyet a biztonsági kamera felvételén láttam, nem volt köztük. Nem mintha számítottam volna rá. A motel túlsó oldalán egy magas raktárépület emelkedett. Valahogy nem tűnt úgy, mintha ezt a helyet keresnénk.

- A fenébe, ennél pontosabb koordináták kellenek. Nem tudnád visszahívni az AT&T-t, és megkérni őket, hogy próbálkozzanak még egyszer? Szeretném tizedes pontossággal megkapni a koordinátákat.

Míg Diana telefonált, visszasétáltam az utcára. Hébe-hóba elhaladt egy-egy autó. Az út túloldalán egy táblán a Sheraton Four Corners felirat állt. A környéken sehol nem láttam építési telkeket, üres mezőket, lakóházakat.

- Megvan! - kiáltotta Diana, és szaladt felém. Odanyújtotta a Garmin GPS készüléket. Már beprogramozta az új koordinátákat. Egy villogó nyíl jelölte a helyet, ahol épp álltunk. Egy pont mutatta Alexa telefonjának a helyét. Nagyon közel volt egymáshoz a kettő. Kisétáltam az utcára, a kis villogó nyíl velem együtt mozgott, közeledve Alexa telefonja felé.

Átvágtam a túloldalra, közben figyeltem a GPS kijelzőjét. Megálltam a bozóttal benőtt útszélén egy korlát mellett. A nyíl és a pont majdnem egybeesett. Alexa telefonjának valahol itt kell lennie. Átléptem az alacsony korlátot. Meredek lejtő vezetett egy vízelvezető árokhoz. Lemásztam a lejtőn, de elvesztettem az egyensúlyomat, és inkább csúsztam, mint másztam.

Miután talpra kecmeregtem az árok aljában, megint a GPS-re néztem. A nyíl épp egybevágott a ponttal. Felnéztem, aztán jobbra, majd balra.

Az utcalámpa sárgás fénye megcsillant valamin. Ott hevert az árokban fél méterre tőlem. Egy iPhone, rózsaszín hátlappal.

Alexa telefonja. Valaki kidobta az út szélére.

36. fejezet Alexa? A Bagoly hangja riasztotta fel. Épp Eminem „Lose Yourself” című számának a szövegét próbálta felidézni

magában. Dalokat dúdolgatott, tévéreklámokat, mindenfélét, ami csak eszébe jutott, és ami elterelheti a gondolatait arról, hogy hol van. Sikerült az Amerikai pite szövegét is felidézni. Ez elég sok időbe telt. Nem tudta, mennyibe, mert az időérzékét teljesen elveszítette.

- Eltértél a megbeszélt szövegtől, Alexa. Alexa nem válaszolt. Nem tudta, miről beszél a férfi. Aztán eszébe jutott. Amikor az apjával beszélt, idézett abból a dalból, hogy elárulja,

mit tettek vele. - Megértetted, hogy az életed teljesen a mi kezünkben van? - Ó, istenem, öljenek meg! - sikoltotta, bár inkább csak fojtott nyögés tört fel a

torkából. - Tegyék meg, nem érdekel! - Miért akarnálak megölni, Alexa? Sokkal rosszabb neked így, mélyen a föld alatt, a

koporsóban. - Ó, istenem, öljenek meg, kérem… - Nem-nem - mondta a hang. - Azt akarom, hogy nagyon sokáig életben maradj,

tudva, hogy soha senki nem fog rád találni. Senki. Alexa felnyögött, aztán sikított. Szédelgett és émelygés fogta el. - Ott vagy három méter mélyen, és senki sem sejti, hová tűntél. Lehet, hogy most

elmegyek egy kicsit autózgatni. Talán el is utazom pár napra. A levegőt persze továbbra is biztosítom, nem fog elfogyni. Sikoltozhatsz, de senki sem hallja, ököllel verheted vagy kaparhatod az acélfalakat, senki sem tudja, hogy ott vagy.

- Kérem, bármit megteszek… Bármit. - Alexa nyelt egy nagyot. Attól félt, megint hányni fog. - Maga nagyon erős lehet. Biztosan nagyon vonzó férfi…

A feje fölött lévő kis hangszóróból halk kuncogás hallatszott. - Semmit nem mondhatsz, ami izgatóbb lenne, mint figyelni, ahogy vergődsz és könyörögsz. Ez nagyon, nagyon izgató, Alexa.

- Az apám megad bármit, amit akar. Bármit! - Nem, tévedsz. Nem ad meg semmit sem azért, hogy kiszabadítson. - Talán mert nem tudja, hogy mit akar tőle. Lehet, hogy nem is tudja, hogy mi az a

Mercury. - Az apád tudja. Nagyon is tisztában van vele. Tudod, miért nem adja meg azt, amit

kérünk? - Mert nem tudja, hogy mit akarnak! - Mert nem vagy fontos neki, Alexa. A feleségét meg a pénzét jobban szereti nálad.

Talán soha nem is szeretett. Csapdába estél, mint egy patkány, és az apád tudja, de nem törődik veled.

- Ez nem igaz! Nem kapott választ. Csönd. - Ez nem igaz - ismételte meg Alexa. - Hadd beszéljek vele újra! Megmondom neki,

hogy tegye meg, amit kérnek. Néma csönd. - Kérem, hadd beszéljek vele! Csönd. Semmi válasz. Az iszonyatos csöndben távoli hangokat hallott. Először azt hitte, csak hallucinál.

De nem - valódi hangok voltak. Kivehetetlen, elmosódott szavakat mormoltak, de határozottan emberi hangok voltak. Olyan volt, mint amikor a régi házban néha a szülei hangját hallotta felszűrődni a fűtőrácson keresztül, pedig két szinttel lejjebb voltak.

Emberek vannak odafent. Talán a Bagoly és a társai. A hangjuk azon a csövön keresztül szűrődhet le, amelyen

a levegő is jön. Jött valaki a Bagolyhoz? Lehet, hogy róla nem tudnak? Alexa torka szakadtából ordítani kezdett: - SEGÍTSÉG, SEGÍTSÉG, KÉREM,

VALAKI SEGÍTSEN! IDELENT VAGYOK, SEGÍTSENEK! Néma csönd volt a válasz. Aztán a távoli mormolás újból kezdődött, és Alexa biztos volt benne, hogy nevetést

hall.

37. fejezet Alexa helyett csak az eldobott telefonját találtuk meg. Ez persze óriási csalódás volt,

de minél többet gondolkodtam a dolgon, annál többet elárult. Elárulta, hogy Alexa valószínűleg Boston százötven kilométeres körzetében van. Azt tudtuk a szálloda biztonsági kamerájának a felvételéről, hogy mikor rabolták el.

Azt is tudtuk a segélykérő hívásából, hogy alig egy órával később a Bostontól északra fekvő Leominsteren haladtak keresztül.

Diana néhány telefonhívással azt is kiderítette, hogy Alexát valószínűleg autóval

vitték, repülőre biztosan nem szálltak vele. Az egyetlen közeli reptér a Fitchburg Municipal Airport volt, amely két kifutóval rendelkezett, s néhány kisebb chartertársaság használta. Tegnap éjfél és reggel hat között azonban egyetlen gép sem szállt fel.

Mindössze tizennégy óra telt el Alexa elrablása óta, amikor az emberrablók

kapcsolatba léptek Marshall Marcusszal. Ebben benne volt az az idő is, amíg elszállították valahová, és - ha tényleg szó szerint kellett venni, amire utalt - eltemették valami kriptába. És kamerákat is fel kellett szerelniük, amelyekkel a videofelvételt küldték az interneten. Ez elég bonyolult és időigényes dolog, több órába is telhetett. Tehát nem vihették túl messzire.

Ezzel azonban még nem sikerült túlságosan leszűkíteni a szóba jöhető területet. Dianát kitettem az FBI székháza előtt. Még nem volt reggel hat óra, de úgy

gondolta, aznap legfeljebb korán kezdi a munkát. Amint beérnek a technikus kollégák, azonnal megkéri őket, hogy vizsgálják meg alaposan Alexa telefonját.

Miután Diana kiszállt, egy darabig még elüldögéltem a kocsiban a One Center Plaza előtt. Azt terveztem, hogy hazamegyek, és alszom pár órát, mivel nagyon úgy tűnt, hogy hosszú nap áll előttem.

De aztán megnéztem az e-mailemet. Egy sor üzenetet találtam: a feladó helyén nem név állt, hanem ismeretlen

számsorok. Beletelt pár másodpercbe, amíg rájöttem, hogy ezeket automatikusan küldte az a miniatűr GPS, amelyet elrejtettem Taylor Armstrong S. T. Dupont öngyújtójában.

Mármint nem az ő öngyújtójában, hanem abban, amelyre feltűnés nélkül kicseréltem az övét, amikor séta közben véletlenül elejtettem a macskaköves Beacon Hill-i utcán. A Park Square-i trafikban vettem, pontosan ugyanolyan márkájú volt. Klasszikus darab és nevetségesen drága. De még mindig sokkal olcsóbb, mintha fel kellett volna bérelnem valakit, hogy kövesse a lányt.

Az apró jeladó készüléket egy régi haverom szerelte be, akit még a különleges alakulatoktól ismertem, és akit annak idején Romeónak hívtunk. Egy ideje saját vállalkozása van, titkosszolgálati megfigyelőeszközökkel és az ezek elleni védelemmel foglalkozik. Nagyon panaszkodott amiatt, hogy milyen kicsi az öngyújtó. Nem volt biztos benne, hogy van-e ennyire kis méretű jeladó készüléke. Azt akarta, hogy inkább lopjam el a lány mobilját, abba gyerekjáték lenne beszerelni egy ilyen eszközt. De ennél még észrevétlenül kivenni a veséjét is könnyebb feladat lett volna. Az pedig szóba sem jöhetett, hogy kicserélem egy ugyanolyan telefonnal - nyilván tele volt elmentett üzenetekkel, telefonszámokkal és fotókkal.

Bármilyen kicsi volt is az öngyújtóban a benzintartály, Romeónak azért sikerült belepréselnie egy miniatűr GPS-t. Persze közben végig nyavalygott. Romeo valódi neve George Devlin volt - nem volt könnyű vele együtt dolgozni, de mindig remek munkát végzett.

Úgy programozta be a kis műszert, hogy csak akkor kezdjen el jeleket sugározni, ha több mint háromszáz méterre viszik az eredeti helyéről. Az adatokból láttam, hogy rögtön az után, hogy lefolytattuk Taylorral a kis beszélgetésünket a Charles és a Beacon Street sarkán, a lány hazament - vagyis hazavitték David Schechter limuzinjával -, később pedig autóval elment a Bostontól kilenc kilométerrel északnyugatra lévő Medfordba. Vajon kivel kellett ilyen sürgősen találkoznia? Volt egy tippem.

38. fejezet Húsz perce autózgattam a medfordi Oldfield Roadon. A kellemes utcát szép, öreg

fák és deszkaborítású régi házak szegélyezték. Némelyik kétgenerációs családi ház volt, mások társasházak. A legtöbbjükön látszott, hogy karbantartják őket. A pázsit mindenhol szépen le volt nyírva, a sövény tökéletesre formázva, a felhajtók aszfaltja olyan fényes fekete, mint az ébenfa. Némelyik házról azonban úgy tűnt, hogy lemondtak róla a tulajdonosok, amikor látták, hogy a lakást bérlő diákok nem törődnek vele. A Tufts Egyetem campusa csak egy rövid sétára volt innen.

A fehérre festett, háromemeletes ház, ahol Taylor Armstrong negyvenhárom percet töltött tegnap éjjel, a szebbek közé tartozott. Reggel fél hétkor nem volt túl nagy nyüzsgés a környéken. Egy nő fekete-türkizkék spandexöltözékben kocogott. Egy autó kikanyarodott egy felhajtóról az utcasarkon. Vártam, és szemmel tartottam a házat.

Aztán kiszálltam a kocsiból, és elballagtam előtte, mintha csak a reggeli sétáját végző szomszéd lennék. Gyorsan körbenéztem, és halkan, könnyedén felsétáltam a tornácra. Öt név szerepelt az öt csengőn az ajtó mellett. Vagyis öt lakás van a házban. Az egyik valószínűleg a tulajdonosé. A második és a harmadik emeletet két-két lakásra oszthatták fel.

Öt vezetéknév. Schiff, Murdoch, Perreira, O'Connor és Unger. Megjegyeztem őket, és visszamentem a kocsimhoz. Lenyomtam az egyik gyorshívó gombot a BlackBerryn, és felébresztettem Dorothyt.

Dorothy öt perc múlva visszahívott. - Margaret O'Connor hetvenkilenc éves, tizenöt éve özvegy, 1974 óta van

tulajdonában a ház. A másik négy bérlő. Egyikük nemrég végzett az egyetemen, és az Amnesty Internationalnél dolgozik. Ketten a Tuftsra járnak. A negyedik lesz a mi emberünk.

- Melyik az? - Perreira. A teljes neve Mauricio da Silva Cordeiro-Perreira, és igen, megnéztem a

fényképét is. Ugyanaz a fickó, mint akit a szálloda biztonsági kamerájának a felvételén láttunk.

- Taylor azt mondta, Lorenzónak hívják. - Hamis nevet mondott neki. - A vezetékneve ki van írva a csengő mellé. Tehát ha Taylor a keresztnevét nem is

tudta, a vezetéknevét igen. Milyen kapcsolatban állhatnak? - Annyit tudtam meg róla, hogy harminckét éves, Sáo Paulóban született,

Brazíliában. Gazdag családból származik - tényleg óriási a vagyonuk. Az apja az ENSZ-nél dolgozik New Yorkban.

- Á, és mit csinál az apja? - Valószínűleg nem sokat. Brazília állandó képviselője az ENSZ-nél, és amennyire

én tudom, azok a fickók nem dolgozzák agyon magukat. Mauricio Morumbiban nőtt fel, egy körbekerített villanegyedben, Sáo Paulo külvárosában. Két tannyelvű középiskolába járt, aztán a Sáo Pauló-i egyetemre. Tagja a Harmónia teniszklubnak és

a Helvetia pólóklubnak… - Egy ilyen gazdag srác hogy kötött ki egy ócska kis medfordi lakásban? - Úgy tűnik, ellustálkodott pár évet a Tufts Egyetemen, jogot és diplomáciát tanult.

De nem mondhatni, hogy sok időt töltött volna a Tisch Könyvtárban. Díler - főleg kokaint és marihuánát árul, és némi metamfetamint is.

- Kezd érdekessé válni a dolog. Erről mit tudtál meg? - Pár évvel ezelőtt a DEA és az ICE közös nyomozást folytatott ellene. Azt

feltételezték, hogy az apja diplomáciai küldeményeit használja fel arra, hogy drogokat csempésszen be az országba.

- Apuci ennek nem örülhetett túlságosan - jegyeztem meg. - Az sem lepne meg, ha kitagadta volna. Párszor lebukott, de mégsem lett komoly

következménye. Úgy tűnik, tudja, hogy kell megúszni dolgokat. - Ha az apja az ENSZ-nél dolgozik, ő is diplomáciai mentességet élvez. - Ez egy diplomata felnőtt gyerekeire is vonatkozik? - Az egész családjára. - Nem lehet letartóztatni, ha valamilyen drogügyletbe keveredik? - Még gyilkosságért sem. - A fenébe, pályát tévesztettem. Diplomatának kellett volna mennem. Mit nem

adnék érte, ha a kezembe adnának egy töltött pisztolyt és mellé csak tíz perc diplomáciai mentességet kaphatnék!

- Kezd összeállni a kép - gondolkodtam hangosan. - Taylorról tudjuk, hogy voltak drogproblémái, Mauricio valószínűleg a dílere volt. - A gazdag családi háttér nyilván belépőt nyújtott neki a magasabb társadalmi körökbe. Szót értett a gazdag egyetemistákkal, akik soha nem álltak volna le üzletelni egy egyszerű börtöntöltelékkel. És az olyan középiskolásokkal is jól kijöhetett, mint Taylor Armstrong, aki egy szenátor lánya.

- Ha az apja kitagadja, oda a bankszámla és a diplomáciai posta - mondta Dorothy. - Kevesebb anyaghoz jut hozzá, kevesebb a bevétele, nehezen tudja kifizetni a lakbért vagy a kocsija részleteit. Egy ilyen fickó pénzért bármire képes. Akár egy olyan kockázatos balhéba is belemehet, mint egy gazdag lány elrablása.

- Vagy talán csak azért bérelték fel, mert Taylor dílere. Ez megkönnyítette a dolgukat.

- De kik bérelték fel? - Hát, Mauricio brazil, gazdag, komoly összeköttetésekkel rendelkező családból

származik… Az egyik befektető, akinek a pénzét a Marcus Capital elveszítette, Juan Carlos Guzman.

- Ki az a… - Egy kolumbiai drogbáró, aki Brazíliában él. - Te jóságos ég! - szörnyülködött Dorothy. - Uramisten, egy drogkartell rabolta el

azt a lányt? És te azt hiszed, hogy meg tudod menteni? - Ha segítesz, van rá esélyem. - Nick, ki van zárva, hogy akár én, akár más ki tudja deríteni, hogy honnan jön az a

videoközvetítés. Mindenkivel beszéltem, akit csak ismerek, olyanokkal is, akik nálam

sokkal régebben vannak ebben a szakmában. - Elmondtad nekik, hogy min dolgozunk? - Nem, dehogy. Csak IP-címekről és algoritmusokról volt szó. De így nem fogjuk

megtalálni őket. - Elég sokat fáradoztak, hogy így küldjék el Marcusnak a követelésüket. - Gondolod, hogy a fickó még ott van a lakásban, vagy meglógott, miután Taylor

figyelmeztette? - Nem tudom. Ha itt van, akkor csak egy egyszerű küldönc volt - felvette Alexát, és

átadta valaki másnak. Ha ő vitte el Leominsterbe, nem hiszem, hogy visszajött volna ide.

- Talán azért dobta ki ott a telefonját, hogy hamis nyomot hagyjon. Hogy az emberek azt higgyék, valahol arra van, és nem Boston közvetlen közelében.

- Ez túl bonyolult. Akkor már sokkal okosabb lett volna, ha tönkreteszik a telefont, és semmi nyomot nem hagynak. És lopott autóval volt. Nem érdemes megkockáztatni, hogy elkapják egy törött hátsó lámpa vagy egy lejárt regisztrációs matrica miatt. Vagy hogy egy becsvágyó helyi rendőr csak úgy kíváncsiságból utánanézzen a kocsi rendszámának.

- És ha még sincs otthon? - Átkutatom a lakást, hátha találok valamit, ami elvezet Alexához. Számlák,

papírfecnik, számítógépes fájlok, bármi érdekes lehet. - Na és ha ott van? Ne felejtsd el, akármilyen gazdag is a srác, mégis csak egy díler.

Fegyvere is van. Légy szíves, ne nyírasd ki magad reggel tíz előtt! - Reggel tíz előtt? - Tudod, a kormányzó, elfelejtetted? Azt akartad, én is legyek itt, hátha feltesznek

olyan technikai jellegű kérdéseket, amelyekre te nem tudsz válaszolni. Dorothy egy régen egyeztetett találkozóról beszélt. Egy nagy állam volt

kormányzójával kellett volna találkoznom, akinek egy megvesztegetési botrány után le kellett mondania. De a közvetlen ismerősei, kollégái tudták, hogy csak rá akarták kenni a dolgot.

- Kérd meg Jilliant, hogy mondja le a találkozót. - Mondja le? - kérdezte döbbenten Dorothy. - Azok az ügyvédek csak ezért a

megbeszélésért repültek ide New Yorkból! Nem lehet csak úgy lemondani! - Ha jól tudom, még mindig én vagyok a főnök. Kérd meg Jilliant, hogy mondja le.

És a hét hátralévő részére is töröljön mindent az előjegyzési naptáramból. Nem foglalkozom semmi mással, amíg Alexát haza nem vittem.

- A hét hátralévő részére? Ha azt hiszed, hogy pár nap alatt megoldod, akkor elment az eszed. Egyébként…

- Majd később beszélünk - szakítottam félbe, és kiszálltam a kocsiból. Odasétáltam Mauricio Perreira házához.

A drogdílerek hajlamosak arra, hogy állandó paranoiában éljenek. Valószínűleg az ágya közelében tartja a pisztolyát. Nem a párna alatt, mert az nem lenne túl kényelmes, de vagy az ágy alatt, vagy a fejtámla mögé rejthette el.

Csak akkor járhatok sikerrel, ha meglepetésszerűen sikerül rátörnöm.

39. fejezet Hacsak valaki nem besurranó tolvaj, és nem a zárfeltörés a szakmája, akkor hiába

tudja elméletileg, hogy kell az ilyet csinálni, nem biztos, hogy a kivitelezéssel nem akadnak gondjai. Egyszer fizettem egy lakatosnak azért, hogy tanítson meg pár trükkre, bár az alapokkal már tisztában voltam. Még kamaszkoromban sajátítottam el a maldeni Norman Lang Motors karosszérialakatos-műhelyben.

Tartottam pár szerszámot a kocsim kesztyűtartójában, köztük egy profi betörőkészletet is. Egy régimódi zárhoz azonban sok időre, türelemre és aprólékos munkára van szükség, márpedig nekem most egyik sem állt a rendelkezésemre. Előkerestem a Southord elektromos zárfésűt. Ez a karcsú kis rozsdamentes acél szerszám akkora, mint egy elektromos fogkefe, gyors és egyszerű, bár zajos. Kiderült azonban, hogy le van merülve benne az elem. Úgyhogy mégis inkább a régimódi, jó öreg kézi zárfésűt választottam, amelyet eredetileg rendőröknek fejlesztettek ki, akiknek nem volt idejük elsajátítani a zárfeltörés hosszadalmas és kifinomult művészetét.

Sajnos, ez sem különösebben csendes szerszám. Elég hangosan kattan, viszont gyors.

Felmentem a ház oldalánál húzódó lépcsőn, ahonnan külön bejárat nyílt a lakásokba. A keskeny betonlépcső egy kis pihenőhöz vitt, amelynek szürkére festett fakorlátja volt, innen pedig falépcsők vezettek tovább az emeletre. Könnyed, nesztelen léptekkel felosontam a lépcsőn, és felmértem a terepet.

A lakás bejárati ajtaja mellett volt egy kis ablak, összehúzott függöny takarta. A zár egyszerű rugós zár volt, nem bonyolult biztonsági zár, amely komolyabb kihívást jelentett volna. Ez némi megkönnyebbülést jelentett.

A zár mellett egy aprócska piros lámpa is jelezte, hogy riasztó is van a lakásban. A lámpa azonban nem világított. Perreira valószínűleg kikapcsolja a riasztót, amikor

otthon van. Tehát itthon van. Ez jó. Nem nézelődtem. Ha a szomszédok esetleg már fent vannak, és meglátnának, nem

akartam, hogy feltűnjön nekik gyanús viselkedésem. Igyekeztem olyan benyomást kelteni, mintha jogom lenne itt lenni.

Gyorsan és könnyed mozdulatokkal dolgoztam. Először bedugtam a kulcslyukba a kis feszítővasat, amely nagyjából akkora volt, mint egy kiegyenesített gemkapocs, és ide-oda mozgattam. A jobb kezemben tartottam a zárfésűt. Óvatosan, hogy ne érjek a kulcspecekhez, bedugtam vékony hegyét a másik szerszám mellé, majd jól megszorítottam a markolatát.

Hangos kattanás hallatszott. Tízszer-tizenegyszer kellett megismételnem a mozdulatot. A csattanások

visszhangoztak a házak között. Hacsak Perreira nem alszik nagyon mélyen, meg kellett hallania.

Végül éreztem, hogy a zár nyelve elfordul, és már bent is voltam a lakásban.

40. fejezet Odabent hideg volt. Működött a légkondicionáló valahol egy másik szobában. Állott

mocsárszag csapott meg. Valaki volt idebent. Az összes függönyt behúzták. A nappali szinte teljesen sötét volt. A szemem

azonban pár másodperc alatt hozzászokott, és át tudtam manőverezni a rendetlen szobán a hatalmas plazmatévé és a nagy bőrkanapé között. Az utamat üres sörösdobozok és borosüvegek szegélyezték. Valahogy sikerült semmit sem fellöknöm. Közeledtem a hangos horkolás felé, amely a hálószoba nyitott ajtaján keresztül szűrődött ki. A küszöbön megálltam. Egy alak feküdt az ágyban. Nem is, kettő.

Az egyik párnát hosszú, kócos, szőke haj takarta be, mintha egy oroszlán felöklendezett volna egy szőrcsomót. Megpillantottam egy nő tarkóját és formás vállát. Mellette nyitott szájjal és hangosan horkolva feküdt az a férfi, akit a Slammer biztonsági kamerájának a felvételéről Lorenzóként ismertem. Ő volt az, aki elrabolta Alexát, efelől nem volt semmi kétség.

Egyetlen szempillantás alatt végiggondoltam az összes lehetőségemet, és a legegyszerűbb mellett döntöttem.

Odaléptem az ágy mellé, ahol Perreira feküdt a gyűrött takaró alatt. Lépteim neszét tompította a szőnyegpadló. A régi légkondicionáló úgy zúgott, mint egy sugárhajtású gép motorja. A jéghideg szobát állott izzadságszag ülte meg. Perreira arccal a szőke lány felé, a takarót az álláig felhúzva feküdt.

A bal kezemmel megragadtam a takaró szélét, egy gyors mozdulattal feljebb rántottam a fejére, és rászorítottam. Csapkodni kezdett, káromkodott, kiabált, a kezével-lábával hadonászott és rúgkapált, de olyan szorosan becsavartam a takaróba, mint egy múmiát. A jobb kezemmel elkaptam, és jól megszorítottam a torkát. Egyre vadabbul kapálózott, de az ordítását elfojtotta a takaró.

A szőke lány is sikoltozni kezdett, és kiugrott az ágyból. Meglepően mély, férfias hangja volt. Ahogy rátérdeltem a takaró alatt vergődő Mauricióra, láttam, hogy a hosszú, szőke hajú lány valójában egy vékony, lányos külsejű fiú.

- Nekem semmi közöm az egészhez! - kiabálta. - Alig ismerem ezt a fickót! Hátrálni kezdett, mintha csak azt várná, hogy rávetem magam, de én hátat

fordítottam neki, és hagytam elmenni. Attól féltem, hogy Perreira elájul, úgyhogy kissé engedtem a szorításon. Zihálni

kezdett, aztán rekedten felkiáltott: - O que vocé quer? O que diabos vocé quer? Fogalmam sem volt, mit mond, nem tudok portugálul. - Hol van a lány? -

kérdeztem. - Entreguei o pacote! - Hol van? - Eu erttreguei a menina! - Angolul beszélj!

- O pacote! Entreguei o pacote! Az egyik szó ismerősen csengett. - Csomag? - Én leszállítottam… - zihálta. - A csomagot… leszállítottam! - A csomagot? - Forró, fehéren izzó düh öntött el. Minden önuralmamra szükségem

volt, hogy meg ne fojtsam. Nyilván azt hitte, hogy közöm van az emberrabláshoz, és én is a megbízói közé

tartozom. Tehát tényleg csak annyi volt a szerepe, hogy leszállítsa a lányt, és átadja valakinek. Ő volt az első láncszem. Azért bérelték fel, hogy elrabolja Alexát a bárból, aztán továbbadja valakinek.

Ha azt hiszi, hogy én vagyok az egyik megbízó, ez azt jelenti, hogy nem ismeri őket személyesen, vagyis nem találkozott velük. Ez hasznos információ lehet. Engedtem a szorításon, és felnyögött: - Entreguei a cadela, qual é?

Bár nem beszélek portugálul, elég sok nyelven tudok káromkodni, és biztos voltam benne, hogy épp valami csúnyát mondott Alexára. Ennek nem örültem. Megint szorongatni kezdtem a torkát, míg éreztem, hogy a lágy porcok már majdnem roppannak, aztán elengedtem. Nem lett volna értelme eltaposni ezt a csótányt. Sokkal hasznosabb volt nekem élve.

- Most elengedlek, hogy válaszolhass pár kérdésemre - mondtam. - Ha bármiről hazudsz, bármilyen apróságról is, levágom a füledet, és elküldöm az apádnak az ENSZ-be, kitűzheti az irodája falára. A második hazugságnál levágom a másik füledet, azt meg…

- Ne, ne! Elmondok mindent! Mit akar tőlem? Megteszem, amit mond! Mindent megteszek! Átadtam a lányt, és tartom a számat.

- Hol van most? - Miért tőlem kérdezi? Annyit mondtak, hogy szedjem fel azt a kis libát, adjam be

neki a drogot, és vigyem el maguknak. Én megtettem. Mit akar még tőlem? Maguknál van a lány. Én megkaptam a pénzt, és hallgatok. Végeztünk. Minden okés!

Na, ez az a szó, amitől a falnak megyek. Dörzsölt gazfickó volt. Hozzá volt szokva, hogy előkelő vevőkkel van dolga, akik soha nem vásárolnának egyszerű partidrogokat egy agyontetovált, olcsó kis dílertől. A legtöbb egyetemista és a gazdag srácok nem szeretnek arra gondolni, hogy amit csinálnak, az törvényellenes. Úgy tekintenek ezekre az árucikkekre, mintha egy minden különösebb ok nélkül illegálisnak nyilvánított ínyencség lenne, mint az iráni kaviár vagy a pasztörizálatlan camembert. A Mauricio-félék úgy tüntetik fel a drogkereskedelmet, mintha nem törvénytelen dolog lenne, hanem exkluzív.

- Én azt mondanám, most egyáltalán nem okés a helyzeted. Az ágy melletti éjjeliszekrényen ott hevert egy Nokia mobiltelefon. A szabad

kezemmel felkaptam, és zsebre vágtam. Aztán benyúltam a fejtámla mögé, és kitapintottam valamit, ami egy

szigetelőszalaggal odaragasztott pisztolynak tűnt. Egy nagyon drága STI pisztoly volt. Ezt is zsebre tettem, aztán elengedtem a srác torkát. Hörögve vett egy mély lélegzetet. Az arca egészen vörös volt, és nagyon úgy festett, mint akit az ájulás kerülget. Lehet, hogy túlzásba vittem a dolgot.

- Jól van - mondtam, lemásztam az ágyról, és megálltam mellette. - Kelj fel. Nagy nehezen felült elgyengülten az oxigénhiánytól, majd kihámozta magát a

takaróból. Csak egy piros Speedo alsó volt rajta. Letette a lábát a padlóra. A kezén és a lábujjain is fényesre voltak manikűrözve a körmök. - Jesus Cristo… mit akar tőlem?

- Mindent elszúrtál - mondtam. Megrázta a fejét, a szemei tágra nyíltak a rémülettől. - Én átadtam… átadtam annak

a fickónak. Továbbra is azt gondolta, hogy kapcsolatban állok azokkal az emberekkel, akik

felbérelték. Hadd higgye. Talán így többet kiszedhetek belőle. - Melyik fickónak? - Annak, akitől a telefont kaptam. A fenébe, maga is nekik dolgozik, vagy nem? - Melyiknek? - Senki sem mondott neveket. Mi a túró folyik itt? Kicsoda maga? - Mi volt a neve? - ordítottam rá. - Nem tudom senkinek sem a nevét! Nem tudok mit mondani! Annak az embernek

hátul is van szeme! Épp meg akartam kérdezni, ez meg mit akar jelenteni, amikor hirtelen dübörgő

lépteket hallottunk a lépcső felől. Mauricio is meghallotta. Az arcára kiült a félelem. - Jesus Cristo, ők azok! Ők azok! Azt mondta, meg fognak ölni, ha bárkinek bármit mondok. Én nem mondtam semmit sem!

Aztán nagy reccsenéssel betörték az ajtót. A szobába berontó férfiakon zöld egyenruha volt, zöld golyóálló mellény, fekete

Kevlar sisak és védőszemüveg, amitől úgy festettek, mintha óriás rovarok lennének egy olcsó sci-fi filmből. Mögöttük jött a kommandóscsapat többi tagja H&K MP5-ös géppisztolyokkal. Páran felmutatták a jelvényüket. Náluk csak Glock pisztoly volt. Az egyenruhák váll-lapján és elején FBI felirat virított.

Amikor Mauricio meglátta, hogy kik ezek, megváltozott az arckifejezése. Határozottan megkönnyebbültnek tűnt.

41. fejezet A férfi lassan átballagott a kopár mezőn a ház felé, amikor csöngeni kezdett az övére

akasztott telefon. Hideg, csípős reggel volt, az ég olyan áttetsző, mint a kék üveg. Tudta, hogy ki keresi, mert csak egy ember tudta ezt a számot, és azt is sejtette, hogy

mit akar az illető. Miközben felvette a telefont, épp megállt egy kis földhányás tetején, és magában

megjegyezte, hogy nem ártana még egyszer végigmenni rajta a sűrített levegős döngölővel. Vagy talán az is megteszi, ha párszor végighajt rajta a markoló széles hátsó kerekeivel.

Persze, nem mintha a lány meg tudna szökni a háromméteres mélységből. De errefelé, New Hampshire vidékén a szomszédok néha szeretnek kíváncsiskodni, és túlságosan is barátságosak.

- Igen? - szólt bele Dragomir a telefonba.

- Egyelőre nincs semmi - mondta a férfi, aki Kirillnek nevezte magát. Oroszul beszélgettek.

Talán ez volt a valódi neve, talán nem. Dragomirt nem is érdekelte. Kirill nem volt több, mint egy közvetítő, aki közvetített Dragomir és egy nagyon gazdag ember között, akire Kirill csak úgy utalt, hogy az Ügyfél. Nevet soha nem mondott. Dragomirnak ez meg is felelt így. Minél kevesebbet tudnak egymásról ő meg az Ügyfél, annál jobb.

Kirill azonban állandóan csak idegeskedett, aggódott és sopánkodott, mint egy vénasszony. Aggódott, hogy valami félresikerülhet. Úgy tűnt, azt hiszi, hogy ha állandóan ellenőrzi, és naponta felhívogatja, akkor minden simán fog menni.

Nem tudta, hogy Dragomir szinte soha nem követ el hibát. - Még csak pár óra telt el - mondta Dragomir. - Mit gondol, az apja csak úgy elment lefeküdni? Azonnal el kellett volna küldenie a

fájlt. A lánya… - Türelem - vágott közbe Dragomir. Egy repülő húzott el nagy zúgással a feje fölött, a telefonvonal szakadozni kezdett

tőle. A Maine állambeli Bangorban lévő légi támaszpontról általában éjszaka óránként szálltak erre sugárhajtású gépek, olyan dübörgéssel, mint a nagy, katonai, teherszállító gépek. Afganisztán jutott róla eszébe, az IL-76-osok, amelyek állandóan ott dübörögtek a fejük fölött.

- …a túsz jól van? - kérdezte épp Kirill, amikor kitisztult a vonal. Az irídium műholdas telefon kódolta a vonalat, úgyhogy aránylag nyíltan tudott

beszélni, bár Dragomir soha nem tett így. Ő nem bízott a technológiában. Kurtán csak annyit válaszolt: - Van még valami?

- Semmi. Dragomir kikapcsolta a telefont. A nap aranyló fényben fürdette a frissen

elgereblyézett földet. A bakancsa belesüppedt a lágy talajba, pontos lenyomatot hagyott, mintha gipszből öntötte volna ki. A lábnyomok helyenként a markoló által hagyott keréknyomokban haladtak.

Átvillant az agyán egy emlék - a börtönudvar keményre döngölt talaja, ahová soha nem sütött be a nap, és ahol nem nőtt fű. Azóta is imádta a füvet.

Dragomir fellépkedett a tanyaház tornácára. Elsétált a kompresszor mellett, amelyet hosszabbítóval csatlakoztatott a konnektorba, és kinyitotta a szúnyoghálós ajtót. A szúnyoghálón hatalmas lyukak tátongtak, de ennek ellenére igyekezett minél gyorsabban becsukni az ajtót, hogy kint tartsa a rovarokat. Az egész ház omladozott. De hát nem volt joga panaszra. A New Hampshire legeldugottabb részén álló ház, a környező földek és a majdnem 300 hektáros erdő egy öregember tulajdona volt, aki Floridába költözött. Négy éve nem járt itt senki, még egy gondnok sem.

Úgyhogy Dragomir kinevezte magát gondnoknak, bár a házat kezelő ügyvédeknek erről sejtelme sem volt.

Ahogy átsétált az átalakított télikerten, meghallotta a lány szánalmas nyöszörgését a számítógép hangszóróiból. A monitoron látszott, ahogy a koporsó tetejét kaparja, és vergődik, mint valami kísérteties, zöldes jelenés.

Dragomirt idegesítette a zaj. Lenyomott egy billentyűt, hogy elnémítsa a hangszórót.

42. fejezet Egy órával később már a One Center Plaza hatodik emeletén voltam Dianával, aki

nagyon kimerültnek tűnt. A szeme vörös volt és fáradt. Göndör fürtjei még a szokásosnál is jobban meredeztek szanaszét, úgy nézett ki, mint Medúza fején a tekergő kígyók, de még így is ő volt a leggyönyörűbb nő, akit valaha is láttam.

Megvárta, amíg megkapom a látogatóknak járó kitűzőmet, aztán bekísért. - Hogy kerültek oda az FBI-osok? - kérdeztem ingerülten, miközben végigsétáltunk

a folyosón. Csak miután elhaladtunk az ügynökök irodái előtt, azután válaszolt. Észrevettem,

hogy Gordon Snyder irodájának az ajtaja nyitva áll, de nem láttam be, nem tudtam megállapítani, bent van-e.

- Csak annyit mondtak, hogy egy bizalmas informátoruktól kaptak egy tippet. - Kinek az informátorától? Nem kaptam választ. Beléptünk egy nyílt terű irodába, ahol jó néhány, mellig érő

fallal elválasztott íróasztal állt. A legtöbbjük még üres volt. Rögtön egyértelmű volt, melyik Diana asztala. A falakra aranyos, iskoláskorú gyerekek fotói voltak kitűzve, akik egyértelműen nem a rokonai voltak. Felpöndörödött szélű újságcikk-kivágások a stowe-i Reporterből, a biddefordi Journal Tribune-ból és a Boston Heraldból, olyasféle címekkel, mint Pedofilt gyanúsítanak az eltűnt kislány ügyében. Egy közeli fotón virágos takaróval letakart ágy volt, rajta egy cédula, egy nagybetűkkel firkált üzenettel. Látszott, hogy majdnem analfabéta lehet, aki írta. Helló, drágám, figyellek, én vagyok az, aki elrabolta, megerőszakolta és megölte Ardent.

Egy átlagos ember rá se bírna nézni, Diana előtt pedig minden percben ott volt, amikor az íróasztala mellett ült.

- Fogalmam sincs, kinek az informátora - mondta Diana. - Nem elég magas a beosztásom, hogy tudjak ezekről az információkról.

A fal mögül hallottam, hogy a szomszédos íróasztalnál valaki idegesítő kis csattanásokkal épp a körmeit vagdossa. - És ki adta ki az utasítást, hogy kommandósokat küldjenek?

- Csak a nagyfőnök mozgósíthatja őket. De te honnan tudtad, hol találod meg Perreirát?

- Jeladót raktam Taylor Armstrongra. Diana elmosolyodott, és elismerően bólintott. - Ügyes. - Akárki rendelte is el ezt az akciót, tönkretette a legjobb esélyemet arra, hogy

megtaláljam Alexát. Hol van most Perreira? - Az emeleten, egy kihallgatószobában. - Beszélni akarok vele. - Nem lehet. - Mert csak egy egyszerű magánember vagyok?

- Nem csak ezért. Nem áll szóba senkivel sem. - Várja az ügyvédjét? - Diplomáciai mentességre hivatkozik. - Ki van vele? - Senki. Épp a jogi osztállyal konzultálunk, hogy mit tehetünk. - Én tudom, hogy kezeljem a fickót. Diana megint elmosolyodott. - Nyilván. - Nem tudnál becsempészni hozzá? - Ugye, nem mondod komolyan? - De, nagyon is. - A válaszom nem. Már útban van a bostoni brazil konzulátus jogi attaséja, egy

bizonyos… - a telefonja mellé ragasztott cédulára pillantott - Claudio Duarte Carvalho Barboza. Amíg ő nem beszélt Perreirával, senki be sem léphet a kihallgatószobába.

Felálltam. - Tegyél meg nekem egy kis szívességet, és legalább azt mutasd meg, hol van. - Minek? - Csak kíváncsi vagyok. Diana egy lépcsőn egy csukott ajtóhoz vezetett. Egyszerű fehér ajtó volt

fémkilinccsel, kisablak nélkül. Senki sem őrködött előtte. - Vannak kamerák vagy tükrök? - Soha, ez FBI-szabály. - Aha. Tudod mit? Jólesne most egy kávé. - Ne csinálj olyat, amiből bajom lehet, Nick. - Nem fogok. Csak hozz nekem egy kávét. Nem kell sietni vele. Diana arca rezzenéstelen volt, de a szeme megcsillant. - Lehet, hogy üres a kanna, és

főznöm kell. Eltarthat egy darabig. Mauricio egy fémszéken ült kényelmesen hátradőlve, egy műanyag asztal mellett, és

unott képet vágott. Amikor felismert, széles, győzedelmes vigyor terült el az arcán. - Nem beszélek senkivel. Jár nekem az… imunidade diplomática. - Szóval, ahogy ideér a jogi attasé a brazil konzulátusról, szabad ember vagy, és

hazamehetsz. Erről van szó? - Igen, ez így működik. Minden okés. - Nagyszerű. Hát ez tetszik. Mauricio szórakoztatónak találta a helyzetet. - Tetszik, mi? - Még ahhoz is volt

képe, hogy hangosan felkacagjon. Csatlakoztam hozzá. - Ó, igen, hogyne. Mert ha kikerülsz innen, odakint már nem

fog védeni a diplomáciai mentesség. A mosolya erre kissé elhalványodott. - Ahogy kiengednek - folytattam -, az olyan lesz, mint amikor húsdarabokat dobnak

a cápák közé az akváriumba. Csak úgy forrni fog víz, ahogy a cápák cirkálnak körülötted.

- Ne próbáljon fenyegetni. - Gondolj csak bele. Akik felbéreltek, azt fogják feltételezni, hogy beköpted őket. Mauricio megrázta a fejét. - Nem működöm együtt az FBI-jal. - Túl szerény vagy, hiszen máris annyit segítettél nekünk. - Nem mondok semmit az FBI-nak. Senkivel sem beszélek. - Dehogynem, már beszéltél. - Elővettem a zsebemből a mobilját, és felmutattam. -

Például megadtál egy csomó telefonszámot. És az amerikai kormány ezért rendkívül hálás. Én személyesen fogok gondoskodni róla, hogy kinyilvánítsák neked köszönetüket azért a sok segítségért, amelyet a bűnüldöző hatóságoknak nyújtottál.

- Senki sem hinné el, hogy köptem - mondta, de már nem hangzott olyan magabiztosnak. A történtek után azt feltételezte, hogy FBI-ügynök vagyok, és én nem javítottam ki a tévedését.

- Igen? Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak gondolni, ha hagyok egy üzenetet a hangpostádon, és megadok egy nevet, hogy ki lesz az állandó összekötőd az FBI-nál? És hogy mikor lesz a következő találkozónk. Esetleg arról is, hogy amikor legközelebb találkozol a kolumbiai barátaiddal, be leszel drótozva.

Láttam, hogy elsápad, és minden vér kiszalad az arcából. - Remélem, tudod, hogy lehallgatják a telefonodat - folytattam. - Valószínűleg a

mobilodat is. Megrázta a fejét, és kételkedve lebiggyesztette az ajkát, de láttam rajta, hogy bogarat

ültettem a fülébe. - Hallottál már arról, hogy mit szoktak ezek csinálni azokkal, akik elárulják őket? - Nem fognak megölni. - Igaz. Előbb megkínoznak és megcsonkítanak. Szeretik húzni a dolgot. Azt fogod

kívánni, bárcsak megölnének. Azt szokták mondani, hogy egy fej és karok-lábak nélküli torzó személyazonosságát nem lehet megállapítani. - Kis hatásszünetet tartottam. - Ezért vágják le a fejet és a végtagokat. Persze tévednek, így is meg lehet állapítani a személyazonosságot, csak egy kicsit tovább tart.

Mauricio barna szeme élettelenül és kifejezéstelenül bámult rám. A félelem eltorzította az arcát.

- Talán az apád el tudja intézni, meg tud kérni egy-két embert, akik tartoznak neki, és elintézi, hogy bánjanak veled kesztyűs kézzel.

Az ádámcsutkája fel-alá mozgott. Nyelni próbált, de ki volt száradva a szája. Úgy tűnt, mintha egy gombócba gyűrt zokni lenne a torkában.

- Tudod mit? Ma szerencsés napod van - folytattam. - Mert hajlandó vagyok egy egyezséget ajánlani, a legremekebb feltételekkel. Elmondod, amire kíváncsiak vagyunk, és soha többet nem hallasz felőlünk. Nem küldünk hálálkodó levelet, nem lesznek barátságos telefonhívások. Talán még életben is maradhatsz. - Egy kis szünet után hozzátettem. - És akkor minden okés lesz.

- Mit akar? - kérdezte elcsukló hangon. - Egy nevet. Annak a nevét, aki felbérelt, hogy vidd el neki a lányt.

- Mondtam már, hogy… - Teljes személyleírást akarok, magasság, szemszín… hogy kerültél vele

kapcsolatba, hová szállítottad le a „csomagot”. - Nem tudom a nevét - suttogta. - Egy nagydarab pasas volt, nagyon izmos. Elég

ijesztő. Most már meg voltam győződve róla, hogy igazat mond. A félelem lehántotta róla

az őszintétlenség rákérgesedett rétegét. Pillanatnyilag egyetlen célja volt - életben maradni. Nem fog semmit sem elhallgatni előlem.

- Azt megmondta, hogy miért akarja a lányt? - Csak annyit, hogy vigyem le, adjam be neki ezt a drogot, és adjam át… Hirtelen közeledő lépteket hallottam, és egyre erősödő hangokat. Mauricio is

meghallotta. Megdermedt, és az ajtóra nézett. - Hová vitték a lányt? - kérdeztem gyorsan. - Annak az embernek hátul is van szeme - suttogta Mauricio. - Nem mondhatok

semmit. Amikor nyílt az ajtó, egy zömök, nagydarab férfi nézett be. Kopasz feje fénylett, és

szürke öltönyt viselt. - Maga meg mi a nyavalyát keres itt? - dörrent Gordon Snyder hangja.

43. fejezet Helló, Spike - üdvözöltem. - Miben mesterkedik, Heller? - kérdezte Snyder. - Ki akarja oktatni a tanút, hogy mi

legyen a vallomásában? Vagy meg akarja vásárolni a hallgatását? Mielőtt bármit is válaszolhattam volna, egy hang csendült fel Snyder háta mögött: -

Senki nem beszélhet az ügyfelemmel! Ezt egyértelműen közöltem telefonon is! Egy férfi furakodott be Snyder mellett a kihallgatószobába: magas volt, talán

száznyolcvanöt centi, széles vállú, elegáns. Hosszú, őszes haja majdnem az inggallérjáig ért, mélyen ülő szemei voltak, az állán régi pattanások hegei. Sötét színű, márkás öltönyt viselt, és egy bordó alapon mintás selyem nyakkendőt. Parancsoló tekintély áradt belőle. Méretre készült öltönyének anyaga szépen rásimult széles vállára, még válltömés sem kellett.

Nem lehet más, csak a brazil konzulátus jogi attaséja. - Azonnal távolítsák el ezt az embert - mondta kifogástalan angolsággal, alig érződő, enyhe akcentussal. - Senki sem tehet fel kérdéseket az ügyfelemnek. Ha van bármiféle hang- vagy videorögzítő berendezés, azonnal kapcsolják ki. Az ügyfelemmel folytatott megbeszélésnek nem lehet fül- és szemtanúja.

- Értem, Mr. Barboza - mondta Snyder. A szeme dühösen felém villant, rám bökött vaskos ujjával, aztán intett az ajtó felé, mint amikor egy bűvész meglóbálja a varázspálcáját. - Tűnjön el innen a pokolba - förmedt rám.

44. fejezet

Egy kutya ugatott az udvaron. Dragomir első gondolata az volt, hogy talán vadászok járnak erre. Nincs ugyan

vadászidény, de vannak emberek, akiket ez nem riaszt el. A birtok erdős részén tizenöt méterenként kitett néhány Tilos az átjárás és Vadászni tilos feliratú táblát, de persze vannak, akik nem tudnak olvasni, vagy úgy tesznek, mintha nem tudnának.

A vadászok betolakodók, és a betolakodók kíváncsiskodnak. Az emberek vidéken hajlamosak beleütni az orrukat a szomszédaik dolgába. Főleg egy olyan idegenébe, aki egy nap váratlanul bukkant fel a semmiből.

Maga az új tulajdonos? Az Alderson családhoz tartozik? Minek a markoló a hátsó udvarban? Talán építkezik? Egyedül, segítség nélkül?

Tényleg? Nahát! És mi épül? Minden felszerelést készpénzért vásárolt. A markoló egy biddefordi mezőgazdasági

gépkereskedésből származott, a kompresszor egy plaistowi barkácsáruházból. A koporsót egy nagykereskedésben vette Doverben. Olyasmit mondott az eladónak,

hogy a családjuknak saját temetkezési területe van, és sajnálatosan elhalálozott bácsikája lesz az első, akit ott temetnek el. Három és fél méter mély lesz a sírgödör - magyarázta -, és mindenképp olyan koporsó kell, amelynek nem roppan be a fedele.

A szürkére festett, extra méretű koporsó a legszilárdabb karbonacélból készült. Az amerikaiak között egyre több túlsúlyos van, és egyre nő az igény a nagyméretű koporsók iránt.

A föld alatti vízszivárgás is problémát jelent, még a legjobban elkészített koporsóknál is, aminek az lehet a következménye, hogy a lány lassan megfullad, még mielőtt végeznének a dolgukkal, és ez nem lenne jó. Szerencsére ezt a modellt szigetelték is. A koporsó végén volt egy fogantyú, amelynek az elfordításával lehetett lezárni a koporsót a tetején keresztbe húzódó acélrúddal. Ez mind az általános felszereltség kategóriájába tartozott, mintha a huszonegyedik században még mindig tartani kellene a sírrablóktól.

Az átalakítás már könnyen ment - mindig is szeretett barkácsolgatni. Lyukat fúrt az acélba a koporsónak azon a végén, ahol a lány feje lesz. Aztán hozzáforrasztott egy nyolc milliméteres rézgyűrűt, ehhez csatlakozott a nyolc milliméteres, törhetetlen cső, amely a tornácon felállított kompresszorig vezetett. A levegő ezen a csövön keresztül áradt be, ahányszor az automatikus időzítővel ellátott kompresszor működésbe lépett, éjjel-nappal minden órában pár percig. A csövet beásta a földbe, egy internetes kábellel együtt.

A koporsó másik végébe egy sokkal nagyobb lyukat vágott, aztán odaerősített egy nyolc centi átmérőjű, a föld felszínére kivezető csövet. A szürke PVC-cső úgy állt ki a földből, mint egy kis magányos facsemete. A vége lefelé kunkorodott, mint egy esernyő fogantyúja. A szemétlerakóknál szoktak ilyesfélét használni, hogy elvezessék a föld alatt összegyűlt metángázt.

A lány így folyamatosan friss levegőhöz jutott. Dragomir apja nem mondhatta el ugyanezt, amikor egy beomlott szénbányában

rekedt Tomszkban… Dragomir kisfiúként nagyon szerette nézni, ahogy az apja meg a többi bányász

leereszkednek a több száz méteres mélységbe. Folyton könyörgött az apjának, hogy vigye magával, de ő soha nem engedte meg.

Amikor az apja esténként hazajött, olyan vastagon borította a szénpor, hogy csak a szeme fehérje világított. Éjjelente úgy köhögött, hogy Dragomir aludni sem tudott tőle. Fekete szénport köpött a vécébe.

Egyszer azt mondta Dragomirnak, hogy a szénbányászat az egyetlen foglalkozás, ahol az ember a saját sírját ássa.

Dragomir elbűvölten hallgatta az apja történeteit arról, hogyan dőlt rá egyszer egy járat fala egy barátjára, és zúzta össze az arcát. Vagy amikor egy bányászt félbevágott egy csille. Valaki egyszer beszorult az aprítógép fogai közé, és az apró darabokra szaggatta.

Az anyja, Dusja dühös volt rá, amiért ilyen rémtörténetekkel tömi tele egy kisfiú fejét, de Dragomir soha nem tudott betelni velük.

Az esti meséknek Dragomir tízéves korában szakadt vége. Egyszer éjszaka kopogtak a lakásuk ajtaján, aztán csak annyit hallott, hogy az anyja

felsikolt. Őt is magával vitte a bányához, ahol már egész tömeg gyűlt össze, várva a híreket -

még ha az rossz hír is. Dragomirra nagy hatást gyakorolt az az éjszaka. Tudni akarta, mi történt, de senki

sem akarta elárulni neki. Csak foszlányokat tudott elcsípni. A vájárok véletlenül áttörték egy rég elhagyott, vízzel elárasztott akna falát, a víz betört, és csapdába ejtette őket.

Dragomir többet akart tudni, csillapíthatatlan szomjúsággal vágyott a részletekre. Elképzelte az apját meg a többi bányászt, tucatnyi vagy talán több száz embert,

ahogy küszködve próbálják az egyre emelkedő vízszint fölött tartani a fejüket a percenként fogyó levegőért küzdve. Elképzelte, ahogy tapossák a fekete vizet, egymás fejét nyomják le a víz alá, mindegy, hogy a barátjuk vagy a testvérük legyen az, csak hogy egy perccel tovább maradhassanak életben, közben tudva, hogy egyikük sem fog megmenekülni.

Tudni akarta, milyen érzés lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy meg fog halni, és tehetetlenül várni a véget. A gondolatai újra meg újra visszatértek erre, mint ahogy egy gyerek piszkálgat egy félig behegedt sebet. Elbűvölte az ismeretlen, csábította az, ami másokat taszított, mert így közelebb érezhette magát az apjához. Tudni akarta azt, amit ő tudott végső perceiben.

Mindig egy kicsit becsapottnak érezte magát, amiért nem lehetett tanúja az apja élete utolsó pillanatainak. Csak a képzeletére hagyatkozhatott.

Az az átkozott kutya csak nem hagyta abba az ugatást. Hallotta, hogy kaparja is a

hátsó ajtót. Kinézett az ablakon: egy nyakig sáros keverék kutya ugrált fel vicsorogva a

szúnyoghálós ajtóra. Talán kóbor állat volt, nem lehetett biztosan tudni. Kinyitotta az ajtót, a kezében készenlétben tartva legújabb játékszerét, a WASP

gázbefecskendezős kést. Csak a szúnyogháló választotta el a kutyától. A kutya ijedten hátrált, amikor meglátta, vicsorgott és halkan morgott. Dragomir halkan, oroszul hívta. - Gyere szépen, te dög - és kinyitotta a

szúnyoghálós ajtót. A kutya rávetette magát, ő pedig a hasába mélyesztette a kést. A hüvelykujjával megnyomta a markolatán lévő gombot, hogy a kés markolatában

lévő patronból sűrített levegő robbanjon a sebbe. A kés működött, de Dragomir rögtön rájött arra is, hogy rosszul csinálta. Vöröses

húscafatok, szőr, bőr és belsőségek fröcsköltek rá. Időnként ő is követett el hibákat. Legközelebb figyelni fog arra, hogy markolatig

beledöfje áldozatába a kést, mielőtt beleengedné a gázt. Fél órába telt, amíg eltakarította a szétroncsolódott tetemet. Egy szemeteszsákba

tette, és kivitte az erdőbe, hogy majd később eltemesse, aztán slaggal letisztította a véres tornácot meg az ajtót.

Lezuhanyozott a kis beépített zuhanykabinban az emeleten. Épp tiszta farmerbe és flanelingbe bújt, amikor meghallotta, hogy csöngetnek odalent. Kinézett a hálószoba ablakán: egy Lexus parkolt a földes úton. Baseballsapkát nyomott a fejébe, de hátrafordítva, hogy elrejtse a tarkóján lévő tetoválást, aztán könnyedén lesétált a lépcsőn, és kinyitotta az ajtót.

- Elnézést a zavarásért - mondta a középkorú férfi, akinek tokája volt, és vastag drótkeretes szemüveget viselt. - A kutyám elszökött, és gondoltam, maga talán látta.

- A kutyája? - kérdezett vissza Dragomir a szúnyoghálón keresztül. - Jaj, elnézést, milyen modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam: Sam Dupuis a

nevem, az út túloldalán lakom. - A férfi várakozóan nézett rá. - Andros - mondta Dragomir. - Én vagyok a gondnok. Az Andros lengyel név volt, bár inkább görögösen hangzott. - Örülök, hogy megismerhettem, Andros - mondta a szomszéd. - Mintha erre láttam

volna szaladni Herkulest a maguk behajtóján, de lehet, hogy tévedek. - Nagyon sajnálom - mondta mosolyogva Dragomir. - Bár tudnék segíteni, de nem

láttam. Remélem, hamarosan előkerül.

45. fejezet Dianát a társalgóban találtam, egyedül üldögélt. A Boston Globe hevert előtte az

asztalon, de úgy tűnt, még ki sem nyitotta, csak szétszedte a mellékleteket. Ült és várt. - Itt a kávéd - emelt fel egy bögrét. - Gyere, sétáljunk. Követtem Dianát ki a folyosóra. - Megtalálták Alexa táskáját a fickó ágya alatt -

mondta. - A pénzt kivette belőle, de a hitelkártyáit valószínűleg nem merte használni. A lopott Porschéra a Tufts Egyetem garázsában bukkantak rá.

- Azt nem sikerült kideríteni, merre járt a kocsival? - Túl régi, nincs benne navigációs rendszer. - Szóval nincs GPS, és nem lehet tudni, merre vitte Alexát.

Diana megrázta a fejét. - Viszont nyomokban találtak némi fehér port. - Kokain? - Burundanga por. A borrachero fából vonják ki a hatóanyagot - úgy is nevezik,

hogy az ördög lehelete. A szkopolamin természetben előforduló formája. - Vagyis növényi alapú randidrog. Diana bólintott. - Úgy hallottam, Bogotában a kórházak sürgősségi osztályán kezelt

betegek fele a burundanga miatt kerül oda. A bűnözők beleteszik az áldozat italába klubokban meg bordélyházakban. Íztelen, szagtalan és oldódik vízben. Az áldozat gyakorlatilag zombi lesz tőle. Eszméleténél van, de teljesen engedelmes lesz, elveszíti a saját akaratát. Azt teszi, amit mondanak neki - ellenkezés nélkül kiveszi a pénzét a bankautomatából és átadja, aztán később nem emlékszik semmire.

A lépcsőn összetalálkoztunk a brazil konzulátus hosszú ősz hajú, drága öltönyt viselő jogi attaséjával. Nyitott inggallérjánál göndör fekete szőrszálak kandikáltak ki. Gondolataiba merülve, szapora léptekkel, lehajtott fejjel sietett el mellettünk.

Miközben továbbmentünk a lépcsőn, megkérdeztem Dianát: - A telefonhívásaiból vagy a mobilhívásokból nem derült ki valami?

- Most dolgoznak rajta, eddig semmi. Miközben Diana kinyitotta a lépcsőházból a hetedik emeletre nyíló ajtót,

megtorpantam. - Korábban nem volt nyakkendő is azon a fickón? Diana rám nézett a félhomályos lépcsőházban, aztán sarkon fordult, és rohantunk le

a lépcsőn. Amikor odaértünk a kihallgatószobához, ahol Perreirával beszélgettem, Diana

benyitott, aztán felszisszent. Nem mondhatnám, hogy engem nagyon meglepett, ami fogadott, de azért groteszk

látvány volt. Mauricio Perreira teste természetellenes szögben kicsavarodott, az arca borzalmasan

eltorzult, néma sikoly fagyott rá. Az ajka elkékült, a szeme kidülledt, a szeme fehérjében megrepedt hajszálerek vöröslöttek.

Szorosan a nyaka köré tekerve - mint valami groteszk divatkellék - az attasé bordó nyakkendője. Alig volt sötétebb árnyalatú, mint a véraláfutások a nyakán.

- Valószínűleg még mindig az épületben van - mondta Diana. - Még nem juthatott ki.

- Nézd meg a nyakkendőt - szóltam vissza, miközben már kifelé rohantam. - Nem hinném, hogy a Brooks Brotherstől van.

46. fejezet Leszáguldottam az ötödik emeletről a Cambridge Streetre, remélve, hogy útközben

elcsípem a brazilt, de mire leértem az utcára, már sehol sem láttam. Legalább egy tucat irányba indulhatott. Visszamentem az előcsarnokba, abban a reményben, hogy talán az egyik lassú lifttel jön, de nem bukkant fel.

Lementem a lépcsőn a föld alatti parkolóba, de amikor leértem, rögtön láttam, hogy

itt úgyis reménytelen lenne megtalálni - túl nagy volt, és olyan, mint egy labirintus. Mivel nyilván azzal a céllal jött ide, hogy megöljön valakit, akit az FBI letartóztatott, nyilván jó alaposan megtervezte a menekülési útvonalat.

Nem sikerült elkapnom azt az embert, aki eltette láb alól az egyetlen személyt, aki elvezethetett volna Alexa Marcushoz.

Diana a hatodik emeleti előtérben várt. Meg sem kérdezte, mi történt. - Nem is lett volna esélyed elkapni - mondta.

Az egész emeleten hangosan vijjogott egy sziréna. A folyosókon tolongtak az összezavarodott FBI-ügynökök és adminisztrátorok, akik nem tudták, mit kellene tenniük. A kihallgatószoba előtt kisebb tömeg csődült össze. Az FBI helyszínelői már dolgoztak odabent, ujjlenyomatokat, hajszálakat, szövetszálakat gyűjtöttek. Valószínűleg soha nem fordult még elő, hogy ilyen kis távolságot kellett volna megtenniük egy tetthelyig. Néhány fontosnak látszó, hivatalosan öltözött férfi és nő ácsorgott a küszöbön, és izgatottan beszélgettek.

- Egyébként tévedtél - fordult hozzám Diana. - Miben? - A nyakkendő a Brooks Brotherstől volt. - Melléfogtam. - Csak éppen belevarrtak egy damilszerűséget. - Valószínűleg egy acélszálat. Nagyon hatékonyan működik, ha meg akarsz fojtani

vele valakit. Úgy működik, mint egy sajtvágó. Akár le is fejezhette volna Perreirát, csak valószínűleg nem akarta összefröcskölni magát a sok vérrel.

Diana döbbent arccal hallgatott. - Ki ellenőrizte a pasast? - Hát épp ez a probléma. Nincs hivatalos eljárás az ilyen esetekre. Mindenki azt

feltételezte, hogy valaki más már utánanézett. A recepción megmutatta az igazolványát, és azt állította, hogy ő Claudio Barboza a brazil konzulátusról. Ki vonta volna kétségbe az állítását?

- Fel kellene hívni a konzulátust és megkérdezni, létezik-e ilyen nevű attasé. - Az előbb hívtam őket. - És? - Nincs is jogi attaséjuk Bostonban. Felnyögtem. - Arra valószínűleg nem számíthatunk, hogy a fickó ujjlenyomatokat

hagyott. - Nem tűnt fel, hogy milyen drága, fekete báránybőr kesztyűt viselt? - Nem - ismertem be. - De legalább a biztonsági kamerák felvételein rajta van. - Igen, mindenhol vannak kamerák. - Kivéve a kihallgatószobát, ahol igazán hasznát vehettük volna. - Egy videofelvétel nem árulna el semmi olyat, amit ne tudnánk. - Hát, remélem, nektek jobb arcfelismerő szoftveretek van, mint a Pentagonnak volt,

amikor ott dolgoztam. Az katasztrófa. - Az emberek néha megfeledkeznek arról, hogy az arcfelismerő rendszer nem ugyanaz, mint az arcazonosító. Működése során összeveti a fotót egy már ismert személy fényképével. Ha nincs egy jó felbontású kép,

amellyel össze lehet hasonlítani az arcot, akkor a szoftver az angol királynőt sem tudja megkülönböztetni Scarlett Johanssontól.

- Nem, nem jobb. A fickó nyilván profi. Nem lett volna olyan hanyag, hogy mutogassa az arcát, ha nem lett volna biztos benne, hogy nem ismerhetjük fel.

- Persze. Tudta, hogy nem lesz gond, hogy bejusson, sőt az sem, hogy utána elmeneküljön. De hogy történhetett ez meg?

Diana vállat vont. - Ez már nem az én feladatom. - Hallottál már olyan esetről, hogy megöltek valakit egy FBI-irodában? - Nem, soha. - Betörnek a lakásomba, és kémeszközöket akarnak telepíteni a számítógépemre.

Aztán percekkel utánam felbukkan egy kommandóscsapat Medfordban. Elfognak egy kulcsfontosságú tanút, akit később megölnek az FBI-központ kihallgatószobájában. Elég nyilvánvaló, hogy valaki nagyon nem akarta, hogy beszéljek Perreirával.

- Nehogy azt mondd, hogy Gordon Snyderre gyanakszol! - Szívem szerint mindenért Gordon Snydert hibáztatnám, a BP-olajkatasztrófától a

rákon keresztül a globális felmelegedésig, de sajnos, ezt nem kenhetem rá. Túlságosan el van foglalva azzal, hogy lebuktassa Marshall Marcust.

Diana elmosolyodott. - Pontosan. - De valaki a kormány oldaláról, nagyon magas szinten akarja megakadályozni,

hogy kiderítsem, ki rabolta el Alexát. - Ugyan már, Nico. Ez már az összeesküvés-elméletek körébe tartozik. - Azt mondják, nem minden összeesküvés létezik csak elméletben. - Gondolom, ez azt jelenti, hogy bennem sem bízol meg. - Benned tökéletesen megbízom. Fenntartás nélkül. Csak nem szabad elfelejtenem,

hogy bármit mondok neked, az lehet, hogy Gordon Snyder fülébe is eljut. Diana sértődöttnek látszott. - Szóval, mégsem bízol bennem? - Fogalmazzunk úgy, hogy ha megtudnál valamit, ami kulcsfontosságú az FBI

nyomozásával kapcsolatban, és nem adnád tovább az információt a megfelelő személynek, akkor nem végeznéd jól a munkádat, igaz?

Diana egy pillanatnyi hallgatás után lassan bólintott. - Látod? Soha nem hazudnék neked, de nem mondhatok el mindig mindent. - Oké, ez így fair. Szóval, ha valaki tényleg meg akarja akadályozni, hogy megtaláld

Alexát, vajon mi oka lehet rá? Vállat vontam. - Fogalmam sincs. De az az érzésem, ezzel az egésszel üzentek

valamit. - Mit? - Hogy jó nyomon járok.

47. fejezet Régi barátom, George Devlin - vagyis Romeo, ahogy a különleges alakulatoknál

hívtuk - a legjóképűbb férfi volt, akit valaha is láttam. A középiskolában nemcsak hogy ő volt a legmenőbb és a legnépszerűbb srác, de az

osztályelnök is, ráadásul az iskola hokicsapatának a sztárja. Egy olyan hokiőrült városban, mint a michigani Grand Rapids, ez sokat jelentett. Remekül énekelt, és végzősként ő játszotta a főszerepet egy iskolai musicalben. Zseniálisan bánt a számítógépekkel, és imádta a számítógépes játékokat.

Bármit elérhetett volna, de Devlinéknek nem volt pénzük, hogy egyetemre küldjék a fiukat, úgyhogy George bevonult a hadseregbe. Természetesen bekerült a különleges alakulatokhoz - ő már csak ilyen volt. A különleges számítógépes kiképzés után híradástechnikus tiszt lett. Így ismerkedtem meg vele: ő volt a híradástechnikus őrmester az egységemnél. Nem is tudom, ki nevezte el Romeónak, de rajta ragadt a név.

Miután megsebesült Afganisztánban, és részt vett a veteránoknak tartott terápián, azt mondta, ezentúl ne így szólítsuk, hanem maradjunk inkább a George-nál.

Egy hatalmas fehér furgonban találkoztam vele. Egész antennaerdő meredezett az autón, és egyszerre szolgált otthonként és mozgó irodaként. A dedhami Holiday Inn Motel föld alatti garázsában parkolt vele. Ez is jellemző volt rá. Jobban szerette ilyen eldugott helyeken intézni a találkozóit. Olyan életet élt, mint egy szökevény. Mintha valaki el akarná kapni.

Kinyitottam a furgon ajtaját, és bemásztam félhomályos belsejébe. - Á, Heller - szólalt meg George hangja valahonnan a sötétből. Ahogy a szemem

lassan hozzászokott a fényviszonyokhoz, már láttam, hogy háttal ül nekem egy magas széken, egy sor monitor és egyéb műszer előtt.

- Helló, George. Kösz, hogy ilyen gyorsan tudtál fogadni. - Ha nem tévedek, a GPS nyomkövető sikerrel járt. - Teljes mértékben remek volt, köszönöm. - Legközelebb légy szíves, ne felejtsd el megnézni az e-mailedet. Bólintottam, és odanyújtottam neki a Nokia mobiltelefont, amelyet Mauricio

lakásából hoztam el. George megfordult a széken, és felém fordította az arcát. Vagyis ami megmaradt belőle. Soha nem tudtam hozzászokni a látványához, minden egyes alkalommal megrázott.

Borzalmas, egyes helyeken fehér, máshol gyulladt vörös hegek szabdalták keresztbe-kasul az arcát. Az orra helyén csak orrlyukak voltak, és egy hasíték a szája helyén. A szemhéját a katonai orvosok a combja belső feléből kivágott bőrdarabokból alakították ki. Még mindig jól látszottak az öltések.

Szerencsére George lélegezni már tudott úgy, hogy nem okozott neki fájdalmat. Az egyik szemére látott is.

De nem volt könnyű elviselni a látványát. Egy szörnyeteg lett belőle. Gondolom, a sors iróniája, hogy a külseje határozta meg az egész életét - ahogy régen, úgy most is.

- Gondolom, azt még te is tudod, hogy kell megnézni, hogy kit hívtak a telefonról. - Rekedtes suttogással beszélt. A hangszálai is tönkrementek, és a szájával néha furcsa, cuppogó hangot adott.

- Igen, ezt még én is tudom. - Akkor mit akarsz tőlem? - Csak egy mobilszámot hívott. Valószínűleg az összekötőjét, aki felbérelte, hogy

rabolja el a lányt. És ha valaki meg tudja találni a fickót a telefonja alapján, azt hiszem, az te vagy.

- Miért nem kérsz segítséget az FBI-tól? - Mert nem tudom, hogy kiben bízhatok. - A válasz az, hogy senkiben. Különben is, miért dolgozol velük? Azt hittem, már

magadtól is rájöttél erre, és otthagytad az ilyen szar melókat. - Mert szükségem van rájuk. Bármire hajlandó vagyok, hogy megtaláljam Alexát. George hangos sípolással vett egy nagy levegőt. - Erre nem tudok mit mondani. Gyűlölt minden kormányszervet, és beteges paranoiával kezelte őket. Ők

testesítették számára az ellenséget. Úgy gondolta, hogy túl nagy a hatalmuk, és mindig rosszindulatúak. Szerintem őket okolta azért is, hogy az az iraki pokolgép felrobbant a dzsipje benzintartályában. Nem értékelte sokra a hadsereg plasztikai sebészeinek hősies munkáját, akik megmentették az életét, és próbáltak neki legalább egy úgy-ahogy arcnak nevezhető valamit kialakítani, bármennyire groteszkül is festett. De ki okolhatná, amiért dühös volt mindenkire?

Fura szögben félrehajtotta a fejét, és szemügyre vette a telefont. Jobban szeretett félhomályban, sőt szinte sötétben dolgozni, mert a szeme túlságosan fényérzékeny volt. - Á, egy Nokla 8800.

- Úgy érted, Nokia. Felmutatta a telefont. - Tudsz olvasni, Nick? Az áll itt, hogy NOKLA. Igaza volt, tényleg NOKLA volt a felirat. - Hamisítvány? Benyomott pár számot a telefonon. - Igen, az IMEI szerint is. - A micsoda? - A sorszáma. - Levette a hátsó borítót, és kiszedte az akkumulátort. - Sencsen

Special - mutatta fel. Közelebb hajoltam. Az akkumulátoron kínai írásjegyek sorakoztak. - Láttál már az eBayen olyat, hogy vadonatúj Nokia telefonokat ajánlgatnak fél áron? Mind kínai gyártmány.

Bólintottam. - Ha valaki az interneten rendel mobiltelefont, akkor nem kell megkockáztatnia, hogy elmenjen egy Wal-Martba vagy a Targetbe, és esetleg rögzítse az arcát a biztonsági kamera. - Rögtön megbántam, ahogy ez kicsúszott a számon. Mit nem adna George, ha besétálhatna egy Wal-Martba úgy, hogy ne elfordított tekintetek, kínos feszengés és rémülten sikoltozó gyerekek fogadják.

Devlin hirtelen az egyik monitorhoz fordult, amelyen egy zöld pont villogott. - Ha már nyomkövető eszközökről van szó, van rajtad? - Nem tudok róla. - Nem megmondtam, hogy légy óvatos, ha idejössz hozzám? - Óvatos voltam. - Megnézhetem a BlackBerrydet? Átadtam neki. Ránézett, letette a keskeny munkapultra, és kinyitotta a hátulját.

Kiemelte az akkumulátort, aztán egy kis csipesszel kiszedett valamit. Felmutatta, és a fejét ferdén tartva megnézte. Arckifejezésekre már nem volt képes, de ha képes lett volna rá, akkor valószínűleg diadalmas arcot vág.

- Valaki minden lépésedet követi, Heller - mondta. - Van róla valami sejtelmed,

hogy mióta?

48. fejezet Persze fogalmam sem volt, mióta követnek. De most már legalább választ kaptam

arra, hogy honnan tudták, hogy Mauricio Perreira lakására mentem Medfordba. „Bizalmas informátor”, na persze!

- Úgy tűnik, az FBI nyomkövetőt tett rád. És én még azt hittem, együttműködsz velük. Volt valakinek alkalma, hogy észrevétlenül megpiszkálja a BlackBerrydet?

Bólintottam. Nem is egyszer, de kétszer kellett leadnom az FBI recepcióján. - Most már nekem is kezd üldözési mániám lenni - mondtam. George hátrafordult, és rám nézett. Legszívesebben ösztönösen elfordítottam volna a

tekintetem, de igyekeztem csak azért is a szemébe nézni. - Csak mert paranoiás vagy, az még nem jelenti azt, hogy nem akarnak tényleg

elkapni - mondta. A furgon sötét belsejéből suttogó hangtól a hideg futkározott a hátamon. - Azt hiszem, Nick Hellert idéztem.

- Eredetileg nem tőlem származik a mondás. - Mindegy. Teljesen igazad van abban, amit a kínai hamisítványokról mondtál. Ha

valaki az interneten keresztül vásárol, kevésbé kockáztatja, hogy lenyomozzák. De van egy még jobb ok. Valami olyan, amiről csak az igazi profik tudnak.

- Igen? - Az IMEI. Az elektronikus sorszám. Minden mobiltelefonnak van sorszáma, még a

legolcsóbb eldobhatóknak is. - A Nokiáknak is? - Igen, azoknak is. Ha a Sencsen Specialt használják a rosszfiúk, akkor sokkal, de

sokkal nehezebb lesz hagyományos módszerekkel elkapni őket. - Hogyhogy? - Ha, tételezzük fel, az FBI tudja egy valódi Nokia telefon sorszámát, nincs más

dolguk, mint felhívni a Nokia központját Finnországban, és ők megmondják nekik, hol adták el azt a telefont. A rosszfiúk ezt nem szeretnék. De egy ilyennel, mint ez, mit csinálhatnának? Hívják fel a sencseni gyárat? Nem beszélnek angolul, és az is biztos, hogy nem vezetnek nyilvántartást az eladásokról. Egyébként is, valószínűleg fel sem veszik a telefont. Nincs sok értelme próbálkozni.

- Szóval ezek a fickók profik. George nem válaszolt. Egy nagyítót tartva a kezében a munkapult fölé hajolt, és egy

csipesszel próbált valamit kioperálni a telefon hátuljából. Mikor sikerült, felmutatott egy kis narancssárga karton négyszöget.

- A SIM-kártya - mondtam. - Ez is kínai? - Üzbég. Ezek a fickók tényleg nagyon okosak. - A SIM-kártya Üzbegisztánból van? - Valószínűleg nagy mennyiségben vásárolják, szintén interneten, és vége is a

nyomnak. Nem semmi. Egy kínai hamis mobil lenyomozhatatlan sorszámmal, és egy

lenyomozhatatlan SIM- kártya. Nem ismersz véletlenül egy olyan FBI-ügynököt, aki beszél üzbégül?

- Akkor most mit javasolsz? - Egy kicsit mélyebbre kell ásni. - Pontosabban? - Mi lenne, ha ezt a részét rám hagynád? - Mert nem is remélhetem, hogy az én egyszerű, halandó agyam felfogja? - Tessék, itt a BlackBerryd. Patyolattiszta. - Hálás vagyok, de jobban szeretném, ha visszatennéd bele a nyomkövetőt. - Ez elég fura kérés. - Nyilván. De előbb, légy szíves, merítsd le a nyomkövető akkumulátorát. Meg

tudod csinálni? - Nem a telefon akkumulátoráról működik, úgyhogy persze, meg lehet csinálni. - Helyes. Azt akarom, hogy múljon ki természetes halállal, mondjuk, úgy

tizenöt-húsz perc múlva. George bólintott. - Hogy ne jöjjenek rá, hogy felfedezted. - Igen. Jobban szeretem, ha az ellenfeleim alábecsülnek. Ha tudott volna mosolyogni, most bizonyára elmosolyodik. De hallottam a hangjában a mosolyt. - Tudod mit, Heller? Azt hiszem, én

alábecsültelek. Igazán figyelemreméltó fickó vagy. - Tégy nekem egy szívességet, és ezt ne terjeszd. Miközben visszasétáltam a kocsimhoz, megcsörrent a telefonom. - Azt hittem, mostanra már hívni fogsz - mondta Diana. - Ki volt kapcsolva a telefonom egy ideig. - Láttad, amit küldtem? - Miért, mit küldtél? - Egy fotót Alexa elrablójáról.

49. fejezet A New Hampshire állambeli, 1260 lakosú Pine Ridge rendőrsége két teljes és két

részmunkaidőben dolgozó rendőrből, valamint a rendőrfőnökből állt. Walter Nowitzki tizenkét éve volt Pine Ridge rendőrfőnöke. Korábban a concordi

rendőrségnél dolgozott, és kapva kapott a lehetőségen, amikor itt megüresedett a rendőrfőnöki állás. A feleségével, Deliával mindig is egy kisvárosba szerettek volna költözni, ahol több ideje jut a vadászatra. Itt csak rutinfeladatok adódtak. Ha épp nem volt vadászidény, akkor lassan és egyhangúan folyt az élet.

Jason Kent, az újonc rendőr bizonytalanul lépett be a rendőrfőnök irodájába. Az arca és elálló fülei vörösek voltak, mint mindig, amikor ideges volt.

- Hívatott, rendőrfőnök úr… - Sam Dupuis folyton telefonálgat - tájékoztatta Nowitzki. - Valami gyanús neki az

Alderson-birtokon. - Miért? Senki sem lakik ott.

Nowitzki megrázta a fejét. - Valamit mondott arról, hogy elszökött a kutyája, de nem igazán értettem, mit akart. Szerinte engedély nélkül építkeznek a birtokon, és ki tudja, még mi folyik ott.

- Azt akarja, hogy menjek ki Mr. Dupuishoz, és beszéljek vele? - Csak nézz körül egy kicsit az Alderson-birtokon. Menj oda, mutatkozz be, nézd

meg, mi a helyzet. - Nem tudtam róla, hogy bárki is idejárna az Alderson családból. Azt hittem, az öreg

soha nincs itt. - Sam azt mondja, van itt valami gondnok, aki a családnak dolgozik. - Értem. - Jason felállt, és kifelé indult. Nowitzki még utánaszólt: - De legyél

udvarias, rendben? Nem kell felborzolni a kedélyeket!

50. fejezet Megnéztem Diana e-mailjét, és türelmetlenül vártam, hogy megnyíljon a melléklet. Egy homályos és elmosódott fénykép volt a fájlban. Épp csak annyit tudtam kivenni,

hogy egy férfi tarkója és válla látható rajta. Úgy tűnt, éjszaka készülhetett, talán egy biztonsági kamera felvétele.

Mitől olyan biztos benne Diana, hogy ez a mi emberünk? Alaposabban szemügyre vettem a fotót, bár ez nem volt könnyű a BlackBerry kis

kijelzőjén. Egy autóülés fejtámlája is kirajzolódott. A kocsi hátsó üléséről készíthették a képet.

A férfi válla jóval a fejtámla fölé emelkedett. Magas lehetett. A feje mintha kopaszra lett volna borotválva. A fejét és a nyaka nagy részét mintha eltakarta volna valami. Egy magas inggallér? Nem, talán csak egy sötét folt, valami hiba a fotón. Ahogy még közelebbről megnéztem, úgy tűnt, mintha a tarkóját és a nyakát egy ocsmány anyajegy csúfítaná el.

De aztán ahogy tovább tanulmányoztam a képet, rájöttem, hogy nem anyajegy, hanem valami ábra. Tetoválás lehet. De ki tetováltat a fejbőrére?

Egy nagy madarat ábrázolt a tetoválás, talán sas vagy keselyű lehetett. Fekete vagy sötétkék festékkel készült a rajz, részletes, bár kezdetleges kivitelezéssel. Stilizált tollak, éles csőr, és felálló fülszerűség. Talán mégis inkább bagoly. Hatalmas, szúrós szempár nézett rám a rajzról, nagy fekete körök, a közepükön a szembogarat jelképező kisebb körökkel.

Egyenesen a szemlélőre meredt. Arra, aki a fotót készítette. Annak az embernek hátul is van szeme. Amikor Mauricio Perreira ezt mondta, ügyet sem vetettem rá. Azt hittem, csak

szófordulat, semmi több. Gondoltam, miután nem angol az anyanyelve, csak azt akarja kifejezni, hogy az illető mindent lát és hall, mindenhol vannak informátorai, és nem mondhatja meg a nevét, mert fél tőle.

És valóban félt is - de amit mondott, az nem metafora volt. Szó szerint értette. A férfinak hátul is volt szeme.

Diana az első csöngésre felvette a telefont. - Ki készítette ezt a fotót? - kérdeztem. - Alexandra Marcus. A telefonján találtuk. Azon az éjszakán készült, amikor Alexa

eltűnt. - És pontosan mikor? - Éjjel 2.36-kor. Az iPhone-on kódolva van minden adat, amelyből meg lehet

állapítani a dátumot és az időt. És van bennük egy geotagging funkció is, amely a képpel együtt rögzíti a GPS-koordinátákat is.

- Leominsterben? - Igen, ott az úton, úgy másfél kilométerre onnan, ahol a telefont találtad. - Ez egy bagoly. - Igen. Nem voltam biztos benne, hogy ki tudod-e venni a BlackBerryden. Ha

kinagyítod a képet, látni lehet, hogy a tetoválás beborítja a fejének a hátulját és a nyakát, és valószínűleg a hátának egy részét is.

- Gondolom, megnézted az FBI adatbázisában. - Persze. Van egy külön adatbázisuk, ahol számon tartják a hegeket és tetoválásokat.

Nincs találat. - Elküldted a bandákkal foglalkozó központnak is? - Persze, de nincs szerencsénk. - Nincs valami központi adatbázis, ahol nyilvántartják az ismert bűnözők

tetoválásait? - Kellene, hogy legyen, de nincs. Egy pillanatig gondolkoztam. - Láttál már Latin Kings-tetoválást? - A Latin Kings a

legnagyobb spanyol utcai banda Amerikában. - Ötágú korona, vagy valami ilyesmi, nem? - Az az egyik változat. Van olyan is, amely egy oroszlánt ábrázol koronával a fején,

éles fogakkal, nagy szemekkel… Egyes bandatagok óriási méretben a hátukra tetováltatják.

- Gondolod, hogy a pasas egy latin banda tagja? - Valamilyen bandáé biztosan. - Elküldtem a fotót hetvenöt követségünkre a világ minden tájára, és megkértem

őket, hogy nézzenek utána a helyi bűnüldöző hatóságoknál. Talán szerencsénk lesz. - Igen, talán - feleltem nem túl nagy meggyőződéssel. - Az ember azt hinné, hogy

egy fickó, akinek egy hatalmas bagoly van a fejére és a tarkójára tetoválva, elég feltűnő. Nem valószínű, hogy az emberek elfelejtenek egy ilyen látványt.

- Igen, ez nem túl okos dolog. Pedig a bagoly a bölcsesség szimbóluma. - Egy átlagos galamb tízszer okosabb, mint a legokosabb bagoly. Nem az a lényeg,

hogy okos, hanem hogy ijesztő. Egyes kultúrákban a bagoly a halál szimbóluma. Rossz ómen, a halál előhírnöke.

- Melyik országban? Egy pillanatig gondolkoztam. - Mexikóban, Japánban. Azt hiszem, Romániában is.

Talán Oroszországban. Láttad már, hogy vadászik a bagoly?

- Nem, soha, gondoltad volna? - Oldalra és fel-le mozgatja a fejét, figyel, hallgatózik, beméri a zsákmány helyét.

Nincs nála tökéletesebb, könyörtelenebb gyilkos.

51. fejezet Helló, Mr. Heller - üdvözölt Jillian Alperin, amikor beléptem az irodába. - Dorothy

már kereste. - Nyugodtan szólíthat Nicknek - figyelmeztettem már vagy huszadszor, mióta

elkezdett nálam dolgozni. - Köszönöm, Mr. Heller, de nekem így megfelel. - Rendben, akkor szólítson csak Nagyfőnöknek. - Tessék? A jobb vállán ott virított a pillangót ábrázoló tetoválás. Egy csipkés, vékony

vállpántos felső volt rajta, a hasából is kivillant jó pár centi. A köldökében piercinget viselt. - Jelent valamit a pillangó? - érdeklődtem.

- A szabadság és az átalakulás szimbóluma. Akkor csináltattam, amikor abbahagytam a húsevést.

- Régebben kannibál volt? Ezt nem tüntette fel az önéletrajzában. - Tessék…? Régebben ettem húst. A derekamon van egy A húsevés gyilkosság

felirat is, akarja látni? - Felállt, és már fordult is meg. Felcsendült Dorothy hangja: - Jillian, inkább munkaidő után mutogassa a tetkóit.

Egyébként majd beszélnünk kell a megfelelő irodai öltözködésről is. - Azt mondta, nem kötelező magas sarkút hordanom. Dorothy megcsóválta a fejét. - Megkaptam a képet, amit küldtél - mondta. -

Kerestem tetoválásokat a neten, de eddig semmi. - A bátyám egy tetoválószalonban dolgozott Saugusban - jegyezte meg Jillian. - Mi lenne, ha kicserélné a tintapatront a nyomtatóban, amit már az előbb is kértem?

- próbálta elhessenteni Dorothy. Az irodámban megkérdeztem: - Mondd csak, tulajdonképpen miért is vetted fel

Jilliant? - Mert nagyon intelligens ifjú hölgy. - Nekem ez eddig nem tűnt fel. - Beismerem, hogy kicsit hosszabb idő kell neki, hogy beleszokjon az irodai

rutinmunkába, de… - Nem az irodai rutinmunka lenne az alapvető feladata? - Adj neki egy esélyt - szólt rám szigorúan Dorothy. - Vagy ha nem, vegyél fel

valaki mást. Ha lehet, térjünk a lényegre. Találtam egy kémprogramot a rendszerünkben.

- Mi az a kémprogram? - Hát, ez egy vírusfajta. Beleássa magát az intranetbe, beír egy kódot, és megnyit

egy hátsó ajtót. Már napok óta olvasgatja a védett fájljainkat, és továbbítja az adatokat.

- Szóval így szerezték meg az otthoni riasztóm kódját. És hová továbbítja az adatokat?

Dorothy megrázta a fejét - Több proxy szerveren keresztül továbbítja az információkat, így lehetetlen követni az útját. De már kiirtottam.

- És hogy került a rendszerünkbe? - Ezen még dolgozom. Szerintem… Megcsörrent a telefon, és beszólt Jillian: - Látogatója van. Dorothyra pillantottam, aki csak vállat vont. - Kicsoda? - Belinda Marcus - mondta Jillian.

52. fejezet Rettenetesen aggódom Marcus miatt - kezdte Belinda. - Attól félek, hogy

szívrohamot fog kapni. - Lefelé bővülő, világosbarna lenvászon blúz volt rajta, mély nyakkivágását flitterekkel díszítették. Amikor belépett az irodába, széttárta vékony karjait, és megölelt. A parfümjének olyan illata volt, mint egy fürdőszobai légfrissítőnek.

- Elnézést, Belinda, de megbeszéltük, hogy jön? Leült, és keresztbe tette a lábát. - Nem, Nick, de mindenképp beszélnünk kell. - Egy pillanat. - Gyorsan bepötyögtem egy gyors üzenetet Dorothynak: NÉZZ

UTÁNA BELINDA MARCUS HÁTTERÉNEK, AMILYEN GYORSAN CSAK LEHET.

MILYEN GYORSAN? - jött pár másodperc után a válasz. AZONNAL! MINDEN ÉRDEKEL. - Akkor állok rendelkezésére - fordultam Belindához. - Megkínálhatom valamivel,

esetleg egy kólával? - Nem iszom más üdítőt, csak Diet Pepsit, de most nincs szükségem koffeinre. Nick,

tudom, hogy illett volna előbb idetelefonálnom, de Marshallnak be kellett mennie az irodájába, és vele jöttem. Azt mondtam neki, egy barátnőmmel kávézom a Back Baynél.

- Marcusnak miért kellett bemennie? - Biztos vagyok benne, hogy Alexa miatt. Csak ez lehet. Mióta elkezdődött ez a

rémálom, azóta szerettem volna négyszemközt beszélni magával, Nick, úgy, hogy Marshall nincs ott.

Bólintottam. - Úgy érzem, nem vagyok lojális hozzá, és valószínűleg megölne, ha tudná, hogy

elmondom mindezt. De már nem tudom, mit csináljak, és valakinek ki kell mondania a dolgokat. Tudom, hogy Marshall régi és kedves jó barátja, engem pedig alig ismer, de kérem, ígérje meg, hogy Marshall soha nem tudja meg, hogy beszéltünk. - Az alsó ajkába harapott, és visszafojtott lélegzettel várta a válaszomat.

Egy pillanatnyi hallgatás után azt feleltem: - Rendben. Belinda felsóhajtott. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm… Nick, tudnia kell, hogy

Marshall nagyon nagy nyomás alatt áll. Nem akar mást, csak visszakapni imádott lányát, de nem engedik neki, hogy megadja, amit az emberrablók követelnek, és ez teljesen tönkreteszi.

- Ki nem engedi? Belinda idegesen pillantott rám. - David Schechter. - Ezt meg honnan veszi? Beszélt magának erről? - Nem, soha. Csak hallottam, hogy vitatkoznak. Hallottam, hogy Marshall

könyörgött neki. A szívem is majd megszakadt. - Szóval maga tudja, mi ez a Mercury? Belinda hevesen megrázta a fejét. - Nem, igazából nem tudom. Úgy értem, azt

tudom, hogy egy fájl, de fogalmam sincs, mit tartalmaz. Felőlem lehet a jövő vasárnapi New York Times keresztrejtvényének a megfejtése vagy az atombomba indítókódja is. Akkor is oda kell adnunk. Ki kell szabadítanunk Alexát.

- Akkor miért mondja el ezt nekem? Belinda a körmeit bámulta. Frissnek tűnt rajtuk a manikűr. A körömlakk színe illett

a blúzához. - Marshall nagy bajban van, és én nem tudom, kihez fordulhatnék. A monitorra néztem. Egypár sornyi üzenet érkezett Dorothytól. - Biztos vagyok benne, hogy Marshall megbízik magában. Mennyi ideje is házasok,

három éve? Belinda bólintott. - Ugye, stewardess volt, amikor megismerkedtek? Belinda bólintott és elmosolyodott. Szégyenkezve és zavartan mosolygott, de

boldognak tűnt. - Marshall megmentett. Mindig is utáltam a repülést. - Jól hallom a kiejtéséből, hogy Georgiából származik? - Magának nagyon jó a füle. Egy Barnesville nevű kisvárosban születtem. - Komolyan mondja? A georgiai Barnesville-ben? Imádom Barnesville-t! - Járt már ott? Tényleg? - Hát persze, egyszer jártam egy barnesville-i lánnyal. Jó párszor megfordultam

náluk, meglátogattuk a szüleit meg a testvéreit. Belinda nem tűnt túl érdeklődőnek. - És hogy hívják a lányt? Arrafelé mindenki

ismer mindenkit. - Purcell. Cindy Purcell. Belinda megrázta a fejét. - Biztosan sokkal fiatalabb nálam. - De biztosan járt a szülei éttermében. Brownie's a neve. - Ó, igen, persze. De Nick… - Soha nem ettem még olyan finomat, mint a rákos, kukoricás egytálételük. - Én még soha nem ettem, de biztos finom. A déli konyha a legjobb a világon.

Szörnyen hiányzik. - Nos - álltam fel. - Örülök, hogy felkeresett. Biztosan nem volt könnyű magának, de

sokat segített. Belinda ülve maradt. - Tudom, mit mondanak rólam az emberek. Sokak szerint csak

a pénzéért mentem hozzá Marshallhoz. De én nem a vagyona miatt lettem a felesége. Azt szeretném, hogy a legjobb legyen neki. És szeretném visszakapni Alexát. Bármibe

is kerül. Miután Belinda távozott, behívtam Dorothyt. - Találkoztál már olyan georgiaival, aki jobban szerette a Pepsit a Coca-Colánál? - Biztos vannak ilyenek, de én még nem találkoztam eggyel sem. Valójában nem

volt barnesville-i barátnőd, igaz? - Igaz. És nincs Brownie's nevű étterem sem. - A rákos kaja jó húzás volt, Nick. Aki soha nem evett olyat, az nem georgiai. Miből

kezdtél gyanakodni? - Valami nem stimmelt a kiejtésével. A georgiaiak nem így beszélnek. - Szóval nem onnan származik. - Szerintem nem is délről. - Akkor miért játssza meg? - Ezt szeretném én is kideríteni. Nem tudnál egy kicsit vájkálni a múltjában? - Már el is kezdtem - mondta Dorothy. - Ahogy kiejtette a száján a Pepsi szót.

53. fejezet Belinda Marcustól eltérően Francine Heller soha nem akart gazdag ember felesége

lenni. Az anyám ugyanabba a gimnáziumba járt New York állam egyik kisvárosában,

ahová az apám. Ő volt a legszebb lány az osztályban, míg az apám - finoman fogalmazva - nem volt egy Gregory Peck.

Attól a pillanattól, hogy Victor Heller meglátta, mindenre kiterjedő hadjáratot indított, hogy megszerezze. Az apám igazi nőcsábász volt, ellenállhatatlan, mint valami természeti erő. És ha akart valamit, azt mindig megszerezte.

Végül az övé lett Francine - aztán évtizedeken át egy aranykalitkában őrizgette. Elég nyilvánvaló volt, mit látott benne: légies kecsessége és szinte királynői

méltósága vonzó őszinteséggel párosult. Az viszont már kevésbé volt nyilvánvaló, hogy Francine mit látott ebben a fiúban, azonkívül, hogy könyörtelenül, mindenen átgázolva meg akarta szerezni. Talán ennyi is elég volt, hogy megnyerjen magának egy ilyen bizonytalan lányt. Francine-nek szüksége volt arra, hogy valakinek szüksége legyen rá. A szülei elváltak, az anyja Boston környékére költözött, a lányok pedig az apjuknál maradtak, mert nem akartak iskolát változtatni. Ide-oda ingáztak a szüleik között. Francine talán állandóságra és biztonságra vágyott.

A pénz biztosan nem játszott szerepet, és nem hinném, hogy valaha is megértette, Victor milyen mohón vágyott rá. Francine apja ügyvéd volt, és kétszer forrázta le a teafiltereket, hogy ezzel is spóroljon.

Nem mondhatni, hogy az isten is egymásnak teremtette őket. Miután Francine feleségül ment a Wall Street Sötét Hercegéhez, kiderült, hogy ez egy teljes állás. Vég nélküli gálaesteken és koktél partikon kellett részt vennie. Minden jótékonysági est

vendégei között ott volt Mr. és Mrs. Heller, és nevük nem az átlagos szponzorok között szerepelt, hanem a legnagyobb adományozók kiemelt névsorában.

Eközben Francine nem vágyott semmi másra, csak hogy otthon maradhasson két kisfiával, Rogerrel és velem.

Az apám tizenhárom éves koromban tűnt el az életünkből, amikor menekülnie kellett az igazságszolgáltatás elől. Harminchét rendbeli gazdasági bűncselekménnyel vádolták. Utazgatott Európában, és végül Svájcban kötött ki. A teljes vagyonát befagyasztották, és kis családunk az addigi jólétből olyan helyzetbe került, hogy az egyik napról a másikra is alig tudtunk megélni. A biztonság elvesztése és a nyilvános megaláztatás traumatikus volt az anyámnak, ahogy nekünk is. De mindig az volt az érzésem, hogy valahol a lelke legmélyén azért megkönnyebbült.

Megkönnyebbült, amiért kiszabadulhatott ebből az aranykalitkából, amelyben addig élte az életét. Megkönnyebbült, hogy nem kell tovább játszania az elegáns partikon a háziasszonyt. Megkönnyebbült, amiért megszabadulhatott az apám pusztító, fojtogató nárcizmusától.

Talált magának munkát, Marshall Marcus személyi asszisztense lett, ami megmentette az életünket. Azt hiszem, az anyámnak akár lealacsonyító is lehetett volna ez a helyzet - egyik nap még vendég volt az asztalunknál, másnap már a főnöke -, de Marshall gondoskodott róla, hogy ne így érezze. És jótékonykodásnak se, bár gondolom, valójában az volt. Az anyám egyszer azt mondta, Marshall úgy viselkedett, mintha egy családi cég feje lenne, és ő is tagja lenne a családnak.

Az anyám végül továbblépett, tanítónő lett egy helyi általános iskolában. Már nyugdíjba vonult, de azért sokat dolgozott önkéntesként az iskola könyvtárában. Továbbá gondoskodott a házában lakó összes egyedülálló idős hölgyről is. El kell vinni valakit a szemészetre? Csak hívja Frankie-t. Nem érti az apró betűs részt az orvosság betegtájékoztatójában? Kérdezze meg Frankie-t. Az anyám mindent tudott, vagy legalábbis tudta, honnan lehet kideríteni. Nem is tudom, miért tett úgy, mintha nyugdíjas lenne, amikor elfoglaltabb volt, mint egy rezidens orvos.

És mióta kiszabadult az aranykalitkából, azóta mindig kimondta, amit gondolt. Senkitől nem tűrte, hogy kukoricázzon vele. Az én szelíd, halk szavú anyám átalakult szókimondó, indulatos idős hölggyé.

Ami nekem a legnagyobb örömömre szolgált. Newtonban lakott egy víztározóra néző házban, ahol csak idősek éltek. A kanyargós

sétautak és a szép kertek között álló házak mind egyformák voltak errefelé. Soha nem tudtam megkülönböztetni őket, mindig eltévedtem.

Ahogy megnyomtam a csengőt, szinte rögtön ki is tárult az ajtó. Az anyám türkizkék nadrágot és fehér topot viselt a szivárvány minden színében pompázó, hosszú, bő kötött kardigánnal, és óriási jádezöld üveggyöngyökből fűzött nyakláncot. Leheletnyi sminket viselt, amelyre igazából soha nem volt szüksége. Hatvanas éveiben is gyönyörű volt. Zafírkék szeme volt, fekete szempillája, és annak ellenére, hogy rengeteget dohányzott, a bőre tejfehér maradt. Amikor az apám megismerte, tényleg lélegzetelállítóan szép lehetett.

A kezében cigarettát tartott, mint mindig. A füst glóriaként lebegte körbe. Még

mielőtt üdvözölhetett volna, mintha rakétát lőttek volna ki, egy nagy, sötét folt vetette rám magát a háta mögül.

Megpróbáltam kikerülni, de a kutya már nekem is esett, vicsorgott fehér fogaival, és őrjöngve, habzó szájjal ugatott. Felugrált rám, és éles körmeivel a mellkasomat és a karomat kaparta a pulóveren keresztül. Megpróbáltam a térdemmel ellökni, de túl izmos és fürge volt, és csak még elszántabban vetette rám magát, mintha tényleg a Sátán kutyája lenne.

- Elég volt, Lilly! - szólt rá határozottan az anyám. A sok évtizednyi cigarettázás miatt mélyebb és rekedtes lett a hangja. A vadállat azonnal lekuporodott az előszoba kövezetére, és engedelmesen a mancsára hajtotta a fejét, de azért továbbra is halkan, fenyegetően morgott rám.

- Örülök, hogy legalább neked szót fogad - mondtam. - Azt hittem, kikaparja a szememet.

- Ugyan már, imádni való állat, nem igaz, Lilly? Na, gyere ide szépen. - Egyik karjával odanyúlt, hogy átöleljen, a másikat hátrafelé tartotta két hosszú ujja között a cigarettával, mintha Bette Davist utánozná.

Ahogy beléptem, a vadállat felpattant, és követett minket. A körme hangosan kopogott a parkettán. Folyton nekiment a lábamnak. Úgy tűnt, szándékosan csinálja, mintha figyelmeztetni akarna, hogy bármelyik pillanatban a torkomnak ugorhat. Csak azt várta, hogy a gazdája pár másodpercre elhagyja a szobát.

- Gabe itthon van? - kérdeztem. - A szobájában van, valami számítógépes játékkal van elfoglalva, amelyben katonát

játszik, és az a cél, hogy minél több embert megöljön. Rengeteg bomba robban benne, úgyhogy rászóltam, hogy tegye fel a fejhallgatót, kezdett idegesíteni a zaj.

Ez jól is jött, nem akartam, hogy Gabe hallja, miről beszélek. - Tényleg azt akarod, hogy beszívja ezt a rengeteg füstöt?

Az anyám pislogva nézett rám a köztünk kavargó füstfelhőn keresztül. - Láttad már a Modern Warfare-t? Ehhez képest az a kis cigarettafüst a legkisebb problémája.

- Ez igaz. - Mindig igyekeztem elkerülni, hogy vitába bocsátkozzam az anyámmal. - Idehallgass, drágám, tudom, hogy szörnyen elfoglalt vagy, de nem lenne időd

megtanítani Gabe-et autót vezetni? - Vezetni akar? - Most már szerezhet jogosítványt, és szerintem szeretne. - Miért nem iratkozik be egy autósiskolába? Az anyám összevonta a szemöldökét. - Az ég szerelmére, Nick, te vagy az egyetlen

igazi apafigura ennek a gyereknek az életében. Te vagy a keresztapja. Nem emlékszel, milyen csalódott voltál, amikor én tanítottalak vezetni, mert az apád akkor már rég lelépett?

- Nem voltam csalódott. - Hát az biztos, hogy nem örülne, ha én tanítanám. - Ebben teljesen igazad van. Jó, majd én. Habár ha elképzelem Gabe-et az

autópályán… - És mi volt az az ostobaság, amivel teletömted a fejét, hogy ne nézzen Lilly

szemébe? Vállat vontam. - Most lebuktam. És az én hibám a vegetáriánus korszak is. Az új

titkárnőmtől ragadt rá. - Elmosolyodtam, és megcsóváltam a fejem. - Azt hiszem, szeretne imponálni neki.

- Drágám, amíg eszik, engem nem érdekel, hogy mit. Szeretnéd, hogy emlékeztesselek rá, te miket csináltál, hogy imponálj a lányoknak? Például amikor tizennégy évesen kecskeszakállat akartál növeszteni, hogy Jennie Watson férfiasabbnak lásson?

Felnyögtem. - Alszol te eleget? - Tegnap késő éjszakáig dolgoznom kellett. Az anyám Ikea-stílusban rendezte be a lakását, kényelmesen, de nem túl elegánsan.

Műanyag székek álltak a konyhasarokban a pult körül, a nappaliban pedig egy barna virágmintás fotel, ugyanolyan kanapéval. A konyhapulton a Boston Globe hevert a keresztrejtvénynél kinyitva, és egy időseknek szóló életmódmagazin, a Modern Maturity egy példánya. Úgy tűnt, olvasta is.

Letelepedtem a fotelbe, az anyám pedig a kanapé szélére, és elnyomta a cigarettáját egy kő hamutartóban.

- Nick, pár perc múlva kezdődik a könyvklubom, nem tudnád rövidre fogni? - Csak pár kérdést szeretnék feltenni. Mikor beszéltél utoljára Alexával? Az anyám rágyújtott egy újabb cigarettára egy olcsó Bic öngyújtóval, és nagyot

szippantott belőle. - Két-három napja. Tegnap felhívott Marshall, és megkérdezte, Alexa nem töltötte-e nálam az éjszakát. Már megint valami bajba keveredett?

Megráztam a fejem. - Gabe azt mondta, a barátnőjénél, Taylor Armstrongnál aludt Beacon Hillen. Ugye,

ismered az apját? Dick Armstrong, a szenátor. De szerintem nagyon jól tudjuk, hogy valójában mi történhetett. Alexa gyönyörű lány, és nyilván…

- Nem erről van szó - vágtam közbe. Az anyám rám nézett. - Elszökött otthonról? - Nem. Az arcomat tanulmányozta. - Valami történt vele, igaz? Haboztam. - Mondd el, mi történt vele, Nick. Végül elmondtam.

54. fejezet Arra számítottam, hogy fel fogja zaklatni a dolog, de ennyire heves reakcióra nem

voltam felkészülve. Szinte összeomlott, és teljesen magába roskadt, még soha nem láttam ilyennek. Fájdalmasan felzokogott, ömlöttek a könnyek a szeméből. Átöleltem, de percekbe is beletelt, amíg meg tudott szólalni.

- Tudom, hogy szereted Alexát… - mondtam. - Hogy szeretem? Jaj, drágám, imádom azt a kislányt. - Megremegett a hangja.

- Tudom. Egy darabig megint nem bírt megszólalni. Aztán azt szipogta: - Mennyit akarnak

érte? - Neki kellett elmondania a követeléseiket. Valami Mercury nevű dolgot akarnak

megkapni. Marshall azt mondja, fogalma sincs, hogy mi lehet az. - Mercury? - Te éveken át dolgoztál nála. Nem találkoztál ezzel a névvel egy levelében, egy

fájlban vagy valahol? - Hála istennek, még jó a memóriám. Egyáltalán nem hangzik ismerősnek. De ha

Marshallnak csak a leghalványabb sejtelme is lenne, hogy mi az, azonnal odaadta volna nekik. Az egész vagyonát odaadná a lányáért.

- Már ha lenne még vagyona. - Nem is hallottam erről. Nem említette, hogy gondjai lennének. De mostanában már

nem nagyon beszélünk. Ki tudja, hogy… - Tönkrement? Eddig valahogy sikerült titokban tartania. De biztos vagyok benne,

hogy bármikor kipattanhat a sztori. Nem szoktatok néha beszélni? - Azóta nem, hogy Belinda megjelent az életében. - Ez elég nagy változás lehetett. - Régebben Marshall azt is elmesélte, ha vécére ment. Ez volt a különbség közte

meg az apád között. Az egyik a sok közül. Marshall mindig is tiszteletben tartotta a véleményemet. - Ezt fájdalmas volt hallani, de az anyám mindig gyűlölte az önsajnálatot, és ezt a dolgot is nagyon könnyedén mondta.

- Gondolod, hogy Belinda szándékosan állt közétek? Nagyot szívott a cigarettából, amelynek vörösen felparázslott a vége. - Kétszer

hívtak meg vacsorára. Belinda mindig megölelt, és azzal az édeskés georgiai kiejtésével azt mondta, hogy egyszer el kell mennünk együtt vásárolgatni, és miért ne találkozhatnánk gyakrabban? Ahányszor felhívom otthon Marshallt, mindig Belinda veszi fel a telefont, és azt mondja, majd átadja az üzentet, de nem hinném, hogy Marshall valaha is megkapja őket.

- És az e-mail? - Belinda megváltoztatta az e-mail címét, és nem adták meg nekem az újat. Belinda

azt mondja, Marshallnak óvatosabbnak kellene lennie, nehezebben elérhetőnek. Úgyhogy csak Belindának tudok e-mailezni, és ő válaszol Marshall helyett.

- Hát, Alexa se nagyon jön ki vele. Az anyám megrázta a fejét, és óriási füstfelhőt eregetett. - Ó, az nő egy kígyó. Alexa

mindig panaszkodott rá, én meg próbáltam rávenni, hogy adjon neki még egy esélyt. Nem könnyű a mostohaanya szerepe. De miután találkoztam vele, már megértettem. Azt hiszem, Belinda egyenesen gyűlöli a mostohalányát. Soha nem láttam még ilyet.

- Folyton arról beszél, mennyire kedveli Alexát. - Mások előtt. Alexa előtt nem is próbálja leplezni valódi érzelmeit. - Talán nem ez az egyetlen, amit titkol. Nem panaszkodtál Marshallnak, amiért nem

tudsz kapcsolatba lépni vele? - Dehogynem, eleinte igen. De csak megvonta a vállát, és azt mondta: már

megtanultam, hogy ne vitatkozzam Belindával. - Ez furcsa. - Sokszor láttam már ilyet nős férfiaknál. Ahogy öregszenek, a feleségük átveszi az

irányítást a társadalmi életükben, aztán a barátságaikban is. A férjek lemondanak minden felelősségről, mert túl elfoglaltak, vagy jobban szeretik, ha nem nekik kell kezdeményezni. Aztán egy idő után teljesen a feleségüktől függenek. Még az olyan gazdag és nagy hatalmú emberek is, mint Marshall… vagyis amilyen Marshall volt. Szerintem a munkahelyén Belindán kívül nemigen találkozik mással, csak David Schechterrel.

- Mióta az ügyvédje Schechter? - Schecky? Ő nem Marshall ügyvédje. - Hát akkor? - Tudod, a maffiavezéreknek is mindig van tanácsadója. - A consigliere? - Igen. Schecky Marshall tanácsadója. - És mivel kapcsolatban ad tanácsokat? - Azt hiszem, csak arról van szó, hogy ő olyasvalaki, akinek az ítéletében Marshall

megbízik. - És te? - Én nem ismerem, de Marshall egyszer azt mondta, neki vannak a legrészletesebb

aktái különféle fontos emberekről, J. Edgar Hooverre emlékezteti. - Marshall miért vett fel téged annak idején? Az anyám elmosolyodott. - Úgy érted, miért vett fel valakit, akinek semmiféle

gyakorlata nem volt az irodai munkában? - Nem erre gondoltam - De igen. Csak nem akarsz megbántani. Nincs semmi baj - mondta kedvesen. -

Marshall jó ember. Látta, milyen helyzetbe kerültünk, miután az apád elment. Lehet, hogy néha azt gondolta magában, hogy „az ég szerelmére, mit művelek?” Persze, biztosan.

- Mindig azt mondtad, hogy apa barátja volt, és ezért akart segíteni. - Úgy is van. - De téged nem ismert igazán. - Nem különösebben. Az apádat sokkal jobban ismerte. De Marshall ilyen. A

legnagylelkűbb, legadakozóbb ember, akit valaha is ismertem. Egyszerűen szeret másokon segíteni. És nekem akkor nagyon is nagy szükségem volt segítségre. Ott maradtam egyedül két tizenéves fiúval, és nem volt hol laknunk, nem volt pénzünk. A bedfordi házunkból el kellett költöznünk az anyám maldeni farmjára. Nem volt jövedelmem, és reményem sem arra, hogy munkát szerezzek. Gondolhatod, hogy éreztem magam.

Tudtam, hogy ennél nagyobb tragédia is érheti az embert, ugyanakkor nagyon is meg tudtam érteni, milyen lehetett mindez Francine Hellernek, akit egyszer csak megfosztottak a gazdagság védőburkától. Ott állt pőrén és reszketve, elveszetten és sebezhetően, és nem tudta, kihez forduljon.

- Elképzelni sem tudom. Igazi hős voltál, csak ezt tudom. Apró, meleg kezével megragadta a kezemet. - Az ég szerelmére, dehogy. Ez meg

sem közelíti a hősiességet. De meg kell értened, mennyit jelentett, hogy Marshall segített. Egy olyan valaki, akit alig ismertem, nemcsak munkát és megélhetést ajánlott, de olyan dolgot csinálhattam, hogy hasznosnak éreztem magam.

Látszott, hogy kínos neki ez a téma, úgyhogy kezdtem megbánni, amiért szóba hoztam. Fészkelődött a kanapén, nagy füstfelhőt fújt, aztán elnyomta a cigarettáját. Az arcát elfordítva tartotta.

- Biztosan hallottál pletykákat arról, hogy Marshall titokban együttműködött a tőzsdefelügyelettel, amikor apa ellen nyomoztak. Sőt, hogy segített lebuktatni - folytattam, s közben arra gondoltam, hogy ha ez igaz, akkor nagyon egyszerű okból adott munkát az anyámnak: bűntudatból.

- Nem, soha, Marshall nem tett volna ilyet. - Te jobban ismered, mint bárki más. - Legalábbis régebben. Akkor hadd kérdezzek én is valamit. - Persze. - Gondolod, hogy az emberrablók elengedik Alexát, ha megkapják, amit akarnak? -

Olyan fojtott kétségbeesés csengett a hangjában, hogy nem volt más választásom, mint hogy hazudjak, és megnyugtassam, amire ugyanúgy vágyott, mint Marcus.

- Igen. - Miért mondod ezt? - Hogy miért? Mert a váltságdíjért történő emberrablások többségében… - Nem ezt kérdeztem Azt hiszed, nem hallom ki a hangodból, mi az igazság?

Tudom, mikor nem mondasz igazat, Nick, az anyád vagyok. Mindig is úgy gondoltam, hogy tőle örököltem azt a képességemet, hogy átlátok az

embereken. Benne is megvolt az, amit Sigmund Freud úgy nevezett, hogy Menschenkenner. Nagyjából jó emberismeretnek fordítható. De ennél többről is szó volt. Az anyám és én is az átlagosnál jobban tudunk olvasni az emberek arcából, és megérezzük, hogy valaki igazat mond-e vagy sem. Persze a módszer nem tévedhetetlen, nem vagyunk élő hazugságvizsgálók. Csak egy velünk született érzék, ahogy egyesek festeni tudnak, vagy történeteket elmondani, vagy abszolút hallásuk van. Mi jól érzékeltük a hazugságokat, ha nem is tökéletesen.

- Nem - feleltem. - Nem hiszem, hogy elengedik.

55. fejezet Az anyám erre újból sírva fakadt, úgyhogy rögtön megbántam az őszinteségemet. -

Mindent megteszek, ami csak tőlem telik, hogy megmentsem - mondtam. - Megígérem.

Két kezébe fogta a kezemet. Az ujjai csontosak voltak, mégis puhák. Közelebb hajolt, és könyörögve nézett rám. - Hozd vissza, Nick, kérlek. Megteszed?

- Csak annyit ígérhetek, hogy minden tőlem telhetőt elkövetek.

- Én is csak ennyit kérek - felelte az anyám, és újból megszorította a kezemet. Ahogy felálltam, a Sátán kutyája újból morogni kezdett, bár közben ahhoz sem vette

magának a fáradságot, hogy megmozduljon. Mintha emlékeztetni akarna rá, hogy ha csalódást merek okozni a gazdájának, akkor vele gyűlik meg a bajom.

Kifelé menet megálltam Gabe szobájánál. Mindenhol hatalmas kupacokban álltak

kedvenc képregényei: több példány Az őrzőkből, Will Eisner összegyűjtött munkái, Brian Azzarellótól a Joker.

Átmeneti szállásának furcsamód ugyanolyan, a tinédzser fiúkra jellemző szaga volt, mint az otthoni szobájának Washingtonban - izzadság, tisztátalan fehérnemű, és ki tudja még mi. Mintha egy majomházba léptem volna.

Az ágyon ült fején fülhallgatóval, és a vázlatfüzetébe rajzolgatott. Piros pólót vett föl, ami ritka változatosságot jelentett a megszokott emós feketéhez képest. Az elején lévő rajz egy felrobbanó számítógépet ábrázolt, alatta a nickelodeonos Kablaam! felirat a képregényekben használt jellegzetes betűtípussal. Az íróasztalát szinte teljesen elfoglalta az óriási monitor - valószínűleg az anyám ajándéka -, meg egy Xbox 360 konzolja és kontrollerje. Leültem a székre az asztal mellé. Amikor észrevett, levette a fülhallgatóját. Hangos, ismétlődő elektromos gitárfutamok és egy énekes üvöltése szűrődött ki belőle.

- Szép zene - jegyeztem meg. - Mi ez? - Egy régi banda, a Rage Against the Machine. Hihetetlenül zseniálisak voltak. A

nyugati kulturális imperializmus ellen harcoltak. - Á, érdekesnek hangzik. Hadd találgassak: Jillian ajánlotta? Gabe kerülte a tekintetemet. - Igen. - És mi szám címe? - „Killing in the Name”. Nem hiszem, hogy neked tetszene. - Miért? - Nem értenéd. - Olyan dal, amelynek az összesen ötsoros szövegében húszszor fordul elő valami

káromkodás? Gabe kissé meglepetten nézett rám. - Igazad van, nem nekem való. - Tessék, én megmondtam. - Nem vagyok oda ezekért a D-re hangolt akkordokért. Kíváncsi lennék, nagyanyád

mit szól hozzá. - Ő sokkal belevalóbb, mint gondolnád. - Én régebben ismerem, mint te - ugrattam. - Nick… hallottam, miről beszéltetek - komolyodott el hirtelen. - Nem lett volna szabad hallgatóznod - róttam meg. Persze most már úgyis mindegy

volt. - De hát úgy zokogott, hogy a fülhallgatón keresztül is hallottam. Mit kellett volna

csinálnom, úgy tenni, mintha süket lennék? Mivel ríkattad meg?

Nem hittem el, hogy bármit is hallhatott e mellett az üvöltő zenebona mellett. Egész egyszerűen hallgatózott.

- Oké, idehallgass… - Hol van Alexa? - Még nem tudjuk. - De ugye, elrabolták? Bólintottam. - Figyelj rám, Gabe. Neked nagyon fontos szereped lesz az

elkövetkezőkben. Erősnek kell lenned, érted? Nehéz időszak lesz ez a nagyanyádnak. Ünnepélyesen bólintott, és összeszorította az ajkát. Túl nagy ádámcsutkája fel-le

ugrált. - Igen? És nekem? - Mindannyiunknak nehéz lesz. - Ki áll a háttérben? - Még nem tudjuk biztosan. - Azt tudod, hogy egyszer régen már elrabolták pár órára? Bólintottam. - Gondolod, hogy ugyanazok tették? - Nem tudom, Gabe. Csak pár órája tudunk az egészről. Még semmit sem derítettünk

ki. Láttunk egy videót, ahol mond pár szót, de ez minden. - Nem tudjátok, hol van? - Még nem. Dolgozom rajta. - Megnézhetem a videót? - Nem. - Miért nem? Azt a választ adtam, amely az idők kezdete óta megőrjíti a tinédzsereket: - Mert

nem. Gabe pontosan úgy reagált, ahogy azt várni lehet: összeszorította a száját, és

dühösen nézett rám. - Hé, mit szólnál hozzá, ha megtanítanálak vezetni, ha majd túl leszünk ezen az

egészen? Vállat vont. - Lehet - felelte mogorván, de láttam, hogy nehezére esik eltitkolni,

mennyire örül. Megcsörrent a telefonom. Vetettem egy pillantást a kijelzőre: Dorothy keresett. Felvettem. - Tudnál várni egy másodpercet? - Ki az? - kérdezte Gabe. - Alexával kapcsolatos? - Igen, azt hiszem - bólintottam. Gyorsan megöleltem az unokaöcsémet, aztán kisétáltam a kocsimhoz. - Mit sikerült

kiderítened? - kérdeztem Dorothytól. - Beszéltem a Delta Airlinesszal. Belinda soha nem dolgozott náluk. Megálltam a parkoló közepén. - Miért hazudna egy ilyen dologról? - Mert Marshall Marcus soha nem vette volna feleségül, ha tudja, mivel foglalkozott

valójában. - Miért, mivel foglalkozott? Dorothy kicsit hallgatott. - Call girl volt.

56. fejezet Vajon miért nem lep meg a dolog? - Ellenőriztem a társadalombiztosítási számát is. Úgy tűnik, valamikor színésznőnek

készült, de nem sok sikerrel. Egy ideig színészmesterséget tanult a Lincoln Parkban, de aztán abbahagyta. Egy escortügynökségnél kapott munkát, a VIP Exxxecutive Service-nél, Trentonban, így, három x-szel.

- Ha nem tévedek, ez egy nagyon drága ügynökség lehet. - Miért, létezik másféle is? - Hát, mindenesetre sikeresen alakult az élete. Jól ment férjhez. Ugye, nem délről

származik? - Jersey-ből, Woodbine-ból. A BlackBerrym kétszer sípolt. SMS-t kaptam. Gyorsan megnéztem. Mindössze annyi állt benne, hogy Háromnegyed óra múlva, és egy pontos

koordináta, egy szupermarket parkolója 117 kilométerre innen. Az üzenet feladója 18E volt. Se név, se telefonszám. De nem is volt szükség aláírásra. A 18E-vel az amerikai hadsereg a katona

beosztására utal - a különleges alakulatok híradósát jelöli. George Devlin. - Ne haragudj, most mennem kell - mondtam Dorothynak. - Meg kell látogatnom

egy régi barátomat. Miből gondoltad, hogy elég közel vagyok ahhoz, hogy háromnegyed óra alatt

ideérjek? - kérdeztem. - Tudtad, hogy hol vagyok? George Devlin elengedte a füle mellett a kérdést, mintha túl bonyolult lenne a

válasz, vagy olyan nyilvánvaló, hogy nem is érdemes magyarázgatnia. Megvoltak a maga eszközei, maradjunk ennyiben. Épp azzal volt elfoglalva, hogy elfordítson egy monitort úgy, hogy én is jól lássam. A monitor ragyogott a furgon félhomályában, és egy pillanatra megvilágította az arcát behálózó hegeket és mélyedéseket, a vasúti sínekre emlékeztető öltéseket. Savanykás ecetszag terjengett, talán a kenőcstől, amelyet rendszeresen kellett használnia.

A monitoron Massachusetts zöldes topográfiai térképe látszott. Egy piros köröcske villogott úgy 25 kilométerrel északnyugatra Bostontól. Aztán három kacskaringós vonal rajzolódott ki - egy fehér, egy kék és egy narancssárga. Mindegyik a piros körbe futott bele. A kék vonal Bostonból indult északnyugat felé. A narancssárga észak felől érte el a piros kört. A fehér a kék vonalat követte, aztán észak felé kanyarodott a narancssárga irányába.

- Igen…? - Ha jól megnézed, látni fogod, hogy a vonalak apró pontokból állnak össze. Ezek

azokat a pontokat jelölik, ahol a mobiltelefonok által kibocsátott jelek elérték az

adótornyokat. Három mobiltelefon, Alexa Marcusé, Mauricio Perreiráé, és egy ismeretlen személyé, akit nevezzünk Mr. X-nek.

- Melyik szín kihez tartozik? - A kék Mauricio. A fehér Alexa. A narancssárga Mr. X. - Úgy tűnik, Mr. X a New Hampshire-i határ közeléből érkezett. Egyébként

megkérdezhetem, hogy szerezted meg ezeket az adatokat? George lassan, hörgő hangot adva vett egy mély levegőt. - Azt kérdezel, amit csak

akarsz. Közelebb hajoltam. - Szóval mindhárman összetalálkoztak Bostontól 25 kilométerre

északnyugatra… Mi ez, Lincoln? - Talán hallottál már a Walden-tóról. Esetleg arra is emlékszel, hogy Paul Revere

erre ment… - Igen, kösz, George. Mindhárman egy időben voltak ezen a helyen? - Igen, öt percig. Mauricio és a lány természetesen együtt érkeztek. Tizenhét percet

töltöttek itt. Mr. X csak négy-öt percig maradt. Láttam a térképen, hogy egy erdős területen találkoztak, egy környezetvédelmi

területen. Távol esik mindentől, és éjfél után teljesen kihalt - kitűnő hely, hogy eltemessenek valakit. Tehát Alexa telefonja Bostonból Lincolnba került, majd északra, Leominsterbe, ahol kidobták.

Most már láttam a vonalakból kirajzolódni a történéseket. Mauricio a bárból Lincolnba vitte a lányt, amely húsz percre van Bostontól, és ott átadta „Mr. X”-nek.

Míg Mauricio visszament Bostonba - vagyis medfrodi lakásába, Bostontól kissé északra -, addig Mr. X észak felé vitte tovább Alexát. A telefonját kidobta a kocsiból, miközben áthaladtak Leominsteren. Alexa feltehetően vele maradt a kocsiban.

Aztán átkeltek a határon New Hampshire-be. - Szóval a nyom megszakad New Hampshire déli részén - állapítottam meg. -

Nashuánál. - Nem, csak Mr. X mobilja szűnik meg jeleket adni Nashua után. Ez azt is jelentheti,

hogy kikapcsolta. Vagy nem volt térerő. Mindenesetre azóta nem használta. - Hanyagság volt tőle, hogy addig is bekapcsolva hagyta. - Hát, legyünk igazságosak, ő úgy tudta, hogy lenyomozhatatlan. - És az? - Tulajdonképpen nem. Van különbség a között, hogy lenyomozhatatlan az eredete,

és hogy nem lehet nyomon követni. Olyan ez, mintha egy teherautó csomagtartóján lévő fekete dobozt követnénk. Azt nem tudhatjuk, hogy mi van a dobozban, de azt igen, hogy hol van a doboz. Tehát nem tudjuk meghatározni Mr. X kilétét, de a tartózkodási helyét attól még kideríthetjük. Érted?

- New Hampshire-ben van. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg Alexa is. Talán Nashuában vagy a közelében.

- Én ezt nem feltételezném automatikusan. Lehet, hogy X csak átvágott New Hampshire-en útban Kanada felé.

- Nem ez a logikus útvonal, ha Kanadába akarsz menni. George egyetértően bólintott.

- New Hampshire-ben vannak - szögeztem le.

57. fejezet A Marcus Capital Investment irodái a Rowes Wharf hatodik emeletén kaptak helyet.

A kikötőre néző épületegyüttesben szállodák, irodák és lakások is voltak. Az irodám egyik ablakának a sarkából épp rá lehetett látni a bejárat előtt emelkedő dupla oszlopsorra.

Megmondtam a nevem a recepciósnak, és letelepedtem egy szürke velúrkanapéra a fényűzően berendezett várószobában. A padló csokoládébarna keményfából készült, a falakat mahagóniburkolat borította. Egy hatalmas síkképernyős tévé volt a falra szerelve, a kettéosztott képernyő egyik felén az időjárás-jelentés ment, a másikon egy pénzügyi csatorna hírei, ahol alul vékony sávban folyamatosan futottak a részvényárak és tőzsdeindexek.

Egy percet sem kellett várnom, már meg is jelent Marcus személyi asszisztense. A magas, karcsú, vörös hajú nő Smoki Bacon néven mutatkozott be. Lélegzetelállítóan gyönyörű és elegáns volt. Ez nem lepett meg. Marcus híres volt arról, hogy csak gyönyörű nőket vesz fel titkárnőnek, főleg szépségversenyek győzteseit. Talán az anyám jelentette az egyetlen kivételt, aki fénykorában nagyon szép és vonzó volt, de soha nem nézett ki úgy, mint egy modell. Annál sokkal szebb volt.

A csábos idomokkal rendelkező Smoki ragyogó mosolyt vetett rám, és megkérdezte, megkínálhat-e kávéval vagy ásványvízzel. Köszönettel visszautasítottam.

- Marshallnak épp egy megbeszélése van, de amint vége, rögtön fogadja önt. Esetleg visszajönne kicsit később?

- Inkább megvárom. - Akkor legalább hadd kísérjem be a tárgyalóba, ott használhatja a telefont és a

számítógépet is. Végigkísért egy folyosón. - Nagyon örülök, hogy találkoztunk - mondta, miután

bekanyarodtunk, és elhaladtunk a kereskedési terem mellett. Harminc vagy negyven munkaállomás volt odabent, mind üresen állt. Az összes monitor feketén bámult ránk. Síri csönd borult a teremre. - El sem tudom mondani, mennyire aggódunk mindannyian Alexa miatt.

Nem tudtam igazán, mit válaszoljak. - Nos… reméljük a legjobbakat. - Az ön édesanyja kiskorában néha vigyázott rá, tőle hallottam. - Igen, tudom. - Frankie nagyszerű teremtés. - Egyetértek. - Időnként fel szokott hívni, csak hogy megkérdezze, hogy mennek a dolgok.

Tényleg törődik Mr. Marcusszal. Egy üres tárgyaló küszöbén Smoki megérintette vállamat. Közelebb hajolt, és

odasúgta: - Kérem, hozza vissza azt a kislányt, Mr. Heller. - Minden tőlem telhetőt megteszek - ígértem.

Várakozás helyett azonban úgy döntöttem, hogy inkább elsétálok Marcus

irodájához. Emlékeztem rá, hogy az asszisztense az irodája előtti kis előtérben ül, és ott őrködik.

Arra is emlékeztem viszont, hogy Marcusnak van egy kis magánebédlője, közvetlenül az irodája mellett. Amikor egyszer itt ebédeltem vele, a felszolgálók egy hátsó folyosón keresztül jöttek-mentek, nem az irodán keresztül hozták be az ételeket.

Nem telt sok időbe, és megtaláltam a hátsó folyosót. A férfimosdó mellett nyílt, és egy kis tálalókonyhát kötött össze a tárgyalóval és Marcus ebédlőjével.

Az ebédlő sötét volt és üres. Nagyon úgy tűnt, hogy jó ideje nem használhatták. Az iroda ajtaja csukva volt, de ahogy megálltam mellette, vitatkozás hangjai szűrődtek ki rajta.

Először csak szófoszlányok ütötték meg a fülemet. Két férfi beszélgetett, ebben biztos voltam. Az egyik nyilván Marcus. Az ő hangja volt az erősebb és az indulatosabb. Majdnem teljesen ki tudtam venni, amit mondott. A másik beszélő már halkabban és nyugodtabban beszélt, alig értettem a szavait.

- …hogy most meglágyuljon a szívünk és engedjünk - mondta az idegen hang. - Nem ez lenne a lényeg? - kérdezte Marcus. - …ahogy arra számítani is lehet… - Ha meghal, az a te hibád lesz, érted, amit mondok? A te lelkiismeretedet fogja

terhelni! Valamikor neked is volt olyan, nem igaz? - …amit csak lehetett, hogy az életedet megóvjam. - Engem már nem érdekel, mit tesznek velem. Az én életemnek vége. A lányom az

egyetlen… Az idegen hosszan motyogott valamit, aztán így folytatta: - … éveken át te voltál az,

aki mindig mindent megoldott. És ha úgy döntenek, hogy most te magad vagy probléma?… hogy mi lesz az ő megoldásuk…

- …hogy az én oldalamon állsz. - Szeretnék a te oldaladon állni. De ezt csak akkor tudom megtenni, ha te az én

oldalamon állsz. Marcus egyre jobban megemelte a hangját. - …megtettem, amit akartál. Mindent! - …hogy mi lehet a vége, Marcus? „A gyászoló üzletember öngyilkosságot követett

el manchesteri házában”? Benyitottam az ajtón, és beléptem Marcus irodájába. Marcus egy hosszú, üvegtetejű

asztalnál ült, amelyen halomban álltak a papírok. Vele szemben, a látogatóknak odakészített széken David Schechter foglalt helyet.

58. fejezet Nicky! - kiáltott fel meglepetten Marcus. - Hát te? Smoki nem a tárgyalóba kísért,

hogy…

- Hallgatózott - vágott közbe Schechter. - Nem igaz, Mr. Heller? - Teljes mértékben. Mindent hallottam, amit mondott. Schechter pislogva nézett rám. - Ettől a perctől kezdve nem tartunk tovább igényt az

ön szolgálataira. - Nem magától kaptam a megbízást - vágtam vissza. - Schecky, hagyd, majd én beszélek vele - mondta Marcus. - Ő jó ember. Tényleg

az. Schechter felállt, lesimítgatta tweedzakóját, és azt mondta Marcusnak: - Akkor

várom a hívásodat. Néztem, ahogy kisétál, aztán leültem a helyére. Még meleg volt a szék. Marcus háta mögött az ablakban ott csillogott az Atlanti-óceán hatalmas víztükre,

amelyet vörösre színezett a lemenő nap fénye. - Mivel tart a hatalmában ez az ember? - kérdeztem. - A hatalmában…? Bólintottam. - Megkértél, hogy keressem meg Alexát, de erre képtelen vagyok, ha

nem vagy őszinte velem. És tudod, hogy akkor mi történik vele. Marcus véreres, üveges szemmel nézett rám. A szeme táskás lett, mintha húsz évet

öregedett volna, mióta utoljára találkoztunk. - Nicky, maradj ki ebből. Ez… személyes ügy. - Tudom, hogy mennyire szereted Alexát. - A lányom jelenti nekem az egész világot - felelte Marcus könnyes szemmel. - Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek, miért nem adod meg nekik azt az egy dolgot,

amellyel visszaszerezhetnéd a lányod. Schechter zsarol valamivel. Ő akadályozza meg, hogy együttműködj az emberrablókkal.

Marcus megfordult a székével, és kibámult az ablakon, mintha az óceántól várná a választ. Vagy csak nem akart a szemembe nézni.

- Azért kértelek meg, hogy segíts nekem, mert úgy gondoltam, te vagy az egyetlen, aki meg tudja találni Alexát.

- Nem - mondtam halkan. - Azért kértél meg, mert ez az egyetlen módja annak, hogy visszakapd a lányodat úgy, hogy nem adod oda nekik azt, amit kérnek. Igaz?

Marcus lassan visszafordult felém. - Ezt sértőnek találod? - Volt már részem nagyobb sértésben is. De most nem ez lényeg. Az elejétől fogva

elhallgattál előlem dolgokat. Hazudtál, amikor azt állítottad, hogy felhívtad a rendőrséget. Nem mondtad el rögtön, miért kényszerültél rá, hogy bűnözők pénzét fogadd el, és nem mondtad el, hogy mindenedet elveszítetted. Mindent elhallgattál előlem, amit tudnom kellett volna ahhoz, hogy megtaláljam Alexát. A Mercury nevű fájlt akarják - mert ugye, egy fájlról van szó? -, és te úgy teszel, mintha nem tudnád, mi az. Akkor hadd kérdezzem így: gondolod, hogy David Schechter egy fikarcnyit is törődik azzal, hogy Alexa életben marad vagy meghal?

Marcus döbbent arcot vágott, de nem felelt. - Akármivel is zsarol, megéri, hogy feláldozd érte a lányod életét? Marcus arca eltorzult, eltakarta a szemét, mint egy gyerek, és némán rázta a

zokogás. Igencsak az volt az érzésem, hogy a bűntudat miatt.

- El kell mondanod nekem, hogy mi az a Mercury - folytattam. - Aztán majd kitalálunk valamit. Kitaláljuk, hogyan adhatod meg az emberrablóknak, amit akarnak úgy, hogy ne kelljen szembenézned a következményekkel, amelyektől annyira félsz.

Marcus tovább zokogott. Felálltam, és az ajtó felé indultam, aztán hirtelen megtorpantam, és visszafordultam.

Pár másodpercig haboztam. - Ellenőrizted valaha is Belinda múltját, mielőtt elvetted? Leengedte a kezét a szeme elől. - Belinda? Hogy jön ide Belinda? - Megtudtam néhány dolgot a nyomozás során, és nem vagyok biztos benne, hogy

mennyit szeretnél tudni. - Mint például? - Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de egyáltalán nem volt stewardess. Soha

nem dolgozott a Deltánál. - Jaj, Nicky… - És nem is Georgiából származik. New Jersey-i. Marcus felsóhajtott, és megcsóválta a fejét. Nem hajlandó elfogadni a fájdalmas

igazságot, hogy becsapta a nő, akit szeret? - Call girl volt, Marshall, egy escortügynökségnél. Akár számít ez neked, akár nem,

azt hiszem, tudnod kell róla. Marcus égnek emelte a tekintetét. - Nicky, fiacskám, nőj már fel. - Megvonta a

vállát, és széttárta a kezét. - Tudod, Belinda nagyon érzékeny lány. Valami ostoba okból kifolyólag zavarná, ha az emberek tudnák, hogyan ismerkedtünk meg valójában.

Elmosolyodtam, és az ajtó felé indultam. Micsoda vén kéjenc! A hátam mögül hallottam, hogy utánam szól: - Kérlek, ne hagyj cserben! Továbbmentem, és hátra se nézve annyit válaszoltam: - Ne aggódj, nem tudsz ilyen

könnyen megszabadulni tőlem, bár lehet, hogy később azt fogod kívánni, bárcsak megtetted volna.

59. fejezet Dragomir épp a számítógépnél ült az áporodott levegőjű télikertben, amikor

meghallotta a lány kiáltásait. A sikolyok nagyon távolian és tompán szóltak, de egyértelműen a lány hangja volt.

El sem tudta képzelni, hogy hallatszik el idáig, háromméteres mélységből a föld alól. Arra gondolt, hogy talán csak képzelődik nagy magányában.

Felállt, hátratolta a régi étkezőszéket, a ház hátsó ajtajához sétált, és hegyezte a fülét. A sikolyok odakintről jöttek, halkan és távolian, mint egy légy zümmögése.

Kilépett a tornácra, és félrehajtott fejjel fülelt. A hangok mintha az udvarból hallatszottak volna, vagy még távolabbról, a fák közül. Lehet, hogy nem is a lány az. Aztán megakadt a tekintete a földből kiálló szürke PVC-csövön. Abból szűrődtek ki a hangok. A szellőzőcső nemcsak a használt levegőt juttatta a szabadba, de a hangokat is.

Ennek a lánynak aztán jó a tüdeje. Az ember azt hinné, mostanra már feladta.

Örült, hogy ilyen mélyre temette. Amikor eszébe jutott ez az ötlet, egyszerűen zseniálisnak tűnt. Az Ügyfél hírszerzői

a lány pszichiátriai aktáját is megszerezték, amelyben az is szerepelt, hogy klausztrofóbiában szenved.

Az élve eltemetéstől való egyetemes félelem mélyen gyökeredzik az emberben, és sokkal nagyobb kényszerítő erővel hat, mint a hagyományos emberrablási technikák.

De nem ez volt az igazi oka annak, hogy ezt a módszert választotta. Ha a lány három méter mélyen van a föld alatt, legalább ő sem férhet hozzá. Ha a keze között lenne könnyen elérhető távolságban, mint valami ellenállhatatlan

édesség a hűtőszekrényben, akkor nem tudná leküzdeni a csábítást. Megerőszakolná és megölné, mint annyi más csinos fiatal lányt. Soha nem tudta elfojtani ezt a késztetést. Márpedig ez nem lenne jó.

Az a kölyökkutya jutott az eszébe, amelyet kisfiú korában kapott egyszer. Mennyire szerette a puhaságát és törékenységét… De hogy is értékelhetné a törékenységet másképp, mint hogy összezúzza az apró csontokat? Lehetetlen ellenállni.

Az, hogy eltemette a lányt élve a föld alá, olyan volt, mintha lakatot tenne a hűtőszekrényre.

Hallgatta a távolból jövő nyöszörgést, mintha egy olyan rádióállomást hallgatna, amelynek a hullámhosszát nem állították be pontosan. Annyira elbűvölte, hogy szinte meg sem hallotta, ahogy a ház előtti behajtón egy autó kerekei alatt csikorognak a kavicsok. Ha megint az a szomszéd keresi a rühös kutyáját, kénytelen lesz valami végleges megoldást kitalálni.

A hátsó ajtón keresztül bement a házba, a főbejárathoz ment, és kinézett az ablakon. Egy sötétkék járőrautó állt odakint, amelynek az oldalán fehér betűkkel ez a felirat állt: PINE RIDGE POLICE.

Nem is tudta, hogy a városkának van saját rendőrsége. Egy nyakigláb fiatalember álldogált odakint, és aggodalmasan vizsgálgatta a házat.

Nem lehetett több huszonöt évesnél. Magas volt, vékony, és a fülei úgy elálltak, mint egy kancsó füle.

Mire a rendőr megnyomta a csengőt, Dragomir már a fejébe nyomott egy hosszú hajú, barna parókát.

Azt gyanította, a kutya miatt jöhetett a rendőr. Csak álldogált a tornácon egyik lábáról a másikra, hosszú, vékony karja esetlenül lógott.

- Üdvözlöm, Kent a nevem, a rendőrségtől jöttem. Feltehetnék néhány kérdést?

60. fejezet Amikor késő délután visszaértem az irodámba, Jillian épp a földön térdelt, és

kartondobozokba rámolt valamit. Úgy döntöttem, inkább meg sem kérdezem, mit művel. Amikor beléptem, felnézett. Vörös arca könnyektől volt maszatos.

- Ég önnel, Mr. Heller. Beletelt egy pillanatba, amíg felfogtam, mit mond. Máshol jártak a gondolataim. -

Mi folyik itt? - kérdeztem. - Mielőtt elmegyek, szeretnék bocsánatot kérni. - Az öltözködése miatt? Ne butáskodjon. - Az e-mailben jött üdvözlőlap miatt. - Mi a csudáról beszél? - Valaki e-mailben küldött nekem egy üdvözlőlapot, és én megnyitottam. - És ezért akar itthagyni? - Dorothy nem mesélte? - Ő rúgta ki? - Nem, magamtól megyek el. - Jillian büszkén vagy talán dacosan felszegte az állát.

- Pedig már kezdtem azt gondolni, hogy ahhoz képest, hogy az elüzletiesedő Amerikát képviseli, nem is olyan rémes ez a munkahely.

- Ez kedves magától. Elmondaná végre, hogy mi történt? - Azt hiszem, abban az e-mailben volt valami vírus. Kémprogram, vagy micsoda.

Dorothy azt mondja, így jutottak be a szerverbe, és így fértek hozzá a személyes fájljaihoz és az otthoni biztonsági rendszerének a kódjához.

- Szóval maga volt. - Én… azt hittem, Dorothy már elmondta - motyogta Jillian. - Nos, Jillian, sajnálom, de a legrosszabb időpontot választotta a felmondásra,

úgyhogy nem fogadhatom el. Pakolja ki szépen a dobozokat, és ha megkérhetem, vegye fel a telefont, ha csöng.

Kérdőn nézett rám. - Gyerünk vissza dolgozni. Épp Dorothy irodájába indultam, amikor Jillian utánam szólt: - ööö… Mr. Heller? - Igen? - A múltkor arról a baglyos tetoválásról beszélgettek… - Igen? - Lehet, hogy tudnék segíteni. A bátyám régebben egy… - Tetoválószalonban dolgozott. Igen, emlékszem. Tudja, mi lenne igazán nagy

segítség? Lelkesen nézett rám. - Mi lenne, ha megtanulná, hogy kell használni a belső telefonrendszerünket?

61. fejezet Minél többet gondolkoztam Marcus és Belinda Marshallon, annál inkább meg

voltam győződve róla, hogy valami nem stimmel. Ismertem egy internetes nyomozót New Jersey-ben. Mo Gandle-nek hívták, és

nagyon értette a dolgát. Amikor még Washingtonban dolgoztam a Stoddardnál, néhányszor adtam neki megbízást. Felhívtam, hogy segítséget kérjek tőle.

- Szeretném, ha ellenőrizné, a nő mikor dolgozott a VIP Exxxecutive Service nevű ügynökségnél Trentonban. És nézzen utána a múltjának, amennyire csak vissza tud

nyúlni. Dorothyt az íróasztalánál találtam, az állát a kezébe támasztva bámulta a számítógép

monitorját. A képen Alexa volt látható, beesett szemmel, csapzott hajjal, amint épp azt mondja:

„Nem akarok itt maradni, apa!”. A kép megdermedt, aztán ezernyi apró színes négyzetté hullott szét, és olyan lett,

mint egy Chuck Close-festmény. A négyzetek szétszóródtak, és szabálytalan csoportokba rendeződtek. Aztán a kép újból összeállt, és folytatódott a felvétel: - „A Mercuryt akarják, apa…”

- Megmondtam Jilliannek, hogy nem kell elmennie - fordultam Dorothyhoz. Dorothy oda sem nézve lenyomott egy billentyűt, és újból lejátszódott a

videofelvétel utolsó pár másodperce: Alexa beszélt, a kép megdermedt és geometriai halmazzá esett szét, majd újból összeállt.

Dorothy szórakozottan azt mormolta: - Én nem rúgtam ki. - Megmondtam neki, hogy nem mondhat fel. Most mit csinálsz? - A fejemet verem egy téglafalba. - Segíthetek valamit? - Igen, kirúghatsz. - Téged is? Azt már nem. - Akkor felmondok. - Neked se engedem meg, hogy felmondj. Senki nem mondhat fel. Most meséld el

szépen, mi van. Dorothy halkan és lassan válaszolt. Egy olyan oldalát fedte fel előttem, amelyet

addig nem ismertem. - Nem fogok felmondani, ezt te is tudod. Soha nem adom fel. De nem dolgozom meg a pénzemért. Nem tudom elvégezni azt, amiért fizetsz. Kudarcot vallottam a legfontosabb feladattal, amelyet valaha is adtál.

Könnyek csillogtak a szemében. A kezére fektettem a kezem. - Ugyan már. Hová lett a jó öreg, arrogáns Dorothy,

akihez hozzá vagyok szokva? - Megpillantotta a fényt az alagút végén. - Dorothy, most frusztrált vagy, ezt megértem. De most arra van szükségem, hogy

teljes gőzzel belevesd magad a munkába. Azt hittem, soha nem adod fel. Mit is mondott mindig rólad az apád?

- Hogy olyan makacs vagyok, mint egy öszvér a jégen - felelte halkan Dorothy. - Egyébként miért pont a jégen? - Honnan a fenéből tudjam? Nick, tudod, hányszor gondolok arra a lányra, hogy min

mehet keresztül? Imádkozom érte, és folyton azt kérdezem magamtól, hogy ki tesz ilyet egy szegény ártatlan kislánnyal, és olyan… tehetetlennek érzem magam.

- Nem a te dolgod, hogy megmentsd. Dorothy szeme szenvedélyesen megvillant. - János apostol első levelében az áll,

hogy „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel”.

Régebben soha nem értettem, hogy mit akar ez jelenteni. A Sátán irányítana mindent? De most már kezdem megérteni. Lehet, hogy… létezik olyan gonosz a világban, amely ellen az Isten sem tud tenni semmit. És ez a lényeg.

- Hogy miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? Én már rég nem töröm a fejem ilyen nagy kérdéseken. Csak meghúzom magam, és igyekszem a legkevesebb vizet zavarni.

- Sajnálom, Nick, megfogadtam, hogy az irodában soha nem hozok fel vallási dolgokat.

- Ezt soha nem vártam el. Akkor halljuk, min akadtál el. Dorothy csak egy pillanatig habozott. - Rendben. Ezt hallgasd meg. Lenyomott egy billentyűt, megmozdította az egeret, és kattintott egyet. Visszaértünk

ugyanarra a helyre a felvételen, ahol Alexa beszélt. Dorothy felhangosította. Alexa hangja mögött zúgás is hallatszott, amely egyre erősödött. A kép ismét lefagyott, és darabjaira hullott.

- Ugye, hallod ezt a háttérzajt? - Egy kocsi vagy egy teherautó, ezt már a múltkor is megállapítottuk. És? Dorothy megrázta a fejét. - Észrevetted, hogy mindig a zaj után esik szét a kép? - Igen, és? - Ha egy kocsi lenne, vagy teherautó, vagy vonat, az nem zavarná meg így a

videoközvetítést. - És ennek mi a jelentősége? Dorothy szúrós pillantást vetett rám. Ez a pillantás a gyengébb idegzetűeket

kőszoborrá vagy sóbálvánnyá változtatta volna. A régi főnökünk, Jay Stoddard olyan nyugtalanítónak találta ezt a pillantást, hogy csak akkor állt szóba közvetlenül Dorothyval, ha nagyon muszáj volt. Annak nem lett volna értelme, hogy az ember megpróbálja viszonozni - ez olyan lenne, mintha farkasszemet néznénk a Nappal, hogy ki bírja tovább. Egyikünk megvakul, és nem valószínű, hogy a Nap lesz az.

- Hogy mi a jelentősége? Ez fogja elárulni nekünk, hogy hol van Alexa.

62. fejezet Valami gond van, biztos úr? Dragomir már megtanulta, hogy az amerikai rendőrök szeretik, ha megadják nekik a

kellő tiszteletet, amelyre annyira vágynak, és amelyben nagyon ritkán van részük. - Nem, semmi komoly. Csak szeretnék bemutatkozni, hogy tudja, kihez fordulhat, ha

valami segítségre van szüksége. A fiatalember füle és arca is rákvörös volt. Amikor elmosolyodott, az ínye is

kilátszott. - Nagyszerű, köszönöm. - Dragomir egy kicsit rájátszott rossz kiejtésére, eltúlozta az

akcentusát. A legtöbb ember ezt lefegyverzőnek találta. Tehetetlennek tűnt tőle, mint aki segítségre szorul. Dragomir úgy tanulmányozta az emberi lényeket, ahogy egy rovargyűjtő a különböző fajtájú pillangókat.

A fiatal rendőr zavartan egyik lábáról a másikra állt. A tornác deszkái megnyikordultak alatta. A combján dobolt az ujjaival, aztán megkérdezte: - Szóval, maga Aldersonéknak dolgozik?

Dragomir megrázta a fejét, és szerényen elmosolyodott. - Csak gondnok vagyok, kisebb javításokat végzek a család megbízásából.

- Á, persze, értem. Az egyik szomszéd mintha azt mondta volna, hogy építkezik… - Igen? - Csak meg akartunk bizonyosodni róla, hogy nem hágták-e át az építési

szabályzatot. Tudja, esetleg nem épít-e egy melléképületet engedély nélkül. A fiúból szemernyi tekintély sem áradt. Szinte mentegetőzött, amiért zavarni

merészelt. Nem úgy, mint az orosz rendőrök, akik mindenkivel úgy bánnak, mintha bűnöző lenne.

- Csak a kertet rendezgetem, - Szóval akkor nem építkezik? - Nincs semmiféle építkezés - felelte Dragomir. - A tulajdonos teraszos kertet akar. - Nem bánja, ha gyorsan körülnézek hátul? Ez már túl sok volt. Dragomir tudta, hogy ha követelni kezdené a házkutatási

parancsot, akkor egy órán belül visszajönne két másik rendőrrel és a bírói végzéssel, és ragaszkodnának hozzá, hogy a házat is átkutassák, csak hogy a hatalmukat fitogtassák.

Dragomir vállat vont, és barátságosan annyit mondott: - Csak tessék. A rendőr megkönnyebbült. - Tudja, csak hogy elmondhassam a főnökömnek, hogy

elvégeztem a feladatomat. - Persze, mindenki tegye a maga dolgát. Dragomir követte a rendőrt a ház mögött elterülő kopár, földes területre. Úgy tűnt, a

kemény talajba nyomódott keréknyomokat vizsgálgatja, aztán meglátta a terület közepén a földből kiálló szürke csövet, és odasétált.

- Mondja csak, Andros, ez egy emésztőgödör? Dragomir hallgatott. Ő nem mutatkozott be a rendőrnek, nyilván a szomszédjától

tudja a nevét. Ez kissé aggasztotta. - Csak egy talajszellőztető - mondta Dragomir, hogy megálltak a cső mellett. - A…

komposztáló. - Ennél jobbat nem tudott hirtelenjében kitalálni. - A felhalmozódó metángáz miatt? Dragomir megvonta a vállát, úgy tett, mintha nem értene elég jól angolul. Ő csak

elvégzi, amit rábíznak, egyszerű munkás. - Csak mert az emésztőhöz engedély kell, tudja? A fiatal rendőr füle már céklavörös volt. Dragomir elmosolyodott. - Nem, nincs emésztőgödör. A csőből fojtott sikolyok hallatszottak. A rendőr félrehajtotta a fejét. Nevetségesen elálló füle mintha rángatózott volna az

összpontosítástól. - Maga is hallotta? - kérdezte. Dragomir megrázta a fejét. - Nem.

A lány sikolyai még hangosabbak lettek. - Segítség, segítség, kérem, valaki segítsen! Idelent vagyok, segítsenek! - Úgy hangzik, mintha a föld alól jönne - mondta a rendőr. - Hát ez fura.

63. fejezet Akkor hallgatlak - mondtam. Dorothy felsóhajtott. - Kezdjük a legalapvetőbb kérdéssel: milyen

internetkapcsolatuk van? Nem hinném, hogy a szokásos gyors változatról lenne szó. - Miért? Dorothy hátradőlt a székén, és összefonta a karját. - A szüleim Észak-Karolinában

élnek. Pár évvel ezelőtt be akarták köttetni a kábeltévét, hogy mozizhassanak. Csak éppen nem volt kábelszolgáltatás a környéken, ezért csak úgy tudták megoldani, hogy műholdas tányérantennát szereltek a tetőre.

Bólintottam. - Egyszer, amikor náluk voltam, meg akartam nézni egy filmet, és folyton szétesett a

kép. Megőrjített. Kérdeztem őket, mi a baj, mindig ilyen-e, szóltak-e a műholdas szolgáltatónak, hogy javítsák meg. Mire az anyám csak legyintett, hogy ó, ez gyakran előfordul, ahányszor csak elhúz fölöttük egy repülő. Az ember megszokja, nincs mit tenni ellene. Tudod, nagyon közel laknak a Charlotte Douglas reptérhez, közvetlenül a légifolyosó alatt van a házuk. Márpedig azok a gépek szörnyen zajosak. Aztán később már láttam, hogy tényleg olyankor megy el a kép, amikor elhúz egy repülő.

- Oké. Szóval az emberrablók egy erdős vidéken vannak, ahol nincs gyors internet, és műholdas összeköttetésük van. És gondolod, hogy egy repülő meg tudja zavarni a jeleket?

- Könnyedén. Egy erősebb vihar is. Ha valami az antenna és a műhold közé kerül, akkor megszakadnak a jelek. Ha egy elég nagy gép elég alacsonyan repül, az megzavarhatja az internetkapcsolatot. Lehet, hogy csak a másodperc egy töredékére, de ez is elég, hogy megszakítsa a videoközvetítést.

- Ez jó - mondtam. - Lehet, hogy a háttérzaj egy sugárhajtású motor hangja. Tehát egy repülőtér közelében vannak. De mit gondolsz, vajon mennyire közel?

- Azt nehéz lenne kiszámítani. De elég közel ahhoz, hogy ahányszor fel- vagy leszáll egy gép, olyan alacsonyan repüljön el fölöttük, hogy megszakítsa a jeleket. Attól függ, mekkora gép, és milyen sebességgel halad.

- Marha sok reptér van ám az országban. - Tényleg? - kérdezett vissza gúnyosan Dorothy. - Erre nem is gondoltam. De ha le

tudnánk szűkíteni valamivel a kört, akkor sokkal könnyebb dolgunk lenne. - Azt hiszem, le tudjuk. - Igen? - New Hampshire-ben vannak. - Elmeséltem, mire jutott George Devlin a

mobiltelefonok jelei alapján. Tudjuk, hogy „Mr. X” a massachusettsi határon átkelve New Hampshire-be vitte Alexát.

Dorothy csak hallgatott, és a levegőbe bámult. Húsz másodpercnyi csönd után megszólalt: - Ez sokat segít. Nem tudom, hány repülőtér lehet New Hampshire-ben, de ez már egy kezelhető szám.

- Talán még ennél is jobban le tudjuk szűkíteni a kört - mondtam. - Az a hátborzongató CamFriendz weboldal valós időben közvetíti a videókat?

- Állítólag igen. Mondjuk, hogy pár másodperces elcsúszással. Bele kell számolni a közvetítés lassúságát, a szerver miatti késlekedést. Talán olyan öt másodperces eltérés van.

- Akkor elég, ha összehasonlítjuk az időpontokat a Szövetségi Légügyi Hivatal repülési adatbázisával.

- Van ilyen? - Természetesen. Tehát New Hampshire-i repülőtereket keresünk - vagy tudod mit, a

biztonság kedvéért bővítsük ki egy kicsit, legyen Massachusetts, Maine és New Hampshire -, ahol a fel- és leszállások időpontjai egybeesnek a videón hallott zajnak és a közvetítés megszakadásának az időpontjával.

Dorothy lelkesen bólogatott. - És még sokkal jobban le lehet szűkíteni - tettem hozzá. - Kétszer is félbeszakadt a

közvetítés, ugye? - Igen. - Tehát meg tudjuk állapítani a két repülő elhaladása közötti pontos időtartamot. Dorothy lassan elmosolyodott. - Nem rossz, főnök. Megvontam a vállam. - A te ötleted volt. - Egyike a néhány dolognak, amelyet

megtanultam, mióta a magam ura vagyok, hogy a főnök soha ne maga arassa le a babérokat a beosztottjai munkájáért. - Be tudsz törni a Légügyi Hivatal elektronikus adatbázisába?

- Nem. - Az FBI meg tudja csinálni. Felhívom Dianát. - Elnézést… - Jillian Alperin állt tétován az ajtóban. - Épp megbeszélést tartunk - mondta Dorothy. - Valami gond van? - Elfelejtettem ezt kivenni a printerből. - Felmutatott egy nagy, fényes felületű fotót.

Egy kinagyított részlet volt arról a képről, amelyet Alexa készített a telefonjával az elrablója tetoválásáról.

- Köszönöm - mondta Dorothy, és átvette tőle. - Tudom, hogy mi ez - tette hozzá Jillian. - Egy bagoly - bólintottam. - Köszönjük. Jillian felmutatott valamit a másik kezében. Egy vékony, fehér papírfedelű

könyvecskét. A borítóján egy baglyot ábrázoló fekete-fehér rajz díszelgett. Pontosan ugyanolyan baglyos tetoválás volt. - Ez meg mi? - kérdeztem. - A bátyám találta, egy tetoválásokról szóló könyv. Jillian átnyújtotta nekem a könyvecskét, orosz bűnözők tetoválásai volt a címe. Dorothyhoz fordultam: - Mennyi az idő most Oroszországban?

64. fejezet Az egyik legjobb forrásom egy volt KGB-s dandártábornok volt. Anatolij

Vasziljenko a hatvanas éveinek a végén járt, olyan vékony volt, mint egy seprűnyél, a profilja egy ló fejére emlékeztetett, és úgy viselkedett, mint egy cambridge-i professzor. Mire a Szovjetunió összeomlott, neki már sikerült készpénzre váltania az összeköttetéseit és a kapcsolatait.

Azt nem mondhatnám, hogy különösebben kedveltem - az egyik legkapzsibb ember, akivel valaha is találkoztam -, de nagyon kedves és barátságos tudott lenni, és hihetetlenül kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezett. A megfelelő árért gyakorlatilag bármilyen információt be tudott szerezni.

Tolja mindig tudta, kit kell felhívni, kit kell megvesztegetni vagy kire kell ráijeszteni. Ha mondjuk egy ügyfelem arra gyanakodott, hogy a szentpétervári üzemük helyi igazgatója sikkaszt, akkor Anatolij minden el tudott intézni egyetlen gyors telefonhívással. Elkapták a fickót, kihallgatták, és úgy ráijesztettek, hogy attól kezdve egy gemkapcsot sem mert elvenni a saját íróasztaláról.

Éppen ebédelt. A háttérzajokból hallottam, hogy nem otthon van. - Soha nem vittelek el a Turandotba, ugye, Nicholas? - kérdezte. - Várj egy kicsit,

keresek valami csendesebb helyet. - Kétszer is voltunk ott - emlékeztettem. - Azt hiszem, cápauszonylevest ettünk. A Turandot étterem pár saroknyira van a Kremltől, a Tverszkoj sugárúton. Az

oligarchák, bűnözők és a magas rangú kormányhivatalnokok kedvenc helye volt - sok törzsvendég egyszerre mindhárom kategóriába beletartozott. A hatalmas helyiség egy aranyozással díszített barokk palota másolata volt, velencei márványudvarral, római istenszobrokkal, Aubosson falikárpitokkal és egy óriási kristálycsillárral. Tagbaszakadt testőrök álldogáltak odakint az étterem előtt, cigarettáztak, és szemmel tartották a munkaadójuk Bentley-jét.

Amikor Vasziljenko újból beleszólt a telefonba, a háttérzaj már megszűnt. - Tessék, itt sokkal jobb. Nincs rémesebb, mint egy csomó részeg tatár az asztalodnál. - Jobban beszélt angolul, mint a legtöbb amerikai. Nem tudtam, hol szedte fel előkelő brit akcentusát, lehet, hogy a KGB iskolájában tanítják. - Nagyon érdekes a fotó, amelyet küldtél - mondta.

- Mesélj róla. - A tetoválásról? Ez a Szova. - Kicsoda? - Nem kicsoda, micsoda. A Szova… nos, a szova természetesen baglyot jelent. - Az orosz maffia jele? - Maffia? Nem, ennyire nem szervezettek. A Szova inkább csak egy laza szövetség,

olyan emberekből áll, akik ugyanabból a börtönből szabadultak. - Melyik börtönből? - A kopejszki egyes számú fegyintézetből. Elég csúnya hely. - Van listád a Szova ismert tagjairól?

- A Szova tagjairól? - Anatolij halkan felkacagott. - Bárcsak lenne ilyen listám! Akkor vagy nagyon gazdag lennék - vagy nagyon halott.

- Néhány nevet csak tudsz. - Miért érdekel ez? Elmeséltem neki a történetet. Amikor végeztem, azt mondta: - Hát, nem vagy könnyű helyzetben. Hát még az

ügyfeled lánya. - Miért mondod ezt? - Ezek nagyon elvetemült emberek, Nicholas. A legrosszabb fajtából való kőkemény

bűnözők. - Igen, gondolom. - Nem, nem hinném, hogy tudod. Ezek nem a mi normáinknak megfelelő szabályok

szerint dolgoznak. Mondjuk úgy, hogy nem akadályozza őket semmiféle hagyományos erkölcsi korlát.

- Mennyire rosszat kell elképzelni? - Azt hiszem, volt az Államokban egy nagyon csúnya eset nem is olyan régen…

Emlékszel arra, amikor brutálisan betörtek egy család házába Connecticutban? - Így kapásból nem. - Valami gazdag kertvárosi negyedben történt, talán Darienben. Igazi rémálom. Egy

orvos, a felesége és három lányuk otthon volt, amikor egyik este rájuk törtek. Baseballütővel megverték az orvost, megkötözték, és lelökték a pincébe. A lányokat az ágyukhoz kötözték, és hét órán át folyamatosan megerőszakolták őket, aztán benzinnel leöntötték és felgyújtották, aztán…

- Jó - vágtam közbe, nem bírtam tovább hallgatni. - És a Szova tagjai voltak? - Úgy van. Ha jól emlékszem, az egyikük életét vesztette, amikor megpróbálták

letartóztatni. A másik megszökött. - És ez egy betörés volt? - Csak szórakozás. - Tessék? - Mintha egy jeges kéz szorította volna marokra a szívemet. - Jól hallottad, csak szórakozásból csinálták. Ezek olyasmiket művelnek, amit egy

normális ember elképzelni sem tud. Nem is lehetne náluk jobb végrehajtót elképzelni. - Végrehajtót? - Vállalnak különböző megbízásokat. Ha valaki egy külsős emberrel akar

elvégeztetni egy igazán piszkos munkát, valami nagyon erőszakos és véres feladatot, akkor felbérel egy-két Szova-tagot.

- És ki szokta felbérelni őket? Az orosz maffia? - Általában nem. Nekik megvannak a maguk épp kellően brutális emberei. - Akkor kik? - Egyes oligarchák. Az újdonsült orosz milliárdosok, akiknek gyakran van

szükségük kemény emberekre. Van néhány, akikről köztudott, hogy Szova-tagokat alkalmaz.

- Kik? Anatolij felnevetett. - Nicholas, még meg sem beszéltük a honoráriumomat!

Kezdjük ezzel. Közölte, mennyit kér, én pedig - miután sikerült elfojtanom a késztetést, hogy

megmondjam neki, hová dugja fel a kemény valutáját - beleegyeztem a vérlázító összegbe.

- Akkor most telefonálok egyet-kettőt.

65. fejezet Dragomir mindig is gyorsan tanult. Ez alkalommal már jól használta a WASP kést. A fiatal rendőrnek ideje sem volt

megfordulni. A kés villámgyorsan az oldalába hatolt egészen a markolatig. Dragomir megnyomta a gombot, és hallotta a sziszegést és a halk pukkanást. Kent a földre rogyott, mintha hirtelen úgy döntött volna, hogy leül ott az udvar

kellős közepén, csak épp a lába esetlenül kicsavarodott oldalra, amely elviselhetetlenül fájdalmas lett volna, ha életben van.

De azonnal - vagy majdnem azonnal - meghalt. A belső szervei mintha egyszerre robbantak volna szét és fagytak volna meg. A hasa kidagadt, mintha hirtelen sörhasat növesztett volna.

Ahogy Dragomir a vállára vette a holttestet, meghallotta, hogy recsegni kezd a rendőr rádió adó-vevője.

66. fejezet Dianával a Sheep' Head Tavern nevű ír kocsmában találkoztam a kormányzati

negyedben, közvetlenül az FBI székháza mellett. Azt mondta, épp csak annyi ideje van, hogy gyorsan bekapjon valamit, aztán rohannia kell vissza dolgozni. Nekem így is megfelelt: előttem még hosszú éjszaka állt.

A kinti asztalok mind foglaltak voltak, úgyhogy odabent ültünk le egy bokszban. Sötétre lakkozott régi fából készült a berendezés, vagy legalábbis úgy festett, mintha nagyon régi lenne. A falon kocsmacégérek és Guinness sörreklámok lógtak, a bárpultot faragott kelta betűk díszítették. Sokféle sört árultak, többnyire amerikai márkákat, de németet is csapoltak. Diana türkiz selyemblúzt és fekete farmert viselt, ami fantasztikusan kiemelte az alakját, de közben mégsem hatott úgy, mint amiben nem illik dolgozni menni.

- Attól tartok, nincs jó hírem - kezdte. - Nem találtunk semmit a Légügyi Hivatal adatbázisában.

- Milyen gyakran frissítik az adatokat? - Folyamatosan. - És teljes az adatbázis? Diana bólintott. - A magán- és a nyilvános repülőterek is szerepelnek benne. - Hát, mindenesetre az ötlet remek volt - mondtam. - De nem minden jó ötlet válik

be. Kösz, hogy megpróbáltad. Nekem viszont van valamim a számodra.

- Rossz hír? - Nem. De nem hinném, hogy örülni fogsz neki. - Egy zárható nejlonzacskóban

átadtam neki Mauricio mobiltelefonját. - Nem értem - mondta Diana, miután pár másodpercig nézte. - Mi ez? Elmondtam neki. - A lakásából hoztad el? Bólintottam. - Anélkül, hogy szóltál volna nekem? - Sajnálom. Nem bízok Snyderben. Diana összeszorította a száját, és kitágult az orrlyuka. - Tudom, hogy hiba volt, hogy nem mondtam el neked - mentegetőztem. Diana nem válaszolt, csak elvörösödött arccal bámulta az asztalt. - Mondj már valamit. Végül felnézett. - És megérte, Nick? Tudod, hogy ezt úgysem használhatjuk fel soha

a bíróság előtt bizonyítékként. Kikerült a hivatalos felügyelet alól. - Nem hinném, hogy az FBI bíróság elé citálna egy halottat. - Arról beszélek, aki az egész mögött áll. Ezért vannak a szabályok. - Te mindig is tartottad magad a szabályokhoz. - Igen, nem vagyok egy lázadó típus. Szeretem betartani a szabályokat, Nico. Ha jól

emlékszem, neked viszont soha nem ment túl jól, hogy engedelmeskedj a fölötted állóknak. Nem neked való, hogy szervezet tagjaként dolgozz.

- Az utolsó szervezet, amelyikhez csatlakoztam, elküldött Irakba. - Mindketten ugyanazt akarjuk, csak másképp próbálunk eljutni ugyanoda. De amíg

velem és az FBI-jal dolgozol, addig tiszteletben kell tartanod a mi szabályainkat. - Megértettem. Diana keményen rám nézett. - Soha többet ne csinálj ilyet. - Nem fogok. - Helyes. Akkor legalább azt mondd el, kiderült-e belőle valami hasznos. - Megtudtam a telefonjának a számát. Csak egyetlen számot hívott, feltehetően a

kapcsolatát. Valószínűleg azt a fickót, aki felbérelte, hogy rabolja el Alexát. Egy forrásomnak sikerült a mobiladótornyok térképe alapján követni ennek a telefonnak és Alexa telefonjának a jeleit, és így meg tudta állapítani, milyen útvonalon haladtak.

Diana hitetlenkedve csóválta a fejét. - Hogy a csudába szerzett térképet az adótornyokról?

- Ezt ne kérdezd. A lényeg az, hogy úgy tűnik, New Hampshire-be mentek. - És ez mit jelent? Alexa elrablója New Hampshire-ből jött? - Igen, de ami még fontosabb, inkább azt, hogy valószínűleg oda is vitte. - Pontosan hová? - Csak annyit tudunk, hogy valahová New Hampshire-be. - Hát, gondolom, ez is segít - mondta Diana. - De ennél több adatra lesz szükségünk,

különben veszett az ügy. - Na és mi a helyzet a tetoválással? Diana megrázta a fejét. - Nem kaptunk semmi hírt.

- Nekem van egy kitűnő forrásom Moszkvában, aki épp most telefonálgat, hogy kiderítsen ezt-azt.

- Moszkvában? - A bagoly egy orosz börtöntetoválás. - És ezt milyen forrásból tudtad meg? - A huszonnégy éves militáns, vegán titkárnőmtől. Diana egy kicsit furcsán nézett rám. - Komolyan mondom. Mindegy, hosszú. A baglyos tetoválás a Szova tagjait jelöli.

Ez egy volt rabokból alakult szervezet. Diana elővett egy kis jegyzetfüzetet, és felfirkantott valamit. - Ha Alexa elrablója

orosz, akkor a megbízói is oroszok? - tűnődött hangosan. - Nem biztos, de én fogadni mernék rá, hogy igen. A moszkvai forrásom azt mondja,

a Szova tagjait gyakran bérelik fel orosz oligarchák azokra a piszkos munkákra, amelyeket nem akarnak ők elvégezni.

- Nem minden milliárdos orosz bűnöző. - Talán nem, de vannak köztük azok is. A forrásom segít leszűkíteni a szóba jöhető

gyanúsítottak körét. Közben én megpróbálom kideríteni, milyen szerepet játszik ebben az egészben David Schechter.

- És ez mennyiben fog segíteni, hogy megtaláld Alexát? Elmeséltem neki a beszélgetéstöredéket, amelyet kihallgattam David Schechter és

Marshall Marcus között. - Gondolod, hogy Schechter a kezében tartja Marcust? - Nyilván. - De mivel? - Azt még nem tudom. Talán a felesége gyanús múltjával. Diana felvonta az egyik szemöldökét. Elmeséltem neki, mit tudtam meg Belinda

Marcus régebbi foglalkozásáról. - Egy magánnyomozó épp most kutat tovább, hátha találunk még valamit. De nem hinném, hogy erről van szó, ez túl egyszerű lenne.

- Akkor mivel tartja a markában Schechter? - Ezt szeretném én is megtudni. - Hogyan? Ezt is elmondtam. - Ez illegális - közölte Diana. - Akkor vegyük úgy, hogy nem is hallottad. - Nem zavar, hogy bűncselekményt követsz el? Vállat vontam. - Ahogy egyszer egy nagy ember mondta, bizonyos szélsőséges

helyzetekben a törvény nem látja el a feladatát. Ahhoz, hogy ezt bebizonyítsuk, szükségszerű, hogy áthágjuk a törvényt.

- Martin Luther King? - Majdnem. A Megtorló. Diana értetlenül nézett. - Látom, nem olvasol képregényeket - jegyeztem meg.

67. fejezet Dragomir kihajtott a főútra. Szerencsére csak néhány teherautóval találkozott, a

város lakói közül senkivel, akinek esetleg feltűnt volna, hogy egy rendőrségi járőrautó hajt ki az Alderson-birtokról, és később aztán pletykálna róla vagy kérdéseket tenne fel.

Tudta, hová kell mennie. Amikor korábban bejárta a környéket, hogy felmérje az esetleges menekülési útvonalakat, felfedezett egy elhagyatott, keskeny utat, amely jól megfelelt a céljának. Megállt egy helyen, ahol az út egy szakadék szélénél élesen kanyarodott.

A kanyarban korlát szegélyezte az utat, de a hosszú, egyenes odavezető szakaszon nem, pedig a hegyoldal ott is éppolyan meredek volt.

Megállt egy olyan helyen, ahonnan mindkét irányban jól rálátott az útra. Senki sem jött. Aztán egy kicsit továbbhajtott, úgy hat méterre attól a résztől, ahol már nem volt korlát.

Megint körbenézett, aztán kinyitotta a járőrautó csomagtartóját, kiemelte a rendőr holttestét, és gyorsan a sofőrülés nyitott ajtajához cipelte. Óvatosan beültette, aztán kiszedte a csomagtartó aljába teregetett fekete nejlon szemeteszsákokat.

Nem valószínű, hogy lesz boncolás. Mindenki azt fogja hinni, hogy a rendőr tragikus autóbaleset áldozata lett, és itt véget is ér a vizsgálat.

Persze, ha mégis sor kerülne a boncolásra, ő már rég nem lesz itt. Neki csak az számít, hogy az elkövetkező huszonnégy órában mit találnak.

Menet üzemmódba tolta az automata sebességváltót, és beletolta a kocsit a szakadékba. Ha üresben lenne, amikor felfedezik a roncsokat, a nyomozóknak azonnal feltűnne, és rájönnének, hogy mi történt valójában.

Ilyen hibát Dragomir soha nem követne el.

68. fejezet Este kilenc után pár perccel a John Hancock toronyház - Boston legmagasabb

épülete - obszidiánkőtömbként magasodott. Itt-ott még világított egy-egy ablak, amitől úgy festett a felhőkarcoló, mint egy lerágott kukoricacső, amelyen már csak pár szem árválkodik. Az épületben voltak olyan irodák, ahol a nap huszonnégy órájában dolgoztak.

Nem volt ez így azonban a negyvennyolcadik emeleten lévő Batten Schechter ügyvédi irodában. Nekik nem kellett szorgalmasan munkálkodniuk egész álló éjszaka, hogy betartsanak egy-egy határidőt. A Batten Schechter ügyvédei ritkán piszkították be a kezüket olyan hétköznapi dolgokkal, mint egy nyilvános bírósági tárgyalás. Nyugodt és méltóságteljes cég volt, amely leginkább tulajdonátruházási és hagyatéki ügyekre specializálódott, és csak néha-néha vállaltak el egy-egy peres ügyet, amelyet aztán mindig szép csendesen, titkos, vérre menő megbeszéléseken oldottak meg

eldugott hátsó szobákban. Legfeljebb néha súgtak egy-egy szót a megfelelő bíró vagy hivatalnok fülébe. Az a fajta hatalom, amelyet a Batten Schechter ügyvédei gyakoroltak, olyan, mint a gombatermesztés - jobb sötétben csinálni.

Egy fehér Ford furgonnal vágtam át a Trinity Place-en, megkerültem a Hancock-tornyot, és a hátsó, gazdasági bejárathoz hajtottam. Az úttest közepén öt acéloszlop állta utamat. Kiszálltam, és elolvastam a figyelmeztető táblákat. KÉRJÜK, NE DUDÁLÁSSAL JELEZZE BELÉPÉSI SZÁNDÉKÁT! ÉS HA AZ AJTÓ ZÁRVA VAN, NYOMJA MEG A GOMBOT!

Megnyomtam a kapu melletti nagy, fekete gombot. Az acélajtó felgördült. Egy alacsony, köpcös emberke állt ott, aki bosszúsnak

látszott. Kilenc óra tizenhat volt. Kék ingére a cég neve fölé a neve is oda volt hímezve: CARLOS. Csak vetett egy pillantást a furgon oldalán díszelgő lógóra - DERDERIAN KELETI SZŐNYEGEK -, aztán bólintott, lenyomott egy kapcsolót, és a behajtást akadályozó acéloszlopok az úttestbe süllyedtek. Egy üres helyre mutatott a gazdasági bejárat előtt, ahol parkolt már néhány furgon.

Ragaszkodott hozzá, hogy bekísérjen, mintha egyedül nem tudnék leparkolni. Integetett, hogy hajtsak közelebb, míg a furgon orra neki nem ütközött a fekete gumiszegélynek.

- A Batten Schechterhez jött? - kérdezte Carlos. Csak bólintottam válaszul. Igyekeztem megtalálni az egyensúlyt a szívélyesség és a

kellő távolságtartás között. Ő csak annyit tudott, hogy leszóltak a Batten Schechter ügyvédi irodából a Hancock

gondnokságára, hogy aznap este kilenc után egy szőnyegtisztító fog dolgozni az irodájukban. Azt persze nem is sejtette, hogy a telefonáló valójában Dorothy volt.

Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Csak annyit kellett tennem, hogy megígértem Mr. Derderiannak - akitől a furgont kölcsönöztem -, hogy vásárolok egyet méregdrága, de nagyon elegáns szőnyegeiből az irodámba. Cserébe boldogan kölcsönadta az egyik furgonját. Éjszaka úgysem használta.

- Mi a helyzet, Carlos? - Minden rendben. - Jellegzetes bostoni kiejtését enyhe spanyol akcentus színezte. -

Sok tisztítani való szőnyeg van odafent? - Csak egy. Carlos mordult egyet. Kinyitottam a furgon hátsó ajtaját, és kirángattam a jó nagy, ipari szőnyegtisztító

gépet. Carlos segített kiemelni, bár ez nem az ő dolga lett volna, aztán hüvelykujjával a teherliftek felé bökött.

A teherlift lassan érkezett. Acélfalai és alumíniumlapokkal kirakott padlója összekaristolódtak. Megnyomtam a negyvennyolcadik emelet gombját. Miközben a lift felfelé araszolgatott, megigazgattam a hátul az övembe dugott STI pisztolyt, amit Mauriciótól vettem el. Azóta a Land Rover kesztyűtartójában tartottam.

A lift belsejében nem láttam biztonsági kamerákat, de nem lehettem biztos benne, hogy nincsenek, úgyhogy inkább nem vettem elő a pisztolyt.

Egy perc múlva az acélajtó lassan kinyílt, és egy neonfénnyel megvilágított kis

előcsarnokba léptem. Az iroda ügyfelei és dolgozói nyilván nem erre járnak. Kitoltam a szőnyegtisztító gépet a liftből. Négy acélajtóval találtam szembe magam, mindegyik egy-egy iroda hátsó gazdasági bejárata volt, és mindegyiken egy-egy fekete, kis táblára írták dombornyomású betűkkel az iroda bérlőjének a nevét.

A Batten Schechteré volt az egyetlen ajtó, amelynek digitális zárja volt. David Schechter cégének valószínűleg jó oka volt rá, hogy külön biztonsági óvintézkedéseket tegyen. A nálam lévő kis vászontáskából elővettem egy hosszú, hajlékony fémpálcikát, kilencvenfokos szögben meghajlítottam, és az egyik végére kampót csináltam. Ez egy nagyon remek kis szerszám, Leverlock a neve, csak profi biztonsági cégek és kormányszervek juthatnak hozzá.

Letérdeltem, betoltam a pálcikát az ajtó alá, és körbeforgattam, amíg belülről rá nem akadt a kilincsre, aztán lefelé rántottam. Tizenhárom másodperc alatt bent is voltam.

Ennyit a szuper elektronikus zárról. Egy hátsó folyosón találtam magam, ahol különféle irodaszereket,

takarítóeszközöket és hasonlókat tároltak. A fal mellé toltam a szőnyegtisztítót, és elindultam a vészvilágítás derengő félhomályában.

Amikor a folyosó végére értem, mintha a Queen Mary luxushajón a fedélközből hirtelen beléptem volna a szalonba: süppedős szőnyegek, mahagóniajtók réztáblákkal, antik bútorok.

David Schechter, mint rangidős partner, az egyik sarokirodát foglalta el. A legbensőbb szentélybe vezető kétszárnyú mahagóniajtó előtti beugróban egy titkárnő íróasztala állt, valamint egy kis kanapé és egy dohányzóasztalka. Az ajtó zárva volt.

Megláttam egy másik elektronikus zár panelját, amely alig észrevehetően, szemmagasságban volt felszerelve az ajtófélfára. Fura. Ez azt jelentette, hogy valószínűleg Schechter irodáját nem ugyanaz a személyzet takarítja, mint az épület többi részét.

És azt is, hogy van odabent valami, amit érdemes szigorúan őrizni. Jó esélye volt annak, hogy a zárkombináció fel van firkantva egy kis cédulára,

amelyet a titkárnő az íróasztala fiókjában tart. De a keresgélésnél gyorsabb, ha újból előveszem a már bevált szerszámot.

Szinte túlságosan is könnyen ment az egész. A táskámból elővettem egy fekete tokot, amelynek hungarocellel kibélelt belsejében

egy hajlítható fiberszkóp lapult összetekerve, mint egy fémkígyó. Volfrámacél borítás védte a száloptikás kábelt, amely két méter hosszú volt, és alig hat milliméter átmérőjű. Irakban használták ezeket tűzszerészek rejtett robbanószerkezetek felkutatására.

Meghajlítottam, rácsavartam a nézőkét, rácsatoltam egy halogén kislámpát, aztán betoltam az ajtó alatt. A nyele lehetővé tette, hogy úgy mozgassam, ahogy egy elefánt az ormányát, és így láthattam, mi van az ajtó túloldalán. Felfelé fordítva szemügyre vettem az ajtó melletti falat, de nem láttam semmit rászerelve.

Aztán megláttam egy apró, piros lámpát, amely pislogás nélkül, folyamatosan világított.

Mozgásérzékelő.

Passzív infravörös szenzor. A szoba hőmérsékletében végbement leheletnyi változást is érzékeli, amelyet az emberi test által kisugárzott hő okoz. Elég gyakran használt eszköz, de nem könnyű kicselezni.

Ha ég a piros lámpácska, az azt jelenti, hogy a készüléket bekapcsolták. Hangosan elkáromkodtam magam. Megvan a módja, hogy lehet kijátszani ezeket a műszereket. Próbáltam felidézni

magamban a trükköket, amelyekről hallottam. De ez egyáltalán nem az én szakterületem, legfeljebb próbálkozhatok. Az is átfutott az agyamon, hogy lefújom az akciót.

De már túl messzire jutottam ahhoz, hogy most visszaforduljak.

69. fejezet Azzal kezdtem, hogy összeszedtem néhány tárgyat a többi irodából. Az első könnyű

volt. Schechter titkárnőjének az íróasztalán állt néhány fotó. Az egyiknek a keretéből - amelyen egy megszeppent kislány volt látható a Télapó ölében - kiszedtem a négyszögletes üveglapot.

A raktárban, ahol különféle postázó, és csomagolókellékeket tároltak a polcokon, találtam egy karton polisztirol lemezt (amelyet arra használtak, hogy dobozokat béleljenek ki vagy iratokat védjenek vele), meg egy tekercs ragasztószalagot.

Visszamentem Schechter irodájához, becsúsztattam az ajtó alatt kis betörőkészülékemet, és tíz másodperc alatt ki is nyitottam.

A polisztirol lemezt pajzsként magam elé tartottam, és nagyon lassan a mozgásérzékelő felé osontam a kísértetiesen félhomályos helyiségben, amelyet csak halványan világítottak meg az odakintről beszűrődő város fényei és a hold. Ha jól emlékeztem, a polisztirol megakadályozza, hogy a testhőmérsékletemet érzékelje a szenzor.

Fájdalmasan hosszú időbe telt, amíg odaértem addig a falig, ahová felszerelték a szenzort. A lemezt öt-hat centire tartottam a szenzor lencséjétől. Nem mentem túl közel, mert ha teljesen letakarják a készüléket, az is beindítja a riasztót.

Mint a legtöbb hipermodern infravörös szenzornak, ennek is volt egy alapvető hibája. Ha valaki megpróbál a sugár alatt átkúszni a földön, a lencse azt is érzékeli. A sugár fölé azonban nem lát. A polisztirol lemez mögül elővettem a kis üveglapot, amelyet az övemre ragasztottam, lassan felemeltem, a jobb kezemmel a szenzor lencséje elé helyeztem, és a ragasztószalagcsíkkal odaerősítettem. A polisztirolt a földre ejtettem. A piros lámpa továbbra is világított. Nem indította be a riasztót.

Lassan kifújtam a benn tartott levegőt. Az infravörös fény nem tud teljesen áthatolni az üvegen. A szenzor nem lát át rajta,

mégsem érzékeli az üveget akadályként. Felkattintottam a villanyt az irodában. Két falát mahagónifa burkolat borította. A

másik kettő majdnem a padlótól a mennyezetig üvegből volt, és lélegzetelállító kilátás nyílt Bostonra: a Back Bayre, a Charles folyóra, a Bunker Hillre, a kikötőre. A város

fényei úgy sziporkáztak, mintha a földre hullott volna a csillagos égbolt. Ha az ember mindennap ezt látja az irodájából, könnyen azt képzelheti, hogy ő irányít mindent, amely odalent látható.

Schechter íróasztala finom antik darab volt: mézszínű mahagóniból készült, a tetejét zöld bőrrel vonták be, a lábát díszesre faragták. Nem volt rajta semmi más, csak egy telefon.

Volt idő, amikor minél nagyobb hatalmú volt egy igazgató, annál nagyobb volt az íróasztala. Egyes vezérigazgatóknak akkora volt, mint egy bárka. De manapság minél fontosabb valaki, annál kisebb és törékenyebb bútordarab az asztala. Mintha meg akarná mutatni a világnak, hogy a puszta gondolataival gyakorolja a hatalmát. A papírmunka az aktakukacoknak való. Számítógép sem volt az irodában. El sem tudtam képzelni, hogy képes valaki bármilyen üzletet irányítani számítógép nélkül. Nyilván jó dolog lehet királynak lenni.

Mindenhol felbecsülhetetlen értékű régiségek álltak - vékony lábú, Regency-stílusú székek, homályos, régi tükrök, kis komódok, fiókos asztalkák. A padlót finom csomózású antik selyem perzsaszőnyeg borította. Olajzöld volt, tompa sárga és piros színfoltokkal. Derderiannak a nyála is kicsordult volna tőle.

Ismertem olyan bankigazgatókat, akiket kirúgtak volna, ha ennyit költenek az irodájuk berendezésére. Hajlamosak elfeledkezni arról, hogy ha valaki úgy díszíti az irodáját, mintha tizennyolcadik századi francia arisztokrata lenne, akkor valószínű, hogy úgy is fogja végezni: a guillotine alatt. Az okosabb igazgatók egyszerű irodabútor-üzletből rendelik a berendezést.

David Schechternek azonban nem kellett elszámolnia a részvényeseknek. Az ő ügyfeleit nem érdekelte, ha a honoráriumát drága bútorokra költi. A legtöbb ügyfél számára, ha egy ügyvéd gazdag, az azt jelenti, hogy sikeres is.

Aztán észrevettem egy újabb kétszárnyú mahagóniajtót. Nem volt bezárva. Ahogy kinyitottam, kigyulladt egy kislámpa. Schechter személyes irattároló szekrénye. Itt őrizte azokat az iratokat, amelyek túl

kényesek voltak ahhoz, hogy a cég központi irattárában tartsák, ahol bárki hozzájuk férhetne.

Minden acél irattartót szuperbiztos zár védett. Egy Kaba Mash X-09-es típusú elektromechanikus zár, amelyet az amerikai kormány legszigorúbb biztonsági követelményeinek megfelelően fejlesztettek ki, és feltörhetetlennek gondolták.

Ami azt illeti, egy hozzáértő lakatos meg tud birkózni vele úgy, hogy egyetlen lyukat fúr a kellő helyre, de én nem voltam ilyen ügyes.

Szerencsére erre nem is volt szükség. A zárak feltörhetetlenek voltak ugyan, de maguk a szekrények nem. Hétköznapi, nagyfiókos, egyszerű irattartó szekrények voltak, és nem a kormány által jóváhagyott biztonsági irattartók. Olyan volt, mintha egy ezerdolláros zárat szerelne valaki egy vékony faajtóra, amelyet egy gyerek is be tud rúgni.

Megkerestem a H-O betűvel jelzett fiókot, azt remélve, hogy ott találom Marshall Marcus aktáját. Letérdeltem, bedugtam egy vékony fémlemezt az alsó fiók és a szekrény kerete közé, és a zár nyelve azonnal fel is csusszant.

Aztán kihúztam a fiókot, és átfutottam az akták címkéit. Első pillantásra úgy tűnt, a régebbi és jelenlegi ügyfelek aktáit tartom a kezemben.

Csakhogy ezek nem mindennapi ügyfelek voltak. Mintha a Ki kicsoda a gazdagok és hatalmasok világában? tartalomjegyzékét lapozgattam volna. Az elmúlt három-négy évtized legbefolyásosabb amerikai közszereplői - többnyire férfiak, de néhány nő is -, akik uralták Amerikát. Nem mindegyikük volt híres. Némelyikükre - a titkosszolgálat, a CIA volt igazgatóira, külügyminiszterekre és pénzügyminiszterekre, a Legfelsőbb Bíróság bíráira, fehér házi kabinetfőnökökre, szenátorokra és kongresszusi képviselőkre - már alig emlékeztek.

Kizárt dolog, hogy David Schechter akár csak egy részüknek is valóban a jogi képviselője lett volna. És ugyan miféle jogi szolgáltatást nyújthatott volna nekik? Mi célt szolgálnak ezek a dossziék?

Miközben próbáltam rájönni, milyen kapcsolat lehet ezek között az emberek között, megakadt a szemem egy néven.

MARK WARREN HOOD, alt. USA Mark Hood altábornagy. Ő irányította a Védelmi Minisztérium hírszerzésének titkos

akciócsoportját, amelynél egykor én is dolgoztam. Kihúztam a barna fedelű dossziét. Több mint két centi vastag volt. Valamiért

kalapálni kezdett a szívem, és rossz előérzet fogott el. A legtöbb papír megsárgult a kortól. Gyorsan átlapoztam őket. El sem tudtam

képzelni, mit keresnek itt ezek az iratok. Aztán észrevettem, hogy minden lap tetejére kékkel egy szót van pecsételtek:

MERCURY. Hát itt van. És ha a régi főnökömnek köze van az egészhez, akkor valahogy hozzám is

kapcsolódik. A magyarázat itt rejlik, ha ki tudok okoskodni valamit a számoszlopokból és a

rejtélyes rövidítésekből vagy talán kódokból. Csak lapozgattam a papírok között, próbáltam egy szóra vagy kifejezésre rábukkanni, amely mindenre fényt derít.

Megakadt a kezem egy kartonhoz csatolt fotónál. A lap tetején IGAZOLÁS AZ AKTÍV SZOLGÁLATBÓL VALÓ ELBOCSÁTÁSRÓL állt. a férfinak a fényképen katonásan rövidre nyírt haja volt, és pár kilóval talán könnyebb lehetett, mint a mostani súlya.

Beletelt egy másodpercbe, amíg felismertem saját magam. Olyan megdöbbentő volt a felfedezés, hogy meg sem hallottam a halk lépteket a

szőnyegen, csak amikor már túl késő volt. Kemény ütést éreztem a halántékomon. Éles fájdalom hasított a koponyámba, és az utolsó pillanatban, mielőtt minden elsötétedett előttem, vér ízét éreztem a számban.

70. fejezet Amikor magamhoz tértem, és kitisztult előttem a világ, egy faburkolatú

tárgyalóteremben találtam magam, egy hatalmas, koporsó alakú tárgyalóasztal egyik végében ülve.

A fejem fájdalmasan lüktetett, főleg a jobb halántékom. Amikor megpróbáltam megmozdítani a kezem, rájöttem, hogy a csuklómat műanyag bilinccsel erősítették oda egy magas háttámlájú irodai szék acél karfájához. A műanyag pánt belevágott a húsomba. A bokámat a szék lábához kötözték.

Halványan emlékeztem rá, ahogy elvonszoltak valahová, kiabáltak velem, és megkötöztek. Eltűnődtem, hogy vajon mennyi ideje ülhettem eszméletlenül ezen a széken.

Az asztal túlsó végében David Schechter ült, és kíváncsian méregetett. Élénksárga, V nyakú pulóvert viselt, és kerek szarukeretes szemüvege mögül úgy pislogott rám, mint egy bagoly. Félig-meddig arra számítottam, hogy Dr. Evil hangján fog megszólalni, és egymillió dollárt követel a szabadon bocsátásomért.

De én szólaltam meg előbb: - Gondolom, azon tűnődik, miért hívtam ide ma este. Schechter elmosolyodott - legalábbis ha az nála mosolynak számított, hogy

pengevékony ajkának sarka kis ívben lefelé görbült, mint egy béka szája, mintha lefelé húzná a tucatnyi vízszintes ráncocska. Úgy tűnt, mintha nehezére esne a mosolygás, és ritkán is gyakorolná.

- Tudta, hogy ha éjszaka betör valahová bűncselekmény elkövetésének a szándékával, az akár húszévnyi börtönbüntetést is vonhat maga után?

- Tudtam, hogy jogi egyetemre kellett volna mennem. - És ha mindezt egy engedély nélkül tartott fegyverrel teszi, azért életfogytiglant is

kaphat. Nincs olyan bíró Massachusetts államban, aki ne adna legalább tíz évet. Ó, és ott van a magánnyomozói engedélye is. Vegye úgy, hogy vissza van vonva.

- Feltételezem, a rendőrség már útban van. - Nem látok rá semmi okot, miért ne tudnánk elintézni ezt a dolgot egymás közt a

rendőrség bevonása nélkül. Kénytelen voltam elvigyorodni. Szóval nem fogja kihívni a rendőrséget. -

Nehezemre esik, hogy tisztán gondolkodjak, amikor alig van vérkeringés a végtagjaimban - jegyeztem meg.

Valami mozgást vettem észre a szemem sarkából. Kissé távolabb húzódva mindkét oldalamon egy-egy tagbaszakadt gorilla állt. Valószínűleg biztonsági őrök vagy testőrök. Mindegyik egy Glockot lógatott maga mellett. Az egyik szőke volt, nyak nélkül, üres arccal, szteroidtól tönkrement arcbőrrel.

A másikat felismertem. Fekete, rövidre nyírt kefefrizura, erős testalkat. Még izmosabb volt, mint a szőke

fickó. Ő volt az egyik, aki betört a lakásomba. A bal szemöldöke alatt kis kötés fehérlett, a bal füle mellett egy sokkal nagyobb. Amikor odavágtam a villanyborotvát, felsértettem vele az arcát.

Schechter pár másodpercig nézett, és lassan pislogott, mint egy vén iguana. Végül bólintott. - Engedjék el.

A testőr tiltakozó pillantást vetett a főnökére, de aztán előhalászott egy sárga nyelű kést fekete dzsekije zsebéből. Olyan óvatosan közelített meg, mint egy tűzszerész egy

kiélesített nukleáris bombát. Némán, komoran bedugta a kés pengéjét a csuklómat rögzítő pántok és a szék

karfája közé, miközben holdképű kollégája csak bámult üres, fekete gombszemeivel, és rám szegezte a pisztolyát.

A másik közben közelebb hajolt, és összeszorított fogai között odasúgta: - Hogy van George Devlin?

Néma és mozdulatlan maradtam. A fickó nem siette el a dolgot. Élvezte a helyzetet. Szinte alig hallhatóan folytatta: -

Az egyik biztonsági kameránk felvételén láttam a sebhelyes képűt. Széttört tőle a lencse.

Lopva rám mosolygott, de én csak hidegen és mereven néztem rá. - Kemény lehet úgy kinézni, mint egy szörnyeteg. - Elvágta a másik pántot is, és

kiszabadította a kezemet, de a két csuklóm még össze volt bilincselve. - Egyik nap még minden lány eldobja a bugyiját, ha meglátja, másnap már a legrondábbnak is fizetnie kéne, hogy…

Egy villámgyors mozdulattal alulról behúztam egyet az állára, olyan keményen, hogy hallottam, hogy reccsen egy foga. Ahogy hátratántorodott, még egyet behúztam az orrnyergére. Nem volt sok hely a mozdulat kivitelezéséhez, de azért sikerült elég sok erőt beleadnom.

Valami hangosan roppant. Az orrából spriccelő vér arra utalt, hogy eltörtem az orrát. Dühében és fájdalmában felordított.

Schechter felállt, kurtán és élesen odaszólt valamit a másik testőrnek, aki kibiztosította a pisztolyát. Nem állt épp hivatása csúcsán - már rég meg kellett volna tennie.

- Heller, az ég szerelmére - mondta bosszúsan Schechter. A fekete hajú hátralépett, és nagy lendülettel felém sújtott az öklével, de könnyű volt

félrehajolni előle. Amikor Schechter rákiáltott: - Elég volt, Garrett! - azonnal megtorpant, mint egy jól idomított dobermann.

- Szabadítsa ki - utasította Schechter. - És fogja be a száját. Garrett elvágta a megmaradt bilincseket, és közben gyilkos pillantásokat vetett rám.

Az arcán két vérpatakocska csordogált le. Amikor végzett, letörölte a dzsekije ujjával. - Így már sokkal jobb - mondtam. - Ha őszintén akarunk beszélgetni, talán jobb

lenne, ha kiküldené ezt a két amatőr izomagyút. Schechter bólintott. - Semashko, Garrett, ha megkérhetem… A testőrök ránéztek. - Várjanak az ajtó előtt. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi probléma.

Négyszemközt szeretnék beszélni Mr. Hellerrel. Útközben kifelé Garrett fenyegetően rám szegezte a pisztolyát, miközben még

egyszer megtörölte véres orrát az ujjával. Amikor becsukódott az ajtó, Schechter megszólalt: - Szóval, ki akar deríteni

valamit? - Igen - feleltem. - Tudja-e Marshall Marcus, hogy maga rendezte meg a lánya

elrablását?

71. fejezet Schechter gúnyosan fújt egyet. - Sajnálom, hogy ezt gondolja. Semmi sem állhatna

távolabb az igazságtól. - Maga szoros kapcsolatban áll mind Marcusszal, mind Armstrong szenátorral - az

elrabolt lány apjával és az emberrablásban közreműködő lánynak az apjával. Ez azért elég fura véletlen, nem gondolja?

- Az nem jutott eszébe, hogy mindnyájan ugyanazon az oldalon állunk? - Bennem valahogy kételyeket ébresztett, amikor rám parancsolt, hogy maradjak

távol a szenátortól meg a lányától, és amikor bejelentette, hogy nem tartanak tovább igényt a szolgálataimra. Tudja, én azon az oldalon állok, amelyik szeretné kiszabadítani Alexa Marcust.

- És gondolja, hogy én nem? Vállat vontam. - Nézzük statisztikai szempontból - mondta Schechter. - Őszintén, mi az esélye

annak, hogy Alexa élve hazakerül? Akár halottnak is tekinthetjük, és szerintem ezzel Marshall is tisztában van.

- Én azt mondanám, hogy maga jelentősen rontotta az esélyeit azzal, hogy nem engedte, hogy Marcus átadja a Mercury-fájlt az emberrablóknak.

Schechter hallgatott. - Tényleg olyan értékes, hogy megéri két életet feláldozni miattuk? - El sem tudja képzelni, mennyire. - Mi lenne, ha felvilágosítana? - Ennél sokkal, de sokkal értékesebbek. Egymillió amerikai életéről van szó, akik

meghaltak a hazájuk védelmében. De azt hiszem, ezt már úgyis tudja. Nem ezért hagyta ott a Védelmi Minisztériumot?

- Azért hagytam ott, mert nem értettünk egyet… - Nem értett egyet Mark Hooddal, a főnökével. Bólintottam. - Mert nem volt hajlandó leállítani egy nyomozást, pedig ő megparancsolta. Egy

nyomozást, amely figyelmeztetett volna egyeseket, akik addig nem tudtak arról, hogy a történelem legnagyobb korrupciós vizsgálatának a célpontjai.

- Úgy van - feleltem gúnyosan. - Vicces, hogy akkoriban senki sem emelte fel a szavát emiatt.

- Nem is tehették. Akkor még nem. Most nincs más választásunk, mint hogy megbízzunk a diszkréciójában, a jó ítélőképességében és a hazafiasságában.

- Nem tud rólam semmit sem. - Nagyon is sokat tudok magáról. Tudom, hogy figyelemre méltó szolgálatot tett a

hazájának nemcsak a harcmezőn, hanem a Védelmi Minisztériumnál végzett titkos munkájával is. Hood tábornok azt mondja, talán maga volt a legokosabb és minden bizonnyal a legbátrabb embere, akivel volt szerencséje együtt dolgozni.

- Ez hízelgő - feleltem keserűen. - És miért érdeklődött ennyire a katonai múltam iránt?

Schechter összefonta a karját, előbbre hajolt, és indulatosan azt mondta: - Mert ha maga lett volna Marshall biztonságának a védelmével megbízva, ez soha nem történt volna meg.

- Erre nincs semmi garancia. - Nagyon jól tudja, hogy igazam van. Maga rendkívül tehetséges. Igen,

természetesen van aktám magáról. Természetesen utánanéztem a múltjának. - De miért? Tíz-tizenöt másodpercig hallgatott. - Bizonyára hallott már arról az eltűnt 2,6 billió

dollárról, amit pár évvel ezelőtt egy auditor fedezett fel a Pentagonban. Bólintottam. Emlékeztem, hogy olvastam az ügyről, és a barátaimmal elég sokat

beszéltünk is róla. A sztori nem vert fel akkora port a médiában, mint ahogy az várható lett volna. Talán az amerikaiak már belefásultak a korrupcióról szóló történetekbe. Azért mégsem vagyunk Szomáliában. Az is lehet, hogy egy ekkora összeg felfoghatatlan a halandó emberek számára, ugyanúgy, mint a földgolyó súlya.

- Ez történik, ha van egy olyan kormányszerv, amelynek háromnegyed billió dollár a költségvetése, és nem létezik szinte semmiféle belső ellenőrzés - mondta Schechter.

- A pénz soha nem került elő, igaz? Schechter megvonta a vállát. - Engem nem ez érdekel, és nem is erről akarok

beszélni. Csak azt mondom, hogy a Pentagon olyan, mint egy fekete lyuk. Hírszerző berkeken belül ezt mindenki tudja.

- És maga honnan tudja? Nem tartozik a bennfentes körökbe. Schechter félrehajtotta a fejét. - Az attól függ, hogy határozzuk meg a bennfentes

köröket. - Miért, a Batten Schechter talán a CIA fedőszerve? Megrázta fejét. - A CIA-nak? Ugyan már. Tudja, hogy mára mennyire lecsúsztak?

Valamivel a Munkaerő-statisztikai Hivatal szintje alá. Régebben a CIA irányította a hírszerzőket. Ma már a Nemzeti Hírszerzés igazgatója alá tartoznak, azok pedig…

- Jól van, akkor maga ki a fene? - Csak egy közvetítő, semmi több. Egy ügyvéd, aki segít gondoskodni arról, hogy

soha többé senki ne tegyen zsebre csak úgy hárombillió dollárt. - Nem tudna egy kicsit világosabban fogalmazni? - Jó, akkor hadd pontosítsak. Kitől kapta a fizetését, amikor a Védelmi

Minisztériumban dolgozott Washingtonban? - A „fekete költségvetésből”. - Ez egy szupertitkos pénzalap mélyen elásva az

amerikai kormány költségvetésébe. Ebből pénzelik a titkos akciókat, kutatásokat és fegyverfejlesztéseket - minden olyasmit, ami hivatalosan nem is létezik. Jól elrejtik a költségvetés zűrzavaros, bonyolult szövevényében, így senki sem tudja biztosan, hogy tulajdonképpen mennyi pénz, és mire költik.

- Eltalálta - bólintott Schechter. - A Mercury az amerikai fekete költségvetésről szól? - Mondjuk. Van róla fogalma, hogy mekkora a fekete költségvetés összege?

- Úgy hatvanmilliárd dollár. Schechter felhorkant. - Na persze, ha elhiszi azt, amit a Washington Postban olvas.

Mondjuk úgy, hogy ennyit szivárogtattak ki a nyilvánosság számára. - Szóval maga… - Elhallgattam. Hirtelen minden megvilágosodott. - Azt akarja

mondani, hogy Marshall Marcus az Egyesült Államok fekete költségvetését kezelte és fektette be? Elnézést, de ezt nem veszem be.

- Semmi esetre sem az egész összeget. De egy szép nagy részét. - Mekkora összegről van szó? - Az most nem fontos, hogy mekkora az összeg. Jó pár évvel ezelőtt néhány nagyon

bölcs ember megvizsgálta a védelmi költségvetés állandó változásait, és rájött, hogy a nemzetbiztonságunkat a közvélemény szeszélyei és a politika vesszőparipái irányítják. Egyik évben még az a jelszó, hogy „öljük meg a terroristákat”, a következő évben az, hogy nem szabad megsérteni a polgári szabadságjogokat. A hidegháború helyett a békére kezdtünk költeni. Nézze meg, a kilencvenes években a republikánus és demokrata elnökök alatt is mit műveltek a CIA-val - egyszerűen kibelezték. Aztán megtörtént a szeptember 11-i terrortámadás, és mindenki fel volt háborodva, hogy hol volt a CIA? Hogy történhetett ez meg? Hát az történt, emberek, hogy padlóra küldtétek a CIA-t!

- És? - És nagyon magas szinten arra jutottak, hogy a bőséges esztendőkben félre kell

tennie egy kis pénzt, hogy legyen a szűkösebb esztendőkre. - És odaadták Marshall Marcusnak, hogy fektesse be. Schechter bólintott. - Pár százmilliót ide, egy-két milliárdot oda… Marshall rövid

időn belül megnégyszerezte a titkos pénzalapokat. - Nagyszerű - mondtam. - És most mind odaveszett. Ez aztán a fekete lyuk. Nem

úgy tűnik, hogy maga sokkal jobban végezte a dolgát, mint azok ott a Pentagonban. - Ez jogos. De senki nem számított arra, hogy Marshallt így célba veszik. - Szóval Alexa elrablói nem pénzt akarnak, igaz? A Mercuryt akarják - a

befektetésekről szóló feljegyzéseket. - Beszéljünk világosan. Amit akarnak, azok a legkényesebb műveleti titkok. Ez

közvetlen támadás Amerika nemzetbiztonsága ellen. És őszintén szólva, nem lepne meg, ha Putyin embereinek a keze lenne a dologban.

- Szóval azt gondolja, az oroszok állnak a háttérben? - Meg vagyok győződve róla. Ez megmagyarázná, hogy az emberrabló miért pont egy volt orosz börtöntöltelék.

Anatolij azt mondta, hogy a Szova tagjait gyakran felbérelik az orosz oligarchák, de most eltűnődtem, hogy nem az orosz kormány áll-e minden mögött.

- Maga hozzá tud férni a legtitkosabb információkhoz is? - Nézze, ma már nem tehetik meg a Pentagonnál, hogy csak úgy kiszivattyúzzák a

pénzt mindenféle hamis fedőcégeken keresztül, ahogy régebben tették. Ismeri a pénzmosás ellen hozott törvényeket, amelyekkel a globális terrorizmus ellen próbálnak küzdeni. A világ túl sok országában adnak módot túl sok bürokratának arra, hogy kövessék a pénzek mozgását. A magánvállalkozások pénzeinek a

magánszektorból kell jönnie, különben úgyis kiszagolja egy vállalati auditor. - Ezt értem, és? - Ha nem a megfelelő emberek kezébe kerülnek a pénzek átutalási kódjai, akkor be

tudnak azonosítani mindenféle fantomcéget és fedőszervezetet, amelyek az amerikai államnak dolgoznak. Ha ezt mind átadnánk, azzal súlyos csapást mérnénk a saját nemzetbiztonságunkra. Ezt nem engedhetem meg. És ha Marshall eszénél lenne, ő sem engedné.

- Én ebben nem lennék olyan biztos. - Higgyen nekem - mondta Schechter. - Semmi sem tenne boldogabbá, mint ha

megtalálnánk Alexa Marcust, és ki tudnánk szabadítani. De ez most nagyjából lehetetlen. Annak alapján, amit elmondtam, maga is beláthatja. Nem tudjuk az elrablói nevét. A leghalványabb fogalmunk sincs, hogy hol van most.

Nem javítottam ki. - Akkor végeztünk? - Még nem. Látott néhány igen tikos aktát, és szeretném, ha megnyugtatna, hogy

nem adja tovább, amit megtudott. Megegyeztünk? - Engem tényleg nem érdekel, mi van az aktáiban. Engem csak az érdekel, hogy

megtaláljam Marshall Marcus lányát. És ameddig maga nem áll az utamban, addig megegyeztünk.

A fejem ismét lüktetni kezdett, ahogy felálltam. Sarkon fordultam, és az ajtóhoz sétáltam. A gorillák megpróbálták elállni az utamat, de kifurakodtam mellettük. Fenyegetően meredtek rám, de én csak mosolyogtam rájuk.

- Nick! - kiáltott ki utánam Schechter. Megtorpantam. - Igen? - Tudom, hogy helyesen fog cselekedni. - Ó, hogyne, számíthat rá.

72. fejezet Majdnem fél tizenegy volt, mire visszaértem Mr. Derderian furgonjához. Miután

beálltam vele az irodám mögötti parkolóhelyek, egyikére, bekapcsoltam a telefonomat, amely azonnal elkezdte betölteni az időközben beérkezett e-maileket, és azt is jelezte, hogy a hangpostán is hagytak üzenetet.

Az egyik hívás Mo Gandle-től jött, a New Jersey-i nyomozótól, aki Belinda Marcus múltjában kutakodott.

Döbbenten hallgattam meg az üzenetét. Az escortügynökségnél végzett munka volt a legkevésbé érdekes része a múltjának.

Épp vissza akartam hívni, amikor észrevettem, hogy a beérkezett hívások közül négy Moszkvából jött. Az órámra pillantottam. Moszkvában most reggel fél hét van. Még túl korán volt ahhoz, hogy telefonáljak. Anatolij még biztosan alszik.

De azért felhívtam és felébresztettem. - Hagytam egy csomó üzenetet - mondta. - Átmenetileg nem voltam telefonközelben - feleltem. - Tudsz neveket mondani? - Igen, Nicholas, tudok. Úgy gondoltam, nem lenne bölcs ilyen információt a

hangpostán elárulni. - Várj, keresek valami íróeszközt. - Egy nevet csak meg tudsz jegyezni. - Halljuk. Megmondta. Ahhoz már túl késő volt, hogy elérjem a Bostonból a New York-i LaGuardiára

induló járatot, de mindig mindenre lehet megoldást találni. Volt egy régi barátom, aki a FedEx csomagküldő szolgálat teherszállító gépein volt pilóta. Ő most Memphisben volt, de feljuttatott a Bostonból tizenegykor New Yorkba induló gépükre.

Alig egy óra múlva már be is sétáltam a Gentry nevű „felnőttklubba” Manhattanben, a Nyugati Negyvenötödik utcában.

Régebben az ilyen helyeket sztriptízbárnak hívták, aztán elterjedt a gentleman klub elnevezés, amíg ez is be nem került a politikailag inkorrekt kifejezések listájára. A bártulajdonosok nem akarták megsérteni a feministákat.

A tükrökkel borított hall tele volt kidobóemberekkel, akik túl rövid ujjú fekete zakót és hajszálcsíkos fekete inget viseltek. A szőnyeg élénkvörös volt, a falak mentén húzódó korlátok pedig túl fényesek voltak ahhoz, hogy rézből legyenek. A zene pocsék volt, és nagyon hangos. A piros műbőr fotelek és a bokszok fele üres volt. A terem felét szakmai konferenciák résztvevői és középszintű vállalati vezetők töltötték meg, akik az üzletfeleiket hozták el szórakozni egy kicsit. Voltak agglegénytársaságok Connecticutból, és japán üzletemberek, akik a napidíjukat költötték. Spotlámpák villóztak, diszkógömbök forogtak körbe a mennyezeten, és mindenhol tükrök és tükrök.

A lányok - elnézést, a szórakoztatószemélyzet - csinosak voltak, nagy mellűek, szoláriumbarnák. A legtöbbjükön látszott, hogy számos szépészeti beavatkozáson esett át. Ahogy táncoltak, sehol nem rengett rajtuk egyetlen deka fölösleges háj sem. Annyi szilikon volt bennük, hogy az összes manhattani hotel fürdőszobájának a tömítéseit meg lehetett volna oldani belőle. Harisnyatartót viseltek, aprócska fekete melltartót, és olyan magas sarkú cipőt, hogy csodáltam, hogy képesek megtartani az egyensúlyukat, és nem esnek orra.

A félhold alakú nagyszínpadon, amelyet korlát védett, egy csúnya bőrű, kissé zavarban lévő fiatal fiú táncolt a vakító spotlámpák fényében egy karcsú, fekete bőrű nővel, aki olyan akrobatikus mozdulatokat mutatott be, hogy azt egy ashtanga jógamester is megirigyelhetné.

Az emeletre vezető lépcső melletti falat különféle női testrészekről készült, hatalmasra nagyított, művészinek nevezett fotók díszítették. Megkerestem a VIP-szobát, amelyet piros neonbetűk hirdettek a dohányzóhelyiség és egy sor különszoba mellett, amelyeket falak helyett csak piros bársonyfüggönyök választottak el. Egy telt idomú nő nyitotta ki előttem az ajtót, aki kis bojtokat viselt a mellbimbóján. Itt már csendesebben szólt a zene. Justin Timberlake énekelt, majd Katy Perry arról, hogy élvezettel csókolózott egy lánnyal. A falakat fehér drapériák

burkolták, amelyeket alulról világítottak meg lila spotlámpákkal. Itt már kissé előkelőbb vendégek üldögéltek a színpaddal szemben felállított kagyló alakú barna bőrkanapékon. Itt is lengén öltözött pincérnők hordták ki tálcán az italokat. Egy brazilnak tűnő szépség épp egy testes közel-keleti üzletember ölében vonaglott.

A fiatalember, akit kerestem, egy bokszban ült, mindkét oldalán tagbaszakadt testőrök őrizték. Mindegyikük olcsó fekete bőrdzsekit viselt, és akkorák voltak, mint egy amerikai futballista hátvéd. Az egyiknek egészen rövidre nyírt haja volt, a másiknak Julius Caesar hajviseletére emlékeztető frufruja. Egy kilométerről ki lehetett szúrni, hogy oroszok.

A magas és vékony fiatalember arcbőre tésztafehér volt, és ritkás kecskeszakállat viselt. Fekete bársonyzakót viselt, amelynek a hajtókáját gyöngyökkel varrták ki, alatta keskeny galléros fekete inget, és vékony, fekete nyakkendőt. Az öltözéke még Elvis Presley-n is feltűnő lett volna. Valami barna folyadék volt a poharában. Öt-hat vele egykorú és hasonlóan ízléstelenül öltözött fiú társaságában szórakozott, akik egyik italt hajtották fel másik után, a lányokat bámulták, túl hangosan nevetgéltek, és egyáltalán, felháborítóan viselkedtek.

Arkagyij Navrozov tizennégy évesnek látszott, pedig majdnem húsz volt. Még ha valaki nem is tudta, hogy az apja a dúsgazdag Roman Navrozov, akkor is lerítt a fiú viselkedéséről, hogy kiváltságos helyzetnek örvend.

Roman Navrozov vagyonát több mint huszonötmilliárd dollárra becsülték. Száműzetésben élt. El kellett hagynia Oroszországot, ahol azon újdonsült oligarchák egyikeként szerezte vagyonát, akik Borisz Jelcin idején szereztek meg néhány állami olaj- és gázcéget. Amikor Vlagyimir Putyin került hatalomra, korrupciós vádak alapján börtönbe záratta Navrozovot.

Öt évet ült a hírhedt kopejszki fegyházban. Valahogy azonban sikerülhetett megegyeznie Putyinnal, mert csendben kiengedték a

börtönből. Ezután száműzetésbe vonult. A vagyonának nagy része érintetlenül megmaradt. Voltak ingatlanai Moszkvában, Londonban, New Yorkban, Párizsban, Monacóban, St. Barts szigetén… valószínűleg már maga sem tudta számon tartani őket. Egy nyugat-londoni futballklub is az övé volt. Jachtja, a világ legnagyobb és legdrágább jachtja, többnyire a francia Riviérián állt egy dokkban. Egy francia rakétavédelmi rendszerrel is fel volt szerelve.

Roman Navrozov állandó félelemben élt. Két, ellene elkövetett merényletet ismert be, és valószínűleg számtalan másikat is túlélt, hála ötven testőrből álló magánhadseregének. Elkövette azt a hibát, hogy nyilvánosan is szót emelt Putyin és a kleptokrácia ellen, és úgy tűnt, Putyin ezt kissé zokon vette.

Egyetlen fiát, Arkagyijt egy évvel ezelőtt kiutasították Svájcból, mert megerőszakolt egy tizenhat éves litván szobalányt a lausanne-i Beau-Rivage Palace Hotelben. Az apja elég sok pénzt áldozott arra, hogy ejtsék a vádat.

Nagyon félt attól, hogy a fiát esetleg elrabolhatják, ezért gondoskodott róla, hogy Arkagyij soha ne menjen sehová a saját testőrei nélkül.

Arkagyij azonban mai gyerek volt, és állandóan írogatott a Facebookra és a Foursquare-re, ahol mindenki közölheti a barátaival a nap minden percében, hogy épp

hol tartózkodik. Ezen a napon például kicsit korábban ezt írta: Arkagyij N. New Yorkban - állítólag jó a buli a Gentry VlP-szobájában! Amikor megérkezett, ezt a bejegyzést tette: Arkagyij N. @Gentry Ny. 45. utca Nem sokkal ezután én is megérkeztem a Gentrybe, csak épp nem azért, mert

érdekelt, hogy jó-e a buli, és senkit sem értesítettem. Én valahogy nem szeretem, ha mások előre tudják, hová megyek. Elrontja a

meglepetést. Az asztalom a helyiség túlsó végében volt, de azért szemmel tudtam tartani őket. Az

órámra pillantottam. Pontosan a megbeszélt időben a lányok közül a legszebb odasurrant Arkagyijhoz. A

testőrök megmozdultak a székükön, de nem tekintették Cristalt halálos fenyegetésnek. A lány súgott valamit a fiú fülébe, és befészkelte magát az ölébe. Egyik kezével az ágyékát simogatta.

A fiú barátai vigyorogtak. Arkagyij szégyenlősen felállt, és követte a lányt a lila fénnyel megvilágított kárpit mögé, ahol kis magánfülkék voltak kialakítva.

A testőrök siettek utána, de Arkagyij egy intéssel elküldte őket. Ahogy arra számítottam is. Mielőtt visszatértek volna az asztalukhoz, én már ott sem voltam. A függönnyel elkerített kis fülke, ahová Cristal Arkagyijt vezette, úgy festett, mint

egy ál-viktoriánus budoár, amilyeneket a nevadai bordélyházakban látni. Vörös bársonnyal bevont falak, vastag, bolyhos vörös szőnyeg, középen egy nagy, vörös bársonyhuzatú ágy aranyszínű rajtokkal. Félhomály uralkodott a helyiségben.

A piros függönyök mögül láttam, ahogy azok ketten belépnek. - Helyezd magad kényelembe, amíg hozok egy kis pezsgőt. Dom megfelel? Cristal leültette a fiút az ágyra, a fülébe dugta a nyelvét, és odasúgta: - Máris jövök. - Hé, hová a csudába mész? - kiáltott utána a srác erős orosz akcentussal. - Drágám, ha visszajöttem, olyat mutatok, amitől szétrobban az agyad - mondta a

lány, és kicsusszant a függönyök között. Átadtam neki egy csomó bankjegyet, annak

az összegnek a másik felét, amit ígértem neki. Arkagyij elégedetten vigyorgott, nagyot nyújtózkodott, mint egy macska, és a lány

után kiáltott: - Megígéred? Észre sem vette, hogy a másik oldalról odasurranok az ágy mellé. Egy villámgyors

mozdulattal, mint egy kobra, rávetettem magam. Befogtam a száját, a halántékához nyomtam a pisztolyomat, és kibiztosítottam.

- Láttad már, milyen az, ha szétrobban valakinek az agya, Arkagyij? - súgtam oda. - Én láttam. Az ember soha nem felejti el.

73. fejezet Roman Navrozovnak volt egy penthouse lakása a Mandarin Oriental Hotel tetején,

ahonnan az egyik legcsodálatosabb kilátás nyílt a városra. Az utóbbi időben sok időt töltött New Yorkban. Meg akarta venni a New York Mets csapatát, amelynek tulajdonosát elég súlyosan érintette a Bemard Madoff-féle csalás.

KGB-s barátom, Tolja szerint Navrozov a Mandarinban biztonságban érezte magát. Többszörös védelmi gyűrű vette körbe, az épületnek több bejárata és kijárata is volt. A figyelmes és éber hotelszemélyzet volt az első védelmi vonal.

Az előcsarnokban egy karcsú, elegáns, ezüstösen őszülő, hatvan körüli férfi fogadott. Drága, hajszálcsíkos sötétkék öltönyt viselt, tökéletesen összehajtogatott aranyszegélyes díszzsebkendővel.

Eugene néven mutatkozott be, Mr. Navrozov üzlettársaként, a vezetéknevét nem mondta meg.

Úgy viselkedett, mint egy angol komornyik. Bár elmúlt éjfél, és tudta, hogy épp az imént raboltam el a főnöke fiát, a modora barátságos volt. Tisztában volt vele, hogy üzletet kötni jöttem.

Miközben Navrozov magánliftjéhez kísért, azt mondtam: - Attól tartok, egy kicsit változott a terv.

Hátrafordult, és felvonta a szemöldökét. - Nem a lakásában fogunk találkozni. Kivettem egy szobát itt a hotelben, pár

emelettel lejjebb. - Biztos vagyok benne, hogy Mr. Navrozov nem fog beleegyezni, hogy… - Ha látni akarja még a fiát, akkor talán megéri neki, hogy rugalmas legyen -

mondtam. - De ez csak tőle függ.

74. fejezet Negyedórával később nyílt a lift ajtaja a harmincnyolcadik emeleten, és öt férfi szállt

ki belőle. Roman Navrozovot egy egész kis testőrhadsereg kísérte. Katonai alakzatban

haladtak, egy testőr előtte, egy a háta mögött, kettő a két oldalán.

Ezek a testőrök már profibbnak látszottak, mint azok, akiket a fia mellé kijelölt. Jó öltönyt viseltek, a fülükben pedig kis fülhallgatót, mint a titkosszolgálat emberei. Mindegyiküknél volt fegyver, és úgy tűnt, golyóálló mellényt is viselnek. Jól kiképzett, hivatásos katonákra valló precizitással mozogtak, cikázó tekintetükkel mindent feltérképeztek, miközben végigkísérték a főnöküket a folyosón.

Roman Navrozov testes ember volt, nem túl magas, de tekintély sugárzott belőle. Úgy festett, mint a Vatikán egy bíborosa, amint kilép a Szent Péter-székesegyház erkélyére, hogy bejelentse: Habemus papam. Bozontos szemöldöke volt, kopasz feje búbja körül természetellenesen fekete haj nőtt. Egy kicsit arra a színészre emlékeztetett, aki Hercule Poirot-t játssza az angol tévésorozatban.

Vékony, kegyetlen ajkát haragosan préselte össze. Fekete zakó volt rajta, hófehér ingének a vége kilógott az egyik oldalon, mintha csak most kapta volna fel. Látszott, hogy nagyon bosszús, amiért az éjszaka közepén a szálloda folyosóin kell szaladgálnia.

Amikor a folyosó közepére értek, az elöl haladó testőr tett egy gyors kézmozdulatot, mire Navrozov a többiekkel együtt megtorpant. A testőr előreszegezett fegyverrel megközelítette az ajtót.

Rögtön látta, hogy résnyire nyitva áll. A biztonsági zár nyelve nem engedte teljesen becsukódni.

Megint tett egy gyors mozdulatot, mire egy másik testőr is odasietett, és gyorsan elfoglalták a helyüket az ajtó két oldalán. Az első berúgta az ajtót, és berontottak.

Talán arra számítottak, hogy csapda várja őket. De mivel én a szemben lévő szoba kukucskálónyílásán keresztül figyeltem, abban szobában senkit sem találtak.

Lenyomtam egy gombot a telefonomon. - Egyes pozíció - szóltam bele, amikor felvették.

- Értettem - felelte egy hang. Darryl Amos egykor szintén tagja volt az alakulatomnak. Míg én a repülőn ültem,

Darryl kocsival jött New Yorkba Fort Dixből, ahol konvojirányítási technikákat oktatott. Kivett egy szobát a Hotel Conroy nevű koszos kis szállodában, a Nyugati Negyvenharmadik utcában. Az utazási weboldalakon úgy jellemzik, mint a város legmocskosabb szállodáját. Nemrégiben történt, hogy a szobalány felfedezett egy hullát egy ágy alatt egy lepedőbe csavarva. A lepedőt kimosták, és tovább használták.

Darryl később a sztriptízbár mögötti sikátorban várt rám és Arkagyij Navrozovra. Most pedig a Hotel Conroyban őrizte Roman Navrozov fiát. Nagyjából biztos

voltam benne, hogy a srác még soha életében nem járt ehhez hasonló helyen. Mivel láttam, hogy Navrozov emberei nem jelentenek fenyegetést - csak a

munkájukat végezték, ellenőrizték, hogy a főnökük nem sétál-e csapdába -, kinyitottam a szobám ajtaját, és átsétáltam a folyosó túloldalára.

75. fejezet Egy perc múlva már ott álltam az ablaknál, egy méterre attól az embertől, aki

kitervelte Alexa Marcus elrablását. Csak ketten voltunk a szobában. Navrozov fensőbbséges testtartással egy széken ült

keresztbe tett lábbal. - Maga nagyon könnyen megbízik másokban - jegyezte meg. - Mert nincs nálam fegyver? Egyikünknél sem volt. Ő ritkán hordott, én pedig átadtam az enyémet a testőröknek,

akik kint álltak az ajtó előtt, amelyet közös megegyezéssel résnyire nyitva hagytunk. Biztos voltam benne, hogy elég, ha a főnökük köhint egyet, és egy szempillantás alatt berontanak.

Navrozov rám sem nézve válaszolt: - Azt mondja, magánál van a fiam. Talán igaz, talán nem. Akárhogy is, maga most a mi kezünkben van. - Vállat vont, és könnyedén, tárgyilagosan folytatta: - Bármit tehetünk magával. - Elvigyorodott. - Nem játszik túl ügyesen.

- Látja azt az épületet ott szemben? Az utca túloldalán csillogó, fekete monolit kőtömbként emelkedett a Trump

International Hotel. - Nagyon remek hotel a Trump Tower - mondta Navrozov. - Be akartam fektetni Mr.

Trump sohóbeli projektjébe, de a maguk kormánya megakadályozta. - Látja ott azokat az ablakokat? Megint kimutattam, egy sor sötét ablakra. Irodák voltak, nem szállodai szobák, bár

valószínűleg Navrozov ezt nem tudta. Aztán felemeltem a kezemet, mintha integetnék, és az egyik ablakban világosság

gyúlt. - Helló, itt vagyunk! Megint felemeltem a kezem, mire az ablak elsötétedett. - A barátom odaát világklasszis mesterlövész - mondtam. Navrozov kicsit oldalra dőlt a széken, mintha el akarna húzódni a golyó útjából. - A seregből ismeri? - Ami azt illeti, nem. Új-fundlandi. Tudta, hogy a világ legjobb mesterlövészei közül

sok kanadai? - Talán, de ebből a távolságból… - Kanadai barátom tartja a harc közben elért legtávolabbi találat rekordját, két és fél

kilométerről talált el egy tálib harcost. Gondolja, hogy a Trump Tower van akár egy kilométerre is innen?

Navrozov kínosan mosolygott. - Legyen mondjuk százhúsz méter. Ennyi erővel akár egy céltáblát is festhetünk a

homlokára. A kanadai barátomnak maga olyan könnyű, kövér célpont, hogy nem is jelent neki semmi szórakozást.

Navrozov mosolya elhalványodott. - Amerikai Tac-50-es mesterlövészpuskát használ, Phoenixben gyártják. És

Nebraskában gyártott 50 kaliberes, sík röppályájú töltényeket. - Hová akar kilyukadni? - csattant fel Navrozov. - Csak az időmet pocsékolja. - Abban a pillanatban, amikor az egyik embere a közelembe jön, a barátom

pillanatnyi habozás nélkül lelövi magát. És tudta, hogy ez a szoba mindkét oldalon egy

másikba nyílik? Igen, nincs közöttük bezárva az ajtó. A szálloda igazgatósága nagyon készséges volt, amikor azt mondtuk, hogy évfolyam-találkozóra vesszük ki a szobákat.

Navrozov félig lehunyta a szemét. - Szóval, könnyen megbízom az emberekben? Nem hinném. Navrozov meglepő módon hirtelen elnevette magát. - Nagyon jól csinálta, Mr.

Heller. - Köszönöm. - Olvasott O. Henry-novellákat? - Valamikor régen. - O. Henry nagyon népszerű volt a Szovjetunióban gyerekkoromban. A kedvencem a

Borús Bölény váltságdíja című novella. - Azt hittem, azért találkoztunk, hogy a fiáról beszéljünk. - Róla beszélünk. Ebben a novellában elrabolják egy gazdag ember fiát, és

váltságdíjat követelnek érte. A gyerek azonban olyan rémesen viselkedik, hogy az emberrablók nem bírják elviselni, és egyre kevesebbet és kevesebbet kérnek érte. Végül aztán az apa közli velük, hogy csak akkor veszi vissza, ha ők fizetnek neki.

- Esetleg elmesélhetné a fiának, hogy magát nem érdekli, mi történik vele. - Bekapcsoltam a laptopomat, amelyet az íróasztalra tettem, és néhány billentyű lenyomásával megnyitottam egy videoablakot.

- Itt van Borús Bölény. A monitoron feltűnt Arkagyij Navrozov. A haja csapzott volt. Piszkosfehér fal előtt

ült, a száján széles ragasztószalagcsíkkal. Már nem a fekete bársonyzakó volt rajta. Darryl egy kényszerzubbonyt adott rá,

amelyet egy Fort Dix-i kórházból vett kölcsön. Erőszakos bűnözők szállításánál szokták használni. A hosszú ujjak elöl kereszteződtek, és hátul lehetett megkötni őket.

A kényszerzubbonyra nem lett volna feltétlenül szükség - Darryl, mondjuk, szigetelőszalaggal is odaragaszthatta volna a székhez -, de hatékony eszköz volt. És ami még fontosabb, kellő hatást gyakorolt Roman Navrozovra. A régi szép időkben a szovjet pszichiátriai börtönkórházakban alkalmazták a politikailag másképp gondolkodóknál.

Tudtam, hogy ez a látvány Navrozov kőszívét is megrendíti. A fiú rémülten összehúzta magát. Látszott mellette egy borzalmas narancssárga

ágytakaróval leterített ágy sarka. Aztán bekúszott a képbe egy pisztoly csöve, a végén egy hosszú hangtompítóval, és

a fiú fejéhez ért. A szeme vadul cikázni kezdett. Kiabálni akart, de nem jött ki hang a száján, csak fojtott nyögés.

Navrozov a monitorra meredt, aztán bosszúsan elfordult, mintha valaki egy egyáltalán nem vicces YouTube-videót mutogatna neki.

Felsóhajtott. - Mit akar tőlem? - kérdezte.

76. fejezet

Nagyon egyszerű - feleltem. - Azonnal engedjék szabadon Alexa Marcust. Navrozov mély levegőt vett. A tekintete megkeményedett. Pár perccel ezelőtt még

majdhogynem csodálattal nézett rám. Most azonban rájött, hogy komoly fenyegetést jelentek. Láttam, ahogy felébred benne a ragadozó. Úgy nézett rám, mint egy prédáját becserkésző farkas.

- Ismernem kellene ezt a nevet? - kérdezte. Csalódottan felsóhajtottam. - Egyikünknek sincs ideje arra, hogy játszadozzunk. Navrozov keserűen elmosolyodott, kivillantva hosszú, éles fogait. - Hol van a lány? - kérdeztem. - Pontos koordinátákat akarok. - Ha felbérelek valakit egy munkára, nem tartom szemmel állandóan az illetőt. - Ezt valahogy kétlem. Fogadni mernék, hogy egy ilyen ember, mint maga, pontosan

tudja, hol van a lány, és mit csinálnak vele. - Ők nem tudják, ki vagyok, és én sem tudom, ők kik. Így sokkal biztonságosabb. - Akkor hogy tartja a kapcsolatot velük? - Egy közvetítőn keresztül. - De csak van valami sejtelme arról, hogy hol vannak! Navrozov vállat vont. - Azt hiszem, New Hampshire-ben. Csak ennyit tudok. - És hol van közvetítő? Ne mondja, hogy ezt sem tudja. - Maine-ben. - Hogy tudja elérni? Válaszul csak elővette a mobilját, és felmutatta, aztán visszatette a zsebébe. - Hívja fel, legyen szíves, és mondja meg neki, hogy az akciót lefújta. Az orrlyukai kitágultak, az ajkait összeszorította. Láttam, hogy zokon veszi, hogy

így beszélnek vele. Nem volt hozzászokva. - Ehhez már túl késő - mondta. - Szóljon a testőreinek, hogy csukják be az ajtót. Mondja meg, hogy négyszemközt

akar velem beszélni. Pislogott, nem mozdult. - Most! Talán látott valamit a szememben, ami miatt tudta, hogy engedelmeskednie kell.

Vetett rám egy komor pillantást, és felállt. Az ajtóhoz sétált, és gyorsan, halkan mondott valamit oroszul. Aztán becsukta az ajtót, és visszament a székéhez.

- Állítsa le az akciót - mondtam. Elmosolyodott. - Csak az időmet pocsékolja. Leütöttem néhány billentyűt a laptopomon, és a kép megmozdult. Lenyomtam egy

másik billentyűt, hogy bekapcsoljam a beépített mikrofont, és beleszóltam: - Lődd le. Navrozov csak nézett rám, és pislogott. A homlokát enyhén összeráncolta, és

tétován elmosolyodott. Nem hitt nekem. A laptop monitorján hirtelen megmozdult valami. A kamera megrándult, mintha valaki meglökte volna a másik laptopot. Most már

derékig látszott a fiú, a válla és a karja a fehér kényszerzubbony ölelésében. És a Heckler & Koch .45-ös pisztoly végére csavart hangtompító fekete hengere.

Navrozov mereven bámult. - Ugye, nem gondolja, hogy tényleg elhiszem, hogy… Darryl mutatóujja a ravasz felé siklott. Navrozov szeme nagyra kerekedett, és megbűvölten bámulta a monitort. Darryl meghúzta a ravaszt. A hangtompító hangosan pukkant, és látszott a torkolattűz felvillanása. Navrozov fojtottan felnyögött. A fiú sikolyát eltompította a ragasztószalag. A jobb karja megrándult. A felkarján

tátongó óriási sebből spriccelt a vér. A fehér vásznon egyre terjedt a hatalmas, vörös folt.

Arkagyij Navrozov előre-hátra dülöngélt a széken, láthatóan fájdalmai voltak. A szék is rázkódott vele. Leállítottam a videót.

- Szvólocs! - kiáltotta Navrozov, és az asztalra csapott az öklével. - Tü prokljatüj szvólocs!

A testőrök dörömböltek az ajtón. - Mondja meg nekik, hogy maradjanak a helyükön. Már ha szeretné megtárgyalni,

hogyan menthetjük meg a fia életét. Navrozov dühösen, elvörösödött arccal tápászkodott fel a székről, az ajtóhoz ment,

és kiszólt: - Vszjo v porjádke. Visszajött, összefont karral megállt előttem, és csak mereven nézett rám. - Jól van, akkor hívja fel a közvetítőt, és mondja meg neki, hogy az akciónak vége. Pár másodpercig csak bámult, aztán elővette a mobilját, lenyomott egy gombot, és a

füléhez emelte a telefont. Pár másodperc múlva mondott valamit oroszul. - Izmenyényija v plánah. - Kis szünetet tartott, majd folytatta: - Nyet, ja ocseny

szerjózno. Szicsász. Oszvobodity gyévusku. Da, konyécsno, szvjázaty vszje koncü. Lenyomott egy gombot, és véget vetett a beszélgetésnek. Leengedte a telefont, aztán leroskadt a székre. A tekintély és a hatalom mintha

kiszállt volna belőle. Nem maradt más, csak egy bábu Madame Tussaud múzeumából - egy egykor rettegést keltő ember viaszmása.

Tompán megszólalt: - Megvan. - Miután a közvetítő telefonál, mennyi időbe telik, amíg Alexa kiszabadul? - Személyesen kell szólnia. - Nem hallottak még kódolt telefonról? - Vannak szálak, amelyeket el kell varrni. Ezt csak személyesen lehet elintézni. - Úgy érti, ki fogja nyírni azt az embert, akit felbéreltek. - Biztonsági intézkedés. - Kocsival kell mennie Maine-ből? - Fél órába telik, nem több. Tehát, akkor végeztünk. - Csak akkor végeztünk, ha beszéltem Alexával. - Ez időbe telik. - Igen, gondolom. - A fiamnak azonnal orvoshoz kell mennie. - Minél előbb kiszabadul a lány, annál hamarabb ellátják a fiát. Tehát közösek az

érdekeink. Fújt egy nagyot, amitől úgy kitágult az orrlyuka, mint egy dühös bikáé. - Remek,

akkor mindent megbeszéltünk. Marcus megkapja a lányát, én a fiamat. - Ami azt illeti, nem egészen. - Micsoda? - Még nem végeztünk. - Igen? - Van még egy kis megbeszélnivalónk. Navrozov pislogott. - Lenne néhány kérdésem Ánya Afanaszjeváról. Vett egy nagy lélegzetet. Tudtam, hogy most megfogtam. - Hol szedte össze azt a rémes georgiai kiejtést?

77.fejezet Navrozov elővett a mellényzsebéből egy keskeny, fekete dobozt, amelynek elejét

arany sas díszítette. Sobraine Black Russian. Óvatosan kihúzott belőle egy fekete, aranyfilteres cigarettát, és a szájába dugta.

- Ez ugye, nemdohányzó szoba? - kérdezte. Biccentettem. A zakója zsebéből előhalászott egy doboz gyufát. A cigaretta végéhez tartotta a

meggyújtott gyufaszálat, és nagyot szívott belőle, aztán hosszan, kéjesen kifújta a füstöt összecsücsörített ajkán.

Navrozov nemcsak hogy orosz cigarettát szívott, de úgy is tartotta, ahogy az oroszok szokták, főleg az idősebbek: úgy fogják a cigarettát, ahogy a nyugat-európaiak a füves cigit, a hüvelyk- és a mutatóujjuk között. Az ilyen szokásokat nehéz levetkőzni.

- Ánya Ivanovna egyáltalán nem volt olyan rossz színésznő - mondta. - De azért - hogy is mondjam - nem volt egy Meryl Streep. Nyilván alaposabban is utánanézhetett volna, hogy mit kell tudni Georgiáról.

Nem volt rá semmi okom, hogy azt gondoljam, Marshall Marcus hazudott nekem arról, hogyan ismerkedett meg a nővel, aki Belinda Jacksonnak nevezte magát. Ő itt áldozat volt. Amikor találkozott vele az atlantai Ritz-Carlton bárjában, bizonyára tudta, hogy escort. Egy ilyen kéjsóvár vén kecske szagról meg tudja állapítani az ilyesmit, mint ahogy egy spániel kiszagolja a vadat.

Csak épp azt nem tudta, hogy már nem a VIP Exxxecutive Service alkalmazza. Hanem Roman Navrozov. A magánnyomozóm utánanézett, mikor dolgozott Belinda az escortügynökségnél, és

megerősítette a gyanúmat. Tovább nyomozott a nő múltja után, és sokkal mélyebbre tudott ásni, mint amire Dorothy képes lett volna, mivel hozzáfért bizonyos New Jersey-i archívumokhoz és feljegyzésekhez, amire Dorothynak nem lett volna módja.

A nő, aki később Belinda Jacksonra változtatta a nevét, és aki kimaradt a Lincoln Oak-i színésziskolából, még a saját nevén iratkozott be. A születési anyakönyvi kivonatán Ánya Ivanovna Afanaszjeva szerepelt. A New Jersey állambeli

Woodbine-ban nőtt fel, egy kis orosz közösségben, orosz emigránsok gyermekeként. Az apja mérnök volt a Szovjetunióban, de itt csak egyszerű adminisztrátori munkát sikerült kapnia egy biztosítótársaságnál.

Nagyjából ennyit tudtam róla, minden mást inkább csak kitaláltam. Úgy gondoltam, Ánya csak akkor keresett escortként munkát, amikor színésznőként nem kapott szerepet. Vagy talán valamiféle lázadás volt ez régimódi emigráns szülei ellen.

- Feltételezem, ellátták Ányát egy vastag dossziéval Marshall Marcusról. Mit szeret és mit nem, mik a kedvenc filmjei és zenéi. Talán még a szexuális ízlését is részletezték.

Navrozov nevetésben tört ki. - Komolyan azt hiszi, hogy egy ilyen csinos és a szex terén tehetséges nőnek, mint Ánya, szüksége van egy ilyen dossziéra ahhoz, hogy elcsábítson egy ostoba vénembert? Nagyon kevés kell az ilyesmihez. A legtöbb férfinak roppant egyszerűek az igényei. És Ánya tökéletesen ki tudja elégíteni őket.

- A maga igényei is egyszerűek voltak - mondtam. - Marshall Marcus számlaszámait akarta tudni, a jelszavakat, ismerni akarta a befektetési alapjainak a struktúráját és a legkritikusabb sebezhető pontjait.

Navrozov megvetően felhorkant, amit nyilván tagadásnak szánt. - Nézze, ismerem a pályafutását - folytattam. - Tudom, hogy titokban megszerezte a

második legnagyobb oroszországi bank ellenőrzését, aztán arra használta fel, hogy átvegye az egész alumíniumipart. Kivételes teljesítmény volt.

Navrozov csak pislogott, és bólintott. Nem akarta kimutatni, mennyire jólesik neki az elismerésem. Az ilyen emberek általában fogékonyak a hízelgésre. Ez az egyik leggyengébb pontjuk. Láttam, hogy nála is beválik.

- Ahogy ellopta a Marcus Capital Management pénzét, az egyenesen briliáns volt. Átvette az irányítást abban a bankban, amely Marcus tőzsdei befektetéseit bonyolította. Tulajdonképpen megvette a Banco Transnacional de Panamát. Ez egyszerűen… zseniális!

Elhallgattam, és vártam pár másodpercig. A stratégiai megtévesztés nagyon veszélyes dolog. Soha nem olyan könnyű, mint

amilyennek látszik. A megtévesztés háborúban vagy kémkedésnél valójában az alkalmazott pszichológia egy formája. A lényeg az, hogy tulajdonképpen nem mi vezetjük félre az ellenfelet, hanem rávesszük, hogy ő vezesse félre saját magát. Megerősítjük azokat az elképzeléseket, amelyek már amúgy is befészkelték magukat a fejébe.

Roman Navrozov állandó üldözési mániában és gyanakvásban élte az életét. Tehát automatikusan azt feltételezte, hogy valóban van egy mesterlövész barátom az utca túloldalán egy üres irodában - pedig csak egy villanykapcsolót programoztam be odaát, amelyet a mobiltelefonom egyetlen gombjának a lenyomásával tudtam fel-le kapcsolni. Természetesen George Devlin tervezte nekem a kis szerkezetet, és egy New York-i kollégájával szereltette be - az én képességeimet messze meghaladták az efféle technikai dolgok.

És nem volt semmi oka kételkedni abban, hogy valóban vannak embereim a szomszédos helyiségekben is. Miért is ne? Hiszen neki is voltak.

Ugyanez volt a helyzet azzal a megrendezett videofelvétellel, amelyet Darryl még korábban rögzített egy haverja közreműködésével, aki felvette a kényszerzubbonyt, és magára erősített egy művérrel megtöltött kondomot. Megbízott Darrylben, hogy a H&K csak vaktölténnyel van megtöltve.

Roman Navrozov simán elhitte, hogy minden valódi. Végül is ő ennél sokkal rosszabbat is elkövetett az ellenségei felesége vagy gyermekei ellen - az efféle kegyetlenség természetes volt a számára.

Amivel azonban most próbálkoztam, az már sokkal kockázatosabb játék volt: úgy akartam kihúzni belőle információkat, hogy elhitettem vele, hogy többet tudok, mint amennyit valójában tudtam. Bármelyik pillanatban előfordulhat, hogy megbotlik a nyelvem, és valami olyasmit mondok, amiből rájön, hogy csak blöffölök.

Pár pillanatig figyelt a cigarettafüst ködén át. Láttam, hogy a tekintete kissé megváltozik, az arcvonásai meglágyulnak. - Hát, igen - mondta végül azzal a büszke mosollyal, amelyet szerettem volna előcsalogatni belőle.

Tulajdonképpen tényleg zseniális volt, csak épp kifacsart módon. Ha valaki ki akar fosztani egy hedge fundot, nincs más dolga, mint felvásárolni a

bankot, amely a portfoliót kezeli. Ez nyilván könnyedén nem történhet meg a legtöbb átlagos hedge fund esetében, amelyeket nagy befektetési bankok kezelnek az Egyesült Államokban. A Marcus Capital azonban nem egy átlagos befektetési alap volt.

- Áruljon el valamit. Miért kellett elrabolni Marshall lányát? - Hogy mentsük, ami menthető. Kétségbeesett lépés volt, mivel az eredeti tervünk

egyáltalán nem vált be. - Miért, mi volt az eredeti terv? Navrozov teleszívta a tüdejét füsttel, majd nagyon lassan kifújta. Aztán csak

hallgatott. - A Mercury fájlokat akarta - mondtam. - Nyilván. Ez érthető is volt. Roman Navrozov üzletember, és egyes üzletemberek a

legmagasabb szinten a legértékesebb árucikkekkel kereskednek. És van-e értékesebb áru, mint a világ egyetlen megmaradt szuperhatalmának legsötétebb és legrejtettebb hírszerzési titkai?

- Szóval, azt tervezte, hogy a fekete költségvetésről szóló fájlokat eladja az orosz kormánynak?

- Fekete költségvetés? - Talán nem ismeri ezt a kifejezést? - Ugyan már, persze, hogy tudom, mi a fekete költségvetés. De maga azt hiszi, a

Mercury fájloknak a titkos amerikai katonai költségvetéshez van közük? Én üzletember vagyok, nem információkkal kereskedem.

- A legtitkosabb hírszerzői akcióink műveleti részleteit tartalmazzák. Meglepetten pillantott rám. - Magának ezt mondták? Legközelebb azt akarja

bemesélni nekem, hogy hisz a Télapóban és a Fogtündérben is? Megcsörrent a mobilja, azzal az idegesítő Nokia csengőhanggal, amelyet régebben

mindenhol hallani lehetett, amíg az emberek rá nem jöttek, hogy kell más

csengőhangokat beállítani. Vetett egy pillantást a kijelzőre. - A közvetítő - mondta. A szívem izgatottan kalapálni kezdett.

78. fejezet Kirill Alekszandrovics Csuzsoj végighajtott a hosszú földes úton. A szíve

összeszorult az izgatottságtól. Nem élvezte, ha el kellett tennie valakit láb alól, de néha nem volt más választása.

Hatékonyan és habozás nélkül elvégezte, ha ilyen feladat adódott. Roman Navrozov rendkívül jól fizetett, és ha azt akarja, hogy elvarrják a szálakat, hát ő megtesz mindent, ami ehhez kell. Még Bostonba is elment, hogy elintézzen az FBI orra előtt egy vacak kis drogdílert! Túl sok figyelmet keltett az ügy, nemsokára el kell hagynia az országot. De a világ más tájain is dolgozhat majd Navrozovnak.

Nem, egyáltalán nem élvezte különösebben ezt a munkát. Navrozov végrehajtója viszont - a zek, a kopejszki rab - hírhedt volt arról, hogy mennyire élvezi a gyilkolást.

Persze az ő szakmájban a szadizmusra való hajlam egyenesen követelmény. Ez az ember bármire képes.

Kirill nagyon kényelmetlenül érezte magát a társaságában. Ezenkívül nem sokat tudott róla. Persze látta a fejét és a nyakát elcsúfító baglyot.

Tudta, hogy a Szova banda csak a kopejszki börtön egykori legbrutálisabb lakóit toborozza a soraiba.

Kirill, akit annak idején a KGB képzett ki, majd később a szervezet utóda, az FSB síkos ranglétráján emelkedett egyre feljebb, találkozott már néhányszor ezzel a típussal, és párat börtönbe is juttatott közülük. A legsikeresebb sorozatgyilkosok is ilyenek, de azokat ritkán kapják el.

Zsukov tisztában volt vele, hogy borotvált fejével, merev tekintetével, a groteszk tetoválással és rossz fogaival megrémiszti az embereket, és ezt élvezte is. Mindenki másra megvetéssel tekintett. Önmagát egy magasabb rendű fajhoz tartozónak tekintette.

Így aztán soha fel sem merülne benne, hogy egy kiöregedett volt KGB-ügynök, egy vacak kis bürokrata megkísérelheti azt, amire Kirill most készült.

A meglepetés ereje volt Kirill egyetlen előnye ezzel a kőszívű szörnyeteggel szemben.

Gazos, füves részt pillantott meg, elvadult, szinte dzsungelszerű kertet. Középen egy rendes, deszkaborítású kis ház állt. Megállt fekete Audijával a kaviccsal felszórt behajtón, és elindult a bejárati ajtóhoz. Közben eleredt az eső.

Kirill ugyanazt a márkás öltönyt viselte, amelyet Bostonban. Tökéletesen illett széles vállaira. Tekintély áradt belőle, mint mindig. Hosszú, őszes haja az inge gallérjára lógott. Megbízható Makarov .380-asa a derekán viselt fegyvertokban rejtőzött.

A zöldre festett ajtó hirtelen kitárult, és egy arc bukkant elő a benti sötétségből.

Kopaszra borotvált fej, átható tekintet, mélyen barázdált homlok - Kirill szinte már el is felejtette, mennyire félelmetes ez az ember.

Volt valami furcsa a férfi borostyánsárga szemében - mintha egy farkas szeme lenne, vadállati és könyörtelen, ugyanakkor fegyelmezett és számító. Szemügyre vette a látogató pattanásnyomokkal tarkított arcát.

- Esik - szólalt meg Kirill. - Állítólag nagy vihar lesz. A zek nem felelt semmit, csak bámult, aztán megfordult. Kirill követte a ház

félhomályos belsejébe. Áporodott volt a levegő, érezni lehetett, hogy hosszú ideig üresen állt a ház.

Vajon itt őrzi a lányt…? - Nincs villany? - kérdezte Kirill. - Üljön le. - A zek egy magas támlájú fotelre mutatott. Apróvirágos huzata volt,

olyasféle, amilyet az idős hölgyek kedvelnek. Persze a zeknek nem volt joga ilyen parancsoló hangon beszélni vele, de Kirill

hagyta, hadd ringassa magát illúziókba. - A lány itt van? - kérdezte, és kényelmetlenül fészkelődött a fotelben. Olyan sötét volt, hogy alig látta a másik arcát.

- Nincs. - A zek állva maradt. - Miért volt szükség erre a találkozóra? Kirill úgy döntött, az egyenes kérdésre egyenes választ ad. - Az akciót lefújták - közölte. - A lányt azonnal szabadon kell engedni. - Már túl késő - felelte a zek. Kirill elővett a zsebéből egy papírt. - Gondoskodni fogok róla, hogy azonnal

átutalják magának a pénzét. Nincs más dolga, csak aláírni ezeket, ahogy megegyeztünk. És kiváló munkájáért bonuszt is kap, százezer dollárt készpénzben, ahogy átadta a lányt.

- Lefújva? Ez nem ugyanaz, mint az elvégezve. Nem fizették ki a váltságdíjat? Vagy másban egyeztek meg?

Kirill vállat vont. - Én csak küldönc vagyok. Átadom az Ügyfél üzenetét. De azt hiszem, sikerült megegyezniük.

A zek rámeredt. Kirill, aki nem ijedt meg könnyen, hirtelen megborzongott. - Adjak egy tollat? - kérdezte.

A zek közelebb lépett. Kirill megérezte a cigarettaszagot a leheletén. A férfi hátborzongató grimaszt vágott. - Tudja mit? Csinálhatnánk egy jó kis üzletet

a saját szakállunkra. A lány apja milliárdos. Annyi váltságdíjat csikarhatnánk ki belőle, amiből egy életre meggazdagodhatnánk.

- Az apjának már nincs pénze. - Az ilyen embereknek mindig van. Egy hirtelen szélroham az ablakhoz vágta az esőcseppeket. A távolban mennydörgés

morajlott. Miért ne menne bele, bármit is kér? Mindegy, úgysem kap egy fillért sem. A zek barátságosan átölelte Kirill vállát. - Partnerek lehetnénk. Gondoljon csak bele,

mennyit kaszálhatnánk. A keze lejjebb siklott Kirill vállán, és könnyedén megragadta a pisztoly kiálló

markolatát. Mintha pontosan tudta volna, mit és hol kell keresni.

- Legutóbb fegyver nélkül jött. - A fegyver önvédelmi célt szolgál. - Tudja, mi ez? Kirill egy vastag fekete nyelű pengét látott felvillanni. Természetesen tudta, mi az. A tőle telhető legnagyobb nyugalommal azt felelte: - Mindig örömmel vitatok meg

új üzleti lehetőségeket. Érezte, hogy a kés hegye az oldalához nyomódik. A zek bal keze feljebb csúszott a vállára, hosszú ujjaival megmarkolta. Hirtelen kis

szúrást érzett, és a bal karja elzsibbadt. Érezte a nyakán a férfi forró leheletét. - Tudom, hogy az Ügyfélnek még nem fizették ki a váltságdíjat - mondta. - Azt is

tudom, hogy megegyezett vele, hogy engem félreállít. Kirill nyitotta a száját, hogy megcáfolja, de a kés hegye még mélyebbre fúródott,

aztán visszahúzódott. Olyan éles fájdalom hasított belé, hogy levegő után kapott. - Ha együtt akarunk üzletet csinálni, akkor meg kell bíznunk egymásban. - Hát persze - suttogta behunyt szemmel Kirill. - Ki kell érdemelnie a bizalmamat. - Igen, persze. Kérem, ne… Egy könnycsepp gördült végig az arcán. Nem volt biztos benne, hogy a fizikai

fájdalomtól, vagy egyszerűen a félelemtől. - Azt hiszem, sejti, hol van a lány - mondta a zek. Kirill habozott. Nem akarta beismerni, hogy a legutóbbi találkozójuk után ráállított

valakit, aki követte. Azzal csak feldühítené. Kirill utasította az emberét, hogy nagyon óvatosan és messziről tartsa szemmel a

célszemélyt. Ami azt illeti, végül szem elől is veszítette. Lehetséges, hogy a zek észrevette, hogy figyelik? Kirill csak nagyjából tudta, hol temette el a lányt. A városka nevét sem tudta, csak a

megyéét, amelynek több száz négyzetkilométer a területe. Ezzel nem ment sokra. Mielőtt kitalálhatta volna, mit válaszoljon, a zek megszólalt: - Egy ilyen tapasztalt

ember, mint maga, jobb megfigyelőket is megbízhatott volna. Kirill ismét megérezte a penge szúrását, a fehéren izzó fájdalmat, de a férfi most

nem húzta vissza a kést. A fájdalom villámcsapásként hasított végig rajta a feje tetejétől a lábujja hegyéig. A forróság elöntötte az egész testét, és érezte, hogy elengednek a záróizmai.

Kétségbeesetten felkiáltott: - Gondoljon a pénzre! A kés a gyomrába hatolt. Küzdött a férfi ellen, aki vasmarokkal szorította.

Öklendezni kezdett, valami marta a torkát. Odakint süvített a szél, az eső dobolt a ház deszkaoldalán. Szakadt. - Arra gondolok - mondta a zek. - Mit akar? - üvöltötte Kirill. - Az istenért, mit akar tőlem? - Kölcsönvehetem a mobilját? Szeretnék telefonálni.

79. fejezet

Hangosítsa ki - mondtam Navrozovnak. A telefonhívás, amelyből megtudjuk, hogy sikeresen lefújták az akciót, vagy

pedig… Navrozov kurtán beleszólt a telefonba: - Da? - Hangosítsa ki - mondtam újra. - Nem tudom, hogy kell. Kivettem a kezéből a telefont, és a hangszóróra állítottam. Aztán nagyon furcsát és

megdöbbentőt hallottam. Valaki sikoltott. Aztán egy férfihang mondott valamit oroszul. Persze csak a hanglejtést és az intonációt tudtam kivenni, de a hang nagyon

nyugodtnak és profinak tűnt. A háttérben folyamatosan nyöszörgött és hadart valaki, mintha könyörögne.

Letettem a telefont az íróasztalra, és Navrozovra néztem, akinek értetlenség ült az arcán.

A telefon fölé hajolt - nem igazán tudta, hogy kell kihangosítva használni -, és beleszólt: - Kto eto?

A nyugodt hang azt válaszolta: - Vü minyá nye znájetye. - Sto slucsilosz? - kérdezte Navrozov. - Ki az? - kérdeztem. - Azt mondja, nem tudja adni az emberemet, de átad neki egy üzenetet. A háttérben hirtelen hangosabb lett a nyöszörgés, és vékony, szinte női sikolyba

váltott, amitől felállt a szőr a hátamon. Furcsa hörgés hallatszott, aztán a hang megint hadarni kezdett: - Osztanovity!… Ja prosu… pozsálujszta prekratyitye! Sto tü hócses? …Bozse moi!

Navrozov döbbentnek látszott. Az arca elvörösödött, az álla is leesett, ahogy hallgatta.

- Nye magu… nye… magu… A könyörgő hang elhalkult a háttérben. - Ki az? - kérdeztem. A nyugodt hang megszólalt a hangszóróban: - Van ott még valaki? - kérdezte

angolra váltva. - Mondja meg Mr. Navrozovnak, hogy az embere többet nem fog jelentkezni nála. Viszlát.

Pár másodpercnyi csönd eltelt, mire rájöttem, hogy letették a telefont. Émelyegni kezdett a gyomrom. Tudtam, hogy megtörtént a legrosszabb. Navrozov is

tisztában volt vele. Odavágta a telefont a szoba túlsó sarkába. Egy lámpát talált el az éjjeliszekrényen, és leverte. Elsötétedett arccal cifrát káromkodott oroszul.

- Az a szemét azt hiszi, szembeszállhat velem - mondta, szinte köpködve a dühtől. Nyílt a szoba ajtaja, és berontottak a testőrei. Az első egy mágneskártyát tartott az

egyik kezében, a másikban egy pisztolyt. - Ez a szemét megölte az emberemet!

A testőrök villámgyorsan felmérték a helyzetet, és megnyugodtak, hogy nem ártottam a főnöküknek. Sietősen bocsánatkérést motyogtak, és kimentek a szobából.

- Ki volt az? - kérdeztem. - Épp ezért kellett a közvetítő! - kiabálta dühösen Navrozov. - Nem tudom, ki volt

az! - És azt, hogy hol van? - Mondtam már, valahol New Hampshire-ben. - Félórányi autóútra a maine-i határtól. Ennyit tudunk, igaz? Azt sem tudja legalább,

hogy az állam északi vagy déli részében? Nem válaszolt, és láttam rajta, hogy tényleg nem tudja. Valami olyat élt át, ami

ritkán fordult elő vele: vereséget szenvedett. - Várjon csak - szólalt meg hirtelen rekedten. - Valamit azért tudok. Van róla egy

fényképem. Ránéztem és vártam. - A közvetítőmnek sikerült titokban lekapnia, a biztonság kedvéért. - Az arcát? Navrozov bólintott. - De a nevét nem tudom. - Kellene nekem az a fotó. - De az arca nem szerepel egyetlen rendőrségi adatbázisban sem. Nem lesz könnyű

megtalálni. - Kell nekem a fotó. És még valamit akarok. Navrozov kérdőn nézett rám. - Tudni akarom, hogy mi valójában a Mercury. Elmondta. Fél órával később, még mindig döbbenten, lebotorkáltam az utcára, és fogtam egy

taxit.

HARMADIK RÉSZ „Ha elhallgattatod az igazságot, és eltemeted a föld alá, ott növekedni kezd, s oly

kirobbanó erőre tesz szert, hogy azon a napon, midőn napvilágra tör, mindent szétrombol maga körül.”

Emile Zola 80. fejezet

A FEDEX teherszállító gépe valamivel hat előtt ért földet Bostonban. Iszonyúan vágytam egy kis alvásra. Ha kicsit is reménykedni akartam abban, hogy megtalálom Alexa Marcust,

legelőször is pihentetni kellett az agyamat. Kell legalább néhány óra nyugalom, hogy újból képes legyek tisztán gondolkodni. Már azon a ponton voltam, hogy ha vénásan adnám be magamnak a koffeint, akkor se tudnék ébren maradni.

Épp leparkoltam ház előtt, amikor megcsörrent a telefonom. Anatolij Vasziljenko keresett. - Az az ember azon a fotón, amit küldtél… Nagyon

sajnálom, de egy különösen szörnyű alakról van szó. - Mesélj róla. - Emlékszel arra a szörnyű esetre Connecticutban, amelyről meséltem? - Ő volt az az elkövető, aki életben maradt, és megszökött? - Állítólag igen. - A neve? - Még nem beszéltük meg az árat. - Mennyit akarsz? - kérdeztem fáradtan. - Nem pénzt akarok. Mondjuk úgy, hogy… információcserét. Elmondta, mit szeretne, és én minden habozás nélkül beleegyeztem. - Dragomir Vladimirovics Zsukovnak hívják. Forgattam magamban a nevet, próbáltam összekapcsolni azzal a fotóval, amelyet

Eugne, Navrozov biztonsági főnöke küldött át nekem e-mailben: kemény külsejű férfi kopaszra borotvált fejjel, durva arccal. Dragomir - próbálgattam magamban. Dragomir Zsukov. Már a neve is keményen hangzott.

- Szokatlan név egy orosznak - jegyeztem meg. - Igen, nem gyakori. Az anyja szerb volt. - És még mit tudunk róla? - Azonkívül, hogy szociopata, szörnyeteg és rendkívül okos? Kell még tudni

valamit? - Részleteket a múltjáról. Gyerekkor, családi háttér… - Úgy döntöttél, a szabadidőben pszichoanalízissel foglalkozol? - Én így dolgozom. Minél többet tudok a célpont személyes múltjáról, annál

hatékonyabb vagyok. - Sajnálom, Nicholas, nagyon keveset tudunk, csak a letartóztatásánál készült

dossziét ismerjük, a katonai aktákat, és néhány jegyzőkönyvet, amelyekben a családtagokkal és szemtanúkkal folytatott kihallgatások anyagát rögzítették.

- Szemtanúk? - Ugye, nem gondolod, hogy a connecticuti betörés volt az első gyilkossága?

Amikor Csecsenföldön szolgált az orosz seregben, megrovásban részesült túlbuzgósága miatt.

- Miféle túlbuzgóságért? - Részt vett egy tisztogatásban Groznijban, és olyasmiket művelt, amiről még a

bajtársai sem szívesen beszéltek, pedig azok nem éppen érzékeny mimózák. Embereket kínzott. Csak néhány részletet tudok. Elfogott három csecsen fivért, és úgy szétcincálta őket, hogy semmi más nem maradt belőlük, csak egy halom csont és porcogó.

- Ezért került börtönbe?

- Nem, nem. Egy olyan bűncselekményért, amit az után követett el, hogy visszatért a háborúból.

- Feltételezem, egy újabb gyilkosság. - Ami azt illeti, nem. Öt évre ítélték lopás miatt. Tomszkban dolgozott egy

olajvezeték, építésén, és állítólag kölcsönvett egy markológépet személyes használatra.

- Ez olyan, mint amikor Al Caponét adócsalásért csukták le. - Csak ennyit tudtak rábizonyítani. A tomszki rendőrség hiába gyanúsította sokkal

rosszabb dolgokkal, amelyhez felhasználta a markológépet. A rendőrség több mint egy évig nyomozott egy eltűnt család után. Férj, feleség és a tizenéves fiuk az egyik napról a másikra eltűnt. Alaposan kikérdezték Zsukovot, de semmire sem jutottak. Azt pletykálták, hogy Zsukovot egy volt börtöntársa bérelte fel, hogy ölje meg a családot.

- Az egész családot? - A férfinak több autókereskedése volt Tomszkban. Figyelmeztették, hogy ha nem

adja el őket Zsukov egyik barátjának, akkor a családja pórul jár. Úgy tűnik, nem csak üres fenyegetés volt.

- Szóval a holttestek soha nem kerültek elő? - De igen, egy évvel az eltűnésük után a véletlennek köszönhetően megtalálták őket.

A város határán kívül egy elhagyatott telken lakótelepet építettek, és amikor az alapokat ásták, előkerült a három holttest. Egy középkorú pár és egy tizenéves fiú. A rendőrségi igazságügyi szakértő egy csomó földet talált a tüdejükben, ami azt jelenti, hogy élve temették el őket.

- Ezért kellett Zsukovnak a markológép. - Úgy tűnik. De a bíróság előtt nem sikerült rábizonyítani. Nagyon, nagyon ravasz.

Szakértő módon leplezte a nyomait. Meg tudom érteni, miért őt bérelte fel Roman Navrozov. De ha a pszichológiai háttere érdekel, Nick, akkor talán érdekelni fog, hogy Zsukov még kisfiú volt, amikor az apja meghalt egy bányaomlásban.

- És elevenen maga alá temette a föld? - Nem egészen. Egy föld alatti járatban dolgozott, amikor véletlenül áttörték egy

elhagyott akna falát, amely tele volt vízzel, és a víz betört. Harminchét bányász fulladt meg.

- Mennyi idős volt akkor Zsukov? - Kilenc-tíz éves. Gondolhatod, milyen trauma lehetett ez a családoknak. Főleg az

árván maradt gyerekeknek. - Nem hinném, hogy van kapcsolat egy gyerekkori trauma és… - Az anyja, Dusja azt mesélte annak idején a kihallgatásán, hogy a fia arról

panaszkodott, hogy az volt a legrosszabb, hogy nem látta, mi történt az apjával. Amikor ilyeneket mondott, akkor jött rá először, hogy Dragomir nem olyan, mint a többi kisgyerek.

Hirtelen elszállt az álmosságom. - Vagyis nem a pénzért csinálja ezt az egészet. - Biztos vagyok benne, hogy jól fog jönni neki a pénz, ha el akar menekülni, és új

néven új életet akar kezdeni valahol. De azt hiszem, azért vállalta el ezt a munkát, mert ritka lehetőség volt. Persze ez csak találgatás.

- Lehetőség…? - Hogy végignézze, ahogy valaki a szeme láttára megfullad.

81. fejezet Alexa énekelt a sötétben, olyan hangosan, ahogy csak bírt, régi számokat, amelyekre

valamikor szeretett táncolni, és amelyeket imádott hallgatni. Vagy csak daltöredékeket, ha többre nem emlékezett. Bármit, csak ne kelljen arra gondolnia, hogy hol van.

Lady Gaga „Bad Romance”. Próbálta felidézni a dal vége felé elhangzó francia szöveget. Valami bosszúról volt benne szó… Ez egy időre elterelte a gondolatait. Aztán a „Poker Face” került sorra. Szinte torka szakadtából fújta. De ez túl könnyű volt. Elképzelte, hogy ő Lady Gaga, szigetelőszalagból készült, testre simuló ruhában.

A Black Eyed Peas volt a következő. „Imma Be”. Egy időre ez is lefoglalta. Aztán Ludacris - jó sok szöveget kellett felidézni. Túlságosan is sokat. Megpróbálkozott M.C. Hammer „Can't Touch This” című számával, de ez túl nehéz volt, feladta.

Amikor megunta és abbahagyta, a torka megint fájni kezdett. Eszébe jutott, hogy hol van, és újból ellenállhatatlanul borzongani kezdett. Mintha

az idegvégződéseit piszkálta volna valami. Rázta a hideg, az egész teste libabőrös lett. Mint amikor a kréta megcsikordul a táblán.

Mélységes rettegés fogta el, a félelem fekete felhője újra meg újra ráborult. Rá kellett jönnie, hogy van valami, ami rosszabb a halálnál.

Hosszan, hangosan felsikoltott, aztán reménytelen zokogásba fulladt a hangja. Érezte, hogy a sós könnyek marják az arcát.

Sikoltott, és a körmével kaparta a koporsó selyembélését. Az ujjai hirtelen megakadtak a tetején egy kis négyszögletes tárgyban. Tudta, hogy csak a videokamera lehet.

Kitapogatta az apró lencsét, rányomta a hüvelykujját, és egy darabig ott tartotta. A Bagoly most nem láthatja. El tudja vakítani. Teljes erőből a lencsére szorította a hüvelykujját, míg remegni nem kezdett a keze. Aztán felcsendült Bagoly hangja, és Alexa összerezzent. - Ha szórakozni akarsz

velem, Alexa, ez nem túl jó ötlet. Alexa nem felelt. Miért is felelne? Nem kötelező válaszolnia. Aztán olyan óriási ötlet jutott az eszébe, hogy a szíve az izgatottságtól kezdett

hevesen verni a rettegés helyett. Kitéphetné a helyéről azt az átkozott kamerát. Örökre elvakíthatná a Baglyot. A kamera nélkül nem lenne hatalma felette. Megragadta a kis kamerát, megrántotta, és ide-oda mozgatta, mintha egy kilazult

fogat akarna kihúzni. Az ötlet zseniális volt. A Bagoly egész tervének a videokamera a kulcsa. Ha nincs a

kamera, nem tudja felhasználni, utasítgatni, hogy továbbítsa érthetetlen követeléseit az apjának.

Tehát meg fog szabadulni a kamerától. Elvágja a megfigyelés lehetőségét. Tönkreteszi a Bagoly tervét, és ő semmit sem

tehet ellene. A videó nélkül a Bagoly terve nem működik. Ha nincs kamera, nincs váltságdíj. Ha letépi a kamerát, a férfi szorult helyzetbe kerül, és rögtönöznie kell. Kénytelen lesz kiásni. Meg kell javítania a kamerát, mert ez mindennek a kulcsa. Miért telt ennyi időbe, hogy ez eszébe jusson? Kellemes melegség áradt végig rajta. Az apja - aki bizonyára szereti, de talán nem

igazán tiszteli - most büszke lesz rá. Csodálkozni fog, hogy milyen eszes és leleményes. Azt mondja majd, „Ez az én Lexie-m, olyan feje van, mint egy igazi Marcusnak!”

Olyan erővel ragadta meg a kamera kis fémdobozát, hogy az egész karja beleremegett. Rángatta, forgatta, és végül érezte is, hogy enged. A bal kezével kitapogatta. Egy kis fémcsavart érzett az ujjai alatt. Ezzel lehet odaerősítve.

Sikerült. Kitépi a Bagoly szemeit. Elmosolyodott, szinte megszédült a diadaltól. Érezte, hogy a kamera egy kissé

mozog a helyén. Hirtelen megszólalt a hang: - Egy újabb rossz ötlet. Alexa nem válaszolt. Hát persze, hogy a Bagoly nem akarja, hogy leszedje ezt az átkozott kamerát. - Tudod, Alexa, én vagyok az egyetlen kapcsolatod a külvilággal - folytatta a hang.

Nem volt dühös, inkább türelmes. Alexa összeszorította a fogát, és tovább rángatta a kamerát. A keze már remegett az

erőlködéstől, az éles fémsarkok belevágtak a tenyerébe. - Ha tönkreteszed a kamerát - mondta a Bagoly -, el leszel vágva a külvilágtól. Alexa egy pillanatra mozdulatlanná dermedt. - Azt fogják hinni, hogy meghaltál - folytatta a hang. - Különben miért maradt volna

abba a videoközvetítés? Alexa keze megdermedt az arca fölött. Ha még pár percig próbálkozik, akkor

sikerülni fog leszedni a többi csavart is, amellyel a koporsó fedelére erősítették a kamerát.

- Az apád talán sírni fog majd. De talán megkönnyebbül. Legalább tudni fogja, hogy vége. Már semmit sem tehet. Soha nem akarta odaadni nekünk, amit kértünk, és most már nem is lenne értelme. A lánya úgyis halott.

Alexa halkan, rekedten megszólalt: - Tudni fogja, hogy kudarcot vallottak. - Fel fogja adni, hidd el nekem. Vagy ne hidd el, mindegy. Alexa karjában és

csuklójában már sajogtak az izmok. Lejjebb kellett engednie a kezét. - Ugye, jobban szeretnél kiszabadulni onnan? - szólalt meg a Bagoly. Alexa zokogni kezdett. - Az a kamera az egyetlen reményed, hogy élve kijuss.

82. fejezet Bármennyire is szükségem lett volna egy kis alvásra, még fontosabb volt, hogy

beszéljek Diana Madigannel, és elmondjam neki, hogy mit találtam. Reggel hat óra volt. Diana korán szokott kelni. Jó esélye volt annak, hogy már ébren

van, és épp kávézik, az e-mailjeit olvasgatja, vagy ki tudja, mit csinálnak az FBI-ügynökök, mielőtt bemennek dolgozni - már azok, akik nem házasok, és nincsenek gyerekeik.

Tehát ahelyett, hogy egyenesen hazaindultam volna, tettem egy kis kitérőt: megkerültem a South Endet, végighajtottam a Columbus Avenue-n, majd balra kanyarodtam a Pembroke Streetre.

Diana lakásában égett a villany. - Kérsz egy kávét? - kérdezte aggódva. - Azt hiszem, már azon a ponton vagyok, ahonnan nincs visszaút. Ha még több

koffein jut a szervezetembe, kómába fogok esni. - Akkor egy kis jeges vizet? Bólintottam. Leültem a kanapéra, Diana pedig a mellette álló székre, ugyanoda, ahol

legutóbb ültünk. Fehér póló volt rajta és szabadidőnadrág. Mezítláb volt. Kiment a kis konyhába, és megtöltötte jeges vízzel az egyik divatos kézműves

poharát. Átadta, aztán megint leült. Elmondtam neki mindazt, amit épp most tudtam meg. Nem volt igazán összefüggő

az előadás. Az agyam túlságosan ki volt merülve. De azért az alapvető tényeket sikerült összefoglalnom. - Megbíztam Dorothyt, hogy ellenőrizzen minden helyet New Hampshire-ben, ahol kölcsönöznek markológépeket, de ezeken a helyeken kilenc-tíznél nem nyitnak előbb.

- Oké - bólintott Diana. - Én közben utánanéztem az aktákban annak a connecticuti betörésnek.

- Máris? De honnan tudtad, hogy… Diana aggodalmasan elmosolyodott. - Nico, tényleg aludnod kellene. Te meséltél

róla tegnap este. Zavartan megráztam a fejem. - A férj túlélte az esetet. Gondoltam, utánanézek, nem emlékszik-e még valamire a

támadókkal kapcsolatban. De sajnos… már nem fog beszélni senkivel. Zsukov úgy elintézte, hogy súlyos agykárosodást szenvedett.

Bólintottam. - A tetthelyen nem találtak ujjlenyomatokat. Se Zsukovét, se a társáét. Azt reméltem,

hogy a helyi rendőrség talán leadta az azonosítatlan ujjlenyomatokat, amelyeket megtalálhatunk a megoldatlan ügyek aktájában, és talán egy másik tetthelyen is felbukkantak ugyanazok az ujjlenyomatok, de semmi.

- Ennyi? - Felálltam. Kimerült voltam, és ingerült. Kétségbeesetten akartam tenni valamit. Fel-alá kezdtem járkálni nappaliban.

- Ezt meg hogy érted? - Mennyi is az FBI költségvetése? Úgy tízmilliárd dollár, igaz? És az ország minden

egyes bűnüldöző hatóságától begyűjthettek információkat. Akkora adatbázis áll a rendelkezésetekre, hogy azt sem tudjátok, mit csináljatok vele. És ennek ellenére semmivel sem találtál többet, mint Dorothy meg én.

- Ó, igen? És ti mire jutottatok? Ha jól tudom, a lány még mindig a föld alatt van. Elfordultam, és az ajtó felé indultam. - Vissza kell mennem az irodába. - Nem, most aludnod kell, különben összeomlasz. Pillanatnyilag úgysem tudsz

csinálni semmit, amíg nem találunk valami nyomot. Vagy amíg ti nem találtok valami nyomot. Vagy amíg elkezdődik a munkanap, úgyhogy menj inkább aludni, Nick.

- Majd később. Diana odalépett, és a vállamra tette a kezét. - Ha nem pihenteted az agyadat és a

testedet, el fogsz szúrni dolgokat, és akkor mi lesz? Megfordultam. - Emiatt ne aggódj - mondtam. - Nem szúrok el semmit sem. - Most már látom, hogy tényleg rád fér az alvás - nevetett Diana. Mielőtt észbe kaptam volna, az ajkam az ajkához ért. A szája meleg volt és mentaízű. A kezem között tartottam az arcát, és

megsimogattam a haját. Lehunyta a szemét. A keze az ingem alá siklott, és a mellkasomra simult. A körme finoman végigkarcolta a bőrömet. Megsimogattam a mellét, és megcsókoltam a nyakát. Hallottam, hogy az ujjai az övemmel babrálnak.

- Diana… A száját a számra szorítva elhallgattatott, és a derekamra fonódott a lába. Tudom, hogy nem térhetünk vissza ahhoz, ami régen volt - mondta később. - Én sem a régi dolgok felmelegítésére gondoltam. Elmosolyodott, de a szeme könnyes volt. Odabújt, és hosszan a karomban tartottam.

Csodás érzés volt. Nem is vágytam többre. Megcsörrent a telefonom. Odapillantottam: Marshall Marcus hívott. - Nick - szólalt meg suttogva. - Épp most kaptam egy üzenetet. Egy sípolás jelezte, hogy közben másvalaki is hív. Dorothy. - Üzenetet? Kitől? - Tőlük. A nap végéig… - Várj egy kicsit. - Fogadtam Dorothy hívását. - Nick, Marcus kapott egy üzenetet az emberrablóktól. - Tudom, épp most beszélek vele a másik vonalon. - Nem túl rózsás a helyzet - mondta Dorothy. Éreztem, hogy kiszárad a szám. - Számítógépközelben vagy? - Van itt egy számítógép. - Akkor azonnal átküldők egy e-mailt. Intettem Dianának, aki odahozta a laptopját. Közben átkapcsoltam a másik vonalra. -

Várj egy kicsit, Marshall, épp most nézem az üzenetet.

- Ezt meg hogy csinálod? Nem válaszoltam. Túlságosan lefoglalt, hogy a névtelen e-mail szövegét olvassam. A JÁTÉKSZABÁLYOK MEGVÁLTOZTAK. A KÖVETELÉSÜNK NAGYON EGYSZERŰ. 500 MILLIÓ DOLLÁRT KELL ÁTUTALNIA A MEGADOTT

SZÁMLASZÁMRA, MA, BOSTONI IDŐ SZERINT 17 ÓRÁIG. AZ AJÁNLAT VÉGLEGES, TÁRGYALÁSRA NINCS LEHETŐSÉG. EZ A VÉGSŐ AJÁNLATUNK. HA BOSTONI IDŐ SZERINT DÉLUTÁN 5 ÓRÁIG MEGKAPJUK AZ

ÖSSZEGET, A LÁNYA, ALEXA SZABAD. ÉRTESÍTJÜK A HELYRŐL, AHOL TALÁLKOZHAT VELE. TOVÁBBI TÁRGYALÁS KIZÁRVA.

HA BOSTONI IDŐ SZERINT 5 ÓRÁRA NEM KAPJUK MEG A PÉNZT, MÉG EGY UTOLSÓ LEHETŐSÉGET KAP, HOGY LÁTHASSA A LÁNYÁT. AZ INTERNETEN VÉGIGNÉZHETI, AHOGY A KOPORSÓT ELÁRASZTJUK VÍZZEL. A LÁNYA A SZEME LÁTTÁRA FOG MEGFULLADNI. VÉGIGNÉZHETI ÉLETÉNEK UTOLSÓ PERCEIT.

Ezután egy belizei bank neve és címe következett, meg egy számlaszám. - Jesszusom… - mormoltam. - Nicky - szólalt meg Marshall Marcus vékony, remegő hangja. - Az ég szerelmére,

Nick, segíts! - Mindnyájan azon vagyunk - feleltem. - Napi huszonnégy órában. - Ötszázmillió dollár? Már nincs ennyi pénzem, hála azoknak a szemeteknek, és ezt

ők is nagyon jól tudják. - Hol van Belinda? - Belinda? Itt, mellettem, mint mindig. Miért? - Most le kell tennem. Talán van megoldás. - De micsoda? Letettem a telefont. Odahajoltam Dianához, és megcsókoltam. - Hívj fel, amint megtudsz valamit - mondta.

83. fejezet Vittem magammal az irodába egy nagy doboz fánkot a Dunkin Donutsból. Fél órával később - miután többször telefonáltam Belize Citybe - sikerült elérnem

Oliver Lindót, a belizei nemzetbiztonsági minisztert. - Nick! Te hívtál korábban is? Sajnálom, az edzőteremben voltam. Van egy személyi

edzőm. Egy nap még úgy fogok kinézni, mint te, öregem!

- Hogy van Peter? - Tudtad, hogy már másodéves Oxfordban? - Fogalmam sem volt róla. Gratulálok. És mondd csak, újranősültél? Felkacagott. - Van nálunk egy mondás: minek vennél tehenet, ha ingyen is kaphatsz

tejet? - Igen, azt hiszem, már hallottam. Oliver Lindónak nem kellett semmit elmagyarázni, szavak nélkül is megértettük

egymást. Még amikor a Stoddard Associatesnél dolgoztam Washingtonban, egyszer kisegítettem egy zűrös ügyben, amelyben szerepelt egy hajó, egy rumgyártó üzem, az elvált felesége és sok-sok dühös kubai. Később megkért, hogy mentsem ki a fiát - aki akkor épp egy New Jersey-i iskolába járt - egy kínos helyzetből. Egy banda megerőszakolt egy lányt Trentonban, és valahogy ő is belekeveredett az ügybe.

- Nem ismersz véletlenül valakit a Belize Bank & Trust Limitednél? - Az egy nagyon gyanús bank, barátom. Ha azt fontolgatod, hogy ott dugsz el pénzt,

akkor azt ajánlanám, hogy… Ami azt illeti, ezt nem mobilon kellene megbeszélnünk. - Ha egyszer lesz annyi pénzem, hogy el akarom dugni valahol, te leszel az első, akit

felhívok - feleltem. - De most valami másról lenne szó. Kérnék tőled egy kis szívességet.

- Amit csak akarsz, Nick, tudod.

84. fejezet Elmagyaráznád, hogy fog ez működni? - kérdezte Dorothy. - Mielőtt a bank bezár Belizében, Dragomir Zsukov kapni fog egy értesítést, hogy

megérkezett a számlájára az ötszázmillió dollár. Dorothy nagyot kortyolt a kávéjából. - És a belizei barátod el tudja ezt intézni? - Személyesen fogja felkeresni a bank elnökét. Gondolom, a bank nem szívesen

lenne cinkostárs egy tinédzser lány elrablásában. Vagy talán más eszközei vannak a meggyőzésre, nem tudom, de nem is érdekel.

- De az egész csak trükk, ugye? A bank egy olyan átutalást igazol, amely meg sem történt?

- Persze. - De mi értelme ennek? Ha ez a Zsukov magánakcióba kezdett, akkor már nincs

alárendelve senkinek. Akár megkapja a pénzt, akár nem, úgysem fogja elengedni Alexát.

- Nem, ha azt hiszi, hogy nem is kell. Ezért rendkívül fontos az időzítés. Az utolsó pillanatban adódik majd némi komplikáció. Nem lesz rendben a számlaszáma, ami miatt fel kell majd hívnia a bankot.

- És te leszel a vonal túlsó végén. Bólintottam. - Közlöm vele, hogy csak az után kapja meg az ötszázmilliót, ha

elengedte Alexát. Dorothy a számítógépre pillantott, aztán rám. Lenézett a padlóra, aztán megint rám. -

Nick, ez őrültség. Nincs felette semmiféle hatalmad. Nem tudod semmivel kényszeríteni. Simán el fogja utasítani, és azt fogja mondani, vagy úgy csináljuk, ahogy ő akarja, vagy sehogy, aztán úgyis megöli a lányt.

- Valószínűleg igazad van. - Akkor valamiről lemaradtam? - Öt óráig semmiképp nem öli meg, hogy be tudja bizonyítani, hogy életben van. - Oké, akkor ötkor mindenképp megöli, akár megkapja a pénzt, akár nem, akár lesz

az utolsó pillanatban valami komplikáció, akár nem. - Egyetértek. - Akkor mire jó ez az egész, Nick? - Hogy időt nyerjünk délután ötig, hogy addig megtaláljam Alexát. Szeretném, ha

visszatérnél ahhoz az ötletedhez, amikor a műholdat zavaró jelek alapján azonosítod a repülési időpontokat.

- De hát az zsákutca. Nem te mondtad, hogy az FBI nem talált egyezést az adatbázisban?

- De igen. - És gondolod, hogy tévednek? - Nem, egyáltalán nem. Biztos vagyok benne, hogy a Légügyi Hivatal összes

adatbázisát átnézték. De nem hinném, hogy az összes gépet ellenőrizték. - Igen? És miért? - Ha egyvalamit jól ismerek, hát az az amerikai hadsereg. És azt is tudom, hogy nem

szívesen osztják meg a katonai gépek repülési idejét a szövetségi kormány civil bürokratáival.

- Katonai gépek? - Maine-ben, Vermontban és New Hampshire-ben is vannak légi támaszpontok.

Mindegyiken vezetnek repülési nyilvántartást. - Az interneten? - Dehogy. - Akkor hogy szerezzük meg? Felemeltem a telefonkagylót, és Dorothy kezébe nyomtam. - A jól bevált régi

módszerekkel.

85. fejezet Dorothy megbízta Jilliant, hogy állítson össze egy listát az összes olyan New

Hampshire-i cégről, ahol munkagépeket kölcsönöznek építkezésekhez. Majdnem kilencszáz volt belőlük. Miután leszűkítettük a csak földmunkákhoz való gépekre és nehéz munkagépekre,

akkor is közel jártunk a százhoz. Nagyjából reménytelen volt. Kivételesen szerencsésnek kellene lennünk, hogy ebből kiderítsünk valamit.

Eközben Dorothy két órán át telefonálgatott a légi támaszpontokra és a Nemzeti Gárda repülésirányítóinak. Párszor nekem is be kellett segítenem, és egy-két

tábornokra hivatkoznom a Pentagonból, akik valószínűleg nem nagyon emlékeztek volna rám. Amikor végül Dorothy széles mosollyal az arcán besétált az irodámba, rögtön tudtam, hogy talált valamit.

- Mi az a KC-135-ös? - kérdezte. - Stratotanker. A Boeing gépe. Üzemanyag-szállító, többnyire légi tankoláshoz

használják, bár némelyiket átalakították légi parancsnoksággá. Halljuk, mit találtál. - Van egy egyezés. A videoadás minden egyes megszakadása pontosan egybeesik

egy KC-135-ös indulásával a Nemzeti Gárda Pease-ben lévő légi támaszpontjáról. - New Hampshire, Portsmouth - tettem hozzá. - Nem, nem - rázta a fejét Dorothy. - Nem ilyen egyszerű a dolog. Az emberrabló

bárhol lehet a környéken, úgy negyven és hatvan kilométer között. - Nem lehetne jobban leszűkíteni a területet háromszögeléssel vagy valami

ilyesmivel? - Ehhez nem áll a rendelkezésünkre elég adat. Csak háromszor szakad meg a

közvetítés, úgy tíz másodperccel a KC-135-ösök felszállása után. - Bőven vannak adatok - mondtam. - Tudod, hogy mi volt a gépek úti célja, nem? - De igen. - Valószínűleg tudod, hogy általában milyen sebességgel repülnek? - Talán. - Akkor szerintem legalább tizenöt kilométeres pontossággal tudnod kell

meghatározni helyet. Én végezzek el helyetted minden munkát? Megcsörrent a BlackBerrym. Vetettem rá egy pillantást: Diana keresett. - Helló. Megkaptad a fotót, amelyet küldtem? - Ennél többről van szó, Nick. Azt hiszem, megtaláltuk.

86. fejezet Egy hosszú pillanatig hallgattam. - Nick? - Megtaláltátok Zsukovot? Diana hangja feszülten csengett, és kicsit hangosabban beszélt a szokásosnál. -

Elcsíptük a telefonjának a jeleit. - New Hampshire-ben? - Igen, Concordtól nyugatra. - Ezek szerint bekapcsolta. - Figyelj, most mennem kell. Indulunk északra. - Hová? - Egy parkolóban lesz a bázisunk pár kilométerre a céltól. - Kommandósokkal mentek? - Mindenkit mozgósítottak. Engem egy megfigyelőponton akarnak elhelyezni, a

kommandósok által felállított kordonon kívül. Nem leszek veszélyben. - Add meg a pontos helyet. - Nem lehetsz itt, tudod. Ez szigorúan FBI-akció. Te civilnek számítasz.

Vettem egy mély lélegzetet. - Diana, idehallgass. Nem szeretném, ha Alexa életét vesztené egy zajos kommandós akcióban. Élve akarom visszakapni.

- Ők is ezt akarják, Nick. A legfőbb szempont mindig az, hogy kiszabadítsák a túszt. - Most nem a szándékaikról van szó, hanem a technikájukról. - A kommandósaink a legjobbak. - Ezt nem vitatom. - Akkor mire célzol? Lehunytam a szememet, és próbáltam összpontosítani. - Az rendben van, hogy egy

kisváros, de tudod, hogy mekkora? A központban, üzletek közelében van az a hely? Külvárosban, ahol talán pár tucat ház áll?

- Nem, csak egy magányos ház egy vidéki út mentén. A műholdas fotókon elhagyatottnak tűnik.

- Szántóföldek terülnek el körülötte? - Egy tanya. - Elszigetelt helyen van? - Hová akarsz kilyukadni, Nick? - Csak ez a fickó rejtőzködik ott egyedül? Ha Alexa ott van eltemetve, akkor

rengeteget jelenthet, hogy hogyan közelítitek meg! - Nem tudjuk, hogy Alexa ott van-e vagy sem. - Ha Zsukov meghallja, hogy reccsen egy ágacska, és meglátja, hogy a fák közül

kirontanak a fekete ruhás kommandósok, nem fogja megvárni, hogy lelőjék. Megöli a lányt. Azzal fenyegetőzik, hogy elárasztja vízzel a koporsót, Nem lepne meg, ha már elrendezte volna a dolgot. Csak meg kell húznia egy kart a házban, amellyel beindítja a szerkezetet. És akármilyen gyorsan is tudtok ásni, úgysem tudják idejében megmenteni.

- Ennek nincs értelme. Csak addig tud alkudozni, amíg Alexa a kezében van. Élve kell neki. Ha elárasztja vízzel a koporsót, és megöli, nem marad semmilyen ütőkártyája.

- Diana, ez az ember nem hétköznapi szabályok szerint gondolkozik. Ha ezt feltételezzük, az nagyon veszélyes tévedés. El akarja árasztani a koporsót vízzel, vagy el akarja zárni a levegőt, hogy végignézze a számítógép képernyőjén, ahogy a lány fulladozik. Végig akarja nézni a halálát.

- Akkor miért követel váltságdíjat? - Úgy gondolja, összeszed egy zsák pénzt, aztán úgyis megöli. Hogy hívják a

kommandósok parancsnokát? - Jeff Stoller. - Mondd azt neki, hogy azt akarod, hogy én is ott legyek a helyszínen. Mondd meg,

hogy én vagyok az egyetlen, aki tud egyet-mást Dragomir Zsukovról.

87. fejezet Miközben észak felé hajtottam a 93-as főúton, eleredt az eső. Először csak néhány

baljós csepp pottyant az acélszürke égből, aztán úgy elkezdett szakadni, mintha

dézsából öntenék. Az ilyen erejű felhőszakadások általában nagyon rövidek, mert képtelenség, hogy ilyen tempóban nagyon sokáig bírja.

Ez azonban sehogy sem akart elállni. Hirtelen a szél is feltámadt, és ferdén sodorta az esőcseppeket. Az ablaktörlőt a leggyorsabb fokozatra állítottam, de így is alig láttam magam előtt az utat. Az autók csúszkáltak, lassítottak, néhányan leálltak az út szélére, hogy kivárják a vihar végét. Többnyire élvezem a drámai viharokat, de ez most nem így volt. Mintha a bennem szűkölő félelmet testesítette volna meg.

Az ösztöneim azt súgták, hogy nem fognak jól végződni a dolgok. Bekapcsoltam a CD-t, és a még éppen elviselhető leghangosabbra tekertem. Már

néhány ütem felpörgetett, ahogy a gitárszóló bevezette a dübörgő, dízelmotorra emlékeztető rockabilly hangzást. Bili Kirchen játszott, az elektromos gitár titánja, aki pár évvel ezelőtt a „Hot Rod Lincoln”-t csinálta. Lejátszottam a „Hammer of the Honky-Tonk Gods” című számot, aztán a „Too Much Fun” élő koncertfelvételét. Mire New Hampshire-be értem, már sokkal reménytelibbnek láttam a helyzetet.

Aztán el kellett hallgattatnom a zenét, hogy felvegyem a telefont. Diana hívott, hogy elmondja, hol gyülekeznek a kommandósok. - Egy parkolóban

vagyunk, három kilométerre a háztól. A megfigyelőknél fogsz csatlakozni hozzám. Ez azt jelenti, hogy kívül kell maradnod a kordonon.

A négysávos főút kétsávossá keskenyedett, amelyet mindkét oldalon acélkorlátok szegélyeztek. Elhaladtam egy VIGYÁZZ, JÁVORSZARVASOK! feliratú tábla mellett.

- Nekem megfelel. Autóval leszünk vagy gyalog? - Szerencsére az egyik kocsijukkal. Nem szívesen ácsorognék a szabadban ilyen

időben. Ott is esik? - Szakad. Talán még negyvenöt kilométer. - Vezess óvatosan, Nico.

88. fejezet Háromnegyed óra múlva már ott ültem egy fekete Subaruban. A kocsit átalakították

a kommandósok számára: a tetején korlát futott körbe, és egy kis oldallétrán lehetett felkapaszkodni rá, de nem volt páncélozott. Az akció területén kívül helyezkedtünk el. Nem akarták, hogy eltaláljon egy golyó.

Diana a kormánynál ült. FBI feliratú pólója alatt kerámiabetéttel is megerősített golyóálló mellényt viselt.

Az eső továbbra is zuhogott. Az ablaktörlők úgy csapódtak ide-oda, mint a leggyorsabb tempóra állított metronóm.

Az erdő szélén álltunk meg, lehúzódva a keskeny, kanyargós, aszfaltozott útról, azon a helyen, amelyet a kommandósok sárga vonalnak hívnak - ez az utolsó jó rejtekhelyet biztosító pozíció az akció helyszínének a közelében. A zöld vonal a ház körül húzódó

képzeletbeli határ volt. Ha azt megközelítik, az már azt jelenti, hogy kezdődik a műsor.

Dianával valójában csak megfigyelők voltunk. Az én szerepem egyértelműen igencsak korlátozott volt: ha el tudják fogni élve az oroszt, és nem hajlandó együttműködni, akkor rádión beszélhetek vele. Nem személyesen, csak rádión.

Körülöttünk több amerikai gyártmányú terepjáró is parkolt - Ford Explorer, Blazer, Suburban, mindegyiken tetőkorlát és oldallétra. Az ügynökök mellettünk álldogáltak, olajbarna ruhában, kerámiabetétes golyóálló mellényekben, amelyek erősebb puskagolyóknak is ellenállnak. Sisakot és szemüveget is viseltek, és mindenhol FBI felirat virított rajtuk. Optikai célzókészülékkel felszerelt M4-es gépkarabély volt náluk, és fegyvertokban pisztoly is, de csak arra az esetre, ha a géppisztolyok csütörtököt mondanának. A háztól nem messze, a fák között, az árnyékokban megbújva álcaruhás mesterlövészek rejtőztek.

Nagyon sokáig csak némán ültünk, és hallgattuk a műszerfalra szerelt rádión zajló, recsegő beszélgetéseket.

Mindenki a jelre várt. A levegőben szinte tapintani lehetett a feszültséget. - Ha elődugja az orrát… - szólaltam meg. - A mesterlövészek elintézik. Megkapták az engedélyt, hogy lelőjék. - Ez az FBI-nál szokásos eljárás? - Csak olyan esetekben, ha úgy gondoljuk, hogy az elkövetőnek megvannak az

eszközei és a szándéka, hogy megölje a túszt - igen, akkor jogilag indokolt, hogy megöljük.

- És ha nem dugja ki az orrát? - Akkor megkísérelik csendben megközelíteni a házat, két irányból betörnek, és

túszmentő akcióba kezdenek. Miután ismét csendben üldögéltünk egy darabig, Diana azt kérdezte: - Szeretnél ott

lenni, igaz? Valld be. Nem válaszoltam. Még mindig törtem a fejem. Valami nem stimmelt. Diana rám nézett. - Elkérhetem a távcsövedet? - kérdeztem. A kocsimban hagytam a

sajátomat, nem gondoltam, hogy szükség lesz rá. Átnyújtott egy sötétzöld Steiners távcsövet, amely alapfelszerelés a

kommandósoknál. Az oldalára „Az FBI tulajdona” feliratú matricát ragasztották. Beállítottam a fókuszt, míg jól ki nem tudtam venni a házat. Kicsi volt, rendes, fehérre festett deszkaborítással, az ablakokat sötétzöld zsalu védte. Nem is tanya volt, csak egy egyszerű lakóház az erdő szélén. Körülötte meglepően kis udvar terült el ahhoz képest, hogy mekkora volt az egész birtok. A gazos és gondozatlan fű talán derékig is érhetett, mintha legalább egy éve nem járt volna itt senki sem.

Sötét volt. A behajtón nem állt autó vagy furgon. Visszaadtam a távcsövet Dianának. - Valami nincs rendben - mondtam. - Miért? Biztos, hogy az ő telefonjának a jeleit fogtuk. - Nézd meg, hogy lehet megközelíteni a házat! Csak egy be- és kivezető útvonal

van, és mi elálljuk. A ház mögötti erdő nagyon sűrű, csupa bozót. Ha menekülni próbál, két perc alatt elakadna egy tüskebokorban.

- Ezt mind láttad? - Jó a távcső. - Jó a szemed. - Itt csapdába esett. Nem hinném, hogy ilyen házat választott volna. - Lehet, hogy nem ő választotta. Talán Navrozov emberei választották neki. Másfél

éve elhagyatottan áll. - Szerintem nem hagyná, hogy más hozzon meg helyette egy ilyen döntést. - Ezt te ítéled meg így, egy régi KGB-s akta harmadkézből származó információi

alapján. - Ellenőrizte valaki, hogy fizetik-e a ház közüzemi számláit? - Másfél éve üresen áll. - Nem látok generátort, te igen? Hogy a csudában használja az internetet? Diana elgondolkozva megcsóválta a fejét. - És műholdas antenna sincs. Diana továbbra is a fejét csóválgatta. - És nagyon elővigyázatlan is volt. - Miért? - Mert használta a mobilját. Nem lett volna szabad újból használnia. - Nem tudja, hogy mi tudjuk a telefonszámát. - Ez a fickó soha nem becsüli alá az ellenfeleit. Ezért van még mindig életben. Elővettem a mobilomat, és hívtam Dorothyt. - Hol vagy, Heller? - New Hampshire-ben. - Értem, és pontosan hol? - Egy olyan akció közepén, amelyről egyre inkább úgy tűnik, hogy téves riasztás

volt - feleltem. - Nashuától nyugatra. - Nashua? Az úgy hatvan kilométerrel délebbre van a katonai gépek repülési

útvonalaitól. - El tudnád küldeni a GPS-koordinátákat? - Máris. - Mekkora területet vizsgálsz? Esetleg tovább tudnánk szűkíteni a lehetőségeket.

Nézd meg milyen a terep, és merre vannak elszigetelt, üresen álló házak. - Lehet, hogy van még egy adat, amelyet felhasználhatunk. - Halljuk. - Átnéztem az országos NCIC adatbázist, hátha találok valamit New Hampshire-ben,

és történt is egy gyilkosság, ami érdekes lehet. Az egész országban történt bűncselekményeket feldolgozó információs központot az

FBI tartja fenn, de a rendőrség és más nyomozó hatóságok is használhatják a számítógépes adatbázist.

- És hogy jön ez ide? - A bejelentés kódja 912. Egy rendőrt öltek meg előre megfontolt szándékkal. - És? - A kocsijában találtak meg egy újonc rendőrt egy New Hampshire-i szakadék

mélyén. Első ránézésre úgy tűnt, lehajtott az útról. De a helyi rendőrfőnök erősen azt gyanítja, hogy gyilkosság történt.

- Miből? - Az áldozat sérülései miatt. A megyei halottkém szerint egyáltalán nem olyanok,

mint amit egy autóbalesetnél várna az ember. Először is az összes belső szerve megsérült a mellüregben. Mintha felrobbant volna valami odabent.

A pulzusom izgatottan felgyorsult. - És hol történt ez? - A repülési útvonalak közelében, úgy hatvan kilométerre, egy Pine Ridge nevű New

Hampshire-i kisvárosban.

89. fejezet Rossz helyen vagyunk - fordultam Dianához. - Miből vagy ilyen biztos benne? - A telefonja valószínűleg tényleg itt van, de ő nincs itt. Ezzel csak félre akar vezetni

bennünket, sőt lehet, hogy csapdát állított. - Hogyhogy? - Tudja, hogy Navrozov megpróbálja lefújni az akciót. Talán megpróbálja téves

helyre csalni Navrozov embereit, hogy eltitkolja a valódi rejtekhelyét. - Fogtam a rádió adó-vevőt, lenyomtam a gombot, és beleszóltam: - Vétel! Zulu egy, itt Victor nyolc.

- Nick, mit művelsz? - kérdezte Diana. - Azonnal le kell állnunk, és észak felé kell indulnunk. A rádióban élesen felcsendült a kommandóscsapat parancsnokának a hangja: -

Hallgatom, Victor nyolc. - Zulu egy, új információkhoz jutottam, amelyeket szeretnék továbbítani. Hol

találkozhatnánk? Diana döbbenten bámult. Kis szünet. - Megismételné, Victor nyolc? - Zulu egy, sürgős információt szeretnék továbbítani. Találkoznunk kell, amilyen

hamar csak lehet. - Erről szó sem lehet. De én nem adtam fel. - Azonnali szeretnék találkozni önnel. A parancsok rögtön válaszolt: - Értem, de ez nem lehetséges. Kapcsolja ki a rádiót! Visszatettem a rádiót a helyére. - Ejha… - mondta Diana. - Te aztán nem vagy szívbajos. - Mi van? - A kommandósok épp támadni készülnek. - Ami azt jelenti, hogy amíg az FBI kommandósai le vannak kötve hatvan

kilométerrel odébb, addig az emberünk szépen befejezi, amit akart. Gyerünk, induljunk!

- Most kezdődik az akció! - Gyere velem, szükségem van a segítségedre!

- Nem hagyhatom csak úgy itt a helyszínt, te is tudod. Az ember nem távozik engedély nélkül a posztjáról.

- Itt nincs rád szükségük, csak megfigyelő vagy. Pocsékolod az idődet és a képességeidet.

Dianán látszott, hogy vívódik, de nem tudta eldönteni, mit tegyen. - Gyere velem - hívtam magammal, és kinyitottam a Subaru ajtaját. - Heller! - Sajnálom - mondtam, és kiszálltam a kocsiból. - Nick, várj! Visszafordultam. - Ne csináld ezt, Nick. Ne menj oda egyedül - kérte Diana. Egy pillanatig csak

néztem lélegzetelállító zöld szemét, kócos, göndör haját. Éreztem, hogy összeszorul a szívem. - Mennem kell - feleltem.

- Ne menj, Nick. Finoman becsuktam a kocsi ajtaját.

90. fejezet Lassú és fáradságos volt a másfél kilométeres gyaloglás a parkolóig, ahol a kocsimat

hagytam. Keskeny vidéki utakon haladtam, aztán a sűrű forgalmú országút szélén. Az eső már úgy szakadt, mintha az özönvíz lenne. Mire odaértem a Land Roverhez, a ruhám ronggyá ázott, pedig volt rajtam esőkabát.

A gázba tapostam, és észak felé száguldottam, Pine Ridge-be. Az alkonyat lassan estébe váltott, de az eső csak nem akart elállni. Az év háromszázhúsz napján a Land Rover túlméretezett szörnyeteg, egy ritkaság,

olyan, mintha egy M1 Abrams harckocsi járna a város utcáin. De ezen az estén, a rémes útviszonyok közepette én voltam az utak királya. Elhaladtam egy csomó autó mellett, amelyek partra vetett bálnaként pihentek az út szélén, várva, hogy véget érjen a vihar.

Úgy negyedórával az után, hogy elindultam, hívott Diana. - Találtak egy holttestet - jelentette. - Tudják, hogy ki az? - Igen. Kirill Csuzsojnak hívják. Zöldkártyával tartózkodik az Egyesült Államokban,

a New Jersey-i East Rutherfordban lakik. Moszkvában született. Roman Navrozov egyik cégénél dolgozik, a RosInvestnél.

- És a zsebében találtak egy Nokia mobiltelefont - mondtam. - Igen. Valószínűleg Zsukové. - Nem hiszem, inkább a saját telefonja, csak Zsukov SIM-kártyája van benne. - Tessék? - Tudta, hogy ha beteszi a másik fickó telefonjába a saját SIM-kártyáját, akkor a

fickó telefonjának a jeleit fogják bemérni, és azt hiszik, hogy végre ráakadtak. És igaza is volt.

- Nem értem. Miért nem cserélte ki egyszerűen a két telefont? - A fickó nagyon okos. Nem akarta kockáztatni, hogy Csuzsoj telefonjában esetleg

van valami nyomkövető. Át tudnál küldeni egy fotót a holttestről? - Várj egy kicsit - mondta Diana. Egy-két perc múlva újra jelentkezett: - Már átment,

ha minden igaz. Megnéztem az e-mailemet, meg is jött a kép. Az ál jogi attasé a brazil konzulátusról, aki megölte a drogdílert az FBI bostoni

irodájában. Roman Navrozov valószínűleg azért küldte, nehogy Mauricio Perreira eláruljon valamit, ami Navrozovot Alexa Marcus elrablásához kötheti.

- Küldd el ezt a fotót Gordon Snydernek is, rendben? - kértem Dianától. - Minek? - Mert összekapcsolja Navrozovot az FBI-irodában történt gyilkossággal. - Értem. Meglesz. - Hol vagy most? - kérdeztem. - Visszamegyek a bázisra. És te? - Harmincöt kilométerre vagyok, de nagyon lassan haladok. Át tudnád irányítani ide

a kommandós csapatot? - Pontosan hová? Beolvastam a GPS-koordinátákat. - Ez az a hely, ahol szerinted Zsukov van? - Nem, ez Pine Ridge központja, úgy kilencven négyzetkilométernyi terület. - És miből gondolod, hogy most jó helyen jársz? - Nem vagyok biztos benne. Dorothy most ellenőrzi a tulajdoni lapokat, és összeveti

a Google Earth műholdas fotóival. - És mit keres? - Egy olyan házat, amelyet elég nagy földdarab vesz körbe, hogy elszigetelt és

eldugott legyen, amely több felől is megközelíthető, és ahol jó ideje nem laknak. Leginkább azok jöhetnek szóba, amelyekről tudjuk, hogy a tulajdonos hosszú ideje távol van.

- És a közüzemi számlák? - Azokhoz nem férünk hozzá, nincsenek olyan forrásaink, mint nektek. Inkább csak

vakon tapogatózunk. Szóval, próbáld meg ideküldeni a kommandósokat, amilyen hamar csak lehet.

- Mindent elkövetek. Akkor ott találkozunk. - Remélhetőleg. Egy perccel az után, hogy letettem a telefont, támadt egy ötletem. Felhívtam

Dorothyt a mobilján. - Meg tudnád adni a Pine Ridge-i rendőrfőnök otthoni telefonszámát?

91.fejezet A rendőrfőnök felesége vette fel a telefont. - Ó, ne aggódjon, nem zavarta meg vacsoránkat. Walter homokzsákokat rakodik az

árvíz miatt, nem tudom, mikor ér haza. Mindenki odakint van a gáton, minden önkéntes, akit csak össze tudtak szedni. Óriási a felfordulás. Kiöntött a folyó, minden csupa sár. Én nem segíthetek valamiben?

- Gondolom, jól jönne még egy segítő kéz, nem? - kérdeztem. - Persze, menjen csak oda. - Megadná a férje mobilszámát? Walter Nowitzki rendőrfőnök első csöngésre felvette a telefonját. - Elnézést, hogy ilyen rossz időben zavarom, rendőrfőnök úr, de az egyik rendőrük

miatt telefonálok… - Ezzel most várnia kell - szakított félbe. - Rengeteg a dolgom. - Jason Kentről lenne szó. Ha jól tudom, arra gyanakszanak, hogy gyilkosság

áldozata lett. - Kivel beszélek? - kérdezte élesen. - FBI - feleltem. - Bűnüldözési Információs Szolgálat. - Az FBI-nál itt kezelik a

bejelentett bűncselekmények adatbázisát. - Miben segíthetek? - Az esetet 912-es kóddal jelentették be, és annak szeretnék utánajárni, hogy

történt-e valami előrelépés az ügyben. - Á, igen… tudja, ez nem pont a legjobb időpont a beszélgetésre, elég komoly a

helyzet itt New Hampshire-ben, a folyó kilépett a medréből, emberek ragadtak be a kocsijukba, és…

- Igen, értem - feleltem. - De sürgős lenne a dolog. Történt egy gyilkosság Massachusettsben, és úgy tűnik, hasonló módon követték el, mint az önök által bejelentett esetet, és ha esetleg tudna válaszolni pár nagyon gyors kérdésre…

- Beülök a kocsimba, hogy nyugodtabba tudjunk beszélni. Itt olyan zaj van, hogy a saját hangomat sem hallom.

Csörgés-zörgés ütötte meg a fülemet, aztán egy kocsi ajtaja csapódott. - Nos, mit szeretne tudni? - Vannak gyanúsítottak? - Gyanúsítottak? Nem, nincsenek. Biztos vagyok bene hogy nem a város lakói közül

való az tettes. - A kollégája közvetlenül a halála előtt nyomozott valamilyen bűnügyben? - Errefelé nem történik túl sok bűncselekmény. Többnyire csak gyorshajtókkal van

dolgunk, de azok sem idevalósiak. Csak rutinellenőrzést végzett egy csendháborítással kapcsolatos bejelentés miatt, és…

- Esetleg közúti ellenőrzést végzett annak a helynek a közelében, ahol megölték? - Én úgy tudom, nem. Én is gondoltam erre, de nem jelentett semmi ilyesmit. - Nem volt vitája vagy összetűzése senkivel sem? - Nem említette. - Van elképzelése, hogy mi történhetett? - Nincs. Bárcsak lenne. Nagyon rendes kölyök volt… - A rendőrfőnök hangja

elcsuklott, és elhallgatott. - Nagyon sajnálom.

- Ha a Sátánnal találkozik, odaadta volna neki az ingét. Egyetlen rosszat tudok csak mondani róla, azt, hogy nem volt igazán rendőrnek való. De ez az én hibám. Nem kellett volna felvennem.

- Aznap, amikor megölték, milyen feladatai voltak? - Csak a szokásosak. Megkértem, hogy nézzen utána egykét hívásnak. Van egy

Dupuis nevű fickó, akinek kissé nehéz a természete. Folyton hívogat minket. Most éppen az egyik szomszédja miatt panaszkodott, és megkértem Jasont, hogy nézzen utána a dolognak. Fogadni mernék, hogy nem is…

- Pontosan mi miatt telefonált? - Ó, nem is tudom, azt mondta, ellopta a kutyáját, mintha bárkinek is kellene az a

rühös dög. Meg azt is mondta, hogy szerinte engedély nélküli munkálatokat folytat az illető.

Épp másfelé akartam terelni témát, de ezen megakadtam. - Milyen munkálatokat? - Talán épít valamit. Én csak azt tudom, hogy az Alderson- farmon évek óta nem

lakik senki sem, mióta Ray Alderson felesége meghalt, Ray pedig Delray Beachre költözött. Gondoltam, talán Ray megbízott egy gondnokot, hogy készítse fel eladásra a házat. Úgy egy héttel ezelőtt valami munkagépet szállítottak oda.

Már nem is figyeltem. Alig tizenöt kilométerre voltam a háztól. Az eső hangosan dobolt a kocsi tetején és a motorháztetőn, bár végre mintha kicsit alábbhagyott volna. Még mindig nagyon rosszak voltak a látási viszonyok. Tizenöt kilométer ilyen időben akár húsz percbe is telhet.

Pár szó futott át az agyamon. Egy gondnok. Delray Beachre költözött. Vagyis a tulajdonos nem lakik itt. - Ez a gondnok régóta itt van? - kérdeztem. - Hát, ezt nem tudhatom. Soha nem találkoztam vele. Lehet, hogy külföldi, de

manapság minden melós az. Nincs olyan amerikai, aki kapható lenne fizikai munkára. Amennyire én tudom, egy nap csak megjelent itt. De errefelé mindenki a saját ügyeivel van elfoglalva, az emberek nem ütik az orrukat mások dolgába.

- Meg tudná adni a címet? - Nem igazán vannak errefelé házszámok. Ray farmja egy szép nagy földterület,

több mint kétszáz hektár, de a ház már omladozik. Nem fest túl jól, ezért is… - És hol van? - vágtam közbe. - A Goddard Roadon, a Hubbard Farm Roadról kell lekanyarodni. Gondolja, hogy

annak a gondoknak van valami köze a gyilkossághoz? - Nem - vágtam rá gyorsan. Még csak az hiányzik, hogy a helyi rendőrfőnök

megjelenjen, és kérdezősködésével riassza Zsukovot. - Mert nagyon szívesen odamegyek, és kikérdezem. Terepjáróval kell majd mennem,

azt az utat inkább csak nyáron használják, most biztos egy sártenger. - Nem sürgős, ráér az elkövetkező pár napban is. - Ha esetleg akar beszélni a tulajdonossal, akkor előkereshetem Ray floridai

telefonszámát, várjon pár percet.

- Ne fáradjon, tudom, hogy most sok a dolga. Csak az adatbázishoz kellett, rutin adatfrissítés. Ezzel töltöm minden időmet.

- Hát, ez is fontos munka - mondta barátságosan a rendőrfőnök. - Valakinek meg kell csinálni, örülök, hogy olyan végzi, akivel könnyű szót érteni.

Megköszöntem a segítségét, és letettem a telefont, mielőtt tovább kérdezősködne. Tizenöt másodperc múlva már hívtam is egy újabb számot. - Dorothy, szükségem lenne egy kis útbaigazításra.

92. fejezet Mire beértem Pine Ridge városkába, az eső már csak szemerkélt. A főút nemrég

épülhetett, a tükörsima aszfalt pont a kellő szögben lejtett a jól karbantartott árokhoz. Elhaladtam a Pine Ridge Qualified Auto mellett, amely tulajdonképpen egy kipofozott benzinkút volt, aztán a Pine Ridge Memorial School ronda és jellegtelen stílusú, modern téglaépülete következett, majd a postahivatal. Az első nagyobb kereszteződésnél egy újabb benzinkút állt, mellette egy éjjel-nappal nyitva tartó üzlet, amely ennek ellenére most sötét volt. A következő lámpánál balra kanyarodtam.

Farmok és szerény, kétszintes házak mellett hajtottam el, amelyek az út közelében álltak szétszórtan. Itt-ott keskeny bekötőutak hasítottak az erdőbe, bár a legtöbbjük földút volt. Csak az út szélén álló postaládák jelezték a házakat, jó nagy betűkkel festették vagy vésték rájuk a neveket.

Úgy öt kilométerrel odébb akadály állított meg a fákkal szegélyezett úton. Rögtönözve állíthatták fel a fa fűrészbakokat és a piros, fényvisszaverő táblákat.

Ez volt a Goddard Road. Úgy három kilométerre innen van az Alderson-farm. Ha jól sejtettem, ott van eltemetve Alexa Marcus. És ott találom Dragomir Zsukovot. Odagördültem a kocsival egészen a fűrészbakokig, és felkapcsoltam a fényszórókat. Az út mély keréknyomait sártenger öntötte el. Ha három kilométert kellene

gyalogolnom egy ilyen úton, csak kínosan lassan jutnék előre, és most nem engedhettem meg magamnak a késlekedést.

Kiszálltam a kocsiból, félrehúztam az akadályt, visszaültem a Land Roverbe, és elindultam.

Olyan volt, mintha mocsáron kellene átgázolnom. A kerekek mélyen belesüppedtek a sárba, a víz felfröcskölt. Hármas sebességben haladtam egyenletes tempóban, nem túl gyorsan, de nem is lassan. Nagy sárban nem jó túl lassan menni, mert az ember azt kockáztatja, hogy víz kerül kipufogócsőbe, és elárasztja a motort.

Az út fokozatosan átváltott egy keskeny erdei ösvénybe, amelyet magas fenyők és bükkfák szegélyeztek. A lámpák fénysugara siklott a sár csillogó felszínén.

A kocsim úgy működött, mintha kétéltű jármű lenne, és hamarosan már félúton jártam.

Aztán a kerekek még pár centivel mélyebbre süllyedtek a sárban, és elakadtam. Még másfél kilométer volt hátra.

Tudtam, hogy nem érdemes felpörgetni a kerekeket. Felemeltem a lábamat a pedálról, aztán egy kis gázt adtam.

Még mindig be voltam ragadva. Épp csak ráléptem a pedálra, hogy a kocsi előre-hátra hintázzon. Miután ezt

folytattam pár percig, sikerült kikászálódnom a mélyedésből, és tovább folytattam az utamat a barna sártengerben.

Aztán a lámpák fénysugara egy rozsdás, fém postaládára esett, amelyen az ALDERSON név állt.

Ha volt is az út végén egy ház, még túl messze volt, hogy innen látni lehessen. A tulajdonos tartósan máshol él, a gondnok nemrégiben érkezett. Földmozgató

munkagépek… Vajon markolója is van? Egyelőre minden csak puszta feltevés volt - de ez tűnt a legvalószínűbb helynek.

93. fejezet Az Alderson-házhoz vezető behajtó volt az egyetlen megközelítési lehetőség. Ha

tényleg ez az a hely - és minden jel arra mutatott, hogy ez az -, akkor Zsukov valószínűleg felszerelt megfigyelőberendezéseket, kamerát, infravörös sugarakat, valamit, ami figyelmezteti, ha idegenek közelednek.

Viszont ilyen jellegű berendezéseket nem könnyű a szabadban elhelyezni. Ehhez előzetesen nagyon fel kell készülni.

Mindenesetre biztonságosabb volt azt feltételezni, hogy a behajtóutat megfigyelik. Továbbhajtottam a sárban még úgy nyolcszáz métert, aztán hirtelen megálltam.

Lefordultam az útról, és behajtottam az erdőbe, olyan mélyen a fák közé, amennyire csak tudtam.

A térkép szerint, amelyet Dorothy küldött e-mailben, ez volt a birtok széle. A farm kétszáznegyven hektár szántóföld volt, amelyet egyik oldalon úgy nyolcszáz méteren át egy aszfaltozott út szegélyezett, a másik oldalon másfél kilométeren át egy kisebb földút.

A ház talán már csak ötszáz méterre van innen. A terep adottságai miatt a házból nem látni ide az útra.

A tulajdonos éveken át engedélyezte a vadászoknak, hogy átjárjanak a földjén. Dorothy utánanézett az állam vadászengedély-nyilvántartásában.

New Hampshire-ben nem volt szokatlan az ilyesmi. Állami vagy magánföldeken is szabad vadászni, amennyiben a tulajdonos nem teszi ki a VADÁSZNI TILOS táblákat.

Annyira arra figyeltem csak, hogy bele ne ragadjak a sárba, hogy eddig észre sem vettem, hogy úgy ötvenméterenként TILOS AZ ÁTJÁRÁSI és VADÁSZNI TILOS! táblákat szögeztek ki a fákra.

Vadonatújnak látszottak. Valaki nemrégiben helyezhette ki őket, hogy távol tartsa a háztól az idegeneket.

Volt néhány elég jó műholdas fotóm az Alderson-birtokról, de nem túl újak. Akár

háromévesek is lehettek a felvételek, ami most nagy hátrányt jelentett. De legalább volt egy jó fegyverem: egy félautomata SIG-Sauer P250-es. A SIG

P250 gyönyörű darab - kompakt, könnyű, sima, tökéletes mérnöki műalkotás. Az enyém matt fekete volt, alumíniumdíszítéssel. Rászereltem egy Tritium éjjellátó készüléket, és egy remek, lézeres célzókészüléket. Ismertem egy fegyverkészítőt a virginiai Manassasben, aki rovátkált mintázattal látta el a markolatát, és lekerekítette az éles sarkokat, hogy könnyebb legyen előrántani. Úgy hangolta fel, mint egy Stradivarit. A ravasz alig súrlódott, ami azt jelentette, hogy szinte hozzá sem kellett érnem, már el is sült.

Van valami elegáns egy jól elkészített fegyverben. Szeretem a pontos mérnöki munkát, a letisztultságot, a ravasz sima siklását, a fegyverolaj, a füst, a puskapor és a nitroglicerin szagát.

Megtöltöttem több tárat is üreges hegyű töltényekkel. Úgy tervezték őket, hogy sok kárt tegyenek egy emberben: amikor lágy szövetbe fúródnak, eldeformálódnak, szétlapulnak, és jó nagy krátert hagynak. A rendőrök jobban szeretik az ilyet, mert nem hatol át a falakon - sem pedig a célponton.

A Land Roverem olajzöld volt, de annyira befröcskölte a sár, hogy úgy festett, mintha terepmintás lenne. Elrejtettem néhány bükkfa között, ahol nem lehetett látni az útról, és kivettem ezt-azt a csomagtartóból: egy kitűnő Leica távcsövet és egy pár sáros bakancsot. Nem tisztítottam meg a legutolsó alkalom óta. Felcsatoltam egy pisztolytáskát, beleraktam a SIG-et, aztán az övemre csatoltam néhány póttárat is.

Az utolsó pillanatban eszembe jutott valami, amire esetleg szükségem lehet. A hátsó ülés alatt ott lapult egy régi, aramid-szállal megerősített, terepmintás katonai golyóálló mellény. Nem volt igazán golyóálló - olyan nem is létezik -, de ez a leghatékonyabb puha védőpáncélzat. Állítólag a kilenc milliméteres gépfegyver-lövedéket is megállítja. Felvettem, és a tépőzárakkal alaposan rögzítettem.

Ha tényleg jó helyre jöttem, akkor nem árt felkészülni. Iránytűvel a kezemben elindultam az erdőn át.

94. fejezet A talaj szinte szivacsosra ázott, és helyenként olyan csúszós volt, hogy többször is

majdnem hasra estem. Alacsony faágak és tüskebokrok csapódtak az arcomba, és karcolták a nyakamat. A talaj meredeken emelkedett, aztán vízszintesen haladt tovább. Egy dombocska tetején megállva a távolban megláttam egy tisztást és egy kisebb épületet.

Megnéztem a távcsővel: egy ablaktalan melléképület. Egy fészer lehetett. A légi felvétel szerint pár száz méterrel mögötte állt a ház. Közelebb mentem, és

végre megpillantottam a házat. Sötét volt. Ez nem volt túl jó jel. Vagy mégis rossz helyen járok, vagy Zsukov már elment innen.

Ami azt jelenti, hogy Alexa halott. A fák között kanyarogva, az árnyékokban megbújva közelebb osontam, míg olyan

közel jutottam a fészerhez, hogy szabad szemmel is jól ki tudtam venni. Aztán körbejártam. Láttam, hogy hosszan elnyúló udvar köti össze a házzal. Az ég kezdett kitisztulni, és a hold elég fényesen világított ahhoz, hogy ki tudjam venni a pázsitot, ahol több volt a kopasz folt, mint a fű.

Félúton a fészer és a sötét ház között egy téglalapot vágtak a gyepbe, úgy három méter hosszú és kilencven centi széles területen.

Mint egy frissen ásott sír. A sírhalom helyett azonban itt sima volt a talaj. Keréknyomok szelték

keresztbe-kasul, mintha valaki ide-oda hajtott volna rajta egy kocsival, aztán az eső később kissé elmosta a nyomokat.

Egy kis aggodalom futott át rajtam. A négyszögletes földdarab egyik végében egy szürke PVC-cső állt ki a földből,

mintha egy kivágott facsemete csonkja lenne. Leengedtem a távcsövet a nyakamban lógó szíjon, és az erdő széléhez osontam. A ház a fészertől pár száz méterre állt. Régi volt, romos, a deszkaborítás viharvert és

repedezett, a tetőről több helyen hiányoztak a zsindelyek. A tetőn egy fehér, műholdas tányérantenna állt. Ez is vadonatújnak látszott. A fészer mögötti árnyékok között ki tudtam venni egy magas gép körvonalait. Úgy

festett, mint egy hatalmas, geometrikus formájú madár, egy sirály vagy egy daru. Megnéztem közelebbről: egy Caterpillar markológép volt.

95. fejezet A ház felé irányítottam a távcsövet. Kétszintes volt, hegyes tetővel, kis ablakokkal.

Nem égett odabent a villany. A fatornácon egy újabb gépezetet pillantottam meg. Talán egy kompresszor?

Igen, ez valószínűnek tűnt. Így juttatott levegőt a koporsóba vagy kriptába, vagy bármi is van a föld alatt. Csak ez lehet az a hely, amelyet keresünk.

Egy-két percig óvatosan figyeltem, hátha észreveszek valami mozgást a sötétben, vagy megcsillan valamin a holdfény. Úgy becsültem, nagyjából háromszáz méterre vagyok a háztól. A pisztolyommal ilyen távolságra nem lehet pontosan célozni. De ha valaki egy komolyabb puskával bújik meg a házban, annak nem jelent problémát a háromszáz méteres távolság.

Abban a pillanatban, ahogy kilépek a tisztásra, célpont leszek Felhívtam Dianát a mobilomon, és suttogva azt mondtam: - Azt hiszem, Alexa itt

van. - Láttad? - kérdezte Diana. - Nem, de látok egy területet, szerintem itt lehet eltemetve. Egy szellőzőcső áll ki a

földből, és látszik, hogy nemrégiben ástak ott. - Zsukov? - A ház teljesen sötét. Nem tudom, hogy itt van-e, de szinte biztos. Mondd meg a

feletteseidnek, hogy száz százalék. Azonnal ide kell jönniük. És hozzanak ásókat is. Lenyomtam a piros gombot, aztán ellenőriztem, hogy lenémítottam-e a telefont. Tettem még néhány lépést, és kiléptem a fák árnyékából. Átlopakodtam a gyér

füvön a sírhely felé. Valami megcsillant a holdfényben a lábam közelében, aztán hirtelen az egész udvar

fénybe borult, és elvakítottak a két irányból rám szegeződő spotlámpák.

96. fejezet Hasra vetettem magam, és a földre lapultam. Éreztem a talaj agyagos illatát.

Előkaptam a kibiztosított SIG-et, és kitapogattam a ravaszát, de vigyázva, nehogy megnyomjam véletlenül. A legkisebb érintés is elég, hogy elsüljön.

Egy gyors mozdulattal a hátamra fordultam. Két oldalról világították meg a területet, balról, a fészer felől, és jobbról, a házból. Dobogó szívvel mély levegőt vettem, és hegyeztem a fülem.

Semmi. Tudtam, hogy mi történhetett: elszakítottam egy láthatatlan, bokamagasságban

kifeszített drótot. Zsukov az orosz seregben harcolt, és megjárta Csecsenföldet, ahol nyilván alapos

katonai kiképzésben részesült, például hogy hogyan lehet egy kifeszített dróttal beindítani egy aknát, vagy észlelni a közeledő ellenséget. Mi annak idején ehhez egy fekete, fogselyem vékonyságú drótot használtunk, amely egy Spectra nevű polietilén szálból készült. Horgászzsinórt is készítenek belőle. Nem nyúlik, és nehezen szakad. Nem valószínű, hogy bárki is észrevenné sötétben, hacsak nincs nála zseblámpa, és nem tudja, hogy hol kell keresni. Valószínűleg fatörzstől fatörzsig húzódik a ház körül, és egy mikrokapcsolóhoz vezet, amely felkattintja a lámpákat. Olyan ez, mint egy kezdetleges mozgásérzékelő.

Vajon itt van Zsukov, vagy nincs? Azt várja, hogy felálljak, és a két lámpa fényében kényelmesen célba vehessen?

Hallgatóztam, nem hallok-e lépteket, vagy cipőtalp súrlódását a földön vagy a kavicsokon.

Semmi. Két perc után a lámpák kialudtak, és minden sötétbe burkolózott. Senki sem lőtt rám. Nem roppantak faágak. Csak az erdő neszei hallatszottak a

háttérben: levelek susogtak a szélben, a távolban egy éjjeli madár rikoltozott, egy mókus motoszkált az aljnövényzetben.

A szellőzőcső úgy száz méterre volt tőlem. Vajon hallaná Alexa, ha beleszólnék? Aztán rájöttem, hogy ez nagy hiba lenne. Ha Zsukov a házban rejtőzik, és egy

monitoron figyeli Alexát, akkor azt, amit ő hall, Zsukov is meghallaná. Persze, ha tényleg a házban van, akkor csak idő kérdése, hogy észrevegyen. Tehát nekem kell előbb elintéznem őt. Tegyem el a tokba a pisztolyt, vagy tartsam a

kezem ügyében? Szükségem volt mindkét kezemre. Bedugtam a tokba, az oldalamra

fordultam, felguggoltam, majd talpra ugrottam. Elindultam a ház felé.

97. fejezet De nem futottam. Nem akartam belebotlani egy újabb kifeszített drótba. Közben

megpróbáltam felderíteni a terepet, hogy nem látok-e kerítésoszlopokat, cölöpöket, bármit, amire egy drótot rá lehet erősíteni.

Lehetséges, hogy egyenesen belesétálok Zsukov csapdájába, és már ott vár a sötétben a fegyverével.

Megkerültem a fészert, és elhaladtam az ajtaja előtt. A korhadt faszerkezetről a festék málladozott és lepattogzott. Lakat nem volt rajta.

Bemenjek…? Lehet, hogy egy pincébe vezet, amelyet csak kívülről lehet megközelíteni, és nincs átjárás a házba.

A háznak ezen az oldalán volt egy bejárat. Egy lyukas szúnyoghálós ajtón lehetett belépni a házba. Továbbhaladtam a ház homlokzatához. Ovális, kopár földdarab terült el előtte, valószínűleg itt parkolhattak és fordultak meg az ideérkező kocsik. De most nem állt ott egy jármű sem.

Lehetetlen, hogy Zsukov bent legyen, különben már halott lennék. Mi van, ha egyszerűen itt hagyta a farmházat? Végül is tudta Navrozov küldöncétől,

hogy vadásznak rá. Miért maradt volna itt? Nyugodtan maradhatott volna az áldozata a föld alatt, és hagyhatta volna meghalni. A kopottas pázsiton át kitaposott ösvény vezetett a bejáratig, bár nem lehetett megállapítani, hogy mostanában taposták-e ki, vagy régebben. Az ablakokban nem láttam semmi mozgást. Kinyitottam a szúnyoghálós ajtót, és megpróbáltam lenyomni a kilincset. Az ajtó könnyedén kinyílt. Valaki nem is olyan rég még itt járhatott.

98. fejezet Ételszag csapta meg az orromat - talán kolbászos rántotta, vagy valami olajban sült

dolog készülhetett. Valaki biztosan volt itt az elmúlt pár órában. Egy alacsony kis előszobába léptem. Az olaj mellett dohszag és cigarettafüst csapta

meg az orromat, bár csak egészen enyhén, mintha a ház valamelyik másik részében dohányzott volna valaki. Két kézzel markolva a pisztolyomat előbbre óvakodtam. Előreszegezett fegyverrel hirtelen balra fordultam, aztán jobbra.

Semmi. A padlódeszkák meg-megnyikordultak a talpam alatt. Választanom kellett, merre tovább. Három irányba indulhattam. A jobbra nyíló ajtó

egy kis nappaliba vezetett. Balra meredek lépcső indult felfelé, kopottas, megvetemedett fa lépcsőfokokkal. Szemben egy újabb ajtó - úgy gondoltam, ez a konyhába és a ház hátsó részébe vezethet.

A lépcső ideális rejtekhely volt, ahol könnyen megbújhatott valaki. Hegyeztem a

fülemet, de semmit sem hallottam. Megint körbepördültem, most jobbról balra, aztán a sötét lépcső felé fordultam. - Ne mozduljon! - kiáltottam. Semmi válasz. Aztán egyszer csak megütötte a fülemet egy hang. De nem odafentről jött, hanem a ház hátsó részéből. Női hang volt - a hullámzó hang

hol felerősödött, hol elhalkult, érthetetlen szavakat mormolt. Bekapcsolva hagyhatták a tévét. Átléptem a küszöböt, és benéztem minden sötét sarokba. A testem olyan feszült volt,

mint egy összenyomott rugó. Az ujjam a ravaszra simult. Körbenéztem a szobában, balról jobbra, aztán a sarkok felé irányítva a pisztolyt.

A konyhának nem volt ablaka, mintha utólag választották volna le a helyiséget. A padlót sötétvörös linóleum borította, kacskaringós fehér mintákkal, a falon repedezett csempe. Régi fehér gáztűzhely, szinte antik darab, egyszerű konyhapult furnérlemezből, melynek szélén fémcsík futott körbe. Kétrészes fehér porcelánmosogató, két csap, külön a hideg és a meleg víznek. Tele volt pakolva piszkos tányérokkal, amelyekre rászáradtak az ételmaradékok. Sütni való kolbász csomagolása hevert az asztalon.

Ismét meghallottam egy női hangot, most sokkal tisztábban - a szomszédos helyiségből jött.

Nem a tévé szólt. Alexa hangja volt az.

99. fejezet Az adrenalintól hajtva berontottam a szobába, előreszegezett pisztollyal. - Szemét! - mondta épp Alexa. - Átkozott rohadék… Aztán hirtelen megváltozott a hangja, vékony lett és könyörgő. - Kérem, jaj,

istenem, kérem, engedjen ki, kérem, kérem, a francba, mit akar? Nem bírom ki, nem bírom ki, édes istenem…

Láttám, hogy Alexa nincs a szobában. A hangja egy hangszóróból jött. Egy fekete Dell számítógép állt egy hosszú fa

munkaasztalon az egyik fal mellett. A monitoron megláttam ugyanazt a furcsa, zöldes fényben fürdő közeli képet Alexa arcáról, amelyet a videoüzenetben is láttunk.

Annyira rosszul festett, hogy alig ismertem rá. Az arca beesett, a szeme félig bedagadt, alatta sötétlila karikák húzódtak.

A szájának csak az egyik oldala mozgott, mintha szélütés érte volna. Az arca fénylett a verejtéktől. Űzött tekintete zavaros volt.

A monitor előtt billentyűzet állt. Balra egy kisméretű, olcsó mikrofon háromlábú műanyag állványon. Olyasféle, mint amilyet a Radio Shack akciós polcán szoktak tartani.

Alexa egy pillanatra mintha egyenesen rám nézett volna, aztán elkalandozott a

tekintete. Elhallgatott, aztán nyöszörögni kezdett, és hadart valamit, de a szavai egybemosódtak, csak annyit tudtam kivenni, hogy kérem, és istenem és engedjen ki.

Beleszóltam a mikrofonba: - Alexa? De ő csak tovább hadart, mintha meg sem hallott volna. A mikrofonállvány egyik

lábán volt egy kapcsoló. Felkattintottam, és megint beleszóltam: - Alexa? - Most elhallgatott, és a szája tátva maradt. Aztán zokogásban tört ki.

- Alexa, Nick vagyok! - Ki az… ki van ott? - Nick Heller. Nem lesz semmi baj. Itt vagyok a házban, a közelben. Figyelj rám,

Alexa, nemsokára jön a segítség, de addig maradj csendben, és nyugodj meg, rendben? Meg tudod tenni? Csak még egy kicsit tarts ki! Minden rendben lesz, megígérem.

Az ablakon át egy pillanatra mintha fényt láttam volna felvillanni a hátsó udvarban. - Nick? Hol vagy? Istenem, hol vagy? Ismét felvillant a fény. Egy autó reflektorai. Hallottam a motor berregését, aztán

csapódott egy ajtó. Zsukov megérkezett. Nem lehet más, csak ő. Látni azonban nem láttam. A háznak azon az oldalán parkolt le, ahol nem voltak

ablakok. Csak akkor bizonyosodhatok meg róla, hogy valóban ő az, ha sikerül találnom egy rejtekhelyet, ahonnan jól rálátok.

- Nick, válaszolj! Ments ki innen, kérlek, kérlek, istenem, vigyél ki innen, Nick! - sikoltozta Alexa.

- Minden rendben lesz, Alexa, minden rendben lesz, ne félj! Végül úgy tűnt, végre meghallotta, amit mondok. - Ne hagyj itt - nyöszörögte. - Visszajött a fickó. Hallasz engem? Alexa felfelé bámult, az ajka szétnyílt. Bólintott, aztán megint zokogni kezdett. - Minden rendben lesz, csak maradj csendben, jó? Egy szót se! Két kézzel megmarkoltam a pisztolyomat. Mi van, ha mégsem Zsukov az? Mi van, ha a rendőrség? Ahhoz még túl korán volt,

hogy az FBI kommandósai ideérjenek. Autóval jöttek, mivel helikoptert szerezni még tovább tartott volna, és akkor nehezebb fegyvereket sem hozhattak volna magukkal.

Zsukov a bejárati ajtó felől fog belépni, ahogyan én is tettem. A ház előtti kitaposott ösvény árulkodott róla, hogy mindig arra jár. De nem fog számítani arra, hogy valaki rejtőzködik odabent. Ez némi átmeneti előnyt jelent a számomra. Ha jól helyezkedek, akkor talán meg tudom lepni.

A szívem vadul kalapált. Az idő lelassult. Az a furcsa nyugalom vett erőt rajtam, amelyet oly gyakran tapasztaltam, ha komoly veszéllyel kerültem szembe. Az érzékeim kiélesedtek, a reflexeim felgyorsultak.

Valahol nyílt egy ajtó. Nem a bejárati ajtó volt. Valaki belépett a házba, de honnan? Nem elölről, hanem azon az oldalajtón, amelyet korábban láttam. Nem tudtam,

melyik irányból fog közeledni, ennyire nem ismertem jól a házat. El kell rejtőznöm, de hová?

Nem volt időm tétovázni. A konyha bejárata mellett volt egy kis ajtó, valószínűleg egy beépített szekrény

lehetett. Egy konyhaszék állt előtte. Óvatosan odébb toltam pár centivel, aztán bebújtam az ajtón. Nem szekrény volt mögötte, hanem a pincelejáró. Úgy kellett megkapaszkodnom, hogy le ne guruljak a lépcsőn.

A lépcső mellett fakorlát húzódott. Gyorsan bebújtam, és becsuktam magam után az ajtót. A kezemmel lenyomva tartottam a kilincset, hogy ne kattanjon a zár nyelve.

Aztán nagyon lassan, némán kiengedtem. Letérdeltem a legfelső lépcsőfokra, és kilestem a kulcslyukon.

Vártam, hogy megjelenjen Zsukov.

100. fejezet Dragomir Zsukov kivételesen a ház oldalánál állt meg kocsival. Az ember soha ne

legyen kiszámítható. Ugyanebből az okból szakította meg a műholdas internetkapcsolatot is.

Kiszámítható lett volna, ha internetközelben akar maradni. Felesleges kockázat. Az internetes jeleknek könnyű a nyomára jutni.

Egy kábelt persze a helyén hagyott: azt, amelyik összekötötte a számítógépet a koporsóval. Erről a gyönyörűségről nem akart lemondani.

Mielőtt benyitott volna a házba, vetett egy pillantást a küszöbre, és látta, hogy a kis átlátszó ragasztószalag-darabka, amelyet az ajtófélára ragasztott, a helyén van. Vagyis senki sem hatolt be.

Vagy legalábbis valószínűleg nem. Soha semmit nem lehet biztosra venni. Dragomir rég megtanulta annak a fontosságát, hogy semmit sem szabad a véletlenre

hagyni. Egyike volt ez annak a számtalan leckének, amelyet a pokol egyetemén tanult meg - a kopejszki egyes számú fegyintézetben.

Az átutalás megérkezett a bankszámlájára. A közvetítőt likvidálta. Megtette az előkészületeket a gyors meneküléshez arra az esetre, ha a dolgok nem a

terv szerint alakulnának. A maine-i Acadia Nemzeti Park egyik pihenőjében elásott egy acéldobozban egy ukrán útlevelet és több köteg bankjegyet, amerikai dollárt és eurót. Az útlevél még két évig érvényes.

Új névvel gyorsan és könnyedén átlépheti a kanadai határt, és Montrealban bármilyen nemzetközi járatra felszállhat.

Egyetlen feladata maradt még - de azt nem is lehet igazán feladatnak nevezni. A jutalom a türelemmel és önmegtartóztatással töltött hosszú és fáradságos napokért. Tudta, hogyan fogja csinálni: fejben számtalanszor elpróbálta, és előre élvezte.

Elmondja a lánynak, hogy mi fog történni vele, mert nincs annál élvezetesebb, mint amikor az áldozat előre tudja, mi lesz a sorsa. Órákon át figyelemmel kísérte a félelmét, de amikor pontosan és részletesen megtudja, mi vár rá, a rettegése egészen új fokra hág majd.

Aztán szépen, módszeresen végrehajtja, amit eltervezett: leveszi a csövet a kompresszorról, és a kerti csaphoz erősíti. Miután kinyitotta a csapot, a víz áradni

kezd, és pár másodperc alatt el is jut a koporsóig. Fojtott már vízbe kisebb állatokat, egeret, mókust, nyulat, kóbor macskát, de egy

oktalan állat vinnyogása és kapálózása nem okozott különösebb kielégülést. Ők nem tudták előre, mi lesz a sorsuk.

Alexa hallani fogja, ahogy a víz csöpögni kezd, és akkor már tudni fogja, mi történik.

Sikoltozni fog, vagy könyörögni, vagy mindkettőt? Ahogy a víz szintje egyre emelkedik, és a levegő egyre szűkösebb lesz, vergődni fog

és könyörögni… Dragomir végzett egy-két számítást. A koporsó űrtartalma 850 liter körül van. A

házban lévő víznyomást, a cső átmérőjét és a csaptól a koporsóig való távolságot figyelembe véve alig félóra kell, hogy megteljen.

A víz elér a lány álláig, aztán küszködnie kell, hogy a víz fölött tartsa a fejét, kapkodni az utolsó néhány korty értékes levegő után. A nyaka remeg az erőfeszítéstől, az ajka tátog, mint egy partra vetett halé.

Ő pedig elbűvölten, megbabonázva fogja bámulni. A lány megpróbál még egyszer sikoltani, miközben a tüdeje megtelik vízzel, és

amikor teljesen elborítja, akkor még visszatartja a lélegzetét, míg nem bírja tovább, és kénytelen kiengedni a benn tartott levegőt. Be kell lélegeznie a folyadékot, mint a magzatnak az anyaméhben. A szeme láttára fog megfulladni.

És ő végignézi. Iszonyú halál. Ahogy az apja is meghalt. Hosszú éveken át csak elképzelni tudta,

milyen lehetett neki. De most már tudni fogja. Dragomir tisztában volt vele, hogy ő nem olyan, mint a többi ember. Megértette

saját magát - azt, hogy a mások félelme táplálja. Ahogy belépett a házba, megtorpant. Valami megváltozott. Talán csak finom vibrálást érzett a levegőben. Olyan

kifinomult érzékei voltak, mint egy vadállatnak. Eltűnődött, hogy most, hogy a közvetítő halott, az Ügyfél vajon mennyi idő alatt fog

rájönni, hogy mi történt. Nagyjából tudja, hogy hol tartózkodik, de abban biztos volt, hogy a legutóbbi találkozó után már nem követték.

Valami akkor sem stimmelt. Az előszobán át a bejárati ajtóhoz osont, ahol szintén elhelyezett egy alig

észrevehető kis celluxdarabkát az ajtó aljánál, belül és kívül is. Egy apró ragasztószalag-darabka hevert a padlón. Aki nem tudta, hogy ott van,

semmiképp nem vehette észre. Valaki van a házban.

101. fejezet Lépéseket hallottam, a padló meg-megnyikordult. A léptek egyre hangosabbak

lettek, és egyre közeledtek. Jobb kezemmel megragadtam a pisztolyt, a ballal a korlátba kapaszkodtam. Leguggoltam, és kilestem a kulcslyukon. Nem láttam mást, csak a számítógép-monitor hideg, kékes derengését.

A monitoron Alexa képe. A legfejlettebb technika a legalantasabb gonosz szolgálatában.

Valaki belépett a szobába. Egy farmernadrágos lábszárat láttam, de épp csak egy pillanatra. A számítógéphez ment, vagy legalábbis abba az irányba indult. Aztán megállt.

Egy férfi állt ott, alig egy méterre a pinceajtótól. A hátát láttam: széles vállak, sötét színű pulóver.

Vajon sejt valamit? A testbeszéde nem árulkodott gyanakvásról. Most már ki tudtam venni, hogy az ablaknál áll, és kifelé néz. Kötött sapka volt a

fején. És a tarkóján ott virított az az ocsmány tetoválás. Egy bagoly fejének az alsó része.

102. fejezet Dragomir belépett a hátsó szobába, és körbenézett a mocskos ablakpárkányon, a

falakat fedő, málladozó sárga festéken, a hullámos padlódeszkákon. A kis hangszóróból recsegve megszólalt egy hang: - Nick! - sikoltotta. - Kérlek, ne

menj el! A pisztoly már ott is volt Dragomir jobb kezében, szinte önkéntelenül rántotta elő. Zsukov villámgyorsan megpördült, kezében a pisztollyal. Hatalmas félautomata volt,

a csöve mint egy ágyúé. Azonnal felismertem. Izraeli gyártmányú .50 kaliberes Desert Eagle. Ugyanazok

gyártották, akiknek az Uzi gépfegyvert köszönheti a világ. Az a fajta fegyver, amelyet sokkal gyakrabban látni filmeken és videojátékokban, mint a valóságban. Túl nagy, nehezen kezelhető, és szükségtelenül erős. Amikor 1971-ben Clint Eastwood Piszkos Harryt játszotta, még a .44-es Magnum volt a világ legerősebb pisztolya, de azóta a Desert Eagle szerezte meg ezt a címet.

Láttam, ahogy Zsukov dühösen bámul. Ki tudtam venni éles orrát, erős állkapcsát, elálló, fodros szélű fülét.

- Nick, hová lettél? Azt hittem, itt vagy! Mikor jönnek a többiek? Nick, kérlek, szabadíts ki innen, istenem, Nick, ne hagyj itt… Zsukov lassan megfordult. Tudta, hogy ott vagyok.

103. fejezet

Zsukov most már tudta, hogy valaki rejtőzik a házban. Alexa hangja egyre rémültebben csengett: - Kérlek, Nick, válaszolj! Ne hagyj itt, a

rohadt életbe, ne merészelj elmenni! Zsukov egy macska izmos kecsességével mozgott. A tekintete körbejárt a szobában,

lassan, módszeresen minden négyzetcentimétert átvizsgált. Igyekeztem némán levegőt venni a súlyos faajtó túloldalán, és tovább figyeltem a

kulcslyukon át. Azért jöttem, hogy megmentsem Alexát. De most már az életben maradásért kellett

küzdenem. Az üreges hegyű töltény, amellyel a pisztolyomat megtöltöttem, bárkit megállít, de

nem hatol át egy vastag faajtón. Abban a pillanatban, ahogy a kemény fának ütközik, darabokra törik. Ha mégis áthatolna az ajtón, annyira lecsökken a sebessége, hogy már senkit sem tudna megölni.

Tulajdonképpen védtelen voltam. A golyóálló mellényem nem volt alkalmas arra, hogy megállítson egy .50-es

kaliberű Magnum lövedéket. Nem tudtam, hogy áthatolnának-e a mellényen - valószínűleg igen. De ha nem, az ütés ereje önmagában elég lehetne, hogy megöljön.

Visszafojtott lélegzettel figyeltem a kulcslyukon át, és vártam, hogy Zsukov elsétáljon a ház másik részébe.

Zsukov megint körbenézett a szobában. Úgy tűnt, megnyugodott, hogy nem rejtőzik, ott senki. Láttam, hogy a konyha felé fordul a tekintete. Tett is pár lépést abba az irányba. Még mindig jól láttam a kulcslyukon át.

Lassan kiengedtem a levegőt. Amint biztosra vehetem, hogy bement a konyhába, halkan lenyomom a kilincset, és amilyen nesztelenül csak tudok, kisurranok. Ha sikerül hátulról becserkésznem, akkor talán egy jól célzott lövéssel le tudom teríteni.

Lassan kinyúlva a kilincsre tettem a bal kezemet, készen rá, hogy lenyomjam, ahogy elhagyja a helyiséget.

Tovább figyeltem. Vettem egy mély levegőt. Türelmesen vártam. Eltelt pár másodperc. Aztán Zsukov egyszer csak megfordult, és megállt háttal nekem. A padlót fürkészte,

mintha épp felfedezett volna valamit a földön. Láttam, hogy mit néz. A rácsos hátú széket, amelyet elmozdítottam a pinceajtó elől. Nem volt a helyén. Nem pontosan ott állt, ahol ő hagyta. Lassan felemelte a tekintetét, és elmosolyodott, elővillantva megbarnult hódfogait. Felemelte a pisztolyát, és a pinceajtóra célzott vele, egyenesen engem vett célba,

mintha röntgenszeme lenne, és átlátna az ajtón. Meghúzta a ravaszt. Hatalmas dörrenés. Félrevetődtem, aztán minden mintha lassított felvételen zajlott volna körülöttem -

mennydörgésszerű dörrenések, a torkolattűz villanása, az egész szobát bevilágító tűzgolyók. Az ajtó szilánkokra tört, és ahogy elengedtem a kilincset meg a korlátot, és hátrazuhantam, éreztem, hogy megdöbbentő fájdalmat okozva egy golyó a mellkasomnak csapódik, aztán minden elsötétedett előttem.

104. fejezet

Amikor pár másodperc múlva magamhoz tértem, az egész testemet gyötrelmes fájdalom járta át. Úgy éreztem, hogy felrobbant a mellkasom, és a bordáimat egy óriási satu szorítja össze. A bal lábamban még élesebb fájdalom lüktetett, minden egyes idegszálam sikítva tiltakozott. Mintha állóképek villámgyorsan pergő sorozatából állt volna össze körülöttem a világ.

Hol vagyok…? Azt tudtam, hogy majdnem teljes sötétségben fekszem a hátamon a hideg, kemény

padlón. Penész, nyirkos beton és vizelet szaga terjengett. Ahogy a szemem lassan hozzászokott a sötétséghez, patkányürüléket és apró fecnikre tépett újságpapír-darabokat láttam magam körül, mintha hó esett volna, úgy borították be a padlót.

Valami vinnyogva elsurrant mellettem, én pedig ijedten félrehúzódtam. Egy hatalmas, barna patkány volt az, hosszú, pikkelyes farka izgatottan csapkodott.

Megállt, alig egy méterre tőlem. Apró, barna gombszemével rám bámult, talán kíváncsian, talán dühösen, amiért megzavartam. Rángatózott a bajusza, aztán elsurrant a sötétségbe.

Odafentről, az ajtón tátongó lyukon át halvány fény szűrődött le. Aztán rájöttem, mi történhetett. Eltalált egy golyó. A mellényem bal oldalába csapódott, de nem hatolt át rajta. Azért

maradtam életben, mert az öt centi vastag tölgyfa ajtó lelassította a golyót. A becsapódás ereje kibillentett az egyensúlyomból, és lelökött a lépcsőn. Beszakadtak alattam a termeszrágta, korhadt lépcsődeszkák, és a betonozott padlón landoltam.

Próbáltam mélyet lélegezni, de ahányszor beszívtam a levegőt, mintha tőrt döftek volna a tüdőmbe. Éreztem, hogy meleg vér csordogál a bal lábamon. Odanyúltam, hogy megtapogassam a golyó helyét.

A lábamat azonban nem golyó érte. Egy majdnem harminccentis törött deszka éles vége állt bele, átfúrva a farmeromat. Megragadtam a fadarabot, és kirántottam a sebből. Két hosszú, rozsdás szög is kiállt

belőle. Bármekkora fájdalmat is okozott a lábamba fúródva, kirántani még fájdalmasabb volt.

Próbáltam felidézni, hogy Zsukov hányszor lőtt rám. Az ,50-es kaliberű Desert Eagle tárjába csak hét golyó fér. Négyszer lőtt vagy ötször? Talán hatszor is.

Lehet, hogy nem is maradt több tölténye, vagy legfeljebb egy. Alig kaptam levegőt, kábult voltam és zsibbadt. Valahol odafent nyikorgást

hallottam, súlyos léptek koppantak a felső lépcsőfokokon. Zsukov jött lefelé. Talán úgy gondolja, hogy meghaltam, és meg akar bizonyosodni róla. Vagy végezni

velem, ha mégsem sikerült volna. Valamit tennem kellett, mielőtt egyszerűen agyonlő, ahogy ott fekszem zihálva a földön.

A pisztolyom után tapogatóztam, de nem volt körülöttem. Messzire repülhetett, amikor lezuhantam a lépcsőn. Tapogatóztam a hideg betonpadlón a törmelék és a patkányürülék között, de sehol sem találtam.

Kigyulladt egy lámpa: úgy tőlem három méterre egy csupasz villanykörtét erősítettek az egyik gerendára. A mennyezet nagyon alacsonyan volt. A pince talán hatszor kilenc méteres lehetett.

A salakbeton falakra polcokat csavaroztak, régi befőttesüvegek sorakoztak rajtuk. Állt ott egy-két régi, rozoga, gyerekszobába való könyvespolc, bohócokkal kipingálva, régi újságokkal és magazinokkal megrakva, amelyeket már cafatokká rágtak a patkányok. Az egyik sarokban, a betonpadlóba vágott négyszögletes lyukban, egy kaviccsal felszórt részen egy csupa por és pókháló szivattyú állt. Volt egy-két kempingasztal megpakolva régi kenyérpirítókkal, konyhai gépekkel és mindenféle más limlommal.

Zsukov tett még egy lépést. Teljesen mozdulatlanul, a lélegzetemet is visszafojtva feküdtem a hátamon a lépcső alatt, és úgy bámultam felfelé.

Ha egyetlen hangot is adok, azonnal észrevesz, és simán lelő. A mellény sem védene meg.

Tudta, hogy valahol idelent kell lennem. Hallotta, ahogy lebukfenceztem a lépcsőn. Nyilván látta az összetört lépcsőfokokat, a tátongó lyukat. De azt tudja-e, hogy ott vagyok közvetlenül alatta?

Ahogy lenéz, tudni fogja. És akkor mindennek vége. A csupasz villanykörtére pillantottam, aztán észrevettem egy széthasadt deszkát a

földön. Ennek a végéből állt bele a fadarab a lábamba. Felkaptam, egy villámgyors mozdulattal elhajítottam, és összetörtem a villanykörtét.

Ismét minden ismét sötétbe burkolózott. Sötétben egyenlőbbek az esélyeink. Pár másodperc múlva azonban egy zseblámpa fénysugara siklott végig a lépcsőn. A

kúp alakú fénysugár lassan előre-hátra söpört a padlón meg a falakon, a sötét sarkokba is behatolva. Hallottam, ahogy Zsukov lassan és elszántan lépked lefelé.

Aztán kialudt a fénysugár. Nem világított más, csak az ajtó trapéz alakú fényfoltja. Talán zsebre dugta az elemlámpát. Mindkét kezére szüksége volt, hogy tartani tudja a Desert Eagle-t.

Már csak másodpercek kérdése. Valahogy talpra kellett kecmeregnem, hogy mozdulni tudjak, de mindezt néma csendben. A leghalkabb nesz is elárulná, hogy ott vagyok, olyan lenne, mint egy világítótorony a sötétben.

Az időzítés kulcsfontosságú volt. Csak akkor mozdulhatok, amikor Zsukov is, hogy a léptei és a megvetemedett fa nyikorgása elfedje a zajt, amit keltek.

Elnyúlva feküdtem, hegyeztem a fülemet, és vártam az alkalmat. Száraz kaparászás hallatszott. A patkány előbújt a rejtekhelyéről, megzavarta az

újabb behatoló. Talán attól félt, hogy egy újabb ember fog rázuhanni egyenesen a fészkére. Felém surrant a padlón. Megállt, és ravasz tekintettel felmérte a terepet.

Közvetlenül a fejem fölött ismét megnyikordult egy lépcsőfok. A patkány ijedten felém rohant, éles karmai megkarcolták a bőrömet, ahogy átszaladt a nyakamon. Száraz, pikkelyes farka súrolta az arcomat, és megcsiklandozta a fülemet. Megborzongtam, de teljesen mozdulatlan maradtam.

Mindkét kezemmel elkaptam a patkány rángatózó, szőrös kis testét, és elhajítottam,

amilyen messzire csak bírtam. Hirtelen lövés dörrent, aztán mintha fémtárgyak potyogtak volna a padlóra. Csöngött a fülem. Zsukov meghallotta a patkány motoszkálását, és azt feltételezte, én vagyok az. De most már tudta, hogy nem talált el. Ha valakit eltalál egy .50-es kaliberű töltény,

az biztos, hogy felsikolt, vagy nyög egyet vagy felkiált. Ez volt vajon az utolsó golyó? A hatodik vagy hetedik? Nem voltam biztos benne. Talán még egy van. Vagy az is lehet, hogy közben tárat cserélt. Zsukov tett még egy lépést lefelé a lépcsőn, én pedig már tudtam, mit kell tennem.

105. fejezet Ki kell rántanom a kezéből a pisztolyát. A romos lépcső egyik hiányzó fokának a

helyén tátongó résen át megpillantottam a bakancsának a sarkát. Aztán meghallottam a félreismerhetetlen fémes kattanást, ahogy kiveszik egy

pisztoly tárját. A fegyver épp a fejem fölött volt, olyan közel, hogy akár meg is ragadhattam volna, és kitéphettem volna a kezéből, ha elég gyors vagyok, és sikerül meglepnem. Muszáj akcióba lendülnöm!

Most! Mindkét kezemmel a padlóra támaszkodva felnyomtam magam, és a jobb lábamra

támaszkodva felálltam. Aztán mindkét kezemet kinyújtva megragadtam Zsukov jobb bokáját, és magam felé

rántottam. Elveszítette az egyensúlyát, és lezuhant a lépcsőn. Meglepetten és dühösen kiáltott fel. A lépcső nyikorgott, és fadarabkák röpködtek szerteszét. Egy súlyos fémtárgy koppant a lábam közelében.

A Desert Eagle lenne? Nyúljak a pisztoly után, vagy vessem rá magam Zsukovra, és tegyem ártalmatlanná,

mielőtt feltápászkodna? A pisztoly után nyúltam. De nem a fegyvere volt, hanem a zseblámpája. Súlyos, repülőgépek gyártásánál

használt alumíniumból készült, olyan nehéz volt, mint egy rendőrségi gumibot. Lehajoltam és felkaptam, de amikor megpördültem, Zsukov már állt, talán alig két

méterre tőlem, a pisztolyát két kézzel markolva. Tőlem fél méterrel balra célzott. A sötétben nem láthatott tisztán. Én sem láttam túl sokat, de egyelőre jobban ki

tudtam venni az alakját a hátulról jövő derengésben, mint ő az enyémet. A fejéhez vágtam a zseblámpát. Nem vette észre, hogy felé repül. Eltaláltam.

Felordított a fájdalomtól. Megtántorodott, én pedig rávetettem magam, és lelöktem a földre. A gyomrába

térdeltem, és jobb öklömmel lesújtottam a fejére. A gégéjét akartam eltalálni, de úgy kicsavarta a testét, hogy végül az állkapcsát találtam el egy óriási ütéssel.

Elejtette a pisztolyt.

Rázuhantam a földön fekvő ellenfelemre, a jobb térdemmel és a bal kezemmel szorítottam a földhöz. Az öklöm síkos lett a vérétől. De Zsukov hihetetlen erőtartalékokkal rendelkezett. Mintha a fájdalom csak feldühítette és ösztönözte volna, és még élvezte is az erőszakot.

A felső testével felemelkedett a földről, és öklével a bal fülemet vette célba. Elrántottam a fejem, de azért sikerült keményen eltalálnia a fülem mögött. Az arca felé sújtottam, de egy nagy fémtárggyal suhintott felém. Félrekaptam a fejemet, de elkéstem - rájöttem, hogy Zsukov visszaszerezte a pisztolyát.

Hosszú csövénél fogva tartotta a pisztolyt, és a markolatával a halántékomra sújtott. Akár egy ötkilós ólmosbot.

A fejem mintha szétrobbant volna. Egy másodpercig csak fényes szikrák táncoltak a szemem előtt. Vér ízét éreztem a

számban. A kezem a levegőbe markolt, oldalra dőltem, Zsukov pedig rám vetette magát, és a homlokomra sújtott a pisztoly markolatával.

Szédültem, és alig kaptam levegőt. Az arca ott derengett fölém hajolva. A szeme ijesztően sárgás volt, mint egy farkasé.

- Gondolod, hogy látni fogod a fényt az alagút végén, amikor meghalsz? - kérdezte. A hangja magasabb volt, mint ahogy a videofelvételről emlékeztem, és olyan reszelős, mint a smirgli.

Nem válaszoltam. Úgy tűnt, amúgy is csak költői kérdésnek szánta. Megfordította a kezében a pisztolyt, és fél kézzel a homlokomhoz szorította a

csövét. Ide-oda mozgatva belenyomta a bőrömbe, mint amikor egy cigarettát nyom el az ember.

- Csináld csak - ziháltam. - Húzd meg a ravaszt. Az arcán semmiféle reakció nem látszott, mintha meg sem hallott volna. Mereven a szemébe bámultam. - Gyerünk, gyáva vagy? A pupillája kitágult. - Húzd meg a ravaszt! Láttam az arcán, hogy tétovázik. Kissé bosszús volt. Vívódott, hogy most mit

tegyen. Tudtam, hogy nem maradt több tölténye. És tudtam, hogy ezzel ő is tisztában van.

Az előbb kivette az üres tárat, de azóta nem volt alkalma újat betenni. Az orrából csorgott a vér rágcsálófogaira, és onnan az arcomra csöpögött. Vágott

egy grimaszt, és a bal kezével előhúzott valamit a bakancsa szárából. Acél villant: tizenkét centis penge, fekete nyél. A markolatán egy kerek acélgomb.

Az arcom felé sújtott, és a penge megsebezte a fülemet. Egyszerre öntötte el a testemet a hideg és a forróság, aztán éles fájdalom hasított belém. A jobb öklömmel Zsukov felé suhintottam, de a penge hegye közben a bal szemem alatt felhasította a finom bőrt. Még jobban odanyomta a kést, és a penge hegye belefúródott a lágy szövetekbe.

Szerettem volna behunyni a szemem, de mégis nyitva tartottam, és dacosan bámultam rá.

- Tudod, mi ez? - kérdezte. A KGB-s barátomtól hallottam a WASP késről.

- Dusja - szólaltam meg. A másodperc töredékére csönd lett. Az anyja neve mintha kizökkentette volna. - Beszéltem vele. Tudod mit mondott? Zsukov pislogott, a szeme résnyire szűkült, és az orrlyukai kitágultak. Ez az egyetlen másodperc is elég volt. A bal lábammal átkulcsoltam Zsukov jobb lábát a térdhajlata fölött, és magam felé

rántottam, miközben a jobb térdemet felhúzva a gyomrába térdeltem. Két ellentétes erő húzta kétfelé, miközben a csuklójánál elkaptam a bal kezét.

Egy szempillantás alatt a földre került. A jobb könyökömet a jobb fülébe nyomtam, és közben félrehajtottam a fejemet, hogy a jobb vállam takarásában legyen. A jobb térdemmel leszorítottam a lábát. A jobb öklével csépelt, párszor eltalálta a fejem búbját, de az érzékeny részeket sikerült megvédenem. Szorítottam a csuklóját jól összenyomva az ujjait, amelyek a kés nyelét markolták. Egyre szorítottam, próbáltam elérni, hogy kiejtse a kezéből a kést.

De alábecsültem Zsukov kitartását, és szinte emberfeletti erejét. Ahogy a késért birkóztunk az ágyékomba térdelt. Tompa, émelyítő fájdalomhullámok sugároztak szét a hasamban, és megint ő kerekedett felül. A kés hegye centikre volt a bal szememtől.

Megragadtam a kezét, és próbáltam ellökni, de csak annyit értem el, hogy egy helyben tartottam. A keze remegett az erőfeszítéstől.

- Ha megölsz, az sem számít semmit - ziháltam. - A többiek már útban vannak ide. Ferde mosollyal azt felelte: - Akkor már túl késő lesz. Addigra elárasztom vízzel a

koporsót, és rég eltűntem. Mire kiássák a lányt, úgyis halott lesz. A penge még közelebb ért, utolsó csepp erőmet összeszedve próbáltam eltolni. A

kés megremegett, de ott maradt hat-hét centire a szememtől. - Szerintem te ismered ezt a lányt - mondta Zsukov. - Igen, ismerem. - Hadd mondjam el, mit csinált velem. Nagyon rossz kislány volt ám. Dühösen felordítottam, és minden erőmet összeszedve hatalmasat löktem rajta. A

kés hátrább húzódott, ahogy Zsukov az oldalára zuhant, de továbbra is erősen szorította a kezében.

A gyomrába térdeltem, és hátralöktem. A kés, amelyet még mindig szorosan markolt, a nyakába mélyedt, az álla alatti lágy húsba.

Csak később értettem meg, hogy mi is történt a következő pillanatban. A keze pár millimétert odébb csúszhatott, és véletlenül megnyomhatta a gázkioldó

gombot. A WASP késből sűrített levegő robbant a torkába. Hangos pukkanás hallatszott. Iszonyatos, forró vérzápor és húscafatkák csapódtak az arcomba. A kidülledő

borostyánsárga szemekben döbbenet és hitetlenkedés tükröződött.

106. fejezet Igyekeztem összeszedni magam, és kitartani legalább addig, amíg a koporsó kikerül

a föld alól. Öt kommandós két órán keresztül dolgozott a Pine Ridge-i rendőrségtől kölcsönkért

ásókkal. A koporsó majdnem háromméteres mélységben volt, a talaj átázott és nehéz volt a zivatartól. Fekete műanyag hevederekkel húzták fel a koporsót, ketten az egyik oldalon, hárman a másikon. Könnyű volt felhúzni, nemigen nyomhatott többet száz kilónál.

Több helyen be volt horpadva. Az egyik végéből egycentis átmérőjű sárga cső állt ki, amely úgy hatvan méteren át a földbe ásva vezetett a hátsó tornácon lévő kompresszorhoz. A másik végéből egy sokkal vastagabb, merev PVC-cső állt ki, ezt már korábban is láttam.

A kommandósok nem voltak hajlandóak elhinni, amikor biztosítottam őket afelől, hogy biztosan nincs robbanószerkezet erősítve a koporsóhoz. Ezért nem is hibáztattam őket. Ők nem néztek közvetlen közelről a szörny szemébe. Ha Zsukov olyan robbanószerkezetet szerelt volna a koporsóra, amely nyitáskor robban, akkor nem tudta volna megállni, hogy el ne dicsekedjen vele.

De nem mondott semmi ilyesmit, tehát biztos voltam benne, hogy nem kell robbanástól tartani.

Két tűzszerész megvizsgálta a kompresszor csövét, a szellőzőcsövet és a koporsó külső acél borítását. Lassan és alaposan dolgoztak, mindent alaposan átnéztek, hogy nincs-e valami rejtett mechanizmus, amely beindítaná a robbanást.

Közben valahogy sikerült nekik figyelmen kívül hagyni a koporsó belsejéből jövő dörömbölést és fojtott sikoltozást. Nekem ez már kevésbé ment.

Diana átkarolta a vállamat. Szó szerint, fizikailag támogatott. Úgy éreztem, mintha össze akarna csuklani a lábam. Minden összefolyt a szemem előtt, hol elhomályosodott a látásom, hol kiélesedett. Nem értettem, miért. A vérveszteség minimális volt.

Igaz, hogy a mellkasomban egyre erősödött a fájdalom. Az ütés komoly volt, de azt hittem, már túl vagyok a nehezén.

Sajnos, tévedtem. Fel kellett volna figyelnem a fokozódó fájdalomra. De engem túlságosan lefoglalt, hogy Alexa végre kiszabaduljon a koporsóból.

- Nem volt kerámiabetét a golyóálló mellényedben, Nico - mondta Diana. - Szerencse, hogy egyáltalán nálam volt ez a régi mellény - feleltem két éles zihálás

között. - A kerámiabetét nem tartozik a hétköznapi felszereléshez. - Egyre inkább nehezemre esett lélegezni, nem tudtam megtölteni levegővel a tüdőmet. Ez volt a második jel, hogy valami baj van.

- Meg kellett volna várnod minket - szidott Diana. Ránéztem, és próbáltam mosolyogni. - Jól van - mondta aztán, és a nyakamba fúrta az arcát. - Örülök, hogy nem vártál.

Muszáj mindig neked lenni az elsőnek, aki a csatamezőre érkezik, és az utolsónak, aki távozik?

- Távozni fogok, de előbb látni akarom Alexát. A tompa dörömbölés és a fájdalmas távoli kiáltások akár egy kilométerről is jöhettek

volna. Nem bírtam tovább hallgatni, de a tűzszerészek egyre csak folytatták a

vizsgálódást. - Nincs semmiféle robbanószerkezet. Zsukov eldicsekedett volna vele - mondtam, és

odabotorkáltam a felázott, sáros talajon. - Hová mész? - Kiszabadítom onnan. - Nem tudod, hogy kell felnyitni. De én tudtam. Tudok egyet-mást a koporsókról. A Védelmi Minisztérium egységes

fém- vagy fakoporsóban szállította haza a kötelességük teljesítése közben életüket vesztett katonákat. Néhányszor nekem jutott az ünnepélyes és borzalmas feladat, hogy barátaim holttestét hazakísérjem a repülőn.

Amikor odaértem Alexa koporsójához, félrelöktem az egyik ormótlan védőöltözetet viselő tűzszerészt. Tiltakozott, a másik pedig megpróbált megakadályozni. - Vissza! - ordította valaki.

A többi kommandós hátrább húzódva állt, előírás szerint. Odakiáltottam nekik: - Biztos van valakinél egy csavarhúzókészlet, nem? Egyikük odadobott egy összecsukható készletet, amelyen imbuszkulcs is volt.

Kikerestem a megfelelő méretet, bedugtam a koporsó végénél lévő lyukba, és négyszer-ötször elforgattam a fogantyút az óra járásával ellentétesen.

A gumitömítés helyenként összeragadt, ahol a koporsó teteje behorpadt a háromméteres földréteg súlya alatt, de azért sikerült felnyitnom.

Szörnyű bűz áradt ki, mint egy csatornából. Alexa a saját ürülékében feküdt, vagy legalábbis pár centivel fölötte. Felfelé bámult,

de nem rám nézett. A haja csapzott volt és összetapadt, az arca falfehér, a szeme beesett.

Kék kórházi hálóing volt rajta, amelyet hányás borított. A keze lazán ökölbe szorult, és kifelé csapkodott vele, mintha még mindig a koporsó oldalát püfölné. Meztelen lába görcsösen meg-megrándult.

Nem fogta fel, hogy szabad. Letérdeltem, és megcsókoltam a homlokát. - Hello. A tekintete az eget fürkészte, úgy tűnt, nem is lát engem. Aztán mégis felfogta, hogy

ott vagyok. Egyenesen rám bámult, teljes értetlenséggel. Rámosolyogtam, ő pedig sírva fakadt. Ez volt az utolsó, amire emlékeztem. Utána csak nagyon soká tértem magamhoz.

107. fejezet Gyűlölöm a kórházakat. Sajnos, kénytelen voltam eltölteni néhány napot a bostoni

Beth Israel Kórházban. FBI-os barátaim voltak olyan kedvesek, és helikopterrel szállítottak oda New Hampshire-ből. A sürgősségi osztály orvosa közölte, hogy légmellet kaptam, amelyet a mellkasomat ért erős ütés idézett elő. Az egész mellüreg megtelt levegővel, a tüdőm összeesett, ami légzési nehézséget okozott. Ez életveszélyes állapot, és ha az egyik kommandós nem lépett volna közbe, már minden

bizonnyal halott lennék. Megkérdeztem, mit csinált. - Nem hinném, hogy tudni szeretné - felelte az orvos. - Hátha mégis. - Valaki, akinek megvolt a kellő képzettsége, egy hosszú tűt szúrt a mellkasába,

hogy kiengedje a levegőt. - Úgy érti, volt nála Cook-készlet? Az orvos meglepettnek látszott. - A seregben minden katonaorvos elsősegélytáskájában van légmellkezelésre

szolgáló tű. Az orvos kissé megkönnyebbültnek látszott. Előírt egy csomó röntgent, egy csövet helyezett a mellkasomba, kitisztította és

bekötözte a lábszáramon lévő sebet, adott egy tetanuszinjekciót, aztán elhelyezett egy kórteremben, hogy pihenjek. Három nap után kiengedtek.

Diana várt, hogy hazavigyen. Már egész jól tudtam járni, de a nővér ragaszkodott hozzá, hogy kerekes székben toljon el a kórház kijáratáig, ahova Diana állt a kocsival.

A Land Roveremmel gördült oda a kapu elé. Szép fényes volt, csillogott-villogott. - Ismerős? - kérdezte, amikor beszálltam. - Nem igazán. Majdnem vadonatújnak néz ki. Valaki megtalálta az erdőben New

Hampshire-ben? - Az egyik mesterlövészünk ment vele vissza Bostonba, és úgy döntött, jobban

tetszik neki, mint a saját Chevy Malibuja. Nem volt könnyű kimenteni a kezei közül. De legalább le is mosta neked.

- Látni szeretném Alexát. Még mindig kórházban van? - Ami azt illeti, sokkal hamarabb kiengedték, mint téged. Kiszáradás miatt kezelték,

de már haza is mehetett, jól van. - Ezt azért kétlem. - Igazad van. Sok gyerekkel volt dolgom, akiket trauma ért. Ismerek pár jó

pszichiátert. Talán rábeszélhetnéd, hogy keressen fel egyet. - Most otthon van? - Igen, Manchesterben. Nem hinném, hogy örül neki, de ez az otthona. - Miközben a

Commonwealth Avenue-n hajtottunk végig a Massachusetts Avenue irányába, Diana megkérdezte: - Mi lenne, ha főznék neked ma este? Hogy ünnepeljünk.

- Az jó lenne. És mit ünneplünk? A szeme sarkából vetett rám egy pillantást, és összeszorította az ajkát. - Nem is

tudom, talán hogy megmentetted annak a lánynak az életét? - Ez csapatmunka volt. - Már megint kezded. - Mit? - Mindenki más teljesítményét elismered, csak a magadét nem. Velem nem kell ezt

csinálnod. Túlságosan kimerült voltam, hogy vitatkozni kezdjek. - Legyen nálam a vacsora - mondta Diana. - Nem szeretném elsőként én bekapcsolni

a sütődet. Működik egyáltalán? - Nem vagyok biztos benne. De előbb hadd menjek haza átöltözni és lezuhanyozni. - Csak egy vacsoráról van szó. - Persze, tudom, nem randi. - Úgy mondod, mintha ilyesmi eszedbe sem jutott volna. - Soha - feleltem. - Tudod mit, Nico? Ahhoz képest, hogy milyen jól észreveszed másokon, ha

hazudnak, neked elég rosszul megy. Csak megvontam a vállam. Neki sem ment túl jól a hazudozás.

108. fejezet Egy héttel később

A hullámok hangos dübörgéssel ostromolták a sziklákat a mélyben, a szél csak úgy

süvített. A fellegekkel terhes égbolt gyászosan szürke volt, mintha bármelyik pillanatban zuhogni kezdhetne az eső.

Észrevettem, hogy Marcus házánál már nincsenek őrök. A bódé üresen állt. Leparkoltam a behajtón, és felsétáltam a tornácra. A deszkák nyikorogtak a talpam alatt.

Becsöngettem, vártam majdnem egy percet, aztán megint csöngettem. Újabb egy perc múlva nyílt az ajtó. Marshall Marcus állt ott.

Szürke kardigán volt rajta, és gyűrött fehér ing. Nem úgy festett, mintha ki lett volna vasalva.

- Nicky - üdvözölt mosolyogva, de a mosolya nem volt boldog. Fáradt és megvert benyomást keltett. Az arca beesett, vakítóan fehér fogai túl nagynak látszottak a szájához képest. Az arca ráncos volt, vöröses árnyalatban játszó haja kócosan az égnek állt. Úgy tűnt, szundikálásból ébredhetett.

- Elnézést, ha felébresztettelek - mondtam. - Jöjjek vissza később? - Nem, dehogy, ne butáskodj, gyere csak be. - Jól megölelt. - Köszönöm, hogy

eljöttél. Követtem a ház elülső részébe, ahonnan látni lehetett az óceánt. Görnyedt vállal

lépkedett. A félhomályos nappaliba csak a késő délutáni fény szűrődött. Az egyik kanapén egy olcsó, műszálas Red Sox pléd hevert gyűrötten.

- Alexa még mindig nem beszél? - kérdeztem. Marcus nagyot sóhajtott, és leroskadt egy székre. - Alig jön ki a szobájából. Mintha

itt sem lenne. Állandóan csak alszik. - Azok után, amin keresztülment, mindenképp beszélnie kellene valakivel. Nem

muszáj, hogy egy traumákkal foglalkozó szakértő legyen, akiket Diana ajánlgat, de valaki kellene.

- Tudom, Nick, tudom. Te talán rá tudnád beszélni. Lexie rád mindig hallgatott. És te jobban vagy már?

- Teljes mértékben - feleltem. - Szerencse, hogy volt rajtad golyóálló mellény, nem igaz? - Igen. Nagy szerencsém volt. Egyébként helyesen döntöttél. Marcus kérdőn nézett rám. - Hogy beszélsz az FBI-jal. - Á. Hát igen, csak mert Schecky azt mondja, el tudja intézni, hogy egyezséget

kössek velük. - Add meg Gordon Snydernek, amit akar - tanácsoltam. - És akkor a te oldaladon fog

állni az FBI. Nagy befolyásuk van az ügyészségnél. - És ez mit jelent? Börtönbe fogok kerülni? Nézd meg, szegény kislányom miken

ment keresztül, és most az apját is elveszíti? - Attól függően, hogy mennyire vagy hajlandó együttműködni, talán megúszod a

börtönt. - Tényleg azt hiszed? - Attól függ, mennyit mondasz el nekik. El kell mondanod mindent a Mercuryról.

Már úgyis sok mindenre rájöttek, ezt jobb, ha tudod. - Schecky azt mondja, nincs miért aggódnom, ha azt csinálom, amit ő mond. - Ez eddig mennyire vált be? Marcus megtörten hallgatott. Végül én szakítottam meg a csendet: - Hol van Belinda? - Ezért kértem, hogy gyere ide - felelte Marcus. - Elment.

109. fejezet Átadott egy halványkék kártyát. A tetején BELINDA JACKSON MARCUS állt

sötétkék, cirkalmas betűkkel. A szöveg nagy, hurkolt, nőies betűkkel íródott, de némelyik - a H, az A - úgy festett, mintha cirill lenne. Mintha olyan valakinek a kezétől származna, aki gyerekkorában oroszul tanult meg írni. Ennyi állt a levélkében:

Drágám, azt hiszem, jobb lesz így. Egy nap majd beszélünk. Nagyon örülök, hogy Alexa hazakerült. Én tényleg szerettelek. Belinda - Azt mondta, egy barátnőjével találkozik a városban, aztán amikor felkeltem, ezt

találtam a kávéfőző mellett. Mit akar ez jelenteni? Azt jelentette, hogy Belindát figyelmeztették, hogy az FBI le akar csapni rá. Bár

valójában nehéz lett volna bebizonyítani, hogy Ánya Afanaszjeva bármiféle komolyabb bűncselekményt elkövetett volna.

- Néha egy válságos helyzetben derül ki egy emberről igazán, hogy milyen valójában - mondtam.

Nem hinném, hogy Marcus értette, kiről beszélek. Megrázta a fejét, mintha egy bosszantó legyet vagy egy kellemetlen gondolatot

akarna elhessegetni. - Nick, meg kell nekem keresned Belindát. - Nem hinném, hogy ő szeretné, hogy megtaláljuk. - Miről beszélsz? Ő a feleségem. Szeret engem! - Talán inkább a pénzedet szerette. - Hónapok óta tudta, hogy mindenem odaveszett. Ez soha nem változtatott semmin

kettőnk között. - Marcus, azért az egy kicsit túlzás, hogy mindened odaveszett, nem igaz? - Jó, persze, egy kicsit eldugtam. Szóra sem érdemes. - Negyvenötmillió neked szóra sem érdemes? Nagyra nyílt, döbbent szemmel nézett rám, aztán elfordult. - Ugyan már, Marshall, tényleg azt hitted, átutalhatsz egy offshore számlára

negyvenötmillió dollárt úgy, hogy senkinek nem tűnik fel? Manapság ez már nem megy olyan könnyen.

Marcus elvörösödött. - Oké, egy kis biztonsági tartalék. Ehhez a pénzhez nem akartam hozzányúlni. Gondoltam, szükség lesz rá, ha vissza akarok térni az üzlet világába. - Védekezve, szinte felháborodottan beszélt. - Nézd, nem fogok bocsánatot kérni azért, amim van.

- Bocsánatot kérni? Miért kellene bocsánatot kérned? - Hát ez az! Nem vette észre a maró gúnyt a hangomban. - Úgy értem, te elejétől fogva hű

maradtál önmagadhoz - folyamatosan hazudtál nekem. Annak idején, amikor Alexát először elrabolták, akkor is azt mondtad, fogalmad sincs, kik állnak a háttérben. Pedig tudtad, hogy David Schechter emberei voltak. Pattintottak egyet az ostorral, hogy biztosan engedelmeskedj nekik, és azt csináld, amit mondanak. Gondolom, az első feleséged gyanított valamit. Talán azért nem tudott tovább együtt élni veled.

Pár másodpercig habozott, aztán láthatóan úgy döntött, mindent letagad. - Nézd, ha a pénzről van szó, akkor kifizetem minden költségedet. - A szája széle megrándult, mintha egy kis mosolyt akarna elfojtani.

Felnevettem. - Marcus, azért minden embernek más jelenti azt, hogy le van égve. De ma reggel kilenctől tényleg egy árva filléred sincs. Nézz utána a Royal Cayman Bank & Trustnál. A negyvenötmillió dollárt ma reggel kivették.

- Kivették? - Marcus előre-hátra hintázott a kanapén, mintha imádkozna vagy sírva akarna fakadni. - Hogy történhetett meg már megint?

- Nos, talán nem volt a legokosabb ötlet Belinda nevére nyitni a számlát.

110. fejezet David Schechter találkozni akart velem, még mielőtt az FBI beállítana az irodájába.

Azt mondta, sürgős ügyről lenne szó.

- Szerettem volna elnézést kérni - kezdte. A törékeny antik széken ült az aprócska antik íróasztalánál.

- Miért? - Túlreagáltam a dolgot, beismerem. Az elejétől kezdve őszintén kellett volna

beszélnem. Maga racionális ember. Sőt, igazi amerikai hazafi. A legmélyebb csodálattal szegezte rám a tekintetét, mintha egy nagy államférfi

lennék, mint Winston Churchill. Vagy Mick Jagger. - Túlságosan kedves hozzám - feleltem. - Elfogadom a bocsánatkérést. - Maga mindenkinél jobban megérti, hogy nemzetbiztonságunknak soha nem szabad

rossz hírét kelteni. - Ez kétségtelen. - Marshall-lal már megértettem, mennyire fontos, hogy ne áruljon el az FBI-nak

semmit a Mercuryról, ami elengedhetetlen a nyomozásukhoz. - Miért kellene eltitkolni az FBI elől? - Nick, tudja, hogy mennek a dolgok Washingtonban. Ha valaha is kiszivárogna,

hogy a fekete katonai költségvetésből odaveszett tízmilliárd dollár, mert magánúton fektettük be - te jóságos ég! A cápák kilométerekről odagyűlnének. Maga katona volt. El tudja képzelni, mekkora kárt tenne egy ilyen hír a nemzet védelmében?

- Nem igazán. Schechter bagolyként pislogott szarukeretes szemüvege mögött. - Nem érti, mekkora

botrány kerekedne ebből? - Ó, hogyne. Óriási botrány lenne, persze. Sokan eltűnődnének azon, hogy sikerült

ennyi pénzt ellopni a Pentagonból. Schechter laposakat pislogott, aztán elmosolyodott.

111. fejezet Az igazságot a Mandarin hotelszobájában tudtam meg. - Meg kell értenie - mondta Roman Navrozov hogy mennyire frusztráló a számomra,

hogy ott kell állnom a pálya szélén több milliárd dollárral és több milliárd euróval a kezemben, amelyet hajlandó lennék befektetni az amerikai gazdaságba, de minden egyes üzleti próbálkozásomat megakadályozza az amerikai kormány. Miközben Amerika eladja magát a világ összes országának, az esküdt ellenségeit is beleértve.

- Szerintem ez azért elég erős túlzás - mondtam. - Amerika tíz százaléka a szaúdiak kezében van, ezt tudta? És nézze meg, mit

műveltek a World Trade Centerrel. A kommunista Kína birtokában van a legtöbb államkincstári kötvény. A legnagyobb védelmi vállalkozók némelyikének külföldi konglomerátumok a tulajdonosai. De amikor én megpróbálok megvenni egy amerikai acélgyárat, vagy energiacéget, vagy számítástechnikai céget, a kormány elutasít. Valami névtelen bürokrata a Pénzügyminisztériumban azt mondja, ez kárt okozna a nemzetbiztonságnak.

- Szóval azért akarta a Mercury-fájlokat, hogy valamivel zsarolni tudja az amerikai kormányt, hogy engedjenek zöld utat a befektetéseinek?

Navrozov megvonta a vállát. - Ezek szerint valami olyasmi lehet azokban a fájlokban, amit sok nagy hatalmú

ember szeretne titokban tartani. Navrozov elmosolyodott. - Akkor halljuk - mondtam. Hátradőltem a törékeny antik széken. Ijesztően nyikorgott alattam. Schechter kissé

összerezzent. - Egy hedge fundot alapítani, amelybe három évtizeden át a közpénzekből

sikkasztott titkos pénzeket utalt át Amerika néhány leghatalmasabb embere - mondtam. - Ez zseniális húzás.

Tüntető pillantást vetettem a falra, ahol fényképek lógtak David Schechterről, amint vigyorogva szorongatja védelmi miniszterek, külügyminiszterek és négy korábbi alelnök kezét, sőt néhány elnökét is. - De mi volt ennek az értelme? Hogy a saját hatalmát növelje? Mit akart elérni? Hány embert kellett megvásárolnia? És miért?

- Semmit sem ért az egészből, igaz? - Miből? Schechter hosszú ideig hallgatott, és az üres íróasztalt bámulta, aztán felnézett. -

Maga valószínűleg túl fiatal ahhoz, hogy emlékezzen arra, hogy voltak olyan idők, amikor a legkiválóbb és legokosabb emberek azért szolgálták a kormányt, mert így volt helyes.

- Ez még Artúr király idejében volt, ugye? - És ma hol kötnek ki a legjobb egyetemeken végzett fiatalok? Jogászok lesznek,

vagy befektetési bankárok. Oda mennek, ahol a sok pénz van. - És ezért hibáztatja őket? - Pontosan. A Merril Lynch vezérigazgatója százmillió dollárt tett zsebre, amiért

tönkretette a bankot. Az a fickó, aki majdnem padlóra küldte a Home Depot-t, kétszáztízmillió dollár végkielégítést kapott. De egy keményen dolgozó köztisztviselő, aki segít működtetni ezt a tizenötbillió dolláros vállalkozást, amelynek Egyesült Államok a neve, nem engedheti meg magának, hogy egyetemre küldje a gyerekét? Egy tábornok, aki egész életében azért harcolt, hogy megóvja országunk biztonságát és erejét, a nyugdíjas éveit a marylandi Rockeville külvárosában tölti, és évente százezer dolláros nyugdíjból kell kijönnie?

- Hát ez jó - mondtam. - Nem hiszem, hogy valaha is hallottam ennél jobb indokot, hogy valaki lefölözze a közpénzeket.

- Lefölözni? - kérdezte Schechter kivörösödött arccal. - Maga ezt lefölözésnek nevezi? Mi lenne, ha biztonsági tartaléknak neveznénk? Amerikába befektetett részvényopciónak? A Mercury lényege az, hogy gondoskodjunk arról, hogy hazánk legjobb fiait ne büntessék azért, mert hazafiak. Igen, Nick, elkülönítettük azt a pénzt, és biztonságba helyeztük. Garantáltuk, hogy a legkiválóbb köztisztviselőinknek soha ne kelljen aggódniuk az anyagiak miatt. Hogy valóban a köz szolgálatának szentelhessék az életüket. Ez igenis a nemzetbiztonságról szól. Arról, hogy

megjutalmazzuk a hősöket, az államférfiakat és hazafiakat - azok helyett a bankárok és csalók helyett, akik képesek kiárusítani a hazájukat két bázispontért.

Láttam, hogy lüktet egy ér nyakán. - Nos - mondtam halkan -, nagyon meggyőzően érvelt. Biztos vagyok benne, hogy

lesz rá alkalma, hogy az esküdtszék előtt is előadja ugyanezt. - Le fogom tagadni, hogy valaha is beszéltünk erről - közölte Schechter kegyetlen

mosollyal. - Ne fárassza magát - feleltem. Felálltam, és kinyitottam az irodája ajtaját. Gordon

Snyder és Diana Madigan fogták közre Marshall Marcust. Mögöttük hat FBI-ügynök állt. - Marshall együttműködik az FBI-jal - mondtam.

Schechter megcsóválta a fejét. - Te rohadék. - Kinyitotta az íróasztal fiókját, mire az egyik FBI-ügynök ráordított: - Ne mozduljon!

Schechter azonban nem pisztolyt vett elő. Egy mentolos cukorkát kapott be, aztán lenyelte.

- Uraim - mondta sugárzó mosollyal. - Kérem, jöjjenek beljebb. Nem állt fel, ami furcsa volt tőle. - Sajnálom, David - mondta Marcus. Megfordultam, és láttam, hogy Schechter mereven bámul rám. A szája habzott. A

cián mandulaillata csapta meg az orromat. - Van valakinél elsősegélykészlet? - kiáltottam. Néhány FBI-ügynök odarohant. Egyikük megnézte Schechter pulzusát, a csuklóján

és nyakán is, aztán megrázta a fejét. David Schechter szeretett azzal hencegni, hogy mindig mindenre előre gondol, és

mindent előre eltervez. Azt hiszem, ez igaz is volt.

112. fejezet Kora ősszel elmentünk Dianával kirándulni. Szerette volna megnézni a New

England-i szép színes leveleket. Engem soha nem izgattak különösebben a falombok, bár a tűzvörös levelű juharfák tényleg nagyon festőiek voltak.

Diana nem tervezte meg előre az útvonalat, csak úgy autózni szeretett volna. Én javasoltam, hogy menjünk New Hampshire-be, arrafelé már színesebbek a falevelek.

Egyikünk sem hozta szóba a legutóbbi alkalmat, amikor együtt jártunk New Hampshire-ben.

Egy ideje már az autóban ültünk, amikor megszólaltam: - Hoztam neked valamit. - Tényleg? - Nézz be a kesztyűtartóba. Diana kérdőn rám pillantott, aztán kinyitotta a kesztyűtartót, és kivett egy nem túl

szépen becsomagolt dobozkát. Felemelte, és úgy tett, mintha megcsodálná a díszcsomagolást. - Hát, nem vagy egy

Martha Stewart - jegyezte meg. Felbontotta a csomagocskát, és meglepetten felkiáltott.

- Hát ezt nem hiszem el! - Megbámulta a nyolcszögletű, fekete parfümösüvegcsét. - Honnan a csudából szereztél Nombre Noir-t? És egy egész unciával? Te megőrültél?!

- Ezt már két évvel ezelőtt oda akartam adni neked. Odahajolt hozzám, és megcsókolt. - Már majdnem kifogytam belőle. Azt hittem,

többet nem is tudok majd szerezni. Amikor legutóbb kerestem az eBay-en, fél unciát több mint hatszáz dollárért árultak. Hol szerezted?

- Emlékszel a jordániai fegyverkereskedő barátomra? - Szamirra? - Igen. Ő találta nekem. Az egyik ügyfele egy sejk Abu Dhabiban, aki egy egész

készletet tárol egy légkondicionált raktárban. - Köszönd meg a nevemben Szamirnak. - Ó, már megköszöntem, hidd el. Úgy viselkedett, mintha legalábbis arra kértem

volna, hogy szerezzen egy nukleáris rakétát. Aztán mire megkaptam, te már nem voltál sehol.

- Elküldhetted volna. - Azért nem küldtem el, mert nem bízom a postában - feleltem, bár ez nem volt igaz. Diana egyszer mesélte, hogy a Nombre Noir az egyik legcsodálatosabb parfüm,

amely valaha is létezett, de már lehetetlen beszerezni. Állítólag a cég számára veszteséges volt a gyártása. Aztán az Európai Unió a maga végtelen bölcsességében úgy döntött, hogy betiltják az egyik fő összetevőjét, egy damascone nevű anyagot, mert az emberek kis százaléknál túlzott napérzékenységet okoz. A gyártó visszahívott minden üveget, és megsemmisítették őket, átmentek rajtuk egy úthengerrel.

Persze, abban a pillanatban, hogy Diana azt mondta, lehetetlen hozzájutni, én azonnal késztetést éreztem arra, hogy szerezzek neki.

- Hát, úgy kell nekem, amiért elmentem anélkül, hogy előtte szóltam volna - mondta. - Látod? - Ha már erről van szó… Felajánlottak nekem egy különleges ügynöki állást

Miamiban. - Hé, ez nagyszerű! - mondtam olyan lelkesen, ahogy csak tőlem telt. - Gratulálok.

Miami remek hely. - Köszönöm. - Nehéz lenne visszautasítani egy ilyen állásajánlatot. Kínos csönd lett, és egyikünk sem akarta megtörni. - És mi van Gordon Snyder állásával? Snyder főnökei nem voltak túl boldogok, amikor kiderült, hogy illegális

nyomkövetőt szereltetett a BlackBerrymbe, aztán azzal próbálta fedezni magát, hogy azt állította, egy bizalmas informátorától kapott tippet Mauricio Perreira hollétéről - nagyjából ugyanakkor, amikor én megérkeztem a díler medfordi lakásába. Lefokozták, és áthelyezték az alaszkai Anchorage-be. Úgy hallottam, ha az íróasztalánál ülve kinéz az ablakon, ellát egészen Oroszországig.

- Az ő helyére olyan valakit keresnek, aki a szervezett bűnözés szakértője. Nico, kérdezhetek valamit Roman Navrozovról?

- Persze.

- Az a marbellai helikopter-baleset… egy kissé túl kényelmes megoldás, nem gondolod?

Vállat vontam. Az üzlet az üzlet. - Hadd találgassak: Putyin emberei évek óta próbálták elkapni, de ő nem könnyítette

meg a dolgukat. Úgyhogy te nyilván üzletet kötöttél az egyik volt KGB-s forrásoddal. Egy kis információcsere. Na, nem mintha nagy tragédia lenne, ami Navrazovval történt. Vannak, akik igazságosnak tartanák. Te valószínűleg úgy gondoltad, mindenki jól jár.

- Vagy az is lehet, hogy tényleg csak elrepedt az egyik forgólapát, ahogy mondták. Diana vetett rám egy pillantást. - Persze. Maradjunk ennyiben. Egy hosszú pillanat után megszólaltam: - Néha csak úgy megtörténnek a dolgok. - Aha. - Olvastad azt a cikket a Globe-ban pár nappal ezelőtt a könyvelőről, akit

agyonnyomott egy véletlenül rádőlt irattartó szekrény? Nincs biztonságos munka. - Nem gondoltam komolyan, hogy egy könyvelőhöz kellene feleségül mennem. - Nem? - Nem. Beérném egy adatbázis-kezelővel is. - Komolyan mondom. Akár öt védelmi vonalat is felállíthatsz magad körül, a

luxushelikoptered akkor is lezuhanhat Marbella fölött. Nem tudom, te hogy vagy vele, én jobban szeretek inkább úgy élni, hogy fel vagyok készülve arra, hogy bármikor eltalálhat egy golyó.

Egy darabig mindketten csak mereven bámultunk előre. - Tudod, ezt talán nem kellene elmondanom - szólalt meg végül Diana -, de le

fogunk tartóztatni valakit a Mercury-ügyben. - Ha már igazságosságról van szó… Kíváncsi voltam, hogy meg fog-e történni. A hetek hónapokká nyúltak, és Marshall Marcus befektetőinek egyikét sem

hallgatták ki. Egyikük neve sem bukkant fel a sajtóban. Marshall Marcus még szabadlábon volt, mivel teljes mértékben hajlandó volt

együttműködni az FBI-jal. Újonnan fogadott ügyvédei még mindig tárgyaltak a tőzsdefelügyelettel. Sok befektető a fejét követelte. Az biztos, hogy valamennyi időre börtönbe fog kerülni.

Ettől eltekintve azonban minden olyan volt, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy cinikus vagyok, de kénytelen voltam arra gondolni, hogy vajon nem

hívta-e föl valaki a legfőbb államügyészt. Vagy talán váltottak vele egy-két elsuttogott szót ebéd közben, egy steak mellett a washingtoni Charlie Palmer'sben.

- Bonyolult az ügy - mondta Diana. - Rendkívül közismert emberek keveredtek a dologba, vezető kormányhivatalnokok, magas rangú politikusok. Ahogy mondani szokták, ha egy királyra lősz, akkor jobb, ha meg is ölöd.

- De tudjátok a számlaszámokat, neveket… - Hirtelen egy csomó ideges emberrel találtuk szembe magunkat az Igazságügyi

Minisztérium vezetéséből, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a legaprólékosabban és legszabályosabban folytassuk le a vizsgálatot. Mindent tisztázni kell, mielőtt nekilátnak egy ilyen szintű korrupciós tisztogatásnak. Egy ilyen ügy karriereket és

hírneveket fog tönkretenni, és az egész ország bizalma fog megingani választott vezetőinkben.

- Ezt biztosan senki sem akarja - mondtam szárazon. - A Bűnügyi Nyomozó Osztály ragaszkodik hozzá, hogy szerezzünk be mindenféle

banki feljegyzéseket a világ minden tájáról, többek között olyan offshore bankokból is, amelyek úgysem lesznek hajlandóak együttműködni.

- Más szavakkal, semmi sem fog történni. Diana hallgatott. - Ahogy már mondtam, bonyolult az ügy. - És te nem találod ezt frusztrálónak? - Próbálok nem ugrálni, és a lehető legjobban elvégezni a munkámat. - És kit akartok letartóztatni? - Mark Hood tábornokot. Vetettem egy oldalpillantást Dianára, aztán visszanéztem az útra. - És mi a vád

ellene? - Sikkasztás, csalás… Hosszú a lista. Ő irányította a Pentagon fekete

költségvetéséből származó titkos pénzalapok illegális átutalását. Bólintottam. - Sejtettem. - Te nagyon nagyra tartottad, igaz? Mielőtt kirúgott volna. - Azt hiszem. Bár akkoriban nem tudtam róla még ezeket a dolgokat. Néhány kilométeren át egyikünk sem szólalt meg. Talán a valódi igazságtételt a karmára kell bízni, gondoltam. Vegyük például Taylor Armstrongot. Azt állította, hogy amikor Mauricio Perreira

rávette, hogy hozza össze legjobb barátnőjével, Alexával, valójában nem tudta, mi fog történni. Én hittem neki. Nem mintha ettől kevésbé tartottam volna narcisztikusnak, romlottnak és alattomosnak.

Nem sokkal az után, hogy utoljára beszéltünk, Taylort kivették az iskolából, és egy massachusettsi intézetbe küldték, ahol új módszerekkel kezelték a komoly viselkedési problémákkal küzdő diákokat. Vitát is keltett a dolog, mert elektrosokkot is alkalmaztak. Ehhez képest a Marston-Lee Intézetben olyan volt, mintha egy kellemes piknikezésen vett volna részt.

Az iskolában azt is megkövetelték, hogy a szülők hetente vegyenek részt a megbeszéléseken, ami most már nem lesz gond, mivel Taylor apja, Armstrong szenátor bejelentette, hogy visszavonul a közéletből, hogy több időt tölthessen a családjával.

Megláttam a kijáratot jelző táblát, és indexeltem. - Hová megyünk? - Láttad már a Phillips Exeter Academy campusát? - Nem. De miért akarnánk… - Aztán Diana rájött, mit tervezek. - Gondolod, hogy

már készen áll rá, hogy beszéljen veled? - Majd meglátjuk. Diana nem jött velem, megvárt a kocsiban. Úgy gondolta, jobb lesz, ha kettesben

beszélgetek Alexával. A lányok gyephokicsapata épp edzést tartott a futballstadion élénkzöld műfűvel

borított pályáján, amely a campus legvégében állt. Nem sokat tudok a gyephokiról - így messziről úgy néz ki, mintha dulakodás folyna a pályán. Elég zavaros játék, első ránézésre nehéz megérteni a szabályokat. Közben mintha állandóan szólt volna egy síp. Néhány lány már messziről kitűnt a többiek közül, főleg egyvalaki - amikor megfordult, láttam, hogy Alexa az.

Homlokpánt volt rajta, a haját copfba fogta össze. Barna karja izmos volt, a lába hosszú és vékony. A kék fogsorvédő kissé ijesztő külsőt kölcsönzött neki, de egészségesnek és jókedvűnek látszott.

Az edző belefújt a sípjába, és azt kiáltotta: - Igyatok egy kis vizet! - A lányok mind kivették a fogsorvédőjüket, precíz, automatikus mozdulattal. Néhányan bedugták a sportmelltartójuk széle alá, volt, aki a lábszárvédőjébe. Hangosan beszélgettek, kiabáltak, miközben az ivókút felé igyekeztek. Néhányan megölelgették Alexát - mindig elfelejtem, a lányok mennyivel érzelmesebbek ebben a korban, mint a fiúk -, és nevettek valamin.

Aztán Alexa megfordult, mintha megérezte volna a jelenlétemet, és elkapta a tekintetemet. Gyorsan odaszólt valamit az egyik csapattársának, és lassan elindult felém.

- Helló, Nick! - Tényleg jól játszol, tudsz róla? - Tűrhetően. Szeretem csinálni, ez a lényeg. - Remekül játszol. Keményen, sőt félelem nélkül. Alexa idegesen felkacagott. - „A félelem ajándéka”, igaz? - Igen. Csak szerettem volna beköszönni, és megnézni, hogy jól vagy-e. - Ööö… jól, köszönöm. Igen, minden rendben. Én… - Vágyakozóan a csapattársai

felé pillantott. - Tudod, ez most nem igazán a legmegfelelőbb időpont, nem baj? - Nem, dehogy. - De ugye, nem csak azért jöttél el ilyen messzire, hogy meglátogass? Remélem,

hogy nem. - Nem, dehogy, egyébként is erre jártam. - Üzleti ügy, vagy ilyesmi? - Igen. - Akkor jó. Ööö… most mennem kell. - Integetett. - Köszönöm, hogy beugrattál,

örülök, hogy láttalak. - Igen, én is - bólintottam. Megértettem: az, hogy látnia kellett, mindenféle sötét és gyötrelmes emléket kavart

fel benne. Mindig össze fog kötni magában azzal a rémálommal, amelyet át kellett élnie. Kellemetlen volt neki a társaságom. Rejtőznek olyan dolgok elméjének sötét mélyén, amelyekkel még nem küzdött meg. Úgy próbálja túltenni magát rajta, hogy igyekszik mindent elfelejteni.

Mindenki más-más módon birkózik meg a nehézségekkel. Ahogy visszasétált a pályára, egyre könnyedebbek lettek a léptei. Láttam, hogy

elmúlik a feszültség testéből. Egyik barátnője mondott valami vicceset, mire Alexa elmosolyodott, az edző pedig ismét a sípjába fújt.

Pár percig még álldogáltam, és néztem őket. Alexa majdnem olyan kecsesen és légiesen mozgott, mint egy balerina. Miután kezdett derengeni, mik a játékszabályok, már egészen izgalmasnak találtam a meccset. Alexa végigfutott a pályán, átpasszolta a labdát egy másik lánynak, majd továbbszaladt. Aztán már minden túl gyorsan történt, nem tudtam követni a játékot. Alexa belépett a körbe, ahonnan a kapura lehetett ütni, közben valahogy visszakapta a labdát, és aztán már csak azt láttam, amit a csapattársai is: kicselezte a kapust, és így szabaddá vált előtte a pálya. Elmosolyodott, ahogy felütötte a magasba a labdát, amely nagy ívben repült a kapu felé.

Az élet megy tovább. VÉGE -------------- Marshall Marcus üzletember, mások elképzelhetetlenül sok pénzét kezeli. Egy nap

hiába várja haza lányát, Alexandrát, mert elrabolták. A túszejtők élve temetik el a fiatal nőt. Interneten közvetítik küzdelmét az őrület ellen, az iszonyatos, a mindenre elszánt kétségbeesést. A filmbejátszások világossá teszik Marcus számára, ha nem teljesíti a bűnözők követeléseit, lánya halálát élőben nézheti végig.

A rablást igen körültekintően viszik véghez, minden részletet alaposan kidolgoznak, szinte semmilyen nyomot sem hagynak, amin el lehetne indulni. Marcus régi barátját, Nick Hellert kéri meg, hogy segítsen megmenteni a félelemtől fuldokló lányt. Nick versenyt fut az idővel, de a nyomozás közben kiderül, hogy Marcus rengeteg titokról nem akar beszámolni, ezzel veszélybe sodorja a lánya utáni kutatást. Ám Nick nem adja fel, a szálak egyrészt a kormányhoz, másrészt az orosz maffiához vezetnek...

Joseph Finder (Titkos kapcsolat) pergő, feszített tempójú regényében a főhős, Nick Heller újból bravúros nyomozással jár a végére egy rejtélyes ügynek.