pál ferenc - camões, pessoa, saramago magyarországon

Pál Ferenc (szerk.)CAMÕES, PESSOA, SARAMAGO MAGYARORSZÁGON

A portugál irodalmi művek magyarországi terjedése következtében – nem utolsó sorban Fernando Pessoa és José Saramago növekvő népszerűsége miatt – a korábbinál szélesebb körben tájékozódhatunk a Magyarországon kialakuló Portugália-képről és a portugál kultúra fogadtatásáról. Kötetünk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Portugál Tanszékének keretei között harminc esztendeje elindult recepciókutatás eredményeinek összefoglalása, amely korábban már megjelent, de kiegészített tanulmányok mellett �atal kutatók eredményeit összefoglaló új írásokat is bemutat, többek között Tímár Imola A Portugáliai Henrik-vita, Pál Zsombor Szabolcs Magyar újságírók Portugáliáról az 1930-40-es években, valamint Urbán Bálint A magyarországi Saramago-recepció története című tanulmányát.

Pál Ferenc (szerk.)

CAMÕES, PESSOA, SARAMAGO MAGYARORSZÁGON

9 789638 822581

ISBN 978-963-88225-8-1

Equinter

Camões, Pessoa, Saramago MagyarországonTanulmányok a magyar-portugál irodalmi recepciókutatás köréből

MINTA

CAMÕES, PESSOA, SARAMAGOMAGYARORSZÁGON

Tanulmányok a magyar-portugál irodalmi recepciókutatás köréből

Szerkesztette Pál Ferenc

Equinter

Budapest2013

MINTA

A tanulmányok elkészítéséhez a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány In Memoriam Klebelsberg Kuno programja nyújtott támogatást.

A kötetet szerkesztettePál Ferenc

A kötet szerzőiPál FerencPál Zsombor SzabolcsTímár ImolaUrbán Bálint

© Pál Ferenc, 2013© Pál Zsombor Szabolcs, 2013© Tímár Imola, 2013© Urbán Bálint, 2013© Equinter, 2013

Felelős szerkesztőNádasdy Miklós

Tördelés, grafikai tervDinnyés Attila

A címlapon Simon Bening (1483-1561) flamand festő a portugál királyi család genealógiáját ábrázoló festménye.

A 2. oldalon látható Camões-portré A luziádok 1873-as spanyol nyelvű kiadásából származik (Luís de Camões 1873. Os Lusíadas. Badajoz).

ISBN 978-963-88225-8-1 (nyomtatott) ISBN 978-963-88276-0-9 (elektronikus)

Luzo-brazil Könyvtár

A sorozat szerkesztőbizottságának elnöke: Pál Ferenc

ISSN 2062-8005

Jelen művet, illetve az annak részét a szerző nevének és a mű címének megjelölésével a felhasználó korlátozás nélkül másolhatja és többszörözheti. A kötet anyaga az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában (www.mek.oszk.hu) is hozzáférhető.

MINTA

http://www.mek.oszk.hu

Tartalomjegyzék

Elöljáró szavak 9

Pál Ferenc: Vígan dudál-e a portugál? 12

Pál Ferenc: Fejezet a magyar-portugál 23 kapcsolatok történetéből

Tímár Imola: Vita Portugáliai Henrik 35 magyar származásáról

Pál Ferenc: Camões alakja a magyar irodalomban 56 és irodalmi köztudatban

Pál Ferenc: Camões A luziádok című eposzának 75 magyar fordításairól

Pál Ferenc: Egy „félrefordítás” anatómiája 95

Pál Ferenc: Megjegyzések Eça de Queirós 103 és Ramalho Ortigão A cintrai ut titka című regényének magyar fordításához

Pál Ferenc: Fernando Pessoa magyar, fordításainak, 123 megjelenésének és értelmezéseinek története

Pál Zsombor Szabolcs: Magyar újságírók 149 Portugáliáról az 1930-40-es években

Urbán Bálint: A magyarországi 175 Saramago-recepció története

MINTA

9

Elöljáró szavak

Kötetünk az ELTE Bölcsészettudományi Karának Portugál Tanszékén mintegy harminc esztendővel ezelőtt elkezdődött

portugál recepciókutatás eredményeinek összefoglalása és kiteljesítése szándékával jelenik meg. Az 1970-es évek végén meginduló portugál oktatás egyik jelentős eseménye volt az 1980-ban, a klasszikus portugál költő és eposzíró, Camões halálának 400. évfordulóján megrendezett emlékkonferencia. Az itt elhangzott előadások jelentették a kiindulópontot az 1987-ben, a Portugál Tanszék gondozásában megjelent Magyar-portugál kapcsolatok c. tanulmánykötethez, amelyben Rózsa Zoltán, a tanszék akkori vezetője, a recepciókutatások ösztönzője és a kötet szerkesztője Camões Magyarországon című tanulmányában irányt mutatott a későbbi kutatásokhoz, hasonlóan Rákóczi Istvánhoz, aki a portugál királyi család magyar eredetére vonatkozó történelmi és irodalmi utalásokat summázva és a kérdésről az 1820-as évek második felében a magyar tudós körökben kibontakozott vitát röviden összefoglalva Egy történelmi tévedés anatómiája c. tanulmányában cáfolja Camões A lusiadák III. és VIII. énekében a költő által óvatosan megpendített magyar eredetet. Az 1987-es kötetet követi az 1999-ben Rákóczi István szerkesztésében megjelent Portugalhungria c. portugál nyelvű tanulmánygyűjtemény (Typotex kiadó), amely nemcsak az előző kötetben már felvetett kérdéseket a későbbi kutatások eredményeivel kibővítve ismertető tanulmányokat közli, hanem új kutatási területeket is megjelöl a magyar-portugál kapcsolatokban. Csaba Mártának az 1974 utáni

MINTA

10

magyar sajtóban megjelenő Portugália-képet elemző és Perjés Magdolnának a magyarországi portugál nyelvtanítás történetét feldolgozó tanulmányai mellett említésre méltóak Ernesto Rodrigues ismertetései a magyar költők, jelesül Petőfi Sándor, valamint az 1956-os forradalom portugáliai fogadtatásáról, amely a fiatal kutatókat arra ösztönözte, hogy az ibér-félszigeti országban megjelent magyarságképpel foglalkozzanak. Érdekes adalékokat szolgáltatott ehhez a kérdéshez Mojzer Anna 1995-ben megjelent A portugál dinasztia genealógiája. Francisco de Holanda és Simon Bening műhelyében c. tanulmánya (Miscellanea Rosae, Mundus Kiadó) majd pedig Ladányi-Turóczy Csilla Legendás magyarság-kép a 16. századi portugál irodalomban c. 2001-es munkája (Palimpszeszt, 15. sz.)

A portugál irodalmi művek magyarországi terjedése – elsősorban Fernando Pessoa és a Nobel-díjas José Saramago növekvő népszerűségére gondolunk –, valamint az internet és a digitalizált művek segítségével történő tudományos kutatás lehetőségeinek kibővülése lehetővé tette, hogy a korábbinál szélesebb körben lehessen tájékozódni a Magyarországon kialakuló Portugália-képről és a portugál irodalom, kultúra fogadtatásáról. Az internet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az etnosztereotípiaként, illetve helyzetmondatként megjelenő „vígan dudál a portugál” kifejezés pontos eredetét feltérképezhessük, és felmérhessük hazai terjedését, de Pessoa fogadtatásának és széleskörű befogadásának a kutatásában is nagy segítségünkre volt.

A jelen kötetben korábban már megjelent, de kiegészített és kibővített tanulmányok mellett fiatal kutatók kutatásainak eredményeit összefoglaló új tanulmányok is szerepelnek. A kötetet nyitó Vígan dudál-e a portugál c. tanulmányunk a Magyar Nyelvőr. 132. évfolyamának, 2008. január-március 1. számában jelent meg, a Fejezet a magyar-portugál kapcsolatok történetéből: a magyar eredet kérdése a XVI. századi portugál lovagregényekben pedig A Modern Filológiai Társaság Értesítője XXI. évfolyama, 2004. februári 1. számában. Tímár Imola: A Portugáliai Henrik-vita c. tanulmányának megírására a kötet összeállítója és szerkesztője

MINTA

11

ösztönözte a fiatal PhD-hallgató kutatót, Camões alakja a magyar irodalomban és irodalmi köztudatban ebben a formájában magyarul még nem jelent meg, rövidített változata elhangzott az Associação Internacional dos Lusitanistas 2011-es, az Algarve-i Egyetemen megrendezett X. kongresszusán. Camões A luziádok című eposzának magyar fordításairól szóló tanulmány, amelynek első változata szerepelt az föntebb említett 1987-es kötetben, portugál nyelven a már említett Portugalhungria c. kötetben látott napvilágot. A Megjegyzések Eça de Queirós és Ramalho Ortigão A cintrai út titka című regényének magyar fordításához pedig a Partitura, Irodalomtudományi Folyóirat III. évfolyamámak 2008-as 2. számában jelent meg. Pessoa magyar fordításainak, megjelenésének és értelmezéseinek története több korábban megjelent tanulmány összefoglalása. Pál Zsombor Szabolcs: Magyar újságírók Portugáliáról az 1930-40-es években és Urbán Bálint: A magyarországi Saramago-recepció története pedig az ELTE BTK doktori iskolájában tanuló hallgatók új, a jelen tanulmánykötet számára készített munkája.

Budapest, 2013. február 24.Pál FerencMINTA

12

Pál Ferenc

Vígan dudál-e a portugál?

Jó harminc éve találkoztunk először a címben kissé módosít-va idézett kijelentéssel, amellyel egy – már korosabb – rokonunk kommentálta kissé évődve a portugál nyelv és irodalom iránt meg-nyilatkozó érdeklődésünket. Akkoriban úgy gondoltuk, hogy egy század eleji kupléból származhat, s mert nem akadtunk rá a kezünk ügyébe kerülő szólásgyűjteményekben, el is feledkeztünk róla, és sokáig úgy gondoltuk, olyasféle etnosztereotípia lehet, mint az „őrült spanyol” vagy más hasonló népnevet tartalmazó kijelentés. Egy közelmúltban folytatott beszélgetés után azonban világossá vált, hogy az elmúlt száz-százötven év során a portugálokról való tudásunk alapján spontánul nem jöhetett létre ez a kifejezés, ezért újra megpróbáltunk kutatni az eredete után.

Annyi már első ránézésre is bizonyosnak látszik, leginkább a jól felépített belső rím miatt, hogy kötött szókapcsolattal, frazémá-val állunk szemben, de ennek minéműsége, konkrét jelentése és eredete már kérdéseket fel föl. Ezért szükségesnek látszik, hogy a kijelentést alaposan körbejárjuk, nemcsak ismertségét, hanem sa-játosságait, megjelenését, végül pedig a benne foglalt állítás igaz-ságtartalmát megvizsgáljuk.

Minden különösebb nehézség nélkül megállapítható, hogy a frazéma közepesnél kevésbé ismert, és kevéssé használatos szóban

MINTA


13

és írásban. Szóbelinek tekinthető lehetséges használatára egy leve-lező fórumon bukkantunk rá, amelyben „portugalfan” a következő szavakkal válaszolt az előzmény („gistana 19”) levelére: „Hűűű, bo-csesz, na jóét. Vígan dudál a portugál.”1 Félig a szóbeliséget tükrö-ző használatnak tekinthetjük azt a Gondola hírportálhoz kapcsol-ható 2004-es pót-szilveszteri versikét, amely a szövegkörnyezetnek megfelelően kissé átalakítva a következőképpen idézi a frazémát:

Bemutatom Europa Juliót, tegnap még ő volt az „őrült spanyol” (s vígan dudált, mint portugál); időközben játékra jelentkezett, s átadja most helyét a fapadon2.

De az írott sajtóban is találhatunk példákat. Az Új Szó című szlovákiai napilap 2004. augusztusi számának egyik kommentár-ja, amely a portugál José Manuel Durão Barroso által összeállított európai uniós kormány beiktatásával foglalkozik, a címében kér-dőjellel szerepelteti a szóban forgó frazémát: „Vígan dudál a por-tugál?”3. Hasonlóképpen a címben jelenik meg a kifejezés Kósa Lászlónak a Magyar Napló 1997. októberi számában megjelenő, Portugáliával foglalkozó írásának elején.4

Vannak azonban irodalmi példák is. Illyés Gyula 1979-es nap-lójegyzeteiben bukkan fel teljesen váratlanul a kifejezés – ilyenfor-mán:

Április 20.

Küszködtem már hajnali három után is, nehogy újra elaludjam. Órák hosszat a rossz álmok miatt földúltan zakatoló agy erre a gyerekkorban hallott ostobácska két sorra akart tökéletesebb rímet találni: Vígan dudál – A portugál. Még ennél

1 www.forum.index.hu. 2007. 07.01./2007. 11.18.2 Pót-szilveszter, www.gondola.hu. 2004. 01.04./2007.11.16.3 Malinák 2007. www.ujszo.com. 2007. 11. 17.4 Kósa László 1997, 31-33. o.

MINTA

Pál Ferenc

14

is különbet akartam, kétórai munka után: Bortól dudál – A portugál. Kifacsart agyú ébredés, külön levertséggel amiatt, hogy ennyire nem vagyok ura az „idegzetem”-nek. A belső életemnek.5 Kosztolányi Dezső 1923-as Portugálul olvasok című írásában pe-

dig utalást találunk a kijelentésre:Esküszöm önöknek, hogy akkor egy szót sem tudtam

portugálul. A portugálokról is csak annyit tudtam, megbízható, történelmi kútfőktől, hogy vígan dudálnak.6 A kifejezés egy korábbi előfordulására pedig idézhetnénk Mik-

száth Kálmán Gavallérok című, 1897-ben írt elbeszélésének alábbi részletét:

A többi asztaloknál tarokk folyt, sokkal kisebb pénzben, mint a ferbli. Itt hát szabad volt minden unform, diplomatizálás, ravaszkodás, mert itt nem a nyereségvágy játssza a szerepet, hanem a „virtus”. A gavallér érzi az ilyen finom distinkciókat. Kifecsegtek mindent, persze in Blumen. A „rövid”, aki kiadott, fejvakarva dohogta: „Melyik vízben fúljak meg?” (Ez annyit jelentett, hogy nincs szenglije.) „Vígan dudál a portugál”, azt teszi, hogy jó szín van híva. 7

Az első kérdés ezek után az, hogy milyen kategóriába soroljuk a vizsgálatunk tárgyát képező kijelentést?

Kósa László a Magyar Napló lapjain megjelent írásában „szál-lóigeként ható, de valójában kevés értelmű mondat”-nak nevezi8, Illyés Gyula, mint láttuk, „gyerekkorban hallott ostobácska két sor”-nak, Mikszáthnál pedig úgy jelenik meg, mint egy kártyajá-ték közben használatos „gyakorlati kifejezés”, noha az áttanulmá-

5 Illyés Gyula 1994, 41. o.6 Kosztolányi Dezső 1990, 55. o.7 Mikszáth Kálmán 1960, 246. o.8 Kósa 1997, 31. o.

MINTA


15

nyozott tarokk-szakirodalomban nem bukkantunk rá9. A Magyar Nyelv Értelmező Szótárá-ban10 viszont a „portugál” címszó alatt (amelyre a „dudál” és a „víg” szócikk vezérszóként utal) „szólás” („szólásmód”) jelöléssel és „tréfás” stílusminősítéssel megtaláltuk, a következő magyarázat kíséretében: „úgy látja, hogy nincs semmi baj, nem kell tartani semmitől, vidám lehet”11.

Végignézve ezek után a különböző szótárakat (Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára12) a Magyar Nemzeti Szövegtár kor-puszát13, a szólás és közmondásgyűjteményeket – Margalits Ede Magyar közmondások és közmondásszerű szólások14, Kertész Manó Szokásmondások15, O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondá-sok16 és Mi fán terem?17 című művét – nem akadtuk a kifejezés nyomára, mint ahogyan az esetenként jól használható Bartos Ti-bor-féle Magyar Szótárban18 sem találtuk meg. A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár19 anyagában a „szólás mondások” között azonban szerepel, illetve ráleltünk Bárdosi Vilmos Magyar Szó-lástár-ában20 is, ahol a szerző a frazémát felkiáltójeles formában „ritka” és „tréfás” jelzéssel közli, és „helyzetmondat”-nak jelöli. Értelmezése – „elégedettség kifejezése, nincs semmi baj, nem kell tartani semmitől, vidámak lehetünk”21 – lényegében megegyezik az A magyar nyelv értelmező szótárában található értelmezéssel.

Ezen a ponton egy pillanatra megtorpan a vizsgálódás. A szó-ban forgó frazéma ugyanis olyan átvitt értelmű nyelvi képet tar-

9 Vö. Marton János 2006.10 Akadémiai 1966.11 A magyar nyelv értelmező szótára, V. kötet. 806. o.12 Ballagi 1998.13 http://corpus.nytud.hu/cgi-bin/hnctest_reg/regisztr_hun.cgi. 2007. 11.16.14 Margalits 1990.15 Kertész 1985.16 O. Nagy Gábor 1976.17 O. Nagy Gábor 1979.18 Bartos 2002.19 Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. http://www.communio.hu/ppek/konyvek/ri-

eszl01.txt //209.85.135.104/search?q=cache:Nc-KU-A. 2007. 11. 15.20 Bárdosi 2003.21 Bárdosi 2003, 283. o.

MINTA

Pál Ferenc

16

talmaz, amelynek létrejöttéhez szükség lett volna valamiféle köz-vetlen tapasztalás, kapcsolat a portugálokkal. Ez azonban nem föltételezhető, amint erre munkánk záró részében – ahol a frazéma igazságtartalmát vizsgáljuk – részletesebben még kitérünk. Így csak valamiféle átvétel jöhet számításba. A Magyar Értelmező Ké-ziszótár 1972-es első és 2003-as második, átdolgozott kiadása utal is erre, amikor a szóban forgó frazémát A magyar nyelv értelmező szótárá-val csaknem megegyező magyarázat kíséretében közölve, szögletes zárójelben fölveti a szólás latin [sic!] ill. német vagy olasz eredetét, illetve német vagy olasz közvetítéssel történő átvételét22.

A latin eredetet nyugodtan szép de alaptalan hipotézisnek te-kinthetjük. Ami a német és az olasz eredetet illeti, sem az interne-ten – a „víg” és a „portugál” szót keresőszónak kiválasztva –, sem a megfelelő német és olasz szótárakban nem találtunk értékelhető adatokat23. A spanyol nyelvű keresés is eredménytelen volt, egy portugál blogban, azaz internetes naplóban közölt versféle azon-ban váratlanul megoldást kínált, mert rábukkanunk benne egy francia mondatra, amely tartalmazta a két vezérszót:

Com o Terreiro do PaçoE o Rio Tejo, o mundo, ao fundo.– Comment ils sont toujours gais, les portugais,Diz a guia, do vinte e sete,Que vai da Graça aos Prazeres…24

A versikében megjelenő francia nyelvű mondat nyomán a fran-cia kifejezést keresve folytattuk a kutatást. Először egy magyar

22 Magyar Értelmező Kéziszótár 2003, 1117. ill. 1094. o.23 Köszönjük Dr. Knipf Erzsébet, Dr. Fábián Zsuzsa valamint Dr. Bárdosi Vilmos segítsé-

gét az ez irányú keresésben.24 „A Palota térrel, és a mögötte lévő Tejo-folyóval, Comment ils sont toujours gais, les

portugai mondja az idegenvezető a 27-esen, amelyik a Graça-negyedtől a Prazeres te-mető felé megy.” Http://blogueforanadaevaodois.blogspot.com/2005/10/blogantologi-as-ii-10-comment-ils-sont.html Terça-feira, Outubro 25, 2005. In Blogantologia(s) II - (10): Comment ils sont toujours gais, les portugais. Eredeti közlés in Blogue-fora-nada, post. de 27 Outubro 2004. 2007.11.14.

MINTA


17

honlapot találunk, amely a szóban forgó frazémát a híres francia aforizmák közé sorolja, a következő formában: „Les portugais sont toujours gais.” (’A portugálok mindig vidámak’), név nélkül idézve Villon, Moliére, Rousseau és más hírességek mondásai között25.

Ebben az irányban tovább haladva, hamarosan rábukkantunk Alphonse Allais (1854-1905) francia humorista nevére, aki állító-lag ilyenformán nyilatkozott a feleségével kapcsolatban („à propos de sa femme”): „De même que leurs voisins les Portugais sont tou-jours gais, les Espagnols sont toujours «gnols».”26

Az ebben az esetben aforizmának tekinthető mondás első, a portugálokra vonatkozó része az internetes honlapok tanúsága szerint igen közismert francia nyelvterületen, így nem csoda, hogy megjelenik Charles Lecocq egyik népszerű operettjének az 1881-ben született portugál tematikájú a Le Jour et la Nuit-nek egyik be-tétdalában is (ha ugyan nem innen származik eredetileg, de ennek jelen munkánk szempontjából nincs jelentősége), amelyet Cala-bazas, a portugál miniszterelnök énekel a második felvonásban. A Charles Lecocq életét és munkásságát bemutató honlap úgy tartja, hogy ennek a Lecocq-operettnek a nyomán terjedt el szállóigeként a „Les portugais sont toujours gais” kijelentés.27

Köztudott, hogy Lecocq operettjeit Magyarországon is nagy si-kerrel játszották. Elsősorban az 1872-ben komponált La Fille de Madame Angot című vígoperettet, amelyet Angot asszony lánya címmel már 1875-ben bemutatott a Népszínház, majd 1896-ban a Debreceni Városi Színház, 1897-ben az Opera és 1900-ban a Ma-gyar Színház28. A Le Jour et la Nuit-t Nap és Hold címmel mutatta be 1896. november 12-én a Debreceni Városi Színház, 1899-ben Osváth Béla társulata adta elő a Vásárhelyi Nyári Színkörben, 1901-ben pedig, mint Ady Endrének a Nagyváradi Napló-ban december

25 Francia aforizmák. www. bolcsek.schaffer.hu/francia.doc, 2007. 11. 14.26 www.desencyclopedie.wikia,com/wiki/Portugal, illetve http://forum.femina.fr/femina/

loisirs/Spectacles/special-kriska-sujet_89_1.htm. 2007. 11. 14.27 Le Jour et la Nuit, qui fournit le slogan „Les Portugais sont toujours gais”. http://www.

matelots.be/html/musiciens/bio/lecocq.html. 2007. nov. 18.28 Magyar színháztörténet 2001.

MINTA

Pál Ferenc

18

22-én megjelent tudósításában olvashatjuk, felújították a darabot29.A francia zeneszerző magyarországi népszerűségét egyébként

jól mutatja Ady Endrének egy írása, amelyet a Budapesti Napló 1905. július 28-i számába írt a haldokló Lecocq-ról30.

Mindezek alapján joggal föltételezhetjük, hogy Lecocq operett-jeinek nagy sikere nyomán jelent meg és terjedt el a köztudatban a Nap és Hold említett betétdalának ez a mondata, bár a kérdésben járatosabbak rendre az Angot asszony lányá-t említik a szóban for-gó frazéma forrásaként. Mivel a korabeli előadások szövegkönyvei nem állnak rendelkezésünkre, ezért ezt a kérdést nem dönthetjük el, noha az Operettszínház egyik szakértője a kutatásaink során vele folytatott beszélgetésben megemlítette: nemegyszer megtörtént, hogy a siker kedvéért egy zeneszerző egyik művéből átemeltek egy népszerű dalt a másikba. Mindenesetre valószínűnek látszik, hogy Calabazas betétdala slágerré vált, és a „vígan dudál a portugál” sor szájról szájra terjedt. Így juthatott el ez a frazémaként terjedő kije-lentés Mikszáth Kálmánhoz, aki beleszőtte említett elbeszélésébe olyan helyzetmondatként, amelyet az éppen aktuális szóhaszná-latra reagáló tarokk-játékosok „gyakorlati kifejezés”-szerűségként használtak. Megkockáztatnák, hogy ezt látszik alátámasztani az is, hogy Mikszáth a kijelentéshez magyarázatot fűz, amiből a kifejezés új keletű vagy kevéssé ismert voltára következtethetünk. Érdekes ugyanakkor megjegyezni, hogy ez a kifejezés az 1897-ben írt Ga-vallérok című elbeszélésben jelent meg először és utoljára, egy év-vel a Nap és Hold debreceni bemutatója után.

Mikszáth regényében a vizsgált frazéma helyzetmondatként je-lenik meg, az író által adott magyarázata pedig egyértelművé teszi számunkra, hogy a benne levő állítás egyáltalán nincs kapcsolatban a portugálok megítélésével. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a portugálokról nem igazán volt naprakész ítélete, benyomása a ko-rabeli magyaroknak. Az 1820-as években kezdődött Camões-kul-tusz, amelyet a portugál királyi család feltételezett magyar eredete

29 www.intratext.com. 2007. 11.18.30 www.intratext.com. 2007. 11.18.

MINTA


19

is táplált31, a reformkor lezárulásával abbamaradt, a portugál költő eposzának, A lusiadák-nak a második kiadása (1874) után pedig eddigi ismereteink szerint Portugáliából inkább a kevéssé érdekes politikai és dinasztikus eseményekről tudósítottak. A portugálok-ról a XIX. század végi magyar köztudatban élő képre megpróbál-hatunk Mikszáth és Jókai műveiből is következtetni. Az előbbinél az idézett helyzetmondaton kívül csak egy utalást találunk, a Min-denki lépik egyet c. kisregényében olvashatunk a portugál királyné lábbelijéről:

Beszélték, hogy a walesi herceg vadászcsizmáit, a Dudley ladyk és missek, filigrán cipellőit, valamint a szép portugál királyné lábbelijét is ez a bizonyos Kolowotki készíti.32

Jókainak viszont hat regényében is találhatunk portugál utalá-sokat. A kalózkirály és az Akik kétszer halnak meg című műveiben a gyarmatosítás koráról és a portugál bikaviadalról olvashatunk, a többi regényben (Egy hírhedett kalandor a XVII. századból, Ep-pur si muove, Fráter György, A magyar nemzet története regényes rajzokban) viszont nagykövetekről, hercegekről, portugál király-nékről és királylányokról esik említés, vidám lelkes portugálokról egyszer sem.

A Franciaországban szállóigévé vált kijelentés jogosságát és igaz-ságtartalmát amúgy többen megkérdőjelezték. Maurice Martin du Gard (1896-1970), 1934-ben született Lettres Portugaises-ében azt írja hogy ne adjanak hitelt ennek a kijelentésnek, mert a közmon-dásos portugál vígság mese csupán33. Étienne Grosclaude Politique Européenne című munkájában pedig egyenesen károsnak ítéli azt az operett-lékektant, amely vígnak nevezi a portugálokat34.

31 Vö. Pál 2007, 8-13. o 32 Mikszáth sine data.33 „Les Portugais sont toujours gais! Parmi les mots qui firent fortune, celui-là, qui vibre et

galope, vous a l’air irréfutable. Gardez-vous cependant d’y croire. La gaîté portugaise a beau être proverbiale, elle n’en est pas moins une fable” http://blogdaruanove.blogs.sapo.pt/69427.html?thread=6963 . 2007.11.18.

34 „Oh! la psychologie de l’opérette qui prétend que les Portugais sont toujours gais!” http://

MINTA

Pál Ferenc

20

Giuseppe Marc Antonio Bartlett La Légende Noire au 18e Siècle: Le Monde Hispanique Vu du Dehors című munkájában pedig meg-jegyzi, hogy ez a kijelentés talán a XVIII. században lehetett igaz35.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben – meglehet Mikszáth és Jókai királynéi nyomán – Portugália sajátosan idegen, előkelő-en szomorkás jelleget kapott, és – az Európai Unióhoz való csat-lakozásunkat előkészítő, lépten-nyomon Portugáliára hivatkozó médiakampány következtében – egészen mindennapossá vált a portugálok megidézése36. Talán ennek a következtében ébredt föl csipkerózsika-álmából a vizsgált frazéma, és jelent meg a portugál tematikához kapcsolódva a sajtóban, anélkül persze, hogy etnosz-tereotípia jelleget kapna.

A portugálokról, illetve elsősorban a nyelvükről Kosztolányi is említést tesz, már idézett művében. Csodálatos nyelvnek találja: „Omlósabb, mint az olasz, gyengédebb, mint a spanyol. Egészen porhanyó latin.”37 Pataki Dezsőnek a Nyugat 1937. évi 3. számá-ban megjelent Anton Ixel című regényrészletében a ragyogóan ki-takarított lakást egy portugál tábornok csizmájához hasonlítják38. Déry Tibor talán ugyancsak ebből a hagyományból táplálkozva a Portugál királylány címet adta elbeszéléskötetének. Egressy Zoltán néhány éve bemutatott színdarabjában, a Portugál-ban az ibér-fél-szigeti ország egy távoli szép, szomorú világként jelenik meg, aho-vá a főhős el szeretne jutni:

www.gutenberg.org/files/13855/13855-h/13855-h.htm. 2007. 11.12.35 »”Les Portugais sont toujours gais” était donc peut-être vrai au 18ème siècle.« http://

www.historicaltextarchive.com/books.php?op=viewbook&bookid=8&cid=5.2007. 11. 14.

36 Vö. ezzel a www.urbanlegends.hu honlapon megjelent leaddel: „Orbán egy 2002-es rádiószereplése során egy általa portugál eredetűként azonosított közmondással zárta beszédét. Ugyane mondat Orbán augusztusi oxfordi beszédében még magyar bölcses-ségként szerepelt. Korábban pedig szintén portugálként”. 2005. április 22. http://www.urbanlegends.hu/2005/04/22/orban-es-a-portugalok. 2007. 11. 16

37 Kosztolányi 1990, 55. o.38 Nyugat sine data.

MINTA


21

Masni: És mit akarsz Portugáliában?(…)

Bece: Megnézem őket. Jó nép az. Ők találták fel a teát például. Meg a vázát, meg a legyezőt.Masni: Azon mit kell föltalálni?Bece: Meg a párnát, a tűzijátékot...Masni: A tűzijátékot is?Bece: Aha. Jó srácok. Barátkoznak mindenkivel.39

Esterházy Péternek egy nemrégiben megjelent regényrészleté-ben pedig ugyancsak feltűnik a portugál nemesség egy képviselője

Gilles ha portugál volna, portugálul beszélne, a virágok nyelvén. Állj, ez így nem jó, mert akkor mégis ő volna Esti Kornél, ő szokott a virágok nyelvén beszélni, ő, aki egy nő miatt volt Portugáliában, mindig egy nő miatt van Portugáliában, mindig ugyanazon nő miatt van Portugáliában, egy már nem fiatal portugál bárónő miatt van Portugáliában, akibe, ahogy mondani szokás, halálosan szerelmes…40

Megállapíthatjuk tehát, hogy a vizsgált frazéma, a „vígan dudál a portugál”, amely tradicionálisan helyzetmondatként van jelen a nyelvünkben, eredetét tekintve egy sláger önállósult sorából, sa-játos „szállóigeként” került át a köztudatba, mint egy máig élő de – mondjuk úgy – „hamis” francia etnosztereotípia jól sikerült ma-gyar fordítása. A portugálokkal semmiféle közvetlen, valamiféle megítélést sugalló kapcsolatban nem álló magyar közegben viszont elszakadt ettől a jellegétől, és a nemzeti referenciát megőrizve vált egyfajta kissé felelőtlen jókedvet, bizakodást kifejező helyzetmon-dattá.

39 Egressy 2007, 18. o. 2007. 11. 10.40 Esterházy 2007.

MINTA

Pál Ferenc

22

Felhasznált irodalom:Ballagi Mór 1998. A magyar nyelv teljes szótára. Budapest, Nap Kiadó.

Bárdosi Vilmos 2003. Magyar Szólástár. Budapest, Tinta Könyvkiadó.

Bartos Tibor 2002. Magyar Szótár. Budapest, Corvina Kiadó.

Egressy Zoltán 2007. Portugál. www.dramairok.hu/index.php?id=1250&cid=13695 - 15k. 18. o. 2007. 11. 10.

Esterházy Péter 2007. A Gyula-töredék. Bárka 2007/5. szám. www.barkaonline.hu/index. 2007. 11. 17.

Francia aforizmák 2007. www. bolcsek.schaffer.hu/francia.doc, 2007. 11. 14.

Illyés Gyula 1994. Naplójegyzetek 1979-80. Budapest, Századvég Kiadó.

Kertész Manó 1985. Szokásmondások. Budapest, Helikon Könyvkiadó.

Kósa László 1997. „Vígan dudál a portugál”. Magyar Napló. 1997. október, IX. évf., 10. sz.

Kosztolányi Dezső 1990. Nyelv és lélek. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó.

Magyar Értelmező Kéziszótár 1972/2003. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Magyar Nemzeti Szövegtár, http://corpus.nytud.hu/cgi-bin/hnctest_reg/regisztr_hun.cgi. 2007. 11.16

Magyar színháztörténet II. 2001. 1873-1920. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Malinák István 2004. „Vígan dudál a portugál?”. Új szó. 2004. augusztus 18. Www.ujszo.com. 2007. 11. 17.

Margalits Ede 1990. Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Budapest, Akadé-miai Kiadó.

Marton János 2006. A magyar tarokkjátékok kézikönyve. Pomáz, Kráter Könyvműhely.

Mikszáth Kálmán 1960. Gavallérok. Elbeszélések és kisregények. Második kötet. Szépiro-dalmi Könyvkiadó.

Mikszáth Kálmán összes művei sine data. Arcanum Digitéka, PC-cd-rom, Budapest, Arca-num Adatbázis Kft. Kiadása.

Nyugat Sine data. Egy irodalmi legenda digitálisan. CD-rom. Budapest, Arcanum Adatbá-zis.

O. Nagy Gábor 1976. Magyar szólások és közmondások. Budapest, Gondolat Kiadó.

O. Nagy Gábor 1979. Mi fán terem? Budapest, Gondolat Kiadó.

Pál Ferenc 2007. „Megjegyzések Báró Kemény Zsigmond Élet és ábránd című regényének szereplőválasztásához”. A Modern Filológiai Társaság Értesítője. XXIV. évf. 2. sz. 2007. június.

MINTA

pál ferenc - camões, pessoa, saramago magyarországon

Documents