prolegomena a társadalmak ontológiai szegénységéhez tóth jános

SZUPRA-, INTER- és INTRASZOCIÁLIS MOZGÁSOK: PROLEGOMENA A TÁRSADALMAK ONTOLÓGIAI

SZEGÉNYSÉGÉHEZ

Tóth János

http://elte.academia.edu/JanosToth

A szegénység általános meghatározása a társadalomtudományokban

-problematikája: a szegénység létezik, ugyanakkor inkább konceptuálisan, mint tényszerűen létezik

-definiálható abszolút gazdasági kategóriaként, de sok esetben más megfogalmazásra van szükség

-diszkurzív értelmezéseivel számos, a gazdasági meghatározottságon túlmutató dimenzió is megragadható

ezek feloszthatóak

-statikus megközelítésekre: valaminek a –szubjektív, vagy objektív- hiányát érik tetten (pl. az abszolút és a relatív deprivációs elméletek)

-dinamikus megközelítésekre: az elszegényedés folyamatára koncentrálnak (pl. a kirekesztés-, az underclass vagy az újszegénység-diskurzusok)

A dinamikus megközelítések sajátosságai

• nem csak egy adott társadalmon belüli hiányról és megfosztottságról beszélnek, hanem arról is, hogy a szegények a társadalomból kiszorulva egy egészen új együtélési szerkezetet alakítanak ki

• a szegénység nem mint hiányok sora, hanem mint a kultúrát meghatározó pozitív gyakorlatok, tulajdonságok és stratégiák együttese jelenik meg

• a tudományos igényű kutatások vagy elméletalkotások során megkerülhetetlen a szegénység kreatív és dinamikus oldalának figyelembe vétele

Exkurzus: az előadás társadalomelméleti keretei

- a társadalom fogalmai határai nem elég tágak ahhoz, hogy minden történelmi együttélési formára érvényesen referálhasson

- univerzálisan nem társadalomban vagy társadalmakban, hanem együttélési formákban érdemes gondolkodni

- az együttélési formák különböző létminőségűek lehetnek

- az együttélési formák létminőségét a szervezőelvük mutatja meg

• a szervezőelvek két alapvető típusa az istenelvűség és a nem-istenelvűség

• utóbbi két fő változata a modern (anyagelvű) és a globális (hatalomelvű) szervezőelv

• A hatalomelvű együttélési módok abban különböznek a moderntől, hogy az Istentől konceptuálisan elválasztott, és a modernitásban az anyaghoz hozzárendelt mindenhatóságot nem rögzítik semmihez, hanem önmagában viszonyulnak hozzá -az ilyen együttéléseket tisztán önkényhatalmi érdekek, s a hatalom akarásának vágya szervezi meg


• a „társadalom” típusú társas együttélés eredetileg a nem-istenelvű szervezőelv anyagelvű változata szerint lett kialakítva

• a „társadalom” definíció szerint az embereket és az emberek egymás közti viszonyait foglalja magában

• az istenelvű együttélési módok ezzel szemben mindig magukban foglalják az ember melett a transzcendenst (vagyis Istent és a különböző transzcendens entitánsokat, szellemeket, angyalokat stb.), valamint az istenadtaként megélt, az isteni erőkkel áthatott természetet



• a „társadalom” és a „nem-társadalom” típusú együttélési formák összességét, valamint ezek egymással való kapcsolatait és egymáshoz képest elfogalt pozícióikat az együttélési formák szupraszociális- vagy ontostruktúrájának nevezhetjük

• emellett a „társadalom” típusú együttélések egymással való relációiknak megfelelően ezen felül egy multiszociális struktúrában is elhelyezhetőek

• továbbá minden társadalomnak van egy saját, csak rá jellemző felépítése, amit az adott társadalom monoszociális struktúrájának nevezhetünk

Visszatérve a szegénység kérdéséhez...

• Hogyan gondolható el a szegénység egyszerre valami hiányaként és valami megléteként?

• Ezek a hiányok és meglétek milyen mozgásokkal vannak összefüggésben?

• A vizsgálatot egyaránt szükséges mind a monoszociális, mind a multiszociális, mind pedig a szupra- vagy ontoszociális dimenziókban elvégezni

I. A szegénység egy adott társadalom határain belül

• mint statikus állapot: egy adott társadalom struktúráján belül különféle, pl. gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális vagy vallási pozíciók elfoglalása

• A pozíció „szegény” vagy „gazdag” minősítését az mutatja meg, hogy a vizsgált terület szempontjából releváns forrásokból milyen –abszolút vagy relatív- mennyiséggel rendelkezik

I. A szegénység egy adott társadalom határain belül

• mint dinamikus változás: olyan intraszociális mozgás, amely mozgás pályáján haladó entitáns állapota az idő múltával egyre alacsonyabb pozíciókkal írható le, amely a vizsgált terület szempontjából releváns forrásokkal egyre csökkenő mennyiségben vagy arányban rendelkezik

• korlátai: nem írja le az adott társadalmi valóságból kivezető mozgásformákat

II. A szegénység több társadalom együttesén belül

1. A társadalmak közti mozgásról

• az adott társadalmi valóságból kivezető mozgás egy másik társadalomba vezet

• a különböző társadalmak egy sajátos hatalmi hálózatban működnek

• a társadalmak reprodukciójához, fejlődéséhez, és a normáikhoz igazodó személyiségpályák működtetéséhez szükséges szűkös elemi forrásokhoz az egymáshoz képesti hatalmi helyzet függvényében lehet hozzájutni

• nem csak egyes társadalmakon belül lehetnek szegények a személyek vagy az intézmények, de teljes társadalmak is lehetnek forrásszegények a domináns pozícióban lévőkhöz képest


• az elszegényedés egyfajta interszociális mozgás: az adott társadalmi valóságból egy forrásszegényebb társadalomba, vagy afelé vezet


2. A mozgások és a javak termelése/fogyasztása közti összefüggések

- azok a javak vagy források, amelyek egy adott entitáns társadalmi mozgásához elengedhetetlenek, nem „egyneműek”, hanem mind ezen társadalmak, mind pedig a bennük élő emberek létezése szempontjából sokfélék lehetnek

- ez a sokféleség abban nyilvánul meg, hogy termelésük és fogyasztásuk hatásai a multiszocialitás különböző társadalmaiban gyakran ellenkező előjelűek (Joseph E. Stiglitz → a termékek előállításának és fogyasztásának társadalmi költségei)


• Összességében elmondható, hogy a társadalmak multiszociális szemléletének a szegénység vizsgálata szempontjából jóval nagyobb értelmezési potenciálja van, mint az egyetlen társadalom létezését tételező monoszociális szemléletnek. Ugyanis a szegénységet nem csak intraszociális állapotként vagy mozgásként, hanem olyan interszociális elszegényedési és elszegényítési folyamatokként is képes leírni, amelyeknek alanyai vagy maguk a társadalmak, vagy az egyik társadalomból kihulló, s a másikba belezuhanó indivídum

• korlátai: nem képes leírni a nem-társadalom típusú együttélések szegénység-állapotait és elszegényedési folyamatait

III. A szegénység az emberi együttélési formák ontostruktúrájában –kereszténység, modernitás és

globalizáció

• A szegénység kérdését két részre bonthatjuk: • minek a meglétével jár együtt egy olyan hiány, amelynek

következtében az egyén kihullik egy istenelvű közösségből?

• a kihullott egyének –egy kritikus tömeget elérve- ezek után milyen társas együttélési formákat alakítanak ki, amelynek keretei közé a későbbi kihullók megérkezhetnek?

A keresztény közösség szegénység-dimenziói. Ptokeia-ptokeuo-ptokos (szegénység-elszegényedés-szegény)

• 1.) Anyagi -materiális javakban való- szegénység• önkéntelen szegénység: az egyén, csoport, család vagy

szervezet számára a biológiai szükségleteinek biztosítására hivatott jószágok korlátozottan, alig vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre

• önkéntes szegénység: amikor az egyén, csoport, család vagy szervezet anyagi javakra irányuló fogyasztását, illetve azok birtoklását önként és spirituális okokból a biológiailag feltétlenül szükséges szinten, vagy annak közelében tartja


• 2. Lelkiekben való szegénység• Lelki javak és erények (arete) hiánya. Ez a legteljesebb

mértékben az eretnekeket (hairetikos→”választók”) jellemzi, de általában mindenkiben valamilyen mértékben megvannak ezek a fogyatékosságok

• Alsóbbrendű dolgok és gondolatok megléte. Ez tulajdonképpen egy olyan destruktív szegénység, amelyet nem az erények gyengesége vagy hiánya, hanem az isteni erényekkel ellenkező életvezetési stratégiák megléte és dominanciája jellemez


• 3.) Lelki szegénység. Ez nem az isteni hiányára, vagy az istentelen meglétére, hanem egy isteni lelkület, az alázatosság meglétére vonatkozik; önmagam megalázását és végső soron az ember spirituális önkiüresítésének és Krisztusban való növekedésének szimultán aktusát jelöli


• 4.) Krisztus szegénysége

Ennek hivatkozási alapja a kenosis, az a folyamat amikor Krisztus megüresítette Önmagát és emberré lett az emberekért. Krisztus szegénysége azt jelenti, hogy Isten emberré lett azért, hogy az ember átistenülhessen:

„Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8.9)

Kérdések és felvetések

• 1. Mit láthatunk ebből a szegénység fogalmára nézve?• 2. Miért hasznos társadalomtudományi szempontból; a

szegénység mozgásként történő leírásával kapcsolatban?


1. Mit láthatunk ebből a szegénység fogalmára nézve?

• ahogyan a szegénység multiszociális szemléletének értelmezési potenciálja szignifikánsan nagyobb -mert tágabb, és több dimenziót fog át-, mint a monoszociális szemléleté, úgy a keresztény szegénység értelmezési potenciálja összemérhetetlenül nagyobb, mint akár a mono, akár a multiszociális szemléleté

• A negatív írányú mozgások mellett a pozitív, a közösség és az ember spirituális reintegrációjának kommunikatív mozgástípusait is képes leírni

• Továbbá az emberi együttélési formák ontostruktúráján belül azt is képes megmutatni, hogy a keresztény közösségből kivezető exkommunikatív mozgás, mint lelki elszegényedés hogyan kapcsolódik egyaránt az erények hiányához és az istentelen gondolatok és életvitelek dominánssá válásához


2. Miért hasznos ez általában társadalomtudományi szempontból; és speciálisan a szegénység mozgásként történő leírásával kapcsolatban?

• felveti annak lehetőségét, hogy a társadalomelmélet keretein belül a modern társadalmak az ontoszociális struktúrában konceptualizálhatóak e lelki elszegényedés kibontakozásaként, a globális társadalmak pedig e lelki elszegénység további elmélyüléseként.

• a szegénységkutatások szempontjából is releváns lehet, hogy azok a folyamatok, amelyeket egy mono, vagy multiszociális szemlélet fejlődésként és gazdagodásként értelmez, azok ontoszociálisan a lelkiekben való szegénység; a hanyatlás és az elszegényedés jelei is lehetnek egyúttal

Köszönöm a figyelmet

a teljes cikk megtalálható:

http://jatoth.web.elte.hu/Prolegomena%20to%20the%20ontological%20poverty%20of%20societies.pdf



prolegomena a társadalmak ontológiai szegénységéhez tóth jános

Documents