régészeti örökség (kész)
TRANSCRIPT
1
A régészeti örökség jogi védelme
Magyarországon
Készítette: Konzulens: Bek Tamás Dr. Ivancsics Imre Jogász DL egyetemi docens
2
Tartalomjegyzék
1. Régészeti örökség - régészeti örökségvédelem .................................................................. 3
2. Jogi szabályozás az Örökségvédelmi törvényig ................................................................. 6
1.1. Kezdetek ....................................................................................................................... 6
1.2. Az ingó- és ingatlan régészeti örökség együttes jogi védelme ..................................... 8
1.3. Az 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről, a Kulturális Örökség
Igazgatósága ............................................................................................................... 11
3. Európai Egyezmény a régészeti örökség védelméről (Máltai Egyezmény) ..................... 14
4. A régészeti örökség hatályos jogi védelme – jogszabályi keretek és intézményrendszer 16
4.1. A 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről ...................................... 16
4.1.1. Régészeti lelőhelyek védelme ......................................................................... 17
4.1.2. Régészeti feltárásokra vonatkozó szabályok .................................................. 19
4.1.3. A kulturális javak körébe tartozó régészeti leletek védelme .......................... 22
4.2. Régészeti örökség védelmét biztosító intézmények ................................................... 23
4.2.1. Az oktatási- és kulturális miniszter kapcsolódó feladat- és hatáskörei .......... 23
4.2.2. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ................................................................ 24
4.2.2.1. Jogállása és szervezete .................................................................................... 24
4.2.2.2. A Hivatal régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladat- és hatásköre ... 26
4.2.2.3. A Hivatal eljárási rendje, általános eljárási szabályok ................................... 28
4.2.2.4. Az örökségvédelmi hatóság eljárásai.............................................................. 39
4.2.2.4.1. Védetté nyilvánítási eljárás ...................................................................... 39
4.2.2.4.2. Hatósági engedélyezési eljárás ................................................................ 41
4.2.2.4.3. Megelőző feltárás – feltárási engedély kiadása ....................................... 43
4.2.2.4.4. Régészeti szakhatósági állásfoglalás, hozzájárulás ................................. 47
4.2.2.4.5. Hatósági kötelezés - Örökségvédelmi bírság........................................... 50
4.2.2.4.6. Hatósági nyilvántartás ............................................................................. 53
4.2.2.4.7. Kiviteli engedélyezési eljárás .................................................................. 55
5. Összegzés.......................................................................................................................... 57
6. Jogszabály- és irodalomjegyzék ....................................................................................... 58
3
1. Régészeti örökség - régészeti örökségvédelem
A kulturális örökség hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem
újítható forrása, a nemzeti és egyetemes kultúra elválaszthatatlan összetevője. A kulturális
örökségnek három elemét különböztetjük meg: ezek a régészeti örökség, a műemléki értékek
és a kulturális javak. Noha érdemben csak a régészeti örökséggel kívánok foglalkozni, e
három csoport közötti szoros összefüggés, illetve az elhatárolás érdekében érdemes
meghatározni utóbbi kettő fogalmát is. Műemléki érték minden olyan építmény, kert, temető
vagy temetkezési hely, terület, valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese,
rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő
jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival
és berendezési tárgyaival együtt.1 A műemléki értékek a régészeti örökség ingatlan elemeivel,
a régészeti emlékekkel alkotják a kulturális örökség ingatlan elemeinek csoportját. Kulturális
javak az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar
nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített,
írásos emlékei és egyéb bizonyítékai – az ingatlanok kivételével -, valamint a művészeti
alkotások.2 Ha a részletesebb fogalommagyarázatot leegyszerűsítjük, a kulturális javak
fogalmán két tárgycsoportot kell értenünk: a régiségeket és a műalkotásokat. Az eredeti
helyükön megtartott régészeti leletek, valamint a kulturális javak - a közéjük tartozó, eredeti
összefüggéseikből kimozdított, és közgyűjteményben őrzött régészeti leletekkel - együtt a
kulturális örökség ingó összetevőjét jelentik.
Magyarországon a régészeti örökség fogalma alig másfél évtizedes múltra tekint
vissza. Definiálása és a régészeti örökségvédelem jogszabályi hátterének kialakítása során a
hazai jogszabályalkotóknak figyelembe kellett venniük, az ún. Máltai Egyezmény3 előírásait,
mely meghatározta a régészeti örökség fogalmát. Ezek szerint a régészeti örökség az európai
kollektív emlékezet forrása, a történeti és tudományos tanulmányok eszközének minősül.
Ennek kell tekinteni minden olyan maradványt, tárgyat és az emberi lét bármely más, az
elmúlt korokból fennmaradt nyomát, amelynek tudományos feldolgozása lehetővé teszi
12001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről. (Továbbiakban: Kövt.) Értelmező rendelkezések 7.§. 4.
2Uo. 7.§. 10.
3Európai Egyezmény a régészeti örökség védelmérő l. Valletta, 1992. január 16. Hatályba lépése: 1995. május
25. (Továbbiakban: Máltai Egyezmény) Kihirdetéséről a 149/2000. (VIII. 31.) Korm. rendelet gondoskodott.
4
rekonstruálni az emberiség történetét, és feltárni kapcsolatát környezetével. A régészeti
örökség magába foglalja a különböző korú szerkezeteket, építményeket, épületcsoportokat,
telepeket, ingó tárgyakat, más jellegű emlékeket, valamint ezek összefüggéseit függetlenül
attól, hogy azok a szárazföldön, vagy akár a víz alatt találhatók. 4 Az első hivatalos hazai
fogalom-meghatározás messzemenőkig figyelembe vette az európai egyezmény
meghatározását. A kulturális javakról szóló 1997. évi CXL. törvény5 szövege kimondta, hogy
a régészeti örökség elemeinek körébe tartoznak az emberi lét bármely, elmúlt korokból
fennmaradt nyomai, amelyek száz évnél régebbiek, és amelyek segíthetnek rekonstruálni az
emberiség történetét és kapcsolatát környezetével. A régészeti örökség magában foglal
minden lelőhelyet, építményt, szerkezetet, tárgyat vagy más emléket, jelenséget, érzékelhető
összefüggést a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt, barlangokban. 6
A köznyelv a régészeti lelet fogalmát használja a földből, vízből stb. előkerült olyan
régi tárgyakra, amelyek forrást jelentenek a régészettudomány számára. Ez azonban nem
azonos a régészeti örökség fogalmával, hanem része annak, hiszen a régészeti lelet a régészeti
örökség érzékelt, felfedezett, feltárt – jellegénél fogva – ingó eleme. A régészeti örökség
körébe tartozik tehát ezen ingó elemek összessége, valamint az ingatlan régészeti emlékek, sőt
ezek összefüggései is.7 Mint azt a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV.
törvény megfogalmazza, régészeti örökség az emberi létnek a föld felszínén, a föld vagy a
vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben 1711 előtt keletkezett
érzékelhető nyoma, mely segít rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát
környezetével.8 A két törvényi megfogalmazás között a legszembetűnőbb különbség annak az
időpontnak a megjelölése, mely meghatározza, meddig beszélhetünk adott esetben régészeti
örökségről. A kulturális törvény rendelkezése szerint minden száz évnél idősebb emlék, míg
az örökségvédelmi törvény szerint csak az 1711 előttiek számítanak ebbe a körbe. 9 Utóbbi
megoldás több okból is logikusabbnak tűnhet. Egyrészt nagyapáink szántóföldön elhagyott
bármely használati tárgya és egy több ezer éves épített emlék régészeti szempontból nem
vonható egy kategóriába. Igaz ugyan, hogy mindkettő fellelhető régészeti módszerekkel,
azonban kulturális és információs értékük előfordulási gyakoriságuk és történeti fontosságuk
4Máltai Egyezmény 1. cikk In. Magyar Közlöny 2000/90.
51997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelmérő l és a muzeális intézményekrő l, a nyilvános könyvtári
ellátásról és a közművelődésről. 6Uo. 1. számú melléklet.
7Nagy Mihály: A régészeti örökség védelme Magyarországon. In. Magyar régészet az ezredfordulón. NKÖM
Teleki Lás zló A lapítvány, Budapest, 2003. 30. old. (Továbbiakban: Nagy 2003.) 8Kövt. 7.§. 22.
9Itt kell azonban megjegyezni, hogy nem minősülnek régészeti leletnek azok az 1711 előtt keletkezett kulturális
javak, melyek b izonyítottan műgyűjteményben maradtak fenn.
5
eltérő volta miatt egymáshoz mégsem mérhető. Másrészt az időpont meghatározásával és a
kulturális örökség elemeinek tisztázásával szétválaszthatóvá vált az egyes tudományágak
(régészet, néprajz, történettudomány, stb.) kutatási területe.10
A régészeti örökségről történő információszerzés fő forrása a régészeti feltárás.11 Az
ennek során előkerült régészeti leletek közgyűjteményben, illetve nem állami fenntartású
múzeumban12 való elhelyezése és szakszerű megőrzése, illetve az épített régészeti örökség
eredeti állapotban tartása a régészeti örökségvédelem részét képezi. Legfontosabb területe
azonban a még fel nem tárt, de ismert régészeti lelőhelyek13 védelme. A régészeti örökség
védelme tehát kiterjed a régészeti örökség felkutatására, értékelésére, számbavételére és
nyilvántartására; a védendő területek meghatározására, védetté nyilvánítására, illetve a
régészeti örökség megőrzésére. A régészeti örökség védelmét biztosítják az örökségvédelmi
törvényben megfogalmazott általános rendelkezések, miszerint minden régészeti emlék az
állam tulajdona, illetve a régészeti örökség elemeit lehetőleg eredeti lelőhelyükön, eredeti
állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell megőrizni. 14 A régészeti örökség védelme
közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget
jelent az állami és önkormányzati szervek, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az
állampolgárok számára.
A régészeti örökség védelme során a jogalkalmazó sokféle joganyaggal kerülhet
kapcsolatba. Az örökségvédelem igazgatása elsősorban a közigazgatási jog része, de emellett
számos más jogágat érint. Kapcsolatban áll a büntetőjoggal, a polgári joggal, az
alkotmányjoggal és az Európai Unió joganyagával egyaránt. Mivel e munka témája
elsősorban a közigazgatási jog, a megfelelő helyeken csak röviden szólok a többi jogággal
fennálló kapcsolatra.
10
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem érvényesül az interdiszcip linaritás. Régészeti módszereket igénybe
vesz mind a néprajz-, mind a történettudomány. Pl. Egy 18-19. század i gátőrház ásása régészet, az előkerült
anyag feldolgozása viszont már néprajz. Háborús tömegsírok, bunkerek feltárása történettudomány régészeti
módszerekkel. 11
Kövt. 7.§. 18. szerint régészeti feltárás a tudományos módszerrel végzett tevékenység, melynek célja a
régészeti örökség elemeinek felkutatása. 12
Uo. 8.§. (2)„A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam nevében a miniszter lemondhat régészeti gyűjtőkörrel
rendelkező, nem állami fenntartású múzeumok javára.” 13
Uo. 7.§. 20. „Régészeti lelőhely: az a fö ldrajzilag körülhatárolható terület, amelyen a régészeti örökség elemei
történeti összefüggéseikben találhatók, és amelyet a hatóság nyilvántartásba vett.” 14
Uo. 7/A-10.§.
6
2. Jogi szabályozás az Örökségvédelmi törvényig
2.1 Kezdetek
A régészeti örökség intézményesített védelme hazánkban a XIX. század közepe táján
kezdett kialakulni. Ekkor, a polgári átalakulás, a reformkor kezdetén született meg mind az
ingó műemlékek, régiségek, mind az épített örökség, a műemlékek védelmének gondolata.
Így együtt, „mindennemű ingatlan és ingó régiségek” megnevezéssel szerepeltek Jankovich
Miklós 1818-ban, a Tudományos Gyűjteményben megjelent, Esedezés a magyar régiségek
iránt című felhívásában, melyben azzal a kéréssel fordult olvasóihoz: derítsék föl a "jeles
maradványokat", hogy meg lehessen tudni, mennyi az, amit a török hódoltság
"visszahívhatatlan enyészetbe dönt".15
Az 1841-ben alakult Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságán belül létrejött
archeológiai szakosztály is a régiségek és műemlékek megőrzését tartotta feladatának 16, külön
kitérve a Magyarországon felfedezett ó- és középkori régiségek külföldre csempészése és
kivitele ellen. 1847-ben a MOTT indítványára fogalmazta meg felhívásában a Magyar
Tudományos Akadémia a védendő műemlékek körét, melyben az ingatlan örökség elemein
túl faragványok, öntvények, festmények, vésetek, metszetek, fegyverek, bútorok, edények,
ékszerek is szerepeltek.
A szabadságharc bukása a megindult folyamatokat megakasztotta, a császári rendelettel
létrehozott, a magyarországi előzményektől teljesen függetlenül megszervezett és azt
figyelmen kívül hagyva működő szervezet (Central Comission17) elsősorban az épített
emlékekre összpontosította figyelmét. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. januári
közgyűlésén indítványt terjesztettek elő a Történeti Osztály keretein belül működő, állandó
Archeológiai Bizottmány felállítására. Az alkotmányosság helyreállításával megszűnt a
Central Comission illetékessége hazánk területén. Feladatait az Archeológiai Bizottmány csak
részben vette át.18
15
Marosi Ernõ szerk.: A magyar művészettörténetírás programjai: Válogatás két évszázad írásaiból. Budapest,
Corvina, 1999, 15. old. 16
1846-ban Henszlmann Imre a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók kassai vándorgyűlésén hívta fel a
figyelmet a hazai rég iségek megőrzésének fontosságára. A VII. Vándorgyűlés iratai, Kassa -Eperjes, 1846.
augusztus 9-17. 17
Central Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale. 18
A Helytartótanács 1861-ben felszó lította a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy állítson fel egy, a Central
Comissionhoz hasonló magyar bizottmányt. Ez nem történt meg, mivel az akadémia azt javasolta, hogy a
kormány részvételével együtt alakítsanak állandó bizottmányt, mert az akadémia a kebelében felállított
bizottmány révén nem akart kormányzati szervvé válni. Lásd. Nagy 2003. 33. old.
7
A fejlődés újabb állomását jelentette az ismét munkához látó Magyar Orvosok és
Természetvizsgálók Társasága archeológiai szakosztályának 1866-os javaslata, mely a nemzet
pártfogása alá helyezendő művészeti emlékek és régiségek ügyét ajánlotta az törvényhozás
figyelmébe. A javaslat végül nem került az országgyűlés elé, s ezzel végeredményben az első
magyar örökségvédelmi törvénytervezet is elbukott. Ugyanígy járt az az 1869-es
törvényjavaslat19 is, mely az ingó régiségekért felelős Országos Régészeti felügyelőség
létrehozását, illetve a miniszter tanácsadó szerveként Országos Régészeti Tanács felállítását
tűzte ki célul. Nem lett jogszabály az 1871-ben szerkesztett újabb egységes törvénytervezet
sem. E kudarcok előre vetítették az ingó- és ingatlan örökség védelmének szétválasztását,
hiszen előbbi a magántulajdon szabadságába oly mértékben beavatkozott volna, hogy
szabályozása egyelőre nem volt kívánatos. Ez a kettősség tapasztalható első műemlékvédelmi
törvényünk esetében is. A műemlékek fenntartásáról szóló 1881. évi XXXIX törvénycikk
előkészítése során még komolyan szó volt az ingó műemlékek védelméről, az elfogadásra
utalt törvényjavaslatba azonban már nem került be. A törvény a műemlékek közé sorolta a
földben lévő, történeti értékű építményeket, azaz a régészeti örökség ingatlan elemeit, és
előírta, hogy felfedezésük esetén a tulajdonos vagy birtokos köteles azt bejelenteni a községi
elöljáróságon. Amennyiben a bejelentést a felfedezéstől számított 8 napon belül nem tették
meg, bírságot kellett fizetni.20 A jogszabály alapján a vallási- és közoktatásügyi miniszter
határozta meg, hogy a földben gyanított, illetve részben már felfedezett műemlékek feltárása
szükséges-e. Ha az elrendelt ásatásokba a föld tulajdonosa nem egyezett bele, akkor a területet
kártalanítás mellett végleg vagy ideiglenesen ki kellett sajátítani. 21
Az ingó és ingatlan műemlékek védelmének útja kettévált ugyan, de az ingó műemlékek
megóvásának gondolata nem tűnt el, jogszabályban rögzítendő védelmük, nyilvántartásba
vételük újra és újra felmerült. A XIX-XX. század fordulóján újabb törvénytervezet22 készült,
mely egységben kezelte a kulturális örökség egyes szakterületeit, s melynek célja a műkincsek
19
Henszlmann Imre törvényjavaslata „a történeti és műemlékek és régiségek fenntartásáról, biztosításáról és
kijavításáról”. 20
A törvény III. fejezetében megfogalmazott büntető határozatok napjaink örökségvédelmi bírságának előképei.
15. § „Az, a ki történeti vagy művészeti emlék becsével bíró s a földben levő építményt… fedezte fel, s a 2. §-
ban előszabott feljelentést a felfedezés napjától számítandó 8 nap alatt megtenni elmulasztotta: 5-100 fo rintig
terjedhető birságban marasztalandó.” 16. § „Az, a ki a fenntartandónak nyilvánított műemléket… ledönti,
lebontja vagy rongálja, vagy ennek ledöntését, lebontását vagy rongálását elrendeli, vagy saját telkén megengedi;
a mennyiben cselekvénye a büntető törvény szerint büntetendő cselekvényt nem képez, 50-500 fo rintig
terjedhető birságban marasztalandó s azon felül tartozik tűrni, hogy a műemlék, a mennyiben helyreállítható, az
ő költségén állíttassék helyre.” 21
1881. év i XXXIX. törvénycikk a műemlékek fenntartásáról. In. Corpus Juris Hungarici, KJK -Kerszöv, 2000. 22
„A magyar műkincsek összeírásáról és a magyarság számára megőrzéséről” c. tervezetet Wosinszky Mór
dolgozta ki 1902-ben.
8
külföldre vitelének megakadályozása és az állami elővételi jog gyakorlásának megteremtése
volt. A törvény elfogadását a magántulajdon korlátozásából eredő negatív hatásokkal
kapcsolatos aggályok akadályozták meg, csakúgy, mint az 1909-es törvényjavaslatot23 az ingó
műemlékek védelméről, valamint a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának 1912-es
előterjesztését ugyanerre vonatkozóan.
Az első világháború elvesztése az örökségvédelem területén is változásokat hozott. Már
1918-ban szabályozták a műtárgyak kivitelének engedélyezését és felügyeletét.24 A rendelet a
postatakarékpénztárt ruházta fel a kiviteli engedélyezés hatáskörével. A műtárgy kiviteli
korlátozások azonban csak az örökségvédelem közvetett eszközei lehettek, ezért 1922-ben a
vallás-és közoktatásügyi miniszter megbízta a Műemlékek Országos Bizottságát az
ingóörökség-védelmi törvénytervezet kidolgozásával. Az egységes, ingó- és ingatlan
örökségre is kiterjedő védelmet garantáló jogszabályt még ekkor sem sikerült megalkotni, e
téren jelentős változást csak az 1929-ben hatályba lépett, a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy
némely kérdéseinek rendezéseiről szóló XI. törvénycikk hozott.25
2.2 Az ingó- és ingatlan régészeti örökség együttes jogi védelme
Az 1929. évi XI. törvénycikk az ingatlan régészeti emlékek mellett szabályozási körébe
vonta az ingó műemlékek és muzeális tárgyak felkutatását (gyűjtés, ásatás, stb.) és védelmét.
Emellett rendelkezett ezen ingóságok nyilvántartásba vételéről és adás-vételük esetén a
közgyűjtemény elővásárlási jogáról is. A felügyeleti feladatokat az 1922-ben létrehozott
Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa látta el, mely intézkedett a nyilvántartásba
vett tárgyak kiviteli engedélyezése tárgyában is. A Tanács keretében a kutatások (ásatások)
tervének kidolgozására, e munkálatok országos megszervezésére, külföldi kapcsolatok
kiépítésére Országos Régészeti Szakbizottságot alakítottak, melynek elnöke a Magyar
Nemzeti Múzeum igazgatója volt. E szakbizottságnak a közgyűjteményekkel szemben csak
véleményező és tanácsadó hatáskörük volt.
A törvény 18. §-a lehetőséget adott a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy ásatás
szempontjából tiltott területnek minősítsen olyan területeket, amelyek régészeti, történeti,
antropológiai, földtani és őslénytani emlékeket rejtenek vagy rejtettek. A tiltott területen
23
Forster Gyula „Törvényjavaslat az ingó műemlékek védelméről” c. jogszabálytervezete. 24
„Értékek Magyarország területéről való kiv itelének eltiltásáról” szóló rendelet. 25
Buzinkay Péter: Műtárgyaink – ingó műemlékeink – védelme. In. Műemlékvédelem. Kulturális
Örökségvédelmi Folyóirat. XLVI. Évf., 2002. 1.szám 37-38. old.
9
kizárólag az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa által kijelölt intézmény
végezhetett feltárást a Tanács előzetes értesítése, hozzájárulása és a földtulajdonos
kártalanítása mellett. A Magyar Nemzeti Múzeum az ország egész területén, Budapest
múzeumai a főváros területén, míg egyéb közgyűjtemények a Tanács által rendeletben
megállapított helyi körzeten belül végezhettek ásatásokat. A véletlenül vagy nem ellenőrzött
feltárás során előkerült leleteket a találó köteles volt a Magyar Nemzeti Múzeumnak vagy a
közigazgatási hatóságnak bejelenteni. Ez utóbbi azonnal jelentést tett a MNM főigazgatósága
útján a Tanácsnak. Az ásatás során előkerülő vagy egyébként talált, és közgyűjteményi
elhelyezésre alkalmas ingóságot a közigazgatási hatóság lefoglalhatta és megválthatta. A
régészeti leletek megtalálóját és a föld tulajdonosát fele- fele arányban, kártalanításként
megillette a lelet értékének kétharmada. Ha a kutatást a Tanács előzetes hozzájárulása nélkül
folytatták, vagy a találás bejelentését elmulasztották, amennyiben az ingóság muzeális értéket
képviselt, tulajdonjoga a Tanács által kijelölt közgyűjteményre, egyébként az államkincstárra
szállt.26
A törvény 1949 végéig volt hatályban, amikor felváltotta a múzeumokról és
műemlékekről szóló 1949. évi 13. törvényerejű rendelet. E jogszabály volt az első, mely
együtt rendelkezett a régészeti örökség ingó és ingatlan elemeiről. Az újonnan létrehozott
Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (MMOK) közreműködésével megkezdődött a
nemzeti érdekű magángyűjtemények és muzeális értéktárgyak országos védetté nyilvánítása.
Védetté a kultuszminiszter nyilváníthatott, de a védési javaslat előkészítését, a nyilvántartást,
az ellenőrzést az MMOK, majd ennek megszűnése (1953. január 1.) után a jogszabály szerint
a miniszter, de a gyakorlatban a gyűjtőkör szerint illetékes országos közgyűjtemény végezte.
A védett muzeális érték tulajdonosát a kiviteli tilalmon túl bejelentési kötelezettség is terhelte,
ha a tárgyát értékesíteni kívánta. Kötelezhető volt arra is, hogy védett tárgyait kiállításon
mutassa be a nyilvánosságnak. A törvényerejű rendelet előírta a véletlenül előkerült ingatlan,
illetve ingó emlék bejelentését közvetlenül vagy a közigazgatási hatóság közbeiktatásával a
MMOK-nak. A lelet a jogszabály erejénél fogva állami tulajdonnak minősült, a korábbi
megváltás helyett a Központ a megtalálót és a földtulajdonost jutalomban részesíthette.27
26
1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, a könyvtár- és a levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről. III.
fejezet. Az ingó műemlékek és egyéb muzeális tárgyak felkutatása (gyűjtés, ásatás, stb.) és védelme. 17-21.§.
In. Corpus Juris Hungarici, KJK-Kerszöv 2000. 27
1949. évi 13. törvényerejű rendelet a múzeumokról és műemlékekről. III. fejezet a nemzeti érdekű
magángyűjteményekről és IV. fejezet a nemzet i érdekű muzeális értéktárgyakról (védett tárgyak). In. CompLex
CD-Jogtár, KJK-Kerszöv, 2000.
10
A muzeális emlékek védelméről szóló, 1963. évi 9. számú törvényerejű rendelet, és a
végrehajtásáról hozott 2/1965. (I. 8.) MM rendelet újra szabályozta a régészeti örökség
védelmét. A korábbi országos központ (MMOK) több feladatát részben a Magyar Nemzeti
Múzeum, részben az Ásatási Bizottság vette át. Ásatást csak a művelődésügyi miniszternek, a
Magyar Tudományos Akadémiának – műemlék feltárását illetően az építésügyi miniszterrel
egyetértésben kiadott – engedélye alapján múzeumok, régészettel foglalkozó tudományos
intézetek és az 1957-ben létrehozott Országos Műemléki Felügyelőség végezhettek. Az
ásatások tervszerűségének biztosítása és az ásatási engedélyek szakmai elbírálása az Ásatási
Bizottság feladata volt. A véletlenül, ásatáson kívüli földmunka során előkerülő muzeális
emlékeket továbbra is be kellett jelenteni, de a leletekről már nem egy országos közpo ntot,
hanem a területileg illetékes múzeumot értesítették, amely – miután megvizsgálta a lelőhelyet
– nyilatkozott arról, hogy a munka folytatható-e. Aki ásatás esetén kívül talált muzeális
tárgyat, köteles volt a területileg illetékes múzeumnak felajánlani. Amennyiben az igényt
tartott a leletre, a dolog értékéhez mérten a találónak megfelelő díjat állapított meg. A
régészeti leletekkel kapcsolatban a törvény csak a felfedező jutalmazását helyezte kilátásba,
az ingatlan tulajdonosát ilyen vonatkozásban nem említette. A jogszabály szerint a régészeti
vagy történeti jelentőségű földterületeket védelemben kellett részesíteni. A védett területté
nyilvánítást a művelődésügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben rendelte
el. A védetté nyilvánításra javaslatot tehettek a múzeumok, a Magyar Tudományos Akadémia
Régészeti Kutató Csoportja, az Országos- és a Budapesti Műemléki Felügyelőség, az
egyetemi tanszékek, valamint a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak művelődésügyi
szakigazgatási szervei. A földterület védetté nyilvánítására vonatkozó javaslatot a Magyar
Nemzeti Múzeumnál kellett benyújtani, amely szakvéleményével együtt a miniszterhez
továbbította. A védetté nyilvánító határozatot kézbesíteni kellett a tulajdonos, az egyéb
telekkönyvi érdekeltek, a kezelő szerv, a javaslattevő szerv, a MNM és a megyei múzeum
részére. A miniszter intézkedett a védetté nyilvánításnak, illetve a védettség
megszüntetésének telekkönyvi bejegyzése iránt. A védett földterületek felett az ellenőrzést a
területileg illetékes megyei múzeum gyakorolta.28
A fenti szabályozás az 1981-es jogszabályi reformig állt fenn, ekkortól ugyanis a
védelemmel kapcsolatos valamennyi feladatot - beleértve a védetté nyilvánítást is - a
múzeumok már a minisztériumok nélkül, teljesen egészében maguk intézték. Az 1981. évi 19.
28
1963. év i 9. törvényerejű rendelet a muzeális emlékek védelméről. In. CompLex CD-Jogtár, KJK-Kerszöv,
2000.
11
törvényerejű rendelet felsorolta a védelem feladatával megbízott 14 országos hatáskörű
múzeumot29. Az ásatási engedélyeket ettől kezdve az Ásatási Bizottság adta ki. Emellett
feladata volt, hogy a muzeális értékek feltárásának indokoltságát elbírálja, biztosítsa a feltárás
tervszerűségét, meghatározza a munkálatok szakmai követelményeit, és ellenőrizze azok
betartását. Az ásatáshoz természetvédelem alatt álló területen, barlangban az illetékes
természetvédelmi hatóság engedélyére is szükség volt. A kiemelt nagyberuházásokhoz
kapcsolódó megelőző ásatást a beruházás szerint illetékes miniszter vagy országos hatáskörű
szerv vezetőjének egyetértésével a művelődési és közoktatási miniszter rendelte el. Az ásatás
költségeit a beruházó fizette, azaz akinek érdekében állt a feltárás, biztosította annak
költségeit is.30 A véletlen lelettalálást már 1975-től31 a helyi tanács szakigazgatási szervének,
majd a 90-es évektől a jegyzőnek kellett elsődlegesen jelenteni. Az illetékes múzeumot a
közigazgatási szerveknek kellett megkeresnie, a közvetlen múzeumhoz fordulás
kötelezettségét megszüntették. A régészeti jelentőségű földterület védetté nyilvánítását a
Művelődési és Közoktatási Minisztérium rendelte el a Magyar Nemzeti Múzeum javaslata
alapján. Az ingatlan-nyilvántartásba vétel, illetve a védettség megszüntetése a Minisztérium
(és nem a miniszter) feladata lett.
2.3 Az 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről, a Kulturális Örökség Igazgatósága
Az 1980-90-es évek társadalmi változásai következtében a korábban állami tulajdonban
lévő földterületeket magánkézbe adták, így a potenciális régészeti lelőhelyekkel sokkal többen
kerültek közvetlen kapcsolatba. A magántulajdon szerepének és jelentőségének általános
növekedése, valamint az önkormányzati rendszer kialakulása a környezet átalakításával járó
tevékenységek, így a régészeti tevékenység újraszabályozását kívánták. Az építkezések
számának és nagyságrendjének növekedése következtében a régészeti szakhatósági
tevékenység jelentősége megnőtt. Az építkezésekhez kapcsolódó megelőző feltárások,
leletmentések végzésének és a szükséges pénzügyi fedezet biztosításának mikéntje is új jogi
szabályozást kívánt.
29
A múzeumok mellett a törvény még az Országos Széchenyi Könyvtárat említi. 30
1981. évi 19. törvényerejű rendelet a muzeális emlékek védelmérő l szóló 1963. évi 9. törvényerejű rendelet
módosításáról és kiegészítéséről. In. CompLex CD-Jogtár, KJK-Kerszöv, 2000. 31
1975. év i 6. törvényerejű rendelet a muzeális emlékek védelmérő l szó ló 1963. év i 9. törvényerejű rendelet
módosításáról. In. CompLex CD-Jogtár, KJK-Kerszöv, 2000.
12
Mindezen problémákra a kulturális javak védelméről szóló 1997. évi CXL. törvény,32 és a
29/1998. (VI. 11.) MKM rendelet próbált megoldást nyújtani. Utóbbi jogszabály a miniszter
felügyelete alatt álló, központi hivatalként működő, első fokú közigazgatási hatóságként
létrehozta a Kulturális Örökség Igazgatóságát, mely részben a minisztérium (védett területek
bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba), részben a Magyar Nemzeti Múzeum (javaslattétel
lelőhelyek védetté nyilvánítására; nyilvántartások vezetése), részben az Ásatási Bizottság
(feltárási engedély kiadása) feladatait vette át. Az Igazgatóság döntött a védetté nyilvánításról,
illetve a védettség megszüntetéséről, valamint a kiviteli engedélyezéssel kapcsolatos
ügyekben. Határozatot hozott a kiemelt jelentőségű régészeti terület ideiglenes védetté
nyilvánításáról, a feltárási engedély kiadásáról, a megelőző régészeti feltárásokkal
kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben, illetve a védetté nyilvánítással kapcsolatos
kártalanítási ügyekben. E kérdésekben hozott közigazgatási határozatokat a bíróság
megváltoztathatta.
Az Igazgatóság nyilvántartást vezetett a régészeti jelentőségű földterületekről, valamint a
nem védett, de ismert régészeti lelőhelyekről. Ugyanakkor a régészeti jelentőségű
földterületekkel kapcsolatban a szakhatósági jogokat továbbra is a megyei múzeumok
gyakorolták. A KÖI javaslatot tett a kiemelt jelentőségű régészeti lelőhelyek védetté
nyilvánítására, és ellátta az ezzel kapcsolatos előkészítő feladatokat. A kiemelt jelentőségű és
veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket a miniszter rendeletben nyilvánította védetté. Védetté
nyilvánításhoz műemléki jelentőségű területen, védett természeti területen és a Világörökség
jegyzékben nyilvántartott területen a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter,
mezőgazdasági rendeltetésű területen a földművelésügyi miniszter egyetértésére is szükség
volt. A védett régészeti területen a védetté nyilvánítást követően nem szabadott olyan
munkálatokat végezni, amelyek a terület jellegzetes állapotát megváltoztatták. Ezért az
Igazgatóság engedélyére volt szükség a terület jellegét veszélyeztető vagy befolyásoló
változtatáshoz, munkálatokhoz, valamint fémkereső műszer használatához. A terület
védettségét fel kellett oldani, ha annak fenntartását régészeti szempontok nem indokolták. Az
Igazgatóság intézkedett a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeknek, illetve a védettség
megszüntetésének az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről. Működtette az Ásatási
32
1997. év i CXL. törvény a ku lturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári
ellátásról és a közművelődésről. IV. fejezet Régészeti védelem, régészeti feltárás. VI. fejezet A Kulturá lis
Örökség Igazgatósága. A hatályos jogszabályban már nem szerepelnek a régészettel kapcsolatos rendelkezések,
azok egy külön törvényben, a kulturális örökség védelméről szó ló 2001. évi LXIV. törvényben kaptak helyet.
Ennek megfelelően az 1997. év i CXL. tv. jelenleg „a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról
és a közművelődésről” nevet viseli. (Továbbiakban: Mt.)
13
Bizottságot, kezdeményezte a régészeti lelőhelyek kisajátítását, és döntött a leletmentések
állami támogatásáról. Amennyiben valamely nem védett régészeti lelőhely jelentős károsodás
veszélyének volt kitéve, a KÖI – az érdekelt szakhatóságok állásfoglalása alapján – a területet
azonnal végrehajtható határozattal, egy alkalommal, legfeljebb 3 hónapos időtartamra
ideiglenesen védetté nyilvánította, és a határozatban korlátozta, felfüggesztette, illetve
megtiltotta a veszélyeztető tevékenység folytatását. 33
Ha régészeti feltárás esetén kívül vagy véletlenül került elő régészeti lelőhely, illetve lelet,
akkor a felfedező (a munka felelős vezetője) köteles volt az illetékes önkormányzat
jegyzőjének haladéktalanul bejelenteni. A jegyző értesítette a területileg illetékes múzeumot
és a tevékenység jellege szerint illetékes építési hatóságot. A múzeum a régészeti feltárás
esetén kívül előkerült régészeti leletet, illetve lelőhelyet köteles volt 72 órán belül az
Igazgatóságnak bejelenteni. Amennyiben a múzeum szakvéleménye alapján a lelőhely vagy a
leletek veszélyeztetése nélkül a tevékenység nem volt folytatható, a tevékenység jellege
szerint illetékes első fokú hatóság köteles volt azt legfeljebb 30 napra felfüggeszteni. Ha a
leletmentést34 ez alatt az idő alatt nem lehetett elvégezni, az Igazgatóság a múzeum
javaslatára ideiglenesen védetté nyilváníthatta a földterületet. 35
33
A Kulturális Örökség Igazgatóságának alapító okirata, mely az 1997. évi CXL. törvényre hivatkozik: 29/1998.
(VI. 11.) MKM rendelet., Művelődési Közlöny, 1998. 19.sz. II.k. (júl. 10.) 2476-2477. old. 34
Leletmentés a régészeti lelőhely vagy lelet váratlan előkerü lésekor végzett, a lelőhely és a leletek megmentését,
illetőleg a terü let felszabadítását célzó azonnali régészeti feltárás. 35
Mt. 36. §.
14
3. Európai Egyezmény a régészeti örökség védelméről (Máltai
Egyezmény)
Mielőtt a hatályos törvény36 rendelkezéseivel foglalkoznék, tekintsük át, hogy a
jogszabályalkotóknak milyen általános európai követelményeket, közösen elfogadott elveket
kellett figyelembe venniük megalkotásakor.37
Az európai integráció folyamata megköveteli a jogharmonizációt, így az örökségvédelem
terén is törekedni kell a nemzetközi egyezmények hazai alkalmazására, és az örökség
védelméért felelős intézményrendszer átszervezése során is figyelemmel kell lenni az európai
gyakorlatra. A régészeti örökség védelmét garantáló jogszabályi környezet kialakítása során a
törvényhozóknak az ún. Máltai Egyezmény előírásait kellett figyelembe venniük. Az
„Európai Egyezmény a régészeti örökség védelméről” 1992. január 16-án, Vallettában kelt, és
1995. május 25-én lépett hatályba. Hazánkban a 149/2000. (VIII. 31.) Korm. Rendelet
gondoskodott a kihirdetéséről.
A régészeti örökség fogalmának és tartalmának – az 1. fejezetben már ismertetett –
meghatározásán túl az Egyezmény legfontosabb eleme: az aláírók vállalták, hogy saját
államukban megfelelő eszközökkel létrehozzák a régészeti örökség védelmének jogi
rendszerét. A továbbiakban ez biztosítaná a régészeti örökség nyilvántartását, a védett
emlékek és területek osztályozását, valamint a tartósan megőrzendő, régészeti védett területek
létrehozását. A régészeti örökség elemeinek felfedezője köteles bejelentést tenni az illetékes
hatóságoknak, és a leleteket vizsgálat céljából rendelkezésre kell bocsátani.
Az Egyezmény értelmében minden aláíró vállalta, hogy az ásatások és más régészeti
tevékenységek engedélyezésére és felügyeletére olyan eljárásokat alkalmaz, amely
megakadályozza a tiltott ásatásokat, és az engedélyezett feltárásokat is szigorú szabályok közé
szorítják. Ennek kapcsán a megfelelően képzett, engedéllyel rendelkező szakembergárdának
alkalmaznia kell a roncsolást nem okozó kutatási módszereket, illetve gondoskodni kell a
régészeti örökség megfelelő megőrzéséről, állaguk megóvásáról és kezeléséről.
36
2001. év i LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről. Hatályos formája 2010. április 1 -től. 37
Az Európai Unió régészeti védelemmel kapcsolatos követelményrendszerét már az 1997-es kulturális
törvényben is figyelembe vették, de célszerűbbnek tartottam a hatályos törvény kapcsán ismertetni azokat, hiszen
a legjelentősebb jogforrást, a Máltai Egyezményt hazánkban csak 2000-ben hirdették ki.
15
A régészeti örökség fizikai védelme érdekében lehetőség szerint a helyi hatóságoknak ki
kell sajátítani a tartósan megőrzendő, régészetileg védetté kijelölt területet, vagy más alkalmas
eszközzel, de a feltalálás helyén és feltaláláskori formában (in situ) kell biztosítani a
védelmet, illetve az állagmegóvást. Amennyiben ez nem lehetséges, az eredeti helyükről
elmozdított régészeti maradványok megfelelő tároló helyeken történő elhelyezéséről
gondoskodni kell.
Az Egyezmény előírja, hogy a Felek a régészeti örökséget annak környezetével együtt
kötelesek megőrizni.38 Ennek biztosítására a terület- és településfejlesztési tervek készítése,
illetve kivitelezése során a munka minden szakaszába régész szakember bevonása szükséges.
Az egyeztetés lehetővé teszi a régészeti örökségre nagy valószínűséggel károsan ható
fejlesztési tervek módosítását, valamint biztosítja, hogy a környezeti hatásvizsgálatok és az
azokból következő döntések teljes mértékben figyelembe vegyék a régészeti lelőhelyeket és
azok környezetét.
A fent említetteken kívül szól még az Egyezmény a régészeti kutatás és állagmegóvás
finanszírozásáról, a tudományos információ gyűjtéséről és terjesztéséről, a köztudat
formálásáról, a régészeti örökség elemei tiltott forgalmának megelőzéséről, illetve a
kölcsönös technikai és tudományos segítségről.
A Máltai Egyezmény érvényesítésének ellenőrzése céljából az Európa Tanács Miniszteri
Bizottsága szakértői bizottságot állított fel, amely rendszeresen jelentést tesz a Miniszteri
Bizottságnak az egyezmény tagállamaiban a régészeti örökség védelmét szolgáló politika
helyzetéről, valamint az egyezményben meghatározott elvek érvényesítéséről. Emellett
javaslatokat terjeszt a Miniszteri Bizottság elé az Egyezmény rendelkezéseinek érvényesítését
szolgáló intézkedésekre, valamint ajánlásokat, hogy azokat az államokat is szólítsák fel az
Egyezményhez történő csatlakozásra, akik nem tagjai az Európa Tanácsnak. 39
38
A régészeti örökség és környezetének együttes megóvását alapelvi szinten a Firenzében, 2000. október 20-án
kelt (hazánkban a 2007. évi CXI. törvény hirdette ki) Európai Táj Egyezmény mondja ki, mely általános
rendelkezései között meghatározza, hogy mit jelent a „táj védelme”. Ezek szerint a táj jelentős vagy jellemző
sajátosságainak megőrzésére és fenntartására vonatkozik. Örökségi értékét a táj természet i adottságai és/vagy az
emberi tevékenységek révén kialakult elemeinek jellemző összetétele adja. 39
Európai Egyezmény a régészeti örökség védelméről. Az Egyezmény szövegének a Magyar Közlöny 2000/90.
számában kihirdetett hiteles magyar nyelvű fordítása. Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ,
Budapest, 2000.
16
4. A régészeti örökség hatályos jogi védelme – jogszabályi keretek
és intézményrendszer
4.1 A 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről
Az 1997. évi CXL. törvény – és a műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény -
kialakulása hosszú folyamat eredménye volt, de a hatályba lépésük utáni évek tapasztalatai
arra utaltak, hogy a szabályozás további módosításra szorul. A Nemzeti Kulturális Örökség
Minisztériumának 1998-ban történt felállítása40 után kezdetét vette egy többlépcsős folyamat,
amely először kisebb módosításokat tűzött ki célul, majd 2000-ben elkészült egy önálló
régészeti törvény tervezete. Időközben azonban felmerült az igény egy egységes
örökségvédelmi kerettörvény kidolgozására, amely 2001 elején került a parlament elé. Az
egységes törvénybe bekerültek az önálló régészeti törvény tervezetének új elemei is.
A 2001. október 8-án hatályba lépett 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség
védelméről (továbbiakban: Kövt.) több értelemben is megteremtette hazánkban az integrált
védelem jogi alapjait. Egyrészt egyesítette a műemlékvédelemről és a kulturális javak
védelméről szóló 1997-es törvényeket, másrészt a Máltai egyezmény rendelkezéseit
figyelembe véve megteremtette a kulturális örökség elemeinek környezetükkel együtt történő
megőrzésének lehetőségét. Harmadrészt a védelem integrált szervezésére hatósági,
szakhatósági, nyilvántartói és szakértői hatáskörökkel létrejött a Kulturális Örökségvédelmi
Hivatal (továbbiakban: KÖH vagy Hivatal).
A törvény II. része foglalkozik a régészeti örökség védelmével, de többi részében is
számos alapvető régészeti tárgyú rendelkezést tartalmaz. 41
A törvény kimondja, hogy a régészeti örökség védelme kiterjed a régészeti örökség
felkutatására, értékelésére, nyilvántartására, a kiemelten vagy fokozottan védendő területek
meghatározására, védetté nyilvánítására, illetve a régészeti örökség megőrzésére. Utóbbit
lehetőleg úgy kell végrehajtani, hogy a régészeti örökség elemei eredeti lelőhelyükön, eredeti
állapotukban maradjanak. A régészeti lelőhelyeket fentiek értelmében csak olyan mértékben
40
1998-ban a nemzeti ku lturális örökség egészét a NKÖM hatáskörébe utalták. E szervezeti változások részeként,
a minisztériumon belül létrehozták a Műemléki Főosztályt, amely a Régészeti Műemlékvédelem Osztályát és az
Épített Műemlékvédelmi Osztályt foglalta magában. In. Nagy 2003. 35. o ld. 41
A Záró rendelkezésekben felhatalmazást ad a Kormány és a Min iszter számára, hogy az örökségvédelemmel
kapcsolatos részletszabályozást hozzanak. E jogszabályokat a megfelelő helyen említem majd.
17
lehet igénybe venni, hogy számuk ne csökkenjen számottevően, és eredeti összefüggéseik ne
károsodjanak jelentősen. A védelemre irányuló intézkedéseknek elsősorban megelőző,
szükség esetén mentő jellegűeknek kell lenniük.
4.1.1 Régészeti lelőhelyek védelme
A lelőhelyek védelme jelentőségüknek megfelelően több fokozatú. A törvény erejéné l
fogva (ex lege) minden lelőhely védett, azaz azon semmi olyan tevékenység nem folytatható,
amely a leletek biztonságát veszélyezteti. Ezen általános védelem feltétele a hatósági
nyilvántartásba vétel.42 A lelőhelyek többsége e kategóriába tartozik, de egy szűk csoport
egyedi védelemben van részesítve: az ország kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű
régészeti lelőhelyeit jogszabályban kell védetté nyilvánítani. A védetté nyilvánított régészeti
lelőhelyeken nem lehet a lelőhely – akár csak - részleges állapotromlását eredményező
tevékenységet folytatni. A védett régészeti lelőhelyhez védőövezetet lehet kijelölni, amely
biztosítja annak fenntarthatóságát, megközelíthetőségét, tájképi védelmét.
A védett régészeti lelőhelyeket kiemelten vagy fokozottan védett kategóriába kell sorolni.
Kiemelten védett az a lelőhely, amely kivételes tudományos jelentőséggel, és nemzetközi
vagy országos szempontból kiemelkedő fontossággal bír. Fokozottan védett, melynek
tudományos jelentősége megállapítható, és egy nagyobb tájegységre nézve kiemelkedő
fontossággal bír. A védetté nyilvánítási előkészítését a hatóság folytatja le.43 A régészeti
lelőhelyeket a hatóság javaslatára a miniszter a településfejlesztésért és településrendezésért
felelős miniszterrel, illetve természeti vagy védett természeti területen, továbbá védett
természeti értékek esetében az építésügyért és a természetvédelemért felelős miniszterrel
egyetértésben, rendeletben nyilvánítja védetté.44 Összhangban azzal a kormányzati céllal,
amely szerint meg kell őrizni nemzeti örökségünket, a lelőhelyek védetté nyilvánítása
egyelőre az egyetlen hatékony jogi eszköz arra, hogy a régészeti emlékek jelenlegi
42
A törvény megfogalmazásából tehát az következik, hogy azok a régészeti helyszínek, amelyeket még nem
ismerünk, ezért térképen nem elhelyezhetők, és így a hatóság i nyilvántartásban sem szerepelnek, ma nem
tekinthetők lelőhelynek. Eszerint a nem is mert lelőhely nem is védhető. Az Örökségvédelmi törvény ezen
problemat ikus szabályhelyéről lásd bővebben: Bánffy Es zter – Raczky Pál: Régészek - örökségünk sorsáról. In.
Népszabadság 2009. április 6. 43
3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól. A
rendelkezésekkel részletesebben a KÖH eljárásainak ismertetésénél foglalkozom. 44
Egyes régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, illetve régészeti védettség megszüntetéséről; védőövezet
kijelöléséről szóló kulturális miniszteri rendeletek. Pl. 17/2004. (VIII. 27.); 22/2004. (XI. 17.); 2/2005. (I. 24. );
24/2005. (VIII. 19.); 28/2005. (XI. 4.); 30/2005. (XII. 7. ); stb.
18
állapotukban megtarthatók, a későbbi kutatások számára megőrizhetők legyenek, s ne
fenyegesse azokat a megsemmisülés veszélye. A kiemelt és fokozott régészeti védelem
indoka azonban minden esetben elsősorban a lelőhely tudományos értéke, és nem a
veszélyeztetettség ténye. A pillanatnyi veszélyeztetettség, illetve a lelőhely pusztulásával
együtt járó esetleges beruházási szándék csupán a védési eljárás időtartama és a védetté
nyilvánítás sürgőssége szempontjából releváns, a védettség szükségességét nem
befolyásolja.45 A védett régészeti lelőhellyé nyilvánítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba be
kell jegyezni. A bejegyzésről a hatóság intézkedik. A védetté nyilvánított régészeti
lelőhelyeket a hatóság a gyűjtőterület szerint illetékes megyei múzeum, a fővárosban a
Budapesti Történeti Múzeum közreműködésével rendszeresen ellenőrzi. A 2006. január 1-től
hatályos módosítás (2005. évi LXXXIX. tv.) a régészeti lelőhelyek fizikai
veszélyeztetettségének növekedése miatt a védelembe bevonta a természetvédelmi
őrszolgálatot is. A természetvédelmi őrök a szabályozás értelmében a régészeti lelőhelyekre is
figyelemmel vannak, és az ezek állapotát érintő eseményekre és körülményekre is felhívják a
figyelmet.
A lelőhelyek általános és egyedi védelme mellett az Örökségvédelmi törvény rendelkezik
az úgynevezett ideiglenes védetté nyilvánítás jogintézményéről is. A régészeti lelőhely
jelentős károsodásának veszélye esetében, vagy ha a régészeti lelőhely védetté nyilvánítását
kezdeményezték, a hatóság a területet örökségvédelmi érdekből, fellebbezésre tekintet nélkül
végrehajtható határozattal, legfeljebb 90 napra védetté nyilváníthatja, s ezt az időtartamot egy
alkalommal legfeljebb 90 nappal meghosszabbíthatja. Mind az ideiglenes, mind az egyedi
védettséget fel kell oldani, ha annak fenntartását régészeti szempontok a továbbiakban nem
indokolják. A kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól szóló 3/2002.
(II. 15.) NKÖM rendelet 5. §-a szerint ez akkor lehetséges, ha a teljes feltárás megtörtént, és a
területen nem került elő a régészeti örökség helyszínen megőrzendő eleme, illetve a lelőhely
megsemmisült.
45
Egyes régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, illetve régészeti védettség megszüntetéséről szóló minis zteri
rendelet tervezete. www.okm.gov.hu 2008. június
19
4.1.2 Régészeti feltárásokra vonatkozó szabályok
A törvény definíciója szerint régészeti feltárás az a tudományos módszerrel végzett
tevékenység, melynek célja a régészeti örökség elemeinek felkutatása. A régészeti örökség
elemei a régészeti érdekű területekről46 vagy a régészeti lelőhelyről csak régészeti feltárás
keretében mozdíthatók el. Ezért a földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal a
régészeti lelőhelyeket lehetőleg el kell kerülni. Amennyiben a feltáráson előkerülő régészeti
leletek a helyszínen nem őrizhetők meg, azokat elsősorban a feltárást végző illetékes
múzeumban vagy országos szakmúzeumban kell elhelyezni.
A régészeti feltárásokra vonatkozó általános előírás, hogy a feltárások költségeit – a
mentő feltárások kivételével – annak kell fedeznie, akinek érdekében a feltárás szükségessé
vált. Régészeti feltárást külön jogszabályban megjelölt intézmények és szakemberek47
végezhetnek, a hatóság által kiadott feltárási engedély birtokában. A hatóság régészeti
örökségvédelmi indokok alapján az engedélyt fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá
nyilváníthatja; illetve a jogszabályi vagy feltárási engedélyben foglalt előírások megszegése
esetén visszavonhatja.
Régészeti feltárásnak minősül a törvényben nevesített megelőző-, és mentő feltárás,
valamint a próbafeltárás és a régészeti megfigyelés, melyek a 2005-ös módosítás során
kerültek a jogszabály szövegébe; valamint a terepbejárás48, tervásatás, illetve műszeres lelet-
és lelőhely- felderítés49.
A próbafeltárás elősegíti a megelőző feltárási munkálatok költségeinek és időbeli
lefolyásának pontosabb tervezését. Célja a régészeti lelőhelyek jellegének, kiterjedésének, a
46
Kövt. 7. §. 17. Régészeti érdekű valamennyi terü let, természetes vagy mesterséges üreg és a vízmedrek azon
része, amelyen, illetve amelyben régészeti lelőhely előkerü lése várható vagy feltételezhető. 47
A régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes
szabályairól szó ló 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet felsorolja azon intézményeket, melyek régészeti feltárást
végezhetnek. E jogszabály módosítása, a 21/2007. (III. 26.) OKM rendelet kibővítette a kört a minisztérium
felügyelete alá tartozó költségvetési szerv, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszo lgálat felállításával.
Részletesebben a KÖH feltárás -engedélyezési eljárása kapcsán szólok. 48
Kövt. 7. §. 25. Terepbejárás minden olyan felszínen végzett kutatás, adatgyűjtés és kiértékelő dokumentálás,
amely nem ismert régészeti örökségi elem felfedezésére vagy a régészeti lelőhely állapotának ellenőrzésére,
illetve azonosítására irányul, függetlenül attól, hogy együtt jár-e a leletek összegyűjtésével, vagy sem. 49
Kövt. 7. §. 12. Műszeres lelőhely- és lelet-felderítés a légi felvételezés, a föld- és víz alatti objektumok
geofizikai úton történő felmérése, a fémkereső műszerrel (detektorral) végzett lelettérképezés vagy –gyűjtés,
geodéziai felmérés, és minden egyéb műszerrel fo lytatott olyan tevékenység, amely régészeti lelőhelyek vagy
leletek felderítésére irányul.
20
veszélyeztető források és a megelőző feltárás mértékének meghatározása, a lelőhelyek
védelmi fokozatának megállapítása és osztályozása.
Ha a régészeti lelőhely elkerülése a fejlesztések, beruházások költségeit aránytalanul
megnövelné, vagy a fejlesztés, beruházás másutt nem valósítható meg, a veszélyeztetett
régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni. A megelőző feltárás részeként a régészeti
lelőhelyen – a hatóság eltérő rendelkezése hiányában - próbafeltárást kell végezni. A régészeti
érintettség mértékétől függően a hatóság régészeti megfigyelést írhat elő, mellyel
kiküszöbölhetők az indokolatlan terhek, és mellyel kiváltható a megelőző feltárás. A feltárás
végzésére jogosult és a beruházó a megelőző feltárásra vonatkozóan írásbeli szerződést köt,
melynek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes költségét. A szerződés
érvényességéhez a hatóság jóváhagyása szükséges. A szerződés jóváhagyására irányuló
eljárásra a feltárási engedélyezés szabályait kell alkalmazni.50 Nem egyszer előfordul, hogy a
beruházó csak az engedélyezési eljárásban, az örökségvédelmi hatóság szakhatósági
állásfoglalásából értesül feltárási kötelezettségéről. A megelőző feltárásról a KÖH hatósági
eljárásai során részletesebben szólok.
Régészeti emlék vagy lelet régészeti feltáráson kívüli, váratlan előkerülése során
alkalmazandó, a közvetlenül érintett elemek szakszerű megmentésére irányuló azonnali
beavatkozás a mentő feltárás. Ilyenkor általában hatáskörének hiánya miatt az
örökségvédelmi hatóság nem vesz részt az engedélyezési eljárásokban, és így előírásokat sem
fogalmaz meg, hiszen a korábban régészeti lelőhelyként nem ismert területen bukkantak elő
váratlanul régészeti emlékek. Ezekben az esetekben nem hatósági előírásként megfogalmazva,
hanem a törvény rendelkezéseire utalva a mentő feltárás szabályainak alkalmazására hívja fel
a figyelmet.51 Mentő feltárás esetében az illetékes települési önkormányzat jegyzőjére és az
illetékes múzeumra hárulnak a régészeti örökség védelmével összefüggő, fontos feladatok. Fő
szabályként törekedni kell a régészeti örökség elemeinek helyszíni megőrzésére. Ha régészeti
feltárás esetén kívül régészeti emlék vagy le let kerül elő, a felfedező (a munka felelős
vezetője) köteles a tevékenységet azonnal abbahagyni, és szüneteltetni az illetékes múzeum
nyilatkozatának kézhezvételéig. Emellett köteles a helyszín és a lelet őrzéséről a jegyző, az
illetékes múzeum vagy a hatóság intézkedéséig gondoskodni. A régészeti emléket vagy leletet
az illetékes települési önkormányzat jegyzőjének haladéktalanul be kell jelenteni. E
kötelezettség nemcsak a felfedezőt, hanem az ingatlan tulajdonosát, az építtetőt és a
50
A szerződésre egyebekben a polgári jog szabályai az irányadóak. Lásd. 1959. év i IV. tv. 51
Fülöp Endre Norbert : A régészet hatályos jogi szabályozása Magyarországon. Kézirat.
21
kivitelezőt egyaránt terheli.52 A jegyző a bejelentés alapján köteles az illetékes múzeumot és a
tevékenység jellege szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságot haladéktalanul
értesíteni. Az illetékes múzeum köteles a helyszínt, illetve a leleteket haladéktalanul
megvizsgálni és a tevékenység folytatásának feltételeiről – a bejelentés beérkezésétől
számított – 24 órán belül írásban nyilatkozni. A nyilatkozatot egyidejűleg köteles a
tevékenység jellege szerint illetékes első fokú hatóságnak, a jegyzőnek, a lelet bejelentőjének,
a munkálatok felelős vezetőjének, a terület tulajdonosának és az örökségvédelmi hivatalnak is
megküldeni. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell a régészeti lelőhely, illetve lelet
meghatározását, a lelet meghatározásának helyét, idejét és módját, szakmailag indokolt
javaslatot a tevékenység folytatásának feltételeiről, illetőleg a munka felfüggesztéséről és
annak várható időtartamáról.53 A tevékenység jellege szerint illetékes hatóság a múzeum
nyilatkozatának megérkezését követően dönt a tevékenység további folytatásának feltételeiről.
Ha a nyilatkozat alapján a további tevékenység nem veszélyeztet régészeti emléket vagy
leletet, az azonnal folytatható. Amennyiben a régészeti emlék vagy a lelet veszélyeztetése
nélkül a tevékenység még részlegesen sem folytatható, a hatóság köteles annak folytatását
azonnali hatállyal megtiltani és legfeljebb 30 napra felfüggeszteni. A múzeum köteles a mentő
feltárást – melyhez feltárási engedély nem szükséges - haladéktalanul megkezdeni, és saját
költségére54 folyamatosan végezni. Ha 30 nap alatt nem lehet elvégezni, az örökségvédelmi
hatóság saját hatáskörében vagy az illetékes múzeumnak a 30 nap letelte előtt legalább 5
nappal tett javaslatára a földterületet ideiglenesen védetté nyilváníthatja. Az illetékes múze um
a mentő feltárás befejezése után 24 órán belül nyilatkozni köteles a tevékenység
felfüggesztését kimondó hatóság felé a felfüggesztés feloldásáról vagy fenntartásáról.
Bármely feltárás befejezésével egyidejűleg gondoskodni kell a régészeti örökség feltárt
elemeinek megfelelő védelméről, állapotának stabilizálásáról és további fenntartásáról. Az
állapotváltozással járó felmérési, vizsgálati, kutatási munkák elvégzését követően az eredeti
52
A törvény 82. §. (2) bekezdése értelmében örökségvédelmi bírsággal sújtható az, aki a jogszabály által előírt
bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget. 53
18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 15. §. (2)-(3). 54
A megelőző feltárásokra a feltárás teljes költségét, de a beruházások teljes bekerülési költsége legalább 9
ezrelékét a beruházó biztosítja. Mentő feltárás esetén, mikor korábban nem is mert helyszínrő l (jogilag tehát nem
lelőhelyrő l) a földmunkák során váratlanul kerülnek elő régészeti emlékek, leletek az illetékes múzeumn ak kell
eljárni, de nincs megnyugtatóan tisztázva, hogy ki, milyen mértékben és milyen pénzügyi forrásból finanszírozza
ezt a régészeti tevékenységet. A 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 2007. évi módosítása rendelkezik arról, hogy
a mentő feltárások elvégzésére a múzeum éves költségvetésében kell keretet biztosítani, illetve a költségekhez a
Hivataltól lehet támogatást igényelni. A régészeti feltárások finanszírozásáról bővebben: Régészek – örökségünk
sorsáról. 2009. április 6. és Közteherviselés a régészetben? 2009. április 8. www.nol.hu
22
állapotot vissza kell állítani, kivéve, ha a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi. A
régészeti emlékek megőrzéséről külön jogszabályban meghatározott esetekben a hatóság a
fentiektől eltérően is rendelkezhet.
4.1.3 A kulturális javak körébe tartozó régészeti leletek védelme
Az eredeti helyükről, eredeti összefüggéseikből kimozdított régészeti leletek, a régészeti
örökség muzeális intézményekben őrzött ingó összetevője a kulturális javak részét képezik, s
mint ilyenek általános védelem alatt állnak. E kategóriába tartoznak a régészeti feltárásokból
és lelőhelyekről (az 1711-es megelőző időkből) származó régészeti leletek, ilyen
gyűjtemények vagy azokból származó tárgyak: történelem előtti időkből, az ókorból, a
középkorból származó több száz éves, ezüstből, aranyból, rézből, vasból, stb. készített
ékszerek, ruha-kiegészítők, csatok, tűk, fegyverek, valamint cserépedények. Ide sorolhatók
továbbá a régi numizmatikai tárgyak (arany-, ezüst-, rézérem, -plakett, -jelvény, -pénz), a
forgalomban lévő bankjegyek és pénzérmék kivételével.
A kulturális örökség – előző kategóriába nem eső - pótolhatatlan és kiemelkedő
jelentőségű javait, gyűjteményeit, azok megőrzése érdekében a hatóság védetté nyilvánítja. A
védetté nyilvánítási eljárás hivatalból indul, és az eljárás alá vont kulturális javak a törvény
erejénél fogva, az eljárás jogerős befejezéséig, ideiglenesen védettek. Rájuk a védetté
nyilvánított kulturális javakra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.
Védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonjogát átruházni csak írásbeli szerződés
alapján lehet. Védetté nyilvánított gyűjteményhez tartozó tárgy vagy védetté nyilvánított
tárgyegyüttes bármely darabjának elidegenítéséhez vagy őrzési helyének 90 napot meghaladó
megváltoztatásához a hatóság előzetes hozzájárulása szükséges. Védetté nyilvánított kulturális
javak feletti rendelkezési jog bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárás során elrendelt
korlátozásáról a bíróság vagy a közigazgatási hatóság a hatóságot értesíti. Ellenérték mellett
történő tulajdon-átruházás esetén az államot elővásárlási jog illeti meg, melyet a hatóságon
keresztül gyakorol. A védetté nyilvánított kulturális javakat és a védetté nyilvánító
határozatban foglaltak betartását a hatóság helyszíni ellenőrzés keretében jogosult ellenőrizni.
A védett kulturális javakkal kapcsolatos adatokban bekövetkezett változásokat a tulajdonos
(birtokos) haladéktalanul, de legkésőbb a tudomására jutástól számított 8 napon belül köteles
bejelenteni a hatóságnak.
23
A kulturális javakat, s így a régészeti leleteket is – ha az Európai Unió általános hatályú,
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa másképp nem rendelkezik – csak az örökségvédelmi
törvényben meghatározottak szerint lehet az ország területéről kivinni. A kivitelezési
engedélyezéssel kapcsolatos szabályozásról a KÖH hatósági eljárásai során részletesebben
lesz szó.
4.2 Régészeti örökség védelmét biztosító intézmények
4.2.1 Az oktatási- és kulturális miniszter kapcsolódó feladat- és hatáskörei
Az oktatási- és kulturális miniszter a Kormány oktatásért, az egyházakkal való
kapcsolattartás koordinációjáért, valamint a kultúráért felelős tagja. A miniszter a kultúráért
való felelőssége körében készíti elő a kulturális örökségvédelemről szóló jogszabályokat,
illetve e tárgykörben felhatalmazás alapján miniszteri rendeleteket ad ki. Felel a nemzeti és
egyetemes tárgyi és szellemi kulturális örökség és érték (kulturális örökség) megóvásával,
tudományos feltárásával és közkinccsé tételével kapcsolatos feladatok ellátásáért. A kulturális
örökségért való felelőssége körében ellátja az ezzel kapcsolatos tevékenységek ágazati
irányítását; gondoskodik a kulturális örökségi értékek számbavételéről, nyilvántartásáról és a
kulturális örökség védelmét szolgáló tudományos feladatok ellátásáról. Javaslatot tesz a
kulturális örökségvédelmi célok elérését szolgáló gazdasági szabályozórendszer kialakítására,
részt vesz a kulturális örökségvédelem gazdasági, pénzügyi alapjainak biztosításában.
Gondoskodik a kulturális örökséggel kapcsolatos közművelődési feladatok megszervezéséről,
a kulturális örökségvédelmi hatósági feladatok ellátásáról. Dönt a műemléki értékek, illetve
régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, illetve annak megszüntetéséről. Kulturális
örökséggel kapcsolatos feladatainak megvalósítása érdekében kapcsolatot tart más államok
kormányzati szerveivel; segítséget nyújt a magyar kulturális örökség külföldön található
emlékeinek és értékeinek feltárásában, valamint megőrzésében. 55
A Kormány a minisztert jelölte ki a muzeális intézményeket nyilvántartó hatóságként. A
muzeális igazgatás vonatkozásában a miniszter muzeális intézmény alapításáról, működési
engedély visszavonásáról, valamint megszüntetésről határoz. 56 A miniszter feladatainak egy
részét – felhatalmazás alapján – a felügyelete alatt álló szervei látják el.
55
Az oktatási és kulturális miniszter feladat- és hatásköréről szóló 167/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 7.§. (2) 56
Mt. 39-41. §.
24
4.2.2 Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
A kormány 2001-ben megszüntette a Kulturális Örökség Igazgatóságát, valamint az
Országos Műemlékvédelmi Hivatal átnevezésével létrehozta a kulturális örökségvédelemmel
kapcsolatos hatósági, örökségvédelmi felügyeleti, és az ezekhez kapcsolódó tudományos
feladatok ellátására a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt.57 Feladatait 2007. január 1-i
hatállyal a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet
határozza meg. Működési körét, hatósági eljárásának rendjét a 10/2006. (V. 9.) NKÖM
rendelet, valamint az Alapító Okirat szabályozza.
4.2.2.1 Jogállása és szervezete
A Hivatal a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az
államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény alapján működő, központi szervből és
önálló jogalanyisággal nem rendelkező területi szervekből álló, országos illetékességű
központi hivatal, önálló jogi személy, amelynek az irányítását a miniszter látja el. A Hivatal
kincstári körbe tartozó, az előirányzatok felett teljes jogkörrel rendelkező, önállóan gazdálkodó
központi költségvetési szerv, amelynek költségvetését az oktatási és kulturális miniszter hagyja
jóvá. A Hivatal alapítója a Magyar Köztársaság Kormánya, a Hivatal felett az ágazati szakmai
felügyeletet az oktatási és kulturális területért felelős miniszter gyakoro lja.58
A miniszter irányítási, felügyeleti jogkörében eljárva határozatlan időre kinevezi és felmenti a
Hivatal elnökét, és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat. A Hivatal elnökének javaslatára
kinevezi és felmenti annak helyettesét.
A Hivatal központi szervből és önálló jogalanyisággal nem rendelkező területi szervekből áll.
A központi szerv szervezetileg főosztályokra, a főosztályi szinttel azonos Igazgatóságokra59
, és
osztályokra tagozódik. A Hivatal területi szervei az első fokú hatósági ügyekben eljáró Irodák. Az
örökségvédelmi hatósági, szakhatósági ügyekben első fokon a következő területi szervek járnak
57
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal lét rehozásáról szóló 190/2001. (X. 18.) Korm. rendelet. 58
5/2008. (X. 23.) OKM utasítás a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról
(Továbbiakban: KÖH SZMSZ) 59
Az Elnök irányítása alá tartoznak a központi szerv következő szervezet i egységei: Elnök i Titkárság;
Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya; Stratégiai Főosztály; Gazdasági-Műszaki Igazgatóság; Hatósági és Jogi
Igazgatóság; Humánerőforrás -gazdálkodási Főosztály; Filmiroda. Az Elnökhelyettes irányítása alatt áll: a
Tudományos és Nemzetközi Titkárság, Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának Titkársága; Nemzeti
Emlékhely és Kegyeleti Bizottság Titkársága; Műemléki Kutató és Dokumentációs Központ; Magyar Építészeti
Múzeum; Védési Igazgatóság.
25
el: Nyilvántartási Iroda; Műtárgyfelügyeleti Iroda; Közép-magyarországi-, Közép-dunántúli-, Dél-
dunántúli-, Nyugat-dunántúli-, Észak-magyarországi-, Észak-alföldi-, valamint Dél-alföldi
Iroda.60
A hatósági ügyekben eljáró szervezeti egységek illetékességét a kulturális elem feltalálási,
illetve őrzési helye határozza meg.61
A másodfokú hatósági jogkört a Hivatal központi szerve látja
el. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény 43. §. (4) bekezdésének alkalmazása során – tehát, ha a hatóság vezetőjével szemben
kizárási ok áll fenn – az eljáró hatóság a Miniszter.62
A régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladatokat a KÖH elsősorban a Védési
Igazgatóságon, a Koordinációs és Felügyeleti Főosztályon, a Hatósági és Jogi Igazgatóságon
és a területi szerveken keresztül hajtja végre. Az elnökhelyettes közvetlen irányítása alá
tartozik a Védési Igazgatóság, melyet az Igazgató vezet. Az Igazgatóság ellátja a régészeti
lelőhelyek és műemlékek védetté nyilvánításának, a védettség módosítását, illetve törlését
elrendelő jogszabályok előkészítésének feladatait; ennek során a védendő örökségi elemek
körét illetően adatokat gyűjt, tudományos kutatást és helyszíni vizsgálatokat végez, illetve
végeztet. A védetté nyilvánítással összefüggésben végzi a kulturális örökség ingatlan
elemeinek tudományos módszerekkel történő felkutatását, számbavételét, értékelésé t, ennek
keretében régészeti feltárást végezhet. Végzi és koordinálja az ingatlan örökségi elemek
felkutatását, kialakítja az ingatlan örökségi elemek védelmi politikáját. 63
A Koordinációs és Felügyeleti Főosztály a területi szervek működésének
összehangolásáért, a feladatellátás hatékonyságának biztosításáért felelős szervezeti egység. A
Főosztály koordinálja a régészeti és a kulturális javak védelme területén jelentkező szakmai
feladatokat. A vezető régészeti főfelügyelői feladatokat ellátó vezető köztisztviselő
közreműködésével felügyeli és koordinálja az elsőfokú hatósági igazgatásban részt vevő
szervezeti egységek munkafolyamatait. A Hatósági és Jogi Igazgatósággal együttműködve
gondoskodik elsőfokú hatósági ügyekben az anyagi- és eljárásjogi szabályoknak, illetve a
mindenkori jogszabályi környezetnek megfelelő működésről.64
A területi szervet az Irodavezető65 vezeti. Az Irodák a meghatározott illetékességi
területükön ellátják a jogszabályokban előírt elsőfokú örökségvédelmi hatósági és
60
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII.23.) Korm. rendelet 1.sz. melléklete. 61
A KÖH eljárásaira vonatkozó szabályokról szóló 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 1.§ (3) 62
Uo. 2.§. 63
KÖH SZMSZ 1.2.6. 64
Uo. 2.1. 65
Az Irodavezető főosztályvezető besorolású köztisztviselő, aki felelős az általa vezetett iroda örökségvédelmi
szakmai és hatósági feladatainak ellátásáért és az elsőfokú hatósági eljárások rendjének egységes szemléleten
alapuló kidolgozásáért, érvényesítéséért, ellenőrzéséért .
26
szakhatósági feladatokat. Közreműködnek a kulturális örökségi elemek felkutatásában,
értékelésében, védetté nyilvánításában és hozzáférhetővé tételében.
A Hivatal munkáját a Hivatal által működtetett tanácsadó testületek segítik. Az
Örökségvédelmi Tanácsadó Testület a jelentősebb szakmai ügyekben, valamint a másodfokú
döntések előkészítésében hozott állásfoglalásaival segíti az Elnök munkáját. Az Ásatási
Bizottság66 a régészeti örökséggel kapcsolatos elsőfokú hatósági, illetve egyéb szakmai
döntések előkészítésében segíti a Hivatal munkáját, valamint a régészeti örökséget érintő
általános szakmai kérdésekben állásfoglalásokat ad ki. A Műemléki Tervtanács a
műemlékekkel kapcsolatos, míg a Kulturális Javak Bizottsága a kulturális javakkal
kapcsolatos egyes elsőfokú hatósági, illetve egyéb szakmai döntések előkészítésében segíti a
Hivatal munkáját.67
4.2.2.2 A Hivatal régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladat- és hatásköre
A hatóság feladata a kulturális örökség elemei megőrzésének, fenntartható használatának
elősegítése és támogatása. Ennek érdekében ellátja országos illetékességgel az
Örökségvédelmi törvényben, valamint a külön jogszabályokban meghatározott hatósági
feladatokat; valamint az örökségvédelmi felügyeleti feladatokat és egyéb, hatáskörébe utalt
feladatokat.
A Hivatal alapfeladatként felkutatja és dokumentálja a kulturális örökség kiemelkedő
jelentőségű elemeit. A fenntartható használat elvei alapján számba veszi a kulturális örökség
kiemelkedő jelentőségű elemeit, és javaslatot tesz védetté nyilvánításukra, valamint
védőövezetük és környezetük kijelölésére, illetve védettségük feloldására. Gondoskodik a
kulturális örökség védettségének az ingatlan nyilvántartásokban való feltüntetéséről.
Működteti szakmai adattárait és gyűjteményeit, valamint nyilvánosan hozzáférhető
kutatószolgálatát.68
A Hivatal figyelemmel kíséri a kulturális örökség védelmére vonatkozó jogszabályok
érvényesülését. A 308/2006. Korm. rendelet alapján az elsőfokú hatósági tevékenységet ellátó
66
Az ÁB működésének keretét a 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet és a 9/2002. sz. KÖH Elnöki Utasítás
szabályozza. Alapvető tevékenysége a döntés -előkészítésen és az állásfoglaláson kívül a Hivatalhoz benyújtott
feltárási engedélykérelmek véleményezése; valamint a régészeti feltárások, illetve más, valamilyen szempontból
fontossá váló régészeti lelőhelyek, régészeti érdekeltségű területek ellenőrzése. 67
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról szóló 10/2006. (V. 9.) NKÖM
rendelet. 2. §. 68
KÖH SZMSZ 3.1.3.-3.1.5.
27
–önálló jogalanyisággal nem rendelkező- területi szerveket működtet. Alapfeladataihoz
kapcsolódó egyéb feladatai körében örökségvédelmi hatósági feladatai ellátásához szükséges
szakértői tevékenységet lát el.
A hatóság az örökségvédelmi felügyelet keretében figyelemmel kíséri a kulturális
örökség elemei állapotát, valamint megfelelő használatát. A fenntartható, integrált szemléletű
védelmet elősegítő tevékenységet végez. A kulturális örökségvédelem körében ellátja a
Magyarországról jogtalanul kivitt, vagy ilyen módon behozott kulturális javak
visszakövetelésével, illetőleg visszaadásával kapcsolatos teendőket. Gyakorolja az állam
elővásárlási jogát.69 Vita esetén dönt arról, hogy valamely tárgy vagy jelenség a kulturális
örökség körébe tartozik-e. A természetvédelmi őrszolgálat közreműködésével gondoskodik a
régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladatokról. Ellátja a miniszter által meghatározott
egyéb feladatokat.
Az Örökségvédelmi törvény és végrehajtási rendeletei alapján meghatározott kulturális
örökségvédelemmel kapcsolatos feladatai körében ellátja a régészeti örökség véde lmével
kapcsolatos hatósági és szakhatósági feladatokat.70 Hatóságként jár el a régészeti lelőhelyek
nyilvántartásának vezetése során (bejegyzés, törlés), a feltárások engedélyezése során és
egyedileg védett lelőhelyeken bizonyos esetekben. A KÖH nyilvántartást vezet a kulturális
örökség védetté nyilvánított elemeiről: a régészeti lelőhelyekről, a régészeti feltárási
engedélyekről, a műemlékekről, a védetté nyilvánított kulturális javakról, a kiviteli
engedélyekről, valamint a jogtalanul eltulajdonított, eltűnt védett kulturális örökségi
elemekről. A hatósági nyilvántartás nyilvános, és közhitelesen tanúsítja a benne szereplő
kulturális örökség elemeinek védettségét.71 Önálló bírságolási hatóságként jár el
örökségvédelmi bírság kiszabása esetén. A hatóság engedélye szükséges a következő,
egyébként építési vagy más hatósági engedélyhez nem kötött tevékenységekhez: a védetté
nyilvánított régészeti lelőhelyeken végzendő, 30cm mélységet meg nem haladó földmunkával
járó, illetőleg a terület jellegét veszélyeztető, befolyásoló változtatás; valamint a régészeti
69
Kövt. 86. §. (1) A ku lturális örökség védetté nyilvánított elemeire a Magyar Államot a 37 -40. § kivételével
elővásárlási jog illet i meg: ingatlanok esetében akkor, ha ezt a védetté nyilvánító, illetőleg a védettséget
módosító rendelet kimondja; illetve védetté nyilvánított kulturális javak ellenérték mellett történő tulajdon-
átruházása esetében. 70
A Kötv. a megyei múzeumoktól a KÖH-hoz telepítette a szakhatósági funkciót, mivel s zámos eset bizonyította,
hogy az önkormányzatok által fenntartott múzeumok szakhatósági tevékenységükben sok esetben nem tudták
magukat függetleníteni a fenntartótól, ami a régészeti ö rökség sérelmét jelentette a gazdasági szféra, a beruházási
tevékenységek előnyére. Tulajdonképpen a fenntartó, mint beruházó sokszor magának állította ki az engedélyt. 71
Kövt. 71-72. §.
28
lelőhelyen 30cm mélységet meghaladó tereprendezési munkák. 72 Amennyiben az előzőekben
említett munkák más hatóság engedélye alapján végezhetők, akkor az örökségvédelmi hatóság
szakhatóságként vesz részt az eljárásban. Szakhatóságként jár el továbbá a Hivatal olyan,
kormányrendeletben meghatározott esetekben, amikor a más hatóságok előtt indult
eljárásokban régészeti lelőhelyen vagy régészeti védőövezetben megvalósuló tevékenység,
építmény engedélyezése történik meg.
4.2.2.3 A Hivatal eljárási rendje, általános eljárási szabályok
A Hivatal a hatósági eljárásaiban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) és a Kötv. rendelkezései,
valamint az adott ügytípusra vonatkozó speciális szabályok szerint jár el. Közigazgatási
hatósági ügynek kell tekinteni minden olyan ügyet, amelyben a Hivatal az ügyfelet érintő
jogot vagy kötelezettséget állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági
nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal,
mint közigazgatási hatóság eljárási rendjét a Ket. szerkesztési koncepciója alapján tekintem
át, kiemelve az örökségvédelmi hatóságra vonatkozó speciális eljárási szabályokat.
A közigazgatási hatóság, jelen esetben a KÖH az eljárása során köteles megtartani és
másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörének gyakorlásával nem élhet
vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való
együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni. Az ügyfél jogát és jogos
érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez
szükséges mértékben korlátozza ; egyebekben védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és
gyakorolt jogait. Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény előtti egyenlőség,
ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell intézni. A közigazgatási
hatósági eljárásban a törvény keretei között a hivatalból való eljárás elve érvényesül: a
kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a
kérelemre indított eljárást jogszabályban meghatározott feltételekkel folytathatja. A törvény
keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság
határozatát; hivatalból intézkedhet döntésének kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról és
visszavonásáról. Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban
72
Uo. 63. §. (2)
29
meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv
használatának joga. A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás más résztvevője számára
biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az
ügyféli jogok gyakorlását.73
A korábbi Ket. 8. §. (1) bekezdése kimondta, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban az
egyes eljárási cselekmények törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet eltérő
rendelkezése hiányában, jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton is
gyakorolhatók. Törvény az elektronikus ügyintézést az ügyek vagy egyes eljárási
cselekmények meghatározott körében kötelezővé teheti vagy megtilthatja. A jelenleg - 2010.
április 1-től – hatályos rendelkezés ezzel szemben csak azt rögzíti, hogy törvény eltérő
rendelkezése hiányában az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője nem köteles a hatósággal
elektronikus úton kapcsolatot tartani. Ezzel hatályon kívül helyezte a Kulturális
Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3.§ (1) bekezdését,
mely kimondta, hogy a Kövt. 63. § (2) bekezdésében felsorolt hatósági eljárások tekintetében
nincs helye elektronikus ügyintézésnek. Ezek a következő, hatósági engedélyhez kötött, de
egyébként építési vagy más hatósági engedélyhez nem kötött tevékenységek voltak:
A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken végzendő, 30cm mélységet meghaladó
földmunkával járó, illetőleg a terület jellegét veszélyeztető, befolyásoló változtatás;
Régészeti lelőhelyen 30cm mélységet meghaladó, 1 métert meg nem haladó
tereprendezési munkák;
A védetté nyilvánított kulturális örökségi elem jellegét és megjelenését érintő
munkák és tevékenységek.74
A 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet kiegészítette azon engedélyköteles tevékenységek
sorát, melyhez kapcsolódó örökségvédelmi eljárások elektronikus úton nem intézhetők. Ezek
a kavics-, föld- és anyagdepó, illetve feltöltés, töltés létesítése; a régészeti lelőhely
rendeltetésének, művelési ágának megváltoztatása; a lelőhelyen található régészeti emlékek
megóvási, konzerválási munkálatai; a lelőhelyen lévő építmény, vagy ennek maradványai
bármely terepszinti, vagy az alatti padlójának megbontása.
73
2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. 1.§ -7.§.
(Továbbiakban: Ket.) 74
Kövt. 63. § (2) bekezdés 11 pontban sorolja fel azokat az engedélyköteles eseteket, melyek során nincs helye
elektronikus ügyintézésnek, ezek közü l én csak azokat emeltem ki, melyek közvetlenül a régészeti örökség
védelmével kapcsolatosak.
30
A hatályos közigazgatási eljárási törvény előírásai szerint tehát a fenti esetekben s zintén
lehetséges az elektronikus ügyintézés.
A közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Ha a közigazgatási hatóság
nem magyar állampolgárságú, a magyar nyelvet nem ismerő személy ügyében - ideértve a
jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megbízásából eljáró
természetes személyt is - magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít
azonnali intézkedéssel járó eljárást, vagy a természetes személy ügyfél azonnali
jogvédelemért fordul a magyar közigazgatási hatósághoz, a hatóság köteles gondoskodni
arról, hogy az ügyfelet joghátrány ne érje a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt.75
Különösen fontos lehet ez a rendelkezés abban az esetben, ha az Európai Unió nem tolerálja
hazánk azon törekvését, hogy a külföldiek földvásárlási moratóriumát legalább 3 évvel
meghosszabbítsák. Nem tartom valószínűnek, hogy a kérés elutasítása esetén tömegesen
jönnének Magyarországra a külföldi természetes- és jogi személyek termőföld vásárlása
céljából, de a hatóságnak fel kell készülni rá, hogy számuk folyamatosan növekedhet, s így
kapcsolatba kerülhetnek régészeti örökségünkkel, s az azzal kapcsolatos hatósági eljárásokkal.
Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit
(amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás
adatot tartalmaz. Ügyfélnek minősül továbbá jogszabály rendelkezése esetén az abban
meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó
jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az ügy elbírálásában hatóságként
(szakhatóságként) részt nem vevő hatóságot is ügyfélnek kell tekinteni, amennyiben
feladatkörét az ügy érinti.76
Ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy azt az ügy személyes jellege, illetve a
kötelezettség tartalma nem zárja ki, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső
ügyfél helyébe annak polgári jog szerinti jogutódja lép, ilyen esetben a jogerős határozatban
megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg .77
A hatóság hatáskörét jogszabály állapítja meg. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal első
fokú hatósági ügyeiben területi szervei, az Irodák járnak el. Az örökségvédelmi hatósági,
75
Ket. 9.§-10.§. 76
Uo. 15.§. (1)-(4) 77
Uo. 16.§. (1)
31
szakhatósági ügyekben első fokon a következő területi szervek járnak el: Nyilvántartási Iroda;
Műtárgy- felügyeleti Iroda; Közép-magyarországi-, Közép-dunántúli-, Dél-dunántúli-,
Nyugat-dunántúli-, Észak-magyarországi-, Észak-alföldi-, valamint Dél-alföldi Iroda.
Ezekben a hatósági ügyekben a Hivatal központi szerve látja el a másodfokú hatósági jogkört,
melyet az Elnök közvetlenül vezet.78 A kormányrendelet eredeti szövege az Elnököt jelölte
meg, mint a másodfokú hatósági jogkört ellátó hatóságot, de a 35/2008. (IV. 3.) AB határozat
alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette e rendelkezést, mivel a Ket. által a
fellebbezési fórumrendszer kialakítására megfogalmazott követelményrendszernek nem felelt
meg. A Ket. 106. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az elsőfokú hatáskört úgy kell
megállapítani, illetve a szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy legyen a fellebbezés
elbírálására jogosult, az elsőfokú hatóságtól szervezeti, illetve feladatkör tekintetében
elkülönülő szerv. Az Alkotmánybíróság határozata kimondta, hogy a Hivatal feladatainak
gyakorlásához szükséges elsőfokú hatáskörök címzettje – tekintettel a Kásztv. 5. §. (2)
bekezdésére79 - a KÖH vezetője, függetlenül attól, hogy e hatáskörét az önálló jogi
személyiség nélküli területi szervei útján látja el. Ez pedig azt jelentette, hogy az Elnök által -
a területi szervek útján - hozott elsőfokú hatósági döntések ellen másodfokú hatósági jogkört
gyakorló szervként szintén a Hivatal vezetőjének kellett eljárnia. Az AB tehát megállapította,
hogy az első- és másodfokú jogkört gyakorló hatóság szervezeti és feladatköri függetlensége
ebben az esetben nem teljesült.80 Az Alkotmánybíróság döntése után a másodfokú jogkört –
más központi államigazgatási hivatalokhoz hasonlóan - a Hivatal központi szervéhez
telepítették, amely feladatkörét tekintve és szervezetileg valóban elkülönül a területi
szervektől. Véleményem szerint elképzelhető lett volna azonban a 318/2008. (XII. 23.) Korm.
rendelettel81 felállított regionális államigazgatási hivatalok keretében szakigazgatási osztályok
felállítása is erre a célra.
A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását – törvényben meghatározott kivétellel –
másra nem ruházhatja át. A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyekben illetékességi területén
köteles eljárni. A régészeti örökség védelmével kapcsolatos hatósági ügyekben az eljáró
szervezeti egységek illetékességét a régészeti örökség feltalálási helye, illetve őrzési helye
határozza meg. Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget,
78
308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2.§ (5) 79
A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény szerint „a központi
államigazgatási szerv feladatkörének gyakorlásához szükséges hatásköröket a szerv vezetőjének kell címezni. Ha
jogszabály központi államigazgatási szervnek címez hatáskört, azt a szerv vezetője gyakorolja.” 80
35/2008. (IV. 3. ) AB határozat. 81
318/2008. (XII. 23.) Korm. rendelet a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerveiről.
32
a felügyeleti szerv legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül kivizsgálja a
mulasztás okát, és a hatóság mulasztása esetén újabb határidő tűzésével az eljárás folytatására
kötelezi. Ha az újabb határidő is eredménytelenül letelik, a felügyeleti szerv az eljárásra
haladéktalanul a mulasztó hatósággal azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki. A felügyeleti
szerv ezen intézkedését kivéve a hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. Nem
vonható el az ismételten mulasztó hatóságtól sem az ügy, ha a hatóság hatásköre hatósági
igazolvány vagy hatósági bizonyítvány kiadására, hatósági nyilvántartás vezetésére terjed ki,
ha jogszabály alapján hatásköre kizárólagos, vagy ha belföldi jogsegély iránti megkeresés
alapján kell eljárnia. Ilyen esetekben a hatóság legkésőbb a felhívástól számított tíz
munkanapon belül köteles eleget tenni elmulasztott kötelezettségének.82
A hatósági eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, nyilatkozatára, más hatóság
kezdeményezésére vagy hivatalból indul meg. A kérelmet a hatósághoz írásban lehet
benyújtani, a természetes személy ügyfél azonban kérelmét szóban is előterjesztheti. A KÖH-
hoz kérelmet, bejelentést személyesen, illetve telefonon a Hatósági és Jogi Igazgatóságon,
valamint területi szerveknél lehet előterjeszteni. A szóban előterjesztett beadványt írásba kell
foglalni, és a személyesen megjelent beadóval alá kell íratni. A postán, elektronikus úton
érkezett beadványokat a bejelentéssel érintett szervezeti egység vezetőjéhez kell továbbítani.
Amennyiben az érintett szervezeti egység nem állapítható meg, vagy a beadvány több
szervezetet egyformán érint, a beadványt az elnökhöz kell intézni. 83 Az eljárás megindításáról
az ügyfeleket az eljárás megindításától vagy a kérelem beérkezésétől számított öt
munkanapon belül értesíteni kell, kivéve, ha az eljárás eredményességét veszélyeztetné, vagy
az ügy egyszerű megítélésű, s ezért a hatóság az eljárás megindítása után öt munkanapon
belül érdemben dönt, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást
megszünteti; illetve ha az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát
el az érintettnél ellenőrzési feladatokat.
A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, öt munkanapon belül végzéssel elutasítja,
amennyiben a hatóságnak nincs hatásköre vagy illetékessége, és a kérelem áttételének nincsen
helye; a kérelem lehetetlen célra irányul; az igényérvényesítési határidőt lekésték; a hatóság
az ügyet érdemben már elbírálta; a kérelem nem az előterjesztésre jogosulttól származik;
illetve a kérelemből megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.
82
Ket. 19.§-20.§ 83
KÖH SZMSZ 3.3.
33
A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, amennyiben a kérelmet érdemi vizsgálat
nélkül el kellett volna utasítani, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítása után jutott a
hatóság tudomására. Megszűnik az eljárás, ha az ügy tárgyát képező vagyontárgy
megsemmisült vagy oly mértékben károsodott, hogy az eljárás okafogyottá vált. Ha a
határozat jogerőre emelkedése előtt a kérelmet minden kérelmező visszavonta, és az eljárás
hivatalból nem folytatható. Ha az eljárás folytatása az ügyfél halála, a jogi személy vagy jogi
személyiség nélküli szervezet megszűnése következtében okafogyottá vált, és eljárásbeli
jogutódlás nem következett be. Amennyiben az eljárást hivatalból indították vagy folytatták,
és az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn. A hatóság az eljárást
végzéssel megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való
felhívásnak nem tett eleget, és a megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte.
Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás
más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan
összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, a hatóság az eljárást
felfüggeszti. Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és
ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a
hatóság az eljárást felfüggesztheti. Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal
az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha azt jogszabály
nem zárja ki, és nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél az eljárás
felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti. Az eljárás
felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének
megszüntetésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik. 84
Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő
megindításának napján kezdődik. Az érdemi határozatot, az eljárást megszüntető végzést és a
másodfokú hatóságnak az elsőfokú döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító végzését ettől
az időponttól számított huszonkét munkanapon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidőt
bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény és kormányrendelet állapíthat meg. Az
ügyintézési határidőbe nem tartozik bele – a régészeti örökségvédelem szempontjából a Ket.
84
Ket. 29.§-32.§
34
által felsoroltak közül legfontosabb – szakhatósági eljárás időtartama, illetve a hiánypótlásra
és a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak
teljesítéséig terjedő idő; az eljárás felfüggesztésének időtartama; a kérelem, a döntés és az
egyéb irat fordításához szükséges idő; a szakértői vélemény elkészítésének időtartama. Az
eljáró hatóság vezetője az ügyintézési határidőt, annak letelte előtt, indokolt esetben, egy
alkalommal, legfeljebb huszonkét munkanappal meghosszabbíthatja. A szakhatóság eljárására
irányadó ügyintézési határidő általános esetben 10 munkanap, azonban a 308/2006. (XII. 23.)
Korm. rendelet 3. §. (3) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz a Hivatal szakhatósági
eljárásával kapcsolatban, amennyiben e határidőt 22 munkanapban szabja meg.
A Kövt. rendelkezései egyéb speciális ügyintézési határidőket is megállapítanak a
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyes hatósági eljárásaira. Ha a hatóság építésügyi
hatósági jogkörben, továbbá kulturális javak védetté nyilvánításában jár el, három hónap; az
előzetes nyilatkozat, előzetes szakhatósági állásfoglalás, valamint ha a hatóság műemlékhez
kapcsolódó örökségvédelmi hatósági jogkörében jár el, két hónap; míg a hiánypótlási felhívás
és a hatósági bizonyítvány kiadása esetén tíz munkanap. 85
Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy a határozat meghozatala előtt más
hatóság (szakhatóság) állásfoglalását kell beszerezni. A szakhatóságot az ügyben érdemi
döntésre jogosult hatóság keresi meg, amely döntésének meghozatalánál kötve van a
szakhatósági állásfoglaláshoz. Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a hatóság nyolc
munkanapon belül megállapítja, hogy a kérelmet a szakhatósági állásfoglalástól függetlenül el
kell utasítani.86 Ha a szakhatóság az előírt hatásidőn belül nem ad ki állásfoglalást, a
hozzájárulást megadottnak kell tekinteni.
A Kormány a régészeti lelőhelyet vagy régészeti védőövezetet érintő – más hatóságok
előtt indult – eljárásokban szakhatóságként a Hivatalt jelölte ki. Az építésügyi, a bányászati és
egyes vízügyi engedélyezési eljárásokban az érdemi döntésre első fokon jogosult
közigazgatási szerv, nyomvonalas létesítmények engedélyezése során általában a tervező
keresi meg a Hivatalt a szakhatósági egyeztetésse l. A Hivatal hatástanulmány elkészítéséhez
kötheti szakhatósági hozzájárulásának megadását. 87 A Kövt. szerinti régészeti feltárások
engedélyezési eljárásaiba érintettség esetén a KÖH szakhatóságként vonja be a
85
A 2009. évi LVI. törvénnyel módosított Kövt. E jogszabály megemlít még egy ügyintézési határidőt, mely a
műemlékek elővédelme során az ideiglenes védelem alá helyezésre, vagy a listáról való törlésre harmincöt napos
határidőt állapít meg. 86
Ket. 44.§ 87
Az örökségvédelmi hatástanulmányról szóló 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet. 3.§. Az örökségvédelmi
hatástanulmányró l az eljárások során még bővebben lesz szó.
35
Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozásáról és működéséről szóló 274/2006. (XII.
23.) Korm. rendelet szerint hatáskörrel rendelkező illetékes talajvédelmi; valamint a
környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek
kijelöléséről szóló 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet szerinti hatáskörrel rendelkező
illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatóságot. 88
A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem
elegendőek a rendelkezésre álló adatok, akkor kérelemre vagy hivatalból bizonyítási eljárást
folytat le. A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás
tisztázásának megkönnyítésére. Ilyen különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a
tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen
készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték.89 A Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról
szóló 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8.§ (3) bekezdése kimondja, hogy a tényállás
tisztázása érdekében az engedélyezési eljárás során helyszíni szemlét kell tartani. Ha
jogszabály kulturális örökség védelmével kapcsolatos szakkérdésben szakértő igénybevételét
írja elő, vagy szakértő igénybevételéhez jogkövetkezményt állapít meg, szakértőként
kizárólag az a személy vehető igénybe, valamint a jogszabályban meghatározott
jogkövetkezmények csak annak a szakértőnek az igénybevételéhez fűződnek, aki büntetlen
előéletű, rendelkezik a miniszter rendeletében meghatározott szakmai képesítéssel, és
megfelel az ott meghatározott egyéb feltételeknek.90
Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellő zte, és az
ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított öt munkanapon belül
értesíti az ügyfelet, hogy az - az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével -
megismerhesse a bizonyítékokat, azokra öt munkanapon belül észrevételt tehessen, élni
tudjon nyilatkozattételi jogával, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.
Az értesítés mellőzhető, ha az ügyfél már a bizonyítási eljárás során megismert minden
bizonyítékot.91
A hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb
kérdésekben pedig végzést bocsát ki. Ha a döntés kötelezést tartalmaz, a teljesítésre határidőt
88
308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1.§ (2)-(3) 89
Ket. 50.§. 90
Kövt. 75/A. § 91
Ket. 70.§. (1)-(2)
36
vagy határnapot kell megállapítani. A döntést közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az
jogot és kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban
meghatározott más hatósággal. A KÖH döntéseinek közlése esetén a kiadmányozás joga az
Elnököt, illetve az elsőfokú örökségvédelmi és építésügyi hatósági ügyekben a hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező területi iroda vezetőjét illeti meg. Az Elnök a kiadmányozás jogát
az egyes igazgatóságok, illetve főosztályok feladatkörébe tartozó ügyekben az igazgatók és
főosztályvezetők részére engedélyezi; a kiadmányozó az Elnök nevében, annak megbízásából
jár el.92
A hatóság által valamely tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására kiállított okiratot,
mindezek más hasonló módon történő igazolását, valamint a hatósági nyilvántartásba történt
bejegyzést határozatnak kell tekinteni. A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokat
nyilvántartja.93 A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal központi hatósági nyilvántartást vezet a
régészeti lelőhelyekről, a régészeti feltárási engedélyekről, a műemlékekről, a védetté
nyilvánított kulturális javakról, a kiviteli engedélyekről, a jogtalanul eltulajdonított, eltűnt
védett kulturális örökségi elemekről. A hatósági nyilvántartás nyilvános, és közhitelesen
tanúsítja a benne szereplő kulturális örökség elemeinek védettségét. A kulturális örökség
védelme érdekében a hatóság a nyilvántartás egyes adataihoz való hozzáférést miniszteri
rendelet alapján korlátozhatja. A nyilvántartás a kulturális örökség elemeinek azonosításához
szükséges adatokat és tényeket tartalmazza.94
A hatóság ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a jogerős
vagy a fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható hatósági határozatban foglaltak
teljesítését. A hatósági ellenőrzés keretében a hatóság az ügyféltől jogszabályban, személyes
adatok tekintetében törvényben meghatározott adatok szolgáltatását, iratok bemutatását
kérheti, és egyéb tájékoztatást kérhet, vagy helyszíni ellenőrzést tart. Ha a hatóság a hatósági
ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági
határozatban foglalt előírásokat megsértette, felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre,
és legalább tizenöt munkanapos határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre
történő figyelmeztetéssel felszólítja annak megszüntetésére; vagy hivatalból megindítja a
hatáskörébe tartozó eljárást; vagy megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkező
hatóságot, illetve fegyelmi, szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást
92
KÖH SZMSZ 4. Kiadmányozási jog és kiadmányozás rendje. 93
Ket. 82.§. 94
Kövt. 71§-72.§.
37
kezdeményez.95 A Hivatal ellenőrzési tevékenysége során a jogszabályban vagy határozatban
foglaltakat megsértőkkel, vagy az azokban foglaltakat nem teljesítőkkel szemben elsősorban
az örökségvédelmi bírság szankciójával él, melyről részletesebben a későbbiekben lesz szó.
A hatósági döntésekkel szemben az ügyfél kérelmére, illetve hivatalból indíthatók
jogorvoslati eljárások. A hatóság határozata ellen önálló jogorvoslati eljárásnak van helye,
míg a végzés ellen akkor, ha azt törvény lehetővé teszi. Az ügyfél kérelmére lefolytatható
jogorvoslati eljárások a fellebbezés, a bírósági felülvizsgálat, és az újrafelvételi eljárás.
Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára a döntést hozó hatóság saját
hatáskörében indított eljárás keretében; a felügyeleti eljárás keretében; az Alkotmánybíróság
határozata alapján; valamint ügyészi intézkedés alapján.96 Az örökségvédelmi hatósági
eljárásokban gyakori jogorvoslati eszközök a fellebbezés, a bírósági felülvizsgálat és a
hivatalból történő döntés- felülvizsgálat.
Az ügyfél az elsőfokú határozat ellen, míg az eljárás egyéb résztvevője az első fokú
határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó elsőfokú végzés ellen fellebbezhet
a döntés közlésétől számított tíz munkanapon belül. Nincs helye fellebbezésnek az ügyfelek
részéről, a közöttük létrejövő egyezséget jóváhagyó határozat ellen; illetve valamely adatnak,
ténynek vagy jogosultságnak a hatósági nyilvántartásba hivatalbóli, mérlegelés nélküli
bejegyzésével szemben. A hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik, ha ellene nem
fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt; vagy a fellebbezésről lemondtak, azt
visszavonták. A Hivatalnak az örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági eljárásában a döntés
fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes
rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés
elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre. 97 A fellebbezésnek
a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a hatóság a fellebbezés halasztó
hatályának kizárásával végrehajthatóvá nyilvánította. A régészeti örökség védelmével
kapcsolatos eljárások során hozott határozatok azonnal végrehajthatóvá nyilvánítására akkor
kerül sor, ha a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna, illetve
hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzés esetén.
A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, mely az elsőfokú döntést hozta, azaz
örökségvédelmi hatósági eljárás esetén a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi
95
Ket. 88.§ és 94.§. 96
Ket. 95.§. 97
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3.§. (2)
38
szerveinél.98 Ha az első fokú hatóság a fellebbezés nyomán döntését nem módosítja, illetve
nem vonja vissza, vagy érdemi vizsgálat miatt nem utasítja el, a fellebbezést az ügy összes
iratával együtt a fellebbezési határidő leteltét követő öt munkanapon belül felterjeszti a
fellebbezés elbírálására jogosult szervhez. Az első fokú döntést hozó hatóság a fellebbezést
megküldi a szakhatóságnak, mely állásfoglalását a fellebbezés felterjesztésének határideje
alatt kijavíthatja, kiegészítheti vagy módosíthatja. Amennyiben a szakhatóság nem
nyilatkozik, azt úgy kell tekinteni, mintha állásfoglalását fenntartotta volna.
A másodfokon eljáró szerv, azaz a Hivatal központi szerve az első fokon eljáró szerv
döntését helybenhagyhatja, megváltoztathatja vagy megsemmisítheti; illetve a döntés
megsemmisítése mellett új eljárás lefolytatását rendelheti el. 99
Az ügyfél a hatóság jogerős határozatának - valamint, ha törvény alapján a jogerős végzés
ellen önálló fellebbezésnek van helye, akkor a végzés - felülvizsgálatát a határozat közlésétől
számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási
ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A
bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban az ügyfél vagy az
ügyfelek valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés kizárt. A
közigazgatási ügyekben eljáró bíróság jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási
döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. A hatóságot
a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indoklása köti, a
megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni. 100
A hivatalból indított jogorvoslati eljárások közül jelentőségét tekintve kiemelkedik a
felügyeleti eljárás, mely a hatósági eljárás során elkövetett jogszabálysértéseket hivatott
kiküszöbölni. A felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság
eljárását és döntését, és megteszi a megfelelő intézkedést a jogszabálysértő mulasztás
felszámolására, valamint gyakorolja a felügyeleti jogkört. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha a
hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt megsemmisítheti vagy
megváltoztathatja, illetve a döntés megsemmisítése mellett az ügyben eljárt hatóságot új
eljárás lefolytatására utasíthatja. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, mint a kulturális
98
Hatósági és szakhatósági ügyekben a Hivatal a 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1.számú mellé kletében
meghatározott területi szervei útján jár el. Elsőfokú hatósági jogkört lát el a Védési-és Nyilvántartási Iroda; a
Műtárgyfelületi Iroda; a Közép-magyarországi Iroda; a Közép-dunántúli Iroda; a Dél-Dunántúli Iroda; a Nyugat-
Dunántúli Iroda; az Észak-magyarországi Iroda; az Észak-alföld i Iroda; a Dél-alfö ldi Iroda. 99
Ket. 98.§-105.§. 100
Uo. 109.§-111.§.
39
miniszter irányítása alá tartozó országos hatáskörű hatóság esetében a felügyeleti jogkört a
miniszter gyakorolja.
A KÖH, mint közigazgatási hatóság döntését a jogorvoslati eljárás során meg kell
semmisíteni, amennyiben az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy
illetékességébe; a határozatot a szakhatóság megkeresése nélkül vagy a szakhatóság
jogszabályon alapuló állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg; a
közigazgatási döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a jogerős
bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította. A döntés semmisségi ok esetén sem
semmisíthető meg, ha az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés
jogerőre emelkedése óta három év eltelt; valamint kötelezettséget megállapító döntés jogerőre
emelkedésétől, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől
számított öt év eltelt.101
4.2.2.4 Az örökségvédelmi hatóság eljárásai
4.2.2.4.1 Védetté nyilvánítási eljárás
A Kövt. 12. §-a kimondja, hogy az ország kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű
régészeti lelőhelyeit jogszabályban kell védetté nyilvánítani. A védetté nyilvánítás
előkészítését a Kövt. 14. § (1) bekezdése értelmében a hatóság – illetékesként a Kulturális
Örökségvédelmi Hivatal – folytatja le a Kövt. és a kulturális örökség védetté nyilvánításának
részletes szabályairól szóló 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet vonatkozó előírásainak
megfelelően. Ennek során a hatóság védetté nyilvánítási dokumentációt készít, amely igazolja
a régészeti lelőhely (örökségi ingatlan elem) megőrzendő védett értékeinek adatait. Az
előzetes dokumentáció tartalmazza:
A földrajzi azonosító adatokat, térképmellékleteket és fotódokumentációt;
A védetté nyilvánítás tudományos indoklását a védetté nyilvánítandó örökségi ingatlan
elem és az annak részeként védendő tartozékok történeti, építészeti értékeinek
megnevezésével, leírásával és az azonosításra alkalmas adatokkal;
Az örökségi ingatlan elem aktuális állapotának, esetleges veszélyeztetettségének
leírását; régészeti feltárás esetén a feltárt részek megjelölésével;
Az örökségi ingatlan elemre vonatkozó szakirodalmi, múzeumi, adattári
dokumentációkat;
101
Ket. 121. §.
40
Az örökségi ingatlan elem és környezete, illetve védőövezete ingatlan-nyilvántartási
adatait, valamint az illetékes földhivatal által hitelesített vázrajzot;
A fenntartható fejlődés főbb szempontjait.102
A védetté nyilvánítási eljárás megindításával egyidejűleg értesíteni kell az érintett ingatlan
tulajdonosát; a területen található közművek és egyéb létesítmények tulajdonosait; az ingatlan
fekvése szerinti települési és megyei önkormányzatot, az illetékes építésügyi hatóságot; más
jogszabály alapján is védett vagy védendő érték esetében a hatáskörrel rendelkező illetékes
hatóságot; a védetté nyilvánítás kezdeményezőjét; az ingatlanügyi hatóságot és a területileg
illetékes múzeumot. A védelem alá vonni tervezett lelőhely régészeti védőövezetéhez tartozó
ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításáról a hatóság
megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben
szokásos módon értesíti.103 A védetté nyilvánítás előkészítése során mindazok észrevételeket
tehetnek, akik az eljárás megindításáról értesültek, valamint akiknek az adott ingatlanra
vonatkozó jogát a védelem érinti.
A Hivatal a védetté nyilvánítási eljárásban szakértők közreműködését veheti igénybe, akik
a hiányzó adatokat szolgáltatják, illetve a hiányzó adatok beszerzése érdekében egyeztető
tárgyalást is szervezhet. Régészeti örökség esetén a szakértői feladatokat elsősorban a
területileg illetékes múzeumok látják el.104 Az előkészítést követően a Hivatal előterjesztést
készít az örökségi elem védetté nyilvánítására vonatkozóan, s azt határozathozatal céljából
megküldi az oktatási és kulturális miniszternek. A miniszter a régészeti lelőhelyeket a
településfejlesztésért és településrendezésért felelős miniszterrel, illetve természeti vagy
védett természeti értékek esetében az építésügyért és a természetvédelemért felelős
miniszterrel rendeletben nyilvánítja védetté. A rendelet tartalmazza a védetté nyilvánítás
tényét, a régészeti lelőhelyen található értékek megjelölését, a védettség fokozatát, a védetté
nyilvánítás indokát, a földrészlet és a régészeti védőövezet helyrajzi számát, a hatóság
102
A kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól szóló 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet a
Kövt. 93.§. (2) a, pontja által adott felhatalmazás alapján részletes szabályokat állapít meg a régészeti lelőhelyek
védetté nyilvánításával kapcsolatban. A 3. §. rendelkezik a védetté nyilvánítási dokumentáció tartalmáró l. 103
Kövt. 14. § 104
A 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet melléklete felsorolja a kulturális javak védetté nyilvánítási eljárásában
szakértőként közreműködő intézményeket. A magyar nemzet és Magyarország népei történelmének emlékei,
régészeti leletei védetté nyilvánítása során szakértőként a Magyar Nemzet i Múzeum jár el.
41
engedélyéhez kötött tevékenységek körét és részletes feltételeit, valamint az állam
elővásárlási jogára vonatkozó rendelkezést.105
A védelem kimondása meglehetősen hosszú időt vesz igénybe, sokszor évekig is eltart,
míg egy lelőhely egyedi védelmet kap. Ezért a régészeti lelőhely jelentős károsodásának
veszélye esetében, vagy ha a régészeti lelőhely védetté nyilvánítását kezdeményezték, a
hatóság a területet örökségvédelmi érdekből, azonnal végrehajtható határozattal, legfeljebb 90
napra ideiglenesen védetté nyilváníthatja. Az ideiglenes védettség megszűnik, ha a régészeti
lelőhelyet a miniszter rendelettel védetté nyilvánítja.
A régészeti lelőhely védetté nyilvánítási eljárása a védetté nyilvánítás tényének az
ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével fejeződik be. A bejegyzésről a hatóság
gondoskodik.
4.2.2.4.2 Hatósági engedélyezési eljárás
A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
örökségvédelmi hatósági engedélye szükséges a következő – más hatósági engedélyhez nem
kötött tevékenységekhez: minden 30cm mélységet meghaladó földmunkához, így különösen
kerítés, légvezeték-oszlop földbeállításához, faültetéshez, tuskóirtásos fakitermeléshez,
rigolírozáshoz (50cm-nél mélyebb szántáshoz); meliorizációhoz, szőlő- és gyümölcsös
telepítéséhez, az 1 métert meg nem haladó tereprendezéshez. Ezen kívül kavics-, föld- és
anyagdepó, illetve feltöltés, töltés létesítéséhez, a lelőhely rendeltetésének, művelési ágának
megváltoztatásához; a lelőhelyen található régészeti emlékek megóvási, konzerválá si
munkálataihoz; a lelőhelyen lévő építmény, vagy ennek maradványai bármely terepszinti,
vagy az alatti padlójának megbontásához.106
A hatóság hatósági engedélyéhez kötött tevékenységek esetén – kérelemre – köteles a
kérelmező által megjelölt munkák vagy tevékenységek engedélyezésével kapcsolatos
feltételekről nyilatkozni. Az előzetes nyilatkozat iránti kérelemhez csatolni kell az elvégzendő
vagy folytatandó tevékenység leírását; a tevékenységgel érintett kulturális örökségi elem
azonosításra alkalmas megjelölését, valamint a tervezett beavatkozás mértékétől függően
örökségvédelmi hatástanulmányt és beruházói nyilatkozatot arról, hogy a tervezett beruházás
105
Kövt. 15. § (1)-(2) 106
10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8. § (1)
42
a nagyberuházások körébe tartozik-e. A Hivatal az előzetes nyilatkozatban kizárólag a
kérelemben foglaltakról nyilatkozhat a rendelkezésre bocsátott dokumentáció alapján. Az
előzetes nyilatkozat nem minősül a Ket. szerinti hatósági döntésnek, ez alapján hatósági
engedélyhez kötött tevékenység nem folytatható. 107 Amennyiben az előzetes nyilatkozat
alapjául szolgáló körülmények lényegesen nem változnak, az egy éven belül induló
engedélyezési eljárás során a hatóság az előzetes nyilatkozatához kötve van. 108 Az
engedélyezési eljárás a gyakorlatban a régészeti örökségi elemeket tartalmazó területre
korlátozódik, így az ingatlan fennmaradó részén a kívánt tevékenységhez szükséges engedély
minden további akadály nélkül kiadható.
A hatósági engedély iránti kérelemhez mellékelni kell a tervezett tevékenység végzésének
pontos helyszínét, földrajzi kiterjedését is meghatározó leírást, illetve helyszínrajzot; a
tervezett tevékenység megnevezését, leírását és az ehhez szükséges fotó- és
tervdokumentációt; a tevékenységgel érintett ingatlanok tulajdonosainak, vagyonkezelőjének,
haszonélvezőinek hozzájáruló nyilatkozatát; beruházói nyilatkozatot arról, hogy a tervezett
beruházás a nagyberuházások körébe tartozik-e; illetve örökségvédelmi hatástanulmányt.109
A hatóság az engedélyezés előfeltételeként előírhatja az érintett kulturális örökségre
vonatkozó hatásvizsgálat elkészítését régészeti lelőhelyen régészeti park és bemutatóhely
létesítéséhez, valamint védett régészeti lelőhely használati módjának megváltoztatásához.110
Kötelező a hatástanulmány elkészítése a településrendezési eljárás – településfejlesztési
koncepció, településrendezési terv, helyi építési szabályzat - során. A régészeti lelőhelyek
feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes
szabályairól szóló 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 1. §-ában meghatározott
nagyberuházás111 esetén szintén kötelező hatástanulmányt készíteni. A Hivatal részére négy
példányban beadandó hatástanulmánynak tartalmaznia kell az érintett kulturális örökségi elem
számbavétele és részletes ismertetése mellett a változtatási szándékokat és a hatásele mzést,
azaz a tervezett változtatások várható hatásait. 112
107
Uo. 20. §. 108
Kövt. 65. § 109
10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8. § (2) 110
Az örökségvédelmi hatástanulmányról szó ló 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet 2. § a-b. 111
18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 1. § f. - „Beruházás, amelynek terület i kiterjedése az 1 hektáros (10000m2-
es) felületi kiterjedést eléri, vagy előreláthatóan el fogja érni, vagy amely a nettó 500 millió forintos értékhatárt
meghalad ja, függetlenül annak területi kiterjedésétől vagy helyszínétől.” 112
4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet 3-4. §. A Kövt. 66. § (2) bekezdésében kötelezően előírt hatástanulmány
tartalmát a rendelet melléklete részletezi.
43
A védett kulturális örökség tulajdonosa, vagyonkezelője, használója tűrni köteles a
hatóság által elrendelt vagy engedélyezett munkálatokat, melyek azonban csak a feltétlenül
szükséges mértékben akadályozhatják tartósan a kulturális örökséghez tartozó javak
rendeltetésszerű használatát.113
A tényállás tisztázása érdekében az engedélyezési eljárás során helyszíni szemlét kell
tartani. A Hivatal az engedélyben feltételeket írhat elő. A Hivatal az engedélyt megtagadhatja,
ha a tervezett tevékenység következtében a lelőhely megsemmisülne vagy részleges
állagromlása következne be. A Hivatal engedélye az erről szóló határozatának
végrehajthatóvá válásától számított 1 év után érvényét veszti, kivéve, ha az engedélyezett
tevékenységet megkezdték és 2 éven belül a munka befejezését – 8 napon belül - a Hivatalnál
bejelentik.114
4.2.2.4.3 Megelőző feltárás – feltárási engedély kiadása
Régészeti lelőhelyen tervezett beruházás esetén – ha a régészeti lelőhely elkerülése a
földmunkával járó fejlesztés, beruházás költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás
másutt nem valósítható meg – a régészeti lelőhelyet, illetve annak veszélyeztetett részét fel
kell tárni. A megelőző feltárás részeként a régészeti lelőhelyen – a hatóság eltérő
rendelkezésének hiányában – próbafeltárást kell végezni. A próbafeltárás115 a régészeti
lelőhelyek állapotfelmérését, jellegük, térbeli kiterjedésük és rétegsoraik megállapítását célzó
tevékenység.
A feltárás végzésére jogosult116 és a beruházó117 a megelőző feltárásra vonatkozóan
írásbeli szerződést köt. A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes
költségét118; a feltárás pontos helyét, tárgyát és módszereit, befejezésének időpontját. A
szerződés mellékletét képezik a más jogszabályok által előírt, a beruházó által beszerzett
113
Kövt. 69. § 114
10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8. § (3)-(7) 115
A Kövt. 21. § -ában foglaltak szerint „a próbafeltárás célja a régészeti lelőhelyek jellegének, kiterjedésének, a
veszélyeztető források és a megelőző feltárás mértékének meghatározása, a lelőhelyek védelmi fokozatának
megállap ítása és osztályozása.” 116
Régészeti feltárást az illetékes, valamint a régészeti gyűjtőkörrel rendelkező múzeumok, illetőleg a régészeti
tanszékkel rendelkező magyarországi egyetemek, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, illetve a
kulturális miniszter által felügyelt örökségvédelmi intézmények (KÖH, KÖSZ) végezhetnek. 117
18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 1. § b, - „Beruházó : beruházási, fejlesztési, bontási, helyreállítási vagy
felújítási terv engedélyezését kérelmező vagy végző természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel
nem rendelkező gazdasági társaság.” 118
Mivel a régészeti feltárások költségeit – a mentő feltárások kivételével – annak kell fedezn ie, akinek
érdekében a feltárás szükségessé vált, a Kövt. 23. § (1) bekezdése előírja, hogy a beruházások tervezése során a
megelőző feltárás teljes költségét, vagy legalább a teljes bekerülési kö ltség 9 ezrelékét kell a feltárás fedezésére
biztosítani, melybe beletartozik a dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás és –leletfeldolgozás, illetve a
leletelhelyezés rendkívüli költsége is.
44
engedélyek, az ezekben foglalt korlátozásokkal, kitételekkel, illetve amennyiben a Hivatal
örökségvédelmi hatástanulmány vagy egyéb vizsgálat elkészítését rendelte el, annak
dokumentációja. A szerződés érvényességéhez a hatóság – az Ásatási Bizottság javaslatát
figyelembe vevő - jóváhagyása szükséges. A Hivatal területileg illetékes szerve ellenőrzi,
hogy érvényesülnek-e a régészeti lelőhelyek fenntartható használatának elvei. A szerződés
jóváhagyására irányuló eljárásra a feltárási engedélyezés szabályait kell megfelelően
alkalmazni. A feltárás engedélyezése egyben a szerződés jóváhagyását is jelenti. A
jóváhagyást meg kell tagadni, ha a szerződés nem biztosítja a régészeti örökség megfelelő
védelmét. A megelőző feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben a
hatóság álláspontja az irányadó.
A régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi
elismerésének részletes szabályairól szóló 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet azon megelőző
feltárásokkal kapcsolatban, amelyek nagyberuházásokhoz kapcsolódnak, külön rendelkezik.
A nagyberuházások előkészítése során a Hivatal hatósági engedélyezési jogkörében eljárva
vagy szakhatóságként vizsgálja a kötelezően elkészítendő örökségvédelmi hatástanulmányt.
Engedélyének vagy hozzájárulásának kialakításakor olyan módon jár el, hogy a tervezett
beruházás következtében az ásatással érintett felület a beruházás költségeinek aránytalan
növekedése nélkül a lehető legkisebbre csökkenjen. A Hivatal eljáró hatóságként vagy
szakhatóságként minden esetben köteles előírni a régészeti feltárást a földmunkával járó
változtatás teljes kiterjedésére vonatkozóan, és azonnal értesíteni a Kulturális Örökségvédelmi
Szakszolgálatot (KÖSZ) kutatási kötelezettségének keletkezéséről. A nagyberuházások során
a terepen végzett régészeti munkálatokat és a dokumentációkészítési feladatokat a 21/2007.
(III. 26.) OKM rendelet alapján a KÖSZ látja el.119 A Hivatal előírása alapján a beruházónak a
feltárás előkészítésére (pl. tűzszerészeti mentesítés) és a régészeti feltárásra vonatkozó
szerződést minden esetben a Szakszolgálattal kell megkötnie. 120
Régészeti feltárás kizárólag121 a hatóság által kiadott feltárási engedély alapján végezhető.
A feltárási engedélykérelmeket a feltárások kezdete előtt legkésőbb 30 nappal egy
példányban, eredeti aláírásokkal a Hivatal területi irodáihoz kell benyújtani. A feltárási
119
A KÖSZ nagyberuházásokkal kapcsolatos szerződéskötési monopóliuma nem zárja ki annak lehetőségét, hogy
feladatainak hatékonyabb ellátása érdekében a nagyberuházással érintett területen régészeti feltárás végzésére
feljogosított intézményeket – elsősorban a területen gyűjtőkörrel rendelkező illetékes múzeumokat – bevonja a
feladat ellátásába. 120
A 21/2007. OKM rendelettel módosított 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 121
Kivétel a mentő feltárás, amelyhez nincs szükség feltárási engedélyre. Kövt. 24. § (8)
45
engedély iránti kérelmet olvashatóan, géppel vagy nyomtatott betűkkel kell kitölteni. Hiányos
vagy kitöltetlen kérelmeket a Hivatal nem fogad el. Az adatok pontosságáért a kérelmező
tartozik felelősséggel, tehát a hibás adatokból származó esetleges jogkövetkezmények is őt
terhelik. A feltárási engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell: az engedélyt kérő nevét,
székhelyét, címét; a feltárás pontos helyét az érintett ingatlan azonosításra alkalmas adataival;
a tulajdonos (kezelő, használó) nevét, címét; a feltárás felelős vezetőjének nevét122,
beosztását; a régészeti lelőhelyek fenntartható használata elveinek figyelembevételével
tervezett feltárás célját, tárgyát, módját és tudományos indoklását; a munka tervezett
időpontját, időtartamát és ütemezését, a feltárás tervezett költségvetését és annak forrását; a
befogadó múzeum nyilatkozatát a leletanyag elhelyezéséről; folyamatos feltárás esetén
tájékoztatást az addig feltárt anyag állapotáról, feldolgozottságáról. A kérelemhez mellékelni
kell a helyszínrajzot; az illetékes múzeum véleményét, amennyiben nem az kérte az
engedélyt; terepbejárásoknál és az egy lelőhelynél nagyobb területet érintő feltárásoknál
összesítő térképet, a nyomvonalas létesítmények építését vagy bányaművelés megkezdését
megelőző feltárásoknál a nyomvonal átnézeti térképét, a bányatelek részletes térképét és az
érintett ismert lelőhelyek jegyzékét.123 Megelőző feltárások esetében az engedélykérő laphoz
a múzeum – nagyberuházás esetén a KÖSZ – és a beruházó között létrejött szerződést is
csatolni kell. A feltáráshoz szükséges egyéb hatósági engedélyeket mindig a feltárási
engedélyt kérőnek kell beszereznie. Ilyen hatósági engedélyre van szükség, ha védett
természetvédelmi területen124 vagy erdőterületen125 terveznek ásatást. A szakhatósági
hozzájárulásokat (pl. a talajvédelmi szakszolgálattól) a Hivatal szerzi be. Természetesen, ha a
feltárási engedélyt kérelmező a kérelem benyújtásakor már mellékelni tudja, az eljárás ideje
lényegesen megrövidülhet.
A benyújtott engedélykérelmek (és szerződések) elbírálási ideje 30 nap, amely egyszer – a
Ket. 33. §. (7) bekezdése alapján – indokolt esetben meghosszabbítható legfeljebb 30 nappal.
A feltárási engedélykérelmeket a Hivatal területi irodái az Ásatási Bizottságnak továbbítják,
122
18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 3. § - „Régészeti feltárás vezetője csak olyan felsőfokú szakirányú
végzettséggel rendelkező régész lehet, aki az engedélyes intézménnyel munkaviszonyban, közalkalmazotti,
közszo lgálati vagy megbízási jogviszonyban áll.” 123
18/2001. (X. 18. ) NKÖM rendelet 4. § 124
1996. év i LIII. törvény a természet védelméről 38. § (1) a, - „Védett természet i területen a természetvédelmi
hatóság engedélye szükséges különösen: kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez.” 125
1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló
29/1997. (IV. 30.) FM rendelettel 66. § (1) – „Az erdőterület igénybevételéhez az erdészeti hatóság előzetes
engedélye szükséges. Az erdőterületet kizárólag az engedélyben meghatározott célra lehet igénybe venni.”
46
amely a kérelmeket szakmai szempontból véleményezi. A döntést a területi iroda hozza az
Ásatási Bizottság javaslatának figyelembe vételével.126
A feltárási engedélyben fel kell tüntetni a feltárást végző intézmény nevét, címét, a felelős
vezető nevét; a feltárás pontos helyét, várható időtartamát, tárgyát, célját; a leletanyag
elhelyezésére kijelölt intézményt; a leletanyag elsődleges feldolgozásának határidejét; a
feltárásra vonatkozó követelményeket; az esetleges korlátozó intézkedéseket; valamint
nagyberuházás esetén a feltárást szükségessé tévő nagyberuházás megnevezését. A hatóság
régészeti örökségvédelmi indokok alapján a feltárási engedélyt fellebbezésre tekintet nélkül
végrehajthatóvá nyilvánítja. A feltárási engedély határozott időre, de legfeljebb (a jogerőre
emelkedéstől számított) egy évre, nagyberuházás esetén a feltárásra kötött szerződésben
meghatározott időre szól, és nem ruházható át. Az engedélyben foglalt adatokban
bekövetkezett változástól számított 15 napon belül a Hivataltól kell kérni a az engedély
módosítását. A KÖH az engedély egy-egy példányát megküldi az engedélyt kérő
intézménynek, a feltárás vezetőjének, az érintett ingatlan tulajdonosának (kezelőjének,
használójának), továbbá a területileg illetékes önkormányzatnak, és az illetékes, valamint a
leletanyag elhelyezésére kijelölt múzeumnak; az érintett más hatóságoknak. 127
A Hivatal az engedély kiadását megtagadja, ha annak elvégzéséhez a törvényes feltételek
nincsenek biztosítva, vagy ha az engedélyt kérő a feltárásokra vonatkozó rendelkezéseket
korábban nem vagy ismételten nem megfelelően teljesítette. A hatóság a régészeti feltárásra
vonatkozó engedélyét visszavonja, ha a jogszabályi és a feltárási engedélyben foglalt
előírásokat megszegik.128 A régészeti feltárásokat a Hivatal szükség szerint az Ásatási
Bizottság bevonásával ellenőrzi. Amennyiben az ellenőrzés olyan szabálytalanságokat tár fel,
amelyek veszélyeztetik a lelőhelyet vagy az előkerülő leleteket, illetve egyébként
veszélyeztetik a feltárást, a Hivatal határidő kitűzésével felfüggesztheti a feltárást. Ha a
Hivatal felfüggesztő határozatában megjelölt feltételeket határidőre nem teljesítették, a
Hivatal a feltárási engedélyt visszavonja.
Az engedélyes a feltárás felelős vezetője útján köteles a feltárásról annak befejezésétől
számított harminc napon belül a Hivatalnak jelentést tenni, valamint a feltárási engedély
lejártát követő egy éven belül annak teljes dokumentációját elkészíteni, és egy-egy példányát
126
www.koh.gov.hu 127
18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 7. §. 128
Kövt. 19. §. (3)
47
megküldeni az illetékes, valamint a leletanyag végleges elhelyezésére kijelölt múzeumnak, a
Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Hivatalnak.129
4.2.2.4.4 Régészeti szakhatósági állásfoglalás, hozzájárulás
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény értelmében a régészeti
szakhatósági munkát, mely korábban a megyei múzeumok feladata volt 2001. október 18-tól a
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi irodái végzik. Amennyiben a védett régészeti
lelőhelyet érintő – a Kövt. 63. §. (2) bekezdésében felsorolt – földmunkák más hatóság
engedélye alapján végezhetők, akkor az örökségvédelmi hatóság, azaz a KÖH
szakhatóságként vesz részt az eljárásban. Szakhatóságként jár el továbbá olyan,
kormányrendeletben meghatározott esetekben, amikor a más hatóságok előtt indult
eljárásokban régészeti lelőhelyen vagy régészeti védőövezetben megvalósuló tevékenység,
építmény engedélyezése történik meg.130 Ezen engedélyezések közös lényege, hogy minden
esetben olyan földmunkavégzés történik, amelyek nemcsak a felszín közeli humuszréteget,
hanem a mélyebben fekvő olyan rétegeket is megbolygatják (megbolygathatják), amelyek
régebbi korok emlékanyagát őrzik.
Az építésügyi, a bányászati és egyes – jogszabály által meghatározott – vízügyi
engedélyezési eljárásokban az érdemi döntésre első fokon jogosult közigazgatási szerv,
nyomvonalas létesítmények engedélyezése során általában a tervező keresi meg a Hivatalt a
szakhatósági egyeztetéssel. Az építésügyi hatóság engedélyezési eljárásában a KÖH régészeti
lelőhelyen, régészeti védőövezet területén megvalósuló építmény építése és telekalakítás
esetén annak a kérdésnek az elbírálásában vesz részt, hogy az építmény a kulturális örökség
védelme jogszabályban rögzített követelményeinek a kérelemben foglaltak szerint vagy
további feltételek mellett megfelel-e. Szakhatósági engedély szükséges az elvi építési
engedély, a telekalakítási engedély, az építési engedély, az összevont építésügyi hatósági
engedély, a használatbavételi engedély és a fennmaradási engedély kiadásához. 131 A
bányászati hatóság bánya-felügyeleti építésügyi hatósági és építés-felügyeleti hatáskörébe
tartozó építményekre, valamint ezen létesítmények elvi építésének, építésének,
129
18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 9-10. §. 130
308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §. (2) 131
343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési
feltételeiről 6. melléklet – Az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban közreműködő szakhatóságok.
48
használatbavételének, fennmaradásának, átalakításának, valamint rendeltetésük
megváltoztatásának első és másodfokú engedélyezési eljárásában a Hivatal mint szakhatóság
vesz részt, ha létesítményt régészeti lelőhelyen vagy régészeti védőövezet területén valósítják
meg. A bányászati szakigazgatással kapcsolatos eljárásokban, azaz a kutatásra vonatkozó
műszaki ütemterv jóváhagyása és a szénhidrogén szállítóvezetékhez kapcsolódó távközlő
hálózat technológiai berendezésekhez tartozó létesítményeinek engedélyezése tekintetében a
KÖH szintén szakhatóságként jár el, amennyiben a létesítményt régészeti lelőhelyet vagy
régészeti védőövezetet érintő módon valósítják meg. 132 Az elvi vízjogi engedélyezés és
vízjogi fennmaradási engedélyezés esetén, ha az eljárás régészeti lelőhelyen vagy régészeti
védőövezeten megvalósuló tevékenység engedélyezésére irányul; illetve vízjogi engedélyezés
esetén, ha az régészeti lelőhelyen mederkotrással járó vízi munka engedélyezésére irányul,
első fokú eljárásban a KÖH területi szerve, míg másodfokú eljárásban központi szerve
szakhatóságként jár el.133 A Hivatal a Földhivatal egyes eljárásaiban is szakhatóságként vesz
részt. A művelés alól kivett terület újrahasznosítására készített terv ingatlanügyi hatóság által
történő jóváhagyására vonatkozó eljárásban, valamint termőföld végleges vagy ideiglenes
más célú hasznosítására vonatkozó engedélyezési eljárásában, amennyiben az újrahasznosítást
vagy más célú hasznosítást az ingatlan-nyilvántartás szerint fokozottan vagy kiemelten védett
régészeti lelőhelyen valósítják meg.134 A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal -
jogszabály által hatáskörébe utalt - sajátos építményfajtákkal kapcsolatos engedélyezési, a
villamosenergia- ipari építésügyi engedélyezési, az autógáz töltőállomások építésügyi
engedélyezési, valamint az éghető folyadékok és olvadékok tárolótartályainak létesítési,
használatbavételi és javítási engedélyezési eljárásaiban a KÖH szakhatóságként vesz részt, ha
az eljárás, tevékenység régészeti lelőhelyen vagy védőövezetben valósul meg. 135 A
környezetvédelmi felügyelőség az előzetes környezethasználati vizsgálatba, valamint az
egységes környezethasználati engedély megszerzésére irányuló eljárásba a Hivatalt, mint
szakhatóságot, minden esetben bevonja,136 csakúgy, mint a területi főépítész a területrendezési
hatósági eljárásokba.137
132
267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalró l 2. és 3. melléklet 133
347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, v ízügyi hatósági és igazgatási
feladatokat ellátó szervek kijelö léséről. 32/E. §. (3) bekezdés c, pont. 134
338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a földhivatalokró l, a Fö ldmérés i és Távérzékelési Intézetrő l, a
Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól. 135
260/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalról. 136
314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati
engedélyezési eljárásról. 137
134/2005. (VII. 14.) Korm. rendelet a területrendezési hatósági eljárásokról.
49
A szakhatóság a megkeresés megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy van-e
hatásköre és illetékessége az ügy elbírálására. Ha megállapítja hatásköre hiányát, erről a
megkeresés megérkezésétől számított öt munkanapon belül tájékoztatja a hatóságot, és
megszünteti a szakhatósági eljárást. Amennyiben illetékessége hiányát állapítja meg, a
megkeresést a megérkezésétől számított öt munkanapon belül az ügy összes iratával együtt az
illetékességgel rendelkező hatósághoz - a hatóság egyidejű tájékoztatása mellett - átteszi, és
megszünteti a szakhatósági eljárást.138
A KÖH szakhatóságként eljárva a régészeti lelőhely tekintetében vizsgálja a lelőhely vagy
lelőhelyrész ismert vagy várható horizontális és vertikális kiterjedését az érintett ingatlanok
területén. Nem csak a lelőhely meglétét és érintettségét kell megállapítania, hanem annak
jellegét, ezen belül történeti jelentőségét, védettségi fokozatát, tájban való elhelyezkedését és
megjelenését. Vizsgálja állapotát, bolygatottságának mértékét, esetleges feltártságát. A
régészeti lelőhely és az érintett ingatlanok kapcsolatának meghatározása után kerülhet sor
arra, hogy a tervezett beavatkozás jellegét és mértékét, valamint ezek hatását az örökségi
elemekre megállapítsák. Vizsgálják, hogy elő kell-e írni örökségvédelmi hatástanulmány
elkészítését, vagy ha az már szükséges melléklete a szakhatósági állásfoglalás kiadásának (pl.
nagyberuházásoknál), akkor benyújtásra került-e.139 A Hivatal hatástanulmány elkészítéséhez
kötheti szakhatósági hozzájárulásának megadását:
A régészeti lelőhelyen megvalósítandó tereprendezési eljárás, illetve olyan beruházás
vagy fejlesztés esetén, ahol az engedélyezés alá vont terület legalább 1 hektár
nagyságú, vagy a tervezett építmény szintterülete legalább 500 m2;
A külterületen lévő nyomvonal jellegű építményszerkezetek létesítése, továbbá folyók,
csatornák medrének módosítása esetén;
Jelentős vertikális kiterjedésű, 15 méteres vagy azt meghaladó magasságú építmény
(pl. antenna, átjátszó-torony) létesítése esetén; valamint
Bányatelek megállapítása, módosítása, bányarekultiváció eseteiben. 140
Védetté vagy ideiglenesen védetté nyilvánított régészeti lelőhely esetében – a fenti
szakkérdéseken túl – vizsgálni kell, hogy a tervezett beavatkozás összhangban áll-e a védetté
nyilvánítás szakmai érveken alapuló céljával, ezen belül biztosítható-e a lelőhely hosszú távú
megőrzése, jövőbeli kutathatósága. Az örökségvédelmi szakhatóság a régészeti védőövezet
138
Ket. 45/A. §. (2) 139
308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2.számú melléklet. A KÖH szakhatósági feladatkörébe eső szakkérdések
régészeti lelőhelyet, illetve régészeti védőövezetet érintő más hatóságok előtt indult eljárásokban. 140
Az örökségvédelmi hatástanulmányról szó ló 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet 3. §.
50
tekintetében vizsgálja, hogy a tervezett beavatkozás milyen hatással van a védetté nyilvánított
lelőhelyre; a beavatkozás összhangban van-e a védetté nyilvánítás céljával, nem veszélyezteti-
e a védetté nyilvánított lelőhely tájképi megjelenését, megközelíthetőségét, fenntartható
használatát.141
A szakhatósági állásfoglalásnak tartalmaznia kell a szakhatóság megnevezését és
ügyintézőjének nevét; a szakhatósági hozzájárulást, az egyedi szakhatósági előírást, feltételt
vagy a hozzájárulás megtagadását. Amennyiben a szakhatósági állásfoglalás régészeti
feltárást ír elő, úgy a beruházónak a területileg illetékes megyei múzeummal
(nagyberuházásoknál KÖSZ) kell a kapcsolatot felvennie és szerződést kötnie. A múzeum
(KÖSZ) és a beruházó közötti szerződést a Hivatal hagyja jóvá. Továbbiakban a megelőző
feltárás előzőekben (4.2.2.4.3.) részletezett szabályai az irányadók. Amennyiben a Hivatal
nem ír elő kikötést szakhatósági nyilatkozatában, vagy a földmunka nem engedélyköteles és
régészeti lelet kerül elő, a munkát azonnal fel kell függeszteni, és a mentő feltárásról szóló
törvényi rendelkezések alapján kell eljárni.
Ha a Hivatal, mint szakhatóság megállapítja, hogy állásfoglalása jogszabályt sért,
állásfoglalását a hatóság határozatának vagy az eljárást megszüntető végzésének jogerőre
emelkedéséig egy alkalommal módosíthatja. Az előzetes szakhatósági hozzájárulás,
állásfoglalás és végzés ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye.
4.2.2.4.5 Hatósági kötelezés - Örökségvédelmi bírság
A kulturális örökség védelméről szóló törvény kimondja, hogy a KÖH az örökségvédelem
szabályainak megsértése esetén, régészeti lelőhelyek vonatkozásában elrendelheti a
beavatkozást megelőző állapot helyreállítását, a jóváhagyott (engedélyezett) terveknek
megfelelő állapot kialakítását, a jó karbantartásra, valamint a fenntartható használatra
vonatkozó kötelezettség teljesítését, illetve a méltatlan használat megszüntetését. Régészeti
lelőhelyek és védett kulturális javak (pl. régészeti leletek) károsítása, veszélyeztetése esetén
jogosult a tevékenységet leállítani, és az ilyen magatartás tanúsítóját e tevékenység
folytatásától eltiltani. A hatóság a fent meghatározott kötelezettségek teljesítésére a
tulajdonost, a vagyonkezelőt, a használót vagy az építtetőt, a kivitelezőt kötelezheti.
141
308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. számú melléklet.
51
Amennyiben a kötelezett a hatósági kötelezésben foglaltaknak nem tesz eleget, és ezzel a
védett kulturális örökség veszélybe kerül, a hatóság örökségvédelmi bírság kiszabásáról
intézkedik és a munkákat a kötelezett helyett annak költségére és felelősségére elvégeztetheti;
vagy kezdeményezheti ingatlan esetében az állami tulajdonba vételt (vásárlás, kisajátítás142);
elrendelheti a védetté nyilvánított kulturális javak közgyűjteményben történő ideiglenes
elhelyezését; illetve kezdeményezheti a vagyonkezelői szerződés felülvizsgálatát, a használati
jog megszüntetését.143
A kulturális örökség értékeit érintő bármilyen mértékű károkozás, rombolás, pusztítás
pótolhatatlan és jóvátehetetlen veszteséget okoz. Ezért indokolt volt a szükséges visszatartó
erővel rendelkező bírságolás lehetőségének megteremtése. Az örökségvédelmi bírságot a
Kövt. előírásai szerint arra a természetes vagy jogi személyre, illetve jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezetre kell kiszabni, mely a törvényben engedélyhez kötött tevékenységet
engedély nélkül vagy attól eltérő módon végzi, illetve a védetté nyilvánított, vagy a törvény
erejénél fogva védelem alatt álló kulturális örökség elemeit jogellenesen megsemmisíti, vagy
megrongálja, illetve kötelezettségének elmulasztásával veszélyezteti. Szintén örökségvédelmi
bírsággal sújtható, aki előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a régészeti
örökség közvetlen veszélybe kerül.
Az örökségvédelmi bírság kiszabásának alapjaként megjelenő magatartások egy része, a
megrongálás és megsemmisítés, átfedést mutatnak a Büntető Törvénykönyv 324. § (1)
bekezdésében meghatározott, de a (3) és (4) bekezdés szerint minősülő rongálás bűntett
elkövetési magatartásaival.144 Ugyanakkor az örökségvédelmi bírsággal sújtható elkövetői kör
szélesebben került megvonásra. A büntetőjogi szankcionálásból következik, hogy az
örökségvédelmi bírság kiszabása a büntetőeljárás megindítását nem akadályozza, a bírság
142
Kulturális örökségvédelmi célok érdekében történő kisajátítási eljárás során a KÖH a kisajátítást kérő. A
kisaját ításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 4. §. (1) bekezdésének i, pontja kimondja, hogy kulturális
örökségvédelmi célból lehetséges a kisajátítás, ha a védetté nyilvánított régészeti lelőhely érdekei másként nem
biztosíthatóak, így különösen, ha az érintett ingatlan tulajdonosa olyan magatartást folytat, amely kisajátítás
hiányában a védetté nyilvánított régészeti lelőhely megsemmisülését eredményezi; illetve a védetté nyilvánított
régészeti lelőhely feltárása, védőövezetének kialakítása, megközelítése másként nem lehetséges; valamint, ha
korábban összefüggő történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való visszahelyezés és együttes
használata örökségvédelmi s zempontból indokolt. 143
Kövt. 67. §. 144
Btk. 324. § (1) Aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ
el. (3) Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki…b, 1. ku lturális javak körébe
tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy műemléket…rongál meg. (4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő
szabadságvesztés, ha a rongálás…b, 1. kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy
műemléket semmisít meg.
52
kiszabásával járó közigazgatási eljárás és a büntetőeljárás párhuzamosan folyhat. A
büntetőjogi feljelentés megtétele tehát indokolt minden olyan esetben, amikor az
örökségvédelmi bírság kiszabásának indoka kulturális javak körébe tartozó tárgy, régészeti
lelőhely vagy műemlék rongálása vagy megsemmisítése. Sajnos a szabályozás
hiányosságaként felróható, hogy a nyilvántartásba még nem vett, tehát jogilag régészeti
lelőhelynek nem minősülő területen előkerülő régészeti emlékek, leletek rongálása a Btk.
Törvényi tényállásának keretei között nem értékelhetők, azaz a megrongálás és
megsemmisítés e törvényhely alapján nem szankcionálható. 145
Itt érdemes megemlíteni, hogy az örökségvédelmi bírság és a Btk. említett rendelkezései
mellett a 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet a szabálysértésekről szintén tartalmaz a
régészeti lelőhelyek védelmét biztosító szankciót. Régészeti szabálysértés elkövetése miatt
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki régészeti feltárás céljából
jogszabályban előírt engedély nélkül ásatást, megelőző feltárást, falkutatást, műszeres lelet- és
lelőhely- felderítést végez vagy végeztet; illetve régészeti és természettudományos
feltárásokra, lelőhelyekre, továbbá a régészeti jelentőségű védett földterületekre vonatkozó
jogszabályi kötelezettségét megszegi.146 Emellett védetté nyilvánított régészeti lelőhelyen
jogsértő cselekménnyel épített építmény, illetve végzett építési tevékenység esetében
építésfelügyeleti bírság szabható ki, amely a jogsértő cselekményhez rendelt bírságösszeg
150%-a.147
Visszatérve most már az örökségvédelmi bírságra, azt a hatóság szabja ki, mérlegelve a
kulturális örökség elemének történeti, eszmei jelentőségét és egyediségét; valamint az okozott
kár nagyságát mérlegelve. Nincs helye a bírság kiszabásának, ha az annak alapjául szolgáló
magatartásnak, illetve cselekménynek a hatóság tudomására jutástól számítva egy év, vagy
annak befejezésétől tíz év eltelt.148
Az örökségvédelmi bírság mértéke védett régészeti lelőhelyek esetében, ha a védetté
nyilvánító rendelet erről másképpen nem rendelkezik, 100 ezertől 250 millió forintig,
nyilvántartott lelőhely esetében 10 ezertől 25 millió forintig terjedhet. A bírság kiszabása
során meg kell állapítani annak alapját a kulturális örökség eleme történeti, eszmei jelentősége
és egyedisége; valamint a helyreállítás lehetősége, időbeni és pénzügyi mértéke; a
145
Puskás Norbert: Örökségvédelem és büntetőjog. In. www.sirasok.blog.hu 2009. április 15. 146
Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 144. §. 147
238/2005. (X. 25.) Korm. rendelet az építésfelügyeleti bírságról. 2.§. (2) 148
Kövt. 82. §. (3-(4) és 83. §.
53
kötelességszegés tartama, jellege és ismétlődése figyelembevételével. Régészeti lelőhelyek
esetén a bírságalap meghatározásakor a fentieken túl figyelembe kell venni a jogsértő
tevékenységgel érintett területnek a lelőhely kiterjedéséhez viszonyított mértékét is. A
bírságalap legmagasabb összege régészeti lelőhelyek esetén 25 millió forint, melyet a lelőhely
veszélyeztetése, illetve hatósági engedélytől eltérő módon végzett tevékenység esetén 1,5-el;
megrongálása, valamint hatósági engedély nélkül végzett tevékenység esetén 3-mal; részleges
megsemmisítése esetén 6-tal; míg teljes megsemmisítése, azaz eltűnése esetén 10-zel kell
megszorozni. Ha több magatartás is megvalósul, a súlyosabb jogsértéshez tartozó
szorzószámmal kell a bírságalapot megszorozni.149
A bírság különösen indokolt esetben, az eset sajátosságaira vagy a kötelezett személyi
körülményeire figyelemmel, annak legfeljebb 10%-áig mérsékelhető. A bírságot az azt
megállapító jogerős határozatban előírt határidőn belül a KÖH számlájára kell befizetni.
Késedelem esetén a bírság összegét a jegybanki alapkamat terheli. A bírság megfizetése nem
mentesít a bírsággal sújtott tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, valamint a
régészeti lelőhely megfelelő védettségi állapotának kialakítására, a védettségi állapot vagy a
környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól. Ha a kötelezet tségszegés
megszüntetésére vonatkozó határozatot a kötelezettségszegő nem, vagy nem megfelelően
hajtja végre, a bírságot ismételten ki kell szabni. 150
4.2.2.4.6 Hatósági nyilvántartás
Az előzőekben több helyütt említettem már a Hivatal nyilvántartás-vezetési
kötelezettségét, melyre a Kövt. mellett a 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet, a 17/2002. (VI.
21) NKÖM rendelet,151 valamint az előbbiekben nem szabályozott kérdésekben a Ket.
rendelkezéseit kell alkalmazni.
A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról nyilvántartást vezet. A Hivatal
központi nyilvántartást vezet a régészeti lelőhelyekről, a régészeti feltárási engedélyekről,
valamint az ezekkel összefüggő, a kulturális örökség szempontjából fontos adatokról. A
149
A régész szakmai körökben nagy vihart kavart 2009. március végi győri leletpusztítás – melynek során szinte
teljesen elpusztították a főtér középkori emlékeit – ügyében hozott KÖH határozat szerint „engedély nélkül és
engedélytől eltérően folytatott munkavégzés, valamint védelem alatt álló régészeti lelőhely és régészeti leletek
megrongálása és részleges megsemmisítése” miatt kerü lt kiszabásra az örökségvédelmi b írság. A 75 millió
forintos bírság alapját a lehetséges 25 millió helyett 12,5 millióban állapították meg, amit a lehetséges 6-tal
szoroztak fel. 150
Az örökségvédelmi b írságról szó ló 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet. 151
17/2002. (VI. 21.) NKÖM rendelet a ku lturális örökség hatósági nyilvántartására vonatkozó szabályokról.
54
nyilvántartás nyilvános, és közhitelesen tanúsítja a benne szereplő kulturális örökség
elemeinek védettségét. A 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelettel módosított, a Kulturális
Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §. (6) bekezdésének
2009. április 1-jétől hatályos – régész szakmai körökben nagy vitát kiváltó152 - rendelkezése
szerint a Hivatalnak honlapján bárki számára hozzáférhetővé kell tennie a régészeti
lelőhelyek, a régészeti védőövezetek, valamint az azonosításukhoz szükséges és a
védettségükre vonatkozó adatok naprakész, az adatok közötti keresés lehetőségét biztosító
adatbázisát. E rendelkezés alkalmazásában azonosításhoz szükséges adat annak a
földrészletnek a helyrajzi száma is, amelyen régészeti lelőhely, régészeti védőövezet található.
A szabályozás célja az egyes közigazgatási ügyekben eljáró hatóságok tájékoztatása arról,
hogy az adott esetben helye van-e a KÖH, mint szakhatóság megkeresésének. Az adatbázis
használatával állapítható ugyanis meg, hogy az ügyben érintett ingatlan régészeti lelőhelynek
vagy védőövezetnek minősül-e.153
A nyilvántartás a hatósági ügyintézés alapja és elengedhetetlen része. A régészeti
lelőhelyek naprakész nyilvántartása segíti a tervezés, beruházás folyamatát, naprakész
adatokat szolgáltatva a társhatóságoknak, a területi- és településrendezési terveknek. A
régészeti lelőhelyek nyilvántartása tartalmazza a lelőhely ingatlan-nyilvántartási adatait a
hiteles tulajdoni lap szerint; a lelőhely természetbeni elhelyezkedésének, meghatározásának és
védőövezetének leírását; a lelőhely védettségi kategóriáját és a védettség keletkezésének
időpontját, a védelem időtartamát, az elrendelő határozat vagy jogszabály számát. Ezen kívül
tartalmazza a lelőhely leírását, a régészeti emlékek vagy leletek adatait; a lelőhely egyedi
azonosító számát, a lelőhelyre vonatkozó hatósági (szakhatósági) határozatok számát, keltét,
jogerejét és az elrendelt intézkedések tartalmát; valamint helyszínrajzot, belterületi lelőhelyek
esetén kataszteri térképet, védetté nyilvánított lelőhely esetén vázrajzot, végül az
örökségvédelmi bírságkategóriába történő besorolást.154
152
A KÖH honlapján a jogszabály hatályba lépése előtt is volt egy elérhető adatbázis, de ez nem felelt meg a
rendeletben előírt feltételeknek. Régészeti szakmai azonosításra alkalmas adatokat tartalmazott ugyan, de azok
csak minden esetben egyedileg elvégzendő eljárással voltak megfeleltethetők az érintett földrészletek
közigazgatási eljárásokban alkalmazott helyrajzi szám szerinti megjelö lésének. Ez a nyilvántartás tehát a széles
körű, közvetlen felhasználást nem tette lehetővé. Ezzel szemben – régészszakmai szervezetek és az MTA
véleménye szerint – az új szabályozás csak a kincskeresőket segíti a régészeti lelőhelyek kifosztásában, valamint
tovább szűkíti a régészeti lelőhely fogalmát. A témáról rés zletesebben lásd.: Rendelet segít az o rvrégészeknek?
www.nol.hu 2009. március 28., Régészek- örökségünk sorsáról www.nol.hu 2009. április 2.; Bálint Csanád: Az
MTA Régészeti Bizottság levele 2009. február 2. www.regeszet.org.hu 153
Mezős Tamás: Tájékoztató a kulturális örökség elemeinek ny ilvános adatbázisáról. KÖH, 2009. április. 1. 154
17/2002. (VI. 21.) NKÖM rendelet 2. §. (1)
55
Az eljárás megindításáról az ügyfelet a nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban nem kell
értesíteni. A Hivatal a nyilvántartásba való bejegyzésről, illetve a bejegyzés megtagadásáról
határozatot hoz. A régészeti lelőhelyek nyilvántartásba vételéről szóló határozatot a hatóság
hirdetményi úton is közölheti. Ennek oka, hogy a régészeti lelőhelyek nyilvántartásának
vezetése csaknem mindig nagy, gyakran ismeretlen számú ügyfél értesítését teszi
szükségessé. Ilyen esetben a határozat hagyományos közlése megvalósíthatatlan, ezért a Ket.
80. §. (1) bekezdésben adott felhatalmazással él a törvény.
A nyilvántartást vezető hatóság hivatalból köteles a jogszabálysértő bejegyzést törölni, a
hibás bejegyzést javítani vagy az elmulasztott bejegyzést pótolni. Az ügyfél jogorvoslati
kérelmének benyújtására nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a jogszabálysértő vagy
hibás adat bejegyzése vagy a mulasztás az ügyfél tudomására jutott. 155 A Hivatal a
nyilvántartásában szereplő adataiból kérelemre, igazgatási szolgáltatási díj lerovása
ellenében, adatot szolgáltat.
4.2.2.4.7 Kiviteli engedélyezési eljárás
Kulturális javak – a Kövt. 55. §-ában megjelölt kivételektől eltekintve – véglegesen vagy
ideiglenesen csak a Hivatal engedélyével vihetők ki az országból. A KÖH által kiadott kiviteli
engedéllyel vihetők ki Magyarországról a muzeális intézmények nyilvántartásában szereplő,
régészeti feltárásokból származó régészeti leletek; régészeti lelőhelyekről származó régészeti
leletek; régészeti gyűjtemények, régészeti gyűjteményekből származó tárgyak; illetve a
régészeti leletnek minősülő (1711 előtt vert) pénzérmék. 156
A kulturális tárgy kivitelére vonatkozó engedélyt a Hivatalnál kell kérni
formanyomtatvány kitöltésével. Az engedélyt kulturális tárgyanként kell kérni, de több
kulturális tárgy egyidejű, azonos célállomásra irányuló kivitele esetén a KÖH engedélyezheti
a kérelem egy formanyomtatványon történő benyújtását. A kérelemhez mellékelni kell a
17/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 3. mellékletében megjelölt közgyűjtemény
szakvéleményét. A magyar nemzet és Magyarország népei történelmének emlékei, régészeti
leletei tekintetében a szakértő közgyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeum. A
155
Ket. 86. §. (3)-(4) 156
A kulturális javak kiviteli engedélyezésének részletes szabályairól szóló 17/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 1.
§. (1)
56
szakvéleménynek tartalmaznia kell a kivinni szándékozott kulturális tárgyak megnevezését,
azonosításra alkalmas leírását, darabszámát, leltári számát; a tárgy értékére vonatkozó
véleményt; a tárgy jellegének, egyediségének az ország kulturális öröksége szempontjából
való jelentőségét; valamint a közgyűjteménynek a kiviteli engedélyezésre vonatkozó,
indoklással ellátott javaslatát.157
A kiviteli engedélyt a kiállítástól számított egy éven belül lehet felhasználni, az engedélyt
meghosszabbítani nem lehet. A Hivatal elutasítja a kérelmet, ha a végleges kiviteli engedé lyt
védett kulturális javakra, illetve a Magyarország területéről származó régészeti leletekre kérik,
valamint, ha az ideiglenes kivitel feltételei nem teljesülnek. A kulturális javak végleges
kivitelére vonatkozó eljárást a hatóság felfüggeszti, ha a kiviteli engedélyezésben szereplő
tárgy védetté nyilvánítását kezdeményezték.158 Ideiglenes kiviteli engedély akkor adható, ha a
tárgy kivitele nem veszélyezteti a kulturális érdekeket és a tárgy biztonságát, valamint a
kivitel kulturális vagy tudományos célt szolgál.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény
hatálybalépése napjától a kulturális javak kiviteléről szóló 3911/92/EGK rendelet és a
végrehajtásáról rendelkező 752/93/EGK rendelet szerinti eljárás, majd az ezeket felváltó
116/2009/EK rendelet szerinti eljárás a Hivatal hatáskörébe tartozik. A jogszabály kimondja,
hogy a kulturális javak kivitele a Közösség vámterületén kívülre kiviteli engedély
bemutatásához van kötve. Az érintett személy által kérelmezett kiviteli engedély kiállítója
annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek területén a kérdéses kulturális tárgy
1993. január 1-én jogszerűen és ténylegesen megtalálható volt; vagy azon tagállam illetékes
hatósága, amelynek területén a tárgy megtalálható a fenti időpont után azt követően, hogy egy
másik tagállamból jogszerűen és ténylegesen feladták, vagy az egyik tagállamból történő
jogszerű feladás után egy harmadik országból behozták, illetve újra behozták. A kiviteli
engedély megtagadható, ha az érintett kulturális javakra az érintett tagállamban régészeti
értéket képviselő nemzeti kincsek védelméről szóló jogszabályok vonatkoznak. A kiviteli
engedélyezési eljárás hatálya alá esnek azok a 100 évnél régebbi régészeti tárgyak, melyek
fellelésének helye ásatások és feltárások szárazföldön és víz alatt, régészeti feltárások, illetve
régészeti gyűjtemények, feltéve, ha értékük tárgyanként eléri a 15.000 eurót. 159
157
Uo. 2-3.§. 158
Kövt. 59-60. §. 159
A Tanács 116/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a kulturális javak kiviteléről. In. Hivatalos Lap L 039
1-7.old.
57
5. Összegzés
A régészeti örökség jogi védelme több mint százötven éves múltra tekint vissza
hazánkban. Ezen időszak alatt az aktuális politikai berendezkedésnek és társadalmi
elvárásoknak nagymértékben megfelelő jogszabályok születtek, melyek azonban
végeredményben a védelem egy mind erősebb és kifejezettebb formáját mutatták.
A gyökeres változást a XX. század végének politikai átalakulása, valamint az Európai
Unióhoz való csatlakozást előkészítő jogharmonizációs folyamat hozta meg. Ekkor született
meg a régészeti örökség európai szintű jogi védelmét biztosító 2001. évi LXIV. tv. a
kulturális örökség védelméről, melynek hiányosságait azóta több módosítás pótolta, illetve
egyes rendelkezéseit az aktuális társadalmi, gazdasági körülményekhez igazította. E
törekvések ellenére is maradtak azonban olyan vitás kérdések, melyeket a közeljövőben e
jogszabály keretei között a törvényhozónak szabályozni kellene. Ezek közé tartozik a nem
ismert régészeti lelőhelyek potenciális védelme, valamint a régészeti feltárások – elsősorban a
mentő feltárás – költségterhei viselésének rendezése.
Az Örökségvédelmi törvény mellett a régészeti örökség jogi védelmének legfőbb
letéteményese a sok más feladata mellett örökségvédelmi hatóságként és szakhatóságként
funkcionáló Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Felállításával egy olyan közigazgatási
hatóság jött létre, mely a régészeti örökség ingó és ingatlan elemeit egyaránt, és többféle
eljárás segítségével tudja az Örökségvédelmi törvényben előírt, megfelelő védelemben
részesíteni, illetve a védelemmel kapcsolatos vitás kérdéseket rendezni.
A Hivatal törekvései és hatósági eszközei azonban sokszor nem elegendőek régészeti
örökségünk megvédéséhez; ehhez a társadalom tagjainak – legyen az természetes vagy jogi
személy, stb. – egymással és a hatósággal történő együttműködésére is szükség van. A
bejelentési kötelezettség nem teljesítése, valamint a beruházó és a feltáró intézmény közötti
szerződés sokszor tarthatatlan feltételei – melyekben legtöbbször mindkét fél részéről a
legnagyobb haszon elérésének elve érvényesül - miatt napjainkban sok régészeti lelőhely és
régészeti lelet semmisül, illetve semmisülhet meg.
A KÖH hiába próbálja védeni a régészeti örökséget jogi eszközökkel, ha ebben nem
vagyunk partnerek. Ahhoz azonban, hogy a régészeti örökséget a társadalom minden tagja a
magáénak érezze, s az ezt menteni és védeni akaró jogszabályokat és intézményeket ne a saját
„jogos érdekeiket” akadályozó ellenségként tekintse, szemléletváltásra van szükség.
Remélem, ez nemsokára elkövetkezik.
58
6. Jogszabály- és irodalomjegyzék
Jogszabályok
A Tanács 116/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a kulturális javak kiviteléről.
Európai Egyezmény a régészeti örökség védelméről. Valletta, 1992. január 16.
2007. évi CXXIII. tv. a kisajátításról.
2007. évi CXI. tv. az Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről.
2006. évi LVII. tv. A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai
és az államtitkárok jogállásáról.
2004. évi CXL. tv. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól.
2001. évi LXIV. tv. a kulturális örökség védelméről, és ennek módosításáról szóló
2005. évi LXXXIX. tv., valamint 2009. évi LVI. tv.
1997. évi CXL. tv. a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a
közművelődésről.
1996. évi LIV. tv. az erdőről és az erdő védelméről.
1996. évi LIII. tv. a természet védelméről.
1978. évi IV. tv. a Büntető Törvénykönyvről.
1929. évi XI. tc. a múzeum-, a könyvtár- és a levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről.
1881. évi XXXIX. tc. a műemlékek fenntartásáról.
1963. évi 9. tvr. a muzeális emlékek védelméről, valamint a módosításáról szóló 1975.
évi 6. tvr. és 1981. évi 19. tvr.
1949. évi 13. tvr. a múzeumokról és műemlékekről.
318/2008. (XII. 23.) Korm. rendelet a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerveiről.
347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről.
343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az építésügyi és építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről.
338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a földhivatalokról, a Földmérési és Távvezérlési
Intézetről, a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól.
308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, valamint a módosításáról szóló 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet.
267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról.
260/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalról.
167/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet az oktatási és kulturá lis miniszter feladat- és hatásköréről.
314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban.
238/2005. (X. 25.) Korm. rendelet az építésfelügyeleti bírságról.
134/2005. (VII. 14.) Korm. rendelet a területrendezési hatósági eljárásokról.
191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet az örökségvédelmi bírságról.
59
190/2001. (X. 18.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal létrehozásáról.
218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet az egyes szabálysértésekről.
10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról.
4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet az örökségvédelmi hatástanulmányról.
17/2002. (VI. 21.) NKÖM rendelet a kulturális örökség hatósági nyilvántartására
vonatkozó szabályokról.
3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes
szabályairól.
18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a
régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól, valamint a módosításáról szóló 21/2007. (III. 26.) OKM rendelet.
17/2001. (X.18.) NKÖM rendelet a kulturális javak kiviteli engedélyezésének részletes
szabályairól.
29/1998. (VI. 11.) MKM rendelet a Kulturális Örökség Igazgatóságának alapító
okiratáról.
5/2008. (X. 23.) OKM utasítás a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szervezeti és
Működési Szabályzatáról.
35/2008. AB határozat
427/B/2006. AB határozat
Irodalom
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításának (T/15888) általános vitája. www.okm.gov.hu 2005. május 24.
Bálint Csanád: Az MTA Régészeti Bizottság levele az MTA elnökének. 2009. február 2.
Bánffy Eszter – Raczky Pál: Múltunk jövőjéről – régészeti örökségünk sorsáról. www.nol.hu 2009. április 6.
Buzinkay Péter: Műtárgyak, műkincsek, kulturális javak. In. Múzeumi Közlemények 2007/1. 75-91.
Buzinkay Péter: Műtárgyaink – ingó műemlékeink – védelme. In. Műemlékvédelem. Kulturális Örökségvédelmi Folyóirat. XLVI. évf., 2002/1. 36-41. old.
CompLex DVD Jogtár Plusz, 2009. február
Corpus Iuris Hungarici, KJK-Kerszöv, 2000.
Csordás Lajos: Rendelet segít az orvrégészeknek? In. Népszabadság 2009. március 28.
Csordás Lajos: Nincs nyilvános régészeti lelőhelylista. In. Népszabadság 2009. ápr. 2.
Dombai Tünde: Beruházókat segít a régészeti lelőhelylista. www.délmagyar.hu 2009. április 20.
Fekete Ilona: Műemlékvédelem és örökség Magyarországon:intézménytörténet, perspektívák, vélemények. In. Világosság 2005/6. 101-116. old.
Fülöp Endre Norbert: A régészet hatályos jogi szabályozása Magyarországon. Kézirat.
Holport Ágnes: A kulturális javak védelméről szóló törvénytervezetről. In. Múzeumi
Hírlevél 18. 1997/10. 247-249. old.
Jankovich-Bésán Dénes: A régészeti örökség helyzete Magyarországon. In.
Tanulmányok az örökségmenedzsmentről 1. Infota Kiadó, Bp., 2009.
Jankovich-Bésán Dénes: A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról. In. Magyar
Múzeumok 1/2003. 43-44. old.
60
Kovács Valéria: A magyarországi régészeti mozgalmak kezdete. In. Honismeret 25. 1997/4 33-39. old.
Kővágóné Szentirmai Katalin – Zsidi Paula: Fővárosi régészet, régészeti
örökségvédelem-új eszközök. In. Magyar Múzeumok 1998/3. 6-7. old.
Lassányi Gábor: Hetvenötmillió forintos bírság a győri lelőhelypusztítás ügyében.
www.sirasok.blog.hu 2009. október 2.
Módosították az örökségvédelmi törvényt. www.mult-kor.hu 2005. július 1.
Nagy Mihály: A régészeti örökség védelme Magyarországon. In. Visy Zsolt (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. NKÖM Teleki László Alapítvány, Bp., 2003. 30-
35. old.
Puskás Norbert: Örökségvédelem és büntetőjog. www.sirasok.blog.hu 2009. április 15.
Szabó Annamária Eszter: A kulturális örökségvédelem szervezetrendszere. In. Collega 2/2005. 44-49. old.
Visy Zsolt: Régészeti örökségvédelem a múló időben. In. Tanulmányok az örökségmenedzsmentről 1. Infota Kiadó, Bp., 2009.
www.archeo.mta.hu
www.jogiforum.hu
www.koh.gov.hu
www.kosz.gov.hu
www.magyarorszag.hu
www.mult-kor.hu
www.okm.gov.hu
www.regeszet.org.hu
www.sirasok.blog.hu