kész portfólió
DESCRIPTION
ÂTRANSCRIPT
ELTE - Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar
Az iskoláskor pedagógiája, NBÁA-006/1
2014/2015 tavaszi félév
Tanár-diák kapcsolat az egyházi iskolákban
Tanár - diák kapcsolat
Horgony csoport
Egyéni portfólió
Készítette:
Biró Andrea – J5FWJ5
Ötlettár
1) Miért csökken a tanulók érdeklődése egyes tárgyak iránt az évek folyamán? Míg kiskorban a
gyerekek szeretnek számolgatni, rajzolni, énekelni, addig az az idő múlásával ez egyre kevésbé
figyelhető meg.
2) Hogyan befolyásolja a tanulók aktivitását az órai értékelés (piros és fekete pontok osztogatása)?
A pozitív értékelés egyértelműen bátorítani fogja az adott illetőt, de ha egy hiba miatt negatívan
értékeljük, nem vesszük el a kedvét a későbbi felszólalásoktól, aktivitástól?
3) A legtöbb diák miért nem szereti az irodalom órákat és az azokhoz kapcsolódó irodalmakat. Az
irodalom sokak szerint egy nem túl szerethető tantárgy, és manapság a fiatalok nem is olvasnak
túl sokat, legalább is nem azt, ami a kötelező olvasmány. A legtöbb vélemény erről, hogy azok
a regények/novellák stb. nem korszerűek, bonyolult megfogalmazásúak, nehezen érthetőek,
azonban változtatás mégsem történik. Mit lehet tenni az érdeklődésük felkeltése érdekében?
4) A legtöbb diák számára miért rémálom a matematika óra? Az iskolába bekerülve a kis 7 éves
ifjú tanoncok évezni szokták a számolgatást, azonban ez a középiskola éveire nyűggé válik.
Időközben valami elromlik, már nem szeretik a feladatokat, már nem gyakorolnak. Az idővel
érkező kudarcok, a nehéz felmérők, a gyors tempó, vagy a nem túl megértő tanár az oka?
5) Milyen az ideális tanár? Kinél tanulunk többet? Annál, aki jószívű, ha úgy alakul engedékeny
és elnéző, de ugyanakkor okos és jó szakember, vagy attól, aki vasakaratú és rettegünk tőle,
ezért tanulunk, hogy ne kapjunk rossz jegyet?
6) A csapatmunkában való részvétel és azok értékelése kollektíven a csapat tagjai között teljes
mértékben igazságos? Sokszor előfordul, hogy a jobb tanulókat teszik egy csoportba a
rosszabbakkal, ezáltal kompenzálva a két oldalt, így nagyjából minden csapat egyforma szintről
indul. Azonban sokszor a rosszabb tanulók, nem is akarnak foglalkozni a feladattal, mondván
majd megoldja a csapat többi tagja, így igazságtalanul kap jó jegyet, vagy fordítva, a jó tanuló
nem szeretne közösködni a többiekkel, ezért nem tudnak megfelelően összedolgozni.
Absztrakt
A tanár-diák kapcsolat az egyházi iskolákban
Biró Andrea ([email protected])
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar
Kulcsszavak: iskola, egyház, interjú, pedagógus, személyiség, diák, vélemény
Munkám során a tanár-diák kapcsolattal foglalkozom, ezen belül pedig az egyházi iskolákban
fennálló viszonyokkal. A célom ezzel az volt, hogy kiderítsem, hogy igaz-e vagy tévhit, hogy az
egyházi iskolákban többet foglalkoznak a diákok iskolán kívüli életével, lelkületével, többet
beszélgetnek velük, emberibb kapcsolat alakul ki közöttük. Vannak, akik többet várnak el ezektől az
iskoláktól és később csalódniuk kell, pontosan azért, mert teljesen másak az elvárásaik
követelményszinten és emberileg (Pásztor, 2003).
Véleményem szerint, mivel én is egy ilyen típusú intézménybe jártam, ki merem jelenteni, hogy
szinte semmiben nem különböznek ezek az iskolák az állami társaiktól. Ugyanaz a tanmenet,
ugyanazok a tantárgyak és ugyanolyan átlagos emberek tartják az órákat, mint bárhol máshol. Az itt
tanulóknak és tanítóknak is lehet rossz napjuk, ide is járnak olyan pedagógusok akik számára csak a
tananyag leadása a fontos. De mi lehet az összkép? Minek köszönhetően alakult ki az a megállíptás,
melynek során nagyobb empátiát várunk el az egyházi dolgozóktól és tanulóktól?
Ezt a feladatot diákok és tanárok meginterjúzatatásával, valamint óralátogatással fogom
kivitelezni. A diákok közül különböző nemű és korú, vállalkozó személyiségű személyeket figyelek
majd meg, csak úgy mint a pedagógusok esetében. Az interjú során olyan dolgokra fogok rákérdezni,
mint például a pedagógus véleménye, vagy tapasztalatai (attól függően, hogy dolgozott-e már más,
nem egyházi intézményben), miben nyilvánul meg az, hogy a diákokkal a tanórán kívül is foglalkozik,
a tanulók mennyire viszonozzák az ő hozzáállásukat, valamint, hogy véleményük szerint inkább iskola,
vagy inkább személyiségfüggő az, hogy ki hogyan viselkedik a tanulókkal, s válaszukat indokolják is
meg. Úgyszint a diákoktól, hogy mennyire észlelik a tanárokon a hit iránt való elkötelezettséget,
mennyire érzékelik másnak ezt az iskolát és miért jöttek ide. (Osztályfőnökök Országos Szakmai
Egyesülete)
Tapasztalataim azt engedik láttatni, hogy az elvárásokkal szemben, az ilyen típusú
intézményekben dolgozók és tanulók nagytöbbsége szerint (bár megoszló vélemények születtek) ezek
az iskolák ugyanolyanok, mint állami társaik, hiszen ugyanolyan tanulók és pedagógusok dolgoznak
és tanulnak itt is, mint bárhol máshol és inkább kötik a személyiséghez, mint az iskola típusához a
gyerekekhez való hozzáállást.
Felhasznált irodalom:
1. Pásztor J. (2003). Az egyházi iskola igényes és sajátos nevelő intézmény. Új Pedagógiai
Szemle, 53 (1), 128-140.
Szakirodalmi gyűjtés
1. Bacskai B. (2008). Református iskolák tanulói. Magyar Pedagógia, 108 (4), 359-378.
2. Bajkó M. (1998) Egyház és iskola. Új Pedagógiai Szemle, 48 (4), 123-125.
3. Csorba P. (1996) Hitoktatás a magyar iskolarendszerben. Református Tiszántúl: a Tiszántúli
Református Egyházkerület lapja, 4 (1.) 10-11.
4. Csorba P. (2002) Hitoktatás a magyar iskolarendszerben. Keresztény igazság, (53.) 26-29.
5. Gönczöl E. és Jakab Gy. (2012) Az iskolai erkölcsoktatás dilemmái. Új Pedagógiai szemle, 62
(4-6), 52-55.
6. Györgyi Z. és Imre A. (2012). Konfliktusok diákok és tanárok között. Új Pedagógiai Szemle,
62 (7-8). 5-21.
7. Háber J. (1986). Pedagógusok és iskola. Budapest. Akadémia Kiadó.
8. Isó D. (2002) Hitoktatás: felelősségünk a keresztyén nevelésért. Keresztény igazság, (56.) 16-
23.
9. Kamarás I. (2012). Javítható-e az „erkölcstan vagy hittan” elképzelés? Új Pedagógiai Szemle,
62 (4-6),78-91.
10. Lányi A. (2012). Az emberismeret és etika tantárgy elméleti hátteréről. Új Pedagógiai Szemle,
62 (4-6), 56-77.
11. Mervay M. (2009) A hitoktatás hatékonysága. Deliberationes, 2 (2.) 121-132.
12. Molnár M. (1996) Hitoktatás a magyar iskolarendszerben. Református Tiszántúl: a Tiszántúli
Református Egyházkerület lapja, 4 (1.) 11-13.
13. Molnár P. (2012) A magyarországi római katolikus hitoktatás történetének vázlatos áttekintése.
Keresztény Szó, 23 (12.)
14. Nagy P. T. (1995) Egyházi identitás és az állam az első parlamenti ciklus idején. Magyar
Pedagógia, 95 (3-4.), 293-313.
15. Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete. Az együttműködés etikai normái az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában. Kapcsolat a pedagógus és a
diákok között. Letöltés helye: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=33 Letöltés ideje:
2015. május 02.
16. Pásztor J. (2003). Az egyházi iskola igényes és sajátos nevelő intézmény. Új Pedagógiai
Szemle, 53 (1), 128-140.
17. Rostás R. (2010) Stressz és iskola (konferencia a Parlamentben). Új Pedagógiai Szemle, 60 (5),
92-96.
18. Szalai L. (1994) A hitoktatás rendszere. Református Tiszántúl: a Tiszántúli Református
Egyházkerület lapja, 2 (4.) 27.
19. Szentmártoni M. (2004) A vallásoktatás akkordjai. A hitoktatás technikája és művészete.
Keresztény Szó, 15 (1.)
20. Varga A., Czippán K., és Faye B. (2011) Az iskolák társadalmi szerepvállalása a fenntartható
fejlődésért. Új Pedagógiai Szemle, 61 (1-5), 259-267.
Felhasznált irodalom:
1. Háber J. (1986). Pedagógusok és iskola. Budapest. Akadémia Kiadó.
2. Kamarás I. (2012). Javítható-e az „erkölcstan vagy hittan” elképzelés? Új Pedagógiai Szemle,
62 (4-6),78-91.
3. Molnár M. (1996) Hitoktatás a magyar iskolarendszerben. Református Tiszántúl: a Tiszántúli
Református Egyházkerület lapja, 4 (1.) 11-13.
4. Molnár P. (2012) A magyarországi római katolikus hitoktatás történetének vázlatos áttekintése.
Keresztény Szó, 23 (12.)
5. Pásztor J. (2003). Az egyházi iskola igényes és sajátos nevelő intézmény. Új Pedagógiai
Szemle, 53 (1), 128-140.
6. Rostás R. (2010) Stressz és iskola (konferencia a Parlamentben). Új Pedagógiai Szemle, 60 (5),
92-96.
Hospitálási napló
Az óralátogatás ideje: 2015.04.17.
Intézmény: Szent László Katolikus Szakközépiskola
Osztály: 12.E
Műveltségi terület: Matematika Műveltségi Terület
Tantárgy: Matematika
Tananyag (tanmenetben megjelölt): Két kör közös pontja
Cél (NAT):
Kommunikáció fejlesztése
Hiteles kép a matematikáról
Hiteles kép a világról és megértésérúl
Biztos számolási készség kialakítása
Vitakészség fejlesztése
Gondolkodás fejlesztése
Kutatási témám: Tanár-diák kapcsolat az egyházi iskolákban. Igaz, vagy tévhiten alapszik az a megállapítás, hogy az egyházi iskolákban a tanárok és diákok
között jobb a kapcsolat, mint más, állami iskolákban?
Megfigyelési szempontjaim:
Az interjúban résztvevő pedagógus, tanított-e más, nem egyházi intézményben pályafutása során? Miket tapasztalt ott? Egyetért-e az állítással a tanár-diák
kapcsolatról?
Ha nem tanított más iskolában, mit gondol, milyen helyzet állhat fent más iskolákban?
Személy, vagy inkább iskolafüggő az, hogy hogyan bánnak a diákokkal, és hogy a diákok hogyan viszonyulnak a tanárokhoz?
Mit gondol, kollégiái mennyire tartják magukat az egyházi értékekhez, és mennyire próbálják ezeket betartatni?
Az adott pedagógus hogyan foglalkozik a diákokkal a tanórán kívül? Törődése miben nyilvánul meg?
A diákok viszonozzák-e azt a magatartást, amit a pedagógus mutat feléjük? Ez függ-e kortól vagy nemtől?
A tanterem képe/elrendezése: Az ajtó mellett, a terem elején található a tanári asztal mögötte a táblával. A tábla mellett jobb oldalon interaktív tábla található,
mely mellett egy szekrényben számítógép található. A tanulók padjai 3 sorba rendezve a tanári asztallal szemben helyezkednek el. A falakon egyházi
személyekről készült képek, valamint faliújságtábla található.
Az óra menete Módszerek Munkaformák Eszköz Időkeret Megjegyzéseim
A tanulók tevékenysége A pedagógus tevékenysége
I. Bevezetés (ráhangolódás,
motiválás, célkitűzés…..)
A pedagógus belép a terembe,
megáll az asztal mellett, jelentik
neki a hiányzókat, ő pedig beírja
őket az elektronikus naplóba. Ez
idő alatt megkéri a diákokat, hogy
vegyék elő a házi feladatot és
Frontális Egyedülálló
Interaktív
táblán
kivetítve a
mozanapló
4 perc
Felállnak, köszöntik a tanárt,
jelentenek majd leülnek és előveszik
a felszerelésüket.
megkérdezi, hogy volt-e vele
valami probléma, volt-e benne
nehézség.
Házi feladat ellenőrzése
Kihív egy személyt a táblához, aki
elakadt a feladat megoldása során,
és megkéri, hogy kezdje el
megoldani. Megfigyeli és segít
neki, ott ahol elakadt.
Interaktív Egyedülálló
Interaktív
tábla
használata
szerkesztő-
program-
mal és
hagyomá-
nyos filces
tábla
10 perc
Több diák is kérdést
tett fel, amely arra
engedett következtetni,
hogy több probléma is
felmerült. Bár rengeteg
idő elment a
magyarázatokkal,
azonban ez elősegítette
az adott téma
megértését
Beszélgetés Csendre és figyelemre utasítja a
diákokat. Utasítás Egyéni Beszéd - -
II. Főrész (új ismeret, elemzés,
feldolgozás…..)
Füzetben jegyzetel, a tankönyvet és a
A pedagógus kivetíti a táblára az új
anyagot, magyarázatot ad a
felmerülő kérdésekre, 3D-s
mozgóképpekkel és rövid
videókkal segíti a tanulókat az
anyag elsajátításában. Azokat, akik
Kérdez-
Felel és
Frontális
Osztályszintű
Interaktív
tábla,
tankönvy
10 perc
A videók és
mozgóképek sokban
segítik a tanulók
térlátását, könnyebb
elképzelni, és később
kivetítőt tanulmányozzák. Egyesek
telefonoznak és beszélgetnek.
nem figyelnek rá, fegyelmezi és
megkéri őket, hogy jegyzeteljenek.
megszerkeszteni az
adott dolgot.
Feladatok megoldása
Feladja a feladatot és várakozik,
amíg egy pár ember el nem készül.
Ekkor megkér valakit, hogy menjen
ki a táblához, oldja meg és
magyarázza el, hogy miért így kell
megoldani a feladatot. Ha helyes a
megoldás plusz pont jár érte, ha
nem, segít kijavítani a feladatot.
Tanár
megfigyel,
diák a
táblánál
dolgozik
Egyedülálló,
majd közös
munka
Hagyomá-
nyos és
interaktív
tábla,
Munkafüzet
14 perc
A plusz és minusz
pontozás ösztönző
hatás lehet az órán a
dolgozásra, hiszen így
könnyen lehet jó jegyet
szerezni
III. Befejezés (összegzés, lezárás,
értékelés….)
Kérdéseket tesznek fel.
Az új anyaggal kapcsolatos
esetleges felmerülő kérdések
megválaszolása és új házi feladat
feladása.
Frontális
vagy
Kérdez-felel
Osztályszintű Munkafüzet 5 perc
Összepakolják könyveiket, letörlik a
táblát.
Összepakol, kilép a mozabook-ból,
kikapcsolja az interaktív táblát és
bezárja a számítógépes szekrényt.
- - - 2 perc
Reflexiók az órával kapcsolatosan
A megfigyelt óra előtti szünetben, a diákokkal folytattam párbeszédet. Érdeklődtem,
hogy mennyire szeretik ezt a tárgyat, azt az anyagot amit vesznek és nem utolsósorban a
pedagógust, aki tartja. Meglepő válaszok érkeztek egyes tanulóktól. Az eddig is nyilvánvaló
volt, hogy a tanár nagy hatással van az általa tanított tárgyra, de nem gondoltam volna, hogy
egyeseknél ekkora mértékben. Voltak, akik dícsérték az óratartót, másoknak viszont nem
tetszett.
Pozitívum volt számukra, hogy ők dolgozhattak a táblánál és hogy plusz pontokat
kaphattak, azonban a gyengébb képességűek panaszba tették, hogy ezzel mindig az a 3-4 ember
él, akik jók matematikából, hiszen ők hamar kész lesznek, a többiek pedig nem is értik meg így
a feladatot.
Az óra megkezdése után azokra a dolgokra próbáltam koncentrálni, amit a diákok
kiemeltek pozitív és negatív „élményekként”. Megfigyeltem, hogy valóban az egész óra során
ugyanaz a pár ember dolgozott, ugyanakkor a pedagógus próbálta ösztönözni a többieket is
egyszerűbb feladatokkal, valamint minden egyes példa után megkérdezte az osztályt, hogy
értik-e. Azonban senki sem állította az ellenkezőjét.
A tiszteletlenséget, amit az órán mutattak, a pedagógus higgadt fejjel próbálta
megoldani, nem beírásokat osztogatott és nem is kollektíven büntette az osztályt, hanem azokat
a tanulókat, akik rosszul viselkedtek kihívta felelni a táblához, valamint minusz pontokat
kaptak. Szimpatikus volt a pedagógus temperamentuma is, mert higgadtan tudta kezelni a
diákok kirohanásait, poénosan, de ugyanakkor tisztelettudóan és tanárhoz méltóan tudott
visszavágni egy-egy „beszólásra”.
Jó dolognak tartottam a házi feladat részletes elemzését, hiszen így olyan dolgokra is
hangsúly került, ami fontos, de lehet, hogy a házi javítása nélkül nem derült volna rá fény.
Ugyanakkor a másik oldalról nézve, rengeteg időt vesz el az órából, értékes perceket, így
lassítva a továbbhaladást.
Továbbá öröm volt számomra, hogy a tanórán a tanulók megismerkedhetnek a modern
berendezésekkel és használhatják őket, hiszen ez sokban könnyíti a tanulást, a feladatok
megoldását, a szerkesztéseket és talán ösztönzi is őket.
Egyes feladatok megoldási ideje között volt időm beszélgetésbe elegyedni a
matematikatanárral, aki a kérdéseimre nagy örömmel válaszolt. Véleménye szerint egy egyházi
iskolában valóban többet foglalkoznak a diákokkal a tanórán kívül is, azonban mégis inkább
személyfüggőnek ítéli meg azt, hogy ki mennyit tenne meg egy diákjáért. Elmondta, hogy hozzá
is bármikor fodulhatnak a diákok, hiszen megérti, hogy mint mindenkinek, nekik is lehetnek
rosszabb napjaik, amikorra nem tudtak készülni vagy házi feladatot készíteni. Ekkor
engedményt kapnak, amit azonban pótolni kell, hiszen ez így fair a többiekkel szemben.
Kutatási módszerek
I. Órai megfigyelési szempontok:
Milyen az órai légkör?
Hogyan viszonyulnak egymáshoz tanár-diák?
Érződik-e az egyházi légkör az órán? (ima az óra elején vagy végén)
Érződik-e, hogy a pedagógus kivel szimpatizál? Tesz-e különbséget
gyengébb és erősebb képességű tanulók között?
Mennyire megértő és segítőkész egyes esetekben? (Bizonyos okok miatt,
nincs házi feladat vagy nem tudott készülni.)
Fennáll-e versengés az óra során?
Ellentétes értékeket képviselnek-e az osztály egyes tanulói?
II. Interjúkérdések a pedagógusokhoz:
Tanított-e már más, nem egyházi intézményben? Ha igen, mik a
tapasztalatai?
Ön szerint igaz-e, hogy másképp viszonyulnak a tanárok a diákokhoz az
egyházi iskolákban?
Mit gondol a tanár-diák kapcsolatról az egyházi iskolákban?
Önnél miben nyilvánul meg az, hogy a tanórán kívül is foglalkozik a
diákokkal?
Ön szerint, miben nyilvánul meg az, hogy egyházi iskolában tanít? Mennyire
képviseli a hit értékeit a tanórákon és mennyire próbálja ezeket továbbadni?
Ön szerint a diákok milyen mértékben viszonozzák a pedagógus
hozzáállását? Ez függ-e kortól, nemtől, neveléstől?
Inkább iskola vagy inkább személyfüggő, hogy hogyan viszonyul a tanár a
diákokhoz?
III. Interjúkérdések a tanulókhoz:
Hogyan érződik a pedagógusokon a hit iránti elkötelezettség?
Mit gondol mennyire más egy állami iskola? Jobb vagy rosszabb?
Foglalkoznak-e a tanárok a diákokkal az órán kívül is?
Hogyan viszonyul egyes tanárokhoz?
Mennyire megértőek és segítőkészek a pedagógusok?
Miért jött egyházi iskolába továbbtanulni?
Ön szerint másak-e a követelmények? Gyengébbnek vagy erősebbnek ítéli
meg?
Erre számított amikor ide jött továbbtanulni, esetleg csalódnia kellett?
Tanulási technikák I.:
Tanulási technikák II.
Írás saját magunk számára
Feldolgozott irodalom: Pásztor J. (2003). Az egyházi iskola igényes és sajátos nevelő
intézmény. Új Pedagógiai Szemle, 53 (1), 128-140.
Az egyházi iskola egy olyan intézmény, mely részben felel meg csak az állami társainak,
részben pedig plusz értékeket is ad. Egy Kerekasztal-beszélgetés közepette, több egyházi
személyiség is véleményt alkotott ezekről az intézményekről. Jelenits István, Kapor Károly és
Kálmán Attila véleményét olvashatjuk az adott témában.
A beszélgetés első kérdése az volt, hogy a rendszerváltás milyen változásokat hozott
ezeknek az iskoláknak az életébe. A diktatúra idején többen akartak egyházi iskolába járni,
egyrészt mert kevés volt belőlük, másrészt pedig igazi „elitképzővé” vált. Ugyanakkor egy kis
pluszt is adott abban az időszakban. Azonban a rendszerváltás után ez megváltozott. Talán már
nem kellett annyira a remény, vagy mivel már nem volt tiltott gyümölcs és megsokasodott a
számuk, így a lejtőn fokozatosan csúsztak le az egyházi iskolák színvonalai. De biztos az, hogy
romlott a minőség? Saját véleményem szerint nem. A diktatúra elmúltával változott az emberek
értékrendje, s mint tudjuk, az, amiből kevés van, azt mindig nagyra becsüljük és sokra
értékeljük. Talán nem is változott az egyházi iskolákban semmi, csupán a változó értékrend
maga után vonta az iskolák színvonalának süllyedését is.
Kapor Károly véleménye szerint amint megfelelő feltételek alakultak ki, még több
egyházi iskola jött létre, amelyek sikert arattak, hiszen nem csak a tudás növelését tartották első
helyen, hanem folyamatosan szerveztek kirándulásokat, lelkigyakorlatokat, és fontos volt
számukra az egyházi és állami iskolák ünnepeit a megfelelő módon megünnepelni. Én, mint
volt egyházi iskolás tanuló ezzel részben egyet tudok érteni, azonban nem tudnak sajnos
egyszerre minden elvárásnak megfelelni. Az évek folyamán, mint mindenhol, ezekben az
iskolákban is változott a hozzáállás az ünnepekhez és a különböző szabadidős
tevékenységekhez. Hiszen ha fent akarják tartani az oktatásbeli színvonalat, nem biztos, hogy
elegendő idő jut egyéb tevékenységekre.
Kálmán Attila válaszában azt kezdte el boncolgatni, hogy vajon elegendő mennyiségű-
e az egyházi iskola hazánkban. Ez persze viszonyítás kérdése. Mint megtudhattuk, sokáig több
ezer ilyen iskola volt az országban, jelenleg viszont az ezret sem éri el, annak ellenére, hogy
ezekbe az iskolákba folyamatosan túljelentkezés van. A már jól bevált módszereket alkalmazva
tanít az egyházi iskola, melyekben az alapvető emberi értékek fontos szerepet kapnak, de egy
kis kísérletezés sosem árt, mely növeli a gyermek érdeklődését és feszegeti a határait.
A második kérdés arra vonatkozott, hogy az egyházi iskolák nevelői milyennek képzelik
el a megfelelő személyiségideált. A válaszok lényegében hasonlóak voltak. Napjainkban
fontosabbnak tartják az oktatásban azt, hogy megfelelő szakembert faragjanak a kis
palántákból, minél fiatalabb korban, így egyes értékek kivesznek. Egy egyházi iskolában fontos
az is, hogy az ifjú, akivel foglalkoznak a későbbiekben jó férj/feleség, apa/anya, és nem
mellékesen, jó ember legyen. Más országokkal összehasonlítva azt kell látnunk, hogy a
tanulóknak olyan dolgokat kell teljesíteniük felvételikor, amit egyes országok szerint,
ráérnének megtenni az egyetemi éveik alatt. Ez egyfajta kettősséget eredményez, hiszen, bár
nem értünk vele egyet, mégis ezt kell tennünk, és ennek elérésére kell ösztönöznünk
gyerekeinket, tanulóinkat, hiszen ez a feltétele annak, hogy bármiféle szakember válhasson
belőlük. Sajnos sokkal fontosabb lett napjainkban a tárgyi tudás, mint az élethez való sajátos
ész és hozzáállás. Nem sarkallják gondolkodásra a fiatalokat.
A következő kifejtendő kérdés az egyházi iskolák jelenkori alakulására vonatkozott. Az
évek során nőtt azok száma, akik olyan egyházi iskolába járnak, amely érettségit is ad, azonban
növelni kellene az oktatás színvonalát is. Ám ez segítség nélkül nehezen megvalósítható, főként
kisebb korosztálynál. Nagy gond az, hogy a fiataloknak teher az, hogy 16 éves korukig iskolába
kell járniuk és a tanároknak az, hogy tanítaniuk kell. Jelenits István fejti ki, hogy az ő
gimnáziumaikban minden tanárnak van kulcsa az iskolához, össze tudnak futni a tanárok és
diákok akár hétvégeken is, egy-egy program erejéig. Ennek azonban feltétele, hogy ne csak a
diákok tiszteljék a tanárokat és a tanárok egymást, hanem a tanárok szintén tiszteljék a diákokat
is és lássák bennük a jövő nemzedékét.
Fontos, hogy teret adjunk a gyerekeknek is. Jelenits István szerint, a világunk
felnövekvő és felnőtt központú, ahol nem jó érzés gyereknek lenni. Az iskolákba tágas folyosó
kell, nagyobb terek, ahol a gyerekek szabadon tudnak mozogni, ahol ki tudják élni
gyerekkorukat.
Napjaink rohanó világában elengedhetetlen a fejlődés és a korral és technikával való
haladás. Ehhez azonban nem feltétlenül van meg a kellő anyagi támogatás, így ezt támogatások
során lehet elérni. Sok iskola van lemaradva számítógépek, projektorok és a modern eszközök
terén. Saját véleményem szerint ez nem feltétlenül igaz. Én Szabolcs megyében jártam egy
egyházi középiskolába, azonban ott bár a színvonalon lett volna mit javítani, a technikai
eszközök meglétével nem volt baj. A legmodernebb projektorok és kivetítők, számítógépek,
csillagvizsgáló és interaktív robot is a felszereltség közé tartozik. A színvonalat azonban csak
úgy lehetne emelni, ha megemelnék a ponthatárt, ez azonban azt eredményezné, hogy kevesebb
diákot vennének fel, ami a támogatás megvonásával járna. A technikai eszközök esetében
viszont komoly problémát okoz, hogy nincs aki használja. A fiatal tanárok kísérletezőbbek, de
nagyon sok a középkorú és idősebb oktató, akik inkább maradnak a hagyományos
módszereknél, egyrészt mert félnek tőle, másrészt pedig (szerintem) nem minden esetben merik
felvállalni a diákok előtt, hogy ehhez bizony nem értenek.
Végül, de nem utolsósorban, a felmerülő kérdések között volt az is, hogy reális-e az
egyházi iskolák képe a köztudatban. Jelenits István szerint igen, hiszen napjainkban rengeteg
egyházi óvoda és iskola működik, amelyek jól beépültek a köztudatba és pozitív visszhangot
kapnak, azok miatt a plusz értékek miatt amit képviselnek. Véleményem szerint azonban
felmerülő probléma, hogy napjainkban egyre kevesebben járnak templomba, és hisznek
Istenben és Egyházban. Ez valamely szinten csökkenti az úgynevezett „minőségi” diákokat.
Sokan meglehet, csak azért mennek ilyen iskolába, mert oda nyernek felvételt, vagy, mert az
van a legközelebb, esetleg hallottak az oktatásról, vagy ismerőseik oda járnak. Ez azonban
problémát okoz, hiszen itt hittan órákkal és misével kell szembesülniük, s bár lehet, hogy nem
hívők, rájuk erőltetik ezt az életformát. Sok iskolában épp ezért nem is vesznek fel csak olyan
személyt, aki valamilyen vallással rendelkezik és gyakorolja is azt. Ez azonban akkor
kivételezéshez vezet. A helyes megoldást szinte lehetetlen megtalálni.
Összefoglalva tehát, az, hogy valaki nem állami iskolába jár, biztos, hogy rengeteg
pluszt is ad, ugyanakkor, temérdek hátránnyal is szembesülnie kell. Az oktatás színvonala
iskolafüggő, csak úgy, mint a felszereltség megléte. Az viszont biztos, hogy egy egyházi
iskolában megértőbbek a tanárok és jobban odafigyelnek a diákok lelki életére és igyekeznek
jobban megismerni az embert is, aki a tanuló „ruhája” alatt rejtőzik.
Tanulási technikák III.
Kettéosztott napló
Feldolgozott irodalom: Bacskai B. (2008). Református iskolák tanulói. Magyar Pedagógia, 108
(4), 359-378.
Kiemelések, lényeges elemek Reflexióim, megjegyzéseim
„Az iskolai klíma nehezen körülírható
fogalom. Mindenki számára egyértelműen
érezhető jelenségről van szó, mégis nehéz
megfelelő kifejezést találni a leírására. A
köznyelvben is elhangzanak olyan
megállapítások, miszerint az iskola
hangulatát „nyomasztónak”, „vibrálónak”,
„rugalmatlannak” vagy „nyitottnak”,
„zártnak” érzékelik (Halpin és Croft, 1963)”
Az iskola klímáját több minden is
befolyásolja. A vezetőség, a tanárok és az ott
dolgozó más személyzet, a diákok, valamint
ezek hozzáállása az iskolához, és az
egymással kialakított kapcsolatuk.
„Ogilvie és Sadler (1979) kimutatták, az
iskola klímájára és kultúrájára szinte csak a
vezetőség és a már több éve az intézményben
tanító idősebb tanárok vannak hatással, a
fiatal, vagy új tanárok hatása
elhanyagolható.”
A fiatal és nem rég érkező tanárok először
megpróbálnak alkalmazkodni, idomulni az
uralkodó légkörhöz, amelyet az idősebbektől
tanulnak el. A már korosodó oktatóknak és
vezetőknek már van tapasztalatuk és
tekintélyük, de ha az értékeik nem
megfelelőek, nem feltétlenül kell azokat
követni.
„Fend az iskolai tanulást tipikus
szocializációs helyzetként szemléli, amelyet
folyamatosan konfliktusok fenyegetnek: a
tanárok bizonyos magatartási formákat
várnak el a diákoktól, amelyek számukra
esetleg kellemetlenek.”
Ilyen lehet például, egyházi ünnepekkor a
kiöltözés és a misén való részvétel az egyházi
iskola tanulóinak, míg az állami iskolákban
átlagos nap van. A diákok lázadnak és sok
esetben nem azt teszik, ami a vezetőség
kérése volt.
„Dronkers és Róbert (2005) a nemzetközi és
a magyar eredményességi mutatók
összevetésével megállapították, hogy az
egyházi iskolák diákjainak teljesítménye jobb
a más fenntartású iskolák diákjainak
teljesítményéhez képest, továbbá a hátrányos
helyzetű diákok is jobban teljesítenek
Egyházi iskolákban más a tanárok lelkülete,
jobban odafigyelnek a diákokra,
megértőbbek. Saját tapasztalatom is az, hogy
a pedagógusok segítőkészebbek. Talán azért,
mert egyházi iskolába olyan oktató megy
tanítani, akinek fontos, hogy ismerje a tanulót
és segítse őt, s ezt csak fokozza az, hogy
olyan évközi programok vannak, mint
ezekben az intézményekben (Horn és
Neuwirth, 2007).”
például a lelkigyakorlat, amelynek során a
diákok és a tanárok nagyobb betekintést
kapnak egymás életébe az iskolán kívül is.
„A református iskolák vonzó helynek
bizonyulnak a férfiak számára is, így itt nem
jelenik meg annyira az elnőiesedés
folyamata, amely jóformán világméretű
probléma az oktatás minden szintjén. A
férfiak magasabb aránya
kiegyensúlyozottabb nevelési környezetet,
egészségesebb fejlődést biztosít a tanulók
számára.”
Véleményem szerint a férfiak sok esetben
határozottabbak, így mindig jó látni férfi
tanárokat, akik esetleg másfajta értékeket
képviselnek, mint nő társaik.
„A pedagógusok pályaelhagyási
hajlandóságát általában a hivatás által kínált
kereseti lehetőségek és munkakörülmények,
illetve a pálya presztízse valamint az
alternatív kereseti lehetőségek választéka
határozza meg.”
Ugyanakkor azok a személyek, akik a tanári
pályát választották, már pályaválasztásuk
során tudták, hogy nem ebből a szakmából
fognak meggazdagodni. Ez olyan hivatás,
amely társadalmilag elismert, azonban nem
megfizetett.
„Vannak a szülők felé nyitottabb és kevésbé
nyitott intézmények (ez utóbbi a jellemzőbb).
Két iskola tanári kara gondolja úgy, hogy az
ő intézményükben a szülők véleménye
kifejezetten nagy szerephez jut.”
Sok esetben a szülők nem is élnek a
lehetőséggel, hogy javítsák
gyermekük/gyermekeik iskolai környezetét,
hangot adjanak megfigyeléseiknek.
„A kollégák közötti jó viszonyról tanúskodik,
hogy szinte kivétel nélkül minden
válaszadónak van egy-két olyan munkatársa,
akikkel bizalmas ügyekről, családi dolgairól
beszélgetni szokott, illetve akivel szívesen
tölti a szabadidejét. Ez többnyire nem jelenti
a családok közötti kapcsolatot is.”
A tanárok is ugyanolyan személyek, mint
mindenki más, így mint a diákok, ők is
barátkoznak a körülöttük lévő emberekkel.
Ebből hosszan tartó barátságok is
kialakulhatnak, de sajnos ellenségeskedés is
születhet, ami viszont kihathat a diákok
tanárhoz való hozzáállásukban
„Magyarországon néhány kivételtől
eltekintve a rendszerváltozás előtt nem
működhettek egyházi iskolák. Ezért a már
hosszabb ideje pályán lévő tanárok korábban
nem egyházi iskolákban is tanítottak. A
minta e részmintáját megkértük, hogy néhány
szempontból hasonlítsák össze a jelenlegi és
a korábbi munkahelyüket, munkahelyeiket
(ez az esetek többségében 1-3 iskolát jelent).
A válaszadóknak egytől ötig (a sokkal
Ugyanakkor véleményem szerint, itt
felmerülhet az a probléma is, hogy a
megkérdezettek régebben tanítottak az adott
nem egyházi iskolákban. Abban az időben
azonban, más rendszer volt, más vezetőség,
más diákok és más volt az alapvető
hozzáállás. Napjainkban már lehet, hogy
másképp értékelnék, hiszen az állami
iskolákban is jelenlévő gondolat, hogy a
rosszabbtól a sokkal jobbig) terjedő skálán
kellett elhelyezni véleményüket. A válaszok
többnyire egyöntetűek voltak. A tanárok
minden tekintetben kedvezőbbnek ítélik meg
jelenlegi iskolájukat, mint a korábbiakat. Az
összes szempont közül kiemelkedik az iskola
és a tanári kar légköre illetve az iskola
vezetése, illetve jobbnak ítélik meg a diákok
magatartását is.”
diákok is személyek, és mint mindenki
másnak, nekik is akadhatnak problémáik.
„Megkértük a tanárokat arra, hogy állítsák
fontossági sorrendbe az öt általuk felsorolt
nevelési elvet. A válaszadók a
legfontosabbnak azt tartották, hogy „a diák
bővítse a tudását az iskolában” de csaknem
hasonló fontosságú a lelki épülés
követelménye is. A harmadik helyen a „diák
megtanuljon viselkedni”, a negyediken pedig
„megtanuljon dolgozni” állt. A legkevésbé
fontosnak „a diák jól érezze magát az
intézmény falain belül” kategóriát tartották”
Sok esetben, ha a diák jól érezné magát az
iskola falain belül, szívesebben venne részt
egyes foglalkozásokban, jobban odafigyelni
az órákon, kevesebbet lógna, így úgy
gondolom, ezt többre is lehetne értékelni.
Tanulási technikák
Önreflexió
Mint minden kisgyermek, az óvodából kiballagva én is ragyogó tekintettel bámultam az
iskola épületei felé és türelmetlenül győztem kivárni ahogy szépen lassan eltelik a nyár, és végre
beülhetek az áhított iskolapadba. Hamar rájöttem azonban, hogy ez bizony nem csak móka és
kacagás, ha jól szeretnék teljesíteni, valahogyan cselekednem kell. „De hogyan is?” –
merülhetett fel bennem anno a kérdés, amiben az anyukám nagy segítséget nyújtott.
Az alsó tagozatban megszokott volt számomra az anyukámmal való együtt tanulás,
valamint, hogy mindig leellenőrizte a házi feladatomat, az ellenörzőmet, a könyveimet, piros
és fekete pontjaimat. Megtanultam, hogy bizony készülni kell óráról-órára, hiszen ha
lemaradok, később nehezebb lesz bepótolni. Szinte már tökéletesre fejlesztettem ezt a
technikámat (legalább is így éreztem), amikor azonban átkerültem felső tagozatba. Ez az új
kihívás azonban nehezebbnek bizonyult, új módszert kellett kitalálnom az új tantárgyak, mint
például a történelem tanulására. Hiába erőlködtem, jegyzeteltem az órán és olvasgattam a a
könyvet, nem segített. Ekkor szintén a sok rossz jegyet látva, az anyukám besegített. Ismét
együtt tanultunk. Először is aláhúzta nekem a könyvben a fontos részeket. Megkért, hogy
tanulgassam és egy fél óra múlva ő is bejött hozzám. Elolvasta az anyagot, aztán elmondta
nekem részenként, nekem pedig vissza kellett mondanom. Miután közösen végigvettük az
feladott mennyiséget, magamra hagyott és egy óra múlva visszajött, hogy ismételjük át. Így
ment ez egy évig, de a következő évre már kialakult bennem, hogy mit és hogyan kellene
tanulnom, egyedül a kiemelésben segített.
Ötödikes korom óta a kiemelés és hangos olvasás techinkáját alkalmazom, de a csendes
olvasásra is rászoktam már. Áttanulmányozom a leckét, kiemelem, részekre bontom és
felmondom magamnak hangosan. Sokszor kérem meg ugyanakkor valamelyik barátomat,
ismerősömet, hogy tanuljon velem, vagy hogy hagy mondjam fel neki a leckét, mert ez sokban
segít. Egyrészt önbizalmat ad, hogy vissza tudom mondani, amit tanultam, valamint
könnyebben ragad meg az anyag, ha valakivel együtt tanulok. Hamar rájöttem arra is, hogy a
jegyzetelés nem nekem való, mert közben teljesen elterelődik a figyelmem, így nem arra
koncentrálok amit kiírok és csak az időmet töltöm vele, mondhatni: feleslegesen.
Komoly problémáim voltak ugyanakkor az idegennyelvvel, azon belül is az új szavak
megtanulásával, ezért erre egy másfajta stratégiát kellett megálmodnom. Mint rájöttem az évek
alatt, erre tökéletesen megfelel a szavak kijegyzetelése és az oda-vissza ismételgetéses tanulás.
Matemika órán a kezdetektől fogva nem remekeltem. Utolsó középiksolás éveim során
azonban komoly elhatározásra jutottam: márpedig én ötös leszek!. Rengeteget kellett
gyakorolnom, plusz feladatokat csinálnom, rajzolnom és ábrákat készítenem, papírból testeket
kivágnom, hiszen ezek mind segítették a térlátásomat és fejlesztették egyéb képességeimet, de
végül meghozta az eredményt, hatásos volt.
Ezeket alkalmazom a mai napig és úgy érzem, tökéletesen eleget tesznek a feladatnak,
hiszen mindent, amit szerettem volna, végül elértem.
Önreflexió
„A csoportban való munka sok nehézséggel jár” -gondoltam a tavaszi félév első
heteiben, amikor kiderült, bizony csoportmunka lesz. Az alapvető félelmeimet, mint például,
hogy nem fogok tudni alkalmazkodni, nem lesz jó az összhang vagy hogy a csoporton belül
viták alakulnak majd ki, tovább fokozta, hogy olyan személyekkel kerültem egy csoportba,
akiket egyáltalán nem ismertem.
Pár óra után kialakult mindenkinek az érdeklődési köre, ideje volt választani.
Megnyugtató volt számomra, hogy már első benyomásra szimpatikus volt minden
csoporttársam és éreztem rajtuk, hogy sem ők, sem pedig én nem fogjuk fél vállról venni a
portfólió elkészítését. Azt az aggodalmamat, miszerint a csoporton belül viták lesznek, kicsit
kiküszöbölte az, hogy ugyanaz az érdeklődési körünk, de mégis különböző és mindenki nagyon
alkalmazkodó. Ennek kapcsán az egyéni témák kiválasztásával sem volt semmi probléma.
Pozitívum volt, hogy tudtunk segíteni egymásnak, megtudtuk beszélni egymással a
felmerülő kérdéseinket, valamint, hogy az órákon mindig megfelelő tájékoztatást kaptunk a
beadandók egyes részeiről, és szorgalmazva voltunk a hétről-hétre való munkára, ami sokban
megkönnyítette helyzetünket az utolsó hetekben. Visszajelzést is kaptunk róla, ami szintén
megnyugtató volt, hiszen innen nagyjából már láthattuk, hogy az amit elkezdtünk, az
megfelelő-e, esetleg változtassunk rajta.
A csoportos téma feldolgozása során nagyon jól éreztem magam, hiszen aranyos és
együttműködő lányokkal kerültem egy csapatba, így az összhangnak köszönhetően jól
haladtunk vele. Véleményem szerint az egyik legnehezebb dolog talán az időpont egyeztetés
volt, az eltérő órarendek miatt.
Az egyéni témám nagyon közel állt a szívemhez (tanár-diák kapcsolat az egyházi
iskolákban), mivel én magam is egy katolikus iskolában folytattam középiskolai
tanulmányaimat. Éppen ezért hospitálni is ide mentem vissza, ahol már mint elballagott, de még
szinte mindig diákként kezelt személy térhettem vissza és beszélgethettem volt tanáraimmal.
Bíztattak és hosszú, terjedelmes, szépen kifejtett válaszokat adtak nekem az interjú során, amely
sokban hozzájárult ahhoz, hogy megfelelő képet kapjak az álláspontjukról.
Ugyanakkor sajnos negatív oldala is van szememben a tárgynak. Pontosabban nem is
negatív oldala, nem is negatív tapasztalat, hanem inkább csak egyes dolgoktól való iszony.
Mondhatni rettegek az értékeléstől, mert a témaválasztásom, bár nekem tetszetős és
véleményem szerint érdekes, sajnos kevés az a szakirodalom, ami pontosan erről szól. Továbbá
elő is kell ám adni egy rövid „vázlatot”, amit bár igen, szokni kell, és tanulni, mégis félelmet
generál bennem a gondolat, hogy másik 30 ember előtt adjak elő egy kis prezentációt, amit
értékelnek is.
Úgy gondolom, az is a félelmeim közé tartozik, hogy sosem tudtam igazán magaménak
tudni az olyan típusú feladatokat, ahol beadandót kell írni vagy hivatkozni kell. Ennek ellenére
tetszett a hospitálás, a gondolati térkép készítése, és a különböző apró feladatok, ahol véleményt
tudtam nyilvánítani. Ez talán az első ilyen nagyobb és komolyabb alkalom, s talán ez lehet az
oka is annak, hogy tartok az osztályozástól.
Összefoglalva tehát, aggodalmaim ellenére, szerettem a tárgyat, és a beadandókat,
tetszettek az órán való kis „játékos” feladatok, az, hogy véleményt nyilváníthattunk és nem
frontális oktatási módszert kellett tapasztalnom itt is. Reményeim szerint rengeteg tapasztalatot
szereztem az órák és a beadandó elkészítése során, aminek a jövőben majd (akár a
szakdolgozatom írása során), nagy hasznát veszem.
Tanulási stílus kérdőív kiértékelés1
Auditív: 2, 6n, 8, 14, 23, 32n (6) Vizuális: 4, 5, 19, 22, 29 (5) Mozgásos: 7n, 9, 12, 16, 33, 34 (6) Társas: 3, 18, 20, 24n (4) Csend: 11n, 21, 25, 26n (4) Impulzív: 1n, 13, 17, 28, 31n (5) Mechanikus: 10, 15, 27, 30 (4) Az n betűvel jelzett tételekhez tartozó értéket kivonjuk 6-ból. pl. A 6. kérdésre adott válaszom: 4, akkor annak a tételnek az értéke 6-4=2 lesz. VAGY A 32. kérdésre adott válaszom: 1, akkor a tétel értéke 6-1=5 lesz. A tételekhez tartozó értékeket összeadjuk és átlagoljuk, vagyis elosztjuk a tételek számával. A kapott értékek összehasonlíthatók és a fenti koordinátarendszerben ábrázolhatók.
1 Szitó I.(2003) A tanulási stratégiák fejlesztése. Iskolapszichológia 2. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó
Egyéni értékelő
Színező
Együttdolgoztam a csapattársaimmal.
Aktívan részt vettem a csoport munkájában.
Elvárásaimnak és kötelességeimnek eleget tettem.
Ha a csapattársaim elakadtak, segítettem nekik.
Bátorítottuk és biztattuk egymást.
Elégedett vagyok a hozzáállásommal.
Nem féltem segítséget kérni a többiektől.
Mindig meghallgattuk egymást és odafigyeltünk egymás ötleteire.
Esetleges viták esetén mindig sikerült békésen megegyezni.
Elég időt és energiát fordítottam a csoportos portfólió létrejöttéhez.
A határidőket pontosan betartottam.
Elvállalt feladataimat kötelességtudóan elvégeztem.
A csapat megbeszéléseire pontosan érkeztem.