50 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 51RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 51

ANTISZEMITIZMUSa MEIN KAMPFban

Az antiszemitizmus Hitler világnézetének magva volt. Pusztán sta-

tisztikai szempontból a Mein Kampf 780 oldalán közel 600 olyan példát

találunk, amely igazolja a zsidók iránti gyılöletet, az egyes szitokszavaktól

egész bekezdésekig, a 27 fejezetben természetesen eltérŒ gyakorisággal. Fel-

használta az antiszemiták minden korábbi toposzát, s radikalizálta azokat.

A Mein Kampfban az antiszemitizmus témaköre még

az „életteret” is megelŒzte. Zsidógyılöleté-

nek okait azonban Hitler bizonyíthatóan nem

Œszintén mutatta be, vagyis csúsztatott.

Ugyanis igazolható, hogy a politikailag

közömbös ŒrvezetŒ 1919. május és

szeptember között lett meggyŒ-

zŒdéses antiszemita. A fordulat

hátterét nem lehet egyértel-

mıen megállapítani. Sok szól

amellett, hogy zsidóellenes

dühe egyfajta túlkompenzáci-

ónak tekinthetŒ az általa tév -

útnak tekintett Müncheni Ta-

nácsköztársaság miatt.

New York-i mıvészek, Josef von Sternberg, Jon Corbino, Jassou Kunijosi és George GrosHitler-karikatúrát készítenek, 1942 (balra)SA-legények zsidó üzletek bojkottjára felszólítóplakátokat ragasztanak, 1933. április 1. (jobbra)

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4∞&£∞∞§£™

itler legkorábbi politikai nyilat-kozatai is a „zsidók” diszkrimi-nációja körül mozogtak. Az első

világháború végén, 1919. szeptember16-án katonai elöljárója, Karl Mayr szá-zados megbízásából így írt Adolf Gem-lich ulmi katonának: „Az antiszemitiz-mus pusztán érzelmi okokból végül pog-romokba torkollik. A racionális antisze-mitizmusnak mégis a zsidó előjogoktervszerű, törvényes felszámolásáhozkell vezetnie, amelyek eltérnek a közöt-tünk élő más idegenekétől (idegentör-vénykezés). Végcélja azonban változat-lanul a zsidók eltávolítása.”

MIKOR FIGYELT FEL ELŐSZÖRA ZSIDÓKRA?

Négy nappal korábban vett előszörrészt a kis Német Munkáspárt rendez-vényén, ezt a pártot később saját el-képzelése, a Führer-elv szerint építettefel. S 1945. április 29-én politikai vég-rendeletében, életének utolsó doku-mentumában az antiszemitizmus szin-tén kiemelkedő szerepet játszott: azelveszített világháború felelősei kizá-rólag „azok a nemzetközi államférfiak,akik vagy zsidó származásúak, vagy azsidó érdekekért dolgoznak”. Záró meg-jegyzése hivatali utódjának és a németnépnek így hangzott: „Kötelezem anemzet vezetőit és híveiket a faji törvé-nyek pontos betartására és könyörte-len ellenállásra a népeket megmérgezőnemzetközi zsidóság ellen.”

De mikor figyelt fel először a zsi -dók ra? „Talán nem is tudnék számotadni arról – írja egy helyütt –, mikorvál tott ki belőlem különös gondolatota „zsidó” szó, hiszen a szülői házban so-hasem hallottam ezt.” A reáliskolábanugyan megismert egy zsidó fiút, akitvalamennyien elővigyázatossággal ke-zeltek, mert hallgatagsága bizalmat-lanságot keltett bennük. 14-15 éves ko -rában találkozott először a „zsidó” szó-val a gyakorlatban, főleg politikai be -szélgetések során, de csak vallásbelikülönbségnek tekintette. Linzben ak-kortájt nagyon kevés zsidó élt, s azthitte, a vallásuk miatt üldözik őket.

Saját bevallása szerint 1908 elejétőlBécsben eszmélt rá fokozatosan a zsi-dókérdésre. A „faji Bábelben”, a kétmil-liós metropolisban ekkor kétszázezer

zsidó élt. A hosszú kaftános, fekete haj-tincses zsidók láttán – akik főleg a bel-városban és a Duna-csatornától északrafekvő kerületekben mozogtak – vontale a következtetést, hogy itt nem másvallású németekről, hanem idegennépről van szó. Véleményét igazolnilátszott, hogy a Bécsben megerősödőcionista mozgalom határozottan sík-raszállt a zsidóság népi és faji jellegé-nek kidomborításáért. Különös súllyalesett latba nála a zsidóságnak a sajtó,a művészet, az irodalom és a színházterén kifejtett tevékenysége. „Nem le-hetett letagadni, hogy minden irodalmiszennynek, művészeti giccsnek és szín-házi képtelenségnek kilenctized részeegyetlen nép számlája írható, amelynép pedig alig egy-két századrészétképviseli az ország lakosságának.”

Azt a következtetést vonta le, hogya szociáldemokrata sajtó túlnyomórésztzsidó vezetés alatt áll, s a párt – amely-nek kisembereivel hónapok óta hevesharcot vívott – vezetése szinte kizárólagidegenek kezében van. Bármilyen szoci-áldemokrata füzetet vett a kezébe, a

szerzője zsidó volt. A nagy tömegetmég menthetőnek tartotta, a zsidókatazonban – vélekedett – sohasem lehetmás nézetre bírni. Szűk környezetében„rekedtre beszélte ma gát és véresre anyelvét”, hogy bebizonyítsa a marxistatéboly pusztító hatását.

A Mein Kampfból egyértelműen ki-tűnik, hogy a marxizmus kapcsán váltgyenge világpolgárból fanatikus antisze-mitává. Úgy vélte: „A marxizmus zsidótanítása elveti a természet arisztokrati-kus elveit, s az erő és akarat örökös elő-jogának a helyébe a szám tömegét ésholt súlyát helyezi. Tagadja az emberbena személyiség értékét, vitatja a nép és afaj jelentőségét, és ezzel elvonja az em-beriség létének s kultúrájának alapfelté-teleit, és miként a világegyetemben, azelismert legnagyobb szervezetben ilyenrendszer csak káoszt eredményezhetne,úgy a Földön, e csillagzat lakói számárais csak pusztulást hozhat.”

Hitler 1912 tavaszán került Mün-chenbe, a minden ízében német vá-rosba. Bosszantotta a viszonyulás amarxizmushoz; 1914 nyarán, az első

52 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

H

„Német nem vásárol zsidóknál” felirattaldemonstráló SA-tagok, 1933. április 1.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

világháború kitörésekor II. Vilmos csá-szár és a német politikusok komolyanhitték: a marxizmust belátásra és tar-tózkodásra bírhatják azzal az ígérettel,hogy nem ismernek el többé pártokatcsak németeket.

Hitler szerint 1916–1917-ben a zsi-dóság a hadigazdaság kerülőútján ta-lálta meg a nemzeti és szabad gazda-sági élet tönkretételének módját. A kor-látlan központosítás szükségességénekhangoztatásával majdnem az egész ter-melés a zsidóság ellenőrzése alá került.„Miközben a zsidó az egész nemzetetmeglopta és saját uralma alá kényszerí-tette, a »poroszok« ellen izgatott. Akár-csak a harctéren, otthon sem történtsemmi e mérgező propaganda ellen[…] Rettenetesen bántott ez a magatar-tás, amiben csak a zsidóság zseniális fo-gását láttam, amellyel magáról másraterelte az általános figyelmet. Míg a ba-jorok és poroszok egymással veszeked-tek, ő kihúzta alóluk a létfenntartás ta-laját, mert mialatt Bajorországban Po-roszországot szidták, a zsidó megszer-vezte a forradalmat, és tönkretettePoroszországot Bajorországgal együtt.”De majd csak a császárság felbomlásá-val és 1918 novemberében a köztársa-ság kikiáltásával vonta le az egyértelműkövetkeztetést: „A zsidókkal nem lehetpaktálni. Velük csak szigorú számoláslehetséges. Vagy, vagy! Elhatároztam,hogy politikus leszek.”

NINCSENEK BIZONYÍTÉKOK

Mindez látszólag megalapozottnaktűnik: jó tíz év alatt fokozatosan kiala-kult Hitler radikális antiszemitizmusa.Sven Felix Kellerhoff a Mein Kampfrólírt könyvében (Klett-Cotta, Stuttgart,2015, 90–93.) azonban kétségbe vonjaa bécsi és müncheni időkben emlege-tett zsidóellenességét, sőt egyenesenkijelenti: Hitler leírása több helyen issántít, sőt egyszerűen nem igaz. Bécs-ben ugyanis egyetlen korabeli tanúsem létezik, aki őt zsidóellenesnek tar-totta volna. Éppen ellenkezőleg: a fér-fiotthonban több zsidó is tartozottkicsi baráti köréhez: például Josef Nau -mann, akit nagyon tisztelt; SiegfriedLöffner, aki segített neki a ReinholdHanisch egykori katonatársával folyta-tott vitában; valamint Simon Robin-son, aki pénzzel is kisegítette. Képeitfőleg zsidó kereskedőknek adta el.1908-ban többször vendégeskedettzenei estéken az asszimilálódott bécsizsidó Jahoda családnál. Ide ifjúkori ba-

rátja, August Kubizek vezette be, akialkalmanként honorárium fejében brá-csázott nekik. Hitlernek főleg a családkönyvtára tetszett.

A háború kitörése előtt München-ben eltöltött egy és negyed évből sin-csenek bizonyítékok radikális antisze-mitizmusára, jóllehet a bajor főváros-ban kiterjedt zsidóellenesség uralko-dott kispolgári és katolikus körökben,valamint a nemzeti érzelmű polgárság-ban. Szabad idejében Hitler az államikönyvtárból kikölcsönzött könyveketolvasta, alkalmanként azokban a schwa-bingi művészkocsmákban, ahol a bohé-mek megfordultak. Nem igazán za-varta, hogy ezeknek a kocsmáknak aközönsége politikailag inkább balol-dali irányultságú volt, s számos zsidóis megfordult bennük.

Mindenesetre a Mein Kampfban aztírja, hogy „az 1913–1914-es évben elsőízben fejtettem ki különböző körökben –amelyek ma részben a nemzetiszocia-lista mozgalom hűséges letéteményesei– azt a meggyőződésemet, hogy a né metnemzet jövőjének kérdése elválaszthatat-lanul egybeforrt a marxizmus megsem-misítésének kérdésével”. Ugyan akkoregy tanú sem emlékszik Hitler ilyen ér-telmű kijelentéseire, s az ezekből azidőkből származó kevés írásos feljegy-zése sem tartalmaz ilyen utalást. Még aháború kezdetén sem lett az önkéntes-ből zsidógyűlölő. Ezredének zsidó elöl-járói sem válthatták ki el lenszenvét, sőtellenkezőleg: 1918. augusztus 4-én azelső osztályú Vaskereszt kitüntetés ado-mányozását valószínűleg Hugo Gut-mann zsidó hadnagy kezdeményezte.Biztosan nem tette volna ezt, ha a jelen-tésvivő őrvezetőt bajtársai agresszív an-tiszemitának ismerték volna.

ZSIDÓGYŰLÖLETÉNEK OKAI

Tehát sem Bécs, sem München, sem avilágháború, sőt még az 1918. novem-beri forradalom sem tette Hitlert zsi-dógyűlölővé. Sokkal valószínűbb, hogyantiszemitizmusa az 1919. tavasziMüncheni Tanácsköztársaság – amely-nek vezetői, Kurt Eisner, Eugen Levine,Tobis Axelrod, Ernst Toller, zsidó csa-ládokból származtak, s népies körök-ben a tanácsköztársaságot a „zsidó bol-sevizmus kreatúrájának” tekintették –és leverésének polgárháborús jelensé-gei, valamint az 1919. május 7-én is-mertté vált versailles-i szerződés elvi-selhetetlen jóvátételi követelései kap-csán fejlődött ki.

Legkésőbb 1919. június–júliusbanelöljárója, Karl Mayr már elegendő bi-zalommal viseltetett a 30 éves őrve-zető iránt, hogy komolyabb feladatotadjon számára. Olyan tanfolyamra is-kolázta be, amely alkalmassá tette őtbolsevikellenes propaganda folytatá-sára. A tanfolyamon „az egyik részt-vevő azt hitte, hogy a zsidóság mellettkell lándzsát törnie, és hosszú előadás-ban kezdte védelmezni őket. Ez készte-tett szólásra. A tanfolyam résztvevői-nek túlnyomó többsége az én álláspon-tomra helyezkedett. Ennek az lett azeredménye, hogy pár nappal későbbparancsot kaptam bevonulásra azegyik müncheni ezredhez úgynevezett»kiképző tisztként« […] A csapatokatnemzeti és hazafias érzelemre és gon-dolkodásmódra kellett nevelni.”

Az antiszemita Mayr, felismerve vé-dence agitátori tehetségét, 1919. szep -tember 10-én bízta meg Adolf Gemlichulmi katona írásos kérdésének – „Gyen -ge a kormány, hogy fellépjen a veszé-lyes zsidóság ellen?” – megvá la szo lá -sával. Adolf Hitler négy sűrűn teleírtoldalon fogalmazta meg először írás-ban zsidógyűlöletét, felsorolva mind - azokat az előítéleteket, amelyek akkor-tájt Münchenben terjedtek, s amelyek-kel röviddel később rendkívüli hatássalvolt hallgatóságára.

…ÉS MEGVALÓSULÁSAA HARMADIKBIRODALOMBAN

nemzetiszocializmus több konk-rét célt tűzött ki maga elé. Ezekközé tartozott a demokrácia

és a szervezett mun kásmozgalomszétzúzása, majd a „zsidókérdés meg-oldása” és végül Európa nemzetiszo-cialista elvek alapján történő újjáren-dezése. E programban a fajelméletközponti helyet foglalt el. Az antisze-mitizmussal és az antikommunizmus-sal együtt kezdettől fogva meghatá-rozó mozgósító és igazoló ideológiaialapvetésként szolgált.

FAJPOLITIKA ÉS NÉPIRTÁS

A nemzetiszocializmus által felfede-zett ellenségképek évszázadokkal ko-rábbra nyúlnak vissza. Már a korai ke-resztények megalkották az „Isten gyil-kosának” képét, amellyel a Megváltómegölésének bűnét a zsidókra hárítot-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 53

A

ták, megteremtve a vallásilag motiváltzsidógyűlölet gyökereit. Amikor a ke-reszténység végleg levált a zsidóságról,és államvallássá emelkedett, megalkot-ták a zsidók örök szolgaságáról szólótant, mely szerint a „bűnös”, nem át-tért zsidók átkozottak az „Isten meg-gyilkolásáért”, ám a kereszténységigazságának és győzelmének örök ta-núiként megtűrik őket. E doktrínát so-káig figyelmen kívül hagyták.

A császárság és a pápaság középkorihatalmi harca, a keresztes hadjáratok éseretnekháborúk, a városok és a pénz-gazdaság kialakulása során azonban azsidók elveszítették privilégiumaikat,amelyeket az uralkodók számukra mintnélkülözhetetlen kereskedőknek nyúj-tottak. A távolsági kereskedelemből ki-szorítva a „megvetendő” pénz- és zálog-

üzletekben találták megúj gazdasági egzisztenciá-jukat. A zsi dó uzsorás figu-rája közhely lett, s a zsidó -gyűlölet pogromokban te-tőzött. A de klasszált zsidó

közösségeket kiűzték Nyugat- és Közép-Európából. Csak a megtérés vagy az el-űzetés között választhattak.

A kiátkozás és elátkozás a középkorvégén érte el csúcspontját. A felvilágo-sulatlan és babonás lakosság tudatábana zsidó idegen, titokzatos és ijesztő alak-ként jelent meg, akinek érintése szeren-csétlenséget és halált hoz. A zsidókatördögnek és boszorkánynak, mágusnakés méregkeverőnek, Antikrisztusnaknyilvánították, akiknek végső célja a ke-resztény társadalom szétrombolása. Ezhagyományt teremtett az összeesküvés-elméletnek, és még a 20. században ishatékony propagandafegyvernek bizo-nyult, ami visszatükröződött a Cion böl-cseinek jegyzőkönyvei hamisításában.

A faji fanatikusok már a nemzeti-szocialisták 1933. évi hatalomra jutásaelőtt terjesztették a népirtásra vonat-kozó nézeteiket. A modern antiszemi-tizmus a 19. század második felébenalakult ki, s a zsidóságot azonosítottaa liberalizmussal vagy a szociáldemok-ráciával, a marxizmussal vagy a kapita-

lizmussal, a szabadkőművességgel vagya pacifizmussal. Az antiszemitizmusa modernnel szembeni ellenszegülésszimbóluma lett. Szalonképessé válásátés a lakosság széles köreiben történőelterjedését egy másik történelmi kö-rülmény is segítette. Számos emanci-pálódási eseményt követően a zsidók-nak a vilmosi Németországban és aHabsburg-császárságban teljes állam-polgári egyenlőséget biztosítottak,arra számítva, hogy feladják „idősze-rűtlen” hagyományaikat és „terhes” sa-játosságaikat, s németként vagy oszt-rákként betagolódnak az új, homoge-nitásra törekvő nemzeti államba.

A modern antiszemitizmus viszontvissza akarta fordítani az emancipációfolyamatát. Célkitűzése különbözöttközépkori előfutáraiétól: a zsidó lakos-ság ismételt kiközösítése már a társa-dalmi integráció és az asszimiláció út-jára lépők ellen irányult. Döntő voltazonban, hogy gyorsan összekapcsoló-dott a feltörekvő faji nézetekkel, ame-lyek a zsidóság ellenfeleinek a szociál-darwinista elképzelések formájában„megdönthetetlen” bizonyítékokkalszolgáltak, hogy a zsidók „más fajúak”,„alsóbbrendűek” és „rombolók”. A szol-gáló faji tanok lényege annak elfoga-dása volt, hogy a társadalmi jelenségekbiológiai törvényszerűségekre vezet-hetők vissza, s a zsidó zsidó marad,bármit is cselekszik.

Az emberiség kategorizálása során azsidókat a legalsó fokra állították, „élős-ködőknek” s a „néptest rombolóinak”kiáltották ki. Népszerűnek bizonyult„A zsidók a mi szerencsétlenségünk” jel-szó. Már a 19. század végén megjelenta „zsidókérdés megoldásának” igénye, atársadalmat „németre” és „zsidóra” ta-golva. Már akkor gyakran emlegettékNémetország zsidótlanításának vagy azsidó faj megsemmisítésének szüksé-gességét. E felhívások és jóslatok olyantársadalomban hangzottak el, amelyugyan felvetette a „zsidókérdést”, deeközben még megoldási modelleket kí-nált, amelyek a zsidó egzisztenciák fel-adásától a zsidó befolyás visszaszorítá-sán és a társadalomból való kikapcso-lásán keresztül a zsidók Németország-ból való elűzéséig terjedtek, máskéntfogalmazva asszimilációt, kiközösítéstés elűzést céloztak meg. Az emberiképzelőerő azonban akkor még nemterjedt a zsidók legyilkolásáig.

A nemzetiszocialista ellenségképekebből az örökségből keletkeztek, s azsidó-bolsevista világellenség mítoszá-ban tetőztek, amely 1918 óta az árja

RendŒrök igazoltat -nak egy öreg zsidó

férfit, 1933

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

– értsd: német „felsőbbrendű” – faj elle -ni harcra szövetkezett. A nemzetiszo-cialista hatalomátvétellel az antisze-mitizmus és a fajgyűlölet alapvető mi-nőségi változáson ment keresztül, s1933-ban állami doktrína lett. Ezzelegy idejűleg addig viszonylag jelenték-telen tudományágak (fajhigiénia, faj-nemesítés) a rendszernek legitimációtés recepteket biztosítottak az új, ho-mogén német népközösség létrehozá-sára, amelyben nem jutott hely a „kö-zösségtől idegenek” számára. A „népés a birodalom ellenségei” kategóriábakerült valamennyi tényleges vagy véltellenfél. A politikai ellenzék mellett kö-zéjük sorolták elsősorban a zsidókatés a cigányokat, az „aszociálisokat” ésa homoszexuálisokat, később a szovjethadifoglyok, a kényszermunkások bi-zonyos csoportjait és más „idegen né-piségű” csoportokat. A nemkívánato-sakhoz tartoztak a testi fogyatékosokis; őket kísérleti alanyként, a faji ideo-lógia első áldozataiként végezték ki aT4 akció keretében.

HITLER ZSIDÓ-, KERESZTÉNY-ÉS BOLSEVIZMUSELLENESSÉGE

Hitler zsidó-, keresztény- és bolseviz-musellenességének – úgy tűnik –közös magva volt, amely aztán külön-bözőképpen képződött le, mélyült el söltött korábban soha nem látott mére-teket, milliókat elpusztítva.

Hitler idealizálta az antik világotkultúrájáért, szépségéért, derűjéért,könnyedségéért – s a hatalmas hódítá-sokért. Rajongott a nagy uralkodókért,a híres hadvezérekért, a grandiózus di-adalmenetekért és cirkuszi mutatvá-nyokért, a tömegek kezeléséért, a ko-rabeli remek templomokért, a köz- ésmagánépületekért s azok méreteiért;az egyenes utakért, amelyeken a rómailégiók gyorsan tudtak közlekedni, aműszaki megoldásokért – s az idegennépek rabszolgasorba taszításáért.

Hatalomra jutása után ezeket igye-kezett feltámasztani a náci ünnepsé-gekben, seregszemlékben s egyéb kül-sőségekben, Linz és Berlin városképé-nek tervezett átépítésében. Az antikvilág iránti töretlen csodálata és imá-data élete végéig megmaradt, s főkénta vezéri főhadiszálláson az esti étkezé-sek után, asztal mellett elmondott mo-nológjaiban jelentkezett szemlélete-sen. E magányos filozofálgatások a leg-szűkebb körben hangzottak el, aholegyáltalán nem kellett fékeznie magát;sőt az is kétséges, tudta-e egyáltalán,hogy ezeket Bormann utasítására leje-gyezték.

Az Asztali beszélgetésekként ismertmonológoknak köszönhetően telje-sebb kép bontakozik ki Hitler indula-tainak és cselekedeteinek mozgatóru-góiról. Rendkívüli gyűlölet vezettenemcsak politikai ellenfelei, hanemegész társadalmi és faji csoportokellen is. Ezek gyökerét megvizsgálva

az antik világ letűnése sígy a világ történelmé-nek más mederbe tere-lődése miatti indulata ishozzájárult, hogy gyűlö-lettel viseltetett a zsidó-sággal, a kereszténység-gel és a bolsevizmussalszemben. Úgy vélte, ake reszténység a bolsevizmus előfutáravolt azáltal, hogy a zsidókból lett ke-resztények mobilizálták a rabszolgáktömegeit az állam aláásására. Az antikidőkben a vallás sokkal toleránsabbvolt – vélekedett –, mint napjainkban,s ebben is példaképet látott: „Az ókoriállamoknak isteneik voltak, és szolgál-ták is ezeket az isteneket; az isten szol-gái az állam embereiként funkcionál-tak, hiszen az istenek a városok és azállam védelmezői voltak. Ezekben az is-tenekben a nép által megtestesítetterőt imádták […] A rómaiak bárkihezimádkozhattak, sőt templomukban egyhelyet szabadon hagytak az ismeretlenisten számára.”

Róma több száz éves tapasztalatarévén megtanulta becsülni a germáno-kat, s jellemző, hogy a rómaiak a szőkenőket kedvelték. Hitler szerint így agermán vér az ottani vezető rétegetfrissítette. Úgy vélte, a Római Biroda-lom felbomlása a kereszténység szám-lájára írható, amely ezer évvel késlel-tette a germán világ felvirágzását. A né-metség nagyjából csak a 18. századbanérte el azt a színvonalat, ahol a róma-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 55

A német állampolgárságúzsidók büntetés-fizetésérŒl szóló rendelet közzététele,1936. november 13.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

iak a kereszténység megjelenésekor áll-tak. Kifejtette, hogy Rómában ugyan avezető réteg elzárkózott az új, keresz-tény tanok elől, s a zsidókat megvetet-ték, de az őskeresztényeknek sikerültforradalmasítaniuk a milliós város cső-cselékét, a gyökértelen emberek töme-gét. A kereszténység csak a germánszellemnek köszönhetően veszítette elnyíltan bolsevista jellegét; most, az el-halóban lévő kereszténység idején azsidó ismét az őskereszténységet, abolsevizmust veszi elő.

A mindent pontosan ismerő emberszerepében tetszelegve hitt a Terem-tőben, hiszen beszédeit többször is fo-hásszal zárta, ugyanakkor sajátos el-képzelései, rögeszméi voltak a Bibliatanításait illetően. Többször hangoz-tatta, hogy Jézus biztosan nem voltzsidó, mert különben nem szolgáltat-ták volna ki a római törvényszéknek.Galileában sok római legionáriusutód(gall) élt, s Jézus közülük való volt. Le-hetségesnek tartotta, hogy az anyja vi-szont zsidó volt. Szerinte Jézus korá-nak pusztító materializmusa – és ígya zsidók – ellen harcolt. A bűnbakotHitler egyértelműen Pál apostolban (aravasz zsidóban), a keresztény egyházmegalapítójában látta, aki lényegébena kommunizmust hirdette („SaulusbólPaulus, Mordehájból Marx lett”).

Az embert a másvilággal kecsegtetővallást Hitler szembeállította az élhetőélettel: ezáltal erősödik a nemzetiszo-cializmus, amely soha nem másolhatvallási kultuszt. A nemzetiszocializ-musnak az értelem kultuszán kell ala-pulnia, amely erősebb lesz minden val-lásnál. Elsősorban a Római Birodalmatforradalmasító, aláásó, majd megdöntőzsidóságot akarta kiirtani, de a keresz-ténységgel sem volt sokkal megértőbb,bár 1933. július 20-án konkordátumotkötött a Vatikánnal. Úgy vélte, amíg aháborút meg nem nyerik, tűrnie kell azegyházakat, a papokat, a hívőket, a hívőkatonatiszteket, állami funkcionáriuso-kat, mindenkit, aki vallásos. A háborúmegnyerésével azonban megváltozna ahelyzet. A végső megoldást, az igaziEndlösungot nem a zsidók, hanem a ke-resztények kiirtása jelentette volna,amelynek a gázkamrák talán csak elő-futáraként szolgáltak.

Az igazi vérengzés s a hatalmas mé-retű tömegmészárlások csak Hitler ka-tonai győzelmével kezdődtek volna.Mivel a zsidó „szellem” hatott a keresz-ténységre, az „északi fajnak” a „zsidó-kérdés” megoldása után még nehézharcokat kellett volna megvívnia. A ka-

tonai „végső győzelmet” szándéka sze-rint példátlan kulturális forradalomnakkellett volna követnie, hogy kijavítsa amajdnem kétezer évvel korábban meg-indult hibás történelmi folyamatot. Akeresztény formát öltött zsidó szellemekkor fogott hozzá Európa meghódítá-sához, hogy eltörje az árja népek gerin-cét, kötelezővé téve számukra a „Neölj!” fajidegen zsidó parancsolatát.

KIKÖZÖSÍTÉS

1933 után, a demokrácia és a szerve-zett munkásmozgalom szétzúzását kö-vetően a nemzetiszocialisták a „zsidó-kérdés” felé fordultak. Az 500 000 né -met zsidó – a német lakosság 0,8%-a –„nemkívánatos” lett Németországban,jóllehet az első világháborúban 120000 zsidó származású katona esett ela német hadsereg tagjaként. 1938-tóla bekebelezett osztrák és csehszlovákterületek zsidóságának létét és túlélésiesélyét korlátozták törvényekkel, il-letve a szervezett népharag és a kény-szerítés egyéb eszközeivel. A gazdaság-ból és a társadalomból való kiszorítá-suk a második világháború kezdetéigelhúzódott. A német antiszemiták adúsgazdag és híres zsidókra, valamintaz 1918–19-es forradalmakban szere-pet játszó zsidó származásúakra hivat-kozva uszítottak Németországban is.Az orvosok 31, a jogászok 16%-a voltzsidó. A magánbankok 20, a filmipar70%-a, a nagyáruházak négyötöde voltzsidó kézben.

Az antiszemitizmus a hagyományoskeresztény-rendi antijudaizmusból, anépi nacionalizmusból, a konzervatívmodernizációellenességből, a polgáritársadalom mély identitásválságából,idegengyűlöletből és szociális irigység-ből táplálkozott, hiszen válságos idők-ben az ember saját sikertelenségemiatt bűnbakot keres.

A rendszer első hivatalos antisze-mita akciója a zsidó üzletek ellen 1933.április 1-jén tartott egynapos bojkottvolt, amelyet a „bel- és külföldi zsidó-ság hecckampányára adott válasznak”állítottak be. Az NSDAP felhívásából ki-tűnt, milyen további zsidóellenes in-tézkedések várhatók: a zsidó szárma-zású diákok arányának korlátozása afelsőfokú tanintézetekben és bizonyosszakmákban, elsősorban az orvosok ésa jogászok körében. Az április 7-i elsőtörvénnyel nyugdíjazták a zsidó szár-mazású tisztviselőket; Hindenburg til-takozására azonban a „nemzeti” érzel-

56 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

1922. augusztus 16. a Hitler beszédetmond a müncheni Königsplatzon a „köz-társaság védelme alatt közeledŒ zsidó bol-sevizmus” ellen irányuló tömeggyılésen

1925. február 27. Hitler kétórás beszéde3000 ember elŒtt a Bürgerbräukellerben:a tömegek figyelmét egyetlen ellenség,a zsidóság ellen kell fordítani

1933. február 3. Hitler beterjesztetteprogramját a katonai vezetŒknek: az álta-lános cél a politikai hatalom; „akik nemhajlandók mellénk állni, azokat szétzúz-zuk. A marxizmust gyökerestŒl ki kell ir-tani”; felvetette „élettérprogramját”, denem részletezte

1933. február 4. életbe lép a Rendelet anémet nép védelmérŒl

1933. február 27. a Reichstag égése

1933. február 28. a birodalmi elnök ren-delete A nép és az állam védelmérŒl (áp -rilisra csak Poroszországban mintegy25 000 embert tartóztattak le)

1933. március 22. Dachauban megnyíltaz elsŒ koncentrációs tábor

1933. április 1. a zsidó üzletek bojkottja

1933. április 7. az állami hivatalnokok át-világításáról szóló törvény a zsidó szárma-zású tisztviselŒket azonnali hatállyalkényszernyugdíjba helyezte

1933. április 25. a zsidók kiszorítása a fŒ-iskolákról

1933. október 4. a szerkesztŒi törvényelfogadása

1935. szeptember 15. a nürnbergi fajitörvények. A német vér és német becsületvédelméért hozott törvény megtiltja a há-zasságkötést és a házasságon kívüli nemikapcsolatot zsidók és nem zsidók között.Állampolgársági törvény: csak német vagyrokon vérbŒl származók lehetnek teljes-jogú birodalmi állampolgárok

1935. december 31. a zsidók eltávolításaaz állami hivatalokból

K R O N O L Ó G I A

műekkel, elsősorban az első világhábo-rúban katonai szolgálatot teljesítőkkelmég kivételt tettek.

1935. szeptember 15-én a Nürn-bergbe rendelt Reichstag törvényt ho-zott „a német vér és a német becsületvédelmére”, amely megtiltotta a házas-ságkötést a „zsidó és német állampol-gárságú vagy a némettel rokon vérűszemélyek között”, illetve „a házassá-gon kívüli érintkezést zsidó és német ál-lampolgárságú vagy a némettel rokonvérű személyek között”. Zsidók nemfoglalkoztathattak háztartásukban 45évnél fiatalabb, német állampolgárságúvagy a némettel rokon vérű nőket. Zsi-dók nem vonhatták fel a birodalmi ésnemzeti zászlót, s nem viselhették a bi-rodalmi színeket. A törvény megsze-gőit fegyházzal, börtönnel és pénzbün-tetéssel fenyegették.

A „birodalmi állampolgárságról” ren-delkező másik törvény pedig két kate-góriát állított fel: a zsidókat az alacso-nyabb állampolgár (Staatsangehöriger)kategóriájába sorolta, akik a birodalomvédelme alatt állnak. Birodalmi polgár(Reichsbürger) „csak német és német-tel rokon állampolgár lehet, aki maga-tartásával bizonyítja, hogy óhajtja és alkalmas a német nép és birodalom hű-séges szolgálatára”. A törvény értelmé-ben a politikai jogok egyedüli birto -kosa a birodalmi polgár lett.

Mivel a rendeletek végrehajtása za-vart okozott, 1935. november 14-én ki-mondták: zsidó az, aki legalább három,tisztán zsidó nagyszülőtől származik;zsidó „keverék” pedig az, aki legalábbkét, tisztán zsidó nagyszülőtől szárma-zik s a törvény kibocsátásakor zsidóvallásközösséghez tartozott vagy zsi-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 57

1941 ŒszétŒl a németországi zsidók kikö-zösítése is szélsŒségesebb formát öl-tött. 1941 szeptemberében – a fŒkor-mányzóság után – a birodalomban is be-vezették a megkülönböztetŒ sárga csil-lag viselését. A csillagot viselŒk szintesemmire sem volt jogosultak. Berlinbencsak 16–17 óra között vásárolhatták megazt a kevés dolgot, amit még az élelmi-szerjegyükre kaptak. Nem látogathattáka színházakat, mozikat és könyvtárakat,parkokat és nyilvános helyeket. Nemfzethettek elŒ és nem vásárolhattak új-ságot, nem tarthattak autót, kerékpárt,s általában a nyilvános közlekedésieszkö zök használatát is megtiltottákszámukra. Nem vágathattak hajat fod-rásznál, nem használhatták a mosodá-kat, kikapcsolták a telefonjukat, s nemhasználhatták a nyilvános telefonfülké-ket sem.

A hadiiparban a legnehezebb mun-kát végeztették velük vagy mindenes-ként használták Œket. Lakhelyüket nemváltoztathatták, lakásajtajukra Dávid-csillagot kellett festeniük, s este 8 ésreggel 5 óra között kijárási tilalom voltérvényben számukra. Nem lehetett rá-diójuk, elektromos készülékeiket, fény-képezŒgépeiket, még gyapjú- és szŒr-meruházatukat is be kellett szolgál -tatniuk. 1941 végén elŒször a depor -tálandókat és a kényszermunkárakötelezetteket jelölték ki, 1943. április30-án azonban minden német zsidótmegfosztottak állampolgárságától. Azállami önkénynek kiszolgáltatottak

minden megmaradt vagyona az államraszállt. A theresienstadti „mintaget-tóba” 1942. január után „átköltöztetett”ismert és idŒs zsidók vagyonát „otthon-vásárlási szerzŒdéssel” szerezték meg.Az észak-csehországi tábor tízezrekszámára átmeneti állomás volt a meg-semmisítés felé.

Ezrek haltak meg járványokban ésalultápláltság következtében. A Nem-zetközi Vöröskereszt bizottságát is si-került megtéveszteni: Theresienstadtota náci zsidópolitika humánus bizonyíté-kának látták, megnyugtatva a még Né-metországban élŒ zsidókat. A rendszera látszatidillt is belföldi propagand-acélra használta fel. A zsidók üldözéseés kiközösítése ugyan nyilvános volt, deaz utolsó aktust a lehetŒ legnagyobb ti-toktartás övezte, hiszen a náci vezetéslegfanatikusabb zsidógyılölŒi is tuda-tában voltak annak, hogy ahhoz nemkapják meg a lakosság széles rétegei-nek hozzájárulását.

A holokauszt nem hirtelen kezdŒ-dött, hanem fokozatosan fejlŒdött ki anáci rendszer bürokratikus és pártszer-veinek korántsem egységes, sŒt rész-ben ellentmondásos zsidópolitikájából.Az SS-nek dolgozó, annak pénzügyi ésgazdasági bázisát megteremtŒ kon-centrációs táborokban (Sachsenhausen,Belsen, Oranienburg, Buchenwald, The-resienstadt, Flossenbürg, Mauthausenstb.) nagyszámú európai pusztult el ki-végzések, alultápláltság, betegség ésöngyilkosság következtében.

A kiközösítéstől a holokausztig

1936. január 1. megtiltották, hogy zsidók45 évnél fiatalabb „német vérı” szolgáló-lányokat alkalmazzanak

1936. augusztus 1. a berlini olimpia meg-nyitása, a faji törvények hatályát átmene-tileg korlátozzák

1938. november 9–10. Birodalmi kristá-lyéjszaka néven zsidóellenes erŒszakhul-lám: 267 zsinagógát és 7500 zsidó üzletetrongálnak meg vagy gyújtanak fel

1938. november 12. 1.) az utolsó zsidóüzletek „kényszerárjásítása”. 2.) Rendeleta német állampolgárságú zsidók bünte-tésfizetésérŒl

1939. január 20. zsidó kivándorlási köz-pont felállítása

1941. június 6. a „komisszárparancs” ki-adása

1941. július 31. Göring utasítja Heydri-chet, hogy készítsen tervet a zsidókérdésvégleges megoldására

1941. augusztus 27–28. Kamenyec-Po-dolszkijnál kb. 23 ezer zsidót (köztük a 15-16 ezer Magyarországról deportáltat) gyil-kolnak meg

1941. szeptember 1. minden 6 év felettizsidó lakost „Jude” feliratú sárga Dávid-csillag viselésére köteleztek

1941. november 25. elveszik a német ál-lampolgárságot azoktól a német zsidók-tól, akik külföldön élnek

1942. január 20. a wannsee-i konferenciaa zsidók deportálásáról és kiirtásáról

1942 július 11. megkezdŒdik a berlini zsi-dók Auschwitzba deportálása

1943. április 19. a varsói gettólázadáskezdete

1943. május 19. Berlint „zsidómentes-nek” nyilvánítják

1945. január 27. a Vörös Hadsereg fel-szabadítja Auschwitz-Birkenaut

1945. november 20. a nürnbergi Nem-zetközi Törvényszék megkezdi a háborúsbınösök felelŒsségre vonását

dóval házasságban élt. Így megalkot-ták az „árja”, a „tiszta zsidó”, az „1. fo -kú keverék” és a „2. fokú keverék” ka-tegóriákat. Ugyanekkor elbocsátottákaz állami szolgálatból az összes zsidószármazású tisztviselőt.

Az 1936. évi berlini olimpia keltettenemzetközi figyelem idején korlátoz-ták a zsidóellenes törvények és rende-letek alkalmazását. Ezért a HarmadikBirodalom összesen kétezer zsidóelle-nes intézkedéséből 1936–1937-bencsak kb. másfél száz jelent meg. Hjal-mar Schacht gazdasági miniszter le-mondatása után – aki károsnak tekin-tette a „faji kritériumok” alkalmazásáta gazdaságban –, 1938-tól ismét éle-sebb zsidóellenes kurzus kezdődött.Az 1938-ban hozott kb. 300 rendeletzöme a zsidóknak a gazdasági életbőlvaló kiszorítására irányult a négyévestervet felügyelő Göring vezetésével.

A párizsi német követség tanácso-sának meggyilkolása jó ürügyet terem-tett a céltudatosabb zsidóellenes intéz-kedésekhez (a merénylő egy 17 évesfiú volt, akinek a szülei a birodalombólkiutasított 17 ezer lengyel zsidó közétartoztak, akiket Lengyelország nemfogadott be, s a hidegben, a szabad égalatt, a senki földjén hányódtak). Az1938. november 9–10-én Goebbels ve-zette kísérteties pogrom a megszépítő„birodalmi kristályéjszaka” néven vo-nult be a krónikákba. A pogrom során91 személyt megöltek, közülük többe-ket a nyílt utcán. Zsinagógákat észsidó üzleteket gyújtottak fel, családo-kat bántalmaztak, s összesen 30 ezerzsidót hurcoltak koncentrációs tá-borba. Az akciót a német nép spontánbosszújának állították be.

A „birodalmi kristályéjszakával” újszakasz kezdődött a náci faji politiká-ban: felerősödött a zsidók szisztemati-kus gazdasági kizsákmányolása és kiszo-rítása a gazdaságból. 1938 áprilisától be-jelentésköteles lett az 5000 már ka fe-letti vagyon, a pogrom után azonban1,12 milliárd márka „megbocsátási ille-téket” szabtak ki rájuk, amelyet 1940-igvagyonadóként hajtottak be, s ráadásulaz állam a biztosítóktól is lefoglalta akristályéjszaka károsultjainak kártéríté-sére kifizetni szánt összegeket. Az intéz-kedések zsidó családok ezrei számárajelentettek gazdasági csődöt és egzisz-tenciájuk elvesztését.

Az első szakaszban (1933–1938) ahivatalos zsidópolitika még a hagyomá-nyos antiszemitizmus keretei közöttmaradt. A nemzetiszocialisták abbanreménykedtek, hogy elűzésükkel meg-

oldják a „zsidókérdést”. Az 1941. ősziemigrációs tilalomig 270-300 ezer zsi-dónak sikerült biztonságba jutnia. Atöbbiek Németországban maradtak, jo-gaiktól és vagyonuktól megfosztva, csa-ládtagjaiktól elszakítva, zsidó házak-ban összepréselve s kényszermunkárakötelezve. Végül a német társadalom-nak terhesnek ítélt kisebbséget a„végső megoldás” keretében koncent-rációs táborokba hurcolták.

ÜLDÖZTETÉS

A Hitler hatalomra jutása után megala-kult zsidó érdekképviseletnek 1939 jú-liusában már negyedszer kellett nevetváltoztatnia. Új neve Németországi Zsi-dók Birodalmi Egyesülése lett. A LeoBaecks vezette szervezet szociális gon-dozással, kulturális kérdésekkel és a ki-vándorlás koordinálásával foglalkozott.Mióta a zsidó gyermekek nem látogat-hatták a „német” iskolákat, a birodalmiegyesület az 1942-ig megtűrt zsidó is-kolaügyet is felkarolta. Így a kirekesztésa már asszimilálódott zsidók esetébenismételt elkülönülést és sajátos zsidópolgári műveltséget eredményezett.

1938. november 9. után a németekfelmondták az ún. Haavara-egyezményt,amelynek alapján főleg 1934–1935-ben30 ezer zsidó vándorolt ki Palesztinába.1939 elején a Birodalmi Belügyminisz-tériumban külön központot hoztaklétre a zsidók kivándorlásának intézé-sére. Adolf Eichmann ausztriai gyakor-latát követve fokozták a zsidók gazda-sági kifosztását. A Németországot el-hagyni szándékozó tehetős zsidóknakegyesületükön keresztül ún. „kivándor-lási illetéket” kellett fizetniük.

Lengyelország megszállása után rö-videsen megkezdődtek az első depor-tálások a „Cseh–Morva Protektorátus-ból” és Ausztriából Lengyelországba.1939–1940 telén tömegessé váltak a de-portálások az újonnan létrehozottWartheland Birodalmi Gauból a főkor-mányzóságba. A „régi birodalomból” azelső transzportot a Lublinba szállítottstettini zsidók alkották. A terrornakhozzávetőlegesen 160-195 ezer németzsidó esett áldozatul, 15 ezren a „keve-rékházasságok” tagjaként, 6 ezren a ke-leti táborokban (többségük Theresien -stadtban). A náci időket mindössze né-hány ezren élték túl az illegalitásban.

A náci vezetők átmenetileg a „zsidó -kérdés területi megoldását” mérlegel-ték. Szakértőik „zsidó rezervátumok”tervét fontolgatták Kelet-Európában,

Madagaszkáron és más távoli helyeken.A Külügyminisztérium és a BiztonságiFőhivatal 1940 júniusában kezdett fog-lalkozni az ún. Madagaszkár-tervvel,amely szerint négymillió zsidót Euró -pa „zsidómentesítése” érdekében afrancia trópusi gyarmatra telepítené-nek, ugyan is a szigetet Franciaországmandátumként átadná Németország-nak. A zsidók egy kijelölt területen, azSS-nek alárendelt rendőri kormányzóközigazgatása alatt „agrártevékenysé-get” folytatnának. Azonban a háborúmenete és a Szovjetunió megtámadásamódosította az elképzelést; helyette azsidókat az elfoglalt területekre depor-tálták s ott semmisítették meg.

A Szovjetunió megtámadása után azSS és a rendőrség négy, egyenként 500–1000 fős bevetési csoportja a „front mö-gött” haladva a Keleti-tengertől a Fe-kete-tengerig terjedő hatalmas térségetfésülte át, hogy az elfoglalt területekenkiirtsa a zsidókat, a cigányokat és a po-litikai megbízottakat. Az A csoport abalti térségben, a B csoport Fehér-Oroszországban, a C és a D csoport Uk-rajnában és Dél-Oroszországban tevé-kenykedett. Tömeges kivégzéseiknek éspogromjaiknak becslések szerint többmint félmillió személy esett áldozatul.

A náci faji fanatikusok a szervezetttömeggyilkosság lehetséges módsze-reit keresték. Elsőként a betegek álla-milag végrehajtott meggyilkolása ter-jedt el. Az örökletes betegségben szen-vedők utódlásának megakadályozásárahozzávetőlegesen 375 ezer németetkényszersterilizáltak. Szintén a „faj tisz-tán tartását” szolgálták a „vér, az egész-ség, a házasság és a család védelmére”kibocsátott törvények. 1939-től a gyógy-és gondozóintézetek lakóit gyilkoltákaz eutanáziaprogram keretében, előbbgyermekeket, majd felnőtteket, szel-lemi fogyatékosokat, testi fogyatékoso-kat és más „nemkívánatos” csoporto-kat, összesen 190 ezer embert. A meg -szállt Lengyelországban az első „völ-kisch határrendezés” (Flurbereinigung)során az SD és az SS kommandói a len-gyel vezető réteg és értelmiség, vala-mint a zsidók elpusztítására specializá-lódtak. Ezzel egyidejűleg megkezdő-dött a sintik és a romák tervszerű de-portálása Lengyelországba.

A faji politika dinamikája gyorsan el-érte azt a pontot, amikor túlléptek a ki-közösítési és elnyomó intézkedések ko-rábbi formáin. A kaotikus elűzési és át-telepítési akciók mérete, a terror azújonnan felállított gettókban és mun-katáborokban, a náci vezetők profitéh-

58 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

sége és kompetenciavitái a népek legyil-kolásának irányába mutattak. Az euró-pai zsidók és cigányok megsemmisíté-sének elrendeléséhez nem volt szükségírásos „Führer-parancsra”; elegendővolt a Führer kívánsága, illetve óhaja.

A „VÉGSŐ MEGOLDÁS”

A Szovjetunió megtámadásának előes-téjén, 1941-ben kirajzolódott a „végsőmegoldás” mindent átfogó programja,amelyet a harmadik szakaszban (1941–1945) teljes titoktartás közepette igye-keztek megvalósítani.

A biztonsági rendőrség és az SS biz-tonsági szolgálatának bevetési csoport-jai, a rendfenntartó rendőrség rendőr-zászlóaljai és a Waffen-SS brigádjai1941 nyarán pontos utasításokkal ren-delkeztek a keleti előrenyomulás során.Rögzítették „különleges feladataikat”és az elsőként likvidálandó célcsopor-tokat. A népirtást zsidó férfiak és kom-munista funkcionáriusok agyonlövésé-vel kezdték. Őket augusztusban a zsi -

dó nők követték. Szeptemberben utol -só lépésként a gyermekekre került sor.1941 őszén kiadták a cigányok likvidá-lásának parancsát.

A regionális eltérések ellenére ez asorrend alkotta az alapmintát. Kezdet-ben az SS és a rendőrség által alkalma-zott módszer nem bizonyult elegendő-nek, hogy a Szovjetunió elfoglalt terüle-tein valamennyi zsidót és kommunistafunkcionáriust legyilkolják. A gyors elő-renyomulás és az agyonlövések gya-korlata korlátozta a gyilkolás mértékét,s hatékonyabb megsemmisítési eljárá-sokat kerestek, előbb mozgó elgázosí-tójárműveket, majd helyhez kötöttgázkamrákat alkalmaztak.

A gyilkolás folyamatát földrajzi, de-mográfiai és éghajlati tényezők befolyá-solták, de elsőbbséget élveztek a gazda-sági érdekek. A német hadigazdaságigényeire hivatkozva a zsidók kényszer-munkásként történő felhasználására törekedtek. Még meghagyták családja-ikat, azzal számolva, hogy ez az enged-mény javítja a munkamorált és a terme-lékenységet. 1941 őszén Németország-

ban bevezették a zsidócsillag viselését.A nyilvános megbélyegzés a tervszerűdeportálások kezdetét jelezte.

1942. január 20-án Heydrich vezeté-sével a berlini Wannsee-konferenciánkoordinálták a „zsidókérdés véglegesrendezését”. Megvitatták a likvidálásigyakorlat addigi tapasztalatait és ered-ményeit. A különböző reszortok kép-viselői gyorsan egyetértésre jutottakaz Európa „zsidótlanítására” hozandóintézkedésekben. A „végső megoldás-nak” hozzávetőlegesen 6 millió zsidós több mint 250 ezer sinti és romaesett áldozatul.

A konferencia idején a megsemmi-sítőtáborrá átalakított Chelmno/Kulm-hofban már speciális szigetelésű gáz-kocsik működtek, amelyek a kipufogó-gáz visszavezetésével ölték meg a rak-térben összezsúfolt embereket. Ilymódon 1941 decembere és 1942 de -cembere között a 2-3 itt állomásozó te-herautó legalább 152 ezer embert gyil-kolt meg. A módszert a „T4 akció” kere-tében először 1940 nyarán Wartheland-ban 1559 szellemi és testi fogyatékosmeggyilkolására alkalmazták – első al-kalommal palackból engedtek szén-monoxidot 40 ember közé. A kipufo-gógázzal történő gyilkolást 1941 no-vemberében Poltavában, decemberbenpedig Harkovban alkalmazták először,s 1942-től már mindegyik bevetési cso-port rendelkezett gázkocsival.

A Szovjetunió megszállt területein,valamint Délkelet-Európa egyes ré sze -in a tömeges agyonlövések jelentettékaz öldöklés meghatározó formáját. AzSS, a rendőrség és a Wehrmacht egy sé -gei hozzávetőlegesen 1,25 millió zsidótlikvidáltak ily módon. Ám zsidók sok-kal nagyobb tömegei haltak meg a kon-centrációs táborokban, a gettókban ésa deportálások során. A bántalmazá-sok, járványok, kimerülés és alultáplált-ság következtében elhunytak száma ismeghaladta az egymilliót.

A munkára alkalmas személyeketbarakktáborokban helyezték el és„mun ka általi megsemmisítésre” ítél-ték. A náci uralom utolsó szakaszában– a náci faji ideológiával ellentétben –keletről nyugatra szállították a foglyo-kat, a szinte „zsidómentes” Németor-szágba, de a kimerítő tábori élet utánkevesen élték túl a halálmeneteket és1945. tavaszi felszabadulásukat.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 59

Koncentrációs tábor éhes pókként ábrázolt bejárata. Hermann Schütte rajza, 1934

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™