s hódít a hód a kisalföldön -...
TRANSCRIPT
![Page 1: S Hódít a hód a Kisalföldön - oszk.huerdeszetilapok.oszk.hu/01791/pdf/EPA01192_erdeszeti_lapok_2014_04_109-111.pdfzõ rá nagy gátak, várak építése, inkább a partoldalakba](https://reader033.vdocuments.net/reader033/viewer/2022050716/5e44223001d1c904814d6b71/html5/thumbnails/1.jpg)
Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 4. szám (2014. április) 109
SZAKMAI MINDENNAPOK
Az eurázsiai hód (Castor fiber) állomá-nyának és károkozásának a folyama-tos növekedése indokolttá teszi, hogyaz eredetileg természetvédelmi jellegûügyet a gazdálkodás oldaláról is meg-világítsuk.
A hód rövid leírásaAz eurázsiai hód Európa legnagyobbrágcsálója. Testhossza farokkal együttelérheti a 130 centimétert, súlya pedigakár 30 kg is lehet. Növényevõ, nyároninkább lágyszárúakkal, télen fõként fás-szárúakkal táplálkozik. Víziállat, de akanadai hóddal ellentétben nem jellem-zõ rá nagy gátak, várak építése, inkábba partoldalakba váj üreget, amelynekbejárata a víz szintje alatt van.
Többnyire sötétedés után aktív. Élet-módjából és testméretébõl adódóan ha-zánkban nincs természetes ellensége –korábban a farkas, a hiúz és a medvekorlátozták a létszámát.
A hódállomány múltjaA hódot prémjéért, húsáért, váladéká-ért, valamint az általa okozott károkmegelõzésére vadászták, amíg a fajegész Európában a kipusztulás szélére
nem sodródott. Hazánkban 1854-benejtették el az utolsó példányt, azt köve-tõen gyakorlatilag eltûnt az országból.A 20. század elején már csupán 1200egyed élhetett az egész világon, de vé-delem alá helyezésével sikerült meg-menteni, sõt elszaporítani. 1998-ban430 ezerre, 2002-ben 593 ezerre, 2006-ban legalább 639 ezerre, 2011-ben pe-dig egymillióra becsülték a hódokszámát. Tekintettel az állomány gyorsterjeszkedésére, a TermészetvédelmiVilágszövetség (IUCN) 2008-ban átso-rolta a nem veszélyeztetett fajok közé.(Hazánkban továbbra is védett, eszmeiértéke 50 000 Ft.)
A nyugati országok már az 1980-asévekben csapdázással és áttelepítésselpróbálták csökkenteni létszámát. Akkortelepítettek hódot Ausztriában a Dunafölöttünk lévõ szakaszára, ahonnan párév alatt a Szigetközbe is eljutottak. A kis-alföldi erdészek elõször 1991–92 teléntalálkoztak rágásnyomaival, de az állatjelenlétét évekig titkolták a nagyközön-ség elõtt, mert féltek, hogy a szenzációsfelfedezés olyan érdeklõdést váltana ki,amely a hódok zavarásához, elûzésé-hez vezetne. 1996–2008 között a WWF
Magyarország 234 egyedet telepített ha-zánk különbözõ pontjaira. Az akció olyjól sikerült, hogy mára a hód az országlegtöbb vizes élõhelyén jelen van, ésegyre terjed. Az elõzmények és a telepí-tés célja szempontjából tehát sikertörté-netrõl beszélhetünk, ez azonban csakaz érem egyik oldala…
A hód kártétele a KisalföldönA Kisalföldi Erdõgazdaság Zrt. mûködé-si területén a hód leginkább a Sziget-közt kedveli, de otthonosan viselkedika Hanság mesterséges csatornarendsze-rében is, és elõfordul szinte az összesvízfolyásunk mentén. Az állat a partmenti 20-30 méteres sávban a legaktí-vabb, de a víztõl 150-200 méterre isokozhat jelentõs károkat, sõt elõfordultmár, hogy a parttól 300 méterre talál-tunk hód által kidöntött fát.
A károk sokrétûek, és csak töredé-kük számszerûsíthetõ közvetlenül. Na-gyon jelentõsek a hosszabb távú, tova-gyûrûzõ hatások, melyek pénzügyi ér-telemben nem azonnal mérhetõk. Pél-dául a lábon maradó faállományban be-következõ minõségromlás, a lékekbentapasztalható aljnövényzet-burjánzás,
Hódít a hód a KisalföldönIványi Ákos – erdõmérnök, közönségkapcsolati megbízott, Kisalföldi Erdõgazdaság Zrt.
Fotó: Sylvian Haye
Emberes törzsek
![Page 2: S Hódít a hód a Kisalföldön - oszk.huerdeszetilapok.oszk.hu/01791/pdf/EPA01192_erdeszeti_lapok_2014_04_109-111.pdfzõ rá nagy gátak, várak építése, inkább a partoldalakba](https://reader033.vdocuments.net/reader033/viewer/2022050716/5e44223001d1c904814d6b71/html5/thumbnails/2.jpg)
Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 4. szám (2014. április)110
SZAKMAI MINDENNAPOK
vagy a kamatoskamat-számítás szabá-lyai szerint halmozódó növedékveszte-ség.
A leglátványosabb kártípus termé-szetesen a felnõtt korú, akár méteresvastagságot is meghaladó átmérõjû fák(elsõsorban nyárak) körberágása és ki-döntése. Ennek nagyságrendje a KAEGZrt. által kezelt területeken a legutóbbiegyéves szezonban legalább 600 m3-retehetõ. Bosszantó módon, a faanyagzöme szó szerint kárba vész, ugyanis ahód csupán a vékony ágakat és a kérgetfogyasztja el, a törzsek számunkra érté-kes része visszamarad. Sajnos a négylá-bú fakitermelõk tevékenysége nélkülö-zi azt a térbeli és idõbeli rendet, amihezemberi logisztikai módszerekkel csatla-kozni lehetne.
A fiatal erdõsítésekben bekövetke-zett rágáskár pótlással vagy újraerdõsí-téssel orvosolható, de bekerítés nélkülnagy valószínûséggel megismétlõdik akárokozás. A Szigetköz alsó szakaszá-ban a nagyvadállomány nem indokolná
a kerítésépítést a nemesnyárasokban,így ha ott a védett rágcsáló miatt mégiserre kényszerülünk, ennek költségét isa „kontójára” kell írnunk.
A Felsõ-Szigetközben, ahol a nagy-vad miatt kell kerítenünk, jellemzõhelyzet, hogy amikor 6-10 év elteltévellebontjuk a védelmet, a legközelebbihódcsalád azonnal ünnepi vacsorát ren-dez a kar- és combvastagságú törzsek-bõl.
A középkorú vagy idõsebb állomá-nyok esetében a kidöntött fák nem pó-tolhatók. A keletkezõ lékektõl fokoza-tosan ritkul az erdõ, megindul a gyomo-sodás, cserjésedés, a megmaradt törzse-ken pedig a vízhajtások képzõdése. Afák egy része megdõlve, fennakadva,vagy félig körberágva várja a következõfakitermelést, ami ilyen körülményekközött igencsak költségesnek ígérkezik.
A Hanságban másféle gondokkal isszembesülünk. A belvízelvezetést ésöntözést szolgáló, kis lejtésû, keskenycsatornákban a legkisebb ágkupac is
torlódást okoz, és akadályozza a mû-szaki célú létesítmény mûködését. En-nek következtében több száz hektár er-dõterületet borít el a víz rövidebb-hosszabb idõre, ami nagyban akadá-lyozza a gazdálkodást, és a fák egy ré-szének pusztulását okozza.
A hansági csatornák „partoldalába”vájt járatok a töltéseken vezetõ erdésze-ti utak alá nyúlnak. A jármûvek súlyaalatt ezek az üregek beszakadnak, ésbalesetet okozhatnak, illetve a javításiköltségeket növelik.
A vízügyi szakemberek további kár-típusokról tudnának beszámolni, pél-dául áradás idején a hód elhagyja ko-rábbi otthonát, és az árvízvédelmi tölté-sek oldalába próbál járatokat ásni.
Tágabb összefüggésekTény, hogy a hód megmentése a teljeskipusztulástól a természetvédelem siker-története. Hazánkban egészen a közel-múltig tartott a visszatelepítési program,melynek az eredményessége miatt érzett
Fiatal állomány a kerítés elbontása után
Friss rágásnyom Félbe hagyott „munka” Az élet él és élni akar
„Marokkó” játék 25 méteres törzsekkel
![Page 3: S Hódít a hód a Kisalföldön - oszk.huerdeszetilapok.oszk.hu/01791/pdf/EPA01192_erdeszeti_lapok_2014_04_109-111.pdfzõ rá nagy gátak, várak építése, inkább a partoldalakba](https://reader033.vdocuments.net/reader033/viewer/2022050716/5e44223001d1c904814d6b71/html5/thumbnails/3.jpg)
Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 4. szám (2014. április) 111
SZAKMAI MINDENNAPOK
örömmég el-homályosítjaa tisztánlátást. Nem el-hanyagolható szempont az sem, hogy ahódkérdés érintettjei között nem arányo-san oszlik meg a visszatelepítési siker di-csõsége, a bekövetkezõ károk miatti fe-lelõsség és a teherviselés.
A hód jelenlétérõl és kártételérõl ér-demes tudni, hogy az nem csupán egyállandónak tekinthetõ kedvezõtlen „ter-mészeti” körülmény, hanem olyan fo-lyamat, mely beavatkozás nélkül egyresúlyosabbá válik. Ha a fejünket a vég-sõkig a homokba dugjuk, elõbb-utóbbeljön az a pont, amikor az élõhelyét fe-lélõ, túlszaporodott populáció magátólis összeomlik. Ez persze senkinek semlehet érdeke, így van némi esély a vál-tozásra. Jelenleg, a természetvédelmitörvény szerint, védett állatfaj esetén azingatlan tulajdonosa, használója köteles
gondoskodni a károkelleni védekezésrõl,melynek során még za-varni sem szabad az ál-
latot. Elméletileg van rálehetõség, hogy a termé-
szetvédelmi hatóság kü-lön engedélyt adjon ki a
hódállomány gyérítésére.Az elmondottakkal nagyban
összefügg a kártalanítás kérdése,ugyanis a jogszabály szerint ilyesmirõlcsak akkor lehet szó, ha a hatóság indo-kolatlanul megtiltja a védekezést. Ma-rad tehát egyedüli megoldásként a be-kerítés, mely amellett, hogy költséges,valójában csak áthelyezi a problémát,hiszen az állatnak ennie kell. Ha nemkapja meg itt, megeszi amott.
A hódkérdés gyökere kétségkívül aragadozó nélküli rágcsáló korlátlan sza-porodása. Ezen probléma érdemi meg-oldása egyedül az állományszabályozáslehet. Minden olyan módszer, mely eztnélkülözi, csupán halogatás vagy tünetikezelés. Az állományszabályozás tehátszükséges, de ennek felvállalása várha-tóan nem lesz népszerû. A lakosság je-lentõs részének a fejében még a képre-gények és rajzfilmek szimpatikus mese-figurája él, vagy esetleg a visszatelepíté-si programról közzétett fotók, ahol a ki-
pusztulástól megmentett, „cuki” kis ál-latokat engednek szabadon. Fontos,hogy ezeket a sztereotípiákat tudato-san, tárgyilagos, higgadt érveléssel le-bontsuk.
A végsõ kérdésA leírtakat átgondolva, már csak egykérdés marad: Kinek a feladata legyenaz állományszabályozás? Úgy volna he-lyénvaló, hogy a természetvédelmi ér-dekbõl visszatelepített állat ügyét a ter-mészetvédelem is kezelje, de ne csupánaz elméleti megoldások, hanem a gya-korlati megvalósítás és annak anyagivonzatai tekintetében is.
Ha az állományszabályozás elfogad-ható szintûre csökkenti a populációt, akárok jelentéktelenné válnak. Fontoskimondani, hogy a hód nem ellensé-günk, bizonyos mértékû kártételt minda magyar erdõk, mind pedig a gazdál-kodók el tudnak viselni annak érdeké-ben, hogy ez az érdekes állat részese le-hessen az ártéri életközösségeinknek.
A KAEG Zrt. nyitott arra, hogy korlá-tozott anyagi lehetõségei vagy pályáza-ti források erejéig, kísérleti jellegû min-taterületek kijelölésével kapcsolódjon atermészetvédelem oldaláról megvalósí-tandó állományszabályozáshoz.
Fotó: Iványi Ákos, Limp Tibor