Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 4. szám (2014. április) 109

SZAKMAI MINDENNAPOK

Az eurázsiai hód (Castor fiber) állomá-nyának és károkozásának a folyama-tos növekedése indokolttá teszi, hogyaz eredetileg természetvédelmi jellegûügyet a gazdálkodás oldaláról is meg-világítsuk.

A hód rövid leírásaAz eurázsiai hód Európa legnagyobbrágcsálója. Testhossza farokkal együttelérheti a 130 centimétert, súlya pedigakár 30 kg is lehet. Növényevõ, nyároninkább lágyszárúakkal, télen fõként fás-szárúakkal táplálkozik. Víziállat, de akanadai hóddal ellentétben nem jellem-zõ rá nagy gátak, várak építése, inkábba partoldalakba váj üreget, amelynekbejárata a víz szintje alatt van.

Többnyire sötétedés után aktív. Élet-módjából és testméretébõl adódóan ha-zánkban nincs természetes ellensége –korábban a farkas, a hiúz és a medvekorlátozták a létszámát.

A hódállomány múltjaA hódot prémjéért, húsáért, váladéká-ért, valamint az általa okozott károkmegelõzésére vadászták, amíg a fajegész Európában a kipusztulás szélére

nem sodródott. Hazánkban 1854-benejtették el az utolsó példányt, azt köve-tõen gyakorlatilag eltûnt az országból.A 20. század elején már csupán 1200egyed élhetett az egész világon, de vé-delem alá helyezésével sikerült meg-menteni, sõt elszaporítani. 1998-ban430 ezerre, 2002-ben 593 ezerre, 2006-ban legalább 639 ezerre, 2011-ben pe-dig egymillióra becsülték a hódokszámát. Tekintettel az állomány gyorsterjeszkedésére, a TermészetvédelmiVilágszövetség (IUCN) 2008-ban átso-rolta a nem veszélyeztetett fajok közé.(Hazánkban továbbra is védett, eszmeiértéke 50 000 Ft.)

A nyugati országok már az 1980-asévekben csapdázással és áttelepítésselpróbálták csökkenteni létszámát. Akkortelepítettek hódot Ausztriában a Dunafölöttünk lévõ szakaszára, ahonnan párév alatt a Szigetközbe is eljutottak. A kis-alföldi erdészek elõször 1991–92 teléntalálkoztak rágásnyomaival, de az állatjelenlétét évekig titkolták a nagyközön-ség elõtt, mert féltek, hogy a szenzációsfelfedezés olyan érdeklõdést váltana ki,amely a hódok zavarásához, elûzésé-hez vezetne. 1996–2008 között a WWF

Magyarország 234 egyedet telepített ha-zánk különbözõ pontjaira. Az akció olyjól sikerült, hogy mára a hód az országlegtöbb vizes élõhelyén jelen van, ésegyre terjed. Az elõzmények és a telepí-tés célja szempontjából tehát sikertörté-netrõl beszélhetünk, ez azonban csakaz érem egyik oldala…

A hód kártétele a KisalföldönA Kisalföldi Erdõgazdaság Zrt. mûködé-si területén a hód leginkább a Sziget-közt kedveli, de otthonosan viselkedika Hanság mesterséges csatornarendsze-rében is, és elõfordul szinte az összesvízfolyásunk mentén. Az állat a partmenti 20-30 méteres sávban a legaktí-vabb, de a víztõl 150-200 méterre isokozhat jelentõs károkat, sõt elõfordultmár, hogy a parttól 300 méterre talál-tunk hód által kidöntött fát.

A károk sokrétûek, és csak töredé-kük számszerûsíthetõ közvetlenül. Na-gyon jelentõsek a hosszabb távú, tova-gyûrûzõ hatások, melyek pénzügyi ér-telemben nem azonnal mérhetõk. Pél-dául a lábon maradó faállományban be-következõ minõségromlás, a lékekbentapasztalható aljnövényzet-burjánzás,

Hódít a hód a KisalföldönIványi Ákos – erdõmérnök, közönségkapcsolati megbízott, Kisalföldi Erdõgazdaság Zrt.

Fotó: Sylvian Haye

Emberes törzsek

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 4. szám (2014. április)110

SZAKMAI MINDENNAPOK

vagy a kamatoskamat-számítás szabá-lyai szerint halmozódó növedékveszte-ség.

A leglátványosabb kártípus termé-szetesen a felnõtt korú, akár méteresvastagságot is meghaladó átmérõjû fák(elsõsorban nyárak) körberágása és ki-döntése. Ennek nagyságrendje a KAEGZrt. által kezelt területeken a legutóbbiegyéves szezonban legalább 600 m3-retehetõ. Bosszantó módon, a faanyagzöme szó szerint kárba vész, ugyanis ahód csupán a vékony ágakat és a kérgetfogyasztja el, a törzsek számunkra érté-kes része visszamarad. Sajnos a négylá-bú fakitermelõk tevékenysége nélkülö-zi azt a térbeli és idõbeli rendet, amihezemberi logisztikai módszerekkel csatla-kozni lehetne.

A fiatal erdõsítésekben bekövetke-zett rágáskár pótlással vagy újraerdõsí-téssel orvosolható, de bekerítés nélkülnagy valószínûséggel megismétlõdik akárokozás. A Szigetköz alsó szakaszá-ban a nagyvadállomány nem indokolná

a kerítésépítést a nemesnyárasokban,így ha ott a védett rágcsáló miatt mégiserre kényszerülünk, ennek költségét isa „kontójára” kell írnunk.

A Felsõ-Szigetközben, ahol a nagy-vad miatt kell kerítenünk, jellemzõhelyzet, hogy amikor 6-10 év elteltévellebontjuk a védelmet, a legközelebbihódcsalád azonnal ünnepi vacsorát ren-dez a kar- és combvastagságú törzsek-bõl.

A középkorú vagy idõsebb állomá-nyok esetében a kidöntött fák nem pó-tolhatók. A keletkezõ lékektõl fokoza-tosan ritkul az erdõ, megindul a gyomo-sodás, cserjésedés, a megmaradt törzse-ken pedig a vízhajtások képzõdése. Afák egy része megdõlve, fennakadva,vagy félig körberágva várja a következõfakitermelést, ami ilyen körülményekközött igencsak költségesnek ígérkezik.

A Hanságban másféle gondokkal isszembesülünk. A belvízelvezetést ésöntözést szolgáló, kis lejtésû, keskenycsatornákban a legkisebb ágkupac is

torlódást okoz, és akadályozza a mû-szaki célú létesítmény mûködését. En-nek következtében több száz hektár er-dõterületet borít el a víz rövidebb-hosszabb idõre, ami nagyban akadá-lyozza a gazdálkodást, és a fák egy ré-szének pusztulását okozza.

A hansági csatornák „partoldalába”vájt járatok a töltéseken vezetõ erdésze-ti utak alá nyúlnak. A jármûvek súlyaalatt ezek az üregek beszakadnak, ésbalesetet okozhatnak, illetve a javításiköltségeket növelik.

A vízügyi szakemberek további kár-típusokról tudnának beszámolni, pél-dául áradás idején a hód elhagyja ko-rábbi otthonát, és az árvízvédelmi tölté-sek oldalába próbál járatokat ásni.

Tágabb összefüggésekTény, hogy a hód megmentése a teljeskipusztulástól a természetvédelem siker-története. Hazánkban egészen a közel-múltig tartott a visszatelepítési program,melynek az eredményessége miatt érzett

Fiatal állomány a kerítés elbontása után

Friss rágásnyom Félbe hagyott „munka” Az élet él és élni akar

„Marokkó” játék 25 méteres törzsekkel

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 4. szám (2014. április) 111

SZAKMAI MINDENNAPOK

örömmég el-homályosítjaa tisztánlátást. Nem el-hanyagolható szempont az sem, hogy ahódkérdés érintettjei között nem arányo-san oszlik meg a visszatelepítési siker di-csõsége, a bekövetkezõ károk miatti fe-lelõsség és a teherviselés.

A hód jelenlétérõl és kártételérõl ér-demes tudni, hogy az nem csupán egyállandónak tekinthetõ kedvezõtlen „ter-mészeti” körülmény, hanem olyan fo-lyamat, mely beavatkozás nélkül egyresúlyosabbá válik. Ha a fejünket a vég-sõkig a homokba dugjuk, elõbb-utóbbeljön az a pont, amikor az élõhelyét fe-lélõ, túlszaporodott populáció magátólis összeomlik. Ez persze senkinek semlehet érdeke, így van némi esély a vál-tozásra. Jelenleg, a természetvédelmitörvény szerint, védett állatfaj esetén azingatlan tulajdonosa, használója köteles

gondoskodni a károkelleni védekezésrõl,melynek során még za-varni sem szabad az ál-

latot. Elméletileg van rálehetõség, hogy a termé-

szetvédelmi hatóság kü-lön engedélyt adjon ki a

hódállomány gyérítésére.Az elmondottakkal nagyban

összefügg a kártalanítás kérdése,ugyanis a jogszabály szerint ilyesmirõlcsak akkor lehet szó, ha a hatóság indo-kolatlanul megtiltja a védekezést. Ma-rad tehát egyedüli megoldásként a be-kerítés, mely amellett, hogy költséges,valójában csak áthelyezi a problémát,hiszen az állatnak ennie kell. Ha nemkapja meg itt, megeszi amott.

A hódkérdés gyökere kétségkívül aragadozó nélküli rágcsáló korlátlan sza-porodása. Ezen probléma érdemi meg-oldása egyedül az állományszabályozáslehet. Minden olyan módszer, mely eztnélkülözi, csupán halogatás vagy tünetikezelés. Az állományszabályozás tehátszükséges, de ennek felvállalása várha-tóan nem lesz népszerû. A lakosság je-lentõs részének a fejében még a képre-gények és rajzfilmek szimpatikus mese-figurája él, vagy esetleg a visszatelepíté-si programról közzétett fotók, ahol a ki-

pusztulástól megmentett, „cuki” kis ál-latokat engednek szabadon. Fontos,hogy ezeket a sztereotípiákat tudato-san, tárgyilagos, higgadt érveléssel le-bontsuk.

A végsõ kérdésA leírtakat átgondolva, már csak egykérdés marad: Kinek a feladata legyenaz állományszabályozás? Úgy volna he-lyénvaló, hogy a természetvédelmi ér-dekbõl visszatelepített állat ügyét a ter-mészetvédelem is kezelje, de ne csupánaz elméleti megoldások, hanem a gya-korlati megvalósítás és annak anyagivonzatai tekintetében is.

Ha az állományszabályozás elfogad-ható szintûre csökkenti a populációt, akárok jelentéktelenné válnak. Fontoskimondani, hogy a hód nem ellensé-günk, bizonyos mértékû kártételt minda magyar erdõk, mind pedig a gazdál-kodók el tudnak viselni annak érdeké-ben, hogy ez az érdekes állat részese le-hessen az ártéri életközösségeinknek.

A KAEG Zrt. nyitott arra, hogy korlá-tozott anyagi lehetõségei vagy pályáza-ti források erejéig, kísérleti jellegû min-taterületek kijelölésével kapcsolódjon atermészetvédelem oldaláról megvalósí-tandó állományszabályozáshoz.

Fotó: Iványi Ákos, Limp Tibor