Lágymányosi Portrék: dr. Róka András (12-13. oldal)

Interjú Pauer Eszterrel, a TTK HÖK irodavezetőjével (6. oldal)

Ökoindustria 2011 (12. oldal)

Műanyagtörténelem (15. oldal)

Véleményünk a felsőoktatási törvénytervezetről (5. oldal)

TétékásTétékásAz ELTETTKHÖK hetilapja

2009. február 03.info: nyuz@elte.huXXXVIII félévfolyam 1. számhttp://nyuz.elte.hu

Nyúz

HÖKTTKTTK

XLIII. félévfolyam 11. szám2011. november 30.

Plusz-Mínusz+-

43. félévfolyam 11. szám 2011. november 30.

Plusz-Mínusz

ELTE-s résztvevő a TEDxYouth Konferencián

Czauner Brigitta, az ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének doktorandusza, az ELTE és a MOL Nyrt. közös jelöltjeként vett részt a TEDxYouth@Budapest 2011 Konferencián november 18-án, ahol „A szemléletvál-tás ereje” címmel tartott előadást.

Czauner Brigitta a Hidrogeológia és Geotermia Műhely kutatójaként a MOL és az ELTE közös kutatásfej-lesztési projektjének résztvevője. Kiemelkedően innovatív kutatásokat végez, a korábban a vízföldtanban kifejlesztett vizsgálati módszereket alkalmazva új kőolaj- és földgázte-lepek felfedezésének reményében. Az alacsony áteresztő-képességű kőzetek bonyolult viselkedésének megértésére törekszik, hogy ne csak a felszín alatti vizekről, de a föld mélyének szénhidrogénkincséről is többet tudjunk. Új eredményei akár a geotermikus energia kiaknázásában és a radioaktív hulladékok elhelyezésében is kamatoz-tathatók lesznek. Hazai és külföldi tapasztalatai alapján fontos feladatának tartja a természettudatos szem-léletformálást is.

(forrás: http://elte.hu)

ELTE-s sikerek az ACM nemzetközi programozási versenyén

Az elmúlt öt év legjobb helyezéseit érték el a magyar csapatok

az ACM programozási verseny közép-európai regionális döntőjében.

A 6 ország 31 egyetemének 64 csapata részvételével 2011. november

11–13. között Prágában rendezett eseményen az ELTE Larks nevű csapata

legjobb magyarként a 10. helyet szerezte meg, egy hellyel megelőzve a

BME egy csapatát; a verseny első három, a világdöntőbe jutást jelentő

helyén lengyel csapatok végeztek.

Az ACM, a világ egyik legnagyobb informatikai társasága, több

mint három évtizede hirdeti meg háromfős csapatok részére rangos

nemzetközi versenysorozatát. Az esemény ismertségét és népszerűségét

jelzi, hogy tavaly már 88 ország több mint 2000 egyetemének csapatai

indultak a több szinten megrendezett vetélkedésen. A közép-európai

regionális versenyen az ELTE színeiben két csapat vett részt: az ELTE Larks

(Dankovics Attila, Nagy Gergely Gábor, Szalkai Balázs) és az ELTE Sparrows

(Kezes Balázs, Thier Richárd István, Gilián Zoltán). Ők a prágai versenyt

megelőző októberi országos fordulón elért első, illetve második helyezésükkel vívták ki maguknak a részvételi jogot.

A versenyt követő nagyszabású díjátadón mindkét ELTE-s csapatot különdíjjal jutalmazták a szervezők, a legjobb tíz helyezett mellett ugyanis elismerést kaptak a feladatok

leggyorsabb megoldói is. A díjakon öt csapat osztozott: a három dobogóson kívül kizárólag az ELTE-sek kaptak elismerést. Az egyik feladatot a győztes csapaton kívül például csak

az ELTE Sparrows tudta megoldani, ráadásul a mi versenyzőink voltak a gyorsabbak. (forrás: http://elte.hu)

Idén is az ELTE bölcsészkara áll az élen

Megjelent a HVG Diploma-különszáma a Felvi 2012-es hazai felsőoktatási rangsorá-val. Az oktatók és hallgatók kiválósága alapján az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara és a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara vezetik a legújabb listát. Az ELTE eredménye nem meglepő, a bölcsészkar évek óta a lista élén áll, a második helyezett pécsi orvosi kar azonban egy év alatt tizenhárom helyet javított, ezzel lekörözte a Semmelweis Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem ugyanezen karát. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara a rangsor nyolcadik helyén végzett.Az idei adatok szerint a legjobb eredményű diákok a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karán, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán és az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tanulnak.A HVG Diploma-különszáma 2011. november 22-től kapható, benne a tíz képzési terület részletes rangsorával.(forrás: http://eduline.hu)

Fiatal kutatóink Juni-or Prima Díja

Tíz fiatal kutató ve- hette át november 22-én az idén ötödik alkalom-mal odaítélt Junior Prima Díjat a magyar tudomány kategóriában. A Prima Primissima Díjhoz kapcsolódó elis-merést a Magyar Tudományos Akadémián adták át, az ünnepségen dr. Pálinkás József, az MTA elnöke, valamint dr. Baranyay László, a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. elnök-vezérigazgatója mondott köszöntőt. A kitüntetés magyar tudomány kategóriáját az MFB gondozza és biztosítja a személyenként 7000 eurós jutalmat. A díjazottak névsora jól mutatja az ELTE szerepének fontosságát a tudományos utánpótlás neve-lésében: a tíz kitüntetett közül heten az ELTE-n folytatták tanulmányaikat, ketten pedig jelenleg is itt dolgoznak.

Gyarmati Katalin 2001-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematikus szakán, jelenleg az ELTE TTK Algebra és Számelmélet Tanszékének egyetemi adjunktusa. A nagy hagyományú magyar számelméleti iskola fiatal generációjának egyik legígéretesebb képviselője, aki egyaránt jártas a kombinatorikus számelmélet, a kombinatorika, a klasszikus algebra, az elemi algebrai számelmélet területén, s ezek eszközeit szellemesen kombinálja. Fontos új eredmények bizonyítása mellett eredeti és jól használható módszereket is kifejlesztett, érdekes új kérdéseket vetett fel, és máshol is alkalmazható új konstrukciókat készített.

Sik András az ELTE geográfus szakán szerzett kitün-tetéses diplomát, majd doktori fokozatot; meghatáro-zó szerepe volt abban, hogy az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetében 2009-ben megalakult a Planetológiai Műhely; jelenleg az ELTE TTK Természet-földrajzi Tanszékének tanársegédje. Bolygókutatóként a Mars tájainak formakincsét vizsgálja űrszondák felvételei alapján. Tudományos tevékenysége kiterjed a térinfor-matika, a távérzékelés és a geomorfológia kérdéseire is.

A 2011-es díjazottak közül az ELTE-n végzett még dr. Asbóth János kvantumfizikus; dr. Kovács István János geológus; dr. Mátyás Ferenc agykutató; dr. Mátyus Edit elméleti kémikus és dr. Szűcs Zoltán Gábor politológus.

(forrás: http://elte.hu)

Ipolyi Arnold-díjat kapott dr. Pálfy József

A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysoroza-tához kapcsolódva adták át az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) Ipolyi Arnold Tudományfejlesz-tési Díját. A kitüntetést a hazai kutatások támogatási rendszerének elméleti és gyakorlati továbbfejlesztésé-ben kifejtett munkásság elismeréseként adományoz-

zák. Az idén hat kutató része-sült az elismerésben, köztük dr. Pálfy József, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézete Általános és Alkalma-zott Földtani Tanszékének tan-székvezető egyetemi tanára.

A díjat átadó dr. Kollár László Péter akadémikus, az

OTKA Bizottság elnöke méltatásában Pálfy József tevékenységéből a szakterülete széles átlátását és az általa vezetett zsűri munkájának magas színvonalú, konszenzuskeresésen alapuló irányítását emelte ki.

(forrás: http://elte.hu)

TétékásNyúz

Plusz-Mínusz A főszerkesztő nadrágszéle 3

TétékásNyúz XLIII. félévfolyam, XI. szám.Kiadja az ELTE TTK HÖK. Felelős kiadó: Dukán András Ferenc, a HÖK elnöke. Főszerkesztő: Gansperger Gábor. Vezetőszerkesztő: Gans. Tördelőszerkesztő: Törceee. Olvasószerkesztők: Ákos, Balázs. Címlap: Gans.Rovatok: Belszíni fejtés (Panni), Cooltér (Verus), Helyvektor (HG Roland), Kritika (Fontányi A.), Lágymányosi Portrék (Gans), Mozizóna (Törceee), Négyeshatos (B. Andi), TTT (Spiller András, djkalo), Tudósítás (Jurecska Laura, Weyde Szandra).Honlap: http://nyuz.elte.hu. E-mail: nyuz@elte.hu. Telefon: 372-2654, lapzárta után 30/806-3000. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 12:00. Készült a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. nyomdájában 1500 példányban.A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja.A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (péntek 10-12) Déli Hali (00.732).

Lágyan siklik a nagy vízen át a polietilén-tereftalát

Van egy hatalmas sziget a Csendes-óceán közepén. Kiterjedése az Egyesült Államok területének kétszerese, közel tíz méter vastag, nem élnek rajta emberek és nem lát-szik a műholdképeken. Ez ugyanis egy úszó szemétsziget.

Amikor Charles Moore amerikai óceánkutató 1997-ben felfedezte, még „csak” mintegy hárommillió tonnányi hulladék volt a hömpölygő szemétfolyamban, mára azonban tömege elérte a százmillió tonnát. Moore hon-fitársa, Curtis Ebbesmeyer tengerbiológus szerint még ez is meg fog duplázódni az elkövetkezendő tíz év során.

Nem csupán esztétikai problémáról van szó, hanem nagyon komoly ökoló-giai katasztrófáról. A főként műanyagokból álló hulladék miatt minden évben egymillió vízimadár és százezer tengeri emlős pusztul el – nem is beszélve az óceáni biodiverzitás legfontosabb színhelye, a korallzátonyok várható tömeges pusztulásáról. Bár a műanyagok jó része szinte sosem bomlik le, a nagyobb tár-gyak az erős napfény vagy a jelentős napi hőmérséklet-ingadozás hatására apró, élő szervezetek számára toxikus darabkákra esnek szét. A sok százmillió kicsiny tengeri élőlény szivacsként szívja fel ezeket, a tengeri halászat révén így kerülve be az emberi táplálékláncba.

Komoly problémát jelent az is, hogy a tengeráramlások révén a sziget állandó mozgásban van. Néhány évvel ezelőtt reális veszély volt, hogy egy Texas-méretű levált „plasztikhegy” Hawaii partjainak ütközik óriási katasztrófát okozva. Végül szerencsére ez nem történt meg, ám az antarktiszi jéghegyekhez hasonlatosan sokezer kisebb-nagyobb darabka szakadt le és tart valamely „valódi” sziget felé – csak ezek nem olvadnak el útközben.

A Great Pacific Garbage Patch – merthogy neve is van ám! – mellett a világ-óceán számtalan egyéb szemétszigetet is szállít. Japán partjainál évente 150 ezer tonna műanyagtörmeléket mosnak ki a tenger hullámai, de egy tavalyi felfedezés szerint az Egyesült Államok atlanti partvidéke sincs biztonságban. Bár a Földkö-zi-tengeren és melléktengerein nem beszélhetünk klasszikus szemétszigetekről, a világon itt található a legtöbb úszó szemét – ezt tartsuk észben, amikor legkö-zelebb az Adriába lógatjuk lábainkat.

Mielőtt a kedves olvasó naivan azt gondolná, hogy előbb-utóbb szorgos kis hangya módjára megtisztítják tengereinket, csalódást kell okoznom. Egyetlen kor-mányzatban sincs erre akarat, a zöldszervezeteknek pedig sem kapacitása, sem megfelelelő technológiája nincs. Pedig égető szükség lenne rá, hiszen a világon évente termelt mintegy százmilliárd tonna műanyag egytizede a világóceánban köt ki, ráadásul, ahogy fentebb már említettem, gyakorlatilag sosem bomlanak le, így a XX. század elejének még nem tömegtermelésre szánt műanyagai is szelíden ringatóznak kordokumentumként a sok-sok kidobott PET-palack között.

Gansperger Gáborfőszerkesztő

foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

TartalomjegyzékHÖK ............................................... 4-6(Elnöki beszámoló; EGEA Budapest; Véleményünk a felsőoktatási törvény-tervezetről; Interjú Pauer Eszter irodavezetővel)Lágymányosi Portrék .................. 8-9(dr. Róka András kémia–fizika tanár)Faliújság .....................................10-11Tudósítás ...................................12-13(Ökoindustria 2011;Csodák Palotája)TTT ............................................. 14-15(Brazília előretör; A műanyagok százötven éve)Helyvektor.......................................16(Bali Caffe)Kritika ..............................................16(Silvia Avallone: Acél)Cooltér .............................................17(Az ókori olimpiák)Négyeshatos ....................................17(DigiTali)Mozizóna .........................................18(Alkonyat – Hajnalhasadás I. rész)Belszíni fejtés ...................................18(Sudoku)Nedves Est 2011 ..............................19

A Tétékás Nyúz lelkes hallgatókat keres szerkesztőségébe.

Jelentkezhetsz cikkírónak, olvasó-szerkesztőnek, tördelőnek, fotós-nak; tapasztalat nem szükséges,

mindenre megtanítunk.Jelentkezni lehet a főszerkesztőnél

levélben és a fogadóórájában.

43. félévfolyam 11. szám 2011. november 30.

HÖK4Elnöki beszámolóNovember vége

A múlt hét főleg annak a jegyében telt, hogy mire ezeket a soro-zat olvassátok, a decemberi ösztöndíjutalások listái rögzítve legye-nek. A pályázatok bírálásán kívül persze azért mást is csináltunk, rendezvényt szerveztük és készültünk az e heti Küldöttgyűlésre.

Ahogy a bevezetőben említettem, a hét legfontosabb feladata a különfé-le pályázatok bírálása volt. Körülbelül két hete olvashattátok a [TTK-INFO] levlistán, hogy meddig kell leadnotok az egyszeri ösztöndíjakra, a rendkívüli szociális ösztöndíjra vagy épp a juta-lomkeretre szóló pályázatot, ha sze-retnétek, hogy még az idén kiutalásra kerülhessenek a megítélt összegek.

November 21-én, hétfőn a Választ-mány tagjai és az érdeklődők összeültek, hogy véleményezzék a beérkezett juta-lomkeret-pályázatokat. A sokórás meg-beszélésen a legtöbb kérdésben sikerült konszenzusra jutni, illetve olyan elveket lefektetni, amelyeket a Választmány csü-törtöki ülésén szem előtt tartva könnyeb-ben tudott dönteni.

A Kari Ösztöndíjbizottság novem-ber 24-én, csütörtökön ült össze. A szá- mos napirendi pont közül az első és leg-több hallgatót érintő az MSc/MA ösztön-díjak megbeszélése volt. A KÖB tagjai az ülés előtt kiszámolták a benyújtott

pályázatokon elért pontokat, ellenőriz-ték a leadott igazolásokat és megkapták a Tanulmányi Osztálytól a pontozáshoz szükséges egyéb adatokat. Idén nem kel-lett igazolást csatolni a tanulmányi ered-ményeikről azoknak, akik a TTK hallga-tói voltak alapképzésük során. A bírálás eredményét ezúttal ETR-ben küldjük meg nektek, illetve akik hozzájárultak, a szociális faliújságon közzétesszük eredményüket EHA-kódjuk szerint.

Az Ösztöndíjbizottság döntött az egyszeri pályázatokról is. Talán az év vége miatt vagy talán azért, mert a felhí-vást kiküldtük a [TTK-INFO] levlistára, az eddigi hónapoknál sokkal több pályá-zat érkezett. Ezek kiutalása a megszokott rendben történik, a nyertesek az ETR-ben, a várakozó kifizetések között láthat-ják pályázatuk eredményét.

A terepgyakorlatos ösztöndíj kiírá-sáról a KÖB ezen a héten dönt, az érdek-lődők látogassák a http://ttkhok.elte.hu-t, ahol a főoldalon is kint lesz a hír, illetve szokás szerint a szociális faliújságon és

a [TTK-INFO] levlistán is tájékoztatást kaphattok a kiírásról.

A TTK HÖK Küldöttgyűlése lapzár-tánk után, kedden ül(t) össze. A szoká-sos beszámolókon kívül az Alapszabály módosítását is tervezzük. A változtatá-sok legfontosabb célja, hogy az egyes szakterületek (biológia, fizika, földrajz- és földtudományi, kémia, környezettu-dományi, matematika) nagyobb önál-lóságot kapjanak, javaslatuk lehessen a szakos hallgatókat leginkább érintő sze-mélyi kérdésekben, különösen a szak-területi koordinátor választása esetén, és általánosságban is lehetőségük nyíl-jon közösen véleményt nyilvánítani bár-milyen kérdésben a Küldöttgyűlés felé – erre eddig a képviselőknek csak külön-külön volt lehetőségük. A költségvetés módosítására szintén sor kerül, amelynek legfőbb okai a megváltozott szervezési szabályok miatt átalakult rendezvények, illetve az OTDK 900.000 Ft-os, év elején még nem tervezett támogatása.

Végezetül fontos még megemlíteni, hogy a rendezvények terén sem állt meg az élet. Két TTK-s szakterület szervezésében, a Gyógypedagógiai Karral közösen tartot-tuk a Grundon a GyógyMatek-Biosz barátság bulit. A rendezvény véleményünk szerint jól sikerült, reméljük, hogy akik eljöttek, pozitív élményekkel indultak haza!

Dukán András Ferencelnök

ELTE TTK HÖKelnok@ttkhok.elte.hu

EGEA BudapestKedves földrajzos, földtudós hall-

gatótársunk! Gondolkodtál már azon, milyen lenne nemzetközi kapcsolatokat építeni hasonló tanulmányokat folyta-tó egyetemistákkal? Utazni és közben szakmai terepgyakorlatokon, valamint csereprogramokon részt venni, egy kis bulizással megspékelve? Amennyiben igen, úgy van egy jó hírünk!

Idén ősszel ugyanis megalakítottuk az EGEA Budapest Entity-jét, vagyis az Európai Geográfushallgatók Szövetsége helyi csoportját, ahová mostantól téged is várunk. Hogy mi is ez tulajdonkép-pen? Az EGEA története immár több mint húsz évre nyúlik vissza, amikor Utrecht, Barcelona és Varsó egyetemistái úgy dön-töttek, összefognak némi szakmai tapasz-talatcsere és rendszeres közös időtöltés céljából. Ennyi év távlatából állíthatjuk, hogy mindez egy remek kezdeményezés-

nek bizonyult, hiszen ma már Sevillától Izsevszkig mintegy 70 város csoportja és 6000 tagja tevékenykedik kisebb-nagyobb aktivitással az EGEA-ban, különböző helyi, országos és nemzetközi programo-kat, városlátogatásokat, workshopokat és kongresszusokat szervezve saját maguk és a közösség érdeklődő tagjai számára.

Lelkes budapesti csapatunk eddigi tevékenysége során lehetőségünk nyílt vendégül látni a szervezet néhány nem-zetközi vezetőjét, akiknek egy jó hangulatú októberi hétvégén igyekeztünk bemutatni fővárosunkat, majd ezt követően mi utaz-tunk Németországba, egy hasonlóan jól sikerült bevonó hétvégére. Természetesen egy jól működő csoport tevékenysége nem csak utazásokból áll, ezért igyekszünk a saját csapatunk összetartására is komoly hangsúlyt fektetni – ennek érdekében közös gyűléseket és programokat szer-vezünk, amelyekre a jövőben szívesen várunk minden érdeklődőt.

Ami a céljainkat illeti, fontos szá-munkra, hogy elnyerjük a teljes körű tagságot, így integrálódjunk a nagyobb múlttal bíró csapatok közé. Ugyanakkor legalább ilyen lényegesnek tartjuk, hogy magunkat is építve nemzetközi tapaszta-latokra tegyünk szert, megismerjük más országok hozzánk hasonló érdeklődé-sű, nyitott fiataljait és egyben személyes tapasztalatot is szerezzünk kontinensünk eltérő adottságokkal rendelkező térsége-iről! Jövőbeli projektjeink természetesen akkor lehetnének még sikeresebbek, ha sokan vennénk részt a megvalósításukban, ezért várjuk lelkes tagjelöltek jelentkezését!

Amennyiben felkeltettük az érdek-lődésedet, és szívesen csatlakoznál hoz-zánk, keresd fel az EGEA oldalát (http://www.egea.eu) és a Budapest Entity-t, kérdéseiddel pedig fordulj Varga Nóra (noranoav@gmail.com) és Takács Péter (taki0324@gmail.com) kapcsolattartókhoz.

Varga Nóra

TétékásNyúz

HÖK 5ELTE TTK HÖK

Véleményünk a november 20-i, az Országgyűlés elé terjesztett nemzeti felsőoktatási törvény tervezetéről

1) Üdvözöljük, hogy az állami ösztöndíjszerződés gyakorlati oldalán engedmények történtek. Ezzel együtt továbbra is aggályosnak tartjuk a rendszer bevezetésének elvét. Az EU számos tagállamában ingyenes a képzés, így bizonyos szakok esetén valószínűsíthető, hogy a jövő értelmisége külföldön szerez diplomát ilyen szabályozás hatályba lépése esetén, mely után kevésbé várható, hogy itthon álljanak munkába. Szin-tén problematikus a külföldről érkező hallgatók helyzete (különösen a határon túli magyaroké), hiszen őket vagy az országhoz kötik, vagy pozitívan diszkriminálják a magyarországi egyetemistákkal szemben. Az értelmiség elvándorlásának problémája természetesen jelenleg is jelentős és megoldásra vár, de a hall-gatói szerződés véleményünk szerint csak rontana a helyzeten.

2) Továbbra is aggasztónak tartjuk, hogy a törvényszöveg rendeleti szabályozásra felhatalmazó ren-delkezései mellett nem jelennek meg törvényszinten garanciák több hangsúlyos kérdés esetén. A benyújtott törvényjavaslat nem szabályozza többek közt a kreditrendszerű képzés általános szabályait, a hallgatói szerződés kötelező tartalmi elemeit és a képzések szerkezeteit.

3) Problémának tartjuk, hogy a hallgatói munkavégzés kedvezményeit nem biztosítja az új törvény. Számos intézményben végeznek hallgatók munkát, így az ELTE TTK-n is számos gyakorlatot tartanak legkiválóbb hallgatótársaink. Az ő díjazásuknak – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – adó és járulék-mentesnek kéne lennie.

4) Az azonos tárgyból tett vizsgák számának szaktól független mennyiségi korlátozását nem tartjuk megfelelőnek. A szakok nehézségéhez és a számonkérések képzési területenként eltérő gyakorlatához illesz-kednie kell a maximális vizsgaszámnak, így véleményünk szerint a törvényben ez a korlát egy intervallum kell, hogy legyen.

5) A tanárképzés osztatlan képzéssé történő visszaállítását a legmesszemenőbbig támogatjuk, mert a természettudományos tanárszakokon a Bologna-rendszerű képzés nem vált be, különösen a tárgyak szigorú egymásra épülése miatt. A tanárképző központ szerepe azonban továbbra se került egyértelmű meghatá-rozásra. Ez a változás az amúgy is „haldokló” természettudományos tanárszakokon tovább növelheti a bizonytalanságot és szervezetlenséghez vezethet. Úgy véljük, hogy a tanári képzés szakmai felügyeletét és szervezését a szakmódszertanos oktatókat is adó szakmai karok kell, hogy ellássák.

6) Üdvözöljük az egyetértési jog megmaradását a hallgatók számára a tanulmányi- és vizsgaszabályzat, a térítési és juttatási szabályzat, illetve az oktatói munka hallgatói véleményezése terén. A normaszövegben a szenátusok hallgatói aránya 20 és 25 százalék között szerepel, ezzel – bár a 25 és 33 százalékos részvételtől ez visszalépést jelent – biztosítottnak látjuk az érdekképviselet számára megfelelő részvételi arányt.

7) Előremutatónak látjuk az alapszakos felvételihez feltételként megszabott nyelvvizsga-követelményeket. A gyakorlati megvalósítást tekintve azonban korántsem látjuk megalapozottnak a 2012-re már hatályos bevezetést, tekintve a közoktatás, illetve a közoktatásban résztvevők felkészültségét, illetve az új rendszerre való átállásra rendelkezésre álló időt.

8) A passzív hallgatók jogállásának rendezését nem érezzük kielégítőnek. Többek között aggályosnak tartjuk, hogy a fegyelmi miatt passzívvá vált hallgatók nem kerülnének eltiltásra a közélettől, így akár HÖK tisztségviselők is lehetnek.

43. félévfolyam 11. szám 2011. november 30.

HÖK6

Az irodavezetés új feladat számodra, ám már évek óta a hallgatói közélet aktív tagja vagy. Pontosan mivel foglalkoztál eddig a TTK HÖK-ben?

Két évig voltam a Kari Ösztön-díjbizottság tagja, majd két éven át a szociális elnökhelyettesi tisztséget töltöttem be. Jelenleg pedig az EHÖK szociális alelnöke vagyok.

Mi motivált abban, hogy részt vegyél a hallgatói közélet alakításában?

Már a gólyatáborban aktív vol-tam, így a felsőbbévesek úgy gon-dolták, hogy fokozatosan bevonnak a munkába. Részt vettem a 2006-os vezetőképzőn, és már akkor jobban érdekeltek azok a munkák, témák, amelyek a hallgatói élettel kapcso-latosak, így kerültem a szociális ügyekhez. Ezután egyre inkább bele-sodródtam a pályázatok és a hallga-tói problémák, kérelmek kavalkád-jába; egyre jobban tetszett a feladat, valamint az, hogy helyt tudtam állni. Ez örömmel és elégedettséggel töl-tött el.

Irodavezetőként milyen feladatokat látsz el?

A Hallgatói Iroda nyitva tartása alatt fogadom a betérőket és igyek-szem megoldást találni a problémá-ikra, illetve amikor rendezvény van, akkor a jegyek árusítása és a külön-böző hallgatói pályázatok átvétele.

Korábban két irodavezetője volt a TTK HÖK-nek, mit gondolsz, a mostani szisztéma hatékonyabban működik?

Úgy gondolom, hogy minden-képpen hatékonyabb, mert sokkal gördülékenyebb az információáram-lás a szervezeten belül, hiszen nem kell a két irodavezetőnek egymás-

sal is kommunikálnia, és így kisebb az esélye, hogy valaki nem tud meg valamit időben. Ez a különböző tiszt-ségviselőknek is jobb, hiszen csak velem kell egyeztetniük pályázatok vagy rendezvények kapcsán. Nekem is könnyebb, mert minden információ rajtam áramlik át, így mindenkinek érdemben és időben tudok segíteni, nem kell felkeresnem másik iroda-vezetőt.

Hogyan kerültél ebbe a pozícióba?

A két korábbi irodavezető el-ment, így lehetőség nyílt arra, hogy egy ember töltse be a pozíciót. Úgy éreztem, megfelelő lennék a feladat-ra, és amikor a TTK HÖK elnöke kiír-ta a pályázatot a posztra, beadtam a jelentkezésem, és a három jelentkező közül a Választmány javasolt kine-vezésre.

Milyen változások történtek az iro-dában, amióta te vagy az irodavezető?

Alapvetően megváltozott a hely berendezése, szerintem sokkal kelle-mesebb és praktikusabb lett a koráb-binál, a betérő hallgatókat a Nyúz példányai és két fotel fogadja, így ha

komolyabb problémájuk van, helyet is tudnak foglalni; illetve hosszabbo-dott a nyitvatartási időnk is.

Sokat dolgoztál az e-szoctám beveze-tésén. Mik a tapasztalataid, jól debütált a rendszer?

Érdekes kérdés, hiszen ez mind az irodavezetői, mind az EHÖK szo-ciális alelnöki tisztségemhez is kap-csolódik. Sokat dolgoztunk azon, hogy idén szeptemberben már öt kar hallgatói vehessék igénybe az elektronikus rendszert. Persze a bevezetése nem volt zökkenőmen-tes, azonban kétségkívül sikeres-nek bizonyult, nem volt nagyobb probléma vagy fennakadás. A sok pluszenergia befektetése is megérte, a hallgatók felől több pozitív vissza-jelzés érkezett, hiszen az új rendszer sokkal gördülékenyebb ügyintézést biztosít, továbbá sorba sem kell állni. Ezenkívül kialakítottunk az irodában egy szkennelési portált, hogy aki nem tudja otthon megoldani hivatalos ira-tai digitalizálását, annak se okozzon problémát az újítás.

Mindemellett a rendszer kiala-kítása nem csak az én érdemem, hiszen elődöm is sokat dolgozott és tett azért, hogy ez megvalósuljon. Az első teszt még a tavaszi szemesz-ter elején a Bárczin volt.

A továbbiakban várható az elektro-nikus felület kiterjesztése más pályáza-tok, támogatások esetében is?

Természetesen, hiszen ez nem csak a mi munkánkat teszi könnyeb-bé, hanem a hallgatók életét is, ezért a jövőben egész biztosan találkoz-hattok ilyen megoldásokkal, hiszen a rendszer kialakításánál az is szem-pont volt, hogy rugalmas, bővíthető felületet alakítsunk ki.

Az EHÖK szociális alelnöke vagy és végzős hallgatóként szakdolgozatot is írsz. Hogy tudsz ennyi mindent össze-egyeztetni?

A félév számomra időzsonglőr-ködés, hiszen napközben a Hallgatói Irodában vagyok, ezután az EHÖK-be megyek át, és az ottani feladatai-mat látom el, majd sietek haza tanul-ni és dolgozni a diplomamunkámon.

Törceee

A TTK HÖK új irodavezetőjeInterjú Pauer Eszterrel

Pauer Eszter matematika-informatika tanárszakos hallgató. Január-ban végez, diplomamunkáját informatikai témában készítette el: digitá-lis tananyagot egy honlapszerkesztő programhoz. Szeptember óta a TTK HÖK irodavezetője, amivel számos újítást hozott az iroda életébe, például az eddigiekhez képest a nyitva tartás naponta egy órával hosszabbodott.

TétékásNyúz

HÖK 7

43. félévfolyam 11. szám 2011. november 30.

Lágymányosi Portrék8Az elektronszínház direktoraInterjú dr. Róka András kémia–fizika szakos tanárral

Volt már az ELTE kiváló tehetséggondozó tanára, díjazták már elisme-rő oklevéllel természettudományokat népszerűsítő munkáját, látványos és interaktív előadásai egyetemünk hallgatói körében is népszerűek. Dr. Róka Andrással, a Fizikai Kémiai Tanszék oktatójával beszélgettünk.

Hogyan kezdett kémiával foglalkozni?

Az általános iskola befejezésekor döntenem kellett, hogy gimnáziumban vagy technikumban tanuljak-e tovább. Végül az utóbbi mellett döntöttem, hogy egyúttal szakmát is kapjak. Így kerültem a debreceni Vegyipari Technikumba.

Egy korábbi interjúalanyom említette, hogy a technikumok ma már nem olyan kiváló szellemi műhelyek, mint egykor. Ön is így látja ezt?

A technikumokat sajnos megszün-tették. Bár a technikus képzést újra-szervezték, attól tartok, hogy ma már messze nem olyanok, mint régen vol-tak. Néhány vidéki városban – mint például Debrecenben – működik még vegyipari technikum, de ahogy hal-lottam, a jelentkezők alacsony száma miatt környezetvédelemmel vagy in- formatikával kapcsolatos párhuzamos osztályokat is kellett indítani.

Hogyan esett választása az ELTE-re?

Vegyész technikusi végzettséggel sokat gondolkodtam, hogy mérnöknek vagy kutatónak menjek-e. Talán éppen kiváló technikumi tanáraim példája alapján végül a tanárszakot választot-tam. Úgy gondoltam, hogy tanárként kutató is lehetek, de vegyészmérnök-ként eltávolodom az oktatói pályától. Innentől azonban már egyértelmű volt, hogy az ország úgymond első számú egyetemére jelentkezem, kémia-fizika tanári szakra.

Főbb kutatási területei a reakciókinetika és az elektrokémia. Már az egyetemi évek alatt eldöntötte, hogy ezzel szeretne foglalkozni vagy később, oktatói pályája során alakult így?

Folyamatosan alakult így. Diplo-ma után az egyik legkedvesebb taná-

rom, Kajtár Márton professzor mellett lehettem volna ösztöndíjas. Abban az időben csak három jelentkezőt vettek fel, én pedig a harmadik helyről várat-lanul a negyedikre kerültem a rangsor-ban. Ezért kénytelen voltam egy vidéki iskolában – a nagykállói Óvónőképző Szakközépiskolában – elhelyezkedni. Miközben nagyon szerettem a tanítást, azt is éreztem, hogy mennyire szeretnék visszajutni az egyetemre. Szerencsére egy évvel később felajánlottak egy tudo-mányos továbbképzési ösztöndíjat, igaz egy másik helyre, a Kémia Technológia Tanszékre, de gondolkodás nélkül elfo-gadtam. Így kerültem Tüdős Ferenc pro-fesszor vezetésével a reakciókinetika, ezen belül is a polimerizációkinetika közelébe. Nagyon érdekes időszak volt, de a kutatási-fejlesztési terveket meg-törte a kémia tanszékek Lágymányosra történő költözése. A türelmetlenség és az érdeklődés egyszerre hajtott a SOTE Biofizikai Intézetébe, ahol sajnos csak néhány évet dolgozhattam, mert a lét-számstop miatt nem tudtak véglegesí-teni. Az ELTE-n szerencsére pont ekkor üresedett meg egy oktatói állás, csak nem az egyetemen, hanem a Tanár-képző Főiskolai Kar Kémia Tanszékén. A kilátástalan helyzetben elfogadtam a lehetőséget. Módszertanos évek követ-keztek, és egy ciklusban a Kémia Tan-szék vezetője is lehettem. Az egyetem átszervezésekor megszüntették a Főis-kolai Kart, tanszékünk viszont beolvad-hatott a Kémia Intézetbe. Inzelt György professzor ekkor ajánlotta fel a kutatás és egyúttal a PhD megszerzésének lehe-tőségét, elektrokémiai területen.

A legtöbben a kémia felzárkóztató kur-zus előadójaként ismerik az ELTE-n. Hogyan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozzon?

A korábbi oktatási dékánhelyet-tesünk, Tasnádi Péter professzor ötlete volt, hogy a főiskolai oktatók talán meg-

felelő módszertani alapokkal rendel-keznek a feladat ellátásához. Örültem a feladatnak, hiszen egészen más egy teljes anyagrészt leadni, még akkor is, ha ez a középiskolai anyag emelt szin-tű felelevenítése, mint a laboratóriumi gyakorlaton egy-egy mérést vezetni. Persze ez nem azt jelenti, hogy laborató-riumi gyakorlatot – a második félévben – nem szeretek vezetni. Először csak a környezettan alapszakos hallgatóknak tartottam az előadást és a szemináriu-mokat, de a hallgatói vélemények elju-tottak a Kémiai Intézet vezetéséhez, és az akkori intézetigazgató Szalay Péter professzor a kémia BSc-n is megbízott a tantárgyfelelősi teendők ellátásával.

Mik a tapasztalatai a felzárkóztató rendszerről?

Nagyon vegyes tapasztalataim van-nak, de igazából nem is erről a rendszer-ről kellene beszélni, hanem a közoktatás szintjéről. Elszörnyedek azon, hogy az elmúlt 15-20 évben mekkora színvonal-csökkenés következett be. Ennek okai az oktatásirányítás hibás döntéseiben, a tanárok és diákok elkedvetlenedésében, a természettudományos tárgyak elér-téktelenedésében keresendők. Ezeknek köszönhetően sajnos még a kémia alap-szakra felvett hallgatók között is van-nak olyanok, akiknek még a nyolcadik osztályos szintű ismeretei is hiányosak.

Ugyanakkor rendkívüli élmény ezzel a generációval együtt dolgozni, mert a felvettek közel kétharmada akar tanulni és érdeklődve jár az órákra. El tudom ugyanakkor képzelni, hogy a diákság nem is annyira a magyarázata-imra kíváncsi, hanem inkább a bemu-tatott jelenségek, kísérletek miatt láto-gatja az előadást. Azért annak nagyon örülök, hogy mind a két szakon kiala-kult egy törzshallgatóság. Ők biztos eljutnak a „megfelelt” szintig. Az idei első zárthelyi a kémia alapszakosoknál

TétékásNyúz

Lágymányosi Portrék Lágymányosi Porték 9nagyon jól sikerült, és bár a környezet-tanosok jó része még nem érte el azt a szintet, amit szerettünk volna, náluk is óriási a fejlődés a szeptemberi szintfel-mérő dolgozathoz képest.

A környezettanosoknál azonban nagyon húsbavágó, hogy ez a tárgy valóban kritériumtárgynak minősül. Ugyanis aki nem teljesíti, az nem kezdheti el a kémiai tanulmányait. Valószínűleg ez a stressz viszi őket előre, és nem feltétlenül az, hogy én jól csinálom-e. A kémiásoknál más a hely-zet. Természetesen nekik is muszáj teljesíteni a kurzust, de ők ennek hiá-nyában is továbbhaladhatnak. Elég, ha valamelyik félévben megszerzik a „megfeleltet”.

Mi van azokkal a diákokkal, akik nem szívesen járnak előadásra és a kémia felzár-kóztatót csak felesleges nyűgnek fogják fel? Menthetetlenek vagy meg tudja őket fogni?

Ha sikerül bebizonyítanom, hogy a kémia érthető, sőt mindenki számára megérthető, akkor van esélyem. De ez néhány hallgató esetében szelíd kény-szert és igen sok türelmet igényel. Nincs statisztikám arról, hogy hányan nem szeretik ezt a tárgyat. Akit nem különösebben érdekel a felzárkóztató, úgysem jár előadásra, így nem nagyon találkozom velük. Összességében a hallgatóság 10-15%-a morzsolódik le.

Más egyetemeken működik ilyen fel-zárkóztató rendszer?

Tudomásom szerint már szinte minden egyetem kénytelen volt beve-zetni, hiszen máskülönben nem tudnák tartani a korábbi színvonalat. Például a Semmelweis Egyetemen a Biofizikai Intézet oktatói az első félévben fizikát tanítanak, és csak később, erre alapoz-va oktathatják a biofizikát.

Előadásain látványos kísérleteket, robba-násokat is prezentál. Van kedvenc kísérlete?

Számtalan kedvencem van, pél-dául jelenleg a szívemhez legköze-lebb álló kísérlet a gerjesztett állapo-tú, ezért piros fénnyel világító, úgy-nevezett szinglet oxigén előállítása. A hallgatóságot azonban oda szeret-ném elvezetni, hogy nemcsak a dur-rogás, a puffogás és a robbanás látvá-nyos. Ha értjük a jelenséget minden kísérlet látványossá válik.

Milyen kísérletei szoktak a visszajelzé-sek alapján népszerűek és kedveltek lenni?

Nem is annyira egy-egy kísérlet a fontos, hanem az, hogy ezeket fel-fűzöm valamilyen mondanivalóra, kerettörténetre. Például az Időutazás kémiai tárlatvezetéssel az anyag, majd az értelem, a megismerés fejlődéstör-ténetét mutatja be elsősorban a kémia szemszögéből. Az időutazás során a kémiai kísérletek imitálják, modelle-zik az univerzum vagy a földtörténet eseményeit. Ezeket talán azért szereti a különböző korú hallgatóság, mert egy-szerre hat több érzékszervre. Hiszen a kísérletekhez összefüggő történet, vetítés – ppt-bemutató –, olykor zenei aláfestés tartozik.

Említette, hogy a magyarországi közép-iskolai kémiaoktatás színvonala nem megfe-lelő. A Kémiai Intézet Házhoz megyünk címmel kihelyezett előadásokat tart iskolák-ban. Ez segít valamit a helyzeten?

Úgy gondolom, nagyon sokat segít, bár sajnos ettől még a kémiaoktatás nem lesz jobb. Hiszen a legfőbb gond, hogy a tanterv nem biztosít elegendő időt a bizonyító erejű kísérletes oktatásra. A kémiai órák számának lecsökkenté-se miatt a tanároknak nincs elég ide-jük és energiájuk, hogy a kísérleteket előkészítsék, elvégezzék és utána még mindent rendbe is rakjanak. Ezt a tudo-mányt azonban nem lehet látvány nél-kül megszerettetni. Ezért a Kémia Inté-zet oktatói közül egyre többen mennek el a közép- vagy általános iskolákba, hogy megmutassák, a kémia látványos, sőt a mindennapokban hasznosítható oldalát. Úgy gondolom, hogy a segítsé-günkkel több gyerek juthat el az érdek-lődésnek arra a szintjére, hogy elkezd-jen kémiával foglalkozni.

Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tart előadásokat. Hogyan lehet ennyire különböző korosztályokat megfogni?

Hatodik éve két állandó előadásso-rozatom van. Az egyik az általános, a másik a középiskolásoknak szól Észbon-togató, illetve Észbontó címmel. Ebben a félévben kísérleti jelleggel havonta egy-egy előadással a szülőkre, felnőttekre is gondoltunk, amire a Kutatók Éjszakáján tapasztalt érdeklődés bátorított ben-nünket. Az általános iskolásoknak és a felnőtteknek szóló előadás elsősorban

jelenségszínház. A látványosság mellett persze a hasonló tudásszinthez alkal-mazkodva igyekszem kitérni a jelensé-gek mögött rejlő okokra is. A középisko-lások számára egy-egy témakör átfogó, sokoldalú és főleg gondolkodtató össze-foglalása megközelíti az egyetemi szin-tet. Kicsit megismerhetik azt is, hogy mi vár majd rájuk az egyetemen.

Egyik sorozatának címe az „elektronok színháza”. Hogyan jött a név?

A kémiának nagyon sokáig volt egy fantasztikus ellentmondása: miközben az anyagok a kémiai reakció során töké-letesen átalakulnak, hiszen minden tulaj-donságuk megváltozik, kiderült, hogy az átalakulást megmaradási törvények irányítják. Tréfásan ezt úgy szoktam mondani, hogy az anyag meg is marad, meg át is alakul. Ennek a magyarázata ma már nagyon egyszerű. Amióta tud-juk, hogy az atom két részből, atommag-ból és elektronburokból áll, nyilvánvaló-vá vált, hogy a kémiai reakciók során az atommag megmarad és csak az elektron-burok változik meg. A reakcióban tehát az elektronok a főszereplők, és az atom-magok – atomtörzsek – a pódium, amin az elektronátrendeződés lejátszódik. Így minden bemutatott kísérlet az elektro-nok színjátéka. Az egész előadás pedig nem más, mint az elektronok színháza.

Mit gondol, a közeljövőben melyek lehetnek a kémia főbb kutatási területei?

A kémia olyan szerteágazó tudo-mány, hogy talán lehetetlen minden ágát követni. Két területet azért kiemelnék. Biztos, hogy nagyon fontos a jövőben a rendelkezésünkre álló energia minél hatékonyabb hasznosítása. Ilyen kuta-tás a Kémiai Intézet Elektrokémiai és Elektroanalitikai Laboratóriumában is folyik. Ennek többszörösen is díjnyer-tes eredménye a hidrogén és oxigén elektrokémiai reakcióján alapuló elekt-romos kisautó, a HY-GO fejlesztése. A másik terület a klíma változásához veze-tő okok megfejtése. Úgy gondolom, a kémia nélkülözhetetlen a sokváltozós probléma felderítésében. Eközben nem feledkezhetünk meg az anyagtudomány rohamos fejlődéséről sem: a nanotechno-lógia segítségével egyre különlegesebb tulajdonságú nanoszerkezeti anyagokat tudnak előállítani.

Gansperger Gáborportre@nyuz.elte.hu

„Hogyan éld túl a vizsgaidőszakot?”

Bioszos vizsgaidőszak-felkészítő előadás

Biológus gólyáknak szóló szakos tájékoztató, tippekkel, tanulási tanácsok-kal. Lesz diavetítés, szó esik a szabályokról, mikor kell felvenni az inde-xet, mit is jelent az a bizonyos gyenge előfelvétel, illetve hogyan érdemes összerakni a vizsganaptárt.Lesznek mentorok, tapasztalt felsőbbévesek, akiktől lehet kérdezni!Helyszín: ELTE Lágymányosi Campus, Északi tömb 0.99-es teremIdőpont: 2011. december 7. 18:00–20:00További információ: http://biosz.elte.hu/bio_vizgaidoszak

Szeretettel vár mindenkit a Biológia Szakterületi Csoport!

Kulka János a Kulturális Teaesten

Kulka János és az orvoslás valahogy összetartozik. Édesapja és nővére is ezt a hivatást választotta, az országos hírnevet Mágenheim Ádám szerepe hozta meg neki, manapság pedig Doktor House magyar hangjaként gyakorolja az imádnivaló arrogancia fortélyait.

A gyógyítani akarás nem csupán szerepeiben jellemzi. Legyen szó autistákról, a sajtószabadságról, egy színház vezetéséről vagy a magyar kultúráról, Kulka János hangja meg-megszólal a nyilvánosság előtt.

December 5-i Kulturális Teaestünkön a Kossuth-díjas színművészt közéleti szerepvállalásai mellett természetesen a színházról is kérdezzük; és persze arról, amiről ti szeretnétek! A beszélgetést Mécs Anna vezeti.

A belépés ingyenes. Mindenkit forró teával várunk!

Időpont: 2011. december 5. 19:00Helyszín: ELTE Lágymányosi Campus, Jedlik Ányos terem (1117 Buda-pest, Pázmány Péter sétány 1/a 0.89)

MASZATEbben a félévben is részt vehettek ingyenes matek korrepetáláson, amelyet felsőbbéves matekosok tartanak a Matematika Szakterületi Csoport szervezésében. Ha úgy érzed, hogy segítségre van szüksé-ged, gyere el bátran a MASZAT-ra!

Időpontok:Hétfő 14-16 É 0.62Hétfő 16-18 É 0.100CSzerda 14-16 É 6.53Csütörtök 14-16 É 0.100C

Kérünk titeket, hogy lehetőleg előre jelezzétek a maszat@ttkhok.elte.hu e-mail címen, hogy az adott alkalomra milyen témából van kérdésetek, valamint lehetőség szerint csatoljatok feladatokat, feladatsort is!

Bővebb infókat a http://matszacs.elte.hu oldalon találhattok a MASZAT menüpont alatt.

Várunk szeretettel!Matematika Szakterületi Csoport

MASZAT Csapatmaszat@ttkhok.elte.hu

FÓKAÉrezted már valaha, hogy a Fizika I. túlnőtt a fejeden? Szükséged lenne egy kis bevezetésre a Bevezetés a fizikába tárgyhoz? Nem érted, hogy miért van az x felett pont vagy hogy miért lett az u-ból ü? Nos, itt a megoldás! Mostantól a Maszathoz és a KéKóhoz hason-lóan a fizika szakterület is korrepetálást tart Fizika Oktatás az Alapoktól néven.

Időpontok:Kedd 19-21 É 2.105Csütörtök 16-18 É 0.100CPéntek 15-17 É 5.89

Bővebb infókat a http://eltehb.mafihe.hu/foka oldalon találhattok.

Ha úgy érzed, fizikai ismereteid hiányosak, de szükséges megtanul-nod, megértened vagy legalább azt a kettest megszerezned, jelentkezz bátran a foka@mafihe.hu e-mail címen!

„Hogyan éld túl a vizsgaidőszakot?”

Bioszos vizsgaidőszak-felkészítő előadás

Biológus gólyáknak szóló szakos tájékoztató, tippekkel, tanulási tanácsok-kal. Lesz diavetítés, szó esik a szabályokról, mikor kell felvenni az inde-xet, mit is jelent az a bizonyos gyenge előfelvétel, illetve hogyan érdemes összerakni a vizsganaptárt.Lesznek mentorok, tapasztalt felsőbbévesek, akiktől lehet kérdezni!Helyszín: ELTE Lágymányosi Campus, Északi tömb 0.99-es teremIdőpont: 2011. december 7. 18:00–20:00További információ: http://biosz.elte.hu/bio_vizgaidoszak

Szeretettel vár mindenkit a Biológia Szakterületi Csoport!

Egyem – ne egyem? Lesz mit ennem?

Amit megeszem, azzá leszek? Mit vegyek: hazait, olcsót, biót? Együtt a hármat? Mi a fair trade?

Decemberi ÖkoszemináriumIdőpont: 2011. december 1. 18.00Helyszín: ELTE BTK Trefort kert, Könyvtár Klub

Program:18:00–19:00 Játékos, gondolkodtató, kreatív feladvá-nyok és nyeremények19:00–20:00 Kerekasztal-beszélgetés: Bakonyi Gábor (SZIE MKK Állattani és Állatökológiai Tanszék), Pető Áron (Biokert – Szigetmonostor), Újszászi Györgyi (Védegylet – Fair Trade) és a hallgatóság részvételével. Moderátor: dr. Devescovi Balázs (ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet).20:00–21:00 Egyéni beszélgetés, további játékok és nyeremények21:00– Roy és Ádám koncert

További információ: http:// www.okoszeminarium.hu

GYERE! BESZÉLGESS, JÁTSSZ, ÉREZD JÓL MAGAD, ÉS ÉLJ KIS LÁBON!

Kulka János a Kulturális Teaesten

Kulka János és az orvoslás valahogy összetartozik. Édesapja és nővére is ezt a hivatást választotta, az országos hírnevet Mágenheim Ádám szerepe hozta meg neki, manapság pedig Doktor House magyar hangjaként gyakorolja az imádnivaló arrogancia fortélyait.

A gyógyítani akarás nem csupán szerepeiben jellemzi. Legyen szó autistákról, a sajtószabadságról, egy színház vezetéséről vagy a magyar kultúráról, Kulka János hangja meg-megszólal a nyilvánosság előtt.

December 5-i Kulturális Teaestünkön a Kossuth-díjas színművészt közéleti szerepvállalásai mellett természetesen a színházról is kérdezzük; és persze arról, amiről ti szeretnétek! A beszélgetést Mécs Anna vezeti.

A belépés ingyenes. Mindenkit forró teával várunk!

Időpont: 2011. december 5. 19:00Helyszín: ELTE Lágymányosi Campus, Jedlik Ányos terem (1117 Buda-pest, Pázmány Péter sétány 1/a 0.89)

A k

ép f

orrá

sa: h

ttp:

//fe

min

a.hu

43. félévfolyam 11. szám 2011. november 30.

Tudósítás12

2011. november 16. és 18. között, több kísérő előadással ötvözve, immár másodszor fogadták három napon keresztül a látogatókat.

Amikor megérkeztem a helyszín-re, a csarnok végében már lelkes érdek-lődők várakoztak, meglepetésemre a legkülönbözőbb korosztályok képvi-seltették magukat. A regisztrációnál gördülékenyen, sorban állás nélkül jutottam névre szóló belépőkártyá-hoz, amíg végigkísért a zöldtechno-lógiában érintett több mint száz cég feltérképezésén. Az eseményt szerda délben a Széchenyi-díjas biológus, dr. Vida Gábor nyitotta meg, aki hang-súlyozta, hogy az emberiség az utóbbi két-háromszáz évben bekövetkezett sikerét a fosszilis energiahordozóknak köszönheti, amelyek azonban végesek és képtelenek a fogyasztói társadalom pazarló ütemét tartani.

Megemlítette továbbá, hogy ha- zánkban ugyan fogy a népesség, a világ lélekszáma azonban nagyon jelentős mértékben növekszik, és a fenntartha-tóság ekkora lakosságszám mellett már nem tud megvalósulni.

Beszédében kitért a jelenlegi tár-sadalmi, környezeti és gazdasági vál-ságra is. Szerinte Magyarországon e hármasfogat szorításából csakis szem-léletváltással tudunk szabadulni. Fel-hívta a figyelmet, hogy a rendszerben lássuk a problémát, ehhez viszont kevés a szűkebb tudományterületek szemlélete, ez ugyanis generalista látásmódot követel meg.

Megújuló energiák hada

Az elég kitartással rendelkezők a legkülönfélébb szakterületek technoló-giáiba nyerhettek bepillantást. A standok között bolyongva a levegőtisztasággal, biomassza-felhasználással, elektromos autókkal, környezetbarát takarítással és zajtérképek készítésével egyaránt talál-kozhattunk. A robottechnika jóvoltából még a szennyvízhő-hasznosítás eljárá-sába is betekintést nyerhettünk.

Egy alig fél éve megalkotott, úgy-nevezett „úszó vízerőmű” kísérleti alakját és az eddigi mérési eredménye-ket is tanulmányozhattuk. A konstruk-ció a folyók vizének mozgási energiáját hasznosítja úgy, hogy azt két ellenté-tes forgásirányú vízcsavar segítségével mechanikai energiává alakítja.

A Környezetvédelmi Szolgálta-tók és Gyártók Szövetsége jóvoltából kiosztották az Ökoindustria Nagydí-jakat. A kitüntetéseket olyan korsze-rű találmányoknak ítélik, amelyek a fenntarthatóság elveinek eleget téve nagymértékben csökkentik a környe-zetterhelést, illetve megelőzik a -szeny-nyezést. Szolgáltatás kategóriában egy komplett hulladékfeldolgozási szoft-ver, míg a termékek közül a bontás nél-küli csatornafelújító eszköz remekelt.

„A víz éltető ereje”

Nyolc teljesen eltérő kísérőrendez-vény is színesítette a kiállítás prog-ramját, amelyek többek között a hulla-dékgazdálkodás aktuális kérdéseitől, az egyedi szennyvízkezelések hazai gyakorlatain és lehetőségein át, egé-szen a fenntartható energiagazdálko-dás területéig kalauzoltak bennünket. Ilyen konferencia volt például a Ví- ziközmű szakmai nap, amelyet a Magyar Víziközmű Szövetség rendezett.

Ez az esemény négy előadást fog-lalt magába: az elsőn részletes felvilá-gosítást adtak a devecseri vörösiszap-

katasztrófa kezeléséről. A szakemberek minden erejüket és tudásukat bevetve elsődleges intézkedésként megakadá-lyozták, hogy a 13-as pH-jú anyag bár-milyen módon a vízellátó rendszerbe jusson. Három fő feladatot tartottak szem előtt: folyamatos laborvizsgála-tokat végeztek, megfelelő gépekkel és eszközökkel biztosították a térség megerősített szolgálatát, és legfonto-sabb kötelezettségként a hálózatot a legsúlyosabb körülmények között is nyomás alatt tartották.

Az előadásból kiderült, hogy a katasztrófát követően a biológiai víz-tisztítás lehetetlenné vált. A szakem-bereknek komoly kihívást jelentett a rengeteg csőtörés, ami a mentés és tisztítás folyamán a tűzcsapok fokozott igénybevételéből eredt.

Az iszapömlés helyszínén tavaly október 4-től egészen december 31-ig a társaság összesen 265 vízmintát vizs-gált meg, ezzel négy állami szektornak szolgáltatva adatokat.

A további előadások lényegesen speciálisabb témákról szóltak, töb-bek között betekintést nyerhettünk a szennyvíztelepi levegőztetésbe és ve- zérlésbe, amelyet az ammóniumkon-centráció figyelembevételével végez-nek, valamint a szivattyúzás új energia-megtakarítási innovációiba.

A szakmai napot egy kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyen szakértő, orvos, sportoló és médiaszemélyiség egyaránt felszólalt. Ennek témája a csapvízfogyasztásról kialakult városi legendák, illetve különböző tények és tévhitek volt. Személyes véleményem szerint egy vitában, ahol pro és kontra érveket állítanak egymással szembe, a kétkedőket jóval eredményesebben is meg lehetett volna győzni.

Az előadásokon túl több mint két órát töltöttem a szakkiállításon, ami azonban kevésnek bizonyult, hiszen a fenntartható jövőt illetően még több kérdés fogalmazódott meg bennem.

Kőnig Rita

Ökoindustria 2011Fejünkben a megoldás, kezünkben a jövő

A SYMA Sport- és Rendezvényközpont épületében tartották a Nemzetközi Környezetipari, Energiahatékonysági és Megújuló Ener-giaforrások Szakkiállítást, amelyen kiosztották az Ökoindustria Nagydíjakat. A rendezvényen betekinthettünk a devecseri vörös-iszap-katasztrófa kezelésének hátterébe is.

TétékásNyúz

Tudósítás Tudósítás 13

Már az épület előtt meglepe-tés fogadott minket, ugyanis „a mi autónk” egymilliomodik példányát emelhettük magasra egy szerkezettel. Bizony, puszta kézzel, erőkaros eme-lő segítségével, amely úgy működik, hogy ha például az autót feleakkora erővel akarjuk felemelni, akkor a for-gásponttól kétszer olyan távol kell erőt kifejtenünk, mint ahol a jármű áll, ha a befektetett erőnk harmadakkora, akkor háromszor olyan messziről kell – és így tovább. Ezzel a módszerrel már nem is tűnt olyan nehéznek az autó.

Befelé menet egy hatalmas asztalt pillantottunk meg, amelyre persze rögtön fel kellett ülnünk, kis nehézsé-gek árán valahogy én is felmásztam. Ez a játék még nem tanít, inkább csak szórakoztat, csakúgy mint a Bársony hárfa, amelynek két oldalán össze-érintve nagyon bársonyosnak érezzük tenyerünket. Képességeinket méri fel a „lézeres céllövölde” vagy a Csapj a fal-ra!, amely játék során azt a gombot kell minél gyorsabban eltalálnunk, amelyik épp felvillant. Van továbbá egy futópá-lya, hogy lemérhesd, milyen gyorsan tudsz szaladni, de akad még Képes-ség tesztek szobája is, ahol különféle műszereken tesztelheted reakcióidőd, logikád vagy akár ujjaid ügyességét is.

Nagy szívfájdalmam volt, hogy saj-nos nem vagyok sem 120 centi, sem 30 kiló alatt. Előbbit ugyanis a Tépőzárfal követeli meg, utóbbit a Holdséta, pedig mindkettőt szívesen kipróbáltam volna.

A Tépőzárfal segítségével megtudhattuk azt a meglepő tényt, hogy a cipőinken és ruháinkon használatos tépőzár olyan erős, hogy akár még a mi súlyunkat is elbírja, ha elég nagy felületen van jelen. A játékhoz egy olyan kabátot kell felvenni, amelyen sörték vannak. Ezek végei kam-pósak, és így bele tudnak kapaszkodni a tépőzár másik, bolyhos felébe. Minél sűrűbben állnak ezek a kampók és minél sűrűbb a bolyhos rész, annál nagyobb súlyt tud a tépőzárunk megtartani. Ezt a módszert az állat- és növényvilágban is megfigyelhetjük, gondoljunk csak a bogáncsra vagy a légy lábaira.

A Holdséta alkalmával a gyere-kek kipróbálhatják, milyen érzés földi kísérőnkön kenguruként szökdécsel-ni, amikor súlyunk egyhatoda nyom-ja vállunkat. A móka mellett ugyanis megemlítik, hogy mivel a Hold mérete jóval kisebb égitestünkénél, a felszíni nehézségi gyorsulás és így a tárgyak súlya mintegy egyhatoda a földinek.

Azt tudjátok, hogy miért kell a metrónál vagy a vasútállomáson a biz-tonsági sávon kívül várakozni? Legfő-képpen azért, nehogy elveszítsük az egyensúlyunkat, de van egy másik oka is, amelyet a Táncoló labda segítségével magyaráznak. Ez egy olyan szerkezet, amelyben egy piramis felett látszólag minden ok nélkül egy labda lebeg. Ha közelebbről megnézzük, észrevehet-jük, hogy a piramis lyukas és levegő áramlik belőle kifelé. De miért marad a labda a levegőben? Nos, egy tárgy akkor van nyugalomban, ha a rá ható erők eredője nulla. Itt egyszerre hat a labdára a kiáramló levegő tolóereje és a Föld lefelé húzó gravitációs ereje. Mivel a gravitáció állandó, a légsugár ereje pedig a távolsággal egyre csök-ken, lesz egy olyan pont, ahol a két erő kiegyenlíti egymást, tehát eredő-jük nulla lesz, így a test nyugalomban marad. És vajon mi a helyzet az oldala-zó mozgással? Ezt a Bernoulli-hatással

magyarázhatjuk – Daniel Bernoulli, holland születésű svájci matematikus-természettudósról kapta nevét –, amely szerint ha egy közeg, például a levegő áramlik, akkor a belsejében lecsökken a nyomás. Minél gyorsabb az áramlás, annál erősebb a nyomáscsökkenés, így a levegősugarunk belsejének kisebb a nyomása, mint a körülötte lévő levegő-nek. A nagyobb nyomású levegő pedig a labdát a kisebb nyomású légsugár felé nyomja. Ez az oka a biztonsági sáv-nak: amikor a szerelvény az állomás-hoz közeledik, akkor olyan gyors, hogy a levegő nyomása lecsökken körülötte, míg mögöttünk ugyanakkora marad. A sűrűbb levegő szélsőséges eset-ben nekilökhet a szerelvénynek, ami komoly balesetet okozhat. A Táncoló labda elvén működik egy másik játék is, a Tapadó korong, amelynél egy csőből levegő áramlik ki, és ha a csőhöz szo-rítjuk a korongot, akkor hozzátapad.

Pihenésképpen arra gondoltam, hogy lefekszem egy kicsit, és mi is len-ne erre alkalmasabb, mint a Fakírágy? Az ágy lyukaiból gombnyomásra több ezer tű emelkedik ki, de vajon miért nem fáj, ha ráfekszünk? Ennek is nagyon egyszerű a magyarázata. Ha egy test egy felületre nyomást gyakorol, akkor annak nagysága függ a test súlyától és hogy mekkora felületen helyezkedik el. Ha egyetlen tűre feküdnénk, megszúr-na minket, viszont így, hogy testünk tömege több ezer tű tetején oszlik el, szinte úgy érezzük, mintha pihe-puha párnákon terülnénk el. Az elvnek pél-dául akkor is hasznát vehetjük, ha véko-nyabb jégen akarunk átkelni, hiszen ha lefektetünk egy deszkát, hogy súlyun-kat nagyobb felületen oszlassuk el, a jég nem fog beszakadni alattunk.

Nincs más hátra, csak a búcsú ma- gamtól, hiszen a Csodák Palotájában lehet olyan illúzióm, mintha magammal fognék kezet, még ha ez csak egy gömb-tükör játéka is a fáradt kalandorral.

Weyde Szandratudositas@nyuz.elte.hu

A csodák palotájaKicsiknek és nagyoknak egyaránt

A címet látva akár még azt is gondolhatnátok, hogy a Csodák Palotája gyerekeknek való, cikkünkben azonban eloszlatjuk ezt a tévhitet – a szórakoztató játékok sokkal többek, mint képzelnétek. Saját szavaikkal élve „interaktív tudományos kiállítás, ahol látvá-nyos, szórakoztató, közérthető és átélhető módon mutatjuk be a természet törvényeit, a fizika csodálatos és meghökkentő világát.”

43. félévfolyam 11. szám 2011. november 30.

Természet-Tudomány-Technika14

Múltja

Brazília a gyarmati kor végén, 1815-ben lett anyaországával azonos jogállású állam, ekkor a Napóleon elől pár évvel korábban elmenekült portugál királyi család megnyitotta az ország kikötőit szövetségesei előtt. Bár ezt tekintik Brazília önállósága kez-detének, a függetlenséget I. Péter, a későbbi császár csak 1822. szeptember 7-én kiáltotta ki – a függetlenségi moz-galmak kiteljesedéséhez természetesen a Portugáliával szembeni gazdasági érdekellentétek vezettek.

1840-ben vett lendületet a kávéter-melés, amikor újabb bevándorlási hul-lám indult Európából a dél-amerikai országba, így teremtve meg Brazília máig emblematikus exportcikkének iparát. Az ekkor meginduló fejlődés jelentette a mai gazdaság alapját, gyökereit. A gaz-dasági modernizációt politikai is követte, ez először a rabszolgák felszabadításá-hoz, majd a császárság megdöntéséhez vezetett. Deodoro da Fonseca 1889. nov-ember 15-én kikiáltotta a köztársaságot.

Az 1900-as évek elején az ország jelentős fejlődésen ment keresztül, egészen az 1929-es válságig. 1930-ban Getúlio Vargas szerezte meg a hatal-mat, akinek uralma diktatúrába tor-kollt (1937-1945), csakúgy, mint az ezutáni rövid demokratikus időszakot követő újabb diktatúra, amely 1964-től 1985-ig tartott. Ugyanakkor megjelent és egyre jelentősebbé vált az autóipar (1950-es évek), felépült az új főváros, Brazíliaváros (1960), létrejött a ma is érvényben lévő alkotmány (1988) és egy több száz százalékos infláció után az új pénznem, a brazil real is.

Jelene

Brazília manapság sokat emlege-tett állam, hiszen a világ legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő orszá-

gainak (BRIC) egyike. 2010-ben a GDP-növekedés 7,5%-os volt; igaz, az egy főre jutó bruttó hazai termék még így is alig több mint fele a magyarorszá-ginak. A brazil termelésben jelentős szerep jut a mezőgazdaságnak és a bányászatnak, azonban megfigyelhe-tő a termelési szektorok és gazdasági ágazatok átrendeződése a fejlett orszá-gokéhoz hasonlatossá – azaz a szolgál-tatások dinamikus fejlődése. A lassan hagyományosnak tekintett ipar, pél-dául az autó- és gépgyártás minőségi és mennyiségi átalakuláson megy át. A világpiacon korábban csak nyers-anyagaival megjelenő országban a fel-dolgozóipar is egyre inkább megtele-pül, több gyártási kapacitást helyeztek át Európából és Észak-Amerikából. Jól példázza ezt az 1953 óta jelen lévő Volkswagen, ugyanis 3,4 milliárd eurót készül befektetni a következő öt évben; ez nem csak a meglévő gyárak bővíté-sét jelenti, hanem jelentős minőségbeli változtatásokat is. Csak ez az egy vál-lalat már most 23 ezer embert foglal-koztat, ennek eredményeként napon-ta 3500 autó gördül le a gyártósorról, 21 különféle modellválasztékban.

Brazília gazdasága a régióban meg-határozó, fő kereskedelmi partnerei az EU, az USA és Ázsia (fő piacai termé-szetesen a magas népességű Kína, India és Japán). Ennek eredményeképp az alakulófélben lévő bilaterális, azaz több-központú világgazdaság dél-amerikai gyújtópontjává válhat, és válik is.

Az ország legjelentősebb társadal-mi problémája, hogy az 1994-es pénz-ügyi reform ugyan jelentős és széleskö-rű életmódbeli javulást hozott, valamint stabilizálta a makrogazdaságot, de a nagyvárosokra jellemző favellákban nem volt érzékelhető változás. Az itt élő városi szegénység máig meghatá-rozó képe Brazíliának, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs lehetőségük kitörni. Azonban az erős urbanizáció-

nak köszönhetően a vidékről városba vándorlók olyan nagy számban települ-nek be, hogy a favellákból esetlegesen kikerülő és jobb életkörülményekhez jutó emberek helyére mindig érkez-nek újak. A jelenségre jó példa Rio de Janeiro, São Paulo és Brazíliaváros; ez utóbbit az 1950-es évek végén mester-ségesen hozták létre, és ma a tervezett lakosság háromszorosa él a városban – természetesen nem mind megfelelő életkörülmények között. A favellákban általában nincs vezetékes víz, áram és csatornahálózat és az itteni szegénység a bűnözés melegágya. Ezek a nyomor-telepek sokszor nagyon mélyen integ-rálódtak a települések szerkezetébe, ennek köszönhetően a szegénynegye-dektől pár utcányira egy egészen más városkép tárulhat szemünk elé.

Jövője

A különböző társadalmi, kulturá-lis és sportesemények remek fokmérői az egyes országok világpolitikában és világgazdaságban elfoglalt vagy elfog-lalandó helyének. Erre jó példa volt a 2008-as pekingi olimpia, és ilyen lesz a 2014-es brazíliai labdarúgó-világ-bajnokság, illetve a 2016-os Rio de Janeiró-i olimpia is. Igaz, a focivébé előkészületeiben a kínai példától elté-rően komoly fennakadások vannak, szeptemberben például a stadionépít-kezéseken dolgozók a rossz munkakö-rülményekre hivatkozva sztrájkoltak.

Brazília egyre dominánsabb vol-tát az is bizonyítja, hogy ugyancsak szeptemberben sikerült a kormánynak egy belső innovációt és termelést ösz-tönző adót kivetnie azokra az autóipa-ri vállalatokra, amelyek járműveiket legalább 65%-ban az ország határain kívül gyártják.

További jelentős eredmény lehet, ha az ország képes lesz katonai nukle-áris eszközök készítésére. Erre ugyan eddig nem került sor, azonban ha Bra-zília valóban a régió gazdaságának gyújtópontja kíván lenni, előbb-utóbb kénytelen lesz atomfegyvert létre-hozni, hiszen valamennyi domináns állam rendelkezik ilyennel (az USA, az EU több országa, India, Kína, Orosz-ország), és megfelelő katonai erő és hatalom nélkül nem tudja megfelelően képviselni saját, illetve a régió többi országának érdekeit a gazdaság és politika nemzetközi porondján.

Törceee

Brazília előretörA favelláktól az olimpiai játékokig

BRIC-országokról szóló sorozatunk harmadik részében Bra-zíliát mutatjuk be. A dél-amerikai óriás gazdasági mutatói ugyan elmaradnak a már taglalt Kína és India mögött, azonban regionális szinten mindenképp meghatározó ereje kontinensének, és fontos helye lesz abban az új gazdaságpolitikai és katonai erőtérben, amely a többoldalúság jegyében formálódik.

TétékásNyúz

Természet-Tudomány-Technika Természet-Tudomány-Technika 15

Az első természetes műanyag a kaucsukfa nedvéből előállított gumi volt. 1841-ben Charles Goodyear a kaucsuknedvet különböző anyagokkal együtt főzte. Az egyik kísérlet során, amikor ként és ólomfehér festéket ada-golt a mintához, véletlenül túlhevítette azt – az eredmény egy rugalmas, hőre kevésbé érzékeny anyag lett. A reak-ció megismétlései során megszületett a vulkanizálás nevű eljárás, amelynek lényege, hogy kén segítségével a vegyü-let szerkezetét térhálósítjuk. Amikor a kerékpárunk gumibelsőjét foltozzuk, tévesen ragasztást szoktunk mondani, holott ugyanerről a reakcióról van szó.

Az első műanyagok a természet-ben megtalálható alapanyagok bizo-nyos makromolekuláinak átalakításával készültek. A gumi mellett ide sorolható a szintén kaucsukból kinyerhető ebonit, a különböző cellulózszármazékok, pél-dául a viszkóz és a celluloid, továbbá a műszaru, sőt még a linóleum is. A mű-szarut fehérjeszármazékokból állítják elő, egyik legismertebb alapanyaga a tejben is megtalálható fehérje, a kazein; a linóleum pedig növényi nedvekből, olajokból és gyantákból parafaliszt hoz-záadásával készül.

Az úgynevezett szintetikus mű-anyagok ezzel szemben kis molekula-tömegű anyagokból, vagyis monome-rekből készülnek. Ennek három módja ismeretes, a középiskolai kémia tan-anyagból ismerhető poliaddíció, poli-merizáció és polikondenzáció. Előbbi kettő esetében nem keletkezik mellék-

termék, a különbség köztük a katalizá-torban rejlik: a poliaddíció folyamata katalizátor jelenlétében is végbemegy, a polimerizációnál ellenben gyökképző anyagokat adnak a vegyülethez, és a létrejövő gyökök indítják be a reakciót. A polikondenzációnál a monomerek összeépülése során víz vagy más kis molekulájú anyag, például metanol lép ki. Poliaddícióval többek között poliuretánokat állítanak elő, míg a polikondenzáció a leghétköznapibb műanyag, a PET gyártásának mecha-nizmusa. A joghurtos és margarinos dobozok (polipropilén) és a hungarocell (polisztirol) polimerizációval születnek.

Az első szintetikus műanyag meg-előzte „természetes” rokonait, előállí-tására ugyanis két évvel a gumi előtt, 1839-ben került sor. Látszólag természe-tes úton a keleti ámbrafa (Liquidambar orientalis) nedvét desztillálta a feltaláló Eduard Simon, így sztirol monomerhez jutott. A sztirol aztán oxidáció hatására, egy kocsonyás anyaggá, a metasztirollá alakult. A tényleges gyártásig innen még hosszú út vezetett, az első poliszti-rol termékeket 1930-ban állították elő.

A XX. század második fele egyértel-műen a műanyagok előretöréséről szólt. Míg korábban ezek a tárgyak a család féltve őrzött ereklyéinek számítottak, hisz élettartamuk több száz év is lehet, addig ma a műanyag termékeink jelen-tős része eldobható, úgynevezett egyutas élettartamra készül, tehát akkor sem

használható újra, ha szeretnénk. A bolti élelmiszerek csomagolásai csak addig szolgálják funkciójukat, amíg a polcokról eljutnak a háztartásba, utána a kukába kerülnek. Ez a fajta szemlélet, a „szemét-re gyártani”, nagyon káros, hiszen társa-dalmunkat az egyszerhasználhatóságra szoktatja. Az eldobható tárgyak felesle-ges kényelmünket szolgálják; komforto-sabbá igyekeznek tenni a világot, hogy ne kelljen például mosogatnunk, de köz-ben figyelmen kívül hagyják azt a prob-lémát, hogy a megtermelt anyag nem tűnik el, hanem változatlan formában halmozódik fel egy lerakóban. További problémát jelent, hogy ha megszokjuk ezt az életformát, azokat a tárgyainkat is inkább lecseréljük, mintsem megjavíta-nánk, amelyek elvben tartós használati cikként kerülnek a boltokba, például a televíziók, monitorok, mosógépek stb.

A gazdasági érdekek nagymérték-ben meghatározzák életmódunkat, és erre a műanyagok tökéletes eszközt jelentenek. Olcsóságuk, sokféleségük, tetszés szerinti díszíthetőségük, illetve könnyen formázhatóságuk lehetőséget ad arra, hogy segítségükkel saját sze-mélyiségünket igyekezzünk kifejezni. A folytonosan megújuló trendek arra „kényszerítenek”, hogy ezt a képet időnként megújítsuk, nehogy maradi-nak, ósdinak vagy elavultnak tűnjünk. A fogyasztói társadalom mókuskereké-nek beindítása egybeesik a műanyagok széles körű felhasználásával és elterje-désével. A második világháború után Victor Lebow közgazdász az amerikai gazdaság felpörgetésére az alábbi, azóta jól bevált receptet adta: „Rendkívül pro-duktív gazdaságunk azt igényli, hogy élet-stílussá váljon a vásárlás, és hogy a vásárlást és a javak használatát szertartássá tegyük, mindez lelki kielégüléshez, önbecsülésünk növekedéséhez vezessen, hogy vásároljunk, és a régit dobjuk ki örökké gyorsuló tempóban.”

djkalottt@nyuz.elte.hu

KisplasztikaA műanyagok százötven éve

Gyerekkorunk kedvelt ifjúsági sorozata, a Váratlan utazás egyik epizódja is megörökítette azt az alig másfél évszázados eseményt, amikor az első műanyagot feltalálták. Az európai nyelvekben hasz-nált elnevezés, a plasztik, a görög plastos kifejezésből ered, amely a magyartól eltérően az új anyag legfontosabb tulajdonságára, a formálhatóságára utal.

43. félévfolyam 11. szám 2011. november 30.

Helyvektor & Kritika16

A Caffe elnevezés ellenére a hely bár-nak és étteremnek is aposztrofálja magát, tulajdonképpen jogosan. Valljuk be, kávé-zónak lenni nem nagy kunszt, hiszen elég hozzá egy kávégép, esetleg néhányfajta teafű. A bárhangulatért már többet kell tenni, és itt meg is vannak a szükséges kellékek: a bárpult, a dohányzórészleg, az alkoholos italok és a koktélok. Azzal talán mindenki egyetért, hogy a vendég-látóipar legproblémásabb szakága az étterem, hiszen a szabályok elég szigo-rúak, a beszerzés bonyolultabb, és persze elengedhetetlen egy jó szakács és néhány különlegesség, ami becsábítja az embere-ket. A Bali Caffénak szerintem mindezen kihívásokkal sikerült megbirkóznia, de az ismertetést inkább kezdjük az elején!

Annak ellenére, hogy az Astorián található, nem különösebben feltűnő, voltaképp beleolvad a városképbe. Ezt úgy értem, hogy rengetegszer mentem már el mellette anélkül, hogy igazából

Utazás BaliraAnélkül, hogy elhagynánk a Belvárost

Bocsássátok meg, hogy ezzel a gyenge szóviccel kezdtem aktuális ismertetőnket, s bár a hely nevének eredetét nem ismerem, túlsá-gosan kézenfekvő volt ahhoz, hogy kihagyjam. A név és a helyszín kérdését tovább boncolgatva következzen a Károly körúti Bali Caffe részletesebb bemutatása, ismerkedjünk meg az ELTE Plusz program egy újabb résztvevőjével!

észrevettem volna. A belső tér is ehhez hasonló, kellemes és hangulatos ugyan, de nem hagy mély nyomot az ember-ben. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen időnként már unalmas látni az erőlkö-dést, hogy minden több akar lenni annál, mint ami. Summa summarum: pasztell-színek fogadnak, világos- és sötétbarna, illetve drapp.

Éppen azon megfontolásból, ame-lyet fentebb már pedzegettem, elsősor-ban konyhaművészetére voltam kíván-csi. Az étlapot áttekintve látható, hogy igyekeztek mindenféle ízlést kiszolgálni. A változatosság nemcsak abban mutat-kozik meg, hogy minden alapvető típus szerepel (levesek, hal-, húsételek stb.), hanem abban is, hogy egyszerű, közön-séges ételeket (tojásos-kolbászos lecsó) éppúgy megtalálunk, mint igazi ínyenc-ségeket (bélszínsteak kacsamáj koroná-val). Én egy carbonara spagettit kértem, mert a tészták általában nem a legdrá-

gább ételek, viszont gyorsan elkészül-nek és a szószok sokat elárulnak a hely színvonaláról. Mivel szeretem az olasz konyhát, van összehasonlítási alapom, és eddig ez volt a legjobb, amelyet e név alatt ettem. A szósz fűszerezése, állaga egyaránt hibátlan, és az „i”-re a pontot a bacon tette fel, ugyanis meghagyták rendes kis szeletelt formájában, így nem főtt szét, sokkal intenzívebb maradt az íze. A másik pluszpont azért jár, mert a tetejéről nem spórolták le a parmezánt, ami pedig gyakran előfordul, és ha hoz-záteszem, hogy az adag sem volt kicsi, ti is láthatjátok, hogy ennél többet nemigen lehet elvárni.

És még valami; ELTE Plusz kártyá-tok felmutatásával a Bali Caffe összes ételéből minden nap 14-18 óráig 50% kedvezményt kaptok, a nap többi részé-ben pedig 10%-ot.

HG Rolandhelyvektor@nyuz.elte.hu

Silvia Avallone: AcélAz 1984-es születésű Silvia Aval-

lone első regénye az Acél, amelyet már hat nyelvre fordítottak le és a tavalyi év egyik legnagyobb könyvszenzáci-ója volt Olaszországban. Nálunk az Európa Könyvkiadó adta ki a megújult Modern Könyvtár sorozatban, amelyről érdemes megemlíteni, hogy a kiadvá-nyok ezentúl egyedi borítót kapnak, mindegyiket más művész tervezi, így idővel, ha összegyűjtjük őket, egész grafikai kiállítássá állhatnak össze pol-cunkon.

A történet Olaszországban játszó-dik, ám nem a tipikus, idilli, mediter-rán tengerparton, hanem egy álmos iparvárosban, Piombinóban, ahol a fér-fiak és fiúk az acélgyárban dolgoznak, életunt feleségeik pedig a panelházak fülledt konyháiban főzik a tésztát haza-térő fiaiknak és férjeiknek. Itt él szü-

leivel a két főszereplő tinilány, Anna és Francesca. Éppen nyári szünet van, a fiatalok a tengerparton múlatják az időt, a két lány pedig arról álmodozik, hogy végre betöltsék a tizennégyet, részt vehessenek a nyár nagy buliján és eljuthassanak a szemközti Elba szigetre.

Az alapfelállás első pillan-tásra kamaszregénynek tűn-het, ám erről szó sincs. A tör- ténetet áthatja az erotika, a kislányok igyekeznek nagy-lányok lenni, az acélgyárban dolgozó fiúk pedig szebb, gaz-dagabb életre vágynak vagy éppen igyekeznek gondolata-ikat elterelni kilátástalan sor- sukról – amit nem mindig legális módszerekkel próbálnak elérni.

Az írónő tökéletesen ábrázolja az iparváros nyomott hangulatát, Itália sötétebbik oldalát, ahol a gyerekek az

omladozó lakótelepen, lehulló azbeszt-darabok között, drogot áruló fiatalok mellett játszanak. A leírásokat olvasva élénken magunk elé képzelhetjük a kis-lányokat, amint kihívó táncot lejtenek az ablak előtt az egész lakótelep örö-

mére; a fiúk robotját az acél-gyárban és búfelejtésüket az éjszakai lokálban; szinte érez-zük a parton a rothadó hínár szagát és a szereplők minden elkeseredését, dühét, félelmét és fájdalmát. A sztori nem túl gyors, olvasása közben még-sem unatkozunk egy percre sem, mert a felszín alatt végig ott a kitörésre váró feszültség. Egy nagyon sötét, elkeserítő, sokszor sokkoló és kiábrándító

könyvet vehetünk a kezünkbe, amelyet semmiképp sem szabad kihagyni.

ferminakritika@nyuz.elte.hu

TétékásNyúz

Helyvektor & Kritika Cooltér & Négyeshatos 17

Az első olimpiai játékokat idő-számításunk előtt 776-ban tartották, bár valószínűleg már korábban is folytak különböző sportversenyek. Általában négyévente rendezték meg az eseményt, amelynek nép-szerűsége az időszámításunk előtti V. és VI. században érte el tetőpont-ját. Érdekesség, hogy ekkortájt a két olimpia között eltelt időszakot is olimpiádnak nevezték, ami később időszámítási alap lett.

Az ókori játékokon csak férfiak vehettek részt a különböző számok-ban, emellett valamennyi sportoló ruha nélkül vetélkedett. A versenyek győzteseit nagy tisztelet övezte: versekkel, szobrokkal magasztalták őket. A leghíresebb közülük egy krotóni származású birkózó, Milón volt, az egyetlen, aki a leírások sze-rint hat olimpián is győzedelmes-kedni tudott. A bajnokoknak nem csak az első helyért járó dicsőség jutott, hanem egy olajfaágból font koszorúval is megkoronázták őket. Az olajág a remény és béke jelképe volt, ami az ókori görögök szemében az olimpia ideje alatt rendkívül szent dolog-nak számított.

A modern időkben számos új szimbólum is beépült az olajág mellé az olimpiai játékok tör-ténetébe. Például a láng-hordozás az ókori játé-koknak még nem volt része, noha az olimpiától függetlenül már akkori-ban is rendeztek fáklyás váltófutásokat. Termé-szetesen az ötkarikás zászló is új szimbólum, az ókori Görögországban nem használták, de az arany-, ezüst- és bronzérmek rendszere is ilyen.

Az évszázadok folyamán sajnos az olimpiai játékok is hanyatlásnak

indultak. Amikor a Római Biroda-lom terjeszkedni kezdett Görögor-szág felé, az esemény folyamato-san vesztett jelentőségéből. Miután I. Theodosius császár 380-ban állam-vallássá nyilvánította a kereszténysé-

get és betiltotta a pogány rendezvé-nyeket, az olimpiák sora is megsza-kadt. A játékokat csak mintegy 1500 év múlva elevenítették fel újra.

Napjainkban szerencsére ez a veszély nem fenyeget. Ugyan az első NOB által rendezett olimpián, az 1896-os athénin még kevesebb mint

250 sportoló vett részt, az idő Pierre de Coubertin bárót igazolta. A nagy-közönség és a sportolók hatalmas lelkesedéssel fogadták az olimpiát, olyannyira, hogy a hellé-nek azt gondolták, a játé-kokat minden alkalom-mal Athénban bonyolít-ják majd le. Azonban a NOB másképp határo-zott, így 1900-ban Párizs-ban rendezték a követke-ző olimpiát, az első olyat, amelyen nők is verseny-be szállhattak a győze-

lemért. Talán innen számíthatjuk az esemény modern érájának kezdetét.

Spiller Andráscoolter@nyuz.elte.hu

Az ókori olimpiákEgy eszme eredete

Az olimpiai játékok eredetét mítoszok sora lengi körül, ezek mind megegyeznek abban, hogy a játékok isteni eredetűek. A valóság és a régészeti leletek persze teljesen mást mondanak a sportesemény kialakulásáról, történelméről, bár olykor itt is talá-lunk mondai elemeket.

DigiTaliEgyszerű, őszi hétköznap dél-

után, csúcsforgalom, szomorú, esős idő. Nem sokkal öt óra után lehetett. Munkából, iskolából tartottak sietve hazafelé az emberek. Már sötétség borult a városra, és lassan pislákolva ugyan, de kigyúltak a pompás esti fények. Vadidegenekkel, vizes test-tel akarva-akaratlan is egymáshoz dörgölőztünk. Mindenki fel akart férni a már amúgy is tömött villa-mosra. A járművezető persze inge-rülten bemondta, hogy nem csak az első két ajtón lehet ám felszállni, a villamos vége is ugyanoda megy, mint az eleje, és hogy úgy látszik, senki nem akar kényelmesen utazni, és így nem tudja becsukni az ajtót, de ő ráér, és addig állunk itt, amíg ezt mindenki meg nem érti. Persze a legtöbb utas erre még nála is ingerül-tebb lett. Páran jót nevettek rajta, de voltak, akik elmélázva tekintgettek ki az ablakon, miközben csöndes magá-nyukba burkolózva, szomorkás arc-cal könyvet lapozgattak, vagy éppen leendő párjukkal csevegtek bizal-masan telefonon: „Akkor a Corvin-nál találkozunk. De hol fogsz pontosan várni? És honnan foglak megismerni?!” – tudomást sem véve a külvilágról. Pedig egyszer azt mondta nekem valaki, hogy a villamoson lehetne a legjobban ismerkedni, ha nem len-nének olyan gátlásosak az emberek.

Te meg mernéd csinálni? Vagy inkább egy társkeresőre regisztrál-nál? Ti is biztos hallottátok mostaná-ban, hogy a mai elgépiesedett, digi-talizált világunkban átalakulnak, ne adj’ isten, megszűnnek a személyes emberi kapcsolatok, az ismerkedésről nem is beszélve. És ez nem biztos, hogy jó…

A Corvin-negyedben újra tömeg. „Hogy elférjünk, üljenek a lányok a fiúk ölébe!” – hangzik egy ötlet valakitől. Persze, még mit nem?! Leszállok, de egy ismerősöm még utánam veti: – „Hamarosan újra találkozunk! – „Hol?” – „Hát leszel Facebookon vagy MSN-en este, nem?” – „Ja, hogy úgy…” – már mindent értek. Illetve nem, semmit nem értek. Miért nem tudnak a hét-köznapokban jelen lenni egymás mel-lett az emberek nemcsak digitálisan, de személyesen is?!

B. Andinegyeshatos@nyuz.elte.hu

43. félévfolyam 11. szám 2011. november 30.

Mozizóna & Belszíni fejtés18

SudokuSziasztok! Köszönöm szépen a sok kedves visszajelzést, nagyon jól esett, hogy tetszett nektek a színes sudokuk ötlete.

Múlt heti nyerteseink, Kis László, Győri Klaudia és Váradi Klára; gratulálok, csokijaitokat az Északi Haliban tudjátok átvenni.Ezen a héten egy könnyebb, egy közepes nehézségű és egy tekergős sudokut szántam nektek. A megoldásokat továbbra

is a rejtveny@nyuz.elte.hu címre várom, ezúttal „Köd van” jeligével. Miközben ugyanis e sorokat írom, ha kinézek az ablakon, orromig se látok a ködtől. További jó rejtvényfejtős, forrótea-szürcsölős szerdát mindenkinek! Panni

rejtveny@nyuz.elte.hu

Akik akciójelenetekben dúskáló moziélményre számítottak, nagyot koppannak majd, hiszen hacsak egyes érzelmektől túlhevült képkoc-kákra nem fogjuk ezt rá, úgy a film nélkülöz minden ilyen jellegű moz-zanatot. Tulajdonképpen kizárólag Bella és Edward esküvőjét és az azt követő – mézesnek aligha nevezhető – heteket mutatja be, amely-ben azon kívül, hogy Dél-Amerika egy lakatlan, csak rájuk váró szigetén tüzeteseb-ben is megismerik egymást, fergeteges sakkpartikat ren-deznek.

A hab a tortán mégsem ez a néző és színész számá-ra egyaránt kínos „patthely-zet”, hanem a két hét után már dudorodó és nem sokkal később a világra pottyanó újszülött megjelenése, akin nem fog sem az ultrahang, sem

pedig a zsolozsma, ahhoz viszont van esze, hogy elevenen feleméssze any-ját. Ha a farkasok nem neheztelnének meg rá valamilyen mondvacsinált indokkal egy kis csihi-puhi remé-nyében, a cselekményben abszolút hullamerevség állna be, amelyen már a meztelen felsőtestek percenkénti felvillantása sem tudna változtatni.

A végén persze minden jóra fordul, a megszeppent néző pedig magába, és hazafelé kullogván azon morfon-dírozik, hogy hol is veszthette el a fonalat. Talán ha a rendező néhány perccel kevesebbet fordított volna a nászéjszaka előtti depiláció anató-miájára vagy a viccesnek szánt, de giccsesként lecsapódó jelenetek for-

szírozására, lehetett volna belőle valami. Talán. De kár most még ebbe is belemenni.

Fontányi A.mozizona@nyuz.elte.hu

THE TWILIGHT SAGA: BREAKING DAWN – PART 1 (amerikai, 2011, 117 perc).Rendezte: Bill Condon.Forgatókönyv: Melissa Rosenberg, Stephanie Meyer Breaking Dawn című, 2008-as regénye alapján.Szereplők: Robert Pattinson (Ed- ward Cullen), Kristen Stewart (Bella Swan), Taylor Lautner (Jacob Black).Pontszám: 2/10.

Vámpírok a spájzbanVérszívók alkonya

November 17-én mutatták be a magyarországi mozikban az Alko-nyat-sorozat negyedik részének első felét, Hajnalhasadás címen. Az előző három epizód tapasztalataiból kiindulva a legújabbal szemben is komoly igényeket támasztott a közönség – hogy ezekből mennyit sikerült kielégíteni, az természetesen személyfüggő.

Mozizóna & Belszíni fejtés Nedves Est

TétékásNyúz

Fürdőzés a szabadbanNedves Est 2011

A Nedves Estet idén immár sokadik alkalom-mal szervezte az ELTE TTK HÖK. Ezúttal a már megszokott és fedett kispesti uszoda helyett a Széchenyi gyógyfürdő kültéri részén élvezhették a vizet az ide látogatók.

Már a fürdő zárásakor kérdezték néhányan, mi ez a nagy sürgés-forgás, készülődés, mi lesz itt este? A szervezők boldogan válaszoltak, Nedves Est; ráadásul jegyeket este a helyszínen is lehet váltani.

A fürdőbe érkezés után irány az öltöző, hogy minél előbb csobbanhassunk. Ha esetleg valaki egyedül érkezett, rögtön a kabinoknál lehetőség adódik ismerkedni, ugyanis egy kabint hármasával lehet igénybe venni. Ez azért elég kockázatos dolog, hiszen ha eltűnik a személy, akire a kul-csot bíztuk, akkor aztán várhatunk rá, ráadásul az elhagyott szekrénykulcs is elég szép összegbe kerül.

Ha leküzdöttük a kezdeti nehézségeket – azaz találtunk megfelelő szekrénytársat és sikerült átöltöznünk, ami per-sze ilyenkor nem mindig olyan egyszerű –, akkor indulhat a móka! A legnagyobb meglepetés akkor ért minket, ami-kor kiderült, fedett medence bizony nincsen, csak a kültéri vizekben tudunk elmerülni. Középen egy közel 30 °C-os mélyebb úszómedence fogadott minket, amelyben alig néhány ember úszkált, míg mellette a két, körülbelül 40 °C-os medence tömve volt a vizet kedvelő, bulizó diákokkal. A szabadban -1 és +4 °C között ingadozott a hőmérséklet, nem csoda, hogy szinte mindenki a melegebb lehetőséget választotta.

A fürdő teraszán Hamvai P.G. és DJ Soulja pörgették a lemezeket, hogy a jobbnál jobb mai slágerek, buli- és retrózenék dallama szálljon a víz felett. A nagy táncolásban persze megszomjazik az ember. Nem szívesen másztunk ki a 38 °C-os medencéből a hidegbe, de hát a szükség, az szükség, inni pedig kell. Újabb meglepetésként a büfében mégsem volt olyan hideg, mint gondoltuk volna, hiszen a hőágyúk folyamatosan dolgoztak, körülbelül 18 °C-ot biztosítva a sátorban. Nem azt mondom, hogy meleg volt, de a kinti hidegnél mindenképpen jobb. Aki felkészült, hozott magával fürdőköpenyt, de törölközőbe burkolózva is ki lehetett bírni a kinti hőmérsékletet, és ha valaki mégis nagyon fázott, a hatalmas, fűtött szaunában melegedhetett.

Előttem a sorban és mellettem a medencében nem egy ember angolul, olaszul vagy éppen számomra ismeretlen nyelven beszélt. Kiderült, hogy a Fridge Fesztiválról renge-teg külföldi jött egy kicsit melegedni, és többen fürdőruhát sem hoztak. Nem, nem volt senki ádámkosztümben, de voltak páran, akik alsóneműben élvezték az estét.

A büféből kilépve csodálatos látvány fogadott: a fűtött medencékből felszálló köd színesen pompázott a tarkabarka lámpák fényében. Nagyon jó érzés volt így visszaugrani a meleg medencébe, és ott bulizni egészen addig, amíg sajnos meg nem szólalt a TV Maci zenéje, ami persze az est végét is jelentette.

Weyde Szandi