B 21696 E

XLIII. évf. 1. szám (43. Jg. Nr. 1) Az európai magyar katolikusok lapja 2011. január

POSTVERSANDMÜNCHEN

E G Y E T L E NE M B E R I C S A L Á D

XVI. Benedek pápa üzenetea vándorlók és menekültek

97. világnapjára

Az elvándorlók és menekültek világ-napja az egész Egyház számára kedvezõalkalmat kínál arra, hogy elgondolkoz-zék a növekvõ elvándorlás jelenségén, ésazért imádkozzék, hogy szívünk készsé-gessé váljon mások keresztény befoga-dására, és minden ember azon fáradoz-zék, hogy a világban növekedjék az igaz-ságosság és a szeretet, az igazi és tartósbéke építésének két oszlopa. Az Úr min-dig újra és nyomatékosan megismétli fel-hívását: „Amint én szerettelek titeket,úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34).Amikor az Atya arra szólít minket, hogylegyünk szeretett gyermekei az Õ szere-tett Fiában, akkor arra is felszólít ben-nünket, hogy Krisztusban mind testvér-ként ismerjük fel egymást.

Ez a minden ember között fennállómély kapcsolat sugallta a témát, amelyetebben az évben elmélkedésünk tárgyáváválasztottam: „Egyetlen emberi család”,azaz a testvérek egyetlen családja az egy-re inkább több nemzetiségûvé és vegyeskultúrájúvá váló társadalmakban, aholtiszteletben tartva a jogos különbségeket,még a különbözõ valláshoz tartozó embe-rek is párbeszédre szorulnak annak érde-kében, hogy békésen és egymást megse-gítve együtt élhessenek. A II. Vatikáni Zsi-nat meghatározása szerint: „Az összesnépek egyetlen közösséget alkotnak; egyaz eredetük is, hiszen Isten telepítette beaz emberi fajjal az egész földet (vö.ApCsel 17,26). Egy a végsõ céljuk is: azIsten. Isten gondviselése, tevékeny jóságaés üdvözítõ terve pedig kiterjed mindenki-re” (Nostra aetate, 1). Eszerint „nem vé-letlenül élünk egymás mellett; mivel em-berként mindannyian ugyanazt az utatjárjuk, testvérek is vagyunk”.

A mi életutunk ugyanaz, de különbözõhelyzetekkel találkozunk utunk során:sokaknak meg kell tapasztalni az elván-dorlás nehézségeit és ezek különbözõformáit, mint amilyen az országon belültörténõ vagy a külföldi, az állandóan tar-tó vagy az átmeneti, a gazdasági vagy apolitikai, az önkéntes vagy a kényszerbõlfakadó elvándorlás. Bizonyos esetekbena legkülönfélébb üldözések idézik elõ aszülõföld elhagyását, és ezért a menekü-lés kényszerbõl fakad. A korunkra jel-lemzõ globalizálási jelenség nem csupántársadalmi-gazdasági folyamat, hanemazzal is jár, hogy „az egyetlen emberiségegyre inkább összefonódik”, és gyõze-delmeskedik a földrajzi és kulturális ha-tárok felett. Ezzel kapcsolatban az Egy-ház állandóan arra emlékeztet, hogy ekorszakalkotó folyamatnak a mélyebbértelme és alapvetõ erkölcsi kritériumaaz emberi család egységében, és ennek ajóban való fejlõdésében rejlik. Tehátmindenki egyetlen családba tartozik, azelvándorlók éppúgy, mint az õket befo-gadó népek, mindenki ugyanazon jogok-kal rendelkezik a föld javainak használa-tát illetõen, hiszen azok rendeltetéseegyetemes. (...)

Bosco Szent János

(Becchi, 1815 – Torinó, 1888)

1. Harminc esztendeje annak, hogy1981-ben II. János Pál pápa kibocsátottaFamiliaris consortio kezdetû apostolibuzdítását a keresztény család feladatai-ról a mai világban. Püspöki Konferenci-ánk a 2011. évet a Család évének nyilvá-nította. Döntésünket az a szándék vezé-relte, hogy tanúságot tegyünk hitünkrõl,és felkeltsük az emberek szívében a sze-retet és a felelõsség érzését a társadalomlegfontosabb intézménye, a család iránt.

Hogyan alakul a családok sorsa Euró-pában, különösen pedig hazánkban? Ez akérdés alapvetõ emberi problémát tár fel:milyen helyzetben van ma Európa, mi-lyen állapotban élnek földrészünkön, kü-lönösen hazánkban az emberek? Nehézerre átfogó választ adni. Ha a II. VatikániZsinatnak az Egyház a mai világban címûlelkipásztori rendelkezését tartjuk szemelõtt, ma is el kell ismernünk, hogy az iga-zi választ úgy találhatjuk meg, ha szem-benézünk a mai ember örömeivel és re-ményeivel, bánatával és aggodalmaival(Gaudium et spes 1). Amikor tehát azEgyház értékeli az egyén helyzetét és atársadalom állapotát, újra és újra pozitívés negatív szempontokra hívja fel a fi-gyelmet. Nem azért teszi ezt, mert min-denáron azt akarja kimutatni, hogy a mér-leg egyensúlyban van, hanem attól a meg-gyõzõdéstõl vezérelve, hogy Isten mûve

önmagában mindig jó, de a bûn árnyékotvet a teremtett világra. Így hát a hívõ ke-resztény nem engedhet a reménytelen bo-rúlátás kísértésének, de nem élhet a való-ságtól elrugaszkodott álomvilágban sem.

2. Európa, ahol annyi nemzet kultúrá-ját alakította Krisztus Evangéliuma,ahonnan a keresztény örömhír hirdetõieljutottak az egész világra, ma azonossá-gának mély válságát éli át. Ha elutasítjukIsten és a vallás gondolatát, sõt a valóságmegismerésének lehetõségében is kétel-kedünk, könnyen kiszolgáltatjuk alapve-tõ értékeinket pillanatnyi vágyak és ér-dekek játékának. Európának és népünk-nek is szüksége van Istenre. Nem feled-kezhetünk meg gyökereinkrõl, mert csakígy tudunk reménységgel és a valóság ta-laján állva tekinteni a jövõbe.

Kortársaink közül sokan abban akarjákmegélni szabadságukat, hogy mindentõlfüggetlenítik magukat, semmire nincsenektekintettel, a másik emberre sem, a közös-ségre sem, a saját jövõjükre sem. A kelle-mes közérzetnek ebben a bûvöletébenkönnyen megeshet, hogy nem vesszükészre: elmúlik az élet, s amire lehetõsé-günk volt tegnap, az holnapra már a múl-té. Gyakran félünk meghozni életünknagy döntéseit, elkötelezni magunkat asírig tartó hûségre egy jó házasságban.

Pápák, tudósok és kiváló pedagógusokkijelentéseit idézve lehetne bizonyítani,hogy Don Bosco a katolikus neveléslegkiemelkedõbb alakja. Talán XI. Piusfoglalja össze legtömörebben a lényeget:„mélységesen, teljesen nagyszerûen ke-resztény és katolikus pedagógia.” DonBosco pedig „a keresztény nevelés nagykezdeményezõje, a keresztény neveléssugárzó apostola.”

„Úgy bánjatok a fiúkkal – figyelmeztet-te rendtársait –, mint ahogy Jézussal bán-nátok, ha itt lenne növendék ebben a kollé-giumban!” De milyen legyen ez a szeretet?Hadd világítsa meg maga Don Bosco.

„A gyermekek ne csak részesüljeneka szeretetben, hanem érezzék is, hogyszeretjük õket!”

„Szeretnünk kell, ami a gyermekek-nek kedves, akkor majd a gyermekek isszeretik, ami az elöljárónak tetszik.”

„Szerettesd meg magad, ha azt aka-rod, hogy fiaid engedelmeskedjenek!”

„Ne feljebbvalók, hanem atyák le-gyetek!”

„Mindenkinek mindene legyen azelöljáró, s készségesen hallgassa meg agyermek minden kételyét, mindenügyes-bajos dolgát! Csupa szem legyen,hogy testi-lelki javát keresse azoknak,akiket az isteni Gondviselés gondjairabízott!”

Don Bosco nevelési módszere: a biza-lom pedagógiája. „A családiasságbólszeretet származik – írja –, a szeretetbõlpedig bizalom. Ez megnyitja a szíveket,s a gyermekek félelem nélkül mindentkinyilvánítanak elöljáróiknak.”

Szinte meghatóan kéri növendékeit:„Nem akarom, hogy pusztán elöljárótok-nak tekintsetek, hanem barátotoknak.Tehát ne féljetek tõlem, inkább bízzatokbennem! Ez az, amit kívánok, amit kérektõletek…”

Ezért ismételgette szinte számtalan-szor Don Bosco: „A nevelésben a leg-fõbb dolog a bizalom. Ha a gyermekneknincs bizalma, ha nem tárja ki egészen ésszabadon szívét, semmi maradandóranem lehet számítani.” „Lehetetlen jól ne-velni a fiúkat, ha azok nem bíznakelöljáróikban.”

(Lukács István: A fiúk apostola)

A C S A L Á D É S A Z É L E TI S T E N T E R V É N E K S Z E R V E S R É S Z E

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele

a Család éve megnyitására

XVI. Benedek pápa december 6-án kihallgatáson fogadta Orbán Viktort, aMagyar Köztársaság miniszterelnökét, aki ezt követõen találkozott TarcisioBertone vatikáni bíboros államtitkárral és Dominique Mamberti érsekkel, az ál-lamközi kapcsolatok titkárával.

A találkozóról kiadott szentszéki köz-lemény szerint a szívélyes megbeszéléssorán a miniszterelnök felvázolta az or-szág jelenlegi társadalmi, gazdasági éspolitikai helyzetét. Hangsúlyozták a ke-resztény hagyomány fontos helyét anemzet életében, és a Katolikus Egyház

szerepét a nemzet megújulásában. Fog-lalkoztak továbbá a következõ félévbenesedékes magyar EU-elnökséggel, ki-emelve a Magyarország és a Szentszékközötti nézetazonosságot az európaiföldrészt érintõ fontos témákat illetõen.

A S Z E N T A T Y A F O G A D T AO R B Á N V I K T O R M I N I S Z T E R E L N Ö K Ö T

(Folytatás a 3. oldalon)

(Folytatás a 2. oldalon)

(Folytatás a 6. oldalon)

Orbán Viktor miniszterelnök családjával és a magyar küldöttség tagjaivalXVI. Benedek pápánál

A F I Ú K A P O S T O L A

2 ÉLETÜNK 2011. január

Napjaink egyik súlyos problémája,hogy az emberi élet a születés elõttnem részesül megfelelõ tiszteletben,szeretetben és védelemben. A legártat-lanabb, a legvédtelenebb emberi lé-nyeket, az emberi embriókat meg-fosztják életüktõl.

E dráma hatalmas méreteket ölt pél-dául a mesterséges megtermékenyítéssorán, amikor az elkövetõk által „szám-felettinek” tekintett embriókat megölik.Ilyenkor különösen nem jó a születés-szám növelésének érdekében használteszköz. A jó cél sem szentesíti a rosszeszközt! (vö. Róm 3,8)

II. János Pál pápa az Evangelium vi-tae kezdetû enciklikájának 14. pontjábanfelhívja a figyelmet arra, hogy a mester-séges megtermékenyítés különféle mó-dozatai csak látszólag állnak az élet szol-gálatában: valójában kaput nyitnak azélet elleni új támadásoknak.

Fontos tudni, hogy a Pápai Kódexma-gyarázó Bizottság 1988-ban pápai jóvá-hagyással állást foglalt a tekintetben,hogy a lombikban lévõ emberi embriómegölése is az Egyházi Törvénykönyv1398. kánonja szerinti, önmagától beállókiközösítéssel büntetni rendelt magzat-elhajtásnak minõsül (ld. Acta Apos-tolicae Sedis 1988. december 12., 1818.oldal).

A Katolikus Egyház Katekizmusa ér-telmében az emberi életet fogantatásapillanatától feltételek nélkül tisztelni ésvédeni kell, az ártatlan emberi élet köz-vetlen és szándékos kioltása súlyos bûn(ld. pl. 2261., 2270–2271., 2274. pont;II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Speskezdetû konstitúció 27., 51. pont; HittaniKongregáció Donum vitae kezdetû inst-rukció; Evangelium vitae kezdetû encik-lika 44., 57–58., 60., 62. pont).

A Magyar Katolikus Püspöki Konfe-rencia által 2003-ban meghozott, Az életkultúrájáért címû bioetikai körlevélbenis szerepel, hogy a magzattal fogantatásapillanatától kezdve személyként kellbánni (ld. 60., 264. pont); továbbá: „Em-beri embriókat vagy magzatokat kísérlettárgyául vagy eszközéül használni bûn-cselekmény emberi méltóságuk ellen.”(uo. 266. pont).

A fentieken túl azt is látni kell, hogy aheterológ mesterséges megtermékenyí-tés ellentmond a házasság egységének, aházastársak hûségének és méltóságának,a szülõi hivatásnak és a gyermek jogá-

nak, hogy házasságban és házasság általfoganjon, és szülessen a világra (ld.Donum vitae instrukció).

A homológ in vitro megtermékenyítésis ellenmondásban van a szaporodásméltóságával és a házastársi egyesülés-sel, akkor is, ha az emberi embrió halálá-nak elkerülésére mindent megtesznek.Az in vitro fertilizáció esetén ugyanis afogantatás nem házassági aktus eredmé-nye, hanem technikák által jön létre. Eb-ben az esetben a gyermek nem úgy fogana világra, mint a szeretet ajándéka, ha-nem mint laboratóriumi termék. Az éle-tet sem úgy tekintik már, mint Isten ra-gyogó ajándékát. Az élet egyszerûen„dologgá válik”, amit „kizárólagos, sza-badon uralom alatt tartható és manipulál-ható tulajdonnak” tekintenek (ld. uo.).

A homológ, mesterséges ondóbevitela házasságban sem megengedett, kivéveazt az esetet, amelyben a technikai segít-ség nem a házastársi aktust helyettesíti,hanem megkönnyíti azt, és segít annaktermészetes célját elérni (ld. uo.).

Az utódnemzés terén minden orvosieszköznek és beavatkozásnak az kell,hogy legyen a funkciója, hogy segítse –és sohasem az, hogy helyettesítse – a há-zastársi szerelem aktusát. Az orvos azemberek és az emberi szaporodás szol-gálatában áll: nincsen hatalma rendel-kezni felette vagy dönteni róla. Az orvo-si beavatkozás akkor tiszteli az emberiméltóságot, ha a házastársi aktus támo-gatását célozza. Ha az orvosi beavatko-zás a házastársi aktust helyettesíti, akkornem áll a házastársi egyesülés szolgála-tában, ahogy az rendjén lenne, hanem ki-sajátítja magának a szaporodást, és ígyellentmond a házastársak, és a még megnem született gyermek méltóságának, éselidegeníthetetlen jogainak (ld. uo.).

A házasság ugyanis nem arra jogosítjafel a házastársakat, hogy gyermekük le-gyen, hanem csak azon természetes ak-tusok végrehajtására, amelyek önma-gukban a szaporodást célozzák. A gyer-mek utáni vágy a házastársak részérõl,bármennyire õszinte és mélységes is,nem teszi jogossá az emberi szülõséggelés az új emberi lény méltóságával ellen-tétes technikák alkalmazását. A gyermekutáni vágy nem ad semmiféle jogot arra,hogy valakinek gyermeke legyen. Agyermeknek jogai vannak, s mint emberilény nem akarható úgy, mint valamitárgy. A gyermek nem járandóság, ha-

nem ajándék. Az ember méltósága meg-követeli, hogy isteni ajándékként és a há-zastársi aktus gyümölcseként jöjjön a vi-lágra. Ez az aktus sajátosan és specifiku-san a házastársak közötti, egyesítõ éséletet fakasztó szerelemhez tartozik, va-gyis természeténél fogva helyettesíthe-tetlen. Az emberi lény olyan nemzésgyümölcse, amely a házastársi szövet-ségben egyesített szülõknek nemcsak bi-ológiai, hanem lelki egyesüléséhez is kö-tött. A gyermek nemzésének a kölcsönösajándékozás (szülei szeretete) gyümöl-csének kell lennie; fogantatása és létenem lehet egy orvosi beavatkozás ered-ménye, mert ez azt jelentené, hogy egytudományos technológia tárgyává ala-csonyítanák le. A termékenységet nemlehet a férfi és a nõ önkényes döntésénekalávetni (ld. uo.).

A gyermektelenség keresztjén haté-konyan segíteni kell, ám a gyermekte-lenség megszüntetésének õszinte vágyamégsem lehet határtalan, azaz nem sza-bad mindenáron – bármely eszközt, illet-ve módszert alkalmazva – ennek elérésé-re törekedni. A felelõs szülõség gyakor-lása semmiképpen sem történhet a mármegfogant élet elpusztításával (ld. pl.ún. „számfölötti” embriók). Mi, embe-rek az élettel nem rendelkezhetünk; azéletnek csak gondos sáfárai vagyunk, ésnem a szuverén ura; a mi feladatunk,hogy az életet hálával, szeretettel elfo-gadjuk és megõrizzük (ld. uo., KEK2258., 2280. pont).

Az emberi élet a fogantatás pillanatá-tól a természetes végéig szent, sérthetet-len, alapvetõ, örök érték; nem pusztánszemélyes, hanem közösségi, társadalmiérték is, minden személyi jog forrása ésfeltétele; az ennek megfelelõ, teljes, fel-tétlen jogi védelmét a világi társadal-makban is biztosítani kell.

Azok a házastársak, akik kimerítették ajogos orvosi segítségnyújtás lehetõségeit,azaz azt a technikai segítséget, ami nem aházastársi aktust helyettesíti, hanem meg-könnyíti azt, segít annak természetes cél-ját elérni, és mégis terméketlenek marad-nak, bekapcsolódhatnak – az igaz szeretetoltárán – az elhagyott gyermekek örökbe-fogadásának, és mások javára végzettegyéb nagylelkû segítségnyújtásnak aszolgálatába (ld. KEK 2379. pont).

Végül megemlítendõ: a Donum vitaeinstrukció is rögzíti, hogy ámbár az invitro fertilizáció által történõ emberi fo-ganás módját és jellegét nem lehet helye-selni, minden gyermeket, aki a világrajön, az isteni jóság ajándékának kell te-kinteni, és szeretettel kell felnevelni.

Hámori Antal akadémikus/MK

Általános szándék: Hogy a teremtettvilág gazdag kincseit mint az Istentõl azembereknek szánt drága adományokatmegõrizzük, értékeljük, és mindenkinekrendelkezésére bocsássuk.

Mindig voltak nagy károkat okozó ter-mészeti csapások; jelenleg egyre inkábbtudatosul bennünk, hogy sok ilyen csa-pást most már mi magunk okozunk. Atermészet feletti hatalmunk, ahogy gya-koroljuk, egyre inkább veszélyezteti éle-tünket, túlélésünket. A tudomány mûve-lõi errõl egyre világosabban és ponto-sabban beszélnek; a közélet és a politikafelelõseinek egy része viszont kevés haj-landóságot mutat arra, hogy belássa, el-fogadja, és számba vegye. 2009 decem-berében környezetvédelmi csúcstalál-kozót tartottak Koppenhágában; a leg-nagyobb hatalmak képviselõi megaka-dályozták, hogy jelentõs kérdésekbenmegegyezés jöjjön létre. Ez kétségtele-nül sokba fog kerülni az egész emberi-ségnek.

Néhány konkrét példa. A világ ciklo-noktól sújtott tájain jelenleg éventenégyszer annyi vihar és tájfun tombol,mint régebben. Mérgezõ hulladékokat ti-tokban, megvesztegetéssel szállítanakszegény országokba, amelyek képtelenekmegvédeni magukat a mérgezéstõl.Ugyancsak szegény országokban hatal-mas erdõket irtanak ki, és ezzel vészesenfelborítják a természet egyensúlyát.Gondolhatunk még a Mexikói-öbölbenkeletkezett kõolaj-katasztrófára.

A 2010-es békevilágnapra szóló üze-netében írja a pápa: „Mély és élesen látórevíziónak kell alávetnünk a fejlõdés mo-delljét, elgondolkodnunk a gazdaságnakés célkitûzéseinek értelmérõl, hogy kija-víthassuk mûködésének és egyensúlyá-nak zavarát. Bolygónk környezeti egész-ségének állapota ezt követeli, és még in-kább megkívánja az ember kulturális éserkölcsi válsága.”

Elég sok személy és mozgalom küzdtisztességes megoldásért és biztató jövõ-ért. Legalább imádságunkkal mi is csat-lakozzunk hozzájuk! Akad sok minden-napos tennivaló is. „Ha a békét akarodépíteni, védelmezd a teremtést!”

Missziós szándék: Hogy a kereszté-nyek, tanúsítva az egész emberi nemszámára Isten egyetemes atyaságát,tudjanak eljutni a teljes egységre.

A M E S T E R S É G E SM E G T E R M É K E N Y Í T É S R Õ L

I M A S Z Á N D É K O K

Januárra

(Folytatás a 4. oldalon)

Pedig olyan lények vagyunk, akiknek afejlõdéséhez is, a fizikai, szellemi, lelkiértékekben való gyarapodásához és ki-teljesedéséhez is szüksége van a jó kö-zösség, a szeretõ család biztonságára.Még Isten szeretetét is a családi élet ta-pasztalatából vett fogalmakkal fejezzükki. Így tudjuk igazán átérezni, mit je-lent, hogy Õ szeretõ Atyánk, mi pedigegymásnak testvérei vagyunk. Ugyan-így az Egyházban és a közösségben ismagabiztosabban, harmonikusabban ta-láljuk meg a helyünket, ha átéltük a sze-retet és a bizalom légkörét. Ha megta-pasztaltuk az anyai szeretetet, igazi értel-met kap számunkra az is, hogy az Egyhá-zat édesanyánknak valljuk.

Az emberi személy igazi szabadságalehetõség az Isten akarata szerinti, érté-keket teremtõ és megvalósító életre. Aszabadság tehát nem a kapcsolatokmegszakítását, az azoktól való úgyne-vezett megszabadulást jelenti, haneméletünk megtöltését a szeretet gazdagsá-gával.

3. Társadalmaink irányvesztésénekvilágos jele a népesség fogyása. Hazánklakossága az idén tízmillió alá csökkent.Pedig a család egészséges mûködéseegyben a társadalom egészségének isfokmérõje. Európában mindenki elisme-ri, hogy súlyos népesedési probléma ala-kult ki. A keresztény ember azt is felada-tának érzi, hogy a megoldást keresse,mégpedig abból a biztos hitbõl kiindul-va, hogy Isten szeret minket, hogy nekiterve van velünk. Ezt a tervét pedig JézusKrisztusban nyilatkoztatta ki.

A család és az élet Isten tervénekszerves része, sõt a család lehetõvé te-szi, hogy megérezzük az Istennel valóközösség örömét. A férfi és a nõ szerel-mének szépsége, ha egész életre szólószövetségre lépnek egymással, Istenlegvonzóbb természetes képét jelenítimeg az emberi társadalomban. Ez azéletszövetség a férj és a feleség kölcsö-nös javára, s az új emberi élet elfogadá-sára és nevelésére irányul. Ma mégisazt látjuk, hogy gyakran hiányzik anyitottság a sírig tartó házassági közös-ségre. Mintha félnénk attól, hogy igentmondjunk az életre! A mai városi, deegyre inkább a vidéki élet is úgy szer-

vezõdik, hogy nagy nehézséget jelentnépes családot fenntartani. Az anyasá-got a társadalom nem mindig becsülimeg kellõen. A gazdasági válság és amunkanélküliség szorongást és félel-met hoz sok család életébe. Pedig azanyaság és a családok megérdemlik azegész társadalom megbecsülését ésszolidaritását. Az õ támogatásuk nempusztán szociális kérdés, hanem egésznépek, társadalmak jövõjének, léténekvagy nemlétének kérdése. Márpedig azélet ára megfizethetetlen. Bármilyengazdag legyen is egy ember, az életétnem vásárolhatja meg: végül is mindenvagyona kevésnek bizonyul. Ahogyana zsoltár írja: „Az élet ára túl magasvolna, meg nem fizetheti senki soha,hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa”(Zsolt 49,9-10).

4. Imádkozzunk az idén különösodaadással családjainkért. Legyen acsalád maga is a közös hit, a közösimádság otthona. Plébániai közössége-ink ismerjék meg, tartsák számon a kö-rükben élõ katolikus családokat. Ma-guk a családok is örömmel találják megegymással a kapcsolatot. Osszák megegymással ünnepeiket és gondjaikat,

segítsék egymást munkával, személyesjelenléttel, tapasztalatok átadásával, ésha szükséges, anyagiakkal is. Büszke-ség lehet számunkra olyan családokközösségéhez tartozni, akik gyerekru-hával, bútorral, baráti szóval, betegekápolásával nap mint nap segítik egy-mást, akik hordozzák a nemzedékekközötti összetartást, akiknek gondjukvan a magányosokra, az idõsekre és abetegekre is. Különös figyelemmel ésszeretettel kísérjük azok kereszthordo-zását, akik súlyosan fogyatékos gyer-mekeket nevelnek! Bátorítjuk azokatis, akiknek megtört a családi életük,tartsanak ki a hitben és az Egyházzalvaló közösségben.

Kérjük a Szent Család áldását család-jainkra, kérjük az elsõ magyar szent csa-ládnak, Szent István királynak, BoldogGizellának és Szent Imre hercegnek köz-benjáró támogatását. Kérjük a példamu-tató családapa, Boldog Batthyány-Stratt-mann László könyörgését családjainkértés egész nemzetünkért. Ámen.

Budapest, 2010. december 26.,Szent Család vasárnapja

A Magyar KatolikusPüspöki Konferencia

A C S A L Á D . . .(Folytatás az 1. oldalról)

2011. január ÉLETÜNK 3

A Magyarországi Egyházak Ökume-nikus Tanácsa december 6-án tartotta évirendes közgyûlését. A tíz tagegyház, to-vábbi tizennyolc együttmûködõ egyház,és az egyházakhoz kötõdõ társadalmiszervezet által alkotott közösség ebbenaz esztendõben az európai integrációval,a januártól soros magyar EU-elnökség-gel kapcsolatos egyházi, ökumenikus ki-hívásokat, lehetõségeket és teendõket isszámba vette.

Elsõként Fazakas Sándor teológus, aDebreceni Református HittudományiEgyetem rektora tartott elõadást azokrólaz elvi, teológiai megfontolásokról,amelyek alapjául szolgálhatnak állam ésegyház, politika és spiritualitás, keresz-tény bizonyságtétel és tisztes közélet he-lyénvaló kapcsolatának. Minderrõl ter-mészetesen az európai integráció és Ma-gyarország következõ hat hónapban be-töltött különleges szerepének minõsítettösszefüggésében szólt.

Prõhle Gergely, az Evangélikus Egy-ház országos felügyelõje, helyettes ál-lamtitkár elõadásában rámutatott azok-ra a változásokra, amelyek az európaiintegráció folyamatában a pusztán

technokratikus szempontokat figyelem-be vevõ idõszaktól a különbözõ vallásiés kulturális elemek által meghatáro-zott, bonyolult jelenünkhöz vezettek.Beszámolt azokról a területekrõl, ame-lyek nyilván elkerülhetetlenül meghatá-rozzák az EU közeljövõjét. Ilyenek akulturális pluralitás, a romakérdés, agazdasági felzárkózás, a nemzetállamiés regionális felelõsség.

Rüdiger Noll, az Európai EgyházakKonferenciája Egyház és TársadalomBizottságának igazgatója arról szá-molt be, hogy az EU elnökségét adóországok egyházai milyen lehetõsé-gekkel és feladatokkal szembesülnekaz elnökséget betöltõ idõszakban. Ki-emelte az egyházak szerepét annak te-kintetében, hogy a távolinak tûnõ ésmegfoghatatlan európai intézményekés döntéseik hogyan kerülhetnek kö-zelebb az emberek mindennapi életé-hez és gondolataihoz. Örömét fejezteki, hogy a magyarországi egyházak ké-szek nemzeti és nemzetközi ökumeni-kus összefogásban szembesülni minda kihívásokkal, mind pedig a lehetõsé-gekkel.

Hámori Ádám európai integrációvalfoglalkozó zsinati irodai munkatárs be-számolt azokról a konkrét tervekrõl,amelyek már körvonalazódtak. Ennekalapján a Magyarországi EgyházakÖkumenikus Tanácsa elkötelezte magátarra, hogy a 2011-es ökumenikus ima-hét megnyitó istentiszteletét a soros ma-gyar EU-elnökség egyházi megnyitója-ként ünnepli. Találkozót szorgalmaz atagegyházak vezetõi, valamint a ma-gyar kormány, az európai intézmények,és az intézményekhez kötõdõ nemzet-közi egyházi szervezetek képviselõi kö-zött januárban. Elfogadta az EurópaiEgyházak Konferenciájának meghívá-sát egy februári brüsszeli látogatásra.Továbbá tervbe vette három konferen-ciának a megszervezését a tavasz folya-mán a közép-európai megbékélés, a ro-mamisszió és a családmisszió témakör-ében.

A közgyûlés meghallgatta az elnökibeszámolót, a fõtitkári jelentést, a pénz-ügyi tájékoztatást, és a ciklus végéig vá-lasztással betöltötte a Számvizsgáló Bi-zottságában megüresedett pozíciót.

(Magyar Kurír)

Kívánatos, hogy az új alkotmány a ke-resztény értékekbõl merítsen ihletet, kü-lönösen ami a házasság és a család társa-dalomban elfoglalt helyzetét és az életvédelmét illeti – mondta XVI. Benedekaz új magyar alkotmány elõkészületeirehivatkozva beszédében, amit az új ma-gyar szentszéki nagykövet, GyõriványiGábor megbízólevelének átvételekormondott.

A Szentszék és a Magyar Köztársaság1990-ben létesített egymással újból dip-lomáciai kapcsolatot. Gyõriványi Gábora Vatikáni Rádiónak nyilatkozva el-mondta, hogy kérte a Szentatyát: segít-sen abban, hogy a magyar nyelvû liturgiaminél szélesebb körben járulhasson hoz-zá a magyarok önazonosságának meg-tartásához. Hozzátette: a maga feladatá-nak többek között azt tartja, hogy segítse

a Katolikus Egyházat abban, hogy Ma-gyarországon be tudja tölteni társadalmiszerepét, és problémamentes legyen azEgyház és az állam együttmûködése amagyar nemzet érdekében.

A pápa a magyar diplomata fogadása-kor reményének adott hangot, hogy amély sebek, amelyeket az országban acsaknem 45 éven át uralkodó materialis-ta világnézet okozott, tovább gyógyul-nak a béke, a szabadság és az emberiméltóság tiszteletének köszönhetõen.

Mint a Szentatya fogalmazott: A kato-likus hit kétségtelenül Magyarország tör-ténelmének egyik tartóoszlopa. Kifejtet-te: Szent István személyes ájtatossága,igazságérzete és emberi erényei mai is,mint akkor, magasrendû vonatkozásipontot, buzdítást és erkölcsi parancsolatotjelentenek mindazoknak, akikre a kor-mányzás felelõsségteljes szerepét bízták.Természetesen nem az az állam feladata,hogy egy adott vallást rákényszerítsen azemberekre, biztosítania kell azonban alelkiismereti és istentiszteleti szabadságot– nyomatékosította XVI. Benedek.

A pápa utalt rá, hogy Magyarország ki-emelkedõ szerepet játszott a vasfüggönyleomlásában. Hazánk közelgõ EU-s el-nökségével kapcsolatban rámutatott: azország sajátságos küldetése, hogy közve-títsen kelet és nyugat között. A Szent Ko-rona alsó, görög részén és felsõ, latinpántján egyaránt látható Krisztus, vala-mint a kereszt azt fejezik ki, hogy Kelet-nek és Nyugatnak kölcsönösen támogat-niuk és gazdagítaniuk kell egymást közösspirituális és kulturális örökségükbõl ésélõ hitvallásukból kiindulva.

A Szentszék a pápa szavai szerintnyomon követi az új magyar alkotmányelõkészületeit, és támogatja azt az elkép-zelést, hogy elõszavában utaljon a ke-resztény örökségre. Kívánatos, hogy azúj alkotmány a keresztény értékekbõlmerítsen ihletet, különösen ami a házas-ság és a család társadalomban elfoglalthelyzetét és az élet védelmét illeti – szö-gezte le XVI. Benedek.

A pápa kifejtette: a házasság és a csa-lád a polgári társadalom, az országok ésa népek egészséges fejlõdésének döntõalapját képezik. A házasság egy férfi ésegy nõ közötti alapvetõ rend formája, va-

lamint az állami közösség alapsejtje. Eu-rópa nem lenne többé Európa, ha társa-dalmi építményének ez az alapsejtje el-tûnne, vagy lényegileg átalakulna.

Az Egyház nem helyeselheti azokat atörvényhozási kezdeményezéseket, ame-lyek a házaspárok és családok alternatívmodelljeit – például az élettársi kapcso-latot, az azonos nemûek „házasságát” ésmás formákat – kívánják érvényesíteni.Ezek a természeti jog alapelveit gyengí-tik, és relativizálják az egész törvényho-zást, valamint a társadalom értéktudatát– mutatott rá XVI. Benedek.

A Katolikus Egyház, mint a többi val-lási közösség, fontos helyet foglal el amagyar társadalomban. Széles körben el-kötelezte magát intézményeivel az okta-tás, a kultúra, a társadalmi segélynyújtásterén. Ezáltal hozzájárul az ország való-ban szükséges erkölcsi építéséhez. AzEgyház bízik abban, hogy az állam támo-gatásával továbbra is folytathatja és nö-velheti ezt a szolgálatát az emberek javáraés az ország fejlõdésére – mondta XVI.Benedek pápa, majd kifejezte abbéli re-ményét, hogy az állam és a KatolikusEgyház közötti együttmûködés továbbfolytatódik.

Végül a Szentatya sikeres munkát kí-vánt Gyõriványi Gábor nagykövetnek,kérve Mária, Magyarok Nagyasszonya ol-talmát személyére és az egész országra.�

Végül érintettek néhány olyan témát,amely a térségben az egyes országok kö-zötti kapcsolatokra és együttmûködésrevonatkozik.

A magyar kormányfõ és kísérete aprotokoll-elõírásoknak megfelelõen dél-elõtt 11 órakor érkezett meg az ApostoliPalota második emeletére. James MichaelHarvey érsek, a Pápai Ház prefektusa, aSzentatya nemesemberei, valamint So-morjai Ádám bencés szerzetes, a Vatiká-ni Államtitkárság munkatársa, és Né-meth László pápai prelátus, a Pápai Ma-gyar Intézet rektora kísérték Orbán Vik-tort, feleségét és öt gyermekét, valaminta delegáció tagjait: Semjén Zsolt minisz-terelnök-helyettest, Balog Zoltánt, aKözigazgatási és Igazságügyi Miniszté-rium társadalmi felzárkózásért felelõs ál-lamtitkárát, Szíjjártó Péter miniszterel-nöki szóvivõt.

A mintegy félórás, szívélyes hangúmagánmegbeszélésre a Szentatya könyv-társzobájában került sor angol nyelven.Hétfõn kora délután Szíjjártó Péter, amagyar miniszterelnök szóvivõje a Ma-gyar Távirati Irodát arról tájékoztatta,hogy Orbán Viktor és Tarcisio Bertonebíboros államtitkár áttekintették a vati-káni–magyar szerzõdés pontjait, és meg-állapodtak egy idõtálló, távlatos szerzõ-dés elõkészítésérõl. A közlemény szerintmindkét fél elismerõen nyilatkozott amagyar–vatikáni vegyes bizottság eddi-gi munkájáról. Orbán Viktor elmondta,kormánya kiemelkedõ értéknek tekinti ahit- és vallásbeli meggyõzõdés szabadkifejezését, valamint az ezen alapuló ok-tatási és nevelési munkát – közölte a kor-mányfõ szóvivõje az MTI-vel.

(Vatikáni Rádió)

A S Z E N T A T Y A . . .(Folytatás az 1. oldalról)

M I L Y E N S Z E R E P E L E H E T A Z E G Y H Á Z A K N A KA Z E U - E L N Ö K S É G A L A T T ?

X V I . B E N E D E K P Á P A A Z Ú J M A G Y A R A L K O T M Á N Y R Ó LÁtadta megbízólevelét a szentszéki nagykövet

Az internet terjeszti a keresztény üze-netet, de nem képes átadni a hit teljesgazdagságát – mondta Erdõ Péter bíbo-ros, az Európai Püspöki KonferenciákTanácsának elnöke, akivel a VatikániRádió a Kultúra Pápai Tanácsa plenárisülését követõen készített interjút.

Erdõ Péter elmondta: az ülésenhangsúlyozták, hogy az emberiség általa történelem során létrehozott, és a jö-võben létrehozandó minden lehetõségetkihasználva kell átadnunk az örömhírt.Fontosak a kommunikáció különbözõformái, a különféle nyelvezetek, mint amozi, a zene és még sok más kifejezés-forma. Különösen sok szó esett a ta-nácskozáson az internetrõl, hiszen anyelv ezen a területen megy át a legna-gyobb átalakuláson.

Erdõ Péter hangsúlyozta, hogy azinternet által az örömhírt a legfejlettebbtechnikák és a legjobb kommunikációsstratégiák segítségével lehet hirdetni.Talán még javítani is lehet általa az em-berek fejében uralkodó zûrzavaron avallást, a Bibliát, a tudomány és a hitkapcsolatát illetõen. Hangsúlyozta ugyan-

akkor, hogy a keresztény üzenet teljessé-gét nem lehet csak az internet, a három-perces programok, a spotok által átadni.Elmondta, hogy bizonyos téves elképze-lések éppen a világhálón át terjednek atudomány és a hit ellentétérõl, az Egyházelleni rágalmakról, az Egyház történeté-rõl. Az internet segítségével ugyanazok-kal az eszközökkel tisztázhatjuk ezeket adolgokat. Lehetetlen lenne viszont hitünkegész gazdagságát az interneten keresz-tül átadni. Az emberi kapcsolatokat semhelyettesítheti a világháló, a személyte-len kommunikáció nem pótolhatja a va-lódi közösségi életet, amely hozzátarto-zik a keresztény létezéshez.

A bíboros hangsúlyozta, hogy az Egy-háznak egyszerre kell többféle nyelvenszólnia, ugyanakkor meg kell õriznie aszó, az írott szöveg, a logikus érveléskultúráját. Történelmi hagyományaihozhíven ma is dolgoznia kell ezek elmélyí-tésén, fejlesztésén. Teljes meggyõzõdés-sel és erõvel használhatja fel ehhez az újlehetõségeket is, miközben tisztábanvan ezek természetbõl fakadó hiányos-ságaival. �

A Z I N T E R N E T N E M T U D J A Á T A D N IA H I T T E L J E S G A Z D A G S Á G Á T

Gyõriványi Gábor nagykövet

4 ÉLETÜNK 2011. január

Gyermekeknek

L E G Y E N N A P I R E N D E D !

Fiataloknak

U R A M , N E M V A G Y O K M É L T Ó …

Hogyan állunk az ökumenizmussal?Ez a kérdés minden januárban idõszerû.

101 évvel ezelõtt Skócia fõvárosábanezernél több protestáns és anglikánmisszionárius találkozott; együtt fontol-gatták annak szükségességét, hogy a ke-resztények egységre jussanak, és így hi-hetõbb módon hirdessék Krisztus Evan-géliumát. Azóta persze nem sûrûn tör-téntek fontos lépések a keresztény egységútján; külön említést érdemel a Keresz-tény Egyházak Ökumenikus Tanácsamegalakulása 1948-ban.

Helyi szinten, a lakónegyedben, egy-mással szomszédos keresztény közös-ségek között sokszor nagyon mély éstermékeny egység bontakozik ki. Ezzelis törõdjünk, ezért is könyörögjünk, és

nem kevesebbet, mint amit az egész em-beriséget átfogó ökumenizmusért imád-kozunk. Persze nem hallgathatjuk el:az igazi, teljes egység megvalósulásá-ig még nagyon sok mindennek kell tör-ténnie.

Jézus fõpapi imája nyomán (Jn 17,21)így is megfogalmazhatjuk ökumenikusimánkat: „Mennyei Atyánk! Te Fiadban,Jézusban vagy, Jézus pedig benned; ket-ten egy vagytok, a teremtett élet meg akegyelmi élet forrásaként. Legyenek azemberek mint teremtményeid és gyerme-keid is mindnyájan eggyé bennetek! Abelõletek eredõ egyetlen hit, hûség, sze-retet éltesse õket! Legyen egy az emberi-ség javára és üdvözítésére szolgáló tevé-kenységünk! Így elhiggye a világ, hogyJézust Te küldted, és minket is Te küldeszaz emberek megváltásának és örök életé-nek munkálására.”

Nagy Ferenc SJ

I M A S Z Á N D É K O K(Folytatás a 2. oldalról)

A reménység kérdése valójában emberiéletünk és keresztényi küldetésünk közép-pontjában van, különösen a mai korban.Mindannyian észrevesszük a remény szük-ségét, de nem akármilyen reményét, hanema szilárd és megbízható reményét. A fiatal-ság különösen is a reménység záloga, mivelkülönbözõ várakozásokkal néz sokszor kri-tikusan és újszerûen, és sokszor talán márforradalmian a jövõbe. Ahogyan a fiatalokideálokat, vágyakat és terveket táplálnak,úgy a fiatalság az az idõ és erõ, amelyben azegész életre szóló döntések megérnek. S ta-lán emiatt ez az az életszakasz, amelybenerõteljesen felszínre törnek a lét alapkérdé-sei: miért vagyok a földön? Mi az élet értel-me? Milyen lesz az életem? Továbbá: ho-gyan lehet elérni a boldogságot? Kérdések,amelyek sürgetõvé válnak, amikor idõn-ként leküzdhetetlennek tûnõ akadályokkalkell szembenézni: tanulási nehézségekkel,munkanélküliséggel, családi vitákkal, vál-sághelyzettel a baráti kapcsolatokban, vagyegy párkapcsolat felépítésében. Felvetõdikakkor a kérdés: honnan merítsünk erõt, éshogyan tartsuk életben szívünkben a re-mény lángját?

Az Egyház a fiatalokra tekint; mert afiatalok a remény és a jövõ záloga, sõt azEgyház különleges módon önmagát a fia-

talokban látja – valamennyitekben, mind-egyiktekben külön-külön. Így volt ez akezdettõl fogva, az apostolok idejétõlkezdve. Szent János elsõ levelének szava-it (2,13-14) különleges tanúságtételkéntolvashatjuk: „Írok nektek, ifjak, mert le-gyõztétek a gonoszt. Írtam nektek, gyer-mekeim, mert megismertétek az Atyát…Írtam nektek, ifjak, mert erõsek vagytok:él bennetek Isten tanítása.”

Kedves Fiatalok! Legyetek mind-annyian reményhordozók! Legyen ben-netek a remény maradandó parazsa éségõ tüze. A remény erényével élve vi-gyétek véghez mindannyian azt a mûvet,amelyet Isten ebben a világban számo-tokra kigondolt.

Merjetek nagy eszményképekért lelke-sedni! Merjétek kimondani az igazságot,és merjetek küzdeni érte! Ne a kényelmesutat járjátok, hanem a meredeket! Legye-tek elkötelezettek embertársaitokért, Iste-nért és az Egyházért! Imádkozzatok sokatazért, hogy megtaláljátok azt a helyet,amelyet Isten számotokra kigondolt.Higgyetek abban, hogy sok jót tudtok ten-ni! S akkor a jövõ megvalósulhat számo-tokra, és egészen a tiétek lehet! Ezt kívá-nom az új esztendõben mindnyájatoknak!

Tomi atya

A Megváltót ábrázo-ló alkotást november21-én, Krisztus Királyvasárnapján avatták fela nyugat-lengyelorszá-gi Swiebodzin nevûkisvárosban. A szobormegáldása alkalmábólStefan Regmunt püs-pök Henryk Gulbino-wicz bíborossal, Wroc-law érsekével és Andr-zej Dziega szczeciniérsekkel mutatott beünnepi szentmisét. Aszentmisén tízezer hívõvett részt.

A 36 méter magasságú alkotás mint-egy kilenc méterrel meghaladja a világeddig legnagyobbnak számító Krisz-tus-ábrázolását, a bolíviai Cristo de laConcordia-szobrot; s messze felülmúljaa világhírû, Rio de Janeiró-i MegváltóKrisztust. A lengyelországi szoborugyanúgy kitárt karral ábrázolja a Meg-váltót, mint a Rio de Janeiró-i mû. A mo-numentális Krisztus-szobor egy 16,5méteres, mesterséges dombon áll. A hó-fehér alak, fején aranyló koronával, már40 kilométer távolságból észrevehetõ.

Az alkotás ötleteSylwester Zawadzki-tól, Swiebodzin koráb-bi lelkipásztorától szár-mazik, aki Krisztustszerette volna a városvédelmezõjének. Terveazonban az egyházi ve-zetõk ellenállásába üt-között, s csak késõbb,öt évvel ezelõtt kezd-hettek bele megvalósí-tásába. A kivitelezést akörnyékbeli hívek ado-mányaiból fedezték. Avállalkozás megosztot-ta a lengyel közvéle-

ményt. A város vezetõsége azt reméli,hogy a most felállított szobor fellendíti aturizmust. Ellenzõi azonban úgy vélik,hogy hasznosabb célokra kellett volnafordítani ezt az összeget. A lengyel kato-likusok egy része groteszknek tartja a ha-talmas alkotást.

Lengyelországi egyetemi szakértõk vé-leménye alapján a 440 tonnás szoborbanmég egy hurrikán sem tudna kárt tenni. Eztmegelõzõen építészek olyan véleményekettettek közzé, melyek szerint egy nagyobbviharban összeomolhat a mû. �

Az ötvenkét éves toszkán énekes, Andrea Bocelli telt ház elõtt lép fel NewYorkban, énekel a pápa elõtt, a hétköznapokban pedig támogat egy fiatalokbólálló csoportot, akik az utcán és a strandokon végeznek evangelizációs tevékeny-séget. A riporter kérdésére, miért teszi ezt, így válaszolt: „Mert szeretem és cso-dálom ezeket a jóakaratú embereket”.

Egy nyári napon pél-dául Riccione strandjánvett részt egy progra-mon, amely rengetegembert vonzott. A fiata-lok délutáni programotszerveztek énekkel, tánc-cal, tanúságtételekkel.Este a templomban a te-norénekes elénekelte Ce-sar Franck Panis Ange-licusát, és az Ave Ma-riát Schuberttõl.

– Hogyan születettmeg ez együttmûködés aNuovi Orizzonti (Új Táv-latok) közösséggel és Riccione fiatal misz-szionáriusaival?

– A barátságom Chiara Amirantéval,a közösség alapítójával, és DavideBanzatóval, a lelkivezetõjükkel hosszúmúltra tekint vissza. Manapság sok em-ber csak az élet sötét oldalát látja, ezértössze kell szednünk magunkat, és el kellvinni az emberekhez a remény szavát.Chiara és barátai ezt teszik a nap 24 órá-jában, és a példájuk ragadós.

– Azon a napon valami más történt,mint szokott. Hogyan látja ezt?

– Minden tett elõtt két út van: a rossz ésa jó. Az elsõ lejtõ, nem kell tekerni, nemkell erõfeszítéseket tenni, de könnyen ellehet esni. A második egy emelkedõhözhasonlít, amelyen az ember megizzad, ésminden kanyar elõtt felmerül benne, hogyesetleg feladja. Amikor azonban felér acsúcsra, úgy érzi, megtett valamit, nagydolgot vitt véghez.

– És ön, mint kerékpáros, melyik utatválasztotta?

– Minden versenyben vannak olyanok,akik elsõként érnek célba, és akik késõbb.Ha a biciklis hasonlatnál maradunk, acsoport elején Riccione fiatal misszioná-riusai járnak, strandpapucsban, hátizsák-kal a hátukon, testvéri mosollyal az arcu-kon. Remélem, hogy én is a jó irányt vá-lasztottam, amely a célhoz vezet. Min-dennap foglalkoztat az élet értelménekkérdése, az erkölcsi kérdések. Ott vannakminden találkozásban, minden döntés-ben.

– Mit mondana a strandoló fiatalok-nak, akik az élet könnyû oldalát választ-ják?

– A csöndemet ajánlanám fel nekik.Sok ember becsukja a fülét a beszédekhallatán, de kinyitja a szemét, ha jó pél-dát lát.

– És ha egy lelkes ke-rékpáros megkérdeznéöntõl, melyik a helyesirány?

– Azt javasolnám ne-ki, hogy olvassa az evan-géliumot. Van egy mon-dat, amit Jézus mondMáté evangéliumában,és amely gyerekkoromóta megérint: „Amit akar-tok, hogy veletek tegye-nek az emberek, ti is azttegyétek velük!”.

– Gyakran esik szóarról, hogy a mai nem-

zedék nem tiszteli az értékeket, és arrólis, hogy mennyi hibát ejtünk a családbana nevelés során. Mit gondol errõl két-gyermekes apaként?

– A felnõttek sajnos sokszor azt hi-szik, hogy a nevelés kérdését megoldjákazzal, hogy pénzt adnak a gyerekeknek.A gyerekeknek azonban ennél sokkalfontosabb dolgokra van szükségük, bízniakarnak a jövõben, azt akarják, hogymeghallgassák õket, párbeszédre és si-mogatásra van szükségük.

– Nemrég az abortusz kényes témájá-ról beszélgetett a gyerekeivel. Arra a tör-ténetre gondolok, amelyet az internetentett közzé. Egy fiatal nõrõl szól, akit vak-bélgyanúval kórházba szállítottak. Nemtudta, hogy terhes, és az orvosok azt ja-vasolták neki, vetesse el a gyereket.

– Az orvosok jeget tettek a hasára, és akezelés végén közölték, el kellene vetet-nie a gyereket, ez lesz a legjobb megol-dás, mert fogyatékos lesz. A bátor fiatal-asszony azonban másképp döntött, agyermek megszületett. Ez az asszony azanyám, a gyerek pedig én vagyok. Lé-nyegtelen, hogy rólam van szó, de ezvolt a megfelelõ döntés, és remélem, másanyákat is bátorítok majd ezzel, akik ne-héz pillanatokat élnek meg az életben, demeg akarják menteni gyermekeik életét.

– Milyen titkos álmai lehetnek egymûvésznek, aki bejárta a világot, eladotthetvenmillió lemezt, és már kétszer éne-kelt XVI. Benedek pápa elõtt?

– Mindenki rendelkezik valamilyen ké-pességgel, karizmával. A hangom egy esz-köz, amelyet kaptam, és fontos, hogyanhasználom. Igyekszem egyre jobbá válni.Jövõre az izraeli békéért éneklek majd. Ésha a pápa ismét hívna, azt válaszolnám:„engedelmeskedem, Szentatyám”.

Magyar Kurír

„ A H A N G O M A T A D O M , H O G YTERJESSZEM AZ EVANGÉLIUMOT”

A L E G M A G A S A B B K R I S Z T U S - S Z O B O R

Január elsején sokan megfogadják,hogy ettõl a naptól új életet kezdenek. Agyerekek fõleg a tanulás és a szófogadásterén, a felnõttek pedig a káros szenvedé-lyeikrõl – cigaretta, hizlaló ételek – valóleszokásra tesznek fogadalmat. Remé-lem, nem kedvetlenítek el vele senkit, haazt mondom: ezek az év eleji fogadalmaklegtöbbször nem szoktak hosszú életûeklenni. Az igazi, komoly változásokatugyanis nem lehet hirtelen ötlettel meg-hozni. Alaposan végig kell gondolnunk,hogy miben szeretnénk megváltozni, az-tán ki kell dolgoznunk egy tervet, amitnem árt le is írnunk. Ha például úgy ér-zed, hogy „olyan össze-vissza az életed”,akkor bizonyára nem csináltál magadnaknapirendet. Pedig e nélkül szinte lehetet-len rendben élni.

A legfontosabb része, hogy mikorkelsz fel. Ennek sikere azon múlik, hogyeste lefekszel-e idõben. Sokszor nemegyformák a napjaink, de a fõbb pontokat– reggelizés, iskolába indulás, tanulás,játék, sport stb. – be tudjuk tervezni. Éspersze ne felejtsd ki a legfontosabbat, azimádságot. Minden reggel legalább né-hány percig beszélgess Istennel, este pe-dig gondold végig a napodat, bánd megaz elkövetett bûnöket, s fogadd meg,hogy másnap jobb leszel.

Biztos sokszor hallottad már a mon-dást: „Rend a lelke mindennek!” Bizony,ez nem csak a szobádra és a tanulásodravonatkozik, hanem az egész napodra.Abban csak napirenddel tudsz rendet ten-ni. Meglátod, így mindenre lesz idõd!

Erzsébet néni

2011. január ÉLETÜNK 5

Floridai levél

L O V A S P O S T Á S O K M A D Á R T E J

Egész kerületemet felháborította ahír, hogy bezárják a postahivatalunkat.Nincs rá szükség, leépítenek, beszûkíte-nek, mivel mára majdnem mindenkielektronikus módon érintkezik. (De mitörténik a „mindenkihez” nem tartozókóriási tömegével? Marad a postaga-lamb?) A riasztó hírre levelek, telefonok,petíciók árasztották el az illetékeseket.Az eredmény nem maradt el. Egyelõre.Híre járja ugyanis, hogy az özönével pi-acra kerülõ segédeszközök egyre szágul-dó térhódítása hamarosan ledöfi a roha-mosan zsugorodó teljes intézményt. Mint-ha egy régi kisiskolás mondása valósultvolna meg, aki a macska meghatározá-sát így fejezte be: …és a végén van a far-ka, ami addig vékonyodik, amíg el nemfogy.

A sors fricskája, hogy miközben apostai szolgálat végét festjük a falra,nagy hûhóval ünnepelték az elsõ ameri-kai gyorsposta, a Pony Express születé-sének 150. fordulóját. Beszédek, parádésfelvonulások, népünnepségek követtékegymást, hogy tisztelegjenek a legendáshírû intézmény megteremtõi, de még in-kább a veszedelmekkel megbirkózó lova-sok emléke elõtt.

1859 vége felé három jó szimatú üzlet-társ elhatározta, a Missouri állambeli St.Joseph és a kaliforniai Sacramento kö-zött útnak indítja a fergeteges irammalközlekedõ gyorspostát, a Pony Expresst.Óriási méretû, költségû és jelentõségûvolt ez a vállalkozás, amely „megnyitot-ta az utat az amerikai Nyugat felé”. A hétállamot érintõ, majd’ kétezer mérföldesutat 10-15 mérföldes szakaszokra osztot-ták. 190 állomást építettek. Az ötszáználtöbb, kiváló minõségû négylábún (a lo-vat gyakran az öszvér helyettesítette)kétszáznál több válogatott lovas nyar-galt havi 100-150 dolláros, óriási össze-gû díjazásért. Megkövetelték, hogy a lo-vas 18 évesnél fiatalabb és vékony, 125font alatti testsúlyú legyen. Hogy a bátorés erõs legény (gyakran csak legényke!)meg tudjon küzdeni a hatalmas pusztasá-gok és a Sziklás-hegység természet adtanehézségeivel, és vállalja még a halált isaz ellenséges indiánok jelentette vesze-delmekben. (A késõbb Európában is hí-ressé vált Buffalo Bill alig 15 évesen álltbe a sorba.)

És az eredmény? A nyeregkápáhozerõsített hatalmas bõrzsákokba 34 753levél került. S a fél kontinensen át cipeltóriási anyagból csak egy szállítmánynem ért célba. Ma 250, magángyûjtemé-nyekben, múzeumokban õrzött levélrõltudunk. Leghíresebb emlék a 10 centesbélyeggel ellátott üres boríték, amelynekpostása az életével fizetett a munkájáért.San Franciscóból indult 1860-ban, éscsak két évvel késõbb találtak rá. A borí-tékon jól olvasható megjegyzés tudtuladja: „elõkerült az indiánok által 1860-ban ellopott postából”.

Sajnos a Pony Express eredményeiellenére sem lett hosszú életû. Élt 18hónapot. Nem volt jövedelmezõ, és fe-leslegessé tette a közben kiépült távíró-hálózat. A túlmenõen gyanús üzleti ma-nipulációk következtében az alapítás-ban fõszerepet játszó figura börtönbekerült. Bár késõbb minden tisztázódott.A Pony Expressen ez már nem segített.A központi kormány, amely már a kez-det kezdetén megtagadta az anyagihozzájárulást, mást részesített elõny-ben. A száguldó lovas helyét átvette apostát és utasokat is szállító State-Coach, a gyorskocsi-, gyorsposta ésdilizsánsz néven ismert postakocsi,amely a romantikus hollywoodi vad-nyugati filmek kellékeként életben tart-ja egy hõskor emlékeit.

Bitskey Ella, Sarasota

Lapunk egykori mun-katársa, az idõközben Bu-dapesten élõ SkultétyCsaba közíró újabb kötet-tel örvendeztette meg ol-vasóit. Ezúttal is kedvenctémáját, a határon túli ma-gyarság ügyét boncolgat-ja, különös tekintettelSzlovákiára. Skultéty Csa-ba Nagykaposon szüle-tett, ami akkor már azújonnan létrejött Cseh-szlovákiához tartozott. AKairosz Kiadónál õsszelmegjelent Szlovákok ésmi címû könyve alapjá-ban véve vallomás: mi-ként alakult sorsa és vi-szonya ahhoz a terület-hez, amelyet szülõföldjé-nek nevez.

A kötet 160 lapján át-süt a szerzõ fájdalma,ugyanis hiába igyekezettmegértéssel, sõt néha mégrokonszenvvel is kísérni aszlovákok nemzetté vá-lásra tett erõfeszítéseit,jobb esetben közöny, nemegyszer pedig céltudatos,félreérthetetlen elutasításlett osztályrésze. SkultétyCsaba legújabb könyvé-ben azonban nem annyiraaz õt ért sérelmekre helye-zi a hangsúlyt, hanem akét nép kapcsolatát beár-nyékoló feszültségekre,illetve ezek okaira.

Hosszabb tanulmány-ban rajzolja meg a Cseh-szlovákia szülõatyjakéntemlegetett Eduard Benešpályafutását, amelynek po-litikai öröksége a mai na-pig is kísért, és hátrányo-san befolyásolja a kö-

zép-európai térség tartósmegbékélését. Noha Be-neš cseh származású volt,fiatalkori célja az Oszt-rák–Magyar Monarchiaszétrobbantása lett, majdennek elérését követõenolyan állam létrehozása,amelyben sem németek-nek, sem magyaroknaknem volt keresnivalója.Ezt a célját csak a másodikvilágháború után tudta –igaz, még akkor is csakrészben – elérni, habárSztálinnak még a ’45 elõttCsehszlovákiához tartozóKárpátalját is felajánlotta,csak hogy kedvezõ hangu-latra ösztönözze a szovjetdiktátort. Az már a törté-nelem fintora, hogy Edu-ard Benešt röviddel a má-sodik csehszlovák köztár-saság létrejötte után egy-szerûen félreállították. Vi-szonylag korai halála alig-hanem megmentette attól asorstól, ami a haszontalan-ná vált társutasokra várt akeleti tömb államaiban akeményvonalas sztálinidiktatúra idején.

Skultéty Csaba ekkormár Nyugaton élt, és a Sza-bad Európa Rádió mün-cheni szerkesztõségébendolgozott. A rádió szlovákmunkatársaival igyekezettjó kapcsolatot kiépíteni,habár még Münchenben istapasztalnia kellett, hogy amagyar kisebbség ügyét acsehszlovák szerkesztõség-ben határozott elutasítás-sal kezelték.

Könyvének egy másikfejezetében a szerzõ a Tri-

anonra vonatkozó jelenle-gi álláspontot elemzi, ésmegállapítja, hogy a Tria-nonban hozott teljesenigazságtalan döntést anyugati politikusok józantöbbsége is elismeri, determészetesen elzárkózikazelõl, hogy az immár 90esztendõs diktátumot –akárcsak egy vesszõ ere-jéig is – erõszakkal meg-változtassa. Ezzel Skulté-ty Csaba is egyetért, de le-szögezi, hogy az EurópaiUnió keretében a buda-pesti kormányra hárul an-nak megakadályozása, hogyTrianon haszonélvezõi nehasználhassák többé amagyarság elleni hangu-latkeltésre, ha a Kár-pát-medencében élõ ma-gyarság hangot ad kultu-rális örökségének, és nem-zeti hagyományainak há-borítatlan ápolására irá-nyuló jogos követelései-nek. A szerzõ idézi ezzelkapcsolatban a Kassán szü-letett nagy magyar írót,Márai Sándort, aki máremigrációban írt naplójá-ban így vélekedett Tria-nonról: „Ma nem az a tra-uma, ami elveszett, ha-nem az ami megmaradt”.Skultéty Csaba most meg-jelent könyvének monda-nivalóját így összegzi aTrianon ma címû fejeze-tében: Magyarország tár-sadalmának, élén szelle-mi vezetõ rétegével, törté-nelmi feladata, hogy Tria-nonra megadja az európaiszellemû magyar választ.

Makvári György

A S Z L O V Á K O K É S M I

Számomra a „betegség” gyermekko-romban az évrõl évre visszatérõ tüszõsmandulagyulladásokat jelentette, me-lyekkel gyakorta egy hétig is ágyban kel-lett maradnom.

Jól emlékszem a nyakamat vörösrecsípõ vizes borogatásokra, a még ma isborzongást kiváltó „priznicre”, a herba-teával történõ inhalálásokra, sós garga-rizálásokra…

A komoly baj azonban egy súlyos kö-zépfülgyulladás volt!

A Lónyay utcában laktunk, s a Kné-zits utcai „Margitokhoz” jártam elsõelemibe.

Akkor még nem létezett penicillin. Egyilyen kór hónapokig is elhúzódott. Jött a„doktor bácsi”, és minden áldott napfölszúrta a fülemet (vagyis a dobhártyá-mat), hogy a fölgyülemlõ gennyes vála-déknak szabad utat engedjen. Természe-tesen magas lázam volt, s hallottam,amidõn a felnõttek aggodalmasan latol-gatták, hogy esetleg „meg kell lékelni akoponyámat…”

Meddig nyomhattam az ágyat, nem tu-dom megmondani, de rengeteget mu-lasztottam az iskolából.

Édesanyám állandóan panaszkodottaz orvosnak:

– A gyerek nagyon bágyadt, erõtlen,semmihez sincs kedve.

Egy napon azonban föltámadt ben-nem valami dühös dac:

– Nem engedem többé kiszúrni a füle-met!

És tartottam magam az elhatározá-somhoz!

Hárman próbáltak lefogni – hiába.– Ez egy gyönge, elesett gyerek!? –

méltatlankodott az orvos.A végsõ kétségbeesés – azóta tudom–

képes többszörösére fokozni az élõlények(nem csak az ember) erejét!

Igaz, ez a testi, lelki ellenállás, mikéntutólag kiderült, akkor jött létre, midõnmár gyógyulni kezdtem. Ez volt az egész-ség visszatérésének az elsõ jele. „Léke-lésre” nem került sor.

*Átestem a szokásos gyermekbetegsé-

geken is. Volt bárányhimlõm, mump-szom, kanyaróm, de ezek nem hagytakbennem mélyebb nyomot. Legföljebb azmaradt meg emlékezetemben, hogy azerõsen viszketõ himlõsebeket nem voltszabad elvakarni, ha nem akartam „ra-gyásképû” lenni. (Így is megmaradt egykis nyom a homlokom közepén).

Elsõ operációmra 12 éves korombankerült sor. Mivel „orrhangon” beszél-tem, kisütötték, hogy orrsövény-elferdü-lésem van.

Csak helyi érzéstelenítést csináltak.Hallottam, ahogyan recsegett-ropogotta töredezõ csont…

*A fogaimmal eleinte nem volt problé-

mám, mert orvos édesapám kezelte õket,méghozzá olyan módon, hogy õ fizetettminden húzásért, tömésért, amivel elér-te, hogy gyakran – rossz anyagi körül-ményeim okán! –, magam jelentkeztemellenõrzõ vizsgálatra.

A nehézség akkor kezdõdött, amidõn acsaládi kupaktanács (Nagymama, Anyués Anyu két gyermektelen nõvére) meg-egyezett abban, hogy „nem szépek”,mert egymásra csúsznak a tépõfogaim.

Apu elvitt egy csinos belvárosi orvos-nõhöz, aki „forradalmi újításként” vezet-te be Budapesten a „fogszabályozást”.

Ezzel hosszú kálvária kezdõdött elszámomra. Hetenként-kéthetenként kel-lett járnom kezelésre: mindig újabb ab-roncsok, mindig rafináltabb kínzás –vagy két esztendõn keresztül, egészen afõváros ostromáig…

Nemzetközi konferen-cia zajlott Názáretben no-vember végén Régészet,történelem, kulturális örök-ség címmel. A názáretitalálkozón keresztények,zsidók és muzulmánokvettek részt, hogy azt ke-ressék, ami összeköti a kü-lönbözõ vallások híveit,ne pedig azt, ami elvá-lasztja õket egymástól.

Názáret polgármesterereménykedik abban, hogyez a találkozó az elsõ lé-pés azon az úton, hogyNázáretet az UNESCO avilágörökség részévé nyil-vánítsa. A muzulmán OmarMassalah, a Mediterrane-an Peace Forum titkára, akezdeményezés elindítójaszerint „így lehetne a leg-jobban megvédeni a vá-rost, és elkerülni, hogy azátalakulás, a modernizá-ció véget vessen a názáre-ti szellemiségnek.” Názá-retet különleges város,amelynek vissza kellnyernie õsi szerepét, hogybevilágítsa a világot. El-mondta: megbeszéléseketkíván folytatni az arab or-

szágokkal, hogy támogas-sák javaslatát. A találkozóvégén a polgármester fel-ajánlotta, hogy mindenévben 10 000 dollárral tá-mogat egy olyan kutatót,aki doktori értekezésébenNázárettel foglalkozik.

A Mediterranean PeaceForum párizsi székhelyûszervezet, amelynek célja abéke és a párbeszéd kultú-rájának terjesztése, külö-nös tekintettel a keresz-tény–muzulmán párbeszéd-re. Massalah hangsúlyozta,hogy Mária alakja közvetí-tõ szerepet tölthet be ke-resztények és muzulmánokközött, hiszen mindkét val-lás hívei tisztelik. A Koránazt mondja róla, õ legeré-nyesebb asszony.

Názáret világszerte is-mert helyszín, szimboli-kus jelentõségû, mégisolyan, mint az elrejtettkincs. Giacinto-BoulosMarcuzzo érsek, a jeruzsá-lemi latin pátriárkátus iz-raeli helynöke beszédé-ben kifejtette, hogy a la-kosok, a kutatók, a zarán-dokok csak nagyon kis

részben ismerik a város-ban rejlõ hatalmas bibliai,lelki, kulturális, történel-mi gazdagságot. A talál-kozó keretében a résztve-võk megtekintettek né-hány nevezetességet: SzentJózsef sírját, régi ottománházak homlokzatát és bel-sõ terét, és Mária kútját. Avárosnézés végén elmen-tek a Jézus korabeli ház-ba, amelyet 2009-ben tár-tak fel. Az igazgatónõmegerõsítette, hogy a házaz elsõ században épülhe-tett.

Folyamatban van a Ná-záreti Nemzetközi MáriaKözpont építése, a nyitást2011. március 25-re tûz-ték ki. Az Angyali Üd-vözlet-bazilika mellett é-pül, azzal a szándékkal,hogy az angyali üdvözletés megtestesülés színhe-lyén felhívja a figyelmet aváros által õrzött örökség-re, legfõképpen Máriaörök érvényû üzenetére.A központot átadása utána Chemin Neuf Közösségmûködteti majd.

MK

N Á Z Á R E T I S A V I L Á G Ö R Ö K S É GR É S Z E L E H E T ?

(Folytatás a 8. oldalon)

6 ÉLETÜNK 2011. január

A hét ferences vértanú – Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó,Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt, Kriszten Rafael és Károlyi Bernát – 1944 és 1954között életáldozatával tett tanúságot hitérõl és emberszeretetérõl. Krisztusértadták életüket, mentették az üldözötteket, kiálltak az Egyházért, a kisemmizet-tekért. Emlékük, tiszteletük eleven rendtársaik és a hívek körében. A püspökikonferencia december elején hozott döntése értelmében támogatja a hét magyarferences vértanú boldoggáavatásának ügyét.

Hárman szovjet, illetve jugoszláv csa-patok, négyen pedig a kiépülõ kommunis-ta rendszer áldozatai lettek. Mártírhalálukideje arra a tíz évre esik, amikor a Magyar-országot lerohanó, majd rabigába hajtó re-guláris és partizáncsapatok, valamint a tá-mogatásukkal kiépült rendszer számára azélet nem volt érték. Amikor a kommunistarezsim még nem ismerte fel, hogy a vérta-núk vére az Egyház magvetése.

Az újvidéki vértanúkA déli területek 1942-es visszacsato-

lása után a kapisztránus rendtartományvezetése szinte azonnal elfogadta a fel-kérést, hogy rendházat alapítson Újvidé-ken. A letelepedõ ferenceseknek már1944 õszén szembe kellett nézniük aszerb partizáncsapatok elõretörésével.

Az újvidéki kolos-tor házfõnöke a ko-rábban az amerikaimagyarság körébenmûködõ, majd a Don-kanyart is megjártKörösztös Krizosztom(1900–1944) volt, akitkora ellenére, meg-

gyötört kinézete miatt csak öregbarátnakhívtak. A veszélyt látva többször felajánlot-ták neki a hazatelepülést, õ azonban az utol-só pillanatban is azt mondta: „Amíg hívekjönnek a templomba, a pap nem hagyhatjael a rábízottakat!”. A szerb csapatok 1944.október 23-án, Kapisztrán Szent János ün-nepén értek Újvidék közelébe. A város el-foglalása után összegyûjtötték a férfiakat,de Krizosztom atyának felajánlották a me-nekülést. Õ azonban csak akkor élt volnaezzel, ha rendtársait is elengedik, erre azon-ban már nem volt lehetõség. Barakkba haj-tották õket, ahol napokon át gyóntatta, vi-gasztalta a híveket. Október 27-én Kri-zosztom atyát több férfival együtt egyszomszéd barakkba terelték azzal, hogy anap folyamán hazaengedik õket. Másnapkatonazene mellett a foglyokat hármasá-val összekötözve futásra kényszeríttették,s közben puskatussal ütötték. Az „öreg”ferences papot is agyonverték.

Az újvidéki rendház másik vértanújaKovács Kristóf (1914–1944), aki 1944-benarra kérte provinciálisát, hogy Újvidékremehessen, mégpedig azzal az indokkal,

hogy vértanú akar len-ni Krisztusért. Õt is1944. október 26-ántartóztatták le. A ta-núk elmondása sze-rint, amikor csak te-hette, a rabokkal be-szélgetett, mindenkibecsülte emberséges-

ségéért. November 1-jén rendtársával, Ka-marás Mihállyal és más rabokkal Pétervá-rad felé hajtották. Napközben meneteltek,éjszaka pedig gyóntattak, mert a hívek ahalálveszélyt látva sokszor hosszú évtize-dek után is rendezni akarták életüket. No-vember 2-án folytatniuk kellett a menete-lést. A papokat különös kegyetlenséggelbántalmazták. Lelkipásztori jelenlétüket afasiszták szolgálatának minõsítették. Kris-tóf és Mihály atyát fegyvert hordozvakényszerítették futásra, Kristófot vasvesz-szõvel, puskával ütötték. Homloka a vas-vesszõ ütéseitõl fölrepedt, a verésektõlnem tudott menni. Társai segítették, de el-ájult. Utolsó szavai ezek voltak: Sic debuitesse, vagyis így kell ennek történnie. A ka-tonák teherautóra dobták, és Indijja községhatárában lelõtték.

Vértanúság a szovjet frontonNagyatád a háború utolsó szakaszában

a nemzetiszocialista és a szovjet csapatokütközõzónájába került. A front közeledté-vel a katonaság felszólította a lakosságot,hogy hagyja el a települést. Ekkor HajnalZénó (1900–1945) ferences házfõnök állta nagyatádiak élére, az õ vezetésével vo-

nultak ki az emberek atelepülésrõl. Gyékényesfelé indultak, amelynekhatárában a bolgár és anémet csapatok kerül-tek egymással szembe.Húsvétvasárnap a bol-gár katonák házról ház-ra foglalták el a falut.Elértek a plébániához,ahonnan kiparancsol-ták Martincsevics Pál

plébánost és a nála meghúzódó Hajnal Zé-nót is. Egy bolgár lovas katona, mikormeglátta a reverendát, illetve a ferenceshabitust viselõ két papot, visszafordult, ki-szólította õket a tömegbõl és agyonlõtteõket. A menekülõ magyarok közül csakõket végezték ki. Az emberek melletti ki-tartás itt ismét a vértanúság vállalását je-lentette, az egyházi ruhát viselõk sziszte-matikus kivégzése pedig nyilvánvaló bizo-nyítéka az Egyház iránti gyûlöletnek. Ahét rendtag közül egyedül Zénó atya nyug-helye ismert.

A kommunista diktatúra áldozataiA ferenceseket a világháború idején ta-

núsított hõsies helytállásuk miatt nagytisztelet vette körül. Kiiktatásuk leghatáso-sabb eszköze a koncepciós perek gyártásavolt. Így történt Gyöngyösön is, ahol KissSzaléz (1904–1946) klerikusmagiszter

volt. 1945-ben meg-szervezte a Keresz-tény Demokratikus If-júsági Munkaközös-séget, amely a városfiatalságát fogta egy-be. Ebben a szervezet-ben a kommunistákkonkurenciát láttak, e-

zért Szaléz atyát 1946. április 28-án letar-tóztatták. Azzal vádolták, hogy részt vettszovjet katonák meggyilkolásában, ésfegyveres összeesküvést szervezett. A bí-rósági jegyzõkönyv szerint Szaléz atyaelõre megígérte, hogy feloldozza a diáko-kat, ha elkövetik a gyilkosságot, illetve be-számolt arról is, mit gyóntak neki vádlotttársai. A per jogi vizsgálata bebizonyította,hogy a vallomás jelentõs része nem Szalézatyától származik. Társai közül többen ki-szabadultak a fogságból. Vallomásuk sze-rint papjukat felismerhetetlenségig verték,de õ a gyónási titkot nem árulta el, a szem-besítéskor pedig kijelentette: a jegyzõ-könyvet a kínzások hatására írta alá, abbólsemmi sem igaz. A tárgyalást magyarulnem tudó szovjet katonák megfelelõ tol-mács nélkül vezették. A szovjet hadbíró-ság 1946. december 10-i ítélete alapján vé-gezték ki Sopronkõhidán. Halála óta rend-társai a gyónási titok vértanújaként tiszte-lik. A per koncepciós jellege, és a gyónásszentségének központi kipellengérezésemutatja a tudatos egyházellenességet,Szaléz atya szenvedésvállalása pedig a hittisztaságáért hozott áldozat.

A háború után a kommunista hatalomfokozott támadást indított a hatvani vas-utas lakosság ellen, akiknek lelkipászto-rai ferencesek voltak. E meghurcolás ré-szeként a 1945–50 között a hatvani ko-

lostor szinte valamennyi tagját börtön-büntetés vagy valamilyen más diktatóri-kus eszköz segítségével távolítottak el avárosból. Közéjük tartozott Lukács Pel-

bárt (1916–1948), a-kit 1946 májusábantartóztattak le. Ügyéta Kiss Szaléz perhezcsatolták, amit így si-került regionális ügy-gyé emelni. A vádszerint õ volt az ösz-szekötõ Hatvan és

Gyöngyös városa között a szovjetellenesszervezkedésben, és tudott a gyöngyösikatonagyilkosság elõkészületeirõl. A jo-gi vizsgálat bebizonyította, hogy az õ ta-núvallomása is a kommunista szervek ál-tal írt szöveg, számtalan ellentmondás-sal. A magyar hatóságok Pelbárt atyát isátadták a szovjet bíróságnak, és perétugyanolyan jogellenes körülmények kö-zött tárgyalták, mint P. Szalézét. Tíz évkényszermunkára ítélték, a Szovjetunió-ba hurcolták. Betegségét nem kezeltékmegfelelõen, ezért – rabtársai szerint –embertelen kínok között halt meg 1948.április 18-án. A ferencesek vértanúkénttisztelik.

Ugyancsak Hatvanból hurcolták el1950-ben Kriszten Rafaelt (1899–1952).

A budai, Margit kör-úti rendházban 1941és 1946 között eltöl-tött évei során házfõ-nök-plébánosként, azsidóüldözés idejéna menekítés érdeké-ben megszervezte azüldözöttek átvételétaz Egyházba, és se-

besülten több száz kilométeres útra in-dult, gyalogosan, hogy a nunciatúrán ka-pott menleveleket a címzettekhez juttas-sa. Az általa vitt iratok segítségével egyteljes vasúti vagont fordítottak vissza;így az odazsúfolt emberek megszabadul-tak a haláltól. A világháború után meg-nyitotta a kolostor konyháját, és hosszúidõn keresztül étkeztette a környék nyo-morgóit. 1949 augusztusában már bete-gen került Hatvanba házfõnöknek. 1950.június 19-én, a szerzetesrendek elhurco-lásának idején teherautók álltak meg ahatvani rendház elõtt, piarista szerzete-seket és szerzetesnõket deportáltak a ko-lostorba. A lakosságot azonban fellází-totta a kommunista rendõrség, azt hí-resztelve, hogy a ferenceseket akarjákelvinni. Ekkor az emberek a templom elévonultak, a rendõrség pedig felszólítottaa házfõnököt, P. Rafaelt, hogy oszlassafel a tömeget. Nem sikerült. Az éjszakaiórákban a politikai rendõrség brutálismódon feloszlatta a tüntetést, a kolostorlakóit pedig véresre verte. A négy feren-ces atyát az Andrássy út 60-ba szállítot-ták. A vallomásokról ebben az esetben iskimutatható, hogy a politikai rendõrségkoncepciójának szüleményei, nem avádlottak szavai. Rafael atyát – a demok-ratikus államrend megdöntésére irányu-ló szervezkedés címén – 1951-ben élet-fogytiglani börtönre ítélték. A szerzetestudta, hogy Hatvanban szinte vala-mennyi elõdjét letartóztatták, így a he-lyezés elfogadása számára a meghurco-lással való tudatos szembenézést jelen-tette 1949 augusztusában. A börtönem-lékek között megõrizték azt a történetet,miszerint egy téli napon kabátban, ingnélkül szállították át egyik börtönbõl amásikba. Amikor az õr meglátta a teher-autóról leszálló, ing nélküli rabot, ígyszólt: „Te, pucér Krisztus, hol hagytad azingedet?” Rafael atya 1952. szeptember15-én halt meg a börtön embertelen kö-rülményei között.

H É T M A G Y A R F E R E N C E S V É R T A N Ú TA V A T H A T N A K B O L D O G G Á

Isten tiszteletre méltó szolgája II. Já-nos Pál hangsúlyozta ugyanezen világ-nap alkalmából 2001-ben: („Az egyete-mes közjó”), minden nacionalista önzé-sen túlmenõen, megilleti az egész világnépeinek nagy családját. Ebben azösszefüggésben kell szemlélnünk a ki-vándorláshoz való jogot. Az Egyház min-den ember számára elismeri ezt a jogot,mégpedig kettõs vonatkozásban: elõszörazt, hogy bárki elhagyhassa saját orszá-gát, másodszor pedig azt, hogy bárki be-vándorolhasson egy másik országba,hogy ott jobb megélhetési körülményeketkereshessen magának”. Ugyanakkor azállamoknak joguk van ahhoz, hogy sza-bályozzák az elvándorlás áramlatát, ésmegvédjék saját határaikat, mindemel-lett mégis mindenkor biztosítaniuk kell amindenkinek kijáró emberi méltóságotés tiszteletet. Mindezeken túl a beván-dorlók kötelessége, hogy beilleszkedje-nek a befogadó országban, tiszteletbentartva annak törvényeit és nemzeti azo-nosságát. (...)

Ebben az összefüggésben az Egyházmint Isten népe, amely az összes többinép között vándorolva járja útját a törté-nelemben, létével mindig megjeleníti abizalom és a remény forrását. „Az Egy-ház Krisztusban mintegy szentsége, azazjele és eszköze az Istennel való bensõsé-ges egyesülésnek, és az egész emberinem egységének”, és a Szentlélek mûkö-désének köszönhetõen „nem hiába valókísérlet az egyetemes testvériség megva-lósítására”. Az Egyház szívében különö-sen a szent Eucharisztia jeleníti meg aközösség kimeríthetetlen forrását azegész emberiség számára. Neki köszön-hetõen Isten népe magába foglal „min-den nemzetet és törzset, minden népet ésnyelvet” (Vö. ApCsel 7,9), de nem vala-miféle szent hatalommal, hanem a sze-retet kimeríthetetlen szolgálata által.Valójában ez a szeretet-szolgálat, kü-lönösen a szegények és gyengék iránt,az a kritérium, amelynek alapján le-mérhetõ eucharisztikus ünnepségünkhitelessége. (...)

Befejezésül különös figyelemmel for-dulok a külföldön vagy nemzetközi inté-zetekben tanuló diákok felé, akikrõlmindig megemlékezem imáimban, ésakik egyre nagyobb arányban veszik kirészüket az elvándorlás világjelenségé-bõl. Ez a réteg társadalmi szempontbólis jelentõs, hiszen egyszer hazájukbavisszatérve komoly felelõsség hordozóilesznek: kulturális és gazdasági „hi-dat” képeznek majd a saját országuk ésa vendéglátó országok között; mindezismét csak „az egyetlen emberi család”kialakulásának irányába mutat. Ez ameggyõzõdés támogassa elkötelezettsé-günket, és fokozza figyelmünket a kül-földi diákok és konkrét problémáik iránt– mint amilyen a gazdasági korlátozott-ság vagy az a kellemetlen érzés, hogyegyedül kell helyt állniuk egy egészenidegen szociális és fõiskolai környezet-ben; valamint a beilleszkedés nehézsé-gei. Ebben az összefüggésben szívesenemlékeztetek arra, hogy „az egyetemidiákság közösségéhez tartozni annyitjelent, mint a modern világ által össze-gyúródott kultúrák csomópontjában áll-ni”. Az új nemzedék kultúrája az iskolá-ban és az egyetemen formálódik: tõlükaztán nagyban függ e nemzedék azonképessége is, hogy olyan egyetlen csa-ládnak tekintse az emberiséget, amelyarra hivatott, hogy egységet hozzon lét-re a sokszínûségben. (...)

Castel Gandolfo,2010. szeptember 27.

XVI. Benedek pápa(A német és olasz szöveg alapján

fordította: Cs. F.)

E G Y E T L E N . . .(Folytatás az 1. oldalról)

(Folytatás a 7. oldalon)

2011. január ÉLETÜNK 7

H Í R E K – E S E M É N Y E K

S Z Á J R Ó L S Z Á J R ACinkotáról és a nagy iccérõl

Van annak jó hatvan éve, hogy min-den hajnalban HÉV-vel utaztam munka-helyemre, Kõbányára. Mivel Cinkota isezen a vonalon volt elérhetõ, gyakran ju-tott eszembe Mátyás király, az ottani plé-bánia és a nagy icce története. Akkori el-határozásomat, hogy egyszer munkaután ellátogatok Cinkotára, sajnos nemvalósítottam meg, és így életem soránsok helyre eljutottam, de Cinkotára nem.

Pedig a nagy icce története – még ak-kor is, ha valóban egy óangol népballadánalapszik, ahogy egyesek állítják – már aMátyás királynak tulajdonított kérdésekmiatt is megér egy megemlékezést a Száj-ról szájra rovatban. Most a népmondaszatmári változatát, majd annak a TóthBéla Magyar anekdotakincsében olvas-ható megfelelõjét szeretném olvasóinkkalmegosztani, rájuk bízva a választást: me-lyik a jobb, a találóbb, Mátyáshoz illõbb.

Nagyon tömören annyit az elõzmé-nyekrõl, hogy a cinkotai plébánia kérés-sel fordult a királyhoz, aki annak teljesí-tését feltételhez kötötte. Mint mondotta:

– Ha az én kérdéseimre, gondolataim-ra nem feleltek – jaj nektek!

Nagy volt a szomorúság, mert vajonmit kérdezhet, mi gondolhat a király?

Így búslakodtak a papok, míg a része-ges kántor be nem állított hozzájuk.

– Mi a baj? – kérdezte.Elmondták neki Mátyás király felté-

telét és a maguk tanácstalanságát.– Ne búsuljatok, majd megfelelek én!

Csak elõbb öltöztessetek fel!Merthogy igen rongyos volt a kántor,

elitta még a ruháját is.Másnap elindult Budára, Mátyás ki-

rályhoz, akinek így mutatkozott be:– Cinkotáról jöttem, a plébánia kül-

dött, hogy megfeleljek felségednek min-den kérdésére és gondolatára.

Az elsõ kérdés – szatmári változatban:– A tengerben hány kanál víz van?– A Jóisten kanáljával csak egy, az

emberekével mérhetetlen – hangzott aválasz.

Másodiknak ezt kérdezte a király:– Mikor van a lovon legtöbb szõr?– Õsszel több, tavasszal kevesebb –

volt a tömör válasz.Harmadik kérdés:– Hol van a világ közepe?

A kántor kört kanyarított a botjával aszoba közepében, majd így szólt:

– Felségednek Budán, nekem pedigCinkotán.

– Na, és mit gondoltam? – hangzott azutolsó kérdés.

– Felséged azt gondolta, hogy acinkotai fõpappal beszél, pedig csak a ré-szeges kántorjával.

Mikor pedig a király azt kérdezte, mitkíván most, hogy a kérdésekre megadta afeleletet, ezt válaszolta:

– Hogy az icce Cinkotán még egyszerakkora legyen, mint eddig volt!

Persze az árát nem kérte! Így aztán aziccével az ára is kétannyi lett!

Nézzük most a Magyar anekdotakincskérdéseit és a válaszokat. Az elsõ azonosa szatmári utolsóval:

– Mit gondolok én most?– Felséged bizonyosan azt gondolja,

hogy a cinkotai plébánossal beszél; pe-dig csak felséged legkisebb szolgálja, acinkotai mester teszi udvarlását.

Második kérdés:– Hol kél fel a nap?– Erre a fontos kérdésre, felséges uram

– így hangzott a válasz –, leghelyesebb-nek tartom azt felelni, hogy felségednekBudán, nekem pedig Cinkotán kél fel.

– Ez is jó – szólt a király. – Még egyvan hátra: Mennyit érek én?

– Ez a legnehezebb kérdés – mondá amester –, mégis hoztam rá próbául egy fele-letet. Én senkit a világon annyira nem be-csülök, mint felségedet; az Isten után legel-sõnek tartom, s úgy tisztelem, mint annakképviselõjét. Minthogy már az Isten Fia har-minc ezüstpénzre becsültetett: úgy gondo-lom, hogy felséged megér huszonkilencet.

A király elmosolyodott ezeknek hal-lására, megdicsérte a mestert, s annyiramegszerette annak elmésségét, hogyapáturasággal megkínálta. De õ megkö-szönte ezt a gráciát, s principálisa számá-ra kérte azt ki; magára nézve pedig csakegyért könyörgött, hogy Cinkotán na-gyobb légyen az icce.

Hogy melyik a jobb? Az a fránya uta-lás az árára – a szatmáriak gyakorlati,praktikus gondolkozása –, ha az nemlenne… De szerencsére nem nekem kellítéletet mondani.

Közreadta: Ramsay Gyõzõ

Elhunyt Keszthelyi FerencÉletének 83., szerzetesi fogadalmá-

nak 64., papságának 60., püspökségének18. évében elhunyt Keszthelyi FerencJeromos O.Cist. nyugalmazott megyés-püspök. A Váci Egyházmegye korábbifõpásztorát december 6-án, hajnali ötórakor Vácott érte a halál. Temetése de-cember 14-én volt a váci székesegyház-ban.

Mária-szobor a repülõtérenXVI. Benedek pápa december 1-jén,

az általános kihallgatás alkalmával áldot-ta meg azt a két és fél méter magas bronz-szobrot, melyet Róma Fiumicino repülõ-terén állítanak fel. Az alkotás Máriát áb-rázolja, amint a kisded Jézust tartja karjá-ban. A Szûzanya a földgömbön áll, körü-lötte három repülõ kering. A loretói Isten-anya-szobor alapján készített Mária-ala-kot december 10-én, a Loretói Szûzanyaemléknapján, szentmise keretében leplez-ték le, majd a repülõtér egy jól látható,forgalmas pontjára került. Jelenléte Euró-pa keresztény gyökereirõl tanúskodik.Patrónusként a Loretói Szûzanya kilenc-ven éve védelmezi a légi közlekedést.

A pápai út „mellékhatása”Anglia és Wales püspöki karának

közleménye szerint az elõzõ tíz évbenegyszer sem jelentkeztek annyian szemi-náriumokba, mint 2010-ben. Szeptem-

berben ugyanis 56-an kezdték meg fel-készülésüket a papságra. Mindebben apápa angliai útjának is szerepe lehetett.

Huszonnégy új bíborosXVI. Benedek huszonnégy új bíbo-

rost kreált november 20-án Rómában.(Közülük húsz pápaválasztó, négy pedignem.) A Bíborosi Kollégium tagjainakszáma így 203-ra emelkedett, amelybõl121 a pápaválasztó és 82 a nem választóbíboros.

Összesen tizenöt az európaiak száma, atíz olasz mellett egy lengyel, egy svájci,egy spanyol és két német. Az 57 évesReinhard Marx, München-Freising érsekelett a Bíborosi Kollégium legfiatalabb tag-ja. Afrikából négyen kaptak bíbort: Egyip-tomból, Kongóból, Zambiából és Guineá-ból. Ázsia egyetlen új bíborossal büszkél-kedhet a Sri Lanka-i Malcolm Ranjith-tal,Colombo érsekével. Az amerikai konti-nens négy új bíborossal gazdagodott.

Horvátországi látogatásA Horvát Püspöki Konferencia no-

vember 16-i sajtóközleménye szerintXVI. Benedek pápa 2011. június 4-én és5-én lelkipásztori látogatást tesz Horvát-országban.

A Szentatya Zágrábban részt vesz ahorvát katolikus családok országos nap-ján, és imádkozik Boldog Alojzije Ste-pinac bíboros sírjánál. �

A M O D E R N K O R IRABSZOLGASÁG FORMÁI

Az Egyesült Államokban minden év-ben hivatalos jelentést készítenek az em-berkereskedelemrõl. Idén készült el a tize-dik jelentés, amely megállapítja, hogy azemberkereskedelem elleni intézkedésekmég igencsak kezdeti stádiumban vannak.

A Zenit hírügynökség ismertette a hi-vatalos jelentést, amely hangsúlyozza,hogy az emberkereskedelem nagy rész-ben még mindig a kényszermunkára hur-colást jelenti, még ha a figyelem inkább aszexuális célú emberkereskedelemre irá-nyul is. Ugyanakkor a kereskedõk sok-szor szexuális erõszakot is alkalmaznak,amikor a földeken, vagy a gyárakban vég-zett munkára kényszerítik a nõket.

A 2010-es jelentés néhány fontos adata:– 12,3 millió felnõtt és gyermek él az

egész világon, akik kényszermunkát vé-geznek, vagy prostitúcióra kényszerítveélnek. Az áldozatok 56%-a nõ.

– A kereskedõk éves haszna körülbe-lül 32 milliárd dollár (26 milliárd euró).

– A világban 10 000 lakosból 18-atvisznek kényszermunkára. Ázsiában és aCsendes-óceán vidékén ez az arány ma-gasabb, 3 lakost érint 1000-bõl.

– 2009-ben 4166 per végzõdött ered-ményesen az áldozatok számára, ez40%-kal több, mint a megelõzõ évben.

– 62 olyan ország van, ahol még sen-kit nem ítéltek el a Palermo Protokollalapján (az ENSZ intézkedése az ember-kereskedelem megelõzésére).

– 104 országban nem létezik semmi-féle törvény, program, szabályozás azemberkereskedelem ellen.

A Palermo Protokoll az elsõ nemzet-közi kezdeményezés az emberkereskede-lem témájában. Alapgondolata, hogy nemelég a kereskedõk megbüntetése, ha nemgondoskodnak az áldozatokról, és nemteszik meg a megelõzõ intézkedéseket.

Az emberek gyakran úgy kerülnekkényszermunkára, hogy megtévesztikvagy elrabolják õket. Az EgészségügyiVilágszervezet becslése szerint tíz áldo-zatból egyet kényszerítenek prostitúcióra,kilencet kényszermunkára. A jelenségetnagymértékben elõsegíti a munkanélküli-ség, a szegénység, a diszkrimináció és akorrupció. Gyakran adósság miatt kerül-

nek az emberek ilyen helyzetbe, a hiteltörlesztéséül mennek el dolgozni. Kö-zép-Ázsiában az is gyakori, hogy a gyere-kek a szüleik adósságát törlesztik ily mó-don. A jelentés szerint az emberkereske-delem által elhurcoltak az említett tevé-kenységeken kívül házimunkát végeznek,vagy gyerekmunkások, gyerekkatonák ésszexuálisan kizsákmányolt fiatalkorúak.

A probléma súlyos, mégis nagyon kevésper indul. A tanulmány szerint az emberke-reskedelem arányaiban legalább olyan sú-lyos gond, mint a gyilkosság, a szexuáliserõszak, a rablás, mégis sajnálatosan kevésesetben indul eljárás. Gyakran a társada-lom szemetének tekintik az áldozatokat,nem tartják õket elég fontosnak ahhoz,hogy foglalkozzanak velük. Ha indul isper, csak a bûnösöket bünteti, nem foglal-kozik az áldozatokkal. Sõt, gyakran csakannyi történik, hogy bezárják és hazato-loncolják õket. Ezáltal visszahelyezik õketeredeti életkörülményeik közé, ahol ugyan-azok a veszélyek fenyegetik õket.

A jelentés szerint szorosabb együttmû-ködésre van szükség a hatóságok között,beleértve az állami és nem állami szerve-zeteket is. Ugyanakkor az is fontos lenne,hogy külön erre a célra létesítsenek intéz-ményeket, és a vállalkozásokat is arraösztönözzék, hogy ne álljanak szóba azemberkereskedõkkel. A jelentés egyiklegérdekesebb része az, amelyben tágabbkontextusba helyezi a problémát. Leírjapéldául, hogy az állami tisztviselõk kor-ruptsága az akadálya annak, hogy megfe-lelõen lehessen kezelni a helyzetet.

Agostino Marchetto, a Vándorlók ésUtazók Lelkigondozásának Pápai Taná-csának titkára is beszélt errõl a problémá-ról. Hangsúlyozta: „Az emberkereskede-lem az emberi méltóság elleni súlyos sére-lem”. Elmondta, hogy nincsenek egyszerûmegoldások. Olyan politikát kell alkal-mazni, amely nem korlátozódik a kereske-dõk megbüntetésére, hanem szem elõtttartja az áldozatok érdekeit. Fontosnaktartja azt is, hogy fogyasztóként mind-annyian járuljunk hozzá a küzdelemhez,vagyis csak erkölcsileg megfelelõ forrás-ból származó termékeket vásároljunk.

(MK)

Börtönben haltmeg Károlyi Ber-

nát (1892–1954) is,aki 1929 és 1938között a ferencesekkínai missziójánakalapító vezetõje,1936-tól az aposto-li delegátus helyet-tese volt Paokingkörnyékén. Misszi-

ós tevékenysége során az elhagyott, ma-gatehetetlen betegeket ápolta, árvaházatalapított azoknak a lányoknak, akiket acsaládok kitettek otthonukból. Iskolát,orvosi rendelõt létesített, letelepítette aSzatmári Irgalmas Nõvérek Rendjét,megszervezte a környék lelkipásztoriszolgálatát. 1938-ban visszajött Magyar-országra, ahol a misszió anyagi támoga-tásának szervezésén dolgozott, újságki-adással foglalkozott. A zsidóüldözésidején ferences habitust adott a menekül-teknek, abban rejtegette õket. A kecske-méti rendházba fogadott be üldözötteket,illetve felkereste gettóba zárt embertár-sait. A szovjet front elõretörésekor Kecs-kemét város köztisztviselõi elmenekül-tek. Õ irányította a várost, vezette a kór-házat, összeszedte a házaknál hagyottbetegeket, és ingyenkonyhát nyitott aDél-Magyarországról érkezõ menekül-teknek. 1945-ben tiltakozott a kommu-nista rendõrség embertelen túlkapásaimiatt, amelyekkel megalázták a börtön-be vetetteket, ezért 1945 júliusában õt is

letartóztatták. Zsidóellenességgel, izga-tással vádolták, majd 1949. november26-án végleg elhurcolták. 1950. novem-ber 18-án államrend elleni szervezkedésvádjával, de bizonyítékok nélkül elítél-ték. A rabtársak visszaemlékezései sze-rint a börtönben õt is kegyetlenül kínoz-ták, de P. Bernát mindig megõrizte jósá-gát. A börtönben titokban gyóntatott,mindenkit bátorított. A ferences provin-cia a vértanúk között tartja számon.Boldoggáavatási eljárásának megkezdé-sét 700 kecskeméti hívõ támogatta alá-írásával. Zsidómentõ tevékenységéért amagyarországi rabbi kar a holokauszthatvanadik évfordulóján emlékfát ülte-tett tiszteletére a kecskeméti ferencestemplom kertjében. Bernát atya környe-zetébõl többek Nyugatra menekültek,mert számolniuk kellett az elhurcolással.Õ azonban súlyosbodó betegsége ellené-re is helyén maradt, tudatosan vállalva aszenvedést és a vértanúságot.

*A hét személyrõl a ferencesek és az

érintett egyházközségek úgy véleked-nek, hogy Krisztusért adták az életüket.Ugyanazt tették a nemzetiszocialistaidõszakban, mint a kommunista éra ki-épülése idején: mentették az üldözötte-ket, kiálltak az Egyházért, a kisemmizet-tekért. Helytállásuk és el nem menekülé-sük következménye minden esetben ameghurcolás volt, amely Isten és az Egy-ház elleni haragból forrásozott. A lelki-pásztorok tisztában voltak a várható kö-vetkezményekkel, amikor úgy döntöt-tek: kitartanak híveik mellett, és ígyigent mondtak a vértanúságra.

Ferences Sajtóközpont

HÉT MAGYAR...(Folytatás a 6. oldalról)

8 ÉLETÜNK 2011. január

MAGYAR NYELVÛ SZENTMISÉKNYUGAT-EURÓPÁBAN

Itt közöljük a magyar lelkészségek telefonszá-mát és címét, ahol érdeklõdni lehet magyarnyelvû szentmisék helye és ideje után. Meg-található még az MKPK honlapján is:http://www.katolikus.hu

ANGLIA:London: Virágh József fõlelkész, Hungarian

R.C. Chaplaincy, 62 Little Ealing Lane, GB Lon-don, W5 4EA, Tel./Fax: 0044-20/8566-0271.E-Mail: hungarian.chaplaincy@btinternet.com Mi-sézõ helyek: London, South Croydon, Reading,Bristol, Luton, Brighton-Hove; www.magyarkatoli-kusok.co.uk

Észak-Anglia:Érdeklõdni: Ft. Fülöp Menyhért plébános, St.

John The Baptist Presbytery, Dowling Street,Rochdale, OL11 1EX, Tel./Fax: 0044-(0)1706/6459 37. Misézõ helyek: Rochdale, Wolverhamp-ton, Nottingham.

AUSZTRIA:Bécs: Ft. Simon Ferenc esperes, fõlelkész,

Wiener Ungarische Kath. Gemeinde, Döblergas-se 2/30b, A-1070 Wien, Tel.: 0043-1/526 49 72;Fax: 0043-1/526 49 72 25. Misézõ helyek: Bécs-újhely (Szent József-templom) 17.00-kor; Bécs,vasárnaponként 11.00-kor, Deutschordenskirc-he, Singerstr. 7. E-Mail: bmke@katolikus.at,http://www.katolikus.at

Burgenland/Alsóõr: P. Keresztfalvi PéterOSB, Kath. Pfarramt, A-7501 Unterwart 226, Tel.:0043-3352/34108. E-Mail: Kersztfalvi@free-mail.hu Misézõ helyek: Alsóõr, vasárnaponként9.15-kor, Felsõõr, vasárnaponként 10.30-kor.

Graz: Msgr. Molnár Ottó, Tel.: 0043-316/6821 2421; szentmise a hónap elsõ vasárnapján 10.30órakor, a második vasárnap elõtti szombaton 18.00órakor, a többi vasárnapokon 17.00 órakor aKalvarienberg-Kirchében, Kalvarienbergstr. 155.

Innsbruck: Szentmise minden hónap 2. va-sárnapján, Richard Wagner Str. 3.

Linz: Ft. Szabó Ernõ, Ungarnseelsorgezentrum d.Diözese Linz, Petrinumstr. 12, Haus 7, A-4040 Linz,Tel.: 0043-732/736581-4492 (iroda), -4493 (lakás),-4494 (Fax), E-Mail: ernest.szabo@diozese-linz.at;Misézõ helyek: Linz, Wels.

Klagenfurt: Ft. Norbert Jakab, Tel.:0043-4733/232 v. 0043-6768 7727 444, E-Mail:janorth@freemail.hu; Szentmise minden hónaputolsó vasárnapján 13.00-kor a KapuzinerKirchében, Waaggasse 15, A-9020 Klagenfurt.

Salzburg: Szentmise havonta egyszer, 3.szombaton 17.00-kor az Orsolyita-zárdában,Aigner Str. 135. Érdeklõdni: Bohumy István,Tel.: 0043-699/81721232.

BELGIUMBrüsszel: P. Havas István Sch.P., Mission

Catholique Hongroise, Rue del’Arbre Bénit 123,B-1050 Bruxelles. Tel.: 0032-2/64 96 188.

Liege/Luxemburg: Ft. Dobai Sándor fõlel-kész, Aumõnier Hongrois, Rue des Anglais 33.,B-4000 Liége, Tel.: 0032-4/22 33 910; Fax:0032-4/22116 09.

FRANCIAORSZÁGPárizs: Ft. Gáspár István, szentmise minden

vasárnap 11-kor, augusztust kivéve. MissionCatholique Hongroise, 42, rue Albert Thomas,F-75010 Paris, Tel.: 0033-1/42 086170, Fax:0033-1/42 067155, http://magyarmisszio.free.fr.

Dél-Franciaország: Ft. Fülöp Gergely,Mission Catholique Hongroise, 302, Avenue JeanJaures, F-69007 Lyon, Tel.: 0033-4/78 501636.

NÉMETORSZÁGAugsburgi Egyházmegye: Misézõ helyek:

Augsburg, Neuburg a. D., Kempten. Érdeklõdni:Ft. P. Szomszéd Tamás József SJ, UngarischeKath. Mission, Zirbelstr. 23, D-86154 Augsburg,Tel.: 0049-821/21 93 93 30 vagy 0049-821/21 9393 24, vagy mobil: 0049-151/14 23 28 06.

Bamberg-Eichstätt-Regensburgi Egyházmegyenürnbergi székhellyel: Misézõ helyek: Bam-

berg, Coburg, Ingolstadt, Landshut, Nürnberg,Regensburg. Érdeklõdni: Ft. Bereczki Béla,Ungarische Katholische Mission, Tuchergartenstr.2/A, D-90571 Schwaig. Tel.: 0049-911/507 57 96.

Esseni Egyházmegye:Misézõ helyek: Duisburg, Essen. Érdeklõdni:

Ung. Kath. Mission, Fraziskaner Str. 69a,D-45139 Essen. Tel.: 0049-201/28 47 40 vagyKölnben: 0049-221/23 8060.

Berlini és Hamburgi Fõegyházmegye,Hildesheimi és Osnabrücki Egyházmegye:

Misézõ helyek: Berlin, Hamburg, Hannover,Kiel, Lübeck, Braunschweig, Bremen. Érd.:Hamburgban: Ft. Rasztovácz Pál, Ungarische Ka-tholische Mission, Bürgerweide 35, D-20535Hamburg, Tel.: 0049-40/25 077 83.

Kölni Fõegyházmegye és Aachen:Misézõ helyek: Köln, Bonn, Düsseldorf,

Wuppertal, Bergisch-Gladbach, Aachen: Érdek-lõdni: Ft. Lukács József, Ung. Kath. Mission,Thieboldgasse 96, D-50676 Köln. E-Mail:ungarnzentrum@netcologne.de Tel.: 0049-221/238060. Fax: 0049-221/ 232120; http://www.un-garnzentrum.de

Limburg-Fulda-Mainzi Egyházmegyefrankfurti székhellyel: Misézõ helyek:

Frankfurt-Rödelheim, Mainz, Wiesbaden, Darm-stadt, Giessen. Érdeklõdni: Ft. Takács Pál, Katho-lische Ungarische Gemeinde, Ludwig-Landmann-Str. 365, D-60487 Frankfurt. Telefon: 0049-69/24 7950 21, 069/24795022. Fax: 0049-69/97 78 26 84.www.magyar-katolikusok-frankfurt.de

H I R D E T É S E K

73 éves özvegy hölgy, komoly szán-dékkal, nem dohányzó, nem iszákos,korban hozzáillõ férfi barátságát keresi.T.: 0049-781/28 40 530 (este).

Kiadó Budapest-Belváros, Ferenciekterénél, színvonalas, minden igényt kielé-gítõ 2 szobás lakás, 2 v. 3 személynek, 70EUR/nap. T.: 0033-6/43 60 95 52.

Középkorú becsületes, szorgalmashölgy Németországban, Ausztriábanmagyarul beszélõ családnál (bármi-lyen házimunkát, szállodában, ven-déglátásban, mezõgazdaságban, állat-tartásban) bentlakásssal munkát vállal.T.: 0036-20/284–4503.

München-Freisingi Fõegyházmegye:Misézõ helyek: München, Rosenheim, Erding.

Érdeklõdni: Ft. Merka János, Magyar KatolikusMisszió – Ungarischsprachige Katholische Missi-on, Oberföhringer Str. 40, D-81925 München.Tel.: 0049-89/982637, 982638, Fax: 0049-89/985419. E-Mail: info@ungarische-missi-on.de; www.ungarische-mission.de

Münster-Padeborn-Osnabrücki Egyház-megyék:

Misézõ helyek: Hagen, Menden, Osnabrück,Bielefeld, Marl, Münster, Dortmund, Neukirc-hen-Vluyn. Érdeklõdni: Ft. Bagossy István, Kath.Ung. Mission, Middelfeld 24, D-48157Münster-Handorf. Tel.: 0049-251/32 65 01; Fax:0049-251/144 29 31. E-Mail:ungarische-missi-on@bistum-muenster.de

Passaui Egyházmegye:Érd.: Ft. Szabó Árpád, Götzendorferstr. 5,

D-94121 Salzweg, Telefon: 0049-8505/1229.Rottenburg-Stuttgarti Egyházmegye:Misézõ helyek: Stuttgart, Heilbronn-Hork-

heim, Balingen-Frommern, Ludwigsburg, Böb-lingen, Reutlingen, Schwäbisch Gmünd, Eislin-gen, Weingarten, Heidenheim, Friedrichshafen,Munderkingen, Ulm, Biberach. Érdeklõdni: Dr.Tempfli Imre és Ft. Gegõ István, UngarischeKatholische Gemeinde, Albert-Schäffl e-Str. 30,D-70186 Stuttgart. Tel.: 0049-711/2369190, Fax:0049-711/2367393, E-Mail: mission@stuttgar-ti-katolikusok.de; www.stuttgarti-katolikusok.de

Würzburgi Egyházmegye:Misézõ hely: Würzburg. Érdeklõdni: Ft. Dr.

Koncsik Endre, Domerschulstr. 2, D-97070Würzburg. Telefon: 0049-931/38 62 43,Fax:386-405.

NORVÉGIAInformáció a magyar nyelvû lelkipásztori

szolgálatról: www.nufo.no/makaoOLASZORSZÁGRóma: Msgr. Dr. Németh László fõlelkész,

Pontifi cio Instituto Ecclesiastico Ungherese, ViaGiulia 1, I-00186 Róma. Telefon: 0039-06/684-2620, pminemeth@gmail.com. Misézõ he-lyek: Róma – minden hó utolsó vasárnapján 11-kor,S. Maria dell’Orazione (Via Giulia, kivéve júl., aug.,dec.) és a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagy-asszonya-kápolnájában minden kedden 8.00-kor.Milánó – minden hó elsõ vasárnapján 16.00-kor,Szalézi oratorium (Via Tonale 19, kivéve jan., júl.,aug., szept.). Magyar misék helye: Bologna,Catania, Loreto, Padova, Palermo, Parma, Torino.

Firenze: P. Ruppert József SchP, Tel.:0039/347 344 5538, E-Mail: ruppert.jozsef@pia-rista.hu

SVÁJCZürich: Ft. Vizauer Ferenc, Röm. Katholische

Ungarnmission, Winterthurer Str. 135, CH-8057Zürich, Tel.: 0041-44/36 23 303. E-Mail:f.vizauer@gmx.ch; Misézõ helyek: Zürich, Win-terthur, St. Gallen, Wetzikon-Uster, Schaffhau-sen, Frauenfeld.

Fribourg: Ft. Popa Péter, Tel.: 0041-26/3211925. Szentmise minden hó 1. vasárnapján11.30-kor a fribourgi Krisztus Király-plébánia-templom jobb oldali részén található Miasszo-nyunk-kápolnájában (Rte du Comptoir 2,CH-1700 Fribourg). E-mail: abbe@petrupopa.ch;www.fribourgmise.ch

Genf: Szentmise minden hó 1. és 3. vasárnap-ján 10.30-kor. Tel.: 00 41-22/7910458.

Lausanne: Szentmise minden hó 1. és 3.szombat 18.00-kor. Tel.: 0041-21/6478 678.

Bern: Ft. Pál István Röm. Kath. Ungarnmissi-on, Pf. 7717, CH-3000 Bern. E-Mail: info@kato-likus.ch; www.ungarnmisssion.ch

Basel: Pál István, Tel.: 0041/765185441.Szentmise: minden vasárnap 8.50-kor. www.ungarnmission.ch; a Sacré Couer-templomban,Feierabendstr. 68.

*Aztán jött, és mindent elsöpört a há-

ború; a penicillin fölfedezésével a tüszõsmandulagyulladásokat is.

A betegségek nagy része ma már né-hány tabletta kérdése, viszont megszûn-tek a régi kényeztetések is: a hosszú me-seolvasások (Ezeregyéjszaka, Magyarmese- és mondavilág, Dugó Dani ésCsavar Peti, Cilike, a Tizenöt éves kapi-tány és Grant kapitány gyermekei…), aszegfûszeges almakompót, a mézes hárs-fatea, a fehér habpamacsokat ringatómadártej.

Decemberben, a két ablak közé tett fe-hér szigetelõ párnán ott sorakoztak aszoba melegét nehezen bíró édességek: aszaloncukorral ékesített virgács, a vörössztaniolba csomagolt, cukorszakállú Mi-kulás, a „porcelánburokban” díszelgõmatyó pár és még sok minden, ami szin-tén hozzátartozott a téli betegségek fe-lejthetetlen hangulatához.

Saáry Éva

M A D Á R T E J(Folytatás az 5. oldalról)

Gyóntatóknak tartottak továbbkép-zést november 24-én Mátraverebély-Szentkúton, ahol Leopold Jablonskýszlovák ferences atya, a NagyszombatiFõegyházmegye exorcistája (a megyés-püspök által kinevezett ördögûzõ – aszerk. megj.) az okkultizmus következ-ményeirõl és a szabadulás útjáról beszéltközel hetven pap elõtt.

A ferences páter elõadása kezdeténkiemelte, hogy a megváltott ember aSzentháromság misztériumában él, a sá-tán célja azonban az, hogy ebbõl kisza-kítson minket. A gonoszlélek hatása azember életében különbözõképpen vanjelen: a kísértés, a függõség, a külsõ ésbensõ támadások, valamint a megszál-lottság mind olyan állapotok, amelyeketjól ismer a keresztény hagyomány.

Az okkultizmus ebben kapu, amelybejárat a sátánnak, hogy megalázza amegváltott ember életét. Ezeknek diva-tos területe többek között a fehér mágia,amikor különféle népi vagy alternatívgyógymódokkal, segédeszközökkel, va-rázsigékkel és energiákkal orvosolnak.Hatásuk elsõ látásra gyakran pozitív,hosszú távon azonban az ember szabad-ságának megrontója. A fekete mágia,amelynek kifejezett célja az ártás, vagyaz elõzõ nemzedékek bûneinek hatásaéletünkben (pl. öngyilkosság, olyan he-lyek, ahol spiritiszta szeánszokat tartot-tak, szóbeli átok) ugyancsak olyan ese-mény, amelytõl Krisztus tud megmente-ni bennünket.

Az elõadó Jairus leányának feltá-masztását emelte ki: Jézus csak a köz-vetlen családtagoknak és néhány tanít-ványának engedi meg, hogy ott legye-nek a csodánál (Mk 5,39-42). Vagyisaz Egyháznak a hit és a szeretet olyanközösségeit kell megteremtenie, aholmeg lehet szabadulni a gonoszság mû-veitõl. Leopold atya arra is felhívta apapság figyelmét, hogy elõször mindigértelmi szinten kell ezeket az esetekettisztázni, mert ha ez kimarad, könnyennevetségessé válhatunk. Ha kizárhatópéldául a magány miatti képzelgés, aserdülõkori figyelemfelhívás vagy va-lamilyen pszichés betegség, csupán ak-kor beszélhetünk a gonosz beavatkozá-sáról, amelynek okait és forrását istisztázni kell.

A ferences elõadó saját gyakorlatárólis beszélt. Hangsúlyozta, hogy a kifeje-zett megszállottságot kivéve szabadítóimával, és az Egyházban még kellõennem elterjedt, de a római rituálé által is-

mert ún. exorcista olaj alkalmazásávalminden felszentelt személy orvosa leheta megszállottságnak, személyek és he-lyek esetében egyaránt. Majd megkér-dezte: a papok kellõen hisznek-e fel-szenteltségük ezen ajándékában? Azelõadó a pap feladataként emelte ki,hogy a megszállott állapotban lévõketel kell vezetnie ahhoz, hogy tudatosanszabadulni akarjanak állapotuktól, kér-ni kell a Szentlelket, hogy kegyelmévelfoglalja le a hívõ életét. Nagyon fontos-nak tartja a keresztségi fogadalom meg-újítását.

A Nagyszombati Fõegyházmegyeexorcistája külön kiemelte: a pap fel-szentelésekor az apostolokhoz hasonló-an hatalmat kapott a gonoszlélek hatal-mának megtörésére, a hívek pedig legin-kább úgy tudnak e negatív erõk ellen vé-dekezni, ha tudatosan szabadulni akar-nak a bûnöktõl, tartózkodnak a pogányszimbólumok viselésétõl, és szentségiéletet élnek.

(A jelenségek további tanulmányozá-sához a nagyszombati exorcista a Tosca-nai Püspöki Konferencia LelkipásztoriÚtmutatását ajánlotta, amely magyarnyelven megtalálható a karizmatikus.huoldalon.)

(Magyar Kurír)

A S Á T Á N K A P U J A A Z E M B E R É L E T É B E

Ferences szerzetes az okkultizmusról

HIRDESSEN AZ ÉLETÜNKBEN

Apró-, házassági-, általános hirdetések betûnként: 0,10 EUR„Jelige” – postaköltség 5,00EUR

Üzleti, nyereséges hirdetés betûnként 0,20EUR

Nagybetûs sorok betûnként 0,40EUREgyszerû, 1 „pontos” keret 10,00 EUR

Kéthasábos hirdetés az összeg kétszerese.

Külön kívánságokat esetenként árazunk.

Egymás utáni háromszori hirdetésnél 10 %, hatszori

hirdetésnél 20 % , illetve egész évi hirdetés esetén 30 %

kedvezményt adunk!

ÉLETÜNK

Szerkesztõség és kiadóhivatal:

MAGYAR KATOLIKUS MISSZIÓOberföhringer Str. 40, D-81925 München

Telefon: (0049) 89/98 26 37Telefax: (0049) 89/98 54 19E-mail: eletuenk@gmx.de

www.ungarische-mission.de*

Fõszerkesztõ: dr. Cserháti FerencFelelõs kiadó: Merka János

Felelõs szerkesztõ: Czoborczy BenceA szerkesztõbizottság tagjai:

Ramsay Gyõzõ,Vincze András

*Redaktion und Herausgeber:

UNGARISCHSPRACHIGE KATHOLISCHE MISSION

Oberföhringer Str. 40, D-81925 MünchenVerantwortlicher Herausgeber: Merka János

Telefon: (0049) 89/98 26 37Telefax: (0049) 89/98 54 19

E-mail: eletuenk@ungarische-mission.de

eletuenk@gmx.de*

Abonnement für ein Jahr: 20 EUR11 Exemplare

nach Übersee mit Luftpost US$ 60*

ELÕFIZETÉS:

Az Életünket a helyi magyar lelkészek terjesztik,õk küldik szét, náluk is kell elõfizetni!

Tengerentúlra, vagy ahol nincs magyar lelkész,oda a kiadóhivatal küldi az újságot.

1 példány ára: 2 EURElõfizetési ár egy évre: 20 EUR

Tengerentúlra US$ 60BANKSZÁMLÁNK:

Ungarischsprachige Katholische MissionSonderkonto „ÉLETÜNK”.

Postbank MünchenKonto-Nr.: 606 50-803 – BLZ 700 100 80

IBAN DE16 7001 0080 0060 6508 03

BIC PBNKDEFF*

Erscheint 11 mal im Jahr.

Satz: ÉLETÜNK*

Druck: AMPER DRUCK GmbHAm Fohlenhof 5.

82256 Fürstenfeldbruck*

Beilagenhinweis: Dieser Auflage liegtzeitweise ein RUNDSCHREIBEN bei.

A KIADVÁNYHOZ KÖRLEVELETMELLÉKELTÜNK.