a haboru kutyai 1. - a farkasfalka - leo kessler

8/12/2019 A Haboru Kutyai 1. - A Farkasfalka - Leo Kessler

http://slidepdf.com/reader/full/a-haboru-kutyai-1-a-farkasfalka-leo-kessler 1/281



Leo Kessler

A farkasfalka

DUNA INTERNATIONAL

A mű eredeti címe:

TheWolf Pack

Copyright © Leo Kessler, 1985

A fordítás

a Century Publishing 1985-ös kiadása

alapján készült

Magyar fordítás © Bánki Bálint, 2001



A kötet a Budapest-Print kiadónál 2001-ben megjelentkönyv

változatlan, második kiadása

Minden jog fenntartva. A kiadó engedélye nélkül tilos akönyv

bármilyen módon történő másolása, terjesztése,

beleértve a fénymásolást és az elektronikus adathordozóeszközöket is.

ISBN 978 963 9919 74 7

DUNA International

Könyvkiadó Kft.

1106 Budapest, Keresztúri út 8/ATelefon: 264 4555, fax: 264 4551

e-mail: kiadoffidunakiado.hu

Felelős kiadó: a kft. ügyvezetője

Kiadóvezető: Baráz Miklós igazgató

Főszerkesztő: Sipos Attila

Borítóterv: Baráz Klára

Műszaki vezető: Marton Éva



Készült a Debreceni Kinizsi Nyomdában

Felelős vezető: Bördős János igazgató

„Mi nem ismerjük a félelmet, bajtársaim.

A jelmondatunk:

Behatolás és elsüllyesztés.”

doenitz tengernagy,

a Német Tengeralattjáró Flotta parancsnoka 1939-ben

A szerző előszava

A daru ropogva próbálta felszínre emelni roppant terhét.

Ahogy a tengerpartról figyeltük küzdelmét, mindannyiunkat



. ,és ha most nem sikerül felszínre hozni a roncsot, akkor aszervezők kénytelenek lesznek a hullámsírjában hagyni.

Több mint hatszáz jenkit gyilkoltak meg itt azon a naponmondta az egyik közelben várakozó riporter. Többet, minta második front megnyitásánál a Utah partszakaszon. Ésezzel az akciójukkal csupán a partraszállásmegakadályozására próbáltak felkészülni!

A szemem sarkából ezalatt a mellettem álló férfitfigyeltem. Elég jól tudott ahhoz angolul, hogy a riporter

szavait megértse. Hogy érezhette magát a bőrében ez azember, aki negyven évvel ezelőtt több mint hatszázfiatalembert küldött a halálba?

Azonban semmit sem tudtam kiolvasni a tekintetéből.Szikár arca mindvégig rezzenéstelen maradt. Élénk kék

szemeit egy pillanatra sem vette le a daruról, ami küszködve próbálta a felszínre emelni rémes tette egyetlenkézzelfogható bizonyítékát.

Aztán egyszer csak taps és üdvrivalgás törte meg afeszült csendet. A daru megtette a magáét! A Sherman a

maga harminc tonnájával szép lassan elkezdett kiemelkednia tengerből, amelynek a mélyén az elmúlt negyven évettöltötte. Az amerikai tankot teljesen beborították a kagylók,és a rozsdától élénkpirosan csillogott. Páncéltornyán aliglehetett felismerni a felszabadító csapatok jellegzetes fehér csillagát. Az ágyúja lecsüngött, és a csövére hínár tekeredett. A riporterek és a fotósok izgatottan feléje



siettek, hogy megörökíthessék ezt a felemelő pillanatot, mi pedig ott maradtunk vacogva a homokos parton, mertfagyos szél járta át Slapton környékét.

1944. április 28-a mondta lassan a társaságomban

maradt férfi, majd tovább töprengett. Negyedholdvilágította be az égboltot aznap éjjel, és a tenger egészcsöndes volt. Erre tisztán emlékszem. Majd behatoltunk,hogy elsüllyesszük őket. Los! – fejezte be kurtán s furcsángondolatmenetét, és hangján érződött, hogy hozzászokott a parancsok osztogatásához. Nem tűrte az engedetlenséget.

Aztán magunk mögött hagytuk a kis tengeröblöt, éselkezdtünk visszacaplatni a domboldalon fekvő hotelba.

Most pedig – jelentette be , elmesélem magának atörténetemet. Mielőtt tovább folytatta volna, kissé nyersenfelkacagott, és lehetett látni a szemén, hogy gondolatban

már a messzi múltban jár. Azonban annyit előremegígérhetek, Herr Kessler, hogy nem lesz benne sok köszönet.

Így esett hát, hogy negyven év elmúltával ChristianJungblut kapitanleutnant, minden idők legünnepeltebb

német tengeralattjárójának, az U69-nek a kapitányamesélni kezdett nekem arról a napról, ami oly híressé(sokak szerint inkább hírhedtté) tette. És ahogy arra előrefigyelmeztetett, valóban nem volt valami kellemes történetsőt egyáltalán nem nevezhető kellemesnek!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok tehát, hogy a



Németország tengeralattjáró-kapitányainak legnagyobbásza titkairól. Annak az embernek a teljes történetéttárhatom az olvasók elé, aki túlélte Prient, Kretschmert,Schepket és az összes többi nagy nevet. Jungblut

parancsnok szótárából akkoriban hiányzott az a szó, hogykapituláció. Nem azért, mert fanatikus náci volt, hanemmert elkötelezettséget érzett a hivatása és a legénységeiránt.

Saját bőrén tapasztalta meg, hogy mit jelent félelemben élni.

Belekóstolt a győzelem ízébe, átélte a hanyatlás napjait és aháborús Németország végső korszakának pátoszát. Végre-valahára belefog hát keserű meséjébe, ami nem más, mint anáci Németország rettegett tengeralattjárójának, az U69-nek a története…

Leo Kessler,Slapton, Anglia

Kiel, Németország, 1984 nyara



Első könyv

Cápák és kis halak

A haditengerészet, barátocskám?

Az életeddel fizetsz érte,

és a világot kapod cserébe.

Régi német tengerészmondás

ELSŐ FEJEZET

Scapa Flow, meine Herren! jelentette be Hanssenkapitány, miközben tisztjei az imbolygó és csúszós

figyelőtorony köré gyülekeztek. A világ legnagyobb



, .

A tisztek egy emberként próbálták meg élesre állítanisötétben is használható messzelátóikat, és közbenigyekeztek szilárdan megvetni lábukat az imbolygótengeralattjárón. Ahogy körbetekintettek, a hömpölygő

Atlanti-óceán felszínét több száz méter mélyből felnyúlófekete sziklák szabdalták fel, melyek csúcsain úgygörnyedeztek az összeaszott fák, mintha púpos törpék lennének.

Hanssen kapitány bőven adott időt tisztjeinek a

szemlélődésre. Mivel ő már járt erre korábban, gondolataimessze jártak. Tizenöt éves korában már hajózott ezeken avizeken, és emlékezett arra a szomorú napra, amikor sok évvel ezelőtt ifjonc tengerészkadétként át kellett élnie, hogya Német Tengeri Flotta leteszi a fegyvert a britek előtt.Huszonegy év elteltével most ismét itt van, és valahol alatta,a dühöngő Atlanti-óceán mélyén ott fekszik az a hajó,amelyet közvetlenül a britek orra előtt elsüllyesztettek.

Rendben van, uraim törte meg a rájuk nehezedő mélacsendet, és szavainak még nagyobb nyomatékot adott alegnagyobb északi horgonyzóhely felett kavargó szélsüvítése. Scapa Flow három útvonalon közelíthető megkomolyabb navigálási nehézségek nélkül. Amott keletre vana Holm, délre a Hoxa… és nyugatra a Hoy.

A tisztjei messzelátóikkal követték szavait, és közbenmegértően bólogattak. Eközben tengeralattjárójuk az

ellenség sötétségbe burkolódzott kikötőjét próbálta



meg ze en. en a en orgonyzo az rakitört háború első hónapjában a britek legtöbb hadihajója.

Doenitz1 tengernagy információja szerint ezen bejáratok mindegyikét egy egyszerű hálókból összekötött rendszer

védi. Ezek a halászok rákfogó hálójának elvén működnek.Ez a hálórendszer egy másik kétinches dróthálót erősít.Hanssenből feltört egy nyers kacaj. És ez a háló, meine Herren, hivatott távol tartani az olyan gazfickókat ScapaFlow-tól, mint mi vagyunk… Na már most, hogyanhajóznak át a brit hajók ezen a védelmi rendszeren? tette fel

a kérdést Hanssen, majd nyomban feleletet is adott. Akapuikon. Az egyik szakaszon két vontatóhajó állomásozik a háló két oldalán, ezek tudnak rést nyitni a vízben lebegőháló mozgatható részén. Így jutnak hát ki és be a hajóik.

És mi is így jutunk majd be, kapitány! tette hozzá von

A r c o Leutnant 2 lelkesen, miközben leeresztettemesszelátóját. Ő volt a kapitány első számú tiszthelyettese.

Hanssen felhorkant. Von Arco a „zöldfülű suhancok”közé tartozott, ahogy az olyan „öreg rókák”, mint akapitány is nevezték őket. Szemében lelkesedés csillogott,

és olyan új keletű frázisokat pufogtatott fanatikusan, mint például: „A Führer rajtunk tartja a szemét” vagy „Zászlónk a halálnál többet jelent”. A kapitány nem kedvelte az ilyenzöldfülű suhancokat, és von Arco különösen ellenszenvesvolt számára.

Nem mi, főhadnagy javította ki nyers modorán az elsőszámú tiszthel ettesét hanem valaki!



1A német tengeralattjáró flotta főparancsnoka

2Hadnagy

De uram akadékoskodott von Arco, és jobb karját azég felé lendítette, mintha azon nyomban az imádott Führerjeelőtt akarna szalutálni. Vízhatlan tengerészköpenye suhogotta hirtelen mozdulattól. Hiszen mi itt vagyunk. A britek mégnem tudtak bemérni minket. Mi tarthat hát vissza bennünketattól, hogy behatoljunk a Scapa Flow-ba, és lenyomjunk a

torkukon pár halkonzervet3? Az ég szerelmére, uram, már több mint egy hónapja háborúzunk, és még egyetlenellenséges katona skalpját sem szereztük meg!

Még javában tart majd a háború, amikor a maga övéremár nem fér több skalp, von Arco felelte Hanssen

fagyosan. Egyet se féljen, magának vagy a legközelebbirokonának a háború végére egész fióknyi plecsnije4 lesz.Most pedig elég a fecsegésből. A parancsom a következő.A Nagy Oroszlántól a maga kedvéért Doenitztől azt a parancsot kaptam, hogy vegyem az egyik ilyen kaputmegfigyelés alá. Ki kell derítenünk, hogy a hálórendszer előtt van-e távirányított aknamező telepítve. Továbbá az isa feladataink közé tartozik, hogy kifigyeljük a kisőrnaszádok szerepét a kinyitott kapuk védelmezésében. Ésvégül vitte fel a hangját Hanssen, majd jelentőségteljesszünetet tartott, mintha csak most jött volna rá mondandója

fontosságára azt is elvárják tőlünk, hogy belépjünk a -



, ,az első mögött.

Valaki felsóhajtott a nyirkos sötét éjszakában.

Szent szalmazsák, behatolunk! suttogta a fiatal Doerr

zászlós, az U69-es Benjáminja.Be bizony, Doerr nyugtázta Hanssen kapitány. Most pedig ne fecséreljük tovább az időt. Két órán belül pirkadnikezd. Mindenki foglalja el a helyét merüléshez, kérem!

*

Von Arco szeme acélosan csillogott. Olyan feszesen ésegyenes háttal állt, mintha karót nyelt volna. Egy grammfelesleg sem volt kisportolt testén.

Herr kapitány harsant fel a periszkóptól hátralépve,mintha még mindig Kiel-Wikben lenne a katonai

díszszemlén. – Elértük a periszkópos megfigyelésimélységet.

A szakállas legénység tovább szorgoskodott a műszerek zöld fényében, de azért a szemük sarkából figyelték akapitányt, amint a periszkóphoz lép, hogy a Hoy kaput első

ízben szemügyre vegye. A tengeralattjáró belsejébenkicsapódott a pára, és olaj, avas étel, illetve emberiizzadság szaga facsarta az orrukat. Hanssen kapitány már régen a tengeralattjárón szolgált, már javában a harmincaséveit taposta, és ez meg is látszott barázdás arcán. Kék szemében általában huncutság bujkált, most azonban a periszkóp elé lépve, szinte ragyogott szeme az



izgatottságtól. Megigazította fején a sapkáját a fedélzeten ővolt az egyetlen, aki sapkát viselhetett , aztán ellentmondástnem tűrő hangon parancsot adott.

– Periszkópot fel! Hanssen már régen megtanulta, hogy

a tengeralattjárón nincs helye a kapkodásnak és azidegeskedésnek. Ha a legénység fiatal tengerészei ilyesmittapasztalhatnak, akkor az felzaklatja és hibázásra késztetiőket.

3 Torpedót.

4 Kitüntetése.

A csillogó acélcső halk szisszenéssel feltolódott afelszínre. Hanssen odanyomta szemét a nézőkéhez. A periszkóp kerek lencséjéről szinte azonnal lepergett a víz.Aztán a kapitány szeme elé tárult a látvány: a széleskiterjedésű Scapa Flow, telis-tele az ellenség főbbhadihajóival. Külső segítség nélkül is azonosítani tudta őket.Hosszan elnyúló szürke alakjuk ugyanolyan ismerősen bontakozott ki szemei előtt, mintha a saját gyermekei arcát

látná a távolban. A kikötő felé a Royal Oakot látta, amott pedig a Warspite nevű hatalmas szörny borzolta az égretizenhat inches ágyúit. Ha hihetett a saját szemének, akkor még az Ark Royal repülőgép-szállító anyahajó is ott volt.Hirtelen megnyalta sótól kicserepesedett ajkát, mintha egynagy lakomára készülne. A jóisten a megmondhatója, hogyegy tengeralattjáró kapitánya ennél szebbet nem is



álmodhatna! Az egész Brit Honi Flotta fel volt elé tálalva ahorgonyzó-helyen, és csak arra vártak, hogy felfalja őket!

Kapitány! szólt egy feszült hang figyelmeztetőleg, és ezkizökkentette ábrándozásaiból. Motorhang… zéró negyven

foknál!Motorokat leállítani! harsant fel Hanssen.

Körbefordította a periszkópot. A hajnali szürkület páratakarója alól egy cingár romboló bontakozott kikackiásan, amint éppen a kapu felé tart. Mögötte kis

őrnaszádok cikáztak előre-hátra, fehéren habzott alattuk afelkavart tengervíz. Ismét megpördült a periszkóppal. Előttelassan éppen a kaput nyitották ki. A romboló beúszottrajta, és a bejáratot védelmező őrnaszádok még mindigmögötte szelték a vizet!

A legénység egy percre sem vette le tekintetét aműszerekről, mindenki tette a maga dolgát, de valahogymegérezték, mi járhat köpcös kis kapitányuk fejében, ésettől feszült lett a légkör. Ekkor a föléjük érő hajómotorok morajlása felerősödött. Tudták, hogy nem szabadelszalasztaniuk ezt az alkalmat. Most vagy soha! Egyszer

csak a műszerek zöld fényének félhomályában von Arcohangja törte meg a feszült csendet.

Uram, akkor behatolunk? kérdezte, és ez a kérdésmotoszkált minden izzadt tengerész fejében.

Hanssen meghozta döntését, habár előző háborústapasztalatai alapján tudta, hogy azok a tengeralattjáró-



kapitányok, akik egy másik hajó nyomdokvizén próbálnak meg átjutni egy védelmi vonalon, rendszerint rövid időn belül halott kapitányokká válnak. Azonban az őrnaszádok még mindig mögötte voltak. Nagyot nyelt hát ésmegköszörülte a torkát.

Igen, behatolunk… Periszkópot bevonni!

Von Arco szemei ragyogtak, és fülig ért a szája.Ragyogó fehér mosolya mögött mégis úgy tűnt, minthauralkodni próbálna egy testén végigömlő fájdalmon.

Istenem, behatolunk! mondta fogát csikorgatva.*

A szúrágta halál faszába! kiáltott fel Frensen, atorpedótüzér, amikor az U69-es fa falburkolata atengeralattjáró törzsére nehezedő nyomástól recsegni és

ropogni kezdett. Aztán a szakálla alatt széles vigyor ült ki azarcára, mintha élvezné ezeket a vészjósló hangokat.

Dugulj már el, seggfej! horkant fel társa, Maydag, atorpedókezelő. Neki kellett Frensen keze alá dolgozni.Aztán a szikár nyaka köré csavart rongydarabbal letörülte

arcáról a verejtékcseppeket. Mint minden tengerész, ő is babonás volt. – Nem kellene ilyesmiket mondanod,Frensen. Minek az ördögöt a falra festeni!

A nagydarab hamburgi keménylegény erre megdörzsölteorra hegyét, ami a vízparti csehókban bedobott sok korn

és kummel felesektől már uborka nagyságúra dagadt.



Mt oso , te s ma ma om? Beto t , mert ahajóskapitány britnéző körútra visz minket? sziszegte.

Szarok rá! fortyant fel az összeaszott torpedókezelő. – Csak arról van szó, hogy nem kellene…

Fogjátok be ott hátul a bagólesőtöket! szakította félbevon Arco érdes hangja szigorúan a beszélgetésüket. Nefelejtsétek el, hogy csendes menetben hajózunk.

Az ex-kommunista dokkmunkás Frensen szívbőlgyűlölte a kapitány első számú tiszthelyettesét, és most is

obszcén mozdulatokat tett ökölbe zárt jobb kezével vonArco felé.

Tudod, mi a baja, ugye? sziszegte a szája csücskéből.Egy kislány összetörte a szívét. Beletört a bicskája!Azonban még a szófosó hamburgi legénynek is elakadt a

szava, amikor a kapitány hátracsapta sárgarézrangjelzésektől patinás sapkáját kopaszra borotváltkoponyáján, és halkan kiadta a parancsot:

Periszkópmélységet felvenni, kérem.

Nem messze tőlük a hidrofonkezelő feszülten a műszere

fölé hajolt, és megpróbálta követni a brit rombolómotorhangját. Egyre beljebb és beljebb hatoltak akikötőbe.

Hanssen kapitány elindult, hogy megnézze, vajonátjutottak-e már a védelmi rendszer kapuján. Szándékosan

kimért léptekkel ment a periszkóphoz, majd odanyomtaszemét a nézőkéhez. A le én sé feszülten fi elt. Most



eljött az igazság pillanata. Akik látótávolságon belül voltak,szinte megigézve meredtek a kapitány hátára. Szinteörökkévalóságnak tűnt, amíg Hanssen a műszer mögöttgubbasztott. Aztán a kapitány válla hirtelen elkezdett

rángani, mintha magában kuncogna valamin. Majdmegpördült a tengelye körül, és intett von Arcónak, hogy őis nézzen bele a periszkópba.

Srácok, behatoltunk. És se híre, se hamva a második védőháló-rendszernek. Scapa Flow tárt karokkal vár minket! – jelentette be a legénységnek.

MÁSODIK FEJEZET

Már javában tartott a nap, amikor a köd elkezdettleszállni a Shetland-szigetek felől. Először csupán szürke

foltokban gomolygott selymesen és csendesen az elsővilágháborús matuzsálem rombolóhajó körül. A Brit KirályiHaditengerészet felvont és lobogó fehér zászlaját szinte aliglehetett szabad szemmel észrevenni. Aztán idővel széplassan besűrűsödött a köd, és jeges, borzongató hideglevegőt hozott magával, amitől a matrózok a csontjukig

átfagytak. A lövegek emelvényeit magukra hagyták, és



n testmozg ssa pr t e me egten t agyotttestüket a háromnegyedes csuklyás kabátba és szegecselttengerészbakancsba bújt katonák. Ketten közülük ünnepélyességet színlelve keringőztek. A hajó orrábanelhelyezkedő őrszemek áthajoltak a korláton, és

hunyorogva próbáltak meg minél messzebbre látni atejfehér ködön át. Az egyik szakács, aki a fedélzetenkrumplit pucolt és a „Gördítsd ki a hordót” című daltfütyörészte, egy idő után megelégelte ezt a fránya időjárást,mérgében földhöz vágta a kését és káromkodott egyet.

A faszom kivan dörmögte, és bement. Lassan mindentelnyelt a köd, és fagyos letargiába taszította a legénységet.

A hajóhídon a Brit Királyi Haditengerészet tartalékos parancsnoka, Horseman főhadnagy felhajtotta a kabátjagallérját. Borostás arca kipirosodott a hidegben, és az ő

száját is az előbb elhangzott trágár kifejezés hagyta el,mielőtt parancsot adott volna a sebesség csökkentésére. Aköd nélkül is épp elég vacak volt az időjárás ott kint ScapaFlow-ban. Miért is várják el tőle, hogy őrjáratozzon itt ahalál faszában, távol a világtól, egy tányér borsólevesben?Mi az ördögért kellett neki önkéntesnek jelentkezni a

Királyi Haditengerészethez, miután 1936-ban nyugdíjbament? Akkor most otthon ülhetne Devonban akarosszékében, és a lábát melengethetné a melegkandallónál, ehelyett meg mindjárt lefagynak itt a semmiközepén a tökei.

Szinte ólomlábakon vánszorgott az idő, a kapitány pedig



sebességének csökkentését. Ráadásul több őrszemet iskivezényelt. Azok körben helyezkedtek el a hajón, éshunyorogva fürkészték a fagyos ködtengert. A legapróbbneszre is felkapták a fejüket. Lent a hajóban kiképzett

megfigyelők görnyedtek az Asdic műszerek fölé, arcuk gyöngyözött az izzadságtól, fejhallgatóikat erősen afülükhöz szorították, és közben figyelték, hogy nem szakad-e meg a ritmusos pityegés, ami egy közelben ólálkodóellenséges tengeralattjárót jelentene. Lent is jeges volt ahangulat, tapintani lehetett az elfojtott feszültséget.

Még a szokásos „Rum-O” kiáltás sem oldotta amatrózok feszültségét azon a siralmas ködös napon, pedigez azt jelentette, hogy a legénység minden tizennyolcadik évét betöltött tagja ihat fél bögre sűrű barna rumot, aminélilyenkor nincsen jobb orvosság. Már mindannyian a

tűrőképességük határához értek, és túl feszültek voltak ahhoz, hogy ettől felviduljanak. És valóban, a rumnak köszönhető csodás melegség hamar kiszállt a testükből, ésa legénységre ismét rátelepedett az ideges és fagyos légkör.Amint a matuzsálemi korú romboló a háznagyságú hullámok

hátán hánykolódott, a matrózok egyre gyakrabban véltek nem létező formákat körvonalazódni a hajó mindkét oldalángomolygó sűrű szürke ködben. Kétszer is tévesenriadóztatták az őrszemek a kapitányt, aki ettől éktelenharagra gerjedt, és alaposan legorombította az érintetteket.

A romboló motorjának egyenletesen dübörgő hangját ésa kötélzet nyikorgását leszámítva, most már semmilyen zaj



sem zavarta a feszült legénységet abban, hogy áthatoljanak ezen a komor szürkeségen. Akárcsak a kapitány,többségük szintén tartalékos katona volt, akiket 1939szeptemberében hívtak be katonai szolgálatra. Ennek ellenére mindannyian tisztában voltak azzal, hogy ha bármiis történne a hajójukkal, akkor pár percnél tovább nemtudnának életben maradni az alattuk baljóslóan hullámzódermesztő zöld vízben.

Horseman parancsnok épp egy bögre forró kakaóvalkészült kényeztetni magát. Átfagyott orrát a

porcelánbögréből felszálló gőzbe tartva próbáltafelmelegíteni, amikor hirtelen történt valami.

Tengeralattjáró balról, uram! harsant fel lentről azegyik őrszem izgatott kiáltása.

Horseman kiejtette kezéből a bögrét, ami darabokratört. A következő pillanatban már fel is villant a kapitánykezében kétcsövű éjszakai messzelátója. Remegő ujjakkal próbálta meg élesre állítani a képet. Egyszer csak egyszürke elnyúlt ördögi alakzat rajzolódott ki a látcső kerek lencséi előtt. Ez most nem lehet tévedés. A hullámok közti

vályúban egy félig lemerült német tengeralattjáróhánykolódott!

Horseman egy percig sem tétovázott.

Jobbra húsz kiáltotta , teljes gőzzel előre! Ösztönösenmegkapaszkodott, és jól tette. A kormányos elcsavarta a

kormánykereket, a motorok pedig teljes fordulatszámra



p r g e . rom o orra a u mo a csap o , szenharmincezer lóerős motor taszította előre. A hirtelen támadtszembeszél miatt Horseman felemelte a hangját, éshangosan kiáltott. Tüzérek… felszíni ütközetre felkészülni…helyi irányítás!

Horseman hajója nyílegyenesen a mit sem sejtő némettengeralattjáró felé hasított, mintha ezzel a támadással azösszeütközés lenne a célja. Lent az elülső fedélzeten atüzérek feszülten a páncéltorony négy és fél inches ágyúimögött figyeltek.

Az irányzékbeállítók tekintetüket a távolba szegezték, és ahideg idő ellenére erősen verejtékeztek. Mögöttük álltak készenlétben az ágyúcsőtömködők, hogy ha szükséges,megtisztítsák botjaikkal a csőtorkolatot. A betöltéséértfelelős tengerészek pedig az ágyú hátsó része mellett várták az ütközetet fényelnyelős csuklyáikban és kesztyűikben.Az élénksárga robbanógránátokat úgy tartották barnauniformisba bújtatott karjaikban, mintha egy csecsemőtringatnának. Készen álltak arra, hogy egy szemvillanás alattújratöltsék az ágyúkat. Ezalatt fenn a hajóhídon Horsemankapitány szívogatta kihűlt pipáját. Lapos sisakjában és

fehér fényelnyelő csuklyájában úgy nézett ki, mint egyközépkori lovag, aki alig tudja kivárni, hogy kezdődjék végre a lovagi torna.

*

A nyomás keltette hullám úgy nyakon öntötte von Arcot,

mintha egy hatalmas nyirkos tenyerű legény fültövön vágta



A támadó romboló orrában elhelyezett ágyúk ismét

tüzeltek. Olyan hangot lehetett hallani, mintha egy óriásszéttépett volna egy hatalmas sátorvásznat. Von Arcoátvetette magát a fedélzeti nyíláshoz, miközben az U69-es

még mindig nem tudott egyenesbe jönni a támadástólfelkorbácsolt hullámok hátán. A tengeralattjáró kötélzetétfoszlányokra szaggatták a repeszek. Elszántan egyacélfogantyúba kapaszkodott, és rémülten várta, hogy azaládübörgő vízzuhatag lemossa-e. Aztán sikerült átvészelniea nehéz pillanatokat, és a fedélzeti nyílás ajtaja bezáródottmögötte, ő pedig lehuppant az átázott fedélzetre, egyenesena kapitány lábai elé.

Azonban Hanssen kapitánynak nem volt arra ideje, hogyhalálra rémült helyettesét istápolgassa. Tisztában volt azzal,hogy csak pár percük van arra, hogy a romboló végső

csapását elkerüljék. Már csak egy járható út maradtelőttük. Nagy mélységbe merülni, és aztán vállalni amerészségükért járó büntetést. Eszeveszetten üvöltve adtaki a parancsot, de az U69-es nem tudott kiszabadulni ahatalmas hullámok szorításából. Hiába küzdött a

tengeralattjáró, hogy a hullámok alá merüljön, a felszínolyan erősen magához húzta, mintha légypapírba ragadtvolna.

Minden épkézláb matróz menjen az elülsőtorpedószobába! harsogta elszántan. Dalli… dalli!

Nem kellett a tengerészeket nógatni, ismerték azt a régi



, .állapotban nyomultak előre a hajó orrába. Eközbeneldübörögtek a hidrofonkezelő mellett, aki úgy ült kiguvadtszemekkel a műszere előtt, mintha megháborodott volna.Az ellenséges romboló hajócsavarjainak morajlása egyre

erősödött a fülében.Frensen és Maydag odapréselték magukat a

válaszfalhoz, hogy az előrerohanó tengerészek könnyebbenkeresztülverekedhessék magukat a folyosón. Koszosatlétatrikójukból csavarni lehetett az izzadságot.

Gyerünk bazmeg… gyerünk! kiáltotta a nagydarabhamburgi legény, aki ökleivel verte a falat, és a feje olyanvörös volt, mint a cékla. Lassan, őrjítően lassan, az U69-eselkezdett lemerülni. A faszomért nem merülsz már le, telomha tehén!

Felszín alatti támadásra felkészülni! kiáltotta Hanssen.Egy morajlás. Majd becsapódás. Valaki felüvöltött. Egy

pillanatra pislákolni kezdtek a fények, majd mindenfényforrás kialudt. Vaksötétség borult a bűzlő termekre.Aztán amikor ismét feltápászkodott a legénység, már

érezték, hogy lemerül velük a tengeralattjáró. De mégmindig nem elég gyorsan. Újabb mélységi bombák robbantak fel nyolcméteres mélységben a tengeralattjárókörül. Az irányítóterem üvegtáblái beleremegtek. Hirtelenizzó szilánkok szóródtak szét a fedélzeten, majd a pörgettyűs nyomásszabályozó percenként tízezres

fordulatszámmal átrepült a hajón.



Némamenet! Egy szisszenést se halljak a hajón! parancsolta Hanssen. Megpróbált uralkodni az idegein,ezért nem emelte fel a hangját. Csak a bozontosszemöldökén gyöngyöző verejtékcseppek árulkodtak azidegességéről. Még mindig nem sikerült megfelelőmélységet elérniük, és a közvetlenül felettük támadóangolok kezdtek vérszagot kapni. Már saját fülével ishallotta az ellenség Asdic műszerének rendszeresidőközönként pulzáló impulzusait. Félelmetes volt, ahogy atengeralattjáró törzséről visszaverődtek.

A hajócsavarok maximális sebességen vannak, uram…Megpróbálnak bemérni minket az Asdicjukon, uramrikkantotta a felzaklatott radarkezelő, és olyan erősenszorította a fejhallgatót a füléhez, mintha az élete függneettől.

Frensen a társára nézett, akinek falfehér volt az arca,akárcsak a torpedófülkébe zsúfolódott többi katonáé.

Jézusom, Maydag! krákogta. Most aztán tényleg bennevagyunk a slamasztikában! Maydag bólintott, de semmitsem felelt, mintha attól tartana, hogy ebben a kiélezett

helyzetben elcsuklik a hangja.Von Arco kérdően a kapitányra nézett. Hanssen

rezzenéstelen arcáról azonban nem lehetett semmit semleolvasni. A kapitány egy pillérbe kapaszkodva próbáltamegőrizni az egyensúlyát, és közben a szétzúzott

műszereken jártatta a szemét, de azokról többé már



.maréknyi szemcsés anyag koppant a hajótörzsnek azellenség Asdic műszerének köszönhetően. Egy pillanatraminden elnémult. Két mélységi bomba robbant fel. Azegész hajó belerázkódott a közeli robbanásokba. Ismét

pislákolni kezdtek a fények, de aztán megint kialudtak.Csörömpölve hullottak az üvegszilánkok a hajófedélzetre.

A mélységmérő műszer szivárog, kapitány jelentette vonArco, majd meggyújtotta elemlámpáját, hogy megkeresseaz irányítófülkébe betörő vízsugár forrását.

Köszönöm, Jobbkezem! Hanssen megpróbáltamegőrizni a hidegvérét. Csak azért is.

A fények ismét kigyulladtak a hajón. Hanssen azelsötétedett műszerfalat bámulta. Most már nem lehetleolvasni róla, hogy emelkednek-e vagy süllyednek. Ennek

gondolatába még a fejbőre is beleborsódzott. Mit fog mostcsinálni?

A propellerzaj már a hajófartól jön, uram rikkantotta ahidrofonkezelő.

A torpedófülkében Frensennek és Maydagnek, a két

cimborának égető szükségük volt a segítségre, ugyanis a beszivárgott víz már a bokáikat nyaldosta.

Ezek a buzernyákok most felnyomják nekünk aszalámijukat! horkantotta Maydag.

Ah, dugulj már el! mondta a nagydarab hamburgi legény

felegyenesedve, mintha igazi katonához méltóan állva



szeretne e esn. Eze a r t uty az orru egy g semlátnak. Szerintem még a te seggedet is elvétenék, pedig azaztán méretes példány!

Hanssen kapitány új tervet eszelt ki. Tudta, hogy most

már nincs más választási lehetősége. Vagy olyan mélységbemerülnek le, amit a britek már nem tudnak bemérni, vagy avégsőkig harcolva próbálják meg a felszínen kivívni agyőzelmet. Inkább harc közben esett volna el, minthogyélete utolsó pár óráját a tenger fenekére süllyedt hajójánfuldokolva töltse el.

Az első öt torpedócsövet megtisztítani! parancsolta.

Frensen szemében remény csillant, és felvidulvamegveregette Maydag átázott csontos vállát, aki úgy érezte,mintha egy kis gőzlapát paskolgatná.

Hallottad ezt, te kis faszkalap? Belecsapunk a lecsóba.Mozdulj, harcolunk…

Fenn a vezérlőfülkében Hanssen von Arcóhoz fordult.

Rendben van, Jobbkezem, ugye nem kell a szájábarágnom, hogy mi a teendője. Hozza felszínre a hajót.



HARMADIK FEJEZET

Torpedó a hajó jobb oldalán! üvöltötte az őrszemeszeveszetten.

Teljes gőzzel balra fordulni! kiáltotta dühödtenHorseman kapitány, de hangjában már ott bujkált a félelem.Aztán kapaszkodót keresett, még mielőtt a kormányoselforgatná a kormánykereket. Szemei előtt habzó csíkothúzva emelkedett ki a köd homályából egy nyílegyenesen a

hajójuk felé tartó torpedó félelmetes csapása. Pár másodperc múlva az egytonnás robbanótöltettel kipreparálthalálosztó halacska mint egy piranha süvített el az oldaláradőlt romboló mellett. Még egy méter sem volt köztük.

Azonban a Brit Haditengerészet felbőszült tartalékos

tisztje nem számolt azzal, hogy a németek újabb taktikaihúzást is bevetnek. Egyszer csak több fej fej mellett süvítőtorpedóval találták magukat szembe. Mint egy legyező,körívben szétnyíltak, ezért valójában lehetetlen volt egymanőverrel kikormányozni a hajót az útjukból.

Reménytelen volt a helyzet. A hajó kapitánya,



,elkerülhetetlent. Ami be is következett, hiába próbálteszeveszetten cikcakkozni a kormányos. Egy egetrázórobbanást követően szinte azonnal rémes erejű becsapódásrázta meg a hajót, mintha egy hatalmas kalapáccsal oldalba

vágták volna.A megbillentett hajó vad táncba kezdett. A kötélzetét szintemár nyaldosták a magasba szökő hullámok. A hangcsövönfelhallatszott az összeégett kazánfűtők hátborzongatóüvöltése és a hirtelen kiszökő gőz sípolása. Egyszemvillanás alatt kiszállt a rombolóból az erő, és a

döbbenettől még mindig megbénult Horseman tudta, hogy afűtőszobát érte a találat. A hajója energia-utánpótlás nélkülmaradt.

*

Hanssennek minden másodperc drága volt.

Periszkópot le! kiáltotta nyomban, amikor a torpedósok még javában a találatuknak örvendeztek. Felszínreemelkedni! Ágyúkezelő legénység készenlétbe!

Ágyúkezelők fel a hajóorrhoz! parancsolta von Arco,

ugyanis ő nem csupán a kapitány első számú tiszthelyettese,azaz a jobbkeze volt, hanem egyben torpedós és tüzérségitiszt is.

A matrózok egymás hegyén s hátán bukfenceztek előre,és időközben már belebújtak a mikádójukba5 is.

Periszkópot fel! parancsolta ismét Hanssen, és tisztában



, . ,sikerült alaposan megroggyantaniuk a rombolót, de az mégmindig olyan veszélyes volt rájuk, mint egy felbőszítettvicsorgó fenevad. Nagyra tartotta a brittengerészgyalogosokat, akik képesek voltak a végsőkig

harcolni. Nekik ráadásul már csupán négy torpedójuk maradt.

Finoman araszolt felfelé a periszkóppal, és közbenérezte, ahogy a verejtékcseppek végigperegnek a hátán. Bekellett tájolni az ellenséges hajó pozícióját, anélkül, hogy a

sajátját idő előtt felfedné. A ripityára tört mélységmérőműszer most pokolian hiányzott. Ebben a helyzetben atájékozódás olyan volt, mintha valaki bokszkesztyűbedugott kézzel próbálna meg eligazodni egy szuroksötétszobában.

5 Vízhatlan tengerészköpeny.

Aztán a kapitány hirtelen visszatartotta a lélegzetét. A vízfelszínét kettéhasította a periszkóp kerek üvege. És ott volta kicsike!

A brit cirkáló közepe táján sűrű olajos füst hömpölygöttfeketén az égre. A hajó nyilvánvalóan csak tehetetlenülsodródott, és irányíthatatlanná vált.

Hanssen megnyalta kicserepesedett ajkát, és arárakódott sótól összerándult az arca.

A tengeren már csak így megy ez.



,Arcónak, és csak nehezen tudta leplezni izgatottságát.Kereken harminc másodpercet kap, hogy az embereivelegyütt a külső fedélzetre menjen.

Számíthat rám, uram! felelte von Arco, és fanatizmus ült

ki hiú képére.Torpedósok készenlétbe! harsogta Hanssen.

Készen állunk, uram! szólt vissza Frensen, és arcagyöngyözött az izzadságtól. Ahogy a csövek fölött próbáltösszekuporodni, megfeszültek az izmok brutálisan kigyúrtvállain.

Most! kiáltotta Hanssen.

Egy szempillantás alatt kiemelkedtek a felszínre. Hideg jeges szél áramlott be a tengeralattjáróba. A csuromvizes

létrán katonák tódultak a külső fedélzetre. Miközben vonArco és az emberei a sikamlós fedélzeten átcikáztak a hajóorrában magányosan meredező 88 mm-es löveghez, aromboló négy és fél hüvelykes ágyúinak robaja mégegyszer megrázta az eget.

Fent a páncéltoronyban a gépfegyver eszeveszettenkerepelt. Dühödten füstölgő töltényhüvelyek sárga esőjeverte csörömpölve a fedélzetet. Hanssen rájuk semhederített. Elszántan fordította körbe a tengeralattjárót,hogy az ellenség számára a lehető legkisebb támadásifelületet nyújtsák. A közelben robbanógránátok sortüze

csapódott a vízbe.



- ,került volna. Aztán egyszer csak a gépfegyver kezelőjeélesen felsikított, majd lebucskázott a páncéltoronyból, ésegyenesen a kapitány lábai előtt terült el. Egy másik katonaszökkent át a repeszektől szétszabdalt emberi tetemen,

hogy a létrán magasba kapaszkodva átvegye a gépfegyver kezelését. Hamarosan ismét a gépfegyver kerepelő hangjarázta meg az eget.

Hein! kiáltotta Hanssen a műszaki tisztnek. Vegye át ahajó kormányzását!

A töpszli kis pocakos műszaki katona sietve átvette azirányítást a tengeralattjáró felett. Hanssen elborult tekintettelfelnyomult a külső fedélzetre vezető létrán, hogy saját magavehesse szemügyre a terepet. Ahogy felnézett, von Arcotlátta meg, amint épp a gépfegyver-kezelő posztot készül

saját maga átvenni. Nem volt vesztegetni való idő.A sodródó romboló már ötszáz méterre sem volt tőlük, éshabár csak a hajó farában elhelyezkedő ágyúi jöhettek számításba, a feldühödött brit ágyúsok elkeseredettzárótűzbe kezdtek. Az U69-es körül a víz szinte felforrt ésvadul hullámzott a sok célt tévesztett becsapódó

lövedéktől, az ellenség gépfegyverese pedig végigsorozta atengeralattjáró külső fedélzetét. Csak másodpercek, esetleg percek kérdése volt, hogy a britek mikor trafálnak bele atengeralattjárójukba. Ezen a lőtávolságon belül még ők semvéthetik el a célt.

Hanssen fittyet hányt a tenyerét szurkáló égető érzésre,



. ,hogy a gépfegyverük félelmetes robajjal ismét működésbelép. Kezdetét vette a csata utolsó fázisa.

*

Horseman behúzta a nyakát, amikor sodródó hajójafelett fehér nyomjelző lövedékek cikáztak át. Ahogyelhúzták felette a csíkot, mintha megnőtt volna asebességük. Lövedékek szaggatták fel a romboló oldalát.Olyan volt a hangjuk, mint amikor egy fémrudat húzunk végig egy vaskerítésen. Mindenhol tátongó lyukak jelentek

meg.A hajófedélzet felszakadozott. A kötélzet leszakadt. Azegyik tengerészből halálsikoly tört fel, ahogy a gépfegyveremögül hátrapördült. Mintha vörösen izzó gomblyukatszabtak volna végig a mellkasára.

A pokolba… a pokolba… a pokolba… szívta a fogátHorseman tehetetlenségében. Bárcsak lenne erő ebben azirányíthatatlanná vált teknőben, akkor most szétcsapna anémetek között. De nem volt.

A hajófarban újabb sortüzet eresztettek meg a

verejtékben úszó brit ágyúsok, a németek pedig a bekrepálni látszó 88 mm-es ágyújuk köré csoportosultak.Egyszer csak meglepetésszerűen ismét dühödt golyózáportnyitott, és a nácik a levegőbe csaptak örömükben.

Most kicsinálunk titeket! kiáltotta felbőszülten az egyik brit kiskatona, mielőtt a németek golyószórótüze elkaptavolna. Egy perc sem telt el, és összeroskadt testére rádőlt a



rádiótorony. Holtteste szikrázva vonaglott a vezetékek kékesen izzó fém pókhálójában.

A feldühödött és kétségbeesett Horseman önkívületiállapotban ugrott le a keresztüllyuggatott hajóhídról, és

odarohant a gépfegyverhez, amire az elesett tüzér tetemérőlcsöpögött a vér. Letaszította róla, és felvette a tüzelő pozíciót. Az ósdi Lewis típusú géppuska agya a vállábanyomódott. Meghúzta a ravaszt. A gépfegyver felbőszültkerepeléssel lépett működésbe. Nyomjelző lövedékek süvítettek el a tengeralattjáró páncéltornya mellett. Egy

csapásra megelégedettség érzése kerítette hatalmába. Mostmegkapják, amit megérdemelnek, majd ő visszavág.Azonban ez a felemelő érzés nem tartott sokáig.

Hanssen utolsó torpedója teljesen meglepetésszerűenérte a briteket. Még a hajófarban elhelyezkedő őrszem sem

vette észre, aki azon nyomban szörnyethalt, amikor atorpedó hatalmas robajjal belecsapódott a hajó farába. A becsapódás következtében a romboló megpördült és azoldalára dőlt. Ami a hajó felső fedélzet feletti részéből eddigmegmaradt, az most egy szétrepedt fém és hálókötegkénthullott alá. A lehulló izzó törmelékeket nem lehetettkikerülni. Mindenfelé emberek ordítottak az elviselhetetlenfájdalomtól. Voltak, akik térdre rogytak, és a gázok fanyar füstjétől fuldokolva szorongatták a torkukat. Mások minden további nélkül elestek, testükön nem maradtszemmel látható nyoma a halálnak, nekik a tüdejüket tépte

szét a fergeteges légnyomás. A megrogyasztott romboló



.

*

Hurrá… hurrá…! örvendezett az izgatottságtól feszültnémet legénység, amikor a kapitány bejelentette, hogy a

külső fedélzetre mennek, és surrogó kabátjábanfelkapaszkodott a létrán, hogy még egyszer szemügyrevegye az ellenség haláltusáját.

A romboló körül leírhatatlan volt a felfordulás.Mindössze egy szétforgácsolódott, groteszk alakot öltőfémdarab maradt belőle, amit beborítottak a széthullottfelszerelések darabjai. A hullám áztatta fedélzetenkétségbeesett tengerészek szaladgáltak, keresztül aholttesteken. Egyesek Carley mentőmellényeket hajítottak ahabzó hullámok közé, mások a mentőcsónakokat próbálták meg fejszéikkel kiszabadítani és vízre bocsátani.

Mindenfelé a rémülettől hisztériás rohamot kapott angoltengerészek vetették át magukat a korláton, majd utolsóleheletükig próbálták úszva menteni a bőrüket a jegesvízben. Ekkorra már a haláltusája végéhez ért a romboló,és bármelyik pillanatban lemerülhetett utolsó útjára, hogyvégül örök nyugalmat leljen a tenger fenekén. Szánalmaslátványt nyújtott a süllyedő romboló törmelékekkel éshullákkal borított fedélzete.

Nagy csörömpöléssel von Arco felkapaszkodott a páncéltoronyba. Szemében gyűlölet lángolt. Arrogáns arcánvércsík szaladt végig. Megsebesült keze még inkább

vérzett.



Sajnálattal jelentem, hogy a 88-as fedélzeti állásharcképtelenné vált, uram.

Hanssen összeráncolta a homlokát.

Veszteség? kérdezte, és közben egy pillanatra sem vettele tekintetét a haláltusáját vívó romboló retteneteslátványáról. Valahol a távolban egy hajó sípja szakította felélesen és gyászosan a csendet, mintha egy hátborzongató banshee6 riogatna az éjszakában.

Az osztag zöme odaveszett. Én életben maradtam.

Szerencsém volt. Hirtelen kitört von Arcóból amegdühödött vadember. Keresztülviharzott a tornyon, ésmielőtt még Hanssen leállíthatta volna, kiragadta ameglepett baka kezéből a gépfegyvert, és a hullámok köztúszva menekülő katonák közé sorozott. Jobbra-balra

forgatta kezében a kerepelő fegyvert, és kegyelmet nemismerve mészárolta a túlélőket.

Az isten szerelmére! üvöltötte Hanssen, majdmegragadta von Arcot és lerántotta a géppuskáról. Afegyverből vadul kicikázó fehér nyomjelző lövedékek már

senkinek sem árthattak, csak lassan eltűntek a ködben. Mit gondol, mit csinál, ember?

Von Arco megpördült tengelye körül, és szembefordulta kapitánnyal. Gyűlölettől lángoló szemében felcsillant azőrület.

Megölték az embereinket! Ezért meg kell halniuk!



, ,szakította volna át egy maratoni futóverseny célszalagját.Ebben a háborúban nem lesz könyörület. Az új német birodalomban nincs helye a zsidó szentimentalizmusnak köpködte kihívóan közvetlenül Hanssen arcába a szavakat,

mintha provokálni próbálná a kapitányt, hogy szembe mer-e szállni vele. Mellesleg a túlélők veszélybe sodorhatják aküldetésünket. Nem maradhat szemtanú.

A pokolba a küldetéssel, von Arco! üvöltötte Hanssenteli torokból, mintha annak a vitorlásnak a hídján állna,

amelyiken hajdan, még gyerekfejjel kiképezték. Az énlegénységemben egyetlen olyan matróz sem lehet, aki avízben hánykolódó tengerészek közé merészel lőni. Mégakkor sem, ha az ellenségről van szó. Vegye úgy, hogymostantól előzetes letartóztatásba helyeztem. Most pedigmásszon le a toronyból, és mielőbb teremtsen rendet, hogy

megadhassam azoknak a szegény fickóknak, ami nekik jár.Sokáig egészen úgy tűnt, hogy a felbőszült von Arco

főhadnagy ellenszegül a kapitány parancsának. Dühébenösszeszorított öklökkel tornyosult a kapitány fölé. Aztánváratlanul sarkon fordult, és szó nélkül ledübörgött a létrán.

Öt perc múlva az U69-es már ismét úton volt, és lassan,mint egy tovatűnő kísértet, eltűnt a tejfehér ködben. Nemhagyott mást maga után, mint pár tucat hullámok közthánykolódó túlélőt, illetve rengeteg törmeléket és hullát.



, ,tekintetével az új főnökét, aki úgy hempergőzött aszappanhabban, mint egy rózsaszín Buddha.

Uram kezdte ünnepélyes hangon a mondandóját ,híreket hozok.

Akkor mondja, kérem. Az első lord úgy hadonászott beszéd közben a szivarjával, mintha egy maga elé képzeltszimfonikus zenekart vezényelne. Ahogy az amerikairokonaink mondanák: Lökd a sódert!

Őfelsége hadihajóját, a Hardyt megtorpedózták, uram.A Shedand-szigetektől nem messze… és elsüllyedt jelentette Payne, és hangja nem árult el szemernyi érzelmetsem.

Az első lord arca elkomorodott. Az egész élete arrólszólt, hogy embereket küld bevetésekre, és az iselőfordulhat, hogy nem térnek vissza. Azonban még mindig,annyi év elteltével sem tudott hozzászokni embereielvesztéséhez.

Sokan odavesztek? kérdezte tétován.

Körülbelül százan, uram. A túlélőket a Scapára vitték. Akapitány elég komoly sebesülést szerzett. Őt a Saint Abbdra vitték.

A kórházhajóra?

Igen, uram.

Be tudott számolni a részletekről?



Igen, uram Payne a jegyzeteit böngészte át, hogykielégítő választ adhasson. Felszíni támadást hajtott végreellene egy német tengeralattjáró, amely súlyos árat fizetett avakmerőségéért. Azonban végül a németeknek sikerült

megbénítaniuk a romboló irányítását, és megtorpedóztak minket. Ezt követően vaktában tüzelni kezdtek a vízbenhánykolódó túlélőkre, de a német kapitány azon nyombanvéget vetett a mészárlásnak, és segített a túlélőknek, hogy partra vergődhessenek.

Az első lord helyeslően bólintott. Kopasz feje akkor iselárulta brit mivoltát, ha meg sem szólalt. Lassan belekortyolt brandyjébe, és Payne szótlanul csodálta afőnökét. Melyik miniszter fogadná a beosztottjait meztelenül a fürdőszobában reggel tízkor brandyt kortyolgatva? morfondírozott magában. Még a Királyi

Haditengerészet keménykalapos kapitányai és admirálisai iselmosolyodtak, amikor a miniszterelnök bejelentette a parlamentben, hogy ki lesz az új első lord. Mindez egyhónapja történt.

A fürdőkádban ülő férfi letette szemüvegét.

Legyen olyan kedves, Payne, és adjon nekem egytörülközőt.

A köztisztviselő sietősen teljesítette a kérést, és az elsőlord kilépett a fürdőkádból.A törülközőt puhány és csupasz teste köré csavarta,

kitapogatta, hová tette le a szemüvegét, és vízfoltokat



.Elmélyülten bámult a szemközti falra akasztott, britszigeteket ábrázoló hatalmas térképre, és alig hallhatóan,mintha magában beszélne, ezt motyogta:

Ez szomorú… szomorú… szomorú…

Payne diszkréten köhintett, és a szája elé emelt kezemögött azon tépelődött, megmondja-e ennek a nagyszerűembernek, hogy kint van az ülepe. Végül azonban úgydöntött, hogy nem hozza szóba a szemérmetlen törülközőt.Elővette a tollát, és jegyzettömbjébe bámulva várt.

Micsoda hanyagság morogta az első lord. Éveken áttartó hanyag hozzáállás!A Flow védelme ma rosszabb, mint az első világháborúbanvolt. Nincsenek parti ütegek. A jelző hálórendszert és azaknamezőt 1918-ban eltávolították. Az egész

horgonyzóhelyét mindössze nyolc légvédelmi ágyú védimondta, és szomorúan ingatta kopasz fejét. Kiknek a lelkénszárad, hogy a végzetünkbe taszítanak annyi hanyag évelteltével? Hiszen a világ valaha létezett legerősebblégierejével kell szembenéznünk, és csupán nyolclégvédelmi ágyú vigyáz az egész honi flottára!

Payne úgy gondolta, hogy ideje közbeszólnia. Végül ismár régen kiismerhette a miniszterek észjárását. Tudta,hogy szeretik, ha időnként kérdéseivel lendíti előre agondolatmenetüket.

Gondolja, hogy ezt az egy szem tengeralattjárót a ScapaFlow kifi elésére küldték uram? kérdezte.



Egy darabig az első lord nem felelt. Inkább kibámult az

ablakon, és nézte, ahogy a gömbölyded szürke bóják Whitehall7 felett lebegnek a vízen. Végül csak megszólalt.

Igen. Ezek a barbárok meg fogják támadni ahorgonyzó-helyünket azzal az átkozott Luftwaffe-vel. Erremérget vennék.

Azért nem készítenek légi felvételeket Scapa Flow-ról,mert nem akarják, hogy gyanút fogjunk. Így hát küldenek inkább egy tengeralattjárót. Habár gyenge a védelmünk,

tengeralattjáróval azért nem lehet behatolni ahorgonyzóhelyünkre. Tehát minden bizonnyal légi támadástterveznek. Úgy bámult Payne-re, mintha életében mostlátná először titkára savanyú, kifejezéstelen arcát. –Aztüzenem a Honi Flotta parancsnokságának Payne sietősen

firkantotta le főnöke utasítását , hogy a flotta hajóioszoljanak szét, és horgonyozzanak le különböző skót bázisokon. Még ma induljanak.

Uram, és mi lesz a Royal Oakkal? nézett fel jegyzeteiből Payne. Hiszen tudja, milyen lassú. Forbes8

admirálisnak ez igencsak megnehezítené a dolgát.

7 Minisztériumok és kormányhivatalok utcája Londonban.

8 A Honi Flotta főparancsnoka.

Az első lord egyetértően bólintott kopasz fejével.



maradjon hátra. Vízen lebegő légvédelmi ütegként fog résztvenni a Scapa Flow védelmi rendszerében. Na, most pedigszedje a lábát a hírrel, és passzolja ide a brandymet. Deelőtte még töltse tele a poharamat.

Igen, uram felelte Payne, és elindult, hogy átadja az elsőlord parancsát. Miután elsietett, nagyszerű főnöke ottmaradt egymagában, még mindig egy törülközőbe bugyolálva, poharával kezében, és gondolataiba merülvekibámult a Whitehallt áztató szomorkás hideg esőbe. Ekkor 1939. szeptember harmincadikát írtunk, és reggel tíz óratizenöt perckor az első lord, Winston Churchill,megmentette a brit Honi Flottát. Azonban minden jószándéka ellenére egyben kimondta a halálos ítéletetkétezer brit tengerész felett. Szörnyű halál várt rájuk…

*

Ötszáz mérföldre attól a szobától, ahol WinstonChurchill meghozta végzetes döntését azon a nyirkoslondoni reggelen, az a tengerész is a gondolataiba merülvegubbasztott, aki majd halálba küldi a brit matrózokat. Kinta fjordokon a vontatóhajók vidám kürtjeikkel dudáltak

egymásnak. A kaszárnya főterén egy altiszt üvöltözött aszakaszával. Snapszoktól megacélozott hangja majdszétszakította a besorozott kiskatonák dobhártyáját.

Mi a fasz van veletek, úgy masíroztok, mint egy rakásszerencsétlenség! Honnan szalajtottak ennyi kétballábas

szarjankót?



Karl Doenitz sorhajókapitány azonban sem avontatóhajók kürtjeit, sem pedig a kiképzőtiszt trágár üvöltözését nem hallotta meg. Hideg kék tekintetét a partotnyaldosó jéghideg zöld tengerre szegezte, mintha arravárna, hogy az elveszett U-69-es egyszer csak felbukkan,és a páncéltornyán lobogó győzelmi zászlójával behajózik akikötőbe. Már több mint huszonnégy óra telt el azóta, hogysikerült venniük egy alig hallható rádióadást, amely aztsugározta, hogy Hanssen kapitány elsüllyesztett egyellenséges rombolót. Ezt később megerősítette a BBC

reggeli híradója is. Azóta semmit sem hallottak Hanssenfelől.

Doenitz gondterhelten ráncolta a homlokát. Mély barázdák szántották fel lapos arcát, mely olyan volt, minthamárványból vésték volna. Terve megvalósításához

elengedhetetlen volt, hogy megkapja Hanssentől aszükséges információkat. Lengyelországban már befejeződött a háború, és a Kriegsmarine9 , különösen atengeralattjáró hadosztály, eddig semmilyen szerepet nemkapott a csatározásokban. Mindennél fontosabb voltszámára, hogy bebizonyítsa a Führernek, hogy az ő

tengeralattjáró-hadosztálya a legerősebb ,,lap” a NémetBirodalom kezében. A Führer „földhözragadt” volt. Nemértette meg, hogy egy olyan tengeri hatalom, mint a britszigetek, térdre kényszerítésének az egyetlen lehetségesmódja, ha kiéheztetik. Ez pedig csakis az ő

tengeralattjáróival vihető végbe. A csatahajók ideje lejárt.Azonban na on is ól ismerte Adolf Hitlert. Csak akkor



kapná fel fejét az ő neve hallatán, ha végrehajtaná azt a puccsot, amit már annyi éve tervezget. Egyszer csak Doenitz öklével az asztallapra csapott. Az asztalon egy elsővilágháborús német tengeralattjáró-makett volt az egyetlendisz, aminek még ő volt hajdan a parancsnoka. Hol a pokolban lehet az U69-es?

9 A Német Haditengerészet.

Valaki kopogtatott, majd Neurath, a szárnysegéde

dugta be fejét a kitárt ajtón.Uram mondta.

Igen? pattant fel Doenitz váratlanul. Kemény kék tekintetében fanatizmus csillogott. Hanssen?

Neurath tagadólag megrázta fejét. Sovány arca felettfekete haj ragyogott.

Nem, uram. A zászlósok, uram. Most vonulnak be,uram. Biztosan akar nekik néhány buzdító szót mondani,mielőtt az állomáshelyükre rendelik őket.

Doenitz fejéből kiröppentek az U69-es körül kavargógondolatai.

Igen, igen, Neurath. Természetesen. Felvette a sapkájátés szürke kézelőjét. Sorakoztassa fel őket. Öt perc múlvaszónoklatot tartok nekik.

*



Christian Jungblut zászlós mélyet lélegzett a metsző és párás tengeri levegőből, amiben kátrány, festék, olaj éshalszag keveredett. Hínár és tengeri só illatától volt nehéz alevegő. Aztán lassan végigtekintett a haditengerészetkiképző kaszárnyáján. Három évvel ezelőtt, amikor tizenhétéves fejjel letették felvételi vizsgáikat, a társaival ugyanittvárta Doenitz beszédét. Most pedig, három évig tartókőkemény kiképzés után, végre-valahára a frontravezénylik őket. Ezen a napon megkapják a beosztásukat,és mindenkit kivezényelnek egy hajóra. Végre számára is

kezdetét veszi a háború. Micsoda dicsőség, kalandok ésizgalmak várnak rá! Habár fáradt volt a hosszú utazás miatt,hiszen Koenigsbergből idáig át kellett vonatozniuk egész Németországot, sudár testén mégis várakozó borzongásfutott végig.

Három hosszú évbe tellett. Örökkévalóságnak tűntek atanórák, gyakorlatozások és a tengeri iskolában eltöltöttnapok. És mennyi szenvedésben volt részük azsarnokoskodó tisztek miatt. Kemény és kíméletlenkiképzőtisztek keze alá kerültek, akik kisstílűségénél csak afeletteseik fennhéjázó arrogáns stílusa volt rosszabb.

Mostanra leteltek az ifjoncévek. A távoli Feketeerdőbenhátrahagyott családját, kedves és békés falucskáját máraszinte elfelejtette. Most már csak a bevetések, a nők és akitüntetések várnak rá. Meg esetleg a halál. De mit számít?Hiszen végre kimehet a frontra és háborúzhat. Christian

Jungblut ösztönösen megigazította a sapkáját, hogy az méghet kébben áll on szőke kobak án. Va on menn i időbe



telik, morfondírozott magában, amíg az első kitüntetését megkapja?

Stillgestanden! vakkantotta el magát nyersen azarrogáns ábrázatú szárnysegéd.

A húsz pár cipő egyszerre vágta haptákba magát. Ettől asirályok úgy megriadtak, hogy az égre reppentek, és panaszosan vijjogni kezdtek rekedt hangjukon.

Neurath csinált egy hátraarcot, majd visszamasírozott azemelvényhez. Ott állt Doenitz, a Kriegsmarine fekete-fehér

zászlaja pedig büszkén csapkodott a zord Északi-tenger felől érkező fuvallatban.

Az új zászlósok mindannyian rendben megjelentek, uram – jelentette Neurath teli torokból üvöltve.

Jungblut mellett a kövér Griek állt.

Hát nem édes a popója? súgta Jungblutnak a szájasarkából.

Kuss legyen! sziszegte Christian. Az Öreg beszédet fogtartani.

Azonban Doenitz nem siette el a dolgot. Sudár, szikár teste meg sem mozdult. Pókerarccal bámult végig azújonnan érkezett zászlósok körén. Jéghideg kék tekintetéthosszasan járatta végig rajtuk, mintha mindegyikükre különakarna nagy hatást tenni. Azok némán vártak.

Aztán szinte varázsütésre folyni kezdett belőle a szó.



,mozgott, mintha acélrugók rángatnák.

Kameraden, nem kell önöknek ecsetelnem, hogy a bajtársaink, azaz a Luftwaffe és a Hadsereg milyen fényesgyőzelmet aratott Lengyelország felett. A rádió és a sajtó

már megtette ezt helyettem. Talán túlzottan is magasztalták bajtársainkat. – Doenitz rosszallóan összevonta aszemöldökét. De mit tettünk mi ezalatt? Ezt kérdezi tőlünk joggal az utca embere. „A kékruhás tengerészlegények csak csücsülnek a seggükön és malmoznak, miközben a

szárazföldi hadtestek és a légierő kivívja a győzelmet”mondják jogosan. Doenitz keményen lecsapta a kezét,mintha agyon akarna sújtani valakit. Ennek egyszer smindenkorra véget kell vetni! üvöltötte, és leheletébőlkicsapódott a pára a jéghideg levegőbe.

Christian Jungblutra nagy hatást gyakorolt az Öreg beszéde, akit „Hatalmas Oroszlánnak” hívtak az emberei aháta mögött. Annyi biztos, hogy úgy tudott küzdeni, mintegy oroszlán. Az ő kikötőkben horgonyzó tengeralattjáróit biztosan nem éri meglepetésszerű támadás, mint ahogyilyesmi Raeder 10 admirális nagy hadihajóival sem

fordulhatna elő. Doenitz bármilyen alkalmat megragadottvolna, hogy tengeralattjáró-flottáját végre csatábaküldhesse. Nem számított neki sem az emberélet, sem pedig az anyagi veszteség!

Hamarosan maguk, ifjú zászlósok csatába fognak menni.

Erre a szavamat adom! folytatta a Hatalmas Oroszlán



. , bizonyítsatok magatoknak. Amikor brit kutyákkal találjátok szembe magatokat, azonnal lecsaptok majd a hajóikra! AHatalmas Oroszlán a levegőbe döfött kesztyűs kezével.Megtöritek a tengeri egyeduralmukat! Térdre fogjátok

kényszeríteni őket! Ki fogjátok vívni a végső győzelmet!Doenitz lélegzetvételnyi szünetet tartott, szeme továbbra isfanatikusan ragyogott.

Jungblut mellett a kövér Grieken végigfutott a borzongás.

Mi a hézag? kérdezte Jungblut. Bolha bújt a bugyidba? – Ja. Egy egész kibaszott falka hemzseg benne! suttogtavissza Griek. A Hatalmas Oroszlán szavaiba Griek mama jóképű és jóltáplált fiacskája frankón beleborzongott.

Jungblut mosolygott magában.

Doenitz a gyűlölt britektől elcsent szólammal próbáltatovább tüzelni katonáit.

Meine Herren, ma Németország minden polgárátólelvárja azt, hogy tegye a maga kötelességét. Nelsonadmirális ismert mondását még az első világháborúban

hallotta, amikor a britek fogságába esett. Hatásszünetettartott, hogy ezt a híres mondást mindegyikük jól a fejébevéshesse, aztán kesztyűbe bújtatott kezét a sapkájáhozemelte, mintha szalutálna. Oszlassa szét a tiszteket, Herr Oberleutnant parancsolta végül Neurathnak.



A Német Haditengerészet főparancsnoka.

Az arrogáns ábrázatú hadnagy magára vonta a figyelmet,hátra arcot csinált, majd szembenézett a sóbálvánnyádermedt, felsorakoztatott fiatal zászlósokkal, akik vigyázban álltak a széljárta kaszárnya főterének közepén.

Magukat most áthelyezik a parancsnoki hajóra, azaz a Lechre. Ott fogják a további parancsot megkapni. Oszolj!

A zászlósok egy emberként szalutáltak, majdmenetlépésben elindultak a kapu felé. Ahogy hetykén az

előttük álló Tirpiz Pier felé masíroztak, a mögöttük állóDoenitz úgy bámult utánuk, mintha tudná, hogy atöbbségüket soha többé nem látja viszont. A fekete-fehér tengerészeti zászló pedig csak csapkodott a szélben…

ÖTÖDIK FEJEZET

Lé i ármű! Riadóóó! Doerr zászlósnak hirtelen a kára



fagyott a vészkiáltás. Mellén az uniformis furcsán bugyognikezdett. Lába remegni kezdett, majd Maydag elborzadttekintetétől kísérve a zászlós térde összecsuklott, akár egyújszülött csikóé. Végül elképesztő hirtelenséggel bíborvörös

sugárban vér lövellt ki szélesre tátott szájából, ésösszespriccelte Maydag rémülettől eltorzult arcát. Frensen,aki harmadmagával szintén a páncéltoronyban teljesítettőrszolgálatot, ösztönösen levetette magát a fedélzetre,amikor az ellenséges repülő pokolian fekete árnyékot húzvamaga után elsuhant a tengeralattjárójuk felett. A következő

pillanatban bombák robbanása hallatszott egy, kettő,három, négy , majd magasra lövellt a felkavart vízbőlfelcsapódó vízsugár.

Sunderland támadás… Sunderland támadás! – üvöltötte Frensen. Ezalatt Maydag ledobta a hajó belsejébe

az elesett zászlós holttestét. Lentről felsírt a hajókürtrémisztő szirénája.

Hanssen arca nyúzott volt, szemei véresek. Ebben azállapotban akár üvöltözni is kezdhetett volna a halott tiszttetemét meglátva, akinek a háta felszakadt a

meglepetésszerű támadás során. A hátborzongató látványellenére sikerült azonban megőriznie hidegvérét, ésamennyire csak tőle tellett, nyugodt hangon kiadta a parancsot:

Lemerülni… lemerülni… lemerülni!

A gépkezelők eszeveszetten forgatták a



,öntött Maydagnek és Frensennek alig maradt idejük arra,hogy levessék magukat az alsó fedélzetre. Von Arcominden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogymélységmérő műszer nélkül felmérje a tengeralattjáró

mélységét. Ez már a harmadik légitámadás volt az elmúlttizenkét óra során, és Hanssen tisztában volt azzal, hogymég további támadásokra számíthatnak, mielőtt elérnék anémet légierő felügyelete alá tartozó biztonságos vizeket.Most azonban még csak a Dánia és Németország közötthúzódó keskeny tengerszoroson haladtak keresztül, ami a

Balti-tengerhez vezet. Itt a brit kutyák még nem zavartatták volna magukat, és a semleges dán légtérből nyugodt szívvela tenger fenekére küldenék kiszemelt célpontjukat. Mindenerejüket bevetnék, csak elsüllyeszthessék az amúgy issúlyosan megsérült U69-est. Az istenfáját! Ha legalább a

rádiójuk működött volna! Akkor most riadóztathatnák a Luftwaffet, akik dübörgő vasmadaraikon percek alattkisöpörnék a légtérből a briteket!

Mit gondol, milyen mélységbe merültünk, Jobbkezem? – kérdezte Hanssen, miközben von Arco magában számolta

vissza a másodperceket.Ha jól ítélem meg, akkor durván hetvenöt méterenvagyunk, kapitány hadarta el gyorsan von Arco, majdtovább folytatta a számlálást.

Akkor merüljünk tovább egészen… Ekkor fülsiketítő

robbanás rázta meg a tengeralattjárót. Mint egy hatalmas -



, .A sorozatosan felrobbanó bombák a felszínre lökték atengeralattjárót, amely védtelenül lebegett a tengeren. Alegénység esetlenül rángatódzott a folyosón. Aztán pár másodpercig szinte tapintani lehetett a köréjük öblösödő

csendet, a kapitány pedig tanácstalanul von Arcóra bámult.Vajon mit fognak csinálni a britek egy ilyen tálcánkínált célponttal?

Nem csináltak semmit! Talán ők is zavarba jöttek ahirtelen ismét felbukkanó tengeralattjáró látványától. Csak

köröket írtak le körülötte. Szinte örökkévalóságnak tűntek a tétova várakozással telt percek, aztán egyszer csak azU69-es a hullámok alá bukott, és ismét bombák kezdtek záporozni rá.

Miközben tengeralattjárójuk egyre közelebb vánszorgotta biztonságot jelentő Balti-tenger bejáratához, a Sunderlandtípusú hidroplán repülőgépek rajokban támadtak rá.Szilárdan eltökélték, hogy nem ismernek kegyelmet, és ezta hullámok alatt hánykolódó hatalmas szardíniásdoboztegyszer s mindenkorra az Északi-tenger fenekére küldik.Szinte forrt a víz a bombáiktól.

Egymást felváltva érkeztek a hidroplánrajok atengeralattjáróhoz, hogy kioldják halálosztó tojásaikatfelette. A behorpadt tengeralattjáró már így is elég súlyosanmegsérült. Mindenhol szivárgott be a tengervíz. A falfehér arcú legénységnek verejték-cseppektől ragyogott a teste.

Szemük, mint a megháborodott lovaké, kiguvadt. Már bokái álltak a vízben és Hanssen tisztában volt azzal ho



minél több víz szivárog be a fedélzetre, annál több esélyük van arra, hogy az így nyert súlytöbblet segítségével a tenger fenekére merüljenek egyszer s mindenkorra.

Ollóba zárt minket a kibaszott ellenség és a kibaszott

mélység, von Arco! magyarázta vigyorogva, és letörültekézfejével a ráncoktól barázdált homlokán összegyűltverejtékcseppeket. – Ha felmegyünk a felszínre, akkor a brit kutyák egyik tojása biztos a nyakunkba pottyan.Azonban ha mélyebbre merülünk, akkor… Mint egyszületett szónok, a kapitány széttárta karjait, és hagyta,hogy a hallgatósága fejezze be a megkezdett mondatát.

Von Arco most valóban halálra rémült. Már nyomokbansem lehetett felfedezni rajta büszke testtartását. Aztánegyetértően bólintott. Tudta, mire gondolt a kapitány.

De mi mást tehetnénk, uram? Kapituláljunk?Hanssen megrökönyödve nézett rá. Kapituláltért

mondott, Jobbkezem? Himmelherrgott, magának elmentaz esze! Inkább a tengerfenék legyen a sírom, mint hogyletegyem a fegyvert a brit kutyák előtt. Soha, az istenit,soha! Beleharapott alsó ajkába, és a szájában azonnalérezte a lepergő sódarabokat. Valahogyan túl kell járnunk az eszükön mondta, és a kis pufók műszaki katonáhozfordult. Hogy állunk sűrített levegő terén? kérdezte.

Ekkor újabb bombák rázták meg a már amúgy iselgyötört tengeralattjárót, és a műszaki tiszt alig tudotttalpon maradni.



A hajójuk még vészjóslóbban az oldalára billent. Nemmaradt vesztegetni való idejük. Gyorsan kellett cselekedni.

Van elég, uram felelte elcsukló hangon a műszakitengerész, és remegő hangjából tisztán kihallatszott a

lecsupaszított félelem.Akkor jó vakkantotta Hanssen, és villámgyorsan

körvonalazódott fejében a kieszelt csel. Megfordult, és atengeralattjáró orrában elhelyezkedő torpedófülkébe nézett.Ti ott ketten, az a felbőszült bika, Frensen, meg az a kis

seggdugasz cimborája, Maydag.Vigyor ült ki Frensen kemény arcára, amely akkora volt,

mint egy péklapát. Ezzel a kis közjátékával ahajóskapitánynak sikerült lelket verni a kétségbeejtőhelyzetbe sodródott legénységébe.

Dobjátok le a göncötöket, a cipőket is, mindent.Csipkedjétek már magatokat! Aztán dobjátok be a kettescsőbe mindet. Jól van, üres. Los!

Miközben izmos testéről letépte mocskos atlétatrikóját,Frensen fejhangon kuncogott.

Egyik buzernyák se merjen idenézni, amikor leveszem aharisnyakötőmet! Maydag és Frensen sietve letépték magukról szegényes rongyaikat, aztán ahogy a kapitány parancsolta, begyömöszölték azokat a kettes csőbe.

Hanssen alig tudta kivárni, amíg elkészülnek, rémülten

várta, hogy mikor rázza meg tengeralattjárójukat a



ve ez ro an s. z m r mn en zonnya v gze eslenne.

Most pedig parancsolta a műszaki tisztnek, miutánmindkét matróz végzett a dolgával, és anyaszült meztelenülolyan komoly arckifejezéssel álltak a cső mellett, minthaüzletemberek lennének , nyomjuk ki a levegőt a külsőszelepen!

A legénységnek egy csapásra leesett a tantusz. Ahajóskapitány süllyedést akar színlelni. Újra remény csillanta meggyötört véreres szemekben. Egy-két közlegény

magában fohászkodott.

Toi… toi… toi.11

Egy kövér műszaki katona szökkent előre, hogyvégrehajtsa a kapitány parancsát. Sisteregve tört a felszínre

a kieresztett levegő. Hanssen magában számolta amásodperceket, hogy felbecsülje, mikor ér fel a levegő,hogy aztán hatalmas buborékok formájában a felszínrerobbanjon. Ennek talán bedőlnek a brit kutyák.

Most! rikkantotta Hanssen. Kettes csőből tüzelj!

Frensen egy másodpercig sem késlekedett. Olyanerősen húzta meg a ravaszt, hogy izmai ettől végigkidudorodtak a hátán. Begyömöszölt ruháik is alégbuborékok után eredtek, hogy hamarosan ők is afelszínre robbanjanak.

Hanssen váratlanul hátradőlt a periszkópcsőtől, minden



benne a motort. Most már semmi mást nem tehettek, mintvártak… és imádkoztak…

*

Hanssen kapitány már sokadszor pislantott a karórájára.Már két óra telt el azóta, hogy felküldték csalétküket afelszínre. Az oxigénjük már fogytán volt, és a legénységleverten gubbasztott a félhomályban (a világítást ugyaniskikapcsolták, hogy több energia maradjon avillanymotoroknak). Mindenki a meleg légpatronokon12

keresztül lélegzett, a hidegtől, a feszültségtől és a félelemtőlmerev volt a testük.

Hanssen egy pillanatra elvette szájától a patront, és azorrát azonnal megcsapta a bomló hús, az izzadság, az olajés a szivárgó akkumulátorokból kiszökő gáz bűze. A szíve

belesajdult, ahogy végignézett elesetten kuporgó fiataltengerészein, akiknek egyenruhája teljesen átázott aszivárgó csövektől és a megrepedt válaszfalaktól. Rájöttek már, hogy mibe ugrottak be, amikor önkéntesentengeralattjárón teljesítendő szolgálatra jelentkeztek?Köhögni kezdett, mert kaparta torkát a levegő, ezért úgydöntött, hogy itt az ideje még egyszer beleszippantania alégpatronba.

A mellkasára erősített fémdobozból újra a szájáhozemelte a kivezető csövet, és mélyet lélegzett a rajtaátáramló meleg, félig átszűrt levegőből. Elég pocsék volt,

de a fulladásos halálnál azért jobb.



Ólomlábakon vánszorgott az idő. Időnként itt vagy ottvalamelyik fiatal tengerész feje lebicsaklott, minthaelszundított volna, de aztán a mellettük ülő társaik azonnalfelrázták őket. Aki itt csak egy percre is elbóbiskol, aztöbbet nem ébred fel.

11 Német rigmus, amit akkor használnak, ha reménykednek valamisikerében.

12 Az áporodott, szén-monoxiddal telített levegő tisztítására használt

eszköz.Voltak, akik az ujjaikkal babráltak, ropogtatták őket,mintha az idegeik már közel lennének ahhoz, hogyfelmondják a szolgálatot, és ők maszkjaikat letépveüvöltésben törjenek ki. Még Frensen is, ez a nagydarabtorpedós, bambán bámulta a válaszfalról lehullóvízcseppeket. Olyan kifejezéstelen volt az arca, mintha már minden reménnyel felhagyott volna.

Hanssen ismét az órájára pislantott. Már három óra teltel az utolsó alámerülésük óta, és ezalatt nem érte őkettámadás. Ideje megkockáztatni, hogy megnézzék, vajonelhúzták-e már a csíkot a britek. Egyébként is hamarosan besötétedik. Minden erejét összeszedve kihúzta szájából acsövet, és odabiccentett a kis kövér műszaki katonának.

Rendben, Hein. A felszínre! parancsolta reszelőshangon.

A műszaki katona csak e illanati tétovázott. Aztán



fogta magát és munkához látott. Az utolsó sűrített levegő éselektromosáram-tartalékaikat felhasználva, elkezdtefelszínre emelni az U69-est. Ezalatt a legénység mindentagja, még mindig gázálarcot viselve, feltápászkodott, hogyfelvegye a maga posztját. Homlokukon gyöngyöztek averejtékcseppek. Méterről méterre jutottak feljebb. Aztána tengeralattjáró hirtelen elkezdett begyorsulni. Hein hagyta,hogy hadd menjen a hajójuk a saját feje után, mintha az isegy hús-vér tagja lenne a legénységnek.

Gyorsan emelkedünk! kiáltotta.Körülbelül ötven méteren vagyunk! harsant fel von Arcohangja.Még gyorsabban emelkedünk!Húsz méter! Felszínre értünk! rikkantotta végül Hein.

Hanssen egy percig sem tétovázott. Már olyan zihálvalélegzett, mint egy asztmás csotrogány, aki halálos köhögésirohamot kapott. Felküzdötte magát a lépcsőn, és kitárta afedélzeti nyílást. Áldott friss levegő áramlott be atengeralattjáróba. Egy pillanatig úgy érezte, hogy a drága,

oxigénben gazdag levegőtől elveszti az eszméletét. A páncéltorony padlójára rogyott, és úgy rázta a fejét, mintegy bokszoló, aki nem akarja, hogy rászámoljanak. Ahogyott térdelt, vörös és ezüstszínű csillagok robbantak felszemei előtt. A fülében hatalmas morajlást hallott.

Lent az alsó fedélzeten a többiek letépték elgyötörthamuszürke arcukról a gázálarcokat, és mélyeket lélegeztek



a hideg tengeri levegőből. Karjukat csípőre rakták, ésfejüket felszegték, mint az atléták.

Hanssennek sikerült leküzdenie a rosszullétet, és nemájult el. Egy kapaszkodó segítségével felhúzta magát, és

jobbra-balra tekintgetett a besötétedő tengeren. Az égboltminden irányban tiszta volt. A britek mind leléceltek.Elfogyott a türelmük!

Mindkét dízelmotor félgőzzel előre kiáltott le az alsófedélzetre, miközben von Arco nagy csörömpöléssel

felmászott a lépcsőn, hogy maga is szemügyre vegye aterepet. Száznyolcvanat fordulni. A hajót átszellőztetni…Az ütközeti állásokat biztosítani…

Ahogy egyre több levegő áramlott be a ventilátorokon,úgy kapott újult erőre a legénység is. A tengeralattjárólemerüléséhez használt villanymotorokat kikapcsolták.A dízelmotorok köhögve keltek életre. Lassan az U69-esismét mozgásba lendült. Ezalatt Hanssen a páncéltoronyhídján állt, és szemlélte a megrongálódott felépítményt.A szétkenődött vörös festékből le lehetett olvasni, hogy holcsapódtak be a bombák. Olyan volt a tengeralattjárójuk,

mintha valamilyen undorító bőrbetegség tünetei jelentek volna meg rajta. Az utolsó percig élesben ment a játék.Tényleg borotvaélen táncoltak.

Még egyszer bedugta a fejét a fedélzeti nyíláson, éslekiáltott.

Hall valami zajt, Vájtfülű?



Nem, uram kiáltott vissza boldogan a radarkezelő, majdvisszahajolt a műszere fölé.

Hanssen egy bólintással köszönte meg a jó hírt, majdvon Arco felé fordult, és boldogan megszólalt.

Nos, Jobbkezem, amennyiben sikerül felvennünk valamilyen elfogadható haladási sebességet, akkor…. Itthirtelen abbahagyta mondandóját. Von Arco rá semhederített. Ehelyett inkább a sötétzöld óceán felett a kikötőirányába nézett, mintha meghipnotizálták volna. Mi van

magával, Jobbkezem? vonta kérdőre metsző hangon akapitány.

Nézzen arra, uram felelte von Arco. Tévednék?kérdezte, és elég rosszul érezte magát a bőrében. Afényviszonyok pokolian rosszak. De az… az ott… az ottnem egy akna?

Hanssen kapitányban megállt az ütő. Lehet, hogysikerült átverniük a briteket, de azok biztosra akartak menni. Amíg az ő tengeralattjárójuk a tenger alattvánszorgott, nekik három óra bőven elég volt ahhoz, hogy bevessék az aknafektető repülőiket. Ahhoz, hogy épségbenrévbe juthassanak, az elgyötört legénységnek és azösszezúzott tengeralattjárónak át kell előbb kígyóznia egyfeltérképezetlen aknamezőn. Koromsötétben!



HATODIK FEJEZET

A szoba telis-tele volt mindenféle rangú tisztekkel.Többségük hófehér zubbonyt viselt, és Christian Jungblutcsak bámulta, milyen nyugodtan és megelégedetten veszik

el az ezüsttálcákról a felszolgált italokat. Aztán a többi ifjúzászlóssal, akikkel az egyik sarokban csoportosultak össze,arra a megállapításra jutottak, hogy joggal lehetnek elégedettek a helyzetükkel. Egy haditengerész tiszt számáraez maga volt a Kánaán.A hajón élt és dolgozott, egész nap a tenger vette körül,azonban este élvezhette a városban a kieli éjszaka nyújtottaörömöket. Ezt a hatalmas régi hajót főleg raktárnak használták, a tisztek fényűző pompa mellett vészelhették átrajta a háborút, és nem kellett attól tartaniuk, hogy valaha isdühödt lövöldözés veri fel a nyugalmukat.

Na, láttál már ennyi beszari gyászhuszárt, Christian?foglalta össze velősen a véleményét a kövér Griek, éssóvárogva nézett egy pohár habos sörre, amit épp egyfizetőtiszt13 parancsnoknak szolgált fel az egyik makulátlanul felöltözött hajósinas. Úgy élnek ezen az ósdi

teknőn, mint Marci Hevesen, de tényleg.



em o yan tö ös em ny eg nye , mnt m, anyomulnak a frontvonalba, mint disznó a vályúhozheccelődött kövér barátjával Jungblut.

Jól van, na. Mi legalább a frontra megyünk harcolni,nem? – védte meg az igazát Griek. Mi fogjuk kikaparninekik a tűzből a gesztenyét, miközben ők a Lech fedélzeténfényűzően éldegélnek!

Jungblut dörmögött még valamit, aztán ismét belefeledkezett a saját gondolataiba. Azon morfondírozott,hogy vajon hova fogják helyezni. Már több mint egy órájavártak Neurathra, de az csak nem akart megérkezni. Nemsokára pedig itt az ebédidő, és nekik el kell hagyniuk atiszti étkezdét. És hol lehet most az az arrogánskiképzőtisztjük, az a rókaképű vadállat? Jungblut szintelátta lelki szemei előtt olajosan csillogó haját és dölyfös

pofáját. Mindig olyan képet vágott, mint aki szarba szagolt.A jóképű fiatal zászlós idegesen rágyújtott egy újabbcigarettára, és tovább várt.

Tizenegy óra volt, amikor a szintén hófehér zubbonyba bújt Neurath végre-valahára megjelent. Egy nyaláb papírt

tartott hercig kis manikűrözött kezében. Intett nekik, hogykövessék, és a többi tiszttől az egyik sarokba húzódott. Azászlósok sietve köré csoportosultak, és idegesen szívták acigarettájukat, mert alig tudták már kivárni, hogymegtudják, milyen állomáshelyet sodort útjukba a végzet.

Neurath nem siette el a dolgot. Élvezte, milyensorsdöntő hatalommal rendelkezik a fiúk további élete



.De hát uram hebegte , én még nem kaptam meg a

beosztásomat!

Neurath úgy bámult rá, mint egy jelentéktelen kis pondróra.

Maga zászlós, itt marad a raktárhajó fedélzetén förmedtrá arrogánsan.

Christian Jungblut érezte, hogy elvörösödik. Minthaszíven szúrták volna.

De mit tehetek én itt? ágált a döntés ellen. Neurath megvetően nézett rá.

Maga lesz az első számú csicskásom, ilyenkifutófiúszerű. Azonban ha ettől boldogabbnak érzi magát,akkor elárulhatom, hogy maga is megkapta a kinevezését.Az U69-es tengeralattjáróra lesz beosztva. Neurathelőkelően kuncogott. Milyen különös szám, nem? De nemszámít. Ez az ön hajója.

De hol állomásozik a hajóm? akadékoskodott továbbJungblut.

Hol? nézett az égre Neurath, mintha gondolkodni próbálna. Hát, ami engem illet, szerintem az Északi-tenger fenekén! felelte, aztán sarkon fordult.

A faképnél hagyott Christian Jungblut rezzenéstelenarccal rázott kezet útra kelő bajtársaival. Már ekkor érezte,hogy ég és föld választja el őket. Belőle is csak egy olyan



„beszari gyászhuszár” lesz, mint a hajó összes többi hercigfehér zubbonyos tisztje.A többiek pedig már nyomulnak is előre a frontra, mintdisznó a vályúhoz. Ebbe az igazságtalanságba szinte belesajdult romlatlan ifjú szíve. Üvölteni tudott volna.Ehelyett azonban leverten Neurath Oberleutnant irodájafelé vette az irányt, hogy megkapja az első parancsot az új beosztásában.

*

Christian Jungblut már négyéves korában tudta, hogytengerész akar lenni, ugyanis ekkor apjától, a „kapitánytól”egy tengerészuniformist kapott születésnapjára ajándékba.Volt hozzá sapka is, meg hosszú fekete fecskefarok. Alegendás Doerfflinger hajó neve volt aranycérnával belevarrva. Már ilyen fiatal fejjel is felfogta, hogy ez volt

hajdan az apja hajója. Ezen a hajón harcolt abban a férfiasütközetben is, amikor elvesztette a jobb karját. Ekkor törtderékba haditengerészeti karrierje. Két teljes éven át viselte büszkén ezt a kis tengerészuniformist, mígnem aztán beíratták a Volksschuleba, ahol hiába zokogott keservesen, polgári ruhába bújtatták. De hiába kellett „muftiban” járnia,ahogy az apja a polgári ruhát nevezte, az elvetett mag már gyökeret eresztett szívében. Kilencéves korára már jóltudott úszni, kiváló evezősnek számított, és a szülővárosát,Berlint keresztülszelő Spree folyón a házilag építettvitorlásán szelte a vizet.

Azonban a harmincas évek ele én nem teltek ondtalanul



az ifjú Jungblut évei.A harcoktól feldúlt berlini utcákon mindennaposak voltak anácik és a kommunisták összetűzései, és hamar meg kelletttanulnia, hogy mit jelent a hatmillió munkanélküli

Németországában élni.Vérlázító igazságtalanság áldozata lett a mi imádott

hazánk, Christian magyarázta neki az apja esténként,miután hazaért a gyűlölt irodából, ahol szürke és unalmastitkári munkát kapott. És még örülhetett, hogy azonszerencsések közé tartozik, akiknek van állásuk. A nyugatiszövetségesek, Nagy-Britannia, Franciaország és Amerika,nemcsak a gazdaságunkat döntötték romokba, hanem a büszkeségünket is elvették csóválta a fejét szomorúan, ésközben szinte vágyakozva bámulta a dolgozószobája faláróllelógó egykori cirkálójának makettjét. Még mindig

ugyanazzal a fekete gyászfátyollal volt díszítve, amivel azigazi hajója elsüllyedése napján az apja körbetekerte. Mivélett a nemzet? Most csupán különböző színű uniformisokba bújtatott gengszterek ugrálnak a politikusok kénye-kedveszerint. A hadseregünket százezer főre korlátozták, aSzövetségesek nem engedik, hogy légierőnk vagytengeralattjáró flottánk legyen, a haditengerészetünk pedig… Amikor kimondta ezt a szót, amely oly sokat jelentett neki, állandóan elcsuklott a hangja és könnybelábadt a szeme. A haditengerészetünk pedig nem más, mintnéhány 1914 előtt épített matuzsálemi korú hajóból

összeterelt kiállítás.



e e s m a az ve , e az ap a es n n mn gugyanazt a régi nótát fújta.A német haditengerészetet szétzúzták az első világháborúután, és a győztes szövetséges erők nem engedik talpraállni. Christian Jungblut szíve mélyén már ekkor érezte,

hogy neki ez lesz a küldetése. Neki kell majd egy szépnapon többedmagával újjáépíteni az apja által annyiraimádott haditengerészetet.

1936-ban, egy évvel az apja halála után, önként jelentkezett a Hitler felfegyverzési terveinek köszönhetően

gyorsan fejlődő, újjáalakult Kriegsmarine-hez. Nem is lettvolna más választása, hiszen anyja a csekély özvegyinyugdíjából nem engedhette már meg, hogy fiátgimnáziumba járassa. Egyébként sem nagyon ágált fiadöntése ellen, mivel új kedvesével azt tervezték, hogyleköltöznek délre, a Fekete-erdőbe. Christian nemneheztelt az anyjára. Minden gondolata az előtte állóhaditengerészeti karrierje körül forgott, semmi más nemérdekelte különösebben.

A kiképző iskola tisztnövendékeit a Balti-tengerenelterülő Duenholm-szigetre helyezték. Nehéz, nagyon nehéz

évek vártak rájuk. Az oktatóik egytől egyig olyan hajdanitisztnövendékek voltak, akiknek idő előtt derékba tört akatonai pályafutása. Kisstílű tisztekként most a sajátkudarcukat bosszulták meg a leendő tisztnövendékeken.

A tortúra hát kezdetét vette. Minden napjuk a

hajómester éles sípjának hangjára kezdődött, majd



. ,sáros is. Nem könnyű puskával, sisakkal és gázálarccalfelszerelkezve, teljes menetfelszerelésben, azaz huszonötkilóval felfutni egy dombra a sártengerben. Ilyenkor kivörösödik az ember feje az erőlködéstől, patakokban

ömlik róla az izzadság, zihálva kapkod levegő után, ésminden erejét össze kell szednie, hogy felkapaszkodjon.Közben a tengerész altisztek lehugyozzák a lejtőt, hogymég csúszósabb legyen, pedig ők is tudják, ha kiesik valakia sorból, akkor azt kirúgják az iskolából és szégyenszemrehazamehet.

Az igazat megvallva, még olyan pletykákat is terjesztettek aközlegények között, hogy már nem egy kudarcot vallotttisztnövendék képtelen volt elviselni ezt az egészszégyenletes bánásmódot, és öngyilkos lett.

Nézze, Jungblut kezdett el magyarázni neki Ostmann,

azon kevés oktatóik egyike, aki barátságosan éshumánusan viszonyult a növendékekhez. Ahaditengerészetben csak kétfajta hal létezik: cápák és kisha lak vigasztalta nagydarab lomha oktatója, amikor Jungblut már teljesen kétségbe volt esve a kiképzés sorántapasztalt kegyetlen bánásmód és az igazságtalanságok miatt. Aztán kivette agyagpipáját a szájából, és szintevádlón Christian felé bökött a kezével, amely olyanhatalmas volt, mint egy gőzkalapács. És azt tudja-e,Jungblut, hogy mit csinálnak a cápák?

Nein, Herr Obermaat felelte, és kérdő tekintettel pislogott rövidre nyírt szőke haja alól.



Felzabálják a kis halakat, Jungblut, ezt csinálják! Amaga számára mi vagyunk a cápák. De egy szép napon, halediplomázik, maga is cápa lehet, és akkor maga fogjafelzabálni a kis halakat. Ezt jól vésse a fejébe, Jungblut…

Cápák és kis halak… – Ahogy teltek-múltak az évek, és őegyik diplomáját a másik után szerezte, újra és újra eszébe jutottak nagydarab lomha oktatójának szavai:

A haditengerészetben csak kétfajta hal létezik: cápák és kis halak.

Ahogy Christian Jungblut zászlós ott állt az Oberleutnant zur See, azaz Neurath irodájaelőtt, és várta felettese további parancsát, úgy érezte, hogyőt, a kis halat ismét felfalta egy nagy hal. Mikor lesz már ennek vége? tűnődött magában, és nehezen tudta csak megemészteni a beosztásával kapcsolatos

igazságtalanságot.Azonban Dánia partjaitól jó száz kilométerre a sorsa új

vizekre sodorta, csak ezt akkor még nem tudta azelkenődött Christian. Hamarosan sikerül kiszabadulniaennek a kikent-kifent, mégis arrogáns cápának az

állkapcsai közül, aki épp most lépett ki irodájából, hogyfölényes bejelentést tegyen.

Nos, Jungblut zászlós, íme itt van az első kötelezettsége.További parancsig maga lesz felelős a rakpart és a kifutóhajók között a rangidős tisztek szállításáért. Gondolom,

magának is nyilvánvaló adta meg a kegyelemdöfést



,szívesen révésznek. Most pedig dologra,!

Christian hát ,,dolgára” sietett, de kis híján megszakadt aszíve…

HETEDIK FEJEZETVon Arco Oberleutnant még egyszer kiköpött a

rozsdásodó páncéltoronyból, hogy szerencséjük legyen.Próbált kicsiket lélegezni, mert orrfacsaró bűz áramlott fel

azU69-es rothadó belsejéből. Kezdett pirkadni, és a felkelőnap első fénysugaraiból sápadtan körvonalazódott ki egyelmosódott partszakasz a horizonton. Az U69-estengeralattjáró csigalassúsággal vánszorgott keresztül a britek aknamezején.

Hanssen minden hadra fogható épkézláb matrózát ahajója két oldalára parancsolta. Volt aki őrszemként kapottfeladatot, másoknak pedig „rúdugró” szerep jutott, ahogy akapitány nevezte. Ezzel az erőltetett viccel is a legénységenúrrá lett, szinte már elviselhetetlen feszültséget próbálta

valamelyest oldani. A „rúdugrók” hosszú kampós rudakkalvoltak felszerelkezve. Az volt a feladatuk, hogy atengeralattjáró oldala mellett észrevett aknák szarvaiba beleakasszák hosszú nádjaikat, és nagyon óvatosan eltolják ezeket a halálosztó robbanóanyaggal megtöltött labdákat azU69-es sérülékeny törzsétől. Ez elég macerás meló volt, és

már nagyon kikezdte a legénység idegeit. Az egyik fiatal



a a m r nem rta tov , s mnt egy gyere ez ett ezokogni, miután tíz percig küszködött egy aknával.Örökkévalóságnak tűntek számára ezek az idegtépő percek, miközben nagy nehezen sikerült eltolnia a hajókikötő felőli oldaláról egy aknát.

A hajóhídon von Arco pásztázta az előttük hömpölygőtengert messzelátójával. Zaklatottan próbálta időbenkiszúrni a további átkozott „csomagokat” nehogy kínosmeglepetésben legyen részük, amikor már csak karnyújtásnyira vannak a biztonságos parttól. Azonban

azzal is tisztában volt, hogy itt, ahol a csatorna beszűkül, azapály és dagály váltakozása sokkal jelentősebb, ezért mosthaladnak majd át a legveszélyesebb szakaszon. Afelbolydult tengerben pillanatok alatt aknára úszhatnak, ésmég a mélység bemérésére sem marad idejük.

Hirtelen ismét hátborzongató hangot hallottak. Minthavalami végigkaparná a tengeralattjáró rozsdás törzsét.

Mindkét motort leállítani! reagált azonnal von Arco,és úgy érezte, szinte sercegnek az idegvégződései. Megintegy akna úszott az útjukba.

Itt van, uram rikkantotta Maydag, és úgy álltkészenlétbe helyezett rúdjával, mint egy lándzsás harcos,aki egy jobb sorsra érdemes gyalogost készül ledöfni.

Von Arco azon nyomban ráélesítette a messzelátóját, ésközben érezte, hogy egy hideg verejtékcsepp szánkázik

végig a gerincoszlopán, Egy sötét lebegő tárgyat vett észre,



.Arco nagyot nyelt. Ha ez az átkozott bogáncs a seggükberagad, akkor nekik kicsengettek.

Lassan és egyenletesen a tengeralattjárótovábbsodródott. Most már csak tíz méterre volt az akna a

hajófartól. Von Arco lélegzetét visszafojtva bámulta, mintakit megigéztek. A köpcös torpedós pedig nekigyürkőzött,és centiről centire egyre közelebb tolta a rúdja végéreszerelt rézkampót a rémisztő fémlabdához. Von Arco ismétnagyot nyelt. Ha esetleg megcsúszik és a kampó beleakad

az egyik halálos tüskéjébe, akkor mindannyiuknak lőttek.Egyszer csak azon kapta magát, hogy annyi év elteltévelegy imát hadar magában. Azóta nem vetemedett ilyesmire,mióta a vallást, mint „zsidó hablatyolást” megtagadta, és belépett Hitler ifjúsági szervezetébe.

Lent a fedélzeten eközben Maydagból már csaknemkifogyott a szusz, még a mellette álló hatalmas hamburgiFrensen torkára is ráfagyott a szó. Az akna végre arézkampó két szára közé került. Most egy szempillantásalatt nekinyomhatná a rúdját. Azonban ha az akna közbenelmozdul… Inkább nem fejezte be az elkezdett

gondolatmenetet. Vizes és izzadt markát jó erősen acsúszós rúdra szorította, és a kampót az akna felé nyomta.Közben úgy beleharapott alsó ajkába, hogy még a vér iskiserkent belőle. Az akna kicsit feljebb buggyant. Maydaglegszívesebben becsukta volna a szemét, de végül sikerültlegyőznie ezt az erős ingert. Verejtékcseppek peregtek végig az arcán. A halántékán egy kidudorodó ér szaporán



lüktetett. Lélegzése szaporává vált. Hirtelen lehetett hallani,ahogy a két fémtárgy ércesen egymáshoz dörzsölődik. Egysóhaj szakadt fel a kis torpedósból, lábai pedig úgyremegtek, mint a kocsonya. A mellette álló Frensen isfellélegzett.

Eszem-faszom megáll! Jó sokáig elpöcsöltél ezzel aszarral morogta.

Azonban Maydagnak annyi ereje sem maradt, hogyválaszoljon. Inkább minden figyelmét arra összpontosította,hogy az aknát eltolja az U-69-es tengeralattjáró égremeredő farától.

Fenn a hajóhídon von Arco letörölte homlokáról averejtékcseppeket, hamuszürke arcán még mindig nemsimultak ki a ráncok. Ismét élesített a messzelátóján, merttudta, hogy a tengerszoros telis-tele van ezekkel az átkozotthalálosztó aknákkal. Ekkor úszott a látómezejébe egy kisvízi jármű. Egy halászhajó, valószínűleg dán, táncolt atenger hullámain, és fogalma sem volt arról, hogy halálosveszély leselkedik rá.

Von Arco fejében cikáztak a gondolatok. Egyszer csak

kristálytisztán felötlött benne a megoldás.Hát persze! csapott a homlokára. Így kijuthatunk a

kelepcéből! Egy percig sem késlekedett. A hajóhídra!vakkantotta Heinnek, a műszaki katonának. Ő látta el akapitányi teendőket, amíg Hanssen aludt. Teljes gőzzel

előre!



Von Arco szinte hallotta Hein szapora lélegzését, aki pár másodpercig tapodtat sem mozdult.

Megsüketült, jóember? Azt mondtam, teljes gőzzelelőre!

Jawohl, Herr Oberleutnant kiáltotta Hein, és hallatszotthangján, hogy halálosan meg van rémülve. Azt hitte, hogyvon Arco az idegi megterheléstől becsavarodott.

Azonban von Arcónak egyáltalán nem ment el az eszeezen a fagyos hajnalon. Kerül amibe kerül, ő bármi áron

menti a saját bőrét, és kihúzza az U69-es tengeralattjárót aslamasztikából.

A hajó külső fedélzetén álló legénység megdöbbenve bámult az első tiszthelyettesre. Aztán a dízelmotorok ismétfelbőgtek, és a tengeralattjáró újból szelni kezdte a vizet.

Az isten szerelmére, Maydag! szólt Frensen, éshátratolta sapkáját kopaszra borotvált fején. Mi a fasztakar ez a töketlen? Ennek hiányzik egy kereke?

Azonban von Arcónak nem hiányzott egyetlen kerekesem. Az igazat megvallva, valószínűleg az ő esze forgott

akkor a leggyorsabban az U69-es fedélzetén. Szilárdaneltökélte, hogy a megtépázott tengeralattjáróval biztonságban partot fog érni…

*

Hanssennek sok időbe telt, mire észrevette, hogy az

U69-es ismét mozgásba lendült. És sokkal gyorsabban



a a t e re, mnt egy a namez özep n az sszer enne.Az elmúlt néhány nap eseményei nagyon kimerítették, ésmég az alvással sem tudta regenerálni meggyötörtszervezetét.

Félálomban hánykolódva ismét tizenöt éves kadétként láttamagát, amint ott áll az ódivatú „apagyilkos” felöltőjében14.Tekintetében az iskolás gyerekek gondtalansága ésszomorúsága tükröződött, ahogy figyelte a hullámsírbamerülő hajóját, amin még a fedélzeti csapóajtó sem volt

becsukva. Jól rászedték a briteket!Most majd a brit kutyák megtanulják, hogy a BirodalmiHaditengerészet katonái nem ismerik azt a szót, hogykapituláció! ismételgette valaki az evezős csónakban ülők közül. Aztán életében először és utoljára, tengeribetegségkerítette hatalmába, és egy ősz szakállú öreg Maatkuncogni kezdett. Nézd csak a kicsi Hanssent! Biztos nagyállatbarát lehet, ha ilyen finomsággal eteti a halakat. Ha, ha,ha!

Aztán hirtelen, mintha villám csapott volna bele, felült azágyában, és tágra nyílt szemekkel éberen bámult maga elé a

priccsén, amit csak egy zöld posztófüggöny választott el atengeralattjáró többi fekhelyétől.

Himmel, Arsch und Wolkenbruch! szitkozódott.Miben mesterkedik már megint von Arco? Hanssenfelkapta viseltes sapkáját, és felpattant a priccséről, majd

végignyomult a tengeralattjárón. Hein, az ördög bújt



,nekünk legalább nyolc csomóval szelnünk a vizet? kérdeztea periszkóp mellett álló, halálra sápadt matrózától.

Von Arco Oberleutnant parancsa, uram felelte a kiskövér műszaki katona félelemtől reszkető hangon. Ő istisztában volt azzal, milyen kockázatot vállaltak ezzel.

A felbőszült Hanssen kapitány ellökte az útjából aműszaki katonát, és elkezdett felmászni a fedélzetre vezetőlétrán. Ahogy felért a fényre, a jóképű von Arco férfiasvonásait pillantotta meg. Ördögi vigyor ült ki arcára, mintha

várta volna már a kapitány felbukkanását. Körülöttük mindenhol halálra rémült matrózok figyelték a hajóhídonlejátszódó eseményeket. Most, hogy már ő is a hídon volt,ugyanabba az irányba fordult, mint amerre von Arco nézett.

Pont előttük, talán két-háromszáz méterre, egy kis

halászbárka tartott nyílegyenesen a biztonságot jelentő partfelé. Tengeri sirályok szegődtek a nyomába, és csaptak le avízbe hajigált húscafatokra, mivel a halászok a kifogott halat belezték ki a fedélzeten. Minden bizonnyal sikeres éjszakaihalászatról voltak éppen hazatérőben, és a hajó gyomratelis-tele lehetett heringgel és sprattal. Egy ártalmatlan kishalászhajó és maréknyi családos középkorú legénységetartott hazafelé, akiket minden bizonnyal azért nem soroztak be katonának, mert már túl idősek voltak. Persze csak akkor, ha német halászokról van szó, de ezt nem lehetettmegállapítani, mivel a kis halászbárka árbocára nem volt

zászló felvonva, amiből a nemzetiségére következtetni



.

Milyen mocskos tervet eszelt ki, von Arco? csattant felHanssen, és elfordította tekintetét a kis halászbárkáról. Azisten szerelmére, miért haladunk ilyen nagy sebességgel egyaknamező kellős közepén?

Von Arco a kapitány felé fordult. Szemében ravaszságés győzelmi mámor csillogott.

Hát nem látja, uram? magyarázta, és szemmel láthatóanroppantul meg volt magával elégedve. Miért vigyük vásárraa drága irhánkat, amikor ezek a férgek is elvégezhetik helyettünk a piszkos munkát?

14 A Birodalmi Haditengerészet katonái viseltek ilyen kemény gallérúruhát.

Hanssen arcára kiült a döbbenet. Egyszerűen nem tudtaelhinni.

Azt akarja mondani hebegte elvörösödve , hogy ezzel akis hajóval akarja megtisztítani előttünk az utat?

Igen, uram felelte az önelégült első tiszt magabiztosan

vigyorogva. Ha felrobban, akkor a detonáció keltettehullám minden aknát kiold előttünk, és szabaddá válik az út.Ha pedig nem… rántotta meg a vállát, de már nem fejezte be a mondatát.

Pár másodpercig Hanssen nem mondott semmit sem.

Köpni-nyelni sem tudott! Egy csapásra rádöbbent, hogy



rossztól. Nincs benne moralitás, erkölcstelen és lelketlenember. Ő volt az Új Rend, azaz a nemzeti szocialisták gépezetének mintapéldánya, aki gondolkodás nélkül ésérzéketlenül átgázol bárkin, hogy célját véghezvigye.

Ezt nem gondolhatja komolyan, von Arco! Ezt nemhiszem el… hebegte a kapitány elképedve.

– Én nem hiszek a Mikulásban, uram. Mit számít egymaréknyi középkorú halász élete, ha ezzel megmenthetjük negyven tökéletesen kiképzett fiatal katona életét, akik

majd megnyerik a háborút Németországnak? Ahogy aFührerünk szokta mondani, nem lehet omlettet készíteni, hanem törjük fel hozzá a tojásokat mondta, majd szünetettartott, és hűvösen a döbbenettől elképedt kapitányszemébe nézett. Számára szemmel láthatóan ez volt a világlegtermészetesebb dolga.

Hanssen felocsúdott a döbbenetből.

Von Arco Oberleutnant, egy korábbi tettével már kiérdemelte, hogy bíróság elé állíttassam. Most vegye úgy,hogy le van tartóztatva. Azonnal hagyja el a hajóhidat.

Menjen le a…A kapitány már nem tudta befejezni a mondatát, mivel

hangját elnyomta az aknára úszott kis halászbárkarobbanása. Hanssen megpördült a tengelye körül. Arobbanás keltette hatalmas hullám kiemelkedett a tengerből,és vörösen izzó ördögi fénybe borult. Hátborzongatógyorsasággal merült a habok közé. Csak egy rémes



cuppanást hallottak, a víz felbugyogott, és már el is tűnt amélyben. Csupán a törmelékekkel teleszóródott felszínrefelbuggyanó hatalmas légbuborékokból lehetett tudni, hogyegy halászbárka szelte a vizet előttük.

Egy percbe sem tellett, és ők már bele is siklottak azelsüllyedt hajóból megmaradt, felszínen lebegőtörmelékekbe. Üvegek, halászhálófoszlányok, egyhúsdarab, ami pont úgy nézett ki, mint egy főtt csülök, megaz egyik halász hullája. Ahogy a hullámokon fel s leringatódzott, látták a kitátott szájából kivillanó vasfogat.

Szemei is nyitva voltak, és rezzenéstelenül meredtek akönyörtelen pirkadatba.

*

Harminc perccel később az U69-es már át is ért azaknamezőn, és Hanssen kapitány a hajóhídról figyelte atengeralattjárója felé siető fehér járőrhajókat. Minden bizonnyal észlelték ők is, hogy mi történt a kishalászbárkával. Mogorván leeresztette szeme elől amesszelátóját, és öregnek, nagyon öregnek érezte magát.Sikerült nekik. De valahogy mégis úgy érezte, hogy túl sok

ártatlan ember vére folyt el azért, hogy ők ép bőrrel révbeérjenek.

A tengeralattjáró gyomrában von Arcónak nem voltak hasonló aggályai. A priccsén hátradőlve „néger verejtéket”15 szürcsölgetett, és a szakálla alattrezzenéstelenül megfeszült arcát bámulta a fekhelye fölé



akasztott kis tükörben.

Mostantól ez az új módi sziszegte parázsló szemekkel asaját arcmásának. Így fogja Németország megnyerni aháborút. Könyörtelen ravaszsággal mondta, aztán szünetet

tartott. Végül nagy levegőt vett, és kimondta azt a kétvarázslatos szót, amelyek hallatán szinte olyan erős borzongás futott végig a hátán, mintha áramütés érte volna:Sieg Heil!

15 Kávét.

NYOLCADIK FEJEZETÚgy néz ki, eltalálták, uram mondta az öreg Obermaat,

és töprengve beleszívott pipájába. A csuklójához láncoltaktatáskája hatalmas pocakján pihent. Szegény ördög! tettehozzá, majd kivette pipáját megfeketedett fogai közül, ésköpött egyet a padlóra.



Az angol bombázó fekete csíkot húzott a kikötő fölött azégen.

Innen-onnan még lehetett hallani a Kielt védő légvédelmiágyúk kerepelését, melyek lövedékei barna füsttel

pettyezték be a szürke égboltot, azonban a legtöbb iránybólmegszűnt a tüzelés. A legtöbb tüzér már tudta, hogy az egyszem Wellington számára nincs menekvés.

Jungblut az irányítótábla mögött álló tengerész felé biccentett, mire az csökkenteni kezdte a komphajó

sebességét. A fiatal zászlós szétvetett lábakkal állt a hajóorrában.A sapkájára varrt szalagok táncoltak a szélben. A Jungblut parancsnoksága alá helyezett két matróz közül a második már felkészült a kikötésre, és egy kezébe fogott villás bottalügyelt arra, nehogy a komp a rakparthoz verődjön.

Még csupán huszonnégy órája vette át a parancsnokságot Christian Jungblut zászlós a kikötőbeningázó komphajó felett, és már mostanra elege lett azegészből. Nem valami felemelő feladat éjt nappallá tévemegállás nélkül furikázni a lekezelően viselkedő tiszteket és

feleségeiket, illetve a felpüffedt hasukkal orvoshoz sietőöregedő fizetőtiszteket. Most ráadásul még tengerészaltisztek is voltak az utasok között. Christian mélyetsóhajtott. Nem ilyen haditengerészeti karrierről álmodott,amikor négyéves korában először magára húzta az apjátólkapott kis uniformist. Semmi felemelő vagy mámorító nemvolt abban, ahogy itt egy kis mitugrász hajóskallerként16



róla, egy szaltót írt le a levegőben, majd mint egy fémbeágyazott ragyogó üvegkoporsó, belepottyant a vízbe. Végüla lángoló roncs a szemközti partszakaszon hatalmas puffanással becsapódott a földbe. Még a hajójuk is beleremegett.

16 Jegyszedő ellenőr.

Aztán pár másodperc múlva sűrű fekete füst hömpölygöttfel a szürke égboltra.A Christian felett álló öreg Obermaat csúcsos sapkájához

emelte a kezét, szalutált, majd nehézkesen lépkedveelcammogott.

A látottaktól Christian Jungblut arca még inkábbelkomorodott. Depressziósabbnak érezte magát, mint atörténtek előtt. Ez a szerencsétlen pára legalább hősies

küzdelemben esett el. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogyegy szál magában megtámadja a kieli kikötőben horgonyzónémet flottát. Ő viszont, a vakmerő pilótával ellentétben,majd belehal itt az unalomba. Őt miért kárhoztatta ilyenszerepre a sors? Hirtelen gondolt egyet, és Neurath parancsára fittyet hányva, odaszólt az egyik beosztottjának.

Hé maga, ott a kormánykerék mögött szólt oda a hajótvezető tengerésznek , a következő egy órára átveszi tőlema parancsnokságot.

A hajót irányító tengerész a sokat tapasztalt idősebb

katonák közé tartozott. Egy félig elszívott cigarettakandikált ki a füle mö ül amit tiltott a szabál zat. A fiatal



zászlóst meghallva felcsillant ravasz szeme, és széles vigyor ült ki cserzett ábrázatára.

A Hauptbahnhof mögött ismerek egy kellemes kisdiszkrét helyet, Herr Fahnrich rukkolt elő javaslatával. Nem

túl drága, és tiszteknek tartják fent. Különösen az olyan jóképű katonákat látják szívesen, mint maga, de ténylegtette még hozzá szemtelenül, és a felettesére kacsintott.

Ezt hallva Christian, aki amúgy sem volt jó kedvében,csak még inkább összevonta szemöldökét. Azon a szürke,

nyomasztóan borongós napon a kikötői olcsó kis kurvák egyáltalán nem izgatták fel a fantáziáját. Erre vágyottlegkevésbé. Csupán egy órára el szeretett volna szakadni a posztjáról, mert már unta, hogy a fél flotta hajóskallerkéntkezeli őt.

Maga csak a komppal törődjön osztotta ki a beosztottját pattogósan. És ellenőrizze az első lökhárítót.Eléggé ki van lazulva.

– Jawohl, Herr Fahnrich vágta magát vigyázzba elsőszámú beosztottja, és hüvelykujját erősen kék tengerésznadrágjához szorította.

Christian Jungblut válaszként megérintette a sapkájaszélét, majd indulás előtt búcsúzóul még odabökte amatrózának:

Ja, és azt a gusztustalan tüdőtorpedót vegye ki a jobb

füle mögül. Ezt tiltja a ruházkodási szabályzat. Ezzel sarkon



hogy a mérgében füstölgő közlegény obszcén mozdulatottesz a háta mögött, de nem törődött vele. Legalább egyórácskára most végre itt hagyhatja ezt a szaros kompot!

*

Az OKM17 ma délután tizenhat nulla nullakor bejelentiaz U69-es tengeralattjáró elvesztését, uram mondtatiszteletteljes hangon Oberleutnant zur See Neurath, ésDoenitz elé tette a mappáját.

Doenitz felnézett, kőkemény arca megereszkedett. Nekiis volt egy fia, aki a tengeralattjáró hadosztálynál szolgált,ezért a veszteségek mindig személyesen is érintették.Azonban nem csak erről volt szó. Az U69-es elvesztése azt jelentette, hogy mindent elölről kell kezdenie, ha vakmerőtervét véghez akarja vinni.

17 Haditengerészeti Főhadiszállás.

Egészen biztos, hogy az U69-es tengeralattjáróelsüllyedt? Hanssen kapitány igencsak ravasz róka. Már aspanyol polgárháborúban is küzdött a vörösök ellen. Nem

most került először meleg helyzetbe, Neurath.Tudom, uram. Nagyon tapasztalt kapitány. Azonban

már negyvennyolc órája semmit sem hallottunk az U69-esfelől. Ezért gondoltam úgy, hogy eltűntnek nyilváníthatjuk.

Doenitz bólintott.

Ám legyen fogadta el minden további megjegyzés nélkül



a megv toztat atat an t nye et. Azonna at ya egykonferenciát akarok összehívni, amin részt vesz az összeskikötőben tartózkodó magas rangú tengeralattjárókapitány. Mondjuk, üljünk össze holnap reggel nyolc nullanullakor. Az X-terv végrehajtása sürget. Nem szabad

kifutnunk az időből. Mindent elölről kell kezdenünk, deazonnal.

Igen, uram. Azonnal intézkedem. További parancs,uram?

Igen, Neurath. Legjobb lenne, ha idehozná nekemHanssen kapitány otthoni címét. Személyesen fogok írni afeleségének, amit majd a tiszti posta fog kézbesíteni.Azt hiszem, így lesz a legjobb.

Igen, uram felelte Neurath, és sietve kiment a szobából,hogy utánanézzen Hanssen otthoni címének. Így esett, hogy

egyszer csak váratlanul meglátta a gondtalanul lófráló fiataltisztet. Még a tőr sem hiányzott elegáns uniformisáról. AHitlerjugend fiatal tagjai között császkált felszabadultan,akik izgatott mohósággal szedték össze a légvédelmiágyúkból kihullott töltényeket. Neurath rosszallóan

összevonta a szemöldökét, és alaposabban szemügyre vetteaz illetőt. Ráncok ültek ki a homlokára. Ennek a kissüldőnek még szolgálatban kellene lennie. Sarkon pördült,és élesen odaszólt a parancsát váró adatkezelő tengerészaltiszthez. Azonnal keresse elő Hanssen főhadnagy kapitánycímét. Nekem most más dolgom van.

Igen, uram.



Neurath sietve felkapta elegánsan csúcsosodó sapkáját,megigazította a zubbonyát, és elborult tekintettel távozott.Az ajtónálló őrök haptákba vágták magukat. Nyugtázta aszalutálásukat, majd kilépett az utcára. Félrelökte útjából a

háborús szuvenírokat szedegető gyerekeket. A távolbanacélsisakos tűzoltók próbálták kiráncigálni a Wellingtonroncsai közül a brit pilóta maradványait. Aztán fogták, ésegy lovas kocsira hajították a szénné égett tetemet. Minthacsak fahasábokat raknának halomba.

Azonban Neurath főhadnagy ügyet sem vetett agyerekekre és a tűzoltókra. Minden idegszálával a fiataltisztre összpontosított, aki zsebre vágott kézzel bámulta akikötő koszos vizét, és közben felszabadultan fütyörészett,mintha az égvilágon semmi dolga sem lenne.

Fahnrich, Jungblut! rivallt rá Neurath.

Christian Jungblut megpördült, mintha találat érte volna,és vigyázzba vágta magát, amikor meglátta, ki keresi.

Uram! kiáltotta a jóképű zászlós elvörösödve.

Neurath mérgesen ropogtatta az ujjait.

Hát így kell fogadni a felettesét, zászlós? vonta kérdőreChristiant. Tegyen jelentést rendesen, ahogy azt aszabályzat előírja!

Jungblut nagyot nyelt.

Fahnrich von See Jungblut meldet sich zur Stelle!



hagyományos formulát. Aztán elnémulva várta, hogy mi fogtörténni.

Neurath nem siette el a dolgot. Élvezte az elvörösödöttzászlós feletti hatalmát, aki olyan merev testtartással állt

előtte, mint egy újonc, akit csak az imént soroztak be.Ezalatt melléjük ért a RAF18 elszenesedett pilótáját szállítószekér. A kocsis ostorcsapásokkal próbálta gyorsabbhaladásra sarkallni öreg gebéit. A Hitlerjugend lelkesengyűjtögető suhancai egy pillanatra abbahagyták a

szuvenírvadászatot, és a halott britet bámulták.Jungblut zászlós szólalt meg nagy sokára Neurath. Tud

arra valamilyen elfogadható magyarázatot adni, hogyelhagyta az őrhelyét? Még egy óráig szolgálatban kellettvolna maradnia. Kérem, adjon magyarázatot.

Christian Jungblut ismét nyelt egy nagyot. Nem volt már több utasunk beosztva, uram. Így hát

gondoltam, sétálok egyet.

Gondolta, zászlós? kérdezte ingerülten Neurath, és már az ő feje is kezdett elvörösödni. Nem azért kapja a

zsoldját, hogy gondolkodjon! Azért fizetik, hogy a parancsokat maradéktalanul végrehajtsa! Nem érzi úgy,zászlós, hogy megszegte a szabályzatot?

De igen, uram felelte Christian gyászos hangon.

Hogyan lehet megbízni egy olyan emberben, mint maga,Jungblut? Ez itt a kérdés! Hogyan is nevezhetném ki magát



egy hadihajóra, amikor még a legegyszerűbb parancsot semtudja rendesen végrehajtani? Eddig még nem volt képesfelfogni, hogy egy tisztnek száztíz százalékosanmegbízhatónak kell lennie? Ez nem kérdéses! Egy tisztugyanolyan hűségesen szolgálja a hadsereget, mint a pápa a

Mindenhatót! hordta le a sárga földig Neurath.Christian legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.

Bárcsak a föld megnyílna alatta, és őt mindörökre elnyelné. Neurath mások előtt járatta le őt. Még a vigyorgósuhancok is inkább őket bámulták a brit holttest helyett.

Csak a jóisten a megmondhatója, hogy Christian mennyire porig volt alázva. Hát ezek a ,,beszari gyászhuszárok” már sohasem hagynak fel az átkozott packázásukkal?

Ezért bűnhődnie kell folytatta Neurath. Ehhez kétségsem férhet. Súlyosan megszegte a parancsomat, ezért…

ekkor hirtelen Neurath torkára fagytak a nyers szavak, éstekintete a távolba meredt.

A távolból egy hajó éles szirénája sikított fel, amelyreszinte azonnal egy mély hajókürt öblös búgása felelt. Ahang irányában horgonyzó hajók fedélzetére egyre több

tengerész tódult fel, hogy üdvözölje az érkező hajót.Mindenhonnan hajók füttye, szirénázása és dudálásahallatszott. Még az útba eső kis templomban is elkezdték vidáman megkongatni a harangot.

Neurathnak leesett az álla a megdöbbenéstől, amikor

kiszúrta, hogy kiknek szól ez az ujjongó fogadás. A mégmindi ha tákban álló Christian a szeme sarkából



csapásra magára maradt, és csak bámulta az összezúzotttengeralattjárót, mintha egy kísértet jelent volna meg előtte.Lassan, mintha csak halálos fájdalmak árán tudna mozogni,az U69-es beevickélt hajókikötőhelyére. A fedélzeténfelsorakozott legénység tompán a semmibe bámult, nyilván

meg sem hallották a hajójuk mindkét oldalán felharsanóörömujjongásokat és jelzéseket.

Jungblut zászlós összekapta magát. Amikor az U69-es,az ő új hajója elhaladt előtte, vigyázzba állt, és kezétsapkájához emelve szalutált az érkezőknek…

Második könyv

Egy kilátásba helyezett küldetés

„Az Orkney-szigetek a legszarabb hely a világon,ez a világ segglyuka

Scapa pedig a szarfaszúak paradicsoma!”

Brit tengerészek vélekedése

Sca a Flow-ról a háború ide én



ELSŐ FEJEZET

– Jungblut zászlós, uram! rikkantotta Christian, ésszalutált a mokány kinézetű kapitánynak. Felettese arcafehér foltként ragyogott sápadtan, mivel leborotválta a

szakállát, mielőtt Doenitz színe előtt megjelent volna.Hanssen végignézett a fiatal zászlóson, és ravaszkásan

csillogó szemén látszott, hogy minden bizonnyal elégedett alátottakkal.

Örülök, hogy üdvözölhetem a fedélzeten, Jungblut

mondta. Aztán felé nyújtotta kezét, és Christian azon kaptamagát, hogy kezet ráz a kapitánnyal. Hanssen kézfogásakemény és határozott volt. Ösztönösen érezte, hogykedvelni fogják egymást a kis köpcös hajóskapitánnyal.Hanssen kétségtelenül nem a cápák népes táborátgyarapította. Nekem most partra kell szállnom, Jungblut.Addig is von Arco Oberleutnant veszi a szárnyai alá –



mondta, majd hirtelen összevonta a szemöldökét, minthavalami kellemetlen gondolata támadt volna. Ő majdmegmondja, mit tegyen tette még hozzá, majd távozott. Ahajó oldalánál már ott várt rá Maydag és Frensen azimbolygó gumicsónakban.

Jungblut csak egy másodpercig habozott, aztánlemászott a tengeralattjáró gyomrába vezető létrán. Orrátelső ízben csapta meg a rothadó, izzadsággal és olajjaltelített levegő, amihez bőven lesz majd ideje hozzászokni akésőbbiekben. Egy magas, arrogáns tiszt várt rá a létra

alján, aki szürke bőrkabátot és gyűrött nadrágot viselt.Csizmáját pedig szinte hófehérre marta már a sós tengervíz.

Jungblut ismét szalutált az előtte álló tisztnek, jelentésttett, majd várt.

Von Arco nem siette el a dolgot. Tetőtől talpig alaposanszemügyre vette Christiant, akinek makulátlan uniformisárólmég a zászlósok tőre sem hiányzott, cipőjét pedig fényesresuvickolta. Végül megszólalt.

Először is dobja le magáról ezt a szemetet. Ha nemtudná, nem csiricsáré jelmezbálba készülünk, Jungblut. Na, jól van. Most pedig jobb lesz rögtön az elején tiszta vizetönteni a pohárba. Maga itt egy senki, és valójában semmiresem jó. A hajó legutolsó közlegénye is többet tud, mintmaga, Jungblut. Maga csak nehezéknek jó atengeralattjárón, és elszívja a többiek elől az értékes

levegőt. Világosan beszéltem?



ung u nagyo nye .

Klar, Herr Oberleutnant nyögte ki végül. Megint csak úgy érezte magát, mint egy kis hal, akit egy cápa állkapcsaiközé sodort a sors.

Magának most az a feladata, hogy hamar megtanulja, mihol van a fedélzeten, és gyorsan belerázódjon a ritmusba.Hamarosan ismét vitorlát bontunk, és ha nem találomközénk valónak a képét, Jungblut, akkor nem jöhet velünk.Érthetően beszéltem?

– Jawohl, Herr Oberleutnant.Rendben, keressen magának egy munkaruhát. Az egyik

altiszt majd körbevezeti magát a hajón. Oszolj!

A külső fedélzeten egyensúlyozó Hanssen kapitányrosszallóan összevonta a szemöldökét. Ez jellemző von

Arcóra gondolta magában, miután a szóáradat lezúdult, ésaz újonc tengerész eltűnt a hajófenékben. Habár von Arcois szégyent vallott korábban, mégsem tudta megállni, hogyne keserítse meg Jungblut életét. Azonban a dolgok hamarosan jobbra fordulnak vigasztalta magát a kapitány.El akarta távolítani von Arcot az U69-es tengeralattjárófedélzetéről. Mostanra Doenitz biztosan elolvasta arögtönzött jelentését, és felkészült már arra, hogy megtegyevon Arcóval szemben a szükséges lépéseket.

Rendben van nyugtázta, miután belépett a himbálódzókis csónakba, majd kiadta a parancsot. Indulhatunk.

Miután partot értünk, adok maguknak egy óra kimenőt, de



azt n egyene megnt a cs na n , ogyvisszaevezhessenek velem a hajóhoz. Értették, zsiványok?

Értettük! harsogták egyszerre, mint egy összeszokottkéttagú énekkar, és az evezőik fölé hajoltak. Széles vigyor ült ki a borotválkozás után fehéren sápadó arcukra.Hanssen tudta, mi jár a fejükben, és ő is elvigyorodott.Tisztában volt azzal, hová vezet majd az első útjuk akikötőbe érve. Hogy is mondták a vén tengeri rókák, mitcsinál a kimenős matróz, miután hazaért a szeretteihez? Azelső dolga, hogy leteszi a csomagját. Ezek is nulla egész

nulla tized másodperc alatt már biztosan egy bordélyházbanlesznek.

*

Christian Jungblut számára kijózanító élmény volt elsőkörútja az U69-es tengeralattjárón. Újdonsült hajója iránti

kezdeti lelkesedése hamar tovatűnt. Kezdte már kapiskálni,hogy valójában mibe is hagyta magát belerángatni.

Pár perc elteltével már teljesen elgémberedett. Ahogy aválaszfalak között csúszott s mászott előre, mindenfélecsőbe, vezetékbe, fogantyúba, kerekekbe és még ezernyi

más alkatrészbe verte be a kobakját, és ezeknek kellettmegértenie, illetve elsajátítania a működésüket.

Minden hálóhelyet három Uraság19 oszt meg egymással – magyarázta a tengerész altiszt, és a zöldfülű újoncösszezavarodottságát látva széles vigyor ült ki szikár arcára.

A gépészek esetében azonban ketten osztanak meg



.szolgálatot, a másik mászik fel a priccsére. Lehet, hogykicsit megcsipkedik majd a belőle kihullott méhecskék, delegalább előmelegített lesz az ágya.

Igen, igen, köszönöm, hogy megosztotta velem ezt azinformációt, Obermaat felelte Christian, és próbáltamegemészteni az imént hallott szleng szóáradatot.Az „Uraság” az a tengerész, a „méhecskék” pedig a tetvek és így tovább.

Ezekre a helyekre rakjuk ki a potyautasokat, uram

folytatta mondókáját a tengerész altiszt, és atorpedócsövek közti résekre mutatott.

Néha beleszalad a csőbe, de nem árt óvatosnak lennünk. Előre felépített terv szerint kell kiraknunk acuccost, különben lemerüléskor a tengeralattjáró kibillenhet

az egyensúlyából. És arra is nagyon kell ügyelnünk, hogynehogy szarcsuszamlás legyen, mert akkor könnyen atenger fenekén találhatjuk magunkat magyarázta Jungblutravigyorogva. És onnan már nincs visszaút!

Ekkor Christian hirtelen világosan látta, hogy mibe

hagyta magát belerángatni.A tengeralattjárón nemcsak az ellenséggel kell majdmegküzdeniük, hanem magát a természetet is le kellgyőzniük. Nem csoda, hogy az Uraságok maguk közöttfanyar humorral csak „bádog koporsónak” hívták atengeralattjárójukat. Hiszen minden esélyük megvolt arra,

hogy itt érje utol őket a halál. Mire a két férfi szép lassan



v gg rt a tengera att r mn a n gy e er tett re esz n,Christian már teljesen összezavarodott. Végül visszaértek anegyedik, egyben legkisebb fülkéhez, amely a páncéltoronyalatt helyezkedett el. Itt volt felszerelve a periszkóp, atorpedóvezérlő és a kormánykerék.

19Tengerész.

Von Arco Oberleutnant már várta őket.

Rendben van, Jungblut vakkantotta. Most már látta azU69-est. Legfőbb ideje, hogy megkezdjük a kiképzését.

Látja ott azt a csövet? mutatott az egyik padlóhoz közelfektetett csőre, amiről eddig egy szót sem szóltak, minthakésőbbre tartogatták volna.

Igen, uram. Látom felelte Jungblut szaporán. A melletteálló Obermaat vigyorogni kezdett. Tudta, hogy mi

következik. Az új zászlóst ugyanazzal a módszerrel avatják most fel, mint mindenki mást. Nem irigyelte.

Akkor rendben. Ez lesz az első feladata. Végig kellmennie a csövön, és ki kell derítenie, hogy honnan jön.Amikor ezzel végzett, alaposan vizsgálja át, és ha

szükséges, tisztítsa meg.Igen, uram felelte Jungblut, és nem értette, miért fogja be

az orrát a vigyorgó altiszt, mintha valahonnan orrfacsaró bűzt érezne. Úgy érti, hogy másszak be a fedőlemez alá,uram? – kérdezte, mert nem tudta, hogyan kezdjen a

feladatához.



uty t nem r e , ogy m yen m yen vet mag t amunkába, zászlós! csattant fel von Arco mérgesen. Csak kezdjen már hozzá végre valahára!

Öt perc elteltével Christian Jungblut már térdig gázolt azerjedő vizelet és ürülék tengerében. A cső egyenesen ahajófenékbe vezetett. Ehhez a csőhöz járt a legénységkönnyíteni magán, amikor az ellenség felbukkanása miattnem használhatták a latrinát.A fedetlen fővel búslakodó fiatal zászlósnak be kellettismernie, hogy az U-69-es tengeralattjárón nem indult

valami fényesen a karrierje.*

Hanssen hajóskapitány szénája sem állt valami jól a beszámolóján. Karl Doenitz sorhajókapitány, azaz a„Hatalmas Oroszlán” természetesen szívélyes fogadtatásban

részesítette, már amennyire ez egy ilyen halvérű embertőltellett. Miközben felállt íróasztalától, olyan fagyos kézzelszorította meg Hanssen kezét, mintha ujjai jégcsapok lennének. Aztán a szokásos formaságok után itallal kínálta,és miközben a kapitány a jeges doornkaatot próbálta

legyűrni, minden további teketóriázás nélkül a lényegre tért. Nem fogok eljárást indítani von Arco ellen, Hanssen.

Megértette?

Hanssen érezte, hogy nem tudja lepleznimegrökönyödését, amitől Doenitz méregbe gurult.

Jól hallotta, Hanssen. Nem fogunk bírósági ügyet



cs n n a tört nte csa o ta, s ev onyo egyetenajkai úgy pattogtak, mintha egy kis olajozott rugó rángatnáőket.

De uram próbálta védeni az igazát Hanssen. Az az

ember a vízben hánykolódó fegyvertelen tengerészek közélőtt.

Megmutatta nekik a Német Birodalom kíméletlenségét – igazította ki hűvösen Doenitz. Ezzel fogjuk megnyerni aháborút. A németek túl lágyszívűek. Hogyan is szoktuk mondogatni? A németeknek vajból van a szívük és acélbólaz öklük.Az angoloknak pedig acélból van a szívük és vajból azöklük. Ha meg akarjuk nyerni a tengeren a háborút, akkor meg kell törnünk az angolok kemény szívét, és ezt csak úgyérhetjük el, ha mi is ugyanolyan kíméletlenek leszünk, mint

amilyenek a brit kutyák mindig is voltak. Teljesen világosan beszéltem?

Természetesen, uram, de…

Nincsen semmiféle de! szakította félbe Doenitz nyersen,és már kezdte belátni, hogy bármilyen jó tiszt is Hanssen

kapitány, nem ő az alkalmas személy nagyszabású tervevégrehajtására. Helyette valaki mást kell megbíznia aküldetéssel. Hanssen sorsa ekkor végleg megpecsételődött.Hiszen ő kész értelmetlenül kockára tenni az életét a semmiért! Most pedig, Hanssen, egyszer s mindenkorrafelejtsük el von Arco Oberleutnant, és beszélgessünk aküldetésről. Ön szerint mi lenne a legjobb támadási terv?



*

Von Arco kettesével vette a lépcsőket. A hatalmas öregházba lépve teljesen elfeledkezett az U69-estengeralattjáróról. Nem tudott másra gondolni, csak a nő

meztelen testére és csodálatos hatalmas kebleire. Miutánfelért, először körbetekintett. Senki sem tartózkodott asötét előtérben. Gyorsan fellendítette karját, és megnyomtahüvelykujjával a csengőt. „Frau Oberleutnant Neurath.”

Doenitz szárnysegédjének felesége azonnal ajtót nyitott.

Kabát volt rajta, és kalapot viselt, mintha indulni készülnevalahova. Amikor meglátta a férfit, még a lélegzete is elállt.

Te … hebegte, és kezét a szája elé kapta, minthameglepődött vagy megrémült volna. Egon, te… Én azthittem, hogy veled végzett a…

Halál! fejezte be az asszony helyett a mondatot vonArco, majd kezeibe fogta a hatalmas kebleket, és érezte,hogy a szíve izgalmában eszeveszetten kalapál.Természetesen már más nőket is lefektetettmegismerkedésük óta, de mégis mind közül Neurath

felesége izgatta fel a legjobban. Ezt a nagy kockázatnak tudta be, meg annak, hogy különösen felizgatta az a tudat,hogy egy beszari gyászhuszárnak, azaz az arrogáns Neurathnak a feleségét kúrogatja. Te is ismered a mondást,Eva mondta, miközben benyomta az asszonyt a tágaslakásba „csalánba nem üt a mennykő”.

De én é most indultam…



selyembugyogóval törülgette izzadságcseppektőlgyöngyöző homlokát. Attól a kurvától csente, akit az őszavával élve az imént ,,kielégített”. Az anyja keservit a kisribancnak, ez aztán jólesett. Azóta nem keféltem ilyen jót,mióta a kutyák Buxtehude-ban a seggükön fütyörésztek – szórakoztatta nem létező közönségét Frensen. Uramisten,annyi tinta volt már a tollamban markolta meg kidudorodócsúzliját jelentőségteljesen , hogy már azt sem tudtam,kinek írjak először!

Az enyém meg akár egy harsonát is benyelt volna, de

keresztbe! mondta Maydag szerénykedve, és büszketekintetét szégyenlősen a járdára szegezte. Azt hiszem,hogy első látásra belém zúgott a kicsike.

Frensen megvetően nézett le kis bajtársára.

Inkább a kibaszott pénztárcádba szeretett bele!horkantotta. Már csak így megy ez tette hozzá, és ismétmegtörülte homlokát a bugyogóval. Leülünk egy partisketre pár nyeretlen kétévessel a kaszárnyában, és akkor lesz elég pénzünk, hogy még egyszer megdöngessük agyönyör gyöngyöző kapuját – jelentette ki, majd

elgondolkozva szívogatni kezdte a fogát. Lehet, hogy maeste egyszerre két ribancot kéne telivágnom.

Az enyém azt mondta, hogy ingyen is csinálja velemárulta el barátjának Maydag. De már úgyis mondtam, hogy belém szeretett.

Ne gyere nekem ezzel a hülye szöveggel, hiszen…



.két karabéllyal felfegyverzett acélsisakos tengerész altiszt,és a nagyobbik a két cimbora felé bökött görbe ujjával. Amegfeszített Krisztusát! –morogta. Már csak ez hiányzott,ezek a kibaszott láncos kopók! Az isten szerelmére,

Maydag, nehogy rájuk lehelj, mert egyből rájönnek, hogymennyi snapszot vittél fel a fedélzetre. Na, gyerünk,csapjunk a húrok közé.

A két bajtárs leverten átvágott az úttesten a két szigorútekintetű haditengerészeti rendőr felé. Aznap este, de lehet,

hogy még jó pár napig, már nem kurvázhatnak.Az U69-es tengeralattjárót megint nagyon sürgette az

idő.

MÁSODIK FEJEZET

Pihenj! vakkantotta Neurath Oberleutnant.Az U69-es tengeralattjáró külső fedélzetén felsorakozott

katonák kényelmes pozícióba helyezkedtek, és vártak. Atöbbiektől egy kicsit odébb álldogálva az ürüléktől átázottChristian Jungblut bűzölgött egymagában, és mélyeket

lélegezve szívta magába a friss tengeri levegőt. Bármilyen



,az biztos, hogy ezzel megmentették őt a további szennyesmunkától a pokolian bűzölgő hajófenéken.

Neurath végigjáratta rajtuk szúrós tekintetét, majd rövidszünet után belekezdett mondandójába.

Összedugta fejét a vezérkar. Kár is lenne tagadni, hogyHanssen hajóskapitány egy ideig a közeljövőben nem fogvízre szállni, ugyanis magas rangú konferencián kell résztvennie. Addig is von Arco Oberleutnant bárhol istartózkodik jelen pillanatban veszi át a parancsnokságot az

U69-es tengeralattjárón.A legénység a hír hallatán rosszallóan felmorajlott,

ugyanis von Arcot egy emberként mélységesen gyűlölték.

Most aztán alaposan benne vagyunk a slamasztikában.Vegyél egy fésűt, Maydag, mert tetves idők jönnek suttogtatársának Frensen.

Az elkomorodott Maydag egyetértőleg bólintott.

Amint von Arco Oberleutnant előkerül, önök kihajóznak a kikötőből.

Ezt hallván, ismét felmorajlott a legénység, hiszenlegtöbbjüknek még volt elintéznivalója a parton.

Neurath nem izgatta magát a morgolódásuk miatt. Mittörődött ő ezeknek a begerjedt disznóknak az érzéseivel ésa szükségleteivel? A fronton a helyük! Úgy gondolta, hogy

amíg hatékonyan végzik a dolgukat, addig semmi sem



.Hamburgba fognak menni, ahol azonnal megkezdik a

tengeralattjáró helyrepofozását. Doenitz sorhajóparancsnok azonnali hatállyal elrendelte, hogy ezennel nem kapnak kimenőt, hogy hazamehessenek. Akik viszont épp

nincsenek készenléti helyzetben, azok napnyugtától pirkadatig kimehetnek a helyi kikötőbe. Ha a képzeletemnem csal tette még hozzá gúnyosan vigyorogva , akkor ennyi idő épp elég lesz maguknak, hogy ágyba bújjanak valamelyik kis koszos kurvával.

A tengeralattjáró flottánál nagyon tökösek a legények – ütötte a vasat merészen Frensen. Nekünk ennyi idő nemelég a matracpolka eljárására. A gyors rundókat inkábbmeghagyjuk a szarfaszú gyászhuszároknak.

Christian elmosolyodott, Neurath arca céklavörös lett

mérgében.Ki mondta ezt? üvöltötte.

Frensen erre a kérdésre egy vérlázítóan hangos finggalválaszolt.

Ettől Neurath arrogáns arca még inkább lángba borult.

Ha rájövök, ki tette ezt az orcátlanságot, akkor…azonban már nem tudta befejezni a mondatát, mert egyfékező autó nyikorgó gumijainak hangja a torkáraforrasztotta a szót.

Aztán a következő pillanatban a kocsi rázkódva megállta n irkos rak arti úton és von Arco esetlenül kikászálódott



belőle. Miközben sietve begombolta zubbonyát,megpróbált pénzt tömni a sofőr kezébe. Neurath halálosanfáradtnak érezte magát, és alig tudta kivárni, míg von Arcoösszecihelődzködik. Von Arco hanyagul, szinte már

lenézően szalutált Neurathnak. Hogyan tisztelhetnék egyolyan embert, aki hagyja, hogy a feleségét máskefélgesse? kérdezte magában.

Oberleutnant von Arco zur Stelle – jelentkezett aszárnysegédnek, majd az eddiginél is hányavetibb módonmég hozzátette: Mitől ilyen paprikás, Neurath?

Nagy hűhót csaptak a főhadiszálláson felelte Neurath, éshátrányos helyzetben érezte magát, ugyanis von Arcóvalellentétben neki nem volt semmilyen kitüntetése sem. Azújonnan kinevezett kapitány zubbonyán azonban ott virítottegy szalagra fűzött kitüntetés, a Vaskereszt. A Scapa

Flow-tervvel kapcsolatos megbeszélést tartunk. AmígHanssen kapitány a tervező csoportban teljesít szolgálatot,maga fogja átvenni az U69-es tengeralattjárón a parancsnoki teendőket.

Von Arco arca felragyogott. Szóval Hanssennek végül

mégsem sikerül a nyakába varrni egy hadbírósági eljárást.Most pedig őt nevezték ki az U69-es kapitányának.

Mi a parancsom? rikkantotta boldogan.

Az a feladata, hogy Hamburgba vigye az U69-est. AHowardt Műveket már értesítettük az érkezésükről.Magának kell biztosítania a feltételeket ahhoz, hogy a



javítási munkálatok még e héten befejeződjenek eresztettele a hangját Neurath. – Az Északi-tenger túlpartjánmozgásba lendültek az események. Doenitz attól tart, hogya britek kiszimatoltak valamit. A lényeg az, hogy teljesgőzzel menjenek Hamburgba. Ezért a nagy sietség, hogy

mielőbb megjavíttassák a hajót.Von Arco bölcsen bólintott.

Akkor rendben. Amint hallom, a kopói már szemügyrevették a legénységemet mondta, és röpke pillantást vetettfelsorakoztatott tengerészeire. Egy órán belül kihajózunk.

Neurath és az újonnan kinevezett kapitány egyarántvigyázzba vágta magát, és szalutáltak egymásnak. Azonbanvon Arco nem tudta megállni, hogy ne eresszen meg mégegy szúrós megjegyzést.

Oh, mellesleg, Herr Oberleutnant, amikor legközelebbtalálkoznak, adja át szívélyes üdvözletemet elbűvölő kisfeleségének szólt utána, amikor Neurath a partra vezetőhajóhídon lemasírozott a parkoló vezérkari járműhöz.

Persze, természetesen felelte Neurath egy kisséösszezavarodva. Mióta foglalkoztatja von Arcot, ezt anemzetiszocialista sületlenségeket harsogó disznót a szebbik nem? álmélkodott magában.

Von Arco elvigyorodott, és útjára engedte afelszarvazott marhát.

Hát akkor ez megvolna. Hein, mit álldogál ott tétlenül?



lássanak munkához. Mozgás!

A kis műszaki katonatiszt azonnal mozgásba lendült.Miközben mindenki a kötelességére sietett, Frensenfelmordult, és egy süllyedő hajót utánozva lassan a térdére

ereszkedett.Csak semmi pánik… Süllyed a Titanic. Ez a kis

felfuvalkodott fing most aztán beletrafált a közepébe…mondta megvetően.

*

És persze igaza volt. Von Arco már az első pillanattólkezdve világosan mindenki tudtára hozta, hogy ki az úr azütött-kopott tengeralattjárón.

Mostantól új szelek fújnak jelentette be, miután maguk mögött hagyták a kikötő zsivaját. Amíg én vagyok akapitány, addig mindenki úgy táncol a hajón, ahogy énfütyülök. Én pedig mindenkitől százszázalékoshatékonyságot várok el. Minden kötelezettségüknek duplánkell eleget tenniük, ha pedig bárki, legyen az közlegényvagy altiszt, ellenszegülni merészel, akkor jaj neki!

Kíméletlenül elbánok az illetővel. Erre akár mérget isvehetnek.

Habár Jungblutot kivéve már mind kiképzett és hadviseltkatonák voltak, von Arco most úgy kezelte őket, minthazöldfülű kopaszok lennének. Miközben a schleswigholsteini

partok mentén Hamburg felé vánszorogtak, újonnan



felé, amikor pirkadatkor a szerepjáték egyszer csak komolyra fordult. Christian Jungblutnak hirtelen szembekellett néznie a rideg valósággal, és első ízben érezhette asaját bőrén, hogy milyen kegyetlen játék kezdetét várja már

oly régen.A fiatal zászlós a hajóhídon volt, amikor kezdetét vette ahaddelhadd. Hideg szürke reggelre ébredtek, a hullámok lomhán nyaldosták a tengeralattjáró oldalát. Ráadásul azöldes tengerre könnyű köd ereszkedett. Ebben a lepraidőben még a part is csupán egy elmosódott foltnak látszott. Jungblut egyik lábáról a másikra állt, mert már nagyon el volt gémberedve. Vágyakozva képzelt maga eléegy bögre forró gőzölgő „nigger verejtéket”, amikor hirtelena tőle jobbra álló tengerész felkiáltott.

Repülő a hajóorrtól balra… Gyorsan ereszkedik!

Egy szempillantás alatt mindannyian szemük elé emelték messzelátóikat.A szolgálatban lévő Hein felkiáltott.

Sunderland! Ez egy brit Sunderland! Kiszúrt minket!

Riadóóó… riadóóó! üvöltötte valaki eszeveszetten. Ahajókürtök éles hangon felnyüszítettek. Egy szempillantásalatt felpattant a legénység, mint egy megbolygatotthangyaboly, és mindenki a dolgára sietett. A hajóhídrólegymás után vetették le magukat az alsó fedélzetre amatrózok, és égett a kezük a súrlódástól, ahogy afémcsövön lecsúsztak.



A fedélzeti nyílás nagyot csattanva bezáródott felettük.Amikor a tengerészek közül utolsónak Hein islebukfencezett, nagy adag víz löttyent von Arco nyakába.

Negyven méter… gyorsan merülünk, uram!

Harmincfokos dőlésszög! rikkantotta az egyik matróz, aki avilág minden kincséért sem vette volna le tekintetét aműszertábláról.

Von Arco rosszallóan ráncolta homlokát.

Legalább ötven méterre kell merülnünk, különben…

Egy felszínen becsapódó bomba öblös robbanása belefojtotta a szót a kapitányba.A tengeralattjárót vad erővel rázta meg a detonáció.Christiant váratlanul érte a robbanás, és nekivágódott azegyik válaszfalnak. Elég fájdalmasan érintette a dolog.

Nem tud magára vigyázni, zászlós? mordult rá vonArco, mintha Christian malőrjétől gurult volna dühbe.

Elnézést, uram válaszolta, és letörölte homlokáról ahirtelen kibuggyanó vért. Ahogy feltápászkodott, érezte,hogy valami nincs rendben nála.

A külső levegőbeszívó szelep eltömődött adta tudtulvalaki hadarva. Nem lehet bezárni! sikította.

Az U69-es tengeralattjáró harmincegynéhány fokosszögben megdőlve gyorsan süllyedni kezdett.

Egy megrémült gépkezelő dugta ki fejét a válaszfal



.gyöngyöződtek, mintha zsírral kenték volna be.

– Uram, nem tudjuk elállítani a szivárgást! rikkantotta. – Biztos elzárta valami a szelepfejet!

Von Arco gondolkodás nélkül reagált.Minden tartályt leereszteni!

A legénységnek ezt hallva szinte elállt a lélegzete. VonArco vissza akarta vinni a felszínre a tengeralattjárót. Ezzelkomoly kockázatot vállal, hiszen a britek bombái igen nagy

veszélyt jelentettek.Mindkét emelkedési szárnyat elfordítani! Felszínre!

Jungblut feszülten figyelte a körülötte zajló eseményeket,és teljesen idegenül érezte magát a bajtársai között, mivelalig értett valamit az elhangzottakból. Sosem gondolta

volna, hogy a frontszolgálat ilyen lehet. Naivan szárnyalóképzeletében úgy jelent meg a fronton harcoló németkatona, mint aki egy gépfegyverrel kezében sorozza a briteket. Nem hitte volna, hogy a tenger mélyén kell azéletéért küzdenie a feje felett köröző láthatatlan ellenséggel.

Az U69-es tengeralattjáró irányíthatatlanná vált. A hajófara hirtelen hátrabillent. Ebben a vészjósló helyzetbenJungblut minden tőle telhetőt megtett azért, hogy stabilizáljahelyzetét. A polcokról a felszerelések és a matrózok személyes holmija lepotyogott a központi átjáróra. A hozzálegközelebb lévő katona, aki a tengeralattjáró merülésikormányát irányíthatta volna, a székébe kapaszkodva



csüngött. Az egyik társa is hasonló helyzetbe jutott, de őmég üvöltve káromkodott is szorult helyzetében. Az U69-es tengeralattjáró szinte nyílegyenesen tartott a Balti-tenger feneke felé!

Ne vernyákolj már! kiáltotta kétségbeesetten a hirtelenhalálra rémült von Arco. Szemei vadul forogtak. Elvesztettük a hajó felett az irányítást!

Az U69-es nagy robajjal hirtelen belecsapódott atengerfenékbe. Ettől szinte varázsütésre több tonna víz

zúdult be hátborzongató robajjal a repedéseken.Jungblutnak a rémülettől szinte elállt a lélegzete. A fények pislákolni kezdtek, majd kialudtak, és a halálra rémültlegénységre sötétség borult. Még az orruk hegyéig semláttak. Valaki elkezdte rebegni az üdvözlégyet.

Szinte örökkévalóságnak tűnt az a pár másodperc, amitígy töltöttek el. Szinte visszhangzott a csend, csupán a bajor akcentussal imádkozó tengerész szavai törték meg időnkénta némaságot. Aztán egy öblös hang harsant fel ahajófenékből, és a világítás ismét kigyulladt. Christianszeme előtt hamuszürke arcú matrózok jelentek meg, akik

mint a hajótöröttek, minden lehetséges tárgybakapaszkodva próbálták stabilizálni a helyzetüket.

A fedélzetet elöntötte a víz, amin mint kis papírhajók táncoltak a konzerves dobozok.

A fedélzeti levegőbeszívó szelep bezárva és rögzítve,

uram!



Von Arco megpróbált nyugodtságot erőltetni magára.

Köszönöm mondta. Mindenki a hajóorrba parancsolta.

Mintha hegymászók lennének, minden erejüketösszeszedve próbáltak felkapaszkodni a meredek

fedélzeten. A megrepedt energiaforrásokból mérgezőgázok szivárogtak, ezért többen köhögni és krákognikezdtek. Christiant meglegyintette a halál szele, és afélelemtől minden ízében remegve ő is a felfelé kapaszkodótársai után indult.

A következő részlegben egy halott férfit találtak afedélzeten, akit körbevett a legénység többi tagja. A hátánfeküdt lehunyt szemekkel, és semmilyen szemmel láthatósérülés nem volt a testén, amiből arra lehetett következtetni,hogy álmában érte utol a végzete. Ez volt az első hulla, akitChristian életében látott, és amikor lebámult rá, érezte,hogy a mellkasát még jobban elszorítja a borzalom. A bajtársa gázmérgezést kapott.

Végül a mocskos és verejtékező legénység nagynehezen felért a hajóorrba, ahol minden lehetségeskiszögellésbe kapaszkodva várták, hogy mi fog történni. A

közöttük csimpaszkodó Christian nem tudott semmimegnyugtatót sem leolvasni a halálra sápadt arcokról. Nemérezték magukat biztonságban, legfeljebb düh csillogottszemükben. Senki sem ámította magát azzal, hogy ebből ahelyzetből ép bőrrel ki lehet evickélni. Alattuk az

irányítófülkében von Arco és Hein arról konzultált, hogymost mit is te enek. Ú néztek le rá uk mint a rúdon



csüngő nebulók az alattuk diskuráló tornatanárukra.

Öt perc elteltével végre meghozták döntésüket.

Körülbelül négy-öt órára elegendő oxigénnelrendelkezünk kiáltott fel nekik von Arco. Két részre fogomosztani a legénységet. Egyóránként fogják váltani egymást,a feladatuk pedig az lesz, hogy a tengeralattjáróbólkimerjék a vizet. Ha ez sikerül, és a hajó nagyjábólvisszanyeri az egyensúlyát, akkor biztos vagyok abban,hogy fel tudjuk vinni a felszínre. Na, erről ennyit. Első

altiszt, kérem, ossza két csoportba a legénységet.*

Szánalmas látványt nyújtott Christian, amikor egésztestében rázkódva öklendezett. Kimerült volt, és fájt a feje.A könyökéig beborította a fekete dízelolaj, amiben állt.

A csoport többi tagja előtt nagyon szégyellte magát, amiértelőttük hányta össze magát. Mellette tornyosulóizompacsirta bajtársa, Frensen minden bizonnyal olvasott agondolataiban, mivel kedvesen megpaskolta Christianrángatódzó vállát, és a rá jellemző öblös hangon vigasztalnikezdte.

Rá se rántson, zászlós. Csak nyugodtan dobja ki ataccsot. Ez a kibaszott hely már egyébként is olyan, mintegy nyitott szennyvízcsatorna.

Már háromszáznegyven fekete trutymóval megtelt

tartályt sikerült kiüríteniük. Mindent megtettek azért, hogy



maradni, azonban időnként valaki mindig megcsúszott afekete trutymóban, és ha nem kapaszkodott rendesen,akkor végigszánkázott a fedélzeten. Úgy köhögtek éskrákogtak levegő után kapkodva, mint az idült

tüdőbetegek. A levegő egyre inkább megtelt az olaj, a klór és az ürülék orrfacsaró bűzével. Az első váltásba osztottmatrózok már teljesen kimerültek, és szinte fuldokolvagubbasztottak a trutyiban. Azonban még mindig nemsikerült egyenesbe hozniuk a hajót.

Egy szakács haladt végig a társaságon, és konzerveketosztott szét köztük. Nem fogadták el az ételt, mert már annyira kimerültek voltak, hogy az evésre gondolni sem bírtak. Egyébként is fuldokoltak és kapart a torkuk.Azonban a gyümölcskonzerveket mohón kikapkodták aszakács kezéből. Kiszívták belőlük az édes szirupot, és

kéjesen ziháltak, mivel az enyhítette a torkuk kiszáradását.Rendben van! rázta fel őket megfáradt révületükből von

Arco érdes hangja. Most pedig irány a hajóorr. Gyerünk már. Los… mindent meg kell tennünk, hogy a hajóvisszanyerje az egyensúlyi állapotát!

Végtelenül lassan elkezdtek felkapaszkodni a hajóorrba.Minden egyes mozdulatba csak hatalmas erőfeszítések árántudtak lendületet vinni. Zihálva kapkodtak levegő után,fájdalomtól elgyötört testük verejtékben úszott. Küszködve próbáltak az olajtól sikamlós fedélzeten fogódzkodót

találni.



.robbanásukat az első tartály felől. Az egész tengeralattjáró beleremegett. Az épp felfelé kapaszkodó matrózok megálltak, és feketén tündöklő kimerült arcukra volt írva,hogy már bíznak a csodában. Mi történt?

Lassan, szörnyen lassan, az U69-es tengeralattjárómegmozdult. Az elképesztően meredek szögben állófedélzete egyre lankásabb lett. Most már nem kellettvicsorogva kapaszkodniuk. A fedélzet szép lassanvízszintesbe süllyedt, mintha betolták volna lábuk alá a

talajt. A rémálomba illő mászkálás véget ért. A legénységtalpra állt és felegyenesedett, új remény kezdett pislákolnivéreres szemeikben. Aztán hirtelen, tompa puffanással ahajóorr a Balti-tenger fenekének ütődött.

Christian azon nyomban leroskadt a vízbe.Megcsinálták. Sikerült egyensúlyi helyzetbe hozniuk atengeralattjárót. A mellettük álló Frensen nagyot nyelt.

Lehet, hogy mégis van Isten, bajtársaim! dörmögte.

Maydag, aki már tízéves kora óta nem merészkedettmég a templomok közelébe se, ünnepélyesen rábólintott.

Hajdan azért rúgták ki a vasárnapi iskolából, mert belesetta tanárnő szoknyája alá.

Ámen a bajtársunknak… mondta egyetértőleg.



HARMADIK FEJEZET

A sűrített levegő olyan süvítve tört ki, mint amikor egynemzetközi gyorsvonat teljes sebességgel átszáguld avasútállomáson. Hein, a köpcös műszaki katona,

fokozatosan egyre több sűrített levegőt engedett ki,miközben a zihálva levegő után kapkodó legénységizgatottan várta, mi fog történni. Mellette von Arco olyanerősen szorította ökölbe kezét, hogy az már fájt. Érezte,hogy a szíve őrülten zakatol. Az isten szerelmére, haddvigye már fel a felszínre a tengeralattjárót!

Semmi sem történt! Az U69-es továbbra is atengerfenék fogságában maradt, mintha légypapírba ragadtvolna. Körülbelül százötven méterrel lehettek a Balti-tenger felszíne alatt. Valaki felhördült, és egy izzadt, elgyötört arcúközlegény Christian mellett csak ennyit mondott:

Ezt már nem lehet sokáig bírni, zászlós! Aztán betegesen belekrákogott a tenyerébe, majd földhöz csapta akiköhögött fekete, émelyítő váladékot. Christian elfordítottaa fejét.

Lassanként már egyre gyengébben szökött ki a sűrítettleve ő. A sister ésből halk szisze és lett és vé ül tel esen



.

Csak utánam! kiáltotta. A torpedós legénynek van vér a pucájában!

A végletekig kimerült matrózok ettől kissé felvidultak, és

minden erejüket összeszedve a nagydarab tengerész altisztnyomába szegődtek. Aztán egyszer csak megtörtént acsoda. Amikor éppen a hajóorrban találhatótorpedófülkébe tódultak, a hajó fara elkezdett felemelkedni. Az U69-es tengeralattjáró kiszabadult!

A legénység zihálva kapkodott levegő után. Egésztestükben remegtek, mintha valami trópusi láz ráznáverejtékcseppekben úszó testüket. Mégis elkezdtek botorkálni a posztjuk felé, miközben von Arco, az alsóajkát harapdálva, izgatottan a periszkópba kandikált.A mellette álló műszaki katona szinte megigézve bámulta a

megjavított mélységmérő műszer mutatóját. Nyolcvan méter… hatvanöt méter… negyven

méter… Tíz méter… A páncéltorony már szabad. Atengeralattjáró a felszínre ért… adta tudtul az éppenaktuális helyzetüket meggyötört hangon a legénységnek.

Aztán hirtelen a válaszfalnak vetette hátát, mintha azonnyomban elájulna. Sikerült! Megtette a magáét!

Egy röpke szempillantás alatt von Arco a fedélzetinyílásnál termett, majd kinyitotta azt, és a felbecsülhetetlenértékű nyirkos tengeri levegő beáramlott az U69-estengeralattjáró mocskos belsejébe. A legdrágább francia pezsgőnek sem lett volna ekkor nagyobb keletje.



*

A jó öreg Michaelis-templom, Maydag mondta Frensenvidáman, amikor kiszúrta a hegyes zöld tornyú hamburgitemplomot, amely kiemelkedett a kikötői város látképéből.

Tőle egy kilométerre található a Recperbahn21. A Jóistenreés a Szentháromságra esküszöm, hogy ma este két bestiátvágunk majd hanyatt. Ne legyen Frensen a nevem, ha nemígy lesz mondta, és megmarkolta viseltes nadrágját, hogyteljesen egyértelmű legyen. Széles vigyor ült ki habókos

arcára, amikor végigpásztázta szülővárosa látképét.Maydag már korántsem volt annyira biztos a „hanyattvágott bestiákat” illetően.

Ez a hajóskapitánytól függ jelentette ki. Te is tudod,hogy milyen a szarházi! csattant fel, és komoran átköpött a

tengeralattjáró oldalán.Frensen az égre bökött középső ujjával, ami úgy nézett

ki, mint egy szőrös virsli.

Megmondjam, mit tehet az érdekünkben? Feldughatjaezt a szűk kis arisztokratikus segglyukába! mordult fel

fenyegetően.Azonban aznap von Arco Oberleutnant nem volt éppen

csúcsformában, és eszébe sem jutott volna másokkal packázni. A saját bajával volt elfoglalva. Miközben aretyón gubbasztott, bőven volt ideje arra, hogy eltűnődjön a

tegnapi nap hajmeresztő eseményein, amik annyirame viselték érzéken omrát. Tisztában volt azzal ho



teljesen kikészültek az idegei. Most már nem bír sokáigszolgálatot teljesíteni a tengeralattjáró hadosztálynál.Azonban ekkor megszólalt benne egy vékony, de mégisnyers hangocska:

Kitartás, Kuno. Nem szabad feladnod! Kapj be egy pirulát, és kúráld ki a torokfájásodat, aztánméltóságteljesen visszavonulhatsz, és vállalhatsz valamilyen biztonságos kikötői beosztást. Még egy küldetést végig kellcsinálnod, és ha azt ép bőrrel megúszod, akkor nyugodtanhátradőlhetsz. Muszáj kibírnod! A klozeton gubbasztó vonArco elgyötörten bólintott, és felkavart bélrendszerébőlújabb hátborzongató bugyogás hallatszott. Ő is tisztábanvolt azzal, hogy a végső győzelem kivívása után Németországban csak azok a tisztek szerezhetik meg alegmagasabb beosztásokat a hadseregen és a párton belül

egyaránt, akik ki tudták kúrálni a „torokfájásukat” ésmegszerezték a Vaskereszt áhított Lovagkereszt fokozatát.Csak akkor ívelhet magasra a karrierje, ha legyőzi a sajátfélelmét, és véghezviszi azt a küldetést, ami számára akitüntetést jelentheti. Még egyetlenegy küldetést kellátvészelnie, és akkor végleg búcsút inthet Doenitztengeralattjáró hadosztályának. Pár perc múlva rettenetesenremegő kezekkel próbálta lepumpálni a saját ürülékét. VonArco Oberleutnant idegei már nagyon közel voltak ahhoz,hogy végleg felmondják a szolgálatot.

21 A város piroslámpás övezete.



Miközben Christian Jungblut zászlós megmosakodott,hogy tiszta legyen, amikor majd Landungbrucke partjáralépve átadja von Arco parancsait, maga is meglepődöttazon, hogy az elmúlt negyvennyolc óra embertelen és

rémisztő eseményei mennyire nem hagytak nyomot azelméjén. Amikor belenézett a falra akasztott törött tükörbe, be kellett ismernie saját magának, hogy a szépen bozontosodó „tengerészszakállt” leszámítva, egész jó bőrben úszta meg első ütközetének megpróbáltatásait. Álltaa sarat! Szeme tisztán ragyogott, és arca egyáltalán nem

volt olyan elgyötört, mint a legénység többi tagjának.Miközben a vizes fésűvel végigszántotta szőke haját,magában arra a megállapításra jutott, hogy minden bizonnyal őt az Isten is tengerésznek teremtette.Rendelkezett azokkal az adottságokkal, amikkel egy jó

tengeralattjárósnak rendelkeznie kell.Hát akkor, zászlós vigyorgott rá a kövér műszaki

katona, amikor a hajóhídra lépett , amint a parton lesz egykis ideje, menjen el, és vegyen magának egytengeralattjárós jelvényt. Nyugodt szívvel mondhatom, hogykiérdemelte.

Christian arca lángolt a büszkeségtől. Kevesebb, minthetvenkét óra leforgása alatt kiérdemelte a számára oly becses harci jelvényt. Gondolja, uram, hogy a kapitánynak nem lesz ezzel kapcsolatban ellenvetése? kérdezte.

Hein arca elkomorodott.



e y ap nyra gon o on rc ra vagy anssenkapitányra? kérdezett vissza.

Oberleutnant von Arcóra, uram.

Ő beleegyezik, egyet se féljen jelentette ki Hein, és

eszébe jutott, hogy milyen betoji képet vágott von Arco,amikor az U69-es a Balti-tenger fenekére süllyedt. Egy szó,mint száz, maga átvészelt egy támadást és részt vett egymentőakcióban. Rászolgált a kitüntetésre.

Még egyszer köszönöm, uram.

Szóra sem érdemes, Jungblut mondta Hein, és egykönnyed kört írt le pufók karjával a levegőbe. Most pedigtudja, mi a parancsa. Ha végzett a dolgával, egyen egy jótvalahol. És egy nőre sem ártana szert tennie, ha lesz olyanszerencsés kacsintott rá sejtelmesen a felettese. Este jelenjen meg a posztján, és tegyen jelentést. Ez minden.

Christian septében szalutált, aztán elviharzott. Azért azütött-kopott fedélzeten végigmasírozva ügyelt arra is, hogya pedáns uniformisa makulátlan maradjon. A mögötte állóHein elmosolyodott. Jungblut zászlós megállja majd ahelyét…

*

Maga mit csinált a háború kitörése előtt, Hein? kérdeztevon Arco, amint ott álltak a hajóhídon. Épp az utolsószivarjukat szívták el aznap, és hallgatták a nagyváros

éjjelre elcsituló zajait. A feketeségbe burkolódzott utcák sötétjéből itt-ott felvillantak a kanyargó villamosok kékes



fényű tompa fényszórói vagy a hirtelen kicsapódó ajtók mögül felvillanó szobák fényei.

Épp befejeztem az egyetemet. Műszaki tengerészkéntszereztem diplomát, és nem reméltem mást, csupán egy

kipárnázott széket a Bretnenen vagy valamelyik másik óceánjáró luxushajón.

Hiszen tudja, hogy megy ez vigyorogta el magát asötétben, amikor visszaemlékezett. Semmi dolga nincs azembernek, csak hogy naponta nyolcszor étkezzen és

gazdag amerikai pipiket fektessen le. Ekkor Heint kirázta ahid e g. Azonban a katonaságnál a tengeralattjáróhadosztálynál szolgáltam, és ezzel kútba esett mindenreménységem.

Von Arco egy pillanatra abbahagyta a pöfékelést, ésvastag fekete szivarjára meredt.A kikötőből egy eltévedt részeg matróz kornyikálásátsodorta feléjük a szél. Szánalmas volt, ahogy egy érzelgősdalt énekelt a „szülőföldről” és az anyjáról, akit már sohatöbbé nem láthat. Von Arco arca megvetően eltorzult.Milyen szentimentális népség a német! Hál istennek, a

Führer végre-valahára elkezdte megedzeni ésmegkeményíteni őket. Hiszen mi volt az új mottója? Olyankemény légy, mint a Krupp acél, olyan elnyűhetetlen,mint a marhabőr és olyan fürge, mint a vadászkutya.

Kíváncsi arra, hogy én mi voltam a háború kitörése

előtt, Hein? kérdezte váratlanul.



em, uram.

A legutolsó senki… az ország salakja mondta von Arcokeserűen. Először kadét voltam egy vitorláson. A pokolbakívántuk akkoriban a vitorlásokat. Mínusz tíz fokban nemegy leányálom fogkefével felsúrolni a fedélzetet. Haszerencséd volt, akkor naponta két órát aludhattál. Olyanszeméttel etettek, amit még a disznóknak sem lökne oda a jóérzésű ember. Tíz emberre jutott egy fekhely. Hát ilyenvolt az életem, mielőtt felvételiztem a Kriegsmarine-hoz.És maga szerint miért találtak alkalmasnak, Hein?

A másik tengerész dünnyögött magában valamit, deteljesen mindegy, hogy mit, hiszen von Arco ekkor már valójában magához beszélt.

Mert én tudtam, hogy egyszer majd eljön az én napommondta, és végigmutatott a sötétségbe borult horizonton. –

Hogy eljön majd egyszer a háború. És a von Arco típusúemberek a háborúban érzik igazán jól magukat. Tudja,Hein, az én családomban csakis katonák voltak. Mi semmimáshoz nem értünk. Hogyan is tudnánk boldogulni a kelet- poroszországi krumpliföldeken, amit mellesleg

otthonunknak vallunk? Hát mi mást tehetnénk? Ez azegyetlen út áll előttünk mondta, és keserűen felkacagott.Akár tetszik, akár nem, a von Arcok mindig is keresték aháborút, hogy ott hírnévre és vagyonra tegyenek szert.Persze aztán az is előfordult már, hogy a tökkelütött fejünk a porba hullott. Ekkor hirtelen abbahagyta a monológját,

mintha rádöbbent volna, hogy mit is mondott valójában.



A horgonyzóhelyét egy fénycsóva pásztázta át. A fehér fényben egy pillanatra felvillant von Arco rideg és arrogánsarca. Heint kirázta a hideg. Halál volt az arcára írva…

*

A kikötőt körülvevő füstös kávézókban és bordélyházakban az U69-es tengeralattjáró legénységealaposan felöntött a garatra. A csatornákkal keresztül-kasulátszőtt kikötő területén mindent benyakaltak, ami csak azútjukba került. Szinte már belebetegedtek, de azért is

tovább folytatták az ivászatot. Hiszen mit számított már?Rövid életet és erőszakos halált szánt nekik a sors.

Csak ittak és ittak, majd szomorú szentimentalizmusbafulladtak. A sok piától megdühödtek és verekedhetnékjük támadt. Egymás nyakába borulva zokogtak leplezetlenül,miközben a dagadt, öregedőfélben levő kurvák nem hittek a saját szemüknek. Még a legjobb cimborák is egymástorkának ugrottak, és bevetettek minden aljastengerésztrükköt, hogy a másikat padlóra küldjék. Azutcákon részegek tántorogtak és hánytak mindenfelé, ésúgy vonítottak szívfájdalmukban, mint a megvadult

farkasok. Aztán végül összeroskadtak, és elnyelte őket azáldott önkívületi állapot. Fiatal emberek feküdtek amocskos, áporodott sörtől bűzös pocsolyákban. Mások meg védtelen nőkre támadtak, mint a felbőszült vadállatok.Leszaggatták róluk a bugyijukat, szétfeszítették acombjukat, és magukévá tették puha, már ellenállást semtanúsító testüket.



A hatalmas hadműveleti konferenciateremben egycsapásra elült a zsivaj. A makulátlan uniformisukba bújtfiatal tengeralattjáró kapitányok azonnal a szónokiemelvény felé fordították tekintetüket. Egyikük-másikuknak

már kitüntetés is virított a mellkasán, amit a bevetések során tanúsított bátorságukért kaptak. Hirtelen csönd borulta teremre, amit csak időnként tört meg a kint masírozóőrszemek katonás lépteinek döngése a kavicsos ösvényen.

Karl Doenitz végigtekintett a hallgatóságán. Lapos arca

nem árult el semmit, csak keményen ragyogott, mintha már előre tudná, mi fog történni. Szemein azonban látszott, hogymennyire büszke megjelent fiatal tisztjeire. Ő csinált belőlük katonát, így joggal lehetett büszke rájuk. Szerte a világonnem lehetett volna náluk jobb tengeralattjáró kapitányokattalálni.

Először is ott volt Prien, a jól öltözött tip-topp sudár katona, akinek simulékony modora mögött nyakas éshirtelen haragú természet rejtőzködött. Tisztában volt azzal,hogy Prien csavaros észjárásával bármelyik bajtársátsakkban tudná tartani. Azonban ki nem állhatta, ha valaki

beleavatkozott a magánéletébe. Röviden összefoglalva, egymagányos farkas volt, aki már jelentős érdemeket szerzett.

A mellette álló Schepke szöges ellentéte volt a bajtársának. Magas termetének köszönhetően mindigvidáman mosolygott le a világra. Jó megjelenésű, szőke

hajú és megnyerően sármos volt.



a vo em ny ez s nam us, a en e em e,,gyengeségeit” nem tudta leküzdeni. Közszeretetnek örvendett, és Doenitz a saját tapasztalatából tudta, hogy eznem előny egy tengeralattjáró kapitánynál. Az elsővilágháborúban már bebizonyosodott, hogy egy igazán jó

kapitány a népszerűséget nem engedheti meg magának.Ennek ellenére az egyik legjobb embere volt.

Aztán ott volt még Kretschmar, hármójuk közül talán alegkeményebb. Ennek a huszonnégy éves hajóskapitánynak a tenger volt a mindene. Ez volt az egyetlen szerelme.

Doenitz az ifjúkori önmagát látta benne. Ő is ugyanúgymegvetette másokban a gyengeséget. Amikor akötelességről volt szó, akkor bigott módon elhatárolódottminden hétköznapi emberi gyengeségtől. Ráadásul fiatalkora ellenére tisztában volt azzal, hogy mit csinál, és ezhatártalan önbizalmat kölcsönzött neki. Doenitz hirtelen

elkomorodott. Rosszallóan vonta össze a szemöldökét,amikor meglátta, hogy Kretschmar egy újabb feketeszivarra gyújt. A nemrég kiújult világháború első pár hónapja alatt láncdohányossá vált. Ezt tekintse agyengeségének? Már most kikezdte az idegeit a háború?

Aztán Doenitz az aznap reggel megjelent hajóskapitányok közül a legidősebbre vetette a tekintetét. Már régen ismerteHanssen főhadnagyot. Keménykezű és nyersmodorú volt,de mégis szókimondó. Vágott az esze, mint a beretva, ésemellett szót tudott érteni a legénységgel is. A megjelenthajóskapitányok közül egyiket sem kedvelte és nem

szerette! annyira a legénysége, mint Hanssent. Azonban



e g ny r e en-e anssen z a enA von Arcóval kapcsolatos eset, mármint a brittengerészek lesorozása, megmutatták Hanssen valódi énjét.Ő még mindig ragaszkodott az olyan régimódi eszmékhez,mint a lovagiasság. Hiába volt ő a legtapasztaltabb kapitány

mind közül, ezt a háborút csak akkor nyerhetik meg, hakeményszívűek és teljesen kíméletlenek lesznek. Hanssenképes-e így cselekedni, ha nincs más út előtte?

Doenitz belekezdett beszédébe.

Uraim, az idő sürget. Az elfogott rádiós üzenetekből

tudjuk, hogy egyes brit hajók, a Hood és a Renown már elhagyták Scapa Flow-t. Egy eddig még nem azonosítottrepülőgép-anyahajó is felszedte a horgonyt. Úgy tűnik,hogy iszákos Churchill barátunk szép lassan elkezdtefeloszlatni a Honi Flottájukat. Ha nem csapunk le

mihamarabb, a kismadár a végén még kirepül a kezeink közül.

A kismadár, uram! kommentálta felettese mondandójátSchepke a maga laza stílusában. Félmillió tonnára rúg avilág legnagyobb flottájának súlya! Még hogy kismadár!

Ahogy mondom, Schepke felelte Doenitz, miközben atöbbiek feszülten társukra meredtek. Szinte provokálták bajtársukat azért, amiért meg merte zavarni a konferencia precízen eltervezett ütemét. Egyetlen ember sem voltközülük, aki mosolyogni merészelt volna. Tehát, havalamilyen dicsőséget akarunk szerezni a tengeralattjáróhadosztálynak, és meg akarjuk mutatni a hadsereg



szárazföldön ugrabugráló átkozott szöcskéinek, hogy mi iskivesszük a részünket a háborúból, akkor cselekednünk kell. És ez nem tűr halasztást!

Hanssen csak mosolygott ezen magában. ”Dicsőséget

szerezni a tengeralattjáró hadosztálynak”, visszhangoztak fülében Doenitz szavai. Inkább úgy értette, hogy nekiszerezzenek dicsőséget a katonái. Doenitz születettglóriavadász volt. Hanssen már várta, hogy felszólítsák,amire aztán most sor is került:

Hanssen parancsnok, kérjük, tegyen jelentést a múlthéten végrehajtott felderítési hadműveletéről.

Hanssen kimért léptekkel előrement az emelvényhez,majd megállt a kifüggesztett hatalmas Észak-Európa-térképelőtt. Tömören és nagyon frappánsan ismertette az U69-es behatolásának részleteit, a többiek pediglélegzetvisszafojtva hallgatták a Scapa Flow-i kálváriájukat.

Hogy rövid legyek, bajtársaim vonta le a végsőkövetkeztetést , Scapa Flow megtámadása életképeselgondolásnak tűnik. A jelek szerint a briteknek nincs olyantitkos fegyverük, amivel megvédhetnék az ott horgonyzó

hajóikat, tehát a továbbiakban ettől nem kell tartanunk. Avédelmi rendszerük még mindig az első világháborúbanmegismert ósdi módszerekre épül fejezte be mondandóját,majd kérdően Doenitzre nézett.

Doenitz bólintott.

Köszönjük, kapitány vakkantotta.



Hanssen hosszú léptekkel visszamasírozott a helyére.

Doenitz hatásszünetet tartott, hogy Hanssen szavaitmindenki jól a fejébe véshesse.

Tehát most már csupán arra a kérdésre kell választtalálnunk, hogy melyik csatornát célszerű igénybe vennünk a támadásunk során, illetve, hogy ki… Egy pillanatra ismétmegszakította beszédét, mivel nagyon jól tudta, hogy azegybegyűlt, mindenre elszánt, bátor tengeralattjárókapitányok számára most következik a legfontosabb

kérdés. Már alig várták, hogy valami dicső tettethajthassanak végre. Hogy ki hajtsa végre a támadást?

A második kérdés olyan hatással volt azegybegyűltekre, mintha gránátot hajított volna közéjük.Doenitz érezte, hogy a teremben szinte kitapintható a

feszültségük. Prien szeme szinte lángolt. Kretschmar előrehajolt, és olyan mohón bámult Doenitzre, minthakeresztben lenyelné, ha nem rá esik a választása. Még azegyébként jó humorérzékkel megáldott Schepke derűsvonásait is feszült izgalom torzította el, mintha képtelenlenne elviselni az esetleges visszautasítást. Csak Hanssen

csibészes kék szeméből nem lehetett semmit sem kiolvasni. Esetleg megvetés bujkál a tekintetében? vonta össze aszemöldökét Doenitz. Lehet, hogy Hanssen nem helyesli avégbemenő eseményeket? Mi játszódik le vajon az őfejében? morfondírozott magában, majd megköszörülte a

torkát, és folytatta mondandóját.



sz r az e s r sre, azaz a v asz an csa orna problémájára keressük meg a választ – jelentette be, majdfelemelt egy pálcát, és a felfüggesztett térképre bámult.Holm Keleten, Hoxa Délen vagy Hoy Nyugaton?

Én már áthajóztam a Hoxához vezető Fair Isle-átjárón,uram ajánlkozott merészen Kretschmar. Részemről Hoxáravoksolok.

Habár Doenitz arca nem árult el semmit, magában már leszögezte, hogy Kretschmar ezzel kiesett a versenyből.Ennyire nem szabad lelkesedni.

Hibás gondolat, Kretschmar förmedt rá, mint egyiskolaigazgató, aki mindjárt jól elnáspángolja a nebulóját.Hoxa három okból sem jöhet szóba. Először is: a brit partmenti vizekben itt a legerősebb a keresztirányú áramlás.Másodszor: a légi felderítőink ezt találták a három átjáró

közül a leginkább védettnek. Harmadszor: a brithadihajóknak ez az első számú útvonala a horgonyzóhelymegközelítésekor és elhagyásakor.

Schepke halkan kuncogni kezdett Kretschmar felsülésén, akinek lángolt a feje szégyenében. Doenitz várt.

Majd Prien próbálkozott.

Ön melyik átjáró mellett döntene, uram? kérdezteköntörfalazás nélkül, és Doenitz már tudta, hogy megtaláltaaz alkalmas kapitányt. Hanssen is tudta, hogy ezzel eldőlt averseny. Priennek akár már most oda lehetne adni a

győztesnek járó virágmintás vázát.



meg e e r s e e e , a meg e e en s amegfelelő módon. Ezzel már borítékolhatja is magának aLovagkeresztet és a velejáró dicsőséget PrienOberleutnant. Na meg a korai halált! szólalt meg egygúnyos hang Hanssen fejében. Azonban nem sokat törődött

ezzel a károgó vészmadárral.A munkatársaimmal alaposan körbejártuk a kérdést,

Prien felelte Doenitz. Velük együtt arra az elhatározásra jutottam, hogy a keleten elhelyezkedő Holm aleggyengébben védett átjáró a három közül – jelentette ki,

és pálcájával a térképre mutatott. – A légi felvételek alapján látható, hogy a bejáratot két kicsi sziget háromfolyosóra osztja. Egy kis szerencsével az egyik tengeralattjárón behatolhat az egyik ilyen folyosón.Azonban ez egyáltalán nem lesz egy leányálomfigyelmeztette a hallgatóságát Doenitz.

A tengeralattjárónak ugyanis egy megközelítőleg kétkilométer hosszú folyosón kell áthaladnia a partoktólmindössze tízméternyire. Ez nem könnyű feladat a hullámzóés mindössze tíz méter mély tengerben. Ekkor hirtelenmegszakította mondandóját, és figyelte, milyen reakciót vált

ki a katonáiból. Nem kellett sokáig várnia. Prien elismerőleg füttyentett.

Kretschmar jól hallhatóan a fogát szívta. Schepke pedigaggályoskodni kezdett:

Egy ilyen átjáróban könnyen kicsipkézik az ember valagát. A fejéről már nem is beszélve, mert a britek biztos



potyogtatják majd rá a fémtojásaikat. Nincs az atengeralattjáró, amelyik el tudna rejtőzni ilyen sekély vízben.

Éjjel el lehet rejtőzni felelte Doenitz hűvösen.

A hallottaktól még Hanssennek is elállt a lélegzete, Azátjáró nem sok jóval kecsegtetett, még nappal is nehézlenne átmanőverezni rajta, hiszen a periszkóp fénye sem túlerős. Azonban éjjel! Himmelherrje, ez az akció készöngyilkosság! Egy csapásra elment a kedve az egészhadművelettől. A kilátások alapján ez egy

mennybemenetel-napiparancs23 lesz, és egy porcikája semkívánta, hogy részt vegyen benne!

Úgy tűnt, hogy Doenitz nincs tisztában ezzel.

A kiválasztott tengeralattjáró folytatta , huszonnégy óránkeresztül lemerülve halad majd előre. Csendes időben fog behajózni az átjáróba, ott megvárja a dagályt, majd aseggét behúzva iszkol át rajta. Ugyanígy fog majd kijönni is.

Ha egyáltalán még lesz módja „kijönni” szólalt megHanssen fejében ismét a cinikus hangocska.

Nézzük hát, hány hajó maradt a tengerszorosban a BritHoni Flottából? tette fel a kérdést Doenitz, majd saját magaválaszolt is rá. A légi felderítőink szerint tegnap egyrepülőgépszállító anyahajó, öt nehézfegyverzetű hajó,minden bizonnyal csatahajó, és tíz cirkáló horgonyzottScapa Flow-ban mondta, majd elhallgatott. Figyelte, amint

hajóskapitányai szemében felcsillan a tűz. Számukra ez a



.

– Jézusom! kiáltott fel lelkesen Schepke, akinek korábbikételyei egy csapásra elpárologtak. Ha elsüllyesztjük ezt a pár nagyágyút, akkor a hőstettünkért kapott kitüntetések súlya alatt elsüllyed a jó öreg U23-asom! Mennyi elhízott házi cicus egy rakáson!

A többiek egyetértőleg felmorajlottak, és szinte már látták lelki szemeik előtt lehorgonyzott lusta célpontjaikat,amelyek teljesen védtelenek egy víz alatti támadássalszemben. Micsoda mészárlást lehetne közöttük rendezni!

Hanssennek eszébe jutott az a nap, ami akkor már ősidőknek tűnhetett, amikor a Német Nagyflottamegmaradt hajóinak az élén behajózott Scapa Flow-ba,hogy letegye a britek előtt a fegyvert. Hirtelen beleborzongott a gondolatba. Büszkeséget és

elérzékenyülést érzett. Az lenne csak az igazi elégtétel, ha aBrit Haditengerészet gyöngyszemét a horgonyzóhelyentudnák a tenger fenekére küldeni.

Tehát akkor, bajtársaim folytatta gondolatmenetétDoenitz , térjünk vissza a tárgyra. Mi is a teendőnk?

Nyilvánvaló, hogy csupán egyetlen tengeralattjáró tud behatolni a szűk átjárón. Akkor már csupán az a kérdés…

A fiatal hajóskapitányok egy emberként vágták haptákba magukat, majd katonásan kilépve a sorbólfelkiáltottak:

Uram, a hajómmal és a legénységemmel a



, bajtársaim. Ebben a nagyszabású hadműveletben, amitmajd a későbbiekben ismertetek, mindannyian szerepetfognak játszani. Először azonban igyunk ennek ahadműveletnek a sikerére – csapta össze a tenyerét

hangosan.Mintha a kulcslyuknál hallgatództak volna, a két nagy

ajtószárny kinyílt, és két makulátlanul öltözött felszolgálólépett be a terembe. Ezüsttálcáján hűtött aquavitok sorakoztak. Sebtében szétosztották egymás között a

poharakat, és hamarosan már ott tündöklött ez a tisztaégetett szeszes ital a Doenitzzel szemben felsorakozott fiatalhajóskapitányok kezében. Koccintás közben már azon jártatták a fejüket, hogy vajon milyen szerep jut majd nekik az eljövendő nagy hadműveletben.

Ahogy a haditengerészeti szabályzat azt előírta, Doenitzfelemelte zubbonya harmadik gombjáig a poharát, majdkarját feszesen, zárt szögben tartva pohárköszöntőtmondott.

Uraim rikkantotta, mire a többiek is egy emberkéntfelemelték poharaikat , igyanak velem a bosszúra. Igen,uraim, a bosszúra. Nem felejthetjük el 1918-at, amikor szégyenfolt esett a becsületünkön. Egy pillanatraösszeakadt tekintete Hanssenével, aki tudta, hogy ahidegen ragyogó szemek és a szégyen mit takarnak. A bosszúra!

A bosszúra! kiáltották felbőszülten az erőtől dagadó



ata ap t nyo , s arcu on e ragyogott az s germ natavisztikus düh.

Egy emberként hörpintették fel az aquavitot.

A következő pillanatban egyik pohár a másik után

ütődött a hatalmas kandalló márványlapjához, minthazárótűzzel vezetnék le dühüket. A kocka el volt vetve…Belevágtak…

ÖTÖDIK FEJEZET

Christian Jungblut nagyon elfoglalt volt. Amíg az Elba partján található híres-nevezetes Howaldt Művekben a

szerelők három műszakban váltva egymást, azonserénykedtek, hogy mihamarabb megjavítsák az ütött-kopott U69-est, von Arco bőségesen ellátta intéznivalóval.Egész nap fel-alá szaladgált a hatalmas kikötőben, muníciótés felszereléseket szerzett be a hajójuk számára. Új

torpedókat szereltek fel, amiket már elektromos árammallehetett működtetni és mágneses detonátorral rendelkeztek.Egy két centiméteres légvédelmi ágyút is felállítanak még atengeralattjárón, és mivel ilyen kaliberű fegyverük nem voltkorábban, ezért a 88 milliméteres gépágyú mellett ehhez iskellett lőszert igényelniük. Ételt is vételeztek, hatalmas

füstölt sonkákat, szalámit, sózott marhaszeletet és egy egész



egyny yen-o yan onzerve e e r s anna beszereznie.

Uramisten, uram, honnan fogom tudni, hogy arengetegfajta konzerv közül melyikbe zárták a puncikat?kiáltott fel Frensen, amikor meglátta a rakparton tornyosulóhatalmas konzervdoboz-hegyet. Christian jót kacagott aszakállas tengerészviccen, majd sarkon fordult, és egymásik raktárba sietett, ahonnan friss árukat kellettvételeznie. Egy percet sem késlekedhetett, ugyanis vonArco szigorúan ráparancsolt, hogy igyekezzen:

Nyolc hétre elegendő élelmet és felszerelést kell afedélzetre hozatnunk, úgyhogy szedje a lábát, Jungblutzászlós!

Nyolc hétig tartó cirkálás! mondta magában Jungblut,és elismerőleg füttyentett. Hova a pokolba mennek, hogy

két hónapig tengeren lesznek? Azonban nemkérdezősködött, mert Frensen felvázolta neki, hogy mi azábra.

Amikor a király szarozik veled, akkor udvariasan hajoljmeg és rá se ránts, ugyanis manapság a király szava a

törvény okította Frensen, miközben a jegyzetfüzetével peckesen fel-alá járkáló von Arcóra bámult. Amikor már nem bírta tovább nézni az újonnan kinevezetthajóskapitányt, elfordította a fejét, és megvetően az alattuk sötétlő koszos vízbe köpött. Christian Jungblut tanult aleckéből.



szívlelte von Arcot, mégis becsülte a gyakorlatiasságát ésállhatatosságát. Újonnan kinevezett kapitányuk mindenerejével azon volt, hogy a tengeralattjárójuk időbenelkészüljön az előttük álló rejtélyes küldetésére. Egyáltalán

nem kímélte magát, ha kellett, noszogatta, piszkálta,megfélemlítette vagy kérlelte a legénységet és a civilmunkásokat egyaránt, hogy a munka a Doenitz által szabottszoros határidőre elkészüljön. Reggeltől estig fel-alárohangált, és fanatikus elszántság tükröződött az arcán.

Dalli… dalli… los… los… Mikor lesznek már készen…? Dalli… dalli… üvöltötte újra és újra.

A nap végére a legénység túlnyomó része már annyirakimerült volt, hogy szinte jártányi erejük sem maradt. Ki semozdultak az Elba mellett fekvő tengerészszállójukról,ahová elszállásolták őket, hogy minél közelebb legyenek ahajóműhelyhez. Csak az olyan keményebb legényekben,mint például Frensenben és Maydagben maradt estéreannyi erő, hogy átruccanjanak a kétes gyönyörökkelkecsegtető Reeperbahnra, ahol cicomás zenés mulatók ésfélhomályba burkolódzó bordélyházak várták a

matrózokat.Christian is hasonlóképpen gondolkodott, habár estére

már ő is alaposan kifáradt. Azonban nem akartamegfosztani magát azoktól a kellemes percektől, amiket Németország legnagyobb kikötőjében átélhet. Tisztában

volt azzal, hogy előreláthatólag nyolc hétre bebörtönzima át e bádo ko orsóba” aho a le én sé az U69-



est nevezte. Összeszedte minden erejét, majd lezuhanyozottés megborotválkozott. Aztán belebújt a kimenőuniformisba, amin már büszkén csillogott a tengerészek jelvénye. Miután elkészült, belevetette magát a zajos

nagyváros nyüzsgő életébe.A háború ellenére Hamburgban nem állt meg az élet.Lehet, hogy a kávéházakban, a klubokban és a mozikbansötétedés után lekapcsolták a villanyt, de attól továbbra islüktető élet zajlott bennük. Jól öltözött üzletemberek,köztisztviselők és elegáns tengerésztisztek császkáltak mindenfelé beléjük karoló szőke bombázóikkal. Ezeknek az északi nőknek a világosszőke haja mindigmegdobogtatta Christian szívét. Természetesen neki nemtellett a zászlós fizetéséből arra, hogy olyan flancoshotelokba, mint például a Vierjahrszeiten vagy az

Atlantic, cipeljen fel nőket. Ezek a szállodák a város belsőtava, az Alster mellett magasodtak, és arrafelé sok ilyenegyedülálló szépséggel ismerkedhetett meg az ember.Azonban Christian már attól is szinte a mennyországbanérezte magát, hogy nézheti őket. Sudárak és elegánsak voltak. Csodálta, ahogy méltóságteljesen üldögélnek a

Kaffe und Kuchen fölé hajolva a Jungferstieget és adivatos Monckebergstrassét szegélyező kávéházakban.Időnként jómaga is órákig elidőzött ezeken a helyeken egykorsó sör fölé hajolva, és ilyenkor szinte alig tudtatürtőztetni magát. Ha meglátta az egyik ilyen áhított

teremtést, a szíve máris a torkában kalapált, és irigyelte amellettük büszkén lé kedő közé korú azda



üzletembereket, akik minden bizonnyal este ágyba bújnak majd velük.

Természetesen ő is tudta, hogy ez a helyzet rendkívüligazságtalan. Ő nemsokára vízre száll, és az életét teszi

kockára a „Népért, a Hazáért és a Führerért”, miközbenők a hátországban maradnak, és élvezik az élet örömeit.Fogalmuk sincs arról, hogy ő az életét viszi értük vásárra.Ennek ellenére elfogadta, hogy az élet ilyen igazságtalan.Megint csak beigazolódni látszott az öreg szakállas altisztelmélete a „cápákról és a kis halakról”. Azonban ha megéli,egy szép napon majd kitüntetett hősként tér vissza, és aképe rajta lesz a Volkischer Beobachter 24címlapján.Akkor majd minden másképp lesz. Akkor már ő lesz a„cápa”, akit körbedongnak ezek a hűvös északi szépségek.Ahogy Frensen altiszt a maga trágár modorán

megfogalmazta, a lába előtt fognak könyörögni, hogyeljárhassák vele a „gumimatracpolkát”. Addig is nem tehetmást, mint vár, és gyönyörködik ezekben a tündériteremtésekben. Azonban a sors nem engedte, hogyChristian Jungblut anélkül induljon el az első harciküldetésére, hogy ne kóstolt volna bele az egyik ilyen hűvösészaki szépség által nyújtott gyönyörökbe. Hamarosaneljön ennek az ideje is, és akkor a kis Christian Jungblutéletében először szembesülni fog azzal, hogy milyenkegyetlen rezsimnek kész feláldozni akár az életét is…

*

Frensen és Ma da számára nem okozott különösebb



fejtörést, hogy hol találhatnának hölgytársaságot maguknak éjszakára. Azonban volt egy bökkenő: a pénzük már igencsak fogytán volt, és a nélkül nem tudtak felszedniegyetlen kurvát sem a Reeperbahris, a Grosse Freiheit, a

Moulin Rouge és a Hippodrom környékén.Már megint a régi nóta, estére csak annyi Mariem25

maradt, hogy egy öreg fazont feldöntsek, ez van, cimbora.Le vagyok égve! mondta barátjának a Hippodrombanleverten Frensen, és vágyakozva bámulta a fűrészporral

felszórt teret körbeügető kurvákat.24 A náci párt lapja.

25 Pénzem

Maydag levette tekintetét arról a nagydarab lotyóról, aki

épp előttük trappolt egy kifulladt és ziháló pónin. Olyannehezen tudott megbirkózni a kis gebe a terhével, hogy úgylátszott, azon nyomban összeroskad alatta.

Hát, nekem is szükségem van a rendszeres kettyintésre,annyi szent sóhajtotta.

Hát akkor mondd meg nekem, hogy mivel tudnak többetezek a civilek az angyalbőrbe bújt tengerészeknél?tépelődött tovább Frensen, mintha meg sem hallotta volnacimboráját. Na ezt mondd meg nekem, nagyokos.

A kövér lotyó leesett az imbolygó gebéről, és amíg az atérről kisántikált, mindenki megcsodálhatta a feketeharisnyakötőkből kibuggyanó húsos halovány combokat.



Hát azt nem tudom, hogy nálad mivel tudnak többet – motyogta alig érthetően Maydag, és egy másodpercre semvette volna le tekintetét a hatalmas hústömegről , de azhétszentség, hogy nekem merevedésem van, mármint ha

erre gondoltál.Pofa be! vakkantotta Frensen. Mi lenne, ha

megpróbálnád komolyan venni a dolgot, te kis seggdugasz!Megmondom, mivel kell elcsábítani ezeket a ribancokat. Kávébabbal! Ezeknek csak ersatzuk 26 van, ami csak egy

„trágyás baszás” néven forgalmazott húgy. Nekünk viszontvan igazi babkávénk! fortyant fel, majd hátradőlt székén,mint egy uraság. Érdeklődve figyelt egy szivarozó szőkekurvát, aki épp az egyik sok megpróbáltatást kiállt póninyergébe próbált felkapaszkodni. Szinte már az első pillanatban kiszúrta, hogy csak festett szőke a nő. Viszont

még így is bármikor megért volna neki egy menet vagy félkiló valódi kávébabot.

Hiszen nekünk nincs valódi kávébabunk akadékoskodott Maydag, és gyanakodva próbáltakifürkészni társa gondolatait. – A szállásmesternek van,

nem nekünk. Nekünk az ilyen első osztályú dolgokból, minta csoki meg a többi nyalánkság, csak akkor jár, ha bevetésen vagyunk.

Tyúkeszű! horkant fel Frensen türelmetlenül. – Hamarosan úgyis kezdetét veszi a hadművelet, és mi

indulunk a frontra, vagy nem? A kis Jungblut zászlós nem



.

– Ja, de minket nem Jungblutnak hívnak ellenkezettMaydag.

A szőke ribancnak sikerült végre nyeregbe pattannia, és

már el is kezdett körözni a fűrészporral felszórt téren.Hosszú haja a hátát verdeste, gyönyörű keblei pedig úgy pattogtak szabadon a blúza alatt, mint két mézédes érettdinnye. Frensen megnyalta az ajkát, mintha már előremegérezte volna, hogy milyen ízletes lakoma vár rá.

Akkor most mi van? faggatta tovább Maydag. Borítsdmár ki a bilit! Mi jár a fejedben?

E z felelte Frensen, és megpróbált nem gondolni amelltartó nélkül ügető kurvára. Majd elcsenünk egyformanyomtatványt annak a seggfej von Arcónak akatonaládájából, és te majd a kis ügyes uszonyaiddal

rábiggyesztesz, mondjuk… tíz kiló kávét. Ez már elég leszarra, hogy forró és lucskos női sebekben dagonyázzunk,amíg fel nem húzzuk a vitorlánkat.

26 Makkból készített kávémárka.

Az uszonyommal rábiggyesztek… mire? kérdezteMaydag gyanakvóan.

Nőj már fel, te fafejű paraszt! kiáltotta Frensen. Mitgondolsz, miről van szó? Meghamisítjuk a kis Jungblut

aláírását, arról.



A körbelovagló kurva kiült oldalra a nyeregben. Ígysokkal természetesebb formában tudta kínálni a portékájátaz őt csodáló tengerészeknek és civileknek. Frensen egy pillanatra meglátta kivillanó fekete fanszőrzetét.

Ebből aztán most degeszre zabáljuk magunkatsóhajtotta, mintha a vágytól már végső kétségbeesésbezuhant volna. Mind bezabáljuk ezt a sok aranyos muflont.Hiszen mind kárba vész, ha nem tudunk valódi kávébabotszerezni…

Maydag beadta a derekát. Keresztbe tette ölében acsuklóit, mint azok a bűnözők, akiket a rendőr mindjárt bilincsbe ver.

Rendben van, Frensen, meggyőztél. Azonban ha az akibaszott arisztokratikus húgyagyú von Arco alegkényesebb pillanatban fülön csíp minket, akkor meg semáll velünk az első rendőrőrsig!

*

Amikor Christian a Spitalstrassét elhagyva a Haupbahnhof felé vette az irányt, a légvédelmi szirénák

egyszer csak felbőgtek. A szórakozónegyed bejáratát egyhatalmas poszter díszítette, amelyen hatalmas vörös betűkkel hirdették a szárazföldi csapatok győzelmét.„Dicsőség a dübörgő kerekeknek” A sziréna megszólalásaután azonnal acélsisakos járőrök özönlöttek az utcákra, ésfontoskodva fújták a sípjaikat. Az állomáson itt-ott

szolgálatot teljesítő tábori csendőrség is tette a dolgát.



Erre, emberek! Erre vannak az óvóhelyek. Ne felejtsék el, hogy németek, tehát csak semmi pánik… Erre, erre!hallatszott kiabálásuk mindenfelől.

– Jól van, na felelte valaki öblös hangon a sötétből. De

vajon azok a szarrágó kapafogú brit kutyák is tudják azt,hogy mi németek vagyunk?

Senki sem nevetett.

Christian egyszer csak azon kapta magát, hogy civilek kétségbeesett tömege sodorja előre. Öreg nénikéket látott

maga körül, akik kosárral a kezükben tolongtak, megizgatott fiatal nőket, akik a külvárosokba tartó utolsóvonatokat próbálták elérni. Felbukkant még pár részeg alak is a tömegben, meg a nagyobb állomások környékénállandóan ott őgyelgő semmirekellő naplopók. Megpróbáltakiverekedni magát a hömpölygő sokaságból. Semmi kedvesem volt a fél éjszakát egy dohos légvédelmi pincébentölteni, ahol orrfacsaró bűzben gubbasztanak a verejtékező polgárok, és fanyar illat terjeng szét a párolgó,,hugyozóvödrökből”. Ő nem ilyen „egészségügyi” ellátásravágyott. Megpróbált hát kiszabadulni az egymás hegyén-

hátán tolongó emberek sűrű tömegéből, és egyszer csak azon kapta magát, hogy egy magas szőke nő mellésodródott. Ahogy arcára tévedt a vápos elemlámpájának kék fénye, egyből látta, hogy világéletében pont ilyen északiszépségekről álmodozott.

Micsoda felbolydulás! kiáltott fel, miközben egyre



bejáratához, ahol két hivatása magaslatán álló acélsisakos járőr fontoskodott. A középkorú rendőrök mindenkinek elkérték az Ausweisét, mielőtt beengedték volna.

A felbolydulás igazán találó kifejezés! felelte a nő a part

mentén élők pörgős akcentusával. A hangjában azonbannem volt semmi melegség. Christian inkább riadtságothallott ki szavaiból, mintha tartana valamitől. Vajon mitőlfélhetett?

Amikor végre a lejáróhoz értek, a nő Christian elé

került, aki épp a papírjait kotorászta elő. Egy ilyengyönyörű teremtés társaságában még a bűzölgő légvédelmi pince sem tűnt annyira kellemetlen helynek számára.Azonban másképp alakultak a dolgok. A két csendőr közüla magasabbik a kabátzsebére csatolt elemlámpája kéken pislákoló fényében vizsgálta meg a nő papírjait. A tömegmögöttük tolongott, és mindenki buzgón próbált egyreelőrébb nyomulni, még mielőtt bombák kezdenek hullani azégből. A csendőr hirtelen felmordult.

Húzzon innen, Sárika. Nincs szükség arra, hogy a magafajtája beszennyezze a tiszta német levegőt!

De uram… próbált megszólalni a könnyekkel küszködőszőke szépség.

Csak semmi de! Na menjen a dolgára! szakította durvánfélbe a nagydarab csendőr. Örüljön, hogy nem jelentem fela csendőrőrsön, amiért ilyen kis mocskos trükkel próbáltátrázni minket. Na mozgás!



Christian megragadta a meglepett csendőr gallérját, ésúgy megrázta, hogy az csaknem padlót fogott. Milyenhangnemet enged meg magának a hölggyel szemben?kiáltotta dühösen, miközben mögöttük türelmetlenül

tolongtak az emberek. Őt miért nem engedi be a légvédelmi pincébe, mint bárki mást? Feleljen, maga átkozottSchweinhund!

De uram ellenkezett a csendőr, aki meglátta Christianegyenruháján a harcedzett tengeralattjárósok

aranyjelvényét. –Ez a parancs, uram… a legnagyobbfejesek parancsa… egyenesen Berlinből… Az ő fajtájának nem szabad belépnie. Nekik saját maguknak kell óvóhelyetkeresniük. Hát nem látja?

Christian gúnyosan csóválta a fejét.

Nem, az ördögbe is, ugyan mit kellene látnom? Mithablatyol itt nekem össze?

Hát ezt, uram! felelte a csendőr, és a falfehérre sápadtnő arcába világított az elemlámpájával.

Jungblut a gyönyörű nő ovális arcára pislantott, amit

körülfont egy világosszőke hajzuhatag. Aztán a fénycsóvalejjebb ereszkedett a tüneményes nő fehér staubmanteljének gallérjára. Azon a nyáron szinte mindenhamburgi nő ilyen könnyű kabátot viselt.

Christiannak egy pillanatra elállt a lélegzete, aztán lassan,

nagyon lassan elengedte a magasabbik csendőr grabancát.



ismert aranysárga hatágú csillag. Dávid csillaga.

A hűvös északi szépség zsidó volt!

HATODIK FEJEZET

Egyszer egy domboldalon megtömtem egy másikat is

mondta lazán Frensen, miközben a dagadt katonaiszállásmester a papírjaiba fúrta kopasz fejét, hogykisilabizálja nikkelkeretes szemüvege mögül, hogy milyenellátmányra jogosultak a tengeralattjárósok.

Nem volt könnyű a dugványt elültetni azon a kibaszottmeredek domboldalon, nekem elhiheti szállásmester úr, deazért nagy nehezen sikerült megbirkóznom vele.Megragadtam a szaros picsáját, száznyolcvan fokosfordulattal átdobtam magamon, és aztán addig döngöltem aföldbe, amíg végül gyökeret nem eresztett!

A haditengerészeti szállásmester felkacagott, és olyan jóízűen nevetett, hogy a tokája jól hallhatóan a nyakáncuppogott.

Ha nem lenne, magát ki kéne találni, Obermaat kacagott fuldokolva, miközben magasba emelve a ceruzájátegy másik listán szereplő megrendelt árura szegezte.

Az ablaknál álló Maydag feszülten figyelt. Frensen a szar



sz veg ve megpr a e ere n a aga reg azonfigyelmét. Csak remélni tudta, hogy sikerül palira venni azöreget. Különben mindketten mehetnek a futkosóba27!

Az én koromban, Obermaat mondta a szállásmester ,

jobb szeretek alul lenni. Ugye érti, mire gondolok magyarázta pufók kezeit a levegőbe emelve, mintha egy nőt próbálna egyensúlyozni hatalmas hordóhasán. így nemolyan fáradságos a meló.A munka nehezét meghagyom inkább a szaftos falatnak.Dugványozzon ő helyettem! Először csak séta, aztán

ügetés, vágta és galopp. Ugye tud követni, Obermaat?kérdezte, és a matrózra kacsintott.

Frensen bólintott, hogy érti, miről van szó.

Maga nagyon ravasz módon bánik el a debella parasztlányokkal, szállásmester mondta lelkesen. Fogadni

mernék, hogy van számunkra néhány szaftos története is.Ekkor a szállásmester hirtelen elkomorodott.

Tíz kiló babkávé? kiáltott fel homlokát ráncolva.

Maydag lélegzetvisszafojtva figyelt. Frensen úgy tett,

mintha nem hallotta volna. Kinézett a raktár rácsos ablakán,mintha már unná a dolgot, és egy saját szerzeményű pajzándalocskát kezdett halkan énekelgetni:

A forró Szaharán vánszorogtak át…

Egy szegény öreg szifiliszes kurva…



…

És a csaj könyörögve kért még egy banánt…

De hát maguk már vételeztek babkávét az előírtmennyiségben kötötte az ebet a karóhoz a szállásmester.

Frensen úgy tett, mintha csak most hallaná meg, hogyvalami gond van.

27 Katonai fegyház.

Mondott valamit, szállásmester?

Igen, azt mondtam, hogy maguk már vételeztek babkávét az előírt mennyiségben.

Frensen vállat vont, de legbelül messze nem volt ennyirelaza. Ha lebuknak, akkor az nagy pofára esés lesz.Repülnek majd, mint a győzelmi lobogó!

Maga is tudja, milyenek a tisztek, szállásmester úr.Ahogy az altisztek egymás között szokták mondani, atisztek olyan hülyék, hogy még a szezont sem tudják megkülönböztetni a fazontól. Mellesleg az a tiszt, aki ezt aszállítmányt megrendelte, hogy úgy mondjam, a

tengeralattjárónk Benjáminja28. Ő a kis Jungblut zászlós.Rendes kölök, de olyan zöld a füle, mint a zsengekukoricahajtás próbálta Frensen elmismásolni a dolgot. Na,gyerünk, csipkedje magát. Már csak két napunk maradt akikötőben, aztán felszedjük a horgonyt. Addig pedig ezzel a

tyúkbelű Tarzannal itt a hátam mögött még nagyon sok



.egy kígyónőt szemeltem ki magamnak. Állítólag a fejemögött összefont lábakkal tudja csinálni! Már alig várom,hogy megkóstoltathassam vele a jó öreg szalámimatmondta, és sietve megmarkolászta a nadrágja elejét.

Hát akkor, ha így áll a helyzet, kiadom a cuccot. Deazért mindenesetre feljegyzem magamnak annak a fiataltisztnek a nevét. A szállásmester precízen lekanyarította jegyzetfüzetébe Jungblut zászlós nevét, a mögöttük állóMaydag pedig megkönnyebbülten letörülte a homlokára

kiült verejtékcseppeket. Sikerült bepalizniuk az öreget! Ahátralevő pár napot most már női mellek tengerén fogják végighánykolódni! Belevethetik magukat a hamburgiéjszakába.

*

Christian Jungblut, akinek a nevét épp az imént jegyezték fel, nem túl nagy érdeklődéssel hallgatta az egyik mellette ülő öreg tengeri róka szavait, aki egy felforrósítotttűvel fúrt nagy gonddal lyukakat a cipője talpába.

Tudja, zászlós mondta , amikor őrségben van, akkor a

mentőegyenruháját veszi fel. Ennek kell megvédenie magáta külvilág viharaitól. Persze a szócsöve is jól jöhet bizonyosesetben. Azonban ne higgye, hogy azt az átkozott mellénytvízálló anyagból készítették! Az a vacak előbb-utóbbmindig átázik, és ebben az a fő probléma, hogy a vastaganyagból alul nem tud kifolyni a víz. Így az szép lassan

összegyűlik, és egyre magasabbra szökik fel a lábszárán.



g az n m r a mo y nya ossa. pze e csa e ,milyen nagy élmény végigállni egy őrséget, miközben jegestengervíz csörgedezik a golyói körül! A férfiak könnyenmegválhatnak legféltettebb kincsüktől egy ilyen helyzetbenfolytatta méltatlankodva. A slagod ilyenkor fenemód

összezsugorodik, és úgy érzi az ember, hogy mindjártlefagy. Ezért kell tehát lyukakat fúrni a cipőnk talpára, hogya víz rajtuk keresztül kifolyhasson.

Christian egyetértőleg bólintott, de közben egy percresem vette le tekintetét a Michaeliskirche zöld

templomtornyáról, ahonnan csak egypercnyi sétára lakott aszerelme egy kis pincelakásban. Paula Petersen, mert ígyhívták a tüneményes lányt, magas szőke északi szépségvolt, és pont úgy nézett ki, mint ahogy az ideális német nőtábrázolták a Harmadik Birodalom ütődött fajifelsőbbrendűségét fröcsögő tankönyveiben.

28 A legfiatalabb tengerész, zöldfülű.

Igen mondta neki a lány, és egy halovány mosoly jelentmeg az arcocskáján, amikor kiverekedtek magukat a

légvédelmi pince bejárata előtt tolongó tömegből.Egyáltalán nem úgy nézek ki, mint ami egy zsidótólelvárható. Nem erre számított, ugye, Herr Oberleutnan?

Zászlós helyesbítette ki hamarjában a lányt Jungblut,amint kiléptek a sötétségbe borult utcára. Az égboltot mint

ezüstszínű ujjak szántották fel a keresőreflektorok fényei, afelhők közül előbukkanó brit bombázókra vadászva.



Christian Jungblut zászlós.

Szertartásosan kezet ráztak, mintha nem is dúlnakörülöttük háború, és mondjuk épp egy burzsoáteadélutánon mutatták volna be őket egymásnak. Nyugatról

géppuskák kerepelése hallatszott. A britek már a nyakukonvoltak.

Sötét bőrű, alacsony, kampós orrú és hajlongó.Ilyennek szeretnének látni minket a Párt barna ingeshőzöngő suhancai. Legyünk hálásak azért, hogy életben

hagynak minket, és mert a túléléshez elegendőfejadagjainkat is megkapjuk mondta a lány szomorúan,miközben Christian a templom felé tartva átvágott vele azutcán.

Sajnálom szólt pironkodva Christian, maga sem tudva,

miért.Mit sajnál? pördült meg a szőke szépség, és kék szemeit

merészen és kihívóan az ifjúra szegezte. Egyáltalán nem bánom, hogy zsidó vagyok, egyelőre! – jelentette ki azégbolton cikázó keresőreflektorok fényében, de azt már nem fejtette ki, mit értett azalatt, hogy „egyelőre”. Jungblut pedig nem mert rákérdezni. Nem akarta elveszteni a lányt,hiszen még csak most ismerte meg. – Valójában én büszkevagyok a zsidó mivoltomra. Inkább vagyok zsidó, mint egyszívtelen pókhasú perverz náci, aki a barna egyenruhájában büszkén döngeti a mellkasát, hogy ő a legjobb német.

Pár perc múlva már meg is érkeztek a lány



pincelakásához, ahol minden bizonnyal egyedül élt (a szüleiközvetlenül a háború kitörése előtt már elmenekültek Amerikába). Udvariasan kezet ráztak egymással, majd alány beslisszant a házba. Christian pedig az elhagyatott éssötétségbe burkolódzó utcákon visszasétált a

szálláshelyére. Teljesen össze volt zavarodva, fejében mintvillámok, cikáztak a gondolatok.

Mintegy húsz óra elteltével Christian az erőtlen őszinapsütésben üldögélt és az öreg matrózt hallgatta, ámegyszer csak leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy Paula

Petersent ismét láthassa. Semmi sem tántoríthatta el acéljától, hiszen az elkövetkező hat órában nem kellettszolgálatot teljesítenie, a személyes holmijait pedig már összekészítette az indulásra. Amint befejezik atengeralattjárójuk kijavítását, tőle azonnal vitorlát bonthatnak. Azonban volt egy bökkenő: ő egyenruhábaöltözött haditengerészeti tiszt volt, míg a zsidó lányon ottvirított a Dávid-csillag. Erre a gondolatra hirtelenelvörösödött, és mérges volt magára, amiért ilyen problémaegyáltalán felmerülhetett benne. Ismét látni akarta a lányt, ésaz ördögbe a Dávid-csillaggal!

Persze végül mindannyian reumásak leszünk. Atengeralattjáró hadosztálynál mondta keserűen az öregtengeri róka , harmincegynéhány éves korára már mindenkikész nyomorék lesz. Tudja zászlós, mindez a jéghideg sósvíz miatt van… Ekkor az öreg felnézett, és hirtelen

abbahagyta a beszédet. Jungblut zászlósnak ugyanis már



*

Tudjátok, cimborák, hogy milyen hír járja? vigyorgottgúnyosan a nagydarab tengerész altiszt. Az, hogy az U69-

es tengeralattjárón a legtöbben a szájukkal csinálják. Ezértis hívják a hajójukat hatvankilencesnek! Ugye értitek,mire gondolok? mondta, majd ajkát csücsörítvecuppogtatni kezdett, és a többi bordélyház előtt hosszúsorban várakozó altisztek jóízűen felkacagtak. Habár mégcsak kora délután volt, már sok matróz összegyűlt a

kuplerájnál.Frensen is udvariasan elmosolyodott.

Valaki elsütötte volna a jó öreg fingágyúját, Maydag?kérdezte szelíden. Szörnyű, hogy milyen zöld füst lengi be afriss levegőt. Mit gondolsz, lehet, hogy az U47-esrőlkövette el valaki ezt a szemérmetlenséget? Azok mindállandóan trotyogtatnak, pelenkát kellene rájuk húzni.

Az előbb viccelődő nagydarab tengerész altiszt, ezthallva, mérgében céklavörös lett, majd ökölbe zártalapátkezeit.

Honnan tudod, hogy Prien főhadnagy tengeralattjárójánszolgálok? szegezte neki a kérdést Frensennek, és közben brutális arcát a képébe nyomta. Eh?

Frensen kicsit hátrahúzódott, és réz bokszerjét a háta

mögött az ujjaira csúsztatta. Aztán cérnavékony hangonvihorászni kezdett.



Oh, ne jöjjön ilyen közel hozzám, uram. Úgy

megrémisztett, hogy ettől kis híján megjött amenstruációm… Különben is bűzlesz mint a pöcegödör,te szarfaszú! üvöltötte a tőle korábban már megszokott

mély hangján. Hát innen tudom! Na, akarsz még valamit,mitugrász?

Ha még egyszer meg mersz mukkanni, szarfaszú,kiverem a fogaidat! fenyegette meg az U47-estengeralattjáró matróza.

A Frensen mögött álló Maydag erősen satnya kismellkasához szorította az oly becses zacskó babkávéjukat,mint ahogy az anya féltve magához vonja egyetlengyermekét. Kétségbeesetten törte a fejét, hogy hogyanlehetne békésen elsimítani a dolgot. Bármelyik pillanatban

verekedés robbanhat ki, és akkor ők egyhamar nemfognak bejutni a bordélyházba. Pedig a fenti hálószobákbólmár lehallatszott a rozsdás ágyrugók szívfájdító nyikorgása.

Oh, kedvesem, úgy megrémisztett mondta Frensenmesterkélten vigyorogva. Attól tartok, levizeltem az egyik lábszáramat.

Mindjárt úgy összecsomagollak, hogy még a hónaljadatis lehugyozod, ha nem dugulsz el azonnal! sziszegte fogátcsikorgatva a tengerész altiszt, és fenyegetően felemelteizmoktól dagadó jobb karját.

Csak a pofád jár, te kis beszari! felelte lazán Frensen, ésa bokszert erősen a obb öklébe szorította.



S rácok mondta Maydag kétségbeesetten. Nem

zárhatnánk le ezt a dolgot? Hamarosan már minket is beengednek. Hallgassátok csak, milyen édes muzsikaszűrődik le az emeletről! Most aztán alaposan elhúzzák

ezeknek a kurváknak a nótájukat, csodálom, hogy nemgörcsöl be a kibaszott hegedűsöknek a vonója.

Az U47-es tengeralattjáró matróza lebámult Maydagre.

Te leszel a következő mondta kurtán. Csak előbbletépem a nagydarab cimborád uszonyait mondta, majd

előreszökkent, és elindított egy hatalmas parasztlengetőt.Frensen szilárdan megvetette a lábát, és megeresztett afickó felé egy jobbegyenest. Kegyetlen kísérőajándékotkézbesített a másik tengerész altisztnek, az öklére húzott bokszer ugyanis pont állon találta.

Au nyögte elcsukló hangon. Aztán lecövekelt, minthakiszállt volna belőle az élet. Szemgolyója furcsa köröket írtle. Széles arcára idióta vigyor ült ki. Úgy nézett ki, mintha be lenne rúgva. Térdei remegni kezdtek. Végül erőtlenül,nagyon erőtlenül összecsuklott, és elterült a járdán.

Hé, ez a buzernyák a hatvankilencesről bokszert visel? – üvöltött fel valaki felháborodottan. Ez így nem tisztességes,kispajtások.

A szerelemben és a háborúban nincs tisztesség,kispajtások rotyogott Frensen a saját frappáns

megjegyzésén, amikor egy nehéz gázálarctartó acéldobozala osan ku án találta. Hátulról ol an erősen eltalálták



kopaszra borotvált fejét, hogy az ütéstől megtántorodott, ésnekizuhant a falnak.

Micsoda, te rohadt sunyi fattyú! üvöltötte Maydagfelháborodottan. Még ekkor is erősen a mellkasára

szorította a számukra oly becses kávébabot, ezért lábballendült támadásba.

A csizmája pont a ,,csúzlija” kellős közepén találta telibeazt a matrózt, aki fejbe kólintotta Frensent. A rúgástólhátrahőkölt, és miközben megsérült heregolyóit

markolászta, öklendezve kidobta a taccsot.Oda a férfiasságom… Ez a kis geci szétzúzta a

golyóimat…

Erre aztán kitört a ribillió. Egy perc sem telt bele, és már mindenhol matrózok ütötték-verték egymást. Miközben ők

a használt óvszerektől mocskos Herbertstrassénkergetődztek, a csatornában hempergőztek és a falhozcsapkodták egymást, a kurvák kihajoltak a bordélyházablakain, és jót mulattak rajtuk.

Egyszer csak sípolás hallatszott. Aztán nyikorgó

autógumikra lettek a verekedők figyelmesek. Egy csikorgófékezés, és végül megérkeztek: félszáz sisakoshaditengerészeti csendőr ugrott le a platókról.Karabélyaikat és gumibotjaikat már készenlétbe helyezték.

A parti őrség! kiáltotta valaki.

A verekedő matrózok szinte varázsütésre



sz spr cce e . ay ag megraga a rensen ar .

Na gyerünk, fafejű! Húzzuk el innen gyorsan a csíkot.Kösd fel a nyúlcipőt, cimbora!

Azonban már túl késő volt. Öt gumibotokkal

felszerelkezett nagydarab zsernyák nyomult feléjük. Nagyronda pofájukról nem volt nehéz leolvasni, hogy mik aszándékaik. Az élükön egy megtermett altiszt lépkedett, akiúgy lóbálta a karabélyát, mintha egy játék fegyverrel játszana. A másik kezével közben a két renitens matrózthívogatta magához.

Gyertek szépen apucihoz, ti kis csintalan rosszfiúk mondta nyájasan, és közben kedves, megértő mosoly ült kizord ábrázatára. Na, gyertek szépen… hadd örüljön azapuci. Apuci betesz majd titeket a rácsos ágyikóba, ésaztán majd megkapjátok a számotokra elkészített vacsorát.

Vizet és kenyeret… Most pedig gyertek szépen. Nemszabad apucit megváratni.

Maydagnek szinte a torkában dobogott a szíve. Mégmindig a mellkasához szorítva őrizte a kávébabot, ami mostúgy égette a bőrét, mintha frissen pörkölték volna. Most

aztán fülön csípték őket, és az biztos, hogy rájuk húzzák avizes lepedőt. Behúzhatják a „svéd függönyt”29, annyiszent. Nem volt mit tenni, szelíden, mint egy bárány, hagyta,hogy a várakozó rendőrségi teherautóhoz vezessék.

29 A börtönrácsra használt kifejezés.



– Juden raus… Juden raus… Kaufe nicht bei JudenVolksgenossen… Juden heraus..!

Christian a középkorú pocakos barna ingest hallva,

rosszallóan összevonta a szemöldökét. Monotonskandálása arra szólította fel a „nemzet bajtársait” hogy nevásároljanak az előtte felsorakoztatott nyomorult kis zsidók szánalomra méltó boltjaiban. Amikor a fel s alá masírozónáci Christian mellett elhaladt, keményen haptákba vágta

magát, és az elkámpicsorodott zászlós kénytelen voltviszonozni a szalutálását.

Paula egy koszos kis ütött-kopott boltocska ajtajábanállt, és megpróbálta megvigasztalni a siránkozó papucsosöregembert. A kirakatot, mely az utóbbi évek antiszemitaszlogenjeivel volt összemázolva, betörték.

Erre, erre, Herr Rosengarten mondta csitítgatólag. – Többé már nem fogják bántani. Benézett a bolt sötéten bűzlő belsejébe, és ott mindössze egy halommegnyomódott káposztát látott. Nem volt valami széles aválaszték, ráadásul a Hitlerjugend egyik bandájának suhancai még ezt az árut is lelocsolták orrfacsaróvizeletükkel. Most már semmije sem maradt, amit eladhatnamondta a húgytól csöpögő káposztákra mutatva.

Köszönöm, Fraulein Petersen, igazán nagyon kedvesmagától az öreget asztmás köhögés rázta meg, aztán

megőszült fejét csóválva visszasántikált a boltjába. Nem



a ar nn nny e a szem ne . esc ugge…motyogta maga elé ez az egész világ meschugge…

Frauline Petersen szólt Christian tétován.

A nő megfordult, és látszott rajta, hogy meg van

rökönyödve. Aztán a kalapjához emelte a kezét, minthaszalutálna.

Hát maga az mondta bambán. Az én zászlósom.

Christian majd kiugrott bőréből örömében.

Az ön zászlósa?

Ezt csak úgy mondtam. Nekem ez a stílusommosolyodott el a lány. De hát jöjjön velem. Hadd hívjammeg szerény otthonomba. Nem hinném, hogy jót tenne azelőmenetelének, ha velem mutatkozna az utcán. Ezek a barna inges disznók – mondta, és az utca végén pöffeszkedő férfira mutatott, akinek egy hirdetőtábla volt avállára akasztva mindent jelentenek a Gestapónak.

Öt perc sem telt bele, és már mindketten a lány „szerényotthonában” ücsörögtek. Ez valójában egy szűkös kis pincelakás volt, aminek faláról lepergett a tapéta. A dohos

levegőjű szobában gyógynövényekből készített teátszürcsölgettek, és olyan izgatottan csevegtek, minthagyermekkori jó barátok lennének.

Bolond voltam, hogy nem mentem el a szüleimmel, amígmég lehetett füstölgött a lány, és gyönyörű sápatag arcán

végre kisimultak a gondterhelt ráncok. Ki tudja miért, de én



,el nem jövő másodosztályú személyvonatra. Furcsahelyzetbe kerültem, napról napra élek, és nem tudom, mithoz a holnap. Semmi sem számít. És minden számít. AzElba illata Landungsbruckenál. Az Alster hullámainak

nyaldosása… A sirályok vijjogása… Hiszen ez aszülővárosom, Hamburg, tudja…

Hirtelen Christian szíve kalapálni kezdett, és már tudta,hogy életében először megtörtént vele a csoda, szerelmeslett. Finoman megérintette a lány kezét, és megértően

bólintott.A lánynak egy szempillantás alatt könnybe lábadt a

szeme.

Oh istenem, hogy szeretnék ugyanolyan lenni, mint bárkimás! Hiszen a huszadik évembe léptem 1939-ben, a

frizurámmal kellene foglalkoznom, meg azzal, hogy van-eelég zsetonom egy új ruhára. Olyan egyszerű dolgokonkellene rágódnom, hogy vajon a barátom szerint elégnagyok-e a melleim, meg ilyesmik… Ehelyett a világotmegrázó események forgatják fel a mindennapjaimat…mondta elcsukló hangon, majd lehajtotta fejét. A szőke

hajzuhatag eltakarta arcát, ezzel tompítva a belőlefelszakadó súlyos szavakat. Akkor nem kellene állandóanazért aggódnom, hogy vajon meddig hagynak mégéletben…

Az utca csendjét ismét felverte a dübörgő bakancsok

menetelése. – Juden raus harsant fel ellentmondást nem



r en a n c ru s s an sa. – u en raus…

*

A dagadt öreg gestapós férfi a szája egyik sarkából amásikba játszotta át nyelvével a kialudt szivarvéget. Zöld

bőrkabátja csikorgott az álla alatt.Megfogtuk a palimadarakat, uram jelentette. Igazi

balfácánok akadtak horogra, Herr Oberleutnant.

A kövér náci mellett Maydag és Frensen lógatta azorrát, és nem mutattak valami jól bilincsbe verten. Von

Arco azonban rezzenéstelen arccal fogadta a hírt. Sosemkedvelte különösebben egyiküket sem. Most végreleszámolhatok velük gondolta magában.

Közel tíz kiló babkávét találtunk ennél a kiscsirkefogónál folytatta jelentését a dagadt gestapós. Alig

akartuk elhinni, hogy a csatornába próbálja önteni. Igazibabkávét! tette még hozzá jelentőségteljesen.

Feketekereskedelem áll az ügy hátterében? kérdeztevon Arco.

A gestapós bólintott, és ismét áthelyezte a szivarvéget

lebiggyesztett ajkaival a szája másik sarkába.Minden bizonnyal.

Von Arco felcsapta az igényelt áruk jegyzékét, ésegybevetette azzal az okmánnyal, amit a katonaiszállásmestertől kaptak.



vételező okmányt mondta a papírokat kisilabizálva. Errevajon milyen magyarázatot tud adni ez a két gazfickó? Nos?

Egyikük sem szólalt meg. Elkomorodott képükről

semmit sem lehetett leolvasni, ám a pókerarcuk mögöttvillámgyorsan cikáztak a gondolataik. Ha bevallják, hogyők hamisították meg Jungblut aláírását, akkor azzal mégnagyobb kalamajkába keverednek. Azonban ha nem,akkor az U69-es ”Benjáminja” viszi el helyettük a balhét.

Von Arco gúnyosan vigyorogva szemlélte két matrózát,az öreg gestapós pedig ismét magához ragadta a szót.

Ha visszavisszük őket a csendőrőrsre, Herr Oberleutnant, akkor ott majd biztosan megered a nyelvük.Azt mondják, az öreg Schmitz még a múmiákat is szóra

bírja mondta, és szerényen a jobb kezére húzott bokszerre pislantott. Úgy fognak majd csiripelni, mint két kanári!

Azonban azt még nem derítettük ki, hogy milyenszerepet játszott ebben a piszkos ügyletben Jungblutzászlós. Egyébként is, hol van most az az ütődött zöldfülű?

kérdezte von Arco.Az asztal mellett álló első altiszt gyorsan felelt neki.

A harmincperces kimenőjét tölti, uram. Ezúttal ő íratta kima gá t mondta, miközben szomorúan az U69-estengeralattjáró legénységének talán két legjobb matrózára

nézett.



rtem. t a or mt tegyün ezze a t ma rra ,Herr Schmitz?

Majd én azt meghatározom, von Arco.

Frensen megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor

meghallotta ezt az ismerős higgadt hangot. Mellette Maydagnagyot nyelt.

Von Arco egy szempillantás alatt talpra szökkent, ésvigyázzba vágta magát. A gestapós pedig kissézavarodottan bámult az újonnan érkezőre. Egy alacsony

tömzsi civil állt előtte, akinek ravaszkásan csillogtak kék szemei. Mi… Mi folyik itt, kérem? hebegte.

Hanssen kapitány ügyet sem vetett rá.

Mi a hézag? kérdezte könnyedén.

Von Arco sietve felvázolta neki a történteket. El semtudta képzelni, hogy mi járatban lehet Hamburgban ilyenkéső esti órán Hanssen.

A kapitány a történteket hallgatva megértően bólogatott,majd a két rabságra ítélt matróz felé fordult.

Nő van a dologban? feszegette a kényes témát.Kurvákról van szó, igaz? Erre kellett nektek a babkávé. Nagyerünk, ki vele.

Maydag bólintott, Frensen pedig bevallotta az igazságot.

Igen, uram, erről van szó. Kifogytunk a Marieból…

azaz… a pénzből, uram. Ez volt az egyetlen esélyünk, hogy



.maradt a kikötőben, és arra gondoltunk, hogy ha mégduhajkodni szeretnénk egy jót, akkor… magyarázkodott,majd a semmibe veszett hangja, amikor Hanssen agestapós felé fordult.

A parti járőrök adták át magának a rabokat? kérdezteminden érzelemnyilvánítás nélkül.

A gestapós ismét áthelyezte szivarját petyhüdt szájaegyik sarkából a másikba. Így van.

Erre ki adott felhatalmazást?

A Gestapónak nem kell felhatalmazást adni,hajóskapitány felelte. Dagadt kéjenc ábrázatárazavarodottság ült ki. Tekintete kissé elbizonytalanodott.Senki sem meri kérdőre vonni a Gestapo embereit…legalábbis normális ember nem. Egy komoly feketepiaci

tranzakciót lepleztünk le. Közbelépésünk magától értetődő.Ehhez nincs szükség felhatalmazásra.

Hát ebben nagyon téved! vakkantotta Hanssen, minthaezzel már le is zárta volna magában az ügyet. Adja át azelső tiszthelyettesemnek a két őrizetest. Magam fogom

lezárni az ügyüket.De hát ezt nem tehetem! hebegte.

Oh, dehogyisnem intette le ellentmondást nem tűrőhangon Hanssen. Ez a két jómadár hamarosan a saját bőrétviszi majd vásárra. És lehet, hogy nagy kóklerek, de kintfognak harcolni hazájukért a tengeren, míg maga minden



bizonnyal a kényelmes irodájában fogja mereszteni a hájasvalagát. Itt én döntöm el, hogy ki bűnös és ki ártatlan.Leléphet!

A megdöbbent és céklavörös arcú gestapós tiszt

„lelépett”, és közben mérgesen motyogott magában valamiolyasmit, hogy „inzultus” meg ,,következményei lesznek”,de ez már cseppet sem érdekelte Hanssent. A kapitány vonArcóhoz fordult, és egyszerűen bejelentette:

Az U69-es tengeralattjáró a reggeli dagállyal kihajózik. Hadműveletet hajtunk végre…

*

Miközben a civil munkások a reflektorok fényébenfestették át a tengeralattjárót, ugyanis az ügy sürgősségérevaló tekintettel eltekintettek a lámpagyújtási tilalomtól, az

U69-es izzadó és szitkozódó legénysége behordta atengeralattjáróra a Jungblut zászlós által felhalmozottrakományt. Ahogy teltek s múltak az órák, a nyolc hétreelegendő ellátmányuk csövek, vezetékek és szelepek közé bezsúfolva eltűnt a tengeralattjáró gyomrában. Még azirányítófülke sem lehetett kivétel. Hatalmas füstölt sonkák

lógtak benne, megtöltve a légteret arauchkammer 30ínycsiklandozó illatával. A parton a kikötői pékek túlóráztak. Frissen sütött kenyérrel és csomagoltrozscipóval megrakott kézi taligákban görgették amacskaköves úton a tengeralattjáróhoz az élelmet, amit

aztán a legénység megpróbált betömködni a még üresenmaradt résekbe. Lassan már az utolsó simításokat is



elvégezték a frontra készülő matrózok. A fa hajópadlót isfelszerelték már tizennégy torpedójuk fölé, és épp annyihely maradt a legénység számára, hogy a hálóhelyükről atorpedócsövekhez kúszhassanak. A festők is letették már

az ecseteiket, és jó munkájuk fejében egy üveg snapszotkaptak Hanssentől ajándékba.

30 Füstölőkamra.

Maydag és Frensen irigykedve bámulta a civil munkásokat,amint azok az üveget körbeadva egymás után leöblítették torkukat a tüzes szesszel. Azonban azzal is tisztában voltak,hogy aznap este ők egy csepp alkoholt sem fogyaszthatnak.Hanssen ejtette az ellenük felhozott vádat, azonban egybenszéles vigyorral az arcán azt is világosan elmondta nekik,hogy ezentúl mihez tartsák magukat:

Mostantól ti ketten vegyétek úgy, hogy felkerültetek afeketelistámra! Ezt jól véssétek az eszetekbe, Frensen ésMaydag. Éjjel-nappal figyelni fogom azt a simlis fajtátokat.Mostantól egy kortyot sem ihattok, és naponta csak öt száltüdőtorpedót31 engedélyezek nektek ha jól viselkedtek!

Christiannal szemben azonban kedvesen és megértőenviselkedett Hanssen.

Nem lesz kihallgatás, Jungblut, mert már átlátok a szitán.Feltételezésem szerint az a két kanos jómadár, Frensen ésMaydag, meghamisították az aláírását a vételezési

nyomtatványon. Már korábban is előfordult ilyesmi, és a



.A tengeralattjárósok javíthatatlanul kanos legények. Ez amunkájukkal jár. Majd maga is meglátja. Mindent képesek megtenni azért, hogy egy nő combjai közé kerülhessenek mondta, majd szünetet tartott, és olyan szemeket meresztett

a fiatal zászlósra, mintha életében most látná először. Ahogylelkesen ragyogó tekintetén és erős állkapcsán végignézett,megelégedetten nyugtázta magában a látottakat. Micsodatiszta és romlatlan lélek lakozik ebben az ifjúbangondolta magában, és helyeslően bólintott. Na, rendbenvan, most pedig szálljon partra, és pakolja össze a cuccait.Ha már mindent számba vett és felcímkézett, akkor… ittismét elharapta a szót, majd hirtelen elkomorodva folytattaakkor abban az esetben, ha esetleg nem térne haza aküldetésünkből, el fogják küldeni a holmiját ahozzátartozóinak.

Igen, uram. Köszönöm, uram! vágta magát haptákbaChristian, és már indulni készült, amikor Hanssen még utánaszólt. Mellesleg, ha esetleg megkérdezik, akkor hivatalosügyintézésre küldtem a Haditengerészeti Kommandatúrára. Nem hivatalosan pedig azt mondom,

hogy most leléphet, és amíg még van egy kis ideje, pár órára bújjon ágyba a legjobb nővel, akit csak ismer avárosban. Hiszen ki tudja? tette még hozzá, és megvonta avállát, mint egy olyan férfi, aki már ki van békülve avilággal, aztán fogta magát, és felkapaszkodott a páncéltoronyba vezető lépcsőn.

Christian csak hebegett-habogott örömében, egy



„Köszönöm, uram”-ot vetett még oda a kapitánynak, aztánmár nyargalt is végig a rakparton…

*

A gyertyafényben pislákoló pinceszoba beleremegett a

brit bombák robbanásaiba. Christian a siránkozó gépágyúk kerepelésének zenéjére karját a lány köré fonta, majdszenvedélyesen, szinte már vadul megcsókolta.

Paula viszonozta szenvedélyes csókját, és olyan állatiasösztönök szabadultak fel belőle, melyekről a férfi álmodni

sem mert volna. A lány lapos kerekded hasát a vágytólelcsigázott, szinte már fájó ágyékához nyomta. Forrónzihálva huppant a párocska a régi ágyba, melynek rozsdásrugói felnyüszítettek a súlyuk alatt. Christian mohón belecsókolt a levegő után kapkodó lány forró szájába.Remegő kezekkel simította végig a selyemharisnyába bújtatott combokat, mígnem a gyönyörű teremtés meztelen bőrének forróságától csak még mohóbbá vált ujjai el nemérték azt a pihe-puha gyöngyöző oázist, amire már annyiraszomjazott. Paula kéjesen felsóhajtott.

31 Cigarettát.

A háború, a bombázások és a létbizonytalanság egycsapásra feledésbe merült. Pedig egyáltalán nem lehettek abban biztosak, hogy megérik a jövő hónapot. Csak ők ketten számítottak, és önfeledten hánykolódtak zihálva az

őrülten nyikorgó faágyban. A rugók nyikorgásával csak szenvedél es sikol aik vehették fel a versen t.



Aztán az egyik bomba a közelben csapódott be. Az

egész pinceszoba belerázkódott a detonációba.Egybefonódó meztelen testükre vakolatdarabok hullottak a plafonról.

A verejtékben úszó párocska azonban észre sem vette,hogy mi zajlódik le körülöttük. Hatalmas árnyékuk agyertya hevesen lobogó sárga fényében tovább járta a falonőrülten szenvedélyes táncát. Lázban égő testüket annyirafelkorbácsolta a szenvedély, mintha életükben soha többénem szeretkezhetnének. A négy sarkából kifordult világminden szörnyűségével ellenszegülve ez a fiatal pár megpróbált értelmet vinni sodródó életébe…

Most, hogy végre magára maradt, Hanssenhajóskapitány leült az íróasztalához.Az U69-es tengeralattjáró feltöltése befejeződött, a

legénység pedig a kimerültségtől mély álomba zuhant.Felkapcsolta az asztali lámpáját, és annak kerek fényfoltjában elkezdte megírni azt a régi, régi levelet, amelyígy kezdődött:

Kedves Heidi, Helmut és Gerda.

Ezeket a sorokat csak akkor fogjátok elolvasni, hanetán történik velem valami, és ti is tudjátok, hogy ez a„valami” mit jelent. Nem akarom, hogy gyászoljatok engem. Mindössze annyit kérek tőletek, hogy soha ne felejtsetek el, ha egyszer elmegyek…



Harmadik könyv

Fekete szombat

„Milyen kár, hogy csak egyet

sikerült elpusztítanunk.”

GUNTHER PRIEN FŐHADNAGY1939. OKTÓBER



1939. október 10-én, kedden, pontban tizenhat óranulla nulla perckor, a ,,Farkasfalkába” tartozó háromtengeralattjáró legénysége elkezdett beszállni a kieli Tirpitz

Queyben horgonyzó hajóikra.Jungblut zászlós tengeralattjárója Prien U47-ese mellett

és Kretschmar U43-asa mögött állt indulásra készen.Christian a fedélzetre lépő matrózokat motozta meg, mertaz U69-esen a továbbiakban már nem engedélyezték a

szeszes italok fogyasztását. Borotvát szintén nem lehetett afedélzetre vinni, ezért ha valakinél találtak egyet, akkor aztazonnal elkobozták. A visszaérkezésükig a legénységegyetlen tagja sem borotválkozhatott.A tengeralattjáró ivóvízkészletét kizárólag étkezésre ésivásra lehetett felhasználni.

Hiába pásztázza a holminkat, ötvenméteres körzetbensem talál semmi gyanúsat, zászlós! mondta némely matrózmásnaposságtól recsegős hangon, majd ráleheltek Jungblutra, hogy ő is érezze a „zászlót”, azaz az alkoholtólnehéz leheletüket. A legtöbb tengerész azonban néma

töprengés közepette lépett a fedélzetre. Volt mintöprengeniük, ugyanis tudták, hogy mi vár rájuk.

A leereszkedő sötétség borongós őszi estét varázsolt akikötőbe, és az egyébként is lehangolt katonák szomorúan bámulták a tengeralattjáróik és a szárazföld között

gomolygó ködpamacsokat. Nyolckor aztán a



, ,illetve pfujolás közepette elkezdtek az egybegyűltlegénységnek buzdító indulókat játszani. A zenészeknek nyugis, jól fizetett állásuk volt, ezért nem sokat törődtek amatrózok hurrogásával és gúnyolódásával. Már várták a hó

végi fizetésüket, és ezzel a tengeralattjárók legénysége istisztában volt. Azonban a saját sorsukat illetően már messzenem voltak ennyire biztosak a dolgukban.

Kilenc órakor aztán a tisztek is megjelentek, akik egytőlegyig elegáns kék uniformist viseltek. A tengeralattjárók

legénysége megvetően csak „majomparádénak” nevezte a bevonulásukat, mivel flancos egyenruhájukat csillogógombok és díszzsinórok ékesítették. Minden bizonnyal már a „Hatalmas Oroszlán”, azaz maga Doenitz is úton volt,hogy útjukra bocsássa őket.

A hóhérunk alaposan megreggelizik! kommentáltaHanssen igen viccesen von Arcónak a fejleményeket. Végülmég a bársonyszőnyeget is a lábai elé gurítják.

Von Arco nem szólt semmit. Nem tudott megszólalni.Érezte, hogy ez a hadművelet nagyon rázós lesz, és ettőlhirtelen rémület fogta el.

Tíz perccel később Doenitz is megjelent az őt kísérőtisztek gyűrűjében a rakparton. Von Arco Neurathot isészrevette közöttük, amint felettese nyomában lépkedett azelmaradhatatlan jegyzetfüzetével. Azonban ekkor már ügyetsem vetett a „Hatalmas Oroszlán” bölcs szavait lelkesen

jegyzetelő Oberleutnant Neurathra. Az a tudat sem



,a felfuvalkodott seggfejt. Áthidalhatatlan űr tátongott közteés a parton masírozó katonák között. Ők egy teljesen másvilágban éltek. A rakparton pompázó tiszteknek jó esélyük volt az életben maradásra, ellenben a tengeralattjárók

legénységére átkozottul nehéz napok vártak. Életük egylyukas garast sem ért, ehhez kétség sem férhetett.

Bajtársaim! harsogta Doenitz ércesen, és a köréjük kunkorodó rakpart visszhangozta a szavait. Mindannyian jól tudják, hogy szeretett hazánk legnagyszerűbb és

leghatékonyabb egységénél teljesítenek katonai szolgálatot,azaz a tengeralattjárós hadosztálynál. Az önök kezében vanmost az országunk sorsa. Most önökön a sor, hogy bebizonyítsák, méltók erre a feladatra.

Ma vízre szállnak, hogy Németországért hatalmas

csapást mérjenek az ellenségre.A maguk hőstettét fogja majd visszhangozni az egész világ!Tudom, hogy nem ismerik a félelmet. Azonban haddemlékeztessek mindenkit a mottónkra: „Behatolás éselsüllyesztés!” Bajtársaim, ezúton tisztelgek mindannyiuk előtt…

Doenitz vigyázzba vágta magát, és a katonazenekar nagy csinnadrattával elkezdte játszani a Deutschlandliedet.A cintányérok összecsapódtak, az üstdobok pörögtek, arézfúvósok felharsantak. Christian Jungblut már többezerszer hallotta az ősi himnusz dallamát, de korábban még

sohasem érzett ehhez hasonlót. A háta is borsódzott,



„frontdisznók” élete merőben eltért egymástól. Ennek ellenére Christian még a berlini Reichsbank mindenkincséért sem cserélt volna velük. Végre beteljesült azálma, háborúba mehet!

Egy óra múlva elérték a holtenaui zsilipet, majd azÉszakkeleti-csatorna felé vették az irányt, amit még hajdana Kaiser építtetett. Egynapos út állt előttük, és Christianmár alig várta, hogy elérjék az Északi-tengert és egyben azellenséget…

*Október tizenegyedikét írtunk, amikor egy szerda

reggelen tíz órakor Brunsbuettelkoognál kiléptek acsatornából. Prien U47-es tengeralattjárója vezette aFarkasfalkát. Libasorban haladtak, és az U69-es zárta a

sort. A tengerpart körvonalai nemsokára elmosódtak ahorizonton, és szemerkélő eső rontotta tovább az amúgy is borongós időjárást.

A hajóhídon Hanssen gondterhelten ráncolta ahomlokát.

A francba ezzel az embertelen idővel panaszkodott, ésamennyire csak lehetett, beburkolódzott vízhatlantengerészköpenyébe.

Viszont elrejt minket a brit pilóták elől, uram jegyeztemeg Frensen, miközben messzelátójával a borongós

égboltot kémlelte. A hajóhíd másik végén Christian



.Az igaz, de azt se felejtse el, hogy egykönnyen mi sem

vesszük őket észre felelte a kapitány. Tehát tartsák nyitva aszemüket!

Résen leszünk, uram! felelte Frensen a tengerészek hagyományos felkiáltásával.

Hanssen elvigyorodott, és Christianhoz fordult.

Tudja, Jungblut, a britek a Sunderland vadászgépeikkelés az átkozott aknamezőikkel egész jól a fennhatóságuk

alatt tartják a Balti-tenger kijáratát. Azonban mimegpróbálunk túljárni az eszükön. A csatornán hajóztunk végig, és Helgoland mentén lépünk ki a nyílt vizekre.Egyszerűen képtelenség egy ilyen nagy területet megfigyelésalatt tartani a keresztül-kasul cikázó gépeikkel. Ezeken avizeken nem mernek aknamezőket telepíteni, mert ezt nem

néznék jó szemmel a sajtzabálók magyarázta Hanssen, ésismét elvigyorodott. Azaz a hollandok, hogy maga ismegértse. Na rendben van, Jungblut zászlós. Vette azadást?

Igen uram.

Akkor jó. Akkor átveheti a hajókormányt. Én lemegyek az alsó fedélzetre – jelentette ki Hanssen, és mászott is le acsuromvizes létrán. A meglepődött Christian pedig ottmaradt egyedül. Életében először bízták rá atengeralattjárót, és tudta, hogy ezzel a felelősségteljes

megbízatással társai sorsát vette a kezébe. Ebbe még



, ,a szíve.

Két óra elteltével már meg is érkeztek Helgolandhoz,amely mellett elhaladva csak egy elmosódott vörös foltotláttak a távolban. Határozottan egyre rosszabbra fordult az

idő, azonban a Farkasfalkát ez még nem hátráltatta azelőrehaladásban. Valamikor ekkor vesztették szem elől amásik két tengeralattjárót. Az eső sem csitult el, az égbolt pedig végeláthatatlan szürkeségbe burkolódzott. Christianhiába meresztgette a szemét, semmit sem látott. Nagyon

megkönnyebbült, amikor von Arco felváltotta. Boldoganmászott le a létrán, és leérve gyorsan lecibálta magárólátázott gönceit. Mindenki ezt tette, amikor a zord tengereneltöltött őrsége véget ért. Aztán az ifjú zászlós gyorsanátbotorkált az altisztek hálóhelyiségébe, és lekuporodott azegyik priccsre. Az ágy még meleg volt az előző matróz

testétől. Mielőtt álomra hajtotta volna fejét, még felhúzta avédőkorlátot, és bekuckózta magát a fal és a fülke közé,nehogy leessen.

Azonban képtelen volt elaludni. A dízelmotorok monoton dübörgése, a tengeralattjáró acéltörzsét csapkodó

hullámok zaja és a Paula körül kavargó gondolatai elűzték az álmot a szeméből. Végül hosszú hánykolódás ésforgolódás után nagy nehezen mégiscsak sikerültelbóbiskolnia.

Verejtékben úszott, amikor felriadt. „Juden raus!”

üvöltötte valaki álmában, mint egy vadember, és látta a barna in es közé korú férfit amint ókhasát ma a előtt



tolva a halálra rémült és meztelen Paula felé nyomul. Agumibotja úgy meredezett kezében, mint egy félelmetesfekete pénisz.

Az U69-es tengeralattjáró orra vadul csapkolódott a

hullámokon. Már kihajóztak a csendes part menti vizekről,és szembetalálták magukat a háborgó Északi-tengerrel.Christian megdörzsölte szemét, és úgy érezte, minthahomokot szórtak volna bele.Az órájára nézett, és rádöbbent, hogy mindjárt őrségbe kellmennie. Gyorsan kipattant hát az ágyból, sietve magárarángatta még mindig nyirkos gönceit, és belebújt vízhatlantengerészköpenyébe. Teljesen el volt gémberedve a teste.Maydag egy bögre gőzölgő kávét nyomott a kezébe.

„Niggerverejték”, zászlós mondta, és sejtelmesenrákacsintott. Egy kicsit megvadítottam ,,matrózszurokkal”,

ugye érti, mire gondolok, zászlós?Christian óvatosan belekortyolt, majd köhögni kezdett,

mintha fulladozna. Nagyon is jól tudta, hogy mit értett a kistüzér „matrózszurok” alatt. Valamilyen úton-módon sikerültrumot felcsempésznie a fedélzetre. A „niggerverejtéket”

alaposan feljavította vele. Christian tudta, hogy jelenteniekellene az esetet a hajóskapitánynak, de mégsem tette.A legénység megbízott benne, és még annak ellenére iskedvelték, hogy csak egy bimbódzó ifjú tiszt volt. Volt egyolyan sanda érzése, hogy von Arco „niggerverejtékébe”

nem raktak „matrózszurkot”.



.átcsaptak a zöldes hullámok, és a matrózokat jeges zuhanylöttyintette nyakon. Az U69-es tengeralattjáró egésztestében beleremegett, amikor orra a hatalmas tengerihullámokba csapódott. Olyan volt ez, mintha egy magas

téglafalba ütköztek volna. Körülöttük mindenfelé vadulhömpölygött a tenger. Christian sietve a hajóhídhozrögzítette magát egy acélövvel, majd a szeme elé emelte amesszelátóját, hogy végigpásztázza a horizontot. Olyanfélelmetes volt a háborgó égbolt, hogy szinte már azt hitte,rögvest a fejükre szakad.

Ólomlábakon járt az idő, mialatt ők északnyugatiirányban szántották fel könyörtelenül a hullámzó tenger felszínét. A dízelmotorok egyenletesen dübörögtek. Ahajóhídon mint hatalmas vízesés csaptak át a hullámok.Christian hamarosan érezte, hogy a nyaka köré tekert

törülköző átázott. Nem sokat ért az „öreg tengeri nyulak”32 jó tanácsa. A tengervíz befolyt a nyakánál, majdlecsörgedezett a mellkasán. Nemsokára már a bokájátfogja nyaldosni cuppogó tengerészbakancsában. Nemérezte magát valami jól a bőrében, kétségbeejtő helyzete

ellenére mégis bizsergető izgatottság fogta el!Christian erőt vett magán, és megpróbálta figyelmen

kívül hagyni a feje felett összecsapó zöld hullámokat. Ahideg zuhany helyett inkább a horizontra összpontosított.Aznap nem kellett az „átkozott Sunderlandek” támadásától

tartaniuk, ahogy a RAF part menti vadászgépeit nevezte aka itány. Azonban ha ők ilyen szélsőséges időjárási



körülmények közt is képesek szelni a vizet, akkor a királyihaditengerészet hajói is felbukkanhatnak a felszínen. AzÉszaki-tenger pedig akkoriban a brit kutyák fennhatóságaalá tartozott.

A szürkeségből egyszer csak felbukkant valami.Christian a szeme elé emelte messzelátóját. Kétség semférhetett hozzá. Valamit látott a távolban.

Homályos alakzat… három zéró zérónál, uram.

Hanssen, aki épp szolgálatot teljesített a hajóhídon,

szintén a szeme elé emelte a messzelátóját, és a megadottirányba nézett.

Szép munka volt, Jungblut! kiáltotta reszelős hangon. – Ez egy teherhajó lesz… egy brit teherhajó!

Megtámadjuk? kérdezte tétován Christian, akin akilátásba helyezett hadművelet gondolatára meleg borzongás futott végig. A feszült várakozástól szintesisteregtek az idegvégződései.

Azonban a kapitány nem sokat késlekedett a parancsok kiosztásával.

Támadási posztokat felvenni… kormánylapátot teljesen jobbra… három kettő zéróba kormányozni…

32 Így hívták magukat a viharedzett, tapasztalt matrózok.

A legénység egy csapásra megelevenedett. Mindenki



u a a o g , s a nagy ro an s zepe e az -estengeralattjáró fordulni kezdett az adott irányba. A hajónmindenhol működésbe léptek a piros vészjelzőlámpák, ésvérvörös színárnyalatba borították a matrózok izzadságcseppektől csillogó testét. Mindenki

lélegzetvisszafojtva hajolt műszere fölé, és szemük amegfeszített figyelemtől úgy kiguvadt, mintha eszementőrültek lennének. A támadási előkészületeket figyelő vonArco felkiáltott.

Egyenesbe jöttünk!

Hanssen csak helyeslően bólintott, de egy másodpercresem vette le messzelátóját a teherhajóról, nehogy szem előltévessze.

Hangoljanak rá a nemzetközi rádiós sugárzásra. Tudniakarom, hogy a kapitánya segítséget kér-e kiáltotta le az

alsó fedélzetre.A rakétacsövek egytől ötig készen állnak! – jelentette a

torpedófülkéből Frensen.

Von Arco átadta a jelentést a hajóhídon állókapitánynak. A mellette izguló Christian szíve olyan vadulzakatolt, hogy úgy érezte, azon nyomban szétfeszítheti a,,bordaketrecét”. Szinte már elviselhetetlen volt a feszültség.Még soha életében nem élt át ehhez hasonló izgalmakat.Akkor még nem tudta, de az ölni készülő ember vadászszenvedélye ragadta el.

Aztán a teherhajó, mintha megérezte volna, hogy



vesz y e so r o , r ny v oz a o . a a onálló tisztek mindössze annyit láttak, hogy a britek hajójának már csak a farát látják. Célpontjuk egyik percről a másikranagyon összement.

Hanssen azonnal reagált a fejleményekre. Széllel szembefordította az U–69-est.A tengeralattjáró a nekicsapódó hullámoktól egyből előre-hátra kezdett dülöngeni, mintha libikókáznának a hátán.Christian kétségbeesetten próbált megkapaszkodni.Hanssen állta a sarat, mintha ügyet sem vetne az egészre.

Lábát szilárdan megvetette a fedélzeten, és mintha eszeágában sem lenne megkapaszkodni, messzelátóján átkövette kiszemelt célpontjuk útját. Arcára vérszomjasvigyor ült ki, akár a farkasoknak. Christian látta rajta, hogyelőle nem lehet elmenekülni.

Eközben az alsó fedélzeten von Arco sietve összegeztea számításait.

Célpont vörös kilencven… Sebesség tizenhat csomó…Hétezer méteren… Merülés hét méter kiáltotta fel akapitánynak.

Christian nagyon hegyezte a fülét, és megpróbáltakihámozni a lényeget a kusza adathalmazból. A torpedókattehát hétméteres mélységben fogják kilőni, amelyek ígykétméteres mélységben csapódnak majd be a teherhajóba.Ekkor a mágneses kioldópisz-tolyok robbanásba hozzák atöltetet, és a szardíniásdoboz a levegőbe repül.Remélhetőleg a brit kutyák valagába trafálnak.



Tüzeljenek négyezer méteren! harsogta ellentmondástnem tűrő hangon Hanssen. Az előárbocára célozzanak!

– Igen, uram.

Christian szinte transzba esve figyelte, ahogy egyreközelebb kerülnek kiszemelt célpontjukhoz. Feléledt benneaz ősi vadászösztön. Egész teste lázban égett. Ekkor már észre sem vette, hogy jeges hullámok csapnak lángolóarcába, és ügyet sem vetett az overallja alatt lecsurgó vízre.Hiszen előttük hasította a vizet legelső célpontjuk, naná,

hogy semmi más nem számított! Christian hunyorogvakövette halálra ítélt áldozatukat. Szemét résnyireösszehúzta, hogy jobban lássa, merre próbálnak megmenekülni.

Tudta, hogy az alsó fedélzeten Frensen készenlétben áll

halálosztó szardíniásdobozai mellett, miközben von Arco akioldógombon tartja ujját, és feszülten várja a kapitánytűzparancsát.

Hanssen egy kicsit lejjebb merült a tengeralattjáróval, ésettől olyan érzésük támadt, mintha a vízen járnának. A

háborgó tenger még nagyobb erővel táncoltatta a hajójukat.Vadul csapkodták kipirosodott arcukat a hullámok. Ateherhajó egyre nagyobb és nagyobb célpontotszolgáltatott. Hiába számított már veterán harcosnak, mégHanssenből is sugárzott a feszültség. Arcizmaimegfeszültek, és egy másodpercre sem vette le tekintetét az

ellenséges hajóról. A távolság köztük egyre csökkent és



.

Egyszer csak a brit teherhajó mit sem sejtőhajóskapitánya az ő malmukra hajtotta a vizet. Atengeralattjárójuk felé fordította a hajója orrát. Hanssentámadási pozícióba vitte az U-69-est. A lehető legkisebbtámadási felületet akarta csak hagyni, hátha a teherhajótfegyverzettel szerelték fel. Ekkor már bármelyik pillanatbanelhangozhatott a tűzparancs. Christian azon kapta magát,hogy visszatartja a lélegzetét, és kesztyűbe bújtatott kezeitökölbe szorítja. A kapitánynak most már tüzelni kellene…

tüzelnie kellene!Ha készen állnak, akkor tűz! kiáltotta.

Készen állunk! vakkantotta von Arco.

Na… na… na! ismételgette türelmetlenül Frensenhalálosztó szardíniásdobozai fölé görnyedve. Azatlétatrikója háta feketéllett az izzadságtól.

Tűz! harsan fel Hanssen hangja.

Hirtelen az egész tengeralattjáró megremegett. Akiszökő levegő sípolása hallatszott alóluk. Két torpedó

hasított a tengerbe az U69-es oldaláról, a műszaki katona pedig gondolkodás nélkül vízzel árasztotta el atorpedóházakat, hogy ezzel kompenzálja a súlycsökkenést.

A hajóhídon álló tengerészek egy emberként emelték szemük elé messzelátóikat. Egy rövid pillanatra Christianmég látta, ahogy a célpontjuk felé száguldószardíniásdobozok nyomában felbugyog a víz.



Aztán hirtelen a szürke égboltot meggypiros lángnyelvhasította ketté, amit egy szempillantás múlva a nagy erejűrobbanószer morajló dörgése követett. A robbanás keltettehullám úgy arcon csapta Christiant, mintha egy nagydarab

parasztlegény kevert volna le neki egy pofont. Zihálvakapkodott levegő után.

Hirtelen a teherhajó kettétört, és a tengeralattjárójukonmint futótűz söpört végig a győzelmi kiáltás:

Találat… Találat… Hurrá!

Aztán a verejtékcseppekben úszó rádiós sürgetőenfelkiáltott:

Üzenetet sugároznak… Uram, vettem a segélykérő üzenetüket…

MÁSODIK FEJEZET

Az első lord elgondolkozva belemártotta szivarja végét

brandys-poharába, majd nagyot szívott belőle.Gondterheltnek látszott pufók babaarca.

Payne várt. Az épületen kívülről behallatszott a DailyWorker újságot árusító kommunista hangja.

Le a kapitalista háborúval! Olvassák el, mit mond

Pollitt miniszter a kormány valódi céljairól! Le a



.Payne rosszallóan összevonta a szemöldökét. A

közhangulat nem volt valami jó. Hál istennek, van még pár olyan jó hazafi, mint például az első lord, aki képes lelketverni az emberekbe, és feltüzeli a népet. A legtöbb polgár

naivan azt hiszi, hogy puskaropogás nélkül is hamarosanvéget ér majd a háború.

Churchill letette az elsüllyesztett teherhajóról kapottüzenetet. Az imént érkezett, és azóta még arra sem voltideje, hogy betegye a műfogsorát.

Na, most mihez kezdjünk ezzel, Payne? Először ateherhajó, most pedig ezek az elcsípett rádióadások. Mitcsinálnak ezek ott a harminckilences szobában33? Méghogy három náci tengeralattjáró társalog egymással. Azthiszem, legjobb lesz, ha idehozza nekem azt a fiatalembert a

harminckilencesből. Majd meglátjuk, hogy milyenfelvilágosítással tud nekünk szolgálni mondta kisséselypítve.

Igen, uram felelte Payne, és az ajtóhoz sétált. Churchillészrevette rajta, hogy úgy jár, mint akinek egy forró

piszkavas kandikál ki elegáns öltönybe bújtatott fenekéből.Fleming hadnagy hívta be Payne a fiatal hírszerzőt.

Egy nyúlánk, beesett arcú tiszt lépett be az ajtón, akinek az ajkai valahogy kegyetlenséget varázsoltak az ábrázatára.Churchill egyből kiszúrta, hogy a kabátja ujját a királyi

haditengerészet tartalékosainak aranyszalagja díszíti. Első



. ,ettől még lehet intelligens hessegette el az aggályaitChurchill.

A fiatalember, aki egy napon majd minden bizonnyalJames Bondot alakítja, vigyázzba vágta magát. Churchillintett neki, hogy foglaljon helyet.

Üljön le, fiatalember, és mondja el szépen, mit főztek kimaguk abban a harminckilences boszorkánykonyhájukban.

Rágyújthatok, uram? kérdezte Fleming hadnagy, és

szemmel láthatóan nem rökönyödött meg a nagy ember jelenlététől.

Miért is ne felelte Churchill egy kissé meglepetten. Nagyon ritkán fordult csak elő, hogy ifjú tisztek ilyenkéréssel hozakodjanak elő az ő jelenlétében.

Lassan és nagyon akkurátusan Fleming kivett egyaranykarimájú füstszűrös cigarettát a tárcájából, és belehelyezte egy hosszú fekete-fehér szipkába. Paynemegrökönyödve figyelte.

33Haditengerészeti hírszerzés.

Fleming az etoniak klasszikus példánya volt. Bármibefogjon is bele, a stílusára mindig ügyel. Végül Fleming fújtmég egy lassan tovaterjedő füstkarikát, majd belekezdettmondandójába.

Nos, uram mondta, és közelebb húzódott Churchill



romcs agos oor an pec a ran y ez … atengeralattjáró, amely elsüllyesztette a fehérhajónkat,minden bizonnyal egy három hajóból álló egység része. Anácik csak Farkasfalkaként emlegetik egymás közt ezt ahárom tengeralattjáróból álló hajóköteléket.

Churchillre nagy hatást tett a bejelentése.

Az első világháborúban jelentette ki mindig magányosfarkasokként vadásztak. Most vajon miért hármasával?

Tomisén, uram. Talán egy új taktika felelte Fleming a

maga vontatott etoni modorán. A probléma, ahogy mi azt aharminckilences szobában látjuk, azonban a következő.

Előadást tart nekem, fiatalember? kérdezte Churchillelképedve, és már kezdett dühbe gurulni.

Nem, uram. Pusztán azon vagyok, hogy előadjam

főnököm, Godfrey admirális álláspontját a kérdést illetően.Hát akkor adja elő, és ne vacilláljon tovább, Fleming.

Sosem vacillálok, uram.

Kint az utcán a kommunista hírlapárusból megállás

nélkül ömlött a szó: Ne felejtsék el, hogy Churchill volt az, aki még „26-ban a sztrájkolók közé lövetett… A háború valójában akapitalisták és a munkások között dúl, honfitársaim…

Payne rosszallóan összevonta a szemöldökét, majd úgy

tett, mintha be kívánná csukni az ablakot. Azonban



.Hadd halljuk mi is a nép hangját. Ennyi előzékenységet

megérdemel tőlünk Sztálin bácsikánk jelentette ki. Ebbőlcsak tanulhatunk.

Igen, uram.

Tehát akkor miben is mesterkednek ezek a Fritzek,uram? tette fel a költői kérdést Fleming, majd válaszolt isr á : Az osztályunk úgy találja, hogy ezzel az új haditaktikájukkal valahol le akarnak rohanni minket. Erről aFarkasfalka-dologról lehet szó.

Lerohannak minket, de hol? kérdezte Churchill.

Nos, uram, az első világháború során számos esetbenért minket támadás a részükről. Itt van például Hardepool,Scarborough…

Igen, igen, fiacskám vágott a szavába Churchill, ésrálegyintett pufók fehér kezével. Ne felejtse el, hogy énakkoriban a király egyik minisztere voltam. Nagyon is jólemlékszem az akkori eseményekre. A haditengerészetiflottájuk nem mert nyíltan megtámadni minket, ezért inkábbcsak portyáztak a vizeinken, és ha meleg volt a helyzet,iszkoltak, mint a kutyák. Meglepetésszerű rajtaütés, aztániszkiri vissza a kikötőbe. Ez volt a taktikájuk. Akkoribanazonban felszínen járó hajókkal rendelkeztek. Miért kelleneazonban a tengeralattjáróikkal, amely ugyebár egy felszínalatt közlekedő vízi jármű, ugyanehhez a taktikához

folyamodniuk, he?



Az rt uram, mert szer ntün Doentz, a tengera att r hadosztályuk főparancsnoka a legagresszívebb parancsnok az összes náci közül. A német haditengerészet kapitányaiközül ő az egyetlen, akinek kőből van a szíve. Ő nemteketóriázik. A többiek csak csücsülnek a seggükön, és

várják a Führer parancsát, ő azonban nem.Churchill bólintott.

Tehát akkor hol fognak lerohanni minket, fiacskám?

Fleming egy pillanatra eltűnődött.

Három hely jöhet szóba, uram. A Humber, Scapa éstalán még Harwich. Feltételezésünk szerint Doenitz olyanhelyen fog támadni, ahol szerinte mi a legkevésbé számítunk rá. Azonban ez a három hely egytől egyig jól védett ésnehezen megközelíthető. Miért is számítanának hát a

térségben állomásozó hajók kapitányai egy rajtaütésszerűtámadásra pont ezeken a helyeken? Különösen azértaktuális ez a kérdés, mert a támadás a tenger alól fogérkezni.

Értem, mire gondol mondta Churchill. Természetesenriadóztatom a Honi Flottát. Azonban azt senki sem várhatjael az admirálisainktól, hogy képesek legyenek megvédeniegy közel ötszáz mérföldes partszakaszt, és emellett mégeleget is tegyenek az egyébként is épp elég megterhelőhaditengerészeti kötelezettségeiknek. Ekkor Churchillhirtelen elhallgatott. Ráncok ültek ki homlokára.

Payne és Fleming várták, mi fog történni. Kint a Daily



Workert árusító férfi ismét harsogni kezdte kommunistaszólamait.

Egymillió munkás még mindig munka nélkül .Olvassák el az igazságot a kapitalista háborús

iparról… Egymillió munkanélküli… Mezítlábas gyermekek Walesben…

Szerintem mással kellene megpróbálkoznunk törte megvégül Churchill a csendet.

Mivel, uram? kérdezte kíváncsian Frensen.

Akkor kell lecsapni rájuk, amikor a legkevésbészámítanak rá. Amikor a portyáról visszatérnek. Ekkor Churchill szeme hirtelen felragyogott, és harciasan előretoltaoly jellegzetes állkapcsát. Payne.

Uram?

Küldjön üzenetet a Harwichban állomásozó ötödik rombolóflottilla parancsnokának. Azonnal hajózzon ki, ésvesse be minden erejét.

Payne sietve firkálta le főnöke szavait, míg a 007-esügynöki babérokra törő hírszerző csak mentálisfeljegyzéseket készített az öreg harci rafinériájáról. Ki tudja,hátha egy szép napon még hasznát veszi.

Az lesz a feladatuk, hogy a Balti-tenger kijáratánál járőrözzenek. És tartsák megfigyelés alatt az Északnyugati-csatorna kijáratát is.

Payne megle etten felnézett jegyzeteiből.



De uram értetlenkedett… a németek már kihajóztak a

nyílt vizekre. Miért tennék ezt?

Ördögi vigyor ült ki Churchill arcára.

Az igaz, de bármilyen rossz dologban is sántikálnak,kedves Payne, előbb-utóbb haza kell térniük, nem?

*

Christian győzelmi mámora egy csapásra szertefoszlott.A „gyilkolásuk” hirtelen kézzelfoghatóvá vált, amint az

olajjal vastagon borított hullámokon lassan átsiklottak tengeralattjárójukkal a roncsok és törmelékek között.Mindenhol hullákat és haldokló tengerészeket látott.

Az egyik férfi épp köhögve kilehelte a lelkét, és tüdejétazonnal elárasztotta a gázolaj. Mások csüggedten ringtak a

hullámokon, és hagyták, hogy magával sodorja őket a víz.Voltak olyanok is, akik elviselhetetlen fájdalmukbanüvöltöttek és hánykolódva csapkodták maguk körül atengert, mintha rögvest szétvetné őket a méreg. Mindenfeléholttestek lebegtek a felszínen, és hamar beállt rajtuk ahullamerevség, teljesen beolvadtak a víz színén lebegő többi

tárgy közé.Hanssen alaposan szemügyre vette a fiatal zászlóst.

Figyelte arcának minden rezdülését. Jól tudta, hogy mi járhat most a fejében. Biztos megpróbálja figyelmen kívülhagyni a hullámok közt evickélő matrózok segélykiáltásait.

Nem vehetik fel őket a fedélzetre, és nem is segíthetnek



. , ,saját bajtársaik majd megérkeznek, és felveszik őket.Ebben bízott Christian.

Hanssen ünnepélyesen rátette Christian vállára a kezét.

Jungblut, ilyen a háború igazi arca. Nincs benne semmielragadó, vagy mégis? hagyta függőben a kérdést, és válaszhelyett az egyik vízben sodródó hullára mutatott.A szerencsétlen fickó maga után húzott valamit, és úgynézett ki, mintha egy zöldes-lilás kígyó tekeregne mögötte.A bele volt az.

Nincsen mondta Christian, és megrázta a fejét.

Akkor ezt sose felejtse el, még akkor sem, ha már asaját hajójáért kell felelősséget vállalnia. Ezt teszi a miszardíniásdobozunk, Jungblut. Ezek a férfiak, akik mosthalottak vagy épp haldokolnak, valakiknek a gyermekei,testvérei vagy szülei. Habár az ellenségeink, de attól mégemberek. Ugyanolyan humánus teremtmények, mint mimagunk. Ezt sose felejtse el, Jungblut.

Nem fogom, uram felelte Jungblut elhaló hangon.

Akkor jó nyugtázta Hanssen, majd oszoljt parancsoltneki. Most pedig katonák, lemerülünk. Ideje lebuknunk,még mielőtt azok az átkozott Sunderlandek ideözönlenek,hogy nyakunkba szórják a fémtojásaikat emelte fel ahangját, majd megvárta, amíg a hajóhídról mindenkilebuckázik a csöpögő létrán az alsó fedélzetre. Amikor

egyedül maradt, lassan és ünnepélyes tisztelettel felemelte



- , …

*

Hanssen megvárta, amíg a helyettese megírja ahajónaplót.

Zéró nyolcszáz óra. Borús és felhős idő, szemerkélő eső. Ötös szélerősség (hűvös szellő). Merülési mélység tíz méter

Hanssen bólintással nyugtázta a hallottakat, és átvettevon Arcótól a hajónaplót. A többi tiszt türelmetlenül várta,

hogy végre-valahára aláírja. Eljött a nagy pillanat. Már kétnap telt el azóta, hogy elhagyták Kielt. Eljött az idő, hogy parancsnokuk, Hanssen főhadnagy kinyissa végre a zárolt parancsukat. Hanssen nem siette el a dolgot, ráérősen törtefel a borítékon a pecsétet, majd kihúzta belőle a papírranyomtatott parancsukat.A halványzöldes fényben hunyorogva kezdett bele azolvasásba:

Holnap reggel tíz zéró zéró órakor, uraim, kezdetét veszia hadművelet. Pontban tizenkét órával később, azaz húsz

zéró zéró órakor, Oberleutnant zur See Prien az U–47-estengeralattjáró fedélzetén megkezdi a támadási tervvégrehajtását. A célpontja… – Ekkor Hanssen egy röpke pillanatra félbeszakította az olvasást, mert eszébe jutott az aszégyenletes nap, amit ifjú fejjel kellett átélnie. …Scapa Flow.

Valaki nagyot sóhajtott. A búvólyukból fülelő Frensen



káromkodott egyet.

Szent szalmazsák! Csókoljon meg, anyám, mertnyomban felkötöm magam egy kibaszott májusfára!

A mellette figyelő Maydag nagyot nyelt.

A szarfaszú britek egész hadiflottája ott horgonyoz!súgta vissza szája csücskéből a cimborájának.

Hanssen úgy tett, mintha észre sem venné, milyenfelbolydulást keltett a vakmerő haditerv ismertetésével.Ugyanolyan nyugodt hangon folytatta a felolvasást, mintaddig. Mintha csak az időjárásról diskurálna velük!

Prien kapitány egymaga méri majd a fő csapást azellenségre folytatta, és közben végigfuttatta tekintetét asorokon, hogy mihamarabb megtudja végre, milyenszerepet kap majd az ő U69-es tengeralattjárója az

akcióban. Kretschmar Oberleutnant azU43-asával az Orkney-szigeteken túl az Északi-tengerenfog járőrszolgálatot teljesíteni. Neki kell meggátolnia, hogyaz angolok beavatkozzanak a hadműveletünkbe.


http://slidepdf.com/reader/full/a-haboru-kutyai-1-a-farkasfalka-leo-kessler 206/281És az U69-es uram? kérdezte von Arco és szíve a



torkában kalapált. Már nem tudott uralkodni az idegein.

Hanssen ránézett, és von Arco lesütötte a szemét. Vajona hajóskapitány megérezte-e a benne bujkáló félelmet?Vajon adatott a helyettesén?

Mármint a mi tengeralattjárónk, Jobbkezem? kérdezte,és ismét a papírjára pillantott. Nekünk azt a parancsotadták, hogy eljátsszuk a villámhárító szerepét.

A villámhárító szerepét? visszhangozta felettese szavaitteljesen összezavarodva von Arco.

Igen, a parancsunk az, hogy várjuk be Prien U47-estengeralattjáróját, és ha az teljesítette a küldetését, akkor tartóztassuk fel a nyomában felbukkanó briteket. Hűvösmosoly jelent meg Hanssen arcán. Ez Doenitzsorhajókapitány parancsa.

De hát, uram értetlenkedett von Arco. Prien támadásátkövetően aztán már tényleg eldördül a startpisztoly. Azegész brit nemzeti flotta a nyomunkba fog szegődni, ésgondolkodás nélkül támadnak majd a közelben tartózkodóminden német bárkára. Ezt még a vak is látja, ehhez nem

kell jósnőnek lenni… De hát miért, uram? kérdeztehamuszürke arccal. Ez kész öngyilkosság!

Igen felelte hűvösen Hanssen. Valami olyasmi…



HARMADIK FEJEZET

Őfelsége hadihajója, a Royal Oak a magahuszonhatezer tonnájával nagyon mutatós hajónak számított. Egyesek ezt a hajót tartották az egész királyi

haditengerészet legékesebb gyöngyszemének. 1939. júniushetedikén állították ismét szolgálatba.A legénységet a királyi haditengerészet portsmouthikaszárnyájából toborozták.A matrózok nagy csinnadrattával, a katonazenekar kíséretében masíroztak végig a Queen utcán, majd a Hardutcát is elhagyva befordultak a hajógyár főkapuján, aholmár várta őket a Southern Railway kikötőben pompázó Royal Oak.

Azon a napon több mint kétezer tengerész lépett afedélzetére, akik főleg Davenportból érkeztek, ahol a

csatahajót még az első világháborúban első ízben vízre bocsátották. Négy és fél hónap telt el az ünnepélyes átadásóta, és a fedélzetére lépő hivatásos katonák arraszámítottak, hogy két és fél évig a Földközi-tengerenfognak szolgálatot teljesíteni.

A háború azonban közbeszólt, és hajójukat északra, a sivár Orkne -szi etekhez küldték. Az első ha ó amell el



összetalálkoztak, a Saint Abba volt. Épp Scapahorgonyzóhelyére hajóztak be, amikor belebotlottak ebbe afrissen mázolt kis egészségügyi bárkába. Fehérre festetttörzsét hatalmas vörös keresztek ékesítették. Ezt az „úszó

kórházat” meglátva a Royal Oak legénysége rögvesttréfálkozni kezdett:

Most már legalább mi is láthatjuk, hogy háború közeleg.A tengerészeti minisztérium a legapróbb részletekre isügyel!

Egy ideig a Royal Oak is a honi flotta többi hajójávalegyütt haladt, amely német felszíni vízi járművekrevadászott. Nem sok sikerrel. A lassú Royal Oak messzelemaradt a flotta többi hajója mögött, és olyan lomhándagonyázott a többiek nyomában, mint egy kivénhedtacélbálna. Az időjárás embertelen volt, északi-sarki viharok

nehezítették útjukat. A magára maradt hajó mindentagjában rázkódott, de még így is alig tudta elérni azóránkénti tizenkét csomó sebességet. Végül aztán úgydöntöttek, hogy inkább otthon hagyják Scapa Flow-ban. Ahoni flotta a misztikus német támadás hírére eliszkolt a

horgonyzóhelyről, a Royal Oak azonban ott maradt, hogyvízen lebegő légelhárító ütegként védje a brit partokat.

A fedélzetén szolgáló kétezer hivatásos tengerészszámára a következő napok unalmasan és egyben békésenteltek. A kietlen partról barnás-lila dombok bambultak álmosan a csatahajóra. A horgonyzóhely néhány kisegítőhalászbárkát és a kórházhajót leszámítva szinte teljesen



kiürült. A Royal Oakon kívül mindössze egyetlenkomolyabb csatahajó lebegett a vízen. Már ha egyáltalánannak lehetett nevezni a fejjel lefelé lebegő német Doerfflinger csatahajóból megmaradt törzset. Örök időkreemlékeztetőül szolgált arra, hogy itt 1918-ban a németflotta kapitulált a királyi haditengerészet hajóhada előtt, ésaztán a legyőzöttek büszkeségével a britek szeme láttáraelsüllyesztette csatahajóját.

1939. október tizenharmadika, péntek. Leszállt az este,és a horgonyzóhely még mindig zölden tündöklő vizén

hosszan elnyúltak a baljós árnyak. A Royal Oak tisztjei ésközlegényei többségének a fedélzeten kellett egész estésőrszolgálatot teljesíteniük. Néhányuk azonban még mindig bizakodott, hogy pár órára sikerül kijutnia a partra. Nemmintha ott annyira pezsgett volna az élet… Iváson, és ahogy

ők azt tréfásan nevezték, a „kurva bárányok számolgatásán” kívül nem sok mindent lehetett csinálni.Mások azt vették a fejükbe, hogy estére majd „iskolába”mennek. Ami nem volt más, mint valamelyik játékbarlang.Ponton Crown, Anchor és az ehhez hasonló „iskolák”mindig nagy népszerűségnek örvendtek a kimenős

matrózok körében, akik a hajó mindenki által csak ,,Monte-Carlónak” ismert játéktermében ültek lerendszeresen zsugázni.

Azonban némely eltökélt hivatásos katona, főleg atizennégy és tizenhét éves fiúkból toborzott 120-as Fiúk,

aggodalmaskodni kezdtek. Valamilyen úton-módon az a



, bombázni fogják a németek. Péntek van… éstizenharmadika. A mennydörgős úr-istenit, srácok, maeste történnie kell valaminek! riogatták egymást afüggőágyaikban gubbasztó srácok. Még az sem nyugtatta

meg a sárga fényben aggodalmaskodó fiúkat, hogy a BBCkilencórás híreiben megnyugtató tényeket közöltek. Eszerinta németeknek eddig nem sok szerencsét hoztak atizenharmadikára eső péntekek. Ezen a napon már kéttengeralattjárójukat is az Atlanti-óceán fenekére küldték.Az est leszálltával azonban ez a hír sem tudta elhessegetni a

félelmeiket.Péntek tizenharmadika ismételgették egymásnak, és

gyászos hangulatban figyelték az óra ketyegését. Ebből nemsok jó fog kisülni… Ez egy rossz ómen, majd meglátjátok.

Igazuk volt. Hamarosan azonban mégis sikerült álomrahajtani fejüket, hogy aztán kíméletlenül elvigye őket a halál.Mindannyiukat…

*

Prien óvatosan felengedte a periszkópot. Amikor a

lencséje kibukott a vízből, sötétség tárult szemei elé. Két útállt előtte Scapa Flow felé, és mindkettő tisztánkörvonalazódott előtte a sötét sziklazátonyok mentén.Kirk-tengerszoros és… Skerry-tengerszoros előttünk jobbra tette közzé a látottakat.

Hátborzongató látvány volt. Habár a parton egy lámpasem vilá ított az é bolton tündöklő északi fén se telmesen



beragyogta az öblöt. A tengerszoros mindkét oldalán blokkolóhajók ringatództak, mintha szellemek is résztvennének az előadásban. Prien nem volt élénk képzelőerővel megáldva, de még neki is be kellett ismernie,hogy ez a színhely egy véres és tragikus kimenetelű előadástsejtet. A színpad már készen állt. Kezdetét vehette hát adráma.

Rendben van hozta meg döntését. Most jövünk mi.Kirk-tengerszoroson keresztül lépünk színre.

Az ötszáz tonnás tengeralattjáró lassan a tengerszorosbahatolt. Méterről méterre vánszorogtak előre. Ha mostészreveszik őket, akkor olyan könnyű prédává válnak, mintegy vízen ülő kacsa. Ezt mindenki érezte. A legénységfiatalabb matrózainak hamuszürke képére feszültség ült ki.Egyikük-másikuk arca idegességében még rángani is

kezdett. Szinte kézzel fogható volt a félelmük. Prienletörülte homlokáról a verejtéket. Eközben a kormányostiszt megpróbálta egyenesbe hozni a tengeralattjárót, amitoldalra sodort az erős áramlat. Prien kétszer is alig tudtatürtőztetni magát, hogy mérgében ne ordítson rá az

idegeskedő ifjú tisztre. Inge izzadságtól feketéllett. Tudta,hogy rövid pórázra kell fogni a legénységet, de egyben sajátmagán is uralkodnia kellett. Ez életbevágóan fontos volt.

Blokkolóhajó! jelentette be. Jobb oldalt! Gyorsabban, jóember!

A felzaklatott fiatal tiszt az utolsó pillanatban fogta meg -



,suhant el egy hangtalanul lebegő besötétített blokkolóhajómellett. Prien nagyot nyelt. Ezúttal tényleg csak egyhajszálon múlott.

Hanghullám… előttünk jobbra! kiáltotta a

radarkezelő.Prien azonnal a periszkóphoz hajolt. Majd szétvetette a

feszültség, de meg sem pisszent, mert akárcsak a legénységtöbbi tagjának, neki is be kellett tartani a ,,némamenetszabályait”. Hogy nesztelenül tudjon közlekedni, akár egy

macska, a többiekhez hasonlóan ő is zoknit húzott acipőjére.

Periszkópot fel parancsolta. Így jó! mondta, ésmiközben lehajolt a periszkóp nézőkéjéhez, csaknem térdreereszkedett. Aztán belenézett. A műszer lencséje már

kibukkant a tengerszoros felszínén. Lejjebb a periszkópot… túl magasan van. Fel, fel, fel… adta kisürgetve a parancsot, és közben szíve a torkában kalapált,mint egy gőzkalapács. Végre a lencse éppen hogy csak kikandikált a hullámok tarajai közül. Sietve hátracsaptasapkáját, hogy az ellenzője ne zavarja a látásban, és

szemügyre vette az előtte kibontakozó látványt.Egy fekete alakzat körvonalazódott ki szemei előtt,

aminek a faránál fehéren habzott fel a tenger. Valamilyen partmenti bárka lehetett, talán egy ellátmányt szállító hajó.A kapitánynak minden bizonnyal nem szúrt szemet, hogy

egy ellenséges tengeralattjáró szegődött a nyomába.



Prien megkönnyebbülten sóhajtott fel. Hatalmas kő esettle a szívéről. Rendben van, uraim. Egy másik vízi járműhasítja előttünk a vizet. Nem vett észre minket.

Az egyik radarkezelő őrülten felkacagott, mire a

kapitány gyilkos pillantást vetett rá. Annak egyből fiatal éselgyötört arcára fagyott a mosoly. A legénységnek már kezdett elfogyni a cérnája. Épp ideje volt, hogy átjussanak végre a tengerszoroson, hiszen már teljesen kikészültek azidegeik.

Ólomlábakon járt az idő, Prien pedig továbbra is a periszkóp nézőkéjéhez tapasztotta szemét. A navigációstiszt kétségbeesetten küzdött, hogy a tengeralattjárójukat ahelyes irányban tartsa, ahogy a sebességüket növelték,hiszen nem akartak lemaradni a bárkától, egyre többször siklott be a partot szegélyező sziklák képe a kapitány

látómezejébe.A mennydörgős pokolba! káromkodott a kormányos

tiszt. Ha nekicsapódnak valamelyik partszakasznak, akkor kénytelenek lesznek szögesdrótkerítés mögött eltölteniennek az átkozott háborúnak a hátralevő részét… és akkor

lőttek a kitüntetésének.Azonban Oberleutnant zur See Priennek nem kellett

emiatt aggódnia. Már egy egész fiókot megtölthetett volna akitüntetéseivel. Ha utoléri is a végzete, ezeket már akkor sem vehetik el tőle. Sosem fogja megismerni a szövetséges

erők kalitkáit, sem a háború alatt, sem pedig utána. Mire



*

Éjfélt ütött az óra, uraim… bajtársaim jelentette bePrien, és sajgó szemét egy röpke pillanatra elfordította a periszkóptól. – Behatoltunk. Megtettük! Átjutottunk a

tengerszoroson… Scapa Flow a miénk!A legénység elgyötört arcán kisimultak a ráncok. Nagy

kő esett le a szívükről. Prien tudta, hogy ha nem lenneéletbe léptetve a „némamenetre” vonatkozó szabályzat,akkor örömujjongásban törnének ki. Teljesítették a

küldetésüket, pedig ezt szinte mindenki lehetetlennek tartotta. Észrevétlenül sikerült behatolniuk Nagy-Britannialegjelentősebb haditengerészeti kikötőjébe.

Most pedig nincs más dolgunk, bajtársaim, mint hogymegtaláljuk a legkövérebb galambocskákat folytatta

mondandóját… és aztán a tenger fenekére velük!Inkább faljuk fel őket, uram. Mármint a galambocskákat

– helyesbítette ki a helyettese.

Hát persze, ez már csak természetes felelte ismétkomolyra fordítva a szót. Rádiós, adjon le üzenetet az

U43-as és az U69-es kapitányainak, melyben tudatjavelük, hogy bejutottunk. Egy röpke pillanatra Prieneljátszott a gondolattal, hogy a másik két tengeralattjárókapitánya milyen irigykedve fogja venni az üzenetét. Nekik most nem volt szerencséjük. Ezúttal Prien fogja learatni a babérokat, amire mellesleg rá is szolgált.



,harminc percen belül támadásba lendülünk. Na, rendben.Periszkópot fel!

A sűrített levegő a jól ismert szisszenéssel tört elő, és a periszkóp kibukkant a felszínen. Prien sietve odanyomta a

szemét a nézőkéhez, és lélegzetelállító látvány fogadta.Körülbelül háromezer méterre tőlük egy mozdulatlan feketealakzat körvonalai rajzolódtak ki kalibrált műszere csillogólencséje előtt. Egy hatalmas hajót zárt körbe a periszkópja.

Nagy falat került a tányérunkra szuszogta. Igen nagy

falat. És épp itt van előttünk! kiáltotta, majd nagyot nyelt.Megpróbálta leküzdeni a testét elöntő izgatottságot.

Mindenki a támadási posztjára. Most kicsináljuk ezt anagydarab tagot!

Őfelsége hadihajójának, a Royal Oaknak pontosan egy

órája volt még hátra, aztán örökre elnyelték a tenger hullámai.

NEGYEDIK FEJEZET

Október tizennegyedikén szombaton, pontban hajnaliegy órakor robbanás rázta fel édes álmából a Royal Oak

legénységét. A hajójukat olyan erővel rengette meg a



egyens y . e sza a t emeze e szn a att t tonghasadékain víz áramlott be. Recsegett-ropogott a hajó. Afedélzet olyan vad táncba kezdett, hogy a bőrüket mentőmatrózok szinte alpinistának érezték magukat. Egy rengő ésimbolygó acélhegyet kellett megmászniuk.

A hajó jobb oldalán elhelyezkedő szellőztetőventillátorok nyílásait elérte a tenger. Rövid időn belül többtonna víz ömlött be rajtuk a Royal Oak belsejébe. Acsatahajó gyomrában hirtelen kialudtak a fények. Most már szinte semmit sem lehetett látni, csupán a mindenütt

fellobbanó tüzek fénye világította meg a kavalkádot. Akatonák halálra rémülten ordibáltak. Teljesen eluralkodottrajtuk a pánik, egymás hegyén-hátán menekültek a bokáigérő vízben. Bajtársiasságot nem ismerve lökték félreútjukból a társaikat, csak hogy mentsék a saját irhájukat.

Ne felejtsék el, hogy maguk britek, hé legények!üvöltötték kétségbeesetten az idősebb altisztek. Csak semmi pánik… Az isten szerelmére, nyugodjanak már meg!

A hajójuk ekkor már lassan és könyörtelenül szinte

teljesen a jobb oldalára dőlt.A tengerészek küszködve próbálták a hömpölygő ésszitkozódó tömegen keresztül az ajtókhoz verekednimagukat. Az ordibáló csürhe összetorlódott a mocskosfolyosókon, és a koromsötétségben tapogatódzó matrózok az ajtók felé tülekedtek. Az ajtók azonban nem nyíltak ki,

mivel a hajó már nagyon megdőlt. Visítozva kaparták az



Már a felső fedélzet is lángokban állt. A fedélzetet borítófémlemezek hasadékain sűrű olajos füst gomolygott fel.Egyesek megpróbálták a tengerbe vetni magukat, dekiszaladt lábuk alól a talaj, és tehetetlenül belegördültek

ezekbe a tátongó hasadékokba, melyek mint forró kohók falták fel testüket. Ahogy örökre elnyelte őket a mélység,nem maradt más utánuk, csak a semmibe vesző sikoltásuk.Mindenfelől a beáramló tenger hömpölygése hallatszott.Reménytelen volt a helyzetük. Most már nem tarthatott túlsokáig a haláltusájuk.

Ekkor a Royal Oak hátborzongatóan megingott. Aválaszfalak a hajó mindkét oldalán megadták magukat arájuk nehezedő erőknek. Mint egy nagy lomha acélbálna, a Royal Oak a hasára fordult. Akik még ekkor is afedélzeten tartózkodtak, azok az olajjal borított tengerbe

zuhantak, vagy a roncs alá szorultak. Fülsiketítő zajhallatszott, mintha valaki mérgében egy szögekkelmegrakott hatalmas bádogdobozt rázott volna össze.Hirtelen a hajó bal oldali propellere kimagaslott a vízből, ésa vízben hánykolódó matrózok döbbenten bámulták, aminta hajó felágaskodik. Aztán mindörökre elnyelték ahullámok. Lángokban álló fekete teste úgy nézett ki, mintegy hatalmas feszület. A hajó nyolcszáz embert vitt magávala tenger fenekére, akik közül még sokan életben voltak.Hatalmas buborékokban tört a felszínre az elsüllyedthajóban rekedt levegő. Bugyogott a tenger, mintha

felforraltak volna. Egy hatalmas hullám söpört végig a



körül a tenger. Oberleutnant zur See Prien végre-valaháraelsüllyesztette a Royal Oakot.

*

Amikor a brit hadihajót elnyelték a hullámok, Prienünnepélyes komolysággal a sapkájához emelte a kezét,mintha szalutálna a periszkóp lencséjének gyűrűjébenelmerülő Royal Oak előtt. A győzelmet ünneplő legénységvad örömujjongásban tört ki. Ugyan ki törődött már ekkor a ,,némamenet” szabályzattal! Aztán Prien ismét komolyra

fordította a szót. Ezennel tényleg eldördült a startpisztoly.Szinte már látta lelki szemei előtt, amint a part mentikeresőreflektorok egymás után felvillannak. Ariadóztatásnak köszönhetően hamarosan vadásznikezdenek rá. Rádiós! vakkantotta, miközben a periszkópsziszegve behúzódott. –Jelentse sikerünket az U43-as és azU69-es kapitányainak.

A rádiókezelő, akinek arcán még mindig látszottak Frensen bokszerének nyomai, kajánul elvigyorodott.

Igen, uram kuncogta. Majd én megmondom azoknak a

seggnyalóknak ott a Hatvankilencesen!Scapa Flow-t körülbelül… Prien gyors fejszámolástvégzett … hat óra zéró zérókor hagyjuk el. Még épp pirkadat előtt. Készülhetnek a fogadásunkra mondta, majda helyetteséhez fordult.

Na, erről ennyit. Befejeztük.



e t uram, m g öt torpe n mara t a a os o otta jobbkeze. És biztosan más hajók is tartózkodnak még ahorgonyzóhelyen. Ha…

Csak semmi ha! szakította félbe Prien a maga nyersmodorán. Nem tűrte, hogy bárki is megkérdőjelezze adöntését. Hiszen már elérte a célját, és elsüllyesztett egyhajót. A továbbiakban már nem állt szándékában vásárravinni a bőrét. Ezt már órákkal ezelőtt eldöntötte.

Visszatérünk a bázisra.

Igen, uram! rikkantotta a helyettese, majd azirányítópulthoz sietett, hogy minél előbb intézkedjen. Alighalehetett hősies tettnek nevezni akciójukat, hiszen csupánegyetlen hajót torpedóztak meg. Bőven lett volna idejük további bevetésekre is, mert a horgonyzóhely hajói még azigazak álmát aludták. Azonban jól ismerte a saját

kapitányát. Tudta, hogy nem tűr ellentmondást.A tengeralattjárójuk lassan újból besiklott a

tengerszorosba. Mögötte a mentőhajók már elkezdtek kirajzani, hogy kimentsék a jéghideg vízben hánykolódómegégett és összetört maréknyi túlélőt…

Von Arcot elfogta a pulykaméreg.

Prien minden bizonnyal nagyon el van telve magával,uram vakkantotta elvörösödve, és visszaadta Hanssennek az U47-es tengeralattjáróról érkezett üzenetet.

A kapitány megvonta a vállát.



, . bánkódjon emiatt, Ober leu tnan t , mostantólmindannyiunknak bőven lesz részünk harcokban. Na, jólvan. Periszkópot fel! parancsolta.

Megvárta, amíg a periszkóp felcsúszik a csőben, aztán aviseltes fehér sapkáját hátracsapva belekukkantott anézőkébe.

Már kezdett pirkadni. A horizontot beteges fehér fénysápasztotta el. A szürkén hullámzó tenger mögött atávolban egy elmosódott barna földnyelv húzódott. Hanssen

figyelmesen végigjártatta tekintetét a horizonton. Nem sietteel a dolgot, hiszen tudta, hogy a britek mostanra már biztosPrien tengeralattjárójának felkutatására siettek.

Egy hajó alig hallható motorhangjai csicseregte ahidrofonkezelő. Nem tudom beazonosítani.

Köszönöm, Obermaat… felelte Hanssen, majd hirtelenelharapta a szót. Sietve élesebbre állította a periszkópját.Igen, megvan. Valami feketéllik a ragyogóan tiszta zöldtengeren. Egy hajó lesz egy ellenséges hajó. A fehérenkivillanó „fogát” semmi mással nem lehet összetéveszteni.

Egy brit romboló körvonalai rajzolódtak ki előtte, amelyminden bizonnyal Prien tengeralattjárója után kajtat.Hanssen alaposan megfontolta a dolgot, majd úgy döntött,hogy megtámadják.

Minden torpedócsövet készenlétbe helyezni!

parancsolta.Frensen és a többi tor edókezelő sietve kieresztette a



tengervizet a torpedócsövekből, majd behelyezték halálosztó halacskáikat.

Hanssen állított a periszkóp élességén, mert azellenséges romboló percről percre közelebb került

hozzájuk. Most már jól látta a romboló mögött magasraszökő víznyalábokat is. Az ellenséges hajóról minden bizonnyal mélységi bombákat küldtek a vízbe. Prien biztosalaposan benne lehet a slamasztikában. A szorult helyzetbekerült bajtársaik segítségére kell sietniük.

Irány vörös hét zéró… Húsz fokkal jobbra fordulni adtaki parancsát reszelős hangon a kapitány. Bal oldalihajócsavar öt csomóval… elfordulás háromszázötvenfokkal… Periszkópot le!

Lent az irányítófülkében már halálra izgulták magukat a

tengerészek, miközben a tengeralattjárójuk lassan az újmenetirányba kezdett fordulni. Vajon jól becsülték fel azellenség útvonalát? Mennyi ideig fordul még az U69-esük?Hol lesz majd a brit romboló, amikor ismét felbocsátják a periszkópjukat?

A kapitány közelében tartózkodó Christian szinte érezte,hogy milyen eszeveszetten cikáznak a gondolatok Hanssenfejében. Nem tudta, hogy mi vár rájuk az elkövetkező pár percben, és ez komoly aggodalommal töltötte el. Egyszer csak azon kapta magát, hogy légzése elnehezül, minthafutóversenyen venne részt. Ökölbe szorított keze nyirkos

volt az izgalomtól.



Hanssen türelmetlenül figyelte, hogy a torpedócsövek készenléti állapotát kijelző fények mikor villannak végre fela műszerfalon. Kezdtek már kifutni az időből.

A pokolba, von Arco. Mikor lesznek már végre-

valahára készenlétbe helyezve a kettes és hármastorpedócsövek? vakkantotta. A következő pillanatban már fel is gyulladtak az adott torpedócsövek kijelzői.

Ekkor a villanymotorok még hangosabb nyüszítésbekezdtek. Könyörtelenül hasítottak az ellenség felé. Christianmagában számolta vissza a másodperceket, hogy tudja,mikor fog a kapitány parancsot adni a periszkópfelbocsátására. Mögötte a hidrofonkezelő rendszeresidőközönként helyzetjelentést tett:

A motorhangok egyre erősödnek, uram… egyreerősödnek… mondta a feszültségtől elcsukló hangon.

Christian úgy érezte, hogy szinte megáll a kés alevegőben. A feszültség már csaknem elviselhetetlen volt.

Periszkópot fel! parancsolta Hanssen. A kapitányhirtelen felharsanó hangjától Christian majd kiugrott a

bőréből. Aztán a kapitány lehajolt a fedélzeti nyíláshoz, ésonnan lekiabálva adta ki a parancsát:

Irány zöld huszonöt fok.

A válaszra egy másodpercet sem kellett várnia.

Hiszen most huszonöt fokkal a hajó jobb oldalán van,

uram.



Ennél többre! rikkantotta Hanssen. Igazítsa negyvenötfokra.

Az ellenség új iránya zéró-negyven fok jött azonnal amegkönnyebbült válasz a kapitány parancsára.

Hanssen felegyenesedett. Periszkópot le. Jobb oldalihajócsavar. Kilenc csomó. Elfordítani háromszáztíz fokra.Tíz méterre lemerülni.

Christian érezte, ahogy a verejtékcseppek csöpögnek atestéről. Lángolt az arca, a szíve pedig eszeveszetten

kalapált. Valaminek történnie kell. Ezt a feszültséget már nem lehet sokáig bírni.

Periszkópot fel! adta ki Hanssen ismét a parancsot.Eljött az idő a támadásra.

Készenlétbe! rikkantotta egy pillanattal később. Eztkövetően elindította a stopperes óráját, és hangosanszámolta a másodperceket:

Egy… kettő… három…

Christian lélegzetvisszafojtva figyelt.

Tűz! A hajójuk vadul megrázkódott.Periszkópot le! ordította Hanssen sietve… Húszméteres

mélységbe merülni!

Halálos csendben várták, mi fog történni. Még lélegzetetis alig mertek venni. Akárcsak a legénység többi tagja,

Christian is szinte hipnotizáltan az irányítófülke óráját



muta. Cs ga ass s gga v nszorgott ör e amásodpercmutató. Már alig várták, hogy a halálosztóhalacskájuk végre beletrafáljon az ellenség hajójába.

Egy perc… Két perc… Két perc és harminc

másodperc… Christianban kételyek merültek fel a célzás pontosságát illetően, és szinte már agonizált bizonytalanságában. Eltévesztették a célpontot! gondolta.Hegyezte a fülét, hátha meghall valamit. Azonban csupán akormányos műszerének ketyegését és a tengeralattjáróacéltestén átszűrődő tenger morajlását hallotta. Három

perc. Most vagy soha!Semmi!

Christianban meghalt a remény. Feladta. Hanssen, akiugyanolyan feszült és elgyötört volt, mint a többiek,megtörülte a homlokát.

Minden bizonnyal…

Hirtelen tompa puffanás hallatszott, és a kapitányelharapta a szót. Szemében vad izgatottság csillant fel. Afények pislákolni kezdtek. Még egy robbanás… és mégegy.A tengeralattjáró fémlemezeit enyhe remegés rázta meg.Christian elképedve bámult a hajóskapitányra. Nem akarthinni a fülének. Hanssen nagyot nyelt, majd sietvemegszólalt:

Vigye fel a tengeralattjárót periszkóp magasságba!

E erc múlva a tisztek felváltva kukucskáltak be a



periszkóp nézőkéjébe. Christianra, az ifjú zászlósra utoljárakerült csak sor. Amikor végre a műszerhez hajolhatott,hátborzongató látvány tárult elé. Szörnyű drámának lehetettszemtanúja.

Jobbra és balra is nagy ívben repültek szét a felrobbanólőszerek. A gomolygó fekete füstfelhőben úgy pörögtek éskavarogtak, mintha tűzijátékot rendeztek volna.A rivaldafényben a kettétört brit romboló gyorsan süllyedt.Matrózok vetették magukat a tengerbe. Akinek nemsikerült leugrania, az végigszánkázott a fedélzeten, hogyaztán a hullámok közé pottyanjon. A tenger tele volt szórvatörmelékkel.

Utolsó útjára indul szólalt meg mellette Hanssen. – Szörnyű látvány… Egy süllyedő hajó. Most pedig,Jungblut, menjen odébb a…

Mintha a pokol kalapácsa sújtott volna rájuk. Az elsőmélységi bomba közvetlenül az U69-es felett robbant fel. Adetonációtól megpördült tengeralattjárójuk gyorsansüllyedni kezdett. Váratlanul érte őket a britek meglepetésszerű támadása, és a megrökönyödött legénység

mozdulni sem tudott.A fények kialudtak, és innen-onnan dühödt és rettegőkiáltások hallatszottak. Miközben egyesek pánikba estek,Hanssen szomorúan vallotta be magának, hogy nekik kellmegfizetniük Prien sikeres rajtaütéséért.

Az angolok a nyomukban voltak!



ÖTÖDIK FEJEZET

Kárjelentést kérek nyögte ki Hanssen, de aztán ismétegy mélységi bomba robbant fel mellettük. Atengeralattjárójuk hirtelen megpördült, és egetrázó robajtöltötte be az irányítófülkét. Az U69-es újbólmegrázkódott, és egész testében beleremegett arobbanásba. Valahol az egyik szelep sípolni kezdett. Mint

egy kis szökőkútból, lövellt ki a vízsugár a közlekedőfolyosóra. A bőrig ázott Christian a detonációtól tántorogvahátrált vissza az irányítófülkébe.

Minden irányból jelentések futottak be a kapitányhoz.Már egy óra is eltelt a meglepetésszerű támadás kezdetétől,

és azóta ők a mélység fogságában lapultak. Aha ólemezekre hatalmas n omás nehezedett a csavarok ól



hallhatóan nyikorogtak.

Ismét mélységi bombák sortüze rázta meg vadul atengeralattjárójukat. A robbanások éppen csak elkerülték a páncéltornyot. Az U69-est még mélyebbre taszította a

robbanások detonációja. Heinnek az utolsó pillanatbansikerült egyenesbe hoznia a tengeralattjárójukat. Kis híján atengerfenéknek csapódtak. Aztán újabb mélységi bombákat dobtak a tengerbe. A műszerek jól hallhatóan jelezték a csobbanásaikat.A britek tudták, hogy ott lapulnak, és most rajtuk akartak bosszút állni a Royal Oak elsüllyesztéséért. Nyolcszáz bajtársuk haláláért valakinek bűnhődnie kellett.

Az üldözőik újabb támadásra készültek. Az elgyötörtarcú legénység hallotta az Asdic műszer vészjósló pityegését. A vizet csépelő hajócsavarok hangja is

fokozatosan felerősödött, majd ismét elhalkult. Aztántolatásba kapcsolhattak, mert a hajócsavarok zaja isméterősödni kezdett, és amikor megint feléjük értek, leállították őket. A mélységi bombáik, amelyek lényegében bádoghordókba zárt nagy erejű robbanóanyagból álltak,

szörnyű veszélyt jelentettek számukra. Ezért amikor a brithajó fölöttük megállt, mindannyian tudták, hogy halálosveszélyben vannak.

Szinte megállt a szívverésük, amikor a mélységi bombák a tengeralattjáró törzse mellett kioldottak. Mintha hatalmaskalapácsokkal döngölték volna a bádogkoporsójukat!Az U69-es tengeralattjárót úgy dobálta jobbra-balra a



robbanások detonációja, mint egy papírhajót. A legénységhalálra rémült, szemeik kiguvadtak, és zihálva kapkodtak levegő után, mintha nem tudnának elég oxigént beszívni atüdejükbe.

Cápák és kis halak, gondolta magában Christian. Mostazonban a britek játszották a cápa szerepét, és ők voltak akis halak. A legutolsó közlegénytől kezdve a kapitányig bezárólag mindannyian kis halak voltak! Hát már sohasemér véget ez a pokoli játszma?

Ekkor hirtelen Christian azon kapta magát, hogy a zsidólány jár az eszében. Meglepődött, mert nem számított arra,hogy a szerelmére gondol majd ilyen halálos veszélyben.Paula Petersen. Most mindketten hasonló cipőben járnak.Azonban neki voltak bajtársai, míg a lánynak egyedülkellett szembenéznie a rá leselkedő ezernyi veszéllyel.

Gondolatai messze kalandoztak. Ismét Hamburg utcáin jártszíve választottjával. Ha valaha is sikerül kievickélnie ebbőla csávából, akkor segítenie kell a lányon. Ha valamilyenúton-módon sikerül a lánynak elhagynia Németországot,akkor talán máshol tiszta lappal kezdhetne új életet. Ekkor Christian megfogadta, hogy a szerelme segítségére siet.Azonban előbb át kellett vészelniük a britek megsemmisítőerejű csapását. A támadás tetőfokára hágott, az U69-estengeralattjáró ide-oda hánykolódott az egymás utánirobbanások detonációjától.

Pár másodperc múlva mélységi bombák újabb sortüzerobbant fel a tengeralattjárójuk körül. A vészjelző lámpák



szegény tengeralattjárósainak a sorsát.

A kibaszott konzervnyitóval nem is tudja egykönnyenfelnyitni az U69-est, uram! Annál keményebb acélbólfaragták! – kiáltotta kitartóan Frensen a hajóorrból.

Jól beszél, Frensen. Most pedig duguljanak el,mindannyian. Némamenet következik, és a levegővel semárt takarékoskodnunk.

Teltek-múltak az órák. Az angolok azonban nem

engedtek a szorításukból. Ahogy leszállt az alkony, a szélalábbhagyott. Nyugodt volt a tenger. Ennek köszönhetőena vérszomjas ellenség még vadabbul dobálta rájuk mélységi bombáit. Még ilyen elképesztő mélységben is érezték afelrobbanó bádoghordók detonációját. A víz újra és újrafelmorajlott. Az U–69-es tengeralattjáró úgy hánykolódott

a mélyben, mint egy papírhajó.Christian egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a

mellizmai fokozatosan megfeszülnek. Elöntötte a méreg. Aszervezete már kezdte feladni a küzdelmet. A fejét viszontmég egyáltalán nem vesztette el. Tudta, mit kell tennie.

Tudatosan lazítani próbált, és megpróbálta lecsillapítanilélegzését, hiszen már olyan szaporán vette a levegőt, mintegy tüdőbajos. Minden idegszálával arra összpontosított,hogy ne a légzésére koncentráljon. Ellenkező esetben,tudta, hogy ismét felgyorsulna a lélegzése, és akkor széplassan fulladás kerítené hatalmába. Ettől kétségbeesne, és

felgyorsulna a pulzusa. Végül kitörne rajta a pánik.



Tszt an vo t a e yzet ve , s a r or an tu tatartani magát, a legénység néhány tagja már atűrőképessége határához ért. Miközben az angolok azátkozott mélységi bombáikat szórták a nyakukba, az őidegeik szép lassan teljesen felőrlődtek.

A legénység többsége már úgy kókadozott, minthahervadó virágok lennének. Szemük kidülledt, álluk bambánleesett, és kimerülten lógatták a nyelvüket. Azonban mégekkor is ügyeltek a légzésükre, és az arcukon a félelemnek semmilyen jelét sem lehetett felfedezni. Egyesek azonban

már úgy vacogtak, mintha valamilyen szörnyű trópusi lázrázná a testüket. Időnként remegve motyogtak maguk elévalamit, akár a megháborodottak.

Christian látta, hogy von Arco is az utóbbiak csoportjába tartozik. Már feladta a reményt, és meg sem

próbálta legyőzni a félelmét. A fiatal zászlóssal szembenmagába roskadva kucorgott, és olyan zöld szín ült kirettegő ábrázatára, hogy beleborsódzott az ember háta, haránézett. A keze állandóan mozgott, a leborotváltkoponyája oldalán pedig szabályos időközönként rángottegy ideg. Christian azzal is tisztában volt, hogy a

hajóskapitány figyelmét sem kerülte el von Arco látványosösszeomlása. Csak ő tudja, miért hagyta szó nélkül azesetet. Talán, gondolta magában Christian, ennek az lehet az oka, hogy nem akar kritizálni egyetlen tisztet sem,mert ez pánikot kelthet a legénység gyengébb idegzetű

tagjaiban.



znap es e nyo c ra or m r mn en u a, ogy nemlehet tovább odázni a döntést. Már kijátszották mindenkártyájukat, cselekedniük kell. Fogytán volt a levegőjük.Vagy megadják magukat az angoloknak, vagy… Az készöngyilkosság lenne.

Hein parancsolt a műszaki katonára a kapitány…engedjen még ki egy kis sűrített levegőt. Adjunk magunknak még egy órát, mielőtt… Hanssen nem fejezte be a mondatát, de mégis mindenki jól tudta, hogy miregondolt.

Igen, uram felelte Hein, majd levegő után kapkodvafeltápászkodott, és erőtlenül elindult, hogy teljesítse akapitány parancsát. Zihálva és esetlenül mozgott, mint egy bokszoló, aki épp most tápászkodott fel a földről.Kieresztett egy kis sűrített levegőt a hajó közepén

elhelyezkedő tartályból, amivel a rájuk nehezedőfelhajtóerőt tudták szabályozni. Az U69-es lassanemelkedni kezdett.

Az ellenség azonnal reagált a történtekre. Mélységi bombák garmadája kezdett el a tengeralattjárójuk felésüllyedni. Az U-69-es eszeveszetten megrázkódott.Egyenesen a felszín felé lökte a bombák detonációja.

Mindenki a posztjára! kiáltotta felbőszülten Hanssen. – A felszínre megyünk!

A következő pillanatban azonban egy újabb mélységi

bomba csapódott neki az U–69-es törzsének. A



. , pánikba esett másodtiszt ne tépje le magáról alégszűrőmaszkját. Miközben von Arco nagy nehezenlenyugodott, kékes füst kezdett szétterjedni atengeralattjáró törmelékekkel teleszóródott belsejében.

Már e nélkül is elég szorult helyzetben voltak, hiszen a sok beáramlott víz miatt alig lehetett már irányítani a hajójukat.

Csak azért, mert kint dörömbölnek, még senki sem fogmegsérülni szólalt meg nyugodtan Hanssen, miután kivette agumicsövet a szájából. Talán a brit kutyák most végre-

valahára már kicsaholták magukat, és békén hagynak minket. Lehet, hogy most éppen azt mondogatják egymásnak, hogy mi már biztos alulról szagoljuk az ibolyátmondta bátorítólag mosolyogva, majd kimerültenvisszadugta szájába a gumicsövet. Ismét köhögés fogta el.

A hajó recsegve-ropogva nyöszörgött, a zihálva lélegzőtengerészek közül senki sem szólalt meg. A tengeralattjárófémtestére hatalmas nyomás nehezedett: Kétszáz tonnanyomta minden egyes négyzetméterét! A fémlemezek pedig pusztán két centiméter vastagok voltak… Ebbe még belegondolni is szörnyű volt, ezért Christian megpróbálta

elhessegetni fejéből az ilyen gondolatokat. Inkább magábanszámolta a legutóbbi gigantikus robbanás óta eltelt perceket. Tekintetét az órára szegezte, minthamegbabonázták volna.

Hanssen egy röpke pillanatra elkapta a fiatal zászlós

tekintetét, és bátorítóan bólintott. Fáradt szeme vidáman



, ,németek szokták, amikor jó szerencsét kívánnak egymásnak.

Már eltelt öt perc. Majd tíz… Tizenöt… A szorulthelyzetük ellenére egyesek ismét reménykedni kezdtek. A

brit kutyák végül mégis csak elkotródtak… Húsz perc…Hanssennek minden akaraterejére szüksége volt ahhoz,hogy mozdulatlan tudjon maradni… Huszonöt perc…Végigpásztázta a tengeralattjáró belsejét, majd megakadttekintete a csavarkulcson. Ezt fogja használni… Harminc

hosszú perc, egy teljes félóra telt el az utolsó mélységibombatámadás óta!

A kapitány kivette szájából a gumicsövet, és a bokáigérő vízben átbotorkált a csavarkulcshoz. Akik mégeszméletüknél voltak, látták, amint a kapitány a válaszfalnak támaszkodva lassan, nagyon lassan felemeli acsavarkulcsot, mintha az legalább egytonnás lenne, majdnagyot csap vele a tengeralattjáró törzsére. Az ütésbetompán belerengtek az acéllemezek. Hanssen térdrerogyott, mint egy bokszoló, akire rászámolnak.

Christian visszafojtott lélegzettel várta, mi fog történni.

Habár kötélből voltak az idegei, most mégis úgy érezte,mintha a fogorvos fúrója beleszaladt volna az idegszálaiba.

Lassan peregtek a percek. Hanssen még mindig térdreroggyanva várt, zihálva kapkodott levegő után. A mellkasaúgy hullámzott, mint egy atlétának a célegyenesben. Levette

fejéről számára oly becses tengerészsapkáját.



ere cseppe e csapzo a ra. a r r s anmár nagyon kimerült volt, mégis megdöbbenve vette észre,hogy a kapitány haja őszülni kezdett. Már öregember volt.

Öt perc… Tíz perc… A legénység tagjai közül egyretöbben terültek el eszméletlenül, vagy éppen holtan a padlón… Tizenöt perc… És még mindig nem reagáltak azangolok a csavarkulcs ütésének zörejére. A brit kutyák végül mégis csak feladták!

Hanssen elgyötörten feltápászkodott, és bizonytalanulimbolyogva felegyenesedett. Mielőtt megszólalt volna, még

vett egy mély lélegzetet, mintha arról akarna meggyőződni,hogy még képes szavakat kipréselni magából.

Rendben van krákogta… a felszínre… Elmentek.

HATODIK FEJEZETSzellőztetőventillátorokat kinyitni, a hajót kitakarítani!

harsant fel Hanssen hangja. Miközben a kapitány mélyeketlélegzett a hűvös tengeri levegőből, hallotta, amint a felső

fedélzet alatt a legénység elgyötört örömujjongásban tör ki.Az őrszemek vegyék fel posztjaikat… Von Arco, maga pedig… A kapitányba egy mennydörgő robbanás fojtotta bele a szót. Vakító kék lángnyelv futott végig a csuromvizeskülső fedélzeten, mintha lángvágóval pörkölnék atengeralattjáró törzsét. Lent az irányítóteremben ismegsínylették a rázkódást. Üvegszilánkok süvítettek



szanaszét a levegőbe. A fordulatszámmérő mint egylövedék fúródott bele a válaszfalba.

K a p i t á n y ! rikkantotta Christian, miközbenfelkapaszkodott a csöpögő létrafokokon.

Hanssen a páncéltorony oldalának dőlve üvöltött, mivela második becsapódó gránát egyik repeszdarabkája ponttelibe találta az arcát.

El az utamból! hörögte Christiannak, amikor azmegpróbálta megragadni a kapitány kezét, hogy felsegítse.

Aztán Hanssen esetlenül talpra állt. Úgy érezte, valamizavarja a látásban. Megpróbálta felemelni jobb karját, hogykidörzsölje szeméből a hirtelen támadt sötétséget, de semmisem történt. Elvesztette a jobb karját! Mintha könyökbőlamputálták volna. Meggypiros vér csöpögött a karjábólmegmaradt csonkból. A kapitány hátratántorgott, és ismétnekiesett a páncéltorony acélfalának.

Hol marad már, Jungblut? Az ördögbe is, jóember,vezessen már a megfelelő irányba!

De kapitány, uram ellenkezett Christian … hiszen maga

súlyosan megsebesült. Aztán megfogta a csonk felettHanssen felkarját, és erősen elszorította.

A kapitány mérgesen kiszabadította csonka karját aszorításából, majd lerázta magáról a zászlóst és ismétfelegyenesedett.

Egyedül is boldogulok. Inkább azt mondja meg, hogy



.

Christian a távolba bámult. A sápadt hold kísértetiesfényében jéghideg zöld hullámok hömpölyögtek előtte.

Valami kis vízi jármű, uram. A tengeralattjárónk bal

oldalán. Egy zsákhálós halászhajó lehet, vagy valami ehhezhasonló… – jelentette a kapitánynak, majd ösztönösen a padlóra vetette magát, amikor egy újabb gránát csapódott be tőlük pár méternyire a vízbe. Hatalmas vízsugár lövellt amagasba, hogy aztán nyakon öntse a hajóhídon szolgálatotteljesítő tengerészek kis csoportját.

Nekem inkább egy brit hetvenöt milliméteresnek hangzik! üvöltötte túl Hanssen a tenger morajlását. Letudunk még merülni, Jungblut?

Teljes gőzzel egyenesen felénk tart, uram felelteChristian, hiszen szabad szemmel is jól látta, amint az

ellenséges bárka orra vadul szelte a vizet. A tenger fehérenhabzott előtte.

Na, jól van, akkor rendelje fel a tüzéreket! Defutólépésben! Von Arco, maga meg hol a csudábantekereg? Álljon készenlétben a torpedóknál. Los, los,

wirds bald!

Miközben a legénység villámgyorsan a dolgára sietett,Christian a csodálattól megrökönyödve ott maradt Hanssenmellett, hogy elkapja, ha netán elesne.A hajóskapitány elvesztette szeme világát, arcáról mintmegolvasztott vörös pecsétviasz csepegett a vér a



mellkasára. Mégis talpon maradt, pedig a haláltusáját vívta,és teljesen kézben tudta tartani az irányítást.

Von Arco felcsattogott a hajóhídra vezető létrán. Szintekővé dermedt a szeme elé táruló szörnyű látványtól. A

repeszdarab iszonyatos vörös húscafattá szabdalta szét akapitány arcát, amiben két sötét lyuk tátongott. Aszemüregei.

Von Arco, vegye át az irányítást parancsolta Hanssen. – Engem találat ért. Attól tartok, megvakultam tette méghozzá, majd hirtelen megroggyant, és Christian az utolsó pillanatban tudta csak elkapni. Majdnem elesett.

Von Arco, hall engem, jóember?

Von Arco továbbra is mozdulatlan maradt. Mintha aszörnyű látványtól halálra dermedt volna. A megrongálódott

hajóhídon ott imbolygott előtte a haldokló kapitány, aháttérben pedig egy ellenséges bárka hasította teljes gőzzela vizet, hogy végezzen velük.

– Jelentést kérek! hörögte Hanssen minden erejétösszeszedve. – Jelentést kérek, a fene egye meg!

Nem tudok jelenteni… felelte von Arco elcsuklóhangon, és oldalra biccentette fejét, mintha fojtogatnák.

Hanssen a haláltusáját vívta és nem látott. Azonbanannyit még képes volt érzékelni, hogy von Arco végülteljesen összeomlott idegileg.

Vegye át a torpedósok irányítását, Jungblut zászlós.



a n megmon om mag na , ogy m egyen. a,siessen már, jóember! Mindjárt a nyakunkon lesznek!

A hajó faránál ismét becsapódott egy robbanógránát, ésaz U69-es tengeralattjáró vészesen megdőlt. A kötélzeteleszakadt. A rádiótorony őrült recsegés közepette atengerbe csapódott. Kis kék szikrák futottak végig afémszerkezeten. A 88 milliméteres ágyúnál az egyik tengerész a magasba lendítette kezeit, mintha egy nemlétező létrára készülne felkapaszkodni, aztán hiába próbáltmeg talpon maradni, hisztérikusan sikítva hátrálni kezdett,

és beesett a hullámok közé.Von Arco elsírta magát.

Christian, aki még mindig a haldokló hajóskapitányttámogatta, hirtelen átérezte a helyzet komolyságát, ésátvette az irányítást. Hideg fejjel adta ki a kapitány

parancsait a legénységnek, és teljesen ura volt önmagának.Felszíni tüzelésre felkészülni! harsogta Hanssen

nógatására.

Egyes, hármas és ötös torpedócső zihálta a kapitány.

Egyes, hármas és ötös torpedócső készenlétben, uram – adta tudtára Frensen az alsó fedélzetről.

A lőtávolságot, Jungblut!

Christian lekiabálta az általa felbecsült lőtávolságot atüzéreknek, és eközben egy újabb robbanógránát

csapódott be az U69-es tengeralattjáróba. A 88



a támadást. Hosszú csöve leesett, a körülötte álló matrózok pedig holtan dőltek ki mellőle. Hanssen egész testébenmegremegett. Már az ájulás környékezte.

Siessen már, Jungblut zászlós mondta reszkető hangon.Hirtelen sistergő hang hallatszott. Az U69-es megingott.

Majd ismét egy sistergő hang hasított a levegőbe, és amásodik torpedó is kiszáguldott a tengeralattjáróból. A kéthalálosztó fémhal az ellenséges vízi jármű felé nyomult előre,mintha versenyre keltek volna egymással. Fehéren habzó

csíkot húztak maguk mögött a vízben.Az angol hajó kapitánya kétségbeesett kísérletet tett

arra, hogy a bárkáját oldalra fordítsa, és kitérjen atorpedók útjából. Az első torpedó sziszegve elsuhantmellette. Méterekre volt az orrától, így nem tudott kárt tenni

benne. Azonban a második telibe találta. Nagy erőveltörtek magasra a tűzpiros lángnyelvek. A robbanástkövetően hallani lehetett, ahogy a fémlemezek recsegveszéthasadnak. Az angol hajó hirtelen visszahőkölt, minthatéglafalba ütközött volna, Az egyik árboca pont a hajóhídradőlt.

Telitalálat, Jungblut! Telibe… a kapitány hangja hirtelenelcsuklott. Christiannak ajkára fagyott az örömujjongás.Levegő után kapkodva a kapitány felé fordult. Hanssenfőhadnagy ernyedten feküdt a karjaiban. Meghalt.

*



.akarta volna fénnyel elárasztani ezt a hideg, szürke,háborútól feldúlt világot. Mögöttük a lángokban álló angol bárka még mindig nem tűnt el a látóhatárról. Olajos feketefüstfelhőket eregetett az égre. Időnként egy-egy magasba

repülő gránát robbant fel felette, és mint hullócsillagok világították be az ezüstösen csillogó jéghideg tengert. Nemsokára kiszúrhatja őket valamelyik arrafelé portyázó brit Sunderland, és Christian tudta, hogy akkor mindenért pokolian megfizetnek. Minél előbb el kell húzni a csíkot,gondolta a hajóhídon álló ifjú zászlós.

Azonban az U69-es sehogy sem akart erőre kapni. Lenta motorházban Hein kétségbeesetten próbálta megjavítani ameghibásodott alkatrészeket. Az ő érdeme volt, hogy azütött-kopott tengeralattjárójuk egyáltalán el tudott indulni.Viszont idegőrlően lassan haladtak, és a megrongálódott

hajótörzsről szerkezeti elemek hullottak a vízbe.A törmelékek hosszú csíkban jelezték útjukat.

A húszmilliméteres gépágyút kezelő Frensen letörülte a bíborvörös orra hegyén táncoló harmatcseppet, majdChristianhoz fordult.

Hanssen főhadnagy személyében kiváló hajóskapitánytvesztettünk el. Ő még a régi iskola növendéke volt. Alegénység nagyon szerette! nyilvánította ki véleményét akapitányról.

A tisztek is nagyon szerették tette hozzá Christian, ésközben egy másodpercre sem vette le tekintetét a



fenyegető szürke égboltról. Még mindig a megvakult ésszétszabdalt hajóskapitány körül forogtak a gondolatai, akimost holtan feküdt lenn a saját kis kabinjában. Többé már nem láthatta a felesége és a gyermekei ágya mellé helyezettképeit, pedig annyira szerette őket.

Nem mindegyik felelte komoran Frensen. Én egyet biztos tudnék mondani, aki ki nem állhatta.

Christian egy szót sem szólt. Tudta, kire céloz anagydarab torpedós legény.Von Arcóra, aki most lent kuporgott, és úgy vacogott,mintha pestisben szenvedne. Kétségtelenül összeroppantidegileg, és többé már nem számított neki atengeralattjárójuk sorsa. Uramisten! Mit fogok most kezdeni vele? Ötlött fel Christianban a kérdés, deegyszerűen nem tudott választ adni rá.

Lentről az egyik hidrofonkezelő üvöltözése hallatszottfel, aki minden bizonnyal megháborodott. Förtelmesszitokáradatot zúdított a nyakukba, és a sorsot kárhoztattaa szorult helyzetéért. Testileg és lelkileg is összeomlott.

Christiant kirázta a hideg. Megborzongott, mintha valaki

jéghideg ujját végighúzta volna a hátán.Tetvek szaladgálnak a hátán, zászlós? kérdezte Frensen.

Valami olyasmi felelte Christian… de akkor biztosszöges bakancsot húztak.

Frensen felkacagott.



a, gy e a o go oz n, z sz s.tengeralattjárósok kibaszott élete túl komoly veszélynek van kitéve ahhoz, hogy komolyan lehessen venni. Nemszabad másra gondolni, csak egy kis cuppogó puncikára,sok-sok snapszra, és közben jóízűeket kell kacagni az

egészen. Hiszen maga is tudja, hogy egyikünk sem fogjatúlélni a háborút.

Christian röpke pillantást vetett a nagydarabtiszthelyettesre. Frensen olyan feketén-fehéren nyilvánítottaki a véleményét, hogy azt nem lehetett kétségbe vonni.

Tényleg így gondolja, Obermaat?

Tudom, zászlós felelte Frensen szinte már derűsen. Haesetleg ezt a kis csetepatét ép bőrrel sikerül megúsznunk,amiben Frensen asszony sármos kisfia erősen kételkedik,akkor a következőt már biztos nem éljük túl. Tudja, ez a

nagy számok törvénye. Hanssen hajóskapitánynak ennyiidő jutott. Nem panaszkodhat, hiszen már a spanyol polgárháborúban is részt vett. Szép karriert futott be.Egyszer majd nekünk is csengetnek, ezt ne… Frensenhirtelen abbahagyta a mondatát.

Mi az?Frensen nem felelt. Beszéd helyett inkább nekifeszült a

légvédelmi ágyújuk kettős csövének, amit aztán a vállávalkörbefordított.

Christian szeme elé kapta a messzelátóját. Két ragyogó

fehérre mázolt hordóhasú repülő hasított a tenger felszíne



e ett. ny e z se et a ta a ngo an ango akapitányának.

A francba! káromkodta el magát Christian.Sunderlandek.

Ja, és a köcsögök egyenesen felénk tartanak…*

Riadóóó… riadóóó!

Von Arco felpattant a helyéről, mint akit puskából lőttek

ki. Keze vadul remegett, és ide-oda cikázott a tekintete,mintha arra számítana, hogy az U69-esen belül bukkannafel az ellenség. A tengerészek egymás hegyén-hátántolongtak a posztjaik felé sietve.A mocsoktól feketéllő Hein arca csillogott a verejtéktől. Azirányítófülkében kiabált, hogy sürgősen több energiát

juttassanak a motorházba.Von Arco úgy tett, mintha észre sem venné, milyen

felfordulás van körülötte, és szinte keresztülnézett a fel-alárohangáló matrózokon. Amikor egyikük-másikuk ránézett,ő bárgyún visszavigyorgott, mintha az égvilágon semmi

gondja sem lenne. Úgy viselkedett, mintha csak megfigyelőként venne részt egy hadgyakorlaton.

Ekkor egy belső hang azt súgta neki, hogy próbálja megvégre összekapni magát. Már lejáratta magát a bajtársaielőtt, és semmi tekintélye sem maradt. Soha többé nem

szolgálhat velük egy hajón. Azonban, ha most kezd



, ,akkor ezzel talán még megmentheti a presztízsét. De nemtudott cselekedni. Többször is nekiveselkedett, de aszervezete nem volt hajlandó engedelmeskedni. Gondoljarra, hogy mi lesz, ha sikerül visszajutnod a kikötőbe,

suttogta fülében kíméletlenül egy vékony hangocska. Habárki beköp, akár Jungblut vagy Hein, akkor tudod, mivár rád. Az ellenséggel szemben tanúsított gyávaságodért hadbíróság elé fognak állítani.Cselekedned kell!

De nem tudok szegült szembe a követelődző vékonyhangocskával von Arco. Már elég volt. Az idegeimfelmondták a szolgálatot.

Hát akkor készülj fel arra, hogy ennek következményeilesznek, gyötörte tovább a vékony hangocska.

Kivégzőosztag elé fognak állítani!Von Arco előre biccentette fejét, és ismét sírva fakadt.

Vállai úgy remegtek, mint egy vigasztalhatatlanul zokogógyereknek.

Amikor a posztja felé siető Maydag mellette elszaladt,

megvetően a bokáig érő vízben üldögélő von Arco lábai eléköpött.

Hát ennyit tudnak a kibaszott tisztek és az ilyen kikent-kifent úrifiúk! horkant fel, de von Arco meg sem hallottaőt…

*



Na, gyertek már ti hősködő szarosok… Senki sem élhetörökké… Gyertek, ha nem féltitek a szaros életeteket!sziszegte Frensen, miközben a látóterében egyre nagyobbés nagyobb lett a két közeledő Sunderland. Na,csipkedjétek magatokat, hamar túl akarok lenni rajta. Komm doch.

A négymotoros repülők kettéváltak. Az egyik atengeralattjáró jobb… a másik pedig a bal oldala felétartott. Christian a messzelátóján keresztül izgatottankövette röppályájukat. Nem kapkodták el a dolgot.

Beképzelt barmok sziszegte maga elé Christian. Azthiszik, már a markukban vagyunk, és kedvükre játszadozhatnak velünk, mint macska az egérrel.

Frensen fejében is hasonló gondolatok járhattak. Nézzeezt a két banánszopó perverz állatot! fortyant felvicsorogva. Na várjatok csak, mindjárt felnyomok a brit picsátokba egy piszkavasat!

Jönnek már! rikoltotta Christian.

A tengeralattjáró bal oldalát megcélzó repülő hirtelen

gyorsítani kezdett. Úgy érezték, hogy ez a nagydarabvasmadár nyomban a nyakukba zuhan. Kövér törzsébőlnagy, sötét tojások kezdtek potyogni.

Frensen elszántan felüvöltött. Erősen lenyomta atüzelőpedált. A kettőscsövű gépágyú eszeveszett

kerepeléssel életre kelt. Éles és szaggatott volt a hangja,mégis ennél szebb muzsikát el sem tudott volna ké zelni



Christian. A lövedékek szélvészsebesen közeledtek aSunderland felé. Most már a brit kutyákat is megcsapta ahalál szele!

Balra… Balra!kiáltott fel dühösen Christian. Úgy tűnt

számára, hogy Frensen nagyon alászedte az irányzékot.Azonban a nagydarab verejtékező torpedós is észrevettemár, hogy nem jól célzott. Pont amikor a feléjük tartó első bombák elkezdtek a tengerbe csapódni, állított azirányzékon.

A Sunderland szemmel láthatóan megbillent, mintha egyláthatatlan akadályba ütközött volna. Az egyik bal oldalimotorjából sűrű fekete füst kezdett gomolyogni. Egyrelejjebb ereszkedett, és amikor elsuhant a megfigyelőtoronyfelett, egyszerűen ripityára tört a levegőben. Feje tetejéreállt a világ. Körülöttük még javában robbantak a

becsapódó bombái, a levegő pedig izzóalumíniumforgácsokkal telt meg. Az egyik percben még ottvolt a fejük felett, a következő pillanatban pedig nemmaradt más utána, csupán a vízbe hulló szétszaggatottdarabjai. Olyan volt ez, mintha villám csapott volna egy fa

törzsébe, és arról fém falevelek hullanának a földre. Beletrafáltam! Beletrafáltam! ujjongott Frensen,miközben az U69-es megzabolázhatatlanul hánykolódott jobbra-balra a vad forgatagban.

Bekaphatjátok, buzernyákok! áradozott boldogan a

nagydarab torpedós.



zon an nem so g tartott a gy ze m örömu ong sa,mert az egyik bomba hatalmas robbanása belefojtotta aszót. Azokba a tengerészekbe csapódott bele, akik a hajóorrában elhelyezett gépágyúhoz siettek, a posztjukra.Hirtelen lángot fogtak, mint az eszement fanatikusok, akik

felgyújtják magukat. Őrülten csapkodták magukat akezükkel, hogy eloltsák az égő uniformisukat, demindhiába. A karjuk is lángokban állt. Nem volt menekvés.A tűz először felfalta a ruhájukat, majd a húsukba mart,mígnem végül nem maradt más belőlük, csak egy kupac

feketére szenesedett bugyogó massza. Néhányan atengerbe vetették magukat, de ott sem találtak enyhüléstégető fájdalmaikra, mivel a gyújtóbombából kifolyó olaj ottis lángolva utolérte őket. Esélyük sem volt az életbenmaradásra, olyanok voltak, mint egy védtelen állatka, akitüldözőbe vett egy vérszomjas fenevad. Mások a külső

fedélzetre vetették magukat, és sikítva pöndörödtek afelrobbanó nyomjelző lövedékek gyűrűjében. Mintha egyhalálos tűzijátékot rendeztek volna a bajtársaiknak.Elszenesedett húscafatok, kíntól meggörbült hátak éscsontig leégett végtagok szerepeltek ebben az emberidrámában. A matrózok vonaglása vetekedett a keresztrefeszítés borzalmaival. A hajóhídon meredten bámulóChristian a döbbenettől mozdulni sem tudott. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a verejtékben úszó Frensenszitkozódva csipkézi szét az égboltot, és csak úgy cikáznak a lövedékek a távolodó Sunderland nyomában. Azonban a

tűznek köszönhetően ép bőrrel sikerült megúszniuk a britek



.agonizálva kilehelte a lelkét, a repülő eltűnt a horizonton. Nem tudni miért, de a sorsukra hagyták őket. Lehet, hogyelfogyott az összes bombájuk, vagy esetleg azt hitték, hogyaz U69-es tengeralattjárónak ezennel végleg befellegzett.

Nemsokára, gondolta magában Christian, ezek a fattyúk majd kényelmesen hátradőlnek, büszkén koccintanak a sikerükre, és nekilátnak sonkás tojásrántottát falatozni. Ezalatt, itt, a tengeralattjárón, az ő szemeielé olyan borzasztó látvány tárul, amely egy életreelveszi kedvét a sonkás tojásrántottától .

Lassan, fájdalmasan lassan, a megszenesedett és ütött-kopott U69-es tengeralattjáró elkezdte vonszolni behorpadt testét a végtelenbe nyúló tengeren. Mi menthetimeg ezt az alig észrevehető kis foltot a hatalmas tenger szorításából?

HETEDIK FEJEZET

Hein, a kövér műszaki katona minden reményételvesztve bámult a hideg, szürkén gomolygó ködbe.

A legénység magába roskadt, Jungblut. Már nem bírják tovább idegekkel mondta, és elkámpicsorodva megrántottaa vállát. Christian most vette csak észre, hogy mennyiremegviselték bajtársát az események.

Már teljesen kikészültem ezektől a kibaszott



motoroktól. Nyolccsomós felszíni sebességnél egyszerűennem tudok többet kihozni belőlük.

És ha víz alá merülnénk? Mi van az elektromosmotorokkal? próbált meg előrukkolni valamilyen épkézláb

ötlettel Christian. Tudta, hogy a kapitány sem adta volna fela reményt, bármilyen kilátástalan helyzetbe is sodródnának.

Találat érte! Az utolsó bomba pont azakkumulátorokat trafálta telibe. Meg se nyikkannak.Kénytelenek vagyunk a felszínen maradni.

Már értesítettem Kielt. Tudják, hogy jövünk szóltChristian. Ha elérjük a hazai part menti vizeket, akkor onnan már kíséretben hajózhatunk be a kikötőbe. Hakörülbelül még tizenkét órát sikerül átvészelnünk, akkor már biztonságban leszünk. Várnak minket.

Hal bökte ki von Arco, mintha a hosszan tartó némaságifogadalmát akarná megtartani. Az idegösszeomlása óta ezvolt az első értelmes megnyilvánulása.

Christian lassan felé fordult. Most már saját bőrén ismegtapasztalta, hogy milyen idegi megterheléssel jár a

tengeri ütközet, de inkább bátran szembenézne a halállal,mégsem viselkedne olyan gyáván, mint von Arco. Azt aszégyent nem bírná elviselni. Nagy erőfeszítésébe tellett,hogy ne érezzék hangján a megvetést, amikor megszólal.

Ezt hogy érti, Herr Oberleutnant? kérdezte.

Egyetlen józanul gondolkodó ember sem próbálná meg



U69-est vakkantotta von Arco, és jól hallhatóan ismétvisszatért arrogáns stílusa. Azonban a véreres szemeibenmég mindig ott bujkált a félelem.

A legénység, már amennyien megmaradtak belőle, aligáll a lábán. A légvédelmi ágyút leszámítva nincs semmilyenvédelmi fegyverünk. Ráadásul a motor is le van robbanva.Egyetért velem, Hein?

A műszaki katona ügyefogyottan megrántotta a vállát, ésegy árva szót sem szólt.

És maga mit javasol? Akkor mit tegyünk, Herr Oberleutnant? hördült fel Christian, és megvetőenkihangsúlyozta von Arco rendfokozatát.

Miért? Maga szerint mit tehetnénk? Kapitulálunk! Anapnál is világosabb, nem? Ha a britek ismét ránk bukkannak, akkor már nem kegyelmeznek nekünk. Csak egy idióta hiheti azt, hogy nem küldenek azonnal a tenger fenekére. Netán maga azt hiszi, hogy a Scapa Flow-bantörténtek után könyörületességet tanúsítanak? Ami ráadásulazóta történt, csak olaj volt a tűzre – mondta von Arco,

majd nagyot nyelt, mintha csak most fogná fel szavai súlyát. Kapituláció! ismételte meg. Le kell tennünk a fegyvert,

nincs más megoldás.

Christianon látszott, hogy nagyon meghökkent.

Ezt nem gondolhatja komolyan! hebegte. FelbőszültenHein felé fordult, de a kövér műszaki katona továbbra is a



padlóra szegezte tekintetét, mintha nem akarna részt venni adöntéshozatalban. Christian elborzadva vette tudomásul,hogy már Hein akarata is megtört, és képtelen ellenállásttanúsítani. Bárhogy is döntenek, a műszaki katona majd aztteszi, amit mondanak neki.

Még van remény, von Arco! Küzdelem nélkül nemadhatjuk fel, ember!

Már szemernyi remény sincs, maga zöldfülű taknyos.Már mindent megtettünk, amit lehetett, és minél hamarabb

felhúzzuk a fehér zászlót, annál jobb vigyorgott gúnyosanvon Arco. Az isten szerelmére, Jungblut, mikor nő már be afeje lágya? Nézzen szembe a tényekkel, nekünk befellegzett. Ezzel a legénység is tisztában van.Leírhatatlanul boldogok lennének, ha azon nyomban bedobnánk a törülközőt.

Christian döbbenten hallgatta von Arco szavait. Ténylegegy megrögzött nemzetiszocialista szavai voltak ezek? Hát beszélhet így a német haditengerészet tisztje? Egy pillanatraúgy érezte, hogy minden elveszett. Ott állt húszéves fejjelvon Arcóval és Heinnel szemben, akik öt-hat évvel

idősebbek és magasabb rangúak voltak nála. Lehet, hogymégis nekik van igazuk? Lehet, hogy ők érettebb fejjel józanabbul átlátják, milyen reménytelen helyzetbe kerültek.Ráadásul ő még nem is igazi tiszt, csupán tiszthelyettes volt.Csak egy zászlós. A legkisebb hal, ha egyáltalán halnak lehet nevezni. Mit tehetne ővelük szemben?

Christian Jun blut habár ő ezt akkor mé nem tudta



ekkor az egész haditengerészeti karrierje legjelentősebbdöntését készült meghozni. Ez a döntése gyökeresenmegváltoztatja majd a Kriegsmarine-ban az előmenetelét. Akopasz kiskatonából egy napon majd a német

tengeralattjáró hadosztály egyik legkiválóbb kapitánya lesz.Azonban ha ekkor megkérdezi tőle valaki, hogy miértdöntött úgy, ahogy, akkor nem tudott volna kapásból felelnia kérdésre. „Kötelesség” Talán ezt válaszolta volna. Demit jelentett számára a kötelesség? Az apjával szembenérzett kötelességtudatot. Meg a hozzá hasonló sok

kitüntetett veterán harcossal szemben, akik hosszúsorokban vonultak fel a Heldengedenktagon34. És arengeteg tolókocsis nyomorékról nem is szólva, akiketelőregörnyedt testtartásban toltak végig kísérőik afelvonuláson. Aztán eszébe jutott a kadét bakancsa

erőteljes dobbanása a kavicsos úton, a reggeli kürtszó, azászlófelvonások és a Deutschlandlieet zengő kórusok.Mindezek jelentették számára azt az érzést, hogy tartozik valahova, ami sokkal fontosabb, mint az ő saját élete. Ezek az éretlen érzések, amelyek valamilyen spirituáliskötődésből fakadtak, hitették el a fiatal zászlóssal azt, hogy

mindezért érdemes akár az életét is feláldoznia. Meg kelletttennie, ehhez kétség sem férhetett.

Ekkor ismét megszólalt Jungblut. Fiatal hangjamagabiztosan csengett a fülkében. Remény csillant fel fáradtszemében:

Majd én beszélek az emberekkel, von Arco.



Csak tegye azt, ha jólesik mosolygott gúnyosan vonArco.

Christian ügyet sem vetett rá.

34 Az első világháborút befejező fegyverszünet évfordulójának ünnepe (November 11.).

Hein parancsolt rá a műszaki katonára … amíg énlemegyek beszélni a legénységgel, maga átveszi a

kormányzást.Igen, uram felelte automatikusan Hein Christian

ellentmondást nem tűrő határozott parancsára. Aztánamikor rádöbbent, hogy egy zászlóst „úrnak” nevezett,hirtelen elvörösödött. Von Arco gúnyos vigyora még

szélesebbre húzódott.Christian sietve lecaplatott a csuromvizes létrán, és egy

pillanattal később már azU69-es mocskos és rumlis alsó fedélzetén találta magát.Olyan volt az egész, mint egy romhalmaz. Minden vízben ésolajban tocsogott. Az egyik liszteszsák kiszakadt.Konzervdobozok gurultak jobbra-balra, mintha kis játékautók lennének. Christian, amint a legénység elé lépett,alaposan szemügyre vette a rendetlenséget. Egy pillanatraúgy érezte, nem bír a matrózok bamba képébe nézni. Miértülnek itt némán magukba roskadva, ahelyett, hogy

feltakarítanák végre ezt a mocskot? Miért roskadnak



, ,mint a marhák, akiket hosszú sorban a vágóhídra terelnek?Elöntötte a méreg. Legszívesebben fenékbe rúgta volnaőket. Hát ő, a legénység legfiatalabb tagja, nem tett megminden tőle telhetőt? Hát nem vette át az irányítást, amikor

von Arco összeroppant? Hát nem próbálja meg most iskihúzni őket a csávából? Az ördögbe is!

Azonban nem adta ki a mérgét, inkább lassan ésnyugodt hangon szólt hozzájuk, mintha szenilis és csökkentgondolkodású aggastyánokhoz beszélne:

Már várnak Kielben. Egy hajót küldenek majd értünk,amelyik megvéd és bekísér minket a kikötőbe. Már csak tízórát kell nappal megtennünk mondta, és arcára erőltetettegy mosolyt, habár még életében nem esett ennyirenehezére a mosolygás.

Már csaknem hazaértünk, vár minket az anyaföld!Senki sem felelt. A legénység továbbra is magába

roskadva ült, némán és összetörten.

Christian megpróbált úrrá lenni az idegességén,kiegyenesítette ökölbe szorított ujjait, és lazított agresszív

testtartásán.Most pedig azt javaslom mindazoknak, akik éppen nem

teljesítenek szolgálatot, hogy kapják össze magukat, éstakarítsák végre el ezt a mocskot. Szinte már úszunk aszarban. Ki tudja kezdett csipkelődni… lehet, hogy

személyesen maga a ,,Hatalmas Oroszlán” jön fogadni



. ,finomságot is. Ugye, ti sem szeretnétek, ha a ,,HatalmasOroszlán” azt hinné, hogy az U69-es tengeralattjáró egykupleráj?

Van még esélyünk, zászlós? kérdezte elcsukló hangon

az egyik fiatalabb közlegény. Aztán hirtelen oldalra dőlt, amellette ülő bajtársa alig tudta elkapni.A halántékán tátongó seb erősen vérzett. Mindkét kézfejeelszenesedett, és mint egy kampó, visszagörbült. Komolyégési sérüléseket szerzett, és tekintetén látszott, hogy már

az őrület határán táncol.Christian nagyot nyelt. Most mit mondjon? A srácnak

szemernyi esélye sem volt az életben maradásra. Olyansokkos állapotba került, hogy abba biztos belehal. Ezt mégneki is be kellett látnia. Mire Kielbe érnek, ha egyáltalánsikerül valaha is lehorgonyozniuk, és beviszik ahaditengerészeti kórházba, már rég halott lesz. A kölyök még állta a sarat, de már az utolsókat rúgta.

Hát persze, hogy van még esélyünk! Kibaszott jók azesélyeink… szólalt meg valaki hamburgi akcentussal. Atengeren edződött hangja csak úgy zengett a fülkében.

Christian felnézett. Frensen állt előtte a torpedófülkébevezető nyílásnál. A fejére tekert kötés vérben úszott, miveleltalálhatta egy repesz, miközben a légvédelmi ágyúvalsorozta a briteket. Bátorítólag a zászlósra kacsintott.

Hát veletek meg mi a fasz van? Mintha nem is ahatvankilences muffvadászai állnának előttem! Azt



beismerem, hogy az utóbbi időben üldözött minket a balszerencse, és most elég szorult helyzetben vagyunk. Devoltunk már ennél rosszabb helyzetben is, bajtársaim. Na,gyerünk, mozgás! Tegyétek, amit a zászlós mondott rivallt amatrózokra, majd jókorát rúgott az egyik földön fekvőkonzervdobozba, mintha ezzel a szavainak akarna nagyobbnyomatékot szerezni. A megbénult tengerészek egyszer csak megélénkültek. Nem kezdtek valami nagyserénykedésbe, de azért végre megmozdultak! Lapátokatés seprűket ragadtak meg, és közben piszkosul

káromkodtak.Christian kicsit felsóhajtott.

Ha végeztek a takarítással, és már nem kell ebben alucskos pinában tapicskolnunk adta ki a parancsát , aszakács csinál maguknak egy kis „niggerverejtéket”, és

kibont pár gyümölcskonzervet is.Megelégedett moraj futott végig az alsó fedélzeten, a

legénység helyeslően bólogatott. Mindannyian nagyonszerették a gyümölcskonzerv édes szirupját.

Köszönjük, uram mondta valaki, és Christiant jólesőmelegség öntötte el. Ezennel másodszor szólították „uramnak”. Felemelő érzés volt ez egy húszéves zászlósszámára.A létrához lépett, és peckesen felmászott a hajóhídra,mintha tényleg ő lenne az U69-es tengeralattjáró kapitánya.

Lent a „muffvadászok” pedig erőt vettek magukon, és nagy



.*

Tőlük ötszáz mérföldre a légvédelmi szirénák vészjóslóan felsírtak. Churchill mérgesen felcsattant.

Most legalább már tudjuk, hogy az egyikük, valamiPrien nevű, már elérte Németországot mondta Payne-nek,majd összehajtotta az üzenet másolatát.

Most éppen Doktor Goebbels társaságában vesz résztegy katonai gyakorlónapon.

Az a férfi, aki elsüllyesztette a Royal Oakot! fortyant felmérgében Churchill, és szívott egy slukkot termetesszivarjából.

Kint az utcán a légvédelmi járőrök sípjainak éles hangjahallatszott, valaki pedig egy kereplővel szaladt végig a

házak között.Mikor fogják már végre fel, hogy háború dúl? kiabálta

kint mérgesen valaki.

Jó híreket hozok, uram szólalt meg Payne. A part menti parancsnokságról épp most jelentették, hogy az egyik

Sunderland tüzet nyitott egy német tengeralattjáróra, ésminden bizonnyal el is süllyesztette. A hajó délkeleti iránybatartott, nyilvánvalóan hazafelé igyekezett.

Churchill helyeslően bólintott.

Na, ezzel legalább mára betömhetjük a média száját.

Azonban három tengeralattjáróról volt szó, nem?



Igen, uram.

Akkor az egyik még mindig tengeren van töprengettChurchill, és eközben a légvédelmi szirénák elhallgattak.Szinte visszhangzott a csend.

Payne idegesen kibámult az ablakon, és a szürke égboltraszegezte tekintetét. Alig bírta kivárni, hogy Churchill végreelbocsássa, és ő a légvédelmi óvóhelyre siethessen. Anémet bombázók minden bizonnyal előbb-utóbb Whitehalltis célba veszik, de a főnökét ez cseppet sem izgatta. Szinte

már úgy tűnt, hogy „csatában” akar elesni, nem párnák köztmeghalni. Pedig egyáltalán nem tartotta valami dicsőhalálnak, ha az ember fejét leszakítja egy bomba.

Az ötödik flottilla már felvette a pozícióját, Payne?kérdezte Churchill a titkárától.

Igen, uram. Harwich tengernagy jelentése szerint akövetkező negyvennyolc órában elzárják a Balti-tenger kapuját és az Északi-tengerhez vezető csatorna bejáratát.A part menti parancsnokság biztosítja számukra alégvédelmet.

Nagyszerű konstatálta az eseményeket Churchill, és pufók öklével az íróasztalára csapott. Payne nagyot ugrottijedtében.

Azt akarom, hogy a másik is horogra akadjon, Payne!Bosszút kell állnunk az öreg Royal Oak szegény flótásaiért. Azt akarom, hogy a harmadik tengeralattjárójukat iselpusztítsák! Értve vagyok?



Igen, uram felelte Payne.

Akkor menjen a dolgára! morogta Churchill.

Payne gyorsan az óvóhelyre iszkolt, Churchill pedig

egyedül maradt a dolgozószobájában. Gondterheltenleroskadt az íróasztalához, és ügyet sem vetett a fegyverek kerepelésére és a repülőgépek motorjának zúgására.Kezdett kétségbe esni, és a szokásos borús hangulatkerítette hatalmába. Nyolcszáz tengerészük esett el anélkül,hogy egyetlen lövés eldördült volna a részükről. Kudarcot

vallott a védelmi rendszerük. Bosszút kell állni ahalálukért, gondolta, és két kövér könnycsepp gördült leaz idős férfi arcán…

NYOLCADIK FEJEZET

Az utolsó fehér vitorlavászonba csomagolt hullát is atengerbe csúsztatták az erősen megrongálódott U69-estengeralattjáró oldaláról. Christian tisztelgett az elesett bajtársai előtt, és aztán még egy percig némán bámult a

hullámok közé, mintha némaságba burkolózva imádkozna.Von Arco fent állt a ha óhídon. Szemmel láthatóla tel esen



hidegen hagyták az események, és közömbösen vettetudomásul a végső útjukra bocsátott elesett tengerészeket.Meredten bámult az előttük gomolygó szürke ködfelhőbe,és ismét elfogta a remegés. Egy szót sem szólt, amikor Christian elmondta Heinnek, hogy milyen hatással voltak buzdító szavai a legénységre.

Nos, akkor nincs más hátra, mint hogy belevágjunk,Jungblut felelte Hein újból erőre kapva.

Magának teljesen elment az esze, jóember! Maga

teljesen megőrült! Szemernyi esélyünk sincs, és ezt magais ugyanolyan jól tudja, mint én! csattant fel felháborodvavon Arco.

Christian ügyet sem vetett rá. Még ekkor sem éreztemagát annyira nyeregben, hogy leparancsolhassa a

hajóhídról von Arcot, aki csak tehetetlenül szemlélte azeseményeket. Semmi hasznát sem vették már neki, hiszenmindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az őrséget teljesítőtiszt, amint bajba kerülnek, csakis a saját bőrét próbáljamajd menteni. Christian elfordult tőle. Minden figyelmétlekötötte egy új gépfegyver felállítása, amit a hajóorrba

kellett felszerelniük. Az U69-es tengeralattjárójuk csigalassúsággal vánszorgott kelet felé.

Bodzapuskák! morogta Maydag, akit megbíztak azújonnan felszerelt fegyver kezelésével. Két gépfegyverrel ésegy húszmilliméteres gépágyúval kell felvennünk a harcot az

egész brit haditengerészettel szemben!



C r st an moso yt er tetett az arc ra.

Ugye már hallott Dávid és Góliát történetéről? kérdezte.

N e m felelte Maydag. Sosem lelkesedtem az ilyendolgokért, zászlós. Az olvasás meglágyítja az agyat.

Mellesleg a ribancokról is eltereli az ember figyelmét.Christian elképedve csóválta a fejét e szavak hallatán,

aztán elégedetten visszament a hajóhídra, hogy ismétfelvegye a posztját. Tudta, hogy a körülményekhez képesta lehető legjobb védelemi rendszert sikerül felszerelniük.

Most már nyugodt lelkiismerettel meresztette a szemét asűrű ködben.

Már csak öt óra volt hátra napnyugtáig, és aztán már biztonságban elérhetik a német partokat. Ha addig nemoszlik fel a köd, akkor nem is olyan rosszak a túlélési

esélyeik. Christian egyszer csak azon kapta magát, hogymagabiztosan tartja kezében a tengeralattjáró irányítását.Hát persze, hogy sikerül elérniük a német partokat!A ,,muffvadászai” már így is épp eleget szenvedtek. Hatörik, ha szakad, kihúzza őket a csávából!

*

Vérfagyasztó látvány volt, amint a vörös jelzőrakétafénye beragyogta a szürke ködbe burkolódzó tengert.

Hadműveletre felkészülni, lőállásokat felvenni! Mindenkikészenléti helyzetbe! reagált Christian azonnal a

fejleményekre, miközben von Arcónak még a szava is elállta félelemtől. Csak feszülten bámulta a ten eralatt áró uk bal



oldalán égre süvítő, majd hulló angyalként alábukó vörös jelzőrakétákat, amint belecsapódnak a tengerbe. Nemmaradt más utánuk, csak a rájuk nehezedő feszült csend,amelyet a dízelmotorok egyenletes dübörgése sem tudott

feloldani.Lehet, hogy a mieink? kiáltott fel az alsó fedélzetről

izgatottan Hein.

Christian megrázta a fejét.

Azt kétlem. Ha a mieink lennének, akkor először

fényjelzéseket adtak volna le. Nem, nem a mieink mondtamogorván … ezek minden bizonnyal a brit haditengerészetemberei lesznek. Ránk vadásznak. Christian sietve újútvonal felvételére adott ki parancsot, és a megtépázotttengeralattjárójuk recsegve-ropogva egy sűrűbb ködfelhő

felé vette az irányt. Miközben a menedéket jelentő sárgángomolygó ködpamacs felé vánszorogtak, Christian feszültenökölbe szorította kezét, és meredten bámulta az előttetornyosuló szürke ködfalat. Várta, hogy mikor következik be az elkerülhetetlen.

Hirtelen felbukkant előttük a britek hajója. Ahogy atorpedónaszád nagy robajjal előbukkant a sűrű ködből,motorjai egyre fülsiketítőbben dübörögtek. Ahogy hasítottaa hullámokat, a fehéren habzó tenger egészen az orráigfelcsapott. Maydag nem várta meg Christian parancsát.Azonnal tüzelni kezdett. A nyomjelző lövedékek halálos

tempóban cikáztak a torpedónaszád felé. Az ifjú zászlós



tüzelőpedálra, és megpróbálta leszedni az ellenséget.Eközben von Arco rettegve lekucorodott a viszonylagosvédelmet nyújtó páncéltoronyban.

A torpedónaszád első torpedója sisteregve hasított a

tengerbe, majd egy másodperccel később követte amásodik is. Christian előtt hirtelen két fehér csík jelent meg,amelyek nyílegyenesen süvítettek az U69-es tengeralattjárófelé.

Éles balkanyar! kiáltotta kétségbeesetten.

Lent Hein azonnal teljesítette a parancsát. Hájas képekipirosodott az erőlködéstől. Lassan, kétségbeejtőenlassan, az U69-es elkezdett oldalra fordulni. Christian olyanerősen szorította a korlátot, hogy ujjai teljesen elfehéredtek.Megfeszült testtel várta a torpedók elemi erejű

becsapódását. Azonban a szerencse ismét a pártjukra állt.Az első… majd azt követve a második torpedó is, fehérenhabzó csíkot húzva maga után elsuhant a tengeralattjárójuk mellett. A következő pillanatban a torpedónaszád fehér tarajos hullámokat vetve nagy ívben oldalra fordult. Szinteforrt alatta a víz, miközben Maydag nyomjelző lövedékei anyomába eredtek.

Kapituláció! sikította von Arco, és hangja elcsuklottfélelmében. Az isten szerelmére, adjuk már megmagunkat… Semmi esélyünk sincs!

Christian elengedte füle mellett a szavait.



, ,kérdezte a légvédelmi ágyú mellett posztoló tengerésztől.

Igen, uram.

Próbálja telibe találni a hajóhidat.

Itt jön megint, uram! hallatszott fel a fedélzeten figyelőMaydag üvöltése.

Tűz!!! kiáltotta Christian.

A tüzér a gépágyú tüzelő pedáljába taposott. A hosszúcsövű 20 milliméteres gépágyú eszeveszett kerepelésseléletre kelt. Egész rajnyi fehéren cikázó lövedék száguldott atorpedónaszád irányába.

Christian szeme elé emelte a messzelátóját. Atorpedónaszád mint egy éles penge vágódott bele akalibrált lencsék gyűrűibe. Hatalmas fehér hullámokat hányt

két oldalra a hajó orra, ahogy óránként vagy ötvenkilométeres sebességgel szelte a vizet. Egyszer csak megpillantott egy fiatal sápadt tengerészt a hajóhídon,akinek hetykén oldalra volt billentve a fehér sapkája. Ő volta torpedónaszád kapitánya.

A gépágyú eszeveszetten kerepelt. A fehér lövedékek végigcsipkézték a torpedónaszád orrát. Az egyik tengerészösszevissza kalimpálva átpördült a korláton, és belezuhant atengerbe. A hajó kezdett szétforgácsolódni. A vízben fémés fadarabok örvénylettek.A hajóhidat a kapitánnyal együtt lesöpörték a fedélzetről,aztán a torpedónaszád egy hatalmas hullám hátán elsuhant



mellettük. Miközben elhaladt a tengeralattjárójuk mellett,ágyúi sortűz alá vették az U69-est.

Repeszdarabok és nyomjelző lövedékek süvítettek körülöttük mindenhol. Halálos veszélyt jelentettek a külső

fedélzeten állókra. Christian mellett az egyik őrszemhátborzongatóan felsikított, és von Arcot magával ragadva,a fedélzetre rogyott. Torkából szabályos körívben lövellt a bíborvörös vér. Szörnyű hörgések közepette lehelte ki alelkét, miközben szép lassan a saját vérétől megfulladt.Ekkor találat érte Christian fejét. Valami elég keményen

fejbe ütötte. Az ifjú zászlós a fejéhez kapott, mintha egyidegesítő legyet hessegetne el, és a keze csurom vér lett.Alatta Hein kiáltott fel, majd összeroggyant, minthaletaglózták volna. Felismerhetetlen véres cafattároncsolódott a tarkója. Már halott volt, mielőtt a fedélzetre

zuhant volna.Christian letaszította a gépágyúról a ráborult tüzér

holttestét, miközben lent az első számú tengerészaltiszt akormányhoz rohant, hogy átvegye a tengeralattjáróirányítását az elesett műszaki katonától. Az egyik haláltusáját vívó matróz szörnyű kínokat élt át, és megállásnélkül káromkodott:

A kurva anyátok… Mocskos disznók, ezt nemtehetitek velem… Ez rohadtság, ezért szétrúgom a szaftos valagatokat… Húzzatok már a picsába… Hagyjatok békén!

Christian várta ho mikor bukkan fel ismét a sűrű



ködből a torpedónaszád. Miközben az eget kémlelte,megsebesült fejéből erősen csöpögött a vér. Ezek angolok,tehát biztos nem adják fel egykönnyen. Minden bizonnyalismét lecsapnak rájuk.

Ott jön a büdös fattya! rikkantotta Maydag, és azonnyomban tüzet nyitott az ellenséges torpedónaszádra.

Christian nagyot nyelt, és körbefordította tengelye körüla gépágyúját. Most már eléggé lelassulva vonszoltaegyenesen feléjük megtépázott testét a vérszagot fogott brit

torpedónaszád. Ezt kapjátok ki!üvöltötte el magát Christian, miközben

az alatta szitkozódva haldokló bajtársa egy utolsótkáromkodva kilehelte a lelkét.

Milyen kibaszott igazságtalanság! hörögte elhaló

hangon.Az ifjú zászlós a tüzelőpedálra taposott, mire a kétcsövű

gépágyú működésbe lépett. Jóleső érzéssel töltötte el afegyver kerepelése, és szinte élvezte, ahogy vadul rázkódvaa fémtámasz a vállába csap. A gépágyú percenként ezer

lövedéket tudott kilőni, ezért nem lehetett egykönnyenmegzabolázni. Eszeveszett gyorsasággal süvítettek atorpedónaszád felé a lövedékek…

Félelmetes golyózápor fogadta az angolokat, hatalmasfém és fadarabok szakadtak le a hajójuk törzséről, mégsem

lehetett őket szándékuktól eltéríteni. Aztán ők is tüzet -



tengeralattjáró vadul táncolni kezdett a körötte becsapódórobbanógránátok hullámverésében. Christian konokulmegkapaszkodott, és megpróbált talpon maradni afülsiketítő ricsajban. A feje felett elsüvítő gránátok olyan

nagy zajt csaptak, mint egy alagúton keresztülrobogómozdony.A rémülettől még a lélegzete is elállt, hogy aztán magáhoztérve olyan szaporán kapkodja a levegőt, mint egytüdőbajos.

Ekkor a torpedónaszád szinte már az egész horizontot betöltötte. Mint egy hatalmas szikla magasodott atengeralattjáró fölé.

A vakmerő őrült fattyai! kiáltotta Christian, miközbenMaydag hátrapördült, és a vállához kapott. Találat érte. Avállába mélyesztett ujjai közül élénkpiros vér szivárgott.

Felöklelnek minket! üvöltötte Christian, amikor hirtelenrádöbbent, hogy mit szándékoznak tenni az angolok. Ezaztán méltó befejezése lenne ennek a rémálomnak!Gondolta magában. Az angoloknak már nem számított,hogy túlélik-e az ütközetet. Egyetlen cél lebegett a szemük

előtt, hogy a német tengeralattjárót a tenger fenekéreküldjék. Ha már nekik meg kell halniuk, akkor legalábbannyi örömük legyen, hogy magukkal rántják a pokolba anémeteket is.

Hein! kiáltotta Christian kétségbeesetten. Éles kanyar…

Amikor Christian lenézett, hirtelen elharapta a szót. Hein



.összeütközés, már nem volt idő az útvonal módosítására.Az ágyúzás abbamaradt. A motorhangokon kívül már semmi mást nem lehetett hallani.

Paula!

Egy szürke karcsú testű hajó bukkant elő a ködből. Afarán büszkén lobogott a Kriegsmarine fekete-fehér zászlaja. A hajó orrába állított ágyúk hatalmas robajjaléletre keltek. A brit torpedónaszád fara magasan az égbeemelkedett, hajócsavarjai tehetetlenül köpülték a tenger

felszínét. Elképesztő hirtelenséggel az angol hajó darabjairahullott.Az olajtartályai felrobbantak, és szinte porrá égették avázát a magasba szökő lila lángnyelvek. Olyan hatalmasvolt a robbanás, hogy Christian úgy érezte, mintha egy

hatalmas ököl gyomorszájon vágta volna. A szemelecsukódott. Megpróbálta nyitva tartani, mégis elsötétedettelőtte a világ.

Paula sóhajtotta még egyszer, miközben a brittorpedónaszád lecsupaszított törzse úgy lángolt, mint egyhatalmas halotti máglya. Azonban a lángnyelveknek nemmaradt elég idejük arra, hogy felfalják, mert szép lassanelnyelte a fortyogó tenger. Christian sem bírta már tovább,és kimerülten összerogyott a golyóktól szétszabdalt éstörmelékekkel teleszóródott hajóhídon. Most már ténylegvéget ért ez a rémálom…



Ajánló vers

A tengerész sírján nincsenek rózsák,

Nem nő virág a hullámok fodrán.Csak a sirályok sírnak, nincs kegyelet,

Otthon a kedvese búsan pityereg.

Régi német tengerészdal



Leutnant zur See Christian Jungblut komótosanvégigballagott az utcán, ahol egykor szerelme lakott.

Bakancsa alatt üvegszilánkok recsegtek, a felbőszültcsőcselék ugyanis bezúzta a zsidók ablakait. A szatócsboltkirakatát már régóta bedeszkázták, és hasonló sorsra jutottPaula pincelakásának ablaka is. Christiant felkavarták azemlékei. Milyen melegszívűen bánt szerelme az öreg

kereskedővel, és milyen forrón ölelte őt azon az utolsóéjszakán.

Elmentek, Herr Leutnant adta tudtára pár perccelezelőtt az összetöpörödött vézna postás. Aztán szájáhozemelte kezét, és úgy súgta meg neki a személyesvéleményét:

Az egyik nap még itt voltak, mármint a bibsik, aztánmásnapra köddé váltak mondta, majd elhalkuló hangonmég odasúgta neki:

Nacht und Nebel 35 , ha kíváncsi a véleményemre,

főhadnagy. Az utcából már kisöpörték az összes zsidót, ésPaula Petersen minden bizonnyal már ugyanolyan messze jár, mint Hanssen parancsnok, a kis pufók műszaki katona,és a többi elesett bajtársa, így vagy úgy, de mindannyian aháború áldozatai lettek. Christian gondolataiba merülvesétált végig az utcán, amelyet most katonák népesítettek be.Gépiesen viszonozta a szalutálásukat, és közben érezte,



hogy még mindig fáj a karja. Cápák és kis halak,merengett magában szomorúan. Ismét a cápák győztek.Mikor lesz már ennek vége?

Hat óra telt el azóta, hogy Kielben ismét szolgálatra

jelentkezett. A csontkovácsok katonai szolgálatra újbólalkalmasnak találták, így hát semmi akadálya nem volt már annak, hogy megkapja az új kinevezését. Ismét egy cápafogai közé került, aki nem volt más, mint a haditengerészetlegújabb hőse, Leutnant von Arco parancsnok. Von Arcomellkasán ott virított a Lovagkereszt, amit hősies

magatartásával érdemelt ki. Azok után, hogy minden tisztelesett az U69-es fedélzetén, ő félelmet nem ismerve hoztavissza megrongálódott tengeralattjárójukat a kikötőbe.

Maga azonnal szolgálatra jelentkezik a Hamburgbanhorgonyzó U69-esre, Jungblut harsogta von Arco, akinek

időközben ismét visszatért a régi arrogáns stílusa. AzonbanChristiannak az is feltűnt, hogy a beszélgetésük alatt végigkerülte a tekintetét.

Christian hűvösen bámult a felettesére. A közlegényeketleszámítva nem volt szemtanú a gyávaságára. Miután a

romboló kilőtte a brit torpedónaszádot, és ezzel elmúltminden veszély, von Arco összekapta magát, és a hátralevő pár órában az ő vezetésével hajóztak be a kikötőbe.Mindenki az ő „hősies” magatartásának tudta be atengeralattjáró csodával határos megmenekülését, és Dr.Goebbels36 nagydobra verte a történteket. A sajtó napokigáradozott a bátor és önfeláldozó von Arco főhadnagyról. A



Führer Berchtesgadenben személyesen tüntette ki azelőléptetett von Arco főhadnagyot. Az újdonsülthajóskapitány ezzel elérte régi célját: dicsőséget éskipárnázott biztos állást szerzett. Igazi „beszari gyászhuszár”vált belőle. Ő minden bizonnyal túléli a háborút.

Von Arco átnyújtotta Christiannak a parancsba foglaltkinevezését, szemügyre vette a hajdani zászlós mellkasánvirító vaskeresztet, majd szólásra nyitotta a száját.

35 Éjjel és köd. Így nevezték akkoriban a Gestapo titkos éjszakailetartóztatásait.

36 Német propagandaminiszter.

Christian azonban nem engedte szóhoz jutni:

Köszönöm vakkantotta kurtán, és szándékosan nemszólította „uramnak”. Aztán tisztelgés nélkül hátat fordított,és kimasírozott a szobából. Ahogy felettese a hátát bámulta, arrogáns arckifejezésére az aggódás jelei ültek ki.Meg kell szabadulnom ettől a Jungbluttól. Minél hamarabb kihajózik és egy tengeri ütközetben elesik,

annál jobb nekem, mondta magában. Ettől fogva ChristianJungblut állandó veszélyt jelentett rá, mert ő tudta azigazságot. Jungblutnak minél hamarabb meg kell halnia…

Christian merengve bandukolt le a hajódokkok felé,

ahol az U69-es felújítását végezték. Már kezdett



. ,és a tengerészek törzshelyei ismét harsány részegkacagástól és a szájharmonika duruzsolásától lesznek hangosak. A fogadósok, szájukban az elhagyhatatlanhosszú szivarjukkal, már kezdték behúzni a vastag

sötétítőfüggönyöket. Egy újabb hosszú éjszaka várt aszolgálaton kívüli tengerészekre. Christian mosolyra húzta aszáját. Bajtársai még élvezik a kimenőjük szabad óráit, dehamarosan ismét megkordul a háború feneketlen gyomra,és megpróbálja egytől egyig elnyelni őket. Rászolgáltak eduhaj mulatozásra.

Az óceán fenekére süllyedünk,

de onnan is partra vergődünk…

bömbölte részegen egy régi ismerős berekedt hang.

, hozzád, Lili Marlene,

hozzád, Lili Marlene.

Christian hátrapördült.

A széles vállakat és a csontos téglavörös arcot senkimással nem lehetett összetéveszteni. Frensen Obermaat éselhagyhatatlan bajtársa, Maydag kornyikált mögötterészegen. Az előbbi egy hosszú rúd szalámit tartott akezében, amely olyan vastag volt, mint a karja, míg azutóbbi egy üveg matrózrumot szorongatott. Ők is nyomban

felismerték Christiant, amikor az kiszúrta őket. Imbolyogva



,kezében ünnepélyesen tisztelgett neki.

Üdvözöljük itthon, uram dörögte, és a frontond ődött h jáb fél i h t tl l é ült

a haboru kutyai 1. - a farkasfalka - leo kessler

Documents