doktori (phd) disszertÁciÓ · Értekezés doktori (phd) fokozat elnyerése érdekében készült...

DOKTORI (PhD) DISSZERTÁCIÓ

NAGY KATALIN ERZSÉBET

MOSONMAGYARÓVÁR

2017

SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM

MEZŐGAZDASÁG- ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR

MOSONMAGYARÓVÁR

Víz- és Környezettudományi Intézet

Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszer-tudományi

Multidiszciplináris Doktori Iskola

Doktori Iskola vezetője: Prof. Dr. Ördög Vince

egyetemi tanár, az MTA doktora

Készült a „Haberlandt Gottlieb Növénytudományi Doktori Program”

keretében

Programvezető: Prof. Dr. Ördög Vince, DSc

egyetemi tanár

Témavezetők: Prof. Dr. Pinke Gyula, PhD, egyetemi tanár

Prof. Dr. Reisinger Péter, CSc, egyetemi tanár

SZEGETÁLIS ÉLŐHELYEK

GYOMVEGETÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA MAROS

MEGYE TERÜLETÉN

Készítette: Nagy Katalin Erzsébet

Mosonmagyaróvár

2017

SZEGETÁLIS ÉLŐHELYEK GYOMVEGETÁCIÓJÁNAK

VIZSGÁLATA MAROS MEGYE TERÜLETÉN

Írta: Nagy Katalin Erzsébet

Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében

Készült a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és

Élelmiszertudományi Kar, Wittmann Antal Növény-, Állat- és

Élelmiszertudományi Multidiszciplináris Doktori Iskolája,

Haberlandt Gottlieb Növénytudományi Doktori programja keretében

Témavezetők: Prof. Dr. Pinke Gyula, PhD, egyetemi tanár

Prof. Dr. Reisinger Péter, CSc, egyetemi tanár

Elfogadásra javaslom (igen / nem)

(aláírás)

A jelölt a doktori szigorlaton…………...% -ot ért el,

Mosonmagyaróvár,…..………………….

a Szigorlati Bizottság elnöke

Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom (igen /nem)

Bíráló neve: Dr. …........................ …................. igen /nem

(aláírás)

Bíráló neve: Dr. …........................ …................. igen /nem

(aláírás)

A jelölt az értekezés nyilvános vitáján…..........% - ot ért el

Mosonmagyaróvár,………..………………..

a Bírálóbizottság elnöke

A doktori (PhD) oklevél minősítése…............................

Az EDT elnöke

3

TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK ...................................................................... 3

KIVONAT ............................................................................................ 5

ABSTRACT ......................................................................................... 7

1. BEVEZETÉS ................................................................................... 9

2. CÉLKITŰZÉS ................................................................................ 10

3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS .......................................................... 13

3.1. A művelés alá vont területek vegetációja ................................ 13

3.2. Gyomflóra összetételének változása ........................................ 15

3.3. Szántóföldek élőhely-szolgáltató szerepe ................................ 18

3.4. A gyomvegetáció kialakulását befolyásoló tényezők .............. 23

3.4.1. Környezeti tényezők ......................................................... 24

3.4.2. Gazdálkodási tényezők ..................................................... 27

3.4.3. Helyhatás ........................................................................... 30

3.5. Erdély szegetális gyomvegetáció-kutatásának előzményei ..... 32

4. ANYAG ÉS MÓDSZER ................................................................ 35

4.1. A vizsgált terület bemutatása ................................................... 35

4.2. A terepmunka körülményei ..................................................... 37

4.3. Környezeti és gazdálkodási adatok gyűjtése ........................... 38

4.4. Statisztikai analízis .................................................................. 41

4.4.1. Sokváltozós RDA elemzés ................................................ 41

4.4.2. A gyomfajok gyakorisága és tömegessége, illetve

spektrumok szerinti rendszerezése .............................................. 43

5. EREDMÉNYEK ............................................................................ 45

4

5.1. Maros megye szegetális gyomflórájának jellemzése ............... 45

5.1.1. Kalászos kultúrák gyomnövényzete ................................. 45

5.1.2. Tarlók gyomnövényzete .................................................... 58

5.1.3. Kukoricavetések gyomnövényzete ................................... 69

5.2. A gazdálkodási- és környezeti tényezők, illetve a helykontextus

hatása a szántóföldek gyomnövényzetének fajösszetételére .......... 81

6. DISZKUSSZIÓ .............................................................................. 90

6.1. A gyomnövények dominancia- és gyakorisági sorrendje .... 90

6.2. A gyomnövénycsaládok jelentősége .................................. 101

6.3. A flóraelemek jelentősége .................................................. 102

6.4. Az életformák jelentősége .................................................. 105

6.5. A szociális magatartás típusok jelentősége ........................ 107

6.6. A gyomnövények megporzási módjai és madáreleségként

betöltött szerepük ...................................................................... 110

6.7. Gazdálkodási tényezők szerepe a gyomnövényzet

fajösszetételének kialakulásában .............................................. 112

6.8. Környezeti tényezők szerepe a gyomnövényzet

fajösszetételének kialakulásában .............................................. 116

6.9. Helyhatás szerepe a gyomnövényzet fajösszetételének

kialakulásában ........................................................................... 118

6.10. Környezeti- és gazdálkodási változók hatása .................. 119

7. KÖVETKEZTETÉSEK ............................................................... 121

8. ÖSSZEFOGLALÁS ..................................................................... 124

9. IRODALOMJEGYZÉK ............................................................... 129

10. TÉZISEK .................................................................................... 150

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS .......................................................... 152

5

KIVONAT

SZEGETÁLIS ÉLŐHELYEK GYOMVEGETÁCIÓJÁNAK

VIZSGÁLATA MAROS MEGYE TERÜLETÉN

Kutatásunk elsődleges célja az erdélyi Maros megye területén

lévő szegetális élőhelyek gyomvegetációjának tanulmányozása volt.

Összesen 101 kalászos kultúrában, 101 tarlón és 97 kukoricavetésben

végeztünk gyomfelvételezést. Minden szántón 6 db fitocönológiai

felvétel készült 4 m2 nagyságú kvadrátokban, 3 db a szántók

szegélyében, 3 db pedig azok belsejében.

A kalászos kultúrákban 110, a tarlókon 88, a kukoricaföldeken

76 gyomfajt regisztráltunk. Mindhárom élőhelytípuson legnagyobb

átlagborítással és egyben a legmagasabb előfordulási gyakorisággal a

Convolvulus arvensis került feljegyzésre.

A szántókon kilenc inváziós neofiton szerepelt (Amaranthus

retroflexus, Ambrosia artemisiifolia, Conyza canadensis, Erigeron

annuus, Helianthus tuberosus, Oxalis stricta, Sorghum halepense,

Veronica persica, Xanthium italicum).

A fajok összborítása alapján kalászos kultúrákban és tarlókon a

szulákfélék (Convolvulaceae) családja dominált. A

kukoricavetésekben viszont a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának

részesedése a második helyre szorította vissza a szulákfélék

(Convolvulaceae) családját. Mindhárom élőhelytípuson kimagasló

borítási részesedéssel uralkodtak a kozmopolita elemek. A fajok

életformáját tekintve összborítás alapján a talajban telelő

szaporítógyökeres évelők (G3) domináltak a kalászos kultúrákban és a

tarlókon, kukoricavetésekben ezen csoport részesedését megelőzte a

tavasszal csírázó nyárutói egyéveseké (T4). A gyomnövények

eloszlása szerint a szociális magatartástípusuk tekintetében a honos

flóra ruderális kompetítorai közé tartoztak minden vizsgált

élőhelytípuson. Kalászosokban és tarlókon a rovarbeporzású gyomok,

kukoricatáblákban a szél által beporzottak összborítása dominált.

Mindhárom élőhelytípus gyomflórájában jelentős mennyiségben

részesedtek a madarak számára potenciális magtáplálékot nyújtó

gyomfajok is.

6

A gyomfajok abundanciája és 28 változó (környezeti,

gazdálkodási és helykontextus tényezők) kölcsönhatásának vizsgálata

alapján értékeltük, hogy a termesztési módszerek és a környezeti

feltételek milyen mértékben befolyásolták a gyomflóra összetételét. A

redundancia analízis (RDA) során 22 változó hatása bizonyult

szignifikánsnak: 11 gazdálkodási, 9 környezeti és 2 helykontextus

változó. Ezek közül a legfontosabb a kultúrnövény típusa volt, a

kalászos kultúrák, a tarlók és a kukoricavetések gyomflórája élesen

elkülönült egymástól. Ugyanakkor a környezeti tényezők és a

gyomflóra összetétele között is jelentős összefüggést tapasztaltunk. A

variancia particionálás kimutatta, hogy mindhárom élőhelytípuson a

környezeti változók magyarázták a variancia legnagyobb részét,

ezeket követték a műveléssel kapcsolatos változók. Azonban az összes

szántó bevonásával a variancia particionálás során a gazdálkodási

változók magyarázó hatása jelentősen megnőtt.

7

ABSTRACT

INVESTIGATION OF ARABLE WEED VEGETATION IN

MUREŞ COUNTY

The aim of our study was to investigate the weed vegetation of

arable lands in Central Transylvania (Romania). Therefore, we

surveyed 101 cereal, 101 stubble and 97 maize fields.

Altogether, 141 weed species were registered: 110 in cereals, 88

on stubbles, and 76 in maize. In every habitat type Convolvulus

arvensis had both the largest mean cover and frequency values.

Among the registered weed species there were nine invasive

neophytes (Amaranthus retroflexus, Ambrosia artemisiifolia, Conyza

canadensis, Erigeron annuus, Helianthus tuberosus, Oxalis stricta,

Sorghum halepense, Veronica persica, Xanthium italicum).

According to the investigated spectra, in cereal fields and

stubbles Convolvulaceae plant family showed the largest mean cover

values, but in maize the Poaceae plant family dominated. On the

cropfields the Cosmopolitan elements prevailed with outstanding

share values. Considering the lifeform of the species, in cereals and

stubbles the root geophytes dominated, however, in maize summer

annuals were on the top. On the basis of social behaviour of the plant

species, ruderal competitors showed the largest mean cover values. In

cereals and stubbles most of the weeds were insect pollinated, but in

maize wind pollinated species had high proportions. Many weed

species also provided potential seed food sources for farmland birds.

We recorded the abundance of weed species and 28 environmental,

management and site context variables in the 299 fields of maize,

cereal and stubble to evaluate to what extent cultivation practices and

environmental conditions affect the weed species composition of a

small-scale farmland mosaic in Mureş county. Using redundancy

analysis we revealed 22 variables with significant net effects, which

explained 19.15% of the total variation in species composition.

Cropland type had the most pronounced effect on weed composition

with a clear distinction between cereals and hoed crops. Beyond these

differences, the environmental context of croplands was a major driver

8

of weed composition, with significant effects of geographic position,

altitude, soil parameters (soil texture, humus content, CaCO3, P2O5,

K2O and Mg) as well as plot location (edge vs core position) and

surrounding habitat types (arable field, road margin, meadow, fallow,

ditch). Performing a variation partitioning for the cropland types one

by one, the environmental variables explained most of the variance at

all of them. In contrast, looking at all sites across different cropland

types, the crop specific factors showed a much more powerful impact.

9

1. BEVEZETÉS

A növénytermesztésben az egyik legnagyobb kihívást a

gyomnövények elleni örökös harc képezi. Mióta az ember növényeket

kezdett termeszteni ádáz küzdelmet folytat a gyomok ellen. A

vegetáció ezen tagjai általában negatív megítélésben részesülnek,

jelenlétük nem kívánatos a művelt területen. Azonban a

szántóföldeken a nehezen szabályozható gyomfajok mellett számos

hasznos élőlény is megtalálható. Ezek mind hozzájárulnak az élővilág

változatosságához, egy részük pedig a gazdálkodók számára is

hasznos (vagy akár nélkülözhetetlen) lehet.

A korai extenzív tájhasználat kezdete óta napjainkig a

növénytermesztők sok tapasztalatot szereztek a gyomok

visszaszorításában. De annak ellenére, hogy a történelem során a

földművelés nagymértékű átalakuláson ment keresztül, a

költséghatékony gyomszabályozás kivitelezése továbbra is gondot

okoz a gazdálkodóknak. Adott terület gyomszabályozásához az első

lépést a gyomvegetáció megismerése képezi.

Erdély területén a kifejezetten szegetális élőhelyek

növényvilágának felmérésére irányuló kutatások ezidáig elmaradtak.

Ez a tény adta témaválasztásom okát, ugyanis egyfajta

hiánypótlásként, célul tűztem ki Maros megye szántóföldjeinek

gyomflóra vizsgálatát. A térségből begyűjtött adatok a jövőben akár

egy hatékonyabb és/vagy környezetkímélőbb gyomszabályozás

alapjait szolgáltathatják.

10

2. CÉLKITŰZÉS

Napjainkban a növénytermesztés során a gyomok elleni

védekezés igen nagy anyagi ráfordítást igényel (Marshall et al., 2003).

A költségcsökkentés érdekében a gazdálkodók elsődleges célja a

gyomszabályozási stratégiák hatékonyságának növelése. Azonban a

gyomnövények elleni védekezés sikerességének alapfeltétele a

gyomflóra összetételének ismerete (Swanton et al., 1999, Nyárádi,

2008). Mivel Maros megyében a szegetális élőhelyek

gyomvegetációjának alapos felmérésére irányuló kutatás eddig nem

történt, így a disszertáció elsődleges célja, hogy a megye szántóinak

gyomnövényzet-összetételéről átfogó képet adjon.

A mezőgazdasági táblák kiemelkedő szerepet játszanak egyes

fajok fennmaradásában, ily módon ezen élőhelyek növényzete az

agroökoszisztémák táplálékláncában fontos szerepet tölt be (Biró et

al., 2009, Pinke, 2010, Loos et al., 2016). De mivel a művelés alá vont

területek rendszeres bolygatásnak vannak alávetve, így a gyomflóra is

folyamatosan változik. Az intenzív gazdálkodás térhódítása miatt

Nyugat-Európában a szegetális élőhelyek jellegzetes vegetációjának

eltűnése észlelhető, ami a szántókon előforduló madárpopulációk

elszegényedését, és a pollinátorok számának drasztikus csökkenését

vonja maga után (Davies & Carnegie, 1994, Sutcliffe & Kay, 2000,

Marshall et al., 2003, Pinke & Pál, 2005, Baessler & Klotz, 2006,

Szirák et al., 2013). Kutatómunkám második céljaként a Maros

11

megyében található szántóföldek agroökoszisztémákban betöltött

szerepének felmérését tűztem ki.

A megye két leggyakoribb kultúrnövényének vegetációját

vizsgáltam. A kalászos gabonák és az azok helyén fennmaradó tarlók

igen jelentős területet foglalnak el a szántóföldeken, és fontos

szerepük lehet a biodiverzitás megőrzésében is, főként, ha

környezetkímélő művelésben részesülnek (Pinke & Pál, 2005, Dorner

et al., 2011). A másik kultúrnövény a kukorica, mely világszerte a

legfontosabb szántóföldi növények közé tartozik (Kukorelli et al.,

2013). Romániában a 10 millió hektár szántóföldi területből 4 millió

hektáron termesztik (Ştef et al., 2010). A kukorica extenzív

termesztésének természetvédelmi jelentősége gazdasági és

növényvédelmi érdekekkel kerül ellentétbe (Pinke, 2001). Mindkét

növény termesztésében a gyomosodás egyike azon tényezőknek,

melyek a termésmennyiséget befolyásolják (Czepó, 2013).

Napjainkban ezen kultúrák gyomszabályozása nagyrészt vegyszerek

felhasználásával zajlik, de az egyre népszerűbb környezetvédelmi

nézetek és a lehető legolcsóbb technológiák iránti érdeklődés miatt a

gazdálkodók próbálják a vegyszerek mennyiségét minimálisra

csökkenteni (Bónis et al., 2010).

A szántókon az intenzív művelés miatt bekövetkező változások

növelik a biodiverzitás és a tradicionális gazdálkodás közötti

összefüggések megértésének szükségességét. Adott terület gyomflóra-

összetételének kialakulását számos ökológiai és agrotechnikai tényező

befolyásolja, melyek egymással kölcsönhatásban vannak (Borowiec et

al., 1977, Erviö & Salonen, 1987, Baessler & Klotz, 2006, Cimalová

12

& Lososová, 2009, Armengot et al., 2016). Ezért kutatásunk harmadik

céljaként a termesztési módszerek és a környezeti feltételek

befolyásának mértékét értékeltem a gyomflóra összetételének

alakulásában.

13

3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

3.1. A művelés alá vont területek vegetációja

Bolygónk szárazföldi részein nagy arányban fordulnak elő a

mezőgazdasági területek, ezáltal az agrártermelés kiemelkedő hatással

van az élővilágra (Scherr & McNeely, 2008). A szántóföldek

növekedésével csökken a természetes élőhelyek mérete, számos fajt a

visszaszorulásra kényszerítve (Erdős et al., 2007, Kovács et al., 2009),

részben a nagy kiterjedésű mezőgazdasági táblák, részben pedig a

természetes élőhelyek fragmentációjának eredményeként (Tscharntke

et al., 2005).

Azonban jellegzetes növény- és állatviláguk által a művelés alá

vont területek is hozzájárulnak a biológiai sokféleség növeléséhez

(Tscharntke et al., 2005, Biró et al., 2009), ugyanis a nagy múltú és

összetett földművelési praktikák révén a szántókon gazdag és sokszínű

gyomvegetáció alakult ki, ami folyamatos változás alatt áll (Guillerm,

1991). A gyomnövények csoportjába sorolható növényfajok már a

földművelés kezdete óta állandóan alkalmazkodnak az ember által

teremtett körülményekhez (Pinke & Pál, 2005).

Ökológiai szempontból a szántókon, mint bolygatott területeken,

megjelenő gyomnövények a másodlagos szukcesszió elsődleges

képviselőinek tekinthetők (Håkansson, 1995), és egyben a legrövidebb

ideig fennmaradó növénytársulásokat alkotják (Chancellor, 1985). A

14

szukcesszió előrehaladása az ember által évente ismételt, rendszeres

beavatkozások révén akadályozott (Chancellor, 1985), így a művelés

alá vont területeken elvégzett gyomszabályozási tevékenység nem

más, mint az ember közbeavatkozása a szántóföldek

növénytársulásának fejlődésébe (Håkansson, 1995). Ezáltal a

szántóföldeken megjelenő gyomnövények szorosan kapcsolódnak az

ember növénytermesztési tevékenységéhez (Pinke, 2005). A

kultúrterületek gyomasszociációja az ember beavatkozásának

mértékét tükrözi (Chirilă, 2001), így a mezőgazdasági tájhasználat

jelentősen befolyásolja, alakítja ezen élőhelyek fajösszetételét

(Baessler & Klotz, 2006). Az évente rendszeresen ismételt műveletek

a gyomfajok többségének megtelepedéséhez optimális körülményeket

biztosítanak (Håkansson, 1995).

A növénytermesztés során viszont a gyomnövények negatív

megítélésben részesülnek, ugyanis annak ellenére, hogy kiemelkedő

fontosságúak az egészséges agrár-ökoszisztémák fennmaradásához,

jelentős gazdasági veszteséget okozhatnak. A termésveszteség még

inkább számottevő, ha a területen nagy a gyomborítottság, illetve ha

az agresszívebb fajok is megjelennek (Rikk, 2014). A gyomok vizet és

tápanyagot vesznek fel a talajból (Soare et al., 2010), számos

kórokozó és kártevő gazdanövényei lehetnek, illetve a kultúrnövényt

elnyomják, elfoglalva annak életterét (Zalai et al., 2014), ezért kiemelt

figyelmet érdemelnek. Az ellenük való védekezés jelentősen növeli a

termelési költségeket (Chirilă, 2001, Zalai et al., 2014), olyannyira,

hogy a növények termesztése során a gyomszabályozás igényli a

legnagyobb anyagi ráfordítást (Marshall et al., 2003).

15

A gazdaságos gyomszabályozás megtervezéséhez fontos, hogy

az adott terület növényzetét ismerjük (Tóth & Nagy, 2014). A

hatékony, fenntartható és környezetbarát gyomszabályozás

megvalósításához elengedhetetlen a gyomok jelenlétének és

abundanciájának folyamatos figyelése (Swanton et al., 1999, Nyárádi

2008). Egyaránt lényeges a gyomflóra faji összetétele és a

gyomosodás mértéke (Petre & Carciu, 2012). Így a

gyomfelvételezések elsődleges célja a tudatos gyomirtástervezés

(Reisinger, 2011), de ugyanakkor eredményeik alapján nyomon

követhetőek a gyomvegetációban bekövetkezett változások is (Zalai et

al., 2013).

3.2. Gyomflóra összetételének változása

A szántókon az emberi tevékenységnek igen drasztikus hatása

van a gyomnövényzetre, mivel adott kultúrterületen általában évente

változnak a termesztett növények és ezek művelési módja is eltérő

(Chancellor, 1985). A gazdálkodási módban történő változások pedig

gyakran a fajösszetétel módosulását eredményezhetik (Fryer &

Chancellor, 1970, Wilson et al., 1990, Sutcliffe & Kay, 2000).

A művelt területeken a gyomflóra már a növénytermesztés

kezdete óta folyamatos változás alatt áll. Bár az intenzív gazdálkodás

térhódítása előtt a végbement változások ezer vagy száz éves

periódusokban voltak jellemzőek, napjainkban ez a jelenség évtizedes

16

vagy ennél is gyorsabb léptékűvé vált (Pinke, 2005). Mindig csak

azok a növényfajok gyomosítanak, melyek az épp aktuális

földművelési trendek hatására átalakult környezetben is képesek

fennmaradásukat biztosítani (Fryer & Chancellor, 1970).

A preindusztriális korszakban a művelt területekre egy aránylag

stabil gyomnövényállomány volt jellemző, mely fajokban gazdagabb

volt a mainál (Tóth, 2008). Azonban a mezőgazdasági forradalom

által hozott változások a szegetális élőhelyek növényvilágára is hatást

gyakoroltak (Fischer & Milberg, 1997, Pinke, 2000).

Az 1950-es évek végétől a mezőgazdasági szerkezet

nagymértékű átalakulása, a nagyüzemi módszerek térhódítása

lényeges változást hozott a növénytermesztés terén (Harcsa et al.,

1994). A földműveléshez használt háziállatok helyett erőgépeket

kezdtek alkalmazni, a kézi kapálás háttérbe szorult a herbicidekkel

szemben, a vetésforgó szerkezete átalakult (Wilson, 1993). Az új

mezőgazdasági technológiák térhódításával az 1960-as évekre a

növénytermesztés iparszerű méreteket öltött (Harcsa et al., 1994,

Scherr & McNeely, 2008). A földbirtokosok körében elsődleges céllá

vált a kiemelkedő termésmennyiségek elérése, illetve a gazdaságok

specializálódása, a monokultúrás termesztési mód alkalmazása (Kleijn

et al., 2004). A terméshozamok robbanásszerű növekedését a

kemizálás és a mechanizálás eredményezte. Ennek okán a

gazdálkodók egyre nagyobb mennyiségű műtrágyaadagokat kezdtek a

szántóföldekre kijuttatni, a gyomnövények és kártevők, kórokozók

ellen pedig előszeretettel használták a vegyszereket (Wilson, 1994,

Varga & Szabó, 2008a, Kolářová et al., 2013a). A kisebb parcellákat

17

összevonták, hogy növeljék a gazdálkodás hatékonyságát, ami

homogén agrártájak kialakulásához vezetett (Tscharntke et al., 2005).

Mindezzel kezdetét vette az intenzív földművelés (Wilson et al., 1990,

Tóth et al., 2011).

Napjainkban a gazdálkodók célja a művelt területeken a gyomok

hatásának minimalizálása (Berzsenyi, 2011). Extenzív művelésben

részesített gabonaföldek ma már ritkán fordulnak elő, jobbára csupán

a sekély termőrétegű vagy a nehezen művelhető termőhelyeken

(Pinke, 2000).

Az új földművelési technológiák alkalmazásának

következményeként a szántóföldi kultúrák gyomnövényzetének

összetételében is nagymértékű változások történtek (Wilson et al.,

1990, Tilman et al., 2001, Baessler & Klotz, 2006). Ezen változások

hátterében az intenzív művelés jellemzői állnak, mint például a

tisztított vetőmagvak használata, a növénysűrűség növelése, a

tápanyagutánpótlásban használt műtrágyák és a gyenge

termőképességgel rendelkező területek felhagyása (Wilson et al.,

1990, Pinke & Pál, 2005, Kleijn et al., 2004, Šilc & Čarni, 2005).

A gazdálkodás átalakulásával párhuzamosan egyes fajok

visszaszorultak, míg mások terjedése egyre inkább fokozódott

(Fischer & Milberg, 1997, Pinke & Pál, 2005, Novák et al., 2009). Az

intenzíven művelt területek biológiai sokfélesége alacsonyabb

értékeket kezdett mutatni az extenzívekével szemben (Tscharntke et

al., 2005, Pyšek et al., 2005), illetve új rezisztens populációk alakultak

ki, új fajok kerültek a szegetális gyomok közé (Chirilă, 2001). Ennek

következményeként elkezdődött a szegetális élőhelyek

18

biodiverzitásának elszegényedése (Kleijn et al., 2004, Pinke et al.,

2008, Storkey et al., 2012, Meyer et al., 2013, Richner et al., 2015). A

ritkuló fajok között számos olyan gyomnövény található, mely egykor

igen gyakori volt a szántókon (Wilson, 1994). Helyüket időnként

agresszív, tájidegen növényfajok veszik át, melyek elsődlegesen a

települések határában lévő, elhanyagolt parcellákra törnek be (Pinke et

al., 2008), illetve gyakran felszaporodnak az olyan gyomok, melyek

herbicidrezisztenciával rendelkeznek (Sutcliffe & Kay, 2000).

A gyomfelvételezések eredményei arra hagynak következtetni,

hogy az összes gyomnövények átlagborítása alig változott, csak a

legnagyobb átlagborítással rendelkező fajok sorrendje módosult

(Czimber, 1993a, Marshall et al., 2003, Novák et al., 2011).

3.3. Szántóföldek élőhely-szolgáltató szerepe

Az utóbbi évtizedek alatt a szántók gyomnövény-összetétele

átalakult (Baessler & Klotz, 2006). A szegetális gyomfajok

előfordulási arányában történt változások számos európai országban

megfigyelhetőek (Wilson et al., 1990). Azonban a mezőgazdasági

területek gyomösszetételének elszegényedése nem csak a szegetális

növényvilágot érintette, hanem a rovar- és madárfaunára is befolyást

gyakorolt (Hendrickx et al., 2007, Pinke et al., 2008).

A szántóföldek gyomnövényzetének összetétele az élőhely

ökológiai feltételeit tükrözi (Korniak et al., 1985). A művelt területek

19

heterogenitása szoros összefüggésben van a terület biodiverzitásával

(Erdős et al., 2007). A mezőgazdasági területeken megjelenő

élőlények egyértelműen az extenzíven művelt szántókat részesítik

előnyben az intenzíven műveltekkel szemben (Báldi et al., 2005).

Azonban extenzív táblák manapság már csak elvétve fordulnak elő,

bár ezek helyén fajgazdag tarlók maradhatnak, ahol számos herbicidre

érzékeny gyomnövény talál menedéket (Pinke et al., 2008), illetve

táplálék- és fészkelőhelyként szolgálnak az itt élő rovarok és madarak

számára (Szirák et al., 2013). Viszont a napjainkban jellemző intenzív

növénytermesztési mód negatív hatással van az egész szántóföldi

ökoszisztémára (Davies & Carnegie, 1994, Szirák et al., 2013). Az

intenzifikáció hatására átalakuló tájszerkezet maga után vonja a

kulcsfajok visszaszorulását (Pálfy et al., 2009), jelentős természeti

károkat okozva (Kovács et al., 2007). Következményként a szántókon

általában fajokban szegény, de egyedekben gazdag gyomtársulások

alakulnak ki (Pinke & Pál, 2005).

A kultúrterületeken a gyomfajok mellett értékes rovarfauna és

számos madárfaj talál menedéket (Pinke et al., 2008). Ezen élőlények

jelenlétét és állománysűrűségét a mezőgazdasági területeken nagyban

befolyásolja azok kezelési módja (Orłowski & Czarnecka, 2007, Biró

et al., 2009). A növénytermesztés során a táblákra juttatott kemikáliák

a gyomok és a kultúrákban kárt okozó rovarfajok populációit

minimálisra csökkentik, de közvetett módon is formálják a

biodiverzitást. Ugyanis a gyomnövényzet elszegényedésével csökken

az ízeltlábúak számára alkalmas élőhelyek területe is (Davies &

Carnegie, 1994, Kovács-Hostyánszki et al., 2011).

20

Annak ellenére, hogy egyes rovarok kártevői a

kultúrnövényeknek, sok termesztett növényünk szaporodása az állatok

közreműködéséhez kötött (Marshall & Moonen, 2001). A

legfontosabb termesztett növényeink közül 13 számára

elengedhetetlen, további 30 esetében kiemelkedő fontosságúak a

beporzó szervezetek (Szirák et al., 2013). Ebből adódóan, a

biodiverzitás növelése mellett, jelentőségük a biológiai

növényvédelemben is kiemelkedő fontosságú lehet, csökkentve a

vegyszerek használatának szükségességét és mértékét (Kovács et al.,

2007). De a rovarok táplálékforrásként is szolgálhatnak egyes

madárfajoknak. Azonban egyedszámuk csökkenésével a szántókon élő

rovarevő-, illetve magevő és fiókáit rovarokkal tápláló madárfajok

száma is korlátozódik (Kovács et al., 2009). Így ugyancsak a

gazdálkodás intenzitásának tulajdonítható a mezőgazdasági

területekhez kötődő madárfajok, mint a fürj (Coturnix coturnix) vagy

a fogoly (Perdix perdix), állományának megtizedelése (Báldi, 2008).

Élőhely-szolgáltatás szempontjából kiemelkedő jelentőségű a

táblák kezelése a kultúrnövény betakarítása utáni időszakban is. A

tarlók gyomnövényzete már a gabona érésének idején kialakul, amikor

számos gyomfaj csírázásnak indul a megváltozott fényviszonyok

következtében (Ujvárosi, 1973a). Az összefüggő növényborítás

megszűnésével elkezdődik a talaj felsőbb rétegeiben található

gyommagvak csírázása, illetve mélyebbről az évelők kihajtása (Novák

et al., 2011). Ezért a tarlók gyomflórájára már a termesztés során

alkalmazott vegyszeres gyomirtás is hatást gyakorol, visszaszorítva az

érzékeny fajokat (Novák et al., 2011).

21

A tarlóhántás szintén befolyásolja a tarló élővilágának

összetételét. Ezen művelet elsődleges célja a gyomirtás.

Tarlóhántással száraz évben a tarló egyéves, már kikelt

gyomnövényeit semmisíthetjük meg, csapadékos időjárás esetén ezen

felül a talajban lévő gyommagvak csíráztatását is elősegíthetjük

(Ujvárosi, 1973b). A gyommagvak kelésének serkentése és a kikelt

gyomok elpusztítása révén csökken a talaj gyommagkészlete (Racskó,

2004). A tarlókezelés korai időzítése a tipikus tarlónövények (pl.

Stachys annua, Kickxia elatine) visszaszorulását eredményezi (Novák

et al., 2011), hiszen ezek a fajok a tarlókon virágoznak és érik el a

magérés fázisát (Pinke & Pál, 2005). Azonban a mezőgazdasági

területeken a kalászos gabonák aratását követően, amennyiben a tarlók

felszántása az őszi hónapok utánra tolódik, ezekre az élőhelyekre

jellemző a leghosszabb zavartalan periódus a szántóföldi rendszerben

(Pinke et al., 2010). Ez idő alatt pedig jellegzetes élőhellyé válhatnak,

a gyomok legfőbb szaporító helyeként (Ujvárosi, 1973b). A tarlókon a

tipikus gyomvegetáció alakulásával a rovarok száma is növekedni

kezd, ugyanis a gyomosodó szántók élőhelyet biztosítanak számukra

(Pinke & Pál, 2009).

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kizsákmányoló

művelési mód hatásai a talajok magkészletének elszegényedése révén

nem csupán napjainkra korlátozódnak, hosszú távúnak bizonyulnak

(Hald, 1999). Mindennek következményeként szükséges a gyomflóra

megőrzésére irányuló tervek kidolgozása. Ez elsősorban a megritkult

állományú, eltűnő gyomfajokra irányul, illetve célja a

22

növényvédelemben hasznosítható rovarfauna megóvása (Fischer &

Milberg, 1997).

A gyomszabályozásra, költségmegtakarítás és környezetvédelmi

szempontból egyaránt, célszerű integrált védekezést alkalmazni

(Doğan et al., 2005). Az integrált gyomszabályozásban úgyszintén

jelentős szerepet játszanak a vegyszeres, az agrotechnikai és a

mechanikai védekezési eljárások (Lehoczky et al., 2004).

Gyomosodás szempontjából fontos a terület kiválasztása, vetésforgó

alkalmazása, a talajművelés és a megfelelő vegyszermennyiség

használata (Stefanovic et al., 2007). Kukoricatáblában például a

monokultúrás termesztés esetén a negyedik évtől jelentősen

megnövekszik a gyomborítottság (Reisinger, 2011), a gyomok

felszaporodásának kedvez továbbá a talajba juttatott nagy mennyiségű

műtrágya (Petre & Carciu, 2013).

Fischer és Milberg (1997) kutatása alapján, amennyiben az

intenzíven művelt szántókon a biodiverzitás visszaállítása céljából

vegyszermentes övezeteket hagyunk, a gyomflóra összetételében

megjelenhetnek a mára már vöröslistára került fajok. Ugyanakkor, az

egyre népszerűbbé váló ökológiai gazdálkodásban, – ahol a

vegyszerek helyett a gyomnövények visszaszorítására szolgál a terület

kiválasztása, a mechanikai és agrotechnikai gyomszabályozási

módszerek, illetve a kalászos gabonák kiváló gyomelnyomó

képessége (Reisinger et al., 2004) – a szántóföldekről már eltűntnek

hitt fajok újra megjelenhetnek (Dorner et al., 2003, 2010).

A mezőgazdasági tájhoz kötődő élőlények fennmaradásában

jelentős szerepet játszhat a heterogén tájszerkezet (Biró et al., 2009).

23

A kevésbé intenzív művelésnek alávetett területek kedvező

feltételeket nyújtanak a gyomfajok többségének, ezeken a táblákon a

természetvédelmi értékkel rendelkező, ritkuló fajok is

megjelenhetnek. Ezzel ellentétben, az intenzív művelés negatív

hatással van a szántók élővilágára, a fajgazdagság csökkenését okozva

(Armengot et al., 2011). Ennek okán a szántóföldek diverzitásának

megóvása érdekében előnyben kellene részesíteni a rotációs

rendszereket, ami egy mozaikos szerkezetű agrártájat biztosít, ahol a

gyakorlati és természetvédelmi megközelítés egyaránt fontos lehetne

(Kovács et al., 2009).

3.4. A gyomvegetáció kialakulását befolyásoló

tényezők

Mivel a szántókon a gyomflóra változásának nyomon követése

információt szolgáltat az alkalmazott gyomszabályozási módok

hatékonyságáról (Derksen, 1996), célszerű a szántók

gyomnövényzetének alakulását figyelemmel kísérni.

Adott szántóföldi terület gyomösszetételének formálódására

számos antropogén és éghajlati tényező van hatással (Erviö &

Salonen, 1987, Booth & Swanton, 2002, Cimalová & Lososová, 2009,

Pinke et al., 2011b). Ahhoz, hogy a gyomvegetáció változását követni

tudjuk, fontos megértenünk a kölcsönhatást a gyomflóra összetétele és

diverzitása, illetve a különböző művelési módok, gyomszabályozási

24

eljárások és környezeti tényezők között (Swanton et al., 1999, Pyšek

et al., 2005, Nyárádi, 2008, Pinke et al., 2011b, 2012, 2013).

A témával kapcsolatos eddigi kutatások eredményei nem

egységesek. Egyes tanulmányok alapján a gyomflóra összetételét

elsősorban az ökológiai tényezők alakítják (pl. Lososová et al., 2004),

míg más kutatások az ember termesztési tevékenységének hatását

kiemelkedőbbnek találták (Fried et al., 2008, Andreasen & Skovgaard,

2009, Cimalová & Lososová, 2009, Pinke et al., 2012). De fontos

szerep tulajdonítható a tájhasználatnak is (Glemnitz et al., 2006,

Armengot et al., 2011, Conceptión et al., 2012), ez ugyanis

módosíthatja vagy kizárhatja a lokális környezeti faktorok hatását. A

valóságban ezek a tényezők egymással kölcsönhatásban vannak, és az

egyes faktorok dominanciája mások felett kontextusfüggő.

3.4.1. Környezeti tényezők

A környezeti tényezők szerepére a gyomtársulások

összetételének meghatározásában már a szegetális flóra kutatásának

kezdetén felfigyeltek (Ubrizsy, 1957, Borowiec et al., 1977). Ezek

közül az éghajlati tényezőknek (csapadék és hőmérséklet) kiemelkedő

szerep tulajdonítható (Lososová et al., 2004, Pinke et al., 2010, 2012).

Azonban az eredmények arra utalnak, hogy jelentőségük lokálisan

kisebb, mint tájszinten, befolyásuk a vizsgált terület nagyságával

arányosan nő (Lososová et al., 2008, Denk & Berg, 2014).

25

A gyomvegetáció fajgazdagsága a tengerszint feletti magasság

növekedésével is összefüggésben van (Fried et al., 2008, Kolářová et

al., 2013a). Megfigyelték, hogy Közép-Európában a gyomnövények

száma általában nagyobb a magasabban fekvő szántóföldeken.

Viszont a tengerszint feletti magasság hatása sokrétű, ugyanis részben

az éghajlati tényezőkkel kapcsolható össze (Lososová et al., 2004), de

helyhatásként is felfogható, mivel emelkedésével az intenzív

művelésben részesített táblák egyre ritkábbak (Fried et al., 2008, Pál

et al., 2013), aminek eredményeként a gyomnövényzet fajgazdagsága

nő, és az idegenhonos fajok aránya csökken (Lososová et al., 2004).

Szintén a környezeti faktorokhoz tartoznak az edafikus

tényezők (pl. talajszerkezet, pH érték), melyek a növények számára

életteret biztosítanak és a nélkülözhetetlen tápanyagok felvehetőségét

szabályozzák. Ezáltal a gyomnövényzet összetételét is

befolyásolhatják. Azonban annak ellenére, hogy az egyes gyomfajok

eltérő módon reagálnak a különböző talajtulajdonságokra, ezek

közvetlen hatása a flóraalakításban nehezen azonosítható, hiszen

körülményes valódi összefüggést találni a talajadottságok és a

gyomfajok gyakorisága között, mivel minden területen sajátos

termesztési mód zajlik (Andreasen & Skovgaard, 2009). Egyes

kutatások eredményei arra utalnak, hogy a talajok sajátosságainak

szerepe a gyomflóra összetételének meghatározásában kisebb mértékű

a többi változóhoz képest (Cimalová & Lososová, 2009). Ez azzal

magyarázható, hogy a talaj tulajdonságai a növénytermesztés során a

kultúrnövény igényeinek megfelelően befolyásolhatóak a műtrágya és

vegyszerek használata, illetve a mechanikai talajművelés által

26

(Cimalová & Lososová, 2009, Andreasen & Skovgaard, 2009). Ennek

eredménye azonban a növénytársulások sokszínűségének csökkenése

(Andersson & Milberg, 1998, Gabriel et al., 2005, 2006).

A talaj tápanyagtartalmát nagymértékben befolyásolja a

kijuttatott műtrágya (Andreasen et al., 1991). A talaj kötöttsége és

vízmegtartó képessége jelentősen függ az agyagtartalomtól

(Andreasen & Skovgaard, 2009), míg a talaj pH értéke és Ca tartalma

ugyancsak kölcsönös viszonyban van egymással (Andreasen et al.,

1991). A pH értéknek a gyomflóra alakításában való szerepére

ellentmondó eredmények vannak. Egyes kutatások esetében (pl.

Salonen, 1993, Erviö et al., 1994, Pyšek et al., 2005, Lososová et al.,

2006, Vidotto et al.. 2016) fontos változónak bizonyult a fajösszetétel

meghatározásánál, más kutatások eredményei alapján viszont nincs

szignifikáns hatása a gyomflórára (pl. Cimalová & Lososová, 2009,

Andreasen & Skovgaard, 2009, Pinke et al., 2011b). Andreasen &

Skovgaard (2009) szerint a gyomfajok többségének előfordulását a

talaj agyagtartalma és a P tartalom határozza meg, míg a talaj pH

értékének, illetve a K és Mg tartalmának kisebb szerep tulajdonítható.

Cimalová & Lososová (2009) viszont megjegyzi, hogy az extenzív

művelésben részesített szántók jellegzetes gyomflórájának

alakulásában a pH érték lényeges szerepet játszhat.

Általánosan elmondható, hogy azokon a területeken, ahol a

környezeti feltételek kedvezőtlenebbek a termesztés számára a

gazdálkodás intenzitása is alacsonyabb, és itt a környezeti faktorok

hatása erősebb nyomást gyakorol a gyomflóra összetételére (Lososová

et al., 2004, Fried et al., 2008, Nowak et al., 2015).

27

3.4.2. Gazdálkodási tényezők

A kultúrfajok nem használják fel a talaj teljes víz- és

tápanyagkészletét, illetve a fényt, így a gyomok megtelepedésére

alkalmas ökológiai tér (niche) marad, melyet elfoglalhatnak és ebből

kifolyólag a kultúrnövények kompetítoraiként telepedhetnek meg a

művelt területeken (Berzsenyi, 2011). Ennek okán, az adott szántóföld

gyomfajainak tömegességére hatással van a kultúrnövény borítása,

ugyanis a vetés sűrűségével arányosan csökken a gyomborítottság

(Erviö & Salonen, 1987). Azonban a gyomok versenyképessége a

termesztett növényekkel szemben nagyban függ a szántón elvégzett

földművelési munkák idejétől és módjától, mivel ezek befolyásolják a

gyomnövények fejlődési és szaporodási ciklusait (Håkansson, 1995,

Armengot et al., 2016). Így a kultúrnövény és a gyomok közötti

kölcsönhatás részben a fény és tápanyagok utáni kompetíció, részben

pedig a különböző talajkezelések eredménye (Andreasen et al., 1991).

Adott szántó gyomflórája szorosan összefügg a kultúrnövény

típusával (Andreasen & Skovgaard, 2009). Regionális, viszonylag

homogén területen legfontosabb tényezőnek bizonyult a

gyomnövényzet összetételének meghatározásában szerepet játszó

faktorok között (Cimalová & Lososová, 2009). A kalászos és kapás

kultúrák agrotechnikájában jelentős különbségek vannak (Cimalová &

Lososová, 2009). Ezek elsősorban a vetésidőben, illetve a

talajbolygatás idejének hosszában, jellegében és intenzitásában

mutatkoznak meg (Hald, 1999, Cimalová & Lososová, 2009, Bónis et

28

al., 2010). A különböző időben vetett kultúrnövények gyomflórája

igen eltérő lehet (Wilson, 1994). A tavaszi vetésű kultúrák (mint a

kukorica, burgonya, cukorrépa) általában később alkotnak zárt

állományt, így kezdetben ezek kompetíciós készsége gyengébb a

gyomokkal szemben, ellentétben az őszi vetésű kultúrfajokkal (pl. őszi

búza, olajrepce), melyek már kora tavasszal zárt állományt alkotnak,

így ezekben a kultúrákban a gyomok kompetíciós készsége általában

alacsonyabb (Chancellor, 1985, Håkansson, 1995).

A kapás kultúrákban a talaj folyamatos bolygatásnak van

kitéve a teljes vegetációs periódus alatt, a kalászos kultúrákban

viszont jellemzően csak kora tavasszal, illetve a kultúrnövény aratása

után folynak munkálatok (Cimalová & Lososová, 2009). Annak

érdekében, hogy a specifikus gyomfajok elszaporodását megelőzzük

célszerű vetésforgót alkalmazni, kombinálva az őszi és tavaszi vetésű

növényeket, illetve a keskeny sorba vetett gabonákat és a széles

sortávú kapás kultúrákat (Andreasen & Skovgaard, 2009).

Az utóbbi évtizedek során a szántóföldek művelési módja is

gyökeres újításokon ment keresztül (Froud-Williams & Chancellor,

1982). Az új technológiák alkalmazásának hatására a szántóföldi

kultúrák gyomnövényzetének összetételében nagymértékű változások

történtek (Fekete, 1973, Wilson et al., 1990, Tilman et al., 2001,

Marshall et al., 2003).

A herbicidek használata a művelési módbeli változások egyik

alapvető tényezőjének tekinthető, mely igen jelentős hatással van a

gyomnövényzet összborítására és külön-külön az egyes gyomfajok

részesedési arányára egyaránt (Fryer & Chancellor, 1970). A vetések

29

gyomborítottsága és a termések gyommagszázaléka egyaránt csökkent

a vegyszeres gyomirtás hatására (Ubrizsy, 1957, Albrecht et al.,

2016). A gyomflóra összetétele is alapos változáson ment keresztül a

vegyszeres kezelések miatt, a honos gyomfajok száma csökkent, míg

helyüket kozmopolita elemek foglalták el (Fryer & Chancellor, 1970).

Elsősorban a későn csírázó fajok tudják elkerülni a herbicidek

nyomását (Fried et al., 2012). Az egyoldalú herbicidhasználat

eredményeként pedig rezisztens gyombiotípusok jelennek meg a

szántókon (Czimber, 1993b, Doğan et al., 2005). Ebből a szempontból

különösen veszélyesek a kukoricában alkalmazott vegyszerek.

Magyarországon a 11 herbicidrezisztens gyombiotípus közül hét

kukoricakultúrában, kettő ültetvényben, de szintén kukorica gyomirtó

szerrel szemben alakult ki (Kukorelli et al., 2013).

A tápanyagutánpótlásra használt szerves trágya helyét átvették

a műtrágyák (Erviö & Salonen, 1987), melyek szintén a gyomflóra

összetételének változását eredményezték (Derksen, 1996). A

terméshozamok növelése érdekében jelentősen nőtt az egységnyi

területre kijuttatott nitrogén műtrágyaadag. Ezzel egyidőben a

szántókon többségbe kerültek azok a gabonafajták, melyek a

jelentősen megnövekedett nitrogén hatóanyagot tolerálják (Wilson,

1994). A nagy mennyiségű tápanyag révén az új kultúrfajták gyorsan

fejlődnek és korán zárt állományt alkotnak, szelektálva a gyomfajokat.

Míg számos gyomnövény nem tudja velük felvenni a versenyt,

visszaszorulásra kényszerülve, addig az árnyéktűrő, felkapaszkodó,

erős kompetíciós készséggel rendelkező fajok kedvező feltételekre

találnak (Rassam et al., 2011). Hanzlik & Gerowitt (2011) rámutat

30

arra, hogy egyes gyomok megjelenésében meghatározó lehet a

kijuttatott trágya típusa. A műtrágyahasználat elsősorban a honos és a

régóta meghonosodott fajokra van negatív hatással (Kovács-

Hostyánszki et al., 2011). Wilson (1994) kutatásai alapján a magas

nitrogén szintnek a modern herbicidekhez hasonló intenzitású

gyomvisszaszorító hatása lehet. Ez elsősorban egyes nyugat-európai

országokban (mint pl. Franciaország vagy Németország) jelent

problémát, ahol a szántókra kijuttatott műtrágya- és herbicid

mennyisége akár 4-6-szor nagyobb, mint Romániában (Storkey et al.,

2012).

3.4.3. Helyhatás

Általános tény, hogy a táblák szegélyében a fajgazdagság

nagyobb, mint a táblabelsőkben (José-María et al., 2010, Conceptión

et al., 2012). Wilson (1994) megfigyelése alapján az érzékeny

szegetális gyomnövények többsége a művelt területek szélén, kb. 4

méter szélességben fordul elő, ahol a fajgazdagság és a borítás

egyaránt nagyobb, a szántó belső területéhez képest (Wilson &

Aebischer, 1995, Fried et al., 2009). Az intenzív művelés terjedésére

érzékeny fajok is itt találnak menedéket (Fischer & Milberg, 1997).

Ezáltal ezek a szántószegélyek fontos szerepet játszanak a gyomflóra

megőrzésében (Fahrig et al., 2015, Wrzesień & Denisow, 2016).

31

Azonban a helyhatás részben a gazdálkodási rendszerre

vezethető vissza. Romero et al. (2008) azt tapasztalta, hogy a

táblabelső és -szegély fajgazdagsága közötti különbség konvencionális

gazdálkodás esetében szembetűnő, míg az ökológiai területeken ez a

diszkrepancia nem jellemző. Ennek oka, hogy a hagyományos

művelésű szántók széleire kisebb mennyiségű kemikália kerül, illetve

a kultúrnövény kompetíciós készsége is gyengébb (Wilson, 1994,

Dorner & Zalai, 2009, Seifert et al., 2015). Az ökológiai

gazdálkodásban részesített területek pedig, a vegyszeres kezelések

mellőzése által, az extenzív szántókra emlékeztetnek, a tábla egész

területén egyedi és változatos gyomflórával (Dorner et al., 2011).

A táj heterogenitásának hatása a szántóföldek

gyomvegetációjának alakulására nézve nehezen meghatározható.

Egyes eredmények (pl. Armengot et al., 2011) arra engednek

következtetni, hogy lokális szinten a szomszédos vegetációnak nincs

meghatározó szerepe a szántóföldek gyomvegetációjának

alakulásában. Dutoit et al. (2007) megfogalmazása alapján a

táblaszegélyek nem hordozzák az ökoton (két társulás határán

kialakuló zóna) jellegzetességeit, vagyis a táblák szélében a két

különböző típusú élőhely közötti fajmigráció nem tapasztalható,

hanem egyértelműen a szegélyhatás dominál és a művelt területekre

jellemző vegetáció elemei vannak jelen. Bár a táblák szegélyében

időnként megjelennek a szomszédos élőhely jellegzetes növényei,

több kutatás arra utal, hogy a tábla belső részén nem érzékelhető

jelenlétük (Marshall, 2009, Gaba et al., 2010, Armengot et al., 2011).

Annak ellenére, hogy az egyes növények magvai bekerülnek a

32

mezőgazdasági táblákra, gyakran a művelés akadályozza ezen fajok

életképes populációinak megtelepedését. Ez részben a tábla belsejében

eredményesebb gyomszabályozás következménye (a táblabelsőkben

nagyobb mezőgazdasági nyomás miatt), részben pedig a magvak

behurcolásának is kisebb a valószínűsége (Armengot et al., 2011).

Azonban tájszinten vizsgálva, a féltermészetes élőhelyek

szomszédsága jelentősen befolyásolja a szántók gyomnövényzetének

összetételét, ugyanis akár ezek a szomszédos élőhelyek is

menedékként szolgálhatnak a szegetális gyomoknak (Conceptión et

al., 2012).

3.5. Erdély szegetális gyomvegetáció-kutatásának

előzményei

A flóra változásának követésére a gyomfelvételezések

eredményei szolgálnak, így nyomon követhetőek a visszaszoruló vagy

éppen elszaporodó fajok, de az új jövevények is hamarabb előkerülnek

(Derksen, 1996). A szántóföldi művelés alá vont területek növényzeti

viszonyainak tervszerű fitocönológiai vizsgálata, a többi

élőhelytípuséhoz képest, világszerte jelentősen elmaradt (Ubrizsy,

1957). A kultúrterületek növényállományainak kutatása az 1940-es

években kezdődött (Ubrizsy, 1957).

Románia területén a szegetális gyomflóra megismerésére

irányuló érdeklődés kezdete a XIX. század elejére vezethető vissza,

33

amikor Host említést tett a nagyszemű kakaslábfű (Echinochloa

oryzoides) fajról, mint szegetális gyomnövényről, a Bánság területén

(Ciocârlan et al., 2004). A század második felében a gyomismeret

iránti igény fokozódott, a botanikus kertek, mezőgazdasági szakirányú

felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek megalakulásával

(Chirilă, 2001, Nyárádi & Bálint, 2013). A Mezőgazdasági

Minisztérium kezdeményezésére 1972-ben országos szintű

gyomtérképezés indult, mely eredmények alapján 1973-ban

összeállították Románia gyomnövényzetének ideiglenes jegyzékét

(Ciocârlan et al., 2004). Összesen hat területi központ lett kijelölve,

ebből kettő esett Erdély területére (Temesvár és Kolozsvár). Azonban

ezek az adatgyűjtések nem egységes módszer alapján történtek, illetve

végül az egyes régiókból begyűjtött eredmények nem kerültek

összesítésre (Nyárádi & Bálint, 2013).

Maros megye szántóföldjeinek vegetációjára vonatkozó alapos

és egységes kutatás eddig nem történt, így a térség szegetális

élőhelyeinek gyomflórájáról kevés adat állt rendelkezésünkre. A

vidékre vonatkozó legjelentősebb flóramű a század elején (Nyárády

Erasmus Gyula, 1914) jelent meg, ebben a szerző Marosvásárhely és

környéke növényfajainak elterjedését jellemzi, említve a

szántóföldeken fellelhető gyomokat is. Azonban ez a munka sem

kimerítő jellegű, ugyanis a fajlistáról számos közönséges faj (pl.

Amaranthus albus, Cirsium vulgare) hiányzik. Később a

Székelyföldre vonatkozó florisztikai és vegetációs adatok

összefoglalásával Soó Rezső (1940, 1943) munkája szolgáltat értékes

adatokat. Az 1950-es évekből a Román Flóramű (Săvulescu &

34

Nyárády, 1945-1973) tartalmaz adatokat, illetve néhány fennmaradt

herbárium (pl. Nagy Ödön herbáriuma – Marosvásárhelyi

Természettudományi Múzeum; Nyárády Erasmus Gyula – „Haáz

Rezső” Múzeum, Székelyudvarhely) további gyomfajok jelenlétét

jelzik a megye területén (Oroian, 1995, Székely, 2007).

Az utóbbi években Erdélyben is előtérbe került a gyomflóra

kutatása. Nyárádi (2008) könyvében a térség gyomnövényzetére

vonatkozó adatokat foglalja össze, kitérve a gyomszabályozási

lehetőségekre. Loos et al. (2015, 2016) etnoökológiai kutatásokat

végzett Erdély déli részén, vizsgálva a helyi ökoszisztémákat

(szegetális élőhelyeket is beleértve), feltárva az ember és környezete

kapcsolatát ezen a vidéken. Ugyanakkor, mivel a Maros megyére

vonatkozó gyomflóra vizsgálatokat hiányosnak és átláthatatlannak

találtuk, egyfajta hiánypótlásként született saját tanulmányunk,

Előmunkálatok Marosvásárhely és környékének gyomflóra-

jegyzékéhez (Gál et al., 2012) címmel, mely összefoglalja a város és

környékének gyomflórájára vonatkozó szakirodalmi és herbáriumi

adatokat, kiegészítve a saját gyűjtésünk során feljegyzett fajokkal.

További kutatásaink (Gál & Pinke, 2012, Nagy & Pinke, 2014, Nagy

& Pinke, 2015a, Nagy & Pinke, 2015b) úgyszintén a megye szegetális

gyomflórájának megismerését célozták.

35

4. ANYAG ÉS MÓDSZER

4.1. A vizsgált terület bemutatása

Maros megye Románia középső-északi részén helyezkedik el.

Északkeleten a Kelemen-havasok és a Görgényi-havasok húzódnak,

de főbb domborzati egységeit a Mezőség és a Küküllőmenti-

dombvidék alkotja.

Kutatásunkat ebben a régióban végeztük (23°59’260”–

26°11’992” északi szélesség, 46°08’520”–46°54’597” keleti

hosszúság között), a 6714 km2 nagyságú megye csaknem teljes

területét lefedve (1. ábra).

1. ábra: A Maros megyében vizsgált szántóföldek eloszlása

(Ebben a méretarányban egy pont több szántót is reprezentálhat)

36

Maros megye alapterületének 61%-a áll mezőgazdasági művelés

alatt, melynek 54%-a szántóföldként van nyilvántartva. A

legszélesebb körben termesztett növények közé a kalászos gabonák és

a kukorica tartozik (OSI, 2016). A vizsgált területen a tengerszint

feletti magasság 260-543 m között változik (1. táblázat). Kutatásunk

során elsősorban a Mezőség és a Küküllőmenti-dombvidék

szántóföldjeire összpontosítottunk, ugyanis ezt a részt a földrajzi

adottságok és az enyhébb klíma alkalmasabbá teszik a

növénytermesztésre. A tengerszint feletti magasság növekedésével a

megye északkeleti sarkában, a hegyvonulat lábánál a szántóföldek

ritkábban fordulnak elő. A hegyvidéki régiók kevésbé alkalmasak

növénytermesztésre a kedvezőtlen környezeti tényezők miatt, itt az

intenzifikáció mértéke is jóval alacsonyabb.

37

4.2. A terepmunka körülményei

Kutatásunk során kalászos kultúrák és azok helyén fennmaradó

tarlók, illetve kukoricaföldek gyomnövényzetét vizsgáltuk. A terepi

adatok begyűjtésére 2013-ban került sor, kalászosokban május és

június hónapokban, tarlókon és kukoricaföldeken július és augusztus

hónapokban. Összesen 299 szántóföldön végeztünk adatgyűjtést,

amely során 101 db kalászos kultúrát, ugyanennyi tarlót és 97 db

kukoricatáblát kerestünk fel. A termesztett szántóföldi növények

között szerepelt az őszi- és tavaszi búza (Triticum aestivum) (74

tábla), tritikálé (Triticosecale x rimpaui) (11 tábla), őszi árpa

(Hordeum vulgare) (8 tábla), sörárpa (Hordeum distichon) (5 tábla),

zab (Avena sativa) (3 tábla), illetve kukorica (Zea mays) (97 tábla). A

vizsgált parcellák többsége (55 db kalászos/ tarló és 61 db kukorica)

kisméretű („pántlika szélességű”) volt, területük nem érte el az egy

hektárt.

2. ábra: „Pántlikaszerű” szántóföldek Maros megyében

38

Szántónként 6 db fitocönológiai felvétel készült, együttesen

1794 db kvadrátban. A mintaterek közül 3 db a szántó szegélyében (a

művelt területen belül), 3 db pedig a szántó belsejében lett kijelölve. A

kvadrátok mérete 4 m2 (2×2 m) volt. Minden felvétel esetén közvetlen

százalékos becsléssel határoztuk meg a növények összborítását, illetve

az egyes gyomfajok borítási értékeit. A vegetációra vonatkozó

adatokat a TURBOVEG adatbázisban rögzítettük (Hennekens &

Schaminée, 2001).

4.3. Környezeti és gazdálkodási adatok gyűjtése

A vizsgált szántóföldekre vonatkozó környezeti és gazdálkodási

változókat és azok kategóriáit az 1. táblázat tartalmazza.

A felvételezési pontok földrajzi koordinátáit és a tengerszint

feletti magasságot Garmin GPSmap 62s készülékkel rögzítettük.

Minden megvizsgált szántóföldről 1000 cm3 talajmintát gyűjtöttünk.

Ezeket a mintákat az UIS Ungarn GmbH mosonmagyaróvári

talajlaboratóriumában vizsgáltattuk meg. Az adatok a szántók

talajának kémiai és fizikai jellemzőiről szolgáltatnak információt; a

talajok pH értékét, az Arany-féle kötöttségi számot, só- és

humusztartalmát, illetve a CaCO3, P2O5, K2O, Na és Mg tartalmát

elemezve. Így az egyes kultúrterületekre vonatkozó környezeti

változókat a táblák földrajzi fekvése és a talajtulajdonságok

képviselték.

39

Az alkalmazott agrotechnikáról tájékoztatást a gazdáktól

kértünk. Kérdeztük őket az elővetemény típusáról, közvetlenül a

kultúrnövény alá kijuttatott szervestrágya mennyiségéről, illetve hogy

használtak-e műtrágyát (N, P2O5, K2O). Továbbá feljegyeztük a

táblaméretet és a kultúrnövény vetési időszakát (ősz vagy tavasz).

A gyomszabályozásra vonatkozó információkat (a használt

herbicidek és az alkalmazott mechanikai kezelések számát) szintén

összegyűjtöttük. A tíznél kevesebb szántón használt herbicid

hatóanyagot nem vettük figyelembe a statisztikai analízis során annak

érdekében, hogy csökkentsük a kategóriák számát és mérsékeljük a

ritka tényezők gyengítő hatását. Ugyancsak ezen okból kifolyólag a

kultúrnövény típusát három kategóriába soroltuk: kalászos- vagy

kapás kultúra, illetve tarló.

Végül két változót helyhatásként azonosítottunk: a kvadrát

helyét (annak függvényében, hogy a felvételre a szántóföld belsejében

vagy szegélyében került sor), illetve a szomszédos élőhely típusát

(szántóföld, árok, parlag, rét és útszél kategóriákba csoportosítva).

40

1. táblázat: Az analízis során vizsgált változók kategóriái és értékei

Változók Kategóriák/értékek

Helyhatás

Kvadrát helye szegély, belső

Szomszédos élőhely szántóföld, árok, parlag, rét, útszél

Környezeti változók

Keleti hosszúság (E) 46°08’520”–46°54’597”

Északi szélesség (N) 23°59’260”–26°11’992”

Tengerszint feletti magasság (m) 260–543

Talaj pH (KCl)* 5,02–7,60

Talajkötöttség (KA) 29–57

Talajtulajdonságok (m m%–1

)

Humusz 1,58–7,57

CaCO3 0,1–18,5

Sótartalom* 0,02–0,17

Talajtulajdonságok (mg kg–1

)

P2O5 20–4460

K2O 83,3–1030

Na* 14,2–148

Mg 72,1–803

Gazdálkodási változók

Táblaméret (ha) 0,06–32

Kultúrnövény típusa gabona, kukorica, tarló

Vetésidőszak ősz, tavasz

Elővetemény kalászos, kapás

Szervestrágya (t ha–1

) 0–45

Műtrágya igen, nem

Mechanikai gyomirtások száma* 0–6

Herbicid hatóanyagok

2,4 D* igen, nem

Bromoxinil* igen, nem

Dikamba igen, nem

Izoxaflutol+ciproszulfamid igen, nem

Floraszulam igen, nem

Fluroxipir igen, nem

Tienkarbazon-metil igen, nem

*a változószelekció során kiesett változók

41

4.4. Statisztikai analízis

4.4.1. Sokváltozós RDA elemzés

A statisztikai elemzés előtt szántónként a szegélyben-, illetve

táblabelsőben végzett felvételek borítási értékeit átlagoltuk, majd

Hellinger transzformációnak vetettük alá (Legendre & Gallagher,

2001). Továbbá az egyes kategórikus változókat (a műtrágya- és a

herbicid mennyiségét) nominális változókká (’dummy’ indicator

variables) alakítottuk.

A gyomflóra összetétele és a helyi-, környezeti- illetve

gazdálkodási változók közötti kölcsönhatás elemzéséhez redundancia

analízist (RDA) alkalmaztunk. E módszer használatát választottuk az

általánosan alkalmazott kanonikus korrespondencia analízis (CCA)

helyett, mivel az RDA precízebben összekapcsolja a fajokra

vonatkozó adatokat a magyarázó változókkal, abban az esetben is, ha

a fajoknak a környezeti gradiensekre adott válasza unimodális

(Legendre & Gallagher, 2001). Csak azok a fajok kerültek bele az

elemzésbe, melyek legalább 10 szántón előfordultak. A magyarázó

változók számát változószelekcióval (stepwise backward selection)

csökkentettük, p<0,05 küszöbértékkel. Ezzel az eljárásmóddal hat

változó esett ki: a talaj pH, Na és sótartalom, mechanikai

gyomszabályozás, illetve a 2,4 D és bromoxinil hatóanyagú

herbicidek. A minimálisan adekvát modellben 22 tényező maradt,

melyek mind szignifikáns hatással rendelkeztek. A modellben

42

található magyarázó változók kollinearitásának ellenőrzése céljából,

Fox & Monette (1992) útmutatása alapján, meghatároztuk az

általánosított variancia infláció faktort (GVIF – generalised variance

inflation factor), melynek értéke 1,0-5,51 között mozgott, jelezve,

hogy a szignifikáns változók között nem volt szoros összefüggés, így

nem torzíthatják el az analízis eredményeit.

Ezt követően összehasonlítottuk az egyes háttértényezőknek a

teljes és tiszta hatását a fajösszetételre, Lososová et al.. (2004)

módszerét alkalmazva. A teljes hatás (gross effect) egy adott változó

hatása önmagában, a többi változó hatása nélkül, melyet az

egytényezős RDA-val (’univariate’ RDA) teszteltünk. A tiszta hatás

(net effect) kiszámításához parciális RDA-t (pRDA) használtunk,

kifejezve egy adott változó hatását a többi változó hatásának levonása

után. Kiemeltük a magyarázható eltérést (explained variation) és a

korrigált R2-et ( ) az összes változó teljes és tiszta hatásának

modelljéhez. A magyarázó változók fontossági sorrendjét a pRDA

modellben a tiszta hatásoknál kapott magyarázóerő nagyságának

( ) értéke alapján határoztuk meg. Továbbá a tiszta hatások

modelljében az illeszkedést szintén kiértékeltük az F-érték által,

aminek elsőfajú hibabecslést (type I error) végeztünk, 999

permutációs tesztet használva a kötött tengelyre. A gyomfajok egyes

szignifikáns változók hatására adott válaszának szemléltetéséhez

azonosítottuk azt a 10 fajt, mely a legmagasabb magyarázó varianciát

fejezte ki a kötött tengelyre a parciális RDA vizsgálatban.

2

adjR

2

adjR

43

A csökkentett modell RDA ordinációs diagramjain a 22

szignifikáns hatással rendelkező tényezővel dolgoztunk. Ezeken a

diagramokon a folytonos változókat a lineáris korlátaik képviselték,

míg a kategórikus változók helyzete az egyes kvadrátok

koordinátáinak súlyozott átlagolásával lett kiszámolva, minden szintet

képviselve.

Végül variancia particionálást végeztünk, hogy megállapítsuk a

helyi-, környezeti- és gazdálkodási változók hatását a gyomflóra

összetételének alakulására kultúránként, az összes szántót bevonva és

a felvétel helye alapján (Borcard et al., 2011). Ez az eljárás a

változócsoportok egyedi és közös hozzájárulását azonosítja, a

magyarázóerő nagyságát ( ) használva.

A statisztikai elemzést az R 3.1.2. programban (R Development

Core Team) végeztük, a vegan (2.3-3 verzió) és car (2.0-25)

programcsomag felhasználásával. A fajok kötött tengelyhez való

illeszkedésének meghatározásához a vegan programcsomag

„inertcomp” függvényét használtuk.

4.4.2. A gyomfajok gyakorisága és tömegessége, illetve

spektrumok szerinti rendszerezése

Az adatokból kiszámoltuk a fajok átlagborítását, megállapítottuk

rangsorukat. Továbbá a gyomfajokat botanikai családok, életformák,

szociális magatartás-típusok, beporzási módok, madáreleségként való

hasznuk, illetve flóraelemek alapján rendszereztük. A spektrumok

2

adjR

44

esetében a fajok borítása alapján a csoporttömeg

részesedéseket számoltuk ki, melyeket a Microsoft Office Excel

(2010) programban készített diagramokkal mutatunk be.

A feljegyzett fajok nomenklatúrája és családba való besorolása

az Új Magyar Füvészkönyvet (Király, 2009) követi. Az életforma

szerinti csoportosítást Ujvárosi (1973a) alapján készítettük. A fajok

flóraelem szerinti eloszlása Horváth et al. (1995) munkája alapján

történt, míg a szociális magatartás a Borhidi (1995) által kidolgozott

rendszert követi. A gyomnövények beporzására vonatkozó

információk Soó (1964-1985) köteteiből származnak. A madarak által

fogyasztott gyomfajokat Keve et al. (1953) tanulmánya alapján

azonosítottuk. A fajok között előforduló inváziós neofitonokat Balogh

et al.. (2004) jegyzéke alapján válogattuk össze, míg a ritka gyomok

azonosítására Dihoru & Negrean (2009) és Pinke et al. (2011a) listáját

használtuk.

45

5. EREDMÉNYEK

5.1. Maros megye szegetális gyomflórájának

jellemzése

5.1.1. Kalászos kultúrák gyomnövényzete

Vizsgálataink során a kalászos kultúrákban összesen 110 gyomfajt

regisztráltunk. Ezek közül 10 faj átlagborítási értéke érte el a 0,50%-ot

(2. táblázat). Összborításuk a teljes gyomborítás 60,96%-át adja.

Legnagyobb átlagborítással (5,09%) az apró szulák (Convolvulus

arvensis) került feljegyzésre. További jelentős átlagborítással

rendelkező fajok: perzsa veronika (Veronica persica) (2,50%), mezei

aszat (Cirsium arvense) (1,69%), ragadós galaj (Galium aparine)

(1,04%), mezei csorbóka (Sonchus arvensis) (1,02%), mezei zsurló

(Equisetum arvense) (0,92%), közönséges pásztortáska (Capsella

bursa-pastoris) (0,81%), mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus)

(0,75%), keleti szarkaláb (Consolida orientalis) (0,65%) és a

vadmurok (Daucus carota) (0,57%).

Az első három legnagyobb borítással rendelkező gyomnövény

egyben a felvételekben leggyakrabban megtalálható faj is (3.

táblázat). Az apró szulák (Convolvulus arvensis) került feljegyzésre a

legtöbb alkalommal (69,64%). Ezt követi a perzsa veronika (Veronica

persica) (48,02%), illetve a mezei aszat (Cirsium arvense) (37,79%).

46

2. táblázat: Kalászos kultúrákban feljegyzett gyomnövények

átlagborítás szerinti rangsora

Sor-

szám

Faj neve Átlagborítás

(%)

1. Convolvulus arvensis apró szulák 5,09

2. Veronica persica perzsa veronika 2,50

3. Cirsium arvense mezei aszat 1,69

4. Galium aparine ragadós galaj 1,04

5. Sonchus arvensis mezei csorbóka 1,02

6. Equisetum arvense mezei zsurló 0,92

7. Capsella bursa-pastoris közönséges pásztortáska 0,81

8. Lathyrus tuberosus mogyorós lednek 0,75

9. Consolida orientalis keleti szarkaláb 0,65

10. Daucus carota vadmurok 0,57

11. Elymus repens közönséges tarackbúza 0,54

12. Papaver rhoeas pipacs 0,50

13. Polygonum aviculare madár-porcsinkeserűfű 0,46

14. Vicia cracca kaszanyűg bükköny 0,44

15. Symphytum officinale fekete nadálytő 0,43

16. Sinapis arvensis vadrepce 0,41

17. Xanthium italicum olasz szerbtövis 0,38

18. Taraxacum officinale pongyola pitypang 0,37

19. Adonis aestivalis nyári hérics 0,32

20. Mentha arvensis mezei menta 0,29

47

3. táblázat: Kalászos kultúrákban feljegyzett gyomnövények

gyakorisági sorrendje

Sor-

szám

Faj neve Előfordulási

gyakoriság

(%)


2. Veronica persica perzsa veronika 48,02




6. Capsella bursa-patoris közönséges pásztortáska 22,11

7. Galium aparine ragadós galaj 20,96



10. Papaver rhoeas pipacs 19,47


12. Lathyrus tuberosus mogyorós lednek 17,00


14. Sinapis arvensis vadrepce 12,87



17. Adonis aestivalis nyári hérics 9,74

18. Vicia cracca kaszanyűg bükköny 9,41

19. Rubus caesius hamvas szeder 9,24


48

További gyakran előforduló fajok: mezei csorbóka (Sonchus

arvensis) (28,71%), mezei zsurló (Equisetum arvense) (22,28%) és

közönséges pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) (22,11%).

Bár átlagborítása alapján (1,04%) a ragadós galaj (Galium

aparine) a negyedik helyen jelenik meg, előfordulása ritkább, a

hetedik helyet foglalja el 20,96%-os részesedéssel. Ezt követi a

sorrendben a vadmurok (Daucus carota) (20,79%).

A gabonavetések tipikus gyomnövényei is megjelennek Maros

megye kalászos kultúráiban. A keleti szarkaláb (Consolida orientalis)

a kilencedik helyet foglalja el a gyakorisági sorrendben 19,64%-os

részesedéssel és 0,65%-os átlagborítással. A pipacs (Papaver rhoeas),

a tízedik leggyakoribb fajként került feljegyzésre a vizsgált területen,

19,47%-os gyakorisággal. A nyári hérics (Adonis aestivalis)

előfordulási gyakorisága alapján a tizenhetedik helyet foglalja el

(9,74%), míg a gyomok átlagborítás szerinti sorrendjében a

tizenkilencedik (0,32%).

49

3. ábra: Kék búzavirág (Centaurea cyanus)

4. ábra: Ragadós galaj (Galium aparine)

50

5. ábra: Vetési szarkaláb

(Consolida regalis)

6. ábra: Keleti szarkaláb

(Consolida orientalis)

7. ábra: Pipacs

(Papaver rhoeas)

8. ábra: Nyári hérics

(Adonis aestivalis)

51

Az általunk vizsgált vetésekben 0,99%-os előfordulási

gyakorisággal feljegyzésre került a levéltelen lednek (Lathyrus

aphaca), mely szintén a kalászosokat kísérő fajok közé tartozik.

9. ábra: Levéltelen lednek (Lathyrus aphaca)

52

Maros megye szántóföldjein inváziós neofitonok is megjelentek.

Összesen öt faj sorolható ebbe a csoportba: felálló madársóska (Oxalis

stricta), kanadai betyárkóró (Conyza canadensis), olasz szerbtövis

(Xanthium italicum), perzsa veronika (Veronica persica), és szőrös

disznóparéj (Amaranthus retroflexus).

A perzsa veronika (Veronica persica) a gyomok dominancia- és

gyakorisági sorrendjében a második helyet foglalja el (2,50% illetve

48,02% részesedéssel).

10. ábra: Perzsa veronika (Veronica persica)

A másik négy faj átlagborítása alacsony értékeket ért el. Az

olasz szerbtövis (Xanthium italicum) a vizsgált területen 0,37%-os

átlagborítással fordult elő, a felálló madársóska (Oxalis stricta)

átlagborítása 0,10%, míg a kanadai betyárkóró (Conyza canadensis) és

a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) ennél is kisebb

átlagborítással (0,03% illetve 0,02%) jelenik meg a felvételekben.

53

A kalászos kultúrákban feljegyzett 110 gyomfaj összesen 33

növénycsaládba tartozik (11. ábra). Annak ellenére, hogy a legtöbb

képviselővel a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családja rendelkezik, a

fajok összborítása alapján a szulákfélék (Convolvulaceae) uralkodnak

(21,41%). Így az Asteraceae család második helyre került 17,96%-os

részesedéssel. További magas borítással rendelkező növénycsaládok:

Scrophulariaceae (10,70%), Brassicaceae (6,95%), valamint a

Fabaceae (6,68%). Ez az öt növénycsalád az összborítás 63,70%-át

teszi ki.

11. ábra: A gyomnövénycsaládok borítási részesedése a

vizsgált kalászos vetésekben

54

A flóraelem szerinti csoportosítás alapján (12. ábra) az

általunk vizsgált kalászos kultúrákban kiemelkedő borítási

részesedéssel (48,81%) uralkodnak a kozmopolita elemek. Kisebb

arányban fordulnak elő az eurázsiai elemek (23,17%), illetve az

adventív növények (16,50%).

Az életformatípusok szerinti eloszlás alapján (13. ábra) a

talajban telelő, szaporítógyökeres évelő gyomfajok (G3) dominálnak

(pl. Convolvulus arvensis, Cirsium arvense, Rubus caesius), az összes

gyomborítás 34,15%-át adva. Jelentős arányban (12,69%) fordulnak

elő a tarackos, rizómás gyomok (G1) is (pl. Equisetum arvense, Vicia

cracca, Elymus repens).

Az egyévesek csoportja együttesen 43,29%-os aránnyal jelenik

meg a kalászos kultúrákban. Csoporton belül az ősszel és tavasszal

egyaránt csírázó nyár eleji fajok (T2) (pl. Ranunculus arvensis,

Consolida regalis, Viola arvensis) és az ősszel csírázó kora tavaszi

áttelelő (T1) gyomnövények (pl. Stellaria media, Veronica persica,

Capsella bursa-pastoris) 15,33% és 14,70%-os részaránnyal

fordulnak elő.

55

12. ábra: A flóraelem-típusok borítási részesedése a vizsgált kalászos

vetésekben

13. ábra: Az életformatípusok borítási részesedése a vizsgált kalászos

vetésekben

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

5048,81

23,17

16,50

5,30 2,83 2,68

0,36 0,22 0,05 0,04 0,02 0,01

Flóraelem csoportok

Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)

0

5

10

15

20

25

30

35

0,01

12,69

1,26

34,15

0,01 1,45

0,36

3,18

0,16 0,26

2,76

14,70 15,33

3,74

9,52

0,41

Életforma csoportok

Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)

56

A kalászos kultúrák természetességi állapotát is vizsgáltuk (14.

ábra). A szociális magatartás alapján a honos flóra ruderális

kompetitorai uralkodnak, 35,08%-os részesedéssel.

14. ábra: Fajok szociális magatartás típus szerinti eloszlása a vizsgált

kalászos vetésekben

Ezzel szinte azonos arányban (33,63%) kerültek feljegyzésre a

honos gyomfajok. Továbbá kisebb részarányban (15,60% illetve

11,15%) fordultak elő a zavarástűrő növények és az antropogén

tájidegen elemek.

A vizsgált szántóföldeken a rovar általi beporzást igénylő

gyomfajok dominálnak, borítási részesedésük 55,26% (15. ábra).

Kisebb arányban (33,66%) fordulnak elő az önbeporzó növények, míg

a szél általi beporzást igénylő fajok csupán 11,10%-os részaránnyal

kerültek feljegyzésre. A kalászos kultúrákban az összes gyomborítás

57,16%-a szolgál eleségként a szántókon előforduló madarak számára

(16. ábra).

0

5

10

15

20

25

30

35

40

-3 -2 -1 1 2 3 4 5

0,57

35,08

11,15

33,63

15,60

0,18

3,72

0,07

Természetességi értékszám

Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)

Jelmagyarázat:

-3 tájidegen agresszív kompetítorok

-2 honos flóra ruderális kompetítorai

-1 antropogén tájidegen elemek

1 honos gyomfajok

2 zavarástűrő növények

3 természeti tényezőktől zavart termőhelyek

növényei

4 generalisták, tág ökológiájú stressz-tűrők

5 természetes kompetítorok

57

15. ábra: Fajok beporzás szerinti eloszlása a vizsgált kalászos

vetésekben

16. ábra: Fajok madáreleségként betöltött szerepe a vizsgált kalászos

vetésekben

57,16 %

42,84 %

Madáreleség Nem madáreleség

0

10

20

30

40

50

60

rovar szél ön

55,26

11,10

33,66

Beporzás módja

Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)

Borítási részesedés (%)

58

5.1.2. Tarlók gyomnövényzete

A megye területén vizsgált tarlókon összesen 88 gyomfaj került

feljegyzésre. Ezek közül 15 faj átlagborítása haladta meg a 0,50%-ot

(4. táblázat). Összborításuk a teljes gyomborítás 87,62%-át adja.

A legnagyobb átlagborítással rendelkező fajok többsége egyben

a leggyakrabban előforduló gyomnövények. Az átlagborítás szerinti

sorrendben az apró szulák (Convolvulus arvensis) dominál (10,20%).

A faj az előfordulási gyakoriság rangsorában is az első helyet foglalja

el, 72,44%-os részesedéssel (5. táblázat). Jelentős mennyiségben

fordult elő a mezei aszat (Cirsium arvense) is, mely 3,49%-os

aránnyal a harmadik helyen szerepel az átlagborítás szerinti

rangsorban, és a második leggyakrabban előforduló gyom (43,23%) a

tarlókon.

17. ábra: Mezei aszat (Cirsium arvense)

59

4. táblázat: Tarlókon feljegyzett gyomnövények átlagborítás

szerinti rangsora

Sor-

szám

Fajnév Átlagborítás

(%)


2. Setaria pumila fakó muhar 4,00




6. Stachys annua tarlóvirág 1,22




10. Setaria viridis zöld muhar 0,71



13. Anagallis arvensis mezei tikszem 0,61




17. Persicaria lapathifolia lapulevelű keserűfű 0,27

18. Conyza canadensis kanadai betyárkóró 0,18

19. Fallopia convolvulus szulákkeserűfű 0,18

20. Galinsoga parviflora kicsiny gombvirág 0,17

60

5. táblázat: Tarlókon feljegyzett gyomnövények gyakorisági sorrendje

Sor-

szám

Fajnév Előfordulási

gyakoriság

(%)



3. Setaria pumila fakó muhar 28,55






9. Stachys annua tarlóvirág 14,85



12. Anagallis arvensis mezei tikszem 12,87




16. Persicaria lapathifolia lapulevelű keserűfű 8,75

17. Setaria viridis zöld muhar 8,25

18. Chenopodium album fehér libatop 7,10

19. Hibiscus trionum vetési varjúmák 5,94

20. Matricaria chamomilla orvosi székfű 5,94

61

Szintén a fontos gyomnövények közé tartoznak a muhar fajok.

Az átlagborítás szerinti sorrendben a fakó muhar (Setaria pumila), a

mezei aszatot (Cirsiun arvense) megelőzve, a második helyen

szerepel, a zöld muhar (Setaria viridis) pedig a tizedik helyet foglalja

el a rangsorban (4,00% illetve 0,71% értékkel). A gyakorisági

sorrendben a fakó muhar (Setaria pumila) a harmadik helyen

(28,55%), a zöld muhar (Setaria viridis) a tizenhetedik helyen (8,25%)

jelenik meg. Ugyancsak jelentős átlagborítási értékkel és gyakori

előfordulással (1,44% illetve 25,25%) regisztráltuk a fekete nadálytőt

(Symphytum officinale).

A keleti szarkaláb (Consolida orientalis) a tarlókon való

felvételezések során végzett borítási becslések átlagértékei alapján az

ötödik helyet foglalja el (1,26%), a gyakorisági rangsorban eggyel

hátrébb, a hatodik helyen (21,12%) jelenik meg.

A tarlóvirág (Stachys annua) Maros megye tarlóin még

viszonylag nagy borítással és gyakorisággal fordul elő a kalászosok

helyén. Felvételeinkben 1,22%-os átlagborítással és 14,85%-os

előfordulási gyakorisággal került feljegyzésre.

Tarlón magas átlagborítással rendelkező további fajok: mezei

csorbóka (Sonchus arvensis) (1,16%), mezei zsurló (Equisetum

arvense) (0,96%) és mezei menta (Mentha arvensis) (0,87%).

A 10 leggyakoribb fajok között is szerepel a mezei csorbóka

(Sonchus arvensis) és a mezei zsurló (Equisetum arvense) (21,95% és

16,83%-al), továbbá a vadmurok (Daucus carota) (15,68%) és a

pongyola pitypang (Taraxacum officinale) (14,19%) is gyakran fordult

elő a vizsgált tarlókon.

62

18. ábra: Mezei tikszem (Anagallis arvensis)

20. ábra: Hamvas szeder

(Rubus caesius) 19. ábra: Tarlóvirág

(Stachys annua)

63

A feljegyzett fajok között nyolc szerepel az inváziós neofitonok

listáján: a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), az ürömlevelű

parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a kanadai betyárkóró (Conyza

canadensis), az egynyári seprence (Erigeron annuus), a csicsóka

(Helianthus tuberosus), a felálló madársóska (Oxalis stricta), a perzsa

veronika (Veronica persica) és az olasz szerbtövis (Xanthium

italicum).

21. ábra: Olasz szerbtövis (Xanthium italicum)

64

Maros megyében a kalászosok helyén fennmaradó tarlókon

feljegyzett gyomnövények összesen 31 botanikai családba sorolhatók

(22. ábra). Legnagyobb borítási részesedéssel (31,81%) a szulákfélék

(Convolvulaceae) család tagjai jelennek meg. Ezt követik a

fészkesvirágzatúak (Asteraceae) és a pázsitfűfélék (Poaceae) családjai

(19,53% illetve 15,28%).

22. ábra: A gyomnövénycsaládok borítási részesedése a

vizsgált tarlókon

65

A gabonatarlókon a gyomfajok összborítása alapján a

kozmopolita elemek dominálnak (60,29%) (23. ábra). A

kozmopolitákat az eurázsiai (18,53%) és az adventív (7,74%) elemek

követik borítási részesedésükkel.

23. ábra: A flóraelem-típusok borítási részesedése a vizsgált tarlókon

Borítási részesedésük alapján a vizsgált tarlókon feljegyzett

gyomfajok között uralkodnak a talajban telelő szaporítógyökeres

évelők (G3) (24. ábra), ez az életformacsoport az összborításnak közel

felét (47,80%) teszi ki. A tarlókon megjelenő egyéves gyomnövények

zöme a tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4) csoportjába tartozik,

borítási részesedésük 29,91%.

0

10

20

30

40

50

60

70

7,74

0,02 3,01

0,01

18,53

1,63 4,48

60,29

0,08 4,21

0,01


Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)

66

24. ábra: Az életformatípusok borítási részesedése a vizsgált tarlókon


tarlókon

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

0,76

5,38

0,35

29,91

2,21 0,48

5,77

0,25 0,61

4,29 2,70

47,80


Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

-3 -2 -1 1 2 3 4 5

1,51

46,59

0,61

33,56

12,46

0,00

5,19

0,09


Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)

Jelmagyarázat:




1 honos gyomfajok



növényei



67

A fajok szociális magatartás típus szerinti eloszlása alapján

tarlókon a honos flóra ruderális kompetítorai dominálnak (46,59%)

(25. ábra). Ezen csoportot követik a honos gyomfajok 33,56%-os

borítási részesedéssel. A természetes termőhelyek zavarástűrő

növényei 12,46%-os részesedéssel jelennek meg a vizsgált

szántóföldeken.

A megye tarlóin 46,81%-os borítási részesedéssel uralkodnak a

pollinátorok által beporzódó gyomok (26. ábra). Továbbá az összes

gyomborítás 31,51%-át teszik ki az önbeporzó növények. A legkisebb

részaránnyal (21,24%) a szélbeporzású fajok szerepelnek.

A feljegyzett gyomnövények összborítása alapján a vizsgált

tarlók növényzetének 83,91%-a a szegetális élőhelyeken előforduló

madarak számára táplálékforrást szolgáltat (27. ábra).

68

83,91 %

16,09 %



26. ábra: Fajok beporzás szerinti eloszlása a vizsgált tarlókon

27. ábra: Fajok madáreleségként betöltött szerepe a vizsgált tarlókon

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

rovar szél ön

46,81

21,24

31,51

Beporzás módja

Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)

69

5.1.3. Kukoricavetések gyomnövényzete

Kutatásunk során összesen 76 gyomfajt jegyeztük fel a

kukoricaföldeken. Ezek közül 15 faj átlagborítása haladta meg a

0,50%-ot (8. táblázat). Összborításuk a teljes gyomborítás 89,51%-át

adja.

Legnagyobb átlagborítással (11,54%) az apró szulák

(Convolvulus arvensis) rendelkezik. Ezt követően az átlagborítás

alapján felállított sorrendben az első 10 helyet a következő fajok

foglalják el: fakó muhar (Setaria pumila) (5,94%), közönséges

kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) (5,48%), mezei aszat (Cirsium

arvense) (2,87%), mezei zsurló (Equisetum arvense) (2,28%), vetési

varjúmák (Hibiscus trionum) (1,38%), fekete nadálytő (Symphytum

officinale) (1,33%), olasz szerbtövis (Xanthium italicum) (1,00%),

közönséges tarackbúza (Elymus repens) (0,98%) és fehér libatop

(Chenopodium album) (0,90%).

Az átlagborítás és előfordulási gyakoriság rangsorában az első

tíz helyen szinte ugyanazok a gyomok kerültek felsorolásra, viszont a

fajok egymáshoz viszonyított helyzete esetenként felcserélődött.

A leggyakrabban előforduló gyomnövényeket felsoroló 9.

táblázat élén szintén az apró szulák (Convolvulus arvensis) áll,

65,64%-al. Második helyen a fakó muhar (Setaria pumila) (47,25%)

szerepel. Ezt követi a mezei aszat (Cirsium arvense) előfordulási

gyakorisága (37,29%), megelőzve a közönséges kakaslábfüvet

(Echinochloa crus-galli) (36,94%).

70

8. táblázat: Kukorica táblákban feljegyzett gyomnövények

átlagborítás szerinti rangsora

Sor-

szám

Fajnév Átlagborítás

(%)

1 Convolvulus arvensis apró szulák 11,54

2 Setaria pumila fakó muhar 5,94

3 Echinochloa crus-galli közönséges kakaslábfű 5,48

4 Cirsium arvense mezei aszat 2,87

5 Equisetum arvense mezei zsurló 2,28

6 Hibiscus trionum vetési varjúmák 1,38

7 Symphytum officinale fekete nadálytő 1,33

8 Xanthium italicum olasz szerbtövis 1,00

9 Elymus repens közönséges tarackbúza 0,98

10 Chenopodium album fehér libatop 0,90

11 Calystegia sepium felfutó sövényszulák 0,77

12 Polygonum aviculare madár-porcsinkeserűfű 0,67

13 Rubus caesius hamvas szeder 0,64

14 Amaranthus retroflexus szőrös disznóparéj 0,60

15 Galinsoga ciliata borzas gombvirág 0,57

16 Sonchus arvensis mezei csorbóka 0,48

17 Persicaria lapathifolia lapulevelű keserűfű 0,45

18 Lathyrus tuberosus mogyorós lednek 0,44

19 Veronica persica perzsa veronika 0,39

20 Setaria viridis zöld muhar 0,34

71

9. táblázat: Kukorica táblákban feljegyzett gyomnövények gyakorisági

sorrendje

Sor-

szám

Fajnév Előfordulási

gyakoriság

(%)

1 Convolvulus arvensis apró szulák 65,64

2 Setaria pumila fakó muhar 47,25

3 Cirsium arvense mezei aszat 37,29

4 Echinochloa crus-galli közönséges kakaslábfű 36,94

5 Hibiscus trionum vetési varjúmák 26,29

6 Chenopodium album fehér libatop 24,05

7 Symphytum officinale fekete nadálytő 20,96

8 Xanthium italicum olasz szerbtövis 18,90

9 Equisetum arvense mezei zsurló 18,90

10 Amaranthus retroflexus szőrös disznóparéj 12,89

11 Sonchus arvensis mezei csorbóka 11,86

12 Rubus caesius hamvas szeder 10,48

13 Galinsoga ciliata borzas gombvirág 10,31

14 Calystegia sepium felfutó sövényszulák 8,93

15 Persicaria lapathifolia lapulevelű keserűfű 8,59

16 Lathyrus tuberosus mogyorós lednek 8,25

17 Elymus repens közönséges tarackbúza 5,84

18 Veronica persica perzsa veronika 5,67

19 Chenopodium polyspermum hegyeslevelű libatop 5,67

20 Daucus carota vadmurok 5,50

72

A vizsgált kukoricatáblákban gyakran előforduló további

gyomfajok: vetési varjúmák (Hibiscus trionum) (26,29%), fehér

libatop (Chenopodium album) (24,05%), fekete nadálytő (Symphytum

officinale) (20,96%), olasz szerbtövis (Xanthium italicum) (18,90%),

mezei zsurló (Equisetum arvense) (18,90%) és szőrös disznóparéj

(Amaranthus retroflexus) (12,89%).

Maros megye kukoricaföldjein összesen nyolc inváziós neofiton

került feljegyzésre. Ezek: szőrös disznóparéj (Amaranthus

retroflexus), ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), kanadai

betyárkóró (Conyza canadensis), egynyári seprence (Erigeron

annuus), felálló madársóska (Oxalis stricta), fenyércirok (Sorghum

halepense), perzsa veronika (Veronica persica) olasz szerbtövis

(Xanthium italicum).

28. ábra: Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

73

29. ábra: Apró szulák (Convolvulus arvensis)

30. ábra: Vetési varjúmák (Hibiscus trionum)

74

32. ábra: Fekete nadálytő (Symphytum officinale)

31. ábra: Fakó muhar (Setaria pumila)

75

A felvételezések során feljegyzett fajok összesen 28 botanikai

családot képviselnek (33. ábra). A borítási részesedésük alapján

(31,28%) dominálnak a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó

gyomnövények. A szulákfélék (Convolvulaceae) családja is nagy

részesedéssel (29,81%) jelenik meg a kukoricaföldeken, habár a

családból csupán két faj (Convolvulus arvensis és Calystegia sepium)

szerepel a felvételekben.

33. ábra: A gyomnövénycsaládok borítási részesedése a vizsgált

kukoricavetésekben

76

A borítási részesedés alapján a fészkesvirágzatúak (Asteraceae)

családja foglalja el a harmadik helyet (12,71%). A vizsgált

kukoricaföldeken összesen tizenhét faj tartozik ebbe a családba. Ezek

közül négy gyomnövény (Cirsium arvense, Xanthium italicum,

Sonchus arvensis, Galinsoga ciliata) borítási részesedése kimagasló,

átlagborításuk összege 4,92%.

A flóraelem szerinti csoportosítás alapján Maros megye

kukoricaföldjein, az előző két élőhelytípushoz hasonlóan, kimagasló

borítási részesedéssel (74,34%) uralkodnak a kozmopolita elemek (34.

ábra).

34. ábra: A flóraelem-típusok borítási részesedése a vizsgált

kukoricavetésekben

0

10

20

30

40

50

60

70

80

6,76 3,02

10,83

1,55 3,28

74,34

0,02 0,19

Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)


77

Felvételeinkben az eurázsiai elemek borítási részesedésük

(10,83%) alapján a kozmopolitákkal szemben alul maradnak, de a

fajszám szerint (26 kozmopolita és 24 eurázsiai faj) a két csoport

részesedése közel áll egymáshoz. A harmadik helyet az adventív

elemek csoportja foglalja el, 6,76%-os borítási részesedéssel.

A vizsgált kukoricatáblákban feljegyzett gyomok

összborításában kimagasló részesedési aránnyal (35. ábra) jelennek

meg a tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4) és a

szaporítógyökeres évelők (G3) (43,83% illetve 37,43%). Ugyanakkor

a fajok száma alapján a 76 feljegyzett fajból 27 (35,53%) tartozik a

tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4) csoportjába, a

szaporítógyökeres évelők csoportjának részesedése pedig öt faj

(6,58%) százalékos részesedésének tudható be. Az összborításból

kisebb arányban részesednek a tarackos, rizómás fajok (G1) (11,23%).

A többi életformatípus megoszlási aránya elenyésző.

A felvételezések során a kukoricaföldeken regisztrált

gyomnövények között a fajszám tekintetében a honos gyomfajok

dominálnak (34 faj), azonban a fajok borítása alapján a ruderális

kompetitorok uralkodnak (43,13%), meghaladva a honos gyomfajok

borítási százalékát (25,69%) (36. ábra). Borítási részesedésüket

(13,46%) tekintve a harmadik helyen állnak az agresszív, tájidegen

kompetitorok.

78

35. ábra: Az életformatípusok borítási részesedése a vizsgált

kukoricavetésekben


kukoricavetésekben

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

11,23

0,61

37,43

0,05

3,62

0,05 0,26 0,49 1,52 0,31 0,57

43,83

0,03

Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)


0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

-3 -2 -1 1 2 3 4 5

13,46

43,13

2,61

25,69

11,70

0,00

3,36

0,05


Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)

Jelmagyarázat:




1 honos gyomfajok



növényei



79

Az általunk vizsgált kukoricaföldeken feljegyzett

gyomnövények borítási részesedése alapján 42,79%-al dominálnak a

szél által beporzott fajok (37. ábra), a második helyre visszaszorítva a

rovar általi beporzást igénylő gyomokat, melyek az összes

gyomborítás 33,10%-át teszik ki. Az önbeporzó fajok 24,11%-os

részaránnyal kerültek feljegyzésre.

A szántón élő madarak számára táplálékforrást biztosító gyomok

részaránya a kukoricavetésekben érte el legmagasabb értéket (84,46%)

(38. ábra).

80

84,46 %

15,54 %



37. ábra: Fajok beporzás szerinti eloszlás a vizsgált

kukoricavetésekben

38. ábra: Fajok madáreleségként betöltött szerepe a vizsgált

kukoricavetésekben

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

rovar szél ön

33,10

42,79

24,11

Beporzás módja

Borí

tási

rés

zese

dés

(%

)

81

5.2. A gazdálkodási- és környezeti tényezők,

illetve a helykontextus hatása a szántóföldek

gyomnövényzetének fajösszetételére

A teljes RDA modell (28 változót tartalmazva) 20,25%-át, míg

a csökkentett modell (22 változóval) 19,15%-át magyarázta a

fajösszetétel teljes varianciájának. Mind a 22 változó (kultúrnövény

típusa, a földrajzi fekvés, tengerszintfeletti magasság, az egyes

talajtulajdonságok, kvadrát helye és szomszédos élőhely típusa) tiszta

hatása (net effect) szignifikánsnak bizonyult a gyomnövényzet

fajösszetételére, p<0,05 küszöbértéknél (10. táblázat). A szignifikáns

hatású magyarázó tényezőkhöz legjobban illeszkedő fajok adatait a

11., 12. és 13. táblázatokban foglaltuk össze.

A csökkentett RDA modell ordinációjában (39. ábra) az első

két tengely a teljes variancia 7,65%-át, illetve 2,51%-át magyarázza.

A szántók gyomösszetételének meghatározásában a kultúrnövény

típusa (kalászos, tarló vagy kukorica) eredményezte a legnagyobb

különbséget, melyet a vetésidőszak (ősz vagy tavasz) követett a

rangsorban (9,46% és 3,84% értékű magyarázott varianciával; 10.

táblázat).

82

10. táblázat: A magyarázó változók teljes és tiszta hatása a fajösszetételre

Sorszám Változók d. f.

Teljes hatás Tiszta hatás

Magyarázott

variancia (%) 2

adjR Magyarázott

variancia (%) 2

adjR F p p-érték

1. Kultúrnövény típusa 2 9,459 0,0915 5,619 0,0556 19,8414 0,001

2. Keleti hosszúság 1 1,469 0,0130 0,696 0,0058 4,9130 0,001

3. Tengerszintfeletti magasság 1 0,819 0,0065 0,619 0,0050 4,3698 0,001

4. Szerves trágya 1 0,818 0,0065 0,507 0,0038 3,5807 0,001

5. Talaj Ca tartalma 1 0,612 0,0045 0,477 0,0035 3,3716 0,001

6. Kvadrát helye 1 0,459 0,0029 0,459 0,0033 3,2407 0,001

7. Talajkötöttség 1 0,568 0,0040 0,455 0,0033 3,2122 0,001

8. Talaj K tartalma 1 0,787 0,0062 0,442 0,0031 3,1188 0,001

9. Műtrágya 1 0,568 0,0040 0,383 0,0025 2,7073 0,002

10. Talaj Mg tartalma 1 0,443 0,0028 0,367 0,0024 2,5945 0,001

11. Fluroxipir 1 0,735 0,0057 0,359 0,0023 2,5351 0,001

12. Táblaméret 1 0,511 0,0034 0,346 0,0021 2,4463 0,003

13. Északi szélesség 1 0,414 0,0025 0,341 0,0021 2,4085 0,001

14. Szomszédos élőhely 4 1,416 0,0075 0,763 0,0020 1,3480 0,017

15. Elővetemény 1 0,480 0,0031 0,329 0,0020 2,3231 0,002

16. Floraszulám 1 0,576 0,0041 0,317 0,0018 2,2359 0,003

17. Talaj P tartalma 1 0,328 0,0016 0,290 0,0015 2,0469 0,006

18. Izoxaflutol+ciproszulfamid 1 0,917 0,0075 0,269 0,0013 1,8981 0,014

19. Vetésidőszak 1 3,843 0,0368 0,262 0,0013 1,8535 0,018

20. Talaj humusz tartalma 1 0,598 0,0043 0,260 0,0012 1,8360 0,012

21. Tienkarbazon-metil 1 0,852 0,0069 0,260 0,0012 1,8340 0,013

22. Dikamba 1 0,222 0,0005 0,235 0,0010 1,6610 0,030

83

11. táblázat: Az első kötött tengely mentén legjobban illeszkedő fajok koordinátája és illeszkedése a parciális

RDA modellekben, a 10. táblázatban specifikált szignifikáns hatású környezeti tényezők esetében

Koor-

dináta

Illeszkedés Koor-

dináta

Illeszkedés Koor-

dináta

Illeszkedés

Hosszúság (+ magas, – alacsony) Szélesség (+ magas, – alacsony) Tengerszintfeletti magasság (+ magas, – alacsony) Hibiscus trionum 0,087 0,019 Equisetum arvense 0,239 0,056 Mentha arvensis 0,105 0,029

Lathyrus tuberosus 0,077 0,015 Symphytum officinale 0,146 0,029 Consolida orientalis 0,099 0,020

Matricaria chamomilla 0,050 0,028 Solanum nigrum –0,043 0,032 Galinsoga ciliata 0,053 0,017

Centaurea cyanus 0,046 0,025 Adonis aestivalis –0,050 0,028 Centaurea cyanus 0,035 0,014

Consolida regalis 0,045 0,020 Cardaria draba –0,059 0,044 Lappula squarrosa 0,032 0,034

Adonis aestivalis 0,044 0,021 Lathyrus tuberosus –0,098 0,024 Plantago lanceolata 0,022 0,019

Ranunculus arvensis 0,035 0,016 Hibiscus trionum –0,114 0,032 Solanum nigrum –0,051 0,044

Thlaspi arvense 0,026 0,012 Xanthium italicum –0,170 0,051 Xanthium italicum –0,098 0,017

Sinapis arvensis –0,041 0,012 Polygonum aviculare –0,179 0,057 Polygonum aviculare –0,128 0,029

Equisetum arvense –0,123 0,015 Rubus caesius –0,221 0,076 Rubus caesius –0,154 0,037

Humusz (+ magas, – alacsony) Talajkötöttség (+ kötött, – laza) Talaj P (+ magas, – alacsony) Cirsium arvense 0,125 0,012 Symphytum officinale 0,121 0,020 Capsella bursa-pastoris 0,092 0,026

Galium aparine 0,082 0,017 Galium aparine 0,069 0,012 Mentha arvensis 0,072 0,014

Capsella bursa-pastoris 0,081 0,020 Persicaria lapathifolia 0,048 0,012 Chenopodium album 0,060 0,012

Chenopodium album 0,074 0,018 Chenopodium album 0,026 0,008 Calystegia sepium 0,034 0,006

Adonis aestivalis 0,039 0,017 Cardaria draba –0,032 0,013 Viola arvensis 0,028 0,007

Geranium molle 0,016 0,013 Poa pratensis –0,041 0,038 Thlaspi arvense 0,027 0,013

Salvia pratensis –0,035 0,016 Hibiscus trionum –0,073 0,013 Arctium tomentosum 0,020 0,009

Sinapis arvensis –0,045 0,014 Rubus caesius –0,094 0,014 Achillea millefolium –0,025 0,008

Setaria pumila –0,142 0,013 Setaria pumila –0,107 0,008 Sonchus arvensis –0,080 0,012

Equisetum arvense –0,170 0,028 Veronica persica –0,112 0,013 Symphytum officinale –0,112 0,017

Talaj K (+ magas, – alacsony) Talaj Ca (+ magas, – alacsony) Talaj Mg (+ magas, – alacsony) Polygonum aviculare 0,127 0,029 Polygonum aviculare 0,104 0,019 Cirsium arvense 0,141 0,016

Capsella bursa-pastoris 0,097 0,029 Salvia pratensis 0,085 0,091 Xanthium italicum 0,095 0,016

Chenopodium album 0,066 0,014 Xanthium italicum 0,082 0,012 Viola arvensis 0,044 0,016

Amaranthus retroflexus 0,041 0,011 Sinapis arvensis 0,048 0,015 Ranunculus arvensis 0,033 0,014

Cardaria draba 0,033 0,014 Achillea millefolium 0,035 0,016 Geranium molle 0,016 0,013

Solanum nigrum 0,027 0,012 Lotus corniculatus 0,028 0,021 Avena fatua 0,016 0,010

Thlaspi arvense 0,024 0,011 Trifolium repens 0,022 0,015 Bidens tripartita 0,010 0,010

Conyza canadensis –0,023 0,015 Trifolium pratense 0,018 0,011 Myosotis arvensis –0,017 0,012

Setaria pumila –0,138 0,013 Cirsium arvense –0,133 0,014 Sinapis arvensis –0,036 0,009

Equisetum arvense -0,246 0,059 Setaria pumila –0,151 0,015 Veronica persica –0,094 0,009

84


RDA modellekben, a 10. táblázatban specifikált szignifikáns hatású gazdálkodási tényezők esetében

Koor-

dináta

Illeszkedés Koor-

dináta

Illeszkedés Koor-

dináta

Illeszkedés

Kultúrnövény típusa

Gabona Kukorica Tarló Equisetum arvense 0,119 0,002 Echinochloa crus-galli 0,556 0,002 Stachys annua 0,193 0,003

Daucus carota 0,085 0,019 Setaria pumila 0,453 0,010 Anagallis arvensis 0,137 0,002

Sinapis arvensis 0,057 0,002 Hibiscus trionum 0,253 0,048 Setaria viridis 0,133 0,000

Oxalis stricta 0,036 0,003 Chenopodium album 0,142 0,000 Kickxia elatine 0,040 0,000

Centaurea cyanus 0,035 0,006 Amaranthus retroflexus 0,111 0,013 Sinapis arvensis –0,082 0,003

Achillea millefolium 0,030 0,001 Calystegia sepium 0,111 0,003 Papaver rhoeas –0,105 0,008

Trifolium repens 0,030 0,000 Papaver rhoeas –0,112 0,007 Capsella bursa-pastoris –0,118 0,005

Trifolium pratense 0,023 0,004 Taraxacum officinale –0,118 0,011 Galium aparine –0,147 0,009

Lathyrus tuberosus –0,067 0,000 Consolida orientalis –0,212 0,008 Echinochloa crus-galli –0,250 0,039

Rubus caesius –0,107 0,011 Veronica persica –0,280 0,002 Veronica persica –0,334 0,013

Elővetemény (+ kalászos, – kapás) Vetésidőszak (+ ősz, – tavasz) Táblaméret (+ nagy, – kicsi) Equisetum arvense 0,119 0,004 Veronica persica 0,249 0,065 Veronica persica 0,127 0,017

Daucus carota 0,085 0,008 Consolida orientalis 0,223 0,100 Xanthium italicum 0,104 0,019

Sinapis arvensis 0,057 0,001 Galium aparine 0,158 0,063 Galium aparine 0,086 0,019

Oxalis stricta 0,036 0,000 Papaver rhoeas 0,108 0,060 Capsella bursa-pastoris 0,079 0,019

Centaurea cyanus 0,035 0,014 Calystegia sepium –0,094 0,048 Anthemis arvensis 0,025 0,023

Achillea millefolium 0,030 0,009 Amaranthus retroflexus –0,100 0,066 Arctium tomentosum 0,020 0,009

Trifolium repens 0,030 0,005 Chenopodium album –0,158 0,081 Galinsoga ciliata –0,036 0,008

Trifolium pratense 0,023 0,000 Hibiscus trionum –0,205 0,103 Sonchus arvensis –0,064 0,008

Lathyrus tuberosus –0,067 0,003 Setaria pumila –0,384 0,098 Echinochloa crus-galli –0,080 0,007

Rubus caesius –0,107 0,037 Echinochloa crus-galli –0,490 0,247 Symphytum officinale –0,087 0,010

Szervestrágya (+ igen, – nem) Műtrágya (+ igen, – nem) Convolvulus arvensis 0,160 0,013 Rubus caesius 0,092 0,013

Setaria pumila 0,148 0,014 Hibiscus trionum 0,084 0,017

Echinochloa crus-galli 0,142 0,021 Elymus repens 0,073 0,011

Galinsoga ciliata 0,118 0,087 Matricaria chamomilla –0,032 0,011

Calystegia sepium 0,103 0,058 Sinapis arvensis –0,050 0,017

Sonchus arvensis 0,102 0,019 Galinsoga ciliata –0,052 0,017

Chenopodium album 0,100 0,032 Persicaria lapathifolia –0,057 0,017

Amaranthus retroflexus 0,084 0,047 Consolida orientalis –0,096 0,018

Chenopodium polyspermum 0,034 0,014 Cirsium arvense –0,142 0,016

Veronica arvensis 0,028 0,014 Sonchus arvensis –0,153 0,043

85


RDA modellekben, a 10. táblázatban specifikált szignifikáns hatású helyhatás esetében

Koor-

dináta

Illeszkedés Koor-

dináta

Illeszkedés Koor-

dináta

Illeszkedés

Szomszédos élőhely

Szántóföld Árok Parlag Echinochloa crus-galli 0,147 0,003 Equisetum arvense 0,139 0,014 Vicia cracca 0,042 0,004

Amaranthus retroflexus 0,064 0,002 Plantago lanceolata 0,037 0,006 Thlaspi arvense 0,040 0,000

Trifolium repens 0,018 0,005 Oxalis stricta 0,030 0,014 Matricaria chamomilla 0,036 0,002

Trifolium pratense –0,017 0,001 Vicia cracca 0,024 0,002 Centaurea cyanus 0,027 0,001

Euphorbia cyparissias –0,031 0,009 Dactylis glomerata 0,021 0,000 Medicago falcata 0,017 0,001

Cardaria draba –0,034 0,044 Medicago falcata 0,019 0,009 Trifolium pratense 0,016 0,000

Adonis aestivalis –0,036 0,028 Anthemis arvensis 0,010 0,001 Avena fatua 0,016 0,001

Consolida regalis –0,036 0,018 Lathyrus tuberosus –0,037 0,011 Papaver rhoeas –0,047 0,000

Vicia cracca –0,040 0,001 Rubus caesius –0,044 0,018 Hibiscus trionum –0,057 0,001

Galium aparine –0,082 0,007 Xanthium italicum –0,050 0,000 Rubus caesius –0,074 0,004

Szomszédos élőhely Kvadrát helye (+ belső, – szegély)

Rét Útszél Cirsium arvense 0,108 0,019 Veronica persica 0,106 0,391 Convolvulus arvensis 0,154 0,012

Consolida orientalis 0,082 0,019 Lathyrus tuberosus 0,076 0,059 Trifolium repens –0,019 0,011

Galium aparine 0,070 0,025 Papaver rhoeas 0,066 0,239 Arctium tomentosum –0,026 0,016

Lamium purpureum 0,067 0,036 Taraxacum officinale 0,048 0,069 Cichorium intybus –0,034 0,022

Adonis aestivalis 0,048 0,038 Cardaria draba 0,038 0,074 Taraxacum officinale –0,049 0,012

Consolida regalis 0,032 0,027 Euphorbia cyparissias 0,033 0,020 Achillea millefolium –0,049 0,033

Centaurea cyanus 0,028 0,021 Salvia pratensis 0,030 0,016 Xanthium italicum –0,080 0,011

Ranunculus arvensis 0,024 0,011 Amaranthus retroflexus –0,052 0,084 Sonchus arvensis –0,091 0,015

Solanum nigrum 0,021 0,016 Equisetum arvense –0,104 0,006 Daucus carota –0,093 0,024

Geranium molle 0,012 0,008 Cirsium arvense –0,131 0,010 Polygonum aviculare –0,118 0,025

86

39. ábra: A csökkentett RDA modell ordinációs diagramja, amely a 22 szignifikáns magyarázó változót (A és C) és a

fajokat (B) tünteti fel. Csak azokat a fajokat mutatjuk, melyek az első két RDA tengelyen a legnagyobb súllyal

szerepelnek

87

Az ordinációs diagram első tengelyéhez pozitívan kapcsolódó

fajok a kukoricavetésekre jellemző gyomok (pl. Amaranthus

retroflexus, Chenopodium album, Hibiscus trionum), míg a kalászos

kultúrákban gyakori növények (pl. Galium aparine, Papaver rhoeas,

Adonis aestivalis) negatívan korrelálnak ezzel a tengellyel. A tarlókon

feljegyzett legfontosabb gyomnövények (pl. Stachys annua, Anagallis

arvensis, Setaria viridis) a második tengely pozitív értékeivel

asszociálódnak (39. ábra). A szomszédos vegetáció típusa (mint

helykontextus) lett a következő legfontosabb előrejelzője a

gyomösszetétel varianciájának (tiszta hatás: 0,76% és teljes hatás:

1,42% magyarázott variancia; 10. táblázat): a szántók pozitívan, az

útszélek és a kaszálók negatívan korreláltak az első tengellyel, míg az

árkok pozitívan kapcsolódtak a második tengelyhez.

További változók, melyek nagy súllyal szerepeltek az RDA

első tengelyén a szervestrágya és az egyes talajtulajdonságok

(kalcium, foszfor és humusztartalom) voltak, míg a második tengellyel

a talajszerkezet, a műtrágya és az északi szélesség asszociálódott (10.

táblázat, 39. ábra).

A kultúrnövény típusa szerinti variancia particionálás során

kiderült, hogy a környezeti változók hatása felülmúlja a gazdálkodási

változók hatását és a helyhatást mindhárom élőhelytípuson. A

környezeti hatás varianciafrakciója közel azonos értékűnek bizonyult

tarlón és kukoricavetésben (6,6% illetve 6,5%), kalászos kultúrában

viszont némileg alacsonyabb részesedést mutat (4,8%). Továbbá a

kalászos kultúrában a helykontextus és a gazdálkodás relatív hatása

közel azonosnak bizonyult (2,5% illetve 2,6%), azonban kukoricában

88

és tarlón a helyhatás csak egy töredékét magyarázta a teljes

varianciának (0,9 illetve 0,2%) (40. ábra). Amikor a variancia

particionálásba mind a 299 szántóföldet bevontuk, a gazdálkodási

változók hatása jelentősnek bizonyult, variancia frakciója több mint

háromszor nagyobb volt, mint a környezeti változóké (10,9% illetve

3,4%) (41. ábra). A felvétel helye szerinti variancia particionálás

alapján a környezeti változók hatása a szántók szegélyében csak

kismértékben volt magasabb, mint a szántók belsejében (3,2% illetve

2,6%), míg a gazdálkodási változók hatása csaknem azonosnak

bizonyult (10,4% és 10,5%) (42. ábra).

40. ábra: A magyarázó változók egyes csoportjának százalékos

hozzájárulása a gyomflóra összetételének varianciájához a három

kultúrnövény típus esetében

(csak a pozitív értékeket tüntettük fel) 2

adjR

89


hozzájárulása a gyomflóra összetételének varianciájához az összes

szántóföld esetében

(csak a pozitív értékeket tüntettük fel)


hozzájárulása a gyomflóra összetételének varianciájához a szegély (A)

és táblabelső (B) tekintetében

(csak a pozitív értékeket tüntettük fel)

2

adjR

2

adjR

90

6. DISZKUSSZIÓ

6.1. A gyomnövények dominancia- és gyakorisági

sorrendje

Kutatásunk adatai rámutatnak arra, hogy Maros megye

szántóföldjein, mindhárom élőhelytípuson az apró szulák

(Convolvulus arvensis) a legnagyobb térfoglalású és egyben a

leggyakoribb gyom. A művelt területeken kívül számos más

élőhelytípuson is előfordul (Culhavi & Manea, 2010).

Az apró szulákról elmondható, hogy a világ tíz legveszélyesebb

gyomnövényei közé tartozik (Novák et al., 2011). Korábbi adatok is a

faj széleskörű elterjedésére utalnak. Úgy Erdélyben (Balázs, 1944, Gál

& Pinke, 2012), mint egész Románia területén (Nyárádi & Bálint,

2013) a szegetális flórában a leggyakrabban előforduló

gyomnövényként tartják számon. Magyarországon az Ötödik

Országos Gyomfelvételezés alkalmával az őszi búza tarlók

vizsgálatainak eredményei alapján a kiemelkedő fontosságú fajok

között szerepel (Novák et al., 2011). Viszont kukoricaföldeken, az

utolsó országos gyomfelvételezés eredményei szerint, jelentősége

csökkent a korábbi évekhez képest, a tizedik helyen jelenik meg a

kukorica nyárutói gyomnövényeinek rangsorában, míg az Első

Országos Gyomfelvételezés (1947-1953) idején az első helyen

szerepelt (Novák et al., 2011).

91

Mivel az 1950-es évek elején még nem volt jellemző az intenzív

herbicidhasználat, korábban a Convolvulus arvensis széleskörű

elterjedése az akkori termesztéstechnológia hatásának tulajdonítható

(Czimber, 1993b). Napjainkban nagy térfoglalásának oka, hogy e

fajnál egyformán jelentős a magról való- és a vegetatív úton történő

szaporodás (Ujvárosi, 1973a). Fennmaradását továbbá elősegíti a talaj

nagy magkészlete (Kovács & Novák, 2009), illetve a mechanikai

növényápolás sem szab határt terjedésének. Bár egyes adatok alapján

(pl. Hunyadi et al., 1998) térhódítását mélyszántással lehet korlátozni.

De mivel a szaporítógyökér rendszerének 30%-a a talajban, 60 cm-nél

mélyebben helyezkedik el, az apró szulák a szántás mélysége alól is

képes előtörni (Hunyadi et al., 1998). Kártételét tovább fokozza a

hajtások allelopátiás gátló hatása (Kazinczi et al., 2007, Kazinczi et

al., 2009) és herbicidrezisztenciája (Czimber, 1993b, Soare et al.,

2010), illetve széles ökológiai tűrőképességgel rendelkezik, az

aszályra sem érzékeny.

Szintén mindhárom élőhelytípuson domináns és gyakran

megjelenő faj a mezei aszat (Cirsium arvense). Magyarországon is az

egyik leggyakoribb gyomnövény a szántóföldeken (Ujvárosi, 1973a),

az Ötödik Országos Gyomfelvételezés eredményei alapján a

fontossági sorrendben kalászosokban és tarlókon a negyedik helyen,

míg kukoricavetésekben hatodik helyen szerepel (Novák et al., 2009).

A Cirsium arvense elterjedését elősegíti, hogy nehéz hatékony

védekezési módszert kidolgozni ellene (Zalai et al., 2013). Reisinger

et al. (2004) például az aszattal fertőzött területek elkerülését javasolja

az ökológiai búzatermesztés esetén. Tömeges előfordulás esetén a

92

kultúrnövényt elnyomja, akár teljesen el is pusztítja, elvonva tőle a

vizet és a tápanyagokat (Novák et al., 2011). Kompetíciós készségét

növeli allelopatikus hatása (Solymosi et al., 1998).

A mezei aszat gyakori megjelenése hatékony terjedésének

köszönhető, ugyanis versenyképességét magról és gyökérrügyekről

való szaporodással biztosítja (Nyárádi, 2008). Elsősorban a vegetatív

szaporodással terjed. A gyomszabályozás során feldarabolt

gyökérzetből rövid időn belül több hajtás is fejlődésnek indul, mivel

minden évszakban rendelkezik a hajtások újraképződéséhez szükséges

tápanyagmennyiséggel (Solymosi et al., 1998). A nem megfelelő

módon kivitelezett szántás és kapálás ugyancsak a faj térhódításához

vezet (Ujvárosi, 1973a). A mezei aszat esetében a generatív

szaporodás másodlagos jelentőségű, magvai egyenlőtlenül csíráznak

(Ujvárosi, 1973a). A magról való szaporodásmóddal a faj az

esetlegesen tiszta talajokat is meg tudja hódítani, mivel kaszatjait a

szél messze elhordhatja.

Az apró szulák (Convolvulus arvensis) és a mezei aszat (Cirsium

arvense) a vegyszermentes művelésben részesített szántókon is a

legfontosabb gyomnövények közé tartozik (Pál J, 2004, Dorner et al.,

2010).

Maros megye kalászos kultúráiban regisztráltunk tipikus

gabonakísérő fajokat is. Ezek közül nagy borítással és gyakran jelenik

meg a ragadós galaj (Galium aparine). Magyarországon viszont a faj

visszaszorulását figyelték meg, ami a napjainkban jellemző hatékony

gyomirtási technológiáknak tulajdonítható (Novák et al., 2011). Petre

93

& Carciu (2013) is a herbicidek cseréjével magyarázza a faj kisebb

mértékű részesedését.

A megye kalászos kultúráiban a gyakori gyomnövények közé

tartozik a keleti szarkaláb (Consolida orientalis) is. Irodalmi adatok

alapján a faj a kalászosokban érlel magot, aratás után elpusztul

(Ujvárosi, 1973a). Magyarországon ezen faj visszaszorulása

tapasztalható (Novák et al., 2009). Erdélyben a faj nagyobb

vitalitásának oka valószínűleg a mérsékeltebb gyomirtószer használat,

valamint az intenzifikációra kevésbé alkalmas kisebb méretű

parcellák. Ezen felül, a vizsgált terület a faj areájának sokkal inkább a

központibb részén helyezkedik el, ellentétben a marginális részeket

jelentő magyarországi területekkel (Priszter, 1960), ahol a faj Holzner

(1978) érvelése értelmében, feltehetőleg sokkal érzékenyebb az

intenzív gazdálkodási viszonyokra.

A pipacs (Papaver rhoeas), mint Európa egyik legismertebb

gabonagyomnövénye (Novák et al., 2011), szintén domináns és

gyakori gyomnövényként szerepelt a vizsgált kalászosokban. Ez azon

fajok közé tartozik, melyek nagy maghozammal rendelkeznek, a

magvak sokáig megőrzik csírázóképességüket, így könnyebben

tolerálják a művelésmód változásának hatását (Pinke & Pál, 2005).

Ugyanakkor bizonyos fokú herbicidrezisztencia is kimutatható egyes

populációk esetében (Kaloumenos et al., 2011). Magyarország

területén is széleskörűen elterjedt, az Országos Szántóföldi

Gyomfelvételezések során átlagborítási értéke nem csökkent. Az

Ötödik Országos Gyomfelvételezés eredményei alapján a nyolcadik

leggyakoribb gyomfaj a kalászos kultúrákban (Novák et al., 2009).

94

A gabonatáblákban regisztrált levéltelen lednek (Lathyrus

aphaca) „veszélyeztetettség közeli” kategóriában szerepel a

magyarországi vörös listán (Pinke et al., 2011a), viszont Romániában

nem sorolják a ritka növények közé (Dihoru & Negrean, 2009).

A megye tarlóin a magas átlagborítással rendelkező gyakori

fajok között megjelennek a kalászos gabonákat kísérő gyomok (pl.

Consolida orientalis) (Soukup et al., 2004), illetve a tipikus tarló

asszociációk karakterisztikus fajai (pl. Stachys annua, Anagallis

arvensis, Setaria spp.) (Pinke & Pál, 2006).

A tarlóvirág (Stachys annua) értékes mézelő növény,

Magyarországon az ’50-es években az egyik legfontosabb nektárt

szolgáltató növények között tartották számon a méhészek (Farkas &

Zajácz, 2007). A korai tarlóhántás nagyban hozzájárul a faj

visszaszorulásához. A még meglévő populációk megóvásához a

tarlóhántás novemberig való elhagyása szükséges, ez idő alatt a

méhészek bevonásával értékes tarlómézet szolgáltathatnak ezek a

mezőgazdasági táblák (Pinke & Pál, 2009).

A muhar fajok (Setaria spp.) Magyarországon is hasonló

elterjedéssel rendelkeznek, a fakó muhar a kiemelkedő jelentőségű

gyomnövények, míg a zöld muhar az elsőrendű fontosságú

gyomnövények között szerepel tarlón (Novák et al., 2009).

De kukoricavetésekben is gyakran felbukkannak. A fakó muhar

(Setaria pumila) Magyarországon és Romániában egyaránt a

leggyakoribb kukoricát gyomosító fajok közé tartozik. Az Ötödik

Országos Gyomfelvételezés eredményei alapján a negyedik helyet

foglalja el a kukorica nyárutói gyomnövényeinek listáján (Novák et

95

al., 2009), Chirilă (2001) pedig számos romániai megyében a

legelterjedtebb fajként említi kapás kultúrákban.

A Setaria pumila és Setaria viridis gyakran jelenik meg együtt

(Pinke & Pál, 2005). Előretörésük részben a nagy maghozam és a

magvak hosszú életképességével (Nyárádi, 2008), részben pedig az

alkalmazott gyomirtási módszerek megválasztásával magyarázható.

Például a kukorica termesztése során a gazdálkodók gyakran

elhagyják a preemergens kezeléseket, a posztemergens gyomirtásként

széleskörűen használt szulfonilurea hatóanyagok többsége pedig a

muhar fajok szabályozásában kívánnivalót hagy maga után (Novák et

al., 2009).

Tarlókon és kukoricavetésekben egyaránt a fontos

gyomnövények közé tartozik a fekete nadálytő (Symphytum

officinale). Ez a faj a mélyfekvésű szántókon foltokban gyomosít

(Dorner et al., 2011), a nedves vagy magas talajvizű élőhelyeket

részesíti előnyben, kártétele nagy termete miatt jelentős lehet

(Ujvárosi, 1973a). Főként azokon a területeken jelenik meg, melyeken

a földművelés a hagyományos elveket követi (Dorner & Zalai, 2009).

A gyomnövény szaporodásra képes gyökerekkel rendelkezik (H3),

karógyökerén adventív rügyek találhatóak, így a szántás elősegíti

felszaporodását, a gyökér feldarabolásával a gyökérdarabokból új

növények fejlődnek (Nyárádi, 2008). A fertőzött területen

szabályozása igen nehéz, visszaszorítására ajánlott a rendszeres és

alapos talajművelés (mélyszántás, kapálás) (Ujvárosi, 1973a, Nyárádi,

2008).

96

Adatgyűjtésünk során a kukoricavetésekben nagy

átlagborítással és gyakorisággal regisztráltuk a közönséges

kakaslábfüvet (Echinochloa crus-galli), melyet számos más

tanulmány is a kultúrnövény gyakori egyszikű gyomnövényei közé

sorolja (Chirilă, 2001, József & Radvány, 2001, Reisinger et al., 2007,

Nyárádi, 2008, Dorner et al., 2011, Petre & Carciu, 2012, 2013). Ezen

faj Magyarországon a kukorica nyáreleji gyomnövényei közül a

legfontosabb, nyárutói felvételekben pedig a második helyen szerepel

(Novák et al., 2009). Fontossága nem sokat változott az elmúlt hatvan

évben (Czepó, 2013). Dominanciájának oka, hogy a

talajadottságokhoz kiváló alkalmazkodó képességgel rendelkezik

(Lehoczky et al., 2004), terjedését nem befolyásolja az alkalmazott

művelési mód (Kovács & Novák, 2009). Kakaslábfűvel fertőzött

területen, védekezés nélkül, a termésveszteség már a kultúrnövény

három leveles korában megindul (Czepó, 2013), a kritikus

kompetíciós periódus pedig a kukorica kilenc leveles koráig tart

(Kazinczi et al., 2008).

Kukoricában a 20 leggyakrabban előforduló gyomok között

szerepel a felfutó sövényszulák (Calystegia sepium). Ezt a fajt

korábban a mélyfekvésű területek, nedvesebb talajok

gyomnövényeként tartották számon (Ujvárosi, 1973a), azonban egyre

jelentősebb gyomborítottságot okoz száraz termőhelyi viszonyok

között is (Hunyadi et al., 1998, Széll et al., 2013). Annak ellenére,

hogy a magyarországi országos gyomfelvételezés eredményei szerint

nem sorolják a legfontosabb gyomnövények közé (Novák et al., 2011)

97

a fertőzött területeken az apró szuláknál is nagyobb károkat képes

okozni (Széll et al., 2013).

A gyomfelvételekben szerepel a borzas gombvirág (Galinsoga

ciliata), melyet Ujvárosi (1973a) könyvében ritka fajként említ, de

rohamos terjedésére felhívja a figyelmet. Jelenleg Magyarországon

árnyas gyomtársulások, erdőszegélyek és kertek, parkok növénye

(Király, 2009). Ezzel szemben a vizsgált területen szántóföldön is

megjelenik, a tápanyagban gazdag talajokat kedveli. Adatgyűjtésünk

során átlagborítása alapján tarlókon és kukoricatáblákon egyaránt a 20

legfontosabb gyom között szerepel, előfordulási gyakorisága

kukoricavetésekben számottevő. Ciocârlan et al.. (2004) a romániai

szegetális flóra elemeként sorolja fel, a veszélyes gyomnövények

listáján a 62. helyet foglalja el (Nyárádi, 2008).

43. ábra: Borzas gombvirág (Galinsoga ciliata)

98

Maros megye művelt területein előforduló növények között

nagy átlagborítással szerepelnek olyan fajok is, melyek világszerte a

legveszélyesebb gyomok közé tartoznak (pl. Chenopodium album,

Amaranthus retroflexus) (Novák et al., 2011) és gyakran alakulnak ki

herbicidrezisztens változataik (Czimber, 1993b, Nyárádi, 2008,

Cseresnyés et al., 2009). Ezeken a szántókon is terjednek a

melegigényes gyomok (pl. Xanthium italicum, Datura stramonium),

melyek elsősorban a tápanyagban gazdag talajokat részesítik előnyben

és jelentős károkat okozhatnak, mivel nagy termetükkel

visszaszorítják a kultúrnövények növekedését, fejlődését (Novák et

al., 2009).

Az inváziós neofitonok jelentős ökonómiai problémákat

okozhatnak a mezőgazdálkodás terén, ugyanakkor nagy veszélyt

jelentenek humánegészségügyi szempontból is (Csiszár, 2012). Ezek

közül a három élőhelytípuson összesen kilenc fajt regisztráltunk. A

kalászosokban, tarlón és kukoricavetésekben egyaránt előfordult a

szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a kanadai betyárkóró

(Conyza canadensis), a felálló madársóska (Oxalis stricta), az olasz

szerbtövis (Xanthium italicum) és a perzsa veronika (Veronica

persica). Továbbá, kukoricavetésekben és tarlón feljegyezésre került

az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) és az egynyári

seprence (Erigeron annuus). A fenyércirkot (Sorghum halepense)

kukoricában regisztráltuk, illetve tarlón, egyetlen felvételben szerepelt

a csicsóka (Helianthus tuberosus).

A perzsa veronika (Veronica persica) tömeges megjelenése

esetén a kultúrnövény bokrosodását gátolja (Ujvárosi, 1973a), viszont

99

kis termete és sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt (Ciocârlan et

al., 2004) kártétele a kultúrákban nem számottevő. Hasonló

tulajdonsággal rendelkezik a felálló madársóska (Oxalis stricta) is.

Nagy termetük miatt növényvédelmi szempontból jelentősebbek

a továbbiakban ismertetésre kerülő gyomok. Az olasz szerbtövis

(Xanthium italicum) egész Románia területén közismert, igen mérgező

gyomnövény (Ciocârlan et al., 2004). A szőrös disznóparéj

(Amaranthus retroflexus) és a kanadai betyárkóró (Conyza

canadensis) jelentős herbicidhasználat mellett is képes terhes gyommá

válni (Nótári, 2012, Pál, 2012). Románia egész területén igen gyakori

növények, jelentős kártételű gyomok, viszont a művelt területeken

inkább a kapás kultúrákban és tarlókon találnak megfelelő

életkörülményeket (Nyárádi, 2008).

Az egynyári seprence (Erigeron annuus) nyárutói egyéves (T4)

gyomnövény (Ujvárosi, 1973a) június és szeptember között jelenik

meg tömegesen (Pál, 2012). A csicsóka (Helianthus tuberosus) tarlón

egyetlen felvételben szerepelt, így előfordulása véletlenszerűnek

tekinthető.

Kiemelt fontosságúnak tekintjük az ürömlevelű parlagfű

(Ambrosia artemisiifolia) megjelenését a megye szántóföldjein. A faj

elsősorban a mezőgazdasági és ruderális területeken tűnik fel

(Szigetvári, 2012). Magyarországon széleskörűen elterjedt, igen

megnehezítve a gyomszabályozást (Novák et al., 2009). Tarlókon

például összefüggő állományt alkothat, jó versenyképessége és

allelopátiája révén a többi növényfajt kiszorítva (Novák et al., 2009).

A visszaszorítását célzó védekezés a korai tarlóhántás, ami viszont

100

természetvédelmi szempontból káros hatással rendelkezik, ugyanis

sajnálatos következménye a tarlók, mint élőhelyek eltűnése, a

méhlegelők felszámolása (Pinke, 2010).

Az ürömlevelű parlagfű az Ötödik Országos Gyomfelvételezés

során kukoricatáblákban a nyárutói felvételezések eredményei alapján,

illetve tarlókon a leggyakrabban előforduló gyom (Novák et al.,

2009). De a kalászos kultúrákban is a kiemelkedő fontosságú gyomok

között szerepel (második a fontossági sorrendben) (Novák et al.,

2009). Bár Románia egyes részein is széleskörűen elterjedt a

szántóföldeken, Hodişan (2008) Maros megye területén előfordulását

nem jelzi.

Az Ambrosia artemisiifolia az általunk végzett adatgyűjtés során

kukoricában két felvételben szerepelt (2% illetve 4% borítással),

ugyanabban a táblában. Mivel az egyik felvétel a tábla szegélyében

készült, a másik annak belsejében, valószínűleg a gyomfaj véletlen

behurcolással (vetőmag vagy a földművelés során alkalmazott

eszközök használatával) kerülhetett a területre más élőhelyről, és nem

megtelepedett populációt találtunk ezen a szántóföldön. Viszont a

kukoricatábla közvetlen szomszédságában található tarlón is

megjelent, a szegélyben végzett felvételben, 1%-os borítással. A

szántók Báld (románul Balda) település határában találhatóak. A

parlagfű megjelenését érdemes figyelemmel követni, illetve

felszaporodását megelőzni, mivel igen agresszív gyomként viselkedik

azokon a területeken, ahol optimális életfeltételekre talál.

101

Annak ellenére, hogy az özönnövények többsége kisebb

átlagborítással jelentkezik, jelenlétüket érdemes figyelemmel kísérni,

ugyanis az utóbbi évtizedben a szántóföldeken ezen fajok

elszaporodása figyelhető meg (Nyárádi & Bálint, 2013).

6.2. A gyomnövénycsaládok jelentősége

Nyárádi (2008) alapján Románia gyomnövényei összesen 70

botanikai családba sorolhatóak. A legtöbb képviselővel a

fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családja rendelkezik, melyet a

pázsitfűfélék (Poaceae) követnek. Azonban az egyes családok

részesedése fajszám alapján csak informatív jellegű, merthogy vannak

olyan botanikai családok, melyek ugyan kevés képviselővel

rendelkeznek, szántóföldeken a fajok borítása alapján mégis jelentős

károkért felelősek (Chirilă, 2001). Ezek közé tartozik a szulákfélék

(Convolvulaceae) családja, mely kutatásunk során csupán két faj

borítási részesedésével (Convolvulus arvensis és Calystegia sepium)

kalászos kultúrákban és tarlókon vezető helyet foglal el,

kukoricavetésekben pedig második.

Kukoricában a pázsitfűfélék (Poaceae) család borítási

részesedése kiemelkedő. A kultúrában ezen család tagjai ellen való

védekezés egyre nagyobb gondokat okoz a gazdálkodóknak (Jáger et

al., 2007, Czepó, 2013).

102

A fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családja világviszonylatban

a legtöbb gyomfajt tartalmazó növénycsalád (Nyárádi, 2008). Számos

képviselőjének borítási részesedése révén az általunk vizsgált

szántókon is a fontos gyomnövénycsaládok közé tartozik,

kalászosokban és tarlókon második, kukoricavetésekben harmadik

helyre került a sorrendben.

6.3. A flóraelemek jelentősége

A gyomfajok elterjedését nagymértékben befolyásolják a

klimatikus tényezők, az adott faj alkalmazkodóképessége. Ennek

megfelelően a flóraelemeket areatípusaik szerint osztályozzuk, az

azonos területen élő, hasonló életfeltételeket igénylő fajok ugyanabba

a flóraelemcsoportba tartoznak (Péterfi, 1997).

A flóraelemtípusok dominanciájának sorrendje mindhárom

élőhelytípuson azonos. Ez alapján a fajok borítási részesedése szerint,

a kozmopoliták uralkodnak, ezeket követi az eurázsiai elemek majd az

adventív növények részaránya.

A kozmopoliták közé azok a fajok sorolhatók, melyek az egész

Földön megtalálhatóak. Széleskörű elterjedésüknek oka a növények

migrációja és az ember általi növényhurcolás. Könnyen

alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez és kevésbé érzékenyek a

változásokra (Kárpáti & Terpó, 1971). Bár adataink alapján ezen

elemek a kalászos kultúrákban is az első helyet foglalják el a

103

flóraelem-spektrumok között, tarlókon részesedésük emelkedett. A

legnagyobb borítási résesedést pedig kukoricavetésekben érték el.

A kozmopoliták széleskörű elterjedését és magas részesedési

arányát bizonyítják a Magyarországon végzett Országos

Gyomfelvételezések eredményei is. Novák et al.. (2011) alapján a

gyomfajok között borítási arány szerint a kozmopolita elemek uralják

a szántókat már hatvan éve. Azonban míg Magyarországon nyárutói

kukoricában az összes fajszámból való részesedés szerint az eurázsiai

elemek a legjelentősebbek (Novák et al., 2011), akárcsak az általunk

vizsgált tarlókon és kalászosokban, addig Maros megye

kukoricavetéseiben a kozmopoliták fajszám alapján is a leggazdagabb

flóraelem csoportot alkotják. Viszont Georgescu & Săvulescu (2013)

tanulmánya is a romániai szegetális flórában a kozmopoliták fajszám

szerinti dominanciáját bizonyítja. Vezető szerepük oka érthető,

ugyanis számos neofiton vált kozmopolitává (Pinke, 2001). Továbbá a

kapás kultúrák leggyakoribb gyomnövényei (pl. Convolvulus arvensis,

Echinochloa crus-galli, Setaria pumila) is ebbe a csoportba tartoznak.

Maros megye szántóföldjein a kozmopolitákat az eurázsiai

elemek követik. Főként kalászos kultúrákban jelentős részarányuk.

Pinke & Pál (2009) szerint azokon a szántóföldeken, melyeken az

intenzív művelés hatása mérsékeltebb az eurázsiai fajok dominanciája

figyelhető meg, a kozmopolitákat második helyre szorítva vissza. Az

eurázsiai fajok magyarországi búzavetésekben betöltött legnagyobb

részesedésére már Máthé (1943) is felhívta a figyelmet. És a

kozmopolita elemek előretörése mellett figyelemreméltó a mediterrán

elemek csekély részesedése a Máthé (1943) által kimutatott

104

magyarországi viszonyokhoz képest. A különbözőségek oka

valószínűleg Magyarország és Erdély eltérő klimatikus viszonyainak

és az elmúlt évtizedekben bekövetkezett flóra-változásoknak

köszönhető.

Az eurázsiai elemek borítási arányát Magyarországon a

Harmadik Országos Gyomfelvételezés óta meghaladja az adventív

elemek borítási aránya. A korábbi gyomfelvételezésekhez képest a

kozmopoliták és az eurázsiai elemek borítási részesedése csökkenő

tendenciát mutat, míg az adventív elemek részesedése folyamatosan

nő (Novák et al., 2011). Azonban míg az eurázsiai elemek csoportja

kontinensünk honos flóráját foglalja magába, addig az adventív

elemek az ember által termesztett vagy behurcolt, majd kivadult fajok

összessége (Kárpáti & Terpó, 1971).

Az adventív növények közé tartozik számos veszélyes

gyomnövényünk (pl. Conyza canadensis, Amaranthus retroflexus),

melyek problémát okoznak növényvédelmi szempontból, de

veszélyeztetik a honos flóra elemeinek fennmaradását is (Pál R,

2004). Az elsősorban kukoricában gyakori melegigényes fajok (pl.

Xanthium italicum) is ebbe a csoportba sorolhatók, melyek egyre

gyakrabban jelennek meg a szántóföldeken az utóbbi években (Nagy,

2003).

105

6.4. Az életformák jelentősége

A gyomnövények életforma szerinti osztályozása alapján

mindhárom élőhelyen a talajban telelő szaporítógyökeres évelők (G3)

jelentős részesedéssel rendelkeznek. Továbbá kukoricavetésekben és

kalászosokban szintén számottevő arányban jelennek meg a tarackos

rizómás fajok (G1).

Az évelők térhódítása a sikeres szaporodásmódjukban rejlik.

Többségük egyaránt képes generatív és vegetatív úton szaporodni.

Elterjedésükben nagymértékű szerepet játszik az ember is, szántás

során a vegetatív szaporítószervek feldarabolása révén (Dorner et al.,

2003). A szántókon a talajban telelő szaporítógyökeres évelők (G3)

magas részesedésének oka a csoportba tartozó apró szulák

(Convolvulus arvensis) nagy gyakorisága és a kijelölt kvadrátokban

elfoglalt magas borítási százaléka.

A szaporítógyökeres évelők (G3) és a tarackos rizómás gyomok

(G1) elszaporodása az utóbbi évtizedekben öltött nagy méretet (Henn

& Pál, 2010). Elterjedésük megakadályozásában a megelőzés és a nem

vegyszeres eljárások igen fontosak (Varga & Szabó, 2008b),

terjedésüket mélyműveléssel mérsékelni lehet (Lehoczky et al., 2004,

Kovács & Novák, 2009). Így a tarackos és gyöktörzses fajok

visszaszorítására irányul például a tarlóhántás, mely során mechanikai

jellegű eljárásokkal lehet ezen gyomokat szabályozni (Racskó, 2004).

A szántóföldeken a terofitonok fennmaradása rövid

tenyészidejükben rejlik. Ezáltal könnyen túlélik a művelés során

106

bekövetkező rendszeres bolygatást (Ujvárosi, 1973b). Az egyes

kultúrnövények gyomirtását nagyban megnehezíti, hogy a táblán

egyidejűleg fordulnak elő a magról kelő kétszikűek és egyszikűek,

illetve ezek magvainak csírázása elhúzódhat, több hullámban történhet

(Tóth & Nagy, 2014).

Az egyévesek közül kalászosokban az ősszel csírázó kora

tavaszi áttelelők (T1) és az ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár

eleji fajok (T2) dominálnak, viszont tarlón és kukoricavetésekben a T4

életformacsoport képviselőinek részesedése jelentős. A kifejlődő

gyomnövényzet összetételét a vetéshez kapcsolódó utolsó

talajművelés időpontja határozza meg (Pinke et al., 2016b). A

tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4) melegigényesek, nyár elején

csíráznak és késő őszig tart életciklusuk (Hunyadi, 2011). Késői

csírázásuk miatt a tavaszi talajművelés nem okozza pusztulásukat

(Pinke, 2001). Sűrű búzaállományban az erős kompetíció miatt nem

tudnak érvényesülni, ezért a talajszint közelében maradnak aratásig, az

alacsony tőszámú táblákban viszont nagy zöldtömeget fejleszthetnek

(Reisinger & Enzsölné Gerencsér, 2008). A felszántatlan tarlón őszi

asszociációt alkotnak (Pinke et al., 2010). Az utóbbi évtizedekben

borítási részesedésük nagymértékű növekedést mutat (Henn & Pál,

2010).

107

6.5. A szociális magatartás típusok jelentősége

A gyomnövények olyan élőhelyek tagjai, ahol a termőhelyi

stressz kevésbé intenzív, de a termőhely zavartsága magas (Kazinczi,

2011).

A gyomok szociális magatartás típusuk szerinti csoportosítása

alapján, mindhárom élőhelyen a honos flóra ruderális kompetítorainak

részaránya a legmagasabb. Ezen fajok térhódítása hatékony

szaporodási stratégiájukban rejlik, nagy mennyiségű és hosszú ideig

csíraképes maghozammal rendelkeznek (pl. Cirsium arvense), egyes

geofitonok pedig a széles körűen alkalmazott gyomirtók

használatának következményeként váltak agresszívvá (pl. Convolvulus

arvensis) (Borhidi, 1995).

Magyarországon az Ötödik Országos Gyomfelvételezés

eredményei alapján, a fajok szociális magatartás típusa szerint, a

gyomnövények többsége honos gyomfaj, viszont ezek borítási

százalékát az agresszív és a ruderális kompetitorok csoportjába tartozó

fajok borítási részesedése, alacsony fajszámuk ellenére, több esetben

is meghaladja (Novák et al., 2011). Ez elsősorban a kukoricatáblákban

gyakran előforduló és magas átlagborítással rendelkező növények (pl.

Amaranthus retroflexus, Cirsium arvense, Convolvulus arvensis)

magas borítási százalékának köszönhető.

Az általunk vizsgált szántóföldeken a második helyet kalászos

kultúrákban, tarlókon és kukoricavetésekben egyaránt a honos

gyomfajok foglalják el. Az ebbe a csoportba tartozó növények jól

108

alkalmazkodtak a mezőgazdasági táblák által nyújtott

életkörülményekhez, a folyamatos és nagymértékű bolygatásnak

alávetett területek növényei, r-stratégisták (Borhidi, 1995). Többségük

csak a szántókon tud fennmaradni, ahol a földművelés következtében

a szukcesszió előrehaladása gátolt, így csökken az évelők

kompetíciója (Pinke & Pál, 2005). Kedvelik a művelt, tápanyagdús

területeket, melyek az ember általi beavatkozás alatt állnak (Borhidi,

1995). A szántóföldi gyomnövények többsége ebbe a kategóriába

sorolható, pl.: vetési varjúmák (Hibiscus trionum), fakó muhar

(Setaria pumila), mezei csorbóka (Sonchus arvensis). Mivel már

évszázadok vagy évezredek óta a honos flóra tagjai (Borhidi, 1995),

az éghajlati adottságokhoz jól alkalmazkodtak, hűvösebb tavaszon

fejlődésük gyorsabb, mint például a kukoricáé, melegebb és szárazabb

időben pedig hamarabb fejlődnek, így a kukoricatermesztésben

nagymértékű terméskiesést okozhatnak, főleg ha a kultúrnövénnyel

egy időben vagy még annak kelését megelőzően jelennek meg a táblán

(Rikk, 2014).

Kalászos kultúrákban és tarlókon a honos gyomfajokat a

zavarástűrő növények aránya követi. Magyarországon a honos

gyomfajok és a természetes termőhelyek zavarástűrő növényeinek

visszaszorulása figyelhető meg a művelt területeken. Az első

csoportba tartozó fajok borítási aránya negyedére, míg az utóbbi

csoport borítási aránya harmadára csökkent az Első Országos

Gyomfelvételezés óta (Novák et al., 2011).

Kukoricatáblákon viszont a fajok borítási részesedése alapján, a

zavarástűrő növények csoportját megelőzik a tájidegen agresszív

109

kompetítorok. Ezek a fajok agresszív szaporodási stratégiájuk által

válnak veszélyessé, képesek uralmuk alá venni az élőhelyet, ahova

behatolnak, kiszorítva a honos flóra elemeit (Borhidi, 1995).

Magyarországon az agresszív kompetítorok borítása a

gyomfelvételezési adatok alapján az idő függvényében folyamatosan

nőtt, esetenként meghaladva a honos gyomfajok borítási százalékát

(Novák et al., 2011). Ebbe a csoportba tartozik a közönséges

kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), mely a kapás kultúrákban az

egyik legveszélyesebb egyszikű, egyéves gyomnövény (Nyárádi,

2008). Felvételeinkben is gyakran és nagy átlagborítással szerepelt, de

nagyon elterjedt faj Románia egész területén (Chirilă, 2001).

Agresszív, tájidegen kompetítor az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia

artemisiifolia) is. Maros megyében a szántóföldek többsége egyelőre

parlagfű-mentes, viszont kutatásunk során már találtunk olyan

kukoricatáblát és tarlót, melyeknek szegélyében megjelent. Kiemelt

figyelmet érdemel ez a faj, mivel Magyarországon a szántóföldek

gyakorlatilag jelentős gyomnövényeinek fontossági sorrendjében már

a Negyedik Országos Gyomfelvételezés ideje alatt a legnagyobb

borítású fajként jelent meg, és borítási részesedése azóta is nőtt

(Novák et al., 2011).

110

6.6. A gyomnövények megporzási módjai és

madáreleségként betöltött szerepük

Kutatásunk eredményei alapján a pollinátorok közreműködését

igénylő fajok legnagyobb részesedéssel a kalászos kultúrákban

fordulnak elő. Ezt követi a tarlókon feljegyzett gyomnövények aránya.

Legkisebb részesedéssel pedig kukoricavetésekben regisztráltuk a

rovarmegporzású gyomokat. Ezt magyarázza, hogy az utóbbi

kultúrnövény termesztésére jellemző intenzív gazdálkodás során

használt kemikáliák ezekről a szántóföldekről egyaránt visszaszorítják

a beporzást végző rovarokat, és a rovarbeporzást igénylő fajok

többségét (Pinke et al., 2009). Helyüket a szélbeporzású fajok vehetik

át, melyek pollenje az allergiától szenvedő egyének számára

veszélyforrást jelent.

Ennek megfelelően a kukoricatáblákban a szélbeporzású fajok

aránya kiemelkedő volt, a csoport képviselői tarlókon a második

helyet foglalták el, míg kalászos kultúrákban az összes gyomborítás

eloszlásának csekély hányadát tették ki. A szélbeporzású fajok

kiemelkedő részesedését a pázsitfűfélék (Poaceae) család tagjainak

jelenléte adja. Míg a kalászos kultúrákban a család képviselőit

elenyésző részaránnyal regisztráltuk, addig tarlókon és kukoricában

ezek a fajok átlagborítása és előfordulási gyakorisága is jelentősen

emelkedett.

A művelés alá vont területeken számos madárfaj is megfelelő

élőhelyre talál. Szegetális élőhelyeket preferáló madár például a

111

fogoly (Perdix perdix), mely a megművelt, de változatos szántókon

talál menedéket. Táplálékát nagyrészt gyommagvak alkotják, fiókáit

viszont rovarokkal táplálja. Így a gyommagvak és a kártevő rovarok

pusztítása révén hasznos madárnak tekinthető (Lovassy nyomán Keve

et al., 1953). A fürj (Coturnix coturnix) a gazos tarlókat, a magasra

nőtt növényzettel borított területeket kedveli. Táplálékválasztása a

fogolyéhoz hasonlónak tekinthető, ebből következtetve valószínűleg

mindkét faj elfogyasztja ugyanazokat a gyommagvakat (Keve et al.,

1953).

Az összes gyomborítás alapján kalászos kultúrákban érte el a

legkisebb értéket a madáreleségként szolgáló fajok aránya. Viszont

tarlón és kukoricavetésekben a táplálékot nyújtó gyomok kimagasló

részesedéssel kerültek feljegyzésre. Ez azt sugallja, hogy a tarlók és

kukoricaföldek kiváló élőhelyet biztosítanak a felnőtt madarak

számára, a kalászos kultúrák pedig, a kevés bolygatás révén,

megfelelő fészkelőhelyként szolgálhatnak.

Élőhelyként a mezőgazdasági területeket választó madárfajok a

kukoricavetésekben és tarlókon gyakran előforduló pázsitfűféléket (pl.

Echinochloa crus-galli, Setaria pumila, Setaria viridis), a fehér

libatopot (Chenopodium album), vagy a szőrös disznóparéjt

(Amaranthus retrofelxus) szívesen fogyasztják (Keve et al., 1953,

Faragó, 1997, Orłowski & Czarnecka, 2007), melyeket nagy

átlagborítással regisztráltunk mindkét élőhelyen.

A szántóföldeken alkalmazott gazdálkodási módszerek (mint

például a kultúrnövény megválasztása, tápanyagutánpótlás vagy a

vetésidőszak) egyértelműen jelentősen befolyásolták a gyomflóra

112

összetételét a vizsgált rendszerben. A környezeti tényezők és a

helyhatás szintén fontos közreműködőként jelent meg a gyomflóra

alakulását befolyásoló tényezők feltárása során.

6.7. Gazdálkodási tényezők szerepe a gyomnövényzet

fajösszetételének kialakulásában

Eredményeink rámutattak, hogy a gyomflóra összetételének

meghatározásában a 22 szignifikáns tényező közül 11 a gazdálkodás

módjával kapcsolatos. A vizsgálatba vont valamennyi gazdálkodási

változó közül csak két herbicid és a mechanikai gyomirtás esett ki a

változószelekció során, az összes többi gazdálkodási változó hatása

szignifikáns lett. Ezek közül a kultúrnövény típusa bizonyult a

legfontosabb változónak, megerősítve az előző tanulmányokban is

leírtakat, miszerint a gyomvegetáció összetételét elsősorban a

termesztett növény típusa határozza meg (Cimalová & Lososová,

2009). A kultúrnövény számottevő szerepe a kapás kultúrák és a

kalászos gabonák agrotechnikájának jelentős különbségével

magyarázható (Andreasen & Skovgaard, 2009, Nowak et al., 2015).

Ugyanis a gabonatáblákban talajbolygatás (és herbicidek által okozott

stressz) csak a termesztési ciklus elején és a betakarítási időszakban

jellemző, ezáltal egy viszonylag hosszabb ideig tartó bolygatásmentes

időszak biztosított a gyomvegetáció fejlődéséhez, ellentétben az

általában gyakrabban bolygatott kapás kultúrákkal. A ritka és

veszélyeztetett gyomfajok többsége (mint pl. az Adonis aestivalis,

113

Centaurea cyanus, Lathyrus aphaca, Ranunculus arvensis) a kalászos

gabonákhoz társult, mivel ezek kora tavasszal csíráznak, és

életciklusuk inkább a kalászosokéhoz igazodott, mint a tavasszal

vetett kapásokéhoz (Kolářová et al., 2013b). Az aratást követően a

tarlók esetenként bolygatásmentesen maradnak késő őszig, nyílt,

napos élőhelyet biztosítva azoknak a gyomfajoknak, melyek

magasabb hőmérsékletet igényelnek a csírázáshoz és elviselik a nyári

szárazságot (pl. Stachys annua, Anagallis arvensis, Kickxia elatine).

Ezzel ellentétben, a kukoricavetésekben azok a gyomfajok fordulnak

elő tömegesen, melyek a később vetett kultúrákban csíráznak (Gunton

et al., 2011), és jól tűrik a folyamatos bolygatást (pl. Echinochloa

crus-galli, Setaria pumila, Hibiscus trionum, Chenopodium album).

Jellegzetes stratégia a gyakori bolygatás túléléséhez a magvak

folyamatos csírázása a vegetációs periódus teljes hossza alatt (Fried et

al., 2012).

Meg kell jegyeznünk, hogy érdekes lett volna a szezonalitás (a

felvétel időpontja) és a művelés hatását szétválasztani. Ez viszont nem

lehetséges a jelenlegi változó-kódolással (’kultúrnövény típusa’),

mivel ez a változó mindkét fenti tényezőt összeolvasztja. A tarló

„hatása” valószínűleg a kettő kölcsönhatásában nyilvánul meg:

(1) Részben a szezonalitásnak köszönhetően, hiszen gyomflórája a

később csírázó fajok miatt különbözik a kalászos kultúrák

gyomnövényzetétől, holott e két típus vetésideje megegyezik.

(2) Részben pedig művelési előzmények hatására, a kalászosok és a

kukorica agrotechnológiája közötti különbségekből kifolyólag.

Ezenfelül fontosak az egyidejűleg fennálló körülmények is, ami a

114

tarlókon fényben gazdag, míg a kukoricában árnyékos élőhelyet jelent.

Mindezek együttes hatására nemcsak a kalászosok és azok tarlójának

gyomflórája, de az azonos aszpektusban felvételezett tarlók és

kukoricák gyomflórája is különbözik.

A tápanyagutánpótlás módja szintén fontos szűrőnek bizonyult

a gyomflóra összetételének és a fajok abundanciájának

meghatározásában. Ezzel kapcsolatosan hasonló eredményeket közölt

Lososová et al., (2006), Pinke et al., (2012), Seifert et al., (2015) is.

Számos faj borítási értéke növekedést mutatott szervestrágya kijuttatás

esetén (pl. Convolvulus arvensis, Setaria pumila, Echinochloa crus-

galli), míg a műtrágyák alkalmazása csupán három faj (Rubus caesius,

Hibiscus trionum és Elymus repens) előfordulására volt pozitív

hatással. Azon fajok többsége, melyek a szervestrágya kijuttatására

pozitívan reagáltak, a kukoricavetések tipikus gyomnövényei (pl.

Echinochloa crus-galli, Chenopodium album, Amaranthus

retroflexus). Ezek tömeges előfordulása a kapáskultúrákban a nagyobb

mennyiségű tápanyagkijuttatás következménye (Lososová et al.,

2006).

A táblaméret növekedésével a gyomflóra diverzitásának

csökkenése tapasztalható (Marshall et al., 2003, Fahrig et al., 2015),

viszont tájszinten a kisebb méretű parcellák heterogén tájat és relatíve

nagyobb szegélyterületet biztosítanak (Gaba et al., 2010). Továbbá a

kisméretű szántókon némely gazdálkodási eljárások kevésbé

hatékonyak lehetnek, illetve egyes gyomszabályozási technológiák

nem hozzáférhetőek a kistermelők számára vagy szakértelmük olykor

nem kielégítő (Pinke et al., 2013). Az általunk vizsgált területen a

115

táblaméretnek a fajösszetételre mért hatása kevésbé volt észlelhető, a

magyarázó változók sorrendjében csak a 12.-ik helyen szerepel.

Alacsony részesedését magyarázza az a tény, hogy a felvételezett

szántók területének mérete szűk intervallum között mozgott

(többségük kisméterű tábla, 59%-uk területe ≤1 ha volt).

A vetésidőszak szintén fontos tényezőnek bizonyult kutatásunk

során. Az ősszel- és tavasszal vetett kalászos gabonák és a tavaszi

vetésű kukorica gyomflórája élesen elkülönült egymástól. Az őszi és

kora tavaszi egyévesek (T1 és T2) szorosan összefüggtek az őszi

vetésű gabonákkal (pl. Veronica persica, Consolida orientalis, Galium

aparine, Papaver rhoeas), míg a nyári egyévesek (T3 és T4) a tavaszi

vetésű kultúrákat részesítették előnyben, többségük kapás kultúrák

jellegzetes gyomnövénye (pl. Amaranthus retroflexus, Chenopodium

album, Hibiscus trionum, Setaria pumila, Echinochloa crus-galli).

Ezek az eredmények megegyeznek korábbi tanulmányok

eredményeivel, megerősítve, hogy a vetésidő és a kultúrnövények

változatossága jelentősen növelheti a helyi gyomflóra sokszínűségét

(Marshall et al., 2003, Pinke et al., 2011b, Fried et al., 2012, Vidotto

et al., 2016).

Az elővetemények tekintetében a téli egyéves gyomok a

kalászos gabonákkal asszociálódnak, míg a nyári egyéves fajok a

kapáskultúrák gyomnövényei. Kutatásunk során az elővetemény csak

a 15. helyre került a magyarázó változók rangsorában. A vizsgált

területen bevett szokás, hogy a kalászosok előveteményeként

kapásnövényt termesztenek, míg a kukoricát általában kalászos váltja.

A kalászosok és kapáskultúrák rotációjának célja, hogy megszakítsa

116

az egyes kultúrnövényekkel asszociálódó gyomtársulások tartós

kialakulását (de Mol et al., 2015).

Eredményeink rámutattak, hogy a herbicidek használata

jelentősen befolyásolja a gyomfajok előfordulását és tömegességét. A

fluroxipir, floraszulám, izoxaflutol+ciproszulfamid, tienkarbazon-

metil és a dikamba hatóanyagok hatása volt szignifikáns (10.

táblázat). Mindenik herbicidet posztemergens kezelésként használták.

A floraszulám, fluroxipir és dikamba a kétszikű gyomnövények

szabályozására alkalmas, míg az izoxaflutol+ciproszulfamid és a

tienkarbazon-metil szélesspektrumú herbicid, így egyszikűek- és

kétszikűek ellen is használható. Bár a magyarázott variancia alapján a

korreláció kimutatható volt az egyes gyomfajok és herbicid

hatóanyagok között, vegyszeres kezelés előtti és utáni vizsgálat nélkül

nem tudjuk az egyes hatóanyagok hatását meggyőzően alátámasztani.

Ebből kifolyólag a herbicid hatóanyagok nem szerepelnek a 12.

táblázatban (84. oldal).

6.8. Környezeti tényezők szerepe a gyomnövényzet


Eredményeink alapján összesen kilenc környezeti tényező

szerepel szignifikáns tiszta hatással a gyomflóra összetételét

befolyásoló magyarázó változók között (10. táblázat, 82. oldal).

A keleti hosszúság a második, a tengerszint feletti magasság a

harmadik, míg az északi szélesség 13. helyen jelenik meg a

117

rangsorban. Ezek a változók a regionális klimatikus tényezőkről, mint

a csapadékmennyiség és átlag hőmérséklet, szolgáltatnak információt

(Lososová et al., 2004, 2006, Hanzlik & Gerowitt, 2011, de Mol et al.,

2015). Az alacsony tengerszint feletti magassághoz szorosan

kapcsolódó fajok a szántóföldeken gyakori, problémás gyomok közé

tartoznak, mint a fekete csucsor (Solanum nigrum), olasz szerbtövis

(Xanthium italicum), madárkeserűfű (Polygonum aviculare) vagy a

hamvas szeder (Rubus caesius), míg a hagyományos gazdálkodást

preferáló, kalászosokban gyakori fajok (pl. Consolida orientalis,

Centaurea cyanus) a magasabb tengerszint feletti magassággal

asszociálódtak. Hasonló összefüggésekről gyakran számolnak be

változatos földrajzi adottgású területeken (Lososová et al., 2004, Pál

et al., 2013, Nowak et al., 2015). Maros megye északkeleti részén

húzódik a Keleti-Kárpátok hegyvonulata, az itt található magasabb

fekvésű területeken az éghajlati adottságok kevésbé kedvezőek

kultúrnövények (főként kukorica) termesztésére, ezáltal az

intenzifikálás is alacsonyabb szintű ezeken a szántókon (1. ábra, 35.

oldal). Ennek értelmében a földrajzi grádiens mentén a gyomflóra

összetételében észlelhető különbségeket részben az éghajlati tényezők

okozzák, részben pedig az alacsonyabb és magasabb fekvésű

területeken, a környezeti adottságok miatt, az alkalmazott

művelésmódbeli eltérés eredménye.

A talaj fizikai és kémiai tulajdonságai, mint a talajszerkezet,

Ca, K, Mg, P és humusztartalom, jelentősen befolyásolják az egyes

gyomfajok előfordulását (Pinke et al., 2012, 2016a). Eredményeink

alapján például a szántóföldeken tömeges mezei aszat (Cirsium

118

arvense) a magas humusz- és Mg tartalmú talajokat részesítette

előnyben, míg a bázikus talajokat kerülte. Noha egyes

tanulmányokban (pl. Pyšek et al., 2005, Fried et al., 2008, Vidotto et

al., 2016) a talaj pH hatása alapvető fontosságúnak bizonyult a

gyomfajok előfordulásához, máskor (pl. Pinke et al., 2011b, Nowak et

al., 2015), akárcsak a mi esetünkben, ez a faktor nem tartozott a

szignifikáns változók közé.

6.9. Helyhatás szerepe a gyomnövényzet


A gyomfelvételezés során a kijelölt kvadrát helye (szegély

vagy táblabelső) és a szomszédos élőhelytípus mérsékelt hatást

mutatott a gyomösszetétel meghatározásában. Az előbbi a hatodik,

míg az utóbbi a 14. helyen áll a rangsorban. A fajok többsége a

szántószegélyeket részesítette előnyben, csupán az apró szulák

(Convolvulus arvensis) esetében regisztráltunk magasabb borítást a

táblák belsejében. Köztudott, hogy a szántóföldek szegélyében a

gyomflóra fajokban gazdagabb, mint a táblabelső, gyakran a

fajmegőrzési stratégiákat is erre alapozzák (Pinke et al., 2012,

Kolářová et al., 2013a, Seifert et al., 2015, Wrzesień & Denisow,

2016). Ennek magyarázata, hogy a szegélyekben a termesztett

növények kompetíciós készsége gyengébb, a kemikáliák kisebb

mennyiségben kerülnek erre a területre (Seifert et al., 2015). Továbbá

a kultúrnövények árnyékoló hatása is alacsonyabb (Pinke et al., 2012),

119

illetve a szomszédos élőhelyeken előforduló gyomok nagymennyiségű

szaporítóanyagot biztosítanak (Gaba et al., 2010, Conceptión et al.,

2012, Pinke et al., 2012, Wrzesień & Denisow, 2016).

Az általunk vizsgált kisparcellás, mozaikos tájszerkezetben

változatos élőhelytípusok (árok, kaszáló, parlag, útszél, szántóföld)

szegélyezték a táblákat, melyek a kultúrterületeken a gyomfajok

abundanciájára hatással voltak. Ezáltal a szomszédos,

mezőgazdaságilag nem művelt területek hozzájárulhatnak a szántók

gyomflóra gazdagságának növeléséhez. Azonban a táblák belseje felé

haladva a fajgazdagság jelentős csökkenése figyelhető meg (Gaba et

al., 2010, Pinke et al., 2012).

6.10. Környezeti- és gazdálkodási változók hatása

Az egyes kultúrák szerinti variancia particionálás esetén a

környezeti változók magyarázták a legnagyobb hányadot, korábbi

vizsgálatok eredményeihez hasonlóan (Lososová et al., 2004, Pinke et

al., 2012, 2016a, de Mol et al., 2015). Ezen változócsoport hatása a

tarlókon volt a legnagyobb, két és félszer meghaladva a gazdálkodási

változókét. Ez némely művelési eljárások tarlókon való hiányának

tudható be. Kukoricában a környezeti változók hatása hasonlóan

kiemelkedő értéket mutatott. Mind kukoricában, mind tarlókon a

gyomflórát a nyárutói egyévesek képviselték, és a vegetáció

kiformálódásában a környezeti változók magasabb hozzájárulása

120

annak tulajdonítható, hogy a gyomszabályozási eljárásokat követően a

gyomvegetáció a talajban lévő magkészletből regenerálódik,

elsősorban a talaj- és éghajlati viszonyok jelentősebb befolyása által.

Továbbá, a kalászosokhoz és tarlókhoz viszonyítva, a

kukoricavetésekben a gazdálkodási változók hatása szintén

figyelemreméltó értéket ért el, ami a kukoricában gyakran ismételt

művelési eljárások hatásának tulajdonítható.

Ezzel ellentétben, amikor az összes szántó szerepelt a variancia

particionálásban, a legnagyobb hatásúnak a gazdálkodási változók

bizonyultak. Ez rámutat arra, hogy a kultúrnövény bevonása

nagymértékben felerősítheti a gazdálkodási változók hatását, a

kultúrnövény jelentős szerepét hangsúlyozva a gyomflóra

kialakulásában (Fried et al., 2008, Gunton et al., 2011).

A variancia particionálásban a felvétel helyének

hozzárendelésével a gazdálkodási változók hatása több, mint

háromszor nagyobb varianciahányadot magyaráznak, mint a

környezeti változók, a szegélyekben és a szántó belsőkben egyaránt.

Nem találtunk jelentős különbséget a szántó szegélye és belseje között

a gazdálkodási változók fontossága szempontjából, ellentétben Pinke

et al. (2012) eredményeivel. Ez azzal magyarázható, hogy a

kutatásunkba vont szántóföldek viszonylag kisméretűek voltak, ahol a

gazdálkodási és az ökológiai feltételek a szegélyben és a

táblabelsőben általában hasonlóbbak egymáshoz, mint nagyméretű

táblák esetében (Wilson & Aebischer, 1995).

121

7. KÖVETKEZTETÉSEK

Annak ellenére, hogy Maros megye területén a mozaikos

tájszerkezet megmaradt, a vizsgált kisüzemi szántóföldeken a

hagyományos földművelést egyre inkább felváltja a gépesített

gazdálkodás, és egyértelműen azonosítható volt az intenzifikáció

hatása a gyomvegetációra.

A kultúrnövény típusától függetlenül, a vizsgált táblákon a

„közönséges”, általánosan elterjedt fajok (pl. Convolvulus arvensis,

Cirsium arvense) dominálnak, előfordulási gyakoriságuk és

átlagborításuk alapján egyaránt. Bár a kalászos kultúrákban és az ezek

helyén fennmaradó tarlókon még megjelennek a „tipikus”

gabonakísérő gyomok is. A felvételezések során regisztráltunk olyan

jellegzetes gyomfajokat, melyek Európa egyes részein

visszaszorulóban vannak (pl. Adonis aestivalis, Consolida orientalis,

Lathyrus aphaca, Stachys annua). Ezeknek a fajoknak jövőbeli

fennmaradását célszerű biztosítani, a diverzebb gyomflóra megőrzése

érdekében. Ezáltal elejét vehetjük Erdélyben a szegetális élőhelyek

oly mértékű elszegényedésének, mint amilyen az egyes nyugat-

európai országokban tapasztalható. Azonban a ritka, veszélyeztetett

fajok már hiányoztak a szántókról, eltűnésük a széleskörűen használt

kemikáliákkal állhat összefüggésben.

Pozitív tapasztalat volt, hogy Maros megyében a művelés alá

vont területeken az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

még nem alkot megtelepedett populációt. Viszont egy település

122

határában már regisztráltuk véletlenszerű előfordulását. Annak

tudatában, hogy ennek az agresszív fajnak a szántóföldekre való

behatolása milyen gazdasági és természetvédelmi károkkal jár, a faj

betelepedésének megfékezését az elsődleges célok közé kell sorolni.

Ezen inváziós neofiton térhódítása ellen a legeredményesebb

megoldást a behurcolás megelőzése jelenti. Ehhez viszont igen nagy

odafigyelés szükséges a gazdák részéről, illetve alapos tájékoztatás,

ismeretterjesztés az illetékes szövetkezetektől.

Az életforma spektrumok vizsgálata feltárta, hogy a megye

szántóin kimagasló részesedéssel uralkodnak a talajban telelő,

szaporítógyökeres évelők (G3). Mindez csupán néhány faj előfordulási

gyakoriságának és igen magas átlagborításának eredménye, melyek a

fennebb említett „közönséges” gyomok közé tartoznak. Ezek

terjesztésében és felszaporodásában jelentős szerepet játszik az ember,

a vegetatív szaporítószervek feldarabolása révén. Ezért további

térhódításuk ellen fontos a megelőzés, a gyomszabályozás során a

megfelelő agrotechnika kiválasztása.

Mindhárom élőhelytípuson nagy részesedéssel fordultak elő a

beporzáshoz pollinátorok közreműködését igénylő gyomfajok, illetve

a szántókon előforduló madarak számára eleségként szolgáló

növények. Ezen eredmények azt sugallják, hogy a Maros megyében

vizsgált művelés alá vont területek megfelelő élőhelyet és

táplálékforrást biztosítanak a rovar- és madárpopulációknak.

Kutatásunk rámutatott arra, hogy annak ellenére, hogy a

gyomflóra összetételére kétségtelenül jelentős hatással van az

agrotechnika, a környezeti tényezőknek és a helyhatásnak szintén

123

fontos szerep tulajdonítható. Ugyanis ezek hatása korlátozhatja az

alkalmazható növénytermesztési lehetőségeket és a kultúrnövény

megválasztásánál is figyelembe kell ezeket venni. A magasabb

fekvésű területek, ahol az intenzifikáció alacsonyabb szintű,

menedékként szolgálhatnak a ritkuló gyomfajoknak, illetve ezeknek a

szántószegélyeknek esetenként a fajmegőrzésben játszott pozitív

hatása még inkább szembetűnő. Az extenzíven művelt táblák, melyek

még néhol fellelhetőek, a gyomflóra gazdag forrásai lehetnek, és a

biodiverzitás megőrzésére irányuló stratégiák alapjait szolgálhatják.

Azokon a területeken, ahol a kisüzemi gazdálkodási rendszerek és a

tagolt táblák a jellemzőek, a tájszerkezet pedig heterogén, időben és

térben egy változatos gyomflórakészlet biztosított, akár az intenzív

művelés ellenére is.

124

8. ÖSSZEFOGLALÁS

Kutatómunkánk elsődleges célja a Maros megyei szántóföldi

gyomflóra összetételének és élőhely-szolgáltató szerepének felmérése

volt. A terepi gyomfelvételezések adatait gyakorisági és dominancia-

sorrendek felállításával, csoporttömeg részesedések kiszámításával,

valamint sokváltozós RDA analízisek alkalmazásával

tanulmányoztuk.

A 299 szántóföldön, 1794 kvadrátban végzett fitocönológiai

gyomfelvételezés során, mindösszesen 141 növényfajt regisztráltunk.

Fajban leggazdagabbnak a kalászos kultúrák bizonyultak (110 faj), ezt

követték a tarlók (88 faj), míg kukoricavetésekben jegyeztük fel a

legkevesebb (76) gyomfajt. Mindhárom élőhelytípuson a

leggyakoribb, és egyben a legnagyobb átlagborítással rendelkező

gyomnövény az apró szulák (Convolvulus arvensis) volt.

A vizsgált szántókon, elsősorban a kalászos kultúrákban,

viszonylag nagy részesedéssel fordultak elő azok a gyomnövények,

melyek Európa más részein ritkának számítanak (pl. Adonis aestivalis,

Centaurea cyanus). Ugyancsak kalászos gabonaföldeken jelent meg a

levéltelen lednek (Lathyrus aphaca), mely magyarországi adatok

alapján vörös listás gyomnövény, Romániában viszont nem tartozik a

ritka fajok közé. A szegetális flóra veszélyeztetett fajai hiányoztak a

területről.

Összesen kilenc inváziós neofitont regisztráltunk a szántókon.

Kalászos kultúrákban öt faj (Amaranthus retroflexus, Conyza

125

canadensis, Oxalis stricta, Xanthium italicum és Veronica persica)

képviselte a jövevényeket. Tarlókon ezeken kívül további három faj

(Ambrosia artemisiifolia, Erigeron annuus és Helianthus tuberosus)

került feljegyzésre. Kukoricatáblákban is megjelentek a

kalászosokban regisztrált inváziós neofitonok, ezen felül másik három

fajjal (Ambrosia artemisiifolia, Erigeron annuus, Sorghum halepense)

bővült a lista.

Összesen 37 botanikai családot képviseltek a szántókon regisztrált

gyomok. A kalászos kultúrákban 33, tarlókon 31, kukoricában pedig

28 családba kerültek besorolásra a növények. Annak ellenére, hogy

minden élőhelytípuson a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjából

került feljegyzésre a legtöbb faj (kalászos kultúrákban és tarlókon 22,

kapás kultúrákban 17), a fajok összborítása alapján a kalászosokban és

a tarlókon egyaránt a szulákfélék (Convolvulaceae) családja dominált

(21,41% valamint 31,81% részesedéssel). Így a több képviselővel

rendelkező fészkesvirágzatúakat a második helyre szorították vissza

(17,96% és 19,58% részesedéssel). A kukoricavetésekben a

pázsitfűfélék (Poaceae) foglalták el az első helyet, 31,28%-al, ezt

követték a szulákfélék (Convolvulaceae) képviselői 29,81%-al, míg a

fészkesvirágzatúak (Asteraceae) csupán harmadik helyen szerepeltek

a rangsorban (12,71% részesedéssel).

Flóraelem szempontjából a három élőhelytípus egységesnek

bizonyult. Mindhárom esetben a kozmopoliták uralkodtak. A

gyomfajok összborítása alapján ezen elemek részesedése

kukoricavetésekben volt a legnagyobb (74,34%), ezt követte a

tarlókon előforduló elemek aránya (60,29%), végül a kalászosoké

126

(48,81%). Fordított sorrendben követték őket az eurázsiai elemek és

az adventív növények, melyek borítási részesedése kalászos

kultúrákban volt a legnagyobb (23,17% és 16,50%), de tarlókon (18,

53% és 7,74%) és kukoricatáblákban (10,83% és 6,76%) is

jelentősnek bizonyult.

Az életformatípusok megoszlását is vizsgáltuk. Kalászos

kultúrákban és tarlókon a talajban telelő, szaporítógyökeres évelő

gyomfajok (G3) domináltak (az összes gyomborítás 34,15% illetve

47,50%-át adva). Kukoricavetésekben viszont az ezen

életformacsoportba tartozó fajok a második helyet foglalták el

(borítási részesedésük 37,47%). Itt legnagyobb részesedéssel

(43,83%) a tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4) rendelkeztek.

Hasonlóképpen, tarlókon is a gyomok összborításának viszonylag

jelentős részét (29,91%) a T4-es gyomok alkották. Azonban kalászos

kultúrákban a terofitonok zömét az ősszel csírázó, kora tavaszi

áttelelő- (T1) és az ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyáreleji (T2)

egyévesek adták (az összes gyomborítás 30,03%-a).

A gyomnövények szociális magatartása alapján mindhárom

élőhelyen a honos flóra ruderális kompetítorai domináltak

(kalászosokban 35,08%, tarlókon 46,59%, kukoricában 43,13%

részesedéssel). Az összborítás jelentős részét tették ki a honos

gyomfajok is, kalászosokban és tarlókon közel azonos részesedéssel

(33,63% illetve 33,56%), kukoricában 25,69%-al.

Kalászosokban és tarlókon a gyomflóra nagy részarányára a rovar

általi beporzás jellemző (55,26%, 46,81%), míg a szél által beporzódó

fajok borítási részesedése alacsonyabb (11,10% illetve 21,24%).

127

Viszont kukoricavetésekben a fajoknak csaknem fele (42,79%)

szélbeporzású. Mindhárom élőhely bőséges tápanyagforrást biztosít a

szegetális élőhelyeken előforduló madarak számára. Főként tarlókon

és kukoricatáblákban volt kimagasló a madarak által fogyasztható

gyomnövények részesedése (83,91% és 84,46%). Bár kalászosokban a

fajok kisebb részaránya (57,16%) szolgáltat eleséget, a szántóföldek a

kalászos gabonák termesztésének időszakában is kiváló élőhelyek

lehetnek, a tojásrakáshoz és kotláshoz bolygatásmentes fészkelőhelyet

biztosítva, illetve a fiókák táplálásához nagymennyiségű rovart

nyújtva.

Továbbá vizsgáltuk a 299 szántóföldön regisztrált gyomfajok

abundanciája és összesen 28 környezeti, gazdálkodási és helyi hatás

kölcsönhatását, ahhoz, hogy a termesztési módszerek és a környezeti

feltételek befolyásának mértékét értékeljük a gyomflóra

összetételének alakulásában, a Maros megyére jellemző kisüzemi

mezőgazdaságok esetén. Redundancia analízist használva, 22 változó

szignifikáns hatását mutattuk ki, melyek a fajösszetételre nézve a

teljes variancia 19,15%-át magyarázták. A legfontosabb magyarázó

változó a kultúrnövény típusa volt, a gyomvegetáció egyértelműen

különbözött kalászos kultúrák, tarlók és kukoricavetések esetében.

Ezen az evidens különbségen kívül, a környezeti tényezők és a

gyomflóra összetételének összefüggése is jelentősnek bizonyult,

szignifikáns hatással rendelkezett a földrajzi fekvés, a tengerszint

feletti magasság, az egyes talajtulajdonságok (talajkötöttség,

humusztartalom, CaCO3, P2O5, K2O és Mg), akárcsak a felvétel helye

és a szomszédos vegetáció típusa (árok, kaszáló, parlag, útszél,

128

szántóföld). A variancia particionálás során kiderült, hogy minden

élőhelytípuson a környezeti változók magyarázzák a variancia

legnagyobb részét, ezeket követik a műveléssel kapcsolatos változók.

A két változócsoport hatásának eltérése különösképpen a kalászos

kultúrákban volt tapasztalható, ahol a helykontextus (szegély vagy

táblabelső, valamint a szomszédos vegetáció típusa) hatása

megegyezett a gazdálkodási tényezők hatásával.

Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a kisüzemi

mezőgazdasági területek és a hagyományosan művelt szántók

viszonylag változatos gyomflórával rendelkezhetnek, és értékes alapot

szolgáltathatnak a biodiverzitás megőrzésére irányuló stratégiákhoz.

129

9. IRODALOMJEGYZÉK

ALBRECHT H., CAMBECÈDES J., LANG M. & WAGNER M. (2016):

Management options for rare arable plants in Europe. Botany

Letters 164, 389-415.

ANDERSSON L. & MILBERG P. (1998): Variation in seed dormancy

among mother plants, populations and years of seed collection.

Seed Science Research 8, 29-38.

ANDREASEN C., STREIBIG J. C. & HAAS H. (1991): Soil properties

affecting the distribution of 37 weed species in Danish fields.

Weed Research 31, 181-187.

ANDREASEN C. & SKOVGAARD I. M. (2009): Crop and soil factors of

importance for the distribution of plant species on arable fields

in Denmark. Agriculture, Ecosystems and Environment 133, 61-

67.

ARMENGOT L., JOSÉ-MARÍA L., BLANCO-MORENO J. M., ROMERO-

PUENTE A. & SANS F. X. (2011): Landscape and land-use

effects on weed flora in Mediterranean cereal fields.

Agriculture, Ecosystems and Environment 142, 311-317.

ARMENGOT L., BLANCO-MORENO J. M., BÀRBERI P., BOCCI G.,

CARLESI S., AENDEKERK R., BERNER A., CELETTE F., GROSSE

M., HUITING H., KRANZLER A., LUIK A., MÄDER P., PEIGNÉ J.,

STOLL E., DELFOSSE P., SUKKEL W., SURBÖCK A., WESTAWAY

S. & SANS F. X. (2016): Tillage as a driver of change in weed

communities: a functional perspective. Agriculture,

Ecosystems and Environment 222, 276-285.

BAESSLER C. & KLOTZ S. (2006): Effect of changes in agricultural

land-use on landscape structure and arable weed vegetation

over the last 50 years. Agriculture, Ecosystem and

Environment 115, 43-50.

130

BALÁZS F. (1944): A gabonavetések (Secalinion Medioeuropaeum

Tx.) növényszociológiai viszonyai Erdélyben. Mezőgazdasági

Szemle 2 (2), 81–98.

BALOGH L., DANCZA I. & KIRÁLY G. (2004): A magyarországi

neofitonok időszerű jegyzéke és besorolásuk inváziós

szempontból. In: Botta-Dukát Z. & Mihály B. (szerk.):

Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények,

Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest, 61-92.

BÁLDI A. (2008): Az agrárgazdálkodás változásának hatása

madarakra: európai és hazai körkép. Ornis Hungarica 15-16 (1),

75.

BÁLDI A., BATÁRY P. & ERDŐS S. (2005): Effects of grazing intensity

on bird assemblages and populations of Hungarian grasslands.


BERZSENYI Z. (2011): A gyomszabályozás módszerei. In: Hunyadi K.,

Béres I. & Kazinczi G. (szerk.): Gyomnövények, gyombiológia,

gyomirtás. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 337-393.

BIRÓ J., KOVÁCS A. & BÁLDI A. (2009): Mezőgazdasági területek

jellemző madárfajainak élőhely-preferencia vizsgálata a Hevesi-

sík Érzékeny Természeti Területén. Természetvédelmi

Közlemények 15, 216-255.

BÓNIS P., BALÁZS F. & KISMÁNYOKY T. (2010): Effect of sowing date

on the weed infestation of winter wheat in long-term

experiments. Acta Agronomica Hungarica 58 (3), 69-74

BOOTH B. D. & SWANTON C. J. (2002): Assembly theory applied to

weed communities. Weed Science 50, 2-13.

BORCARD D., GILLET F. & LEGENDRE P. (2011): Numerical Ecology

with R. Springer, New York Dordrecht London Heidelberg.

BORHIDI A. (1995): Social behaviour types, the naturalness and

relative ecological indicator values of the higher plants in the

Hungarian flora. Acta Botanica Hungarica 39 (1-2), 97-181.

131

BOROWIEC S., KUTYNA I. & SKRZYCZYŃSKA J. (1977): Occurrence of

cropfield weeds associations against environmental conditions

in West Pomerania. Ekologia Polska 25 (2), 257-273.

CHANCELLOR R. J. (1985): Changes in the weed flora of an arable field

cultivated for 20 years. Journal of Applied Ecology 22, 491-501.

CHIRILĂ C. (2001): Biologia buruienilor. Ceres Kiadó, Bukarest, 303

pp.

CIMALOVÁ Š. & LOSOSOVÁ Z. (2009): Arable weed vegetation of the

northeastern part of the Czech Republic: effects of

environmental factors on species composition. Plant Ecology

203, 45–57.

CIOCÂRLAN V., BERCA M., CHIRILĂ C., COSTE I. & POPESCU G.

(2004): Flora segetală a României. Ceres Kiadó, Bukarest, 351

pp.

CONCEPTIÓN E. D., FERNÁNDEZ-GONZÁLEZ F. & DÍAZ M. (2012): Plant

diversity partitioning in Mediterranean croplands: effects of

farming intensity, field edge, and landscape context.

Ecological Applications 22, 972-981.

CULHAVI C. & MANEA D. (2010): Controlling the perennial species

Convolvulus arvensis L., a problem-weed in winter wheat.

Research Journal of Agricultural Science 42 (4), 32-37.

CZIMBER GY. (1993a): Északnyugat-Magyarország szegetális

gyomvegetációja: I. Szigetköz búzavetéseinek

gyomnövényzete. Növénytermelés 42 (2), 143-154.

CZIMBER GY. (1993b): Északnyugat-Magyarország szegetális

gyomvegetációja. II. A Szigetköz kukoricavetéseinek

gyomnövényzete. Növénytermelés 42 (3), 241-252.

CZEPÓ M. (2013): Kukorica gyomirtása – 1. rész: Gyomnövények,

kompetíció. Agro napló 17 (2), 52-53.

CSERESNYÉS I., CSONTOS P., BÓZSING E. & TAMÁS J. (2009): Kukorica

és kalászos gabonavetések gyomnövényzetének vizsgálata

132

eltérő vízgazdálkodású talajokon. Magyar Gyomkutatás és

Technológia 10 (2), 37-48.

CSISZÁR Á. (2012): Inváziós növényfajok Magyarországon, Nyugat-

magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 364 pp.

DAVIES D. H. K. & CARNEGIE H. M. (1994): Vegetation patterns and

changes in field boundaries and conservation headlands in

Scottish arable fields. Field margins: integrating agriculture

and conservation. Proceedings of a symposium held at

Coventry, UK, 173-178.

DENK V. & BERG C. (2014): Do short-lived ruderal and arable weed

communities reflect regional climate differences? A case study

from SE Styria. Tuexenia 34, 305-328.

DERKSEN D. A. (1996): Weed community ecology: Tedious sampling

or relevant science? A Canadian perspective. Phytoprotection

77 (1), 29-39.

DIHORU G. & NEGREAN G. (2009): Cartea roşie a plantelor vasculare

din România. Editura Academiei Române, Bukarest, 630 pp.

DOĞAN M. N., BOZ Ö. & ÜNAY A. (2005): Efficacies of reduced

herbicide rates of weed control in maize (Zea mays L.) during

critical period. Journal of Agronomy 4 (1), 44-48.

DORNER Z., BLASKÓ D. & NÉMETH I. (2003): Kalászos kultúrák

gyomnövényzete herbicidmentes művelés esetén.

Növényvédelem 39 (12), 607-612.

DORNER Z., BUJDOSÓ J. & ZALAI M. (2010): Ökológiai és

konvencionális gazdálkodásban termesztett kalászos kultúrák

gyomviszonyainak elemzése Gyula térségében.

Növényvédelem 46(2), 59-66.

DORNER Z., KERESZTES ZS. & ZALAI M. (2011): Ökológiai

gazdálkodásban termesztett kultúrák gyomviszonyainak

elemzése a Tarna mentén. Növényvédelem 47 (10), 429-434.

133

DORNER Z. & ZALAI M. (2009): Influence of different farming systems

on the weed flora in Hungary. Herbologia 10 (2), 29-39.

DUTOIT T., BUISSON E., GERBAUD E., ROCHE P. & TATONI T. (2007):

The status of transitions between cultivated fields and their

boundaries: ecotones, ecoclines or edge effect?, Acta

Oecologica 31, 127-136.

ERDŐS S., SZÉP T., BÁLDI A. & NAGY K. (2007): Mezőgazdasági

területek felszínborításának és tájszerkezetének hatása három

madárfaj gyakoriságára. Tájökológiai Lapok 5 (1), 161-172.

ERVIÖ L. R. & SALONEN J. (1987): Changes in the weed population of

spring cereals in Finland. Annales Agriculturae Fenniae 26,

201-226.

ERVIÖ R., HYVÄRINEN S., ERVIÖ L. R. & SALONEN J. (1994): Soil

properties affecting weed distribution in spring cereal and

vegetable fields. Agricultural Science in Finland 3, 497–504.

FAHRIG L., GIRARD J., DURO D., PASHER J., SMITH A., JAVOREK S.,

KING D., FREEMARK LINDSAY K., MITCHELL S. & TISCHENDORF

L. (2015): Farmlands with smaller crop fields have higher

within-field biodiversity. Agriculture, Ecosystems and


FARAGÓ S. (1997): Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazdálkodásban.

Mezőgazda Kiadó, Budapest, 356 pp.

FARKAS Á. & ZAJÁCZ E. (2007): Nectar production for the Hungarian

honey industry. The European Journal of Plant Science and

Biotechnology 1 (2), 125-151.

FEKETE R. (1973): Comparative weed investigations in wheat and

maize crops cultivated traditionally and treatedwith weedicides.

I. Changes in the weed vegetation of wheat crops. Acta

Biologica Szeged 19 (1-4), 3-11.

FISCHER A. & MILBERG P. (1997): Effects on the flora of extensified

use of field margins. Swedish Journal of Agricultural Research

27, 105-111.

134

FOX J. & MONETTE G. (1992): Generalized collinearity diagnostics.

Journal of the American Statistical Association 87, 178-183.

FRIED G., NORTON L. R. & REBOUD X. (2008): Environmental and

management factors determining weed species composition and

diversity in France. Agriculture, Ecosystems and Environment 128,

68–76.

FRIED G., KAZAKOU E. & GABA S. (2012): Trajectories of weed

communities explained by traits associated with species

response to management practices. Agriculture, Ecosystems and


FRIED G., PETIT S., DESSAINT F. & REBOUD X. (2009): Arable weed

decline in Northern France: Crop edges as refugia for weed

conservation? Biological Conservation 142, 238-243.

FROUD-WILLIAMS R. J. & CHANCELLOR R. J. (1982): A survey of grass

weeds in cereals in central southern England. Weed Research

22, 163-171.

FRYER J. D. & CHANCELLOR R. J. (1970): Herbicides and our changing

weeds. In: Perring F. H. (szerk.): The flora of a changing

Britain. E. W. Classey, London, 105-118.

GABA S., CHAUVEL B., DESSAINT F., BRETAGNOLLE V. & PETIT S.

(2010): Weed species richness in winter wheat increases with

landscape heterogeneity. Agriculture, Ecosystems and


GABRIEL D., THIES C. & TSCHARNTKE T. (2005): Local diversity of

arable weeds increases with landscape complexity. Perspectives

in Plant Ecology, Evolution and Systematics 7, 85-93.

GABRIEL D., ROSCHEWITZ I., TSCHARNTKE T. & THIES C. (2006): Beta

diversity at different spatial scales: plant communities in organic

and conventional agriculture. Ecological Applications 16 (5),

2011-2021.

135

GÁL K. E., CSERGŐ A. M. & NYÁRÁDI I. (2012): Előmunkálatok

Marosvásárhely és környékének gyomflóra-jegyzékéhez. Acta

Scientiarum Transylvanica- Múzeumi Füzetek 19 (1), 60-91.

GÁL K. E. & PINKE GY. (2012): Szegetális élőhelyek gyomvegetáció-

vizsgálata Marosvásárhely környékén. Magyar Gyomkutatás és


GEORGESCU M. I. & SĂVULESCU E. (2013): Aspects of floristic

diversity in the Topolog commune (Tulcea county): I. Segetal

flora. Scientific Papers. Series A. Agronomy, 56, 526-532.

GLEMNITZ M., CZIMBER GY., RADICS L. & HOFFMANN J. (2006): Weed

flora diversity and composition in different agricultural

management systems-comparative investigation in Hungary,

Germany and Europe. Magyar Gyomkutatás és Technológia 7

(1), 83-100.

GUILLERM J. L. (1991): Weed invasion in agricultural areas. In:

Groves R. H. & Di Castri F.: Biogeography of Mediterranean

Invasions. Cambridge University Press Kiadó, 379-392.

GUNTON R. M., PETIT S. & GABA S. (2011): Functional traits relating

arable weed communities to crop characteristics. Journal of

Vegetation Science 22, 541-550.

HÅKANSSON S. (1995): Weeds in agricultural crops 1. Life-forms and

occurence under Swedish conditions. Swedish Journal of

Agricultural Research 25, 143-154.

HALD A. B. (1999): The impact of changing the season in which

cereals are sown on the diversity of the weed flora in rotational

fields in Denmark. Journal of Applied Ecology 36, 24-32.

HANZLIK K. & GEROWITT B. (2011): The importance of climate, site

and management on weed vegetation in oilseed rape in

Germany. Agriculture, Ecosystems and Environment 141, 323–

331.

136

HARCSA I., KOVÁCH I. & SZELÉNYI I. (1994): A posztszocialista

átalakulási válság a mezőgazdaságban és a falusi társadalomban.

Szociológiai Szemle 3, 15-43.

HENDRICKX F., MAELFAIT J. P., VAN WINGERDEN W., SCHWEIGER O.,

SPEELMANS M., AVIRON S., AUGENSTEIN I., BILLETER R.,

BAILEY D., BUKACEK R., BUREL F., DIEKÖTTER T., DIRKSEN J.,

HERZOG F., LIIRA J., ROUBALOVA M., VANDOMME V. & BUGTER

R. (2007): How landscape structure, land-use intensity and

habitat diversity affect components of total arthropod diversity

in agricultural landscapes. Journal of Applied Ecology 44, 340-

351.

HENNEKENS S. M. & SCHAMINÉE J. H. (2001): TURBOVEG, a

comprehensive database management system for vegetation

data. Journal of Vegetation Science 12, 587-591.

HENN T. & PÁL R. (2010): A szántóföldi gyomnövényzet

összetételének változása Baranya megyében. Magyar

Gyomkutatás és Technológia 11 (2), 19-30.

HODIŞAN N. (2008): Common ragweed (Ambrosia artemisiifolia L.) in

Romania. Magyar Gyomkutatás és Technológia 9 (1), 3-9.

HOLZNER W. (1978): Weed species and weed communities. Vegetatio

38 (1), 13–20.

HORVÁTH F., DOBOLYI Z. K., MORSCHHAUSER T., LŐKÖS L., KARAS L.

& SZERDAHELYI T. (1995): Flóra adatbázis 1.2. MTA Ökológiai

és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, 267 pp.

HUNYADI K. (2011): A gyomnövények életformarendszere. In:

Hunyadi K., Béres I. & Kazinczi G. (szerk.): Gyomnövények,

gyombiológia, gyomirtás. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 24-28.

HUNYADI K., KOCSONDI T. & HARTMANN F. (1998): Apró szulák

(Convolvulus arvensis), sövényszulák (Calystegia sepium). In:

Csibor I., Hartmann F., Princzinger G. & Radvány B. (szerk.):

Veszélyes 24. Mezőföldi Agrofórum Kft., Szekszárd, 85-91.

137

JÁGER F., MAGYAR L. & SZABÓ R. (2007): Egyedülálló Duo System

technológia a kukorica gyomirtására. Magyar Gyomkutatás és


JOSÉ-MARÍA L., ARMENGOT L., BLANCO-MORENO J. M., BASSA M. &

SANS F. X. (2010): Effects of agricultural intensification on

plant diversity in Mediterranean dryland cereal fields. Journal

of Applied Ecology 47, 832-840.

JÓZSEF CS. & RADVÁNY B. (2001): MEZOTRION Új korszak a

kukorica gyomszabályozásában. Növényvédelem 37 (11), 559-

561.

KALOUMENOS N., ADAMOULI V. N., DORDAS C. A. &

ELEFTHEROHORINOS I. G. (2011): Corn poppy (Papaver

rhoeas) cross-resistance to ALS-inhibiting herbicides. Pest

Management Science 67, 574-585.

KAZINCZI G. (2011): Növényföldrajzi-ökológiai elemzések. In: Novák

R., Dancza I., Szentey L. & Karamán J. (szerk): Az Ötödik

Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein.

Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti

Főosztály, Növény- és Talajvédelmi Osztály, Budapest, 313-

347.

KAZINCZI G., BÉRES I., TORMA M. & KOVÁCS I. (2008): A kukorica

kritikus kompetíciós periódusa. Magyar Gyomkutatás és


KAZINCZI G., ONOFRI A., SZABÓ L., BÉRES I., HORVÁTH J. & TAKÁCS

A. P. (2007): Phytotoxic effects of Convolvulus arvensis weed

on crops. Allelopathy Journal 20, 179-194.

KAZINCZI G., ONOFRI A., SZABÓ L., BÉRES I., HORVÁTH J. & TAKÁCS

A. P. (2009): Az apró szulák (Convolvulus arvensis L.)

allelopátiája. Növényvédelem 45 (6), 297-304.

KÁRPÁTI Z. & TERPÓ A. (1971): Alkalmazott növényföldrajz.

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 287 pp.

138

KEVE A., KASZAB Z. & ZSÁK Z. (1953): A fürj gazdasági jelentősége.

Annales Musei historico-naturalis Hungarici 45 (4), 197-209.

KIRÁLY G. (szerk.) (2009): Új Magyar Füvészkönyv. Aggteleki

Nemzeti Park Igazgatósága kiadó, 615 pp.

KLEIJN D., BERENDSE F., SMIT R., GILLISEN N., SMIT J., BRAK B. &

GROENEVELD R. (2004): Ecological effectiveness of agro-

environment schemes in different agricultural landscapes in the

Netherlands. Conservation Biology 18 (3), 775-786.

KOLÁŘOVÁ M., TYŠER L. & SOUKUP J. (2013a): Impact of site

conditions and farming practices on the occurrence of rare and

endangered weeds on arable land in the Czech Republic. Weed

Research 53, 489-498.

KOLÁŘOVÁ M., TYŠER L. & SOUKUP J. (2013b): Diversity of current

weed vegetation on arable land in selected areas of the Czech

Republic. Plant Soil Environment 59 (5), 208-213.

KORNIAK T., HOŁDYŃSKI C. & ADAMIAK E. (1985): Evoluation of

habitat conditions in agroecosystems of the North-Eastern part

of the Jorka river watershed by biological methods. Polish

Ecological Studies 11 (2), 229-237.

KOVÁCS A., BATÁRY P. & BÁLDI A. (2007): A tájszerkezet hatása őszi

vetésű gabonaföldek flórájára és ízeltlábú faunájára.

Tájökológiai Lapok 5 (1), 151-160.

KOVÁCS A., BÁLDI A., BATÁRY P. & TÓTH L. (2009): Az ugarok

jelentősége a madárvédelmében a Hevesi-sík Érzékeny

Természeti Területen. Természetvédelmi Közlemények 15, 193-

203.

KOVÁCS SZ. & NOVÁK T. (2009): Gyomtársulások fajösszetételének

vizsgálata eltérő talajkímélő művelési módokban

kukoricavetésben. Magyar Gyomkutatás és Technológia 10

(2), 15-26.

KOVÁCS-HOSTYÁNSZKI A., KŐRÖSI Á., ORCI K. M., BATÁRY P. &

BÁLDI A. (2011): Set-aside promotes insect and plant diversity

139

in a Central European country. Agriculture, Ecosystems and


KUKORELLI G., GRACZA L. & CZEPÓ M. (2013): Kukorica gyomirtása

2. rész Új kihívások. Agro napló 17 (3), 63-64.

LEGENDRE P. & GALLAGHER E. D. (2001): Ecologically meaningful

transformations for ordination of species data. Oecologia 129,

271–280.

LEHOCZKY É., TÓTH Z., KISMÁNYOKY T. & PLÉZER Á. (2004):

Különböző talajművelési módok és a nitrogén műtrágyázás

hatása a kukorica gyomosodására. Magyar Gyomkutatás és


LOOS J., TURTUREANU P. D., VON WEHRDEN H., HANSPACH J.,

DORRESTEIJN I., FRINK J. P. FISCHER J. (2015): Plant diversity in

a changing agricultural landscape mosaic in Southern

Transylvania (Romania). Agriculture, Ecosystems and


LOOS J., ABSON D. J., DORRESTEJIN I., HANSPACH J., HARTEL T.,

HORCEA-MILCU A. I., MIKULCAK F. & FISCHER J. (2016):

Sustainable landscapes in Central Romania. Pensoft Kiadó, 99 p.

LOSOSOVÁ Z., CHYTRÝ M., CIMALOVÁ Š., KROPÁČ Z., OTÝPKOVÁ Z.,

PYŠEK P. & TICHÝ L. (2004): Weed vegetation of arable land in

Central Europe: Gradients of diversity and species composition.

Journal of Vegetation Science 15, 415–422.

LOSOSOVÁ Z., CHYTRÝ M., KÜHN I., HÁJEK O., HORÁKOVÁ V., PYŠEK

P. & TICHÝ L. (2006): Patterns of plant traits in annual

vegetation of man-made habitats in central Europe.

Perspectives in Plant Ecology, Evolution and Systematics 8,

69-81.

LOSOSOVÁ Z., CHYTRÝ M. & KÜHN I. (2008): Plant attributes

determining the regional abundance of weeds on central

European arable land. Journal of Biogeography 35, 177-187.

140

MARSHALL E. J. P. (2009): The impact of landscape structure and

sown grass margin strips on weed assemblages in arable crops

and their boundaries. Weed Research 49, 107-115.

MARSHALL E. J. P., BROWN V. K., BOATMAN N. D., LUTMAN P. J. W.,

SQUIRE G. R. & WARD L. K. (2003): The role of weeds in

supporting biological diversity within crop fields. Weed

Research 43 (2), 77-89.

MARSHALL E. J. P. & MOONEN A. C. (2001): Field margins in northern

Europe: their functions and interactions with agriculture.


MÁTHÉ I. (1943): A búza magyarországi gyomnövényeinek

származása. Mezőgazdasági Kutatások 16, 95–99.

MEYER S., WESCHE K., KRAUSE B. & LEUSCHNER C. (2013): Dramatic

losses of specialist arable plants in Central Germany since the

1950s/60s – a cross-regional analysis. Diversity and

Distributions 19, 1175-1187.

DE MOL F., VON REDWITZ C. & GEROWITT B. (2015): Weed species

composition of maize fields in Germany is influenced by site

and crop sequence. Weed Research 55, 574–585.

NAGY K. E. & PINKE GY. (2014): Az erdélyi Maros megye

gyomnövényzete. I. Kalászos vetések. Magyar Gyomkutatás és

Technológia 15 (1-2), 33-45.

NAGY K. E. & PINKE GY. (2015a): Az erdélyi Maros megye

gyomnövényzete. II. Kukoricavetések. Magyar Gyomkutatás

és Technológia 16 (1), 35-50.

NAGY K. E. & PINKE GY. (2015b): Az erdélyi Maros megye

gyomnövényzete. III. Tarlók. Magyar Gyomkutatás és


NAGY M. (2003): Új lehetőség a kukorica gyomirtásban ellenálló

gyomokkal fertőzött területen. Növényvédelem 39 (2), 109-

113.

141

NOVÁK R., DANCZA I., SZENTEY L. & KARAMÁN J. (2009):

Magyarország szántóföldjeinek gyomnövényzete – Ötödik

Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (2007-2008).

Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kiadványa,

Budapest, 94 pp.

NOVÁK R., DANCZA I., SZENTEY L. & KARAMÁN J. (2011): Az ötödik

országos gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein.

Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti

Főosztály, Növény- és Talajvédelmi Osztály, Budapest, 570

pp.

NOWAK A., NOWAK S., NOBIS M. & NOBIS A. (2015): Crop type and

altitude are the main drivers of species composition of arable

weed vegetation in Tajikistan. Weed Research 55, 525–536.

NÓTÁRI K. (2012): Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.). In:

Csiszár Á. (szerk.): Inváziós növényfajok Magyarországon,

Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 43-47.

NYÁRÁDI I. (2008): Gyomnövények Erdélyben és ezek szabályozása.

University Press Kiadó, Marosvásárhely, 120 pp.

NYÁRÁDI I. & BÁLINT J. (2013): Erdély gyomnövényzete,

gyomproblémák, védekezési lehetőségek. Gyomnövények,

gyomirtás 14 (1), 25-34.

NYÁRÁDY E. GY. (1914): Marosvásárhely és környékén élő tavaszi és

nyárelei növények meghatározó könyve, vagyis kulcs a

növényországban kevésbé ismerős tanulóifjuság és

nagyközönség számára, melynek segélyével városunk

környékén vadon élő tavaszi és nyárelei növények neveit,

rendszertani helyét könnyen és biztosan meghatározhatják,

Árpád Könyvnyomdája, Marosvásárhely, 117 pp.

ORŁOWSKI G. & CZARNECKA J. (2007): Winter diet of reed bunting

Emberiza schoeniclus in fallow and stubble fields. Agriculture,


OROIAN S. (1995): Flora Târgu-Mureşului oglindită în colecţia

botanică NAGY ÖDÖN. Marisia 23-24 (2): 197-234.

142

OSI (ORSZÁGOS STATISZTIKAI INTÉZET – ISTITUTUL NAŢIONAL DE

STATISTICĂ):

http://www.mures.insse.ro/main.php?lang=fr&pageid=420

(letöltés dátuma: 09.03.2016).

PÁL J. (2004): A püspökhatvani Varga ökogazdaság

gyomviszonyainak felmérése. Tájökológiai Lapok 2 (2), 253-

258.

PÁL R. (2004): Invasive plants threaten segetal weed vegetation of

South Hungary. Weed Technology 18, 1314–1318.

PÁL R. (2012): Betyárkóró (Conyza canadensis [L.] Cronquist) In:

Csiszár Á. (szerk.): Inváziós növényfajok Magyarországon,


PÁL R. (2012): Egynyári seprence (Erigeron annuus L. Pers.). In:

Csiszár Á. (szerk.): Inváziós növényfajok Magyarországon.


PÁL R. W., PINKE GY., BOTTA-DUKÁT Z., CAMPETELLA G., BARTHA

S., KALOCSAI R. & LENGYEL A. (2013): Can management

intensity be more important than environmental factors? A case

study along an extreme elevation gradient from central Italian

cereal fields. Plant Biosystems 147, 343-353.

PÁLFY A., BÁLDI A. & KOVÁCS A. (2009): Méhek fajszámának és

abundanciájának eloszlása három különböző mezőgazdasági

kultúra szegélyében. Természetvédelmi Közlemények 15, 269-

279.

PETRE C. & CARCIU G. (2012): Research regarding the weeding level

in winter wheat and grain maize in Western Caras-Severin

County (Romania). Journal of Horticulture, Foresty and

Biotechnology 16 (4), 67-71.

PETRE C. & CARCIU G. (2013): Dynamics of weeding of winter wheat

and grain maize in Western Caras-Severin County, Romania.

Journal of Horticulture, Foresty and Biotechnology 17 (2),

294-298.

http://www.mures.insse.ro/main.php?lang=fr&pageid=420

143

PÉTERFI L. I. (1997): Fitoszociológia és Románia vegetációja.

Jegyzetvázlat, Kolozsvár, 100 pp.

PINKE GY. (2000): Gyomvegetáció-vizsgálatok a Kisalföldön külterjes

termelési viszonyok mellett: I. Kalászos vetések és elsőéves

parlagok. Növénytermelés 49 (6), 607-621.

PINKE GY. (2001): Gyomvegetáció-vizsgálatok a Kisalföldön külterjes

termelési viszonyok mellett. II. Tarlók, kapáskultúrák:

életforma- és flóraelem vizsgálatok. Növénytermelés 50 (1),

17-29.

PINKE GY. (2005): A szegetális gyomvegetáció fejlődése a szántóföldi

tájhasználat és a növénybehurcolások tükrében Közép-

Európában a neolitikumtól az újkorig. Tájökológiai Lapok 3

(2), 219-231.

PINKE GY. (2010): A tarlóvirágos szántók méhészeti és

természetvédelmi jelentősége. Agrofórum 21 (7), 34-35.

PINKE GY., BLAZSEK K., MAGYAR L., NAGY K. E., KARÁCSONY P.,

CZÚCZ B. & BOTTA-DUKÁT Z. (2016a): Weed species

composition of conventional soyabean crops in Hungary is

determined by environmental, cultural, weed management and

site variables. Weed Research 56, 470-481.

PINKE GY., BLAZSEK K., NAGY K. E., KARÁCSONY P. & MAGYAR L.

(2016b): A magyarországi szójavetések gyomviszonyai.


PINKE GY., KARÁCSONY P., CZÚCZ B., BOTTA-DUKÁT Z. & LENGYEL

A. (2012): The influence of environment, management and site

context on species composition of summer arable weed

vegetation in Hungary. Applied Vegetation Science 15, 136–

144.

PINKE GY., KIRÁLY G., BARINA Z., MESTERHÁZY A., BALOGH L.,

CSIKY J., SCHMOTZER A., MOLNÁR A. V. & PÁL R. W. (2011a):

Assessment of endangered synanthropic plants of Hungary

with special attention to arable weeds. Plant Biosystems 145

(2), 426-435.

144

PINKE GY. & PÁL R. (2005): Gyomnövényeink eredete, termőhelye és

védelme. Alexandra Kiadó, Szeged, 231 pp.

PINKE GY. & PÁL R. (2006): Somogy szántóföldi gyomvegetációja.

Natura Somogyensis 9, 63-78.

PINKE GY. & PÁL R. (2009): Floristic composition and conservation

value of the stubble-field weed community, dominated by

Stachys annua in western Hungary. Biologia 64 (2), 279-291.

PINKE GY., PÁL R. & BOTTA-DUKÁT Z. (2010): Effects of

environmental factors on weed species composition of cereal

and stubble fields in western Hungary. Central European

Journal of Biology 5 (2), 283-292.

PINKE GY., PÁL R., BOTTA-DUKÁT Z. & CHYTRÝ M. (2009): Weed

vegetation and its conservation value in three management

systems of Hungarian winter cereals on base-rich soils. Weed

Research 49, 544-551.

PINKE GY., PÁL R., KIRÁLY G. & MESTERHÁZY A. (2008):

Conservational importance of the arable weed vegetation on

extensively managed fields in western Hungary. Journal of

Plant Diseases and Protection 21, 447-452.

PINKE GY., KARÁCSONY P., BOTTA-DUKÁT Z. & CZÚCZ B. (2013):

Relating Ambrosia artemisiifolia and other weeds to the

management of Hungarian sunflower crops. Journal of Pest

Science 86 (3), 621-631.

PINKE GY., PÁL R. W., TÓTH K., KARÁCSONY P., CZÚCZ B. & BOTTA-

DUKÁT Z. (2011b): Weed vegetation of poppy (Papaver

somniferum) fields in Hungary: effects of management and

environmental factors on species composition. Weed Research

51, 621–630.

PRISZTER SZ. (1960): Adventív gyomnövényeink terjedése. A

Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia Kiadványai 7.

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 37 pp.

145

PYŠEK P., JAROŠÍK V., KROPÁČ Z., CHYTRÝ M., WILD J. & TICHÝ L.

(2005): Effects of abiotic factors on species richness and cover

in Central European weed communities. Agriculture,


RACSKÓ J. (2004): Az aratás után visszamaradt tarló kezelése.

Agrárágazat 5 (5), 28-30.

RASSAM G., LATIFI N., SOLTANI A. & KAMKAR B. (2011): Impact of

crop management on weed species diversity and community

composition of winter wheat fields in Iran. Weed Biology and

Management 11, 83-90.

REISINGER P. (2011): Kukorica (Zea mays L.). In: Hunyadi K., Béres I.

& Kazinczi G. (szerk): Gyomnövények, gyombiológia,

gyomirtás. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 517-526.

REISINGER P. & ENZSÖLNÉ GERENCSÉR E. (2008): Az őszi búzában

elvégzett precíziós gyomirtás hatása a tarló gyomnövényzetére.

Magyar Gyomkutatás és Technológia 9 (1), 31-37.

REISINGER P., LANTÓDY A., NAGY S. & POMSÁR P. (2004): Gyomflóra

vizsgálat és lehetséges gyomszabályozási módszerek öko-

búzában. Magyar Gyomkutatás és Technológia 5 (2), 63-73.

REISINGER P., SZÉLL E., TAKÁCSNÉ GYÖRGY K. & BARKASZI L.

(2007): A „GYOMINFO” – Internetes gyomirtási

szaktanácsadási rendszer működési elve. Magyar Gyomkutatás

és Technológia 8 (2), 3-44.

RICHNER N., HOLDEREGGER R., LINDER H. P. & WALTER T. (2015):

Reviewing change in the arable flora of Europe: a meta-analysis.

Weed Research 55, 1-13.

RIKK I. (2014): Adengo – a magasabb kukoricatermésért. Agrofórum

25 (4), 64-65.

ROMERO A., CHAMORRO L. & SANS F. X. (2008): Weed diversity in

crop edges and inner fields of organic and conventional dryland

winter cereal crops in NE Spain. Agriculture, Ecosystems and


146

SALONEN J. (1993): Weed infestation and factors affecting weed

incidence in spring cereals in Finland – a multivariate approach.

Agricultural Science in Finland 2, 525-536.

SĂVULESCU T. & NYÁRÁDY E. GY. (szerk..) (1952-1976): Flora

Republicii Socialiste Române (I -XIII). Academia Republicii

Populare Române Kiadó, Bukarest.

SCHERR S. J. & MCNEELY J. A. (2008): Biodiversity conservation and

agricultural sustainability: towards a new paradigm of

’ecoagriculture’ landscapes. Philosophical Transactions of the

Royal Society B, 363, 477-494.

SEIFERT C., LEUSCHNER C. & CULMSEE H. (2015): Arable plant

diversity on conventional croplands – The role of crop species,

management and environment. Agriculture, Ecosystems and


ŠILC U. & ČARNI A. (2005): Changes in weed vegetation on

extensively managed fields of Central Slovenia between 1939

and 2002. Biologia 60 (4), 1-8.

SOARE B., PĂUNESCU G. & PARASCHIVU M. (2010): Studiul eficacităţii

erbicidelor aplicate pentru combaterea buruienilor din cultura

porumbului pe cernoziomul de la SCDA Mărculești. Analele

Universitșăţii din Craiova, Agricultură-Montanologie-

Cadastru 40 (1), 221-229.

SOLYMOSI P., MADARÁSZ J. & NAGY P. (1998): Mezei acat (Cirsium

arvense). In: Csibor I., Hartmann F., Princzinger G. &

Radvány B. (szerk.): Veszélyes 24. Mezőföldi Agrofórum Kft.,

Szekszárd, 96-102.

SOÓ R. (1940): A Székelyföld flórájának előmunkálatai. Magyar

Flóraművek III. 146 pp.

SOÓ R. (1943): A Székelyföld flórája. Magyar Flóraművek VI. 62 pp.

SOÓ R. (1964-1985): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-

növényföldrajzi kézikönyve I-VII. Akadémia Kiadó, Budapest.

147

SOUKUP J., HOLEC J., HAMOUZ P. & TYŠER L. (2004): Aliens on arable

land. Scientific colloquium Weed Science on the Go, Stuttgart-

Hohenheim, 11-22.

STEFANOVIC L., SIMIC M., ROSULJ M., VIDAKOVIC M., VANCETOVIC J.,

MILIVOJEVIC M., MISOVIC M., SELAKOVIC D. & HOJKA Z.

(2007): Problems in weed control in Serbian maize seed

production. Maydica 52, 277-280.

ŞTEF R., GROZEA I., CĂRĂBEŢ A. F., VÂRTEIU A. M., MANEA D.,

MOLNAR L. (2010): Studies regarding the infestation level of

maize agroecosystems with invasive species Sorghum halepense

L. in Timis county. Research Journal of Agricultural Science 42

(2), 107-114.

STORKEY J., MEYER S., STILL K. S. & LEUSCHNER C. (2012): The

impact of agricultural intensification and land-use change on the

European arable flora. Proceedings of the Royal Society B:

Biological Sciences 279, 1421-1429.

SUTCLIFFE O. & KAY Q. O. N. (2000): Changes in the arable flora of

central southern England since the 1960s. Biological

Conservation 93, 1-8.

SWANTON C. J., WEAVER S., COWAN P., VAN ACKER R., DEEN W. &

SHRESTA A. (1999): Weed Threshold: theory and applicability.

Journal of Crop Production 2, 9-29.

SZÉKELY V. (2007): Catalogul colecţiei de plante „Nyárádi Erazmus

Gyula” de la Muzeul „Haáz Rezső” din Odorheiu Secuiesc.

Acta Siculica, 57-67.

SZÉLL E., MAKRA M. & HARTMANN F. (2013): A kukorica vegyszeres

gyomirtásának hatása a sövényszulák (Calystegia sepium L.)

gyomborítottsági adataira. Növényvédelem 49 (10), 455-461.

SZIGETVÁRI CS. (2012): Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia

L.). In: Csiszár Á. (szerk.): Inváziós növényfajok

Magyarországon, Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó,

Sopron, 237-241.

148

SZIRÁK Á., KOVÁCS-HOSTYÁNSZKY A., FÖLDESI R., MÓZES E. &

BÁLDI A. (2013): Tájszintű és növényzeti változók hatása

szántók és gyepek pollinátor közösségeire. Természetvédelmi

Közlemények 19, 48-61.

TILMAN D., FARGIONE J., WOLFF B., D’ANTONIO C., DOBSON A.,

HOWARTH R., SCHINDLER D., SCHLESINGER W. H., SIMBERLOFF

D. & SWACKHAMER D. (2001): Forecasting agriculturally driven

global environmental change. Science 292 (5515), 281-284.

TÓTH Š. (2008): Weed occurrence under the field conditions of

Slovakia. Acta fytotechnica et zootechnica 4, pp.: 89-95.

TÓTH A., BALOGH Á., GYULAI F., BERKE J., PENKSZA P., WICHMANN

B., DANCZA I. & PENKSZA K. (2011): Homok és lösz gyomflóra

szezonális változása Pest megyei mezőgazdasági területeken.

VII. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, 127-132.

TÓTH CSANTAVÉRI SZ. & NAGY V. (2014): Mezei acat, fenyércirok,

parlagfű és más nehezen irtható gyomnövény? Semmi gond!

Agrofórum 25 (4), 76.

TSCHARNTKE T., KLEIN A. M., KRUESS A., STEFFAN-DEWENTER I. &

THIES C. (2005): Landscape perspectives on agricultural

intensification and biodiversity - ecosystem service

management. Ecology Letters 8 (8), 857-874.

UBRIZSY G. (1957): Agrofitocönológiai vizsgálatok, különös

tekintettel a vegyszeres gyomirtásra. Növénytermelés 6 (3), 257-

272.

UJVÁROSI M. (1973a): Gyomnövények. Mezőgazdasági Kiadó,

Budapest, 833 pp.

UJVÁROSI M. (1973b): Gyomirtás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest,

288 pp.

Varga L. & Szabó L. (2008a): A kukorica gyomirtás 1.


149

VARGA L. & SZABÓ L. (2008b): A kukorica gyomirtás 2.


VIDOTTO F., FOGLIATTO S., MILAN M. & FERRERO A. (2016): Weed

communities in Italian maize fields as affected by pedo-climatic

traits and sowing time. European Journal of Agronomy 74, 38–

46.

WILSON P. J. (1993): Conserving Britain’s Cornfield flowers. Brighton

Crop Protection Conference –Weeds, 411-416.

WILSON P. J. (1994): Managing field margins for the conservation of

the arable flora. In: Boatman N. D. (szerk.): Field Margins –

Integrating Agriculture and Conservation, 253-259.

WILSON P. J. & AEBISCHER N. (1995): The distribution of

dicotyledonous arable weeds in relation to distance from the

field edge. Journal of Applied Ecology 32, 295-310.

WILSON P. J., BOATMAN N. D. & EDWARDS P. J. (1990): Strategies for

the conservation of endangered arable weeds in Great Britain.

Proceedings of the EWRS Symposium 1990 – Integrated Weed

Management in Cereals. European Weed Research Society,

Wageningen, 93-101.

WRZESIEŃ M. & DENISOW B. (2016): The effect of agricultural

landscape type on field margin flora in south eastern Poland.

Acta Botanica Croatica 75, 217-225.

ZALAI M., DORNER Z. & KERESZTES ZS. (2013): A művelési mód és a

táblát övező növényzet hatása a kukorica nyárutói

gyomnövényzetére. Magyar Gyomkutatás és Technológia 14

(2), 43-53.

ZALAI M., DORNER Z. & KERESZTES ZS. (2014): Seasonal weed

structure of maize in the light of farming systems. Applied

Ecology and Environmental Research 12 (3), 765-776.

150

10. TÉZISEK

1. Felmértem Maros megyében a kalászos kultúrák, tarlók és

kukoricavetések aktuális gyomnövényzetének összetételét.

2. Rámutattam, hogy bár a tradicionális kisparcellás művelés

megmaradt Közép-Erdélyben, erre a térségre is jellemző a

növénytermesztés intenzifikációja. A szántókat a „közönséges”

gyomok uralják.

3. Megállapítottam, hogy kalászos kultúrákban és tarlókon

helyenként még előfordulnak a tipikus gabonakísérő

gyomfajok. Ezek közül egyes fajok (pl. Adonis aestivalis,

Centaurea cyanus, Lathyrus aphaca, Ranunculus arvensis)

természetvédelmi szempontból értéket képviselhetnek, a

szegetális élőhelyek fajgazdagságának megőrzése céljából

fontosak lehetnek.

4. Összeállítottam a gyomnövények gyakorisági és dominancia-

sorrendjét Maros megyére vonatkoztatva.

5. Kimutattam, hogy Maros megye szántóföldjein a kozmopolita

elemek uralkodnak, a terofitonok mellett a talajban telelő

szaporítógyökeres fajok csoporttömeg-részesedése kimagasló.

A táblákon előforduló gyomnövények nagy részaránya

pollinátorok közreműködését igényli, illetve mindhárom

élőhelytípus megfelelő életfeltételeket kínál a művelés alatt

álló területeken élő madaraknak.

151

6. Bizonyítottam, hogy a gyomflóra összetételére, a

gazdálkodási tényezők jelentős hatása mellett, a környezeti

tényezők és a helyhatás is számottevő befolyással vannak. A

gyomvegetáció összetételének alakulását elsősorban a

termesztett növény típusa határozza meg. Az egyes

kultúrnövény-típusok gyomflóra-összetétele élesen elkülönült

egymástól. Viszont az egyes kultúrákon belül a gyomvegetáció

összetételét elsősorban a környezeti tényezők befolyásolták.

Végül megállapítottam, hogy a felvétel helye alapján a

gazdálkodási és a környezeti változók hatása között nincs

számottevő különbség, ami a kisparcellás művelés

befolyásának tulajdonítható.

7. Maros megye szántói, a heterogén tájszerkezet által, a

gyomflóra gazdag forrásai lehetnek, és a biodiverzitás

megőrzésére irányuló stratégiák alapjait szolgálhatják.

152

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani

konzulenseimnek, Prof. Dr. Pinke Gyulának és Prof. Dr. Reisinger

Péternek, a kutatómunkámban nyújtott önzetlen és felbecsülhetetlen

segítségért, támogatásért. Hálás vagyok, hogy fáradhatatlanul

korrigálták munkámat, mindvégig biztattak és hatalmas türelemmel

vezettek végig utamon.

Köszönettel tartozom férjemnek, Nagy Zsigmondnak, aki saját

érdekeit mellőzve, kitartóan járta velem Maros megye szántóföldjeit.

Köszönöm édesanyámnak, Gál Erzsébetnek, és testvéremnek,

Attilának, hogy hiányomat vállalva, ösztönöztek a továbbtanulásra.

Családom minden tagjának köszönöm, hogy szeretettel, megértéssel

és biztos anyagi háttérrel segítették célom elérését.

Végül, de nem utolsó sorban, hálával tartozom mindazoknak a

barátoknak, ismerősöknek, akik bátorítottak és hittek bennem.

Dolgozatom édesapám, Gál Kálmán, emlékének ajánlom.

doktori (phd) disszertÁciÓ · Értekezés doktori (phd) fokozat elnyerése érdekében készült...

Documents