Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), Pedagógiai és

Pszichológiai Kar (PPK), Neveléstudományi Doktori Iskola,

Sport és egészségnevelés program

Sportágra jellemző döntéshozatali képességre alapozott prognosztizáló

módszer kidolgozása sportági kiválasztás céljából

Témavezetők: Dr. Szabó Attila egyetemi tanár, szabo.attila@ppk.elte.hu

Dr. Ihász Ferenc egyetemi tanár, ihasz.ferenc@ppk.elte.hu

Laki Ádám (NZK2LX)

Doktori tanulmányok kezdete: 2017

Finanszírozási forma: állami ösztöndíj

Program vezetője: Dr. Bárdos György

Kutatási engedély szám: 2018/05

Budapest, 2019. február 26.

1

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés, interdiszciplináris sporttudomány ................................................................................. 2

2. A kutatási téma áttekintése .............................................................................................................. 3

2.1. A kardiorespiratórikus rendszer és annak vizsgálati lehetőségei .......................................... 3

2.2. A sportágak felosztási lehetőségei ............................................................................................. 6

2.3. A sportágak kiválasztási rendszere ........................................................................................... 7

2.4. Döntéshozatali képességvizsgálat .............................................................................................. 9

3. Kutatás célja .................................................................................................................................... 11

4. Kutatási paradigma, kérdések és hipotézisek ............................................................................... 11

5. Kutatási keret .................................................................................................................................. 12

5.1. A vizsgálat lebonyolítása .......................................................................................................... 13

5.2. Korlátok .................................................................................................................................... 14

6. Elvégzett kutatásaim ....................................................................................................................... 16

6.1. Kardiovaszkuláris válaszok elemzése egyszeri terhelés („vita maxima”) hatására ........... 16

6.1.1. Bevezetés ............................................................................................................................. 16

6.1.2. Anyag és módszer .............................................................................................................. 16

6.1.3. Eredmények ....................................................................................................................... 16

6.2. (11-14) éves fiúk és leányok állóképességi tevékenységének elemzése ................................. 17

6.3. Szívfrekvencia változások mintázata, utánpótláskorú kosárlabdázók intervall típusú

terhelése során ................................................................................................................................. 17

6.3.1. Bevezetés ............................................................................................................................. 17

6.3.2. Anyag és módszer .............................................................................................................. 18

6.3.3. Eredmények ....................................................................................................................... 18

6.3.4. Következtetések ................................................................................................................. 18

6.4. Döntéshozatali képességvizsgálat kosárlabdázók körében ................................................... 19

6.4.1. Bevezetés ............................................................................................................................. 19

6.4.2. Anyag és módszer .............................................................................................................. 19

6.4.3. Eredmények ....................................................................................................................... 19

6.4.4. Következtetések ................................................................................................................. 20

7. Várt eredmények, felhasználás....................................................................................................... 20

7.1. Kockázatok................................................................................................................................ 20

8. A kutatómunka tervezett üteme ..................................................................................................... 21

Felhasznált irodalom ........................................................................................................................... 22

Melléklet ............................................................................................................................................... 29

2

TUDOMÁNYOS MUNKA

A tervezett doktori munka címe:

Sportágra jellemző döntéshozatali képességre alapozott prognosztizáló módszer

kidolgozása sportági kiválasztás céljából

1. Bevezetés, interdiszciplináris sporttudomány

Úgy vélem érdemes a sporttudomány definíciójával kezdenem: „A sporttudomány olyan

természet- és társadalomtudományi ismereteket integráló multidiszciplináris tudományág,

amelynek kutatási területét, tárgyát a testkultúra jelenségei, különösen a testkulturális

tevékenységet folytató sportoló ember képezi” (Szatmári, 2009).

A tudományterületek világában a sporttal foglalkozó ismereteket összegyűjtő tudomány

fiatal területnek számít. A sporttudomány még napjainkban is egy rosszul meghatározott

diszciplína. Az intézetek és az erre specializálódott egyetemek arra lettek létrehozva, hogy a

sporttal kapcsolatos hivatásokat oktassanak és alkalmazott tudományos programokat

fejlesszenek sok egyéb tudományterület bevonásával, többek között anatómia, biokémia,

biomechanika, teljesítmény analízis, élettan, pszichológia, szociológia, sportorvoslás és

egészség, valamint edzéselmélet, kiválasztás, kineziológia, sportmenedzsment és más

interdiszciplináris perspektívák. Az Európai Sporttudományi Kollégium (ECSS), úgy tekint a

sporttudományra, mint egy összesített tudása az emberi mozgásnak, amelyet mindenféle

diszciplínából és aldiszciplínából szerez (Balagué és mtsai., 2016).

Makszin (2002) szerint a sport megjelenése a különböző tudományokban, az

egészséghez és a testneveléshez hasonlóan, igen gazdag.

Az egyes diszciplínák közti integráció célja, hogy lehetőséget nyújtson a mélyebb

megértésére a sporttal összefüggő jelenségek komplex természetének (Például, fáradtság,

sérülés prevenció, az edzésbe való csatlakozás), és eleget tesz a gyakorlati alkalmazások

elvárásinak (beleértve sportversenyek, teljesítmény, egészségfejlesztés, jólét, fitnesz, szociális

kapcsolatok). Amíg a multidiszciplínaritás maga után von egy non-integratív keverékét a

diszciplínáknak, az interdiszciplínaritás kombinálja a tudomány különböző aspektusait (a

technikától és módszertől az elméletig és koncepcióig), a transzdiszciplínaritáshoz szükséges a

sarkalatos alapelvek integrációja, és a törekvések az egységes tudásra a diszciplínák mögött

(Nicolescu, 2002).

Rohanó világunkban a sporttudománynak egyre fontosabb szerepe van, fejlődése és

létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Két irány látszik kirajzolódni, az egyik a teljesítmény

fokozásának maximalizálása, a lehető legjobb sporteredmények elérése más tudományterületek

3

eredményeinek felhasználásával, integrációjával, akár transzdiszciplináris szintre emelve a

sporttudományt.

Az elmúlt két évtized során megfigyelhető lényeges változás az, hogy a korábbi

évtizedekhez viszonyítva értékelhetően csökkent az iskoláskorúak fizikai aktivitása (Malina és

mtsai., 2006). Ez nagymértékben befolyásolja a felnövekvő generáció egészségi állapotát,

amelyet az iskoláskorúak relatív testzsír tartalma is jelez. Magyarországon a 7-18 éves és

átlagos fizikai aktivitású fiúk relatív testzsírtartalmának átlaga 19-20% (ez az értéktartomány

Szabó közlése szerint 1977-ben 16-17% volt, a testnevelési osztályosoké pedig 14-15%). A

hasonló korú leányoké pedig 24-26% (Prókai és mtsai., 2008, Mészáros és mtsai., 2006,

Uvacsek 2005, Mészáros és mtsai., 2006). A testi egészség mellett több bizonyíték is található

arra, hogy a szabadidős testmozgás segít a családi kapcsolatok és kohézió fejlesztésében is.

(Lee és mtsai., 2008). Mindezekből következően a másik út az egészség prevenciója,

megőrzése, visszanyerése, a rekreációs sportágak elterjedése, az orvostudománnyal karöltve a

fiatalok és felnőttek testi és szellemi egészségét elősegíteni. Kutatásom során az egyéb

tudomány területek ismereteinek integrációjával szeretnék, segítséget nyújtani a versenysport

és a rekreációs sport területének egyaránt. A következő fejezetekben a kutatási témámhoz

kapcsolódó fő szakirodalmi ismereteket szeretném bemutatni, majd összekapcsolni azokat.

2. A kutatási téma áttekintése

2.1. A kardiorespiratórikus rendszer és annak vizsgálati lehetőségei

Az emberi szív, a fizikai aktivitás hatására változó szívfrekvencia régóta kutatott

területe az orvostudománynak és a sporttudománynak. A keringési rendszerhez kapcsolódó

kutatások egészen az 1620-as évekig nyúlnak vissza, amikor is William Harvey közzé tette új

felfedezését, miszerint a vérkeringés zárt, önmagába visszatérő rendszer (Fonyó, 2011). A

fizikai aktivitás egyszeri hatásai, amelyek a szervezet részéről akutan kiváltott reakciókat

jelentenek, számos szervrendszer együttműködésében nyilvánulnak meg, ezek a

szervrendszerek a kardiovaszkuláris-, légző-, neuroendokrin-, immun-, és mozgatórendszer

(Ihász, 2013).

A rendszeres fizikai aktivitás pozitív hatását egészséges és egyes betegségekben (pl.

diabetes mellitus, obesitas, szívelégtelenség) szenvedő emberek számára számos tanulmány

bizonyította már. Ezzel együtt a sport, különösen az élsport hatásai nem csak pozitívak lehetnek.

Például veleszületett vagy szerzett kardiovaszkuláris betegségek esetén a sport hirtelen halált is

okozhat. Ezért is különösen fontos a fiziológiás kardiovaszkuláris adaptáció jeleinek ismerete

(ezek elkülönítése az esetleges patológiás elváltozásoktól), melyek vizsgálatára a hagyományos

módszerek mellett non-invazív és invazív modern képalkotó módszerek is rendelkezésre állnak

4

(Csajági, 2016).

A terhelésdiagnosztikai mérések során, laboratóriumban a vizsgálat céljától függően

többféle fizikai terhelést kiváltó eszköz használható, a leggyakoribbak a futószalag, a kerékpár

ergométer és az evezőpad. Napjainkban a technika fejlődésével egyre gyakoribbak a

pályamérések, ahol különféle szívfrekvencia mérő rendszerekkel (polar rendszer, katapult),

hordozható vér analizáló eszközzel sportágspecifikus környezetben és mozgásokkal mérhetők

a sportolók. Mind laboratóriumban, mind pályatesztek során számos mérési módszer alkalmas

a szívfrekvencia követésére, ezek közé tartoznak a szív elektromos jelein alapuló szívritmus

mérés, vérnyomás alapú szívritmus mérés, szívhang alapú szívritmus mérés, fényelnyelésen

alapuló szívritmus mérés (Liptai, 2015). A terhelés élettani vizsgálatok során a szív, keringési-

és légző rendszer, illetve az anyagcsere jellemzőinek vizsgálata a legáltalánosabb (D'Andrea és

mtsai., 2010; Thunenkotter és mtsai., 2010). A laboratóriumi mérések során a keringés

szempontjából a szívfrekvencia (HR) mértéke, illetve az egy összehúzódásra kipréselt vér

mennyisége (SV) a legjellemzőbb. A tüdő esetében a ventilláció (VE), amely a légzési térfogat

(Vt), és a légzésszám (RR) szorzatával minősíthető. Az ergospirometriás vizsgálatok olyan

eljárások, amelyek a szív, a keringési – és a légzőrendszer teljesítményének mérésére, valamint

a szöveti anyagcsere mennyiségi jellemzésére szolgálnak (Ihász, 2013).

Az ergospirometrikus vizsgálat során az egyén folyamatosan, vagy lépcsőzetesen

növekvő ellenállással szemben végez munkát a keringés és a légzés folyamatos monitorozása

mellett. A teszt közben pontosan mérhető többek között az egyén oxigén fogyasztása (VO2),

széndioxid leadása (VCO2), ventilációja (VE), teljesítménye (WC), szívfrekvenciája (HR).

Abban az esetben, ha a vizsgált személy nem esik egyéb korlátozás alá, a tréning intenzitása az

anaerob küszöbnek (anaerobic threshold - AT) megfelelő paraméterekben határozható meg. Ez

az a határ, ahol az oxigénfelvétel még elegendő az aerob energiaprodukcióhoz, de magasabb

intenzitásnál már az anaerob folyamatok kerülnek túlsúlyba (Barnai,2007).

Az aerob és anaerob munkavégzés átmenetét jelző anaerob küszöb mellett meg kell

említenem az edzettségi állapot meghatározásának egy nemzetközileg elfogadott módját, a

relatív aerob kapacitás meghatározását, ami az egy perc alatt testtömeg kilogrammonként

felvett oxigén mennyiségét jelöli (VO2 ml/kg/perc), nyugalmi értéke 3,5 oxigén ml/kg/perc,

melyet a szakirodalom 1 MET-ként nevez (Kohut, 2008).

Az aerob kapacitás meghatározása az összes sportág számára hasznos, de különösen

fontos az állóképességi sportolók mérésében (pl, hegyi kerékpár) (Inoue és mtsai., 2016).

A sportágak terhelési jellemzésében gyakori az anaerob törésponthoz viszonyított

intenzitás meghatározása. Például a labdarúgás intenzitását tekintve: „a labdarúgók esetében az

aerob terhelés a jellemző (döntően a szubmaximális zóna felső harmada). Vannak azonban

5

rövid (többször ismétlődő) rendkívül erőteljes szakaszok, amelyek energia igénye jelentősen

„belenyúlik” az anaerob tartományba” (Jones és mtsai., 2013).

A korábbiakban leírtakból következik, hogy mennyire fontos az anaerob töréspont (AT)

mérése/becslése a terhelésdiagnosztika során. A szakembereknek erre a feladatra több lehetőség

is a rendelkezésükre áll. A szérum tejsav koncentráció változásának mérése (invazív módszer)

az egyik ilyen lehetőség az AT meghatározására (tejsav küszöb, laktátküszöb, lactate

threshold). A futószalagon történő maximális állóképességi terhelés során az edzetlen

személyek már megállítják a futást, ha a vér tejsav szintjük eléri a 8-10 mmol/l értéket, ám a

szuperedzettek képesek 20 mmol/l feletti értékkel is versenyezni (Radák, 2016).

A gázcsere küszöb módszer (V-slope módszer) a gázcsere küszöböt (gas exchange

threshold GET) ahhoz a ponthoz köti, ahol a széndioxid leadás emelkedésének üteme felgyorsul

és meghaladja az oxigén felvétel emelkedésének ütemét, vagyis a VCO2/VO2 görbe

meredeksége>1.

Az anaerob küszöb meghatározásának másik, (non-invazív) módja a ventilációs küszöb

(Ventilation Threshold – TVE) vizsgálata. Az anaerob töréspontot ebben az esetben a

metabolikus acidózis hatására bekövetkező légzési equivalens (EQ) változás jelzi.

A következő mérési módszer a gázcsere hányados, melyet az angol kifejezésből

(Respiration Exchange Rate) RER-ként szoktak rövidíteni, vagy (Respiration Quotiens) RQ-

ként, a VCO2/VO2 aránya, nyugalomban 0,85 körül mozog. Az RQ értéke azonban függ az

energiaszolgáltatás forrásától, azaz, az oxidált tápanyagtól, a szénhidrátok oxidációja során az

RQ=1, zsírok esetében az RQ=0,7 és a fehérjék oxidációjakor az RQ=0,8. A fizikai terhelés

elején mivel a VO2 és a VCO2 az azonos mértékben növekszik, ezért az RQ nagyjából

változatlan marad. Az anaerob anyagcsere folyamatok dominánssá válásával a tejsav

pufferolásából keletkező többlet széndioxid a kilélegzett levegőben megjelenik, a VCO2 görbe

meredekebben emelkedik, mint a VO2. Az RQ=1 (RER=1) érték elérésekor a két görbe

keresztezi egymást, ez után a VCO2 növekedésének üteme felgyorsul, a két görbe egyre

távolodik egymástól. Tehát a korábban leírtakból következik, hogy ebben az esetben, RER=1

tekinthető anaerob küszöbnek (Barnai, 2007).

Számtalan terhelési protokoll létezik, alkalmazásuk attól függ, hogy milyen válaszokra

vagyunk kíváncsiak. Ilyen egyebek mellett a huzamos ideig állandó un. „steady state” terhelés,

a másik a teljes kimerülésig, fokozatosan emelkedő un. „vita maxima” terhelés (Beckers és

mtsai., 2008). Kutatásom folyamán a futószalagos terhelés során az anaerob töréspont

meghatározására a gázcsere hányados alapján történő anaerob töréspont mérést használom,

mivel ezzel a módszerrel már a teszt végzése során megállapítható az AT.

6

2.2. A sportágak felosztási lehetőségei

A sportágak felosztási lehetősége széleskörű. Különböző szempontok alapján történő

felosztási lehetőségeket találunk a szakirodalomban kutatva. Ebben a fejezetben a teljesség

igénye nélkül, ezeket a csoportosítási lehetőségeket fogom szemügyre venni, valamint az

általam használt felosztási lehetőséget részletesebben bemutatni.

A sportágak csoportosíthatók a közeg szerint, amelyben a sportot végzik, eszerint

megkülönböztetünk vízi, szárazföldi, havon vagy jégen végzett sportokat. Különválaszthatók

az évszak szerin nyári és téli sportágak a fő versenyek időpontja szerint. A résztvevők száma

szerint egyéni- és csapatsportágakat különböztethetünk meg. A sportágakat feloszthatók a

sportmozgások jellege szerint. Így megkülönböztethetők ciklikus, aciklikus és szabálytalan

mozgásformák (Csajági, 2016).

Élettani szempontok alapján széles körben használt felosztás a sportágak statikus-

dinamikus jelleg alapján történő felosztása. Mitchell és munkatársai (2005) ajánlása szerint

megkülönböztethetünk alacsony, közepes, és magas statikus és dinamikus komponensű

sportágakat.

Fitts (1965), a mozgásos cselekvések logikailag meghatározott nehézségi fokozataira

építve dolgozta ki a sportmozgások osztályba sorolását, 3 nehézségi fokú csoportba sorolta a

sportágakat, az alábbi szempontokat figyelembe véve: a versenyző helyzete a mozgás

megkezdése előtt (nyugalmi-mozgásos helyzet), a versenyzőkre gyakorolt környezeti tényezők

hatása (önparancs-külső ingerek).

Vanek és Cratty (1972) úgy alakította ki a sportágak csoportjait, hogy azt vizsgálták,

hogy az adott sportág eredményes űzéséhez elsősorban milyen fizikai és pszichikai

tulajdonságokra, képességekre van szükség. Eszerint megkülönböztettek kéz-szem

koordinációt igénylő sportágakat (íjászat, kosárlabda), az egész test koordinációját igénybe

vevő sportágakat (torna) és maximális energiamozgósítást igénylő sportágakat (úszás, evezés).

Budavári (2007) pszichológiai megközelítésű felosztása szerint elkülöníthető egymástól

a taktikai, állóképességi, művészi és küzdősportok sportági profilja. A taktikai sportok közé a

különféle labdajátékokat, a vívást, a sakkot és a curlinget sorolta. Az állóképességi sportok

csoportjába a futás az úszás, a kajak-kenu, és az evezés tartoznak, melyekben egyértelműen a

fizikai állóképesség és a monotónia tűrés a domináns. A művészi sportok közé a torna, ritmikus

gimnasztika, műkorcsolya, műugrás sorolható, ahol a fizikai állóképesség mellett precíz,

koordinált mozgásra és eleganciára van szükség. A küzdősportok közé a cselgáncs, a birkózás

és az ökölvívás sorolható, melyekben a nyílt támadó viselkedés lehetőséget nyújt az agressziók

kiélésére is (Szemes és mtsai., 2016).

A kutatásom során használt felosztási módszert Poulton (1957) és Knapp (1963)

7

dolgozta ki. A sportágakat mozgáskészégük alapján csoportosították. A Zárt és nyílt jellegű

mozgáskészségek osztályozási rendszere az aktuális környezeti tényezők cselekvésre gyakorolt

hatásának elemzésére épül. A mozgáskészséget annak alapján osztályozták, hogy azok

végrehajtását a környezeti tényezők milyen mértékben befolyásolják. Környezeti tényezőkön

az ellenfelek, a társak és a cselekvést végrehajtó versenyzővel kapcsolatos céltárgyak eszközök

értendők. Zárt jellegű mozgáskészségek, azok a sportágak ahol a környezeti tényezők helyzete

viszonylag állandó (súlyemelés, torna, atlétika ugró-dobószámok, íjászat stb.) A

versenykörülmények előre megjósolhatók. Az alapvető meghatározó tényező a reprodukció. A

cél a motoros program legpontosabb végrehajtása. Nyílt jellegű mozgáskészségű sportágak

esetében (küzdősportok, sportjáték stb.) a környezeti tényezők folyamatos mozgásban vannak.

A versenyhelyzetek előre nem megjósolhatók. A sportolók célja a versenyhelyzetek kialakítása,

melyekben akcióik eredményesek lehetnek. A mozgáskészégek az adott helyzethez

adaptálhatók, és a végrehajtás során módosíthatók. A versenyzők folyamatos

döntéskényszerben hajták végre mozgásukat (Honfi, 2007).

Mivel a döntéshozatali képesség vizsgálat a kutatásom fő irányvonala, ezért döntöttem

a legutóbbi felosztás mellett, hiszen e felosztás egyik alap szelekciós elve, hogy jellemző-e az

adott sportág sportolójára döntéskényszer.

2.3. A sportágak kiválasztási rendszere

A sportági kiválasztás fogalma: „A sportági kiválasztás egy többéves folyamat, mely

során, az átlagon felüli adottságokkal rendelkező fiatalokat egy adott sportágra való

alkalmasság szempontjából szelektálják. A szelekció alapja a tehetség, ezeket próbálják a

szakemberek több-kevesebb sikerrel kiszűrni. A kiválasztáshoz szorosan hozzátartozik a

beválás fogalma, azaz a szelektált tehetségek a későbbiekben mennyiben válnak sikeres,

eredményes sportolóvá” (Harsányi, 2000) Csáki és munkatársai 2013-ban a labdarúgással

kapcsolatban azt fogalmazták meg, hogy a sportágválasztás sikere, a hatékony kiválasztási

rendszer kidolgozása, valamint a tehetséggondozás és a beválás kérdései a labdarúgásban

mindezidáig kevés figyelmet kaptak a kutatók és szakemberek részéről.

A nemzeti szövetségek és a szakmai klubok jelentős forrásokat fordítanak a tehetséges

fiatal játékosok azonosítására a sportági specifikációk figyelembe vételével. A labdarúgás

esetében (számos más sportággal egyetemben) a tehetség azonosításának folyamata általában

fizikai (antropometriai) és fiziológiai (azaz teljesítménymérések: sebesség, szilárdság, aerob és

anaerob állóképesség) paraméterekre fókuszál. Azonban megjelentek már azon elméletek, mely

komplex látásmóddal kezelik a tehetséget, tehát több faktor együtt állása is eredményezheti a

kiemelkedő játékost (Meylan és mtsai. ,2010).

8

Számos tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiatal játékosok kiválasztását nem

csupán a testalkati mutatók, fizikai adottságok, hanem különböző adottságaik és képességeik

alapján szükséges tervezni és elvégezni (Csáki, 2013).

Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a tudományos alapú támogatási

rendszerek használatára, amely holisztikusabb megközelítést kínál a tehetség kiválasztásához.

Antropometrikus, pszichológiai, szociológiai és technikai ismeretek jellemzőit vizsgálják a

tehetség azonosításának céljából (1. ábra). (Unnithan és mtsai, 2012).

A sportági kiválasztás rendszerének folyamatos fejlődése és komplexitása tisztán látszik

a kutatásokból. A kognitív tényezők fontossága egyértelmű az antropometriai és fizikális

jellemzők mellett. A pszichológiai-kognitív tehetség azonosításának kutatása nem nyúlik vissza

olyan rég, mint egyéb tehetség faktor kutatások. Napjainkban egyre több olyan eszköz és

szoftver áll rendelkezésre, mely lehető teszi a fiatalok kognitív képességeinek feltérképezését.

McPherson munkatársaival 1989-ben fiú teniszezők döntéshozatali képességét és tanulási

hatékonyságát vizsgálta fizikai aktivitás során. Chumura és munkatársai 1994-ben kerékpár

ergométeren reakció időt mérő eszköz segítségével vizsgálták a kognitív képességeket. Nuri,

kutatócsoportjával (2013) a sportolók reakció idejét és előkészítő képességét vizsgálta a nyitott

és zárt mozgáskészégű sportágakban. 2016-ban Magyarországon Csáki István munkatársaival

1. ÁBRA POTENCIÁLIS ELŐRE JELZŐK A TEHETSÉGRE, LABDARÚGÁSBAN (WILLIAMS & REILLY, 2000).

9

a Vienna Test System segítségével labdarúgók motivációs tényezőit és döntéshozatali

képességeit vizsgálták sportági kiválasztás lehetséges céljából.

A sportági kiválasztás folyamatának egyik fontos szereplője a kiválasztó, tehát az edző

a sportszakember, a sportegyesület, a „sportág”, de nem szabad elfelejtkezni a mérések

tárgyáról, magukról a gyermekekről. Fontos, hogy mi motiválja őket a sportágválasztás során,

hiszen a bevezetőben is megfogalmazott két út (versenysport-rekreációs sport) közül az egyikre

mindenképp érdemes rálepniük a sporttal kapcsolatban.

Visszacsatolva a fentebb leírtakhoz, fontos tényező, hogy a sportágválasztás

meghatározza a sportági kiválasztást, ezáltal a tehetséggondozás folyamatának hatékonyságát

és így a sportági sikerességet is. A sportágválasztás témaköre nem számít olyan kutatási

területnek, melyet alaposan és több oldalról vizsgáltak volna. A kevés empirikus tanulmány

egyike Révész, Bognár, Géczi és Benczenleitner (2005) nevéhez fűződik, eredményeik szerint

erőteljes szülői befolyás fedezhető fel a sportágválasztásban. A tanulmány azt is megerősíti,

hogy a sportágválasztásban a szülők mellett a barátoknak is meghatározó a szerepe van.

Másfelől a gyermekek részéről tudvalevő, hogy minden gyermekben él a teljesítmény vágy,

melynek mértéke és megjelenési formája egyénileg különbözik. Fontos a fiatalok számára,

hogy az általuk űzött sportágban eredményesek legyenek, így motivációjuk is tovább fennál, és

hosszú távon rögzülhet bennük az egész életen át tartó igény a testmozgásra. A testnevelő tanár

és az edző feladata, hogy olyan sportág felé irányítsa a tanulókat, mely érdeklődésüknek,

adottságuknak a legmegfelelőbb. Amennyiben sikerül nekik megtalálni azt a sportágat, ahol

kisebb-nagyobb sikereket érhetnek el, úgy lecsökkenthető a rendszeres fizikai aktivitás korai

abbahagyásának arányát. A rendszeres sportolásra nevelés, jobb esetben a versenysport felé

irányítás segítségével a testnevelők és az edzők az utánpótlás-nevelés problémájának

csökkentéséhez is hozzájárulhatnak (Trzaskoma-Bicsérdy és mtsai., 2006).

2.4. Döntéshozatali képességvizsgálat

A döntéselmélet összetett pszichikai folyamatok összességét tárgyalja, matematikai és

pszichológiai szempontból egyaránt. (Paprika, 2005) A testmozgás hatására változó kognitív

képességek vizsgálata a pszichológia és a pszicho fiziológia kutatás területébe tartozik. Korábbi

kutatások kimutatták, hogy van összefüggés a pillanatnyi fizikai aktivitás és a kognitív

képességek között, ilyen kutatás Rendi és munkatársai (2007) testmozgás, terhelés és az

információ feldolgozás közti kapcsolatának vizsgálata.

Korábbi kutatások arról számoltak be, hogy a pszichomotoros teljesítmény javul a

központi idegrendszer fizikai aktivitás által indukált aktiválásával. Azonban, miután

meghaladott egy bizonyos intenzitást, mind az egyszerű, mind a választási reakcióidő

10

növekedett. Ezen megfigyelések, az aktiválási szint és a különböző feladatok végrehajtása

közötti fordított U-kapcsolatot feltételezik, mivel az aktiválási szint a nyugalmi szint fölé

emelkedik, a teljesítmény az optimális pontig javul. Az aktiválás ezen túlmenően tovább

növekszik, ami fokozatosan rosszabb teljesítményt eredményez. A legrövidebb válasz reakció

idők az aerob tartományban jelentkeznek, majd anaerob környezetben romlani kezd a

teljesítmény, különbségek fedezhetők fel sportolók és ülő életmódot folytatók között.

(Chumara,1994).

A korábbiakkal ellentétben McMorris és mtsai. (2000) alaposan és szisztematikusan

áttekintették a növekvő intenzitású gyakorlatok kognitív teljesítményre gyakorolt hatását, és

arra a következtetésre jutottak, hogy kevés vagy nincs bizonyíték az invertált U hipotézisre. A

kognitív eredmények nagy mértékben függenek a feladat típusától (Rendi és mtsai., 2007).

Nuri és munkatársai (2012) azt mutatták ki, hogy a sportolók sportáguknak megfelelően

nagyobb szenzoros-kognitív képességekkel rendelkeznek az adott területen, akár nyitott, akár

zárt sportkészségről beszélünk. A röplabda játékosok jobban előre látják a labda időzítési

feladatát, mint a sprinterek. A sprinterek azonban gyorsabb reakció idővel rendelkeznek a

hallási ingereknél az adott reakció feladatban.

Smith és mtsai (2015) kutatása arra világít rá, hogy az intenzív (maximális pulzus 90

százalékán végzett) edzés során nagymértékben romlik a kognitív teljesítmény.

Polluveer és munkatársai (2012) a Win Psycho 2000 nevű program segítségével

vizsgálták a női röplabdázók döntéshozatali képességét a hibázások és a reakció idő

tekintetében. A különböző poszton szereplő játékosok eredményeiben találtak szignifikáns

különbséget.

A kutatások kimutatták, hogy fontos a sportban a perceptuális-kognitív feldolgozással

kapcsolatos tudás kiterjesztése. A sportolók információfeldolgozási készségeinek egyik

aspektusa, a döntéshozatali idő és pontosság a gyorsaság megkülönböztetésével kapcsolatban.

Az idegtudományi területen végzett korábbi kutatások a specifikusabban írják le e folyamatot,

amelyet "gyors diszkriminációnak" neveznek. (Thomson, 2008).

Thomson és munkatársai (2009) ugyancsak a Win Psycho 2000 program segítségével

teszteltek labdajátékosokat, a terhelés előtti és az intenzív terhelés utáni döntéshozatali

képességet vizsgálták, a mért sportolók eredményei romlottak a terhelést követően, valamint

jelentős különbségeket találtak a különböző labdajátékot űzők eredményei között mind reakció

idő, mind hibázások tekintetében.

Piaget fejlődéselmélete alapján a formális gondolkodás szintjét a gyerekek 14-15 éves

korra érik el, ekkorra alakul ki a teljes műveletrendszer, (Csapó,2003) Így ebben az életkorban

kifejezetten érdemes vizsgálni a fiatalok döntéshozatali képességét.

11

A korábban leírt kutatásterületek összekapcsolódásában végzem kutatásom. Különböző

sportágak eltérő követelményt támasztanak, keringés élettani, testalkati, motoros képesség béli

és pszichés szempontból is. Hasonlóképpen a döntéshozatali kihívás is más a döntően nyílt és

a zárt mozgáskészségekből felépülő sportágaknál (Fügedi, 2006).

Ebből következik, hogy a sportági kiválasztásnál a későbbi sikerek egyik záloga lehet,

hogy az utánpótláskorú fiatalok antropometriai, képességfaktor alapú vizsgálata mellett az adott

sportágra jellemző döntéshozatali képesség becslésével/mérésével is próbálkozzunk. Egy ilyen

módszer kidolgozása az összes sportágnak hasznos mérése lehetne, hiszen feltárná a gyermekek

terhelés alatti döntéshozatali képességét.

3. Kutatás célja

A doktori kutatásom fő célja, hogy segítse a fiatalok sportágválasztását, képességeiknek

legmegfelelőbb sportágat űzzék. Az élsport számára, segítse megtalálni az adott sportágban

kognitív tehetségnek számító gyermekeket. Ennek eszköze lesz a fizikai terhelés közben

elvégzendő döntéshozatali feladatok elé állító mérési rendszer. A kutatási téma összetettsége

révén a vizsgálat során további részeredményeket várok, melyek a nyílt és zárt mozgáskészségű

sportágak sportszakembereinek, edzőinek, játékosainak fog értékes információul szolgálni.

Ilyen információ a sportágukra jellemző döntéshozatali jellemzők feltárása. A sportági

kiválasztás során sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kognitív képességekre az

antropometriai jellemzők mellett. A kutatás során szerzett információkat és eredményeket

tudományos cikkekben szeretném közzé tenni, tudományos konferenciákon szeretném

megosztani.

4. Kutatási paradigma, kérdések és hipotézisek

Kutatási kérdés: Milyen összefüggés van a döntéshozatali képesség és a fizikai aktivitás között?

(Chmura és mtsai., 1994, Mária és mtasi., 2007, McMorris és mtsai., 2000)

Alkérdések:

1. A különböző fizikai terhelési szinteken a sportolók döntéshozatali képessége hogyan

változik? (Chmura és mtsai., 1994, Mária és mtasi., 2007, McMorris és mtsai., 2000).

2. A 14 éves gyermekek milyen eltéréseket mutatnak a döntéshozatali képesség terén,

különböző fizikai terhelési szinteken? (Cloninger és mtsai., 1997, Csáki és mtsai.,

2016).

12

3. Milyen összefüggés van a különböző sportágakat űzők döntéshozatali képessége és

sportáguk jellege között? (Poulton 1957, Fontani és mtsai., 2006, Nuri és mtsai., 2013).

Hipotézisek:

1. A fizikai terhelés során a sportolók döntéshozatali képessége az aerob tartományban és

az anaerob tartományban javul, majd romlani kezd. (McMorris és mtsai., 2011).

2. Jelentős eltérések figyelhetők meg a 14 éves gyermekek esetében, egyénenként a

döntéshozatali képességekben a fizikai terhelés különböző szintjein. (Cloninger és

mtsai., 1997, Csáki és mtsai., 2016).

3. A nyílt mozgáskészégű sportot űzők döntéshozatali képessége jobb, mint zárt

mozgáskészéget űző társaiké. (Poulton 1957, Fontani és mtsai., 2006, McPherson és

mtsai., 1989, Wang és mtsai., 2009).

5. Kutatási keret

Kvantitatív kutatási módszert alkalmazok a kutatásom során (Falus, 2004). Valamint

deduktív kutatási stratégiát (Kocsis, 2014). A kutatás további módszerét tekintve kevert

csoporton belüli rétegzett és kevert csoporton kívüli rétegzett kutatási módszer. A kutatást az

ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Kutatásetikai Bizottságának kutatási engedélyével (ikt.

szám: 2018/05) végzem.

A mintavétel típusa, hozzáférési mintavétel, az alapsokaság a Magyarországon,

versenyszerűen sportoló férfi felnőttek és a Magyarországon versenyszerűen sportoló 14±1

éves fiúk, a minta nagyságára nincs egységes adat, ezért a minta becsléséhez további kutatásra

van szükség, mely során az egyes sportági szakszövetségek adatait felhasználva fogom

vizsgálni. A mintába bekerülés kritériuma, hogy rendelkezzen az alany érvényes sportorvosi

engedéllyel és igazolt, versenysportoló legyen, valamint ne legyen színtévesztési zavara. A

felnőtt sportolók esetében követelmény, hogy felnőtt bajnokságban versenyezzen. Az

utánpótlás korú sportolók esetében kritérium, hogy utánpótláskorú verseny kiírásban

szerepeljen az alany.

A kutatásomban sportkészségenként (nyílt-zárt) 20-20 sportoló fiatallal és 20-20 felnőtt

versenysportolóval szeretném elvégezni a laborméréseket. A kontrollcsoportot 40 felnőtt (20

nyílt mozgáskészséget űző, 20 zárt mozgáskészséget űző) férfi sportszakos egyetemi hallgató

alkotná, akik a pszichológiai teszteket végeznék el nyugalomban fizikai terhelés nélkül. A

terhelés élettani vizsgálatokat az ELTE PPK Savaria Egyetemi Központjában a Sporttudományi

Intézet terhelés élettani laborjában végzem, az antropometriai vizsgálatokat antropométerrel

(TTM) és InBody 720” típusú bioimpedancia elvén működő műszerrel mérem. Testmagasságot

13

(cm), testtömeget (kg), relatív zsírtömeget (%) mérek fel. A sportolók kardiorespiratorikus

rendszerének változásait H/P Cosmos LE200CE típusú futószalaggal követem nyomon. Az

általam használt közel teljes elfáradásig tartó, terheléses protokoll „vita maxima” (Buchheit

2008). A terhelés előtt, alatt és után „Polar H7 Bluetooth 4.0 Smart” mellkasi jeladóval

követem a pulzus változásait. A nyugalmi (Po), (ütés·perc–1), és maximális pulzust (Mp),

(ütés·perc–1). Az aerob kapacitást (VO2max), a ventilációt VE (BTPS l·min–1) annak

komponenseit Master Screen CPX 50/60 Hz típusú (CareFusion Germany 234 GmbH 97204

Hoechberg) műszerekkel mérem.

A vizsgált alanyok éberségi állapotát, és közérzetét validált pszichológiai teszttel

vizsgálom, éberségi állapot skálával (Svebak & Murgatroyd, 1985), közérzet skálával (Hardy

& Rejeski, 1989) és rövidített pozitív és negatív affektivitás skálával (Positive and Negative

Affectivity Schedule – PANAS short) (Watson és mtsai, 1988). A döntéshozatali képességeket

vizsgáló kognitív teszt már létező és validált tesztrendszer, a Win Pscycho 2000 kognitív

tesztrendszert alkalmazom, melyhez írásos engedélyét adta a szoftver fejlesztője, Kaivo

Thomson. A színészlelés tesztjét és a sebesség észlelés tesztjét végeztetem el az alanyokkal,

mindkét esetben feljegyzem a hibázások számát és a reakció időt (Thomson, 2010).

A kapott adatok leíró statisztikáján túl ismételt méréses több változós varianciaanalízist

tervezek elvégezi. A statisztikai elemzést SPSS statisztikai programmal tervezem végrehajtani.

Nyílt mozgáskészségű csapatsportolókat a magyar első osztályban szereplő Falco

Vulcano KC Szombathely és a Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület (SzoESE) kosárlabda

csapata fogja biztosítani számomra, ahol több felnőtt válogatott élsportoló is rendelkezésemre

áll, az utánpótláskorú kosárlabdázó fiatalok pedig a Szombathelyi Kosárlabda Akadémiáról

fognak érkezni a vizsgálatra. A nyílt mozgáskészségű egyéni sportolók küzdősportolók lesznek,

akiket a Controll Sportegyesület (kick-box) biztosítja. A zárt mozgáskészségű egyéni sportolók

pedig a Szombathelyi Dobó SE, valamint a Szombathelyi Haladás VSE atlétái lesznek. A

kontroll csoport tagjait a Szombathelyi Sporttudományi Intézet Sportszakos hallgatói

biztosítanák, akik a laborvizsgálat körülményeivel teljes mértékben megegyezően hajták végre

a vizsgálatot fizikai aktivitás nélkül, a tesztek között eltelt időt a fizikai aktivitásos

laborvizsgálatok eredményeiből számolom ki.

5.1. A vizsgálat lebonyolítása

Antropometriai mérések, mellkasi jeladó és maszk felhelyezése, 5 perc nyugalmi

helyzet (Dömötör, 2005). Nyugalmi pulzus rögzítése, közérzet és éberségi állapot felmérése,

pszichológiai tesztek elvégzése, pulzusérték rögzítése, fizikai terhelés (futószalag) indítása.

Respirációs hányados (RER) nyomon követése az aerob munkavégzés megállapítás céljából,

amikor a RER 0.75-0.85 között stagnál 20 másodpercig, pulzusérték rögzítés RER érték

14

rögzítés, pszichológiai tesztek elvégzése hibák, reakcióidő, pulzus és RER érték feljegyzése,

protokoll folytatása, amikor a RER 1.00 értéket elérte (anaerob küszöb), pszichológiai tesztek

elvégzése hibák, reakcióidő, pulzus és RER érték feljegyzése. Fizikai terhelés leállítása, 2 perc

pulzus megnyugvási (Dömötör, 2005) időt követően közérzet és éberségi állapot felmérése,

pszichológiai tesztek elvégzése hibák, reakcióidő, pulzus érték feljegyzése Mérési eszközök

levétele, laborvizsgálat befejezése.

5.2. Korlátok

A kutatásomba férfiakat fogok vizsgálni, így a kapott eredmények csupán erre a nemre

lesznek érvényesek. Az utánpótlás korú gyerekekre is érvényes a korábbi megállapítás.

A kutatásom során az idő rövidsége és a laborvizsgálat komplexitása miatt, nem áll

módómban az összes nyílt és zárt sportágakat űző sportolót vizsgálni, ezért a kapott eredmények

az adott sportágakra és az említett életkorra lesznek érvényesek, de ahogy a sportágak

csoportosításából is kiderül, az azonos típusú sportágak esetében következtetni lehet, egyéb

azonos típusú sportág jellemzőire is.

A vizsgálatok lebonyolítására alkalmas eszközök már rendelkezésemre állnak, így

további anyagi költségekkel nem jár a kutatás.

15

2 ÁBRA FIZIKAI TERHELÉSES LABORVIZSGÁLAT FOLYAMATÁBRA

3. ÁBRA NYUGALMI ÁLLAPOTÚ LABORVIZSGÁLAT FOLYAMATÁBRA

16

6. Elvégzett kutatásaim

6.1. Kardiovaszkuláris válaszok elemzése egyszeri terhelés („vita maxima”) hatására

Első elvégzett kutatásom a Magyar Sporttudományi Társaság által szervezett Fiatal

Sporttudósok Konferenciáján került előadásra 2017. december 9-én, Budapesten, a Magyar

Sport Házában, majd 2018-ban a Savaria Természettudományi és Sporttudományi

Közlemények című kiadványban került publikálásra.

Összefoglalás:

6.1.1. Bevezetés

Különböző sportágak, különböző követelményeket állítanak az abban versenyzőknek,

akár a légző és/vagy a keringésirendszer, vagy a metabolikus háttér tekintetében. A hegyi

kerékpárosok átlagos pulzusa a maximális pulzus 90 százaléka, a maximális oxigén felvétel

(VO2max) pedig meghaladja a 84 százalékot. A labdarúgók esetében az aerob terhelés a

jellemző (döntően a szubmaximális zóna felső harmada). Vannak azonban rövid (többször

ismétlődő) rendkívül erőteljes szakaszok, amelyek energia igénye jelentősen „belenyúlik” az

anaerob tartományba.

6.1.2. Anyag és módszer

A vizsgálatba két azonos életkorú, hasonló testalkatú és testösszetételű férfit vontunk

be. A testösszetételt „InBody 720” típusú bioimpedancia elvén működő műszerrel, a kardio –

respiratórikus rendszer jellemzőit H/P Cosmos LE200CE típusú (DE 83365 Nussdorf-

Traunstein Germany) műszerrel, teljes elfáradásig mértük. A terhelés előtt, alatt és után „Polar

H7 Bluetooth 4.0 Smart” mellkasi jeladóval követtük a pulzus változásait. A nyugalmi (Po),

(ütés·perc–1), és maximális pulzust (Mp), (ütés·perc–1) az aerob kapacitást (VO2max), a

ventilációt VE (BTPS l·min–1) annak komponenseit Master Screen CPX 50/60 Hz típusú

(CareFusion Germany 234 GmbH 97204 Hoechberg) műszerekkel mértük

6.1.3. Eredmények

Eredményeink bemutatásakor a hangsúlyt egyrészt a légző-és keringési rendszer aerob

és anaerob szakaszainak összevetésére, illetve ezek egymáshoz viszonyított százalékos

arányaira helyeztük. Szignifikáns különbséget találtunk a relatív aerob kapacitások (rVO2max)

17

között [(A) (68.9 ml*kg-1*perc-1) – (B) (43.8 ml*kg-1*perc-1)]. Hasonlóan nagy különbséget

láttunk a külsőlégzést jellemző ventiláció csúcson rögzített eredményei között is [(A) (149.0

L*perc-1) – (B) (83.0 L*perc-1)]. Minimális különbség van az aerob tartomány kihasználtsága

tekintetében. Ezzel ellentéteben azonban jelentős a különbség az anaerob körülmények között

töltött idő abszolút értékeivel [(A) (258.0 sec.) – (B) (90.0 sec.)].

Következtetések

A közel azonos aerob teljesítmény alapján azt mondhatnánk, hogy a két vizsgált sportoló

állóképessége között alig van különbség. Ezzel ellentétben az anaerob szakaszok közötti

jelentős különbség gyanússá teszi a kijelentésünket. Erről győz meg bennünket a RER értékek

közötti különbség, ami a jóval nagyobb széndioxid termelődést jelenti, ez pedig különösen

befolyásolja az anaerob környezet tolerálását.

6.2. (11-14) éves fiúk és leányok állóképességi tevékenységének elemzése

Második kutatásom úgyszintén 2018-ban, a Savaria Természettudományi és

Sporttudományi Közlemények című kiadványban került publikálásra.

Összefoglalás:

A növekedés és az érés integrált természetét a gének, hormonok, tápanyagok és a

környezeti tényezők állandó kölcsönhatása biztosítja. A szétválasztás természetesen, kizárólag

a didaktikai szempontból történhet. A növekedés, az érés és a teljesítmény egyesített

folyamatok, és az e folyamatokat befolyásoló tényezők egymással összefüggenek és egymástól

függenek. A rendszeres fizikai aktivitást gyakran feltételezik a normális növekedés és érés

szempontjából. A közel egy évszázadra kiterjedő tanulmányok azt sugallják, hogy a rendszeres

testmozgás, beleértve a sportképzést is, stimulálja a gyermekek és serdülők szomatikus

fejlődését.

6.3. Szívfrekvencia változások mintázata, utánpótláskorú kosárlabdázók intervall típusú

terhelése során

Harmadik kutatásom Magyar Sporttudományi Társaság által szervezett XV. Országos

Sporttudományi Kongresszuson került előadásra, 2018. június 1-én, Szombathelyen.

Összefoglalás:

6.3.1. Bevezetés

A modern kosárlabda népszerűségének megtartása, a kombinatív változatos

megoldásokban, a gyors döntések eredményeként létrejött váratlan helyzetekben keresendő. A

18

mérkőzések alatt a folyamatos aerob munka a jellemző, valamint rövid, intenzív, szakaszos

terhelés, aminek energia igénye belenyúlik az anaerob tartományba. Az utánpótláskorú

kosárlabdázók edzéseiben a sportágspecifikus fejlesztés terén az intervall típusú feladatok nagy

számban szerepelnek, hiszen a szakaszos terhelés hasonlít a legjobban a kosárlabda játék

terhelési viszonyaihoz.

6.3.2. Anyag és módszer

A vizsgálatba a Szombathelyi Kosárlabda Akadémia fiú utánpótlás csapatait vontuk be.

Az átlag életkor (15.62±2.7) év. Az antropometriai adatfelvételt Sieber-Hegner-gyártmányú

mérőeszközökkel (antropométer, 60 cm nyílástávolságú medencekörző, Holtain-féle tolómérő,

előtéttel ellátott acél mérőszalag, Lange bőrredőmérő kaliper). A testtömeg meghatározására

digitális kijelzésű (a leolvasási pontosság: 0,1 kg) személymérleget használtunk. A pulzus

változásait edzésen és edzőmérkőzésen „Polar Team Pro” rendszerrel (Polar Electro, Kempele,

Finland) mellkasi jeladóval követtük. A vizsgáltak egy előre meghatározott sportágspecifikus

(több motorikus képességet tartalmazó) feladatsort teljesítettek.

6.3.3. Eredmények

Eredményeink bemutatásakor a hangsúlyt egyrészt a kombinált motorikus képességek

végrehajtásakor rögzített korcsoportok szerinti, pulzusváltozásaira helyeztük. Elemeztük

továbbá az edzés és az edzőmérkőzés során rögzített pulzusváltozások mintázatát és a köztük

levő különbségeket.

6.3.4. Következtetések

A vizsgált sportolók esetében elmondható, hogy keringési rendszerük, azonos feladat

elvégzése közben eltérő jellemzőket mutat. A kosárlabdában alkalmazott szakaszos terhelés

során, eltérő nagyságú pulzus értékeket produkáltak. A sportágspecifikus állóképesség

fejlesztésére alkalmazott ingafutás feladatok pulzustartománya a kosárlabdára jellemző zónába

esik. Továbbá arra következtethetünk, hogy az egyéni és csapatrész differenciálás

elengedhetetlen a magas intenzitású intervall feladatok esetében.

19

6.4. Döntéshozatali képességvizsgálat kosárlabdázók körében

Negyedik kutatásom Magyar Sporttudományi Társaság által szervezett Fiatal Sporttudósok

Konferenciáján került előadásra 2018. december 7-én, Budapesten, a Magyar Sport Házában

Összefoglalás:

6.4.1. Bevezetés

A labdajátékok tempója folyamatosan gyorsul, ez igaz a kosárlabdára is. A mérkőzések

alatt a folyamatos aerob munka a jellemző, valamint rövid, intenzív, szakaszos terhelés, aminek

energia igénye belenyúlik az anaerob tartományba. A kosárlabdázók, folyamatos döntéshozatali

kényszerhelyzetekben állnak a játék során. A korábban leírtaknak megfelelően, döntéseiket

aerob és anaerob tartományban egyaránt meg kell hozniuk. A kosárlabdázók antropometriai

jellemzőinek vizsgálata mellett, érdemes vizsgálni kognitív képességeiket is, melyek

nagymértékben befolyásolják a sportágspecifikus technikák és taktikák végrehajtásának

eredményességét.

6.4.2. Anyag és módszer

A vizsgálatba 15 felnőtt NBI/A, NBI/B csoportos férfi kosárlabdázót vontunk be. A

testösszetételt „InBody 720” típusú bioimpedancia elvén működő műszerrel, a kardio –

respiratórikus rendszer jellemzőit H/P Cosmos LE200CE típusú (DE 83365 Nussdorf-

Traunstein Germany) műszerrel, anaerob küszöbig mértük. A nyugalmi (Po), (ütés·perc–1), és

maximális pulzust (Mp), (ütés·perc–1), a ventilációt VE (BTPS l·min–1) annak komponenseit

Master Screen CPX 50/60 Hz típusú (CareFusion Germany 234 GmbH 97204 Hoechberg)

műszerekkel mértük. A döntéshozatali képességüket WinPsycho 2000 (Colour perception,

Speed perception) pszichológiai tesztekkel, laptoppal, projektorral (Epson LCD projector,

H719B, 3-5, Owa 3 chome, Suwa-shi, Nagano-ken 392-8502 Japan), Hama Gaming Mouse

„uRage Unleashed WL” (Hama GmbH & Co KG D-86652 Monheim) típusú egérrel vizsgáltuk

a terhelés különböző szakaszaiban a metabolikus háttér függvényében.

6.4.3. Eredmények

A kapott eredmények bemutatásakor a hangsúlyt a pszichológiai teszt reakció és

hibázási eredményeire helyeztük, illetve ezek terheléshez viszonyított összefüggéseire.

Különös figyelmet fordítottunk az egyéni eltérésekre, sajátosságokra. Jelentős különbségeket

találtunk a terhelés különböző szintjein a reakció idő és a hibázási arány tekintetében egyaránt.

20

6.4.4. Következtetések

A fizikai terhelés hatására változik a sportolók döntéshozatali képessége, az anaerob

munkavégzés során jelentős mértékű egyéni eltérések figyelhetők meg. A jövőben szeretnénk

egyéb nyílt és zárt mozgáskészégű sportot űző sportolók döntéshozatali képességét is vizsgálni,

valamint 14 éves sportoló gyermekeket is vizsgálni, mely hosszútávon a sportágválasztáshoz

nyújthat segítséget.

7. Várt eredmények, felhasználás

Kutatásom eredményében több részeredményt is várok. Amennyiben kutatásom

beigazolja előzetes feltevéseimet, kimutatható lesz a felnőtt sportolók döntéshozatali képessége

különböző terhelési szinteken, akár saját sportágukra és sportkészségre specializálva.

Feltevésem szerint kimutatható lesz a gyermekek döntéshozatali képesség különbsége

nyugalomban és a terhelés különböző szintjein (aerob-anaerob). Arra számítok, hogy az eltérő

terhelési szinteken, eltérő sikerességével hozzák meg döntéseiket a fiatalok. A fő cél, melynek

a kutatási eredmények eszközként szolgálnak, a prognosztizáló módszer kidolgozása

sportágkiválasztás céljából. A kutatásból származó eredményeket a versenysport sportági

kiválasztás céljából fogja tudni felhasználni (kognitív tehetség keresése), az iskolai

testnevelésnek pedig sportágajánlás szempontjából lesz hasznos. A fiatalok számára a

sportágválasztásban fog segítséget nyújtani, hogy megtalálják azt a sportágat, melyben

eredményesek lehetnek. A kutatási részeredmények önmagában felhasználhatók lesznek a

sportolók kognitív képességeinek feltérképezésben, a különböző sportágak kognitív tehetség

elvárásaiban. Tehát a prognosztizáló módszer két fő felhasználási területe, a korábban említett

iskolai sportág ajánlás új megközelítése, valamint a versenysport kiválasztásának eszköze,

tehetség kiválasztása.

7.1. Kockázatok

Korábban leírtaknak megfelelően a minta vizsgálata adott számomra, az egyes

csapatok és sportolók bevonása a kutatásba folyamatban van. Mivel a vizsgálat során

bonyolult laboreszközökkel (pl. futószalag, spirométer) dolgozom, ezért fennáll a veszélye

ezek meghibásodásának, amely hosszabb időre késleltetheti a laborvizsgálatokat (3-4 hét). Az

említett eszközök szervizelése megoldott és megfelelően működik, ezért számottevő idő

kiesésre nem számítok.

21

A labormérések során magas intenzitású fizikai aktivitást végeznek a sportolók,

melyre a sportorvosi engedélyük alapján képesek, de minden esetben egészségügyi

szakképesítéssel rendelkező személy jelen van a mérések során az esetleges hirtelen

bekövetkező, előre nem látható akut probléma esetére.

8. A kutatómunka tervezett üteme

2017.

2018.

2019.

2020.

2021.

Szakirodalmi

kutatás

Laborvizsgálatok,

felnőttek

Laborvizsgálatok,

fiatalok,

egyetemisták

A kapott adatok

rendszerezése és

elemzése, a

kapott

eredmények

publikációja,

konferenciákon

való előadása.

22

Felhasznált irodalom

Barnai Mária (2007). Az akaratlagos aphone idő alkalmazása a mozgásterápia

intenzitásának meghatározásában, és hatásának mérésében. Pécs

Beckers PJ, Denollet J, Possemiers NM, Wuyts FL, Vrints CJ, Conraads VM, et al. (2008).

Combined endurance-resistance training vs. Endurance training in patients with chronic

heart failure: A prospective randomized study. Eur Heart J. 2008;29:1858–66.

Bob Lee Ph.D. , Dr. Alan Graefe & Dr. Robert Burns (2008). Family Recreation. A Study

of Visitors Who Travel with Children, World Leisure Journal, 50:4, 259-267.

Bognárné Kocsis Judit (2014). Pedagógiai kutatások módszertana és statisztikai alapjai.

Veszprém. Pannon Egyetemi Kiadó 46.

Buchheit M. (2008). The 30-15 intermitten fitness test: Accuracy for indivualizing interval

training of young intermittent sport players. Journal of Strength and Conditioning Research

22, 365-374.

Budavári Ágota (2007). Sportpszichológia. Budapest. Medicina Könyvkiadó Zrt.

Cloninger, C. R. (1993). A Psychobiological Model of Temperament and Character.

Archives of General Psychiatry, 50(12), 975.

Coles, K., & Tomporowski, P. D. (2008). Effects of acute exercise on executive processing,

short-term and long-term memory. Journal of Sports Sciences, 26(3), 333–344.

Csajági Eszter (2016). A szív edzésadaptációja a sportágak dinamikus-statikus

beosztásának függvényében, valamint az edzésciklusok hatása a kardiális adaptációra.

Budapest.

Csáki István - Bognár József - Trzaskoma-Bicsérdy Gabriella - Zalai Dávid - Mór Ottó -

Révész László - Géczi Gábor (2013). A sportágválasztás, a tehetséggondozás és az edző-

sportoló kapcsolat vizsgálata elit utánpótláskorú labdarúgók körében. Magyar

Sporttudományi Szemle. 14. évf. 3. (55.) sz. 9-16.

23

Csáki István, Fózer-Selmeci Barbara, Bognár József, Szájer Péter, Zalai Dávid, Géczi

Gábor, Révész László, Tóth László. (2016). Új mérési módszer: Pszichés tényezők

vizsgálata a Vienna Test System segítségével labdarúgók körében. Testnevelés, Sport,

Tudomány. 1. évfolyam 1.szám, 8-20

Csapó Benő (2003). A képességek fejlődése és iskolai fejlesztése. Budapest. Akadémia

Kiadó. 23 o.

D'Andrea A, Cocchia R, Riegler L et al. (2010): Left ventricular myocardial velocities and

deformation indexes in top-level athletes. J Am Soc Echocardiogr; 23: 1281-1288

Dömötör Edit (2005). Pulzuskontroll, Testsúlykontroll. Budapest. Carita Kiadó

Falus Iván (2004). Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Budapest. Műszaki

Könyvkiadó

Fitts, P.M. (1965). Factors is Complex Skill Training, In: Glaser, Ed. R. (1967), Training

Research and Education (Sience Education, John Wiley and Sons, New York, 177-198.)

Fontani, G., Lodi, L., Felici, A., Migliorini, S., & Corradeschi, F. (2006). Attention in

Athletes of High and Low Experience Engaged in Different Open Skill Sports. Perceptual

and Motor Skills, 102(3), 791–805.

Fonyó Attila (2011). Az orvosi élettan tankönyve. Budapest. Medicina Könyvkiadó ZRT

Fügedi Balázs (2006). Koreografált gimnasztikai mozgássorok elsajátításának és

reprodukálásának vizsgálata. Budapest

Hardy, C. J., & Rejeski, W. J. (1989). Not What, but How One Feels: The Measurement of

Affect during Exercise. Journal of Sport and Exercise Psychology, 11(3), 304–317.

Harsányi L. (2000). Edzéstudomány I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest.

Honfi László (2006). A mentális edzés hatékonyságának vizsgálata tornászok esetében.

Veszprém

24

Ihász Ferenc (2013). Egészségmegőrzés-Prevenció-Terhelésélettani alapismeretek.

Budapest. Magyar Sporttudományi Társaság

Inoue A, Impellizzeri FM, Pires FO, Pompeu FAMS, Deslandes AC, Santos TM (2016).

Effects of Sprint versus High-Intensity Aerobic Interval Trainingon Cross-Country

Mountain Biking Performance: A Randomized Controlled Trial. PLoS ONE11 (1)

10.1371/journal.

J Chmura, K. Nazar, H. Kaciuba-Uscilko (1994). Choice Reaction Time During Graded

Exercise in Relation to Blood Lactate and Plasma Catecholamine Thresholds. J. Sports

Med. 15. 172-176.

Jere H. Mitchell, Chair William Haskell, Peter Snell, Steven P. Van Camp (2005). Task

Force 8: Classification of Sports. JACC Vol. 45, No. 8, 2005 Task Force 8: Classification

of Sports April 19, 2005:1364–7

Kaivo Thomson (2010). Connecting Paradigms of Motor Behavior to Sport and Physical

Education. Tallin. TLU Press.

Kaivo Thomson, Anthony P. Watt, Jarmo Liukkonen. (2009). Differences in Ball Sports

Athletes Speed Discrimination Skills Before and After Exercise Induced Fatigue. Journal

of Sports Science Med. 2009 Jun; 8(2): 259–264.

Keiu Polluveer, Raini Stamm, Meelis Stamm. (2012). Anthropometric and

psychophysiological characteristics of top female volleyballers in relation to the players'

position on the court." Papers on Anthropology, no. 21, 2012, p. 232+.

Kohut László (2008). Extrém fizikai terhelésnek kitett katonai állomány keringési és

élettani vizsgálata. Budapest.

Laki Ádám, Kéri Péter, Nagyváradi Katalin, Tóth Enikő, Ihász Ferenc. (2018).

Szívfrekvencia változások mintázata, utánpótláskorú kosárlabdázók intervall típusú

terhelése során. Magyar Sporttudományi Szemle. 19 : 75 p. 60

25

Laki Ádám, Kéri Péter, Nagyváradi Katalin, Tóth Enikő1, Ihász Ferenc. (2018).

Kardiovaszkuláris válaszok elemzése egyszeri terhelés („vita maxima”) hatására. Savaria

Természettudományi és Sporttudományi Közlemények 17 : 1 pp. 203-212.

Laki Ádám, Kéri Péter, Tóth Eliza, Kósa Lili, Tóth Enikő, Gangl Judit, Schulteisz Nikolett,

Polgár Tibor, Nagyváradi Katalin, Ihász Ferenc. (2018). (11-14 éves) Fiúk és leányok

állóképességi tevékenységének elemzése. Savaria Természettudományi és Sporttudományi

Közlemények 17 : 1 pp. 191-202.

Laki Ádám, Kósa Lili, Kéri Péter, Tóth Enikő, Tóth Eliza, Szabó Attila, Ihász Ferenc.

(2018). Döntéshozatali képesség vizsgálat kosárlabdázók körében. Magyar Sporttudományi

Szemle 19 : 5 p. 67

Liptai András (2015). Szívritmus figyelő, Szakdolgozat. Budapest.

Makszin Imre (2002). A testnevelés elmélete és módszertana. Budapest-Pécs. Dialóg

Campus Kiadó

Malina R. (2004). Physical fitness of children and adolescents in the United States: Status

and secular change. In: Tomkinson, G.R., Olds, T.S. (eds.): Pediatric fitness. Secular trends

and geographic variability. Karger, Basel, 67–90.

Malina, R. M., & Katzmarzzyk, P. T. (2006). Physical activity and fitness in an international

growth standard for preadolescent and adolescent children. Food

and Nutrition Bulletin, 27(4), S295–S313.

Mária Rendi, Attila Szabob, Tamás Szabó (2007). Relationship between Physical Exercise

Workload, Information Processing Speed, and Affect. International Journal of Applied

Sports Sciences 2007, Vol. 19, No. 1, 86-95.

McMorris, T., & Graydon, J. (2000). The effect of incremental exercise on cognitive

performance. International Journal of Sport Psychology, 31(1), 66-81.

26

McMorris, T., Sproule, J., Turner, A., & Hale, B. J. (2011). Acute, intermediate intensity

exercise, and speed and accuracy in working memory tasks: A meta-analytical comparison

of effects. Physiology & Behavior, 102 (3-4), 421–428.

McPherson, S. L., & Thomas, J. R. (1989). Relation of knowledge and performance in boys’

tennis: Age and expertise. Journal of Experimental Child Psychology, 48 (2), 190–211.

Mészáros J., Mészáros ZS., Zsidegh M., Prókai A., Vajda I., Photiou A., Mohácsi J. (2006).

Nemzedékenkénti növekedési különbségek és utánpótlás-nevelés. Magyar Sporttudományi

Szemle, 7: 3-6.

Meylan, C., Cronin, J., Oliver, J., & Hughes, M. (2010). Talent Identification in Soccer:

The Role of Maturity Status on Physical, Physiological and Technical Characteristics.

International Journal of Sports Science & Coaching, 5(4), 571–592.

N. Balagué, C. Torrents, R. Hristovski & J. A. S. Kelso (2016). Sport science integration:

An evolutionary synthesis, European Journal of Sport Science, 17 (1), 51–62.

Nicolescu, B. (2002). Manifesto of transdisciplinarity. State University of New York Press.

New York: State University of New York Press

Nuri, L., Shadmehr, A., Ghotbi, N., & Attarbashi Moghadam, B. (2013). Reaction time and

anticipatory skill of athletes in open and closed skill-dominated sport. European Journal of

Sport Science, 13(5), 431–436

Poulton, E. C. (1957). On prediction in skilled movements. Psychological Bulletin, 54(6),

467–478.

Prókai A., Ng, N. (2008). Lifestyle, body composition and physical fitness changes in

Hungarian school boys (1975-2005). Research Quarterly for Exercise and Sport, 79: 166-

173.

Radák Zsolt (2016). Edzésélettan. Budapest. Krea-Fitt Kft

Rhys M. Jones, Christian C. Cook, Liam P. Kilduff, Zoran Milanovi T., Nic James, Goran

Sporiš, Bruno Fiorentini, Fredi Fiorentini, Anthony Turner, and Goran VuIkoviT. (2013).

27

Relationship between Repeated Sprint Ability and Aerobic Capacity in Professional Soccer

Players. Hindawi Publishing Corporation The Scientific World Journal. Volume 2013,

Article 5 pages

Smith, M., Tallis, J., Miller, A., Clarke, N. D., Guimarães-Ferreira, L., & Duncan, M. J.

(2016). The effect of exercise intensity on cognitive performance during short duration

treadmill running. Journal of Human Kinetics, 51(1), 27–35.

Svebak, S., & Murgatroyd, S. (1985). Metamotivational dominance: a multi-method

vddadon of reversal theory constructs. Journal of Personali~ and Social Psychology, 48,

107- 116.

Szatmári Zoltán (2009): Sport, életmód, egészség, Akadémia Kiadó, Budapest, 321-323.

Szemes Ágnes, Harsányi Szabolcs Gergő, Tóth László (2016). Különböző sportágakban

versenyző sportolók sportmotivációjának és flow élményének összehasonlító vizsgálata.

Testnevelés, Sport, Tudomány. 1. évfolyam, 1. szám, 2016

Thomson, K., Watt, A., & Liukkonen, J. (2008). Skill-Related Differences between

Athletes and Nonathletes in Speed Discrimination. Perceptual and Motor Skills, 107(3),

893–900.

Trzaskoma-Bicsérdy Gabriella , Bognár József , Révész László (2006). Sportágválasztás az

általános iskolában. Magyar Sporttudományi szemle. 7. évf 25.sz. 21-25.

Unnithan, V., White, J., Georgiou, A., Iga, J., & Drust, B. (2012). Talent identification in

youth soccer. Journal of Sports Sciences, 30(15), 1719–1726.

Uvacsek M. (2005). A testméretek szekuláris változása és a testösszetétel 10-18 éves

leányoknál. Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Könyvtár, Budapest. 110.

Vanek, M., Cratty, B.J. (1972). Psychology and the Superior Athlete (Robb, N..D.). The

Dinamics of Motor skill Acquisiton. Prentice Hall, New Jersey, 132-134.

28

Wang, C.-H., Chang, C.-C., Liang, Y.-M., Shih, C.-M., Chiu, W.-S., Tseng, P., Juan, C.-H.

(2013). Open vs. Closed Skill Sports and the Modulation of Inhibitory Control. PLoS ONE,

8(2), e55773.

Watson, D., Clark, L. A., & Tellegen, A. (1988). Development and validation of brief

measures of positive and negative affect: The PANAS scales. Journal of Personality and

Social Psychology, 54(6), 1063–1070.

Williams, A. M. (2000). Perceptual skill in soccer: Implications for talent identification and

development. Journal of Sports Sciences, 18, 737–750.

Zoltayné Paprika Zita (2005). Döntéselmélet. Budapest. Alinea Kiadó

29

Melléklet

1. sz. melléklet