magyar tudomány · (túry ferenc). a tanulmány a gyakorlati or-voslás szemszögébõl elemzi a...

1345

MAGATARTÁSTUDOMÁNY ÉS ORVOSLÁSVendégszerkesztõk: Kopp Mária és Pikó Bettina

Környezeti ártalmak és daganatos betegségek

A reaktortartály szerkezeti integritása

Az MTA országgyûlési beszámolója

A jövõ tudósai

Tudomány Magyar

2003•11

Magyar Tudomány • 2003/11

1346

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FOLYÓIRATA. ALAPÍTÁS ÉVE: 1840CIX. kötet – Új folyam, XLVIII. kötet, 2003/11. szám

Fôszerkesztô:CSÁNYI VILMOS

Vezetô szerkesztô:ELEK LÁSZLÓ

Olvasószerkesztô:MAJOROS KLÁRA

Szerkesztôbizottság:ÁDÁM GYÖRGY, BENCZE GYULA, CZELNAI RUDOLF, CSÁSZÁR ÁKOS, ENYEDI GYÖRGY,KOVÁCS FERENC, KÖPECZI BÉLA, LUDASSY MÁRIA, NIEDERHAUSER EMIL,SOLYMOSI FRIGYES, SPÄT ANDRÁS, SZENTES TAMÁS, VÁMOS TIBOR

A lapot készítették:CSAPÓ MÁRIA, CSATÓ ÉVA, GAZDAG KÁLMÁNNÉ, HALMOS TAMÁS, MATSKÁSI ISTVÁN,PERECZ LÁSZLÓ, SPERLÁGH SÁNDOR, SZABADOS LÁSZLÓ, SZENTGYÖRGYI ZSUZSA, F. TÓTH TIBOR

Lapterv, tipográfia:MAKOVECZ BENJAMIN

Szerkesztôség:1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: [email protected] • www.matud.iif.huKiadja az Akaprint Kft. • 1115 Bp., Bártfai u. 65.Tel.: 2067-975 • [email protected]

Elôfizethetô a FOK-TA Bt. címén (1134 Budapest, Gidófalvy L. u. 21.);a Posta hírlapüzleteiben, az MP Rt. Hírlapelôfizetési és ElektronikusPosta Igazgatóságánál (HELP) 1846 Budapest, Pf. 863,valamint a folyóirat kiadójánál: Akaprint Kft. 1115 Bp., Bártfai u. 65.

Elôfizetési díj egy évre: 6048 FtTerjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztôkKapható az ország igényes könyvesboltjaiban

Nyomdai munkák: Akaprint Kft. 25845Felelõs vezetõ: Freier LászlóMegjelent: 15,35 (A/5) ív terjedelembenHU ISSN 0025 0325

1347

TARTALOM

Magatartástudomány és orvoslás a XXI. századbanPikó Bettina – Kopp Mária: Elõszó …………………………………………………… 1348Kopp Mária: A magatartástudományi kutatások lehetõségei az orvoslás területén … 1352Bárdos György: Magatartási orvosbiológia – útban az integratív orvoslás felé……… 1364Túry Ferenc: A magatartásorvoslás helye a magatartástudományok keretében…… 1373Pikó Bettina: Magatartásudomány és prevenció:

a preventív magatartásorvoslás jelentõsége……………………………………… 1381Molnár Péter – Csabai Márta – Csörsz Ilona:

Orvosi professzionalizáció és magatartástudomány …………………………… 1391Barabás Katalin: A magatartástudományi tárgyak oktatása az orvosképzésben…… 1401

TanulmányBata Lajos: Mit kaptunk a folyadékkristály-kutatásoktól?…………………………… 1408Tompa Anna: A környezeti ártalmak és a daganatos betegségek megelõzése …… 1413Trampus Péter: A reaktortartály szerkezeti integritása ……………………………… 1425

Tudós fórumOrszággyûlési beszámoló a magyar tudomány helyzetérõl 2001-2002 …………… 1437World Science Forum – Budapest …………………………………………………… 1448Szabados László: Összeurópai csillagászkongresszus Budapesten………………… 1449Simonyi-ösztöndíj……………………………………………………………………… 1452Damjanovich Sándor: Egy kitûnõ konferencia margójára ………………………… 1454

A jövõ tudósai 1455

Kitekintés (Jéki László – Gimes Júlia) ……………………………………………………… 1463

MegemlékezésZoltai Tibor (Póka Teréz) ……………………………………………………………… 1468

KönyvszemleBorsi Kálmán Béla: Polgárosodott nemes

avagy (meg)nemesedett polgár (Demény Lajos) ………………………………… 1469Kniezsa István: Helynév- és családnév-vizsgálatok (–r. – l.)………………………… 1471Gergely Janõ: A Mindszenty-per (–r. – l.) …………………………………………… 1472Botlik József: Gát (–r. – l.) …………………………………………………………… 1472A Marosy-iratok. Magyar királyi követség Madridban 1948-1957 (–r. –l.) ………… 1473


1348

A XXI. század elsõ évtizede a tudománybana magatartás évtizede elnevezést kapta, utal-ván arra, hogy az életminõség kulcsa egyreinkább életmódunkban és magatartásunk-ban rejlik. Ez a felismerés átformálja az orvos-lás elméletét és gyakorlatát, az orvosképzéstés a kutatási módszertant egyaránt. Az orvos-tudomány paradigmaváltás elõtt áll, amelymindenekelõtt szemléletben tükrözi a maga-tartáshoz mint biopszichoszociális jelenség-hez való újfajta viszonyulást (Engel, 1977;Kopp – Pikó, 2001a).

A biopszichoszociális szemlélet régótajelen van az orvoslásban. A test és a lélekelválaszthatatlan egységét õsidõk óta a gya-korlatban figyelhették meg az orvosok,azonban a tudományos bizonyítékokkal év-századokig kellett várni (Stephenson – Imrie,1998). Napjainkban azonban már természet-tudományos módszerekkel is igazolhatók amagatartási folyamatok élettani és biokémiai

hatásai. Leginkább az orvostudomány jelentia biológiai, természettudományos, valaminta magatartás- és társadalomtudományosparadigmák integrálásának lehetõségét, hi-szen tárgya az ember a maga biopszichoszo-ciális valóságában (Pikó, 1999). A gyógyítás-nak szilárd természettudományos alapokonkell állnia, de az orvos-beteg találkozás hu-mán történéseinél alkalmazni kell társada-lomtudományos ismereteket is. Az orvoslássorán, annak valamennyi fázisában felvetõd-nek pszichológiai, szociológiai, etikai vagykulturális antropológiai kérdések. Ezt jól tük-rözi a magatartásorvoslás definíciója. Az 1977-es Yale-konferencián ugyanis a következõ-képpen fogalmazták meg a magatartásor-voslás lényegét: interdiszciplináris terület,amelynek célja, hogy a magatartástudományés a biomedicina tudáskincsét és módszer-tanát integrált módon alkalmazza az egész-séggel és betegséggel kapcsolatos problé-

Magatartástudomány és orvoslása XXI. században

– ELÕSZÓ –A BIOPSZICHOSZOCIÁLIS SZEMLÉLETTÕL

A MAGATARTÁSORVOSLÁSIG

Pikó Bettina Kopp MáriaPhD, orvos-szociológus, magatartáskutató az MTA doktora, intézetigazgató

SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika Semmelweis EgyetemMagatartástudományi Csoport Magatartástudományi Intézet

Szeged [email protected] [email protected]

1349

mák során a prevenció, a diagnózis, a gyógyí-tás és a rehabilitáció valamennyi területén(Schwartz – Weiss, 1978). A magatartásor-voslás szinte valamennyi orvostudományiterülettel és specializációval kapcsolatban áll,hagyományosan igen szoros ez a viszony apszichiátriával (Kopp – Pikó, 2001b).

A magatartástudomány egészségképealapvetõen más, mint a biomedikális egész-ségdefiníció, amely csupán a betegség hiá-nyát tekinti egészségnek (Grzywacz– Fuqua,2000). A magatartástudományi szemléletetleginkább az az ökológiai egészségmegha-tározás tükrözi, amely a humán szervezetetúgy tekinti, mint egy nyílt rendszert, amelyállandó, kölcsönös kapcsolatban áll környe-zetével, beleértve a biológiai, valamint a kul-turális és társadalmi környezetet is. Ebben amodellben az egészség egyfajta dinamikusegyensúlyi állapotot jelöl, míg a betegségennek felbomlása. A környezetbõl érkezõhatások kihívást jelentenek a szervezet szá-mára, amellyel attól függõen tud megbirkóz-ni, hogy milyen adaptációs kapacitással ren-delkezik. Az adaptáció sikeres vagy kevésbésikeres módjai változást idéznek elõ azegyén és a környezet viszonyában, sõt egybizonyos ponton túl magában a szervezet-ben is. Ha az élettani szempontból stressz-ként ható ingerek meghaladják a szervezetadaptációs képességét, a szervezet egyen-súlya felborul, és betegség keletkezik. A mo-dern korban, a felgyorsult életritmus okoztastresszhatások lehetõsége megsokszorozó-dott, s emiatt az adaptáció vált kulcskérdésséaz egészségi állapot alakulásában (Garofalo–Baum, 1998). Sok betegséget ezért adaptá-ciós zavarnak vagy a modern kultúra kihívá-saival való összefüggése miatt civilizációsbetegségnek tekinthetünk, mint például aszívinfarktust, a daganatos vagy a reumatikusbántalmakat. E betegségek kialakulásábanaz életmód, az egészséggel összefüggõ ma-gatartás alapvetõ veszélyeztetõ tényezõ, amiviszont szorosan kapcsolódik a civilizáció

folyamatához. Ugyanakkor azt is meg kellemlíteni, hogy a biológiai-genetikai ténye-zõk nélkül e hatások manifesztációja nemlenne lehetséges. Ezért szükséges a komp-lex nézõpont a betegséggenezis modernkoncepciójában.

A magatartástudományi nézõpont szük-ségessége átalakítja az orvoslás gyakorlatátés az orvosképzést (Pikó – Stempsey, 2002).Ez a folyamat már több évtizede jelen van ahazai orvostudományban is, hiszen a maga-tartásorvoslásnak és korábbi megfelelõjének,az ún. pszichoszomatikus orvoslásnak amegalapítói magyar tudósok voltak (Pikó –Kopp, 2002; Kopp – Skrabski, 1989). Sem-melweiss gyermekágyi láz elleni küzdelmeegy hibás magatartás megváltoztatásárairányult, tehát valójában magatartástudomá-nyi szemléletet tükrözött. Ferenczi Sándor,a híres pszichoanalitikus, Freud barátja ésközeli munkatársa a pszichoszomatikus tüne-tek keletkezési mechanizmusával foglalko-zott. Franz Alexander, aki szintén magyarszármazású, a pszichoszomatikus orvoslásmegalapítójaként tett szert világhírnévre,csakúgy, mint Hans Selye (János), aki stressz-kutatásai nyomán vált ismertté. Bálint Mihály,aki az „orvos-gyógyszer” fogalmát terjesz-tette el, az orvos-beteg kapcsolat sajátos vi-szonyrendszerét helyezte magatartástudo-mányi alapokra.

Míg azonban a klasszikus pszichoszo-matikus szemlélet pszichoanalitikus hagyo-mányokra épült, a magatartásorvoslás inkábba kognitív és magatartáskontroll alapú terá-piákat helyezi elõtérbe, s egyaránt magábanfoglalja a pszichofiziológiai alapokat, valaminta tanuláselmélet és a társas kapcsolati hálóelemeit. Elméleti alapjait a magatartástudo-mányok képezik, amelyek kiterjednek azorvosi pszichológia, szociológia, antropo-lógia, kommunikáció és bioetika legfonto-sabb koncepcióira, de ugyanígy támaszkodika neuroanatómia, a biokémia vagy a gene-tika eredményeire is. A magatartásorvoslás

Magatartástudomány és orvoslás a huszadik században – Elõszó


1350

nem társadalomtudományos paradigmátalkalmaz tehát, hanem egyfajta híd szerepettölt be a biomedicina és a humán tudomá-nyok között.

Összeállításunkban igyekeztünk olyantanulmányokat bemutatni, amelyek felölelika magatartástudományok széles szerepkö-rét az orvoslás legkülönbözõbb területén.

Az elsõ tanulmány a magatartástudomá-nyi kutatások lehetõségeit veszi számba azorvoslás területén (Kopp Mária). A magatar-tástudományi kutatások az orvoslás területénszámos lehetõséget kínálnak, amelyek ma-gukban foglalják többek között a betegsé-gek kialakulásában szerepet játszó tényezõkkomplex rendszerének, a betegséggel valómegküzdés folyamatának, a betegségreadott válaszreakciók pszichológiai és kultu-rális mintáinak vizsgálatát. A magatartás-epi-demiológiai vizsgálatok a különösen veszé-lyeztetett rétegek pszichoszociális kockázatitényezõit és a protektív tényezõket elemzika népesség körében.

A második tanulmány az integratívorvosláshoz vezetõ új fogalommal ismertetmeg, a magatartási orvosbiológia területével(Bárdos György). A hagyományos orvoslásnehézségeinek egyik oka minden bizonnyalaz, hogy a betegségek zöme több okra ve-zethetõ vissza. A tanulmány az integratívkutatási szemléletet igyekszik áttekinteni olymódon, hogy megközelítése alapvetõenpszichofiziológiai.

A harmadik tanulmány vezérfonala abálinti alapgondolat („orvosgyógyszer”) me-

taforájából kiindulva a test és lélek egysége,a biopszichoszociális modell hangsúlyosvolta és az integratív terápiás megközelítés(Túry Ferenc). A tanulmány a gyakorlati or-voslás szemszögébõl elemzi a magatartástu-domány lehetõségeit.

A negyedik tanulmány a magatartás-orvoslás speciális területét, a megelõzés le-hetõségeit járja körül (Pikó Bettina). A meg-elõzõ orvoslásban egyre inkább elfogadott,hogy a megelõzés kulcsa a magatartástudo-mányi eredmények hatékony alkalmazásaaz egészségfejlesztési programok során.

Az ötödik tanulmány középpontjábanaz orvossá válás folyamata, azaz az orvosiprofesszionalizáció áll (Molnár Péter – Csa-bai Márta – Csörsz Ilona). A magatartástu-dományi szemléletet a visszajelentés-érzé-keny tudás/készség moduloknak a kialakí-tása biztosítja, melyek interiorizált elsajátítása– a „tárgyi tudás” mellett – elengedhetetlenülfeltétele minden sikeres, kölcsönös megelé-gedettséggel járó orvos-beteg találkozásnak.

Végül, a hatodik tanulmány a magatar-tástudományi eredmények oktatási impliká-cióit vázolja fel az orvosképzésben (BarabásKatalin). A tanulmány az új nemzetközi kö-vetelményeket is figyelembe véve mutatjabe a tantárgyi füzérlánc oktatásfejlesztésimunkáját és a magatartástudományi tárgyakfelsõoktatásban elfoglalt helyét.

Kulcsszavak: biopszichoszociális szemlélet,magatartásorvoslás, ökológiai egészségde-finíció, adaptáció

IRODALOMEngel, George L. (1977): The Need for a New Medi-

cal Model: A Challenge for Biomedicine. Science.196, 129-136

Garofalo, J. P. – Baum, Andrew (1998): BehavioralMedicine: Treating Disease and Mental Health.Current Opinion in Psychiatry. 11, 597-599

Grzywacz, Joseph G. – Fuqua, Juliana (2000): TheSocial Ecology of Health: Leverage Points and Link-ages. Behavioral Medicine. 26, 101-115

Kopp Mária – Skrabski Árpád (1989): What Does theLegacy of Hans Selye and Franz Alexander MeanToday? (The Psychophysiological Approach inMedical Practice). International Journal of Psycho-physiology. 8, 99-105

Kopp Mária – Pikó Bettina (2001a): A magatartástudo-mányok szerepe a nemzetközi és a hazai orvoskép-zésben: Helyzetkép és lehetõségek. Orvosi Heti-lap. 142, 2715-2721

1351

Kopp Mária – Pikó Bettina (2001b): A magatartástudo-mányok oktatása Magyarországon. A pszichiátriaés a magatartástudományok, magatartásorvosláskapcsolata az orvosképzés és szakképzés területén.Psychiatria Hungarica. 16, 183-190

Pikó Bettina – Stempsey, William E. (2002): Physi-cians of the Future: Renaissance of Polymaths? Jour-nal of the Royal Society for the Promotion of Health.122, 233-237

Pikó Bettina (1999): A társadalomtudományok illeté-kessége a biomedicina számára. Valóság. 42, 22-30

Pikó Bettina F. – Kopp Mária S. (2002): BehavioralMedicine In Hungary: Past, Present and Future.Behavioral Medicine. 28, 72-78

Schwartz, Garry E. – Weiss, Stephen M. (1978): YaleConference on Behavioral Medicine: A ProposedDefinition and Statement of Goals. Journal of Be-havioral Medicine. 1, 3-12

Stephenson, Judith – Imrie, John (1998): Why DoWe Need Randomised Controlled Trials to AssessBehavioural Interventions? British Medical Jour-nal. 316, 611-613

Magatartástudomány és orvoslás a huszadik században – Elõszó


1352

A magatartástudomány helyea tudományok rendszerében

A magatartástudomány (behavioural sci-ences) lényegénél fogva interdiszciplináristudományterület. A tudományágat az integ-ratív elméletalkotás igénye hozta létre az1950-es években az Egyesült Államokbanaz orvostudomány, a pszichológia, a szocio-lógia, az antropológia, az etológia, a neuro-anatómia, a neurofiziológia, a biológia, sõt apolitikai tudományok eredményeire támasz-kodva. A kutatók arra döbbentek rá, hogymiközben egyre többet tudunk az embersejtjeirõl, szerveirõl, a pszichés funkciókról,a társadalom mûködésérõl, miközben egyremélyebbre jutunk a részek megismerésé-ben, az egész egyre inkább kicsúszik a ke-zünk közül. Egyre távolabb kerülünk attól,hogy megértsük az emberi jelenséget a magateljességében, „egészségében”. A magyaregészség szó rendkívül képszerûen fejezi kia magatartástudományi kutatások alapvetõcélját. Az emberi magatartás, egész-ség, élet-minõség törvényszerûségeit és fejleszté-sének lehetõségeit vizsgálja rendszerszem-léletû, interdiszciplináris megközelítésben,tehát az ember és környezete közöttikölcsönhatások folyamatában.

A magatartástudományi kutatásban köz-ponti szerepe van a rendszerszemléletnek,amely soha nem egyszerû ok-okozati össze-függésekben gondolkozik, hanem önrontókörök felismerésében és a szabályozási zavar

korrekciójának lehetõségeiben, illetve azegészséges visszacsatolást, szabályozást le-hetõvé tevõ folyamatokban. A magatartás-tudományi egészség-koncepció az egészsé-get nem statikus állapotnak tételezi fel, ha-nem folyamatnak, már csak azért is, mivelaz élet egy fejlõdési folyamat a fogantatástóla halálig. A magatartástudományi kutatásszámára rendkívül gyümölcsözõ az evolúciósszemlélet, hiszen az ember és környezeteközötti kapcsolatban az alkalmazkodás sze-repe alapvetõ. Nem érthetjük meg a mai,civilizált társadalom válságjelenségeit, a men-tális megbetegedések, szorongás, depresz-szió gyakoriságának rendkívüli emelkedését,ha nem vesszük figyelembe, hogy az emberitársadalom évezredeken át teljesen más élet-körülményekhez, feladatokhoz alkalmazko-dott.

A magatartástudományi kutatások tár-gyát tömören úgy határozhatjuk meg, hogyaz emberi psziché és az élettani jelenségektalálkozási pontjait elemzi, azokat a me-chanizmusokat, amelyek lehetõvé teszik,hogy a környezeti hatások lélektani közve-títéssel testi, biológiai, szervi elváltozásokhozvezethetnek. A magatartástudományi ku-tatások két fõ iránya ebbõl következõen

• egyrészt a pszichofiziológiai megkö-zelítést foglalja magába. Ez a kutatási irányigen szorosan kapcsolódik az idegtudomá-nyokhoz, agykutatáshoz. Leegyszerûsítveazt állíthatjuk, hogy a magatartástudományikutatásnak ez az ága azzal foglalkozik, hogy

A MAGATARTÁSTUDOMÁNYI KUTATÁSOKLEHETÕSÉGEI AZ ORVOSLÁS TERÜLETÉN

Kopp Máriaaz MTA doktora, egyetemi tanár, intézetigazgató

Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet – [email protected]

1353

az emberi agy központi idegrendszer, pszi-chológiai tényezõkön keresztül hogyan befo-lyásolja valamennyi életjelenségünket,egészségi állapotunkat, a betegségek ki-alakulását, lefolyását és rehabilitációját;

• másrészt a társadalmi folyamatokatkísérleti elrendezésnek, természetes kísér-leti terepnek tekintve magatartás-epidemio-lógiai, klinikai epidemiológiai módszerekkelelemzi a környezeti szociális, demográfiaitényezõk és az egészségi állapot összefüg-géseit, az ezekben szerepet játszó pszichésközvetítõ mechanizmusokat. Ide tartoznakazok a klinikai vizsgálatok is, amelyek a ma-gatartásorvoslási kezelések hatását elemzik.Például a pánikbetegség kognitív-viselke-désterápiás kezelésének követése alapjána betegség, a tünetek kialakulásában alap-vetõ pszichológiai és élettani tényezõketazonosíthatjuk (Kopp – Fóris, 1993).

Elõször 1950-ben a University of Chi-cago-n alakult magatartástudományi mun-kacsoport (Miller, 1955). A tudományterület,a kutatás gyors fejlõdését az 1953-as FordFoundation Behavioral Sciences Divisiontette lehetõvé. Az orvostudomány és a ma-gatartástudomány integrációjának jelekénta Rockefeller Institute-ban 1964-ben alakultmeg a Behavioral Sciences részleg.

Miért van szükségmagatartástudományi kutatásra?

Az ezredfordulón Magyarországon a közép-korú, 50-64 éves férfiak halálozási arányaiabszolút számban is magasabbak, mint az1930-as években voltak. A halálozási ará-nyok az 1980-as években rosszabbodtak drá-maian, az 1960-as években európai összeha-sonlításban is sokkal kedvezõbbek voltak.

Ezer azonos korú és nemû lakosra 1999-ben hatvannégy éves kor alatt a magyar fér-fiak halálozási átlaga 7,3, míg az európai átlag3 volt; a magyar nõi halálozási átlag 2,9, azeurópai átlag pedig 1,5 volt . A középkorúnépesség halálozási arányai nagymértékben

különböznek a megyék között, 2001-benezer 45-64 éves férfi közül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 21, Gyõr-Moson-Sopron-ban 16, Budapesten 15 férfi halt meg.

Annak valószínûsége, hogy egy férfi túl-éli a 65. életévét, Magyarországon csupán59,0 %, ez az arány például Ausztriában 79,7%, Csehországban is 72 %. A középkorú fér-fiak rendkívül magas halálozási aránya miattaz 1980-as évek végére szomorú elsõségretettünk szert az OECD-országok között, ésnem vigasztaló, hogy a legutolsó évtizedbentõlünk keletebbre, Oroszországban, Ukrajná-ban, a Baltikumban még nálunk is tragiku-sabb a helyzet ebben a tekintetben.

Az, hogy az aktív férfi korosztályból maabszolút számban többen halnak meg éven-te, mint az 1930-as években, azt jelenti, hogya modern orvostudomány valamennyi rend-kívüli eredménye ellenére is tehetetlen en-nek az igen fontos kérdésnek a kezelésében,új tudományos megközelítésre van szükség.Gondoljuk csak végig, hogy akkor, amikormég a TBC pusztított, nem fedezték mégfel az antibiotikumokat és más rendkívül ha-tékony gyógyszereket és technikai eszközö-ket, évente többen maradtak életben az 50-64 éves korosztályból, mint hetven évvelkésõbb. Ez a rendkívüli jelenség különlegeskihívás a kutatás számára, hiszen számosolyan kérdést vet fel, amelyek hagyományosmódszerekkel nem válaszolhatóak meg. Ezta jelenségkört nevezik „közép-kelet-euró-pai egészség-paradoxonnak”.

Melyek a paradoxonlegfontosabb összetevõi?

Miért rosszabbak a magyar középkorú né-pesség egészségi mutatói, mint azt a gazda-sági fejlettség, egészségügyi ellátás mutatóialapján várhatnánk? Miért sérülékenyebbeka férfiak, mint a nõk, amikor ugyanabban atársadalomban élnek, ugyanolyan változásokközött? Miért a középkorú férfiak a legsérü-lékenyebbek, miért jobbak, európai össze-

Kopp Mária • A magatartástudományi kutatások lehetõségei …


1354

hasonlításban is, a hetven évnél idõsebb fér-fiak halálozási arányai? Ha Magyarországonegy férfi megéri a 70. életévét, – természe-tesen relatív értelemben – életkilátásai sok-kal jobbak, európai összehasonlításban is,mint a fiatalabbaké – ebben a korosztálybankörülbelül a dán férfiakéhoz hasonlóak a ma-gyar halálozási arányok. Tehát annak ellené-re, hogy nyugdíjasaink igen szegények, azegészségi, ezen belül is a halálozási válságokait elsõsorban az aktív korosztályban kellkeresnünk.

Mi magyarázza a Magyarországon és arégió többi országaiban is rendkívül rövididõszak alatt lezajlott jelentõs rosszabbodástebben a korosztályban, hiszen az 1960-asévekben több nyugat-európai országnál job-bak voltak a halálozási mutatóink?

Miért fontosabb a társadalmi-gazdaságilemaradás a középkorú magyar férfiak szá-mára, mint a nõk esetében? Mi magyarázza,hogy a középkorú népesség körében igenjelentõs eltérés van a különbözõ társadalmi-gazdasági rétegek halálozási arányai között,ez a különbség elsõsorban a férfiakra jel-lemzõ? Az iskolázottság szerinti halálozásihányados a magyar férfiak között lényegesenmagasabb, mint Európa más országaiban, azérettséginél alacsonyabb végzettségû, het-vennégy évnél fiatalabb férfiak halálozásiaránya 1,8-szor magasabb, mint a magasabbvégzettségûeké, ehhez hasonló eltéréseketcsupán a Cseh Köztársaságban mutattak ki,ezzel szemben a középkorú nõk között ezaz iskolázottság szerinti halálozási különbségcsupán 1,28-szoros.

Melyek a lehetséges válaszok?

Genetikai okok? Nem valószínû, hiszen a 60-as évekig a magyar halálozási statisztikákjobbak voltak számos fejlett nyugati orszá-génál, nem valószínû ilyen gyors genetikaiváltozás.

Elszegényedés? A középkorú férfiak ha-lálozása legerõteljesebben az 1980-as évek

közepéig volt tapasztalható, míg 1989-ig anemzeti össztermék jelentõsen emelkedett,és a 80-as évek végéig a legszegényebb ré-tegek anyagi helyzete sem romlott a 60-asévekhez képest.

Egészségügyi ellátás rosszabbodása? Azegészségügyi ellátás számos mutatója sze-rint, például a születés körüli, illetve az idõs-kori halálozásban ebben az idõszakban je-lentõs javulás volt kimutatható, tehát azegészségromlás, legalábbis a felületi jellem-zõk szintjén nem magyarázható az egész-ségügyi ellátás rosszabbodásával sem.

Hagyományos kockázati tényezõk rosz-szabbodása? Az ismert, igen nagy népegész-ségügyi jelentõségû önkárosító magatartás-formák, a dohányzás, a kóros alkoholfogyasz-tás, egészségtelen táplálkozás változásai nemelégségesek ennek az ún. közép-kelet-euró-pai egészség-paradoxonnak a megértésé-hez, egyrészt, mivel a rosszabbodásnak sta-tisztikailag csak bizonyos hányadát, mintegy40 %-át magyarázzák, másrészt alapvetõkérdés az is, hogy milyen pszichológiai, mo-tivációs és társadalmi tényezõk vezetnek azönkárosító magatartásformák gyakoribbáválásához.

Az átalakuló közép- és kelet-európai or-szágokra az utóbbi évtizedekben jellemzõmorbiditási és mortalitási krízis hátterében alegelismertebb nemzetközi kutatócsoportokeredményei szerint is a lelki, magatartási té-nyezõk, a krónikus stressz és annak megélé-se alapvetõ (Kopp et al., 1998, 2000; Skrab-ski et al., 2003). Az eddigi magyarázó hipoté-zisek nem alkalmasak ezeknek az igen rövididõ alatt lejátszódó egészségi változásoknakértelmezésére, ezért fordult a legkiválóbbnemzetközi kutatócsoportok érdeklõdése isaz ún. „közép-kelet-európai egészség-para-doxon” vizsgálata felé (Cornia – Panicia,2000). Egyedülálló társadalmi-gazdasági kí-sérlet játszódik le régiónkban, amelynekelemzésével modellezhetjük, hogy a tár-sadalmi-gazdasági környezet, pszichológiai,

1355

központi idegrendszeri folyamatok közvetíté-sével milyen mechanizmusok révén befo-lyásolja egészségi állapotunkat. Az agy évti-zede után ezek a magatartástudományi ku-tatások lehetõséget teremtenek arra, hogyaz agykutatás eredményei a klinikai orvostu-dományban is polgárjogot nyerjenek.

A magatartástudományi kutatások to-vábbi igen fontos kihívása az a felismerés,hogy a civilizált országokban alapvetõ egész-ségügyi veszélyeztetõ tényezõ a társadal-mon belüli viszonylagos szociális-gazdaságilemaradás. Ha a halálozási és megbetegedésiadatokat a hagyományos kockázati ténye-zõk, mint a dohányzás, elhízás, mozgássze-gény életmód szerint korrigáljuk, ezeknélsokkal lényegesebb szerepet játszik a vi-szonylag rosszabb szociális helyzet. A gyakor-latban ez azt jelenti, hogy Angliában közeltíz évvel korábban hal meg egy segédmun-kás, mint a diplomás, még akkor is, ha nemiszik, nem dohányzik többet. Michael Mar-mot (1991) és munkatársainak ún. White-hall vizsgálatai a legismertebbek. Angol köz-alkalmazottak között mutatták ki, hogy azalkalmazási szint igen szoros fordított kap-csolatban áll a halálozási arányokkal, valamintelsõsorban a koszorúér-megbetegedések ésaz angina, az EKG-val kimutatható ischemia,és a krónikus nem fertõzõ légúti megbete-gedések gyakoriságával. Számos továbbinemzetközi vizsgálat eredményei szerint ismind a halálozás, mind a megbetegedési ará-nyok, mind az észlelt egészségi állapot leg-fontosabb elõrejelzõi a társadalmon belülikülönbségek. Ezek a különbségek azonosországokon belül és nem országok közöttmutathatóak ki. Mivel a modern nyugat-euró-pai társadalmak megfelelõ táplálkozási fel-tételekrõl, lakásviszonyokról és orvosi ellá-tásról gondoskodnak az egész társadalomszámára, a magatartástudományi kutatásegyik alapkérdése, mi lehet az oka, hogy aviszonylag rosszabb szociális-gazdasági hely-zet, mint az alacsonyabb iskolázottság, jöve-

delem mégis rendkívül fontos egészségikockázati tényezõ?

A magatartástudományi kutatás tehát túl-mutat a hagyományos egészségi kockázatitényezõk vizsgálatán, ezek társadalmi, pszi-chológiai, magatartási hátterét, meghatáro-zóit elemzi.

A krónikus stressz, a szorongásés a depressziómagatartástudományi jelentõsége

A krónikus stresszel kapcsolatos sérülékeny-ségben alapvetõ szerepe van a korai fejlõdé-si szakasznak. Az ún. „szociális stresszmodell”szerint az „anyamegvonás” a fejlõdés megha-tározott, kritikus szakaszaiban egész életreszóló fokozott stresszérzékenységet, sérülé-kenységet eredményez, amelynek mélyre-ható központi idegrendszeri és pszichológiaikövetkezményei vannak. Az anya-gyermekkapcsolat sérülése mintegy huzalozva vezetaz agyban és a magatartásban elõször tilta-kozáshoz, majd reménytelenséghez és vé-gül a kötõdés zavaraihoz. Ezeken a kísérletimegfigyeléseken alapul a kötõdéselmélet,a magatartáskutatás egyik legígéretesebb,ma Magyarországon több magatartástudo-mányi intézet munkatársai által vizsgált terü-lete, amely mind biológiai, mind pszicho-lógiai mechanizmusok révén alapvetõ szere-pet játszik a fokozott krónikus stresszhajlammegértésében (Buda – Kopp, 2001).

A kötõdéselmélet bizonyítja, hogy az in-terdiszciplináris szemlélet miért alapvetõ azemberi magatartás megértésében, hiszen itta pszichológiai és a biológiai tényezõk nemválaszthatóak el egymástól, és a folyamatotegy társadalmi hatás, az anya-gyermek kap-csolat sérülése indítja el. Hasonlóképpenigen fontos vizsgálatok bizonyítják, hogy azanya és gyermeke közötti kapcsolat, de min-den más szoros, bizalmon alapuló testi kon-taktus jelentõs protektív neurotranszmitter-neuropeptid változásokkal jár, különöskép-pen az oxitocinnak van alapvetõ védõ szere-



1356

pe, míg a vazopresszin ellentétes magatar-tási válaszokat eredményez. Érdekes tudo-mánytörténeti adat, hogy a Corson házaspáraz 1970-es években már kimutatta, hogy azantidiuretikus kutyák, amelyekben geneti-kusan igen magas a vazopresszin szint, igenjellegzetes szorongásos állapotnak megfe-lelõ tüneteket mutattak. Ennek alapján már1982-ben feltételeztem, hogy ezek a neuro-peptidek az emberi szorongások kialakulá-sában is jelentõs tényezõk (Kopp, 1982).Tehát olyan alapvetõ magatartási védõfakto-rok, mint a társas támogatás, társadalmi tõke,bizalom egészségvédõ hatásukat részbenezeken a biológiai, agyi szabályozási ténye-zõkön keresztül érvényesítik.

Martin Seligman (1965) modellje szerinta tanult tehetetlenség, a tartós, ismétlõdõkontrollvesztés élménye bizonyos helyze-tekben, tanult módon áttevõdnek a késõbbihasonló helyzetekre is. Ilyen állapotba kerülegy állat, ha nincs módja elmenekülni azismétlõdõ áramütések elõl: elõször mene-külni próbál, azután „holtnak tetteti magát”,amikor ismételten hiába próbálkozik ameneküléssel. Az embernél ugyanilyen lel-kiállapot alakulhat ki pszichológiailag meg-oldhatatlannak minõsített helyzetekben,mint egy tartósan megromlott kapcsolat, fe-nyegetõ munkanélküliség. A tanult tehetet-lenség jelentõs tanulási deficittel jár, ha tar-tósan fennmarad, elsõsorban a hippocam-pus CA 3,4 piramis sejtek károsodását fi-gyelték meg. Seligman szerint a tanult tehe-tetlenség tulajdonképpen magatartási de-presszió, amelyben a limbikus rendszer, amediális prefrontális kéreg, a hippocampusés a septum szerepe alapvetõ. Érdekes mó-don különbözõ állatoknál más és más inger-lési küszöb után alakul ki a tanult tehetet-lenség, vannak kifejezetten védett állatokis. Embernél a tanult sikeresség, tanult lele-ményesség, a szociális kompetencia képes-sége a tanult tehetetlenség ellentéte, ami aCsíkszentmihályi Mihály-féle pozitív pszi-

chológia egyik alapfogalma. Ennek kialakí-tásában a családnak és az iskolai nevelésnekvan meghatározó szerepe.

Az emberre azonban, az állattal szembenaz jellemzõ, hogy az egyes helyzetek köz-ponti idegrendszeri, pszichológiai minõsíté-se dönti el, hogy milyen helyzeteket tekin-tünk károsnak, érzelmileg elfogadhatatlan-nak. Ezt befolyásolja az értékrend, énideál,beállítottság, megbirkózási készségek, ész-lelt társas támogatás. A bevezetõben említettkérdésre, hogy a viszonylagos anyagi lema-radás miért jár súlyosabb következmények-kel a férfiak, mint a nõk között, vizsgálatainkeredményei szerint fontos szerepet játszik aférfiak és nõk értékrendjének, énideáljánakeltérése. Egy még erõsen tradicionális társa-dalomban, mint a magyar, a férfiak önértéke-lésében a saját anyagi helyzetük, sikeressé-gük sokkal fontosabb helyet foglal el, mint anõkében, és a viszonylagos lemaradás sokkalsúlyosabb depressziós tüneteket és rosszabbegészségi állapotot eredményez, mint a nõkesetében. Ilyen tekintetben a magyar társa-dalom értékrendje jelentõsen változott az1960-as évek óta, amikor az anyagi helyzetkülönbségei sokkal lényegtelenebbek vol-tak. Bizonyítottnak tûnik ma már, hogy azanyagi helyzet minõsítése, a lemaradássalkapcsolatos önértékelési zavar és krónikusstresszállapot, kontrollvesztés a középkorúférfiak egészségromlásának meghatározóösszetevõje (Kopp et al., 1998, 2000).

Az utóbbi idõben egyre több tanulmányemeli ki a krónikus stressz és depresszió kö-zötti párhuzamot. A depresszió kialakulá-sában a gyermekkori, családi háttér, az egyénmegbirkózási, coping képességei, szociáliskompetenciája és az életesemények meg-határozó szerepet játszanak. Mivel az önérté-kelés attól függ, hogy az ember milyen célo-kat tûz ki maga elé, mikor érzi magát sikeres-nek, az énideál, a célok, értékek szerepe adepresszió megelõzése szempontjából alap-vetõ.

1357

Elsõsorban a szív- érrendszeri megbete-gedések esetében, de az összhalálozás szem-pontjából is, elsõsorban a depresszió, de aszorongás kockázati szerepe is bizonyítható.A Harry Hemingway és Michael Marmot(1999) által összeállított áttekintõ tanulmányösszefoglalja, hogy melyek a bizonyított pszi-choszociális kockázati tényezõk a szív-ér-rendszeri halálozással kapcsolatban. Egyér-telmûen bizonyított a depresszió és szoron-gás szerepe, tizenegy követéses vizsgálatközül valamennyi ezt mutatja. Úgy tûnikazonban, hogy a közvetlen élettani kockázatszempontjából a depresszió szerepe a meg-határozó, ugyanakkor a depresszió igen sokesetben a tartósan fennálló szorongásos álla-pot, szorongásos megbetegedés következ-ménye. A további pszichoszociális tényezõk,amelyeknek szív-érrendszeri kockázatiszerepe bizonyított, szintén elsõsorban a de-presszió közvetítésével fokozzák az élettaniveszélyeztetettséget, ilyen tényezõk a mun-kahelyi kontroll hiánya, a társas támogatáshiánya és az ellenséges beállítottság.

Érdekes paradoxon, hogy bár a depresz-sziós tünetegyüttes és megbetegedések je-lentõsen gyakoribbak a nõk között, a de-presszió szív-érrendszeri következményeivalamennyi vizsgálat szerint súlyosabbak aférfiak között, a nõk esetében vagy nem voltszignifikáns hatás, vagy lényegesen kisebb.A különbség magyarázatára feltételezik,hogy depresszióban a keringõ tesztoszteronszintcsökkenése fokozza a tartós kontroll-vesztés hatását a depresszióval összefüggõhippocampális károsodásra. Másrészt kimu-tatható, hogy pszichoszociális stresszorokhatására, azonos kortizol válasz esetében isnemi különbségek vannak a cytokin pro-dukcióban.

Bár a legtöbb vizsgálat a kardiovaszku-láris megbetegedések és a depresszió össze-függéseit bizonyította, a depresszió kocká-zati szerepe további megbetegedések ese-tében is jelentõs, így a daganatos megbete-

gedések kórlefolyásának súlyosbításában.Szintén bizonyítottnak tekinthetõ a csontokásványianyag-sûrûsége és a depresszió kö-zötti összefüggés, azaz az oszteoporózis ve-szélyeztetettség fokozódása, amelynek elsõ,máig érvényes nemzetközi leírása a magyarHolló István professzortól származik.

A modern stresszelmélet kulcsfogalma akontrollvesztés, hiszen a nehéz helyzetek, akihívások akkor válnak károssá, ha megold-hatatlannak, kontrollálhatatlannak minõsítjükazokat. Larry Sklar és Hymie Anisman (1979)alapvetõ cikke bizonyította, hogy a tumor-sejtek növekedését patkányokban a helyzetfeletti kontroll jelentõsen befolyásolta, hanem voltak képesek a stresszhatások kont-rollálására, sokkal nagyobb sebességgel ter-jedt a tumor, mint ha pedálnyomással le tud-ták állítani az áramütéseket.

A nehézségek, az újszerû helyzetek ak-kor vezetnek egészségkárosodáshoz, hanem ismerjük a megoldás módját, ha túl sokés megoldhatatlannak tûnõ nehéz helyzetelé kerülünk, ha az a társadalom, amelybenélünk, kiszámíthatatlannak, kaotikusnak,kontrollálhatatlannak tûnik, és nincsenekeszközeink az elviselhetetlennek érzett hely-zet megoldására. Ez az életérzés, ha tartósanfennáll, depressziós lelkiállapothoz vezet.Számos vizsgálat bizonyította, hogy átalakulótársadalmi feltételek között rendkívüli mér-tékben nõ a depressziós tünetegyüttes gya-korisága, tehát a depressziós, reménytelenlelkiállapot igen szorosan összefügg társa-dalmi hatásokkal, illetve az egyes társadalmicsoportok és a személy megbirkózási ké-pességeivel (Kopp, 2000).

Az élettani mechanizmusok tekintetébena krónikus stresszel kapcsolatos szabályozásizavarok magyarázzák, hogy a depressziósállapot milyen mechanizmusokon keresztülvezethet szív-érrendszeri következmények-hez. Ezek közül a legfontosabbak:

• Hypothalamus- hypofízis- mellékvesetengely szabályozási zavara, hyper- és hypo-



1358

cortizolizmus, következmények: szívritmusautonóm szabályozás zavara, csökkent szív-ritmus változékonyság;

• Portális és perifériás szabad zsírsav nö-vekedés;

• Emelkedett trigliceridszint és csökkentHDL-szint;

• Inzulin rezisztencia, következményeshipertónia;

• Szerotonerg funkciók zavara, emelke-dett fibrinogén szint, véralvadás, hemostáziszavara, következmények: trombocita aggre-gáció, trombózis, plakk ruptura.

Ez utóbbi tényezõ azért külön érdekes,mert pszichofarmakológiai vizsgálatokbanévtizedek óta a trombociták szerotonergfunkcióinak változásait tekintették az anti-depresszánsok hatásmechanizmusával kap-csolatos legmegbízhatóbb modellnek. En-nek ellenére csak az utóbbi években közöl-ték, hogy ugyanezek a mechanizmusok, ahemosztázis zavarai igen fontos láncszemeka depresszió kardiovaszkuláris hatásainakmagyarázatában.

Egy maastrichti kutatócsoport (Appels,1983) a vitális kimerültség hatásait vizsgáljaévtizedek óta. A vitális kimerültség a króni-kus stressz legmegfelelõbb mérõeszköze,tágabb fogalom, mint a depresszió. Az önki-töltéses kérdõív organikus betegség nélkülimunkaképesség-csökkenést, fáradtságot, re-ménytelenség- és tehetetlenségérzést, tar-tós lehangoltságot, hipochondriát és az alvás-zavarokat vizsgálja. A vizsgálatok eredmé-nyei szerint negyvenöt év felett tizenötszörmagasabb volt a myokardiális infarktus ve-szélyeztetettség a vitális kimerültséggelösszefüggésben. Szintén a vitális kimerültségés a depresszió különbségével magyarázzákelsõsorban, hogy az ún. Li-Vi-Cordia vizsgálatszerint a vilniusi középkorú férfiak szívin-farktus-veszélyeztetettsége miért gyakoribbötször, mint Svédországban (Kristenson etal., 1997).

Magatartás-epidemiológiai vizsgálatok

A magatartástudományi epidemiológiai ku-tatások kiemelten foglalkoznak azokkal a vé-dõ és kockázati tényezõkkel, amelyek az em-ber-környezet egyensúlyának fenntartásábanmeghatározó szerepet játszanak, csökkentikvagy növelik a kontrollvesztés valószínûségét.

A stressz ikerfogalma a megbirkózás(coping), mivel az, hogy egy nehéz, újszerûélethelyzet milyen reakciókat vált ki, alap-vetõen az egyén megbirkózási készségeitõlfügg. Fontos hangsúlyozni, hogy az emberesetében nem egyszerûen alkalmazkodás-ról van szó, hanem arról, hogy céljaink meg-valósítása során hogyan tudunk megküzdenia nehézségekkel, ezt nevezzük allosztázis-nak. Ha kialakul a sikeres megküzdés, meg-birkózás képessége, egyre nehezebb célo-kat tûzhetünk ki magunk elé, és az eredmé-nyesség élménye fokozza énerõnket, kom-petenciaélményünket, hatékonyságunkat.

A legfontosabb protektív tényezõk:1. célravezetõ (adaptív) megbirkózási, kon-

fliktusmegoldási stratégiák2. célravezetõ, adaptív attitûdök, beállítottság3. a társas támogatás, szociális háló, kohézió,

társadalmi tõkeAz ember-környezet rendszer alapsémá-

jában egyensúlyvesztés esetén az egyen-súly helyreállítására egyrészt magatartási vá-laszok segítségével törekedhetünk. Az adap-tív konfliktusmegoldás, problémamegoldásegyik formája, ha a nehéz helyzetben magáta szituációt próbáljuk megváltoztatni, tehátmagatartási választ adunk.

A gondolkozási-érzelmi egyensúly hely-reállításának másik lehetõsége a kognitív sé-mák, tehát a helyzet értékelésének, minõsí-tésének befolyásolása – ezért váltak a kogni-tív viselkedésterápiák a magatartásorvoslásalapvetõ módszereivé. Ha a helyzetet meg-oldhatatlannak minõsítjük, az adaptív mód-szer a helyzet újraértékelése, a kognitívátstrukturálás.

1359

A kognitív átstrukturálás, mint konfliktus-megoldási stratégia azt jelenti, hogy nehézélethelyzetbõl pozitív értelemben véve másemberként kerülünk ki, azaz hogy a krízis-helyzetekbõl a személyiségfejlõdés maga-sabb fázisába képes jutni az ember. A kognitívátstrukturálás képessége fontos szerepet ját-szik az érzelmi funkciózavarok megelõzésé-ben és kezelésében.

A legveszélyesebb nem adaptív konflik-tusmegoldási kísérlet az, ha valaki nehéz élet-helyzetben eszik, iszik, gyógyszert szed, ésígy próbálja elviselni a helyzetet. A konflik-tushelyzetek válhatnak ilyen nem adaptívstratégiák következtében az önfeladó, önká-rosító magatartás kiindulópontjaivá, ugyan-akkor a krízisek, konfliktusok a személyiség-fejlõdés legfontosabb hajtóerõi, ha képesekvagyunk azok adaptív megoldására.

A WHO elõrejelzései szerint a 2000 utániévtizedben az egészségügy legsúlyosabbproblémái a mentális zavarok, megbetege-dések, ezen belül is a depresszió és követ-kezményei lesznek. A WHO és a Világbankelemzése szerint ma a világon a tizenöttõlnegyvennégy éves korosztályban a depresz-sziós megbetegedések önmagukban a leg-nagyobb mértékben járulnak hozzá betegsé-gek okozta veszteségekhez, amelyet a meg-betegedések és halálozás okozta évveszte-séggel, az ún. (Disability Adjusted Life Years)DALY-val mérhetünk. Összességében a 15-44 éves korosztályban a valamennyi megbe-tegedés által okozott veszteség 30 %-a szár-mazik a lelki egészség zavaraiból. Ezen túl

azonban a modern társadalmakban a lelkiegészség zavarai, részben az önkárosító ma-gatartásformák közvetítésével, részben köz-vetlenül is alapvetõen befolyásolják az élet-minõséget, az egészségi állapotot és egy or-szág gazdasági helyzetét is.

Országos reprezentatív magatartás-epidemiológiai felmérések a magyarnépesség körében

Világviszonylatban is egyedülálló, hogy 1983-ban 6 ezer, 1988-ban 21 ezer, 1994-95-ben18 ezer és 2002. elsõ fél évében 12,600 em-bert kérdeztünk ki az általunk szervezettHungarostudy 2002 felmérések keretében.A felmérések életkor, nem és terület szerintképviselik a tizennyolc évesnél idõsebb ma-gyar népességet. A véletlenszerûen kivá-lasztott személyeket otthonukban kerestékfel a kérdezõbiztosok azért, hogy az egész-ségi állapot lelki, társadalmi és motivációshátterét vizsgáljuk. A felmérések segítségé-vel a magyar népesség testi és lelki egész-ségének, életminõségének változásairólkapunk áttekintést.

A felmérésben az Egészségügyi Világ-szervezet Pozitív életminõség – Jól-lét kér-dõívét is felvettük. Az öt kérdésre adott, négy-fokozatú skála szerint, a válaszok alapján atizennyolc évnél idõsebb népesség 22 %-átjellemzi teljes jól-lét, pozitív életminõség,minden második ember lelkileg egészséges-nek mondta magát, további 23 %-ot jellemezcsökkent lelki jól-lét és csupán 5 % életminõ-sége teljesen negatív.

Felmérés éve Depressziós csoportokNem depressziós Enyhe Közepes Súlyos

1988 (N= 20 902) 75,7% 16,8% 4,6% 2,9%1995 (N= 18 520) 69,5% 17% 6,4% 7,1%2002 (N= 12 600) 72,7% 14,4% 5,5% 7,3%

1. táblázat • A depressziós tünetegyüttes gyakorisága a felnõtt magyar népesség körébena Beck depresszióskála szerint 1988-ban, 1995-ben és 2002-ben. (A közepes és súlyoskategóriák a klinikai depressziónak felelnek meg)



1360

A depressziós tünetegyüttes a lelki egész-ség zavarainak legfontosabb és legsúlyosabbkövetkezményekkel járó jellemzõje, ennekváltozásait hasonlítottuk össze a felméréseksegítségével (1. táblázat).

1988-ban a tizenhat év feletti népesség24 %-a panaszkodott depressziós tünetek-rõl, tehát a megkérdezettek egynegyede.Közepesen súlyos és súlyos depressziós tü-netektõl, tehát klinikailag diagnosztizálhatófokú depressziós tünetegyüttestõl szenve-dett a megkérdezettek 7,5 %-a, súlyos de-pressziótól 2,9%.

Ugyanezzel a kérdõívvel 1995-re elsõ-sorban a súlyos, feltétlenül kezelésre szoru-lók aránya rendkívüli mértékben emelke-dett, 1995-ben a megkérdezettek 31 %-a pa-naszkodott depressziós tünetekrõl, 13,5 %közepes vagy súlyos, tehát nagy valószínû-séggel klinikailag diagnosztizálható depresz-szióról, 7,1 % súlyos depressziós állapotról.

A 2002-es felmérés elsõ eredményeiszerint a tizennyolc évesnél idõsebb népes-ség 27,3 %-a panaszkodik depressziós tüne-tekrõl, klinikai depressziót találtunk 12,9 %-ban, súlyos depressziót 7,3 %-ban. Tehát1995 és 2002 között, ugyanazzal a kérdõív-vel vizsgálva a közepesen súlyos és súlyosdepressziósok aránya lényegében nem vál-tozott, azonban csökkent az enyhébb de-pressziós tünetegyüttes elõfordulása. A vizs-gálat eredménye egyben azt is jelenti, hogya népesség 73 %-a nem depressziós, ez azarány 1995-ben csak 69 % volt. A javulástakkor tudjuk megfelelõen értékelni, ha aztis figyelembe vesszük, hogy az 1988 és 1995közötti romló tendencia megfordult.

A depressziós tünetegyüttes az életkorraligen nagy mértékben emelkedik mindhá-rom felmérésben, azonban 1995-höz képestitt is csökkenés figyelhetõ meg (1. ábra).

Az alacsony iskolázottság a depresszióstünetegyüttes legfontosabb elõrejelzõje. Aziskolázottság, az ott elsajátított kommuniká-ciós készségek, kapcsolati háló, megbirkózá-

si készségek igen fontos lelki megelõzési,egészségmegõrzõ tényezõnek tekinthetõk,bár nyilvánvalóan a magasabb végzettsé-gûek családi hátterében, gyermekkori szo-cializációjában is jelentõs különbségekvannak (2. táblázat).

Az egész országra a depresszió pontszámátlagértéke 1995-ben 8,1 volt, a 10 feletti de-presszió pontszám már enyhe depressziósállapotnak felel meg. 1995-ben Borsod-Abaúj-Zemplénben, Szabolcs-Szatmár és Nógrádmegyékben a depresszió pontszám átlagér-téke 10-nél magasabb volt, míg kifejezettenegészséges átlagértékeket találtunk Vas,Veszprém, Gyõr-Sopron, Somogy, Fejér, ésérdekes kivételként, Csongrád megyében.

1995-höz viszonyítva 2002-re az országmegyéi között a lelki egészség mutatói tekin-tetében kiegyenlítõdés figyelhetõ meg, 2002-ben egyetlen megye depresszió átlagértékesem volt magasabb 10-nél, ami az enyhe de-presszió határértékének tekinthetõ, az orszá-gos átlag 7,9. Továbbra is az észak-keleti me-gyékben találtuk a legmagasabb depresszió-értékeket, Nógrádban, Szabolcs-Szatmár ésBorsod-Abaúj- Zemplén megyékben, míg alegkevésbé depressziós, lelkileg kifejezettenegészséges megyék sorrendben Fejér, Gyõr-Moson-Sopron és Vas megye (2. ábra).

1. ábra • Az életkor és a depressziópontszám összefüggései

1361

Nem hagyományos kockázati és protektívtényezõk szerepe a magyar népességegészségi állapotának alakulásában

A magatartástudományi kutatás központikérdésköre az ún. nem hagyományos koc-kázati és protektív tényezõk vizsgálata, ame-lyek egyrészt az önkárosító magatartásfor-mák – dohányzás, kóros alkoholfogyasztás– hátterében játszanak fontos szerepet, más-részt önmagukban is egészségkárosító koc-kázati vagy védõfaktorok. A legfontosabbak:

• a viszonylagos szociális-gazdasági hely-zet, iskolázottság,

• a munkahelyi kontroll képessége,mennyire tudjuk befolyásolni a munkahelyieseményeket,

• a depresszió, reménytelenség,• az ellenségesség,• érzelmi megbirkózás, evés-ivás nehéz

helyzetben, ha valaki másokon vezeti le afeszültséget,

• a társas támogatás, társadalmi tõke, és• a vallásosság.

Az egészségi állapot regionáliskülönbségeinek háttértényezõi

Vizsgálatainkban megyei szintû adatok ösz-szehasonlításával azt elemeztük, hogy

• milyen gazdasági, szociális, életmódbeliés pszichológiai tényezõk állnak a jelentõsközépkorú halálozási különbségnek a hátte-rében,

• ugyanolyan társadalmi változások kö-zött miért romlott sokkal nagyobb mérték-ben a férfiak halálozási aránya, mint a nõké,

• hogyan hat egymás egészségére a férfi-ak és a nõk lelkiállapota?

A férfiak között a gazdasági-iskolázott-sági különbségek és a munkanélküliség alegfontosabb kockázati tényezõ, de ezekután szintén igen fontos szerepe van az em-berek közötti bizalmatlanságnak, ellensé-gességnek, a kölcsönös segítség alacsonyfokának és annak, ha nem számíthatnak civilszervezetek támogatására. Ezek együtt a me-gyék közötti halálozási különbségek 77 %-átmagyarázzák. A nõk esetében a védõ fakto-

Teljes populáció Depressziós csoportokNormál Enyhe Közepes Súlyos Összesen

Kevesebb mint 8 osztály 448 184 105 224 96147 % 19 % 11 % 23 %

8 osztály 1782 493 235 361 287162 % 17 % 8 % 13 %

Szakmunkásképzõ 2368 470 150 181 316975 % 15 % 5 % 6 %

Szakközépiskolai érettségi 1798 281 99 83 226180 % 12 % 4 % 4 %

Gimnáziumi érettségi 1242 177 54 42 151582 % 12 % 4 % 3 %

Fõiskola vagy egyetem 1463 190 47 24 172485 % 11 % 3 % 1,4 %

Összesen 9117 1803 695 92073 % 14 % 6 % 7,3 %

2. táblázat • A depressziós tünetegyüttes gyakorisága a magyar népesség körében 2002-ben iskolai végzettség szerint a Beck depresszióskála szerint (A közepes és súlyos kategóriáka klinikai depressziónak felelnek meg) (n=12 372)



1362

rok szerepe egyértelmûbb, ezek a kölcsönössegítség és a bizalom, csak ezután követke-zik az anyagi helyzet romlása (Skrabski etal., 2003). A férfiak halálozási arányait igenjelentõsen rontja a rivalizáló attitûd, míg avallásosság a nõk körében fontos egészség-védõ faktor. Igen érdekes eredménye a vizs-gálatnak, hogy a nõk közötti kölcsönös segít-ség alacsony foka igen jelentõsen fokozza aférfiak halálozási kockázatát. Ha viszont aférfiak között alacsony a társadalmi szerve-zetekben való részvétel, ez a középkorú nõkhalálozásának szignifikáns elõrejelzõje.

A vizsgálati eredmények arra mutatnak,hogy a középkorú népesség megyékközötti halálozási különbségeiben a bizalom,a kölcsönösség és a civil szervezetekben valórészvétel alacsony foka, tehát a társadalmitõke erõssége igen jelentõs tényezõ. A társa-dalom gyors átalakulásának idõszakában anõk közötti közvetlen társas háló, a kölcsö-

nösség kevésbé sérült. A férfiak tágabb szo-ciális hálója, civil szervezetei felbomlottak,és ezen túl a férfiak között a viszonylagosgazdasági lemaradás sokkal jelentõsebbegészségromlással járt. A nõk egészségrom-lását kevésbé befolyásolja a romló anyagi,gazdasági helyzet, a munkanélküliség, mertmás fontos életcélt is találnak saját magukszámára.

A fenti példák rámutatnak arra, hogy amagatartástudományi kutatások újszerû vá-laszokat adhatnak a civilizált társadalomban,különösképpen egy átalakuló társadalom-ban megfogalmazódó új kérdésekre, kihí-vásokra.

Kulcsszavak: pszichofiziológia, magatartás-epidemiológia, stressz, szorongás, depresz-szió, megbirkózás, idõ elõtti halálozás,viszonylagos lemaradás, közép-kelet-euró-pai egészség-paradoxon

2. ábra • A depressziós tünetegyüttes pontszám átlaga megyék szerint 2002-ben

1363

IRODALOMAppels, Ad (1983). The Year Before Myocardial Infarc-

tion. in Dembrowski, Theodore M.–Schmidt, Tho-mas H.–Blümchen, Gerhard (eds.) BiobehaviouralBases of Coronary Heart Disease. Karger, Basel

Buda Béla – Kopp Mária (szerk.) (2001). Magatartás-tudományok. Medicina, Budapest

Cornia, Giovanni Andrea – Paniccia, Renato (eds.)(2000). The Mortality Crisis in Transitional Econo-mies. Oxford University Press, Oxford

Hemingway, Harry – Marmot, Michael (1999). Evi-dence Based Cardiology: Psychosocial Factors inthe Aetiology and Prognosis of Coronary Heart Dis-ease: Systematic Review of Prospective Cohort Stud-ies. British Medical Journal. 318, 1460-1467

Kopp Mária (1982). A szorongás pszichofiziológiája.Ideggyógyászati Szemle. 35, 193-202

Kopp Mária – Fóris Nóra (1993). A szorongás kognitívviselkedésterápiája. Végeken, Budapest

Kopp Mária S. – Skrabski Árpád – Szedmák Sándor(1998). Depressive Symptomatology and Vital Ex-haustion Are Differentially Related to BehaviouralRisk Factors for Coronary Artery Disease. Psycho-somatic Medicine. 60, 752-758

Kopp Mária S. – Skrabski Árpád – Szedmák Sándor(2000). Psychosocial Risk Factors, Inequality andSelf-rated Morbidity in a Changing Society. SocialScience and Medicine. 51, 1350-1361

Kopp Mária S. (2000). Cultural Transition. in: Fink,George (ed.) Encyclopedia of Stress, Volume 1.Academic Press, San Diego, 611-615

Kristenson, Margareta – Kucinskienë, Z. – Bergdahl,B. – Calkauskas, H. – Urmonas, V. – Orth-Gomer,K. (1998). Increased Psychosocial Strain in Lithuan-ian Versus Swedish Men: The LiVicordia Study.Psychosomatic Medicine. 60, 277-282

Marmot, Michael G. – Smith, G. D. – Stansfeld, S. –Patel, C. – North, F. – Head, J. – White, I. – Brunner,E. – Feeney, A. (1991). Health Inequalitiesamong British Servants: The Whitehall II Study.The Lancet 337, 1387-1393

Miller, James Grier (1955). Toward a General Theoryfor the Behavioral Sciences. American Psychologist.10, 513-531

Seligman, Martin E. P. (1975). Helplessness: OnDepression, Development and Death. Freeman,W. H., San Francisco

Sklar, Larry – Anisman, Hymie (1979). Stress andCoping Factors Influence Tumour Growth. Science.205, 513-515

Skrabski Árpád – Kopp Mária S. – Kawachi, Ichiro(2003). Social Capital in a Changing Society: Cross-sectional Associations with Middle Aged Femaleand Male Mortality Rates. Journal of Epidemiologyand Community Health. 57, 114-119



1364

Bevezetés

Franz Alexander, a pszichoszomatika (egyik)atyja már a XX. század közepén felhívta afigyelmet arra, hogy a betegségek zöme sok,vagy legalábbis több okra vezethetõ vissza(Alexander, 1987). Ez a betegség-származta-tási elv azonban mégis csak a század végefelé, a pszichoszomatikus orvoslás, és méginkább a magatartásorvoslás terjedésével váltáltalánosan elfogadottá (Kopp – Skrabski,1995; Pikó – Kopp, 2002; Schwartz, 1983),azt azonban még mindig nem mondhatjuk,hogy a terápiás megközelítésekben is széleskörben követésre talált volna. Ennek bizo-nyára vannak anyagi és technikai okai, vanbenne értetlenség és ellenállás, és talán sokszervezési hiányosság is; de az egyik döntõok valószínûleg az, hogy alig vannak isme-reteink ezeknek az integráló és interaktívmechanizmusoknak a mûködésérõl. Az or-vosbiológia általában, és ezen belül is a maga-tartási orvosbiológia lehet az a közbeiktatotttudományág, mely segíthet a megfelelõ ada-tok összegyûjtésében és értékelésében.

A magatartás, illetve tágabb értelembena viselkedés (Bárdos, 2001; Bárdos, 2003) –szemben egyes korábbi pszichológiai irány-zatok nézeteivel – vizsgálható objektív tudo-mányos módszerekkel, sõt, ha tisztában va-gyunk a korlátokkal, akár állatkísérletben is.A magatartási orvosbiológia egyik legfonto-sabb területe éppen az, amelyik az állati vi-selkedés és az emberi magatartás közti vi-

szonnyal foglalkozik: kutatja az azonossá-gokat, homológiákat illetve analógiákat, más-részt megpróbálja megfogalmazni és értel-mezni azokat a tényezõket, amelyek a tipi-kusan emberi magatartásformákat azzá te-szik, amik. E vizsgálatok során egyértelmûvévált, hogy az élettani háttérmechanizmusokmeglehetõsen konzervatívak, azaz ember-ben-állatban hasonlóak, sõt gyakran azono-sak, és még olyan – speciálisan emberinekgondolt – kórképek esetében is vannak jóállatmodellek, mint a pszichoszomatikus be-tegségek (az intenzíven tartott házisertésekegy része például az összezártság és mozgás-hiány miatt kifejlõdött szívinfarktus, illetvegyomorfekély következtében pusztul el idõelõtt). Az is kiderült persze, hogy vannak olyanjelenségek – éppen azok, amelyekkel az or-vostudomány manapság igen sokat küszkö-dik –, amelyeknek eddig nem sikerült jó állatimodellt találni; például a depresszió, de bizo-nyos értelemben a szorongás is. Ezzel a prob-lémával különösen sokat küzdenek a gyógy-szergyárak, amelyek a megfelelõ specifikusállatmodell hiányában nehezen tudjákfejlesztés alatt álló szereiket tesztelni.

E rövid bevezetõ áttekintés végén mégérdemes azt is megjegyezni, hogy vannakolyan problémák, amelyek az ember saját-ságos kognitív mûködésmódja és intenzívverbalizmusa miatt emberben nehezen, deállatmodellekben sokkal jobban tanulmá-nyozhatók. Ez elsõsorban akkor van így, haa valós vagy képzelt kórképhez vagy rend-

MAGATARTÁSI ORVOSBIOLÓGIA– ÚTBAN AZ INTEGRATÍV ORVOSLÁS FELÉ –

Bárdos Györgya biológiai tudomány kandidátusa, dr. habil., egyetemi docens

ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszék – [email protected]

1365

ellenességhez sok és sokféle kulturális elvá-rás és elképzelés tapad, ezért a tüneteketnehéz objektíve vizsgálni. Ilyenek az idõjárásiváltozások, a nem-ionizáló elektromágneseshullámok, az enyhe toxikus hatások vagy akisfokú belsõszervi diszfunkciók által keltett,úgynevezett nem-specifikus egészségprob-lémák. Ezekben az esetekben a megfelelõállatkísérletes modellek sokat segíthetnek etünetek hátterének felderítésében.

Mostani témánk szempontjából fontoslenne pontosan megfogalmazni azt, miveltöbb, illetve miben lehet több a magatartás-orvoslás más terápiás eljárásoknál, mi az akulcsmomentum, ami miatt érdemes ezt azirányzatot a többitõl elkülöníteni. E problémaegyik lehetséges megoldása lehet az, hapontosan definiáljuk, mi a különbség visel-kedés és magatartás között, és ha világosanki tudjuk mutatni, hogy e különbség lé-nyeges lehet a betegségek keletkezése, éskövetkezésképp gyógyítása szempontjából.

A viselkedés szervezõdése

Az orvosbiológia egyik – talán legalapvetõbbés mindenképpen megkerülhetetlen –problémája az állat és az ember közti viszony.A neurobiológia, a pszichofiziológia és azetológia sokrétû együttmûködése révén töb-bé-kevésbé tisztázódott a viselkedés köz-ponti szervezõdésének mechanizmusa, no-ha minden részletet még nem ismerünk. Azaktuális viselkedés elemekbõl vagy mozza-natokból áll össze, amelyek egymás utánrendezõdése az adott belsõ és külsõ állapot,illetve állapotváltozás függvénye. Az evolú-ció során igen sok rögzített viselkedéssor iskialakult, amelyekben az egyes elemek meg-határozott sorrendben és idõbeli viszony-latban jelennek meg; az ilyen viselkedés-minták valószínûleg genetikailag rögzítettek.A fix minták nagy elõnye, hogy szükség ese-tén igen gyorsan, a magasabb idegi funkciókközremûködése nélkül is aktiválhatók, ésteljes reakciót hoznak létre.

Az ilyen mintázatok szervezésében elsõ-sorban az õsi, emberben már az agy belsejé-ben elhelyezkedõ kéreg- és magcsoportokvesznek részt, fõként a hipotalamusz és azúgynevezett mandulamag (n. amygdala), demás limbikus-áreák is fontosak (Bárdos,2003, Davis, 1992). E területek szerepét agyielektromos ingerlés segítségével egyértel-mûen igazolták: ingerlésükkel komplex,néha egészen bonyolult viselkedési mintáza-tok válthatók ki, beleértve a velejáró zsigeriváltozásokat is. Ilyen mintákat emberben issikerült azonosítani (például agymûtétekkapcsán), ahol a mozgási és zsigeri változá-sok mellett még igen primitív indulatszavak(például „au”) is megjelenhetnek. Mindezeka reakciók meglehetõsen stabilak, többszöregymás után kiváltva is egyformák vagy na-gyon hasonlóak. Egyes területekrõl mégpszichés vagy emocionális változások is ki-válthatók (például félelem), a rájuk jellemzõegyszerû viselkedéssel egyetemben.

A viselkedés szervezõdésének agyi szub-sztrátumait nemcsak ingerléssel, hanem bi-zonyos betegségek kapcsán is vizsgálni lehet(Bárdos, 2003, Davis, 1992). Ilyenek lehet-nek különféle tumorok, helyi sérülések (pél-dául agyvérzés, trauma) vagy epilepszia is.Az adatok azt mutatják, hogy egyes agyterü-letek néhány õsi, egyszerûbb mozgató, érzõ,illetve emocionális funkcióért lehetnek fele-lõsök: a fali lebeny hátulsó része a testérzé-sekért, elülsõ része a finom mozgásokért ésa mozgástanulásért, a mandulamag a félele-mért, a szorongásért, a hipotalamusz egyesrészei a táplálékfelvételi, folyadékfogyasz-tási, hõszabályozási stb. funkciókért, az elülsõagykéreg egyes területei talán a komplextestkép kialakulásáért stb. Az úgynevezettpszichomotoros epilepsziás rohamok ta-nulmányozása során alakult ki az a nézet,hogy egyszerûbb emóciók (például félelem,undor, düh, öröm) elemi formákban kódolvavannak az agykéregben, és ugyanerre mu-tatnak a csecsemõkori utánzás és provoká-

Bárdos György • Magatartási orvosbiológia…


1366

ciós viselkedés vizsgálati adatai is (Nagy –Molnár, 1996). Összességében hát azt mond-hatjuk, hogy a viselkedés elemei biztosanelõre „huzalozottan” tárolódnak az agyban,sajátos egyedfejlõdési mintán keresztülalakulnak ki, és nagyjából univerzálisnaktekinthetõk. Jó részük – ezenfelül – valami-lyen formában állatokban is megvan, szintjükés komplexitásuk mutat párhuzamosságotaz adott faj evolúciós fejlettségével is.

Mindezekkel szembeállíthatók azok amegfigyelések, amelyek azt mutatják, hogybizonyos funkciókhoz nem rendelhetõkilyen egyszerû struktúrák, ingerléssel nemválthatók ki, kevés bennük az azonosság, ésegyeden belül sem stabilak. Bár ezeknek isvan evolúciós elõzményük, többségükmégis csak az emberre jellemzõ, vagy vanaz emberre jellemzõ formájuk. Ezek az állí-tások nem jelentik azt, hogy az ilyen – pél-dául kognitív vagy bonyolult érzelmi – funk-ciók ne kötödnének az agyhoz mint szub-sztrátumhoz, csakhogy a másik csoportnálsokkal elosztottabb módon és rendkívülplasztikusan. Ha a fix viselkedések elõnye agyors és változatlan kiválthatóság, ez utóbbimûködés lényege az alkalmazkodási képes-ség, a változékonyság, a rugalmasság. Azagymûködést tekintve ezek inkább hálózatifunkciók, több agyterület egyidejû együtt-mûködését igénylik, ezért bizonyos tekin-tetben sérülékenyebbek is. Érdemes azértmegjegyezni, hogy az ilyen „osztott” funk-ciókban is lehetnek kritikus agyi régiók, ame-lyek kiesése az egész funkció elvesztésétjelentheti (például Williams-szindróma, be-szédzavarok stb.), de ezekbõl az agyterüle-tekbõl e viselkedések sosem válthatók ki,azaz ezek nem tárolják, hanem csak szerve-zik az adott viselkedést. Ez nagyon lényegeskülönbség!

Összefoglalva az eddigieket, az agymû-ködés pszichofiziológiai vizsgálata alapjánfeltehetõ, hogy a viselkedésnek legalább két-féle kategóriáját kell elkülöníteni: az egyik

inkább rögzített minták vagy kisebb soroza-tok kombinációja, gyors, hatékony és megle-hetõsen konzervatív, a másik lassabb, rugal-masabb, osztott jellegû, evolúciósan újabb.Ha ez így van, ennek valahogyan a mûködésszintjén is jelentkeznie kell!

Viselkedés és magatartás

A korábban írottak alapján könnyen belát-ható, hogy a viselkedés elsõ formája valódihomeosztatikus mechanizmus, ami biztosítjaazt, hogy az egyed integritásának megõrzéseérdekében viselkedési mintázatokat is moz-gósítani tudjon. Talán pontosabb, ha aztmondjuk, hogy a viselkedés a homeosztázisérvényesülésének egyik nélkülözhetetleneleme, ennek következtében együtt is fej-lõdtek az evolúció során (Bárdos, 2003).

Érdekes belegondolni abba, hogy a visel-kedés evolúciója során igen jelentõs redun-dancia, nevezetesen képességfelesleg ala-kult ki (Eaton et al., 1988). Azon még vitafolyik, hogy ez oka vagy következményeaz emberré válásnak, a pszichofiziológia szá-mára a helyesnek tûnõ válasz az lehet, hogyis-is, ez egy önmagát erõsítõ, kölcsönös folya-mat lehetett. A kapacitás jelentõs, és tegyükhozzá, evolúciós értelemben hirtelen kelet-kezõ megnövekedése drámai következmé-nyekkel járt: olyan funkciók kialakulását islehetõvé tette, amelyek nem kapcsolódnakközvetlenül a homeosztázis napi mechaniz-musaihoz. Egészen pontosan fogalmazva, azember a biológiai homeosztatikus mechaniz-musok mellé képessé vált szocio-kulturálishomeosztatikus funkciók felhasználására is,ami fejlõdésének új dimenziót adott. Szá-munkra most ebbõl az a fontos, hogy létrejöt-tek a tipikusan emberi, társadalmilag is meg-határozott mentális funkciók: a bonyolultemberi érzelmek és a kognitív mûködés. Rö-viden úgy fogalmazhatunk (hála a magyarnyelv kivételes gazdagságának), hogy aviselkedésre épülve kialakult a magatartás.Most már megpróbálkozhatunk néhány

1367

olyan sajátosság felsorolásával is, ami a kettõtmegkülönbözteti egymástól.

A viselkedés, mint minden homeoszta-tikus mechanizmus, alapvetõen reaktív jelle-gû, válasz valamilyen állapot- vagy környe-zetváltozásra vagy annak lehetõségére. Areaktivitás lehet feltételes, asszociatív, tanult,sõt bonyolult elõrejelzési viszonyok (antici-páció) is kialakulhatnak, de ez az alapvetõreaktív jellegen nem változtat. Vannak azon-ban olyan formák is, amelyek ezen az útonnemigen vagy nem vezethetõk le. Egy ma-tematikai probléma megfogalmazása ésmegoldása, egy festmény vagy más mûalko-tás elkészítése, egy filozófiai vagy mûvé-szettörténeti munka kidolgozása, egy isme-retterjesztõ cikk megírása nehezen vezethe-tõ le a homeosztázis alapfunkcióiból. Az ilyencselekvések közös sajátossága az, hogy azalkotónak valamilyen célja vagy szándékavan velük, mégpedig olyan, ami nem kap-csolódik (közvetlenül) sem a külsõ, sem abelsõ környezet aktuális állapotához vagyváltozásaihoz. Az ilyen cselekvések teháttisztán mentális úton jönnek létre, alkotó mó-don viszonyulnak a világhoz. Ez a viszonyu-lás lehet konstruktív és destruktív is, de közösbennük, hogy az egyén aktívan és tudatosanirányítja a tevékenységét. Ez a szándék, atudatos kontroll lehet a magatartás specifiku-ma az „egyszerû” viselkedéssel szemben.Vagyis a magatartás szándékos (és gyakrantudatos) viselkedés.

Kapacitás és túlcsordulás

Az emberi magatartás életünk nagy részé-ben dominál, de a tudatosság és a szándékmegléte mégsem áll fenn minden esetben.Sok olyan helyzet van, amikor az õsibb visel-kedési minták a felszínre törnek, netán domi-nánssá is válnak, elnyomva ezáltal a maga-tartást. Az egyén és környezete nincs mindigtudatában ennek az eltérésnek, bár gyakranfeltûnik, hogy valakinek a viselkedése nem(teljesen) logikus és elvárható az adott hely-

zetben. A fenti elemzés alapján ez most márérthetõ: a tudatos és szándékos magatartástmegtöri a reaktív jellegû, ezért kevésbé irá-nyítható viselkedés. Ha ez valamiért túl sok-szor fordul elõ, a viselkedés-magatartás kao-tikussá válhat, és olyan mintázatok is kiala-kulhatnak, amelyek az egyén számára ked-vezõtlenek.

Ahogy említettük már, az evolúció soránjelentõs képességfelesleg (redundancia)alakult ki, amit az is mutat, hogy bár az em-ber genetikai állománya alig változott, mégisképes volt lépést tartani a társadalom hihetet-len léptékû fejlõdésével (Eaton et al., 1988).Az utóbbi idõben azonban egyre nyilvánva-lóbbá válik, hogy ez a kapacitás sem vég-telen, és lassan kezdjük elérni a határait. Azegyik kritikus pont az információ-befogadásiés -feldolgozási képesség. A mai világbanmérhetetlenül áramló információtömegmegfelelõ szûrésére, szelektálására és tartal-mának elemzésére már egyszerûen nemképesek az emberek, számítástechnikai szak-szóval élve, túlcsordul az információ (Li-powsky, 1975). Ennek sok fontos következ-ménye van. Egyfelõl az információ eloszlásaés hatékonysága eltorzul, bizonytalanná vá-lik, hiszen nem feltétlenül az, illetve azt veszifel, akinek és amit szántak; van az informá-cióforgalomban bizonyos esetlegesség. En-nek egyik része az is, hogy sok lényegtelenvagy szükségtelen információt felveszünk,lényegesek pedig kimaradnak. Másfelõl azegyén szintjén hihetetlen feszültség ésstressz keletkezik, részben az információértfolyó küzdelem, részint pedig a feldolgozásiképtelenség következtében kialakulófrusztráció miatt. Röviden fogalmazva: azinformációs túlterhelés jelentõs viselkedésistressz forrása lett.

Az információs terhelés mellett igen je-lentõs a mentális folyamatok sebességénekváltozása is (Chase, 1984). A mai élettempógyakran olyan gyors mentális aktivitást igé-nyel, amit a szervezet mûködése – ebben a



1368

komplexitásban – már nem tud követni (Bár-dos, 2003). Így a magatartási változások gyak-ran elcsúsznak a kiváltó- vagy célingerhezképest, torz visszajelzések és hibás követ-kezmények alakulnak ki. A sebességkülönb-ség különösen szembetûnõ a viselkedés zsi-geri összetevõinek esetében. Már az elemiszintû zsigeri változások is nagyon lassúak amentális folyamatokhoz képest, a komp-lexebb, pláne kémiai úton (például hormo-nálisan) kiváltott reakciók ideje pedig mármás nagyságrendbe is esik. Még ennél is las-sabb a zsigeri változások helyreállása, amikifejezetten lusta mechanizmusnak tekint-hetõ, nem is mérhetõ össze a mentális ésszomatikus változásokkal. Emiatt a mentálisfolyamatok sebességnövekedése, illetve aváltozások gyakoriságának növekedésemég fokozza is a zsigeri folyamatok relatívlassúságát, és ezáltal komoly szabályozásizavarok forrása lehet.

A mentális és zsigeri folyamatok koor-dinációs zavarai kiemelten jelentkeznek aharmadik síkon, azaz az érzelmek tekin-tetében. Az érzelmekhez szervesen hozzá-tartoznak testi és zsigeri változások, azonbanezek sebessége eltérõ, ezért gyakori, hogyaz egyik érzelem reakciói egybeesnek egymásikéival, és eltorzítják az utóbbira jellemzõmintázatot (ezt nevezik emocionális reakció-transzfernek). Az ütközõ zsigeri változásokbeláthatatlan következményekkel járnak. Azemóciókkal kapcsolatos az is, hogy az általukkiváltott mimikai, testtartási és mozgásos vál-tozások egy része gyakran nem megy vég-be, mert ezt megakadályozzák a szocio-kul-turális gátlások. Az így visszafojtott reakciókenergiája is a zsigeri reakciókba folyik bele,hiszen ez utóbbiakra a környezet nincs gátlóhatással. Ezáltal mérsékelt emóciókhoz isnagyon intenzív zsigeri változások kapcso-lódhatnak, amelyek nincsenek összhangbanaz egyén várakozásaival, ez maga is emóciótkelt, és így kialakul egy önerõsítõ ördögi kör(Bárdos, 2003, Grings – Dawson, 1978).

Konfliktus és megküzdés

Az elõzõekben többször is emlegettük, hogya reakciók egy része erõsen érinti a zsigerirendszert, mások mentális síkon hatnak, me-gint mások a testi reakciókat érintik. Az, hogyegy adott helyzetben az egyén miként rea-gál, részben függ a szocio-kulturális környe-zettõl, de részben az egyén reagálásánaktípusától is. Ez utóbbi az úgynevezett meg-küzdési stílus (Bahnson, 1982; Bárdos, 2003).

A megküzdési stílus azon magatartás-minták összessége, amelyeket az egyén egykonfliktushelyzet megoldására felhasznál. Amegküzdési stílus akkor jó, ha a konfliktusmegoldására irányul, és akkor rossz, ha nema konfliktust oldja meg, hanem az egyén ki-vonni igyekszik valahogyan magát az adottkonfliktus hatása alól. Ilyen hibás mechaniz-mus lehet például a mentális vetítés (amikorezen a síkon helyezi át magát a személy egymásik kontextusba, ahol a konfliktus nemértelmezhetõ vagy megoldása automatikus),ilyen lehet az elfojtás vagy elutasítás (ahol akonfliktus létét tagadja vagy a tudattalanbahelyezi a személy), ilyen lehet a viselkedés-eltolódás (amikor az egyén alternatív visel-kedések révén kilép a helyzetbõl), és végülilyen lehet a testi vetítés (amikor az egyénvalamilyen szomatikus funkciót torzít el, ésezzel megváltoztatja pozícióját a helyzet-ben). Mindegyik hibás stílushoz más-másbetegségek tartoznak, a vetítéshez példáulkülönféle pszichózisok, az elfojtáshoz pszi-choszomatikus betegségek, a viselkedés-el-tolódáshoz például krónikus fájdalom, de-presszió vagy öngyilkossági késztetés, a testivetítéshez szomatizációs kórképek, példáulhipochondriázis vagy krónikus fáradtság.

A megküzdési stíluson kívül fontos me-chanizmus a regresszió (Bahnson, 1982). Mi-vel a megold(hat)atlan konfliktusok felold-hatatlan emocionális feszültséget is teremte-nek, az egyén olyan állapotokat keres, ame-lyekben ezek a feszültségek csökkennek.

1369

Ennek módja az, hogy saját emocionális fej-lõdésmenetében elindul visszafelé (ez nem-tudatos történés, ez fontos!), mindaddig, amígolyan viselkedésmintázatokkal nem talál-kozik, amelyekben a feszültség levezethetõ.Ilyen lehet például egy alternatív viselkedés-forma vagy éppen jellemzõ zsigeri mintáza-tok aktiválása. A hibás megküzdési stílus te-hát meghatározza az esetleg keletkezõ be-tegség formáját, az emocionális regressziómértéke pedig annak súlyosságát. Jól láthatóez az úgynevezett pszichoszomatikus be-tegségek esetében, amelyek az elfojtó-el-utasító stílushoz kapcsolódnak, enyhe re-gresszió esetén csak funkcionális zavarok,erõsebb regresszióban már tartós élettani vál-tozások (például hipertónia vagy savtúlten-gés), még erõsebb regresszióban légzési,gyomor-bél illetve keringési szervek elválto-zásai, végül súlyos, mély regresszióban ésszélsõséges megküzdési stílus esetében akárrák is kialakulhat.

A modern magatartási orvosbiológialegnagyobb „újítása” – mint ez az elõbbiekalapján is látható – az volt, hogy a betegsé-gek keletkezésében szereplõ tényezõk kö-zé „beemelte” a mikroszociális környezet ha-tásait is (Engel, 1977; Schwartz, 1983). Azígy kialakuló bio-pszicho-szociális betegség-elméletek a bevezetõben említett alexan-deri gondolatot teljesítik ki (Alexander,1987): minden betegség az egyedi biológiaiállapot és jellemzõ reakciómintázat (az úgy-nevezett diszpozíció), az egyén pszicholó-giai állapota, illetve mentális mûködési stílusa,valamint a személyi kapcsolatrendszerek éskölcsönhatások együttes hatásának eredmé-nyeként jön létre, különbség az egyes beteg-ségcsoportok között pedig e tényezõk rela-tív arányában és hatékonyságában van. Amagatartásorvoslás számára nyilvánvalóanazok a kórképformák az érdekesek, ame-lyekben az utóbbi két tényezõ erõs és meg-határozó.

A viselkedés és magatartás mozgatórugói

A gyógyítás szempontjából nagyon lénye-gesek azok a közvetítõ mechanizmusok,amelyek a viselkedést és magatartást szerve-zik, formálják, azaz amelyek a belsõ állapot-változások, a külsõ hatások, avagy a mentáliskonstruktumok által kezdeményezett vagykiváltott akciókat-reakciókat konkrétan„megfogalmazzák”. Ezek a folyamatok akésztetések, az emóciók és a motivációk.

A késztetések lényegében a belsõ állapottükrözõdései a központi idegrendszer szint-jén; olyan jelzések, amelyek figyelmeztet-nek a bekövetkezett vagy valószínûleg be-következõ változásokra, illetve az ezek kö-vetkezményének elhárítására alkalmas akti-vitások szükségességére. Ilyen késztetés azéhség vagy a szomjúság, vagy például azinformációhiány érzése; de ilyen a viszketés,a fájdalomérzet és sok más. A késztetésekeredendõen belsõ jelzések komplex összes-ségébõl jönnek létre, de késõbb egyes inge-rek tanult módon másodlagos késztetésséválhatnak (például az éhség esetén az üresgyomor mozgásaiból eredõ ingerek), ésönmagukban is kelthetnek (másodlagos)késztetést. A valódi (elsõdleges) késztetésekerõssége arányos az aktuális vagy potenciálisbelsõ változás vagy hiány nagyságával, a má-sodlagos (és többedleges) késztetésekéazonban már nem szükségszerûen arányosaz inger nagyságával. A késztetések maguknem indítanak viselkedési változásokat, csakkeretet szabnak azoknak, és energizálják aváltozásokat (Satinoff, 1987).

Az emóciók bizonyos értelemben tekint-hetõk a késztetések kifelé irányuló megfele-lõjének. Funkciójuk lényegében az, hogy akülvilág változásainak aktuális vagy várhatóhatását „fogalmazzák” meg, illetve minõsít-sék a viselkedési szervezõ rendszerek szá-mára. Az egyszerû emóciók a külvilág „minõ-sített” leképezései, azaz a változások jellegétés azoknak az egyénre vonatkozó következ-



1370

ményeit egyaránt kódolják. A félelem pél-dául azt jelzi, hogy egy változás majdani vagyesetleges bekövetkezése kellemetlen kö-vetkezményekkel járhat az egyed részére(de ez nem biztos), a düh ugyanakkor azt,hogy egy környezeti ágens valamiféle kártvagy kellemetlenséget okozott az egyed-nek (amit meg kell torolni). Az öröm egybekövetkezõ esemény kellemes következ-ményeit jelzi, az undor pedig azt, hogy egybehatás forrását sürgõsen el kell távolítani.Az emóciók, csakúgy mint a késztetések,alapjában keretbe foglalják és energizálják aviselkedést (Zillman, 1983).

Amikor azt mondottuk, hogy a készteté-sek és emóciók közvetlenül nem indítanakviselkedést, elhanyagoltunk néhány fontosjelenséget. Azok a folyamatok ugyanis, ame-lyek késztetések illetve az emóciók létrejöt-tében szerepelnek, indítanak változásokat.A késztetések létrejöttében szereplõ belsõjelzések (esetenként igen bonyolult) zsigerireflexek és hormonális reakciók kiinduló-pontjai lehetnek, ezek azonban idõben álta-lában megelõzik a késztetés (mint mentálisállapot és energizáló tényezõ) létrejöttét.Ugyanígy, az emóciók kialakulása közbenkeletkeznek elemi emocionális reakciók,amelyek – megintcsak – idõben megelõzika valódi emóciók mint mentális állapot létre-jöttét (Satinoff, 1987, Zillman, 1983). Ezenreakciók szerepe az, hogy a kialakuló válto-zásokra a szervezet gyorsan és azonnal rea-gáljon, még akkor is, ha ez a reakció esetlegnem teljes, vagy még inkább nem teljesenadekvát, de mégiscsak kialakul. Ezek a reak-ciók általában egyszerûek, és feltétlen jelle-gûek, szorosan kötõdnek ahhoz a folyamat-hoz, amely az adott késztetés vagy emóciókialakulásához vezet (Bárdos, 2003).

A teljes és alkalmazkodó viselkedésazonban csak késõbb, a késztetés, illetveemóció mint mentális konstruktum kialaku-lása után jelenik meg, és szervezésében egyújabb centrális mechanizmus, a motiváció

szerepel. Az így szervezõdõ viselkedés márnem kötõdik szorosan az energizáló kész-tetéshez vagy emócióhoz, rugalmas, válto-zékony, és a belsõ energizáló tényezõn kívüla környezet ingerei is szerepet játszanak ala-kulásában. Ez utóbbiakat nevezik incentí-veknek vagy ösztönzõknek. A motivációkfeladata az, hogy a késztetések vagy emó-ciók által adott kereteken belül konkrétanmegszabják a viselkedés mintázatát, cél-pontját, kiterjedését, idõtartamát, intenzitásátés egyéb konkrét paramétereit. Ezek általrealizálódik tehát maga a viselkedés és ma-gatartás. A környezeti ingerek szerepe itt iskiemelt, ezek segítségével formálja a motivá-ciós rendszer az aktuális cselekvést. Ha egymotivációs állapot gyakran épít ugyanarraaz ösztönzõre, ez utóbbi maga is (másod-lagos) motívummá válhat, és önmagában(tehát a megfelelõ késztetés vagy emócióébredése nélkül is) aktiválhatja a motivációsrendszert, és indíthat viselkedést. Illusztrá-cióként a késztetésekhez visszanyúlva pél-dául az éhség késztetésnek megfelelõ moti-váció az étvágy (az elõbbi „tárgyatlan”, azutóbbi „tárgyas”), az információhiányé pediga kíváncsiság.

E többlépcsõs szervezõdés állatra-em-berre egyaránt jellemzõ, mégsem azonos akét csoportban. Azáltal, hogy a motivációkidõben jóval késõbb alakulnak ki, hogy akülsõ-belsõ környezet állapotát is figyelem-be veszik, tág teret biztosítanak a magasabbidegi funkcióknak a beavatkozásra. Az evo-lúció során kialakuló képességfelesleg itt isérvényesül: az emberben fokozatosan nõtta kognitív rendszer súlya a viselkedés szerve-zõdésében, a mai emberben pedig ez utóbbimûködés a motivált viselkedések egyikalapvetõ meghatározójává vált. Az állati vi-selkedés és az emberi magatartás külön-bözõsége tehát a szervezõdés szintjén is tet-ten érhetõ, és alapvetõen a kognitív mûkö-dések fajsúlyában mutatkozik meg (Bárdos,2001; Zillman, 1983). Ezzel tulajdonképpen

1371

visszatértünk oda, ahova már az idegi szer-vezõdés, illetve a viselkedés-magatartáselemzése kapcsán is eljutottunk, tudniillik akognitív mûködés kiemelt szerepének felis-meréséhez.

A kognitív mûködés mint támadáspont

Az állat-ember összehasonlítás, a szervezõ-dési viszonyok elemzése, a viselkedés-ma-gatartás különbség felismerése és a konflik-tuskezelés analízise egyaránt azt mutatja,hogy bizonyos betegségi csoportokban –ilyenek a pszichoszomatikus betegségek, aviselkedési eltolódások, talán a szomatizációskórképek és bizonyos pszichózisok is – akulcsmomentum a kognitív mûködés vala-miféle zavara, amely elsõsorban a mikro-szociális környezethez való viszonyulásábanhibás. Ez egyben azt is megmutatja, hogyezek a kórformák tipikusan (vagy legalábbisdominánsan) emberre jellemzõek, ezért sa-játosan emberi megközelítést is igényelnek.

Az orvoslás számára az igazi kihívás eb-ben az, hogy a tünetek gyakran testi formá-ban jelentkeznek, mintegy invitálva a gyó-gyítót arra, hogy a szimptómákra koncent-ráljon, illetve hogy a mögöttes élettanimechanizmusokat célozza meg a terápiával.Bizonyos mértékig ez nem is vitatható, hiszena rendellenes vagy pláne erõsen kóros mû-ködés helyreállítása nélkül a gyógyítás biz-tosan lehetetlen. A baj inkább az, hogy azilyen terápia (relatív és idõleges) hatékony-sága azt a képzetet kelti, hogy a kórokotkezeltük, és ezzel a beteg meg is gyógyult,

a késõbb esetleg bekövetkezõ – gyakranmás formában jelentkezõ – újabb betegsé-get pedig újabb, önálló entitásként fogjukfel. Valójában azonban a kórok a magatartás,elsõsorban a kognitív mûködés zavarábankeresendõ (vagy legalábbis abban is), azújabb betegség pedig az elõzõnek szervesfolytatása, csak esetleg más formában.

A magatartási terápiák specifikuma másmegközelítésekhez képest tehát az, hogy akomplex kórokú betegséget a maga komp-lexitásában kezeli, a végsõ kórokot (ultimacausa) célozza meg, vagyis valódi oki terá-piának tekintendõ (Kopp – Skrabski, 1995).Úgy tûnik tehát, hogy a kitûzött célt elértük:sikerült megfogalmazni, mi lehet a magatar-tás-orvoslás differencia specifikája, jellemzõés más módszerektõl különbözõ sajátossága:a gyógyítás kognitív és magatartási dimen-ziója, a tudat bevonása a terápiás folyamatba,a magatartás átalakítása, esetleges helytelenformáinak kiiktatása, a beteg aktív és tudatosbevonása saját gyógyulásának folyamatába.Az már a szakemberek dolga, hogy kiderít-sék, hogyan realizálódik ez a gyakorlatban,és megmutassák azokat a pszicho-szociálismechanizmusokat (Kopp – Skrabski, 1995;Pikó – Kopp, 2002), amelyek a kóros elválto-zásokhoz vezetnek, illetve felhasználhatóka gyógyításban. Az orvosbiológia megtettea maga dolgát.

Kulcsszavak: viselkedés, magatartás, kog-nitív funkciók, megküzdés, emóciók, moti-vációk, késztetések, orvoslás, orvosbiológia

IRODALOMAlexander, Franz (1987): Psychosomatic Medicine:

Its Principles and Applications. W. W. Norton, NewYork

Bahnson, Claus B. (1982): Psychosomatic Issues inCancer. in Gallon, Robert L. (ed.): The Psychoso-matic Approach to Illness. Elsevier Biomedical,New York, 53-87

Bárdos György (2001): Magatartásélettan. in BudaBéla – Kopp Mária (szerk.): Magatartástudomá-nyok. Medicina, Budapest, 65–90

Bárdos György (2003): Viselkedésélettan I. Pszichove-getatív kölcsönhatások. Scolar, Budapest

Chase, W. (1984): The Timing of Mental Acts. inDonchin, Emanuel (ed.) Cognitive Psychophysiol-ogy. Lawrence Erlbaum Ass. Publ., Hillsdale, NJ,221-301

Davis, Michael (1992): The Role of the Amygdala inFear and Anxiety. Annual Review of Neuroscience.15, 353-375

Eaton, S. Boyd – Konner, Melvin – Shostak, Marjorie(1988): Stone-agers in the Fast Lane: Chronic De-



1372

generative Diseases in Evolutionary Perspective.American Journal of Medicine. 84, 739-749

Engel, George L. (1977): The Need for a New Medi-cal Model: A Challenge for Biomedicine. Science.196, 129-136

Grings, William W. – Dawson, Michael E. (1978):Emotions and Bodily Responses. Academic Press,New York

Kopp Mária – Skrabski Árpád (1995): Alkalmazottmagatartástudomány. Corvinus, Budapest

Lipowsky, Z. J. (1975): Sensory and InformationOverload. Behavioral Effects. ComprehensivePsychiatry. 16, 199-221

Nagy E. – Molnár P. (1996): Imitáció és provokáció:az elsõ dialógus. Magyar Pszichológiai Szemle.52, 55-66

Pikó Bettina F. – Kopp Mária (2002): BehavioralMedicine in Hungary: Past, Present and Future.Behavioral Medicine. 28, 72-78.

Satinoff, E. (1987): Biology of drives. in Adelmann,G. (ed.) Encyclopedia of Neuroscience. Vol I.,Birkhäuser, Boston, 342-345

Schwartz, Garry E. (1983): Social Psychophysiologyand Behavioral Medicine: A Systems Perspective.in Cacioppo, J. T. and Petty, R. E. (eds.) SocialPsychophysiology, The Guilford Press, New York,397-408

Zillman, D. (1983): Transfer of excitation in emo-tional behavior. In: Cacioppo, J. T. – Petty, R. E.(eds.) Social Psychophysiology, The Guilford Press,New York, 215-240

1373

A magatartástudománymint az orvoslás „vivõanyaga”a gyakorló orvos szempontjából

Bálint Mihály, a jeles magyar pszichoanali-tikus szakember, aki a gyakorló orvosok szá-mára kidolgozta a nevével jelzett csoport-munkát, az orvost gyógyszerként aposztro-fálta. Az orvos személyisége lehet gyógyté-nyezõ, de a hatékony gyógyítás akadálya is.A metafora arra utal, hogy ezt a gyógyszertmegfelelõ adagban lehet adagolni, lehetnekmellékhatásai, ugyanakkor a gyógyítás alap-tényezõinek (a gyógyszernek és a szemé-lyes kommunikációnak) a lényegi azonossá-gára is felhívja a figyelmet (Bálint, 1956/1990). A test és a lélek ebben az értelembenegységes egész (pszichoszomatikus egy-ség); a kartéziánus dualista felfogás nem segí-ti a beteg és a betegség jobb megértését ésa gyógyulás esélyeit.

A test és lélek viszonyáról különbözõ el-képzelései éltek a filozófiai irányzatokban.Ma már világos, hogy ideje túlhaladni a testés lélek hasítását – ahogyan erre a legjele-sebb szaklapok rendszeresen felhívják afigyelmet (Bracken – Thomas, 2002). Ebbenaz értelemben sem a test, sem a lélek nemvizsgálható önmagában. A szociális környezetis alapvetõ meghatározóként mûködik, a filo-zófus Ludwig Wittgenstein szerint például alélek nem belül, hanem a szociális világban

van. Számos példát lehet felhozni arra, ho-gyan befolyásolják a szociális-kulturális té-nyezõk a betegségek morbiditását vagy etio-patogenezisét.

A jelen dolgozat az orvoslás szemléleti saz orvosi gyakorlat pragmatikus szemszögé-bõl igyekszik összefoglalni arra utaló érveket,hogy a magatartástudomány eredményeiértékes kötõ- vagy vivõanyagát, mátrixátképviselik a modern orvoslásnak.

Biomedicinális szemléletversus biopszichoszociális modell

A ma is erõs hagyományokkal rendelkezõorvoslási szemléletmód a biomedikális vagybiomedicinális modellen alapul, melynekmegalkotását a 19. századtól a természettudo-mányok fejlõdése erõsítette meg. Ez a modella biológiai tudományok eredményeit vélimeghatározónak, e terület zavarainak kor-rekcióját célozza. A lelki zavarokat hasonlómódon szemléli, a pszichológiai jelenségekmögött is elsõsorban a biológiai összetevõkszerepét vizsgálja. Vannak azonban olyanpszichiátriai zavarok, amelyek erõsen függe-nek a kulturális hatásoktól, ilyenek például akultúrakötött szindrómák (ámok, kuru), ame-lyek döntõen egyfajta kulturális miliõben for-dulnak elõ. Ezeket nem lehet biológiai okokraredukált elméletekkel jól magyarázni.

A gyakorlat szempontjából igen fontos,hogy ez a modell betegségcentrikus, hiba-

A MAGATARTÁSORVOSLÁS HELYEA MAGATARTÁSTUDOMÁNYOK

KERETÉBENTúry Ferenc

PhD, egyetemi docens, klinikai igazgatóhelyettesSemmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete – [email protected]

Túry Ferenc • A magatartásorvoslás helye …


1374

orientált, kevéssé képes ügyelni a betegvagy környezete erõforrásaira, azokra a po-zitív sajátosságokra, amelyek felhasználha-tók a változás provokálásában. A mai egész-ségpszichológiai szemlélet viszont éppenarra törekszik, hogy a pozitívumok kapjanaknagyobb szerepet a betegségek megelõzé-sében és kezelésében (Sarafino, 1997). Azelképzelés egyébként a kultúra más terüle-teire is érvényes, például az oktatásra (a ko-rábban gyakori büntetéssel szemben a tanu-lók kreativitására, pozitívumaira alapoznak).

A biomedikális modell túlhaladása olyanparadigmaváltást jelentett az orvoslásban,amely a biopszichoszociális szemlélet meg-honosodását jelentette (Engel, 1977). Ennekelméleti alapvetése az az általános rend-szerelmélet, mely a 20. század közepén kez-dett kialakulni, nem kis részben a kibernetikamegjelenése nyomán. A rendszerelméletazokkal a funkcionális és strukturális szabá-lyokkal foglalkozik, amelyek minden rend-szerre érvényesek. Ilyen általános jellemzõkaz információfeldolgozás, a kommunikáció,a megváltozott körülményekhez való al-kalmazkodás, az önszervezõdés, az önfenn-tartás. A rendszerfolyamatokban a pozitív ésnegatív visszacsatolások lényeges szerepettöltenek be. A szemléletváltás arra vezetett,hogy a jelenségek megfigyelésében a fo-lyamatok és a kommunikáció vizsgálata ke-rült a homloktérbe a merev kategoriálismegközelítés, az anyagi összetevõkre valókoncentrálás helyett.

A rendszerszemléletben a cirkuláris okságváltja fel a lineáris kauzalitás modelljét, amelya hagyományos biomedicinális megközelí-tés csapdáját jelenti. Hasonlóan lényegesszempont még a kommunikáció és az adap-táció szükségszerû volta és a homeosztázisratörekvés. A biopszichoszociális elképzeléshangsúlyozza, hogy a betegségek kialakulá-sában nem csupán a biológiai tényezõk, ha-nem a pszichológiai és a társadalmi összete-võk is igen fontosak. Ebbõl az is következik,

hogy az orvostudománynak a társadalom-tudományokkal való kapcsolata szorosabb,mint ahogyan azt a biomedikális szemléletértékeli. A biopszichoszociális elmélet egy-másra épülõ egységeket tételez fel, a komp-lexebb, nagyobb egységek az alacsonyabbszervezõdési szintre épülnek. A szervezõdésiszintek dinamikus kapcsolatban vannak, s azegyiknek a változása változást okoz a többi-ekben is. A betegségek kialakulásában nemcsupán egy mechanikus okot kell keresnünk,hanem a hajlamosító, a kiváltó és a fenntartótényezõk komplex kölcsönhatását.

Ha a biopszichoszociális modell határaitvizsgáljuk, akkor a fentieken túlmenõ szem-pontok is fontosakká válnak. Az orvoslás gya-korlatában, a döntéshozatali folyamatbanszükségesnek látják a következõ három terü-let bevonását is: 1. a megismerés/tudás isme-retelméleti problémáit; 2. az etikai kérdése-ket; valamint 3. a pragmatizmust (Sadler –Hulgus, 1992).

Meg kell említeni a narratív megközelí-tést is, amely a dialógus jellegû orvos-betegkapcsolat megértõbb, kölcsönösségen ala-puló szemléletét jelenti a posztmodern filo-zófiai irányzatok talaján. Ez a lépésrõl lépésreegymásra hangolódó megértés, az összefüg-gõ „történet” (narratívum) konstruálásánakfolyamatát helyezi elõtérbe.

Az ún. „élet-kontextus” megközelítés aszemélyes életet tartja alapvetõ szervezõelvnek, amelynek folyamatába, az egyénéletének összefüggéseibe illeszkedõen kellértékelnünk az egészség és betegség fogal-mát (Davidson – Strauss, 1995). A betegségmegértése szempontjából fontosnak tartjáka következõ négy területet:

1.) Intencionalitás: a betegnek a szándé-kok alapján történõ vezéreltsége (ide tarto-zik a compliance, a kezeléssel való együtt-mûködés problémája).

2.) Idõbeli kiterjedés: az egyén életénekhosszmetszetében milyen szerepet játszikaz adott betegség.

1375

3.) Jelentés: az emberi viselkedés és él-mény szimbolikus természetére vonatkozik.Az élmények, események egymáshoz iskapcsolódnak, nem elkülönült formábanzajlanak egymás után – jelentéssel vannakfelruházva, amely összeköti õket. Ugyan-annak a betegségnek más jelentése lehet aszemélyes életben.

4.) A kompetencia és a diszfunkcióegyüttes volta: nem csupán tünet, problémalátható meg a betegségben, hanem a sze-mély és környezetének erõforrásai is, ame-lyeket a gyógyulás szolgálatába lehet állítani.

Az emberi viselkedés, egészség-beteg-ség fenomenológiai értékelése mindezekalapján kétféle lehet: objektív-leíró, amely aszakmai ismérveknek, szabályoknak valómegfeleltetés, valamint a szubjektív-leíró,amely az egyén életének mélyebb megis-merésén alapul.

Mindezek a szemléleti megfontolásokkellõen illusztrálhatják azt a jól megrajzolhatóívû tudománytörténeti folyamatot, amely-ben a hagyományos elképzelések átadjákhelyüket a modern tudományos eredmé-nyek által megalapozott új gondolkodásimintáknak.

A magatartástudományok fontos szere-pét az orvoslás hétköznapi gyakorlatában ésaz orvosképzésben az húzza alá, hogy in-tegráns részüket képezik a biomedicinaeredményei és a társadalomtudományok is,egyfajta „interface”-t jelentenek az orvostu-domány sokáig szembenálló területei között.Ennek gyógyító elmélete-gyakorlata a maga-tartásorvoslás, amely az elsõdleges preven-ciótól a harmadlagosig, a különbözõ szub-diszciplínákban, a gyógyító gyakorlat leg-szélesebb spektrumában hatékony irányza-tot képvisel (Searight, 1999). A következõk-ben az integráció egyik legfontosabb terüle-tén mutatjuk be ezt a szerepet.

A biopszichoszociális modell gyakorlatikövetkezménye: a pszicho- ésfarmakoterápiák integrációja

Az elõzõekben láttuk, hogy a pszichoszoma-tikus egység koncepciója szükségképpenvezet el a különbözõ terápiás eljárások in-tegrációjának kérdésköréhez. Ha a test és alélek egységes, a gyógyszeres kezelés és apszichoterápia között sem kell lényegi kü-lönbséget tennünk. Ezt jól jeleníti meg azorvos-gyógyszer fent említett metaforája is.

Ismert példák erõsítik azt a tényt, hogypszichológiai természetû beavatkozások, je-lenségek komoly szomatikus változásokatokozhatnak. Az érzelmi behatásokra bekö-vetkezõ vegetatív jelenségektõl (példa: elpi-rulás – azonnali, heves bõrreakció) a hipnózissorán bekövetkezõ testi válaszokig sokfajtamegfigyelés igazolja ezt. Világos összefüggésvan a krónikus zavarok és egyes pszichés té-nyezõk között is. A depresszió és a szorongásszámos zavar hátterében fellelhetõ. Modernképalkotó eljárások segítségével, PET vizsgá-lattal igazolták, hogy szorongásos megbete-gedésben a gyógyszeres és kognitív-viselke-désterápiás eljárások nagyon hasonló anyag-csere-változásokat okoznak az agyban.

Érdemes megemlíteni, hogy a farmako-terápia és a pszichoterápia fejlõdése párhuza-mot mutat annyiban, hogy egyre izoláltabb,pontosabb válasz kiváltására van mód: agyógyszerek esetében sokszor a receptorokaltípusait is ismerjük, a pszichoterápiák alkal-mazása pedig ehhez hasonlóan egyre célzot-tabbá vált.

Ezen túlmenõen kérdés, hogy a gyógy-szer mennyiben tekinthetõ pszichológiai vál-tozások kiváltásáért is felelõs ágensnek. Agyógyszer közvetít, bizalmat kelt, sûrített tu-dást tartalmaz, a gyógyszeradás terápiás szö-vetséget is jelent, amely felbátorítja a bete-get, hogy beszámoljon érzelmi állapotáról.A farmakoterápia során információkat ka-punk a gyógyszer bevételét, fenntartását



1376

gátló tényezõkrõl is. Erre vonatkozik a keze-léssel való együttmûködés, az ajánlott keze-lés követése is (adherence, compliance). Agyógyszerrel járó instrukciók kifejezettpszichoterápiás hatással járhatnak.

A placebo-effektus is ilyen, a pszicho- ésfarmakoterápiák közötti elméleti és gyakor-lati kapcsolódási pontot jelent. A placeboaspecifikus pszichoterápiás és farmakoterá-piás tényezõ. Az adekvátan alkalmazott éshatásos gyógyszer, amely valóban célzottanmûködik, erõs bizalmat és pozitív megerõsí-tést jelent a terápiás kapcsolatban. A tablettáka pszichoanalitikus értelemben vett áttételés viszontáttétel eszközei lehetnek, példáulakkor, ha a hatékony kezelés miatt a betegmindent idealizál, amit orvosa tesz. Gyakoriaz orvos pozitív jellemzõinek és a gyógyszerérzékszervi sajátosságainak összekapcsolása.Itt az orvos-gyógyszer bálinti alapgondolataszinte szó szerint értendõ: összemosódik atest és lélek külön befolyásolása.

A betegségek biopszichoszociális mo-dellje szerint kialakulásukban többféletényezõnek van szerepe. Ebbõl következik,hogy a terápiában is érdemes integrációratörekedni. A különbözõ tünetek különbözõtámadáspontú technikák komplex alkalma-zását igénylik. Kérdés, hogy nem feleslege-sen alkalmazott orvosi beavatkozásokrólvan-e szó? A gyógyszeres terápia és a pszicho-terápia kölcsönhatását tekintve a következõelvi lehetõségek adódnak: véletlenszerû, el-lentétes, összegzõdõ, egymást erõsítõ hatá-sok lehetnek (Szõnyi, 2000). Több kórkép-ben végzett kontrollált vizsgálatok szólnaka pszicho- és farmakoterápiák kombinációjá-nak hatékony voltáról; egymás hatását fel-erõsíthetik – ám a terápia pontos tervezéstigényel. A pszichoterápia a gyógyszerszedésnagyobb felelõsségének, a jobb compliance-nek a kialakításában is segít.

A két alapvetõ terápiás megközelítés in-tegrálása azonban nehézségekkel is jár. Apszichoterápia interferálhat a farmakoterá-

piával. A gyógyszeres kezelés esetleges hát-ránya lehet például a függõség kialakulása.Ha különbözõ szakemberek végzik a kétfélekezelést, akkor terápiás háromszögrõl be-szélünk. A felelõsség tisztázatlansága is ne-hézségeket okoz. A két terapeuta közöttnyílt vagy rejtett konfliktusok alakulhatnakki, s akár a farmako-, akár a pszichoterápiakorábban fejezõdhet be a kelleténél. A po-zitív terápiás kimenetel valószínûségét növe-lõ kollaboratív megközelítés leginkább köl-csönös tiszteleten, bizalmon alapul.

A kommunikációés az orvos-beteg kapcsolat szerepe

Az orvos-beteg kapcsolat meghatározó sze-repét, a kapcsolatközpontú gyógyítás fogal-mát az orvoslásban a magatartástudománykülönösen érzékenyen taglalja. Egy orvospályája során 200-300 ezer ilyen találkozásadódik. Ebbõl következik, hogy a kommuni-kációelmélet az általános orvosi gyakorlatbanis kulcsszerepet betöltõ magatartástudo-mányi részdiszciplínává vált (Buda, 1988).

Szemléletformáló ereje miatt meg kellemlíteni Viktor E. Frankl (1977) logoterápiá-nak nevezett elméletét, amely a pozitív, ér-telemvezérelt gondolkodás szép koncepció-ja. Emellett a Carl Rogers neve által fémjelzettszemélyközpontú megközelítés hangsú-lyozza annak szükségességét, hogy a tera-peuta képes legyen a következõ három ma-gatartási jegy kommunikálására (ez a „rogersitriász”):

• a feltétel nélküli elfogadást,• az empátiás odafordulást és a• hiteles, kongruens magatartást.A kommunikáció szerepe igen jól látszik

a kapcsolat minden fázisában, a betegész-leléstõl a döntési folyamatokig. A jól mûködõorvos-beteg kapcsolatban fontos szereppelbír a környezetpszichológia is: a beteg kör-nyezetének kommunikatív üzenetértékevan, például kifejezheti viszonyát a külvilág-hoz, emberi kapcsolataira utalhat vagy családi

1377

feszültségek forrása lehet. Hasonlóképpenlényeges az orvosi környezet is a dehuma-nizált, elgépiesedett kórházi körülmények-tõl a különbözõ feliratok szuggesztív hatá-sáig. A környezetpszichológia új keletû, dema még alulértékelt tudományág, amelynekkülön jelentõsége van a gyógyítási folyamattéri vonatkozásainak taglalásakor.

A rendszerszemlélet nagy gyakorlatihaszna a közvetlen orvos-beteg kapcsolat-ban a család szerepének tisztább megítéléseés a családterápia megjelenése. A különbözõtesti és lelki zavarok kialakulásában vagyfenntartásában sokszor kulcsfontosságú sze-repet töltenek be a családi kapcsolatok. Egyestüneteknek (például a fejfájásnak) kapcsolat-szabályozó erejük van, általuk kontrollt szerezaz egyik családtag a család többi tagja fölött,s ennek erõs jutalomértéke lehet. A mecha-nizmusnak a pszichoszomatikus zavarokbanjelentõsége van. Másrészt ki kell emelnünkazt is, hogy például a családorvosi vagy agyermekorvosi gyakorlatban igen gyakori acsaládtagokkal való találkozás is, s az ebbõlszármazó információkat fel lehet használni(Dallos – Procter, 2001). Jóval kevesebb adat-hoz jutunk, ha csupán egy családtaggal (azaza beteggel) találkozunk.

Gyakori a tévhit, hogy jó orvosnak, tera-peutának születni kell. Ez az álláspont kevésjelentõséget tulajdonít annak, hogy sok kész-ség kitûnõen fejleszthetõ. A hatékony kom-munikáció tanulható, kidolgozott módszer-

tannal rendelkezõ pszichoterápiás irányzatokfoglalkoznak a kérdéssel (kognitív-viselke-désterápiák, asszertív tréning). Az orvoslásjövõje – talán nem túlzás – abban is rejlik,hogy mennyiben lesz képes a modern kap-csolatkezelési, a kommunikációs ügyessé-gek fejlesztését célzó, a stressz leküzdéséreirányuló módszerek hatékony bevezetésére.Erre még inkább szükség lesz az alternatívgyógyítás felerõsödése, a konkurens áram-latok terjedése mellett. A magatartástudo-mány egyik igen fontos területe a hatékony,bizonyítékokon alapuló fejlesztõ és terápiásmódszerek kidolgozása és terjesztése (elsõ-sorban a kognitív-viselkedésterápiákat, arelaxációs és hipnoterápiát, a ma még kevés-bé ismert interperszonális terápiát, a család-terápiát és a különbözõ orientációjú csoport-terápiákat említhetjük). Ezek eredményes-ségét a legkülönbözõbb zavarok eseténkontrollált vizsgálatokkal igazolták (Sarafino,1997).

E módszerek egyik kiemelt célja a kiégésiszindróma megelõzése és kezelése. Ez a ve-szély sok orvost fenyeget, egyes szakterüle-tek orvosait kiváltképpen.

Hagyományos és moderngyógyítási stílusok

A hagyományos orvosszerep mellett a bio-pszichoszociális szemlélet mentén megvál-toztak a gyógyítási stílusok is. A hagyomá-nyos terápiás megközelítést a modern meg-

Hagyományos terápiás megközelítés Megoldásorientált terápia

hibát, deficitet keres kompetenciákat, képességet keresa patológia felfedezésére fókuszál az egészség elõmozdítását célozzaaz emberek rosszak, ellenállóak az emberek jószándékúak, együttmûködõeka terapeuta a leletre koncentrál kis változások serkentésére fókuszál, amelyek

nagyobbakhoz vezetneka terapeuta „szakértõ” a terápia kollaboratív – a terapeutának

és a betegnek egyaránt van szakértelmea fókusz a múltban van a fókusz a jelenen és a jövõn vana terapeuta elakadást állapít meg a terapeuta változás-orientált

1. táblázat



1378

oldásorientált terápiás stílussal összevetve akövetkezõ különbségek adódnak (Bertolino– Schultheis, 2002). (1. táblázat)

Ma már egyre inkább arra törekszik azorvos, hogy a gyógyító folyamat teljességé-ben, a prevenciótól a rehabilitációig képvi-selni tudja a pozitív, együttmûködésre alapo-zott, az etikai szabályokat maximálisan tiszte-letben tartó terápiás attitûdöt.

A magatartásorvoslás fõbb területei

A magatartási tényezõk szerepe az orvostu-dományban egyre szembeötlõbbé vált, elégcsupán a káros szokáscselekvések, élvezetiszerek különbözõ egészségi kockázatot fo-kozó hatására gondolnunk. Ebbõl követke-zik, hogy a magatartásbeli tényezõk kontrol-lálása hatalmas lehetõséget rejt magában akülönbözõ kórképek morbiditását tekintve.A prevenció kérdésével külön tanulmányfoglalkozik e kötetben, itt csak a magatartás-orvoslás néhány aspektusát vetjük fel (Sea-right, 1999; Buda – Kopp, 2001).

A magatartásorvoslás tudományosanmegalapozott módszereket használ, ezért eterületen a bizonyítékokon alapuló orvoslásfogalma különösen idõszerû. Mindennekszolgálatába állítja az objektív méréseket cél-zó eljárásokat, legtöbbször kérdõíves mód-szereket. A különbözõ tünetlisták mellett maegyre több életminõség-kérdõív jelenikmeg, amelyek a legkülönfélébb kórképekéletminõségét hivatottak elemezni (Barry –Zissi, 1997). A tudományos vizsgálatok terénpedig a jól kontrollált tanulmányok egyrenagyobb teret kapnak, leggyakrabban a váró-listás kontrollcsoportok alkalmazása történikmeg.

Mint a kutatással kapcsolatos írásbanrészletesen kifejtettük, a lelki eredetû testitünetek hátterében meghatározó szerepevan a stressznek, a stresszreakcióknak, akontrollálhatatlan stresszhelyzeteknek, illet-ve a krónikus stressznek. A stresszreakciókazután valamennyi élettevékenységünket

befolyásolják. Ezért beszélhetünk a magatar-tásorvoslás keretében stressz eredetû meg-betegedésekrõl. Ugyanez a közös háttér ma-gyarázza, hogy a kezelési módszerek igenhasonlóak, lényegében valamennyi maga-tartásorvoslási kezelési mód a stresszel valómegbirkózást igyekszik segíteni a pszicho-lógiai, vegetatív és társas zavarok kezelésé-vel. Ugyanazok a mechanizmusok, amelyekaz evolúció során azért alakultak ki, hogyegyre eredményesebben tudjunk megbir-kózni a környezeti változásokkal, tartós vagyelkerülhetetlen környezeti hatások eseté-ben, különösen a modern, civilizált körülmé-nyek között, felboríthatják a testi és lelkiegyensúlyt, a homeosztázist. Látnunk kell,hogy a stressz nem csupán a betegségeknekegy szûk körével van kapcsolatban. Mindenolyan helyzet, amely próbára teszi a szerve-zetet vagy ami eltéríti a normál mûködéstõl,a homeosztázistól, stresszhelyzetet jelent, éshozzájárulhat kóros állapotok kialakulásáhozvagy egy betegség súlyosbodásához. Ezeka helyzetek lehetnek magatartásiak, kogni-tívak, társadalmi-gazdaságiak, környezetiekvagy biológiaiak. Ilyen értelemben mindenbetegség kapcsolatban van a stresszel, mivelaz a homeosztázistól való eltérést jelenti.

A magatartásorvoslás legfontosabb terü-leteit tekintjük át röviden a következõkben.

A szív-érrendszeri megbetegedésekbena pszichoszociális tényezõk közül a depresz-szió, szorongás független kockázati szerepebizonyított. A krónikus stresszállapot jelentõ-sen fokozza a hipertónia, a koronária-beteg-ség, a miokardiális-infarktus veszélyeztetett-séget. A betegségek elsõdleges, másodlagosés harmadlagos megelõzésében, a kocká-zatok csökkentésében a magatartásorvoslásmódszerei, a pszichoterápiák igen haszno-sak.

A magatartásorvoslási módszerek bizo-nyítottan hatékonyak a daganatos betegsé-gek kórlefolyásának, a betegek életminõsé-gének javításában.

1379

Nagy népegészségügyi vonzatú beteg-ségkört jelentenek a gyomor-bél rendszerpszichoszomatikus zavarai. Az irritabilis bélszindróma az átlagnépesség körében mérthatalmas arányával (10-20 %) tûnik ki. A gyo-mor- és nyombélfekély a klasszikus pszicho-szomatikus zavarok közé tartozik, a pszichés,szociális tényezõk szerepe továbbra is jelen-tõs az egyre alaposabban megismert biológiaitényezõk, elsõsorban a Helicobacter pylorihatásának befolyásolásában. Megemlítendõmég a reflux-betegség is. Mindezekben kü-lönbözõ pszichoterápiás módszereket pró-báltak már ki, a kontrollált vizsgálatok legin-kább a kognitív-viselkedésterápiák hasznáthúzták alá (Újszászy – Túry, 1998).

A légzõszervi betegségek között az asth-ma bronchiale klasszikus pszichoszomatikuskórképként említve régóta ismert területe amagatartásorvoslásnak. A dohányzás követ-kezményei és az arról való leszokás szinténcsak akkor hatékony, ha a háttérben állómotivációs tényezõk megváltoztatását tûziki céljául. A táplálékfelvétel anomáliái, aklasszikus evészavarokként ismert anorexiaés bulimia nervosa a társadalmi-kulturálistényezõktõl (karcsúságideál) jelentõsen füg-genek. Kezelésükben a kognitív-viselkedés-terápiák, az interperszonális terápia és igengyakran a családterápia jó hatása több kont-rollált vizsgálattal igazolható volt. Bulimiábana hipnózisnak is van haszna. A népegész-ségügyi kérdésnek tekinthetõ túlsúlyossága hazai lakosság mintegy 30 %-át érinti. Ehatalmas népesség zavara mögött ritkábbanhúzódnak meg endokrinológiai-belgyó-gyászati eltérések, többször pszichoszoma-tikus kórfejlõdésrõl van szó.

Gyakorlatilag minden szervrendszert ká-rosíthat pszichoszomatikus mechanizmus(bõrgyógyászat, nõgyógyászat, urológia,szemészet stb.). Nagy gyakorlati jelentõségemiatt külön ki kell emelni a fájdalom kérdé-sét, amelynek kezelésében komplex maga-tartásorvoslási módszerekre van szükség agondos testi vizsgálatok mellett. Noha a lelkiszenvedést éppúgy, mint a testit, a fájdalomszóval jellemezzük, az orvosi gondolkodás-ban a fájdalomnak igen leegyszerûsített felfo-gása általános. Az a tény, hogy a testi fájda-lomról panaszkodó betegek többségénél afájdalom elsõsorban központi, pszichés ere-detû, perifériás szövetkárosodás nélkül, egy-általán nem közismert. Sok pszichoszociálisvonzatuk van a fertõzõ betegségeknek is,elsõsorban a fertõzésre való fokozott érzé-kenységnek illetve a betegség lefolyásának.

A magatartástudományok az orvosi mû-ködés elengedhetetlen alapterületei közéemelkedtek. A bizonyítékokon alapuló or-voslás eszközeivel igazolható módon haté-kony magatartásorvoslási módszereket isme-rünk. Az irányzat szemléleti nyitottságával,elméleti megalapozottságával képes arra,hogy az egymástól távol esõ területek közöttis kötõanyagot jelentsen. Igen nagy szükségvolna arra, hogy az orvosok legalább annyiraismerjék és alkalmazzák a magatartásor-voslási, pszichoterápiás módszerek alapjaitmindennapi praxisukban, mint a farmako-terápiás módszereket.

Kulcsszavak: magatartástudomány, maga-tartásorvoslás, rendszerszemlélet, kommu-nikáció, integráció, pszichoszomatika, pszi-choterápiák

IRODALOMBálint Mihály (1956/1990): Az orvos, a betege és a

betegség. MPT, BudapestBarry, Margaret M. – Zissi, A. (1997): Quality of Life

as an Outcome Measure in Evaluating MentalHealth Services: A Review of the Empirial Evi-

dence. Social Psychiatry and Psychiatric Epidemi-ology. 32, 39-47

Bertolino, Bob – Schultheis, Gary M. (2002): Therapist’sNotebook For Families: Solution-Oriented Exercisesfor Working with Parents, Children, and Adoles-cents. The Haworth Press, New York



1380

Bracken, Patrick – Thomas, Philip (2002): Time toMove beyond the Mind-Body Split. British Medi-cal Journal. 325, 1433-1434

Buda Béla (1988): A közvetlen emberi kommunikációszabályszerûségei. TömegkommunikációsKutatóközpont, Budapest

Buda Béla – Kopp Mária (szerk.) (2001): Magatartás-tudományok. Medicina, Budapest

Dallos, Rudi – Procter, Harry (2001): A családi folya-matok interakcionális szemlélete. in Biró Sándor– Komlósi Piroska (szerk.): Családterápiás olvasó-könyv I. Animula, Budapest, 7-52

Davidson, Larry – Strauss, J. S. (1995): Beyond theBiopsychosical Model: Integrating Disorder,Health, and Recovery. Psychiatry 58, 44-55

Engel, George L. (1977): The Need for a New Medi-

cal Model : A Challenge for Biomedicine. Sci-ence. 196, 129-136

Frankl, Viktor E. (1997): Orvosi lélekgondozás. UR, Bp.Sadler, John Z. – Hulgus, Yosaf F. (1992): Clinical

Problem Solving and the Biopsychosocial Model.American Journal of Psychiatry. 149, 1315-1323

Sarafino, Edward P. (1997): Health Psychology.Biopsychosocial Interactions. Wiley, New York

Searight, H. Russell (1999): Behavioral Medicine: APrimary Care Approach. Brunner/Mazel, NewYork

Szõnyi Gábor (2000): A kezelési kombináció kérdé-sei. in Szõnyi Gábor – Füredi János (szerk.): Apszichoterápia tankönyve. Medicina, Bp., 180-193

Újszászy László – Túry Ferenc (1998): Irritabilis bélvagy irritabilis személyiség. Medicom, Budapest

1381

A prevenció helyea magatartásorvoslásban

A magatartásorvoslás a biomedicina és a maga-tartástudomány szintézise, amely egyarántkiterjed a klinikai orvoslás és a megelõzõorvostudomány területeire. A XX. században,különösen annak második felétõl fokozatosanelõtérbe került a prevenció, a betegségekmegelõzése és az egészség fejlesztése (Ra-czynski – DiCelemente, 1999). Ennek egyikoka, hogy a tudományos haladással felismerés-re került a betegségek megelõzhetõsége.

Korábban, amíg a természettudomá-nyos fejlõdés vívmányai nem tették lehetõ-vé a betegség tüneteinek korai felismerésétés hatékony megelõzõ módszerek, így pél-dául védõoltások kifejlesztését, a prevenció-nak alig voltak meg a lehetõségei. A mikro-szkopikus világ felfedezése elõtt nem voltvilágos az emberiség elõtt, hogy a fertõzõbetegségek terjedése okozta járványok hát-terében mikroorganizmusok állnak. A meg-elõzés eszközei elõsegítették, hogy elejétvegyük az idõben diagnosztizált kórokokrosszabbodásának. Sõt, sok esetben éppena preventív beavatkozás menti meg a bete-get az életveszélytõl. A megelõzés segítsé-gével valósíthatjuk meg az orvoslás azonalapelvét, hogy ne ártsunk (nil nocere), ésigyekezzünk a betegeket megkímélni aszenvedéstõl.

A prevenció elõtérbe kerülésének má-sik oka, hogy az egészségügyi költségrobba-nás kezelhetõségéhez a megelõzés számosesetben hatékony fegyvernek bizonyulhat.Az idõben észrevett betegségek bizonyostípusai költséghatékonyabban kezelhetõk,akár a kórházi benntartózkodást és a gyógy-szerköltségeket, akár a népegészségügybenalkalmazott statisztikai mutatókat, például amegmentett életévek számát tekintjük.

A megelõzõ orvostudomány nem önállódiszciplína, hanem ide soroljuk valamennyiszervezett aktivitást az orvoslás elméletébenés gyakorlatában, amely a betegségek meg-jelenését és progresszióját hivatott megelõz-ni. A prevenció leghatékonyabban azonbanpopulációszinten valósul meg a népegész-ségügy hatáskörében, bár ennek kereteinjóval túlmegy, hiszen mint alapelv a kuratívmedicinában is jelen van. A XX. század máso-dik felében egy új szemléletû népegészség-ügyi mozgalom bontakozott ki a fejlett világ-ban, amelyet New Public Health-nek neve-zünk. Ennek oka a megváltozott betegség-spektrumban keresendõ, azaz a halálozásiés betegségoki statisztika mutatói által is jóljelzett eltolódás a különbözõ betegségtípu-sok elõfordulásában és népegészségügyijelentõségében (1. táblázat).

Ha a XX. század történéseit e tekintet-ben vizsgáljuk, azonnal észrevehetjük, hogymíg a fertõzõ betegségek okozta halálozás a

MAGATARTÁSTUDOMÁNY ÉS PREVENCIÓ:A PREVENTÍV MAGATARTÁSORVOSLÁS

JELENTÕSÉGEPikó Bettina

PhD, orvos-szociológus, magatartáskutató,SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika, Magatartástudományi Csoport

[email protected]

Pikó Bettina • Magatartástudomány és prevenció …


1382

XX. század végére szinte minimálisra csök-kent, a keringési, emésztõszervi és dagana-tos betegségek mortalitási epizódjai több-szörösükre nõttek. A balesetek száma szinténjelentõsen megemelkedett, és – bár a halá-lozási statisztikában ez nem mutatkozik meg– a megbetegedési arányszámok közül kikell emelni a mentális zavarok, valamint amozgásszervi kórokok gyakoriságánakemelkedõ tendenciáit is. A betegségspekt-rum megváltozása hihetetlen mértékû vál-tozásokat idézett elõ a preventív medicinacélkitûzéseiben és a népegészségügyi prog-ramok tervezésében. A New Public Healtha hagyományos közegészségtannal ellentét-ben sokkal inkább támaszkodik a magatartás-és társadalomtudományok eredményeire.Ennek oka, hogy a betegségspektrum ki-emelt diagnosztikai csoportjai között sze-replõ keringési, daganatos és más krónikus,nem fertõzõ betegségek megelõzése telje-sen más szemléletet kíván, mint a fertõzõbetegségek okozta járványok megfékezése.

A népegészségtan olyan multidiszcip-lináris egészségtudományi területté vált,amely a genetika, a biokémia, a toxikológiaés környezetegészségtan mellett alapvetõ-en számít a magatartástudományok, így azegészségpszichológia és egészségszocioló-gia, a bioetika, a kommunikációs tudomá-nyok és az orvosi antropológia kutatási ered-ményeire. Legfontosabb vizsgálómódszere

az epidemiológia, amely a betegségek kiala-kulásában szerepet játszó tényezõket, rizikó-faktorokat térképezi fel populációszinten.

Az epidemiológiának különösen a szo-ciális és magatartás-epidemiológiai vonatko-zásai kapcsolódnak a magatartástudományikutatások adataihoz, s ezek a területek azutóbbi néhány évtizedben különösen elõtér-be kerültek. Richard Doll és Richard Peto1981-ben leírták, hogy a daganatos betegsé-gek okozta halálozás mintegy 75%-ban sajátmagatartásunkra vezethetõ vissza (Doll –Peto, 1981). Nem véletlen tehát, hogy a ma-gatartás-epidemiológia egyik legfontosabbcélkitûzése az egészségi állapotot befolyá-soló magatartási rizikótényezõk elemzése,és megállapításainak felhasználása a pre-vencióban (Sallis et al., 2000).

Tudjuk, hogy a magatartás összetettjelenség; biológiai, pszichikai és társadalmitényezõk egyaránt meghatározzák, azegyén magatartási döntéseire hatni ezértnagyon nehéz (Pellmar et al., 2002). A do-hányzás egészségkárosító következményeiés biokémiai hatásmechanizmusai pontosanigazoltak a cigaretta káros anyagai, például anikotin esetében. Ezek az adatok azonbanmég nem visznek bennünket közelebb adohányzás mint magatartás motívumainakmegértéséhez és egy hatékony, dohányzástmegelõzõ program kidolgozásához. Csak amagatartástudományi kutatások eredmé-

1931 1970 1990

Fertõzõ betegségek 37,6 2,7 0,9Daganatok 11,0 21,9 30,1Keringési betegségek 25,1 62,6 73,7Légzõszervi betegségek 21,4 5,7 6,4Emésztõszervi betegségek 2,0 4,4 8,7Balesetek 6,7 9,2 12,8Egyéb 62,4 10,3 7,9

Összesen 166,2 116,8 140,5

1. táblázat • A halálozás trendjei Magyarországon 1931 és 1990 között,10 ezer lakosra számítva

1383

nyeinek alkalmazásával lehetséges sikeresegészségfejlesztési programot megvalósí-tani, amely figyelembe veszi a magatartáspszichológiai és szociológiai koncepcióit is.

A prevenció szintjei –magatartástudományi megközelítésben

A megelõzésnek mint általános egészségtu-dományi alapelvnek az orvoslás valamennyiszintjén, és ebbõl következõen a betegségvalamennyi stádiumában meg kell jelennie(1. ábra). Valamennyi prevenciós szint köz-vetve vagy közvetlenül összefüggésben állmagatartási tényezõkkel (Pitts, 1996; Winett,1995).

A primordiális prevenció olyan általánosmegelõzési formákat foglal magában, ame-lyek nem közvetlenül a betegségmegelõ-zést szolgálják ugyan, mégis indirekt útonhozzájárulhatnak ahhoz. A társadalmi-gaz-dasági fejlõdés, a környezettudatosság, a kü-lönbözõ jogi és kereskedelmi szabályozásokbefolyásolják az egészségi állapotra ható té-

nyezõk rendszerét, amelyek így hosszú tá-von a lakosság egészségét is meghatározzák.

Az elsõdleges, azaz primer prevenció aspecifikus rizikótényezõk kontrollját, kiemel-ten az egészséggel összefüggõ káros élet-módbeli tényezõk csökkentését és azegészségtudatos viselkedés elõsegítését je-lenti. Míg a hagyományos egészségügyi fel-világosítás elsõsorban az ismeretek átadásárahelyezte a hangsúlyt, így például a dohány-zás káros hatásainak és egészségügyi követ-kezményeinek bemutatására, a modernegészségnevelés illetve -fejlesztés ugyanígymagában foglalja az attitûdformálást és kész-ségfejlesztést is. Mindkét elem igen sok szál-lal kapcsolódik a magatartástudományi elmé-letekhez. Az attitûdök kialakulása és magatar-tási hatása erõsen kötõdik kognitív és szociál-pszichológiai jelenségekhez is, mint példáula társas megismerés vagy a sztereotípiák sze-repe. A készségfejlesztés ugyancsak támasz-kodik a társas megerõsítés hatásaira, amelyekközül ki kell emelni a konfliktusmegoldási,

Harmadlagos megelõzés:– Ártalomcsökkentés– Szövõdmény megelõzése, rehabilitáció– Compliance, életmódkontroll

Másodlagos megelõzés:– Szûrõvizsgálatok– Preventív egészségmagatartás formálása– Orvoshoz fordulási szokások, laikus betegségképzetek megismerése

Elsõdleges megelõzés:– Egészségfejlesztés és egészségnevelés– Kockázatészlelés és egészségtudatosság formálása– Önbizalomfejlesztés, konfliktusmegoldási és

stresszkezelési technikák elsajátítása, társas támogatás

Primordiális megelõzés:– Jogi szabályozás– Kereskedelmi szabályozás– A környezet védelme, etikai követelmények betartása– Társadalmi normák alakítása

1. ábra • A prevenció szintjei és magatartástudományi lehetõségei



1384

valamint a stresszkezelési technikák fejlesz-tését. A társas hatások mellett a személyiségszerepe szintén lényeges a rizikótényezõk-höz való viszonyulásban, így például az ön-bizalom vagy a kompetencia fejlesztésealapvetõen fontos a kockázati magatartásfor-mák serdülõkori megelõzésében.

A másodlagos megelõzés elsõsorban abetegségek korai stádiumban való felisme-rését és azonnali gyógykezelését jelenti. Apreventív egészségmagatartás sajátos meg-nyilvánulása a megelõzõ orvoslás lehetõsé-geinek igénybevétele, a megelõzéshez valóhozzáállás. Az orvoshoz fordulási szokásokkulturális mintázatot is követnek, egy-egysajátos betegségkép megakadályozhatja azidõben történõ orvoshoz fordulást vagy anem professzionális segítség elõtérbe helye-zését. A laikus betegségképek megismeré-se ezért igen fontos magatartástudományikutatási feladat. Nem minden esetben az is-meretek hiánya vagy téves volta vezet azegészségtudatosság alacsony szintjéhez, ha-nem elõfordul, hogy sajátos félelmek akadá-lyozzák meg az orvoshoz fordulást.

A harmadlagos megelõzés létjogosult-ságát sokan vitatják, hiszen valójában nembetegségmegelõzésrõl van szó, hanem azállapotromlás vagy szövõdmények kialaku-lásának megelõzésérõl. A mai modern társa-dalomban a krónikus betegségek gyakori-sága drámai méreteket öltött, s emiatt a har-madlagos prevenciónak különösen megnõtta jelentõsége. A gondozás és a rehabilitációeszközei biztosítják, hogy a krónikus betegekis megfelelõ életminõséget érjenek el. Ter-mészetesen a betegek együttmûködése, az-az a compliance ezekben az esetekben sajá-tos orvos-beteg kapcsolatot tételez fel, segyúttal a beteg aktív közremûködésétigényli egészségi állapotának alakításában.Ez sokszor életmódkontrollt jelent, hiszenakár vércukorszint-kontrollról, akár vérnyo-más-ellenõrzésrõl van szó, a beteg az, akisaját életmódján változtatni tud annak érde-

kében, hogy állapotának romlása hosszútávon se következzen be.

Életmód és egészségfejlesztés

Már az eddigiekben is láthattuk, hogy a mo-dern társadalomban a megváltozott beteg-ségspektrum következtében az egészségkulcsa az életmódban rejlik. Ezt tanúsítja az atétel is, amely szerint az egészségi állapototmintegy 43 %-ban kizárólag életmódunk ha-tározza meg, kevésbé az egészségügy fej-lettsége, hiszen a megelõzésben – és itt elsõ-sorban a primer prevencióra gondolunk – azéletmód a legmeghatározóbb elem.

Az egészségfejlesztés modern koncep-ciója középpontjában tehát életmódunkmegváltoztatása áll (Pikó, 2002a). Az ún.Ottawa Charta az egészségpromóciót úgyhatározza meg, mint az a folyamat, amelyképessé teszi az embereket az egészségükfeletti kontroll megszerzésére és egészségükfejlesztésére. Az egészségpromóciót ré-gebben helytelenül egészségmegõrzésneknevezték, manapság azonban inkább a sok-kal tágabb hatáskörû egészségfejlesztéstértjük alatta. Lényeges különbség, hogy be-letartozik az egészségesek mellett a betegegyének folyamatos és tudatos támogatásais, amely megfelel a megelõzés általános el-vének. Az egészségünk feletti kontrollt pe-dig kétségtelenül az életmódunk feletti kont-roll megszerzése biztosítja. Ez pedig tudatosés aktív folyamat.

Az életmód alapvetõen szociológiai fo-galom, ami utal társadalmi meghatározott-ságára. Az egészségszociológia egyik kiemeltterülete az életmód társadalmi összefüggéseés hatása az egyének egészségi állapotára.Anthony Giddens, a neves angol szociológusaz egyéni és társadalmi identitás eredõjekéntértelmezi az életstílus jelenségét, amely te-hát hasznos tevékenységekbõl, egyéni élet-módbeli elemekbõl tevõdik össze, és egy-szerre tükrözi a személyes, a csoportbeli ésa társadalmi státus által kijelölt identitásun-

1385

kat. A szociológia egyik atyja, Max Weberéletstílus-meghatározása két elemre hívja fela figyelmet. Az egyik elem a választás, azazminden egyén az életmódját saját maga ala-kítja ki azáltal, hogy döntéseket hoz. A másikpedig az esély, amely meghatározza az élet-módnak azt a sajátosságát, hogy mégsemteljesen szabadon hozzuk az egyéni szintûdöntéseinket. Életmódbeli választásaink esé-lyét ugyanis az adott társadalmi struktúrában,illetve kulturális térben elfoglalt helyünk je-lentõsen beszûkíti. Mindig csak az adott kö-rülmények között, viszonylagos szabadság-gal hozhatjuk meg életmódbeli és magatar-tási döntéseinket.

Mit jelent mindez az egészséggel össze-függõ életmóddal kapcsolatban? Mindenek-elõtt az egyén és a társadalom felelõsségénekmegállapításához látnunk kell az életmód-beli választások viszonylagosságát. Felülete-sen végiggondolva úgy tûnik, hogy az egyénszabadon dönt például táplálkozási szoká-sairól vagy a különbözõ önkárosító magatar-tásformák, mint például a dohányzás, alko-hol- vagy drogfogyasztás iniciációjáról. Mind-ez az egyén felelõsségét hangsúlyozza, amivalóban elsõdleges, azonban nem szabadelfelejtkeznünk a társadalmi kényszerekrõlsem. Az emberek többsége nem tudatosanhozza egészségét károsan befolyásoló maga-tartási döntéseit, hanem ebben szerepet ját-szanak olyan társadalmi tényezõk, mint atársadalmi-gazdasági helyzetük, mûveltsé-gük, a szocializáció során elsajátított ízlésvilág,valamint a tágabb kultúra szokásrendszere.Magatartási döntéseinket minden esetbentársas környezetünkhöz igazítjuk. Ennekigen nagy jelentõsége van a káros szenve-délyekhez való viszonyulásban, hiszen pél-dául a dohányzást leggyakrabban társas ha-tásra kezdik el az egyének, de a dohányzásrólvaló leszokás is sokkal sikeresebb társasmegerõsítéssel.

Az egészség- illetve életmódbeli kontrollszorosan összefügg a társadalmi helyzettel

is (Blaxter, 1990). Kutatások sora igazolja,hogy az egészségfejlesztési programokbólleginkább a felsõ-középosztálybeliek profi-tálnak, akik inkább érzik úgy, hogy rendel-keznek saját életük feletti kontrollal, mint akevésbé iskolázott rétegek. Ezért az alsóbbosztályba tartozók egészségfejlesztési törek-véseit speciális programokkal kell segíteni,hogy az üzenet megfelelõ formájában jussonel hozzájuk. Az életmódváltozás sokszor azegészséghez való viszonyulás teljes átalakí-tását igényli, azaz másfajta szemlélet szük-séges hozzá. Ehhez pedig ismernünk kell azéletmódbeli elemekhez fûzõdõ motiváció-kat, a kockázatészlelés sajátosságait.

Kockázati magatartás és kockázatészlelés

Az életmód egyik megnyilvánulása az egész-ségmagatartás. Az egészséggel kapcsolatosmagatartás magában foglalja a preventívegészségmagatartást, az egészség megtartá-sát és az egészség fejlesztését elõsegítõ ma-gatartásformákat, mint például a táplálkozás-kontrollt, a sportolást, a biztonsági öv viselésétvagy a biztonságos szexuális viselkedést.Vizsgálatok azt mutatják, hogy e magatartás-formák aktív döntések eredményei, amelyekaz egészségtudatosság magas szintjét felté-telezik (Pikó, 2002b). Azok a fiatalok, akikaktívan egészségük megõrzésére töreked-nek, nagyobb önbizalommal rendelkeznek,jövõorientáltak és elégedettebbek életükkel,mint azok a társaik, akik kevésbé figyelnekoda az egészséges életmód követésére.

Az egészségmagatartás másik aspektusaa káros magatartásformák összessége, ame-lyet gyakran kockázati vagy egészségrizikó-magatartásnak nevezünk (Pikó, 2002a). Adohányzás, alkohol- és drogfogyasztás leg-gyakrabban a serdülõkorban kerül elõtérbea fiatalok életében, ami megerõsíti szimbo-likus jellegüket és kulturális hátterüket. Eszerek segítségével a fiatalok átmenetilegátélhetik a felnõtt státust, hiszen kulturálisminták útján a felnõttek szabad világát szim-



1386

bolizálják számukra. S bár ebben az életkor-ban még az experimentális szerkipróbálásdominál, valódi függõség is elõfordul. Számosvizsgálat megerõsíti, hogy a felnõttkori koc-kázati magatartásformák iniciációja éppenserdülõkorban kezdõdik, s nagy valószínû-séggel folytatódik késõbb is. A fiatalok társa-dalmi-gazdasági helyzete is befolyásolja ekockázati magatartásformák gyakoriságát.Míg a dohányzás inkább az alacsonyabb tár-sadalmi státusú családok gyermekeire, az al-kohol- és drogfogyasztás éppen ellenkezõleg,a jobb jövedelmi-vagyoni helyzetûekre jel-lemzõ. Meg kell jegyezni, hogy a rendszeresfizikai aktivitás, sportolás szintén társadalmi-gazdasági mintázatot mutat: a motiváció mel-lett a jövedelem is szerepet játszik abban,hogy az alacsonyabb rétegzõdési helyet elfog-lalók körében a sportolás kevésbé népszerû.

Az egészségmagatartás elemei közöttnem mindig egyértelmû a kapcsolat, az tük-rözi a háttérben megbújó motivációs ténye-zõket. A statisztikai adatok alapján leggya-koribb, hogy az életmódbeli minták egy ko-herens életstílust követnek. Ez abban nyilvá-nul meg, hogy szoros kapcsolat mutathatóki a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztásközött, ezenkívül a kockázati magatartás-formák általában a preventív egészségma-gatartás háttérbe szorulásával járnak. Azegészségtudatos magatartás viszont magaután vonja azt is, hogy az, aki jobban odafigyeltáplálkozására, sportol, biztonsági övét be-kapcsolja, kevésbé hajlamos kockázati maga-tartásformákra. Lehetnek azonban sajátosmotivációk is egy-egy magatartásforma kiala-kításában, így számos vizsgálatban kiderül,hogy a sportolás magasabb alkoholfogyasz-tással, sõt drogfogyasztással járhat együtt(Pluhár – Pikó, 2003).

Az egészségmagatartás és az egészség-hez való viszonyulás szorosan összefügg akockázatészleléssel. A rizikótényezõk nemközvetlenül ok-okozati kapcsolatot jelente-nek, hanem populációszinten határozzák

meg a veszélyt. Ennek következtében egyé-nenként igen nagy különbségek lehetnek aveszélyeztetettség mértékében, s emiatt alaikus egyének gyakran nem veszik elég ko-molyan a kockázatot. Sokan úgy gondolják,miért pont õk lennének betegek egy bizo-nyos kockázati magatartás hatására, hiszennem mindenki lesz beteg azok közül, akikpéldául rendszeresen dohányoznak. NeilWeinstein (1983) irreális optimizmusnak ne-vezi ezt a jelenséget, amely lényegében egysajátos énvédõ mechanizmus. Az egyén azegészségét veszélyeztetõ magatartás miattkognitív disszonanciát él át, s ettõl szorong,hiszen pontosan tudja, hogy az az egészsé-gére ártalmas. Ezt a disszonanciát úgy próbál-ja feloldani, hogy bagatellizálja a veszélyt,illetve fõként saját magára nézve tagadja azt.Ráadásul a betegség kialakulásának veszélyecsak valamikor a távoli jövõre tevõdik át, azis feltételes módban, míg a kockázati maga-tartás „elõnyeit” azonnal élvezheti.

A kockázati magatartásforma ugyaniscsak az egészség szempontjából veszélyes.Részben biokémiai, részben kóros tanult ma-gatartási mechanizmusok útján e szerek se-gítenek a stresszoldásban, konfliktusok meg-oldásában, megkönnyítik a kapcsolatterem-tést. A leszokás épp emiatt nehéz, hisz ezekaz „elõnyök” eltorzítják a helyes kockázatész-lelést, és rontják az egészségtudatosságot.

Rizikó és protektív elméleti modella prevencióban

Ahhoz, hogy sikeres egészségfejlesztésiprogramot alakítsunk ki, ismernünk kell alegfontosabb rizikótényezõket, azaz esély-növelõ hatásokat, valamint azokat a fakto-rokat, amelyek a védelemben játszhatnakszerepet. A Szegedi Tudományegyetem Pszi-chiátriai Klinikájának MagatartástudományiCsoportjában több éve foglalkozunk a fiata-lok egészségfejlesztésének kérdéseivel,pszichoszociális egészségük magatartás-epi-demiológiai elemzésével, kockázati maga-

1387

tartásuk elméleti és gyakorlati prevenciójával(Pikó, 2002c). Legutóbbi vizsgálatainkban alegfontosabb rizikó- és védõfaktorokat tártukfel (Pikó 2002b; Pikó és Fitzpatrick, 2003). Arizikó- és protektív modell régóta alkalmazottelméleti keret, amelynek gyakorlati jelentõ-sége is igen nagy (Hawkins et al., 1992). Olyaninterdiszciplináris paradigmát képvisel, amely-ben mind egyéni (például személyiségbelijellemzõk), mind pedig társas és társadalmi(például kortárshatás vagy a társadalmi-gazdasági státus) változók vizsgálhatók, azazkomplex megközelítést tesz lehetõvé.

A rizikótényezõk emelik a kockázati ma-gatartás, pszichoszociális probléma vagymentális zavar (például depresszió) kialaku-lásának valószínûségét. A kortárshatás minttársas faktor kiemelt magatartási rizikóténye-zõ, de a káros szenvedélyek esetében amentális zavarok vagy pszichoszociális prob-lémák is kitüntetett helyen szerepelnek.

A protektív hatások közül ki kell emelni atársas kapcsolati hálót, a társas támogatást mintolyan jelenséget, amely képes akár a károshatások semlegesítésére, „pufferszerepre” is.A sporttal együtt a társas támogatás pszicho-szociális puffernek minõsül, amely elneve-zést a biokémiai pufferektõl kölcsönözték amagatartás-epidemiológiával foglalkozókutatók (Pikó, 2002c). E kedvezõ hatásokpszichofiziológiai és biokémiai alapokon mû-ködnek, s ez alátámasztja a magatartásorvoslásintegratív szerepének fontosságát, amely apszichoszociális és a biomedikális hatásokelemzését egyaránt magában foglalja, azazbiopszichoszociális orvoslást valósít meg.

Néhány évtizeddel korábban a kutatókés a gyakorlati szakemberek a rizikóténye-zõk feltérképezésére és csökkentésérehelyezték a hangsúlyt. Idõvel azonban kide-rült, hogy számos esélynövelõ hatás szintekiküszöbölhetetlen. Az egyén csak nagyonnehezen vagy egyáltalán nem tudja meg-változtatni a baráti körét, a munkahelyét, aziskoláját vagy társadalmi-gazdasági hely-

zetét. A személyiségbeli jellemvonások semalakíthatók át egyik napról a másikra. Emiattkerült elõtérbe a protektív tényezõk erõsíté-sének kérdése. A védõfaktorok akár a rizi-kótényezõk jelenléte ellenében is képesekjótékony hatást kifejteni, ezért kézenfekvõe hatások fejlesztése. A társas kapcsolatokés a sport mellett a kreativitás fejlesztése isaktív védelmet jelenthet, hiszen egyarántképes pótolni az élménykeresést és hat azunalom ellen. A káros szenvedélyek viszontinadaptív konfliktusmegoldási módszerek,s ebbõl következõen akkor lehet leghaté-konyabban fellépni ellenük, ha valódi, tény-leges konfliktusmegoldást elõsegítõ és akreatív képességeket mobilizáló technikák-kal helyettesítjük õket.

Pozitív egészségpszichológia minta preventív magatartásorvoslás alapja

Az 1970-es években pszichológus szakem-berek egy csoportja vetette fel a lelki edzett-ség fontosságát, amely a protektív tényezõkszerepével összecsengve akkor is képes ki-fejteni hatását, ha egyébként számos veszé-lyeztetõ tényezõ van jelen. Ezek a pszicho-lógusok ugyanis észrevették, hogy vannakolyan egyének, akiknek igazából nehéz éle-tük van, tele pszichoszociális kihívásokkal,sõt lelki traumákkal, és mégsem lesznekmentálisan betegek. A pszichopatológiaimechanizmusok ugyanis nem csupán a rizi-kótényezõk hatásából fakadnak, hanem in-kább a rizikó- és védõfaktorok eredõjébõl. Akutatók elkezdték módszeresen vizsgálniazokat a gyerekeket, akik számos gyermek-kori traumát éltek át, és megnézték, milyenpszichopatológiai rendellenességek fejlõd-nek ki bennük felnõttkorukra (Masten, 2001).E gyerekek egy részénél azonban semmifélekáros hatás nem igazolódott, sõt, kiegyen-súlyozott és boldog emberek lettek.

Mi a titkuk ezeknek az embereknek? Atitok nagy valószínûséggel a lelki edzettsé-gük, amelyet a feltételezett genetikai alapok



1388

mellett a protektív tényezõk jelenléte és apozitív emóciók alakítottak ki. Ha a gyer-mekkori traumák mellett vannak biztonságotjelentõ, védelmet nyújtó hatások is, ez utób-biak képesek ellensúlyozni a negatív lelkihatásokat, ráadásul, ha sikerül pozitív mérle-get kialakítani, a gyerekek lelki edzettségenõ, és késõbb sokkal ellenállóbbak leszneka káros pszichikai traumákkal szemben.

A klinikai pszichológia hagyományosanbetegségcentrikus, a kóros állapot megszün-tetésére irányul. A II. világháború után a pszi-chológia még fokozottabban fordult a lelki sé-rülések felé. A mentálhigiéné gyakorlata azon-ban, mint fontos népegészségügyi prioritás,a lelki egészségfejlesztést tágabb hatókörbehelyezi, gyakran megkülönböztetve a veszé-lyeztetett csoportokat. Az egészségpszicho-lógia is kiemelten foglalkozik az egészségfej-lesztés pszichikai dimenziójával, ezért a beteg-ségcentrikus szemlélet helyett fokozatosanaz egészségcentrikus megközelítés kerültelõtérbe az egészségpszichológia elméleté-ben és gyakorlati munkájában.

Martin Seligman és CsikszentmihályiMihály (2000) úgy határozzák meg a pozitívpszichológiát, mint az emberi erények éserõsségek tudományát és mûvészetét. Ez aszemlélet a hagyományos klinikai pszicholó-giától eltérõen nem az abnormális viselke-dést és annak korrekcióját állítja közép-pontba, hanem az adaptáció folyamatát ésaz adaptációs képességeket. Ennek értel-mében az egészségfejlesztés pszichológiaimegközelítésben nem más, mint folyamatosszemélyiségfejlesztés és életmódprogram.A nem patológiás, azaz „normális” személyi-ségstruktúrával rendelkezõ egyéneknek isszükségük van ugyanis adaptációs képes-ségeik folyamatos karbantartására. Mind-ebbõl az következik, hogy a modern egész-ségpszichológiának a pozitív pszichológiaialapokra kell épülnie, s elsõsorban a védõfak-torok támogatására és az erõsségek fejleszté-sére koncentrálnia (Pikó, 2002b).

A pozitív pszichológia tehát leginkábbazzal járulhat hozzá a prevencióhoz, hogyfelhívja a figyelmet a pozitív emberi jellem-vonások fejlesztésének szükségességére.További elõnye, hogy nem hangsúlyozza akárosodást, nem választja el a kórost a nor-málistól, s ennélfogva nem címkéz, ugyan-akkor azonban a lelki edzettség propagálá-sával mégis jelentõsen segíti a pszichoszo-ciális problémák és a különféle mentális za-varok kialakulásának megelõzését.

A kultúra jelentõségea preventív magatartásorvoslásban

Az adaptáció nemcsak az egyén életébenkulcskérdés, hanem az adott társadalomszempontjából is. Az egyén és a társadalomközötti kölcsönhatás alakítja ki a közösségekmûködésének társadalom-lélektani alapjait(Pikó, m. a.). Adaptáció és kultúra szorosanösszetartozó fogalmak, hiszen a kultúra lé-nyegesen hozzájárulhat a populációszintûegészséghez, de számos káros hatással megis akadályozhatja a sikeres adaptációt. Azember ugyanis egyszerre biológiai lény és akultúra, a civilizáció terméke. E kettõs meg-határozás olykor ellentétbe is kerülhet egy-mással. Amikor stresszbetegségrõl vagy civi-lizációs betegségrõl beszélünk, éppen a nemkellõen sikeres adaptáció következményei-re gondolunk. Az orvosi antropológia noce-bohatásnak nevezi a kultúra által közvetítettazon társadalmi normákat, amelyek olyanviselkedési elõírásokat közvetíthetnek atársadalom felé, hogy azok az egészségrekáros következményekkel járhatnak.

Az orvoshoz fordulási szokások nemikülönbségei például részben kulturálismintázatot követnek. A nemek eltérõ társa-dalmi szerepeinek megfelelõ viselkedés-mód megmutatkozik abban, hogy a maszku-linitással sokkal kevésbé egyeztethetõ összea betegszerep, s emiatt a férfiak késõbb for-dulnak orvoshoz. Ennek hatására fennállannak a veszélye, hogy súlyosabb állapotban

1389

diagnosztizálják betegségüket, ami jelentõ-sen hozzájárulhat ahhoz, hogy a születéskorvárható élettartam a férfiak esetében ala-csonyabb. A nõkre vonatkozó kulturális nor-marendszer ugyanakkor jóval megenge-dõbb a betegszereppel járó elesettség, gyen-geség nyílt kimutatásával. A nõi és férfi társa-dalmi szerepek közeledésével viszont a nõkegészségmagatartása kedvezõtlenebbé vált,ez mutatkozik meg például a nõk dohány-zásának emelkedésében és a társadalomnagyobb toleranciájában a nõi dohányzásiránt. Hosszabb távon ez a jelenség a nõkszámára kedvezõtlen megbetegedési ten-denciák megjelenését idézheti elõ.

A modern társadalom sokrétûen befolyá-solja az egyének adaptációs képességét. Amodernizáció számos olyan következmény-nyel járt a társadalmak számára – mint példá-ul a felgyorsult életritmus, a hagyományosközösségek, értékrendszer és világkép fel-bomlása –, amelyek adaptációs képességün-ket rendkívüli mértékben igénybe veszik. Arizikó- és protektív elmélet vonatkozásábanez azt jelenti, hogy egyrészt megnövekedetta rizikótényezõk súlya, másrészt viszontgyengült a védõhatások hálója. A stressz éle-tünk központi jelensége lett, amelynek oka,hogy jelentõsen megszaporodtak a stressz-keltõ ágensek, különösen a pszichikai és atársas konfliktusok (Pollock, 1988). A stresszugyanis olyan inger, amely viselkedésválto-zásra készteti az egyedeket. A kultúra vonat-kozásában a felgyorsult életvitel egyre többkihívással jár, amelyek alkalmazkodást igé-nyelnek. Ez még önmagában nem is lenneprobléma, ha ezzel párhuzamosan megfe-lelõ védelemmel rendelkeznénk.

A protektív faktorok a kultúra azon elemei-bõl állnak, amelyek a társas kapcsolati háló-

hoz, a közösséghez, a társas támogatáshozkapcsolódnak, amelyek nem járnak stresszelés nem okoznak szorongást. Az egészséghezaz alkalmazkodást igénylõ, valamint a meg-nyugvást jelentõ helyzetek dinamikusegyensúlya szükséges. A kockázati magatar-tásformák elõfordulása populáció-szintennem érthetõ meg a káros szenvedélyt okozószerek szimbolikus jelentése és jelentõségenélkül. Azokban a társadalmakban, ahol igenelterjedt a dohányzás vagy a túlzott alkohol-fogyasztás, a szerek magas szintû elfogadása,a társadalmi környezet toleranciája jelentõsakadályozó tényezõ lehet az egészségfejlesz-tési programok megvalósítása során. Meg kellértenünk, miért fontosak e szerek a lakosságszámára, és milyen adaptációs problémát je-leznek. A posztszocialista régióban az évtize-dekig fennálló, egészséget befolyásoló társa-dalmi stressz és a következményes alkalmaz-kodási zavarok a megbetegedési statisztikákmutatóiban is nyomon követhetõk.

Mindebbõl következik, hogy a preventívmagatartásorvoslásban a hatékony egészség-fejlesztés és betegségmegelõzés elméleté-nek és gyakorlatának magatartástudományialapokra kell épülnie. Az egyéni személyiség-struktúra szabályszerûségei választ adhatnakaz egyéni rizikófogékonyság mibenléténekmegértéséhez. Emellett látnunk kell, hogycsak az adott kultúra és a társadalmi viszonyokbeható ismeretében lehetséges hatékony azegészségfejlesztés. A betegségek társadalmiméretû, azaz szociális prevenciója a leghaté-konyabb megoldás a magatartásorvoslásbana megelõzés elvének megvalósításához.

Kulcsszavak: megelõzés, életmód, egészség-fejlesztés, egészségkockázati magatartás,pozitív egészségpszichológia

IRODALOMBlaxter, Mildred (1990): Health and Lifestyles. Rout-

ledge, LondonDoll, Richard – Peto, Richard (1981): The Causes of

Cancer. Oxford University Press, New York

Hawkins, J. David – Catalano, Richard F. – Miller,Janet Y. (1992) Risk and Protective Factors for Alco-hol and Other Drug Problems in Adolescence andEarly Adulthood: Implications for Substance AbusePrevention. Psychological Bulletin 12, 64-105



1390

Masten, Ann S. (2001): Ordinary Magic. ResilienceProcesses in Development. American Psycholo-gist. 56, 227-238

Pellmar, Terry C. – Brandt, Edward N. Jr. – Baird,Macaran A. (2002): Health and Behavior: The In-terplay of Biological, Behavioral, and Social Influ-ences: Summary of an Institute of Medicine Report.American Journal of Health Promotion. 16 206-19.

Pikó Bettina F. – Fitzpatrick, Kevin M. (2003): De-pressive Symptomatology among Hungarian Ado-lescents: A Risk and Protective Factors Approach.American Journal of Orthopsychiatry. 73, 44-54.

Pikó Bettina (2002a): Egészségszociológia. ÚjMandátum, Budapest

Pikó Bettina (2002b): Egészségtudatosság serdülõkor-ban. Akadémiai, Budapest

Pikó Bettina (2002c): Fiatalok pszichoszociálisegészsége és rizikómagatartása a társas támogatástükrében. Osiris, Budapest

Pikó Bettina (megjelenés alatt): Kultúra, társadalomés lélektan. Akadémiai, Budapest

Pitts, Marian (1996): The Psychology of PreventiveHealth. Routledge, London and New York

Pluhár Zs. – Pikó Bettina (2003): A sport elõfordulásaés esetleges protektív hatása fiatalok körében.Magyar Sporttudományi Szemle. 1, 26-29

Pollock, Kristian (1988): On the Nature of SocialStress: Production of a Modern Mythology. SocialScience and Medicine. 26, 381-392

Raczynski, James M. – Diclemente, Ralph J. (eds.)(1999): Handbook of Health Promotion and Dis-ease Prevention. Kluver Academic/Plenum Pub-lishers, New York

Sallis, James F. – Owen, Neville – Fotheringham,Michael J. (2000): Behavioral Epidemiology: ASystematic Framework to Classify Phases of Re-search on Health Promotion and Disease Preven-tion. Annals of Behavioral Medicine. 22, 294-298

Seligman, Martin – Csikszentmihályi Mihály (2000):Positive Psychology: An Introduction. AmericanPsychologist. 55, 5-14

Weinstein, Neil D. (1983): Reducing Unrealistic Op-timism about Illness Susceptibility. Health Psychol-ogy. 2, 11-20

Winett, Richard A. (1995): A Framework for HealthPromotion and Disease Prevention Programs.American Psychologist. 50, 314-350

1391

Bevezetés

Az orvosi pálya hagyományosan a kiemel-kedõ presztízsû foglalkozások közé tartozik.Ezt tükrözte a korábbiakban az orvosegyete-mekre jelentkezõk aránya is. A sokszoros túl-jelentkezésben bizonyos mértékig a pályá-ról alkotott nézetek idealizáltsága fogalma-zódott meg (Buda, 1989). Az utóbbi évekbenazonban a jelentkezési arány csökkenésétfigyelhetjük meg a hazai orvosegyetemekmindegyikén. Míg a 60-as években átlagosantízszeres volt a túljelentkezés, ez az arány azutóbbi években jelentõsen csökkent. A leg-utóbbi évek felvételi adatai szerint alig többmint kétszeres a jelentkezõ/felvehetõ arány.2002-ben az általános orvosképzés mind-össze 14. volt a karok népszerûségi listáján.

Ez a változás felhívja a figyelmet arra,hogy a társadalomban élõ hagyományos or-voskép, az orvosi szakmával és annak attribú-tumaival kapcsolatos reprezentációk – más,preferáltabb pályák elõtérbe kerülésévelegyidejûleg – jelentõs átalakuláson mentekát a rendszerváltást követõ évek társadalmi-gazdasági változásai hatására, illetve azokhátterében.

Ugyanakkor az orvosi pályaszocializációfolyamatát és problémáit bemutató – máraklasszikussá vált – elemzéshez képest (Kon-ner, 1987) az orvosi professzionalizáció ésszocializáció folyamatai az eltelt negyven év-

ben vajmi keveset változtak (Beagan, 2001).Az orvossá válás egyik legfigyelemremél-tóbb aspektusa, ahogyan a medikusok ki-bontakozó szakmai identitásukat megkísér-lik illeszteni „eredeti”, még tanulmányaikmegkezdése elõtti énjükhöz. A professzio-nális identitással való azonosulás általábanproblematikusabb a nõk, az idõsebb korosz-tály, az elsõ generációs értelmiségiek, vala-mint a kisebbségek tagjai számára. A homo-genizációs hatással szembeni ellenállás egy-fajta különleges képesség, amely interferál-hat a szakmai szocializációval.

A legtöbb orvostanhallgató az egyetem-re való belépéssel fokozatosan elveszti „ere-deti”, laikus identitását, amit az orvosegye-tem kultúrája és légköre definiál újra. „Az or-vostanhallgatónak szüksége van valamilyenkapaszkodóra, és ez nem lehet más, mint azúj orvosi identitás” (Shapiro, 1987).

Tanulmányunkban kísérletet teszünk azorvossá válás, terminus technicusszal a pro-fesszionalizáció komplex történéssoránakelemzésére.

Az alábbiakban néhány olyan megközelí-tést és vizsgálatot mutatunk be a magatartás-tudományok körébõl, amelyeknek üzeneteifontos hozzájárulást jelentenek az orvosi hi-vatásszemélyiség alakulásának folyamatá-hoz. Tanulmányunkban elsõsorban a Debre-ceni Egyetem Orvos- és EgészségtudományiCentrum Magatartástudományi Intézetében

ORVOSI PROFESSZIONALIZÁCIÓÉS MAGATARTÁSTUDOMÁNY

Molnár Péter Csabai Márta Csörsz Ilonaintézetigazgató egyetemi tanár PhD, egyetemi adjunktus pszichológusaz orvostudomány kandidátusa

DE OEC Magatartástudományi Intézet, [email protected] [email protected] [email protected]

Molnár – Csabai – Csörsz • Orvosi professzionalizáció…


1392

illetve munkatársai közremûködésével vég-zett releváns felméréseket és elméleti mun-kákat mutatjuk be. Saját tapasztalataink kon-textusaként – természetesen – hivatkozunkmás hazai és külföldi elméletekre és vizs-gálatokra is.

Az orvosi pályaszocializáció

Az orvosi pálya inherens módon konfliktussalteli létezést jelent. A számos tipikus konflik-tus közül kettõ tekinthetõ olyannak, amelyalapvetõen nehezíti, sok esetben akár lehe-tetlenné is teheti az orvosi hivatás gyakorlá-sát: ezek egyike az orvosi szereppel valóvalódi azonosulás képtelensége, a másik akiégettség veszélye. A két probléma kauzálisösszefüggést mutat, és sok esetben mind-kettõ a korai pályaválasztás, a „korai zárás”eredményeképp jön létre. Számos nemzet-közi és hazai vizsgálat eredménye utal arra,hogy a szakmai csoportok közül a segítõ fog-lalkozásúak, és közülük is kiemelten az or-vosok körében a legmagasabb a deviancia-jelenségek (válás, suicidium), egészségká-rosító (dohányzás, helytelen táplálkozás) ésaddiktív (alkohol- és drogfogyasztás) visel-kedésformák aránya. Mindezek a háttérbenálló, segítõ foglalkozásúakat veszélyeztetõkiégettségi szindrómával hozhatók összefüg-gésbe. Az okok között sokan kiemelik azorvosi pályával kapcsolatos túlságosan koraielkötelezettséget, vagyis a korai zárást a pá-lyaválasztásban. Hazai adatok szerint az or-vosegyetemre jelentkezõk mintegy feletizennégy éves kora elõtt dönt az orvosi hiva-tás mellett (Csabai – Barta, 2000; Molnár –Molnár, 2002). Közismert a felvételizõk, majdaz egyetemre bekerült hallgatók gyógyítószakmával kapcsolatos – sokszor mértékenfelül – idealizált attitûdje. Ennek következ-ményeként jönnek létre a késõbbi frusztrá-ciók és a maladaptív pszichológiai védeke-zési mechanizmusok. Ugyancsak jól ismertjelenség az orvosok – szocializációjukbóleredõ – magárautaltság érzése, a társas támo-

gatás vélelmezett hiánya. Sokan nem ismerika rendelkezésre álló támogatási és konfliktus-kezelési, megküzdési módokat, illetve nemképesek azokat megfelelõen használni(Csabai – Molnár, 1999).

Az éretlen, kiforratlan személyiség csalá-di vagy egyéb modellekkel való azonosulásiigénye sok esetben dependencia-problémá-kat, bizonytalan önértékelést, az önérvénye-sítés deficitjeit takarja. Az idealizált szerep-elképzelésekkel való konfrontáció szükség-szerûen fellép az egyetemi évek alatt, a csa-lódások, frusztrációk feloldásának módjaazonban jelentõs mértékben az egyén meg-küzdési képességeinek függvénye. Az orvo-si hivatás klasszikus velejárói, így a hagyo-mányos tekintélyelvûség, átalakulóban van-nak. Napjainkban egyre kevésbé áll rendel-kezésre a korábban kiemelt gratifikációt je-lentõ hatalmi pozíció mögé rejtõzés. A sze-reptávolítás egyéb módjai egyaránt veszé-lyesek, hiszen a feldolgozatlan identitásprob-lémákra rárakódó mindennapi elvárásokjelentõsen gyengítik az orvos stressztûrõ ké-pességét. Munkatársaink 1999-ben Debre-cenben, 2001-ben pedig Szegeden végez-tek orvostanhallgatók körében kérdõíves ésfókuszcsoport technikával felmérést. Enneksorán a hallgatók szerepfelfogását, pályaké-pét, szakmai identitását, képzéssel valóelégedettségét, szakmai terveit, pályán ma-radásra illetve pályaelhagyásra vonatkozóelképzeléseit vizsgálták (Csabai – Barta,1999; Molnár – Molnár, 2002). Vizsgálatukelsõsorban a felszíni jelenségek, „tünetek”mögött meghúzódó pszichológiai és szocio-lógiai folyamatok megismerését célozta.

Az orvosi pálya választásánakmotivációi, szerepismeret, nehézségek

A korábbi hazai vizsgálatokhoz hasonlóan(Bagdy, 1988) ezen felmérésekbõl is nyil-vánvalóvá vált, hogy a hallgatók igen korán,átlagosan tizennégy éves korukban döntöt-tek az orvosi pálya választásáról. Az, hogy

1393

mennyire körvonalazott és megalapozottelképzelésekkel érkeznek az egyetemre,természetesen igen nagy változatosságotmutat. Különösen jól érzékeltetik ezt a fó-kuszcsoportban elhangzottak, amelyekbõla pályaválasztás elõtti bizonytalan elképze-lésekrõl és az azokkal való szembesülésfrusztrációjáról értesülhetünk.

Az elsõéves hallgatók számára még na-gyon éles annak az idõszaknak az emléke,amikor idealisztikus elképzelésekkel – vagyéppen elképzelések híján – megérkeztekaz egyetemre. Ekkor hivatásöröm, szakmai-emberi kiteljesedés, „a festett egekbe né-zés”, a másokon való segítés vágya lelkesítiõket (Bagdy, 1988).

A pályaválasztással kapcsolatos motivá-ciókat elemezve a megkérdezett hallgatóktöbbségét a „szakma iránti érdeklõdés” irá-nyította. Jelentõsnek mondható a szerepmo-dellekkel (orvos a családban, ismerõs orvos,filmen, regényben szereplõ orvosfigura) valóazonosulás hatására történõ választás is, ésszinte azonos arányban szerepelt a saját be-tegség vagy a családtag betegsége kapcsánmegfigyelt orvosi szerep és magatartás moti-váló hatása, a betegségélmény segítõszerep-be való átfordítása. Igen érdekes, hogy eze-ket valamelyest megelõzi az orvosi presz-tízzsel, hatalommal, a magas keresettel kap-csolatos motiváció. Az is láthatóvá vált, hogya magas presztízzsel kapcsolatos reprezen-táció a gyógyító orvos szerepével asszociáló-dik, és kevésbé jellemzõ a tudományospályán lévõ orvosokra.

Elképzelések az orvosi szereprõl,a hallgatók pályaképe

Hallgatóink döntõ többsége klinikusként,gyógyító orvosként szeretne elhelyezkedni.A gyógyító orvos reprezentációja magábanfoglalja az embereken való segítés, törõdésmozzanatát, de ugyanígy megjelenik itt azelismertség, az anyagi elõnyök motívumais. Az orvosi szakma gyakorlása által „elis-

mertséget szeretnének szerezni”, és úgy tû-nik, az oktatás is a klinikusi, kórházi munkapresztízsét hangsúlyozza számukra. Szemé-lyes érdekeket (szakvizsgaszerzés, karrier,nagyvárosi lét) elõtérbe állító orvosok indul-nak így el a pályán, akik számára a lakossági,körzeti ellátás szolgálata legfeljebb kény-szerdöntés lehet, semmint belsõ motivációnalapuló választás.

Az „orvos” elsõsorban a klinikust, a gya-korló orvost jelenti a hallgatók számára. Akutatóorvost nem tekintik a szó valódi értel-mében orvosnak; ez azonban nem egysze-rûen „tudományellenességet” jelent, hanemaz orvosszereppel kapcsolatos nézeteik bi-zonytalanságát. Kutatómunkával, a klinikusimunka sikeres végzéséhez elengedhetetlentudományos háttér megszerzésével a hallga-tók alig több, mint egynegyede szeretne fog-lalkozni.

Összevetve ezt azzal a ténnyel, hogy ahallgatók 90 %-a szeretne klinikusként dol-gozni és csak 6 %-uk kutatóként, arra követ-keztethetünk, hogy úgy gondolják, a gyakor-ló orvosnak szüksége van tudományos hát-térre, vagyis inkább a „tudós orvos”, mint az„orvos tudós” szerep áll közelebb elképze-léseikhez. Mindezt befolyásolhatják azok atanulmányi frusztrációk is, amelyeket – afókuszcsoportban rögzített véleményekszerint – a preklinikai évek során a hallgatókjelentõs része átél. A kezdeti frusztrációk, ta-nulmányi kudarcok, az idealizált elképzelé-sek szertefoszlása egyfajta „elméletellenes-séget” alakíthat ki a hallgatók döntõ több-ségénél, az elméleti tárgyakat csupán szük-séges rossznak tekintik az orvossá válás útján.Jó orvossá szeretnének válni, de az, hogypontosan kit tekintenek „jó orvosnak”, nagyváltozatosságot mutat és dinamikusan alakulaz egyetemi évek során.

Különösen jellemzõ a szinte mitizált or-voskép az elsõévesek körében. A hõsiesmozzanatokkal színezett kép a késõbbiek-ben sokat bizonytalanodik, halványul, és



1394

egyre nehezebb már megfogalmazni, hogymilyen is a jó orvos. Sokszor pontosabban letudják írni, hogy kit tekintenek alkalmatlan-nak: akit a pénz hajt, aki flegma, aki „nemveszi komolyan”, gátlástalan, nincs benneempátia, segítõkészség, felelõsségtudat,együttérzés. A fenti tulajdonságok „pozitívbafordításával” megkapjuk az ideális orvosrólalkotott elképzelést. Érzékelhetõ, hogy hall-gatóink kitüntetett jelentõséget tulajdoníta-nak a kapcsolati, kommunikációs készség-nek, az empátia meglétének.

A hazai felmérések mindegyike alátá-masztja, hogy a medikusok reprezentációi-ban az orvos a segítõ, gyógyító szakemberttestesíti meg, aki jó kapcsolati és kommu-nikációs készséggel, hivatástudattal és rend-kívüli állóképességgel, kitartással bír, és akiteljesítményének megfelelõ anyagi juttatá-sokra (lenne) jogosult. A hallgatók elsõsorbanszakembernek tekintik az orvost, és kevésbéjelenik meg náluk a karizmatikus, tekintély-elvû orvos képe. A tekintélyelvû orvosképinkább a képzés korábbi szakaszában lévõk-nél jellemzõ, és nagymértékben keveredikaz orvosi szereppel kapcsolatos idealisztikuselképzelésekkel. A hallgatók inkább azt anézetet teszik magukévá, miszerint az orvosmagasan képzett és kiemelt fontosságúmunkát végzõ szakember. Következéskép-pen az orvosi lét sokkal inkább presztízst éstársadalmi rangot jelent, mint a betegekkelvaló tekintélyelvû kapcsolatot.

A karizmatikus, tekintélyelvû orvos sze-repét a példamutató viselkedésû, modell-helyzetben lévõ egészségügyi szakemberképébe igyekeznek konvertálni. A minden-napi életben, a hétköznapokban is példamu-tató orvos szerepét csábítónak, de nehezenvállalhatónak érzik. Ez az a pont, ahol a leg-élesebben megjelenik az orvosi identitásdefiniálásának nehézsége, az a konfliktus,amelyet korábban az orvosi szerep megha-tározó jellegével kapcsolatban említettünk.Az orvosi szerep ambivalens, konfliktusokat

magával hordozó voltát az is jelzi, hogy a„példamutató modellszerep” és a „magán-élet fontossága” tartalmi kategóriák nagyonmagas gyakorisággal fordultak elõ a fókusz-csoportokban, és az is nyilvánvaló, hogy azorvosi identitás definiálása, a szerepek kör-vonalazása természetesen olyan hosszú éskomplex folyamat, amelynek az alsóéveshallgatók még az elején tartanak.

Az orvosképzésselés az orvosi pálya nehézségeivelkapcsolatos reprezentációk

A vizsgálatok egyik legmeglepõbb és az or-vosképzés szempontjából talán legelgon-dolkodtatóbb eredménye, hogy hallgatóinktöbb mint egyharmada már komolyan el-gondolkodott azon, hogy egyetemi tanulmá-nyait idõ elõtt befejezi, illetve megszakítja.Még figyelemreméltóbb ez az eredmény,amelyet e diszfunkcionális gondolat kiváltóokainak elemzésével kapunk. Elvárásaikbancsalódott, önmagukat a pályára alkalmat-lannak tartó, tanulmányi kudarcok szégye-nében élõ hallgatókat látunk.

Ezen adatok arra figyelmeztetnek, hogymeg kell találni azokat a módszereket, esz-közöket és utakat, amelyek révén az érintetthallgatók segítséget kaphatnak motivációik,az orvosi szereppel kapcsolatos reprezen-tációik tudatosítására, kudarcélményeik fel-dolgozására, önismeretük elmélyítésére. Fe-szültségoldó módszereik – nemritkán már-már gyermeki – éretlenségrõl, laikus „ügyet-lenségrõl”, a lelki élet mûködésével kapcso-latos – sokszor meglepõ mértékû – tudatlan-ságról tanúskodnak. A feszültségek feloldá-sának vágya „üresjáratú” törekvés. Az önis-meret, az emberismeret szükségességétnem érzik, nem tudják. A sikeres felvételi,az egyetem kapujának átlépése a teljesít-mény-központú motivációkat indukálja, ahola „lelkizés” a szánandó gyengeség jelzése.Az ön- és emberismeret szükségességét apreklinikai évek alatt semmi nem aktiválja.

1395

A passzív, motiválatlan attitûd már elsõ-évesen kialakítja a „lesz, ami lesz” hozzáállást:aki nem bírja a követelményeket, szükség-szerûen lemorzsolódik, aki pedig kibírja a hatévet, megérdemli, hogy orvos legyen. Ez avélemény szélsõséges tükrözõdése annakaz álláspontnak, hogy az egyetemi évek ér-lelnek orvossá. Kevéssé jellemzõ az a nézet,hogy az orvosi pályára születni kell, az orvosiképességek nem alakíthatóak. A magáraha-gyatottság, a saját sors alakításának képtelen-ségével kapcsolatos érzések, a célok hiányamár az egyetemi évek alatt elõrevetíti a ké-sõbbi kiégettség árnyékát. A medikusoknak– és ez különösen igaz a céltalanul sodródó,pályájuk alakítása terén passzív hallgatókra– meg kell küzdeniük azzal is, hogy az orvositanulmányokat és magát a pályát is rendkívülmegterhelõ, stresszekkel teli feladatként élikmeg. A szerepbizonytalanságok és motivá-ciós kételyek csak tovább erõsítik a terhe-léssel kapcsolatos szorongásokat és gyen-gítik a megküzdési képességbe vetett hitet.

Az orvos hivatásszemélyiséggé alakulása

A hivatásszemélyiség fogalmat a hazai szak-irodalomba Bagdy Emõke vezette be és fo-gadtatta el. A hivatásra megérik, de érlelhetõés alkalmassá is tehetõ a személyiség, ezértjogos „hivatásszemélyiségrõl” beszélnünk(Bagdy, 1996).

Gordon Allport, a humanisztikus lélektankimagasló tudósa szerint a hivatásérzés azönkiterjesztésbõl vezethetõ le, ennek magvaa szeretet és az odaadás. Az vagyok, amit sze-retek, ami hozzám tartozik és amit magambólmásoknak átadhatok. Mindazt szeretem,aminek odaszánom magam, s miközben oda-adom magam egy ügynek, feladatnak, sze-mélynek, magamból terjesztem ki, adom átazt, ami az enyém volt, általa mégis én lehe-tek több, gazdagabb. Ez jelenik meg a hiva-tásérzésben, amely szeretet és odaadás nél-kül keresés maradna, puszta „kenyérkere-sés” volna (Allport, 1961, idézi Bagdy, 1996).

Milyen a jó orvos? Miképp válhatunkazzá? S ha tudjuk is milyen a jó orvos, kevésbétudjuk meghatározni a „létrehozási” módját.Nyitott marad az orvosképzés/nevelés fun-damentális kérdése: mit teszünk a jövendõ„orvos/gyógyító személyiségek” kifejleszté-séért? Hogyan nevelhetünk, képezhetünkolyan szakembereket, akik a képességeikszerinti legmagasabb szinten készülnek fela hivatás gyakorlására?

Az orvossá válás és szocializálódás folya-mata – amint azt már írásunk bevezetõjébenis érintettük – a megváltozott társadalmi igé-nyek ellenére, alig-alig változott az elmúltnegyven év alatt. A professzionalizáció alap-vetõ folyamatai változatlanok maradtak(Beagan, 2001), ahogy a hallgatók egy újnormarendszerrel, nyelvezettel, gondolat-menettel és világnézettel felvértezve az or-vostársadalom teljes jogú tagjává emelked-nek, és az orvosi hierarchia-rendszerbenelvárt betöltendõ szerephez jutnak.

Az orvostanhallgató saját szocializációját– kezdetben – mesterségesnek és természet-ellenesnek tekinti, amely hosszas gyakorlásrévén válik csak természetessé. Idegennekés természetellenesnek tûnik, hogy a kon-vencionális társadalmi normák megszûnnek.A beteg testének megérintése, az intimszférájába való belépés, testi funkciói, érzelmiállapotai iránti érdeklõdés egy újfajta jog el-sajátítását és gyakorlatát várja el a hallgatótól.

Az elsõ élmények és benyomások fontospillanatai az orvossá válás folyamatának.Amint azt egy harmadéves hallgató megfo-galmazta: „Az elsõ vágás anatómiaórán…amikor elõször látsz beteget meghalni, ami-kor elõször mondasz kórtörténetet, amikorelõször kell döntened… sok-sok ilyen elsõpillanat.” Olyan ez, mint a pszichoterápiábanaz elsõ interjú. Ahogyan az elsõ interjúbanbenne van az egész terápia, úgy az elsõ ta-pasztalatok és élmények alapvetõ fontos-ságúak a professzionalizáció történésso-rában.



1396

A professzionális megjelenés felépítésea következõ „feladat”. Az orvostanhallgatószerep ma is bizonyos elvárásokat von magaután. Ma is létezõ társadalmi sztereotípia,miszerint az orvosnak férfinak kell lennie.Egy nõi orvostanhallgató hosszas küzdelem-mel jut el odáig, ami egy férfi esetében köny-nyedséggel elérhetõ.

A férfiak számára a megjelenés kevésbéproblematikus. Egy hallgató így beszélt errõl:„Biztos vagyok benne, hogy megfelelõenvagyok felöltözve, ha megborotválkozom,inget és esetleg nyakkendõt kötök”. Egy nõ-nek összetettebb problémával kell szembe-néznie: legyen jólöltözött, kompetenciát éshozzáértést sugározzon, de mindez ne köz-vetítsen szexuális jelentéstartalmat. Van, aki-nek nehéz megtalálnia a kettõ közti egyen-súlyt. A hallgatók véleménye szerint a nõi ésa férfi orvosok egyaránt megszegik a pro-fesszionális öltözködés szabályait: a férfiakrészérõl ez egyfajta informalitásban jelentke-zik, míg a nõk ezt egy túl provokatív öltöz-ködéssel „követik el”, szexualizálva ezáltalaz orvos-beteg találkozást.

A másoktól kapott visszajelzések is erõ-síthetik a szakmai identitás alakulását. Amintazt az orvosi pályaszocializáció klasszikusszerzõi is megfogalmazták: „Egyszerûen az,hogy mások doktor úrként szólítják meg õket,szédítõ hatással van rájuk” (Konner, 1987;Shapiro, 1987). Szinte mindannyiuk emléke-zetében tisztán él az emlék, amikor elõszörnevezték õket így, és ehhez kötõdõ érzé-seiket is pontosan fel tudják idézni.

A laikusokkal való találkozások, a család, abarátok a hallgatót egyértelmûen orvosi sze-repbe kényszerítik, orvosi tanácsot kérve tõle,megelõlegezve számára az orvosi szerepgyakorlásával járó privilégiumokat is (Molnár– Molnár, 2002). Viszont ha nem tekintik õketorvosnak – miközben a velük egyenrangú-akat már igen – az is meghatározó élményszer-vezõ pillanat. Tanulmányok egész sora ír arról,hogy szignifikánsan több férfit tekintenek

orvosnak, mint nõt; a nõi orvostanhallgatókatgyakran nõvérnek nézik.

Új nyelv, új gondolkodásmód és újfajtakommunikációs készség elsajátítása jelentia következõ stációt az orvossá válás folya-matában. Az új társadalmi valóságot az orvos-lás nyelvezetének az elsajátítása teremtimeg. A nyelv egyrészt lehetõvé teszi a kom-munikációt, másrészrõl elszigetel és magábazár, létrehozva egy olyan szemléletet, amely-ben az ember testrészekké, szervekké,szövetekké redukálása természetessé válik,amely az egyetlen ésszerû gondolkodásimód lesz.

Így nem meglepõ, ha a diákok elvesztikazt a „civil” kommunikációs készségüket,amellyel az egyetemre érkeztek.

A megkérdezett orvos-tanárok vélemé-nye szerint mire a hallgató megtanulja a me-dicina nyelvét, feladja/elveszti azt a tudást,amelyet magával hozott. Elfelejti, hogy ho-gyan figyeljen a másikra, hogyan legyenalázatos – Romhányi György professzoregyik kedvenc szavára és mindig nagyszerûelõadásai üzenetére utalva –, hogyan hall-gassa meg a beteget… mindezt félresöpri akorrekt anamnézisfelvétel „szigora”.

Egyes szociológiai tanulmányok szerintaz azonos szakmában dolgozó házaspárokközött kizárólag az orvosházaspároknál for-dul elõ, hogy a szakmai nyelv a magánéletszféráját is áthatja. Ennek következtébenegy idõ után egyre kevesebb lesz a külsõkapcsolatuk, és egyre kevesebb a külsõ min-ta arra, hogyan lehet a többi emberrel „egész-ségesen” kommunikálni.

Az orvossá válás kulcsfontosságú elemeaz egészségügy komplex hierarchiájánakelfogadása, és annak tudomásulvétele, hogya hierarchia legalján az orvostanhallgató áll.A hierarchia elbátortalanít és megfélemlít.Elfojtja kérdõjeleinket, s velük az eltérõ véle-ményt, miközben a hierarchiában uralkodóelvek azok, amelyek garantálják a rendszerváltozatlanságát is.

1397

Egy hallgató szerint a „jó orvostanhallgatótûr, hallgat és elfogad, nem száll szembe afeljebbvalóival. Ha nem tûnsz együttmûkö-dõnek, akkor gyengének minõsítenek, hagyenge az értékelésed, nem kapsz jó rezi-densi helyet.” Mások a jó szerepjátszást te-kintik kulcsfontosságú lépésnek: hitelesenjátszod-e az orvos szerepét, képes vagy-e ahozzáértés köpenyét magadra húzva a ma-gabiztos doktort eljátszani.

A professzionalizáció kulcsfontosságúlépése, ahogy a hallgató szövetséget köt azorvosi szakmával, és ezzel válik „jó csapat-játékossá”, az orvostársadalom tagjává. Ezadja meg a szakmához való tartozás érzését.Habár az orvostanhallgató, majd késõbb arezidens a hierarchia alján, minden hatalomnélkül helyezkedik el, a betegekhez képestmég õ is rendelkezik bizonyos befolyással.Kérdés: milyen mértékben és hogyan éljenezzel? Renée Fox (1957) álláspontja szerinta diákok „egy kemény héjat” hoznak létremaguk körül az érzelmekkel való bánásmódhelyett, elkerülve ezáltal a páciensekkel valóazonosulást.” Óvatosságra intenek, az érzel-mi involválódás és az azonosulás – számukrafélelemkeltõ – veszélyére figyelmeztetnek,meg kell tanulni felülkerekedni az érzelme-ken, és meg kell tanulni irányítani azokat.

Egy másik megközelítés elutasítja ezt afajta bánásmódot, a távolságtartást a humani-tarianizmus elvesztésének, egy felsõbbren-dû attitûd felvételének tartja, és kiáll egy „dia-gnózison túli” orvos-beteg kapcsolatért.

E két nézõpont között feszülõ ellentét –dehumanizáció és deprofesszionalizáció azegyik oldalon, empátia és bizalom a másikon– a formális és rejtett curriculum sajátossá-gaira emlékeztet (Bánfalvi, 2003).

Ennek alapján felmerül a kérdés, hogymi az a komplex hatás- és viszonyrendszer,amely révén az orvoslás egyre inkább elve-szíti hagyományos humanista értékeit, me-chanizálódik és a technika-technológiaháttérbe szorítja az emberi dimenziókat.

Egy lehetséges magyarázat:a rejtett curriculum

Az orvosképzésen belül a rejtett curriculumazt jelenti, hogy a formálisan tanított és hirde-tett képzési anyag hátterében, mondhatniárnyékában, egy informális vagy rejtett tan-terv húzódik meg.

A hirdetett értékek az empátiát, a szenve-dés enyhítését, a bizalmat, az együttérzéstés az önbírálatot hangsúlyozzák, a rejtett cur-riculum, a nem formális tananyag ezzel szem-ben az objektivitást, a távolságtartó óvatossá-got, az érzelmekkel, a páciensekkel és min-den más szereplõvel szembeni bizalmat-lanságot javasolja.

A rejtett curriculum erõsebbnek mutat-kozik a formálisnál, mert sokkal szorosabbszálakkal fûzõdik a hallgatók mindennapitevékenységéhez és tapasztalataihoz, minta tanórákon kinyilvánított és hangoztatottértékek. A preklinikai évek alatt elsajátítottformális tananyag hûen követi a szakma hir-detett értékeit, míg a klinikai évek alatt átélt/megtapasztalt informális tananyag értékeiigencsak változatosak. Az értékelsajátításegyik útja a modellkövetés, ahol a gyakorlat-vezetõ orvos hozzáállása, gondolkodása, mo-rális állásfoglalása, a gyakorlatról gyakorlatrameghozott döntései a hallgató mintájául szol-gálnak. Hiába az orvos explicit állásfoglalása:„azt tedd amit mondok, és ne azt, amit te-szek”, a hallgató számára ez más értelmetnyer: „tedd azt, ami szerinted helyes, de hatúl akarsz élni ebben a világban, jobb, ha utá-nam csinálod” (Konner, 1987).

Igen fontos itt a verbális és nem verbáliskommunikáció viszonya, az „amit mondok”és az „ahogy mondom” kérdése. Nyilvánva-ló, hogy a nem verbális elemek (az ahogymondom) minõsítik azt, amit mondok, és azüzenet „igazságmagvát” is ezek hordozzák.

Az orvosképzésben megjelenõ rejtettcurriculum fõként három sajátosságban nyil-vánul meg: az érzelmi távolságtartásban, a



1398

hivatás felsõbbrendûségében és a nem-ref-lektív hivatásgyakorlásban (Bánfalvi, 2003).

Úgy tûnik, eme értékrend elsajátításaalapvetõ, ha a diákok „minimális fájdalom-mal” akarják végigcsinálni az orvosképzéshat évét (Stern, 2000). E rezignált, aggódóattitûd ellenpontjaként – egy más aspektus-ból – a megfigyelt romlás csak látszólagos.Az érzelmi terhelés, a tanulmányi kudarcokcsak bizonyos lelki távolságtartással visel-hetõk el, vagyis frusztráció indukálta álciniz-mus tanúi vagyunk. Az orvossá válás komp-lex rendszerében az egyetem nem vérteziföl a hallgatót olyan megküzdési mechaniz-musokkal, amelyek a betegek által keltettfeszültségek kezelésében, a szükségszerûkudarcérzések feldolgozásában hatékonyaklehetnek. Így marad a spontán lelki elhárítás:az elfojtás, az elidegenítés, a bagatellizálás,az intellektualizálás vagy az örömszerzésalternatív útjai (alkohol, drog).

További kutatási perspektívák:az empátiás készség fejlõdéslélektaniés evolúciós kérdései

Az orvossá válás folyamatának, a professzio-nalizáció komplex történésrendszerénekkulcsmozzanata az empátiás kommunikációelemzése. Ennek feltérképezésére összeha-sonlító empátiavizsgálatot végeztünk a Deb-receni Egyetem általános orvoskarának hall-gatói között (Csinády et al., 2003). Vizsgálaticélunk kettõs volt: az orvostanhallgatók em-pátiakészségének feltérképezése, valamintaz empátia jelenségvilága mögötti evolúciósháttér feltárása. Az empátia alapját ugyanisegyfajta „nyers” szociális ismeret képzi. Ezspontán kommunikáción alapuló megjelení-tési formákat és ezekre való érzékenységettakar. Ez a „nyers” intuitív ismeret viszontcsak akkor hozzáférhetõ, ha az egyed odafi-gyel a másik kifejezõ mozgásaira. Így leszö-gezhetjük, hogy a figyelem ráirányításánaktanulása/oktatása elengedhetetlen feladatmár az evolúció során is.

Vizsgálati eredményeink alapján a négyévfolyam empátiás készsége között nem ta-láltunk szignifikáns különbséget. Ugyan-akkor a nemek közötti összehasonlításttekintve a nõk magasabb empátiás készség-gel bírnak. Feltételezzük, hogy az empátiaés a gondozóinkhoz (elsõsorban az anyához)fûzõdõ kora gyermekkori kapcsolatunk mé-lyebb összefüggést mutat. Ez az evolúciósalapú kötõdési tendencia és a kora gyermek-kori szociális környezet együttesen határozzameg empátiás készségünk alakulását.

A modern csecsemõkutatások a kötõdés-sel kapcsolatos anyai és gyermeki viselke-dést egy olyan túlélési mechanizmuskénthatározzák meg, amely a természetes sze-lekció nyomása alatt a csecsemõ életben ma-radása érdekében fejlõdött ki a biológiai evo-lúció során. Az újszülött olyan komplex szo-ciális készségekkel születik, amelyek az em-beri egyetemes magatartásformák elemeiközé tartoznak, az anya pedig hasonlóaninvariáns felkészültséggel várja õt, és mind-ezen készségek kettejük kapcsolatánakfolyamán korai kötõdésbe szervezõdnek. Akorai kötõdés az elsõ „jelentõs másik” em-berhez való kapcsolódás, amely mindenkésõbbi kötõdési kapcsolatunk prototípusa.Kettejük megfelelõ illeszkedésének hiányá-ban a kötõdési rendszer sérül, gátlódik, meg-nehezítve minden késõbbi pozitív emberikapcsolat kialakítását.

A kötõdés során több szinten egymástólfüggõ kettõsség forrasztotta evolúciós diáddáanyát és gyermekét. Anya és újszülött pszi-chológiai, pszichofiziológiai és interakciós egy-ség a winnicotti „elég jó anyasággal” illetveaz optimális kötõdés terminológiájával leírhatóegyensúlyi rendszerben. Ha a rendszer egyen-súlyából kibillen, kóros kötõdési formák és azesetek zömében következményes késõbbiszemélyiségfejlõdési zavarok alakulnak ki(Molnár – Nagy, 1997; Molnár et al., 2003).

Jelenleg is zajló kutatásunkban az em-pátiás készség területén mutatkozó indivi-

1399

duális különbségeket a korai kötõdés esemé-nyeinek tükrében vizsgáljuk. Feltételezé-sünk szerint az empátiás készség alakulásaés a korai kötõdés minõsége kauzális össze-függést mutat.

Az empátiavizsgálatokat kiegészítve,felmérést terveztünk az orvostanhallgatókbetegekkel való kapcsolati és kommuniká-ciós nehézségeinek és félelmeinek vizsgála-tára (Csörsz et al., 2003). A Steven Cohen-Cole (1991) által szerkesztett kérdõív magyaradaptációja alapján készült felmérésbenelsõ- és harmadéves hallgatók vettek részt.A harmadév kulcsfontosságú a hallgatók szá-mára, fontos átmenet, amikor kimozdulnakaz „osztálytermekbõl”, hogy idejük egy ré-szét a betegekkel töltsék. A vizsgálat egyiklegfigyelemreméltóbb eredménye, hogy azelsõéves hallgató – híján mindenféle orvos-beteg kapcsolati tapasztalatnak – ugyanattólfél, mint az orvosi pszichológia gyakorlataitmár befejezõ harmadéves medikus: nemtud megbirkózni a fájdalomtól szenvedõ,érzelmileg feldúlt, síró vagy dühös, „nehéz”beteggel.

Mindez megerõsíti azt a már feltártvéleményt (Molnár – Molnár, 2002), hogy ahallgatók a betegágynál nem tudják megfe-lelõen alkalmazni az orvos-beteg kapcsolat-ról, kommunikációról szerzett ismereteiket,másfelõl az orvos-beteg kapcsolati viszo-

nyokat – úgy tûnik – az emocionális oldalfeltárásával lehet kielégítõen kutatni és amegfelelõ irányba terelni fejlõdését. Ezek-ben a kapcsolatokban mind a beteg, mindaz orvos részérõl alapvetõ jelentõsége vanaz érzelmek kommunikációjának, és ez az,ami meghatározza a kettejük közti viszonymilyenségét.

Az orvosi tevékenység és a tanári hivatásinherens hasonlóságokkal bír. Az orvosigyakorlatban is irányított attitûdváltoztatástvégez az orvos – ezt nevezzük terápiás be-tegoktatásnak (vö. Csabai et al., m. a., illetveTrinn – Molnár, 2001) –, tudatosan próbálja abeteg gyógyszerhez, egészséghez, beteg-séghez és terápiához való viszonyát megvál-toztatni.

Az orvosképzésben a magatartástudo-mányi tárgyak, a kommunikáció, a pszicho-lógia, a mikroszociológia, a pszichoszoma-tikus orvoslás, a junior Bálint-csoport, azorvosetika közel vannak ahhoz a területhez,amit valódi értelemben vett pedagógiánaknevezünk: ezen magatartástudományi tár-gyak ugyanis tartalmuk és megközelítésükszerint is jelentõsen hozzájárulnak az orvosihivatásszemélyiség formálásához.

Kulcsszavak: pályamotiváció, pályakép,professzionalizáció, hivatásszemélyiség,empátia, rejtett curriculum

IRODALOMAllport, Gordon (1961): Pattern and growth in per-

sonality. New York: Holt, Rinehart & WinstonBagdy Emõke (1996). Hivatás és személyiség. in

Bagdy Emõke (szerk.): A pedagógus hivatásszemé-lyisége. KLTE Pszichológia Int., Debrecen, 33-39

Bagdy Emõke – Mogyorósy Csaba (1988): Quo vadismedicus? Pályamotivációk alakulása az orvosegye-temi képzés során. Medicus Universalis. 1, 5-8

Bánfalvi Attila (2003): Az orvosképzés rejtettkurrikuluma. Magyar Felsõoktatás. 4-6

Beagan, Brenda L. (2001): Even If I Don’t KnowWhat I’m Doing I Can Make It Look Like I KnowWhat I’m Doing: Becoming a Doctor in the 1990s.Canadian Review of Sociology and Anthropology.38, 275-289

Buda Béla (1989): Az orvosszerep és az orvosiviselkedés. In: Molnár László (szerk.) Orvosi szo-ciológia. Medicina, Budapest, 98-108

Cohen-Cole, Steven (1991): The Medical Interview:The Three-function Approach. Mosby, St. Louis

Csabai Márta – Barta Krisztina (2000): Az orvosi iden-titás alakulása: orvostanhallgatók nézete az orvosipályáról, az orvosszereprõl. Lege Artis Medicinae.10, 638-644

Csabai Márta – Molnár Péter (1999): Egészség, beteg-ség, gyógyítás. Springer, Budapest.

Csabai Márta – Trinn Csilla – Molnár Péter (megje-lenés alatt): Egy „régi-új” szakterület: a terápiásbetegoktatás. in Pilling János (szerk.): Orvosi kom-munikáció. Medicina, Budapest



1400

Csinády A. – Csörsz Ilona – Molnár Péter (2003): Azempátiás készség evolúciós programja és a kora-gyermekkori szociális környezet kölcsönhatásasegítõ foglalkozásúaknál. DEOEC Magatartástudo-mányi Intézet. Kézirat, Debrecen

Csörsz Ilona – Csabai Márta – Molnár Péter (2003):Az orvosi hivatásszemélyiség alakulásánakkauzális követése. DEOEC MagatartástudományiIntézet. Kézirat, Debrecen

Fox, Renée C. (1957): Training for Uncertainty. inMerton, Robert K. – Reader George G. – Kendall,Patricia Louise (eds.): The Student-Physician. In-troductory Studies in the Sociology of Medical Edu-cation. Harvard Univ. Press, Cambridge, 207-244.

Konner, Melvin J. (1987): Becoming a Doctor: AJourney of Initiation in Medical School. Viking,New York

Molnár Péter – Nagy Emese (1997): A veleszületett

szocialitás jelenségérõl. in Hidas György (szerk.):A megtermékenyítéstõl a társadalomig. Dinasztia,Budapest, 23-29

Molnár Péter – Nemes L. – Nagy Emese (megjelenésalatt): Az evolúciós diád, mint fejlõdési rendszer:kölcsönös niche konstrukció az újszülött, anyakapcsolatban.

Molnár Regina – Molnár Péter (2002): Az orvosipályaszocializáció. Lege Artis Medicinae. 12, 250-254

Shapiro, Martin (1987): Getting Doctored: CriticalReflections on Becoming a Physician. Toronto,Ontario

Stern, David T. (2000): The Development of Profes-sional Character in Medical Students. HastingsCenter Report. 30, 26-29

Trinn Csilla – Molnár Péter (2001): Patient Educationin Hungary. Patient Education and Counseling.44, 71-74

1401

Analízis. Valóban, a múlt század tudományasikeresen szétszedte az embert. Jöhetne márvalaki, aki megint összerakja.

Karinthy Frigyes

A magatartástudományok megjelenéseaz orvosképzés curriculumában

A jövendõ orvosok képzése mindig is alap-vetõ része volt az orvoslásnak, már a Hippo-kratészi eskü is követelményként említettea „mûvészet átadását” a tanítványoknak. Azorvosképzés mind a mai napig különlegeshelyet foglal el a felsõoktatásban. Az orvos-képzés a legkomplexebb oktatási forma: amagas szintû ismeretek, klinikai készségekmellett a gyógyító hiteles magatartását is elkell sajátítani.

Az oktatási kérdések kiindulópontja azideális orvos paradigmája. Az „ideális orvos“tulajdonságainak ismeretében lehet az okta-tási folyamatokat fejleszteni. A mindenkoritársadalmi elvárások, az egészségügyi ellátásfejlõdési irányai határozták és határozzák megaz orvoslást, a kívánalmaknak megfelelõorvos profilját és így a képzés irányvonalait is.

Évszázadokon keresztül az európai or-vosképzésben a tudós orvos volt a példakép.Az oktatásban az elmélet és gyakorlatszétvált, sem Oxfordban, sem Cambridge-ben nem voltak oktató kórházak, de Páduá-ban, Bécsben és Párizsban is csak az elméle-tet sajátították el a hallgatók. A XVI. századig

Giovanni Battista da Monte (Montanus)(1498-1551) tette az elsõ kísérletet az egye-temi és klinikai oktatás összekapcsolására:„Követték tanáraikat a betegágyhoz, hogymegfigyeljék a beteg kinézetét, a párbeszé-dét, tüneteit, majd megvizsgálják pulzusátés megfigyeljenek mindent, ami ahhoz szük-séges, hogy a betegségérõl ismereteket sze-rezhessenek.”

Thomas Sydenham (1624-1689) angolorvos az életmód, a viselkedés megbetegítõés gyógyító szerepét hangsúlyozta: „becsuk-ta könyveit, és betegeit figyelte”. Az angolkollégáját mélységesen tisztelõ leydeni Her-mann Boerhaave professzor (1668-1738) isa modern klinikai orvoslás egyik megterem-tõje, aki sokkal fontosabbnak tartotta a be-tegágy melletti gyakorlati tudást, mint az„öncélú okoskodást”. Számos tanítványa eu-rópai és amerikai orvosegyetemek alapítójalett. A szemlélet így vált általánossá, hogyorvosképzés nincs klinikai gyakorlat nélkül(O’Malley, 1970).

A klinikai okfejtés két pilléren nyugszik:az egyik a természettudományon bizonyítha-tó ismereteket jelenti, a másik pillért az ún.humanisztikus komponensek alkotják, ezenbelül megkülönböztetjük a hermeneutikát,azaz a páciens viselkedésének megfejtésétés az orvosi munkát meghatározó etikai elgon-dolásokat. A magatartástudományi tárgyakjórészt az orvosi tevékenység humanisztikuskomponenseinek megértését szolgálják.

A MAGATARTÁSTUDOMÁNYI TÁRGYAKOKTATÁSA AZ ORVOSKÉPZÉSBEN

Barabás Katalinhabilitált egyetemi docens, SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika Magatartástudományi Csoport

[email protected]

Barabás Katalin • A magatartástudományi tárgyak oktatása…


1402

A XX. század második felében nyilvánva-lóvá vált, hogy az emberi magatartás az egyiklegfontosabb kockázati tényezõ a betegsé-gek kialakulásában, ezen összefüggésekfeltárására irányuló kutatások nyitották megaz egyetemek kapuit a tudományterület szá-mára.

1946-ban jött létre az elsõ munkacsoporta Harvard Egyetemen, de az orvostudo-mányhoz kapcsolódva 1950-ben az Univer-sity of Chicagón alakult meg az elsõ magatar-tástudományi csoport.

Az amerikai egyetemek curriculumábana hatvanas évektõl szerepelnek magatartás-tudományi tárgyak. A John Hopkins Univer-sity volt az egyik élenjáró egyetem, ahol atantárgyfüzér létjogosultságot nyert (Sierles,1992). Európában, így hazánkban is a hagyo-mányos orvosképzésben sokáig a tudás át-adására fordítottak nagyobb hangsúlyt. Anyolcvanas évekre a „tudásrobbanás” nehe-zen követhetõvé tette az újabb és újabb is-mereteket. Ma a hallgatóknak az informatika

tudománya segít a megújuló információk ke-zelésében. Viszont a készségek felértékelõd-tek a high technology világában: minél többmûszer áll rendelkezésre, annál inkább függaz orvos teljesítménye a hagyományos kész-ségektõl. Az orvos-beteg kommunikációelsõrendû jelentõségû, az emberi interakciófontossága nyilvánvalóbb, mint valaha. Anyugati orvosképzõ egyetemek az új kihívá-soknak megfelelõen integrálták a humaniszti-kus komponens feltárását segítõ tárgyakat.A magatartástudományokat alkotó diszciplí-nák átszövik a képzést. Csakis akkor tud tel-jesülni a kibocsátott új orvossal szembenielvárás, ha a hallgatók az orvosi pszichológiai,az orvosi etikai, az orvosi antropológiai, azorvosi szociológiai, valamint a kommuniká-ciós ismereteket, készségeket elsajátítják.

„A magatartástudományt az integratívelmélet igénye hozta létre, az orvostudo-mány, a pszichológia, a szociológia, az etika,az antropológia, a neuroanatómia, a neuro-fiziológia, a biológia, sõt a politikai tudomá-

1. ábra • A magatartástudományi tárgyak kapcsolatrendszere

1403

nyok eredményeire támaszkodva. Az emberimagatartás törvényszerûségeit és fejleszté-sének lehetõségeit vizsgálja, rendszerszem-léletû interdiszciplináris megközelítésben,tehát az ember és környezete közötti köl-csönhatások folyamatában.” (Kopp – Pikó,2001). Több tudományág szintézisébõl létre-jövõ tudományterület, az alkotó különbözõdiszciplínák a közös vonások hangsúlyozásamellett megtartják a sajátos módszertanukat,hagyományaikat.

Az orvosképzésben a diszciplína-füzéregyrészt a beteg és a populáció megismer-hetõségét és adekvát, személyre szabott,illetve a közösség esetében a társadalmi éskulturális tényezõket figyelembe vevõ be-avatkozás lehetõségeit oktatja, másrészt ma-gának a helyes orvosi magatartásnak akialakítását is segíti.

A magatartástudomány oktatásánakmódszertani sajátosságai

Napjainkban az alapvetõen a diagnózison éskezelésen alapuló orvoslással, a biomediciná-val (Callahan, 1998) szemben a beteget kö-zéppontba állító biopszichoszociális szem-léletû medicina (Niemi, 1987; Brook et al.,1998) igazolja a szükséges változtatásokat,nevezetesen új célok és módszerek beveze-tését a curriculum elsõ évétõl fogva. A sokfélealapvetõ diszciplína integrációja az orvosicurriculumban az interdiszciplináris és inter-professzionális együttmûködés megterve-zése bonyolult strukturális és szervezési vál-toztatásokat igényel a modern hallgatócentri-kus oktatás kialakítására.

A fenti szükségletek kielégítése értel-mében maguk a magatartástudományi tár-gyak tesznek a legtöbbet, hiszen az oktatásimódszerfejlesztés pszichológiai, pedagógiai,szociológiai, kommunikációs, etikai isme-retek alkalmazása nélkül nem történhet.Hatékony oktatásuk érdekében gyökeresenúj módszereket igyekeztek kidolgozni. Ahagyományos tantárgyi oktatás mellett meg-

jelent az integrált oktatás, majd 1965-ben akanadai McMaster Universityn kialakított újmódszertan, a kontextusban történõ tanulás,azaz a problem based learning (PBL) indulthódító útjára (Barrows – Abrahamson, 1965;Neufeld – Barrows, 1974). A PBL segítségé-vel a magatartástudomány eredményeitfelhasználva kialakított oktatási módszertanegyúttal jól alkalmazható lett a tárgyaink okta-tására is. Hamarosan, 1974-ben Európábanaz újonnan alapított University of Limburgon,azaz a Maastrichti Egyetemen honosítottákmeg az akkor forradalminak tekintett mód-szert. Az UTMSH Trainee Guide (1996) azalábbi definíciót adja a metódusnak: A PBLolyan módszer, amelyben problémák kon-textusként szolgálnak és stimulust biztosí-tanak az alap pszichoszociális és klinikaitudományok elsajátításához. A PBL-ben aprobléma az elsõdleges, és stimuluskéntszolgál a hallgató számára ahhoz, hogy identi-fikálni tudja a probléma megértéséhez szük-séges ismereteket, továbbá azokat az alapo-kat és koncepciókat, amelyeken a problémanyugszik (Barrows, 1986). Ebben a módszer-ben az oktató, a tanár nem tanít, hanemtutorként, facilitátorként mûködik közre. Ahallgatók öt-hat fõbõl álló kiscsoportos fog-lalkozások során megtanulnak együttmû-ködve, mégis önállóan dolgozni, és viselke-désük egyre inkább az orvosok viselkedésé-hez válik hasonlóvá.

A legtöbb európai orvosegyetemen, ígya magyarokon is, a hagyományos curricu-lum keretein belül történik a PBL imple-mentációja (Szabó, 1997). A kommunikáció,az etika, az egészségfejlesztés oktatása pél-dául alkalmazza a PBL sajátosságait. Itt máraz individuális tantárgyi érdekeket, kerete-ket átlépõ integratív metódus érvényesül,amely során a hallgatók tanulmányaik kez-detétõl foglalkoznak az orvosi tevékenység-gel kapcsolatos problémák megértésével ésmegoldásával (Bound – Feletti, 1991). Végülis ez a módszer visszatérést jelent a tantárgy-



1404

központú, ún. párhuzamos curriculum elõttimódszerhez, akkor is intuitíve tanultak, és alegkitûnõbb hallgatók ma is, ugyanígy intui-tíve sajátítják el a hivatást. Az új ebben a mód-szerben az, hogy a professzionális gyakorlat-hoz a humanisztikus technológia kapcsoló-dik. A módszer legfõbb értéke, hogy olyankompetens szakemberek hagyják el azegyetemet, akik képesek az önmaguk általirányított tanulásra és az egész életen át tartóönképzésre (Szabó, 1997).

Az összes kognitív, pszichomotoros éskommunikációs készség együttesét orvosikompetenciának nevezzük. Ezt meg kell kü-lönböztetni az orvosi teljesítménytõl, amelyfogalom az orvos aktuális klinikai viselke-dését jelöli; például mit csinál az orvos a való-ságban, amikor kapcsolatba kerül a beteggelvagy közösséggel. A kompetencia egy ideá-lis helyzetre utal, amire az orvos képes, ezenalapul az aktuális viselkedése is. Az orvoskép-zés nagy kihívása, hogy képes legyen meg-becsülni a szakmai teljesítményt is. Mind aszakmai kompetencia, mind a majdaniaktuális teljesítményt nyújtó viselkedés ki-alakításában a magatartástudományi tár-gyaknak kulcsszerepük van. A magatartás-tudományi tárgyak összevont szigorlati vizs-gája arra szeretne vállalkozni, hogy megpró-bálja megbecsülni a hallgatók késõbbi telje-sítményét. Hazánkban a magatartástudo-mányi tárgyakat oktató egyetemi tanszékekegységes szemléletük révén képesek a mo-dern orvosképzés hallgatóközpontú formá-ját megvalósítani, így ezek a tanszékek egy-úttal az oktatásfejlesztés mûhelyeiként ismûködhetnek.

Az új évezred orvosai: globáliskövetelményrendszerés a magatartástudományok

A XXI. század orvosainak egyre inkább stan-dardizált módon kell dolgozniuk, az orvos-beteg találkozás minden egyes lépése soránszámot kell tudni adniuk a bizonyítékokon

alapuló döntéseikrõl. Ugyanakkor a betegegyediségének figyelembevétele, a szemé-lyes kapcsolat, a jó kommunikáció szinténjogos elvárás, de a közösségi orvoslás, a nép-egészségügy is megkívánja, hogy az adottpopuláció szociológiai, kulturális paraméte-reit ismerjük, ha meg akarjuk érteni a kö-zösség körében meglévõ elváltozásokat, ésadekvát választ akarunk erre adni. A fejlettországokban közös egészségügyi problémákjelentkeztek: nevezetesen a populáció el-öregedése, a megromlott természetes ésmunkakörnyezet. A fõ halálokokat jelentõbetegségek hátterében életmódbeli ténye-zõk szerepelnek. Az egészségüggyel szem-ben egyre növekvõ elvárások alakulnak ki.

Tradicionálisan az orvosi tudás, kutatásnem ismer határokat. Az orvoslás tipikusan„globális hivatás”. Mára számos multilaterális,nemzetközi kapcsolatrendszer kinyitotta akapukat az orvosok és a hallgatók elõtt, és adiplomák kölcsönös elismerése megkívánjaa közös minõségi standardok felállítását.Szükségessé vált az orvosképzés globális kö-vetelményrendszerének kidolgozása. Erre2002-ben került sor, a Core Committee, In-stitute for International Medical Educationtizennégy, nemzetközi orvosképzéssel fog-lalkozó szervezet együttmunkálkodásarévén alkotta meg az 1800 orvosképzõ helyszámára közös követelményrendszerénekajánlását (Global Minimum Essential Require-ments – GMER) (Schwarz – Wojtczak, 2002).Ebben a magatartástudományi ismeretek,készségek az új évezred orvosképzési köve-telményrendszerének középpontjábanállnak.

A világon mindenütt az egészségügyiszolgáltatások és az orvosi gyakorlat alapvetõváltozásokon mentek át, a gazdasági meg-gondolások, a financiális viszonyok meghatá-rozó szerepe veszélyeztetheti az orvosi hu-manisztikus értékeket, a képzés erre vála-szolva ezen értékek megvédését és megerõ-sítését tartja legfõbb feladatának. A biotech-

1405

nológia, az informatika gyors fejlõdése új eti-kai, társadalmi, jogi kihívásokat jelent az orvos-tudomány számára, és ez a tudomány ésmûvészet egyensúlyának megõrzésére szólítfel. A képzés fontos feladata, hogy a jövõorvosait felkészítse a gyorsan változó egész-ségügyi környezethez való alkalmazkodásra.Az új curriculumban kiemelt hangsúlyt kapnaka társadalomtudományok, a gazdasági isme-retek és az információ-menedzselés.

A képzés kimentét így határozzák meg:• A végzett orvos legyen képes igazolni

magas szintû szakmai kompetenciáját,amely biztosítja a páciens jólétét szem elõtttartó minõségi ellátást.

• A végzett orvos legyen képes a beteg-ség, a sérülés ellátására, az egészség védel-mére, a betegségek megelõzésére, továbbálegyen képes a kiegyensúlyozott teammun-kára más végzettségû emberekkel. Emellettképesnek kell lennie tanítani, tanácsot adni,pácienst, családot, közösséget tájékoztatniegészségrõl, betegségrõl, kockázati ténye-zõkrõl és az egészséges életmódról.

• Legyen képes alkalmazkodni a meg-változott körülményekhez, orvosi mûködést

szabályozó alapelvekhez, a változó orvositechnológiához, információkhoz, mindezttegye úgy, hogy a legmagasabb hivatásbeliértékek és az etika ne sérüljön.

Természetesen az alább bemutatásrakerülõ hét kimeneti domain-nel jellemzettkövetelményrendszer a különbözõ régióktársadalmi és kulturális kontextusába illesz-kedõen fog érvényesülni.

Mind a hét terület feltételezi a magatartás-tudományi tárgyak oktatását.

1. A hivatásbeli értékek domain nemcsakaz etika, a bioetika, de az orvosi szociológiaés orvosi antropológia ismeretanyagát, kész-ségeit, a tanatológia, a palliatív ellátás elmé-letét és gyakorlatának elsajátítását is magá-ban foglalja. Az elkötelezett orvosi magatar-tás kialakításában az orvostörténeti ismere-tek is szerepet játszanak, a szakmai identitáskiépítésének klasszikus módjaként kerül acurriculumba.

2. A tudományos megalapozás területemegkívánja, hogy az emberi test normálisés patológiás struktúrája és mûködése mel-lett a hallgató tisztában legyen a normális ésabnormális emberi viselkedés törvényszerû-ségeivel is. Az orvosi pszichológia ezért mintmegalapozó tudományos diszciplína szere-pel. Ismerje a fejlõdés törvényszerûségeit isa lelki mûködések szintjén, tehát a fejlõdés-lélektan is alapkövetelményként jelentke-zik. Ennek a domainnek része, hogy a hall-gató ismerje a különbözõ kockázati tényezõ-ket, legyen tisztában mind a társadalmi, minda környezeti intervenciók lehetõségeivel.Ebben az orvosi szociológia kap hangsúlyt,de ide tartoznak az orvosi antropológiai is-meretek is. Ugyancsak itt kapott helyet az akívánalom, hogy a végzett hallgató képeslegyen a biokémiai, farmakológiai, sebészi,pszichológiai és társadalmi intervencióramind az akut, mind a krónikus, mind a termi-nális állapotú beteg esetében. A magatartás-orvoslás ismeretei mint követelmény jelent-kezik tehát.

2. ábra • A globális minimum alapvetõkövetelményrendszer területei (Core Com-mittee, 2002)



1406

3. A kommunikációs készségek kialakításateljes mértékben a magatartástudományi tár-gyak kompetenciája. A hallgató sajátítsa el ajó kommunikáció képességét, beteggel, csa-ládtaggal, kollégákkal, az egészségügy másdolgozóival, de tudjon az adott közösséggelis effektív kapcsolatot kiépíteni, velük haté-konyan kommunikálni. Mindezt a maga-tartástudományi tárgyak körében oktatottkommunikációs készségfejlesztés hivatottelsajátíttatni.

4. A klinikai készségek követelményrend-szerében az orvosi pszichológiai készségek-re, orvosi szociológiai és orvosi antropológiaitudásra egyaránt szükség van, hiszen csakígy teljesülhet az a kívánalom, hogy tudjaértékelni az egészségi problémát, tudjontanácsot adni a fizikai, pszichológiai, szociálisés kulturális faktorok figyelembevételével.

5. A népesség egészsége és az egészség-ügyi ellátás ugyancsak feltételezi a magatar-tástudományi tárgyak adta ismeretek éskészségek meglétét. Nemcsak a klinikaigyakorlatban megkerülhetetlen a magatar-tástudományok alkalmazása, hanem a meg-elõzõ orvoslás, a népegészségügy sem létez-het a magatartástudományi kutatások ésalkalmazások nélkül. Mára valamennyi fej-lett ország népbetegségeinek kockázati té-nyezõi között ott szerepelnek az életmód-ból, a rizikómagatartásból származó ténye-zõk, amelyek 47 %-ban határozzák meg azegészségi állapot minõségét. A preventívmódszerek kialakítása érdekében a prediktív

tényezõk meghatározása mellett a protek-tív magatartások feltárása, alkalmazása ésoktatása a magatartástudományok kutatásá-nak és alkalmazásának köszönhetõ. A társa-dalmi, kulturális ismeretek nélkül nehéz egyközösséget megérteni, annak érdekébentenni, de az etikai megalapozottságot szinténbiztosítani kell. Az orvosi szociológia itt ki-emelten integrálódik a terület által megkí-vánt tudás és készség kialakításába.

6. Az információ menedzsmentje do-main olyan követelményrendszert állít fel,amelynek teljesítése a magatartástudományitárgyakra visszafordítva, azok magasabb szin-tû alkalmazását teszi lehetõvé.

7. A kritikus gondolkodás és kutatás terü-lete és a magatartástudományok kapcsolataegyértelmû. Olyan attitûd kialakítására kelltörekedni, amely konstruktív szkepticizmustjelent és kutatásorientált beállítódást kíván.A magatartástudományoknak nagy befolyá-soló szerepük lehet a kutatási irányultság,szemléletmód alakításában a redukcionistaszemlélet mellett a komplex megközelítéstpreferáló kutatások hangsúlyozásával.

A fentiekben összefoglalt, ún. globálisminimum alapvetõ követelmények eszkö-zül szolgálnak az orvosképzés minõségénekjavítására és indirekt módon az orvosi gya-korlat minõségének emelésére. Valószínû-leg ez fogja befolyásolni az orvosi iskolákcurriculumait és oktatási folyamatait, ame-lyek az utat majd a kompetenciaorientáltorvosképzéshez kövezik ki.

IRODALOMBarrows, Howard S. – Abrahamson, Stephen (1964).

The Programmed Patient: A Technique for Ap-praising Student Performance in Clinical Neurol-ogy. Journal of Medical Education. 39, 802-807

Barrows, Howard S. – Tamblyn, Robyn M. (1980):Problem-Based Learning: An Approach to MedicalEducation. Springer Plublishing Company, N. Y.

Barrows, Howard S. (1986): A Taxonomy of Prob-lem-Based Learning Methods. Medical Education,20, 481-486

Bound, David J. – Feletti, Grahame I. (1991): Intro-duction. in Bound, David J. – Feletti, Grahame I.

(eds.) The Challenge of Problem Based Learning.Kogan Page Ltd., London, 13-20

Brook, David W. – Gordon, Cynthia – Meadow,Herbert C. (1998): Education in Behavioural Medi-cine. Medical Teaching. 20, 241-246

Callahan, D. (ed.) 1998: Medical Education and theGoals of Medicine. Medical Teaching, 20,85-86

Core Committee, Institute for International MedicalEducation (2002): Global Minimum Essential Re-quirements in Medical Education. Medical Teach-ing. 24, 130-135

Kopp Mária – Pikó Bettina (2001): A magatartástudo-mányok szerepe a nemzetközi és hazai orvoskép-

1407

zésben: Helyzetkép és lehetõségek. OrvosiHetilap. 142, 2715-2721

Neufeld, Victor R. – Barrows Howard S. (1974):Mcmaster Philosophy: An Approach to Medical Edu-cation. Journal of Medical Education. 49, 1040-1050

Niemi, Päivi M. (1997): Medical Students Profes-sional Identity: Self Reflexion During the Pre-Clini-cal Years. Medical Education. 31, 408-415

O’Malley, Charles Donald (1970): The History ofMedical Education. University of California Press,Los Angeles.

Schwarz, M. Roy – Wojtczak, Andrzej (2002): Global

Minimum Essential Requirements: A Road towardsCompetence-Oriented Medical Education. Medi-cal Teaching. 24, 125-129

Sierles, Frederick S. (Eds.) (1992): Behavioural Sci-ence For Medical Students. Williams Wilkins, Bal-timore

Szabó, J. Zs. (1997): A problémán alapuló tanulás(„Problem-based Learning”) az orvosképzés meg-újításának egyik lehetséges módszere. Orvoskép-zés 72, 67-75

Trainee Guide (1996): The University of Texas Medi-cal School at Houston



1408

Harminc éve kezdõdtek el szervezett for-mában az MTA Szilárdtestfizikai és OptikaiKutatóintézetében (akkor KFKI SzilárdtestKutatóintézet, késõbb KFKI SzilárdtestfizikaiKutatóintézet) a folyadékkristály-kutatások.Nemzetközi szinten 1968-tól számítható atéma fellendülése. Az új kutatási téma beindí-tásához elõször az intézet Tudományos Ta-nácsát kellett meggyõzni a téma újszerûsé-gérõl és tudományos jelentõségérõl. Ezutánpályázatot nyújtottunk be az OMFB-hez,amelynek elfogadása után az intézet „cél-programot” indított be. Ezek a tanulmány-tervek vagy a velük kapcsolatban írt dolgo-zatok ma is megtalálhatók, így az ígéretekmegvalósulása illetve meg nem valósulásaharminc év után ellenõrizhetõ. Ilyen egybe-vetés talán az Akadémia számára is érde-kesnek illetve tanulságosnak bizonyulhat.Láthatnánk, hogy az óriási szenzációnak jel-zett kutatások bizonyos idõ távlatában való-ban olyan jelentõsek lettek-e, mint ígérték.

A kezdeti beharangozás lényege egymondatban összefoglalható. Azt állítottuk,hogy a folyadékkristályok kutatása új, in-terdiszciplináris kutatási területet nyit meg:megteremti egyrészt a részben rendezettszerves anyagokban erõsen aszimmetrikusmolekulák között fellépõ kölcsönhatások

tanulmányozását, lehetõvé teszi az ilyenanyagokban fellépõ új makroszkopikus tu-lajdonságok felismerését, másrészt ezekalapján új gyakorlati alkalmazásokra leszlehetõség. A folyadékkristályokkal készíthe-tõ megjelenítõk, kijelzõk, információs közlésilehetõségek jól illeszkedtek a mikroelektro-nika követelményeihez (kis áramfelhaszná-lás, alacsony feszültség használata, stb.). Ezértaz alapkutatás (új anyagok elõállítása, újfizikai jelenségek megismerése) mellett azipari kutatások, majd a gyártás is beindult.Így pár év alatt a laboratóriumi kutatásokbólnemzetközi versenyfutás alakult ki, ami szá-mos tudományt és alkalmazási területet kö-tött össze.

1988-ban Tokióban, az ottani legnagyobbmagánegyetemen (Tokai University) az újanyagok témában egy kerekasztal-értekez-letet szerveztek, mintegy harminc külföldiés harminc japán résztvevõvel. Az egyetemrektora a vacsora utáni beszélgetésben fel-vetette: megvalósítható-e az, hogy a Földbármely részén egy emberhez egy betû-szám kombinációt rendelünk, kapcsolatotteremthet-e az ember a Föld tetszõlegespontján levõ hasonlóan megjelölt emberrel,sõt lebonyolíthatnak-e üzletet? Meggyõzõd-hetnek-e arról, hogy máskor is ugyanazzal

MIT KAPTUNK A FOLYADÉKKRISTÁLY-KUTATÁSOKTÓL?

Bata Lajosaz MTA doktora, tudományos tanácsadó, Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet – [email protected]

Tanulmány

1409

az emberrel beszélnek-e. Én szöveg és képmegjelenítésére a folyadékkristály kijelzõketítéltem legalkalmasabbnak. Ma, amikor mo-biltelefont látok, ez a megbeszélés mindigeszembe jut. A másik érdekessége e megbe-szélésnek a különbözõ (fizika, kémia, híradás-technika) szakterületeken dolgozó embe-rek véleményének egymáshoz illesztése ésalakulása volt.

Fizikai, kémiai háttér

A folyadékkristály fázis a szilárd és a folyadék-fázisok között alakul ki. Már felfedezésükkoris meglepetést keltettek azzal, hogy létre-jöhet egy közbülsõ, részben rendezett álla-pot. A folyadékkristály-kutatások azóta kide-rítették, hogy e fázison belül is legalább har-minc szerkezettípust különböztethetünkmeg, melyek közül egy anyagban csak né-hány valósul meg. A szerves szintetikus ve-gyészek számára éppen az jelent különlegeskihívást, hogy melyik molekuláris szerkezetmelyik folyadékkristály-szerkezetet hozzalétre. Minden szerkezethez természeteseneltérõ makroszkopikus tulajdonságok, opti-kai jellemzõk társulnak. A folyadékkristályokugyanis optikailag egy- vagy kéttengelyûrendszerek, az optikai tengely állása pedigelektromos térrel vezérelhetõ. Éppen ez atulajdonságuk teszi lehetõvé, hogy fénysze-lepnek (fénykapcsolónak), optikai megjele-nítõknek használjuk õket. A folyadékkristá-lyokkal olyan nagyszámú optikai jelenségés ezek oly sok gyakorlati hasznosítása való-sítható meg, hogy kialakult egy új szakmaiágazat, az optikai mérnökség. Lehetõvé vált,hogy számos hétköznapi berendezésünk-ben, hordozható kézi mûszerekben, laptop,desktop eszközökben hasznosíthassuk õket.

A kutatás a különbözõ molekuláris szer-kezettel létrehozható makroszkopikus (pél-dául szilárdtesteknél megismert) tulajdonsá-gok felé fordult. A fizikusok azt a feladatotadták a vegyészeknek, hogy kapcsoljanakadott tulajdonságú (például dipólus) gyököt

vagy gyököket bizonyos folyadékkristály-tulajdonságot mutató molekulákhoz, és ígyvárhatóan új tulajdonságokat mutató anya-got kapunk. Nos, a szerves vegyészek eddigmegfeleltek a kihívásoknak. Így jutottunkel például a ferro-, antiferro- vagy ferrielektro-mos folyadékkristályokhoz. Ehhez királis (afény polarizációs síkját elforgató) és dipólusttartalmazó csoportot kellett egyszerû nemati-kus anyaghoz kapcsolni. (Nematikus anyag:a molekulák hossztengelyei egy irányba mu-tatnak.) Az optikai tulajdonságok és ezekalkalmazása után érdeklõdõk máris olyananyaghoz jutottak, amelyekkel 100-1000-szer gyorsabb megjelenítést valósíthattakmeg, ezzel az alkalmazhatósági kör lénye-gesen bõvült.

A molekulaszerkezet további módosítá-sával merevtörzsû molekulák helyett ív vagybanán alakú molekulákat hoztak létre; ezenakirális molekulák körében is megfigyelhetõa ferroelektromos állapot. Ezzel megdõlt aza korábbi vélekedés, hogy ferroelektromos-ság csakis királis atommal (például szénatom-mal) rendelkezõ anyagokon fordulhat elõ.

A hosszúkás molekulák mellett a lapos,korong vagy lap alakú molekulák is számosfolyadékkristály fázist mutatnak. Ezek oszlo-pos szerkezeteket hoznak létre. Ha a moleku-lák közepébe fématomot helyezünk, mole-kuláris vezetõ szál alakul ki. (A hosszú láncútetrafenilporfirin-oxovanádium komplexfényvezetõ tulajdonsággal rendelkezik. Sötét-árama 10-10 A/cm2, a fotoárama 10-7 A/cm2. )

Biológiai kapcsolatok

A kiralitás nemcsak az „egyszerû” folyadék-kristály molekuláknál, hanem a náluk bonyo-lultabb biológiai molekuláknál illetve a be-lõlük felépülõ rendszerekben is nagy jelentõ-séggel bír. A banán alakú molekuláknál meg-figyelt jelenségek szerepe a biológiai rend-szerekben még felderítésre vár.

Egyes elektromos kijelzésre vagy hõ-mérséklet-detektálásra alkalmazott királis

Bata Lajos • Mit kaptunk a folyadékkristály-kutatásoktól?


1410

molekulák, a koleszterilek, fontos biológiaimolekulák. Ezeken kívül például a DNS, atransz-RNS, nukleoproteidek, kromoszómákvagy enzimek oldószerekben bizonyoshõmérséklet- és koncentrációtartománybanszintén folyadékkristály-fázisokat alkotnak.

A sejtmembrán, a vörösvértest, az ideg-szál mielin hüvelye, vírusok, izomszövetekés más anyagok tulajdonságainak fizikaileírásához a folyadékkristály-kutatások visz-nek el. A fizika módszereinek az „élõ moleku-lák” között fellépõ kölcsönhatások tanulmá-nyozására való bevetése nagy eredménye-ket ígér. A DNS szerkezetének felderítésé-ben nagy szerepe volt annak, hogy vizesoldatokban a molekulák folyadékkristály-fázist alkotnak, így a molekulák makroszko-pikusan rendezhetõk lettek, ami jelentõskönnyebbséget adott a szerkezet meghatá-rozásában.

Hazai kutatások

A hazai kutatások közül négy, igen jelentõsnemzetközi együttmûködésben mûvelttémát emelek ki:

1. Instabilitások és mintázatképzõdés.A folyadékkristályok különösen hajlamosakmintázatképzõdésre. Mintázatnak hívunkminden olyan térbeli alakzatot, amely azegyensúlytól eltávolított rendszer reakciója-ként jön létre. Az egyensúlyi állapothoz vagynem tartozik struktúra (homogén eloszlás),vagy nagyon egyszerû geometriai formák jel-lemzik. Szinte bármilyen külsõ tér (elektro-mos, mágneses, hõmérséklet-, nyomás- vagykoncentrációgradiens) nem különösen nagyértékénél megbomlik a rendszer egyensúlya,és komplex struktúrákat hoz létre. Nematikusfolyadékkristályra adott külsõ tér hatásáralétrejöhetnek konvektív instabilitások, ekkora kialakuló struktúra lehet idõben állandó vagyváltozhat, de hosszú idõ múlva sem tûnik el(permanens struktúrák). Ezekre példa a hõ-mérsékletgradiens illetve az elektromos téráltal létrehozott áramlások.

2. Folyadékkristályok ésa fény kölcsönhatásának vizsgálata.

A nematikus folyadékkristályok és a fénykölcsönhatásának vizsgálata során megmu-tattuk, hogy egy fénysugár elektromos tere,hasonlóan az alacsony frekvenciás elektromostérhez, felhasználható a molekulák irányított-ságának megváltoztatására. A vizsgálatokatkiterjesztették festékkel doppolt folyadék-kristályokra is. Az eredmények a nemlineárisoptikában találhatnak alkalmazást.

3. Ferro-, antiferro- és ferrielektromosanyagok tulajdonságainak és a velüklétrehozható fizikai jelenségektanulmányozása.

Mi ismertük fel azt az elektromechanikaijelenséget, amelyben ferro- és ferrielektro-mos anyagokban váltakozó elektromos térhatására anyagáramlás indul be, ami a min-tatartóban rezgést, mechanikai mozgást ered-ményez. A jelenség fordítottja is fellép, azaza mintatartó egyik lapjának periodikus moz-gatására elektromos feszültség keletkezik.

4. Folyadékkristályok elõállítása,elegyek készítése fizikai kutatásokhoz.

A fizikai kutatásainkhoz szükséges folya-dékkristályok egy részét mi állítottuk elõ. Adeuterizált (hidrogén helyett deutériumottartalmazó) anyagmintáink nagy nemzetközifeltûnést keltettek, és új kapcsolatokat,együttmûködéseket eredményeztek.

Információ-megjelenítés

A mindennapi használatban bevált eszközök,berendezések egyértelmûen mutatják,hogy a folyadékkristály-kutatások jelentõshatással voltak mindennapi életünkre. Hasz-nálhatnánk mobiltelefont folyadékkristálymegjelenítõ nélkül? Aligha, különösen, ha agyakori újratöltésre gondolunk. A kézi szá-mológépekben, a tenyér- és notesz-, vala-mint az asztali gépekben, kézimûszerekben,otthoni berendezésekben már megszoktuka folyadékkristályos megjelenítõket. Afényképezõgépekben és videófelvevõkön

1411

a felvett kép visszanézhetõ, a kép elkészül-tekor dönthetünk arról, hogy azokat meg-tartjuk vagy töröljük illetve szerkesztjük-e.A számítógépek monitoraként mára elfoglal-ták helyüket a pénzintézetekben. Elektroni-kai, számítástechnikai üzletekben elõkelõhelyeken állnak. A Cinema HD Display ésaz Apple a tokiói Expón már bemutatta a23"-os képátlójú, 16:10-es képarányú,1920x1200 pixel felbontású, 5 cm vastagképernyõvel rendelkezõ kijelzõt, amit egyszámítógéphez kapcsoltak.

A címben feltett kérdésre tehát nyugod-tan válaszolhatunk teljes megelégedettség-gel. A szakértõk az eddigi alkalmazásokatmégis úgy ítélhetik meg, hogy a felismertjelenségek közül igazán csak a nematikusfolyadékkristályok, a csavart nematikus szer-kezet valamilyen variánsa hódított igazánpiacot. A ferroelektromos, azaz gyorsabb ki-jelzéssel létrehozható megjelenítõkkel mû-ködõ tévéket bemutatták már, de piacotmég nem nyertek. Ennek kettõs oka van.Egyrészt nagy versenytárs jelentkezett: aplazmatévé, másrészt, ahogy a gyártó cégekvezetõi mondják: adjátok olcsóbban a ferro-elektromos anyagokat, és akkor majd meglát-juk. A ferroelektromos anyagok elõállításáhozugyanis optikai forgatóképesség szempont-jából tiszta anyagokra van szükség, amelyekegyelõre nem elég olcsók. Ez nem jelentiazt, hogy a ferroelektromos megjelenítõk ki-dolgozásán nem dolgoznának tovább.

A ferroelektromos anyagok elektromostérrel ferro-, antiferro- és ferrielektromos álla-potba vihetõk át, így bistabil, tristabil és tetra-stabil állapot érhetõ el. A különbözõ állapotokmás-más fényátengedõ képességet mutat-nak, jól használhatóak képmegjelenítésre.Antiferroelektromos anyaggal megvalósít-ható, hogy az kis negatív feszültséggel fénytenged át, nulla feszültség körül nem engediát, majd kis pozitív küszöbfeszültségtõl ismétátengedi. Antiferroelektromos állapotban amolekulák ún. „könyvespolc geometriában”

helyezkednek el. Az egyik „polcon”, moleku-larétegben, a polc oldalához képest példáuljobbra dõlnek, a szomszédos polcon ugyan-olyan szögben balra. Elektromos térrel átvihe-tõk ferroelektromos állapotba, azaz az összes„polcon” egy irányba, vagy balra vagy jobbradõlnek. A folyadékkristály-réteget közrefogópolarizátorok döntik el, melyik állapot ered-ményez világos vagy sötét képet.

Napjainkban egy különleges ötlet meg-valósítása tartja izgalomban az e téren dol-gozókat. Nevezetesen olyan anyagot kelle-ne elõállítani, amelyben a molekulák dõlés-szöge 45o-os. Antiferroelektromos állapotbana molekulák a szomszédos rétegekben egy-másra merõlegesen állnak, így a fényáteresz-tõképesség a fizikai állapotból adódóan nulla,tehát a molekulák felületi rendezésének fel-adata leegyszerûsödik. Elvileg maximáliskontraszt hozható létre, ami a gyors kapcsolásmellett nagy képélességet tesz lehetõvé. Amegfelelõ hõmérséklettartományban ilyentulajdonságot mutató anyag elõállítására irá-nyuló kísérletek ígéretesek.

Elõállítottak már olyan antiferroelektro-mos anyagot is, amelyet küszöbfeszültségnélkül, 0 illetve 2V/mm-1 közötti feszültség-gel kapcsolhatunk. Ezek aktív mátrix megje-lenítõknek alkalmasak. A Toshiba 15 colosmonitort mutatott be 100:1-es kontraszttal,50 ms kapcsolási idõvel, 70o-os látószöggel.

A folyadékkristály-tévénél sokáig gondotokozott a látószög növelése. Mostanában újmódszerrel próbálnak ezen segíteni: a folya-dékkristály réteget kis sávszélességû hátsóUV fénnyel világítják meg. A folyadékkristályréteggel modulált fény egy képelemben vö-rös, zöld és kék fényt kibocsátó foszforréte-gekre esik, ezek a fotolumineszcencia alap-ján bocsátanak ki fényt. Tekintve, hogy afoszfor teljes térszögbe sugároz, a látószög isteljes lesz. A jelenlegi kutatások a megfelelõélettartamú foszforok elõállítását célozzák.

Utóbbi példák igazolják, hogy a mai kuta-tások a gyakorlati hasznosításban is számos

Bata Lajos • Mit kaptunk a folyadékkristály-kutatásoktól?


1412

új lehetõséget ígérnek. A felhasználás soránderül ki, hogy melyik effektus milyen beren-dezésben nyújt optimális lehetõséget.

A folyadékkristályoknak köszönhetõena részben rendezett anyagok kutatása terénegy olyan interdiszciplináris tudományágalakult ki, mely nagyban elõsegíti más tudo-mányterületek fejlõdését, és a gyakorlatihasznosítás területén is hozzájárul életünkminõségének javulásához.

Ebben az írásban nem az általunk elérteredmények bemutatása volt az elsõdlegescél. Ezek beszámolókban és évkönyvekbenaz érdeklõdõk számára elérhetõk. Publiká-cióink száma meghaladja a 310-et. Az osztálymunkájának elismertségét jelzi, hogy az

IRODALOMBata Lajos (1972): Folyadékkristályok. KFKI Report.

72-7495.Bata Lajos (1976): Folyadékkristályok fizikai, biológiai

rendszerekben és a gyakorlatban. Fizikai Szemle. 3.1

Egyesült Államok, Kanada és India, illetve avezetõ európai országok mellett mi rendez-hettük meg 1994-ben az egész területetátfogó 15. Nemzetközi FolyadékkristályKonferenciát, amelyen kilencszáz kutatóvett részt. A témában már nemzetközi elis-mertséget elért kutatóink: Buka Ágnes, ÉberNándor, Fodor-Csorba Katalin, Jákli Antal,Jánossy István, Vajda Boldizsárné és a fiata-labbak: Börzsönyi Tamás, Kósa Tamás ésTóth Katona Tibor garantálják, hogy a témamagasszintû mûvelésére megvannak és ajövõben is adottak lehetnek a feltételek.

Kulcsszavak: folyadékkristályok, kijelzõk,megjelenítõk, részben rendezett anyagok

Bata Lajos (1980): Folyadékkristályok. Új anyagok akutatás és a gyakorlati alkalmazás számára. Szi-lárdtestfizika új eredményei. Akadémiai, Budapest

Bata Lajos (1986): Folyadékkristályok. Mûszaki, Bp.SzFKI évkönyvei.

1413

Bevezetés

Bármely betegség kialakulása elsõsorban akiváltó tényezõktõl, a személy érzékenysé-gétõl, genetikai adottságaitól és a környezetihatásoktól függ. A fejlõdõ szervezet testiérésének korai szakaszában fokozottan ér-zékeny a környezeti ártalmak iránt. Ennekoka a védekezõ rendszerek éretlensége. Ígyaz embrionális életben vagy gyermekkorbanelszenvedett vegyszeres vagy sugárzásokozta ártalom tartós egészségromlást okoz-hat a felnõttkorban akkor is, ha születéskorsemmilyen rendellenességet nem tapaszta-lunk. Különösen a koraszülés vagy a méhenbelüli sorvadás segíti elõ a krónikus felnõtt-kori betegségek kialakulását. Egyre romlókörnyezetünkben a gyermekek egészségiállapota, fizikai és szellemi teherbírása csök-ken. A nõk dohányzásának elterjedésévelés a városi lakosság túlzsúfolt egészségtelenkörnyezetében a kissúlyú újszülöttek illetvea koraszülések száma emelkedett. Az ala-csony születési súly a magas vérnyomásra, acukorbetegségek kialakulására, immunoló-giai rendellenességekre és elhízásra hajlamo-sít. A magas ólomszennyezettség, a városilevegõ magas szénmonoxid-tartalma, a do-hányzás (a passzív is), a szülõk és a fiatalokalkoholizmusa vagy drogfogyasztása az ideg-rendszer károsításával a szellemi és a lelkifejlõdést is gátolja.

A szennyezett levegõ és víz, valamint azegészséges iskola, lakókörnyezet, a rendsze-

res sport, a helyes táplálkozás és a mozgáshiánya együttesen vezet oda, hogy az 1994-ben végzett felmérések szerint a másfél mil-lió tanulóból 70 ezer egészségügyileg veszé-lyeztetetté vált Magyarországon. A veszé-lyeztetett fiataloknál fõleg a mozgásszervibetegségek, a gerinc és mellkas deformitá-sok, testsúlyproblémák és pszichés zavarokjellemzõek. A tanulók 4 %-a nem alkalmassportolásra, és 60 ezer gyerek valamilyenokból felmentett a testnevelés alól. A fiatalokegészségét, életét a rohanó élettempó, azagresszív társadalmi magatartás is veszélyez-teti. Több száz gyermeket veszítünk el éven-te közlekedési vagy egyéb baleset miatt.Háromszáz fiatal veti el önmaga az életét. Akatonaköteles fiataloknak több mint 40 %-anegatív élményként élte meg az addigi éle-tét, 30 %-a fõleg pszichés okok miatt alkal-matlan a katonai szolgálatra. A pszichiátriaiosztályokon évente 23 ezer fiatalkorút kezel-nek. A drog és az alkohol elõretörésével ez aszám évrõl évre emelkedik.

A szomorú statisztika hátterérõl adhatnakmagyarázatot a korunk jellemzõjeként em-legetett szellemi és fizikai környezetszeny-nyezés, a mentálhigiénés problémák, a csa-ládok felbomlása, a magány, amit továbberõsít a vizuális kultúra (tévé, film, színház)eldurvulása, az öncélú erõszak és a pornóterjedése a fiatalok körében. Egyébként is adohányzásra és alkoholfogyasztásra ösztön-zõ reklámok, amit szerencsére 2002-tõl márnem engedélyeznek, az önpusztító életfor-

A KÖRNYEZETI ÁRTALMAKÉS A DAGANATOS BETEGSÉGEK MEGELÕZÉSE

Tompa Annaaz MTA doktora

Fodor József Országos Közegészségügyi Központ, Országos Kémiai Biztonsági Inté[email protected]

Tompa Anna • A környezeti ártalmak …


1414

mákat teszik vonzóvá. Ennek eredménye-ként a tömegkommunikáció, csupán azanyagi hasznot látva, kóros viselkedésfor-mákat közvetít, és így szisztematikusan rom-boló hatást gyakorol az egészségre. A valódimozgatórugók és az egészséget veszélyez-tetõ tényezõk feltárása társadalmi összefo-gást igényel, ami jelenleg az egyetlen járhatóút Magyarországon egy hatékony prevenciósprogram elindítására, fõleg az ifjúság egész-sége és a jövõ védelmében.

A prevenciós magatartás hatékonyságáraismeretesek meggyõzõ példák, amelyekarra buzdítanak, hogy ezek gyakorlatát márgyermekkorban érdemes elsajátítani. Föld-rajzilag léteznek olyan területek (Tibet, Kau-kázus), ahol a várható élekor a száz évhezközelít, és nyolcvan éves kor alatt alig for-dulnak elõ krónikus, nem fertõzõ betegsé-gek, így a rosszindulatú daganatok is rendkívülritkák. Ezeknek az apró népcsoportoknak aközös jellemzõje a félnomád pásztorkodó,nyugodt életmód, a hideg éghajlat, a vegetá-riánushoz közelítõ táplálkozási szokások(tejtermékek, sajt, vaj és ahol van, a hal képe-zik a táplálék fõ alkotórészeit). Nem ismere-tes közöttük a dohányzás, illetve a mértékte-len alkoholfogyasztás sem. Nyilván a belter-jes szaporodási szokások révén a körülmé-nyekhez leginkább alkalmazkodni tudóegyedek válogatódtak ki, ami esetükbenegyben a krónikus betegségekkel szembeninagyobb rezisztenciát is jelentette.

A daganatos betegségekkialakulásának kockázata

Daganatos betegségek kialakulására életünksorán bármely idõpontban van lehetõség. Astatisztikai adatok mégis arra utalnak, hogyaz életkor növekedésével ez az esély fokozó-dik. Ennek számos oka van, amelyek közülhárom tényezõt érdemes kiemelni:

• az öregedõ szervezetben a spontánmutációk gyakorisága emelkedik;

• csökken a szervezet immunaktivitása;

• emelkedik a rákkeltõ hatások kifejté-sének idõtartama.

A rosszindulatú daganatos betegségekkialakulása általában idõben elhúzódó, több-lépcsõs folyamat. Mai tudásunk szerint arosszindulatú daganatok keltésében, mint-egy 70-90 %-ban környezeti tényezõk ját-szanak szerepet, ebbõl következik, hogy adaganatok döntõ többsége megelõzhetõ.Ezen környezeti ártalmak közül a legfonto-sabbak a kémiai karcinogének. 1988 január-jában mintegy 8 millió vegyi anyag volt re-gisztrálva, és kb. 75 ezer volt kereskedelmiforgalomban. Emberben kb. 70 anyagról illet-ve keverékrõl bizonyították, hogy daganat-keltõ. A WHO adatai szerint állatkísérletek-ben további kétszáz vegyület esetében me-rült fel a humán rákkeltés gyanúja. Ezek azanyagok megtalálhatók az ember lakó- ésmunkakörnyezetében. A daganatok kialaku-lása mutációk sorozatát feltételezi.

A daganatos betegségek megelõzésétmár korai gyermekkorban el kell kezdeni,sõt a fogamzás pillanatától kezdve ügyelnikell az optimális életmódra és környezetre.

A dohányzó vagy alkoholista, drogélvezõszülõk jelentõsen csökkentik a magzat élet-kilátásait. Legenyhébb esetben kissúlyú, gyen-ge fizikai állapotú, hiperaktív és kevéssé tanu-lékony gyermeket hoznak a világra. Ezek agyermekek hátrányos egészségi állapotukmiatt betegségek sorozatával küzdenek,gondjaik lehetnek az iskolaérettség elérésé-ben, majd komoly tanulási nehézségeik le-hetnek, ami egész életre korlátozhatja érvé-nyesülésüket. A szülõk önpusztító magatartá-sa sérült gyermek születéséhez is vezethet,hiszen ilyen esetben a szülõk látens genetikaihibái az utódokban könnyebben manifesztá-lódnak, és a gerinc, a szájpadhasadék, a szemfejlõdési rendellenessége is gyakoribbá válikaz alkoholista, dohányzó vagy drogélvezõszülõk esetében. Becslések szerint a fejlõdésirendellenességeknek csupán 10 %-a vezet-hetõ vissza valódi, dominánsan öröklõdõ gene-

1415


tikai hibára. A torzképzõdések oka 20-25 %-ban méhen belüli károsodásokra vezethetõvissza. A legtöbb születési rendellenesség agenetikai hajlam és a környezeti ártalmakegyüttes hatásának tulajdonítható.

A szülõk foglalkozása is okozhat születésirendellenességet vagy daganatot. Hollandkutatók reprezentatív felméréseket végez-tek a nyitott gerincû gyermekek szüleinél,akiknek különösen a foglalkozására voltakkíváncsiak. Megállapították, hogy a mezõ-gazdaságban és a tisztítókban dolgozó anyákés a fémfeldolgozó, valamint szállításban al-kalmazott apák gyermekeiben szignifikán-san emelkedik a nyitott gerinc elõfordulása.Jól ismert már korábbról, hogy az ionizálósugárzás az utódokban gyermekkori tumo-rokat és egyéb rendellenességeket okozhat,ezért a röntgen- és egyéb sugaraktól az anyá-kat védeni kell. A gyermekkori daganatokleggyakoribb kockázati tényezõit az alábbi,1. táblázat tartalmazza.

A fémek közül az ólomnak, a krómnakés a kadmiumnak lehet szerepe a gyermek-kori tumorok kialakulásában. A növényvédõszerek potenciális rákkeltõ hatása nagybana bevitel jellegétõl (munkahely, baleset, táp-lálkozási lánc) függ. Éppen ezért a kockáza-tok kétfélék lehetnek: a gyártás és alkalma-zás kapcsán kialakuló munkahelyi kockáza-

tok, amelyek elleni védelem megoldható(lásd védõfelszerelések), a másik a szennye-zett élelmiszerekkel a táplálkozási láncbabekerülõ növényvédõ szerek okozta kocká-zat. A humán rákkeltéssel kapcsolatos adatokfõleg munkahelyi ártalmak kapcsán váltakismertté. Ezek alapján a permetezõanyagokfõleg a bõrön, tüdõben, a hormonális rend-szerben és a csontvelõ vérképzõ sejtek káro-sítása révén okozhatnak daganatot (bõr-,tüdõ-, emlõ-, hipofízis-, prosztatarák vagyleukémiák, limfómák, stb.).

A környezeti ártalmak és a peszticidekdaganatkeltõ hatása részben direkt, a DNS -olekulát érintõ géntoxicitás következménye,részben az immunrendszer gátlásán,hormonzavarokon (ösztrogén-agonisták kö-re), vagy tumor-promoterek hatásán ke-resztül nyilvánulhat meg.

A rák kockázatát fokozó tényezõk:• Fokozott (aktív/passzív) dohányzás• Kalóriadús táplálkozás (túlsúly)• Fokozott alkoholfogyasztás• Kémiai anyagok fokozott és szakszerûtlen

használata a munkahelyen, háztartásban• Fokozott ionizáló sugárexpozíció a kör-

nyezetben, a munkahelyen vagy a gyó-gyászatban

• Fokozott UV sugár-expozíció (külsõ mun-kavégzés, napozás, szolárium)

Kiváltó okok A szülõk foglalkozása (expozíciós források)

röntgen és g-sugárzás orvosok, nõvérekvírusfertõzés ápolók, tanárok, prostituáltak

gyakori abortusz fiatalkorúak, prostituáltakdietil-stilbösztrol (fogamzásgátló) hormonzavar, kezelés

altatási tevékenység végzése orvosok, mûtõsökklórozott szénhidrogének gazdálkodók, gyártók

tanyai életvitel, peszticidek családi gazdálkodókDown-kór, kromoszomális betegségek genetikai és környezeti hatások

a testvérek között daganat elõfordulása rokoni kapcsolatok, genetikai adottságok

az apa szénhidrogén-expozíciójaolajipar, feldolgozás, szállításbenzinkutas, gépkocsivezetõ

fehérje-, mikroelem- és vitaminhiány szegénység, bûnözés, mentális betegség

1. táblázat • A gyermekkori daganatok lehetséges kockázati tényezõi


1416

• Elektromágneses mezõk• Elhanyagolt, gyenge prevenciós tevé-

kenység az orvosi ellátásban• Tájékozatlanság, félretájékoztatás, áltudo-

mányos információk propagálása a sajtó-ban

• Higiénés szemlélet hiánya• Mozgáshiány, vitaminszegény táplálkozás• Genetikai tényezõk• Szociális elmaradottság, ill. lemaradás• A családi kötöttségek és az erkölcsi tartás

romlása• Stressz, önpusztító életmód, depresszív és

negatív magatartás• Frusztráció, személyiségi és magatartási

zavarok

Az immunmechanizmusok szerepeaz alkalmazkodásban

Az immunrendszernek nem csupán az élõkórokozókkal szembeni küzdelemben vanszerepe. Az élettelen anyagok, vegyületekis aktivizálhatják az immunkompetenssejteket. A dohányzók nyálában fehérjéhezkötött sok szénláncú szénhidrogén, hapténmolekulák ellen specifikus ellenanyagokattaláltak. A fehérjékhez kötõdve ezek a struk-túrák megváltoztatják a saját fehérjék immu-nológiai tulajdonságait, és a szervezet ide-genként kezeli õket. Jó esetben ez a reakciónem irányul a sejtek szerkezeti felépítéséértfelelõs fehérjék ellen. Ha a testidegen vegy-szerek (xenobiotikumok) a szövetközti állo-mány vagy a sejteket határoló membránokfehérjéivel lépnek kapcsolatba, súlyos auto-immun reakciókat válthatnak ki, ami a ma-gyar lakosság 6-7 %-át érinti. A korábbanismeretlen eredetûnek tartott ízületi és vese-betegségek hátterében a fehérjék megválto-zott szerkezete vagy az immunrendszer akti-vitásának tévesztése szerepelhet. Az im-munkompetens sejtek genetikai állományá-ban (magi DNS-állomány) bekövetkezõváltozások együtt járnak a sejtek funkcióinakmegváltozásával. Az autoimmun betegsé-

gek diagnosztikájában jól használható markera sejtmag ellen termelt antitest, az ún. anti-nukleáris faktor (ANF), vagy a mitokondriu-mok membránja ellen reakcióba lépõ anti-mitokondriális faktor kimutatása. Az autoim-munitásért nem csupán a fehérjék elleni ke-resztreakciók, hanem a hibás immunválaszis okolható. A környezeti hatások olyan mu-tációkat eredményezhetnek a sejtek felszí-nén, amelyek gátolják a T limfociták antigéntfelismerõ képességét, és így tévesztések jö-hetnek létre.

Immuntoxikológia

A környezethez történõ alkalmazkodásegyik kulcsa, hogy adaptációs rendszerünk(immunkompetens sejtek) nyitott genetikaiprogrammal rendelkezik, ezért képes a kör-nyezeti kínálat szerint átprogramozni a funk-cióikat a közel egymilliárd antigén felisme-résére alkalmas rendszeren belül. Ugyanak-kor ez a nyitottság az immunrendszert foko-zottan érzékennyé teszi azokkal a mutagén,karcinogén anyagokkal szemben, amelyekaktívan átalakítják a DNS-molekula szerke-zetét, és megváltoztatják annak információ-tartalmát. Az adaptáció során a genotoxikushatásra az immunkompetens sejtek rosszinformációkat közvetíthetnek, ami nem azalkalmazkodást szolgálja. Ez eredményezhetfunkcióvesztést vagy tévesztést, immun-szupressziót vagy éppen ennek ellenkezõ-jét, fokozott érzékenységet (allergiát). Ami-kor egy tiltott klón, amelybõl a daganat iskifejlõdhet, növekedésnek indul, az ép im-munrendszer ezt felismeri, és a tumorsejteknövekedését a természetes ölõsejtek (NK-sejtek) mozgósításával megakadályozhatja.Csökkent aktivitású vagy sérült immunrend-szerben nagyobb az esély arra, hogy ezek atiltott klónok észrevétlenek maradnak. Ezérta daganatos betegségek elleni küzdelem-ben az immunrendszer épségének megóvá-sa elsõrendû feladat. Minden olyan tényezõ,ami az immunválaszt gátolja, kedvez a daga-

1417


natok kifejlõdésének, és elõsegíti a szervezetöregedését.

Minden olyan természetes, vagy mester-ségesen elõállított vegyületet, molekulát,polimert, amely az immunkompetens sejtekmûködését gátolja, mechanizmustól függet-lenül immuntoxikusnak nevezünk. Az im-munotoxicitás következménye lehet az im-munszupresszió, az allergia vagy túlérzé-kenység, az autoimmunitás vagy a dagana-tok kialakulása. Immunotoxikus anyagokatgyárt a gyógyszeripar éppen a nem kívántimmunreakciók visszaszorítására (szteroidokés gyulladáscsökkentõk), vagy növekedés-gátló szereket (citosztatikumokat), amelyeknem specifikusan gátolják a citokinek hatá-sát, illetve a szignálutak befagyasztásávalmegakadályozzák a klonális szelekciót. Van-nak természetes alkaloidák (Vinca), ame-lyek szintén gátolják a sejtek növekedését.Az immuntoxikus anyagok legszélesebbcsoportját a környezetszennyezõ anyagokalkotják. Ezek közül is a legjelentõsebbek anehézfémek, fõleg a szerves vegyületeik, aklórozott szénhidrogének és a sokláncúaromás szénhidrogének, amelyek egybenrákkeltõek is.

A környezeti (xenobiotikumok) ártalmakneurotoxicitása, genotoxicitása és immunto-xicitása párhuzamos jelenség, ami a kórosadaptáció patológiai alapját jelentheti. Azimmuntoxikológia a munkahelyi, környezetiés terápiás expozíció hatására az immun-rendszerben bekövetkezõ károsító hatáso-kat vizsgálja. Az immunrendszer összetett-ségébõl adódóan a toxikus anyagok támadás-pontja is széleskörû.• befolyásolhatják bármely immunsejt kép-

zõdését, érését, osztódását, differenciáló-dását;

• károsíthatják az immunsejtek mûködését;• az immunrendszer szabályozásátImmuntoxikus hatással bírnak a környezet-szennyezõ anyagok közül a sokszénláncú(policiklikus) aromás szénhidrogének (PAH),

amelyek egyben karcinogének is, a halogé-nezett szénhidrogének (poliklórozott bifeni-lek (PCB), polibrómozott bifenilek (PBB), di-oxinok), amelyek gátolják az immunrendszermûködését, és abszolút számban is csökkentika T és B limfociták számát. A benzol expozíciómyelotoxikus hatása révén megnöveli a leu-kémiák gyakoriságát. A kemoterápiás szerek,melyeket daganatterápiában és transzplantá-ciók esetében alkalmaznak, ugyancsak im-munszupressziót okoznak.

Az immunrendszer önszabályozó me-chanizmusain kívül jelentõs kapcsolatokkalrendelkezik más szövetféleségekkel ésszervrendszerekkel. Így szoros kölcsönha-tásban van a központi idegrendszerrel és aneuroendokrin hálózattal, ami különösen astressz kapcsán szembetûnõ. A két rendszerközötti kapcsolatot azok a limfociták szaporo-dását serkentõ limfokinek, citokinek tartjákfenn, amelyek egyben hírvivõ molekulák(neuropeptidek), és az idegrendszer infor-mációs összeköttetésében játszanak sze-repet. Ugyancsak közösek lehetnek a sejtektáplálkozását és növekedését serkentõanyagok is (hormonok).

Kémiai kórokok

A gyermekeket a lakókörnyezetükben, a ját-szótereken, az ivóvízben, a levegõben levõkémiai anyagok veszélyeztethetik. Ezek kö-zül különösen veszélyesek a kipufogógázok,az ólom, a PAH-ok, a permetezõszerek ma-radványai és a nitrozó vegyületek. Az ólomaz egyik leggyakoribb környezetszennyezõnehézfém, aminek a szervezetbe kerülésemár kis mennyiségben is komoly idegrend-szeri és fejlõdési zavarokat okozhat a gyer-mekekben. Az ólomszennyezés leggyakrab-ban a kipufogógázok üledékének a szállópor révén történõ belélegezésével, vagy atalajból az élelmiszerláncon keresztül juthata szervezetbe, amiben a régebben használtvízvezetékek ólomcsövei is forrásul szolgál-tak. Az 50-es években a füstszûrõ nélküli


1418

amerikai cigarettákban szintén magas voltaz ólomtartalom (21-84 μg/m3 cigarettán-ként). A jelenleg forgalomban levõ cigaret-tákból napi 20 szál elszívásával már 5 μg juta szervezetbe.

Az ólom biológiai hatásai a bevitt mennyi-ségtõl, az idõtartamtól, az illetõ egyéni adott-ságaitól, életkorától, nemétõl, tápláltságiszintjétõl, csontjai állapotától, stb. függenek.Tehát nagyon nehéz meghatározni az egész-ségre ártalmatlan mennyiséget. Az ólom nemmarad sokáig a keringésben, hanem fõleg acsontokba épül be a kálcium helyére, éscsökkenti a csont szilárdságát. Dohányzó nõ-ket és férfiakat fokozottan veszélyeztet acsontritkulás. A fogak és a fogíny állapotábóllehet következtetni a korábban elszenvedettólommérgezésre. Súlyos esetekben sérül avese, az agy szürkeállománya, ami korai el-butulást okozhat, vagy Alzheimer-szerûmegbetegedést eredményez.

A jó minõségû ivóvíz elengedhetetlenfeltétele a betegségek megelõzésének. Saj-nos Magyarországon, különösen a Dél-Alföl-dön magas az ásott kutak, sõt még a vezeté-kes víz arzéntartalma, ami rákkeltõ hatású.Ez a probléma az utóbbi idõben különösenaktuálissá vált, hiszen az Európai Unióhozvaló csatlakozási felkészülés során a környe-zetvédelmi elõírásainkat Magyarországon isaz Uniós értékekhez kell igazítani. Sajnos ahazai szabvány magasabb arzénmennyisé-get enged meg az ivóvízben, mint az Unió.Ennek megváltoztatása és az arzénkoncent-ráció csökkentése komoly felkészültségetés anyagi ráfordítást igényel az országtól. Azarzén a geográfiai sajátosságok révén vagyszennyezõdésként, illetve gyógyszermér-gezés formájában juthat a szervezetbe. Ko-rábban a permetezõszerek is jelentõs meny-nyiségben tartalmaztak arzént. Biológiaihatékonyságát fokozza, hogy átjut a placen-tán, és így a magzatot is károsíthatja. Felnõt-tekben bõr- és légúti rákot okozhat, de meg-támadhatja a gyomrot és a májat is. Rákkeltõ

hatása miatt használatát a gyakorlatbanjelentõsen korlátozták.

A színesfémek közül a króm és a nikkelmint gyakori allergén szerepel a bõrgyógyá-szok listáján. Krómtartalmú bizsuk kifekélye-sedõ ekcémás folyamatot okozhatnak köz-vetlen érintkezés útján. A foglalkozások közülkülönösen az ékszerészek és a fémfeldol-gozók, az autóiparban foglalkoztatottak és afestékekkel dolgozók vannak kitéve króm-expozíciónak. A VI értékû króm nem csupánallergén, hanem jól ismert karcinogén hatásúfém. A placentán átjutva multiplex fejlõdésirendellenességeket okozhat.

A kadmium mint ipari szennyezõ anyagkrónikus mérgezés esetén sterilitást okoz aférfiakban. Nõknél is gátolja az ovulációt és apeteérés folyamatát. A gonádokon kívül fõ-leg a veséket, a tüdõt és a vérképzést károsít-ja. Az életfontosságú mikroelemekkel, minta vas, a réz, a szelénium vagy a cink kihelyet-tesítõdik, ami hiányt okoz ezen elemekben.Gátolja az immunrendszer mûködését, ezérthajlamosít a különbözõ fertõzõ betegségekreés daganatokra.

A nehézfémek közül még a higanynaklehet jelentõsége gyermekeknél is. Az eltörthiganyos hõmérõbõl származó higanycsep-pek gõzének belégzése mérgezést okozhat.Egyébként a higanynak fõleg a szerves ve-gyületei veszélyesek, amelyek környezet-szennyezésként Japánban a súlyos, ún. Mina-mata-kórt okozták. Ebben a betegségben fõ-leg az idegrendszer károsodott, ami encepha-lopathiával, perifériás bénulásokkal, elbutulás-sal járt. Ennek eredményeként a mérgezet-tek teljesen munkaképtelenné váltak. Azeset azért is érdekes, mert a japán bíróság avilágon elsõként ítélt meg környezetszennye-zés miatt életjáradékot az áldozatok számára.

Permetezõszerek, xenoösztrogének

Ötvenegy vegyszer sorolható ezen xeno-ösztrogén-szerû anyagok közé. Ezek közüla leggyakrabban a bisphenol, a nonylphenol,

1419


a dioxin, a poliklórozott bifenilek (PCB), aVindozolin (fungicid) fordulnak elõ. Ez utób-biak a növények, zöldségek, gyümölcsökrévén kerülhetnek a szervezetbe. Ezek közülnéhány a tesztoszteron receptorokhoz kötõ-dik anélkül, hogy a tesztoszteron hatásávalrendelkezne. Ezért gyermekkorban ért ha-tásként a másodlagos nemi jellegek gyen-gén, vagy egyáltalán nem alakulnak ki. Azornitológusok elõször Floridában figyeltékmeg 1947-ben, hogy a hím galambok nemmutatnak kellõ érdeklõdést a nõstényekiránt. 1960-ban Michiganben mesterségesentenyésztett hím halak sterilitását tapasztalták,1977-ben Floridában a sirályok pártéveszté-sét figyelték meg, majd az Apopka-tó kör-nyékén 1980-ban az alligátorok nemi szer-veinek méretei radikálisan csökkentek.1992-ben dán kutatók adatai szerint a sorkö-teles dán fiatalok spermiumszáma az 1938-as adatokhoz képest a felére csökkent. Mamár bebizonyosodott, hogy ezek a negatívváltozások a xenoösztrogének rovásáraírhatók.

A xenoösztrogének és a daganatok

A xenoösztrogének biológiai hatása igen sok-rétû lehet. Az emlõrák, a méhnyálkahártyátérintõ rosszindulatú daganat, a vastagbélrákés a prosztatarák kifejlõdését a szteroid hor-monok elõsegítik. Sõt, újabban az idõsödõnõk körében gyakori myoma kialakulását isezzel hozzák összefüggésbe. A környezet-szennyezõ anyagok közül néhány utánozzaa szteroid hormonok struktúráját, és ezzelbecsapja a sejtfelszínt. A hatásmechanizmu-sukban rejlõ egyik lehetõség az, hogy sti-mulálják a sejtfelszín ösztrogénreceptorainakszámát, amivel relatív ösztrogénéhséget te-remtenek, ami a hormonális feedback miatta gonadotrop hormon fokozott termelésétés indokolatlan saját ösztrogén kiáramlásáteredményezheti. Ennek eredményekéntfertilizációs problémák, cikluszavarok és azemlõszövet kóros szaporodása következhet

be. A szövet burjánzását nem követi a szövetiérés (differenciálódás), ami a terhesség hiá-nyában a kivezetõ csatornák kialakulásánakzavarához vezet. Az irreguláris növekedéskövetkeztében a mirigyállomány nyákter-melõdése nem képes elvezetõdni, és cisztákalakulnak ki az emlõben. Ez a folyamat érint-heti a már fiatal korban sejtiniciáción átesett,tumor kialakulására potenciálisan alkalmassejteket, amelyek hirtelen növekedésnek in-dulnak. A civilizált világban az emlõ és prosz-tata rosszindulatú daganatai egyre fiatalabbkorban alakulnak ki, aminek egyik magyará-zata lehet ezen xenoösztrogének elterjedésea környezetben. A legújabb kutatási eredmé-nyek felvetik annak lehetõségét, hogy egyesnem szteroid gyulladáscsökkentõk, példáulaz acetaminophen szintén képes indukálnia sejtfelszín ösztrogén receptorait, így ezek-nek a gyógyszereknek a krónikus szedése(Paracetamol, Panadol, stb.) kockázati ténye-zõként szerepelhet az emlõrák kialakulásá-ban.

A dioxinok a legveszélyesebb rákkeltõkközé tartoznak. Már igen kis koncentrációbannegatív biológiai hatást váltanak ki. Fõleg aklór tartalmú mûanyagok elégetése soránkeletkeznek. A perzisztens szerves szennye-zõk (POP) csoportjába tartoznak, amelyeketa nemzetközi szakmai szervezetek (WHO,UNEP, OECD) szerint, káros hatásaik miatt,az egész világon minél hamarább ki kell iktat-ni a környezetbõl. A klórozott szénhidrogéntartalmú permetezõszerek a placentán vagyaz anyatejen keresztül egészen fiatalon gátol-hatják a növekedést, és negatív hatással bír-nak az ivari érésre és a szexuális differen-ciálódásra. Ezen ártalom következményé-nek tartják, hogy Dániában a hererák 300%-kal, a prosztatarák 125 %-kal emelkedettaz utóbbi húsz évben. Az USA-ban a dioxinés más xenoösztrogének rovására írják azt,hogy a férfiak 10 %-a teljes impotenciában,30 %-a idõnként potenciazavarokkal küsz-ködik.


1420

Fizikai kórokokZaj és vibráció

A környezeti zajterhelés legfontosabb forrásaa közlekedési és üzemi tevékenységbõl szár-mazik. Újabban fõleg a fiatalok körében szá-molni kell a szórakoztatóipar (diszkó, kon-cert, walkman) okozta terheléssel is. Ez utób-bi azért veszélyes, mert szervezett védelmetigen nehéz vele szemben kialakítani, hiszena szórakozás lényege maga a zaj, pedig ahosszan tartó, 85 dB feletti zenehallgatásesetén a fiatalok 20-30 %-nál maradandó hal-láskárosodás léphet fel.

A közlekedésbõl származó zaj a lakosságfelét zavarja, ez folyamatosan és átlagosan70 dB terhelést jelent. A repülõterek és vasúticsomópontok közelében járulékos zajforrá-sok fordulnak elõ, amelyek ugyan kisebbnépességet érintenek, de egészségügyi kö-vetkezményeik súlyosabbak lehetnek.Ugyanis 20-30 dB már alvászavart okozhat,24-40 dB-tõl jelentõs pszichés terheléstokoz, 40-50 dB rontja a beszéd érthetõségét,60-65 dB-tõl kezdõdõen már vegetatív ideg-rendszeri zavarok léphetnek fel. Folyamatos85 dB-es zajterhelés, vagy egyszeri 120-130dB impulzus halláskárosodást okoz.

Vibráció

A munkagépek, sõt a közlekedési eszközökmûködésük során kényszerrezgéseket vé-geznek, amelyek az emberi kényelemre(szubjektív érzések) és az egészségre (ob-jektív hatások) egyaránt károsak lehetnek.Ha ezek a kényszerrezgések közvetlenülátterjednek az emberi testre, akkor vibráció-ról beszélünk. Ezek a mechanikus rezgésekjármûvek esetén az egész testet, míg munka-gépeknél többnyire a kezet érintik. A köz-vetlen végtagokat ért vibrációs hatások job-ban definiálhatók, mint az egész testet értvibrációé. Ugyanis ez utóbbi fõleg neurotikuspanaszokat okoz, amire az egyéni érzékeny-ség igen különbözõ lehet. A lokális vibrációs

hatások részben idegrendszeri elváltozáso-kat, az arteriolák beszûkülését, csontritkulástés egyéb mozgásszervi eltéréseket okoznak.Ezek a végtag gyengeségével, zsibbadásá-val, végül a mozgás és munkaképesség kor-látozódásával járnak.

UV sugárzás

Az ultraibolya (UV) sugárzás tartománya 100nm és 420 nm között van. Ezen a tartomá-nyon belül a hullámhossz alapján A (320-420 nm), B (280-320 nm) és C (< 280 nm)sugárzást különíthetünk el. A B sugárzásnaknemcsak a hullámhossztartománya tér el azA sugárzástól, hanem biológiai veszélyességeis nagyobb. A C sugárzásnál nem kell a bioló-giai következményektõl tartani. A napfénymindkét (A és B) tartományt magába fog-lalja. Káros hatása leginkább a túlzott napozáselkerülésével védhetõ ki, bár a gyakorlat aztmutatja, hogy bizonyos földrajzi területeken,ahol az atmoszféra ózonrétege vékonyabb,tehát a 250 és 350 nm-es hullámhosszú sugár-zást nem képes elnyelni, a napfény UV Bsugárzása fokozódik, és már enyhe napozásis képes a bõrön rákos daganatot kialakítani.Az UV sugárzás a bõr alapi rétegében elnye-lõdik, gyulladást, felégést okoz. A bõrpír el-múlását követõen a pigmentáció fokozódá-sával jár. Festékes anyajegyek irritációja ésfokozott UV hatás eredményeként nõ a bõrrosszindulatú festékes daganatainak (mela-noma) elõfordulása is. Munkahelyeken ívhe-gesztésnél, kvarc- illetve higanygõz lámpákhasználatakor, mûtõkben a levegõ sterilizá-lása közben, elektromos kemencék közelé-ben következhet be fokozott UV expozíció,ami különösen a szemre veszélyes. Ez azállapot fokozott fényérzékenységgel járhat,és korai szürke hályog kialakulását eredmé-nyezheti. A munkahelyi UV okozta ártalmakvédõszemüveg, illetve hegesztõpajzs hasz-nálatával megelõzhetõk.

1421


Elektromágneses tér

A nagyfeszültségû távvezetékekbõl szárma-zó elektromágneses sugárzás pontos bioló-giai szerepe még nem teljesen tisztázott.Vannak olyan adatok, amelyek arra utalnak,hogy a nagy teljesítményû elektromos erõ-mûvek és transzformátorállomások közelé-ben a lakosság körében a leukémiák, agyda-ganatok és az emlõrák halmozódása nõ.

Az elektromos hálózatokból származóelektromágneses energia hatásával szembe-ni védelmet leginkább a veszélyes berende-zések vagy a veszélyeztetett területek meg-felelõ árnyékolásával, illetõleg az erõmûvekés távvezetékek lakosságtól távoli, ún. hatás-talan zónákban történõ elhelyezésével lehetbiztosítani. A mobiltelefonok elterjedésévelnem is annyira a daganatos, mint az ideg-rendszeri károsodás veszélye került elõtér-be. Állatkísérletek alapján az elektromágne-ses sugárzás ronthatja a memóriát.

Mikrohullámú sugárzás

A mikrohullámok az 1 mm-tõl az 1 m hullám-hosszúságú sugárzások közé tartoznak. Abiológiai hatásuk függ a hullámhossztól, asugárzás energiájától és a besugárzott felületnagyságától. A 100 W/m2 feletti nagyfrek-venciájú sugárzás közvetlen káros hatássalbírhat a szervezetre. A hõhatáson kívül gátol-ja a spermiumok mozgékonyságát, tartóshatás esetén sterilitást okozhat. Fokozza aszürkehályogképzõdést, bénítja az ideg-rendszer koordinációs készségét. Ilyen ma-gas frekvenciát bocsátanak ki a radarkészülé-kek, a rádiótelefonok, mikrohullámú sütõk,speciális tápegységek, hegesztõberende-zések, feszültségszabályozók és egyes radio-terápiás készülékek. Ezen sugárzás ellenspeciális fémszövetekkel lehet védekezni.

Ionizáló sugárzás

Az emberi környezetet terhelõ ionizáló su-gárzás jelentõs része (a becslések szerint

legalább 50 %-a) természetes forrásokbólszármazik. Ennek a természetes sugárzásnakmintegy 10 %-a származik kozmikus sugárzás-ként Földön kívüli forrásokból, a többi a kör-nyezetünkben található természetes radioak-tív izotópok sugárzásából ered. A radioaktívszennyezõdés általában a talaj felsõ rétegeitérinti, de sajnos a talajvízbe is bejuthat. A fen-tiek következményeként a talaj öntisztuló ké-pessége romlik, a növények és a mikrobákéletfeltételei kedvezõtlenebbé válnak, s a ve-szélyes anyagok a vizekbe jutva vagy a növé-nyek révén élelmiszerként okozhatnak ve-szélyt szervezetünknek. Nem elhanyagolha-tó, hogy a radioaktív szennyezés révén a talajfokozza a háttérsugárzást, és emeli a spontánmutációs arányt. A mutagenitás és a karcino-genitás között pedig 90 %-os közvetlen össze-függés áll fenn. A talaj tehát nem annyira köz-vetlenül mint az eddig megismert környezetihatások, hanem közvetve, de fontos közvetítõtényezõként, fokozhatja a környezet daga-natokozó szerepét.

A prevenciót segítõ tényezõk:kemoprevenció

A mutagén és karcinogén anyagok ellen sok-féle védekezõ mechanizmus létezik. Ilyena bõr, a gyomor, a belek, a testfelszín, illetõlega tápcsatorna hámsejtjeinek állandó „kopá-sa”, apoptózisa. Az oxigén-gyök támadásaellen az élõ szervezetek antioxidáns enzima-tikus folyamatokkal védik magukat, ami egy-ben a daganatok kialakulása elleni védelmetis jelenti. A táplálkozásnak döntõ jelentõségevan a daganatkeltés elleni védelemben. Azöldség- és gyümölcsbevitelt azért hangsú-lyozzák annyira, mert a vitaminoknak (A-,D-, E-, C-vitaminok), a b-karotinoknak, azéletfontosságú aminosavaknak, zsírsavak-nak és flavonoidoknak védõ szerepük van arákos elfajulás kivédésében. A flavonoidokés különbözõ difenil lignanok gátolják axenoösztrogének negatív hatását, ezért azegészséges táplálkozással csökkenthetõ a


1422

hormonérzékeny daganatok kifejlõdése. Azállati eredetû lignanokat a bélflóra metabo-lizálja növényi eredetû alapanyagokból. Abélflóra baktériumállománya igen gyorsanadaptálódik a diéta változásokhoz. Így sokhús fogyasztása kapcsán magas lesz a bélfalbéta glukuronidáz, azoreduktáz és nitrore-duktáz aktivitása, és így nõ az epesavak toxi-kus formájának koncentrációja, ami fokozzaa rákhajlamot. A növényi eredetû ösztrogé-nek is képesek befolyásolni az állati szerve-zet hormonális státusát a bélflóra enzimatikusaktivitásának megváltoztatásával.

Az étkezési rostoknak a vastagbélrákmegelõzésében van szerepük, ugyanis felü-letükön megkötik a káros anyagokat, és zsí-ros étkezést követõen csökkentik a toxikusepesavak koncentrációját. A szelén a bõr-, amáj, a prosztata-, vastagbél- és az emlõdaga-natok kialakulását gátolja, és véd a nehézfé-mek toxicitásával szemben. A környezetiártalmak kivédésében az antioxidánsoknakdöntõ szerepük van. A legismertebb antioxi-

dánsokat a 2. táblázatban foglaltuk össze.A magyarországi táplálkozási szokásokat

figyelembe véve általában azt mondhatjuk,hogy azok feltehetõen kedveznek a dagana-tos megbetegedéseknek. A magyar konyhazsírban, szénhidrátban, fûszerekben gazdag,rostokban szegény; a lakosság jelentõs ré-szében túlsúlyosság figyelhetõ meg, a BMI(Body Mass Index normálisan 25, a férfiak ésnõk többségében meghaladja a 27-es érté-ket. Magyarországon a lakosság egészét te-kintve kb. 40 %-a fölötte van a 25-ös érték-nek, a 40 év felettieknek pedig 60 %-a elhí-zott. A talaj, a kultúrnövények, a haszonálla-tok és esetenként az ivóvíz szennyezett-sége, a tápanyagok, élelmiszerek karcino-génszintjét jelentõsen megnöveli. Az elhízásnem csupán a túlzott kalóriabevitellel, ha-nem a mozgás hiányával, genetikai ténye-zõkkel és hormonális változásokkal is össze-függ. Vannak betegségek, amelyek elhízástokoznak, például a cukorbaj vagy az alko-holizmus (sörhas). A koraszülés, a kis szüle-

Enzimek Aminosavakszuperoxid-diszmutáz (SOD) L-arginin

kataláz L-ciszteinglutation-peroxidáz (GP) L-metioninglutation-reduktáz (GSH) L-glutation

glutation-transzferáz (GT) L-ciszteinmetionin-reduktáz (MeR) L-glutamát

L-glicin

Vitaminok NyomelemekA-vitamin szelénb-karotin germánium 132C-vitamin cinkg-linolsav króm

Újabb antioxidánsokpantetein (a pantoténsav prekurzora, SH-csoportot tartalmaz)etoxikin (Santokin, élelmiszerekben elõforduló antioxidáns)

ciszteamin (SH-csoportot tartalmaz)probukol (az LDL-t védi az oxidációtól)

sylimarin (flavonoidszármazék, három izomerje ismert)koenzim-Q (ubiquinol 10)

2. táblázat • A legismertebb antioxidánsok

1423


IRODALOMBerenblum, I. (1985): Challenging Problems in Co-

carcinogenesis. Cancer Research. 45, 5, 1917-21Bíró Sándor (1995): Életünk válsághelyzetei. A

depresszió és a stressz. SubRosa, BudapestBishop, J. Michael (1991): Molecular Themes in

Oncogenesis. Cell. 64, 235-248

tési súly és a csecsemõk mesterséges táplá-lása fokozza a késõbbi kövérségre való hajla-mot. A legalább hat hónapig csak anyatejentartott csecsemõknél csökken a kövérségrevaló hajlam. A helytelen táplálkozás, a mozgáshiánya, a túlzott édesség és cukor fogyasz-tása, a stressz és a depresszió fokozza a gyer-mekkori elhízásra való hajlamot.

Az elhízás okai:• helytelen táplálás és táplálkozás• mozgás hiánya• öröklött hajlam• bulimia• életkor• életmód• anyagcserezavar• hormonháztartás zavara• környezeti tényezõk• stressz és pszichogén tényezõk

Összefoglalás

A környezeti és a munkahelyi ártalmak elke-rülhetõk. Nem kell évtizedeket várni, hogy atudomány megoldja a daganatos betegségekkeletkezésének és gyógyításának összes kér-dését. Ha figyelmesen összerakjuk a tudo-mány által összegyûjtött adatokat, akkor vilá-gosan látható, hogy a rákbetegség gyógyításá-

nak kulcsa a megelõzésben van. A helyes táp-lálkozással, a káros szenvedélyek (alkohol,dohányzás, drog) elkerülésével, a fizikai kór-okok elleni védekezéssel, a kielégítõ testmoz-gással segíthetünk magunkon abban, hogy abetegségeket, így a rosszindulatú daganatokatis megelõzzük. Ennek számszerûsített becslé-sét amerikai kutatók által közrebocsátottadatok alapján a 3. táblázat szemlélteti. Öt,Magyarországon is emelkedõ tendenciátmutató daganatra vonatkoztatott adatok lát-hatók (vastagbél, prosztata, emlõ, tüdõ és száj-üreg). A tüdõrák különösen a dohányzás el-hagyásával 90-95 %-ban megelõzhetõ volna.Az emlõ-, a prosztata- valamint a vastagbél-daganatok fõleg a táplálkozás útján befolyá-solhatók. A szájüregi daganatoknál a dohány-zás, alkohol és a táplálkozási tényezõk, szájhi-giéné egyaránt döntõ a megelõzés területén,aminek gyakorlását már a lehetõ legfiatalabbéletkorban el kell kezdeni.

Kulcsszavak: rákprevenció, gyermekkorirák, kémiai karcinogének, fizikai karci-nogének, rákrizikó, immuntoxikológia,xenoösztrogének, kemoprevenció

A cikk az NKFP 01/016/2001 pályázat támo-gatásával készült

alkohol- és alacsony antioxidánsok, fitokémiai várhatódohányzásmentes kalória- mikroelemek, anyagok csökkenés

életforma bevitel vitaminok rostok (%)vastagbél + + + + 66-75tüdõ ++ - + ? 90-95szájüreg ++ - + + 35-40prosztata - + + + 10-20emlõ + + + + 33-50

prevenciótumorok

3. táblázat • Megelõzhetõ daganatok

Boján Ferenc – Kertai Pál (1992): A népegészségügyidõszerû kérdései 91’. LAM

Buda Béla (1995): Szenvedélyeink. SubRosa, BudapestBurdorf, Alex – Nieuwenhuijsen, Mark J. (1999):

Endocrine Disrupting Chemicals and Human Re-production: Fact or fiction? Annals of Occupa-tional Hygiene. 43, 435-437


1424

Calabresi Paul – Schein, Philip S. (1993): MedicalOncology. McGraw-Hill, Inc.

Flake, Gordon P. – Andersen, Janet – Dixon, Darlene(2003): Etiology and Pathogenesis of UterineLeiomyomas: A Review. Environmental HealthPerspectives. 111, 8, 1037-1054

Eckhardt Sándor (1993): Onkológia. HáziorvosKönyvek. Springer Hungarica, Budapest

Green Brody, Julia – Rudel, Ruthann A.: (2003) En-vironmental pollutants and breast cancer. Envi-ronmental Health Perspectives. 111, 8, 1007-1019

Hayflick, Leonard (1995): Az öregedés titkai. MagyarKönyvklub, Budapest

IARC Monographs: Overall Evaluation of Carcino-genicity: Vol 1 to 54. (1991) Lyon

Knudson, Albert G. (1973): Mutation and HumanCancer. Advances in Cancer Research. 17: 317

Kopp Mária – Fóris Nóra (1993): A szorongás kognitívviselkedésterápiája. Végeken, Budapest

Pucsok József – Kocsár Ilona (1995): A dohányfüstkórélettani hatásai. LAM. 5,10, 874

Thomas, Lewis (1984): Cancer Today, Origins, Pre-vention and Treatment. National Academies Press

Tomatis, Lorenzo (fõszerk.) (1990): IARC MonographsNo. 100; Cancer Causes, Occurance and Con-trol. Lyon.

Tompa Anna – Farkas I. (1992): Új „morbus hungari-cus”? (A munkahelyi környezet szerepe a dagana-tos betegségek kialakulásában). Magyar Tudo-mány. 11, 1310-1324

Tompa Anna – Farkas Ilona (1994): Magyarországiidõ elõtti halálozás okai és megelõzésénekstratégiája. MEB Füzetek No. 2

Tompa Anna – Major Jenõ (1995): Genotoxikológia.in Papp Zoltán (szerk.): Klinikai Genetika. 12; 209-218

Tompa Anna (1985): Lázadó sejtek. Gondolat Zseb-könyvek sorozat. Gondolat, Budapest

Tompa Anna(1996): Tények és gondolatok a rákról.Rákbetegek Országos Szövetsége, Budapest

Tompa Anna – Jakab Mátyás (2003): Az ifjúságegészségvédelme. Széchenyi Füzetek 1. sz. útmu-tató az egészség megõrzéshez

World Cancer Research Fund, American Institute forCancer Research (1997): Food, Nutrition and thePrevention of Cancer: A Global Perspective. WorldCancer Research Fund, American Institute for Can-cer Research, Washington

Yuspa, Stuart H. – Shields, Peter G. (2000): Etiologyof Cancer: Chemical Factors. in De Vita, Vincent T.Jr. – Hellman, Samuel – Rosenberg, Steven A.(eds.): Cancer. Principles and Practice of Oncol-ogy. 179-193

1425

Trampus Péter • A reaktortartály szerkezeti integritása

A Paksi Atomerõmû tervezett üzemidõ-hosszabbításának mûszaki-tudományosmegalapozásához elengedhetetlen a reak-tortartályok aktuális állapotának meghatá-rozása és élettartamuk megbízható becslé-se, azaz a reaktortartályok szerkezeti integ-ritásának bizonyítása. Jelen cikk a reaktor-tartály funkciójának és a szerkezeti anyagaiélettartam-kimerüléséhez hozzájáruló té-nyezõknek figyelembe vételével elemzi a tar-tály szerkezeti integritását, és bemutat egykoncepciót – a virtuális mélységi védelemkoncepcióját – a tartály biztonságánakelemzésére. A koncepció elemeit a szerkeze-ti integritás területén folytatott kutatásokeredményeinek gyakorlati alkalmazásipéldái illusztrálják.

1. Bevezetés

Az energia – ezen belül a villamos energia –az emberi élet minõségének egyik meghatá-rozója. Napjainkban a világ lakosainak többmint egyharmada (több mint kétmilliárd em-ber) nem jut villamos energiához, és továbbimintegy kétmilliárd ember esetében az egyfõre esõ villamos teljesítmény nem éri el a100 wattot. Atomerõmûvekben a huszadikszázad derekától állítanak elõ villamos ener-giát polgári célokra. A villamos energia elõállí-tásának ez a technológiája – több mint tízezerreaktorév tapasztalatával – mára kipróbálttechnológiává érett. Az atomerõmûvek ré-szesedése a világ villamosenergia-termelé-sébõl 2002-ben megközelítõleg 16 % volt.

Habár valószínûsíthetõ, hogy az atomerõ-mûvek a belátható jövõben is jelentõs résztvállalnak a világ rohamosan növekvõ villa-mosenergia-igényének kielégítésébõl, a tech-nológia jövõjének megítélése mégis ellent-mondásos. Új megvilágításba helyezheti azatomerõmûvek megítélését a Föld felszíné-nek az üvegházhatású gázok kibocsátása kö-vetkeztében megindult fokozatos felmele-gedése, illetve a fosszilis energiahordozókelégetésének igen valószínû hozzájárulásaehhez a folyamathoz.1

Egy-másfél évtizede a villamosnergia-ipart érintõ jelentõs változások zajlanak a vi-lág egyre több országában. A villamosener-gia-piac liberalizálása, valamint az iparágprivatizációja olyan környezetet hozott létre,ahol versenyhelyzet alakult ki az egyes erõ-mûvek illetve technológiák között. Ez a ver-seny komoly hatással van az atomenergeti-kára. A hangsúly az új atomerõmûvek építé-sérõl átkerült a jelenleg üzemelõ atomerõ-mûvek minél hatékonyabb kihasználására,ami elsõsorban az üzemidõ meghosszab-bítását, de emellett a teljesítmény növelésétis takarja. A mérnöki tevékenységnek önálló,interdiszciplináris területévé fejlõdött azatomerõmûvek élettartam-gazdálkodása, az-az az üzemeltetés és karbantartás optimalizá-lása oly módon, hogy a jelenleg üzemelõ

A REAKTORTARTÁLYSZERKEZETI INTEGRITÁSA

Trampus Pétera mûszaki tudomány kandidátusa

[email protected]

1 Érdemes megemlékezni róla, hogy csaknem félévszázaddal ezelõtt Neumann János (Neumann, Johnvon 1955) elsõk között jelezte elõre ennek a folya-matnak a lehetõségét és várható következményeit.


1426

atomerõmûvek mindaddig szolgálatban ma-radjanak, ameddig az általuk termelt villamosenergiára igény van, és a biztonság megkö-vetelt szintje gazdaságosan elérhetõ (Tram-pus, 1996).

Magyarországon az atomerõmûben ter-melt villamos energia hányada jelentõs (2002-ben meghaladta a 36 %-ot) és a legolcsóbb.Az ország elemi érdeke tehát, hogy a mégbizonyára jó ideig egyetlen atomerõmûvéthosszú távon, biztonságosan és megbízha-tóan üzemeltesse. Az üzemidõ meghosszab-bításának megvalósíthatóságát elemzõ ta-nulmány bizonyítja a tervezési élettartamothúsz évvel meghaladó üzemeltetés mûszakimegvalósíthatóságát és gazdasági elõnyét(Katona et al., 2001), ezért az erõmû tulajdo-nosa és üzemeltetõi célul tûzték ki a blokkoküzemidejének meghosszabbítását. Az üzem-idõ-hosszabbítás mûszaki-tudományos meg-alapozásának alapfeltétele a reaktortartályaktuális állapotának ismerete, élettartamánakmegbízható becslése, továbbá az élettartam-kimerülés lassítása vagy elkerülése, techno-lógiáinak kézbentartása. Jelen dolgozat e

tevékenységhez kíván hozzájárulni azzal,hogy ismertet egy, a reaktortartályok bizton-ságának elemzésére alkalmazható koncep-ciót, majd a koncepció illusztrálásához át-tekinti a Paksi Atomerõmû reaktortartályaiszerkezeti integritásának hosszú távon törté-nõ biztosítása érdekében az anyagtudományés technológia területén folytatott kutatásokeredményeinek gyakorlatban történõ alkal-mazását.

2. A szerkezeti integritás helyea biztonság komplex rendszerében

Az ipari technológiák biztonságának kezelé-sét, illetve ellenõrzését tekintve – általános-ságban – három stratégiát különböztethe-tünk meg (Rasmussen, 1993).

A biztonságelemzés stratégia foglaljamagába azokat a technológiákat, amelyekesetében a társadalom által nem elfogadhatóbalesetek igen kis valószínûséggel fordul-hatnak elõ. Ide soroljuk a nukleáris technoló-giát. A technológiai fejlõdés felgyorsulásakövetkeztében – e stratégiát alkalmazva –már nincs lehetõség alacsony kockázatú

1. ábra • Különbözõ biztonsági stratégiák

1427

rendszerek egyedi kifejlesztésére, hanem –például atomerõmûvek esetén – az erõmûkockázatát elõre kell megbecsülni az alkal-mazott folyamatok modellezése útján és alehetséges veszélyforrások figyelembe véte-lével. Erre a célra szolgál a valószínûségi biz-tonságelemzés (Probabilistic Safety Assess-ment – PSA), ahol a rendszerek tervezésé-nek alapja egy teljes léptékû baleset valószí-nûségének becslése, figyelembe véve a be-tervezett valamennyi védelem egyidejûmegsérülésének lehetõségét.

Az atomerõmû potenciális veszélyforrásaa technológiából adódó – és az erõmû keze-lõire, a lakosságra és a környezetre veszélytjelentõ – radioaktív sugárzás. Az elõzõekbenvázolt stratégiát szem elõtt tartva dolgoztákki és alkalmazzák az atomerõmûvekre a„mélységben tagolt védelem” tervezési filo-zófiát, ami több egyidejû mûszaki meghibá-sodás és emberi tévedés esetén is védelmet

jelent a potenciális veszélyforrással szemben.Ez a stratégia egymásra épülõ védelmi réte-gek meglétén alapszik, úgymint:

• helyettesítõ berendezések mûködés-be lépése egy adott berendezés meghibáso-dása esetén,

• automatikus védelmi rendszerek mû-ködésbe lépése az energia- vagy tömegkon-centráció feletti ellenõrzés megszûnésekor,

• fizikai korlátok rendszerének kialakí-tása arra az esetre, amennyiben az elõzõ vé-delmi rétegek nem mûködnének,

• szélsõséges és valószínûtlen meghibá-sodások illetve balesetek elemzése és az el-hárításukhoz szükséges intézkedések elõze-tes meghatározása, valamint az ezekre valófelkészülés.

Belátható, hogy csak a meghibásodások-nak és az emberi hibáknak valamennyi vé-delmi réteget érintõ szélsõséges egybeeséseválthat ki egy súlyos balesetet, tehát a ve-

2. ábra • A szerkezeti anyagok élettartam kimerülését befolyásoló tényezõk



1428

szély csökkentésének kézenfekvõ módja azegyes védelmi rétegek integritásának bizto-sítása. Ezek közé tartozik a „fizikai korlátok”szerkezeti integritásának biztosítása. Egyatomerõmûben a fizikai korlátok talán legfon-tosabb eleme a nyomástartó berendezésekés csõvezetékek rendszere, amelynek szer-kezeti integritása szavatolja azt, hogy radio-aktív közeg nem kerülhet ellenõrizetlenül atechnológiai rendszeren kívül, ezért biztosí-tása elsõdleges fontosságú az erõmû teljesüzemideje alatt.

3. A reaktortartály szerkezetiintegritásának fontossága

Az atomerõmû berendezései szerkezeti anya-gainak élettartam-kimerülésében, valamint aberendezések esetleges tönkremenetelébenkülönbözõ tényezõk játszanak szerepet.

A szerkezeti anyagok anyagszerkezeteáltal adott tényezõk, amelyeket belsõ ténye-zõknek is nevezhetünk, határozzák meg amechanikai tulajdonságokat (szilárdság, törésiszívósság stb.). Az igénybevétel körülményei-bõl adódó külsõ tényezõk vezetnek a kiindulómechanikai tulajdonságok megváltozásához,azaz az anyagkárosodási folyamatokhoz,amelyek az élettartam kimerülését vonjákmaguk után. Az élettartam-kimerülés egy ha-tárállapot elérésekor a berendezés tönkreme-neteléhez vezet, ami lehet törés, geometriaiinstabilitás vagy korrózió. A bemutatott folya-matok az atomerõmû egyes berendezéseiesetében eltérõ mértékben játszanak szere-pet, s általában egy adott károsodási folyamatvezet az élettartam kimerüléséhez. A bemu-tatott tényezõk közül a reaktortartálynak azaktív zóna magasságában lévõ tartományátérõ neutronsugárzás jelenti a dolgozatbantárgyalt problémakör különlegességét.2

Az üzemelõ atomerõmûvek legelterjed-tebb típusa a nyomottvizes atomerõmû, ezta technológiát alkalmazzák az orosz tervezé-sû VVER atomerõmûvek is. Pakson négyVVER-440/V-213 típusú blokk üzemel. Nyo-mottvizes atomerõmûvekben a reaktortar-tály áll az elsõ helyen, ha a szerkezeti integ-ritás biztosítását vizsgáljuk. A reaktortartályfoglalja magába az aktív zónát, és közös szer-kezeti eleme a nukleáris gõzfejlesztõ rend-szer fõkeringtetõ vezetékeinek és a zónaüzemzavari hûtõrendszerének, ezért egyér-telmûen biztonsági funkciót tölt be. Ameny-nyiben a reaktortartály fala az aktív zónamagasságában vagy az alatt olyan mértékbenmegsérülne, hogy az a hûtõközeg elfolyásá-hoz vezetne és az üzemzavari hûtés az elfo-lyást nem tudná pótolni, akkor a reaktor hûtésnélkül maradna és túlhevülne. Ez súlyosankárosítaná az aktív zónát is, ami végül a kö-vetkezõ fizikai korlát (a konténment) megsé-rüléséhez, és ennek következtében ellenõri-zetlen mennyiségû radioaktív anyag kibocsá-tásához vezetne. Tehát az erõmû teljes üzem-ideje alatt biztosítani kell, hogy a reaktortartályelõzõekben leírt sérülése bekövetkezésé-nek igen kicsi legyen a valószínûsége.

A reaktortartály szerkezeti integritásánakelemzése a tartályfal szilárdságának, illetvetöréssel szembeni ellenállásának elemzésétjelenti. A reaktortartályokat alapvetõen úgytervezik, gyártják és üzemeltetik, hogy üzem-idejük alatt ne sérüljenek meg. Az üzemel-tetés körülményeit úgy kell megválasztani,hogy a tartályfal szerkezeti anyaga ne kerüljönaz eredetileg képlékeny (szívós) állapotbólrideg állapotba. Így a tervezés és üzemeltetéssorán ki lehet aknázni a tartályfal anyagánakazon tulajdonságát, miszerint egy szívós töréslétrejöttének energiaszükséglete lényegesennagyobb, mint amennyi energiát a tartályfalesetleges ridegtörése felemészt. A reaktor-tartály szerkezeti integritásának elemzése so-rán tehát a tartály ridegtöréssel szembeniellenállására kell koncentrálnunk.

2 Több mint fél évszázaddal ezelõtt Wigner (1946)hívta fel elõször a figyelmet a neutronok azon tulaj-donságára, hogy szerkezeti anyagokkal kölcsönha-tásba lépve megváltoztatják azok tulajdonságait, meg-alapozva ezzel a sugárkárosodás fogalmát.

1429

A reaktortartály szerkezeti integritása azátmeneti üzemállapotokban, illetve a zónaüzemzavari hûtõrendszerének mûködésesorán van veszélyben. Ezen belül is a legkriti-kusabb állapotot az jelenti, amikor az üzem-zavari hûtõközeg betáplálásával – azaz atartályfal belsõ felületének gyors lehûtésével– egyidejûleg a tartály belsõ nyomása akáraz üzemi nyomást meghaladó értékre nö-vekszik. Ez a nyomás alatti hõütés (Pressur-ized Thermal Shock – PTS). A PTS-t kivált-hatják primer oldali, valamint szekunder ol-dalról eredõ események. A reaktortartály ép-ségét – az elõbbiek figyelembevételével –a következõ tényezõk megfelelõ mértékûés egyidejû jelenléte veszélyeztetheti:

1. Alacsony hõmérséklet és ezzel egyide-jûleg megnövekedett feszültség kialakulásaa reaktortartály falában;

2. a reaktortartály szerkezeti anyagánakneutronsugárzás következtében lecsökkenttörési szívóssága;

3. megfelelõ méretû, alakú és elhelyez-kedésû repedés vagy repedésjellegû folyto-nossági hiány jelenléte a tartályfal azon tarto-mányában, ahol az elõzõekben leírt feltéte-lek adottak.

A biztonsági szempontokon túlmenõena reaktortartályra azért is kell kiemelt figyel-met fordítani, mert gyakorlatilag nem cserél-hetõ berendezésnek tekintik. Ez egyúttal aztis jelenti, hogy a reaktortartály az atomerõmûazon berendezése, amelyik az üzemidõ kere-teit kijelöli.

4. A virtuális mélységi védelem koncepció

Miután a reaktortartály esetében a szerkezetiintegritás sérülése katasztrofális következ-ményekkel járna, ami nem fogadható el,ezért meghibásodása bekövetkezésénekvalószínûsége csak rendkívül alacsony lehet.Általánosan elfogadott gyakorisági érték erreaz esetre, ha a 10-7 /év (IAEA, 1992). Az emlí-tett gyakorisági érték létezése és elfogadott-sága ellenére a reaktortartályok biztonságát

általában determinisztikus módon elemzik.Az Egyesült Királyságban a 70-es évekbena biztonság alapkövetelményeként elfogad-ták, hogy egy megfelelõen tervezett és gyár-tott reaktortartály igen kis valószínûséggelhibásodhat meg, továbbá az esetleges meg-hibásodások okait kiküszöbölõ kiegészítõintézkedéseket is bevezettek, ami a 80-asévekben a „meghibásodás kizárása” (Incred-ibility of Failure – IoF) elv érvrendszerénekmegalkotásához vezetett (Geraghty, 1996).Németországban a Biztonsági Alapelvek(Basis Safety Concept – BSC) testesítik megaz elõzõekben leírtakat (Kussmaul, 1984).A BSC valószínûségi módszerek alkalmazásanélkül igazolja a katasztrofális meghibásodáslehetõségének tökéletes kizárását a némettervezésû atomerõmûvek esetében. Az USA-ban a vonatkozó tervezési és ellenõrzési elõ-írás (ASME, 1995a, b) nem foglakozik a ka-tasztrofális törés kizárásának explicit bizonyí-tásával, a berendezéseknek, illetve csõveze-tékeknek a tervezési elõírásban található osz-tályba sorolása azonban lényegében ugyan-ezt az elvet hordozza magában.

A VVER-440 típusú reaktorokra nem is-meretes az elõzõekkel összemérhetõ komp-lex elõírásrendszer. A tervezés, gyártás,üzembe helyezés és üzemeltetés bizonyosszempontjait és tapasztalatait figyelembe vé-ve azonban ki lehet dolgozni egy tudomá-nyos alapokon nyugvó mûszaki érvrend-szert, amely elegendõ bizonyítékot szolgál-tat arra nézve, hogy a reaktortartály elfogad-hatatlan következményekkel járó tönkre-menetele nem fog bekövetkezni az atom-erõmû normál üzeme, normál üzemtõl eltérõés üzemzavari körülményei között még ameghosszabbított üzemidõ alatt sem. Ilyenrendszerhez jutunk, ha definiáljuk a szerke-zeti integritás ún. alappilléreit és ezek össze-tevõit, azaz az alappillérek építõköveit. Ezaz elemzési struktúra elég szemléletes ah-hoz, hogy megjelenítésével is segíti az érv-rendszer megértését, a nukleáris biztonság



1430

igazolásának ilyen formája elfogadott és ja-vasolt (TAGSI, 1998).

Az alappillérek, amelyek a szerkezeti in-tegritás biztosításának szükséges, de egyen-ként nem elégséges feltételei, egymástólfüggetlen információkon alapulnak, kivá-lasztásuk különbözõ elvek szerint lehetsé-ges. A pilléreket alkotó összetevõk a legfon-tosabb biztosítékok illetve érvek, és némelyi-kük elvileg megjelenhet több pillérben is.Miután a reaktortartály szerkezeti integritá-sának esetleges sérülése esetén nincs egymásik, vele egyenértékû (helyettesítõ) fizi-kai korlát, ezért ezt a koncepciót a mélység-ben tagolt védelem alternatívájaként – ésannak analógiájára – virtuális mélységi véde-lemnek nevezhetjük. A virtuális mélységivédelem a reaktortartály esetében a szerke-zeti integritás többszörös biztosítéka olymódon, hogy az egyes alappillérei, ameny-

nyire lehetséges, függetlenek egymástól, ésbármely pillér (érv) gyengeségeit kompen-zálják a többi érv erõsségei.

Négy, koncepcionálisan különbözõ fel-tétel együttest, azaz alappillért vezetünk be(3. ábra), amelyek a Paksi Atomerõmû reak-tortartályai szerkezeti integritását tekintve azalábbiak:

1.) Tapasztalatok felhasználásaA tapasztalatok felhasználása a „korábbanmár bevált” elv megvalósítását jelenti (meg-felelõ tervezés és gyártás, a szerelés és üzem-be helyezés, továbbá az üzemeltetés tapasz-talataiból fakadó megbízhatóság).

2.) FunkciópróbaA funkciópróba a funkcióképesség igazolásareprezentatív vizsgálattal, ami a paksi reak-tortartályok esetében az akusztikus emissziósméréssel kiegészített hidraulikus nyomás-próba.

3. ábra • Virtuális mélységi védelem a Paksi Atomerõmû reaktortartályai esetében

1431

3.) Élettartam-kimerülés elemzéseA szerkezeti integritást (azaz az élettartamkimerülését) a kor színvonalának megfelelõtudományos alapokon kell bizonyítani. Idetartozik a reaktortartály töréssel szembenibiztonságának folyamatos felügyelete és azélettartam becslése, aminek az alapját a su-gárkárosodás-ellenõrzõ próbatestek vizsgá-latai, valamint az idõszakos roncsolásmentesvizsgálatok eredményeinek komplex érté-kelése adja.

4.) Károsodás elõrejelzéseAz elõremutató információkhoz jutásnak abiztosítéka a károsodás elõrejelzése. Erreszolgálnak a vizsgálatok, diagnosztikai méré-sek, vonatkozó események tapasztalatai, be-leértve a nem várt eseményekre való reagá-lás képességét is.

Az egyes alappillérek viszonylagos fon-tossága, illetve hangsúlya az üzemeltetési idõelõrehaladásával változik. Az élettartam-gaz-dálkodást tekintve nyilvánvaló a harmadikés negyedik pillér fokozatos elõtérbe kerü-lése. A virtuális mélységi védelem érvrend-szere be kell, hogy ágyazódjék az erõmûüzemeltetésének biztonsági kultúrájába,3 ésa kettõ együttesen biztosítja a szerkezeti in-tegritás mûszaki megalapozottságát ésbiztosításának végrehajthatóságát.

5. A paksi reaktortartályok szerkezetiintegritásának áttekintése

A következõkben vázlatosan áttekintjük avirtuális mélységi védelem elemeit, rövidenbemutatva azokat a területeket, amelyeketa reaktortartályok ridegtöréssel szembenibiztonsága elemzésekor részletesen értékel-ni kell, illetve utalunk azokra az eredmények-re, amelyeket a Paksi Atomerõmû ezen atéren elért. A dolgozat nem értékeli a reak-tortartályok biztonságát.

5. 1. Tapasztalatok felhasználásaA Paksi Atomerõmû létesítése során iparikörökben jelentõs igény fogalmazódott meg,hogy a hazai gyakorlatot igazítani kell a fejlettipari országok nukleáris létesítményeinekmegvalósítása során alkalmazott minõség-biztosítási elõírások érdemi tartalmához,amelyek alapját a Nemzetközi AtomenergiaÜgynökség minõségbiztosítási útmutatóiképezték (IAEA, 1978). A minõségbiztosításégisze alatt került sor az atomerõmûben egyspeciális laboratórium kialakítására a reak-torból kivételre kerülõ és a sugárkárosodásellenõrzésére szolgáló anyagvizsgálati pró-batestek vizsgálatához, ami lényegébenmegteremtette a saját lábon álló élettartam-gazdálkodási programot. Ugyancsak ide so-rolható, hogy a korabeli hazai kutatási háttér(VASKUT, KFKI, VEIKI, BME) az atomerõmûlétesítésének idején jelentõs mértékbenhozzájárult a roncsolásos és roncsolásmentesvizsgálati illetve értékelési módszerek kidol-gozásához, a termohidraulikai, törésmecha-nikai, neutron transzport és más kódok kifej-lesztéséhez, valamint bizonyos eszközfej-lesztésekhez.

5. 2. FunkciópróbaA reaktortartály szerkezeti integritását figye-lembe véve az üzemi nyomásnál magasabbértéken végrehajtott hidraulikus nyomáspró-ba számít funkciópróbának. A reaktortar-tályra a tervezõ által elõírt próbanyomás ér-téke a reaktor üzemi nyomásának 1,56-szo-rosa, ami lényegesen meghaladja a más elõ-írásrendszerekben elõforduló értékeket, ésa nyomáspróbát – a hatósági szabályozásértelmében – az üzemeltetés idõszakábannégyévenként meg kell ismételni. Az idõ-szakos szilárdsági nyomáspróba ilyen extrémmagas próbanyomáson történõ végrehajtásanem egyértelmûen járul hozzá a reaktor biz-tonságához (Marshall, 1982). Ezért, továbbáfigyelembe véve, hogy a gyártás és az üzem-be helyezés idõszakában minden reaktor-

3 Jelen dolgozat nem foglalkozik a biztonsági kultúrá-val kapcsolatos megfontolásokkal.



1432

tartályon három sikeres nyomáspróbát haj-tottak végre, az erõmû kezdeményezte, ahatóság pedig engedélyezte a próbanyomásértékének csökkentését az üzemi nyomás1,35-szörös értékéig.

Az erõmûnek a próbanyomásérték csök-kentését alátámasztó mûszaki elemzésébenjelentõs szerepet kaptak azok a kiegészítõvizsgálatok, amelyeket azért javasoltak be-vezetni, hogy a reaktortartályok állapotáról anyomáspróba alatt megfelelõ információ álljonrendelkezésre. Ezek közül a legfontosabb atárolt energiából irreverzibilis folyamatok leját-szódása által kiváltott akusztikus emisszió vizs-gálata volt. Az akusztikus emisszió fõ forrásaia szerkezeti anyag inhomogenitásai (mik-rorepedések, hegesztési kötéshibák, nemfé-mes zárványok), amelyek a terhelés hatásáranövekedésnek indulhatnak, és növekedésükakusztikus impulzusok kibocsátásával járegyütt. Az alkalmazott rendszer alkalmas anyomáspróba alatt jelentkezõ akusztikus ese-mények lokalizálásra is (Trampus, 1991).

5. 3. Élettartam-kimerülés elemzéseA neutronsugárzás hatására megváltozottmikroszerkezet jelentõs változásokat idézelõ a reaktortartályfal szerkezeti anyagainakmechanikai tulajdonságaiban. Ezen változá-sok közül a legalapvetõbb a folyáshatár (ésvele együtt a szakítószilárdság) növekedéseés a szívósság csökkenése. Mind a négy paksireaktortartályba a sugárkárosodás ellenõrzé-se céljából hat próbatestkészletet helyeztekel, amelyek kivételének ütemezését és sor-rendjét az 1. táblázat mutatja.

A törésmechanikai elemzés hipotézise –összhangban a nemzetközileg elfogadottmódszerrel – az volt, hogy a törési szívósságneutron sugárzás okozta változása jó egye-zést mutat a Charpy-féle ütvehajlító vizsgálat-tal meghatározott képlékeny-rideg átmenetihõmérséklet eltolódásával. A 4. ábra példa-ként az 1. blokk reaktortartály-varratfém át-meneti hõmérsékletgörbéit mutatja be(Trampus, 1990).

Az alkalmazott törésmechanikai hipotézisalapvetõen azért terjedt el a világban, mert aszükséges méretû törésmechanikai próba-testek besugárzása akadályokba ütközik. Amódszernek az elvi problémája az, hogy asugárkárosodás ellenõrzéséhez használatosreferenciagörbék nem „valódi” törési szívós-ságot fejeznek ki, hanem csak a törési szívós-ság változásával összefüggésbe hozható ér-tékeket. Ennek az a gyakorlati következmé-nye, hogy nagy az eredmények szórása aképlékeny-rideg átmeneti tartományban. Azutóbbi évtizedben számos, a ridegtörés sta-tisztikus természetét figyelembe vevõ (ún.lokális megközelítési) modellt dolgoztak ki,amelyek közül a legelterjedtebb a mester-görbe módszer (Wallin, 1999). Ennek lénye-ge az, hogy a törési szívósság-értékeket köz-vetlenül a kisméretû próbatesteken mérik arugalmas-képlékeny törésmechanikai anyag-jellemzõk felhasználásával. A korai paksi tö-résmechanikai vizsgálatok eredményei fel-használhatók a mestergörbe módszer szerintiújraértékelésre (Oszvald – Gillemot, 2001).

A vizsgálatok és értékelésük a sugárkáro-sodás-ellenõrzõ program több gyenge pont-

blokk 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991

1. 2 3 5, 6 42. 2 3, 5 6 43. 2 3, 5 6 44. 2 3, 5 6 4

1. táblázat • A próbatestkészletek kivételi sorrendje (Reaktoronként egy – termikus öregedés-ellenõrzõ próbatesteket is tartalmazó – készletet további döntésig a reaktorban hagytunk.)

1433

jára világítottak rá, amelyek a reaktortartályélettartama meghatározásának bizonytalan-ságát növelik. Ezek kiküszöbölésére, továb-bá kihasználva a VVER-440 reaktorok azonadottságát, hogy a kivett próbatestkészletekhelyére újak helyezhetõk, az erõmû egy ki-egészítõ ellenõrzõ programot terveztetett(Gillemot et al., 1993). Ennek az „új hazai”sugárkárosodás-ellenõrzõ programnak a céljanégyéves idõszakonként végzett vizsgála-tokkal annak ellenõrzése, hogy a tartályfalsugárkárosodásának kinetikája azonos-e azelsõ négy üzemév után elvégzett vizsgálateredményével vagy eltér-e attól. A próbatest-készletek összeállítása során arra is töreked-tünk, hogy az elõzõekben említett bizonyta-lanságok forrásait lehetõség szerint meg-szüntessük. Az eddig elvégzett vizsgálatokeredményei megerõsítik a korábbi élettartam-becslés helyességét (Oszvald et al., 1995).

Az idõszakos roncsolásmentes vizsgá-latok szolgáltatják a szerkezeti integritáselemzéséhez az információt a reaktortartály-ban található folytonossági hiányok jelenlé-

térõl, helyzetérõl, méretérõl és egyéb jelleg-zetességeirõl. A nyugati típusú nyomottvizesatomerõmûvek reaktortartályainak idõsza-kos roncsolásmentes vizsgálatát hagyomá-nyosan a tartály belsõ felülete felõl végzik.Ezzel szemben a VVER-440/V-213 típusúatomerõmûvekben, így a Paksi Atomerõmûvalamennyi blokkján is, telepítésre került areaktortartály kívülrõl történõ gépesített ult-rahangos vizsgálatára alkalmas berendezés.A berendezés nem kielégítõ érzékenysége,a korszerû adatfeldolgozás hiánya, üzembiz-tonsági problémák és bizonyos hegesztésivarratoknak a geometriai viszonyokból adó-dó korlátozott terjedelmû vizsgálhatóságaigen hamar más megoldás keresésére indítot-tak bennünket. Egyrészt végrehajtottuk avizsgáló berendezés mûszaki rekonstrukció-ját, másrészt pedig bevezettük a reaktortar-tályok belsõ felület felõli ultrahangos vizsgá-latát a négyévenkénti – teljes zónakirakássaljáró – fõjavítások idõszakában. E kétirányútevékenységhez az a gondolkodás vezetett,hogy a külsõ és a belsõ vizsgálat elõnyei ki-

4. ábra • Átmeneti hõmérséklet-görbék (1. blokk, varratfém)



1434

egészíthetik egymást, és a kettõ együttesenbiztosíthatja a reaktortartály optimális ellen-õrzését. A koncepció helyességét az idõ iga-zolta: a VVER-440 atomerõmûvek többsége,valamint VVER-1000 erõmûvek is követtéka Paksi Atomerõmû által elsõként végrehaj-tott vizsgálatkorszerûsítést (Trampus, 2002).

A vizsgálat teljesítõképességének igazo-lására a hatósági szabályozásban világszertea roncsolásmentes vizsgálórendszerek for-mális minõsítését vezetik be, és a minõsítésmindinkább az üzemeltetés mindennapi gya-korlatának részévé válik (Trampus, 1999).A minõsítés szemléletváltást jelent az idõsza-kos ellenõrzés elõírásrendszerében. Ellen-tétben a korábbi gyakorlattal, nem a vizsgála-ti kódokban lefektetett általános elfogadásihatárértékek és vizsgálati eljárások az irány-adóak, hanem azt kell bizonyítani, hogy avizsgálórendszer képes-e a reaktortartályrameghatározott vizsgálati cél elérésére (adottméretû, elhelyezkedésû folytonossági hiánymeghatározott valószínûséggel történõmegtalálására, és méretének, illetve helyze-tének adott pontossággal történõ megméré-sére) valós vizsgálati körülmények között.A roncsolásmentes vizsgálatok minõsítésé-nek bevezetése megkezdõdött a PaksiAtomerõmûben.

A törésmechanikai elemzések során a fe-szültségintenzitási tényezõ és az aktuálistörési szívósság értékének egymáshoz valóviszonyát kell vizsgálni a feltételezett üzem-zavari tranziens lefolyása alatt. A paksi reak-tortartályok övzónája töréssel szembeni biz-tonságának megítéléséhez az elsõ próbatest-készlet 1984-ben történt kivételével, vizsgá-latával és értékelésével kezdõdõen végez-tünk törésmechanikai ellenõrzést. A törés-mechanikai ellenõrzést eleinte analitikus ésvégeselemes módszerek kombinációjával vé-geztük, hazai fejlesztésû végeselemes prog-ramok felhasználásával (Szabolcs, 1991). A90-es évek elsõ felében, az atomerõmû biz-tonságának korszerû módszerekkel történõ

újraértékelése során (Advanced and Gener-ally New Evaluation of Safety – AGNESProjekt) nemzetközileg verifikált kódokkalismételtünk meg (AGNES, 1994), és az eset-leges operátori beavatkozás következmé-nyeit is figyelembe vettük. Jelenleg a PTSelemzés módszertani továbbfejlesztése fo-lyik, figyelembe véve a nemzetközi fejlesz-tési irányokat és az érvényben lévõ kódokhiányosságait (Fekete, 2001).

A reaktortartály töréssel szembeni bizton-ságával kapcsolatos vizsgálati és értékelésitevékenység több tudományterület széles-körû ismeretét és eredményeinek integrálá-sát igényli. Ezen területek közül a legfonto-sabbak a következõk: anyagtudomány éstechnológia, szilárdságtan, törésmechanika,termohidraulika, neutronfizika és valószínû-ségi kockázatelemzés. Ebbõl következõenaz integritás elemzése interdiszciplinárisismereteket és megközelítésmódot követeltmeg. A VVER-440 típusú reaktorra vonatko-zó vizsgálati és értékelési módszerek, illetveaz elfogadás kritériumai nem egyenértékûeka nyugati reaktorok esetében alkalmazottmódszerekkel, illetve követelményekkel,és intenzív kutatások tárgyát képezik minda mai napig. Kielégítõ elemzés illetve értéke-lés elvégzése némely esetben a szükségesadatok hiánya vagy elégtelensége miatt ne-hezen végrehajtható.

Az említett nehézségek ellensúlyozásáraa Paksi Atomerõmû – az elsõ ellenõrzõ pró-batestkészlet kivételét megelõzõen – létre-hozott egy független szakértõ testületet,amely hazai intézetek vezetõ kutatóiból éstudósaiból áll. Ennek a testületnek az a fel-adata, hogy tudományos felügyeletet gya-koroljon a paksi reaktortartályok szerkezetiintegritásával kapcsolatos valamennyi vizs-gálati és értékelési tevékenység fölött, kon-zulensi szerepet töltsön be a nukleáris bizton-ságtechnikai hatósággal, valamint a reaktorfõkonstruktõrével és szállítójával folytatottszakmai vitákban, és segítsen kijelölni a reak-

1435

torbiztonság területén a vonatkozó hazai ku-tatási irányokat.

5. 4. Károsodás elõrejelzéseA roncsolásmentes vizsgálatok, sugárkáro-sodás-ellenõrzés területek egyszer már meg-jelentek mint az Élettartam-kimerülés ellen-õrzése alappillér elemei, de ahogyan utal-tunk rá a virtuális mélységi védelem koncep-ció bevezetésekor, ez nem mond ellent akoncepciónak. Ebben az alappillérben e vizs-gálati területek tágabban értelmezendõek,és több – az elõzõ pontban ismertetett éselsõsorban a szabályzatokban elõírt vizsgála-tokon túlmutató – kiegészítõ vizsgálatot ismagukba foglalhatnak. E kiegészítõ vizsgá-latok célja lehet információk megszerzéseés kiértékelése a reaktortartály élettartam-kimerülési folyamatának az elfogadási határ-értékeket jóval megelõzõ idõszakából, a fo-lyamat esetleges anomáliáiról, illetve olyankérdésekrõl, amelyek jobb megértése nö-velheti az élettartambecslés megbízható-ságát.

Az üzemi események monitorozása kap-csán elsõsorban azoknak az eseményekneka monitorozására kell figyelmet fordítani,amelyek valamilyen kapcsolatban lehetneka reaktortartály szerkezeti integritásával. Areaktortartály övzóna utáni második kiemeltfontosságú tartománya – a csonkzóna – élet-tartam-kimerüléséhez a különbözõ terhelési(nyomás, hõmérséklet) ciklusok elõidézteanyagkifáradás vezethet.

Nem szükséges külön magyarázat ahhoz,hogy bizonyos esetekben milyen értékes le-het más erõmûvek vonatkozó tapasztalatai-nak ismerete és az azokból levonható kö-vetkeztetések felhasználása.

A bevezetõben a mai kor atomerõmûvitechnológiáját úgy jellemeztük, mint éretttechnológiát, elvben mégis felmerülhet akérdés, hogy a reaktortartály szerkezeti in-tegritásának elemzése során, itt is elsõsorbana károsodási mechanizmusokat illetõen,

elegendõ mélységûek-e az ismereteink. Va-lóban arra koncentrálunk-e, ami ténylegesenaz élettartam-kimerülés folyamatát meg-határozza, és nem ér-e bennünket váratlanmeglepetés (meghibásodás) korábban ke-vésbé figyelembe vett vagy figyelmen kívülhagyott károsodási mechanizmus eredmé-nyeként? Esetünkben a hazai kutatási appa-rátus folyamatos foglalkoztatása és a nemzet-közi kutatási programokban történõ részvé-tel segíthet a kérdés megnyugtató megvá-laszolásában.

6. Zárszó

Jelen dolgozatban áttekintettük a reaktor-tartály szerkezeti integritása elemzéséneklegfontosabb tényezõit, bevezettük a vir-tuális mélységi védelem koncepciót mint atartály szerkezeti integritása bizonyításánakegy lehetséges érvrendszerét, és azt a PaksiAtomerõmû reaktortartályaival kapcsolatostevékenység példáival illusztráltuk. A kér-déskör idõszerûségét aláhúzza a Paksi Atom-erõmû tulajdonosának és üzemeltetõjéneka blokkok üzemidõhosszabbításával kapcso-latos elhatározása. Az üzemidõ meghosz-szabbításáról hozott döntés minden esetbenegy tudatos élettartam-gazdálkodás ered-ménye lehet, és az élettartam-gazdálkodásalapvetõ hajtóereje a gazdasági haszon. Nap-jainkban azonban egyre bõvül és általáno-sodik az élettartam-gazdálkodás jelentése,és kimondhatjuk, hogy az élettartam-gaz-dálkodás általános célkitûzése az erõmûrendelkezésre állásának és biztonságának anövelése. Alapvetõ ezért az üzemeltetés fo-lyamán az erõmû magas rendelkezésre állásaés természetesen a folyamatosan jó bizton-sági mutatók. Az elsõ tényezõ az alacsonyüzemelési és karbantartási költségek révénjelent elõnyt, míg a biztonság hatása abbannyilvánul meg, hogy a nem tervezett leállá-sok a termeléskiesésen túl a hatóság maga-tartását és a közvélemény kockázattûrõ ké-pességét is megváltoztathatják.



1436

Kulcsszavak: Biztonság, mélységben tagoltvédelem, élettartam-gazdálkodás, reaktor-tartály, szerkezeti integritás, élettartam-

HIVATKOZÁSOKAGNES Project, Final Report (1994): Safety Reassess-

ment of the Paks Nuclear Power Plant. BudapestASME (1995a): Boiler and Pressure Vessel Code, Sec-

tion III: Nuclear Power Plant Components. NewYork

ASME (1995b): Boiler and Pressure Vessel Code, Sec-tion XI: Rules for Inservice Inspection of NuclearPower Plant Components. New York

Fekete Tamás (2001): Extension of ACIB-RPV forRisk Informed Evaluation. in Proc. IAEA Techn.Meeting Risk Informed Aspects of NPP Life Man-agement – Emphasis on Integrity of Primary Cir-cuit Components. Budapest, 84-95

Gillemot Ferenc et al. (1993): Surveillance Exten-sion Experience at WWER-440 Type Reactors. Pre-sented: Joint IAEA/NEA Spec. Meeting Irradia-tion Embrittlement and Optimisation of Anneal-ing. Paris

Geragthy, J. E. (1996): Structural Integrity of SizewellB – The Way Forward. Nuclear Energy. 2, 97-103

IAEA (1978): Safety Series No. 50-C-QA. QualityAssurance for Safety in Nuclear Power Plants – ACode of Practice. Vienna

IAEA (1992): Safety Series No. 75-INSAG-6. Proba-bilistic Safety Assessment. Vienna

Katona Tamás et al. (2001): A Paksi Atomerõmûjövõje, élettartam-gazdálkodás, élettartam-növelés.Magyar Tudomány. 11, 1355-1363

Kussmaul, Karl (1984): German Basis Safety Con-cept Rules Out Possibility of Catastrophic Failure.Nuclear Engineering International. 12, 41-46

Marshall, Walter (1982): An Assessment of the Integ-rity of PWR Pressure Vessels. Second Report of aStudy Group, UKAEA. Harwell, Oxfordshire, UK

Neumann, John von (1955): Can We Survive Tech-nology? Fortune. 6, 106-152

Oszvald Ferenc – Gillemot Ferenc – Tóth László(1995): Preliminary Results of the SurveillanceExtension Program of NPP Paks. in Proceedings ofthe IAEA Specialists’ Meeting on IrradiationEmbrittlement and Mitigation. Espoo, Finland

Oszvald Ferenc – Gillemot Ferenc (2001): Applica-tion of Master Curve Concept on Irradiated Samplesat Paks NPP. in Proc. IAEA Techn. Meeting MasterCurve Testing and Results Applications. Prague,264-272

Rasmussen, Jens (1993): Market Economy, Manage-ment Culture and Accident Causation: New Re-search Issues? in Proc. 2nd World Congress SafetyScience. Budapest, 191-208

Szabolcs Gábor (1991): Törésmechanikai ellenõrzõszámítások. in Gillemot Ferenc et al. (eds): A PaksiAtomerõmû reaktortartályainak megbízhatósága.kézirat. Budapest-Paks

TAGSI (1998): TAGSI Response to NII Questions onIncredibility of Failure Safety Cases. TAGSI/P 97,140, Rev 6, AEA Technology, Risley

Trampus Péter (1990): Paks surveillance Shows Re-actor Vessels Safe from Embrittlement. NuclearEngineering International. 7, 38-40

Trampus Péter (1991): A Paksi Atomerõmû reaktor-tartályainak elsõ idõszakos mûszaki biztonságtech-nikai felülvizsgálata. Energia és Atomtechnika. 3,97-101

Trampus Péter (1996): Az atomerõmûvek élettartamgazdálkodása. Magyar Energetika. 1, 15-20

Trampus Péter (1999): Elvárások és gyakorlat az atom-erõmûvi roncsolásmentes anyagvizsgáló rendsze-rek minõsítése terén. Anyagvizsgálók Lapja. 2, 48-50

Trampus Péter (2002): Technical Co-operation withCentral and Eastern European Countries with Spe-cial Focus on Engineering Aspects of LifetimeOptimisation. in Proc. Int. Symposium NPP LifeManagement. Budapest

Wallin, Kim (1999): The Master Curve Method: ANew Concept for Brittle Fracture. InternationalJournal of Materials and Product Technology. 2/3/4, 342-354

Wigner, Eugene Paul (1946): Theoretical Physics inthe Metallurgical Laboratory of Chicago. Journalof Applied Physics. 11, 857-863

kimerülés, sugárkárosodás, ridegtörés, ron-csolásmentes vizsgálat

1437

Az Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvényalapján a Magyar Tudományos Akadémiaelnöke kétévente beszámol a magyar tudo-mány helyzetérõl az Országgyûlésnek. Jelenbeszámoló a 2001-2002 évek idõszakát ölelifel. A jogszabályi kötelezettségeknek elegettéve a beszámoló elkészítését segítettékszakmai háttéranyagaikkal a kutatás-fejlesz-tésben illetékes minisztériumok és országoshatáskörû intézmények. A szövegtervezetetaz Akadémia Közgyûlése megvitatta és el-fogadta, majd az MTA Elnöksége véglege-sítette.

A beszámoló szerkezetének kialakítása-kor a készítõk érvényesítették az Ország-gyûlés bizottságaiban 2003. tavaszán lefoly-tatott viták során megfogalmazott képviselõielvárásokat. Ezek között meghatározó volt,hogy a konkrét tudományos eredmények,kutatási tartalmak, ráfordítások és eredmé-nyek áttekintése kerüljön a beszámoló mel-lékletébe, míg a fõszöveg a magyar tudomá-nyos kutatást nemzetközi összehasonlításoktükrében mutassa be, különös tekintettel akutatás-fejlesztés gazdasági hatásaira.

A magyar Országgyûlésben mûködõ pár-tok képviselõi többször is tanúbizonyságátadták annak, hogy politikai hovatartozástólfüggetlenül elkötelezettek a magyar tudo-mány mellett. Ezért a magyar tudomány kép-

viselõinek kötelességük, hogy olyan tájékoz-tatást adjanak számukra a tudomány helyze-térõl, amelynek valós hatása lehet az országelõtt álló két nagy feladat végrehajtásában:az uniós csatlakozás sikeres végigvitelébenés a magyar gazdasági versenyképességmegõrzésében, javításában. Ma ugyanis márjól látható, hogy mindkét jelentõs feladatbankulcsszerepet játszik a magyar tudomány,tehát az alapkutatás, a kutatás-fejlesztés, afelsõfokú oktatás és a kulturális értékõrzés-értékközvetítés. Ezek révén növekedhet aMagyarországra tartósan befektetõ multina-cionális vállalkozások száma, miképp ahosszú ideje uniós közegben mûködõ tudo-mányos kutatás, kutatók is nélkülözhetetlentényezõi a sikeres csatlakozáshoz szükségestudásbázisok és kapcsolati hálók felépíté-sének.

1. Nemzetközi folyamatok

A magyar gazdaság és kutatás részese azok-nak a folyamatoknak, amelyek a világ tudo-mányos életét az elmúlt évtizedben jelle-mezték. Egyértelmûvé vált a gazdasági ver-senyképesség és a tudástõke színvonala kö-zötti szoros összefüggés, aminek jegyébenaz Európai Unió minden korábbinál határo-zottabban fogalmazta meg egy átfogó, uniósléptékû kutatás-fejlesztési program szüksé-

ORSZÁGGYÛLÉSI BESZÁMOLÓA MAGYAR TUDOMÁNY HELYZETÉRÕL

2001–2002

Tudós fórum

Tudós fórum


1438

gességét. Ennek alapmotívuma az a tény,hogy míg Európa a GDP 1,93 százalékátfordítja kutatásra, addig az USA 2,8, Japán3,1 százalékát. Az európai lemaradás an-nak ellenére sem csökkent érdemben, hogyFinnország és fõként Svédország jelentõsennövelte az elõnyét az USA-hoz viszonyítva,sõt az egy lakosra jutó K+F ráfordítás terénSvédország az élre tört.

Ennek az elmaradásnak a leküzdésébenaz Európai Kutatási (és Felsõoktatási) Térségmegteremtését tekinti az EU az egyik legfon-tosabb eszköznek. Az együttmûködési rend-szer a kutatók Európán belüli mobilitását, azeurópai kutatási infrastruktúra fejlesztését ésa kutatási politikák benchmarkingját, azaz anemzeti kutatási politikák közötti informá-ció- és tapasztalatcsere intézményesítéséthelyezi a középpontba. Mindennek jegyé-ben fogalmazódott meg az az uniós ajánlásis, hogy az EU 2010-re emelje a GDP 3 %-áraa K+F részesedését.

2. Magyar K+F a nemzetköziösszehasonlítások tükrében

Az EU által elérni kívánt cél megközelítéseMagyarország esetében közel háromszorosnövekedést igényelne. A ráfordítások növe-kedése szükséges, tehát radikális elmaradásamegkérdõjelezné a hazánk pozicionálásábanmindig elsõ helyen használt „tudományoskiválóság” kifejezés hitelességét.

A tények már ma is aggasztó helyzetetmutatnak: jelenleg a fontosabb indikátorokattekintve Magyarország az EU-átlag 25-65százalékát éri el. Például: az egy lakosra jutóK+F ráfordításunk vásárlóerõparitáson szá-molva (PPP USD) mindössze az EU-átlag 25,9százaléka; a tízezer lakosra jutó kutatók-fej-lesztõk számát tekintve az átlag 57 százalé-kát érjük el, az 1000 aktív keresõre jutó kuta-tó-fejlesztõ létszám is csak 66,5 százaléka azEurópai Unió átlagának. Amennyiben az EUeljut 2010-re a jelenlegi 1,93 százalékos GDP

1. ábra • K+F ráfordítás a GDP százalékában

1439

arányról a 3 százalékos arányra, mi viszontnem, vagy alig fejlõdünk, úgy lemaradásunktovább nõ. Csak a fejletteknél gyorsabb növe-kedéssel zárkózhatnánk fel az európai cent-rumhoz!

Ugyancsak az uniós együttmûködésbõleredõ kihívást jelent részvételünk a 6. keret-programban, amihez 2002 decemberébentársult Magyarország. Már az ezt megelõzõ,2002-ben lezárult 5. keretprogramban is amagyar költségvetés komoly befizetésikötelezettséget teljesített. Ez 1999 és 2002között közel 60 M euró volt, amibõl 27 Meurót a PHARE, a fennmaradó 33 M eurótpedig a magyar költségvetés biztosította.Fontos tényezõ, hogy 2002-ben már nemkaptunk kedvezményt a befizetésre, ami ígya GDP arányának megfelelõ szintû, 22,58 Meurós összeg volt – és a most elinduló 6. ke-retprogramban ez a mérték állandósul.

Mindez még hangsúlyosabbá teszi asikeres pályázati szereplés tétjét, hiszen akérdés az, Magyarország a tudományos ku-tatás területén nettó befizetõje vagy ked-vezményezettje lesz-e az uniós együttmûkö-désnek? Az 5. keretprogramban 2684 ma-gyar résztvevõjû pályázatból 614 kapott

támogatást, aminek révén az eddigi adatokalapján több mint 65 M eurót nyertek visszaa magyar résztvevõk, tehát pénzügyi érte-lemben is sikeres volt a magyar részvétel.

Ennél is fontosabb eredmény azonban,hogy a nemzetközi konzorciumokban meg-valósuló együttmûködések révén a részt ve-võ magyar kutatóintézetek, egyetemek, vál-lalatok európai kapcsolatai kiszélesedtek éselmélyültek. A további, hasonlóan sikeresrészvételnek két feltétele van: egyfelõl foly-tatni és erõsíteni kell a hazai intézkedéseket,melyek a pályázati tanácsadást és a háttértá-mogató pályázatok kiterjesztését jelentik,valamint az utófinanszírozású pályázatokhozforgóalapot tesznek hozzáférhetõvé a kuta-tóhelyek számára. Másfelõl elengedhetetlen,hogy a PHARE keretébõl, illetve késõbb másforrásokból továbbra is jelentõs részt kapjona befizetési kötelezettség részbeni támoga-tása, hiszen ez lehet a támogatási keret fel-használásának leginkább távlatos és haté-kony módja. Ehhez mindenképpen kor-mányzati intézkedés szükséges!

A 6. keretprogram tematikus prioritásai-nak érvényesítése (a genomikától az infor-mációs társadalomig) ugyancsak szükséges

2. ábra • Egy lakosra jutó K+F ráfordítás (összehasonlítható USD), 2001

Tudós fórum


1440

a magyar kutatómûhelyek és hálózatokmegerõsítésében. Ezért a hazai K+F ráfordí-tásokban is javasoljuk olyan prioritások meg-határozását, amelyek figyelembe veszik eterületek kiemelését, ugyanakkor a magyartudományos kapacitás és gazdasági háttérszempontjait tekintik elsõdlegesnek.

3. A magyar tudomány eredményei

A tudományos teljesítmény számszerûsítettmérése igen nehéz, és sohasem ad teljesképet a kutatói munka minden vonatkozá-sáról, mégis, néhány szempontból készülneknemzetközi összehasonlítások. Ilyen min-denekelõtt a tudományos tevékenység alap-vetõ kifejezési módja, a publikációk mennyi-sége, idézettsége. E tudománymetriai muta-tók alapján Magyarország hozzájárulása avilág tudományához a különféle népességi,gazdasági és egyéb mutatószámokhoz ké-pest jóval kedvezõbb. Egyes szakterülete-ken a világ tudományának legszámottevõbbnemzetei között biztosít magának helyet.

A magyar tudományos teljesítmények azalapkutatási mutatók tekintetében, kutatóilétszámokra vetítve jobbak az EU átlagánál.Magyarország az 1990-1998 közötti idõ-szakban (jelenleg errõl rendelkezünk adatso-rokkal) az összes megjelent közlemény szá-ma szerint, a világ legtermékenyebb orszá-gainak szûkebb körébe tartozva, a 30. he-lyezést érte el.

Az egy publikációra jutó idézettség tekin-tetében helyezésünk még kedvezõbb, Ma-gyarország a 20. legjobb értékkel dicseked-het. Ebben a rangsorban megelõzi Görögor-szágot, Argentínát, a Dél-afrikai Köztársa-ságot, a Cseh Köztársaságot, Ukrajnát,Lengyelországot, Brazíliát, Dél-Koreát, Taj-vant, Kínát, Indiát és Oroszországot. A magyartudományos munka hatékonyságát mutatja,hogy 1 millió USD egyetemi és kutatóintézetiráfordításra Magyarországon 107 nemzetközipublikáció jut, amivel hazánk kutatói közös-sége világelsõ.

A publikációs aktivitás alapján a termé-szettudományi területek közötti eloszlás istanulságos. A legfeltûnõbb sajátosság a kémiakiemelkedõ aránya. A kutatási tevékenységa biotudományok, az orvosbiológiai kuta-tások, az ideg- és viselkedéstudományok, afizika és a matematika területén világátlagfeletti. Ezek közül a fizikában az egy pub-likációra jutó idézettség értéke is világátlagfeletti. A másik nagy aktivitású terület azideg- és viselkedéstudományok, amelyenMagyarország az elõkelõ 13. helyezést érteel az egy publikációra jutó idézettség szerintirangsorban. A magyar kutatásban ez a kétterület, a fizika és az ideg- és viselkedéstu-domány mind mennyiségi, mind minõségimutatószámait tekintve a legkiemelkedõbbaz elmúlt század utolsó évtizedében. (A tár-sadalomtudományok többségében ilyenmérési eredmények nem állnak rendelke-zésre, a tudományos közösség értékítélete,a hagyományos irodalmi hivatkozások – pl.recenzió – érvényesülnek.)

4. A magyar tudomány finanszírozása

A nemzetközi folyamatok tehát kikerülhe-tetlenül igénylik, hogy az elmúlt évtized hul-lámzásai után egyértelmû és az eddigieknélhatározottabb növekedést mutató trendetösztönözzünk a K+F ráfordítások területén.

Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy mi-közben a költségvetés nagyobb ráfordításais szükséges, elsõdlegesen a vállalkozóiszféra K+F szerepvállalását kell ösztönözni.

A tárgyalt idõszakban érvényes TársaságiTörvény lehetõvé tette, hogy a K+F költsé-geket a vállalkozások 100 százalékban elszá-molhassák költségként, ezen túlmenõen pe-dig az adózás elõtti eredményüket csökkent-sék ezen költségek egy, a törvényben meg-határozott részével. A kedvezményt elsõ-sorban azok tudták igénybe venni, akikjelentõsebb összeget (évi 10 millió forintnáltöbbet) fordítanak kutatás-fejlesztésre sajátnyereségük terhére, saját szervezetükön be-

1441

lül. A kevésbé tõkeerõs cégek esetében amechanizmus nem mûködött (rendszerintnincs nyereségük, nincs mibõl igénybe ven-niük a kedvezményt). 2001-ben 630, 2002-

3. ábra • A publikációk százalékos megoszlása (oszlopok) és az egy publikációra jutóidézettség (körök) Magyarországon és a világon 1990-1998 között – Rövidítések: BIOL:Biológia (organizmikus & szupraorganizmikus szint); BIOT: Biotudományok (általános, cellulárisés szubcelluláris biológia; genetika); ORVB: Orvosbiológiai kutatás; KLIN1: Klinikai és kísérletesorvostudomány 1 (általános és belgyógyászat); KLIN2: Klinikai és kísérletes orvostudomány 2(nem-belgyógyászati szakterületek); IDEG: Ideg- és viselkedéstudományok; KÉM: Kémia;FIZ: Fizika; FÖLD: Földtudományok és ûrkutatás; MÛSZ: Mûszaki tudományok; MAT: Matematika

Év Ráfordítás A GDP %-ábanmilliárd Ft millió (folyó) PPP dollár

1990 33,7 … 1,611991 27,1 818,7 1,091992 31,6 … 1,081993 35,3 … 1,001994 40,3 … 0,931995 42,3 … 0,751996 46,0 618,7 0,631997 63,6 732,5 0,741998 71,2 741,6 0,701999 78,2 794,8 0,682000 105,4 998,6 0,822001 140,6 1297,9 0,942002 171,2 … 1,01

1. táblázat • K+F ráfordítás alakulása 1990-2002

ben 670 vállalkozás jelentett K+F tevékeny-séget a KSH-nak. Ebbõl a körbõl 2001-ben430 vállalkozás számolt el adóalap-csökken-tõ kedvezményt. (Feltehetõen ezen vállal-

Tudós fórum


1442

vállalkozásoknál érvényesülõ nyereségadó-kedvezmények miatt ténylegesen ennél ke-vesebb. Ebbõl az is látszik, hogy a vállalko-zások valós K+F költségeiknek csak a felétvonhatják le adóalapjukból.

A K+F ráfordítások alakulásáról reális ké-pet az OECD-ben használt vásárlóérték-pari-táson számolt összehasonlítás kínál: ennekalapján egy évtized alatt 40 százalékos csök-kenés történt, s még 2002-ben is csak aligháromnegyedét értük el az 1990. évi ráfordí-tási szintnek. Nem jobb a helyzet a GDP-arányos ráfordítások területén sem, s csak2002-ben sikerült elérni az 1993. évi egyszá-zalékos szintet. A K+F beruházások aránya alegjobb (2001-es) évben 0,76 százalékát tet-te ki a nemzetgazdaság összberuházásainak,azt is az informatikai jellegû invesztícióknakköszönhetõen.

Aggasztó, hogy a K+F szektoronkéntiráfordítása változatlan, a vállalkozói szféraaránya egyszer sem érte el az 50 %-ot. Aforrások tekintetében a költségvetés tartósan55-60 %-ot biztosít, míg a vállalkozói kör 30-35 %-ot. Ez rosszabb az EU 35/55 százalékosarányánál, amiben a költségvetési arányt azuniós törekvések csökkenteni kívánják.

A vállalkozási szektor K+F tevékenységeösszességében messze nem kielégítõ, ésezen belül is kedvezõtlen struktúrájú.

2002-ben a vállalkozások saját K+Fráfordítása 51,837 Mrd Ft volt, ami nem érte

4. ábra • K+F ráfordítás alakulása szektorok szerint (%)

kozásoknál ért el a K+F ráfordítás olyan mér-téket, hogy megérte az adóalap-csökkentõkedvezmény igénybevételének adminiszt-rációja.) Mindez arra utal, hogy nagyon ala-csony a kutatást és fejlesztést végzõ vállal-kozások aránya, akkor is, ha csak a kettõskönyvvezetést végzõ társas vállalkozások180 ezres számához viszonyítjuk.

Az állam feladata, hogy mind a külföldi,mind a hazai tõke számára olyan ösztönzõketalakítson ki, amelyek jelentõsen növelik azilyen célú a ráfordításokat. Azonban az eddigalkalmazott eszközök összhatása a K+F-hezszükséges források megteremtése szempont-jából csekély. A 2002. évben az állami költség-vetésbõl K+F-re fordított 100 Mrd Ft-bólkevesebb, mint 10 milliárd került a vállalkozá-sokhoz. A KMÛFA pályázati támogatás fele,az NKFP pályázatok keretében megítélt támo-gatás 20 százaléka jutott a vállalkozásoknak.A saját K+F ráfordítások közvetlen költségei-nek kétszeres elszámolását lehetõvé tevõadóalap-csökkentõ kedvezmény forrásnöve-lõ hatása a teljes vállalkozási szektorban keve-sebb, mint 5 Mrd Ft. Ebbõl kevesebb, mint 1Mrd jut a kis- és közepes vállalkozásokra.

A vállalkozások teljes saját K+F ráfordítása2001-2002-ben kereken 50 Mrd Ft volt. Azadóalap-csökkentéshez elszámolt közvetlenköltség 2001-ben csak 26,7 Mrd Ft. A forrás-többlet így a szabályzók szerint 26,7x0,18=4,806 Mrd Ft volna, azonban a külföldi nagy-

1443

el a nemzetgazdaság összes K+F ráfordítá-sának (171,171 Mrd Ft) 30 százalékát. A vál-lalkozások ráfordítása mindössze 3,8 %-kal –az inflációnál kisebb mértékben – haladtameg az elõzõ évit, tehát reálértékben csök-kent. A nemzetgazdaság összes K+F ráfordí-tásán belül szignifikánsan csökkent a kísérletifejlesztés aránya (38,9 %-ról 36,6 %-ra). Fi-gyelmeztetõ jel, hogy 2002-ben több mint16 százalékkal visszaesett a vállalkozási szek-tor K+F beruházásainak értéke.

A vállalkozási szektor összes K+F ráfordí-tásának közel 80 %-a a külföldi tulajdonúvállalkozásoknál kerül felhasználásra. A teljestöbbségi hazai tulajdonú vállalkozási szektor– amely létszám, árbevétel és a létrehozottjövedelem alapján még mindig a gazdaságfelénél nagyobb hányadát képviseli – többmint 20 ezer Mrd Ft nettó árbevételébõlmintegy 10 Mrd Ft-ot fordít K+F-re, vagyis anettó árbevétel 0,05 százalékát. A magyargazdaság ilyen polarizáltsága (a hazai és

5. ábra • A K+F ráfordítások alakulása reálértéken (1990 = 100 %)

6. ábra • A K+F ráfordítások alakulása 1995 és 2002 között (millió forint)

Tudós fórum


1444

külföldi tulajdonú vállalkozások K+F aktivitá-sának különbözõsége) a versenyképességés tartós növekedés súlyos korlátjaként érté-kelhetõ.

Nemzetközi összehasonlításban, évti-zedes távlatban áttekintve tehát a folyama-tokat, a magyar tudomány feltételrendszerétkifejezõ indikátorok egyre nagyobb problé-mákat mutatnak a legfontosabb területeken.Ilyen a K+F ráfordítás a GDP százalékában, aK+F ráfordítás összesen, az egy kutatóra-fej-lesztõre jutó K+F ráfordítás, a kutatók számaés a vállalkozói szektor a K+F finanszírozá-sában, végrehajtásában történõ részvétele.Az uniós tagországokon kívül a régióbanSzlovénia, Csehország és Észtország mutatóiis jobbak Magyarországénál. Az OECD-országok közül 1 % alatti GDP-ráfordításiarányt Portugália, Lengyelország, Szlovákia,Görögország, Törökország és Mexikó mutat.A Magyarországgal azonos méretû Portugáliá-ban az egy lakosra jutó K+F ráfordítás 145,3PPP USD, nálunk 127,4 USD, míg az EU-átlag490,8 USD volt 2001-ben.

Mindez óhatatlanul kihat a tudományosteljesítményre is. Az évtized közepén azOECD-tagországok közül csak Spanyolorszá-got elõztük meg a szabadalmi bejelentésekszámát tekintve. Megjegyzendõ ugyanak-kor, hogy a szabadalmi területen új helyzetethozott 2002-es csatlakozásunk az EurópaiSzabadalmi Egyezményhez.

Összességében annak fontosságát hang-súlyozzuk, hogy nézzünk szembe együtt atényekkel: a magyar tudományt – hagyomá-nyai, az egyes kutatók, mûhelyek tudomá-nyos produktuma alapján – a világ élvonalá-ba tartozóként tartja számon a közvéleményés a döntéshozók is. Eközben a magyar K+Fnemzetközi versenyképességéhez szüksé-ges ráfordítási dinamika a gazdaság erõsödé-sének idõszakában is elmaradt a várttól. Ígya tudományos kutatás legfontosabb inputindikátorai, vagyis a feltételrendszert jellem-zõ adatok alapján a reális kép más: Magyaror-

szág az EU jelenlegi K+F sereghajtóivalmérhetõ össze csupán.

5. A K+F szféra jellemzõi Magyarországon

A fentebb jelzett tudományos eredményekértékét növeli, hogy olyan feltételrendszerközepette valósultak meg, amelyek egyreinkább megnehezítik a magyar kutatás-fej-lesztés versenyképességének megtartását.

Mindenekelõtt szembetûnõ tényezõ akutatóintézményekben foglalkoztatottakösszlétszámának drasztikus, közel 20 száza-lékos visszaesése 1991 és 2002 között (29ezerrõl 23,6 ezerre). A kutató-fejlesztõk szá-ma kisebb arányban csökkent, különösen azévtized közepén, elsõsorban pedig a vállalatiszférában. 2002-re némileg újra megerõsö-dött a kutatói közösség, összlétszáma azon-ban még mindig megegyezik az 1991-es,14-15 ezres szinttel. A kutatás-fejlesztési ka-pacitások szûk keresztmetszetének egyiklegfontosabb tényezõje ma már a kutatóilétszám elégtelensége.

Az aktív keresõkre jutó kutató-fejlesztõlétszám az OECD-országok között Magyaror-szágon a legalacsonyabbak közé tartozik:csak Görögországban, Portugáliában ésOlaszországban rosszabb az arány. Az abszo

Év Kutatók, fejlesztõk

1991 14 4711992 12 3111993 11 8181994 11 7521995 10 4991996 10 4081997 11 1541998 11 7311999 12 5792000 14 4062001 14 6662002 14 936

2. táblázat • A kutatói-fejlesztõi létszámalakulása

1445

lút számokat (a kapacitást) nézve Portugáliaés Görögország is megelõzi Magyarországot.Visszatérõ probléma a kapacitáshiány min-den sikeres hazai kutatóhelyen: az esetektöbbségében az egyes projektek (pályáza-tok) minõségi és határidõre történõ teljesíté-se lényegesen több munkaerõt igényelne.Ugyancsak nagyobb létszámot, illetve a hu-

mán erõforrások koncentrációját igényelnéegy-egy kiemelten fontos állami kutatásimegbízás gyors teljesítése. A hálózatosodás,az egyes kutatóhelyek együttmûködése (ld.az Európai Kutatási Térség koncepcióját)csak részben segít ezen a problémán.

Ilyen körülmények között még inkábbmegbecsülendõ a kiemelkedõ magyar tudo-

7. ábra • A kutató-fejlesztõ helyeken dolgozók létszáma az összes(nemzetgazdasági) foglalkoztatott százalékában

8. ábra • 1000 aktív foglalkoztatottra jutó kutató (fõ). Az adatok az 1997-2000 közöttihelyzetet tükrözik. (Forrás: Eurostat, KSH)

Tudós fórum


1446

mányos mûhelyek és tudósok nemzetköziszinten is elismert teljesítménye, részvételüka tudományos világ legmagasabbra értékeltközpontjaiban és meghatározó jelentõségûnemzetközi tudományos szervezeteiben.Mindez alátámasztja, hogy bizonyított telje-sítményhez kérjük a folytatást lehetõvé tevõfinanciális feltételrendszert!

Ma már felelõs politikusok és a gazdaságiélet vezetõinek megnyilatkozásai is mutat-ják, hogy a tudásnak, a kutatás-fejlesztésnekés az ezeken alapuló képzésnek a közvetlengazdasági szerepét egyre szélesebb körbenismerik fel. Ezért a magyar költségvetés ésgazdasági szabályozás megalkotóinak is ki-kerülhetetlen felelõssége felismerni: nincsmagyar gazdasági versenyképesség, tõke-vonzás és a mûködõ tõke stabilizálódásaanélkül, hogy az új innovációs centrumok, avállalati K+F, és a mindezt lehetõvé tevõ hát-térkutatási és oktatási rendszer mûködésifeltételei lényegesen javuljanak!

6. A kutatás hazai tendenciái

2001-ben indult meg a hazai kutatás-finanszí-rozásban jelentõs szerepet játszó NemzetiKutatási és Fejlesztési Programok pályázatirendszere, a Széchenyi-terv részeként. Eb-ben öt kiemelt prioritás (az életminõség javí-tása, információs és kommunikációs techno-lógiák, környezetvédelmi és anyagtudomá-nyi kutatások, agrárgazdasági és biotechno-lógiai kutatások, a nemzeti örökség és a je-lenkori társadalmi kihívások kutatása) körécsoportosítva, a vállalkozói körrel is konzor-ciális együttmûködéséket (és ezzel együttsaját forrást) megkövetelve jutott jelentõstöbbletforráshoz a magyar tudomány (a sajátforrás és külsõ kapcsolatok területén kivételtképezett az 5. alprogram).

A meghirdetés óta lezajlott két pályázatiforduló a magyar kutatói szféra jelentõs ré-szét megmozgatta. 2001-ben 124 konzorci-umba tömörülve több mint 700 szervezetkapott a pályázatok teljes futamidejére (2–

4 év) összesen mintegy 20 Mrd Ft támoga-tást. A második pályázati körben (ahol újdon-ságot jelentett az 1/b alprogram, a társadalom-egészségügyi kutatások és a 3/b alprogram,az ökológiai kutatások nevesítése) 77 projektkapott 10 Mrd Ft támogatást. A pályázatirendszer sajátossága, hogy minden korábbináljelentõsebb támogatást nyújt (az 1-4 alprog-ram alsó határa 100 MFt), ezért igen komolybírálati és ellenõrzési rendszer épült ki. Ahasznosulás megítéléséhez még rövid idõ teltel, a megmozgatott kutatói aktivitás és a szé-leskörû kapcsolatépítés azonban kétségkívülúj fejleményt jelent. A kormányváltás utánzavart okozott, hogy hosszú idõn át késett akormányzati döntés a program folytatásáról.

Mivel a Nemzeti Fejlesztési Terv az unióscsatlakozás utáni idõszak legfontosabb államifejlesztési kerete, kiemelt jelentõségû, hogyebben a K+F milyen hangsúlyt kap. Örven-detes, hogy a készítõk megkeresték az Aka-démiát, és más szakértõi csatornákon a ma-gyar tudomány több reprezentánsa is résztvett a dokumentum kidolgozásában. A NFT-nbelül a K+F fontos indikátorként jelenik meg,az öt operatív program közül a GazdaságiVersenyképesség Operatív Program egyikprioritásaként. Gondot okozhat azonban,hogy a túl sok prioritást megfogalmazó kon-cepcióban ez önmagában nem ad elégségessúlyt a tudománynak, különösen úgy, hogyabban lényegében a technológia-politikárafókuszáló felfogás jelenik meg.

A kormányváltással összefüggésbenmegváltozott a tudománypolitika kormány-zati pozíciója is. Közel egy évig nem mûkö-dött a Tudomány és Technológia-politikaiKollégium – a kutatás-fejlesztés pozícióinakjavítása szempontjából az ilyen zavarok hát-ráltató tényezõk, amelyeket a hosszú távra,kormányzati ciklusokon átívelõ tudomány-politikai konszenzussal lehet kiküszöbölni.A döntéshozók rendszeres kapcsolattartásaa magyar tudomány autonómiáival segíthetennek a folyamatosságnak a kialakításában.

1447

7. Akadémiai szerepvállalás

A Magyar Tudományos Akadémia, mint amagyar tudomány országos köztestülete,kezdeményezõ szerepet játszott a magyartudomány feltételrendszerének javításban,illetve a tudományos tevékenység társadal-mi-gazdasági hasznosulásának segítésében. A2002-ben megválasztott akadémiai vezetéskiemelt feladatának vallotta és tartja a tudo-mány értékelvû társadalmi szerepvállalásá-nak erõsítését és a magyar tudásbázis célirá-nyos mûködtetését az ország elõtt álló felada-tok teljesítésében. Széleskörû kormányzatimegállapodások keretében szerveztünk cél-zott kutatásokat, melyek az agrárgazdaság,a környezetvédelem, az információs társada-lom fejlesztése, a népegészségügy, a ka-tasztrófa-elhárítás területén segítették a dön-téshozatalt. Az Akadémia vezetõi, támasz-kodva a magyar tudományt övezõ közmeg-becsülésre, elsõként álltak ki nyilvános állás-foglalással az ország uniós csatlakozása mel-lett a népszavazást megelõzõ idõszakban.

Ugyancsak az Akadémia társadalmi sze-repvállalását demonstrálja a regionálisakadémiai központok fejlesztése. A regiona-

litás hazai kibontakoztatásában ugyaniskiemelt fontosságú a szellemi központokkisugárzása, amit a regionális Akadémiai Bi-zottságok aktív közremûködésével segí-tünk. Ennek a határon átnyúló együttmûkö-dések területén is nagy jelentõsége lesz, amitkiegészít, hogy az Akadémia folytatta aktívtevékenységét a határon túli magyar tudo-mányossággal való kapcsolatok ápolásában.

Az MTA szakmai közremûködésévelindult útjára a Mindentudás Egyeteme elõ-adássorozat, amely példátlanul széles mé-diajelenlétet biztosít a magyar tudománylegkiválóbb képviselõi számára, ezzel hoz-zájárulva a tudás, a tanulás presztízsénekerõsítéséhez. Nemzetközi szinten is kiemeltjelentõséget kap Magyarország tudásköz-pontúság melletti elkötelezettségének fel-mutatása: a Knowledge and Society címmelszervezett World Science Forum, melynekelõkészítésében együttmûködünk a kor-mányzattal, hazánkat a világ szellemi közvé-leménye figyelmének elõterébe helyezheti.

Mindezen kezdeményezések az Akadé-miának a tudásalapú társadalom és az értékori-entált közszellem mellett megfogalmazott el-kötelezettségének jegyében valósulnak meg.

Tudós fórum


1448

A fórum november 8-án 9 órakor a MagyarTudományos Akadémián plenáris üléssel,három plenáris elõadással kezdi megmunkáját. Három szekcióülés délután 2 órakorkezdõdik, majd Mádl Ferenc, a Magyar Köz-társaság elnöke fogadja a Fórum résztvevõit.November 9-én 9 órakor a Magyar Tudomá-nyos Akadémián újabb plenáris ülés lesz újabb

WORLD SCIENCE FORUM – BUDAPEST

A WORLD SCIENCE - FORUMBUDAPEST PLENÁRIS ELÕADÓI

Lámfalussy Sándor – Az Európai MonetárisIntézet elnöke, „az euro atyja”, a világ egyikvezetõ pénzügyi szaktekintélye.Goverdhan Mehta – Kémikus, az IndiaiAkadémia volt elnöke, az International Coun-cil for Science következõ elnöke és az Inter-Academy Council társelnöke.William A. Wulf – A komputertudomá-nyok professzora, az Amerikai Mérnökakadé-mia elnöke.

AZ EGYES SZEKCIÓÜLÉSEKVEZETÕ ELÕADÓI

TUDÁSALAPÚ TÁRSADALOMViscount Etienne Davignon – A SociétéGénérale elnöke, a Delors-bizottság voltiparügyi fõbiztosa, Európa egyik legjelentõ-sebb pénzügyi befektetõje. (Budapestenszületett 1932-ben.)Lourdes Arizpe – Az UNESCO volt vezér-igazgató-helyettese, Mexikó egyik vezetõszociológusa.

TUDÁSALAPÚ GAZDASÁGVernon Smith – 2002-es közgazdasági No-bel-díjas; a gazdasági döntéshozatali folyama-tok pszichológiai hátterének vizsgálataivalkapcsolatos munkáiért kapta a díjat.

három plenáris elõadással, majd délután 2órától másik három szekcióban folyik a mun-ka. A zárónapon, november 10-én 9 órától aParlament épületében összegzik a szekció-ülések tanulságait s fogalmazzák meg azárónyilatkozatot. Ezután Medgyessy Péterszól a Fórum résztvevõihez, majd fogadást isad a Fórum tiszteletére.

Dr. Tero Ojanperä – A Nokia alelnöke.Inotai András – Az MTA VilággazdaságiKutatóintézetének igazgatója.

TUDÁS ÉS TUDOMÁNYAlain Pompidou – a volt francia köztársaságielnök fogadott fia, az Európa Parlament volttagja, a francia bioetikai bizottság elnöke.Masao Ito – Világhírû agykutató, Szentágo-thai János volt munkatársa. Japán legnagyobbbefolyású tudósa és tudománypolitikusa.

TUDÁS, KÖRNYEZET, FEJLÕDÉSDr. Julia Marton-Lefevre – vezérigazgató,LEAD, United Kingdom. Magyar származású(Márton Júlia), az ICSU igazgatója volt.

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM ÉS TUDÁSRoska Tamás – A számos bel- és külföldidíjjal kitüntetett professzor az információstechnológia kiemelkedõ képviselõje.

TUDÁS ÉS ÉLETMINÕSÉGHans Wigzell – A Karolinska Intézet rektora,a Nobel Assembly elnöke, a svéd kormánytudománypolitikai fõtanácsadója.Craig Venter professzor – Az emberi génál-lomány elsõ feltérképezõje, a világ legjelen-tõsebb biotechnológiai cégének (Ventura)alapító-tulajdonosa.

(Az elõadások idejérõl és helyszínérõl infor-mációk a http://www.sciforum.hu címen)

1449

Augusztus végén az ELTE TTK lágymányosiépületében került sor az eddigi legnagyobbhazai csillagászati rendezvényre: az 1991-benalakult Európai Csillagászati Társaság (EAS)nálunk tartotta éves találkozóját. Az EAStevékenységének fõ célja az európai csillagá-szok közötti tudományos és személyes kap-csolatok elmélyítése. A megalakulását követõévtõl kezdve tartott nagyrendezvényénekezért is más-más ország ad otthont évente.

Az éves találkozót JENAM néven ismerikés emlegetik szakmai körökben. A Joint Eu-ropean and National Astronomy Meetingkezdõbetûibõl alkotott betûszó arra utal,hogy a házigazdák nemzeti csillagászati szer-vezete egyéb programokat is szervez a ren-dezvényhez kapcsolódva. Magyarországonsajnos a csillagászat a mûszerezettséget és ahivatásos kutatók létszámát tekintve is el-marad a más vonatkozásokban vele egy szin-ten levõ európai országokétól. A csillagászatikutatásokkal foglalkozó ötven-hatvan fõnem is tömörült önálló szervezetbe, hanemkét rokonszervezet tagjaiként – a fõleg ama-tõrcsillagászokból álló, közel kétezres taglét-számú Magyar Csillagászati Egyesületbe és/vagy az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT)Csillagászati Csoportjába lépve – igyekeznekintézményesen is tenni valamit a csillagászatérdekében (ilyen teendõ például a fény-szennyezés elleni fellépés, a csillagászat nép-szerûsítése, tömegoktatás). A JENAM házi-gazdájának szerepét az MTA CsillagászatiKutatóintézete mellett az ELFT töltötte be.

A JENAM keretében a hazai nagyközön-ségnek szóló elõadást Kolláth Zoltán tartottaa Világegyetem hangjáról. A külföldiek úgynyerhettek betekintést a magyar csillagászat-

ba, hogy a JENAM tudományos programjá-nak plenáris ülésein az elõadók közül majd-nem minden második magyar volt.

A nemzetközi szaktekintélyek által tartottátfogó elõadásokon Virginia Trimble (USA),a Nemzetközi Csillagászati Unió egyik alel-nöke az asztrofizika ezredfordulós helyzetéttekintette át, Anne-Marie Lagrange (Francia-ország) a távcsövekben alkalmazott adaptívoptikák terén elért újabb vívmányokról szólt,Thierry Courvoisier (Svájc) az Európai Ûr-ügynökség (ESA) által 2002-ben felbocsátottgammacsillagászati mûhold, az INTEGRALelsõ eredményeit ismertette, Szeidl Béla pe-dig a pulzáló változócsillagoknál megfigyeltcsillagfejlõdési effektusokat foglalta össze.A plenáris üléseken kilenc fiatal kutató is le-hetõséget kapott eddig elért eredményei-nek bemutatására, köztük öt magyar: BakosGáspár, Forgács-Dajka Emese, Kiss Csaba,Kõvári Zsolt és Szabó Gyula.

A plenáris elõadásokat minden nap ún.miniszimpóziumok követték. Nem voltkönnyû dolga a JENAM mintegy 400 részt-vevõjének, amikor arról kellett dönteniük,hogy az egyidejûleg zajló öt miniszimpóziumközül melyikre üljenek be. Ezeken a két-három napon át tartó, kisebb létszámú konfe-renciákon napjaink csillagászatának legérde-kesebb területeit, az azokon belül születettújdonságokat tekintették át. Az új eredmé-nyek ismertetését itt nemcsak a terjedelmikorlát nem engedi, hanem az a tény sem,hogy ezen összefoglaló készítõje sem hall-gathatott egyidejûleg egynél több elõadást.A tíz miniszimpózium címét viszont érdemesfelsorolni, az adott téma fontosságát, aktua-litását magyarázó rövid megjegyzéssel.

ÖSSZEURÓPAI CSILLAGÁSZKONGRESSZUSBUDAPESTEN

Tudós fórum


1450

1. 70 éves a rádiócsillagászat: Karl Jan-skytól a mikrojanskyig. Az óriás rádiótávcsö-vekkel végzett kutatások egészen halványkozmikus rádióforrások kimutatását, az inter-ferometrikus módszerek pedig ezred ívmá-sodpercnél is jobb szögfelbontást tesznek le-hetõvé. Szinte minden „érdekes” kozmikusobjektum bocsát ki rádiósugarakat, köztük akvazárok, pulzárok és kozmikus mézerek.

2. Gravitációs asztrofizika. Egyelõre azelméleti úton megjósolt gravitációs sugárzáskimutatása a fõ cél, annak sikere esetén agravitációs asztrofizika a jövõ egyik ígéreteskutatási területe, amely különösen fontoslehet a kompakt objektumok, pl. fekete lyu-kak, neutroncsillagok kutatásában.

3. Galaktikus dinamika. A galaxisok több,különbözõ korú alrendszerbõl épülnek fel. Agalaxisok szerkezetére és annak idõbeli válto-zására – a galaxisfejlõdésre – vonatkozó elmé-leti számításokat a megfigyelési tényekkelösszevetve az egész Univerzum fejlõdésérevonatkozó információk nyerhetõk, példáulkiderülhet, hogyan és mikor alakultak ki agalaxisok középpontjában levõ, nagy tömegûfekete lyukak.

4. Aktív csillagok és kölcsönható kettõs-csillagok. A naptevékenységgel rokon csillag-aktivitás megfigyelése és modellezése segít-het a Nap aktivitását okozó dinamómechaniz-mus megértésében. Bizonyos kettõscsillagokkülönösen aktívak, ezeknél a két komponenskölcsönhatása jelentõsen módosítja a magá-nyos csillagokra érvényes csillagfejlõdést.

5. Bolygórendszerek keletkezésének di-namikája, fejlõdése és stabilitása. A Nap-rendszeren kívüli elsõ bolygó felfedezése(1995) óta száznál több bolygót találtak aNaphoz hasonló csillagok körül. Ezek visel-kedése és tulajdonságai utalhatnak keletke-zési körülményeikre is. A Naprendszerenbelüli égitestek és az exobolygók megfigye-lésével vizsgálni lehet a pályarezonanciákat,a pályák hosszú idõskálájú stabilitását és másdinamikai hatásokat is.

6. A nagylátószögû észlelések sziner-giái. Számos megfigyelési program folyik,amelyek keretében rövid idõ alatt az égboltnagy részét lefedõ területrõl nyernek infor-mációt. Az ilyen programok tér- és idõbeliösszehangolása növeli az így szerezhetõ in-formációt. Különösen eredményesek a szu-pernóva-keresõ és egyéb változócsillagá-szati projektek, valamint a Földet erõsenmegközelítõ kis égitestek kimutatására irá-nyuló észlelési programok. Az ezek soránkeletkezõ hatalmas adatbázisok kezelése, alényeges információk kiszûrése ugyancsakmegkönnyíthetõ a különbözõ programokilletékesei közötti együttmûködéssel.

7. Az ibolyántúli égbolt; a jelen össze-kapcsolása a jövõvel. Az égitestek ultra-ibolya sugárzásának vizsgálatában különösenfontos volt az International Ultraviolet Ex-plorer (IUE) obszervatórium, amely a Földkörül geoszinkron pályán keringve 1978–1996 között ontotta az eredményeket: száz-ezernél több színképet készített számos csil-lag és más égitest ibolyántúli sugárzásáról.Az IUE mûszerei az 1970-es évek technikaiszintjét tükrözték. Azóta sikerült sokkal érzé-kenyebb detektorokat készíteni, amelyek-kel még ebben az évtizedben a teljes egetfelmérik az ultraibolya hullámhosszakon, ésvárhatóan tízmilliónál több égitest ibolyántúlisugárzását detektálják.

8. A csillagkeletkezés korai fázisai. Acsillagszülõ molekulafelhõben a kialakuló-ban levõ csillag igen szoros kapcsolatban vana környezõ térség anyagával. Bár a csillag-keletkezés fõ fázisai nagy vonalakban ismer-tek, számos fizikai folyamat és hatás – turbu-lencia, mágnesség stb. – szerepe még tisztá-zásra vár. Olyan kérdésekre sem ismert méga válasz, hogy változott-e a csillagkeletkezésfizikája a kozmológiai idõk során, és hogyhogyan alakulnak ki a csillaggá nem fejlõdõbarna törpék. Az elméleti számításokkal és anagy térbeli felbontású megfigyelésekkelkideríthetõk az elõcsillagba való anyagbe-

1451

zuhanás és a csillaggá válás idõszakában zajlóanyagkilövellés részletei is.

9. A gammakitörések fizikája. Az elekt-romágneses színkép gammasugár-tartomá-nyában fellépõ kitörésekre már az 1960-asévekben felfigyeltek a szakemberek, decsak a legutóbbi idõben sikerült egyértelmûmegfigyelési bizonyítékot szerezni arravonatkozóan, hogy ez a nagy energiájú jelen-ség a kozmológiai távolságokban bekövet-kezõ szupernóva-robbanásokat kísérõ egyiktünet. A gammakitörések okát és lefolyásátmegfigyelési és elméleti oldalról egyarántintenzíven kutatják.

10. Asztroszeizmológia és csillagfejlõ-dés. A belsejükben bekövetkezõ és a felszí-nükig terjedõ rezgések hatására a csillagokfényessége is változik. A megfigyelt csil-

lagoszcillációk módusainak azonosításából acsillag belsõ szerkezetére lehet következtet-ni, hasonlóan ahhoz, ahogyan a szeizmológiá-ban a földrengések hullámaival szondázzáka Föld belsõ szerkezetét. A csillag belsõ fel-építése a fejlõdési állapot függvénye. Azasztroszeizmológia módszereivel így jóllehet tesztelni a csillagfejlõdési modelleket.

A tíz diszciplináris miniszimpózium mel-lett a JENAM érdekes és remélhetõleg hasz-nos színfoltja volt a fiataloknak szóló állásbör-ze, amelyen nemcsak európai egyetemek,obszervatóriumok és egyéb kutatóhelyekajánlottak álláslehetõséget, hanem tengeren-túliak is. Említést érdemel az az egynaposülés is, amelyen az érdekeltek a csillagászatoktatásáról cserélték ki tapasztalataikat.

Szabados László

Tudós fórum


1452

2003. október 2-án, az MTA Felolvasótermé-ben Magyar Bálint oktatási miniszter és ViziE. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadé-mia elnöke adta át az idei Charles Simonyikutatói ösztöndíjakat.

Az MTA Simonyi Károly professzort2000-ben Aranyéremmel tüntette ki. Fia,Charles Simonyi, amikor édesapja nevébenátvette a kitüntetést, 25 millió forintot ajánlottfel a magyar tudomány támogatására.

Az adományozást követõen az OktatásiMinisztérium, a Magyar Tudományos Akadé-mia, a Simonyi család és az Alapítvány aMagyar Felsõoktatásért és Kutatásért(AMFK) megállapodást kötött a Charles Si-monyi kutatói ösztöndíj megalapítására. Azösztöndíjat, amelynek éves összege 2,5 mil-lió forint, évente három, egyetemen vagykutatóintézetben dolgozó, kimagasló telje-sítményt nyújtó kutató kaphatja meg.

Idén a Charles Simonyi kutatói ösztöndí-jat Hoppál Mihály néprajzkutató, Rontó Mik-lós matematikus és Rõth Erzsébet orvosnyerte el.

HOPPÁL MIHÁLY

a modern folklórkutatás, elsõsorban pedig anépi hiedelemvilág, a népi gyógyászat, vala-mint a sámánizmus történeti gyökereinekés távol-keleti újjáéledésének nemzetközi-leg elismert tudósa. Különbözõ nyelvekennapvilágot látott munkássága nemcsak a kü-lönbözõ elméleteken és „könyveken át né-zett” folklór szintézise, hanem a kutatási terü-let természetébõl következõen rendszerintnem könnyû körülmények között megszer-zett, páratlanul gazdag empirikus alapokra

épül; az elmúlt negyedszázad során jó né-hány esztendõt töltött felfedezõ gyûjtõmun-kával Kirgíziában, Grúziában, Örményor-szágban, Szibériában, Burjatiában, Dél-Ko-reában, Kínában, Mandzsúriában és Japán-ban, a magyar etnikai hagyományok kutató-jaként pedig Ausztráliában és az EgyesültÁllamokban. Megteremtõje a nemzetközisámánológiai kutatások egyetlen tudomá-nyos folyóiratának (Shaman, Journal of theISSR), amelynek eddig 10 évfolyama jelentmeg, úgyszintén alapítója a Hungarian Heri-tage címû angol nyelvû folyóiratnak, amelya magyar kultúra, fõként a hagyományosnépi kultúra és folklór (néphit, népszokások,népzene, néptánc stb.) anyagát tárja folya-matosan a nagyvilág elé.

RONTÓ MIKLÓS

A kárpátaljai Beregszászon született. Mun-kásságát az Ukrán Tudományos AkadémiaKijevi Kibernetikai Intézetének kutatómér-nökeként kezdte. Jelentõs az 1986-ban meg-védett doktori disszertációja, a „Konstruktívnumerikus analitikus módszerek peremér-ték feladatok vizsgálatában”. Intézményeskapcsolata Magyarországgal és a MiskolciEgyetemmel 1992-ben kezdõdött, amikorvendégprofesszora, majd 1993-tól egyete-mi tanára lett az Analízis Tanszéknek. Alapítófõszerkesztõje a Mathematical Notes (Mis-kolc) címû folyóiratnak, és elindítója a Con-structive Methods for Nonlinear BoundaryValue Problems címû nemzetközi konferen-ciasorozatnak, amely háromévenként kerülmegrendezésre a Miskolci Egyetemen.

SIMONYI ÖSZTÖNDÍJ

1453

DR. SZMOLENSZKY TAMÁSNÉ,DR. RÕTH ERZSÉBET

egyetemi tanár, a Pécsi OrvostudományiEgyetem Kísérletes Sebészeti Intézeténekigazgatója. Munkája hozzájárult, hogy a meg-lehetõsen perifériára szorult intézetbõl márakorszerû oktató és tudományos mûhely vált.Saját kutatómunkájával részt vett a pécsi vese-transzplantáció elõkészítésében, de fõ témájamindmáig a szívizom oxigénhiányos károso-dásának kialakulása és ennek megelõzésilehetõségei. Már a szabadgyökös reakciókkutatásának kezdetén kimutatta ezek jelen-tõségét a szívinfarktus keletkezésében.

Tudományos tevékenységét több vá-lasztott tisztséggel is elismerték: egyebekközött a Magyar Szabadgyök Kutató Társaságalelnöke, a Magyar Kardiológus TársaságExperimentális Szekciójának elnöke.

Charles Simonyi ismételt 25 millió forintosadománya alapján 2002. április 5-én aláírásrakerült a Charles Simonyi kutatói ösztöndíjfolytatására szolgáló megállapodás az Okta-tási Minisztérium, a Magyar TudományosAkadémia, a Hungarian American Coalitionés az Alapítvány a Magyar Felsõoktatásért ésKutatásért között, amely lehetõvé teszi, hogyez a tudományos közösség által is elismertprogram további három évig folytatódjon.

Tudós fórum


1454

A Magyar Tudomány (nagy M és nagy T)nemzetközi hírére méltán büszkék vagyunk,arra féltõn vigyázunk. Ez késztetett arra, hogyegy kitûnõ, az elmúlt két évtizedben tizen-kétszer megrendezett konferenciáról írjaknéhány rövid sort.

Gergely János tagtársunk és kitûnõ mun-katársai hihetetlen erõfeszítéssel és akarattallétrehoztak valamit, ami a Magyar Tudományhírnevét az átlagosnál messze jobban javítja,és azt valóban nemzetközivé teszi.

Ez a konferenciasorozat – angol címén:Signals and Signal Processing in the ImmuneSystem – Székesfehérvárott kezdõdött 1979-ben, amikor a téma, röviden a transzmemb-rán jelátvitel, minden volt, csak nem közhely.A továbbiakban kétévente megrendezettkonferencia színhelyei változtak ugyan, dea tartalma nem, inkább egyenletesen növe-kedett, és egyre magasabb szintet ért el.

A történelmi analízis helyett talán fonto-sabb néhány szó a legutóbbi, szeptember 3.és 9. között Sopronban – ebben a nagyonszép városban – tartott konferenciáról. A sor-ban 12. konferencia rekordot döntött. 110résztvevõbõl 64 volt külföldi. Ennél a csupaszszámnál is többet mond az, ha elmondjuk (ateljesség igénye nélkül), hogy a StanfordEgyetemtõl az Albert Einsten College ofMedicine-ig és egy egész sorozat Max PanckIntézetig, a Párizsi Pasteur Intézettõl a Weiz-mann Intézetig, Stockholmtól és Uppsalától

Innsbruckig és Bécsig, Varsótól Prágáig,Amszterdamtól Kiotóig és Cambridge-igigazán látványos felvonulása volt ez a nem-zetközi immunológiának. A kisméretû szim-póziumnak számító nagyságrend ellenére a„Signal Meeting” olyan sok kiváló vendégetfogadott, amilyenre csak nagyon ritkán vanpélda hazánkban. A témakörök rendkívülszéles spektrumban foglalták össze azt, amitma az immunkompetens sejtek jelátvitelimechanizmusairól tudunk, beleértve ezentudás közvetlen klinikai alkalmazását is.

A rendezõk arra is gondoltak, hogy egészfiatal kutatóknak is lehetõséget adjanak arangos hallgatóság elõtti bemutatkozásra.

A szervezõk érdeme az is, hogy az immárjelentõs hagyományokkal rendelkezõ kon-ferencia a zsúfolt, feszes program ellenére isalkalmat adott a magas szintû külföldi kollé-gáknak arra, hogy ismerkedjenek a magyarkultúra hagyományaival, történelmi kasté-lyok látványával, és zenei élményekkel isgazdagodjanak.

Úgy gondolom, hogy a látványos, kitûnõrendezvény idei házigazdái (Gergely János,Erdei Anna, Matkó János és Sármai Gabriella)minden dicséretet és elismerést megérde-melnek ezért a kiválóan sikerült, nagyszerûtudományos és – méltán mondhatjuk – kul-turális rendezvényért. Reméljük, a folytatássem marad el. Õszintén gratulálunk.

Damjanovich Sándor

EGY KITÛNÕ KONFERENCIA MARGÓJÁRA

1455

BEVEZETÕ

Tisztelt Olvasó!

A kutatók utánpótlásával – fiatal tudósokkal– foglalkozó melléklet hatodik számábanNagy Gyula a Középiskolai Matematikai ésFizikai Lapokról, a KöMaL-ról, Várnai Györgypedig a Középiskolai Kémiai Lapokról, aKÖKÉL-rõl számol be. Raskó Tamás és VíghLászló hírt adnak az MTA Szegedi BiológiaiKözpontja által szervezett táborról, és beszá-molunk arról is, hogy Sipõcz Brigitta, és avajdasági Divéki Zsolt, az Eötvös Loránd Tu-dományegyetem és a Szegedi Tudomány-

TUDOMÁNYOK KATALIZÁTORAa KöMaL

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amitAgyunk az ihlett órákban teremt

Vörösmarty Mihály:Gondolatok a könyvtárban

A Középiskolai Matematikai és FizikaiLapok (KöMaL) száztíz éves, ma is mûködõ,nemzetközileg elismert folyóirat. Levelezõpontversenye révén az indulásától fogva azolvasókkal szoros kapcsolatot fenntartó mé-dium. Megoldói közül nagyon sokan a nem-zetközi tudományos élet jeles képviselõi.Tudományos ismeretterjesztõ lap, erõsíti,serkenti, gyorsítja a tudományos eredmé-nyek létrejöttét. Középiskolásoknak lehetõ-séget biztosít arra, hogy megoldásaikat publi-kálva bekerüljenek a tudomány vérkerin-gésébe.

A jövõ tudósai

egyetem elsõéves fizikushallgatói még kö-zépiskolásként egy horvát diáktársukkal egyúj aszteroidát fedeztek fel.

Kérjük, ha a tehetséggondozással, a ku-tatói utánpótlással, vagy az ifjú kutatókkal kap-csolatos témában bármilyen közérdeklõdésreszámot tartó mondandója lenne, keresse mega melléklet szerkesztõjét, Csermely Pétert [email protected] email címen.

Csermely Péteraz MTA doktora (Semmelweis Egyetem, Orvosi

Vegytani Intézet) [email protected]

Történeti háttér

A Középiskolai Mathematikai Lapokat 1893-ban alapította Arany Dániel (1863-1945)gyõri fõreáliskolai tanár. Célja: „Tartalombangazdag példatárt adni tanárok és tanulókkezébe”. A havonta rendszeresen megjelenõfolyóirat versenye segítette a magyar mate-matikai és természettudományos elit létre-jöttét. Néhány ismertebb név a megoldókközül: Riesz Frigyes (1880-1956), Fejér Lipót(1880-1959), Kõnig Dénes (1883-1944),Riesz Marcell (1886-1969), Szõkefalvi-NagyGyula (1887-1953), Egerváry Jenõ (1891-1958), Radó Tibor (1895-1965), Szegõ Gábor(1895-1985). 1896-tól Rátz László (1863-1930), a budapesti Ágostai Hitvallású Evangé-likus Fõgymnázium (Fasori Gimnázium) ki-váló tanára folytatta a folyóirat szerkesztését1914-ig. Az õ osztályába járt Neumann János(1903-1957) és Wigner Jenõ (1902-1995) is.

A jövõ tudósai


1456

Õk azok közé a matematikusok közé tartoz-nak, akik nem vehettek részt a feladatmeg-oldó versenyben, mert középiskolás koruk-ban a világháború miatt a lap nem jelent meg.

A pontversenyben más tudományok je-les képviselõi is kiváló eredményeket értekel, közülük Kármán Tódor (1881-1963) ésHarsányi János (1920-2000) nevét feltétle-nül meg kell említenünk. Utóbbi már az elsõvilágháborút követõ zûrzavar után verseny-zett a Faragó Andor által újraindított és szer-kesztett folyóiratban. A lap céljának a mate-matikai gondolkodás fejlesztését, a termé-szeti ismeretek gyarapítását tartotta. Erre azidõszakra esik nagyon sok kiváló matemati-kusunk KöMaL-os karrierje. A legismertebbnevek: Turán Pál (1910-1976), Hajós György(1912-1972), Erdõs Pál (1913-1996) és RényiAlfréd (1921-1970).

A második világháború után dr. Soós Paulaszegedi matematikatanárnõ fiatal tanár kol-légája, Surányi János segítségével elindítottaa saját terjesztésû stencilezett Szegedi Íve-ket, amellyel a Középiskolai MatematikaiLapok harmadszorra is újra indult. Céljukatígy fogalmazták meg: „A középiskolai mate-matikai képzés kiegészítésére szerkesztjüka lapot, az átlag érdeklõdésû tanulóknak kel-lemes élményt szerezni. Az összefüggésekfelismerésében erõsíteni õket, valamint amegoldások közlésével gondolataik világos,szabatos kifejezését segíteni.” Ma sem kíván-hatunk e céloknál nemesebbeket. E gondola-tokat szem elõtt tartva az eltelt években Surá-nyi János irányító munkáját segítette, illetvefolytatta Neukomm Gyula, Bakos Tibor, BodóZalán, Kunfalvi Rezsõ, Szõkefalvi-Nagy Ág-nes, Tusnády Gábor, Fried Ervinné, CsirmazLászló, Pataki János, Lugosi Erzsébet és OláhVera. Nehéz lenne kiemelni a II. világháborúutáni megoldók közül néhányat, hiszen ma-tematikusaink és fizikusaink majdnem mind-egyike résztvevõje volt a pontversenynek.Ezt támasztja alá Staar Gyula Matematikusokés teremtett világuk címû könyve, valamint

a Róka Sándor szerkesztésében megjelentMiért lettem matematikus címû gyûjtemény.

A folyóirat kiadását korábban a BolyaiJános Matematikai Társulat lapjaként teljesegészében a Mûvelõdési Minisztérium finan-szírozta. A lap állami kiadásának megszûn-tével a tulajdonos a Bolyai János MatematikaiTársulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulatlett, utóbbi egyben vállalta a lap kiadását is.A kiadói feladatokhoz, valamint a pontver-seny-jutalmazáshoz szükséges források szû-kössége miatt 1997-ben Oláh Vera, a lap ak-kori fõszerkesztõje, létrehozta a Matfund Ala-pítványt. Az alapítvány egyéni támogatói kö-zött akadémikusok, üzletemberek is megta-lálhatók, nevezetesen Császár Ákos, FöldesTamás, Lovász László, Párkány Mihály ésVicsek Tamás. Az említettek diákként la-punk pontversenyében a legjobb megoldókközött szerepeltek.

A pontverseny

Lapunk oldalain matematika, fizika és kétéve már számítástechnika verseny is talál-ható. A matematika szerkesztõbizottságotHermann Péter, a fizika szerkesztõbizottsá-got Radnai Gyula vezeti, a lap fizika részétGnädig Péter állítja össze, a számítástechnikarovatot Zsakó László felügyeli. A kitûzési fo-lyamat a matematikából, hasonlóan a másikkettõhöz, a feladatok összegyûjtésévelkezdõdik. Sokszor kapunk olvasóinktól fel-adatjavaslatot, ezekbõl és a szerkesztõk ja-vaslataiból áll elõ egy feladatlista. A listábólközel harminc feladat kerül a szerkesztõbi-zottság összes tagjához egy héttel a kitûzésiülés elõtt, hogy átgondolják, melyek leg-megfelelõbbek. Az ülésen, néha heves vitákközepette választjuk ki azt a tizennyolc fel-adatot, amelyek között öt egyszerûbb, tízversenyfeladat és három nehéz, olimpiáraelõkészítõ feladat található. Mostanában vetõ-dött fel, hogy esetleg csapatversenyt hirde-tünk meg, másrészt olyan rovatot indítunk,amelyben csak a problémakört vázolnánk,

1457

a versenyzõnek kellene a kérdést, kérdése-ket feltenni, illetve megválaszolni azokat.

Szeptembertõl májusig minden hónap15. napjáig a kitûzött feladatok angolul isolvashatóak. A versenyzõknek közel egyhónap áll rendelkezésükre, hogy megoldjáka feladatokat. Ezután a megoldások leírása,majd postázása következik. A levelek egyrésze már elektronikusan érkezik a szerkesz-tõségbe. A sikeres versenyzéshez nem kellminden példát megoldani. Fizikából a be-küldött és legtöbb pontot kapott öt, matema-tikából hat feladat számít bele a versenybe.A beküldött levelek térfogata októberbenáltalában eléri az 1 m3-t, a tanév vége felé ezáltalában a felére apad. Nagy kitartás kell arendszeres munkához. Egyetemi hallgatókszortírozzák, javítják, értékelik a feladatokat,a szerkesztõk átnézik a javítást. A beküldöttfeladatok megoldásai alapján mintamegol-dást írnak a lapba. A legjobbak nevét megje-lentetjük a feladat megoldásánál. Az ered-mények havonta automatikusan összegzõd-nek, és mindenki megtekintheti a KöMaLhttp://www.komal.hu honlapján a nevéheztartozó oldalon az addig összegyûlt pontjait,pillanatnyi helyezését tantárgyanként éskategóriánként is – hiszen vannak olyan ver-senyzõk, akik mindhárom tantárgyból kül-denek be feladatokat.

A jó helyezést elértek fényképét a lapbanmegjelentetjük, és jutalmazzuk õket. A díjakátadása ünnepélyes keretek között az Ifjú-sági Ankétunkon történik, amely idén októ-ber 24-tõl 26-ig tart. Az ankét elõadói közöttakadémikusok, egyetemi és középiskolaitanárok, valamint a tudomány más jeles kép-viselõi is megtalálhatók. A verseny országo-san elterjedt. Versenyzõink az ország többmint száz településének, több mint kétszázközépiskolájából küldtek be megoldásokat.A nemzetközi diákolimpiák résztvevõi a leg-jobb helyeken szerepelnek a pontverse-nyünkben. Több mint húsz határon túli város-ból voltak megoldóink, angolul is kapunk

megoldásokat. Megnyugtató érzés, hogy azotthon elkészített megoldások alapján zajlóegész éves versenyünk eredménye egybe-cseng a zárt helyen zajló néhány órás verse-nyek eredményeivel, például a KürschákJózsefrõl (1864-1933) elnevezett matema-tika-verseny, vagy az Eötvös-verseny ered-ményével.

A lap megjelenését és a széleskörû jutal-mazást részben a Matfund Alapítványon ke-resztül az Oktatási Minisztérium, az EricssonMagyarország Rt., az Europrofil Kft., a Neu-mann János Számítógép-tudományi Társa-ság, a Metropolis Alapítvány (USA), valamintmagánszemélyek személyi jövedelemadó-juk 1 %-ával is támogatják. Az Eötvös LorándTudományegyetem támogatása szellemie-ken kívül természetben is megnyilvánul: azirodánk és esetenként elõadótermek bizto-sításával.

A lap

A Középiskolai Matematikai Lapokat a 80-asévektõl kezdték KöMaL-nak hívni. Ma márez a közismert megnevezése. Tartalmábanmegpróbálunk hûek maradni az elõdök általlefektetett hagyományokhoz, de néhány vál-toztatás szükséges volt az utóbbi években.Ilyen a számítástechnikai rovat és pontver-seny beindítása. Három feladatot tûzünk kihavonta e rovatban, az elsõ valamely mate-matikai probléma programozásából áll, amásodik feladat valamilyen grafikus problé-ma megoldása, a harmadik pedig egy táblá-zatkezelési feladat megoldása. A megoldáso-kat e-mailben kell a szerkesztõségbe kül-deni. A középiskolások igénylik a felvételifeladatsorokat, ezekbõl minden hónapbanmegjelentetünk egyet-egyet. A következõszámban a megoldásokat is közöljük. 2003.szeptemberi számunkban már a másodikmellékletünket adtuk ki a felvételi, illetve azúj típusú, 2005-ben kezdõdõ kétszintû érett-ségivel kapcsolatban. Az elsõ melléklet címe:Tálalási javaslatok matematika felvételire.

A jövõ tudósai


1458

Eddig négy angol nyelvû kiadvány jelentmeg a KöMaL-lal kapcsolatosan: A centená-riumi szám angol nyelvû fordítását 1994 júliu-sában adtuk ki külföldi érdeklõdõk számára.Egy angol nyelvû különszám készült 1996augusztusában a Magyarországon, Miskolconrendezett Nemzetközi Ifjúsági MatematikaiKonferencia tiszteletére. A KöMaL 1994-97illetve 1998-2001 közötti megoldásaiból éscikkeibõl találunk válogatást a C2K (CenturyTwo of KöMaL) illetve a C2K2 kiadványok-ban. A magyar nyelvû KöMaL-ban már sok-sok évtizede szerepel a feladatok idegennyelvû fordítása is. Eleinte francia, késõbbangol, orosz, eszperantó, német változatokjelentek meg a különbözõ korok igénye sze-rint. A többségük angolra fordított feladat-szöveg. 2002-ben jelent meg a KöMaL elsõrendszeres angol száma. A következõ szám2003. szeptemberében jelent meg. Az egyesszámok az elõzõ félévben megjelent érde-kesebb feladatok megoldásait, cikkeket, il-letve az aktuális kitûzést tartalmazzák.

Egyes cikkekhez színes fotók, ábrák tar-toznak. Azért, hogy ezeket bemutathassuk,2001 szeptemberétõl színes borítóoldalakkaljelenünk meg. Ezeken az oldalakon a tarta-lomban található bonyolultabb részleteketpróbáljuk vizuális érzetek segítségével meg-magyarázni, valamint kísérletek, verseny-beszámolók, illetve kiváló tanárok fotói ismegtalálhatók rajtuk.

Informatikai fejlesztések

A számítógépes háttér, valamint a KöMaLhonlap megteremtése Kós Géza munkája.A honlap karbantartása mellett sok egyéb,informatikához kapcsolódó feladatunk is van:e-mailen kapott megoldások nyomtatása; aversenyzõk pontjainak adatbázisban történõrögzítése; a napi levelezés intézése; az egyesszámok tördelése, a legújabb szám részlegesnyomdai elõkészítése; képek keresése azInterneten; feladatok és cikkek ellenõrzéseaz archívumban, hogy nem jelent-e meg ko-

rábban hasonló a lapban; az archívum állandófrissítése. 1993-ban sikerült kiadni egy CD-t,amely tartalmazta a lap addig megjelent olda-lait szkennelt formában, valamint a feladatokszövegét kereshetõ formában. Ebbõl szüle-tett a KöMaL egyes számainak archívuma,amelyben 1999-ig található meg a lap tartal-ma. A Sulineten a http://www.sulinet.hu/komal/ címen érhetõ el. Az archívum többmint harmincötezer oldalt tartalmaz, lehetbenne keresni idõrend, téma, illetve a lapbanmegjelent nevek (szerzõk, megoldók) sze-rint. A feladatokon és cikkeken kívül évtize-dekre visszamenõleg nyomon követhetõka magyar matematika, fizika és számítástech-nika oktatásában nagy szerepet játszó orszá-gos és nemzetközi versenyek. E versenyekközül a legrangosabbak bemutatására folya-matban van a már mûködõ http://www.versenyvizsga.hu portál fejlesztése. Ebbenolyan „feladatbázist” hoztunk létre, amely-ben a világon talán elõször a képletekre islehet keresni. A következõ években továbbifejlesztéseket és természetesen állandó kar-bantartást kívánunk végezni mindkét portá-lon. Szeretnénk, ha a több mint száz évesanyag minél nagyobb része teljesen keres-hetõ lenne, és elkészülne az összes feladatés megoldás angol fordítása is. A KöMaL archí-vum legszebb ékkövei a megoldók fényké-pei, célunk, hogy ezek minél jobb minõség-ben, hiánytalanul felkerüljenek honlapunkra.

A teljesség igénye nélkül szeretnémmegemlíteni azokat, akik a szerkesztõi mun-kán felül is sokat tesznek azért, hogy a lap amai tartalmában és formájában megjelen-hessen: Gnädig Péter, Kós Géza, MiklósIldikó, Pataki János, Ratkó Éva.

A Középiskolai Matematikai és FizikaiLapok a magyar matematika, fizika és számí-tástechnika tudománytörténetének része,megalapozta a magyar természettudomá-nyok külföldi megbecsülését azzal, hogyvilághírû tudósokat nevelt. Célunk továbbrais az, hogy diákjaink figyelmét a probléma-

1459

megoldó gondolkodás felé irányítsuk,rendszeres munkájuk révén felkészüljenekarra, hogy gondolataikat pontosan tudjákleírni, és nem utolsósorban a feladatmegoldásintellektuális örömét szeretnénk nyújtani.Megelégedéssel töltene el mindnyájunkat,

ha a hagyományokhoz híven tudnánk to-vább mûködtetni lapunkat, ehhez javaslatot,segítséget szívesen fogadunk.

Nagy GyulaPh.D. a Középiskolai Matematikai és Fizikai

Lapok fõszerkesztõje – [email protected]

A kezdet

Amikor 1973-ban a gyõri Révai Miklós Gim-náziumban megszületett a gondolat, hogyírásos kiadvánnyal kellene fokozni a kémia-versenyekre készülõk hangulatát, tulajdon-képpen az 1969-ben, ugyancsak a gyõrigimnáziumban alapított tanulmányi versenytkívántuk ismertté tenni, a diákokat felkészí-teni és jelentkezésre buzdítani. Ez a versenya dunántúli iskolákra vonatkozott, és az írásosanyagot Kémiaversenyzõk Híradója címmeladtuk ki. Az elõállítást pénz nélkül oldottukmeg, és az iskolák ingyenesen kapták. A szer-kesztést a gimnázium kémiatanárainak kö-zössége végezte, a papírt Pungor Ernõ pro-fesszor úr biztosította, a sokszorosítást vala-melyik vállalatnál, majd a Veszprémi Egyete-men végezték díjmentesen. 1976-ban a Ma-gyar Kémikusok Egyesülete Gyõri Csoport-jának szervezésében megalakult az új szer-kesztõbizottság, tagjai között Bodor Endre,Inczédy János, Markó László, Nyilasi János,Pungor Ernõ, Szabadváry Ferenc és Szõke-falvy-Nagy Zoltán professzorokkal. A borítóis díszesebb lett, három benzolgyûrûben ahárom gazda, úgymint a Budapesti MûszakiEgyetem (Vegyészmérnöki Kar), a Veszpré-mi Vegyipari Egyetem és a gyõri Révai MiklósGimnázium jelképei kaptak helyet az indítócímlapon. A bevezetõben Beck Mihály pro-fesszor úr köszöntötte az új köntösben készültlapot. A szebb külsõt már a Veszprémi Egye-tem nyomdája készítette díjmentesen. Újabbelõrelépés volt az 1977. év, amikor a kiadástátvette a Gyõr Megyei Lapkiadó Vállalat.

A folyóirat népszerûségét, hasznosságáta szerkesztõségbe érkezett levelek sokaságaés lelkesítõ tartalma bizonyította. Szükséges-sé vált a cím minõségi változtatása. 1979szeptemberében már Középiskolai KémiaiLapok címen jelent meg a folyóirat. A Közép-iskolai Kémiai Lapok elnevezés választása-kor az a felelõsség vezérelte az alapítót, hogyméltó társa legyen a Középiskolai Matema-tikai Lapoknak, amelyet Arany Dániel ala-pított ugyancsak a gyõri Révai Miklós Gim-náziumban (az akkori nevén a Fõreáliskolá-ban). A diákok levelei továbbra is biztatástadtak a fenntartásra, amikor ilyeneket írtak:„Végre nekünk is van lapunk, mi sem va-gyunk alábbvalók a matematikusoknál.” Ekötelezettség vezérli a szerkesztõségi mun-katársakat már harminc éve.

A folytatás

Minden, a tudomány egy területét képviselõtantárgy találkozik érdeklõdõkkel is, közöm-bösökkel is. A KÖKÉL e vegyes tábornak ké-szíti a megoldandó feladatokat, és azokat név-re szólóan értékeli ki. Ezeken keresztül felis-merhetõk voltak a tehetségesebbek az érdek-lõdõk között, de elõfordult, hogy a közömbö-sek is tárgyilagosabb gondolkodókká váltak.

Folyóiratunk elsõsorban ifjúsági folyóirat-nak készült és készül ma is. A tanárokhozszóló, a kémiatanítással foglalkozó módszer-tani szaklap kettõ is létezik. Elengedhetetlenazonban, hogy a kémiatanárokhoz is szól-janak írásaink, rovataink. A tanár-diák együtt-mûködést segíteni a tájékoztató írások, be-

KÖZÉPISKOLAI KÉMIAI LAPOK: KÖKÉL

A jövõ tudósai


1460

számolók hivatottak. Ilyen céllal készülneka diákokra vonatkozó tanulmányi versenyekmeghirdetésérõl, eredményeirõl szóló anya-gok és az ifjúságot szervezõ kutatási lehetõ-ségek ismertetése stb.

A tanár-diák mellett fontos a tanár-diák-szülõ tájékoztatási lánc is. Ebbõl a célból ké-szülnek olyan ismeretterjesztõ anyagok,amelyek a tudományosságot erõsítik a soktévhit mellett, és a diák-szülõ vonalon a köz-vélemény formálását is tervezik. E célt szol-gálták a millenniumi évben megkezdett,„vezércikknek” szánt írásaink, amelyek büsz-keséget, hazafiságot, példamutatást erõsítõhangvétellel beszéltek a magyar tudósok vi-lágot formáló cselekedeteirõl, gondolatairól.

A jelen

A tartalmi és kiviteli igények növekedésévelegyütt járt az elõfizetési díj bevezetése és atámogatók keresése. Az alapítványi támoga-tások (Soros, Pro Cultura) elmaradása után afõ támogatók az Oktatási Minisztérium és aMagyar Kémikusok Egyesülete (MKE) lettek.Utóbbi a kiadói feladatokat is vállalta. Közbenmegalakult az MKE Kémiatanári Szakosztálya,ennek elnöke lett a KÖKÉL alapító szerkesz-tõje, majd udvarias gesztusként átengedte afolyóiratot a gyõri Révai Miklós Gimnázium aKémiatanári Szakosztálynak.

A szerkesztõség harminc éve változatla-nul lakáson mûködik bérleti díj, fûtési díj,világítási díj, az elektronikus berendezéseküzemeléséhez felhasznált energia díja nélkül.Szerkesztõségi alkalmazottak (szerkesztõ,olvasószerkesztõ, tördelõszerkesztõ, gépíró)nincsenek, munkaviszony nélkül dolgozik afõszerkesztõ (az alapító). A XXX. évfolyamátélõ ifjúsági lapot változatlanul úgy állítjuk elõ,hogy a diákok elérhetõ áron kapjanak segít-séget a kémia tantárgy tanulásához, a tehet-ségesek képességeiknek megfelelõen fej-lõdhessenek és tájékozódhassanak az iskolaioktatás anyagán felüli ismeretekrõl, az ifjúsá-got érdeklõ eseményekrõl.

A lap tartalmában kezdettõl fogva fõ he-lyet foglalnak el a pontszámgyûjtõ feladatok,kezdõ (A), haladó (B) és speciális szerves(C) megosztásban. A rovatvezetõk (Malecz-kiné dr. Szeness Márta Veszprémbõl, SoltészGyörgy dr. Debrecenbõl és Wajand Judit dr.Budapestrõl) számonként több száz bekül-dött megoldást javítanak és pontoznak, rövidhatáridõ alatt. E munka sikerére jellemzõ, hogy1974-ben 240 tanuló, 1975-ben pedig már480 tanuló küldött be 1-1 számhoz megoldá-sokat. A 80-as években hét-nyolcszáz fõrenövekedett a résztvevõk száma, majd az okta-tási reformokkal csökkenõ kémiaóra csökken-tette az együttmûködõk létszámát is. Jelen-leg a két utolsó év adatai ismertek, miszerint2001-ben 566 tanuló, 2002-ben 487 tanulódolgozott a KÖKÉL-ben. Ez a csökkenés jel-zõ értékû a természettudományos mûvelt-ség háttérbe szorulására. A legjobb feladat-megoldók szerepelnek az OM éves kiadvá-nyában is. E rovatok szorgalmas beküldõi közülkerültek ki a tanulmányi versenyek résztve-või, a Nemzetközi Diákolimpia tagjai. A többévre visszatekintõ névsorban számos, jelenlegmár egyetemi tanár, kutatóvegyész, középis-kolai tanár található meg.

Fontos feladatnak tekintjük a mûszakiidegen nyelv tanulásának segítését, ezért in-dítottuk a Kémia idegen nyelven címû rova-tunkat, ahol angol és német nyelvû fordításo-kat kérünk; népszerûségére jellemzõ, hogymindkét nyelven rendszeresen több százdolgozat érkezik. E dolgozatok javítása, okta-tó jellegû értékeléssel való ellátása a rovatve-zetõket nem kis feladat elé állítja. Az idegennyelvû szakanyag összeállításához segítsé-get kapunk az Amerikai Kémikusok Egyesü-letétõl, a Waterloo-i Egyetemtõl és az OsztrákKémikusok Egyesületétõl.

A kísérletezõ kémiát szorgalmazó rova-tunkat az ELTE Kémiai Tanszékcsoportmunkatársai (dr. Rózsahegyi Márta és dr.Wajand Judit) készítik. A kémia tudományoseredményeinek ismertetése, illetve külföldi

1461

folyóiratok hírei mellett megvalósítottuk azta tervet is, hogy a magyarországi vegyiparés nyersanyagaink idõszerû állapotáról, érté-keirõl is hírt adjunk, hogy a kémiatanítás errevonatkozó anyagát hitelessé tegyük.

Az EU-integráció szükségessé tette, hogyfoglalkozzunk a 2000. évi XXV. törvénnyel akémiai biztonságról és a 2000. évi XLIII. tör-vénnyel a hulladékgazdálkodásról. E törvé-nyek és a hozzájuk tartozó rendeletek 2001.január 1-tõl kötelezõ jelleggel élnek és vonat-koznak a kémia tanításához tartozó szertá-rakra is. A jogszabályok oktatási szintre tör-ténõ lebontását, megismertetését megkezd-tük a 2001. évben, de a rendeletek folyamatoskiegészülése és a végrehajtásban megmutat-kozó gondok miatt 2003-ban is folytattuk,hogy a hazai oktatási helyek az EU szabályaiszerint, egységes rendezésben mûködjenek.

A kémiatanítás középiskolai hatékony-sága az utóbbi években csökkent, amit a fel-sõoktatás elsõ évfolyamán lehet érzékelni.Ezt az állapotot az óraszámok mérséklésévelés az érettségi éve elõtt két évvel abbaha-gyott kémiatanítással magyarázhatjuk. Szük-ségesnek tartjuk ezért, hogy a folyóirat tartal-mával a kémia tudományának jelentõségétkiemelten érzékeltessük. A feladatokat to-vábbra is háromféle szinten készítjük, az an-gol és német szakszövegeket érdekes, hasz-nos ismeretekbõl válogatjuk, a kísérletezésrebuzdító leírások pedig – tanári segítséggelvégrehatva – látványosak. Folytatjuk a nem-zetközi folyóiratok híreinek válogatását, ésmegindítottuk a „kémiai tévhitek” rovatot,amely a gyakori tudománytalan fogalmazá-sokat hivatott rendezni. A rovatokat olyanegyetemi szakemberek vezetik, akik a ta-nárképzéssel is kapcsolatban vannak.

A kémia oktatását egészítik ki a tanul-mányi versenyek, ifjúsági rendezvények, akémiai olimpia. Részletes beszámolót adunka versenyek tartalmáról, a résztvevõkrõl ésaz eredményekrõl. Elsõsorban az Irinyi JánosKözépiskolai Kémiaverseny, a SárospatakiDiákvegyész Napok és a Kutató Diákok Or-szágos Szövetségének eseményei szerepel-nek a KÖKÉL-ben. A legjobb, díjazott diák-elõadásokat közöljük. A Magyar InnovációsSzövetség ifjúsági terveirõl és a hazai, nem-zetközi sikereket elért fiatalokról is folyama-tosan adunk híreket.

Új rovatot indítottunk Mondjuk magya-rul! címmel. E rovat célja hozzájárulni azelterjedt idegen szavak magyarosításához, akémiai szaknyelv magyarrá alakításához –nem erõltetett módon – és a szakszövegekmagyar értelmezés szerinti szerkesztéséhez.E rovat szerkesztése során együttmûködünka Magyar Tudományos Akadémia szakbi-zottságával és az e témában dolgozó egye-temi szakemberekkel.

Nemcsak munkára buzdít a folyóirat, ha-nem az elismerések megismertetésével isfoglalkozik, hogy azok nagyobb nyilvános-ságot kapjanak, és közösen ünnepelhessüka sikeres diákokat, tanárokat. Beszámolókkészülnek a tanárok, diákok jelentõs kitünte-téseirõl. Rendszeresen hírt adtunk és adunka minisztériumi, miniszterelnöki elismeré-sekrõl, ünnepi fogadásokról, az oktatást tá-mogató, tanárokat díjazó vállalatokról. Mind-ezt kiemelten adjuk közre, mert sajnos azországos sajtó, rádió, tévé nagyon fukaronbánik az említett eseményekkel.

Várnai Györgydr. univ. alapító fõszerkesztõ

[email protected]

A jövõ tudósai


1462

A Straub Örökség és a Kutató Diákokért Ala-pítványok közös kezdeményezésére azMTA Szegedi Biológiai Központja idén mármásodik alkalommal szervezett nyári kutató-tábort tehetséges és érdeklõdõ középiskolá-sok számára. A két alapítvány mellett a meg-valósításban professzorainak elõadásaival,valamint a szálláshelyek biztosításával a Sze-gedi Tudományegyetem is segített. A kéthét alatt összesen harminckilenc középisko-lás – ebbõl tizenhat az ország különbözõvárosaiból, tíz Erdélybõl, egy Kárpátaljáról,egy Szlovákiából, kettõ a Vajdaságból éskilenc Szegedrõl érkezett – hallgatott dél-elõttönként szemináriumokat és vett résztdélutánonként laboratóriumi gyakorlatokon.A szervezõknek több mint száz jelentkezõközül kellett kiválasztaniuk a legrátermet-

Sipõcz Brigitta ([email protected]) és Divéki Zsolt ([email protected]), aKutató Diákok Országos Szövetségének –http://www.kutdiak.hu – tagjai a kapuváriFelsõbüki Nagy Pál Gimnázium és a zentai(Vajdaság) Gimnázium érettségizõs diákjai-ként részt vettek a horvátországi VišnjanObszervatórium által szervezett nyári kutató-táborban (http://www.astro.hr/vsa2003/ ).A táborban Korado Korlevic vezetésével azEurópa több országából érkezõ középiskolásdiákok aszteroidák megfigyelésével, és sokmás projekttel (szupernovaelemzés, a tér-ségben található pókfajta, a fekete özvegypopulációinak és szokásainak elemzése stb.)foglalkoznak. Brigitta és Zsolt társukkal, PetraKorlevic-csel épp az Aten típusú (2100) Ra-Shalom aszteroida adatainak kiértékelésétvégezve észrevették, hogy a látótérben egymásik, gyorsan mozgó objektum haladt át. A

diákok a višnjani 41 cm-es távcsõ adatait amallorcai 30 cm-es, távirányítással mûködte-tett távcsõ adataival egybevetve és számoselemzéssel kiegészítve jutottak arra a követ-keztetésre, hogy egy új NEO-t (Near-EarthObject-et) találtak, amelyet 2003 QA ideigle-nes néven katalogizáltak. Noha a Višnjan Ob-szervatóriumban ezerhatszáznál is több asz-teroidát fedeztek már fel, ez az elsõ alkalom,hogy középiskolás diákcsapat jutott erre azeredményre. Brigitta és Zsolt eddigi tudo-mányos munkájukkal már számos díjat nyer-tek, így Brigitta lesz az elsõ kitüntetettje azOrszágos Tudományos Diákköri Tanács általalapított Pro Scientia Junior díjnak, amelyetaz MTA elnöke a Tudomány Napja alkalmá-ból rendezett diákköri ünnepségen ad át.

Csermely Péteraz MTA doktora, a Kutató Diákokért

Alapítvány elnöke – csermely@@puskin.sote.hu

KÖZÉPISKOLÁS ÉLETTUDOMÁNYI KUTATÓTÁBORKÉK-2, 2003. június 29.– július 11., Szeged

tebbeket, akik ilyen módon ismerkedhettekmeg közelebbrõl a kutatómunkával és nyer-hettek bepillantást abba, hol tart az élettudo-mányok számos, igen gyorsan fejlõdõ ága. Aszervezõk a tudományos programon túl aszabadidõ tartalmas eltöltésérõl is gondos-kodtak; városnézés, a szegedi Füvészkertmegtekintése és grillparti mellett a diákokegész napos kirándulást tettek az Ópuszta-szeri Nemzeti Történelmi Emlékparkba és aSzegedi Vadasparkba is. A táborzárásra kisünnepség keretében került sor, ahol a részvé-telt bizonyító okleveleket adták át. A tábor-ban részt vevõ középiskolás diákok közül az-óta sokan már önálló kutatásokat kezdtek el.

Raskó Tamás Vígh László[email protected]. [email protected].

u-szeged.hu u-szeged.hu

KÖZÉPISKOLÁSOK ÁLTAL FELFEDEZETT ASZTEROIDAVišnjanska škola astronomije, Horvátország

1463

KÖRNYEZETVÉDÕKA NANOTECHNOLÓGIÁK ELLEN

A genetikailag módosított növények elleniharcban edzett környezetvédõk új céltáblájaa nanotechnológia, egyesek már a kutatásokbetiltását követelik. Attól tartanak, hogy abio- és nanotechnológia összeházasításávalúj életformák jöhetnek létre, s ezek viselke-dése megjósolhatatlan és ellenõrizhetetlen.

Brüsszelben tartott júniusban ülést az Ac-tion Group of Erosion Technology and Con-centration (ETC) nevû kanadai szervezet.Politikai támogatást akarnak szerezni Euró-pában a nanotechnológiák ellen. Egészenõrült ötletek is elhangzottak: az egyik akti-vista szerint nanorobotokból burgonyát lehetlétrehozni, és ez veszélyezteti a hagyomá-nyos mezõgazdaságot. A mindössze nyolcembert foglalkoztató szervezet fellépése ta-valy márciusban bejárta már a világsajtót,amikor a nanotechnológiai kutatások betiltá-sára hívtak fel. Az ETC korábban Rural Ad-vancement Foundation International névenaz agrobiotechnológiai cégek, például aMonsanto ellen küzdött, bennük látta a fejlõ-dõ világ kis farmereinek ellenségét.

Hiba lenne a kezdeményezést kézlegyin-téssel elintézni. Az irracionális nézetek isvisszahangot keltenek a nagyközönségben.A biotechnológia és a nanotechnológia sokellenzõje nem is a két technológia konkrétveszélyei miatt aggódik. A multinacionálisvállalatok kezébe került fejlett technológiákáltalános környezeti és társadalmi hatásaitóltartanak. Az ETC hiteltelen állításaitól függet-lenül vannak megválaszolandó kérdések ananotechnológiákkal kapcsolatban.

Egyes kutatók azzal igyekeznek meg-nyugtatni az aggódókat, hogy a nanotechno-lógiákban nincs is semmi új, ezek egyszerûena hagyományos kémiai, anyagtudományi,fizikai, mérnöki tudományok kiterjesztései.Ez az érv nem lesz hatásos, mivel az elmúltnéhány évben a nagyközönség ennek ép-pen az ellenkezõjét hallotta rendszeresen.Szinte napi gyakorisággal jelentek meg ananotechnológiák sikertörténetei a médiá-ban. (A nanotechnológiák már évi három-milliárd USD befektetést vonzanak.) Ha eza technológia jótékony csodákra képes,akkor nyilván ártani is tud.

Nyílt eszmecserékben kell az emberekelé tárni a nanotechnológia lehetséges koc-kázatait és azok kezelési lehetõségeit. Eddigkeveset foglalkoztak a szervezetbe jutottnanorészecskék esetleges káros hatásaival.A hatvan szénatomból álló fullerén moleku-lákról kiderült, hogy egymással összekapcso-lódva más szerves anyagokhoz hasonlóanabszorbeálja õket a talaj. Ha azonban a mo-lekulák külön-külön, vékony vízréteggel kö-rülvéve vannak jelen a talajban, akkor szaba-don mozognak. Megfigyelték, hogy a gilisz-ták könnyen befogadják a nanorészecské-ket, így azok a táplálékláncon keresztül el-érhetik az embert is. Az emberi szervezetregyakorolt hatások erõsen függenek a mére-tektõl. Összekapcsolódott szén nanocsöveka tüdõben ugyanúgy viselkedtek, mint a kö-zönséges por, ám az egyedi szálak sérülése-ket okoztak a tüdõben és a belekben. Elõvi-gyázatossági intézkedéseket kell foganatosí-tani a nanotechnológiai laboratóriumokban.

A nanotechnológiák esetleges veszélyeimár a politikusok, kormányszervek érdeklõ-

Kitekintés

Kitekintés


1464

dését is felkeltették. Az amerikai képviselõ-házban több pénzt javasoltak a nanotechno-lógiák etikai és társadalmi hatásainak tanul-mányozására. A brit kormány felkérte a RoyalSocietyt és a mérnökakadémiát a potenciálishatások vizsgálatára. Az USA környezetvé-delmi kormányszerve idén hatmilliárd dollártkölt hasonló célokra. Az ETC brüsszeli fellépé-sén több európai parlamenti képviselõ isjelen volt.

Tavaly jelent meg a bestsellerszerzõ,Michael Crichton Prey címû kötete, amely-bõl film is készül. A történet szerint biológiaiúton szintetizált nanorobotok óriási pusztítástvégeznek Amerikában. A film bemutatásaután tízmilliók fognak „tudni” valamit a nano-technológiákról.

A szakemberek döntõ többsége meg vangyõzõdve arról, hogy a fizika és a kémia másterületeihez hasonlóan a nanotechnológiák-nál is az elõnyök vannak túlsúlyban. A kocká-zatokkal foglalkozó kutatások eredményeita nagyközönség elé kell tárni. Nem leszkönnyû az új tudomány hasznos eredmé-nyeit a kockázatokkal együtt úgy bemutatni,hogy kiderüljön, azok sem nem csodaszerek,sem nem sorscsapások.

Don’t Believe the Hype. Nature. 424,6946, 17 July 2003, 237.Brumfiel, Geoff: A Little Knowledge…Nature. 424, 6946, 17 July 2003, 246-248.

J. L.

ÚJ, „VIZES” FÖLD-MODELL

A Föld vékony kérge és fémes olvadt magjaközött fekszik a kõzetekbõl álló köpeny. Aköpenyben végbemenõ áramlások miattmozognak a kéreglemezek, tágulnak a repe-dések a tengerfenéken. Keveset tudunk azáramlások részleteirõl, közvetlen megfigye-lési lehetõség híján szeizmológiai, geokémiai,ásványfizikai, folyadékdinamikai részadatok-ból és számítógépes szimulációkból lehet

következtetéseket levonni. Két, egymásnakalapjaiban ellentmondó leírás született.David Bercovici és Karato Shun-Ichiro új mo-dellje ezeknek az ellentmondásoknak felol-dását adja.

Az egyik, elsõsorban geokémikusok általfavorizált modellben a köpeny két rétegbõláll. 660 kilométer alatti mélységekben mégott vannak a Föld kialakulásakor csapdábaesett nemesgázok és a hõtermelõ radioaktívelemek (urán, tórium, kálium). A felsõ réteg-bõl mindezek hiányoznak, csak az alsó rétegtárolja õket, és onnan idõnként feltörnek. Azutóbbi években végzett szeizmikus méré-sek részletes képet adtak hideg táblák le-süllyedésérõl, ezek a 660 kilométeres hatá-ron is áthatolva süllyednek a mélybe. Halétezik ez a mélybe áramlás, akkor létezniekell egy felfelé áramlásnak is, amely felhozzaa mélyréteg anyagát. Néhány millió év alattez az egész köpenyre kiterjedõ áramlás el-tüntette volna a két réteg összetétele köztikülönbséget. Tehát az egyik modell szerinta köpeny két, eltérõ összetételû rétegbõláll, és ezekben külön-külön zajlanak az áram-lások a 660 kilométer mélységben levõ határalatt és felett, míg a másik modell szerint aköpeny egészét keverik át az áramlások.Újabb mérések is megerõsítik a mélységtõlfüggõ eltérõ anyagösszetételt. A két ellent-mondó modell mindegyike mellett találnibizonyítékokat.

Bercovici és Karato modellje lehetõségetad a geokémiai és a szeizmikus modell össze-kapcsolására. Egyes ásványok (angolul wads-leyte és ringwoodite) nagyon jól oldódnakvízben. Ezek az ásványok nagy nyomás alattléteznek a 410-660 kilométer mélységben,egy átmeneti zónában. Ebben a zónában aszerzõk szerint nagy a víztartalom: 0,2-2 súly-százalék. Az átmeneti zónában felfelé moz-gó anyag 410 kilométernél átalakul, olivinásvány keletkezik és víz szabadul fel. Vízhatására csaknem valamennyi kõzet olva-dáspontja több száz fokkal csökken. A szer-

1465

zõk feltételezése szerint a felfelé áramlóanyagból felszabadult víz, majd az ezáltalokozott olvadáspontcsökkenés hatásáravékony, mintegy tíz kilométer vastag, olvadtszilikátokból álló réteg alakul ki. Ez a rétegmegtartja a vizet, és ebben gyûlnek fel azott elõforduló szilárd ásványok kristályszer-kezetéhez nem illeszkedõ anyagok, példáulaz urán és a tórium. Az olvadt réteg nemáramlik feljebb, mert az ottani nyomásokonaz olvadék sûrûbb, mint a szilárd anyag. Végüla leereszkedõ hideg táblák ezt az anyagot ismagukkal ragadják, emiatt lesz nagyjábólállandó a vizes réteg vastagsága. Az olvadtréteg lényegében szûrõként viselkedik,ezért a rétegben feldúsult anyagok hiányoz-nak a felsõ rétegbõl.

Az új modell részletes számítógépes szi-mulációja még hátravan. Jogos kérdés, hogyaz olvadt réteget miért nem fedezték márfel korábban a szeizmikus mérési adatokban.Lehet, hogy ott rejtõzik az adatokban, de amindössze tíz kilométer vastag réteg kimuta-tása nem könnyû.

Hofmann, Albrecht W.: Just Add Water.Nature. 425, 6953, 4 September 2003 24.Bercovici, David – Karato, Shun-Ichiro:Whole-mantle Convection and the Tran-sition-Zone Water Filter. Nature. 425,6953, 4 September 2003, 39-43.

J. L.

A SZTRATOSZFÉRAÉS AZ IDÕJÁRÁS

A sztratoszféra az atmoszféra tíz és ötven ki-lométer közötti tartománya. Hagyományosfelfogás szerint a sztratoszféra passzívan be-fogadja az alatta fekvõ troposzférából felfeléáramló energiát, hullámokat, de nem hatvissza az idõjárásra. Újabb adatok alapjánviszont úgy tûnik, hogy a sztratoszféra vissza-hatása megváltoztatja a troposzférában kiala-kuló idõjárás mintázatokat. A troposzférában

dinamikusak a változások, a sztratoszférakevésbé változékony. A sztratoszférára anéhány hónapos idõskálán bekövetkezõ,félteke méretû idõjárásváltozások hatnak. Asztratoszférában is elõfordulnak hirtelenváltozások, például a hõmérséklet húsz fok-kal vagy többel is változhat egy-két nap alatt.

A troposzférából kaotikusan felfelé moz-gó hullámokból a sztratoszféra keringésébenhosszúidejû változások jönnek létre. Ezek aváltozások hatnak aztán vissza az idõjárásra,okoznak változásokat a troposzférában. Szo-ros összefüggést mutattak ki az ún. Északi-sarki oszcilláció (a tengerszinti légnyomásváltozása Izland és az Azori-szigetek között)és a sztratoszféra Északi Sark feletti örvénylé-sének erõssége között. Az alsó sztratoszfé-rában zajló északi örvénylés erõssége kihata felszíni jelenségekre. Ez az összefüggéslehetõvé teheti, hogy elõrejelezzék az üveg-házhatást keltõ gázok koncentrációjánaknövekedésére várható klimatikus választ. Atroposzféra melegedésére a sztratoszférikusörvénylés lehûléssel reagál. A klímamodellekazonban eltérõen ítélik meg, hogy az üveg-házhatású gázok gyarapodására hogyanválaszol a sztratoszféra. Ha jelentõsen meg-erõsödnek a felfelé mozgó hullámok, akkorlegyõzhetik a troposzféra melegedése miattilehûlést, és végül melegebb és gyengébbörvénylés alakul ki a sztratoszférában. Isme-retes, hogy a Nap tizenegy éves ciklusa miattváltozó erõsségû ibolyántúli sugárzás hat asztratoszféra ózontartalmára és hõmérsékle-tére, de nem tudni, hogy ezek a sztratoszfé-rabeli változások továbbterjednek-e a lentirétegekre.

A szakértõk egyetértenek abban, hogy atrópusi óceánokkal együtt a sztratoszféra isszerepet játszik a klimatikus rendszer memó-riájának meghatározásában. A sztratoszférahatással van a troposzféra idõjárására, az észa-ki féltekén elsõsorban télen, a délin pedigtavasszal. A hatás erõssége és kiterjedtségeösszemérhetõ az El Niño-Déli oszcilláció

Kitekintés


1466

jelenségével. A sztratoszféra szerepet játsz-hat a sarki jégsapkák hosszúidejû változásá-ban, a tengerfelszín hõmérsékletében és azóceánmélyi keringési rendszerben. A sztrato-szféra-troposzféra csatolás kutatásával elsõ-sorban azokat a dinamikai folyamatokatkellene megérteni, amelyekkel a troposzfé-ra a sztratoszféra változásaira reagál. Ennekismeretében megbízhatóbbá válhat az idõ-járás-elõrejelzés, és ki lehet számítani az üveg-házhatású gázok koncentrációjának növeke-dése, a sztratoszférikus ózon csökkenése, aNap változásai és a vulkánkitörések klimati-kus hatásait.

Baldwin, Mark P. et al.: Weather form theStratosphere? Science. 301, 5631, 18 July2003, 317-318.

J. L.

HOLD-ENERGIA

Norvégiában, a világon elsõként, apály-da-gály erõmûvet kötöttek be egy lakosságielektromos hálózatba – írta a New Scientistonline szeptember 22-én (www.newsci-entist.com). A leginkább egy szélmalomrahasonlító, tenger alatti szerkezet a Hold tö-megvonzásának hatására bekövetkezõ víz-mozgás energiáját hasznosítja. A Hammer-feld város villamosenergia-ellátásába bese-gítõ prototípus körülbelül harminc-negyvenháztartás fogyasztását fedezi. Bjorn Bekken,aki a Hammerfeld Stroem vállalatnál irányítjaezeket a fejlesztéseket, úgy véli: a mûködésitapasztalatok birtokában egy éven belülmegépítik a második generációs erõmûve-ket, és kb. két év múlva megindulhat a tö-meggyártás a nemzetközi piacra.

Becslések szerint Európában évente 48terrawatt energiát lehetne így termelni. Aszakemberek, a Brit-szigeteket is beleszá-mítva, 106 olyan helyet számoltak össze Eu-rópa partjainál, amely alkalmas lehet ilyenerõmû telepítésére. Sokak szerint azonban

ezek egyelõre túlságosan drágák, a norvégfejlesztõk viszont azzal érvelnek, hogy a tö-meggyártás jelentõsen mérsékli majd azárakat.

Az apály-dagály ciklusok nagy elõnye,hogy a nap 24 órájában kihasználhatók, szem-ben más megújuló energiaforrásokkal, pél-dául a nap- vagy szélenergiával.

G. J.

ÉLÕ ÓVSZER AZ AIDS ELLEN

Élõ óvszerként védheti meg a nõket az AIDS-fertõzéstõl az a genetikailag módosított bak-térium, amelyet a neves kaliforniai StanfordEgyetemen állítottak elõ Peter Lee vezetésé-vel. Mivel a világon rengeteg nõ számáraprobléma, hogy partnerét kondom használa-tára bírja, az AIDS kutatásában fontos irány alokálisan alkalmazható szerek keresése. Azelmúlt években számos ilyet találtak, azon-ban ezek elpusztítják a hüvely természetesvédelmét segítõ mikroflórát is, ezáltal fogé-konyabbá tesznek a fertõzésekkel szemben.

Lee-nek és munkatársainak az volt akoncepciójuk, hogy ezt a természetes védel-mi vonalat nem elpusztítani kell, hanemmegerõsíteni. Ennek egyik baktériumán, azúgynevezett Lactobacillus jensenii-n olyangenetikai módosítást hajtottak végre, amely-nek következtében a mikroorganizmus HIV-vírus elleni anyagot termel. Ez a fehérje meg-köti, csapdába ejti a vírust, megakadályozvaezzel, hogy bejusson azokba a sejtekbe,amelyekben szaporodni tud. A kémcsõkísér-letek sikeresnek bizonyultak: laboratóriumivírustörzsek esetében sikerült teljesen meg-akadályozni, hogy a vírus megfertõzze azemberi sejteket, egy, a közelmúltban, bete-gekbõl izolált törzs esetén pedig több mintfelerészben. A szakemberek szerint lehetsé-ges, hogy a baktériumon másféle genetikaimódosításokat is végre lehet majd hajtani,

1467

és ez többféle mechanizmusú védekezéstjelentene az AIDS-fertõzéssel szemben.

Természetesen még vizsgálatok egészsorát kell elvégezni addig, amíg kiderül, hogyvalójában mire is jó ez az elképzelés. A tervmindenesetre az, hogy a nõk a baktériumfagyasztva szárított változatát tablettábanszedhetik, és a mikroorganizmusok, a hü-velyben megtelepedve és elszaporodva, vé-delmet nyújtanak majd az AIDS ellen.

Persze a kutatóknak ötletességük ellené-re is szembe kell nézni azzal az óriási ellen-szenvvel, amely ma a világ számos részén agenetikailag módosított élõlényeket övezi.

New Scientist online, 2003.09.09.

G. J.

KUTYAGÉNEK

Közzétették a kutyák géntérképének elsõ,hozzávetõleges vázlatát. A Rockville-i Ge-nomkutató Intézetben, Ewen Kirkness veze-tésével a DNS-lánc kb. 80 %-át derítettékfel, ez kb. kétmillió bázispárt jelent. (Science,301, 1898-1903, 2003.) Az összes „betû”leolvasásával ez év végére, jövõ év elejérekészülnek el. Az ember, a patkány és az egérután a kutya a negyedik emlõs, amelynekmegfejtik a teljes örökítõanyagát. Az elõzetes

eredmények szerint a kutya 18 473 génjé-nek van emberi megfelelõje, ez meghaladjaa 18.311 egérgént, vagyis – vonják le a kö-vetkeztetést a kutatók – az ember genetikai-lag jobban hasonlít a kutyához, mint az egér-hez. A munka tudományos jelentõségétegyebek között az adja, hogy a kutyabeteg-ségek jól ismertek, jól dokumentáltak, többmint 360 genetikai betegségüknek van em-beri megfelelõje is, így az eredmények hasz-nálhatók az örökletes humán kórok kutatá-sában. Persze segíthet a kutyák evolúciójá-nak, életének megértésében – máris kiderült,hogy jóval több, szaglásban szerepet játszógénjük van, mint az embernek –, de szere-pet játszhat egészségesebb fajták kitenyész-tésében is.

Egyébként kilencéves, és erõsen õszül azaz eb, amelynek genomját feltérképezték.Tulajdonosa Craig Venter, aki annak idején aHumán Genom Programot erõsen meg-gyorsította azáltal, hogy egy magánvállalko-zást – s ezzel óriási versenyt – hozott létre azemberi örökítõanyag betûinek leolvasásá-ban. Venter egyébként egyike volt annakaz öt embernek, akik örökítõanyagát a Hu-mán Genom Program során megfejtették.

G. J.

Jéki László – Gimes Júlia

Kitekintés


1468

ZOLTAI TIBOR1925 – 2003

A Magyar Tudományos Akadémia X. Föld-tudományok Osztálya és a magyar geológus-társadalom mély megrendüléssel értesültarról, hogy az ásványtan és kristálytan nem-zetközileg elismert magyar származású tudó-sa, Zoltai Tibor, az MTA külsõ tagja, St. Paul-i(USA) otthonában, életének 77. évében,2003. július 13-án elhunyt.

Zoltai Tibor Gyõrött született 1925. októ-ber 17-én. A II. világháború után szüleivelegyütt kivándorolt Amerikába. Alkalmazottföldtanból a Torontói Egyetemen szerzettdiplomát, majd 1959-ben a MassachusettsiEgyetem geológia szakán folytatta tanulmá-nyait, ahol 1963-ban ásványtan és krisztallo-gráfia tárgyakból doktorált. A Minnesotai Egye-tem Geológiai Tanszékén kezdte meg okta-tó- és kutatómunkáját, ahol 1963-tól 1971-igtanszékvezetõ volt, majd nyugdíjba vonulásá-ig, 1991-ig egyetemi tanárként mûködött.

Egyeteme tiszteletbeli professzori és dísz-doktori címmel ismerte el munkásságát. AzAmerikai Földtani Társulatok Föderációja1983-ban Kiemelkedõ Munkásságért-díjjaltüntette ki. A Miskolci Egyetem 1989-bendíszdoktori címmel fejezte ki megbecsülését.Számos elismerése mellett különösen nagyraértékelte, hogy a Magyar Tudományos Aka-démia 1990-ben külsõ tagjává választotta.

Legfontosabb kutatásait a kristályszer-kezet-meghatározás és -pontosítás, és az

ásványok kristályszerkezeti alapú rendsze-rezése területén végezte. Világhírre tett szerta szilícium-dioxid nagy sûrûségû, nagy nyo-máson keletkezõ módosulata, a coesit kris-tályszerkezetének vizsgálatában elért ered-ményeivel, valamint a szerpentin ásványokkristálykémiai rendszerezésével. Nagy fon-tosságúak az azbeszt keletkezésével és rák-keltõ hatásával kapcsolatos kutatásai is.

Több mint 70 tudományos cikk szerzõje.Egyik legjelentõsebb mûve mûve JamesStout professzorral közösen írt kézikönyve, aMineralogy: Concepts and Principles, amely1984-ben jelent meg, és számos egye-tementankönyvként alkalmazták.

Az USA-ban tett alapítványával létrehoztaa Zoltai Nemzetközi Ösztöndíjat, amivel amagyar doktori ösztöndíjasokat, és a Magyar-ország iránt érdeklõdõ más nemzetiségûdoktori ösztöndíjasokat kívánta segíteni azUSA-ban és Magyarországon.

Zoltai professzor szoros kapcsolatban állta magyar tudományos, fõként felsõfokú ok-tatási intézményekkel, nemzetközi tudomá-nyos szervezetekben is segítette a magyartudomány képviseletét. Figyelemmel kísér-te és támogatta az 1995 óta Magyarországonévente megrendezett HUNGEO-konferen-ciát, a magyar származású földtudományiszakemberek tanácskozását.

Emlékét a magyar geológustársadalomtisztelettel õrzi.

Póka Teréza földtudományok kandidátusa

Megemlékezés

1469

Könyvszemle

Borsi Kálmán Béla:Polgárosodott nemes avagy(meg)nemesedett polgár

A történész kutató és diplomata Borsi KálmánBéla új arculatában lépett olvasói elé nemrégkiadott könyvével, tanulmánykötetével.Önéletrajzi írásai egy olyan történelemszo-ciológiai, mélylélektani elemzés keretébenállanak elõttünk, amely nemcsak rendhagyóírói képességrõl, hanem a nemzetkarak-terológia korszerû kutatásáról is tanúskodnak.

Borsi Kálmán családjával 1962-ben költö-zött át Szinérváraljáról Magyarországra. 1948-ban született szerzõnk 14 esztendõs korábankerült az anyaországba. Vallomása szerint „aza bizonyos »ki vagyok én?« örök kamaszkorikérdés” azóta nem hagyja nyugton, kiegé-szülve késõbb azzal, hogy mit keres Magyar-országon. Tudatában az „otthon” és a „haza”fogalma „ha nem zavarodott meg teljesen”,ám „viszonylagossá vált”. Az áttelepülés szá-mára sem jelentett teljes szakítást, mert „agyökereket tövestõl kitépni nem lehet”. Ma-gával vitte a családi örökséget, a román kultu-rális értékek, a román nyelv, az észak-erdélyirománság, a máramarosi magyar-zsidóságismeretét, a szinérváraljai etnikai sajátosságokemlékét, ahol a lakosság többsége román,mintegy harminc százaléka magyar, tíz száza-léka zsidó volt. Éltek ott elmagyarosodottcipszer katolikusok, lengyelek, örmények,betelepült ukránok is, és dolgoztak széke-lyek, ami arra predesztinálta a kálvinista csa-lád sarját, hogy a pszichoszociális tényezõkiránt érzékeny maradjon. Az egész életre szó-ló útravalók közé tartozik a románok, a zsidók

és a svábok iránti empátia, vagyis készsége,hogy a románokat magyar szemmel lássa,és megpróbálja megismerni a románok ma-gyar tükörképét, a románok tudati viszonyátirántunk, magyarok iránt. A szülõk és a kör-nyezet intellektuális beállítottságában mégélt a századforduló és a millenniumi légkörhagyománya, Nagy-Magyarország mítosza,hiszen nagyapja kisnemesi gyökerû borbély-mester volt.

Borsi Kálmán Béla középiskoláit a szat-márnémeti kollégiumban kezdte, majd ta-nulmányait a kálvinista Sárospatakon és abudapesti Eötvös Kollégiumban folytatta.

A könyvhöz elõszót író Fejtõ Ferenc sze-rint Borsi Kálmán Béla „eredeti hangon éseredeti módszerrel vizsgálja a magyar identi-tás-önszemlélet egyik alapvetõ problémáját:a polgáriasodás-városiasodás, a korszerûsítésoly sokat vitatott tárgykörét”. Ez esetben is„úgyszólván maradéktalanul feldolgozta aproblematika teljes szak- és publicisztikaiirodalmát”. Megállapítása nem mond újatazoknak, akik Borsi Kálmán Béla könyveiteddig is forgatták, bár ebben a könyvben ajegyzetek kimerítõ gazdagságát a végletekigvitte. A lényegre tapint rá viszont Fejtõ Fe-renc, amikor a könyv sokrétû, sokoldalú te-matikáját, beállítottságát emeli ki, azaz a his-torikusi elemzésen túl az alapos szociológiaiokfejtést, a város- és régiótörténeti vizsgá-lódást, a sokszor lábjegyzetbe sûrített, önélet-rajzi adatokkal teletûzdelt aprólékos család-történeti kutatást. A Bánság és Temesvár aszázadfordulón és az elsõ világháborúelõestéjén címû Borsi Kálmán-féle tanulmánya kötet középpontjában álló magyarosítás-magyarosodás szövevényes kérdését járja

Könyvszemle


1470

körül, midõn a magyar nyelvhez és kultúrá-hoz, a politikai szemlélethez való hasonulásmechanizmusát, a folyamat rejtett lélektanimozgatórugóit próbálja felszínre hozni, elsõ-sorban a sváb és zsidó származásúak részérõl.

A szerzõ a 19. század végi és a 20. századlegeleji magyarosítás/magyarosodás folya-matában elsõsorban a bánsági és temesvárisvábok és izraeliták között tért hódító elma-gyarosodás egyik eddig elkerült, elhanyagoltjellegzetességére hívja fel figyelmünket.Ennek feltárásában csillog szerintem különö-sen tolla. Klapka György, Herczeg Ferenc,Karinthy Frigyes, Gáldi (Göbl) László, Tamás(Treml) Lajos, Degré Alajos, Méliusz József,Marczali Henrik, Niemessny Mihály és máselmagyarosodott személyiségek családtörté-netét feszegeti. A „kényes kérdések” nyíltés bátor felfedése, bemutatása kapcsán mu-tat rá a „magyar nemesi modell” vonzóere-jére, de egyben az általuk képviselt „nagy-magyar utópia” jelenségére is. Borsi KálmánBéla szerint a megnemesített családok„csupán elenyészõ hányada magyar”, míg atöbbség a megyei és fõleg a Temesvár váro-si hivatalnokok német, délszláv, zsidó, make-do-román (arumén), cincár és nem utolsósor-ban a megtollasodott kereskedõk közegébõlemelkedett ki, ugyanis a „nemesi kutyabõr”megvásárlásával szilárdították pozíciójukat.Ezek a legõsibbnek tartott Árpád-kori, sõtturáni õsmagyar keresztneveket vettek fel.Õk lettek a „legnagyobb magyarok”, anél-kül, hogy – a szerzõvel együtt – a szóössze-tételnek pejoratív értelmet kölcsönöznénk.Egyébként, megint csak Borsi Kálmán Bélá-val együtt, a megfelelõ empátiával viszo-nyulunk a bonyolult és nemegyszer ellent-mondó jelenséghez. Nincs ok rá, hogy a tö-rekvés õszinteségét kétségbe vonjuk,amelynek a késõbbiek során eléggé el nemítélendõ/ítélhetõ következményei is voltakaz elsõ világháború utáni impériumváltástkövetõ idõkben. Gondoljunk csak a szerzõáltal említett példára! Az aradi, a lugosi és a

temesvári zsinagógákban az istentisztelet„domináns nyelve 1870 és 1919 között amagyar volt”, a „nagy áldozatok árán” felállí-tott zsidó magánlíceum és kereskedelmiiskola oktatási nyelve 1924-ig hivatalosan ismagyar lett, s bár erõteljes nyomásra eztpapíron ebben az évben az új fõhatalomnyelvére változtatták, társalgás az óraköziszünetekben s a tanári szobában, lényegé-ben a líceum 1948-as államosításáig továbbrais magyarul folyt”. Így volt ez a máramarosi,nagyváradi, nagybányai, kolozsvári zsidó is-kolákban is. Magam voltam tanúja 1986-banMáramarosszigeten egy számomra meglepõjelenségnek. Akkor a valamikori félig zsidóvárosban már csupán 159 izraelita élt. A buka-resti fõrabbi elrendelte, hogy istentisztele-teiket ne magyarul, hanem románul végez-zék. A máramarosi izraelita hitközség heve-sen tiltakozott a felsõ utasítás ellen, ugyanisa döntõ többségükben elöregedett zsidókmég mindig nem sajátították el annyira arománt, hogy a választékos román nyelvenvégzett szertartást maradéktalanul megért-sék. A trianoni békeszerzõdés alapján Romá-niához csatolt területeken élõ svábok, dekiváltképpen az elmagyarosodott zsidók ne-héz sors elé néztek. Osztották a kisebbségeksanyarú helyzetét, és külön azt, hogy magyarzsidók voltak.

Borsi Kálmán Béla jelzi, hogy könyvebánsági és temesvári vonatkozású tanulmá-nya A temesvári »Levente-pör« (1919-1920).Fejezetek egy családregénybõl címû, készülõmunkája elsõ fejezetének rövidített válto-zatát alkotja. Azt már jómagam is tanúsít-hatom, hogy a „Levente-pör” törvényszékiiratait mindmáig nem sikerült látnia, mert aRomániai Központi Nemzeti Levéltár nemhajlandó az anyagot kutatásra Borsi KálmánBéla kezébe adni. Marad továbbra is válasznélkül az általa feltett, valóban érdekfeszítõkérdés: „Ha tehát rekonstruálni, legalábbisérzékeltetni kívánjuk, hogyan is érezhetteka Bánság 1920-as (Magyarországtól való)

1471

elszakítását megakadályozni igyekvõ (kü-lönbözõ nemzetiségû) diákösszeesküvõk,miként látták szûkebb pátriájukat és hazá-jukat, városukat és benne önmagukat, nemkerülhetjük meg azt a kényelmetlen kérdést:vajon hogyan tették azt? Milyen nyelvenbeszéltek, vitatkoztak és álmodoztak. Másszóval: mennyire volt magyar a »Bánság fõ-városa« a századfordulón s a világháborúelõestéjén?”

Nem zárhatjuk beszámolónkat BorsiKálmán Béla könyvérõl anélkül, hogy leg-alább futólag szót ne ejtenénk a kötetbe fog-lalt Nacionalizmus és magyar értelmiség1989-1997 között, avagy a „népi(es)-urbá-nus” vita – mai olvasatban címû tanulmá-nyáról. Ebben olyan idõszerû és érdekfeszítõproblémákat boncolgat, mint a magyar na-cionalizmus veszélye, a magyar társadalmifejlõdés nemesi jellege, a magyar nemzettu-dat mentális szerkezetének arisztokratikustendenciájú és historizálásra hajlamos típu-sa, vagyis a magyar nemzetfejlõdés sajátos-ságai és megkülönböztethetõ vonásai, tör-ténelmi ideje, és végül: miért is kényes kér-dés a nacionalizmus a mai Magyarországon.

Joggal állapítja meg, hogy „a magyar nacio-nalizmus általában s egészében véve immármeghaladta fejlõdésének virulens szaka-szát”, ám mégis riadalmat válthat ki a szom-szédos népek „bizonyos értelmiségi rétegei-nek tudatában és reflexeiben”. A magunkrészérõl ezt megtoldanánk azzal, hogy pél-dául a romániai politikai elit továbbra is haté-konyan használja fel a belsõ nehézségekrõlvaló figyelemeltérítésre a „magyar veszély”hangoztatását. Borsi Kálmán Béla rámutat azsidó eredetû magyarországi értelmiségkebelében zajló „ádáz vita” történelmi, szo-ciográfiai és értelmi/érzelmi összetevõire.Fejtegetései összecsengenek Kertész ImreNobel-díjas regényének eszmei és érzelmimozgatóival a magyarországi holokauszt bor-zalmairól. A „kibeszélés” hiánya még mindiga tudati hasadást táplálja, vagy éppenséggelgerjeszti azt. Bibó István õszinte és mélyen-szántó eszmefuttatása ismert körülményekközött és okokból kifolyólag félbeszakadt,aminek máig ható következményei voltak/vannak. (Jelenkor, Pécs, 2002. 192 o.)

Demény Lajosaz MTA külsõ tagja

Kniezsa István: Helynév-és családnév-vizsgálatok

Kniezsa István akadémikus a 20. század dere-kán a magyar szlavisztika vezetõ egyéniségevolt, nemzetközileg is jól ismert szakember.Ez a kötet néhány korábban megjelent tanul-mányát gyûjti egybe: az esztergomi káptalan1156. évi dézsmajegyzékeinek a helyneveit,az Ecsedi-láp környékének szláv nyelvûhelységneveit. Már ezekben világosan látszotttudományos munkásságának fõ vonulata, anevek etimológiája és az ebbõl levont követ-keztetések a történeti Magyarország etnikaiösszetételérõl különbözõ korszakokban. E kéttanulmány 1939-ben, illetve 1943-ban jelentmeg, ilyen jellegû az 1949-es tanulmány is, a

zobori apátság 1111. és 1113. évi oklevelei-nek a névanyaga. Klasszikusnak tekinthetõ,mindmáig nélkülözhetetlen 1944-es tanulmá-nya a párhuzamos helynévadásról. Ebbenmutatta ki magyar és szlovák anyagon, hogyankeletkezik egy-egy földrajzi név, amikor azegyik nyelvrõl lefordítják a másikra, tehát for-ma szerint nem is hasonlítanak egymásra. Azutolsó, a legterjedelmesebb írás itt jelenik megelõször nyomtatásban (csak litografált anyag-ként maradt fenn), ebben a magyar és aszlovák családneveket foglalja rendszerbe, anyelvtani formák és tartalom szerint (foglalko-zást jelentõ családnevek stb.). A két nyelvpersze ebben a vonatkozásban is alapvetõenkülönbözik, de bizonyos közös vonásokat ittis meg lehet állapítani. A kötet anyagát KissLajos akadémikus állította össze, õ írt hozzá

Könyvszemle


1472

bevezetõt is, amelyben Kniezsa tevékeny-ségét foglalta össze. A kötet megjelenésétKiss Lajos már nem érte meg. Kniezsa õt sze-rette volna utódjának a budapesti szláv tan-széken, ez nem sikerült, de Kiss Lajos élet-mûve valamilyen formában csakugyan Knie-zsa nyomán bontakozott ki, az õ ösztönzéseit

vitte tovább. A kötet így voltaképpen amagyar nyelvészet, ezen belül a szlavisztikatörténetének egyik fontos forrása. (KniezsaIstván: Helynév- és családnév-vizsgálatok.Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus Kiadó,Budapest, 2003. 349 p.)

(–r. –l.)

Gergely Jenõ:A Mindszenty-perA 20. századi magyar történelem kitûnõismerõje egy „klasszikus” – ahogy õ nevezi– koncepciós per anyagáról ad áttekintést.Nem Mindszenty életrajza ez, csak magánaka pernek, elõzményeinek a felvázolása ésutána a legfontosabb dokumentumok, a perjegyzõkönyve, az ítéletek stb. közlése. Ger-gely részletesen mutatja be a per elõkészíté-sét, lefolytatását, az állandó kitekintést a pernemzetközi (persze nyugati) hatására. A be-vezetõben Gergely rámutat arra, hogy Mind-szenty ellen csak közéleti szerepe, politikaiigényei, távolabbi politikai elképzeléseiegyüttesen képezték a vád tárgyát. Elõzete-sen húsz fõt tartóztattak le, papokat és vilá-

giakat vegyesen, kínozták is õket. Az 1949.február 3-8-án zajló perrõl a legtöbbet a kötetjóformán felét kitevõ vádiratból és a per jegy-zõkönyvébõl lehet tudni. Akkorra a vádlottakmár megtörtek.

A per szinte elõképe volt a nem sokkalkésõbb sorrakerülõ Rajk-pernek. A késõbbi-ekben a rendszer már nem rendezett ilyenkirakatpereket, mert ezek befelé nem értékel céljukat, az elrettentést, kifelé viszont csakrontották a rendszer imázsát. Egyszerûbb volta további pereket titkos eljárásban lefolytatni.

Gergely könyve rövid és tanulságos ké-pet ad a koncepciós perek lényegérõl. Me-mentóként sem haszontalan a kötet. (Ger-gely Jenõ: A Mindszenty-per. Híres politikaiperek, Kossuth Kiadó, Bp., 2001, 201 p.)

(–r. –l.)

Botlik József: Gát

A magyar állam millenniumára Száz magyarfalu címmel elindult egy sorozat. Ennek egyikkötetét mutatjuk be mintegy a többi száz he-lyett is, azokhoz hasonló a felépítése.

A szerzõ rövid természetföldrajzi beveze-tést ad a szinte a vízzel szimbiózisban élõ, írottforrásokban elõször 1374-ben megjelenõfaluról, történetérõl, a 19-20. századi fejlemé-nyekkel az elõtérben. A nevezetes munkácsiuradalom is birtokos volt a faluban. A köztör-ténet mellett szerzõ az egyháztörténetet, aziskolák fejlõdését, a mûvelõdési viszonyokat(e vonatkozásban a szovjet korszakot is, amaga kultúrbrigádjaival) mutatja be, képet ada társadalmi struktúráról; még névsort is közölarról az ötvenegy magyarról, akiket 1944 no-

vemberében hurcoltak el. Néprajzi fejezetek-kel is találkozunk. A könyvet számos fény-kép illusztrálja. Az átlagolvasót csak zavarólábjegyzetek helyett hátul található egy tízla-pos jegyzék a felhasznált forrásokról.

Nagyon jó gondolat, hogy a Kárpátaljánlévõ, egykor Bereg megyei falu történetérõlorosz, angol és német nyelvû összefoglaló iskészült. A kötetet a kárpátaljai jeles magyartörténész, Soós Kálmán szerkesztette, a soro-zathoz Kosáry Domokos akadémikus írt elõ-szót. Ha nem is jut el minden kötet mindenki-hez, a sorozat a megfelelõ területek egészsé-ges lokálpatriotizmusát és – kisebbségekesetében – a nemzeti öntudat megõrzését isszolgálja. (Botlik József: Gát. Száz magyarfalu könyvesháza Kht., Bp., 2001, 233 p.)

(–r. –l.)

1473

A Marosy-iratok. Magyarkirályi követség Madridban1948-1957Összeállította és szerkesztette Anderle Ádám

A szegedi egyetem hispanisztikai tanszéké-nek történész vezetõje, Anderle Ádám ki-fogyhatatlan a térséget bemutató összefogla-lások megírásában csakúgy, mint a spanyol-magyar kapcsolatok eddig ismeretlen forrásai-nak bemutatásában. E kötetben is egy ilyenérdekességet találunk. Ezúttal a madridi (méghorthysta) magyar követséget vezetõ MarosyFerenc jelentéseit az 1945 után alakult emigrá-ciós szervezethez, a New Yorkban székelõMagyar Nemzeti Bizottsághoz. (A horthystakövetség 1969-ig mûködött Madridban, a ma-gyar állam csak késõbb vette fel a diplomáciaikapcsolatot Spanyolországgal.) Marosy 1921-tõl állt magyar diplomáciai szolgálatban. 1946-ban került Madridba, 1949-tõl kezdve gyakor-latilag õ volt a követ. A második világháborúután a nemzetközi szinten szinte teljesenelszigetelt Franco-rezsimnek jól jött a magyarkövetség léte. Habsburg Ottó, aki ekkoribannagy diplomáciai tevékenységet folytatott,támogatta a követséget. Marosy egy ideigmég Horthy képviselõjének tekintette ma-gát, ám idõvel kezdett átállni Ottó oldalára.

A Franco-rendszer fokozatos szalonké-pessé válásával a magyar követség léte márnem volt fontos, 1969-ben be is szüntettetevékenységét (anyagi okokból is). Az irato-kat a Magyar Országos Levéltár vette meg.Anderle itt majdnem az egész anyagot közre-adja, a szükséges magyarázatokkal, tárgyicsoportosításban. Az elsõ fejezet az elszige-teltségbõl való fokozatos kikerülésrõl szólóbeszámolókat közli, azután a spanyol belpo-litikára vonatkozó adatokat, a monarchikusállamformára történõ áttérés elõzményeit.A legitimnek számító Juan Carlos (a mai JánosKároly) mellett egy karlista herceg is szóbakerült. A további fejezet a nyugati magyaremigrációról, valamint az 56-os magyar forra-dalom körüli bonyodalmakról számol be.Néhány jelentés egyéb kelet-európai emig-ráns csoportokról szól (itt a nevek rosszulvannak írva, vagy bizonytalanok), Anderleaz illetõ országokból sem tudott róluk kellõinformációt beszerezni. Szó esik a vasfüggö-nyön túli országok emigránsainak 1954-retervezett, de végül megvalósulatlan kon-gresszusáról. Szakmai szempontból fontos, deolvasmánynak is érdekes. (Összeállította ésszerkesztette Anderle Ádám: A Marosy-ira-tok. Magyar királyi követség Madridban 1948-1957. Hispánia, Szeged, 2002, 215 p.)

(–r. –l.)

Könyvszemle


1474

CONTENTSBehavioural and Medical Science in the XXI th Century

Bettina Pikó – Mária Kopp: Preface…………………………………………………… 1348Mária Kopp: The Possibilities of Behavioural Sciences Research Trends in Medicine … 1352György Bárdos: Behavioural Biomedicine: Toward an Integrative Medicine…………1364Ferenc Túry: Behavioural Medicine among Behavioural Sciences…………………… 1373Bettina Pikó: Behavioral Science and Prevention:

The Importance of Preventive Behavioral Medicine ……………………………… 1381Péter Molnár – Márta Csabai – Ilona Csörsz:

Professionalization in Medical Schools and Behavioural Sciences ……………… 1391Katalin Barabás: Teaching of Behavioural Science Subjects in the Medical Curriculum 1401

StudyLajos Bata: What Was Achieved by Liquid Crystal Research and Developments? ……1408Anna Tompa: Enviromental Hazards and Cancer Prevention………………………… 1413Péter Trampus: Structural Integrity of Reactor Pressure Vessels ……………………… 1425

Academy AffairsParliamentary Report on the Situation of Science in Hungary …………………………1437World Science Forum – Budapest……………………………………………………… 1448László Szabados: All-European Conference of Astronomers in Budapest………… 1449Simonyi Scholarship ……………………………………………………………………1452Sándor Damjanovich: Apropos of an Excellent Conference …………………………1454

Scientists of the Future 1455

Outlook (László Jéki – Júlia Gimes)………………………………………………………… 1463

ObituaryTibor Zoltai (Teréz Póka) ……………………………………………………………… 1468

Book Review ……………………………………………………………………………… 1469

A Magyar Tudományos Akadémia központi folyóirata, a Magyar Tudománytovábbra is bemutatja a tudomány helyzetét, legújabb eredményeit, közli atudományos vitákat, véleményeket. Kérjük, 2004-re is fizesse elõ lapunkat!A költségek emelkedését sajnos a fogyasztói árral is kénytelenek vagyunkkövetni, ezért a Magyar Tudomány ára 2003. januártól havi 575 Ft-ra vál-tozik. Az éves elõfizetõi díj 6900 Ft.Elõfizethetõ a FOK-TA Bt. címén (1134 Bp., Gidófalvy L. u. 21.) a mellékeltcsekk befizetésével, valamint a Posta hírlapüzleteiben és az MP Rt.Hírlapelõfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságánál, Bp., Pf. 863.

1475

Ajánlás a szerzõknek

1. A Magyar Tudomány elsõsorban a tudo-mányterületek közötti kommunikációt szeretnéelõsegíteni, ezért elsõsorban olyan kéziratokatfogad el közlésre, amelyek a tudomány egészétérintõ, vagy az egyes tudományterületek sajátosproblémáit érthetõen bemutató témákkal fog-lalkoznak. Közlünk téma-összefoglaló, magasszintû ismeretterjesztõ, illetve egy-egy tudo-mányterület újabb eredményeit bemutató ta-nulmányokat; a társadalmi élet tudományokkalkapcsolatos eseményeirõl szóló beszámolókat,tudománypolitikai elemzéseket és szakmaiszempontú könyvismertetéseket.

2. A kézirat terjedelme szöveges tanulmá-nyok esetében általában nem haladhatja meg a30 000 leütést (a szóközökkel együtt, ez kb. 8oldalnak felel meg a MT füzeteiben), ha a tanul-mány ábrákat, táblázatokat, képeket is tartalmaz,a terjedelem 20-30 százalékkal nagyobb lehet.Beszámolók, recenziók esetében a terjedelemne haladja meg a 7-8 000 leütést. A teljes kézira-tot .rtf formátumban, mágneslemezen és 2 ki-nyomtatott példányban kell a szerkesztõségbebeküldeni.

3. A közlemények címének angol nyelvûfordítását külön oldalon kell csatolni a közle-ményhez. Itt kérjük a magyar nyelvû kulcsszava-kat (maximum 10) is. A tanulmány címe után aszerzõ(k) nevét és tudományos fokozatát, amunkahely(ek) pontos megnevezését és – haközölni kivánja – e-mail-címét kell írni. A különlapon kérjük azt a levelezési és e-mail címet, tele-fonszámot is, ahol a szerkesztõk a szerzõt álta-lában elérhetik.

4. Szöveg közbeni kiemelésként dõlt, (esetlegfélkövér – bold) betû alkalmazható; ritkítás,VERZÁL betû és aláhúzás nem. A jegyzeteketlábjegyzetként kell megadni.

5. A rajzok érkezhetnek papíron, lemezenvagy email útján. Kérjük azonban a szerzõket:tartsák szem elõtt, hogy a folyóirat fekete-fehér;a vonalas, oszlopos, stb. grafikonoknál tehát nehasználjanak színeket. Általában: a grafikonok,ábrák lehetõség szerint minél egyszerûbbek le

gyenek, és vegyék figyelembe a megjelenõ olda-lak méreteit. A lemezen vagy emailben érkezõábrákat és illusztrációkat lehetõleg .tif vagy .bmpformátumban kérjük; értelemszerûen fekete-fehérben, minimálisan 150 dpi felbontással, ésa továbbítás megkönnyítése érdekében a képnagysága ne haladja meg a végleges (vagy annakszánt) méreteket. A közlemény szövegében tün-tessék fel az ábrák kívánatos helyét.

6. Az irodalmi hivatkozásokat mindig a köz-lemény végén, abc sorrendben adjuk meg, alábjegyzetekben legfeljebb utalások lehetnek azirodalomjegyzékre. Irodalmi hivatkozások aszövegben: (szerzõ, megjelenés éve). Ha azo-nos szerzõ(k)tõl ugyanabban az évben többtanulmányra hivatkozik valaki, akkor a közle-ményeket az évszám után írt a, b, c jelekkel kérjükmegkülönböztetni mind a szövegben, mind azirodalomjegyzékben. Kérjük, fordítsanak külö-nös figyelmet a bibliográfiai adatoknak aszövegben, illetõleg az irodalomjegyzékben valóegyeztetésére! Miután a Magyar Tudomány nemszakfolyóirat, a közlemények csak a legfonto-sabb hivatkozásokat (max. 10-15) tartalmazzák.

7. Az irodalomjegyzéket abc sorrendbenkérjük. A tételek formája a következõ legyen:

• Folyóiratcikkek esetében:Alexander, E. O. and Borgia, G. (1976). GroupSelection, Altruism and the Levels of Organiza-tion of Life. Ann. Rev. Ecol. Syst. 9, 499-474

• Könyvek esetében:Benedict, R. (1935). Patterns of Culture. Hough-ton Mifflin, Boston

• Tanulmánygyûjtemények esetén:von Bertalanffy, L. (1952). Theoretical Models inBiology and Psychology. In: Krech, D., Klein, G. S.(eds) Theoretical Models and Personality Theory.155-170. Duke University Press, Durnham

8. Havi folyóirat lévén a Magyar Tudománykefelevonatot nem küld, de az elfogadás elõttminden szerzõnek elküldi egyeztetésre közlemé-nye szerkesztett példányát. A tördelés soránszükséges apró változtatásokat a szerzõ egyadott napon a szerkesztõségben ellenõrizheti.


1476

magyar tudomány · (túry ferenc). a tanulmány a gyakorlati or-voslás szemszögébõl elemzi a...

Documents