polcz alaine - rend És rendetlenség

7/23/2019 Polcz Alaine - Rend És Rendetlenség

http://slidepdf.com/reader/full/polcz-alaine-rend-es-rendetlenseg 1/110



Poicz Alaine(1922 - 2007)

Rend és rendetlenség

Polcz Alaine művei 6.

ÖTÖDIK, JAVÍTOTT KIADÁS

Jelenkor Kiadó, 2004



Polcz Alaine könyvei a Jelenkor Kiadónál: Éjjeli lámpa

1996 Leányregény

2000 Karácsonyi utazás

2002,2007

Kit siratok? Mit siratok?2003 Rend és rendetlenség

2004,2007 Kit szerettem? Mit szerettem?

2004 Asszony a fronton

2005 Együtt az eltávozottat

2005

Egész lényeddel2006

Meghalok én is?2007



Előszó

Minden megnyilvánulásunkat sajátos rend jellemzi. Elrendezzük gondolatainkat, tárgyainkat atalon, rendezni igyekszünk érzelmeinket, berendezzük a házainkat, szobáinkat, városokat és

rkokat rendezünk, temetést és ünnepet – s mindezt országonként, koronként és egyénenkéntsképp.Rend és rendszer nélkül nem lehet élni. Olyannyira nem, hogy amit általában köznapidetlenségnek szoktunk minősíteni, az sem annyira a rend hiánya, mint inkább kiegészítője, mgjelenési formája. Mert a rend teljes hiánya a káosz, és nem a rendetlenség.Az utóbbi évtizedek kutatásai a káosz fogalmát – mindenekelőtt természettudományos, matemfilozófiai vonatkozásban – újraértékelik, illetve másutt és másképp jelölik ki a határait, definientését, mint eddig. A rend rejtett, lappangó formáit és struktúráit nyomozza az új tudományossgálódás, de hogy ez hová, mibe enged majd bepillantást, még messzemenően nyitott.Miért változnak az emberi rendformák a történelmi korral és az életkorral? Miért változik mevel saját személyes rendünk is? És miért zavar bennünket a mások rendje – ha nem is mindenbizonyos személyeké?

Több évtizeddel ezelőtt – egyéb munkáim mellett – úgy ismertem fel és fogalmaztam meg ezt

zichológiában addig alig ér intett problémát, ahogy hirtelen meglát és friss szemmel megnéz aber egy ajtót, amelyiken mindennap belép; de addig eszébe sem jutott volna jobban odafigyelzen olyan természetesen használta.Az emberi cselekvésben megmutatkozó rend-rendetlenség jelensége annyira bonyolult ésrteágazó, hogy egy rövid írásban csak megközelíteni, körbejárni lehet. Valójában életre szóló

tatási terület. Saját kutatói munkám az elmúlt évtizedekben más irányba, a játékdiagnosztika ésápia, majd a „meghalás” pszichológiája, a tanatológia felé fordult. Jelen tanulmány csupán lát

ményt nyújtani, elgondolkoztatni szeretne a témában – hozzásegíteni az olvasót a saját ésrnyezete tárgyakkal kapcsolatos rendproblémáinak felismeréséhez és ezzel önmaga jobb

gismeréséhez.A rend rendszerének átfogó elemzése és megvilágítása egyébként egyre időszerűbb lesz éppenpjainkban, amikor életformánk és jövőnk távlatai alapjaiban változnak meg, és követelnek újmpontokat, új típusú önismeretet.

A tanulmány eset- és példatára egy-két kivételtől eltekintve a harminc-negyven évvel előttisadalmi, tárgyi, környezeti stb. adottságokat tükrözi. A mondanivalót és a felismeréseket azontalán nem érinti.

(

Egy évtized elmúltával úgy látom, hogy a probléma ma is élő – sőt, sok ember számára kínzódalma, tudtommal, nem szaporodott. Ezért örülök a második kiadás lehetőségének.Egy-két elméleti megjegyzéssel, gondolatsorral is kiegészítettem az új kiadást. Néhány fontostet követtem, hogyan alakult a szereplők élete az évek folyamán; rend és rendetlenségmpontjából. Meglepő eredményeket találtam.

Érdekes – és fontos! – lenne a mai tizen- és huszonéveseknek a rendhez és a rendetlenségheződő viszonyát tanulmányozni, elemezni. Bizonyára sok hasznos felismeréshez vezetne.

De az már egy másik kutatás, egy másik könyv volna...(



ELSŐ RÉSZ

A rend és a rendetlenség jelenségéről

Minden emberi cselekvés állandó kísérőjelensége a rend és a rendetlenség. Empirikus útonretném megközelíteni ezt a mellőzött és mostohán kezelt pszichológiai problémát. Avényszerűségek megismerésével a mindennapi életben mutatkozó rend-problémák önismeret

bb megértést elősegítő, terápiás megoldását keresem, végleges definíciókra többnyire nem isekszem.A cselekvés beavatkozás a külvilágba, amelynek eredménye a környezet megváltoztatása. Az úvilághoz és vissza csakis az érzékszerveken keresztül vezet és vezethet. A perifériás idegrend

zvetítése nélkül pedig a központi idegrendszer nem irányíthatná a cselekvést. Ebből aztndolhatnánk, hogy a rend vizsgálatánál elsősorban a fizikai adottságokból kell kiindulni: azékszervek és az idegrendszer működéséből. Az a gyakori jelenség viszont, hogy ugyanaz azber egyik helyen rendes, a másik helyen rendetlen, eldönti, hogy az érzékszervek és azgrendszer működésének vizsgálatával – a kóros esetektől eltekintve – helytelenül közelítjük m

rdést.

B. K. meséli a következőket:„Anyám az egyik szobában, ahol a vendégeket is fogadta, mindig szép rendet tartott. Csillogórkett, ápolt virágok és a rengeteg műtárgy, amit gyűjtött: mind szép rendben, állandóan gondozvát szobája annál rendetlenebb volt. Ott talán nem is akart rendet tartani. A rendetlenség volt amészetes eleme. Sokszor elcsodálkoztam, amikor beléptem. Apám és a gyerekek szobái közepese

ndesek voltak, pedig az egész házat anyám tartotta kézben.”

Csakis pszichés indítékai lehetlek annak, hogy B. K. édesanyja az egyik szobát rendben tartottasikat viszont nem. A pszichés indítékokat nem akarom leszűkíteni szubjektívan az egyénre és yén sajátos, belülről jövő indítékaira – hiszen itt egy szövevénnyel találkozunk, az egyén és avilág kölcsönhatásának láncolatával –, hanem csak azt lehet és kell kizárnunk, hogy azgrendszer és az érzékszervek egyik szobában így, a másik szobában meg amúgy működnek, mönmagában lehetetlenség.B. K. édesanyjának rend-magatartásával kapcsolatban még felvetődik az a lehetőség is, hogy nidegrendszer működésének változásával, hanem egyfajta jellegzetes adottságával állunk szemonyos speciális alkati tényezőkkel. Az alkati adottságok kérdése már a kisgyermekek rend-gatartásánál is felmerül.

B. B. kétéves Iván fia:„Még nem tud beszélni, nehézkesen, döcögve jár, a vendégekkel nem barátságtalan, de elfoglaljgát játékaival. A felnőttek cukorkát esznek, amelyet apró selyempapírkákból bontanak ki. Iván

kat törődik velük. A saját cukrát, amit bontva kap kézhez, megeszi, aztán tovább játszik. Hirteleáll, a szoba közepére totyog, felvesz egy selyempapírt, amelyet valaki elejtett, a papírkosárhoz beledobja. Megy vissza a játékaihoz.”A gyermek magatartása meglepő. A nevelés mestereként üdvözölhetnénk az anyát. Csakhogy eya mellékvesekéreg-megbetegedése folytán csontra-bőr re aszott asszony, annyira erőtlen és

merült, hogy a házat képtelen összefogni és rendben tartani. Mindenütt nagy a rendetlenség és



zevisszaság. Ráadásul társbérletben laknak, igen nehéz körülmények között. Az apa csak azzakákat tölti otthon. Vonaton jár be távoli munkahelyére. Nevelésről szó sincs. Semmifélevelésről. Örülnek, ha etetni és ruházni tudják a gyermekeket. (Van még egy nyolcéves kislányu

A kisfiúról az anya a következőket meséli: „Az egész házban egyedül Iván rendes. Soha semmibál szét. Ha nem találok valamit – mert soha nem tudom, mi hova hányódik, hiszen nincs itt mminek helye –, szólok Ivánnak, azonnal előhozza. Furcsa viszont, hogy a kérdésre még nem tudaszolni, a helyet sem szokta megmutatni, mi hol van, maga megy utána és előszedi. A múltkor a

sogatótálat kerestem. Elfelejtettem, hogy a csatorna alá tettem esővizet fogni. Iván eltűnik, azty félóra múlva nagy csörömpölést hallok. Nem tudta felemelni, úgy vonszolta maga után a tálat csőkőn. B. (az apa) sokszor azt mondja, hogy Iván nem normális, buta, de hát akkor nem lehetnen. Szerintem épp, hogy nagyon is okos!”

Iván tényleg rendkívüli eset. Nemcsak rendessége, hanem egyéb jellegzetességei miatt is. Minlanatnyilag két tényező érdekel: hogy a felnőttek által leejtett papírt felvette, és hogy sohase dt semmit. Ezek szerint a kétéves Iván a leghatározottabban rendes, miközben a szülei rendetlenem nevelik rendre.Iván tehát nem lát rendet maga körül, nem nevelik rendre, ő viszont mégis rendes. Így nemndolhatunk másra, mint hogy magával hozta ezeket az adottságokat, mivel állandóan ésvetkezetesen rendes.Iván rendessége nem általános jelenség. Ámbár gyakran mesélik az anyák, hogy az egészen kiermek a felrúgott szőnyeget megigazítja, a felnőttek által nyitva hagyott ajtót beteszi, anélkül e tanították volna.

De ennek az ellentétét is gyakran hallani:S. Eszterke három és fél éves. Kedves, elég barátságos, jó mozgású, intelligens gyermek. Az anynaszkodik és tanácsot kér, mit tegyen, képtelen rászoktatni, hogy a játékait, holmiját ne dobálja

rteszéjjel Mindent, ami a keze ügyébe kerül, széttép apró darabokra, és a darabokat aztánétszórja.

Itt az anya orvosfeleség. Fegyelmezett, gondos, rendes. Minden idejét gyermekeinek áldozza,dásan neveli őket. Eszterkéről meg kell még jegyezni, hogy dühkitörései vannak, és sokszor,

szólag ok nélkül, sírva fakad. Például bábszínházban, meseolvasás közben.Miért rendetlen Eszterke, mikor környezete rendes? Pontosabban: miért nem nevelhető rendreért rendes Iván nevelés nélkül, rendetlen környezetben is? Mivel mind a két gyermek rend-gatartásánál a szoktatást és a környezet hatását mint okot ki kell zárnunk, felmerül a kérdés, h

m szerzett, hanem hozott, kész adottságokkal állunk szemben.

Most nézzünk meg egy másik esetet:K. Lajoska hároméves. Nagyon rendetlen. Nehezen lett szobatiszta, alig egypár hete. Kisebb zavg most is előfordulnak. Elbújik, és a szoba egyik sarkában végzi nagydolgát. Édesanyja és arnyezete csodálkozik a magatartásán, mivel korábban rendesebb volt. Játékait berakta egy fiókbjtett tárgyakat felvette, evés közben nem piszkított maga körül. Most nagyon sokat szemetel, töndent leráncigál, összevissza dobálja a játékait és a holmiját. Az anya kétségbeesetten panaszo

Mintha ebben a gyermekben megszűnt volna a rendre való nevelésnek még a lehetősége is. Süket

éketlen mindennemű renddel szemben. Az óvodában is panaszkodnak rá. Nem merem a parketteereszteni (régen lakkozás helyett a parkettát beeresztették viaszos folyadékkal, és fényesre kefél



rt egy nap alatt összepiszkítja.”

Két hét múlva az anya boldogan meséli a következőket:Lajoska egy csapásra megváltozott. Én azt Hiszem, hogy a költözködés alatt kezdődött a változak akkor a nagy rumliban nem vettük észre. (Új lakásba költöztek.) Most ő vigyáz a rendre.őmászott az egyik virágládából egy pincebogár. Lajoska fel volt háborodva, mindenáron ő akargölni. Ezt olyan óvatosan tette egy papírdarab segítségével, hogy ne maradjon utána folt arketten, aztán szépen felszedte, és kidobta a szemétbe. Ha valaki jön, eléje szalad és figyelmezte

gy jól törölje le a lábát.”Mi lehetett az oka Lajoska hirtelen változásának? Ne felejtsük el, hogy régebben, kétéves korarül rendes volt, tehát mint lehetőség sem jöhet számításba, hogy érés, fejlődés során jutott el ekra. Az anya nevelési módszere sem változhatott meg egyik napról a másikra. A költözködés mpen nem alkalmas a rendre nevelésre, hiszen az anya bevallása szerint is akkora volt adetlenség, hogy nem vették észre Lajoska változását. Lajoska gyors változása voltaképpensapás, amelynek csak lelki okai lehettek.Ezt a feltevést a következő tények támasztják alá:Lajoska jelenleg nagyon boldog, mert itt a nagymama, akit nagyon szeret, aki minden idejét vti, ellentétben az elfoglalt anyával. A nagymama jelenléte tette lehetővé a költözködést is.onkívül új „játékot” kapott: telefont szereltek fel. Lajoska az állandó ügyeletes, igen komolyanszi a feladatát.Ha most ismét felvetjük a kérdést, hogy mi a helyzet a kisgyermekek rend-magatartásávalpcsolatban, szerzett vagy örökölt tulajdonságokat találunk-e – Lajoska rend-viszonyának gyortozása arra mutat, hogy a kérdés felvetése helytelen, mert a rend-rendetlenség, mint a cselekvlemzője, nem önálló tulajdonság, hanem a lelkiállapot függvénye, a lelkiállapot jellegzetesvetülése a tárgyi világra. (Így érthetővé válik a dühkitöréses, ok nélkül síró Eszterke rendetlen Természetesen a lelkiállapot egyrészt alkati adottságokon alapul, másrészt nevelés, szoktatás

önböző élmények és környezeti hatások következtében alakul, harmadrészt az aktuális külső-ások következménye.

A rend és a rendetlenség meghatározása

Egyelőre még a rend és a rendetlenség fogalmát sem tisztáztuk. Nézzünk meg egy pár vélemégy mi a rendetlenség.K. I. tizennyolc éves falusi lány a következőket válaszolja:

„Ha nem teszek vissza valamit a helyére.”Ez a válasz olyan világos és sommázó, hogy mindjárt feleslegessé teszi a többit –úgy tűnik.akhogy mit jelent az, hogy „valaminek a helye”? És a „helye valaminek” nem lehet rendetlen?dául a fiók és a szekrény elfogadott helyek, és mégis nagyon sokszor rendetlenek. A szembetületi rendetlenség az, amikor a tárgyak nincsenek a helyükön.És mi az oka annak, ha valaki a tárgyakat nem rakja a helyükre?„Nincs ideje vagy kedve, vagy nem akarja”- mondja K. I.Az időhiány rendszerint rendetlenséghez vezet. Van a rendetlenségnek egy könnyen felismerhakori formája: ha valaki nagyon siet, nem tud maga körül rendet rakni. Ez is még csak nagyo

rva, sematikus megközelítése egy fajta, az időhiányból fakadó rendetlenségnek.A. I. tizenhat éves falusi lány így válaszol:



„Szerintem rendetlenség az is, ha valaki a ruháját szanaszét rakja, és mikor szüksége van rá, vam találja, vagy mindent piszkosan, gyűrötten szed elő.”Dr. Sz. F. gyermekbíró szer int a rendetlenség:„Rossz szokás, de alkati dolog is, lustaság, nevelhető, változtatható.”M. S. dramaturg szerint:„A papiros a terített asztalon, a vajas kenyér az íróasztalon.”F. M. tisztviselő azt írja:„Régen azt mondtuk erre, hogy „jellemhiba”. Persze attól függ. A művészi rendetlenség

konszenves, a közönséges rendetlenség kevésbé. A rend, a klasszikus háziasszony-értelemben,ségbeejtő. ”B. L. író válasza:„ Van szubjektív rendetlenség, ami nekem nem az, csak másoknak. Van abszolút rendetlenség is;aránytalanság, a diszharmónia.”Z. S. költő szerint:„Rendetlenség mindaz, amit az utóbbi 5000 év történelmi embere művel, eredetiékozódóképessége híján, ősi valóságából kivetkőzve. Amit mindnyájan csinálunk, amiben élünkndetlenség.”A felesége, L. B., aki szintén alkotó ember, azt válaszolja:

„A háztartásomhoz tartozó tárgyak olyan összevisszasága, ami megnehezíti vagy éppengakadályozza, hogy a keresett tárgyat megtaláljam. (Egyszóval a rend: mindig mindent a megayre tenni.)”B. T. mikrobiológus válasza:„Az esztétika törvényei és a gyakorlati élet követelményei, a mások iránti figyelem által megkívrmónia a tárgyak elrendezésében és az emberi magatartásban, ez a rend! A rendetlenség ennek rmóniának a megbontása.”G. K. írónak következő a véleménye:„Szerintem a rendetlenség külső kivetülése valamilyen lelki alkatnak, idegállapotnak, sőt esetle

gbajnak is. Okozhatja azonban külső körülmény is, elsősorban anyagi állapot, továbbáalánosabban a kor »idegállapota«. Egyszóval ha meg akarom határozni a rendetlenséget, egyedektani, anyagi és társadalomlélektani tényezőket kell figyelembe venni.A rendnek – mint a rendetlenség ellentétének – általában két fajtáját jelölném meg: az egyik azgy őrültjelöltek) mondhatnám mániákus, mondhatnám szimmetromániás rendessége, mely védeelső rendetlenség és disszolúció ellen, a másik a belsőleg harmonikus emberé, akinek rendjemészetesen oldott, és ez a külső »házi« rendre, időbeosztásra, viselkedésre, öltözködésre, egyszész belső és külső magatartására érvényes.”Ez az utolsó válasz már „szakértelmet” árul el, ami nem is olyan meglepő, ha tekintetbe vessz

gy aki adta, író, és maga is komoly, gyakorló rendetlen. (A válaszokat egy kérdőív: „Szerinteendetlenség?” kérdésére kaptam.)Ezekkel a feleletekkel legalábbis szubjektíve körbetapogattuk a rendetlenség fogalmát. Elvontektív meghatározása annál nehezebbnek látszik. Rend vagy rendetlenség, önmagában mint

enség, nem létezik. Az ásványi világ, a sztratoszféra, egy nyúl vagy egy kőrisfa nem lehet rengy rendetlen – legfeljebb rendellenes.A rend és a rendetlenség speciálisan humán tulajdonság, olyan fogalom, mely az ember és a tázötti viszonyt határozza meg. Figyeljük meg a következő apróságot: az embernek lehet rendesobája, a ruhája, a haja stb., de sohasem szoktuk azt mondani, hogy rendetlenek a gondolatai va

elmei, legfeljebb azt, hogy „rendezetlenek”. A nyelv géniusza pontosan kategorizál. A rend ésndetlenség meghatározást csakis ember és tárgy viszonyára szoktuk használni. Amikor egy sz



ndetlenségéről beszélünk, akkor tulajdonképpen nem a tárgyakról van szó, hanem az embergyakhoz való viszonyáról, mert a tárgyak nem lehetnek önmagukban rendetlenek, hanem csakberi cselekvés következtében ilyenek vagy olyanok.Tehát a rend-rendetlenség vizsgálatával az ember és a tárgy közötti viszony egyik vetületétsgáljuk mint a cselekvés eredményét.Az ember rend-rendetlenség viszonyát vizsgálhatjuk szubjektívan, az alany élményeiből,eteiből, közléseiből kiindulva, vizsgálhatjuk cselekvés közben, vagyis folyamatában (andennapi élet keretében vagy mesterségesen előállított kísérleti szituációban); és vizsgálhatjuklekvés során kialakult tárgyi változásokon keresztül. Ez utóbbi esetben nem a folyamatot, haneredményt vizsgáljuk.Egyelőre induljunk ki az eredmény, a tárgyak oldaláról, hogy empirikus úton tudjuk tisztázni nd-rendetlenség problémával kapcsolatban felvetődő alapfogalmakat.

Tisztázzuk az alapfogalmakat!

orma és a lényeg

A tárgyak elhelyezésében megnyilvánuló rend-rendetlenség jelenségét két részre bonthatjuk:yegi és formai részre.A formai rész szembetűnő, de megtévesztő is lehet. A lényeg az, hogy a tárgyak elhelyezésegfelel-e valamilyen gyakorlati célszerűségnek.

Ha belépünk egy lakásba, ahol éppen nagytakarítás folyik, a bútorok, képek, szőnyegek nincseyükön, nem szólva az apróbb tárgyakról – akkor milyen ez a lakás? Rendes vagy rendetlen? Ay, hogy a bútorok, a tárgyak nincsenek a helyükön, rendetlenséget kellene hogy jelentsen mins körülmény között, de nagytakarítás idején semmiképpen! Itt az volna a rendetlenség, ha ottnának szépen sorban a díványon a párnák, az asztalokon a terítők, miközben a falakról söprik

rt. A nagytakarítás (a tárgyak helyükről való elmozdítása és alapos megtisztítása) lehet rendeset rendetlen. Ennek a munkának is megvan a maga hagyományos, klasszikus vagy egyéni menely értelmesen és világosan, ökonomikusan szolgálja a célt, a „nagy”-takarítást, s ennek semmze a rendetlenséghez – lényegileg. Formai szempontból persze a nagytakarítás rendetlenségneik.Van a rendetlenségnek egy laza, oldott formája is, amikor a tárgyaknak nincs kijelölt helyük,csenek formailag elhelyezve, csoportosítva, nem törekednek esztétikumra, hanem mintegy alekvés folyamatának megfelelően kézhez állnak: ez az életteljes, jó rendetlenség. Tulajdonkép

m is volna szabad annak nevezni, mert hiszen lényegileg rend, csak a rend formai részének hi

att hat a kívülállóra rendetlenségként. Annak, aki a folyamaton belül van, ez kellemes ésrmonikus állapot, igen jól érzi magát benne, és jól boldogul.Természetesen a formai rész is fontos. A forma adja az áttekinthetőséget, teszi világossá azzefüggéseket. Vagyis a forma a lényeg egyik kifejezőeszköze. A felépítés, a szerkezetgnyilvánulása. A formán keresztül érvényesül az esztétikai igény is. De mihelyt a forma csakmagát hangsúlyozza vagy túlzottan előtérbe kerül, rendszerint a cél, az értelem szenved kárt, yeg háttérbe szorul. Az esztétikum túlzott érvényesülése pedig díszletté válik a lényeg hátrányMinél merevebb és formaibb a rend, annál nagyobb a veszélye, hogy életellenessé, célellenessik. A túlzott formai rend öncélú, nem az életet szolgálja, hiszen az élet szolgálja a rendet.

Z. M. egyedülálló idős asszony lakásán a következőket tapasztaltam:



A kicsi, négyszögletes szobába sok-sok bútor bezsúfolva, méghozzá lehetőleg szimmetrikusan.lépve az ajtó falán jobbra egy szekrény, balra egy szekrény. A hosszmenti falon jobbra egy ágy,ra egy másik, szemben sublót, jobb oldalán vitrin, bal oldalán kisszekrény, középütt ebédlőaszt

gy székkel. Mindenütt egyforma fehér csipketerítő, rajtuk középen, pontosan középen váza, jobbról hamutartó. (Ő maga nem dohányzott, vendéget ritkán fogadott, azokat is a konyhában ültet

) Az ágytól nem leltetett az ablakhoz férni, csak különleges tornamutatványok árán, mégsem akshová helyezni az ágyat, mert így „rendes” (tudniillik formailag; lényegileg: értelmetlen). Akeny szoba két ágy közötti szélességét úgy kitöltötte a négyszögletes ebédlőasztal a négy székk

gy csak oldalazva lehetett a szoba másik felébe átjutni, nem szólva arról, hogy az ágyba sem lebadon befeküdni, hanem csak a végéről bemászni. Ebben a szobában nagyfokú formai rendretében igen rossz lényegi rendet találunk. Képzeljük csak el az ágyazást ilyen körülmények közyáltalában mit lehet egy ilyen szobában csinálni? Hol lehet olvasni, kézimunkázni, napközbenenni vagy vendéget fogadni? Hiszen a két oldalsó széket ki sem lehet annyira húzni, hogy az asllé leüljön valaki.Ez az öncélú formai rend. Ennek célja önmaga megvalósítása; az élet menetét, a napi tennivalégzését nem szolgálja, hanem gátolja.

Az igazi rendetlenség: összekuszálódottság, zűrzavar. A forma fölbomlik, kaotikus állapotalkodik. A rendetlenség tulajdonképpen a cselekvés lényegének összezavarása, az értelmes célesztése vagy a céllal való törődés hiánya.

M. O. harminchat éves, kétgyermekes tanárnő lakása:A belső, nagyobbik szoba ablaka kitörött. Hogy a por ne tóduljon be az utcáról, a zsalu éjjel-naresztve. A szoba állandóan sötét, szellőzetlen, nehéz szagú. Nappal is ég a villany, mert arra azórára, míg otthon tartózkodnak, nem érdemes kinyitni a zsalut. A szép, antik ágy jobb és bal

dalán egy-egy gyermekágy áll, mert gyermekei mellette szeretnek aludni. Hol egyik, hol másik ae az ágyban, amelyik éppen bebújik, és előbb elfoglalja a helyet. Férje emiatt nagyon haragsziem törődik vele. Kislánya iskolás, fia óvodás, de még mindkettő ágyba vizel. Minden ágynemű

netránsan büdös, tele vizeletfoltokkal. A matracok kezdenek rothadni, mivel mm szárítja ki őketk az udvarra kitenni), hanem egyszerűen megfordítja, vagy egy újabb pokrócot dob a nedves réát ágya és hálóinge is vizeletszagú és foltos. Az ágy alatt áll a tizenkét személyes díszporcelánrt másutt nincs helye, és itt legalább nem lépnek rá a gyerekek. Az éjjeliszekrényen akülönbözőbb tárgyak felhalmozva, ételmaradékokkal, púderrel, vattával összekeveredve, és hár

gy pohár víz. Esténként friss vizet készít magának, nappal nem rakja el, hanem új poharat hoz aíg ki nem fogynak a poharak. A szoba minden kicsi zugában kabátok, cipők, ruhák, zoknik, pisztiszta fehérnemű, gyermekjátékok, könyvek, edények összekeveredve, kupacokba dobálva. Aztalon, székeken és a földön ledobálva ruhák és egyéb holmik. Semminek sincs meghatározott he

valami eltörik vagy elromlik, gyorsan újat vesznek helyette, a sérült holmi pedig hányódik adlón, a bútorok tetején. A sarokvitrinben krumpli csírázik, zöldség rohad. A perzsaszőnyeget ezdték az egerek, a monogramos ezüst evőeszközök a gyerekjátékok és a szemét között kallódnaács szőtte damasztabroszokat hol lepedőnek, hol törülközőnek használják. A villanyszivattyúomlott, s mivel nem csináltatták meg, évek óta nincs víz. Az utca végéről hordják, az artézi kútrvel senkinek nincs kedve vizet hordani, nem lehet mosakodni, az angol vécé eldugult, mellette áülék bilikben, cserepekben, irtózatos bűzt árasztva.

Az esethez még azt hozzá kell fűzni, hogy mind a férj, mind a feleség jól keres. Három szoba

zkomfortos házban laknak. Mindketten fiatalok, egészségesek. Egészségesek a szó fizikaielmében. Az asszony is, a férfi is jó megjelenésű, aránylag jól öltözöttek, munkahelyükön jó l



átják feladatukat. A házaspár lakása a teljes rendetlenség képét mutatja. Ez az igazi rendetlenséte, ahol lényeg és forma megzavarodott.

A helyzet lélektani analizálása későbbi probléma. Az minden esetre nyilvánvaló, hogy a családttel súlyos bajok vannak. Az öltözködés rendezettsége arra mutat, hogy kifelé, a világ felé métják magukat, és vannak olyan területek, ahol egyéniségük, életük nem került zsákutcába (munTermészetesen az olyan kaotikus állapot, amely már minden területen megnyilvánul, ritka, minylag ritka a teljesen megfeneklett, lelkileg szétbomló ember is. Ez a kaotikus rendetlenségsághelyzetek esetén időlegesen felléphet, egyébként súlyos elmebetegeknél, depressziósoknálótáknál jelentkezik mint állandó tünet. Ez a megállapítás persze nem jelenti azt, hogy a nagyfodetlenség, a kaotikus rendetlenség egyenes összefüggésben volna az elmebajjal. Azt mindeneggel törődő elmeorvos tapasztalja, hogy az elmebetegek is lehetnek jó és rossz lelkiállapotb

mikor a beteg állapota rosszabbodik, rend-rendetlenség viszonya is romlik. A belső káoszvetkezménye a külső káosz. Csak arról van szó, hogy hosszú ideig tartó kaotikus állapot

mebetegeknél szokott mutatkozni. Egyébként például paranoid betegeknél éppen a kényszeresndesség fokozódhat természetellenesen az abszurditásig.Amint látjuk, a nagyfokú rendetlenség a cselekvés céljának összezavarodása, a tárgyak elhelyem szolgálja a célt, kaotikus állapotot idéz elő.Az egészséges, a jó rend az, amikor a tárgyak úgy vannak elhelyezve, hogy esztétikusan,mészetükből adódó formai renddel, értelmesen és jól szolgálják a cselekvés célját.Csak ezt a két szélsőséget lehet elhatárolni mint rendet vagy rendetlenséget a következőképpen

A rend: lényegi és formai rend.A rendetlenség: lényegi és formai rendetlenség.

Egyébként csak átmeneti állapotról beszélhetünk:

A jó rendetlenség: lényegi rend, formai rendetlenség.

A rossz rend: lényegi rendetlenség, formai rend.

orma és a lényeg megnyilvánulásai

A célt sokféleképpen szolgálhatja a rend lényegi része. Sivárság, fantázia, öröm, esztétikum,ritánság, merészség, józanság, praktikum és még sok egyéb tulajdonság mutatkozik meg azendezés lényegi részében, világosan tükrözve azt, hogy tulajdonosának milyen a viszonya alekvésfolyamathoz. A rend formai része is igen sokféle és árnyalt.

M. L. harminchat éves mérnök meséli:„Első kínos meglepetés az volt házasságomban, hogy egy nap, amikor hazajöttem, a feleségemgyogó arccal fogadott, bevitt a dolgozószobámba és a következő meglepetést mutatta: anyvszekrények felső nyitott polcai elé grenadin függönyöket tett, hogy ne szállja a könyveket a pt olyan világosan és meggyőzően magyarázta, és annyira örvendett, hogy nem szóltam semmit. artam megbántani, de a barátaim és a vendégek előtt mindig szégyelltem magam. Láttam azépedést az arcukon, amikor észrevették a függönyöket. Persze mindenki azt mondta, hogy helyehető. Később, amikor egy külföldi kongresszusról visszaérkeztem, alig hittem a szememnek. Teljlakult a könyvszekrény! Nagyságrendbe rakta a könyveket. Nagyon furcsák a könyvek így

sorakoztatva. Elvesztik a könyvjellegüket. Valahogy a katonasághoz kezdenek hasonlítani. Ez n



llem, nem lélek és nem értelem. hanem drill. Akkor már az sem segített, hogy szép lassan, akarenére lecibáltam a függönyöket. Tulajdonképpen nevetséges, hogy mennyre irritált ez anyvrendezés. Pedig úgy látszott, hogy neki van igaza. A könyvek azelőtt sem voltak betűrendbekva, sem tárgy szerint csoportosítva. Tehát azzal, hogy nagyságrendbe rakta őket, nem bontott mmmiféle rendet. A nagyságrendben pedig megszámozta mindeniket, és pontos katalógust készítegy ezentúl minden könyvet megtaláljak. Ezen a nyereségen kívül szerinte így szebben hatnak ésnnyebben lehet tisztán tartani őket. Ez végül is igaz. De hát ezek a könyvek úgy éltek, ahogy volahogy mindent megtaláltam, tudtam, hogy mi hol van. Ha valamit mégis kerestem nagy ritkán,

vesebb időbe került, mint mindent a katalógusból előbogarászni. És főként nekem jobban megfeost mit tehettem volna? Zavarjam össze az egész rendet? De milyen elv szerint? Az a régi rend vndetlenség, mindegy, hogy minek nevezzük, magától alakult ki. Nem csináltam semmit – csak lasdegenedtem a szobámtól, aztán a feleségemtől is...”

Ezeket a mérnök 57-ben mondta, amikor a házasság csődje már nyilvánvaló lett, és válássalóbálták megoldani a tűrhetetlen helyzetet. 52-ből a következő feljegyzés vonatkozik erre az es

Mikor M. L egy percre kimegy a szobából, az egyik munkatársa felnéz a könyvespolc előttiggönyökre, és azt mondja: „Na, mit gondoltok? Meddig fogja ezt az asszonyt kibírni?”Természetesen M. L. válásának nem a könyvszekrény körüli probléma az oka. Hanem itt iságosan és élesen megnyilvánul a két különböző alapbeállítottság, ami úgy látszik, annyiradenssé válik a rendhez való viszonyulásban, hogy már a kívülállók is érzékenyen reagálnak r

rsze ez még nem sorsszerű. Akármelyik megváltoztathatta volna kapcsolatát a tárgyakkal, ésrmonizálódhattak volna, de a rend-viszonyon csak úgy lehet igazán változtatni, ha az embermaga is megváltozik.Azt hiszem, fölösleges végigvenni a lakás teljes berendezését, a könyvespolcok világosanrulják, hogy az asszony rendje puritán, józan, praktikus rend, és zárt mértani formákra töreksztétikai igényét is a praktikumnak rendeli alá. A férfi laza, oldott természetességre törekvése ent falba ütközik. Ebbe a józan fegyelmezettségbe.

end és a rendetlenség tudatossága

Az ember rend-rendetlenség viszonya sokkal kevésbé tudatos, mintsem gondolnánk. Mivel a rzetevői magunk előtt is ismeretlenek, csak részben irányítottak tudatosan, akárcsak mimikánkzgásunk. Természetesen ezt igen kevesen hiszik el. Egyrészt azért, mert a naiv élményre

maszkodnak, hogy „olyan arcot vágtam”, de nagyon meglepődnének, ha ezt az arcot néhánymkockán eléjük vetítenék. Azt hiszem, ebben semmi meglepő nincs, igen gyakori jelenség ez,ndoljunk arra például, hogy érzékszerveink működése sem tudatos.

Elméletileg is felvethetjük a kérdést: hogyan állíthatja valaki, hogy tárgyilagosan, tudatosangállapíthatja rend-viszonyát, amikor nem tudja pontosan, hogy mi a rend? Érdekes az is, hog

nd-rendetlenség kérdőívre adott válaszokban egyszer sem fordult elő, hogy ne lett volna legalzleges eltérés a kérdezett saját magáról és a környezetének róla alkotott véleménye között. (Emérés kérdőíve saját rendre és az illető környezete tagjainak rendjére vonatkozott.) Gyakori vegymásnak téliesen ellentmondó válasz. A feleletek összehasonlításakor a házastársakglepődése és szenvedélyes vitája bizonyította, hogy ennek oka nem szándékos félrevezetés, h

gyfokú tájékozatlanság. Aminek oka nem kizárólag az, hogy az ember rend viszonya csak igemértékben tudatos, hanem az is, hogy rendkívül bonyolult, sok benne az ellentmondó részlet,

vel folyamatról van szó, a hullámzás, változékonyság is jellemzője.



A saját, nem-tudatos beállítottságunk

Amennyiben valaki a rend és a rendetlenség kérdésével kíván foglalkozni, és megfigyeléseketván tenni, helyesnek látszik, ha előbb saját rend-viszonyát tisztázza, mert ha nem, meglepőenubjektív és megtévesztő lehel az értelmezési kísérlete, sőt, maga a megfigyelés sem lesz mindgyilagos. Egyszerűen azért, mert saját nem-tudatos rend-beállítottsága vezeti. Figyeljük meg,lyen erős fokú a vezetettség:Egy lakásban több nagyméretű könyvespolc mellett áll egy kicsi, üvegajtós empire könyvszek

t felső polcát megnézi három ember, és véleményt mond róla r end-rendetlenség szempontbólA két polcon a következő holmik állnak: a felső polcon elől, középig enyhén megdöntve körürminc szakmai könyv, nincsenek betűrendbe rakva. Mögötte, a hátsó sorban, a másik oldalrólndulva körülbelül ugyanannyi szakmai könyv. (A polc kettős szélességű.) Így mind a két sor kható, de úgy alakul a tér, hogy baloldalt hátul a könyvek mögött marad üres hely, jobboldalt pönyvek előtt. A hátsó üres térben jegyzetek állnak egymásra lazán felhalmozva és egy

szonzacskóban só. Jobboldalt, a könyvek előtt egy henger alakú zománcos doboz, benneokoládé, néhány szem dió, különböző cukorkák, egy nyalóka, pár szem karamella.Az alsó polcon, mint felül, lazán egymásra rakva, minden különösebb rendezés nélkül, enyhén

gdöntve szakmai könyvek, de itt a középen túl nyúlnak. A hátsó bal oldali részben filozófiainyvek, jobboldalt az előttük levő térben szakfolyóiratok, laposan egymásra fektetve, rajtukállítva, vagyis a könyvek hátának támasztva kicsi, tükrös, vásári mézeskalács szív. A könyvekgött egy régi, szép bokály – eltörve.

P. O. ötvenkét éves orvosnő megnézi a szekrényt figyelmesen. A következőket mondja:Először is miért nincs bezárva? Itt a kulcs az ajtajában, és nincs bezárva. Ez rendetlenség. Anyvek nincsenek betűrendbe rakva, ez is rendetlenség. Ilyen kevés könyvet nem munka betűrendbkni, úgy látszik, a gazdájának nincs igénye erre. Én két sorba raknám a könyveket. Hátra a

gasabbakat, a kicsiket előre, úgy mind a két sor látható lenne. (Akkor hogy rakná betűrendbe?)ámomra ez így rendezetlen és nyugtalanító. Mi van ebben a zacskóban? Só! (És nevetni kezd.) Atem, kávé, kakaó vagy valami más értékes dolog! Ebben a dobozban pedig cukorkák? Hogy kernyvek közé? Hát persze, egy kis eldugott csokoládé. Nem illik könyvek közé egy pléhdoboz. Ayzeteket én összefűzném, és külön dossziékban csoportosítanám. A folyóiratokat is évfolyam sz

köttetném. Nem tetszik ez a szekrény, rendetlen. Még szerencse, hogy sehol por vagy papírdarabmég így is, mintha a víz hordta volna ide a hordalékokat.

Z. M. huszonnégy éves író véleménye:Amióta ide járok, idegesít itt elől ez a doboz, amelyben a cukorkák állnak. Nem azért, mert aminne van, hiszen eddig nem néztem bele, hanem a formája nem illik a könyvek közé. Ez rendben vez a zacskó, nem látszik. Egy kicsit azért mégis látszik a sarka. Tessék nagyobb könyveket tennje, hogy egészen eltakarják. Én is tartottam könyvek között holmit, de nem látszott. Ez helyes, eött kancsó, ez biztosan kedves darab volt. Jegyzeteket nem tartanék itt. (Közbeszólás: szakmaiyzetek, itt van a helyük!) Akkor se, mert nem szép. Ez a kicsi szív, ez kedves. Nem rossz a ritmusogy el vannak helyezve ezek a könyvek. Értelmes is, látni mind a két sort, azonkívül így nem olyrev, kedvesebb, és vannak kis hátsó terek is, ahová rejteni lehet holmikat. Persze én mást rejtenmegértem ezt a sót. Biztos még az ősszel, a harcok alatt került ide. (Ne feledjük, nem sokkal a

ború után vagyunk. Háborúban, harcok idején leghamarább a só hiánya nehezíti az élelmezést)

óval tetszik is meg nem is. Én valahogy többet adnék az esztétikára. Látom, hogy annak, akié, va



éke hozzá. De nem törődik igazából azzal, hogy szép legyen. Neki az mellékes, s csak addig foníg magától jön. Aztán meg az sem tetszik nekem, hogy a meztelen polcokra rakja a holmikat. Láegyik fiók aljában nincs selyempapír, pedig az úgy lenne szép. És miért nincs bezárva?

I. T. harminchat éves költő véleménye:Több ezer könyv van szabadon a lakásban, és ez a néhány zárt helyen, üveg mögött, nyilván ezeékesebbek a gazdájuknak. Hát persze, szakmai könyvek! Nem tesz semmit, hogy nincs ráfordítvacs, ha elutazik, biztosan bezárja, azonkívül csukott helyen vannak. Saját lakásában normális em

m zár be folyton mindent. Az bizalmatlanság. És amiért nincs jelenleg bezárva, azért fölöslegescsot kivenni s valahová elrakni. A könyvek nincsenek betűrendben. Helyes. Nagyképűség ilyen nyvet betűrendbe rakni. Tán csak ismeri a gazdája anélkül is őket? Hatvan szakmai könyv közülm kell betűrendben keresni valamit? Akkor meg minek? Hátul jegyzetek. Nagyon okos. Idetartozkellemesebb hátul. A teret is ki kell használni. Határozottan jó a térkihasználás, kedv van benndület. Mi van ebben a zománcos dobozban? Műszer vagy negatívok? (Cukorka.) Óriási! Édesszekrény gazdája? (Nem.) Minek tartogatja? (A gyermekeknek és a férjének.) Nagyon jó, perszendjárt kitalálhattam volna, hogy asszony a szekrény gazdája. De szép, hogy bátran vegyítikmáját a nőiességével. Nem is kell félnie, hogy összevegyül. Nem fél a keveredéstől, vállalja

ugodtan, tudja, hogy megférnek egymás mellett. Úgy látszik, nem semlegesedett, és nem akarancipálódni. Ismerem a női szekrényeket, ahol minden összezavarodik, vagy mereven elkülönültt a könyvek mögött! Félünk a háborútól, ugye? (Nevet.) Szimbolikus biztosítás. Valószínűleg háÉn ezt a szekrényt rendesnek találom. Nincs ugyan merev rend benne, de rendes. Persze hogynden összeillik, ami itt van! Ezek az illető féltett dolgai. Lehet, hogy van, aki komikusnak találjkem szimpatikusabb, mint ha az ékszereit vagy a pénzét dugná a könyvek közé. És hogy a könyvzött más is van; miért ne, ha van hely? Micsoda sznobság és merevség, hogy egy zárt szekrényrndetlenség mást is tenni a könyvek mellé? Persze attól függ, hogy ki mit tesz. Vásári mézeskalácv... Infantilizmus vagy érzelmesség? Emlék? Mindenesetre kedély, életkedv uralkodik itt, ezt elázekrény.

Ezek a vélemények a könyvszekrény két polcáról. Ezt mondja, így látja a három ember. Előszy tűnik, hogy nehéz tárgyilagosan véleményt alkotni, mivel az értelmezési lehetőségek isságosan labilisak. Pedig nem erről van szó, hanem az értelmezők szemléletmódjáról.A könyvszekrénykében lényegi szempontból rend volt. Az ott elhelyezett tárgyak értelmesen, olgálják a célt, ez a nekik megfelelő hely. Könnyen hozzáférhetőek és kezelhetőek. Értelmizetartozásuk gazdájuk beállítottságának megfelel.

Formai szempontból laza rend uralkodott. A könyvek sorba rakva, elhelyezésük világos,ekinthető. A só vászonzacskóban, jegyzetek egy csomóban, folyóiratok egymásra rakva, filoz

nyvek külön csoportosítva. A gondos, alapos formai rend hiányzik, mert nincsenek a könyvekűrendbe rakva, nincs nagyságrend, dosszié, bekötetlenek a folyóiratok, lazán megdűlve állananyvek, egyik-másiknak repül a bor ítólapja. Esztétikumot találunk ugyan, de az esztétikum itt nekvés, hanem önmagától adódó. Erre mutat a tér arányos és kellemes kihasználása, a r itmus aendezésben és a mézeskalács szív elhelyezése. Ha a szekrény tulajdonosa többet törődne azzalgy hogyan hat a szekrény, akkor nem helyezné előtérbe a zománcos dobozt, hanem a gondosaendezett könyvfal mögé rejtené azt is, a törött bokály és a só mellé.P. O., az orvosnő rendetlennek találta a szekrényt, mert alapbeállítottságának a merev, elhatáromai rend felel meg. (Ő – lakásában – még a díványpárnáit is mértani formában helyezi el;

űszerszekrényében, íróasztalán merev, formai rend uralkodik.)Z. M.-et esztétikai, formai dolgok zavarták. Amióta a házhoz jár, zavarja a zománcos doboz, a



mája miatt, anélkül hogy tudná, mi van benne. „Nagyobb könyveket tessék a sózacskó elé raknigy ne látszódjon ki a csücske.” Számára a legtermészetesebb a könyveket az esztétikaimpontoknak alárendelni, mivel szemléletének ez felel meg. Saját könyvespolca iskolapéldájatétikus elrendezésnek.

Az utolsó bíráló aránylag tárgyilagosnak mutatkozik, illetve megértőbbnek; mint kiderült, azért hasonló beállítottságú: a lényegi résznél természetesnek találja a konvencióktól, a szabályoó eltérést a személyiség szabad kiélése javára; az esztétikumot mellékesnek tartja, a laza, oldomai rendet kedveli.

Vagyis a saját, nem tudatos rend-beállítottságunknak olyan erős hatása van, hogy ez befolyásosok r endjéről alkotott véleményünket is.

Lakásunk rendje és rendetlensége

A lakásnál a rend formai része sokkal inkább érvényesül, mint a ruházkodás vagy a szekrényekok esetében. Ez ugyanis szembetűnő, mindenki látja, aki belép, tehát itt igyekszünk formát admát mutatni, még akkor is, ha egyébként nem volna fontos számunkra, ha önmagunkért nemnénk meg. Természetesen, akinek nincs formaérzéke, az akárhogy igyekszik is, nem tud jó fo

álni. De mivel igen sok a konvencionális berendezési forma, amit készen át lehet venni, ezért gyobb körültekintéssel szükséges ezt a kérdést vizsgálnunk.

akás beosztása

A lakás beosztását általában alaphelyzetként fogjuk fel. Nem olyan alaphelyzetként, amelyet aztlehetőségek kínálnak, hanem amelyet a lakók foglalnak el. Ez az állítás merésznek tűnik, hisztöbb ember lakásával kapcsolatban a lakás térbeli, előre megszabott beosztottságára, adottság

naszkodik, és állítja, hogy ez akadályozza a megfelelő, jó elhelyezkedést. A lakásbeosztást, mi

pen adott keretet, csakis ideális körülmények között kell kiszabott elhelyezkedési rendkéntékelnünk, mert abban még az ügyetlenebb, életképtelenebb emberek is jól tudnak élni; ámbár is előfordul, hogy a jó beosztást tönkreteszik, s kényelmetlenül használják. Az igen kicsi és roásokban vagy a túlságosan nagy és sok mellékhelyiséggel rendelkező lakásokban tudjuk csakzában lemérni, hogy életük rendjében megfelelően tudják-e a lakók beosztani a lakást vagy se

osztás szűk keretben

Nézzük az alábbi esetet.Sz. utcában két egyforma üzlethelyiséget utaltak ki két családnak, szükséglakásként. Néhány lépl lemenni a félszuterén helyiségbe. A bejárati ajtó üvegablakos, mellette széltében hosszú, alacak, a járda szintjétől fél méter magasságban. Mindkét helyiség egyformán cementpadlós, alacs

r eléggé tágas. Ha hozzávesszük a piszkos és nedves falakat, nyomorúságosabb, rosszabb lakóhhéz elképzelni. (Pedig akkoriban sokkal rosszabbak is voltak. A második világháború utániásínségben nagyon sok volt az úgynevezett üzletlakás Budapesten, elvétve még ma is fellelhetőegyik helyiségben magányos öregasszony lakik, a másikban egy házaspár, két gyermekkel.

Az öregasszony szobája:A redőnyt, amely még az üzlethelyiségből maradi vissza, mindig félig lehúzva tartja, mert

ebámulnak az emberek”. Ajtót, ablakot ritkán nyit, mert az utcáról bejön a por. Éjszaka, mikor



öndes az utca, sem meri kinyitni, mert valaki bemászhat, hiszen csak „be kell lépni” az ablakongletes, bűzös levegő van a szobájában – részint ezért, részint mert négy-öt macskát tart. A föld

ontok, félig elrágott kenyérhéjak, piszkos kis edénykékben ételmaradékok. Rozzant ágy áll abában, valaha jobb bútordarab lehetett, de most valósággal ellepik a rongyos ruhák, párnák,arók. Itt-ott látszólag minden különösebb cél nélkül, hatalmas, lógó belű fotelek, a macskák mándnek szétszaggatták a huzatát. A szoba közepén asztal, tele a legkülönbözőbb holmikkal. Amentpadlón szanaszét rongy- és szőnyegdarabok Az ajtó közelében varrógép, tele javítani valóhával. Előtte egy kis asztalon petróleumlámpa. A mennyezet közepén csupasz dróton lóg egy

gyvenes körte. „Emellett nem látok varrni, és nincs másutt villany –

panaszolja a néni –, ezért rrok petróleumlámpa mellett. Már egészen tönkrement a szemem. Ebbe a vizes, cementes lyukbaok belepusztulni.”

Ha körülnéz az ember, valóban úgy tűnik, hogy igaza van. Ebben a helyiségben csak elpusztulet.

A házaspár szobája:Az asszony boldogan meséli mindenkinek, hogy az ajtó és az ablak fölötti redőnyöket adőnyházakkal együtt eladta, és az árából műanyaggal felöntette a cementet, és kifestette a szobáműanyag barnásvörös, linóleumszerű, nem hideg, és könnyen kezelhető. Pasztával fényesíti, amy csillog, mint a parkett. Később az Ingatlankezelő Vállalat a falat szigeteltette, azóta nem nedajnos, ez a festés után történt – mondja –, nagy rumli volt, de megérte. A festést aztán a vállalaavította. A néninél is megcsinálták volna, de ő tiltakozott, hogy nincs hol lakjon, míg a lakásábgoznak. Hát nekem volt hol laknom a gyermekekkel? Viszont nagyon jó lakás lett. Én szeretem,

áron hűvös, télen meleg.”

Nézzük meg ezt a „lakást”:A bejárati ajtó mellett falat húztak. Léckeretet állítottak fel, és házilag kasírozott, újságpapírok

zült kéregpapírral vonták be, amit aztán fehérre festettek, mint a „lakás” többi részét is. Ezzelertek egy két méter széles, hosszúkás helyiséget. Ez a konyha. Nagyon ügyesen, tisztán,ngulatosan berendezték. Ennek a keskeny helyiségnek a végén egy vállig érő, hasonló módszerrzült falacska fülkét zár le, ez a mosdó. „Muszáj volt – mondja az asszony -, mi túl sokan vagyu

hoz, hogy itt elől mosakodjunk, és akkor nem is lehetne ki- meg bejárni. Meg aztán nyitva az ajasztól őszig. Nagyon egészséges, ha az ember nyitott ajtó melleit mosdik. Odalátni nem leltet, cevegő megy felül, azért csináltuk így. Por nem jön be. Van egy slagom, azzal naponta háromszor

mosom ezt a picurka járdarészt. Meg aztán kevés ember jár errefelé. Az ablak egész éjjel nyitva úgy szeretjük.” „Nem fél, hogy valaki bemászik?” „Nem tud ott senki bejönni úgy, hogy le ne v

y-két virágcserepet.”Az ablak tele van virágokkal. Belül könnyű, átlátszó függöny és egy komplószoba-bútor. A falakon képek. A szekrények tetején befőttesüvegek, almák sorakoznak. A konyát a férfi zöld festékkel kockákra osztotta. Ezekben a kockákban a gyermekek színes mesefigurátettek. A család nagyon büszke, a „lakásra”; különösen a beosztásra”.Egyes emberek szükséghelyzetben valóban csodákra képesek.

osztás tág keretben

Most nézzük meg egy nagy lakás beosztását!

Kertes villa első emeletén van a következő lakás. Három tágas, szép helyiség, ezek közül az egy



teremszoba. Déli fekvésű, napos, nagyméretű luxusfürdőszoba, tágas előszoba. Ezenkívül még tnyolult mellékhelyiség. Először is egy hosszúkás tálalószoba. Erre azért volt szükség, mert a kog messze, a kerti szárnyban található, amelyet a lakásnak ezzel a részével keskeny, hosszú folyoössze, megkerülve a lépcsőházat. Ebből a folyosóból nyílik egy kicsi szoba, amelyei

asalószobának” neveztek, aztán két kamra, végül a konyha. A konyha előtti kőoszlopos tornác fs lakókkal közös kerti teraszhoz vezet, amelyről pár lépcsőn lehet lemenni a kert domboldalszezébe. Itt öreg fák, pázsit, sok virág. A lakás központi fűtéses, de minden szobában jól működő,rdmuth-rendszerű cserépkályha is áll. A tálalóhelyiségben gázcsatlakozó az ételmelegítéshez, a

dőszobában villanybojler.Az ilyen lakásra szokták azt mondani, hogy luxuslakás. Ebben a lakásban először egy idősebbzaspár lakott. Nagyon kényelmesen és szépen rendezték be. A lakás minden részét lakták éssználták. A vasalószobában háztartási alkalmazott lakott. Miután a házaspár kivándorolt, aáshivatal igénybe vette a lakást, és kiutalta egy festőművésznek, aki feleségével, sógornőjével fiával költözött bele. Az asszony második gyermekét várta, és néhány órát tanított egy iskolába

gornő vezette a háztartást, és vigyázott a gyermekre.A következőképpen helyezkedtek el:A műteremszoba a férfi dolgozószobája. A következő szoba a nappali, a harmadik hálószoba.ndnyájan ott laktak, a sógornő a nappaliban aludt. A nagy lakást a két asszony képtelen volt

ndben tartani azért, mert túl nagyok a szobák, a rengeteg folyosó és mellékhelyiség kifárasztottaet. A kisfiú és pajtásai állandóan mindent telehordtak porral és sárral, mivel a belső folyosón érthelyiségen át szabad közlekedésük volt a kert felé. Végül már nem is eresztették be a parkettetgyis reménytelen”. Nagyon messze volt a konyha. Vagy a gyermeket is ott kellett tartani főzészben, vagy minden tönkrement, és aki főzött, kifáradt az előre-hátra rohangálástól. Fárasztó voleket és a terítéshez szükséges edényeket hátravinni a lakószobákba. A vasalószobát a sógornő

arták télire berendezni, de ez elmaradt, mert télre megszületett a második baba, és jobb volt, hazelében van, hogy fel tudjon kelni hozzá éjszaka is.Közben életbe tépett Magyarországon az a szénkorlátozási rendelet, melynek értelmében tilos v

llékhelyiségeket fűteni, és a fűtött lakószobák számát is megszabták. A család úgy döntött, hogyteremszobát fűtik központilag, és ott laknak. Az eddigi lakószobát, ahol most majd alusznak, fáik be estefelé. Így mindnyájan a műteremszobában nyüzsögtek egész nap, s mivel nem szereztek a műteremben is aludtak. Lassan ez a szoba a nyomortelepek képét idézte. A csecsemő éjjel-na

mbölt – az apa szerint, aki menekült volna már a házból, mondván, hogy nem tud dolgozni. Azzonyok a jéghideg és fűtetlen mellékhelyiségeken átjárkálva, a távoli és hideg konyhában

szködtek. Állandóan betegeskedtek, sokat panaszkodtak a lakásra. Tökéletes volt a csőd. A lakásználhatatlan, télen-nyáron nyűg, semmi kényelmet nem ad, ráadásul nagyon drága. Miután agornő tüdőgyulladást kapott és meghalt, a házat átkozva, iszonyodva menekültek a borzalmas é

sználhatatlan lakásból. Elcserélték egy háromgyermekes házaspárral.

Az új lakók tavasszal költözködtek be, és a következőképpen helyezkedtek el:

A műteremszoba a férfi dolgozószobája (szintén festőművész). Mellette a szülők hálószobája, armadik a gyermekek szobája. A vasalószobát odaadták egy távoli rokonfélének, aki cserébe heteyszer segített végigtakarítani a lakást. A konyhát ebédlőkonyhának rendezlek be, ott is étkeztekrcolkodtak előre-hátra a szobákba. A gyermekek reggeltől estig a konyha előtti tornácot és a ferthelyiséget használták, nem is volt szabad a lakásba bemenniük. Egyrészt azért, hogy levegőn

yenek, másrészt, hogy a sarat, port ne hordják be. Az asszony szerint nagy könnyebbség, hogy anyha távol esik a szobáktól, mert így a lakás tiszta marad és csöndes, zavartalanul lehet pihenn



gozni.Jött a tél, a ház a rokonszenves lakóknak kijáró együttérzéssel várta, hogy fogják bírni a hidegeA műteremszobát fűtötték csak központi fűtéssel. Az előszobában vezetett a kazánkémény, ezlemesen temperálta az előszobát. Az előszobaajtót mindig nyitva tartották a gyermekszoba felédőszoba ajtaját is, ahol villannyal fűtöttek, így a gyermekszoba hőmérséklete is temperált volt,dőszobáé szintén. A konyhát télire beköltöztették a kicsi tálalóba, ahol előzőleg is volt gázvezea helyiséget gáz melegítette. A kerti szárnyba vezető folyosót a konyhával együtt télen lezárták

ermekeknek, akik télen óvodába és iskolába jártak, a szülők szerint nincs szükségük különösebb

legre, mert úgyis állandóan mozognak, és otthon meleg tréningruhát viselnek, tehát éppen alkayermekszoba hőmérséklete. Ha valamelyik csendes ülőmunkával foglalkozott, bemehetett azához a műterembe. A szülők fűtetlen szobában aludtak, ezt egészségesnek találták. A lakást lemesnek, télen-nyáron jól használhatónak, egészségesnek és olcsónak minősítették. Az asszonynden különösebb megerőltetés nélkül, tisztaságot és rendet tartott. Szerinte azért volt könnyű aást rendben tartani, mert „nagyszerű” a beosztása.Természetesen a lakást csak az tudja jól beosztani, aki tudja, hogy mit akar az életben, ismeri apességeit, helyesen méri fel a körülményeket, valóra tudja váltani terveit és célkitűzéseit.A lakásbeosztás sokszor csak vágyakat takar, amiket gazdájuk nem tud realizálni. Máskorszaságot, zűrzavart árul el. Vagy nem más, mint a külvilágnak mutatott, lehetőleg imponálókoráció, ami mögött nincs lényeg és kiteljesedés – nagyon sok dolgozószoba és íróasztal csakma. A helyiségek és a hely beosztása, a családtagok elhelyezkedése rendkívül bonyolult, s annriációt vehet fel, ahányféleképpen az emberek életüket és mindennapjaikat formálják.A lakás beosztását mindig a legnagyobb figyelemmel kell kísérni. Az építész által lezárt terekak mint üres kereteket foghatjuk fel. A lakók panaszai és okfejtése rendszerint nem magyarázabnyire tünet, amit csak alapos megfontolással lehet értékelni. Amikor az ember jó úton van, ég tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsihikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza vala

ban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.

riációs lehetőségek

Az a lény, hogy egy helyiséget konyhának terveztek, és ennek megfelelően építették, még igenveset jelent. A konyha lehet sivár, kellemetlen és a főzésen kívül minden másra használhatatlanyiség, lehet ebédlőkonyha, lakókonyha, nappali, műhely vagy munkaszoba. Attól függ, mire

sználják. Ne felejtsük el, hogy eredetileg a konyha mindenes helyiség volt, ahol a család életelott. Falun most is a konyha a lakott helyiség. A modern nyugati civilizáció a konyhát ismét

yekszik egyesíteni a lakás többi részével; nagyon érdekes, hogy éppen a jó térkihasználás

dekében. Gyakran látni olyan megoldást, ahol a hipermodern „konyhablokk” kisebb területet fmint egy 30-50 évvel ezelőtti konyhakredenc, máskor viszont étkező résszel csatlakozik a

ppalihoz. Az, hogy a konyhát mire használjuk, és berendezése mekkora helyen fér el, felfogásny és akarat kérdése.A konyhapéldával csak azt próbáltam illusztrálni, hogy a beosztás, az egyes helyiségekhasználása milyen nagy lehetőségeket rejt magában, még szigorúan zárt, célszerű építés esetébMinden szoba és minden sarok a konvenciótól eltérő értelmet és célt kaphat, ha erre a lakókna

ükségük és erejük van.A lakás beosztása, hogy ki miként helyezkedik el benne, egyes helyiségek milyen funkciót tölt

árulkodik a lakók életviteléről, életbeosztásáról, ugyanakkor egymás közti viszonyáról is. Pé



y kétszoba-hallos városi lakásban így helyezkedik el egy család:A napos, nagy utcai szobában lakik a férfi. Az udvariban az asszony, hároméves kislányuk alban. A férfi szobája dolgozószoba, melyet sem az asszony, sem a gyermek nem használ. Anagyobb figyelemmel és óvatossággal kezelik. Pedig a férfi nincs otthon, hivatalba jár. A gye

obája ebédlő és nappali.Úgy is elhelyezkedhetnének, hogy a gyermek az utcai szobában, a férfi az udvariban, az asszolban. Vagy a fér j és a feleség együtt egyik vagy másik szobában, vagy anya és gyermeke együHárom ember elhelyezkedési lehetősége három szobában matematikailag több tucat variációsetőséget kínál, s ha hozzávesszük még a szobák funkcióváltoztatását is, a variációk száma óririk. De ez még mindig csak matematika. Pszichológiai szempontból az elhelyezkedés lehetősékkal bonyolultabb, mert a szobák szeparáltsága, nagysága, fűthetősége, világossága, levegőssrendezési módja is számításba jön, hogy csak a legkézenfekvőbb tulajdonságokat említsem.

akás „berendezési” rendje

A szobákat annak megfelelően bútorozzuk be, hogy milyen célra akarjuk használni. Erre azt ietne mondani, hogy a szobáknak rendszerint nincs különösebb céljuk, csupán annyi, hogy lak

nnük. A különlegesebb célú szobákkal valójában nincs miért foglalkoznunk, magánlakásokbanr úgyis ritkaságszámba mennek – legalábbis nálunk. Ellenben annál érdekesebb, hogy kineklyen bútordarabok szükségesek a mindennapi élethez. Milyen céllal rendezi be – esetleg éppenyetlen – lakószobáját? Vagy a négy-öt tagú család mit rak be egy-két lakószobájába? Esetleg aótelepek rekeszekre osztott, szűk négyzetmétereibe. Mert ott is lehet jól „elhelyezkedni”.

ípusberendezés

A múlt század húszas-harmincas éveiben például a városi emberek átlaga úgy rendezkedett be

gy ha volt egy szobája, azt hálószobának rendezte be, ha viszont már kettő volt, hálónak ésédlőnek, ha három, háló-, ebédlő-szalonnak vagy gyermekszobának. Később az új házasok aásínségben az egyetlen szobát úgynevezett kombinált bútor ral rendeztek be. A kombinált búton jött a variabútor, amelyet szintén a szobák számától függetlenül, kis változtatásokkalalmaznak. Ezek kiválóan alkalmasak voltak a kis alapterületű, egy-két szobából és egy-kétszobából álló lakótelepi lakások átlagos berendezésére.Mire lehetne ezekből a típusberendezésekből következtetni? Először nézzük meg a kifejezést. torokat, melyek a lakást kitöltik, „berendezésnek” nevezzük. Nyilván, mert velük berendezkedéletünkre; berendezzük a szobákat annak a célnak megfelelően, ahogy élni akarunk, vagy – ésn gyakori eset – annak a célnak megfelelően, ahogy élni szeretnénk, vagy amit mutatni szeretndig valamilyen cél érdekében helyezzük el és válogatjuk meg a bútorokat, kivéve, ha üresmákat követünk. Végeredményben persze az idegen vagy készen kapott formák követése is cének nincs saját célja, saját tartalma, vagy nem érdekli a lakás, mivel mást fontosabbnak tart, aeszik a kész formákat.Mihelyt valakinek az élete a típusélet keretéből kilép, föléje emelkedik vagy alája süllyed, akkrendezésen is változtat, mivel a berendezési tárgyak hatásos eszközei a cselekvésnek, a mindent cselekvéseinek.

érések életforma és lakásberendezés között



Az is előfordul, hogy nem követi a lakás az életforma-változást, de ez mindig szakadást jelenthon és az életforma között. (A szakadás oka többféle, később részletesen foglalkozunk vele.) Aakadás és változás nemcsak a típusberendezéssel kapcsolatban léphet fel, hanem minden otthonnden berendezésben. Az életforma-változást követi a berendezés-változás – vagy éppen fordítmarabb árulja el a lakás a változást, mintsem még a gazdájukban tudatossá válna. A szakadás atforma és a lakás között tulajdonképpen rendellenes állapot. Hiszen azt jelenti: a lakás berender nem felel meg az életformának, de valamilyen okból a tulajdonosa nem hozza összhangba atőt.

Például:Középkorú házaspár lakik egy háromszaba-hallos, összkomfortos lakásban.Az egyik szobát albérletbe adják. A másik szoba dolgozószobának van berendezve, a harmadik ppalinak (illetve a mai modernebb értelembe vett nappali szobának, amit éjszaka alvásrasználnak). A hallban áll a régi ebédlőbútor egy része is. Ez a bútor súlyos és aránytalan a hallreteihez képest, megnehezíti a közlekedést, barátságtalan. Az ebédlőkredenc már csak az albér

obájában fér el, úgyhogy asztal terítéskor, edényelrakáskor minduntalan be kell nyitni az albérlalbérlő szobája és a dolgozószoba között üveges az ajtó, azon át teljes az áthallás. A lakás

nyelmetlen, a beosztása így nem jó, de nem mondanak fel az albérlőnek, mert a kiadott szoba árökkenti a lakás rezsijét.Lakásváltoztatás mellett döntettek, de évekig nem tesznek semmit, hogy tervüket realizálják. Mizaspár (mind a ketten!) otthon végez alkotó munkát, sokat panaszkodnak a rossz beosztású lakáol nincs egy csendes zug az elvonuláshoz. Különböző életváltozások és egyéb külső okok vetkeztében a házaspár elválik, és külön költözködnek. Mégpedig úgy, hogy a férfi máshová megni, és az asszony marad a lakásban mindaddig, amíg véglegesen meg nem oldják a függőben lé

oblémákat. Közben telnek a hónapok, a válás hivatalosan is halad a maga útján. Az asszony az végén a következőképpen helyezkedik el a lakásban:A férfi dolgozószobája marad úgy, ahogy volt, még az íróasztalon sem változtatta meg a tárgya

albérlő még a válás előtt kiköltözött. A házaspár az utolsó közös napokat az albérlőnek ebben ai szobájában töltötte, oda vitték át a két heverőt, egy kis asztalkát, néhány széket. Az albérlő asztala ott maradt, tele a holmival, amit még nem szállított el, itt maradt továbbra is az

édlőkredenc porcelánedényekkel megrakva. Az asszony ebben a szobában lakik, anélkül hogy bámegváltoztatna. Most is a hall az ebédlő, a harmadik szoba félig üresen áll, állandóan leengedegönyökkel, használatlanul.

Gondoljuk csak végig a következőket: a szobát, amelyben az asszony lakik, kitölti a két fekvőheak egyet használ, egyedül alszik), egy idegen íróasztal tele idegen holmival és egy ebédlőkredekor a barátai azt kérdik, hogy tud egy szobában lakni egy régimódi, szecessziós kredenccel, azt

aszolja: „Hát valahová csak kell tennem az edényeket.” Eszébe sem jut, hogy a kredenchez tarédlőasztal a hallban áll, útban és kényelmetlenül, míg a harmadik szoba félig üres és használatHogy az indokolások milyen kevéssé racionálisak, mutatja az is, hogy most, amikor egyedül tarn a nagy lakást, nincs szüksége albérlőre, pedig kereseti viszonyai nem változtak. Vegyük még eis számításba, hogy a dolgozószoba szintén érintetlenül és használatlanul áll. Közben panaszk

gy nem tud dolgozni, mert a lakószobája melletti helyiségben gyerekek tanulnak zongorázni, ésősen áthallatszik a gyakorlás.A „skízis” az életforma és a lakásberendezés között igen gyakori jelenség. Természetellenes,észségtelen állapot. Képletesen leszűkíthetjük a problémát erre az alapjelenségre: ha a cselekv

m a cselekvéseknek megfelelő tárgyat használja valaki, akkor lép fel a skízis. Ez pedig a rendyegének a megbomlása. Hiszen a rend lényege, hogy a tárgyak értelmesen, jól szolgálják a



lekvést. Hogy mi okozza a skízist, azzal pillanatnyilag nem foglalkozunk, de az nyilvánvaló, ettészakadottság állapota nem önmagától jön létre, lelki okai vannak, hiszen mint jelenség úgy, hogy valaki nem a körülményeinek megfelelően használja lehetőségeit. Egy sarkalatos kérdhetünk itt fel: mi tör ténik a jelenség okával, ha magát a jelenséget változtatjuk meg tudatosan szerűen? Vagyis ha a skízist mint jelenséget megszüntetjük, hogyan hat ez a jelenség előidézőára?

ehetőségek felhasználása

Az egészséges, kiegyensúlyozott ember a bútorokat életrendjének megfelelően válogatja összyezi el a lakásban. Életformája változtatásával, ha ez szükséges, a bútorait is cseréli vagysopor tosítja. Igen sokan azt válaszolják erre, hogy a bútorcsere nem oldható meg olyanyszerűen. Valóban vannak emberek, akik egy életen át szenvednek az örökölt vagy részben szenyelmetlen és rosszul használható bútoroktól, de nem változtatnak, általuk legyűrhetetlennek vadályok miatt. Vannak, akik a legnagyobb könnyedséggel változtatnak, s a bútornak számukra kor van értelme, ha jól szolgálja cselekvéseik célját, és alkalmazható életformájukhoz.

M. G. ötvennyolc éves nyugdíjas özvegyasszony szobájának berendezése:Kisméretű, négyszögletes falusi szoba, kicsi, alacsony ablakokkal. Ahogy belépünk, az ajtóvalmben lévő falat teljes egészében elfoglalja egy hatalmas könyvszekrény. Lassan eladogatta bel

nyveket, most ágyneműt és ruhát, edényeket tart benne. Az ablakok előtt hatalmasngversenyzongora áll, benyúlva a szoba közepébe, mellette egy kicsi teásasztalka. Ez a ház egyztala, mert a maradék helyet súlyos, régimódi ágy foglalja el Az ajtó melletti falnál még egy kophmosdó áll, levert zománcú mosdótállal.Ez a mosdó az egyetlen új szerzemény, a többi bútort a régi, háromszobás nagy lakásból hoztagával, mikor kitelepítették. A szekrényeket, szalon- és ebédlőbútort és egyéb berendezési tárgyazomszédoknál kellett elhelyezni, mert több bútor nem fér be a kis szükséglakásba. Még így isgyon nehéz használni, mert nincs asztal, ahol rendesen lehetne enni vagy írni, nincs karosszék,elyben üldögélni lehetne. A könyvszekrény alkalmatlan ruhák és edények tartására. Legnagyob

obléma a takarítás. Saját maga végzi, és sokat szenved miatta. A nagy perzsaszőnyegét leterítetész szobát befedi, s arra állították rá a bútorokat. Mivel a szobában a nagy terjedelmű bútorok g lehet megmozdulni, takarításkor nem lehet őket eltolni a helyükről, így ötödik éve nincs a szőszedve és kiporolva. Nagyon elszaporodtak a bolhák, pókok, svábbogarak. M. G.-nek bőven vanbadideje, megélhetése is biztosított. Mégis nagyon elkeseredett, és sokat szenved a lakás miatt

m lehet emberhez méltó életet élni. Miért rendezte be így? Mint láttuk, a könyvszekrény nem ereját szolgálja. Ha a könyveket szeretné, és szüksége volna könyvekre, akkor nem azokat, hanem

krényt adta volna el. Mint kiderült, a könyvszekrényt azért rakta be a szobába, mert értékes, szrab, de olyan nagy, hogy senki nem vállalta az elhelyezését a lakásában. A zongorát nem hasznnem adja kölcsön vagy bérbe, mert félti. Ez a legnagyobb értéke és a perzsaszőnyeg, ami a szoberíti.

M. G. esete iskolapéldája annak, amikor valaki képtelen a körülményekhez alkalmazkodni, és gyon érdekes megint – a saját maga által előállított szituáció miatt szenved. Ez tulajdonképpenrobléma és a felelősség áthárítása, mert hiszen valójában saját tehetetlenségétől szenved, de mkényelmetlen bevallani, olyan szituációt teremt, amit aztán indokként felhozhat, és amivel

bizonyíthatja, hogy miért nem tud az életben semmit értelmesen és tartalmasan produkálni.



pasztalatom szerint a lehetetlen és használhatatlan szobaberendezések és életberendezések möa mechanizmus lappang.

Amennyiben ez az eset önmagában nem volna eléggé meggyőző, figyeljük meg az ellentétpárEgyik külvárosi negyedben szűk, nedves, udvari egyszoba-konyhás tömeglakásban lakik U.T. gynkás feleségével és egyetemista lányukkal.A szoba halványkékre festett falai piszkosak, tele poloskanyomokkal, régi kép-, meg szöghelyeklak és ajtó lilás-rózsaszínűre festve. A szoba berendezése hasonló szintű, komplett hálószobabú

gszokott módon elhelyezve. Kicsi, piszkos zug-konyhából lépünk be ebbe a lakószobába. Nyáronalád egy fáskamraszerű helyiségben főz, az udvar sarkában. „Nyári konyhának” nevezik, ésasszal kiköltöznek ide, hogy a lakás ne legyen tele léggyel és petróleumszaggal. (Petróleumfőz

sználnak.) Magda, az egyetemista lány, tavasztól őszig minden évben újból berendezi „saját obájának” a felszabadult konyhahelyiséget.„Minden tavasszal újból kimeszelem, mert télen bepiszkolódik, mondja. – A mész olcsó, és ha ausi asszonyok tudnak meszelni, miért ne tudnék én?” A padlót kétszer háromszor felsikálja, majanysárgára pácolva viasszal fényesíti. Berendezési tárgynak megkapta az ágyat, a lilás-rózsaszyat, amelyben addig is aludt.

A szülőkkel való harcot és az átalakulás egyes fázisait mellőzzük; azt nézzük meg most, hogyet egy ágyból csinálni, ha valakinek igénye és elképzelése van jól használható szobára, és azt

vés pénzből kell megvalósítania.

Az ágyat szétszedte, a sodronyt a matracokkal – négy fatuskóval alátámasztva – alacsonyverőként állította fel. Falvédőnek mögéje akasztott egy fehér törülközőt, amelyre textilfestékkeldern, színes motívumokat festett. A falvédő fölött két kampósszögről zsinórra akasztva lóg az á

yik oldaldeszkája, mint egy függő könyvespolc. Rajta néhány könyv, vázában virág és kisebbztárgyak. Az ágy lábdeszkája becsatlakozik az ablakpárkányhoz, elöl két léc támasztja alá. Ez a

asztal. Gyöngyszürke papírral vonta be, és hogy el ne mozduljon. virágcserepeket tett azakpárkány felőli részre nyomatéknak. Az ágy fejrészét egy középmagas ládára fektetve – asztalszoba közepére állította, kéregpapírral vonta be, hogy egyenletes négyszög alakot adjon. A

regpapírra játékos összevisszaságban elhelyezte a növénygyűjteménye lepréselt darabjait, éslonanyagot feszíteti rá. Ezzel a módszerrel kevés pénzből kedves, jól használható asztalborítót

ert. A heverővel szentben levő falra vállmagasságban, a könyvespolchoz hasonló módszerrel,függesztette a másik ágydeszkái. Teteje könyvespolc, szélére enyhén redőzve lepedőt rögzített. Ekrény. A lepedőt textilfestékkel modern bútorkartonná változtatta.

A szoba valóban kedves, hangulatos és jól használható.A helyes és biztos eredményeket adó módszer arra a problémára, hogy a berendezés lehetőségyan használja fel valaki, természetesen kísérlet volna. Csakhogy az ilyen jellegű kísérletekságosan nagyfokú beavatkozást jelentenének a vizsgált egyén életébe. Sok esetben károsítóan nának. Ha pedig eleve megmondanánk, hogy pusztán kísérletről van szó, erősen kétségessénénk az eredményeket – feltéve, hogy egyáltalán akadna vállalkozó. Pótmegoldásként hasonlóphelyzeteket teremthetnénk laboratóriumban vagy tesztmódszerek kidolgozásával, csakhogy m állna módunkban a kísérlet eredményének ellenőrzése. (Ellenőrzés: az életberendezés, aztlehetőségek használata.) A mesterségesen előállított kísérleti szituációk helyett az élet bőven

almat ezeknek a jelenségeknek a megfigyelésére. A háború alatt és a háború utáni évekbenmegesen kerültek az emberek megváltozott berendezkedési lehetőségek közé. Többszobás



ásokból pincelakásba, kastélyból albérletbe, nagy lakásból társbérletbe, faluról városra,meglakásból luxuslakásba stb. Itt pusztán arról van szó, hogy a kísérletek sorrendjét és idejét éyéb feltételeit nem szabhatjuk meg tetszés szerint. (Az orvostudomány nem kísérleti úton állítjetegségeket, amelyeket tanulmányoz, így a szívműködés vizsgálatához sem nyítja fel a mellkaA rosszul felhasznált lehetőségek, az élet rendjétől elszakadt berendezés, de minden egyestordarab is, ami nem valamilyen célt szolgál, gyanúra ad okot a személyiség egészének vagy zetevőinek megrekedtségére, eltorzulására; rossz irányba terelődéséről vagy arról árulkodik

gy az egyén otthonától elszakadt, vagy nem a jelenben, hanem múltja emlékeiben él. Természeösszefüggés, a kapcsolat ember és berendezési tárgyai között nem mindig egyértelmű, egyirápszichés megnyilvánulások törvényei érvényesülnek egyébként itt is.)

Az egyes bútordarabok elhelyezése, az, hogy mi a fontos, és mi nem fontos, valamint az, hogelyezés megfelel-e a bútor funkciójának, és hogy mindebben lényegi vagy inkább formaiekvések érvényesülnek-e, vagy hogy mi hangsúlyos, és mi van háttérbe szorítva: ezek a szobaerendezési rendjének” összetevői.Sematikusan így vethetjük fel a kérdéseket: az alvó–, vagy az étkezőhely a fontos; aeszélgetősarok”, a pihenőhely vagy a munkaasztal van-e éppen kényelmesen és jól elhelyezvetérbe szorítva? Vagy képes-c valaki bármit „jól” elhelyezni stb.Figyeljük meg, hogyan változik ilyen értelemben – a funkció fontosságának szempontjából,zdájuk igényének megfelelően – a bútorok használatának, elhelyezésének rendje.Egy négyszögletes, közepes nagyságú, központi fűtéses albérleti szobában a következő bútorok anak:Széles, modern heverő; antik diófa szekrény, vaspántos gótikus láda; kisméretű, sima, alacsonyasztal, egy magas hátú, nagy fotel; néhány szék, kicsi rádióasztalka. A falon pár kép, egy fali

nyvespolc és egy nagy metszett tükör.Az első albérlő, független, harmincéves nő, így helyezkedik el: A heverő sarokra állítva benyúba közepébe. (Így a kintről jövő fényt rosszul kapja olvasás szempontjából, de úgy látszik, errecs nagy szüksége, mert az ablakot amúgy is dúsan redőzött függöny fedi.) A heverő fejénél

csonyra állított hangulatlámpa áll, egyik oldalán a rádió egy támla nélküli széken: előtte a föltalmas diványpárna; nyilván, hogy ülni lehessen rajta. A heverő másik oldalán, a fal mellett azasztal, ráállítva nagy metszeti tükör: így szabályos öltözőasztalkává alakult. Természetesen – aözőasztal hivatásának megfelelően – a tükör előtt kölnivizes üvegek, kefék, tégelyek, púderosbozok stb. Sarokra állítva a szekrény. A vaspántos láda kikerült az előszóimba, a székek egy résntén. A szoba heverővel szemben lévő fala mellett áll a nagy fotel, mellette brokáttakaróval leteicsi rádióasztalka, rajta virágváza, hamutartó, cigarettásdoboz. Fölötte, a fali könyvespolconőrös- és feketéskészlet, ékszeres doboz, hangulatlámpa és néhány dísztárgy. A szobában uralkodverő, nemcsak a körítés, hanem már az elhelyezés folytán is. Az íróasztalból öltözőasztal lett, a

dióasztalkából, könyvespolcból „csevegősarok”: A szoba női budoár hangulatát nyújtja.A következő albérlő harminchét éves orvos. Klinikai beosztása mellett magánrendelőt nyit, ésnek megfelelően így rendezi át a szobát:A bejárattól jobbra eső fal mellett hosszában áll a heverő, fehér vászonnal letakarva, a vásznonül még külön nejlonlepedő. A vaspántos láda az ágy fejénél, viaszosvászonnal letakarva, rajtaarclámpa és egyéb segédeszközök. A szemben lévő fal mellett áll az íróasztal, üveglappal borítvyik oldalán tonett iróasztalszék másik oldalán a nagy fotel a betegek számára. A csiszolt tükör krény két székkel az előszobába került. A könyvespolcon alul műszerek, gyógyszeres dobozok áül kancsó víz, pohár, vérnyomásmérő. Az ablakon kicsi fehér vitrázs, hogy a fényt jól átengedje,

lehessen belátni. A sarokban, a konnektor előtt a rádióasztalkán áll a villanyfőző a sterilizálóbozzal. A harmadik üres sarokba falifogas kerül, rajta fehér köpeny és törülköző. (Nyilván nem



arja a háziakkal közösen használt mosdón tartani.)

A harmadik albérlő egy huszonnyolc éves grafikus.A praktikus és puritán berendezéstől megriadva, először nem akarta a szobát kivenni, aztán, mim talált másikat, de a kertre néző, déli fekvésű ablakért és a külön bejáratért mégiscsak e melleoba mellett döntött, és egy kis idegenkedéssel beköltözött. Néhány hónap alatt a következőképpekította át.

A bejárattól balra hosszában áll a heverő, színes szőttessel letakarva, fejénél a rádióasztalka

dióval. Fölötte a könyvespolc, rogyásig tele könyvekkel; a falból hajlítható karú, különböző szöállítható olvasólámpa nyúlik ki, zöld ernyővel. Az íróasztal az ablak előtt, félig sarokra állítva,götte a nagy fotel. (Iróasztalszék helyett ebben ülve szokott rajzolni.) Karnyújtásnyira a fal measpántos láda, rajta őszi lombok köcsögben, fonott kosárban alma, körte; cseréptálban sütemé

ümölcs, sütemény soha ki nem fogy), színes köcsögökben különböző ecsetek, festékes tégelyek Atsó sarokban festőállvány, mellette a falnak támasztva rajztábla. Ablakpárkányon sok virág, semgöny. A falakon nagy, színes plakátok, amiket ő maga készített.

A szobában a munkaasztalnak átalakult íróasztal uralkodik, és a festőállvány. A tükör vándorolndig oda állítja, ahonnan szüksége van fénytükrözésre. A heverő szükséges használati tárgy lettrítése az olvasást hangsúlyozza (praktikus, zöld ernyős lámpa, könyvek).

Ezt az albérleti szobát a három lakó ugyanazokkal a bútorokkal annyira eltérően bútorozta begy a felületes megfigyelő – ahogy az meg is történt – azt hitte, hogy a szoba berendezésétserélték.Természetesen nem mindig ilyen pregnáns az átalakulás, csak akkor, ha jellegzetes és más a szdájának életmódja, mint az előtte lévőé volt. Az esetek leírásával azt akartam illusztrálni, hogtoroknak clcve meghatározott funkciójuk nem szigorúan lezárt, hanem változtatható. Egy íróaet öltözőasztal, orvosi vagy festőasztal, de lehetne ebédlőasztal vagy fogadóbútor is. És anyhaasztal lehet íróasztal, vagy mint Magdánál, a diáklánynál láttuk, az ágydeszka is lehet íróa

Azoknál az embereknél, akik szükség esetén a bútor funkcióváltozását nem tudják megoldani,ajdonképpen nem a bútor a cselekvés nehezítője vagy megakadályozója. A bútor csak „alibi”,

véve az egészen szélsőséges eseteket. Például egy kaszárnya vagy börtön, a tanterem az iskolámaga berendezésrendjével előírja az életformát is, amelyet ezek között a keretek között élni kersze egy lakásból is lehet „börtönt” csinálni.

llékhelyiségek, zugok rendje

A mellékhelyiségek, zugok rendjét-rendetlenségét azért tárgyaljuk külön, mert az esetek

bségében rend-jcllegük más, mint a lakás többi részének. Sőt, sokszor ellentétes. Ebből azt aikus következtetést vonhatnánk le, hogy gyakorlati okai vannak. Például a kamra vagy fürdős

ndben tartása nehezebb, könnyebb vagy egyszerűen „más” munka, mint a lakás többi részénekdben tartása. Tehát a tárgyak jellegének eltérése hozza magával a velük való bánásmód változakhogy ha a tárgyak gyakorlati funkciója és jellege szabná meg a velük való bánásmódot, nemdig a hozzájuk kapcsolódó pszichés magatartás, az eltérések egyformák lennének, és nemtatnának ellentétes és variáns formákat, és nem változnának ugyanannál az egyénnél.

Egy főzni szerető háziasszony életében a konyha csöppet sem mellékes helyiség, ugyanakkor ész, az egység szempontjából mégis az. Vannak olyan emberek, akik számára a fürdőszoba na

ontos. Egy öregúr családja azt panaszolja, hogy egyszer az olasz tengerparttól visszafordulta



rt a szállodai vécé kényelmetlen és piszkos volt. A családfő nem akart ott lakni, ezért elmaradgerparti nyaralás, talán örökre.Ha az egyén számára egyik-másik mellékhelyiség nem is mellékes, azért tudatában van annak,gy ezek nem „publikus” helyek, a látogatók, a többiek számára többnyire rejtettek; és itt már nupán azért tart rendet, mert illik rendesnek lenni. Ez a tényező, tapasztalataim szerint, általábanllékhelyiségek rendjére. Természetesen ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az illetőben tudatogy itt miért tart más rendet, hanem csak azt, hogy a saját szemléletében és a környezetévellakított magatartásában a mellékes, az elrejtett, a figyelem köréből kieső dolgok nem jelentősanyagolhatók. Vagy esetleg éppen oda lehet dobálni a terhes, kínos vagy kényelmetlen holmik

gy elrejteni azt, amit nem akarunk mások szeme elé vinni, vagy amivel nem akarunk magunkmbenézni. Elrejteni, elfelejteni fontos vagy nem fontos dolgokat, amelyek kiesnek a figyelem

gy a cselekvés köréből – beállítottság, vagy ha úgy tetszik, karakter dolga. Nem a zugok,llékhelyiségek természete vonja maga után a velük kapcsolatos magatartást, hanem a cselekvőber vetíti ki rájuk.

Fölfoghatnánk ezt a kérdést úgy is, hogy ez a tárgyi „mellékrendűség” provokál a lelkizzáállásban is egy hasonló „mellékes” szemléletet. Ilyen kapcsolat valóban létesül és fennáll, dak azoknál, akiknél ez az alap-beállítottság adva van.Figyeljük meg, a „mellékes”, a „zug” provokáló jellege milyen ellentétes reakciómódokat vá

J. M. színésznő társaságban meséli:A zugok, a kis elrekesztett sarkok, ahová nem lehet csak úgy benyúlni... kamrában a polcok tetejdőszobában az öltözőasztal mögötti sarok – hogy ott mi van! Sokszor mulatok rajta. Nagyon is

dom, hogy gyűlik ott a por meg a kacat – de hát tőlem gyűljön, nem érdekel. Van azután olyanőszakom, amikor idegesít. Na de hála istennek, romlik a szemem, szemüveggel pedig nem nézek kbe a kis lomtárákba. Még csak az kéne, hogy az ember mindenhova alaposan benézzen!

R. B. orvos mondja:Ha rozsdásodó konzervdobozok, összedobált újságok zsúfolódnak bármelyik zugban vagy sarokgyon kellemetlenül hat rám. Inkább legyenek a szoba közepén. Hiszen rendbe kell rakni úgyis. Hahol, nem szem előtt levő helyen hevernek a bedobált holmik, az számomra olyan, hogy eltoltamadatot magamtól, vagy nem akarom tudomásul venni, holott tudom, hogy ott van és vár. Haamivel szembe kell nézni, akkor minek halogassam? Utálom a leülepedett, limlomos zugokat.ntha csöndben rothadna valami, és mi nem vesszük tudomásul. A családom tagjai előszeretettelik félre az útból a nem használt tárgyakat. Mintha a félredobással megszűnne a probléma. (Vagmukra tényleg megszűnik?) Az ilyesmi nagyon kellemetlenül hat rám.

Egy testvérpár férjhez megy: férjükkel, gyermekeikkel, édesanyjukkal közös háztartásban élngyobb lakásban.A rumliszobában kihúz egy fiókot a fiatalabbik asszony, hogy egyszer már itt is rendet kell csinnővére benéz a fiókba; felkiált, aztán eltakarja az arcát, és azt mondja: „Jaj, csukd be gyorsan, om nézni! Ez olyan, mint a gettó.” A húga tiltakozik: „jó, jó, de ha nem nézzük, nem tudunk rennálni!” Az idősebbik felcsattan: „Hát muszáj minden zugban rendet csinálni? Nem jobb neked,m tudod, hogy mi van ott?”

E három eset magyarázata – és még sok más eset – arra csábít, hogy szélsőségesen pszicholómélylélektani párhuzamot vonjunk az egyén beállítottsága, jelleme és a zugokkal kapcsolatos



d-magatartás között. Természetesen semmi okunk sincs rá, hogy ezt a lehetőséget kizárjuk. Dontosan meg nem határozható tényező, s egyelőre túlságosan sok hibalehetőséggel dolgozná

eg kell elégednünk azzal, hogy a rakodóhelyek, zugok sajátságos felhívó jellege önmagában vg nem specifikus, ellenben a velük szemben kialakult magatartásmód annál inkább az.

akás „saját” és többi része

R. P. harminchat éves mérnök lakásán a következő a helyzet:

A mérnök íróasztalán pedáns, pontos rend uralkodik. Takarításkor is a maga törölgeti le azasztalt, mivel a felesége és a bejárónő „összekutyulja “ a tárgyakat. Az ágyát is ő maga szoktagvetni és összerakni. Gondosan elhelyezi az ágyneműt a szekrényben, amelyet erre a célraelöltek. Az ágya melletti kis asztalkán rádió, telefon, dohányzókészlet , újságok, szemüveg, mindndos rendben. Itt is ő tart rendet, másnak nem szabad hozzányúlnia. A lakás többi részében visznem is nagyon, de általában minden rendelten.

Azt mondja a felesége;„Én igazán nem bánom, ha egy kicsit rendetlen. Nem zavar engem, mert én is az vagyok. De akkért olyan túlzottan, olyan elviselhetetlenül rendes az íróasztala? A fürdőszobában mindent szan

gy. jól van, szívesen elrakodok utána, de ha ott rendet tudok csinálni, akkor miért nem tehetek vamit az íróasztalra, amit elvettem onnan? Ez ingerel és idegesít. Az ő rendje csak az íróasztalájed? Én rendet tarthatok az egész házban, csak oda nem nyúlhatok és az ágyhoz?”

Ez az ingerült feleség világosan megfogalmazta, hogy sér tő a környezetre nézve az, ha valakndje csak a saját asztalára, ágyára szor ítkozik. Nem is szólva az érem másik oldaláról, tudniillgy az asszony rendjének meg kell torpannia az íróasztal előtt, és ami még különösebb, az ágy

Nyilván elzárkózás, befelé fordulás, esetleg önösség, de feltétlenül a környezet bizonyos fokúekesztése, az „én” elhatárolása húzódik e magatartás mögött.

Hallgassuk meg a másik felet is! A mérnök hogyan, mivel indokolja magatartását:„Ebben az általános rendetlenségben nem tudok élni. Legalább ott igyekszem rendet tartani, amárólag az én helyem.”Úgy tűnik, hogy a férfi indoklása helytálló. Akinek rendetlen a környezete, és nem tuddetlenségben élni, az kénytelen szigetre vonulni. A saját szigetére. Csakhogy valóban olyan

ndetlen-e az a környezet? Azonkívül, hogy ha másutt, mint a saját helyén, nem tud rendet tartang nem szükséges a saját szigetén kívül rendetlennek lenni. Az ilyen saját, elkülönített hely renndig problémát takar.

ajtón kívül

Egy budapesti, nagyméretű, összkomfortos lakásban testvérházaspár lakik, kisgyermekeikkel.nőttek mind dolgoznak, a gyermekek napközibe, iskolába járnak.A lakás minden egyes helyiségében tisztaság és rend van. Az asszonyok este későig takarítanasnak, rendezkednek. Vasárnaponként a férfiak is részt vesznek a takarításban. Bármikor lép bber ebbe a lakásba, mindig pedáns rendet talál – az ajtón belül.A gyermekek szobájának ablaka alatt kidobált, szétszórt játékok, hervadt virágcsomó, száradó

ak, papírdarabok. A lépcsőfeljáróban kihajított ródli, roller, r égi, használaton kívüli gyermek



y nagyobb terasz vezet a kertbe, néhány lépcsővel. A gyermekek játszóhelye ez; a felnőttek itttózkodnak nyári napokon. A por, fatörmelék, törött bútorok, egy kupacban krumplihéj, a tavarácsonyfa lepergett tűlevelekkel hever a sarokban, és mindenütt szétdobált gyermekjátékok. Azkertben (amit nem ők tartanak rendben) ruhát szárítanak. A rózsabokor alá hamut öntöttek, aklakertben kidobott lábtörlő bomlik rostjaira.Ez a lakásában szokatlanul rendes és tiszta család ilyen rendetlen az ajtón kívül. Vitatkozni lehon, hogy ennek a magatartásnak mi az oka. Egy bizonyos: az ajtón belüli és az ajtón kívüli vilön terület, amelyhez különbözőképpen viszonyulnak; az egyikhez félreérthetetlenül pozitív, asikhoz negatív módon.

Ugyanebben a házban lakik egy idősebb kórházi ápolónő, akit a lakók Annuskának becéznek.Annuska kicsi, félsötét személyzeti szobája (amit albérletbe vett ki) egy nagyon elhanyagolt hácsőházból nyílik. A lépcsőházat a kerten keresztül lehet megközelíteni. Mivel a forgalmon kívk, a házmester nemigen takarítja. Olyan, mint egy sötét és nedves kút. A falakról pereg a festélik a vakolat, évtizedes pókhálók lógnak. Annuska létrán kapaszkodva tisztogatta a falakat, sú

épcsőt, lemosta a korlátot. Beköltözködése óta rendben tartja a lépcsőházat és a kertet is a bejárül.Annuska ugyan nem túlzottan tiszta a szobájára, de számára az ajtón kívül is fontos a rend és aztaság, ellentétben a fiatalasszonyokkal.Természetesen az „ajtón kívül” nagyon tág fogalom. Az ajtón kívül van még az egész nagyvilrt, az udvar, kapualj, utca, park, villamos, vendéglő, mozi (a mozi különösen érdekes hely, ottn, könnyebben lehet rendetlennek lenni), színház, hivatalok stb. A munkahely egyeseknek az ajül van (egy másik ajtón belül); másoknak az ajtón kívül.Még ha nem ismerjük is a rend-magatartás pszichológiai összetevőit, a különböző síkokongnyilvánuló különböző magatartásokat pszichológiai jelenségként kell felfognunk. (Semmifés feltevés nem áll rendelkezésünkre.)Pillanatnyilag minket az eltérés, a különbözőség érdekel, vagyis az, hogy a legtöbb embergatartása megváltozik a rend szempontjából a különböző területeken – nyilván aszerint, hogy

lyen a viszonyuk az éppen szóban forgó területhez. Sőt még ezen belül is mutatkozik részletekerjedő, finom differenciáltság a rend-magatartásban a pszichés állapot függvényeként.

Fiók és szekrény

A fiók és szekrény olyan elzárt, elhatárolt, minden mástól elkülönített helyek, ahová többnyireokat a személyes tárgyakat helyezzük el, amelyeket csak a magunkénak érzünk. Idegen csak rilanthat be ide. Egyes helyeken nincs senkinek külön fiókja, vagy a ház egyetlen fiókja közös,

háztartási dolgokat tartanak. Ez mind nem véletlen, és nagyon kevéssé függ össze a bútorok adetőségekkel. Ugyanis az igény megteremti a lehetőséget. Egy ládában ugyanúgy be leheldezkedni, mint egy fiókban. Ha valaki igazán szükségét érzi, minden körülmények között kergának helyet, ahol fontos személyes tárgyait el tudja helyezni. Ha pedig leküzdhetetlenek az

adályok, például egy fogolytáborban, akkor szenved a saját külön hely hiányától. A „fiók” szómbolikusan használjuk, vagy gyűjtőfogalomnak. Tulajdonképpen annyit jelent elkülönített, say a személyes holmik elhelyezésére. Mi adja az igényt erre a saját, külön helyre? Lényegébengy valaki mennyire fejlett személyiség, mennyire lépett az individualizálódás útjára. Az szenvát fiók hiánya miatt, aki már önálló személyiség kezd lenni, vagy az volt, és most a körülmén

ggátolják abban, hogy egyéniségének megfelelő életet éljen.Figyeljük meg a következő apróságot; az anyagi birtokláshoz nem fiók kell, hanem raktárak,



bozok, polcok vagy más helyek. Nézzük csak, milyen világosan megmutatkozik ez arasztembereknél. A falusiak bir tokolnak. Nemcsak földet, állatokat és terményeket, hanem renközt, szerszámot, bonyolultabb vagy egyszerű gépeket. Rengeteg a felszerelési tárgyuk, hisze

őnek, fonnak, varrnak az asszonyok, a férfiak barkácsolnak és javítanak is. A disznóöléstől aköpülésig mindenhez segédeszközök kellenek. Ennek megfelelően sok rakodóhelyük van egy

rosi lakáshoz viszonyítva, de fiókjaik nincsenek. A klasszikus magyar parasztházban egyetlen n: az asztalfiók, s abba is közös holmikat raknak. Egészen felesleges ezt azzal magyarázni, hoyanok a bútoraik, melyekben nincs fióklehetőség. Bútoraik a szükségleteiknek megfelelőenkultak ki. Ha szükségük úgy követelte volna, fiókos bútorokat használnának. Egyszerűen ninc

yan személyes tárgyaik, amelyeket elkülönített fiókban kellene tartani. Kérdezősködés közben értik pontosan, miről van szó, a gondolat is idegen nekik, hogy valakinek külön fiókja legyenEz természetesen a hagyományőrző parasztokra vonatkozik. A fiókos sublót vagy almárium mlettebb életformában került a házba, de ha a fiókba nézünk, bizony meglepetés a tartalom:gvásznat, zsineget, fonalat, gyapjút találunk benne vagy kelengyét, amelyet a lánygyereknekszítget az anyja. Tehát személyes tartalomról szó sincs.Kalotaszegen, ahol sajátos körülmények között éltek a parasztok – csak félig földművelők,ziiparral és népművészeti cikkek készítésével meg eladásával többel foglalkoztak talán, mint addel –, az volt a szokás, hogy amikor a lány férjhez megy, jegyesétől szépen faragott, festettikát kap. A ládika két részből áll, egy alsóból és egy felsőből, amibe az új asszony saját holm

kta. Ahány ládikát megnéztem, mindben ugyanazt a holmit találtam. Az alsó részben a lánykoröngyös párta és a szalagok, a felső részben „szőrkendő” (az új férj első ajándéka, rózsás fejkivel a menyecske templomba menet, ünnepi alkalmakkor köti be a fejét). Az újabb ládikákkokkal készülnek, olyanok, mint egy szépen faragott játék-sublót. A tartalom marad. Nemcsaknne lévő tárgyak, de az elhelyezés sor rendje is szimbolikus és kötelező. Ki merné megszegni?ek a menyecskék nem. Mindnyájan ugyanazt teszik a fiókba. De pontosan tudják azt is, milyenrülmények között hogyan kell viselkedni; milyen szóval kell kínálni asztalnál a vendéget, mit ndani a halottas ágynál, az esküvőn. Nemcsak tudják, hanem meg is tartják.

B. Erzsi néni meséli a következőt:„Nálunk ez a szokás. Alul a gyöngyös párta, mert az már csak volt, az már soha többet nem kermenyecske fejére; felül a szőrkendő. Bíró Gyuri Bözsinek az volt az utolsó kívánsága, hogy pártámessék, pedig már asszony volt. Amikor öltöztették – nem a menyecskeruhába –, a jegyesládáját

yitotta az anyja, hogy kivegye a pártát, láttuk, hogy egyszer csak elhagyja a színe; egyhányzacskó volt betéve a szalagok mellé. Aztán csak a szőrkendővel kötöttük be a fejét. Én nemndtam senkinek, hogyan volt, de csak kitudódott a faluban. Azt beszélik, hogy a halála sem voltmészetes.,. Nem ahhoz ment, akit szeretett.”

Így szabta meg a kalotaszegi falu, hogy mit szabad a „fiókba” tenni. Aki megszegte, az agyományos sors ellen lázadt.Hol kezdődik a fiókkal az önálló személyiség? Milyen erős, milyen színes, milyen sokoldalú yéniség? Mi az érdeklődési köre? Mekkora a hatóereje? Mennyit fogad el a konvenciókbólnnyit valósít meg önmagából? Erre mind választ kapunk, ha figyelmesen nézzük a fiókokat.A költő világosan kimondja ezt:

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,

nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,miket magam választottam: nyisd szekrényemet;



benn semmi jellemzőt nem találsz.

Pedig nem rejtőzködőm-csak igazában nem vagyok,cselekszem és szenvedek, mint a többi,de legbensőbb mivoltom maga a nemlét

(Weöres Sándor v

Az, hogy az ember hogyan helyezi el a tárgyait a fiókban, milyen sorrendben, a lényegi rendját a személyiségéről árulkodik.Ezzel a fiók lényegi rendjét tovább differenciáltuk, mert itt már nemcsak azt jelenti, hogy azelyezett tárgyak a folyamatok voltaképpeni céljának, amelyet szolgálnak, hogyan felelnek me

nem azt is, hogy valakinek melyek a lényeges, saját, külön tárgyai, és azokat hogyan csoportojelent gondolati, érzelmi egységet számára? Mit kell elkülönítenie; mi az, amit fontosnak tart

gyis melyek azok a folyamatok, melyek az egyszerű létfenntartáson és a kötelező munkán kívdeklik? Milyen szellemi-lelki tevékenységet fejt ki, s hogyan csoportosítja az ezekhez aékenységekhez szükséges tárgyakat?Figyeljük meg, milyen pontosan tájékozódhatunk mindezek felől a fiókokból:

H. B.-né ötvenhat éves családanya, egy főmérnök özvegye mondja a következőket:„Leánykoromban közös szekrényünk volt testvéreimmel. Mindenki kapott egy külön polcot, ott áérnemű és a kézimunka. Hogy más külön hely nem volt? – persze hogy nem. A cipők mind egy kyen voltak, a ruhák is. A könyvek is mind a könyvszekrényben, nem voltak külön könyveink. Egy

aládban, ahol öt gyerek van, nem lehet külön-külön tartani holmikat. Az igaz, hogy talán lehetetna, de nem éreztem szükségét, és lehet, hogy anyám sem engedte volna. Mikor imakönyvet kapt

rmáláskor, azt is odateltem.Fiatalasszony koromban, mivel önálló lettem, külön fehérneműs szekrényem volt, sok polccal. Iép sorban álltak berakva a fehérneműk. Kézzel hímeztem szekrénycsíkokat. A legfelső polcon ál

át fehérneműm. A tetején kalapok, sálak. Az imakönyvem lennebb állt, a gyönyörűen mosott-vapkés, hímzett ágynemű között. Saját fiókom nem volt, hiszen az ötszobás lakás minden fiókját éntottam rendben, mind az enyém volt. (Kivéve az uram íróasztalfiókjait, oda be sem nyúlhattam

ha.) De később aztán mégis lett egy fiókom. Az ebédlőkredenc egyik fiókjában tartottam a leveleelyeket az uram a jegyességünk alatt írt, és a családi képeket egy-egy dobozban. Itt volt még akácskönyvem, a receptfüzetem, aztán szereztem egy nagyszerűen felszerelt varrókosarat. Ez vo

szkeségem. Most, hogy özvegy lettem, és a gyerekek elkerültek a háztól, a szekrényben áll aérnemű és kalap, táska, minden egy helyen. Van egy fiók, ahol a kincseimet tartom. Itt állnak a

gi levelek, aztán a háborús levelezés a fiúkkal, orvosi lelelek, nyugdíj-csekk, a szemüvegem, a

űjtött pénzem, a gyerekek levelei. A sublót tetején van egy doboz, benne fésű, kefe, púder, előtteni, kis tükör. A többi fiók tele van rongyokkal, elhasznált ruhákkal. Az előszobában van egykrény, az akasztós ruhák állnak benne, alattuk a cipők, a szekrény fiókjában a szennyes áll.”

Ha végignézzük ennek az életnek a fiókjait, csodálkozva tapasztalhatjuk, hogy ha fejlődést muánykori polchoz képest, de sem az ötszobás lakásban, sem az egyedül lakott egyszobásban nemvekedik a fiókok száma és a tartalom sem igazán gazdagodik. A „kincses” fiókban perszeamivel több az emlék és a mindennapi élethez szükséges hivatalos papírok. Persze ez egyelemmel teli családanya–, háziasszony-élet.

Más egyéniség, aki aktív szellemi vagy intenzívebb, több irányú lelki életet él, mint kevésbé folékanyagot szokta félretenni az útból a hasonló tárgyakat.



B. Zs. tizenkét éves parasztfiú anyja a következőket meséli:„Zs. a legkisebb gyerek, és valóságos hörcsög. Van neki egy doboza, amelyet a szövetkezetbőlnyerált. Ehhez nem szabad senkinek hozzányúlnia. Az ágya alatt áll, és őrzi, mint a szeme világáőször csak egy kis tekercs drótot tett bele, aztán egy rossz zseblámpát, amelyet a tanítótól kapoost már annyi minden van a dobozban, hogy én ki sem ismerem magamat. Ő annál inkább. Van oött szemüvegdarab, amelyet nagyítónak használ és más egyebek.”M. B.-né fiókjai és a parasztfiú doboza két véglet Az asszony a jó szociális körülmények, asszabb életút ellenére elhatárolódást, családra koncentrálást mutat. Mi az, ami a mindennapi élékenységén túl érdekli? Imakönyv, varrókosár, orvosi leletek és családi levelek. Ezzel szembeenkét éves parasztfiú, a kis bontakozó individuum, aki megszerzi a maga „fiókját”, doboztnyerál, amelyhez nem szabad senkinek se hozzányúlnia, és a semmiből kaparja össze a fejlődllemi tevékenységének megfelelő holmikat.

A fiók lényegi rendje abban a differenciált értelemben, hogy mi lényeges számunkra – választmélyiség fejlettségére, irányulására, érdeklődési körére. Abban az értelemben pedig, hogy mvel csopor tosítunk, s hogy ez a csoportosítás hogyan felel meg a folyamatoknak, amelyeket agyak szolgálnak, választ ad szellemi és érzelmi életünk tisztázottságára vagy zűrzavarára, amzont már összefonódik a formai rend-megnyilvánulásokkal. Az egyik rész a „mi”-re válaszosik rész a „hogyan”-ra.

Nézzük meg, hogy a fiók rendje az előbb illusztrált „mi”-n kívül milyen érzékenyen és pontostatja a „hogyan”-t, minden változáson keresztül.

K. M. harminchat éves pedagógusnő mondja el a következőket:„Hogy gyermekkoromban hogyan bántam a játékaimmal, arra nem emlékszem. Az óvodáskorircelánbabám fiatalasszony koromig épen megmaradt, a háborúban, a meneküléskor veszett el.emista koromban egy gyönyörű kis babakamrát akartam berendezni, erre élénken emlékszem. Atvéreim és a felnőttek mindig feldúlták a nagy nehezen megszerzett és szép sorba rakott holmik

mondhatatlanul elkeserített, hosszú küzdelem után hagytam csak abba, aztán hirtelen mindent jándékoztam.Elemista koromban és a gimnázium első éveiben volt egy egész kicsike könyvszekrényem, ahol sdben tartottam a könyveimet és egy-két saját holmimat. A tetejét letakartam egy régi terítővel.

nyvek álltak esztétikusan elrendezve, aztán egy cifra levélprés, egy régebben hamutartónak hasgyló felfordítva és gyönggyel körítve; húsvétra, karácsonyra kapott mütyürök és egy metszett egben kölnivíz. Ez volt az én „szekrényem”. Persze folyton változott és alakult. A könyveket ágpapírba kötöttem, aztán kék papírba. Megszámoztam, és katalógust készítettem, aztán tartalorint csoportosítottam. Ugyanis először nagyságrendbe, aztán ábécébe raktam őket. A szekrény

eje is állandóan váltó volt. Kicsi, törékeny üveg- és porcelánnippek, apró virágvázák és egyébacsiságok váltották egymást csokoládényuszikkal. Aztán egy kis politúros faliszekrénykét asztottam a könyvszekrény fölé. Ennek a tetejét szintén teleraktam csacsiságokkal, de belülrendeztem gyógyszeres szekrénynek. Magam mindig utáltam gyógyszert szedni, még ma is utálosaládot én láttam el gyógyszerrel és részesítettem elsősegélyben. Azt hiszem, ebben semmi külö

m volt, hiszen orvos akartam lenni. De a barátnőim és a felnőttek érdeklődéssel és bőségesgjegyzésekkel kísérték a két szekrény fejlődését. Apámnak a könyvszekrény tetszett, barátnőimntyürök, a fiúknak a gyógyszerszekrény. Anyám azt becsülte, hogy minden részét rendben tartottA gimnázium utolsó éveiben, egészen az érettségiig, sőt még az utána következő néhány hónapb

g férjhez nem mentem, iszonyatos rendetlenség uralkodott a szekrényemben. A kis könyvszekréngmaradt, de telezsúfolva és élettelenül. Nem szereztem külön könyveket. A jegyesem könyvei



onultak a kezemen, azokat olvastam. Nagy harcok árán ötödik gimnazista koromban (a maigyosztályos gimnázium első osztályának felel meg) szereztem egy kis Mária Terézia korabeli nőasztalt, ehhez a nagy család keretén belül mindig ragaszkodtam mint sajátomhoz. Érdekes, nemlékszem, hogy milyen rendet tartottam benne. A fiókjai kicsik voltak, alig fért bele valami. Mit tottam tenne? Nem tudom. Azt hiszem, olyan igazi tartalom nélküli makacs vágy volt ez az íróaolai holmikat nem tartottam benne, ez biztos.Különben sem tanultam soha otthon. Írogattam néha prózát, verset, de hamar számot vetettem, tatás ellenére abbahagytam. Az írásaimat nem tartottam itt, hanem eldugva a szekrényemben. A

relmes leveleket sem. Azokat egy kalotaszegi dobozba zárva, gondosan a szekrényembe rejtetteptómat szintén. Itt, az íróasztal fiókjában emlékkönyv állhatott, papír, levélpapír, tinta, toll stbA szekrényemet, azt éltem. Az volt az igazi fiókom a túlságosan nyilvános és kicsi íróasztalfiók yett. Hogy mi minden volt a szekrényben? Arra már nem emlékszem. Annyi év alatt változott is,

y biztos: következetesen és mindig óriási rendetlenség. A szekrényajtót csak úgy lehetett kinyitnzőleg a benyújtott karommal megtámasztottam a kizuhanni készülő holmikat. Aztán az ajtót kittemmel felfogtam az áradatot, és turkálva kerestem ki a szükséges darabot. Vasárnaponként, hat az idő, nagy gonddal és kedvvel csináltam rendet. De hiába volt minden, a holmik újra csak zegabalyodtak. Anyám ezen nagyon sokat bosszankodott. Hiszen egyébként megbízható, gyors

ziasszony voltam. Nyári szünidőben, anyám betegségei alatt az egész házat rendben tartottam. Holc emberre kellett főznöm és takarítanom. Hát nem fért a fejébe, miért rendetlen a szekrényem.m tudom. Annál kevésbé, mert közben menyasszony voltam, és a kelengyémet, leendő háztartásonyolult sok holmiját olyan szépen rendben tartottam, hogy még a fehérneműt sem kellett átvasaikor az új lakást berendeztük.Ahogy megesküdtünk, egyik napról a másikra megszűnt a rendetlen szekrényem. Pedig ugyanazkrényt vittem magammal. A ház összes fiókjában, szekrényében, a konyhában, az uram fehérnekrényében, zsebkendős-harisnyás fiókjában és a magam szekrényében szép rendet tartottam. Arisnyák mértani sorrendben álltak. A zsebkendők szín szerint csoportosítva Minden férfiing galtt kicsi, papírból vágott merevítő, hogy ne gyűrődjenek. Ma már ilyen túlzott rendet nem csinál

vétel volt az íróasztalom, fiókjaiban akkora volt a rendetlenség, hogy férjem nem győzött rajtalatni. Augiász istállójának nevezte. Pedig ez egy új íróasztal volt, nagy, jól használható fiókokknagyon szerettem. Az egyetemről le kellett mondanom. Ez volt az egyetlen, nehéz áldozat, amit

zasságomért vonakodva tettem. Egy-két év múlva aztán csak beiratkoztam.Írni akkor már, ha szerettem is volna, nem mertem. Hát olyan is volt az íróasztalom fiókja; Augállója.A következő nehéz és hányatott háborús években – nem emlékszem, hogy milyen volt a fiókom,krényem. Hosszú ideig sodródtam egyik helyről a másikra. Nem volt otthonom. Talán nem is vokom, szekrényem. Hosszú lenne részletezni. Mostani, új házasságom első éveiben maradt a rég

nd: minden szekrény, fiók, kamra rendes, a saját szekrényem is, kivétet a három íróasztalfiókomzül az egyik. Ez a jobb oldali íróasztalfiók, minden kínlódásom ellenére, ha nem is úgy, mint régállandóan enyhén rendetlen. Most csodálkozva vettem észre, hogy az utolsó év alatt – anélkül h

artam volna, mint eddig – valahogy magától értetődően elrendeződött, és rendben is van. Perszr nem olyan feszes rend, hanem oldottabb, természetesebb. Egyetlen feszes rendes fiók sincs az

ész házban. Azért egy picike rendetlen, saját helyem maradt; a konyhakötényem zsebei. Akármitnálok, a legkülönbözőbb holmik gyűlnek fel a házikötényem zsebében. Munka és jövés-menés köszedek fel minden apróságot. Ezek itt meggyűlnek, és összekeverednek egy-két zsebkendővel.”

Azt hiszem, a fenti példák eléggé meggyőzően illusztrálják, hogy az embernek más a rend-zonya a saját és a közös fiókokhoz, sőt egyes saját fiókjaihoz is más, és más lehet a viszonya



ggően, hogy mennyire fontos vagy éppen rendezett számára egyik vagy másik fiók tartalma; égy ezt a hullámzó, változó, alakuló magatartást nemcsak nyomon követhetjük, de vágyat, célt,gvalósulást is lemérhetünk és kiolvashatunk a fiókokból. Persze nem mindig ilyen egyszerűezvetlenül. A pszichés mechanizmusok, a lelki élet sajátosságai itt is pontosan úgy megtalálhatónt más vonatkozásokban, hiszen ugyanazon valami a lélek megnyilvánulásaival és problémáivunk szemben, csakhogy itt fizikai síkon, a tárgyakra kivetülve. A jelenségek könnyebb megértdvéért, egyszerű és szélsőséges eseteket választattam.Érdekes, hogy ez a látásmód vagy következtetési mód milyen magától értetődő és könnyen átéírók számára. Egy fiatal írófeleség, amikor a fiókról esik szó, hirtelen a félig nyitott fiókja ferik: „Nem, nem engedem meg senkinek, hogy a fiókjaimba belenézzen!” Mire a férje nevetni kegy csak azért, mert nagyon rendetlenek. Aztán magához húzza a piruló asszonyt, és azt mondje van neki egy fiókja, itt a szívében, ahol minden rendben van.” Vagyis az író intuitív látásmód

ámára természetes, hogy a kint és bent, a tartalmak és érzelmek egyet jelentenek. (Hogy ez a bk rendben volt-e, vagy csak szerették volna hinni, hogy „rendben van” végső soron erre kelleaszt adniok a kinti fiókoknak. Adtak is, csak körülbelül három év kellett, míg ez a férj és fele

ámára tudatossá vált, és a fiókértelmezés eredményét objektív tények igazolták.)Az eddig olvasott fiók-szekrény leírásokban a „mi” és a „hogyan” durva változásairól kaptunzlatos képet. Ezek a leírások a változások lehetőségeit, a nagy mozgások irányvonalát érzékeltt lehetne mondani, hogy amit eddig megragadtunk, csak azt bizonyította, hogy ez a jelenség rgy a fiókok ilyen változásokat követnek, és rendjük ezen különböző változások eredményei,sapódásai, kivetülései a tárgyi világra. Vagyis: a magatartás, a cselekvés nyomai a környezetbóságban persze sokkal árnyaltabb és bonyolultabb a fiókok-szekrények rendje. Olyan tendenc

agy mondjuk inkább tünetek) nyilvánulnak meg bennük, melyeket eddig nem érintettünk, ugyamcsak a fiókok rendjével kapcsolatban nyilvánulnak meg, hanem érvényesek az embergatartásának más vonatkozásaiban is.A fiók tartalmának megfigyelésével kapcsolatban még két dolgot kell leszögeznünk.Az, hogy ki mit mond a saját fiókjairól, nem ad megbízható képet, sőt szándéktalanul félrevez

azért van, mert a fiókokkal kapcsolatos érzelmek, vágyak, képzetek összekeverednek a valósTovábbá a fiók rendjének értelmezése – még ha a személyiség leglényegesebb részeit ragadjag – így, az egész környezetéből kiemelve, természetellenes. Csak az egész környezettel együtelmezhetjük a fiókokat. A valóságban, a mindennapi életben nem is léteznek környezetükbőlagadott fiókok, csupán a kérdés világos és áttekinthető tárgyalása teszi szükségessé ezt azpjában véve életidegen módszert.Mindezek után felvethetjük a kérdést: vajon minden esetben mérvadó a személyiség fejlettségényulására a fiók lényegi és formai rendje? A válasz a leghatározottabban: nem. Csak egy bizortéken belül. A szabványon belül, vagy úgy is mondhatnánk, csak a megszokott emberi

egór iákon belül érvényes. A világi dolgokkal szemben való aszkézisnél, a teljes szellemiállítottságnak bizonyos fokán, a teljes embert kívánó közösségi tevékenység esetén már nemlenek és nincsenek fiókok. Ezt inkább elméletben kell leszögeznünk, mert a mindennapiakorlatban tapasztalataink körén kívül esnek ezek az esetek. Ellenben rendkívül felfokozottapotban ehhez hasonló tüneteket szoktak produkálni az emberek, és ezeket fontos helyesenékelni.Az individualizáció bizonyos foka alatt még nincs szüksége az embernek fiókra, igénye sincsindividualizáció igen magas fokán pedig már elmaradhat a fiók: a tartalmak nem mindig

gyakhoz kötöttek.

Ha valaki számára az otthona vagy a munkahelye nem tudja énjének szabad megvalósításietőségét nyújtani, akkor az illető fiókot sem tart ezen a helyen. Akinek a munkahelyén nincs i



kja, szakmai fiókja vagy saját fiókja, annak munkahelye nem ad szabad lehetőséget sem szakmm énfejlődésének. Akinek az otthonában nincs fiókja, azt az otthona gátolja. A természetes az, munkahelyen legyen szakmai fiók (ne felejtsük el, hogy a „fiók” szót gyűjtőfogalomkéntsználjuk) és otthon is saját fiók. De a fiókok gyakran vándorolnak, vándorolni kényszerülnek.hon erősen gátolnak, az a munkahelyén rendez be saját fiókot. Akit munkahelye gátol, hazavisakmája lényegét vagy számára fontos részeit. Akinek sehol nincs lehetősége, az egy aktatáskábisznyába, dobozba vagy akár zsebeibe menekül.

Egyéni rendstruktúrák

A renddel kapcsolatos vizsgálatok közben feltűnt, hogy a spontán cselekvés során az emberekbsége a tárgyakat olyan téri rendbe helyezi el, ami az illetőnek jellemző sajátja. A lakásban a

torok és képek elhelyezése, az asztalon kirakott holmik, munkaeszközök, a díványon a párnákert tagolása is azonos elv szerint történik. A jelenség kísérleti ellenőrzése a következőképpentént.A kezdő kísérlet során természetes életszituációt kapott a kísérleti alany: egy három oldalrólárolt rekamiét, kerek asztalt és szabványíróasztalt, azzal a felszólítással, hogy a szobában láto

gyak közül szabadon válasszon, és rendezze el őket az asztalon, íróasztalon tetszés szerint;yezzen párnákat a rekamiéra, mintha saját szobáját rendezné be állandó használatra, végül képlett elhelyeznie a falon.A kísérleti személyek formai, esztétikai és lényegi szempontok szerint választottak, s még ahezebben megközelíthető elmebetegek is kedvvel rendezkedtek, rakosgattak.Később kontrollként motívumkirakás, körkirakás, hét kvadrátteszt (hét különböző nagyságú fegyszög, melyeket tetszés szerinti mennyiségben és formában fehér ívpapíron kell elhelyezni)szott alkalmasnak. A kísérleteket általában többszöri ismétlés biztosította, továbbá a kísér letimély otthonában végzett megfigyelés jegyzőkönyve, életrajzi adatokkal és explorációval

gészítve. Szükség esetén az ismert pszichológiai vizsgálóeszközök is jó l használhatóaknakonyultak.A megfigyelések és kísérletek egybehangzóan azt mutatták, hogy az emberek többségének sajndstruktúrája van, melyek néhány jól meghatározható, egymástól elkülöníthető típusba sorolhek a következők:

a) sorkirakásb) egyes, kettes, hármas, négyes tagolásc) laza egymásmellettiség

d) szimmetrikusd) aszimmetrikus tagolásf) kaotikusság.

Ezek a rendstruktúrák lehetnek egyszerűek, komplexek vagy sokszorozók. Komplexek, haymásba épülnek, sokszorozók, ha egy adott téren belül többször használja valaki a kettes vagyrmas tagolást.Ezenkívül még különböző más jellegzetességek mutatkoznak, így a kertes formánál mindig adali és csak igen r itkán a bal oldali; a hármasnál mindig a középső vagy a két szélső tárgy, má

tekben pedig mindig a téri közép hangsúlyozott.A szimmetrikus vagy aszimmetrikus elhelyezés is sajátosnak látszik. A kísérlet szemléltetésére



hány egyszerű rendformát, rendképletet nézzünk meg. A bonyolultabb rendstruktúrákat nem kfelismerni, se ábrázolni. Csak tanulás után lehet felismerni őket – ahogy a röntgenfelvételen vkroszkóp lencséje alatt látottakat is csak tanulás, tapasztalás után tudjuk felismerni és értékeln

1. RENDKÉPLET: PRIMITÍV SORKIRAKÁSa) variáció: téri közép preferált

Rekamié párnákkal

Képek a falon

Íróasztal tárgyakkal

Kvadrátteszt

Motívumkirakás

Kerek asztal tárgyakkal

b) variáció: jobb szél preferált




Képek a falon


Kvadrátteszt

Motívumkirakás


2. RENDKÉPLET: EGYES STRUKTÚRAa) variáció: szimmetrikus, centrális, kevés tárgy




Képek a falon


Kvadrátteszt

Motívumkirakás


b) variáció: jobb szél preferált


Képek a falon




Kvadrátteszt

Motívumkirakás


c) variáció: bal szél preferált


Képek a falon




Kvadrátteszt

Motívumkirakás


d) variáció: aszimmetrikus, tér bal felső széle preferált, kevés tárgy


Képek a falon


Kvadrátteszt



Motívumkirakás


3. RENDKÉPLET: KETTES STRUKTÚRAa) variáció: szimmetrikus, közép preferált


Képek a falon


Kvadrátteszt

Motívumkirakás




b) variáció: aszimmetrikus, bal oldal preferált


Képek a falon


Kvadrátteszt

Motívumkirakás




4. RENDKÉPLET: HÁRMAS STRUKTÚRAa) variáció: szimmetrikus, középső rész hangsúlyozott


Képek a falon


Kvadrátteszt

Motívumkirakás


b) variáció: hármas aszimmetrikus struktúra




Képek a falon


Kvadrátteszt

Motívumkirakás


5. RENDKÉPLET: LAZA EGYMÁSMELLETTI STRUKTÚRAa) variáció: baloldalt preferált


Képek a falon




Kvadrátteszt

Motívumkirakás


Az ábrákon láthatjuk, hogy van téri preferencia is. Ezt a jelenséget többnyire könnyen

ismerhetjük. A tárgyi preferenciáról a tárgy nagysága, szépsége, fontossága tájékoztat; máskozont csak a vizsgált személy közléséből tudjuk meg, hogy mi vagy melyik rész fontos, hangsámára.A bemutatott rendstruktúrákkal kapcsolatban jellemzőnek mutatkozott, hogy az egyes centrálisndstruktúrát alkalmazó személyiség érzelmi kapcsolatában is egyre beállított: a megosztottyelem nehezére esik; érdeklődése egyirányú; a meghatározott, központi problémára irányulótformát szereti; lehetőleg kevésszer eszik, de kiadósan; egyszer alszik napjában, de hosszasanötöttsége többoldalú, zaklatottá, idegessé, huzamos idő után talajvesztetté válik, teljesítményesen csökken (Például 2. rendképlet, egyes struktúra, a) variáció)

C. N. tizennyolc éves fiatal lányt érettségi után szülei nyelvekre és művészettörténetre akarjákíttatni. Hosszan ellenáll, majd kifakad.„Hát nem értitek, hogy nem tudok egyszerre több dologgal foglalkozni?! Ha sokat erőszakoskolesz a vége, hogy egyiket se fogom tudni csinálni.”

A hármas, szimmetrikus rendstruktúrájú s egyben középső részt hangsúlyozó személyiségdeklődése és életbeállítása, illetve akarati irányulása rendszerint egy fix központi és két mellé-rendelt probléma felé irányul. Például erős világnézeti irányulás plusz család és hivatás. Vagy

deklődése egyszerre többirányú; a megosztott figyelem természetes állapot a számára; szívese

glalkozik egy nap többféle dologgal; meghatározott időben szeret aludni és enni, naponta több



hetőleg napirend, megszabott életforma szerint él (szimmetria); a rendezetlen állapotot nehezeeli el, a laza, hangulati sodrásban alakuló rendnél talajvesztettnek érzi magát; egy problémáraállítottság számára monoton és fárasztó, ilyen szituációban lefokozódik, képességeit nem tudjgfelelő mértékben kifejteni. (Például 4. rendképlet, a) variáció)

L. A. harminckét éves orvosnő következetesen hármasra tagol. Középső tárgy vagy kép kiemengsúlyozott. A következőket mondja:„Hát igen, számomra az a természetes állapot, ha középpontban áll a hit, ennek van alávetve a

alád és a hivatás. Nevetni fogsz, régebben a bal oldal volt hangsúlyozott – család vagy szerelemma már a jobb. Úgy érzem legalábbis, most nekem ez a fontos, és talán végleg – a hivatás.óbáltam másként is. Nem megy. E nélkül a három nélkül nekem szűk az élet. Ha valamit elhagyozegabalyodom, irányt tévesztek, depressziós leszek.”

A laza, hangulati egymásmelletti struktúrát használó személyiségtől idegen az előre meghatártervszerű cselekvés és életvezetés. Ha erre kényszerül, szenved, és minduntalan eltér a számárnyszerű, megtervezett iránytól. Kötetlen helyzetben annál jobban feltalálja magát, ilyenkoresítménye fokozódik, képességei kiteljesednek. Érzelmi, akarati életében ugyancsak spontánások érvényesülnek. Az értelmi rendszerezés nehezére esik, s ezen a téren is intuitív, hangulatmek vezetik. Akkor szeret enni és aludni, „amikor jólesik”.Ezekből a megfigyelésekből és kísérletekből arra lehet következtetni, hogy az ember valamilyprend-struktúrával, rend képlettel rendelkezik. Azt tudjuk, hogy a kisgyermekeknél a rend forze a teljes strukturálatlanságból a halomba rakás, majd sorba rakás és sorkirakáson keresztüllődik a bonyolultabb formák felé. Megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy a térbeli tagoláslettsége, biztonsága, sokoldalúsága egyenes összefüggésben áll a gondolkodás, érzelem és aksonló tulajdonságaival, esetleg más összetevőkkel is. Vagyis a rendstruktúra személyiségetghatározó.

Agyérelmeszesedésnél vagy hosszú ideig tartó elmebajnál fellépő leépülésnél a beteg téri tagoeépül. A betegség előrehaladtával felveszi a primitív sorba rakást. Halmozott elektrosokk-

zelesnél szintén lebomlik a tagolási mód, a beteg állapotának javulásával viszont újból kialakugy általánosságban azt mondhatjuk, hogy az elmebetegek tagolási módja bizonytalan, ugyaníg

oké a nem elmebetegeké is, akik minden területen állandóan rendetlenek, éngyengeséggel,yaválasztási, életvezetési nehézségekkel küzdenek. Ezenkívül az elmebetegeknél sajátos eltéréálunk; inadekvát tárgy használatot (kép megfordítva, párna az asztalon, terítő a díványon stb.),arr egymásmellettiséget, sajátos csoportosítást, máshol túl merev struktúrát.

Hogy a struktúra felismerése nem mindig könnyű, arra a következő példát szeretném hozni.L. B. ismert alkotóművész azt mondja, amikor a saját kettes téri tagolását nézi, és értelmezni

óbálja:„De hát ez hármas tagolás! Balról az élet, jobbról az eszme és középütt a tér. Hát a tér, az is élölti a kettő közötti részt. Az nekem a művészet és alkotás.”

Valóban, a térélmény művészetének egyik alapmotívuma.És végül el kell különítenünk a laza egymásmellettiséget az aszimmetrikus tagolási módtól. Myik laza, esetleges egymásmellettiség, a másik határozott strukturáltság, méghozzá olyan, amem veszi igénybe, nem követi a könnyen felismerhető és megszokott szabályos struktúrákatometriai formákat.

Valószínűleg ez a jelenség, a megszokott, a közismert „norma” elhagyása magyarázza azt aenséget, hogy a tárgyak aszimmetrikus elhelyezését, aszimmetrikus rendképletét, életben és



érleti szituációban, magas intelligenciaszintű, autonóm, szervező, alkotó személyiségek, erősdividuumok adják, olyanok, akik könnyen lépik át a szabályokat. Viszont az is tény, hogy koruzdi kedvelni az aszimmetriát, és egyúttal átlépjük, eldobjuk a megszokott gondolkodási és életmákat.



MÁSODIK RÉSZ

A rend és a rendetlenség alakulása

ember tárgyi kapcsolatainak összetevői

Az emberi cselekvés jellemző formája és speciálisan humán cselekvésmód a manipuláció: cél

lekvés eszközökkel, tárgyakkal. Olyan beavatkozás a környezetbe, amelynek következtében arnyezet megváltozik. Manipulálásra az állatok, növények, csillagok nem képesek.Ebből következik, hogy a rend-rendetlenség speciálisan humán tulajdonság, olyan fogalom – r az előbbiekben tisztáztuk –, amely az ember és tárgy közötti viszonyt határozza meg. Derintem a rend-rendetlenség nemcsak jellegzetesen humán tulajdonság, hanem kimondottan

zichológiai probléma is, amely nem egyszerűen az első állítás következménye, hanem annak aasztalatnak a felismerése, hogy pszichés indítékok következtében az ember rend-magatartása lanatról a másikra változhat, s hogy a tárgyak különböző csoportjához ugyanaz az embersképpen viszonyulhat.

Az nyilvánvaló, hogy nem egyszerűen a tárgyak tulajdonságai szabják meg a velük valónásmódot, mert akkor nem volna ennyire különböző a bánásmód az azonos tárgyakkal; és nemember fizikai adottságai, mert akkor nem változhatna a viselkedés olykor egyik óráról a másmmi más feltételezés nem áll rendelkezésünkre, mint az, hogy a cselekvés pszichikus meghatáabják meg a cselekvés milyenségét. (A pszichés állapotot a szomatikus állapot befolyásolja.)Természetesen ez a megállapítás önmagában még nem sokat jelent. Ameddig az ember és a tázötti kapcsolat összetevőit nem ismerjük, addig nem jutunk közelebb a probléma megértéséheInduljunk ki a gyermekkorból, nézzünk meg néhány esetet környezeti hatás szempontjából.K. B. fiatal anya, ölében tartja hét és fél éves fiát. Színes selyemsálját leveszi a nyakáról, és od

szani. A gyermek ledobja a sálat a földre, az anya felveszi és visszaadja. Ez ismétlődik meg tízsenötször egymás után. Aztán az anya elunja a dolgot, nem veszi fel a sálat, a gyermek sírni ésvetelőzni kezd, erre mégis felveszi – s kezdődik az egész elölről. Ez nem egyszerűen kisgyermekék volt, mely mélylélektani szempontból helyes és jól értelmezhető – az elvesztés-megtalálás já

métlése – az anya a növekvő fiúval szemben is végig engedékeny maradt. Mindenben tökéletesenzolgálta, mindent a kezéhez adott.Néhány év múlva az anya a következőket mondja:„Félelmes, hogy ez a fiú mennyire nem tud vigyázni a holmijára. Nemsokára érettségizik, és regébe kell adnom a harisnyáját, mert nem tudja, hova hajította vetkőzéskor. Nem találja a táskájá

nacipőjét, a sapkáját, inast kellene tartani neki, mint hajdan a főuraknak, hogy mindent a kezéon.”Nézzünk meg egy másik esetet:Cigi, négy és fél éves kislány, a tűzhelyhez lép, és lábujjhegyre állva, zsebkendővel megfog egy ekat, amelyben víz forr, és így, lábujjhegyen állva, fejénél magasabb szintről a forró kályhárólmeli. Elég félelmetes látvány, hiszen leforrázhatná a szemét, arcát. Mikor az anyját, aki háttal e figyelmeztetik, azt válaszolja: „Nem kell félteni. Tavaly megégette a kezét, azóta tud vigyázniTermészetesen nem ilyen egyszerű a kapcsolat, ahogy az ember tárgyi viszonya alakul, csak –r az előbbiek során – az áttekinthetőség kedvéért itt is egyér telmű eseteket választottam. Másk

m tudjuk megközelíteni a problémát, mert tárgyi kapcsolatunk szövevény jellegű. Egyelőre anögezzünk le, hogy a gyermekkorban kialakult kapcsolat döntő fontosságú, mint azt a pszichol



ámos más területe is igazolja. Az is természetes, hogy a kialakult magatartásformákgváltoztatása, minél idősebb az ember, annál nehezebb. Elvben azonban sohasem lehetetlen. A

yéni rend-magatartás látszólagos merevsége okozza azt a különös jelenséget, hogy a tárgyipcsolatunk bizonyos autonómiát árul el.„Én úgy akarom csinálni, ahogy mondjátok, nem tehetek róla, hogy mindig másként sikerül.” – aszolja a szülők szemrehányására M. Kati tizenhét éves korában.M. Katinak igaza van; pontosan érzi, hogy az alapmechanizmus, a kialakult rend-magatartásgváltoztatása nem egyszerűen akarat vagy elhatározás kérdése.Mint látjuk, a szociális környezet erősen befolyásolhatja, és ezzel ronthatja, de javíthatja is a tpcsolatok kialakulását.A környezet tárgyi adottságai is fontosak, mert például mások az erdőben és mások a városbam olyan döntő a befolyásuk, mint a szociális környezeté, ugyanis a tárgyak önmagukban nemározzák meg a kapcsolatok helyes vagy helytelen alakulását. Nem az a fontos, hogy kígyó vatorbicikli keresztezi az utamat, hanem az, hogy tudok-e figyelni és idejében félreugrani. Aki ekat figyelemmel tud kísérni a tűzhelyen, az öt kémcsőre is tud figyelni a gázláng fölött – a kesítmény között nem nagy a különbség. Erre számtalan példát hozhatnánk, de az ellenkezőjéry tűnik, hogy a rend-rendetlenség kapcsolatok kialakulnak, és fenn is maradnak, míg egy újabermináló tényező fel nem lép; ez az érzelem. Előbbi példánkra visszatérve: ha az érdeklődés ndul a feladat felé, akkor „nehéz” végrehajtani. Ha unom a főzést, nem jól figyelek a fazekakrgy éppen rosszul végzem el a feladatot.

érzelem és a tárgy

Az érzelmek már a kapcsolatok kialakulásánál jelen vannak, mint determinánsok, és számuk,enzitásuk, változékonyságuk folytán elég komplex a hatásuk. A cselekvés állandó kísérőjelensérzelem (nincs érzelem nélküli lelkiállapot, az érzelemmentesség is érzelem). Az érzelemandóan hat a cselekvésre, sőt a cselekvésen keresztül visszahat önmagára. De térjünk vissza azber közvetlen tárgyi kapcsolatára, mert itt egy érdekes jelenséget tapasztalhatunk. Nemcsak alekvésen keresztül, hanem sokszor látszólag indokolatlanul is érzelmi kapcsolat fűz bennünkeójában semleges tárgyakhoz, aminek következménye az a paradox jelenség, hogy a tárgyakk

ális adottságoknak meg nem felelően bánunk.Például:O. P. középiskolai tanár különleges keleti szobaillatosítót kap ajándékba, amely meggyújtás utákeszöld, illatos füstgomolyt áraszt. Figyelmeztetik, hogy csak egy évig használható, azután felbszétmállik. Boldogan zárja íróasztala fiókjába. Naponta előveszi és nézegeti, az ötödik év végékor a rudacska már szürke porrá hullott szét.

Hogyan alakulnak ki a tárgyak érzelmi velejárói? Mint tudjuk, az érzelmek átvihetők: mindenéklethez, emlékképhez, elképzeléshez, gondolathoz, ami egyidejűleg lép fel az érzelemmel,zzátapadhatnak. (Ugyanakkor az érzelem irradiál is.)Az időbeli egybeesés folytán érzelmeink társulnak a tárgyakhoz. Így alakul ki az ember tárgyődő érzelmi kapcsolata. Magától ér tetődő, hogy ez a kapcsolat még erősebb, ha az érzelem égy között valamilyen funkcionális vagy éppen okozati összefüggés van.Az erős érzelmi beállítottságú embereknél meg is határozhatja a bánásmódot a tárgyhoz fűződzociatív érzelmi kapcsolat. Nézzünk meg egy-két példát, hogyan kapcsolódnak az érzelmek agyakhoz.

O. I. férjétől egy cserép virágot kap, a szoba közepén lévő asztalra helyezi, egyszer sem öntözi



gyja, hogy a virág a szeme előtt elpusztuljon.Itt tulajdonképpen azon az egy feltevésen kívül, hogy érzelmi okokból nem törődik a virággalm is áll rendelkezésünkre. Mert miért nem öntözi meg valaki a virágot, amelyet kapott? Vagy rt semmivel sem törődik; vagy azért, mert általában a virágokkal nem törődik; vagy mertamilyen okból ezzel a virággal nem törődik. Természetesen a másik két lehetőség is fennállhaakhogy az a közismert jelenség (és egyébként gyakori tréfa tárgya), hogy olyan fiatal lányok k a legkevésbé sem törődnek a ház tárgyaival, a virágok gondozásával, egyetlen cserép virágit a „kedvestől” kaptak, gonddal ápolnak, bizonyítja, hogy ha valaki a tárgyak egész csoportjázönyös, akkor is kivételez azzal a tárggyal, amelyhez valamilyen pozitív érzelmi kapcsolat köfferenciálás).Máskor pedig az egy tárgyhoz fűződő” érzelmi kapcsolatot vetíti ki az ember a tárgyak rokonoportjára (generalizálás).Az írók is élnek az ábrázolásnak azzal a módjával, hogy a tárgyakhoz való kapcsolódásukbanrázolják az érzelmeket.

„SZOLGÁLÓ: Már elemészt a kíváncsiság, hogy az ajándékokat lássam.MENYASSZONY (nyersen): Hagyd!SZOLGÁLÓ: Nos, kislányom, mutasd már.MENYASSZONY: Nem akarom...SZOLGÁLÓ: Az istenért! Jól van, no! Még azt hinné az ember, hogy nincs kedved férjhez me

(Garda Lorca: Vérnász, Illyés Gyula ford

Nemcsak a szolgáló, hanem a darab nézője számára is természetes, hogy az ajándéktárgyat, ammagában véve semleges és egyelőre ismeretlen is, csak azért nem akarja látni a menyasszonyázassággal kapcsolatos érzelmei átvetülnek az ajándékra.

A tárgyak érzelmi velejárója az időbeli egybeesés alapján is kialakulhat. A tárgyakhoz fűződőelmek nemcsak a jelenben kapcsolódhatnak, hanem a régebben átélt érzelmek felelevenedő

omai is kapcsolódhatnak tárgyakhoz. Vagyis érzelmi emlék az emlékezetem pillanatában érzégyakhoz, és jelenlegi élményeink a felelevenedő tárgyi emlékképekhez: továbbá a tárgy képénmlékezetbcli” nyomai az érzelmek emlékezésbeli nyomaihoz; valamint ha a tárgyak egyesajdonságai – amelyekhez már kialakult érzelmi kapcsolat fűz – emlékeztetnek más tárgyakra, gy hasonlóságának átélésekor az eredeti tárgyhoz tapadó érzelem kapcsolódik a hozzá hasonl„Nagyon szeretem ezt a csergepokrócot - mondja K. I. festőművész. – Volt egy juhászkutyámmaszkoromban, éppen ilyen volt a szőre.”Ne felejtsük el, számunkra nemcsak az érdekes, hogy a tárgyak érzelmi velejárói hogyan alakhanem a következményei is, tudniillik hogy ezek a tényezők szintén befolyásolják bánásmódu

árgyakkal, a cselekvést.De hogyan? Melyek a járulékos és melyek a döntő tényezők? Egyelőre az érzelmekkelpcsolatban leszögezhetjük azt az általános megállapítást, hogy minél inkább érzelmi beállítottszemélyiség, annál erősebben érvényesülnek a tárgyak érzelmi velejárói, különleges esetben aelmi velejáró ésszerűtlenné teheti a cselekvést.Például: Az 1944-es kolozsvári bombatámadáskor egy fiatal vasúti munkás azért veszítette el a rját, mert elhagyta az óvóhelyet, hogy az átmeneti szállásán lévő ládáját magához vegye, s levigcébe. A ládában egy rend szolgálati ruha volt, némi élelem, két törülköző és egy hímzett kendő,elyet nemrég kapott ajándékba a falujából.

Felnőtt embereknél általában – a felnőttséget a szó pszichológiai és nem fizikai értelmében véárgyak érzelmi velejáróit nem az érzelmek és a tárgy érzékelésének időbeli egybeesése, nem



elmek irradiációja, átvetülése, generalizációja, differenciálódása határozza meg, nem is a tárnkciójához kapcsolódó érzelem, hanem maga a tárgy mint funkcionáló objektum. Nem azértretem a töltőtollamat, mert a színe a Balaton vizére emlékeztet, vagy mert kedves számomra,től ajándékba kaptam, vagy mert a művelet, amelyet vele végrehajtok, érdekel – hanem azért, lehet vele írni. Persze arra is kell gondolni, hogy igen sok tárgy érzelmeket, emlékeket szolg

ekre is szüksége van a „lelki háztartás”-nak. A probléma az, ha nem ismerjük fel saját indítékaaz érzelmet összekeverjük a funkcióval. Visszatérve a rendproblémára, a rendhez szükségespfeltétel, a tárgyak funkciójának ismerete (helyes megismerése), mert csak így szolgálhatjákelmesen a cselekvés célját. Cselekvéseink eszközeinek – a tárgyaknak – és funkciójuknak obje

merete nélkül nem lehet eredményes a cselekvés. A tárgy funkcionálásához kapcsolódó érzelemyeges, értelemhordozó; biztosítja a megfelelő cselekvést. A tárgy érzelmi velejáróinak többimája járulékos tényező. Természetesen a cselekvés irányításánál minél nagyobb járulékosyezők befolyása a lényeges tényezők rovására, annál több a cselekvés hibalehetősége, szélsőstben a cselekvés célt téveszthet.

akarat és a tárgy

Abból indultunk ki, hogy a jellemző emberi cselekvésmód a manipuláció, célszerű cselekvés gyakkal és eszközökkel, amilyenek eredménye a környezet megváltoztatása. A célszerű cselekgvalósításához akarat szükséges. Mi az akarat? És hogyan tevődik át az akarat a cselekvésbe?gső soron mindig és minden formájában: izommozgásokon keresztül. Vagyis az akarat mozgőképp a végtagrendszer t – a megfelelő cselekvés véghezvitelére. Hogy ez az idegrendszer iténés hogyan fut le, az neurofiziológiai probléma, a cselekvést végrehajtó egyén számára ez yamat tudattalan; esetleges megértése vagy meg nem értése nem befolyásolja a cselekvést. Azarattal ebből a szempontból nem szükséges többet foglalkoznunk, mivel a gyakorlatban aurofiziológiai történés ismeretének semmiféle hatása sincs a cselekvésre – ellenben az, hogy aarat a cselekvést mint folyamatot, s ezen keresztül a cselekvés eredményét hogyan befolyásoljgy ezek az összetevők hogyan befolyásolják tárgyakhoz való viszonyunkat, az annál érdekeseámunkra. De előbb még egy kérdést kell tisztáznunk az akarattal kapcsolatban.Az akarat nem motiválja önmagát. Azt, hogy mit akarunk, a személyiség-összetevők határozzág. Az elhatározás – célkitűzés – olyan cselekvést előkészítő jelenség, amelyben az egészmélyiség vagy annak egyes összetevői vesznek részt, ezt befolyásolja az akarat is, mint poten

ergia.A célkitűzést, az elhatározást követi a cselekvésgondolat, cselekvésterv. Ez szélsőséges helyzeet villámgyors és sok gyakorlat esetén automatikus vagy éppen reflexszerű. Például az autóékezése. A szigorúan vett akarati tevékenység, amivel dolgozunk, nem más, mint a

lekvésgondolat áttétele a cselekvésbe. Ezt két részre oszthatjuk.Egyrészt az akarat mozgósíthatja a kialakult alapsémákon keresztül, idegrendszeri úton agtagrendszert és a szükséges szervi működéseket – nem tudatosan. Másrészt a cselekvés egésztt őrködik a cselekvés lefutásának egésze fölött, mellérendeli a részleteket, s a megismerésen

resztül adekvátan kapcsolja a cselekvést az állandóan változó szituációhoz, elhárítja a nehézséöbbé-kevésbé tudatosan. Az akarati cselekvésnek ez, valamint az előkészítő szakasza az, amelyetőleg kézben kell tartanunk, s messzemenően tudatossá kell tennünk. Cselekvéseink eredmén

eknek a folyamatoknak az erején, tudatosságán múlik – megfelelő célkitűzés esetén.

cél és a tárgyak



A rendet így határoztuk meg: rend az, amikor a tárgyak elhelyezése értelmesen és jól szolgáljlekvés célját. A rendetlenség kaotikus állapot, a tárgyak nem szolgálják jól és értelmesen alekvés célját, a cselekvés célja összezavarodik, vagy nincs kialakulva.

A cselekvés céljának megfelelően csak akkor helyezhetjük el a tárgyakat, ha ismerjük a célt. Tükséges a kialakult céltudat (esetleg érzés), ösztönzés, aminek következménye az elhatározás. ber tudja, sejti vagy érzi életének és egyes cselekvéseinek célját, s ennek megfelelően rendezitét, szobáját, fiókját stb.A mindenkori cselekvés céljának megfelelően helyezzük el és formáljuk a tárgyakat. (A cselekvitelezéséhez szükséges a cselekvésterv vagy cselekvésgondolat, ennek előfeltétele a helyesgismerés). Bármennyire pontos és világos is a célkitűzés, részleteiben csak a cselekvésterven

resztül alakulhat ki. A cél a rend irányulását szabja meg, a cselekvésterv organizálja, a célolgálatába rendezi a részleteket. Vagyis csak úgy alakulhat ki a rend, ha a tárgyak értelmesen énnak elhelyezve a cél szolgálatában. Ez az értelmes és jó elhelyezés az organizálástól, alekvéstervtől függ.

A fentiekből láthatjuk, ahhoz hogy a cselekvés eszközeit, a tárgyakat rendesen kezeljük, hogy lekvéseredmény a kívánt legyen (a rend eszköze és eredménye a cselekvésnek) az akarat s az

aratot előkészítő műveletek pontos, helyes működése is szükséges.Tapasztalatom szerint a rendetlenség abból fakad, ha a cél ismerete, érzése hiányzik, ha nem avagy ellentmondó; ha az akarati fázis vagy az előkészítő műveletek valamelyik szakasza

ntatlanul vagy erőtlenül működik.Ezeket az elméleti megállapításokat szeretném néhány tapasztalati adattal összevetni.Figyeljük meg a következőket: többnyire rendetlenek a kisgyermekek, a kamaszok és a depresapotban lévő emberek.A kisgyermekek – még akkor is, ha egyébként rend-tendencia mutatkozik cselekedeteikben – ptelenek rendet tartani egy egész szobában vagy egy fiókban. Nem is várhatja tőlük senki, hiszg nem ismer ik a tárgyak rendeltetését, tehát nem is tudhatnak velük bánni. Lassan alakul ki azelmes, célirányos cselekvés, még abban az esetben is, ha az alapmechanizmusok már kifejlőd

Rendetlen az ember a pubertás idején. Érdekes – s az esetek nagy többségében így szokott lenng akkor is, ha előzőleg már rendes volt. A régebbi gyermeki célkitűzéseket és cselekvésformk váltják fel. A váltás: célváltozás – minden formájában rendetlenséggel jár. A serdülőkori váátos viharosságával, természetesen fokozott rendetlenséggel. (Persze vannak kényszeresen renmaszok is.)Emlékezzünk vissza, mit mondott K. M. a fiókjairól:„Még elemista koromban és a gimnázium első évében volt egy kicsike könyvszekrényem, ahol szndben tartottam a könyveimet s egy-két saját holmimat… Később ehhez csatlakozik a gyógyszerkrény (...) anyám azt becsülte, hogy minden részben rendet tartottam.

A gimnázium első éveiben, egész az érettségiig, sőt még az utána következő néhány hónapban isjhez nem mentem, iszonyatos rendetlenség uralkodott a szekrényemben. Hogy mi minden volt br nem emlékszem. Annyi év alatt változott is, de egy bizonyos, következetesen és mindig óriási

ndetlenség.”Nyilvánvaló a változás, a rendes gyerekből rendetlen serdülő lesz. De van itt egy apróság, amdemes külön is foglalkozni. Az tudniillik hogy K. M. az érettségiig, sőt még az utána következhány hónapban is rendetlen volt (tehát a serdülés idején túl), míg férjhez nem ment. Dendetlensége csak a lánykori holmijaira korlátozódott.„Közben menyasszony voltam, és leendő háztartásom bonyolult, sok holmiját olyan szép rendbe

tottam, hogy még a fehérneműt sem kellett átvasalni, amikor berendeztük az új lakást.”A magyarázata ennek a kettősségnek: a régi keretek, kiélt formák nem voltak már értelmesek,



nyulók számára. Érzelmileg, célkitűzéseiben az új életforma felé fordult. A régi céltalanná,elmetlenné vált. Figyeljük tovább a cél szempontjából a változásokat. Az új lakásban egyszerrdes lett a szekrénye is, kivéve az iróasztalfiókját.

Saját maga azonnal megadja a magyarázatát is:„De mit tehettem volna a fiókba, és miért tartoltam volna rendben? Az egyetemről le kellett ndanom – ez volt az egyetlen nehéz áldozat, amit a házasságomért vonakodva tettem De egy-kélva aztán csak beiratkoztam. Írni, akkor már, ha szereltem is volna, nem mertem. Hát olyan volasztalom fiókja: Augiász istállója.”Világos, hogy az íróasztalnak nincs célja, azaz értelme. Később aztán rendeződik ez a fiók, amt és értelmet nyer, s a célt jól szolgálják az ott elhelyezett tárgyak. Mert nemcsak a cél, azatározás szükséges az eredményes cselekvéshez, hanem az akarat többi fázisának működése isél nélkülözhetetlen kiindulópont. Mikor az ember elveszti valamely cselekvésének célját; azgmutatkozik a cselekvést szolgáló tárgyak rendjén. Ez tipikusan a depressziós állapot.Ezzel kapcsolatban a következőt állapítottuk meg: természetesen olyan kaotikus állapot, amelynden területen megnyilvánul, ritka jelenség, mivel aránylag ritka az egészében megfeneklett,kileg szétbomló ember. Ez a kaotikus rendetlenség krízisek esetén időlegesen felléphet egyébkyos elmebetegeknél, idiótáknál jelentkezik mint állandó tünet. A belső káosz következménye alső káosz.Vannak emberek, akik egész életükben rendetlenek (nem kaotikusan), ennek ellenére semmi bcs, sőt nagyon jól érzik magukat. Csak éppen célkitűzéseik nincsenek. Egyszerűen nem akarn

mmit az életben, azonkívül hogy élnek. Ez jellemző a kisgyermekekre is; a gyermek akaratandig csak pillanatnyi szükségletek kielégítésére irányul. Vannak rendetlenek, akik küszködnekdetlenséggel, küszködnek céljaik valóra váltásával is. Viszonyunk a rendhez is sokféle, akárjainkhoz.És vannak, akiket olyan fokban köt le valamilyen eszmei, szellemi cél, hogy nem törődnek a tággal, azon kívül élnek. Például:Sz. J. huszonkét eves lány, rendkívül autonóm személyiség, aki fiatal kora ellenére és nő létére

arcolta, azaz kiérdemelte, a színházi rendezőasszisztensséget, sőt már önállóan rendez is (ami dolog hazánkban, mivel színházi rendezőnő új jelenség), a következőket mondja: „A rend és a

ztaság fenntartása azt jelenti számomra – saját környezetemben –, hogy nem a munkámmal törőnem a tárgyakkal. Sőt, a piszok és a rendetlenség észlelése is azt jelenti, hogy nem az alkotásrancentrálok.Az egyik albérletemben fehér csempepadló volt, lassan fekete lett. Egyszer csak észreveszem, hor egy félórája öntözgetem teáscsészéből a vizel a padlóra, és guggolva törölgetem felpírzsebkendővel a piszkot. De anélkül, hogy akartam volna, hiszen csak közben vettem észre, hot is csinálok.”

Sz. J.-vel és a tárgyakkal egyéb furcsaságok is megtörténnek. Például kizárja magát a lakásbólgy továbblépjünk, nem veszi észre, hogy elfelejtett enni vagy aludni. Mert más cél köti le. Andennapi élet olyan fokban mellékes, hogy sokszor nem is érzékeli. Ezért nagyon rendetlen,jdnem kaotikusan. Tíz év múlva gyermeket szült: rendviszonya azonnal megváltozott.A cél tudata és érzése, a cselekvés értelmességének tudata, az érzelmi állapot kivetülése nemcsyes ember tárgyairól olvasható le, hanem csopor tok tárgyi viszonyáról is. Hogy egy közössédelkezik-e közös célkitűzésekkel, öntudattal, erkölccsel vagy csak összeverődött egyének

oportja, azt világosan és egyértelműen elárulja a közösségi tárgyak állapota.Például:

Az egyik csoport pusztít, rombol, szakít, a másik csoport ápol, tisztit, rendet tart.A nagy-villámi menedékházban az ötvenes évek elején a következő tör tént.



Hétvége, sok vendég után a személyzet lemosta a padokat, asztalokat, majd padlósúrolásvetkezeit. Helyére raktak mindent, tiszta abroszokat és friss virágokat helyeztek el az asztalokoömmel nézték az új hétre kialakított rendet és tisztaságot. Másfél órás sétára ment az egyik

állóvendég. Mikor visszatért, csodálkozva látta, hogy ismét súrolják a padokat, asztalokat, söprmetet a padlóról. „Mi történt?”– kérdezte csodálkozva. „Ne is kérdezze! – legyintettek elkeser

Egy ipari tanulócsoport volt itt. Kibontották az elemózsiás csomagjukat, ettek és ittak. Az eredmontok az asztalon és asztal alatt, kiöntött sör, széttaposott cigarettacsikkek, ételmaradék, kiégetrosz, feldőlt hamutartó, virágváza. Mint a tatárdúlás! Ilyenek ezek mindig, már előre félünk, ha

nek. Rendről, tisztaságról fogalmuk sincs. A viselkedésük is olyan. Jó, hogy sétálni ment.gmenekült ettől a hangos trágárkodástól. ”A normális célváltás is rendetlenséggel jár. Átmeneti rendetlenséggel. Ez az előbbiekbőlvetkezik. Igen világosan fogalmazza ezt meg S. K. grafikus, arra a kérdésre adott válaszában,gyan alakul ki benne a rendetlenség állapota:„Valamilyen külső vagy belső ok megosztja a figyelmet, a szemlélet eltolódik, átáll. Egyes dolgentéktelenné, mások hangsúlyozottá válnak Az elmúló és bekövetkezendő lelkiállapot közötti

menet szokott diszharmonikus lenni. Ennek a kivetülése a rendetlenség.”A destrukció is rendetlenséggel jár. Merthogy éppen arról van szó, hogy egy struktúrátttördelek, mert hogy nem fogadom el a célt és a tervet.

cselekvésterv és a tárgyak

A céltudat, célkitűzés még nem elég a cselekvés végrehajtásához. Szükség van a cselekvéstervlekvésgondolatra, mely átvezet a cselekvésbe. Az akarat a cselekvés esetében a cselekvésgonda tényleges cselekvés kapcsolata. Ez a tudatos cselekvésre vonatkozik. Az automatizmusok és ztöncselekvések jellemzője, hogy hiányzik a tudatos előkészítés, ellenőrzés. A célirányoslekvésnek a tudatosság a jellemzője. Előfeltétele pedig a pontos valóság-megismerés. Agismerés helyessége mint kiindulópont, feltétele az eredménynek. A megismerés folyamatandenütt jelenlévő, a cselekvést és a cselekvést előkészítő lelki jelenségeket is szüntelenülfolyásolja, sosem elválasztható a mindenkori lelki működéstől, de itt a cselekvéstervnél különntos a megismerés fejlettsége, pontossága, objektivitása. A cselekvésterv nem úgy alakul ki, hegyes műveleteket gondolatban felépítjük, hanem a már jól ismert és sokat gyakorolt műveletészeket egy célszerű, a cselekvés egészét átfogó tervbe illesztjük be átgondoltan vagy rutinszeEzek szerint a cselekvéstervvel kapcsolatban egy újabb tényezővel operálunk, méghozzángedhetetlen és alapvető tényezővel: a megismeréssel. Maga a megismerés igen komplex

obléma. Itt egyetlen szempontból szólunk hozzá. Fontos szem előtt tartani, hogy a megismeréslekvés folyamatában tapasztaltaknak a feldolgozása is. Tehát már a megismerés befolyásolja

gyi kapcsolatot valamennyi összetevőjével együtt, hogy aztán a cselekvésterven és a cselekvésresztül visszahasson ismét a tárgyakra; ez viszont befolyásolja a további megismerést.Tapasztalatom szerint a rendetlenség egyik okozója lehet a cselekvésterv hiánya vagyntatlansága. A cselekvésterv hiányzik, vagy rosszul használható, ha tökéletlen a megismerés, hv összeállítására, kidolgozására képtelen valaki, vagy ha nem szokta meg ennek a műveletnekégzését. Mindegyik hiba korrigálható, amennyiben fizikai adottságok nem korlátozzák azgrendszer működését – vagy lelkileg nem torzult, nem beteg a személyiség.

selekvésterv megvalósítása



A cselekvésterv nemcsak azért lényeges momentum, mert egy művelet értelmes megszervezésolgálja, hanem mert mozgósítja a motor iumot is. Ezért nehéz, sőt majdnem lehetetlen azdményes, célszerű cselekvés cselekvésterv nélkül. Akkor ugyanis mi és hogyan mozgósítaná elkedésrészeket? Az ingerek, válaszolhatnánk. Csakhogy az ingerek ezer különböző irányba

hetik a cselekvést. Az akarati művelet következő fázisa éppen az, hogy a cselekvés egész ideje ködik, hogy a cselekvés ne térjen el a tervtől, elhárítja a külső-belső akadályokat, kodeterminázleteket stb. Ha az akarat „őrködése”, a figyelem erőtlen, annak következménye ismét

ndetlenség.

T. I. állandóan és nagyon rendetlen. Sokszor figyeltem meg nála a következő s ehhez hasonlóenséget: egy nyakkendőt vesz a kezébe, hogy helyére rakja. A szekrény felé menet egy pillanatrgáll az ágya előtt, ránéz a rádióra, odalép és kinyitja. Addig a nyakkendőt az ágyra teszi. Miko

diótól ellép, az ablakhoz megy, és leereszti a redőnyt.Másnap dühös és kiabál, hogyan gabalyodott bele az ágyterítőbe a nyakkendő, noha csak ő nyúyához.A szórakozott ember ismert mondása, „a tárgyak ellenségesek”. Arról van szó, hogy a figyeles iránya vagy szétszórtsága miatt az akarat működésével van baj, ami a rendnél is megnyilvánakaratot és a figyelmet meghatározza, befolyásolja a motiváció, az érdekeltség.

Amint látjuk, az ember tárgyi kapcsolata a cselekvés folyamatában kialakuló bonyolultcsönhatások szövevénye. Folyamat, amelynek eredménye maga a cselekvés eredménye, selyben a személyiség minden összetevője részt vesz, az érzelmektől kezdve egészen amagasabb rendű intellektuális funkcióig, s természetesen erős a tudattalan hatása is.Hozzáfűzhetjük, hogy ezek az összetevők is szüntelen kölcsönhatást gyakorolnak egymásra,ntegy áthatják egymást, s a külvilág hatásait befogadva, a cselekvésen keresztül visszahatnak alvilágra.

Pszichológiai értelmezések

Pavlovi szemszögből nézve a következőket mondhatjuk: a filogenezis során kialakult feltételelexeket mint kész reakciós formákat hozzuk magunkkal. Az ontogenezisben erre a kevés számtétlen reflexre épül rá a feltételes kapcsolatok birodalma. Vagyis az ember tárgyi viszonyánakpjai a kisgyermek korban alakulnak ki mint feltételes idegrendszeri kapcsolatok. Természetesm jelenti azt, hogy a kapcsolatok nem változtathatók. Ellenkezőleg. Minden feltételes kapcsolapen ez a feltételesség lényege – időleges. Ha biológiailag nem válik be (nem kap megerősítéslszik, vagy gátlás alá kerül. Csakhogy az embernél a biológiai „beválás” nem olyan egyszerűállatnál, mert a szociális környezet sokszor átsegíti a gyermeket a biológiailag be nem váló

elkedés kellemetlen következményein, és ezzel megerősítheti a helytelen kapcsolatot, vagyisszerűtlensége ellenére fenntartja, és ezúton bonyolult és sokféle módon befolyásolja a feltételpcsolatok kialakulását. Azaz tárgyi kapcsolatunk alapelemei a gyermekkorban alakulnak ki, agyi és szociális környezet hatására. Ezekre épül aztán az egyre bonyolultabb dinamikusereotípiák rendszere, hogy végül az egész összekapcsolódjék egyetlen átfogó rendszerré, amószínűleg minden ember egyéni sajátja. Ez a rendszer, mint egész, bizonyos fokú merevségettat; ugyanakkor részeiben nagyfokú változékonyságot, alapelemeiben pedig ismét merevségent egész rendszer is megváltozhat akkor, ha egy másik rendszert alakítunk ki helyette; de ez mm azonos az előzővel. Végül az alapelemek is megváltozhatnak, változásuk sajátos

vényszerűségei szerint. Elméletileg könnyen magyarázhatjuk így az ember rend-viszonyánakkulását.



Nézzünk meg egy másik szemléletet; amely implicite a renddel foglalkozik. Füst Milán szerinátomás és indulat a művészetben): „Igen erős bennünk a logikai vágyak és princípiumokvetelménye.”Lényegében ez mutatkozik meg a gyermekek kérdezgetéseinél is, amikor értelmet, összefügggyarázatot keresnek és várnak a dolgok rendjében. Természetesen ez a gyermeki logika más,elnőtti, sok benne az animisztikus elem – de kétségkívül igazságra, rendre, következetességre

gikára törő tendencia.Füst Milán szerint: „A logikus követelmények mindvégig megtartják bennünk uralmukat, ezzemben, amit a külvilágban és lelkünk mélyén, ösztöneink és érzelmeink világában kellasztalnunk, abban csupa önmagának ellentmondó princípium, tehát csupa irracionalitás mutatg. Így természetes, hogy a fiatal lélek mindenekelőtt rendet akar teremteni abban, ami megzavogikához menekül. Zavarja a valóság zűrzavara. Ezt a tendenciát táplálják a filozófusok is. Agokat csak akkor tudjuk tapasztalni, ha valamilyen formában átéljük őket, az amorf és a kaotigok nehezen átélhetők, ezért a strukturálatlant igyekszünk strukturálni, a formátlannak formá

ni” – mondja Füst a továbbiakban.Az alaklélektan felismerése is megfelel ennek – tudniillik mindig egészeket, formákat, alakokunk meg, ismerünk fel, mivel alapvető igényünk az alaklátás, a formalátás.Ugyanezt a gondolatot másutt így árnyalja tovább Füst: „Képzeletünk elfordul a káosz látványrt nem tudja felfogni, nem tud vele mire menni, tehát mindenáron struktúrát termel ki abbólgának. Tehát nem a káoszt keresi, nem a határtalanságot vagy rendetlenséget, mert azt semmi

m tűri-bír ja...”Kérdés azonban, hogy a képzelet szerepe mennyiben elsődlegesen meghatározó ebben anatkozásban. Mint láttuk, a cselekvéssel és a tárgyi renddel kapcsolatos káosz, teljes rendetlenndhiány és struktúrahiány – vagyis az, amikor a forma felbomlik, és a cél megszűnik – inkábbológiás vagy viharos átmeneti állapotokban fordul elő a maga végletességével. S ez nemcsaknak nehezen elviselhető és szenvedő állapot, aki létrehozza, hanem a környezetre is zavaróan hakhogy valószínűleg itt már nem pusztán képzeletről, vágyról van szó elsődlegesen, hanem a l

pfeltételeiről, az életmenetről, s éppen az ehhez kapcsolódó tapasztalat, ősi késztetés előzi és sg a képzeletvágyat.Mindenesetre jogos feltenni a kérdést: vajon tudnánk-e káoszban élni?Konkretizáljunk képzeletben. Mi lenne, ha akár a háztartásunkban vagy egy rendező pályaudvgszűnne mindenféle rend? Egy kórházban... egy üzletben... egy telefonközpontban vagy bármgalmas utcán? Nem arról van szó, hogy zavarná az ott élőket, ott dolgozókat és azokat, akiknybe akarnák venni és használni kívánnák ezeket a létesítményeket, hanem képtelenek lennéneködni, és balesetek, szerencsétlenségek sorát okozná a káosz.Vagyis egy-egy ember nagyfokú rendetlenségét, kaotikus állapotát a közösség elviseli és

gyensúlyozza, de ha nagyobb struktúrák rendje és formája bomlik fel (a forma a rend struktúrz már károsítja a benne lévőket.Ebben a kis könyvben csupán a tárgyakra kivetülő egyedi, személyi vagy kiscsoportrendetsgáltuk (az utóbbit érintőlegesen); rendjük azonban a szervezeteknek is van, amely nélkül nem

dnak egzisztálni. Maga az elnevezés, a „szervezet” szó már önmagában is rendszerezésre utal.Természetesen itt ugyanúgy felvethetjük a formai és lényegi összetevők fontosságát, mint azyéni rendnél. A biológiai szervezeteknek, a gépeknek, házaknak, városoknak, szociális, vallásturális, politikai szervezeteknek, az ásványoknak, glóbuszunknak van formai és lényegi rendj

riodicitás, forma, rend, rendszer, együttműködés van földünk Nap- és Hold-rendszerében – ha

bomlana ez a forma, ez a rend, föltételezhetően kialakulna egy másik rend. És addig? A káoszalkodna – éppen úgy, mint az egyedi viharos átmeneti állapotoknál és mint tapasztaltuk, néha a



ágháború krízisállapotaiban. (Kínos káoszokat éltünk meg ostromállapotban, evakuálás soránndig reménykedtünk, hogy a meglévő állapot összeomlása után jön valami új!)Az ilyen hangulatok, változások, érzelmi átélések arra utalnak, hogy ezek egyrészt ősiasztalatok, másrészt racionális elemeket tartalmaznak. És a váltások, viharos változásokkiállapotunktól házirendünkig, társadalmi átalakulásoktól a kozmikus változásokig: rendbomláshoz, struktúraváltozáshoz vagy éppen káoszhoz vezetnek – átmenetileg. (Az időösszetes kérdés, de fontos.) Van rövid és hosszú távú rend és rendetlenség. Egy ember élete és adkorszak változásai nyilván nem összemérhetők.)Füst Milán az individuális művészetről szólva azt mondja:

„a szabályosság művészetellenes.”

gállapítás önmagában aligha elfogadható. Ha azonban fejtegetését követjük – és számunkra mfontos –, azt bizonyítja, hogy a valóság sokkal bonyolultabb és dinamikusabb, semhogy

abályossággal lehetne ábrázolni, megeleveníteni. Ezzel a gondolatmenettel is arra utal, amirenyvének címével: Látomás és indulat a művészetben. Az az analógia érdekel pillanatnyilagnnünket, hogy a szabályosság művészetellenes, vagyis hogy lényegellenes, „egész-megragadáenes. Itt találhatunk párhuzamot azzal a kísérletünkkel, hogy többnyire intelligens, határozottmélyiségű, autonóm emberek mutatnak szabálytalan, aszimmetrikus rendképletet, mivel előír

abályok nélkül, önállóan képesek az egész, a lényeg megragadására. Egyébként a merev formóban művészetellenes lehet, a szabad kiélés, a szabad individuális alkotás kárára. Gondoljuk vövetkezőket: az archaikus művészeteket – például az óegyiptomi, az ógörög ikonográfiát,pművészeteket szigorú szabályok betartása, szimmetria, zárt formák követése jellemzi. Ami al, hogy a szemlélet archaikus fokán a zártság, a szabály, a kötött forma, a közösségi szabályokó igazodás érvényesül, ami az individuális alkotást korlátozza – nem úgy, mint a modernvészeteket, ahol az individuum totális szabadsága érvényesül és tobzódik az aszimmetria.

Ebben az értelemben a merev forma valóban művészetellenes. Vagyis, mihelyt a forma merevnmagát hangsúlyozza), a lényeg háttérbe szorul.Persze a merev formának is van esztétikuma (arabeszkek, Neandervölgyi vonal stb.), sőt lendüadhat, például egy katonai menet (Füst Milán hasonlata). De hát mennyiben, milyen sajátosan

tteljes egy katonai menet?...A gépiesség, a merev szabály az életformában fárasztó, de a gyengébbeket védi a káosz ellen. abályosság tehát, ami gyakran geometriai forma – segít megteremteni a rendet, a rend egyszemáit. A katonaság drill-je is összefog. (Egy menetoszlop szabályos geometriai forma.) Minésebb és szervezettebb egy rendszer, annál jobban védi és korlátozza az egyedet.

Az építészet pusztán technicista szabályossága, geometrikus szimmetriája fárasztó. A modernónegyedek, üzletházak nem hangulatosak, de kétségkívül praktikusak. Az igényes építészet

yekszik elkerülni a szimmetria köznapi monotóniáját. A legmodernebb épületek, reklámok, behák, művészeti irányzatok viszont már tobzódnak a „sokkoló” szabálytalanságban. A merev re

n, illetve mellett, a formahagyás kritikus időszakát éljük – ennek megfelelő tartalmi bontássaÖsszegezve: minél feszesebb és merevebb a rend, annál inkább a formát szolgálja és nem a cé, gátló lehet. (Például: egy alkalommal a francia vámosok úgy sztrájkoltak, hogy minden egyst pontos szabályszerűséggel vizsgáltak át. Ezzel megbénították a forgalmat.)Végkövetkeztetésünk Füst Milán elméletével megegyezően az, hogy a rend, a struktúra alapveberi princípium, az előír t szigorú forma segít megteremteni és megtartani a rendet, aengébbeket irányítja és összefogja, lendületet ad; viszont a lényeg és a totális megragadásánálló szerepe van (gátlóan hat az autonóm személyiségekre, művészetekre is), túlzásaiban gépiesasztóvá vagy éppen életellenessé válik. Ez lényegileg megfelel annak, amit a jó és a rossz ren

detlenséggel kapcsolatban megállapítottunk. Nézzünk meg egy másik, a rendező elvvel foglaméletet! C. G. Jung szerint a jelenségek kaotikus többféleségének rendezéséhez elsősorban a sz



újt segítséget. Szerinte az emberi szellemnek talán legprimitívebb rendezési elve a szám, melyegytől négyig terjedő számok fordulnak elő a leggyakrabban, azaz ezek a primitív rendsémáHogy a számnak archetipikus háttere van, az véleménye szerint nem az ő felfedezése, hanem atematikusoké (ír ja Jung Természettudomány és psziché című könyvében). Így megkockáztatja

kmerő végkövetkeztetést, hogy a számot úgy definiálhatjuk pszichológiailag, mint a rend tudat őstípusát.Mint már írtam, a rend-rendetlenség jelenségének vizsgálatainál semmiféle előfeltevésem nemt. Egyszerűen empirikusan, méghozzá a mindennapi élet tevékenységeiből kiindulva közelítetg a kérdést. Mint érdekességet emelem ki, hogy ugyanazt találtam: a rendezés módja, a

ndképletek, rendstruktúrák, a tagolási módok leggyakrabban az egytől négyig terjedő számokentkeznek (illetve háromig; a négyes szám már ritkább).„Figyelemreméltó, hogy a tudattalan által spontánul produkált Egyetemesség-képeknek, az Énndala formában történő szimbolizálásai is matematikai strukturáltságúak. Ezek szabály szerinaternitások vagy azok többszörösei. E képletek nemcsak kifejezik, hanem meg is teremtik a repen ezért rendszerint a primitív talajvesztettség állapotában jönnek elő mint a kaotikus állapotmpenzációi, vagy numinózus állapotokat formuláznak. S ki kell itt emelni, hogy ezek a struktmmi esetre sem a tudat kitalálásai, hanem a tudattalan spontán produktumai, amint azt a tapaszr elégségesen bizonyította. Természetesen a tudat esetleg utánozhatja ezeket a Rendképleteketaz utánzás semmiképpen sem annak a bizonyítéka, mintha az eredeti is tudatos kitalálás lett vogadhatatlanul kiderül ezekből a tényekből, hogy a tudattalan felhasználja a számot mint rendezyezőt” – írja Jung a továbbiakban.Jung a mandalákat, ezeket a képi, pszichokozmogram ábrákat nemcsak különböző kultúrkörönem különböző történelmi és történelem előtti időkben is megtalálta – éppen ezért nevezihetipikusnak. Az általam felismert és vizsgált rendképleteknél is találunk ezzel megegyezést,

ámok ismétlődését, de nem kvaternitást, hanem a saját rendképletben használt szám ismétlődésmétlődést felfoghatjuk megfelelésnek a jungi szemlélettel, de felfoghatjuk az emberi psziché eátosságának, az ismétlődés elvének, vagy matematikailag a sokszorozás egy módjának is.

rhonnan nézzük is, mindegyik lehet a tudat vagy a tudattalan sajátja – de lehet mindkettőé is.A mandalákkal kapcsolatban a következőket kell végiggondolnunk analógiánk szempontjából.ndala szimmetrikus, azaz tükörképpel alkotott szigorúan zárt, geometriai forma, az ÉNmbolizálása. Kollektív és archaikus énképlet, ugyanakkor sematikus világábrázolás is – tehát világ egységét fejezi ki –, vajon nem éppen ezzel teremti meg a rendet? Amire nagy szükségün, különösen a talajvesztettség állapotában...Kézenfekvőnek tűnő analógia, hogy a számszerűségen kívül elsősorban a szimmetrikus geomema nyújt segítséget, rendképletet a rend megteremtéséhez. Ez megfelel a geometriai felfogászár t szimmetrikus formák kevesebb var iációs lehetőséget nyújtanak, mint az aszimmetrikus

mák.Hozzátéve, hogy a kollektív tudattalan, az archetípus alap-énképet, séma-énképet ad, s valószínől térnek el a magas szintű individuumok a szabálytalan, egyedi, aszimmetrikus rendképletükkaz több lehetőséget magába foglaló énképpel. A környezetben, a tárgyi világban is.



HARMADIK RÉSZ

A rend és a rendetlenség tudatosítása

Amint láttuk, az ember rend-rendetlenség magatartásának alakulásában az egész személyiség sz. Joggal vethetjük fel a kérdést: mi értelme van annak, hogy ezt a bonyolult, összetelt folyameredmény – a tárgyak – oldaláról közelítsük meg? A válasz kézenfekvő és világos: ezúttal nem

ki történést, hanem annak eredményét akarjuk befolyásolni; nem pusztán a cselekvést, hanem aszerű, eredményes cselekvést, tárgyi viszonylatban. Ez pedig lényegbeli különbség. Mert ezzempontváltozással a pszichikus történésnek azokat a törvényszerűségeit keressük, amelyek alekvés rend-rendetlenség feltételeit határozzák meg.

Az ember, mint megismerő lény, a továbbfejlődéséhez mind nagyobb mértékben a technikazközeit használja fel; ugyanakkor a szervezet fejlődési útját a központi idegrendszer egyrekozódó uralma jellemzi (a progresszív corticalis dominancia), vagyis mind döntőbben azykérgi, a tudatos folyamatok veszik ál a cselekvés irányítását. Úgy látszik, a tudatosság fokozóiológiai fejlődés iránya – de az ember szubjektív célja is.

A fokozódó tudatosságnak, a ráció uralmának századában a tudomány, a statisztika, a számítóga számok bűvkörében élünk, s az érzelmi, az ösztönélet elnyomott. Ennek következtében ez utörései megdöbbentőek, ugyanúgy, mini azok az adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy a fehérber jellemző – statisztikailag gyakori – megbetegedése az ideg- és elmebaj, valamint azendszeri megbetegedések. Utóbbinál is döntőek az életmód és a pszichés összetevők.Rend-viszonyunkat is jó volna megismerni, tudatossá tenni – a nem tudatos összetevőkkel egyert noha vezető tendencia a tudatosság, ez egyúttal redukció is.

zdelem a renddel

Tapasztalatom szerint az emberek nagy többsége átmenetileg vagy életre szólóan küszködikamilyen rendproblémával (a sajátjával, más emberek rendjével, otthon és munkahelyen,zterületeken és középületekben) – harcol valamilyen rendszabályért, életrendért.Úgy vélem, hogy az első részben ismertetett rend-rendetlenség magatartásmódokból és az azoonható következtetésekből – természetesen egyéb magyarázó elvek és más jellegű megfigyelésesmerésével a következőképpen magyarázhatjuk a rend-probléma jelenségeit a mindennapiakorlat szempontjából.Ha valamilyen nagyobb egységben, intézményben, szervezetben a rend lényegi és formai rész

ncs összehangolva, például formai rend van, de az összefüggés a r end lényegi részével nemnkcióhordozó, esetleges vagy éppen ellentmondó – ott nehéz a rendet megtartani. Vagy az előívánt rend bomlik meg, és kialakul a részek vagy az egész rendetlensége, vagy túl nagy energiaszteséggel, kevés eredménnyel tudják elérni a benne élők a kívánt eredményt a formális rendntartásával.

Az energiaveszteségen, a ki nem elégítő eredményen túl az ilyen „zavaró” rendben huzamos iytatott tevékenység negatívan hat a benne élőkre.A merev és öncélú formai rend (lásd korábban) rossz rend; s mint ilyen, lényegi rendetlenség,vel nehéz alkalmazkodni hozzá, és könnyen vált ki nyílt vagy rejtett, tudatos, nem tudatos

enállást, agressziót. Mivel ez kényszerforma a benne élőknek, igyekeznek kijátszani, menekülnőle vagy megadóan elfogadni.



Erős, autonóm személyiségek radikális átszervezéssel vagy a rendet előírók befolyásolásávalóbálják elérni az ilyen rossz rend, merev struktúra megváltoztatását. Akik a munkát vagy az adt és intézményt szeretik, de gyengébbek, elfogadják, bár kudarcérzéssel küszködve élnek ilyenrülmények között – esetleg menekülnek. Mások az adott tevékenységet és célt eleve mellékesntják, s ennek megfelelő nemtörődömséggel, a feladatok és a munka hárításával igyekeznekdekezni. Gyengébb, sérülékenyebb személyiségek fáradékonysággal, ideges vagyzichoszomatikus tünetek sorával reagálhatnak.A rossz struktúrából kialakult rendetlenség – néhány rendetlen típusú személyiséget kivéve – aberek nagy többségére zavaróan hat. Mivel igen nehéz a rendetlenségben tájékozódni és általákitűzéseket, eredményeket elérni, hamar lép fel ingerültség, ingerlékenység, türelmetlenség, gáradás, majd talajvesztettség. Gyakori a vádaskodás, aminek itt az a lényege, hogy a hiba okoaki másban keressük – vagy önmagunkban.Ha a rend lényegileg jó, de nincsen formája és nincs strukturálva, a benne élők nem tudják jólismerni, s ezért nehezen is tudják jól használni. Ez pedig az előbbiekhez hasonló nehézségekeoz.Kezdő fiatalok és mindazok, akiknek az énje még nem eléggé erős, minden nehezítettdhelyzetben demoralizálódnak Vajon a fiatalok sokat emlegetett demoralizálódásának végül

m a megzavart, az éppen átalakuló rendet kísérő rendetlenség az oka? De meg is fordíthatjuk ardést: a demoralizálódás nem szükségképpen jár együtt a rendetlenséggel?Az igazi és jó rend: a formai és lényegi rend természetes, görcsmentes egyensúlya. Ez volna aális, a jó cél. Ilyen rendben könnyű élni és dolgozni, jó eredményeket elérni. Csupán nehézgvalósítani. Egyrészt; mert a cél pontos és megfelelő ismeretében fel kell ismerni a célt szolgyeges tényezőket, és azokat az úgynevezett jó formával összhangba kell hozni – meg kellósítani. Természetesen, akik a megvalósításban részt vesznek, eleve a saját rend-adottságaikka

folyásolják és árnyalják a jó rendet csakúgy, mint a rossz rendet és rendetlenséget. Vagyis az ayzethez mérten – és ezen belül az éppen adott állapotuknak megfelelően – aktuálisan és egyedelkednek. Például „szigetet” alkothatnak maguknak, hosszú és sajátos rend-küzdelmet

ytathatnak, amelyet állandóan keresztez s alakít a közelükben, illetve a velük dolgozók és élőkd-magatartása, rend-harca. Ezek olyan jelenségek, melyeket mindenki megfigyelhet, tapasztankahelyi, közösségi, családi környezetében.

Köztudomású és gyakori tapasztalat az is, hogy egy család, intézmény, ország „lelkiállapotárólemző magatartásáról meglehetősen pontos képet kaphatunk, ha megfigyeljük az ott látható redetlenség jelenségeket. Csak vigyáznunk kell forma és lényeg viszonyára, mert nem mindendetlenség, ami annak látszik.

A rend kérdésével – bár csak kapcsolódó témaként, érintőlegesen – sokféleképpen foglalkoznlönböző pszichológiai iskolák. Minthogy azonban a különböző szemléletek és iskolák idevág

ulékos közléseiből nehéz gyakorlati következtetéseket levonni s a mindennapi életbengvalósítani, próbáljuk meg legalább azt áttenni a közvetlen, mindennapi tapasztalatba, amit edismertünk. Annál inkább, mert úgyis a gyakorlatból indultunk ki.Összegezve: arra a következtetésre jutottunk, hogy az emberek többségének sajátos rendje vanm csupán alkalmi, rögtönzött vagy elmosódó, hanem rendképlettel, sajátos rendstruktúrávaldelkezik, amely összefügg ösztöni, érzelmi, akarati, intellektuális életével, alkati adottságaivrzett tapasztalataival, s ha ezt a sajátos rendet és rendképletet idegen rend keresztezi, az különdon, de befolyásolja a saját rendet, másfelől önmagán belül is változik, megzavarodik, kialak

gy átalakul az ember rendje, és mindez kihat a környezetében élők rendjére is. Innen adódik a

detlenség küzdelem környezetünkkel és önmagunkkal, ennek a harcnak a szabályait kellenegismernünk.



Csakhogy – mint láttuk – az ember még a saját rend-rendetlenség viszonyát sem tudjagyilagosan megítélni, legalábbis részleteiben nem. Hogy a rendetlenség milyen formájú, a tárgy helyek melyik csoportjára irányul, milyen mértékben, mikor és hogyan fokozódik, illetve mindez miért alakult így, mi a forma és mi a lényeg benne – arról már keveset vagy semmit s

dunk. Arról pedig, hogy valamilyen rendtípushoz tartoznánk, valamint a különböződstruktúrákról, melyeket rendképleteknek neveztünk, már semmiféle tudomásunk nincs. Így ahető, hogy többnyire nem tudjuk sem a saját rendünket, sem a másokét megfelelően kezelni.

datosítás

A gyakorlat, a mindennapi élet során az alap, amire építhetünk: a rend-rendetlenség probléma zetevőinek tudatosítása – amire eddig is törekedtünk.

A szerzett tapasztalatok bir tokában próbáljuk meg először – lehetőleg tárgyilagosan – felmérnát rend-viszonyunkat.Erre a következő módszert javaslom: nyissuk ki szekrényeinket, fiókjainkat sorban egymás utzzük végig olyan friss szemmel, mintha eddig sohasem láttuk volna, és jegyezzük le magunknt – milyen rendet-rendetlenséget – találtunk a különböző helyeken. Gondoljuk végig

özködésünk, alsó- és felsőruházatunk rendjét, és ami a leglényegesebb, lakásunk berendezésindjét is. (Ez már életforma- és életvitel-meghatározó.)Ezek után kérjünk meg másokat, hogy mondjanak véleményt rend-magatartásunkról, egyrészsonló módon megtekintve, amit lehet – és úgy alkotva véleményt –, másrészt, amit eddigasztaltak velünk kapcsolatban ezen a téren.Így képesek leszünk egy kis távolságtartással és objektivitással figyelni s megítélni önmagunkit azzal fokozunk, hogy emlékezetünkben végigvesszük, képekben felidézzük, hogy miként ésgyan alakult rendünk és rendetlenségünk életünk különböző korszakában, állapotában.A saját és mások véleményének, tapasztalatainak összevetésével közelíthetjük meg a tárgyilagóságot, önmagunk jobb megismerését.

Következő lépésünk, de az is lehet, hogy már a felmérés közben magától is beugrik a felismeért ilyen, és mi az oka, hogy éppen ilyen most a fiókom, táskám vagy a zsebeim rendje,detlensége, miért ilyen a lakásom beosztása, berendezése?

Erre a munkára azért van szükségünk, mert életrendünk, fiókjaink, öltözködésünk, lakásunk renyira megszoktuk, hogy ellentmondásosságait, túlzásait, céltalanságát stb. többnyire nem isme vagy éppen – ami ennél is fontosabb – igyekszünk nem felismerni. Megmagyarázhatjuk,

ntosabban, kimagyarázhatjuk, hogy miért van valami éppen így vagy úgy. Ugyanis azt, amilemetlen, igyekszünk elhárítani vagy kiszorítani a tudatunkból. Az elhárítás különbözőchanizmusai épp azt a célt szolgálják, hogy ami kellemetlen és nehezen elviselhető, elfedjük,

ávolítsuk, kicsinyítsük, megmagyarázzuk, külső okokat, másokat hibáztassunk, csak ne kelljendomásul vennünk, hogy milyenek vagyunk valójában.Az ajánlott munkával kettős célt követünk: a megtekintéssel objektiválunk, az értelmezészzásegít, hogy felismerjük magatartásunk valódi okait, összetevőit, ami eddig (az esetekbségében) rejtett, nem tudatos volt, vagy ha sejtettük is, nem mertünk vagy nem akar tunkmbenézni vele. Így „tükröt” használunk: megnézzük, hogyan tükröznek bennünket tárgyaink.

módszerrel az „elhárítottat” próbáljuk felismerni, felfedni, vagy a nyilvánvalóval szembenéznA külső kontrollt azért vesszük igénybe, mert az ember hajlamos tükörképét nézve is hamis kéotni magáról. A rend-viszonnyal kapcsolatban ez úgy nyilvánul meg többek között, hogy sajá

atos rend-rendetlenség alap-beállítottságunk olyan fokban befolyásol, hogy annak szemszögé



jük meg magunkat – és másokat.Hogy közelebb jussunk a valósághoz, eképpen tegyük fel magunknak a kérdéseket:– milyen itt a rend formai része?– életteljes vagy élettelen a látott rend?– merev vagy laza?– milyen az esztétikai része?– milyen a rend lényegi része?– a kettő hogyan függ össze?

– milyen tárgyak, milyen helyek fontosak, melyek, mik elhanyagoltak?– mi szól a külvilágnak és mi önmagunknak?– mi van a zugokban, az idegenek által nem látott helyeken?– milyen a rend-magatartásunk közéleti helyeken?– milyen rend-magatartásunk, ha mások látnak, és– milyen, ha senki nem lát, vagyis nincs más kontroll, csak saját magunk?(például moziban,étben, éjszaka a parkban)– mi zavar a saját rend-rendetlenségben?

Különös gonddal figyeljük, hogy milyen öncélú, túlzó, értelmetlen, ellentmondásos jelenségeálunk, továbbá, hogy milyen területek elhanyagoltak, és hol találunk skízist. Felismerésük utánressük az okát. Nézzük, kövessük figyelemmel, miért bánunk így a tárgyakkal, mit szoktunk epcsolatban mondani, és ez mennyiben felel meg a valóságnak? Bontsuk tovább: mit mondunksoknak és mit magunknak?Valójában mi az a zavaró ok, ami miatt ilyenek vagy olyanok vagyunk a renddel kapcsolatban?És végül tegyük fel a kérdést, és igyekezzünk pontos, világos választ adni önmagunknak: milydben szeretnénk élni, és ha ez nem sikerül, próbáljunk szembenézni a kérdéssel, hogy miértn

djuk megvalósítani.Ez a rész volna a saját rend-magatartásunk elemzése – ami igen sok buktatót rejt magában, mi

akarunk, sem vagyunk képesek vagy legalábbis igen ritkán arra, hogy egészen őszinték legyüönösen nehéz ez önmagunkkal szemben. Ezért jó külső kontrollt biztosítani.

külső kontroll jelentősége

A rend-magatartás felismerésénél, tudatosításánál a külső kontroll fontosságát a következő eseretném illusztrálni:

M. B. negyvenöt éves asszony, vezető pozícióban lévő mérnöknő munkahelyén olyan rendetlen vgy beosztottjait, munkatársait kétségbe ejtette. Kulcsait állandóan elveszítette. Erről az volt a

eménye, hogy „a kulcsok arra valók, hogy keressük őket”. Ha egy fiókot kinyitott – nyitva hagykrényajtót csakúgy. Rajzokat, dokumentumokat összekevert; majd a beosztottjaival kerestetett. tos tanulmányt (amit utasítására beosztottja rohammunkában írt meg éjszaka, hogy rövid utazágával vihesse, és véleményt írjon róla) az asztalán hagyott egy képes folyóiratban.Munkatársai meg voltak róla győződve, hogy az asszony ilyen rendetlen az otthonában is. Sokszcelődtek, hogy milyen lehet a lakása. Például így: „Hol a kabátom? Nem, ez nem az enyém. Kiéjemé? De az az ágyon van. A fiamé a széken, akkor az enyém hol lehet?Ahá, ott csüng a csilláro, nem is rossz hely, csak kicsit magas. Alacsonyabbra kéne tenni a csillárt.” Egy közös látogatáalmával meglepve tapasztalták, hogy a csillogó, tiszta és rendes előszobában mindenki kabátja

lfán, saját helyén áll a falifogason. A vendégeknek is vállfára tette a kabátját, búcsúzáskor



nnyedén eligazodott a sorrendben. És így tovább, az egész házban tökéletes háziasszonyi rendalkodott.Ezekben a munkatársakban volt becsület, bátorság – bízhattak abban is, hogy a főnök nem állsszút érte–, és nyíltan elmondták megdöbbenésüket, érdeklődtek, hogy mi az oka a kétféle rend-gatartásnak. Az asszony erős zavarral küszködve elmondta, milyen nehézségei vannak munkájá

pcsolatban, úgy érzi, zsákutcába jutott, nem tudja megvalósítani önmagát és a kitűzött célokat, gy zavar van körülötte, nem tud rendet tartani munkahelyén, nem is tudja, milyen rendet várjon. „Otthon, az más – a férjem és a gyermekek miatt muszáj, hogy rendes legyek” – mondta. „És

ért nem?” – kérdezték munkatársai. „Mert itt nincs, aki megkövetelje” – válaszolta.Itt két fontos dolgot kell kiemelnünk. Otthon más volt a tárgyi rend – mivel volt, aki megkövetemunkahelyen szekrények, fiókok, tárgyak elképesztő rendetlensége – mivel nem volt, akigkövetelje, hiszen ő a főnök. Tehát a vezető pozíciónak nem tud megfelelni, így jut csődbe. Vihon mint vezetett, jól megállja a helyét.Tehát M. B. magatartásában kettősség mutatkozik, az otthoni magatartás ellentétben áll ankahelyivel. A munkatársak ennek felismerésével és közlésével tudatosítják a problémát.

ámunkra fontos jelenség az eredmény: vezető pozíciójáról még jóval nyugdíjba menetele előtmond, felhasználva egy kínálkozó alkalmat.Ezzel kapcsolatban még a következőket kell elmondanunk. Később megkönnyebbültenvallja byik volt munkatársának:„Sok szorongástól szabadultam meg, alapvetően a szakmához való viszonyommal is baj volt. Degy ismerje fel az ember, mikor éppen vezető? A különös az, hogy érthetetlen módon nem vettemre, míg nem szóltatok, hogy a hivatalban milyen rendetlen vagyok. Talán azért, mert végül isndent rendbe hoztatok helyettem. Azt homályosan éreztem, hogy baj van. Például gyakran volt oésem, hogy összecsapnak a hullámok a fejem felett. És az álmaim... Álmomban soha nem találta

mmit a hivatalomban, és hosszú heteken, hónapokon keresztül folyamatosan azt álmodtam – úgyik, minden éjjel újból és újból –, hogy keresek valamit, és nem találom. Most felismertem, hogyajdonképpen nem volt mit keresnem ott. De ha az ember annyi évig tanul az egyetemen, és veze

z, nehéz abbahagyni. Ha a férjemet nem helyezik át másik városba, nem is tudtam volna otthagyost érzem, hogy felszabadultam.”Ennek az esetnek az az érdekessége, hogy az asszony nem volt tudatában a két ellentétes rend-gatartásának (a kettősség mindig problémát takar), noha a tudattalan, az álom elég világosanzett, de valószínűleg nem mert szembenézni a problémával, így egészében hárította. A külső ntroll, a munkatársak véleménye viszont gyors felismeréshez segítette, és képes volt változtatntén.Hogy mennyire sikeresen, az már más kérdés. Mindenesetre a szorongástól és kínlódástólgszabadult, de ami ennél is fontosabb, nem nehezítette egy munkacsoport életét, és nem tette

ségessé eredményes munkáját.Hogy milyen nehezen viselték beosztottjai nagyfokú rendetlenségét és annak következményeitonyítja a következő apróság:

Évek múlva azt mondja egyik beosztottja:„Emlékeztek, tartottunk a szekrényben egy üveg konyakot, és amikor már nem bírtuk tovább B.sításait, titokban hol egyikünk, hol másikunk meghúzta, aztán ment valahogy.”

Nyugodtan fölvethetjük, hogy ha egy főnök elviseléséhez a munkacsopor tnak alkoholra vanüksége, a főnök, még ha jószívű és engedékeny is, s ha támadásától sem kell tartani – akkor is

van. Képzeljünk el hasonló rend-magatartással egy agresszív főnököt! Világos, hogy a kár,

elyet okoz, nemcsak a teljesítményben mutatkozik meg, hanem komoly pszichés terhelést jelee együtt dolgozók számára is.



önkontroll jelentősége a spontán felismerés során

A 45. oldalon ismertetett asszony ennek a rend-rendetlenség kéziratnak elolvasása után rádöbbismerte lakásberendezésének céltalanságát, vagyis azt, hogy noha három szoba áll rendelkezégsem képes úgy elhelyezkedni benne, hogy kényelmesen aludni, dolgozni tudjon, és

ndégfogadásra sincs megfelelő helye. Saját tehetetlenségével, valóságot elfedő szubjektívdokolásával szembenézve olyan katarzishoz jutott, hogy azon nyomban éjszaka, a bútorokatyedül tologatva lakását néhány óra alatt átrendezte.

Eddig viszonylag egyszerű és problémamentes, könnyen megoldható eseteket mutattam be – ándékosan. De még önkontroll esetén, illetve ha csak a saját rend-problémáinkról van szó, semndig ilyen sima a megoldás. Tudniillik nemcsak a felismerésen és akaraton múlik a korrekcióyrészt vannak eleve rendetlen, rossz rend-struktúrájú emberek, akik nehezen tudnak rendetemteni és illeszkedni mások rendjéhez – amire később térünk rá –, másrészt vannak olyanapotok, amikor nem segít a felismerés. Sőt (például depresszió vagy más krízisállapotokban)kozhatja a bűntudatot vagy elégedetlenségérzést az a felismerés, hogy saját rend-rendetlenségáinknak magunk vagyunk az okozói – ilyen esetben ez nem katartikus vagy előbbre vivő, han

pen fokozottan blokkoló, szorongást fokozó élmény lehet.Vagyis a felismerés sokszor segít, máskor nehezít. Egyben még így is segítséget nyújthat: ha mm tudnánk, miről van szó – és ez igen gyakori –, felismerteti velünk aktuális lelkiállapotunkatMit lehet tenni a rend szempontjából? Vagy megpróbáljuk rendezni lelkiállapotunkat a megszodszerekkel, azzal a feltevéssel, hogy annak rendeződésével rend-viszonyunk is javul. Vagy

óbáljuk rendezni rendviszonyunkat, és az pozitívan visszahat lelkiállapotunkra. Ez már terápiáblet.

át rend-viszonyunk felismerése külső rend hatására

O.K. gépészmérnök mondja a következőket:„Tirolban voltunk nyaralni. Ott minden olyan rendezett és ápolt. Eleinte megcsodáltam, aztánmár megszoktam. Úgy látszott, mintha még az erdészeteken is gazoltak és sepertek volna. Aeségem egyszer csak azt mondja: »Engem már untat és idegesít ez a nagy rend.« Ezensodálkoztam, mivel rám ellenkezőleg, megnyugtatóan hatott. És aztán, mikor beléptünk aásunkba, hirtelen úgy éreztem, hogy megszédülök. Hiszen itt kaotikus rendetlenség van. Hát ho

dok én ebben élni? Akkor a saját szobámat azonnal átrendeztem. Kiraktam a fölösleges tárgyakandennek helyet csináltam. Értelmesen elrendeztem a holmimat. Azóta könnyebb otthon lenni. Azönös, hogy míg nem figyeltem föl, észre sem vettem, mi idegesít a saját otthonomban.”Nem ritka jelenség, hogy saját környezetünkből kilépve – idegen, „más” rend-viszonyok közötött idő után –, hirtelen felismerjük saját rend-viszonyunkat. Az ilyen spontán felismerést azonm mindig, sőt többnyire nem követi korrekció, miután nem támogatja tudatosság és nem ismea rész-összefüggéseket. Globális élményünk van. Továbbá az egész mintegy a véletlenen múl

ért szükséges a saját rend tudatos elemzése.

y önelemzés

Mint láttuk, többféleképpen lehet saját rend-viszonyunk felismerésére jutni, nézzük meg egy áértelmező saját rend felismerését, a már ismer tetett módszerrel.M. M. ötvennégy éves orvosnő a megadott szempontok szerint elemezte és írta le saját rend-



zonyát.„Ha friss szemmel végignézek a fiókjaimon, az első és legfontosabb az íróasztal. Van egy nagyasztalom a kis szobában, szép, valódi biedermeier, amelyet nagyon szeretek. Fönt három kicsi felsőben borítékok, bélyeg, postai feladóvevény, egyéb hivatalos, postával kapcsolatos papírok

ymásra halmozva. A második fiókban útlevelek, ezekkel kapcsolatos papírok. A harmadikban apdves emléktárgyak, többek közt egy parányi muzsikálódoboz, amely a Für Elise-t játssza, meg egékbagoly.A fiókok fölött sima, hosszú rész húzódik: különböző nehezékek alatt állnak a régóta

gválaszolandó levelek, aztán a legsürgetőbb hivatalos intézni való ügyek.Jobbra halmozódnak magasan azok a dossziék, amelyekben aktuális, megkezdett munkák vannaek száma kétségbeejtően növekszik.A kis fiókokra azt mondhatom, hogy rend van bennük, ha nem is feszes rend, de praktikusan, jóllgálják a célt, mindent azonnal megtalálok, nem kell keresgélni. Fontos számomra, hogy egyzdulattal ki tudjam venni azt, amit akarok. A halmozódó, meg nem válaszolt levelek között már mai rend van. Igazi, hamis formai rend, csak én tudom, hogy micsoda zűrzavart takarnak ezek abályosnak ható halmok.

A leveleket néha napokig nem bontom fel, és utálok telefonálni. Ebből látni, hogy baj van az empcsolataimmal. Itt is a dömping kínoz. Nem lehet tartani a kapcsolatot húsz baráttal, negyvensasági emberrel, tizenkét közvetlen, hatvan távolabbi munkatárssal és száz beteggel.A két nagy fiók közül, melyek az asztallap alatt vannak, a jobb oldali egyszerűen kétségbeejtő:pozitívek és filmek, régi szemüvegek, mikrofonok, alkatrészek, elég porosak. Hajdanában rendbettek, de most bedobok ezt-azt, felbomlik a rend, és azt hiszem, a külső szemlélőt leginkább

skapiacra emlékezteti.A másik fiókban ritkán használt tárgyak vannak , ívpapír dossziéban vagy kiszóródva, nagyobbélborítékok, irattartó, indigó, ilyesmi. Itt van két címjegyzékes notesz, ezekbe halmozva az apróépett címek, levelekből levágott részek vagy egész levélborítékok. Nem tudom megoldani, hogydolgozzam őket. A fiók alja csomagolópapírral van kibélelve, alatta szoktam tartani a

arékbetétkönyveket, a gyűjtött pénzt, mint a falusi öregasszonyok. Mindig elfelejtem, hogy milyzegű a pénz, milyen a betétkönyv. Természetesen a fiókoknak nincsen kulcsa, és ha volna, akko

rnám őket soha.A másik kicsi íróasztal, amelyik a lakószobámban áll, inkább csak dísz. Könnyű, kecses asztalkantén biedermeier, egyetlen fiókkal, még lánykoromból hoztam. Ez olyan játékfiók vagy emlékfióllé az íróasztal mellé majdnem sohasem ülök le, csak ha vendég van, és valamit hirtelen föl akai. Úgyis fest a fiókja. Pedig számomra nagyon kedves. Ki van bélelve szép színes, bíboraranyágos papírral. Benne kicsi ezüstdoboz, ebben van »a világ legkisebb mackója«, parányi játékmllette még egy-két kedves tárgy. Baloldalt ezüstpapírból készült csónak, benne sárga szalmavir

sa, hajdani karácsonyi ajándék. Cukorkásdoboz, amelyben néhány szem cukrot tartok.Hogy ennek a két íróasztalnak mi a célja, rendje? Nem is tudom. A kicsi íróasztalra azt ndhatnám, nincsen funkciója, csak dísz a szobában, ezt mutatják a fiókjában lévő tárgyak is: emék, esztétikum. Föl kellene számolni ezt az íróasztalt. Talán csak azért hagyom a szobámban, mgy teret megtöri, és karcsúságával, szépségével tagolást ad. Ugyanakkor féltem az asztalt a tűzptól, órákig süti nyáron, tönkreteszi. Össze kell húznom mindig a sötétítőfüggönyöket, hogy nenjen szét darabjaira. Értelmetlen teher ez az íróasztal.A konyhaszekrényben mindig szép rendet tartottam, a fiókokban is. Büszke voltam rájuk, éskségem volt arra az érzésre, hogy sötétben is minden tárgyat biztosan és azonnal megtalálok. C

lehet könnyen, jól főzni, tálalni, mosogatni. Most, az utóbbi másfél-két évben ez a rend föllazuéshez való viszonyom is. Hol túlzott örömmel, érdeklődéssel, lelkesedéssel főzök indiai és más



odaételeket, hol annyira bosszant és idegesít a főzés, hogy elrontom a jól ismert ételeket is, amigen majdnem sohasem fordult elő. A rendetlenedést érzékelem, valamit nem találok, valami koccami halmozódik, rétegek egymáson. Ezen bosszankodom, elhatározom, hogy alapos rendet csinzórok fölösleges dolgokat, lecserélem a régi edényeket, és újat veszek – aztán minden marad a

giben. Azt hiszem, hogy a konyharend billenése a főzéshez való viszonynak a megbillenését ágosan mutatja.Keresem az egyensúlyt: hogy is legyen a munkahelyi étkezés, az itthoni étkezés?A férjem új étkeokásait, az én átalakuló étkezési szokásaimat hogy tudjuk összehangolni?

A kamrám eddig rendes volt, büszkeségem, amit örömmel mutattam a vendégeknek, és mindigömmel főztem be. A polcokon minden évben friss, tiszta csomagolópapír, elöl színes papírcsík, únt régen a parasztházakban. Baloldali szélesebb, jobboldalt keskeny polcrész, középütt egy aszkott állni. Annak a tetején különböző tálakban gyümölcs, kosárkában hagyma, fokhagyma. Acokon végig az üvegek, szépen elrendezve, a legkülönbözőbb dzsemek, kandírozott gyümölcs,várok, kompótok. Olyan ritmusban, hogy az üvegek nagysága és a befőttek színe is játékos, kedp képet adjon. Alul, az asztal alatt krumpli, demizsonban bor, balra italok, rácsos polc, amindséget és gyümölcsöt lehet tartani. Mindez áttekinthető rendben, esztétikusan.Most középre, az asztal helyére került a hűtő, nem tudok a polcokhoz hozzáférni, valahogy kezdndetlenség lenni. Átalakult a kamra. De én is. Hol fogcsikorgatva főzök be, hot örömmel. Talánadékonyabb lettem, ezt tükrözi a kamara? Talán a kamara rendjének megbomlásához tartozik agy félek a hízástól, nem akarok sokat enni, férjem sem akar sokat enni, főleg édeset nem. Hát akre van az egész nagy befőzési kultusz? A kamrarend megbomlásának több oka is van. De miért ntoztatok? Hiszen most látom: így értelmetlen!

Most vegyük az öltözőszobát, amely átalakult munkaszobává. Az átalakulás úgy kezdődött, hogyrtükrös öltözőasztal fiókjába benézett valaki, és harsány derűvel közölte, hogy ott nincs más, myakefe és kutyafésű. Valóban, ír szetter kutyánk holmiját tartottam ott. Az öltözőasztal mellé so

m ültem le, de ez csak ekkor, ennél a nevetésnél vált nyilvánvalóvá, számomra is tudatossá. Azözőasztal a pincébe került. Helyébe jött hamarosan a nagy íróasztal, amelyet már számbavettem

ben az öltözőszobában minden rakodóhelyen jegyzettartók, betűrendbe szedett, de minduntalanbomló rendű és ma már porosodó, gomolygó, halmozódó jegyzetekkel. El kell tüntetni őket, mergfulladok. Emlékszem, mikor nyolcvanhat éves apám lakásváltoztatás miatt a kert végén folyótakba dobálta széttépett, fel nem dolgozott jegyzeteit, és azt mondta »Hát mit gondoltam én, örök?« Mit gondolok most én? Mindig azt hittem, lesz idő feldolgozni a gyűjtött tudományos anya

ost is egy patak kéne – mert a vécé eldugul...Vissza kell térnem a gardróbszekrényekhez, furcsa rendetlenség alakult ki. Például a szárnyas ahásszekrény. Szép sorban álltak az akasztós ruhák, beborítva csíkos vászonnal, hogy ne szállja or. Így tanultam anyámtól. Ő meg az ő anyjától. Most ez a borítóruha valahogy elkallódott. De

gy? És néha begabalyodik egy blúz egy másik blúz alá, keresem valamelyik ruhámat és nem talám is emlékszem, hogy hol van. Tudniillik, mint a legtöbb nő, a téli ruhákat nyáron elrakomftalinba vagy levendula közé, a nyári ruhákat pedig elrakom télire. Mivel csúszik az elrakás idendig van, amit kinn hagyok, van, amit elteszek, és nem emlékszem, hogy mit tettem el, mit vettemrelmetlenül keresem, ide-oda lökdösöm a vállfákat, idegesítenek. Dühít a sok ruha.A szekrény alján hosszúkás doboz áll, amelyben ritkán használt cipők vannak, összekeveredve,ndetlenül. A doboz jobb oldalán a táskák fölhalmozva. Néha benyúlok, és összetúrom őket. A dobta mögött van egy kis rész, ahol a rejtett italokat tartogatom, amivel meglepem a férjemet vagy ndégeket, és azok az ajándéktárgyak becsúsztatva, amelyeket meglepetésnek tartogatok, ha

ratlanul szükség van rá. Kicsi cserép hamutartók, szép díszgyertyák. Szerettem ezeket a kis rejteeszeket, itt vannak az én titkaim. Aztán rájöttem, hogy a férjem is jól ismeri őket.



Bajban vagyok a fehérneművel is. Műanyagot nem szívesen viselek, annál kevésbé, mert nemészséges. Ezek a kis trikó-ingecskék, atlétatrikó-szerűségek! A fehéreknek egy idő múlva döglötamb-színük lesz, és utálatosan elnyúlnak. Kezdem félredobálni őket, de sajnálom kidobni. Hát

ndetlenek. Rájöttem egy kitűnő megoldásra. Kaptam barna színű, tiszta pamut atlétatrikót. Ezt emosom, reggelre megszárad, nyáron a levegőn, télen a fűtőtesten. Akkor nem kell keresgélni, me

yen. Ezt viselem hónapokig. Nyáron semmit. Ilyenkor eszembe jut, milyen egyszerű lenne, ha ahákkal is ezt lehetne tenni. Hiszen hajdanában, régen, gyermekkoromban, volt két nyári ruhám, yik mosásban, a másikat viseltem. És télen volt egy kimenőruhám és volt egy háziruhám. Cipőbő

tő volt: egy téli cipő és egy nyári szandál. Rendszerint mire elnyűttem a téli cipőt, kaptam az újt hiszem, meg is bolondultunk volna, Öt gyermek és két felnőtt egy szoba-konyhás lakásban, handenkinek egy csomó cipője és ruhája lett volna.Továbbmenve, a gardróbszekrény következő része fiókokból áll. A legfelső fiók a »rakatva-fiók«zem be mindazt, ami hirtelen kezem ügyébe akad, és nem tudom hova rakni De eredetileg itt állmbok, cérnák, szalagok külön zacskóban. Ide bedobom mostanában azt a gyógyszert is, amiről zem, hogy hamarosan el fogom használni, és aztán marad, nem kerül helyére a gyógyszeresbozba. Ide kerül a ruhaszárító csipesz, elhasznált hajkefe, félig törött fésű, hajcsat és egyebek. vetkező fiókban elöl állnak a sálaim, gyönyörű rendben és használatlanul. Földig érő kasmír, ily, olyan sál, tiszta selyem, ilyen szín, olyan szín, ilyen árnyalat, olyan árnyalat. A sáldivat válto

vetni nem tudom – de vigyázok, hogy rend legyen, noha alig használom őket. Hátul a kesztyűk –rend van.Azt is kezdem unni, hogy más-más kesztyűt vegyek fel, színre, egyebekre vigyázva. Egy kesztyű vamely minden alkalomra megfelel – ha nem illik, hát nem illik. Néha egy kicsit fázna benne aem, máskor túl meleg volna, hát istenem...

Ez a fiók tehát egy pontos, rendezett relikviafiók. De miért, mit őrzök ezzel?A gardrób hosszú, zárt, keskeny szekrényrészében tartom a ház fehérneműjét tisztességes rendbmzett terítők, kézimunkák, szőttesek szintén rendben. Középütt következik egy hosszúkás rész, néc a cipők számára. Bedobálva összevissza a cipők. Ezt eddig nem ismertem, mindig szép sorba

ktam őket. Az utóbbi évben valahogy összekuszálódtak a cipőim. Igaz, hogy ha belegondolok, hokat fáj a lábam, és nagyobb lett, alig-alig van olyan cipőm, amelyben kényelmesen tudok járni..bizony se lényegi, se formai rend. Még az is előfordul, hogy rászáradt sárral húzok ki egy cipőtbi közül. Azelőtt ezt elképzelni sem tudtam.

Nos, nemcsak a gardróbszekrény, az öltözködésem is kezd összekuszálódni. Valahogy váltani keszórni a ruhákat, csak egypár igen jó darab maradjon, az is koromhoz illő... de a mai szemlélet llett mi illik a koromhoz? Ezt még végig sem gondoltam. Egész életemben gyorsan, kapkodva keözködnöm, így megszoktam azt, hogy tetőtől talpig, sminkkel, frizurával együtt tíz perc alatt késgyok. Sokszor úgy éreztem, hogy ez igazságtalanság az élettől. Milyen jó lehet azoknak a nőkne

k nyugodtan öltözhetnek fel, gonddal összeválogatva a darabokat, arcukat elmélyülten festik.Aztán megtréfált az élet. A bátyám meghívott a tengerpartra nyaralni. Luxuslakosztályt kapott atalból. Csodálatos fürdőszoba volt, vörösmárvánnyal bélelve, földig érő tükrök stb. szekrényeven a ruháknak. Nekem bőven időm. Naponta háromszor kellett átöltözni étkezéshez. Nagyoneztem az öltözködést két napig. Aztán rájöttem, hogy pokolian unalmas, legalábbis számomra, yanolyan gyorsan öltöztem, mint máskor. Ekkor vált világossá számomra, hogy noha fontosnak tom az öltözködést, de nem annyira, hogy törődjek is vele, időt áldozzak rá.A többi tárgy; például a könyvespolcok rendje. A könyv számomra a tökéletes csőd. Látszólagosndben vannak és tiszták – kellemes látvány kívülről, mondják is mások. De hogy olvasni tudjak –

rhetetlen álom. Mindig azt hittem, hogy majd, majd... De sose jön el ez a majd. Egyrészt több enyvet nem lehet csak úgy elolvasni. Másrészt úgy burjánzik az irodalom, hogy ha a világirodalo



bjaival, az új magyar prózával lépést akarok tartani, már az kimerítené az időmet. Akirodalomban is szeretnék tájékozódni. A könyvespolcon középen lent a szakmai könyvek tükröjobban az olvasási csődömet. Semmiféle rend nincs közöttük; mintha a víz hordta volna oda a

nyvkupacot. A szépirodalom és egyéb könyvek úgy-ahogy, látszólagos rendben vannak. De csak szólagosban. Kirakatrend, relikviarend, a nem használt tárgyak rendje. Ambivalencia: könyv – nézni; könyv – be nem teljesült vágy. Ha elköltözünk, ha új lakásunk lesz, minimális könyvet akazobámba. Nem kívánok szüntelenül azzal szembenézni, hogy le kéne porolni és nem tudom olvaset.

A lakás úgy egészében, azt hiszem, rendesnek mondható. Férjem szobájáról és a közös helyiségst nem akarok beszélni. Ott dúl a harc. Az én szobám kimondottan rendes, valahogy mintha túlznddal is ügyelnék a rendre. Akkor is helyre teszek egy széket, ha éppen sietek. Nekem megnyugtminden a helyén van. Ezt megkérdőjelezhetném magamban: miért kell ez a pontos rend?

Minden áldott reggel beágyazok, akkor is, ha reggel megyek el, este jövök haza, és nincs a házbnki. (Miért ez az értelmetlenség?)Az ágyam mellett van egy kis asztal, azon hasas cserépedény, amelyben toll, ceruza áll. Széprcelándobozkában altató, nyugtató. Egy pohár víz éjszakára – és a könyvek! Rendszerint áll az llett egy sámli is, azon és a földön is kettős sorban, egymásra halmozva a könyvek! Hogy ez mió? Ezek azok a könyvek, amelyeket el kell olvasnom, amelyeket el akarok olvasni azonnal.lenézek, bele-beleolvasok, aztán lassan lecserélődnek, újból és újból megélem a csődöt, hogy n

dtam elolvasni, amit akartam. Pedig annyira szeretek olvasni, hogy néha az éjszakai alvás káráasok, noha minimális az alvásidőm. Úgy is néz ki ez a kis asztal: csőd. A könyvespolcok a távla

őd, ez a rész az aktuális csőd.Van egy kiugró rész a terasz felé, ott sok-sok virág. Ezek a virágok nagyon terhemre voltak, merggel munkába menet előtt öntöztem gyorsan vagy holtfáradtan este. Ha elutaztam hétvégén, mikzajöttem, sokszor »ájultak« voltak a szárazságtól, melegtől. Hosszabb út előtt gondoskodni kellakiről, aki jön és öntöz. A fürdőszobában is a sok leomló zöld növény. A szárnyas ablakon besüp, vidáman tenyésznek a virágok. Tenyésztek, és időnként szomjaztak, s én öntöztem és öntöztem

Elkezdtem nem szeretni őket. Minek az olyan virág, amelyik csak gondot jelent és örököskiismeret-furdalást? Aztán egy nagy részét felszámoltam barátnőm tanácsára.A szobában, mint mondtam, rend van és tisztaság. De hát mit használok a szobámból? Csak ahelyet. És a fekhely mellett a könyvrendetlenséget. Más rendetlenség a szobában nincs, desználva sincs. Nekem saját vendégem ritkán jön, és akkor is miért üljünk az asztal mellé, a székymás mellé kuporodunk a díványra, vagy ő, vagy én a dívány mellé párnára is ülhetünk. Nincskségem »fogadóbútorra«; amely a szobámban áll. De szeretem a nagy, nyugodt teret, a szép, réeti perzsaszőnyeget, amely az egész szobát beborítja. De a szoba is túl nagy. Mást akarok.lajdonképpen szembe kell nézni vele: a szobában csak akkor tartózkodom, amikor beesem az ág

elalszom, vagy fekve olvasok. De az olvasólámpa nincs megoldva, a szoba világítása sem jó. Adokló virágokról már beszéltem. Hát ez az én szobám rendje.Ellenben a mellettem lévő kicsi öltözőszobát, amelynek a szekrényét már leírtam, ahol a nagyasztal áll. a mostani munkaszoba – ott élek. Használom az íróasztalt, ott szoktam dolgozni –

ndetlen is.Ha idegen lép be, mit mond? Általában azt, hogy rend van és tisztaság. A szekrényeket, fiókokag rendesnek találjak. A »rakatva-fiókba« kevesen néznek be, és hát a konyhaszekrényem alsózébe is kevesen. Kamra olyan kevés van Pesten, hogy még így is elragadónak találják. Csak én

dom, hogy »valami bűzlik Dániában«.

Lassan már harminc éve van háztartásom. Vagy még több? Mindig büszke, voltam arra. hogy a zes szekrényét és fiókjait szép rendben tartom.



A szekrény-fiók rendjére törekedtem is, mivel a rendetlenség nyugtalanított. Ami nem látszik, elarva, és ott rendetlenség van – akkor mintha bennem is rendetlenség lenne, gondoltam. Inkább

kor már kívül legyen rendetlenség. Ezért voltak fontosak számomra a fiókok, szekrények. Most iok, de néha kétségbe ejtenek. A következők miatt: úgy érzem, hogy túl sok tárgy halmozódott fölöslegesek, terhemre vannak. Minden háziasszony tudja, hogy évente legalább egyszer a fiókokbkrényekben nagytakarítást kell rendezni, és ez most nem megy. Így aztán por rakódik le,zegubancolódnak a dolgok.

Lassan rendetlenség lesz. Belefut az ember a csődbe, a tárgydömpingbe. Lehet, hogy mindenki í

, de az is lehet, hogy én azért érzem fokozottan, mert mindig kevés tárgyat szerettem volna magrül. Ahogy múlik az élet, belátom, szűkíteni kellene a kereteket. Nemcsak azért, mert az embervesebb erővel bírja, hanem mert nincs értelme, célja a sok holminak. Semmit sem viszünk maguírba. És most csak lekötnek, megkötöznek a tárgyak. Amit nem használunk, ami fölösleges, oda ni másnak. Mi fölösleges? Amire egy évig nem volt szükség. A tárgyak arra valók, hogy átmenjeezünkön.Mi köze van mindennek a rendhez-rendetlenséghez? Csak most, hogy átolvastam, amit írtam, jömi kínoz, mi nehezíti az életem. Nem tudok rendetlenségben élni. A rendetlenség számomra

ajvesztettséget, elveszettséget jelent, és piszkot is. Lidércnyomásos álmaimban tárgyak rendetlemege vesz körül, és nem találom, amit keresek. Minden elúszik, összezavarodik, kétségbeesvehanok és kapkodok, végül egy táska marad nálam, és nem tudom, mi van a táskában. Rájöttem, hárgyak, a környezetem rendben tartása az egyik legnagyobb, legalábbis állandóan ható teher aztemben. Mert ha én vagyok ura a helyzetnek, és rendet tartok – akkor őket szolgálom. Itt a nagy

csapás. Vajon nem a rendetleneknek van igazuk? Ha nem úsznak el a rendetlenségben, azaz megdják valósítani magukat, céljaikat… ámde ezek mögött rendszerint mások állnak, akik őket olgálják – a tárgyakon, a renden keresztül is. Most hirtelen mindent meghatározóvá vált a rend.het, hogy csak azért, mert a figyelmem feléje fordult? Mindenesetre felismerésnek tűnik, mivel ircolok évek óta: a renden át életem rendjével. A cselekvő ember számára valaki – vagy önmagag kell hogy teremtse a cselekvés lehetőségét a renddel. De az életfenntartásához is tárgyak és

elekedetek sora szükséges. Az élet kereteinek fenntartását szolgálták régen az asszonyok. Perszüléssel magát az életet is fenntartották. (És most? – már itt vagyunk az emancipációnál! Miért knka mellett... és miért egyedül?)Ez a végignézés nem volt kis munka, megrázkódtatásokkal járt. Több meglepetés ért.Például az első: a sorrend. Amit legelőször kívántam megtekinteni: az íróasztalok, ez a legfontost. Azután jön a konyha és a kamra. Igen, ez fontos, a háztartás, a család. És azután az öltözköAz egyes részeknél, szándék nélkül, beugrott azonnal a magyarázat, az oka is annak, hogy miéren ott a rend, illetve a rendetlenség. Ezek a magyarázatok pár nap múlva is kielégítően hatnak,alábbis úgy tűnik. Ugyanakkor újabb és mélyebb összefüggések mutatkoznak meg.

Például a titkos helyek. Mert mi áll a titkos helyeken? Ital másoknak, édesség, ajándék másokngyon ártatlan titkoknak hatnak. Másutt is van rejtett dobozom és benne finom édességek, a kisasztalfiókban is pár szem cukor. Ezeket azért rejtegetem, hogy alkalomadtán elővegyemglepetésnek. És soha hozzá nem nyúltam a magam kedvéért – eddig. De most titokban rájárok iességre is. Mi több, a cserép hamutartókra: mióta férjem nem dohányzik, kezdek titokbanarettázni. És a kamra, a befőzési szenvedély. Általában örömmel kínálok, és mindig kétségbe ejgy anyám nézi, ki mennyit eszik, és a fülembe súgja, ha valaki majszolt, vagy sokat evett. Egyik gybátyám úgy halt meg, hogy a matraca alatt száraz kenyér-darabokat találtak.Az eddig másoknak tartogatott italra, édességre nemcsak rájárok magam is, hanem kezdem néz

ki mennyit eszik-iszik. Micsoda örökletes családi terhet kompenzáltam, hogy másoknak őriztemnivalót – csak éppen eltoltam, áthelyeztem az evés súlyát. Persze én is sokat éheztem a háború a



aki sokat éhezett, az mind gyűjtöget valahol egy kis tartalékot. De ez sokkal mélyebbről jön.dvenc gyermekkori játékom a babakamra készítése volt. Akkor Feri bácsi még nem a matraca anem kenyeret gyűjtött. Mintha egy kráterbe néznék bele. Eddig, ha a városban járkáltam, és má

édültem az éhségtől, akkor vettem egy zsemlét vagy kiflit, amit menet közben ettem meg. Miért vúlzó puritánság?Azt elfelejtettem leírni – mivel éppen nem is volt, hogy a fehérnemű alá szoktam rejteni egy kisugipénzt”. Újfent, mint a parasztasszonyok. Aztán rendszerint elfelejtettem, és úgy örültem, mikgtaláltam. Eddig ezt a pénzt csak másokra költöttem. Kellett annyi anyagi szabadság, hogy ha

aki kér, számolatlanul adjak és határidő nélkül. Mi ez a mai dugi; egyszer csak fösvény leszek?ajd számolom a pénzt?Másik meglepetés. Végigtekintve a múlton, úgy tálszik, gyökeres változást hozott, ha valaki segismerni, hogy nem annak van berendezve valami, aminek szántam (például az öltözőasztal ayakefével, a virágok felszámolása, amire Judit barátnőm figyelmeztetett).

Mindig azt hittem, hogy rendkívül tudatosan és határozottan irányítom dolgaimat. Ilyen fontossnak a véleménye, segítsége? Ugyanakkor tudom, hogy hányszor szállok szembe egy egész intézbereivel, és harcolok valamiért. Hát tárgyi viszonylatban ennyire kell a külső segítség, vagy enm ismerjük fel saját viszonyainkat? Saját életvezetésünket?Akár így, akár úgy, kemény szembesülés volt.És az utolsó meglepetés: pontosan az előírás szerint akartam végezni rend-viszonyom felmérésém sikerült. Nem tartottam be az előírt rendet, mint ahogy sohasem szoktam betartani. Csak az isst vált világossá előttem.És most megkérdezem magamtól: úgy látom, hogy sehol semmi sincs rendben? Nem, úgy látom, önböző hibák vannak, és ezek megmutatkoznak; csak nem volt ennyire világos számomra, míg v

m gondoltam, hogy túlélt formák között, kiélt keretek között élek. Tudtam, sejtettem, változtatniartam. Néha a ruháim bosszantottak föl, máskora cipőim, a virágok sokat kínoztak, de hát én vereztem, ültettem őket. De hogy ennyire nem tartoznak az életem keretei közé, az nem volt tudatoA krízisállapot megfelel az életkoromnak, megfelel annak, hogy döntenem kell: nyugdíjba megy

marosan, vagy tovább dolgozom? Döntenem kell: hogy a munka melyik részére teszem a hangsúntenem kell, hogy továbbra is olyan sok vendég járjon-e hozzánk, és kik járjanak; hogy aábbiakban miről mondjak le, és mik azok a vágyak, célkitűzések, amelyeket eddig nem tudtamrni, s amelyeket szeretnék megvalósítani. Világossá vált számomra, hogy itt az ideje, életformátoztatni, és lakást kell változtatni.

Hogy szeretnék élni? Kisebb, négyszögletes szobában, ahonnan az ablakon át mindig fákra láthNagyon kevés bútor kell. Egy keskeny heverő, lehetőleg kemény, szőttessel letakarva. Egy asztakkel, valami egyszerű szekrényféle. Néhány könyv és nagyon kevés kép a falon. Tulajdonkeppenlában szeretnék élni, egy hangulatos, csöndes, puritán szobában. Terasz vagy kert föltétlenül

lene. A konyha legyen lakókonyha. praktikus és barátságos. A fürdőszoba: semmi luxus, de legyas, szellős és világos. A férjem szobaberendezésébe nem szólnék bele – úgyis hiába tenném, ő sgyat szeret, és állandóan szétrak vagy szétdobál holmikat »legyen minden elől« alapon. Kétségis szempont. A vendégeket is ott fogadnánk nála, mint eddig. Egy-egy bizalmas barát elférne azckómban. Milyen rendet szeretnék, milyen rend felel meg nekem? A nyugodt, kiegyensúlyozott.ndennek legyen meg a saját helye. Semmi elől, széthagyva. Azt hiszem, nagyon fontos számomrp forma, az esztétikum. Még a lényeg kárára is engedek a szép miatt. A formánál még fontos abályosság, a tágasság. A lényegnél a praktikum, áttekinthetőség, akadály nélküli, könnyedgykezelés biztosítása.”

M. M terjedelmes leírása ellenére sem ment végig minden területen, s erre nincs is feltétlenülükség. A folyamatos külső kontroll gazdagabbá, de nehezebben áttekinthetővé tette volna az



yagot. Itt most számunkra fontos a saját rend elemzése, ami jobb önismerethez segítette ésartikus felismerésekhez vezette. Úgy érzem, nincs szükség az eset értelmezésére, önmagátelmezi.Amikor a rendetlenséget túlzott rend váltja fel, kompenzatorikus jelenséggel állunk szemben. aki képtelen a világ, az élet áramlását magába fogadni és elrendezni, és nem képes önmagát,

dulatait, vágyait szabadon érvényesíteni a külvilágban – akkor védekezésül gátakat, védőformát. Vagyis a szabad ki- és beáramlást igyekszik megfékezni határokkal, szabályokkal, formákkddel. Ha a fékezés, a gátolás, a formákhoz való ragaszkodás túl erős, fellép a túlkompenzálásrev, túlzott rend-magatartás gyakori jelenség. Védekezés a belső r endetlenség, a diszolúció egy a túl sok, túl erős hatás ellen. Minél erősebbek a fékek, annál nagyobb a veszély. A rendetleber tapasztalataim szerint nehezen vagy sohasem tud laza, oldott rendet tartani. Azt hiszem,ágos: hiányoznak a kapaszkodók. Éppen ebből az okból a merev rendstruktúrájú emberek válttén hirtelen erősen r endetlenné válnak. A rendetlenek merev rendbe kapaszkodnak. Ezeket a

enségeket nevezzük átcsapásnak. Az átcsapásnak lehetnek külső és belső okai.M. B.-nél, az alkalmatlan főnöknél a nagyfokú rendetlenség és a túlzó, kényszeres rend váltottymást, ami arra enged következtetni, hogy alapvető rendetlenségét külső hatásokra kényszeresddel túlkompenzálta (vállfák sorrendben). Ezzel szemben M. M., aki jó formai és lényegi rent képes, a váltás idejére – a váltás átmeneti rendetlenséggel jár – látszólag rendes maradt, vag

vülről megőrzött egy formai rendet, miközben fiókjai, szekrényei kezdtek rendetlennek lenni,krözve a váltás nehézségeit. Számunkra most az érdekes, hogy a saját rend megadott szempont

rinti áttekintésével életviteli problémák felismeréséhez jut el az ember, és ennek katartikus han. Hozzásegít önmagunk jobb megismeréséhez, a problémák tisztázásához, a megoldás lényegisméréséhez. Ezt nevezhetjük terápiás többletnek.

át rendünk – mások rendje

M. M.-nél érdekes jelenség – érdemes rá felfigyelni –, hogy jövő terveiben túlzott puritánságrekszik. Feltételezhetően fél a „tárgyi dömpingtől”. De miért alakult ki a tárgyi dömping (azongy ez világjelenség)? A puritán renddel és élettel kapcsolatban azt mondja:„Titokban mindig is vágytam szerzetesi életre, valamilyen világi szerzetre. Régebben azözködésem is puritán volt.” De miért változott meg, miért alakult másként az élete, mint amiregyott?M. B., a vezető személyiség esetében a külső rend is mindig, mint meghatározó tényezőfolyásolta a saját rend-rendetlenség magatartását.„Talán azért, mert mindent rendbe hoztatok helyettem” – próbálja magyarázni azt a tényt, hogynkahelyén rendetlen volt, és azt meg észre sem vette. Odahaza pedig megkövetelték a rendet.

szont hivatástudatával sem volt rendben, s ez is belejátszhatott rendetlenségébe (vagy megfordm tudott „rendbe jönni” hivatásával, mivel személyisége alapvetően rendetlenségre,rvezetlenségre hajtott). Számunkra most az a döntő tényező, s ezzel akarunk a továbbiakban

glalkozni, hogy hogyan keresztezi és befolyásolja az ember saját rendjét mások rendje?M. M. esetében is találunk erre utalásokat, főként a motivációban, továbbá amikor azt mondja:„A lakás közös részeiről, férjem szobájáról ne beszeljünk, ott dúl a harc” – mármint a rend-detlenség harc, hiszen arról van szó végig. De mit takar tulajdonképpen ez a harc? Hiszen látt

ázunk rendje”: az életünk rendje. Nem ez a rend keresztezte a saját rendjét, nem külső hatás soárgyi dömping felé? És védekezésül a túlzott rend felé? Továbbá, miért nem ismeri fel idejébe

vult formákat? (Ez a fel nem ismerés mintha túl gyakori jelenség lenne.)



gen rend hatása

Először közelítsük meg általánosságban a kérdést a renddel kapcsolatban. A „hogyan hat rád andetlenséged?” kérdésre egy feleség válasza a következő:„Nagyon jól érzem magamat az általam kialakított, mások áltat rendetlenségnek nevezett rendbenyém, és én jól tájékozódom benne.”

A „hogyan hat rád a másoké?” kérdésre sommázó a válasz: „Undorít”.A férj jól érzi magát a saját rendjében, amit mások is annak tartanak.

„Mindenki elismeri, még a házmesterné is, ami már nagy dolog” – írja egy kis malíciával.Mások rendetlenségével kapcsolatban pedig:„Egyre jobban dühít, és félek, hogy kezd egy kellemetlen felsőbbrendűségi érzést kelleni bennemát rendességem tudata, lassan otthon is, a hivatalban is, a permanens rendetlenkedőkkel szembolyan csőszféle leszek, elveszítem korábbi türelmemet és könnyedségemet. Ez, remélem, csak aadtság, és nem az öregség. Otthon a gyermekek rendetlenségét értem.”Akkor kiét nem érti? Nyilván a feleségéét, de azt úgy tűnik, nem kívánta kiemelni és ér telmeznet, hogy nem is tudta.Ami a feleséget illeti, érdekes, hogy egy rendetlen embert „undorít” a mások rendetlensége.ilván, mert más, mint az övé. (És ha ugyanolyan volna, vajon nem undorítaná akkor is? Hiszeendetlenségét nem értik mások – vajon ő értené a másokét?)S. K. huszonnyolc éves grafikus a következőket mondja ezzel kapcsolatban:„Ha itt van a barátom, bérlőtársam – nem tudok rendes lenni. Megzavar a rendetlensége. Anyágyon rendes, de mellette sem tudok rendes lenni. Zavar az az idegen, nagy rend. Bizony nagyoncsa, ha az embert megzavarják a saját rendjében... Én sokszor azt hiszem, hogy két ember közötet a legnagyobb súrlódási felület az együttélésben, mert hiszen az én saját rendem nemcsak agyaimra vonatkozik, hanem az életem, a gondolataim, a tetteim rendjére is. Vagy tudnak egymáalmazkodni az együtt élők, vagy örökösen zavarják egymást. A zavarásból nyugtalanság,gzavartság, aztán gyűlölködés származik.”

Z. J. képzőművész, aki rendetlen és zűrzavaros családi körülményekből kilépve, külföldön tölsszabb időt, a következőket mondja:„Olyan összefogott voltam Svájcban. Annyit tudtam produkálni. És úgy féltem, hogy ha visszajötámad a régi énem. Bekövetkezett. Visz az út magával. Nem tudok letérni. Állandó káoszban ésrzavarban élek. Nem tudok produkálni, és semmit sem tudok megoldani. Mindent elborít andetlenség.”Többek között azért hat ránk zavaróan az idegen rend élménye, mert sodró hatása lehet. Másrédig, éppen fordítva is hathat. Vajon a r endetlenségnek nem sodró hatása van, a rendnek pedignyszer hatása? Az egyiknél csak el kell engedni magunkat, a másiknál fokozottan figyelni? És

kor melyik felé hajlok?O. K. harminchat éves zenekritikus azt mondja:„Svédországban rengeteg az ideg- és lelkibeteg ember. Nem is csodálom. Ott olyan rend ésugalom van mindenütt, hogy az, aki belülről nyugtalan, nem bírja ki, bele kell betegednie.mondhatatlan a feszültség és el nem viselhető, ha az ember belülről tombol és háborog, miközbt minden nyugalmas, rendezett. Az ember mindenben, ami körülötte van, keresi a lelki, szellemiapotának megfelelőt.”És most nézzünk meg egy gyakorló rendetlent – hogyan hat rá, ha őt próbálják rendbe illeszteR. K. egy üzletközpont harminckilenc éves raktárosnője:

„Én vagyok a kerület legrendetlenebb raktárosa. Ugyanúgy néz ki a raktárom, mint a fiókjaim,gyis teljes a káosz. Minden egymás hegyén-hátán. Eleinte mindenki kétségbeesett, de aztán



gszokták. És soha nincs semmi hiányom, mert az elszámoló-cédulákat nagyon pontosan kezelemn, azon a vonalon rendet tartok. A raktárban nem. Nem is tudnék. Sért a rend, Ha valaki másgcsinálja helyettem, akkor egy ideig nagyjából igazodom ahhoz a rendhez. A rend vagy a

ndetlenség belső kényszer. Én a rendben nem tudok eligazodni. Nem találok meg semmit. Valahogen tőlem, hogy ez itt áll, az ott áll, ezek együvé tartoznak ide, azok együvé tartoznak oda. Nek

y jó, ha minden egy csomóban van. Akkor a csomót előhúzom, kotorászok benne, megtalálom, aresek, és lököm vissza a helyére. Hát nem racionálisabb és gyorsabb, mint mindent folyton a helkosgatni?

Anyám sokat küzdött velem, míg fiatal voltam. Micsoda harcok! De nem ment. Ma már annyit toztam, hogy nem szégyellem a rendetlenségemet. Tőlem akárki megnézheti, mi van a fiókjaimbkrényeimben.Régen, már felnőtt koromban, egyszer a szanatóriumban a nővér rendet csinált azeliszekrényemben. Napokig lelki beteg voltam tőle. Szégyelltem, hogy meglátta, mi van ott, és ntam a rendet. Inkább nem nyúltam semmihez.”



gen rend megélése

Az idegen rend megélésének ismertetésére, a betekintés kedvéért, olyan embereket emelek ki,ámára nem ismeretlen a probléma. És mivel egyszerre több személyről is lesz szó, a könnyebékozódásért keresztneveket is használok.Első esetünk T. Zsófi, ötvenkét éves magyar-francia szakos tanárnő így éli meg mások rend-detlenségét:

„Nem emlékszem, hogy gyermekkoromban a magam vagy bárki más rendje-rendetlensége feltűn

na. Nincs ehhez kapcsolódó emlékem.Tizenkét-tizenhárom éves koromban sokszor láttam egy nagyon rendetlen háztartást. Egyszerűemorosan hatott rám – talán azért, mert elképesztő dolgok történtek abban a kaotikusndetlenségben. Egyetlen dolog zavart; hogy az ápolatlan kisgyermekeknek tej-, hányás- éskiszaguk volt.Ugyanezekben az években nagyon bosszantott, hogy anyám kiosztotta a házimunkát nekünk yoknak, lehetőleg egyenlően. Én megcsináltam a magamét, testvérem nem, mert valahogy soha

dta idejére elvégezni. Erre anyám Eszter munkájának megmaradt részét újból felezte kettőnk közt égbekiáltó igazságtalanságnak éltem meg.Ugyanerre az időre esik, hogy karácsony előtt rám esett a szoba, Eszterre jutott a konyhagytakarítása, amit ő egy nap helyett három napig csinált. Pokoli felfordulással, amitől az egészalád szenvedett. (És megint nekem kellett besegíteni.) Felnőtt korában aztán nagyon rendetlen lútestvéreim rendetlenségével nem törődtem, apám rendetlensége sem zavart.A nyarakat egy olyan faluban töltöttem, ahol rendellenek voltak a konyhák és a gazdasági udvaezt akkor nem vettem észre; csak húsz év múlva, mikor egyszer visszatértem, és akkor mérhetet

sodálkoztam. Vak voltam én? Vajon a gyermekeknek általában természetes a rendetlenség?lószínűleg. Egy költözködés kavarodása, házátépítés, a padlás lomtára mulatság és cirkuszmukra. Legalábbis ezt többször tapasztaltam. Vagy egyszerűen tudomásul veszik mások rendjé

ndetlenségét, nem látják meg, vagy nem probléma számukra.

Első házasságom idejére már tudatos, rendes háziasszony voltam, de különös módon nem tudokpet alkotni magamnak, nem tudok véleményt formálni, hogy férjem rendes volt-e vagy rendetlenntosan tudom, hogy volt anyósom nagyon rendes és jó volt. Együtt laktunk, menekültünk, a hábott a pincében húzódtunk meg, albérletben, majd új otthonban voltunk ismét együtt – de soha sem, semmi ellentét. Talán azért, mert egyforma lehetett a rendhez való viszonyunk? Mamikámat úrettem, hogy a földi pokolnak érzett házasságom felbontása után is vele akartam lakni, együtt radni.Lehet, azért sem tudom felmérni volt férjem rend-magatartását, mert az egész, évekig tartó, nagrelemmel kezdődő első házasság – a második házasságom után „kiesett” belőlem. Első férjem m

halt. Húsz évig azt hittem, hogy már nem is létezik számomra, amikor egyszer álmomban belépegával akart vinni, hiába magyaráztam, hogy másnak vagyok a felesége. Ezzel megkezdődött anapokig kínzó jelenléte bennem, de a rendről semmi. Most sem tudom felidézni, milyen is volt .A háború alatt és után sok helyen laktam. Például egy fürdőszobában. Akármilyen kis időre minyet igyekeztem azonnal barátságosan berendezni és lakhatóvá tenni. A semmiből is tehet varázez engem még ma is mindig jobban érdekel, mint összevásárolni, amire szükség van. Valószínűleik is rajtam, mert azt mondta egyszer az egyik főnököm: „Azt becsülöm magában, hogy egy

ufásskatulyában is tud dolgozni.” Úgy gondolom, ez szorosan összefügg a rend megteremtéséveAnyám is minden kicsi helyen tudott főzni, otthont teremteni és rendet tartani. Talán tőle örökö

gy tanultam.Azt hiszem, könnyű volt egy rendet tartó, házat összefogó anya mellett felnőni. Azt, hogy tőlünk



ermekektől is megkövetelte a rendet, természetesnek találtam. Utólag hálás vagyok, hogy keménzel tartott, és már gyermekfejjel meg kellett tanulnom és szoknom mindenféle házimunkát. Azt zem, hogy egy életre hatott rám anyám rendje. Persze akkor még mindezt nem láttam és nem tuMost is igyekszem rendes lenni, az időhiányból, túlterheltségből fakadó rendetlenségeim nagyovarnak. Ha nem tudok idejében rendet csinálni, és rendetlen lesz a háztartásom, egyszerűenrongok, félni kezdek. Hogy tudom így megoldani a feladatokat? Kicsúszik a talaj a lábam alól,eszettnek érzem magam. Másrészt fáraszt az örökös rendrakás. Néha rabszolgaságnak érzem azimunkát, éppen a rend-küzdelem miatt.

A táskám rendjére nagyon vigyázok. Nem szívesen cserélek táskát, addig hordom, míg tönkre negy. Megszoktam, hogy egyetlen mozdulattal kell felmutatnom a bérletemet, mert a megállással,resgéléssel már időt veszítek. Minden legyen kéznél, megszokottan, a kulcsok is. Mennyi kulcs! ézetben háromfelé vannak helyiségek, és azokhoz mind külön kulcsok, negyedik helyen azözőszekrények, aztán a pesti lakás- és kapukulcsok, meg a hétvégi házhoz valók. A kulcsproblémmbolikusnak tartom: például a férjem utálja a kulcsokat, mert »ha valami be van zárva, nem le

menni«. Ezért folyton elhagyja, keresi őket. Én fokozottan őrzöm helyette is, ez valószínűlegmpenzálás. (A pokolban is majd kulcsokat keresgélek.)Péter mesebelien rendes és rendetlen. A mindennapi élet tárgyait elfelejti, elhagyja, a szellemimészetű dolgokat helyettem is rendezi. Például a jegyzeteimet tökéletesen rendszerezte. Nemyszerűen rendezte: mint mondom, hanem rendszerezte. Viszont naponta keressük a különböző csait és egyéb apró tárgyakat. Egyszerűen: ahol éppen áll, ott teszi le, ami a kezében van.

Az nem bosszant különösebben, ha valamit keresni kell – hozzáedződtem, én is keresem amüvegeimet. De azt nem tudom megszokni, hogy az ő keresgélése égzengéssel jár. Kiborít. Úgyem, hogy egyensúlyomból kizökkent, elkedvtelenít, elveszi az életkedvem, és ha túl gyorsanvetkezik egymás után, ingerültté tesz. Készségesen segítek keresni, néha humorral próbálomgoldani, máskor összeszorított foggal, magamban dühöngök a szitkozódása miatt, vagy akaratoenére odamondok valamit, és akkor már vége a békének. És ez a baj. Nem az elveszett tárgyak; eszett béke a baj. Legalábbis számomra.

Az íróasztalára, könyvespolcaira, szekrényeire büszke vagyok, soha az íróasztalán nem mozdítosemmit. Az szentség. Centinként törlöm le a port, mindent visszatéve a helyére. Ruhásszekrényendet csinálok időnként, cipőit kitisztítom. Hát, istenem, ez a régi háziasszonyi szerepkörben bent. De az nagyon zavar, sőt támadásnak érzem magam ellen, ha a fürdőszobában a törülközőket molyagban a széken találom, a piszkos zoknit ledobva a földre. Ugyanazzal a mozdulattal annyeskosárba dobhatja, és akkor nem kell nekem utánahajolni és a földről felszedegetni. Úgyem, ez az én semmibevevésem.Ehhez tartozik, hogy reggel megterítek, és odakészítek mindent, indulok dolgozni, este sokszor n minden az asztalon, ahogy evett, még a hűtőszekrénybe sem teszi vissza a maradékot. Mi ez? –

rdezem magamtól. Ugyanis mindenhez ért, főzni is jót tud, ha kedve van, így tudja, hogy a sonkagzöldül, a sajt kiszárad, a főtt étel megposhad a melegben.Még az zavar, ha vetetlen ágyra érkezem haza, továbbá hogy minden széken van egy-egy ruhadegy nadrág, ott egy pulóver, másutt ing. A szoba közepén, az asztalon apróbb tárgyak, könyvek,yóiratok, pénztárca, kulcscsomó. Zokni, három-négy pár cipő az ágy mellett. Ezt nemtörődömséem az otthonnal szemben és a vendégekkel, barátokkal szemben, akik napközben olt voltak.

ásrészt érthetetlen számomra, hogy lehet egy nagy szobában úgy szétrakodni, hogy mindenütt leami. Ehhez azt kell tudni, hogy van egy kétszárnyas szekrénye a ruhái, meg egy egyszárnyaskrénye az ingei, sublót három fiókkal a pulóverek, alsóneműk számára. És az előszobában foga

bátoknak, felöltőknek, alatta polc a kesztyűknek, sálaknak. Külön szekrény a szerszámoknak. Derszámok, kabátok, pulóverek, ingek, amelyeket használ, kint állnak a székeken, egyéb helyeken.



Ha csak azt elérném, hogy az ágyára ráhajtsa a takarót, egy széken gyűjtse a ruháit, hűtőbe tegradékot, mosogatóba a piszkos edényt, helyére a törülközőket – rendben lennénk. Az igazság

dvéért hozzá kell fűznöm, hogy ezt néha, nagy ritkán meg is teszi. Nem tudom, min múlik az aktundetlensége. Nagyjából annyi dereng, hogy ha nagyon el van foglalva a munkájával – tudománynkát végez –, akkor ilyen rendetlen, és akkor, ha valamilyen okból nem tud dolgozni. Van köztesVan – nem sokszor.

Ha bármiért szólni merészelek, kitör az égiháború. Talán éppen azért, mert »merészelnem« kellszul vezettem be. Nem különös, hogy az haragszik, aki rendetlen? Nem fordítva szokott ez lenni

gy túl pedáns vagyok? Nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy béke legyen és nyugalom. És fárasa harc. Vagy kívülről vagy belülről küzdök a rendért. Miért kell így legyen?Különben, ha egyszer kivételesen rendet csinál, azt hihetetlen pontossággal és alapossággal vél pontos, túl rendszeres. Ilyen nagy rendet nem lehet megtartani. Mikor ebbe a túlzott, új, tökélendbe kell hirtelen beleilleszkednem, és megszólást kapok, ha rosszul csinálom – hát az megint hezemre esik. (Talán nem vagyok elég türelmes és alázatos?)Mások rendetlensége nem zavar. Nézem, mint egy képeskönyvet, ha az kívül esik munka- vagytterületemen. Munkatársaim rendetlensége már zavar, sőt néha elkeserít. És az olyan házaké isol ez nem művészi, élettel teli, oldott rendetlenség, hanem a teljes szétesettségé. Azért zavar, menálom őket.Hogy a férjem mit gondol az én rendemről, azt nem tudom.Az idén nyáron gondoltam egy nagyot, és megpróbáltam vele együtt rendetlen lenni. Az eredménasztrofális volt, nyár végére mindketten lakhatatlannak éreztük a házat, de nem egyszerűen a

ndetlenség miatt, hanem ezer okot találtunk (ami persze mellébeszélés volt). És mit ad isten, párlva valóban jöttek külső okok is (Villanyvezeték-csere, asztalosmunka stb.)Az élménytöbblet az volt: ha nem figyel oda az ember, nem érzékeli különösebben a rendetlenséy tehetnek a háztartási renddel a férfiak.) Viszont dolgozni időigényesebb rendetlenségben, min

ndben. Igaz, valamennyit megtakarítottam azzal, hogy nem raktam állandóan rendet. Az időmérm tudtam pontosan felállítani, mivel érzelmi tényezők is hozzájárultak. Például a rászáradt pisz

edényről utálatos levakarni. És általában a rendetlenséggel könnyen, mondhatnám, vele jár azok. Vagy: rendetlenségben tisztaságot tartani – nehéz. Különben ismerek egy laza, oldott detlenségfajtát. Például az olaszok vagy Jugoszlávia déli részeinek laza rendetlenségét, ezt retem, és magam is szeretnék így élni. De hát ehhez más lélek kell »Dolce far niente«, az édes

mmittevés – és nem célokat megvalósító élet.Persze van egy »munkarendetlenség« is. Amikor munka közben szétrakodunk, de mindenről tudj van, és megtaláljuk. És van a pihenésnek, a szórakozásnak is oldott, dinamikus rendetlensége.is lehel jó és rossz. A jó rendetlenség – mikor értelmesen, célszerűen mozdultak el a tárgyak: asz, mikor kuszán, zavarosan. És van rossz rend, mikor élettelen és merev minden. Ez ugyanolya

szul hat rám, mint a rossz rendetlenség. A túlzott, igazi rendben is szorongani kezdek – ha ott kem. Korlátozza a szabadságomat a mások túlzott rendje. Mintha örökös alkalmazkodás soránenőrzés alatt állnék. Parkban, moziban, középületben is »fáj« a rendetlenség, a romlás, ami velért, hogy »ilyen ez az ország, az én országom«.”

Z. Zsófi gyermekkorából egy rend-keresztezést emel ki, noha apja és fiútestvérei is rendetlenetak. Eszter testvére rendetlenségét sem ismerte fel világosan, csak az bántotta, hogy anyjátzságtalannak érezte a munkaelosztásban. Noha vannak árulkodó mondatok: „Szenvedett az eg

alád a pokoli felfordulástól” Tehát érzékelte, csak nem volt tudatában annak, hogy ez rendetlen

elnőttkorában aztán nagyon rendetlen lett Eszter.” Ezt már világosan látja.Saját élményéből arra következtet, hogy a fiatalok, a gyermekek könnyebben viselik el a máso



detlenségét, vagy észre sem veszik. Erre főként abból következtet, hogy csak felnőtt fejjel vetzre gyermekkori faluja rendetlenségét.Ezzel szemben világosan felméri – felnőttként tudja –, hogy anyja nevelte rendre, és az anyjadtartó, rendteremtő készségét örökölhette. (Mindjárt feltehetjük a kérdést, hogy Eszter –

yanennek az anyának, ugyanúgy nevelt gyermeke – miért lett rendetlen felnőtt, sőt miért nem r gyermekkorában sem megfelelni feladatainak? És miért nem gondol erre Zsófi?) Az anyjadjének átvételéhez tartozik még az is, hogy „minden kicsi helyen” és átmenetileg is tudályosságot és rendet teremteni. Vagyis úgy éli meg, hogy a rendtartás módja, az alkalmazkod

szség is átvehető.Számunkra fontos az idegen rendhatás megítélése szempontjából, hogy harmonikus kapcsolatyósával, amit az azonos rend-magatartásnak is tulajdonít. Abból, hogy első férje rend-rendetlegatartására egyáltalán nem emlékszik, láthatjuk, hogy a kínos emlékek elfojtása, kiszorítása a

datból rend-viszonylatban is érvényesül.Jelenleg rend-rendetlenség problémái vannak. Egyrészt küzd a saját, időhiányból származóndetlensége ellen, amely szorongást okoz, és amelyet valószínűleg fokoz a férj rendetlensége,tve különös, általános rendetlensége, hiszen tud rendes, sőt túlságosan rendes is lenni – akkoráltás hat rá zavaróan.Itt a férj rendetlensége eléggé bonyolultnak hat. Nem egyszerűen a tökéletes, a túlzott rendbe vsapásról van szó; az elvesztések, tárgyak, kulcsok elhagyásai komolyabb problémára utalnakAz elvesztésekről tudjuk, hogy egyrészt azt veszítjük el, amitől szeretnénk megszabadulni.ásrészt van mélyebb, szimbolikus értelme is: ha valakit olyan veszteség ért, amelyet nem tudotdolgozni, az újból és újból megismétli tárgyi szinten az elvesztést.„Ha én hagyom el őt, nem tagyni engem” – az egyik szimbolikus értelmezés. A másik: a veszteség élményének felidézéseól és újból, az élmény feldolgozása céljából.

Péter rendetlenségének számunkra még egy érdekes összetevője van: ott teszi le kezéből agyakat, ahol éppen áll. Ez a rendetlenség egyik tipikus módja; könnyen kialakul az átmeneti kitt más lehet az oka. Péter nem figyel a rendre (a tárgyi r endre), vagy másra figyel, és elvárja

datosan, nem tudatosan, hogy r endet rakjanak utána.Tovább elemezhetnénk Péter rend-rendetlenség viszonyát, de számunkra most az az érdekes,gyan viszonyul ehhez a felesége. Különös kettős magatartást találunk. Saját szobájában, otthonnkahelyén igyekszik szigetre vonulni. Elkülönülő, autonómiára törő tendenciát mutat. Ezzelgegyezik, hogy férje „territóriumait” tiszteletben tartja. Azt jelenti ez, hogy ki-ki megőrizhet

abadságát, autonómiáját. De ennek a „szabadság”-elismerésnek ellentmond, hogy férjehásszekrényeiben is rendet rak, cipőit kitisztítja. Ezzel már indokolatlanul kiszolgálja – amihesul az elfojtott indulat és lázadás. A kitörés, megkövetelés jogosultságát megkérdőjelezi; sajátgatartásának megítélésében végig ambivalens. Olyan fokban, hogy megpróbált „együtt rende

ni”. Vagyis feladni saját rendigényét, önfeladás útján is keresni a megoldást. Ami természetesm következhet be, mivel nem képes az ilyen rendben (ezúttal rendetlenségben) élni. De egyensm tud teremteni, mivel nem érzi a saját igazát, és nem egyértelmű a viselkedése, ezzel megzavrtnerét, az sem alakíthat ki egyértelmű viselkedést, így folyik a „játszma” a rend körül éstehetően az élet más területein is.Hogy a férje mit gondol az ő r endjéről-rendetlenségéről, „arról fogalma sincs”.Péternek sem könnyű a helyzete. A saját rend-problémái mellett nehéz eligazodnia, együtt élnien ambivalens rendmagatartással. Összefoglalva: itt a rend-problémával kívül-belül küzdő,nvedő embert látunk, aki – noha van némi rálátása a saját és felesége rendjére, mégsem tud

ékozódni, nem tudja önmagát megítélni. Zsófi önvád és harag között ingadozva harcol valamzirendért. Szívesen megtesz férjének mindent, de a közös területeken tanúsított rendetlensége



zisztenciálisan zavarja.

Nézzük meg ezt az asszonyt húsz év után.„Hogy változott-e az étetem? Rend szempontjából nemigen. Igaz, más szempontból sem. Nyugdn is dolgozom, naponta főzök, terítek, mosogatok, vendégeket fogadok és alkotó munkál is végz

Úgy érzem, egy életen át küzdöttem a renddel és férjem rendetlenségével. Ha lehetséges, ésetséges, ő még rendetlenebb lett. Egyszerűen ledobja a tárgyakat a kezéből. Sokszor néztembbenten, hogy nem letevő, hanem egyszerűen elengedő, vagy éppen »ledobó« mozdulat ez. Azt

ndta egyszer egy barátnőm, ha az ember öregszik, nem más lesz, hanem »olyanabb«. Olyanabbs. És én? Fél évszázad együttélés után? Még olyanabb. Ugyanolyan elkeseredetten küzdöttemönböző módszerekkel. Vad harag, lázadás és ellenségeskedés is volt bennem – nem segített. Az

ndemen lazítottam Egy pár dolgot egyszerűsítettem. Viszont két háztartás (a hétvégi és a pesti) ndéggel valóban sok, sok a munka mellett, egy fenomenálisan rendetlen társ mellett.Most a végső körök során találtam egy megoldást. Elfogadom a magam és az ő rendjét. Nemrcolok tovább, és így sokkal könnyebb. Lehet, nem a mindennapi életvitel során, de érzelmileg,ngulatilag. Ez a legtöbb. Nincs bennem keserűség. Ha így szoktattam, hogy kiszolgálom – így kefejeznem az életemet. Megadtam magam.Pedig ha belegondolok, míg egy évig külföldön élt saját lakásában, ott olyan rendel tartott, hogm szólt, amikor morzsát ejtettem a konyhapadlóra és egy fedőt nem a szokott helyére tettem vissgyis tudott rendes lenni, ha nem volt, aki megcsinálja helyette. Most már – azt hiszem – nem is t

ndes lenni. Elszokott minden házimunkától. Csak az a kérdés, meddig bírom még? Hiszen csökkeőm. Egyik vendég nevetve mesélte: „Képzeld, teát akartunk főzni mikor nem voltál otthon, és nedta, hol vannak a csészék, hol a cukor!”

A fokozott aktivitás, amit mi a rend szempontjából szuperprotektivitásnak mondunk – mint azichológiában is –, fokozza a másik inaktivitását? Az esetek többségében: nyilvánvalóan.Zsófinak van egy árulkodó mondata, ha mindenről gondoskodó barátnőjével utazik, azt mond

„Te demoralizálsz engemet. Olyan fokban gondoskodsz mindenről, hogy megszűnik aelősségérzetem, nincsenek ötleteim, széthagyom a holmimat és végül egy falat ennivalót nem tuszedni a kocsiból, nem találom az útlevelem és tőled kérek papírzsebkendőt, miközben te vezetsA férjének is van egy árulkodó mondata:„Mindenütt, még a fogságban is meg tudtam teremteni azt a kis rendetlenséget, ami otthonossázi.”Viszont ha az „egészért” ő felel, ha saját háztartása van, pedánsan rendes tud lenni.Miről is van itt szó?Következő esetünk D. Kati harmincéves szociológus:

„Hogy más rendetlenségét felmérjem és érezzem, először a magaméval kell foglalkoznom. Sajátndetlenségem mindig időleges, és mindig nagy feszültséget okoz, mert érzem, hogy egy belső hanásnak a következménye. Az első, ami feltűnik, a táskám rendetlensége. Mániákusan szerzek bbb és újabb táskákat, mikor már úgy érzem, hogy nem tudok rendet tartani a táskámban, egyrésrt akkor már baj van, másrészt a táskára fogom, hogy nem lehet benne rendet csinálni. Az embeéleiét az utcán tölti meg a munkahelyén, így a táskában mindennek benne kell lenni. A táska,gismétli az otthoni dolgokat. Minden, ami van otthon is – piperecikkek, toll, papír, könyv, iratoahogy megismétlődnek a táskában. Élelem nagy vágya, hogy legyen négy-öt munkahelyi táskámit váltogatni tudok. Egyszer csak elrendetlenedik egy táska, és akkor nem tudom tovább hordan

vel abban a táskában egy idő után nem tudok rendet csinálni. Másik kellene, de az a paradox aogban, hogy soha nincs egy olyan igazi táskám, amilyet szeretnék. Nem is volt soha olyan, ami



g lettem volna elégedve. Azért kellene másik, mert új rendet tudnék benne csinálni, új szisztémágiben egy idő után már nem lehet. Nem tudom, miért, muszáj váltogatni. A teljes identitás benneáskában, a női is meg a házon kívüli szerep identitása is – de hogy legyen ezek között rend? Acsok, körülbelül tizenkét kulcsom van, két munkahely és lakás, az két kulcscsomó. Az egyik nkahelyem kulcsai örökké elvesznek. Nyilván gyűlölőm, úgyhogy mindig elvesztem, s akkor újanáltatni.Tehát a táska, ez az egyik neuralgikus pont. Otthon a neuralgikus pont az íróasztal, amit nagyoretek, és mindig akkor érzem jól magam, ha az íróasztalomon pontosan tudom, mi hol van, de

kszor hetekig gyülekeznek rajta az újonnan érkezett levelek, meghívók, társas programok, egyébogramok, és nem írom be a naptáramba azt, hogy hova kéne és mikor menni az elkövetkezendő fben. Gyűlik, gyűlik. Ha jó a közérzetem, akkor hetente leülhetek, ha nem jó, akkor az azasztalomon is meglátszik, hogy nem gondolhattam át a dolgaimat.Pál, a férjem ágyaz, de nagyon zavar, hogy rendetlenül ágyaz. Az ő rendetlenségei nagyon zavagy nem hajtja össze rendesen az ágyneműt, ez az egyetlen házimunkája, de borzalmasan zavar,

hányja az ágyba az ágyneműt, mert akkor többször kell ágyat húzni, csúnya lesz az ágy.Konyhai rend – tulajdonképp napra kész rendel tartok, mindig reggel mosogatok; az, hogy éjszamosatlan ott van, engem nem zavar. Én reggel, mielőtt elmegyek dolgozni, akkor mosogatok el.ggel tudok házimunkát végezni.Azt hiszem, hogy rendben tartom a lakást, az új lakásban sokkal erősebben. A régiben, amennyietett, igyekeztem rendes lenni, de nem sikerült. A szekrények rendje az, ami ott nem sikerült, a

épített szekrénysorban nagyon zavart, hogy a falnál vannak a ruhák, de nincs rutinom, vagy nemt kézügyességem vagy tanultságom arra, hogy hogyan kell egy nem éppen ideális helyen ideális

ndet tartam. De most rendet tartok a szekrényben.A konyha viszonylag rendben volt a régi lakásban is, de nem volt igazán tisztán tartva. Itt tanulg például úgy mosogatni, hogy mindent rögtön levakarok. Ott ráragadtak dolgok. Volt ilyen

gadvány az edényeken, konyhabútorokon, amolyan nomád, sátori rend volt. Én így éltem meg, dsok úgy mondták, hogy rendetlenség.

A mások rendetlensége tulajdonképpen mindig is zavart és feszélyezett. De a sajátom is. A férjedetlensége is zavart a régi lakásban, de például itt sincsenek igazán rendbe rakva az íróasztal

rüli levelek és az iratai Ez kifejezetten zavar – bár nem tudnám megmondani, hogy miért. Zavarelől hagyott ruhák, rögtön késztetést érzek, hogy elrakjam. Mindent el is rakok. Zavar a ledoboülköző, azt is mindig el kell rakni utána. Az íróasztala körül nem engedi, hogy rendet rakjak, msem, hogy szóljak, hogy ezt most meg kéne csinálni. Az zavar kevésbé, ami az én territóriumom

n, mert azt elrakhatom.Ha egyedül eszik, ott hagyja a holmit az asztalon. Ha együtt eszünk, vacsora után is föláll, ésmegy a szobába. A szobában nem sokat rendetlenít. Egy-egy pulóver, feketéscsésze – de ez tűrhe

y pillanatnyi ingerültség esetleg, de nem vészes. Meg lehet szokni. Igazában az zavar, ha nemgyja, hogy utána elrakodjak.Másutt a rendetlenség rosszul hat rám. Például az egyik munkahelyemen van egy szoba, aholrman vagyunk együtt; felváltva dolgozunk, és abszolút lehetetlen rendet csinálni, barátságtalanész és undorító – és soha sincs komfortérzésem. Nagyon átmenetileg tudom megteremteni a sajándemet. A mozgásomban korlátoz a rendetlenség. Sutának, esetlennek érzem a saját mozgásomacs rend. Rendetlen térben nem lehet felszabadultan mozogni. Belógnak mindenféle tárgyak, bútCilike voltam mindig – most már sokkal kevésbé, mióta ebbe a lakásba költöztünk, és tágas a tha az előző lakásban volt nagyobb, itt rend van, és minden szép. És ezért nem török-zúzok. De

dául ha leejtek egy csészét, az biztos, hogy jelez valamit. Hogy ott valami nem stimmel.Amikor ideköltöztünk, a cilikeségem megszűnt. Vagyis az új környezet külső hatására. Mert szép



gyak között élek, ezekre érdemes vigyázni, másrészt én, mi ketten Pállal, formáltuk ezeknek andjét, így teljesen azonosulok vele. És tágasnak érzem, úgy érzem, hogy szabad mozgás van benzékelem a teret. Azért is szeretem a rendet, mert ha olyan helyeken vannak tárgyak, ahol nem kégy legyenek, akkor ott a mozgásomat sem számíthatom ki. Egy belakott térben nem kell mindigafigyelni, hogy hogyan megyek, hova megyek, hova nyúlok, mert tudom, hogy hová nyúlok, és om verhetek le semmit. Tudom, hogy mire kell vigyázni, hol van egy szép váza, hol van virág, hol . Azok a balesetek, amelyek ezt a lakást érték, például amikor Pál elfújt egy nagy gyertyát, és aos gyertya ráment a szép fehér falra, legalább három hónap óvatosságot váltanak ki az emberb

dig nagyon vigyáz a mozdulataival. De egy ronda lakásban? Legfeljebb még egy rondasággal tön. Ennyire hat rám a környezet.Ha közterületen van rendetlenség, az is borzalmas nekem. Gyűlölöm a lerobbant hivatalokat,ületeket. Most például nagyon szeretem azt az irodát – egyik munkahelyem –, ahol pillanatnyilagozom, holott sok hibája van. Mégis tisztaságérzetem van, ha ott vagyok, mert a bútorok tisztáthatóak, nem pattogzik rajtuk a festék. Gyűlölöm azokat a hivatali épületeket, ahol hullik a vaknincs szék. Az ilyesmi kifejezi az egész hivatal, az egész hatóság rendetlenségét. Kosz, piszok,foltság, rendetlenség jut eszembe rögtön, az iratok rendetlensége. Meg hogy biztosan nem is tu

t kell az iratokkal csinálni – vagyis azonnal föléled a bizalmatlanság. A saját munkahelyndetlensége szerintem ösztönös reakciók felé sodorja az embert. Nemcsak hogy nem tudom jólgszervezni ilyen körülmények között a munkát, de »reaktibilissá« tesz, minden kicsi dologra

ősebben reagálok, mint kéne. A rendetlenség az emberi reakciókat is rendetlenné teszi, lázadás dródom az ilyen munkahelyen, legszívesebben kivinném az ügyfeleket, és fölrobbantanám az egélyen ösztönös, szervezetlen lázadás gondolata kísért meg.Lehet, hogy van egy kis kényszeresség benne, mégis úgy érzem, hogy ha van időm rendet csinálnkor lesz időm végig is gondolni a dolgaimat. Ha hétvégén nincs két órám az íróasztalom, a táskmélyes holmijaim rendjére – akkor nem volt és nem lesz időm introverzióra sem, hogy most zakadjak a világtól, és befelé fordítsam a tekintetemet. Anyósom azt mondja, hogy ő nem tud oly

ndet rakni az én konyhámban, mint én. Más holmijai között nem is lehet rendet rakni. Most, miu

p nagy a lakás, még pici helyen is tudok rendet csinálni. Addig variálok, míg sikerül, és ez kreamény. Élmény a saját kreativitásomról, hogy tágassá tudom tenni a kis helyet is, mert úgyoportosítom a tárgyakat, hogy végül is a tágasság érzetét keltsék. Anyósom jobb meg rutinosabbziasszony nálam, de ebben megdicsért, hogy ezt ő nem tudja megcsinálni.Egyik napról a másikra lettem jó háziasszony. pusztán azért, mert olyan miliőbe kerültem... Én intettem a régi lakást – ezt utólag fogalmaztam meg –, mint egy átmeneti szállást, egy babaszo

y babalakást, egy nyaralót. Én nem éreztem benne magamat annyira rosszul, mint Pál, de vártagy majd elvisz valaki onnét.Édesanyám olyan lakásban él, amire Pál azt szokta mondani, hogy század eleji sztrájktanya.

oletárkörnyezet, holott háromszoba-összkomfortos lakás, és anyám kényszeresen tiszta. De aki ba, nem ezt látja. Pedig a bútorok ki vannak cserélve, újak, viszont a legközönségesebbek ésolcsóbbak. Mégis, hiába tart kényszeres tisztaságot, nem látszik meg a lakásán. Aztán ezek aótelepi lakások: van egy lakótelepi rend, ahol minden tapétázva van. Abszolút kényszeres rend tisztaság, de a paraszti rendhez egyáltalában nem hasonlítható, sem az igazi proletárlakásokhokszor nincs is rendetlenség bennük. Csak nem szép az egész. Anyámnál sincs rendetlenség, renda és tisztaság, mégsem érzed jól magad. Ha díszítik a lakást – anyám nem díszíti –, ízléstelenüzítik.Hogy a más rendetlensége miért zavar annyira? Csak ötleteim vannak, hogy miért nehéz

almazkodni hozzá. Mert aki rendetlen, ahhoz nehéz alkalmazkodni, azt nehéz áttekinteni, az neekinthető. Most például az jut eszembe, hogy sehol nem tudok mosogatni, csak otthon. Senki má



onyhájában. Ilyen erős hatása van az idegen, a más rendnek?És ami másnak hozzáférhetetlenül a sajátom: a táskám. Ez az, amiből kiindultam. De ígygiggondolva az is az egész rendemtől függ, mint ahogy az egész rendem sem függetleníthető a kndektől, a környezettől. Az egész egy nagy, zárt láncrendszer.”

D. Kati két neuralgikus pontot jelöl meg: a táskáját és az íróasztalt. Maga az elnevezés nagyonpontos: neuralgia = idegfájdalom. Ezek szerint a rendetlenség számára olyan kellemetlen élmnt a fájdalom.A táska leírásának a végén van egy mondat, ami meg is adja a táskaprobléma magyarázatát: „

. és a házon kívüli szerepidentitás is benne van a táskában... hogy legyen ezek között rend? “ Dm adja fel a harcot, újabb és újabb táskákkal kísérletezik, új rendszisztémával, vagyisrepmegoldással. Szemben az előbbi, idősebb tanárnővel, aki régi táskájához és annak rendjéhaszkodik – neki nyilván már nincs identitásproblémája, vagy meg tudta oldani a kettős szerep

Kati saját rend-rendetlenség alakulásának elgondolkoztatóan jó elemzését adja. Nyomasztja altból hozott szegény „puritanizmus”, amiből ki kellett törnie. Első saját otthonát, mivel

menetnek, „babaháznak” élte meg, nem tudta szépen berendezni és rendben tartani, sőt tört-zúzodort tárgyakat azért, mert környezetével nem volt összerendezett a mozgása. („Jó környezetbmozog az ember.”) Az új lakással, a renddel, amit maga teremtett meg férjével – azonosulni tu

egszületik a külső és belső rend, megszűnik a „cilikeség”: a negatív múltat segített lerázni, túlly jó környezet, a lakásváltozás.Azért itt is vannak gondok: Az íróasztal rendetlen lesz, ha nem tudja legalább egyszer hetentevágni” magát a világtól, ha nem tud befelé fordulni. Ezt természetesnek tekinthetjük. Errendenkinek szüksége van – csak kevesen tudják ilyen világosan megfogalmazni. Viszonyulása je rendjéhez, illetve rendetlenségéhez – többoldalú. Egyrészt a közös területeken mutatkozódetlenség zavarja, de szívesen csinál utána rendet. Ennél komolyabb, hogy az ágyazásdetlensége „nagyon” zavarja, továbbá az, hogy az íróasztal rendje előtt meg kell torpannia. Aszabb, ha valahol nem csinálhat utána rendet. A többi ehhez képest múló bosszúság – de állan

sztetés is, hogy ha valamit férje elöl hagy, utána elrakja. (Végig ambivalenciát találunk a férj rdetlenségével kapcsolatban.)

Különben ez a férj kevéssé „rendetlen”, egy-egy pulóver, vagy kávéscsésze van a szobájában,vábbá beágyaz mindennap, ha dobálja, gyűri is az ágyneműt.A megtorpanás, hogy jobban zavarja, ha nem csinálhat utána rendet, mint a rendcsinálássszúsága – mutatja az azonosulás fokát férjével, aki egy területen, az íróasztalnál védekezik isgy azért, mert alkatilag ilyen autonóm, vagy mert az asszony túlságosan is belép, belépne szelndolati életébe. Hogy az ágy körül van-e baj, vagy az általános férfilazaság mutatkozik az ágydjében – pillanatnyilag valószínűleg maguk sem tudják. Ne feledjük, hogy az ágy nemcsak a

relem, hanem a pihenés, alvás, álom helye is.A munkahely rendetlensége „reaktibilissé” teszi, és szervezetlen, ösztönös lázadás felé sodorjEbből megtudhatjuk, hogy nagyon fontos a munkája, a rendetlenségen kívül más zavaró tényekell hogy legyenek (a kulcsokat is elveszíti), de nem menekül, nem vonul szigetre, vállalja;nved és lázad.

A magáról adott portréhoz tartozik még, hogy sehol másutt nem tud mosogatni, csak otthon.gyon zavarja minden idegen rend. Ezek szerint nehezen alkalmazkodik; ugyanakkor érzékeny

okatlanul erős átélési szinttel – meglehet éppen ezért.Összegezve: új otthonában megtalálta a maga új rendjét – amivel jelenleg boldog –, noha fára

ei mutatkoznak. És a kettős szerep okozta identitászavar sincs megoldva. Rend-rendetlenséggatartásmódja férjével szemben egyenrangú, megengedő, kiszolgáló, amit a jelenlegi nagyfo



onosulás könnyűvé tesz. Az ágy előtti megtorpanás zavarja.

Tizenőt év múlva:A lakás kezd telített lenni, sok a könyv, sok a tárgy, festeni kéne. A virágok is burjánzanak. Lezay komoly zökkenő az ágy körül, ami majdnem váláshoz vezetett. Elsimult, elmúlt Mindketten jólítik magukat, munkájukat, jövőjüket – vidéki otthonra, kertre törekednek, amit szépen valósítang. A rend lazulása a telítettséggel – ami az öregedés előtti otthonokra napjainkban jellemző – id mutatkozni. Egyébként marad minden a régiben. Változás nincs. Marad a küzdelem, egymáss

árgyakkal.A következőkben kísérjünk figyelemmel egy egész családot rend-rendetlenség szempontból, s

mondásuk alapján.C. Mari, a feleség ötvenéves, operátor:„Az első élményemet más rendetlenségével kapcsolatban hétéves koromra tudom visszavezetni.kor a Balatonon nyaraltunk, és életemben először volt külön szobám, ahol parádés rendet tartotán lejött a nagymamám is, és közös szobánk lett. Egyszer letett az asztalra valamit, ami nem odó volt. Teljesen kétségbe voltam esve. Hozzá kell tennem, hogy a mamám nagyon-nagyon rendet, az apám pedig katonai precizitással rendes. Ez ilyen cifra felállás volt. Én, ha ügyelhetnék, akem szerint élnék, akkor én is kényszeres, katonai rendet tartanék. Ha módom volna rá. De nincpen ezért nem vagyok. Nem létezem igazában.Hogy apám rendje hogyan hatott rám, arra nem emlékszem. Arra sem, hogy az anyám rendetlengyan, akkor, gyerekkoromban. Később rosszul, amikor már nem ott laktam, de vasárnaponként amentünk a férjemmel és a fiúkkal. Ezzel a dologgal különösebb gondom nincs; de így tudomgmagyarázni, hogy a bátyám nagyon rendetlen lett, én pedig a lelkem mélyén nagyon rendes, deejthetően, csak ott bent, mélyen. Ki nem tud jönni szegény, mert nincs rá idő, nincs rá mód, minrom férfi rendetlen. Béla, a férjem született rendetlen, nem érzi, nem látja se a másét, se a sajátjyáltalán nem gondol a rendre. Nagy vita volt tíz éven keresztül: ha én Istinek azt mondtam, hogy

nálj rendet, akkor Béla utána százszor, minden alkalommal letolt, hogy ilyen hülyeségeket nem szélni, mert mi az, hogy csinálj rendet? Annak nincs értelme, ebből a gyerek nem tudja, hogy net kell csinálnia.Istinél gyerekkorában rend-tendenciákat nem láttam, csak rendetlenség-tendenciákat. A tárgyaó bánásmódja gyerekkora óta nagyon csúnya és rossz. Mindent mindenre használ, nem arra, amalkalmas – csak úgy bele a világba. Így az ő kezében minden nagyon gyorsan tönkremegy. Ha eanykörte kiég, ha egy gép tönkremegy, ha valamiből kifogy valami – akkor az biztos Isti volt. H

ből adódik ez, nem tudom.Isti miatt a fürdőszoba évtizedeken keresztül szörnyűséges volt. Ő ugyanis mindemellett

ztaságmániás, de csak a saját testére. És csak akkor, amikor elmegy itthonról. Ha három napig hon, akkor három napig nem fürdik, pizsamában szaladgál föl-alá a lakásban. Béla úgyszintén, rom napig van itthon, nem borotválkozik, nem fürdik. Isti fürdése egy évvel ezelőttig (akkor kezdzzánk járni Andi, a menyasszonya) olyan volt, hogy utána minimum húsz percig kellett takarítart a csempékre ráfröcskölve a borotvahab meg a szappanhab, a kád koszos, a csapot úgy kinyit

gy teljesen elfordítja, zubogva ömlik a víz, és tönkremegy a csap is. És megy kifelé a víz. Van eglonfüggöny a kádnál, direkt Istinek, de a függöny félre van hajtva, hogy ne zavarja őt, amint spocsol a kádban. A csempéket hét sorral megemeltettem fölfelé, hogy a fal ne menjen tönkre. Attunk lakókhoz befolyt a kád mellett a víz, azt is megcsináltattam. Mégis Istinek most is sikerül

olni – mert fürdik és tusol is –, hogy a plafon vizes lesz. Nem törődik vele, merre megy a vízsugsszú ideig mindenki törülközőjét használta. Még most is előfordul, hogy nem elég neki a saját k



ülközője, hanem a többiekét is elveszi. Különös előszeretettel a vendégtörülközőt. A szappanbaenyomja a körömkefét, miáltal a szappantartó is azonnal mocskos lesz, a körömkefe is olyan

avalyás lesz. A szappanok pillanatok alatt elfogynak. Béla körömkeféjével szokta tisztítani a cipBéla persze nem tudja. Én most rendszeresítettem Istinek külön egy ugyanolyan körömkefét, m

láé, de cipőhöz. Most nem tudom, melyiket használja cipőkefének. A ruháival rettenetesen bánikn egy új ruhája – és sok új ruhája van, mert sokat költ ruházkodásra –, akkor azt addig hordja,eddig az közepes rossz lesz. Tovább nem. Az bemegy a szekrénybe, és »nincs mit fölvenni« – mi

y kislány. Akkor összegyűlik a szekrényben tizenöt közepesen jó ruha, ing, cipő és egyéb.

A szekrényekben én tartok rendet, de ha nincs időm, akkor gubancba dobálja.Persze mindenre ad magyarázatot, ha megkérdezem. Hogy miért kell akkor fürdeni, ha elmegy?Mert ha elmegyek, akkor ott lányok is vannak. « Miért nincs háziruha és kimenő és bemenő és ily

an ruha? »Azért, mert ahova én járok ott mindenki olyan jól öltözik, hogy nekem is kell anvonalat tartanom.« Most az utóbbi időben, hogy szabadúszó, valószínűleg ebben igaza van, degebben is így öltözködött.Isti rendetlensége borzalmasan hat rám. Az övé zavart, azt hiszem, mindenkié közül a legjobbanrt ha elment, hosszú éveken át olyan kényszeres érzésem volt, hogy abban a pillanat-bon kikelinnem, és rendet kell csinálnom utána, mert később az egész olyan szörnyű lesz, hogy már nem te mit kezdeni. Tehát ha elment iskolába, munkahelyre vagy valahova, akkor azonnal kitakarítotürdőszobát, összerámoltam a szobáját. A szobakérdés az idén megoldódott, új bútorokat kapott,óta rendet csinál. Ha ő takarít, ő csinál rendet, tízszer olyan rend és tisztaság van, mini ha énnálom. Van egy tálban egy kagyló- és kőgyűjtemény; ha takarít, minden darab követ megmos. Éndezt pont annyi idő alatt, amennyi alatt jól meglehet csinálni. Nem tudtam előre, hogy az új búrendezés ilyen nagy dolog lesz. Persze, hogy meddig – azt megint nem tudom.Bélánál körülbelül két évig tartottamig rászoktattam, hogy reggeli után az edényeket a mosogatremére helyezze. További fél év volt, hogy nem a peremre kell helyezni, hanem bele a mosogatóbnd más területein tulajdonképpen semmit sem sikerült elérnem. Eszméletlen a rendetlensége. Elndjuk egy magnószalagot, amire munkához van szüksége – ez konkrét példa, amit most elmondo

ez a szalag még két év múlva is ott van a magnószekrény tetején. Vagy: itt voltak külföldi rokonk családi fényképeket akartak látni, és akkor Béla egy nagy dobozra valót vett elő. Majd visszazobájába, és letette, mondhatni a szoba közepére. Még most is ott van a földön fekvő könyvhaloején. A mamája halálakor néhány lírát talált az anyja táskájában. Egy évig íróasztala közepéreórva hevertek. Akkor fogtam és eltettem. Nem vette észre. Akármit elteszek, nem veszi észre. Voltgen egy nagyon nagy és nagyon jó rádiónk, de elromlott, és már nem lehetett vele semmit csinálondtam, én ezt kidobom. – Nem, nem szabad kidobni! – Akkor leviszem a pincébe. – Nem, nem szinni a pincébe! – Vártam egy-két hónapot, levittem a pincébe, soha nem vette észre. A pincébőlaki ellopta. Soha többet erről szó nem esett. Mindig csak azokra a tárgyakra, eszközökre vigyá

elyekkel éppen foglalkozik. Harminc év alatt körülbelül harmincféle főhobbija volt. Amilyengyak éppen soron vannak, azok parádés rendben állnak, használhatóan, a keze ügyében. De amr lejártak, vagy az előbbi hobbiból maradtak vissza, azok a legszörnyűbb disznóólban ésgtalálhatatlanul hevernek valahol.A fürdőszobában régen ő is majdnem olyan rendetlen volt, mint Isti. Egyszer külföldön egyrátjánál lakott. A barátja figyelmeztette, hogy mielőtt kijön a fürdőszobából, törülje fel a vizet.óta nem csinál nagy locspocsot. Ennek vagy húsz éve.A konyhában sajátos rendet csinál kezével összesöpri a morzsákat, amelyeket az asztalra szórt és közben olvas, tehát sok a morzsa –, és beteszi a szemetes-vödörbe. Utána összecsapkodja a k

a morzsák, amelyek a kezén megtapadtak, leesnek a földre. Akkor jövök én a kisseprűvel, észesöpröm.



A nyaralóbéli rendetlensége olyan fokú, hogy mikor tavasszal lementem, az előző őszi reggelijéradványait kellett kidobálnom és elmosogatnom. A cigarettacsikkek úgy halmozódtak amutartóban, hogy már mellette is hevertek körbe-körbe, mert nem fértek bele.Béla rendetlenségét nem tudom jellemezni, mert bizonyos dolgokban – őszerinte, és ez így is vannyira rendesnek kell lennie, a gondolataiban annyira rendszerezettnek, hogy semmi mással nemlalkozhat, és nem is hajlandó foglalkozni. Többek közt velem se. Ez ugyanoda tartozik. A

mtörődömség rendetlensége ez?...Ötévenként, mikor a könyvek elárasztanak mindent, megpróbál rendel csinálni, valamennyit lev

yaralóba, ide tenni, oda tenni. Közben olyan koszos lesz, mint egy kéményseprő, mert a könyveszosak, de hiába csinálok akármit, a könyvespolcot még a rendcsinálásnál sem törli le. A koszosnyvet a koszos polcra teszi vissza, csak más rendbe. Az éppen aktuális holmik viszont gyönyörű ndben vannak, és mivel állandóan használatosak, nem tudnak piszkosak lenni.A ruháit akkor is gyömöszölve teszi a szekrénybe, ha tiszták, akkor is, ha piszkosak, teljesengyesen. Mindig nekem kell ellopkodni a piszkosat, néha úgy, hogy a szobájából reggel kilopom,hogy fölvegye, mert nem veszi észre, mikor kell váltani ruhát. Ha a legalsó inget kirántja akrényből, akkor az egész halom összedől, és kezdhetem a rendcsinálást, ő soha nem rak rendet

hái közt. Ezt én tökéletesen megszoktam, már réges-rég kifogásom sincs ellene. Számomra ez ígyn: a Hold forog a Föld körül, a Föld forog a Nap körül – Béla kihúzza a legalsó inget.A rendetlensége kezdetben valószínűleg a szülők elleni tiltakozás volt. Tizennyolc éves korábandorral jött el otthonról. Hogy rend volt-e náluk, nem tudom pontosan, én csak később ismertem züleit. Édesapja orvos volt, elképzelhető, hogy nagy, higiéniás rendet tartottak.Béla olyan rendet alakított ki magának, amibe mindaz belefér, amit elmondtam, de belefért az isgy egyik napról a másikra többet nem ment be az egyetemre. El sem végezte, utána mégis kiépítgának egy komoly tudományos pályát. Szóval olyan rend az övé, hogy ma még egyetemre járok,nap, mivel éppen egy jó könyvet olvasok, nem megyek be.

Eleinte teljesen meg voltam döbbenve, de mivel Béla annyira más volt, mint bárki, akit tizennyoes koromig ismertem, hogy csak leesett állal bámultam: ilyen is létezik, így is lehet élni?!

A rendetlensége ma már nem dühít, nem bánt, illetve néha, ha már az én bőrömre megy. ElfásulKarcsi fiam egészen különleges. Tulajdonképpen se nem rendes, se nem rendetlen, ő nem csinálndetlenséget, se rendet. Tehát minden úgy van, ahogy volt. Viszont a dolgok egy idő utánasználódnak, összekeverednek, felújításra szorulnak. Azt nem csinálja meg. De rendetlenséget enc éve egyszer onnan tudtam meg, hogy valami óriási nagy esemény történt, hogy mikorzajöttünk Bélával valahonnan, a fiúk szobájának a középen ott volt a Karcsi fapapucsa. A szobazepén! És Karcsi nem volt otthon. Mi történt? Abban a pillanatban szólt a telefon. Karcsi szólt zia, nagyanyóka!« Ebből tudtam meg, hogy a barátnője terhes, és el akarja venni. Úgy történt, islány orvosnál volt, fölhívta Karcsit, és ő azt mondta: máris jövök! Kilépett a papucsából a sz

zepén, és elrohant. Aztán elvette Böbét, és megszületett Miki.Böbe szüleivel együtt élni nem lehetett. Például mikor Karcsi ott lakott, hazajött a mama, és amosható asztallapon volt egy csöpp ital. Iszonyatos botrány tört ki, hogy ha ezt a papa észreveskor mi fog történni, és soha többet vendégeket nem hívhattak. Ha egy pulóver nem úgy állt akrényben, ahogy kellett, Böbe papája az egész szekrény tartalmát kiszórta, és Böbének kellett szaraknia.Ezek után Böbe a saját háztartásában olyan rendetlen lett, amilyet én életemben nem láttam.yanakkor a mamája és papája születetten nagyon rendes, szinte kényszeresen és nagyonpolgárian, ami rendkívül zavaró. Náluk a tárgyak azért vannak, hogy legyenek, nem azért, hogy

sználják őket.Nálunk – mióta Isti a fürdőszobát nem teszi tönkre annyira, és nem lopkodja a mások holmiját –



cs nagy diszharmónia. Én befogom a számat. Amikor Béla nincs itthon, kitakarítom a szobáját,tazik, nagytakarítást csinálok. Isti némi huzavona után a saját szobáját már rendbe teszi, az énbámban senki nem csinál rendetlenséget, legföljebb én. Kivéve, mikor Karcsi idejön néhány nani, tudniillik elvált, és otthon nem érzi jól magát. Az én kicsi szobámban a holmiját leteszi a

rokba, az már rendetlenségnek hat. Mikor négyen vagyunk a lakásban, túl vagyunk zsúfolva. Nén vagyunk Andival együtt, akt az Isti barátnője, ő sem túl rendes. Náluk a papa a házi terrorist

ndetlen mama a terrorista papa hatására tart rendet egy bizonyos határig: a szekrényeken belülm, a szekrényeken kívül igen.

Én tulajdonképpen megalkuszom, és a botrányok elkerülése végett inkább megcsinálom, amit lert tudom, hogy sokkal nehezebb átélni azt, amit kapok, ha egy szót szólok. Annyi más témában klehet veszekedni, botránkozni, amelyek nekem fontosabbak, hogy ebben aztán már nem... Egy dn, amit igyekszem elérni, hogy az én szobámba Béla holmija ne kerüljön be. Az előző lakásunkbalálta, hogy az én egyik falamon a plafonig legyen könyvespolc, és ott lesznek a legszebb könyvnagyon szép lesz a szoba. Az ebédlőasztalt kidobtuk, a könyvespolcot betettük. A legképtelenebzevisszaság, piszok volt azon a polcon. Amikor elköltöztünk abból a lakásból, azt mondtam: azbámba könyv nem jön be. Béla ezt úgy éli meg, hogy én utálom a könyveket Most majd az lesz, Isti elköltözik netán, Béla abban a pillanatban lecsap a szobájára, s akkor annak is vége. Az m

m lesz szoba. Én igyekszem majd keresztbefeküdni, de nem tudom, mennyire fog sikerülni.A nyaralóban volt három szoba, míg én uralkodtam ott – illetve azt hittem, hogy én uralkodom –olc-tíz évig Három szoba volt és kilenc ágy. Az ebédlőasztal körül, ha szorosan ültünk, tizen isértünk. Aztán én onnan teljesen kivontam magamat, most már csak néha-néha nézek le. Kilencyból azóta négy lett, az asztal körül négy-öten ülhetnek, a három szoba közül az egyik műhely, dan, hogy lépni sem lehet benne. Hát ez a Béla rendje. A másik lomtárrá változott.Itthon a lakásban abszolút én uralkodom, úgy, hogy én vagyok az uralkodó rabszolga. Mindenklgálok ki, mindenki minden kívánságával hozzám fordul, viszont ha kiteszem a lábam, akkor az

ész összeomlik.Ha közterületen van rendetlenség, az felületesen hat rám, mert ott nem töltök hosszabb időt. A r

pség és tisztaság nagyon fontos nekem. Ha külföldre utazunk, és bemegyünk egy motelbe egyzakára, akkor én minden motelben örökre ott akarok maradni, mert ott minden ragyog, csillog donatúj. A rend megnyugtat, a rendetlenség nyugtalanít, csupán egy kicsit másképp a lakásombnt idegen helyen.Isti rend-rendetlenségében ilyesféle van: kicsire nem nézünk, vagyis nagyvonalúság, tárgyakkalsz bánásmód, oda nem figyelés, nemtörődömség. Ugyanakkor szívesen megy el itthonról, nagyo

kat van távol. Én is észrevettem magamon, hogy ha távol vagyok, fütyülök rá, hogy mi van itthongenben valószínűleg rendesebb. Hogy Andiéknál milyen a viselkedése, fogalmam sincs. Andirintem nem is tudja megállapítani, mivel ő maga is rendetlen.

Béla rendetlenségének lényege az önzés, az állandó mással való elfoglaltság – az évenkénti másbbival való elfoglaltság –, amiből ő biztos sokat profitál, sokat „bevesz”, bár „kiadni” kevesetA tárgyak közben maradnak, gyűlnek, gyűlnek; nyolc rádió, hat fényképezőgép és így tovább. Aynevezett műhely, ami Pesten egy nagy szekrény nagyságú hely, tizenöt éve nem volt igazánakarítva.Mindig csak azzal törődik, amit éppen csinál. Ugyanúgy, mint a nőkkel, akiket »váltogat«, majdesen félretesz. Az emberekkel és tárgyakkal való bánásmód között nagyon erős összefüggés vantíz évvel ezelőtt találtam ki magamnak, amikor föl akartam térképezni Béta életét, hozzám valózonyát. Akkor volt a nagy szakítás köztünk, ami három évig tartott. Egyszer csak félre lettem té

nt egy hobbi, ami azelőtt volt, de aztán megszűnt.”C. Mari, a feleség, anya, immár nagymama – apja katonás rendjét követné, ha lehetne. Szülei



fra” felállását csak utólag tudja felmérni. Első, még nem tudatos saját rend megzavarásánakménye hétéves korából való – ami elég szokatlan –, és nagyon erősen hat rá. Már itt mutatkozi

s kényszeres rendigénye és a rendzavarás-élmény erőssége.Úgy éli meg, hogy saját, vágyott rendje, amelyben jól érezné magát, nem valósítható meg.„Nidő, nincs rá mód. mert folyton le vagyok érte tolva.” Vagyis úgy érzi, férje elutasítja az ő

ndességét. Arról fogalma sincs, hogy férje mit gondol róla. Azt sem tudja, hogy férje a fiaindetlenségét látja-e vagy sem, és hogy saját magáról mit gondol. Mari Isti fia rendjét, illetvedetlenségét „borzalmasnak” találja. A szobája „disznóól”, de később, felnőttkorban, amikor ú

tort kap, rendben tartja, és ami még meglepőbb – takarítja is. Méghozzá alaposan és jónkatempóval. Lehet, hogy Mari túl szigorú volt Isti rendetlenségének megítélésében? Bár ez azony szokatlanul tárgyilagos és korrekt a cselekvéseiben, ítéleteiben, de nyilván saját rend-épzelését mások megítélésénél ő sem tudja semlegesíteni. Ámbár amit a fürdőszobáról hallunóban elképesztő. Isti nemtörődömsége a tárgyakkal, más holmijával, sőt néha a sajátjával is, jagon felüli. De miért lett ez a gyermek ilyen? Ha figyelmesen olvassuk a vallomását, találunk ghatározást, ami az értelmezés kulcsa: „Én vagyok az uralkodó rabszolga.” Vagyis ő tartja a h

zben, de olyan módon, hogy mindenkit kiszolgál, mindenkinek mindent megtesz. Ugyanakkorát meg nem valósítható perfekcionista rendigényével is küzd. Tisztának, rendesnek,ndoskodónak lenni három férfi mellett, mindenkit védve és kiszolgálva etetni, takarítani észtogatni, állandóan elrakni a szétdobált holmikat, miközben maga is pénzkereső, sőt időnkéntaládfenntartó: ez valóban nehéz feladat.De van ebben öröm is – tudniillik pontosan az, hogy ő azuralkodó rabszolga. Itt van Isti szörndetlenségének egyik nyitja is – amiről nem tudja, hogy miért olyan, amilyen, ahogy azt sem tre, hogy az új szobaberendezés változtatni fog Isti magatartásán.

Karcsiról az derül ki, hogy viszonylag rendes. Vagy legalábbis mint felnőtt nem okoz gondotanyának. De vajon okoz-e a feleségnek? Milyen lesz ezek után Karcsi magatartása a sajáthonában? Mit vett át az anyától és mit az apótól?Férje rendje szintén „szörnyűségesen” hat rá. Azzal kezdi, hogy kél évbe telt, míg megszoktatt

gy a piszkos edényt a mosogatóba tegye. Úgy látszik, ez fontos az asszonyok számára, mert hm sikerül elérni, a konyha rendetlen marad, s a kérés megtagadása a teljes kiszolgálás elvárásenti. A szennyes összeszedése más után valóban szolgai munka, formailag; mennyiségileg azommi a főzéshez, mosogatáshoz képest. De éppen itt lehet az aránytalanság, ami az élettársat bágyis hogy a másik, a kiszolgált fél még ezt a néhány mozdulatot sem teszi meg. Az objektívyezőkön kívül – valószínűleg ez itt fontos – hiányzik a részvétel. Méghozzá a szó eredetielmében: nincs „rész”-vétel és ez az, ami az asszonyokat sérti. Majdnem mindenki szóvá tesziugati vendégség során, ha az asszonyok főztek, a férfiak mosogatnak. A szerep- és életformatáshoz társadalmunk nem igazodik eléggé. A nemzetközi felmérések szerint a magyar asszon

yzete a legrosszabb Közép-Európában. Tőlünk nyugatra a férfiak segítenek a házimunkában, b a szolgáltatás, keletre több az együttélő nagymama és alkalmazott, cseléd. Az alvási idő munagyobb ellenállást az időnyomással szemben. A magyar nők keveset alusznak.Az előző két asszonynak nem sikerült ilyen eredményt elérni, férjük ott hagyja a piszkos edénol evett. Nem szólva a morzsák összeszedéséről.Számunkra érdekes még a kővetkező megfigyelés: Béla mindig arra a tárgyra, azokra azközökre vigyáz, amelyekkel éppen foglalkozik. A minden évben kitalált új hobbik használhatkeze ügyében vannak; rendben. De ha lejárt valami, az már megtalálhatatlanul hever valahol.yszerűen nem érdekes többé. S mindjárt egyenlőségjelet tesz az asszony: ugyanígy bánik a

gyakkal, mint az emberekkel, így velem is. „Egyszer csak félre lettem téve.”Ez az emocionális azonosság az, amely sérti az asszonyt, érzi, hogy a rend-rendetlenség mög



tvitel áll (egyetem abbahagyása, a család időnkénti elhagyása, szeretők váltogatása); s mindezakorlatban és morálisan számára érthetetlen, elfogadhatatlan. Az ütközés a mélyben folyik, deyanígy a mindennapi élet területén a tárgyakkal, a napirenddel is. Ezért azonban nem érdemesólnia: „Én befogom a számat, én tulajdonképpen megalkuszom... csak az én szobámban Béla holegyen.” Vagyis „szigetre” menti énje egy részét, hogy élni tudjon. Úgy érzi tehát, hogy a renr nem érdemes harcolnia. De azt is egyre biztosabban érzi, hogy a tárgy- és életrendtválaszthatatlanul összefügg, és neki ezt nehéz elviselni. Annál inkább, mivel saját vágyottdjében is kívül-belül megzavarva érzi magát. Férje felségterületét ugyanakkor tiszteletben tarrejtve, titokban segít neki.Magatartása férjével részben nyíltan és rejtve is gondoskodó, megengedő – ugyanakkor lázadgy erőfeszítéssel és szenvedéssel éli az életét. Döbbenetes felismerése: „nem létezik igazában”vel nem valósíthatja meg saját rendjét.

Nézzük ezután, mit mond C. Béla, a fér j, ötvenhat éves néprajzkutató.„A rendetlenségnek gyönyörű formái vannak. Ez minden bizonnyal így van, vagy fordítva: van ondesség, illetve rendet hordozó szerkezet, amely valamilyen rendetlen esztétikai erőkből tevődikze rendet sugalló szerkezetté. De ezzel még mindig nem jutottam sehova. Ha egészen a köznapontjéről akarnám megragadni a kérdést, olyasmik jutnak eszembe, hogy például egy nagyon jórátom felesége, akinél külföldön laktam, figyelmeztetett, hogy az ő férje akkor kezd iszonyú gyondet rakni a dolgozószobájában, az íróasztalán, a könyvei és a papírjai között, amikor halálfélen. Tehát a rendcsinálás, a matató rendcsinálás – amivel például egyszer egy takarítónő egy egénapra felkavarta Marx Károly tudományos tevékenységét, mert az íróasztalán a papírokat rendkta –, ez a fajta matató rend számomra nem sokat jelent. Én nem szeretem a koszt, de a koszmomra nem a por, a könyveken leülepedő por formájában jelenik meg, mert hisz az velünk van,élegzem a könyvektől függetlenül is. A levegő – a háziasszonyi veszedelmet jelentő por mellett

kkalta veszedelmesebb anyagokkal van szennyezve. Apám orvos volt, így tudom, hogy mit jelentmegmossuk a kezünket ebéd előtt, merthogy az utcán voltunk. Nem mert a kertben ástunk, és ne

rt trágyás lett a kezünk, hanem megmossuk, mert étkezés előtt kezet kell mosni. Az tulajdonképpójában azt jelenti, hogy a törülközőn lévő piszkot rákenjük a kezünkre. Tehát van a polgárielemben vett rend, ami egyszerűen egy kulturális tradíció, az életvitelhez tartozik. Én funkciókbndolkodom, illetve abban szeretek gondolkodni, meg a saját kényelmességemben vagy a saját nyelmességemből török ki bizonyos funkciókra, és akkor elhárítom az utamból azt, ami rendetlemájában zavar. A feleségem állításaival ellentétben időnként igenis magamtól kiporszívózom abámat. Rájöttem ugyanis arra — amikor skandináv életmódvizsgálatokat olvasgattam tíz-tizen

e –, hogy a férfiak hogyan tudnak a legegyszerűbb módon segíteni a háztartásban. Rájöttem arrgy szeretek mosogatni. Amikor rakosgatom a vízből az edényeket, hidegből melegbe, tiszták lesz

ölgetem és kirakom őket – ez a munka olyan, hogy a közvetlen cél elérésének az élményébenzesít. Énekelek, dúdolok, fütyülök közben, amiért Mari egyszer rám is szólt, hogy: így nem kunsnálni! Persze ha az ember muszájból teszi, az már feladat.A szobámban iszonyatos rendetlenség van. Most sajnos elért egy olyan fokot, aminek időnként ml adnom magamat. Vannak dolgok, amelyeket egy-két órán belül sem találok meg – így azokat nkeresem. Nagyon szeretnék egy kétszer akkora íróasztalt, mint amekkora van. Vagy háromszorkora íróasztal kéne, mint amekkora ez a nem kicsi íróasztal, hogy az ember tulajdonképpen két-rom életet élhessen az íróasztalán, hogy „körbeülhető” legyen az az íróasztal. Ezzel pedig adfogalmat is kiszélesítettem. Ez az íróasztal itt egy összehányt papír- és könyvdomb pillanatny

ol mindenféle, mégis többnyire odavaló dolgok vannak. Ha viszont háromszor ekkora volna, okkkkal hosszabb idő eltelne, amíg ilyen állapotba jutna. Félelmetes helyszűke teremtette



geralattjáró-pszichózis az, amiben én itt – ebben a szobában – élek. Tíz évig nagyon örültem ngy a szobát így sikerült megcsinálni. Most, tíz év után érzem, hogy bár mindez nagyon jó, hiszennden itt van, csak éppen bele vagyok szorítva.A ház többi része ugyanúgy szűk, mint ez az én szobám, csak hát annyi a tárgy, annyi a rendeznog, hogy már semminek nem lehet helyet találni, nem rendezhetőek a dolgok, így csak az én

obámról tudok igazán beszélni. És itt a helyzet csakugyan elérhet kétségbeejtő fokot is. Lehet, hakran fogok rá a lakással kapcsolatos dolgokra egyéb más pszichózisokat, amelyeket magamonlelek.

Mari rendje csakugyan óriási és dogmatikus. Kivéve az utóbbi egy-két hónapot, amikor érzésemrint valahogy megszabadult ettől a dogmától – csak ezért valahol sokkal nagyobb árat fizet.yanis nem úgy szabadult meg, hogy harmonikusabbá tette a háztartási rendhez való viszonyát,nem úgy, hogy elhagy egyet és mást, és emiatt nyilván lelkiismeret-furdalást érez. A két gyerek khiszem, Karcsi a rendesebb. Istinél rendtartásról csak egész kivételesen lehel beszélni. Ha pél

jesen új helyzetbe kerül, vagy egy új rajzfölszerelést kap, akkor annak az elrendezése, elhelyezéóban teljesen leköti, de ezen túl aztán semmi más. Nála azonban nem ez zavar engem. Nem adviszonyai zavarnak, mert ettől azért még nagyon jól lehet élni.

Mária dogmatikus rendje végül is nem nekem, hanem neki nehéz. Nekem csak azért, mert annyiergiát köt le nála, hogy alig látszik ki belőle.A szüleim rendjéről nincs élményem. Apám valószínűleg szorongásosan rendszerető, a dolgait ndben tartó ember volt. Anyámnál, azt hiszem, ez soha nem okozott problémát, nála nem volt túlyik irányban sem.Idegen, nem rám szabott rendben nem volt módom élni, mert ahhoz nagyon is speciális körülmélettek volna, vagy nagyon speciális emberek, mint például egy kolostor, egy laboratórium vagyrtön. Idegenek rendetlenségében viszont többször éltem; s nekem tulajdonképpen imponált is azgy mondjuk egy jól funkcionáló valaki, egy tudós vagy művész minden vonatkozásban tökéletesendetlen. Ez szabadság is – bizonyos értelemben.”

A férj első mondatával állást foglal a rendetlenség mellett: „A rendetlenségnek gyönyörű formánnak”, majd azzal folytatja, hogy barátja akkor csinál rendet, ha halálfélelme van... Érzi, tudjagy a rend-rendetlenségben a teljes személyiség és pillanatnyi állapota is kifejeződik.A feleség rendjét nem utasítja el, tudja, hogy az az asszonynak nehéz. Csak azt nem veszi észrgy az asszony miatta, helyette is dolgozik.Úgy hat, mintha valóban nem zavarná a másfajta rend. Csakhogy minden szavával ellene is mnek, nem tudatos szinten. Ugyanis neki másfajta rend felel meg:„egy jól funkcionáló tudós vagvész rendetlensége imponáló”. Ez igen fontos lehet, mert máskor is mondja:„Funkcióban, saj

nyelmemben gondolkodom, és elhárítom azt, ami rendetlenség formájában zavar.” Csakhogy

ámára sem funkcionálnak jól a dolgok a saját területén, noha kizárólag csak azzal kell törődnivel másutt az asszony tart rendet. A házon belül nem kell küzdenie, energiát pazarolnia semmihiába: „A szobámban iszonyatos rendetlenség van... vannak dolgok, amiket nem találok meg eg

án belül, így azokat nem is keresem.” A helyszűkével magyarázza ezt, de menten hozzá is fűzi:ehet, hogy gyakran folyamodom ahhoz, hogy erre fogjak rá egyéb pszichózisokat, amelyeket gamon észlelek.” Vagyis nem funkcionál a rendetlenség – amit a helyszűkére vezet vissza. Bárik, számára sem biztos, hogy ez az ok valóságos, és még kevésbé az az asszony számára, akindig is ilyennek ismerte férjét. És aki tud a szűk helyen rendet tartani. Ha ugyanis szűk a hely,m számol fel soha semmit? Miért szerzi be s hagyja úgy zsúfolódni a tárgyakat, hogy már

etetlenné teszi a teret? Miért kellene háromszor akkora íróasztal, ha egynek a közepén is egy hagyja az odadobott lírákat? Mi ez a különös passzivitás a tárgyakkal? Mindig csak az fontos,



pen az érdeklődés tárgya? És miért változik olyan sűrűn az érdeklődés tárgya? Semmi nemlégítő? Befejeződnek a dolgok – vagy abbamaradnak?

A feleség szerint: nagyon „sokat vesz be, keveset ad ki” Az életben ugyanis passzivitás, hárításlemzi, nehezen és ritkán tudja teljesíteni a vállalt feladatokat.A gyermekek rendjét-rendetlenségét nemcsak észreveszi, de részben jól is ítéli meg. Hozzáfűzgy Istinél nem ez zavarja. Nincs is miért zavarja, mert Mari elhárította az ütközéseket – rendetnált. Mi lett volna, ha az apának Isti dúlása után kellett volna belépnie a fürdőszobába? – ahol jén ő is rendetlen volt. Vajon nem lett volna a természetes ütközés mindnyájuk számára jobb é

észségesebb? Hiszen az apa a barátja egy figyelmeztető mondatára rendes lett a fürdőszobábanvasmánya nyomán pedig mosogatni is hajlandó (hacsak nagyon r itkán is).Vajon nem funkcionálna Béla jobban, ha Mari hagyná, hogy többet tegyen? Vagyis: vajon nemlokkolóan egy rendetlen emberre az idegen kényszeres rend és az, hogy mindent megcsinálnyette? A passzív Béla passzivitását nem fokozza Mari aktivitása?Isti ingadozik az anyja kényszeres rendje és az apja nemtörődöm rendetlensége között.Összefoglalva: Béla a maga rendjével és életformájával elkülönülő-kivonuló típus, passzívandetlen. Mások rendjét-rendetlenségét egyenrangú félként fogadja el és kezeli – s legalábbis

enleg nem avatkozik be. Régebben elvi síkon „letolta” a feleségét, ha rendre figyelmeztette aermekét. Elképzelése a rendről „jól funkcionáló-alkotó rendetlenség”, amit nem tud megvalósgyis nem érzi jól magát se a feleség ór iási rendjében, se a saját zsúfolt rendetlenségében.

C Karcsi, a nagyobbik fiú huszonkilenc éves, közgazdász, évekkel később azt mondja:„Én azt hiszem, elég rendes vagyok olyan értelemben, hogy szeretem, ha minden dolgomnak meaját helye, és ott még sötétben is mindent megtalálok. Nincs is rá időm, se kedvem, hogy keressgaimat, ezért amikor elveszek valamit, mindig ugyanoda vissza is teszem.

A volt feleségemet, akivel ma is egy lakásban élek. rendetlennek tartom ilyen szempontból, ha őesz valamit, akkor ott hagyja, ahol éppen használta, és nem teszi vissza. Én meg veszekszem, Nr az sem tetszik, ha öt másodpercig keresnem kell valamit, mert nincs a helyén.

Szokott a feleségem is szép rendet csinálni, nagyokat takarít, szóval igazából nem rendetlen. Mvar az ő rendetlensége, mert idegesít, ha nyúlok valamiért, és nem találom, és azzal kell időt tenem, hogy azt a valamit keressem. Egyébként önmagában nem zavar, ha egy szobában szanasznnak a holmik, csak a nagy disznóól, az borít ki.Azt hiszem, a mama és a papa ilyen értelemben rendesek, és megvan minden dolognak a helye.het, hogy a papánál szanaszét vannak a földön az új könyvek – de végül is lehet tudni, hogy mi n. A papa, ha valamit keres, megtalálja, mert pontosan tudja, mi hol van, és ugyanígy a mama isma mindenesetre jobban igyekszik, hogy esztétikusan is helyükön legyenek a dolgok, a papa tal

vésbé, de tudja ő is, mi hol van. Isti – azt nem is tudom. Istinek nincs is annyi cucca. Valamikor

bában laktunk, de alig emlékszem, hogy milyen volt rend szempontjából. Nem hiszem, hogy bajnának vele. Konyhában, fürdőszobában – szóval ami nem kimondottan az ő területe – azt hiszegy rendes. Ha elvesz valamit, visszateszi. Más kérdés, hogy ha benyúl a frizsiderbe, akkor a rúdlámit egyből megeszi, vagy vissza se teszi – de ez nem rendetlenség.

A mellékhelyiségekben én is rendes vagyok. De ez nem alapvető kérdés nálam, csak az az egy, hretek mindent megtalálni a helyén.Nem emlékszem, hogy ismertem volna valakit, aki rendetlen. A munkahelyemen zavarna, handetlenség volna – de nincs. Parkban, moziban, nyilvános helyen egy kis piszok még kevésbé zavlem is megesik, hogy hetekig nem takarítok a szobámban, és csak ha ráérek, akkor takarítok. Ily

mpontból én sem vagyok abszolút rendes.Azt hiszem, többfelé lehetne bontani a rendproblémát. Az egyik a tárgyak esztétikai elrendezése



ásban – ezt nagyon fontosnak tartom. Én ugyan nem nagyon értek hozzá, ez inkább a mamánaknek a tulajdonsága a családban, hogy megállapítsák, minek hol a megfelelő helye, vagy egyált

t kellene még venni – én ehhez nem nagyon értek, de azért fontosnak tartom, s ránézésre talán mudom állapítani, hogy valami szép vagy nem szép. Annak ellenére, hogy én magam nem tudnámgamtól olyan szépen kialakítani az esztétikus rendet. Ez az egyik oldal. A másik a praktikus, am

ó volt. Vagyis hogy mindennek fix helye legyen. Mert aminek nincs fix helye, az olyan, mintha nene. Ha nem találom, akkor minek vettem meg, egyáltalán mire való? Akkor semmi értelme, hogy

alahol« van. Harmadik a tisztaság: ez nem közvetlenül, de összefügg a renddel. Úgy gondolom,

ndes vagyok, de nem vagyok tisztaságmániás. Úgy vagyok rendes, hogy a helyén tartom a ruháimndoskodom arról, hogy idejében ki legyenek mosva. Esztétikai értelemben azonban megint nemgyok eléggé gondos, nem veszek magamnak elég elegáns ruhákat, mert lusta vagyok utánajárni,önben is nagyon nehéz normális cuccokat kapni. Akkor pedig inkább hordom, amim éppen van.Tulajdonképpen nem is olyan alapvetően fontos dolog számomra a rendkérdés. Egy házasságbaaládi együttélésnél persze fontos, hogy a családtagoknak a rendigénye nagyjából azonos legyenrt különben konfliktusok lesznek, ezt saját tapasztalatból tudom. Ahol család van, ott biztosyszerűbb a helyzet, mert a gyerekeket talán a szülők rá tudják nevelni, hogy átvegyék tőlük andességet vagy éppen a rendetlenséget. Egy házasságnál azonban két különböző helyről jött kétberről van szó, és többfelől hallottam, hogy ebből rengeteg probléma adódhat, a végtelenségig ta veszekedni.Egy példát tudnék arra mondani, hogy a rend és a rendetlenség hogyan ütközik össze. Az egyik rátom állítólag azért vált el a feleségétől, mert mindennap azon vesztek össze, hogy a fiú reggeyitott egy tejel, ivott belőle, aztán a konyhaasztalon hagyta. Felesége pedig mindennap fellökte

kosgatás közben, és a tej kifolyt. Egyik sem tudta megérteni a másikat. Az a kérdés itt, hogy véga rendes és ki a rendetlen – ugyanis mind a kettő ugyanúgy elfogadhatná a másik rendgyakorlaentéktelen ügyben, és valamilyen kompromisszumra lehetett volna jutni. Itt inkább csak két eltékásról van szó. De bizonyos, hogy a renddel kapcsolatban sok hasonló ütközés lehet.”

Karcsi nem tudja megítélni, hogy a testvére, akivel egy szobában lakott, rendes volt-e vagydetlen. Még ennél is meglepőbb, hogy anyját és apját nagyjából egyformának látja. Ezt azzalgyarázhatnánk, hogy őt lényegében egyetlen szempont vezeti: „tudni, mi hol van”. Pedigyanakkor tudja a rendről azt is, hogy vannak esztétikai és tisztaság összetevői.Volt feleségével amiatt veszekszik, ha az nem tesz vissza valamit a helyére. A rend egésze nemntos a számára. Hiszen maga is csak az általa fontosnak tartott egy szempontból rendes: „mindyére tenni”.Vajon valóban nem ismer rendetlen embert – vagy egyszerűen nem veszi észre mások detlenségét, ahogy a családtagjai rendjét sem ismeri. Csak hallomásból ismer más célkitűzése

A „helye”valaminek, az viszont rendkívül fontos a számára, s már az zavarja, „ha öt másodperresni kell valamit... és aminek nincs fix helye, az olyan, mintha nem is lenne”. Ez a rend egyetlepektusának az abszolutizálása, s valószínűleg éppen ez teszi vakká mások rendjével kapcsolatbivel szemben csakugyan közömbös is. Vajon mit fed ez a közömbösség, mikor egyébkéntágosan látja, hogy a rendütközés problémákat okozhat? „Egy család együttélésnél fontos, hogy

ndigény nagyjából azonos legyen, mert különben ebből konfliktusok lesznek.”A rendprobléma távolítása egyúttal problématávolítás is. Az elhárító mechanizmus működése:szek tudomást valamiről, s akkor az már nem is zavar.A gyermeket, úgy véli, lehet nevelni rendre vagy rendetlenségre. Föl sem merül benne, hogy I

zonos nevelést kapott, azonos környezetből jött, mégis másként viselkednek, igaz az eltérést sgyon látja.



Most már ismerjük az apa különös rendetlenségét, az anya kényszeres rendjét, testvére szokatlgy rendetlenségét és volt felesége rendetlenségét – feltehetően a túl sok és domináns rend-detlenség hatás miatt védekezik úgy, hogy saját rendjével szigetre vonul, mások rendjével ped

m törődik.Összefoglalva: Karcsi tipikus „szigetre vonuló”, ahol azután egy preferált szempontból tart jóködő rendet. Mások rendjével szemben közönyös, elhárító. Ennek megfelelően az életben kivesít, több területen is. Családi, érzelmi problémákban a rend-rendetlenség magatartásával azondulatú, passzív, elkülönülő magatartást tanúsít.

C. Miki nyolcéves, Karcsi fia, Mária és Béla unokája a következőket mondja:„Rendben tartom mindig a holmimat. Anyu rendet csinál a konyhában, én meg segítek. Én anyuom a nagyszobában, apu a kisszobában. Mi a nagyszobában csinálunk rendet.Ismerek valakit, aki rendetlen, a Krisztián. Az mindig vesz játékot, kirakja, nem játszik vele, ottgyja. És azt mondja: apu, légy szíves rakd el, vagy anyu – ő sohase szokott elpakolni. Még egyereket ismerek, a Kornélt, azzal egy osztályba jártunk, az is mindig a földön tartotta a cicát, éshase rakta a helyére, és mindig a joghurtot is letette, és mindig leesett, és a könyvei, mindenghurtos lett. Mindig úgy hagyta.Anyu mondja néha apura, hogy rendetlen, azért, hogy miért hagyod kint az evőeszközt, ilyenekeg: miért hagyod kint a tányért-tálcát? Apu kinn hagyja, és mikor anyu szól, elrakja. Apu még nndta idáig anyura, hogy rendetlen.De Isti nem szokott maga után elpakolni. Mindig kirakja a sakkot a földre, és azt mondja, hogyndjárt játszom, és este rakja csak el. Egész nap ott áll addig. És hát a cuccai, a ruhái is szanasznak. Isti rendetlen.Ha valaki rendetlen, az engem zavar. Mert nem tudom elviselni, hogy valami nem itt van, hanemt nem tudom elviselni. És akkor mindig odarakom Szeretem a rendet. Ha anyu velellenid kint hauháját, akkor elrakom. És azt mondja, hogy miért raktam ide. Mondom: ott a helye. Nclia jobba

dom, hogy valaminek hol a helye, mint anyu. Elfelejti, mert mindig mást csinál, mással foglalko

g beosztja a táblákat, amiken dolgozik, ez a legnehezebb. Ezért elfelejti, hogy hol van mindennye. Anyu elfelejti, és én szoktam megmondani, hogy ennek itt a helye, annak ott a helye. Aztán úelejti.A rend jó, hát hogy nem szanaszét vannak a cuccok, hanem a helyén minden. Nekem ez a jó.”Szemben az apával, a nyolcéves fia, Miki – ismer rendetlen embereket. Sőt azt is tudja, hogy Idetlen, továbbá hogy ő maga rendes, és azt is, hogy a rend jobb, mint a rendetlenség. Szinténtja fontosnak, hogy a helyükön legyenek a holmik. Végül is ez a rend lényegi része.Azt is megtudjuk tőle, hogy az anyja elfelejti, minek hol a helye, és akkor ő mondja meg (ezóban így van). A nyolcéves Miki rendes, és a rend iránt közömbös, rendetlen anya, a szigetre

nuló apja mellett aktívan segítő, rendcsináló.A gyermektől tudjuk meg, amiről senki sem tudott a családban; azt, hogy Karcsi otthagyja man az evőeszközt, tányért-tálcát, amiért volt felesége szól, s csak azután rakja el.Vagyis megérkeztünk az örök problémához – a részvétel hiányához az evés körül –, ami ezútty gyermek szájából hangzik el, saját megfigyelése alapján. Ez megerősíti a feltevésünket, hogdes Karcsi a saját otthonában csak a saját tárgyaival törődik, és ez sérti a volt feleséget.

Ezek szerint a nyolcéves Mikinek saját rendje van. Nem rendetlen, mint az anyja, nem sajátgetére vonuló, mint az apja – persze még számolnunk kell a nagymamák hatásával is, akiknélakran tartózkodik. Mindkettő rendes, és mint láttuk, Mari nagymama mások helyett is rendet r

otektív-segítő a gyermek rend-rendetlenség magatartása is. Természetesen az örökletes tényezm kizárni, se megerősíteni nem tudjuk.



Összefoglalva, ennél a családnál a rend-kereszteződések szempontjából a következőket találjumináns, mindenkit védő-kiszolgáló anyát, aki organikus, praktikus rendet tart, életre szólóanzdve saját magával és környezetével – miközben messzemenően engedékeny. Ezzel nemcsakrosítja környezetét, de saját szenvedését is fokozza, illetve minden valószínűség szerintgalapozta. Ugyanakkor szakemberként jó eredményeket ért el, megbecsült és rendkívül segíts

sz barát, munkatárs. „Uralkodó rabszolga” megnevezése önmagának, lényeget felismerőghatározás.

Az apát szigetre vonuló, mások rendjét ismerő és elfogadó személyiségnek ismerjük meg, akakorlatban kevéssé törődik a renddel. Saját zsúfolt rendetlensége, rendezetlen ügyei miatt szenha kiváló képességű, sokoldalú, autonóm személyiség, teljesítményével ő és környezetegedetlen. Passzivitásra hajló, önkritikája nem segíti a dolgok megváltoztatásához, sajátsszivitása miatt szenved. Tizenkét évvel később felesége halála előtti napokban, haza kell hoznzonyt a kórházból, mert nem tud dolgozni, ha „látogatni kell”. Mikor az asszony otthon van, n

m ő látja el – szintén nem tud dolgozni. Ekkor a fiúk már nem laknak otthon, megházasodtak. yelmeztetésre, hogy pár nap múlva nem lesz más dolga, minthogy magának dolgozzon, aztaszolja: „Énem utolsó morzsáit rágom.”Az idősebb fiú szintén szigetre vonuló, mások rend problémáit elhárító típus, aki saját redukáködő rendjében jó teljesítményekre képes. Objektív nehézségeket áthidalva – rendetlen, és

vetelőző felesége mellett lakik egy félszobában – maga takarít és főz magának, gyermekévelődik, jól keres, muzsikál, nyelveket tanul, és munkája mellett esti egyetemet végez.A fiatalabb testvére saját területén dominanciára törő, mások rendjével nem törődő, kaotikusdetlenséget kényszeres renddel váltogató fiatalember, akit hol el akarnak bocsátani a

unkahelyéről, hol pályázatot nyer; hol teljes erővel dolgozik, hol nem csinál semmit.Végül találunk egy rendet tartó és rendszerető, mások rendjét felismerő és segítő protektív unt már zavar a mások rendetlensége, és ezen a téren sokkal többet lát meg másokból, mint az azzá kell tennünk, hogy Miki kiugróan magas intelligenciájú, koraérett gyermek.

A családban nincs két egyforma vagy hasonló magatartású ember. A keresztezések

ondolkoztatóan különbözők, a küzdelmek, elhárítások, átcsapások nemkülönben.

Tizenhat év múlva a következőket találjuk:Az egész lakás tágasabb lett. Persze a fiúk elköltöztek, de már Mari halála előtt. Felesége haláán néhány héttel Béla partnerkapcsolatba lépett – majd pár év együttélés után házasságot kötötdittal. A fiúk szobájából lett a közös háló, kettős ágy, vagy egymás mellé tolt két heverő, elégűrődött, szürke takaróval fedve. Néhány zöld futó virág, pár kép és az új asszony dolgozóasztalaben a szobában. Az íróasztalon komputer, könyvek, dossziék. A konyhában is cserepes virágok, aész házban, virulnak, jól érzik magukat.

Mari szobájából nappali lett, alacsony dívány, két nagy fotel óriás párnákkal, tévé, lemezjátszónyvek és persze zöld növények. Az ajtót leszedték a közlekedő előszoba felé, így az is tágasabb lA férfi szobája is tágasabb, mivel kikerült a fekhely. Az íróasztalán rend. Sokat dolgozik. A házaretei között marad (igaz, öregszik, és az asszony nála jóval fiatalabb), színházba, társaságba rinak. Béla sokszor napokig marad szabadidő ruhában. Judit munkahelyére reggel indul, estére éza. A férfi bevásárol, mosogat, a szobáját rendbe tartja, mindenütt porszívózik, öntözi a virágokzne is, de nincsen szükség rá. Az asszony hétvégén főz egész hétre, és két-három süteményt is sürjéről azt mondja, rendes, segít sok mindenben. Önmagáról: „Valahogy melegebb lett a rendemnt egy párna vesz körül. Nem baj már, ha egy kicsit rendetlen vagyok. Lazább, oldottabb lettem

dőszoba? (felnevet) Hát a kupakokat én nem csavarom vissza. Tudom, a fogkrém így hamarábbzárad, és mégis... Úgy maradnak, de aztán Béla visszarakosgatja.”



A férfi: „nem okoz gondot rendet tartani, mert van hely. Zsúfoltságban nem lehetett. Pedig Judiasztallal és ezerkétszáz könyvvel jött a házba. Most minden tágasabb. Szívesen Öntözöm aágokat.”A komputerről azt mondja: „az internettel és az egész lehívható, előhozható a rendszerhálózattber azt éli meg, hogy rend van a világban. Isten rendet teremtett.”Isti házassága első évében sok gondot okozott felesége családjában. Majd mikor önálló lakást reztek, pedáns, pontos, tiszta rendet tartott az egész házban. Körülbelül tíz év múlva, általam n

vethető események hatására „pokolian” rendetlen lett. Karcsi húsz év követése során átlagosan

ndes mind a saját szobája, mind a közös területeken. Az unokákat nem állt módomban követni.Az összehasonlítás céljából nézzünk meg még egy családot.H. Ferenc ötvennyolc éves nyelvész:„Nekem nagyobb az igényem a rendre, mint amit ténylegesen elérek és teszek ennek érdekében.gebben mindent rendbe raktam magam körül egyszer egy évben; egy idő múlva ez megint tzilálódott, egy év múlva aztán megint nagy rendcsinálás volt. Most megelégszem, ha magam kami kis területen rendet tartok, azt sem egészen következetesen. Hogy a tágabb környezetemben

nd legyen, ez annyi energiát igényelne, hogy erre már nem tudok figyelni. Ezt részben a családrem, részben magamra is, mert összefolynak azok a dolgok, amiket nekem kéne, meg amiket a

aládtagjaimnak kellene rendbe tenni. Én úgy gondolom, hogy a családtagjaim alapvelőmndetlenséghez szoktak, noha van most némi felületi rend a lakásban.Én egy kényszeresen rendrakó családban nőttem fel, és lázadás volt bennem. Amikor Ilit, aeségemet megismertem, azt hittem, hogy Ili rendetlensége is lázadásból származik. Nem tudtamgy ő egy igazi rendetlen, annak ellenére, hogy mostanában vannak időnként törekvései, hogy renáljon otthon, mikor már egy bizonyos ponton túlnő a rendetlenség. Viszont éppen azért, mert a

nd körül az én gyermekkoromban folytonos veszekedések voltak, például olyanok miatt, hogy vazekuszálta a szőnyeg rojtjait vagy ehhez hasonló dolgok, meg hogy az ebédnél a sótartó nem vo

prikatarló mellett. Én éppen ezért kerülöm erősen, hogy a rend miatt veszekedés legyen.

A többiek rendetlensége olyan értelemben zavar, ahogy általában zavar valami. Ilyenkor autistzek, a saját gondolataimmal foglalkozom, és nem figyelek oda. Nem borulok ki, csupán

ménytelenségérzés ébred bennem, hogy valaha is el fogok-e igazodni otthon. Például nagyonretném, ha a különböző fiókokban, szekrényekben lévő gyógyszerek valamilyen rend szerint nének elhelyezve, jól hozzáférhetően és áttekinthetően. Ili ezeket olyan káoszban tartja, amelyb

ak ő ismeri ki magát.Marci fiam, azt hiszem, bizonyos dolgokban talán kényszeresen rendes. Feltételezem, hogy van nyszeres rendszeretet benne, de hozzászokott ahhoz, hogy van a rendetlenségnek olyan része, amm muszáj törődni. A saját könyveit például rendben tartja, talán a ruháit is. De ez egyáltalán ne

adálya annak, hogy különböző helyeken összevissza fölhalmozzon egy csomó könyvet és tárgyatit nem tekint a sajátjának A szobája általában-egészében rendetlen szokott lenni, mivel bizonyogokat tart csak rendben. (Egyszer beléptein ebbe a szobába: kaotikusan rendetlennek hatott,

yanakkor dinamikusan élettel telinek.)Ili rendetlenségét bizonyos fokig hódító háborúnak, megszállásra való hajlamnak érzem. Ha amijai ott vannak mindenfelé, akkor az azt jelenti, hogy azokat a helyeket ő birtokba is vette. Nealábbis mindig ez volt az érzésem. Mikor először mentem be az albérleti szobájába, szinte min

tordarabon hevert valamilyen holmija. Vagy egy bugyi vagy egy blúz vagy a szemüveg, vagy éppy zokni. Mindenütt valami sajátja – mint ahogy az angolok kitűzik a zászlójukat a gyarmatokon

m egészen komolyan mondtam... Azt viszont komolyan gondolom, hogy ez igenis a határok elmoatárok nem akceptálása.



Hogy a család hogyan éli meg az én rendemet-rendetlenségemet, arról fogalmam sincs.ndenesetre nem tudok róla, hogy valaha is szóltak volna nekem a rend-problémáról. Nemlékszem, hogy mióta nős vagyok – harminckét éve –, szólt volna valaki, hogy rendetlen vagyok. keresi valamilyen holmiját – és ez gyakran megesik –, akkor mindenki készségesen keresi, mert

akugyan nyomozói feladat, és dicsőséget is arat, aki megtalálja.Mindezt nem találom jónak. Bár a helyzet talán javult az elmúlt években. Ha körülnéz az emberásban, úgy hat, mintha rend lenne, de ez csak a látszat. Ahhoz, hogy megvalósítsam a rendet, a

ra nekem szükségem volna, gyökeresen más életbeosztásra lenne szükségem. Olyan dolgok ezek

iket arra az időre tartogatok, amikor majd nyugdíjba megyek.Azt szeretném, hogy a rendetlenség ne legyen olyan mértékű, hogy az a környezet esztétikumát gzavarja. Másrészt bizonyos dolgokban szükségem volna arra, hogy Ili olyan rendet csináljonrülöttem, hogy én is jól tudjak dolgozni. Ebben a tohuvabohuban azonban reménytelennek érzemgy ezeket a dolgokat megszervezzem magam körül.A mellékhelyiségek rendetlensége nem érdekel, ha egyúttal nem csúf is, és – ami már praktikusmpont – nem zavarja az életet. Például a konyhában azért nem szeretem, ha sok mosatlan holm

n, mert egy idő múlva már nincs mivel enni.A munkahelyemet nem tudom olyan egyszerűen elmondani. Olyan motívumok szövődnek ebbe, mdául az, hogy egy idő múlva a régi munkahelyemen sértődött lelkiállapotba kerültem, mivel év

ak ideiglenesen bíztak meg az intézet vezetésével. Úgy éreztem, hogy ilyen körülmények között ndok véglegesen sátrat verni, és nem tudom magam véglegesen otthon érezni. Akkor pedig a rendm tudok törődni. De ugyanígy elég hamar kialakult az ideiglenesség-érzésem az új munkahelyemKözeledik a nyugdíj meg egyéb problémák is – ez pedig már befolyásol, hogy mennyire kívánomendet. Lehet, hogy jobban törődnék vele, ha a helyet sajátomnak, véglegesnek érezném.”

H. Ili, Ferenc felesége, ötvenhat éves szociológus:„Azt hiszem, nincs érzékem a rendhez. Elhatározom, hogy rendet csinálok, de nagyon nehézépzelnem a részleteiben. Ha viszont rendetlenség van, azt annyira utálom, hogy igyekszem rend

nálni, csupán igazi elképzelésem, tervem nincs hozzá. Talán idegen nekem a rend. De lehel, hogyszűke is szerepet játszik ebben. Világéletemben helyszűkében éltem. Például most is kicsi a

nyhám. Anyukának sem volt igazi konyhája. De nagyszerűen el tudok képzelni valamilyen általándet, ami nem volna idegen nekem, csak hát képtelen vagyok megvalósítani. Valahogy a valóságyakorlatba nem tudom áttenni. A saját rendetlenségem nagyon idegesít. Fárasztó küzdelmet jel

kem, hogy nincs igazán jó koncepcióm a rendre. Életre szóló küzdelem ez.Feri, a férjem aránylag rendes, de nem kényszeres. Kialakított sztereotípiákat, hogy az íróasztaoldalt az van, jobboldalt ez van, de nem igazi kényszeres vagy igazi rendes. Könyvekkel,nkaeszközeivel törődik, de a többi tárggyal, ruhákkal elég rosszul állunk mind a ketten, sőt min

rman. Szeretném nagyon, hogy megtalálhatók legyenek a dolgok, mert akkor használhatók, hadom, honnan vehetem elő őket, de ez sehogy se megy. A munkahelyemen ugyanezek a problémáimermekkoromban, lánykoromban otthon elsősorban anyám miatt kellett rendet tartanom. Apám rönös dolog volt, úgy csinált rendet – például a patikában – hogy más abban ne ismerje ki magá

ak ő. Minden fiókban más volt, mint ami rá volt írva. Ha volt egy kamillahely, akkor abban nem t. Biztos, hogy más volt, de ő tudta, és csak ő, mi hol van. Hogy otthon milyen volt – arra abszo

m emlékszem, A patikában nem rendetlenség, hanem egyfajta rend volt, csak minden mintegytjelezve. Ez nagyon imponált nekem. És van bennem is valami ilyesmi, hogy ha valaki megnézi zereket, akkor látja: a kakaó nem a Kakaóban van, és a vanília nem a Vaníliában. Már nem

zodom el. Mikor belerakom, azt képzelem, hogy ezt örökké fogom tudni, de nem, és így történikgy a paprikás krumplit kakaóval csinálom.



Idegenben, ha nagy a rendetlenség, még idegenebbnek érzem magam. És ha otthon nagy andetlenség, kétségbe vagyok esve, mert úgy énem, hogy valami nagyszabású rendet kellenenálnom, csak éppen tudom, hogy belefogok bukni. Családtagjaim: Marci fantasztikusan előlhagaz, aki nagyon sok mindenben aktív, hajlandó megcsinálni a kávét, ezt-azt. De ha ruhát cserél,nden ott van középen kupacban, szétszórva. Összevissza, mindent elől hagy, utána kell rámolni.vid, a nagyobbik fiam – már külön lakása van – elrakó és megtaláló. Ő a nagy megtaláló. Egéserlock Holmes-i képességekkel, valamilyen rendszer szerint rakja és találja meg a dolgokat, amm ismerek.

Ha a tízéves kori játék terepjárónak esetleg van egy használható transzformátora, amit elrakotahová, azt biztosan megtalálja, és fel is tudja használni.”

H. Marci, a kisebbik fiú, huszonnégy éves filozófia szakos egyetemi hallgató:„Van bizonyos rend- és van bizonyos rendetlenségigényem is. Különböző korszakai voltak eddigtemnek, de biztos, hogy volt szerepe a rendetlenségnek is. Angliában nagyon élveztem, hogy vanan hely, a metró, ahol egészen szabadon szemetelhet mindenki. A londoni metróban szabadhányozni, estére eldobott újsághalmok és cigarettacsikkek között gázol az ember. Ez a rendetlena szemetelés felszabadító. A rend néha kényelmetlen, ugyanakkor van igényem is rá. Nem tudomész pontosan meghatározni. Vannak olyan pontok vagy lelkiállapotok, amikor undorom van andetlenségtől. A sajátométól és a másokétól is persze.Hogy néha fölszabadít, néha meg undorít a rendetlenség? Ezen az ellentmondáson gondolkodnone... az embernek magával kellene tisztába jönnie. Egy csomó kérdést félreteszek, nem fogalmazg, úgy gondolom, hogy ez is oda tartozna. Félek, hogy a rend-rendetlenség kérdés – számomraalábbis – veszélyes. Bizonyos fokig mítosz. A legtöbb embernél sokkal mélyebb, mint gondolná

észen az ösztönökig megy.A szobámban látszólag rendetlenség van. A másik, a régi szobára kifejezetten az volt a jellemzőgy minden összehalmozódott. Hét közben itt sincs beágyazva, mert annyira rá vagyok utalva, hodjem az időmet. Ugyanakkor biztos, hogy nálam a rendetlenséghez bizonyos otthonosságérzés is

pcsolódik. Aztán vannak titkos dolgok, például az, hogy a könyves-polcomon a könyveket szigorndben tartom. Ez zavar is egy kicsit, mert túlságosan megnyilvánul benne az a kényszeresség, amm mindig szeretek bevallani.Ami a rendetlenséget illeti, azt hiszem, nem a rendetlenség fokától függ, hogyan hat rám, hanemább olyan dolgoktól, amelyek befolyásolják a lelkiállapotomat.

Nem vagyok ellensége a rendetlenségnek. Balatonszemesen, ahol nyaraltam, rendszerint iszonyndetlenség volt még a konyhában is, úgyhogy néha hetekig ételmaradék hevert az asztalon. Errőyszer kezdtem is valamit írni. Ez a hatalmas, áradó, mindent elborító rendetlenség csöppet semvart.

Itthon, aki igazán rendetlen, az a mama. Hogy mégis otthonosan vagyok itthon, nyilván azért vart a mama személye kedves számomra. Néha persze zavar. Gondolom, ez is az a fajta ambivaleni az embernek az anyjával való kapcsolatára jellemző.Nem önmagában fontos a rend vagy a rendetlenség. Úgy érzem, hogy áll mögötte valamilyen mimély... ahogy a görög istenvilágban, ha megjelenik egy gondolat, az Athénét jelenti; ugyanígy

ndetlenség mögött is kell hogy legyen valami, ami az ember saját istenvilágát megérintse.Azt hiszem, az határozza meg a rendetlenséghez való viszonyomat, hogy a mama rendelten. Néhnvedek a rendetlenségtől, elsősorban azért, mert mégsem a mama képviseli az egyetlen esztétikékrendet. Egészen más esztétikai értékmérce nyilvánul meg akkor, amikor a könyveket kínos ren

kom. De lehet, hogy nem is annyira kínos rendbe, mégis nagyon szisztematikusan, kronologikusay olyan elv szerint, ami papának teljesen értelmetlennek tűnik, pedig ő rendes.



A papa rendje nekem kellemes. Bizonyos fokig szerepet játszik a véleményem kialakításában, aheszél a rendről, hogy szeret egy kicsit rendetlen lenni, ha körülötte mindenki rendes. De itthonan helyzetbe került, ahol egyedül ő kényszerül képviselni valamennyire a rendet. Ő sem igazán

ndes, de tudom, hogy itt van bizonyos ellentét a mama abszolút rendetlensége és a papa rendigézött És ez feszültségeket teremt, és néha rám is hat.”

Ez a család azok közé tartozik – ami ritka dolog –, akik tisztában vannak önmaguk és a többied-magatartásával. Sehol sem találunk ellentmondást egymás megítélését illetően. Ezt részben gyarázza, hogy pszichológiailag képzettek mind a hárman, megszokták a pszichológiai elemelmezést. Úgy látszik azonban, hogy még ez sem elég, ugyanis mindhárman szenvednek a sajásik rendetlensége miatt.Ferenc oldottan és természetesen rendes, nem veszekszik a rendetlen családjával, mivelerekkorában maga is sok veszekedést élt meg emiatt, és így tudatosan kerüli azt. Az ismert gyenség: annak az ellentétét teszem, ami engem bántott gyermekkoromban. Tehát tűri andetlenséget, miközben szenved. Illetve: „zavar olyan értelemben, ahogy engem tud zavarni valenkor aztán autista leszek, a saját gondolataimmal foglalkozom, és nem figyelek oda.”Az autizmus visszavonulás a saját énünkbe, az elhárításnak komoly és mély foka. De Ferinek y is csak időlegesen sikerül menekülnie, nyilván az etikuma és a külvilág sürgetése arranyszeríti, hogy a realitás közelében maradjon, s így megéli a reménytelenség állapotait.yanakkor fölmér i, hogy a családi rendbe neki is bele kell folynia, tisztában van vele, hogy aületek nem határolhatók el, bár a „nagy tohuvabohuban” elvész az ilyen igyekvése, és nem képlakítani a kívánt rendet. Még a saját területén sem, mert ilyen körülmények között ez túl nagynkát követelne, amire nincs energiája, és mindez együtt kelti benne a reménytelenség érzését.yébként a rendet is azok közé a dolgok közé sorolja, amelyekkel akkor foglalkozik majd, haugdíjas lesz. De vajon nem lesz késő – kérdezhetjük –, képes lesz az életre szóló problémát azgség, az erők hanyatlása küszöbén megoldani, ha a többiek nem változnak? És miért változnaöregségére? Elvben, elméletileg persze lehetséges. De negyven év gyakorlatát csakis valami d

ás, döntő élmény befolyásolhatja. Mi lehetne ez az élmény, és milyen fokban hatna? – tehetjüka a kérdést.Ili, a rendetlen feleség egy kezdő elhárítási kísérlet után – talán a helyszűke zavarja, és amiatt?lalja a rendetlenségét. Felismerése, hogy az anyja modelljét követi, amikor kicsi a konyhája;áét, mikor nem azt teszi a dobozokba, amit a felirat mutat, szokatlanul világos, annál is inkábvel részletekről van szó és negatívumokról.Annak elismerése, hogy a rendre való készség is hiányzik belőle, szintén szokatlan. Bátorság smeret kell ennek kimondásához. Rendetlensége idegesíti, mivel keresnie kell a dolgokat, sőtségbe is ejti. Tehát ő a saját rendetlenségétől szenved, miközben egy békés, szerető család ves

rül, mindenki elfogadja a másikat. Ilivel szemben nincs követelés, nem kap szemrehányást – mnved saját rendetlenségének tényétől. Képzeljük el ezt a helyzetet egy kevésbé türelmes, harcoaládban.„Ha Ili keresi valamijét, akkor mindenki vele keres, méghozza készségesen” - ami a család szerzefogását mutatja, ha ezt Ili személye vagy rendetlensége igényli. És ez valóban ritkaság, ugyeresés általában idegességet, türelmetlenséget szokott kiváltani, itt dicsőséget arat az, aki a kegyat megtalálja – mivel az uralkodónak, a megszállónak tesz szolgálatot, amiért dicséret jár.szont ennek az uralkodónak a rendetlenségében van hangulat, dinamizmus, eredeti tárgy elhelszimbólum is van. A fiú is sejti, vagy éppen tudja, hogy a rend és a káosz mögött istenség van

Végre egy család, ahol nincs harc a rend és rendetlenség körül – mondhatnánk. Csakhogy mém biztosítja a jó közérzetet. Mert hiába a tudatosság, a szeretet és összefogás, hiába az ideális



ymást elfogadó, egyenrangú magatartás, amíg nincs megoldva a rend-probléma – addig gondszenvedést okoz.

Marci tudja, hogy a rend-rendetlenség probléma: „A legtöbb embernél mélyebb, mint gondolnáészen az ösztönökig megy.” Föltételezhetjük ezek szerint, hogy a félretevésen kívül még hárítjanként kényszeres rendjével a rendetlenségét. Vagyis, miközben saját részterületeken rendes,bálisan rendetlen. Itt tehát én- és territóriumprobléma is van. Továbbá menekülés és hárítás.

Marci magatartása szüleivel egyenrangú, elfogadó. Mint ahogy azok is elfogadják a nálatatkozó ambivalenciát: tudniillik, hogy az egyik területen rendetlen, a másikon kényszeresen

ndes. Van azonban Marci rendetlenségében olyan vonzás és taszítás – mint az anyjához valópcsolatában is –, ami szintén ambivalens. Mindezek mögött az anya rendetlensége állana? Hiszama személye miatt otthonos” a rendetlenség a fiú számára. Tehát a „hódítás”, amiről az apa

szél, valamilyen szinten be is következik. Az asszony itt nem uralkodó rabszolga, hanem uralkdító. Mélyebb összefüggést mutat ezzel, hogy egyik munkahelyén, ahol átmenetileg helyettesíakképzettségének megfelelő intézet felállítását kezdte tervezni. (Mint a „hódító angolok”.) De ak színezi a rend-problémát (és az asszony személyiségét), mivel maga a hódító is szenved – magától. És a képtelenségtől, hogy az átfogó vágyból valóságos rend legyen. És attól is, ha vaveti a rendetlen példáját, mint a fia. Vajon keresnek-e megoldást? És ha igen, miér t nem találntat?

Vagyis a szerető, összetartó, egymást elnézéssel és türelemmel kezelő tudatos család mindezeenére súlyosan és láthatólag életre szólóan szenved a rend-rendetlenség problémától.Ha feltesszük a kérdést, hogy életvitelükre is vonatkozik-e a rendprobléma, igennel kellaszolnunk. Az apa rendkívüli erőfeszítéssel, nagyon sok munkával komoly eredményeket ért s területen, mint amit megvalósítani szándékozott. Az anya munkahelyek sorozata után élt medarcokat, a fiú négyévi hezitálás, otthon ülés után ment egyetemre.Az itt tárgyalt családok problémái és konfliktusai egyúttal a rend-rendetlenség vizsgálódásfontosabb problémagócait is mutatják a családegyütteseken belül.

Húsz év múlva:Ferenc nyugdíjba ment, de tovább dolgozik, otthonában van egy parányi dolgozószobája, aholenseket is fogad. Itt esztétikus, puritán rendet tart némi enyhe, lerakódó porral. A másik szobábő kicsi „magán” íróasztala körül is látszólagos rend van és szép, hangulatos emléktárgyak. Aásban valamilyen felületi rend van most is, de érzik-látszik a rendetlenség okozta leülepedés,

étmállás.Ili keserűséggel teli nyugdíjas lett. Noha dolgozik is, de úgy érzi, nem tudta magát megvalósítaziasszonyi, nagymama–, feleségszerep nem elégíti ki, nem is igyekszik eleget tenni – betegségg

pressziós állapotokkal küzd. Nem törekszik rendre. Mást hibáztat „elrontott” életéért. Keserűsé

att csökkent a realitásérzéke. „Az életben reménytelen rendet teremteni.” Ferenc, noha munkájáömét leli és elismert, komoly pályát futott be, egyre reménytelenebbnek érzi helyzetét. Feleségepressziós állapotai és a ház „lassú szétesése” súlyos, feloldhatatlan teherként nehezedik rá.átástalannak érzi helyzetét. „Semmi nem változott, csak minden nehezebb lett. ”

Elgondolkoztató, hogy Zsoltinál és a Ferenc-Ili házaspárnál nem történt változás, viszonyuk stársuk rendjéhez, magatartásuk változatlan maradt. Miért nem találunk átcsapást, átalakító,gészítő magatartást? – Feltehetően azért, mert sem életformájuk, sem élettársuk nem változottg lakásuk sem. Tehát ha külső körülmények nem változnak, életforma nem változik –

gállapodott életkorban – marad minden a régiben, nem változik a rend-magatartás sem. Nem ak „olyanabb” lesz az ember. Úgy látszik, ezen a nyugdíjas állapot sem változtat. Igaz, mindké



zaspár tovább dolgozik. De a fokozódó terheléssel, amit az öregség jelent, a fáradékonysággandetlenség fokozódni szokott.Változhat az érzelmi hozzáállás önmagunk és a másik rendjéhez. Ez Ferenc és Ili esetében negnyba tolódott el.A másik házaspárnál szélsőségesen negatív állapot után, az élet bezáródásával, az élet végessémbenézve következett be az elfogadó belenyugvás az asszony részéről.

Itt kell visszatérnünk Ferenc egy döntő mondatára: „Szeret egy kicsit rendetlen lenni, ha körülöndenki rendes.”Ez az egyik nyitja a r end-viszonyunknak. Rendetlenségben nehezebb végrehajtania cselekedetelakinek meg kell csinálni és fenn kell tartani a rendet, de ez állandó munka a házban. Nemcsakadtság, hanem szüntelen odafigyelés is. Valakinek idejét, figyelmét, erejét kell adni a rendért, t kereteinek fenntartásáért. Ez lehet áldozat vagy önmegvalósítás. Vagy ki-ki a maga területén

maga sajátos rendjét, és a közös területeken tartja az egyezményes közös rendet, ha egyáltalán e. Úgy tűnik, a legtöbb ember képes erre, ha az élet vagy a vele együtt élők megkövetelik.Alapvetően a ki mit akar, szeret, valósít meg problémáról van szó és az elvárásról a másikkalmben. Ki kit szolgál, segít vagy kihasznál. Beleavatkozik a másik életébe vagy sem? És hogyy közösség elvárása és magatartása egymással szemben mutatkozik meg itt. Családban,

unkahelyen, egy országban.

Tipikus magatartásmódok

Amint láttuk, rendszerint nem egy, hanem több ember rendje keresztezi saját rendünket. Ezek vannak domináns keresztezések, mellékesek és semlegesek, illetve hatástalanok. Továbbá, ugyember viszonyulhat azonos és más-más módon a keresztező rendhez.Ebből a bonyolult szövevényből – ismét az egyszerűsítés kedvéért – egy szálat emelünk ki, hogpróbáljuk a tipikus magatartásformákat a vezető tendencia szerint elkülöníteni egymástól, m

djével kapcsolatban.

– Egyenrangú-elfogadó (egyenrangúként elfogadja a másik másfajta rend-magatartását)– Egyenrangú-megengedő (egyenrangúként utánaenged a másiknak)– Egyenrangú-komplementer (kiegészíti a másik magatartását egyenrangú módon)– Egyenrangú-harcoló (harcol a másik másfajta magatartásával egyenrangú félként)

*– Önmagát alávető-elfogadó (önként elfogadja a másik rendjét, anélkül hogy az neki problémozna)

– Önmagát alávető-szenvedő (önként vállalja a szolgálatot vagy a mártírságot)– Önmagát alávető-lázadó (ingadozik a két magatartás, elfogadás-elutasítás közölt)– Önmagát alávető-átalakuló (a másik r endjét igyekszik megérteni, megtanulni)

*– Vezetett (kialakulatlanságból, engedékenységből hagyja magát vezetni, mert úgy érzi, hogy üksége van)– Alávetett-kényszerből (az eresebb fél hatására, vagy gyengeségből) eredményért, mert rosszi rend-rendetlenség viszonyát)

*

– Protektív-rnegengedő (védő-gondozó a másikkal, segítve utánaengedő)– Protektív-megkövetelő (védő-gondozó, rend-rendetlenség viszonyt előíró, megkövetelő)



– Overprotektív-megengedő (fokozottan, túlzott védő-gondozó és megengedő)– Overprotektív-megkövetclő (fokozottan, túlzottan védő-gondozó, ugyanakkor rendet előírógkövetelő)

*– Dominanciára törő-másokkal nem törődő (magát érvényesítő, uralomra törő, anélkül hogy sik rend-viszonyával törődne)

– Dominanciára törő-megkövetelő (uralomra törő és rend viszonylatban előíró, megkövetelő– Dominanciára törő-kiszolgáló (uralkodó és mártír, a rend megteremtője és szolgája)– Elkülönülő-szigetet teremtő (mások rend viszonyától elkülönülő, saját területébe bezárkózvsokkal nem törődő)

– Elkülönülő-kivonuló (életterét máshová helyező, csak enni; aludni jár haza)– Közönyös-nem igazodó (mások rend-rendetlenségével nem törődő)– Sodródó-hatásoknak engedő (mások rend-viszonyát időlegesen vagy állandó jelleggel többvésbé magáévá tevő)– Ambivalens-alkalmazkodó-ellenálló (engedő-megkövetelő, nem képes egyértelműen viselklsőségek között ingadozik)

– Korrekcióra törő-önmagával szemben (önmagával harcol jobb eredményért, mert rossznakd-rendetlenség viszonyát)

– Korrekcióra törő-környezetével szemben (mások rendjét bír álva igyekszik javítani, nevelnilakítani környezetét)– Korrekcióra törő-minden vonatkozásban (önmagát és környezetét igyekszik megváltoztatnimpontból).

Ezeken a tipikus magatartásmódokon belül – illetve ezeken keresztül – érvényesíti hatását az eát aktuális és állandó rend-magatartása, kiegészülve a már ismertetett pszichológiai változáso

ompenzálás, átcsapás stb.).

end alakulásai egy család körében

Kíséreljük meg egyetlen családon belül követni a rend kereszteződések és alakulások tipikusmáit külső megfigyelő elmondása, elemzése alapján:

A család összetétele: apa, anya, nagyobb fiú apa első házasságából, három közös gyermek; egykét lány.Az anya domináns személyiség, rendje lényegileg jól funkcionáló, jól strukturált, áttekinthető, jaktikus. Formailag kissé merev, esztétikumot is érvényesítő.Ez az anya szorgalmas, jó háziasszony, gyermekeit odaadóan neveli, de nem kényezteti.zimunkázik, befőz, konyha- és virágoskertjét rendben tartja, majd több éven át dolgozik

nkahelyen is.Férje előző házasságából hozott, kezelhetetlen kamasz fiát úgy tudja kézbe venni, hogy az későte végéig anyjaként szereti és kötődik hozzá.Az apa kulturált, olvasott, művészetkedvelő ügyvéd, aki maga is írogat, és bohém életet él. Felealja, minduntalan kimaradozik, adósságokba keveredik és állandó jelleggel rendetlen. Fejlett pérzékkel takargatja időnként irodája rendetlenségét, amiben a titkárnő, gépírónő is segít. Máakargatásban, mert igazi rendet nem képesek tartani, a „bohém vircsaft” mindent elsodor.thonában, irodájában mindent szerteszét hagy, cigarettahamuval teleszórja a ruháit, a bútorokaereti a szép tárgyakat, jó tagolással, ritmussal, esztétikummal képes külső, felületesen jól ható

útor, kép, dísztárgy) látványt teremteni, ami rendetlenséget, sőt piszkot takar. Gyermekei rend-



gatartásával nem törődik. Tehát a kaotikusan rendetlen apa mások rendjével szemben közönyösm igazodó, nem alkalmazkodó.A mostoha kamasz fiút „minden képzeletet felülmúló” rendetlenség jellemzi. Diákcsínyei miatt légiumitól ki akarják csapni. A város kocsisai, taxisofőrjei szövetkeznek ellene, hogy megverjével többször kitolt velük. Nem sikerül rendre, semmiféle rendre szoktatni. Az anya állandóanszködik vele, ugyanakkor protektív – megengedő.A fiú tizennyolc évesen házasodik, felesége majdnem gyereklány, éppen betöltötte a tizenhatodiét, mikor elveszi. Hamarosan szül. Mindent együtt csinálnak a fiatalok – elképesztő rendetlensé

agatartásuk egymással szemben egyenrangú – elfogadó. Családi legendák keringenek, hogy mikténtek egy-egy karácsonyeste vagy más összejövetelekkor. Például mikor az apa – ekkor márgyapa – búcsúzáskor fel akarja tenni a kalapját, a karimája tele van tejjel. Ráömlött a cuclibólA domináns személyiségű és nagy rendet tartó anya, mint anyós, mostohafiával és menyével szesszemenően egyenrangú – megengedő. Ha kell, készségesen segít, de nem szól bele a dolgokba.nyével még a házasság felbomlása után is megmarad a jó viszony, most már egyenrangú – elfonten. Saját gyermekeivel szemben következő a magatartása: fiát megpróbálja rendre szoktatni,kor ez nem sikerül, és felnőttként is a házban marad, mindent megcsinál helyette. Olyan fokbanndozza a fiút, hogy még a cipőjét is kitisztítja, minden ruhadarabját keze alá készíti, megszabjagy mit egyen stb. A fiú úgy megszokja a túlgondozást, hogy felnőttkorában a termoszból nem öngának a teát csészébe, ha történetesen az anyja már elment a piacra, és ott áll előtte az előkész

ggelizőtálca.Az egész család azt hiszi, hogy az egyébként tehetséges és jószívű fiú nem tud bánni a tárgyakkaya túlóvó, gondozó, megengedő magatartása miatt nem tanult meg semmit, nincs érzéke a rendhyszerűen mindent széthagy. Fogalma sincs rendről.A két leánygyermekkel az anya megtartja protektív, vezető, védő, gondozó, ellenőrző magatartákeményen megköveteli a rendet. Kertben, háztartásban pontos, rendes, sőt gyors és biztos munk

r el. „Tisztaság és rend tartja fenn a házat”-alapon neveli őket. Nagyobbik lánya sokat lázadozcol, elkeseredik, harcol. A kisebbik elsajátítja anyja rendjét. Könnyen és jól alkalmazkodik.

maszkorában és mikor nagylány tesz, nem a megkövetelt rend, hanem a protektív magatartás elad, a nagyobbik lány a rend-követelés ellen. Vagyis az anya protektív – megkövetelő magatartáönböző módon reagálnak.Az apával szemben az anya tehetetlen. Nem tudja rendre szoktatni. Ha éppen otthon van – ami nakori –, az apa humorral játssza az alkalmazkodást, aztán könnyedén kisiklik, és elvonul bohémtébe, ahova az asszonynak nem hagy betekintést. Ez a harc a házastársak között évtizedeken átapa következetesen rendetlen, közönyös minden rend iránt. Az anya ambivalens engedő – gkövetelő a férfival. A nyolcvan éven felüli apa végül otthonába kényszerül visszavonulni. Ekkya vele is protektív – megkövetelővé válik. Nagy harcok dúlnak az immár lassan lehetetten, de m

ndig rendetlen, közönyös apával, aki néha kényszertől alávetetté válik. Például csak az előszóima kertben dohányozhat, mert a hamut leveri stb. A házasfelek összebékülnek, de harci területnegmarad a rend-rendetlenség. Ez viszont keményen folyik egészen az apa haláláig. Az anya későgkorában is őrzi saját eredeti rendjét. Mindennap beágyaz, vázában friss virág, diványpárnák ndben szétrakva.Közben a gyermekek felnőnek és házasodnak. Mire a kisebbek házasodnak, a báty (a mostohafiik. Udvarol egy érett nőnek, és azt mondja húgának; „Tudod, mikor Erzsébet kért, hogy segítse

nyhában, úgy tettem, mint anyukával. Akkora piszkot és rendetlenséget csináltam aumplihámozással, hogy végre beparancsolt a szobába, ahol aztán újságot olvastam Nem hiszem

gy újabb kísérletet tenne. A tisztítócédulákat pedig egyszerűen és következetesen elveszítettem.zdi belátni, hogy rám nem számíthat ilyen dolgokban.” „ De hiszen régen mindent együtt



náltatok a feleségeddel” – veti közbe a húga. „Ja, az más volt, akkor még fiatal voltam. Többetm fog előfordulni” – szögezi le öntudatosan. És marad következetesen önmaga: rendetlen, elutael az idegen renddel szemben – a kapcsolat átmeneti.Egy harmadik nőt vesz feleségül, aki rendkívül tiszta, rendes, beosztó, halk szavú, szívesenzolgálja a férjét. Csak főzni nem tud. Rendje lényegi-formai szempontból jól összehangolt, jólvált, praktikusan esztétikus, de nem eléggé vitális, pedantériára mutat hajlamot t alávető-szenv

us. A férfi kezd belefolyni a konyhai dolgokba; kiderül, hogy tud főzni. Mivel hamarabb megyugdíjba, mint a felesége, ő takarít és végzi a háztartási teendőket, méghozzá olyan aggályos

ndben, hogy előző házasságából származó unokáit alig engedi belépni a túlságosan is ápolt bákba. Ő maga is papucsot húz, mielőtt belép a lakásba. Később a feleség kitűnően főz, szépenal.Itt a következő történt rend-viszonylatban. A viharos kamaszkor lezajlik. A félig gyermekfejjel kzasságban – az első asszony végig nagyon rendetlen – egyenrangú-azonos rendetlen. Az engedézolgáló második feleség mellett átalakul, elhatározása és szándéka ellenére. Igaz, némiképpkségből, hiszen a jó konyha miatt teszi az első engedményt, de kialakul a túlzó, aggályos rend.

minek okai egyrészt védekezés a fenyegető rendetlenség ellen, másreszt mobilizálni tudja a régi,ermekkorfan látott domináns anya jó rendmodelljél. A leglényegesebb, hogy átveszi a második eség pedáns rendjét. Vagyis ismét egyenrangú-azonos lesz, de ezúttal nem kaotikus rendetlenségnem pedáns rendben.Az anya édesfiának első, hosszabb ideig tartó szerelme egy rendkívül precíz, kényszeres, a higiéndet az élet fölé rendelő orvosnő. A fiú – immár férfi – hol hárítja ezt a túlzó, merev rendet, holalmazkodni próbál. Partnerével ambivalens. Végül, negyven éven felül, házasságot köt egy magal fiatalabb nővel, aki nagyon rendetlen és ügyetlen. Nem tud háztartást vezetni, és semmiféle

ndre nem képes. Hamarosan jönnek a gyermekek, és a család nagy elképedésére az elkényeztetetdetlen fiú, aki a kisujját sem mozdította otthon a háztartásban, a ház körül, míg anyja mellett ést pelenkát mos, babát fürdet és főz. Ugyanakkor jól keres, és a családot öröklakással, autóval,földi utazásokkal, minden megszerezhető jóval ellátja. Egy évtized múlva az asszony felbontja

zasságot. A férfi tartja a frontot, majd pár év múlva újíból házasodik. Új felesége, pontos,gbízható, rendes. kitűnően főz, neveli a gyermekeket, miközben maga is vezető pozícióban dolgyanakkor anyagias. Erre a férfi ismét rendetlenné válik, és újból ki kell szolgálni. Igaz, öregszikmostohabátyja jóval öregebb, mikor a rendes feleség mellett válik rendessé.

Az első feleség férje korai halála után nehéz helyzetben marad gyermekeivel. Munkába lép, hogdja tartani őket, és rendes, gondoskodó háziasszonnyá válik. A család eltartása mellett a családzetését is bírja – egyedül. Lánya, felnőttkorra, gyors, ügyes kezű háziasszony lesz, precíz, élbevndet tud tartani, puritán formákkal.Mi zavarhatta ezt az asszonyt házasságában, hogy olyan rendetlen volt? Más kérdést nem tehet

mert egyéb kapcsolatai, lakáskörülményei nem változtak, csak életkörülményei lettek nehezebMeglehet, pont ez a kihívás kellett? A nehezebb helyzet? Vagy alaptételünk áll itt is, az egyik féozott gondoskodása a másik fél passzivitását váltja ki. Vagyis komplementer magatartást találuA mostohafivér egyenrangú-azonosuló volt a házasságban: rendetlen asszony mellett rendetlenndes mellett rendes. A fiatalabb komplementer: a rendes élettárs és az anya mellett rendetlen, andetlen mellett rendessé vált. A domináns-protekliv anya mellett mindkét fiú – a maga módján –detlen volt.

A nagyobbik lány katonatiszthez megy feleségül, két gyermeket szül. Eleinte nagyon rendes, gonztaságot és rendet tart minden szinten; miközben hol terhes, hol szoptat, munkahelyén is kiváló

jesít. Majd fokozatosan rendetlenné válik – ugyanakkor férjét tökéletesen kiszolgálja. Például aevíziót néző férfinak tálcán viszi oda a vacsorát, majd a feketét; de ha kér egy pohár vizet, azt i



sem áll, hogy visszavigye a konyhába az edényt, semmit nem mozdít, nem segít, csak követel. Azony munkahelyén vezető, dominanciára törő-megkövetelő, otthon gyermekeit elkényezteti,

mmiféle rendet nem követel és nem tanít meg. „Nem akarom őket úgy nevelni, mint engem anyámndja, és nem veszi észre, hogy anyjának a fiúkkal szemben tanúsított magatartását követi, protegengedő. A gyermekei nem is segítenek, rendetlenek, akár a férje, így aztán lassan mindenzekuszálódik, kialakul a kaotikus rendetlenség és ennek megfelelően a piszkos háztartás. Mind

nalon pazarlás, szétdobált, pusztuló holmik, fölösen sok ruha, cipő, táska, romló befőttek,vanyodó, büdösödő ételek sora kerül a szemétbe.

Tehát az idősebbik lány asszonykorában gyermekeivel protektív-megengedő, férjével alávető-nvedő, munkahelyén domináns-megkövetelő magatartást tanúsít.Aránylag fiatalon meghal. Férje második házasságában tökéletes fordulatot tesz. Ezt jólgvilágítja a következő jelenet. Vendég érkezik estefelé. Vacsorázni vendéglőbe invitálják.tözködés közben az asszony azt mondja: „Tegnap későn este közli a férjem, hogy éhes. Hát csinágadnak valamit, biztattam. Szalonnás rántottát sütött. Nem rakott rendet maga után Hát én moemet is elfordítom, ha a konyha felé járok. Nem nézek oda és nem lépek be, míg nem tesz tökéletnd.” Mire a férfi: „De hiszen kiszálláson voltam, és későn érkeztem haza, te meg korán otthontál.” „Nem baj – mondja az asszony –, majd holnap rendet raksz.” Ezzel indulnak a vendéglőbÉs természetesen a férfi rendet rak, mivel dominanciára törő-megkövetelő személyiséggel találjgát szemben. Így ő lesz kényszerből alávetett a régebbi megkövetelő helyett.Az első feleség, akit lány korában az édesanyja szigorúan szoktatott rendre, mint láttuk, protektgkövetelő módon, azért lázadt a rend ellen, mert alkatilag rendetlen volt. A házasság kezdete u

ekben kialakuló kaotikus rendetlenség ezt világosan megmutatja. Ezért esett nehezére a rendreoktatás, a rend-megkövetelés is. Azért nevelte gyermekeit ezzel ellentétes módon – mivel fiataloől a rend-követeléstől szenvedett, és számára a rendetlenség volt a követhető forma.Mielőtt a kisebbik lányra térnénk, kövessük tovább rend-szempontból a fenti családot, ezt aaládot. Két gyermekük van: egy lány és egy fiatalabb fiú. A lány fiatalon megy férjhez. Nem boláztartással, szül, kapkodva látja el a gyermeket, kifolyik az idő, a pénz a kezéből, nem tud semm

gszervezni, rendezni. Egyszer elkeseredve azt mondja:Hát ez kétségbeejtő, hogy én semmit nem tudok! Hogy tanuljak meg egyszerre mindent, amikor cs, aki tanácsot adjon, segítsen? (Anyja ekkor már halott.) Én nem fogom úgy nevelni aermekemet, ahogy engem az anyám. Kollégiumba adom, és érettségi után albérletbe küldöm.nuljon meg a talpán állni Vasárnap majd meghívom egy feketére, amit ő főz meg. Hogy vezessekztartást, amikor a kávéfőzést is most kell megtanulnom?”Ez a lány, illetve fiatalasszony korrekcióra tör önmagával és rendetlen férjével, környezetévelmben, miközben állandóan küszködik. Második házasságát Ausztriában köti, ahol egy rendes féllett egyenrangú – azonossá válik –, de küszködve. Valószínűleg alkatilag rendetlen, amit csak

yermekkori rendmodell és rendre nevelés hiánya.Az öcs elragadóan kedves, bohém fiú, rendetlen, állandó jelleggel fokozottan rendetlen – egy idtán élettársait váltogatva, majd megházasodva sodródó; mindig az éppen aktuális hatásnak könged, de ez semmilyen problémát nem jelent számára. Felesége pedantériáján mulat, és humorraik pedánssá – csöndben ki-kilépve a házasságból és a pedantériából. Majd az idő múltával

ndoskodó, majdnem pedáns apává és irodavezetővé válik.Ezzel már az unokáig költettük a család egy részét. Most térjünk vissza a kiindulópontunkhoz.A kezdetben leírt család fiatalabb lánygyermeke, a húg asszonykorában is az anyja rendjét kövború viszontagságai és minden változás közepette, munka és másodállás melleit rendes, tiszta, g

könnyű kezű háziasszony, praktikus, jól használható lényegi renddel, esztétikus formai renddel,jével – aki hol nagyon rendes, hol közönyösen rendetlen (nem alkalmazkodó, nem igazodó) –



bivalens. Azaz alkalmazkodó-ellenálló, illetve megkövetelő-megengedő magatartás között adozik.

Ez a lány föltehetően azért nem lázadt az anyja rend-követelése ellen, mert alkatilag rendes volmára ez nem jelentett terhet. Azért lázad férje rendetlensége ellen, mert az zavarja. Ugyanakko

ya kétfelé irányuló; alávető-elfogadó és protektív-megkövetelő módjából is átvett, így válik bivalenssé. Mivel gyermeke nincs, és férjére koncentrál, rend-viszonyulása is rákoncentrálódikÚgy tűnik, hogy a rend területén is a konstitucionális alkati és járulékos tényezők – az örökleteső hutások rendszere – ugyanúgy érvényesül, nyomon követhető, mint a pszichológia és a bioló

s területein is.

család elemzése

Tulajdonképpen minden családtagnak árnyaltabb, részleteiben és időben is változóbb volt a rendetlenség viszonya. Az áttekinthetőség kedvéért a jellemző tendenciákat vettük sorba. A csalájai természetesen nem ismerik objektívan saját rend-viszonyukat. Az anya annyit tud magárólgy az asszonynak kell rendben tartania a házat, és ő „jó háziasszony”. Az apa úgy véli, hogyzügyesség hiányában nem tud bánni a tárgyakkal, ezért azok ellenségesek, és összekeverednek

y ügyvédnek – szerinte – nincs is szüksége kézügyességre, az az asszonyok és mesteremberekga. Felesége „zsémbességből” tartja rendetlennek, mivel számára csak a „tiszta ház” a fontos.Ez a fal, ami mögött zajlik a házaspár harca. Természetesen nem egyszerűen az ellentétes renddenciák hatása zavaró. A rend mögött életrend is van. Sőt érzelmek, és bánásmód másokkal, méletfelfogás, viszonyulás önmagunkhoz és környezetünkhöz.Figyeljük meg, hogy az anya mindegyik gyermekével másként bánik rend szempontból,elmeinek és a tudattalan hatásának megfelelően. Ezt átviszi a menyekre is. Nevelt fia feleségégengedő-elfogadó, az elsővel és a másodikkal is. Kedvenc fiát magatartásával erősen köti, az

sőn, akkor házasodik, amikor a külső körülmények elszakítják az anyától. Az anya aztán kedvmindkét feleségével szigorúan, elutasítóan megkövetelő. Világos az ősi anyós-meny problémd-magatartás mögött. Vejeivel viszont alávető-elfogadó.

Tehát az érzelmi viszonyulás is megszabja viszonyunkat. Ez rendszerint nem tudatos. Mi többelmezéssel, tudatosítással szemben gyakori az ellenállás – éppen azért, mert nem igazságos, ngyilagos, és nem is következetes magatartást fednek a rend-viszonylatok, hanem érzelmi és özéreltet.Az apa rend-viszonya, úgy tűnik, semmiféle hatást nem gyakorolt a gyermekekre, egyrészt neyekezett nevelni őket, másrészt ritkán voltak együtt az apjukkal. De vajon nincsenek-e mégisökletes tényezők, mivel a négy gyermekből három alapvetően rendetlen, viszont kompenzálásmplementer magatartás vagy azonosulás útján képesek rendesek lenni. És az eddig tapasztaltak

rint épp itt találjuk az egyik sarkalatos pontját mások rend-hatásának, mégpedig abban, hogy dünket hogyan képes megváltoztatni a mások rendje

Nyugodtan mondhatjuk, hogy az ember rend-változásainak alakulása egyúttal életút is. Saját úgen utak kereszteződése. Mint ahogy életünk is saját és mások életének kereszteződése.Az azonosuló és a komplementer magatartás – a sok közül – csupán két tipikus mód, viszont eakori jelenség. Gondoljunk csak H. Ferencre, aki azt mondja, hogy rendes emberek mellett szy kicsit rendetlen lenni, de a rendetlen családban kénytelen rendes lenni. És Z. L-re, aki a rendrnyezetben rendes tudott lenni, és eleve félt, hogy hazatérve a rendetlenek között rendellen lesi aztán lassan be is következett.

Az idegen rend. illetve a rend-keresztezés pszichológiai hatásának bemutatására szándékosan



teket választottam, melyeknek a szereplői már ismerték a rend-rendetlenség problémát – vagyért, mert szakmájuk szerint voltak járatosabbak, vagy mert előzőleg olvasták már ennek aulmánynak az első részét.Ezt azért tettem, hogy jobb betekintést nyerjünk a keresztezések problémakörébe. Az értékeléselmezésnél mindig csak a legszükségesebbre és az általánosításra szorítkoztam, mivel egyetlend-életút és a keresztezések követésének elmélyült értelmezése önmagában kisebb kötetnyi anyne.

Van megoldás?

Láttuk, hogy az emberek nagy többsége valamilyen formában szenved a saját vagy mások renatt. Vajon van-e megoldás, lehet-e segíteni, könnyebbé tenni a problémák elviselését?Az esetismertetések során tapasztalhattuk, hogy a korrekcióhoz sokszor maga az élet nyújtgítséget. Ilyen a környezet–, lakás- vagy par tnerváltás, az életmód–, életcélváltozás, néhayszerűen a lakás vagy szoba átrendezése, új berendezése.A lakásátrendezés erős hatását azon is lemérhetjük, hogy ha valaki például tárgyvesztés, halálezassági vagy élettársi kapcsolat felbomlása miatt szenved – vagyis elveszti szeretete tárgyát –,

ójában akkor kezdi felszámolni a veszteséget, amikor a lakását átrendezi. Az emberek ösztönérzik ezt. Egyesek a veszteség után azonnal és kétségbeesetten próbálják átalakítani a volt „közhont; ez a menekülés; mások viszont hosszasan vagy életre szólóan őrzik a régi rendet, kötődesztetthez és a már nem létező életmódhoz.A tárgyvesztés – ami természetesen nemcsak személyekre vonatkozhat, hanem elveszíthetjük aunkat, szemünk világát, munkánkat, életcélunkat, vagyonunkat, házunkat, hazánkat és még annst – akkor egészséges és természetes lefutású, ha a belső feldolgozás lezajlása során fokozatokul ki az új, a tárgyi rend.Az átrendezés ezekben az esetekben érzelmileg motivált következmény. Gyakorlatilag a kialak

életmódnak megfelelően rendezzük át otthonunkat; vagyis a belső átalakulást követi a külső –tleg párhuzamosan halad a kettő. Vagy fordítva: a külső átrendezést valósítjuk meg, és így

óbáljuk segíteni az élmény feldolgozását, az új életforma kialakítását. Persze az impulzus aszteség, külső történés minden esetben.A társadalmilag meghatározott rend kialakításának és megtartásának is igen erős a segítő hatámzedékek tapasztalatával ezt szolgálják a rítusok. Szabályként fogadhatjuk el, hogy krízishelyiseléséhez, áthidalásához nyújt segítséget a saját vagy a rituális közös rend megtartása.Erdélyi kis falvakban például, amikor súlyos beteg, haldokló van a háznál, különös gonddalyáznak arra, hogy a házban rend és tisztaság legyen. Rendszeresen főznek és tálalnak. Arra a

rdésre, hogy miért viselkednek így, a válasz sommázó: ez a szokás, így kell csinálni. De adtakgyarázatokat is: „hogy ne ijedjen meg a beteg”, „hogy ne féljünk mi”.Ezt a következőképpen értelmezhetjük: a megszokott életrend látványa megvédi a haldoklót atgy szembesüljön állapota egyértelmű reménytelenségével. Azonkívül a rend megtartása azt isgallja, hogy a halál nem elborzasztó, sőt elviselhető; hiszen minden megy tovább a maga útjánga rendje szerint. A hozzátartozók és a beteg számára ilyen védelmet is nyújt. Másrészt mintivitás oldja a félelmet és a szorongást; eltereli a figyelmet, és tartást ad. A rend megszokottsá

gít elviselni a nehezen elviselhetőt, a bizonytalant.Krízis idején, pánikveszélyben az aktivitás és a rendfenntartás csoportokat, tömegeket segíthet

szélyhelyzeten. Pánik ugyanis csak ott tör ki, ahol megszűnik a rendre és szervezésre való töreén a pánik lényege annak megélése, hogy tehetetlenek vagyunk, nincs megoldás, nem lehet tu



t kell vagy mit lehetne tenni.Leszámítva a patológiás és szélsőséges helyzeteket, a rend puszta megtartása már önmagában ápiásán hat a személyiségre és a közösségre – anélkül hogy valójában tudatosodna, hogy mi izte elő a pozitív változást.Láthattuk továbbá, hogy a rend-magatartás miképp változik meg a keresztezések hatására; hogent a nevelés, a környezeti hatás, a szülők modellnyújtása, a viselkedési minta, amellyel a gyeonosul; s hogy milyen fontos szerepe van az örökletes tényezőknek is.Nem foglalkoztunk azzal, hogy mi módon befolyásolja rendünket a fáradtság a kimerültség, alelki betegség, a gyengeség, a hosszú ideig tartó erős fájdalom, az erő csökkenése és az öregy vélem, az ezekkel kapcsolatos változásokat alaposabb megfigyeléssel bárki maga is követheelmezheti, ha tud valamit a testi-lelki betegségekről, a félelem és a fájdalom hatásáról.Ennek a kis kötetnek nem lehetett célja, hogy ezeket az állapotokat ismertesse, az elmondottakonban megadják az alapot ahhoz, hogy ha szükségesnek látjuk, végiggondoljuk, mit tehetünk and-problémáink korrekciójára és a másokkal kapcsolatos nehézségek enyhítésére.Célunk mindvégig az esetismertetésekből levont összefüggések, szabályok tudatosítása volt. Úem, hogy éppen ezekre a tapasztalatokra alapozott önismeret megszerzése és a saját magatartgyilagos felmérése lehet az első lépés, ha változtatni kívánunk renddel kapcsolatoshézségeinken. Láttuk, hogy ennek többféle útja van. Igazán célravezető az önelemzés. Ha külsőntrollal tör ténik, rend-viszonyunk és életvitelünk korrekciójához segíthet hozzá, természeteseyan keretek között és olyan mértékben, amilyet a környezet és a rend-keresztezések adottságaietővé tesznek.Mindenesetre csak az önelemzés elvégzése után – ha már a saját indítékainkba is betekintéstertünk – kezdhetünk hozzá a mienket keresztező rend-hatások és azok motivációinak felmérésgismeréséhez. Ezt csak empátiával, együttérző beleérzéssel lehet jól végezni. Ha pusztán kívü

zzük a keresztező rendet vagy bárki más rendjét, sok mindent nem fogunk megérteni, és ez koaforrás lehet, mint ahogy az lehet a túlzott együttérzés is. Ezért az a helyes, ha észrevételeinkkpátiásán közelítünk, és távolodva objektívvá tesszük; hogy újra megértéssel közelíthessünk, é

gyilagosan távolíthassunk.A következő hasonlattal tudnánk ezt a „folyamatot” megvilágítani: ahhoz, hogy egy ismeretlengismerjek, először megnézem távolból, hogy lássam a formáját, nagyságát, arányait. Aztán kgyek hozzá, megnézem és megtapogatom a törzsét, figyelem az ágait, kézbe veszem a leveleizakítom a virágát, és megszagolom, szétszedem, megvizsgálom a felépítését, termését felbongkóstolom; megnézem rügyezve és lombhullatva – közelről és távolról. S végül másokat isgkérdezek, hogy mit tudnak erről a fáról. Csak ezek után mondhatom azt, hogy ismerem. Ha

upán alatta állva vagy csak távolról nézném, félrevezető képet kapnék.A tárgyilagos empátiás megközelítés már önmagában könnyebbé teszi a zavaró rend-kereszte

iselését.Ha pedig elérjük a kölcsönös empátiát és kölcsönös megismerést, megtettük az első kor rekcióő problémamegoldó lépést. Amennyiben közös megegyezéssel a rend-keresztező fél is elvégelemzést és azt közös megbeszélés követi, már közös kor rekció és problémamegoldás útjánadunk. Ebben a munkában a vallomás eligazító és a katarzist hordozó.A következő lépés a kölcsönös elvárások megértése és megbeszélése lehet, hogy az. elfogadovánságokat, a magatartás-átalakítást gyakorlattá lehessen tenni. Végül be kell „járatni”,gszokássá kell tenni a közösen alakított új rendet.A korrekcióhoz járul valamennyi érintett magatartásának időnkénti áttekintése. Ez biztosítja az

dmények fenntartását, a közös célnak megfelelő módosításokat.Mindezen nem azt kell értenünk, hogy az egyes felek – feladva saját rend-igényeiket s az



atuknak megfelelő rend-formát – tökéletesen igazodnak egymáshoz. A cél a konfliktuspontokszámolása, a másik magatartásának megértése, a másik territóriumainak tiszteletben tartása, azös területek közös gondozása. Globálisan kell megkísérelni, hogy egymás rend-képéhezajlítjuk” a saját rend-képünket. Ésszerű és kívánatos, ha a közös területeken általános szabályogadunk el, azokhoz igazodunk. Egyébként az azonosulástól a komplementer magatartásig igenma és mód áll rendelkezésünkre a korrekcióra, a problémák közös megoldására.Befejezésül csupán annyit még, hogy nem ártana, ha a rend-rendetlenség problémák ismeretébgyobb tudatossággal nevelnénk gyermekeinket Mint láthattuk, a szülők nagy többsége egyszerkényszeríti gyermekeire a saját rend-magatartását, vagy egyszerűen azzal ellentétesen neveli, antotta gyermekkorában.A rend-rendetlenség tudatosabbá tételéhez, ahhoz hogy jobban tudjunk élni, úgy látszik, fel ke

mernünk, hogy mit hoztunk magunkkal, mit kaptunk mi magunk, hogy mi az, amit mi adunk tot szeretnénk mi megvalósítani; mit teszünk másokkal, és mit tesznek mások velünk. És hogyndez miért tör ténik.A rend megtartásához felelősségtudat kell, az adott cél és a rend módjának ismerete, azonkívüolidaritás. Enélkül nincs sem háznak, sem országnak igazi rendje. Küszködhetnek egyes rend-elősök, áldozatkészek vagy megfizetettek, de keserű a küzdelem, sok energia vész cl, és nincsd, mert csak összetartó, empátiás közösség tarthatja fenn a rendet. A régi hagyományok helyeelyek eltűnőben vannak – szükséges az együttélések új rendjének kialakítása, fokozott

datossággal.A fokozott tudatosság glóbuszunk életére és saját életünkre is jellemző. Ez az új trend, a magayoldalaival, az ösztönök, érzelmek, transzcendencia háttérbe szorításával, és épp ezért időnkédekvát feltűnéseivel. Hol az új egyensúly? Hol a harmonikus ember?És ha rendszerben gondolkozunk – a „rend” kifejezés mutatja számunkra az összefüggést, hognden rendszer alapja a rend. Vagyis egy adott rendnek a magasabb, összefüggő, átfogóbb egéymás alá- és mellérendelt részek összefüggő egésze a rendszer. Itt ismét azzal az alapvető

oblémánkkal találkozunk, hogy különböző rendek ütközéséből származhat, származik a

detlenség, míg kialakul (vagy nem) az újabb, magasabb fokú rend, ami a jól működő együtteglalja magában, és ez már maga a rendszer. Amiben ismétlődés, periodicitás is van. Nem ez azpvető, világmindenséget jellemző fejlődési mód, amit Theilhard de Chardin az ómega pont fekvésnek nevez? Mind tökéletesebb a szerveződés az atomi, szubatomi, molekuláris rendtől, arvetlen anyagtól a szervesig, az egysejtűtől fokozatosan fejlődve a gondolkodó emberig, közsza az egészbe, entrópia és kontra-entrópia elve alapján. Testünk felbomolva az ásványi létberül, hogy újból szerves életté váljon, belekerülve a kozmosz körforgásába, hogy aztán magasntre lépjen. A társadalomban a primitív törzsi társadalmak, fejedelmek, uralkodók utánmokráciákká, majd a földrészeket átfogó, egymás küzdését, életformáját átvevő univerzális re

kuljon? Gondoljunk csak az internetre és a farmernadrágra, az Egyiptomtól Alaszkáig épülőkkházakra. A tudományok és a napihírek glóbust átfogó jellegére. Napóleon oroszországiatavesztését huszonhét nap múlva tudta meg Európa, mikor a lovas futár egy olasz város előtt

zeesett. Ma már egy új-zélandi tüntetést is egyenes adásban nézhetünk a televízión. Életrendekitikai és gondolkodási rendek, rendszerek csapnak össze. Az átalakulás káosszal jár együtt,

otikus rendetlenséggel. Vagy nekünk tűnik úgy, mivel nem tudunk tájékozódni az új, az alakulómában, ami kétségkívül rendetlen elemeket is tartalmaz: Az „egészre”, az alaklátásra nem mi

gyunk képesek (Gestalt-alaklélektan). De föltételezhetünk valóságos káoszt is, szélsőségestekben (káosz-elmélet).

A kozmosz történése is ez – a naprendszerek kialakulása is ilyen. Az anyag sűrűsödése, majdbbanása után kialakul egy központ a bolygóival – mint a mi Földünk Nap–, Hold–, és a csillag



ndszerével – és egyes nagyobb központok magukhoz ragadnak más kisebb rendszereket, hogygyobb rendszerré alakuljanak.A természettudomány újból és újból megfogalmazza, újraértékeli a káoszt. Az akkád mítoszokber mitológia a teremtést a káosz elrendezéseként fogja föl. A káosz héberül „tohuvabohu”-t, azevisszaságot jelent, amit a legtöbb európai nyelv átvett. Tohu pusztaság, bohu üresség. Ez zstológiai kép, ami kifejezi a káoszt a semmit, a rend hiányát. Persze, később természettudománpon dinamikusabban fogtuk fel a káoszt. Ugyanakkor megmaradt, hogy a teremtés rendteremoszban, ezt megtaláljuk mindennapi életünkben is.A Bibliából két teremtéstörténetet ismerünk, mindkettőben rendezést, rendteremtést, elrendezéálunk. A Teremtés Könyvében szétválasztásról van szó, megkülönböztetésről, elrendezésről. Iálasztotta a vizet a földtől, a világosságot a sötétségtől, az éjszakát a nappaltól. Ebben azelmezésben a teremtés rend-kialakítás.A rend miatt szükségesek a törvények, a rend; rend szerint kell az életnek zajlania. Minden fölndnek megvan az égi mása, vagyis az égi, a szellem törvényei szerint élünk a földi világban. El törekednünk. Ezért vált a tóra mindenek fölött valóvá. A teremtő mása, a teremtőt helyettesítrög filozófia szerint mindenért az istenek a felelősek, az Ószövetségbe már belép az emberelőssége is. Ez lényeg szerinti megfelelés a rendnek. Csakhogy a „törvény” megmerevedett,bertelenné, nehézzé vált. Ezzel szemben lép fel Jézus, és hozza az új, a tökéletes rendet. Ezértndja, hogy nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni azt. Vagyis visszaállítani az igazi, az

eni rendet a földön, de olyan rendet, amely megfelel az ember szabadságának.Visszatérve a mi földi rendünkhöz, nem arról van-e szó, hogy egyik ember rendje – átmeneti sszabb együttélés során – alakul a másik renddel kiegészülve vagy ütközve?Ez a nyitja annak, hogy vannak azonos rendek, vagy azonosulni képes rendképletek, vannakmplementer rendek, és feltételezhetjük, hogy vannak inkompatibilis tárgyi és életrendek. Vagyzeférhetetlenek.

Társadalmunkban fokozódik az inkompatibilitás, ezzel párhuzamosan, az autoritás és az átalakozódásával, megszokott társadalmi normák és formák esnek szét. Átlépjük őket. Megállapíth

gy az aszimmetrikus formák kezdenek eluralkodni a divattól a képzőművészetig, aásberendezéstől gondolatainkig. Végül is az. aszimmetria csak annyit jelent, hogy két oldal ne

yforma. A szimmetria egyúttal megkötöttséget is jelent, azaz a zárt forma megtartását.A régi formákat elhagyjuk – mint a történelem során sokszor –, de ezúttal fölgyorsult ritmussokatlan és nehezen elviselhető gyorsasággal. Az új és a régi, a keveredés és átalakulás, az új reáosz határterületén állunk, élünk.Itt van nagy szükségünk a megismerés, rálátás, szolidaritás és a másság, másságok elfogadáságy a zűrzavar, a káosz helyett segítsük kialakítani az új rendet. Magunkban és körülöttünk. A fdet alkalmazni isteni másához, megtartva az ember szabadságát.



© Polcz Alaine, 1996Kiadja a Jelenkor Kiadó Kft.

PécsettFelelős kiadó a Kft ügyvezetője

Szedés JK Type-StúdióSzerkesztette Szilárd Gabriella

A szerző fényképét Bitó Olivia készítetteA borítót Esterházy Gitta tervezte

Megjelent 14,5 iv terjedelemben, Palatino betűvel szedveNyomta a Molnár Nyomda és kiadó Kft Pécsett

ISBN 978-963-676-430-2



Tartalomjegyzék ElőszóELSŐ RÉSZA rend és a rendetlenség jelenségéről 9A rend és a rendetlenség meghatározása 15Tisztázzuk az alapfogalmakat! 19

A forma és a lényeg 19A forma és a lényeg megnyilvánulásai 24A rend és a rendetlenség tudatossága 26A saját, nem-tudatos beállítottságunk 28Lakásunk rendje és rendetlensége 34A lakás beosztása 34Beosztás szűk keretben 35Beosztás tág keretben 37Variációs lehetőségek 41

A lakás „berendezési” rendje 43A típusberendezés 43Eltérések életforma és lakásberendezés között 45A lehetőségek felhasználása 47Mellékhelyiségek, zugok rendje 56A lakás „saját” és többi része 59Az ajtón kívül 61Fiók és szekrény 63Egyéni rendstruktúrák 77

MÁSODIK RÉSZA rendes a rendetlenség alakulása 87Az ember tárgyi kapcsolatainak összetevői 87Az érzelem és a tárgy 90Az akarat és a tárgy 95A cél és a tárgyak 96A cselekvésterv és a tárgyak 102A cselekvésterv megvalósítása 104Pszichológiai értelmezések 106

HARMADIK RÉSZA rend és a rendetlenség tudatosítása 115Küzdelem a renddel 116Tudatosítás 120A külső kontroll jelentősége 123Az önkontroll jelentőségea spontán felismerés során 126Saját rend-viszonyunk felismerése külső rend hatására 128Egy önelemzés 128

Saját rendünk-mások rendje 144



Idegen rend hatása 145Idegen rend megélése 148Tipikus magatartásmódok 207A rend alakulásai egy család körében 209A család elemzése 218Van megoldás? 221



Tartalom

őszóSŐ RÉSZrend és a rendetlenség jelenségérőlrend és a rendetlenség meghatározásaztázzuk az alapfogalmakat!

forma és a lényegorma és a lényeg megnyilvánulásai

rend és a rendetlenség tudatosságasaját, nem-tudatos beállítottságunkkásunk rendje és rendetlenségeakás beosztásaosztás szűk keretbenosztás tág keretbenriációs lehetőségek

akás „berendezési” rendjetípusberendezésérések életforma és lakásberendezés közöttehetőségek felhasználása

ellékhelyiségek, zugok rendjeakás „saját” és többi részeajtón kívül

ók és szekrényyéni rendstruktúrák

ÁSODIK RÉSZrend és a rendetlenség alakulásaember tárgyi kapcsolatainak összetevőiérzelem és a tárgyakarat és a tárgy

cél és a tárgyakcselekvésterv és a tárgyakcselekvésterv megvalósításazichológiai ér telmezések

ARMADIK RÉSZend és a rendetlenség tudatosításazdelem a renddeldatosításkülső kontroll jelentősége

önkontroll jelentősége a spontán felismerés soránát rend-viszonyunk felismerése külső rend hatásáray önelemzésát rendünk – mások rendjegen rend hatásagen rend megélése



pikus magatartásmódokrend alakulásai egy család körébencsalád elemzésen megoldás?

polcz alaine - rend És rendetlenség

Documents