A magyarországi Malaeodermata-fauna r e n d s z e r t a n i , valamint f a u ­n i s z t i k a i és fenológiai feldolgozása az utolsó 15 évben j e l e n ­tős lépésekkel halad előre. Ehhez a munkához az a l a p o t elsősor­ban az adta, hogy a Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményé­ben tekintélyes anyag (kb. 30 000 példány) gyűlt egybe ebből az állatcsoportból. Alábbi dolgozat célja az, hogy a feldolgozó munka során összesitett f a u n i s z t i k a i adatok alapján készült térképek segítségével ábrázolja a magyarországi Malacodermata-fauna elterjedését, s i g y a további kutatások számára fontos és hasznos adalékul szolgáljon.

Az alaptérképen, amelyre az egyes f a j o k elterjedési a d a t a i t f e l v e t t e m , a térképek v i s z o n y l a g k i s területe és az aránylag egyhangú hazai orográfiai viszonyok m i a t t nem tüntettem f e l a domborzatot. A területi tájékozódást v i s z o n t a jelentősebb t a ­vak és folyók feltüntetésével, valamint a fél fokonként b e r a j ­z o l t földrajzi fokhálózattal könnyítettem meg. A lelőhelyeket körökkel jelöltem, amelyek kb. 20 km átmérőjű területet j e l e n ­tenek, i g y esetlegesen összefoglalják az e l f e d e t t területre eső lelőhelyadatokat. A lelőhelyek i l y e n mértékű összevonása köny-nyebb áttekintést ad és az elterjedési összefüggések megítélé­sében nem okoz z a v a r t . A t e r j e d e l e m csökkentése céljából ahol lehetséges v o l t két f a j a d a t a i t ábrázoltam ugyanazon a térké-

T O M . X X I I I .

R O V A R T A N I K Ö Z L E M É N Y E K (SERIES NOVA)

1970. Nr. 9.

Fol. Ent. Hung.. X X I I I . 1970. 171

pen, az egyik f a j t f e k e t e területű körrel, a másikat pedig f e ­ket e szegélyű körrel ábrázoltam, i l l e t v e mindkét f a j közös elő­fordulása esetén feketén-fehéren megosztott kört használtam. A megosztott kör a d o t t térképen való egyetlen feltüntetése i s ha­sonló meggondolások eredménye.

A térképeken három taxon elterjedése t e c h n i k a i okok m i a t t még külön fajként van ábrázolva, mert G. BAHLGREN a himek g e n i t a l i a vizsgálatai alapján bebizonyította, hogy az eddig külső morpho-lógiai bélyegek alapján külön f a j n a k t a r t o t t R. f e m o r a l i s BRÜL­LE, R. l i m b a t a THOMSON és R. r o r i d a KIESENWETTER egyetlen f a j ­hoz tartozó egységet képvisel. E s z e r i n t a térképen a R. femora- l i s BRULLÉ a törzsfaj, a R. r o r i d a KIESENWETTER annak varietá-saként, a R. li m b a t a THOMSON pedig alfajaként sz e r e p e l .

Index

Térkép Karte

abdominalis 13 a f f i n i s 2 a l p i n u s 12 a n n u l a r i s 17 a s s i m i l i s 18 a t r a 54 aurora 3 b a l t e a t u s 63 b i c o l o r 37 b i g u t t u l u s 59 b r e v i c o l l i s 72 caudatus 80 concolor 11 cosnardi 4 d e b i l i s 75 decipiens 20 demissus 66 d e n t i c o l l i s 56 d i e n e r i 87 d i m i d i a t i c o l l i s 81 discoidea 40 di s p a r 77 e r i c h s o n i 15 f a s c i a t u s 62 f e m o r a l i s 50

ssp. l i m b a t a 49 v a r . r o r i d a 53

f i b u l a t u s 79 f i g u r a t a 30 f l a v e o l u s 60 f l a v o g u t t a t u s 76 f o n t i s b e l l a q u e i 1 f r o n t a l i s 65 f u i va 47 f u l v i c o l l i s 36 fusca 16 fuscus 74 g l a b e l l u s 64 g u t t i f e r 69 haemorrhoidalis 41 bemipterus 10 hexacanthus 83 hol d h a u s i 86 l a t e r a l i s 39

Térkép Karte

l i b u r n i c a 23 l i g n o s a 52 l i v i d a 28 l o b a t u s 84 l o n g i c o l l i s 29 l u t e a 46 marginatus 68 maurus 78 minimus 73 minuta 5 mysticus 70 n i g r i c a n s 26 n i g r i c e p s 45 n i g r i n u s 67 n i g r i p e s 51 n i t i d u l a 57 n o c t i l u c a 8 obscura 21 pagana 35 p a l l i d a 34 paludosa 38 paradoxa 25 p e l l u c i d a 27 p i l o s a 43 p u l i c a r i a 24 pumilus 82 quadripunctata 32 re d t e n b a c h e r i 55 rubens 6 r u f a 33 r u f i c o l l i s 58 r u f o t e s t a c e a 42 r u s t i c a 19 sanguineus 7 ser i e p u n c t a t u s 61 s p a t h i f e r 85 s p l e n d i d u l a 9 spretus 71 sudetica 31 testacea 48 t r a n s l u c i d a 44 t r i s t i s 22 v i o l a c e a 14

Die Verbreitung der Malacodermaten (Col.) in Ungarn I .

Von S. Horvatovich Ungarisches Naturwissenschaftliches Museum, Budapest

Die systematische, sowie f a t a l i s t i s c h e und phänologische Bear­

b e i t u n g der Malacodermata-Fauna Ungarns i s t i n den l e t z t e n 15

Jahren bedeutend f o r t g e s c h r i t t e n . Die Grundlage für diese Ar­

b e i t wurde i n e r s t e r L i n i e durch das mächtige M a t e r i a l , welches

s i c h i n der Käfersammlung des N a t u r w i s s e n s c h a f t l i c h e n Museums

(ungefähr 30.000 Exemplare) von die s e r Tiergruppe angehäuft

h a t t e , geschaffen.

Das Z i e l der vor l i e g e n d e n A r b e i t i s t das auf Grund der f a t a l i ­

s t i s c h e n Angaben zusammengetragene M a t e r i a l m i t H i l f e von Kar­

t e n zu veranschaulichen, um damit die V e r b r e i t u n g der Malaco-

dermata-Eauna Ungarns w e i t e r e n Forschungen zugänglicher zu ma­

chen.

Auf der Ausgangskarte, wo d i e Verbreitungsangaben der einzelnen

A r t e n angeführt s i n d , wurde wegen den verhältnismässig k l e i n e n

Karten und wegen den eintönigen orographischen Verhältnissen

des Landes d i e Bodenreliefe n i c h t eingezeichnet. Eine O r i e n t i e ­

rung hingegen w i r d durch d i e bedeutenderen Teiche und Flüsse,

sowie durch das i n Halbgraden angegebene geographische Gradnetz

ermöglicht.

Die Fundorte werden durch Kreise bezeichnet, d i e ungefähr einem

Gebiet von 20 km Durchmesser entsprechen, so dass s i e gegeben-

f a l l s d i e zu£»mmengefassten Fundorte bedecken. Eine s o l c h a r t i g e

Zusammenfassung der Fundorte ermöglicht einen l e i c h t e r e n Über­

b l i c k und b e r e i t e t i n der B e u r t e i l u n g der Verbreitungszusammen­

hänge k e i n Durcheinander.

Ura d i e Ausmasse der A r b e i t zu v e r r i n g e r n wurden, wo es möglich war, zwei Arten a u f einer K a r t e v e r a n s c h a u l i c h t , d i e eine wurde mit einem schwarzen K r e i s , d i e andere m i t einem schwarzberande-tem K r e i s bezeichnet, d.h. wenn beide Ar t e n gemeinsam an einem Fundort vorkamen, wurde der K r e i s h a l b i e r t , d i e eine Hälfte schwarz, die andere weiss gelassen. Die e i n z i g e Anführung des g e t e i l t e n Kreises auf e i n e r gegebenen Karte d i e n t derselben Überlegung.

Auf den Karten i s t die V e r b r e i t u n g d r e i e r Taxone aus t e c h n i ­schen Gründen noch a l s gesonderte A r t v e r a n s c h a u l i c h t , da G. DAHLGREN an Hand von Untersuchungen der männlichen G e n i t a l i e n nachweisen konnte, dass d i e bisher auf Grund der äusseren mor­phologischen Merkmale a l s gesonderte A r t b e t r a c h t e t e R. femora- l i s BRÜLLE, R. l i m b a t a THOMSON und R. r o r i d a KIESENWETTER zu ei n e r gemeinsamen A r t gehören. Demnach w i r d auf der Karte R. f e m o r a l i s BRULLÉ a l s Stammform, R. r o r i d a a l s Varietät und R. li m b a t a a l s U n t e r a r t angeführt.