híd, 1957/12. szám

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám

http://slidepdf.com/reader/full/hid-195712-szam 1/118

dalom m ű vészet társadalom tudomány i rodalom m űvészet társadalom tudom ány irodalom m ű vészet t

7 ~

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


h idIRODALMI, MQVSZETI,T A R S A D A L O М-TUDOMANYI FOLYOdRAT

XXI. ЁVF. 12. SZ. 195'?.

DECEMBER

SZFR(KFSZTOBIZOTTS A GACS KAR,O•LY / MAJOR

NANDOR / SAFF&RPAL/ VEBEL LAJOS/

/ VUKOVICS GEZA /

FELELČ ~S SZERKESZTOMAJORNANDOR

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


кö 1Е ,к '7, bS ,Z'AMAINKANYA1 AB0L:

iSAUER. ФRЁiN 'VERSEI / W OLF-GANGBOIROHERT: .. . ES AFEJEJM VOLT A FOKOLGEP /PADDY CHAYEFSIKY: MIAiRTY/ .DEAK F1FaREC VERSEI / GU-

LYAS юS~7F: 0SZ / LATAKISTVAN: 0, A гКОLТ0 / T-IFaNRILROTE: TЛZNНAT HONA?ASZAHARABAN / iJAdVEZ IVPE-NART VERSET / NEMETH I8T-VA1N: KET 'SZOLGA / SAr~rERPAL: iHIDEGiNE01VF.NY / В SКАвбGYORGY: EGY NAPKONYOVđCSNA1. / IZAKANYA N YГAiI.: 6АR ВАFOGVA

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


TоZSEF ATTILA

190-1 037

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


FEJTI FERENC

József Attila

EMLEK-FІRGACS0K A K c s L T ĆS HALALANAK 20. EVFІRDULбJAALKALMABOL

S akszor kérdezik t ő lem, különösen fiatalok: milyen is volt ő ?hiszen ismerte ő t, barátja volt, tudjuk; milyen volt a meg-

jeenése, a hangja, a modora? Igaz, hogy Pet ő fiihez hasonlított?

Igaz, olyasféle volt a feje formája, a termete is; és Attila alighanems erette, dédelgette ezt a hasonlóságot, amely mintegy szemmel-lá..ható bizonyítéka volt szellemi családfájának. De mindez csakküLő ség volt rajta. Amit nem tudok feledni, az a tekintete volt,— gyermeki, bizakodó tekintet, amellyel a világot szól ј tottа magaköré, hogy simogattassa magát vele, hagy simogassa.

Késő bb, élete s elnvéje alkonyán, (mi nem éreztük meg, nemakartuk tudni, hogy alikanyadott), sokszor megróttam azért, hogylegtöbb versében szerepelt ez a hasonlat: »mint a gyermek«. »A

költő

olyan minta ki.sgyemek, vagy mint az első

ember a lapályon;két 1abra állni próbál, hogy ne fájjon .apró mivolta ...« »Mintgyermek, aki bosszút esküdött és felgyújtotta az apai házat«. » Akis kölyök, ki voltam, ma is él.« Tudtuk, sejtettük a lelki gvötrel-mik, a lékekelemzés nehéz kúrája fordították ő t akkor a távoligyermekkor riadalimai .és vágyakozásai felé; a gyermekség kaland-jaiban kereste a kulcsot a f elnő tt rettenet onegértéséhez. »Nézzelő re« -- mondtam neki. Csüggedten csóválta fejét: »Nem tudokmár.« S valójában, mintegy megbabonázva, holdkórosam, a lélekmerevgörcsével kereste, álmatlan éjszakákon ,és verseiken át, a rég

eltűnt Anyát. Azt a »szép régi asszonyt«, ,akinek fantómja ott kí-srtett a rosszul szeret ő (csak rasszul szerethet ő ) szeret ő k nnögött,akinek ölén ringatózni, ájult boldogsággal, lett létének mindenértelmet .értelml,etlenn.é változtató ő rült szenvedélye.

De ez mára vég felé volt. Ami megütött benne, elb űvöbt, is-meretségünk kezdetén, az a gyermekdedsége volt ép, — kissé

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


ügyefogyottartatlansága, kedvessége és mahósága a szeretet után,s az •a mosolyogni vagy sírni való igyekezete, hogy elhitesse sajátmagával (ami barátainak nem volt problém ): hogy feln ő tt ember,igaz s nagy költő , aki izeneteket hoz önmélyünkb ő l valaanennyi-ü nknek.

C'était un enf ont f rustré: most veszem észre, hogy a magyarnyelvben a »frustré« jelz ő nek nincs ,egyszerű ¢negfelеlő je. Talánígy fordíthatnám: »akit a sors mostohán kezelt«; a gyermek, aki-

nek nem jutott ki az anyai szeretetnek, gyengédségnek, s apaióvásnak, tekintélynek az a minianális adagja, ami y a noxmális,egyensúlyozott felnövésnek elengedhetetlen feltétele. Egy, ilyensérelmet még épebb idegekkel, jobb életkörülimények között is egyegész emberélet kevés kiheverni. Attila sose heverte iki. A mosolya,a vidámsága, a játékossága mögött (mert nagyon próbálkozott ját-szani s kikékülni a léttel), ott bujkált mindig — s verseib ő l ki-kitekint — a régi, az elemi, a konstáns sért ő döttség. Meg volt ő

nagyon sértő dve az életre; az apjára, hogy otthagyta, nem tör ő döttvele; az anyjára, hogy dolgozott és belehalt a sok mosásba, ahelyett,hagy ő t becézte volna; a n ő véreire, hogy nem tudták pótolni aze:veszett an; át; az istenre, hogy nem hozta vissza a vissza''hozih.a-tatlant. Ránk is meg volt sért ő dve, a barátaira, még ha nem ismutatta: mert ki szerette ő t eléggé? Ki találta ki, hogy mi fájtneki? Az ő rület hónapjai csak napfényre hozták bel ő le azt, amimindig ott lappangott benne: az üldözöttség, a kijátszottság érzését.Ot mindenki, mindig csak fosztotta, rászedte.

Emlékszem utolsó találkozásunkra, a kis balatoni ,házban, aholmeglátogattuk néhány nappal halála el ő tt, ,egy-két barátja: Ignotus

Pl, Hatvany Bertalan. Szomorú volt, nyоmott és reménytelen. ASzép Szó előadó körútjairól beszéltünk neki, ahol az ő verseifelolvasásával arattuk mindenütt a legforróbb tapsokat. S valóban,a siker rámosolуgott akkor Attilára Megélhetése, &' ő sző r életében,biztosítva volt; a Szép Szó szerkesztése társadalmi ,pozíciót és ti-kin élуt adott neki; neve kezdett ismertté volni szélesebb körök-k en. Ezt mondtuk neki . — de ő m.ár nem hitte el: »Nem kelIek génsenkinek« hajtogatta. »Még csak 500 példányt se adott el Cserép-falvy a könyvemből«. S ez igaz Is volt. Amde Franciaországban

André Gide első

'könyveiből sem adott e1 többet Gallimard. Miláttuk, tudtuk, hagy Attila közeljutott mára naphoz, amelyen az

egész ország elitje figyelt volna szavára. A szeretethez való emberijogát követel ő költő szavára, a mostoha sorsú ország jogfosztottelitje. Mert az ő magán-árvaságán keresztül vajón Attila nem aíni nagy közös kiebrudalt voltunknak adott-e hangot?

992

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Szerettem volna akkor megint olyannak látni ő t, mint 1932tavaszán, amikor mgehívásomra eljött velünk, az egyetem bölcsé-szetrkari diákjainak marxista csoportjával a budai Hegyekbe kirán-dulni. Vagy harmincan, egy dombháton, körülültük akkor; ott voltköztüлk Rajk László, Szász Béla, Olt Károly; rég volt, talán igazse volt? S Attila, a középen, csillogó szemmel, boldogan (mert ko-molyan vették) beszélt nekünk. Nem is tudom már mir ő l. Bizonyáraesztétükáról, Marxról, a világról. S mi áhítattal lestük a szavát,

aztánénekeltünk. A Párt vigyázott ránk akkor, s mi vigyáztunka Pártra, a munkásosztály élcsapatára. Kiálltunk érte »minta ké-mёny lássák«. S bújtunk érte ... Attila életének (s talán a miénk-nek is) eLek voltak legszebb hónapjai: hitt. Minden olyan egysze-rűnek tűnt! Oroszországban testet öltött, anyagi er ő vé, jogot for-m:dó akarattá vált, amire áhítoztunk — anyátlan s hazátlan serdül ő

magy amik: az ember iránti irgalom. Az els ő ötéves tervben eztláttuk: a világ, kívánságaink szerint való újjáteremtésének meg-nyLt lehető ségét. Fiatalok voltunk és bizakodók. Oroszország letta szellemi hazánk rés igazságosztóédesanyánk; ajkár az ő skeresz-

tények, borzongtunk а újra megtalált testvériség édes italától. Sminő áldozat lett volna sok, megfizetni ezért a hitért és reményért?S hogyne néztük volna le megvet ő lég azokat, akik rosszat mondtaka mi Anyánkra! Elhittük volna, hogy kíméletlen, elmaradott, bi-zalmatlan s nem törő dilk velünk?

Szerettem volna megint ilyen reményked őnek látni Attilát:útmutatónak. De ő hitevesztetten bezárkózotrt már a Nihilizmuspáncél áb.a, az árvaság s feleslegesség s megcsaltsag kényszer-zubbonyos bizonyosságába. Aki mindent elkövetett azért, hogy

hosszúranyúló betegsége ellenére, létfenntartása biztosítva legyen,nem azzal vádolt-e, néhány hónappal azel ő tt, egy rohamát an, hogyel akarom oroznia kenyerét? S nem úgy nézett-e mindnyájunkra,kémlelődve, bizalmatlanul, mint ellenségre, akik meg alkarjukc_alni, le akarjuk, vissza akarjuk rántani? đmár megindult pakkor,lehajtott fejjel ; elfáradt s mindenbő l kiábrándult gyermek, az 01felé, amelybő l kiszakadt, elpihenni és megnyugodni a Halál kar-j altian.

* *

De pajkosság is volt Attilában sok; nem kell azt hinni, hagymindig csak sarokban gubbasztott, lehorgasztott fejjel, sosem-voltLoldogsága romjain keseregve. Láttuk ő t vidoran is; csillogó szem-mel, ittasan (nem szeszekt ő l, mert nagyon mértéktartó volt, akár-csak a bornemissza, bórdalokat költ ő Petőfi is), hanem költészett ő l;szavaktól, egy-egy logikai teli-távlattól. Kevés embert láttam még

993

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


oly élvezettel gondolkozni és beszélgetni, mint ő t. Talán senkitsem. A gondolkozás, eszmélet, költészet egybefolyt nála szétválaszt-hatatlanul; eszmélkedni, elmélkedni volt élete nagy szenvedélye,kalandos felfedező út a szellem végtelen térségein. S mikor meg ~ -pi_жmtott val гam,ely rő t bozót m.ögött, egy gondolat-nyulat, utánairamodott s többé nem is Tehetett megállítani: Fáradhatatlan (ésfárasztó) eszme-vadász volt, szinte öröáne telt benne, hagy kisér ő i: tkifullassza. S ahogy a karizmaival kérkedett néha — mert er ős is

volt — úgy szerette fitogtatni okosságát is.A; logikát nemcsak azért szerette, mert rend és ess - hang, ha-nem (különösen a hegeli logika) tolvajnyelv is. S verset is, sokszor,úgy írt, mint aki találós kérdést tesz fel. A szavakat nemcsak arrahasználta, hagy kifejezzék, hanem arra is, h оgу elrejtsék az értel-mit. A 't hiszem, Németh Andorral való nag у barátságának nyitjaépp az, hogy a szavakkal és gondolatokkal való kockajáték szenve-délyében találkoztak. Volt valami talmudista Attilában.

A marxizmusában is. Imádott szöveget szétboncolni s össze-

rakni, sötét helyeket megvilágítani, világos tételeket összezavarni.

No és az írástudбkat megbotránkoztatni: azt hiszem, ennél na-gyobb örömet kevés dolog .szerzett neki. 1932-ben együtt szerkesz-tettünk egy folyóiratot, amelynek Valóság címén csak egy számajelent meg. Abba írt Attila egy vezér-tanulmányt, oly szédít ő dia-lektikával, a hegeli mű szavak oly akrobatikus alkalmazásával,hogy párt-eлenő reink, Sándor Pál, Mad sor József s a derékSahönstein doktora falnak mászták t ő le. Nekem jutotta hálátlanfeladat, hogy megmagyarázzam nekik, amit magam sem értettem.Dehogy ;mertem volna megvallani Attilának, hogy nem értem?

Védtem tehát a cikkét körömszakadtáig; végül is megjelent. Az-óta se lábtam, mert a, folyóiratot (már nem is tudom miért) a rend-őrség elkobozta. Еrdemes volna el ő keresni; azt hiszem Attila ön-kéntelenül kitűnő karrikatúráját adta benne a filozófiai halandzsá-nak. Ám akkor halálos komolyan vette a dolgot.

о°о

Az első nap, hogy hozzávezetett Lakatos Péter Pál, a púpos,villogó szemű nyomdász-költ ő , ott találtam Attila mellett Juditasszonyt.

Valljam meg, hogy Judit még jobban imponált, mint a »Nin-csen apám« költ ő je? Magas homlokú, tiszta, komoly arcáról csakúgy sugár - ott az osztályöntudat. Fenköltebb mozgalmi n ő t, mintJudit volt akkor, (azt mondják az is maradt), e'1 sem lehet képzelni.Attila talán gyengédebb mamát szeretett volna? Judit nemes volt,

94

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


mint egy ő rzőangyal; a nő i kokettériának .meg .az árnyékát is el-űzte, mint illetlent; s szigorúan vigyázott Attila erkölcseire, mintegy guvernánt. Mily boldog voltam, amikor megtisztelt leereszked ő

mosolyával s egy pohár borral, almával kínált?Parancsoló volt, örökké éber és hangsúlyozottan, ünnepélyesen de-

rék. Gorkij »Anyó«-j ában szerepelnek ilyen kérlelhetetlen asszo-nyok. A szegénységet, a .nyomorúságot, büszke méltósággal viselte,mint egy klхКovet, s a legaiantasabb munkát is szinte kihívóanfelemelt fejjel vége+-te. Csodálatosan rendben, mosva-vasalva tar-totta Attilát, a lakást, a padlót, mindennek frissen sú г olt, fertőt-lenítő szaga volt körülötte.

O Judit! miért vesztünk végül is össze? A közelebbi okára márnem emlékszem: valami családi pletykaság lehetett ... De valójá-ban az történt, hagy egy nap fellázadtam Judit ellen (mint ahogynéhánу évvel késő bb Attila is fellázadt.) Nem azért, mert nem voltigaza, hanem épp, mert mindig igaza volt; lengett mint egy zászló.Azt nem lehetett kibírni benne, hogy tökéletes volta maga nemé-ben; makulátlan, mint egy márványszobai, úgyihagy az ember

kétszeresen érette előtte szepl

ő

inek szégyenét. Különben is Judit-nak (vagy csak mi képzeltük ezt, bukdácsoló, ingatag, rossz gyere-kek) mindig szemrehányó volta tekintete; mintha mindig önkriti-kát követelt volna t ő lünk, egy testet öltött E. B. (E11еnő г LL Bizott-ság).

Igen, túl szigorú volt; rideg angyal, túlságosan magas köve-telményeket támasztott irántunk. Villogott, mint a guillotine, minta jégszilánkok a Korong-utcai -ablakon. Igaza volt, persze hogyigaza volt. Nem az ő hibája, hogy mi akkor egészen másra, valamimegbocsátó, elnező , testvéri melegségre vágyódtunk.

o°o

Akkor épp ,a Dante és Pantheon könyvkiadók közös vállalko-r z ,ásában megjelenend ő ÍJj Lexikon szerkeszt ő ségében dolgoztam,amikor egy reggel fél tíz felé felhívott Attila.

Egész éjjel nem aludtam, — mondta izgatottan — versetírtam, most fejeztem be.

Szépet? — kérdeztem.

Várj csak, felolvasom, majd megmondod.Inkább hozd be délután a Szép Szó=hoz, — mondtam aggo-dalmasan, .a fő szerkesztő , Juhász Vilmos felé ;pislantva, akir ő l tud-tam, hogy nem szereti a hasszúranyúló telefonbeszélgetéseket.

Nem, én most akarom hallania véleményedet, er ősködöttAttila. Smár olvasta is a telefonba: »Nagyon fáj.«

995

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


»Kívül-bel ő lleselked ő halál elő l(mint lukba megriadt egérke) ...«

Ma is fülembe cseng, alhogy a kagylóba skandálta, személy-telenül, nyilván magára er ő szakolt tompasággal:

»Nincsen helyemígy, él ő k közt. Zúg a fejem,gondom s fájdalmam kicifrázva;

minta gyerekkezében a cserg ő cseng,ha magára hagyottan rázza.«

Aztán hirtelen megállt: —Hogy tetszik? — kérdezte.Mit felelhettem volna erre? Hogy ez tül van minden esztéti-

kán? hogy e segélykiáltás hallatán hagy is figyelhet bárki is a hangszínére?

»...kívül-bel ő lmenekül ő élő elő l

a legutolsó menedéket.«Na, miért nem szólsz? — kérdezte megint; s hozzátéve, tár-

gyilagosan, mint egy mesterember, aki , gyártmánya értékét védi:Egész éjszaka írtam. Gondolod, jó lesz a lapnak?

Mármint a mi lapunknak, a Szép Szónak.Hogy ne volna jó? — dadogtam, bután tehetetlenül. — Gyö-

nyörű , — mondtam —, egyik legnagyszerűbb versed, de rettene-tes...

Azt akartam megírni, mondta, a rettenetet. A poklot, dalban

elbeszélve.A hangja jókedvű en csengett, mintha csak engem akart volnavigasztalni, pokoljáró Tar Lőrinc: — Addig rossz csak, amíg ki nemjön az emberbő l. Most már minden rendben van, megszültem, me-gyek lefeküdni.

S olyan meggyő z ő en mondta ezt, hogy elhittem, minden rend-ben van. Attila írt egy megrázó verset, hazament lefeküdni s énvisszaültem az íróasztalhoz dolgozni tovább.

996

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


A szociolбgial tanulmányaltLondonban végzđ Vágó Mártánakiтta ezeket a leveleket a kö:t đ .VIgб Márta a költđ szütetésé-nek itvenedi&c évfbmduló jadcar,1955-ben közöllt ijsszesen nyolclevelet a Budwpestвn megjelentCsillag cimU Lolyáimatban. Az ittkбабltket azodt k đ ziid válaaz-tottuk.

JбZSEF ATTILA

Levelek

П

Pest, 1928. okt. 1.Úrdög farába, semmi húsábas harapván Isten fehér hasába,hajnal-nyelvem a világra öltöm —lelkem még jó e rossz étkű földön.

Teteje felh ő , mocsok az alja,az se kóstolja, aki kavarja,S ha már csak bicska volna ebédem,

akkor is meggyfa volna cselédem.

Csak aki főzte, énvelem enne,csak egy csipetn г Ρ і it nyelvire venne,fájdalom volna kós*,oló .nyála,nálam is lakna sok vacsorára.

Fátyolból varrná törülgető jét,csontjából venné kevertet ő jét,elmosó tálja gyerrr•~ke lenni,

Piros fedőnek ülne szívemre.

Kicsim, itta vers, egyik, most írtam, mégpedi: Andrássy-útilakomban. Itteni címemet már tudod: Andr.-lit 6. III. 12. Al ányanvagyunk annyifelé mentünk: Etus Szabadszállásra, Lucie az Espla-nade szállóba, én viási a régi palotámba. Ne félj, ha lesz pénzem,

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


kiveszek majd valami rendes szobát, egyel őre meg kell elégedjünkezzel.

Saját elmémet elképeszti, annyira fáradt vagyok: igy nem . isírok sokat, csak új címemet akartam hozzád juttatni, eltekintveattól, hogy két levéllel vagy restanciában. Ebben a restancia nemvolna baj, csak a levelek hiányoznak nagyon, jobban, mint május-ban a kopasztott faról. Mindegy, valászin ű leg sokat dolgozol. Azis jól esik, ami eddig érkezett.

Itt kicsit hideg van, de rrLég el se jött a kályhajutalom ideje.Különben is sok volna a jóból, az csak betet ő zné az utóbbi hetekviharos örömeit! (T. i. a fű tésszámla.) A-t hiszem, még ott sem fű -

tenek, a többi négy világrész f ő városában.Ha vasárnap írsz majd nagyon hosszan, azt kb. jw ő csütör-

tökön kapom meg. Mint önmagam orvosa, megrendelem nálad anagyon hosszút, mert szükségem van rá, szeretnék még anunkába-lépés elő tt egy kissé regenerálódni. Mint komoly gyógyász és kö-rültekintő ember, bele kell egyeanem, гhagy csütörtökön, tehát tíznap múlva kapjam a hosszú, de jóízű t, hogy tehát vasárnap írd,

ment tudom, hagy csupán .akkor van elég szabadid ő d, ►hogy össze-függő en szedj össze. Bár én sem vagyok összefüggésekkel telje-sebb.

Lucie és a Doktor Úг válnak. Etel nem megy Gyámomhoz.igy aztán én is családf ő vé nő ttem ki magam. Talán még jobbanmeg kell változzak, mert így lehet, hogy családf ő számára kis ésszűk ruha vagyok. Most jut eszembe .Somlyó Zoltán két igen szépsora és most élem át:

A kis cselédszobában fekszem

és azt, hiszem, hogy rég meghaltam.s az iis most jut eszembe, hogy kis agyonkalapált 'patkóember-bő l, akit ,az örökkévalóság csattogtat és rugdal vele a kövezeten,belő lem mi lett volna, ha nem fordulnál hozzám, amint fény a tü-körhöz. De most ei - en sem . gondolkozom tovább.

A versrő l írj őszintén, de ne hazudj. (Nem mintha valaha ishazudtál volna, hanem a mostani speciális, különös körülményekrevaló tekintettel.) Ha nem Te vagy a »múzsám«, akkor több vagynála. Én nem bírnám életem nélküled, de ha elhagynál, nem tud-nék utánad menni, megmerevednék. Ő pedig mindig .és újra fölkí-

nálja magát. Minden bizonnyal nymphanlániákus, mert én már hagy-nám és mégis visLszaer őszakoskodik. Pedig a sok ezer halott művész-szel és az él őkkel egyszerre van viszonya -- és még én is kellekneki.

Kicsim, szívem, most lefekszem, éjjeli 3 az óra., reggel dolgomvan karán. Gsicsijja, aludj szépen és most sokáig, sókáig ne álmodj

998

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


velem, ne álmodj csúf dolgokról. Édös kis g - erelmem, Isten oltottanemes babonám, mosta te álmod ő rzi a világot.

Lám, még a felölt ő m is rajtam van. Mont szépen levetk ő zöm éskinyújtózom, túl a takarón, és fáradt lábam fölmutatódik. De nemlátja senki és ez így van jól. Mindenkinek elég a maga búbánatabaja, akkor is, ha nagyon kevés. Az enyim pedig nem is sok, hiszenmég csak gyerekecske vagyok, .az igazi tehát csak ezután jöhet. Do-hát most is túlozok:

Hát csak nyugodj csendesen és fehéren, legyen mindentfeled-tető en jó é.s eres a tej, ha mára fekete savanyú, gyönge.Szerbuc.

Attila

Pest, 1928. okt. 2.Kedvesem,

most, öt perce kaptam meg szept. 28-rál keltezett írásodat. Azóta

három hosszú levelem ment, a legutóbbi tegnap: egy légiposta ex-pressz, egy rendes és egy légiposta. Az els ő t már régen meg kellettkapjad, ha csak le nem r uhant a .repül ő . Errő l azonban írtak volnaa lapok. Tehát nem vagyok gonosz és nem tör ő döm — ha nem írtamvolna, mé,g akkor sem volnék az. De szidásodnak is örülök, mert aztjelenti, hogy még levélben is nagyon kellek.

Leveled komolyabbik részére térve els ő megjegyzésem az, ahogy.szamár vagy. »Első • impulzusom... a fenébe hagyni ezt az egészpályát ... vagy belefog az ember egy egész .komoly tudamányos stú-

diumba és meg próbálja fogni (magyartalan) a gyökerénél az okátmindennek a rettenetes egyenl б tlenségnek, vagy menjen a fenébe.«És így folytatod, miközben kit űnik, hogy utálod ,az egén et (ami ter-mészetes, ahhoz, ami nem undok és a cselekv őhöz nem kegyetlen,nem kell önfeláldozás): »De aztán az volt az érzésem,. gyávaságvolna ,kitérni ez el б l ,a tényleg komoly рrábája elő l annak, alkal-mas vagyok-e erre a pályára.«

A lényege mindennek igen komoly. Azonban a te m ~egfogal-mazásod nem segít a probléma megválaszolásahoz, hanem annyiraösszekevert, hogy el ő bb a tulajdonképpeni kérdést kell föltenni.

Az összekeverés mindjárt kitűnik plas) tikusan.Idézeted els ő fele arról tesz tanúságot, hogy beláttad, hagy

ilyen »felületesen való simogatásokkal ezen a társadalmi — ő rült-ségen« nem lehet segíteni. Ez helyes és igaz. De azt hiszed, hogyhakomoly stúdiumot folytatsz, akkor lehet? Nem tanultak és nemgondolkoztak eleget komoly férfiak? — Azoknak a n ő knek .a szá-

999

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


mára, akiket ott láttál, ez az ügy kenyérkereset, mert vagy naivönfeláldozás volt bennük, amikor belefogtak és az mindmostanigkivesze t, vagy pedig azért, mert másutt elihelyezkedni nem tud-tak.

És most domborodik ki, hogy mily téves elhatározások utánszorítod összekeményen a fogaidat: — te nem mint kényérkeres ő

választottad ezt az egész ügyet magadnak, hanem mint szociálisfelelő sségérzettel rendelkez ő ember választottad, amellyel melles-

leg, kenyeret is lehet keresni. Ez az els ő idézetre. A másodikrapedig éppen ezzel felelhetek: szó sem volt soha arról, hogy pró-báltra ni kellene azzal, hogy alkalmas vagy-e a pályára. Ne szo-rítsd ё .s.szes ajkaid emiatt, — fhíszen a cél nem az volt (és nem ez),hogy erre alkalmas légy akkor is, ha ezzel a társadalmi ő rültsége-ken segíteni nem lehet, hanem ha már próbáról van szó, akkorazt kell magadnak kipróbálnod, hogy tényleg komoly eredménye-ket lehet-e ezzel a munkával elérni szociális viszonylatban, — bárezt te előre föltételezted. Minthogy pedig magad is beláttad, hogy

itt komoly eredményekrő

l szó sem lehet, bár lelket kíván ez amunka, de csak azért kívánja, hogy legyen mit megölnie — éppenaz ellenke+ ő jét kéne csinálnod annak, .amit ma cselekszel, hiszenszamárság viszontagságokon át kipróbalni, Ihogy alkalmas vagy-eolyan munkára, .amely teljesen medd ő , de ezzel szemben gyilkosaaz embernek. Erre azután föl sem hozhatod azt, hogy »kenyér-kerese.t«, mert nagyon jól tudod, hogy Apa révén bármikor 'kelle-mesebb elhelyezkedést találhatsz. A magam részér ő l ugyan azt hi-szem, hogy ha megtanulod ezt a mesterséget is, az sesnmiesetresem árt, bár elő re láthatván, még sok kínos fordulata mutatkozik

meg elő tted és ejti kétségbe könnyelm ű hiteidet.Apáékat m,ár ma délután kerestem telefonon, de nem talál-

tam ő ket. Holnap, s+ erdőn délelő tt Jóska Bácsit majd a Lloydnálvélem fölfedezhetni. Lámpalázam van.

Mi van az Egyetemmel? Nem ,akarsz fhazajönni és bejönni ve-lem abba a bankba? Hogy együtt dolgozzunk, te az angol és én afrancia levelezésben? Látod, itt maradhattál volna, most talán nemörülnél, hiszen ha az ember nem volt még a palánk mögött, akkorazt hiszi, ott szebb és jobb és szociálisabb életet lehetne csinálni,

legföljebb 'ha már mögéje került, látja, hogy hát bizony az mindcsak remény ,és vagyakozás volt, amit el ő re ténynek hitt, mintmost, a te esetedben is.

De nem bölcselkedem tovább, mert még én is egési - a elbutu-lok. Két oldalad van, ezt még megjegyezhetem, mind a kett ő ritkaés rövid. T. i. leveled oldaláról beszélek — a tieidet nem tudom

1 000

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


számon tartani. Mennél sokoldalúbb vagy, annál kevésbé rétege-z ő d ő leveleket írsz, vagy jobban mondva nem is leveleket, hanemcsak levelet.

Hát szervusz kicsim, új címem a legrégebbi, már megírtam.Ami pedig az eкpresszeket, táviratokat, légipostát illeti, szégyeldmagad, de szörnyen, mert örülnöd kellene, hogy miattad elárve-rezik sarokházamat és bútoraimat. Emiatt most nem kapsz verset,pedig nagyon szépet szándékoztam írni.

Csókol soks:оr és ölel és nagyon szereti Mártiját Attila

V I I .

Pest, 1928. nov. 9.

Kicsikém, Mártikám,

az este Anya javaslatára visszamentem a fiúk közé, fönn voltamRónáéknál. Korán eljöttem Palival, Aladárral és Feny ő vel. Aztánszépen lefeküdtem. Fejemre húztam a paplant, hogy a szomszédszobában meg ne hallják és sírtam, amilyen keservesen csak sírnilehet, egészen reggelig. Mártikám, ha láttál volna, talán-talán nem,gondolnál annyi mindent össze fel ő lem.

Reggel megjött leveled. A könny kibuggyant szemembő l, demár nem zokogtam. Most délután öt óra van, mostanáig fetreng -tem ide-oda, nagyabb .örömére a h ű tlenségrő l szóló pszichológiaitanácsadóidnak. Mennyi mindent elhatároztam reggel 9-t ő l dél-után ötig. Elhatároztam, hogy meghalok. Elhatároztam, h о gу nem

ölöm meg magamat, his -оn lassacskán most már úgyis elpusztulokszemeid elő tt és úgy legalább megtudod, hagy mégse csupán a csi=

nos nő után szaladtam benned. Ha volt volna negyven fillérem,hagy azonnal postára adhassam a legtutóbb küldött 2 fontot, ak-kor megtettem volna, anélkül, hogy egyetlen szót is írjak melléje.De mit csinállak, bélyegeimbő l kifogytam, egy hete mindössze kétfillérrel rendelkezem, és hiába ő rzöm küldött ;pénzedet, nem tu-dom visszajuttatni és nem is tudom azt se, hogy ezzel a levéllelmkor adhatompostára. ,

Hiába szeretlek tehát olyan nagyon, szabad verset írnom Ró-

lad, de ezenfelül csak elpusztulnom szabad. Oh, úgy látom, nemis szabad, hanem kötelei ő . Hiszen a Kecskeméti-fiúk, a Ledererés kiinti barátn ő id egyként azt mondják. Kiinti barátn ő id nagyonismerhetnek engem és nagyon ismerhet Lederer iás. De mégis iszo-nyú, hogy egy ember, aki nem szereti a feleségét, mert más n ő

elő tt pirul és dadog, aki mégis hű a feleségéhez, akkor az egy

1001

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1002

idegen, általa nem is látott emberr ő l így ítélkezzék. A Kecsekméti-fiúkról nem szólak, nem akarom bántani 'ő ket, egyszerű en nem hi-szem el, hagy ő k; feltételezhették rólam, hogy megcsalom majd ése}hagyom a feleségemet. Másfél sort kihúztam, mert téged se akar-lak megbántani, csak félreértés lehet .az egész.

Azt írod, »amondat határozottan könnyedre és humorosravolt fogalmazva«. — Jó.l láttam én agy- t, igen jól láttam. Tisztábanvoltam vele, hogy hiába háborodok föl, az fog történni, ami tör-

tént, és hiába fogom én is humorosra, amikor te humorosan bár,de egy bizonyos irányban tapogatódzol vele. Tudtam én jól, hogyha nem írom, meg, hogy milyen (hatást vált ki bel ő lem, ha letaga-dom vagy szó nélkül megyek el ama humoros mondat mellett, ak-kor még rosszabbra fordul az .egész, mehetek .én akkor is világgá,nézhetem némán ezt a sz űk szobát, avagy örülhetek tetszésem sze-rint, de mindegyik esetben ,a végén könyörgésre kell fognom adolgot, akkor is, ha nem bírok könyörögni.

Nem is tudom, mért sietek írni, amikor nem is akartam, ami-kor van már rengeteg idő

m, van,

már, hiszen szabad vagyok • akutya úristenit és amúgy sem bírom még elküldeni ezt a levelet.De nem hallgathatom el, hogy úgy látszik, »s ociális munka« örvealatt cinizmusra tanítanak Londonban, hiszen, jelen id őben és múltidő ben egyaránt többször írod most leveledben, hogy »mindig fel-ajánlottam neked szabadtságodat: menekülj, ha tudsz«. Hiszen eb-ben magad is belátod, hogy képtelenség, benne van, hogy szerin-ted is valószínű , hogy nem tudok. Hát akkor mért szólítgatsz fölerre engem? Akartam-e én valaha menekülni t őled?

Egyszer, kilencéves koromban loptam, hogy az Etusnak játé-

kot vehessek. De .azóta tiszta, tisztességeš és becsületes voltammindig és mégis oly áhítattal néztem rád, emberségedre, mint ami-nek az elérésére hús- esztend ő i szörnyű séges élet, megaláztatás ésszenvedés kellett. Vedd tudomásul, hagy most már nem bírok el-szakadni tőled. Vagy megő rülök, vagy megdöglöm, vagy a felesé-gem leszel.

Nem voltál-e eddig utólagos igazolása annak, hogy borzalmaséletemet vállalnom mégis csak érdemes volt, hogy ,ami érték vanbennem, azt megő riznem ,mégis magasztos volt, mert van, akinekmégis csak kincses 'kamrája lelhetek, ha tán még nem lettem szá-mára azzá. Hogy óvt а m, féltettem magam testben, lélekben er ő s,egészséges és tiszta legyek, jaj, nehogy valami mocsok legyen raj-tam és bennem, hiszen én csak olyant szerethetek majd, aki azegész tis taságot szereti bennem és annak nagyon-nagyon kell sze-retnie! Tudod, mi az, hogy rikkanes:, azonkívül, hogy újságot árul?Nem az, aki egyetemi hallgató korában csinálja, hanem aki mint

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


kölyök kerül oda? De nemcsak magamat óvtam, hanem mást is.Jött az elegáns Ihomoszekszuális bácsi és cukorral vitte a gyereketa kapu alá, és én odamentem és azt mondtam, bácsi, hagyja ezt agyereket, nekünk most fát kell (hordanunk és a gyereknek, aki id ő -sebb volt nálam, odaígértem acélgolyómat, hagy jöjjön, pedig nemis kellett fát hordani. És mikor Újpestre menvén a gyárba, hónomalatt az egésznapi 'kenyé'rrel és nem tudom mivel, az egészet oda-adtam egy öregasszonynak, akit a többiek kifeszített spárgával

elbuktattak. Hagy sírt, fájt s átkozott, azok meg röhögtek, én meg;hiszen mást nem tehettem, felsegítettem és ezt mondtam egy-ügyű en: ne sírjon néni, itt van az egész kenyerem. Ami nagyonmegható histári,a, hiszen most, ebben a ;pillanatban is elb ő gtem rámagamat, .de nem von le semmit abból, hogy most, amikor ra kur-vák, stricik és a söpredék világától annyira tisztán meg ő rző dtem(itt áthúzva: hagy még őket is csámpás göröngyöknek nevezhet-ném, hogy most...) ne azon gondalkuz! - ,am állandóan, hogy mikép-pen csalhatom meg majd ,minél furfangosabban a feleségemet ésne azzal töltsem nagy jóllakások utáni emésztési pihen őmet, hogy

miképpen legyek támasza neki.Fázom és borzongok, de ne félj, falytatam még.

1003

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


SINKÓ ERVIN

F~ árbeszéd a mikrofon előtta művészetről, az életrő l

és a kritik áról

Ő: Gyakran feltették már a kérdést, hogy miféle különös ösz-tön az, amely bizonyos fajta embert, a művészet és a művészi

alkotást létrehozza. Pontosabban: miféle különös lelki alkataz, amely arra késztet bizonyos emberfajtát, hogy egész életéta saját érzelmei, felindulásai, kérdései kifedezésének szentelje.Az emberi lélek tudosai és a szépségr ő l szóló tanok művelő ierre a kerdésre külömböz ő k ptpen feleltek. Elméleti feleleteketadtak. Azt szeretném, ha elméleti felelet helyett közvetlen vá-laszt kapnék, olyan választ, amely a saját gyakorlatából n ő ttki. konkrét, személyes, hogy úgy mondjam, meghitt, bizalmasválaszt.. .

1 n: De hogy ezt meg tudjam tenni, ehhez az kell, hogy a kérdés

maga is valahogy konkrétebben; személyesebben, közvetle-nebbül legyen megformulázva.đ: Szívesen. Csak attól félek, hogy akkora kérdés túlságosank;i'vetlenül, ső t tapintatlanul hangzik majd...

Én: Csak rtapintatlan«, nem általánosságban mozgó kérdésekválthatnak ki érdekes feleleteket.

0: Hát rajta. Hogy kérdésem csakugyan egyenes és tapintatla-nul szemilyes legyen, így szegezem a mellének: mondja meg,mért írta és mért írja a verseit, novelláit, regényeit, drámáit,

tanulmányait? Miért ír?Én: Nem tudom. Mint ahouy nem, tudom, hogy miért van feketeés nem kék szemem. Nem tudom, miért vagyok író, mint a-hogy azt se tudom, hogy miért születtem és hogy egyáltalánmiért ez az egész élet. De éppen abból, hogy nem tudom, miértírok és minek ez az egész élet, számomra az következik, hogy

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


igyekeznem kell valami értelmet adni az életnek, a magamlétének és a ténynek, hogy író vagyok. Eddig, nem épp rövidéletem folyamán mindinkább meger ő södGtt az a gyanúm, hogyez az egés világegyetem nem túlságos bölcs э sséggel van meg-szerkesztve, s ő t egyenesen botrányos, hogy milyen kevésséértelmes. S ha már így van, akkor természetes, hogy maga aművészet se lehet kivétel ebben az általános, kozmikus értel-metlenségben.

Ő: Be kell vallanom, ez aztán csakugyan meglep ő . Úgy beszél,mintha nihilista volna. Vajon csakugyan titokban nihilista?

Én: Semmikép.p se Nem tudom magamban a nihilizmusnak még azárnyékát se felfedezni. Mindaz, amit mondtam, tökéletesenösszhangban van azzal, amit humanisztikus világfelfogásnakneveznek vagy legalább is azzal, ahogy én ezt a felfogást ér-telmezem. Nem vagyok nihilista, humanista vagyok. Huma-nista vagyok, mert hiszem, hogy ... engedje, meg, hogy .a mi-tológia nyelvén fe&ez7em. ki a gondolatomat: meggy ő z ő désem,

hogy a legközönségesebb, a leghitványabb és legrosszabbhalandó is rendkívülibb és erkölcsileg magasabbrend ű lény,mint valamennyi gondtalan és halhatatlan olimpuszi isten.Humanista vag.yok, mert hiszem, hogy az ember és egye-dül az ember képes rá, hogy észt, értelmet és szépséget olt-son bele az életbe valamennyi ostoba, süket és gonoszmennyei és földi istennel dacolva. Az ember, ez az öntuda-tosan szenvedi lény a maga alkotó akaratát állína szembeaz általános értelmetlenséggel és a saját elkerülhetetlen ha-lálának az öntudatával; mindig a halál árnyékiban, a halál tu-

da ć ával, az ember a tartós szépségért harcol, tud harcolni aszépségért, • mely túlélje ő t magát, tud harcolni 'az embertelenemberivé tevsért, tud harcolni az örömért, tud szeretni és har-colni és magát feláldozni, mintha csak örökké élne. Ez az el-lentmondás, ami mióta költ ő van, megihleti a költ ő ket, ez azaz ellentmondás, aminek következtében minden alkotó ember-ben, ső t minden emberben van valami költ ő i. S rnég valami:mindenben, ami költ ő i, van valami lázadó. Nem jól mondtam:nem valami lázadó, hanem minden költészet határozott, egy-

értelmű , gyönyörű lázadás, semmi más, minta győ

ztes láza-dásnak meghatározott egyik alakja.Ő: Lehet-e ezt komolyan állítani? Hiszen köztudomású, hogynagy és igen nagy költ ő k voltak és vannak, akik az 'emberiélet hiábavaláságárbl és reménytelenségér ő l és csak arról éne-kelnek, akik csak a lemondásnak és a halálnak a költ ő i. Az

1005

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1006

ilyen költő k, úgy tűnik nekem, nem sorolhatók a lázadás köl-t ő i közé.

Én: De én azt gondolom, hogy igen. Emlékezzék csak Leopardisoraira: Arr~aro e noia la vita, altro mai nulla; e fan go é ilmondo • Ime , a halálnak és lemondásnak nagy költ ő je, .aki aztmondja, hogy keserű és gyászos az élet, sohase más és hogycsupa szenny a világ. Ez az ő végső következtetése, de enneka végső következtetésnek az alapján és ennek a. végs ő követ-

keztetésnek ellenére, énekel, énekel! S ha Vörösmarty arróldalol, hogy

»Hallgassatok, ne szóljon a dal,Most a világ beszél...«

s hogy

»Állat vagy ördög, düh vagy ész,Fárm°lyik gy ő z, az ember vész:Ez ő rült sár, ez istenarcú lény!Nincsen rém•ny!«

és ha hét halhatatlan strófán keresztül mindig újra visszhang-zik a refrén, hogy »Nincsen remény!« — mégis dalol arról,hogy »ne szóljon a dal« — ez a logika következetlenség, éppez a legnagyobb emberi következetesség, ez az az ellentmon-dás, amelyről beszélek: énekelni mindenek ellenére azt jelenti,hogy az ember mindenek ellenére csakazért is megmarad em-bernek, hű marad a,% ember emberi vágyaihoz, az emberihez.Ez a prométheuszi, már ez magában is prométheuszi diadal.

»A világ csupa szenny« — mondja Leopardi, és Vörösmarthyhallja, hogy»Szétszaggatott népeknek átkaiSóhajtanak fel csonthalmok közül,És a nyomor gyámoltalan fejétElhamvadt városokra fekteti.Most tél van és csend és hó és halál,A föld meg ő szült ...«

s ha maga isten, megteremtvén a világot, embert, »elborza-dott a zordon znű felett és bánatában ősz lett és öreg« — azember több az istennél, az ember elborzadhat, de költ ő . Fsboldogít bennünket a szépséggel akkor is, ha a meg ő szült is-tenrő l és a nyomor elhamvadt városokra fektetett gyámolta-lan fejér ő l énekel. Az ember lehet 'hajótörött és mégse hajó-törött, ha meg, tud maradni költ ő nek, ha tud hajótörötten is

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


ilyen szót mondani: E il r Ρ aufragar m'é dolce in questo mari.Még a hajótrés is édese tengeren...Ő: Vajon mindig ez volt-e a fölfogása a művészi alkotásról? Sabban, amit maga írt, úgy találj a-e, hogy kifej eL ésre jut ez afölfogás?

Én: Hosszú évek óta írtam már anélkül, hogy csak sejtelmem islett volna arról, hogy miért írok és hogy mi az, ami arra ösz-

tökél, hogy mindenféle emberekrő l, akik sohase éltek és ese-

ményekrő l, amelyek soha meg nem történtek, rövid és íhosz-szú történeteket vessek papírra. Élveztem a mondatokat ésazt, hogy a kezem alatt, fehér papírra vetett bet űk varázsávalValóság támad, amely azel ő tt nem volt: városok, házak, em-berek, események. Nem tudtam betelni a csodálkozással. Ha ahúgom azzal fordult hozzám, hogy nincs mit olvasnia, én szol-gálatkészen, gavallérosan leültem és három nap alatt ac ő sze-mélyes használatára elbeszélést, s ő t regényt is írtam neki. . Aző társadalmi rendelése« nem kívant mást, mint hogy a »re-

gény« minél hosszabb legyen, és hogy föltétlenül jól végző d-

jék, .szerencsésen. Az én írói fejl ő désemben ez afféle l'art pourl'art-korszak volt, játéka szavak varázsával, magának a já-téknak a kedvéért. De látja, az én véleményem szerint mégezekben a gyerekkori írásokban is van valami öntudatlan, vagytalán tudatosan lázadás is, mert mi volna mása szépség utánivágy, minta meglévő , kínos és csúf, valódi életföltételek visz-szautasítása, ha ez a visszautatsítás még oly tehetetlen is?Ő: De hogy jut el az író a saját irodalmi kifejezéséhez, a maga

egyéni költészetéhez, hogy találja meg azt?Én: Pica.ssonak van egy igen szellemes formulája a maga m űvészialkotásáról. Azt mondja, hogy ő sohase keres, ő mindig csak,talál. Az evangéliumok ezt úgy fejezik ki, hogy aki keresi alelkét, az csak elvesztheti. És ez igaz. S azért gondolom, hogya maga kérdése túlságosan »irodalmi«, amikor azt his i, hogy azíró a saját irodalmi kifejezését keresi. Én sose kerestem. Amitkerestem, az a magam helye az életben, az az igazság, az út,de nem az irodalomban, hanem a közönséges, a legközönsége-sebb életben.

Ő: Nem egér - en éт tem ... hogy valaki csakugyan költ ő -e, mégiscsak attól függ, hogy hogyan ír .. .

Én: Ez kétségtelen, de ha csakugyan ki,lt ő , akkor nem t ő le függ,hogy hogyan ír. Nem az ő elhatározásától és nem az ő technikaikészségétő l (ez utóbbit többé-kevésbé el is lehet lesni, meg islehet tanulni), hogy hogyan ír, a'z attól függ, hogy mennyire

1007

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


van tele az élete és mennyi hévv г l, mennyi emberséggel, mi-lyen odaadással, válaszol az életre, mennyire eleven benne aszanvedély, az igazság és a megismerés szenvedélye és mekkoraa bátorsága : hogy szembenézzen a ploblémákkal, és hogy csak-ugyan átélje ő ket —egyszóval, hogy az író hogyan ír, ez nemegy elvont »irodalmi« tehetségnek, hanem az emberi intenzi-tásnak, azt mondhatnám, a szenvedélyes életnek fa kérdése.Nincs külön belepő jegy az irodalomba, egy és ugyanz г _ a belé-

pő

jegyа

. életbe és .az irodalomba. Hogyan ír az iró, ez attólfügg, hogy van-e írnivalója, és Ihgoy micsoda az írnivalója.Lehet színlelni is nemcsak betegséget, hanem. költészetet is. Alegnagyobbak közt a legeslegnagyobb se tudhatott többet adni,mint amennyit a saját t т alóságos élményei gazdagságából merí-tett. Hogyan írsz, ez igazi személyes életedt ő l, az emberekhez,a természethez, ai él г thez és a korodhoz való valódi viszonyod-tól függ. Hogyan írsz, mit írsz és ki vagy — ez nem három kü-lön, hanem egy és ugyanaz a kérdés. És ez nemcsak az íróra,hanem az olvasóra is áll. Annak se adhat a legszebb és legna-

gyobb szépség se többet, mint amennyit befogadni képes.Ó: Ha jól értem, akkor élményeknek és érzelmeknek, érzelmi fel-

indulásоknak nagyobb jelent ő séget tulajdonít, mint elméletimegismeréseknek s általában annak, amit ideológiának szok-tunk nevezni?

Én: Nem egészen jól ért, illetve úgy látszik, nem egészen jól fe-jer tem ki magam. Nekem személy szerint rendkívül fontos,hogy az életnek és a társadalomnak legkülönböz ő bb jelenségeita maguk összefüggésében tisztán lássam. S ez az, amit elmélet-

nek, ideológiának nevezünk. Csak azt szeretném megjegyezni,• hogy teljesen hamis eljárás különválasztani az ember érzelmiéletét az ember értelmi életét ő l. Egy-egy gondolat megrendít ő

érzelmi felindulásának lehet a forrása, mint ahogy nagy érzelmifelindulósak nélkül nem is születnek igazán nagy gondolatok.Amit mondani akartam, •a csak az, hogy a legtökéletesebb el-mélet vagy ideológia sem válhat valóban termékeny személyesalkotó erő vé, ha mint kész formulát megtanuljuk. Az igazságok,amelyeket az egyes ember nem maga, a maga személyes kétsé-geivel, harcaival és szenvedéseivel szerez meg, az ilyen igazsá-

gok talán nem halottak, de semmiesetre sem él ő igazságokmár. Mint ahogy irodalom, melyet irodalmi példaképek ihlettekmeg, nem irodalom, úgy ae a szellemi élet sem szellemi élet,amely csak »szellemmel« tá,pdálkozik. A gondolat merész és fé-lelmes, titáni lázadó, s nem lelhet és nem szabad lefokozni bé-kés háziállattá, mely elégedetten kér ő dzik. »A tárgyilagos tu-

1 0 0 8

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


dós« nem tárgyilagos és nem tudás, hogyha egész lényünkkelnem veszünk részt benne. Ha nem a rraénk, mint a bő rünk. Éskétségtelen, hogy a szenved ő legesen magunkévá tett, és nemszenvedé11ye1, belső harcok árán megszerzett, kivívott ideoló-giai igazság könnyen válik cenzorrá, aki megakadályozža éppazt, ami minden művészi alkotásnak elengedhetetlen el ő fel-tétele: a reagálás ártatlan öréntelenségét és az ártatlan me-részségе t önkéntelen felindulásaink kifejezésére. Az. ártatlan

itt egyet jelent az igazzal, az igazival.(O: Nem gondolja-e, hogy helyes volna ezekr ő l a kérdésekr ő l egy-

szer külön és részletesen, rendszeres tanulmányban foglal-koznia?

Én: Mindig s mondhatnám mindenütt ezekkel a kérdésekkel fog-lalkozom. Az ember mindig azonos önmagával, akkor is, habeszélget, akkor is, ha verset ír, regényt vagy tanulmányt —bármirő l beszél is, mindig egy alaptémáról ad különböz ő vál-tozatokat, életének, küzdelmeinek, csalódásainak, reményeinekés vágyainak témájáról. És ha egyáltalában érdekes, amit be-szél, akkor mindig önmagáról beszél és épp ezert csak ezértmindenkirő l. Önrő l is. A s ubjektívitás, ha tartalmas, semmi-képp se ellentétre a targyilagos igazságnak. Marx nem állapí-tott meg olyan »objektív« igazságokat, amik nem lettek volnaaz ő személyes életének is »szubjektív« igazságai a maguklegmélyebb gyökerében.đ: Mi akkora szerepe a kritikánák, ha végs ő fokon minden al-kotás csak a személyes élmény kifejezésének egyik formája,vallomás? A társadalmi felel ő sség kérdésére gondolok.

Én: Én is. Minden leírt szóért érezni a személyes felelősséget, asaját írói munkával szernben mindig meghatározott erkölcsi

viszonyban lenni — ez, az én véleményem szerint, a társa-dalmi felelő sségér -ésnek az egyetlen emberi formája, s ebbennincs különbség a költ ő és a kritikus között. Van egy különb-sérv. A kritikának megvan a maga különleges társadalmi funk-cióig. és merném állítani, hagy a kritikát egész különlegesmódon épp a társadalmi szükségletek ihlethetik meg. Csak neértsen félre. Azokban az országokban, amelyekben a m űvé-szetet az állami apparátus vagy az állami apparátustól erre a

célra kirendelt szerv vagy szervezet dirigálja, az a nézet azuralkodó, hogy a kritika feladata a felügyelet: vagyis vigyázniaz írókra, figyelmeztetni ő ket a hibákra és »elhallásaikra« és— mint ahogy e+ ekben az országokban mondani szokták — se-gíteni nekik, segíts гgükre lenni, hogy tehetségük »helyesenfeі lő d.iék.

1009

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Ő: De nem ezt teszi-e minden kritika?Én: Nem. Én legalább is a világirodalom történetében egyetlen

egy olyan esetr ő l sem tudok, melyben valamely kritikusnak atanácsa vagy kifogása hatott volna egy művész alkotó mun-kfára. Mindig úgy van, hogy a mű vész a maga bels ő paran-csainak megfelel ő en alkot és téved el, ha eltéved. Ebben vagye: ellen a kritikus a művésznek nem »segíthet«. Épp ebben rej-lik a művész személyes felel ő ssége és — az ereje is. Ez az,

ami a művészt megkülönbözteti az iparostól, aki a rendelőnek

és nem a maga bels ő kényszerébő l dolgozik. A kritikának te-hát nem az a dolga, hogy »irányítsa« a m űvészi alkotómunkát,hanem a 7 , hogy közreműködjék annak a társadalmi kultúrá-lis közegnek a megteremtésében és megformálásában, amelytársadalmi közeg nélkül keletkezhetnek ugyan nagy m űvek,de nem keletkezhetik él ő kultúra. A kritika feladata az volna,hagy siettesse egy ilyen kultúrális közeg megteremtését és ki-kifejlő dését. Nem az a fontos, hogy a kritika mindig »igaz-ságos«-e. Sokkal fontosabb volna, hagy szenvedélyesen, egészemberi odaadással reagáljon a művekre, hogy fáradhatatlanulharcoljon azért, amit értéknek tekint. Ha téved, ez nem olyanszerencsétlenség, mint ha »csalhatatlan« --- s ha téved, de hit-tel és szenvedellyel, ez termékenyebb, mint hogyha rutinosan,álmosan és »tárgyilagosan« véletlenül fején találja a szöget.Csak a szenvedély, csak a szenvedélyesallásfoglalás és •a tel-jes egyéni ő si inteség az, ami az irodalmat a folyóiratok vagykönyvek lapjairól beleviheti az életbe mint értéket, hatóer ő tés mint azt, aminek lennie kell: mint szerves részét magának

az életnek, mint szerves részét az embernek bens ő és társa-dalmi életének.

1 0 1 0

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


STEVAN R,A.ICKQVIĆE va1 1 o m ást Acs Ká ,roly Cr-

n,jaпski-far3itása адКа -mából i : r-1 а &tevan Rai ~č Ko.vi ć HI.D-nak. •

Út a Sztrazsilovóhoz

S zinte törvényszer ű z életben (vajon csak az enyémben?),hegy bizonyos kapcsolataimnál (köztem és valaki, vagy va-

lami más között), ,néghozzá épp azoknál, amelyek a legtöbbet je-lentik számomra, sehogy Sem találom azt a legels ő , indító pilla-natot, amikor ez a kapcsolat azzá lett, ami: eleven, szinte testi

valóság, amit úgy érzek, mint testem egy részét, amivel úgy élek,mint bármelyik érzékszervemmel. Így van ez legt i: bbször az elsőtalálkozások le nem rögzített pillanataival, azokkal a pillanatok-kal, amikor először láttam azokat, akik kés ő bb barátaim lettek.

Ilyenkor megesik, hogy tanácstalanul nézek vissza a múltamba.Vágy születik bennem, szenvedélyes, kutató vágy, hogy felfor-gassam az emlékezés rendetlen fiókjait, hogy megfogjam, megra-gadjam ismeretségünk legels ő cérnaszálát, az idő nek azt a töre-dékét, amikor a szemem (akár a fényképez ő gép rövid percenése),elkapott és foglyulejtett örökre egy arcot, egy képet, amellyelattól kezdve együtt élek, amellyel civódom, amelyet szeretek,a.melyen folyton új és új részleteket fedezek fel, kiigazítom el ő -szörlátott vonásait — törlök és pótolok.

Es mintegy szabály szerint — nem sikerül.Az id ő t, amikor még nem ismertem azt az embert, és az idő t,

amióta ismerem, egyenetlen, foghíjas szakadék választja el, amely-nek tátongó mélységeit szétszórt bokrok, sű rű gaz, meredező esz-sz ő k és füves térségek n ő tték be. Föléje hajolok s kutató gondola-tom nem leli a találkozás pontos helyét és pillanatát — eltéved abozótban, nyugtalanul ugrál nyurga vessző rő l száraz kóróra, kócosbokorról füves zsombékra. Hol az a hely? Eltávolodom kissé: azidő két éve közt ködvonal húzódik.

Nemcsak az emberekkel van ez így. Vajon?Nem ugyanilyen-e találkozásunka városokkal (ha idő vel eltá-

volodik az els ő pillantás friss emléke)? Tájakkal és tárgyakkal?Mikor is volt (melyik pillanatban!), hogy a szemem foglyulejtetteSveti Stevan szigetének esti körvonalait? Vajon ott-e a hegyen,Budva fölött, vagy egy éles kanyarnál, a gépkocsi ablakából, útban

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Milo č er felé, Vagy éppen a milo č eri homokparton, a homálybavesz ő

kicsiny, ovális öbölben, amikor a láthatár lépfehérebb foltjánakegy tajtékzó hullámtaraj t ű nt, amint lassan elő hömpölygött a tá-volból, elcsobbanta talpam alatt és visszasiklott á tengeroe, s csaknelves cip ő orrom emlékeztett rá. Nem ugyanilyen-e találkozásurakkedvenc könyveinkkel is?

Most csak egy, egyetlenegy versr ő l akarok szólni.Igyekszem visszaemlékezni els ő alálkozásomra a »Sztrazsi-

iovó« -val. Csak anny.i.t tudok biztosan, az emlékégés peremén, hog у

Miloš Crnjanski neve akkor még teljesen ismeretlen volt el ő ttem.Es lám, mindj7rt az els ő megállapítás után, csupa zilált emlék-

foszlányt bírok csak kiemelni. Holdkorosnak érzem magam, ami'telindulni készül a köd bizonytalan, egyetlen gerincén. Felötlikemlékecetemben a szabadkai városháza elő tti parkot övez ő alacsonyva°kerítés, ahol órákhosszat üldögéltem, s ahol el ő sz':r találkoztamkülönböz ő könyvkkel, írói nevekkel, versekkel. Nicsak, itt vana beográdi Vészina.-utcai zsúfolt antikvgrium, roskadó polcok olcsókönyvekkel, amelyeket valaki tán undorral vetett ki sz ű kké váltlakásából, nem is sejtve, hogy egy fiatal, csodálkozó szembogárban

ez a ro jtosszélű

, zsirpecs?tes, szükségtelen holmi — régóta keresettgyöngyszem gyanánt csillan meg, az id ő k félignyílt, porlepte kzgy-l б јúnak mélyén. Látom magam el ő tt a háborúelő tti f ol yóiratvkbekötött behemót köteteit, a Kalemegdánra néz ő olvasóterem va-lamelyik közös asztalán (és az asztalszomszédok gúnyoros pillan-tásait, amiket a dohos könyvgúlák láttán a mellettük gubbasztó,hosszúbajú, sovány fiú felé l б velltek).

H11 is olvastam el legel ő ször azokat a végzetes (legszerbebbés legvilágibb) szavakzt a »Kószálok, karcsún még ...« vessz б i közéfonva, amelyek azonnal befonódtak az én, életembe is, és így ide-eimmel összerubanconlódva, élnek és lélekzenék mindmáig velem;

utxznzk és új tájakzt bámulnak, amikor én bámulom, aiszan-k,amikor alszom, szeretnek, ha szeretek, szomorkodnak, ha titkonkönyvet morzsolok el, velem isznak istenhátamögötti kiskocs-mák^n, réuealnek az id őbe.. .

Nem sikerül felgöngyölítenem ezt a cérnaszálat. Most se, mintmindig. Az idő t, amikor még nem tudtam a »Sztrazsilovó«-ról, ésamióta tudok róla — ködvonal borítja.

1012

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


MILOŠ CRNJANSKI

Sztrazsilovó

Kószálo(k, Jcaresún még, ezüst t~gezzel,hízel,gő zavam cseresznyef á г k,at, csábít,di hegyeken túl se ~tem már a szülőföldjegenye-,kamoily ~szívfa.csaró esodк íít,

haaálnig.

És i+ tt is oly f ázítán,hűsek ,a tavaszi estek,mnh2 а öIg.L~ben a Duna, faly!na titkon.

rnhdl а fe?hők .az Ami mlyé.re ,esneks kemtién zöldj.ét bontja egy pazar ра l l т г а а ,hi2t dćutdk, ' mely átível а láthatáron

Fruskagara mély harruállyába.

ahelyett, hоgt, , örü',nélk a 'tazzkán ~ ai Holdnak,amint a víz színére terí г , hófe ђ 'ér szi,rmát,tudom, hogy csunyán felkölhögök hali p,és Látom kiа resú a&iakorm, sahagy 'hű ,s bús léptek

vis7г ;k merrogg7rantté• - ddel, +míq zenélő uћ tagа i az égnekföl nem isszák.

És így, már sej,tem,hogy nerm c ak,n ~ra széthullik a lelkem.

s így'. . m,á.r bla.гinéleik a hamuszín folyók partján.

Régбta kísér ez a görnyedt árnyék,tudtam nélkül hagyták ráma 'konok

sző lő ik ,és éjek, s amг il kiliUn fáj rruég,a patak, , ami heilyette у n , csobog.

Ёs így, könnyte!len,

valami ,tartós kóntól ég • а szelrrLem.És ígij', nem érze гm,hogy gyönyör helyett az ajkamat kivérzem.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Kószálok, 'karcsún még, ezüst tegezzel,hízelg ő szavam cseresznyefákat csábít,de hegjeКmögött sejtem m ~ár a szülő földjegenye-korrnoiу, szívfacs аró csodáit,a halá lig.

Rég észrevettem, hogy mind szertefoszlik,amit fel'hő b ől s vízbő l építek hegynek,s ,hogy a kísért ő ifjúkori vágyak

engem gyengévé s átlátszóvá tesznek,mint a lehelet.

Tudom, hogy a hajambahajnali révületbenegу fáradt, idegen kéz az éj színét k аvаrta.És hogy hujjázó, garázda kedvemcsak két fájón kinyílt, álmos 'me,ll miattnem esik neki ördöngös visongássalotthonhagyott cseresznyefáinak.

És alhelуett, hogy zöldreválit pillantássalnézném, mint rég, mit visz a vizek sodra,s ahel.yett, hogy a holddal cseng ő csúcsokon lépnék,és izzó erd őket g г +ujtanék lángra,most s ű rű és kékhóval és jéggel , békülök bocsátvaés mos уоgva.

És így, lazultan,elér mégis egy borzongás: a múltam.

És így, hazátlan,szelídebb tesz a sorsom is, mint vártam.

Nem, a .születés .el őtt nem tudtam, mi a biá`na t ,idegen ekéz szórta szét rajtam egyszer.Tudom, .a hosszú kínok , köves útjai várnak,és tudom, lecsuklik fejem az ő szi levelekkel.

És ig. nem is fájvatérek meg halkan ,az otthoni tájra.És így, mert f élek,

mnegremq minden, amihez hozzáérek.

Rég észrevettem, hogy mind szertefoszlik,amit f elh ő b бi s vízb ő l építek hegynek,s hogy ,a kísértő ifjúkori vágyakengem gyengévé s :átlátszóvá tesznek,mint a lehelet.

1 0 1 4

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Kószálok, .karcsún még, messzi hüdlak tövében,illatos vízre hajlok, nagyon hаbkan,de a víz ,alatt látom már ,a hazámat,ahonnan j г tCerm с , sápa4t őszi napban,e,g ~з rrъ ag а у n an.

Еs most olly bágyadt

és szórcvkozott kézzelérintem b ő re hamvát a vélOtben leánynak.

mkar ,a Hold sajkája ezüst örvény •közt vész relegy-egy új reggel f ű színű tengerébe,felh ő re ülök és nézem a fényt,amit ,hontalam ,vág а 3r i csókol a halvány égr.

g a z életem helyett, ki tudja т ruír mióta,sző l ő•skertek f ényeit s árnyait élem.Egtj rég letűnt s imindenütt ,lejáródottmakacs ifjúság átká г u l rendeltnyav&ai.át hordok,am г Ρ inek párja ott leng .a Bránkó sírja mellett

megforduló levélen.

íg . síron innen,rút fintor fészkel az öráineimΡ ~ en.Е s így, földi alakban,szegény lelkem •borús és láthaitatlan.

Egii tavaszon én is r5ј tbem keserű en,hogy leánijbordák sípján az egészségem szakad ki.Е s 'meztelen az és vize alá merültem,egу részeg csuklással lerogyni s úgy m к iradn' c .

És így, orcátlan,az arcom helyén cseresznye és maldlár van.És így. támolygón,a szül ő földem sajgó képét hordom.

Kószálok, .karcsún még, messzi hidak tövében,illatos vízre hajlak, nagyon halkan,de .a víz alatt bá tom már a hazámat,ahonnan jöttem a sápadt ő szi napban,egymagaam. ~ban.

Reszketek, karcsún még, .a f olyóktál s az égt ő l.A sű rű evegő t simogatom még forrónde szívem megszakad, hiába, úgy érzem:,a • víg szüreti népért, mellyel m г ár nincs több dolgom,a régi sz ő lődombon.

1 0 1 5

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Egy 'ha5latt, drágaaltokért, aki csókkalcsereszznyefáink~at Uegelőször zilálta,és együtt sírt a síró nádasakkal.A társaiért, kik f énp/6 gallyat vetve.horpadt tа n L б k hasára. patakot leltek,s borús І nо ѕ о 1Lliz І ugrálltak át felette.

S az .életem helyett, 'minden meztelen testreezt a rrnasaiуt .teritem tehetetlen,és itt , ї ъ о І az Arno ringaitja révedtcsillagait, Csak az én suttogásainszól az égnek,mert a sejtés minl'liy kiújult fáján,ahat , én szerettem.

És így, csatk némán,idegen h~ulálok tapadniuk énrám.És így, nworrot se hagy г л aszórum szélt szerető im a tavaszba.

Mert gaz én sze!rel mе m elvegyíti 'titkona világ (minden hajnalát é,s patakját,és így lesznek І nindenütt végtelenül ittihona napos .és 1(0-пуas f ruskagor.ai lankák.

Ёs í,qy, f uresa csendben,az ég íuér&l kacajom leejtem.És így, ahogt+ јофнет ,

csereszny4efákká lesz az éle,t •rnögöttem.

Reszketek, karcsún még, a faL 'tiktál s , az , égto".l.A sű rű evegő t simogatom rnég forrón,de szívem megszakad, hiába, úgy érzem,a víq 'szüreti népért, mellyel már nincs .több dolgom,a régi sző l ő dombon.

Kószálok. karcsún még, .s masalygo,k, szebben,fehér felh ő iket borzol az ujjam,de .rzen. •Lassan és egz1r? éleseibben,hog г Ρу meghalok én is , kifakultan,búsan és rútan.

És f alvók törneka testem alá ágyat,hogy hű tséik . ezt a , könniiű , ezüst földet.S imíq ,ért cseresznyék dobolnak , 1 У ágya'л tlellk Іmen s g csilLagniiáj eg lb е tér hazátlan,b elátom, hagy keserű en ,közösminden ifjúság н kara elmúlásban.

1 0 1 6

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


új sorsom hreiljel,t múltakkal kísértvulami légies, sáp а dt, régi élet.

ezen a selymes földön, az .áttetsz ő éjben,amint riadtan leej,tem •a csókraváró testet,zöld ala j f áik ,b гv ében,megas~a~p lehe c messzi fonnyadt levelekneks ,a f eilhős otthoni égnek.

És így, szeretve,

eme.l~

kedem a tavaszi ,szetekbe.És így, ; e l nélkül,hívoieztelen .kedvest a U с !g toszkánai éjbül.

De por, "csupa por minden, ha kezem fölemelveátvolnom- lassan a hegyek ,s a folyók ibбгёn.

,a csereszn Јefcúk jiajja már végtelenül gyenge,a',hggy jörrinek utáruaгn "gyökerestő l 'és pőrén.

És így, a lelikemsötét gyi.lmölcsfáлkkal takar L e en,g7e ,rn .Ё

s így, magalт

, mostidegen hegyeket öleiek magamhoz.

Kószá ~ Io ~k, karesún még, s mosolygok, szebben,f e+ hér f elЫи k et b orzol .az ujjam,de érzem lassan és egyre ,érlesebben,hogy me,gh,ai~o~k én is, .ktif akulitan,búsan és rútan.

Kászálork. ,k7 І х у sún : m é g , és lázas suttogásokizzruak ilánt tnéző nagy szememben,

de n,г u o m u z д m г

ban 7naár lofpózilkа

ejtés:elér а csönd. biztasan és , kegyetlen,engem "is, engem.

És itt egy bársonyszín, egy .keser ű ékségdereng ,az örök gyürnölcsfákon.

ahogy széthc;jtom györugé гn az ezüst völgy ekét szélét,és feltárom" c, mélyet, a vг ily lenn ,k'dösen reszket,látom, hagy ott is rokon sáhájokkallélekzc-nek ,a .gyümölcsfá,k s a , testek.

És ezüst rétek, damabihátak, folyókhelt+ett a gandalaftdk f ehérlenek, .és fülledt,nehéz, sötét és ё nyú+ б ködökkúsznak a fegyverbe'len cseresznyefák ésa n dk életek fölött,míg ,a szenvedély elas , i,tt L , a láz vész,s az érzétkedc kihűlneJC.

1017

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


És így, rendetlen,az ifjúsáugс m jégbe s hóba rejtem.És így, út végíln,a с sákom in.egfagy .a haldoklás szegélyén.

Еs csönd, mindenütt csönd, ha néha visszanézek,s ha figyelni próbálom, ami talán jöhet még;a tájon elömlött a bor, a nevEitések,s ,az a messzi, gyönyörű zemérmetlenség.

Еs így akár a tenger,egy otthoni rő t hájncul játsziik gaz életemzmel.És így, bár ne;mn is látszik,boldog, részeg lén~ І ekkeLl dorbézolok hallállig.

Kószádlok, , karcsún még, és lázas suttogásokizznak lányátnéző vagy szememben,de nyomaimban már lopózik a sejtés:elér ,a cs~n, biztosan és Ikeigyetlen,engem i á s , engem.

ACs KAROLY FORDf TAsA

1 0 1 8

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


GAL LASZLб

Minden máskеppen van

I. ELđSZбamelyben az író sok mindenért Thiering Richárd úrra hárítja a

felelősséget

Azt mondják, hét város versengett a'-ért, ,hogy a maga szülöt-tének mondhassa Homéroszt, pedig nem volt futballista,

még csak ökblvívó sem. A civilizált ember, persze, csak mosolyogaz efféle csacsiságokon, de azért megbocsátja. Ausztrália ő serdei-ben még ma is élhetnek primitív népek, amelyeknél az író többetjelent a balösszeköt őnél, de a fejl ő dés útja kérlelhetetlenül egye-nes út, végül a maguk helyére kerülnek az írók is és a balössze-kötő k. đserdő különben van másutt is.

A költő vel még a középiskolában találkoztam. Tanárom, akitmár többször megénekeltem, sovány emberke volt, csapott vállú— nem csoda hát, hagy ő is Homérosz-szurkoló volt, holott akkor

már olyan világnagyságok játszottak a néhai MTK-bon, mint OrthGyuri és Kertész II. Mi, diákok, elnéz ő beletör ő déssel vettük tudo-másul, hogy a tanár úr nem a Révész-Csüd ő r hátvédpórról beszélaz úgynevezett irodalmi órákon, hanem a görög költ ő rő l. Mí jóltudtuk, hogy a görög futballsport még gyermekcip ő ben jár, deháthadd teljék a kedve a tanár úrnak és az osztályzókönyv is az ő

kezében volt — nem jó vitába elegyedni olyanokkal, akik osztályzó-könyvet tartanak a kezükben. Elhittük neki, különben ezt az állí-tását bizonyos Goethe-nev ű germán költő vel is bizonygatta, hogyama Homérosz teremtette meg a bátor embert, Akhilleuszt és az

okosat, Odüsszeuszt. És mert lecke volt, könyv nélkül fújtuk azeposz első sorait:

Puszrtító haragját, istenasszony, zengd megPeleuzatának, а ős Achillesnek,Mely bajt a .gárögre ezrivel zúított,Sok bajnoki lelket Hadesbe taszított

testiik repesőkkfcl, ebekkel etette.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Távol áll t ő lem a szándék azt kérni az olvasótól, hogy az idé-zett ót sort megtanulja. A továbbiak során ma J d kiderul, hogy é Ј -pen arra akarom megkérni az egykori kollegáim által nyálasnak.becézett olvasót, hogy ezt se tanura meg. Evesen át abban a meg-győ z ő désben éltem ugyanis, hogy a nagy görög költ ő valóban ezt é sivalóban így mondta. n figyelmes otvaso azonban ráj о it arra, hogya szovegben Akhilleusznak mondtam a hós Achillest és e.2. nemvéletlén. Gyarló neveltetésem az oka mindennek, a korombeliiskolai oktatás elmaradottsága és nem utolsó sórban a már emlí-tett Thiering Richárd úr, aki mindenért felel ő s.

Csengery János magyar szavai tolmácsolták az én számomraHomérosi_ halhatatlannak hitt sorait. Furcsállottam ugyan, hogy ahes Achilles repesc;kkel etette a liádesbe taszitott görogök testet;a szót, hogy »repes ő « általában nem használtuk otthon, vagy hamégis, akkor repeső örömre gondoltunk és nem falánk madarakra.Mint afféle tandíjmentes, nem igen gondolkodtam az iskolában,ezt inkább azokra ihagytam, akik fizették a tandíjat, azoknakszabad volt gondolkodni is, bár célszerűbb volt, ha gomboztakehelyett, vagy kiszorítót játs ittak. A tandíjmentes azonban egy

kicsit állami gyereknek számított és ha csak nem akarta elveszí-teni a tandíjmentességet, nem cselekedett meggondolatlan dolgo-kat, mint "amilyen a gondolkodás is. Egye fene a repes ő ket, gon-doltam, hadd lakmározzanak a görögökb ő l, jut is, marad is, lám,az ebek sem jártak rosszul.

Évtizedeken át hittem a tanár úrnak, Homérosznak és különCsengery Jánosnak is, amig csak kezembe nem került DevecseriGábor új fordítása. Еs most hallgassa meg ezt az öt sort az olvasóis:

Istennő , haragoItzengi, Pédeidesz Akhileuszét,A vészest, тЕг lj soikezer kint szerzett rruinden akih сijnak,mert sokhősneik erős ,Le ~ :ikéit Hádészra vetette,m íg áket miagukctt zsá, г kmán г l u , l .а dögmadaraknakés а kzutyá.kma,k dobta. BE,tel,t hit Zewsz alkarr'at,jaj . ..

Ime, így dő lt meg bennem a sokéwtizedes hit. Akhájjá változ-tak a bajnoki lelkű görögök, Akhilleusszá a h ő s Achilles és a kép-zelet szárnyán repes ő k, utálatos dögmadarakká. Nem fontos,mondhatná az olvasó, megváltoott id ő közben a nyelv, fejl ő dött afordítás technikája.

De hiszen én hittem abban, hogy ismerem Homéroszt.Érzik-e, mit jelent az, ha az emberben megroppan a hit? Ime,

engem hibásan készítettek el ő az életre, én azt hittem, hogy tu-dak, én azt hittem, hogy a tudás örök és változatlan. A repes ő

azonban dögmadár. Valóban betelt volna Zeusz akaratja? Már ab-ban sem tudok hinni.

1020

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


— Én készültem, tanáx úr kérem — mondanám a csapott vállúemberkének —, maga tudja, hogy én mindig készültem, hiszentandíjmentes voltam, nekem készülnöm kellett. Akinek csak kétgyengébb osztályzata volt, féltandíjmentességre bukott és akinekhárom, az . fizethette az egész tandíjat. Anyám ö г г vegyasszony volt,tanár úr, nekem készülnöm kellett. És most mondja meg, mire ké-szültem, ha nem repes ő a repeső és ha Achilles — Akhileusz?

A könyvünket, az elsőt, a Királyi Magyar Egyetemi Ilyomdaadta ki. Hát már a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdának sem

lehet hinni?És itt van lám; a könyvben: Felelő s: Thiering Richárd.Ez a Thiering Richárd sok mindenért felel ő s.

II . ELÓSZŐamelyben Seyfert Ottó tanár úr egyre kisebbé válik és végül

elenyészne, ha tudna.

Említettem, hogy a tanár úr sovány emberke • volt és csapottvál]ú, de ez sem igaz. A tanár úr valóban sovány volt ésvalóban csapott vállú, ha a mai szememmel nézem. Vajon (mi még»vajjon«-nak írtuk a pvajon«-t és azt hittük, ismerjük a helyes-írást. Ebben is tévedtünk.) akkor sovány volt-e az óriás, aki a do-bogón ült és elő tte volt az osztályzók,nyv? Nem volt sovány,nem volt csapottvállú. De én akkor még nem tudtam, hagy az óriá-sokat nem anya szüli, hanem az os tályzókönyv. Azt hittem, hogya tanár úr, ósztályzókönyv nélkül is akkora, amekkorának énlátom, hiszen még azt sem tanultuk, hogy legels ősorban a saját

szemének ne higgyen az ember .Nem mondom, bizonyos tandíjmentes gyanú már élt bennem.A tanár úr nem szerette Ady Endrét és sokszor mondta, hogy kivolna olyan hülye ebben az osztálybán, hogy megértené a Feketezongorát, amely bolond hangszer, sír, nyerít és búg?

A Hartmann Frici ilyenkar mindig nyerített; nyerítve mondta,hogy ő bizony nem érti é s a tanár úr örült a Frici nyerítésének.Én neon nyerítettem, mert én délutánonként már szerettem AdyEndrét és a verseit. Délel ő tt nem szerettem, mert délel ő tt jártunkiskolába és ott nem volt s abad szeretnem. Egy tandíjmentes neszeresse azt, akit a tanár úr nem szeret. Kár, hogy ezt az alapvet ő

életbölcsességet elfelejtettem akkor felírni magamnak, kés ő bb sok-szor nem jutott eszembe, amikor kellett volna. Ezért, mint affélebolond hangszer, gyakran sírtam, nyerítettem. és búgtam. Hia. sa-ját kárán tanul a bolond, viszont szerencsésen tanul, aki más ká-rán tanul.

A tanár úr, szóval, sovány emberke volt, csapott vállú, deóriás.

10121

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1 0 22

Az óriás gyakran dicsekedett azzal, hogy ,személyesen ismeriBabits Mihályt.

— A Miska — szokta mondogatni —, minden írását nekemmutatja meg először, mielőtt nyomdába adná. Elolvasom, a tánmegmondom a Miskának, hogy itt így, amott meg úgy, az a név-elő felesleges, .a szórendet változtatni kell.

Elképzeltük a Miskát, aki szorongva ül a tanár úr el őtt. Atanár úr kezében plajbász és el ő tte, ha láthatatlanul is, az osztály-

zókönyv. És nő

tt, egyre nő

tt a tanár úr, akinek csak Miska a Ba-bits Mihály és ennekfolytán halhatatlan Ottóvá válik csakhamar.Ottónak hívták ugyanis, Seyfert Ottónak, de az olvasó ne csodál-kozzék, hogy nem tanítják nevét az iskolákban. Az iskolák márilyenek, inkább Adyt tanítják, bár ki tudja...

Sokáig nő tt Ottó, már akkora volt, hogy alig fért el az osz-tályban, amikor egys - er az a tisztesség ért, hogy hazakísérhettem.Egy ilyen kíséret megfelelt a jeles osztályzatnak, nem mindenkikísérhette haza a tanár urat, ahhoz a tudás is kevés volt: hinnikellett benne és neki tudnia kellett, hogy hiszünk. Én hittem Ottótanár úrban és csak most látom, hogy csapott vállú volt és nagyonsoványka és kopott volta ruhája és a tudása is.

Ahitattal bandukoltam melletti az utcán és hallgattam. Othallgattam, aki ilyenkor is nevelt, holott akkor még nem fizettékaz ilyen honoráris órákat külön. đ, Ottó tanár úr, éjjel-nappalnevelő volt, magyar királyi állami nevel ő , csakúgy, minta máremlített magyar királyi állami nyomda, amely repes őnek mondtaa dögmadarat, amiért viszont Thiering Richárdur felel ő s.

Mentünk az utcán és a tanár úr nevelt. Egyszerre csak egyismerő s úriember jött szembe velünk, sovány, elgondolkozó sze-mü, sötétruhás úriember. A Miska volt, a Babits Mihály. Nem te-hetek róla és most, utólag kérek érte bocsánatot Ottó tanár úrtól.,de én valóban ismertem Miskát. Akkor már mostohaapám volt ésa mostohaapám újságíró volt, kormánypárti. Ez fontos, hogy kor-mánypárti volt, már csak azért is, mert azt hiszem, els ő sorbanmiatta lettem ellent éki. Nagyon utánuk egymást. Ha Freud pro-fesszort már akkor ismerten volna (sajnos, még most sem isme-rem), akkor talán tudtam volna, hogy a mostohatata azért utál,,mert tudat alatt féltékeny édesapámra, akinek tagadhatatlan kap-сsolatai voltak az ő feleségével. Az ilyesmit általában nem szere-tik az emberek. Én azonban akkor még ennyire sem ismertem

Freud professzort, viszont Miskát azért ismertem, mert a mostoha-apám kormánypárti újságíró volt.

Elfelejtettem megemlíteni ugyanis, hogy a feln ő ttek akkori-ban az elsđ világháborúval voltak elfoglalva és a trafikokban nemvolt cigaretta. Tisztességes ember nem is tudott füstölnivalóhozjutni, ám egy kormánypárti újságíró, mint az én rnostohaa,pám. is,tudott. igy aztán gyakran járkáltam cigarettás és szivaros dobó-

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


zokkal ide-oda... Molnár Ferenchez, Katona Nándorhoz (híresfestő művész volt akkoriban) és hát, a többi között, Miskához is,aki kéziratait Ottó tanár úrnak mutogatta.

Miska nem köszönt Ottó tanár úrnak és Ottó tanár úr nem kö-szönt Miskának. Miska azonban — nagy tapintatlanság volt t ő le —,köszönt nékem. Azt mondta: — szervusz, kis Sajó! Ugyanis Sajó-znak hívták a mostohaapámat, Sajó Sándornak é s Miska azt hitte,hogy nekem is Sajó a nevem.

— Ki volt ez? — kérdezte a tanár úr.Bennem egy kicsit összed ő lt a világ. Ady Endre bolond hang-

szeri Lakatolt az agyamban és a középfokú iskolai oktatás és osz-tályzatom, a leendő , természetesen magyar nyelv- és irodalom-ismeretbő l .

És amig kinyögtem, hogy ez a Miska volt, a Babits Miska, aztvettem észre, hogy Ottó tanár úr egyre kisebbé válik, már csakakkora, mint én, már kisebb, már egészem kicsi.

A tanár úr határozottan zavarban volt és az sose jó, ha a ta-nár zavarban van a diák el ő tt. A diáknak nem jó.

És attól kezdve megint mégváltozott valami, egy hittel megintkevesebbem volt. Talán arra gondoltam, nem tudom biztosan, hogyhány hitet kell elveszíteni az embernek addig, amíg hinni tud?

Még nem tartok ott, még mindig nem tudom.

III. EL05Z°

amelyben az író bizalmas természet ű vallomást tesz az olvasónakaz Első Lányt illet ő en, aki életében jelentkezett.

Sokáig éltem abban a meggyő z ő désben, hogy a gyermeket agólya hozza és valójában máig is sajnálom, hogy ez a hi-

tem is a többiek mellé került, életem padlására, ahol — a többiócskaság között —, egy kávéf ő ző t is ő rzök. Valamikor azt hittem,.hogy a kávé csak akkor kávé, ha éppen abban a f ő z ő ben fő z ő dik.Kombinált üvegfő z ő , ,fezüstös színű fémimel kombinálva. Amikor akávé elkés?ült benne, fütyülni ke dett — alighanem a g ő z fütyült.Nevetni tudtam azokon, akik füttytelén kávét ittak; szegény, el-esett embernek tartottam őket, akik nem értik az élet szépségeit.

Ma már zenekfséret nélkül iszom a kávét, ez alighanem a korraljár.Az Első Lányt, aki életemben jelentkezett Lilinek hívták,

Blankának és Ilonkának.Tulajdonkébpen nem tudtam, hogy miért vannak a világon

nSk, ezt a körülményt igen sokáig a világ, illetve az élet egyiknagy értelmetlenségének hittem és sokkal kés ő bb ismét. Mi, gye-rekek, gomboztunk, golyóztunk és futballoztunk. A n ő k, akik éle-

1 0 2 3

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


temnek e kezdeti szakaszában jelentkeztek, nem gomboztak, nemgolyóztak és nem futballoztak. Fózocskét játszottak, ami egészennevetséges játéknak t űnt elő ttem és babákat öltöztettek, ami mégnevei:ségгsebb volt. Kés ő bb bújócskát játszottunk velük, sötét szo-bában, ez már érdekesebb jaték volt, csaknem olyan izgalmas,mint egy futballmérk ő zés, bár sokáig nem tudtam megmagyaráznimagamnak, hogy ugyan miért is játszom ezt a játékot, miért ke-resem a sötétben a Lilit, amikor úgysem tudok mihez kel.deni vele,

ha megtaláltam és a Lili vihog.Lili fekete volt és vihogott; Blanka barna volt, Ilonka sz ő ke,de ő k is vihogtak. A napokban, ezt muszáj közbevet ő leg elmon-danom, találkoztam az egyik Els ő vel, egészen váratlanul, szintemegbotránkozva. Betértem ugyanis az egyik kiskocsmába, közvet-lenül a sorompó el ő tt. Csúf kiskocsma, piszkos, italszagú, — embe-rek, akik adnak magukra, sohasem nyitnák ki az ajtaját. De mitkeres egy fiatal lány ebben a csúf kiskocsmában?

A fiatal lány foghíjas öregasszony volt, aki rámnézett és ne-vetni kezdett. De miért nevet egy fiatal lány, aki foghíjas öreg-

assz ony?Ugye, nem ismer meg? — kérdezte.Valamit makogtam, nagyon bizonytalanul, mire a fiatal lány

kísérő jéihez fordult, borostás állú öregemberhez:Együtt játszottunk gyermekkorunkban — mondta —. Csó-

kolóztunk is.Furcsa fiú lehettem, ha foghíjas öregasszonyokkal csókolóz-

tam — ez volt els ő gondolatom. Aztán ránéztem a borostás állúöregemberre és megtapogattam saját államat. De ez csupán egykiskocsma-kitérő .. .

Életem három Első

Lanya —egyformán szerelmes voltammind háromba — bevallom most már, sok álmatlan éjszakátokozott akkoriban. Valahogy inogni kezdett bennem jóles ő biztoshitem a gólyában. Olyan szép volt a világ addig, olyan tisLta,olyan gólyafáhér. Vihogni kezdett a világ.

Mi, Emillel — ő barátom volt —, sokszor összeültünk, félre-toltuk a figurákat a sakktáblán és töprengtünk az élet furesasá-gain. Hogy Lilik, Blankák és Ilonkák vannak. Kit ő l kérdezzükmeg, hogy miért vannak? Édesanyámat nem lehetett, ő mondta agólyát és kinek higgye el az ember a gólyamesét, ,ha saját szül ő

anyjának nem hiszi?Eretnek gondolatok vertek fészket bennünk és egyre inkábbmeggyő z ő déssé vált bennünk az új hit: .a feln ő ttek hazudnak. Eb-ben különben még ma is hiszek.

Az Első Lány azonban, aki életemben jelentkezett, mégsemLili volt, nem Blanka és Ilonka sem.

Nem tudom, mennyibe került a világ teremtésekor, de a•r énidő mben egy korona volt a tudás fája gyümölcsének ára. Nem

1024

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


mindenütt, de .a Conti-utcában éppen annyi. Azt sem tudom, kir ő lnevezték el ezt az utcát, talán Conti Ágostról, a neves olasz filo-zófusról, aki rájött arra, hogy a filozófia feladata istent, mint adolgok rendjének végs ő okát felismerni. Bár a dolgok rendjét ésvégső okát nehéz lett volna éppen a Conti-utcában felismerni --de mi, ennyire határozott formában, nem is azt kerestük.

Mi, különben, a Conti-utcát Kontnak adományoztuk, a ke-mény vitéznek, aki (amint tudni illik) szabad halálra kész har-minc nemesének élén Budára tartott hajdanában, ám ott a b ő sz

Zsigmond király fogadta ő ket zordonan.Még deklamáltuk is a verset a szomorú utcában, mi, diákok

— féktelenül és hangosan. Alighanem a szorongásainkat akartukrejtegetni.

Az. Első Lánynak nem tudom a nevét. Nem is tudtam soha.Ott, a Conti-utcában, elrepült a gólyamadár. Aztán szédülve,

félve, szégyenkezve kitántorogtam az utcából. Azóta sok más utcátbejártam, de a dolgok rendjét és végs ő okát másutt sem találtammeg.

IV . E L Ć SSZb

amelyben az író ráeszmél arra, hogy egy és mást kifelejtett el đ -szavaiból és ezt utólag határozottan rosszaltja.

' dő kő zben eltűntek a könyvkereskedések kirakataiból az an-gol és francia írók művei, a színházak is inkábba nagy né-

met irodalom jeleseit részesítették el ő nyben. Shakes;piare kés ő bb

kegyelmet kapottt, aminek alighanem az volt az oka, hogy nemvolt túlságosan jó véleménnyel egyes angol uralkodókról, vala-mint a szigeti udvartartás egyes kiemelked ő személyiségeir ő l.

Az említett körülmények kétségtelenné tették, hogy a viszonyalaposan megromlott a z egyébként rokoni kötelékben álló uralko-.dóházak között és ennek következtében hivatalos és egyházi kö-rökbő l sürgő s felhívással fordultak az egek urához, miszerint em-lített körök helyesnek tartanák, ha az égi ő felsége megvernéAngliát. Tekintettel azonban arra, hogy a szembenálló felek ellen-kező értelmű kívánsággal fordultak az említett hatalmakhoz, az

égi adminisztráció a kérdés érdemleges eli.ntezését az érdekeltekrebízta, amibő l különböző komplikációk keletkeztek.Mi, az iskolában, örömmel vettük tudomfrsul, hogy dics ő séges

új napok várnak hazánkra és ennek következtében kissé megla-zult a fegyelem és az int ő -róvó konferenciák is többszörisen ha-lasztást szenvedtek. Egyes határozottan aggasztó körülményekenazonban átsiklottunk.

1025

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1026

Itt volt például október hatodika. Mi, hazafias szellemben ne-velt középiskolás diákok, jól tudtuk, hogy dics ő ségesen uralkodókirályunk ezen a napon akasztotta fel (é s lövette agyon) az araditizenhármat. Az olvasó meg fogja érteni, hogy mi határozottanrosszalltuk ő felsége ilyetén működését, bár tisztában voltunk azzalis, hogy mindamellett a legels ő magyar ember a király, mégpedignem akármilyen, hanem apostoli király. Tanáraink a kötéltáncosügyességével igyekeztek átsegíteni bennünket a kellemetlen igaz-ságon, nyilván mi sem gondolkoztunk túlságosan. Mindenesetre

együtt ünnepeltük az áldozatokat a háhérrál és 1 legfeljebb azáldozatoknak lehetett kellemetlen, ám ő k nem nyilatkoztak.

No, mindegy. Itt álltunk ezzel a szent háborúval, (mert szintvolt az a háború is), és apró zászlókkal rohangáltunk a k ~rútakon,miközben annak a kívánságunknak adtunk meglehet ő sen hangoskifejezést, hagy vesszen Anglia, ami nem is láts ott olyan egészenbolondos kívánságnak. Természetesen óva intettük Szerbiát is, bárkissé parlagiasnak látszó intelemmel, amelyet még le is kótáztakigyekvő zeneszerző k.

Eleinte határozottan abban a hitben éltem, hogy a háború

igen kellemes inté_nmény. Fiatal tanáraink egy része, köztük a leg-szigorúbbak, bevonultak has afias kötelességüket teljesíteni. He-lyettük foghíjas öregurakat kaptunk, akadémikusokat, protekcióšköltőket, akik közül még tehetséges is akadt, bár ezt alighanemnem tudták róla azok, akik front helyett iskolába küldték. Hor-vátlh Henrikre gondolok, a kitűnő mű fordítóra, aki nem csinált tit-kot abbб 1, hogy fütyül ránk és a közoktatásra. Csengetéskor bejöttaz osztályba, felment a dobogóra, maga elé tette papírjait, orráraengedte szemüvegét és tökéletesen megfeledkezett rólunk. Ha na-gyon lármáztunk, akkor felnézett, homlokára tolta a szemüveget

és nagyon csendesen, mondhatnám mélabúsan csak annyit mon-dott:Szarfejű ek!

Ez tetsi. itt nekünk, ebb ő l szállóige lett, ezt magunkkal vittükaz életbe, amelyre oly sikeresen el ő készített bennünket a közép-iskola. A kacskakezű Vilmos császárnak kellett jönnie, valamintaz erő skezű Tisza Istvánnak, — jönnie kellett a fiatal német nagy-ipar olyannyira diadalmas el ő retörésének, flottaprogrammnak éső szint felsége Ferenc József mindent megfontoló és meggondolóbölcsességének, amíg egy magyar királyi állami fels ő reáliskolá-

ban, egy magyar királyi állami középiskolai tanár elő

ször mond-hatta ki ő szinte véleményét tanítványairól és még sok mindenr ő l:

--- SS arfejű ek!

Mi ezt az igazságot természetesen kédves tréfálkozásnak vet-tük és még mindig lelkesedtünk. Krenkó tornatanár úr vezetésé-vel kijártunk a ligetbe, felsorakoztunk — ezt nagyon katonásancsináltuk, a tanár úr gyakran megdicsért érte — és a bolgár him-

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


nuszt énekeltük, hogy Sumi Marica, okrvavéna .... Persze, nem ér-tettük, de talán nem is lett volna jó megtudni, hogy mit susog-nak aMarica-folyó véres habjai. A törik himnuszt, bár a törökökis szövetségeseink voltak, nem énekeltük, mert azt nem tudtaKrenkó tanár úr, egyébként azonban igen meleg hangon emléke-(iett meg ő felségérő l a szultánról és a török néppel való ősi kap-csolatainkról. De mit várjon az ember egy tornatanártól?

Folyt-folydogálta világháború és néha már nem is okozottnekünk olyan ő szinte örömöt, mint amilyen elvárató lett volnatő lünk, hazafias szellemben nevelt középiskolai ifjaktól. Els ősor-ban azt nehezményeztük, 'hogy szüneteltek a futballmérk ő zések

szerencsére kés ő bb a kormányzat is rájött arra, hogy a há-ború sem olyan jóízű futballbajnokság nélkül. Igy aztán hétköz-na,ponként Hindenburgnak szurkoltunk, vasárnap meg a g y ? MTK-nak. (Itt be kell vallanom, hogy a nagyt ő ke inkábba Fradinakdrukkolt, ez az egyik különbség egy magasabb szellemi szférákbanélő valaki és a tömeg között.)

Mert én már magasabb szférákban éltem, igencsak látszottakmár az oroszlánkörmök és a lóláb is kílátszott. Kit űnő gombcsa-

patom volt, amellyel több bajnokságot nyertem, tudtam sakkozniés kártyázni, egyik reménysége voltam a Józsefvárosi Sport Clubifjúsági csapatának és emellett verseket írtam.

Persze, hazafias verseket. Itt van például aiz egyik, hátha két-ségbe vonja az olvasó hazafias múltamat:

HÁBORil VAN

Gál László III. a. 0. t.Háború van, ezt susogják

A tavaszi levelek,Ezt beszéli minden ember,Apák, anyák, gyermekek.

Háború van, érzem én isS erre szívem fellobban.Háború van, óh Istenem,Mért nem vagyok én ottan?

Háború van, é s én nekemMég itthon kell maradni.бh Istenem, miért nem lehetGyermeket is sorozni?

P'ború van. hábо rй van,Zúgja az egész világ.Ti férfiak, ti erđ snk,Háborúba most tehát!

1027

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


A harmadik A. osztlyú tanuló verse megjelent »Az Újság«gyermekrovatában, pályadíjat nyert (May Károly egyik könyvét),és a Nagyapó ezt i'v inti: »Verseidet már úgy bírálom el, mint abelő lük sugárzó és szép jöv ő vel biztató tehetség javallja és meg-kívánja. írástudó ember vagy, azt hiszem, mire felserdülsz, a nyil-vánosság számára is alkothatsz majd érdemlegesen. De tanulnodkell, hinned kell, akarnod kell, nem elbizakodnod id ő nek elő tte.«

Mindezt azért közlöm, mert jellemz ő nek tártom az akkori kri-

tikára. Mi, a Majtényi Miskával, gyakran irkáltunk egymásrólilyesmit késő bb, most már ez sajnos, nem divat és így sokkal ki-sebbek is vagyunk. Azonban — és e - a másik ok, amiért közöl-tem — megint csak itt van a hit kérdése. Hogy hinnem kell.

És most összegezzük a dolgokat. Ma már nem hiszem annyira,hogy a háborúval valóban olyannyira dicső séges napok vártak annakidején akkori hazámra. Alig-alig hiszem már, hogy az apostoliszent korona nélkülözhetetlenül szükséges volna ahhoz, hogy va-lakibő l a legelső magyar ember váljék. És különben is... legels ő

magyar ember?Ma már azt sem tartom fontosnak, hogy Vilmos császár kacs-

kakezű volt, ám azt, hogy a fejében mutatkozott némi rendelle-nesség, hiu em. Tisza István er ő s kezében sem bízom és az MTK-nak sem szurkolok. Ami pedig a saját versemet illeti ... Ugyan,mi közöm aíhhoz a tizenkétéves gyerekhez?

Horváth Henriknek azonban még hiszek és ez pozitívum.

V . ELC55Zбamelyet csak azért írt az író, hogy az utolsó mondatban

rr•~gemlékezhessen boldogemlékű Jonathan Swift úrról.

J ózsef apánk főherceg volt és hátulról gépfegyvereztette ka-tonáit, ami elég különös megnyilvánulása az atyai szere-

tetnek. Felesége, Augusi ta ő fensége, vaskos Havanna-szivarokatsz.vott, mert akkoriban mifelénk csak а fhercasszonyok sziva-roztak és a cigányasszonyok. Els^szülöttiük tökéletes hülyénekszületett, a többi már nem volt annyira tökéletes. Mi az iskolábangyakran gondoltunk fenséges József apánk családjára és mert

lojális állampolgároknak készültünk, megadtuk a köteles tiszte-letet a hülye f ő hercegnek is. József apánkról azt tanultuk. hogy ő

a Habsburg-hááz magyar f őherecege, hát hogyne tiszteltük volnafenségesen agyalágyult fiában is az apát, végeredményben apos-toli királyi vér csörgedezett ereikben, ami egét en más vér, mintami gépfegyveri beavatkozás következtében, Galicia és Olasz-ország szomjas földjeire csorgott.

1028

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Hazafias szellemben nevelt diákok voltunk és tudtuk, hogy , ahálás haza nem feledkezik meg fiairól. Az utcákon egyre több ka-tonaruhás rikkant koldus könyörgött a romlandó fillérért, merta hazának még nem volt ideje megemlékezni csonkult gyerme-keirő l. Nem tudom, nem beszélgettem velük, de hiszem, hogy bol-dog volta vak, hogy a hazának áldozhatta s eme világát és akicsak lábát vagy karját áldozhatta fel, az is boldog volt, bár mér-sékeltebben. Csak az idegsokkos katonáktól féltem igazán, ő k afejüket rázták, mintha azt mondták volna: nem, nem, soh а többé.

Most már tudom, nem ezt gondolták, csak elkeseredésükben ráz-ták fejüket, Ihogy ők már nem mehetnek az egyre szaporodó fron-tokra, hagy megvédjék Krupp úr osztalékait. Esetleg csak a WeissManfréd úrét, bár neki kisebb osatalék jutott.

Mindenki úgy szolgálta a hazát, ahogy módjában volt. A cip б-gyátasak papírtalpú bakancsot küldtek a frontra, alighanem ta-karékoskodni akartak a b ő rrel, ez állami érdek volt, mert sajnos,nem lehetett egy tehénr ő l két bő rt lenyű ni, a tehenek nem vol-tak annyira hazafiasak. Zsúfolásig megteltek az éjjeli mulatóhe-lyek, a (hadigazdagok érez.té.k, hogy ezekben a súlyos id ő kben nem

volna szép dolog szalmazsákba gyömöszölni a pénzt, a pénznekforogni kell, ez olyan, mint a vérkeringés. Szegények, legszíve-sebben fekete ruhában, fekete gyászszalaggal a kariukon, otthonüldögéltek volna a kályha mellett, de magasabb állami érdekb ő lkénytelenek voltak mulatókba járni, pezsgő t inni és lányokatcsókolni. Ki adjon példát a 7. értelmetlen tömegeknek, ha nemazok, akiket az úristen végtelen kegyelme háborús nyereségekhezjuttatott? Vérző sžíwel teljesítették• hát fájdalmas kötelességüket,hiszen annak a szegény muzsikus cigánynak, annak a kopott pin-cérnek családja volt otthon, gyermekei, akik kenyeret kértek atatától és a mamától. Mi lett volna velük, ha a hadigazdagok nemtudiák kötelességüket, ha példát nem mutatnak? (Volt egy vezér-cikkíró, aki azt írta, 'hogy az emberiség hálás lehet a fegyvergyá-rasoknak. hiszen százezreknek adnak munkát és ezrei kenyeret is.)

Különben azt is be kell vallanom, hagy nem mindig foglalkoz-tunk a háború egyes eseményeivel s ha négyszemközt igen nagyökörnek tartottuk is a dics őséges emlékű Potiorek tábornagy urat,valamint fenevadnak az ugyancsak dics ő séges emlékű uzsoki hő st,báró Szirmay Sándor altát о rnagy urat (akir ő l különben vélem&-nyem a1 а ,? о san megváltozott: megtudtam, hogy kit űnő horgászvolta kegyelmes úr, pompás könyvet írta horgászsportról) és a

hadijelentéseket fogalmazó báró hötzendorffi Conrád kegyelmesúr írói kés ségér ő l sem voltunk meggyő zfidve — foglalkoztunkmás egyébbel is, például megalakítottuk a PIK-et. ez volta Pestiírók Kl»b;a, amelynеk azonban nem s'.került megbuktatnia sem aKisfaludy-, sem aPet ő fi-Társaságot, holott igazán nagy író mi-köztünk sem volt, viszont elnökünk, a már említett feketehajú Lili,sokkal csinosabb volta nagyhír ű Herczag Ferencnél.

029

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Lili elnökn ő édesapja, Patak Miksa úr, közlegényi rangbanszolgálta a hazát. Így lakásuk igen alkalmas volt irodalmi össze-jöveteleink céljaira. бsszejöveteleinken többnyire egyhangúlagmegállapodtunk abban, hogy baj van az irodalommal, az öregekragaszkodnak elfoglalt pozícióikhoz, holott legf ő bb ideje volna,hogy meghaljanak és átadják helyüket nekünk. Addig is, amígiroda1nunk jelesei észhéj& térnek, mindenesetre nem csupán i . .ro-dalomnial foglalkoztunk Patak Miksa közlegény elárvult kétszoba-összkomfortjában. Emlékszem, egyszer éppen a szomszéd lakás

konyhájában kuktáskodtam Takács néni mellett; fehér kötény isvolt el ő ttem, .ahcgy illik egy szakácsm űvészeti tanomhoz, amikormegjelent a konyhában Vértes úr, az ötödik emeletr ő l.

Vértes úr atyai hivatást ű zött a már ugyancsak említettBlanka mellett, aki természetesen tagja volta nagyremény ű PestiIrodalmi Klubnak. Ezúttal éppen mint atya robbanta konyhábaés közölte velem (fehér .kötény volt rajtam, ken emben f ő z ő kanál),hogy amennyiben mégegyszer meglátna, avagy mások meglátná-nak Blanka tagtársn ő társaságában, ledob az ötödik emeletrő l.

Tizenötéves voltam akkor, de még ma is büszke vagyok erre

a szenvedélyes beszélgetésre. Ha valóban ledobott volna az eme-letrő l, aligha lennék büszke rá, viszont igen sajnálatos dolognaktartom, hagy manapság már senki sem akar ledobni az ötödik eme-letrő l. Ez talán azért van, mert a f ő z ő kanalat mindörökre eldob-tar magamt б l.

A közhangulat azonban határozottan megromlott már e'ek-ben az idő kben. Hazafias tömegeink — mi még mindig így tanul-tuk az iskolában -- egyre kisеbb lelkesedést tanusítattak és több-ször elő fordult, hagy hazafias rendő reink kardlappal voltak kény-telenek jobb belátásra bírni hazafias tömegeinket. Megjelentek afő városban az ugyancsak hazafias .tábori csendő rök is, holott Buda-pestet csak erő s fenrntartással lehetett tábornak nevezni. đkegyel-messége, Lukachich altábornagy úr, egy hazafias szövegezés ű pla-káton bejelentette a statáriumot: Felkoncolom... kiírtom .. .agyonlövetem .. .

Akkortájt olvastam az írországi anglikán pap érdekes köny-vét el ő s . ör. A törpék megkötözték az óriás Gullivert. Azok .a tör-pék mindig ilyesmit cselekszenek.

V I. E LŰS Zбamelyben csak azt akarja elmondani az író, hogy minden

másképpen van.

Ezt azonban már sokan elmondták el ő tte.

1030

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


BUR,ANY NANDOR

Az én fiam

,мezítlxíb jár z én fiam,este nem a jdtéktól f áradt,s a nyáron egy malacgént ő rzidisznait .a gazdának.

A város peremén nyirlkos falon

virágzik salétrom álra,s szegény-pénztelen néz bekedvem dúsakatába.

Alnuít töri a szalmaágy,pedig legszebb lenne az éjjel,a végtelent látná be így •csukott gkis virágszemével.

Az én fiam (as•c+a sápadt,nem gömböl д Ρ ~ dled,kerek,

kedvét nem pirosítjákjátékrepülők, heliJcopterek.

Nem nyaf ig mé~gsem, а imaJcatná'l3ta ikézenfagva vele elme g е k,megérti már, egyfanmiá.ik 1e ~szneks jabb~г uk egyszem az emberek.

Tenigerre gondolacsürhe mellón,s megremeg vérszegémy teste,nedves házuk alján a sóhaja,s könnye (L szemembe .

Nem tudja még az én f t iüm,mi lehet ördm. a nyáron,de harcolni megtanítom,az örömért mindenáron.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


BURANY NANI.7OR

Tisztán...

Tisztán hagylak itt,b é Э kés пV шда lат .н а г л а ep¢ ,а parto',kat,A szerelem szép bölcső jéb ő l ábm.os Duit+a sodorjam г astoha ,ki orság alá az aúbmam4at.

Fagyos tiszta .hó a rparton,itt-att lucskos .lábnyamtak z о inог й zennye.

Messzi vagyok már,ne básszum,, hogy a féltékeny meg yuetm értéspatkós pcutákkaltaposott az életedbe.

Egylkedv űn hábloщ

~ keza iésre dudálnak paarancsalón

,az egyenruhás rre~gel '

kGdJbentárvol а szürke gyc raak.Milliák karja lemadiúl egy j e i 1 m e ,

s okos nk п .ugalom,mal tűaröm,hagy be'hálóz a ь д L с ѕ aalázaat.

Hiszerm,, elhagyta okos •ágaimг

а makacs akarat paattanó rüg~e rég,Tai('.rfl er$tm . sem lenne már tibt,aakozni,ha ре п észaes csápjaivalrathadni ,magához fogna szemaé(t.

S érdelkes, Im.ost mégis, igy isа nyaktörő elbukásakmellemre nehezedő ocsolya sx,aga lartt,

s maégi:s í,gy is

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


tabá;n míur тéд ,haat гulrrav ~álltan,

leg.t ёbbször önwn a,gia гm g~+ ö n І eségénelk sarában,

mért btiugyboré'kalna,k а ehér partakért

а Duna etfalyó fekte sodráma ~ ? k a m m a а szav~.

Ti~zrtán hп a g~uk i>tt,békés nV clm boldog lvava f edirп ,2leg rejté.tlyel а mvexteten partat.Nem ta,possa Lucskosralatti !mІ .net,

rruluétá,k süvíbenek,

nem zúgnak harangak . . .

1033

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


ANTC)INE DE -SATNT-EXUPЁR .Y

Utazas a világúrbeR É S Z L E T A K I S H 'E 'R C E G C I M I " 1 R E G É N 'Y B ŰL

K eresztülment a 322, 323-330 számú aszteroidák zónáján.Mindegyikre benézett egy kicsit, hogy elfoglalja magát

és ismereteket s_ erezzen.Az első bolygót egy király lakta. Bíborba és hermelinbe öl-tözve ült egyszerű , de fenséges trónusán.

Nini! Egy alattvaló! — kiáltott fel a király, amikor megpil-lantotta a kis herceget.

A kis herceg pedig azt kérdezte magában: Honnan ismerhetettmeg, amikor még soha életemben nem látott? Nem tudta, hogy akirályok számára a világ igen egyszer ű , számukra minden más em-ber alattvaló.

Jöjj közelebb, hadd lássalak jobban — mondta a király.Büszke volt arra, hogy valakinek a királya lett.

A kis herceg körülné.: itt, hagy hová ülhetne le, de az egészbolygót elborította a pompás hermelinpalást. Ennélfogva állva ma-radt, s mivel fáradt volt, ásított egyet.

Az etikett tiltja az ásítást a király jelenlétében - mondtaa király. — Megtiltom, hogy ásíts. — Nem bírom elfojtani feleltezavartana kis herceg. —Hosszú utat tettem, és elfáradtam, nemaludtam.

Akkor elrendelem, hogy ásíts, — mondta a király --, ugyani3évek óta nem láttam senkit sem ásítani. Számomra ez érdekesség.Rajta, ásíts tehát, elrendelem.

Nem bírok többet ... — mondta a kis herceg elpirulva.Krhm, krhm ... köszörülte a torkát a király. — Akkor...

elrendelem, hogy felváltva ásíts és ne ásíts. — Valamit morgott ma-gában és bosszúsnak látszott. Mert a király nagyon sokat adott

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


arra, hogy tekintélyét tiszteletben tartsák. Nem t ű rte az engedetlenséget. Abszolút egyeduralkodó volt, de mivel egyben nagyonjósagos is, mindig ésszerű rendeleteket adott ki.

Leülhetek? — kérdezte félénken a kis herceg.Elrendelem, hogy ülj le — felelte a király, felséges moz-

dulattal megigazítva hermelinpalástj a s- egélyét.A kis herceg megdöbbenve látta, hogy a bolygó milyen ki-

csike. Min uralkodhatik ez a király? — Uram, engedj meg egykérdést — mondta.

Elrendelem, hogy kérdezz.Uram, min uralkodsz te?Mindenen — felelte a király.Mindenen? Hogyhogy?

A király szerény mozdulattal mutatott bolygójára s a többiégitestre, a csillagokra.

Mindezeken uralkodsz? — kérdezte a kis herceg.Mindezeken — felelte a király, mert nemcsak egyeduralkodó

volt, hanem a világ ura is.És a csillagok engedelmeskednek neked?Föltétlenül. Azok is engedelmeskednek. Én nem töröm a

fegyelmezetlenséget.Ez a nagy hatalom bámulatba ejtette a kis herceget. S mivel-

hogy kissé szomorúnak érezte magát az ő elhagyott kis bolygójáravaló visszaemlékeléstő l, bátorkodott egy királyi kegyet kérni.

Szeretnék egy naplementét látni. Rendelje el Felséged,hogy nyugodjék le a nap. Szerezze meg nekem ezt az örömet.

Ha elrendelném egy tábornoknak, hogy virágról virágraröpködjék, minta lepke, vagy hogy tragédiát írjon és ha nem tel-jesítené a parancsomat, vajon ki lenne a hibás, ő vagy én?

Felséged — mondta meggyő z ő déssel a kis herceg.Pontosan úgy van. Mindenkit ő l azt kell követelni, amit

nyújtani tud — felelte a király. — A tekintély els ő sorban ész-szerűségen nyugszik. Ha elrendelnéd a népnek, h о gу ugorfék a

tengerbe, forradalom törne ki. Nekem jogom van engedelmessé-get követelni, mert parancsaim ésszer ű ek.

Hát mi lesz az én naplementémmel? — kérdezte a kis her-ceg, aki ha feltett egy • kérdést, nem tágított t ő le.

A te naplementéd is meglesz. Majd elrendelem. De kor-mányzásom bölcsessége úgy kívánja, hogy megvárjam, amíg a fel-tételek kedvező k lesznek rá.

És mikor lesz az? — érdekl ő dött a kis herceg.Krhm, krhm — krákogott a .király, s félrefordulva egy vas-

1035

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


tag kalendáriumba kukkantott. — Krhm, krhm ... úgy este 7 óra14 pérc körül lesz. Majd meglátod, hogy betartom a szavamat.

A kis herceg ásított. Sajnálta, hogy nem lehet része a naple-mentében, s kissé már tinta is a dolgot.

Nincs itt már semmi keresnivalóm — mondta a királynak.Elmegyek.

Ne menj el — marasztalta a király, aki büszke volt arra,hogy végre van alattvalója. — Ne menj el, megteszlek miniszter-nek.

Milyen miniszternek?Igazságügy miniszternek!De én nem tudok ítélkezni.Mit lehet tudni — mondta a király. —Még. nem jártam

körül az országot. Öreg vagyok, a gyalogjárás fáraszt, hintó s'-á-mára pedig nincs hely.

O én már láttam a birodalmadat — mondta a kis hercegkissé oldalt hajolva, hogy egy pillantást vessen a bolygó másik

oldalára is. — Nincs odalenn senki sem.Akkor saját magad fölött fogsz ítélkezni — felelte a király.

Ez a legnehezebb. Az embernek nehezebb sajátmagát megítél-nie, mint mást. De ha sikerül jól megítélned magad, akkor val.&-ságos bölcs vagy.

Magamat megítélhetem bárhol másutt is. Ahhoz, nem kellitt maradnom.

Krhm, .krhm ... azért a - t hiszem; akad egy öreg patkányvalahol az én bolygómon is. Hallom néha éjszakánként. Itélkez-

hetsz a vén patkány felett. Idő

nként majd halálraítéled. Így a bi-rodalom a te igazságodtól fog függeni. De a. tán meg is kegyel-mezel majd neki, hogy jól gazdálkodj az igazsággal. Mert igazságcsak egy van.

De én nem szeretek halálraítélni, inkább szeretnék innenelmenni — mondta a kis fherceg.. — Ha Felséged a+ t akarja, hogyengedelmeskedjem, akkor most kiadhat egy ésszer ű parancsot, pél-dául azt, hogy egy percen -belül induljak. Úgy látom, hogy a fel-tételek kedvez ő k rá.

Minthogy a király nem felelt semmit, a kis herceg egy sóhaj-tással tovaröppent.Megteszlek nagykövetemmé! — hallotta a háta mögött a

király kiáltását.A felnő ttek olyan különösek — gondolta magában a kis her-

ceg, miközben tovább utazott.

1036

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1037

A második bolygót egy hiú ember lakta.Ah! Oh! Nini, egy bámulóm meglátogat — kiáltott már mesz-

szirő l, mihelyt meglátta a kis herceget. Mert a hiú embernek min-denki más bámuló.

tónapot! — mondta a kis herceg. — Jaj, de furcsa kalapjavan!...

Ez köszöngetésre szolgál, ezzel üdvözlöm a tömeget, ami-kor ünnopel. Sajnos, erre soha nem jár senki — mondta a Hiú.

Igazán? — kérdezte a kis herceg, mert sehogy sem értettea dolgot.

Üsd össze tenyeredet — javasolta a Hiú.A kis herceg összeütötte két tenyerét. A Hiú, megemelve ka-

lapját, nyájasan iidvözölte.E z mulatságosabb a királynál — mondta magában a kis

herceg. És kezdte összeütögetni a tenyérét. A Hiú újból üdvö-z,lte, megemelve .a kalapját.

ČSt percnyi tréning utána kis herceget kifárasztotta az egy-

hangú játék. Megszölalt:És mit kell csinálni, hagy a kalap leessék •a fejedr ő l?

A Hiú azónban nem hallotta. A. hiú emberek csupán a. bóko-kat ihallják meg.

Mondd, igazán nagyon bámulsz ingem? — kérdezte a kisherceget.

- Mi az, hagy »bámulni?Bámulni annyit jelent, 'mint elismerni, hogy én vagyok a

legszebb, legjobban öltözött, leggazdágabb és legintelligensebb

ember ezen a planétán .. .'De hiszén egyedül te laksz ezen a bolygón!Nem baj. Szerezd meg nekem azt az örömet. Bámulj így is.Bámullak, mondta a kis hereég vállat vonva , de mire

jó ez neked? — És. a kis herceg tovalebbent azt gondolva maga-bari: A felnő ttek igazán nagyon különösek.

A következő bolygát egy iszákos lakta. Ez a látogatás igen rö -

vid volt, mégis nagyon megdöbbentette a kis herceget.Mit csinálsz te itt? -•-= kérdezte az iš'zákost, aki egy rakás

teli és egy rakás üres üveg között ült.Iszomelelte , az і szákós' nekikeseredett hangón.

—Ёs mert'' iszol? - 'kis hér č ég.sek ... — felelte a részeges.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Mit akarsz felejteni? ... — Felejteni akarom a szégyene-met — felelte az iszákos és lehajtotta a fejét b űnbánóan. A kis

herceg .segíteni szeretett volna rajta.És mi a szégyened? — kérde te.Az, hogy iszákos vagyok — mondta az iszákos és végkép-

pen elhallgatott.A kis herceg elképedve futott el.A felnő ttek határozottan nagyon különösek — mondta ma-

gában.

A negyedik bolygó egy üzletemberé volt. Ez annyira el voltfoglalva, hogy a fejét sem emelte fel a kis herceg megérkezésére.

tónapot — mondta a kis herceg. — Kialudt a cigarettája.Három meg kett ő az öt. Öt meg hét az tizenkett ő . Tizen-

kettő meg három az tizenöt, ti,zent э Ρ t meg hét az huszonkett ő , hu-s onkettő meg ihat az huszonnyolc — nincs id ő m újra rágyújtani.

— Huszonhat meg öt az harmincegy, ez összesen annyi, mint öt-százegymillió hatszázhuszonhétezer hétszázharmincegy.Ötszázmillió, micsoda? — kérdezte a kis herceg.Micsoda? Te még mindig itt vagy? ... Ötszázmillió .. .

már azt se tudom mi... Annyi dolgom van! Én komoly vagyok.,nem töltöm a= idórnet fecsegéssel. Ketto meg öt az het .. .

Ötszázmillió, micsoda? — ismételte a kis herceg, aki ha fel-tett egy kérdést, nem tágított t ő le.

Az üzletember fölemelte a fejét.Ötvennégy év óta, amióta ezen a bolygón lakom, csak há-

romszor zavartak meg. El őször huszonпét évvel ezel ő tt, amikor. ajó ég tudja honnan, idevágódott egy cserebogár, s olyan borzalmaszajt csapott, hogy négy hibát ejtettem az összeadásban. Másod-szor tizenegy évvel ezel ő tt, amikor er ő s náthám volt. Nekem nincsid5m sétálni, hiányzik az edzés. Harmadszor ... most te! Mennyitis mondtam? Szóval ötszázegymillió.

Millió, micsoda — kérdez te harmadszor is a kis herceg.Micsoda? Hát millió, olyan kis izé, amiket az ember nélila

az égen lát.

Legyeket?— Nem. Olyan kis ragyogó izéket.

Méhecskéket.?Á dehogy! Aranyfényben ragyogó kis micsodákat, amelyek

a semmittevő ket ábrándozásra késztetik. De én komoly ember va-gyok, nincs időm ábrándozásra.

1 03 8

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


бh, talán a csillagokra gondolsz?Az, az. Csillagok.És mit csinálsz te ötszázmillió csillaggal?Ötszázmillió hatszázhuszonhétezer hétszázharmincegy, én

pontos vagyok, komoly vagyok.Ёs mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?Mit is csinálok velük? Ja igen ... semmit. Birtokolom ő ket.

Az enyémek.Te birtokolod a csillagokat? Dejszen láttam én egy királyt,aki

A királyok nem birtokolják ő ket, ő k »uralkodnak« rajtuk.Ez lényeges különbség.

És mire jó neked, hogy csillagokat birtokolsz.?Hagy gazdag legyek.És mire szolgál neked a ga- dogság?Arra, hogy megvásároljam a többi csillagot is. Mindet,

valahány csak van.A kis herceg gondolatban azt mondta: Ez itt egy kicsit úgyokoskodik, mint az én iszákosom. — De aztán tovább kérdez ő s-köditt. —Hogy lehet a csillagokat birtokba venni?

Hát kiék a csillagok? — vá.gott vissza az üzletember.Nem tudom. Senkiék.Akkor az enyémek, mert én gondoltam el őször rá.És ez elég?Persze, hogy elég. Ha találsz egy gyémántot, amelyik sen-

kié sem, akkora tiéd. Ha találsz egy szigetet, amelyik senkié, ak-kor az is a tiéd. Ha valamilyen ötlet neked jut es edbe el ő ször,szabadalmaztathatod és a tiéd. A csillagok az enyémek, mert énelő ttem senki sem gondolta birtokbavételükre.

Ez igaz — mondta a kies herceg. — És mondd, mit csinálszvelük?

Igazgatom őket. Megszámolom és újra számbaveszem ő ket.Ez nehéz dolog. De én komoly vagyok.

A kis herceg még mindig nem volt megelégedve.

Ha nekem van egy selyemkend őm, azt a nyakam köré csa-varhatom. Ha van egy virágom, leszakíthatom és kit ű zhetem. Dete nem szedheted le a csillagokat.

Azt nem, de a bankba berakhatom ő ket.Mit akarsz. ezzel mondani?Azt, hogy egy darabka papírra felírom a csillagok számát.

Aztán ezt a darab papírt bezárom egy páncélrekeszbe, kulcssal.

1039

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Ez az egész?

Ez elég — mondta az üzletember.A kis hercegnek egészen más elképzelései voltak a komoly

dolgokról, minta felnő tteknek.Nekem van egy virágom. Azt én minden nap meglocsolom.

Van három vulkánom, azokat minden héten kikotrom. Mert azt iskikotrom, amelyik kialudt, sose lehet tudni. Az én virágómnak

és vulkánjaimnak javukra szolgál az, hogy az enyémek. De te be-lő led mi hasznuk van a csillagoknak?

Az üzletember kinyitotta a száját, de nem talált szavakat afeleletre. Еs a kis herceg tovább szökkent.

A felnő ttek valóban végtelenül különösek — gondolta magá-ban, miközben tovább utazott.

G. CIмЕANNA FORDITДSA

1040

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


BUR.ANY BЁL,A

UtcaseprőMama,

míg sók puha bevetet sö гpörsz az útról,mondd, le,ked mit monda számon szűkölőbogár,

s a suhanó autбk muzsikájaottV г фhagyоttszobadnaJc véled °mit üzen? —

Kendőd c u l á halk köd k bap6znak este,

s Cscdk im ~ osolyagsz, minta f eny a fián.

BURANY ВЁг , д

Madár és fa

Sxerte a világon mennyi a rrucumr,s ifn ∎ sszel mégismilyen szomorúak az erdő W k .. .

Repülj boruló v4Ubaл niia kicsi madár!

Levelem Jiullitk; — dalalj, s örülök:mérgezett ágaim kiáltóv aљya nem gyümölcstelen.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


BURANY BÉLA

Dolgunk után

Szavaink szürke kövekké válnak az úton;s apánk, .a tün&dő dő

holnapután mál-cs+ak rétgen elcsendült szavatinkat teli.

Gyere, ülj le hát itt velem e kánnyen rosJca б

е у wua,s nézd, hogy .a pa+rlk ~ bаn a tóra — a te műved —leszб.11t eg7 І madár.

Iszik, s szemeink fényével .a зzám5zyánmeleg távolak fészkei felé repül.

BURANY BÉLA

V čolgyben

o ősz,engedd, hagy itt •a zaj szlélin a fűbenelültessém a bánatom.

Ujja közt hadd m бsszon ha}ng iа ,

s hallja, hogy nékа zól a vadgalamb.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


SAFRANY IЛr I RE

Porhóbаn

Tripыsziky Gézának

A TEMETŐA fiákeresnek nem maradt

ideje felszerelni a szánkót,

oly gyorsan jött az első hó. 0, atemetőő r, Géza és én úgy szét-rugdostuk a havat a fels ő várasatemető hátsó kapuja környékén,mintha egy tiszaparti gyerekseregitt vívta volna els ő hócsatáját.

Nem találtuk a sírját.Nem is látszott temetőnek a te-

mető . Mintha az egész csak dísz-let lett volna egy szép nagy kris-t t-f9hér színna г l о n. M~ ntha nem

~т

alóságо

s hullák rothadnárzak,neкrl valóságas csontvázak kcr-І iaanának a porhó alatt, mélyena földben.

Hóból kibontott korharió keresz-tek, megbolygatott, halottaknapikoszorúk és félremozdított ke-resztrekötözött virágcsokrok ma-radtak mögöttünk a hófúvásban.

Tegnap megkérdezhettük volnaaz anyját pontosan, melyik ' sor-ban keressük a sírt.

A tiz~nikilenc Éve korában elhuny tTóth Józsit

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


AZ ASSZІNY

Hetvenkétéves az asszony. Há-rom ~lánya a világban. Jóska a te-mető ben. Az ura is. Isonzótól rok-kantan jött haza. Tizennyolcban aspanyol idején ment el. Es azasszony felnevelte a négy gyere-

ket.Most disznót etet. Gézával az

udvart nézzük.Megvan még az eperfa is. Har-

minc évvel vénebb. Agai teleraj-zolják a hófelh ő s eget. Minden ágtő r, szigony, bütykös könyörgő

ujj: ostornyél, fénysugárkoszorú.Amikor a fa fiatal volt és lom-bos, alatta pattogott a vés ő a kő -ben, szántott a fadarabban. A

szomszéd Gyuró ott sündörgöttJóska körül, ha köllött, ha nem.Ki is nevezték a többiek Jóskainasának.

Megvan még a vasfazék is akút mellett.Еs a góré is. Lécrácsa mögöttmár feljött a koraesti holdkaraj.Fagy.

A góré volta színház. Még je-gyeket is árultak. Kiöltöztek, ki-

maszkírozták magukat a gyerekekés színházat játszottak. Hej, voltis nagy riadalom, ha az elđ adásalatt Jóska teleszívta a vasfazék-ból anyja méhészfecskPd ő і ét és a!éice(с k+ö ziid jó1 бссs ќ ј І tІ aszereplöket! Gyuró, az inas tán-colt örömében.

Csengő leánykacaj, méhzümmö-gés a csendes udvaron. Á kamrá-ban mézeskannák sorakoztak, a

házban meg az almárium lapjánmákoskelt lapult a törölköz ő ben.

Tóth József: KYaüa рálcas eо nlber

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


'1 ~1 e k ~ rbart v i 5 s п fl г t

l в г п é н egónyebbek н а

-,Ígérettet, t emét а Н $ > r o z л t t . > г в !link aki и а н д п ? . l ; s z 4 i т e t . f le I T I

5Yh# aötmk*lг

fejé nё Z в t t , . в г г ~#,, твпа •eKr1 ►

ttst magassxtet њ tš 1itni,''с V і r ~ t đ sr з ak;а в г г ~ 4 atatt т~$..~ ~Ateijsrilés

T16tđ 16м

o d a, ahonnan 'а -.

ő t d цeretö. f e1 .ka k đ z é n f C . i it vetit.a elIn á fóldда 4~

azért;k ő и ~teite' `. і s а . fiát,. mertr r i і C đ г~

:~y sta

,j o b b , t І sг t ё 5b ` й il д gbё L e k v i lfц t і : ,

tft s k i tudja,а 4 ••~ v ' 3 г а т а

"vrva kézzet r~ ` ; • ne me elё keп y : drg и ;óúdkё t .

tudja í г в it ő l kim,ф i , t e , ó tvesztesek csak mi

benne tе s t ч ё г ket. b 8x l i t t l đ r i yцg и n k o t м в ~ Z 1f і r o k , п а р г в г~

;nek •гп 6о

fё t : d г з yo m в г utbzza.hogy 7

A H Á Z

A befejezetlen kalapácsos em-ber a gangasztalon áll. A szobá-ban Jóska szobrai.

A konyha olyan, mint akkor,amikor a nagybeteg Jóska Zág-rábból hazajött, benne feküdt, ésmár visszahullott a keze, nemtudta; az ágya szélén ül ő Géza-gyereket lerajzolni. Talán azótasem változott ez a konyha, amiótaelđ ~ zör a falra került ez a fel-iratos falvédő :

»Férjem szereti a vizet.(Ha nincs pénze s más nem

[fizet.)«

A hetvenkéntéves asszony ül aszéken. Eldicsekszik Gézának,

hogy már öt unokája van. Eselmondja, hogy a lányok meny-nyit piszkálták Jóskát az aktok

miatt (így mondta: aktoly), deJóska csak dolgozott tovább és

annyit mondott:— Mennyetek a dógotokra.Ha az ember így ül a házban,

eiákerülnefk az ereklyék.

A Z UJSÁG

A négyoldalas Sentai rJjság

1935 június 12-i számának . har-madik oldalát nézem.

Nagybetű s cím: »Többszáz szo-kolista részvételével fényesen si-

került a sentai szokolnap«.Ugyanakkora betűs cím: »Szí-

gorú rendelet az utókata meg-dobáló rakoncátlan gyermekek

megfékezésére« (rend đ rfđkapitányirendelet).

Fenn a jobbsarukban:

Ez alatta HIREK-ben egy rend-ő rkapitányi felhívás és egy rend-ő rségi hír között (Ki kell váltania halászigazolványokat«. »Talált

nő i táska«):»H a; l á 10 z á s. Kedden hajnal-

ban hosszas szenvedés után el-

húnyt Tóth Jóska, a fiatal és nagyreményekre jogosító szentai szob-rász. Temetése délelőtt 9 órakorlesz.«

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1046

A SZ Ё N D A R A B

A cipóvégek gazdátlanak ma-radtak a házban.

Azelőtt, ha a part felé tartottkimért, hosszú léptekkel, ritkánmáradt el kezébő l a hatalmas ka-raj mézeskenyér, vagy a ropogós,gyürkés cipóvég.

A gyerekek tudták Róla, hogymit tud. Becsülték. Nagyon sze-rették. đ volt a varázsló, akinekszelíden engedelmeskedett a dió-f l _ ~ amab, akárcsak a а бdarab. Mértné hallgatták volnа szavát? Na-gyobb hatalma volt a világban,mint a káromkodós, pofoszkodófelnőtteknek. Talán még a ma-dn.rak nvPlvé+ is tidta! A c *'d i-

rа b mindig ott volt a z~+ebélben.

Hej, de nagyokat lehetett nevetni,ha od 'állt valamelyik szép tisztadeszkakerítés elé és rajzolni kez-dett!

Homolya Laci bácsi kerítése isígy fizetett rá. Milyen nagy N» 1 taz üdvrivalgás,i amikor a lelkespublikum felismerte a rajzban azöreg fürdőcső szt: Torma Sándorbácsit.

Másnap Sándor bácsi meg szó-lított az utcán egy öregasszonyt:

— Te Luca, ha én egyszer meg-fogom az unokádat...

A TISZA

Az ember, akinek a levél szólt,az utolsó levél, csendes, hig у adtember. .z asszony, akinek az utol-só levél szólt, ruhateregetésb ő ljött le a padlásról. Gyereküknincs.

— Itt neveledett mind a Tisza-parton. Csak éppen enni és alud-ni jártak halza...

Tóth Jóт sef: A barát

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Тофн Józ sю f: T4szaр aa -ti eta •

Jaj, Jóska, mé3г а lад : s г ...aladtIi a Tiszára ...

Nagyod szeret-te a 'gyerekeket ....I1iikt.оrette alegjobban . .

Mindigvótak .

Адј on, nenu sy

húsz dinár't, malj d,vesъ E C !fát . . Majdrrveglátja mit c:+:ná-1ok magѓ nak .

Ü1üctik а tiszapar-ti házbad.. Ködnyee-агети aiiэ,zony kezé-ben tartja az e a -nlé-ket: tüvis+kaszorúshalászarcú krisztazs-fejet...

A L EV Ё L

Kedves Pityu !bá-tya .és Kereszt A-nyám!

Bizony már ideje,hogy maguknak isírjak valamiс :két, desajnos, el lustálkod-tam meg nem tudom

a címet sem! Remé-1em megboсsá~ 'ta-nak?

Mi újág odaha-za? hideg van-e,mit csinálnak, talán a Sögorom

nincs is Zentán? vane munkája?

Itt esik a hó és hideg van, énmeg már hét hónapja fekszem,

először kaptam sziv burok gyula-dást, aztán izület gyuladást, 'és

még mindig élvezem, sajnos, márpedig meguntam allaposan.

K. Körő szt Anyám! voltam egyhonappal ezelő tt »röngenen« ésegy pár nap mulya megint me-gyek, lefényképezték a csigolyámés .most megint, majd a 2 képet

most össze nézik és ugy kezelnek,álitólag »Reumatikus izület gyu-ladás«om van, a csuklók nem mü-V kбdaek rendesen és állandбаn fáj-nak, most volt épen itt az Orvos

és már nem szedem a porokat,

gyedig 340 felül vetem +be, és megengedték, hogy egy kicsit mász-

káljak, de természetesen a szo-

bában.Hogy vanak, mit csinál a Luca

mama? fáj-e még a lába, hideg

vane Zentán, mit csinálnak? a

együtt

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Kollerék meg a Bözsenéni, Matyibácsi, Jani bácsi hogy vanak? ha-ragszik-e még a Koller Eta rám?mongya; meg neki hogy ugyis csakén leszek az igazi öcsé és ne ha-ragudjon.

Mit csinál a Pityu bátyám azazáógarom, athon van-e. Tisztellemés becsülöm az öreg Koller so-

gorom, mert a rokonság közzül habár keveset is de ő adot vallamitmikor utaztam, és ennek igazánörülök, nem fogom ellf elejteni.Most tervezik Apámnak egy gyö-nyört sir emléket, ha Istenségitmeg is fogom csinálni.

Most nem járok iskolába, majdcsak júniusban megint, az isko-lában engem Gömbös-nek hivtakmeg Tattárnak, mert volta Szin-

ház részére egy hatalmas Kapitollmodel kell késziteni és még aztr.,ap átt srг áLitactii, én elscбibicz j ám-tam és azt a negyedikesek csinál-ták, de nem lettek kész, már csaknégy óra volt hátra, akor fell hi-vatott a Prdfeszor és minta, hogycsináljam, azaz próbáljam én is,én irtó gyorsan megcsináltam ma-gam egyet és szépen, mert papir-bol kellet pozitivot meg csinálni,

akor be hivtak az irodába és azIgazgató meg dicsért, minta hogyilyen csak Magyar lehet, ellenbena kolegák meg csuloltak és gu-nyoltak, ha ell mentem munkám-tol akor össze rómbolták és énujbol keztem, tudták, hogy ugy-sem mondom meg a Profesornak.

Most kaptam itt egy gyönyörűmű termet, de sajnos nem használ-hatom most.

Már ugy szeretnék legaláb egykicsit dolgozni, de még nem en-gednek.

Különben minden jó! koszt ki-tiinő , van saját szabárn, és Мű-termem, fürdő nk tusokal mindenszombaton meleg viz, szinház, Ká-polna, sport terem, patent gő z mo-

soda, tető terasz, lift közlekedikle föl, ez mind itt ebben az épü-letben van, négy emeletes, mindenjó! Csak rengeteget kell tanulnielméletileg.

Csokolok mindenkitJóska. T.

Cimem:Konvikt. Krivina.Tvrtkova 5.3.Zágreb.Ez a levél több mint egy ri-

port. Ez a levél meztelen okmány.

A Z O R V O S

A váróteremben egy férfi voltelő ttünk. Utánunk még jöttek be-tegek. Egymásután. Sietnünk kell!

Az orvos emlékezett Jóskára.Krónikus mandulagyulladást,

vesegyulladást és súlyos szerviszívbajt mondrott, amely sokizü-leti gyulladásnak volta következ-

ménye: Igy jött haza a zágrebiklinikáról, és ez vitte el.Erre emlékezett az orvos. De

azt elhallgatta, hogy ingyen láto-gatta a; súlyos beteget. Nem em-léikezett már a eak vigasztaló p Ρzó-

ra sem, amit a gyógyíthatatlantizenkilencéves művész hallott íő lea halálos ágyon.

Az édesanya nem felejtette el.

Tegnap a konyhábai, amikorszemtő l-szembe ültünk, elmondtamég azt is, hegy az orvos soha

nem forditott hátat a betegágy-

nak. Hátrálva k đ zelítette meg azajtót és még az ajtóból is mondottpár j ó szót, vigasztaló gondolatot.

1048

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


AZ AL OM

Még most sem szűnik a hóesés.NaiJyokat csúsznak a lovak.— Még ma fő szerelem a szán-

kót -- hallatszik a bakról.( Јбaka után egy év rcnúlva Ilon-

ka is meghalt. Veszett kutya ha-rapta meg.

Ekkor álmodta Simon Böske,hogy a töltésen, a végtelen tölté-sen, tark¥átrú cirkuszoskocsi dö-cögött. A saroglyában Jóska és

Ilonka ültek. Еs lóbálták a lábu-kat.)

Zenta, 1957 december 3-án.

1 0 4 9

то д и ѕ е f: на (ј а в оk

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


UR.BÁN JANOS

Szemére hajtja keг

ét...

Hamvas hajávalnem takart a gép,

a fény elé Qillnti,lelkét már kendő benbékíti az a ikép,

amit majd egyszeraz unakk köziil , egeik1lekváros szájjalszeretetbő l befeketít.

Még neyn várja a ~haUlábtminta mesél ő néniak,néha egу mozdulatajelzi, hogy készülódikу х а а ј hovd — ,nyugi о mra —s o hatvanból negyvenet

békésen pihentetne,hogy k& nyebb legyena szíve terhe .. :

Mikor egye4ill vanvagy csak én látom,szemére hajtja kezété s , állmadilk; engemethalk szavakkal első nekvisszacsákal a világras visongó véznaságomilyemkor újra Ј -аеgbocsátja,hogy eljusson mánk kétrégi kis bölcső ig,ringásuk bennemis két öcsémet ő rzik,akikkel • engem is féltett,hogy ne jussak ela füstölgő punkacsóig.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


S hiába minden félelemfájó gondalattа imegformáldent b г nnünka kimert nagy érteUem

s én most megértem

anyámг em taUálUkozhatatt

nmagával a gépben,

— a fényképnek nincsen

fájdalomfoltos szíve — .

s nekem nincs több er őm

mint e rezdülő hangnak,

hogy megf orrnál j ~am az aní)áhk

között örökaké él ő alaknak

s nem trnásnaJc, nem a világnak,

csak visszahulló ma,gamnák.

1 0 5 1

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


A,LLen Churahdи rmerikai iro-d. Г,io п nt,öмbém:és¢ 1eimba EugeneО'Nе i б d ь )ber-ёкЭls dmÓ — szá-zadunk lielgnaigyoibb ame+rCkadдгáтг 4 ј 1 r ó p l a У letiéneSc egy ► :1 с

leigkev.ébé isimemt szakaszát. 0Ne?,11 1955-~tren пnе ,g4va'Lt, de managyaьb érdeб al~ésse1 fiardulna б cfe,i ~ éje;, mint valL,.lha. „1;ios гszu utaz éjszaбcában" airnü кLrám•ájávalnem•rég mégе gуsmer юlnуer*. е aPwLi. tzеr-t~iart. Ezt a drá ~májtcaak mоat miultait!ják ibe, mert

megbiiltdttaV hugy ёl,etiéibe¢i sг in-nehazzák.

ALL.EN CHiTRCHILL

HosszLi út haг afelé

táj:áin Buоnas Aires kiköt&le-gyedének LPaseb idi • JtuLk

nevü észélben „1Vbatráz-apura" mё- -R ~en bár mívködübt. A 1egs.zörnyű bb1 І е ~р vaPt, г almi гt ibalygódк va:ahaf i l s а hátán hord>azatt. М:не yt atrngе réa.zelk Buenos +Al`_lretslben paa ~ t-raszbak, аg3nen:e г s ~ en а „ 1 V L з ~ tmóz-operálba" rohan І tak, rnert fiultapdb-nasa, egY paoa І vos hdllaevd г us, hosz-szú évek balpasztaat a4aprtán. ј ó1

tnzdta, holgy m'ndem bengerész, talkinléhány 1lкínapat цball és по nl~dkülа my+il t ј engiemen tiш lltö ~t t , féktele1r1 ü1ѕza'badj ~ á г ra а~ged д tssz.atf,ojtдtt иá-;gya ~t.А Ilgbnц j ,saháswetm с v a ' _ I t гáгиа . '1 V L i l ъ -den idő +ben, akár élj+jel, г a а ár nlaip-piad iba sarcú д г ш г и а ' i' i э~к ü1-tik benáve, '~, ~ benglaren á'téLt ; l~áland-b a l ' l k a r t . e r r e њélk, hlheteKfem 1rn,é-nyelké -~ke>zlbek, t lát ' txnásanká.rtyát vedék vtal;y ergy ~ sz егűe'1

csak szІ szibe' útsztaik. lVL°rl к lemmsapvolt nékvány ~~иe~r~P x e t d , é 9 y . гlegi~k~ъbutcalánуal rlilábt; 'alk'lk!ben , в оbа -sern v&tt hi г áály , A 1 ј Ј osszú $akrál ,v7sszathért ' t teнgérészetК á1eQt kí ј л á ј-tak, т r 1 , ~ ` г ritd!Éivféle: n& , :és м а „ t P i ! l l a r ц rcáx-ape+ra" , g o n to é . ? r i aiз г a r 1п l у г а l 1á'tatt el гmiлdenkit, amilyent

tkívá т vt. Akadt otbt nb nvindervkli íz-léséne& . Az el;ső errrё'.eti notibábanpedig még jol~baln felldьotgtak а vá-gy:alk, mert tfurcsa, die gа г , hgylél І в lтnes és leleményes emberekmár 191 Đ - г b е t1 polпagr*f cfil l¢nekketiQ á ~tták iii а délatmеr11katt k:kötöп rá-r osdkat, hafbáс atkkor a mozgióфém гy-képezlés mé,g gyerme l k l з pő ►ben jámi;.

A „мa ~tráz-apema" endégei kii-zб tt m.:nd°n rendű е 9 rantgú tenge-m éаz akadt г а ifö!ldkerekts'eg nі гnde,narszágábal: törёk és .svéd, апу . о гl ésné, т nelt, fi. tő és .fedё lzetmester, gé-pész és kоranánўo9 ,. Akii látta ё tс gtа 1Vlatráz-aperábsn bánљomog vagyhalDabta, lárnválj+uk з t, az eltső р Ф 1 ~ а г

nabban azt th1`_hette,-. hagy Dan.beТ'akbáп vak vatgy va1arh~l~en végtső -kig r 1 a Í ` t u u r a { l г isi ta sz12 ijdiralbcuak egy іkjelenete játsг л i d l ' . d 10 eWtJbe. Am aNlatг ,z-арег :а : s к p hase n; . erm;lékembe-tett jobban ,szinыzла

, millvt akCю. ,

. a п r l t k оr egy šz kњsyá!11ú, 'feketeha-jи , а plbaтrlftatt а п + си , ,mlaiglas fiataláщeг kai 1 э u h t > б kádоt 5bemrne. Ez azifji'i 1910-ben ёs 1911-ben ttörwvеm ґ -д ё g voat a 1VLáfi,rQz-apéг ~ p а n. 13.er.1d-s~em`nt ~z é g F ; e r c 1 ` : , wlJt iaimelyЛiésztáknál, .fejét- f г а dtа n kezére ttá-rnaszltabta ás п natnóz slzittkakat mbr-

1 9 1 0

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


gott üres polarába иауу beteg ver-seket s'zaп т alt а 1pohár fiö ё tt. Amii-kor ped: ~g v amely:l!i utю a гlány kb-zeledebt fе '. г Е , ј e , — rrnárpedii,g mind-anmy; + an szerat té гk, mirt szép éss т.emrevadó vált — utá'.fkoт~va talp-raugrott illtasžítofita тауга me1Qő1 anő t és е rasт.totta szaokkal. Utá-r.a részegen а rntéshez tántargott,odacsapta pohanát és felordított:,,Adj whisk л t, ír whiskyt adj!"

.at eszteпdđvel később ugya~r-ezdk a szavak hangzottak el

n,ie•lő tt legördült а fügig ny wgyan-e z 1 L L j ú д а •атá áт а г к utк r : г só felvoná-sa végén. „нas,szú az út hazár ~ g"volt a dráma ,círne és Geme O'Neiiírta, aki késő l~E.ugene О'NeiiQ né-vetп több Fulitzer díjat ~ '1s nyert.I.radamn.? páQyafutását 1936-bam ko-rcn,ázzák meg szianboliikusai1 az

irodalmi Nobel-dijjal, Amerikia ésaz І g.ész vylág pedi,g századunkegy~rk legnagyobb drámaírójáл m a ktef.~nti. „Amem:kána ј k ő ' ő tte isvolt színháza, di a drámát tőlekapta" — írt róla egy .kr г : г 9ik І Ј ѕ a.O'N&nd, m'nt driámaíró azok krözéа renclkívül ritka szе mié іlydk közг

tartozik, k'krő l bízvás t ё ~llít!hat-j•uk, •ho г gy „egyetemes . drámaár/lk".О г lуап drámaírák, aжlkmek műveineimasak hamájbarz, r.rtim az

egész v1lágan is érdek'.ődést kelte-nek, mert mI' linütt egy ~ farvreámid őszertie'k. Е г b 'ьő '. а :г е г т г р о т `lbólс L а а m к eg,y versеnytársa volt k~tár-sai között: George Bernamd ѕhaw.

O'Neil 1955 novemberében haltmeg, s é1etéclek tíz utolsó eszteri-деје tragfkusabb volt bárrnelyidrámai hősén~k .é5eténél. Megérteez edlsrrrerést, ha?,'ala után ped'(gndnd ujabb és ujabb ellsrner г ésbenvo'it г 6 в ц е . Bízvást а 1:'íthahjuk. hogy

ma, legalábbis Amer'kábarr rajon-ga nak m'nden darabjáért. Két drá-та ~ ј , а , „Jö•n а jé.ghardó" éas „Hasz-szú út az éjszákámьa" hiletetlensikert aratott. Most azt tervezik,bogy az egyik tekintélyes newyarikiszínház több idényen гaereszt•и 1csak O'N•em ц l darabjait mutatja be.Megt&tént az i,s, — és ez is nép-

szerű ségét bizonyítria —, hogy kétdránváüát aperetté alaklbották át,amit b :zоnyGma nerrr esigieid'ett vmal-na meg, ha rrrré~g 61. Ső t nil tbbb,„Jones csáaszár" című drámlгájit ba-1et`.k ~tit tits előadtátk.

Ma sokat ínп a Q i Đ'Ne'1 д х '51. М'тд =ananсsodálattal és bámulс ibtalszóln,ak „a maderm drárna •titánjá-

ról", aki „ barzangást kelt nа

gyságá-v.a,". lAm úgyszálván senki sem íré І etériek 1eigdёn г b г ilbb sг r F~г s¢árá1,rharos ifjúnágáтó'1, senki sem ír azt ifjú Gene О'Nd:ilг г о д , aki -- ntiї- І І tahagyan kéљ ő maga mondotta-- „mint valanv: gentleman szálltiartra Buenos Ai ~ гes+bem és mintizi~g-vérig csavargó végezte". Ajámbor l~:ikek egys+ze.r ű en niegfe-1 e кlkeznek arró+l a fontos kő rü,l-nќnyrő l, hagy •ez a Ndbel-кY í j ~ as író

ilf.jú ko•rábarrг

as aг

varg5 és kam'amdorvolt, és „ez élet perem&e" kerültem ,ьerektael: önként k о т . о в l•bettzülliatt а ' 1 aКokkal, uhcal І áryoklkз l,i s • z Гákasokka г l élt együ`1t. PedH:ig п т -pen, erbb ől az idő sz з k'bó•1 eredmocJkе s Spiráaói; éppen ekkar szer-zett ifontos i.smtereet a в г о н е г + ет-bari psг ' charől . LьbQm n а • б ,у mér-t ; Ć kibe,a Gorkiijиa ет'ékeztei.

Aki meg а к а п ч ј а tu3nmi, milyС rre ч r ё k ű z t і ák a fiia ► taQ 0'Niimblt, a ј о

házból való •ilfjút, hegy csavamг gótetigerész legyen, alVass~a el vagynézze végtig „Hasszú и•t az éjsza-kába" című dr.úimáját. Е!bbexr а

drám`bз .n а legapróbfb és а leb-srёrnyű ,bb rész'.etdg bemutat-ta с sal•ádja életének egy п ' а г р -ját а р ј а yara'_6&ában, New Lon-don mellett, Comneю t'юи•t álllam-&н1. O'Neimi apja k0r ~ uak eg:ktegnag,yabb ramar. ґ l k m u s szíszészevolt, di „lбsigalb" ґaёlsе j ю és vi ~ se'_-kedé3e mögött ,а sze;gényháztál va-1 о félelem búj:t meg. O'Neiilml nnvjanem va't színészrr ő , csak a•rrá г l áb-rá.ndozott, hagy .saáit ,házat szerez.Gyű Pö4te а színbrázat, di férjekényszerítette, hogy e kísé•rj е vég-tele.n turґlё `_ma, amе lyekerr а társu-lat mindig ugyanazt a darabot, aGráf Mк rnte CІ и ,: s Ф o-t admta. Rёsz-

1Q 53

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


iben e~ért а mo,rELum rabja 9ёtt. Ajövendő Ndbei-díjas bát.yja idüы takkohaLista volt Éas beteges éliveze-tet talált abb.an, hagy öсcse fe~,ébeinkus és Iьam;.a ~ sztsó g г ondalatakattesse. Afi:iatal Ge й .ie-re n'ag,y

ha'tással, volt dadkja is. „Még ö téи е в oltlam, — mesélte - későbbO ' N e i i , —, és ,ez az asszorly rrLár-its szörriyű iéntitrorbénateket ntie ~s ~ б lt,1 еginkább Ibarzasztó gyi.lkasságak-ró1..."

Mimid~ anvel!lett az О'Ne1)L1 rsail,ádtagjait mély cs,a1!а кl szeretet fű zteбssze. Gene 190G Оszrén — raiényte-d e n - k e L l e t l eet5r 'tkozott а

г у rinrcetcrili еgyeteп rLre. Mint sokrrnás ifjú, iha а szoros іcsradi. kö,te-1 ékыи kies ik és egyszerre meg-sz јkъ ik а szwliői te'kintélу től valófi'vg,gése, az iifj І Genw is ivásnak

adta magát, és „na,gyza'n~

i" kez-dett. Gyű'liaLete kiit ю І riedt rrv'nr.lennévei.a nevez•endő teik' ► .atéilyre. І у у у

látszik, azok közé az itfj,ak kбzétartozott, akik ne!т kéipesek г с .в о -dála.tuk:ra mréLtб fe'.nő ttet ta'. г а " мii ésezért mcggцű löd.'k az egész vi ~lágat.вá rhogy tömténг t ' i гs. az lifjú -O'Nel!lth aaвarasan k?dcыá .az egyetem-~1 „ а tanulás te~e.s е anyagо lё sа2 r J ' а + t".

Nvvel ké+sőbb megn б -

s r ü ' t , mden iii szerint csakazért, hagy dacá'ijc г o а világa1. На-zassága film volt hosszú életű , а в г з к

néhán.y hónapig tartott. Után ~ aHanduмas dzsungelijeљe ment aа a-у ° - + keresni.' Ebben az iddben; Jack LoпdcrA,Jaseph Conrad és Rnzdy ~ an d K rinigvartak tegk.ediVesilbh írá.i. Hcni r u- .rasti utazásrd késđ ьь ezek~trn ridta: — J:aick Lnnbn regén' - i * h ő -s&hez hasanlló erđs és erő sz Іkas

d e;;ény -a1liamt,am lenм п

, azt ar;ra~

r-tam, haх v ö!kiPi' ~m erыёvel trörjekutat гт gатмгак ! — Am Handura г s-iІ у n к a s , ~lk C lznínvae г л k гban. volt nészeé s unadrmas keres г мbю n nem,bб tетőarany után. Megkapta a tr ~ápusi iá-zat és hat hć rlap múlva kén,ytelerг

volt visszatérni hazбjáъa, hagynъ e;ggybgy п z ~l(jon. Egy 2de ј g apja

ügynöké vю iLt, di hauuarоse erreis ráunt és családia rnegr őkönyö-cLésére matróцkéп,t felszáill:t egYnorиéig ha+jб ra, а .теlу útban voltБul°nos Mires ,f dté.Đ'NeiiL1 rég irodailnvi г р á!lya ►futá-snak ets5 napjai:bari is oг yasL vtsz-szavciat és tаrtózГ к adó volt, hogyд ~ г а l 1 г т l г kivés ember merésze!lte meg-s z : ó 4 гítan i иа

!gly besг ѓ л І getést kezdeni

veyle. — Amikor meig'lsme,ntemO'Nei&bt, — emil keiztk vissz+a BcriDe Cassare kritdkus —, tragiikus ésméltáságtelljes szemé]yiség volt ésbr'zon.yára legszívesebben amt mond-ta vaLna: »Ne haragudjon rám,hogy nem vagyok barátságas, ditudna ke!11, hogy éppen most tér-tFam vissza a Pako '.Ьá1!" Egy dalag-rá1 még s an;irъ diig szíve.sen mesél;t:a tengeren, töltött életér ő l .

1V 11 ia1dig szerette a tengert, a teta-;gier rrLirLdiig vonzat ta. A m _ nt AnnaChristie című кLrámájáiban 1 Đ Jfej ~et-te, ez részberL un.agának a tenger--r, Teczger Vén Ömdö g к .i.aekvonzáeiraje volt, áirn mindenekf 1-lett xnég~s az egys,zerű tengerészekvonzatták. Ik voitak az eds đ em-berek, alkikben . .gyönyörűségét lel--te. — Nem romlottak — mondtarólwk késđbb. — Jбindulatú, bátorlegények valtak, т:nderi h&rAÖdés

alélkül. ѕakkal jabbGcг

szerettemёket, rrn'4 ti t а faj уtáлъbeLieket : đ szán•-ték, hívek, nemesek. Zsmeni azt amondást: az шngét is levetmé ésadaadná? IHát pontosan így с в е г lе-kedtefc az én tengerészem.

, 1 V b a ± j d a ten;g е rész életrő l szóQv'a:— Gyű löbtem a sizaКásckkaй és ,tár-sad.alnъ i hagyom:inyakkal гb'ek'lyábavert életet. A tenigerésiz éditben is

~szokб sak és habyо ntiá,nyok u•ralkod-m..ak, de ezeknek c.éljuk és ј е 'lentő -

ségLik van, .és ez tetszett n:É Г ~em.Al ávetette¢n magam a haján urail-k,odó fiegyе '-emnek, di csak azёrt,mert ez nem fetlü'lrđ 4 rákériysz,erí-tett fegyelem. Ez önkén гtes fegye-hm, maagatája а hajó imánti Ihű -ség. Bizony: , а ten,genészekat csak-is a hajrá irárvt érzett szeretet tart-ja féken.

1 0 5 4

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


О'Ne14 Bu;enю s Airesb•eri partra-szállt. Néhány nap. alatt e_i_bta nv'n-den ker.es:э tét, és „csavargó megkailGizdor" 1,et t . ' INéha-m ё јha dao-zatt ugyan vaamelyik amer.:kaiiоégné+l, di csak eddig, mng össze-szedett néhѓ n;y da':lárt, ha5y 1c:fi-zethessг e ír whiukytj г г t és há:+áhe+l,yétа Matróz-aper~+ b a ,n . O t t (holt :né-

sze,gre lbba nv~g~

át, aludt néhányárát, ma t i j d - и ј ra Ivott az eszmélet-1 с t-nségig.

O'Nei1,1 eg~s életrarjzíroli azt hi-sz:tk, hogy ezzel a v5selkedésévelValamit meg akart sernmisitenimagában; nlások úgy vél:+k, hogyönmagát aikra ~rta me<gsemmsíten.i: ahat'. г á1 н kereste а réstzags.+glben. N La-gta O'Neiil is eg&z élatében gye-kezett ,megfejtetlti ezt a t.a:lányt, dinem tailáilt rá vá'aszt. Еgy dolog

mégi`s bі г с п у

~о в

: nem :i ,rO dalml:а

' Iko-tásaiYioz gyűjtđ tt ott „any agot", hi-szen akkor még esze .ág ~ á'ban saravolt, hogy író lesz. Bizcny~ána annálaz е gудгеги oF~ná1 fogva bairá' С • ~о -zott esavamgóККз il és а társa:d a4omszámkivetettjeivel, snІ ~t önmaigátIs számkive•tebtnerk, zü'д о t t u fiak,n ►aktekintette.

lyeri ,eszmékkel terhelt mási i fj ú ebb-utálљ:bzonyárа

teljesen megs m гns tette volna

m.agát. Am, úgy látsz_k, O'Neillnv'ndig képes ио(lt az uta'.s~ó pi41a-rna+`lban fölesz г né:ni és megmene-külni. Buenos Airesiben ez úgy Y: ёr-tér,t, ho,gy matrózna+k á,'_i ъ t be egYtehemhajóra, aunаlу argentin ј ó-szágot szá.11ítatt D•ur+ba,n délarfri'kcdk:ik>átáьe. Uginar.tiazza ~l a н а ј о и г а гlvlssza!tért Baa:ras ASnes ~be, ha у

utána fél esatendei+g újra rész г ~ g,escsavargákén.t él ј е п . Azutáп várat-laaш t' beállítatt New Yorkba.

Csatk rövid •ideig éб t :bd' tdog г ságtáltúláraidó csal.áddal, amelyhez ím.,и:sszatért „az elvesze . ► t .bárányk,з ".Utána egyszerű m eltűnt, ,mégper3lgolyan nyomtalаn.•ul, m'.ntha újraegész Dé1-Amerikáig ment volnaNedó,g nem valt messze a csad.já-bó'1. New York k,I:kötк r~eg.yedébenbartótzј kadatt. Ott r 'abu{ekant a d&-

amerikai Matróz-opera newyorkiváltozаtára, а „Jimmy р1' .fbánas"című eibú jna. Azért t.e vezték így,mart tu:ajdonasёna — legai:.ább iskülsejét tekintve — jobban Ihlettva:na a pdёbánosi reverenda, mint~ а kac,srnárasi feh& kыény. -- Јт-ту ko.csmája poko~ 1 : , h e ~ly volt, —mesélte k'éѕбbb O NeiLl . — Szinte

ássz•edб

ltа

benne csúszó-mászó sokú'érg ~ ektril, amelyef.c falait rágták.Azonfelül teljesen „ieég tem". 1iog:y~г у е нl volt a szabá:m, a г mely+benaLUdtam, 11 ozz 'avető :eges képet al-kothat anagának, ha e4anandom,~hagy •háгom đ alLá ~rt fize,tteun бrte —havonta!

Volt zomlban alyan idő is. hogyO'NeiJinek még ennyi: pérnze semakadt. Otуankоr aszta гlra támasz-tatt fejjel rnagában а 1eJbujban

~

a+:udt. Hagy melg;szirezze az Italhozszüiksё g+e,s p&- uzt , i+dár.+ként mint ra-Кadárnunkás do:g+ozott a k:ikötő íben.„Az é'et lernrn+ély ~ é,n" éQt, di ebbnaz é1et•ben O'Nidifl aqг yag+ot talált(rés~b b ф mű v&Ihez. „Anna Chhn:+sti 'e"című drám.áján:ak eCs ő vésze p°'1-д á и9. éippen a „Jimmy plérbános" í -ти lebujban játszódik le és ugyan-ez a környezв t tér vIssza a „Jbn аjéghordó" című dnánvájában- . is.О'Ne:(11 egyik latkótánsa egy nap

rcnegőri.i'.t és éppeт i a havi +háromда11•áros szoba ,a;b І аkán vetette 1cinvagát. Persze a 1e ~bulj tárzг vendé-gei •köz+ö ф t ubcalányak .is voltak. Azeg;yitk ubcalány+t kitartottja aDértverte et, mert nini akarta er ű zrnisa;jё t gyerm t. Ebbdl az е р е г н ( b 6 1O'Nei(l;l később egyfe':van sosct írt.

A ramlás saé?ére ј и ; •att O'Neiillamz uta'só 'prll І а ma г t lьan új.ra vi,ssza-hк íköt é s e!lszegádö ,tt fiedélzetlr.sz-üogat ć n+ak a „New Yartk" utas,szál-

lító 'luxusgő zösre, атеду Le (H!_ivre-ha indu? t és s•zintén mint fed&'zet-tisztogató tért visisza а »Fhiladel-phia« személyszállító hajával. Ezenа két útján mer(smevkedett a tetl-g°'részedi vi'iágánsC pá•ri:ái с val, - afű ` i о & гк е1. Ez a két útja г в gyü,mr~г '. -csöző volt, igaz ugyara,, lгауу bnrkjóval később. Egyik legjobb drá-

1055

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


таја , а „GYatpjaáhayú dög" egYLuxushap б fű b őházáaban 1iezdő t3rk.

Amilkar visaza ~bért New Yorkba,О'Nei11 egyenesem „Ji:mmy pD 2 1 b á -nos"-hoz ment. Falytatódatt а rian-1 felé vézető út, vagy 1egalábbiз

ú.gy ttínt . АтJsuck Lancban І ё ѕ а-,seph Conrad hőset:nek életét éUve,az ш f ; ј и O'Nei]dt t lö ~bbé már necn eze-

ket az írákalb olvasta. Niwtschet,Sidhopenlhanzert és más f! 1ozóifiwso-kat o+lvasиbt hely~+tbk, ak Ik az е 1 г ~ н

söbét a1daP.aioa m2ц tatbak rá. —Csak ia tratg1 kuѕ mak van számomra+az a jelentős szépsége„ amit igaz-5áginak neveznek — á ~llapítottameg. — A aigiku~bam rejlik az~iet t jeléntbósége és а remiény értel-mZe. — Ј ` о!1 ismerte az ógб iög bxa-gédl'ákat és •tuкLt a y hagy az i;gtз it+ragédiáb г tn a bást ért bailszere г n-сsén e

г

lőbb иalgy utóbb ifl

е

lüere-kedi'k а méltó,ság és a lelki nagy-ság, amit az emiber ölfedez m ~ aig á-ba(ъ , ha legyű r. i а fbalszerencsétvagy küzd ellene. )Es éppen ebbenre111k а reimény v+aCb érte те .Đrámai .тииекегн d L olvasott, fđ-képpem Iibsen és ѕtriirvdtberg read č г s-ta daralbjai+t. Ёrdekess, hogy a drá-ra olvasё s а ,soikkall tőbLbet j e-3enitett szánъ ára, rinit a drámam e .g t e k ~i n t é s е . Késбъfb aibban

az értele7nlben is ki иátit а dráimaiszeт ző k IköDÜ,l, hogy sahase,m vettalé+szt drán в áinak prábá/n és soha-sem •tektrutebte meg előadásukalt. —E.gyszerű .en, aizért пгет jбrоk szín-há~ba, nlesrt gondolatban sokkaljobb e4ő adást tudok á.télni, rnЁntarrui г yen а színipadon lejátsiád:lk. Aszíalpa кii ј а г b Е ,ч к , k с véve ha ilhleitebtrnűvész játéka, nv'nd11g kќ zérn és а

daralb közé ál!1, ak+á ~r az én dara-bom, akár más ,szerzáé!

Az ág ќ 5rög tragédiáklbam, атеlуе -ket O'Neill olyan kittџ nően és aba-posan ismert, az entibe.r sorsát aVégzet ј ntlézi. rMlint@ ia saj ~át éeté-ve1 kirvánba volna belbizonу i г b a m г i,hogy ez igaz és való, О'Net :nn egyéjszaka k) vebt а zsс l b ~ibdl néh~.nydalláart, amit őm a a т ikáské ~ tkeresett és а „Jimmy plébános"

egyik aszztalánál póikerezni kezdett.A játszma .bizenkét ára hosszat .tar-t,att .és О'NeWl1 ,győ zte,sei.a kerüll t t kt+ b & о1 е . „Jimmy р_ёbános"-náll azđ llyen ,gy őzelem csak egyet jelethг -tett: azt, h~gy a jábszrn:a győz.tesevenк léigi.i'1 látja a kocsma mindemиendégét, rrnimld ~addig amig .а о1 -1•árbál futja. O'NeiU maga sem

tudija, mi börb~

nt vele a dorbézo-iás а г lг а н н . Késбьb csak egy dolograem'ékezett -vissza: a vanabban térrtmagáhaz zмeьében New OrLeansigszóló jeggyel. Azonban az idő benott иenid.égszerepelt apja ,színtáпц-baita. Huszonlhdxom éves volt akkorés tudta. 'hogy sok-a többé nem térи г s sza a c.sava г rgó élг е lb е . RV legkez-dёdőbt ij , útüa, а „hasszú út haza-feCié". . .

Az tj feli ~smerések hatására írni

kezdett. E1ő~.~zör agy vaudeville-t írt,utána b"о eúyfeilfvonásоst, s т , : г : 1 д -egy г ik с seLellĐményének a.ialpja •

,,Jnmy р l l ~lbáavoa" Iakálbam szer-acbt élтéтуе volt. Megmutatta ketapjának. Apja fer:rPor.tyant: „ На nváarazt hiszed, hagy színdarabot kelliírnod, iigyekezz begaláib+b h a p p ,уeti d-re! Apja atbál ,tamtыt, hogyújra csavargásm+ak adja nzaaát,ezért sdbbébem е bta pénfzг e ~l és 11-kiitidte a Harvard egуatem г Lre.

Az egyetemre iIkís г érteа

kafl+am-darélet diсsfénye. Társai csodálljták,di zárkazatЉ sága miatt nem ked-ую~litélk, rne azért sem, mert о ц а р 4а -mos vont arra, hagy másck el ő íté-leteit kiigúrLyollja. Emiatt egyek +tár-sa késő ~b`b azt mondta rála, hogy„tüskés е sa г va ~ rgó" vO '( t .Тои á l lќ) is írt drámákat, és m&

kezdetben г b гizonyságat tett ór з ,ásiteh.etségéг&l. BIhat&aIn ismerteasz ~r г lházat, úgy ismerte a drámna-Irás teohпtkáj4t, akárcsak »a sa-ját zselbét". De gyűlölt гimden drá-m;aii „fogást", és két ddlogra er г bö -kélte matgát: hogy a legnoseké!lyehbu~ észletlaen sem utáK110Z seanmid.yemmás drámaírát, és hogy mwvedneknem atd tszwrencsés betfejezést. Azelső lépést a-ma már fogalmat je-lecutá О'N І iш-а színház felé a pár-

1056

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


besraé+dek berén tette. A tolvaljnyellykiezéts• е ° ~ t ke~dbe ihasan.á:ni, egy-szerű szaи a P i Đ a г t, nercncsak а mondatértei'rn°t hangsúlyozó felki:á+ltásul,hanem fđneveke.t és igbke+t is. Alakjaj, éppen úgY т t Shakespea гrealakjai, csak párьe.szédekiben élteQi.

1 9 1 6O'Neiil, legúj•aІ љ

r~arátjána;k, Terry Оа + p гlinidбsebb an,arahista filazыusn.aktár.saságában Prince+tonban tartóz-kodott. Ott ny►а •ralt egy színtársu-lat George Oram Cook fiaba ren-dezđ v.zetésével. A x,endező arrólábrándozott, hagy valában izi,g-vérig új rnűvet rendez. Egészen vé-detlenül elolvasta . О'Netill eggikegyfelvbnásosárt és úayszóllván ör-jöngött a lelkesedéstđ l.

Cook é;a színészei azonban hama-rosan тájöttEk, hogy 0'Neill igenneheaeQ köt 'barátságot. Mi+köziUenő•k az életl

ől és

аm

űvészetr

бl vi-tatkoztak, O'Neili e+gymagábarz sé-

tálgatott vagy szabájában tilt és»sötét gondolataival eltelve Nie-tschejét olvasta«.

O'Neii abban az idiöben Green-wt oh V i l la + g ~ e-ban, New York egykkülvárosi negyedében lakott. ALne-rikai Mcntmartre«-nak is cieve:zik,mert ez az egy+etlen boulém tele-ри1é;,, egésa Am•et1kában. Am0'Neill nem költiбk!k,el és színé-szekkel, hanem сsavang;ókkal, e1zul.ött alakо ekal, garLgszterekkel'és anarc+ni.st ~.[oka1 barátkozott.đs~+zemelegedett egy szellemidegvisszamaradt fii ,úval, ők ketten ké-ре ~+ гк voltak árák hosszat azóceán partján, i.ilni és sz г ótlanul а

messz•e,ség1be nézni. — Mondd Ge-ne, mi van e clagp víz mö,gött? —kérd•ezte egy al+kalommal а fiú. —Anglia! — vádaszolta 0'Niei. —Ез

mi van Anglia mögött? — fag-gatta tovább а fiú. A látáhatárvan mögötte, öesém! — hangzotta válasz. — 1 s mi van a látáha-tár m+ögött?

»А látáhatár mögött« volt0'Niell е 1 • s ő , egész e~ét bе töltđdrámája, aniit elő adtak. Anyagául

a szerző tengerész-multja szоlgált.Egy norvég anatróztársa falytюnazon siránkozott, hagy tévedett,amikor a tengerészpályát vála_z-totta. — Vajon mi lett volna, haösztönei ellenére m é g, sem megytengerésznek? — [térdezte O`Nei11.Hagy a prabl€mát megoldja, drá-mát írt, amelyben a tectigeréJz,tengerre szád+ .sa e1 беsté.jén elha-

tározza, hagy m€+gis a stiá.raaföldönmarad, mеguősül és földet művemEllhatárazá~+a tragikusan véigг5dik,mert felismeri, hagy elem élhetábrándjai nélkül. O'Neill néhánykésőbbi drámájában is kifejti azta gondolatot, !hagy az eem ~bereknem élhetnek anélkiül, hagy ne él-modozzanak arról, ami »a látóha-tár mögött« van.

194(1-tölkezdve élete fokozato-san, de tdméletlenül é.s feltartóz-

tabhatatlanul szö ny ű иbb tragé+diiá-+vá változott, mint amilyet valahais bemutatott. Valamilyen izom-bajt kapott, (pedig már régen nemivott), úgyhogy egész testi állan-dóan reozketett és írásról termé-sz•etesen :szó sem lehetett. Néhánysúlya 1e1k? megrázkódtatás is ér-te. Idő sebb fia öngy+ilko•sságot kö-vetett el; ifjabbik fia &megyógy-iпtézetben fejezte be életét, mintsúlyos naгkemániku+s, leánya Oonapedig ellenére Charlie Chaplinhez- ment feleségül. Minde.nánan el-akarta téríteni lányát attól a ~ 7 г n-dékától., hоgу .a vele, O`N&llelegykorú férfihez éi 'régi barátfá-hoz menjem felesébgiil, de leányam•é?ia hozzáment.

Éttőd kezdve a súlyos betegO`Ne&1i már c~аk a h с lált várta.V.tnlítésre méltó, hagy naőkezű Mae-cenra•sa lett annak az amerikai

egyesületnek, amely azt hirdeti,hagy a gyógyíthatatlan betegeket,fájdalemmenbeen meg kell ölni.1955 ,novemberében tüdőgyulladástkapott és néhány nappal későbbmeghalt. (Esquire, 1957 június).

KOLLIN JŐZSEF FORDITAŠA

1057

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


FIGYELŐBARI IMRE

VáltozatokJózsefAttila versekre

A feladat izgató: néhány versb ő l kiindulva közelebb futni aversekhez és azon túl a kelt őhöz. Színtézis helyett analí-is. Avers -és a költő tenmészete érdekel. Pontasabk an az, hogyan válik a

vers a körtő

egyénis,éaének_ tükrévé. A legtermészetesebb utatkí.éreljük megtenni: a versekben nyomozni a költ ő t, érzelerrvk ,épetnyomo 'ni, a költő szájtartását figyelni. E néhány vers persze csakegy csepp abból az érzelem-áceánból, amit a ködt ő életmű ve jelent.

I.

Az el ő vers legyen a még kiforratlan költ ő é. A •Nem énk:á_tok című kötetében találjuk.

Gsudálkozunk az életen

Ha mosolyog, hát az akkor egy csillag,De ha szomjazom, akkor friss patak.Az én kedvesem az egeknek nyílhat,De megcsókolni csak nekem szabad.

Haja szurokkal elkevert arany,Harmatos erdő k az ő szemei,

Küszöbe elé terítném magamLábtörlőképen, de nem engedi.

Szavunk zugában megbúvik a csók,Testvéreihöz lopva jön ide.M ez ő álmodhat össze annyi jót —Az én kedvesem a füvek szive.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Este a csókok megszöknek velünkS végigfutván a világi teren,A hajnali égre leheveredünkЕs csak csudálkozunk az életen.

Szerelmes vers, :amilyet minden ékölt ő ír húszéves korában. Azérzelem, amirő l a költő énekel, aligha új, még ha minden költőa felfedezés izgalmával írja is őket. S ő t, majdnem banális szerel-mes vers: kamaszos. A probléma azonban benne: a költ ő cgyen-

súly-érzéke. Valóban kamaszos, de egy kamasz er ő mutа tvánуa abanális és az igazi érzelem között ikifeszített verskötélen. És mégisannyi benne a harmónia! S ő t, az a harmónia, amit a költ ő késő bbcsak disszonanciával tud majd megteremteni, itt még teljes ter-mészetességében csorog. A költ ő eredeti természetének for-rásainál járunk tehát. Szívében a harmóni'ánaik és a költ ő i 'képeik-nek derű je muzsikál. Amit később az ors.zgos gondok a problémákiszapjával fednek be, itt még nyílt valloanás, zavar és gátlásmentesharmónia.

Első sorában rögtön a szerelem egébe röppen a ,költő :

Ha mosolyog, hát az akkor egy csillag...és utána az ég és a föld között cikázik állandóan újabb és újabbképeket hozva elénk szerelme nagyságának és mélységének bizo-nyítására. A kamaszkölt ő az égre írja , érzelme hevét, amit a földónélt meg. Nlár benne van a természetesség, ami kés őbb megdöb-bentette kortársait: az élet hgprázaibb fogalmait, képeit , emeli felkozmikus magasságakta.

Az első versszak kétszeres megasbaröppenés és a földreszállás:Ra mosolyog, hát az akkor egy csillag,

de mára földön vagyunk:

De ha szomjazom, akkor friss patak.Aztán a magashangú sor, mint a versszak magas c-je, ismét felfelészáll:

Az én kedvesem az egeknek nyílhat,és a föld, aQnely ezt a kamaszos érzelmet hordozza, a kamasz-szerető hety~kességével nyilatkozik:

De megcsókolni csak nekem szabad.A költő t ma з :t ez a kanva,sz-áz viszi tovabb a versben. A követ-kező versszak képei ezt a kamaszt hirdetik. A hasonlatok, amelyekaz első versszakban túlzással indultak, most folytatódnak:

Haja szurokkal elkevert arany,Harmatos erdők az ő zemei,

A harmadik verssor a legprózaitb kép, a banálitás netovábbjá,slágerszövegtől pattan a versbe a kamasz túlzása nyomán

Küszöbe elé terítném magamLábtörlő képpen .. .

1 0 5 9

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


M'kor már úgy érezzük, hogy a költ ő a triviali>tás~a fulladt, ahirtelen és várátlan ellentét a banálitást ismét a k аmaszmennyor-száa derü~ébe röppenti:

• ... e nem engedi.Ilyen hasonktok І an, váratlan kéреkben és e'lenbéték!ben rejlik

,а lekölt ő nek az a különböző íze, alkatásii módja, amit hetykeségnekne veztek. A vázatlan ellentét, a váratlan kép az, amivel a költ ő

hatást ér el. Egész költ ő i életművébeal ott található ez a váratlan-ság, amely. muhElyt elolvastuk vagy meghallottuk, a legtermésze-

tesebbnek tűnik.Ha az első versszakban . az érzelean képeinek függ ő leges síkból

vett sorát látjuk, a harmaduk versszak szé'ességben teszi ugyanazt.Ellentét itt is van: a »szavunk zúga« és a »mez ő «. A kép azonbanállanc'óan szélesebbre tárul, hogy hirtelen a .füvek atomjaivá zsu-goxad,;ék:

Szavunk zugában megbuvik a csók,Testvéreihöz lopva jön ide . . .M ez ő álmodhat össze annyi jót —Az én kedvesem a füvek szive.

A három versszaka tények voltak, tiklépek sorakoztak egymásmellé, с sedekvést, mozgást altig találhatunk bennük. A befejez ő négysor négy igé jel hozza ezt is (szökni, futni, lehervadni, csudálkozni).Az egek szárnyán ismét a magasságban vagyunk, ahová a vers els ő

sora vitt fel bennünket. A két els ő sor a huг ó csillagot idézi:Este a csókok megszöknek velünkS végigfutván a világi teren,

Itt kankrétizálódik a vers tiszta valósággá. A szerelmesek éjszakaibolyongг sának emléke hivta ellő ezt a metafórát.

A befejező két sor ismét azt a naiv kaanaszt idézi, akivel már

találkoztunk, aki a maga kwlön világában ,él, a szerelmi elzárt-ságában:A hajnali égre leheveredünkЕs csak csudálkozunk az életen.

A záró sor tovább viszi az olvasót a kérdéssel: miért? A vershege és a kötetnek a címe, amelyben megjelent, adja meg a fe-leletet: Nem én kiáltok, .a föld dübörög. A költ ő a maga boldog-ságé' an néz a boldogtalan világra.

József Attil.aval kapcso'at,ban araár nem egyszer leírták BartókEé'.a nevét. E vers muzsikája azonban Mozart der ű jét és könnyed-sgét idézi fel. Mert a költ ő mozarti anuzsikájú verseket is írt,nagy an sok versében éppen ez cseng fel: a fájdalom der űs z~néje.

1060

II.

Mist, pedig az ellentétekikel .dalgоzó költő t élete valódi elPen-téteinek sodrában figyeljek. A vers akkor keletkezett, amikor élete

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


talán egyik legmagyabb megpróbáltatását élte át: kizárták a Párt-ból. A költő , akinek éppen ez a nagyobb emberi közönség pótoit:aaz elveszett szeretetet, most ismét anagánossá vált. A bánat és lelkiegyedüliség zeng a versbő l .

Bánat

Hát kijöttem ide, az erd őbe.Lágy libegés, — a levelek zizegnek,minta röpcédulák. A föld csöndje

fekszik, nehéz. Agak, karok nyúlnak:Minden hatalmat! ... Lombos hajambaszáraz ág hull. A száraz ágak hullnak.

Csak egy pillanatra martak ki, csak.Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgok.Egy pillanatra se martak ki, csak

az az elvaduló csahos rám támadts kijöttem, hogy erőm összeszedje,minta néni a gallyat, a bánat.

Könnycsepp, — egy hangya ivott bel ő le,eltűnődve nézi benne arcátés mostan nem tud dolgozni t ő le .

A forradalmi költő kép-vil "aga van a versben. Világos, szinteúgy tűnik, fö_ösleges az elemzése. Most azonban hogyan érdekelbenn nket, hisz a j ózsefattilan vers természetér ő l , ákarunJk tájéko-zódni. A vers lázas panasz, de ami papírra kerüli, csak egy része

annak az érzelemnek, amit a ködtő

akkor hordozott. Első

sorábanamely lezárt egész, annak a gondoilatnak a fé'modatát írta fel,amely .a verset tulajdonképpen nemzette: Kizárták a Pártból.

Hát kijöttem ide, az erd ő be.Nemcsak a puszta tény közlése ez. Nem megállítás. Inkább a sóhajszárnya lebben a kezd ő .hát-bon. Ment az üldözött, aki fu*o*t ésmost megáll, megnézni hol is van. Tájékozódni akar. Az els ő sorzárága ezt a megáldást is é гrzéketeti. Azután szétnéz maga körül:

Lágy libegés, — a levelek zizegnek,de itt is a maga világában él. A hasonlatok, amelyek az erd ő je-lensé_ei nyomán szü_etnek, ismét csak a rkölt ő konkrét \helyzeté-nek a rögzítését szolgálják. Nem l еhе t megszabadulni az élett ő l .,érdek г sen fokozódik már itt a ékölt őnek ez az önnъ agao'vasása atájban. Az eső fele a sornak még a természeté: Lágy libegés.. .de már tovább:... a levelek zizegnek ... és már kész is a hasonlat,amely logikusan ötlik fel a költ őben és meg is találja természetesh ,lyét a versben: ... mint a röpcédulák. Harcos költő álul az er-dőb en.

1061

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Azután ismét egy megállapítás: A föld csöndje fekszik, nehéz.A megindult érzelem-áramlás viszi most mar a költ ő t .önanaga felé.Országos csönd ez és nyomasztó. Holt vidék, a költ ő sorsán niniszánakozik senki. Űjabb szemlélődésre újabb kép születik: Agak,karok nyúlnak ... S máris tovább dolgozok. a költő agya. Az ágakanár a karokat idézik, ,és ahogy előbb a zizegés, a möpcédwlá+k, a for-radalmi munka hangulatát idézték fel, itt is, de most már jelszó-ként, mintegy a röpcédulákra írott szövegként ,a felkiáltás: Mindenhatalmat!.. .

A költő eljut ismeét önmagához, akit ő l menekült.... Lombos hajamba

száraz ág hull. A sztíraz ágak hullnak.A lombos haj és a szánsz ág ellentétével, s ő t, erdő jelző jének (lom-bos) használatával, a költ ő ismét csak a megbénított é&e+ёr.e utal.Az ő haja a lobogós, ő az élet, a tevékenység, de a terméketlen te-hetetlenség száraz ágként hull rá. És megtoldja még egy kegyetlen+kij elentéssel:

A száraz ágak hullnak.

Így találkozik a konkrét erdőben a konkrét prabiémával a .költő :

S a fokozódó indulat hevében már felfedi is, ihagy van, véglegönmaca elemzésére tér át. A gondolat liheg ő mondattá válik:

Csak egy pillanatra martak ki, csak.A most 'következő falkiáltás pedig a vers előbbi szakaszában idé-zett némaságra felel: zúgj, erdő elvtárs!S utána a tehetetlenség érzését kifejez ő tő mandat:

... Szinte csikorgokA belső monológ, .annit a költđ csak a versben való helyzeténekrögzítésére szakít meg, tovább beszélteti a maga állapotáról:.

Egy pillanatra se martak ki, csak(me;cáfolva elő bbi kijelentését, hisz a költ ő tudja, :hogy közéjüktarozik, a »zúgj, erdő elvtárs« `felszólítás is ezt bizonyítja, mégakkor is, ha kizárták),

az az elvaduló csahos rám támadts kijöttem, hogy er őm összeszedje,

és most ismét egy hasonlat az erd ő b ő l,minta néni a gallyat, a bánat.

A hasonlat ismét visszahozta a valóságba, megszakítva a felötl ő

panaszok sorát. A »bánat« felcsukló sírássá válik, szomorúság, az

e_.hagyatottsá.g, a fájdalom sírásává:Könnycsepp,

s annyi idő , míg ez a könnycsepp földre hull: ,és szútón ismét .a valóságos erd ő :

egy hangya ivott bel ő le ,A 'befejező két sor ismét csak azt a gyöngeséget leheli, ami a költ ő

sajátja (érdekes, hogy hasonló hangulat kifejezésére, Bábok között

1062

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1063

elaludt a hangya, ugyanezt a hasonlatot haszn.álja). A végtelengyöngdsg, ami szöges ellentéte a költ ő t csapkodó sors kemény-sé ,é ek, látja így a vi1agot:

eltűnő dve nézi benne arcátés mostan nem tud dolgozni t ő le .

Keserű önnyek, fájdalom, kétségbeesés savával 'kevert könnyekvo't_k azok. A bánat nagyságát, sorsa keser ű ségét méri a törékenyhangyán, immár a rezignáció csendes t űnő désével.

A rímtelen sorok, a vers melódiáját meg-megszakító tömon-dátok máid-m .nd •eszközei a költő nek, hogy kifejezze érzelmeit.Ami ebben a versben .érdekes, ami jellemzően József Attila ver-sévé tegzi a 'költeményt, az a költés módja, az, hogy a valóság köl-tészetté válásának útja nyomon követhet ő ,a versben. A költő alegközvetlene' b kapcsolatban van a valósággal ,és iéippen ezzel aközve'.lenséggel éri el a leger ő sebb Iköltői hatosokat. A valóságközvetlenül csap ki ai érzelembő l, mindvégig megmaradva anyag-szerűnek. A költő verseinek ez egyik legjellemzőbb sajátossága.

A Mec'áliák sokkal lehiggadtabb, fi'ozófikusabb, ,еlmtiélyülteъbvá'1 o-atai az, Eszmélet tömör versmegfogalmazásai: József Attilaszámára a filozófia valóban a világ megismerését, а világ jelen-ségeinek pontos felmérését teszi lehet ő vé. Megállapították marfil - zófiá 4 áról. hogy az dia 1 ektilkus ,és történeti materializmus. Eza filozófiai alap azonban nemcsak egyszerűen világnézete a ködt ő -re', 1, arem tiszta költészet+ ,é is tud válni gondolatvilágában. Afilo- - ófiénak ez a lárába csapása, a 'költ ő legszemélvese іbb 1 ménnvé

válása, mintegy a való világ részeként való kezelése, egyike azok-nak a sajáto-sápoknak, amelyek Ikölbészetét annyira józsafa.t+ilaivát - sz . k. Ez a kristályos tisztaság, ami végs ő fokon fi дlozófikus vol-t'n'k is köszönheti létezését, az abszolút lira, ami k ј с seng m:n(1ens m 'ból .egy logikailag, ismeretelméletileg átgondolt és érzelmilegá' élt világ anvagszerű sége, de úgy, hogy maga az átgondolás isköltészeté tudott válni.

Legyen példánk erre az Eszmélet IV. V darabja:

Akár egy halorv hasított fa,

hever egymáson a világ,szorítja, nyomja, összefogjaegyik dolog a másikats így mindenik determinált.Csak ami nincs, annak van bokra,csak ami lesz, az a virág,ami van, széthull darabokra.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


A vers szemmelláthatá' а g két részből áll Első öt sora hasonlat,a rákövetkez ő ;három pedig ennek ellentéteképp a költ ő valóságosv lágának, a mú.t, jövő , je:en hármasságanak meglhatározása vég-telenül tömör mondatokban.

Az első négy sora hasonlat. Egész egyszer űen indul:Akár egy halom hasított fa . . .

de mára köve ~ kez6ben a látszá'agos ellentét niné уebbre mutathever egymáson a világ,

Millió jellenségre, tényre, valóságra bontja fel az egy világot,

A hasonlat itt kapja meg az első

filozófiai jegyét. A következőben

a költő araár ezen a filozófiai éren halad tovább:szorítja, nyomja, összefogjaegyik dolog a másikat

Ezek azoѓan a hasonlaton túl tények is, s a költ ő levonja belő -lük a következtetést

s így mindenik determinált.Az egészet kiemeli a dete гmiinált szónak kicserngése a versb ő l,

s most már semmi kétség, hogy filozófiai probléma van elő ttünk.A v lág jelenségei összefüggésérnek meghatározása ez a költészet

esг

közeivel.Ezt buncolja tovább, determinálja a következ ő hámara sorban.IJrddeikes a fokozata ennek a három érvnek a vers végén.

Csak ami nincs, annak van bokra,tehát az é1 az emberek tudatában

csak ami lesz, az a virág,tehát a szépség, a megtermékenyübés, továbbhaladás lehet ő sége, de

ami van, széthull darabokra.A valóságnak eme részrendszere, részlegessége, a harmóniának ah_ánya, amely ismét filozófiai problémai is, egyik lényeges része amarxista világszeml,é{l о

tnek.A költő nek pedig az egész kell, a teljes valóság, és éppenennek a hiányáról szól a vers, s ő t, .az egész versciklus is. Aki arп iпdenséggel méri magát, nem elégedik meg a részeik birtokával.A múlt bokra és a jövő virága ' között ez a »darab« élet, amitilyenné a társadalmam élet természetellenessége tett, panaszkodik afi ozófia nyelvén is ebben a versben. Van-e nagyobb abszurdum,mint hogy ez a determinált vilag, amely »szorítja, nyomja, össze-fogja« a dolgokat, azzal, hogy a lét egy meghatározott pillanatábanTétezik, darabokra hull?

S jellemző a költő re, hogy itt is csak megállapít. Csak rögzítia képeket, közli a tényeket. A valósággal akar hatni, ha kell afilozófia valóságával is, ami a költ ő szemében ugyanolyan érék ű ,mint a lukas nadrág, az éhes gyomar, vagy a szerelmes vágya-kozás.

Es éppen itt (látszik meg, hog a józsefattilai költészet meny-nyire zárt rendszer, logikai m ű , még ha az iérzelem logikája dol-gozik is benne. Lényege a költészetté vált valóság.

1064

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


A mibvбsztelerpek fenд lálDásá-ni&1k öböd_lk évfarduláj ~ a аlkalnXá-bá1 tartott Uanáс ozásoп hang-zott el beszám,l6kémt, Z,entán,1957 nоиenvber 2и -.áв.

DЁVITS IMRIE

A vajdasági művésztelepek

Rс V 1 о ÁTTEKINTES KIALAKULÁSUKRŐL

v alamivel több mint öt éve, 1952 nyarán :a járási népbizott-ság meghívására hat fest ő művész tábort ütött Zentán. Ezek

a festő m

űvészek —egyel

ő

re csak vajdaságiak — azt az egyetlen»kQtelezettséget« vállalták, hogy a táborozás után közbsen killít-ják műveiket. Egészen leegyszerűsítve így kezdhetnénk el .a vajda-sági festő telepek bemutatását.

Ha felületesen szemléljük az els ő vajdasági művésztelep tör-ténetét,_ pusztán az elnevezést tekintve, azt hihetnénk, hogy vanvalami kapcsolata azzal a képző művészeti megmozdulással, amelyhasonló néven jelentkezett Magyarországon a múlt s+- ázod végéns századunk harmincas éveiben elhalt. A név azonosságán kívülazonban nincs se tartalmi, se eszmei rokonság a mi fest ő telepeink

és Nagybánya, S alnak, stb. festő

telepei között. Ez a különbségugyan nem tudatos állásfoglalás az els ő vajdasági művésztelepmegalakítása idején, sokkal inkább az új világnak, az új társa-dalmi rendszernek viszonyaiból folyó kultúrpolitikai adottság,amely kikerekített programszer ű ség nélkül is egészen új iránybaterelte mozgalmunkat — ha ugyan fest ő telepeinket egyáltalánmint mozgalmat lehet tárgyalni.

A konzervativizmusba hanyatló pesti képz ő művészeti akadé-miát fellegvárában —Pesten — lehetetlen volt komolyabb ered-mények reményében kikezdeni, de .a vidék viszonylagos elszige-'teltségében ez igenis elképelhet ő volt, ső t a művésztelepek meg-erősödésével valóban sikerült is. Különösen egy-két jeles művészkövetkezetes munkájának ,köszönhet ő ez. A nagybányai, szolnoki,és a többi művésztelep mint »szabadiskola« működött. Idő k folya-mán a táborozás fogalmát mindinkább b ő vítették, úgyhogy ez azakkori lehető ségek határai között az akadémiai konzervativizmuselleni mozgalommá nő tt.

A mi művésztelepeink más fo х rásakból táplálkoztak.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Első sorban azt a körülményt emeljük ki, hogy nálunk az irá-nyítás a kuitúráiis munkaikodas minden területen és minden foko-zaton társadalmi. Így van ez a képzom űvészeti intézményekbг n is.Ilyen kurülmények közö ct elméletileg elképzelhetetlen a képz ő-muveszet »elkonzerválódása«, mivel ezt megakadályozza a demok-ratikus igazgatási rendszer. Gyakorlatilag természetesen elofordul-that, hogy a valóság rácáfol ere t hiszen minden fejlodésben elke-rülhetetlenek a hullámvölgyek, a társadalmi er ők újabb átcsopor-tosítási idő szakainak, tehát a fejl ő dés lassulásának követke_tében.A lényeg azonban az, hogy nálunk a demokratizált lényegb ő l kifo-lyólag a fejlődést belső erő k lendítik elő re és nem küls ő tényező k.

Elméletileg helytelen volna tehát művésztelepeinket úgy fel-fogni, mintlha ezek .a képz ő művészeti oktatás vagyis az intézmé-nyesített káderképzés bastyái volnának, valamilyen szabadiskolaifeladattal, Ha azután azt is figyelembe vesszük, hogy m űvész-telepeink s-ervezésében (néhol megteremtésükben is) a képz ő mű -vészeti akadémia fiatalabb el ő adóinak nemzedéke is részt vesz,még meggyő z ő bbé válik az a vélemény, hogy művésztelepeink sem-milyen vonatkozásban sem hasonlíthatók a fent említett képz ő -művészeti megmozduláshoz.

Mielő tt rátérnénk művésztelepeink sajátosságaira, röviden be-mutatjuk a vajdasági művésztelepek fejl ő dését, idő rendben és szá-mokban.

Zenta után 1953-ban Topolyán, 1954-ben Becsén és Sz. Mitro-vicán, 1956-ban Zrenyaninban és Kikindán alakult fest ő telep. Matehát hat fest ő telep működik Vajdaság területén.

Az elmúlt hat év mindenképpen sok följegyt - ésre érdemeseredményt hozott. Telepeinken Vajdaság és a Szerb Népköztársaság területér ő l, nemkülönben más köztársaságokból 230-240 fest ő -

művész és szobrász fordult meg. Részletesen:Topolyán 62Zentán 52Becsén 4 5Zrenyaninban 4 4Szremszakmitrovicáról és Kikindáról nincse-

nek pontos adataink.A fentebb közölt teljes szám, (230-240 részvev ő ), természe-

tesen nem reális, mert egy-egy művész többszer is megfor-dul ugyanazon a művéз - telepen. Csökkenti ezt a számot az is,

hoey többnyire ugyanazok a művészek vettek részt különböz

ő mű-vészteleteken (kivéve az utóbbi két évben, amikor iqvekeztek több

úi művészt bevonni). Valóságban tehát 70-80 fest ő művész é s szob-rász vett részt telepeink munkájában.

Igen sainlatos. hogy alig van megbízható adattank m űvpsz-telepeinkrő l. Еrthetetlen ez már azért is, mert alig pár éve létez-nek. pedig Vajdaság kultúrális története Gzemxt оntiából n а gyveszteséggé válhat, mert kés ő bb még nehezebb lesz az adatokat

1066

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


összegyű jteni és rendszerezni. Bemutatásomban ezért leggyakrab-ban Topolyára hivatkozom, ha fejtegetésem szemléltetése ezt el-kerülhetetlenné teszi. Mert szándekom nem egyik vagy másik te-lep 'kiemelése, arra törekedtem, hogy a megbízható adatok alap-ján valahogy megközelítsem azokat a telepeket is, amelyekr ő l nin-csenek ilyen adataim. Ha tehát számadataim némileg egyoldalúak,ez majd arra köteled a művésztelepek szervez ő it, hogy ezentúlalaposabban és gondosabban föllegyezzék .az adatokat.

A vajda.sági művésztelepek azonban az adatok megbízhatósá-gától függetlenül is léteznek, működnek, komoly múltjuk van,

sok-sok kimutatható és még több kimutathatatlan eredménnyel.Adataink hiányossága semmit sem von le telepeink kultúrálispolitikai jelentőségébő l .

M U P Л K AM ŐD A M Ü ' V ЁS Z T E L E ' рEKEN

A művésztelepeket általiban kétféle módon szervezik meg:

vagy egyidő ben jelen van a m

űvésztelep minden tagja vagy cso-portonként, esetleg egyedül dolgoznak. Mindkét módnak megvan

az elő nye, de természetesen a hátránya is. Az együttm űködés erő -sebb művészi kölcsönhatást eredményezhet, •az egyéni m űködésviszont változatosabbá teheti a telep munkáját. Vannak, akik nemképesek alkotni, ha az állandó viták elvonják figyelmét a munká-tól, tökéletes nyugalomra van hozzá s- ükségük. A telep szervez ő ia különféle szempontok egyeztetésével igyekeznek a f őcélt meg-közelíteni, azt tudnillik, hogy a művésztelep biztosítsa az egyéni-ség teljes kibontakozását.

A telepek szervezésében igen jelentő

s körülmény az is, hogy aművészek javarésze munkaviszonyban lévén, f ő képp a nyári hó-napokban táborozhat, évi szabadsága idején. Ezért .a telepek való-jában csak a nyári ►hónapokban működnek, habár voltak kísérle-tek arra is, hogy működésüket állandósítsák.

A szervező k az első években aránylag sz űk körre terjeszked-tek ki, s ezért majd minden telepre ugyanazokat a személyekethívták meg. Ezért többen képtelenek voltak minden meghívásnakeleget tenni, vagy pedig csak futólag kapcsolódtak be egy-egy te-lep munkájába. Egyesek szerint ez a körülmény jelentéktelen, s

nem zavarja az alkotó munkát, hiszen ennek folyamatosságáteléggé biztosítja az, hogy a művész kikapcsolódott hétk ő - napi kö-telezettségeibő l, s teljesen annak szentelheti magát. Mások szerintviszont .a művésztelep valófában csak akkor tölti be hivatását,ha a művészek hosszabb id ő re letelepszenek benne. Az utóbbiakugyanis azt vallják, hogy a vajdasági táj látszólagos azonosságaellenére minden környezetben annyira eltér ő mozzanatok hatnaka művészre, г hogy az alkotáshoz nem elég a inagyobb m űvészi te-

1067

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


vékenység lehetősége, hanem nélkülözhetetlen hozzá a hosszabbkörnyezettanulmányozás is.

A különféle szempontok egész sorozatával találkozunk a szer-vező knél is, a művészeknél is. Nagyjábólmégis legtöbben úgy v--lekednek, hogy a jwő ben jobb lenne, ha a művészek egy-egy cso-portja hosszabb id ő re megtelepedni egy-egy telepen. Ez természe-tesen nem azt jelenti, hogy egy-egy csoport teljesen lefoglaljaVajdaság valamelyik művén telepét, s hogy más nem is juthat oda.

Elképzelhető

, Ihogy a mű

vészek néhány évi megállapodás után he-lyet változtassanak — ugyancsak hosszabb id ő re —, egyszóval, hogykicserél ő djenek. Viszont meg kell hagyni azt a lehet ő séget is, hogyegy-egy művész hajlama szerint rövidebb idő alatt is sorra láto-gassa a mű vésztelepeket.

Sokak szerint helyes lenne új telepek szervezése esetén — haerre sor kerül —, már el ő re tematikus csoportosítást végezni. Ellehet például képzelni csak grafikusok vagy csak szobrászok tele-pét. Ilymódon sok új művészt bevonhatnánk telepeink munkájába.

A M Ü V Е SZTELE P ЕК T E M A T IКМАA legtöbb bizonytalansága m űvésztelepi munka tematikájá-

nak meghatározásában volt. Voltak félreértések is, habár vélemé-nyem szerint helytelen volna minden véleményeltérést mindjárt»félreértésnek« min ő síteni: A művésztelepek tematikája közül ke-rekedett »vihart« sajnos gyakran olyan személyek is növelték,akik nem ismerve művészeti politikánk alapjait, elhamarkodott ál-talánosításokkal zavart keltettek.

Mégis eredményes volt minden véTem;énycsere, s tartalmától,

szándékaitól függetlenül mind hozzásegített a közvélemény feléb-resztéséhez, akaratlanul is meggyorsítva .a szervez ő k » debürakra-tizálódását«, s mentesítve a ma galmat dilettáns beavatkozásoktól.

Nincsen ndékomban ismételni a már jólismert elveket. Deha már fellapoztuk .a mű vésztelepek fejl ő désének történetét, he-lyén volna újból megállapítani, hagy a szervez ő k sohasem hatá-rozták meg a telepek tematikáját, tehát nem is szabhatták feltéte-lül a vendégül látott művészek elé. Soha senki sem követelte aművészektő l, hagy eСsietjük pusztán a vendéglátó város avagykörnyezetére szorítkozzék. Még kevésbé szorgalmazta valaki is

telepeinken a »plain air« festészet feltáma tósát. Így azután nemcsoda, ha egy-egy olyan szórványos megjegyzés, amely a művész-telеpi tematikát a közvetlen környezet kötelez ő festő i rögzítésérekorlátozta volna, — ezen legtöbbször az újjáépítés lefényképezé-sét értették, persze — senkire sem hatott. A m űvésztelepek szer-vező inek következetes magatartása, amely céltudatosan elkerültminden beavatkozást a tematikába, eleve kirekesztette ennek a ve-szélyét.

1 06 8

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


De ha mára környezetről beszélünk, hadd mondjam el azt,amit igen gyakran elfelejtenek, hogy manapság a környezetet nemlehet csak mint földrajzi fogalmat felfogni, mivel ez els ő sorbantársadalompolitikai kategória. A környezetnek ez az értelmezésetalán elvontabb, de sokkal rugalmasabb, mélyrehatóbb, tágabb.Az elő bb: értelemben a .környezet hatásáról ugyanis csak akkorbeszéltek, ha a művész alkotásán vizuálisan is felismer ű lető volt afizikai valóság, ma pedig íratlanul, megfestetlenül, elvontan is

benne van a környezet.A M iV ES ZT E' L EPEK ÉS A A S ZC y C I A iL І ST A M E C Е N A T U S

NÉHÁNY K ÉRDÉSE

A művésztelepi megmozdulást (új telepek szervezését, a meg-lévő k szervezeti megerő sítését stb.) általában bizonyos személyi-ségek nevéhez szokták f űzni. De habár egyes közéleti és politikaiszemélyek kezdeményező szerepe elvitathatatlan, a telepek megte-remtésének igazi okát társadalmi rendszerünk lényegében és sajá-tosságaiban kell kutatni. Hogy mindenütt s_ emélyek adják meg a

m űvésztelepek »ízét«, szintén tagadhatatlan. De csakis azért, merttársadalmi rendszerünk tárgyi tényez ő i megérlelték ennek anyagiés szellemi feltételeit. Más s óval: a telepek léte fejlett demokra-tikus önkormányzati rendszerünk lényegéb ő l fakad.

Mindnyájunk elő tt világosa mecenátus eredete. Tisztában va-gyun kazzal, hogy ez csak minta kultúrális felépítmény egy tar-tozéka jelentkezhet bárhol és bármikor. Nincsen tehát és nem islehet valami elvonatkoztatott egyéni, sem közs ellem, amely vala-milyen módon adagolta volna vagy adagolná felel ő sségérzetét am űvészet iránt. Ezt mindenkora társadalmi termel ő viszonyok tet-ték hatóerő vé.

Tárgyalhatnánk itta különféle társadalmi rendszerek sajátos-ságaiból adódó formáit a mecenátusnak, ennek részletes bemuta-tása azonban nagyon messze elvezetne. A lényeg az, hogy a mece-nátusnak a történelemben jelentkez ő farmái és a mi mai mecená-tusaink is mind-mind szükségszerűen a kor kultúrális felépítmé-nyébő l folynak, s színezetüket, tartalmukat a kor uralkodó m űvé-szet s emlélete szabja meg.

Nem volna helyes azt állítani, hogy nálunk a mécenátus csu-

pán a nagyobb kultúrális felelő

sségbő

l ered. Ez az elképzeléselőbb-utóbb arra a még hamisabban hangzó megállapításra ve-zetne, hogy a mi rendszerünk »felkarolja« a m űvészeket, hagy se-gít rajtuk (mondjuk azzal, hogy képet vásárol t ő lük). Nem. A mű -vészet, a művészek felkarolása nem jótétemény. A m űvészet lét-szükséglet, s vele együtt a művészeti politika is.

A mi m űvésztelep-mozgalmunk alapvető céljaival és mindenlátható meg láthatatlan jellegzetességével együtt szocialista, mi-

1069

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


vel teljesen a ju-goszláv képz ő -művészeti kultú-rát szolgálja. Mü-vésztelep-moz-

galmunk teháttökéletesen meg-

felel a mecená-tus szocialistafogalmának.

gy, ilyen el-képzelésselsmeggyő z ő déssel

Egy kis .ezmе. с sere: képünkön1 V L i a š Bajić és 9átráлy Dmuе

karoltuk fel s erő sítettük telepeinket :

tgy vélem, hogy az ilyen komoly beszélgetések, igényes viták,

— amelyeknek csak elsó állomása a mai zentai találkozó, — meg-teremtik majd azt a szabad tribünt, a szó legtágabb értelmében,ahol megtalálják helyüket nemcsak azok, akik közvetve vagy köL-vetlenül részt vettek a m űvésztelepek megteremtésében, hanemmindazok is, akik a jugoszláv képz ő művészeti élet elő rehaladásátszívükön viselik.

A telepek óriási jelent őségét és szerepét ma már senki sem vi-tatja el. De ha megkíserelné is valaki, ez mitsem váltóztatna azon,hogy a telepek hat év alatt mély gyökeret eresztettek környeze-tükbe, s hogy .attól — legalább is egyel ő re — elválaszthatatlanok.

Ha pedig sikerül lombosítanunk a szabad .tribün kialakítására irá-nyuló kísérleteinket, joggal elmondhatjuk majd, hogy messze m~-göttünk van már api az id ő szak, 'amelyet általában »tapogatózás-nak« neveznek, és hogy megvannak egyes telepek esetleges intéz-ményesítésének feltételei.

Tapasztalataink és számos munkatársunk hitté vált lelkese-dése alapján valljuk, hogy a telepek ilyen fejl ő désének nincsenkomolyabb akadálya.

Részben a rövid múlt miatt, amelyre a vajdasági telepek visz-szatekintenek, résiben azért, mert a m űvésztelepek elméleti kér-

déseit eddig még nemigen kísérelték meg rendszerezni s alapo-sabban megvitatni, nincs módomban tudományos alapossággal ésrészletességgel tovább boncolgatnia kérdést. Mindaz, amit eddigmondtam a művésztelepekr ő l, csak összefoglalása és rendezésea-óknak a; gondolatoknak, amelyek a telepek kialakulása közbenkikristályosodtak, hol .a részvevő művészek, hol a szervez ő k frá-saiban; vitáiban, stb. Ennélfogva érthet ő , ha fejtegetésemben idő n-ként többesszámban beszéltem.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


A nüиé:.mљelepek fennállásá-n~ak öböгt'i5 vfо ~nduLóa adkalrri(а -bó tarbott itanácskдzáson hang-zoi ~! t el basmám 16k~ émft, Z,entár,195(7 naиerniber 6n.MILIVOJ NIKOLA.JEVTĆ

Аlkotómunkaа estőtelерекепA z immár hat esztendeje létez ő ,és gyümölcsöző vajdasági fes-

tĐ táLorokról m.ar elég sok szá esett beszélgetésekben éssaj:ában egyaránt.

Elég sokszor hangsúlyozták már, hogy a fest ő tábora rnűpár-tol5.s, mé~p'ed_g a társadalmi műpártоlás egyik igen szerencsésf .. rmája, k_vált mai feltételeinkben, amikor sok minden még meg-lehető se i ti,::ztázatian és rendezetlen a társadalomn és a képz őmű -vészet vi з zonyában. A festő táborok kétségtelenül sokat jelentenénekma, még akkor is, ha neon teremnének semmi más gyünz ё :cső t,ha _en léptüknek értelme pusztán ,a társadalmi müр talásnak errea kedvező formájára s orítkozna. Már csak azért is tovább kellápolni és fele. zteni ő ket, mert ,a nöbbi, nagyrészt mesterséges kp-csolat mehett a társadalomnak és a képző művészetnek ma mégúgyszólván egyetlen természetes ,kapcsolatát jelentik.

Ez alkariammal különösen arra akarok rámutatni, és -arrólakarok bő vebben szólni, mennyire és hogyan hatnak a fest ő táboroka fe.~tők alkotómiunkájára, felfogásuk •kialakulására, egyénlségukL rmálódására. Тény, hogy már eddig is volt bizonyos szerepükebbő l a szempont_át, s ő t, olykor jelent ő s szerepük is. Azt mondom,bizonyos szerepük, mert ez a szerep nem dönt ő .jelentő ségű a fes-tőművész alkotó munkájának folyamatában, mert ,a művészek fel-fogása és egyénisége k.,alnkult volna akikor is, ha egyáltalán nemlaték volna művésztők orok, mint ahogyan a művésztáborok el ő ttis többé-kevésbé kialakult. Ezért is törekszem arra, hogy csak arról

fejtsem ki ,annyira amennyire-objektív véleanényemet, hogy afestő tó orak ezt, hogyan segítetbéik el ő , hogyan egészítetnék ki,vagy legalább is mennyire ösztönözték a fest őket, hagy világognb-ban meghatározzák felfogásukat és tisztábban kialakítsák egyénisé-güket. Ha csak elenyész ő .részük van is ebben — márpedig meggy ő z ő -désem szerint bizonyos esetekben érezhet ő bb hatást is gyakorolnak—akkor ez bizony jelent ő s dolog, kivált ha figyelembe vesszük,hogy a fes ~ ő táborok csak rövid idő óta léteznek..

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Annikor megkíséreltein megvilágítami mekkora és milyen hatás-sal voltaik a fest ő táborok azoknak a fest ő művészeknek az alkotó-munkájára, akik ajz elmúlt néhány , év alatta táborokban tartóz-kodtak, akkor bizonyos értelemben ennek a tájnak a fest őművé-

szeire kell szorítkoznom, ntiégpedig azért, mert azt hiszem, hagyvilágosabban kialakíthatom véleményemet, ha ismertebb, bizto-sabb talajon járok.

Vzulis banyamások +ébrednek az emberben, mihelyt tudatosan

vagy tudattalanul fogékonnyá válik a látottak Iránt, vagyis kétségtelepül még mielő tt bárki is elhatározná, hogy mondjuk, fest ő lesz.A művészi fogékonyság forrásai majdnem mindig közel állnak azemberben, gyakran araár egész karán felhalmozott, közvetlen vagytávо labbi környezetből nyert vizulási benyomasok farrásaњ.oz,ara, g iha nem teljesen azonosak is velük. Semmiesetre sem vallomazt a nézetet, hogy a fest ő an űvész megérése csak ezekkel ,és csakilyen vizuális benyamásokkal táplálkozók, de kifejl ő désében két-s'gtelenül fontos, olykor sorsdönt ő szerepük is van. Ezek a benyo-mások a gyermekkoruktól fogva halmozódnak, ormikor a fogékony-

s5..g a legtisztább, gyakran sok olyan képzettársítást indítanak el,amelyek nélkül sok művészi egyéniség művészi érzéke vajmi ne-hezen képzelhet ő el és nehezen maigyarázható meg.

Ezért _fordulok ennek a tájnak fest ő művészei felé, akik ittnő ttek fel ezen a tájon és 'egybeforrtak vele, akiknek szellemi fel-fogása nagyjából ezen a tájon alakult ki, bármilyen más +hatás aláke. ültek is, tekimtet nélkül eltér ő felfagásan~kra, személyi törekvé-seikre, hajlamaikra és kifejeDési módjwkra. A vajdasági fest ő mű -vészek nagy része majd minden fest ő táborozáson kezdett ő l fogvarészt vett, ső t, talán inkább vendéglátónak ér'ezte magát, mint

vendégnek. Ezért hiszem, hogy .a táborozáson való г szvételük óta,muаká~ ukban és művészi egyéniségük kialakításában elért ered-ményeik nyilvánvalóbbak és felanérhet őbbek.

Abban a törekvésemben tehát, hogy minél világosabb legyeik,ennek a terjedelmes síkságnak a foglyaira gondolok, azokra, akikaz első pillanattól kezdve, amikor az ember érezaZd kezdi az é'etet,híveik maradtak hozzá, bármilyen nézeteket valljanak is egyébkéntmint emberek és mint fest ő k. Ez a síkság, ,amelynek árnyalataiszinte észrevehetetlenek és alig láthatók, ez a síkság, amely nemnyújt megilepő , mg kevésbé olcsó hatásokat, rendkívül dús kín-

cseket rejteget és nagy bő

ségben kínálja az iránta fogékony, min-denakelő tt pedig a benne nevelkedett fest őművészeknek. Amikorezt ennyire hangsú+lyozam, semmiképpen sem gondolok arra, hagya vajdasági síkság nem ösztönözheti és neon izgathatja azokat afestő művészeket is, kik nem forrtak össze vele, mert ha ezt állí-tanám, egészen jogosulatlanul_, csökkenteném ennek a tájalak vonzóés csábító erejét. Mégis első sorban azoknak a tápaszbalatadra gon-dolok, akiknek szívükhöz nő tt a siksag és a síksági táj, még a friss

1072

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


A tapolуad rvtivёфtelеp sг.eményks tá.r'siaд ~ gбЈа miaid1 g в ,ё Fes

gyermeki benyo-mások óta, ame-lyek nem halvá-nyulnak el, ső t,majdnem, mindigújabbakkal, éret-tebbekkel gyara-podnak

A festő művész-reends - erintsorsdöntő hatás-

sal van a kör-nyezet, amelyben mozog, kivált .akkor, ha egész életét benne tölti,még akkor is, ha egyuttal, gyakran ugyanolyan er ő s más hatásokis érvényesülnek, mint ahogyan ma, a gyors iés könnyű közlekedésidején elkerülhetetlenürl érvényesülnek is. »A fest ő művész —ahogyan Matisse mondja — átvesz a környezetéb ő l mindent, ormi

belső

képzeletét tápláltihatja, akár közvettemül, úgyhogy aг

mdt fesst,arnegjelenik a kompozícióban, akár hasonlóság révén.« Matisse ezzelcsak szépеn meforаlmazott egy bevált igazságot, amPiv enmak atájnak foglyulejtett fest ő művészeire is teljes mértékben alkal-mazható. YJgy látszik, ez a síkság és ennek a síkságnak a légkörenem engedik meg, hogy a fest őművészek bármit is kigondalj аnak,hanem engedelmességre — bár nemi rabszolgai engedelmességre

készteti őket és csak annyi szabadságot enged nekik, amennyielősegfbi ezt a síkságot lés egyúttal jómagukat is, a síkság általfag ulejtett művészeket aninél hívebben kifejezzék. Ez így h вlyesés jó, mert amúgy sem terhet sokáig kigondolni a dorlgokat a :kigan-do ,s :a anűvészetben vajmi rövid lélekzet ű , a szabadság pedigmégis lehető séget nyújt mindenkinek, hagy ki-ki érbPke szerint,amnvira menien az elvonatkoztatásban. amemnvire Gzüksé бёt látnaés annyit meg'ásgon, annennyit meglátni képes. Eke Faire eztmлn'ja Cézarne-ról: »0 nem gondolt ki semmit, meтt képtelenvolt bА rm't is kigondolni. Pusztán »matívurnak« alapfán képes voltaz elvonafkoz*atás , és a leegyszerű sítés végső határáig elvonat-koztvtni rés leegyszer ű síteni«. Nekem úgy tűnik, hagy ezeknek asíkági tájaknak hívei is -- amelyekben .a fest ő táborok megszü-Iet+e.k — képesek csak » motívuQnok« alapján elvonatkoztatni ésleegvszerű sífieni — terrnészebesen annyira, arenennyire ki-ki szük-ségesnek tartja és amenлyire tudásából telik —, hogy kifejezésimádjá ~t kikristályosítsa.

Végezetül milyen mértékben hatottak a fest ő táborok a festđ -Q n űv^s-'ek alkltómunkáiára és mennyire segítették el ő , hogy tavábbhaIadjanak már kitaposott útjukon vagv talán azt is, hogy egyé-niségüknek megfelel ő új utakat találjanak?

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Va'al:ányszor a fest őművész a benyomások új forrására buk-kan, iz,ga1mában úgy t űn,.k Neki, hogy valaminek a kezdetén van.Ez persze t - tik úoy tűnik, mert aki egyszer már e'indwlt, c,akfolytathatja útját és nem kezdheti újra. Am ha mégis úgy érzi,ho iy ú ra a kezdet elején áll, ez a szeQilemi egészség és a szellemiéh-é ; keđ vező jele és'ez egészen természetes azoknál, akik valamit.alkotnak, - bármilyen is alkotáswk színvonala.

Mindazokat, akik :a táborozást nemcsak kellemes és újszer ű

nyaralásnak tekin' ették, a festő

tábоrozásakon való meszvétel alkut ő

lényük gyorsabb kibontakozásához rrüullhatatlanul szükséges élmé-nye' kel frissítette fel, s új ösztönzést adott nekik. Éppen így két-ségtelen az is, legalább is amennyire az elmúlt öt esztend ő alattmegfigyelhettem, hogy az ösztönzlésnek és az izgalomnak ezek aváltoza os és friss forrásai mindannyiunkat — kit gyorsabban, kitlassabban -- tovább vittek abban a bonyo'ult és ho ~sza,ntartófolyamatban, amelyben világosabban kirajzolódnak kívánságaik, fel-.fо a'n;k és művészi kifejezéseink. Ezt a fest ő táborozás mindenegyes részvevő je maga man гdhatná meg a legjobban.

Mint аnny fiunk élete és munkája többé-kevésbé viszonylag sz űk

kö a ezetbe van zárva és valahogyan tudattalanul is mozdulatla-n k maradunk mindaddig, amíg vala,milyen vonzóer ő nem mozdítme- benr_üyket. Ilyen vonzáe еrő számunkra a fest ő tábor, és sokanközüli nk már elő re készülünk .a táborozásra, mert tudjuk, hogyegyik-má - ik tábor' an már várnak azok a motfvumok, aщ& , т ekfelgyújtják a tudatunkban pislákoló és érlel ő dő szikrát, vagy olyanm,glepetésekre számítunk, ,amelyek új izgalmakat keltenek ben-n='nk é talán új kilátásaktit is fölfednek el ő ttünk felfogásaink ki-kristályoodásara .és kifejezésünk tisztulására.

Ha nekem, mint a táborozásоk kezdettőd fogva való, mészvevő -

jének meg kellene mondanom, hagy mennyire vált hasznomra atáborok' ran való tartózkodás ,és mennyire segített fest ő művé zimeg г iyi a'kozásomba, nem haboznék azt állítani, hagy sokat segített,tá€ a ~ b lehető séget nyújtott élményekre, új távlatokat nyitott el ő t-tem; azt válaszolnám, hogy ez alatt az öt esztend ő alatt, új, a7eJ ő ttsohasem sejtett motívumtik hoztak izgalomba, aQnelyek megfelel-nek zrkő zott term,észetemndk, táplálják és el ő segítik, hogy tisz-tábban megnylа tkazzék, mint azel ő tt.

Közvetve arra kész tetett, hogy kifejezési mádomnat megtisz-títsam minden szükségtelent ő l és feleslegest ő l, ami gáto'ná fest ő -művészi közölnivalóm egyszerűségét és tisztaságát. Lehetséges,hagy enélkül is érintkeDésbe kerültem volna valamelyik ilyen mo-tívuinnrnal, de csak futólag, miárpedig a tartósabb éilményhez és azérette b megvalósításhoz ez nem elegend ő .

Mint ennek a síkságnak kezdett ől fogva híve és nyílt .és mindigvcnzó, csábító látóhatárainak szerelmese, ma még ragaszkadábbhíve mélyebb és érettebb szerelmese vagyok mindannak, amit eza síkság, mint embernek és fest őművésznek önzetlenül kínál.

1074

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


107 5

A¢niivésг ~telepek fenná4lásá-nak ötödlik évfоrdudbga a1k•a:rn - .

bó1 taтt,oíE casl~ozásom hang-zabt el beѕ гcásn lbként, Zentán,1 9 5 ( 7 пг em~ir 26-án.

ZORAN FETROVdĆ

Az egyéniség fejiđdéseа vajdasági festć5táborókfeltéteie г ben

festő tábort olyan intézménynek tekintve, amelyben eddiglegtöbbnyire fiatalabb fest ő k vettek részt a Szerb Kö-%-

társaságból, az első idő

kben fő

ké _цp Vajdaságból, felvető

dik a kér- 'dés, hogy hány új, ezekbő l a körülményékbő l fakadt és ezekben akörülményekben kialakult egyéniség t űnt fel, vagy hang egyéni-ségnek sikerült a fest ő táborok révén még szorosabban ahhoz a táj-hoz kapcsolódni, amelyet azelő tt is festettek.

A festő táborokat való] óban nem azzal a szándékRal alakítot-ták, hogy iskolák legyenek, de gyakran hangsúlyózták azt az alap-tételt, hogy általuk szorosabb kapcsolat jön létre m ű vész és a talajközött, és hogy az ilyen feltételekben született festészet, legalábbis motívumaiban múlhatatlanul a helyi jellegzetességek bizonyos bé-

lyegét viseli, de egyben teljes szabadságot nyújt egyéni kifejezéskeresésére — és hogy csakis ennek a kifejezésnek erejével lesz ké-pes bekapcsolódnia korszer ű művészet fejlő dési folyamatába Ju-gaszláviában és .a vi1agon.

Rangsúlyozni kell, hagy a festő táborok megalakítása el ő tt isélt s dolgozott néhány fest ő Vajdaságban, akik alkotásaikban atáj felé fordultak, benne kerestek ihlet ő és alkotó ösztönzéseket,és ebben komoly eredményeket értek el. Voltak fest ő k, akik el-hagyták Vajdaságot és kívüle éltak, de magukkal vitték ennek asíkságnak az emlékét és alkotásaikban gyakran visszatértek rá.

Az idő sebb neт rn°edékbő l első nek Sumanovics, Konyovics, Ra-dovics fede%ték fel a síkság szépségeit, azután Trumics, Nikolaje-vics és más itt él ő fest ő k is követték őket. Egyúttal ő k alapoztákmeg a jugoszláv festészetbe beilleszkedett helyi színek iránti vi-szonyt, és talán velük kezdő dik egy hagyomány, amely éppenmost, a festő táborok feltételeiben üj, fiatal egyeniségekkel gazda-godott.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


МФ1 ов а j'i ć murka кђцьет ,tbipоІyaп mÜ~é~ptel1e(pem

Azoknakzegyéniségeknekszámára, akik afestő táborok megalakítása elő tt isa táj hatása alattvoltak, a festđ -tábor kétségtelQ-nül álláspontjukmegerđ sítését je-lentette, és szé-lesebbkörű ih-

letre és új élményekre nyújtott lehet ő séget, mert elmozdítottaő ket lakóhelyükrő l (emlékezzünk csak Konyovics első bánáti út-jára és az ott fakadt inspirációkra). A fest ő tábor egyúttal közvet-lenebb kapcsolatot teremtett a fest ő k alkotása és ennek a vidék-nek közönsége kö: ött, és ezzel részt vett a m űvészi nevelésben.

Mindazok, akik továbbra is sugalmaik területén maradtak, gazda-gították álláspontjukat, és kétségtelenül még szorosabban a talaj-hoz kapcsolódtak.

Konyovics, az embetrek, az ég és a föld szenvedélyesszerelmese színekben fakadt dalra, hogy mindenkinek el-mondja a síkság háborgó, örvényl ő , drámai és epikus átélé-sét..Ez a nagy munkás, a munka és a lelkesedés lángját ter-jesztette.

Trumics kialapult egyéni kifejezéssel, Vajdaság képénekfanyar, nyers de hű bemutatásával lépett a fest ő táborba.

Nikolajevics, a síkság távoli látóhatáraitól elb űvölt szub-tilis rajzoló lírai képet nyújtott err ő l a tájról.

A fest ő táborok munkájába kapcsolódott fiatalabbak, akiketegyéniségük keresése id őszakában szinte romantikus rajongás ej-tett hatalmába, hogy ebben a kapcsolatban meghatároa, ák önma-gukat, hiszen még csak sejtették egyéniségüket, a fest ő táborbanennek a kapcsolatnak nagy ösztönzésére találtak és arra az álta-lános társadalmi óhajra, hogy ez a kapcsolat mindinkább meger ő -södjjék.

hs mivel az ifjabbak kifejezés-keresés közben könnyen elka-landoznak, ennek a tájnak pedig már megvoltak elismert fest ő iaz elő ző nemzedékben és megteremtették a környezet fest ő i kép-zetét, nehéz volt ezt a képzetet mell ő 5 - niök és ezért jelent đs hatá-sok alá is kerültek. Id ő vel csökkentek ezek a hatások, és ma máregészen nyilvánvaló, ihoQу új nevek, új egyéniségek tűnnek fel,akik alkotó útjukat els ő sorban ennek az intézménynek köszön-hetik.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


Az ifjabbak az első pillanatban mozgalomnak tekintették afestő tábort és nem iskolának, úgyhogy csak azok kapcsolódtak be,akik irányzataikban szélesebb értelemben vett vajdasági motívu-mokkal jelentkeztek. Ugyanakkor meglehet ő sen harcos csoportotképviseltek, amely e1 volt szánva arra, hogy a fest ő tábor révénkialakítsa álláspontját, vagyis hogy részvételük a fest ő táborbanalkotó vis: о nyban motívum és tartalom szempontjából a földdelvaló szoros kapcsolatban jusson kifejezésre. Velük gazdagodottazoknak a festő knek a 'csoportja, akik megteremtették Vajdaság,

a vajdasági me?ő

k; szállások, kútgémek és emberek színfoltját.ime a példák:Acs Jóska hosszú szünet után éppen a fest ő táborban kez-

dett újra festeni. Kitartóan dolgozik és tanul közvetlen kap-csolatban Kanyoviccsal, akinek festészete kezdetben közelállt hozzá. Ma már felsi abadult egyéniség. Kétségt вlenül kü-lön képet ad Vajdaságról.

Bosko Petrovics, amíg aktívan részt vett a fest ő táborok-ban, a síkság külön látomásait kutatta.

Sztevan Makszimavics kifejezetten városi motívumfest ő ,.a tető k szürkeségénekг -és a homlokzatok szépségének f es-tő je, tájképeit a fest ő táborokban .a síkság költ ő i és lírai be-mutatásával gazdagítja.

Petrik Pál a fest ő táborok nyújtotta motívumoktól meg-ihletve útban van egyéniségének kialakítása felé.

Ankica Opresnik expresszionista veretű tájképeivel, aházak fehérségét ő l sugallva új akkordokat vitt ebbe a kere-sésbe.

Sáfrány Imre, az új ösztönzések keresésében közvetlen,

nyugtalan bо

lyongó, úgyszólván a festő

táborban született.Ebben a környea etben élte gyermekkorát, és ma kialakultegyéniség. Kezdetben ;házak, majd a gyermekkor vörös vona-tai, azután gabonakeresztek, fekete szántóföldek és íme elju-tunk a bogáncshoz és varsához a Tisza mellett — amint azérett közlés absztrakt formáiba n ő nek.

Milan Kerac olajfestményeivel, de kivált grafikájávalVajdaság mitoszi koráról mesél.

Kecics és Karlovarisz a korábban festett motívumtólközvetlenül ihletve folytatják a keresést.

Bosán GYörgy a vajdasági városi táj külön képét nyúj-tatta.

Szilágyi, a festő tábor legifjabb tagja szintén felfedezi amaga világát.

Wanyek Tivadar, az eddigi amat ő r, a festő táboгok révénfedet te fel a falu, a házak, a kapuk architektwrájának szép-ségét. Ma már egészen túln ő tt az amat ő rségen.

1077

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


K~pünkön sáfirámy Imre, slol х у danв;,gaj І и г с 6s :Zar,am Fetmavi ć

Még sok egyé-niséget sorolhat-nánk fel, akiketgazdagította tá-borokban vég ettmunka. A festő -táborban tanul-tak, dolgoztak,

kölсsönѓ

%sen tá-mogatták és bá-torították egy-mást.

Mára felsorolt nevek alapján is rokonszenvvel és örömmel ál-lapítjuk meg, hogy a magyar kisebbségnek — amelynek a közel-múltig nem voltak — fest ő művészei születtek. Ez az általános ju-goszláv kultúráli.s haladásba beilleszked ő jelenség, a magyar kisebb-ség irodalmának, színházának, sajtójának, stb. születésével pár-huzamban a fest ő táborokban kialakult bizonyos politikai s_empont-ról is bizonyságot tesz.

Ez a fest ő táborok pozitív sugárzásának csak egyik formája,amely a festőtáborok születésekor célul kit űzött törekvések érvé-nyesülésében ilyen rövid id ő alatt felismerhet ő . Ama festő táboraz idő k folyamán, ső t mondhatnánk kezdett ő l fogva más irányza-takrhoz tartozó, jugoszláv alkotó szabadságunkban született fest ő -ket is maga köré gyű jtött, és ezrei — az alapfeltételekkel párhu-zamban — a műpártolásnak egy teljesen új formája született, amelytág teret ad a különféle állásportóknak és beilleszkedik az álta-lános jugoszláv alkotó légkörbe.

Más felfogásokhoz tartozó, kialakult egyéniség ű mvészekmunkájára hivatkozva megfigyelhetjük á művészeknek azt a po-zitív kapcsolatbalépését a talajjal, amely által elkerülhetetlenülaz ő alkatása.ikban is jelentkezett a helyi szín, tehát ezzel a pél-dával is újra meger ő síthetjük a könnye+ tt ő l való függés tételét.E művészek közül soknak mű termében született egy-egy vászon,amely bizonyos tájon eltöltött id ő kisebb-nagyobb hatását áruljael. Hadd említsünk meg itt is néhány nevet:

Graovác Nikolát városi képeivel.Bajics Milost és tájképeit. Vujakliját a »Ribnyák«-kal,

téjképekkel és sző lő cs ősr ökkel (kerepl ő ).Proticsot tájképeivel az écskai »Halászok« -kal és a »Bá-

náti bohóc«-col. Bogojevicset a »Nagy nap«-pа 1 a síksági tá-jon és Sziget nádasokkal és bánáti házakkal ihletett ab-sztrakt el г Ρn;élkedéseivel, és mindazokat, akik részt vettek afestő táborozáson és akiken ez nyomot hagyott.

Ezeknek a művészeknek a részvétele egyúttal újra meger ősítia festő táborok elindításának eredeti célját, s úgy látom, hagy

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


ezt az elvet nem is hagyjuk cserben, már csak azért sem, mivel aművész alkotásaiban a természet indította és sugallta ösztönzé-sektő l függ. Еüggetlenül attól, hogy milyen mazgaiomhoz, irány-hoz vagy iskolához tartozik, függetlenül attól, hogy tárgyi fest ő -evagy absztrakt fest ő , hiszem, hogy a művész a fest ő táborok felté-teleiben megtalálhatja az égihajlattól, emberekt ől, tájtól és tár-gyaktól meghatása=ott sajátos és jellegzetes új tárgyiságot és al-kotó képzeletének erejével képes lesz ennek szentelni képét.

Mindebbő l nyilvánvaló, hogy a fest ő tábor, minta műpártolásegy mai formája nagy ösztönz ő szerepet tölt be az egyéniség ki-alakításában és ezzel együtt a képz ő művészet általános alakulá-sára is ösztönző hatást gyakorol.

1079

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


SZEMLE

G. CIMMER ANfNA

Saint Exupéг

y, a pilóta,az tró• és a lepkétkergető kisfiú

Kilábárytalan dolog olyam köny-иeikr ő l írxii, amelyekhez ar.zуanyel-иünkќin nem juthaitudk hazz!á, ehre-dІ t t iьen meg csak ke г vesen и д и а s--h h a г ty!ák. A ju;g!aszláv kpny~iadásmég adása Exцр éryиe Q а szép köny-д л І к bа п 'áb а ! k . ЕzhEmt kö nyhv'itsmer-tњbé!s heryebt imagárál az ía б r ! ó Q г ni r L temberral srгeretnék vallani, azt a-mitt tn.bdo'k rála, hagy !1e!önlesszemtahrbazás юm!at azért а ,gyön.yörüsё-+gért, arnirt г к о п у и е н г s ю ereztek.

Ki vhalht Exwpéry? Hitиwtáso!s Qxi-1 о ф а . 'Т! ö ьbe+t repült, miit а unennyц t

írt. Neиazhe'tménk tehát •retpü!1ё

írának, ahogyan Нет glwayt szo-kás neиeznfl. Екир é г у н hheyeiselbbІníró reipiilő r n е k nevezJhetjiik. Mígнemgwhay a re гpülđgépоt к к г гfекг -дé г l estzJk&nii'l наѕтт ! á 1 ј а, hogy r_кlг о -иesatehség nédküd m!egköze'íhtiso té-rrdi 'színhe lyб t, addig .Exnд péry hme-nhebrendszerű járhaitaka ► t vezehte ~bt fe-1 е hőssёggel 'és rölp!téb•en nézte а föl-dhe!t, úgy mh ~ ъ t 'a gYermek édes~ny-ј . ј а araát. Irásai а fiö'Id hgye!r!mekénekva ј 1 (lom•ásai ha F+ö ldany!áiról . I`л в ha

közben :i tt-atlt aQ.álkоzo;tt е !mlbo г reik-ke!l — rvomбd bedu!?mhákka г l, г а т аbtiöhrzsfőklkal, rabszalgákkal, slpanybQ• + u e m : Q P h a h a r + э aso!kk!a!1, angem г tlln fa•r-mere г.ikal, 17bván IkШ vándarlбkkail,taoszJkvai •ot tfe '.hehj te!t1t bhreg ,guver-t*ibakkal — akkor ёllbг saálge teb t

velt.ik és írt rál г uk. Nem i _lportakat,Qhanem miben kapс salatok é+'unériy-а ű к д у а lуáн . Miindö.. .Cuze hét könyvet írté:et2lben, n!от. iцs vaskos •köteteket,hanem jhoihb*ra zisethbevadb k ~ ! s гг-mekm,ű hиeket. E keиé р а г р iт о !sonsokat пуиј ' t !at t az emhber гiségnе k.

Hcnnan •indult e1, s .hogyan lettazzá, akli vo І t? Kü. lönrás é h let tpádya.бzokásuю г k !bhátn+udhabtall ea,dгr,zní -azoknak, а kЭ к alahcsany .sorsiY,á1, asecni.ni!bő1 tiüzdik fel magukat.Bxupéry más eset. Ő súlyasalbbcsail ádi és táruhadiallm!i ör!ök!ség.gelј ё tt а Э láhgra, miintha egy kilköböíhordár és ehg,y rnasónő fia Q!ehbt vol-na. Metrt F!r!aп!aia!anszág egyik 1eg-régi:Pдb !fnet.nerseti családj:á n!akgyermekek&i!t ,láљ tia meg a vl!bágat,1900- гbап . Hagy rг eveltatése köte:é-ke s a tradi i oL&kat ёnereј ё b ő г l. fel-azám•oQta és а lуотд harminю kéta!b-lakas ka.sbé,yht fie' г csharé!'te rossz ksrap5téri ь arahkkfw ц kékke!1 és ho-teszabákkahl, hogy bársG!ságát ésbaгát:i k&é+t „közön:s'égies" philótáe~iés medhanikugok Iközöttt kereaslte,n ~ : Indeг az ehrrvbeirréválá.snak sem-.r r , Q i v ёl sem könnyebhb út

ј a, ¢YVtamaz.

A századforduló gyermeke а l iéhgi.keresztsé,gen már hétéves korábanátesett. Blériat сsatorna.repül!éseután a fellІ l'kes!ü1 ґ t tkíséгletezёk

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


mindenifebé v^égeztek prábarepülé-sieket. A 1уani Exupéry birtak tá-gas ,rétjein is. Egy lkalounmal azegyek relpülő a gг tpbe e .nelte а kisAntainet., Életreszáló és sorsát e,l-haroároz élmény Qett ег г áтаiг а .De útját nem talá}ta meg egyene-sen. Rajzotl;gató, гmesefaló, magYbusafеj ű ,gyermeКvolt, .furesánszétálló ,bámész ~

.. zemekkel és ki~

csihegyes orral, arniiért iskalat'arsai„p'.que 1а Lune"-nek, ?ІoldnYársa-

1 бnak сsúfotlták. E jellegzetes voná-sait feLnő tt koM~lban is megőriztie.Ardképe meghк 5$kkentё . Magas, szé-lesválLú kerekfejű fi, olytan ne-vetstégesen tk?csi hegyes artral, hogyCyrano di Bergerac kardot rántattv&ina láttára. ,S ezt a d'ц sáJharrrnó-nikus arcot, im,ely І г t még néhánykaponyatörés mű tbéti hegekkel iséktelenített, a tв rm+ észet animtegyká.rpóf1ásu1 ta vi1lág legeLbűvölő ~bbmasolyával aj І indék.oz!ta meg. Fel-nő tt koп ában is alyan volt a né-zése, niimtt a jábéküzlet kirakatálbabebámészkоdó ki;sфiúé. Ёs felnő ttkoráaban is mindig raijzalgatott akieaeügytébe eső papirotsok,ra. Leg-gyakraibban 1 e,pl ' . ; гéн +k_иgetќ kisfi(it.Atnikir barátai gkémdezték t ő le,

' hogy miért rajzolja ezt annyiszor,

ámbatian ,mosdldyal elelte: „Tetszikne,ket:тv ez az ötlet, kergetni egy 41-fut, ami valбra vliiLћat". Ez a fe-1P1 Pt iel : lem,v ő vлit rAá On°rr1 dé-tiibábokat kergetett ё le tében,, haC tem,valóra válitlható 4'.tmolkat.

E'ő ször a ,párizsi KépzőművészetiFđ iekolára fr;atkоzott be festđnö-vendг knek. Etb г l kezdive alá álj4-hoz ak a szeretet és tisztelet kö-Jteléke fűzte, di elindult a magaaanlberséagtéb ő l valá ёllet í r g j ёn. Raj-zolgatott, estér*&г t az aper áibanstatisztált, saűkősen, 4 fiig,getle-nül é1tt. Azttán egyszer önk п it kájafel:ülkerekedett mütvésг i tehetségé-ben való hitén (rájött, hagy nemezt a bepkét akarta megfogni) és22 éves korában beiratkozott a pi-lótaislkotlába. Amiikor etvégezte,

érezte, hogy elem ё ј ъ en van. EgYretpü. đbaQeset — hétszeres kopor г yatörés — után azonban három évreeltiltották а repülésbő l. Aikkar semment vissza grátnak, 'hanem — nw-salyogxг i való — téglatgylátri fel-ügyelő és ikaanioп ц ilgynök lett egyvidéki váro..hká,ban. Hithelyt v_'ssza-térhetett szeremб hez, а r:pülléslhez,

L926-'ban az első

,francia Légitfor-ga'.mi itárs.asálgmak, a Latéooére-nekszd'gálatába Lépett és a Taulouse-Bakar vonal járatait vezette Sze-neg,áLba. Késdbb a toxsasiig beol-vadt az Air вlrance-ba és já,rataitkiterjesztette Argentina és Chilefeli' , egészem Ii a Tű aPöldig. I,gykerült barátságba Mermoa-tval és

Gп i , i І я ntmett-tel, а két legemdás► h árűmepülđvel, akik az ismeretlen, ne-hгz terepek berepшlé.s'ét végieztљk.

Fi' lótai él ietpállyáj,a t :negltaLállásátólkezdve jelentek meg eiiső fг ásai.Ё lei nte csupán repülő i éLményrnap-1ó mész'letek. ripartok. ELsiő ikirab-banó siikerű k~myve, az É;jszakairepülés (Vol de Nuit) volt, ате + lу-1 уе1 elnyertг а 1931 évi Féminadíjat.

Ezzel a k+öny'vv e 1 а ~rnév szár-nyára kapta nev'ét és baráiti kö-rébe tírók és Gall'jjmard könytvkiaEá,ó

kapcsatádtak be. Az anyagi fie'lsza-baduLás padig Qehetové tette, hagymagvabósíbsa megint еgy 1áltnát (ezа harmadik lepke, amit a kisfiúkergetett), hоg.y еgy kis kébiilésesSimoun repü'lőgépet vásároljan.Feladatul tű zte ki tm.agámak a Ра -rizs-ѕaigom távrepü:'.ё s+t. A 1ib'.aisivatag fötLött azonban páruljátrt,k& ysze г~~zálLás kközbem az égő

gépbő l eitőernyđvel ugrott ki І rnte-

dham'QĐ

wsátval együtt. A hcr.ъ

ckten-ge г ibem tévelyegtbik narpok?g élS г а н -élték а szarrni ~ha•lált rr,egelőző vizió-katt és Irц alflucinációkat. Amikormár jtártányi erejižk sem volt shangot adni s~em tudtak, egy no-mád beduin vizestömцője s tevéjementtette meg életцket.

1081

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1082

E sivatagi kaQаnd kapcsán juitottel. Exuрéry az emiber fagan Іánakolyan revízójáhóz, amelynél mernincsenek. civilizált és pri ,mitáv né-pek, nincsenek .nyernek, faLј о k ésb ő rszínek, csak Ember van, válasz-fal nékiil. A beduin vizestömlđJetanította meg erre.

lExupéry kitartó ъ epkevadász volt.

Afrikában megvásárolt egy orasz-•ámkölyköt és egy ra: szóigát. Azutóbbt azért„ hogy visszaadja sza-baa15I ,gát. Az elpusztnz1t gépért ka-pott Іbiztosítási összegbđ l mind] ártegy ugyanolyan ítipusú má:s'_k gé-pet vett, hajóra rakta és áthajózottvele Amerikába, hagy berepülje aNew Yank—Tűztö?,d távolм Ρságоt. Ez'az .lо rn is csak f1 vált valóra.Guatennala fö~ idjén a staritr~il a •gép

felrcbbant, sőt összetörve, fó'ihal-tan szedtéC ki be ő1e. Jobbkarját

csak ,elszánt tiltakozása - mentetnemeg gaz arnpu tácibtól, s á'Pkapocsés ,gerincsérülései csalk többszörimű tét után - s lassan gyágyuQtak. Ahosszú lábadozás ideje alatt. á ikli-nikai szabóbán irts meg „Emiberekföldje" (Terre des hommes) C.könyRrét , iamellyel azti a 1939-ben.elnyerte a Gonoourt Akadémianаgydij át.

Hamarosan kilenc nyelvre lefor-dították , és іSaint-Exupéry nevétmost már a vil;áglhár kapta szár-nyára. Életmбdj.ám és emberi maga-tártáэán ez nlitsetn v'.ltaztatott.Már korálblbam feleségül vette egYargentin jságíró fiatál özvegyét,de házasságát tévedéusnek ismervefel, egye d lűl. élt a maga módjánFlrizsbari. EgysDemű és költő ienrendetlen szabáuskáit gyermekjá-tékоklkal díszitette. E szoba .gyak-ran volt nagy baráti viták csata-tere.

Volt egy téma, amelyet sohasemérintett: nő , a szerelem. Sem há-zasságárál, sem nđ ilgyeirő l sohanem beszб lt. Egy bа а t vita 'köz-ben csuplán. ennyit mondott errő l :

„A világ 'legszebb nőije sem adhategyabet, mint aimIje van." Úgylátszik a nő volt gaz a lepke, me-lyet hiába kergetett, gaz az álom,amely sohase,m vált vallóra І sgУ ,ahogy mégálmadta.

'Köziben Ikitö.rt a világháború.Exupéry 38 éves fejjel azonnalönkénit jеlentkezett harci repü' đ-szo'.gálatra. Orvosi srzakvéleményés tilalom ellenére add g mester-kedett összeköttebё ѕ eivel, amí,g si-került :beasybist kapnia. Nem va'titt szó ,semmiféle hareszcmjró2, semvirtuskodásról. Egyszerűen nemkívánt élni a magasabb értelmisé-gieknek biztosított Ikfválltságokkal.Еа rátai б s feljelbbva2бi reszkettekéletéért és különféle ür г üigyekkelmegpráb,álták eltávоQítani a ra vona?,ból, de ő kijátszatta ezeket a

fondо Г kodl=sokat. х iiába mom&ták,hogy „,pilótGkat ezerszámra lehetkiképezni; de St. Exnрéry csak egyvan" — n _m akceptálta. Gtz inghezis e'_jubatt a híre és titkos tivtonüzent neki. hogy szeretne találkoz-ni vele. St. Ex. válasza kurta ésj e1'lemz ő volt: szörnyetegeilJkel nemkívánok ismerke+'mi.

Fгanciaarszág megszállása uiiinbarátai nak végre sikerült h'wata-

los kilkiivldetés iirügyéweil eltávolí-tani az Egyesült Allaвnd.ba. Ottmost ;már mint mliressiéget fcigad-ták, de ő irbó.zabt a néipszerű ségtarakadó :n,eоnyirvánulásaitól. szö-kött gaz intemjúk e' đ l бs az ünneplőtömeg kiözepebte olyan esetlen volt,ment egy pe'likin. Mint az észak-afmikai palitok alapos ismerője,Daoliittle tálbarnc&k.al tárgyalt apartraszállásra alkalmas pontok-

ról. Kiillöncségei egyike vot az is,hogy szándékosan nem tanult megangolul. Ezt így indokolta az 6gyermekien árttatlan ∎ mоsolyával:„De hiszem úgy érzem,, hogy mégframci ául sem todok evéggIé." New-yoirki időzése alatt írta megy „Harcirepü''.đ " С . könyvét, amely előbb je-lent ,meg angol fоrdátásban Fligiht

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1083

bari egyedül val+t a tengerrel és. akék +m editerx ~ . a éggel és titkát ma-gával vitte a hulQáе risírba. Való-szemű . hogy hirtelen szívrohamérte. De a hitleri - Luftwaffe aznapijelentésében találataik adatokat ar-ra is, hagy két Messeг э с hmidt gépvette üldiözőbe. S a harmadik fel-tevés, hogy ő kereste s vádasz-

tobta ezt a halált. Ez volta ha1á1-fejes .lepkв vadiászat? Rejtély. Nemtudta elviselni azt a gondolatot,hagy kiöregedett a repül é s + b ő l. Hipochonder +gondolatok kínozták,régi csontsérülései fájtak, k pze-lefiben tibta magát rokkantan, te-hetе tlenül. Ironikusan „repedtkomipátostálnak" nevezte magát.Valami gyógyítihhatatlan szonorú-sá,g és csillagok k&zé vágyás csen-dül ki rnár a Kis herceg' б l is.Nagyom megviselte legjobb bar:át-jámak, Guil'la.nmetn:.k hő ;i halála(pontosan eg vvвl az övé elő tt).A pilóta halli la - olyan egyszer ű .Neon búcsúzkodik, nem végrendel-kezik, nem ihaldoikLik.

to Arrаs -cícnmel, majd tóbb amegszf а 'llott Párizsban az akkorrnég illegális M:nui ~t (Еjfél) kiad-ványok sorában (Vercars alapítot-ta). A Pilote .de guerre-t i1 '1egáQi-san berjesztebték is. Miért? p, há-borús irodaiamnak egyk cseme-géje (momdihatgruk csorаbogaránakis) egy olyam háborúellenes könyv,amit. egy 'aktív harci repül ő írt.

Ugyancsak Amerikában írta abarátsg éS hazaszeretet mindentáthidaló dokwnenbumti könyvét, amegszállott hazában maradt LéomWe 7tQi-hez „Levelek egy túszhoz"círnrnel. Es Amerikáiban születettmeg, 1942-ben, élete utal só könyve„A kis herceg" oѓ mű ködtőn ab-sztrakt riméletrajz. Gyermekrnese-stilusban, külső alakban é►s sajátgyermвkes akvarelijeivel tarkíuva.

A „Kis herceg"-ben nemcsak ön-maga rejtett ё V t tárja fel sze-rruérmešen, hanem az egfész benn-élő világképet. A »Kis herceg« egyt rpеbolygó 1a'kája, irг terpianetárisutazása soron a Főidre is eliáta-gat, hogy barátokat keressen. Min-denféle furcsa ikérdéseket tesz fela Földlakának (a pi'lótának), s ad-dig nem tágít, amíg feleletet nemkap. Földi és földöntúli dolgok

kerülneJk szóba.Saint-Exupéry 1943-bam hirtelen

visszatér régi egyságélbІ •, bajtársaiköz, kIkriek akkor Alge:rban, majdKorzikán volt a repü ь őbázisuk.Megérkezésétcsak ímágépe katta-gásábál tudták meg. Fittyetány-va az orvosi tilalaлжnak, 43 évesfővel és sгúvvel újra .gépbe ül. Azakkori legsebesebb Lighting típusúgéppel indul fö:derítő feladatokra

a megszállott haza ,fölé, sokszorminden baj nélkül. De 1944. au-gusztus 31-én ót is ubólé'rte az ör ikpи бtasоtгs. Hubátlan gépin, jó idő -pranózissal, jó hangulatban indult11 ¢s nem bérlt vissza többé. SemvészjelZé з t nem radott le, sem gépe

fiái hagya+tékálból először is adi'ktafonba rögzített szövegeketrendezték sajtó alá, me'lyekbbl ő

még életé+bem elkezdte Citadella c.

mű

vét„ amelyen tíz évig akart dol-gozni. Filozáfiai-viLágnézeti m ű ,ónmagával való beszélgetések tor-májában. A kérdező inek egy klépze-letbeli Főnök adja meg a k+érlel-hetetlenül egyenes feleleteiket: élet-rő l, +hal.álmól, becsületről, barátság-ról, a ,gépesítésiről, a fegyelemrő l ,imgalmassáigról s egyebekrő l.

Jegyzeteit, füzeteit később adtákki, egy része jelenleg vár kiadásra.

Barátai négy évvel eltűnése utánkönyvit ittak róla ,;úgy ahogy is-

merték ő t".Közelebbi - adalt: A Matica Srpska

1956-J з an beszerezte Exцpв ry ösz-szes műveit. Ezek után az olvasónvolna a sor, hogy kezébe vegyen

roncsait, se:n holttestét nem talál- egy Exupéry könyvet és ,е 1merül-ták meg. Eltűnt. Halála рiLlanatá-jön az olvasásba. -

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


IVÁN NANJI

Okmányhegyeks mlékeztető szava

H A RO M N YU G A T N É M E T ĐRSZ A G I K I A DV Á N Y

A .z s ~dókról és az egytkomi m,é-m'ejt búro'dalomról sm616 iroda-ldmról ma már úgyszólvánáttekinthetetlenné azapomodott. Alengeteg személyes visszaem-lékezést' І gЗ т ni és gyüjte-

ménye ± dokuknentum, önigazolás, abűnö_öti hazwg és az áldozatok el-fogult visszaemlÉkezéaei után maegyre több az olyan mű , amelymegkísérli tudс mányusа n — s ha

ez egyáltalán lethetsІ

éges — távlat-hól és tárgyilа gosаn, pwзztácl azesem€nyek történelc7и vizsgálatá-ra támaszkodva iвn gmagya•rázni,hogy miért 'helyг ztéik a harm;adkbarcdalоrn vezetői a zsidók kiír-'tását mdnden hábоrú,s cél elé. Mertakkilákiyok bizonyít] ák, hogy a kzé-met fasiszták 1944 tavaszátólfogva a »zsiđ ékérdés véglegesmegoldáóát« — ahogyan Himmlerzsirgenja az európai zsidók kiír-tását nevezte — vasúti szállító-eszközök tekintetében a közvet-len katonai feladatok elé he-lyszték. Pedig a szállítás akkormár nem kis gcridot cftozott an€ R net vezet iyséigklek

Az utóbbi néháknу évben többolyan könyv i: jelent meg német

гІ у

elveа, amely külön figyelmetérdemel, rcnert új mozzanatokat tárfel, új é i aneggyбző fényt vetegyes eddig elégtelenül mиgvil•á-gított részletekre, vagy pedigolyan alaposan és olyan áttekint-hetően r•endszеrezi az okmányo-kat, hogy azok számára is lehet đ-vé teszi a tények áttekintését,efr ~ k e 34ii? nem tankzlnványaztáktcizetes+en ezt a kérdést.

Küliкzös+en örvendetes, hogyi уI a konyvek éppekz Nywgat-Né-

metоrszágiban jelennek meg. Nč mmin una a mai Szövetségi Köztár-sа gban volna antzeniitiznius.Föl sem lehet vetni a zsiđákéт -dést, hiszen a Hitler ur .alomraju-tását követő emigráció, a hábarúalatti öldöklés é végiј а az élve-maradtaknak I.zráelbe és Amei i-kába való kivándorlása után igen

vevés zsidó maradt. De a pusztánzsidó szemponton túl szélesebbszempontból igen tarzul.ságai meg-ismerke•dk7i a fasizmus igazi jelle-gёvel, épp ezen a téren, athol 1ep-lezhetetlenül kiütköztek igazi vo-násai, mert ezek bizrriy gya'krariálarc alá rejtőztek, néha még ,szo-ciális álarc alá is. Az emberek

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


pedig feledéikenyek, s nemcsakNÉmetországgan.— A hauo•ú rzem játék. Az

cmerütiai bc ~mibázák is döntöttekrocrLba házakat, amelyekben egészcsaládok értek, astzюnyesk, aggoké Ј gyerm,І kek. Az ora,z ágyúkszem kknéltёk a lakбtlegyedel{ t.Iutenálótáborok is vannak világ-szerte... —

Ez a felfogás ma már aiemcsaka n;érretek meutegető zé ~se, hanemúgyszólván általános európai fel-fogás, — a Speidel elleni büntetőkNorvégiában vagy Fá.izsban ki-se' béggEi1 vг ~tinak Szűk politikaimeggcudoсn túl éppen ezértfontos evrnы лkeztetni arra, hogyгыbet1 kálönböznek a német fa-siszták gaztettei an:пdattól, ,amí'taz emberiség tő , : téi е lme eddig föl-

jegyzett.b'ölösle:gés itt elemezni Hitler,

Himmier és közvetlen környeze-tük ő rültségét, mitológik esfanatikuэ hitét, hobay a Földön a»jo« harcol a »ros:.izal«, és a »jó« asző (iehajú germánokban testes&ilmeg, a »rassz« pedig a »zsiidó vi-lágösszeesküvésbе u«, s hоgу ennekfolytál a n&net propagandának'könnyű volt a nácizmussal nem

egyező

regellentéte. ebb áramlato-kat — plutokratizmust, bolseviz-muJt, kereszt€czységet és liberaliz-must — zs.idó mnozgalrnakwаk mi-nő~íteni. Csupán hárem könyveszeretnék rámutatni, amely kivá-lik ebbő l a hatalmas irodalbunból,mert túlzó;, nélkül közli azokataz adatokat, amelyeket az embe-riségnek mindaddig szeme elő ttkell tartania, amíg a fasizmusveszélye fEгtuiá l bármilyen »faj;<ellen.

Fcljaikov és Walf »A harmadikbirodalom és a zsidó(« című Ber-linben megjelent könyve jól ösz-szeválogatott okmányok gyű jte-ménye. Habár ismert okmánуоkatii tartalmaz, értékét különösennöveli az, hogy kétszerző je pusz-

tán okmmányákat, náci újságkivá-gásokat éJ (ltványrészleteketbeszéltet. A szerző tollát csak aszéljegyzetekben écэ az anyagmegvárogatásában érezziik, megolyankor, amikor meg►nagyaráz-zák,, hogyan ellenő rizték valamelyokmany ,hitelességét.

Nem té.ihet nek ki valamennyi

okm!áг

lyra — a tю

tet nagyrétu es400 aldaias — van azcnоа n né-háкzy 1vш Ρ .c nёsen jelentesd közbiLk.liógy a rartleristák nemcsak azsiaák létét veszélyeztették, eztgéhául GLeiser Vortanban szé-kelб lengyelországi »Reiahsstatt-halter« (kormányzó) hivatalos Levelebizcuyítja, amelyben arra kériH:m nlert, hogy »Spezial Kom-mando«-ját (különítг€nyét), a-mely »befejezte az fikciót a zsidók

ellen ezen a treriilet сn« (100.0J0zsidót öltek meg), fölhasználhassa a»TBC-veszély megszüntetésére«,г иnbhagy »éhben a Gau-bon23 .0.000 trüdőbajas lеаgyel él«, éзezek a németeket is veazélyeztе -tik. »Habára Reich régi részében— mondja tovább a levél — nemfelekének meg az általam java-solt drákói intéDkedések, a vartaiGaubari úgy hiszem ivYállalћа t o u n afelelősséget a nyílt tüdđbajosokkiirtásáe t.« Ilyen eskmiyokatavJOng an neknс sа ti 4rlegróozdtt 5S-vezérek írtaк a~á. une két idézetRe_chenau és von Nta п insteln ier і -marall paranс ,aiból.

Reichenau azzal kapcsolatban,thogy egyes katonák ёs tisztekvisszariadtak ártatlan emberekmeggyilt оlásából, a .k б vetkezcd сei

L ja: —».. . A csapatok föladatatúlanegy a lovagiasság elavultfogalmin. A keleti front •katcnájanem c~iupáa harcos és szakértő ahadimestersé~ giben, ,harLem egyeszme hоrdozб j a és ibasszúállój a isegyben ... Ezért minden katoná-nak teljes megértéssel kell vállal-nia az iga.zságas éз kemény meg-

1035

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1086

torlást az embertelen zsidókE с а 1szemben ...«

Mannstein egészen rövid és ve-lős: — A zsidó-bolsevista rend-szert ki kell irtani«. H:mmler pe-dig, valamennyiük feje, a legvi-1 ágosabb: — »Minden SS szamáraelvként kötelező , hogy becsületes,tisztes+s+éges, h űséges és jó társa

ttegyen vé testvéreinek .. Hogymái népek jómiádgаu élneк -e,vagy éhen döglenek, az csak amy-nyiban érdekel engem, amennyi-ben a mi t ul•urá~ikihoz rabszolga-ként szükségi k van rájuk ...«s ha valaki, 'hát H:mmler tudta,

hо gу mi a harmadik birodalomcélja! Ilyen szavakat természe-tesen csak szűkebb körben hasz-náltak, nyilvác~оsа n a nácik ismá_t{épp beszéltek.

Ez a könyv ilyen adalékokgyű jteménye: Hogyan szereztékbe a gázkamrák,hozszükségesciánt; hogyan osztották föl a zsidóvagyont a cаácik között; ki mitmondotta titkon ülés е С с е n (gyors-írói jeđyzdkönyvek) stb. S azeredm€ny — az eucápai zsidók el-vesztették testvéreik 63 százalé-kát, kilenc éG9 félmillibbál hat-m,illiót. Jбval többet, mint az

oroszok (11,4 százalék) és a jugaszlávok (11 százalék), aránylagtehát legtöbbet. (A nё metett ksosztrákok lakoscságuk 9 százalékátvesztették el, az aai,godak 0,7 szá-zalékot, az amerikaiak pedig 0,12százalékot).

►E könyvek és okmányok mellett, amelyek a nÉtnetek magatar-tásё t mutatják a zsidók iránt, H.G. Adler »Theresieri.stadt 1941-

1945 — képek egy kÉnyszerközös-aégrő l« című könyve (a tdbings-ni J. B. C. Mohr kiadásában je-lent meg) recnclkívüli képet nyüjta zsidók magatartásánál a nÉme-tek iránt és saját sorsuk iránt.Theresienstadt volt az egyetleninternálótábor Németorsarágb.any

amelyben a tábarlakáknak bizo-nyos ёІ kо г m L с І уzatо t engedélyez-tek és amelyet a háború vége felécneglátagathatott a vöröskeresztnéhány küldöttsége. Magában,Theres+ienstadtiban csupán néhényhalálos ítéletet hajtottak vég 'e —a halálos ítéletet itt általában a»transzport« jelentette. Egyes

transzzportc(iat ugyan a háborúalatt áterLgedtek Svájoba és Svéd-országba, de hogy a thresieniitadt ј

tábor igazi képe — az »örvkor-mányzat« és a ghettát látogatóküldöttségek ellenére — milyenvolt, vitй giosan megmutatja astatisztika: Theresien'stadtban ő sz-szeren 141.000 iri.ternáltat gyű jtöt-tek össze, ezek köDÚl 118.000 el-pusztult — élve maradt 23.000.Magában a táborban 35.500 haltmeg. Az elszállítottak közül mstáborokban (leginC~йbb Auschwitz-ban) 84.500 ember esett áldozatul.(A Тheresien stadtb61 való depor-tálást mindön ze 3.500 élte túl).

Adler könyvébesа (amely biblio-gráfiájában 355 Theresienstadttalfoglalkozó mű vet ési okmányt so-mbl fel) az a legértékesebb, hogymegkísérli elemezd e furcsa zsá-dó közösség helyzetét a ghettó-

ban. A szerző szerint az itt ki-alakult rend bizonyos tekintetbena náci rendszer tiiКkгképe volt:nem volt itt sen milyen szabad-ság,, az SS-eseC( mint élet és halálurai minden pillanatban bele-avatkoztak a tábor életébe és de-gortálhatták a nem kívánatosakat.A ∎ghettában is a »Führer-elv«uralkodott, a »Juderiáltester« (azsidбvezető ) a tábor fogalmai sze-

rint mindenható volt, habár 6 isaz SS-esek bábja, (akár valóbanaz akart lenni, akár neon, akár ge-rinctelenségből vagy csak azért,bоgy mentse, ami menthető ).Еgy tkÉnt Adlernek nem voltnehéz bebizonyítania, hagy ezek-ben az időkben nem a legjobb és

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


legáldozatkészebb emberek kerül-tek felül, hanem ellenkező leg, ép-pen az ingadozók, akikből .bizcrxyakadt a zsidók kőzött is.

Különösuа tragikus a könyvnekaz a rÉsze, amely The. estenstadtszépítésének 'korszakái 61 szól, a-mJkar a vб rö...+kereszt-küldöttségtiszteletére sok m_ndent megtet-

tE(r, hogy a gІ

hettót valóságos vá-ro&sá válboztassdk. Hac.gverserxye-ket és elő adásokat rendeztek, k--véházakat, spo г tgályаkat é;,+ gyer-mekjátszótere:ket nyitottak, rend-behю zták a föLdsz'rztes épületeket,mindent előkészítettek. A zsidókpe.iig abban a tragikus tévhitben,hogyan€met politika megválto-zott, és ez a változás• a Hitlerrenézve baljós hadihelyz е t eredmé-nye, szívvel-lélekkel segédkeztek

az építéz+ben — valójában a vö-röske.е sztes bizottság félrevez•eté-sében. Mihelyt a bizott Е+ág eltávo-zott, a »városszépítés« valamennyirészvevőj ét azonnal deportáltákAusсhwitzba, úgyhogy a 7001 sze-mélyből rrLindö+sze 96 maradtéletben.

IlyEn művek mellett mindenszemélyes élmény halvány és erő t-len. Mégi;+ van a személyes él-

mények sorozatában egy könyv,amely sz-nte hihetetlen leleplezé-s•akked kelt figyelmet. A. Weiss-berg:»Joel Brand meséje« című

könyve ez (Kölnben jelent meg).Joel Brand, egy budapesti zai-

dó, Wei4ssberg publiehsta rendedke-zéaére bocsátotta .emlékiratalt ésa .birtok+ában lévő okrn.á тy Кat.Brand 1944 április 25-Én Buda-pesten tayálkozоtt Eichmann Obeir--

sturmbann.fiihг

e~

rrel, aki Himm-ler tanácsosa volt a »zsidókér-dében«. E!.с brnann a következő

szava(~kal fogadta:-- Tudja, hogy ki vaegyok. Én

hajtottam végre az akciókat aReichben, Lengyelországbae éeCsehszlbváklában. Most Magyar-оrszag van soron. Azért hivat-

tar, hogy üzletet ajánljak magá-nak. Tudok mindent magváról ésvalamennyiükről a J•oint-bari ésa Sotu utban. Megállapítottam,hogy még mindig tudnak fizetni.Haj і auuo vadyoЖ LO L)át eaadnx snagutznak egymillió zsidót. Vala-menuyi zsidót nem adhatom el,annyi pÉnzi ti ég árujuk nlс lс sen.

Le eg megvehe.rxek. Áru-ért életet — életért árut. Onnanveveti az egymilliót,honnanakarja: Magyarországról,en-gyelországbál, Ausztriából, There-s enstadtból vagy Auсhwitzból,ahonnan tetszik. Kiket akar meg-metiterxi? Nemzésre képes férfia-kat? Szülésre képes asszonyokat?Vagy aggckat és gyermekeket?оljön le, mondja el!

Ez a Brand — talán az egyet-len zsidó, ak_rzek a hitleri Né ►net-országban é Ј a megszállt Európá-bau alka:ma rxyílt arra, hogyi;yeu magasrangú SS-tisгttel tár-gyaljon — már koLá'bban is kap-csolatban állt bizonyos alanta а b • bSS és más német fóraimakkal, smegvesztegetve őket sikerült né-h€ny .90rstársá t megmerxtenie.1943-ig évente húsz-1harm 'n c zsi-dó egész szabályszerű úton kkne-

betett Palesztinába. Eiahrnann a-j ánlata azonban egészen elké-pesztő volt. Hiszen addigra mártöbb mint négymillió zsidót meg-öltei Európában.

Weissber,g könyve leírja az ügytovábbi fejleményeit. Már voltakbizcrlyas tapasztalatok ezen a té-ren. Szlovákiában egy erélyes~sбzonynak, Fleüsduта nn Gizi-nek sй к е rult Wxslizeni 55 Haupt-

sturmführertő1 fejenként két an-gol focitért zsidókat kiváltania.

Voltak más tárgyalások is, na-gyobb öwzegekért. Külföldi zsidósze-vezetek is ígértek pÉnzt azSS-ekre'k, de csak úgy, hogy háború után fizetik amenikaibankokútján. A ri€etetek végül elhatá-raztá k, hо gу egY budapesti vezető

1087

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1088

zsidót futiárrrepül6gépen elenged-nek Isztambulba, hagy kapcsola-tot .keressen, a palesztnai hatosá-• g o ~kkal meg az angol és amerikaizsidókkal. Eichman téherautákatkövetelt. Száz zsidóért egy teher-autót. Összesen tizezer teher-autót az egymillió zsidóért. Brarrdtudta, ∎hagy a szövetségesиk ezt

aveen adhat] Gk meg. Abban re-ménysked•et t сsup n, hagy a tár-gyalásrokkal .idő t nyernek, s ily-módon sikerül emberéleteket megmenteni.

Grand sem Törökországban eenEgyiptomban, ahová később felelđ э személyék után kutatva el-jutott, nem talált támogatásra.EllenC. с zđ leg, a törökországi zsi-dók, amikor arról volt szó, hagy

Grandnak •segít+ ének, a legapróbb

szabálytalactisá.goktól is vissza-riadtak, nem gondolva arra, hogyEurópában millsiёk élete forog koc-kán. Végiül az angolok internál-ták. Az internáló táborból sike-rült összeCiöttetést teremtenie Mo-sa Sohertookal, die nem történtsemmi. Grand leginkább attólrettegett, hogy az SS vezet ők, harájönnek arra, hagy a »zsndó vi-

lágiszervezet« — amely ebben afanmában természete.en nem islétezett — tehetetlen a szövetsé-gesek táborában, elásnak a szán-déikáktál és kivégeznek minden-kit, aki még életbori maradt.

Aen_kor az angolok szabadonbocsátották, elment Jeruzsálem-be és fölkereste Ben Guriont. Ezigyekezett ő t megnyugtatni, hagyaz ügyet a Joint svájci képvise-

1 đ je, Saly Mеуе r vette kezébe.Tőle azonban Branid n•em sokatvárt, mert túlságosi а гi tisztességesés régivágású embernek tartatta,akinek fogalma 's:ncs, arról, hagykell bárovi a náciskikal, akt azthiszi, hogy "velük is civilizált em-berek módján kEnyelmesen, fi-

mmnian lehet tárgyalni. Meyervalóban alkalmatlannak bizonyulta iъ metekkel való tárgyalásra,főképp azért, mert m'.nt olyanember, aki a sháború alatt ki semmozdulta semleges Svájcból, kép-telen volt felfagiii, hogy ember-milliók m ~gyilkolása egyáltalá-ban igaz lehet.

Ez a könyv m'ndenesetre rend-kívül érdekes fényt vet .a hlmmlerifőhadiszállási egyes köreinek ma-gatartására a zsidók iránt. Abban,hagy a zsidókat el kell távolítanáEurópáéból, úgy látszik valameny-nyien megegyeztek. De míg egye-sek ezt a zsidóknak akár Izráelbeakár Madagaszkárba való kitele-pítésével akarták elé'n1 , másak a

kiirtáэ hívei voltak. Az első cs+o-

part ugyanis csak európai úra-lomról álmodozott, a másodikazonban világuralosnrbl, ebben aviláguralomban pedig a »rossz«kepviselđ inek nem lehetett helye.Az előbbiek tehát össze akartákkötni a »kellemest a has+znos+sal«,és pénzért el akarták engedni azsi&kat, — egyesek saját maguk-nak szánt pénzért, másak a biro-dalom с éljaira szolgáló pÉnzёrt.

Ahogy változott a hadiszerencseés .magának Himmlernek helyzeteHitler bizaknasainak körében,úgy jutott ez a két áramlat vál-takozva kisfejezésre a főhadi szál-lásС r 1 .

Ezek az okmányok és könyvekkülönösen jelealtősek, ha sžéle-sebb szernsszögbő1 nézzük đket,nem cswpán a »Hitler és a zsidók«viszonyának szemszögéből. A fa-siszta ideológia ugyanis — ezt ,bi-zcnyítj a az utóbbi évtizedek tör-ténelme — nem okvetlenQIpogromokban " és antiszemitiz-musban nyilvánul meg, de m?n-ddennem ű ogrom figyelmeztetarra, hogy a veszély nem csupána »rossz« megteste ј töjévé nyil-

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


vánított népet vagy népcsoportotfenyegeti. Ez a vе szély rendsze-rint, akár kö г г vetve, akár közvet-lenül, a szabad gondolatot és áita-lá baci a szabadságot is ferlyegeti.Mivel pedig a történelem kerekeigen gyorsan forog, az élet ha-

talmas léptekkel +halad elő re,múlhatatlanra) szükségее, hogy aiközelmúlt törtÉа ielmének tanulsá-gait még annak a nemzedékezekádejében •hasznas ~ít~uk, amely át-élte ezeket a tragi(ius eseménye-ket és emlékezik rájuk.

1089

BORBÉLY JANOS

A föld felfedezésénekpoémája

ST E F A N ZW E I G : M A G E L L A N , T A N C SI C S KС N Y V K I A Dб ,

B U D A P E S T , 1957

Stefan Zweig, az i~ró nem ia¢neretdenoivasóközбnségünk elбtt. Irbi •müködé-aét .а század eiajén kezdi, és az еи•rópaiiir.daloun egyik legj elаntбeiІ ьb allakj am~arr ~.l d több mint 40 esztendeig. Iteg.é-nyei,t, elbeszé'réseit, verseit, i і róirajzait (Roanaln Killanci, DosztojevszJdJ),sz.sІ ue m.nden müvelt nyІlvne 1 ~ tattk, sz.п гmüvel pedig az eurápaiszi,nháza~kban álla,ndáan müsoran vol-tak. Nálunk me,gjelе і

nt a Letünt világf(Ј uđ erašnji sver,), ön,éAetir•ајг . A Kёtvid•ághábaru között nagy közéletd tevé-kenységet fejt ki. Az Egyesült Eurápaeszд néjénelc hive és leLkes szászálója

worlt. Paclflsta, mint nagy kоrtársai, Ro-ma+Ln R J11e.aLd, Н. G. Wells, Barbusai,Duhaitnet. Hitler uralomra jutása u,tárnki,nyiWániroja elhatározott antifasizmu-sát.

Zweig: NLagellan clunü könyvét a bu-dapesti Táncs'vos kömyvkiadó jelentettemeg. BehozaФali váLlslatun:k beszerezteés a jugaszláv oilvasбközöns+ég nendel-kezésére bacsátatta.

Különös korszak az, amelyet Ste-fan Zweig ebben a munkáj аb1anleír, Eurápa soha nem látott anya-gi és szellemi fejlődésének kora.Mindössze egy évszázada van, hagyaz emberek felfedezték a földet,amelyen élnek. Két nemzedékmunkájа nyomán évezredes, örökigazságnak tartott tudományos té-telek dő lnek meg. Ptolomaeusról,a földrajz pápájáról kiderül, hogy

korántsem csalhatatlan. Legendák,mítoszok oszlanak el, minta füst.Megállapítják a föld méreteit, srájönnek, hogy nem is olyan nagy,de abban az értelemben, hogy azember nőtt meg. A látóhatár k-szé-lesült, a fogalmak megváltoztak.

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1090

Еs ezt az óriási feladatot Európakét kis népe hajtotta végre: a spa-nyol és a portugál.

Minden utazás, amely mögött —ezt Zweig helyesen látja meg —ott áll az anyagi érdek, a f űszer,bábrabbá teszi az embereket. Töré-keny halászbárkákon, vitorláshajó-kon, melyek a mai óceánjárók mel-lett eltörpülnének, kezdetleges ha-

józási műszerekkel, térképek nél-kül vágnak neki a veszélyekkelterhes ismeretlennek. 1471-ben el-érték az egyenlítő t ... A fölfedező

korszak felejthetetlen, páratlannaptárát ütjük most fel. 1484-benDiego Cam már a Kongó torkola-tánál köt ki. 1486-bon Bartholo-meu Diaz eléri a Jóreménység fo-kát és Afrika keleti partját. 1492-beг Kolumbus Kristóf, a nagyhan-

gú ,génuai kalandor röv_debb utatajánl Indiába, a fűszerek hazájába.Rövidebb utat, nem azt a hagyo-mányoszt Kelet felé, amely Arábi-án és az Indiai-óceánon át vezet,és ahol az arab világ könyörtele-nül alkalmazza vámrendszerét.Nem azt az utat, amelyen a f ű sze-rek egy korabeli író szerint tizen-két kézen át jutnak Európába ésemiatt annyira megdrágulnak,hogy értékük súly szerint egyenl ő

az ezüstével. Nem, Kolumbus Nyu-gat felé akar eljutni Indiába ésháromheti hajózás után Amerikapartjaihoz ér. A kor történeteszempontjából nem lényeges, hogyKolumbus nem Indiát fedezte fel,és hogy halála napjáig tévedésbenmaradt. Lényeges az, hagy Kolum-bus :s tágított egyet az ismert vi-lg határain, hiszen mint utóbbkiderült, új földrészt fedezett fel.

Fölfedezésének másrészt óriási er-kölcsi hatása volt. Hőstett, amelykitárta a világ kapcait. Mindenki,aki nem leli helyét a régiben, akönnyű meggazdagodás reményé-ben útnak indul. Egymásután sze-relik fel a flottákat és indítják út-nak ismeretlen tengerek felé. A

fűszer hálásan fizet. Ha odavesz isöt hajó a drága felszereléssel, ahatodik visszatér, megrakva f ű -szerrel, s a keresked ők, a fejedel-mek busás hasznot látnak. Az em-berélet pedig, hja az emberéletebben a számvetésben nullávalegyenlő .

1498-bon Vasco de Gama Afrikamegkerülésével eléri Indiát, Cabot

maglátja Űjfundlarndot. 1499-benPinzon és Cavral egymástól füg-getlenül felfedezik Brazíliát. Cas-parró Cartereál pedig Labradort.1500 körül két portugál expedícióaz amerikai part mentén a Rio -LaPlatóig hajózik. 1515-ben Nunez deBalboá a Panama szoros egyik ma-gaslatáról elsőnek gázol bele aCsendes-óceán vizében. 1518-ban aportugál hajók már Kantonban ée

Japánban kötnek ki.Egy 'évszázad telt el, és szinteminden feladat teljesítve. A föld-rajz-tudomány ilyen rövid idő

alatt sohasem fejl ődött ekkorát.Egy feladat maradt még hátra: aföld körülhajózása. Ezt hajtja vég-re Magellan.

Erre a történelmi háttérre festiStefan Zweig Magellan alak]at. Eza háttér segít az olvasónak meg-érteni Magellan plasztikusan ki-rajzolódó személyiségét. Végtelenülfinom ez a rajz, elmélyed ő , írójaigyekszik megtalálni hőse cselek-vésének lelki rúgóit. Nem törek-sz_k regényességre, mértéktartás-ra vall, hogy a kínálkozó alkalma-kat következetesen elkerüli. Iró-embernél, amilyen Zweig, szokat-lan, hogy tudományos apparátus-sal dolgozik. Művében érezhetđennincs egyetlenegy fiktív párbeszéd

sem. A legapróbb részletekben isokmányokra támaszkodik. Zweigálláspontja szerint története önma-gában is annyira érdekes, hogyszükségtelen minden romantikusimagináció. Az író helyett a való-ság beszél. Ennek a módszernek azeredménye az, .hogy Magellan sze-

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


mélyisége az idők mélyébő l, melegemberi közelségbe kerül. H ős volt,hérosz, — Zweig ezt nem mulaszt-ja el kddom°borítani —, mégis min-denekelő tt dobogó szívet érzünkbenne. A vaskezű admirális, a kér-lelhetetlenül szigorú parancsnok,környezetének, alárendeltjeinekzsarnoka végtelenül magános,szenvedő ember. 1 lete csupa harc.

Harc elsć лsaљan önmaga ellen,harc az elemekkel, késhegyig menő

harc lázadó alarendeltjeivel szem-ben. S emellett szerencsétlen is.

A siker küszöbén, küzdelmes életelegboldogabb etapjaiban áldozatulesik a bennszülöttek dorongjainak.És hogy a tragédia még teljesebblegyen, műve, amiért életét áldoz-ta, halála után értelmét vesztette.A róla elnevezett szoros gyakorla-

tilag hajózhatatlan, az Indiaba ve-zeco nyugat. út pedig hosszabb,minta keleti. Felesége, . két aprógyermeke a hosszú három év alatt,amig oda volt, meghalt. A nagyfölfedező t nem volt aki elsirassa Asiker babérjait is másak aratták le,szerencsés útitársai, akik vissza-tértek Spanyolországiba. Kora el-felejtette, csupán az utókor szol-

gáltatott fényes elégtételt nevénekés tetteinek. Ma már tudjuk, mű -ve óriási volt. »Földünk területé-nek egy évezred óta keresett mé-reteinek felismerésével együtt azegész emberiség első ízben kap újképet önmaga erejérő l a bejártföldgolyó nagyságával együtt újkedvvel és megújult bátorság-tudatára« írja Stefan Zweigkönyvének utolsó lapjan.

A korrajz, amit adott, — a tizen-ötödik század második felér ő l és

tizenhatodik század elejéről —úgy véljük, nem teljes. Egyoldalú-an a fölfedezések korának ered-ményeit mutatta be, de elhallgatjaaz új társadalmi rend, a kapitaliz-mus kialakulás'ának kezdeti moz-zanatait. Ugyanúgy megfeledkezetta kor szellemi mozgalmáról is. Az

a száz esztendő , melynek kereszt-metszetét kapjuk, egyúttal Európaegyik legjelentő sebb szellemi moz-galmának, a reneszánsznak és ahumanizmusnak kora is. Zweighelyesen mondja a fölfedezésekidejét az »új kor hajnalának«. Va-lóban az is. A középkor múlóbanvan. De az újkor nemcsak azért új,mert óriási fölfedezések történtek.

Ha évekében pontosan nem is fedikegymást, hiszen a reneszánszotDantétól és Petrarcától számítjuk,a fölfedezések kora mindenesetrerésze ennek a mozgalomnak. Hi-szen Magellan a többi fölfedezővelegyütt Leonardo da Vinci, Michel-angelo, Rafael, Rotterdami Eras-mnah,, Coparnicus kortáns.a volt. A korszellemi mozgalmainak ismeretenélkül nem érthetjük meg egészen

a fölfedezéseket sem... Jellegze-tesen polgári gyenges•égІk ezek, ésZweig jellegzetesen polgári író,annak minden erényével és hibá-jával. Ezért is értjük meg, honnana »Magellan« keresztény-vallásiakcentusa. > s ez nem a legrokon-szenvesebb.

Az ályen fajta vrásoknak egyébkitt, -nevezhetjük rеgényes korraЈ znQk vagyakár keLапdrе genynek —, igen nepesоuvxsбközönsege van fđLeg .az ifjuság

körében. Hagyisne, távon,, . egzЈt

ј

kuskörnyezetbe vezet 11, isuneф tlen táij.ak-ray iumeretien népek közé. Leb њtiсelбérdekes olvasmány, nem egy.ze г ebé-szen meghatározофt diiа lktikus tair±ta-1•amniall. A legszebb emberi twlaLjdo ~ nsá-goik kerü,nek elő térbe, a közös cél, aközös veszély összеkaváoso:b, testvéire-sitó ereje, ad ,a1 с asr.iterđ és kitartás leg-szebb példái, a jálvégzett munka, a al-kar mámorytó öröme. цgyanilКkoir aföldrajzi, történe!imi, nápraijzi és ga¢-daѕági ismeretek vadóságos tárháza.

M Lt d L иa мs ,a mi ilfjuságunk? Néhánytucatnyi könyv van forgalomban, ami-

hez kiölеaönkönyvtáralk lfjuságü olvas-mányckban szegényes kodlekс iiájóból

juthat hozzá. S ez a kevés is régi, v gya ,réginek uj lenyomata. Eredeti ifju-sági irodalmunk visszont — ezt s.kszorpanaszoltuk már — nincs. S ha áll aza ' meg.áарhi ls, hagy az utleirás kitünđ

Kfjuságі lvatsmány, akkor Stefаn Zweigkenyve, bár egy csepp a tengerben, jótjön . fjusági könyvtára!iniknal. Eggyel:több, és ez is valami.

1091

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


BORI I M R E

Egy kбnyvIvo andrićról

A modern jugószláv irodal с mnagy felfedezése Ivo Andr.ić . Pa-radoxcc-inak hangzik, hagy egyírót, — akinek első kötete még atizen évek végén jelent meg, az-utLi több regéczye és elbeszélés-kötete látott napvilágot, s a jwgo-szláv irodalom leg+n.agyabb fróí"kö-zé sorolták —, csak most fedezcr,ekfel, egy halszú írói pálya deléntúl.

Džadžić Pitar esszéje, ez a két-&zázhuzanhét aldalacs könyv, afelfedezés erejével hat. A közvé-lemén.y eddig Andri ć ot a szó klasrz-szikus értelmében realista íróiaktartotta, s e t а nulmány most egy-

srzerre egy egzisztencialista írót fe-dez fel benne, аk nek műveibenaz élet é: , 41om érdekes kettősségeuralkodik, aki a realista, külsđ

máz alatt forró és »átkozott« vi-lágckat rejteget. Az elemzés+ nyo-mán egy nyugtalan, kísértetekkel.,harcokkal teli emberi világ tárulfel elб tbünk.

A fiatal +kritikus nagy erudíció-

val fejti le a realizmus kérgét azíró mű véxő l. E kéreg alatt Andri ć

saZavait és a kritikust idézve a»nagyapak öröksége« él tovább,ezt valami állarndás+ág, mintAn+dri ć +kedvenc matívuma2: +hidaké r hegjсК, amelye+k ebbel az újinterpretációban a maguk á ц•an-

dóságával, a tartósságával, idő tlen.-.+'egével az író m о ndarи ivalójánа kszimbólumai. E tanaz'_múnyt olvas-va döbbenünk rá, hagy amikor azíró múlt Boszп.iáj•ának szelid ta-laján járunk, tulajdonképpen vul-kánok, égő s miden pillanatbankirobbanó mélységek fölött .sétá-lwnk. Az egyszerű törtÉnetek televannak szimbólumokkal, és az frórnegNhasonlattsiága ütközik ki a tör-ténetekbő l: az író az »egyéni igaz-ság« és a »világ igazsága« közöttiepedtétek halójában vergődik.

Džadiži ć megkfsérlá megmagya-rázni A.ndrić [Đ Ülödös vcrizalmát atö •téne,mi Bosznia irant. Legjobbírásai ebben a milliábő l valók: re-gényei, a Travaiki krónika, a Hída D~inán, elbeszélései, mint Az el-átkazbtt udvar, A reszavai dom-bok, Hid a Zsepán stb. De ez atörténetiség al а koskо dás csupán, •

mimikri, mert állandóan magá 61,elfojtott srz•envedélyedrő l vall. igymutatja ki az ees+zé irój a, hagysz_nte az egész andrić i életmá

benne vaQ már a fiatalkori Exponto című lírai prózában, éэ

egész s+ar példával b+izanyítj.a ezt.FiatalkoréczaКdémоnjai jelennekmeg a tört€nemi és mitológiai ru-liákbad, Mindenhol a lélek rmü-lelét látjuk, állapítja meg a kri-rtikus bárhol nyitjuk i,s fel az

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


f ró könyveit Mindenhol a Rosszuralkodik, amely dérnпli •erővel ülaz emberek, 'külбnöserz pedig azíró le.Wi. lJs az emberek védekez-nek, építenek: ; a drinai hid az Em-'ber műve, és ez állja az idő t, amígkörülötte az elmúlás szele fúj.

A kritikus másik felfedezése azIaegennek camusi értelemьen vitt

jelenléte. Hő

sed md idegerzek vi-lágukban, mkid elváby t : k belőleé з bezárt rabkÉnt keresi a rést,hagy mе nе küljön. A T~avniki kró-nika ebben az értelermberz talGna legjellemzőbb, a valáságbs ide-gen és a lélekben idegen embe-rek találkozc~aК itt össze.

A részletek gazdag elemzéséntúl találunk a kбс yvb4en cІ éhányigen jellemző mtieohatározást is azíró ól. Isne egy: itgy emelkedettm üve a mib'-kusmak és pszicholó-gi.ku - m г tm páratlan találkezásáig,e:hhe7. azс iban hozzáiárwl a tör-

~ténelmi iránti vonzalma is, бm'cldezt a .költői szó varázsiba

tudta transzponálni ...«A könyvbem a legnagyobb he-lyet az író lélekrajzának elem-zése foglalja el (a fiatalkori sze-releni, amiből a kritikus ezt leve-zeti), csak sa;rzá'n.unk kell, hogykevesebb fényt derít az frórak. éskorának ö&szefüggésére.

1093

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


KRQNIKA

CAMUS A MAI IRI SZEREPЕ R ŐL

Albert Camus. francia író, akit nen в г g miegjuta! Сnztakaz 1.957. évi irodalmi Nobel-díjijal, a ddj kiosztása alk а lmá-ból rendezett staokhalmsi fogadáson І gуьeК k~ Ј ött ezt imon-dotta a mai író szerepér ő d:

„Az író — tekintet nélikül arra, hagy islmeretflen-e vagy

híres, zsarnokság bilincseiben él-e vagy ideiglе

nesen szaba-don alkot — vasak egy föltétellel juthat e1 az életének értel-met adё, е16 emíberi köz ég aneg+érzéséhez: ha vli llára veszia hivatása nagyságát jelente két tenhet: az igazság szolgá-latát rés a sza ~iaadság szolgálatát.

... Minden nemzediék bizоnyos abban, hogy az ő fel-adata a világ megújítása. Az én nemzedékem azoniban tudja,hogy nem fogja megújítani a világot, án föladata ttabánennél is nagyablb: abból á 111, hagy megakadályozza a világszétYvullását .

Az 'igazság titokzatos, meglfоglhatatlan, újra s újrameg kell hódítani. A sza іbadsiig veszélyes, rtрроly nehéz

benne І ё њ Ј і , mint amilyen le'.kesitő is.

E fe1é a ekét ,cél felé kell hal.adnuaik, küszködve, de el-tökéltem, előre taidwa azt, hag idá бi gént ikiвerülünk ahalszú útian.«

Az új imadaltni Nobel-ddíjas a köveфkezб szarvakkal fe-jezte be beszédét:

„V г s гszatérítve azok közé a keretek közé, amelyek a va-lódi mivoltAmban mutatnak meg: a Ikortatalm közé, vissza-térítve kötelezettségeimhez. és kínzó hitemhez, fölszabadul-tabban kösvönöm rebeg a kapgtt kitüntetе st, s fö'lszabadrultab-kan mondhatom mg zt is, -hogy ezt a kittintetést szeret-ném úgy venni, mint tiszteletadást ' mindazoknak, akiknek,bár ugyanabban a ,csatában küzdenek, a harcwkёг t járó elе -nyök 'helyett Iboldog!ta1an,ság és üldpztetés. j г utolat osztály-részül."

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


ADY-ONNEPSÉGEK MAGYAR0RSZAG0N ÉS ROMANIABAN

Ady Eni3lre születésének 8. évfordutój át Magya г orszá-gon is, Rciniániában is megünnepeltek.

Az ünnepségek során Zilahan, Ady diákvárosában a ne-vét viselő .gimnázium elő tt 1eleplezték a költ ő ntie+lLszabrát,

Balasko Nándor szobrász nLüvét.Nagyváradon a rёgi Mülleг cukii szd.a rnőgötti kis park

közepén szobrot emeltek Ady Endrének. A szolbor VetrróArtur kolozsvári szabrászmüvés% sikerült rrnunkáj а . A nagy-váradi, rendkivül meleg ünnepségekről dilmet is +készítettek.

A marоsvásárihelyi Igaz Szó folyóirat háromszáz ohialasAdy-e+n.lékszimat adott ki az 'évforduló alkam ё І ból. A ko-lozsvári Utл nk, továbbá a Művelő+ és más romániai fo-lyóiratоk, napi- és hetilapotk is egy-egy Ady-számmal járul-

tak hozzá az ünmeplésihez.Budapesten a Magyar Náphadsereg Színiházi lban tartott

Ady-eml+éketen Böl&ni György, az Irodalmi Tanács e'.nökeés Ady kortársa, a nagy költ ő életmű viét arLéltat п Ρ ra, egyebekköz ё ttt ezt mondta: „Qj,ulit er ővel, erős kötelességgel ksQl

felmutatnunk Adyt a mai namzedé+kne ~k, a mai ifjúságnak,az ő magyanságát, forradalmi hű ségét, népszeretetiét, ih.itiét,

művészetének szépségét és irodalmi nagyságát. Ismerje jolb-ban az új nemzedéik, becsülje és szeress°, hagy verseinek

izzó parazsával éhjen izzó szivekben a szenvedélyes gy ű lölet a rotlha.dó miult ellen, vallji ik az igazi szenvedélу anélyé-ből felhozott forró szavakkal a nép igazságát."

1 095

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


1(}96

A BÉKE NOBEL-DIJASA

A svéd Twdományos Akadé°nia a béke megő +rzése terénszerzett érdemekért járó 1957. évi Nábel-díjat Lester Pear-san kanadai dć plomatának és közéј eti nvunkásnak ítélte oda.

Lester Pearson ;mos&t 59 éves, a kanadai liberális párttagja. Tizenkiét esztendőn .át képviselte 'liazJá ját az Egyesült

Nemzetek, Szervezebdben, s ez 'idő alatt sok iiа

s.znas javas-lattal j , á Іrult hozzá a világbékee mc gбг z ёsё hІ z. Az Egyiptomellen irányuló angol-~franca támadás idepén az ő gandhlatavolt, éhagy az ENSz szervezzen fegyveres asztagokat a há-ború elfojtás г ára. Gondolatának valáraváltása a világszerve-zet törbéneben І k egyik legј elentseabb eseménye vont.

Emlékezetes Lester Pearsannak az a kiállása is az east-riveri palatóban, amellyel sikeresen szeinsbe ~helyezkedett azUSA-nak azzal a kёvetоlésével, hogy az ENSz ki'vld ј ön ha-jókat a kínai vizekre és nyilvánítsa Kínát támadónak. Eré-nyeiért és széles látó1r,éért sdkan „Észak-Amerika 1,elkiis-

rrLerebé"-nok nevezik.

IVO ANĐR Iс SIKERE N Е M E T O R S Z A G B A N

Egy frankPu a't i •kёnyиkiadó vállalat kiadta Iиo Andrié„Еntkozobt udvar" című hosszabb elbeszё ъ ё sёt. Mit° Dor és

Reinhard Federmann fordította németre.A könyvТ 61 Jiasef Mühllbеrg német ímó a „Welt undWort" című falyóirabban reoenziát írt, s abban egyebek kö-zö о tt ezt monfi(ja: „.Ivo Andiié prózája vilagos és tiszta, mégiskülönös. Az író mdnIden kí.séг letezés helyeitt elbesaél, s vrЈ g'smindent részletekbe . ereszikedve úgyszólván zeneileg meg-kcm:ponál, s a legnagyabb műиészi hozzáértéssel adagol.Ilyen pmózát уalóban érdemes írni, — de olvasni is!"

Majd egy folytatja: „Írásában minden megfogható való-ság. Ez a valóág mégis —Lábható tendencia néikill és anél-kiil, hogy eltűnne — átalakul borzalomaná, bitdkzatos tággá,

rejbélyességglé, megsermisüléssé rés iboldags, grabalá'láss á.S z ~ 'vege hol tbсrmör, mint a szerb lh&i balladák, hol pedigkecses és lebegб, akár a urai népdalok lehelete, s mindigérezihetb rajta a ma,gasrfakiú, de sosem tolakodó m űvésziszenzibilitás ..."

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


TAR:TALOiMMUTAT6

Р е ј

tő

Ferenc / József Attila, — -- — —91Jázseif Attila / Lev°lek997

S nkó Ervin / Páráestiád а m.:''kroifon elё tt а rnп ívészet-

rő 1 , az életről krit'.;kárál00 4

Stevan Raič kavić /щ Sztrazsilovólioz --011.

Л /tilaš Crm.ja.nski / Sztrazsilоvo01 3

Gál Lásel.ó / Minden ;másképpen v'an — 01 0

Bwriny Nándar versei031

Antoim.e di Sa.'.nt-Exwpéry / Utazás а világű rlbe034

Burányв

éb a versei — — — — --• —

04 1Sáfrány Idnre / Por ~hdban04 3

Urbán Jánqs / Szemérв hajtja kezét —V — — 1050AlinCihwrclhitl / Hosszú út ihazaflelé — — — — — 1 052

Bori Iimre / цá2torг atak Józsaf Abtila-versekre053

Dávii і ё Imre / A иajdasági művésztelepek — —065

M'iPivod Nikolajević / Allkotć nvumka а festőtelеpe;ken — 1 0 7 1

Zoran Petrov.i ć / Az egyé,nis гg fejlődése а vajdasi;fesbőtábomak felbételetben-101 5

G . CirrLm,er Anna / ,Saint-Exupéry, a pidóta, az író ё s а

lepkét +kergető kisfiú080'van Ivianji / C+kirnányihegyek eQn.lékeztető szava —03 4Bombély János / A fö1,d felfаъezéséne ро€rnája —08 9Bori Imre / Egy ;kön,tv Ivo Andrić róil ---'— 1Đ 9 2KRбNIKA— — — — 1Đ 04

A rajzokat B. 'SZAB6 GYđRGY készítette

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


h idIRODALMI, MUVÉSZETI, TARSADALOMTUDĐMA-NYI FOLYdIRAT, 1957 DECEMBER. — KIADJA A MA-GYAR SZO LAPKIADI VA.LLALAT. — S,ZERKESZ-TđSÉG ES KIADOHIVATAL: NÖVI SAD, VOJVODEMISIGA 1. — CSEKKSZAM'L.A: Э00-T-255. — ELđ-FIZETÉSI DIJ: EGY ÉVRE 500, FELEVRE 260. EGYESSZÁM ARA 50 DLNAR. — KÉZIRATOKAT NEM ORZUNK MEG ES NEM ADUNK VISSZA. — ,KÉSZIJLTA NOVIsZADI MAGYAR S Z O NYOMDAJABAN

7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


7/28/2019 Híd, 1957/12. szám


zet társadalomtudomény irodalom iniívészet társadalomtudomány irodalom művészet társadalomtu

híd, 1957/12. szám

Documents