Filozófia tételsor 2011-2012 (dr. Nagypál Szabolcs)Készítette: TsogabSzókratész és a szofisták (108-117)Bevezető:

Görög és nyugati filozófia alapja (Kre. 5-6. sz) Legalapvetőbb kérdéseket már feltették (kivéve, amit az ipari társadalom hozott) Kre. 500-449 Görög-perzsa háborúk Athénban jólét demokrácia megerősödése

szónokok szerepe nő Szophisztai = bölcsesség tanítói vándor tanítók Nincs objektív megismerés az a fontos, ki hogyan adja elő igazát (erősebb joga) Törvény: gyönge emberek menedéke természet rendje az egyenlőtlenség Magas díjazásuk, és fentebbi gondolataik miatt nyerte el a szofista kifejezés (részben Platón

hatására) a ma is ismert pejoratív jelentést Sosem alkottak egységes iskolát

Prótagorasz: Kre. 480-410 között élt, Abdérából származott „Minden dolognak mértéke az ember, a létezőnek is, amint vannak, a nem létezőnek is, amint

nincsenek.” Tehát nincs abszolút igazság, csak relatív minden szubjektív (Hérakleitoszra hivatkozik –

örökös tovafolyás elve) Vallásról azt mondja: nem tudjuk, vannak-e istenek, de azt sem, hogy nincsenek-e (ezen

gondolatáért száműzték Athénból)

Gorgiasz: Kb. ugyanakkor élt, mint Prótagorasz, Szicíliából származott A nem-létről, avagy a természetről c. műve zénoni dialektika hatása semmi sem létezik;

ha valami mégis létezne, az nem lenne megismerhető; de ha megismerhető is lenne valami, az nem lenne közölhető

Szofisztika jelentőssége: Természetről az emberre irányították a filozófia érdeklődését Gondolkodás tárgyává tették magát a gondolkodást (feltételeit, határait vizsgálták) Racionális vizsgálat alá vették az etikát tudományosan tárgyalható fogalom lett Stilisztikai és retorikai munkáik fejlesztették a grammatikát

Szókratész: Kre. 470- között élt, Athénból származott Zömök test, kerek fej, tömpe orr nem kimondottan tudós külseje volt Nem fogadott el pénzt tanítványaitól, de ők gondoskodtak élelmezéséről Kérdés-felelet módszerrel tanított, idegeneket is szeretett megszólítani

Athénban a demokrácia válságos (rabszolgaság, nem hatékony (Peloponészoszi háború) Szókratészt tartották az arisztokraták szószólójának, noha nem politizált nyíltan Demokrácia restaurációja után istentelenség vádja haláláról Platón ír a Phaidón

Írásos művet nem hagyott hátra (Platóntól, Xenophóntól, Arisztotelésztől ismerjük) Szofista hasonlóságok: dialektikai módszer, emberközpontúság „Tudom, hogy semmit sem tudok” Vallásos, de az erény egyenlő a belátással Az erény tanítható erkölcs és tudás összekapcsolása Hatása személyiségéből adódott Platón dialektika vajon tényleg Szókratész gondolatai, vagy Platóné?

Platón (117-134) Élete:

Kre. 427 – között élt, Athénban született. 20 évesen találkozott Szókratésszel, kinek hatására irodalmárból filozófus lesz Mestere halála után beutazta a világot (hatott rá: keleti gondolkodás, püthagoreusok) Kre. 387-ben megalapítja Athénban saját iskoláját, az Akadémiát.

Művei: Szókratésszal ellentétben jó sokat írt, de ő is a szóbeliséget preferálta Műveit nagyrész dialógusok formájában írta Legfontosabb dialektikai írásai:

Apológia (Szókratész védőbeszéde) Kritón (törvények tisztelete) Prótagorasz (vita a szofisztikával az erényről) Gorgiasz (erény mibenlétét tárgyalja szofistákkal szemben) Menón (matematika szerepe) Kratülosz (a nyelvről) Szümposzion (szépre és jóra való törekvés hajtóereje) Phaidón (a halhatatlanságról) Politeia (az állam) Theiatéosz (tudás mibenlétét fejtegeti) Timaiosz (Platón természetfilozófiája) Kritiasz (befejezetlen, Atlantiszról szól)

Politikosz (idős Platón politikai nézetei) Törvények (befejezetlen, államelméletről szól, öregkori filozófiájának összegzése)

Általános módszertan: Nincs egységes rendszere műveinek, minden alkotása autonóm

Történeti kiindulópont: Kortársaira is hatással van, van, amit továbbgondol, van, amit elvet A szofisták filozófiájával szembehelyezkedik

Szerinte hibás gondolat, hogy minden mértéke az ember, és nincs általános mérték, ez ugyanis erkölcsromboló hatású

Dialektika módszerét ennek ellenére tőlük veszi át, valamint hozzájuk hasonlóan bizalmatlan a szokványos tudással és a szokványos erény gondolatával szemben

Démokritosszal is szembehelyezkedik egy „világész” tanúsága a világ maga Vitatkozik a korábbi gondolkodók tragikus világlátásával is

Eszmetan: Erósz = filozófiai ösztön (eredetileg nemi ösztönt jelentett) eszmék megismeréséhez

elengedhetetlen készség Vágy a magasabb megismerésére és megismertetésére Szép test látványától érzett vágy a legalapvetőbb ilyen Szépséggel való találkozás éleszti ezt pl.: zene, matematika Erószhoz helyes módszer kell, hogy kiteljesedjenek, ez a dialektika, amely nem

rábeszél, hanem együtt gondolkodik Állam című művének barlanghasonlata

Mindennapi környezetünk merő árnyak halmaza Mindennapi életünk a barlang börtöne A felemelkedéshez ki kell szabadulnunk ebből, ennek módja a lélek eszmék világába

történő felmagasztosodása „Eszmét ott tételezünk fel, ahol ugyanazzal a névvel illetjük az egyedi dolgok bizonyos sorát”

eszmék görögül: eidosz / idea Az eszmék a lét formái, nemfogalmai, általánosságai

Az eszmék adják az igaz realitást Nem múlandóak, fennállásuk maradandó

Természettana is van (Timaioszban fejtegeti) külső lét formái, maga az anyag

Antropológia és etika: Lélek három részre tagolódik: gondolkodás, akarat, vágy

Csak a gondolkodás a lélek velős része, így az halhatatlan Minden megismerés visszaemlékezés korábbi tudásunkra

Létezik legfőbb jó, az eszmék eszméje, az ember célja, hogy az érzékelhető világ felé emelkedve megtapasztalja ezt. Az erény az az állapot, amely ezt megközelíti

Az erény csak akkor az, ha belátáson alapul Négy általános van: bölcsesség, megfontoltság, bátorság, igazság

Az első három a lélek alkotórésze A negyedik egységbe szervezi őket, kiegyensúlyoz

Az Állam: Politikai kérdésköre és problematikája egészen régóta foglalkoztatta Erkölcsi élet legmagasabb formája a helyes közösségi élet az államban Fennálló alkotmányok bírálata

Oligarchia (vagyonbecslésen alapuló állam) Nem feltétlen a módosabb az alkalmasabb is Szükségképpen megosztott Vagyontalanság bűnhöz vezet

Demokrácia Szabadság túlbuzog benne, szabadossággá válik hosszútávon

Türannisz Vezető megrészegül a hatalomtól, aljassá válik Elterjed a terror

Az eszményi állam alapelvei Három nagy feladat: élelem előteremtése, védelem, ésszerű vezetés Ezt három rend elégíti ki: kézművesek, harcosok, vezetők Ki kell mindenkit választani egyenlő tanulási lehetőség mindenkinek Filozófus-király eszme (ötven évig képzik őket) Katonáknak asszony és vagyonközösség nemesíteni kell őket

Kritika és értékelés: Platón: Állam

Utópisztikus Nagy hibája a katonák rendjének ötlete senki nem tűrné el ezt Politika és gazdaság nem szétszakítható Túlzottan félt a demokratikus szabadságtól Összességében: túl radikális

Platón helye a görög szellemtörténetben A görög filozófia egyik legnagyobb alakja Szintetizálja a görög észfilozófiát a lélekvándorlás és megtisztulás gondolatával Nietzsche: „kereszténység előttien keresztény”

Platón utókora Neoplatonizmus: későantik filozófiai rendszer Középkori keresztény filozófia alapja Goethe: „Platón úgy viszonylik a világhoz, mint egy boldog bölcs, akinek kedve támadt,

hogy egy időre itt keressen szállást” Karl Popper szerepét hangsúlyozza

Arisztotelész 134-146

Élete: Kre. 384-322 között élt, Sztageiroszban született. Fiatalon kerül Athénba, ahol közel 20 éven át Platón tanítvány Mestere halála után Fülöp makedón király udvarába hozatja, ahol Nagy Sándor nevelője lesz Alexandrosz trónra lépését követően visszatér Athénba, ahol megalapítja Lükeion nevezetű

iskoláját. Könyvekben, növényekben és állatokban dúskált, köszönhetően Alexandrosz támogatásának

Az uralkodó halála után menekülni kényszerült, mivel, mint a makedónok pártfogoltját istentelenséggel vádolták meg. Következő évben meghalt

Életműve: Hatalmas méretű irodalmat hagyott hátra az utókornak Írásai egy része a nagyközönségnek (elvesztek), egy része tanítványainak szólt Műveit így csoportosíthatjuk:

Logikai írások (Organon): Analitika (2db), Topika Természettudományos művek: Fizika (8db), Az égboltról, A lélek... Metafizikai írások (a fizikán túlmenő) kiadója alkotta a kategóriát Etikai írások: Nikhomakhoszi etika (10db) A politika: 8db könyv Poétikai és retorikai művek: Retorika (3db), Poétika

Arisztotelész mindenekelőtt tudós volt, a világ szcientifikálódásának kezdete munkássága

A logika: Arisztotelész teremti meg, mint önálló tudományt (bár pontosan szólva ő analitikáról beszél) Azt mondja, hogyan kell gondolatilag tovább haladni egy kérdésben (formális tudomány) Logika legfontosabb elemei:

Fogalom (definiálhatóság) Kategória (fogalmak között van-e fölérendelt nemfogalom?)

10db: szubsztancia, mennyiség, minőség, viszony, hely, idő, helyzet, birtoklás, cselekvés, szenvedés

Ítélet (fogalmak összekapcsolódása, lehet: állító, tagadó, általános, különös, egyes, létítéletre vonatkozó, szükségszerűségre vonatozó...)

Következtetés (ítéletek összekapcsolódása, ez a logika magva) szillogizmus Bizonyítás (következtetések összekapcsolódása) ellenmondás tétele Indukció (tételt megerősítjük az általánosból levezetett példákkal)

A természet: Fizika

Elméleti fizika (még erősen metafizikai jellegű) Elődeinek gondolatait összegzi, és gyarapítja A világ célszerűen rendezett végokukban rejlik ez teleológiai magyarázat

Az élővilág Állattan (és valószínűleg a botanika is érdekelte) megalapozója Állatok képessége az önmozgás feltételez egy mozgatót (test – lélek) Szerinte a test az anyag, lélek pedig a forma (eszköz: organoja organikus)

Metafizika: Egyes és általános

Általános a létező lényében leledzik (Platónhoz hasonló azonos gondolat) Anyag (hülé) és forma (morphé)

Platóni ideát formának nevezi Formákban lehetőség van Nemcsak ős-okot, de célt is jelentenek, amely az anyagot megvalósítja Az anyag ellenáll a formálásnak tökéletlenség

Létezők négy oka

Az anyag (fa, amiből asztal lesz) A forma (asztal) A mozgató ok (asztalosmester) A cél-ok (az asztal létének oka, hogy pl.: egyenek rajta)

Teológia Kezdő lökés a mozdulatlan mozgatótól származik, tiszta, anyagtalan forma, mely

tökéletes, s más dolga nincs, mint önmagáról elmélkedni (másról nem tud, hisz csak ő tökéletes)

Antropológia, etika, politika: Az ember

Alacsonyabb testi és lelki igényei állati szinten vannak Magasabb lelki igényei nem (gondolkodás megkülönbözteti) Szív rendezi a közös érzék szerint az érzékszervek adatait A szellem halhatatlan

Az erény Etikus erény az érzéki ösztönök feletti uralom Dianoetikus erény a gondolkodás, ész pallérozása (ezek a magasabb rendűek)

Az állam Az ember zoón politikon (társas, poliszt alkotó élőlény) Erkölcs legteteje a közösség egy törvényes és erényes államban Az államrendeket nem kritizálja különösebben

Kritika és értékelés: Nem olyan ékesszóló és szárnyaló, mint Platón, inkább higgadt, megfontolt tudós Logikát erősen túlbecsülte Természettudományában sok a tévedés Német filozófia Platónt, az angolszász Arisztotelészt preferálja

Hellénizmus (sztoikus, epikureus, szkeptikus, eklektikus, neoplatonikus) 147-160Általános bevezető:

Nagy Sándor bukását követően megmaradt a görög kultúra világraszóló szerepe: átvett egyes keleti elemeket kozmopolita kultúrává vált, ezt nevezzük hellenizmusnak

Makedónia bukása után Róma foglalja el a görög területeket, azonban kulturálisan a görögök érvényesülnek Rómán belül is

Fontos fogalmak: kozmosz (rendezett világegész), logosz (mindenható ész), erósz (szép szeretete)

Filozófiát Szókratész és Platón, tudományt Arisztotelész közvetíti A filozófia a korszak uralkodó szellemi hatalma lett

Sztoikusok: Legjelentősebb képviselők

Zénon Kre. 340-260 Ő alapítja az iskolát a cinikusok és mások (pl.: Herakleitosz) alapján Valószínűleg öngyilkos lett

Kleanthész Khrüszipposz--- Lucius Annaeus Seneca Marcus Aurelius

Emelkedések és Kézikönyvecske című alkotásai Sztoikus rendszer jellege

Etikát tekintve gondolatai hasonlók, mint a cinikusok szókratészi iskolája

Hármas felosztás: etika; logika, fizika (etika előfutárai) Logika: retorika + dialektika, empirikus Fizika: csak testi lét van (vagy durvább, vagy nem), monista, törvényszerűség,

paternista, materialista egyetlen, végső, törvényszerű isten, mely megegyezik a világegésszel

Sztoikus etika Kulcsgondolata: természetnek megfelelő élet egyetlen boldogság (erény) Ezzel szemben az egyetlen rossz tehát az erénytelen élet, minden más közömbös pl.:

gazdagság, betegség, halál, szolgaság... Cél a dolgok felismerése (jó, rossz vagy közömbös) Igaz életben az affektusok akadályoznak (vágyak...) le kell győzni Apatheia = szenvedélytelenség állapota bölcsesség kritériuma Bölcs embernek be kell tagozódnia a társadalomba:

Eredeti tanítás: közömbös dolog is lehet értékes kicsit pl.: házasság Cinikus egoista tanítás: bölcsnek csak személye függetlensége fontos Sztoikusoknál azonban az igazságosság és emberszeretet alapkövetelmény

(hirdetik a filozófus barátságot is), barbárokra és szolgákra is igaz átfogó humanitáseszme

Sztoikus filozófia történeti jelentőssége Nemcsak a római vezetőkre, de a későbbi európai filozófiára is hatással volt Pl.: Giordano Bruno, Descartes, Locke, Kant, Schiller Kapcsolódott a kereszténységhez is

Epikureusok: Ma jelenti: kényelmes és élvezetekben gazdag életre törekvés Privát életet többre becsüli, mint az államot, vagy a politikát (Epikurosz: „élj rejtekezve!”) Epikurosz:

Kre. 341-270 között élt, Szamosz szigetén született Athénban, az epikuroszi kertben hirdette életfilozófiáját Logika a tévedések elkerülésére tanít, fizika feladata, hogy megmutassa, a világot a

dolgok összefüggéséből kell magyarázni (nem istenek teremtették a világot – nem kell tőlük félni - > lehet élvezni az életet) etika előfutárai

Ember fő életcélja maga a boldogság, de az erre való törekvést az észnek kell fékeznie (ataraxia = szemlélődés nyugalma boldogság ebben van)

Testi és lelki örömöt/fájdalmat elválasztja Írásai Titus Lucretius Carsus tankölteményében maradtak csak fenn

Szkeptikusok: Lehetetlennek tartják az igaz megismerését Oka: korban olyan sok filozófiai rendszer volt, hogy kételkedtek mindben 3 fő szakasza van, képviselői:

Pürrhón (Kre 360-270 között) Platóni Akadémia (akadémiai szkepszis) pl.: Arkeszialosz, Karneadész Aineszidémosz, Sextus Empiricus (Kru. 200)

Trópusok (megismerhetetlenség bizonyítékai) elmélete, Aineszidémosz szerint: Általában az élőlények különbözősége Az emberek különbözősége Az érzékszervek különbözősége A belső, szubjektív állapotok különbözősége Egy objektum elhelyezkedésének, környezetének különbsége Észlelt jelenség összekeveredése más jelenséggel Benyomások gyakorisága, vagy ritkasága Neveltetés, szokás, erkölcsök, vallási és filozófiai gondolatok különbözősége

Gyakorlati erényük: lelki nyugalom ehhez tartózkodni kell az ítéletektől

Eklektikusok: Szó jelentése: válogató, egyeztető Római irányzat

Római birodalom sok népből áll sok kultúra egybeolvadás Művelt római mindent megismer, majd választ Rómaiaknak gyakorlatiasak semmi sem öncélú (filozófia is eszköz a világban való

tájékozódáshoz)

Marcus Tullius Cicero Kre. 106-43 között élt Rómában Görögországban tanult szónok, politikus, író Művei: Az akadémia tanításai, A legfőbb jóról és rosszról, A kötelességekről,

Az istenek természetéről Alexandriai irányzat

Kor egyik legfőbb szellemi központja Alexandria (nagy könyvtárak) Keleti és zsidó hagyományok olvadtak a görög tanokhoz Philón

Kre 25 – Kru 50 között élt Alexandriában Gondolati tartalmuk a vallási hatás miatt mélyebb Szemben áll a zsidó kultúra kizárólagossága és a görög filozófusok

(elsősorban Platón és Arisztotelész és a sztoikusok) igazsága Felveti, hogy Mózes könyveit ismerték a görögök, merítettek belőle Zsidó könyvek tartalmát jelképesen értette, magyarázta a görögökkel Kiemeli a megismerés harmadik módját: Istentől származó belső

megvilágosodás Istenképe ezáltal eltér az Ószövetségtől: Isten kiismerhetetlen és

meghatározhatatlan, méltóságán aluli lenne közvetlen érintkeznie az anyaggal, így testi erőket, eszméket hoz működésbe ehelyett (Platóni kapcsolat).

Szerinte a logosz a világot átható ész (sztoikus kapcsolat), ami nem azonos Istennel, csupán „Isten fia”, közvetítő szerepe van.

Neoplatonikusok: Antikvitás vége egyben a kereszténység felemelkedése szembenállás Átfogó összegzést ad (szorosabbat, mint az eklektikusok) a filozófia rendszeréről Kru. II. század és a VI. század között jellemző Alapítója Ammonius Sakkas (175-242), róla azonban nem sokat tudunk Plótinosz

205-270 között élt, Egyiptomban született A rendszer valódi megalkotója, kikristályosítója Galianus császár pártfogoltja, a nép hihetetlenül tisztelte Itáliában filozófus várost (Platonopolisz) akart létrehozni Platón alapján 54 írását tanítványa, Porphüriosz rendszerezte 6db enneászba

Az első az etikával foglalkozik A második és harmadik a világgal foglalkozik A negyedik a lélekkel foglalkozik Az ötödik a szellemmel és az eszmékkel foglalkozik A hatodik a legfőbb jóval foglalkozik

Elsősorban Platón tanítványának és magyarázójának tekinti magát, de valójában önálló rendszert alkottak

Isten kisugárzása (emanáció) fokozatos, minden szférán más, attól függően, hogy milyen közel vannak Istenhez

Az első a szellem (nem Isten maga, hanem az eszmék összessége) Második a világlélek Harmadik az anyag (világlélek és közte az egyének lelke)

Etikája lényege, hogy minden lélek isteni eredetű, a boldogság abban áll, hogy a lélek egyesüljön azzal, amiből van, az istenivel

Legfelső megismerés tehát belső folyamat (nem pl.: dialektika) misztika tana, Istennel való közvetlen és teljes egyesülés

A neoplatonizmus kiteljesedése és bukása Plótinosz tanítványai révén élt tovább egy szír iskolában, melynek legfőbb alakja

Jamblikhosz volt, valamint Athénban, ahol képviselője Proklosz (410-485) volt. Az athéni iskola hevesen küzdött a kereszténység ellen (részben az azonosságok miatt

talán – mindkettő a vallási űrt akarta kitölteni) Iustinianus császár ezért 529-ben bezáratja Athénban az Akadémiát, betiltotta a

filozófia oktatását, a hét utolsó tanárt száműzte Nyugatrómai birodalomban Boethius volt az utolsó nagy alak

480-522 között élt Theodorik parancsára végzik ki vallásvédelmi okokból Fő műve: A filozófia vigasztalása Becenevei: utolsó római, első skolasztikus

Az egyházatyák kora: Hippói Ágoston 174-184Bevezetés:

A római egyház a kezdeti időkben, dacára a külső veszélyeztetések és belső szembenállásoknak, folyamatosan növekedett

Ennek oka a szigorú hierarchia és a következetesség volt elkülönült szervezet lett Nagy szerepe volt ebben az egyházatyáknak:

Irenaeust Kis-ásziából származott, majd Galliai püspök lett A hamisnak nevezett gnózis című könyve gnosztikusok ellen lépett fel

(szerintük Isten megismerhető) Kiállt Róma vezető szerepe mellett is

Tertullianus Egyház egységének élharcosa Elvetette a pogány filozófiát (mint gnosztikus tanok alapját)

Szent Cyprianust Karthago püspöke volt A katolikus egyház egységéről című könyvében és leveleiben a kereszténység

egységének eszméjét védte

Augustinus élete és munkássága: 354-430 között élt, Thagastéban született Apja pogány, de anyja keresztény Karthagóban éli kicsapongó fiatalkorát, majd Cicero egyik művének hatására filozófiát kezd

tanulni (ez időben manicheus 9 évig) Rómába, majd Milánóba megy, ahol retorikát tanít, ekkoriban filozófiából kiábrándul,

melyből Plótinosz írásai emelik ki (hatása későbbi filozófiájában is tettenérhető) 386-ban tért meg, elsősorban Milánó nagypüspöke, Ambrosius beszédei hatására Innen először Itáliába, majd Észak-Afrikába vonul vissza. Szent életet élt innen. Akarata ellenére pesbiterré, majd Hippo Regius püspökévé szentelik, itt hal meg 430-ban a

vandálok ostroma alatt--- Írói működését a tévtanok elleni harc szabályozta, melyeknek egy ideig ő is híve volt (pl.:

szkeptikusok – Az akadémikusok ellen c műve ; maniechusok...) Fő művei: Vallomások, A szabad akaratról, A Szentháromságról, Az Isten városáról Ez utóbbi legfőbb műve (22 könyv), melyet azután írt, hogy Alarik seregei kifosztották Rómát

Eslő 5 könyvében azt fejtegeti, a régi istenek elhagyása miatt pusztult-e el a város, majd megállapítja, hogy bűnös életük volt az ok

Második 5 könyvében a pogányság és régi filozófia elégtelenségéről ír Maradék 12 könyvében a földi államot Krisztus államával állítja szembe

Ezen művével a kultúrtörténet egyik legnagyobb gondolkodója lett Munkája a skolasztikáig lezárja a jelentős dogmaalkotást és teológiai fejlődést

Az ágostoni filozófia lényege: Nem alkot rendszert, a kereszténység és személye tartja munkáit egybe Gondolatiságának legfőbb jellemzői a következők:

A lélek mélysége Hérakleitosz és Platón is foglalkozott már ezzel Augustinus személyesen áll hozzá: Vallomások Tudattalan kérdésköréig eljut, olyan mélyre megy

Cogito ergo sum Biztos pontot belül leli meg az emberben az emberi létre Ha tudok kételkedni mindenben, én kételkedem, tehát gondolkodom Nincs messze a misztikus gondolkodástól

A Szentháromságtan A belső folyamatok kiindulópontjaként egy az embertől független hangra

mutat rá, ez pedig az igazság Az igazságot pedig Istenben lehet meglelni, kinyilatkoztatásaiban (hiszen

Isten maga felfoghatatlan emberi ésszel) Ebből jut el a szentháromság tanhoz, miszerint az isteni szubsztancia három

személyben létezik: Atya, Fiú, Szentlélek, mindegyikükben teljesen jelen van

Értelmezésére azt mondja: lét alkotói a lélek, élet, megismerés, ez a párhuzam (hiszen Isten a saját képmására teremtette az embert)

Teremtés és időbeliség Isten a semmiből teremtett isten örök, teremtmények múlandók Szerinte az idő nem választható el a tudatunktól (múlt csak emlék, jövő csak

vágy, így kizárólag a jelen a valós) Idő és világ egyszerre jött létre (hiszen Isten időtlen)

Akaratszabadság és predesztináció Pelagius (brit szerzetes) szerint az ember szabadnak és bűntelennek

született, ha Isten szerint él, elérheti az üdvösséget Augustinus szerint csak Ádám született szabadnak és bűntelennek, mivel

azonban elcsábult, az eredendő bűn minden emberre rátelepszik, Isten dönti el, kinek kegyelmez meg

A történelem és Isten városa Az emberi történelem Isten akarata szerinti Azzal, hogy Isten a Fiú képében a Földre szállt, bevezette a kárhozottak és

megváltottak közötti különbséget, amelyet a végítéletben fejez be Akik kegyelmet nyernek, Isten városát építik szemben a földi várossal Az egyház Isten városának tökéletlen képmása, de ő gyűjti egybe az

üdvözülteket

A kései patrisztika tanítói: A barbár betörések és a pogányság veszélye fenyegette az egyházat az V. század végétől Erős egyházatyák kellettek:

I. Leó (440-461) I. Gergely (590-64)

Szerzetesség szerepe is nagy volt, mivel megőrizték könyvtáraikban a tudást Kettős természet-tan: Krisztusban miként egyesülhetett az isteni és emberi természet? Dionüsziosz Areopagitész: Az isteni nevekről, Az égi hierarchiáról, Az egyházi hierarchiáról,

A misztikus teológiáról hamisított írások „Kirsztus korából”, melyekre hatást gyakorolt a

neoplatonizmus pozitív (Szentírás alapján soknevű) és negatív (Istenhez misztikus úton, névtelen) teológia különbsége

Fontosak még: Nüssziai Gergely Ambrosius Martianus Capella Cassidorus Boethus Sevilla Izidor Beda Venerabilis Alkuin Damaszkuszi János

Ágostoni dogmák: Szentháromság-tan, teremtő és megváltó Isten egysége, Teremtő és teremtett közötti szakadék, egyháznak, mint Isten földi őrének szerepe

Az iskolás bölcselet virágkora: Aquinói Tamás 196-209 A skolasztika virágkora:

Arisztotelész munkássága a XII. századtól arab és zsidó közvetítéssel ismertté vált, melyeket a XIII. századra már latinra is fordították a görög szövegeket

Eleinte az egyház (1210-1215) tiltotta, majd engedélyezte, majd a következő században kikötötte, nem lehet magister, aki nem ismeri munkáit (Keresztelő Jánossal azonos tisztelet övezte)

Arisztotelész uralma egészen a XVI. századig tartott--- Szintén ez időszakban a keresztes háborúk révén érintkezett a keleti és nyugati kultúra Filozófiában érintkezhettek a keresztény, nem-keresztény és keresztényellenes gondolkodók Elfogadják, hogy létezik bölcsesség az egyházon kívül is (pl.: Averroes, aki kommentárokkal

látta el Arisztotelész munkáit)--- A táguló ismeretek kialakították az igényt a tudás egybefogására A törekvés a skolasztika „summáiban” valósult meg A teológia terén:

Petrus Lombardus szentenciás-könyve (Sententiarum libri) kereszténység fő tanításait fogták össze (egyházatyák, zsinatok...)

--- A filozófia működésének terepe az egyetemekre tevődött át (Párizs, Köln, Oxford, Bologna,

Padova) Ezek nemzetek felett átívelő, autonóm szervezetek voltak A kor legfontosabb tudásanyagát felölelte, s a teológia égisze alatt „kibékítette” Az egyetem a kolostorok és teológiai főiskolák helyébe lépett Szintén fontos a filozófia szempontjából két koldulórend: domonkosok (1216), ferencesek

(Assisi Szent Ferenc 1182-1226) Halesi Sándor és Bonaventura ferencesek, míg Albert és Tamás domonkosok voltak

Albertus Magnus (Albert von Bollstad): 1193-1280 között élt, Lauingenben született Grófi származású Padovai egyetemen tanult, majd a bolognai egyetemen Jordanus gróf hatására 1229-ben belép a domonkos rendbe, ami Kölnbe küldte, ahol az ottani

rendi iskolában filozófiát és teológiát tanult Tehetségét felismerve elküldték Párizsba (akkori keresztény tudományos központ) Átmenetileg Regensburgban, Freiburgban, Strassburgban és Hildesheimben is oktatott A rend német provinciájának vezetője lett Részt vett a világi papság és koldulórendek vitájában a párizsi egyetemen

1260-tól Regensburg püspöke, de kívánságára felmentik, s ezután Kölnben él kolostori magányban, életét tudományának szentelve

1651-ben Lyonban adják ki 21 kötetes művét, mely főleg Arisztotelész kommentárja, kiegészítése (nagyon jelentős munka)

Teológia Summája című művében akarta egybefogni munkásságát, ezt azonban csak tanítványa, Tamás teljesítette

Aquinóin Tamás: Élete és művei

1224-1974 között élt, Roccasecca várában született (Aquino közelében) Aquinói Landulf gróf fia Nápolyi egyetemen kezdi el tanulni a hét szabad művészetet 17 évesen lép be a rendbe családja tiltakozása ellenében Párizsba küldik, de útközben fivérei elrabolják, hazaviszik, ám sikerül megszöknie,

s eljutnia Párizsba, ahol Albert tanítványa lesz, aki 3 éves stúdiuma után magával viszi Kölnbe, ahol további 4 évig tanul

1252-től Párizsban tanít teológiát, majd Itáliában teszi ugyanezt, pl.: Orvietóban, a pápa teológusaként

Moerbeke Vilmossal (latinra fordította Arisztotelészt) itt ismerkedik meg, s hatására elmélyül a filozófusban

1269-1272 között ismét Párizsban tanít, pályája csúcsa, s itt értesül, hogy meghívta a pápa a lyoni zsinatra (1974), hova elindult, de útközben meghalt

--- Műveinek első összkiadása a XVI. század végén jelentek meg Rómában és

Velencében, 16 nagyalakú kötetben. Csoportosításuk:

Arisztotelész-kommentárok (összesen 12) Kisebb filozófiai írások (Az ész egységéről, az averroistákkal szemben) Teológiai összefoglalások (Summa theologica) Questio-k (kérdésekre válaszol) Kisebb írások a keresztény dogmatikához (12db) Apologetikus művek (Summa contra gentiles – hitvédő írások) Írások a jog-, állam- és társadalomfilozófiához (A királyi kormányzásról) Írások a szerzetességről és a rendi regulákról Egzegetikai írások a Szentírás magyarázatához

Legfőbb alkotásai a Summa theologica (Teológia summája: 1266-1273 egyik rendtársa fejezi be halála után) és a Summa contra gentiles (Filozófia summája: 1259-1264)

Tudás és hit Elhatárolja tudás és hit területeit Tudás világában (valóság) rend uralkodik, így objektíve megismerhető, így elveti

Augustinushoz hasonlóan, hogy csupán az elme terméke lenne A filozófia számára is elérhetetlen területekhez tulajdonítja a hit kérdéseit, melyeket

kizárólag hittel lehet felfogni, ésszel nem A két terület között ennek ellenére nem lehet ellentmondás („ész feletti, de nem

észellenes”) A filozófia a teológia eszköze (a teológia ellenérveit cáfolja)

Isten léte és lényege Szerinte Isten léte ésszel bizonyítható (de elveti Canetrbury Anselmus ontológiai

istenbizonyítékait, mert az csak Isten fogalmából indul ki) A summa teologica 5 egymásra épülő Istenérvet hoz fel (mozgás, hatóok, végtelen

ész szükségszerűség, fokozatosság minden életben, dolgok kormányzása) Arisztotelész és Augustinus alapján

Isten megismerésének módjai: Közvetett (Isten működése a természetben)

Analóg (ami Isten teremtményeire igaz, az teremtett-teremtő analógia által Istenre is érvényes)

Összetett (Isten lénye csak különböző oldalakról megfogható) Ember és lélek

Arisztotelész itt is az alap Lélek az az alapelv, amely minden életjelenség alapja Lélek halhatatlan, mivel testetlen Az ember az állathoz képest kiegészül az intellektussal Érzékelés empirista, de az emberi tevékenység formálja tovább Etika előfeltétele a szabad akarat (mivel az ész adott, emberi természet)

Politika Meggyőződéses Arisztotelész-követő, de nem azonos Szellem és társadalomtudományos aspektusból vizsgálja (erkölcs) Szerinte is zoón politikon az ember (már ez is szükségessé teszi az állami rendet)

Isten teremtette ilyennek Államformákban követi Arisztotelészt, zsarnokság a legrosszabb Az állam tehát az erkölcsi nagyság manifesztuma, amennyiben igaz és erkölcsös

élet felé vezeti polgárait Ennek legfontosabb feltétele a béke A mennyei boldogsághoz azonban kizárólag az egyház képes

Tamás jelentőssége Sokan felléptek ellene halála után (ferencesek, Párizs püspöke) Albert: „Tamás az egyház feje” tanítványai védték 1322-ben szentté avatták 1879-ben hivatalosan is a tomizmus lett az egyház filozófiája 1932-ben újraszabályozták az egyházi oktatást pápai rendelkezésre, hogy filozófiát

és spekulatív teológiát Tamás nyomán tanulják

Dante: Dante művészetében teljesedett ki a középkor világképe 1265- 1321 között élt, Firenzében született, száműzték, Ravennában halt meg Isteni színjáték a fő műve. Tamás államfilozófiáját adaptálja – tartós békére van szükség államközi szinten is

A kései iskolás bölcselet: Roger BACON, Johannes DUNS SCOTUS, William OCKHAM és ECKHART Mester 209-217Roger Bacon:

1214-1294 között élt, Ilchesterben született Támadja a tomizmust, megrendíti a skolasztika elveit, előkészíti Európa új szellemi irányzatait Ferences szerzetes (kezdettől fogva nem kedvelték a tomizmust) Oxfordban, majd Párizsban tanult, széleskörű tanulmányokat folytatott Tanulmányai után Oxfordba visszatérve ismeri meg Robert Grosseteste munkásságát, aki

sokmindent előrevetített a modern természettudományokból, hatására nyelveket tanul, és a természettudományok felé fordul, de kísérleteihez nem rendelkezett kellő anyagi forrással, valamint elöljárói sem támogatták

Alkímia is érdekelte Enciklopédiát tervezett kiadni, melyről 1266-ban VI. Kelemen másolatot kért, melynek

vázlatát (Opus majus) néven elküldött, melyet egy Opus minus és egy Opus tertium, valamint egy saját készítésű világtérkép követett

Arisztotelészt, Avicennát, és Averroest tartotta nagyra mindhárom pogány Gúnyolja Tamást, amiért úgy ír Arisztotelészről, hogy nem beszél görögül, az eredeti

fordítások szerepét hangsúlyozza Skolasztikusok hiányosságaként veti fel a matematikai ismeretek hiányát is

Elégedetlen a tudományokban alkalmazott módszerekkel is (hiszen a skolasztika a Biblia tekintélyére épít csupán, logikai dedukcióval vezet le mindent) tapasztalatra akar visszatérni

Naptárreformot sürget Tudományos alapra akarja helyezni a földművelést

Duns Scotus: 1270-1308 között élt Teológiát tanított Oxfordban, majd Párizsban, s utolsó éveiben Kölnben Nagyon nagy gondolkodó, kortársai nagyon elismerték (doctor subtilis) Szembemegy a skolasztika két nagy alakjával, jól ismeri Arisztotelészt, úgy gondolja,

munkáiból kitűnik, hogy tudomány és hit élesen elválik egymástól filozófia és teológia ellentéte Tamás törekvései így szerinte nem lehetségesek Megkérdőjelezi, hogy a teológia tudomány-e Lépést tesz a nominalizmus irányába (minden dolog általánossága mellett létezik egyszeri és

különös is, individuális tökéletesebb, a természet igazi célja Tamással szemben szerinte az akarat van az intellektus felé rendelve, mert az szabad,

szabadon szembesül az ész által rendelkezésre bocsátott anyaggal Szerinte a gondolkodás aktív cselekvés, nem passzív befogadás (mint Tamásnál) Semmi sem önmagától jó, hanem Isten akaratától (akkor jó az emberi akarat, ha ezzel

szinkronban van) A gondolkodás módszereivel nem ért egyet a tamási állásponttal

William Ockham: 1290- 1349 között élt Ő is Oxfordban és Párizsban tanult és tanított Nominalizmus nagy alakja Szerinte, amikor a skolasztikusok reális általánossal kezdik a magyarázatot, és ebből akarják

levezetni az individuálisat, fordítva járnak el, mint ésszerű lenne Logika szerinte jelekről szóló tudomány A realisták által nagyra becsült kifejezések csak jelek, nem felel meg nekik semmi valós dolog Ha lennének univerzálék, Isten semmiből való teremtése is értelmetlen lenne, mert ezek

szerint már voltak alapvetően meglévő dolgok a teremtés előtt Vonatkozás csak az emberek fejében van (nincs sokaság, csak sok dolog egy helyen) Ezt bírálja, nem kell többet feltételezni ott, ahol egy van Teológiát így nem tekinti ő sem tudománynak, mivel ésszel nem felfogható Dogmák nem ész felettiek, hanem észellenesek, csupán el kell fogadni őket, mivel minden

tudás alapja az individumból való kiindulás, Istenről azonban nincsen tapasztalatunk Továbbvezeti ezt az egyházra is, támadja világiasságáért A pap és a katona közötti disputa című műve egyház mondjon le a világi hatalomról A császárok és a pápák hatalmáról című műve pápa világi jogait kérdőjelezi meg Álláspontjáért bebörtönzik, aki Münchenbe szökik Noha 1339-től nem taníthat Párizsban, a nominalizmus híres irányzat lesz (kialakul a kettős

igazság nézete – világi és egyházi, egymás mellett)

Eckhart Mester: 1260-1327 között élt Középkori misztika markáns személyisége Valószínűleg Kölnben hallgatta Albertus Magnust, ő is domonkos szerzetes (magas

tisztségeket szerzett a renden belül) Jól ismerte és alkalmazta a skolasztikát, mégis, máshova jut el belőle Gondolataiért a Kölni püspök egyházi bíróság elé állíttatja 1327-ben, így halála előtt

tételeinek egy részét vissza kell vonnia, majd 1329-ben számos művét eretneknek kiáltották ki Isten és a lélek kérdéseire koncentrál műveiben

Istenképe Plótinuszra emlékeztet Isten a a feltétlen jó, az abszolút, így a teológia főleg negatív kijelentésekből áll. Istenség szerinte nem azonos Istennel (nem-teremtett természet nem azonos a teremtett természettel), az eredeti Istenség a semmi szakadéka, ebből az egy Istenségből lesz a keresztények Szentháromsága, azaz az Istenség szubjektuma és objektuma elválik (Atyaisten szubjektum, Fiú objektum, az őket összekapcsoló kötelék a Szentlélek)

Másik gondolata, hogy a lélek Isten képmására teremtetett Önátadás Istennek, feloldódás Istenben ha megszabadul mindentől a lélek, amely

elválasztja Istentől, vele lesz hasonlatos (szinte földi életben elérhető) Sok misztikusra hatással van (Német Teológia, Ruysbroek, Kempis Tamás)

A humanizmus, a reneszánsz, és a hitújítás 221-230 Szellemi fordulat:

Már a kései skolasztika is felmutatott jeleket, mely az irányzat felbomlására utalt Individuális jellege a félreértéseket egyengeti Kései skolasztikusok számára az eredeti nyelvek ismeretét is humanizmus alapja

(visszatérés az antikhoz) Tapasztalásra épülő tudomány (Bacon), nominalizmus (Ockham)... előkészítések Az új irányzat elvei: individualizmus, szabad diskurzus az antikvitással, empirikus tudomány,

racionális-világias gondolkodás A fordulat középkorból újkorba vezet

Találmányok és felfedezések: XV-XVI. század az átmenetek kora Három jelentős találány: iránytű, lőpor, könyvnyomtatás Hasonló jelentőséggel bírtak a földrajzi felfedezések is

Az új természettudomány: Hódítás vágya uralkodott az emberen Geocentrikus világkép (Arisztarkhosz már mondta, hogy heliocentrikus) gondolata volt

elterjedt, melyet Kopernikusz döntött meg végleg (Az égi pályák körforgásairól - 1543) Johannes Kepler (1571-1630) fejlesztette tovább a gondolatot, s végzett jelentős számításokat

a bolygómozgással kapcsolatban, de minden természettudományban jeleskedett. A világ harmóniájáról című könyvében kifejti, hogy a világ egy egységes

törvényszerűségnek engedelmeskedik. Elkülöníti a nyugati természettudományt a görögtől, rámutat, az tévedett, szerinte a

természet egynemű, csak mennyiségeiben van különbség Galileo Galilei (1564- ), aki a Kopernikuszi tanok mellett tett állásfoglalása miatt az inkvizíció

megfenyegetett, szintén nagy tudósa a kornak. Ő a természettudományok tulajdonképpeni megteremtője (fő területe a szabadesés, és ebből származó mozgástörvények).

Miért helyett azt a kérdést teszi fel: Hogyan? Válaszadáshoz gyakorlati tényezőkre bontja a folyamatot, egzaktul leírható lesz Kimondja, a természet megismerhető és megfejthető

Humanizmus és reneszánsz: Humanizmus: antikvitásra orientálódó, de tisztán emberi, nem teológiai mozgalom Kezdeti képviselői: Petrarca, Boccaccio írók Fontos humanisták a szellemi életben: Erasmus, Reuchlin, Hutten Filozófiában a skolasztika helyett, az eredeti antik tudás, elsősorban Platón (segítette ezt az

1438-as Ferrarai zsinat – sok keleti, 1453 Bizánc bukása után sok görög Itáliába megy) Pléthon: Megnyeri Cosimo de Medicit, hogy Firenzében platonikus akadémiát alapíthasson.

Innen származik Marsigilo Ficino (1433-1499), aki latinra fordította eredeti szövegből Platón és Plótinosz munkáit.

Lorenzo Valla (1406-1457) – Cicero munkássága mellett foglal állást Arisztotelészt nem kellett újra felfedezni, mivel ismert volt, 2 iskola:

Alexandristák (vezetője: Pietro Pomponazzi) Averrositák

Halhatatlanságról vitáznak, melynek során kiderül, Arisztotelésznek nem sok köze van a kereszténységhez, így a XV. Századtól az egyház mellőzni kezdi

--- Míg a humanizmus a tudósok irányzata volt, úgy a reneszánsz a művészeteké Művészet és tudomány egymás mellett, egymásra hatással fejlődött Michel de Montaigne

1533- közöttt élt, Montaigne-ban született Az ember állt gondolkodásának középpontjában Élet és halál kezdetéhez tér mindig vissza Természetes teológia, avagy a teremtmények könyve fő műve

A reformáció: Az egyház reformjaira való igény régóta meg volt Luther Márton (1483-1546)

Nem filozófus, hanem pap Bírálta, hogy az egyház közvetíthet csak Isten és ember között (általános papság

eszméjét fogalmazza meg vele szemben) Legfőbb forrásnak az evangéliumot tekinti (el kell választani észt és hitet teljesen) Csak a hit válthat meg, semmi más (pl.: kopogtatócédulák) A német keresztény nemességhez című írása lehordja Arisztotelészt, amiért elavult Az Írás kutatásának szabadságát követelte

Melanchton (1497-1560) Luther munkatársa, tehetséges tudós

Az átmeneti kor: Nicolaus CUSANUS, Giordano BRUNO és Francis BACON 235-244Nicolaus Cusanus:

1401-1464 között élt, Kuesban született Itáliában tanult, először ügyvéd, majd szerzetes, de egészen a bíborosi címig jutott Brixeni püspök lett a pápa jóvoltából Fő műve: A tudós tudatlanságról Jártas volt a természettudományokban, és az asztronómiában is (világegyetem végtelen) Individualitásról is jelentős tételeket fogalmaz meg: nincs két azonos, az univerzumot

„homorú tükörként” adják vissza (mindenki hajlásszöge más) Isten matematikai alapok szerint teremtette a világot (Istent matematikai példákkal írja le) Isten maga az abszolútum Az ellentéteket akarta összekapcsolni (pl.: Koránt is olvasta...)

Giordano Bruno: 1548-1600 között élt, Nolában született 15 évesen belép a domonkosok közé, később azonban elhagyja őket, mivel a természet jobban

foglalkoztatja Genf, Párizs, Oxford, London, Marburg, Wittenberg, Prága, Frankfurt... Bejárja a világot Megfelelő hallgatóságot sehol sem talál Velencébe hívja egy nemes, ahol kiadják az inkvizíciónak, akik 7 év börtön után égetik meg Néhány írása: Az okról, az elvről, és az egyről; A végtelenről, a világegyetemről és a

világokról; A hamvazószerdai lakoma; A diadalmaskodó bestia kiűzése; A heroikus hevületekről

Ismeri és használja Kopernikusz tanításait Átveszi Cusanustól a világ végtelenségének tanát, és továbbfejleszti (világ egységének és

dinamikusságának tanát bevonja) Paracelustól is merít (1493-1541): gyógyszerész, természetfilozófus, gyakorlatias Cardanus (1500-1576): orvos, természetfilozófus, tudományos A mindent uraló elv maga Isten (ellentétek összeegyeztetése)

Isten szerinte nem kívülről irányítja, hanem benne van a világban panteizmus

Francis Bacon: 1561-1626 között élt Bacon egyszerre filozófus és politikus Főpecsétőr fia, 14 éves koráig Cambridgeben, majd Páriszban tanul, s a Parlament tagja lesz Főügyész, koronaügyész, s végül lordkancellár lesz belőle 1621-ben korrupcióval vádolták meg, mely véget vetett politikai karrierjének Ezután életét csak a tudománynak szentelte Írói rangját esszéivel alapozta meg emberekről (bár nem szereti a tömeget, kevésbé cinikus,

mint Machiavelli) Tudományt meg akarta újítani (instauratio magna)

Görögök óta miért nem fejlődnek a tudományok? Tudományok új rendszere Új módszer a természetmagyarázatban

A tudományok méltányosságáról és előmeneteléről című könyve: Hiányzik a tudomány nemzetközi megszervezése

Novum Organum Filozófiával ki kell jelölni a tudományos célt Célhoz módszer, ahhoz helyes gondolkodás és gondolkodási módszer kell Idolum (téveszme), szerinte 4 féle van: (megtisztítása – negatív oldal)

Törzs ködképei (emberi természet adja pl.: szabályt vélni ott, ahol nincs) Barlang ködképei (egyes emberek különleges képességeiből ered) Piac ködképei (társas kapcsolatokból ered – szó felelőtlen használata) Színház ködképei (régi filozófusok tanításai – mert csak töredékek)

Helyes tudományos módszer kidolgozása (pozitív oldal) Munkahipotézis Tapasztalatok begyűjtése Céltudatos kísérletek Következtetések levonása Általános tételek megfogalmazása Ellenőrzés

Új Atlantisz Utópisztikus társadalomkép Tudományok elismertek lesznek

René Descartes 248-255Bevezetés:

A reneszánsz hatására a középkorhoz képest az ész szerepe megnőtt felértékelődött a matematika tudománya, amely mindenki számára elérhető és érthető, egzakt

dolog volt A matematika révén le akarják írni a világot (nemcsak filozófiát, zenét, hadtudományt,

államelméletet...) Ész, kísérlet, törekvés

Descartes: Élete

1596-1650 között élt, Touraine-ban született La Fleche-i jezsuita kollégiumban tanult Életét a tudománynak, azon belül is elsősorban a matematikának szentelte (pl.: 2 évre

elvonult elhivatottság) Beáll katonának a 30 éves háborúba, hogy világot lásson, majd a háború után tovább

utazik Európán belül, mígnem ismét elvonul Németalföldre tudománnyal foglalkozni,

világgal csak párizsi barátja, Mense atya révén tartotta a kapcsolatot (levelezésüket kidolgozta tudományos szintre)

Krisztina, svéd királynő, miután megismerte munkásságát meghívta udvarába 1649ben, az időjárás azonban előre hozta halálát.

Művei: A világ: Galilei 1633-as ítéletének hallatára megsemmisíti Értekezés a módszerről: először név nélkül jeleníti meg Elmélkedés az első filozófiáról: fő műve, Isten létét és a halhatatlanságot

tágyalja A filozófia alapelvei: 1644-ben adta ki, gondolatainak rendszeres kifejtése Levelek az emberi boldogságról A lélek szenvedélyeiről

Műveit indexre tették

Alapgondolatai Fő témája a karteziánusoknak is Isten és a világ, ő azonban már szigorúan logikai

taglalásnak veti alá őket Célja a filozófiát valamely egyetemes matematikává tenni mivel a tudományok

alapja, ezért csak szigorúan racionális módon szabad érvényesülnie Módszere: a kiindulópont bizonyosságáról való megbizonyosodás, ehhez mindent el

kell vetni, amivel kapcsolatban akár kis kétely is van kétkedés Ha kételkedem, gondolkodom; gondolkodom, tehát vagyok (első biztos pont) Ha én biztos vagyok, bennem létezik Isten mindenható eszméje isten szavahihető

ha bennem van, és szavahihető, a világ, amit lém tár igaz Rossz magyarázat: a tökéleteshez szabadság kell, ezért teremtette így Isten Ettől függetlenül az érzékelés nem 100%-ig racionális és igaz Térbeli kiterjedés a testek világának lényege, üres tér nincsen Kiterjedés fogalmában benne van a mozgás lehetősége is, ha megkapja az első lökést

(energiamegmaradás elve!) Fizikai elmélkedése: szellem=gondolkodás állatok gépek, emberben

egybekapcsolódik kiterjedés és gondolkodás

A kartezianizmus hatása Spinoza és Leibniz rendszerei is nagyjából Descarton nyugszanak Descarte gondja: két szubsztanciát feltételez – test és gondolat nehezen

megmagyarázható ez a fajta elválasztás Okkazionalisták: a szubsztanciákat az isteni csoda által keltett alkalom kapcsolja

egybe 2 fő okkazionalista: Arnold Geulincx, Nicole Malebranche--- Cornelius Jansen (1585-1638)

Löweni professzor, majd Ypern püspöke Janzenisták alapítója megkísérlik felújítani katolikus alapon Augustinus

gondolatait Port-Royal kolostor a központjuk, legtekintélyesebb gondolkodójuk Blaise

Pascal Blaise Pascal (1623-1662)

Művelt matematikus (valószínűségszámítás) és fizikus (nyomás), valamit Descartes tanait is ismeri, de emellett mélyen vallásos ember is

Pierre Bayle (1647-1706) Éles elméjű kritikus, de nem hívő Descartes visszásságai

Baruch Benedictus DE SPINOZA 256-265

Élete: Ibériából származó zsidó család sarja, de ő már Amszterdamban született Fiatalon a Bibliát, Talmudot, és zsidó filozófiát olvasott, de ismerte a skolasztikát, az antik

görög kultúrát, és az újabb filozófusokat is, mint Bruno, vagy Descatres 24 évesen, bár még publikációi sem jelentek meg, már eretneknek kiáltották ki, mivel számára

a vallás nemcsak kultikus, de közösségi élet alapja is volt, fájó volt a kirekesztés Ezután szerény életet élt visszavonultan Németalföld városaiban Megtanulta a lencsecsiszolás mesterségét is Korán, 44 évesen halt meg

Munkássága: Műve (Törvény Könyve?) teológiai-politikai tanulmány Biblia nem a kiválasztottakhoz szól nyelvét az ostobák számára is érthetővé kell tenni A szentírás 2 rétege (felszín – mindenkihez szól ; mélység – filozófus érti csak) Ír Jézusról, valamint a keresztény-zsidó viszonyról is (szerinte Jézus nem Isten fia, csupán a

legnemesebb ember meg kell tisztítani alakját a dogmáktól) Fő műve: Etika, geometriai módon szabályozva

Nehéz olvasmány Matematikával ábrázol filozófiai kérdéseket és fogalmakat Kiinduló fogalma a szubszatncia („mögötte álló”)

Szubsztancia = Isten = Természet: Szubsztancia vs. Modus (nem szabadon és szükségszerűen fennálló dolog, véges jelenségek) Minden véges dolog egy másik által van feltételezve, egyiknek sem Isten a közvetlen oka Tehát egyetlen lény sem ered közvetlenül Istentől, de közvetve mindegyik, így Isten végtelen

szubszatncia Közvetítő tag a módusok között maga az összes módus (végtelen modifikáció) Tehát a hármas: végtelen szubsztancia, egyes modusok, minden modus abszolút összege Istennek csak 2 tulajdonsága van: gondolkodás, kiterjedés Minden egyedi lény legfőbb célja a fennmaradás – hatással lesznek egymásra Az ember észlény (saját hasznára törekedve gondolkodik), az ész megismerésre törekszik A szenvedélyek mindegyike kielégülésre törekszik Ész akkor segít, ha rátekintünk jelen cselekvéseink jövőbeli következményére is, koordináljuk

az egymással szembehelyezkedő ösztönöket harmónia-féleség Az ész úgy küzdheti le a szenvedélyt, hogy maga is szenvedéllyé válik Eszmék: adekvát (szellemnek megfelelő), inadekvát Közvetlen szemlélet (ész legmagasabb formája) ész csak adekvát lehet A szabadság elérésének (szenvedély elvetésének) módja tehát a megismerés minden, ami

szükségszerű, Isten akarata Isten szellemi szeretete a legmagasabb állapot Boldogság nem az erény jutalma, hanem maga az erény Érvel a szólásszabadság mellett (nem az állam hatásköre, nem is tudja szabályozni)

Spinoza hatása: Jelentőssége csak jóval halála után jelenhetett meg, mert a keresztények és a zsidók is

gyűlölték, és gúnyolták Lessing és Jacobi ismerik el először tehetségét (XVIII. század) Később Goethe, Herder, Nietzsche, Schoppenhauer is azt mondja, hatott rá

Gottfried Wilhelm LEIBNIZ 265–272Élete és írásai:

A harminc éves háború nemcsak gazdaságilag okozott felmérhetetlen pusztítást Németországon belül, de hasonló hatása volt a szellemi életre is

A szellemi élet restaurációjának egyik legnagyobb alakja Leibniz volt 1646-1716 között élt, Lipcsében született

már 15 évesen megkezdte egyetemi tanulmányait, majd 20 évesen doktor lett Boineburggal való megismerkedése (mainzi választófejedelem tanácsosa) a politika felé

sodorta Párizsba ment, hogy XIV. Lajos támadási terveit Németországról más fele módosítsa, ez

azonban nem sikerült (kereszténységre hivatkozott pogányokra támadjon inkább) Tudományos szempontból azonban párizsi tartózkodása jelentős, megismeri Descartes-t és Spinoza-t, megismeri Huyghens-et, aki bevezeti a matematika világába, Arnauld-ot, aki a janzenisták vezetője ekkor

1676-ban Hannoverbe megy, mint hercegi könyvtáros, a várost csak utazások céljából hagyja el

Kezdeményezésére alapítják meg 1700-ban a Berlini Tudományos Akadémiát Kapcsolata volt Nagy Péter cárral Ismerte a kínai kultúrát Egyesíteni szerette volna a keresztény felekezeteket (vagy legalább a protestánsokat) Hannoveri választófejedelem alatt államjogászként és történészként tevékenykedik, de nem

fordult el a természettudományoktól, filozófiától és matematikától sem--- Írásai (különösen 1695 előttről) nincsenek egységesen szerkesztve Fontos művei: A természet új rendje, Monadológia, A természet és a kegyelem ésszerűen

megalapoztott elvei (utolsó 2 Eugen herceg számára írta), Újabb vizsgálódások az emberi értelemről (Locke ellenes írás), Theodicea (Bayle szkeptikus véleménye ellen ír Isten jóságáról, a rossz eredetéről, az emberről ez a fő műve)

A leibnizi filozófia főgondolatai: A monászelmélet

Descartes-i szubszatncia-fogalmat bírálta Szerinte a mozgás relatív dolog (a szemlélő helyzetéből adódik) Így a mozgás fogalma nem elválasztható az erő fogalmától Ergo: nem a mozgás megmaradása a lényeg, hanem az erő megmaradása (hiszen, ha

megáll a test, létezik, csak a benne lévő erő más állapotban van) A valóságos anyagot nem lehet azonosítani a puszta kiterjedéssel Galilei gondolataival egyet ért, de azzal nem, hogy a fizikai jelenségek nem

önmagukon, hanem valamely metafizikai dolgon alapulnak Monász = egység Spinoza szubsztanciáját végtelen individuális szubsztanciára

lehet tagolni. 4 szempontból vizsgálhatóak: Pontok: a létezők ősalakja pontszerű szubsztanciákból áll (atom?) Erők: egy test pontszerű erőközpontok komplexuma Lelkek: a pontszerű szubsztanciákat teljességgel átlelkesült dolgoknak

kell elgondolnunk, de ennek különböző fokai vannak: a legalacsonyabb bódult, a középsők tudatuknál vannak, a legfelső (Isten) végtelen tudással bír

Individuumok: nincs két azonos mozgás, valamint minden monász befelé zárt, ami bennük történik lényegükből következik

Az előre megállapított harmónia Szerinte végtelensok szubsztancia van (nem 2, mint Descartes-nál), ezek a monászok A világ tehát monászokból, és ezek képzeteiből tevődik össze Minden monász zárt, mégis egységet alkotnak, ez úgy lehet, hogy az Istenségből

származnak mind Óra hasonlat!

Theodicea Isten minden lehetséges világ legjobbikát alkotta meg Ha így van (márpedig így van), miért van ennyi szenvedés? Gonoszság fajtái: metafizikai, fizikai, morális

Metafizikai rossz a világ végessége, a fizikai a szenvedés, fájdalom..., a morális is hasonló: szükségszerűen vétkezik a teremtett lény, mert tökéletlen

Kritikai szempontok: Sok belső ellentmondás (mivel nem jutott filozófiája soha nyugvópontra):

Tér (kiterjedés nélküli monászokból áll a világ, egymás mellett álló monászok sokasága hol állnak egymás mellett, ha nincs tér?)

Előre megállapított harmónia determinizmust foglal magába Keresztény logikától eltér (Theodicea)

Fő gondolatai: A világegyetem tökéletes ésszerűségnek, logikai törvényszerűségnek eszméje Individuálisnak önálló jelentőssége van a világegyetemnben Minden dolog tökéletes harmóniájának eszméje A világegyetem mennyiségi és minőségi végtelenek gondolata Mechanikai természetmagyarázat

Christian Wolf (1679-1754) foglalja rendszerbe gondolatait

A brit fölvilágosodás: John LOCKE, George BERKELEY és David HUME 276–285Locke:

1632-1704 között élt, Wringtonban született Államelméletet, természettudományokat és orvostudományt is tanult Megismerkedik Asleyvel (Shaftesbury), nála lesz házitanító, tanácsadó, orvos Shaftesbury lordkancellársága alatt ő is állami hivatalt vállal 1675-1679 között Dél-Franciaországban él, majd Shaftesbury (aki közben a kabinet élére lép)

hazahívja, de a kabinet bukása után Hollandiába menekül, 1683-1688 között ott él. 1689-ben, amikor Orániai Vilmos trónra kerül Angliában ismét hazatér. 1700-ig a kereskedelem és gazdaságügy egyik vezető alakja, majd visszavonul egy barátja birtokára

1690-ben jelenik meg műve Értekezés az emberi értelemről címmel (közérthető nyelvezet) Szerinte minden filozofálás előtt magát az értelem kérdését kell megvizsgálni, tisztázni, hogy

adott tárgy az értelem fennhatósága alá tartozik-e Értelem kiindulópontja nála is a kétely, de más, mint Descartesnál Lehetséges-e az emberi értelemmel levezetni a nagy kérdéseket? kritikafilozófia (modern

ismeretkritika alapja) Rámutat, Isten fogalma nem létezett minden népnél, meg kell vizsgálni az emberi tudatot:

A tudatunkban található eszmék kívülről származnak? Gondolkodás formálja őket a külső képzetek alapján? Kezdettől fogva megtalálhatóak a tudatban?

Műve első részében levezeti, nincsenek velünk született eszmék (érvényes az erkölcsre is) a gondolat forrása vagy külső, vagy belső tapasztalatból ered

Műve második részében bizonyítja, hogy minden eszme tapasztalatból ered. Eszmék típusai: Egyszerű eszmék: benyomások képmásai, gondolkodásunk alappillére

Külső tapasztalat (sensation) az egyik forrása Sosem a dolgok (szubsztanciák), csak leképződéseik jutnak a tudatba

Elsődleges minőség: testek kiterjedése, alakja, tömörsége, száma, mozgása, nyugalma (valóság és érzékelés között megfogható kapcsolat van)

Másodlagos minőség: szín, íz, hang, szag, hőmérséklet (időlegesek és viszonylagosak)

--- Belső tapasztalat: tudat önmagára reflektál--- Együtt is működhetnek pl.: élvezet, fájdalom

Összetett eszmék: egyszerű eszmékből az értelem kombinációval alkotja meg, 3 fajta:

Móduszok pl.: szám, tér, tartalom Szubsztanciák pl.: Isten, szellemek, testek Reakciók (viszonyok) pl.: azonosság, különbség ok-okozat, téridő

Mivel ezek csak kombinációk, alapvetően semmilyen valóság nem felel meg nekik (nominalizmushoz kapcsolódik ezzel)

Művének harmadik része a nyelvet tárgyalja, általános és jelölő szavaknak nincs valóságban megfelelője, ezalól a szubsztancia kivétel (amiatt a kényszer miatt, hogy mindenben keressük)

Berkley: 1685-1753 között élt, Dél-Írországban született Dublini egyetemen tanult, majd tanított, ezután bejárta Európát (egy ideig Amerikában is volt) Bermuda-szigeteken akart települést létrehozni, nem sikerült Hazatérte után 18 éven át Cloyne püspöke Értekezés a látás új elméletéről, Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről (fő műve) Lockehoz kapcsolódik, de két következetlenségre rámutat:

Érékileg érzékelhető dolgokat (látás, szaglás...) másodlagosnak tartja, mivel szubjektívek, de a kiterjedés, tömörség, mozgás, amelyet szintén érzékelhetőek tapintással elsődlegesnek.

Szerinte nem helyes, hogy azt mondja, az értelemben képzett eszméknek nincs valós megfelelője, ha a szubsztanciákat kivételnek jelöli meg

A következetlenségeket úgy akarta megszűntetni, hogy kimondja: minden, amit észlelünk és megismerünk, legyen az akár külső, akár belső észlelés, akár egyszerű, akár összetett, akár elsődleges, akár másodlagos, tehát a világon minden számunkra mindig csak tudatunk jelensége, mint szellemünk állapota, adva van.

A dolgokról a képzetek Istentől erednek Megfigyelés útján lehet megismerni

Hume: 1711-1776 között élt, Edinburghban született 1740-ben jelenik meg Londonban Értekezés az emberi természetről című műve, azonban

inkább kisebb esszéi jelentősebbek Brit államférfiak szolgálatában beutazta egész Európát Nyolc évvel az Értekezés kiadása után két részre bontva adta ki újra átdolgozott művét Miután nem kellett egyetemi tanárnak, könyvtárosnak állt, ezalatt írta meg Anglia története

című művét, amely híressé tette. Szövetségi titkárként Párizsba került, ahol kapcsolatba kerül a kor értelmiségével pl.:

Rousseau Kidolgozta az ember empirikus elméletét. Lockehoz kapcsolódik, de sokban újít, különbséget tesz az egyszerű képzetek típusai között

Impression: ténylegesen adott, külső vagy belő észlelés által jelenlévő egyszerű képzetek

Idea: e benyomások emlékezet és fantázia által létrehozott képmásai Megvizsgálta az összetett eszmék rendszerét:

Hasonlóság és különbözőség törvénye (ezen alapul a matematika is) Térbeli és időbeli érintkezés törvénye Ok és okozat kapcsolatának törvénye

Minden tudomány (a matematikát kivéve) csak tények és nem képzetek kapcsolatával foglalkozik, csak olyan ismeretek lehetnek igazak, amelyek közvetlenül benyomásokra vezethetőek vissza (e tétel szerint vizsgálja a tudományokat – különösen a filozófiát)

Az emlékezet és képzelőerő könnyen kapcsol össze téves dolgokat, de ezek szubjektív dolog, a tapasztalat helyesbíti őket

Azok a csalódások, amelyeknek mindenki áldozatul esik (törzs közös ködképei), idolumai Kimutatja, az eddigi tudományok legalapvetőbb tételei ilyen tévedések

Szubsztancia: testtől elvonatkoztatjuk a benyomások általi összes minőséget, semmi sem marad (csak Isten), csak a tudat létezik a maga benyomásaival (Berkeley) Hume továbbgondolja: honnan ered akkor a szubsztancia? (hiszen a képzelőerő is hozott anyagból dolgozik...) belső tevékenységből származik [testi szubsztancia, de Hume szerint a gondolkodó is] csak képzetek vannak

Kauzalitás: eredetileg oksági összefüggést jelent csak akkor lehet igaz, ha létezik olyan benyomás, amely ennek szükségszerűségére utal, Hume szerint nincs ilyen, hiszen az észlelés csak egymásutániságot (post hoc) mutat, nem következményt (propter hoc) biliárdgolyó példája. Az összekapcsolás tehát belső szükség, szokás, a belső benyomás hatása (Ha A eddig mozdult, amikor B, akkor várjuk B mozgására az A-t, de ez csupán tapasztalat, nem tudás)

Hume szerint a kritizált fogalmak érvényesek ettől még a mindennapokban, gondolkozási mechanizmusunk alapvető részei ezek

Érvelése tehát nem a józan ész, hanem a dogmatikus filozófia ellen van, szerinte kár arról tudást színlelni, amiről nincs biztos tudás

Csupán azt mondja, valószínű és tudott dolog nem azonos (valószínűségelméletet ki is dolgoz)

Immanuel KANT és A tiszta ész kritikája 307–326Élete, személyisége, művei:

1724-1804 között élt, Königsbergben született Anyja révén kapcsolatba kerül a pietizmussal (vallásos, jámbor mozgalom) 7 évig a Collegium Fredericianum hallgatója, majd 1740-től a königsbergi egyetemen hallgat

teológiát, filozófiát, természettudományokat 9 évig házitanító, ezalatt mélyed el jobban a filozófiában 1755-ben doktorátust szerez, magántanár lesz a königsbergi egyetemen, ahol tizenöt évvel

később a logika és metafizika professzora lett, itt tanít élete végéig Élete nyugodt, eseménytelen (részben beteges, gyenge teste miatt is) szigorú önfegyelem Fő műveinek megjelenése után világszerte elismerik, a meghívásokat azonban elutasította Legfontosabb munkái:

1755: Az általános természettörténete és elmélete, avagy kísérleti vázlat a világegyetem mibenlétéről és mechanikai eredetéről a newtoni alapelvek szerint

1756: Fizikai monásztan 1766: Egy szellemlátó álmai 1770: Az érzéki és a szellemi világ formájáról és elveiről 1755: Az ember különböző fajairól 1781: A tiszta ész kritikája (fő műve) 1783: Prolegomenák minden leendő metafizikához 1784: Az emberiség egyetemes történetének eszméje világpolgári szemszögből 1785: Az erkölcs metafizikájának alapjai 1788: A gyakorlati ész kritikája 1790: Az ítélőerő kritikája 1793: A vallás a puszta ész határain belül 1795: Az örök békéhez. Filozófiai vázlat 1797: Az erkölcsök metafizikája 1798: A fakultások vitája

Kant természettudományos írásairól: A tiszta ész kritikája előtti időszakot „kriticizmus előttinek” nevezzük nála Ekkori írásai elsősorban a természettudománnyal foglalkoznak, melyek alapjaként Newton

fizikája áll Az ég általános természettörténete és elmélete című munkájában kifejti elméletét a

világegyetem keletkezeséről és a bolygók mozgásáról szerinte a világegyetemben munkáló vonzóerő és tangenciális erő is mechanikailag felírható (nincs szükség természetfellett magyarázatra, hogy megértsük a fizikát).

Fizikai monászat című munkájában kísérletet tesz (Leibniz elméletéből), hogy meghatározza a világegyetem apró részecskéinek a lényegét, melyet úgy definiál, mint teret betöltő „erő” előrevetíti a modern felfogást, miszerint az anyag az energiának csupán egy létezési módja

Fajokról szóló írásában a természettörténetre fókuszál

A kritikai probléma kialakulása: Egészen 1760-ig hű a Leibnitz-Wolff féle dogmatikus jellegű racionalizmus rendszeréhez Locke és Hume elmélkedései kilendítik ebből Egy szellemlátó tanulmánya című írásában már megmutatkozik kételkedése Szerinte a tapasztalati világ teljes elfelejtése fantazmagóriákhoz vezet A metafizikáról ezután úgy ír: „az emberi ész határairól szóló tudomány” Kant úgy dönt, nem foglal állást sem a racionalizmus, sem az empirikus irányzat mellett,

hanem inkább az emberi gondolkodás megismerésére összpontosítja erejét 1781-ben, A tiszta ész kritikája című művében kristályosodnak ki gondolatai

A tiszta és kritikájának sajátossága, felépítése, alapfogalmai: Felépítése:

Az elemek transzcendentális tana Transzcendentális esztétika Transzcendentális logika

o Transzcendentális analitikao Transzcendentális dialektika

A módszer transzcendentális tana

Minden megismerés tapasztalattal kezdődik (időben legalábbis megelőzi) Tapasztalat már összetett dolog: külső hatások + belső ingerek kritikai elemzés elválasztja Amivel már a tapasztalat előtt rendelkezünk, az prior, tiszta. Megkülönböztethető a posteriortól, mert a tapasztalatban önmagában nincs:

Szükségszerűség Általánosság

Ítélet: szubjektum logikai kapcsolata egy predikátummal. Analitikus: elemeire tagoló (alany tartalmazza az állítást) Szintetikus: összekapcsoló, összevető (alanyhoz hozzárendelem az állítást)

Szintetikus ítéletet csak posterior tapasztalatból lehet levonni, de Kant azt mondja, vannak szintetikus prior ítéletek is (pl.: matematika) Ez A tiszta ész kritikájának fő kérdése (Hogy lehetséges?)

Transzcendentális: tárgyakra irányuló megismeréssel foglalkozó dolgok

A transzcendentális esztétika: Érzéki megismerés transzcendentális vizsgálata

Tér A térképzet priori, mivel ettől nem tudunk elvonatkoztatni Nincs tárgyhoz kötve, forma Külső mindig csak olyan formában jelenhet meg, ahogy érzékeim elémvezetik a

térnek empirikus realitása van Idő

Ez is priori, legtisztább belső folyamataink közös tulajdonsága, hogy időben mennek végbe

Nemcsak belső, hanem általában szemléletünk formája (mivel a külső dolgok képzetek számunkra)

A matematika lehetősége Tér és idő viszonyait taglalja Geometria (tér)

Aritmetika (idő)

A transzcendentális analitika: A probléma

Fogalom csakis olyan tárgyra vonatkozhat, amely szemlélet útján adott Megsimerő képességünk tehát értelem és érzékiség (szemlélet anyaga nyújtja) Kapcsolatban állnak (logika)

A kategóriák Minden fogalomképzés ítélés is egyben (1. Ábra) Ezek minden fogalomalkotás alapjai, a tizenkét ítéletformából jutunk el a

kategóriákig: (2. Ábra) Tárgy fogalma úgy jön tehát létre, hogy az érzékletből az érzékiség priori formái

lévén létrejön a szemlélet térben és időben, amit az értelem összeköt a tizenkét kategória szempontjai szerint

A tiszta értelmi fogalmak dedukciója Minden tapasztalat úgy jön létre, hogy az értelem az érzékiség által nyújtott

nyersanyagba belevési a maga gondolati formáit, ezért ezek a formák újra megtalálhatók minden tapasztalatban

A dolgok megjelenését nézve a kategóriák általánosak és szükségesek A transzcendentális ítélőerő

Azt, hogy az anyagra melyik kategóriát kell alkalmazni az ítélőerő dönti el Szemlélet az idő alá tartozik

A természettudomány lehetősége Hogyan lehetséges tiszta természettudomány? Jelenségek törvényszerű rendje = természet rend törvényei = természettörvény A természettörvény az emberi értelemből ered jelenségeket az értelem normái

kapcsolják össze Mivel a mi gondolkodásunk konstruálja a természetet, így kijelenthető: A tárgyak

igazodnak a megismerésünkhözA transzcendentális dialektika:

Hogyan lehetséges, hogy van metafizika? Az ész Kantnál egy magasabb szintet jelent, mint érzékiség vagy értelem (míg az értelem

fogalmakat alkot, és ítéletekké kapcsolja össze, addig az ész az ítéleteket kapcsolja össze) Az ész egészre való törekvését (mely miatt kíváncsi a megismerhetőn túli dolgokra is) az

eszmék vezetik Az ész csak szabályokat ad az értelemnek regulatív eszmék Az ész három eszmét alakít ki:

Kategorikus (pszichológia, lélek): szubjektív, minden képzetünknek alapul szolgáló eszmék

Hipotetikus (kozmológiai, világ): feltételes jelenségekből eljussunk minden eszme feltétlen egységéhez

Diszjunktív (teológia, Isten): legmagasabb lény eszméje, a gondolkodás mindentárgya között fennáll

Az eszmék csak a kellés előírásai Az eszmék elgondolhatók, nincs belső ellentmondásuk (3. Ábra)

Immanuel KANT: A gyakorlati ész kritikája és Az ítélőerő kritikája 326–337A gyakorlati ész kritikája:

Alapfogalmak Autonómia és heteromónia

Hogyan kell cselekednünk? Mi határozza meg akaratunkat?

Vagy a bennünk rejlő törvények (ebben az esetben az ész autonóm) Vagy az eszünkön kívül fekvő dolgok (ekkor akaratunkat idegen törvény,

heteronómia határozza meg) Az etikához valójában az autonóm észből jutunk el (nem külső, legfőbb

jóból), mivel általános elv Maxima és törvény

Egyedül az ész határozza meg az akaratot? (hasonló kérdés, mint a hogyan lehetségesek a priori szintetikus ítéletek?)

Maxima: egyetlen ember cselekvésére érvényes alaptétel Gyakorlati törvény: minden ember akaratát meghatározza

Hipotetikus és kategorikus imperatívusz Míg az elméleti ész törvényei kényszerítő jellegűek, addig a gyakorlati észé

parancsoló jellegűek (imperatívusz). Az ilyen parancsok feltételes jellegűek (Ha ezt csinálod, ez lesz ha nem

érdekel, ami lesz, nem csináom), ezek a hipotetikus imperatívuszok Amelyek általánosan követendőek, azok a kategorikus imperatívuszok (4. Ábra)

Alapgondolatok Kategorikus imperatívusz

Nem az objektum (anyag), hanem a forma szerint tartalmazzák az akarat meghatározási alapját

„Cselekedj úgy, ahogy akaratod maximája mindenkor egyúttal az általános törvényhozás alapelveként is szolgálhasson”

Mivel ez a törvény pusztán formai, bármely tartalomra vonatkozhat Szabadság

Általános erkölcsi törvény olyasmi, amelyet nem vagyunk kénytelenek követni, de követnünk kell.

Ennek csak akkor van értelme, ha képesek vagyunk, szabadok vagyunk a követésére

Gyakorlati ész miatt tehát létezőnek feltételezzük az akarat szabadságát Erkölcsi törvénynek csak akkor van értelme egy cselekmény aspektusából, ha

a cselekmény el tudott volna maradni Idővel van viszonya ennek

Jó és rossz Az erkölcsi törvényből következik, hogy mi jó, és mi rossz (nem fordítva) A cselekvésből hiáynzik a moralitás (azért segítek, mert kedvellek, vagy mert

elvárják tőlem végül mindkettő legitim, de nem azonos) Kötelesség és hajlam

Morális ösztön, hajlam nélküli (vagy hajlam elleni) cselekvésre is rábír a kötelességtudat

Összefoglalás Az ember egyszerre a jelenségek területén minden, ő maga kicsiny láncszem a

szükségszerűségben, ám egyben a szabadság érzékfölötti és időntúli birodalmának is tagja tiszta ész és gyakorlati ész egybevetése

A vallás a puszta ész határain belül A tudás felől nem lehet a vallás fele eljutni, nem így a cselekvések felől (gyakorlati ész) Törekedni kell a felsőbb jóra Az erkölcsös cselekvés Isten gyakorlati igenlése Tartalmilag tehát vallás = morál (Azért van sok vallás, mert az egy igazsághoz különböző hamis hittételeket kapcsoltak) A vallás a puszta ész határain belül című műve nem szabad átemelni a tiszta ész

birodalmába Kereszténység a tökéletes vallás

Az ítélőerő kritikája:

Zárkő a kanti kritikai-filozófiában, az érzés világával foglakozik. Ítélőerő: az a képesség, amellyel a különöst úgy gondoljuk el, mint ami tartalmazza az

általánost az ítélőerő tehát reflektáló (mérlegelő) Meghatározott tárgyat önmagunkból merített általános elv alá rendeli Érzéseink kedv vagy kedvnélküliség osztályába sorolhatóak ha valami megfelel egy

bennünk lévő szükségletnek, kedvünkre van szükséglet egyfajta cél Egy érzelmi tapasztalatról tett kijelentés mindig az elképzelt tárgy cél alá rendelésének

formája Érzés-ítéletek terén nincs általános (szubjektívek) Esztétika, organikus élet tárgyban a rendeltetés (objektív célszerűség) – ennek kutatása a

teleológia

Zárómegjegyzés: Tiszta és kritikája

Tiszta, rendszeres megismerés lehetőségét, az ész priori részét vizsgálja Megismerőképességünk két részből áll: érzékiség, értelem Megismerésben részt vesz:

o A szemlélet priori formái, a tér és az időo Az értelem formái: a kategóriák és nekik megfelelő ítéletformáko Az ész regulatív elvei (az eszmék)

Gyakorlati ész kritikája A következetes erlkölcsi cselekvés lehetőségét vizsgálja Az akaratnak (kívánóképesség) két szintje van, a puszta érzéki kívánás, és a gyakorlati

ész Akarat alapjaiban priori részt vesz:

o Kategorikus imperatívusz (erkölcsi cselekvés általános elve)o Gyakorlati bizonyosság, hogy létezik akaratszabadság, halhatatlanság, isteni

és erkölcsi világrend Ítélőerő kritikája

Természeti események lehetőségét vizsgálja az ész szempontjából Az ész része az ilyen megismerésben a célszerűség a priori elve Csak az ítélőerő tesz képessé, hogy a világban egységében tájékozódjunk Egyesítő és közvetítő tag gyakorlati ész és elméleti ész között A gyakorlati szféra elsőbbségét érezteti az emberekkel (az elméletivel szemben) Benne rejlik az intuíció és zsenialitás gyökere

Johann Gottlieb FICHTE és Friedrich W. J. SCHELLING 356–364Fichte:

Élete és művei „Hogy milyen filozófiát választ valaki magának, az attól függ, hogy milyen ember.” 1762-1814 között élt, Rammenauban született Nemesi pártfogó taníttatja, egyetemre Lipcsébe és Jénába járt, patrónusa halála után

házitanítóként nyomorog, ahol öngyilkos akar lenni, de Zürichben munkát ajánlanak neki Két év múlva visszatér Lipcsébe, ahol Kantot tanul, aki elbűvöli, elhatározza, elmegy

hozzá Königsbergbe Kant érdeklődésének megnyeréséért megírja a Kísérlet mindenféle kinyilatkoztatás

kritikájára című művet, melyet Kant segítségével később megjelentet (először név nélkül, s Kantnak tulajdonították, amikor felfedte az igazságot), Fichte híres lett

Az isteni világkormányzásba vetett hitünk alapjáról című írása miatt menekülnie kellett Jénából, Berlin fogadta be (ateizmussal vádolták ateizmus-vita kirobbanása)

Jó szónok, Metternich is hallgatta

1806-os porosz vereség után követte az uralkodót Königsbergbe, majd Koppenhágába, de 1807-ben visszatért a franciáktól megszállt Berlinbe, ahol 1808-ban híres beszédeket tartott a németekhez

1793-ban még szerette a forradalmat (A gondolatszabadság visszakövetelése Európa fejedelmeitől, akik eleddig elnyomták), de Napóleon után kiábrándult, meggyűlölte

Szerepe volt az 1810-es berlini egyetem alapításánál

A fichtei filozófia alapgondolata Rendszere alapjait két 1794-ben megjelent írásban fekteti le: A tudománytan, avagy az

úgynevezett filozófia fogalmáról ; A teljes tudománytan alapvetése Szerinte két következetes rendszer van:

(Szenzualizmus / materializmus) Dogmatizmus: A képzet a dologból vezethető le (passzív ember választja)

Idealizmus: A dolog a képzetből vezethető le (önálló ember választja) Hogy ki melyik mellett dönt, az saját belső beállítottságán múlik Ő maga idealizmus híve volt Filozófia kezdete = gondolkodó szubjektum (önmagát tételezi fel) Gondold el

önmagad! filozófia alaptétele, ebből származik az ész, ami alkotó tevékenység Tapasztalat tehát az észből származik. az érzékelésben úgy érezzük, mintha idegen

hatalom (nem-én) érintene minket. Ennek megalkotása nem tudatos alkotás, szabad ész és ok nélküli folyamat. Az Én tehát maga a végtelen tevékenység, viszont csak akkor felelhet meg e tevékenységnek, ha korlátba ütközik, mivel azonban önmagán kívül semmi sem létezik, ezért magának kell ilyet létrehoznia az Én azért állít maga elé korlátokat, hogy legyőzhesse őket (Nem-én).

A gyakorlati alkalmazás Etika

A világ (képzeteink, benyomásaink) tehát az Énből származó, de tudat előtti aktusból van, így nem függ tudatunktól, így valóságos korlát, de a vele való viszony tőlem függ. harcolni kell, ez a megtisztulás folyamata

Állam Ebből vezeti le egyéni és szociális kötelezettségeket Erkölcstan (1798) című

munkájában. Államelméleti munkái: A természetjog alapjai a tudománytan elvei szerint, A zárt

kereskedőállam Utóbbi írásban szocialista nézeteket hangoztat Szerinte az államot kulturális-nevelő szerep is megilletné

Vallás Ezen a területen meghaladja Kantot is A tökéletességre való becsületes törekvés maga a boldogság szerinte, mely a

kötelesség teljesítése utáni örömteli állapot Szerinte nincs ezen felüli üdvösség a túlvilágon, ahogy Isten is csak az énnek a

boldogságra való törekvésében létezik

Schelling: Élete, szellemi fejlődése, fő művei

1775-1854 között élt, Leonbergben született 15 évesen felveszik a tübingeni konviktusba, itt köt barátcságot Hölderlinnel és

Hegellel. Teológia mellett az ókorért is lelkesedett, de Kant és Fichte műveit is tanulmányozta

(A tudománytan alapjai után erősen), de Spinoza is vonzotta Lipcsében megismerkedik a természettudományokkal (Fichte így kikerül a képből) Eszmék a természet filozófiájáról (1797), A világlélekről (1798) kísérletei egy új

természetfilozófia kialakítására, írásai felkeltették Goethe figyelmét, így meghívták a jénai egyetemre tanítani (ekkor 23 éves)

Itt megismerkedik a romantika nagy alakjaival, és ő lesz a „romantika filozófusa” Fontos írásai: A természetfilozófia rendszerének első vázlata, A transzcendentális

idealizmus rendszere, Rendszeremnek, mint egésznek a bemutatása (befejezetlen), Előadások az akadémiai stúdium módszeréről

Barátaitól eltávolodott, felesége halála után a romantikusokkal sem tartotta a kapcsolatot, korábbi mestereitől elfordult Franz von Baader (Kant ellenlábasa, teológia és filozófia összeolvadását akarta) hatása alá került, valamint Louis Claude de St.-Martin misztika felé hajló írásaiba.

Schelling Filozófiai vizsgálódások az emberi szabadság lényegéről (1809) és Világkorok (1813) alkotások jelentették új, misztikus-vallásos irányát

Öregkori műve, A mitológia és a kinyilatkoztatás filozófiája ennek folytatása IV. Frigyes Vilmos 1841-ben Berlinbe hívta, hogy törje meg Hegel hatását, ez

azonban nem ment Jackob Burckhardt a tanítványa itt

Az azonosságfilozófia alapgondolata Jénai évek alatt előadott rendszerét azonosságfilozófiának nevezik Ez kapocs Fichte és Hegel között Schelling szerint tehát a szellem a természet terméke (Fichte gondolatának ellentéte) Szerinte a természet és a szellem, a reális és ideális végső soron azonos természet

eredetileg szellem

A természet A természet nála egy eleven őserő, nem elvont, holt dolog A természet végtelen tevékenység Minden egyedi jelenségben, amelyben az őserő megjelenik (abszolútum), két sor van:

Egyik végén az anyagi holt tömeg Másik végén a szellem tökéletes önkifejezése

Ez a kettő nem egymás mellett van, hanem azonos, csak mennyiségileg más

A művészet Itt jelenik meg a tökéletesség és a harmónia (világ és én, reális és ideális... között) Ez elméleti úton nem megismerhető szellem és természet egybeolvadását intuitív

szemlélettel lehet csak befogadni A művészet a filozófia egyetlen örök és igaz organonja A természet rejtély, de részben feltárul a művészet által

Georg W. F. HEGEL 365–374Élete és fő művei:

1770- között élt, Stuttgartban született Ő is a tübingeni konvitusban kezdi meg tanulmányait (filozófia és antikvitás) Szintén lelkesedett kezdetben a francia forradalom iránt, Schelling és Hölderlin barájta Néhány évig Frankfurtban és Bernben házitanító, majd apja halála után filozófiával

foglalkozott örökségéből Schelling tanácsára jénai egyetemen habilitált (akkori szellemi élet központja) 1801-1806 között előadásokat tart itt, a jénai csata veresége körül fejezi be első jelentős

munkáját, A szellem fenomenológiáját, a háború elől elmenekül a mű kéziratával (látta Napóleont)

Egy ideig szerkesztő, majd egy nümbergi gimnázium rektora, itt fejezi be második nagy művét, a Logika tudományát, melynek köszönhetően meghívják a heidelbergi egyetemre, ahol megírja A filozófiai tudományok enciklopédiáját (1817).

Berlinben befolyásos ember lett, porosz államfilozófus lett, a hegeli iskola olyan hegemón lett, melyet Kant sem tapasztalhatott meg

Jogról, művészetről és vallásfilozófiáról is oktat A jogfilozófia alapvonalai című művét ekkor írja

A hegeli filozófia általános jellege. A dialektikus módszer: Művei nehezen értelmezhetőek, de „a homály nem mindig értelmetlen” A hegeli dialektika elődei Fichte és Schelling egyes gondolatai

Fichte alapvetése az én önmagának „tételezése”, melyel szemben az én egy ellentétet, a Nem-Ént alkotja meg (antitézise). A harmadik utat Fichte úgy írja le, az Én a részleges Énnel szemben ellentétez egy részleges Nem-Ént (szintézis)

Schelling természetfilozófiájában kiemet szerepe volt a polaritás fogalmának, mely nemcsak az emberben, de a természetben is megtalálható: az egynemű pólusok taszítják, az ellentétesek vonzzák egymást

Hegel ezekből a gondolatokból merít, ezt fejleszti tovább (főleg a szintézis fogalmát) Míg Fichte elméletében a szintézis csupán részlegesen korlátozza a tézist és antitézist, addig

Hegelnél megszüntetett/megőrzött/felemelt (aufgehoben szó hármas jelentése) Tehát a két korábbi dolgot feloldja egyfajta arany középútban, amely fogalmában magasabb

rendű az előzőeknél gondolkodásunk dialektikusan halad előre Hegel szerint azonban ez nemcsak logikai, de ontológiai jelenség is, azaz a valóság

önmozgásának sajátos formája

A filozófia triadikus felépítése: Fiatalkori műve: A fichtei és a schellingi rendszer különbsége ebben megnyilvánul

álláspontja Fichte munkáját, mint a szubjektumból kiinduló szubjektív idealizmust jellemzi, míg

Schelling azonosságfilozófiáját, mint objektív idealizmust Hegel rendszere ennek a szintézise

Hegelé tehát az abszolút idealizmus Schelling is erre törekedett, de Hegel két hibát fedez nála fel:

Abszolútuma olyan, mintha a „pisztolyt lőtték volna ki” – csupán szemlélődés után vezeti be az abszolútum fogalmát, nincs dialektikus emelkedés folyamata

Hegel a szellem oldalára helyezi a hangsúlyt természet és szellem polaritásában, mert szerinte a világfolyamat a szellem önkibontakozása, a fejlődés három foka a dialektika szabályai szerint történik:

Szellem magánvaló állapota: Logika vizsgálja Szellem máslét állapota: Természet filozófiája vizsgálja Szellem a máslét állapotából visszatér a magánállapotába, ezt nevezzük a

szellem filozófiájának

--- Logika

A logika tudománya című művében Isten ábrázolását tartja e tudomány tárgyának Hegelnél tehát a logika szerepe és jelentősége erősen kibővül, a szellem, a magánvaló

lét tiszta állapotát vizsgálja kezdőpontja Lét a legáltalánosabb, legüresebb fogalom általános gondolat, így = semmi (Hegel logikájában – a hagyományossal ellentétben – az ellentétek nem zárják ki

egymást)

A természet filozófiája Számára a szellem (mint természet ellentéte) a jelentősebb Hegel rendszerének leggyengébb pontja a természetfilozófia Elsősorban Schellingre támaszkodik ebben a kérdésben Számára ez a más-lét birodalma (magánléttel szemben) mivel a magánvaló téren és

időn túli állapot, ezzel szemben kell a más-lét

A szellem filozófiája

Szubjektív szellemnek nevezi a legalsó fokát, az egyedi ember, az individuum életével foglalkozik. Először az emberben válik a szellem tudatossá. A szellem itt kezd a magánlétből átlépni a más-lét állapotába (az egyénben átmenetben van, az ember átmenet a két létállapot között)

Objektív szellemnek nevezi az egyéni pszichéről leváló szellemi képződményt. Hegel szemében az etika is ilyen (ember társadalomba lép – egyének feletti törvények összessége)

Abszolút szellemnek nevezi az objektív és szubjektív szellemeket meghaladó szférát, itt tér vissza a más-létből a szellem önmagába. 3 részre tagolódik: művészet, vallás, filozófia (Hegel ezen gondolata hatással volt a művészet filozófiájára is). Ahogy a vallás a művészet felett, úgy áll a filozófia ennek a csúcsán, ugyanis ekkor a szellem teljesen visszajut magához, tiszta gondolati forma.

A történelem: Szerinte az objektív szellem függeléke, az ész állami életben való kibontakozása, politikai

történelem Művészet, vallás és filozófia (abszolút szellem) időtlenül áll felette nem igaz Egyének és társadalmi hatalom viszonya:

Az egyén léte önmagában nem értelmes és értékes, csak ha aláveti magát az államnak (személyek fölötti hatalom legfontosabbika)

Nem az egyén, hanem a világszellem cselekszik (ez emeli fel a fontos embereket is) az egyének által (ész csele: képzelt cél az egyéni cél, valójában a történelem vezeti erre)

A korok csak szükséges stádiumok a világtörténelem folyamatában Minden, ami valóságos ésszerű, és minden, ami ésszerű, az valósáos

Az értékeléshez és a kritikához: Ismeretelméleti problémák, nagyon eltér Kanttól, úgy gondolja, az egész empirikus valóság

levezethető a gondolkodásból Dialektika kidolgozása Filozófia diszciplínája elismertebb tőle Szociális és politikai gondolkodás meghatározó alakja

Arthur SCHOPENHAUER 402–415Élete, személyisége, művei:

1788-1860 között élt Gondolatai 1850 körültől kezdenek hatni, mivel filozófiája teljesen egyedi:

Személyisége miatt Indiai filozófia erősen hatott rá

Egy danzigi kereskedő fia, apja 1793-ban Hamburgba települt, de gyakran magával vitte fiát európai útjaira

Természet nagy hatással volt rá Egy angliai tartózkodás alatt megismerte az angol nyelvet és irodalmat (élete végéig olvasta a

Times-t) Apja kérésére 16 éves korától kereskedelmi ismereteket tanult Hamburgban (noha a tudomány

vonzotta már ekkor is) Apja halála után anyja Weimarba költözött (később regényíró: Johanna Schoppenhauer), ahol

házuk szellemi központtá vált: Goethe, Wieland, a két Shcegel... találkozott itt Felhagyott a kereskedőmesterséggel, majd elsajátította Gothában és Weimarban azt a tudást,

amely az egyetemi képzéshez kellett (pl.: régi nyelvek) 1809-től két évig orvostanhallgató a göttingeni egyetemen, majd 1811-1813 között

bölcsészettudományt hallgatott berlinben sokrétű képzés

Gúnyosan viszonyult a kortárs filozófusokhoz pl.: Fichte (széljegyzetei árulják el) 1813-ban a jénai egyetemen doktorált Az elégséges ok tételének négyes gyökeréről című

alkotásával. Weimarba való hazatérése után Goethe hatása alá került (színtanába avatta be), de ekkoriban

ismerkedik meg az indiai ókorral is Anyjával összeveszett (részben annak szabados élete miatt), végleg elszakadtak egymástól 1814-1818 között Drezdában élt, itt írta A látásról és a színekről című művét, majd főművét,

A világ, mint akarat és képzet (1819). Ezután Rómába, Nápolyba, és Velencébe utazott. Apja vagyonából élt, ügyes takarékossággal még gyarapította is nézetei szabadok lehettek 1820-ban habilitált Berlinben, de mivel óráit direkt Hegel órái időpontjában tartotta (hogy

elcsábítsa a diákokat), nem sokan látogatták, így egy szemeszter után visszavonult Következő 10 évet Itáliában, Drezdában, majd Berlinben töltötte, de nem adott elő Az 1831-es berlini kolerajárvány elől Frankfurtba menekült, itt telepedett le Fő műve nem fogyott, de 1844-ben másodszorra is kiadatta További írásai: Az akaratszabadságról, Parerga és paralipomena Fő műve sokrétű (pl.: Aforizmák az élet bölcsességéhez)--- Jelleme makacs, büszke, hajlíthatatlan (mint apja), de intellektusa az anyjáé Elég rátarti („Nem látom be, hogy Kant és énköztem bármi is történt volna a filozófiában.”) Mivel nem kapott hírnevet, meggyűlölte az embereket (1850-ben végre elismerik) A csalódás okozta pesszimizmus vezetett el hozzá Elsősorban a művészetre volt nagy hatással (pl.: Wagner)

A világ, mint akarat és képzet: Főművét már ifjúkorában megalkotta, minden más alkotása ennek kommentárja, csiszolása

A világ, mint képzet „Képzetem a világ!” nyitómondata Kant alapján (szoros kapcsolat) Első kötete függelékében mutat rá Kant tévedéseire (pl:túlzott szimmetriára törekszik) Fő különbségük a magánvalóban van:

o Sculz kritikájával ért egyet: Kant kauzálisan jut el a magánvalóhoz ez azonban csak a jelenségek világában alkalmazható módszer

o A külső és belső tapasztalatot (a világról) össze kell kapcsolni

A világ, mint akarat Kívülről a dolgok lényege nem megérthető, a megoldás az individuumban van Minden egyfelől képzet, másfelől akarat (pl.: test térben és időben objektivált akarat) Ez a tulajdonképpeni filozófiai igazság Az ember lényege nem a tudatban van (az csak a felszín, a folyamatok mélyebben

mennek végbe) Belsőnkben az akarat működteti az intellektust, az életakarat hajt bennünket Az akarat egyedül, ami változatlan, mindennek ez az alapja (nemcsak az embernek) Ész és akarat viszonyát a nemi vágy és tudatosság ellentétével szemlélteti az

individuum a faj „megbízásából” (=életakarat) jár el A magánvaló az akarat Történelemben sincs haladás világakarat állandó A világakarat szabad, de az egyesek akarata ennek alárendelődik Idealistákkal (Fichte, Schelling) szembehelyezi magát, bár gondolatának alapja tőlük

van, nála azonban éppenhogy az ész nélküliség fogalmazódik meg megbontja a világ harmóniájának gondolatát pesszimizmus

A világ szenvedése, és a megváltás: Az élet, mint szenvedés

Az akarat végtelen, a beteljesülés korlátozott nyomorúság

A fájdalom az egyedüli realitás az életben (boldogság = fájdalom hiánya) Szükség vagy unalom sújtja az embert (nincs harmadik út) Magány mindenki egyedül hal meg Az élet harc: olyan üzlet, amely nem fedezi a ráfordításait Minél magasabb szinten van az ember, annál jobban szenved (zseninek a legrosszabb) Elmebetegség a legjobb kiút (ha már a fájdalom elviselhetetlen) Öngyilkosság nem megoldás: individuum megsemmisül, az akarat nem

A megváltás esztétikai útja. Zseni és művészet Addig nincs esély a jelenségek mögötti dolgok megismeréséhez, amíg az intellektus

az akarat szolgálatában van A megismerés egyetlen módja a művészet, amely a lángész műve A zsenialitás a tökéletes objektív szemlélet képessége Rokonságot lát lángész és elmebeteg között Legjelentősebb művészeti ág: a zene (az akarat visszfénye, semmi idea képmása nincs

benne) A természet és a zene ugyanannak a két világakaratnak a megjelenési formája

A megváltás esztétikai útja: az akarat tagadása Az igazi kereszténységet szerinte a világtagadás eszméje hatja át Az élettagadást még mélyebben fejti ki az indiai kultúra (ez hatol be Európába) Aszkézis az akarat megtörésének szándékos eszköze cél az akarat teljes kioltása

Zárszó: Schoppenhauer legnagyobb erénye, hogy felnyitotta a filozófia szemét, megmutatta neki azt a

sötét mélységet, amely a tudat alatt lakozik Felróják neki, hogy filozófiája nagyon erősen köthető személyes tapasztalataihoz

Søren Aabye KIERKEGAARD 415–420Szókratész Koppenhágában:

1813-1855 között élt, Koppenhágában született 17 évesen a koppenhágai egyetemre járt, de 10 évvel később teszi le a teológia vizsgát Az irónia fogalmáról, különös tekintettel Szókratészre című írásáért magister artium lesz Anyja és öt testvére pár év alatt haltak meg, apja volt a meghatározó alak az életében, apja

melankólikus hangulata (melyet bűntudatból érzett – azt hitte ez Isten büntetése kicsapongó ifjúkoráért) rá is rányomta bélyegét

1838-ban apja is meghalt, nagy vagyonát rá hagyva, melynek folyamatos felélését Kierkegaard meg is kezdte (naplopók életét élte)

1840-ben eljegyezte magát Regine Olsennel, de egy év múlva, látszólag minden ok nélkül felbontotta ezt (arra jutott, le kell mondania a szerelemről, hogy feladatát elláthassa)

Berlinbe utazott, hogy további tanulmányokat folytasson--- A látszólag bohó, és felelőtlen ember valójában komor, és elkeseredett valaki volt 1843-ban jelenik meg fő műve: Vagy-vagy.Élettöredék. (álneve: aki magányban

győzedelmes) 1844-ben adja ki a Szorongás fogalma című művét (Aki ébren virraszt álnéven) 1845-ben adja ki Félelem és rettegés című könyvét (Hallgatag János álnéven) 1846: Tudománytalan utóirat a filozófiai morzsákhoz 1848-ban vallásos írásait saját nevén jelenteti meg Betegség a halálig (1849) és Keresztény képzés (1850) című műveit ismét álnéven Az álneves forma mellett azután is kitart, hogy felfedik kilétét, az indirekt közlésben hisz

Az egzisztáló gondolkodó és Krisztus: Költő és gondolkodó írásaiban elsősorban eképpen fogalmaz

Szerinte az élet kérdései olyanok, mint a gyakorlati problémák (egzisztenciális problémák) Az embert folyamatnak látja, mozzanatok egymásrákövetkezését, végtelen és véges szintézisét Alkotásainak másik összetevője a hit Isten előtt kell egyedivé válni Taszítja, hogy úgy keresztények az emberek, hogy valójában nem azok Szerinte a hitnek nincs köze a polgárias egyházhoz A kereszténnyé válás radikális lépés nála, teljes szakítás mindennel, teljes elmélyedés, az

álságos dolgok leleplezése nagyon magas a mérce Mélabú című naplótöredéke sajnálja, hogy művét professzorok, tudománykodók öröklik

Utóhatás: Igazán nagy jelentősségét Németországban ismerik fel; eleinte egyházi harcainak

dokumentumai kerülnek elő 1890 körül, majd 1909-től minden írása A dialektikus teológia (Barth, Gogarten, Bultman) nagyrészt az ő munkásságán alapszik Az egziszetncionalizmus is részben tőle ered magányba vetettség (irodalomra nagy hatásr

gyakorol) Egzisztenciális szubjektivitása kizár minden közöset mind a megismerésből, mind a

cselekvésből, az interszubjektív megértésből Nicolai Hartmann szerint Kierkegaard egy kifinomult önkínzó Egy biztos; a világ valaha élt egyik legnagyobb hatású filozófusa

Friedrich NIETZSCHE 420–432Élete és főművei:

Nietzsche úgy „tanítványa” Schopenchauernek, ahogy az Kantnak volt. Nietzsche is az akarat filozófus (szemben az ésszel) 1844- között élt, Röckenben született Öt évesen veszíti el (lelkész) apját, női környezetben nevelkedik érzékeny, lányos, ezt

önfegyelemmel és edzéssel ellensúlyozza („Ami nem vagyok, az az Isten és az erény a szememben”)

Schulpfortai internátusban ismeri és szereti meg az antik görög kultúrát, majd Bonnban és Lipcsében klasszika-filológiát tanul (összebarátkozik Erwin Rohdéval, híres filológussal)

Szintén Lipcsében találkozik Schopenhauer főművével, amely nagy hatást gyakorol rá (Wagner szellemisége megtalálható benne, amelyet már korábban nagyon szeret, személyesen a művészt szintén Lipcsében ismerte meg)

Tanulmányai befejezése előtt publikált már kisebb filozófiai írásokat, melynek köszönhetően (és Ritschlek ajánlására) meghívták a baseli egyetemre klasszika-filológia professzornak

Svájcban találkozik Jacob Burckhardt történésszel, Franz Overneckel, és Wagnerral is 1870-ben a háborúban betegápolási feladatot kapott, ahol elkapta a vérhast, melyből igazán

sosem épült fel 1872-ben jelenik meg A tragédia születése című műve (dionüsszoszi és apollói princípium

poláris ellentétét fogalmazza meg a görög kultúrán belül) Korszerűtlen elmélkedések című művében bírálja a német külső hatalmi felemelkedést

Első elmélkedés: leszámolás David Friedrich Strauss (művelt filiszter típusa) Második elmélkedés: A történelemnek az élet számára való hasznáról és káráról a

történeti tudásanyag elterjedése ellen szólal fel (tulajdonképpeni élet megfullad alatta) Harmadik elmélkedés: Schopenhauer, mint nevelő Negyedik elmélkedés: Richard Wagner Bayreuthban (dicsőíti mestereit)

Wagnerrel nem sokall később szakít, mert „behódolt a kereszténységnek” Újabb korszakhoz jut el

Kritikussá válik a művészetekkel és a metafizikával szemben, a tudományban keres menedéket: Emberi, túlságosan is emberi könyv a szabad szellemek számára

Ekkortájt omlik először össze testileg (betegsége okán) basel városa 1876-os nyugdíjazása után éves bérben részesíti

1879-ben majdnem meghal, ezután írja meg Hajnalpír (1881) és A vidám tudomány (1882) című alkotásait

A Zarathustrában maga tárgyalja a fejlődő ember három fokozatát: Függés az autoritástól és mesterektől Elszakadás Saját értékek és végső célok felé fordulás

Harmadik stádiumát ő maga is ekkor érte el fő művének, az Imigyen szóla Zarathustra (1882) megírásával

Basel elhagyása után főleg Itáliában élt A Kísérlet minden érték átértékelésére című művét már nem tudta befejezni 1886-ban írja meg Túl jón és rosszon című aforizmagyűjteményét, 1887-ben pedig A morál

genealógiája című művét Nietzche utolsó éveiben egyre magányosabbá vált: könyveit nem tartották számon

(Zarathustra utolsó kötetét önköltségen adatta ki), barátai elfordultak tőle önértékelése növekedésébe menekült

1888-ban A Wagner-eset című könyve újabb alkotói csúcsa, mint az Egy pszichológus iratai, de szintén ebben az évben írta meg Ecco homo önéletrajzát

1889-ben paralitikus sokkot szenvedett, majd elvesztette ép eszét. Anyja és húga gondozták a bomlott zsenit, míg 1900-ban megváltotta a halál.

Nietzsche filozófiájának egysége és sajátszerűsége: Filozófiája nem egységes, jelentőssége azonban nagy Hérakleitosz gondolatiságához rokonítja magát, többieket eltaszítja magától Megkísérli a hagyományokat szétzúzni, mert tévútnak tartja őket Szerinte a világ lényege a hatalom akarása elutasítja a vallást és metafizikát: „Isten halott” Minden lét-kérdést érték-kérdésként lát

A kalapácsos filozófus: Antimorális

Létezik úrmorál és szolgamorál A kettő sosem békülhet ki (ami az egyiknek jó, a másiknak rossz) Zsidósággal kezdődik a morál „rabszolgalázadása” Nyomorultak morálja érvényesül természetellenesség A kielégületlen úri igények befelé fordulva lelkiismeret furdalást okoznak

Antidemokratikus Ma Európában minden morál nyájmorál = demokrácia

Antiszocialista A szocialista ember ideálja az ember teljes elfajzása csordaemberré Minden élet lényege a gyenge feletti uralom (barbárok legyőzik a puha, kifinomult

kultúrákat)

Antifeminista A férfiak veszítenek a férfiasságukból, a nők a nőiességükből elfajzás

Antiintellektualista Tudat és ész csak az akarat felszíne Az ösztön a legintelligensebb intelliegncia legtöbb dolog tudattalanul megy végbe A testet megvetni ostobaság

Antipesszimista A bölcselők, akik az élet értelmetlenségét hangsúlyozzák az ember hanyatló típusai Aki azt mondja, az élet semmit sem ér, azt mondja: Én nem érek semmit sem

Antikeresztény A kereszténység minden természetes érték kiforgatása Istenfogalma beteg és romlott A kereszténység az uralkodók elleni gyűlölet A világot siralomvölggyé alacsonyítja le, a hangsúlyt egy elérhetetlen túlvilágra helyezi Azzal, hogy elvágták a szenvedélyek gyökerét, magát az élet gyökerét vágták el

Az új értékek: Isten halott új értékeknek jött el az ideje „Minden Isten halott: mi azt akarjuk, hogy az emberfölötti ember éljen” Az ember nem cél, hanem csak híd, általmenés Az emberfölötti ember tud Isten haláláról, tudja, hogy nem létezik túlvilág, aki ebben a

világban a dionüsszoszi elvek alapján rájön, az ember mindnen kísérlete a tartósra kudarcra van ítélve, ő maga ennek a világnak a része, a hatalom akarásának egy darabja

Minden múlik, minden visszatér végtelen az idő

Nietzsche méltatása: Nietzsche önmagán túl akart alkotni (rettenetes magányából fakad) A német nyelv egyik legnagyobb költője Nem józan filozófus, nem bizonyít, hanem új hitet hirdet Remek pszichológiai éleslátása volt (leleplezés mestere) Sokat foglalkozik a németekkel, emellett nagyon antinémet is Annak ellenére, hogy ostorozza a kereszténységet műveiben, éppen ellentmondásos

személyiségéből fakad, hogy igenis nagyon keresztényi (hatalmas belső harc az őt legyőző vallás ellen)

Az eljövendő megérzője európai nihilizmus Az utókorban megítélése vegyes, és sokszor félreértett, félremagyarázott

Az egzisztencializmus: Karl JASPERS, Jean-Paul SARTRE, Martin BUBER 476–487Általános jellemzés:

Az egyes ember mindenkori konkrét szituáció felé fordulása Kierkegaard előfutárának mondható (szorongás, magány, tragikum) Nem jellemző viszont a vallásosság, kivéve: Gabriel Marcel (1889-1973) Szintén rokon Kierkegaardal, Karl Bath (1886-1968) didaktikai teológiája Egzisztenciafilozófusok közös jellemzői:

Mindig az ember a középpontja (humanista) Individualista, ezért szubjektív Az embert nem lehet adekvát módon értelmezni, mert nem a dolog modelljén méri az

embert, mivel az embernek nincs szilárdan rögzített lényege Módszerüket tekintve fenomenológusok (konkrét lényeget akarják megragadni) Az egzisztencia időben-lét, ezért dinamikus Ugyan az egyént vizsgálja, de nem elszigetelve, hanem a világ viszonyában Gondolkodás és konkrét átélés szoros kapcsolatban van náluk

Karl Jasper: Élete

1883-1969 között élt Eredetileg pszichológus, a legátfogóbb rendszer kidolgozója 1919: A világnézetek pszichológiája 1932: Filozófia (fő műve) Beszédeiben, tanulmányaiban állást foglal a jelenkor eseményeiről (Az atombomba és az

ember jövője című munkája) Éleművére Kierkegaard, Plótinosz, Spinoza, Bruno, Nietzsche, Kant voltak hatással

Az Átfogó A lét megfoghatatlan, nem bekategorizálható minden olyan, amiről tudok nem-lét A világ, mint horizont vesz bennünket körül átléphetetlen, velünk tágul A megfoghatatlan létet nevez Átfogónak Túllépni minden határt, egészen az Átfogóig, ez maga a filozófia, a filozófiai alapművelet Tehát minden filozofálás transzcendálás, 3 féle lehet:

Kiindulunk saját létünkből (időbeli létezés vagyunk), valamint hordozói vagyunk egy általános tudatna, harmadszor szellem vagyunk. A filozofálás közben túl akarunk lépni ezeken a létmódokon, rálelünk az egzisztenciára

Kiindulhatunk abból a létből, amely által vagyunk, a világból. A túllépés itt elvezet a tarnszcendenciához, az Istenhez

Kereshetjük azt a köteléket, amely egybefogja az Átfogó módjait, ez az ész.

Egzisztencia Az ember létét emberrel foglalkozó tudományok adják meg; három tudomány akarja:

szociológia, pszichológia, antropológia csak az ember egyes részeit látják Az ember több, mint ami róla objektíve megtudható Az egzisztenciafilozófia az emberre így, mint egzisztenciára hivatkozik, mint önmaga

létére saját kategóriáival megvilágítható: szabadság, kommunikáció, történetiség Szabadság

o Az egzisztencia szemben áll a világléttel, önmagunk homályos alapja, benső benseje

o Egyfajta lét-lehetőség, nem léto Teljes mértékben szabad, mindig döntés előtt áll, mindig megőrizhető

vagy elveszíthető Kommunikáció

o Az egzisztenciát csak más maga-léttel összekapcsolva lehet megvalósítani, ez a kommunikáció (nem azonos pl.: a beszéddel)

o A kommunikáció szeretettel teli harc, nyitottság a másik iránt Történetiség

o Egzisztencia mindig szituációban léteziko Amivé az ember válik, az a szituáció által meghatározott, amelyre a vele

érintkező emberek hatással vannak Transzcendencia

Minden világmegismerésnek határa van Nincs a tudásnak végleges kerete Minden, ami a világban van, magábafoglalja egy végső Átfogó, ez maga a

Transzcendencia nem gondolható el, csak szimbólumokban ragadható meg

Határszituációk és végső kudarc Végső szituációkban az egzisztencia közvetlenül megvalósul, ezeket nem lehet

megváltoztatni, csak megkerülni pl.: halál, szenvedés, harc, bűn Egy ilyen szituáció csak bennünk tud megvalósulni Meghatározó rejtjel a kudarcban való lét Az ember csupán lehetőség, a filozófia pedig a tudható dolgok felmutatásával az ön-lét

szabadságára apellálhat, amely állapotban a szimbólumok nyelvén megértheti a transzcendenciát.

A francia egzisztencializmus (Sarte): 1905-1980 között élt Mivel író, regények és színdarabok útján ismerhető meg filozófiája Elméleti műve: A lét és a semmi (1943) Bizonyos szempontból Heidegger tanítványa Egzisztencia: egyszerű, csupasz lét, magán-lét Undor című regényében tisztázza

Az emberre nem úgy tekint, mint akinek lehetőségei rögzítve vannak (Platón óta hagyomány) Az ember szabadságra van ítélve (nihilizmus)

Az ember önmegvalósítása a „szabad tervben” valósul meg Az értékeknek nincs saját létük (emberi cselekvésből lesznek?) Az ember csak önmagát húzhatja ki a semmiből, csak önmagának felelős Belevetettség: noha az ember szabad, korának, születési körülményeinek kiszolgáltatott Egyéb képviselők: Albert Camus, Maurice Merleau-Ponty

Más képviselők (Buber): 1878-1965 között élt Zsidó származású, így hatással van rá a zsidó kultúra Bécsben, Lipcsében, Zürichben tanult Csatlakozott a cionista mozgalomhoz 1922-1933 között zsidó vallásfilozófiát tanított a Majna-Frankfurti egyetemen Hitler uralmának első időszakában nem hagyja el Németországot, Franz Rosenzweiggel

megalapítja a Szabad Zsidó Tanházat 1938-ban emigrál, onnan a jeruzsálemi Hebrew University professzora--- Nyilvánosságot, mint a hászidizmus kiadója nyerte el (vallási mozgalom: jámborok), mely

nagy hatással volt gondolkodására A dialogikus elv című munkája (melyben Kierkegaard neve több ízben szerepel) mutatja be

filozófiájának vallásos vetületét. Ez a mű az emberi kapcsolatokat boncolgatja. Én-Te szópár és Én-Az szópár

Az igazán értékes párbeszéd nem is igazán a másik emberrel folytatott, hanem Istennel folytatott párbeszéd

A megfelelő párbeszédet megfelelő magatartás előzi meg Lingvisztikai, nylev-filozófiai szerepe máig kiaknázatlan.--- Egyéb:

Hans Lipps (1889-1941) logika és nyelvelmélet (beszélő ember egzisztenciális szitációban)

Ernst Bloch (1885-1997) fő műve: A remény elve (1959) ; marxista elvek

Martin HEIDEGGER 487–495Általános jellemzői:

1889-1976 között élt Nagyon megosztó személyiség a filozófián belül Fiatalon nagy hatással volt rá Kierkegaard, és tanára Edmund Husserl Husserl által kiadott Janhrbuch-ban jelent meg Heidegger áttörő műve, a Lét és idő Későbbi művei:

Mi a metafizika? (1929) Az igazság lényegéről (1930) Ösvények (1950) Előadások és tanulmányok (1954)

Sokan egzisztenciafilozófusnak tartják, de a Lét és idő után gondolatisága tovább fejlődött A lét kérdése foglalkoztatja Nagyon különlegesen fogalmaz (kicsit kusza) A filozófia szerinte mindig Istent, a legfőbb létezőt kereste, de nem magát a létet: ez a lét nem

tárgy, nem szabad, mint objektumot szembeállítanunk magunkkal Éppen általánossága miatt a filozófia megfeledkezett feltenni a létre vonatkozó kérdéseket,

nem vették figyelembe lét és létező közötti különbséget (ontológiai differenciát) A lét megismeréséhez az ember létét kell vizsgálni fundamentálontológia (Lét és idő

legfőbb tartalmi mondanivalója)

Alapmeghatározásait nem kategóriáknak (Arisztotelész, Kant), hanem egzisztenciáléknak hívja

Lét és idő: A „jelenvalólét” lényegében a világban-benne-lét (nem térbeli, vagy szubjektív-objektív

viszony) Ez midig egy megmásíthatatlan, akarás hatásköréből kivont helyen van: „bele van vezetve a

maga Itt-jébe” A jelenvalólét létmódja az aggódás (gond) létmódja gondban-lét (ez irányulhat a külső

környezetre is, de alapvetően belső létmódjára irányul Az ember olyan jelenvalólét, amely nemcsak van, amelynek mindig saját jelenvalólétéről is

szó van Az emberi tapasztalat a szorongás elsősorban a világban-benne-lét miatt szorong, vagyis a

saját nemlét lehetőségétől A jelenvalólét viszont csak a halálhoz viszonyuló lét A halállal való találkozás adja az élet értelmét (felszólít az életre) Ennélfogva az időbeliség maga a gond értelme, a jelenvalólét alapeseménye a

jelenvalólétnek nincs vége az időben, csak végesen egzisztál Gondolatisága túlvezet Istenen, de nem ateista A filozófia nem tudomány, a lét emlékezete Semmivel furcsa viszonyban van (azonosítja a léttel a semmi a lét leple) Heidegger már irányú gondolatai elsősorban a modern tudományok fejlődésével foglalkoznak

(Tudomány és szemlélődés ; A világkép kora) Hérakleitosz, Parmenidész magyarázatokat ír hozzájuk

Utóhatás és hagyaték: Nagyon erősen vitatott a munkássága, ennek oka:

Viszonya a hitleri rendszerhez Megítélése művei összkiadásának tükrében

Nemezen érthető, de ez tudatos nála, a „keveseknek” írt Kritikusan szemléli a tudomány fejlődését is szakterületre koncentrálás garantálhatja csak a

sikert, de ezzel korlátozza is a mozgásterét Kauzális gondolkodás (ami nem szerencsés) is mutatja a tudomány mesterkélt jellegét Nem tetszik neki az egyetemek futószalagszerű tudományoktatása sem

Ludwig WITTGENSTEIN 518–526Wittgenstein: Személyiség és mű:

A Bécsi körrel egy időben tevékenykedett Angliában hamar híres lett, de Németországban csak a II. Világháború után figyelnek rá fel 1889-1951 között élt, Bécsben született Kulturálisan ingergazdag környezetben nőtt fel (Johannes Brahms) Először műszaki tanulmányokat folytat a Berlin-Charlottenburgban, majd a Manchesteri

egyetemen Eredetileg az aerodinamika, majd a matematika, s végül a filozófia foglalkoztatta Ekkoriban a zene és az utazások is gazdagították Az I. VH alatt önkéntes az osztrák-magyar hadseregben, jegyzetfüzetében elmélkedik, majd

olasz hadifogságba kerül A fogolytáborból juttatta ki első sikerművét (Keynes segítségével), a Logikai-filozófiai

értekezést, amit 1921-ben adnak ki A háborús jegyzetfüzetek 1961-ben láttak napvilágot Örökségét osztrák művészek, és nővére között osztotta fel, ő maga 1920-1929 között

Ausztriában volt oktató, majd kertészsegéd – ekkortájt kerül kapcsolatba a Bécsi körrel 1929-ben, valószínűleg Brouwer egy előadására figyelme ismét a filozófia felé fordul

Cambridge-be ment, ahol fő művét benyújtotta doktori disszertációként, 1937-től tanszéket vezet, 1947-ig tanít (leszámítva, hogy a II. VH-ban betegápoló)

Mondhatni, igazi polihisztor volt, érdeklődése igen széleskörű Labilis személyiség volt Második korszakából származó gondolatai (leszámítva a Kék könyvet és Barna könyvet –

diákjainak diktált) csak halála után jelentek meg, legfontosabb: Filozófiai vizsgálódások

Az „Értekezés”: Furcsán van szerkesztve (tizedesszámokkal) Nehéz megérteni, mert fogalmazása tömör, megértése előfeltételezi Frege és Russell

műveinek ismeretét, valamint hiába használ mindennapi kifejezéseket, azoknak precízebb fogalmakat ad.

Alaptézisei: A világ mindaz, aminek az esete fennáll Aminek az esete fennáll, a tény, az bizonyos körülmények megléte A tények logikai képe a gondolat A gondolat értelemmel bíró kijelentés A mondat az elemi kijelentések igazságfüggvénye Az igazságfüggvény általános formája a következő: ... Ez a mondat általános formája Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell Az én kijelentéseim olyan módon nyújtanak magyarázatot, hogy aki megért engem,

végül felismeri azt, hogy értelmetlenek, ha már fellépvén rájuk túllépett rajtuk Úgy gondolta, az Értekezéssel a lényegi problémákat végleg megoldotta (ennek ellenére ő

maga revidiálta azt)

A revízió: Filozófiai vizsgálódások című műve tartalmazza Formája párbeszédes Elhatárolódik az Értekezés bizonyos pontjaitól, újragondolja őket

Elveti azt az ontológiai vázat, hogy a világ tények és körülmények összessége, helyére atomisztikus tények modelljét vezeti be

Elveti az egyértelmű viszonyt világ és leképezése között

A nyelvről, és arról, ami túl van rajta: Wittgenstein rámutat, milyen nagy szerepe van a nyelvnek a filozófia művelésében (de

Heideggernél is kiemelt szerephez jut) Analitikus filozófia a jelentés megalapozottságát, szimbólumok, formális nyelvek

megalapozottságát kutatják oka, hogy a modern filozófiai irányzatok nem értik egymást, így ebbe kötnek bele

Ennek kezdete: Ferdinand de Saussure (1857-1913) megalkotja a lingvisztikát Megkülönbözteti a parole (beszédaktus) és a langue (szigorú jelrendszer)-t Szinkron: nyelvek mai állapotban való analízise

Benjamin Lee Whorf: ahány nyelv, anniy világnézet (indiaiak alapján) Noam Chomsky: velünk született eszmék (a nyelv megtanulásának képessége) Ordinary Language Philosophy: angolszász kutatók csoportja, két jelentős képviselője:

John Langshaw Austin: How to do things with words ; Gilbert Ryle: The concept of mind Karl-Otto Apel (Heidegger és az analitikus filozófia távolságait akarja legyőzni)

A filozófia átalakulása (1973) Kommunikációs különbségekben a megismerés új, a priori végső alapját megtalálja

(Visszanyúlás Kant-hoz)