Pr ince of Persia – The Two Thrones

Végigjátszás

Intr o: 4 hét telt el a Warrior Within befejezése óta. Hercegünk, már nagyon várja a hazatérést. Épp ezért áll a hajó hátulján, és nézi, hogy milyen sebességgel haladnak haza Kaileena­val, aki már rögtön az Intro elején mondja a bevezető szöveget: ­ Követünk el hibákat; egyik kicsi, egyik nagy. De az ő hibája; ártatlanságot viselve; tele büszkeséggel; volt a legnagyobb, és a legszörnyűbb mind közül…

Hősünk leszedi magáról az Amulettet, és megnézi. Most jelenetet kapunk a múltból: ­ Minden ami tied, az jogosan az enyém! – szólt egy titokzatos hang. ­ Nem tudod megváltoztatni a sorsod! – mondta az Öreg. ­ Páran azt hitték, hogy a Herceg elment az Idő Szigetére hogy elkerülje a halált, de egyedül tért haza; az Amulett elpusztult; a Dahaka kibékült; a Császárnő meghalt; a Herceg végre szabad lett; de ez nem így történt! Az igazság az, hogy úgy döntött, hogy megment a sorsomtól; így szabaddá tett, és halálra ítélt mindenkit…

Hősünk már azt hiszi, hogy vége az egésznek, és leejti (akarom mondani, hogy bedobja, de úgy néz ki, mintha leejtené)… Kaileena kisétál Hercegünkhöz: ­ Herceg, minden lehetséges jövőből ebben van a legtöbb ígéret; hogy valami megváltozott… ­ Ne aggódj Kaileena. Senki sem fog bántani téged Babilonban. Megígérem. Nézd, már majdnem otthon vagyunk!

Akkor pedig; meglátjuk, hogy tüzes katapult golyókkal lövik Babilont. Hercegünk, mint aki nincs észnél, kiáltja is (jó halkan): ­ Ne!

Aztán azon vesszük észre magunkat, hogy tüzes nyilak találják el a hajót. Aztán, ránk lőnek katapulttal is, és kettészakad a hajó. Kaileena elájul és egy hajóroncson partot ér. Közben Hercegünknek beakad a lába a víz alatt, de sikerül neki kiszedni. Felúszik, belekapaszkodik az egyik hajóroncsba: ­ Kaileena? Kaileena!

Aztán ő is elájul, és a víz kisodorja őt is a partra. Közben meg természetesen fokozatosan lövik Babilont…

1. Fejezet: Újra Otthon:

Tipp #1: Ha be vannak kapcsolva a Tutorialok a menüben, akkor olvassuk el őket, mert jó információkat tartalmaznak (általában)…

Végigjátszás: Éppen sodródunk a part felé, és Kaileena megszólal (narrátorként): ­ Ahogy a hajója süllyed a kikötőben, a Herceg egy kicsit másabb városban találta magát, mint amit maga mögött hagyott. A mostani háború megtizedelte a lakosságot…

Hősünk felkel, és elindul, de Kaileena folytatja: ­… lekaszabolt barátok köszöntötték mindenfele. Az emberek; árusok; koldusok; halászok sehol sem voltak. Mások vették át a helyüket.

Azok a mások a biztonság kedvéért megrúgják Kaileena­t, aztán elviszik, és a Herceg mérgesen rájuk kiált: ­ Engedjétek el!

Most megkapjuk az irányítást, és guruljunk át az ajtó alatt: ­ A Hercegnek sikerült átmennie a lerombolt kerületen, miközben a látomások a múltból üldözik. A Darkside kocsma, ahol sok estét töltött, most földig van rombolva. Babilon büszke hajóhada, amik mindig üdvözölték; most az Eufrátesz mélyén fekszenek darabokban.

Fussunk balra, és végig, majd fel a falon bal oldalt, végig a fal mentén, majd fussunk a falon, fel a falon, másszunk balra, ugrás le, le a létrán, fussunk be jobbra: ­ Mindenhol a harc jelei vannak. De mi van Babilon őreivel? Hova tűntek?

Másszunk fel az oszlopon, ugorjunk a másikra, majd vissza, és ugorjunk rá az emeletre. Aztán egy kicsit feljebb, majd ugorjunk megint az oszlopra, majd a mélyedésbe kapaszkodjunk meg a falon, és másszunk tovább. Ugorjunk le, majd fussunk a falon, másszunk fel, és mentsünk. Menjünk tovább. Fel a létrán, majd menjünk addig, amíg nem találunk egy tőrt: ­ Miért van az, hogy akármilyen baleset történik, mindig egy megfelelő penge nélkül találom magam? De ez még mindig jobb, mint a semmi…

Majd odalopakodunk az őr mögé. Itt egy kis Speed Kill tutorial következik.

Speed Kill Tutor ial (FONTOS!): (Lopózzunk az ellenség mögé/fölé, természetesen ne vegyen észre) Amikor elkezd világítani a kép széle, nyomjuk meg az E betűt, így elkezdődik a Speed Kill. Amikor a tőr villan (ne hogy azt mondjátok, hogy nem villan, mert majdnem megvakulok tőle), akkor nyomjuk meg a Bal Egér Gombot! DE CSAK AKKOR! Semmit se nyomjatok meg a villanás előtt/után!

Ugrás az oszlopra, csússzunk le rajta, majd fussunk a falon (az őrnél) a repedésig, majd azon másszunk végig… Végül le a létrán. Később, ha jó fele

megyünk, akkor mindenképpen le kell ütni az őrt (Free Form Fighting Systemmel). Aztán fussunk a bal oldali falon, aztán falonfutás közben ugorjunk jobbra, ott fel, majd egy létrán másszunk fel, és ki az ablakon… A Herceg meglátja, ahogy vonszolják Kaileena­t: ­ Kaileena! Ne… Nincs már út a városba. Úgy látszik, hogy meg kell másznom az ostromtornyot, és felülről kell belépnem…

Másszunk le, majd küzdjünk meg a 3 ellenséggel (vagy fussunk el mellettük), menjünk be, ahol kijöttek, és fel a létrán: ­ Meg tudom érezni, ahogy mások átkeltek ezen a helyen, hogy bántsák a családomat…

Másszunk ki a toronyból (most már nem lehet probléma): ­ 4 hétig voltam tengeren. Mindennap a hazatértemről álmodtam. De soha, semelyik látomásomban sem gondoltam, hogy ilyen meleg fogadtatásom lesz… Háború… Ez az egyetlen válasz. De kivel, és miért?

Ugorjunk ki, bal oldalt másszunk fel, majd le. Aztán le a legközelebbi létrán, végig a folyosón, majd fel a létrán. Mentési pont következik: ­ Tudnotok kell, hogy nem a szerelem hozta erre. Hanem a kötelessége. Én voltam a felelőssége. Ígéretet tett. Egy ígéretet, ami most megtört, és teljesítetlen. Mint minden tévedést, amit tett, a Herceg helyre akarta hozni. Jelen volt a királyi és az önző éne. Azért motiválódott, hogy gyengítse a saját fájdalmát…

Baloldalon falonfutás, ugrás a falról, aztán mászás, meg ilyenek. Egészen addig, amíg el nem érünk egy részig, ami alatt be lehet gurulni (ablaknak nézem): ­ Ismerem ezt a helyet! Igazából mindig is ismertem… Lépést kell tartanom Kaileena­val, hogy rájöjjek, hogy ki a felelős ezért!

Menjünk le (óvatosan), majd másszunk fel. Tovább, majd ugorjunk a 2 fal közé és csússzunk le. Később majd 2 fal között kell felmászni, majd le. Innentől már nem lesz gond, menjünk egy létráig, majd egy ajtóig, ami alatt át lehet gurulni. Fel arra a kis házra, falonfutás, és ugrás az ellenségekhez. Tovább, és a végén ugráljunk fel a falak között, majd menjünk addig, amíg Hercegünk meg nem szólal: ­ Hol van kedves Asha, aki mindig a boltja előtt állt, és aki ételt és virágokat árult? A gyerekei mindig bajt csináltak. Mint minden gyerek. De most eltűntek. Mindegyik eltűnt…

Menjünk egyenesen a következő mentési pontig, ami már a palotában van. Nem fogunk eltévedni, mert minden mozdulatot ismerünk 2 kivételével…

2. Fejezet: A Palota:

­ Otthon… De semmi sem olyan, mint amilyennek emlékeztem. Tárgyak, amik valaha szépek és kellemesek voltak; most pedig bizonytalansággal és rettegéssel telítenek el… Mi történt itt?

Menjünk egész végig egyenesen. Egészen addig, amíg nem találunk valami fura dolgot a falon. Azt hívják Daggerhold­nak (szép fordítással Tőrtartó). Fussunk fel hozzá a falon, és amikor odaérünk, nyomjuk meg a Bal egér gombot, hogy belehelyezzük a tőrünket. Majd ugrás felfele, és Bal egér gomb. Majd ugrás hátra. Itt a falon megint találunk egy furcsa dolgot. Amikor hozzáérünk, meg kell nyomnunk a Space­t, hogy átlósan elugorjunk, vagy E­t, hogy átlósan Speed Kill­ezzünk... Innen már nem tévedünk el. Aki ismeri a mozdulatokat, és jól kifigyeli a tájakat, az nem téved el. Menjünk tovább, amíg a Herceg megszólal: ­ Ilyenkor már aludnék; kipihenném magam, vagy ülnék az apámmal. De ezek helyett arra kényszerítenek, hogy fussak, és elbújjak. Lopakodok, mint egy közönséges rabló! Rám vadásznak a saját városomban!

Másszunk fel. Egészen addig mehetünk (szerintem nem tévedünk el), amíg észre nem vesszük, hogy ott vonszolják Kaileena­t, de az ajtó épp előttünk záródik be! De ez nem baj, mert van titkos út… Az ajtótól jobbra. Nyomjuk meg a gombot a falon, és menjünk be a kinyílt bejáraton, és mentsünk. Kerüljük ki a csapdákat (nem nehéz), aztán mentsünk, majd Kaileena megint meséli a történetet: ­ Figyeljetek, hogy a Herceg mit hallott, amikor már közel volt ahhoz a helyhez, ahol foglyul tartottak. ­ Sok évvel ezelőtt, India Maharadzsájával elkalandoztunk egy titokzatos szigetre, hogy megszerezzük a titkait. Amit megtaláltunk, az egy összeomlott hely volt. Az őrei homokká váltak. A furcsa történetek a falakon egy Császárnőről beszéltek… Egy Idő Császárnőjéről. De nem találtunk semmi nyomot ilyen enigmatikus lényről! Visszamentünk Indiába egy Tőrrel, egy Bottal, egy Üres Homokórával, és könyvekkel! Mennyi titok volt bennük! Már akkor is egy öregember voltam. A könyvek megmutatták, hogy az örök életet el tudom érni! De szükségem van hozzá, a Császárnőnek a lényegére: Az Idő Homokjára! De eltűntél! Mindenki eltűnt! De akkor másokra fordítottam a figyelmemet, és magam mögött hagytam azt az álmot. 4 héttel ezelőtt, a Tőr megmozdult, megmutatta az utat, suttogott álmomban, és elhozott Babilonba… A Maharadzsa nem akarta megosztani a látomásomat, ezért megöltem, és átvettem a királyságát! Az ő seregét, az én seregemért! SEMMI SEM FOG KÖZÉM, ÉS AZ AKARATOM KÖZÉ ÁLLNI!!!

De ezt a hosszú szöveget nem kell megvárni. A mentési ponttól jobbra, fussunk fel a falon, és használjuk a Daggerhold­ot. Most körbe kell menünk a szobában. Majd a végén meglátjuk a trónunkat, és menjünk be az ajtón: ­ A Herceg meggondolatlanul előkapta a fegyverét, és berohant, hogy megmentsen. Az egész olyan volt, mintha nem tanult volna semmit sem a múltbeli kalandjaiból. Talán elfelejtette. Vaksággal, halállal, félelemmel, és dühvel…

Átvezető Animáció #1:

Kaileena­t éppen látjuk, hogy felkötözték: ­ Így történt… Így haltam meg.

Hercegünk éppen rohan, mint egy őrült: ­ Ne!

Ugrik egyet, de valaki éppen rádobja a kezére a láncot (Daggertail), majd szépet pörög a levegőben, és nekicsapódik az oszlopnak: ­ Oh, vajon mi van itt? – mondja, aki ránk dobta a láncot.

A titokzatos alak megfordul, aki éppen Kaileena előtt áll: ­ A Vezír? – mondja a Herceg. ­ Áh, te lennél Perzsia Hercege? Gyere végre haza! De attól tartok, hogy túl későn…

Visszafordul Kaileena fele, és előveszi az Idő Tőrét: ­ Azt hiszem, hogy ez a tiéd!

Aztán teljes erővel Kaileena­ba böki a Tőrt: ­ Ne!

Szegény Kaileena, már éppen kezd homokosodni… Felemelkedik, és homokká robban. A homok eléri a bal kezét, és kettészakítja a láncot (de az egyik része bele van állva a kezébe). A Vezír feltartja a Tőrt: ­ Hatalmat ígértél! Teljesítsd! HALHATATLAN LESZEK!!!

Most pedig magába szúrja a Tőrt, és átváltozik. De olyan béna, hogy átváltozás közben eldobja a Tőrt. Hősünk felpattan, fut a fegyver fele, de a padló beszakad. Esés közben elkapja, és belevágja a falba, ami lelassítja az esését…

3. Fejezet: Futás!

­ Apám. Bocsásd meg, amit tettem. Akárhol is vagy…

Megkapjuk az idő­visszapörgetést. Ez a rész nem nagy szám, csak őrülten futni kell: ­ Omlik a palota! Fussatok az életetekért! – kiabálja egy ellenséges harcos.

Van egy szoba, aminek a közepe beomlik. Ott a lényeg, hogy az oszlopokon fel kell mászni. ­ A kezeimmel még egyszer elindítottam a szenvedés kerekét! Mivel elhoztam Kaileena­t az Idő Szigetéről… Nem lesz Idő Homokja. Sosem megyek el Azadba. Sosem ölöm meg a Vezírt. Most pedig itt van. Ugyanaz az őrült akarat vezérli… Megígértem Kaileena­nak, hogy nem éri bántalom…

Menjünk a következő mentési pontig, majd tovább: ­ Mélyebbre benyomnak a palotába... Egyre jobban távolodok az ellenségemtől.

Majd le a lépcsőn, a Hercegnek el kezd fájni a keze: ­ A kezem! Mit csinált velem a Vezír? Nincs… áááááááá

Most beleesik a csatornákba: ­ A kör teljes lett. – mondja Kaileena – A Herceg újjáélesztette a legnagyobb ellenségét. Rosszabb! Véletlenül elhozott az ember kezei közé. Ezzel elengedett egy rémálmot Babilon felett. Mintha ez még nem lenne elég, a Herceg már majdnem teljesen átváltozott magától a Homoktól! A halált elkerülte, de természetesen nem egészen… ~ Ébredj, Herceg! Ébredj! ÉB­REDJ!

Hősünk felkel a vízből. Ha kell, akkor mentsünk: ~ Az út mögötted eltűnt. Egy másik utat kell találni, hogy kijussunk ezekből, a csatornákból! Kezdj indulni. ­ Mi? Ki az?

Közben menjünk tovább: ~ Óvatosan! Csúszósak! Gondold meg, hogy hova lépsz!

Menjünk 2 fal közé, és csússzunk le: ~ Jó, jó… Menj le.

Itt már lesznek ellenségek is. Vigyük őket a fénybe, mert akkor egyszerűbb lesz őket leverni: ~ Oh, úgy néz ki, hogy nem szeretik a fényt.

Innentől már nem lesz gond. Menjünk addig, amíg legközelebb át nem változunk: ­ Mivé váltam? Homokszörnyé? ~ Hívd, aminek akarod, Herceg. Most megkaptad a képességet, hogy elpusztítsd az ellenségeid! Most használd is! ­ Miféle előny ez? Még ha harcolok is ellenük, egyre gyengébb leszek! ~ Akkor öld meg őket! Engedd, hogy az életük feltöltsék a tiedet!

Itt lehet gyakorolni a gyilkoló képességeinket. Ha elég volt, akkor lánccal húzzuk ki azt a kőtömböt a falból, és az ajtó kinyílik: ­ Remélem, hogy ez nem végleges. ~ De az… ha szeretnéd. ­ Nem szeretném. ~ De majd akarni fogod!

Menjünk tovább. Lesz egy szakadék. Amikor ugrunk, akkor nyomjuk meg az E gombot, és akkor át­Indiana Jones­kodunk a szakadék felett. Majd tovább: ­ Miért történt ez velem? ~ Megfertőzött az Idő Homokja… De biztos vagyok benne, hogy észrevetted. Talán a Tőr. Talán túl sok időt töltöttél a homokkal… vagy a Császárnővel. Egyébként ellenállsz. Nagyrészt…

­ Nagyrészt? ~ Gondolj bele. Éppen átváltoztál valami mássá. Így már másképpen tudod látni a világot. Ajándékot kaptál: Erősebb lettél. Gyorsabb lettél. ­ És rondább… ~ Nem nem… ­ De ki vagy te? ~ Még mindig nem jöttél rá? Én vagyok a meg nem érintett lehetőséged! A meg nem értett álmod! Részed vagyok! ­ Te bennem vagy?!

Ez után a szép beszélgetés után, amit saját magunkkal végeztünk, menjünk tovább, bele a vízbe, hogy visszaváltozzunk: ­ Eltűnt. Úgy tűnik, hogy a víz eltűnteti ezt a fertőzést. Miért titkoltad ezt el előlem? ~ Mit? Hogy elrontsam az élvezetet?

Másszunk fel, és egy folyosóra érünk, ami tele van fénnyel.

Titkos Életer ősítő #1: Amikor kiérünk a folyosóról (az ajtó mögött), Balra forduljunk, és NE jobbra. A függöny mögött lesz! Miután megvan, menjünk a másik irányba. Másszunk fel, és menjünk tovább: ­ Amikor a Herceget megfertőzte az Idő Homokja, valami felébredt vele. Valami furcsa és ravasz… Valami sötét. A 7 éves futás keménnyé tette a Herceget. Ez a teher fenntartotta a másik oldalát; erőt adott neki. A Hercegnek azt kellett tennie, amit mondtak. Ez volt a fény a sötétségben; ez adott menedéket egy embernek, aki mindent elvesztett. De ez a lény mit akar tőle? Miért segített neki? Majd az Idő megmondja…

Másszunk tovább.

4. Fejezet: Vissza Babilonba!

Amikor felérünk az őrtoronyra, a Herceg lenéz: ­ Babilon. Olyan messze van. Amikor gyerek voltam, apám mesélt történetet a… ~ Figyelj! Valami történik ott lent!

Az egyik őr beleböki a kardját a Homok Kapu­ba, és megjelenik a Vezír: ­ Ez a Vezír! Teljesen átalakult! ~ Érdekes… Úgy látszik, hogy arra használja a homokot, hogy átteleportálja magát a városon. Ebben a pillanatban a dolgok nem állnak jól a számodra.

Ezután a Vezír elteleportálódik: ­ Nem engedem, hogy a Vezír elfoglalja Babilont: A városomat, a trónomat!

Mentsünk: ­ Úgy használja azt a fénysugarat, mint egy kaput. Kövessük.

Menjünk le, és zárjuk be a homok kaput (kapunk egy új Homoktartályt): ­ Mi történik? ~ Ez teljesen terv szerint ment… vagy nem? Most már tudhatnád, hogyha homok portálokba mész be, abból mindig baj lesz… ­ Csak keresnem kell egy tradicionálisabb szállítóeszközt! ~ Remélhetőleg nagyobb sikerrel…

Menjünk le.

Érdekesség: Itt találhatunk egy Derékszögű Vonalzót (fegyvert), de még nem tudjuk mire jó…

Menjünk tovább, és nyissuk ki az ajtót (csak az egyik részét lehet), majd átváltozunk Dark Prince­é, aztán menjünk le, és nyissuk ki az ajtó másik részét, majd menjünk át rajta, bele a vízbe, hogy visszaváltozzunk. Hercegünk elindul egy fogat felé: ­ Az a fogat biztos hazavisz minket… ~ Biztos, hogy tudod ezt irányítani? Amint elindulunk, éppen azt látjuk, hogy 2 őr visz előttünk valakit egy ketrecben: ­ Reménykedjünk… Ha összeütközöm velük mindkettőnknek vége! ­ A Herceg! Állítsátok meg! – kiáltják az őrök. ­ Még egyszer… A Herceg elindult haza. Az elméjében csak a Vezír járt…

Az egyik őrt sikerül eltaposnunk! A másik viszont utánunk jön… A ketrec leesik, és kiszabadul a fogoly... Most akkor elérkeztünk az első fogathajtós részhez! Nem lesz nehéz. Küzdjük végig magunkat, a Dark Prince segít, hogy balra, vagy jobbra menjünk. A végén pedig éppen eltalálnak minket katapult golyóval, de épp rárepülünk a lóra, és épp beérünk, mielőtt becsukódik az ajtó!

5. Fejezet: Az Alsó Város

­ Babilon legjobban fénylő, és emberekkel teli utcái most üresen álltak. A lakói vagy halottak, vagy elmenekültek. Akik maradtak, azok sokat szenvedtek: Elfogták őket, megkínozták őket, vagy átváltoztatták őket… De a Herceg nem vette észre ezt. Nagyon fókuszált a Vezíren!

Balra forduljunk, és másszunk fel: ~ Lenyűgöztél… ­ Oh, nagyon sokat jelent nekem az, hogy lenyűgöztelek… ~ Így köszönöd meg annak az embernek, aki megmentette az életedet? ­ Először is: Nem te mentetted meg az életemet: Én voltam. Másodszor pedig: Nem vagy ember, csak egy testnélküli hang! Egy szellem! Harmadszor: Sosem kértem a segítségedet! Biztos vagyok benne, hogy nem is kell! ~ Amíg én megdicsérlek, addig bölcsen tennéd, hogy megtisztelj! ­ Te pedig bölcsen tennéd, ha befognád! Így csak eltereled a figyelmemet! Már nem vagyunk egyedül…

Mentsünk: ­ Vigyétek a többihez! – kiabálja az őr. ­ Miért teszitek ezt? Nem csináltam semmi rosszat! ­ Tartsd meg másnak a sírásodat! ­ Tennem kéne valamit! – mondja a Herceg. ~ Menj előre, és halj meg. Nagyon alkalmas leszel a számukra…

Menjünk tovább. Nem lehet gond, aztán hallani fogunk egy gyereket, aki kiabál: ­ Apám! Apám! ­ Vigyétek a többihez az Arénába! ­ Ne! Ne vigyetek oda! Akárhova, csak oda ne! ­ Valami történik ott lent. – mondja a Herceg ~ Akármi is az, addig nem fog befejeződni, amíg meg nem ölted a Vezírt! ­ Akkor siessünk!

Menjünk le, öljük meg az őröket, és zárjuk be a homok kaput. Kapunk 100 Sand Credit­et. Aztán menjünk addig, amíg át nem változunk Dark Prince­é. Aztán tovább: ~ Felfele, felfele, Herceg! Siess vissza a palotádba, és szerezd vissza a trónod! ­ Mire gondolsz? Növesszek szárnyat, és repüljek? ~ Persze, álmodozni szabad…

Változzunk vissza, és mentsünk: ­ Babilon védelmezői még élnek! Még nincs teljesen elfoglalva a város! Talán apám is közöttük van!

Éppen ugrálunk átlósan a házak falai között, majd elkapunk egy kerítést. Felénk rohan egy őr, de valaki lelövi nyillal: ­ Mi ez? – A Herceg felveszi a nyilat – Valaki segít nekünk… Ki van ott? Mutasd magad, és akkor talán megköszönöm! Nagyot segítettél! Nagyon furcsa… Csodálkozom. Nem, ostobaság ilyen dolgokra gondolni…

A ház tetején, ahol 2 nyilas van, másszunk feljebb: ­ Nincs több háztető… ~ Igaz. Irritáló kerülő! Menjünk le az utcai szintre, majd találjunk egy utat vissza a tetőkre! ­ Te egy igazán kitartó belső hang vagy, nem? ~ Hát, valakinek kell hoznia a döntéseket…

Menjünk egyenesen… Eltévedni nem lehet. El fogunk érni egy helyre, ahol a tőrrel 2 ajtót tudunk kinyitni. Egyik egy közeli, másik egy távoli.

Titkos Életer ősítő #2: Egyszerűen válasszuk a távoli ajtót.

Amikor végeztünk, menjünk be a közelebbi ajtón, és mentsünk. ­ Nem tetszik, ahogy ez kinéz…

Menjünk ki a folyosóról, és a Klompa előtt találjuk magunkat! (Azért nekem változatlanul az a véleményem, hogy: Nagyobb főellenségre nem futotta? Jó, ez is nagy, de azért szerintem egy nagyobb jobb lett volna. Na, mindegy. Essünk neki.)

1. Főellenség: KLOMPA

­ Ez a dolog egyszer ember volt… Ott volt Kaileena halálánál!

Fussunk a képernyő teteje felé, és ott másszunk fel. 1­szer meg kell várni, hogy kiüsse előttünk a falat. Menjünk ki a lécre, és nyomjunk E­t (3­szoros Speed Kill következik): ~ Menj a szemeire! Ha nem lát, akkor nem tud megölni!

OK. Már csak 1 szem maradt. Most menjünk a képernyő aljára. Másszunk fel. Szintén meg kell várni, amíg előttünk kiüti a falat. Fel a lécre, és E gomb! Megint 3­szoros Speed Kill­t kapunk. Szúrjuk ki a másik szemét is: ~ Jóóó… Elraboltad a látását! Most térdeltesd le!

Most azért vigyázzunk. Klompa bá beberzerkel. 1­szer eltalál és Game Over. Menjünk mögé, és ütögessük a lábait. Addig üssük, amíg 1 lábra nem áll, aztán a másik lábát üssük. Térdre esik. Automatikusan rámászunk. Most megint lesz egy 3­szoros Speed Kill. A végén kettévágjuk a hátát… Győzelem.

Átvezető Animáció #2:

A foglyok kiszabadulnak: ­ Szabadok vagyunk!

Hercegünknek elkezd világítani a keze: ­ Maradjatok távol tőlem!

Majd beleugrik az Aréna alatti alagutakba.

6. Fejezet: Az Áréna Alatt

Itt Dark Prince­el leszünk. Olyan Dahaka futás szerűen kell majd itt futni, mert hosszú a hely: ­ A Herceg elfutott az arénából. Zavarba ejtette az akaratlan figyelem. Nem akarta, hogy észrevegyék, ahogy Homokszörnyé változik. Valami beszélt hozzá. A kiszabadult emberek azt hitték, hogy azért jött, hogy megmentse őket. Az emberek; az emberei éltek, ahelyett, hogy meghaltak volna. Ez csak egy véletlen volt. Az elméje csak a Vezíren járt, hogy hogyan jusson oda, és hogyan bosszulja meg. Talán most a Hercegnek eszébe jut, hogy valami másért harcol, nem pedig az elveszett becsületéért. Még túl korai elmondani…

Menjünk tovább, változzunk vissza, és menjünk ki. Valaki lelövi az ellenséget. De meglátjuk: ~ Na… Nézzél oda! ­ FAAAAAAARAAAAAAAAH!!!!!!! ­ Honnan tudod a nevemet? ­ Igen, én… ~ Kíváncsian várom a válaszod… ­… hallottam történeteket! Csodás történeteket, egy gyönyörű és bátor indiai Hercegnőről, aki elment Babilonba, hogy legyőzzön egy gonosz Vezírt, aki sok szörnyűséget okozott neki…

Ezután megjelenik mögöttünk egy újabb ellenség… ~ Látod? Most meg fog ölni minket…

De Farah lelövi: ­ Hogyan élted túl eddig? Sok sikert, idegen…

Aztán elmegy.

7. Fejezet: Megint a Tetőkön

Menjünk mi is előre: ­ Idegennek hívott… Nem emlékszik semmire a múltunkból… ~ Mert sosem történt meg! Tudod, nincs Idő Homokja, nincs Azad. Megkapod a Vezírt, de elveszted a csajt. Nem érdekes. Sokkal jobb, hogy nincs itt. Tudod, pár nyíl a hátadba és előjönnek az emlékek. ­ Utol kell érnünk! ~ Azt hiszem, hogy mi ketten NAGYON más dolgokat akarunk tőle…

Másszunk le, és zárjuk be a Homok Kapu­t. Megkapjuk az Idő Lassítást… Nyissuk ki az ajtót, kapcsoljuk be az idő lassítást, és menjünk át a nyitott ajtón. Mentsünk, és ugráljunk fel: ~ Még mindig érzel iránta valamit? VALLD BE! ­ Farah és én sok dolgon mentünk keresztül. Lehet, hogy ő nem emlékszik, de én sosem felejtem el!

Üssük le a nyilasokat, és a végén utolérjük Farah­t: ­ Az Idő Tőre! Honnét szerezted? ~ Már megint kezdődik… ­ Elvettem. A Vezírtől! ­ Az az áruló! Megölte az embereimet, az apámat. Börtönbe zárt! Most pedig valami istenné válik. ­ Túl sokat tudok róla! De meg akarom büntetni, azért amit tett a királyságommal! ­ Te vagy Sharamann Király fia? Perzsia Hercege? ­ Te pedig India Maharadzsájának a lánya vagy. Mindketten egy dolgot keresünk. Talán együtt is mehetnénk…

­ Talán. De csak ha tudod tartani a tempót!

Farah nagyon boldogan elfut… ~ Kezdek elfáradni a kicsi tesztjei miatt… ­ Ő így áll hozzá a dolgokhoz. Biztosíthatlak, hogy egy értékes szövetségesünk lesz…

Balra menjünk, és a Daggerholdokon át fussunk tovább. Az utolsó háztetőn öljük meg az ellenségeket, majd megjelenik Farah: ­ Oké, lenyűgöztél. Jónak találom azt az ötletet, hogy együtt menjünk. Végülis többségben az erő. ­ Örülök, hogy beleegyeztél. ­ Csak ne akard, hogy megbánjam… Most akkor találjuk meg a Vezírt!

Az íjával kinyitja az ajtót. Menjünk, amerre lehet: ­ Mivel a Dahaka meghalt, a Herceg kezdte visszanyerni a belső békéjét. A nyomása, és az elszántsága egyre csökkent. Most már úgy néz ki, hogy van remény. Remény, ami visszaállítja a békét, a megkínzott hősünkbe… De a Vezír serege vadászta őt, akik minden egyes órával elszántabbak lettek…

Amint kiérünk az épületből, meglátjuk Farah­t, ő pedig észreveszi a Vezírt: ­ Mi az ott? ­ A Vezír! ­ Mi történt vele? ­ Valami szörnyű… ~ Valami csoda!

Hercegünk előkapja az Idő Tőrét, és elkezd rohanni: ­ Várj! – mondja Farah. ­ Ne! ­ Örül, hogy elment. Nem lenne esélyed ellene. ­ Oh, milyen ostobaság tőlem! Igazad van: Meg is adhatjuk magunkat! Vagy elfordulunk, és magunk mögött hagyjuk ezt a várost! Ismerek egy szeretni való szigetet csak pár heti utazásra innen… Biztos vagyok benne, hogy amikor visszatérünk, kicsoportosítanak minket! ­ Ha örömed leled abban, hogy kigúnyolsz, akkor minden folytatódik. Annyira rágondolsz, hogy simán kidobtad a tervet az ablakon! Meghalhattál volna… ­ Azt hiszem… De most találnunk kell egy utat a templomban. Itt csak az időnket vesztegetjük.

Farah megfordul, és rámutat valamire: ­ Az néz ki a legjobb utunknak!

Menjünk le, egyenesen, majd jobbra, jobbra, és a Daggerholdon keresztül menjünk fel. Farah lelövi nekünk a harangot, másszunk fel rajta. Majd nyissuk ki az ajtókat: ­ Működött! Bemegyek! ~ Nem vagyok benne biztos, hogy szeretem, ahogy ez a lány előttünk berohan.

­ Ne félj. Most már bebizonyította, hogy értékes a számunkra!

Menjünk le, és a harangról falon futva fussunk az ajtóhoz. Majd tovább: ~ Tudod, gondolkoztam azon, amit Farah mondott. Van benne valami. Hogy akarod megölni a Vezírt? Most már halhatatlan! ­ A Tőr tette olyanná, amilyen most. Ezért vissza is tudja változtatni! ~ Remélem, hogy minél hamarabb megtudjuk az igazságot!

Menjünk ki, ahol találkozunk Hunter Hound­okkal (homokot elszívó kutyák), győzzük le őket. Álljunk a rúd alatti sziklára, majd fussunk a falon, és falról ugorjunk a rúdra. Majd a Tőrrel emeljünk fel egy platformot. Azon fel! Majd elérünk egy Homok Kapu­hoz, és azt zárjuk be! Kapunk 1 új Homok Tartályt. Majd toljuk a harangot a 2 Daggerhold alá, és ott menjünk fel, majd megjelenik Farah: ­ Milyen egy csodás város… ­ Apám, a népünk iránti szeretetéből építette ezeket, a kerteket… Egyszer az egész királyság ilyen volt… ­ Próbáld használni a karokat! Ha át tudok érni a másik oldalra, akkor talán tudok segíteni!

Fordítsuk el a kart, ami hozzánk közelebb van. Most a félig lerombolt toronyban menjünk a kert másik részére. Fordítsuk el a kart, ami épp előttünk van, majd a másikat. Farah átugrik: ­ Nem tudnád egy kicsit gyorsabban mozgatni őket? ­ Szívesen venném, ha lejönnél és kipróbálnád… 7 év, és nem változott semmi. ­ 7 év? Miről beszélsz? ­ Ez… egy… ő… egy szólás! ­ Te nagyon furcsa vagy… ~ Nincs is ötlete…

Most pedig fordítsuk el még egyszer ugyanezt a kart (valamiért visszaugrunk az előzőhöz!), és Farah megint átugrik: ­ Egyre jobban haladunk – mondja a Herceg. ­ Azt hiszem, hogy látok egy harangot a toronyban! Ha tudsz csinálni nekem egy utat, akkor elvághatnám a kötelét, amin lóg! Így el tudnád érni azt a kart, ami kinyitja az ajtót! ­ Az én szerencsémmel biztos bekapcsolna egy szörnyű csapdát. Vagy rám idézne homokszörnyeket! Vagy elhozná a világ végét! ­ Vajon megölne, hogy mutasson egy kis optimizmust? ­ A tapasztalat megtanított a kívánságos gondolkodásra, ami csalódást okoz!

Most megint húzzuk el a kart, amelyiknél vagyunk. Farah átugrik, és megjelenik pár Hunter Hound. Nyírjuk ki őket, és menjünk ahhoz a karhoz, amit először húztunk el: ­ Látod? Megcsináltad – mondja Farah. ­ Nem. Mi csináltuk meg!

Lelövi a harang kötelét, majd leesik a harang. Nyissuk ki az ajtót:

­ Várj! Ott bent vannak emberek, akiket bántanak! ~ Nincs erre idő, Herceg! Később megmentheted az összest, amelyiket akarod! ­ Menj Farah. Lássad el a sérülteket! Majd utolérlek, miután elbántam a Vezírrel!

Farah elmegy, mi nyissuk ki az ajtót (megint), és menjünk be!

8. Fejezet: A Templom

­ Így, a Herceg és Farah útjai elváltak egymástól. Farah életet akart menteni, a Herceg elvenni! Le akarta győzni a Vezírt, és használni akarta az erős harcosokat a templomban. Az elméje tele volt nagy veszélyekkel. De valami újjal is. Egyre jobban bement a templomba. Az esze csak Farah­n járt. Reménykedett, hogy ő is rá gondol…

Végig a folyosón, majd másszunk fel. Mentsünk, majd menjünk le a lépcsőn, és meglátjuk a Vezírt, amint éppen harcol egy katonával. Kettévágja, és tovább megy: ­ Hogy elfoglalj egy várost, az egy dolog. De, hogy ennyi erőszakkal és könyörtelenséggel az már egész más. Visszaadok minden csapást, amit a királyságom ellen tett! ~ Közel vagyunk, Herceg. Nagyon közel! SZENVEDJEN!!!

Hősünk megint bedühödik, majd átváltozik. Menjünk le. Egyszer csak elkezdjük hallani a Vezír hangját: ­ Én vagyok Zarvan! Az Idő istene, királya, és császára! Gyertek közelebb, és megmutatom hogy járt ez az áruló… ­ Mit csinálsz? Ne! Ne gyere közelebb! Áááááááá ­ Nem szabad elmenekülnünk! ­ Vissza kell vonulnunk a szentélybe! ­ Halálra vagyunk ítélve! ­ Babilon végső védelmezői meghaltak… Ezek az emberek nagyszerűen szolgálták a családomat! Most már a várost teljesen a Vezír irányítja!

Aztán menjünk egyre lejjebb: ­ Azért jöttem, hogy hatalmat ajánljak! Te pedig így válaszolsz? – mondta a Vezír – CSATLAKOZZ AZ EMBEREIDHEZ, MIUTÁN MEGHALTÁL!

Amikor odaérünk, épp visszaváltozunk, ő pedig elmenekül. Szívjuk el a vizet, és másszunk fel az oszlopokon: ­ Amikor utolérem, mindig elmenekül! Miért nem marad, és harcol? Sokkal egyszerűbb lenne! ~ Nem mindig csak a harcról van szó! Vannak olyanok, amit máshogy vívnak. Attól félek, hogy alábecsültök az ellenségünket! Máskor ne tegyük meg ezt a hibát!

Tikos Életerősítő #3: Amikor ugrálunk fel a rudakon, akkor látunk előttünk egy zászlót. Az mögött lesz.

Ha megvan, akkor vissza, és tovább: ­ Babilon elbukott. Már senki sem volt, aki a Herceg segítségére sietett volna. A Herceg volt a város egyetlen reménye. Ha ő elbukik, akkor vége lesz a világnak… A Vezír nem lehet király. Istennek kívánta magát. A kérdés már csak az, hogy a Herceg elfogadta azt a pozíciót, amiben most van. Ha igen, akkor vajon hőssé válik?

Ez volt az a pont, hogy megálltam egyhelyben, amíg Kaileena elmondja a szövegét, erre a Dark Prince ezt mondta: ~ Kezdek ettől rosszul lenni! Induljál már el!

Csússzunk le a zászlókon, és fussunk tovább. Majd másszunk fel egy létrán… Egyszer csak kiérünk a templomból…

9. Fejezet: A Piac

Amint kiérünk, meglátjuk Farah­t egy ajtó mögött: ­ Jól vagy? ­ Elmenekült… Mi történt a katonákkal? ­ Halottak… Mindegyik halott! De láttam, ahogy a Vezír elrepült a palota felé! Vagy akármi is lett belőle. ­ Akkor most már tudjuk, hogy hova kell mennünk! ­ Jó… De úgy néz ki, hogy… Beragadtam. Nem tudod valahogy kinyitni az ajtót? ~ Megértem ezeket, a principális dolgokat… De nem mész egy kicsit túl messzire?

Menjünk le, öljük meg az ellenségeket, majd húzzuk a fadobozt a kapcsolóra. Majd a következő részen (ahol 3 ellenség van), húzzuk a ládát az ajtók elé (2 van egymás mellett), és másszunk át az ajtókon. Aztán nyissuk ki Farah­nak az ajtót: ­ Köszönöm, Herceg. ­ Ez csak természetes. A probléma az, hogy most én estem csapdába. ~ Pont, mint egy nő. Így, hogy megoldottad a problémáját, az csinált neked egyet! ­ Akkor engedd meg, hogy vissza adjam a szívességet!

Majd rálő egy kötélre, és leesik a láda: ­ Azt mondtad, hogy… ~ Folytasd csak…

Toljuk rá a ládát a kapcsolóra, mi meg álljunk a másikra. Majd be az ajtón: ­ Remélem Farah jól van. ~ Sokat nézel a csajra! Muszáj ezt? ­ Elég feldúltan mondtad. Irigy vagy? ~ Csak azon gondolkozok, hogy hogyan jussunk a palotához!

Menjünk tovább. Amikor átmászunk egy Homok Kapu felett, megjelenik Farah: ­ Na itt vagy! ­ Halkabban! Ellenségek vannak alattunk! ­ Oké. Remélem, tudsz valamit csinálni ezekkel, a ládákkal. Nem tudok tovább menni miattuk… ~ Érted már? Ez az a dolog, ami lelassít minket!

Menjünk le, öljük meg a homok szörnyeket, nyissuk ki az ajtót, majd zárjuk be a Homok Kapu­t. Kapunk 150 Sand Credits­et. Aztán húzzuk ki a ládát, így Farah át tud ugrani: ­ Innen már látom a palotát! Gyere ide!

Toljuk arrébb a ládát a kar alá, majd másszunk rá, fussunk fel a falon, és nyissuk ki az ajtót. Menjünk át rajta: ­ Végre visszatértünk!

Meghallunk egy segélykiáltást… ­ Hallottad? – kérdezi Farah. ~ Ha tudod, hogy mi a jó neked, mondj NEM­et! ­ Farah… Tovább kell mennünk… Biztos vagyok benne, hogy jól lesz… ­ Őrült vagy? Az életéért könyörgött! Azt mondta, hogy többen is vannak! ­ Nem tehetünk több kerülőket! ~ Jó… Tedd vissza a helyére. ­ Ezek a te embereid! Te vagy a herceg! Miért engeded meg, hogy szenvedjenek? ­ Az az ember mindent elvett tőlem! Most megvan rá az esélyem, hogy visszaszerezzem! Le akarsz lassítani? Elfelejtetted, hogy mit tett veled? ­ De én… ­ Egy bűnös megterhel téged. Figyeltette veled, ahogy az embereid szenvedtek, és nem tudtál nekik segíteni! Ne engedd, hogy befolyásolják az érzéseidet… ­ Nem az én érzéseimet, a tiedet! Lehet, hogy te nem akarsz jönni, de engem nem tudsz megállítani!

Farah jól mérgesen elmegy, a Herceg meg utána kiállt: ­ Megyek és megölöm a Vezírt! Befejezem ezt! Te meg csak kötözgesd az embereket!

Hősünk megy fel a lépcsőn: ~ Jó! Ügyes voltál… Mindig is lelassított minket…

Megállunk a lépcső tetején: ~ MIVAN?

­ Valami történhet vele… Nem veszthetem el megint… ~ NE, NE, NEEEEEE!!!

Visszafutunk. Mentsünk. Aztán menjünk tovább…

10. Fejezet Farah Vár j!

­ Farah? Hova mentél? ­ Végre a Herceg megértette. Valamit érzett valaki iránt. Lehet, hogy 1 ember volt, de végre másra is gondolt nem csak magára!

Később meglátjuk Farah­t berohanni egy helyre… Mi pedig átváltozunk Dark Prince­é… ­ Nem engedhetem meg, hogy Farah meglásson így! ~ Félsz, hogy előnyben részesíti az új énedet? ­ Világító szemek, csalódott arc… Biztos bele fog szeretni elsőre…

Másszunk be az épületbe: ~ Tényleg muszáj ezt? ­ Muszáj… ~ Biztos? ­ Biztos… ~ Jó! Hát, akkor vesztegesd az értékes idődet, hogy megmentsd a hercegnőt! El tudom képzelni, hogy most a Vezír mit csinálhat: Növesztheti a seregét, embereket kínoz… Vagy most tervezi, hogy melyik királyságot hódítsa meg! Neki most meghalni kéne! ­ Nem felejtettem el a küldetésemet! ~ Becsaphattál volna…

Menjünk tovább. Zászlón csússzunk le, oszlopon meg másszunk fel: ~ Többet vártam tőled! Az idő szigeten nagyon koncentráltál… ­ Nagyon önző voltam… ~ Szamárság! Csak próbáltad megvédeni, ami a tied! Mi abban a rossz? ­ Nézzél körül! Az egész pusztítást én műveltem!

Jussunk el a következő vízig, és változzunk vissza: ~ Amíg átmész ezen az épületen, leomlik az egész városod! Ezt nem nevezném hősiesnek… ­ Farah miatt vagyok itt! ~ Nem miatta! Magad miatt! Bűnösnek tekintett, és be akarod bizonyítani, hogy nincs igaza! Amiért itt vagy, az nehezen önző! ­ Nem ismered a mozdulataimat, nem ismersz engem! ~ Én TE vagyok! Minél előbb megérted, annál jobb lesz!

Menjünk át a szobán, ami tele van csapdákkal. Majd másszunk fel: ­ Farah! ­ Mit akarsz? ­ Gondolkoztam, azon, amit mondtál… Igazad van. Én…

Aztán éppen meg akarnak ölni minket, egy eldobott késsel. Észrevesszük őt: ­ Nem látod, hogy egy beszélgetés közepén vagyunk? – mondja Farah – Ha meg akarsz halni, akkor várd meg a te idődet!

Majd a titokzatos nő elfut: ­ Megöltem az őrök nagy részét. Biztonságos lesz az út. Menj, és szabadítsd ki a nőket! Én addig elbánok ezzel.

Fussunk fel, és mentsünk: ~ Csodás munka! Azért jöttél, hogy megmentsed Farah­t, aztán elküldöd. Majd elrohansz ez után. – majd női hangon elkezdi mondani – Én hőőőősöm! ­ Gondolom, most már tudod, hogy nem biztonságos ez a hely! Ha nem ölöm meg ezt a Homokszörnyet, akkor bánthatja Farah­t!

2. Főellenség: MAHASTI

Ez a csata nagyon egyszerű lesz. Csak rá kell érezni. Úgy fog harcolni, mint Shahdee a WW­ben. Lesz kétszer olyan, hogy gyorsan nyomogatni kell a bal egér gombot, hogy meg tudjuk sebezni (mint amikor a kardok összeakadnak a WW­ben). A másodikra ellök minket magától, DE megérkezik a felmentő sereg! Azaz, átváltozunk Dark Prince­é: ­ Ne, ne! Ne most!

Na, akkor mondom a tervet:

Ez a tervrajz. A piros pont azt jelenti, hogy ott vannak ellenségek. Belőlük nyerhetünk homokot, ami kelleni fog. A piros nyíl azt jelenti, hogy ott ugrál majd a Mahasti. A fekete nyíl meg mi vagyunk! Nekünk arra kell menni. Ez mind szép is jó, de amikor odaérünk hozzá, elugrik! Az ellenségekből nyert homokkal lassítsuk le az időt, és úgy ütögessük. Csináljuk addig, amíg nem kapunk egy animációt, hogy éppen összeakadt az Idő Tőre a Mahasti késeivel: ­ Csak vesztegeted az idődet! A Vezír már elkezdte átváltoztatni a nőket!

Majd természetesen felülkerekedünk rajta, és lelökjük: ­ Ha lenne homokom akárhányszor, ezt mondják… Ja, van.

Aztán megjön Farah is: ­ A nők jól vannak, és elmentek egy biztonságos helyre. Igazad volt, hogy vissza… Herceg, te egy vagy közülük? ­ Nem, Farah! Ez nem az, aminek látszik! ­ Te egy Homokszörny vagy! Hazudtál nekem! Egész végig! ­ Nem. Megfertőzött a homok, ez igaz. De az elmém, és a szívem ugyanaz! Kérlek, higgy nekem! ­ Maradj távol tőlem!

Ellövi a nyilat, de szerencsére nem felénk. Elfut, mi pedig menjünk utána.

11. Fejezet: A Pláza

Menjünk be a nyitott ajtón, és csússzunk le a zászlón: ~ Te hazudtál? ­ Nem, csak… ~ Igeeeen? ­… nem értené meg… Gondolkozok. ­ Szegény Herceg… A titkos énje kitudódott… Farah nagyon megijedt, attól amit látott. Talán igazat kellett volna mondania a kezdettől… Túl későn vette észre a hibáját…

Majd miután kiértünk, másszunk fel a tetőkre. Majd az ablakon keresztül menjünk be az egyik házba, majd tovább: ­ Farah, várj!

Változzunk vissza, és mentsünk: ­ A Herceg megtisztította magát a vízben. Visszatért a testébe, de ezt nem mondhatom az elméjére…

Megint mi vagyunk a fekete nyilak. Ahonnét elindulnak (a nyilak), fussunk a falon, majd húzzuk el a kard (piros pont), a kék nyíllal bejelölt fa valamit húzzuk kb. oda, ahova a narancssárga nyilak mutatnak! Majd ugorjunk róla a karhoz, húzzuk megint el, és ugorjunk át a zöld négyzetbe, és másszunk fel! Aztán menjünk egészen addig, amíg meg nem látjuk Farah­t: ­ Most már látod? A változás csak fizikai volt! Semmi több! ­ Miért higgyek neked? Akármit is csináltál, az ehhez képest semmi sem volt! Láttam, ahogy éhezel a csatára! Szeretsz halált alkotni! Éhezel a bosszúra! Hallottad a nőket, de te nem tettél semmit! ­ De visszajöttem! Visszajöttem… érted.

­ Te egy herceg vagy, de csak címben! Menj, és szerezd vissza a trónodat. De tudd, hogy egyedül fogod csinálni… ~ Egész jó vagy a nőkkel: Amelyik nem hal meg, az nem mehet messze tőled!

Másszunk le, majd tovább, amíg meg nem látunk egy Homok Kapu­t: ­ Fiatal koromban, elég gyakran eltűntem a felsővárosban. Órákig futottam… Mindig titokzatos szörnyeket képzeltem, hogy a tetők a kapuk másik világokba… De most minden megváltozott… Minden sötét lett. Az élet hangját lecserélte a nehéz vas…

Menjünk le, és zárjuk be a Homok Kapu­t. Megkapjuk a Winds of Sand erőt. Menjünk tovább: ~ A palota közel van. Mehetnénk végre az utunkon? ­ A Herceg végre elfogadta, hogy Farah elveszett… hogy miatta történt. Nem kellett volna eltitkolnia előre az igazságot, mutathatott volna több együttérzést. Akkor talán máshogy történtek volna a dolgok… De most már túl késő volt. Farah szavai megmaradtak a Hercegben… Változást eredményeztek benne…

12. Fejezet: A Pláza Után

~ Egy kicsit csöndben vagy… Min jár az eszed? ­ Talán igaza van… ~ Hol az a Herceg, akit ismertem? Te egy kemény harcos vagy! Fejezd be ezt az érzelgőséget! Ez nem te vagy! ­ Ha tudnám, akkor befejezném… ~ Meg kell próbálnod! De a hazugságok, amik előtted vannak a legnagyobb tesztek a számodra!

Fordítsuk el egy karral a rudakat a nagy ajtó felett! Majd menjünk tovább: ­ Mond hát! Mit képzelsz te harcosnak? ~ Hogy valaki éhezzen a harcra! Hogy kapcsolatba tudjon lépni a karddal! Ellenkezel? ­ Ha előbb kérdeztem volna, akkor ezt mondanám… De most már nem vagyok benne biztos… ~ Akkor gondolkozz rajta.

Zárjuk be a következő Homok Kapu­t. Kapunk egy új Homoktartályt! Aztán futás tovább: ­ Azt hiszem, hogy egy igazi harcos másért harcol és nem magáért! ~ Mi van azzal az emberrel, aki magáért harcol? Mi van azzal, aki azért harcol, hogy több pénze legyen! Néha ez az egyetlen út, hogy valaki nagy legyen… ­ Amit te leírsz, az nem egy ember! Hanem egy szörny! ~ Értem… ­ Majd folytatjuk később ezt a megbeszélést!

Menjünk le, és álljunk az udvar közepére (Kör Közepén Állok ). Aztán kitöri a falat a következő főellenség…

3. Főellenség: STONE GUARDIAN

Szerintem a legkönnyebb főellenség a játékban. Ütögessük a lábát (hátulról), amíg le nem térdel, mint a Brute­ok a WW­ben. Majd másszunk föl rá, Speed Kill­ezzünk, így belebökjük az Idő Tőrét a nyakába. Most meg kell lovagolni. Az ajtókat törjük ki vele, és a végén belehal, mi meg leugrunk… Mentsünk.

Titkos Életer ősítő #4: Forduljunk a mentési pont fele, és jobbra találunk egy elmozdított rácsot. Ott guruljunk be…

Menjünk balra, és mentsünk. Miután megöltük az ellenséget, húzzuk a ládát a fal mellé, így fussunk a falon a víz felett, és ugráljunk fel. Miután felérünk a tetőre, meglátunk egy égő házat…

13. Fejezet: Az Égő Épület

­ Segítség! ­ Csapdába estünk! ­ Segítséééééééééég! ­ Mi történt itt? Azok az emberek tényleg veszélyben vannak!

Most megint átváltozunk. Menjünk le: ~ Milyen kényelmes… Egy égő épület pont tele emberekkel, akik kegyelemet akarnak! ­ Mire gondolsz? ~ Arra, hogy egy csapda! ­ Röhejes… ~ Tényleg az? Ha én egy bedühödött Homok Őr lennék, és éppen megfosztottál volna a 2 legerősebb hadnagyaimtól, akkor nem olyan feltűnően közelednék… Ez kihasználja a hősies együttérzésedet! ­ Csapda, vagy nem, azoknak az embereknek szükségük van a segítségemre! ~ Semmi jó nem fog ebből kisülni…

Most végig kell menni a háztetőkön az égő épületig! Eltévedni nem lehet… A végén változzunk vissza: ­ Sietnem kell! ~ Most az egyszer egyedül leszel… Ebbe nem fogok beleszólni!

Zárjuk be a Homok Kapu­t. Kapunk 200 Sand Credit­et. Menjünk be, de mögöttünk bezárul az ajtó: ­ Szegény Herceg. Elvesztél egy égő épületben, ahonnét nincs kiút. – mondja az egyik Homok katona. – Túl rossz. ~ Na mi van itt? EGY CSAPDA! Látod mi történik, ha más embereket próbálsz megmenteni? TE MEGHALSZ!

Hősünk meghall sok segélykiáltást, és nem tud mit csinálni: ­ Apám… Mutass utat. Adj erőt! Hova tűntél? … Apám? … Eltűnt? … Várj! Ez az!

Megfordul az emberek fele: ­ Hol van az a gépezet, ami irányítja ezt? ­ A felső emeleten, de sosem fogod elérni!

Másszunk fel a szobornak a botján, menjünk a szobrot mozgató karokhoz, majd forgassuk/mozgassuk az oszlopot így (a cél az ajtó kitörése):

1. Előre 2. Forgatás az óramutatóval megegyező irányba 3. Forgatás az óramutatóval megegyező irányba 4. Előre 5. Előre 6. Forgatás az óramutatóval megegyező irányba 7. Hátra 8. Forgatás az óramutatóval megegyező irányba 9. Előre 10. Forgatás az óramutatóval megegyező irányba 11. Előre 12. Forgatás az óramutatóval ELLENTÉTES irányba 13. Előre

Most pedig: Durrrrrr!

Átvezető Animáció #3:

A szobor kitöri az ajtót, mindenki kijön. Egyszer csak elénk jön az Öreg: ­ Ismeritek a mentetőtöket, barátaim. Megmondom itt, és ez igaz: Ő Perzsia Hercege! ­ Nem lehet… ­ Visszatért… ­ Jó újra látni benneteket!

Majd fogaton megjelenik az az alak, aki bezárt minket: Abban bízva, hogy a fejszéjével levág pár embert! De ez nem jött össze! Mi pedig felpattanunk egy másik fogatra, és utána megyünk…

14. Fejezet: A Király Útja

~ Azt hiszem, hogy ezt a hős bizniszt egy kicsit messzire viszed! Már megmentetted a lakosságot!

A fogathajtás végén, azon vesszük észre magunkat, hogy ott megy mellettünk (fogattal) a fejszés Homokszörny, és még látjuk, hogy be van törve a fal. Így

átugrunk a másikra (úgy, hogy lelökjük a szörnyet), és mindketten átesünk a másik oldalra. Felállunk, de mögénk bejön még egy (a tesó), és elrúg minket: ­ Oké, be kell, hogy valljam, erre nem számítottam!

Aztán a csatatér közé tűzet csinálnak.

4. Főellenség: AZ IKREK

Rögtön támadjuk a kardosat! Egészen addig, amíg a tesója (a fejszés) belénk nem akar vágni (ezt majd belassítva mutatja a kamera), ilyenkor guruljunk el, és üssük a fejszéset (amíg be van akadva a fejsze a földbe). Ezt ismételjük meg jó párszor, aztán kapunk engedélyt a Speed Kill­re. Így le tudjuk vinni a kardos életét is felére. Aztán még egyszer ugyanígy! A kardos meghalt, de a fejszés ránk akar támadni, de Farah lelövi! ­ Úgy látszik, hogy pont a legjobb pillanatot választottam, hogy visszatérjek! ­ Kösz. ~ Szerencsés lövés! ­ Indulnunk kéne. Biztos vagyok benne, hogy többen jönnek erre!

Majd elindulunk kifele.

Átvezető Animáció #4:

A Herceg és Farah óvatosan jönnek kifele az épületből: ­ Vigyázz magadra. – mondja a Herceg. ­ Mindig vigyázok.

Kisétálnak az udvarra, és a Herceg megfogja a földet: ­ FUTÁS!

Mi elkezdünk futni, de mindenhonnan Homokszörnyek jönnek, és bekerítenek minket! Nem tudjuk, hogy mit tegyünk… Viszont egyszer csak meghallunk egy hangot: ­ Mindenki üdvözölje Perzsia Hercegét! A legnagyobb hőst, amit a világ valaha ismert! Megmentetted a város lakosait, és mi azért jöttünk, hogy visszaadjuk a szívesséééééééééééééééééééééééééééééééget!!!!!

Mindenki elkezd kiáltani, a Homokszörnyek félni, és elkezdődik a legjobb jelenet az egész játékban: Farah nyilazik, a Herceg ugrál az ellenségek felett (valószínűleg Speed Kill­ezik), a nép meg egyszerűen harcol a homokszörnyek ellen! Egyszerűen leírhatatlan! Hősünk egyszer csak odafut az Öreghez: ­ Nem tudjátok legyőzni ezeket, a szörnyeket!

Az Öreg megfogja a Herceg vállát:

­ De le tudjuk őket lassítani! Menj hát, Herceg! Találd meg a Vezírt, és végezz vele! Akkor talán vége lesz ennek a rémálomnak!

Hősünk elkezd futni a palota felé, Farah észreveszi, és jön ő is! Itt még Farah lenyilaz 2 ellenséget, mi levágunk 4­et, majd gyorsan átfutunk a kapu alatt, aminek a kötelét elvágta a Herceg… Amikor átérünk, akkor a kapu is bezárul…

15. Fejezet: Újra a Palotában!

Leugrik elénk pár ellenség, Farah előre fut, de bezáródik az ajtó: ­ Megint elváltunk. Hamarosan utolérlek, csak találnom kell valamit, hogy kinyissam az ajtót!

Nincs ok a pánikra, mert most átugrunk Dark Prince­be. Nyomjuk le az ellenségeket, és az ajtó kinyílik… Menjünk be, másszunk fel, változzunk vissza a vízben, és mentsünk! Fussunk egészen addig, amíg nem látunk meg egy liftet. Ott jön Farah is: ­ Lenyűgöző! Hallottam már történeteket ilyen csodákról… De, hogy közelről lássak egyet… Van egy hasonló gépezet Azadban is! ­ Ez a lift elvisz minket a trónterem elé. De csodák csodájára, úgy néz ki, hogy nem működik! Megpróbálom visszahozni az életbe…

Farah bemegy a liftbe: ­ Remélem, hogy egyszer meglátogatom Azad­ot…

Fussunk a jobb oldali falon, és kezdjünk mászni felfele: ­ Sajnálom… ­ mondja a Herceg. ­ Mi? ­ Azt mondtam, hogy sajnálom! Sosem kértem bocsánatot a dolgokért, amit tettem… amit mondtam… ami voltam… ­ Nekem is bocsánatot kell kérnem… Nem kellett volna visszautasítanom téged, amiért rossz dolgokat tettél… ­ De rossz dolgokat tettem! ­ Mindannyian követünk el hibákat, Herceg! A különbség az, hogy te elfogadtad a tiedet! Láttam, hogy mit tettél a műhelyben… Amit az öreg mondott rólad, az igaz! Te egy Herceg vagy! ~ Megölsz engem…

Menjünk egészen addig, ahol lesz 2 Enchantress, és egy kar… Öljük meg őket.

Titkos Életer ősítő #5: Ott, ahol megy fel a lift, találunk pár Daggerholdot. Azokon keresztül menjünk fel, majd nyomjuk be a gombot, aztán lassítsuk le az időt, és menjünk be a záródó ajtón!

Miután megvan, toljuk el a kard, és menjünk be a kinyitódott ajtón, és másszunk fel: ~ Már majdnem ott vagyunk… Hamarosan minden jobb lesz!

­ Egy kicsit elbizakodott vagy, hogy mi fog történni… ~ Nem Herceg. Csak simán elfelejtetted a küldetésed. Már az is ezt mutatja, hogy nem örülsz a sikeremnek…

Másszunk tovább, és ugorjunk be Farah­hoz a liftbe (most jön a kedvenc jelenetem): ­ Mi a kedvenc színed? – kérdezi Farah. ­ Színem? ­ Ismételjem meg a kérdést? ­ Kék! ~ Kék? Az nem a kedvenc színem… ­ Most mi ennek a lényege? – kérdezi a Herceg. ­ Muszáj minden beszélgetéseinknek olyan komolynak lenniük? Olyan keveset tudok rólad. ­ Jó, akkor: Mi a kedvenc ételed? ­ Pamogranit, természetesen. ­ Nem szeretem. ­ Mi a bajod vele? ­ Sok bajjal jár. Lehetetlen megenni tésztával! Túl sok munka pár magért! ­ De nem az a sok bajlódás teszi őket olyan finommá? ~ Azt hiszem mindjárt rosszul leszek…

Felérünk a lifttel: ­ Mi ez a hely? – kérdezi Farah. ­ Ez a függő kertek szíve. Ezek az élet eszközei. Ezek futtatnak és irányítanak mindent!

Farah elfut, de bezáródik mögötte az ajtó: ­ Herceg, vigyázz!

Mögöttünk megjelenik pár Enchantress… Csapjuk le őket, toljuk el a kart, és másszunk fel. Mentsünk. Aztán megjelenik Farah, majd elmutogatjuk neki, hogy nem tudunk tovább menni. Azért mutogatunk, mert ellenségek vannak alattunk. Farah megoldja a problémát, és tovább mehetünk: ­ Milyen, az apád? ­ Ő egy jó ember… Nem! Egy Nagy ember! Erős, lojális, kedves… és megbocsátó… ­ Mi az? ­ Én… Azt kell, hogy mondjam, hogy nem értettünk egyet minden témában. Sok évvel ezelőtt volt. Amikor fiatal voltam, tele voltam bátorsággal. De félelemmel is természetesen. Felajánlotta, hogy meghallgasson. De nem találtam a szavakat. Nem tudtam megtalálni… Abban reménykedek, hogy látom még… Hogy elmondjam, hogy sajnálom… De tartogassuk ezt a történetet egy másik időre! Beszéljünk arról, ahol most vagyunk. Körbevéve sok szomorúsággal. De nem szabad, hogy minket is elérjen! Hogy visszatérjünk a témához, nem tudok odamenni, ahol te vagy! ­ Akkor talán tudok lőni egyet… Találkozzunk előrébb!

Na ezt, már csak a nagyon béna ellenségek nem hallják meg… Menjünk le, és zárjuk be a Homok Kapu­t. Megkapjuk a legerősebb képességet, a Homokvihart! ­ Még mindig nem tudok felmenni hozzád. De onnét, ahol állsz, eltudod érni a Tróntermet! Én átmegyek a Zöldházon! Ez biztosan elvisz minket ugyanarra a helyre… ­ Óvatosan, Herceg.

Mentsünk, majd elérkezünk egy újabb gondolkoztató feladványhoz. A cél, hogy felvigyük mind a 3 platformot a tetőre… De nem lesz olyan egyszerű. Ha megnyomjuk a Q­t, akkor ilyen képet kapunk:

Vegyük úgy, hogy a B a Bal oldali, a K a középső, és a J a jobb oldali. Mondom a sorrendet: 1. J fel 2. B fel 3. B fel 4. J le 5. K fel 6. J fel 7. J fel 8. K le 9. B le 10. K fel 11. K fel 12. B fel

Menjünk a felemelkedett útra. Meglátjuk, hogy a Vezír elkapta Farah­t: ­ Ne tegyél még egy lépést! Lenyűgöztél, ahogy megölted a köszöntő partit… De ez egyben bosszantó is. Elvetted tőlem a legerősebb szövetségeseimet! Nagyon örömömre szolgálna, ha visszaadnám ezt a szívességet! Farah egy tökéletes királynő lesz egy Isten számára! De kell tenni pár modifikációt… ­ Engedd el! ­ Úgy mondtad, mintha mondani akartál volna valamit erről az ügyről.

Hősünk elkezd mérgesen futni a Vezír ellen: ­ Vitshu don’t!

B

K J

Ezzel hátralök minket, és leesünk, mivel beszakad alattunk a padló (Megjegyzés: Csak a szöveg végét akkor halljuk teljesen, ha beakad a kép, és késik a hang. Először én is mást értettem): ­ Köszönj be az Apádnak!

­ A Herceget belökték egy sötét aknába. Elrabolták Farah­tól, eltávolodott a Vezírtől… Figyelmeztették, hogy a sorsa nem fog jól végződni. De szerencsére az átváltozása éppen megmentette. Valamikor jól jöhet ilyen dolog… Valamikor…

Na először is: Futni kell, gyorsan. Ellenségek is lesznek. A lényeg, hogy siessünk: ~ Hányszor kerülőd még el a győzelmet? Mondtam, hogy semmi jó nem fog kisülni abból, hogy üldözöd a csajt! Nem lennénk ilyen helyzetben, ha koncentráltál volna! ­ ELÉG! Nem teszel mást, csak sértegetsz engem! Nem tudom, hogy mit akarsz tenni, de nem bízom benned! Az pedig szörnyű, hogy bíztam benned! ~ Nekem csak előkelő céljaim vannak! ­ Most már tudom, hogy mi az, hogy előkelő… Te egyik sem vagy közülük! ~ Te önző, f…! ­ Sokat voltam veled! CSÖNDBEN LEGYÉL! Engedd, hogy befejezzem a dolgomat! Aztán majd meglátom, hogy mit teszek veled. ~ Ó igen, elfelejtettem, hogy ki itt a főnök…

Hát, menjünk lefele. Ha kell homok, akkor üssük szét az üvegeket: ~ Hallgasd, Herceg, és figyelj! Egy kútban vagyunk. Látsz vizet? Hallod? Érzed? Eltűnt! Azt hiszem, hogy a Vezír kiszivattyúztatta! Meddig tudod fenntartani az életed, és a tested feletti hatalmat?

Aztán tovább: ~ Tik­tak, Herceg… Tik­tak!

Másszunk tovább: ~ Kezdesz szomjas lenni? Kezdesz kiszáradni? Oh, megzavarlak?

Majd másszunk le: ~ Az Idő értékes… Az Idő siet… Az Idő olyan, amiből neked kevés van! … Oh, szeretnél inni egyet?

Menjünk be az ajtón, és meglátunk egy fénylő kardot: ­ Apám kardja… De mit keres itt?

Aztán, óvatosan beljebb megyünk, és meglátjuk apánk hulláját. Hősünk átöleli: ~ Na, ne szórakozz már! Tényleg azt hitted, hogy élve fogod látni? Még azután, amit megtapasztaltál, még mindig reménykedsz? ­ Apám… Mit tettem?

~ Most akkor mit? Szerzel elég homokot, és megint csinálsz egy nagy visszatekerést? Vagy visszamész a szigeten egy olyan időbe, ahol még meglehet menteni? Vagy megmentesz egy aggódó nőt az úton? ­ NEEEEEEEEEM! Olyan voltam, mint egy gyerek… De egyre arrogánsabb. Mindig arra hajtottam, hogy visszacsináljam, amit tettem. Sosem mertem szembe nézni a következményekkel.

Felveszi a kardot: ­ SOHA TÖBBÉ! Elfogadom amit tettem, és mindent ami vele jár!

Nem, is tudom mit mondjak… Elég annyit, hogy visszaváltoztunk: ~ MI EZ? NINCS IS VIZED! ­ Nincs már felettem hatalmad! TÁVOZZ! Térj vissza a sötét helyedre, és ne zavarj többet!

Megkapjuk a Sword of Light­ot. Eldobhatatlan, egy csapással mindenkit megölő, falattörő, másodlagos fegyver. Törjük ki a falat. Mentsünk. Majd távozzunk innen! A karddal kell világítani… ­ Most már, a Herceg szemei észrevették a korrupt felének az igazi természetét! Az a bátorító karizmatikus hang a fejében, csak rosszat akart! De most, a hang eltűnt… Már a Herceg elméje megint a sajátjáé volt…

Mentsünk. Üssük ki a beomlott falat, és kezdjünk felfele mászni. Majd elérünk egy újabb mentési ponthoz. Nyissuk ki a titkos ajtót, és az ebédlőben találjuk magunkat! A Daggerholdokon másszunk fel, és menjünk körbe a szobán, majd nyissuk ki az ajtót. Majd pár perc múlva azon vesszük észre magunkat, hogy elkezdtük mászni a tornyot! Egyszerű lesz. Csak mászni kell. Menjünk a The Middle Tower mentésig. Most ezt azért mondtam, mert közeledünk az utolsó életerősítőhöz!

Titkos Életer ősítő #6: Amikor a követ fel kell vinni 3 emeleten keresztül… A 3.­on engedi a tájnézetet (Q). Nyomjuk be, és akkor éppen fölöttünk meglátjuk a bejáratot! Nekünk majd pont fölötte kell elmennünk. Majd ne felejtsünk el leugrani!

Miután megvan, másszunk tovább! Következő megálló The Upper Tower mentési pont! Na, már nem sok van hátra. Fussunk a következő mentési ponthoz (The Terrace). Itt a falon lesz egy kapcsoló, azzal nyissuk ki az ajtót. Menjünk be, majd törjük ki a falat a végén, és be a liftbe: ­ Lehet, hogy csodálkozol, hogy miért engedtem meg ez. – mondja Kaileena – Nagyon sok halott. Sokan fogják őket követni. Egy birodalom földig rombolva… Egy Herceg, akit az utcára tettek, vadásszák, mint egy közönséges rablót! De én láttam az idősíkot! Minden végeredményből; ami előttem van; ebben volt a legtöbb ígéret! De a Hercegnek megvan az esélye! FIGYELJ! Nézd meg, hogy miről beszélek…

Menjünk fel a lifttel, és meglátjuk a Vezírt, és Farah­t megkötözve (hogy mire nem jó egy kis időhomok ): ­ Na hova is tettem azokat? – mondja a Vezír.

Mögéfut a Herceg, és előveszi az Idő Tőrét. ­ Zarvan… – mondja Farah. ­ Mi az? ­ Ha nem kapnék még egy ilyen esélyt…

Farah úgy csinál, mintha meg akarná csókolni a Vezírt. Közeledik is Farah felé, amikor a csaj teljes erőből leköpi: ­ Szemtelen disznó! Örök életet ígérek neked, és te így válaszolsz? Élvezni fogom, ahogy „megváltoztatlak”…

Megfordul: ­ Hello, Herceg. Nem teljesen az a fogadtatás, amire számítottál…

5. Főellenség: A VEZÍR

Ez is nagyon egyszerű ellenség lesz szerintem. Először is, ütögessük, és amikor kivédi, akkor gyorsan ugorjunk hátra. Amikor már elég sebzést kapott, felrepül, és nekünk dob egy sziklát (szobrot). Aztán csináljuk megint ugyanígy, de akkor már 2­t fog nekünk dobni: ­ Miért próbálsz megsebezni? Halhatatlan vagyok! ­ Lehet, hogy halhatatlan, de nem legyőzhetetlen!

Most még egyszer, de akkor már 3 szobor jön: ­ Meg fogsz fizetni, azért amit tettél az embereimmel! – kiáltja a Herceg. ­ A dolgok mostantól jobban lesznek! Megköszönhetnéd nekem! ­ Eszetlen szörnyek között élnek, akik a szolgák az őrültségeidhez! ­ Ez a haladás ára!

Most egy kicsit még ütögessük, amíg lenem szakítja az oszlopokat. Sziklák mennek körbe a csatatéren. Kerüljük ki őket. ­ Gyors, és okos! Te lennél a legjobb a seregemben!

A cél, hogy a Vezír mögötti oszlopokon fussunk fel, és Speed Kill­ezzük le! Háromszoros Speed Kill kezdődik. Ezen kívül még 2­szer kell 3­szoros Speed Kill­t csinálnunk. Miután ez is meg van, a felrepül, de a sziklák is felemelkednek. Másszunk fel rajtuk. A Vezír lövedéke kicsit sebez, és ha a sziklák közepén állunk, akkor nem tudunk leesni! Amikor fent vagyunk, nyomjuk meg az E­t! Most éppen félúton megáll az idő, és elkezd forogni a kamera. 1 teljes fordulás után felvillan a tőr, és egészen addig villog, amíg meg nem nyomjuk a Bal Egér Gomb­ot! Aztán DURR!!! Áh, de jó nézni a győzelmet… Lezuhanunk vele a földre, és következik egy animáció…

Átvezető Animáció #5:

A Herceg kiveszi a Vezírből az Idő Tőrét: ­ EZ NEM AZ, AMIT A TŐR ÍGÉRT!!! – kiáltja a Vezír.

Majd, homokká robban. Farah kiszabadul, a homokszörnyek eltűnnek, és az összes homok összegyűlik a palota tetején. A homokból összeáll Kaileena. Hősünk, és Farah érdekesen figyelik. Kaileena megszólal: ­ Ez a világ nem nekem való. De megtalálom a helyemet, ahogy te megtaláltad a tiedet…

A Herceg odaadja Kaileena­nak az Idő Tőrét, amit el is tűntet. Majd eltűnteti rólunk a fertőzést, és a lánc is leesik: ­ Légy hát szabad, Herceg! A kalandod véget ért…

Majd Kaileena eltűnik… Most minden szép is jó, ám meghallunk egy hangot. Ijedten elfordulunk: ­ Mi az? – kérdezi Farah.

Egy korona! Nektek ez nem ismerős valahonnét? Mindegy. A lényeg az, hogy közeledünk a korona felé… Éppen készüljük felvenni, amikor… Odalép elénk egy fekete alak, és mondja a szövegét (ha megengeditek, akkor nem fordítom le, mert legendás szöveg): ­ All that is yours, is rightfully mine! And mine it will be!

A koronát felveszi, de közben eltűnik róla a ruha. Rögtön ráismerünk. Ő pedig nem más, mint a Sötét Herceg! Amint befejezi a szövegét, lecsap minket lánccal, és elájulunk…

16. Fejezet: A Belső Harc

Rohanjunk neki a Sötét Hercegnek, ahogy csak bírjuk! Nem fog visszatámadni: ~ Mire számítottál? Arra, hogy amint megölöd a Vezírt, én csak simán eltűnök? Nagyon vak voltál! A dühöd, a büszkeséged, az önző utad adott nekem alakot! Még ahogy a homok eltűnt, nekem megvan az erőm, hogy megmaradjak. Ahogy pedig a Vezír eltűnt, úgy átveszem a helyed, és uralkodni fogok a birodalmad felett! Ez ellen PONTOSAN SEMMIT SEM TEHETSZ!

Amint „meghal” leesünk egy furcsa helyre. Itt üldöznünk kell. Öljük meg a következőt is: ~ A hatalommal, hogy irányítsd magát az időt, megvolt rá az esélyed, hogy megépítsd a legnagyobb királyságot, amit a világ valaha ismert! Mennyi háborúzhattál volna! Mennyi csodát építhettél volna a dicsőségedre! Mennyi nőt hódíthattál volna meg!

A következőt is öljük meg:

~ De elbuktál, Herceg! Gyengéden, és szimpatikusan harcoltál! De meg akartalak győzni: Visszapörgettem az időt, és megvártam a megfelelő pillanatot, hogy támadhassak!

Amint közeledünk a következő fele, egy Sands of Time­os életerősítő helyen találjuk magunkat. Ez csak egy illúzió! Ugorjunk tovább! Öljük meg: ~ Nem érdemled meg, amit kaptál: Hogy irányítsd a világ leghatalmasabb birodalmát! Hogy irányítsd a világot! De elrontottad! Igazságot fogok hozni! Akkor az enyém lesz! ­ TE CSAK EGY PARAZITA VAGY!!! NEM ÉRDEMELSZ SEMMIT!!!

Majd a következőt is csapjuk le: ~ Miért gondolod, hogy nem érdemlem meg? Nekem köszönheted, hogy itt vagy! Hányszor mondjam, hányszor nyissam ki a múltadat, hányszor öljem meg az ellenségeidet, hányszor emlékeztesselek a küldetésedre? De nem tettél mást, csak megsirattad az apádat, és Farah után és Kaileena után sírtál! Búúúúú, Herceg! ­ A szavaid üresek. Mindig is üresek voltak! Te csak egy kétségbeesett, önző lélek vagy!

Majd a WW­s égő hajón találjuk magunkat. Aztán öljük meg a következő Sötét Herceget: ~ Ha én önző vagyok, az azért van, mert TE az vagy! Ha szívtelen és meggondolatlan vagyok, az azért van, mert TE az vagy! Nem csak úgy pörögtem ki az éterből! Nem vagyok közös egy őrült Vezírrel! ÉN TE VAGYOK! ­ Nem. Láttam a hibáimat. A jelenben, és a múltban is. Már nem vagyok az az ember!

Menjünk tovább, és egy WW­s időportál elött (de ha a WW­ben lennénk, akkor mögött) találjuk magunkat. Ez is egy illúzió. Ugorjunk előre, és öljük meg a következő Dark Prince­t: ~ Idők változnak… Ízlések változnak. De emberek… Emberek sosem változnak! De te mást akarsz hinni! Ne harcolj velem… Engedd le a kardodat… Ölelj meg…

Majd öljük meg ezt is: ~ Azt hiszed, hogy meg tudsz ölni? Azt hiszed, hogy le tudsz vágni, hogy mint a többi ellenségedet? LENGESD MEG AZT A KARDOT! Haha… Legalább meglátjuk, hogy hogyan működik…

Majd a következőt is: ~ Mennyi erőszak! A haragod csak az etetésemre szolgál! Meg kell, hogy kérdezzem: Tényleg megváltoztál? Mindenek után itt vagyok! ITT ÁLLOK PONT ELÖTTED!

Na, ezt is üssük le… vagyis leütnénk, ha nem ugranánk be Farah szobájába. Az ablakban Farah vár minket. Menjünk hozzá.

­ Herceg, hagyd el ezt a helyet! Szomorúságot hoz! Nem szabad üldöznöd ezt az árnyékot! Fordulj el! Ébredj! Kivezetlek innen!

Ez az a hely, ahol addig üthetjük a Dark Prince­t, ameddig akarjuk. Vagyis: 1 meghal, jön 2… Ha elég volt, akkor menjünk ki: ~ Ne! Mit gondolsz, hogy mit teszel? NE FORDÍTS HÁTAT! NEEEE!!!!

Outr o:

­ Ébredj! ÉB­REDJ! ­ Farah? ­ Jól vagy? ­ Azt hiszem… Azt hiszem, hogy végre vége van…

Hősünk felkel, és odasétálnak a terasz szélére, és nézik a kilátást: ­ Herceg, én nem értek valamit… Igazából honnét tudod a nevemet?

Ha megengeditek, ezt sem fordítom le, mert így kezdődött az egész történet. Természetesen látjuk, ahogy a SoT­os Herceg fut az esőben:

„Most people think Time, is like a river. That flows swift and sure in one direction. But I have seen the face of Time, and I can tell you: They are wrong. Time, is an ocean in a storm. You may wonder who I really am, and why I say this: Come, and I will tell you a tale like none you have ever heard!”

Ezzel, a Herceg újra elkezdi a jó pár napos meséjét. Miután elmesélte, összeházasodnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak…

T H E E ND

Ez a végigjátszás jelenleg: ­ a Dahaka Team­en (www.dahakateam.uw.hu) ­ www.princeofpersia.lap.hu – n ­ www.princeofpersiapc.uw.hu – n ­ http://www.popfanatic.uw.hu ­ n ­ http://jleiras.extra.hu – n ­ www.princeandtuning.mlap.hu – n ­ http://ancientwarriors.gportal.hu ­ n ­ http://gportal.hu/portal/game­fan ­ n ­ http://www.princeofpersia08.extra.hu ­ n

engedélyezett!

Ha máshol látjátok, az linklopás! Kérlek, szóljatok, ha azt látjátok. A címem: dzsiti@hotmail.com