civil fórum 2005/3

A politikum viszonyulása a civil szféráhozA politikum viszonyulása a civil szférához

V I . É V F O L Y A M , 3 . S Z Á M , 2 0 0 5 . – S Z E P T E M B E RJ Ú L I U S

VI.

/3.

Kolumbán Gábor:Sebestény István:Toró T. Tibor:

Somai Jozsef:

A közösségi önkormányzás esélyei

A civil társadalom a politika ölelésében

A sajátosság méltánytalansága

– az erdélyi magyar civil szféra és a politikum viszonya –

Civil

Nemzeti forráselosztás a határon túli magyarság fejlesztési programjaira

Civil Kur zsi

VitaFórum

á

civil fórum2

3. oldal

Kolumbán Gábor: A közösségi önkormányzás esélyei

5. oldal

Csáki Rozália: Lehet-e másként?

6. oldal

Václav Havel: A civil társadalom és új ellenségei

7. oldal

Sebestény István: „Civilika“

7. oldal

Sebestény István: A civil társadalom a politika

ölelésében

9. oldal

Toró T. Tibor: A sajátosság méltánytalansága


10. oldal

Ion Olteanu: Ezt a politikai osztályt érdemeljük?

12. oldal

Marius Cosmeanu: A nyílt társadalom és társai

Civil VitaFórum

13. oldal

Somai Jozsef: Nemzeti forráselosztás a határon túli

magyarság fejlesztési programjaira

16. oldal

Václav Havel: Globálfasírt

Civil Kurázsi

19. oldal

Szabó László: Árvíz utáni krónika

Beszámolók

22. oldal

VII. CIVIL FÓRUM 2005

Ahol a civilek összefognak

Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés

az EU-s csatlakozás folyamatában

30. oldal

Virtuális Iskola – egy sikeres projekt Romániában

30. oldal

Felhívások

32. oldal

Hírek

Felelős kiadó: Egri István

Főszerkesztő: Csáki Rozália

Olvasószerkesztő: Szabó Attila

Grafikus: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztői bizottság:

Bodó Barna

Kolumbán Gábor

Magyari Tivadar

Potozky László

Sebestény István (HU)

Somai József

Szenkovics Dezső

Elérhetőségek:

postacím: 400364 Cluj-Napoca,

str. Pădurii nr. 11., jud. Cluj

telefon/fax: 0264–522401

e–mail: [email protected]

ISSN 15822–4004

c i v i l t á r s a d a l m i l a p

Kiadja az

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítványc i v i l f ó r u m

T a r t a l o m j e g y z é k

Készült a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban.

Ára: 45 000 lej, a 2005-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 120 000 lej.

A politikum viszonyulása a civil szférához 3

Az autonóm közösség kérdése

és a közösségi önrendelkezés

fogalmai a '90-es évek RMDSZ-

dokumentumaiban és vitáiban jelent-

keztek, és ennek a folyamatnak akko-

riban – legalábbis ahogyan én ezt

megéltem – az volt a célja, hogy a lé-

tező autonómia-igény valamilyen

formában gazdaságilag alátámaszt-

ható módon megvalósíthatóvá vál-

jon. Akkor nem vonta senki kétségbe,

hogy van értelme beszélni autonóm

közösségről. Tehát az, hogy az erdé-

lyi magyarság egy autonóm nemzeti

közösség, az szinte axióma volt, amit

az akkori RMDSZ-vezetés és a dön-

téshozó testületek elfogadtak.

Volt egy kis társadalomtudósi

szövegelés – különösen kolozsvári és

csíkszeredai szociológusok részéről –,

hogy nem is biztos, hogy az erdélyi

magyar társadalom létezik, mint er-

délyi magyar társadalom. Liberális

doktrína szerint ha Románia demok-

ratizálódik, akkor tulajdonképpen ál-

lampolgári alapon nekünk a román

társadalomba integráltan kellene

megkeresnünk a magunk civil identi-

tását, és eszerint a romániai magyar

civil társadalom a romániai civil tár-

sadalom integrált része kellene le-

gyen. Az élet rácáfolt erre a társada-

lomtudósi vélekedésre, hiszen bein-

dult a romániai magyar civil társada-

lom önszerveződési folyamata, meg-

jelentek az erdélyi magyar egyesüle-

tek és alapítványok, és ezek szépen

építették intézményi kapacitásaikat,

képességeiket és kapcsolatrendszere-

iket. Mi lett volna az autonómia-poli-

tika következő lépése? Itt érkeztünk

el '93 februárjában a híres brassói

kongresszusra, amikor az RMDSZ hi-

vatalosan felvállalta, hogy politikai

eszközökkel azért fog dolgozni, hogy

megteremtse az erdélyi magyar civil

társadalom autonómiájának mind

politikai, mind gazdasági feltételeit.

Visszatekintve erre a folyamatra,

megállapíthatjuk, hogy az autonómia-

keretek megteremtése az RMDSZ ré-

széről nem történt meg. Tehát az ér-

dekképviselet politikája '93 után gya-

korlatilag eltért az önkormányzati el-

képzeléstől, és nem a közösségi ön-

rendelkezés irányába haladt, hanem

a romániai politikai hatalom meg-

szerzésére és a román kormánykoalí-

cióban való részvételre összpontosí-

tott. E stratégia-módosulás hivatalos

felvállalása 1995-ben, a kolozsvári

kongresszuson történt meg, ahol ki-

mondták, hogy igenis a bukaresti po-

litikától szeretnének minél többet

megszerezni. Ez gyakorlatilag azt je-

lentette, hogy az RMDSZ a reálpoliti-

ka megoldását választotta, és nem az

autonóm közösség építését.

A mai nap eljutottunk oda, hogy

annak ellenére, hogy az RMDSZ szin-

te semmit nem tett azért, hogy auto-

nóm magyar közösség létezzen Ro-

mániában, létezik magyar civil társa-

dalom és működnek a civil szerveze-

tek Erdélyben. Nagyon nehéz a hely-

zet. Egyre nehezebb az Európai Uni-

ón kívüli forrásokhoz jutni, és a nagy

finanszírozók gyakorlatilag már nin-

csenek jelen, vagy nem érdeklődnek a

térség iránt. Ezért értékelődik föl az

európai uniós integráció és a finanszí-

rozási politika, illetve annak a civil

szervezetekkel való viszonyrendszere.

Mindenféle szempontból az Euró-

pai Unióhoz való csatlakozás a civil

szervezetek számára szabadságfokuk

csökkenését fogja jelenteni. Mivel egy

bürokratikus mechanizmus vezérli a

csatlakozási folyamatot, és az EU-ban

bevált politikai gya-

korlat, hogy elég ko-

moly pénzösszegekkel

járulnak hozzá a kor-

mányok a civil szerve-

zetek finanszírozásá-

hoz, ez minket beszo-

rít egy eléggé szűkös

sikátorba. Egyrészt a

kormányaink szegény-

sége, másrészt pedig

az Európai Unió dön-

téshozóinak a távolsá-

ga és bürokratikus me-

chanizmusai miatt. Sa-

ját polgári társadal-

munk támogatási ked-

ve nem úgy tűnik, hogy

radikálisan változni fog.

Drámai események,

mint például az udvar-

helyszéki árvizek, meg-

mutatták, hogy a civilek képesek

megmozdulni, összefogni, és nagy

erőfeszítések, illetve anyagi áldozatok

árán segíteni a károsultakon. Az em-

berek nem várták azt, hogy valaki he-

lyettük megoldja ezt a problémát.

Ugyanakkor létezik egyfajta me-

cenatúra, de az, amit mi '90-ben gon-

doltunk, hogy előbb-utóbb a románi-

ai gazdaság el fogja tartani a románi-

ai civil társadalmat, mára illúziónak

bizonyult. Tehát sem a román, sem a

romániai magyar civil társadalmat

nem fogja eltartani ez a gazdaság.

Nem mondom, hogy nem fog juttatni

forrásokat szociális és kulturális cé-

lokra, de a komoly fejlesztések finan-

szírozására máshová kell fordulni.

A tavaly még abban reményked-

tem, hogy a választások közelsége

meg fogja mozdítani az RMDSZ ve-

zetőségét, s a civil támogatási rend-

szert megváltoztatva, az együttmű-

ködés, a konzultáció irányába elmoz-

dulva javítani kíván azon a bizalmi

állapoton, ami a választások előtt

volt. Magam is megfogalmaztam, de

több egyházi vezető is elmondta ta-

valy, hogy nem töretlen a civil társa-

dalom bizalma az RMDSZ politikájá-

val szemben. Erre mi történt? Semmi.

Érdembeli tárgyalások nem zajlottak

le, a finanszírozási rendszerben sem-

mi nem változott, sőt, amikor az

RMDSZ elkezdett egy úgymond lát-

szat-konzultációt szervezni a készülő

kulturális autonómia törvényterveze-

te kapcsán, akkor meglehetősen arro-

gáns módon viszonyultak RMDSZ-

vezetők azokhoz az

egyházvezetőkhöz,

akik meg merték fo-

galmazni azt az i-

gényt, hogy a valami-

kor létrejövő Autonó-

mia Tanácsba az egy-

házak delegáljanak kép-

viseleti jogaik alapján

személyeket. Mert u-

gyebár most az van,

hogy ha az egyház azt

akarja, hogy legyen

képviselője ebben a ta-

nácsban, akkor indul-

jon el a belső választá-

sokon. Ez a logika el-

fogadhatatlan az egy-

házak vezetősége szá-

mára, és patthelyzet

alakult ki ebben a kér-

désben.

Figyelvén az RMDSZ magatartá-

sát, elég súlyos szentenciákat lehet

megfogalmazni. Az egyik ilyen az,

hogy nem jött létre intézményes

együttműködés a civil szféra és a po-

litikum között. A másik szentencia

az, hogy az RMDSZ nem is érdekelt

abban, hogy autonóm civil közösség

létezzen az erdélyi magyarság szá-

mára. Azért nem érdekeltek, mert

amennyiben egy autonóm civil társa-

A közösségi önkormányzás esélyei

Magam is megfo-

galmaztam, de több

egyházi vezető is

elmondta tavaly,

hogy nem töretlen

a civil társadalom

bizalma az RMDSZ

politikájával szem-

ben. Erre mi tör-

tént? Semmi. Ér-

dembeli tárgyalá-

sok nem zajlottak

le, a finanszírozási

rendszerben sem-

mi nem változott.

civil fórum4

dalom működik, hogy ha van auto-

nóm közösség, akkor e közösség fö-

lött nem lehet egy paternalista, for-

ráselosztó kliensrendszert működtet-

ni. A mai vezetésnek az az érdeke,

hogy ez a jelenlegi rendszer fennma-

radjon. Bármilyen kísérlet, ami a civil

szféra oldaláról fogalmazódott meg,

hogy megreformálja a támogatási

rendszert, falra hányt borsó lett.

Végezetül arról, hogy én hogyan

látom a jelenlegi erdélyi civil társada-

lom helyzetét, és mit lehetne tenni en-

nek javítása érdekében. Abból indu-

lok ki, hogy az a stratégia, miszerint

az RMDSZ fogja megteremteni az au-

tonóm közösséget, kudarcba fúlt. Egy

fölülről építkező stratégia helyett egy

alulról építkező stratégiát kell megfo-

galmazni. Talán az utolsó órában va-

gyunk, amikor ezt megtehetjük. Van

még elég intézmé-

nyünk, rendelkezünk

még annyi pénzzel,

van egy kis tapaszta-

latunk, van egy kis

tudásunk, hogy ezt

meg tudjuk tenni. Az

RMDSZ azzal ártott a

legtöbbet a közösségi

autonómiának, hogy

önmagát civil szerve-

zetként fogalmazta

meg, és átvállalt o-

lyan feladatokat, me-

lyeket a civil szféra

kellett volna megoldjon, ezáltal elal-

tatta a civil kurázsit. Tehát olyan em-

bereknek, akik úgy érezték, hogy len-

ne késztetésük valamilyen közösségi

feladatot megoldani, talán valameny-

nyi energiát, anyagi javakat áldozni

rá, azt mondta: „pihenjetek még egy

kicsit, mert mi megoldjuk ezt a prob-

lémát“. Ugyancsak erről a típusú ma-

gatartásról tanúskodik a Bolyai Tu-

dományegyetem visszaszerzésének

ügye. Aki részt vett ebben a folya-

matban, tudja, mi történt akkor, ami-

kor Garda Dezső 1991-ben azt mond-

ta Kolozsváron, hogy „létre kell hoz-

ni az erdélyi magyar magánegyete-

met.“ Akkor egyesek egyszerűen azt

mondták, hogy ne szóljon bele, mert

majd ők meg fogják valósítani az er-

délyi magyar állami egyetemet.

Az alulról való építkezésnek az a

feltétele, hogy az RMDSZ vonuljon

ki a civil szférából. Vonuljon be oda,

ahol jól érzi magát: a politikumba.

Mert az nem lehet, hogy valaki egy-

szerre politikai pártként is működik,

és közben pedig a romániai bélyeg-

gyűjtő szövetséggel azonos jogi stá-

tusa van. Ha lesz egy kulturális au-

tonómia-törvény, akkor talán az

RMDSZ vezetősége fölvállalja, hogy

a bejegyzési procedúrát önmagára

vonatkozóan is kötelezőnek tartja.

Azt nem lehet tovább játszani, hogy

egyszer politikai párt vagyok, de

ugyanakkor érdekképviseletként én

hívom le azokat a pénzeket, melye-

ket az erdélyi magyar közösség kul-

turális célokra szeretne felhasználni

a román költségvetésből. Hát akkor

most ezt a politikai pártot hány for-

rásból finanszírozzák Romániában?

Kap pénzt egyrészt azért, mert a

parlamentben van, és kap pénzt

azért, mert közösségi érdekvédelmi

feladatokat vállal fel. Az más kér-

dés, hogy ellátja-e ezeket. Én úgy

gondolom, azt a cezúrát, amit min-

den demokratikus országban meg-

tettek, hogy a civil társadalmat és a

politikai szférát elválasztották egy-

mástól, nekünk is

meg kell tennünk.

Vannak dolgok,

amit az erdélyi ma-

gyar civil társadalom

jól végez: közösségi

építkezés, az ember-

közeli cselekvések, a

helyi társadalomban

való részvétel, a helyi

önkormányzatokkal

való együttműködés.

Ezek azok a szintek,

ahol továbbra is jelen

kell nekünk lenni.

Van még három olyan pont, ame-

lyekről szeretnék beszélni: az egyik az

együttműködés a romániai civil társa-

dalommal. Tarthatatlan helyzet van,

régen el vagyunk késve, sok minden-

ben ki tudjuk elemezni, hogy miért

nem ment ez nekünk eddig. Talán né-

hányan vannak, akiknek jól ment, de

ez nem egy közösségre jellemző maga-

tartás volt. Úgy gondolom, ezen vál-

toztatnunk kell. Sokkal aktívabbak, rá-

menősebbek kell legyünk, kezdemé-

nyező-készséggel kell megközelítsük a

romániai civil társadalmat, már csak

azért is, mert erőforrásokat, tudást és

nemzetközi kapcsolatokat hozhatnak

számunkra.

A nemzetközi kapcsolatok témája

lenne a következő kérdés. Én eléggé

EU-szkeptikus vagyok. Nem gondo-

lom, hogy az Európai Unió meg fogja

oldani a problémáinkat. Egy új hely-

zetet fog teremteni minden kétségen

felül, de hogy ebben az új helyzetben

képesek vagyunk-e élni és problémá-

inkat megoldani, vagy mások fognak

élni a lehetőségekkel, és olyan folya-

matokat fognak ránk erőszakolni,

amelyek hátrányos helyzetünket to-

vább rontják, még nyitott kérdés. És a

válaszok megtalálása nagymértékben

rajtunk is múlik.

Utoljára hagytam az EU forrásel-

osztó politikájához való alkalmazko-

dás kérdését. Ha megfigyeljük a ma-

gyarországi elosztási procedúrát, ész-

revehetjük, hogy van egy stratégiai el-

torzulás. Magyarország az Európai

Unió része már több mint egy éve, s

erőteljesen érződik, hogy komoly fej-

lesztési feladatokat csak uniós pénzek

segítségével lehet megoldani. Ezért

bekerült a nemzeti fejlesztési tervbe

egy olyan fejezet, ami a határon túli

magyarok kérdéseivel foglalkozik, de

nem abból a megközelítésből, mint az

eddigi rendszer, hanem abból, hogy

Románia előbb-utóbb uniós ország

lesz, és a két nemzeti fejlesztési terv-

nek valahol kapcsolódnia kell egy-

mással. Olyan regionális, határon át-

nyúló részek vannak, amelyek mind-

két nemzetfejlesztési tervben benne

kell legyenek. A magyarországi ér-

dekérvényesítő csoportok, akik láttak

ebben fantáziát és jövőt, a javaslatokat

megtették, mi kell folytassuk ezt a

munkát. Ezért a romániai magyar ci-

vil szervezetek szövetsége intézmé-

nyesen is be kellene kapcsolódjon a

romániai nemzeti fejlesztési terv ki-

dolgozásába. Tehát egy sokkal aktí-

vabb tevékenységet kellene vállaljunk

ennek a tervnek az elkészítésében. A

valóság azt mutatja, hogy nincs nagy

konzultációs igény, ennek ellenére

meg kell próbálni érvényesíteni érde-

keinket ebben a folyamatban. Az a fej-

lesztési elképzelés, mely nem kerül be

a nemzeti fejlesztési tervbe, nem fog

európai támogatást élvezni, követke-

zésképpen nem fog megvalósulni.

Annak ellenére, hogy úgy érzem,

az RMDSZ nem fogja megváltoztatni

a civil szférával kapcsolatos magatar-

tását, mégis bizakodó vagyok, mert

olyan folyamatokat látok a jövőben

beindulni, amelyek nem teszik annyi-

ra kritikussá az RMDSZ hozzáállását

ezekben a kérdésekben, mint ameny-

nyire mi kritikusnak látjuk ma. Úgy

gondolom, ha elindulunk egy erőtel-

jesebb megnyilvánulás irányába (civil

kurázsi, civil ellenőrzés a politika fe-

lett, szakmaiság, a politikai döntésho-

zás fölötti ellenőrzés, az európai uni-

ós forrásokhoz való hatékonyabb

hozzáférések), akkor ez a közéleti

hisztéria, amit az RMDSZ hozott, már

nem lesz annyira súlyos, és békésebb

közösségi élet vár reánk.

Kolumbán Gábor

Civitas Alapítvány – elnök

e-mail: [email protected]

...azt a cezúrát, amit

minden demokrati-

kus országban meg-

tettek, hogy a civil

társadalmat és a po-

litikai szférát elvá-

lasztották egymástól,

nekünk is meg kell

tennünk.


Areformtörekvések általában er-

re a kérdésre adott válaszok-

ként születnek. És amikor azt

próbáljuk kideríteni, hogy miként vi-

szonyul a politikum a civil szférához,

akkor kimondatlanul is arra akarunk

rávilágítani a tények feltárása mentén,

hogy igenis szükség van reformra eme

viszonyulásban. Kiemelném, hogy

alapvetően a saját civil szféránk és po-

litikai képviseletünk kapcsolatát ele-

mezzük. Civil szférában tevékenykedő

emberekként, és többségben kisebb ci-

vil szervezetek képviselőiként a szer-

vezeti létünket, a munkánkat nagy-

mértékben meghatározza az a mód,

ahogyan a politikum a civil szervező-

désekhez viszonyul. És – bár egyesek

szerint darázsfészket piszkálunk, ami-

kor ezzel a problémakörrel foglalko-

zunk – fel kell vállalnunk a csípéseket

is, ha előre akarunk haladni.

A közösségi lét mindannyiunk sa-

játja, mert emberek vagyunk. Adott

társadalom keretében a civil szférában

dolgozó ember és a politikus is közös-

ségi célokért cselekszik, mégpedig

ugyanazon közösség érdekeit szolgál-

va. Ettől a ponttól kezdve pedig nem

lehet két külön világról beszélni, nem

lehet egymásnak hátat fordítva csele-

kedni. Egymásrautaltságunkban meg

kell találnunk azt a helyes viszonyu-

lásmódot, amely mindkettőnk javát

szolgálja. Elméleti síkon csodás gon-

dolatokat lehetne még tovább megfo-

galmazni. A puszta valóság, a gyakor-

lati élet azonban mindig rácáfol ezek-

re. Megvan a rendszer, ki van építve,

csupán nem úgy működik, ahogy kel-

lene. Az egyik ilyen, amely a civil szfé-

ra és a politikum egymáshoz való vi-

szonyulását meghatározza, a támoga-

tási rendszer – itt a politikum kezében

van a döntés olyan pénzösszegek fe-

lett, amelyek a civil szféra tevékenysé-

geit kellene fedezzék. Az utóbbi évek-

ben elég sokszor volt terítéken ez a té-

ma, és ma sem került háttérbe.

A másik rendszer, amely kapcso-

lódási pontja a két szférának, a jog-

rendszer. Ez esetben is a politikum

kezében van a hatalom és a lehetőség

arra, hogy olyan jogszabályokat al-

kosson és fogadtasson el, amelyek a

közösségi létnek, a civil szerveződés-

nek teremtenek kedvező feltételeket.

Ezáltal a politikum pontosan annak a

közösségnek teremt(hetne) megfelelő

jogi hátteret az önszerveződéshez,

amely bizalmat szavaz neki.

Bár tudatában vagyunk ennek az

egymásrautaltságnak, nem alapozunk

arra, hogy ez egymás támogatásában

erősödhessen meg. A konzultáció,

amely alapokat és folytonosságot te-

remthetne ennek a kapcsolattartásnak,

és ezáltal a kölcsönös megerősödés-

nek, még nem működő gyakorlat. A

nyitottságra, a nyitásra egymás irányá-

ban már akadnak példák, de ezek egy-

előre csak a találkozásokban és a be-

szélgetésekben merülnek ki. A közös

továbblépésnek nincs tervezett alapja.

Nem készült még olyan terv, amely a

politikum és a civil szféra közös előre-

lépésének stratégiai lépéseit rögzítette

volna. Ki kellene ezt elkészítse? Ho-

gyan biztosítható az igazságosság eb-

ben? Hiszen a sérelmek jó része a tár-

sadalmi igazságosság hiányából fakad.

Ezek azok a kérdések, amelyeknek

a megválaszolására, majd a konkrét lé-

pésekre sort kellene keríteni. E lapszá-

munkkal is ezekre a kérdésekre pró-

báltunk választ kapni/adni. Sajnos

nem sikerült ezt nekünk sem sikerre

vinni. Nem tudom, hogy a kérdéskör

problematikussága, avagy maga az

időszak a magyarázat arra, hogy – tisz-

telet a kivételnek – sem a politikusok

köréből nem születtek meg a cikkek,

sem a civil szféra képviselői nem ra-

gadtak tollat, amikor arra kértük, fo-

galmazzák meg álláspontjukat. Az is

lehet, hogy az íráshoz, a véleményünk,

tapasztalataink írásban történő megfo-

galmazásához való viszonyulásunk

probléma. A nyilvánossággal való élni

tudás is hagy még maga után kívánni-

valót közösségünkben. Még tanul-

nunk kell, és fel kell ismernünk, hogy

mi az erőssége annak, ha írásban meg-

jelenik a véleményünk, tapasztala-

tunk, az ismereteink. Közösségszolgá-

lat ez is, a közvélemény formálása és

dokumentáció mindazok számára,

akik majdan érdeklődéssel veszik ke-

zükbe alkotásainkat.

Bár a szándékunkhoz képest hiány-

érzettel, de ugyanakkor annál nagyobb

örömmel és tisztelettel ajánlom azokat

a cikkeket, alkotásokat a figyelmükbe,

amelyek e lapszámunkban napvilágot

látnak. Megismerhetik ugyanis, hogy

mit rejt magában a „civilika“, visszate-

kinthetnek az elmúlt választási idő-

szakra a tekintetben, hogy ebben az

időszakban hogyan viszonyult a politi-

kum a civil szférához, értékes gondola-

tokkal gazdagodhatnak e viszonyulás,

összekapcsolódás példáinak megisme-

résével.

A politikum és civil szféra működő

partnerségére nem sok államban talá-

lunk példát. De a létező példák, a mű-

ködő rendszerek arra engednek követ-

keztetni, hogy nem a lehetetlenre tö-

rekszünk, amikor azt akarjuk, hogy az

erdélyi magyarság politikai vezetői és

önszerveződő civiljei a társadalmi fej-

lődés, a magasabb életszínvonal, az

otthonosabb és egészségesebb környe-

zet, a kulturális gazdagodás érdekében

igenis fogjanak össze. És ebben valahol

nem a már elég sokszor hangoztatott

egymásrautaltságuk legyen a motor,

hanem az a közösségi érdek, amelynek

a szolgálatához mindkét közegnek

megvannak a maga sajátos eszközei és

módszerei.

Csáki Rozália

főszerkesztő


Lehet-e másként?

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

civil fórum6

Az igazi civil társadalom a de-

mokrácia legszilárdabb alap-

ja. A választási kampányok

hevében sokszor feledésbe merül ez

az igazság. Olykor-olykor még a

kommunizmus is együtt tud élni a

magántulajdonnal, sőt néha a ma-

gánvállalkozással is, de sohasem a ci-

vil társadalommal. Nem véletlen,

hogy mindenütt éppen a civil társa-

dalomra mérte a legvégzetesebb csa-

pást nyomban hatalomra kerülése

után.

A rendszer bukása után a kom-

munista hatalom által elfojtott szó-

lásszabadságot vissza lehetett állítani

egyik napról a másikra, de nem így a

civil társadalmat. Sokkal bonyolul-

tabb helyreállítani azt a sokféle pár-

huzamos és egymást kölcsönösen ki-

egészítő utat és módot, amelyek ré-

vén az állampolgárok részt vehetnek

a közéletben.

Ennek oka nyilvánvaló: a civil tár-

sadalom bonyolultan strukturált, tö-

rékeny, olykor titokzatos élő szerve-

zet, amely évtizedek, ha ugyan nem

évszázadok alatt fejlődött ki. Lehetet-

len felülről, rendeletileg helyreállíta-

ni, miután éveken át lényegében nem

létezett. Csakis türelmes munkával

lehet újjáépíteni három pillérét: az

önkéntes, magánjellegű társulást, az

állam decentralizálását és a politikai

hatalom delegálását az államtól füg-

getlen szervezeteknek.

A posztkommunista átalakulás tíz

évében azt tapasztalhattuk, hogy új

politikai elitjeink vagy apatikusan te-

kintettek a civil társadalom újjáépíté-

sére, vagy egyenesen ellenezték azt.

Mihelyt megragadta a hatalmat, az új

elitnek egyszeriben nem volt ínyére,

hogy átengedjenek bármit is az örök-

ségükül jutott állami hatalomból. Fu-

ra módon sok demokratikus, anti-

kommunista politikus is görcsösen

ragaszkodik a túlméretezett állami

hatalomhoz, a kommunista korszak e

hagyatékához. Ezért van az, hogy sok

iskolát, kórházat, kulturális és egyéb

intézményt továbbra is centralizált

adminisztráció irányít, holott azok át-

alakulhattak volna önálló intézmé-

nyekké, amelyeket az állam vagy

tisztes távolból szemlélne, vagy átlát-

ható eljárással támogatna.

Kilenc éve húzódik a vita az állam

decentralizációjáról, de egyetlen kor-

mányszerv sem mutatott még arra

hajlandóságot, hogy harc nélkül át-

engedje egyes hatalmi jogköreit a ré-

gióknak, vagy a helyhatóságoknak.

Azért túlzott hazánkban az adózta-

tás, mert az állam fizet ezer meg egy

dologért, amelyet voltaképpen nem

kellene finanszíroznia, ha létezne fej-

lett civil társadalom; akkor ugyanis

maguk a polgárok fizetnének közvet-

lenül. Ennek az ernyedtségnek nincs

semmi köze ideológiákhoz. Egyes

politikusok mégis ideológiai mentsé-

get keresnek az állami hatalom csor-

bítatlan fenntartására. Többnyire így

érvelnek:

„Az emberek minket választottak,

akaratukat nyilvánították, hogy mi

kormányozzunk. Aki ezen változtat-

ni akar, az a képvisele-

ti demokrácia ellen in-

téz támadást. A javak

szociális újraelosztása

az állam feladata, és

nem is engedhető meg

szerepkörének zsugo-

rítása ezen a téren. Aki

központi ellenőrzéstől

mentes párhuzamos

struktúrákat akar te-

remteni vagy támogat-

ni, az magát a parla-

menti demokráciát kér-

dőjelezi meg.“

A civil társadalom-

ba vetett hitet sokan ba-

losságként, anarchiz-

musként, szindikaliz-

musként értelmezik,

sőt még olyan is akadt, aki protofasiz-

musnak nevezte. Valójában azonban

arról van szó, hogy nem akarnak osz-

tozni másokkal a hatalmukban, s eb-

ben gyökerezik az érvelésük, amely

szerint a civil társadalom: támadás a

politikai rendszer ellen.

A pártok, mintha azt mondanák:

„A kormányzás a mi dolgunk. Ti csak

válasszatok, ennél többet ne akarja-

tok!“ Pedig ez sületlenség. A politikai

pártok és a demokratikus intézmé-

nyek csak akkor működhetnek jól, ha

erőt és ötletet merítenek egy fejlett,

plurális polgári környezetből, és ki

vannak téve e polgári környezet bírá-

latainak. A civil társadalom nem

szándékozik a parlament vagy a poli-

tikai pártok megkerülésével cseleked-

ni. Ellenkezőleg: hozzá akarja segíteni

őket, hogy képességeik és lehetősége-

ik legjavát nyújtsák. A politikai pár-

tok és a politikai intézmények kiszik-

kadnak a sokrétűen strukturált civil

társadalom éltető nedve nélkül, elve-

szítik kezdeményező-képességüket,

és végül politikai profik begyöpösö-

dött, zárt csoportjává silányulnak.

A civil társadalom valódi plura-

lizmust gerjeszt, a pluralizmus ver-

senyt teremt, a verseny pedig minő-

séget eredményez. Ebben a tekintet-

ben sok a hasonlóság a gazdaság és a

politika között. Minél többféle kez-

deményezést engednek felszínre ke-

rülni, annál nagyobb az esély, hogy a

legjobbak és a legötletesebbek fog-

nak diadalmaskodni. Ha mindig és

kizárólag a központi állami hatósá-

gok és a központi po-

litikai testületek akar-

ják eldönteni, hogy

mit kell tenni, és ho-

gyan, akkor egyenlő-

ségjelet tesznek a ha-

talom és az igazság

közé, márpedig ez a

tétel századunk legve-

szélyesebb politikai

elképzelése.

Minél rétegzettebb

a civil társadalom, an-

nál virágzóbb, s minél

virágzóbb annál in-

kább szilárdabb a bel-

politikai helyzet. A ci-

vil társadalom meg-

védi az állampolgáro-

kat a politikai hatalmi

változások túlzott hatásaitól, mivel

elnyeli, sőt kiküszöböli ezek egy ré-

szét az alacsonyabb szinteken. Ezál-

tal lényegében meg is könnyíti a po-

litikai változásokat. A kormányvál-

tás így nem tűnne szélviharnak,

amely mindent máshová sodor.

Ahol a civil társadalom nem elég-

gé fejlett, ott minden probléma fel-

szüremlik a hatalom központjában.

Ám minél több hatalom marad a

központban, annál nagyobb a való-

színűsége, hogy a központ erői meg-

szerezhetik a teljes ellenőrzést az or-

szág fölött. A kommunisták nagyon

jól tudták ezt, azért szóltak bele még

a méhészegyesület belső ügyeibe is.

Nem kell ahhoz közgazdásznak

lenni, hogy belássuk: a civil társada-

lom pénzügyileg is önfenntartó.

A civil társadalom-

ba vetett hitet so-

kan balosságként,

anarchizmusként,

szindikalizmus-

ként értelmezik,

sőt még olyan is

akadt, aki protofa-

sizmusnak nevezte.

Valójában azonban

arról van szó, hogy

nem akarnak osz-

tozni másokkal a

hatalmukban...

* A cikk a Civil Szemle 2004/1-es számában (7-9. oldalakon) jelent meg először.

A civil társadalom és új ellenségei*


Amikor mindent az állami költségve-

tésből kell fizetni, akkor nyilván több

adót kell beszedni, és bizony sok

pénz elsikkad e műveletek közben.

Egy olyan rendszerben, ahol a jóté-

konysági adományok levonhatók az

adóból, a hasznos kezdeményezések

több pénzhez jutnak, mint most jut-

nak, amikor az állam pénzeli őket. A

civil társadalom egyébként adólevo-

nások lehetősége nélkül is megteszi a

maga jobbító lépéseit. Minden eddigi

szempontnál fontosabb azonban,

hogy a civil társadalom öntudatra éb-

reszti az embereket. Az emberi lé-

nyek nem egyszerűen gyárosok, pro-

fithajhászók vagy fogyasztók, hanem

legbensőbb mivoltuk szerint társas

lények, akik az együttélés és az

együttműködés különféle formáira

sóvárognak, akik befolyásolni akar-

ják a köröttük történő dolgokat, és el-

ismerésre vágynak azért, amit adni

tudnak a környezetüknek. Az emberi

természet kiteljesedésének egyik leg-

jobb eszköze a civil társadalom.

Ellenségei tisztában vannak ezzel,

és éppen ez tüzeli leginkább az ellen-

kezésüket.

Václav Havel

Cseh Köztársaság –

volt köztársasági elnök

Kétségtelen, hogy a mindenkori

civil társadalom a mindenkori

politika által meghatározott

működési keretek között tud csak lé-

tezni. A politikai struktúrán „kívül“

legfeljebb illegalitásban vagy a világ-

tól elzárt Robinsonként vegetálna,

azonban a civil társadalom lényege

éppen az, hogy a mindennapi társa-

dalmi lét szerves részeként nyíltan és

nyilvánosan tevékenykedjen. A civil

társadalom tehát – kénytelen-kellet-

len – a politika ölelésében leledzik.

Mindez önmagában még se nem ne-

gatív, se nem pozitív helyzet, csak

egyszerűen adottság. Az már más

kérdés, hogy milyen ez az „ölelés“.

Hiszen ez lehet szeretetteljes, óvó, ba-

ráti, támogató, diszkrét, vagy ránehe-

zülő, bénító, sőt, mi több, fojtó. Nem

az ölelés ténye ellen kell tehát lázad-

ni, legfeljebb adott esetben a „minő-

sége“ miatt. A tény elfogadása nem

jelent alázatos behódolást, rezignált

beletörődést. Éppen ellenkezőleg, a

politikával való zsigeri, értelmetlen

szembenállás az, ami a civil társada-

lom presztízsét csökkentheti. „Az ál-

lam nem én vagyok“ – mondja a civil,

de ha hozzáteszi, hogy „az államban

én nem vagyok“, az már baj. Hiszen a

legfontosabb funkciója éppen az,

hogy államot irányító hatalom és az

államot alkotó társadalom közötti

párbeszédet, információáramlást elő-

segítse, a kiegyensúlyozott kapcsola-

tot fenntartsa, konfliktushelyzetek

esetén közvetítsen, s ha kell, határo-

zottan kiálljon a kormányzat ellené-

ben is a kormányozottak érdekében.

Ezt pedig nem teheti külső közvetítő-

ként, hanem csak a „nép közül való-

ként“, aki viszont ismeri az „úri hun-

cutságot“ is.

Erre a feladatra pedig csak az vál-

lalkozhat, aki hajlandó megismerni és

megérteni a politikusok gondolkodá-

sát, de ő maga nem akar politikussá

válni. A civil, aki politizál, már nem

civil többé. Ugyanakkor a civil, aki

nem hajlandó politikusok fejével gon-

A civil társadalom a politika ölelésében

„Civilika“

Örökké vissza-visszatérő, gyak-

ran feltett kérdés: politizálja-

nak-e a civilek? És a gyakran

adott válasz így hangzik: „Éppen azért

vagyunk civilek, mert nem óhajtunk

politizálni.“ De vajon élhetnek-e civi-

lek politika nélkül? Van-e élet a politi-

kán kívül? Közismert: a politika a po-

lisz (ókori városállam) szóból ered. Va-

gyis politizálni annyi, mint a város, a

köz ügyeit intézni. És a civilek vajon

nem a közjó érdekében munkálkod-

nak? Még akkor is, ha csak egy kiskö-

zösség keretein belül tevékenyked-

nek? Vagy amikor saját céljaik elérése,

szervezetük fenntartása vagy érdekeik

képviselete kapcsán éppen a „szená-

tussal“ kell együttműködni, netán

konfrontálódni? Hisz a politika sem

más, mint rész- és csoportérdekek ér-

vényesítésére irányuló cselekvések fo-

lyamata. Tehát a civilek is kénytelenek

nap, mint nap politizálni, csak nem

tudják? Talán igen. Talán mégsem.

Hisz van egy nagy különbség a

politikusok és a civilek politizálása

között. Ez előbbiek általában pártok-

ba tömörülve a hatalom megragadá-

sát vagy megtartását tűzik ki célul.

Aztán – jó esetben – ez a cél eszközzé

„szelídül“. S a hatalom az az eszköz,

amivel ideológiájukból fakadó céljaik

megvalósítását remélik, aminek birto-

kában döntési helyzetbe kerülnek, s

így közvetlen ráhatásuk van az ese-

ményekre.

A civileknek nincs szükségük ha-

talomra. (Ha a civil hatalomhoz jut,

már nem civil.) Az ő eszközük eleve

szelíd: a figyelemfelhívás, az érvelés,

a meggyőzés, a közvetítés. S mindezt

anyagi ellenszolgáltatás nélkül teszik.

Így ez már egy kicsit más, mint a po-

litika. Ez a „civilika“. A politika pénz-

ről szól. A civilika legfeljebb csak be-

szél a pénzről. Igaz, mindkettőre

szükség van. És azokra is, akik ezeket

művelik: politikusokra és civilekre is.

Az előbbiek politizáljanak, az utóbbi-

ak civilizáljanak…

Sebestény István

Civitalis Egyesület – elnök


civil fórum8

dolkodni, nem tudja a civilek érdeke-

it képviselni. Olyanokra van szükség,

akik művelni tudják a „civil politika“,

vagyis a civilika művészetét. Ezek a

„civilikusok“, olyan személyek, akik

ugyan a civil társadalom tagjai, de a

közhatalom letéteményeseivel való

kapcsolatfelvétel során bürokraták-

ként is képesek viselkedni. A civilek

és a kormányzat párbeszéde sokszor

azért válik parttalan-

ná, mert a civilek nem

beszélnek „bürokra-

tául“, a kormányzati

képviselők pedig

nem értik a civil nyel-

vet. Tolmácsra van

szükség, azonban ar-

ra nem várhatunk,

hogy ezeket az állami

szféra nevelje ki. De

milyen is legyen az

igazi civilikus?

Elsősorban ismer-

nie kell az államgé-

pezet működését, a

jogi, gazdasági sza-

bályrendszert, mind

a hatalmi, mind a ci-

vil intézmények joga-

it és kötelezettségeit.

Ez amiatt elengedhetetlenül fontos,

mert ennek hiányában a közigazgatá-

si szervek illetékesei nem tekintik tár-

gyalópartnernek, jobbik esetben elné-

ző mosollyal tessékelik ki, de köny-

nyen szembesülhet azzal is, hogy lé-

tező vagy nem létező jogszabályokra

hivatkozva egyenesen „jogtalan beha-

tolóként“ kezelik, akinek semmi ke-

resnivalója sincsen ezen a területen.

Másodsorban tisztában kell lennie

azzal is, hogy a civil társadalom igé-

nyei, követelései eredeti formájukban

– ha mégoly jogosak is – sokszor nem

terjeszthetőek a maguk nyers formá-

jában a döntéshozó szervek elé, hi-

szen ezen grémiumoknak számos

olyan tényezőt is mérlegelni kell,

amelyek egymással éppen ellentéte-

sen hatnak, és a „társadalmi érdek“

összetett fogalmának aktuális értel-

mezése során könnyen juthatnak

olyan megállapításhoz, hogy egy-egy

részérdek figyelembe vétele éppen-

séggel a közérdek sérülését eredmé-

nyezné. Nem elég tehát egy-egy téma

felvetésekor csak annak bizonyítása,

hogy annak megoldása mennyire

szolgálja az érintett társadalmi cso-

port, réteg helyzetének jobbítását, ha-

nem fel kell tudni mérni azt is, hogy a

javasolt megoldás nem okoz-e – szin-

tén könnyen bizonyítható – érdeksé-

relmet más, szintén érdekelt sokaság-

nak. A civilikusnak tehát nem elegen-

dő az adott ügy látszólag kézenfekvő

megoldásának egyoldalú hangoztatá-

sa (pl. ne épüljön itt autópálya, mert

környezeti ártalmakat okoz), hanem

képesnek kell lennie olyan kompro-

misszumos javaslatok egyidejű felkí-

nálására is, amely a másik nézőpont-

ból elhangzó érvekre is megnyugtató

választ tudnak adni (akkor merre ve-

zessék el a forgalmat). Nem töreked-

het tehát mindig a

teljes sikerre, hiszen

a rövid távú győze-

lem sokszor csak a

későbbi háborúsko-

dás magvát veti el.

Harmadsorban

vigyáznia kell arra a

f ü g g e t l e n s é g é r e ,

amit az őt „megbízó“

civil társadalomtól

kapott. Ennek meg-

őrzése nem könnyű

feladat, hisz a min-

denkori hatalom haj-

lamos arra, hogy a

környezetében lévő

„felhasználható“ ele-

meket kisebb-nagyobb

engedmények árán

magához kösse. Min-

den csomó azonban, amit a civilikus-

ra a politika ráköt, egyben egy-egy

olyan – a civil társadalomhoz kötő –

köldökzsinór elvágásával jár, ami ké-

sőbb már nem pótolható. Az „együtt

működés“ ne legyen „együttműködés“.

A negyedik – és talán a legfonto-

sabb ismérv – az, hogy a civilikusnak

sohasem szabad törekednie arra,

hogy döntési pozícióba kerüljön. Ez a

politikusi ambíciók része. A civilikus

nem kaphat erre fel-

hatalmazást (ugyan,

kitől is kaphatna?),

már csak azért sem,

mert a döntéshozatal

olyan felelősséggel

jár együtt, aminek

felvállalása egyet je-

lent a hatalomba való

betagozódással. Ez

persze nem jelenti

azt, hogy nem tarto-

zik felelősséggel tet-

teiért, de – miután

„mandátuma“ is csak

a civil társadalom

egy bizonyos részé-

nek, egy kisközösség-

nek, egy szervezet-

nek a képviseletére

szól – csak azok felé, akik e társadal-

mi csoportosulást alkotják. Ezzel

együtt tisztában kell lennie azzal,

hogy akik végül is a döntéseket meg-

hozzák, azoknak (legalábbis elvben)

az egész – és nem csak a civil – társa-

dalom felé van számadási kötelezett-

ségük.

A politika nem nélkülözheti a civi-

likusokat, ezért ha ezeket a civil társa-

dalom nem tudja „kitermelni“ magá-

ból (vagy azért, mert nem engedik,

vagy azért mert nem képes rá), a ha-

talom teremti meg őket a maga elkép-

zelései szerint (legtipikusabb megje-

lenési formái ennek a kegyvesztett

vagy kiöregedett ejtőernyős politiku-

sok). A rendszerváltás előtt persze ez

automatikusan így történt, hiszen a

pártállam fojtó ölelésével járó idősza-

kában szóba sem került az, hogy a

civilikusokat a pusztán papíron léte-

ző civil társadalom „válassza“, ezt az

akkor bevett kinevezési metódussal

oldották meg felülről. A civil társada-

lom újjáéledésének másfél évtizedes

történetében azonban a lehetőség

már adva volt ahhoz, hogy ezt a fel-

adatot a civilek saját maguk által ki-

épített kereteik között lássák el. Hogy

mennyire tudtak élni ezzel, az már

egy külön elemzés témája lehetne.

Magyarországon most két olyan

általános területet emelnék ki, amely

különösen nagy jelentősséggel bír a

„mindennapi civilika“ művelésének

szempontjából. Az egyik a Nemzeti

Civil Alapprogram (NCA), amely

működik, a másik az országos civil

érdekképviselet (OCÉ), mely még

nem létezik, de igény van rá. Mint is-

meretes, a két program megvalósulá-

sa sokáig egymással párhuzamosan –

néha egymásba gabalyodva – haladt.

A kormányzat a civil társadalommal

való „hivatalos kapcsolatfelvétel“ ér-

dekében nyíltan is ki-

nyilvánította azon

óhaját, hogy szívesen

venné, ha a civilek

létrehoznák formális

é r d e k k é p v i s e l e t i

szervüket, melyet a

hatalom elfogadna

(tárgyaló) partner-

nek. Ezen kívül, az

NCA civil tagjainak

delegálását is egy

már létező OCÉ ha-

táskörébe utalták vol-

na. Miután világossá

vált, hogy az OCÉ ki-

alakítása csak hos-

szas egyeztetések,

lassú folyamat ered-

ményeképpen sike-

rülhet (ha egyáltalán sikerülhet), az

NCA beindítása pedig – különböző

okok miatt – nem tűr halasztást, az el-

ső ízig-vérig civilikus testület (az

A civilek és a kor-

mányzat párbeszéde

sokszor azért válik

parttalanná, mert a

civilek nem beszél-

nek „bürokratául“, a

kormányzati kép-

viselők pedig nem

értik a civil nyelvet.

Tolmácsra van szük-

ség, azonban arra

nem várhatunk,

hogy ezeket az álla-

mi szféra nevelje ki.

A politika nem

nélkülözheti a civi-

likusokat, ezért ha

ezeket a civil tár-

sadalom nem tudja

„kitermelni“

magából (vagy azért,

mert nem engedik,

vagy azért mert nem

képes rá), a hatalom

teremti meg őket a

maga elképzelései

szerint...


NCA Tanácsa és kollégiumai) meg-

választása végül is egy törvény által

kialakított delegálási rendszer alap-

ján történt, illetve történik a jövőben.

Mindez azonban nem csorbítja ennek

a testületnek a civil voltát, és a majd-

nem kétéves működése egyértelmű

bizonyítéka annak, hogy – ha nem is

mindig tökéletesen, konfliktusok nél-

kül – de összességében képes volt

eredményesen a civilek érdekében te-

vékenykedni, úgy, hogy közben ezek

a testületek a politika (óvó?, támo-

gató?, néha-néha ránehezülő?) ölelé-

sében sem váltak az állami bürokrati-

kus intézményrendszer szerves ré-

szévé. Vagyis ezekben a szervezetek-

ben résztvevő civilikusok megmarad-

tak annak, amire eredetileg megvá-

lasztották őket: a civil társadalom –

állami támogatások elosztásában fe-

lelősen részt vállaló – képviselőinek.

Ez a pozitív példa arra, hogy a civili-

ka teret nyert a hazai közéletben is.

Ugyanakkor, az OCÉ megoldatlan

ügye arra is rávilágít, hogy ugyan a

civilikusaink képesek arra, hogy egy-

ségesek legyenek abban, hogy a poli-

tikai babérok csábításának ellenállja-

nak, ellenben saját berkeiken belül –

sajnos – továbbra is ugyanolyan meg-

osztottság uralkodik, mint a politiku-

sainknál. Ha a szekértáborok nem is

annyira azonosíthatóan határozható-

ak meg, más típusú érdek- és érték-

rendszerek mentén hasonló küzdel-

mek zajlanak köreikben, és a „legki-

sebb közös többszörös“ megtalálása,

az érdekegyesítés megvalósítása va-

lószínűleg hosszú időn át várat még

magára. Pedig talán az erre való ké-

pesség lehetne az ötödik olyan tulaj-

donság, mely az igazi civilikusokat

jellemzi…

Sebestény István

Civitalis Egyesület – elnök


A sajátosság méltánytalansága


Apolitikum és a civil szféra vi-

szonya a világ naposabb olda-

lán sem problémamentes, de

legalább léteznek elfogadott íratlan

szabályok. Normális társadalmakban

a politikum és a szervezett civil társa-

dalom papíron nem rögzített, de a fe-

lek által betartott társadalmi szerző-

dés alapján kohabitál. A politikum és

a civil szféra nem konkurens, hanem

komplementer viszonyban van egy-

mással. Szebben, magyarul: egy párt

és egy civil szervezet a normalitás vi-

lágában nem ellenfelek, még csak

nem is versenytársak, hanem egymást

kiegészítő partnerek jól azonosított

közös célok elérésében. Egy civil szer-

vezetbe azok tömörülnek, akik a szer-

vezet által megcélzott – többnyire jól

beazonosított – terület témáihoz érte-

nek, azt szeretik, és hajlandók egyéb

teendőik mellett tenni is érte. Egy párt

tagjai a politika sajátos szabályai sze-

rint különböző döntéshozó és végre-

hajtó tisztségek megszerzésére szö-

vetkeznek, hogy ezen tisztségek által

adott hatalom (lehetőség és felelős-

ség) birtokában a párt programjának

végrehajtásán fáradozzanak. A civil

szféra barátságos törvényes keretet,

jóindulatú bürokráciát és programjai-

nak futtatásához elengedhetetlen a-

nyagi támogatást vár el a politikum

által uralt intézményektől, a pártok

jelzést és visszajelzést, de főleg moz-

gósítást és szavazatokat várnak el a

civil szervezetektől. Normális társa-

dalmakban ez (így) működik.

Mifelénk, Erdélyben, Romániában

a normalitás még ritka vendég. Az er-

délyi magyar civil társadalom normá-

lis működésének akadályai részben a

kisebbségi létből, részben a térség sa-

játos kulturális-civilizatorikus hagyo-

mányaiból származnak. A teljesség i-

génye nélkül vegyünk számba néhá-

nyat a sajátosságok közül:

1. Az újjászületés eufóriája sajátos

önszerveződési formát eredmé-

nyezett: egy a társadalom egészét

átfogó – mind a problémák, mind

a célcsoportok szempontjából tel-

jességre törekvő – politikai érdek-

képviseleti és érdekvédelmi szö-

vetség kialakulását és konszolidá-

cióját. Az RMDSZ jószándékú fe-

lelőtlenséggel szinte mindent fel-

vállalt, ami a közösségi léttel kap-

csolatos. Mindent és mindenkit.

Kezdetben mindannyian civilek

voltunk, leszámítva azokat, akiket

a „hálózat“ jól meghatározott fel-

adattal helyezett ki (be?) különbö-

ző tisztségekbe, de ők is civil kön-

töst viseltek. A nagy társadalmi

munkamegosztás – részlegesen és

tökéletlenül, vagyis sajátosan –

csak később következett be.

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

civil fórum10

Hogyan választunk beszédté-

mát? Úgy, hogy arról beszél-

getünk, ami foglalkoztat! Mi-

ért beszélnek a civil szférában dolgo-

zók a politikumról? Egyszerűen a-

zért, mert foglalkoztatja őket, hogy ki

mit, miért tesz, és miért nem tesz, mi-

kor pedig az lenne a feladata, hogy

tegyen a politikai osztályon belül!

Nem mindegy, hogy hogyan ve-

zetnek bennünket azok, akiket meg-

választottunk. Az sem mindegy,

hogy a kormányon lévők hogyan és

milyen mértékben vállalják feladatul

a civilek igényeinek megválaszolását.

Magától értetődő, hogy a civil társa-

dalom tematizálja a jó kormányzást,

ennek elveit és azt, hogy milyen elvá-

rásai vannak azokkal szemben, akik a

közjóért a polgárok érdekeit szem

előtt tartva kellene cselekedjenek. Az

is természetes, hogy jól bejáratott

gyakorlat alapján önmagunknak is

feltegyük a kérdést: vajon jó úton já-

runk-e annak alkalmazásában, amit

kormányzóinktól elvárunk?

Átláthatóság, nyitottság, koheren-

cia, hatékonyság – olyan elvek, ame-

lyek a civil társadalom tevékenységét

is irányítaniuk kellene. Még akkor is,

ha önálló jogosultságú szervezetek

vagyunk, abban az esetben, ha külde-

tésünk, célkitűzéseink és tevékenysé-

geink közé besoroljuk a közjó szolgá-

latát, ugyanazon elvárásoknak kell

megfelelnünk az elvek betartásának

kötelezettsége szintjén, mint a köz-

igazgatási egységek-

nek. Ha elismerésre tö-

rekszünk, lakossági és

kormánytámogatásra

pályázunk, akkor kö-

telességünk alkalmaz-

ni is ezeket az elveket.

Még nem jutottunk

el a nyugati demokráci-

ák szintjére, ahol a pol-

gárok háromnegyede

részt vesz a civil társa-

dalom kezdeményezé-

seiben és 30-40%-uk az

önkéntes tevékenysé-

gekben – viszont egy

ilyen társadalom felé

tartunk. El is fogjuk ér-

ni ezt. Előbb vagy utóbb – ez elsősor-

ban rajtunk múlik, de nem kizárólag

csak rajtunk!

Banális dolog azt állítani, hogy a

politikusok eltávolodása a polgárság-

tól és ez utóbbiak eltávolodása a poli-

tikától a demokrácia bukását okozza.

Vagy azt, hogy valamely jelenség a po-

litikum hozzá nem értésének tudható

be… De mégis ez a helyzet! Hasonló-

képpen banális, mint annak a megálla-

pítása, hogy hiányzik a hatalmon lévő

képviselőink politikai

akarata a civil társada-

lommal való párbe-

szédre. Mikor jelenik

meg felszólalásaikban

a „civil társadalom“ ki-

fejezés? Amikor határ-

helyzetbe kerülnek, a

választások közeledté-

vel, és amikor létjogo-

sultságuk megerősíté-

sére szorulnak! Kifeje-

zetten mulatságos, a-

hogyan megsokszoro-

zódik a civil társada-

lomra való hivatkozás,

amely hirtelen fontossá

válik olyan kérdések-

ben, mint a kétkamarás kormányzás

felszámolása, az európai integrációs

csatlakozáshoz szükséges intézkedé-

sek sürgetése, vagy éppen a Fejlődés

Évezrede célkitűzéseinek elérése!

Különböző evolúciós folyamato-

kat követve egyesek politikussá

váltak, mások megmaradtak ci-

vilnek, igaz, különböző kasztok-

ba szerveződve. A kezdetben

mindennek keretet adó RMDSZ

fokozatosan alakult át párttá és

simult bele a román politikai élet-

be. Ez ugyan már egy másik

elemzés tárgya, de ennyit az er-

délyi magyar civil szféra sajátos

működése – helyenként műkö-

désképtelensége – szempontjából

fontos itt is tisztázni.

2. A politikum és a civil szféra több-

rendbeli szétválása – a kisebb-na-

gyobb szkizmák sorozata – is sajá-

tosan és tökéletlenül történt. A to-

tális (totalitárius?) RMDSZ még

élénken él a memóriákban és refle-

xekben, sokszor a gyakorlatban is.

Nem mindenhol alakult ki egy nor-

mális együttműködő és egymást

kiegészítő viszony az RMDSZ he-

lyi szervezetei és a civil egyesüle-

tek között, helyenként vetély-

társként kezelik egymást. Hason-

ló a helyzet országos szinten is.

3. Az erdélyi magyar demokrácia

félszárnyúsága, az intézményesí-

tett pluralizmus és a politikai vál-

tógazdaság hiánya a civil szféra

működésére is kihat. A civil szféra

függősége a politikumtól nem ide-

gen más társadalmakban sem, és

ennek mértéke a demokrácia álla-

potának egyik fokmérője. Mife-

lénk ezen kiszolgáltatottság mér-

téke igen nagy, helyenként egyes

szervezetek teljes ellehetetleníté-

séhez vezet, ha vezetőik nem fel-

tétlen hívei az immár több mint

egy évtizede regnáló belső hatalmi

kurzusnak, és ennek a nyilvános-

ság előtt hangot is adnak.

4. A civil társadalom működéséhez

elengedhetetlen források nagysá-

gának meghatározása, valamint

fel- és szétosztása fölött szinte tel-

jes egészében a politikum rendel-

kezik és ez így nincs rendjén.

Mondom ezt, mint ideiglenesen

főállású politikus, akiben még –

szeretném hinni – elegendő em-

pátia és nosztalgia maradt az egy-

kori értelmiségi-civil gondolko-

dásból. Ha nem sikerül ezen az

állapoton változtatni, a civil szfé-

ra szereplői kénytelenek:

(i) vagy saját önbecsülésüket és füg-

getlenségi törekvéseiket feladva bele-

simulni a politikai tájba, a némaság

cinkosságát vállalva,

(ii) vagy politikai eszközökhöz nyúl-

ni „civil“ igazuk védelmében, és ezál-

tal feladni azt, ami a civil gondolko-

dás lényege.

Egyik alternatíva sem kívánatos.

A politikum és a civil szféra jelen-

legi viszonyát talán legjobban Szöré-

nyi Levente egykori dalszövegének

kezdő sora fejezi ki: „A helyzet jó, de

nem reménytelen“.

Toró T. Tibor

Románia Képviselőháza –

az RMDSZ Temes megyei képviselője


Az az indoklás,

hogy a pártok non-

profit szervezetek

általi finanszírozá-

sának betiltása sza-

kadást okozna a

pártok és civil tár-

sadalom között,

egyenesen Oscar-

fődíjat érdemelne

szemérmetlenségi

kategóriában!

Ezt a politikai osztályt érdemeljük?


Ám – mily különös – ezek a hivat-

kozások a sajtó előtt hangzanak el

vagy az Európai Bizottság, avagy az

ENSZ képviselői előtt! Nagyon ritkák

a civil szervezetekkel történő hiteles

egyeztetések, amelyeket kormányzók

vagy politikai pártok kezdeményez-

nek azzal a céllal, hogy bármely sza-

bályzat kidolgozása előtt prioritáso-

kat határozzanak meg, stratégiát dol-

gozzanak ki közösen…

Mi a helyzet a

választások között?

Emlékezzünk csak vissza a kormány-

zók siralmas tevékenységére 2000 és

2004 között:

– Beszűntették a kormány és a non-

profit szervezetek közötti kapcsola-

tok hivatalát, és a DAIS-szal helyette-

sítették, amelynek neve most éppen a

sztenogrammák botrányához fűző-

dik! A tisztviselőket a civil szerveze-

tekkel való együttműködésre felké-

szítő szerv helyére egy ellenőrző

rendszert helyeztek!

– Felszámolták a miniszterelnöknek a

nonprofit szervezetekkel való kapcso-

latokért felelős konzultatív tanácsát.

– Módosították a politikai pártok fi-

nanszírozási törvényét azzal a céllal,

hogy a civil szervezeteket átalakítsák

a pártok pénzügyi forrásteremtő ügy-

nökségeivé, illetve, hogy ezek egyes –

törvény által nem engedélyezett – tá-

mogatásokat átirányítsanak a pártok

javára. A képviselőkhöz intézett kéré-

sünket, miszerint mondjanak le a po-

litikai pártok tevékenységét finanszí-

rozó nonprofit tevékenységekről,

mellőzték. Keserű szájízt hagy vá-

lasztott tisztségviselőink eme primi-

tív, haszonleső magatartása… Az az

indoklás, hogy a pártok nonprofit

szervezetek általi finanszírozásának

betiltása szakadást okozna a pártok

és civil társadalom között, egyenesen

Oscar-fődíjat érdemelne szemérmet-

lenségi kategóriában!

– Korlátozták az e-

gyesülés szabadságát

azáltal, hogy vala-

mely civil szervezet

bejegyzéséhez szük-

ség volt a szakminisz-

térium jóváhagyásá-

ra… Tény, hogy ritka

az az ország, ahol az

ilyen típusú jóváha-

gyás nem volt alapve-

tő feltétele a civil

szervezet bejegyzésének, de ezek az

országok uniós és NATO-tagállamok!

– Az elemzett politikai osztály man-

dátumának vége felé a nonprofit szer-

vezetek javára módosították a Pénz-

ügyi Törvénykönyvet, végre valahára

bevezetve az 1%-os rendelkezést és

módosítva a szponzorálási kulcsokat

is. Közeledtek a választások…

Mi történt a választások

után?

Választási platformjá-

ban mindkét fél – a két

fő politikai erőre uta-

lok – elfogadható elő-

rejelzésekkel kecseg-

tette a civil szférát. A

szövetség győzött. És?

Új kormányzásunk van.

Csaknem egy esztendő

kormányzás után mit

nyújtottak a nonprofit

szervezeteknek?

– Visszavonták a mi-

nisztériumi jóváhagyás

kötelezettségét az e-

gyesületek és alapítvá-

nyok bejegyzési feltéte-

lei közül (2005/246-os

törvény).

– Létrehoztak (idén jú-

niusban) egy konzultatív kollégiumot

a nonprofit szervezetekkel való kap-

csolattartás érdekében, amely a több

mint három hónapja érvénybe lépte-

tett kormányszintű jóváhagyás után

sem látott napvilágot! Mindez a tör-

vény szemrebbenés nélküli megsérté-

sével történik, amely világosan ki-

mondja, hogy a törvénytervezetek és

hivatalos szabályzatok nyilvános vita

tárgyát képezik.

De ne feledjük, közel öt év telt el

azóta, amióta a 26/2000-es rendelet

előirányozta, hogy minden közigaz-

gatási egység keretében a civil szer-

vezetekkel való kapcsolattartásért fe-

lelős külön részlegnek kell létesülnie.

És? Hiába! Azt hiszem, ez a törvény-

kezési hatékonytalanság is mutatja a

civil társadalommal va-

ló együttműködés i-

ránti érdektelenséget!

Sajnos, politikusa-

ink és kormányzóink

gyakorta a megtűrés és

mímelés szerepét játsz-

szák a civil szerveze-

tekkel való párbeszéd,

konzultáció terén két

választás között, illetve

manipulációs eszköz-

nek használják ezeket

közvetlenül a választások előtt.

Mennyire jártasak

politikusaink a civil

ügyekben?

A franciaországi Waldeck Rousseau,

az egyesületek törvényének (1901)

szerkesztője szerint: „Az egyesülés

nem egy odaítélt szabadság, hanem

egy alapvető jog. Nem egy, a közin-

tézmények részéről kegyelt enged-

mény, hanem az em-

beri tevékenységek

természetes, alapvető

és szabad végrehajtá-

sa.“

Politikai osztályunk

úgy tűnik, még az eu-

rópai kormányzás Fe-

hér Könyvét sem is-

meri – az Európai Kö-

zösségek Bizottsága

által 2001 júliusában

nyilvános vitára bo-

csátott dokumentu-

mot –, sem azt, amely

2002 decemberében

elnyerte a Bizottság

szavazatát, és amely a

„A konzultálás és

párbeszéd kultúrájá-

nak megszilárdításáért – Alapértel-

mezések és minimális, alkalmazandó

szabályok“ címet viseli.

Mi található ezekben a dokumen-

tumokban, amelyek „kötelező házi-

olvasmányok“ kellene legyenek a

politikusaink számára? Javaslatok,

útmutatók, gyakorlati kormányzási

stratégiák, amelyek alapfeltételét ké-

pezik a kormányzók alapvető szük-

ségleteinek. Beszélnek ezekben a do-

kumentumokban a hatóságok szük-

ségszerű „jobb és nyíltabb“ hozzáál-

lásáról és részvételéről, „a civil tár-

sadalom bevonásáról“, arról, hogy

„az Unió szorgalmazta a csatlako-

zásra készülő országokban a civil

társadalom fejlesztését, mint a csat-

lakozáshoz szükséges feltételek szer-

ves részét“.

Olyan politikai osztályunk van,

amely elszakadt a civil társadalomtól,

amely elfelejtette – ha egyáltalán tud-

ta valaha –, hogy mi a küldetése…

Természetesen találunk magyará-

zatokat: egy államközpontú hagyo-

mány, a nonprofit szervezetek nem

eléggé látványos tevékenysége, el-

csúszások…

Rövid- és középtávon a legna-

gyobb kockázat, hogy a civil társada-

lom „kizárt kerék“ lesz, amelyet kizár-

nak a társadalmi párbeszédből (lásd a

CES folyamatát), a fejlesztési stratégi-

ák meghatározásából és a szektoriális

Olyan politikai

osztályunk van,

amely elszakadt a

civil társadalomtól,

amely elfelejtette –

ha egyáltalán tudta

valaha –, hogy mi a

küldetése…

Rövid- és közép-

távon a legnagyobb

kockázat, hogy a

civil társadalom

„kizárt kerék“ lesz,

amelyet kizárnak a

társadalmi párbe-

szédből (lásd a CES

folyamatát), a fej-

lesztési stratégiák

meghatározásából

és a szektoriális

közügyek kidolgo-

zásából.

civil fórum12

A nyílt társadalom és társai

közügyek kidolgozásából. Nem sza-

bad lemondanunk arról, hogy megne-

veljük saját vezetőinket! Legfőbb har-

cunkat a polgárért vívjuk!

Mit tehetünk annak érdekében,

hogy a nonprofit szervezetekbe ve-

tett bizalom megnövekedjen és elérje

az EU-s országokban létező hitelessé-

get? (Tizenhárom csatlakozásra váró

országban végzett felmérések alap-

ján a kérdezettek 39%-a hajlamos

megbízni a nonprofit szervezetek-

ben, 38%-a nem. 52% hajlandó meg-

bízni az önkéntes szervezetekben,

30%-a nem. Mi a helyzet nálunk? A

románok 27%-a bizalmát adja a non-

profit szervezeteknek, 43%-a nem, az

önkéntes szervezetek hitelét 33% él-

vezi, 30% pedig nem.)

Mit tehetünk annak érdekében,

hogy a közvélemény-kutatások ered-

ményei hasonlót mutassanak az „eu-

rópaival“? A civil szervezetek szak-

maisága és szolidaritása révén lehet

csak esélyünk arra, hogy a politikai

osztályunk másként viszonyuljon a

polgárhoz, hozzánk.

Dr. Ion Olteanu

MASTER Forum – elnök


Ha önértékelést kéne tartania a

civil szférának 16 évvel az új-

raindulás után, mindenekelőtt

arra kéne odafigyelnie, hogy ne ábrán-

dítson ki. Más szóval, legyen ugyan-

olyan kritikus és lényegretörő önma-

gával, mint azokkal a társadalmi terü-

letekkel szemben, amelyeket ebben az

időszakban reformra akart bírni.

Gyengeségek

Magunk mögött hagyva a támogatók

logikáját, legyen az hazai vagy nyu-

gati, a romániai civil szféra képviselői

elsősorban arra kéne figyeljenek,

hogy egységében tekintve egy meg-

erősítési folyamatban lévő területen

gazdálkodnak, amelynek kérései és

elvárásai sok esetben éppen úgy érvé-

nyesek ma is, mint az átmeneti idő-

szak kezdetén. A Temesvári Kiált-

vány 8. pontja, környezetvédelmi

problémák, roma közösség, mozgás-

sérülteknek nyújtott szolgáltatások –

mindez csak néhány példa az elmúlt

másfél évtized megoldatlan kérdései-

nek listáján; mindamellett, hogy ren-

geteg a pozitív irányú megvalósulás.

Úgy teltek el ezek az évek, hogy a ci-

vil szférának nem sikerült meggyőz-

nie társadalmi partnereit az ilyen tí-

pusú prioritások megoldásának fon-

tosságáról. Még akkor is, ha járatlan

területen mozog a romániai civil szfé-

ra, a szükséges ismeretekkel ellátva

sem sikerül jó eredményeket elérnie

addig, amíg saját működési elvei nem

tárgyilagosak és ezeket nem tudja ért-

hetően bemutatni a kívülállóknak.

Társadalmi rövidlátás

A különbség a '90-es évek elején szü-

letett elképzelések és a ma vizsgált

eredmények között önmagáért be-

szél. Ezt a képet egészítik ki a ver-

senytársak által kezdeményezett fo-

lyamatlassító vagy -leállító kampá-

nyok is, amelyek mindannyiszor élet-

be léptek, ahányszor kényelmetlen

kezdeményezések – azaz normalizáló

kísérletek – érkeztek a civil szférától.

Egy további gond a civil szféra szá-

mára a(z) (át)láthatóság is: jelen pilla-

natban vagy gyanakvással kevert ne-

gatív képpel társul,

vagy éppen azok szá-

mára nem ismertek a

projektek, akik a jövő-

re nézve merész vállal-

kozások kritikus támo-

gatói lennének. Már-

pedig nem kis fontos-

ságúak ezek a kezde-

ményezések a román

társadalom számára.

Az arculatban és tekin-

télyben tükröződő lé-

kek életben tartják a ci-

vil szférával kapcsola-

tos téveszméket. Csak-

is így lehetséges az,

hogy egy nonprofit

szervezet irányítását ma is összeté-

vesztik a nyugati autók iránt tanúsí-

tott túlzott elfoglaltsággal...

Megalapozott formák

A becsületes vizsgálat érdekében meg-

határozhatnánk néhány kiindulópon-

tot. A jó hír az, hogy ennek a fejlődési

folyamatnak egy igen fontos pillanatá-

ban vagyunk. Két példánk is van ez

ügyben: a nemrég lemondott kultusz-

miniszterünk, Mona Muscă, és a jelen-

legi igazságügyi miniszter, Monica

Macovei. Eltekintek attól, hogy a

Tăriceanu-kabinet mindkét képviselő-

je a társadalomnak abból a rétegéből

származik, amelyről sokan úgy gon-

dolják, hogy nincs mit keressenek az

„ország dolgainak intézésében“, így

csak a dolgok pozitív oldalát ismerte-

tem. Politikusi mivoltában Mona

Muscă évek óta a legismertebb támo-

gatója a romániai civil társadalom kez-

deményezéseinek. Monica Macovei

pedig ő maga is képviselője a civil szfé-

rának. A romániai közvéleményben e

két kormányképviselő a legnagyobb

elismerésnek örvend,

tevékenységüknek és

hatékonyságuknak kö-

szönhetően. A tények

tükrében magától érte-

tődő a kérdés, miért

volt szüksége a politi-

kumnak olyan sok idő-

re, hogy felismerje a ci-

vil társadalom képvi-

selőinek, illetve az azt

jól ismerő politikusok-

nak előléptetési szük-

ségességét a kulcsfon-

tosságú pozíciókba? A

két említett példa an-

nál is beszédesebb, mi-

vel igazolják, hogy az

európai normáknak és értékeknek való

megfelelés építésében szükség van

olyan vezetőkre, akik ismerik a „cím-

zettet“. Akik felvállalják ezeket az érté-

keket, és ezeknek megfelelően élnek,

de nem azért, mert a „Nagy Nyugati

Testvér“ úgy akarja, hanem azért, mert

az európai mentalitás és viselkedés-

mód sajátjuk.

Mert minden érdeken túl elhiva-

tottság is létezik.

Marius Cosmeanu

Cotidianul Napilap,

Dokumentációs Osztály – vezető


... miért volt szüksé-

ge a politikumnak

olyan sok időre, hogy

felismerje a civil

társadalom képvi-

selőinek, illetve

az azt jól ismerő

politikusoknak

az előléptetési

szükségességét a

kulcsfontosságú

pozíciókba?


Ebben a cikkben leginkább az er-

délyi magyarság fennmaradá-

sát és fejlesztését szolgáló hazai

és külföldi (főleg magyarországi) erő-

források elosztásából és fölhasználá-

sából származó tapasztalatok követ-

keztetéseit fogalmazzuk meg, mert

véleményünk szerint az aktuális tá-

mogatási rendszereken az idő túllé-

pett, a rendszer, a rendszerek meg-

koptak. A rendszer elemzésén túl

szükséges maga a „támogatás“ szó-

használat és fogalom értelmezése is,

ezzel szintén foglalkoznunk kell.

Beszélhetünk arról, hogy 89-es

fordulat után egy teljesen új helyzet

alakult ki az anyaország és a határo-

kon túl életre eszmélő magyarság kö-

zött. Ezt az újbóli egymásra találási

viszonyt azóta is több érdemi és lát-

szati jelenség kíséri. Ezeknek a jelen-

ségeknek az elemzése hozzásegíthet a

rendszer lényeglátásához és jobbítá-

sához.

Érdemi tényező a magyar alkot-

mányból következő kötelezettsége az

anyaországnak, mely szerint „A Ma-

gyar Köztársaság felelősséget érez a

határain kívül élő magyarok sorsáért,

és előmozdítja a Magyarországgal

való kapcsolatuk ápolását.“ Ezt a fel-

adatot rója a magyar politikai elitre

az alkotmány. Ha summásan ezt az

alkotmányos feladatot nézzük, akkor

elmondhatjuk, hogy ennek a kötele-

zettségnek a mindenkori politikai elit

eleget tett, és eleget is tud tenni bár-

mikor, mivel a feladat kitűzése annyi-

ra általános, hogy valójában bármit is

tehet, mert bármilyen határon túlra

sugárzó anyagi, szellemi, erkölcsi

cselekedet elvileg beleilleszkedik az

alkotmány eme passzusába. Teheti

ezt annak okán, hogy „felelősséget

érez a határon kívül élő magyarok

sorsáért“, vagy hogy „előmozdítja a

Magyarországgal való kapcsolatuk

ápolását“ akár preambulumként is

használható bármilyen határon túli-

akról szóló dokumentumban, mert

elvnek jó, de nincs semmilyen körül-

határolt tartalma. Az ebből eredő kér-

désfeltevés viszont csak annyi, hogy

a „felelősség“ arról, hogy milyen

mértékig kell alkot-

mányból eredeztető

következményeket

vállalni az anyaor-

szág kormányának

addig „mindenkori“,

amíg ez az alkotmány

érvényben van, és

csupán annyi ameny-

nyire éppen futja a jó-

akarata.

Így történhetett meg,

hogy az Antall-kor-

mány ennek az alkot-

mányból fakadó köte-

lezettségnek az alap-

ján elindult egy támo-

gatási nagyságrend-

del, amely aztán az

infláció rátához és a

GDP növekedéséhez

is igazodva majdnem

évről évre emelke-

dett. Igaz ugyan,

hogy közben mégis

visszaeshetett ez a nagyságrend: így

például felére az 1994-1998 közötti

időszakban, és az utolsó három év-

ben is csökkent az erre szánt költség-

vetési hányad. Ezek tények, melyek

egyértelműen igazolják a mindenkori

nagyságrend esetlegességét. Ennek a

folyamatnak valójában két oka lehe-

tett: vagy romlott az illető időszakban

Magyarország gazdasági potenciálja,

vagy veszített a fontosságából a hatá-

ron túliak gondozásának kérdése.

Szerintünk bármelyik feltételezés

igaz lehet, a választ nem mi kell meg-

adjuk. Az utóbbi évek folyamatai ar-

ra engednek következtetni, hogy eb-

ben a kérdésben nincs

normarendszer. Le-

het, hogy nem is kí-

vánatos egy szigorú

szabályozási állapot,

mert az esetleg kötné

a kezeket.

Mivel ennek az

alkotmányos kötele-

zettségnek a teljesí-

tése elsősorban ki-

hangsúlyozottabban

anyagiakban nyilvá-

nul meg, azaz az évi

költségvetéshez kap-

csolódó kérdés, a ha-

táron túliak költség-

vetési támogatása a

mindenkori győztes

politikai formáció a-

karatának függvé-

nye volt, és gyakran

fő tényezőjévé vált a

határon kívüli ma-

gyarságra hatást gya-

korló eszköznek. Ezt a helyzetet

hangsúlyosabbá növelte az a tény,

hogy a négy éves politikai váltások

A ma esetlegesen a-

lakuló „támogatá-

sok“ nagyságrendjé-

nek megállapítását a

jövőben egy elmé-

lyültebb szakmaisá-

got feltételező, ér-

tékteremtésre tá-

maszkodó, a határon

túli magyarság

érdekeivel egybefű-

ződő fejlesztési ter-

vek kidolgozásának

az eszközével, álta-

lános nemzeti forrás-

elosztással kellene

helyettesíteni.

melléklet

Hogyan tovább? VI. évfolyam, 3. szám, 2005. július–szeptember

civil fórumvi

ta

Nemzeti forráselosztás a határon túli

magyarság fejlesztési programjaira

civil fórum14

nyomán a közalapítványi kuratóriu-

mok kijelölése, amelyekre a pénzügyi

„kapcsolatok ápolását“ feladatként

hárították, szintén az előbb jelzett

„célnak“ az érvényesítését szolgálta.

A támogatások nagyságrendje

mindig a parlamenti viták, s ezen be-

lül a politikai érdekérvényesítési

küzdelmek alkufolyamatából szüle-

tett meg, de sosem a határon túli ma-

gyarság fennmaradásához és fejlődé-

séhez szükséges anyagi háttér érté-

kelése határozta meg azt, s még ke-

vésbé az a tény, hogy a határon túli

magyarság a közösségépítésben, a

nemzeti kultúra fenntartásában és

nemzetépítésben betöltött szerepé-

ben mire képes és képességének ér-

vényesítéséhez milyen pénzügyi

anyagi háttér szükséges.

Ráadásul ez az alkotmányos nem-

zetfenntartó felelősség a fogalom-

használatban és a tudatokban támo-

gatási politikaként, rendszerként, ak-

tusként él, holott ez nem más, és nem

lehetne más, mint szabályozott köte-

lezettség a pénzügyi eszközök segít-

ségével történő költségvetési forrásel-

osztás a teljes nemzeti megmaradás

biztosítása érdekében. Ebben a kör-

nyezetben nem a „támogatás“ fogal-

ma köré kellene csoportosítani az ügy

kezelését, hanem az anyagi erőforrás-

ok nemzetgazdálkodást jelentő fel-

osztása fogalomrendszere köré. Kü-

lönben is: általában kit kell támogat-

ni? Aki elesett? Vagy aki nem áll a lá-

bán? Az igaz, hogy a határon túli ma-

gyarságra a XX. század történelmi

döntései súlyos csapást mértek, va-

gyontalanították, elhurcolták, másod-

rendű polgárrá minősítették őket,

azonban ma is áll a talpán szenvedés-

ben edzetten és felmérhetetlen széles

skálájú értékteremtésre képesen, ön-

sorsát, az anyaország és az egész

nemzete javát szolgálva.

A külső és belső értékeket gyűjtő

erők közös hasznosítása lehet az

össznemzeti megmaradás útja. A

nemzet megmaradásának nincs más

alternatívája, csakis a teljes értékű

együttműködés, összefogás.

E cél megvalósítása nem az aktuá-

lis támogatási rendszer (szerintem

nem is rendszer, hanem egyszerűen

káosz) fenntartásával oldódik meg,

hanem a nemzeti erőforrások érték-

megtartó és növelő racionális költség-

leosztásával. A ma esetlegesen alaku-

ló „támogatások“ nagyságrendjének

megállapítását a jövőben egy elmé-

lyültebb szakmaiságot feltételező, ér-

tékteremtésre támaszkodó, a határon

túli magyarság érdekeivel egybefű-

ződő fejlesztési tervek kidolgozásá-

nak az eszközével, általános nemzeti

forráselosztással kellene helyettesíte-

ni. Egy ilyen típusú gondolkodásból

eredő reform elfeledtetheti az olyan

nem túl hízelgő és kételyeket támasz-

tó, feleket elválasztó hivatkozást,

hogy itt „a magyar adófizető állam-

polgár terhére“ történik valami, an-

nak ellenére, hogy valójában a ma-

gyar költségvetésben a személyi jöve-

delemadó csupán kb. 18-20%-a a költ-

ségvetés bevételi résznek. Ugyanak-

kor nem ismeretes, és nehezen fel-

mérhető az anyagi-pénzügyi nagy-

ságrendje a határon túliak értékte-

remtéséből származó jövedelemnek

(költségmentesen kapott értelmiségi-

ek, orvos, közgazdász, képzett szak-

munkaerő, magyar kultúra közös te-

remtése és megtartása stb.), amely

elvben a személyi jövedelemadónál

nemhogy kevesebb, de valójában na-

gyobb értéket is jelenthet, ha a ma-

gyar nemzeti kultúra alakulását és

fejlődési lehetőségét vesszük tekintet-

be. Ez ugyan spekulatív jellegű logi-

kai levezetés, de csak azért, mert

ezekről a tényezőkről nincs igazi

számvetés, nincs felmérés, nincs

anyagiakká átalakítható értékelés.

Valójában senki nem tud feleletet

adni arra a kérdésre sem, hogy a ha-

táron túliakra szánt költségvetési ösz-

szeg miért annyi, mint amennyi, mi-

vel ennek az összegnek a megállapí-

tása egy olyan döntési folyamat kö-

vetkezménye, amely 1990-ben elindí-

tott támogatási összeg feletti parla-

menti bizottságok és ellentétes politi-

kai pólusok évenkénti alku tárgya

volt, nem pedig egy jól racionalizált,

nemzetépítést megvalósítani képes,

értékteremtő tényezők meghatározá-

sából fakadó, tudományosan alakuló

nagyságrend.

Az a tény, hogy a költségvetési tá-

mogatás szerkezete hogyan oszlik

meg fejlesztési vagy fogyasztási ala-

pokra, szintén nem megnyugtató,

egyfelől, mert nem ismerünk ilyen

stratégiai normarendszert, másfelől,

mert nem hivatalos vélemények és

értékelés szerint a fejlesztési rész az

utóbbi időben nagymértékben elma-

rad a fogyasztási részhez viszonyítva,

különösen a több milliárdot kitevő

oktatási támogatások (tanulói és ta-

nári bérpótló támogatások) nagyság-

rendjének felpörgetése révén. Ki dön-

ti el, hogy fejlesszünk vagy fogyasz-

szunk, vagy pedig mennyit fejlesz-

szünk vagy fogyasszunk? Fejlesztési

programokra nincs szervezett intéz-

ménystruktúra. Vajon ki gondolkoz-

hat ma a közösségek érdekeinek az

egészében? Valószínű, hogy az ön-

rendelkezésig, autonómiáig nincs ki-

től ezt elvárni.

A nemzetközi, konkréten az EU-s

támogatások igen nagy jelentőséggel

bírnak a közeljövőben, és így ezek is

részei kellene legyenek a máris ké-

szülő nemzeti fejlesztési terveknek.

Nem költői kérdés, hogy hogyan ke-

rülünk bele a nemzeti fejlesztési ter-

vekbe, amelyek hosszú időre döntik

el rövidesen minden régió felzárkó-

zási esélyeit. Van olyan szakmai kép-

viselete az erdélyi magyar civil szfé-

rának, hogy bekerüljön a magyar

vagy román, vagy mindkét nemzeti

fejlesztési tervbe, amelyek tudvalevő,

hogy meghatározzák hét évre az eu-

rópai támogatások nagyságrendjét?

Vagy fellép a két szék közötti

szindróma? Valószínűleg igen, ha

nem talál kompetens és hatékony

gazdára és közvetítőre az ügyünk.

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül


Szerintünk egy esetleges reform a tá-

mogatási rendszerek romániai, ma-

gyarországi és EU-s források kihasz-

nálásának integrálását kell rövid időn

belül fókuszába vegye.

Márpedig házunk

táján a támogatási

rendszereknek van

gazdája. Az egész ci-

vil szféra anyagi tá-

mogatásának rend-

szeréért a felelősséget

egyértelműen magá-

ra vállalta az RMDSZ,

legyen az magyaror-

szági vagy hazai álla-

mi forrásból eredő.

Ezt a felelősséget a

vállán hordozó szö-

vetség mindaddig meg-

dicsőülve végezheti

is, ameddig ez a vál-

lalkozása nem alakul

át civil társadalom fe-

letti paternális ügy-

kezeléssé, vagy hatal-

mi erő- és presztízs-

növelés eszközévé,

mert ebben az eset-

ben a jelenség már az etnobiznisz jel-

lemző vonásait veszi fel magára. Az

erdélyi magyarság építkezésére szánt

összegek elosztására szakosodott

szervezetek jelenlegi szervezési-struk-

turális állapota színtiszta politikai ös-

szetételű az Illyés alkuratóriuma, a

Communitas és Progress alapítvá-

nyok kuratóriumai esetében, sőt az

ezekhez tartozó szaktestületek sze-

mélyi összeállítása esetén is a bizalmi

szempontok érvényesülnek inkább

(lásd azokat a személyeket, akik egy-

szerre több pénzelosztó testület tag-

jai), mint a szakmaiság.

Etnobiznisz, amelynek gyökerei

nem személyekben, hanem magában

a társadalom ellenőrzése alól kikerült

rendszerben van. Ez hamar utat tör

magának, ha nincs felettük is szá-

monkérési lehetőség. A civil szféra

aktív részvételének szerepe a rend-

szerben az kellene legyen, hogy anya-

gi források elosztásában illetékes ve-

zetőket önkontrollra, állandó érvelés-

re, álláspontjuk logikus kifejtésére,

döntéseik nyilvános megokolására és

szakmailag alapos előkészítésére,

esetenként a döntések korrekciójára

kényszerítse. Ez így jelenleg nem mű-

ködhet erkölcsileg korrekt keretek

között, annál is inkább, hogy hiány-

zik a pénzelosztással kapcsolatos kö-

zösség által is elfogadott szabályozás.

Az erdélyi magyar közösség által ti-

zenöt év alatt kitermelt politikai veze-

tés politikai és gazdasági hatalommal

rendelkezik a közösség fejlesztése ér-

dekében a két állam által biztosított

teljes anyagi-pénzügyi forrás felett.

Könnyedén előfordulhat, hogy for-

ráselvonással ellehe-

tetlenít, vagy fékez

számára nem rokon-

szenves szervezete-

ket, vagy éppen mél-

tánytalanul túlked-

vezményez biztosan

kiszolgáló szerveze-

teket, amelyeket majd

utólag ki is tüntet a

„jól végzett munká-

ért“. Sajnos, ez a je-

lenség gyakorlati e-

setekkel is példázha-

tó, azonban ennek a

cikknek a célja nem

az ilyen esetek feltá-

rása, ezt megtették,

megteszik mások.

A támogatási pén-

zek elosztásával kap-

csolatban a szakmai-

ság és a nyilvános-

ság állandó jelenlét-

ének kérdése vitat-

hatatlanul fontos, azonban ez a kér-

dés sem megoldott, vagy csak rész-

ben és formálisan igen. Vitáznunk

kell azonban a forráselosztás függet-

lenségéről, avagy függetlenítéséről

is. Tájainkon magyarországi mintára

próbáltak a közalapítványokhoz ha-

sonló rendszert kialakítani, de ebben

ott is, itt is vannak alaposan vitatha-

tó elemek. Egy nagy különbség azon-

ban létezik köztük: míg a magyaror-

szági közalapítványok összetételét

hatalmiak és ellenzékiek paritásos

részvétele az aktuális kormányzás-

nak és az ellenzéknek

legalább a politikai

egyensúlyát igyekszik

kialakítani, addig ná-

lunk a teljes egyszí-

nűség képlete áll fenn,

tehát semmilyen e-

gyensúlyhelyzetről

nem beszélhetünk.

Egy méltányos és

a közösség minden

területét átfogó érték-

teremtő forráselosz-

tás feltételezi, hogy a

pénzelosztást jelle-

mezze a függetlenség,

a szakmaiság és a

nyilvánosság. Egy egészséges támo-

gatási struktúra képviselete szakem-

berekből kéne álljon, amelyben a po-

litikum és a civil szféra képviselői

egyaránt részt vesznek. Pillanatnyi-

lag a politikum mindkét terület sze-

repkörét magára vállalta, s azon hite-

les szerepe helyett, hogy megszerzi a

közösség számára a lehető legna-

gyobb támogatási összegeket és ki-

dolgozza az elosztás működtetéséhez

szükséges szabályozást, hatalmi ön-

erőből kisajátítja annak elosztását is.

Ez a szereptévesztés viszont mélyen

sérti a szakmaiságot, mely egyetlen

garancia lehet a működtetési és fej-

lesztési prioritások érdemi érvényesí-

tésében. A nyilvánosságot úgy kell

biztosítani, hogy a pályázati lehetősé-

gekhez tartozó információkhoz és a

döntések megismeréséhez való hoz-

zájutás a közösség egyetlen érdekelt

tagjának igazságérzetét se szorítsa

háttérbe.

Éppen ezért kell a politikai és civil

szférának közösen gondolkodni a tá-

mogatási struktúra és szempontrend-

szer kérdéseiben. Természetesen a ci-

vil szféra régen egyetért a támogatási

rendszer reformszándékával, melyet

az RMDSZ újabban meghirdetett. E

szándék időszerűsége halaszthatat-

lan magának az RMDSZ-nek is, mert

az eddigi rendszer további fenntartá-

sával önmaga népszerűségét, tekinté-

lyét is veszélyeztetheti.

Tekintettel arra, hogy egy reform

esetén az egész támogatási rendszer

kulcskérdését, mégpedig a döntésho-

zás kérdését kell elsősorban megol-

dani, megreformálásra szorulnak a

döntéshozási struktúrák és azok mű-

ködési mechanizmusai. Az új rend

szakmaisága képes kell legyen olyan

projektek struktúrájának kialakításá-

ra, amely át tudja fogni a közösségi

igényt, mely ismeri, felméri és kielé-

gíti azt a közösségi kapacitást,

amelyre képes az erdélyi magyarság.

A magyar kisközös-

ségek jelenlegi alter-

natívája az egész tár-

sadalmat érdekeltté

tevő új elosztási

rendszer kialakítása,

valamint egy új fej-

lesztési projektstruk-

túra kidolgozása és

megvalósítása.

Legyen világosság,

legyen reform, mely

egyöntetűen a civil

szféra, az RMDSZ, és

így az egész magyar

közösség hasznát szol-

gálja.

Somai József

Romániai Magyar Közgazdász

Társaság – elnök


Ki dönti el, hogy fej-

lesszünk vagy fo-

gyasszunk, vagy pe-

dig mennyit fejlesz-

szünk vagy fogyasz-

szunk? Fejlesztési

programokra nincs

szervezett intéz-

ménystruktúra. Va-

jon ki gondolkozhat

ma a közösségek ér-

dekeinek az egészé-

ben? Valószínű, hogy

az önrendelkezésig,

autonómiáig nincs

kitől ezt elvárni.

Egy méltányos és a

közösség minden

területét átfogó

értékteremtő for-

ráselosztás feltétele-

zi, hogy a pénz-

elosztást jellemezze

a függetlenség, a

szakmaiság és a

nyilvánosság.

civil fórum16

Globálfasírt

A véletlen akaratából nemrég olyan

napot éltem át, amely ismét arra

kényszerített, hogy eltöprengjek az

úgynevezett globalizáció témakö-

rén, illetve a jelenkori civilizációs

fejlődés egészén s a hozzá kapcsoló-

dó különféle veszélyeken.

I.

Délután egy szupermarketben vásá-

roltam. Nagy volt, mint egy pályaud-

var; kicsit bolyongtam benne, s mint

mindig, most is elámultam az élelmi-

szerek sokféleségén és mérhetetlen

mennyiségén, amivel észrevétlenül is

arra kényszerítik az embert, hogy jó-

val többet vásároljon, mint amennyit

akart. Természetesen én is megadtam

magam: noha eredetileg csak egy kiló

almáért tértem be, mégis megrakott

kocsival távoztam. Egy kis csoma-

gocskát azonban, amely már a bevá-

sárlókocsimban volt, végül mégsem

vittem el. Amolyan félkész termék

volt: ízesített őrölt hús, amelyet elég

megsütni, s máris kész a fasírozott. A

húsféleségeknél ácsorgó idősebb el-

adó ugyanis felis-

mert, s azt tanácsol-

ta, hogy ne vegyem

meg. Nem is náluk

készül – mondta –,

hanem isten tudja,

honnan szállítják hoz-

zájuk (és nyilván az

egész áruházláncba),

s ki tudja, mi min-

dent őröltek bele. A

húst, leginkább talán

e derék ember iránti

u d v a r i a s s á g b ó l ,

visszatettem a polc-

ra, s megkérdeztem,

hol van ebben a vá-

rosban egy igazi

hentesüzlet, ahol a

szemem láttára da-

rálják le, amit szeret-

nék. Az úr egy összeesküvő tekinteté-

vel nézett szét, majd halkan ennyit

mondott: „Leradíroztak bennünket.“

Valaha tehát bizonyára hentes volt,

aki kissé megalázónak érezhette,

hogy öreg napjaira olyan termékek-

kel megrakott pult mögött kell ácso-

rognia, amelyeknek elkészítésében

nem vett részt. Ezek az élelmiszer-

áruházak lassan és észrevétlenül ki-

szorítják az apró boltok és árudák je-

lentős részét a falvakból és a városok-

ból. Kizárólag gazdasági szempont-

ból talán előnyösebb, ha a termelés és

az árusítás javarészt a nagy nemzet-

közi szervezetek védőszárnyai alatt

összpontosul, amelyeknek pénzük és

úgynevezett know-how-juk is van.

Csakhogy más szempontok is létez-

nek. Ugyanolyan fontosak, sőt talán

fontosabbak az előbbinél. Az utcákon

és a sarkokon, a falvak és a városok

piacterein található kis üzletek min-

dig a társadalmi élet afféle kicsi köz-

pontjai voltak. Ide jártak a szomszé-

dok, akik egymást és az eladót is is-

merték, általában váltottak pár szót, s

így ezek a boltocskák is egyfajta vi-

szonylagos társadalmi stabilitás meg-

testesítői voltak. Azáltal ugyanis,

hogy elősegítették a megnevezhető és

megismerhető emberi közösségek

fenntartását, részeivé váltak valami-

nek, amit röviden társadalmi önkont-

rollnak neveznék. Mi-

nél erősebb ez az ön-

kontroll, a társada-

lom annál nyilvánva-

lóbb módon képes

megőrizni az emberi

együttélés bizonyos

elemi normáit, s an-

nál kevésbé kénysze-

rül arra, hogy ezeket

sorozatban gyártott

törvényekbe és elő-

írásokba préselje, a-

melyeket végül már

csak a szakemberek

ismernek, s amelyek

ezért semmire sem je-

lentenek biztosítékot.

Nem állítom, hogy

pont a kisvállalkozás-

ok felszámolása idézi

elő az elidegenedést, s ezáltal az ag-

resszivitás és a bűnözés terjedését.

Azt állítom csupán, hogy ez a felszá-

molás szerves része a mindent átható

uniformizálásnak és elszemélytelene-

désnek, s hogy ez a fejlődési irány

egyértelműen káros az emberek er-

kölcsi világára, nem egy esetben pe-

dig új bűnözési formák kialakulásá-

hoz vezet.

Egyébként röviddel a szuper-

marketben tett látogatásom után Los

Angeles-i barátnőnkkel beszélget-

tem, aki most mondta el először, ho-

gyan halt meg a férje: egy fiatalem-

ber lőtte le egy mellettük elhaladó

autóból. Csak meg akarta mutatni a

barátainak, hogy nem fél. Merészelt

volna ilyesmit tenni, ha nem rejtette

volna el őt a modern nagyváros ano-

nimitása?

Bolygónk egyre több lakója él vá-

rosokban, a városok gigantikus agg-

lomerációkká nőnek, s ez óhatatla-

nul kihat az élet minden területére,

legyen szó akár a település tömeg-

vagy közösségi jellegéről, az urba-

nisztikai szerkezetről vagy a fo-

gyasztástól a szórakozásig mindenre

kiterjedő tömeges szervezettségről.

Az ember pedig civilizációs névte-

lenségbe, végül pedig egzisztenciális

magányba süllyed.

II.

A marxizmus és a kommunizmus

számos tekintetben az újkori civilizá-

ció szélsőséges megnyilvánulása,

pontosabban néhány vonásának el-

túlzása volt: a világot és az emberi lé-

tezést kizárólag racionális és materi-

ális szempontból vizsgálta, határtala-

nul hitt az úgynevezett általános tör-

vényszerűségekben s főleg azon ké-

pességünkben, hogy e törvényszerű-

ségeket fel tudjuk tárni, s így végső

soron mindent meg tudunk érteni.

Az a sziklaszilárd és gőgös meggyő-

ződés vezérelte, hogy az igazság

egyedüli birtokosaként kizárólagos

joga van arra, hogy mindenkinek az

életét megszervezze. Ez a kényelmes

alapállás csábítást és kísértést jelen-

tett, s volt idő, amikor számos kiváló

és tehetséges ember engedett e csábí-

tásnak, köztük az avantgárd építé-

szek több nemzedéke is. Sokan közü-

lük, a modernizmusba vagy magába

a kommunizmusba vetett hitüktől

vezérelve egy téveszme áldozataivá

... gazdasági szem-

pontból talán elő-

nyösebb, ha a terme-

lés és az árusítás ja-

varészt a nagy nem-

zetközi szervezetek

védőszárnyai alatt

összpontosul, ame-

lyeknek pénzük és

úgynevezett know-

how-juk is van.

Csakhogy más szem-

pontok is léteznek.

Havel alábbi eszmefuttatása teljes terjedelmében az Európai Utas c. magyarországi kiadvány 2005/2-es lap-

számában jelent meg. Az újraközlése mellett az egyszerű hétköznapok élményéből a globális társadalmi vál-

tozásokra rávilágító gondolatok szóltak. A globalizáció által gerjesztett olyan társadalmi változásokra világít rá,

amelyekkel nekünk, a civil életért küzdő személyeknek is számolnunk kell.


váltak: azt hitték, tudják, miként le-

het az építészet révén segítséget

nyújtani az emberiségnek az élet ra-

cionális, előnyös és igazságos meg-

szervezéséhez. Tévesen úgy gondol-

ták, hogy az lesz a

legcélszerűbb, s az

életminőség szem-

pontjából is a legjobb

megoldás, ha az em-

beri települések kü-

lönböző funkcióit el-

különítik egymástól.

Kezdetét vette tehát

a lakás és a munka-

hely, a bevásárlás és

a szórakozás, a zöld-

övezet és az ipar

szétválasztása. Lét-

rejöttek a zöldöveze-

tek, a sporttelepek, a

lakóhelyi és ipari ö-

vezetek, az üzletköz-

pontok, a hivatali

élet központjai, a vendéglátó- és szó-

rakoztatóipari negyedek, a kulturá-

lis központok, s végül a multicen-

trumok.

A fentebb vázolt építészeti gon-

dolkodásmód különböző, eseten-

ként kedvező, esetenként borzalmas

következményeit állandóan itt látom

magam körül, legyen szó akár a re-

ménytelenül komor lakótelepekről,

amelyeket a kommunizmus hagyott

ránk, akár a sorjázó szupermarke-

tekről, amelyeket a kapitalizmus ala-

kított ki hazámban, s amelyek hatal-

mas raktáraikkal és parkolóikkal

befurakszanak a még szabadon ha-

gyott tájba, s közben pazarló módon

tönkreteszik a termőföldet, sztyep-

péhez teszik hasonlóvá. Szeretném,

ha pontosan értenének: nem állítom,

hogy ezekért a beavatkozásokért ki-

zárólag a modern építészek felelő-

sek. Ez itt a mi civilizációnk, a mo-

dern – ha úgy tetszik, újkori – világ-

szemlélet terméke, az emberi gőg és

az egysíkú célszerűség vagy gazda-

ságosság kifejeződése, civilizációnk

materialisztikus jellegének a követ-

kezménye. Az avantgárd és modern

építészek koruk igényeinek tesznek

eleget, hozzátartoznak korukhoz, el-

sajátítják annak gondolkodásmódját,

kényszerűségből vagy önként teljesí-

teni akarják elvárásait, s ezért így

vagy úgy továbbgondolják, tovább-

fejlesztik azokat. S lám, kiismerhe-

tetlensége révén maga az élet bizo-

nyítja be, hogy – miként én is vallom

– a napjainkban követett út mennyi-

re nem egyértelmű: egyszer csak ki-

derül, hogy az emberek ott élnek

legszívesebben, s ott jönnek ki leg-

jobban egymással, ahol egyetlen

napszakban sincs halotti csend, ahol

a település különböző funkciói nin-

csenek egymástól szigorúan elvá-

lasztva, hanem ennek az ellenkezője

érvényesül – változa-

tos s olykor meglepő

módon pont az élet

kapcsolja össze eze-

ket a funkciókat, s

ezáltal olyan utcák és

utcácskák kialakulá-

sára ad lehetőséget,

amelyekben lakások

és irodák, az üzletek

és éttermek válta-

koznak egymással,

vagy olyasmi jön lét-

re, ami a természet és

az emberi település

közti egyértelmű ha-

tárvonalat még őrző

faluközösség emlé-

két idézi.

III.

[…] Amikor a városokban és a falvak-

ban a kis boltokhoz hasonlóan felszá-

molják a különböző közösségek tár-

sadalmi metszéspontját jelentő helyi

mozikat – s a nagyvárosok személy-

telen multiplexeire cserélik azokat –,

az végső soron nem más, mint újabb

durva és meglehetősen pusztító ha-

tású beavatkozás a társadalomnak

mint organizmusnak az életébe.

Hogyha továbbra is következetesen

ez az irányzat érvé-

nyesülne, akkor egy

szép napon a Cseh

Köztársaság összes

moziját egy mega-

hiper-szuper multip-

lexnek kéne felválta-

nia. Valakinek ez per-

sze rendkívül elő-

nyös lenne: már nem

kellene a filmteker-

cseket az országban

szétszállítania – elég

lenne az egyik helyi-

ségből a másikba vin-

ni, s még számos más

dolgon is takarékos-

kodhatna. Ismét azt

látjuk tehát, hogy ha

kizárólag a gazdasági

szempontokat vesz-

szük figyelembe, ak-

kor ez a megoldás

nagy előnyökkel jár-

na, mármint annak,

aki effajta mozit üzemeltetne. U-

gyanakkor viszont nagy szerencsét-

lenséget jelentene, s nem csupán a

nézők számára, akiknek sok-sok ki-

lométert kellene megtenniük egy-egy

esti mozilátogatás kedvéért. Minde-

nekelőtt az egyes közösségeket és ré-

giókat sújtaná, életükből ugyanis

újabb olyan tényező tűnne el, amely

sajátos arculatuk egyik alapvető ösz-

szetevője, emellett pedig a társada-

lom erkölcsi önkontrolljának az ösz-

tönzője. Talán még nyilvánvalóbb

lesz, hogy mire gondolok, ha ezt a

komor látomást kiterjesztem: képzel-

jük el, hogy egy tízmilliós országban

az összes polgárt egyetlen gigantikus

multiplex várja, ahol ráadásul örök-

ké ugyanazt a véget nem érő soroza-

tot vetítik, s a szerzők is mindig

ugyanazok – s van még egy giganti-

kus hipermarket, egy gigantikus

sporttelep és egy hatalmas ipari öve-

zet, ahol az ország egész ipara össz-

pontosul. Energiaellátásukról egyet-

lenegy óriásira növesztett atomerő-

mű gondoskodik. Ebben a célszerűen

és racionálisan megszervezett or-

szágban mi sem természetesebb,

mint hogy az összes lap is egyetlen

tulajdonos kezében van, aki maga

dönti el, hogy e tízmillió ember mit

tudhat a világról, s mit nem. Mit je-

lent valójában egy ilyen mértékű

központosítás? Lényegében véve to-

talitást. S amikor számtalanszor

hangsúlyoztam, hogy a kommuniz-

must a jelenkori civilizáció kegyetlen

karikatúrájának tartom, akkor töb-

bek között arra is gondoltam, hogy a

kommunista típusú politikai és gaz-

dasági diktatúra af-

féle görbe tükre csu-

pán annak a jelenko-

ri civilizációnak, a-

mely lényegéből fa-

kadóan egyfajta ész-

revétlen, rejtett és jól

álcázott diktatúra fe-

lé tart. Nevezhetjük

ezt a kartellek dikta-

túrájának, a reklám,

a fogyasztás, a nye-

reség vagy a korpo-

rációk egyeduralmá-

nak vagy bárminek.

Mindenképp ugyan-

arról a centralizációs

tendenciáról van szó,

vagyis a hatalom-

összpontosításról, a

monopolizációról, a

mindenre kiterjedő

egységesítésről, még

ha a végtelen sokszí-

nűség palástja leple-

zi is az egészet. A központosított vi-

lág groteszk vízióját egy ország hatá-

rai között keltettem életre. A gondo-

... az emberek ott

élnek legszíveseb-

ben, s ott jönnek ki

legjobban egymás-

sal, ahol egyetlen

napszakban sincs

halotti csend, ahol a

település különböző

funkciói nincsenek

egymástól szigorúan

elválasztva...

Az Európai Unió

általánosan elfoga-

dott és jóváhagyott

céljai közé tartozik,

hogy a bruttó nem-

zeti össztermék te-

kintetében utolérje

és megelőzze az

Egyesült Államokat.

Az állandó mozgás,

növekedés, változás,

haladás és fejlődés

eszméje kezdettől

fogva vezérelve az

euroatlanti civilizá-

ciónak.

civil fórum18

lataimat ihlető folyamat azonban

nem egy konkrét országhoz kapcso-

lódik, s végképp független az etnikai

hovatartozástól. Hogyha például a

világ legnagyobb autógyárai egyesí-

tik a vagyonukat, aligha fog bárkit is

érdekelni, hogy egy adott cég melyik

országban jött létre. Képzeljük el, mi

fog történni, ha egyszer majd kivétel

nélkül egyesülnek, s egyetlen autó-

gyár lesz az egész világon! Lehetsé-

ges, hogy ez nemcsak a tulajdonosok,

de ügyfeleik számára is roppant elő-

nyösnek fog bizonyulni. De vajon az

emberiségnek javára válik-e egy ilyen

lépés? Jó-e, ha egy ilyen közkedvelt

közlekedési eszköz gyártása egyetlen

társaság, mi több: egyetlen ember ke-

zében összpontosul? Nem vezethet-e

a gazdasági hatalom ilyen nagyfokú

koncentrációja földünk kormányai-

nak és lakóinak a zsarolásához? S lé-

nyegét tekintve nem jelentene-e újabb

brutális támadást az emberi faj sok-

színűsége ellen, olyan támadást, ame-

lyet nem az eredendő, hanem egy

központilag manipulált sokszínűség

zászlajával lepleznének? S végül nem

idézné-e elő mindez épp azt a ve-

szélyt, amelyről beszélek, tudniillik

az élet további uniformizálásának, az

emberi természet elnyomásának, s

végül a felelősségtudat folytatódó

meggyengülésének a veszélyét? Véle-

ményem szerint minden központosí-

tás veszedelmes. S attól tartok, ha ci-

vilizációnkban, a ma élő emberekben

nem újul meg gyökeresen a felelős-

ségtudat, akkor a legtökéletesebb mo-

nopóliumellenes törvény és a gazda-

sági élet legalaposabb szabályozása

sem lesz elegendő ahhoz, hogy ennek

a rejtett civilizációs fejlődési iránynak

egyszer s mindenkorra gátat vessen.

IV.

Az Európai Unió általánosan elfoga-

dott és jóváhagyott céljai közé tarto-

zik, hogy a bruttó nemzeti összter-

mék tekintetében utolérje és meg-

előzze az Egyesült Államokat. Az ál-

landó mozgás, növekedés, változás,

haladás és fejlődés eszméje kezdettől

fogva vezérelve az euroatlanti civili-

zációnak. Az újkori tudomány és

technika bámulatos fejlődése csupán

ennek az ősrégi – lényegét tekintve

talán keresztény – ideának a modern

változata.

Mindazonáltal bátorkodom leszö-

gezni, hogy a nyugati kormányok

nyílt vagy rejtett technokratizmusa

fölöttébb kétértelmű s ezért veszedel-

mes jelenség. Megtörténhet, hogy

minden mutató tökéletes és nagysze-

rű lesz, miközben fejlett világunkban

szinte lehetetlen lesz élni. Az élet mi-

nőségét ugyanis nem lehet kizárólag

mennyiségi jellegű gazdasági muta-

tókkal kifejezni. Előfordulhat, hogy

valaki közülünk olyan országban fog

élni, ahol szédületes ütemben nő a

bruttó nemzeti össztermék, ahol min-

den virágzik, a szupermarketek zsú-

folásig tele vannak áruval, az ország-

utakat elárasztják a kamionok, az

energia egyre olcsóbb, egyre többet

építenek, az ipari övezetek száma

egyre nő, a multiplexek mind na-

gyobbak, és mindenünnen szuggesz-

tív reklámokkal ostromolnak ben-

nünket – s közben minden érdektelen

lesz és sivár, üres és lélektelen, csú-

nya és színlelt, sokfélesége dacára is

végtelenül egyforma. Az emberek pe-

dig egyre idegesebbek, csalódottab-

bak, magányosabbak és szomorúb-

bak lesznek. Nincs a kezemben sem-

miféle útmutatás arra, miképp lehet

földünkön széppé, mindenki számá-

ra vonzóvá tenni az életet. Annyit tu-

dok csupán, hogy megbocsáthatatla-

nul felfuvalkodott az, aki azt hiszi,

hogy kezében van ez az eszköz, s az

nem más, mint a gazdasági mutatók

mechanikus és tételesen kimutatható

növekedése.

V.

Emberek milliói élnek a világon, akik

örülnének, ha hetente legalább egy-

szer vehetnének maguknak egy

„globálfasírtot“ valamelyik szuper-

marketben, és olyanok, akik valahol

a sárban tengődnek, s legfeljebb ál-

modhatnak arról, hogy van lakásuk –

legyen az bár a létező legrosszabb

panelházban a kommunizmus örök-

ségeként ránk maradt valamelyik la-

kótelepen. S alighanem szerfölött

boldogok lennének, ha legalább egy-

szer az életben jegyük volna egy

multiplexbe. Sokszor találkoztam,

beszélgettem ilyen emberekkel. Ter-

mészetesen üdvözlöm és támoga-

tom, ha a fejlett világból találmányo-

kat, műszaki berendezéseket, árut és

tőkét küldenek földünk kevésbé fej-

lett régióiba – de csak akkor, ha ezzel

valóban az emberek szükségleteit

elégítik ki, s nem kétes hírű vezetők

zsebeit tömik tele. Félek azonban at-

tól, hogy közben azokat az ellent-

mondásokat is exportáljuk, amelye-

ket civilizációnk rejt magában. Gya-

kori jelenség ugyanis, hogy más tér-

ségekben és más körülmények között

éppen a mi euroatlanti kiváltságaink,

szokásaink, szabályaink és elképze-

léseink exportja idéz elő – közvetve

vagy közvetlenül – súlyos problémá-

kat. S ha ezek összeadódnak, előbb

vagy utóbb planetáris katasztrófához

vezethetnek. Nemcsak emiatt, de

emiatt is az eddigieknél nagyobb fi-

gyelmet kellene fordítanunk ezekre a

gondokra.

Václav Havel

Cseh Köztársaság –

volt köztársasági elnök

G. Kovács László fordítása

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül


Folyó év augusztus 23-án a Nyikó

mentén – akárcsak más udvar-

helyszéki településeken – ember-

emlékezet óta nem látott árvíz tette

tönkre több ezer ember életének mun-

káját. A tizenhat halálos áldozatot is

követelő árvíz óriási anyagi károkat

okozott. A közvetlen kárvallottak szá-

ma meghaladja a kétezret, azonban a

mezőgazdasági károk által az érintett

falvaknak majdnem teljes lakossága

árvízkárosultnak tekinthető. A szóban

forgó településeken sok családi hajlék

lakhatatlanná vált vagy súlyosan

megrongálódott. Rengeteg sütőház,

házi műhely, csűr, istálló és más mel-

lékhelyiség összeomlott; állatokat,

személygépkocsikat, mezőgazdasági

gépeket ragadott el az ár, több ezer

hektáron tönkretette a termést, ugyan-

akkor nagy mennyiségű betakarított

gabonát és takarmányt elsodort a rak-

tárakból. Az árvíz nem kerülte el a

középületeket sem: templomokat, is-

kolákat, művelődési és közösségi há-

zakat rongált meg, ugyanakkor hidak

és teljes útszakaszok váltak átmeneti-

leg járhatatlanná.

Az árvíz pusztítása által kiváltott

hatás óriási volt. Szavakkal nem lehet

kifejezni azok gyászát, akik elveszítet-

ték családtagjaikat. Lelkileg nehéz lesz

feldolgozni a halálfélelmet, amely több

száz személyt közvetlenül érintett.

Hetekkel az árvíz után eljutott hoz-

zám egy megrázó tartalmú rövidfilm,

amelyet egy tizenéves gyermek készí-

tett az árvíz lezajlása közben a saját

fényképezőgépével. A félperces felvé-

telt egyfajta búcsúüzenetnek szánta a

családja részéről, akik a riasztó mér-

tékben növekvő víz elől a padlásra

menekültek: „Itt […] beszél Székely-

szentmihályról. Vége… A világvége

eljött. Ennyi. Ha valakik megtalálják,

emlékezzenek ránk.“ Hála Istennek,

ez a család túlélte az életveszélyt és

most, hónapokkal az árvíz után, velük

együtt nemcsak az áldozatokra emlé-

kezünk kegyelettel, hanem az árvíz

másnapjától kibontakozó, példátlan

közösségi összefogás-

ra is visszatekinthe-

tünk. Bizony, azok-

ban a napokban és he-

tekben rengetegen si-

ettek az árvízkárosul-

tak segítségére, igye-

kezve adományaik-

kal, önkéntes munká-

jukkal hozzájárulni a

felépüléshez. A Szé-

kelyföldről, Erdély más vidékeiről, Ma-

gyarországról, az amerikai egyesült

államokbeli unitárius-univerzalista

gyülekezetekből és a világ más orszá-

gaiból számtalan embertársunk hall-

gatott a lelkiismeret szavára. Köszö-

net érte mindenkinek!

A következőkben írásom szemé-

lyesebb hangvételt ölt, ugyanis azt

próbálom összefoglalni, aminek vala-

mennyire én is részese voltam. Az Or-

szágos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet

(ODFIE) folyó év augusztus 18. és 21.

között Kobátfalván szervezte meg évi

csúcsrendezvényét, a XXIX. Erdélyi

Unitárius Ifjúsági Konferenciát. A két-

százharminc fiatal részvételével lezaj-

lott rendezvény előkészítésében és ki-

vitelezésében a helybeli faluközösség

példás módon nyújtott segítséget

(adománygyűjtés, szállásbiztosítás,

konyhaszolgálat, más szervezési fel-

adatok ellátása stb.). A konferencia

utóélete az árvíz előtti órákig tartott

Kobátfalván. Augusztus 23. napjának

délutánján a közeljövőbeni viszontlá-

tás reményében bú-

csúztam el mindazok-

tól, akikkel az előző

hetek közös szervezé-

si munkája barátokká

kovácsolt össze. Nem

sejtettük, hogy a Nyi-

kó mentén új időszá-

mítás kezdődik, és mi

már másnap találko-

zunk.

Az árvíz másnapján Segesvárról

fordultam vissza, annyi kenyérrel és

vízzel, amennyi az ODFIE személy-

gépkocsijában elfért. Útközben értesí-

tettem néhány egyletvezető-társamat

a kialakult helyzetről, kérve őket,

hogy mihamarabb térjenek vissza a

Nyikó mentére. A helyszínen elsőként

Szombatfalvi József esperessel, a Szé-

kelykeresztúri Unitárius Egyházkör

vezetőjével és Bán Gagyi János kobát-

falvi tanárral találkoztam, majd né-

hány helybeli fiatallal nekifogtunk a

gyorssegélyezésnek. Közben telefonos

CivilKurázsi

Bár nap mint nap civil szervezetekben dolgozunk, ahol az összefogás, a közös célért való összehangolt

munka, az együttműködés ad erőt nekünk, elbizonytalanodunk… A különböző elkeserítő társadalmi történések,

a közvetlen közelünkben megtapasztalható érdekharcok, önző megnyilvánulások néha megfogalmazzák bennünk

a kérdést: milyen közösséget szolgálunk? Hol vannak a közösségi értékek? Egyáltalán melyek a mai közösségek

értékei? Elbizonytalanodásunkban lankad a lelkesedésünk, amely a civil szférában való tevékenykedésünket

élteti. Olykor magunkra maradottan érezzük magunkat ezzel a lelkesedéssel, mert nem kapunk megerősítést. De

nem vagyunk egyedül, van példát adó CIVIL KURÁZSI az emberekben. Új rovatunkkal ennek szeretnénk egy-egy

példáját bemutatni, hogy itt álljon fehéren-feketén: van közösségi összefogás, van alulról szerveződő megmoz-

dulás, amely csodálatos erővel tud hatni, és dicséretes eredményeket tud felmutatni.

Árvíz utáni krónika

„Itt […] beszél Szé-

kelyszentmihályról.

Vége… A világvége

eljött. Ennyi. Ha va-

lakik megtalálják,

emlékezzenek ránk.“

civil fórum20

úton megkezdtük kapcsolatrendsze-

rünk mozgósítását a segélyezésre és a

takarítási munkálatokra. Napközben

megkerestem azokat a személyeket,

akikről feltételeztem, hogy a környező

falvakban kézbe veszik a szervezés irá-

nyítását, és közösen gyorsfelmérést ké-

szítettünk az árvízkárosultak létszá-

máról, a lakhatatlanná vált házakról,

valamint a legsürgősebb igényekről.

Estére kirajzolódott a legfontosabb ten-

nivalók köre, és kezdtek kialakulni a

helybeli szervezőcsapatok is.

Az adományok fogadására két

épületet jelöltünk ki: a kobátfalvi álta-

lános iskolát és a siménfalvi unitárius

paplakot. Mindkét helyszínen külön

felelősei voltak az adományok fogadá-

sának, nyilvántartásba vételének, lepa-

kolásának, az adományok neme sze-

rinti csoportosításának. Az adományo-

zóknak igyekeztünk köszönetet nyil-

vánítani, elkértük az elérhetőségüket,

és felvázoltuk számukra a további igé-

nyeket. Egyes szállítmányokat átme-

netileg raktároznunk kellett, miközben

összeállítottuk a családonkénti segély-

csomagokat. Az adományok célba jut-

tatását az egyes településeken a helyi

adottságok (árvízkárosultak száma és

lakóhely szerinti szétszórtsága, a ren-

delkezésre álló szállítóeszközök, a

helybeliek szervezőképessége stb.)

alapján különböző módon biztosítot-

tuk. Néhány településen szinte min-

dent házhoz szállítottuk, máshol pedig

az árvízkárosultakat hívtuk a megha-

tározott ütemterv szerinti szétosztásra.

Mindkét esetben folyamatosan frissí-

tettük az általános igénylistát, és lehe-

tőségeink szerint figyelembe vettük a

sajátos szükséghelyzeteket is. A simén-

falvi paplakból a helybeli és a rugon-

falvi árvízkárosultakhoz igyekeztünk

eljuttatni az adományokat, míg a

kobátfalvi iskolából a székely-

szentmihályi, nagykadácsi, kiskadácsi

és kobátfalvi rászorulókat segélyeztük.

Gyorsfelmérésünk alapján a két köz-

pontból segélyezett árvízkárosultak

tényleges rászorultságának aránya 40-

60% volt, amit az adományszállítmá-

nyok egy részének átvételekor, illetve

a fennmaradó rész továbbirányítása-

kor figyelembe vettünk.

Szervezőcsapatunk más alkalmas

tagjai a takarítási és helyreállítási mun-

kálatokat irányították. Az első két hét-

ben naponta többtucatnyi önkéntes ér-

kezett kétkezi munkára. Egy részük

előzetes hívás és jelentkezés nélkül jött,

mások pedig kérésünkre. A csíkszere-

dai katonai egységtől is általában har-

mincan álltak a rendelkezésünkre. A

takarítási munkálatok gyors elvégzésé-

hez sok erőgépre és szállítóeszközre

lett volna szükségünk. A szegényes he-

lyi lehetőségeket néhány támogatónk

segítségével sikerült valamelyest kiegé-

szíteni. Az önkéntes munkacsoporto-

kat, valamint a rendelkezésünkre álló

erőgépeket és szállítóeszközöket a tele-

pülések között, illetve azokon belül

úgy osztottuk be, hogy munkájuk

együttes eredményessége – a működé-

si területünk egészét tekintve – a lehető

legnagyobb legyen. A rendelkezésünk-

re álló adatok alapján esténként elké-

szítettük a másnapi munkatervet, ame-

lyet a tudtunk nélkül érkező önkénte-

sek száma és felszereltsége alapján reg-

gelente pontosítottunk. Ez a tervszerű-

ség pl. Kobátfalván azt eredményezte,

hogy az erőgépek, a szállító járművek

és a melléjük beosztott munkacsoport-

ok nem keresztezték egymás útját, ha-

nem a falu felső végétől kezdődően a

főút két oldalán többnyire párhuzamo-

san haladtak lefele a házak, udvarok és

sáncok takarításával, az iszap, a szemét

és az épületromok elhordásával. A le-

hetőségek szerint a szivattyúkat és a

vízpumpákat is hasonló tervszerűség-

gel üzemeltettük. Voltak önkéntesek és

hivatásos gépészek, akik több napig

maradtak a Nyikó mentén, így termé-

szetesen gondoskodnunk kellett az ét-

keztetésükről és a szállásukról, akár-

csak a nem helybeli szervezők eseté-

ben. Amint utaltam erre, minden este

szervezési megbeszéléseket tartot-

tunk, amelyeken kiértékeltük az aznapi

fejleményeket, a két központunk rak-

tárállományát egyeztettük, számba

vettük az újabb tennivalókat, és átnéz-

tük a csoportokra, illetve személyekre

szabott szervezési forgatókönyvet.

Mindez eléggé időigényes volt, főleg az

első napokban, amikor esténként nem-

csak a kobátfalvi „hadiszállásunkon“,

hanem másik két faluban is munka-

ülést tartottunk.

A nyári árvizek utáni szokásos jár-

ványveszély kialakulását megelőzen-

dő, az illetékes szerveknél rendszere-

sen szorgalmaztuk a szükséges védő-

oltások beadását és más közegészség-

ügyi tennivalók ellátását (pl. az állat-

tetemek összeszedését). Jövendőbeli

árvizek esetében kulcsfontosságú lesz

erre is hatékonyan felkészülni!

Szervező munkánk fontos részét

képezte a kapcsolattartás a visszatérő

adományozókkal és a támogató szán-

dékú érdeklődőkkel, az írott és elektro-

nikus sajtó képviselőivel, a miénkhez

hasonló szervezőcsapatokkal, a hivata-

los hatóságokkal, intézményekkel, és

általában mindazokkal, akik bármilyen

jellegű segítséget felajánlottak, illetve

akiktől mi kértünk meghatározott se-

gítséget. Az árvíz okozta károk alap-

adatait, az általános helyzetképet és a

legszükségesebb igényeket tömören

összefoglaltuk, s azt három nyelven,

felhívásszerű szóróanyagként terjesz-

tettük. A súlyosabb károkat szenvedett

családok és középítmények helyzetéről

fényképes adatlapokat készítettünk.

Tehát adományszervezői tevékenysé-

günk és az illetékesekkel való kapcso-

lattartásunk folyamatos volt.

Lássuk hát, milyen fajta adomá-

nyokat kértünk, mit hoztak a legin-

kább a kezdeti időszakban: ivóvizet,

kenyeret és más alapélelmiszereket,

fertőtlenítő- és tisztítószert, matracot

és takarót, ruházatot, gumicsizmát, al-

kalmi munkaeszközöket, konyhai kel-

lékeket stb. Egyes adományozók napo-

kon át meleg ételt biztosítottak az ár-

vízkárosultaknak. A további hetekben


az előbbiek helyét fokozatosan átvet-

ték a gabonafélék, az épület- és építő-

anyagok, a tanszerek, a bútorok, vala-

mint a különféle háztartási gépek és

eszközök. Mivel a természetbeni ado-

mányok helyszínre szállítása kisebb-

nagyobb költséggel járt, természetesen

a pénzadományok gazdaságosabbak

voltak. A ránk bízott, nem célirányos

pénzadományokat vásárlási utalvá-

nyok formájában osztottuk ki, ame-

lyekből az egyes árvízkárosult csalá-

dok az őket ért kár mértékének egye-

nes arányában részesültek. A vásárlási

utalványok kibocsátásakor figyelembe

vettük azokat a korábbi segélyeket,

amelyek a mi közvetítésünkkel vagy

legalábbis a tudtunkkal jutottak el az

egyes családokhoz. A családi károk fel-

mérése egy 121 rovatot tartalmazó űr-

lap segítségével történt, amellyel nyil-

vántartásba vettünk minden számotte-

vő házkörüli és mezőgazdasági kárfé-

lét. Fontosnak tartom megjegyezni,

hogy a ránk bízott pénzsegélyek és ter-

mészetbeni adományok szétosztása-

kor az árvízkárosultak között sem

felekezeti, sem faji alapon nem tet-

tünk különbséget. (A Pap Jenő, nyikó-

malomfalvi tanár által szerkesztett kár-

felmérő űrlap a www.arviz.net honla-

pon az érdeklődők rendelkezésére áll.)

Amint az első két hét elsősegélysze-

rű tevékenységei alábbhagytak, a hely-

reállítási és újraépítési tennivalók ke-

rültek előtérbe. Megrongálódott csalá-

di házak és középületek kisebb-na-

gyobb javítási munkálataihoz próbál-

tunk segítséget közvetíteni. Néhány

nagyobb lélegzetvételű, kimondottan

házépítésre szánt adomány csoportosí-

tásával a legrászorultabb családoknak

új házakat álmodtunk. Amikor annyi

felajánlás állt már a rendelkezésünkre,

hogy egy ház alapjának beöntéséhez

elégnek tűnt, nem haboztunk az alap-

ásás megkezdésével. Egyrészt az év-

szak is sürgetett, hiszen állítólag

„ősszel csak a bolondok építenek“ –

amint ezt egyesek „biztatólag“ tudo-

másunkra adták –, ugyanakkor joggal

számítottunk arra, hogy ha nekifo-

gunk a házépítésnek, akkor nagyobb

eséllyel sikerül újabb támogatókat

megnyernünk. Számításunk beigazo-

lódott, így jelenleg négy új családi ház

építését irányíthatjuk. Miközben az

idő szorításában még az is megtörtént,

hogy műszaki terv nélkül emelkedtek

a falak, azzal a komoly elvi kérdéssel

szembesültünk, hogy a Nyikó menti

falvak építészeti örökségét mennyiben

sikerül érvényesítenünk? Sajnos, nem

dönthettünk szívünk szerint, vagyis a

hagyományos faházak mellett. Lehető-

ségeinket többek között az is korlátoz-

ta, hogy mindenik házat árterületre

voltunk kénytelenek építeni, így a va-

lószínűleg újra bekövetkező árvizekre

való tekintettel a biztonsági szempont

volt az elsődleges.

Már az első napokban nyilvánvaló-

vá vált, hogy azt, amit órák leforgása

alatt elpusztított az árvíz, csak hosszú

hónapok közös összefogása révén le-

het valamiképpen helyrehozni. Ennek

érdekében szervezőcsapatunk szep-

tember 5-én átalakult segélyező bizott-

sággá, amely Kobátfalva, Székely-

szentmihály, Nagykadács és Kiska-

dács kárvallottjainak hosszú távú meg-

segítését tűzte ki célul, elsősorban az

adományszervezés és méltányos alapú

célba juttatás, valamint a családi házak

és középítmények helyreállítása, újjá-

építése területén. A siménfalvi önkor-

mányzati hivatal „talpraállásával“ és

megerősödésével egyidejűleg szep-

tember elején a községközpont segé-

lyezési munkálataiból fokozatosan

visszavonultunk. Azóta Siménfalván a

közigazgatás vezetői, valamint a hely-

beli unitárius és református egyház-

községek elöljárósága irányítja a szer-

vezést, mi pedig a „felső“ négy falura

összpontosítunk.

A bizottság tagjai az egyes falvak-

ban tevékenykedő főszervezők, az

egyházi hatóságok, az ODFIE, vala-

mint az árvízkárosultak képviselői.

Munkánkba természetesen másokat is

bevontunk. Önszerveződő bizottsá-

gunk szorosan együttműködik a kör-

nyékbeli árvíz sújtotta településeken

tevékenykedő, hasonló szervező cso-

portokkal, a területileg illetékes simén-

falvi önkormányzati hivatallal, külön-

böző segélyszervezetekkel, egyházak-

kal, közintézményekkel és minden se-

gítő szándékú magánszeméllyel.

Az általános adományszervezői, se-

gélyezési és házépítő tevékenységünk

folytatása közben további falugyűlése-

ket tartunk, amelyeken az árvízkáro-

sultak és bárki más részt vehet, vélemé-

nyezhetik munkánkat, megfogalmaz-

hatják panaszaikat és javaslataikat. Ez-

által lehetőség nyílik a közvetlen tájé-

koztatásra és párbeszédre, így az eset-

leges félreértések tisztázódhatnak, és a

segélyezés nyomán egyesekben alapta-

lanul kialakult méltánytalanság-érzet

megszűnhet. Szakemberek bevonásá-

val a továbbiakban fokozottabban oda

kell figyelnünk az árvízkárosultak

lelkigondozására is, mert a borzasztó

élmények által okozott lelki sebek talán

így könnyebben enyhülnek. Ilyen vo-

natkozásban emlékezetes marad az Er-

délyi Unitárius Egyház teljes elöljárósá-

gának és több mint félszáz papjának la-

pátos-vedres, de ugyanakkor lelkigon-

dozói jelenléte az árvízkárosultak köré-

ben szeptember 2-án, akárcsak Tőkés

László püspök úr másnapi körútja, és az

általuk tartott vigasztaló, hiterősítő is-

tentiszteletek sora.

A közösségi összetartozást és a

közhangulatot közművelődési előadá-

sok szervezésével próbáljuk kedvező-

en befolyásolni, így a közeljövőben né-

pi táncbemutatókat, régizene-előadá-

sokat és verses-zenés műsorokat szer-

vezünk több helyszínen. Támogató-

inkkal együtt tavasszal nekifogunk

Kobátfalva központjának felújítási

munkálataihoz, a helybeli óvoda- és is-

kolaépület átalakításához, a Bodolló

nevű csermely medrének szabályozá-

sához. Kiskadácsban imaházat és új fe-

deles hidat szeretnénk építeni, Szé-

kelyszentmihályon pedig a faluköz-

pont rendbetételéhez járulunk hozzá.

Az anyagi feltételek biztosítása mellett

Lassan már négy hónapja annak,

hogy a hagyományosan meg-

rendezett civil konferencia ven-

dégei mosolygós arccal és otthonosan

léptek be a Bethlen Kata Diakóniai

Központ épületébe. Várakozással, ér-

deklődéssel jöttek el a civilek erre az

eseményre. Sokan voltunk, de keve-

sebben mint tavaly. A jelenlevők ezt

korán észrevették, és a plénum elő-

adásaival kapcsolatos beszélgetés al-

kalmával ennek az észrevételnek han-

got is adtak. A rendezvény témája ke-

rült a figyelem középpontjába. Az el-

hangzott vélemények szerint egyesek

azért nem jöttek el, mert már nem

hisznek a közösségi önrendelkezés

megvalósíthatóságában, mások azért

nem, mert ők az erről való beszélge-

tést nem tartják hatékonynak, ők már

dolgoznak ezen. A jelenlevők – e be-

sorolás szerint – pedig azok, akik hisz-

nek benne, és közösen akarnak tenni

érte, akik úgy érzik, igenis beszélni

kell erről a magunk civil szervezetei-

nek a megfontolásából. Stratégiai elő-

relépés nem történt, de nem is ez volt

a célja a rendezvénynek.

Ion Olteanu, a Master Forum el-

nöke előadásában, mely a romániai

civil szervezetek és az EU-s csatlako-

zás kapcsolatáról szólt, hasznos in-

formációkkal szolgált egyrészt az EU

alapdokumentumairól, főként azok-

ról, amelyek a civil szervezetek szá-

mára igencsak fontosak. Másrészt azt

a folyamatot mutatta be, amely révén

az EU a civil szervezetekkel konzul-

tál. Harmadrészt pedig azokról az in-

formációs forrásokról számolt be,

amelyek a rendelkezésünkre állnak,

ha az EU civil szervezeteiről, avagy

az EU és a civil szervezetek kapcsola-

táról szeretnénk többet megtudni.

Kolumbán Gábor, a Civitas Ala-

pítvány elnöke előadásában A közös-

ségi önkormányzás esélyeiről elmél-

kedve visszatekintett a '89 után tör-

téntekre. Az autonóm közösség kér-

dése és a közösségi önrendelkezés

fogalmai az RMDSZ '90-es évek do-

kumentumaiban és vitáiban jelent-

keztek. A civil szervezet kezdetben

megfogalmazott törekvésétől a nap-

jainkban létező képviseleti párt mű-

ködéséig néhány fontosabb forduló-

pontot emelt ki, amelyek ezt a válto-

a közmunkában való részvételre is

számottevő felajánlásaink vannak:

nemcsak Erdélyből és Magyarország-

ról jelentkeztek előre,

de még az amerikai

egyesült államokbeli

unitáriusok részéről

is csoportosan jelez-

ték jövőbeli kalákázá-

si szándékukat. Köz-

ben nyomatékosan

szorgalmazzuk a

Nyikó-meder szabá-

lyozását, ugyanakkor

felajánlottuk együtt-

működésünket a kü-

lönféle árvíz-, tűz- és

polgárvédelmi tenni-

valók felmérésére,

valamint a lakosság ilyen irányú felké-

szítésére nézve. A tapasztalatcsere és a

tervek összehangolása az előbbi terü-

leteken kulcsfontosságú, ezért részt

veszünk minden ezt szolgáló kezde-

ményezésben.

Háromhavi tevékenység után ide-

jét éreztük annak, hogy

eredményeinkről és jö-

vőbeli terveinkről be-

számoljunk mindazok-

nak, akik velünk eg-

yüttműködve nagy-

mértékben hozzájárul-

tak a Nyikó menti ár-

vízkárok enyhítéséhez.

Bizottságunk nyilvános

tevékenységi beszámo-

lójára meghívtuk mind-

azokat, akik (1) kitün-

tettek bizalmukkal ak-

kor, amikor adománya-

ik célba juttatását ránk

bízták, (2) akik a szervezésben, tapasz-

talatuk megosztásával segítettek, vala-

mint (3) akik tevékenységünket kap-

csolatrendszerük útján vagy a média

által tették hatékonyabbá. Tevékeny-

ségünk és terveink véleményezése, ta-

pasztalatunk közös kiértékelése és jö-

vőbe mutató javaslatok megfogalma-

zása által e rendezvény résztvevői

mind hozzájárultak munkánk sikere-

sebb folytatásához.

Befejezésül a gondviselő Istenhez

fordulok, arra kérve őt, hogy őrizzen

meg mindenkit világszerte a pusztító

természeti csapásoktól, azonban ha el-

kerülhetetlenül sor kerül ilyenekre,

rendeljen ki olyan jó szívű adományo-

zókat, önkéntes munkásokat és szer-

vezőtársakat, amilyeneket 2005 szo-

morú augusztusában és a következő

hónapokban számunkra megadott!

Szabó László

ODFIE – elnök


civil fórum22

Már az első napok-

ban nyilvánvalóvá

vált, hogy azt, amit

órák leforgása alatt

elpusztított az

árvíz, csak hosszú

hónapok közös

összefogása révén

lehet valamiképpen

helyrehozni.

Beszámolók

VII. CIVIL FÓRUM 2005

Ahol a civilek összefognak2005. szeptember 9-10., Kolozsvár, Bethlen Kata Diakóniai Központ

Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés



zást kísérték. Talán éppen ennek a

folyamatnak köszönhető, hogy a ro-

mániai magyar civil társadalom az

idők folyamán megerősödött. Az Eu-

rópai Unióhoz való csatlakozás a-

zonban a civil szervezetek szabad-

ságfokát csökkenteni fogja. És jelen-

leg a romániai magyar civil szféra és

az RMDSZ egymáshoz való viszonya

nem a civil társadalom megerősödé-

sét szolgálja. Az előadó elsősorban az

RMDSZ és a civil társadalom külön-

válásának szükségességét hangsú-

lyozta, ugyanakkor rávilágított né-

hány olyan lehetőségre, teendőre,

amely civil szféránkra vár: a román

civil társadalommal való kapcsolat-

tartás, együttműködés, a nemzetközi

kapcsolatok építése és a romániai fej-

lesztési terv kidolgozásában való

részvételünk. A jövőnket ezen teen-

dők mentén biztosíthatjuk.

Dr. Papp Kincses Emese, a Sa-

pientia Erdélyi Magyar Tudomány-

egyetem oktatója (Csíkszereda) elő-

adásában a kultúra fontosságát hang-

súlyozta: „a kultúra általánossága

magyarságunkban lesz konkrét, ma-

gyarul leszünk emberek, ezeréves

kultúránk a magyar nép fejlődéstör-

ténete is egyben.“ Kultúránkban ra-

gadható meg önazonosságunk. Ezt a

kultúrát azonban a jelen társadalmi

jelenségek, a globalizáció nem kerüli

el. Sőt a kulturális globalizáció már a

gazdasági globalizáció előtti jelen-

ség. Új korszakba lépett az emberi-

ség, amelyben nem lehet a régi mó-

don élni, meg kell tanulnunk eliga-

zodni ebben a közegben. Papp Kin-

cses Emese arra hívta fel a figyelmet,

hogy: „A globalizációhoz nem úgy

célszerű közelíteni

mint fenyegetéshez,

amely köztudottan

félelmet kelt és lebé-

nít, hanem mint esély-

hez, lehetőséghez, a-

mely aktív cselekvés

mellett a javunkra ak-

názható ki.“ A global-

izációs folyamatok kö-

zepette a civil szféra

aktív szerepe abban

teljesedhet ki, hogy

felvállalja „a nemzeti

identitás és a magyar

kultúra védelmezé-

sét, ápolását és to-

vábbadását, a virtuálisan létező kö-

zösségi és erkölcsi értékkódexünk

fenntartását.“

Jagasics Béla, az Ifjúsági, Család-

ügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi

Minisztérium Civil Kapcsolatok Fő-

osztályának főosztályvezető-helyet-

tese a Magyarországon kialakult

Nemzeti Civil Alapprogram műkö-

déséről számolt be a hallgatóságnak.

A plenáris előadások után került

sor – az előző évi konferencia részt-

vevőinek visszajelzéseit figyelembe

véve – az előadók rész-

vételével az előadá-

sokhoz fűződő kér-

désfelvetések megvi-

tatására. Érdekes kér-

dések merültek fel.

Többek között Ion

Olteanuhoz – aki kor-

mánynak is dolgozott

– intézte a hallgatóság

azt a kérdést, hogy

Romániában kialakít-

ható-e egy, a magyar-

országihoz hasonló

Nemzeti Civil Alap-

program? Elviekben

van esély rá – hang-

zott a válasz.

A plénum munkálatait este Civil Bál

zárta, melyet a Kis Bogáncs Néptánc-

csoport értékes előadása nyitott meg.

Másnap, a hagyományos szerve-

zési formához híven tíz szekcióban -

egyházi, építészeti örökségvédelem,

gazdasági, ifjúsági, környezetvéde-

lem, média, művelődés, oktatási,

szociális és szórvány – folytatódott a

közös munka.

A második nap egyik kiemelkedő

eseménye volt az Elvek és szabályok

a hazai támogatási rendszerben té-

májú tematikus tanácskozás. A ta-

nácskozáson az Illyés Közalapítvány

Romániai Alkuratóriuma képvisele-

tében Kelemen Hunor, a Communi-

tas Alapítvány képviseletében Szép

Gyula vett részt.

Mindketten bemutat-

ták, hogy hogyan

működik a rendszer a

pályázati kiírások

megfogalmazódásá-

tól a pályázatok elbí-

rálásán keresztül az

elszámolásokig. Az

előadásokat követően

a hallgatóság papírra

rögzített kérdéseire

adtak választ a meg-

hívottak. A válasz-

adás előtt Dáné Tibor

Kálmán, az Erdélyi

Magyar Közművelő-

dési Egyesület ügyvezető igazgatója

a Nemzeti és Kulturális Örökség Mi-

nisztériumának egy új pályázati le-

hetőségével ismertette meg a hallga-

tóságot, mely a határon túli közmű-

velődés támogatását célozza meg.

Idén e pályázati program Brassai Sá-

muel nevét viseli. Az erdélyi pályáz-

tatás lebonyolítására a NKÖM az

EMKE-t kérte fel. 21,5 millió forint fe-

lett rendelkezhetett idén Erdély. Ez a

támogatás programcentrikus. Dáné

Tibor Kálmán, arra hivatkozva, hogy

lehetősége van rálát-

ni úgy az Illyés Köz-

alapítvány Romániai

Alkuratóriumának,

mint a Communitas

Alapítvány közmű-

velődési támogatásá-

ra és a NKÖM ezen

új, szintén közműve-

lődési támogatására,

azt a javaslatot fogal-

mazta meg, hogy mi-

vel a Communitas és

a NKÖM pályázatok

program-centrikus

pályázatok, jó volna,

ha az Illyés Közala-

pítvány Romániai Alkuratóriu-

mának a közművelődési kiírását át

lehetne csoportosítani a közművelő-

dési civil szervezetek infrastruktúrá-

jának a támogatására.

Az IKA Romániai Alkuratóriuma

és a Communitas Alapítvány képvi-

selőihez megfogalmazott kérdések

között szerepeltek: az elbíráló bizott-

ság összeállására, az elbírálási szem-

pontokra, az alkalmazott űrlapokra,

az elkülönített alapokra vonatkozó

kérdések. A beszélgetést Sebestény

István, a magyarországi Civitalis

Egyesület elnöke moderálta.

A válaszokból úgy tűnt, hogy az

Illyés Alapítvány Alkuratóriuma

maga sem elégedett a létező rend-

szerrel, és dolgozik azon, hogy válto-

zások legyenek. A Communitas Ala-

pítványnál azonban többek között

azt emelte ki Szép Gyula, hogy meg-

történik, hogy nem a legjobb pályá-

zatra osztanak ki pénzt, hanem egy

gyengébbre, amelyről az elbírálók

tudják, hogy az adott helyen na-

gyobb szükség van arra a pénzre.

A hallgatóság körében egyszerű

résztvevőként volt jelen Csete Örs,

az Apáczai Közalapítvány elnöke,

aki megosztotta a hallgatósággal az

új pályázati elbíráló rendszerüket,

amely pontozási rendszerre való át-

térést jelent. Ugyanakkor azt is el-

mondta, hogy a hozzájuk beérkező

pályázatokról tavasszal lesz döntés.

A hallgatóság nehezményezte,

hogy a pályázati kiírások megfogal-

mazását megelőzően nincs egyezte-

tés a civil szférával, nem történik

igényfelmérés, hogy ezek a kiírások

összhangban legyenek a valós igé-

nyekkel.

... az Európai Uniós

pályázatok elérésé-

re nem készülünk

fel. A civil szférá-

nak ugyanúgy fele-

lőssége ez a felké-

szülés, mint poli-

tikusainknak. Ezt a

felkészülést össze-

fogással lehetne ki-

vitelezni.

„A globalizációhoz

nem úgy célszerű

közelíteni mint fe-

nyegetéshez, amely

köztudottan félel-

met kelt és lebénít,

hanem mint esély-

hez, lehetőséghez,

amely aktív cselek-

vés mellett a javunk-

ra aknázható ki.“

civil fórum24

Ugyanakkor az is elhangzott dr.

Bodó Barna, a Magyar Civil Szerveze-

tek Erdélyi Szövetsége elnökének a

felszólalásában, hogy az európai uniós

pályázatok elérésére nem készülünk

fel. A civil szférának ugyanúgy fele-

lőssége ez a felkészülés, mint politiku-

sainknak. Ezt a felkészülést összefo-

gással lehetne kivitelezni, ez szigorú-

an feltételezi a támogatási rendszere-

ink reformját. Ebből a reformból pedig

hiba lenne kihagyni azoknak a civil

szervezeteknek a tapasztalatát, akik

már megnyertek és lebonyolítottak

európai uniós pályázatokat.

Szervezőként beszámolni a rendez-

vényünkről, bármennyire is igyek-

szem objektív lenni, nem teszi lehető-

vé, hogy a résztvevők gondolatait, meg-

látásait, véleményét is tolmácsolni tud-

jam. Azonban, mivel pontosan a

résztvevők azok, akikért ez a rendez-

vény megvalósul, őket is megkértük,

hogy írják le véleményüket. Az alábbi-

akban az ők véleményeiket is olvashatják.

Csáki Rozália

ERMACISZA – szervező


„Számomra a Civil Fórum újdonságot jelentett, minde-

nekelőtt. A szebeni szervezetek, ezek képviselői azt a

nagy hibát követik el, hogy nem jelennek meg civil (de

nem csak), és hasonló jellegű rendezvényeken. Sajnos,

egymagukban sírják elhagyatottságukat, és állandóan

elégedetlenkednek. Az utóbbi időben a következőt pró-

bálom hangoztatni, és ezzel tettre serkenteni a szebe-

nieket: ha beteg vagy, és nem szólsz erről az orvosnak,

nem is fog tudni róla, hogyan tudna akkor segíteni?

Kapcsolatok kialakítása és a bemutatkozás mellett még

két cél vezérelt abban, hogy részt vegyek a Civil Fórum-

konferencián: a szórvánnyal kapcsolatos problematikát

megvitatni, és a Nagyszeben 2007 Európai Kulturális Fő-

város keretén belül az Art HUNGARICA tervünknek mi-

nél több támogatót, lehetséges partnert, támaszpontokat

találni. Remélem, mindkettővel kapcsolatosan lesz még al-

kalmam beszélgetni a Civil Fórumon részt vevő szemé-

lyekkel, főképp a szervezőkkel és a meghívottakkal. Mert

ott ezeket a problémákat egyrészt akadémikus szinten, el-

méleti szemszögből vitatták meg a jelenlevők, másrészt

mai napig kérdőjel bennem, hogy MI VAN MESSZE (Még

messze van – ez volt az egyik válasz kezdeményezésemre,

hogy beszélgessünk a 2007-es eseményről) – 2007 vagy

Nagyszeben? Úgy gondolom, ez az esemény szorosan

kapcsolódik a konferencia fő témájához is: Európai Unió,

csatlakozás, identitás megőrzése – mivel mással, mint kul-

túrával? Elképzelésem nem talált megfelelő visszajelzésre,

ami miatt bizonyos mértékben lezárt ügynek tekintettem

ottlétem alatt a fent említett témákat.

Mindemellett kollégámmal együtt rengeteg érdekes in-

formáció jutott birtokunkba, amiért köszönet a szervezők-

nek. És nagyon jól szórakoztunk a Civil Bálon, ami egyre

ritkábban történik meg magyar körökben - az ilyen rendez-

vényeket a kapcsolatteremtés egyik fő pillérének tartom.

A Civil Fórumon – véleményem szerint – nem szüle-

tett kézzelfogható eredmény a szórványban tevékenyke-

dő civilek számára. Ez valahol a kommunikációs fenn-

akadásoknak is köszönhető.

Kolozsváron tetszett, hogy sok, civilben tevékeny em-

berrel volt alkalmam megismerkedni, annak ellenére, hogy

a fogadás eléggé rideg volt, és a mai napig nem ismerhet-

tem meg azt a személyt, akivel tartottam a kapcsolatot. Sze-

rettem volna egy olyan rendezvényen részt venni, amelyen

ennél több személy van jelen (utalok arra, hogy tavaly töb-

ben voltak), de remélem, lesz erre még alkalom.

Mindent összevetve: nagyon hasznos volt a Civil Fó-

rum pozitív és negatív hozadékával együtt.“

Serfőző Levente

HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete – elnök


„Néhány hónapja készülök a nagy civil találkozóra. Má-

sodszor veszek részt. Boldogan érkeztem, sok ismerős

arc fogadott, de fedeztem fel új embereket is. Ígéretesnek

indult a találkozó. A szervezők példás munkájukkal tet-

ték a fórumot zökkenőmentessé.

Mindezek mellet keserű szájízzel távoztam. Először is

a kevés jelenlévő a civilek elfáradását, kiégését jelezné,

vagy tényleg a részvételi költségek miatt maradtak távol

egyesek? Másodszor: elszomorít a politikum nemtörő-

dömsége a civil társadalom iránt.

A megoldást a szervezetek intézményesítésében, ön-

fenntartó szervezetek kialakításában látom. A kis szerve-

zetek is el kell érjék azt a szintet, hogy legalább egy em-

bert főállásban tudjanak foglalkoztatni. A törvényes

anyagi források kiaknázása kell legyen az egyik elsődle-

ges cél. Gondolok itt a helyi hatóságok támogatására, il-

letve a szponzorálási törvény adta lehetőségekre. Anya-

gilag és politikailag független civil társadalommal kell

bejutnunk az Európai Unióba.“

Puskás Bajkó Gábor

Brassai Társaság – elnök


„Első alkalommal vettem részt az idén a IV. Civil Fóru-

mon az ERMACISZA szervezésében. A program érde-

kesnek tűnt, a témát aktuálisnak találtam.

Az ifjúsági szekcióba jelentkeztem, habár még számos

olyan szekció volt, melynek tevékenységén szívesen

részt vettem volna. Kíváncsisággal tele érkeztem szep-

tember 10-én az ülésre. A választásomat nem bántam

meg, hiszen nagyon hasznos és aktuális dolgok kerültek

szóba, amelyekkel mindannyian, akik a civil szférában

kisebb-nagyobb tevékenységet vállalunk, találkoztunk

már. Szó szót követett, kérdés kérdést, így történt, hogy

egy kicsit „maratonivá“ sikeredett. Az ifjúsági szekción

belül számos olyan probléma merült fel, melyekről be-

szélni kell ahhoz, hogy az Európai Unió fele tartó ország-

ban fenntarthassuk és fejleszthessük magunkat.

Örülök, hogy részt vettem ezen a rendezvényen, to-

vábbi hasonló jellegű fórumok és képzések szervezését

javasolom.“

Cseke Tilda

MIÉRT – tag



AGazdasági Szekció három elő-

adása vidéki gazdaság- és kö-

zösségfejlesztés súlypontú volt.

Dr. Ángyán József professzor az egye-

temi szféra (Gödöllő), Somai József és

Csomós Attila az erdélyi gazdasági

szakmai szervezetek (RMKT, RMGE)

képviselői, valamint az előadásokat

követő eszmecsere hozzászólói a ro-

mániai magyar vidéki települések, kö-

zösségek, vállalkozók egzisztenciális,

gazdasági helyzetével, valamint fej-

lesztési lehetőségeivel foglalkoztak.

A két erdélyi előadó a vidéki ma-

gyarság helyzetének mutatóit (infra-

struktúra, demográfia, foglalkoztatás,

technológiai felszereltség, vagyoni ál-

lapot) kevésbé kedvezőnek ítélte meg;

a tudásszerzés, a versenyképes piaci

jelenlét alacsony szintű, ennélfogva

csökken az értékesítési potenciál, stag-

nál a lakossági megtakarítás, követke-

zésképpen egy vagyonvesztési, falusi

migrációs folyamattal kell számolni.

Ezzel egyidőben a szociális gondok is

emelkednek, a kulturális értékek meg-

őrzésére is kevés lehetőség adódik. E

negatív tendenciájú folyamat megféke-

zésére és megfordítására az RMKT és

RMGE képviselői konstruktív stratégi-

át vázoltak föl, amelynek gerince a

szakmai szervezetek interaktív részvé-

tele a magyar vidéki vállalkozók szak-

tudásának javításában (pályázati, tech-

nológiai know- how), érdekvédelmi és

érdekképviseleti súlyának növelésé-

ben. Az RMKT elnöke a gazdasági fó-

rumokon (a Magyar Kisebbség folyó-

iratban) több alkalommal elméletben

megvitatott „kisebbségi gazdaságpoli-

tika“ effektív megvalósítására tett ja-

vaslatot. Évente bővülő kutatási, kép-

zési és szervezési gyakorlatát folytat-

va, az RMKT keretintézményként, té-

teles (8 pontos) „kisebbségi gazdasági

program-stratégiát“ dolgozott ki, a-

melynek gyakorlati megvalósításában

számít más erdélyi magyar kutató- és

szakmai szervezetek, önkormányzat-

ok és politikai érdekképviselet part-

nerségére. A kisebbségi gazdasági

program 8 pontja kulcsszavakban a

következő: 1) tájegységekre (kistérsé-

gekre) lebontott gazdasági stratégia; 2)

értékesítési szövetkezeti hálózat, vala-

mint 3) tőkeösszpontosítás, a hitelszö-

vetkezeti hálózat és erdélyi érdekeltsé-

gű bank-szövetség újraszervezésével;

4-5) erdélyi tájjellegű márkatermékek

(pl. borok, borutak), kulturális turiz-

mus fejlesztése; 6) fiatalok otthonte-

remtésének támogatása; 7) szakmai

képzési központok támogatása; 8) a ci-

vil és egyházi szervezetek, önkor-

mányzatok, valamint a politikum

szakmai kooperációja, partnersége a

romániai magyarság gazdasági érde-

keinek képviseletében és védelmében.

A felvázolt gazdaságstratégia

egyes pontjai az RMKT és RMGE ál-

landó programjaiban részben futnak

(PHARE-képzések, közgazdász to-

vábbképzések, pályázati és gazdasági

tanácsadó szövetkezet alapítása Tor-

daszentlászlón, szövetkezeti kutató-

csoport), ám ezeknél

sokkal nagyobb tér

nyílik Románia elő-

csatlakozási és csatla-

kozás utáni időszaká-

ban, amennyiben a ma-

gyar gazdasági szak-

mai szervezetek és

vállalkozók kellőkép-

pen képesek kihasz-

nálni a lehetőségeket,

agrártámogatási csa-

tornákat – derült ki dr.

Ángyán József pro-

fesszor előadásából.

Az átalakuló EU ag-

rár- és vidékfejlesztési

politika támogatási

rendszerében a mennyiségről a minő-

ségre, a tájjelleg, természeti és kultu-

rális értékek védelmére helyeződik át

a hangsúly, azokra az értékekre, gaz-

dasági javakra, amelyek Erdélyben

fennmaradtak, s amelyek kitűnő ki-

ugrási potenciált jelenthetnek a ma-

gyar vidékek számára. A szakmai

szervezetek konstruktív részvételét a

vidéki munkahelyteremtésben, vállal-

kozás-fejlesztésben, közösség-rehabi-

litációban, társadalmi szolgáltatások

létrehozásában az EU-s támogatási

rendszer kiemelten támogatja („LEA-

DER-pillér“).

Az előadásokat követő szakmai

vitán a professzor külön felhívta a fi-

gyelmet arra, hogy az EU-s támogatá-

si rendszert egyrészt a „nemzeti kor-

mányok“ dolgozzák ki és terjesztik

fel az EU-intézményekhez, ezért kü-

lönösen fontos, hogy a „nemzeti

(értsd romániai!) fejlesztési tervek“

kidolgozásában és lebonyolításában a

romániai magyarság is arányosan he-

lyet kapjon. Mivel pedig az EU-támo-

gatások hatványozottan nagyobbak

egyéb, például Magyarországról szár-

mazó gazdaságfejlesztési forrásoknál

is, a magyar civil és önkormányzati

szféra felelőssége arányos képviselet-

hez juttatni a magyar lakosságot a ro-

mán állami intézményeken belül, és

implicite az állampolgári jogon járó

EU-s támogatási csatornákhoz és for-

rásokhoz. Az eszmecserén ezt a két

nézetet erősítette meg Farkas Mária

is, a Rajka Péter Vállalkozásfejlesztő

Központ igazgatója is, aki azt a javas-

latot is megfogalmaz-

ta, hogy a gazdasági

szakmai szervezetek-

nek érdemes lenne e

témában intenzív esz-

mecserét folytatni, és

hosszú távú, tartós

partnerséget kialakí-

tani, amelyet a romá-

niai magyarság gaz-

dasági és társadalmi

jóléte érdekében gya-

korlatilag is kama-

toztatni lehessen.

Összefoglalva: az

előadások és hozzá-

szólások az erdélyi

magyarság gazdasági

megerősítésének stratégiáit vázolták

fel egy többszereplős koordinátarend-

szerben. Az Európai Unió, Románia,

Magyarország hármas vonzáskörzeté-

ben a romániai magyar gazdasági civil

szféra feladata a három forrásból tu-

dást és tőkét meríteni, fenntarthatóan

és intézményesen – csatlakozási, ál-

lampolgári jogon és nemzeti összetar-

tozási jogon – lecsatornázni a romániai

magyar vidéki vállalkozók, vállalkozá-

sok irányában, a magyar közösség ja-

vára, gazdasági és kulturális érdekei-

nek, értékeinek védelmére.

Hunyadi Attila

gazdaságtörténész


GAZDASÁGI SZEKCIÓ

Az erdélyi magyarság megmaradásának

gazdasági minimumai

... a tudásszerzés, a

versenyképes piaci

jelenlét alacsony

szintű, ennélfogva

csökken az értékesí-

tési potenciál, stag-

nál a lakossági meg-

takarítás, követke-

zésképpen egy va-

gyonvesztési, falusi

migrációs folyamat-

tal kell számolni.

civil fórum26

AZöld Erdély Egyesület által

szeptember 10-én, Kolozsvá-

ron szervezett környezetvé-

delmi tanácskozásnak – az elmúlt

évekkel ellentétben – jelentős ered-

ménye lett. Köszönhető ez annak,

hogy a VII. Civil Fórum Konferencia

keretében zajló környezetvédelmi

szekcióülést megtisztelte jelenlétével

Korodi Attila környezetvédelmi ál-

lamtitkár és Potozky László, a csík-

szeredai Polgár-Társ Alapítvány

igazgatója is.

A civil zöldek és a Román Környe-

zetvédelmi és Vízgazdálkodási Mi-

nisztérium képviselője hasznos esz-

mecserét folytattak. Potozky László

bemutatta a zöld civil szervezetek

rendszerváltás utáni eredményeit és

jellemezte a jelenlegi állapotokat.

Köztudott, hogy Erdélyben a ma-

gyar ifjúsági és diákszervezetek

döntő többsége tartós anyagi

gondok mellett fejti ki tevékenységét.

Az ifjúsági szervezetek ilyen irányú

fenntarthatósága ennélfogva meglehe-

tősen törékeny. Az idei ifjúsági szek-

ció első előadója Kádár Péter, a buda-

pesti Pro Creatio Pályázati és Tanács-

adó kft. ügyvezető igazgatója volt.

Előadásában a többé-kevésbé népsze-

rű magyarországi alapítványok, ill.

minisztériumok pályázatainak ismer-

tetése után főként az európai uniós

források elérhetőségét részletezte. Ki-

tért azokra a már meglévő magyaror-

szági tapasztalatokra is, melyeket el-

sősorban e támogatások felhasználása

során szerzett, külön említve, hogy a

közigazgatási eljárások gyakran jelen-

tettek komoly akadályokat, illetve bo-

nyolították a támogatás felhasználásá-

nak előre eltervezett rendjét.

A Kárpát-medencében működő

magyar ifjúsági szervezetek kisebb-

nagyobb mértékben tudnak egymás-

ról, hallottak egymás programjairól.

Ám ennél valami többre, egyfajta

együttműködésre, közös gondolko-

dásra és cselekvésre jóval kevesebben

vállalkoztak az elmúlt több mint tizen-

öt évben. A magyarországi volt Ifjúsá-

gi- és Sportminisztérium által 1999-

ben létrehívott Magyar Ifjúsági Konfe-

rencia (MIK) egyfajta „ifjúsági MÁ-

ÉRT“ szerepében biztosít találkozási

alkalmat a Kárpát-medencei magyar

ifjúsági szervezeteknek. Ez azonban

nem elég. Szükség van arra, hogy az

említett szervezetek egymás közt mi-

nél hatékonyabb kapcsolatrendszert

építsenek ki, és közösen dolgozzanak,

főképp, ha erre van lehetőség nem-

csak magyarországi, hanem európai

uniós források igénybevételével is.

Idén a Civil Fórum Ifjúsági Szekci-

ójának meghívottai sikeres együttmű-

ködési programokat mutattak be. A

szekció munkálataiban részt vettek a

Kárpát-medencei Cserkész Fórum

szervezői, akik egyenként a felvidéki,

délvidéki, az erdélyi és a külföldi ma-

gyar cserkészszövetségek vezető tiszt-

ségviselői voltak. A cserkészet vallásos

erkölcsi nevelési célzata folytán termé-

szetszerűen kiterjedt alapot nyújt a kü-

lönböző régiók közti eredményes

együttműködésre. A jelenlevő cser-

készvezetők pár mondatban bemutat-

ták szervezeteiket, majd az együttmű-

ködés mikéntjéről számoltak be.

A Trívium együttműködési prog-

ram összetett célrendszere egyszerre

érinti a kelet-szlovákiai, kárpátaljai és

az észak-magyarországi régióban élő

fiatalokat, illetve a fiataloknak szol-

gáltató szervezeteket. E célrendszer

fókuszában az európai emberjogi és

demokratikus normák közvetítése, az

esélyegyenlőség biztosítása, az ifjúsá-

gi szolgáltatásrendszer fejlesztése,

valamint a régiók közti együttműkö-

dés szélesítése áll. Kovács Zsolt, a

program vezetője szakszerűen vázolt

előadásában az elindításhoz alapot

nyújtó előzetes ismeretszerzésről, az

időközben felmerült új helyzetek

megoldásáról beszélt.

A harmadik – és egyben utolsóként

– bemutatott sikeres együttműködési

program a Félúton nevet viselte, az

érintett régiók pedig Székelyföld, Kö-

zép-Dunántúl és a Csallóköz (Felvi-

dék). A Közép-Dunántúli Regionális

Ifjúsági Szolgáltató Iroda (RISZI) ve-

zetője, Öcsi József előadását is egyfajta

együttműködés által tartotta. Társa a

program székelyföldi irányítója volt,

Péter Orsolya személyében, aki a

Kovászna Megyei Művelődési Köz-

pont referense. A program elindításá-

ról és a jelenleg zajló kiterjesztési fo-

lyamatról gyorsan és pontokba szedve

beszélt az előadó, hiszen sürgette a

résztvevőket a szinte észrevétlenül be-

állt ebédidő.

Az idei ifjúsági szekción az előadá-

sok követése felért egyfajta „civil-szel-

lemi maratoni futással“. Az olykor

igencsak rövid, avagy éppenséggel

szünet nélkül egymást követő előadá-

sok az érdeklődő kérdések kereszttü-

zében, valamint az előadók készültsé-

ge folytán kinyújtották a szekciókra

szánt időkeretet. Telített és tömör, vél-

hetően minden résztvevő számára

hasznos délelőtt telt el az ifjúsági szek-

ció termében.

Sándor Krisztina

Magyar Ifjúsági Tanács – elnök


IFJÚSÁGI SZEKCIÓ

Kárpát-medencei ifjúsági együttmûködési lehetõségek.

Az ifjúsági szervezetek fenntarthatósága

KÖRNYEZETVÉDELMI SZEKCIÓ

A romániai környezetvédelmi civil szféra

önszervezõdése és érdekérvényesítése


Korodi Attila a minisztérium és az

alája rendelt intézmények rendszerét,

ezek működését, feladatait, terveit is-

mertette. Előadásából kiderült: a mi-

nisztériumban reformok zajlanak, bi-

zonyítja ezt az is, hogy nemrég a hon-

lapja megújult, sokkal több informá-

ciót tartalmaz, a határozat-tervezete-

ket bárki elolvashatja, véleményezhe-

ti, azaz nyíltabbá válnak a döntésho-

zási folyamatok.

Az előadásokat követően a fő té-

ma a Román Környezetvédelmi Alap

volt. A jelenlévő 14 civil szervezeti

képviselő nyílt levél-tervezetet fogal-

mazott meg a minisztérium felé,

amelyben a zöld társadalmi szerveze-

tek támogatását kérik az említett

alapból. Korodi üdvözölte a kezde-

ményezést, és biztosította a civileket

arról, hogy bármikor örömmel foly-

tatja a megkezdett párbeszédet. A

nyílt levél tervezete elérhető a Zöld

Erdély Egyesület honlapjáról (www.

greentransylvania.ro), bármely civil

szervezet letöltheti, és egyetértés ese-

tén megerősítheti. Ugyanakkor a

Zöld Erdély Egyesület ismertette ál-

lásfoglalását a Román Autópark-fel-

újítási Programot illetően, amelyben

határozottan ellenzik, hogy ezt a

programot a Környezetvédelmi A-

lapból támogassák. Jelenleg az állás-

foglalás alátámasztása érdekében alá-

írásgyűjtés folyik.

Kovács Zoltán-Csongor

Zöld Erdély Egyesület – elnök


Az előadó, Varga Attila parla-

menti képviselő két gondo-

latkör köré építette fel az

előadását: 1. a kisebbségi törvényter-

vezet megszületésének előzményeire

és kidolgozásának körülményeire, 2.

a kisebbségi törvénytervezeten belül

a kulturális autonómia kérdéskörére.

1. 1989 előtt a kommunista Romá-

niában nem létezett civil társadalom.

Éppen ezért 1989 karácsonya után

robbanásszerűen indult be a civil tár-

sadalom szerveződése. Ez különösen

fontos volt a hazai magyar tár-

sadalom számára, hisz az RMDSZ is

mint civil szervezet alakult meg és

működik mind a mai napig, annak

ellenére, hogy közben parlamenti

mandátumot szerzett.

A kisebbségi törvénytervezet ki-

dolgozásánál – melynek aktív részese

volt az előadó – négy szempontot kel-

lett figyelembe venni: a) védje a romá-

niai magyar közösség érdekeit, b)

Civilek az információs pályán volt

a címe a média szekció vitaindí-

tó előadásának, amelyet Amb-

rus Attila, a Magyar Újságírók Románi-

ai Egyesületének elnöke tartott. Az elő-

adás azt vizsgálta, miként valósul meg

az átjárhatóság a civil társadalom és a

sajtó közt. Az előadó felvetette: a civil

hírek jelenléte a romániai magyar sajtó-

ban csekély, és sok esetben nem éri el

célközönségét, illetve a kívánt hatást. A

sajtónak ugyan kötelessége tájékoztatni

a médiafogyasztót, az információszol-

gáltatás azonban a civil szervezetek fel-

adata is. Az erdélyi magyar civil szer-

vezetek jelentős hányadának nincsen

médiastratégiája, a vezetők, illetve a

PR-kapcsolatokkal megbízottaknak hi-

ányosak a kommunikációs ismereteik.

Az előadó ismertette azokat a techniká-

kat, amelyek révén a civil hírek felkelt-

hetik a szerkesztők érdeklődését és mé-

diahírként kerülhetnek be a sajtóba, il-

letve a közbeszédbe.

A civil szervezetek és a sajtó közti

átjárhatatlanságot bizonyította, hogy

a média szekció ülésén kizárólag ma-

gyarországi hallgatók vettek részt.

A magyarországi civil szervezetek

képviselői egyetértettek a vitaindító-

val abban, hogy a közeljövőben ta-

nácskozást kell szervezni újságírók és

civil szervezetek vezetői számára a

magyarországi civil komp mintájára.

Erre a tavasszal szatmárnémetiben

kerül sor a MÚRE és az ERMACISZA

közös szervezésében.

Kirscher Péter a CivilKomP ren-

dezvényeit vázolta, illetve bővebben

ismertette a Sansz című kiadványt,

amely az alapítványok magyarorszá-

gi alaplapja.

Mozga Márta civilszervezeti veze-

tőként osztotta meg a sajtóval kap-

csolatos tapasztalatait.

Hasznos volt a téma felvetése, és

reménykeltő az az együttműködési

szándék, amelyet a MÚRE és az

ERMACISZA kinyilvánított.

A cél ugyanis nem lehet más, mint a

civilek információs pályára helyezése.

Ambrus Attila

Magyar újságírók Romániai

Egyesülete – elnök


MÉDIA SZEKCIÓ

Miként segíti a média a civil szervezeteket

céljaik megvalósításában?

MÛVELÕDÉS SZEKCIÓ

Közmûvelõdési élet a kulturális autonómiában

civil fórum28

védje a Romániában élő más nemzeti

kisebbségek érdekeit, c) Románia

Alkotmányával összeférhető legyen és

d) megfeleljen az Európai Unió jogi

normarendszerének. A kisebbségi

önigazgatásra nincs egységes recept,

az Európában működő különböző

autonómia-formák a többség és

kisebbség közötti hosszas egyezte-

tések eredményeként jöttek létre,

egyediek, nem lemásolhatóak. Ezért

nekünk, romániai magyar kisebbség-

nek is végig kell járnunk ezt az utat,

így teljes önrendelkezésünk csakis a

román társadalmon

belüli szerves fejlő-

désnek eredménye

kell majd legyen. Va-

gyis az autonómia

nem emberjogi, ha-

nem államjogi kér-

dés. Így ezen belül a

területi autonómia –

európai példák is

igazolják – többféle

lehet, amolyan álla-

mon belüli állam-

ként működnek ezek, míg a személyi

jelegű autonómiát – melyen a kul-

turális autonómia fejezet kidolgozása

is alapszik a törvénytervezetben –

mindig a népcsoport identitás-elemei

határozzák meg és működtetik. És ez

azt jelenti, hogy egy országon belül a

kisebbségi népcsoportot érintő kérdé-

sekben az általa választott köztestület

hozzon döntéseket, melyeknek végre-

hajtását az állam szavatolja.

2. A kultúra a kisebbségi létben identitás-

hordozó elem. Ezért fontosak a civil

szervezetek létesítése és működtetése,

hisz ezek gyakran magas szakmai

igényességgel vállalják fel és szervezik a

kisebbségi népcsoport kulturális életének

bizonyos területeit. A civil szervezetek vi-

szont nem tudják átfogni a kultúra teljes

egészének a szervezését, irányítását. Ezért

a kulturális autonómia jegyében szük-

séges lesz majd az állam által szavatolt

magyar közjogi intézményeknek a létre-

hozása és működtetése is. Vagyis a

kisebbségi kultúránk értékeinek meg-

őrzése intézményes keretek között történ-

jen, állam által szavatolva, de minél

kevesebb beleszólással az állam részéről.

A kinevezéseket pedig egy-egy ilyen

intézmény élére ne az állami szervek

tegyék meg, hanem ebben a kérdésben is

mi magunk döntsünk. Ezért szükséges

egy közjogi kisebbségi testületnek, az úgy-

nevezett autonómia ta-

nácsnak a létrehozása,

amelynek döntéshozó

szerepe legyen a népc-

soportunkat érintő kér-

désekben. Az autonó-

mia tanács létrehozásá-

ban, tagjainak meg-

választásában, működ-

tetésében – az előadó

szerint – óriási szerep

fog hárulni a civil szer-

vezetekre, hisz itt a ki-

sebbségek értékeinek és érdekeinek a

megjelenítése egyszerre kell majd történ-

jen. Elkerülhetetlen viszont, hogy a kul-

turális autonómia bevezetése óhatatlanul

bizonyos fokú központosítást is jelent

majd, amivel számolni kell. A kulturális

autonómia működtetéséhez pedig anyagi

háttérre is szükség lesz, amit szintén az

államnak kell biztosítania. Az autonómia

bevezetése egyértelműen megnöveli majd

a kisebbségi civil szervezetek lehetőségeit,

de ugyanakkor fokozottabb felelősséget is

jelent majd ezen intézmények kulturális-

közéleti szerepvállalásában. Egyértelmű,

hogy az előadó a kulturális autonómia

jövőbeni működését csak vázolta, kísér-

letet téve arra, hogy milyen lehetőségeket

és buktatókat rejt egy ilyen kisebbségi

közigazgatási struktúra bevezetése.

Az előadás után a résztvevőkkel

történt beszélgetés során további sok-

féle kérdés merült fel. Például: ho-

gyan fognak majd az autonómia je-

gyében megférni egymás mellett a

kisebbségi közjogi intézmények és a

civil szervezetek? Kialakulnak-e pár-

huzamosságok ezen intézmények

tevékenységei között? Hogyan fogja

fogadni a román civil társadalom ezt

a folyamatot, és ezen belül hogyan

fognak alakulni majd a partneri vi-

szonyok a különböző intézmények

között? Civil szervezeteinket part-

nernek fogják-e tekinteni az anyagi

forrásokat Magyarországról biztosító

intézmények, vagy civil szerveze-

teink csak az autonómiánk jegyében

létrehozott közjogi intézményeinken

keresztül érintkeznek majd ezekkel

az anyaországi intézményekkel? És

vajon hogyan fognak viszonyulni az

EU különböző intézményei a kul-

turális autonómiánk jegyében a civil

szervezeteinkhez?

Következtetésként:

Egyértelmű, hogy a kisebbségi önren-

delkezés kialakítása a romániai ma-

gyar közösségünk számára szükség-

szerű a mai modern Európában.

Kulturális autonómiánk működte-

tésében a kisebbségi civil szerveze-

teinkre jelentős szerep fog hárulni.

Ebben a folyamatban azonban csa-

kis az autonómia intézményes mű-

ködtetése, a gyakorlat fogja meghatá-

rozni és kijelölni pontosan ezen intéz-

ményeink helyét kulturális életünkben.

Dáné Tibor Kálmán

Magyar Közművelődési Egyesület –

ügyvezető elnök


Az oktatási szekcióban embrió-

állapotban levő és jól működő

civil szervezetek képviselői

vettek részt. A jelenlevők között volt

egyetemi hallgató, aktív pedagógus

és öregdiák. A kedvezményezett

intézményeket tekintve is színes volt

a paletta: óvoda, általános iskola (ál-

lami és alternatív), középiskola (álla-

mi és egyházi). Jelen voltak olyan ci-

vil szervezetek is, amelyek a pedagó-

gusképzést és továbbképzést támo-

gatják. Építő tapasztalatcsere volt,

mindenki kérdezett vagy véleményt

mondott. Az élénk megbeszélésen

kerestük a megoldást a gondjainkra,

a lehetőségeket ecseteltük, és megosz-

tottuk tapasztalatainkat is.

Három előadás hangzott el:

– Bajcsi Ildikó, a Bod Péter Tanítókép-

ző igazgatója, Kézdivásárhely

... a kisebbségi kultú-

ránk értékeinek meg-

őrzése intézményes

keretek között történ-

jen, állam által szava-

tolva, de minél ke-

vesebb beleszólással

az állam részéről.

OKTATÁSI SZEKCIÓ

Mûködõ iskolaszékek és az iskolák alapítványainak

helyzete, az EU-s csatlakozás kínálta lehetõségek


SZOCIÁLIS SZEKCIÓ

A szociális civil szervezetek nyilvánossága és lobbija


Hogyan segítik a civil szervezetek az

oktatást?

– Demeter Miklós, a Váradi József

Általános Iskola igazgatója, Sepsi-

szentgyörgy

Iskolaszékeink helyzete – betöltendő

szerepünk

– Korodi Hajnalka, a Kovászna megyei

RMPSZ elnöke, Sepsiszentgyörgy

Milyen támogatási lehetőségek állnak

rendelkezésére az oktatási intézmé-

nyeknek és civil szervezeteiknek?

Az előadások színvonalasak voltak, a

bemutatás színes volt, ötleteket merí-

thettünk belőlük.

Az előadásokat követő beszélge-

tés főbb témakörei:

– az iskolaszékek lehetséges szerepe,

– az iskola-civil szervezet kapcsolat-

rendszere,

– a pedagógus-továbbképzés jelenlegi

állapota változást igénylő.

Következtetések:

– A törvény megengedi az iskolaszék

működését, de nem szögezi le a

jogköreit: döntés-előkészítés, véle-

ményezés vagy netán döntés?

– Nincs szabályozva az iskolaszék-

iskolavezetés viszonya sem, így

aztán az iskolaszékek vagy nem

működnek, vagy csupán formá-

lisan.

– Az iskola-civil szervezet kapcsolata

egyértelműen jó. A civil szervezet

„feltétel-biztosító“ szerepet tölt be.

A döntés befolyásolásába általában

nem vonják be.

– Az iskolák mellett működő civil

szervezetek közül a tanár-, a diák-,

az öregdiák- és vegyes szervezetek

jobban működnek, a szülőszerveze-

tek kevésbé.

– A pedagógus-továbbképzésben a

szakmai fejlesztés mellett a pedagó-

gus személyiségének állandó gon-

dozására van szükség.

– Az egyetemisták a pályairányítást a

civil szervezetek figyelmébe ajánlot-

ták. Hangsúlyozták, hogy a hibás

pályaválasztás miatt rengeteg fiatal

hagyja el a szakot, amelyre iratko-

zott, vesztegeti idejét és végül csaló-

dott lesz.

– Az oktatási intézmények életét a

központosítás nehezíti a leginkább.

Ha megvalósul az autonómia és a

folyamatok sokszereplőssé válnak,

akkor a diákok és szülők szerveze-

teinek igazi – nemcsak formális –

közreműködésére lesz szükség.

– Érdemes az oktatási intézmények

mellett létrehozni és működtetni a

civil szervezeteket. A bizonytalan-

ságok kiküszöbölése, a források

felkutatása csak összefogással és jó

együttműködéssel lehetséges.

Bajcsi Ildikó

Bod Péter Tanítóképző – igazgató


Szekciónk egyik leglátogatottabb

szekciója volt a VII. Civil Fórum

konferenciának. A huszonkét

résztvevő – szociális civil szervezetek

képviselői – Erdély különböző részé-

ről érkezett. A szekciómunkálatok

keretében az alábbi előadások hang-

zottak el:

Szabó István (ARC, Kolozsvár):

Közösségi alapítványok

Pillanatnyilag még külföldön vannak

csak ilyen kezdeményezések. Olyan

alap(ítvány) ez, amit egy jól behatá-

rolt közösség (régió, település) hoz

létre a civil társadalom, közösség ré-

szére, és ebbe csoportosítják azokat a

helyi erőforrásokat (főképpen szpon-

zor- és adománypénzeket), amelyek

kamataiból a későbbiekben a közös-

ség részesül. Nagy összegeket gyűjte-

nek vállalatoktól, cégektől, magán-

személyektől és ennek a tőkének a

kamataiból próbálják a helyi közössé-

gek bizonyos igényeit kielégíteni. Ro-

mániában is szeretnének hasonló ala-

pítványokat létrehozni. Jelenleg a te-

rep feltérképezése zajlik Románia

több gazdaságilag jelentős városában.

Patrick De Bucquois (Caritas Európa):

Lobby az európai intézményeknél

Patrick De Bucquois az Európai Cari-

tas szociálpolitikai tanácsadója. Elő-

adásában bemutatta az európai Cari-

tast, ismertette a szervezet 2005-2010-

es stratégiáját. Beszélt a Caritas szere-

péről, feladatairól és arról hogyan

kapcsolódik a brüsszeli intézmények-

hez, illetve hogyan fejtenek ki lobbit

az illető szerveknél, és hogy ez mi-

lyen fontossággal bír.

Andreia Moraru (Alpha

Transilvania, Marosvásárhely):

Nyilvánosság és lobby,

akár együtt is

Előadása bevezető részében komoly

hangsúlyt fektetett arra, hogy szak-

mai érvekkel meggyőzze a hallgató-

ságot, miért kell kommunikálnia, mi-

ért kell jól kommunikálnia egy civil

szervezetnek Romániában, és hogy

ennek közép és hosszú távon milyen

látható pozitív eredményei vannak.

Az elméleti rész gyakorlati alátá-

masztására a marosvásárhelyi civil

összefogást foglalta össze röviden:

miként lépnek fel közösen civil szer-

vezetek, milyen közös rendezvényeik

vannak, illetve miben tudják befolyá-

solni a hatóságokat.

Knecht Tamás

Caritas-médiairoda – médiareferens


2005. szeptember 30-án több mint

100 résztvevővel zajlott a Global

Teenager Projekt Nyílt Nap ren-

dezvény a sepsiszentgyörgyi Megyei

Könyvtár Gábor Áron-termében. A

terem zsúfolásig megtelt az ország

minden részéről érkező diákokkal és

tanáraikkal, vendégekkel és meghí-

vottakkal. Jóleső érzés volt látni a pro-

jektben résztvevők számbeli gyarapo-

dását évről évre, és tapasztalni a sok-

színű változatosságot: magyarok, ro-

mánok, magyarországiak, dél-afrikai

koordinátor, venezuelai megfigyelő,

diákok, tanárok, projektmenedzserek,

vállalkozók, hivatalos intézménykép-

viselők és mások gyűltek össze ezen a

napon látni, tapasztalni, és együtt ör-

vendezni az eredményeknek és meg-

valósításoknak. A projekt nemzetkö-

zisége, kulturális és interkulturális jel-

lege testet öltött ezen a napon a jelen-

lévők által, és ezáltal egyedivé vált,

nemcsak városi, hanem regionális, sőt

országos szinten is.

A résztvevő csoportok vetített

prezentációk és kulturális bemutató-

kon keresztül ismertették a GTP-pro-

jekt meghatározó elemeit, itt vehet-

ték át a jól megérdemelt díjakat a

2004. szeptember – 2005. március pe-

riódusban legjobban teljesítő diák-

csapatok és iskolák.

A Legjobb GTP Csapat díját a bu-

karesti Tudor Vladimirescu középis-

kola csapata nyerte el, tagjai egyen-

ként ECDL regisztrációs kártyát kap-

tak ajándékul. A díjakat az ECDL Ro-

mánia biztosította. Az idei Legjobb

GTP Iskola a brassói Áprily Lajos Fő-

gimnázium, az iskola egy videopro-

jektorral gazdagodott. Az Under-

standing Diversity-projektben részt

vevő sepsiszentgyörgyi Székely Mi-

kó Kollégium csapata speciális díjat

kapott, a helyi Rotary Klub egyen-

ként másfél millió lej értékű könyv-

vásárlási szelvénnyel jutalmazta a

csoport tagjait. A speciális díjakat

Andrea Arangunen dél-afrikai koor-

dinátor adta át: elismerésben része-

sült Bódis Klára, a zilahi Református

Wesselényi Kollégium GTP-koordi-

nátora, valamint Pető Mária, a sepsi-

szentgyörgyi Református Kollégium

igazgatónője és GTP-koordinátora.

A program közös ünnepi ebéddel zá-

rult, ennek fénypontját a szokvá-

nyostól eltérő formájú, nagyon szép

GTP-torta jelentette.

A hollandiai és dél-afrikai koordi-

nálású nemzetközi projektben több

mint 30 ország diákjai vesznek részt,

a GTP jelenleg a világ legnagyobb

virtuális iskolahálózatává nőtte ki

magát. A szeptemberi tanulói ciklus-

ban Romániából 432 diák és 38 tanár

vesz részt, összesen 36 csoporttal,

kezdő és haladó szinteken.

Bereczki Kinga

Amőba Alapítvány – országos

projekt-koordinátor


civil fórum30

Virtuális Iskola –

egy sikeres projekt Romániában

Felhívások

Az alábbiakban a TRIVIUM

Program Nyilatkozatát tesz-

szük közzé, melyet a prog-

ramban résztvevő 27 észak-magyar-

országi, kelet-szlovákiai és kárpátal-

jai szervezet kezdeményezett. A

TRIVIUM Program az érintett régiók

megtartó erejének növelését, a fiata-

lok és a nonprofit szektor társadalmi

részvételének fejlesztését tűzte ki cé-

lul. E céljait a 2002-2009 közötti idő-

szakban a szolgáltatások építésével,

Ifjúsági civil szervezetek

határokon átnyúló partnersége


az európai, nemzeti és regionális

szintű fejlesztésekhez illeszkedő

projektek lebonyolításával és a

szakmapolitikai környezetének ala-

kításával kívánja elérni.

A Nyilatkozatban megfogalma-

zott ajánlások közreadását támogat-

ja a közép-dunántúli régiót, a Szé-

kelyföldet és Közép-Szlovákiát érin-

tő „Félúton“ Program. A Nyilatko-

zatban megjelenő elvek azonban

más országok és régiók tekintetében

is érvényesek. Ezért a kezdeménye-

zők várják más szerveztek csatlako-

zását a Nyilatkozathoz, s nyitottak

az alábbiakban megfogalmazott

ajánlások bővítésére.

A Nyilatkozathoz egy támogatói

ív kitöltésével lehet csatlakozni,

amely elektronikus formátumban a

nyilatkozat szövegével együtt elér-

hető a www.triviumprogram.hu

honlapon. A támogató íveket 2005.

októbere és decembere között vár-

juk, majd az adatokat és a beérke-

zett észrevételeket összegezve 2006

januárjában kívánjuk eljuttatni töb-

bek között:

– magyar ifjúsági szervezeteket,

szakembereket megszólító fóru-

mokhoz,

– az ifjúsági és civil ügyekért felelős

magyar, szlovák, ukrán, román mi-

nisztériumokhoz, intézményekhez,

– az Európai Ifjúsági Fórumhoz,

– az Európai Bizottság Oktatási és

Kulturális Igazgatóságához,

– az Ifjúság 2000-2006 Program dön-

téshozóihoz, kezelőihez és hálóza-

tához.

Nyilatkozat a határon átnyúló

ifjúsági együttműködésekről

A Nyilatkozat a fiatalok részvétel-

ének szélesítése, a fiatalokat célzó

szolgáltatások fejlesztése és az ifjú-

sági terület társadalmi illeszkedésé-

nek növelése érdekében fogalmaz

meg elveket a határon átnyúló ifjú-

sági együttműködésekről. Ezen

együttműködések egyaránt értékes

tapasztalatokkal, információkkal

szolgálnak:

– a különbözőségek mindennapi ke-

zeléséről,

– az egyetemes, az európai és a nem-

zeti értékek együttes kohéziós ere-

jéről,

– a fiatalok helyzetének és az ifjúsági

munkának lokális, illetve tágabb

földrajzi-kulturális térben is érvé-

nyes jellemzőiről.

Az ifjúsági együttműködések ta-

pasztalataikat, információkat hasz-

nosítva kapcsolódhatnak ahhoz a –

konkrét programok szintjén is meg-

jelenő – gondolathoz, amely a hatá-

ron átnyúló kapcsolatoktól a terüle-

ti egyenlőtlenségek mérséklését, va-

lamint az európai összetartozás

alapját jelentő tudás és türelem épí-

tését várja.

A határon átnyúló együttműkö-

dések tapasztalatai is hozzájárulhat-

nak ahhoz, hogy a fiatalok részvétel-

ét és az ifjúsági szolgáltatások fej-

lesztését befolyásoló tényezők érvé-

nyesülésük szintjének megfelelő

szakmai és ifjúságpolitikai figyel-

met kapjanak. Másként fogalmazva:

e tapasztalatok segíthetnek annak

felismerésében, hogy mely kérdése-

ket érdemes a lokális, a regionális, a

nemzeti vagy épp az európai szintű

ifjúsági fejlesztés és ifjúságpolitika

homlokterébe állítani.

A Nyilatkozat olyan elveket fo-

galmaz meg a határon átnyúló ifjú-

sági együttműködéseket építő kö-

zösségek, szerveztek, szolgáltatók

és döntéshozók számára, amelyeket

közösen vállalhatnak.

Ajánlások

1. A határon átnyúló együttműkö-

dések az erőforrások, informáci-

ók, adottságok szélesebb körű fel-

tárása, hasznosítása révén hozzá-

járulnak a helyi közösségek, kez-

deményezések és ifjúsági szervez-

tek megerősítéséhez. Ez az egyik

legfontosabb jellemző, ami miatt

a határon átnyúló kapcsolatok

építésének ösztönzését érdemes

prioritásként megfogalmazni az

ifjúságpolitikában.

2.A határon átnyúló együttműkö-

dések áttekinthető és kiszámít-

ható működést követelnek meg a

résztvevő szervezetektől. A sta-

bilan és nyitott módon működő

szervezetek pedig erőforrást je-

lentenek a fiatalokat célzó szol-

gáltatások fejlesztéséhez. Fonto-

sak továbbá az ifjúsági terület

társadalmi, ágazati beágyazott-

ságán javítani kívánó szakmai és

szakmapolitikai törekvések szem-

pontjából is.

3.A nemzeti, etnikai és vallási kö-

tődésekre építő határon átnyúló

együttműködésekben résztve-

vőknek is felelőssége, hogy a

megszerzett tudást és egyéb erő-

forrásokat a szűkebb és tágabb

környezetük gazdagítására for-

dítsák. Ennek során pedig nem

lehet nemzeti, etnikai és vallási

alapon különbséget tenniük.

4.A határon átnyúló kezdeménye-

zések olyan adottságokat is képe-

sek hasznosítani és felértékelni,

amelyek nemzeti, regionális és

helyi szinten esetleg csak negatív

módon jelenhetnének meg. Az et-

nikai sokszínűség olyan adottság,

amelyre építeni lehet és kell a fia-

talok élethelyzetének javítását, az

ifjúsági szolgáltatások fejlesztését

célzó határon átnyúló kapcsola-

tok során.

5.Az etnikai helyzethez hasonlóan

előnyként jelenhet meg a határ

közelisége, számos korábban ép-

pen emiatt perifériára szorult tér-

ség, település fejlődésében, ezért a

határon átnyúló kapcsolataikra if-

júsági területen is úgy kell tekin-

teni, mint kitörési lehetőségekre.

6.Az ifjúsági szolgáltatások és pár-

beszéd témáit – különösen a

gyenge megtartó képességű régi-

ókban – ki kell nyitni a fiatalok, a

társadalom, a lehetséges partne-

rek elvárásainak megfelelően. A

határon átnyúló együttműködé-

sekben ennek megfelelően a kul-

túra, hagyományőrzés, nemzeti,

etnikai és vallási összetartozás

dimenziói mellett, azokat előny-

ként hasznosítva kell folyamato-

san működő közösségi, közéleti

és segítő szolgáltatások generálá-

sán, fejlesztésén dolgozni.

7.Valamennyi határon átnyúló kez-

deményezés egyszerre képes a

helyi kezdeményezések erősítésé-

re, valamint az európai és a nem-

zeti szintű törekvések multipliká-

lására. Ezért a kapcsolatteremtést

támogató európai és nemzeti

szintű szakmai, szakmapolitikai

normákat, elvárásokat közelíteni

kellene egymáshoz

8.A határon átnyúló kapcsolatok új

vagy eddig háttérben maradt ele-

mekkel egészíthetik az európai if-

júsági munkát. Ilyen elem a régi-

ók közötti és a szomszédsági kap-

csolatok tudatosabb építése.

Kovács Zsolt

A TRIVIUM Program vezetője


civil fórum32

Az Initiative Christen für Euro-

pa Alapítvány (Dresden), a

Romániai Máltai Segélyszol-

gálat és a Magyar Máltai Szeretet-

szolgálat közreműködésével meghir-

detjük a „Hídépítés Európa országai

között“ önkéntességi programot.

A program keretében a romániai

fiataloknak lehetőségük nyílik arra,

hogy egy évig önkéntesként tevékeny-

kedjenek Németországban, különbö-

ző szociális és karitatív munkát végez-

zenek (idősek, gyerekek és fogyatéko-

sok között). Fontos célkitűzése a prog-

ramnak, hogy az önkéntesként dolgo-

zó fiatalokon keresztül más országok

is megismerhessék Románia szellemi,

kulturális értékeit, ezzel hozzájárulva

az előítéletek kiküszöböléséhez. A

külföldön eltöltött év lehetőséget

nyújt az idegen nyelv alapos elsajátítá-

sára, az ország megismerésére, szociá-

lis problémáinak tanulmányozására.

A szolgálat megkezdése előtt az

önkéntesek részt vesznek egy inten-

zív felkészítő tanfolyamon, illetve az

önkéntes év végén egy kiértékelő sze-

mináriumon.

Jelentkezhetnek:

Olyan 18-26 év közötti fiatalok, akik:

– középfokú végzettséggel rendel-

keznek, vagyis a szolgálat megkez-

déséig megszerezték az érettségi

diplomát,

– szociális munkát végeznek vagy

szeretnének ezen a területen ta-

pasztalatot szerezni,

– nyitottak más kultúrák megisme-

résére.

A német nyelv ismerete előnyt jelent!

A jelentkezéshez szükséges iratok:

– kézzel írott önéletrajz (2 db. igazol-

ványképpel) A4-es terjedelemben,

amelyben beszámolsz az eddigi

szociális, illetve társadalmi tevé-

kenységeidről,

– motivációs levél,

– ajánlás egy szervezettől (szociális

tevékenységet folytató intézmény,

egyház, iskola),

– a fenti dokumentumokat német

nyelven is el kell küldeni,

– megcímzett és felbélyegzett válasz-

boríték.

Jelentkezési határidő: 2006. január 20.

Amennyiben a jelentkezésed elfo-

gadjuk, személyes interjúra hívunk,

amelyre 2006 februárjában kerül sor.

Az önkéntes év 2006 júniusában

egy háromnapos kötelező felkészítő

szemináriummal kezdődik. A kiuta-

zásra júliusban kerül sor. A külföldi

tartózkodás a németországi felkészí-

tő szemináriumokkal együtt 14 hó-

napig tart. A Németországban vég-

zett önkéntes munka az INITIATIVE

CHRISTEN FÜR EUROPA (ICE)

szervezet keretén belül zajlik.

Kérjük a jelentkezéseket az alábbi

címre küldeni:

Romániai Máltai Segélyszolgálat

Lázár Zsuzsa/Szőcs Edit/Bíró Andrea

400 031 Cluj-Napoca

Str. Nuferilor nr. 1/9

Jud. Cluj

Tel: 0740-618722, 0746-886993


Ne felejtsétek a pontos címeteket,

telefonszámotokat, illetve e-mail-cí-

meteket megadni!

Önkéntes szolgálat Németországban

Nemzetközi környezet-

védelmi díj a Polgár-

Társ Alapítványnak

Az Osztrák Környezetért és Mű-

szaki Fejlesztésért Társaság (ÖGUT)

egyike azon platformoknak, amely a

legrégebben hirdetett meg környezet-

védelmi díjakat Európában. Évente 5

kategóriában osztanak ki díjat:

– A nők és a környezetvédelem

– Közösségi részvétel

– Fenntartható közösségek

– Osztrák környezettechnika és kör-

nyezetvédelem „exportja“ Közép-,

Kelet- és Dél-Európába

– Környezetvédelem és környezettech-

nika Közép-, Kelet- és Dél-Európában.

2005-ben a Környezetvédelem és

környezettechnika Közép-, Kelet- és

Dél-Európában kategória díját a Pol-

gár-Társ Alapítvány Öko Biznisz-

programjának „Nevesítsük a környe-

zettudatos lépéseket“ című projektje

nyerte el.

A díjátadásra 2005. november 8-

án került sor a bécsi Hofburgban 500

vendég jelenlétében. Molnár Judith

programvezetőnek Josef Pröll,

Ausztria környezetvédelmi miniszte-

re és a Henkel közép-kelet-európai

megbízottja adta át a 2200 euró érté-

kű díjat és elismervényt.

Forrás: ermacisz levelezőlista

Az 1%-os adófelajánlások

Marosvásárhelyen

A Marosvásárhelyi Pénzügyi Igaz-

gatóság adatai szerint a város adófize-

tőinek egyharmada, 14 235 személy

támogatta tavalyi adójának 1 százalé-

kával a nemkormányzati szervezete-

ket. A toplistát előreláthatólag a

SMURD vezeti. December 10-ig elké-

szül a „toplista“. Az 1 százalékos adó-

befizetésből 3,21 milliárd lej folyt be a

civil szervezetek számláira, ám az

igazgatóság illetékeseinek még nin-

csen pontos kimutatása arról, hogy

mely egyesületek, alapítványok kap-

tak pénzt. Ilyen toplista más megyé-

ben már elkészült, Maros megyében

azonban (személyzethiány miatt) még

nem, ennek ellenére bizonyosra vehe-

tő, hogy a SMURD Rohammentő-szol-

gálat vezet. Eddigi információink sze-

rint a SMURD számlájára 1,9 milliárd

lejt fizettek be. Többek közt az

Azomures, a Distrigaz és az Instaserv

azok a vállalatok, amelyeknek alkal-

mazottjai a dr. Raed Arafat által veze-

tett sürgősségi mentőszolgálatot kí-

vánták támogatni. Vezető helyen lesz

várhatóan az Alpha Transilvana Ala-

pítvány is. Jövőre az adófizetők adó-

juk 2 százalékát utalhatják át civil

szervezeteknek, ezt a szándékukat a

2006. május 15-ig leadandó adóbeval-

lási íven kell feltüntetniük.

Forrás: Transindex-hírlevél

Hírek


Civil szervezetek és

politikai pártok

A fejlett, önmaga szerepét és fon-

tosságát belátó, ugyanakkor a párbe-

széd és az együttműködés reális lehe-

tőségét kereső civil szféra magatartá-

sának lehetünk tanúi. Október 13-i

keltezéssel nyílt levélben fordul szá-

mos magyarországi civil szervezetből

megalakult kezdeményezési csoport a

2006-os országgyűlési választáson in-

duló politikai pártokhoz. Arra kéri a

politikumot a civil csapat, hogy vá-

lasztási programjuk kidolgozása idő-

szakában ismertessék álláspontjukat a

magyarországi civil társadalom fenn-

tartásával kapcsolatban.

Arra alapozva, hogy „a civil szer-

vezetek fontos, mással nem pótolha-

tó, egyre bővülő szerepet játszanak az

élet legkülönbözőbb területein, hoz-

zájárulva egy sikeres, európai Ma-

gyarország megteremtéséhez“, a kez-

deményezők, mint választópolgárok,

azt várják el, „hogy a kormányzati ha-

talomért versengő pártok időben

részletes tájékoztatást adjanak a vala-

mennyiünket, az ország jövőjét érintő

gazdasági, társadalmi, fejlesztési és

egyéb – így civil társadalmi – elképze-

léseikről. Csak ezek ismeretében vár-

ható el az állampolgárok felelősség-

teljes döntése.“

A teljes nyílt levél, amelyhez csat-

lakozókat várnak a kezdeményező

magyarországi civil szervezetek, az

alábbi helyen érhető el: http://www.

eucivil.hu/article.php?pId=735

Forrás: Civil Európa-hírlevél

Együttműködési

megállapodást kötött a

MIT és a Fidelitas

A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és

a Fidelitas (magyarországi politikai if-

júsági szervezet) vezetősége 2005.

május 25-én, Budapesten tartott talál-

kozóján eldöntötte, hogy két ifjúsági

szervezet közötti együttműködést

szorosabbra főzik. E döntés eredmé-

nyeként újabb MIT-Fidelitas találko-

zóra került sor 2005. október 6–7-én.

A két szervezet elnökségének tag-

jai és képviselői október 6-án Aradon

találkoztak, ahol együttműködési

megállapodást írtak alá. Az együtt-

működés célja – a megállapodás szö-

vege szerint – a határon kívüli magyar

ifjúság és a magyarországi fiatalok

nemzeti egységének megerősítése, a

felek közötti kapcsolat továbbfejlesz-

tése, valamint a közös elvi alapokon

nyugvó együttműködések kialakítása.

Forrás: kell levelezőlista

MIT-műhelytábor:

autonómia, egyetem,

népességszaporulat

November 11. és 13. között tartotta

őszi műhelytáborát a Magyar Ifjúsági

Tanács Tordatúron. A tagszervezetek

képviselőin kívül jelen voltak az

Erdélyi Magyar Hallgatói Önkor-

mányzatok (EMIHÖK), a Partiumi

Keresztény Egyetem Diákszervezete,

valamint az Erdélyi Magyar Ifjak

(EMI) elnökségi tagjai és képviselői.

A napirendi pontok között kiemelt

helyet foglalt el a MIT szerepvállalása a

Bolyai visszaállításáért folytatott küz-

delemben, az Áldás, népesség mozga-

lom népszerűsítése a fiatalok körében,

valamint az autonómia ügyének továb-

bi támogatása. A műhelytáborokra jel-

lemző gazdag ötletbörzén számos o-

lyan feladat felmerült, melynek meg-

valósítása a MIT-re vár, ezért a küldött-

gyűlés határozatot fogadott el a munka

megkezdéséről az említett területeken.

Szóba került az ernyőszervezetnek a

Fidelitasszal kötött együttműködési

megállapodása, valamint a Magyar

Ifjúsági Konferencia (MIK), Szabadkán

tartott ülése is.


Nonprofit elméletek,

modellek, trendek

Ez a címe Bartal Anna Mária nem-

rég megjelent művének. A szerző

szavai: „Könyvem két fő részre tago-

lódik. Egyfelől a nonprofit kérdésről,

valamint a jóléti államok nonprofit

szektoráról szóló elméletek kritikai

elemzését tartalmazza, másfelől a ma-

gyar nonprofit szektor fejlődésével

foglalkozik. […] Könyvemet elsősor-

ban azoknak írtam, akik valamilyen

oktatási folyamat révén sajátítják el a

nonprofit szektorral és szervezeteivel

kapcsolatos ismereteket.“

A kiadványról bővebben a követ-

kező helyen találnak információkat:

http://www.nonprofit.hu/kiad-

vanyok/konyv/88.html

Forrás: www.nonprofit.hu

Európáról, Romániában,

magyarul

Az Európai Parlament elnöki tiszt-

ségét 2004 júliusa óta betöltő Josep

Borrell Fontelles – a következő helyen

elérhető beszélgetésben: http://www.

csatlakozas.ro/reflector_details.php?i

d=26 – ismerteti a parlament új hon-

lapjának filozófiáját, az információk

elrendezésének módját és a honlapon

bevezetett technikai újításokat. Új-

donság, hogy a honlap magyar nyel-

ven is teljes mértékben olvasható.

Forrás: www.csatlakozas.ro

Startolt a Piros Okos

Egyetemista túlélőfüzetet adott ki

az RMDSZ Ifjúsági Főosztálya

A Piros Okos egy tájékoztató jelle-

gű kiadvány az RMDSZ Ügyvezető

Elnökség Szórvány, Szociális és Ifjú-

sági Főosztályának a gondozásában,

azokról a problémákról, amelyekkel

az egyetemista az első gólyanapoktól

az államvizsgáig szembesül. A leg-

gyakrabban előforduló helyzetek is-

mertetése került bele az útmutatóként

használandó egyetemista túlélőfüzet-

be, kezdve azzal, hogy mit kell tenni,

ha igazoltat a rendőr, egész addig,

hogy hogyan lehet ingyen honosítani

külföldön megszerzett diplománkat.

A viccesen magyarázott, közérthető

nyelvre lefordított jogszabályokat

helyzethez illő karikatúrák színesítik.

Egy másik előnye, hogy a legfonto-

sabb törvénycikkek román nyelven is

megtalálhatóak. A kiadvány ingye-

nes, elkezdődött a szórása, Erdélyben

3000 példányt osztanak ki a főbb

egyetemista központokban.

Kovács Péter, a könyv felelős szer-

kesztője állítása szerint a tájékoztató

jellegű füzetek kiadásának a Piros

Okos csak az első állomása, már ké-

szülnek kiadványok pályakezdőknek

és időseknek is.


Civil online-szolgáltatás

A román Oktatástudományi Intézet

dolgozta ki a demokratikus állampol-

gárságra nevelés honlapját. Az In-

tézetet 1990-ben az Oktatási és Kutatási

Minisztérium hozta létre, mint kutatási

és fejlesztési intézetet, melynek fő fela-

data a román oktatási rendszer megújí-

tása, folyamatos reformja.

civil fórum34

A honlap elsősorban a pedagógu-

sok számára, de a demokratikus állam-

polgárságra nevelés terén tevékenyke-

dő képzők, civil szervezetek számára is

hasznos információkat nyújt.

Az itt található anyagokat az adott

területen dolgozó szakemberek dol-

gozták ki. Ezek alapfogalmakat tisz-

táznak, az állampolgárság kérdéskö-

rének tudományos megközelítését

adják, ezáltal jó szakirodalmat kínál-

nak azoknak, akik az adott kérdéskör-

ben tanítanak. Az anyagok a követke-

ző helyen tölthetők le: http://www.

civica-online.ro.

Az Elméletek és kulcsképességek

című tanulmány azt a tanárt, nevelőt

állítja középpontba, aki a diák szem-

szögéből közelíti meg a problémákat,

tiszteli a diákok jogait és figyel a diá-

kok szükségleteire, érdeklődési köreire.

Forrás: Info PAL-TIN 59

Nagyvárad Startlapos

oldala

Beindult Nagyvárad Startlapos ol-

dala a http://Nagyvarad.lap.hu. A

weblapon teret kapnak a nagyváradi

sajtó, az ottani civil szervezetek, cégek,

egyházak, intézmények honlapcímei,

de kiemelt figyelmet kapnak a kör-

nyék turizmusával és a Bihar megyei

túralehetőségekkel foglalkozó honla-

pok is. A Nagyvárad.lap.hu eddig az

első partiumi weboldal a Startlap erdé-

lyi vonatkozású internetes gyűjtőpor-

táljai között, mint például a harom-

szek.lap.hu, a temesvar.lap.hu, vagy

éppen az erdely.lap.hu, de hamarosan

böngészhető lesz a bihar. lap.hu is.


Projekt a roma

gyerekekért

Nemrég vette kezdetét a 2005. októ-

ber 1. és 2006. október 31. között zajló

Gyermekek Védelméért szervezet

kezdeményezésére a PHARE Prog-

ram által támogatott „Roma gyerekek

jogainak a tiszteletben tartása – a tár-

sadalmi kirekesztés elkerülésének

eszköze“ témájú projekt.

A projekt célja: 5 településen a ro-

ma gyerekek helyzetének a jobbítása,

multikulturális oktatási-nevelési mo-

dell kidolgozása és a Gyermek Ügy-

védje intézmény létrehozása.

A projekt a következő településeken

indult el: Koló (Máramaros megye),

Balta Arsa (Botosani megye), Calvini

(Buzau megye), Glinda (Ilfov megye) és

Mangalia (Constanta megye).

Közel 250 gyereket von be a pro-

jekt és megközelítőleg 70 személy (ta-

nárok, szociológusok, szociális mun-

kások, önkéntesek, újságírók) dolgo-

zik a sikerén. Ezek a személyek sajá-

tos problémákkal kapcsolatos képzé-

seken vesznek részt, hogy felkészülje-

nek azokra a helyzetekre, amelyekkel

a projekt során találkozni fognak.

Ilyen sajátos képzések lesznek jogi

szakismeretek, oktatás és szociális

kérdések terén.

A projekt egyik eredménye lesz a

multikulturális oktatás számára ki-

dolgozandó képzésanyag, ugyanak-

kor felmérés készül a roma gyerekek

helyzetéről, és lobbitevékenység fo-

lyik majd a Gyermek Ügyvédje intéz-

mény létrehozásáért.

A megvalósításban a Gyermek Vé-

delméért szervezet partnere az Együtt

Fejlesztési Ügynökség és a megyei

tanfelügyelőségek.

Forrás: ZIUA, 2005. október 19.

Europa Nostra Fórum

Brüsszelben

2005. december 7-én az EUROPA

NOSTRA, Pan-European Federation

for Cultural Heritage, (A Kulturális

Örökség Pán-európai Szövetsége) és

az Európai Gazdasági és Szociális Bi-

zottság (ECOSOC) Europa Nostra Fo-

rum címmel találkozót szervez Brüsz-

szelben. Az Europa Nostra legújabb,

Európai Kulturális Örökséggel kap-

csolatos felmérése, mely egyben a Fó-

rum témájául is szolgál, letölthető a

szervezet honlapjáról: http://www

.europanostra.org


Jajkiáltás az NCA

ürügyén

Ezzel a megnevezéssel indított el

egy újabb beszélgetést a nonprofit.hu

fórumán Péterfi Ferenc. A vitaindító

gondolatsor egyik igen megragadó

mondata a következőket hangsúlyoz-

za: „(…) a nonprofit szektorra leselke-

dő legnagyobb veszély, hogy az álla-

mi forrásokhoz való hozzáférés ürü-

gyén teljesen alárendelődnek és bele-

olvadnak tőlük idegen, a működésü-

ket könnyen megbénító, a szabadsá-

gukat alapjaiban veszélyeztető, a

gyorsreagálásukat és innovatív kész-

ségüket lefékező költségvetési és más

bürokráciák rendszerébe.“

A vitaindító teljes szövegét a kő-

vetkező helyen olvashatják:

http://www.nonprofit.hu/forum/to

pic/95.html

Forrás: NIOK-hírlevél

Az NCA tisztújítás előtt

Majdnem háromezer szervezet je-

lezte, hogy részt kíván venni a Nem-

zeti Civil Alapprogram (NCA) taná-

csának és kollégiumainak megválasz-

tásában. Ez a szám ötszázzal több,

mint az előző alkalommal volt – nyi-

latkozta a Népszabadságnak Jagasics

Béla, az esélyegyenlőségi tárca civil

kapcsolatok főosztályának megbízott

vezetője.

A mintegy hétmilliárd forinttal

gazdálkodó NCA nem egészen két

éve létezik. A Civil Alapprogram irá-

nyítását a tanács látja el, a pályázatok

kiírásáról és a pénz sorsáról a kollégi-

umok döntenek. A tanácsban és a kol-

légiumokban is többségben vannak a

civil szervezetek jelöltjei, akiket elek-

tori gyűléseken választanak meg. A

választást két fordulóban rendezik,

jelenleg a tisztújítás előkészületei

folynak.

Az NCA működését mostanában a

nagypolitika és a civil szféra részéről

is sok bírálat éri. Jagasics Béla viszont

úgy véli, hogy a meglévő nehézségek

gyakran felnagyítva jelennek meg a

sajtóban. Az a tény – mondta –, hogy a

másodszor meghirdetett civil válasz-

tások előtt jóval nagyobb az érdeklő-

dés, mint korábban, egyértelműen az

NCA sikerének a bizonyítéka.

A Civil Alapprogram új összetéte-

lű testületei várhatóan tavasszal

kezdhetik meg munkájukat.

Forrás: www.nonprofit.hu


Köszönjük

a támogatást, amelyet nyújt jelen lapszámunk kiadásához az Illyés Közala-

pítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség

Minisztériuma, a Communitas Alapítvány, a Civitas Alapítvány, a TransIn-

dex, a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja, a

COMATIM TRANS Kft. (Kolozsvár), a Kopiernicus Kft. (Kolozsvár), a Pal-

rom Kft. (Kolozsvár).

ERMACISZ

erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája

Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tá-

jékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–[email protected], lemondani pedig

az ermacisz–[email protected] címre küldött üres levéllel lehet.

Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az [email protected]

e–mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@

yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI

erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája

Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködé-

sének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci

levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–[email protected] címre kül-

dött üres levéllel lehet.

A listára szánt leveleket az [email protected] címre kell küldeni.

Magyarországon:

tel.: 06–1–3032887

tel./fax: 06–1–3624079

mobil: 06–30–2218057

COMATIM TRANS Kft.

Menetrendszerinti járat

Esztergom – Kolozsvár

(szlovák határ)

menet–jövet,

budapesti útvonalon

légkondicionált kisbuszokkal

Indulás

A kisbuszok mobil elérhetőségei:

0040–722–416134, 06–30–2935766

Magyarországról:

hétfőn,

szerdán,

szombaton

Esztergomból: 6:00

Budapestről: 7:15

Kolozsvárról:

kedden,

pénteken,

vasárnap

6:00

Romániában:

tel.: 0040–264–441410,

0040–264–441413

mobil: 0040–722–260137

civilC

IV

IL

TÁ

RS

AD

AL

MI

LA

P

Legyen Ön is lapunk h séges olvasója!ű

témakínálatunk

2005-ös

1. Civil szervezetekés önkormányzatok együttm ködése

2. Miként járul hozzá a civil szféraa kultúra meg rzéséhez, terjesztéséhez?

3. Miként hat egymásra a politikumés a civil szféra?

4. Szakmai továbbképzés –a civil szféra jöv jének záloga

ő

ő

ő

VI. évf. 1. szám, 2005. január–március

VI. évf. 2. szám, 2005. április–június

VI. évf. 3. szám, 2005. július–szeptember

VI. évf. 4. szám, 2005. október–december

civil fórum 2005/3

Documents