civil fórum 2010/1-2

2 civil fórum

civil fórum

TartalomjegyzékTartalomjegyzék

3. oldalKolumbán Gábor: Húszesztendős a civil társadalom a posztkommunista országokban

4. oldalCsáki Rozália: „Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen…”

5. oldalSomai József: A civil építkezés húsz éve

7. oldalPapp Z. Attila:Civil társadalom: van-e, és milyen is?

9. oldalA civilek szAkmAi fejlődése 20 év AlAtt

Somai József: Civil szerveződés a gazdaság területén

10. oldalSándor Krisztina:Ifjúság a rendszerváltozásban

12. oldalDáné Tibor Kálmán:Visszatekintés az erdélyi magyar közművelődési civil munkára

14. oldalPotozky László:A romániai zöld mozgalom húsz éve

16. oldalLászlófy Pál-István:Közel húsz éves a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ)

17. oldalBalogh Márton – Orbán Árpád:Visszatekintés az önkormányzati-civil szféra partnerségeinkre

19. oldalBányász József:A Caritas húsz éve a jövőért

21. oldalDr. Bodó Barna:Szórványkérdés – szórványhelyzet – szórványügy

23. oldalOctavian Rusu:A romániai civil szektor 1990–2010 közti főbb jogi szabályozásai

25. oldalCsáki Rozália:10 éve indult útjára a Civil Fórum lap

28. oldalBalázs Sándor:Tükrözd az Istent, s ne félj semmitől

29. oldalBenedek Márta:Amikor kicsinek bizonyul a vidéki postaláda…

30. oldalBereczki Kinga:Tíz év az ember, érték, minőség szolgálatában…

Bodó Barna:Civilek fóruma

31. oldal Hajdu Zoltán:Kihívások és kísértések az elmúlt húsz évben a civil szervezetek számára

32. oldalKósa András:20 éves a társadalom-politikai fordulat – 10 éves a Civil Fórum

33. oldalPéntek János:Fórumunk lett-e a Civil Fórum?

34. oldalSebestény István:Civil iránytű

Somai József:Visszapillantás tíz évre

35. oldalVercseg Ilona:„Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”

36. oldalJakab Zsuzsa:Add tovább!Fiatalok a települési közösségekért

38. oldalIonuţ Sibian:Kutatás készül a romániai civil szektorról

40. oldalBereczki Kinga:Ha a civilek összefognak

41. oldalKolumbán Gábor:Bevezető gondolatok

42. oldalSik Endre:A társadalmi tőke és fejleszthetősége

44. oldalAnne Siri Brandrud:Mértékegysége-e az éves bevétel az életszínvonalnak?

46. oldalKovács Zoltán Csongor: Zöld okos

47. oldalA Kultúra program 2009. évi jelentése

49. oldalCsáki Rozália: „Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen…” (RO)

50. oldalTartalomjegyzék (RO)

Civil kurázsi

Civil vitafórum

Civil önépítkezésünk

társadalom és gazdaság

Civil könyves pavilon

Kulturális KiteKintő

3A rendszerváltozás 20 esztendeje és a civilek

civil fórum

Húszesztendős a civil társadalom a posztkommunista országokban

Ebben az évben mindenütt Kö-zép-Kelet-Európában a kom-munista diktatúrák megbuká-

sát, a berlini fal lebontását, a szabad demokráciák születését ünnepelték. Emlékeztünk a romániai forradalom-ról, a politikai pártok születéséről. Reményekről, csalódásokról és ered-ményekről szóló beszédektől volt hangos a közélet.

A politika uralta a húszesztendős évfordulót. Nem hangzott el azonban az alapvető felismerés, hogy civil tár-sadalom nélkül nincsen demokrácia, és az eltelt húsz esztendő egyben a térségben a civil társadalom megszü-letését is jelentette. Lapszámunkkal erre a szívet és lelket megpezsdítő, a szabadság társadalmi megnyilvánu-lását jelentő civil születést, öntudatra ébredést ünnepeljük.

Emlékezzünk, hogy a forradalom-ból, habár a politikum csupán a visz-szarendeződés, korrupció és felemás megoldásokig jutott el, a civil társa-dalomnak sikerült megőriznie tiszta-ságát és a szabadságharc által elindí-tott civil kurázsiját. A forradalomból hozott társadalmi önszerveződés tö-retlenül folytatódott a térség összes országában.

Erdélyben is már 1990 elején meg-alakultak az első egyesületek, alapít-ványok. Emlékszem a bíróságokon folytatott jogértelmezési vitákra. Amikor felfedeztük, hogy az alapít-ványokra és társadalmi szervezetek-re vonatkozó jogszabályt a diktatúra sem merte eltörölni. A két világhábo-rú közt érvényben lévő jogszabályt minden egyéb engedély nélkül alkal-mazni lehetett. Porából főnixmadár-ként éledt életre a civil társadalom.

Az erdélyi magyar társadalom önmagára talált ebben a lázas szerve-zésben. Jogfolytonosságot kerestünk a diktatúra által betiltott vagy elle-hetetlenített szervezetekkel. A törté-nelmi egyházaink új életre találtak, beindult az elkobzott vagyonok visz-szaszerzésének máig tartó küzdelme. Iskolák mögé szerveződtek kulturális egyesületek és alapítványok, hogy az

állami befolyást visszaszorítsák és a szellemi, anyagi önállóság, biztonság kereteit megteremtsék. Gombamód jöttek létre hagyományőrző és kultu-rális szervezetek. Feléledt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, mint ernyőszervezet. Majd megszü-lettek a szakmai és a környezetvédel-mi szervezetek.

Nyugat-Európából nézve ez a ha-muból való feléledés káprázatos mu-tatványnak tűnhetett. Ott, ahol addig csak elnyomott, anyagilag és szelle-mileg sanyargatott egyéneket és csa-ládokat lehetett látni, létrejöttek a civil társa-dalom szerveződései. A fiatal demokrácia feltételét látták a civil társadalom megjelené-sében, ezért stratégiai prioritásként kezel-ték azok támogatását. Kormányok és nem-zetközi alapítványok bábáskodtak a térség civil társadalmának születésénél. Nagyon hamar kiderült, hogy a fiatalok a legaktí-vabbak. Megtanulták a nemzetközi kommu-nikációhoz elengedhe-tetlen angol nyelvet, és a civil szer-vezés tudását sajátították el nyugati kollegáiktól. Sokat utaztak és renge-teget kommunikáltak. Az együtt-működési készség a feltétel nélküli nyitottsággal társulva lehetővé tette egy új értékrend meghonosítását. A megbízhatóság, elszámolhatóság és az eredményre irányuló hatékonyság jellemezték a civil szervezetek legja-vát.

Amikor az első szabad választá-sokat tartottuk, ébredtünk rá, hogy nincs, akit jelölni a politikába. Meg-kezdődött a civil szervezetek első erőforrás-elvonása a politika irányá-ba. Akkor még lelkesen biztosítottuk az RMDSZ számára a jelöltek jelentős részét és az infrastruktúrát, a szer-vező erőt a kampányhoz. Hiszen az

RMDSZ is civil szervezet volt. Jogilag bizonyára az.

A politikusaink hamar ráébredtek korlátaikra, megtanulták a „játék-szabályokat”. Közben többen vissza-tértünk a civil társadalomhoz. Erőt, hitet és reményt meríteni. Hogy le-het, hogy mégsem veszett el minden az önös érdek, korrupció és globális érdekszférák játékában. Azóta vívja a civil szféra második szabadság-harcát a politikummal. A pártokkal, amelyek klientúrát szeretnének épí-teni, amelyek fedőszervezeteket és

háttérországot látnak a civil szervezetekben. Közben a nyugati fi-nanszírozás is más, többnyire globális fel-adatokat talált támo-gatásra érdemesnek, és megkezdődött a po-litikai érdekek alapján történő közpénz osz-togatása. Az infantilis politikai szféra majd-hogynem megfojtotta a nálánál sok vonatko-zásban képzettebben és dinamikusabban megnyilvánuló, ser-dülő civil társadalmat.

A gazdaság újjá-szerveződése, a privatizáció, a kezde-ti esztendők magas inflációja tovább gyengítette a civil társadalmat. Nem-csak az elszegényedés és az állami szociális védőháló hiányosságai, de a gazdaság átszervezése a magántulaj-donon alapuló szabad piacgazdaság irányába is újabb erőforrásokat vont el a civil társadalomtól, és újabb fel-adatok elé állította azt. A nyugati fi-nanszírozók visszavonulása nyomán az anyagi biztonság érzete megszűnt a civil társadalomban. Többen elván-doroltak a jobban fizető gazdasági szférába, illetve külföldön vállaltak civil munkát. Szakosodással, intéz-ményfejlesztéssel és az önkéntes munka felvállalásával vészelték át ezt az időszakot a civil szervezetek. Már, amelyik átvészelte.

A globális válsá-gok kora szüksé-gessé tette az em-beri társadalmak újjászerveződését. Ebben kulcsszere-pet játszhat a civil társadalom.A jövő teremtésé-nél munkálkodni – mi lehetne szebb hivatás a civil tár-sadalom számára?

4 civil fórum

Húsz esztendő után elérkezett a civil társadalom az érettség korába. Számában megfogyatkozva, de meg-erősödve törekszik méltó partneri viszony kialakítására mind a politi-kummal, mind a gazdasági szférával. A közben beérett partnerek belátták a civil szervezetek fontosságát és hosz-szú távon fenntartható kapcsolatokra

törekednek. Közben EU-tagok let-tünk és az uniós támogatások lehető-sége felértékelni látszik a civil szerve-zeteket.

Minden nehézség ellenére bizako-dó vagyok. A globális válságok kora szükségessé tette az emberi társadal-mak újjászerveződését. Ebben kulcs-szerepet játszhat a civil társadalom.

A jövő teremtésénél munkálkodni – mi lehetne szebb hivatás a civil tár-sadalom számára?

Kolumbán Gábor

Civitas Alapítvány – elnöke-mail: [email protected]

„Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen…”

Hosszú és változatos utat tettek meg az erdélyi ma-gyar civil szféra szereplői a rendszerváltást kö-vető húsz évben. E lapszámunk egy kis pihenőre

hívta a cikkírókat és az olvasókat is, hogy tekintsünk visz-sza erre a húsz évre és vegyük számba dolgainkat.

A változásban civil és egyben közösségi szerepet válla-ló lelkes személyek közül még sokan itt tevékenykednek a szektorban. De sokan vannak, akik szektort váltottak, vállalkozók vagy politikusok lettek időközben. Nemcsak a személyek változtak, hanem maga a szektor is. Egyrészt a folyamatosan változó társadalmi helyzet szembesítet-te és szembesíti a civileket újabb kihívásokkal. Másrészt az egyes szervezetek átalakulása, fejlődése vagy éppen megszűnése, újabbak megjelenése rajzolta át az erdélyi magyar civil szféra palettáját. Harmadrészt a finanszí-rozási rendszerek átalakulásának lehettünk tanúi ez idő alatt. Úgy formájában, mint nagyságrendjében alakult át az anyaországi és hazai finanszírozási rendszer. Valame-lyest ehhez is kötődik a változások negyedik tényezője, amely nem más, mint Románia 2007-es európai uniós csatlakozása. Az ötödik tényező, mely szintén a változá-sokat hordozza és hozza magával, a nemzedékváltás is. Nagy kihívás a szektor megfiatalítása, avagy a fiatalok tartós bevonása a szektorba.

Húsz év után visszatekintve számos kérdés merül fel bennünk, melyekre válaszokat keresünk:

• Mire is vállalkoztak a civil szervezetek a ’90-es évek elején? Mivel is kellett ők szembesüljenek?

• Milyen volt a civil/közösségi szerepvállalás akkor? És ahhoz képest milyen ma? Tudatosabbak let-tünk-e? Jobban tudjuk-e gyakorolni a demokráciát? Tudunk-e élni a jogainkkal, egyáltalán ismerjük-e őket?

• Számokban mérve: lettünk-e többen vagy megfo-gyatkoztunk e húsz év alatt? És akik a civil szektor-

ban dolgoznak, mennyivel felkészültebbek ma erre a tevékenységre, mint akkor? Szervezeteink tudtak-e fejlődni?

• Hogyan tekintünk a jövőre 20 év után? Mit tanul-tunk ez idő alatt? Látjuk-e a jövőbeni feladatainkat, a kihívásokat? Fel vagyunk-e készülve?

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, mégpedig úgy, hogy az egyes átfogó tematikák mentén az illető kérdés-körben minél régebb tevékenykedő és szép eredménye-ket felmutató civil szervezetek képviselőit kértük fel arra, hogy a saját kis tematikus szektorukról készítsenek egy áttekintést. Bár tudjuk, hogy az erdélyi magyar civil szfé-ra átfogó felmérése, kutatása igen nagy hiányosságunk, holott e kérdések egy átfogó kutatás tárgyát is képezhet-nék, e lapszámunkban a lehetőségeinkhez mérten arra törekszünk, hogy szembenézzünk magunkkal. A tudatos jövőbe tekintésnek és fejlesztésnek mindenkor az adott helyzetből és annak elemzéséből kell kiindulnia. Erre még nem nőttünk fel. De lépegetünk. Somai József cikke egy rövid, átfogó visszatekintést nyújt eme időszakra az ol-vasó számára. Papp Z. Attila kritikusabb szemmel tekint civil társadalmi fejlődésünkre és civil mivoltunk fontos tényezőire hívja fel a figyelmet.

Az egyes tematikus szektorok áttekintéseivel nem sike-rült teljes képet festeni. Sajnos minden témára nem talál-tunk vállalkozó cikkírót. De az olvasók képet kaphatnak a gazdasági, ifjúsági, közművelődési, környezetvédelmi, oktatási, önkormányzati-civil kapcsolatok, vidékfejleszté-si, szociális és szórvány civil szerveződések utóbbi húsz éves történéseiről.

E visszatekintés nem csak az erdélyi magyar civil szfé-rára irányul. Lapunk 10 éves évfordulója alkalmából mi magunk is számot vetünk az eltelt évtizeddel. Tíz év – tíz gondolat a Civil Fórumról tematika alatt szerkesztői vissza-tekintést olvashatnak. Ez kiegészül olvasóink, cikkíróink,

Csáki Rozália

főszerkesztőe-mail: [email protected]


szerkesztőtársaink véleményével, értékelésével is. Mit is jelent számukra a Civil Fórum lap? Mit értékelnek benne? Milyen jövőbeni változtatásokra lenne szükség?

Rovatainkban gazdagodva és megújult tartalmakkal jelentkezünk. Civil kurázsi rovatunkban az Add tovább! példaértékű kezdeményezésről tudhatnak meg többet. Vitafórum rovatunkban visszacseng az önmagunkkal való szembenézés a romániai Civil Tár-sadalom Fejlődéséért Alapítvány (FDSC) által végzett civil társadalmi kutatás rész-letéből. A Civil önépítkezésünk rovat ke-retében Bereczki Kinga eme önépítkezés sajátos és tudatos lépéseire hívja fel az ol-vasók figyelmét.

Sokat vitatott kérdés és folyamatos fel-adat számunkra, hogy a civil szféra és a gazdaság kapcsolatát kiépítsük. Melyik is az az érintkezési felület, amely a közös ér-dekeinket fedi? A társadalmi tőke. Új rovatunk – Társa-dalom és gazdaság – mottóját Dr. Jenei György professzor megfogalmazása adta: „… mert nem a gazdaságnak van társadalma, hanem a társadalomnak van gazdasága.” E ro-

vatban e kapcsolatépítés sajátosságairól és konkrét példái-ról számolunk be, bízva abban, hogy ezáltal is segítségére leszünk úgy a civileknek, mint a vállalkozóknak a sikeres együttműködések kialakításában. Nagyobb szükségünk van egymásra, mint gondolnánk!

Kulturális kitekintő rovatunkban ez alkalommal a Kultúra program 2009-es beszámolóját osztjuk meg olva-

sóinkkal.Visszatekintünk, hogy jövőbe tekinté-

sünk és tervező munkánk biztosabb alapot kapjon. Hogy az egyes tematikus szekto-rokról átfogóbb képet kapva jobb rálátá-sunk legyen úgy az erdélyi magyar civil szférára, mint azon folyamatokra, amelyek segítői, avagy éppen gátló tényezői lehet-nek a saját szervezeti tevékenységünknek. Visszatekin tünk, hogy az utánunk követke-zők is láthassák, milyen gyökereink vannak,

milyen folyamatok mentén jutottunk el ide, ahol most va-gyunk és milyen reményekkel, tervekkel megyünk tovább.

Bízom benne, hogy mindannyiuk számára hasznos ol-vasmány lesz ez a lapszámunk is.

A tudatos jövőbe tekintésnek és fejlesztésnek min-denkor az adott helyzetből és an-nak elemzéséből kell kiindulnia.

A civil építkezés húsz éve

A civil társadalom számára a rendszerváltozás korszakha-tár volt. Véget ért az etatista

világ, amely a civil szférát is az állam akarata alá gyűrte, mivel az csak a rendszert támogató szervezeteket engedte működni. A fordulat után a civil részvétel aktivizálódására hatott néhány fojtó erő, mint a közösségi kultúra hiánya meg a közösségi ér-dekeket gátló elszemélyesedett lét. Az állami „gondoskodás” tudatá-tól való szabadulás folyamata lassú, mégis a szakmai és a helyi igények kielégítését felelősséggel vállalók éb-redése nemsokára a ’89-es fordulat után beindította a civil szerveződési folyamatot. Mára már a társadalom-mal párbeszédre alkalmas szférát és a közösség életében meghatározó szerepet játszó erőt alakított ki. Ez a folyamatosan felfelé ívelő mozgás a közjó érdekében a növekvő részvételi szándékot is megteremtette.

A húsz év alatt, amikor ismét be-szélhetünk valós civil szerveződések-ről, több esetben történt próbálkozás a civil szféra számszerű és adatszerű megmérettetésére. Az első próbálko-zás 1994-ben, a második 1995-ben a

Romániai Magyar Alapítványok Jegy-zéke címmel kiadott füzetekben a KIDA, a CIVITAS és a Bölöni Farkas Sándor Alapítványok gondozásában történt, amely még csak 130 alapít-vány és szervezet adatait tartalmazta, mégpedig olyan szervezetek adatait, amelyek önként közölték azonosítá-si adataikat, célkitűzéseiket, esetleg eredményeiket. Nemsokára (1996) ezt követte a Korunk Baráti Társasá-gának a felmérése, és annak nyomán a Romániai Magyar Alapítványok és Egyesületek Jegyzékének a kiadása, amely már 312 bíróságilag bejegy-zett szervezet adatait tartalmazta. A civil szféra harmadik összegezését az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság (EMT) 1997-ben beindított, az Illyés Közalapítvány pénzügyi támogatá-sával működtetett Civil Szervezetek Információs Irodája végezte, amely kiadta a Romániai Magyar Alapít-ványok és Egyesületek Katalógusát (1998). Ebben már összesen 347 szer-vezet adataival találkozhattunk. Ez a katalógus is csak azok adatait tar-talmazta, akik önként beküldték a kérdőíveket, hiszen abban az időben a nem hivatalos számítások szerint

már közel ezer volt a bejegyzett civil szervezetek száma. Később az 1999-ben létrehozott Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (a további-akban ERMACISZA) rövid időn belül több mint 1100 szervezetet vett nyil-vántartásába. Egy későbbi adatgyűj-tés (2005) nyomán az ERMACISZA nyilvántartásában (amely szintén önkéntes nyilatkozatokra épült) 2528 szervezet szerepelt. A becsült adatok szerint a romániai magyar civil szfé-ra szervezeteinek a száma már akkor jóval meghaladta a 2500-at, s meg-állapítható volt a civil szervezetek alakulásának dinamikájából, hogy az utolsó hét évben átlag 150-200 szerve-zet alakul évente. A romániai magyar civil szervezetek összesített adatairól ma országos szintű adatbázis nincs. Csupán megyei számbavétele utáni összesítés segíthetne a mai civil szfé-ra számszerű megismeréséhez.

2005-2006-ban az ERMACISZA az erdélyi magyar társadalomkutatá-sok keretében sort kerített a romániai magyar civil szervezetek részleges felmérésére. Ez a felmérés a szám-bavétel, az összeírás céljával készült, azonban az elemzés megállt a lekér-

6 civil fórum

dezett szervezeti szféra statisztikai jellemzésénél (Kiss 2006). Ennek a felmérésnek a korábbi kutatásokhoz mérten két új hozadéka volt: (1) civil trendeket mutat ki; (2) a jellemzőket összehasonlítja a teljes romániai, il-letve a magyarországi civil szférával. Ezeken kívül még a romániai magyar civil szférának a szervezeti formák, a területi megoszlás, a tevékenységek szerinti megoszlás, valamint a gazda-sági erőforrások szerinti leírására is tesz kísérletet.

A romániai magyar civil szféra már a kezdetektől többféle szerve-zeti formát alakított ki. Létrejöttek az intézményesült, az egész közös-séget érintő, történelmi múlttal ren-delkező, nagy szervezetek (Erdélyi Múzeum Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Romá-niai Magyar Gazdasági Egyesület, Erdélyi Kárpát Egyesület, stb.), és az új korszak igényeit kielégítő más nagyobb szervezetek (Romániai Ma-gyar Közgazdász Társaság, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Tár-saság, Romániai Magyar Pedagógus Szövetség, Romániai Magyar Közép-iskolások Szövetsége, stb.). Mind-ezek mellett szaporodtak mind a mai napig a magyar közösség érdekeit szolgáló alapítványok, egyesületek, szövetségek és jogi személyiséggel nem rendelkező kulturális, gazdasá-gi, oktatatási, szociális, sport, és más területek csoportosulásai.

Területi megoszlá-sukat tekintve – a civil szervezetek számának alakulása a lakossághoz viszonyított arányuk szerint – a legtöbb civil szervezet Hargita, Ko-lozs, Maros, Kovászna megyékben, a legkeve-sebb civil szerveződés Krassó-Szörény, Besz-terce-Naszód, Hunyad, Fehér megyékben (So-mai 2000) alakultak. Természetesen a megyeközpontú városokban jóval erő-sebb civil szerveződés állapítható meg, mint a vidéki térségben, de különös lemaradás látható a község-falu telepü-lések esetében, amelyek csupán 25,2%-ot tesznek ki, holott a lakosság aránya majdnem felét teszi ki az összmagyar lakosságnak, a megyeközpontokban viszont összesen 53,2% a civil szerveze-tek nagyságrendje. A megyeközpontok

közül is kiemelkedik Kolozsvár. Itt van bejegyezve a legtöbb országos jellegű szervezet (EME, EMT, EMKE, RMKT, RMGE, OMDSZ stb.), azonban ható-körük a helyi szervezeteikkel egész Er-dély területére kiterjed.

Tevékenységi területekre vonat-kozó megoszlás szerint a művelődés és oktatás szerveződéseinek a száma megközelítette a civil szervezetek fe-lét (52,7%). Az utóbbi tíz évben növe-kedést mutat a gazdaság, a szociális szektor és egészségügy is, de látvá-nyosan növekedett az ifjúsági szer-vezetek száma is. Szintén örvendetes, hogy megjelentek az emberi jogi civil szervezetek is, amelyek a kilencvenes évek első felében teljesen hiányoztak. A művelődési és oktatási tevékenysé-get felvállaló civil szervezetek nagy aránya a kilencvenes években azzal magyarázható, hogy a rendszervál-tás után az identitásvédelem volt a legfontosabb kérdése az erdélyi magyarságnak, amelyben a műve-lődés és oktatás két területe lehetett a leghatékonyabb. Ha megfigyeljük a tevékenységek megyei megoszlá-sát, láthatjuk, hogy a művelődés és oktatás ma is a szórványmegyékben igen magas, tekintettel arra, hogy az identitásvédelem itt sokkal hangsú-lyosabb, mint más megyékben.

A gazdasági szakterület tekinte-tében a növekedés elsősorban a na-gyobb magyar lakosságú megyékben volt észlelhető, mégpedig Hargita,

Maros és Szatmár me-gyékben. A szórvány-ból viszont Temes megye jelent kivételt, hiszen az összes me-gyékhez viszonyítva a gazdasági tevékeny-ségi területet felválla-ló szervezetek száma igen magas.

A településtípuson-ként magyar lakosság-hoz viszonyított ará-

nyát tekintve a városi szervezetek számának aránya a vidéki szerveze-tek arányához viszonyítva magas. A 2006-os felmérés szerint (Kiss 2006)2, bár az utóbbi években változott a vi-dék előnyére, ez az arány mégis jobb a romániai átlagnál, mivel a vidéki magyar szervezetek aránya nagyobb,

2) Kiss D. u.o. 121

mint a szervezetek egyharmada, ami-kor a romániai átlag alig 14 százalék.

A civilintegrációs kísérletek, igen jelentős szellemi mozgatóerőként, végigkísérték a romániai magyar ci-vil szféra fejlődési fokozatait. Az első hatékony szerepvállalás az illyefalvi KIDA Alapítvány tevékenységéhez kötődik. Az alapítvány 1993 júniusá-tól kezdődően és 1996 novemberével bezáróan nyolc képzést szervezett a Keresztyén Ifjúsági Központban az alapítványok, szervezetek, egyesüle-tek, társaságok képviselői számára. Időközben bebizonyosodott, hogy a tevékenység nagyságrendje, a szerve-zetek számbeli növekedése és komple-xitása miatt a KIDA nem képes eleget tenni a bonyolult, sokoldalú, igényes munkának. Megoldást keresve „1999. január 15-16-án az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság (EMT), a Kolozsvá-ri Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Romániai Magyar Közgazdász Társa-ság (RMKT), az Erdélyi Magyar Köz-művelődési Egyesület (EMKE) és a Budapesti Pro Professione Alapítvány közösen megszervezték a Civil szféra az ezredfordulón: lehetőségek, kihívások című kon fe renciát Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakónia Központban. A közel 300 résztvevő meghallgatott öt plenáris előadót, kilenc donor szerve-zet képviselőjét és aktív részese lehe-tett azoknak a szekcióüléseknek, ame-lyeken párhuzamosan a tudomány és környezetvédelem, művelődés és ok-tatás, gazdaság és szociális kérdések, műemlékvédelem, illetve ifjúsági kér-dések témakörében…”3 Ezen az orszá-gos civil találkozáson született az öt-let, hogy létesüljön egy, a magyar civil szférát információval ellátó, kapcso-latteremtő, képzéseket szervező egye-sület vagy alapítvány. Az ötlet alapján az EMT, a KMDSZ és az RMKT lét-rehozta és hivatalosan bejegyeztette az ERMACISZÁ-t, amely céljai közt felvállalta: az erdélyi magyar civil társadalom hatékonyságának és ered-ményességének növelését; informá-cióáramoltatást egy információs iroda működtetésével; anyagi javak juttatá-sát és közvetítését fizikai és jogi sze-mélyeknek; szakmai tudástranszfert a nonprofit szféra menedzsmentjének. Ennek a munkának a keretében az ala-pítvány sorozatosan szervezett nyolc

3) Somai J. u.o. 91

A civilintegrációs kísérletek, igen jelentős szellemi mozgatóerőként, végigkísérték a romániai magyar civil szféra fejlődé-si fokozatait.


éven át sikeres civil fórumokat. Négy nagyszabású összejöveteléről külön-külön négy kötetet publikált, tíz évig rendszeresen megjelentette a Civil Fórum szakmai lapot és folyamatosan működteti a népszerű elektronikus levelezőlistáját. A civilintegrációs fel-adatokat és a civil érdekvédelem fel-adatait – a Civil Fórum konferencián kialakult közmegegyezés alapján – az öt éve megalakult Magyar Civil Szer-vezetek Erdélyi Szövetsége vette át.

Az utóbbi években számos integrációs törekvés tapasztalha-tó helyi, vagy megyei szinteken is. Ezek a tevékenységek he-lyenként folyamato-sak, másutt kísérleti formában indultak be, és a zonális civil háló-zatok sikeresen oldják meg a számban meg-növekedett civil szfé-ra integrációs problé-máit.

A következtetések sorában számolnunk kell azzal a sajnálatos ténnyel, hogy a romániai magyar civil szféra kap-csolata a román civil szféra forrás- és képzésközpontjaival, szervezeteivel nem kielégítő. Az elkülönülés, a pár-huzamos fejlődés tényszerű. Nagyon kevés a román-magyar közös prog-

ram. A közeledéshez meg kellene ta-lálni azokat az érintkezési pontokat, ahol találkoznak a közös érdekek, vannak közös értékteremtő tevékeny-ségek, s melyek egyúttal lehetővé tennék a romániai forrásokhoz való hatékonyabb hozzáférést is.

Azt is tudjuk, hogy a kisebbségi identitás fenntartásában fontos sze-repet játszó kulturális intézmények az erdélyi magyar civil szférában na-gyobb arányban fordulnak elő, mint

a romániaiban, avagy akár a magyarországi nonprofit szférában. Az erdélyi magyar ci-vil szféra működésé-nek anyagi hátteréről pedig megállapíthat-juk, hogy azt továbbra is a magyarországi és hazai pályázatok ré-vén elérhető források biztosítják, melyek kö-zül a magyarországi-ak bizonyultak jelen-tősebbnek. Továbbá az is megállapítható, hogy az alapítványi és

szövetségi formákkal szemben foko-zatosan teret nyert az egyesületi for-ma, tekintettel arra, hogy a jelenlegi szabályozás (2000/26-os törvény-erejű kormányrendelet) az alapítvá-nyok létrehozásában igen nehéz fel-tételeket szabott.

A jogilag be nem jegyzett, spon-tánul vagy tudatosan kialakult civil szerveződések (kórusok, dalárdák, sportoló csoportok, baráti körök, klubok stb.) nem élveznek elégsé-ges szervezett társadalmi védelmet, szabályozott gondoskodást. Nincs megfelelő intézményesített keretük annak ellenére, hogy ezek valójában a civil szerveződések valóságos csí-rái, amelyeknek társadalmi hozadé-ka igen jelentős, hiszen itt kezdődik el a társadalmi disputa, a szabad véleménynyilvánítás, a társadalmi visszaélésekkel szembeni korlát nél-küli kritika. Ezek a civil csoportosu-lások, mint a civil szféra hivatalosan be nem jegyzett szegmentjei, tudato-sabb társadalmi védettségre lenné-nek érdemesek.

Somai József

RMKT – tiszteletbeli elnöke-mail: [email protected]

Felhasznált irodalom:SOMAI József (2000): Romániai ma-gyar civilszféra, In: Romániai magyar évkönyv,Kolozsvár KISS Dénes (2006): A romániai ma-gyar civil szféra néhány jellemzője 2006-ban. In Romániai magyar év-könyv, Kolozsvár

A következtetések sorában számol-nunk kell azzal a sajnálatos ténnyel, hogy a romániai magyar civil szfé-ra kapcsolata a román civil szféra forrás- és kép-zésközpontjaival, szervezeteivel nem kielégítő.

Civil társadalom: van-e, és milyen is?

A szélesebb értelemben vett civil társadalom nem a rendszer-váltással vagy forradalommal

kezdődött, hiszen valamilyen formá-ban az államszocialista berendezkedé-sek alatt is létezett. Némi leegyszerű-sítéssel azt is megkockáztatnám, hogy térségünkben akkor létezett „igazán”, hiszen sokkal nagyobb volt a tétje, sokkal szervesebben hozzájárult az emberek közötti szolidaritás és biza-lom kialakulásának (itt gondolhatunk egy egyszerű házibuli vagy kaláka megszervezésétől egészen a fű alatt működő társaságokig, szamizdat ki-adványokig). Márpedig szolidaritás,

bizalom, önkéntesség nélkül nincsen civil világ. És ez talán még inkább így van, ha hozzágondoljuk, hogy a „szekus világban” például milyen nagy tétje volt annak, hogy kiben bízhatunk meg vagy nem, avagy egy látszólag ártatlan cselekvés is, ha nem is polgárrá, de az állam ellenében ci-vilként konstituálhatta az egyént, egyszersmind igazi civil öntudattal felvértezve.

Kisebbségi vonatkozásban pedig ezt az ellentársadalmi ethoszt tovább erősítették a nem csak tételezett, ha-nem az igen változatos konkrétumok-ban megnyilvánuló kisebbségi-több-

ségi konfliktusok, a kisebbségellenes állami beavatkozások is. A rendszer-váltás előtt – noha az állami akarat minduntalan be akarta szőni az egyén mindennapjait – a valóságban oly nagy lett a távolság az egyén és állam között, hogy a lenti társadalom tag-jai, ha nem is vígan, de kedélyesen, önironikusan, sok vonatkozásban pe-dig autonóm és/vagy ambivalens mó-don élhették életüket.

A „forradalom” után a civil társa-dalom intézményesülhetett, hiszen megteremtődtek a szervezetek, tár-saságok alapításának jogi feltételei is. Az államnak valójában érdeke a

8 civil fórum

civil társadalom működése, hiszen a nem kormányzati, civil szervezetek (NGO-k) világa – többek között – olyan funkciókat is ellát, amelyeket ő maga nem tud. Egy magyar iskolának például érdeke, hogy egy alapítványt működtessen, hiszen ezáltal olyan pluszforrásokra pályázhat, amelyek-kel kiegészítheti a saját, államtól és/vagy önkormányzattól származó be-vételeit. De hasonlóképpen egy po-litikai párt vagy akár érdekvédelmi szervezet is fenntarthat civil szerve-zeteket, amelyek segítségével más típusú forrásokra tehet szert, illetve valamilyen módon szervezeti után-pótlását biztosítja.

Felmerül azonban, hogy az ilyen típusú szervezetek valóban civil társadalom létére utalnak-e, avagy valamiféle más jellegű intézménye-sülési folyamatnak a részét képezik? Az angol nyelvű szakirodalomban ugyanis megkülönböztetik a külön-féle nem kormányzati szervezeteket. Léteznek a pénzszerzés céljából lét-rejött ún. MONGO-k, az adományo-zásban érdekelt ún. DONGO-k, a politikai holdudvar szélesítésére lét-rehozott PONGO-k és a sort folytat-hatnánk. Röviden ezek FANGO-k, azaz ál-civilszervezetek, amelyek jogilag ugyan nem kormányzathoz kapcsolódnak, de szkeptikusak le-hetünk a tekintetben, hogy valóban civilek-e?

Civil társadalom ugyanis nem-csak szervezetek által létezik, hanem mondhatni a közösségi mentalitás szintjén is. Az önépítő falusi kiskö-zösségektől kezdve, a lakókörnyezet megszépítésére létrejött informális vagy társasházi közösségeken ke-resztül az árvízkárosultak önkéntes megsegítéséig még sok mindent be-leérthetünk.

A civil társadalom létének erős-ségét tehát csak óvatosan szabad a hivatalosan bejegyzett nem kor-mányzati szervezetek számával mérni. Még inkább szkeptikusak lehetünk e tekintetben, ha figye-lembe vesszük azt is, hogy – erdé-lyi magyar vonatkozásban – e szer-vezetek jó része magyar és román állami, vagy akár európai uniós forrásokból tartja el (úgy, ahogy) magát. E szempontból nézve, az erdélyi magyar civil világ jelentős része valójában egy etatista beállító-dás meghosszabbítása. Nevezetesen

azt jelzi ez a beállítódás, hogy saját gond jainkat – ugyan civil szervezeti kap cson keresztül – valójában az ál-lam oldja meg: a szórvány gondjait oldja meg például a magyar állam, a könyvkiadás gondjait pedig a ro-mán és magyar közpénzek „lehívá-sa” – és a sort hosszasan folytathat-nánk. Ez az etatista jelleg, azonban nem a civil társadalom „hibája”, hanem a közép- és kelet-európai államok sajátossága: az állam vagy a kisebbségi érdekérvényesítők bizonyos feladatok megoldását a civilekre delegálják. Ez a feladat-megoldás látszólag jót tesz a hatal-mi szereplőknek és „munkát” ad a civileknek.

Ugyanakkor per-sze az sem mellékes, hogy az államnak fe-lelőssége az adófizető állampolgár alulról jövő kezdeményezését – mellyel olyan helyi probléma megoldását vállalja fel, amire maga az állam nem képes – támogatni. Emellett a demokrácia érvénye-sülésének a mértékét is a civil társadalom fej-lettsége méri egy tár-sadalomban. Az államnak így érdeke is kellene legyen a civil társadalom építése.

Kérdés azonban, hosszú távon e kölcsönösségi viszony fenntartása milyen civil társadalom(szerű) kép-ződményeket hoz létre? Kisebbségi vonatkozásban ugyanis a civil társa-dalom fenntartásának támogatáspo-litikai dimenzióba való elhelyezése éppen a civil/polgári jelleg felszá-molásához vezethet. A civil társada-lom – amerikai példája legalábbis azt mutatja meg, hogy – szolidaritás, ön-kéntesség, adományozás, a saját (kis)közösség problémájának felismerése és autentikus, saját kezdeményezé-sű válaszok hiányában nem létezik. Jogi szempontból az állampolgárokat hagyni, sőt stimulálni kell, hogy kü-lönféle társulásokat hozzanak létre, ám ezek fenntartása már nem az ál-lam feladata, hanem kvázi piaci logi-ka érvényesül: ha egy szervezet által képviselt értékekre vagy célok meg-valósítására szükség van, tagjai va-lószínű fenntartják az intézményt. És fordítva: ha egy civil szervezet nem

működik, az azért van, mert a tagok már nem tartják fontosnak a célokat.

A civil társadalom valahol a köz- és a magánszféra között helyezkedik el, az állampolgárok pedig rendel-keznek az adományozás kultúrájá-val: azért adok önkéntesen valakinek, vagy azért áldozok (pénzt, időt) va-lamely cél érdekében, mert valamikor jómagam is adományt kaptam valaki-től, valamely civil szervezettől, vagy a saját kisközösségemtől. Az adomá-nyozás a másokkal szembeni szolida-ritás kifejeződése, a kölcsönös biza-lom fokmérője, egyfajta „civil vallás”. Ez az adományozás-láncolat élteti, pulzálja a civil társadalmat. Míg az

USA-ban az adomá-nyozás a mindennapi élet természetes vele-járója, Közép-Európá-ban és Erdélyben néha csak az látszik, hogy az állampolgárok sze-retnek kapni. Az, hogy szeretnének a közös célokért a sajátjukból is adni, noha létező vonás e térségben ez is, sokkal kevésbé szembetűnő (igaz, az adó 2%-ából lehet ada-kozni, de ez ügyben is

a végső szót a politikum mondta ki).A civil társadalom és megnyilvá-

nulási módjai, működése és működ-tetése tehát sokféle lehet. Az talán közös jellemzője bármelyik formá-jának, hogy valamiféle demokra-tikus, azaz állampolgári egyenlő-ségre és kölcsönös bizalomra épülő közérzetnek a kifejeződése. Az a tény, hogy tájainkon bizonyos helyi közösségi célok kielégítése állami forrásokból is történik, lehet, furá-nak tűnik angolszász napnyugati szemszögből nézve, ám természetes a közép-európai adófizető állam-polgár szempontjából. A kulcskér-dés mégiscsak a közösségi igény felismerése, tettenérése és kielégíté-se – és ebben sokat köszönhetünk a civileknek.

Papp Z. Attila

MTA Kisebbségkutató Intézet – tudományos munkatárse-mail: [email protected]

A civil társada-lom szolidaritás, önkéntesség, adományozás, a saját (kis)közösség problémájának felismerése és autentikus, saját kezdeményezésű válaszok hiányá-ban nem létezik.


A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att

Civil szerveződés a gazdaság területén

Az erdélyi magyar közösség fennmaradásának lényegi fel-tétele az erős gazdasági hát-

tér kialakítása és megerősítése. Ehhez két igen fontos feltétel teljesítése nél-külözhetetlen. Az egyik a gazdasági szereplők kérdésköre, legyen az em-beri, vagy intézményi tényező. A má-sik a megmaradás alapvető kérdése, a közösség tagjainak a vagyonosodása. Ez a két tényező viszont etnikumhoz kötődő is, és szükségszerűen alakítja ki az illető közösség a maga számá-ra az érdekvédelmi civil intézmény-rendszerét, amelyek viszont teljes egészében az önállóság jeleit kell hordozzák. A húsz év alatt az erdé-lyi magyar civil társadalom ennek a szerepnek a betöltésére gazdasági érdekvédelmi szerepkörrel ellátott, majdnem az egész gazdasági terüle-tet átfogó, civil szervezeti hálózat-ke-retet hozott létre.

Az erdélyi magyar közösség gazda-sági szereplőinek érdekvédelmi intéz-ményrendszere 1990-től fokozatosan erősödik számban és hatékonyságban egyaránt. 2006-ban az ERMACISZA nyilvántartása segítségével 99 gaz-dasági célokat felvállaló szervezetet vizsgálhattunk meg, amely számban az utolsó öt évben majdnem meg-kettőződött (lásd: Romániai Magyar Évkönyv 2000, 85). Ez a szám nem is tartalmazza azokat a civil szervezete-ket, melyeknek céljai között szerepel-nek ugyan a gazdaságiak, bár másak az alapvető céljaik és tevékenységük, mint például a Pro Helyiség, Erdélyi

Kárpát Egyesület és bejegyzett fiókjai, meg a teleházak, a műemlékvédelmi szervezetek, stb. Ezeknek a szerveze-teknek a gazdasági tevékenységük is alapvetően fontos, mert anyagi-pénz-ügyi gazdálkodásuk dönti el felada-tuk teljesítésének lehetőségét, hiszen a természeti tényezők védelme, a kö-zösségek gazdasági fenntarthatósága, a településfejlesztés, vagy a műemlé-kek nagy vagyoni állagának tönkre-menését megmentő gazdasági alapok létrehozása és kezelése nélkül elkép-zelhetetlen azok megőrzése, stabilitá-suk helyreállítása és megtartása.

A gazdasági szervezetek céljaik szerinti diverzitását vizsgálva azok aránytalanságán kívül feltétlen jelzésre érdemes, hogy az erdélyi magyar kö-zösség számára alapvető gazdasági te-rületeken maradtak el a civil szervező-dési folyamatok, például a szövetkezeti érdekképviselet; az elkobzott vagyonok visszaszerzését megcélzó szerveze-tek. Ez azért sajnálatos, mert a magyar közösség többszörösen ki volt téve a történelem folyamán az erőszakos vagyontalanításnak. Ez idáig elmaradt a szövetkezetek felmérhetetlen vagyoná-nak visszaszolgáltatásával kapcsolatos igazságtétel, valamint a valamikori civil egyesületek tulajdonát képező jelentős vagyoni állagok visszaszolgáltatása.

A gazdasági civil szervezetek terüle-tén legnagyobb számú szerveződések a vállalkozásokért (30,30%), a gazdákért (21,21%) és a regionális fejlesztésért (19,18%) alakultak (lásd a 2. táblázatot, Romániai Magyar Évkönyv 2002).

Országos érdekterületet átfedő gaz-dasági szerveződésként már 1990 nya-rán bejegyeztette magát a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), hogy sürgősen szervezze meg tagjai számára a szakmai képzést, minél rövi-debb idő alatt értékelhessék át a dikta-túra idején szerzett szakismereteiket, s szakmai felkészültségükben olyan mi-nőségi változást tudjanak elérni, amely nélkül nem lehet hatékony tevékenysé-get kifejteni a gazdasági nyitás, a terv-gazdálkodásról a piacgazdálkodásra való áttérés feltételei között. Ugyanak-kor hosszú távú célként jelölték meg: a szakmai tanácskozások, tudományos ülésszakok, szakosztályi ülések szer-vezését; a szakosztályok munkálatai-nak kiadványokban való ismertetését; szakmai tanácsadás vállalatalapítási és szervezési, kereskedelmi, hitel- és pénzügyi kérdésekben, különös tekin-tettel a magánvállalkozásokra, a kiala-kuló új gazdasági viszonyokra; tagjai szakmai tájékozódásának biztosítását szakkönyvtárak és folyóiratok segítsé-gével; tagjai kutatási eredményei köz-lésének segítését; a tagok szakmai to-vábbképzésének támogatását; a hazai és külföldi szakmai intézményekkel és szakemberekkel való együttműkö-désnek és a gazdasági kutatómunka szervezésének keretteremtését. Jelen-leg a társaságnak van saját székháza, 12 megyei fiókszervezete, két szakmai lapja, egy tudományos (Közgazdász Fórum) és egy gazdasági magazinlapja (Közmag), és számos kiadott szakmai és tudományos kötete. A társaság veze-

A civilek szakmai fejlődése 20 év alattHúsz év után visszatekintve civil szféránk ágazati fejlődését is igyekszünk nyomon követni. Miként indultak

az egyes ágazatokban a civil szerveződések, sikerült-e fejlődni, haladni az idők szava szerint? Az egyes ágazatok kihívásaira tudnak-e a civil szervezetek hatékonyan válaszolni? Mi a teendő? Hogyan tovább? Ezekre a kérdések-re keresve a választ az egyes ágazatok civil képviselőit kértük fel, hogy tekintsenek vissza, elemezzék a múltat és vetítsenek előre. Az alábbiakban a vállalkozó civil szervezeti képviselők igen értékes gondolatsorait olvashatják, betekintést nyerve az elmúlt húsz év erdélyi magyar civil szférájának a történéseibe, pontosabban a gazdasági, ifjúsági, közművelődési, környezetvédelmi, oktatási, önkormányzati-civil kapcsolat, szociális, szórvány és civil tör-vénykezés ágazatok alakulásába.

10 civil fórum

tősége, az egész erdélyi magyar közös-ség kiépítésének érdekében, kiemelt fontosságúnak tekintette úgy az egész civil szféra fejlesztését, mint a gazdaság területén lényeges szerepet vállaló civil szervezetek létrehozását és együtt-működését biztosító feltételrendszer megteremtését. Kezdeményezője volt a Civil Fórumok megszervezésének, ala-pító tagja az ERMACISZÁ-nak, és szer-vezője a fórumok keretében a gazda-sági civil szervezek együttműködését célzó és sikeresen működő gazdasági szekcióknak.

Úgyszintén országos érdekeltségű gazdasági szerveződés az 1991-ben lé-tesült Romániai Magyar Gazdák Egye-sülete (RMGE), amelynek alapszabály-zati céljai: Népszerűsíti a tevékeny részvételt az új mezőgazdaság kiépí-tésében, a falufejlesztésben a földalap, az állatállomány, a mezőgazdasági gép- és eszközpark minél ésszerűbb ki-használása és a környezetvédelem cél-jából, valamint a magángazdálkodás és szabad társulás érdekében; Alapvető célja a szakismeretek terjesztése, gaz-dakörök szervezése, szaktanácsadói testületek létrehozása a megyei és terü-leti közigazgatási szervezetekben, va-lamint a termelés korszerűsítése és új technológiák bevezetése; A szervezet a tagság érdekképviseleteként működik, vállalja a belföldi és külföldi gazdasá-gi problémák felmérését és megoldá-sát, hozzájárul a magángazdaságok és szabad társulások szervezéséhez, mű-ködtetéséhez és versenyképessé tételé-hez; Az egyesület szorgalmazza a ha-sonló profilú más szervezetekkel való együttműködést. Ennek érdekében a tevékenységi köre: az egyéni és a kol-lektív jogszolgálat erkölcsi és szakmai támogatása; szakmai kiadványok meg-jelentetése és terjesztése (könyvek és folyóiratok megjelentetése); mezőgaz-

dasági témájú videofelvételek elkészí-tése érdekében együttműködés a helyi és központi televízióadókkal; a gazdák közötti együttműködés megszervezé-se; létrehozza és támogatja a szabad társulások együttműködését belföldi és külföldi partnerekkel; támogatja (az egyéni és társas gazdálkodás szintjén) a mintagazdaságok, mezőgazdasági termék- és állatkiállítások, valamint szakmai versenyek megszervezését, a bel- és külföldi tapasztalatcserék lebo-nyolítását.

A vállalkozásfejlesztés területén ki-alakultak a kis- és középvállalkozókat támogató megyei és városi gazdasági civil szervezetek hatékony eszközei a megyei, vagy területi gazdaságfejlesz-tési szándékokkal. Ma már hatékony hálózatként, a Corvinus Alapítvány-nyal karöltve, gazdaságserkentő sze-repkörben működnek a következő elismert vállalkozásfejlesztést vállaló központok: ASIMCOV Kovászna Me-gyei Kis- és Középvállalkozók Szövet-sége; Bánsági Magyar Gazdák és Vál-lalkozók Egyesülete; Ego Trade Kft.; Eurotop Consulting Kft.; Gaia Con-sulting Group Kft.; Hargita Megyei Innovációs és Inkubációs Szövetség; Covimm Consulting; Econom Con-sulting Kft.; Novorg Development; Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége; Regioconsult Kft.; RMGE Maros; Szat-márnémeti Kis- és Középvállalko-zásokat Fejlesztő Központ; Vianova Proiect Kft.

A gazdasági érdekek és érdekvé-delem érvényesítésében igen jelentős szerepet vállal a Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara (MRKIK), amely 2006. március 10-én alakult és indult Kolozsváron 25 taggal (ma 80 tagja van). „A vegyeskamara általános célja a Magyarország és Ro-mánia közötti gazdasági, kereskedelmi

kapcsolatok ápolása, tagjai gazdasági érdekeinek előmozdítása. Célja továb-bá, hogy a Romániában működő ma-gyar tulajdonú cégek, illetve a magyar cégekkel kapcsolatban lévő romániai cégek számára szervezett formában biztosítson érdekvédelmet, komoly lobbierőt generáljon, illetve szolgálta-tásaival szakmai támogatást nyújtson. A vegyeskamara a magyar és a román nemzeti kamarai rendszerre is támasz-kodik. A kamara ugyanakkor mindkét ország kis- és középvállalkozói számá-ra értékes információkkal szolgál az adott ország gazdaságával, üzleti szo-kásaival kapcsolatban, aktívan hozzá-járul a partnerkapcsolatok fejlesztésé-hez. A kamara szolgáltatásokat biztosít tagjai számára, a megjelölt célok eléré-se érdekében.” (MRKIK weblap)

A romániai magyar nemzeti kö-zösség szülőföldön való megmara-dásának, boldogulásának és sikeres európai integrációjának érdekében olyan alapvető nemzeti alapértékek és alapérdekek megfogalmazására, elfogadására és vállalására van szük-ség, melyek biztos alapokra helyez-hetik a közösség jövőjét. Az erdélyi magyarság politikai céljai egységé-nek keretében a közösségünk saját értékeinek és érdekeinek dimenzió-jában kell megfogalmazza magának a jövőjét, melyben a gazdasági civil szerveződések – legyenek azok or-szágos vagy helyi bejegyzésűek és ér-dekeltségűek, vagy akár hivatalosan be nem jegyzett körök, klubok, társa-ságok – közösségfejlesztő szerepe el-vitathatatlan és nélkülözhetetlen.

Somai József

RMKT – tiszteletbeli elnöke-mail: [email protected]

Ifjúság a rendszerváltozásban

A ’90-es évek elején országszerte megalakultak a MADISZ-ok, azaz olyan diák- és ifjúsági

szervezetek, amelyek sok településen a volt KISZ-irodák infrastruktúráit használhatták tovább, vagy némi-

képp építhettek arra a kapcsolati tő-kére, amelyet az elődszervezet kiala-kított. Emellett pedig több városban alakultak olyan ifjúsági szervezetek, amelyeknek semmilyen korábbi előz-ményük nem volt az adott települé-

sen. Országos szinten létrejött a Ma-gyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), ezen helyi szervezetek or-szágos szövetsége, mely első letétemé-nyese volt az erdélyi magyar országos ifjúsági életnek.

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att


Koromnál fogva nincsenek köz-vetlen tapasztalataim a rendszer-változás első 8-9 évének országos ifjúsági mozgásairól, de az érintettek elbeszélései alapján úgy tűnik, hogy jóval nagyobb lelkesedés jellemezte azt a hirtelen felszabadultságot hozó időszakot.

Ugyanakkor azt sem lehet figyel-men kívül hagyni, hogy a szabaddá vált országból azokban az években nagyon sok, korábban kiábrándult és a Nyugat után joggal vágyakozó fiatal kivándorolt. Emlékezhetünk még a marosvásárhelyi események kapcsán kialakult fojtogató légkörre, melyben az újonnan létrejött ifjúsági szervezetek is keresték a helyüket, szerepüket. A MISZSZ vezetősége nagy lendülettel szervezte az orszá-gos ifjúsági életet, közben szerre lét-rejöttek az Országos Magyar Diák-szövetség, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Magyar Kö-zépiskolások Országos Szövetsége, újraalakultak a cserkészcsapatok, majd ezek országos szövetsége, stb. A ’90-es évek közepére már több or-szágos magyar ifjúsági szervezet volt fejlődőben.

Ezekben az években az építkezés, a mai értelemben vett szervezetfej-lesztés az akkori vezetők egyéni ké-pességein és alkalmasságán múlt. Nem volt kialakulva a civil szervezeti élet szakmaisága, a szervezetek tár-gyi felszereltsége is minimális volt, helyenként egy-egy irodával és kez-detleges technikai felszereltséggel (jó esetben egy számítógéppel, egy nyomtatóval, de még az írógépek is használatban voltak, a maroktele-fonok pedig néhány évvel később terjedtek el). Mai ifjúsági vezetők számára szinte elképzelhetetlen, ho-gyan lehetett szervezni maroktelefo-nok és világháló nélkül. Ami viszont jobb volt abban az időszakban: na-gyobb volt a nyitás egymás irányá-ba, az ifjúsági szervezetek vezetői keresték egymással a kapcsolatot, és igyekeztek egymástól eltanulni a jó gyakorlatokat, szervezetfejlesztési módszereket. Ezt a légkört a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) 1995-ös létreho-zása tovább erősítette, mely akkor az RMDSZ támogatásával alakult meg, s célja az volt, hogy ernyőszervezet-ként összefogja és képviselje a létező országos ifjúsági szervezetek érdeke-

it – elsősorban az akkori Szövetségi Képviselők Tanácsában, illetve álta-lában a hazai és külföldi színtereken. Akkor még egységes volt az ifjúsági szféra is. A MIT-ből ebben az időszak-ban többen is átigazoltak a politikába, vagyis gyakorlatilag az egyetlen ma-gyar politikai alternatívát választva, az RMDSZ-be.

Az erdélyi ifjúsági szféra az ezredfordu-lóra már sokszínű-vé vált, és a politikai megosztottsága is ki-alakult. Ez a folyamat 2001-től felerősödött, amikor megelégelve a sorozatos és hiábava-ló konfliktusokat az RMDSZ csúcsvezető-ségével, a MIT akkori elnöksége hivatalo-san is megszakította a kapcsolatát a Szövet-séggel (addig annak társult szervezeteként működött), otthagyva az SZKT-ban az ifjú-ságnak szánt 20%-nyi helyet is. Ettől kezdve immár az ifjúsági szféra is kétpólu-súvá vált, leképezve a szétfejlődő erdélyi politikai viszonyrendszert. A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) megalakítása egyértelmű jelzés volt felénk az RMDSZ részéről, hogy he-lyünkben és ellenünkben létrehoztak egy új országos ernyőt, és innentől fogva őket tekintik partnernek. Saj-nos a politikum ilyetén viszonyulása azóta sem változott, és az erdélyi ifjú-sági életet is jellemzi a politikai lojali-tás alapján való minősítés.

Az elmúlt években az egyik visz-szatérő kérdés az ifjúsági szférá-ban is a támogatások elosztása volt. Nemcsak a MIT, hanem sok más ci-vil szervezet is hasztalanul viasko-dott a hazai támogatási rendszerek visszásságaival. Bár többféle irányú kezdeményezés volt mind a Civil Fórum-konferenciák, mind pedig a MCSZESZ keretében, mindeddig át-ütő erejű megoldást vagy lehetőséget a változásra nem sikerült megvalósí-tani. Ezt elég nagy kudarcként köny-velheti el a hazai magyar civil szféra, de tény, hogy erre a helyzetre a po-litikum is rájátszik, és a civil szféra alkotóinak egyik része függőségi vi-szonyban él, a másik része pedig nem

is kíván ezen a helyzeten változtatni.A 2000-es évek első felében az

erdélyi ifjúsági életre a folyamatos építkezés és fejlődés volt jellemző. Ekkorra már nagyjából kialakultak a lassan tíz éves múlttal rendelkező országos szervezetek programkínála-tai, és székhelyi, ügyviteli tevékeny-ségük is állandósult, több helyen

egy-két alkalmazott állandó foglalkozta-tása révén. Ezzel egy időben a szervezetfej-lesztés szakmaisága is kezdett elterjedni. A stratégiai tervezések, a szervezeti keretáb-rák, valamint a szer-vezetvezetés alapelvei kifejezések egyre gya-koribbá váltak az ifjú-sági vezetők szóhasz-nálatában. Ebben az időszakban már egyre több képzési lehetőség volt azon fiatalok szá-mára, akik szerettek volna bekapcsolódni egy-egy ifjúsági szer-vezet tevékenységé-

be. Ugyancsak ebben az időszakban erősödtek meg a szervezetek külügyi kapcsolatai, melyek elsődleges kerete a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) volt, melyet 1999-ben hozott létre az akkori magyarországi Ifjúsági- és Sportminisztérium. Ez a Kárpát-me-dencei országos ifjúsági szervezetek egyeztető fóruma volt, mely révén jó és gyümölcsöző kapcsolatok ala-kultak ki más határon kívüli ifjúsági szervezetekkel. Az elmúlt nyolc év-ben sajnos ennek a működtetése is félresiklott, ám újraszervezése felet-tébb szükséges, és remélhetőleg újra távlatokat nyit ahhoz, hogy a magyar ifjúsági szervezeti élet a Kárpát-me-dence szintjén erősebb és eredménye-sebb legyen.

Tény, hogy az elmúlt években nemcsak a MIT-re és tagszervezetei-re, hanem más – az utóbbi 5-6 évben létesült – szervezetekre is rányomta bélyegét a folyamatosan gondot oko-zó pénzügyi helyzet. E körülménye-ken leginkább a 2007-től elérhetővé vált európai uniós források enyhí-tettek. Az erdélyi ifjúsági élet ettől az évtől kezdődően fokozatosan állt rá ezekre a forrásokra. Az országos szervezetek szakmaiságukból és ta-

... az elmúlt évek-ben nemcsak a MIT-re és tagszer-vezeteire, hanem más – az utóbbi 5-6 évben létesült – szervezetekre is rányomta bélyegét a folyamatosan gondot okozó pénzügyi helyzet. E körülményeken leginkább a 2007-től elérhetővé vált európai uniós for-rások enyhítettek.

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att

12 civil fórum

pasztalati hátterükből fakadóan ha-marabb rászoktak erre a rendszerre, ám még ma is sok regionális vagy he-lyi ifjúsági szervezet híjával van ezen ismereteknek. Ugyanakkor olyan új ifjúsági szervezetek is létrejöttek, me-lyek egyik alapvető tevékenysége és célja, hogy minél több uniós forrást hívjanak le különböző programokra.

S ezennel elérkez-tünk a jelenhez. Az uni-ós lehetőségek mellett az ifjúsági szervezetek továbbra is gazdagít-hatják tevékenysége-iket hazai és magyar-országi forrásokból is. Több szervezet mára már komoly tárgyi fel-szereltséggel rendelke-zik, több esetben gaz-dasági tevékenységet is folytat a szervezet fenntartási költségei-nek fedezésére, vagy komoly szociális prog-ramokat működtet kis közösségekben, vagy nagyobb településeken. Mindez kétségtelen siker és előny is egyben, ám sosem lehetünk elégedettek, hisz elgondolkodtató az a tény, hogy az er-délyi fiatalságnak csak mintegy 10%-át sikerül közvetlen módon megszólítani vagy bekapcsolni egy-egy ifjúsági szer-vezet életébe.

A mai ifjúsági szervezetek ugyan-akkor kevésbé fordulnak egymás felé, kevésbé érdekli őket a másik szervezet napi ritmusa, programjai, az esetleges együttműködések vagy a jó gyakorlatok elsajátítása. Az uniós kiírások által szorgalmazott együtt-működések gyakran csak felszíne-sek vagy a papír kedvéért vannak.

Léteznek szervezetek, melyek magukba for-dultak, és bár a célré-tegük megvan, a nyi-tásra képtelenek akár az utánpótlás, akár a kölcsönös tapasztalat-szerzés terén. Elma-gányosodás – fogal-mazhatnék e divatos szóval, mely egyéb-ként több mint vissza-tetsző, ha cselekvő if-júsági közösségekről ír az ember. És mégis…

A politikai szem-benállások, bár nem

élesek, éreztetik hatásukat, s ma is jellemző, hogy az együttműködések – ha létrejönnek – inkább azok közt köttetnek, akik azonos politikai, ideo-lógiai nézeteket vallanak, illetve köz-életi szerepvállalásuk azonos szín-térre visz. Bár a nyilvánosság előtt látszólag nincs konfliktus, a háttér-ben sajnos még mindig zajlik a másik

fél lejáratása baráti vagy félhivatalos körökben. A mindennapi életünket viszont szerencsére nem a torzsalko-dás tölti ki.

A rendszerváltás utáni évekre jellemző általános lelkesedés már rég elcsendesült, de az ifjúsági szféra – jellegéből fakadóan – idő-ről időre megújul. Az egykori erős szervezetek néhány esetben mára eltűntek vagy meggyengültek, má-sok azóta váltak meghatározóvá, és olyanok is vannak, amelyek „csak” 5-6 éve jöttek létre, s ma jelentős szereplők az ifjúsági porondon. És ez így van jól.

A fenti gondolatok megfogalma-zásakor arra törekedtem, hogy ne csupán a MIT szemszögéből láttas-sam az erdélyi ifjúsági szférát, bár kétségtelen, hogy nem vonatkoztat-hatok el mindattól, ami életem ré-szévé vált az utóbbi jó pár évben. Az általános megállapítások természete-sen nem tudományos megalapozású-ak, hanem inkább a közvetlen megta-pasztalás eredményei.

Sándor Krisztina

MIT – elnöke-mail: [email protected]

A mai ifjúsági szer-vezetek ugyan-akkor kevésbé fordulnak egymás felé, kevésbé ér-dekli őket a másik szervezet napi ritmusa, program-jai, az esetleges együttműködések vagy a jó gyakorla-tok elsajátítása.

Visszatekintés az erdélyi magyar közművelődési civil munkára

Az idén 125 éves az Erdélyi Ma-gyar Közművelődési Egye-sület, ismertebb nevén az

EMKE. Jövőre meg újraalakulásának a 20. évfordulójáról fogunk megem-lékezni. Különös, nem? De ha bele-gondolunk az elmúlt egy-másfél év-század Erdélyének történetébe, akkor abba ez a különösség is belefér. Mint annyi más „történelmi inverzió” Eu-rópának ebben a szegmensében.

Az EMKE 1885. évi megalakulásá-tól az 1947. évi megszűnéséig volt az erdélyi magyarság közösségépítő és

szervező társadalmi intézménye, még olyankor is (például a két világhábo-rú között), amikor csak eszmei síkon tudta képviselni a hirtelen Romániá-ba szakadt magyar közösségünk kul-turális értékeit, az új hatalomnak az állandó megszüntetéssel való fenye-getése mellett. Az erdélyi magyar ne-messég és polgárság alapította EMKE életének első 62 évét a politika hul-lámverései sem kímélték. Igaz, soha nem kerülte el azokat a közfeladato-kat is „bevállalni”, melyek a politika és a (mai szóhasználattal élve) civil

társadalom határmezsgyéjére tolták az egyesületet. (És ez ma sincs más-ként.) Míg egyfelől számtalan kis-dedóvót, népiskolát, népkönyvtárat, dal- és olvasókört, mezőgazdasági szakiskolát (Székely Földműves Isko-la Algyógyon) hozott létre, továbbá programjaival serkentette a korabeli erdélyi gazdasági élet fellendülését is, addig másfelől görbe szemekkel követték megalakulását és gyors ki-bontakozását az anyaország bizonyos társadalmi körei (még akkor is, ami-kor már Magyarország legnagyobb

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att


... a kisebbségi lét-ben az anyanyelvi kultúra fenntar-tása, értékeinek nemzedékről nem-zedékre történő áthagyományozá-sa a népcsoport megmaradásának alapfeltétele.

egyesületévé nőtte ki magát). Támad-ták létrejöttét az erdélyi román nacio-nalisták (annak ellenére – vagy talán éppen azért? –, hogy az erdélyi román nemzeti intézmény, az Astra mintájá-ra alakult). Nem értettek mindenben egyet vezetőinek tevékenységével a „körön kívül” rekedtek (például Kós Károly). Szélsőséges nacionaliz-mussal vádolták magyar nemzetiségi programjaiért a múlt század fordu-lóján szárnyait bontogató liberális mozgalmak képviselői (például Jászi Oszkár). A második világégés alatt az Észak-Erdélyben tevékenykedő EMKE a baloldali mozgalmak hatása alá került, közvetlenül a háború után ez a politikai irányultsága még job-ban felerősödött, hisz a Magyar Népi Szövetség kulturális szakosztályává vált. Aztán 1947 nyarán, mint elavult polgári értékeket képviselő és ter-jesztő intézményt a berendezkedő új népi hatalom megszűntette az erdélyi magyarság más, történelmi lépték-kel mérve is nagy múltú társadalmi egyesületeivel együtt.

Az sem elhanyagolható tény az EMKE történetében, hogy 1885-től 1945-ig, tehát hatvan éven keresztül Sándor József személyében egy olyan hűséges ember került az intézmény csúcsvezetőségébe, aki soha nem hagyta cserben az egyesületet, még a két világháború között sem, s talán éppen neki köszönhető, hogy mint a Magyar Párt képviselője a román par-lamentben ki tudta védeni az ebben az időben egyre hevesebb, megszűnés-sel fenyegető hatalmi támadásokat. 1947 után a kommunista rendszerben is tovább „élt” az EMKE – ha nem is mint „de facto” és mint „de jure” in-tézmény – az erdélyi magyarság lel-kében, a közösségi emlékezetben úgy is, mint EMKE-sarok, EMKE-palota, EMKE-drogéria stb. Bár tartozik még az erdélyi magyar művelődéstörténet a közművelődés históriájának a meg-írásával (is), de állítom, hogy a kom-munista rendszerben a lehetőségek-hez mérten szerveződött művelődési tevékenységek sok esetben azoknak a kulturális erővonalaknak a mentén jöttek létre, azokat a hagyományokat követték, amelyeket egykor az EMKE rajzolt bele közösségünk társadalmi életébe.

A romániai magyarság újdemok-ráciában létrehozott (1990) érdekvédő egyesülete, az RMDSZ (melyet civil

szervezetként jegyeztek be) alapítot-ta meg újra az EMKÉ-t (1991-ben), abból a célból, hogy a hazai parla-mentbe bejutó, tehát akkor már párt-ként politizáló érdekképviseletünk kulturális programját megvalósítsa. És tudjuk, hogy a kisebbségi létben az anyanyelvi kultúra fenntartása, értékeinek nemzedékről nemzedékre történő áthagyományozása a népcso-port megmaradásának alapfeltétele. Megjegyezzük, hogy közvetlenül az RMDSZ megalakulása után számos szakmai csoportosulás jött létre az ernyője alatt, melyek idővel, a hang-súlyosan politikai feladatokat felvál-laló intézményből kiválva, részben önálló jogi személyiséget vettek fel. Más részük, főleg a kulturális jelle-gűek, a létrehozott EMKE tagoza-taivá váltak. Ezek később, miután szakmailag megerősödtek, éppen az EMKE támogatásával váltak önálló jogi személyiséggel rendelkező intéz-ményekké, és jelenleg társszervezeti viszonyban vannak a közművelődé-si ernyőszervezettel. Ilyen például a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Zenetársaság, a Ro-mániai Magyar Nép-művészeti Szövetség, stb. Az EMKE Orszá-gos Elnökségének te-vékenysége 2001-ig az 1993-ban alakult RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Művelődé-si és Egyházügyi Fő-osztályának keretében folyt, és a főosztály ve-zetője egyben a kultu-rális ernyőszervezet főjegyzője, azaz ügyvezető elnöke is volt. Érdekes megjegyezni, hogy ez a struktúra viszonylag zavartalanul működött mindaddig, amíg az RMDSZ a po-litikai mezőben ellenzéki szerepet töltött be. Nem sokkal az után, hogy 1996-ban kormányzati tényezővé vált, egyre jobban érződött, hogy ezt a fajta kapcsolatot egy politikai párt és egy civil szervezet már nem tud-ja fenntartani. A szétválás után az EMKE továbbra is – a művelődés-szervező feladatokon túl – a romániai magyar társadalom kultúrpolitikájá-nak olyan feladatait is el kellett lássa (például a Magyar Ház-hálózat fenn-tartása, melynek egy része a moldvai

csángómagyar kultúrkörben műkö-dik, erdélyi lefedettségben munkál-kodó közművelődési és művelődési szervezetek támogatása, tevékenysé-geik összehangolása, számukra kap-csolatépítés), amelyek a politikum támogatása nélkül egyelőre nem len-nének lehetségesek. Így az RMDSZ az elmúlt közel egy évtizedben nem-csak erkölcsi, de az EMKE működése szempontjából a legjelentősebb anya-gi támogatója is volt.

Az EMKE 1991-es újraalapítása sok szempontból ugyan azoknak a kultúrpolitikai feladatoknak a felvál-lalása mentén történt, amelyet a vala-mikori EMKE-alapítók már 1885-ben lefektettek. Sajnálatos módon az er-délyi magyarság elszórványosodása alapproblémánk ma is, mint ahogyan akkor is az volt. Az itt élő közösségek kulturális életének a megsegítését össznemzeti ügyként kell(ett) kezel-ni, s így mindkét alapítás idején az EMKE központi feladatává vált. Az-zal a jelentős különbséggel, hogy az EMKE első alapítása idején a magyar állam képtelen volt anyagilag támo-

gatni az itt élő magyar közösségek kulturá-lis életét. A második újraalapításkor pe-dig egyértelmű volt, hogy bármennyire is demokratikus álla-mi berendezkedésre számítottunk a jövőt illetően, de a román hatalomnak nem a szórványmagyar kul-túra megmentése lesz az elsőrendű feladata.

A Magyar Házak láncolatának a kiépítése az elmúlt húsz esztendőben az 1989 utáni új társadalmi berendezkedésünk szór-ványprogramjának stratégiai fontos-ságú része lett, hisz ezek az épületek a diaszpórában élő magyarok számá-ra ma amolyan kulturálisautonómia-szigetekként működnek idehaza. Létrejöttüket vagy a magyar állam támogatta az Illyés Alapítványon keresztül, és jelenleg az illető közös-ségben tevékenykedő civil szervezet, esetleg az EMKE tulajdona, vagy az egyházak tulajdonát képezik, de a felekezet lelki életén túli közösségi kultúrcélokat is szolgálnak, vagy pe-dig magánszemélyek adományaként kerültek az illető szórványmagyar

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att

14 civil fórum

közösség használatába. Jelenleg működésüket részben az RMDSZ, részben a magyarországi Miniszter-elnöki Hivatal támogatja a Nemzeti Jelentőségű Intézmények Programján – mely körbe az EMKE is bekerült – keresztül, részben pedig a közösség, melyet kiszolgál, önerejéből tartja fenn ezeket az épületeket. A Magyar Házak működtetői a művelődési életen túl a társadalomszervezés számtalan feladatait vállalták fel az ille-tő közösségen belül. Bizonyos helyeken itt lehetett a magyar-igazolványt kiválta-ni, máshol az épület helyet adott a magyar nyelvű oktatás számá-ra is, ismét máshol az érdekvédő szerveze-tünk székházaként is működik, de van, ahol az egyház is helyiséget kapott. Tény azonban, hogy az alaptevékeny-ségek mindenfélekép-pen kulturális, hagyo-mányőrző jellegűek és a közösségi művelő-dést szolgálják.

Az EMKE égisze alatt jelenleg kiépülőben lévő Magyar Ház-háló-zat célja, hogy ezek az intézmények a művelődésszervezés terén már ne csak elszigetelten, hanem egymást erősítve dolgozzanak, és a jövőben amolyan kulturális börze (értékcse-re) is alakuljon ki közöttük. Ezt a célt

szolgálta az elmúlt év novemberében szervezett első Romániai Magyar Há-zak Találkozója Kolozsváron, ahol ezek a szórványmagyar autonómia-szigetek egymásnak bemutatkozhat-tak, kulturális értékeiket egymásnak „eladhatták”, mintát vehettek egy-más munkájáról. Ennek a program-nak a keretében a romániai Magyar

Házak képviselői két alkalommal is elláto-gattak az észak-ma-gyarországi Borsód-A b a ú j - Z e m p l é n me gyébe, ahol Sáros-patak-környéki tele-pülések művelődési házait látogatták meg, olyan intézményeket, melyeket egyetlen sze-mély igazgat, amolyan helyi kulturális minde-nesként. Ezek a tapasz-talatcserék jót tettek, önbizalmat erősítettek a szórványból érke-zett vezetőknek, hisz rádöbbenhettek arra, hogy olyan kulturális értékeket hoznak lét-re az erdélyi Magyar Házaikban, amelyek minőségben semmivel

sem maradnak el a magyarországi, jó-részt hasonló igazgatás alatt működő kulturális intézmények kínálataitól. Azzal a jelentős különbséggel, hogy az anyaországban az épület működ-tetői az önkormányzatok, idehaza pedig a települések magyar közös-ségei a fenntartók és bennük a mun-

kavégzés szinte kizárólag önkéntes alapon történik. A Magyar Házak ve-zetői kolozsvári találkozójának más hozadéka is volt. A kulturális börze valóban beindult, hisz az itt létrejött kapcsolatnak köszönhetően került kiállításra Györkös Mányi Albert festőművész néhány alkotása a ne-vét viselő kolozsvári emlékházból a dicsőszentmártoni magyar közösségi házba, mely a város egykori zsinagó-gájában működik. És az elmúlt idő-szakban más kapcsolatfelvételről is kaptunk hírt.

A romániai magyar szórványban működő közösségi házak hálózatának a kiépítése és ennek az információs rendszernek élettel való megtöltése úgy gondolom, hogy az EMKE Or-szágos Elnökségének az elsőrendű feladatai közé tartózik az elkövetkező időszakban. Ezért írtam bővebben je-lenlegi munkánknak erről a nagyon fontos szeletéről, beleágyazva egy ál-talam megformált EMKE-képbe, törté-neti háttérbe. Ha valaki többet szeretne megtudni az elmúlt közel húsz év alatt kiépített közművelődési intézmények hálójáról, a közgyűjteményeinkről, az emlékházainkról, az egyre népszerűbb EMKE-díjakról, az intézményünk Kár-pát-medencei kapcsolatairól, kattanjon nyugodtan az új köntösbe bújtatott honlapunkra: www.emke.ro.

Dáné Tibor Kálmán

EMKE – elnöke-mail: [email protected]

A Magyar Házak láncolatának a kiépítése az elmúlt húsz esztendőben az 1989 utáni új társadalmi beren-dezkedésünk szór-ványprogramjának stratégiai fontos-ságú része lett, hisz ezek az épü-letek a diaszpórá-ban élő magyarok számára ma amo-lyan kulturálisau-tonómia-szigetek-ként működnek idehaza.

A romániai zöld mozgalom húsz éve

Romániában – akárcsak a régió többi országában – a rendszer-váltás után természetszerűen

megnőtt a civil társadalom szere-pe. Ezen belül a változás meghozta a zöld érzelmű emberek társulási, egyesülési kedvét is. Bizonyos szem-pontból a zöld mozgalom némi előny-nyel rendelkezett a civil szféra többi ágazatához képest, ugyanis a múlt rendszer alatt is léteztek természet-

kedvelő jellegű kezdeményezések, csoportok, melyek túrázással, bar-langászattal foglalkoztak. Ennek tud-ható be, hogy nagyon hamar meg-jelentek a hivatalosan is bejegyzett zöld egyesületek és alapítványok. Tény, hogy a rendszerváltozás utá-ni első négy-öt évben jegyezték be a ma létező szervezetek közel egyne-gyedét (ennél több szervezetet csak a 2004-2008-as időszakban hoztak

létre). A kommunizmus nehéz kör-nyezeti öröksége, valamint az elmúlt húsz év kaotikus, a fenntarthatóság minden elvét nélkülöző fejlesztései számos kihívást hoztak magukkal, melyekre az egyetlen valós válasz a civil társadalom tevékenysége volt. A környezetvédelmi civil szervezetek válasza ezen kihívásokra széles ská-lán mozgott a reaktív válaszadástól a proaktív jellegű tevékenységekig.

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att


A kommunizmus nehéz környezeti öröksége, vala-mint az elmúlt húsz év kaotikus, a fenntarthatóság minden elvét nél-külöző fejlesztései számos kihívást hoztak magukkal, melyekre az egyet-len valós válasz a civil társadalom tevékenysége volt.

A mindenkori kormányok, valamint a vállalkozói szféra elvtelen része számos olyan kezdeményezést in-dított útjára, amely óriási veszélyt jelentett az ország környezetére. A környezettudatosság, valamint a kör-nyezetvédelmi fegyelem hiánya sok szennyezést, mértéktelen erdőirtást, környezeti baleseteket okozott. Ezek hatása és híre túllépte az ország ha-tárait is. Ebből a szempontból elég felidéznünk az elhíresült nagybányai ciánszennyezést. Az ilyen jellegű ká-ros folyamatokra a zöld mozgalom kellőképpen reagált, sikeresen ösz-szefogott, fontos kampányokat szer-vezett, és nem egyszer sikerre is vitte ezeket. Példaként érdemes megem-líteni a Segesvárra tervezett Drakula Park megépítését meggátoló, a verespataki beruházás elleni immár tíz éve elhúzódó, vagy a Kronospan cég törvénytelenségei ellen fellépő kampányokat, hogy csak a legna-gyobbakat említsem. Ami a proaktív jellegű kezdeményezéseket illeti, itt is azok voltak a legsikeresebbek, ame-lyek az összefogáson, együttműködé-sen alapultak. Ilyen összefogásnak, a Natura 2000 koalíció tevékenységé-nek köszönhető az, hogy ma Romá-nia területének közel 18%-a Natura 2000-es területnek van nyilvánítva. Ugyancsak említésre méltó több tucat civil szervezet hiánypótló tevékeny-sége a természetvédelem területén, melynek köszönhetően számos új védett terület teremtődött meg, sőt, ezek közül jó néhány zöld szerveze-tek kezelésébe került. Mindemellett számos szervezet aktívan részt vett, valamint közösségeket mozgósított a települési környezet javítását, fenn-tartását szolgáló tevékenységekben. Mindezen eredmények említése mel-lett mégis szükségszerűen felmerül-nek a kérdések azzal kapcsolatosan, hogy kellőképpen fejlődött-e a kör-nyezetvédelmi mozgalom, hol áll ösz-szehasonlítás szempontjából a többi közép-kelet-európai mozgalomhoz képest, avagy lehetett-e volna e fejlő-dés esetleg látványosabb?

Ha csak azokra a civil szerveze-tekre gondolok, amelyeket az elmúlt tizenkét évben támogattunk, vagy amelyekkel az elmúlt évtizedben partnerként együttműködtünk, ak-kor érdekes folyamatok figyelhetőek meg. Nyilvánvaló, elsősorban fejlő-désről beszélünk, amit számadatok-

kal is alá lehet támasztani, ugyanis tíz évvel ezelőtt, amikor az első kör-nyezetvédelmi adományi progra-munkat indítottuk, készítettünk egy felmérést, ami a romániai környe-zetvédelmi civil szervezetek akkori kapacitását, potenciálját, fejlettségi szintjét volt hivatott értékelni. Érde-kes adat, hogy az akkor felmért közel száz zöld civil szervezetből alig volt néhány, melynek volt egy, esetleg két állandó alkalmazottja. A nagy több-ség vagy bedolgozókkal, vagy ki-mondottan önkéntesekkel dolgozott. Azóta ezt a felmérést ugyanazokkal a kérdésekkel megismételtük, majd 2008-ban Marius Cosmeanu is készí-tett egy hasonló jellegű átvilágítást a romániai környezetvédelmi civil szféráról. Az eredmények az mutat-ják, hogy mára a százból több mint harminc szervezetnek van állandó alkalmazottja, némelyeknek egy, de többségüknek két-három munkatár-sa is. Ami a költségvetésüket, forrá-saikat illeti, elmondható, hogy ezek exponenciálisan növekedtek, tehát megtöbbszöröződtek pénzalapjaik, és jó néhány szervezet mind a szak-mai tudás, mind az általuk lefödött szakmai és földrajzi területet illetően nagyot fejlődött. Nyilvánvalóan van-nak olyan szervezetek is, amelyek eltűntek az elmúlt húsz évben. Ez nagyrészt annak tud-ható be, hogy nem volt megalapozott hosszú távú stratégiájuk, de még inkább hiányzott az, amit az imént emlí-tettem: hogy nem volt elkötelezett csak en-nek az ügynek, csak a szervezetnek élő mun-katársuk. Annak elle-nére, hogy a fejlődés észlelhető, be kell is-mernünk a hazai zöld mozgalomról, hogy nem érte még el azt a fejlettségi szintet, ame-lyet húsz év után elvárhatnánk. Ez nem csak az én személyes megálla-pításom, hanem tulajdonképpen egy egyszerű összehasonlításon alapszik.

Ha megpróbálom összehasonlí-tani a romániai zöld mozgalmat a visegrádi négyekbelivel, tételesen a magyar, a cseh, a lengyel, valamint a szlovák zöld mozgalommal, akkor

azt láthatjuk, hogy bizonyos ágaza-tokban jókora lemaradás észlelhe-tő, főleg ami a szervezetek szakmai hozzáállását, hozzáértését illeti. Konkrétan: ami nálunk erős, az tu-lajdonképpen a természetvédelem, valamint a biológiai sokféleség védel-mére összpontosító munka. Azt lehet mondani, hogy zöld szervezeteink nagy többsége, közel 60-70 százaléka elsődlegesen ezekben az ágazatokban fejti ki tevékenységét, és ebben is tud-tak a legtöbbet felmutatni az elmúlt húsz esztendőben. Ha más ágazato-kat szeretnénk a zöld szférán belül megvizsgálni, például a klímaválto-zás, az alternatív energiák, a fenn-tartható szállítás, vagy éppenséggel a genetikailag módosított szervezetek ügyét, amelyek mozgalma világszer-te mindinkább erősödik, nálunk csak elvétve találunk egy-két szervezetet, amelyek tapogatóznak a témakörök-ben, vagy éppenséggel maradandót tudnak felmutatni.

Ezen lemaradásra több okot lehet találni. A szervezetek képviselőit megkérdezve a legtöbben a források elégtelenségét hozták fel érvként. Tény és való: az előbb említett négy országban a civil szervezetek rendelkezésére álló támogatások

töredékéből gazdál-kodhattak a ha zai zöldek. Az is igaz, hogy e források nagy része jó pár évvel később állt a mozga-lom rendelkezésére a többi mozgalomhoz képest. Egy másik oka a lemaradásnak: csak kevés szerve-zetről mondható el, hogy bekapcsolódtak a nemzetközi környe-zetvédelmi mozga-lomba, kevesüknek van több éves együtt-működési tapaszta-lata hasonló külföldi szervezetekkel.

Összegezve, beszélhetünk zöld mozgalmi fejlődésről, ugyanakkor el kell ismernünk, hogy csak szek-venciális és csak bizonyos ágazatok esetében nyilvánvaló, miközben más ágazatok fejletlenek, csökevényesek maradtak. Nem tudni, a jövő meg-hozza-e ezek esetében is a várva várt fejlődést.

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att

16 civil fórum

Tehát mit tartogat a jövő a ha-zai zöld mozgalom számára? Nehéz megmondani. A mozgalom számos hatékony szervezettel, lelkes akti-vistával rendelkezik, ennek ellenére helyzete még mindig átmeneti, pénz- és más jellegű erőforrás-hiánnyal küszködik, ugyanakkor a kihívások is egyre nagyobbak. Minderre ráte-

vődik a döntéshozók képtelensége a megfelelő környezeti politikák ki-dolgozását és alkalmazását illetően, a törvények be nem tartása, valamint a társadalom alacsony környezettu-datossága. Ami biztos továbbra is, a remény és a hit abban, hogy előbb-utóbb minél több emberben tudato-sulni fog a már lassan elcsépelt, de

annál aktuálisabb „csak egy Földünk van” örökérvényű mondás.

Potozky László

Polgárt-Társ Alapítvány – ügyvezető igazgatóe-mail: [email protected]

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att Közel húsz éves a Romániai Magyar

Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ)

Az 1989-es fordulat igen bo-nyolult helyzetet teremtett az oktatás terén és azon civilek

számára is, akik e területen próbál-tak egy új alapokra helyezett oktatási rendszer keretében segíteni a mielőb-bi tartalmi és szervezeti változások megvalósításában.

Azt hiszem, hogy számunkra a magyar nyelvű oktatás intézményes kereteinek létrehozása volt a legfon-tosabb. Minden megyében az önálló magyar nyelvű iskolahálózat kiépíté-se volt a prioritás. Így születtek meg az önálló, és immár legtöbbjük saját nevet is viselő általános és középis-koláink. Szerveződött és újraindult az egyházi oktatás is, amely az anya-nyelvű oktatás erős bázisává nőtte ki idővel magát.

Önálló iskoláink mellett ter-mészetszerűen alapították meg az iskolák anyagi és szellemi támo-gatását szolgáló alapítványokat. Életre keltek a nagy múltú tudo-mányos és művelődési szervezetek az EME, EMKE, EMTE. Megalakult 1991 decemberében a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), a magyar pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szerve-zete. Induláskor közel 800 tagunk volt, ami 5 év alatt 6-7 ezerre növe-kedett. A taglétszám változik. Volt olyan időszak is, amikor 8200 tagot tartottunk nyilván. Területileg le-fedjük a teljes magyarlakta vidéket (Temes, Arad, Bihar, Szatmár, Má-ramaros, Hunyad, Fehér, Kolozs, Szilágy, Beszterce-Naszód, Brassó,

Kovászna, Hargita, Maros megyék és Bukarest).

Az első tíz év az építkezés és az érdekvédelem ideje volt. Számos til-takozó akciót szerveztünk iskoláink védelmében (élőlánc, beadványok szülői aláírásokkal, minisztériumi meghallgatások, stb.). Az 1995-ös tanügyi törvény elleni tiltakozó szé-kelyudvarhelyi népgyűlés szerve-zéséből szövetségünk derekasan ki-vette a részét. Az RMDSZ Oktatási Főosztályával állandó kapcsolatot tartottunk fenn, háttéranyagokkal, javaslatokkal támogattuk törvény-hozóink munkáját.

Közben kiépítettük intézmény-rendszerünket is. Három területi oktatási központot hoztunk létre Nagyváradon, Kolozsváron és Csík-szeredában. A szovátai Teleki Ok-tatási Központ országos továbbkép-zések központjává vált, állandóan bővítjük, fejlesztjük. A Teleki Kert is főleg a diákok, az ifjúság számára kínál civilizált körülményeket tábo-rozásra, képzésekre.

A pedagógus továbbképzések te-rén legnagyobb megvalósításunk az intézményesült Bolyai Nyári Aka-démia (BNYA), amelyet az idén 18. alkalommal szervezünk meg.

Civil szervezetként az RMPSZ lehetőségei szerint következetesen támogatja a szórványoktatást (szór-vány óvodák támogatási programja), az oktatás minőségi javítását (évközi továbbképzések, pl. 2009-ben öt te-rületi konferenciát szerveztünk: Sep-siszentgyörgy, Csíkszereda, Szováta,

Kolozsvár, Nagyvárad), a pedagó-gusok folyamatos továbbképzését (oktatási központjaink szolgáltatásai révén).

A romániai magyarság jelenlegi oktatási problémái: az anyanyelvű oktatási hálózat megőrzése, fejlesz-tése, a pedagógusok továbbképzése, a szülőkkel és az önkormányzatok-kal való kapcsolat, az iskolabarát társadalmi környezet kialakítása.

Szövetségünk működését és fenntartását a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya (Tit-kársága) biztosította kezdetektől fogva. A fejlesztéseket az Illyés, Apáczai Közalapítványok és a Szü-lőföld Alap pályázati úton tette lehetővé. Az utóbbi években, mint kiemelt fontosságú nemzeti intéz-ményeket, az oktatási központja-ink működését támogatta a magyar Miniszterelnöki Hivatal is.

Fennállásunk 20. éve felé közeled-ve szervezeti és tartalmi megújulást tűztünk ki célul, hogy szövetségünk a megváltozott társadalmi körülmé-nyek között is szakmai és érdekvé-delmi civil szervezetként betölthesse szerepét a magyar nyelvű oktatás fejlesztésében és védelmében.

Lászlófy Pál-István

RMPSZ – elnöke-mail: [email protected]


A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att

Visszatekintés az önkormányzati-civil szféra partnerségeinkre

Kezdjük az elején a Civitas szem-szögéből.

Erdélyi értelmiségiek egy cso-portja érzékelve, hogy bár van egy „rendszerváltás”, mégsem tud ha-tékonyan lépni, fejleszteni és kö-zösséget építeni, keresni kezdte az elmozdulás lehetőségeit. Egy lehet-séges lépés, egy „járdalap” volt az alapítványunk létrehozása is 1992-ben. Éreztük, hogy valamilyen szin-tű beavatkozásra szükség van, hisz nagyon lassan akart kirajzolódni egy igazi erdélyi váltás egy olyan jövő irányába, amelyben hinni lehetne, amelyben szeretnénk gyerekeinket felnevelni. Abban az időben is arra az útra akartunk rátérni, ahonnan egy reménytelibb jövőt lehet építeni hittel, nem pedig azzal foglalkozni, hogy „mit miért nem lehet”.

Kegyetlen volt a közel 50 év köz-ponti kommunista gondolkodás ha-gyatéka. Mindenki keretekben és korlátokban gondolkozott, így nem merte megpróbálni az egyéni és kö-zösségi határok kitolását.

Mi elsősorban a „magyar” (vagy „magyarok is lakta”) települése-ink önkormányzataira fordítottunk nagyobb figyelmet, mert az önkor-mányzati szinten történő elmozdu-lással jelentős előrelépést vártunk a közösségi élet(ünk) minőségi fejlődé-sében. Akkor (és még sokáig, s talán vannak, akik ma is) az önkormány-zati vezetőink többsége a „felsőbb utasításra” vártak minden lépésnél és döntésnél. Valahogy nem akarták elhinni, hogy felelősek lehetnek saját sorsuk, közösségük irányításáért. Ta-lálkozóink többségének első részében azt kellett meghallgatnunk, hogy mit miért nem lehet meglépni vagy meg-tenni. Mindig más volt a hibás és a felelős. Csak a legutolsó esetekben tartották saját magukat is felelősnek azért, hogy nem megfelelően alakul-nak a dolgok a közösségükben.

Innen, erről a holtpontról akartuk elmozdítani az akkori önkormány-zati vezetőket és tanácsosokat, hogy legalább fejben és lélekben kezdjék

elhinni sorsalakító lehetőségeiket. Így próbáltuk az önkormányzatok hatékonyságának növelését elérni, valamint ösztönözni az emberek he-lyi döntéshozatalban való részvételét is, hiszen mi fejlődésen azt a folyama-tot értjük, amely révén egy közösség tagjai és intézményei képessé vállnak arra, hogy erőforrásokat mozgósít-sanak életminőségük tartós javulása érdekében. Ezt a képességet és hitet akartuk átadni, és visszatekintve az elmúlt 18 évre azt gondolom, hogy sok esetben jelentős sikereket értünk el, vagy legalábbis ha nem tettük vol-na a dolgunkat megfelelő kitartással és szakmaisággal, nagyon hiányzott volna a tevékenységünk és „nyo-munk” Erdélyben.

Visszahoztuk sok helyen a fénye-ket a szemekbe, megcsillantottuk és visszaadtuk a reményt, mindemel-lett cselekvésre is ösztönöztük azo-kat az embereket, akik képesek voltak tenni közösségeink érde-kében – hiszen sok közösségbe jártunk az önkormányzás te-rületén elkötelezett és képzett szakértői csa-patunkkal. Ha a szá-mok tükrében nézzük, azt látjuk, hogy 1993-2000 között Erdély területén udvarhelyi és kolozsvári szerve-zéssel, egy közel 100 fős szakértői csapat-tal több mint 1000 alkalommal szerveztünk jövőépítő megbeszélést, tanácsadást, szakmai fórumot. Erdélyben a legjelentősebb szakember-hálózatunk volt, és na-gyon sikeresen működtünk együtt lelkes külső munkatársakkal is. Ez a hálózat valamilyen formában mindig is továbbélt a Civitas életében, hiszen ezáltal tudtunk és tudunk rugalma-sak és hatékonyak lenni, szolgálni a polgári társadalom épülését.

Ma is az a meggyőződésünk, csak-is a jól szervezett helyi társadalmak/

közösségek teszik lehetővé, hogy ki-alakulhasson és megerősödhessen a civil társadalom. Közösségi érté-keinkre támaszkodva és valós part-nerségekre építve sok gyümölcsöző projektet és folyamatot tudtunk elin-dítani.

És itt külön hangsúlyt kaptak a civil szervezeteink is az önkormány-zatok mellett, mert a civil szféra nél-kül minden ellaposodna, sőt a poli-tikusaink is jobban „elszállnának”, a vállalkozói szféra pedig végleg elkülönülne a közösségtől. A civilek nélkül nem lennének összefogó kap-csok a közösségi életünkben és talán nem lenne közösségi élet sem. A ci-vilek értékteremtése levegőt és hitet jelent (jelenthet) a jövőre nézve. Ezért folyamatosan civil és „partnerségi központ” is voltunk és vagyunk (ma Udvarhelyen azt mondjuk, hogy Fej-lesztő központ az élhető vidékért), jelen-

tős segítséget adva az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek, de a vállalkozói szféra képviselőinek is, hogy megerősödjenek, és erős partnerségek jöj-jenek létre. Így lehet csak „megvonalazni” a fejlesztési progra-mokat, párhuzamosan a szükséges finanszí-rozási források felku-tatásával. Akkor is és ma is biztatunk és kez-deményezünk.

Hittünk és hiszünk a partner-ségekben és valljuk, hogy: „A civil társadalom abban a közösségben létezik, ahol a három szféra (a köz-, a magán és a nem-kormányzati) megtanult együtt-működni. Ebben a helyzetben a kapcsola-tok közöttük fontosabbak, mint önmaguk a partnerek.” (Salamon – Hopkins, ’97) Sokat kell azonban az együtt-működés területén tanuljunk, sokat kell fejlődjünk mindannyian. Sok-szor és sokan rájöttünk, hogy nem kevesebbek leszünk, hanem többek

... mi fejlődésen azt a folyamatot értjük, amely ré-vén egy közösség tagjai és intéz-ményei képessé vállnak arra, hogy erőforrásokat mozgósítsanak életminőségük tartós javulása érdekében.

18 civil fórumA

civ

ilek

szak

mai

fejlő

dés

e 20

év

alat

tegy jó együttműködés által, mégsem tudunk feltétlenül bízni a partnerség intézményrendszerében.

Emlékszem egy ’98-as FDSC-s felmérésre (alig 12 éve), mely sze-rint az ország lakosságának 80,8%-a nem ismert egyetlen civil szervezetet sem, habár akkor a saját felmérésünk alapján csak az udvarhelyi szűkebb régióban több mint 600 egyesület és alapítvány volt bejegyezve (az is igaz, hogy sokan „kocsit hozó” érdekből). Azon szervezeteknek pedig, ame-lyeknek volt valamilyen kapcsolatuk az önkormányzatokkal, 80%-a csak projektekre épült (mondhatnám, hogy pragmatikus érdek a forrásel-érés szempontjából).

Ma talán jobb a helyzet, jóval na-gyobb ismertségnek örvendenek a civil szervezetek, amelyek egyre „profibbak” lesznek, s helyet követel-nek a társadalomépítésben. A 2%-os kampányok sokat segítettek ebben, ismertté és elismertté tették sok szer-vezet munkáját.

Ha összegezni próbáljuk az el-múlt 18 esztendő tapasztalatát a civil-önkormányzati partnerség kapcsán, meg kell említenünk néhány olyan dolgot, ami nagymértékben befolyá-solta ezt:

– az időszak első hat-hét esztende-jében nem igazán létezett együtt-működés a két szektor között, inkább sok esetben konfrontatív jellegű kapcsolatot észlelhettünk;

– 1996-1997-et követően kormány-zati szinten – és nem csak – kezd-tek megjelenni az első jelei a két szektor közötti együttműködés-nek. Az 1996-2000-es időszak-ban először kormányzati, majd önkormányzati szinten kezdtek megjelenni az első intézményi struktúrák, amelyek a nonprofit szervezetekkel való kapcsolato-kért felelősek;

– 2000-et követően fontos változá-soknak voltunk tanúi, főleg ami a jogi hátteret illeti. Ezekben az években több törvénymódosítás-ra került sor: nonprofit szerve-zetek működését szabályzó kor-

mányrendelet (26/2000) és egy új helyi közigazgatási törvény meg-jelenése (215/2001). A felsorolt két jogi dokumentum az 1989-es változásokat követően először vezette be Romániában a nonpro-fit szektor és az önkormányzatok közötti partnerség fogalmát és kötelezték (egyelőre szankciók nélkül) az önkormányzatokat, hogy a nonprofitok működését támogassák különböző erőforrá-sokkal.

Természetesen mindezek mellett még sok tennivaló lenne, de pozití-vumként említhetjük az első önkor-mányzati finanszírozási programo-kat a nonprofit szektor számára (Bihar, Hargi-ta és Kolozs megyék-ben), továbbá a közös kezdeményezéseket (szociális háló Székely-udvarhelyen, stb.).

Mindezek mellett a közös munkafelületek keresésénél jelenleg is a legnagyobb problé-mákat az egyenlő pozí-ciók valamilyen szintű biztosítása, valamint a kölcsönös tisztelet hi-ánya jelenti (sokszor a politikusok felsőbb-rendű viselkedése jut erről eszünkbe, de azért a civilek is magukba kellene nézzenek, hogy mennyire is hajlan-dók együttműködni, valamint meny-nyire válaszolnak hatékonyan a valós szükségletekre). Sok jó példa van, de sok helyen lehetne és kell is fejlesz-teni a kapcsolatokat. Igazi alázatra lenne szükség a fejlesztő szereplők részéről. Az úton levés, az úton való járás szinte fontosabb, mint a célba érés. Gyakoroljuk folyamatosan az alázatos szolgálatot a közös projektje-inkben, munkáinkban, és akkor egyre fejlettebb és hatékonyabb együttmű-ködéseink lesznek közösségeink ér-dekében.

A Civitas Alapítvány tapasztala-tából kiindulva talán a legfontosabb következtetés, amit saját tapaszta-

latunkból levonhatunk a nonprofit szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatáról: a kölcsönös bizalom fontossága és az együttműködések fenntarthatóságának a biztosítása. Nagyon sok esetben észlelhető, hogy a partnerségek pontszerűek, csak for-rásszerzés érdekében alakulnak, mi-vel a nemzetközi finanszírozók 2000-et követően több támogatás esetében követelményként fogalmazták meg, illetve pontozták, ha a leadott pályá-zat egy partnerség nevében történik. Sokszor bebizonyosodott, hogy ezek a kapcsolatok nem fenntarthatóak, a pályázatok befejezését követően na-gyon sok esetben megszűnt a partne-

rek közti együttműkö-dés. Az ilyen jellegű együttműködések ha-bár fontosak (alkal-mat kínálnak a közös munkára, a közös gondolkodásra), nem alkalmasak távlati cé-lok elérésére. Ahhoz, hogy valós kapcsolat alakuljon ki a partne-rek között, kölcsönös bizalomra van szük-ség, amit fokozatosan, rendszeres együttmű-ködés révén lehet ki-alakítani.

A nemzetközi és hazai szinten észlelt társadalmi változások ered-ményeképpen nagy valószínűséggel a következő időszakban felértéke-lődik majd a partnerség fogalma. A mostani körülmények között úgy az önkormányzati/kormányzati szférá-nak, mint a nonprofit szervezeteknek szükségük van egymásra.

Balogh Márton – Orbán Árpád

Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért

– regionális igazgatóke-mailek: [email protected],

[email protected]

Gyakoroljuk folyamatosan az alázatos szol-gálatot a közös projektjeinkben, munkáinkban, és akkor egyre fej-lettebb és hatéko-nyabb együttmű-ködéseink lesznek közösségeink érdekében.


A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att

Nem önmagá-ért van a Caritas, hanem azért, hogy minél hatékonyab-ban elláthassa a rászorultakat, önálló életútra indítsa a támo-gatásra szorul-takat. A Caritas a szociálpedagógia életterévé kell váljon.

A Caritas húsz éve a jövőért

Az anyagi jólét jövőjének remé-nyét elveszítettük. A gazdaság nö-velésére alapozó fejlődés, a Nyu-gat-Európa által felcsillantott bőség megvalósíthatósága odalett. Be kell helyettesíteni a hiány által keletkezett űrt valami mással!

Jubileumok időszaka színesíti a Caritas hétköznapjait. De hogyan is jutottunk ide, hol kezdődött mind-ez? „Értékünk az ember” mottóval ünnepeljük nagykorúságunkat, ün-nepeltetjük azt az eseményt, ami a Gyulafehérvári Caritas születésének huszadik életévét jelenti. Sok minden él bennem ezen ünnep kapcsán, hisz magam is részese voltam ezeknek az esztendőknek. Eszembe jut az első segélyszállítmány-konvoj megjelené-se a papnevelde utcájában. Mekkora szolidaritásról tett tanúságot az ak-kori Európa! Mindenki segíteni akart, mindenki enyhíteni próbált azon a nyomorúságon, amit a kommunista rendszer felelőtlen, mohó önkény-urai okoztak. Szinte elöntött az anya-gi segélyek áradata. Nem is tudtuk „felfogni” az egészet, még kevésbé hasznosítani. Üröm vegyült az örö-meinkbe.

A segélyszállítmányok mellett meg jelentek az emberarcok is, akik tutorai a segítés kultúrájának. A tel-jesség igénye nélkül neveket is kell említenem, akik nélkül nem lenne ott a szervezetünk, ahol ma van. Az alapító dr. Vencser László, aki tud-ta, hogy „sziklára kell építeni”, ha maradandót akarunk alkotni. Sokak emlékezhetnek még arra a körút-ra, amely során a tanár úr dr. Josef Bauerrel, a Linzi Caritas (Ausztria) vezető munkatársával végigjárt az egyházmegyében és az Egyházunk szociális tanításának Evangéliumból táplálkozó mondanivalóját, konkrét életbe-ültetési módozatainak moza-ikkockáit tárta egyházmegyénk pap-sága elé. Ez az előadássor törte meg a hagyományos előadó-hallgatóság

megszokott tradícióját és részvételre, aktív megosztásra sarkallt minden résztvevőt. Az egymástól való tanu-lás magjai hullottak ekkor jó földbe. Ebből a csírából bontakozott ki rend-re az intézményes Caritas struktúrája, amely ma is a szakmai tudás mellett az Evangéliumból is igyekszik táplál-kozni.

Épülni kezdtek már a kilencvenes évek elején a nagy intézményeink: a Szent Erzsébet Öregotthon, a Jakab Antal Tanulmányi Ház stb. Az anyagi segítségen túl a főként a Linzi Caritas szakemberei révén a nyugati társada-lomban felhalmozódott szaktudást próbálta átadni munkatársainknak. Szakfelügyeletet biztosított az épít-kezésekhez, gazdasági tanácsadást a pénzügyek felelős és hatékony kezeléséhez. A szociális szolgáltatá-sok terén pedig képzések, kisérések egész sorát biztosította és teszi ezt a mai napig. Friedrich Mayerhofer, Lizi Ohnmacht, Siegrid Spindlbeck, Gertrud Weber, Edith Bürgler ne-veit emelném ki abból a sorból, akik részt vettek szervezeti gyerekkorunk, kamaszkorunk, fel-nőtté válásunk egyes szakaszaiban és leg-jobb tudásuk szerint egyengették útjainkat. Visszatekintve nem volt ez egyszerű, hisz mi magunk is mindig tudni véltük, hogy mi helyes és mi nem.

Az alapozás után Ft. Szász János kapott megbízást a főpásztor-tól a szervezet igazga-tására és felépítésére. Regionálisan szerve-ződött vezetése alatt a Caritas a szakmai elkülönülésekkel pár-huzamosan.

Az első tíz év sajátos problémái: a szakemberek hiánya, a pénzügyi hát-tér bizonytalansága, az identitáskere-sés, a törvények jellege, hiányosságai, a közélet közömbössége, a külső és belső megvesztegethetőség, stb.

Örömeink is bőséggel voltak. Lassan-lassan szárba szökkent a „jó

földbe hullott mag”. Nagy intéz-ményeink jöttek létre, és az apróbb szolgáltatásainkkal is egyre több, a szociális hálón tátongó lyukat sike-rült befoldozni. Munkatársaink egyre képzettebbekké, tapasztaltabbakká váltak, ugyanakkor munkaadó szer-vezetként is keresettek lettünk.

Az ezredforduló utáni szerveze-tünk, már akár sikertörténetnek is nevezhető, a 20. század paradigmái-nak értékelése szerint. Én inkább az adott konjunktúrával való felelős bá-násmódnak tulajdonítom a fejlődés gyorsaságát. Két szerencsés tényező, a DCV (Németországi Caritas Szö-vetség) hathatós támogatása és egy 17/2000-es törvény korrelációjából megszületett a Caritas legnagyobb területet ellátó, legtöbb személyt fog-lalkoztató szolgáltatása: az otthoni gondozói hálózat. A felkészült, elkö-telezett munkatársak szerepe sem el-hanyagolható, hisz nélkülük hiába a kedvező körülmény.

Emellett nem kevésbé fontosak, csak nem ennyire látványosak a rendre kialakult szakmai szolgálta-

tásai a szervezetnek, amelyek szintén a kon szolidálódás útjá-ra lép tek: családsegítő szol gálat, fogyatékkal élők megsegítését fel-vállaló szolgáltatások, katasztrófa-megelőzés és helyreállítás, stb.

Szász János igazga-tótól Márton András, az otthoni gondozói szolgálat vezetője vet-te át a stafétát, főpász-tori megbízatással. A struktúra, a rendszer, az átláthatóság erő-södött meg az utóbbi időben.

Az Agrocaritas is – amely párhu-zamosan fejlődött az anyaszervezettel – beágyazódott abba, de megtarthatta sajátos jellegét, arculatát: nevezetesen a vidékfejlesztéssel kapcsolatba hoz-ható valamennyi szolgáltatást.

Íme, húsz év mozaikkockáiból né-hány jellegzetesség, ami alapján ösz-szeállhat a Caritasról kirakandó kép.

„Aki nem emlékezik az elmúltakra,megismétlésüket kockáztatja meg”.

– Santayana –

20 civil fórum

Vajon miként látnak minket a köz-élet felelősséghordói, a papság, más civil szervezetek, ellátottjaink, test-vérszervezeteink, „versenytársaink”?

Milyennek ítéljük meg mi saját magunkat? Biztos, hogy ahányan, annyiképp.

Ha a magam nevé-ben őszintén és nyíltan beszélhetek a „sum-mám” szervezetünkről, akit már megszemé-lyesítettem és követ-kezetesen nagybetűvel írom le tulajdonnevét, azt, hogy Caritas, ak-kor azt mondom róla: mostanig felneveltek a körülmények és a partnerek. Elnézte hi-báinkat, tévedéseinket a társadalom. Tanulási folyamat volt csupán a húsz esztendő, védett körülmények közepet-te. Ezután kezdődik csak a neheze, az igazi feladat. És most visszautalok a bevezetőmre és annak súlyától, komolyságától ihletetten mu-tatok rá arra a feladatsorra, amellyel a Mesterünk, Jézus Krisztus Pünkösd szellemével felvértezve útnak ereszt és megbízást ad.

Szervezetünk eltelt húsz eszten-dejének csak akkor volt, van értelme, ha a jövő kihívásainak is eleget tud tenni. Itt Kiss Ulrich SJ által megvilá-gított, a Márk Evangéliumaként köz-ismert „szervezeti kézikönyvre” ala-pozok, mely szerint küldetésünk van a világban. Feladatunk: „Isten orszá-gának építése” (Mk 1,15), amely itt és most történik mindennapi munkánk elvégzése közepette. Tevékenysége-ink során azokhoz az alapértékekhez kell igazodnunk, amelyek a szolidari-tás, szolgálat, elkötelezettség, becsü-let, bizalom, hit stb. veretes fogalmai által fémjelzettek. Ehhez képest min-den másodlagos: a menedzsment, a marketing, kontrolling és egyéb nél-külözhetetlen eszközei a mai 21. szá-zadi szervezeti kultúrának. Ezek sem elhanyagolandók, de nem elsődlege-sek. Nem önmagáért van a Caritas, hanem azért, hogy minél hatékonyab-ban elláthassa a rászorultakat, önálló életútra indítsa a támogatásra szorul-takat. A Caritas a szociálpedagógia életterévé kell váljon.

Közösségre van szükség, erős mun ka közösségre (Mk 1, 16-19), amely szinte organikus egységként működve végzi el a feladatait, ki-ki a maga szerepében. Ne próbáljon a kéz fejjé lenni, de a fej sem válhat, mondjuk lábbá. A táborhegyi jelene-tek (Mk. 9, 2-10) elengedhetetlenek,

ahol az Istennel való találkozásra biztosí-tunk lehetőséget. Itt az Erőforrásból tölte-kezhetünk. Nem a csa-patépítő tréningekre gondolok, hanem ka-tartikus élményt nyúj-tó elmélyülésekre.

Természetes, hogy a jó munkához keret, szabályzat, törvény, standardok is kelle-nek. Ezekre is találunk időtálló – 2000 éves – példákat az Evan-géliumban (Mk 6, 37). Önismeret. Sarkalatos kérdés. Ismernünk kell

a képességeinket (Mk 9, 35), tisztában kell lennünk határainkkal is, külön-ben felemészt a feladat. Óvakodjunk a túlvállalás kísértésétől, attól, hogy minden probléma megoldása a mi feladatunk. Egyénileg is nézzünk szembe képességeinkkel, ne próbál-junk mindentudók lenni. Ha pedig felelős vezető vagyok, a munkatársa-im irányában tanúsított bizalom mel-lett a legfontosabb dolog a delegálás kell legyen. Ne próbálja a fej átvenni a láb szerepét…

Ismernünk kell a népet is, amely-hez küldetésünk szól, hisz magunk is tagjai vagyunk, se nem jobbak, se nem rosszabbak nála. Már Széchenyi figyelmeztet arra, hogy a nép elfo-gultsága önmagával szemben a hala-dás legnagyobb akadálya. „Nem hű fia a hazának, aki nem mer rámutatni a nemzet fogyatékosságaira, hanem szépítő szerekkel kendőzi azokat…” (Kelet Népe).

Perlaky Lajos (Erdélyi Iskola 1934/35 II. évf. 7-8. sz. 391-393. I.) sa-ját erényeink és hibáink ismeretére hívja fel a figyelmet. Őt parafrazálva, vele egyetértve megnevezek néhány tulajdonságot népünkre vonatkozólag: józan, értelmes, méltóságos magatar-tású. Tud úr lenni, és parasztjaink is arisztokratikusak Jean Jacques Élisée Reclus szerint. Erős, bátor, virtusko-

dó, nyílt, szótartó, önérzetes, büszke, igazságszerető, szabadságszerető. Ke-délyvilága sokhúrú, fejlett szépérzék-kel, ami sajnos dekadens pályára lépett a Nyugat-majmolás révén. Művelő-désvágyunk is erős. Hibáink közül a széthúzásra való hajlamot, a pártoskodást említem legelőbb. Mindannyian vezé-rek szeretnénk lenni, nehezen vagyunk fegyelmezhetőek. Nagy eszményeink-nek csak tábornokai vannak és nincse-nek közkatonák. A tekintélytiszteletet alig ismerjük. Vezetőinket szívesen el-gáncsoljuk… „a sas szárnyain is csak a porszemet keressük.” A kicsinyes hiúság sem áll távul tőlünk. Szeretjük a címe-ket, többnek akarunk látszani, mint amik vagyunk. Szívesen hivatkozunk ezer éves – ma már egyes történészek szerint több ezer éves – múltunkra, de ami múltunkat naggyá tette, azt nem követjük. Idegenek majmolása nyel-vünkben, szokásainkban, viseletünk-ben, építkezéseinkben lassan magyar-talanná tesz. Polgári bátorság, polgári öntudat, amit ma civil kurázsinak is ne-vezhetünk, hogy értsük, kiveszőben van belőlünk.

Alaptermészetünk szalmalángú, köny-nyen esik az egyik végletből a másikba. „A magyar nem gyűlöli az ellenséget, legfeljebb lenézi. Vérig sértően le tud-ja nézni. Csak egyvalakit tud igazán gyűlölni – a magyart.” Szervezetünk feladata népnevelői is. Fel kell ébresz-tenünk népünk lelkiismeretét, önbírá-lat révén el kell juttatni az önismeretig, amellyel szembesülve az erények útjá-ra léphet.

Eszközök: A család megerősítése, az otthon megbecsülése. Az anya és az apa jó példája nevel a leghatéko-nyabban. Minden szülő népnevelő is egyben. Az iskolának nemcsak az ismereteket, hanem a jellemalakítást, akaraterőre, bátorságra nevelést is szolgálnia kell. Mit ér a ragyogó elmé-jű ember, ha csak zseniális kalandor válik belőle? Hány ilyen vállalkozót, politikust ismerünk köreinkben. A köznevelés harmadik jelentős eszköze a média. Szónok és igehirdető. Csak az nem mindegy, hogy mivel táplálkozik. Pénzzel vagy erénnyel. A pap csak a templomban van, a média bezsong-ja egész életterünket – óriásplakátok, tévé, rádió, internet –, úton-útfélen kínálja bájait. Még a hálószobáink sem mentesek a létrontást ösztönző médiától. Ki amilyen médiát fogyaszt, milyen lapot olvas, észrevétlenül

Ismernünk kell a népet is, amely-hez küldetésünk szól, hisz magunk is tagjai vagyunk, se nem jobbak, se nem rosszabbak nála. Már Széche-nyi figyelmeztet arra, hogy a nép elfogultsága ön-magával szemben a haladás legna-gyobb akadálya.

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att


olyanná formálódik. Végül, de nem utolsósorban az irodalom, a művészet is fontos eszköze a nép felemelésének. Ne csak olyan könyvet olvassunk, amely szegényes „lelki kosztot árul” sok szerelemmel és azzal, hogy ho-gyan lehet szegényből gazdaggá, sike-ressé válni, hanem a jó könyv vigasztal, fölemel, segít, tanácsot ad, lelket nemesít.

Ezen eszközök ismerete után leg-főbb feladatként az erkölcsnevelés, a földhöz való ragaszkodásra való ne-velés és a kitartásra nevelés a legfon-tosabb. Úgy kerültünk ki a Teremtő kezéből, hogy emésztő sóvárgás fűz a föld rögéhez, amelyben bölcsője rin-gott, és amellyel egykor dobogni meg-szűnt szívét betakarják. Dolgoznunk kell azon, hogy ez a föld ne csak keser-vet, hanem nyugalmat, boldogságot, megélhetést és békét adjon. A kitartás-ra azért van szükség, hogy leküzdhes-sük a nehézséget. A megpróbáltatások legyenek felemelkedésünk pillérei. A fej-lődés erőinek legfőbb táptalaja a népi sajátosság és az integrált hagyomány.

Hogy állunk az idők jeleinek a fel-is merésével? Tanulunk-e eleget ah-hoz, hogy levetkőzhessük sztereotí-piáinkat, és valóban értékelni tudjuk azokat és aszerint szervezzük mun-kánkat. Válság jelentkezik az élet minden területén. Azon értékek vál-sága, amelyről azt gondoltuk, hogy a megváltást hozzák. Válságban a pénz, a piac, a növekedés, a környezet, a klí ma, az egyház… és hadd ne sorol-jam. Egyre többen keresik azokat az értékeket, amelyek időtállóak és min-denki számára elfogadhatóak. „A jövő vagy keresztény lesz, vagy nem lesz semmilyen” millendorferi megállapí-tás velőket megrengető igazságként tornyosul elénk és bevilágítja felada-

taink labirintusát. Azt is hámozzuk ki az idők jelei közül, hogy megvezetet-tek vagyunk. A tévé és a reklámhad-járatok a divat és a fölösleges dolgok fogyasztására, majmolására sarkall-nak. A kozmetikumokkal, amit meg-vásároltatnak velünk, tömbháznegyedeket lehetne bevakolni. A különféle cukrozott üdí-tőitalok mérhetetlen fo-gyasztása nemcsak hiz-lal, hanem füg gőséget is okoz és beteggé tesz. A szeméthegyek lassan megfojtják a földet. És mindez a normális élet nélkülözhető elemeinek a megemlíté-se. Mások életét majmoljuk anélkül, hogy tudnánk ezt. Szappanoperák hőseinek neveit, szokásait, életstí-lusát, használati tárgyait, épületeit akarjuk magunk számára is besze-rezni. Láttam én már falusi iskolában színpadra adaptált „Pampák kirá-lyát”, de klasszikus nagyjainkról szó sem esett. Mások életét akarjuk élni, és ha nem sikerült, kiüresedettek, frusztráltak, depressziósak vagyunk. Ne tévesszük szem elől, hogy az élet-minőség nem ugyanazt jelenti, mint az életszínvonal. Pénz, kozmetikum, mediterrán nyaralás nélkül is lehet minőségi életet élni – gondoljunk csak nagyszüleink életvitelére (fonók, bá-lok, kalákák…) –, de pénzzel sosem vásárolható az meg. A magas életszín-vonalú Nyugat-Európa siránkozik és kétségbeesett, mert kiderülni látszik, hogy nem fenntartható az a világ, amit megteremtettek maguknak, és amin gyermekeik szocializálódtak.

„Nem szabad megengednünk, hogy ami felett ítéletet mondott az

idő, halottan is életet szimuláljon, és tovább kísértsen közöttük” – írja Mak-kai Sándor. Keressük meg az időtálló, életképes értékeket és arra alapozzuk a jövőt. A harmincas évek gazdasági világválságánál, a trianoni veszteség-

nél is súlyosabb az a helyzet, amit kreált a liberális kapitalizmus.

Tanulni kell, taní-tani, hogy eléggé lele-ményesek és kreatívak lehessünk a népünk, fajtánk jövőjét építő munka közepette.

Ezek jutottak eszem-be az eltelt húsz esztendőre való emlé-kezés kapcsán. 1500 kilométerre édes hazámtól emlékezek, visszaemléke-zek munkám, életem meghatározó szakaszára. Áron püspök egyszer így fogalmazott: „Az ember élete akkor kezdődik, amikor észreveszi a rajta kívül létező világot is”. Életünk, mun-kánk úgy válik teljessé, ha szolgálattá minősül Isten országának építési fo-lyamatában.

Bányász József

Caritas Vidékfejlesztési Osztálye-mail: [email protected]

Felhasznált irodalom:OSVÁTH Judit, (2003) Erdélyi Iskola, Antológia Repertóroium in. Márton Áron: Világnézet és nevelés 97-102.

PERLAKI Lajos: Önismeret és népneve-lés 120-123., Státus Kiadó, Csíkszereda

Tanulni kell, taní-tani, hogy eléggé leleményesek és kreatívak lehes-sünk a népünk, faj-tánk jövőjét építő munka közepette.

Szórványkérdés – szórványhelyzet – szórványügy

Létezik egy alaptétel, amelyet po-litikai vezetőink ritkán szoktak idézni, bár minden bizonnyal

ismerik: egy kisebbségi közösségnek nyelvében való megmaradása annál nagyobb erőfeszítést követel, minél nagyobb a szórvány aránya. És egyre több szórvánnyal kell számolni.

A Magyarország körüli országok kisebbségi magyar közösségei kö-zül háromban – Ausztria, Szlovénia, Horvátország – csak szórványok lé-teznek, a százezer főt meghaladó ha-táron túli magyar közösségek közül éppen a legkisebb van viszonylag jó helyzetben: a kárpátaljai. Ennek több

oka van, ezek közül kettőt említenék: az egyik Ukrajna nagy „kisebbsége”, a tízmilliót meghaladó orosz közös-ség nemcsak nyelvi kérdést jelent, hanem politikait is, tehát a magyar-ság éntételező programjai Kijevben riadalmat nem keltenek, olykor nem is figyelnek oda ezekre. Az ottani

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att

22 civil fórum

magyarságnak nagy veszélyt jelen-tő legutóbbi politikai döntések – az ukrán nyelvtörvény, majd az emelt szintű érettségi lehetőségének kizá-rólagos ukrán nyelvre történő kor-látozása (a rendelkezéseket később visszavonták, illetve módosították) – elsősorban az orosz „kisebbséget” célozták meg, bár hatásukban a ma-gyarhoz hasonló kisebb nyelvi kö-zösségek számára lettek volna követ-kezményeikben tragikusak, mivel az oroszok egy sor kisebbségi előírást egyszerűen nem tartanak be. Továb-bá előnyös a kárpátaljai magyarok számára az, hogy nagyobb részük – kb. 75%-uk – tömbben él a határ men-tén. Ez is a magyarázata annak, hogy a kárpátaljai magyarok száma nem apad – egyedüliként a határon túli magyar közösségek közül.

A romániai magyarság szórvá-nyosodása folyamatos. Szórványoso-dást írok, de asszimilációt kell érteni. Hiszen a szórvány: asszimilációra hajlamosító közeg, ugyanis a szál-lásterület etnikai sajátosságai, a tele-püléshálózat jellege (hátrányos, más etnikumok közé beékelődött elhe-lyezkedés) és kis lélekszáma miatt az itt élők az identitásukhoz szükséges értékeket a saját erejükből képtelenek átvenni, fenntartani és fejleszteni.

Ez a térkép világosan mutatja, hogy a Székelyföldet és a Szatmár-Zilah-Szalonta háromszöget leszá-mítva Erdély minden térségében szórványban él a magyarság – még akkor is, ha léteznek szigetek, ahol a magyarok helyi többséget alkotnak. Kolozsvár bár területileg itt van, de

külön kérdés, nem lehet egyszerűen szórványként kezelni a kisebbségi in-tézményi struktúránk jelentős részé-nek ittléte okán.

A szórványok meg-határozása – az általá-nos felfogással ellen-tétben – nem egyszerű. Ugyanis a veszélyez-tetettség jellege sze-rint vizsgálni kell: 1) a veszélyeztetettség tar-talmát; 2) a felekezeti elhelyezkedést; 3) a kialakulás folyamatát; 4) a lezajló folyamatok irányát; 5) az asszimilációs folyama-tok intenzitását; 6) a népesség abszo-lút lélekszámát; 7) a lakóhely/tele-pülés jellegét; 8) a településen belüli etnikai számarányt; 9) a kistérségen belüli etnikai megoszlást; 10) a területi etnikai koncentrációt; 11) a belső iden-titástartalmakat és önvédelmező, „im-munizációs” szokásokat; 12) a vegyes házassági szokásokat, szabályokat; 13) az anyanyelv állapotát; 14) a többség kisebbség iránti magatartását; 15) a szórványcsoport anyanyelvi foglalko-zásszigeteit; 16) a szociális szórványtí-pusokat, sajátos helyzeteket.

Ennyi szempontot kellene egy álta-lános szórványértelmezéssel egy sé ges

keretbe foglalni, s bár tudományosan lehetséges, a mindennapokban a szór-ványhelyzetet „leírják”, de nem igye-keznek definiálni. A tudományos ér-telmezés szerint szórványhelyzetben az egyén társas lény mivoltának a megélése nem teljes körű, a más kultúrájú többségi közegben megszűnik az övéi közötti jelen-

lét otthonossága, magától értetődő mivolta, állandó nyomás alá kerül, ami-nek hatására igazodási kényszer lép fel, és ennek eredménye hosszabb vagy rövid

távon a nyelvváltás, kul-túraelhagyás vagy akár az etnikai adaptáció. A hétköznapi olvasat a szórványt etnikai ér-telemben halmozottan hátrányos helyzetben tekinti – ez viszont lehetőséget nyit arra, hogy a kérdést a szo-ciálpolitika kontex-tusából ismert képlet

szerint kezeljék: való igaz, hogy a szórvány jogosan várja el a – jogi, kulturális, intézményi – támogatást, de olykor nem jut erre forrás. Fellép tehát a „jár, de nem jut” paradoxona, ami az állam felelősségének elisme-rését és a források szűkös voltának a létét jelzi.

Ki kell jelenteni, hogy a szórvány-kérdés nem értelmezhető szociális di-menzióban.

A szórvány a nemzet határa. Ahol vége van egy kultúrának, ahol a nyel-vek nem csupán találkoznak, de riva-lizálnak is, fellép a nyelvváltás: maga a személy lép át kisebbségiből a helyi többségi nyelvi közösségbe. Egyetlen nemzet számára sem lehet mellékes, hol húzódik a nyelvhatár, mi történik a nyelvhatáron. Ez éppúgy érvényes magyar, mint román vonatkozásban (a szerbiai Timok völgyében élő ro-mánok/vallahok helyzete minden bukaresti kormány számára fontos kérdés kell, hogy legyen).

Tudjuk, hogy a politika diszkurzív, az értelmezések folyamatok ered-ményei, nem mellékes tehát, hogy a közösségek vezetői milyen terminus technicus-okban fogalmazzák meg mondandójukat. A pontos fogalma-zás nehezebbé teszi az elkendőzést.

Tudjuk és látjuk, komoly változá-sok történtek a szórványok létét és mi-benlétét illetően, a napi politika mind Erdélyben, mind összmagyar vonat-kozásban a kérdést napirenden tartja. Vannak szakmai műhelyek és alakuló-ban vannak a politikai döntések meg-alapozását, előkészítését szolgáló tes-tületek. Szórványkérdés tehát létezik, a politikai napirend állandó tételévé vált – bár nem a konkrét tervek és stratégi-ák, hanem a sokkal inkább a szándé-kok, a (rossz?) lelkiismeret okán.

... egy kisebbségi közösségnek nyel-vében való meg-maradása annál nagyobb erőfeszí-tést követel, minél nagyobb a szór-vány aránya.

Forrás: www.felvidek.ma

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att


A szórványhelyzet elemzését és a szakpolitikai lépések kidolgozását megkönnyítő műhelyek létéről is be-szélhetünk, s bár a műhelyek és a po-litika között nincs meg az együttmű-ködés, csak kapcsolat létezik, a közös szakmai leltár elkészítése éppen csak elindult. Tudományos szempontból a helyzet biztató, a közös elméleti plat-form létrejött.

Csakhogy a politika nincs a hely-zet magaslatán. És ezt igenis meg kell állapítanunk. A szórvány politi-kai kérdésként jelen van az RMDSZ programjaiban, de nincs lebontott te-vékenységi terv, nem világosak a pri-oritások, az elméleti kutatás eredmé-nyeit, az egyes térségek programjait nem hangolják össze.

A civilek által elindított első szór-vány-programok az 1990-es évek kö-zepére tehetők, s azóta folyamatosan növekedik a civilek felelősségvállalá-sa. A legtöbb civil szervezet az oktatás területén igyekszik segíteni, felelőssé-get itt vállalnak. Továbbá szórvány-ban a helyi kultúra szinte kizárólag civilekre hárul – egyesületi keretben zajlanak a programok. Ha vannak ma-gyar rendezvények a nyelvi végeken, az a civileknek köszönhető – a kultú-rát támogató civil szervezetek száma sok százra tehető Erdélyben, ezek a legaktívabb civil szereplők.

A szórványkérdés komoly – nem-zetközi – figyelmet kiváltó eredményei civil keretben valósultak meg: a dévai alapítványi hálózat, Böjte Csaba atya gyermekvédelmi központjai hatalmas terhet vettek át a politika intézményi hálózattól, anélkül, hogy a vállalkozás fontossága és dimenziója szerinti támo-gatást megkapták volna – állami forrá-sokból. Kallós Zoltán válaszúti iskola-központja a szórvány szolgálatára úgy

jöhetett létre, hogy a neves néprajzos minden személyes értékét ennek a cél-nak a szolgálatára fordította. Továb-bi korszakos jelentőségű program a csángóföldi magyar oktatás, a Hegyeli Attila és kollégái által elindított és több mint tíze éve működő oktatási rend-szer – ami szintén civil keretben, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége programjaként valósul meg. Ez esetben meg kell jegyezni, hogy a programot sokan tá-mogatják – ennek kö-szönhetően jelenleg 22 településen több mint 1650 gyermek tanul iskolában vagy iskola után magyarul. Létre-jött a szórványok kuta-tásának az elméleti mű-helye is – Temesváron, a hasonló nevű alapít-vány keretében. A pozi-tív, bár az említettekhez képest kevésbé nagy-méretű kezdeményezé-sek sora folytatható – és érvényes marad a meg-állapítás: a keret, a ki-indulás szinte minden esetben civil vállalás.

És itt jutunk el ahhoz az ellent-mondáshoz, amelyre nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet: a szórvány, mint a nemzet határa nemzeti ügy – ugyanakkor a szórványhelyzetre nincs a nemzet szintjén, vagy akár az erdélyi magyarság egészét illető-en elgondolt és elfogadott cselekvési program. Elfogadhatatlan, hogy a nemzet jövőjét illetően meghatározó szórványkérdés a helyi közösségek kezdeményezési potenciáljának le-gyen a függvénye: hogy akkor tör-

ténjen valami, ha létezik helyben egy arra érdemes ember, aki elindít és fenntart egy szórványt védő-támoga-tó intézményt.

A civilek rengeteget kezdemé-nyeztek és hatalmas feladatot vállal-tak szórványban. De ha valamilyen körülmény okán a kezdeményezés nem tudott odáig fejlődni, hogy felfi-

gyeljenek rá a politika felelősei, a folyamat le-állt, még mielőtt meg-erősödhetett volna. A politika nem térképezi fel, nem veszi számba azokat a területeket és közösségeket, ahol lépni kellene, nem keresi a helyi kezde-ményezéseket, hanem támogat ott és annyit, amennyire jut. Mintha a szórványt úgy kelle-ne/lehetne tá mogatni, mint például a sportot.

Miközben a spor-tolás lehetőségét meg-kapják-visszakaphatják azok, akiknek a szülei nem sportolhattak, azok aligha térnek vissza nagyszüleik nyelvéhez,

akiknek a szülei nyelvet váltottak. És a nyelvváltás közege a szórvány.

Ezért állítom, hogy a szórványkér-désnek nemzeti üggyé kell válnia.

Még nem az.És ez nem a civileken múlik.

Dr. Bodó Barna

Szórvány Alapítvány – ügyvezetőe-mail: [email protected]

Elfogadhatatlan, hogy a nemzet jövőjét illetően meghatározó szór-ványkérdés a helyi közösségek kezde-ményezési poten-ciáljának legyen a függvénye: hogy akkor történjen valami, ha létezik helyben egy arra érdemes ember, aki elindít és fenn-tart egy szórványt védő-támogató intézményt.

A romániai civil szektor 1990–2010 közti főbb jogi szabályozásai

Romániában a személyek tár-sulási jogát az Alkotmány biztosítja, amely a 37. törvény-

cikkben előírja, hogy „az állampolgá-rok szabadon társulhatnak politikai

pártokba, szakszervezetekbe és más társulási formákba.” Ily módon rög-zítődnek a civil szervezetek megala-pításának előfeltételei. Ugyancsak itt találhatóak meg a társulási jog kor-

látozásai is abban az esetben, ha „a pártok vagy szervezetek céljai vagy tevékenységei politikaipluralizmus-ellenesek, harcolnak a jogi szabályzat és a szuverenitás elve ellen, Románia

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att

24 civil fórum

integritása vagy függetlensége ellen” (2. bekezdés). Ugyancsak itt az is meg van tiltva, hogy az Alkotmánybíróság bírái, a nép ügyvédei, a tisztviselők, a hadsereg aktív tagjai, a rendőrök és a köztisztviselők más, a törvény által meghatározott kategóriák részt vehessenek politikai pártokban (3. bekezdés). Tilos ugyanakkor a titkos szervezetek alapítása is (4. bekezdés).

Az alkotmányos szabályzati jelleg a társulási jogot a legmagasabb sza-bályozási szintre helyezi, ennek egye-nes és azonnali következménye az, hogy ezt csak egy ugyanilyen rangú szabályzattal lehet korlátozni.

Az aktuális törvényhozási keret-ben a szervezet fogalmának nincsen pontos, törvényes meghatározása. A szakirodalomban számos terminussal illetik a társulási formákat. Az európai törvényhozás utal a nem kormányzati (NGO), az amerikai pedig a nonpro-fit szervezetekre. Olyan fogalmak is előfordulnak, mint jótékonysági szer-vezetek (Nagy Britannia) és a nem profitorientált szervezetek (Francia-ország). A leggyakrabban használtak a nonprofit szervezet és a nem kor-mányzati szervezet fogalmak.

Az alapítvány fogalma Nagy Kon-stantin korában jelent meg először, egy-szerre a Milánói ediktummal, amely a keresztény egyház elismerésére szolgált (i. sz. 313). A középkorban az egyházi alapítvány volt a legfontosabb jogi személy, és ilyenként a polgárjog kollektív tárgya. A kézművesség fejlő-désével egy időben megjelentek az első mesterség alapú (szakmai) társulások – a céhek és az iparos segédek egyesüle-tei –, mint a városi környezetre jellem-ző jog tárgyai.

Romániában az első általános, egy-séges és szisztematikus szabályozás 1924-ben jelent meg, a 21-es Törvény-ben (Mârzescu-törvény), amely az egyik legmodernebb és legsikerültebb szabályozás. 2000-ig érvényben volt, amikor is a 26/2000-es, az egyesüle-tekre és az alapítványokra vonatkozó kormányrendelettel megszűntették.

A román törvényhozásban a társulá-si formák a „vagyoni célok nélküli ma-gánjogi jogi személyek” címen ismertek (26/2000-es kormányrendelet, 1. tör-vénycikk, 2. bekezdés). Ebben a törvény-ben megjelennek a nonprofit szervezetek kategóriáinak első meghatározásai is: az egyesületek és az alapítványok.

Az egyesület az a megállapodás, amely során több személy véglegesen beteszi a közösbe az anyagi hozzájá-rulását, az ismereteit és a tevékeny-ségét egy olyan cél megvalósítása érdekében, amely nem a pénzügyi hasznot vagy a gazdasági előnyöket keresi.

Az alapítvány jelentése: élők kö-zött végbemenő, vagy elhalálozá-si okokból történő olyan cselekvés, amelynek révén egy fizikai vagy jogi személy létrehoz egy elkülönített és a sajátjától független vagyont, amelyet általában végleges módon egy ideá-lis, közérdeket képviselő cél megva-lósítására fordít.

A 2000-es új szabályozások elfoga-dása módosításokat hozott a törvény-hozásban, ezek egy sor olyan rendel-kezést vontak maguk után, amelyek szükségesek a jelenlegi kontextusban és a modern elvárásoknak is megfe-lelnek. A legfontosabb módosítások az alapító tagok számának csökken-tésére irányultak: 21-ről minimum 3-ra csökkent a szám az egyesületek esetében és minimum egy személyre alapítványoknál. A szövetség szerve-zeti szabályzatát is a 26-os kormány-rendelet szabályozza.

Egy újabb módosítás a közhasz-nú státusz bevezetésére irányult. Egy olyan szabályozásról van itt szó, amellyel egyre gyakrabban találkoz-hatunk az európai országokban.

Egy másik fontos pillanat a nem kormányzati szervezetek szektorá-nak jogi szabályozásában a 2003-as év volt, amikor a 26-os kormányrendelet újabb módosítása újra bevezette azt, hogy egy egyesület megalapításához szükséges az illetékes miniszter jóvá-hagyása. Felülvizsgálták a közhasznú státusz megítélésének feltételeit is, szigorúbb feltételeket szabtak, habár ezt inkább bizonyos haszonleső szer-vezetek aknázták ki.

A törvényhozási keret felülvizsgála-ta 2005-ben történt, akkor, amikor öt év után a 26-os kormányrendeletet jóváha-gyásáról szóló törvény átment a román törvényhozáson. A közhasznú státuszra vonatkozó kiigazítások, egy egyesület megalapításához szükséges alapító tőke lecsökkentése, vagy a cenzor kinevezési feltételeinek felülvizsgálata mind olyan összetevők, amelyeket ezeknek a módo-sításoknak a következtében fogadtak el.

A nem kormányzati szervezetek adókedvezményeivel foglalko zik az 1994-ben elfogadott 32-es Szpon zori-zálási törvény, amely a nem kormány-zati szervezeteknek tett jótékonysági cselekedetek esetén lehetővé tette az adóalap csökkentését 5-10%-kal. Ezt az elvet az Adózási törvénykönyv ren delkezései szerint arra cserélték ki, hogy a fizetendő adó 20%-át szpon-zorizálásra lehet fordítani, ez az ösz-szeg azonban nem haladhatja meg az éves árbevétel 0,3%-át.

Más adózási rendelkezések, ame-lyeket a nem kormányzati szerveze-tek előnyére vezettek be, a követke-zőkre összpontosítottak: az alkalmi tevékenységek nem adókötelesek (versenyek, ahol benevezési díjat kell fizetni, sorsjegyek stb.), valamint nem kell profitadót fizetni az olyan gaz-dasági tevékenységek után, amelyek nem haladják meg a 10 000 eurót. Ezt a felső határt a következő években 15 000 euróra emelték.

A legismertebb adózási kedvez-mény, amely a szervezeteket érinti, a 2%-ról szóló rendelkezés, amely előír-ja, hogy minden egyes adófizető ma-gánszemély támogathatja valamely civil szervezet tevékenységét egy ak-kora összeggel, amely az államnak fi-zetendő adója 2%-ának felel meg.

A civil szervezetek szervezési és működési törvényhozási keretére vonatkozó közpolitikák potenciális új témái foglalkozhatnának a köz-hasznúság mechanizmusának újra-állításával vagy a különböző köz-szolgáltatások (különösen a szociális szolgáltatások) civil szervezetekkel történő szerződéskötésének ösztön-zésével. Minden olyan fél, amelyiket egy ilyen szabályozás érint, indít-hatna pártfogási vagy mobilizációs kampányokat, amelyeknek témája le-hetne egy olyan törvényhozási keret, amely ösztönzi a szociális vállalkozá-sok vagy a szociális gazdaság egysé-geinek létrehozását.

Octavian Rusu

nonprofit jogi szakértőe-mail: [email protected]

Fordította: Dénes Réka

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att


10 éve indult útjára a Civil Fórum lap

Miért? Hogyan? Ki(k) által?1999. január 15-16-án Kolozsváron igen nagy számban

gyűltek össze egy konferencia keretében az erdélyi ma-gyar civil szervezetek. Ezen a rendezvényen fogalmazó-dott meg annak gondolata, hogy szükség lenne az erdélyi magyar civil szférát információval ellátó, a civil szerve-zetek egymás megismerését segítő, képzéseket szervező, az erdélyi magyar civil szférának fórumot teremtő civil szervezetre. Három civil szervezet összefogásából így jött létre az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA). Az alapítvány alapküldetéseként megfo-galmazott célok elérésének igen kézenfekvő eszköze volt egy civil-szakmai kiadvány megjelentetése. Így jelent meg 2000 májusában a Civil Fórum lap első száma Egri István főszerkesztésében. For mája és terjedelme egy hírlevélhez hasonlított, A4-es fehér-fekete for mátumban. Az el ső lap-szám, melynek terjedelme 8 oldal volt az ERMACISZÁ-t mutatta be és a II. Civil Fórum konferenciáról számolt be.

Minden lapszám egy sajátos témára összpontosított már akkor is. Ez a tematika azonban nem jelent meg látha-tó módon, csak a szerkesztő tudta, hogy a cikkek, monda-nivalók e témát kell körülírják. Változatos és mindenkor aktuális témakörök kerültek terítékre. Az első két évben kéthavonta jelent meg a lap a következő témakínálattal:2000. i. évfolyam

1. Az alapítvány bemutatkozása, II. Civil Fórum konferencia I. évf., 0. szám, 2000. május2. A civil szervezetek és a közösségfejlesztés I. évf., 1. szám, 2000. június

3. A vállalkozók bevonása, az üzleti és a nonprofit szfé-ra együttműködése

I. évf., 2. szám, 2000. július–augusztus4. A Teleház mozgalom I. évf., 3. szám, 2000. szeptember–október5. A civil szféra és az önkormányzat együttműködése I. évf., 4. szám, 2000. november–december

2001. ii. évfolyam

6. A civil társadalom szerepe az interetnikus konfliktu-sok kezelésében

II. évf., 1. szám, 2001. január–február7. A tudás, mint társadalmi erőforrás II. évf. 2. szám, 2001. március–április8. Falugondnokság és a civil szervezetek lehetőségei II. évf., 3. szám, 2001. május–június9. Az önkéntesség II. évf., 4. szám, 2001. július–augusztus10. Együttműködés: a politikum, a gazdaság és a civil

szféra között II. évf., 5. szám, 2001. szeptember–október11. Népfőiskolák – Tanuló Társadalom II. évf., 6. szám, 2001. november–december

E tematikákon jól követhető, hogy az erdélyi magyar civil szféra számára az elsődleges példaképet a magyar-országi civil szféra jelentette. Elsősorban az ottani példá-kat, modelleket közvetítette a lap az erdélyi magyar civil szervezetek felé (teleház, falugondnokság, önkéntesség, önkormányzati-civil kapcsolatépítés). Emellett a másik hangsúlyos téma, ami a lapszámokban többször is elő-fordul, a szféra önmegfogalmazása, elhatárolódása az állami/politikai szférától, illetve a vállalkozói szférától. Ugyanakkor, a másik két szektorral történő kapcsolatte-remtés és kapcsolatépítés is központi kérdéskör volt.

A Civil Fórum iránymutató kívánt lenni az erdélyi magyar civil szervezetek számára. Ezért is közvetítette számukra a magyarországi példákat és fogalmazott meg iránymutató gondolatokat az erdélyi magyar közösség számára.

Tartalmi felépítésében a lapszámokat egy vezércikk ve-zette fel, ezt követték a témához kapcsolódó rövid lélegzetű további írások, majd a 2001-es lapszámokban a felhívások, a hírek és az aktuális pályázati lehetőségek. Ezekben az évek-ben több mint 2000 példányban jelent meg a lap és ingye-nesen juttatta el az alapítvány az erdélyi magyar civil szer-vezeteknek és a civil szférához kötődő más szervezeteknek, intézményeknek.

A lap megjelenését ezekben az években főleg az Illyés Közalapítvány, a Mocsáry Lajos Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Communitas Alapítvány, számos erdélyi vállalkozó, valamint a Református Egyház Misztótfalusy Kis Miklós Sajtóközpontja is támogatta.

Nemcsak tartalmában, de terjedelmében is egyre „iz-mosodott” a lap. Ami azt is jelentette, hogy egy lapszám

26 civil fórum

kivitelezése már sokkal több szerkesztői, olvasó- és tör-delőszerkesztői munkát vett igénybe. Így 2002-től már háromhavonta jelentek meg a lapszámok. És ezt az in-tenzitást napjainkban is tartjuk. 2002-ben a harmadik lap-számtól több színű lett a kiadvány, a fehér-feketét a zöld szín egészítette ki. Ettől a lapszámtól kezdve hozzáértő tördelőszerkesztőnek, Ferencz Csaba-Leventének és gra-fikusunknak, Könczey Elemérnek köszönhetően kivitele-zésében is megújult a lap. A szerkesztői csapat is kibővült.

A lap fejlődése, az egyre növekvő szakmai igényesség már arra sarkallta az alapítvány munkatársait, hogy a té-maválasztásba minél több személyt vonjanak be. A témák függvényében minden lapszámnak más és más személy volt a szakmai felelőse. A szerkesztők vele konzultálva alakították ki a laptervet.

Tematikájukat tekintve 2002-től a lapszámok az egyes ágazati civil önszerveződéseket is bemutatták. Emellett szervezetfejlesztési témakörök is terítékre kerültek. A 2002-es év utolsó lapszámában – mely egyben a 2003-as év első lapszáma (összevont lapszám) – megjelent a Civil Vitafórum melléklet. Ez a Civil Fórum konferenciát és an-nak témájában szerveződő vitafórumát népszerűsítette.

Íme, az akkori témakínálat:

2002. iii. évfolyam

12. A civil társadalom és az önépítkező intézményfej-lesztés

III. évf., 1. szám, 2002. január–február13. Környezetvédelem III. évf., 2. szám, 2002. március–június14. Vidékfejlesztés – a SAPARD program által nyújtott

lehetőségek III. évf., 3. szám, 2002. július–október15. Az egyház társadalmi felelősségvállalása III. évf., 4. szám, 2002. november–december

2003. iv. évfolyam

15. Az egyház társadalmi felelősségvállalása IV. évf., 1. szám, 2003. január–február – összevont szám16. Az ifjúság szerepe az erdélyi magyar társadalom jö-

vőjének építésében IV. évf., 2. szám, 2003. május–június 17. A civil szféra szerepe a kisebbségi és közösségi jo-

gok védelmében IV. évf., 3. szám, 2003. július–szeptember 18. A nyilvánosság, mint a közösség- és társadalomfej-

lesztés eszköze IV. évf., 4. szám, 2003. október–december

2003-ban Csáki Rozália lett a lap főszerkesztője.Az európai uniós csatlakozás előkészületei, az előfi-

nanszírozási alapok már a civil szervezetektől is komoly szakismeretet, felkészültséget igényeltek. A szerkesztők kiemelt figyelemmel kísérték ezt a folyamatot. 2004-ben az első lapszámot is ennek a témának szentelték. Annál is inkább fontos volt ez, mivel az erdélyi magyar civil szer-vezetek többsége nem volt felkészülve arra, hogy élni tud-jon ezekkel a lehetőségekkel. Csak igen kevés magyar civil szervezet számolhat be arról, hogy sikeresen megírt, meg-nyert és lebonyolított előcsatlakozási forrásokból projektet. Bizton állíthatjuk, hogy az erdélyi magyar civil szféra fej-

lődésében ez egy igen komoly lemaradást jelentett. Jelen cikkünk azonban most nem ezt hivatott elemezni.

2004-ben arculatában egy nagyobb újításon esett át a lap. (Maga a szerkesztőség is várost váltott. Azaz: bár a kiadónál még sokáig az alapítvány kolozsvári címe jelent meg, Csáki Rozália ettől az évtől Székelyudvarhelyen szerkesztette a lapot. Ez a munkatársak, bedolgozók vál-tozását is maga után vonta. 2005-től új tördelője és új olva-sószerkesztője lett a lapnak.)

Az időközben vaskossá vált belső oldalak különálló borítót kaptak. A borító első oldalán ezt követően meg-jelent a lapszám fő témája is és szemelvények a lap tar-talmából. A hátsó borítón pedig az adott évi lapszámok témakínálata. Ezt az arculatot egy évig őrizte meg a lap. Tartalmában annyiban változott, hogy e lapszámtól kez-dődően a főszerkesztő rendszeresen tájékoztatott arról, hogy miért is esett a választás az adott témára, ennek mi-lyen vonatkozásait és miként vizsgálja a lapszám, kitérve a rovatok tartalmára is.

2005-ben újabb arculatváltásra került sor. A borító továbbra is csak háromszínű, de mégis színesebb lett és megjelent a témákhoz kapcsolódó képi ábrázolás. Szer-kesztőségében is megújult a lap. 2005-ben megalakult az erdélyi magyar civil élet elöljáróiból és egy magyaror-szági nonprofit kutatóból az a Szerkesztőbizottság, mely napjainkig segíti a főszerkesztő munkáját. Ez a lap szak-mai fejlődésében komoly lépést jelentett.

A 2005-ben megjelent harmadik lapszámban indult út-jára a Civil kurázsi rovatunk, mely azóta is példaértékű civil kezdeményezéseket mutat be.

Mivel a naprakész információk szórását hatékonyab-ban ellátta az időközben elindult ermacisz levelezőlista, a Hírek rovatnak és a pályázatfigyelésnek már nem volt he-lye a kiadványban. Maradt azonban a beszámolók rovata.

2004. v. évfolyam

19. A civil szféra szerepvállalása az Európai Unióhoz való csatlakozásban

V. évf., 1. szám, 2004. január–március20. A közösségfejlesztés lehetőségei a civil társadalom

építésében V. évf., 2. szám, 2004. április–június 21. A civil szféra válaszai a társadalom szociális prob-

lémáira V. évf., 3. szám, 2004. július–szeptember 22. Civil szervezetek gazdálkodása, fenntarthatósága V. évf., 4. szám, 2004. október–december

2005. vi. évfolyam

23. Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése VI. évf. 1. szám, 2005. január–március24. Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzé-

séhez, terjesztéséhez? VI. évf. 2. szám, 2005. április–június25. A politikum viszonya a civil szférához VI. évf. 3. szám, 2005. július–szeptember26. Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga VI. évf. 4. szám, 2005. október–december

2006-ban Könczey Elemér egy teljesen színes és meg-újult formába öltöztette a lapot.


Ebben az évben is civil világunk igen komoly kérdé-seivel foglalkoztak a lapszámok. A harmadik lapszám-tól már román nyelvű tartalomjegyzék és a főszerkesztő cikkének román nyelvű fordítása révén is nyitott a lap a román nyelvű cikkírók és olvasók felé. Rég emlegetett tö-rekvés a magyar-román civil szféra egymáshoz közelítése. A két civil szektor ugyanis szinte párhuzamosan fejlődik egymás mellett. Erre való tekintettel is a lap főszerkesztő-je tudatosan odafigyelt arra, hogy román civil szervezetek jó példái, román civil szakértők gondolatai, elemzései is helyet kapjanak a kiadványban. Ezzel is egymás megis-merését hivatott segíteni a lap. Úgyszintén nemzetközi szerzők írásai is helyet kaptak a lapban.

2007. május 31-én Budapesten találkoztak a közép-kelet-európai civil szakmai kiadványok főszerkesztői, továbbá a civil szakmai kutatásokat végző intézmények vezetői. A Civil Fórum lap is meghívott vendége volt en-nek a találkozónak. Nem túl sok azoknak a száma, akik hasonló civil szakmai kiadvánnyal büszkélkedhetnek e térségben. Természetesen jóval előttünk jár számos kö-zép-kelet-európai állam a civil szakmai kutatásban. A Ci-vil Fórum lap csak kis töredéke és igen szerény válaszadó erre az igényre.

2007-ben a második lapszámtól kezdődően a magyar-országi KultúrPont Irodával történő együttműködésnek köszönhetően elindult a Kulturális kitekintő rovatunk, melyben főleg az Európai Unió kulturális tevékenysége-iről, történéseiről számolunk be olvasóinknak.

2006. vii. évfolyam

27. Az 1% és a civil szféra más támogatási lehetőségei VII. évf. 1. szám, 2006. január–március

28. Civil ethosz VII. évf. 2. szám, 2006. április–június29. A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre, prob-

lémákra VII. évf. 3. szám, 2006. július–szeptember30. Civil összefogás VII. évf. 4. szám, 2006. október–december

2007. viii. évfolyam

31. A civil szféra, mint képző és foglalkoztató VIII. évf. 1. szám, 2007. január–március32. A civil szféra, mint a tudomány tárgya VIII. évf. 2. szám, 2007. április–június33. A globális társadalom civil társadalma VIII. évf. 3. szám, 2007. július–szeptember34. Civil érdekérvényesítés VIII. évf. 4. szám, 2007. október–december

A 2008-as évet lapunkban egy kitekintéssel kezdtük. 26 személy, köztük politikus, vállalkozó, finanszírozó, lelkész, polgármester, magyarországi civil szakértő mondott véle-ményt a civil szféráról. Ez igen érdekes tükröt tart felénk, civilek felé. Továbbá ebben az évben a kultúra, a jogi kér-dések és a három szektor együttműködése került terítékre.

Az, aki rendszeresen olvassa, avagy követi a lap életét, felteheti a kérdést, hogy miért is kerülnek elő időnként ugyanazok a témák. Egyrészt azért, mert a civil kérdés-kör nem egy kifogyhatatlan világ, másrészt azért, mert ugyanabban a témakörben, ugyanabban az ágazatban időközben számos változás tapasztalható, amire igen hasznos visszatekinteni.

2008-ban, a harmadik lapszámban jelent meg először a Civil könyves pavilon rovat. A magyarországi Közösség-fejlesztési Nyári Egyetem rendezvény programeleméből ihletve és az ezt szervező civil szakértővel, Benedek Gab-riellával együttműködve indult útjára és szerkesztjük ma is ezt a rovatot. Ezzel már négy rovatot szerkesztünk a törzsanyag mellett.

2008. iX. évfolyam

35. A civil szféra „külső” szemszögből IX. évf. 1. szám, 2008. január–március36. Kultúra és civil önszerveződés IX. évf. 2. szám, 2008. április–június37. Civil szerveződés jogi oldalról IX. évf. 3. szám, 2008. július–szeptember38. Civil – állami – gazdasági szférák kapcsolata IX. évf. 4. szám, 2008. október–december

2009. X. évfolyam

39. Civil szféra a végeken X. évf. 1. szám, 2009. január–március40. Hálózatépítés a civil szférában X. évf. 2. szám, 2009. április–június41. Egyház és/mint civil szféra X. évf. 3. szám, 2009. július–szeptember42. Információs technológia a civil világban X. évf. 4. szám, 2009. október–december

A 2009-ben megjelent lapszámaink borítóján már meg-jelent a 10 éve jelzés, hisz tizedik éve jelent meg rendszere-

28 civil fórum

sen kiadványunk. Ez az év is meghozta a maga gyümöl-csét. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségével együttműködve, Bereczki Kinga felelős szerkesztésével elindult a Civil önépítkezésünk rovatunk. Ebben olyan civil kezdeményezésekről, történésekről adunk hírt, ame-lyek az erdélyi magyar civil szféra megerősödését hiva-tottak szolgálni, illetőleg olyan történésekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek gátolják ezt a fejlődést.

Íme, itt vagyunk a 43. lapszámunknál. Tíz év már szép múlt egy civil szervezet életében is. És még inkább az egy civil szakmai kiadvány életében, melyet civil szervezet él-tet, melynek kivitelezése támogatások függvénye. Köszö-net minden eddigi támogatónknak, hogy ezt a szakmai munkát hasznosnak és értékesnek látta és hozzájárult a fenntartásához. Sokan vannak, akik elismerik ennek a munkának az értékét. Mindenekelőtt köszönet jár a Szer-kesztőbizottságnak, név szerint Bereczki Kingának, Bodó Barnának, Kolumbán Gábornak, Potozky Lászlónak, Sebestény Istvánnak (HU), Somai Józsefnek és Szenkovics Dezsőnek, hogy már hatodik éve rendszeresen, de többen közülük a lap születésétől is munkájukkal nagymérték-ben hozzájárultak ahhoz, hogy ez a lap negyedévente megjelenjen.

És köszönet minden cikkírónknak, aki önkéntes mun-kát végzett és végez, amikor lapunknak megírja cikkeit. Ez az igazi civil magatartás példája, a közért történő cse-lekvés! Meg kell említenünk azonban, hogy erdélyi vi-szonylatban hiánycikk a civil szakértő. Sok személy visz-szatérő cikkírónk, mert több témakörben is ők a jártasok. Számos szerzőnk magyarországi szakértő. Ez egy igen fontos tapasztalata a hét éves lapszerkesztésnek. És fel-adat is, melyet az erdélyi magyar civil szférának fel kell vállalnia, tennie kell érte, ha megújuló erdélyi magyar ci-vil társadalom építésében kíván részt venni.

Lapunk hasábjain sokszor „tesszük ki” a felkiáltójele-ket, amelyek civil életünkben a változásért szólnak. La-punk arra törekszik, hogy iránymutatója lehessen az er-délyi magyar civil történéseknek, hogy civil szaktudást nyújtson lehetőleg olyan nyelvezetben, amit mindenki megért. Követendő, ötletet adó és kapcsolatépítésre al-kalmas jó példákat, cselekvő személyeket mutatunk be. Igyekszünk a civil világ szakmai szerveződéseire is oda-figyelni. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy a Civil Fórum dokumentáló jellegű kiadvány is. Erre már

a civil világ iránt érdeklődő egyetemisták megkeresései is rávilágítottak. Ha civil szakmai kérdésekről, történésekről esik szó, sok esetben hozzánk irányítják az érdeklődőket – ez örömteli, hisz elismerő ránk nézve, de aggodalommal is eltölt, hisz lapunk csak szeleteket mutat meg a teljes er-délyi magyar civil palettából. Sok értékes történésről nem adtunk hírt, mert lehet, hogy magunk sem tudtunk róla, avagy témáink kavalkádjába nem tudott éppen abban az időben bekerülni. Azonban az egyes leírásokat az is ros-tálja, hogy kinek mikor és mennyi ideje van arra, hogy vállalja a fent vázolt körülmények közepette a cikk meg-írását.

Rohanunk, és kevésbé szánunk időt a szakmai felké-szülésre, az elmélyülésre. Ha mégis felkelti valami az ér-deklődésünket, akkor legtöbbször a világhálóba bújunk bele. És máris meg kell említenem egyik nagy hiányossá-gunkat. Kiadványunknak nincs honlapja. Nem vagyunk elérhetők a világhálón. Kiesünk ezáltal egy olyan vér-keringésből, melyben célunkat hatékonyabban tudnánk beteljesíteni. Valamikor a lap első éveiben a Transindex jóvoltából felkerültek a lapszámok az internetre. Ma ez sürgető feladat számunkra, melyre a közeljövőben min-denképpen választ kívánunk adni, annál is inkább, mivel érezhető, hogy csökken a nyomtatott sajtó iránti érdeklő-dés. A világháló újabb lehetőségeket is megnyit majd szá-munkra.

Bár a szakmai irányításban igen értékes személyek se-gítenek, a szerkesztés és népszerűsítés munkájára nincs nagy csapat. (A lap fenntartása érdekében éppen ez évben tettünk komoly lépést. 2010-től a Civitas Alapítvány és az ERMACISZA közös kiadásában jelenik meg.) És ameny-nyit megbírunk, megtesszük, de tudjuk, lehetne jobban, lehetne jobbat. Talán a jövő tartogat még kellemes meg-lepetéseket.

Csáki Rozália

főszerkesztőe-mail: [email protected]

Arról, hogy e kiadvány mit is jelent az erdélyi magyar civil világban, leghitelesebben az olvasók (akik egyben valamikori cikkírók is, avagy éppen a Szerkesztőbizottság tagjai) számolhatnak be. Felkérésünkre többen is vállal-ták, hogy véleményt mondanak.

10 évgondolat a Civil Fórumról

Tükrözd az Istent, s ne félj semmitől

Sajátos erdélyi világunkban, hála Istennek, még min-dig erősen családközpontú életet élünk, vagy leg-alábbis azt szeretnénk élni. Csodálatos példája en-

nek a háromnemzedékes család. Csak családi és nagyobb

közösségben tudunk teljes életet élni. A közösség megtar-tó erő, melynek megtartásához mi is hozzá kell járuljunk. Erre kötelez a múlt és a jövő egyaránt. Ahol ez a lelki igény és szükséglet nem valósul meg, nem tud megma-

Balázs Sándor

unitárius lelkész, az Erdélyi Falugondnokok

Szövetségének elnökee-mail: [email protected]


radni, ott értékrend-felbomlás, zavar keletkezik. Kialakul az egoizmuson alapuló életforma. Benedek Elek intelme egyre időszerűbb: „Vedd ki a magad részét minden igaz, becsületes, jogos küzdelemből. Állj a védtelenek, gyengék közé...” Ebben az egyre jobban egyensúlyát veszített vi-lágban a civilek felismerik a megoldásra váró kérdéseket. Kezdeményezéseikkel hiánypótlók szeretnének lenni. A civil világ önmagát ajánlja a sokszor megfogalmazatlan, de általuk felismert kérdések megoldásához is. Segíteni akar az önmagukon még vagy már segíteni nem tudókon. Ott, ahol a civilek nincsenek akadályozva, hatékonyan jelen tudnak lenni a közösségek életében. Ez már egy kicsit Isten országának megvalósulása itt a földön, ahol az önzetlen segítség, segíteni akarás a mozgatóerő, ahol nincs fáradt, unott, fásult lelkület, ahol az őszintén sugár-zó mosoly a mindennapi munka kísérője. Ember ember-ről való gondoskodását, az emberi méltóság újraértéke-

lését, visszaadását szolgálja. Emberi, civil küldetésünket csodálatosan fogalmazta meg Wass Albert: „Emlékszel, mit tanítottam neked azzal a kicsi üveggel, amit ott lel-tünk az ösvény szélén? A nap ránézett a kicsi üvegre, s a kicsi üveg alávetette a fényt a szakadék aljára, ahova a nap sugara másként el nem jutna soha. Emlékszel? Na-hát, mondtam volt azt is, és ezt soha el ne feledd, hogy olyanok vagyunk mi is, mint az a kicsike törött üveg. Is-ten fényét kell beletükrözzük az emberi világ sötétségébe. (Tükrözd az Istent, s ne félj semmitől. In: Hagyaték)

A Civil Fórum egyik legkövetkezetesebb segítője a segíteni akaróknak, lehetőséget ad gondolataink, tapasz-talataink cseréjére, feltölt a küldetés tudatával, lelkesít és bátorít. A Civil Fórum sajátos kisebbségi helyzetünkben, korunkban a 21. század nyelvén megfogalmazója az örök Isteni akaratnak, elvárásnak: Felelősek vagyunk, felelős-séget kell vállalnunk egymásért.


Benedek Márta

Bodvaj Egyesület, Kisbacone-mail: [email protected]

honlap: www.kisbacon.hu

Kisbaconba évek óta megérkezik a Civil Fórum. Falusi portánk székely kapujának postaládájába nem igazán fér bele, így a postás a nagykapu lá-

bánál levő résbe szorítja, vigyázva rá, hogy meg ne sé-rüljön. Óvatosan és kíváncsian bontom a borítékot, pedig gyakran már sejtem, mi a fő téma, ugyanis még év elején közli velem (és a folyóirat teljes olvasóközönségével) a fő-szerkesztő, hogy az adott esztendőben mire számíthatok. Adódik is rögtön a megállapítás: a szerkesztőség alapo-san átgondolt, időben rögzített lapterv alapján végzi tájé-koztató, civil tudatosító munkáját.

A Civil Fórum folyóirat tíz éves. A szerkesztők évti-zednyi munkájának látható eredménye túlnőtte a Civil Fórumnak szánt polcomat. Formájában, vaskosságában, színvilágában, kivitelezésében is változott, megérett. A polcon ez is egyértelműen nyomon követhető. A kevésbé látható, vagy inkább másképp leltározható eredmények a civil munkában, a Bodvaj Egyesület tevékenységeinek, programjainak eredményeiben, az általunk megcélzott gyermekek, ifjak, helyi közösség és falu fejlődésében lel-hetők fel.

Többször megtettem csak úgy, hasznos olvasgatás cél-jából, most azonban tudatosan lapozgatom a régi lapszá-mokat. Próbálom megfogalmazni azt az értéket, ami miatt várom az új példányokat. Szakmaiság, folyamatosan új információk, jó gyakorlatok, viták, aktuális civil gondok jó értelemben vett kibeszélése, lehetőségek felmutatása. Röviden így tudom összefoglalni mindazt, amit a Civil Fórum jelent számomra, amiért szívesen olvasom.

A szakmaiság, a tudományos írások, az elemzések jó támpontokat adnak a civilség folyamatban, rendszerben való látására, a szféra felelősségének sokszori újrafogal-

mazására, a helyi öntevékeny munkánk elhelyezésére a tágabb civil társadalom építésének folyamatában.

A jó gyakorlatok egyrészt ötletet adnak hasonló kez-deményezésekre, gondolatokat ébresztenek, olvasásuk közben már alakul a fejemben a program helyi adaptáció-jának lehetősége, számba veszem a lehetőségeket, és elő-fordul, hogy sorjázom az akadályokat is. A jó gyakorlatok bemutatásának, közzétételének ugyanakkor más jelentő-sége is van: kollégákat ismerünk meg, szervezetek, cso-portosulások válnak ismertté az olvasók számára. Ez az adott civil szervezetnek is lehetőség, de ugyanígy az olva-sónak is, aki talán partnerséget kezdeményez az addig is-meretlen, ám hasonló célért, célcsoportért, eredményekért tevékenykedőkkel. Ugyanitt a helye leírni a jó gyakorlat felmutatásának talán legfontosabb értékét – elsősorban vidéki megközelítésből: biztatást ad a kisebb, végvári vitézeknek, önbizalmat növel, reményt kelt arra, hogy a legkisebb településen is érdemes civil munkát folytatni, a helyi önkéntesség apró mozaikja beépülhet a nagy együtt-működés rendszerébe, és hozzájárulhat a civil társadalom építéséhez, az egészséges civil szemlélet elterjedéséhez. Végvári vitézeket említettem, akik közé tartozunk mi is, az erdővidéki Kisbaconban, ugyan nem szórványban, de mégis távolabb a fejlett vidékek magasabb minőségű civil társadalmától. Kissé elszigetelten élünk fejletlenségünk-ben, mégis folyamatosan részesülünk a más színtereken elért (szakmai, érdekérvényesítő, szervezői és program-alapú) civil eredményekről szóló híradásokból. Utóbbiért a Civil Fórum folyóirat főszerkesztőjét és munkaközössé-gét illesse köszönet. Kívánom, hogy folyóiratunk ezentúl is töltse be civil felelősség-felmutató és érdekérvényesítő szerepét, ajándékozzon meg szakmai írásaival, tegyen

Amikor kicsinek bizonyul a vidéki postaláda…

30 civil fórum

közzé elemzéseket a civil szférában végbemenő folyama-tokról, tájékoztasson az újdonságokról és folyamatosan biztassa „örökmozgásra” a civileket programjaik, ered-ményeik közlésével.

A tízéves évforduló alkalmából találó lehet a jókíván-

ság: kívánom, hogy falusi portánk postaládájának mérete legalább kéthavonta ne legyen elegendő egy adott postai küldemény befogadására. Mi több, a folytonosságban bíz-va, a mesterembertől már megrendeltük a nagyobb mére-tű postaládát…


Bereczki Kinga

CIVEK – elnöke-mail: [email protected]


Bodó Barna

MCSZESZ – elnöke-mail: [email protected]

Tíz év az ember, érték, minőség szolgálatában…

Civilek fóruma

Nézem a listát, a neveket: Varga Zoltán, Bodó Barna, Deák Gyöngyi, Balla Zoltán, Somai József, Dáné Tibor Kálmán, Egri István, Kató Béla, Molnos La-

jos, Kolumbán Gábor – felsorolás a teljesség igénye nélkül.Olvasom a témákat: közösségfejlesztési tanfolyamok,

a civil szféra és a hatalom, az etnikumok közötti dialó-gus, a tudásalapú civil társadalom, többnyelvűség és interkulturalitás, az önkéntes civil társadalom…

Szemelgetek a tartalmak között:„A társadalom akkor erős, ha minél több tagja érzé-

keny a benne végbemenő folyamatokra vagy éppen a hiányosságokra.” – Kató Béla, II. évfolyam, 4. szám, 2001. július-augusztus

„A globalizáció negatív hatásainak kivédésére a megoldást a fenntartható fejlődés elveinek elfogadása és életbe ültetése jelenti.” – Potozky László, III. évfo-lyam, 3. szám, 2002. július-október

„A jó szándék, az önzetlenség és a hozzáértés cselek-vés révén válik hasznossá. Cselekedni az az ember képes, akinek erős a hite, aki bízik önmagában, másokban és a holnapban.” – Egri István, II. évfolyam, 4. szám, 2001. júli-us-augusztus

„Az 1989-ben történt társadalmi változások a legna-gyobb szakmai feladatot a közgazdászokra rótta. Gyöke-resen megváltozott a közgazdász-munka technológiája, mivel a tervteljesítés mechanikus végrehajtója helyett a

piacgazdaság által felállított igényeket kielégítő, alkal-mazkodni képes, széleskörű szakmai tudással bíró sze-replőre lett szükség.” – Somai József, II. évfolyam, 2. szám, 2001. március-április

„Az önkormányzat és a civil szervezetek akkor válnak igazi partnerekké, ha közösen beszélik és oldják meg a gondokat, ha ismerik egymás elvárásait.” – Szász Jenő, Orbán Árpád, I. évfolyam, 4. szám, 2000. november-december

„Cselekedjünk civil kurázsival, hisz jól tudjuk, hogy egy közösség életrevalósága végül is nem tagjainak szá-mától vagy a birtokában levő gazdasági javak mennyi-ségétől, hanem nemzeti öntudatának egységétől, tiszta-ságától függ.” – Kötő József, III. évfolyam, 1. szám, 2002. január-február

„Ma már a politikáról is közszájon forog: annyira fontos ügy, hogy nem bízható kizárólag csak a politiku-sokra, tehát ma minden komoly és közösséget érintő ügy mindannyiunkra tartozik.” – Bodó Barna, III. évfolyam, 1. szám, 2002. január-február

… és elégtétellel tölt el: a Civil Fórum méltóan betöl-tötte és betölti továbbra is a szerepét. Emberekért, civile-kért, értékalkotóként, a minőség szolgálatában.

Isten éltesse soká tízéves születésnapján, és tartsa meg sokáig szolgálatban, civil építkezésünkért!

Az évfordulós vélemény-nyilvánítások alapvetően két mintát követnek: leírjuk, mi jó a lapban, s oly-kor sejtetjük, mit lehetne másképpen, avagy ki-

fejtjük, miért tekintjük fontosnak az illető fórumot. Mivel már a kezdetektől felelősséggel ott voltam a lap létreho-

zásánál, és ma is azok közé tartozom, akik kiállnak mel-lette, nem illő arról szólnom, hogy mi jó a lapban. Arról fejteném ki a véleményemet inkább, mit adhat nekünk ez a fórum.

Mindinkább meggyőződésem: civil világunk kereszt-



Hajdu Zoltán

Fókusz Öko Központ – ügyvezető igazgató

e-mail: [email protected]

Kihívások és kísértések az elmúlt húsz évben a civil szervezetek számára

úthoz érkezett. Civil fejlődésünknek alighanem volt egy kezdeti szakasza, amikor többnyire az akkori, általános felelősnek tekintett RMDSZ gerjesztette a civil szerve-ződési folyamatokat. Ezt követte mindjárt a kilencvenes évek közepén az a civil fellobbanás, amely az egyéni kez-deményezés lehetőségét és ennek tudatosítását jelentette. Amikor lapunk, a Civil Fórum megjelent, akkor úgy tűnt, szép fejlődési pályára álltunk. És 2005-2006-tól mégis azt látjuk, egyre több szervezet táján van gond, egyre nehe-zebben tudják vinni önként vállalt szolgálatukat. Úgy gondolom, hogy ez a váltás megelőzte a gazdasági-pénz-ügyi válságot, az csak mélyítette a gondokat.

Történt tehát valami, amire nem tudtunk felkészülni. Ez szerintem a civil szféra professzionalizálódása. Egyre szakmaibbá válnak a feladatok és komolyabbak az elvárá-sok. Verespatak a ciános bányászattal csak egyike az ide-vágó példáknak. Rájöttünk, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket a kisebbségi lét keretei között civilként kell el-végezni, és vannak olyan társadalmi helyzetek, amikor a civil felelősség hangján kell megszólalni.

Ez azt jelenti, hogy újra kell gondolnunk saját helyün-

ket és szerepünket. Ide tartozik a civilek viszonya a (kü-lönben papír szerint szintén civil) RMDSZ-hez. Tudjuk: nem amatőrök vagyunk, nem ekként kívánunk megnyil-vánulni.

Tudjuk – de a váltás nehezebb, mint gondoltuk. Nem mindenki gondolja így. Sokan továbbra is azt tartanák jó-nak, ha a civil szerepvállalás maximuma a kulturális évfor-dulók megszervezése volna. Csakhogy – több is, más is…

És itt térek vissza a lapunkhoz. Témaválasztásai éppen a táguló felelősség-horizont és a növekvő szakmaiság igé-nyeihez igazodnak. Támpont és forrás egyszerre akkor, ha gondunk akad. Ez így túl szép – mondhatják egyesek. Pedig így van. Kitekintései és tematikái, súlypontjai ezt szolgálják. Ha ennyire jó (lehet), akkor miért nincs na-gyobb mozgás körülötte? – kérdezhetik egyesek. Magya-rázat sok adódna – amit a magam részéről tudok: keresni fogjuk a szélesebb kontaktust. Arra gondolok, hogy egy kiemelten fontos szöveget feltehetünk egy honlapra, s on-nan irányítjuk a figyelmet a lapra.

Mert megéri.Nekem elhihetik – érdekelt vagyok: civil vagyok.

Az erdélyi magyar civil társadalom 20 éves fejlődé-sének szemlélőjeként és aktív résztvevőjeként azt hiszem, magam is számot vethetek az elmúlt húsz

év eseményei kapcsán. A kilencvenes évek elején jellemző volt, hogy az erdélyi magyar társadalomban összeforrott a civil és a politikai képviselet. Azt hiszem, ez nagyban hozzájárult az akkori években az erdélyi magyar civil társadalom jelentős fejlődéséhez, és nyugodtan elmond-hatjuk, hogy abban az időben az erdélyi magyar civil élet sokkal fejlettebb volt a román civil kezdeményezések-nél. Azonban a civil szerveződéseknek alapvetően más a társadalmi funkciójuk, és más a működésük is, mint a politikai szervezeteknek. A civil társadalom erejét a lát-szólagos szervezetlenség, de a tulajdonképpeni állandó újjászerveződés adja. Mindig, amikor szükség van a ha-talom valamilyen túlkapásának a korrigálására vagy egy feladat megoldására, amelyet a létező társadalmi szerke-zetek nem tudnak megoldani, vagy túl költségesen olda-nak meg, jelentkezik egy civil szervezet, amely felvállalja a feladatot.

Az erdélyi magyar civil szervezetek problémáit a ki-lencvenes évek második fele óta éppen az okozta és okoz-za folyamatosan, ami a kezdeti sikereket is eredményezte: a politikum és a civil szféra közötti átjárhatóság. A magyar civil társadalom sok képviselője sajnálatos módon csupán

ugródeszkának tekintette a civil tevékenységet, átkerülve a politikai szférába igyekezett megtartani a civil szférában szerzett pozícióit és befolyása alá vonni a civil szervezete-ket. Így bizonyos szervezetek anyagi vagy helyzeti előny-höz jutottak, javultak pozícióik, az egész civil társadalom szempontjából azonban a jelenség egyértelműen előny-telen volt, és gyengítette a civil szervezetek helyzetét, csökkentette társadalmi presztizsüket. Így nem sikerült a mediátor, a mérleg nyelve szerepet betölteni, nem vált igazából a politikai szféra ellenőrzőjévé és tanácsadójává, hanem sok esetben valamelyik hatalmi érdekcsoport kli-entúráját erősítette. Ez a jelenség sajnálatos módon az er-délyi magyar közéletben is komoly demokrácia-deficitet eredményezett.

Természetesen a különböző tevékenységi területe-ken léteztek különbségek. A környezetvédelmi szerve-zetek esetében sajnálatos módon elmondhatjuk, hogy a fentebb említett jelenségek nagymértékben érvényesül-tek. Ez annál is érdekesebb, mivel ezen a területen elég gyakran jutott a magyar politikai képviselet jelentős po-zíciókhoz, de ez a tény sajnálatos módon nem jelentet-te azt, hogy az erdélyi környezetvédelmi szervezeteket bevonták intézményesített konzultációs folyamatokba, erősítve ezáltal intézményes fejlődésüket és társadalmi elismertségüket. Szomorú következménye a fent emlí-

32 civil fórum

tett folyamatnak, hogy sok szervezet számára egysze-rűbbnek tűnik még napjainkban is Brüsszelben megpró-bálni érvényt szerezni bizonyos törekvéseknek, mint az erdélyi magyar politikai struktúrákon keresztül elérni ugyanazokat a célokat.

A civil társadalom fejlődésében elengedhetetlen bizo-nyos stabil struktúrák kialakítása, így a civil társadalom fejlődésének göröngyös útján bizonyos kezdeményezések

jelentős szerepet kaptak. Ilyen kezdeményezés a Civil Fó-rum is, amely az utóbbi tíz évben igyekezett megragad-ni az aktuális témákat, körbejárni és különböző szögből, különböző szerzők szempontjából megvilágítani azokat. Így elméleti támaszt, segítséget, fórumot, tájékozódást nyújtott, dokumentálta a civil társadalom fejlődését. Re-mélem, a Civil Fórum még sok éven keresztül szolgálja az erdélyi magyar civil társadalmat.


Kósa András László

Közéletre Nevelésért Alapítvány


20 éves a társadalom-politikai fordulat – 10 éves a Civil Fórum

A kerek évfordulók leginkább arra jók, hogy az ember nagy lélegzetet véve átgondolja, hogy az adott időhorizonton belül mi is történt, leltárba

vegye az eseményeket, egyféle értékelést hajtson végre, és nem utolsósorban a jövőre vonatkozóan is megfogal-mazzon elvárásokat, fogadalmakat, elképzeléseket. Nincs ez másként a Civil Fórum kapcsán sem, hiszen az erdélyi magyar civil társadalom periodikája immár egy évtizedes múltra tekint vissza.

Elsőre merész vállalkozásnak hat párhuzamba állítani az 1989-es közép-kelet-európai társadalom-politikai for-dulatot a Civil Fórum egy évtizedes létezésével, azonban van néhány olyan pont, amely a két folyamatot – hisz egy lap szerkesztése éppúgy folyamat, mint a történelmi fordulópontként kikiáltott látszólag egyszeri esemény – összekapcsolja, pontosabban fogalmazva: egyik a mási-kat indukálja. A kommunista rendszerek falát kikezdő társadalmi mozgalmak éppúgy civil kezdeményezések-ként indultak, mint a második világháborút követő 1956-os magyar forradalom, vagy az 1968-as diáklázadások, majd a prágai és gdanski megmozdulások, de akár a brassói 1987-es munkástüntetés. Ezek a látványos, több-nyire utcai tiltakozások mellett a szamizdat kiadványok is hasonló elképzelést szolgáltak. A 20. század jelentős részében a civil mozgalmak – legalábbis térségünkben mindenképpen – illegális formációként léteztek csak, mintegy a rendszer kritikusai, elméleti/gyakorlati ki-kezdői. Majd ezen illegalitásból a társadalom-politikai fordulat olyan elburjánzást tett lehetővé, amely egy ideig a civil szervezetek társadalmi elfogadottságát kezdte ki. Ebben a folyamatban a Civil Fórum mindig is igyekezett egyrészt a tudományos civil szervezeti vizsgálódásokat a szektor által érthető és használható formában közreadni, másrészt pedig az egyes civil szerveződések munkáját a széles társadalmi rétegek számára elérhetővé tenni, akkor is, ha maga a lap nem az újságos standokról köszönt rá az olvasókra. Ma még nem állnak rendelkezésre a közel-múlt civil kezdeményezéseinek hatékonysági vizsgálatai,

de megkockáztatom, hogy a Civil Fórum, mint az erdélyi magyar civil szféra szócsöve is nagyban hozzájárult ah-hoz a folyamathoz, melynek eredményeként az egykori „használt autók forgalomba hozatalára alkalmas jogi for-mát” ma már társadalmilag, közösségileg is elfogadott, a szó szoros értelmében vett társadalmi szervezetté avan-zsálta. Ennek legkézzelfoghatóbb példája, hogy az egyén személyi jövedelemadójából 2%-ot konkrétan ezen jogi formában (nonprofit szervezet: alapítvány vagy egyesü-let) működő szervezetnek juttathat. Ha a statisztikákat nézzük, akkor kiderül, hogy ez a polgári gondolkodás Erdélyben jóval erősebb. Ennek történelmi hagyománya-it kár firtatni, viszont hiszem, hogy ebbe a folyamatban egy kapocs a Civil Fórum is.

Két évtized társadalom-politikai változása elhozta a földalatti mozgalmakból a társadalom megbecsült alko-tóelemeivé válást a civil szervezetek számára. S ebben a folyamatban a Civil Fórum is magának vindikálhat egy szeletet. De ha már az elején azt mondtam, hogy a szü-letésnap nemcsak visszatekintés, leltározás, hanem a jö-vőre vonatkozó elképzelés felvázolásának a lehetősége is, akkor nem mehetek el szó nélkül a következő évtized feladatai előtt sem. A társadalmi mozgalmak tiltakozó jellege ma már háttérbe szorult, sokkal fontosabbá vált ezen szervezetek valós tevékenysége, hozzáadott érté-ke és nem utolsósorban a nemzetgazdaságban betöltött szerepe. Ennek megfelelően a gazdasági válság korában a Civil Fórumnak is feladata, hogy ezt a szemléletet a maga „civil szemével” láttassa, illetve a gazdasági rend-szer helyreállítása érdekében a civil szervezeteket is fel-sorakoztassa, hiszen ma már egy-egy ország GDP-jéhez kimutatható formában járulnak hozzá a civil szervezetek, saját pénzforgalmukkal, tevékenységükkel és természe-tesen munkáltatóként is. Ezen újszerű folyamatok bemu-tatása, elemzése, illetve a hozzá kapcsolódó közpolitikai viták kezdeményezése, csatornázása lehet a Civil Fórum következő évtizedes feladata.

Sok sikert és kitartást mindehhez!



Péntek János

akadémikus, a Nyilas Misi Tehetségtámogató

Egyesület elnökee-mail: [email protected]

Fórumunk lett-e a Civil Fórum?

A „civil” megjelölés, amely a lap címében is szere-pel, azon fogalmak közé tartozik, amelyeket meg-határozni alig tudunk, inkább csak érezzük a tar-

talmát. És erre a tartalomra is többnyire úgy gondolunk, mint ami hiányzott életünk jelentős részében, és ami most is inkább, mint feladat, mint cél áll előttünk. Lényeges ré-sze ennek az, hogy „polgári”, „az egyenlőségen, a méltó-ságon és az emberi jogokon alapuló”, bővebben kifejtve a Magyar értelmező kéziszótárban: „civil társadalom: az ál-lampolgároknak a hivatalos, állami intézményektől, szer-vezetektől független öntevékeny szerveződése.” Amikor beszélünk róla, azt szoktuk fontosnak tartani, hogy „nem politikai”, elkötelezettsége általánosan emberi, közösségi vagy akár szűkebben saját közösségünk érdekében vég-zett önzetlen tevékenység. Mindenképpen alulról építke-ző, öntevékeny és önmagát irányító.

Saját életemben, mint másokéban is a munkahelyem, a kolozsvári egyetem, állami intézmény, nem civil világ, legfeljebb a munkahelyi kisközösség, az egyetemi tanszék működik néha úgy, öntevékenyen és önzetlenül, emberi módon, mint egy civil szervezet. Az akadémiai intézmé-nyek, testületek is ehhez hasonlóak. Tisztán civil szer-veződés számomra a hét éve működő tehetségtámogató egyesületünk, aztán az anyanyelvi mozgalom másfél év-tizeden túljutott intézménye, az Anyanyelvápolók Erdé-lyi Szövetsége, a maga szilárd szakmai hátterével és az Erdélyi Tankönyvtanács, amely a politika és a gazdasági érdekek miatt nem válhatott függetlenné, és így nem tölt-heti be azt a szerepet, amelyre mi létrehoztuk. Igaz, mind-ezekben a szervezetekben a működtetés nehéz munkáját munkatársaim végzik, a nehézségeket is ők érzik igazán. Így amiről a lapból értesültem fontos információként, el-sősorban nekik közvetítettem.

Eltekintve most az alapvető gondoktól, hogy a politika nyomása alatt, az állami intézmények árnyékában, az ál-talános szegénységben, a korábbi évtizedek után tovább-élő tehetetlenségben nagyon nehezen bontakozik ki a mi polgári világunk, civil szervezeteink nehezen találtak ma-gukra, nehezen találták és találják meg egymást, és még nehezebben kapcsolódnak be a civil világ polgári háló-zatába, intézményrendszerébe. Hogy most mégis egyre

inkább ebbe az irányba haladhatunk, ebben látom a Civil Fórum szerepét és hatását. A civil szervezeteket egymás-sal szemben is gyanakvóvá teheti, ha másokéhoz hasonló a szerepük, önzővé, ha ugyanazokért a szűk forrásokért kell tülekedniük, elszigeteltté és provinciálissá, ha ma-gukba zárkóznak. A Civil Fórum megjelenésétől kezdve az erdélyi civil világ szolidaritását építi. Nyelvileg is tisz-ta a hangja, mindenki pontosan értheti, megértheti. Nem csupán szakmai érzékenységem miatt emelem ki a Civil Fórum nyelvi gondozottságát. Nem mondható el ugyan-ez a hazai magyar intézmények, szervezetek honlapjairól, pedig azok igazán ki vannak téve az „ablakba”, a világ nyilvánossága elé.

De ettől függetlenül fontos az éppen a legutóbbi szám-ban tárgyalt információs technológia, a hálózati szervező-dés, együttműködés: hogy tudjunk egymásról, hogy nap-rakész információink legyenek mindarról, ami történik, vagy ami lehetőségként kínálkozik.

A lap szerkesztésében mindenképpen a céltudatos-ságot jelenti a számok tematikus jellege, a lapszámokon belül pedig a bennünket meghatározó rovatok: a sikeres példákat felmutató „sikertörténetek” és a „civil kurázsi” (amit magam is nagyon sokra értékelek), az „önépítke-zés”, a „könyves” rovat, a „kitekintés”, a folyamatos tájé-koztatás, a képzési lehetőségek bemutatása. A tematikus számokban az eddigieknél is rendszeresebben lehetne összehozni azokat a hazai civil szervezeteket, amelyek hasonló cél érdekében működnek. Ezáltal még inkább fó-rum lehet a Civil Fórum.

Nem mindenki szereti, ha az ilyen kiadványok di-daktikusak is, oktatóak. Pedig erre igen nagy szükség van. Szükség van a szakmai tudás gyarapítására, a kép-zésre és önképzésre, a meglévő szakmai hátterek hasz-nosítására. Ez néha fontosabb, mint a pénz. A politika a maga önteltségében többnyire nem sokra becsüli, ritkán igényli a szakmai véleményt, a szakmai megalapozást. A civil világnak, ha erős akar lenni, egyre inkább pro-fesszionálisan kell működnie. Attól lehet eredményes. A professzionális nem ellentéte a civilnek, hanem támasza, segítője. A Civil Fórum szerkesztői láthatóan tudatában vannak ennek.

34 civil fórum

10 évgondolat a Civil Fórumról Somai József

A Civil Fórum lap Szerkesztőbizottságának a tagja, az ERMACISZA

kuratóriumi tagjae-mail: [email protected]

Visszapillantás tíz évre

Tíz évfolyam, negyvenkét szám. A negyvenharma-dikban nem árt egy pillanatra felidézni azokat a célkitűzéseket, melyeket – a folyóiratok esetében

már „tekintélyes” kornak számító egy évtized során – a lap megvalósítani, illetve azokat az igényeket, melyeket kielégíteni igyekezett. S bár személyesen csak a második öt esztendőben volt szerencsém egyik szerkesztője len-ni e periodikának, arra rögtön ráeszméltem, e küldetés amilyen nemes, olyannyira nehéz; sok és sokrétű felada-tot egyesít magában. Az erdélyi magyar civil társadalom egymásra találásának előmozdítása; a különböző „isme-retek és gyakorlatok”, hírek, események, élmények minél szélesebb körben való terjesztése; egy nyomtatott gondo-latbörze fenntartása; mindemellett mindezen témákon keresztül a magyarországi és erdélyi civil vérkeringés összekapcsolása, és még hosszan sorolhatnánk.

Ami ebben a valóban „sokoldalú” Civil Fórumban engem, mint adatok tengerében el-elveszni hajlamos statisztikust, kötetlenebb formában is üzenni vágyó nonprofit kutatót leginkább izgalommal tölt el, az még-iscsak az, hogy teret ad egy olyan műfajnak is, melynek gyakorlása megfelelő írott médium híján nagyon nehéz. Ez a civil publicisztika, mely nemcsak a tudományos és empirikus tények, a szemünk láttán zajló mindennapi valóság értelmezésére, véleményezésére szolgáló szub-jektív – néha bölcselkedő, néha kritikus hangvételű – el-mélkedést takar, hanem egyszersmind gyúanyagként, katalizátorként is szolgálhat jövőbeni problémafelveté-sek, kutatások, viták fellobbantásához. A tudományos

elemzésekkel szemben itt elfogadható a téma szabadabb körüljárása, a lehetőségek, veszélyek plasztikusabb fel-vázolása, netán „élveboncolása”, s a rövid, tömör állítá-sok bizonyítása helyett a szerzői tisztességhez elegendő a megfelelő helyekre tett kérdőjel vagy a feltételes mód. A publicisztika önmagában a definíció szerint „az iroda-lom egyik ága, amely a politikai, társadalmi és kultu-rális élet eseményeit, problémáit a sajtóban, médiában tárgyalja”. Ennek civil változata tehát csak annyiban kü-lönleges, amennyiben civilek írják civilekről civileknek. Ám éppen emiatt ennek művelése nemcsak egy irodalmi élmény kiváltására tett kísérlet, hanem serkentőleg kell hasson mind a szerző, mind az olvasótábor további ez irányú, közösségi, a köz érdekében kifejtetett tevékeny-ségére. Úgy gondolom, ez a szó valódi értelmében vett kihívás, amelyre nem lehet nemet mondani. S e folyóirat, mely ehhez folyamatosan pástot – nota bene, fórumot – biztosít, létfontosságú feladatot tölt be.

Mindazonáltal ez csak egyetlen önkényesen ki-emelt üde színfolt azon a tarka palettán, amelyet a lap nyújt, s mely már a küllemében is visszatükröződik. Ez a sokszínűség azonban egyszerre számos irányt, utat, célt is megjelenít, ezáltal egy virtuális iránytűhöz is hason-líthatjuk. Egy civil iránytű. S ne feledjük, ennek is, mint minden „tájolónak”, nem azért van mutatója, hogy az ál-tala jelzett irányt feltétlenül kövessük, hanem azért, hogy ahhoz viszonyítva a sajátunkat tartani tudjuk. Remélem, ez mindannyiunknak, szerkesztőknek, szerzőknek, olva-sóknak, civileknek – hosszabb távon is – sikerül…

Tíz év egy lap életében nem nagy idő, de arra elég, hogy kitűzött céljainak elérésében bizonyíthasson.

Tíz év egy lap életében azt is jelentheti, hogy beirat-kozott az erdélyi magyar kultúra történelemkönyvébe. Ehhez már csak azt kell „igazolnia”, hogy valóban teljesí-tette azt a hivatást, amelyet elvártak megbízói és haszon-élvező közössége.

Megbízói az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Ala-pítvány (ERMACISZA) kuratóriumi tagjai voltak, s azt a küldetést bízták rá, hogy úgy, mint a „gazdája”, járuljon hozzá az erdélyi magyar civil társadalom fejlődéséhez.

A Civil Fórum kiadói 2000 májusában indították útra

a lapot azzal a gondolattal, hogy ez a kiadvány hosszabb időn át hasznos szolgálatot tesz az erdélyi magyar civil szervezetek építkezésének. A Civil Fórum lapunk indító számának (2000. május) vezércikkében ezt a gondolatot így hozzák a civil közvélemény tudomására: „Úgy gon-doljuk, hogy a civil szféra betöltheti a szerepét, ha a kö-zösség figyelmét képes ráirányítani a szolidaritásra, az együttműködésre, a kölcsönös tájékoztatásra, a működés-hez, az alkotó cselekvéshez szükséges szellemi és anyagi források hasznosítására. Alapítványunk, és ennek kereté-ben a Civil Fórum, amelyet Ön most a kezében tart, ezek-nek a képességeknek szándékszik teret biztosítani.”


Sebestény István

statisztikus, nonprofit kutató, a Civitalis

Egyesület ügyvezetőjee-mail: [email protected]

Civil iránytű



Vercseg Ilona

közösségfejlesztő, a Parola főszerkesztője


„Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”

Tíz év után számba vehetjük, hogy a lap ezt a szán-dékot megvalósította-e. Az említett indító vezércikk a lap céljait is vázolja a következőképpen: „ … célunk az, hogy tájékoztassuk a szervezeteket a civil szférát érintő időszerű történésekről és kiírásokról, valamint, hogy ta-nácsadási szolgáltatást nyújtsunk, hogy lapunk eszköze legyen a szervezetek közti kapcsolattartásnak, a civil szfé-ra és a vállalkozói szféra közötti kapcsolatok kialakításá-nak, teremtsen lehetőséget a partnerkereső felhívásokra, közérdekű programok közlésére, illetve a területét érintő jogszabályok és szakmai ismeretek terjesztésére”.

A folyóirat indítóinak (az ERMACISZA akkori elnö-keként) és a jelenlegi szerkesztőbizottság tagjainak egyi-keként szerényen állítom, hogy a lap az elképzelt kihí-vásoknak tisztességgel próbált eleget tenni. Állíthatom,

hogy egy kezdő lap velejáró botladozásain hasznosan átesve, fejlődési fokozatait folyamatosan a jobbulás jel-lemezte. Így ma, a kezdeti hírlevél típusú tájékoztató fó-rum, valamint a közérdekű civil tájékoztatási adatolás és eseményhordozás helyett, a főszerkesztői munkának és a szerkesztőbizottsági tagok sikeres bevonásának köszön-hetően egy tematikus, színvonalas civil publikáció áll ne-gyedévenként a közösségünk rendelkezésére.

Amúgy itt a helye annak a véleménynek is, hogy az erdélyi magyar civil szféra, nagyságrendjét, teljesítő-képességét és a magyar civil közösség nemzetiségvédő nagy szerepét tekintve, akár többre is érdemes kellene legyen, mint egy negyedévenként megjelenő civil, szak-mailag többé-kevésbé elfogadott, színvonalas és támo-gatott publikáció.

A megszületés kedves történeteit más eleveníti majd fel ezen ünnepi szám hasábjain. Az első, na-gyot akaró és bátor önkénteseket sem én fogom

méltatni, aki fizikailag nem tartozom e közösséghez, de szellemileg az első perctől kezdve igen, ezért hívó szavu-kat igyekeztem mindig meghallani.

Mi is ez a szellemiség? A szabadság, a civil társadalom akarása.

Miszlivetz Ferenc mondta 1999-ben: „A civil társada-lom (…) egy közszféra, a szolidaritás szférája, ahol külön-böző érdekek artikulálódnak, feszülnek egymásnak, ahol konfliktusok zajlanak egyének, csoportok, szervezetek között... A civil társadalom ezeknek a viszonya, tehát egy reflexivitás, s nem pedig a szervezeteknek az összessége. Az egymásra való kölcsönös reagálás a fontos, ez generál egy erőteret, amiben (…) létrejön a civil társadalom.”

A civil társadalom tehát felfogható valamiféle közös-ségi eredményként is, ezért ez a gondolat nekem, közös-ségfejlesztőnek, különösen kedves.

A „közszférában” kialakult spontán reflexivitástól a ci-vil társadalom nagy utat jár be a szervezett reflexivitásig, még ha nem is épp az út legelején tart már. A hallgatás, a belenyugvás, a közömbösség, a magánéletbe való visz-szahúzódás kultúráját kell felváltani a részvétel, a demok-rácia, a párbeszéd és együttműködés kultúrájával. Nem csak nagy, de nehéz út is ez, hisz nem pusztán cselekvési know-how-k sikeres elsajátításáról, hanem attitűdváltás-ról van szó. Új intézményeket létrehozni viszonylag köny-nyű, ám azokat demokratikus módon működtetni – eh-hez a közgondolkodás változására is szükség van.

Az állampolgár részt vesz saját élete irányításában, és részt vesz a társadalom kölcsönhatási és intézményi fo-

lyamataiban is. Részt vesz közvetlen környezete társadal-mi szabályainak közösségi kialakításában, s kész alávetni is magát e közösségi szabályoknak, valamint rendelkezik az akarata érvényre juttatásához szükséges képességek-kel és ismeretekkel. Az állampolgár „demokráciát csinál”. Demokráciát, melyhez Arisztotelész szerint először is sza-bad emberekre van szükség.

Sokszor fog el bennünket kétely a társadalmainkat irá-nyítókkal szemben: vajon mindent megtesznek-e azért, hogy szinkronba hozzák, megemeljék, helyzetbe hoz-zák, inspirálják, szintetizálják az állampolgárok céljait és cselekvéseit a sajátjaikkal? Vajon mennyire valósak a társadalmaink demokratizálására irányuló törekvéseik? Mi, civilek, mindenesetre tesszük a dolgunkat legjobb tudásunk, lelkiismeretünk és erőnk szerint. Követésre érdemes helyi példák létrejöttét segítjük, elemezzük és közzétesszük a társadalmi tanulási folyamatban az egye-di megoldásokat, új szakmai beavatkozási területeket ku-tatunk fel, és tesszük gyakorlattá közösségfejlesztőkként, lapszerkesztőkként, állampolgárokként.

A civil társadalom és a cselekvő állampolgár a jó társa-dalmat keresők eszménye – „morális cél, amelynek eléré-séért küzdeni kell” – mondja Miszlivetz.

A Civil Fórum ezt teszi. Küzd ezért a morális célért, közreadott példákkal és gondolatokkal bátorítja az úton elindulókat és haladókat, s felmutatja nekik, hogy nincse-nek egyedül, s hogy érdemes dolgozniuk, elköteleződni-ük a civilség szeretete, a demokrácia gyakorlása mellett.

Isten éltesse a Civil Fórum létrehozóit, szerkesztőit és szerzőit, mindenkit, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a lap 10 éve iránymutató civil lappá vált Erdélyben és Magyar-országon! Köszönet érte!

Berzsenyi Dániel

Felhasznált irodalomMISZLIVETZ Ferenc: A civil társadalom nyomvonalai az új európai térben. In: Magyar és európai civil társadalom, Szerk. Csefkó Ferenc – Horváth Csaba. MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet – Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs, 1999.

36 civil fórum

Add tovább!Fiatalok a települési közösségekért

Egy fiatalok részvételével épü-lő demokrácia- és közösségfejlesztő országos önkéntes mozgalom indult Magyarországon. A kezdeményezők felismerték az alábbi problémákat, és ezek tudatában akarnak tenni a tele-pülési közösségekért:

• a megújulásra nem képes telepü-lési közösségek értelmiségi/fej-lesztői segítség nélkül, magukra maradtak;

• a lassú polgárosodás és demok-ratizálódás szükségessé teszi az értelmiség széleskörű szerepvál-lalását;

• a fiatalságot az intézmények nem készítik fel az aktív demok-ratikus/közösségi létre, a közjó-ért való munkálkodásra, s nem tudnak társadalmi és önkéntes munkatapasztalatokra sem szert tenni;

• a közép és felsőoktatási oktatá-si-nevelési intézmények közül kevesen vállalnak szervezetten részt környezetük emberi erőfor-rásának fejlesztésében;

• a kultúraváltás folyamatában erősebbek a dekulturálódás ele-mei, mint az új, demokratikus és közösségi kultúra kiépülésének jegyei.

A mozgalom célja, hogy: – elősegítse az ifjúság közösségi

és demokratikus szocializációját az-által, hogy konkrét cselekvési terepet biztosít a fiatalok és oktató-nevelő in-tézményeik, szervezeteik társadalmi szerepvállalásához;

– elősegítse a települési közössé-gek megújulását és mindezzel hozzá-járuljon a magyar demokrácia meg-erősödéséhez.

Mindezt a következő lehetséges módokon valosítják meg:

• az idősebb (többnyire már nem a településükön tanuló, de haza-járó) fiatalok együtt dolgoznak a helyben élő fiatalabbakkal (ál-talános iskolások) településük, társaságuk közösségibbé tételén (nyári táborok, szomszédolás, nemzetközi kapcsolatok, termé-szet- és környezetvédő progra-mok, stb. a helyi igények szerint);

• a felsőoktatásban tanulók – a hajdani settlementekhez hason-ló módon – tanító- és facilitátor-szerepet vállalnak a segítségükre igényt tartó, fogadó települése-ken (falvakban, városrészekben) az önszerveződés minden le-hetséges területén (előadások, előadássorozatok, tanfolyam-jel-

legű képzések tartása, felzárkóz-tató programok szervezése, ta-nulmányutak szervezése itthon és külföldön a helyieket érdeklő fejlesztési témákban, pl. turiz-mus, ökogazdálkodás stb).

A mozgalom nem új intézménye-ket épít, hanem ráépül a jelenlegi in-tézményrendszerekre és hálózatokra, s a meglévő kapacitásokat egészíti ki új funkciókkal, melyek a már ko-rábban működő tevékenységeket is fejleszthetik-integrálhatják, pl. közös-ségfejlesztő, ifjúsági és diák-, civil se-gítő szervezetek esetében.

A közösségfejlesztői tapasztalatok azt igazolják, hogy a diákoknak, de a segítő szervezeteknek és önkéntesek-nek is vannak szabad, mozgósítható kapacitásaik, pl. többen jelentkeznek önkéntesnek, mint amennyi feladatot rájuk tudnának bízni, vagy pályázati kezdeményezésre megszerveződtek új intézmények, amelyek a projekt lejárta után keresik új feladataikat és lehetséges funkcióikat. A cél az, hogy e szabad kapacitásokat a közjó gyara-pítására, s általa társadalmi tapaszta-latok szerzésére fordítsák. Az állam-polgárok többsége szívesen tenne jót, gyarapítva a közjót is, de nem tudja, mit, hogyan és kikkel tehetne ennek érdekében. A vezetettségre, a szerve-zettségre való igény erős, s e mozga-lom célja többek között az, hogy szer-vezetté tegye a jobbító szándékokat és becsatornázza azokat egy kínálati és keresleti rendszerbe.

A kínálati oldal (segítésre kész

Mottó:„Add tovább tudásodat, közjóért való tenni akarásodat, tapasztalataidat és oszd

meg/erősítsd kapcsolati rendszeredet!Építsünk együtt egy új, országos mozgalmat a települések életképességének fokozá-

sa és az ifjúság demokratikus elköteleződése érdekében!”


fiatalok) és a keresleti oldal (az őket fogadni kész iskolák diákjai, települé-sek közösségi csoportjai) megbeszélik a cselekvésnek teret adó település/intézmény szükségleteit, igényeit és az együttműködés lehetőségeit, szük-ség esetén önkéntes közvetítő, segítő közreműködésével. Megalkotják sa-ját programjaikat, melynek megvaló-sításához a továbbiakban ők maguk teremtik elő a szükséges feltételeket – esetleg a már említett segítő támo-gatásával.

A bevonás vagy aktivizálás két fő részből áll:

– személyek és szervezetek be-vonása személyes megszólítás révén, szükségleteik és motivá-cióik feltárása, kapacitásaik moz-gósítása;

– területi (helyi, kistérségi, megyei, regionális) szintű közösségi be-szélgetések. Az itt elhangzott vé-lemények és javaslatok további-akat generálnak, új érdeklődőket vonnak be, felállítják a munka prioritásait, és nagy vonalakban megtörténik a nyilvánosság előt-ti elköteleződés és szerepvállalás is. E helyi nyilvános tanácsko-zás a mozgalommal kapcsolatos vélemények közkinccsé tételé-re, közösségi mérlegelésére és a közös álláspont kialakítására ad lehetőséget.

A mozgalom szerveződésének kulcs-eleme, hogy a résztvevők egyszerre

legyenek ötletadók és az ötletek kivitele-zői. Nem „elintéző”, „megszervező”, „megmondó”, „iránymutató” em-berek lesznek a mozgalom főszerep-lői – ők „csak” katalizátorok, kezde-ményezők. Azért kezdeményeznek, hogy mások átvegyék a kezdemé-nyezést! Maguk a megszólított és ak-tivizálódott személyek/szervezetek fedezik fel tehát saját lehetőségeiket, s teszik őket közösségivé, többsze-replőssé egy helyi megállapodási fo-lyamat során.

A mozgalom fenntarthatóságaA cél az arányos teherviselés ki-

alakítása. A mozgalom központi fenntartásának biztosítása lehetetlen vállalkozás lenne. Erre azért sincs szükség, mert a résztvevők egyrészt rendelkeznek szabad kapacitásokkal, ill. felszabadítanak kapacitásokat a mozgalom céljára, s ezek fenntartását beépítik saját tevékenységükbe, más-részt a kialakuló helyi változatok ön-álló forrásteremtéssel valósulhatnak csak meg.

Ha kedvet kapott, és csatla-kozni szeretne: www.addtovabb.kozossegfejlesztes.hu!

Az oldal az „Add tovább!” or-szágos önkéntes tanulási mozgalom segítésére készült. Ez egy közösségi oldal, amely alkalmas arra, hogy a mozgalom szervezését – amennyire lehet – önjáróvá tegye.

Mi a teendő itt?Először is csatlakozni kell. (Ehhez

érdemes elolvasni az „Add tovább!”, és a „Bővebben” menüpontok alatt található anyagokat.) Ezután egy kérdőívet kell kitölteni. Ez tulajdon-képpen több mint egy kérdőív, mert később ez lesz a személyes adatlap. Persze mindig lehet rajta változtat-ni, de a belépéstől kezdve kereshető lesz.Ezért is fontos, hogy minél részlete-sebben és felelősségteljesebben le-gyen kitöltve. A regisztráció után már minden menüpont és almenü-pont elérhető lesz. Ezt követően fel lehet venni a kapcsolatot a tagokkal, lehet érdeklődni és aktivizálódni!

Miért érdemes? Mert „ha olyasmit csinálsz, ami

különb nálad, az megemel”. (Hobo)Fontos, hogy maga az ifjúság

kezdje el segíteni saját közösségi és demokratikus szocializációját folya-matosan szélesedő körben, és a fiata-lok önkéntes szerepvállalása egyben helyi fejlesztési erőforrásként is has-son, segítse a tanulási nehézségekkel küzdőket felzárkóztatni, a helyieket tanulásra motiválni, megállítva a ro-hamos dekulturálódási folyamatokat és gyarapítva a helyi társadalmi tőkét.

Összeállította: Jakab Zsuzsa

Civitas Alapítvány – önkéntese-mail: [email protected]

38 civil fórum

Kutatás készül a romániai civil szektorról

Az utóbbi években a romániai civil szektor egyik legégetőbb szükséglete a civil szektorról szóló adatok voltak. Ezek olyan kérdésekre adnak vá-

laszt, mint: mi a civil szektor dinamikája? Mekkora az ál-lampolgárok bizalma a civil szervezetek (NGO-k) iránt? Mi a társadalmi-gazdasági értékük? Az EU-s csatlako-zásnak milyen hatása van a civil szervezetekre?

Az 1996-os évvel kezdődően a Civil Társadalom Fej-lődéséért Alapítvány (FDSC) egy kutatási program kere-tén belül olyan tanulmányokat készített, amelyeknek az volt a szerepük, hogy meghatározzák a totalitárius rend-szer után újjászületett romániai civil szektor szerepét.

Ezt a hagyományt folytatva, 20 évvel a civil szektor újjászületése után, a FDSC indított egy új kutatási pro-jektet A civil társadalom katalógusa címmel. Ez a kutatás tulajdonképpen az első olyan országos tanulmány az elmúlt 12 évben, amely elemzi a romániai civil szektor fejlődését, leltározza a főbb megvalósításokat, ahogyan azokat a kihívásokat is, amellyel a civil szektornak szem-be kell néznie. A tanulmány utat fog mutatni mind a ci-vil szektorok iránt érdeklődő döntéshozóknak és ado-mányozóknak, mind az egész civil társadalomnak is a jövőbeli stratégiák meghatározásában.

Áprilisban a FDSC nyilvánosságra hozta a kutatás első fázisának eredményeit Civil társadalom a válságos időkben címmel. Ebben az első tanulmányban a bemuta-tott adatok az állampolgárok körében végzett omnibusz típusú kvantitatív kutatás eredményei. A kutatást az FDSC megrendelésére egy országos szintű reprezentatív mintán végezte el a Mercury Research. A minta többfo-kozatú valószínűségre alapoz, rétegződik fejlesztési ré-giók és a település típusa szerint, továbbá Románia fel-nőtt lakosságára reprezentatív. A megkérdezettek végső száma 1196 személy. A maximális hibalehetőség ±2,9%. Az adatok begyűjtése 2010. február 13-26. között történt.

A román állampolgároknak több mint 26%-a azt nyi-latkozta, hogy megbízik a civil szervezetekben, ebből 6%-a nagyon megbízik bennük. A lakosság legmagasabb fokú bizalmat tanúsító része a 30-44 évesek kategóriájá-ba tartozik, felsőfokú végzettséggel rendelkezik, magas jövedelme van (1960 lej havonta) és közepes méretű vá-rosokból származik.

A civil szervezetek iránti bizalom 2001-től mutat nö-vekvő tendenciát: a bizalom szintje akkoriban 13%-os volt, mára elérte a 32%-ot.

Bizalom terén a civil szervezetek jól állnak: nagy bi-zalomnak örvendenek, nagyobbnak, mint a parlament vagy az állam más intézményei (például az Igazságügy).

Az állampolgárok majdnem fe le (48%) ismeri azt a tényt, hogy az adózási rendszer lehetővé teszi, hogy az éves jövedelemadójuk 2%-át civil szervezeteknek ajánlják fel. Mégis csak 17%-uk élt ezzel a lehetőséggel. 2007 decemberében ezt a rendelkezést a lakosság 33%-a ismerte. (MMT-felmérés)


Annak az állampolgárnak a profilja, aki az éves jö-vedelemadója 2%-át valamelyik civil szervezetnek adja, a következő mintában körvonalazódik: főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezik, életkora 30 és 44 év közötti, vezető pozíciót tölt be, havi 1950 lej feletti jö-vedelme van és egy 50-200 000 lakosú erdélyi városban vagy Bukarestben él.

Romániában a civil és emberbaráti magatartás legin-kább az egyháznak adott adományozásokban nyilvánul meg (a válaszadók 33%-a választja ismételten ezt a be-avatkozási módszert), egyes esetekben pedig a közös-ségi munkában (a romániaiak 15%-a). A megkérdezett személyek mindössze 3%-a vallja azt, hogy több ízben is végzett önkéntes munkát civil szervezeteknek, míg a romániaiak 27%-a játszott ismételten a lottón.

A jelen tanulmány csak az első lépése a romániai ci-vil szektor elemzéséről szóló átfogó tanulmánynak. Az omnibusz típusú kutatás mellett a kutatás alapját fogják képezni még más kutatási eszközök is, mint például: véleménykutatás a civil szervezetek vezetői körében, fó-kuszcsoportos beszélgetések, interjúk, adatbázis-elem-zések stb.

A Civil társadalom katalógusa projektet az FDSC a Trust for Civil Society in Central & Eastern Europe támogatá-sával valósítja meg.

Összeállította: Ionuţ Sibian

FDSC – ügyvezető igazgatóe-mail: [email protected]


40 civil fórum

Ha a civilek összefognak

A nagy globalizáció elhozza a közösségek fokozatos leépí-tését, sajátosságaink tönk-

retételét, beleértve kultúránkat, ha-gyományainkat, de a mindennapi megélhetést biztosító helyi vállalko-zásokat is, és általános fogyasztóvá tesz bennünket. Mindenhol ugyanazt és ugyanolyanoknak az elv. Hihetetlen értékrombolást végez: kiöli belőlünk az alkotás örömét, a kezdeménye-zést, bárgyú vásárlókként lassan el-fogyasztjuk saját magunkat. A rek-lámok tömkelege sulykolja belénk a vásárlás kényszerűségét, a tévéadók silány műsorai fertőzik az agyunkat. Így válunk függővé és kiszolgálta-tottá másoktól. Ha nem termelünk és nem alkotunk, akkor egyre inkább nem magunknak dolgozunk, idege-nek elképzeléseinek és akaratának vagyunk és leszünk alárendelve. Úgy válunk szolgákká a saját szülőföl-dünkön, hogy szinte sikerként éljük azt meg: újabb befektetőket sikerült a térségbe vonzani! Az eddigi tapasz-talatok alapján azonban az idegen tő-kebefektetés önmagában nem oldotta meg a gondokat, sőt: az alacsonyra kényszerített munkadíjjal, saját erő-forrásainkra támaszkodva teremt nyereséget, és azt teljes egészében ki-viszi a közösségből.

A befektetésekre is szükség van, de legalább ennyire fontos az erős he-lyi vállalkozói jelenlét, a kettő együtt tud igazán hasznos lenni a közösség-re nézve. A helyi gazdaság potenciá-lis befogadó tud lenni és partnerként tud viszonyulni a közös gazdasági folyamatokhoz, nem pedig kiszolgál-tatottként. Így, ebben a helyzetben az idegen befektetés egy hozzáadott ér-téket jelent a helyi gazdaságban. Erre egy ellenpélda: Ghána egy aranyban gazdag ország. Eszerint lakói jó-módban élhetnének. De ez nem így

van, mert az idegen tőkebefektetők, kihasználva a helyiek felkészület-lenségét és alacsony gazdasági szín-vonalát, kihasználják őket. „Ráte-lepednek” az aranyukra, és maguk húznak hasznot belőle.

Nem igaz, hogy a befektetőt csak az olcsó munkaerő érdekli. Őt az ér-dekli, hogy nyeresége legyen. Hogy ebből a kapcsolatból a közösség nyer vagy nem, az már viszonyulás dolga. A miénk. Ha számunkra fontos az együttműködés, de nem akármilyen áron, akkor nyerünk vele. Külön-ben csak veszítünk. Debrecent egy nagyon erős vállalkozói szellem jel-lemzi: erősek a helyi vállalkozások, 2007-ben például a jegyzett vállalko-zások száma 30 000 volt, amely mesz-sze meghaladta az akkori országos értéket. Ugyanakkor a város vagyo-nával jól gazdálkodó önkormányzat irányítja a gazdasági folyamatokat. Az egyetemi városban a magas szin-tű oktatásnak köszönhetően jól fel-készült, képzett szakemberek állnak rendelkezésre. Ez nem olcsó munkaerőt je-lent. Mégis rengeteg a külföldi befektető. Az autó- és gyógyszeripar az elsődleges befekte-tési terület, és a helyi vállalkozókkal part-nerségben fejlesztik a helyi gazdaságot (is).

Tudatosulnia kell bennünk és ve-zetőinkben az, hogy értékeink van-nak, erőforrásokkal rendelkezünk, és ezekkel elsősorban nekünk kell tudni gazdálkodni. Ha saját magunk ter-melünk, alkotunk és értékesítünk, a magunk piacát erősítjük és ezzel saját magunkat. Akkor már egy harmadik féllel történő tárgyaláskor nem elfo-gadunk, hanem egyeztetünk. Ennek az az előnye, hogy ha nem jön össze

az üzlet, még mindig van, hová visz-szakozni: saját magunkhoz, a mi gaz-daságunkhoz. Ez jelenti a biztonságot és a stabil jövőt.

A háromszéki civilek összefogtak és kezdeményezésükre első alkalom-mal szervezték meg a Székelyföldi Termékkiállítást és Vásárt Kézdivá-sárhelyen. A kiállítás rövid távú célja a tudatosítás volt, az emberek figyel-mét felhívni arra, hogy részesítsék előnyben a helyi termékeket, tudato-san vásároljanak. Hosszú távon a jö-vőépítés célját fogalmazta meg a ren-dezvény: építeni a belső piacot a helyi termékek népszerűsítésével és a helyi gazdasági kapcsolatok fejlesztésével, és ezáltal erősíteni közösségünket. Ez volt az első lépés és nem volt könnyű, de az eredmények máris láthatók: üz-leti kapcsolatok jöttek létre, mezőgaz-dasági kisgépeket előállító vállalkozó viszonteladókat talált, szörpöket, befőtteket kínáló termelő bioüzlettel kötött szerződést termékeinek érté-kesítésére, de ami a legfontosabb: a

felismerés úgy a kiál-lító, mint a vásárló ré-széről, hogy „közösen kell egymást elismer-tetnünk és éltetnünk.”

„Nagyon jó érzés volt látni, mennyi kitű-nő termék előállítására vagyunk mi képesek itt, Székelyföldön, olyanok

vagyunk, mint egy nagy család.” (egy résztvevő gondolatai)

Ezt akartuk elérni, és sikerült. Folytatjuk az elkezdett akciót, jövőre más helyszínnel tervezzük a vásárt, és ezt mindaddig, amíg szükség van rá.

Bereczki Kinga

Civilek Háromszékért Szövetség – elnöke-mail: [email protected]

Ha saját magunk termelünk, alkotunk és értékesítünk, a magunk piacát erő-sítjük és ezzel saját magunkat.


Bevezető gondolatok

Bizonyára joggal kérdezi az ol-vasó, amint első alkalommal találkozik lapunkban a gazda-

sági rovattal, hogy miként és mi ok-ból jut a gazdaság ilyen hangsúlyos szerephez egy nonprofit, civil szer-vezetekhez szóló folyóiratba? Milyen kapcsolat létezik a civil társadalom és a gazdaság közt a megszokott forrás-teremtés és adományozási munkán kívül, ami indokolhatja az új rovat megjelenését?

Amikor egy beszélgetésen felmerült a szükségessége és lehetősége egy gaz-dasági rovat indításának a Corvinus Alapítvány támogatásával, arra gon-doltunk, hogy a civil társadalom és a gazdaság közti erőteljes összefüggése-ket magában hordozó társadalmi kul-túra oldaláról közelítjük meg a kérdést. A társadalmi tőke fogalma és annak gyakorlati megnyilvánulásai köré szer-vezzük a rovat tartalmát.

Az alapötletet Francis Fukuyama az ezredfordulón megjelent gondo-latébresztő könyve adta, „A nagy szétbomlás”. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000)

Fukuyama könyvében meggyőző-en kifejtett három tézise vezetett el a gazdasági rovatunk témájához.

A három tézis:1. A tudásalapú, poszt-indusztriális

tár sadalomra való áttérés alapjaiban rom bolja le a társadalom által addig létrehozott belső határokat és olyan mértékű szétbomlást, szétszervezést okoz a társadalmakban, ami szükség-szerűen elvezet egy új társadalmi ön-szerveződéshez, amelyben a civil társa-dalom kulcsfontosságú szerepet tölt be.

2. Az egyes országok, társadalmak gaz-daságának sikerességét, jólétét megha-tározza a társadalmi tőke mennyisége és minősége, a bizalom hatósugara, rádiusza.

3. A civil társadalom a társadalmi ön-szerveződés kovásza, és ezáltal a tár-sadalmi tőke hordozója és teremtésé-nek egyik színhelye.

Fukuyama a társadalmi tőkét ek-képpen definiálja:

„Azoknak az informális értékeknek és normáknak az összessége, amelyeket egy csoport tagjai követnek, s amelyek ezáltal lehetővé teszik az együttműködést közöt-tük. Ha a csoport tagjai bízhatnak abban, hogy a többiek megbízhatóan és becsülete-sen viselkednek, akkor bizalom köti össze őket…

A társadalmi tőkét képező normák között feltétlenül szerepelniük kell olyan erényeknek, mint az igazmondás, a vál-lalt kötelezettségek teljesítése és a kölcsö-nösség.” (i.m. 33-34. o.)

A társadalmi tőke teszi lehetővé a szervezetek, gazdasági vállalkozások és civil szervezetek létrehozását, mű-ködését.

A pár éve életünket erőteljesen befolyásoló globális válságok (a fosz-szilis energiaforrások kimerülése, klí-maváltozás, demográfiai robbanás, pénzügyi válság, ivóvíz- és élelmi-szerválság) felvetik az emberi civi-lizáció fenntarthatóságának és a tár-sadalmak felelősségének kérdését a Földön létező élet biztosításában.

Az „így tovább nem mehet!” fel-ismerése azonban nem elégséges a túléléshez. A „hogyan tovább?” kér-

dést is fel kell tenni. Amennyiben lesz tovább, a válságok kora után miként fog alakulni a társadalom? Honnan lehet megújulni, miből lehet újjászü-letni?

A fenti kérdések újra a társadalmi tőkéhez vezetnek. Valószínűsíthető, hogy azok a társadalmak, amelyek képesek megőrizni a minőségi társa-dalmi tőkéjüket, a bizalomra épülő hálózataikat, könnyebben átvészelik majd a válságok korát. A társadalmi tőke megléte, minősége és fenntar-tásának képessége túlélési tényező lehet.

Gazdasági rovatunkban olyan kérdésekre keressük a választ, mint:

Mi a helyzet térségünkben a társa-dalmi tőkével? Hogyan is állunk a bi-zalommal? Melyek azok a jelenségek, ahol tetten érhető a társadalmi tőke hiánya? Mit tehetnek a civil szerve-zetek a társadalmi tőke fenntartásá-ért? Miként hasznosítja a gazdaság a létező társadalmi tőkét? Segít-e az újjátermeléséhez, vagy csak feléli azt?

Reményeink szerint sok példát és sikeres együttműködési gyakorlatot fogunk bemutatni saját és más népek életéből.

Azokhoz szólunk rovatunkkal, akik megérteni, tanulni és gyakorolni szeretnék a társadalmi önszervező-dés művészetét.

Kolumbán Gábor

Civitas Alapítvány – elnöke-mail: [email protected]

42 civil fórum

Putnam (1993a) első klasszikus művének definíciója a társadal-mi tőkéről a bizalom, a norma

és a kapcsolatok szerepéről szól, ame-lyek együttesen a társadalom hatéko-nyabb működését teszik lehetővé: „A társadalmi tőke, jelen esetben a tár-sadalmi szerveződés olyan jellegze-tességeire vonatkozik, mint például a bizalom, a normák és a hálózatok, amelyek az általuk lehetővé tett koor-dinált cselekvés révén növelik a tár-sadalom hatékonyságát.” (Putnam, 1993a p. 167.). Ugyancsak ő egy ek-koriban keletkezett rövid szösszene-tében ezzel szemben inkább a fizikai és az emberi tőkével való analógiára játszik rá: „A fizikai és az emberi tő-kével – ahogy egy szerszám vagy egy tanfolyam növeli az egyén termelé-kenységét – azonos módon a „társa-dalmi tőke” (idézőjel az eredetiben) a társadalomszervezet olyan jellemzői-re utal, mint a hálózat, a norma és a bizalom, amelyek mindenki számára elősegítik a koordinációt és a koope-rációt. A társadalmi tőke növeli a fizi-kai és az emberi tőkébe való beruhá-zás hasznát.” (Putnam, 1993b, p. 1-2.).

A társadalmi tőkét Coleman (1988) szerint „… funkciója definiálja. Nem egyetlen entitás, hanem olyan entitá-sok csoportja, amelyeknek két közös vonásuk van: mindegyik valamilyen társadalmi struktúra aspektusa, és mindegyik megkönnyíti e struktúrán belül a cselekvők – akár személyek, akár testületi aktorok – cselekvéseit.” (14. o.).

Bourdieu (1978) felfogásában a társadalmi tőke „azon aktuális és potenciális erőforrások összessége, amelyek a kölcsönös ismeretségek (…) intézményesült viszonyai tartós hálózatának birtoklásához kapcso-lódnak, (…) az egy csoporthoz való tar-tozáson alapulnak. (...) A családi vagy nemzetségi vagyonba nemcsak a föld és a termelőeszközök tartoznak, ha-nem a rokonság és a társak, (...) a szö-vetségesek vagy tágabb értelemben a kapcsolatok épségben megőrzendő és rendszeresen ápolandó hálózata, el-kötelezettségek és becsü letbeli adós-

ságok örökölt szövevénye, egymást követő nemzedékek során felhalmo-zódott jogok és köte lességek tőkéje támasz, amely hatékonyan mozgósít-ható, valahányszor rend kívüli hely-zetek szakítják meg a mindennapok rutinját” (kiemelés az eredetiben).

A társadalmi tőke-koncepció szü-letésének pillanatától policy-orientált volt, másként a társadalmi tőke foga-lom használatához nagyon gyakran társult politikai cél, ideológia és/vagy cse-lekvésre való késztetés (Sik, 2006). Természe-tesen ez sokféle for-mát ölthetett, lehetett az oktatás társadalmi hatékonyságát növelő mozgalom, a lakóhelyi szegregáció káros ha-tásait elkerülni segítő egyesület, de lehetett hagyományos közös-ségi értéket védő kör vagy az állami és/vagy piaci túlhatalom elleni helyi vagy glo-bális küzdelmet szol-gáló kezdeményezés.

A társadalmi tőke fejlesztése fontos a társadalom műkö-dőképességének javítása szempontjá-ból, de hogy ennek több haszna, mint kára legyen, ahhoz jó tisztában lenni a társadalmi tőke állami fejleszthető-ségének néhány sajátosságával.

1. Kell-e, szabad-e a kormányzat-nak a társadalmi tőke fejleszté-sével beavatkoznia a társadalom működésébe? E kérdésre általá-ban igen a válasz, ám különböző fenntartásokkal és feltételekkel. Az angol fejlesztők szerint a kor-mányzati beavatkozás dilemmá-ja, hogy a társadalmi tőke kultu-rális és történelmi folyamatokba való beágyazottsága miatt nem várható, hogy a kormányzati erőfeszítések hatására gyors és látványos változás következne be. Ezért a kormányzatnak arra is figyelnie kell, hogy a fejlesztés eredményeként a helyzet a közjó

egésze szempontjából jobb, s ne rosszabb legyen. A kanadaiak pedig azt mondják, a kormányzat elkerülhetetlenül hat a társadalmi tőkére, ezért jobb, ha ezt tudato-san teszi.

Egy ausztrál elemzés arra fi-gyelmeztet, hogy a társadalmitő-ke-orientált közpolitika radikális eltérést feltételez a „normális” fejlesztési gyakorlattól. Az „el-

lenfél” éppen az a köz-ponti fejlesztési rutin és bürokrácia, amely-nek feladata a válto-zások végrehajtása. A sikeres paradigmavál-tás esélye csak akkor és ott jön létre, amikor és ahol a helyi érdeket képviselők és a köz-ponti elosztás képvi-selői bíznak egymás-ban, közös értékeket vallanak, informális kapcsolataik kiválóak, tehát ahol a fejlesztés-ben résztvevők között magas szintű a társa-dalmi tőke. Emellett kizárólag az alulról

kiinduló kezdeményezések ese-tében lehet remélni a társadalmi tőke kialakulását.

Az OECD (Organisation for Economic Cooperation and De-ve lopment, Gazdasági Együtt-mű ködés és Fejlesztés Szerve zete) szerint a kormányzati beavatkozás során fontos az óvatosság, hiszen a társadalmi tőke működéséről, a jó-lét-termelésre gyakorolt hatásainak módjáról, s ezek hosszú távú és átté-teles mechanizmusairól keveset tu-dunk. Ezért kezdetben csak kisebb projektek megvalósítását javasolják és azokat is csak roppant óvatosság mellett.

2. Milyen elveket tartson szem előtt egy aktív társadalmitőke-fejlesz-tést végző kormányzat? A Világ-bank társadalmi tőke projektje e tekintetben jól megfogalmazza

1) A tanulmány részletesebb formáját lásd Füzér et al (2006).

A társadalmi tőke és fejleszthetősége1

A társadalmi tőke fejlesztése fon-tos a társadalom működőképes-ségének javítása szempontjából, de hogy ennek több haszna, mint kára legyen, ahhoz jó tisztában lenni a társadalmi tőke állami fejleszthe-tőségének néhány sajátosságával.


a legalapvetőbb elveket. Ezek a részvétel, a tevékenységeknek a helyi körülményekhez való adap-tálása és a partnerség elve. A Saguaro szeminárium résztvevői ezeket további elvekkel egészí-tették ki, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy a társadalmi tőke képes újabbat generálni, így a meglévő társadalmi tőke felhasz-nálható újabb tőke képzésére.

A kanadai kapcsolati hálóza-tokra koncentráló fejlesztési elkép-zelések szerint csak nagyon ritkán szabad a kormányzatnak közvetle-nül a társadalmi hálózatok alaku-lásába beavatkoznia. Elképzelhető ilyen kivételes helyzet – például a bevándorlók és a befogadó közös-ségek tagjai közötti kapcsolatokra való állami rásegítés, de gyak-rabban alkalmazandó a meglévő kapcsolatok felhasználása a prog-ram sikeressége érdekében, mint az AIDS vagy a dohányzásellenes kampány során a meggyőzés ér-dekében a véleményirányítók és a célcsoportok közötti kapcsolatok mozgósítása. Ennél is gyakrabban kerül sor olyan közvetett társa-dalmi kapcsolatépítésre, amikor a megfelelő kapcsolatok kialakulásá-hoz a kormányzat alkalmas terepet törekszik megteremteni. (Például a lakóközösségek kapcsolatainak kiépülését szolgáló lakótér-kiala-kítási megoldások elősegítése). Leggyakrabban pedig az egyéb fej-lesztési programok társadalmitő-ke-tudatosságának növelésével se-gíti a kormányzat a társadalmi tőke fejlesztését. Ebbe a gondolatmenet-be illeszkedik a Saguaro szeminári-um által megfogalmazott „áthida-lás elv”, mely szerint az összetartó társadalmi tőke többnyire magától is létrejön, ezért a csoportok közötti kapcsolatok (az összekötő és össze-tartó társadalmi tőke) fejlesztésére kell több külső erőforrást koncent-rálni.

3. Milyen területeken, mely célok elérése érdekében célszerű a fej-lesztési erőforrásokat koncent-rálni? Szinte valamennyi nemzeti fejlesztési tanulmányban megta-lálható a család, a helyi közösség, a civil társadalom különböző for-mában történő támogatásának szükségessége. A konkrét megol-

dási javaslatok között is vannak – nyilván azzal is összefüggésben, hogy ezek a fejlesztési tanulmá-nyok egymással és a világszer-vezetekben dolgozó fejlesztőcso-portokkal is szoros kapcsolatot tartanak – igen hasonlóak. Ilye-nek például:

• az önkéntes munka iránti ke-reslet elősegítése, az önkéntes munkára való készség kiala-kulásának fejlesztése, illetve társadalmi megbecsültségé-nek támogatása;

• a helyi és a világba kitekin-tő „öntanítást”, társadalmi részvételt, közigazgatási és munkaerő-piaci információt biztosító informatikai szolgál-tatások egyidejű fejlesztésé-nek biztosítása2;

• a különféle mentori progra-mok támogatása;

• egészségügyi fejlesztés helyi szerveződésű és a civil tár-sadalomba ágyazott formái elterjedésének elősegítése (például a családi szervezet-ben, illetve önkéntes munkán alapuló gondozás);

• a városrendezési elvek terüle-tén az ingázásra fordított idő növekedésének akadályozá-sa, valamint a gyalogosbarát lakónegyedbeli közlekedés kialakítása és közterek beéke-lése a városi térbe;

• a munkabank különböző for-máinak támogatása.

4. Ha igaz, hogy a magyar kultú-ra kapcsolatérzékeny (Sik, 2001), vagyis a társadalmi tőke kapcso-lati elemei bár láthatatlanok, de nagyon fejlettek, akkor Magyar-ország esetében különösen fon-tos lehet, hogy a társadalmi tőke típusainak fejlesztése között va-lamiféle harmónia (egyensúly?) legyen. Márpedig ennek elérése nem könnyű, mert az összetar-tó és az összekötő hálózatépítés egyidejű megvalósítását nehezíti, hogy a kétféle hálózattípus köl-csönösen megpróbálja a másikat gyöngíteni.

2) A hazai viszonyok között ez nem csupán a háló zatok építését, hanem a tartalomszolgáltatás rend szeres és színvonalas biztosítását is kell jelentse, mert enélkül nem lesz maradandó a fejlesztés társadalmi hatása.

5. Végül a magyar gyakorlat számá-ra az ismertetett társadalmi tőke fejlesztési tanulmányok alapján egy negatív következtetés is fon-tos lehet: nem találtunk egyetlen példát sem a fejlesztési tanulmá-nyokban arra, hogy etnikai alapon próbálnák fejleszteni a társadal-mi tőkét. A paradox helyzet oka, hogy az etnikai elem figyelmen kívül hagyása a társadalmi tőke elvének sértését jelenti, hiszen az etnikai kultúra emberi, társadalmi tőke, kapcsolati tőke hatásai erő-sek. Ugyanakkor figyelembevéte-le könnyen egy összetartó társa-dalmitőke-elem túlértékeléséhez vezethet, annak minden negatív hatásával. Fejlesztési szempont-ból az etnikai szempont figye-lembevétele növeli az erőforrások felhasználásának koncentrálha-tóságát, ugyanakkor szaporítja az ellenőrizendő s politikailag ké-nyes dimenziók számát, továbbá az eredmények számontartása és értékelése során sajátos szerveze-ti gondokat szül. A fenti parado-xon feloldásának egyik lehetséges megoldása az lehet, hogy az etni-kai elemet csak időszakosan vagy időlegesen, s ekkor is csak sajátos helyzetekben lévő etnikai csopor-tok esetében (de akkor vállalt és nyílt pozitív diszkrimináció for-májában) alkalmazzuk.

Sik Endre

egyetemi tanár (ELTE TáTK), vezető kutató (TÁRKI), az MTA doktora


Felhasznált irodalom1. FÜZÉR Katalin, GERŐ Márton, SIK

Endre, ZONGOR Gábor (2006): Tár-sadalmi tőke és fejlesztés in: Társa-dalmi Riport 2006, szerk.: Kolosi Ta-más, Tóth I. György, Vukovich György, TÁRKI, Budapest, 335-350. old.

2. SIK Endre (2001): Kapcsolatérzé-keny útfüggőség, in: A zárva várt Nyugat, szerk.: Kovács János Má-tyás, 2000 könyvek, Sík, Budapest, 350-383. old.

3. SIK Endre (2006): Tőke-e a kap-csolati tőke, s ha igen, mennyiben nem? Szociológiai Szemle 2. sz. 72-95. old.

44 civil fórum

Mértékegysége-e az éves bevétel az életszínvonalnak?

Azok a gondolatok, amelyeket most e témával kapcsolatban megosztok, a saját tapaszta-

lataimon és megfigyeléseimen ala-pulnak, egy tipikus norvégiai faluban tettem szert rájuk, ahol volt szeren-csém a ’90-es években néhány évig egy fejlesztési projekt vezetőjeként élni és dolgozni.

Mindenekelőtt íme, néhány in-formáció Skaabu faluról: egy kicsi hegyvidéki település Norvégia déli részén, 850 méter magasan fekszik a tengerszint felett, összlakossága megközelítően 600 személy. A lako-sok a megélhetésüket olyan hagyo-mányos foglalkozásokkal biztosítják, mint a gazdálkodás, vadászat és halá-szat, turizmus, fafaragás, fakunyhók építése és kézművesség, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

A helyi emberek a következőkép-pen mutatkoznak be egy kiadvány-ban, amelyet a helyi önkéntesekből összeállt turisztikai bizottság készí-tett: „Skaabu olyan, mint egy szépen megmunkált melltű, Norvégia déli részének közepén helyezkedik el, vendégszerető hegyek, régi, festői falusi belsőudvarok és zöld dombok környezetében. Azt beszélik, ám erre nincsen bizonyíték, hogy Skaabu az ősi skandináv vadász istennőtől, Skadirtól kapta a nevét. A vadászat és a halászat ma is fontos részét képe-zi a mindennapi életünknek, ahogyan több száz évvel ezelőtt is. Legyenek a vendégeink, vegyenek részt az éle-tünkben és a kultúránkban, szeretjük, ha vannak látogatóink!”

Több évtizeden keresztül volt a faluban egy nagy, hagyományos bú-torokat készítő gyár, amely több száz embert alkalmazott. Amikor néhány évvel ezelőtt a gyár csődbe ment, a helyi emberek egy helyi mozgósítá-si projektet kezdeményeztek, hogy feltérképezzék az erőforrásaikat és megbeszéljék a jövőre vonatkozó le-hetséges megoldásokat, főként az új munkalehetőségeket.

Maga a projekt 1989-ben indult

és négy évig tartott, de a helyi sze-repvállalás még ma is erős és élő. A projektben több mint száz ember vett részt közvetlenül – a kilenc munka-csoport valamelyikében vagy az irá-nyító bizottságban (valamilyen mó-don az egész lakosság beavatkozott) –, és ma is részt vesz szükség esetén bármikor.

Az utóbbi harminc évben a NorgesVel (Norvég Királyi Társaság, mely egy több mint 200 éves civil er-nyőszervezet – szerk. megj.) így vagy úgy jelen volt Skaabu életében. Ez a hegyvidéki falu volt a helyszíne a NorgesVel nevében történő új vidék-fejlesztési eszközök kikísérletezésének és a kifejlesztésének. A falusi emberek minden kategóriájának (idős és fiatal, nő és férfi, munkahellyel rendelkező és a gyár bezárása után munkanélküli-vé vált emberek) mozgósítására külön módszereket alkalmaztak.

A projektben nagy szerepet vállalt a helyi iskola is (elsőtől kilencedik osztályig): példának okáért az iskola tanulói alkották meg és írták a projekt újságját, amely a falu minden háztar-tásához eljutott.

A projekt eredményeként sok új kisvállalkozás jött létre: három fa-kunyhó-gyár, egy helyi üzlet, amely helyi élelmiszert és kézműves-ter-mékeket árul, egy édesvízi halakat feldolgozó üzem és egy, a hagyomá-nyos Rømmebrød süteményt előállító pékség. Sikerült a projektnek ugyan-akkor a már meglévő vállalkozásokat is megerősíteni, elsősorban több, a turizmus keretén belül működő kis-vállalkozást.

A projekt befejezése után néhány munkacsoport folytatta a munkáját. A turizmussal foglalkozó munkacso-port minden évben kiad egy kiad-ványt, amelyben bemutatja a falut és az adott év összes tevékenységét és eseményét.

Én elég szerencsés voltam, hogy négy évig Skaabuban élhettem és projektmenedzserként dolgozhattam ott. Egy idő után, amit Skaabuban töl-

töttem, nem tudtam nem foglalkozni a kérdéssel, hogy hogyan lehetséges az, hogy ennek a szép falunak minden lakosa szemmel láthatóan magasabb életszínvonalon él, mint a község töb-bi településének lakosai, miközben a hivatalos adólisták szerint inkább ne-vezhetőek szegényeknek.

Skaabu lakosainak többsége nagy házakban lakik, legtöbben közü-lük rendelkeznek új, drága autók-kal (olyanokkal, amelyeket én nem engedhetek meg magamnak a fize-tésemből) és éppen olyan gyakran utaznak vakációzni, mint bármelyik másik állampolgár.

Látszólag, a bevételeiket tekint-ve, olyan életet élnek, amelyet nem engedhetnek meg maguknak. Las-san feltárult a koherencia számomra. Skaabuban fontos szerepet játszik a szociális gazdaság, amely magas fokú öntámogatással párosul.

A lakosok nagy része hegyvidéki farmokon él (ha nem, akkor biztosak lehetünk abban, hogy van olyan test-vér vagy más közeli rokon, aki igen), állatokat tart és rendelkezik vadász- és halászengedéllyel, amely a közeli területekre érvényes. Ily módon a családok el tudják látni magukat hús-sal, hallal, zöldségekkel, bogyókkal, burgonyával és más, a farmon előál-lított termékekkel. Továbbá: minden farmhoz tartozik egy kis erdő is, és minden faanyag, amit használnak, a helyi fűrészüzemben készül. Ez azt jelenti, hogy a házépítéshez szüksé-ges anyag nagy része a magántulaj-donban levő forrásokból származik.

Hozzátesszük még, hogy az em-berek „segíteni” szoktak egymáson, ezt az ottaniak DUGNAD-nak ne-vezik (önkéntes munka). Az egyik embernek lehet, hogy van egy föld-munkagépe és önkéntesen kiássa a szomszédja házalapját, aztán az illető visszaadja a földmunkagépesnek a segítséget egy új kerítés felállításával, vagy megjavítja a háza tetejét.

Sok különböző példát adhatnánk, hogy bemutassuk, hogyan működnek


ezek a csereszolgáltatások, amelyek a falu mindennapi életének minden vetületére kiterjednek, és amelyekben gyakorlatilag mindenki részt vesz. És ez még mindig így működik, még ak-kor is, ha átlagban véve az önkéntes munka mennyisége csökkenőben van.

A termékek, szolgáltatások vagy munkák ilyen fajta csereberéje a „fe-ketegazdaság” részeként is nézhető, amely aláássa a társadalom stabilitá-sát – mint ahogy egyes szakértők vé-lekednek erről. Véleményem szerint a skaabui lakosok az igazságos mun-kamegosztásukkal hozzájárulnak az össztársadalmi jóléthez, sőt kihasznál-ják a helyi tudást, ügyességet és a helyi

erőforrásokat az életszínvonaluk növe-lése érdekében.

Tapasztalatom szerint Skaabu nem kivételes eset ebben a tekintetben. Or-szágszerte sok vidéki faluban láthatunk hasonló mintát, még ha a termékek és a szolgáltatások cseréje nagyon változó is. Egyik oka annak, hogy Skaabu lakosai kifejlesztettek egy átlagon felüli szintű szociális gazdasági rendszert, abban a tényben rejlik, hogy nagy hangsúlyt fek-tettek a helyi erőforrások mozgósításra, mivel néhány évvel ezelőtt meglehe-tősen kritikus volt a helyzetük a mun-kahelyi piacon. Ugyanakkor sok éves tapasztalattal rendelkeznek az önkéntes munka terén.

Úgy is tekinthetünk erre az egész-re, mint egy túlélési stratégiára. Akárhogyan is, Skaabunak sikerült megállítania a lakosság számának csökkenését és most egy büszke és igen magabiztos társadalom.

Anne Siri Brandrud

NorgesVel – nyugat-norvégiai igazgató

e-mail: [email protected]: www.norgesvel.no


46 civil fórum

Környezetvédelem, szennyezés, fenntartható fejlő-dés, természet, öko, bio, zöldek – tele van lassan az életünk ezekkel a lépten-nyomon előbukkanó

címszavakkal. Egyesek legyintenek, mások divatként ke-zelik, és vannak, akik komolyan gondolják.

Tény azonban, hogy pénzorientált fogyasztói társa-dalmunk kíméletlen hajszájában nap mint nap hozzájáru-lunk saját környezetünk tönkretételéhez. Minden emberi tevékenység – közvetlenül vagy közvetve – elkerülhe-tetlenül együtt jár hulladékok keletkezésével és szeny-nyező anyagok kibocsátásával. Ezt nevezzük környezeti alapproblémának. A villanyáramot, amit rendszeresen használunk, többnyire komoly levegőszennyezést okozó hőerőművekben állítják elő. A papír, amire írunk, fák éle-tébe kerül, és jelentős vízfelhasználást tesz szükségessé. Az autónk, amivel közlekedünk, kipufogógázokkal szeny-nyezi a levegőnket. A megvásárolt háztartási cikkeket és élelmiszereket számos vegyszer használatával állítják elő, (f)elhasználásuk után pedig rengeteg szemét keletkezik, és sorolhatnánk tovább...

Ha egy pillanatra megállunk, szembetűnik, hogy sze-mét vesz körül minket: szemét az utcán, szemét a folyóvi-zekben, szemét a termőföldeken, szemét az erdőkben. A levegő, a talaj és a víz elszennyeződése már nem mindig ennyire szembetűnő. A hatások legtöbbször késleltetve és közvetve jelentkeznek. Gondoljunk például a világ-méretűvé váló globális felmelegedés és éghajlatváltozás problémájára, az egyre gyakoribb környezeti katasztró-fákra vagy az allergiás, a légúti és rákos megbetegedések számának növekedésére. Problémákkal és szennyel ter-hes művilágunk nem valami ismeretlen gonosz csapása, hanem egyedül az emberi tevékenység következménye.

Mit tehet a világméretűvé dagadó – és a globális pi-acgazdaság profitorientált lendületétől egyre fokozódó – környezeti problémák megoldása érdekében egy er-délyi magyar fiatal, akinek jelen kiadvány íródott? Min-den problémát valószínű nem tud megoldani, azonban a környezetünk védelme apró lépések összessége, mely során minden egyéni döntés számít.

Kedves olvasó, te is egy ember vagy a közel hétmilli-árdból. Te magad lehetsz a változás, majd mások is követ-ni fognak. Kezdetnek elég, ha mindennapi szokásaidon, életviteleden igyekszel változtatni oly módon, hogy a le-hető legkevesebbet árts környezetednek és saját egészsé-gednek, miközben kiadásaid is csökkennek.

Ez a kiadvány ebben fog segítséget nyújtani neked. Nem kell félned, nem akarunk visszakergetni sem a fára, sem a barlangba. Fiatalosan és olvasmányosan ösz-szeszedtünk egy füzetre való hasznos információt, ada-tot és jótanácsot, amitől életviteled környezetbarátabb és ugyanakkor egészségesebb lehetne. Számunkra az a fon-tos, hogy bepillantást nyerj egy zöldebb és egészségesebb életvitel lehetőségeibe, majd a tények ismeretében eldönt-hesd: változtatsz valamit vagy minden marad a régiben?

Kovács Zoltán Csongor

Zöld Erdély Egyesület – elnöke-mail: [email protected]

Zöld okos


A Kultúra program 2009. évi jelentése

2009 a 2007 és 2013 között tartó Kultúra program harma-dik éve volt. A költségvetés keretében összesen 53 millió euró állt rendelkezésre. 34 ország vett részt a programban, amelynek elsődleges célja megerősíteni a közös örökségen alapuló európai kulturális teret, elősegíteni a kulturális és a kultúrák közötti párbeszéd fejlesztését, élénkíteni a kulturális szereplők határo-kon átívelő mobilitását, valamint a kulturális termékek és mű-vészeti alkotások áramlását. A program mindezeken túl az EU más céljainak eléréséhez is hozzá kíván járulni, egyebek mellett az egyenlő lehetőségek támogatásával.

A program harmadik évét sikeresnek értékelhetjük, hiszen a kezdeményezésnek 757 intézmény volt részese, és földrajzi értelemben, valamint pályázatait tekintve is jól eloszlott a részt vevő országok között. Mindez azt je-lenti, hogy a program hatékonyan támogatja a kulturális sokféleséget, és segíti a kultúrák közötti párbeszédet. A 2007-ben indult egyszerűsítési törekvések pozitív ered-ményeket hoztak 2009-re. A számok mindazonáltal – leg-alábbis részben – utalnak az adott országban működő CCP-k (Cultural Contact Point, a Kultúra program koor-dinátor irodái) hatékonyságára is.

Politikai tartalom és prioritások

2007 óta létezik egy új, EU-szintű szakpolitikai keret a kultúra számára. Ennek, valamint a programnak a cél-jai hasonlóak, de nem teljesen azonosak. Az erőfeszítések folyamatosak annak érdekében, hogy a két terület között minél nagyobb legyen az összhang. Ezt szolgálja például a koordináció nyílt módszere keretében alakult négy munka-csoport tevékenysége is, amelyek a következő prioritáso-kat jelölték ki: a kulturális és kreatív iparágak lehetőségei-nek növelése, a művészek és más szakmabeliek mobilitási feltételeinek javítása, a kultúra és az oktatás közötti össz-hang megteremtése, valamint a gyűjtemények mobilitása. A négy munkacsoport, valamint a civil társadalmi szerep-lők bevonásával működő három ún. strukturált párbeszéd platform a 2009. szeptemberi Európai Kultúra Fórumon, Brüsszelben ismertette tevékenységét.

A program megvalósítása

A program költségvetését teljes egészében kifizették a pályázók számára. Összesen 749 pályázatot küldtek be, ezek

közül 256 projektet választottak ki, amelyek mintegy 43 mil-lió euró támogatásban részesültek. Ezek a mutatók némileg alacsonyabbak, mint 2008-ban, amikor 819 pályázatból 264-et emeltek ki. 2009-ben olaszországi főszervezők 130 pályá-zatot nyújtottak be, majd Franciaország (72) és Németország következik (46). Magyarországról 25 projekt pályázott, az újonnan csatlakozott EU-tagállamok közül csak Szlovénia nyújtott be ennél többet (30). Az elfogadott, vagyis támo-gatásra kijelölt projektek száma Magyarországon 15, ami 60%-os sikerességi rátát jelent, ez a 34 pályázó ország közül a negyedik legmagasabb érték. Hazánknál csak Észtország (3 elfogadott/4 benyújtott pályázat), Svédország (6/8) és Bulgária (12/18) teljesített jobban ezen a téren. A számsze-rűen legtöbb elfogadott pályázatot Franciaország jegyzi (29). A program keretében kifizetett 43 millió euró a kiválasztott pályázatok alapján oszlott meg az egyes országok között. A 256 nyertes projektben összesen 757 társszervező intézmény vett részt, a 15 nyertes magyar pályázat vonatkozásában ez a szám 37. A beadott projekteknek a három lehetséges célból (a kulturális szektorban foglalkoztatott emberek határokon átnyúló mobilitása, a művészeti alkotások áramlása és a kul-túrák közötti párbeszéd) legalább kettőhöz kapcsolódniuk kellett. A nyertes projektek közül 209 jelölte meg a máso-dik célt, 206 az elsőt, és 127 a harmadikat. A pályázatokat az altémák széles spektrumából válogatták ki. 109 projekt foglalkozott irodalommal, 86 előadó-művészettel, 78 alkal-mazott interdiszciplináris megközelítést, ezeken kívül 54 vizuális művészeti, 53 kulturális örökségi, 44 multimédiás (elsősorban itt volt jelentős növekedés 2008-hoz képest), 21 dizájnnal foglalkozó, 14 építészeti és 5 egyéb témákat cél-zó pályázat nyert. Ami a célcsoportokat illeti, a kiválasztott projektek 81%-a a nagyközönségnek szólt, 56%-a elsődlege-sen a fiatalokat, 39%-a pedig az oktatási intézményeket cé-lozta meg.

Az egyes programterületek eredményei

1.1-es terület – többéves együttműködési projektek53 jelentkező, 453 szervezet, 16,6 millió euró. Összesen

9 projekt nyert, a sikerráta tehát 17%, ami a program álta-lános sikermutatójánál alacsonyabb. Összesen 7 ország és 101 szervezet jegyzi a 9 nyertes pályázatot.

1.2.1-es terület – együttműködési projektekA 15,4 millió eurós költségvetésű területen az 1323 szerve-

48 civil fórum

zetet felölelő 296 pályázat közül végül 88-at választottak ki. A legtöbbször megcélzott területek: a kulturális szakmai szerve-zetek, szakértők mobilitása, a műalkotások áramlása, a kultú-rák közötti párbeszéd. A projektek 62%-a az 2009-es európai év témájához, a „Kreativitás és innováció”-hoz kapcsolódott.

1.2.2-es terület – irodalmi fordítási projektek2009-ben összesen 2 millió euró értékben kapott támo-

gatást 370 könyv fordítása. 160-ból 87 projektet választottak ki. A lefordított könyvek negyede angol, hetede francia és tizede német nyelven íródott. A leggyakoribb célnyelv az olasz volt (88 mű a 732-ből), a második pedig a magyar (85). A harmadik legtöbb könyvet (75) bolgár nyelvre fordították le. A program célul tűzi ki, hogy az EU-hoz újonnan csatla-kozott országok nyelve minél nagyobb mértékben legyen a fordítások forrásnyelve, ennek ellenére ez továbbra is gyen-ge pont. A kulturális sokszínűség terjesztése érdekében kí-vánatos volna ösztönözni az angolra való fordítást, mivel az angol gyakran kiindulási nyelv a további nyelvekre történő átíráshoz. Idén 9 művet fordítanak le angolra, ami ez előző évi 0-hoz képest jelentős emelkedés.

1.3-as terület – kulturális együttműködési projektek harma-dik országokkal

A terület célországai az európai szomszédsági politi-kában részes államok voltak. 41 jelentkezésből 12 kapott támogatást. A beadott pályázatoknak összesen 236 társ-szervezőjük volt, a nyerteseknek pedig 78, a projektek 29 országot érintettek.

1.3-as terület – Európa Kulturális Fővárosai2009-ben befejeződött a 2014-es EKF-címre jogosul-

tak kiválasztása, Umea (Svédország) és Riga (Lettország) lett a győztes. A 2015-ös titulus viselőjének előválasztá-sa elkezdődött, az egyetlen belga város, amely jelentke-zést nyújtott be, Mons volt, Csehországból pedig ketten – Ostrava és Pilsen – vetélkednek. A 2010-es kulturális fővárosokra – Essenre, Pécsre és Isztambulra – egy két-szakaszos monitoring folyamat várt, amelynek második szakasza 2009 áprilisában lezajlott. A 2012-es fővárosok (Guimaraes, Maribor) monitoringjának első szakaszára pedig 2009 novemberében került sor. 2009-ben Linz és Vilnius volt az utolsó olyan főváros, amelyet még a ha-gyományos úton finanszírozott az EU. 2010-től a Melina Mercouri-díj képezi a finanszírozás alapját, az összeget három hónappal az esemény előtt folyósítják.

1.3-as terület – az Európai Unió kulturális díjaiAz Európai Uniónak számos kulturális díja van. Ezek cél-

ja, hogy kiemeljék a kulturális és művészeti teljesítményeket, ismertté tegyék őket a nemzeti határokon túl is, ezáltal is erő-sítve a mobilitást. A díjak nagymértékben segítik a kulturális sokszínűség és a kultúrák közötti párbeszéd megvalósítását.

Az Európai Unió Kulturális Örökség Díját az Europa Nostra nevű szervezet ítéli oda a kiemelkedő európai kul-turális örökségi kezdeményezések számára. 2009-ben 138 jelentkezés érkezett, amelyből a zsűri 28-at választott ki a díjra, hetet pedig a nagydíjra, amellyel tízezer euró is jár.

A European Border Breakers (európai határokon át-törők) Díjat 2009-ben 10 debütáló zenész kapta, akiknek munkássága átívelt a határokon, és így más országok kö-zönségét is elérték.

Az Európai Unió Kortárs Építészeti Díjának odaíté-léséért a Mies Van der Rohe Alapítvány felel. A zsűri kétévente két munkát választ ki: egy pályázó a Kortárs

Építészeti Díjat veheti át, egy másik pedig a Különösen Figyelemre Méltó Feltörekvő Építész Díját.

A nemrég alapított Európai Unió Irodalmi Díj célja, hogy felhívja a figyelmet Európa kortárs irodalmának kreatív és sokoldalú értékeire, segíteni a művek Európán belüli áramlását, és felkelteni az érdeklődést a nem-nem-zeti irodalmi munkák iránt.

1.3-as terület – elnökségi projektek támogatása A program minden évben társfinanszírozás keretében vál-

lal részt az aktuális EU-elnökség által kivitelezett projektek-ben, általában konferenciákban és szemináriumokban. Az erre szolgáló alapokat – 0,4 millió euró összértékben – a Bizottság felügyeli. Az első félévben a cseh elnökség „Fórum a kreatív Európáért” című eseménye, a második félévben pedig a svéd elnökség által szervezett konferencia kapott támogatást.

1.3-as terület – együttműködés az Európa TanáccsalA program az Európa Tanács és a Bizottság kultúra terüle-

tén végzett együttműködését támogatja, 0,2 millió euró érték-ben. 2009-ben folytatódott az Interkulturális Városok projekt, amely a migráció, az integráció és a társadalmi kohézió inter-kulturális megközelítését segíti. A Balkán kulturális örökségé-nek rehabilitációjára is közösen vállalkozott a két szervezet. Ennek keretében támogatták a történelmi falvak és városköz-pontok megújulását a Balkán számos országában.

2-es terület – éves működési támogatás az európai szinten működő kulturális szervezeteknek

199 pályázatból 60 nyert támogatást. A sikerarány ala-csonyabb az egy évvel ezelőttinél, mert 2009-ban megnőtt a fesztiválok finanszírozására beadott pályázatok száma, és ezt a megnövekedett igényt az alapok nem tudták kielégíteni.

3-as terület – elemző és információterjesztő tevékenységek támogatása

Ez a terület elsősorban tanulmányokra és értékelé-sekre koncentrál. A program támogatja olyan elemzések elkészítését, amelyek a Kultúra program szempontjából lényeges témákra irányulnak.

Információs és kommunikációs stratégia

A program legfontosabb nemzeti közvetítői, valamint a pályázók támogatói a CCP-k, amelyek feladatköreinek és céljainak tisztázása 2009-ben tovább folytatódott. A CCP-ket a Végrehajtó Ügynökségen keresztül támogatták, 2009-ben 1,6 millió euró összértékben. Az információs napok szerve-zésének 2007-ben indult gyakorlata 2009-ben folytatódott, Brüsszelben, Barcelonában és Vilniusban szerveztek ilyen rendezvényeket. A három eseményen 41 országból összesen 667 résztvevő volt jelen. A Bizottság megújította kulturális weboldalát. Január és augusztus között mintegy 300 000 lá-togatót regisztrált az oldal, amely összesen 3900 aloldalt és 2800 dokumentumot tartalmaz. Elindították a negyedéves hírlevelet is, amelyet 5600 címre küldtek ki. Mindezek mel-lett 2009-ben további erőfeszítések történtek annak érdeké-ben is, hogy a támogatott tevékenységek eredményeit minél jobban kiaknázzák és elterjesszék, valamint hogy erősítsék a Kultúra program és a szakpolitikai keret közötti együttmű-ködést és szinergiát.

Összeállította: KultúrPont Iroda

E-mail: [email protected], Honlap: http://www.kulturpont.hu

49Cei douăzeci de ani ai schimbării regimului si ONG-urile,

„După douăzeci de ani tânărul drumeţ face un popas...”

Personajele sferei civile ma-ghiare din Transilvania, au par curs un drum lung şi variat

pe parcursul celor douăzeci de ani, care au urmat căderea regimului. Acest număr al revistei noastre invită scriitorii şi cititorii să facă o retrospectivă a cestor douăzeci de ani şi a celor întâmplate cu noi în această perioadă.

Nu numai persoanele dar şi sec torul s-au schimbat. Pe de o parte, schimbarea continuă a stării so cia le a pus şi pune faţă în faţă pe rep rezentanţii sectorului neguver na men tal cu noi provocări. Pe de altă parte, transformarea, dezvoltarea sau chiar dispariţia unor organizaţii, au schimbat paleta sferei civile maghiare din Transilvania. În al treilea rând am putut fi martorii schimbării sistemelor de finanţare. Sistemul de finanţare din Ungaria şi cea naţională, s-au transformat atât în ce priveşte forma cât şi volumul lor. Cel de-al patrulea factor al schimbărilor este legat, într-o oarecare măsură, de această transformare, şi anume, aderarea României la Uniunea Europeană în 2007. Cel de-al cincilea factor care şi el cuprinde şi aduce cu sine schimbările, este schimbul de generaţii.

Făcând retrospectiva acestor două-zeci de ani, se ivesc numeroase între-bări, la care căutăm un răspuns:

• La ce s-au angajat organizaţiile civile la începutul anilor '90? Cu ce trebuiau să se confrunte?

• Cum a fost asumarea unui rol în comunităţile civile în perioa-da aceea? Şi cum este astăzi în comparaţie cu ce a fost? Oare am devenit mai conştienţi? Pu-tem aplica mai bine democraţia? Putem să ne servim de drepturi, le cunoaştem oare?

• În ce priveşte efectivul, suntem mai mulţi, sau am rămas mai puţini după aceşti douăzeci de ani? Cei care lucrează acum în sectorul civil cu cât sunt mai pregătiţi pentru această activita-te decât cei din perioada amin-tită? Organizaţiile noastre au cunoscut vreun progres?

• Cu ce ochi privim viitorul după 20 de ani? Ce am învăţat în această perioadă? Oare vedem ce sarcini ne aşteaptă în viitor, ce provocări? Suntem pregătiţi pentru toate acestea?

Am căutat răspunsurile la aceste în-trebări, adresându-ne acelor reprezen-tanţi ai organizaţilor civile care activea-ză de mai mult timp şi care au obţinut rezultate frumoase într-un domeniu, cerându-le să redacteze o retrospectivă a propriilor lor sector tematic. O privire conştientă către viitor şi o dezvoltare trebuie să pornească totdeauna din si-tuaţia dată şi din analiza acesteia. Noi încă nu ne-am maturizat pentru acest lucru. Dar am făcut primii paşi. Artico-lul d-lui Somai József oferă cititorului o scurtă retrospectivă cuprinzătoare a acestei perioade. Dl. Papp Z. Attila apreciază mai critic dezvoltarea noas-tră în domeniul social civic şi atrage atenţia asupra factorilor importanţi ai existenţei noastre civile.

Prin parcurgerea unor domenii nu am reuşit să redăm o ima-gine integrală. Dar citi-torii pot totuşi să-şi for-meze o imagine despre evenimentele din ulti-mele douăzeci de ani ale relaţiilor civile din domeniul economic, al tineretului, al culturii generale, al protecţiei mediului, al edu-caţiei, al relaţiei între autorităţile locale şi ONG-urile, despre organizaţiile civi-le din domeniul social şi din diasporă.

Această retrospectivă nu se refe-ră numai la sfera civilă maghiară din Transilvania. Cu ocazia aniversării a 10 ani de la înfiinţarea revistei noastre, noi înşine facem o retrospectivă asu-pra acestei decenii. Zece ani – zece gân-duri despre Forumul Civic este tematica articolului care vă oferă o retrospec-tivă de redactor. Acesteia se adaugă opinia, evaluarea cititorilor, ziarişti-lor şi redactorilor noştri. Ce înseamnă pentru noi jurnalul Forum Civic? Ce

se evaluează în acest jurnal? Ce schim-bări ar fi necesare pe viitor?

Ne-am îmbogăţit în rubrici şi apa-rem cu conţinuturi noi. În rubrica Cu-raj civic puteţi afla mai multe despre iniţiativa exemplară „Transmite mai departe.” În rubrica Dezbatere civilă revine confruntarea cu noi înşine, din fragmentul cercetării societăţii civi-le efectuate de către Fundaţia pentru Dezvoltarea Societăţii Civile din Ro-mânia. În rubrica Dezvoltare civilă Bereczki Kinga atrage atenţia citito-rilor asupra paşilor specifici făcuţi în mod conştient pentru autodezvoltare.

O problemă mult discutată şi o sar-cină permanentă o constituie pentru noi construirea unei relaţii între sfera civilă şi economia. Care ar fi acea su-prafaţă de contact care cuprinde intere-sele comune? Capitalul social. Rubrica nouă Societate şi economie are urmă-torul moto, citat din ideile profesorului dr. Jenei György: „... căci nu economia are o societate, ci societatea are o econo-

mie”. În această rubrică relatăm despre speci-ficul construirii aces-tei relaţii şi exemplele concrete sperând că şi de data aceasta vom fi spre ajutorul atât a civi-lilor cât şi a întreprinză-torilor pentru formarea unei colaborări reuşite. Avem nevoie unul de altul mai mult decât ne-

am fi imaginat! În rubrica Vedere culturală de data

aceasta oferim cititorilor darea de sea-mă a programului Cultura 2009.

Facem această retrospectivă ca munca noastră de proiectare a viito-rului să aibă un fundament mai solid.

Am convingerea ca şi acest număr al revistei noastre va fi o lectură utilă pentru noi toţi.

Csáki Rozália

redactor-şefe-mail: [email protected]

Tradus de Réka Dénes

O privire constientă către viitor si o dezvoltare trebuie să pornească totdeauna din situaţia dată si din analiza acesteia.

,

,

,

50

forum civic

forum civic

CuprinsCuprins

Pagina 3Kolumbán Gábor: Societatea civilă a împlinit douăzeci de ani în ţările post comuniste

Pagina 4Csáki Rozália: „După douăzeci de ani tânărul drumeţ face un popas...“

Pagina 5Somai József: Evoluţia societăţii civile de-alungul celor douăzeci de ani

Pagina 7Papp Z. Attila: Oare există societate civilă, cum se prezintă?

Pagina 9evoluţiA profesionAlă A societăţii civile de-Alungul celor douăzeci de Ani

Somai József: Organizarea societăţii civile în domeniul economic

Pagina 10Sándor Krisztina: Tineretul şi contribuţia sa la schimbarea regimului

Pagina 12Dáné Tibor Kálmán: Privire retrospectivă asupraactivităţilor civile în domeniul culturii generale maghiare din Transilvania

Pagina 14Potozky László: Cei douăzeci de ani ai mişcării verde din România

Pagina 16Lászlófy Pál-István: Uniunea Cadrelor Didactice Maghiare din România a împlinit aproape 20 de ani

Pagina 17Balogh Márton–Orbán Árpád: Privire retrospectivă asupraparteneriatelor public-non-profit

Pagina 19Bányász József: Cei douăzeci de ani în serviciul Caritasului pentru viitor

Pagina 21Dr. Bodó Barna: Problema – situaţia – cazul celor care trăiesc în diasporă

Pagina 23Octavian Rusu: Principalele reglementari juridice aduse sectorului ONG din Romania în perioada 1990–2010

Pagina 25Csáki Rozália: De 10 ani s-a pornit la drum revista Forum Civic

Pagina 28Balázs Sándor: Respectă-l pe Domnul, şi să nu te fereşti de nimic

Pagina 29 Benedek Márta: Când cutia de scrisori rurale se dovedeşte micuţă...

Pagina 30Bereczki Kinga: Zece ani în serviciul omului, a valorilor şi a calităţii...

Dr. Bodó Barna: Forumul civililor

Pagina 31Hajdu Zoltán: Provocările şi tentaţiile ONG-urilor din ultimii douăzeci de ani

Pagina 32Kósa András: Schimbarea socio-politică a împlinit 20 de ani – revista Forum Civil 10 ani

Pagina 33Péntek János: Oare a devenit forumul nostru Forumul Civil?

Pagina 34Sebestény István: Busolă civilă

Somai József: Privire retrospectivă asupra celor zece ani

Pagina 35Vercseg Ilona: „Sufletul şi poporul liber pot să creeze lucruri minunate“

Pagina 36Jakab Zsuzsa: Dă-l mai departe! Tineri pentru comunităţile locale

Pagina 38Ionuţ Sibian: Se pregăteşte o cercetare despre societatea civilă din România

Pagina 40Bereczki Kinga: Dacă civilii se unesc

Pagina 41Kolumbán Gábor: Gânduri introductive

Pagina 42Sik Endre: Capitalul social şi posibilitatea dezvoltării acestuia

Pagina 44Anne Siri Brabdrud: Oare venitul anual este o măsura bună pentru nivelul de trai?

Pagina 46Kovács Zoltán Csongor: Deşteptul verde

Pagina 47Raportul programului Cultura pentru anul 2009

Pagina 49Csáki Rozália: „După douăzeci de ani tânărul drumeţ face un popas...“ (RO)

Pagina 50Cuprins (RO)

Curaj CiviC

forum CiviC

Dezvoltare civică

societate şi economie

Pavilionul cărţilor civile

veDere culturală

Tipărit de DTP Studio. Apare în 500 de exemplare.Preţ: 6 lei, la comandarea celor trei numere din anul 2010 aveţi un preţ total redus de 15 lei.

Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania şi de Fundaţia Civitas pentru Societatea Civilă.

revista societãþii civile din transilvania

civil fórum

forumcivic

Felelős kiadó/Editor: Egri István

Főszerkesztő/Redactor-şef: Csáki Rozália

Olvasószerkesztők/Corectori: Jakab Zsuzsa, Szabó Attila

Grafikus/Grafica: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő/Tehno-redactor: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság/Consiliul editorial:Bereczki Kinga

Bodó BarnaKolumbán GáborPotozky László

Sebestény István (HU)Somai József

Szenkovics Dezső

Készült a DTP Studio nyomdájában. Megjelenik 500 példányban. Ára: 6 lej, a 2010-ben megjelenő három lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 15 lej.

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány és a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért.

erdélyi civil társadalmi lap

Elérhetőségek/Contact:535600 Székelyudvarhely/Odorheiu Secuiesc,

Solymossy utca 29. számtelefon/fax: +40-266-218.481

e–mail: [email protected]

ISSN 15822–4004

civil fórum 2010/1-2

Documents