2 civil fórum

Tartalomjegyzék

civil fórum

Tartalomjegyzék

civil fórum

Tartalomjegyzék

3. oldalJenei György: A gazdasági válság: a civil szervezetek teherpróbája

4. oldalCsáki Rozália: Tövisek közül kibújó palánta

5. oldalFerenczi Tünde: Túl a látszaton – Transzparencia és elszámoltathatóság a civil szervezeteknél

8. oldalCIVIL REAKCIÓK A VÁLSÁGOS IDŐBEN – interjúsorozat

25. oldalOcskay Gyula: A harmadik dimenzió. Határon átnyúló civil hálózatépítés az Ister-Granum eurorégióban

27. oldal„Románia 2010. A civil szektor jellege, tendenciái és kihívásai”

29. oldalIoan Hosu: Szociális gazdaság – elméleti támpontok

30. oldalMár István: Gyümölcsöző domboldalak – esély és lehetőség a vidék közösségalapú gazdaságfejlesztésére

32. oldalKákai László: Civil szervezetek Magyarországon

33. oldalDemokráciai nevelés

35. oldalA 2010-es belga elnökség kulturális programja

37. oldalCsáki Rozália: Tövisek közül kibújó palánta (RO)

38. oldalTartalomjegyzék (RO)

CIVIL KURÁZSI

CIVIL VITAFÓRUM

TÁRSADALOM ÉS GAZDASÁG

CIVIL KÖNYVES PAVILON

KULTURÁLIS KITEKINTŐ

3Gazdasági válság és a civil szféra

civil fórum

A gazdasági válság: a civil szervezetek teherpróbája

Több éve küszködünk a globális gazdasági válsággal. A kitörés pillanatában az 1933-as gaz-

dasági világválság rémképe villant fel. A lényegi kérdés az volt, hogyan tudjuk elkerülni azt, hogy a gazdasá-gi világválság összeomlassza a gaz-daságot, és a törmelékek maguk alá temessék a társadalmi közösségeket.

Ezt eddig sikerült elkerülni, de az összeomlás esélye még fennáll. Miért?

A tüneteket sikerült ugyan mér-sékelni, de a gazdasági rendszer lé-nyege nem változott. Így egy újabb gazdasági válsághullám újra fenye-getheti a családokat és a helyi közös-ségeket.

Pár évvel ezelőtt a válságtünetek világosan kirajzolódtak. Az élenjá-ró termékek részvényei olyan ma-gasságba emelkedtek – mesterséges tőzsdei manipulációk következtében –, amelyek kapcsolata elszakadt a ter-mékek értékétől.

Az ingatlanárakat mestersége-sen felhajtották azzal, hogy az in-gatlanoknak olyan jelzáloghiteleket adtak, amelyek nem az ingatlanok reális értékén alapultak. Ezzel a köl-csönfelvevők olyan mértékű fizetési kötelezettséget vállaltak, amelyre az ingatlan nem nyújtott elég fedezetet. Túlértékelt tulajdonok keletkeztek tö-megesen, és a kölcsönvevő fizetéské-pességét nem vizsgálták meg.

A jelzáloghiteleket bevezették a tőzsdére. Ezután a részvényeket elad-ták nyugdíjalapoknak, alapítványok-nak, kölcsönös alapoknak, mint nagy hozamú, kockázatmentes befekteté-seket.

A mesterséges termék- és ingat-lanárfolyamok kártyavára azonban összeomlott. Ez nemcsak azt jelentet-te, hogy a tulajdonosoknak ki kellett költözni a házakból, amelyeken több volt az adósság a piaci értéküknél, hanem azt is, hogy a jelzáloghitelekre alapozott értékpapírok rohanórepü-lésben vesztették el értéküket.

A bankok az értékpapírokat egy-másnak is kölcsönözték. Ez az érték-papírok árait még inkább eltérítette

a tényleges értékalapoktól. Adósság-piramisok jöttek létre, amelyek alapja nem létező vagy túlértékelt tulajdon volt.

Az erre épülő átfogó hitelrendszer légvára összeomlott, és a gazdaság összeomlásával fenyegetett.

A kormányzatok milliárdos nagy-ságrendben segítették ki a megingott bankokat. Így a kezdődő bankösz-szeomlás folyamatát megállították. Ezt az adófizetők pénzéből tették. Azaz a társadal-mi közösségek olyan helyzetbe kerültek, hogy nekik kellett fi-zetni azért, hogy a na-gyobbik rosszat, a gaz-daság összeomlását elkerüljék. Ez tüneti kezelésnek bizonyult, és egy újabb mestersé-ges pénzszerző „kon-junktúra” beindulásá-nak Damoklesz kardja továbbra is ott lebeg a társadalmi közös-ségek, a családok feje felett.

Az utóbbi évek fej-leményei azonban azt is jelentik, hogy a gaz-dasági rendszer nem tudott általános békét, demokráciát és jólétet eredményezni. He-lyette a terrorizmus, a népirtás és más erő-szakos bűncselekmé-nyek hatalmasodtak el. Vagyis a multinacionális vállala-tok és a bankok dominanciáján ala-puló rendszer kerül válságba.

Ez átfogó társadalmi értékválsá-got eredményezett, ahogyan ezt Da-vis G. Myers megfogalmazta: az em-bereknek „nagy a házuk, de szétesik a családjuk, magas a jövedelmük, de alacsony az erkölcsi nívójuk, biztosít-va vannak a jogaik, de eltűnt a jó mo-doruk. Jól meg tudunk élni, de nem élvezzük az életet. Örülünk a gazdag-

ságnak, de céltalanul élünk. Nagyra tartjuk a szabadságot, de hiányoznak a kapcsolataink. A bőség éveiben lel-ki éhséget éreztünk. Mindennek kö-vetkeztében jutottunk arra a meglepő következtetésre, hogy anyagi körül-ményeink javulása lelkileg nem tett bennünket jobbá.” (Davis G. Meyers: What is the Good Life? In: YES! 2004 nyara. 15. old.)

Nyilvánvaló, hogy a tervgazdálkodás, a totális állam felé nincs visszaút. Ez a rend-szer már leszerepelt. Egyeseket ugyan még nosztalgiák vezérelnek, de erre a rendszerre kár szót vesztegetni. A történelem kereke nem fordítható vissza.

Akkor merre ke-ressük a globális gaz-dasági, társadalmi és környezeti válságból a kiutat?

Csakis a helyi tár-sadalom, a helyi piac, a civil szervezetek sze-repének felerősödése mentén. A kiút csak olyan rendszer lehet, amely a társadalmi kö-zösségek önszabályo-zó erejére, a kölcsönös bizalomra, a családok, a helyi közösségek horizontális koordiná-ciójára, a rászorultak gondoskodására épül.

Ebbe az irányba a helyi közösségek nehezen indulnak el. Ez érthető a korlátok miatt. A fo-gyasztók eladósodtak, az ingatlan ár-verések száma növekszik, a keresetek egyre kevesebbet érnek a növekvő élelmiszer- és energiaárak mércéjén. A középrétegek zsugorodnak, a gaz-dagok és a szegények között a kü-lönbség nő.

Mégis, ilyen állapotban levő csa-ládokkal, helyi közösségekkel kell nekikezdenünk azért, mert más esé-

Akkor merre ke-ressük a globális gazdasági, társa-dalmi és környe-zeti válságból a kiutat? Csakis a helyi társadalom, a helyi piac, a civil szervezetek sze-repének felerő-södése mentén. A kiút csak olyan rendszer lehet, amely a társadalmi közösségek önsza-bályozó erejére, a kölcsönös biza-lomra, a családok, a helyi közösségek horizontális ko-ordinációjára, a rászorultak gon-doskodására épül.

4 civil fórum

lyünk nincs a kibontakozásra. A helyi önszabályozás részeként a családi és közösségi kötelékek értéktartalmá-nak erősítése mellett olyan vállal-kozások kibontakoztatása a feladat, amelynek hivatása a közösség szol-gálata. Erősíteni kell a helyi tulajdo-nú magánvállalkozásokat, amelyek emberi léptékűek, és amelyek együtt-

működnek a helyi piac szerepének növekedésében. Az új piacgazdasági rendszert a középrétegek erejére kell építeni. Csak a helyi piacok, a minő-ségi fogyasztói igények biztosíthatják a multinacionális vállalatok és ban-kok működésének hosszú távú stabi-litását.

A kormányzati politikában pedig

olyan irányelveket kell érvényesíte-ni, amelyek segítik a helyi tulajdonú, emberi léptékű vállalkozásokat.

Jenei György

Corvinus Egyetem – egyetemi tanáre-mail: gyorgy.jenei@uni-corvinus.hu

Tövisek közül kibújó palánta

Sokszor hasonlítjuk a civil szervezetet az emberi szer-vezethez, a civil szervezeti életet akár egy személy életéhez is. E hasonlat mentén azt mondhatjuk, hogy

egyéni élete során az ember is több alkalommal szembesül megszorító helyzetekkel, kifeszített húrral, összekuszálódott, egymásba szaladó prob-lémákkal. Ezek azok az állapotok, melyek-ben legjobb esetben az ember megáll, kicsit visszavonul az Élet zajától, magába száll és megpróbál visszanyúlni a gyökerekhez. Azokhoz a gyökerekhez, amelyekből éle-tet, lendületet kap, ami a tisztánlátását se-gíti, ahol jól rögzítettek az értékek, az élet-cél. Ha nincsenek ilyen gyökerek, akkor ezek azok a helyzetek, amelyekben az „élni akaró” emberek gyökeret eresztenek. Ezek azok a helyzetek, amelyekben tanácsos akár tiszta lapot a kézbe venni és leírni, ami bennünk van. Ezek azok a helyzetek, amelyekben nem lehet sürgetni az előreha-ladást, amikor időt kell adni magunknak, hogy megtaláljuk, avagy mélyebbre enged-jük a gyökereinket. És a gyökerek révén az-tán elindul a felfelé haladás is.

Úgy vélem, ugyanilyen megszorító helyzet a legtöbb civil szervezet számára a gazdasági válság teremtette helyzet. Mint-ha kihúzták volna a lábunk alól a talajt. Nem tudjuk, hogyan és merre tovább. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a már bejáratott, megszokott állapotok, módsze-rek nem tarthatók, az eddigi adomány-szervezési technikák nem működnek. Fel kell ismernünk, hogy változtatni kell, ha tovább akarunk menni, ha „élni akarunk”. Kérdés, hogy ez így elég erőteljesen fogalma-

zódik-e meg az egyes civil szervezetekben? Hisz ez az alapja annak, hogy képesek legyünk megtenni a szüksé-ges változásokat. Vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez, ahhoz a helyzethez, amiből kinőtt a szervezet, avagy ah-

hoz a küldetéshez, amit megfogalmazott. Ha továbbra is van teendő, ha továbbra is van hitünk abban, amit hajdan elkezdtünk, akkor jöhet a változás megtervezése. Ön-tudatosságra és tudatosságra szólítalak fel, kedves civil társaim! Ha ez hiányzik, ak-kor nincs meg a szükséges hajtóerő ahhoz, hogy elinduljunk a változás útján azért, hogy fennmaradjunk. A nagyobb léptékű álmok felé most kisebb lépésekkel tudunk haladni. És meg kell tanulnunk a helyi erő-forrásokkal, helyi értékeinkkel sokkal job-ban gazdálkodni.

Mindig érezzük, hogy a hasonló érde-keltségű emberekkel együtt lenni, meg-osztani tapasztalatainkat, nehézségeinket, de sikereinket is, feltöltődést jelent, erőt ad a civil pályán történő megmaradáshoz. Merítkezünk-e most egymásból? Meg-próbáljuk-e megkeresni egymást és közös megoldásokban gondolkodni? Megszüle-tik-e bennünk a felismerés, hogy szándé-kunkkal nem vagyunk egyedül és érdemes lenni megkeresni a hasonlókat? Ha aka-ratunk tiszta, nincs fölösleges erőfeszítés, nincs fölösleges munka, csak olyan, ami akár lassan, akár gyorsabban, de közösségi céljaink beteljesítését segíti.

Több civil szervezeti vezetőt – kisebb és nagyobb, illet-ve különböző tevékenységi területen aktívakat – kérdez-tünk meg arról, hogy:

Csáki Rozália

főszerkesztőe-mail: csaki.rozalia@gmail.comhonlap: www.civilforum.ro

Öntudatosságra és tudatosságra szó-lítalak fel, kedves civil társaim! Ha ez hiányzik, akkor nincs meg a szük-séges hajtóerő ahhoz, hogy elin-duljunk a változás útján azért, hogy fennmaradjunk. A nagyobb léptékű álmok felé most kisebb lépésekkel tudunk haladni. És meg kell ta-nulnunk a helyi erőforrásokkal, helyi értékeinkkel sokkal jobban gaz-dálkodni.

5Gazdasági válság és a civil szféra

• Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatás-salvolt/vanszervezetére(egyrésztaműködésükre,forrás-teremtésükre,másrésztamindennapitevékenységükre,aprojektjeikmegvalósítására)?

• Aprobléma/nehézségorvoslásáramagaaszervezetmilyenmegoldásimódszerekkelválaszol(t)?Mennyirevált(ak)beepróbálkozás(ok)?

• Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Önszervezeteszámára,ezeketmiként„használtaki”?

• Mit gondol,mi lenne az a reálisan belátható külső vál-tozás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy azÖnökéhezhasonlócivilszervezetekhelyzetén?

A válság keletkezéséről, a jelenlegi helyzetről több vélemény fogalmazódik meg hazai és nemzetközi ber-kekben. Azt látjuk, érezzük, hogy nincs kiegyensúlyozott helyzet sem gazdaságilag, sem a törvénykezések terén. Jenei György vezércikkében lényegretörően mutat rá a válság okozta helyzetekre. Nincs mindenki számára elfogadható megoldási javaslat, sőt, még a legtöbb civil szervezet számára elfogadható megoldást sem fogalma-zott meg senki. Ebből kiindulva arra gondoltunk, hogy a Gazdasági válság és a civil szféra témánk kapcsán inkább a civil szervezeteket kérdezzük meg arról, hogy a valóság talaján ők mit élnek meg, hogyan próbálnak e helyzetben cselekvőek maradni, illetve mennyire gondolták át, tud-ják, hogy e helyzeten hogyan lehetne segíteni.

Tizenhatan válaszoltak kérdéseinkre. Igen tanulságo-sak e válaszok.

Rovataink ez alkalommal is érdekes olvasnivalót kínálnak.Civil kurázsi rovatunkban arról olvashatnak, hogy

civil összefogásból miként épülhet egy határon is átívelő eurorégió, mely az adott térségben számos más fejlesztés-nek is lehetőséget teremt.

A Vitafórum a bukaresti Civil Társadalom Fejleszté-séért Alapítvány által szinte korszakalkotónak nevezhető romániai civil kutatás eredményéről nyújt rövid tájékoz-tatást. Korszakalkotó, hiszen a romániai, de akár hangsú-lyosan is mondhatjuk, hogy az erdélyi magyar civil szfé-ráról 2006 óta nem készült kutatás. Ez a szervezet lépett a téren és e kutatás által egy átfogóbb képet mutat a romá-niai civil társadalom jelenlegi helyzetéről.

Társadalom és gazdaság rovatunkban ez alkalommal a szociális vállalkozás kérdéskörével foglalkozunk. Ioan Hosu szociológus tollából egy rövid elméleti felvezetést olvashatnak az érdeklődők. Már István, a Civitas Alapít-vány projektvezetője pedig a hagyományos gyümölcsfaj-ták feldolgozásához kötődő konkrét példát mutat be.

Civil könyves pavilonunk két igen érdekes civil ki-advánnyal ismerteti meg az olvasót: Kákai László: Civil szervezetekMagyarországon; Demokráciai nevelés a Pro De-mokrácia kiadásában.

A Kulturális kitekintő a 2010-es belga elnökség kultu-rális programját népszerűsíti.

Mindannyiuknak jó olvasást, civil életükben pedig sikeres változást, megújulást, megerősödést kívánok. Le-gyünk mi a tövisek közül is kibújó életerős palánta!

Túl a látszatonTranszparencia és elszámoltathatóság a civil szervezeteknél

2010. augusztus 30-án Átlátha-tóság és elszámoltathatóság a civil szervezeteknél című műsorunkban civil szakértőink segítségével arra kerestük a választ, hogy mennyire át-látható az alapítványok, egyesületek gazdálkodása, pénzügyei, valóban célszerűen költik el a pénzt, nem ke-rekedik-e felül a magánérdek az ala-pítvány érdekén, és milyen garanciák vannak, vagy lehetnének a hatékony

és transzparens működésre. A beszél-getésekből az is kiderül, hogy hogyan függ össze a szervezetek transzpa-renciája a támogató által megkövetelt elszámolási móddal, és mit jelentett a gazdasági válság a civil szektor szá-mára.

Az itt elhangzottak és a korábbi műsorok tapasztalatából született az alábbi jegyzet.

Amikor a Civil Rádió Fehérítő műsorában egy szociológus-kutatót arról kérdeztem, hogy milyen a ma-gyar gazdasági kultúra és értékrend, azt a választ kaptam, hogy ránk, ma-gyarokra az jellemző, hogy előreju-tásunkat csak mások kárára tudjuk elképzelni: vagyis azt gondoljuk, ami másoknak nyereség, nekünk veszte-ség. Tehát, állandó versenyhelyzetbe képzeljük magunkat, de a versenyt

A Civil Rádió több mint tizenöt éve működő közösségi rádió, mely adásait Budapestről szórja. A Civil Fórum lappal történő együttműködésünk egyik gyümölcse az alábbiakban olvasható cikk, mely a lapszámunk témájába vágó rádiós műsorban elhangzottak rövid összefoglalóját tartalmazza. A rádiós műsor, a Fehérítő azzal a céllal in-dult, hogy civil szemlélettel és a maga civil eszközeivel rámutasson a magyarországi közélet anomáliáira, feltárja a különböző jellegű és eredetű visszaéléseket, korrupciós mechanizmusokat, egyéb jogszerűtlen eljárásokat, és a nyil-vánosság erejét felhasználva hozzájáruljon az átláthatóság növeléséhez. Politikai, gazdasági vagy éppen a civil szfé-rát illető kérdésekben igyekszik felhívni a nagyközönség figyelmét mindarra, ami a közpénzekkel való visszaéléshez, átláthatatlan és antidemokratikus működéshez vezet, vagy aláássa a gazdasági verseny tisztaságát.

6 civil fórum

nulla végösszegű játéknak tekint-jük, és ez sem a bizalomnak, sem az együttműködésnek nem kedvez. Márpedig a gazdaságnak és a gazda-ság profittermelő szereplőivel egyre szorosabb kapcsolatot kereső civil szférának a kielégítő működéséhez éppen erre a két dologra, a bizalomra és a bizalmon alapuló együttműkö-désre lenne fokozottan szüksége.

Ráadásul úgy vél-jük, állítja a szocioló-gus, hogy az ország ban tapasztalt nor ma sze-géseknek, csa lá soknak, maszatolások nak má-sok az elkövetői, mi ma gunkat nem tartjuk sem korruptnak, sem adócsalónak, sem bár-miféle visszaélés elkö-vetőjének, legalábbis a nyilvánosság előtt nem. Az önfelmenté-sünk alapja éppen az, amit másokról gondo-lunk: ha nekik lehet, nekünk miért ne lenne szabad?

És ami még köze-lebb visz a témánkhoz, hogy a szociológusok kutatása sze-rint erős összefüggés van az állam-polgárok adófizetési morálja és az állami támogatások tisztességtelen igénybe vételéről vallott felfogása kö-zött. A köztudottan rossz adófizetési gyakorlatunkhoz képzeljünk tehát el ugyanilyen színvonalú morált az ál-lami támogatások jogosulatlan igény-bevétele esetén is.

Ha ezek a dolgok érvényesek az állampolgárokra, mi más lehetne jel-lemző az állampolgárok által működ-tetett intézményekre, szervezetekre? Ha valaki bizalmatlan állampolgár-ként, bizalmatlan lesz alapítványve-zetőként, önkéntesként, vagy civil munkatársként is. Ugyanez áll a nor-maszegésre, az adócsalásra és az ál-lami támogatások igénybevételére is.

De elvárható-e – teszik fel jogo-san a kérdést a civil szféra képviselői –, hogy egy olyan világban, ahol a fiktív számlázás, az ál-tanácsadói szerződések technikája, a pénzek visszacsorgatása, a színlelt jogi meg-oldások, a megvásárolt közbeszerzé-sek és a lassan szimbólummá előlépő Nokia-dobozok forgalma hétközna-

pi jelenségnek számít, éppen a civil szervezetek jelentsék a kivételt a szabály alól? Hogy jobbak legyenek, mint a környezetük?

Hajlamos vagyok azt gondolni, amit Dr. Hegyesi Gábor, a Szociális Innová-ció Alapítvány kuratóriumának elnöke mondott a témával foglalkozó műso-runkban: ennek a szektornak nincs más eszköze, mint az etikai tartaléka.

De vajon nem merő moralizmus így gon-dolkodni? Vagy van-nak arra mutató jelek, hogy a civil alapítvá-nyok, egyesületek a gyakorlatban is meg tudják közelíteni az idealizmus magasra emelt mércéit?

Utánanéztem a K-Monitor Közhasz-nú Egyesület által működtetett portál adatbázisában – ahol a közpénzek felhasz-nálásával kapcsolatos visszaélésekről, csalá-sokról, egyéb szabály-talanságokról és kor-

rupciós esetekről szóló médiahíreket tárolják, civil kezdeményezésre! –, hogy mennyire gyakran fordul elő, hogy civil szervezet rendőrségi vagy ügyészségi vizsgálat alá kerül, egyál-talán felmerül vele szembe a norma-szegés gyanúja. Az eredmény megle-pően jó volt. A nyilvántartott top 42 aktában mindössze egy civil alapít-vány található, de ez sem nevezhető tisztán civil érdekeltségű szervezet-nek, inkább politikai kalandorsze-replők magáncélból létrehozott ala-pítványának. Ez persze csak annyit jelent, hogy nagyobb horderejű, nagy botrányt keltő civil szervezeti ügyek nincsenek, és nem azt, hogy egyálta-lán nem találni visszaéléseket a civil szférában. Nemrég adott hírt a hazai média például arról, hogy közérde-kű adattal való visszaélés miatt vá-dat emelt az ügyészség egy iskolákat működtető alapítvány ellen. Az ilyen esetek száma azonban elenyészően kevés ahhoz képest, ami az állami és a forprofit szférában történik. Lehet persze erre az is a magyarázat, hogy ahol kevés a pénz, ott kevés a kísér-tésre okot adó tényező, vagy az, hogy a média nem lát elég fantáziát ezek-

nek az eseteknek a feltárásában. De ne feledkezzünk meg arról a cseppet sem alaptalan feltevésről, hogy a civil szféra „etikai tartalékát” is meghatá-rozó elkötelezettség a legtöbb esetben elég lehet arra, hogy a szervezetek va-lóban a köz érdekéért tevékenykedje-nek, és ne engedjék a visszaélésekhez vezető magánérdeket felülkerekedni.

Ezektől az első látásra biztató adatoktól függetlenül a szektor sze-replőinek számos olyan elvárásnak kell megfelelniük, gyakran éppen a közösség, a köz érdekéből levezetve, ahol az eredmények már korántsem ennyire biztatóak. Ide tartozik az át-láthatóság, elszámoltathatóság és mi-nőség/hatékonyság követelménye.

Ha közelebbről megnézzük eze-ket a gyakorlati követelményeket, azt látjuk, hogy bizony elég sok aka-dályba ütközhetnek még a legjobb szándékkal induló szervezetek is, ha teljesíteni akarják őket. Persze, az első kérdés, József Attilával szólva, a „mi-ért legyek én tisztességes” kérdése. Miért kellene egy civil szervezetnek – ami önszerveződéssel, az alapítók saját elhatározásából jött létre – a nagyközönség, a nyilvánosság felé elszámolni azzal, hogy mit csinál, mi-lyen belső szervezeti felépítése van, hogyan hozza a döntéseit és hogyan költi el a rendelkezésére álló forrá-sokat? Úgy tűnik, egyértelmű válasz csak a közérdeket szolgáló alapítvá-nyok, egyesületek esetén adható, a parciális érdekek mentén szerveződő civilek esetén már nehezebben indo-kolható az elvárás.

Ha egy civil szervezet beteg gye-rekeken vagy hátrányos helyzetű fia-talokon segít, akkor olyan gondosko-dást vállal magára, ami kormányzati/önkormányzati feladatkörbe tartozik. Ha a kormányzat az ilyen jellegű ellá-tások minőségéért, megvalósításáért elszámoltatható – ha máshogy nem, a választásokon leadott szavazatokkal –, akkor az önjelölt szervezetek sem vonhatják ki magukat az elszámoltat-hatóság alól. Ha a kormányzattól és önkormányzatoktól elvárjuk, hogy átláthatóan működjenek, biztosítsák a közérdekű adatok nyilvánosságát, akkor a közhasznú civilek felé is jo-gos az elvárás. Nemcsak önmagában a tisztességért, hanem főként a haté-konyságért: vagyis, hogy látható le-gyen, hogy az elvégzett programok

A gazdaságnak és a gazdaság pro-fittermelő sze-replőivel egyre szorosabb kap-csolatot kereső civil szférának a kielégítő műkö-déséhez éppen erre a két dologra, a bizalomra és a bizalmon alapuló együttműködésre lenne fokozottan szüksége.

7Gazdasági válság és a civil szféra

révén sikerült-e lefaragni valamit a hátrányokból, javult-e a beteg gyere-kek helyzete, környezetünk állapota, hol vannak még tennivalók, ezeket képes-e a civil szervezet ellátni, ha igen, mennyire célszerűen és meny-nyire gazdaságosan.

Egyre több szervezet ismeri fel azonban, hogy nemcsak kötelezett-ség számukra az átláthatóság és el-számoltathatóság, hanem érdek is. A profitot nem termelő, elsősorban adományokból, pályázatokból élő civileknek fontos minél többet meg-mutatni magukból a kormányzatnak, támogatóknak, ügyfeleknek, hiszen ez lehet a biztosíték arra, hogy meg-nyerjék és megtartsák bizalmunkat és támogatásukat.

Az viszont, hogy hogyan kell el-számoltathatónak és átláthatónak lenni, mi ennek a „technéje”, már nemcsak egy elméleti kérdés. Ho-gyan kell hatékonyan gazdálkodni egy civil szervezetnek? Hogyan kell a pénzügyeket kezelni, a könyvelést tisztességesen elvégezni, tervezni, a szervezetet a kitűzött célok érdeké-ben működtetni? Hogyan kell transz-parensnek lenni?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy sok civil szervezet nincs birtokában a hatékony, minőségi működést meg-alapozó tudásnak vagy kapacitásnak. Sokszor valódi transzparencia helyett látszattranszparenciával találkozunk a szektorban, akárcsak az állami szer-veknél vagy önkormányzatoknál: elkészül a szervezet közhasznúsági beszámolója, de abból nem derül ki

semmi érdemleges a szervezetre néz-ve. Megpályáznak egy támogatást, de nem az a tényleges célja az ala-pítványnak, amit a pályázatban cél-nak neveznek, nem arra fordították a pénzt, amiről a számla szól, nem azok az emberek végezték a munkát, akiket megneveztek, stb.

Gyakran a forrás-hiány, a pályázatoktól való függés áll a lát-szatműködés mögött. Ha a szervezet fennma-radása egyik pályázat-tól a másikig bizonyta-lan, akkor a szervezet mindent meg fog tenni, hogy olyan projekttel álljon elő, amivel meg lehet nyerni a támoga-tást, függetlenül attól, hogy az illeszkedik a profiljába vagy sem. És sokszor – főleg állami, és uniós támogatások esetén – a támogatá-sokkal való elszámo-lások meghatározott „látszat-rendje” is eze-ket a képmutató meg-oldásmódokat kínálja a civileknek: pa-píron minden legyen rendben, akkor nagy baj nem történhet.

Ez az, ami a civil szektor működé-séről külső, újságírói szemmel látható. Hogy hogyan néznek szembe a szer-vezetek a kihívásokkal, milyen meg-oldási kísérleteik, módszereik vannak, arról többet megtudhatnak a téma ci-vil szakértőitől a Civil Fórum lap hon-

lapján (www.civilforum.ro) is elérhető Fehérítőből. A műsor vendégei voltak: Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója, Gerencsér Balázs, a Non-profit Információs és Oktató Központ igazgatója és Hegyesi Gábor, a Szoci-ális Innováció Alapítvány kuratóriu-mának elnöke. Egy körkérdés erejéig

megszólal még benne Nagygyörgy András, a Bátor Tábor Alapít-vány programvezető je, Alexa Noémi, a Trans-parency International Magyarország ügyve-zető igazgatója és Héra Gábor, a Kurt Lewin Alapítvány ügy vezető igazgatója.

A beszélgetésekből kiderül többek között, hogy mi köze a támo-gatói bizalomnak az adminisztrációs öko-nómiához, miért nem volt negatív hatása a gazdasági válságnak a civil szektor zömére, hogyan semlegesíti a papír a félelmet és ho-

gyan váltja fel a felelősségvállalást, valamint: mire lenne használható az ún. Társadalmi Igazságosság Index, ha lenne rá igény. Hallgassanak bele!

Ferenczi Tünde

Civil Rádió – szerkesztő-műsorvezetőe-mail: f_a_tunde@yahoo.com

honlap: www.civilradio.hu

A profitot nem ter-melő, elsősorban adományokból, pályázatokból élő civileknek fontos minél többet meg-mutatni magukból a kormányzatnak, támogatóknak, ügyfeleknek, hiszen ez lehet a biztosíték arra, hogy megnyerjék és megtartsák bizalmunkat és támogatásukat.

8 civil fórumC

ivil

reak

ció

k a

váls

ágo

s id

őb

en

Civil reakciók a válságos időbenA világgazdaság válsága a társadalom számos szegmensébe igen jelentős változásokat okozott. Ezek a változá-

sok a civil társadalmat sem hagyták érintetlenül. Számos civil szervezet a maga bőrén is érzi a válságos időszak szo-rításait. Vannak szerencsére olyan civil szervezetek is, amelyeket még nem szorít annyira ez a cipő, de a társadalmi változások, a törvénykezésekben, rendelkezésekben történt módosulások közvetett módon a tevékenységükre is kihatnak.

Nincs mindenkire érvényes probléma-megoldási stratégia. Már csak azért sem, mert nagyon színes, változatos a mi civil világunk. Ilyen helyzetben közelebb kell menni a problémához és ki-ki meg kell találja a szervezeti gyökere-ihez, a közvetlen társadalmi környezetéhez közeli megoldásokat. Ezért döntöttünk úgy, hogy mi is közel megyünk a civil szervezetekhez, őket kérdezzük, miként élik meg, milyen megoldásokkal próbálkoznak és milyen változásokat szeretnének. Az alábbiakban tizenhat különböző nagyságú és más-más tevékenységi területen aktív civil szervezet képviselői válaszolnak ugyanarra a kérdéssorozatra.

Ambrus László

AGORA Fenntartható Munkacsoport – ügyvezető igazgatóe-mail: laca@green-agora.ro

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konk-rét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a műkö-désükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindenna-pi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – Röviden az előzmények: egyesületünk 2001-ben alakult, és kezdetekben főleg pályázatok segít-ségével sikerült biztosítani az anyagi kereteket a működéshez. 3-4 évvel ezelőtt kezdtünk alterna-tív forrásokban is gondolkodni – Chris Worman, a Béke Hadtest önkéntese segített ebben, ötletekkel és gyakorlati megoldásokkal. Akkor kezdtük el építeni Homoródalmáson a természetvédelmi in-formációs „központot”, amely egy hagyományos csűr formájában épül. Ehhez sikerült készpénzt és természetbeni segítséget szerezni külföldről és székelyudvarhelyi vállakozóktól. Ugyancsak he-lyi vállalkozók segítségével sikerült helyi rendez-vényeket megszervezni (Autómentes Nap, Zöld Napok). Amikor a válságról kezdett mindenki beszélni, akkor a szokásos hisztériának tűnt az egész, de sajnos mindinkább elmélyült… Így el-mondhatjuk, hogy minket bizonyos szempontból a legrosszabb időpontban ért a válság: a nagyobb páyázataink lejártak a tavaly (kevesebb hangsúlyt is fektettünk újak írására), a vállalkozók hangu-lata sem volt túl jó, legjobb esetben is várakozó álláspontra helyezkedtek. Konkrét problémaként megemlíthetjük, hogy nem sikerült befejezni, be-rendezni a homoródalmási központunkat, nem tudtuk az ottani munkatársunk bérét sem fedez-ni. A környezetvédelmi információs pontként is működő udvarhelyi irodánk tevékenységének

felfüggesztéséhez is részben hozzájárultak a kö-rülmények.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– A kialakult körülmények arra késztettek, hogy felülvizsgáljuk működésünket. Egyre fontosabb-nak tűnik, hogy a „fundraising”-gel komolyabban foglalkozzunk, ezirányú képzéseken vettünk-ve-szünk részt, és igyekszünk egy személyt kifejezet-ten erre a tevékenységre ráállítani (majd csak lejár ez a válságosdi is).

Nagyobb hangsúlyt fektetünk ugyanakkor az önkéntesekkel való kapcsolattartásra és a velük való együttműködésre – a körülmények szerencsés alakulásaként egyre nagyobb az érdeklődés az ön-kéntes tevékenységre.

A környezetvédelmi információs pont működ-tetését egyre inkább átvisszük a „virtuális világ-ba”, interneten és telefonon tartjuk a kapcsolatot az érdeklődőkkel.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”?– Valóban úgy tűnik, hogy a válságnak vannak pozitív hozadékai is, legalábbis környezetvédelmi szempontból: a fogyasztói társadalom tagjainak le-hetőséget adott arra, hogy felülvizsgálják vásárlói, fogyasztói szokásaikat – számos fölösleges kiadást megszűntettek, vagy legalábbis csökkentettek. Így egyesületünk is racionalizálta kiadásait, amelyek

9Gazdasági válság és a civil szféra

Civ

il re

akci

ók

a vá

lság

os

idő

ben

Dr. Bodó Barna

MCSZESZ – elnöke-mail: bodobarna@yahoo.com

amúgy sem voltak túl nagyok, könnyebbé vált a döntés is, hogy felfüggesszük irodánk működését.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső vál-tozás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén?

– Nem látok speciális külső tényezőt, amely csak a civil szervezetekre hatna. Egyesületünk számá-ra komolyabb segítséget az önkormányzat tudna nyújtani, ha felületet biztosítana a környezetvé-delmi információs pont működéséhez.

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konk-rét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a műkö-désükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindenna-pi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)?– A pénzügyi-gazdasági válság egy korábbi civil tár-sadalmat érő kihívásra tevődött rá. Ugyanis 2005-től kezdődően jelentősen átalakult a támogatáspoliti-ka, elsősorban az anyaországi, majd a hazai is. Mi-közben a közbeszéd arról szólt, hogy több a forrás – hiszen közvetlenül elérhetővé váltak az Európai Unió által rendszeresített alapok is –, a gyakorlatban a civil az ellenkezőjét tapasztalta. Erre tevődött rá a hazai kisebbségi forrással – Communitas Alapít-vány – kapcsolatos dilemma és feszültség, ahol egy időben kimutathatóan válogatottak a támogatott szervezetek aszerint, hogy mennyire RMDSZ-ba-rát a pályázó. Nincs itt arra tér, hogy belemenjek a politika-civil kapcsolatok elemzésébe, de azt szük-séges megjegyezni, hogy a civil társadalom a poli-tika kontrollját teljesíti (kellene teljesítenie) közös társadalmi érdekből, tehát a „baráti” mivoltot ennek megfelelően kell(ene) értelmezni. Ebben a helyzet-ben a MCSZESZ mint érdekvédelmi ernyőszervezet – jelenleg 113 tagszervezetünk van – folyamatosan fellépett, megszólította a politika felelős tényezőit, tiltakozott, memóriumokat és javaslatokat tett közzé – kézzel fogható eredmény azonban nem született.

Tehát a pénzügyi-gazdasági válság fokozta azt a gondot, amellyel szervezetünknek meg kellett küzdenie, s mivel eredményt nem sikerült felmu-tatni, tagszervezeteink egy része reményét vesz-tette, van olyan, amelynek tevékenysége leállt.

Ami a MCSZESZ belső szervezeti életét jelenti, minket is érint a válság, programjainkat nem tud-juk megvalósítani pénzügyi eszközök hiányában: két éve hirdettük meg a Civil Alap létrehozásá-nak a tervét, amire hihetetlenül nagy szükség vol-na, de nincs rá elérhető támogatás.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– A problémakezelési kísérletek mindig rendszer-függőek. Ha nincs forrás, akkor kereshet a szerve-

zet olyan tevékenységi területet magának, amely kevésbé forrásfüggő – pl. képzések, kapcsolatépítés stb. De ezzel valamennyit felad önmagából, ponto-sabban eredeti terveiből. Kérdés: egy érdekvédelmi szövetség változtathat-e, akár részlegesen is, eredeti programján? Szerintem nem, mert ezt a programot mások bízták rá, az erdélyi magyar civil társadalom-nak a válságos években még nagyobb szüksége van az érdekképviseletre, tehát sem a célok, sem a prog-ram megváltoztatása nem „adható el” közös érdek-ként. Amit tehetünk ilyen helyzetben: az erőgyűjtés és a szakmai felkészülés a nyitásra. Úgy tűnik, most valami változóban, legalábbis magyarországi vo-natkozásban, de mintha az erdélyi magyar politika berkeiben is mutatkoznának jelek. Lépnünk kell, két irányban: erősíteni összefogásunkat, az erdélyi ma-gyar civil világ belső kohézióját, ugyanakkor épkéz-láb tervezetekkel kell kilépnünk a nyilvánosság elé.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”?– Ismételten ki kell jelentenem: nem járt előnyök-kel. Lehetséges, vannak ilyen szervezetek, de azok nem a civil érdekek képviseletére vállalkoz-tak. Mert, a költőt parafrazálva, ha nő a kihívás, a bátorságnak és elszántságnak is növekednie kell – csak ez fogadható el. És nem az, hogy odahagyok vállalt szerepet, lemondok vállalt felelősségről.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– Ez a kérdés a klasszikus csapda: 1. válaszvariá-ció: jussunk ki a recesszióból, legyen végre pénz a civilekre háruló közösségi feladatokra is. 2. vá-laszlehetőség: vegyék komolyan, tekintsék part-nernek a civileket azok, akik a közösségek sorsá-ért felelnek. Mindkettő túlnő azokon a kereteken, ahol egy civil szervezet önmagát építheti, külde-tését teljesítheti. Vágyakról persze lehet beszélni, de minek. Csak egyet tehetünk: nem adjuk fel, amit vállaltunk, azt képviselni fogjuk, bármiként forduljon közéletünk kereke.

10 civil fórumC

ivil

reak

ció

k a

váls

ágo

s id

őb

en

Csomós Attila

RMGE MAROS – elnöke-mail: rmgems@clicknet.ro

Ahhoz, hogy a feltett kérdésekre adott válasza-imat még világosabbá és közérthetőbbé tegyem, egy kis bevezetőben ismertetem szervezetünk fel-építését és működését.

Az RMGE MAROS (Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezet) 1990-ben jött létre Ma-rosvásárhelyen, egy időben a többi Erdélyben lévő, magyar lakta, romániai megyékben létrehozott gaz-da egyesületekkel, az 1844-ben megalakult Erdély-i Gazda Egylet (EGE), illetve a későbbi Erdélyi Ma-gyar Gazdák Egyesület (EMGE) jogutódjaként.

A szervezet felvállalta a megyében megalakult „gazdakörök” tagjainak érdekvédelmét, érdek-képviseletét, de megalakulásakor nem jegyezték be jogi személyként, ezért még 1990-ben csatla-kozott a Kolozsváron jogi személyként bejegyzett RMGE-hez és ennek fiókszervezeteként műkö-dött 2000. február 9-ig. Ekkor egy új civil szerve-zetként megszerezte a jogi személyiséget, ehhez csatlakoztak a megyében már meglévő és a ké-sőbb létrejött gazdakörök.

Szervezetünk 2005. február 28-án tartott zár-számadó és tisztújító közgyűlése az egyesület ernyőszervezetkénti működésére szavazott, ami annyit jelent, hogy a tagok a gazdakörökön keresztül (és nem direkt belépéssel) válnak a szervezet tagjá-vá. Szervezetünkben tehát a tulajdonképpeni tagok ezek szerint a „gazdakörök”, valamint azok a nem gazdakörként működő szervezetek, egyesületek, alapítványok és más jogi, illetve nem jogi személyi-séggel rendelkező létesítmények, amelyek elisme-rik az RMGE MAROS alapszabályzatát és együtt-működési szerződést kötnek vele. Ez alkalommal határozódott el az is, hogy a jogi személyiségként Kolozsváron működő RMGE-vel a kapcsolat csak-is társszervezetként tartható fenn, együttműködési szerződés alapján, nem fiókszervezetként.

Az előbbiekben felsorolt szervezetfelépítési változások mellett még fel kell sorolni azokat is, amelyek a gazdaköröket alkotó személyek státu-sában jöttek létre az utolsó két évben, illetve Ro-mánia EU-taggá válása után. A román kormány által megalkotott törvények és szabályok szerint ugyanaz a személy, a mi szervezetünk esetében „gazdaköri tag” lehet magánszemély, lehet egyé-ni vállalkozó (persoană fizică autorizată), de lehet családi vállalkozás tagja vagy vezetője és lehet magánvállalkozást (întreprindere individuală) ve-zető is, ami akár egyszemélyesként is működhet.

A válaszok:– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik meg-valósítására)?– A felsorolt változások eléggé befolyásolták a szer-vezetünk működését, de ha ezekhez hozzáadjuk az utóbbi két évben világszinten is észlelhető gazda-sági válságot és annak Romániára kivetített hatá-sát, akkor csak azt mondhatjuk, hogy szinte csoda, hogy az egyesület még létezik, hogy képes forrá-sokat teremteni a mindennapi tevékenységéhez, hogy megtalálja a lehetőséget, hogy úgy a belföldi, mint a külföldi gazdasági-kulturális megnyilvánu-lásokban részt tudjon venni és tagjai elvárásainak eleget tudjon tenni.

A gazdasági válság konkrét hatásait legjobban a gazdaköri tagok észlelik, hisz nagyobb részük az 1990-es Földtörvény által visszakapott földte-rületeit sem tudja megművelni, ami miatt az állat-állomány is egyre jobban csökken, az állati termé-kek mennyisége pedig még nagyobb mértékben.

A szervezet Igazgató Tanácsa által készített elem-zésből kitűnik, hogy 60 és 70 életév közötti gazdaköri tagok (általában gazdák) nehezen vészelik át a gaz-dasági válságot. Ők az önellátó gazdaságok számát növelik és csak a szociális segélyeket is felhasználva élnek egyik napról a másikra. A tagok másik része – a 35-60 év közöttiek – megdolgozza a lakóhelyhez közel lévő földjeit és az egy-két szarvasmarha eltar-tásából származó bevételből tengeti életét (2010-ig a tejtermelés állami támogatásban részesült). A 20-35 életév közöttiek két csoportra oszthatók. Egyik cso-port külföldön évente rövidebb-hosszabb időleges alkalmi munkából származó jövedelemmel egészíti ki a megélhetéséhez szükséges forrásokat, a másik csoport pedig kisebb-nagyobb eredménnyel próbál-ja kihasználni a „földalapú alanyi úton” járó támo-gatást, a méhészek az állami és EU-s támogatásokat. A hegyvidéken és a mezőgazdasági termelésre ked-vezőtlen zónákba sorolt vidékeken az állattartásra fordítható hazai és EU-s támogatás igénylése és fel-használása által élik meg és vészelik át a gazdasági válságot. Ezek csoportjába sorolhatók még azok is, akik erdőterületeket igényeltek és kaptak vissza a módosított földtörvény előírásai alapján. Ők a meg-engedett fakitermelés után kapott összegekkel a téli időszakban adódó költségeket pótolni tudják.

A fentieket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a gazdakörök működéséhez szükséges, a ta-gok által tagsági díjként nyújtott pénzösszegek elég kicsik – ez alig elég ahhoz, hogy az érdekképvise-

11Gazdasági válság és a civil szféra

Civ

il re

akci

ók

a vá

lság

os

idő

ben

letet és érdekvédelmet a helyi állami és kormány-szervekkel szemben érvényesítsék. A gazdakörök vezetői megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy tagjaik részt vehessenek a különböző képzé-sekben, a települések sport- és kulturális tevékeny-ségeiben és a gazdatalálkozókon is. Sajnos, hogy ez csak önkéntes alapon, illetve személyi hozzájárulá-sok által lehetséges.

Van példa arra, hogy azok a gazdakörök, ame-lyek jogi személyek, pályázati úton jutnak pénzügyi forrásokhoz. A példák azonban nem általánosít-hatók. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezek a pénzösszegek csak a hozzájárulást biztosítják a fa-lunapok szervezéséhez, a belföldi és külföldi test-vértelepülések találkozóinak megrendezéséhez, a különböző kiállítások (például: állatkiállítások, kéz-műves munkák kiállítása, stb.) szervezéséhez vagy éppenséggel szántóversenyek megtartásához.

Ami érvényes a gazdakörökre, az érvényes az egész szervezetre is, hiszen az RMGE MAROS alapszabályzata megegyezik a gazdakörök alap-szabályzatával. A szervezet eredményei az őt al-kotó gazdakörök munkájának összessége.

Az állandó bizonytalanság, a működéshez szük-séges anyagi alapok állandó csökkenése, a tagsá-gi díj egyre kevesebb személy általi befizetése, a szponzorizálások és adományok megszerzése lehe-tőségének szűkülése, a más forrásteremtés (pályá-zatokon való részvétel) elérésének megnehezítése, az üzemanyag drágulása, a közköltségek értékének (víz, gáz, villany, telefon, adók stb.) állandó növe-lése mind-mind negatívan befolyásolják a minden-napi tevékenységet és a projektjeink megvalósítását.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t) Mennyire vált(ak) be a próbálkozás(ok)?– Amint az előbb említettem a gazdakörök alap-szabályzata megegyezik a szervezet alapszabály-zatával, a szervezeti felépítése azonban különbözik. Vannak ún. „gazdasági szervek”, amelyek szintén lehetnek jogi és nem jogi személyiséggel rendelkező létesítmények. Ezek létezését használta és használja ki a szervezet Igazgató Tanácsa és ezek tevékenysé-gének a megsokszorozásával próbál többletforráso-kat teremteni a szervezet fenntartására.

Ilyen szerv a Marosvásárhely-i Agrárgazdasági Oktatási és Információs Központ, melynek oktatás-sal foglalkozó részlegét sikerült megerősíteni egy nyugalmazott mérnök-tanár segítségével, aki bein-dította a felnőttképzést. Az utóbbi években sikerült akkreditáltatni nyolc olyan 360 órás kurzust, ame-lyek elvégzése végén a hallgatók mesterséghez, il-letve foglalkozáshoz szükséges ismeretek megszer-zését bizonyító okiratokat szereznek. A képzések lebonyolításához további 32 mérnök, tanár, szak-ember hozzájárulását nyertük meg és mindezek segítségével több mint háromszázötven gazdának segítettünk hozzájutni a Nemzeti Vidékfejlesztési Program által biztosított támogatásokhoz.

Másodsorban a megnevezett Központ információs részlegének működését erősítettük meg azáltal, hogy a magyarországi Corvinus Támogatástközvetítő Zrt.-vel megkötött szerződés alapján folytatódik a támogatott Vállalkozásfejlesztő Központ (RMGE MAROS VFK) működtetése. Megszerveztük, illetve folytattuk a heti 20 órás ingyenes tanácsadást, de mellette és ennek be-folyásaként a Corvinus által kiírt pályázatokra toboroz-tunk résztvevőket. A Vállalkozásfejlesztési Központ, azaz az Információs Központ működtetése által meg tudtuk tartani a kapcsolatot a tagsággal és a vidéken élő más személyekkel. Közel ezer érdeklődőnek nyúj-tottunk segítséget a Nemzeti Vidékfejlesztési Program, az EU és a kormány által támogatott programok meg-ismerésében, a Corvinus Támogatástközvetítő Zrt. tá-mogatási programjainak kiírásaival.

A gazdasági válság hatásainak csökkentése ér-dekében a szervezetünk vállalta 20 hektár legelő bérlését, illetve karbantartását is, amire igényelte a földalapú támogatást.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használ-ta ki”?– A kérdés érdekes. Nem hiszem, hogy Romániá-ban valakinek is előnyöket biztosítana egy világra szóló gazdasági válság. Annyi azonban bizonyos, hogy szervezetünkre csakis negatív hatással volt és van a mai napig is. Nagyon boldogok lennénk, ha már javulna a helyzet.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, vagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– Én először is a gazdák fejében szeretnék változást elérni. Úgy érzem, és ezt már több alkalommal is kifejtettem, hogy gazdáink (tagjaink), de általában véve Romániában a vidéken élő emberek helyzete csak akkor indulna meg jó irányba, ha megértenék, hogy a gazdatársadalom újra kell szervezze ön-magát. Az együtt gondolkozás, az együttműködés, egymás segítése az, ami biztosíthatná az újjászü-letést és érvényesülést. Szeretném, ha megértenék (de jó volna, ha ezt a romániai politikusok és a kor-mány is megértené), hogy az egyetlen út, ami biz-tosítaná a sok-sok gazda megélhetését a saját mun-kája után, az az „ÚJ TÍPUSÚ SZÖVETKEZETEK” megalakítása és működtetése. Mindenki termelje meg a saját gazdaságában a legjobb eredményeket biztosító mezőgazdasági termékeket, de azok fel-dolgozása, csomagolása és értékesítése egy olyan szövetkezeten keresztül történjen, amelyben a gaz-da is teljes joggal rendelkező tag. Az ilyen típusú szövetkezetek biztosíthatnák a gazdák terméke-inek piacra jutását, értékesítését, a „multik” által behozott, nem megfelelő minőséggel rendelkező termékek kiszűrését és egyben új munkahelyek te-remtését, a felemelkedést, a jólétet, a szülőföldön való megmaradást.

12 civil fórumC

ivil

reak

ció

k a

váls

ágo

s id

őb

en

Furus Levente

Turulmadár Egyesület – elnöke-mail: frslevente@yahoo.com

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egy-részt a működésükre, forrásteremtésükre, más-részt a mindennapi tevékenységükre, a projekt-jeik megvalósítására)?– A Turulmadár Egyesület – mint a Turulma-dár Ifjúsági Irodát működtető szervezet – az elmúlt években arra törekedett, hogy stabil pénzforrásokat teremtsen programjai számára. A pénzügyi mutatók minden évben pozitívan növekedtek és erre törekedünk a 2010-es évben is. A gazdasági válság hatása főként a helyi pá-lyázati támogatások szintjén mutatkozott meg. Ezek mértéke körülbelül 30%-kal csökkent. De ez arra sarkallta a szervezet vezetését, hogy új területekre koncentráljon, főként ahonnan még nem sikerült konkrét támogatásokat bevonni az egyesület programjaiba és annak fenntartásába. A megfeszített munka eredménye egy új prog-ram kifejlesztése és a szervezet életében a legna-gyobb pályázati támogatás elnyerése.

Hiába a gazdasági válság, mégis igyekszünk pozitívan tekinteni a jövőbe. Az egyesület ha-talmas befektetésbe kezdett, mely az irodájának a fejlesztését és kibővítését jelenti. Ezt komoly partnerségek és az önkéntesség révén sikerül megvalósítani az elkövetkező hónapokban.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– Első lépésként partnerségeket alakítottunk ki helyi vállalkozókkal és továbbfejlesztettük a meglévő kapcsolatainkat. A vállalkozók nem pénzzel, hanem szakmai segítséggel és termé-szetbeni juttatásokkal segítik a szervezetet, hogy a tervezett befektetés megvalósulhasson. Ez a fajta támogatás számunkra sokkal többet ér, mintha pénzügyi juttatásban részesülne a szervezetet. Így mindkét fél számára hasznos és eredményes megoldás születik.

Második lépésként az önkéntesek motiválása bizonyult a leghatékonyabbnak. Meglátásaink és számításaink szerint nagyon jól vették és ve-

szik az akadályokat. Ők egy adományszerzési tevékenységgel járulnak hozzá a tervezett be-fektetés megvalósításához. Az önkéntesek kü-lönböző rendezvényeket, akciókat szerveznek. Ezek révén, továbbá barátoktól, szülőktől és is-merősöktől pénzügyi adományokban részesül az egyesület, valamint a hírneve is növekszik a helyi közösségben.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”?– A gazdasági válság a szervezet számára nem járt különösebb előnyökkel, de segít a szervezet-nek új irányvonalakat felfedezni, valamint új út-vonalakat kipróbálni és életbe ültetni. Ez a köz-eljövőben még inkább segíti a szervezetet egy hatékonyabb, több lábon álló pénzügyi stabilitás megteremtésében.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátha-tó külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén?– Egy reális külső változás a szervezet életében egy hatékony kommunikációs stratégia meg-valósítása. Az egyesület komoly hiányossága a gyenge külső kommunikáció. A mai világban nagyon sok eszköz áll rendelkezésünkre az in-ternet révén, ennek előnyeit fogja kihasználni az egyesület a közeljövőben. Ezek ingyenes progra-mok, tárhelyek, kommunikációs felületek és még sorolhatnánk. Így hatékonyabbá és átláthatóbbá válik a szervezet, ismertebb lesz a helyi közös-ségben, ahol dolgozik és cselekszik. Ugyanak-kor könnyebben szólítja meg a támogatóit és azokat a személyeket, akik hozzá kívánnak já-rulni az egyesület hatékonyabb működéséhez és fenntartásához. Egy hozzánk hasonló szervezet esetében meglátásunk szerint, elengedhetetlen a hatékony külső kommunikáció gyakorlása. Ez akár új elemekkel is bővítheti a szervezet te-vékenységét, új partnerségeket és programokat eredményezhet hosszú távon.

13Gazdasági válság és a civil szféra

Civ

il re

akci

ók

a vá

lság

os

idő

ben

Gagyi Zoltán

Alsó Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúság Szövetsége – ügyvezetőe-mail: gzoltan@clicknet.ro

Dr. Hajdu Zoltán

Fókusz-Öko Központ – ügyvezető igazgatóe-mail: zhajdu@rdslink.ro

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konk-rét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a műkö-désükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindenna-pi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? (Kérjük, konkretizálja a szervezetben adódó esetle-ges nehézségeket, problémákat, vagy az esetleges előnyöket).– A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Meny-nyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”?– Mivel nem vagyok szakember ezen a területen, ezért elég nehezen tudom megítélni az elmúlt évek pénzügyi válságának a reális hatását szerve-zetünk működésére. Ha a szervezet könyvelését vizsgáljuk, akkor a mutatók több mint pozitívak. Mivel a szervezet pénzügyi fenntartása a kezde-tektől a pályázati pénzektől, a 2%-os adóbevallá-soktól függött majdnem 80%-ban, ezért elmond-hatjuk, hogy ebből a szempontból nem éreztük meg a gazdasági válságot. Sőt! Egyszerűen többet dolgoztunk a hiányok pótlására, a szükségletek fedezésére. Többet pályáztunk, új forrásokat ku-tattunk fel, ugyanakkor a 2%-os adóbevallások terén is sokkal sikeresebbek voltunk. (A bérek is növekedtek, kétszer annyi embert tudtunk meg-szólítani, és az ebből származó bevétel is meg-háromszorozódott.) Mindezek hatására a beter-vezett programjaink megvalósultak (igaz, néhol kisebb költségvetéssel, átcsoportosításokkal),

sikerült bővíteni a szervezet infrastruktúráját is, ugyanakkor ez év elején egy kb. 28 000 lejes be-fektetést is tudtunk eszközölni. Ennek eredmé-nyeként egy szükség esetén ifjúsági központként is működtethető edzőtermet sikerült kialakítani táncegyüttesünk számára.

Persze szervezetünk is megérezte a gazdasági válság káros hatásait, hiszen többet kellett költeni az előző évekhez képest különböző szolgáltatá-sokra, programokra, átgondolni a költségvetést és bizonyos programokat. Óvatosabban terveztünk. Lecsökkentek a cégektől kapott szponzorizálások.

Összességében a gazdasági válság nem érintet-te (egyelőre) negatívan szervezetünk működését, de azt sem mondhatnám, hogy előnyünk szárma-zott volna belőle, vagy legalábbis tudatosan tet-tünk volna ez érdekében valamit. A magáncégek támogatásait azzal pótoltuk, hogy többet dolgoz-tunk, új forrásokat kutattunk fel, növekedett a közmunkák száma. Az elmúlt két évben egy pilla-natig sem merült fel a szervezet pénzügyi ellehe-tetlenülése, a szervezet megszüntetése. Ehelyett növekedett a költségvetésünk, és jól átgondolt be-fektetésekre is futotta.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– Az ÁFA csökkentése, a szponzorizálási törvény átláthatóvá és működőképessé válása.

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konk-rét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a műkö-désükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindenna-pi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – Mivel a szervezetünk fontosabb projektjeit EU-s alapokból, vagy hosszú távú nemzetközi együttmű-ködési programokból finanszírozzuk, ezért a gaz-dasági válság hatását még nem tapasztaltuk meg ténylegesen a szervezetünk működése tekintetében. A környezetvédelem egyébként is egy olyan terület, amelyhez a gazdasági fejlődés nem viszonyul egyér-

telműen, hiszen a környezeti gondok nagy részét ép-pen a gazdasági növekedés okozza, tehát gazdasági válság idején elvileg kisebb kellene legyen a környe-zetszennyezés, másrészt nálunk tartja magát az a fel-fogás, hogy a környezetvédelem a gazdag országok feladata, sokan mondják azt, hogy „legyünk először gazdagok és utána majd foglalkozunk környezetvé-delemmel”. Elvileg a gazdasági válság következté-ben többen kellene áttérjenek a környezetbarát élet-módra, például többen kellene biciklivel járjanak, de ezt sajnos még nem tapasztaltuk. A környezetvéde-

14 civil fórumC

ivil

reak

ció

k a

váls

ágo

s id

őb

en

lemmel foglalkozó szakemberek és a környezettudo-mányokkal foglalkozó tudósok már évek óta felhív-ták a figyelmet arra, hogy meg kellene változtatnunk az elképzeléseinket a fejlődésről, a gazdasági növe-kedésnek megvannak a határai és egy fenntartható fejlődési útra kellene lépjünk. Lehet, hogy a jelenlegi válság hozzásegít néhány embert ahhoz, hogy elgon-dolkozzon ezekről a kérdésekről.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– A jelenlegi helyzetben talán nagyobb érdeklő-dést tapasztaltunk bizonyos programjaink iránt, mint pl. a közvetlen értékesítés vagy az öko-turizmus, így ezekre a programokra nagyobb hangsúlyt fektettünk. Azt viszont elég nehéz megmondani, hogy pl. a közvetlen értékesítési programunk iránti érdeklődés azért növekedett-e meg, mert közvetlenül a termelőtől vásárolt áru olcsóbb volt, vagy pedig azért, mert megnöveke-dett a környezettudatos vásárlók száma. A válság hatásainak felmérésére alaposabb tanulmányokat kellene készíteni.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „hasz-nálta ki”?– Talán néhány ember elgondolkozott a gazdasági növekedésről, ennek hatásairól és a fenntartható fejlődésről, mint reális alternatíváról, de ha ez így is van, a következményeket, a nagyobb érdeklő-dést a szervezetünk tevékenysége iránt valószínű-leg későbben fogjuk tapasztalni.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– A számottevő külső változást a társadalom vi-szonyulása a civil szervezetekhez jelentené. A civil szervezetek a fejlett demokráciával rendel-kező társadalmakban komoly feladatokat vál-lalnak magukra és társadalmi támogatottságuk, elismertségük számottevő. Nálunk erre még úgy tűnik, várni kell és valószínűleg a civil szerveze-tek megítélése, elismertsége is a társadalmi válto-zásokkal párhuzamosan fog történni.

Horváth-Kovács Ádám

Outward Bound Románia – ügyvezető igazgatóe-mail: office@outwardbound.rohonlap: www.outwardbound.ro

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konk-rét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a műkö-désükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindenna-pi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)?– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– Szervezetünk szolgáltató szervezet, ezért a gaz-dasági válság mindenképpen hatással volt for-rásteremtésünkre. Alapvetően a bevételi források szempontjából az Outward Bound három pilléren nyugszik: ezek részvételi díjakból, pályázatokból és gazdasági tevékenységből származó bevételek. Érdekes módón a szervezetünk alaptevékenysé-géből (személyiségfejlesztő és csapatépítő trénin-gek fiatalok számára) származó részvételi díjak mértéke nem csökkent, noha a visszamondott programok száma éppen a válság miatt megsok-szorozódott ebben a periódusban. Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy a csúcsidőszakokban (ápri-lis-június, szeptember-október) csak nehezen tud-tuk kielégíteni az igényléseket, és az előző évekhez viszonyítva a programok száma a nyári periódus-ban sem csökkent. Mindezt mi a programjaink is-meretségének szélesedésével, a több mint másfél

évtizedes szünet nélküli munka gyümölcseként ér-tékeljük. Ugyanakkor arra is hangsúlyt fektettünk, hogy programpalettánkat bővítsük, így indítottuk el Erdei Iskola programunkat, amely máris nagy népszerűségnek örvend az alsó tagozatos diákok, valamint tanítók körében. Ami a gazdasági tevé-kenységet illeti, a rekordnak számító 2008-as év után több mint 90%-os visszaesést hozott. Érthető módón a kereskedelmi cégek válságos időszakban legelőszőr a képzésekre szánt összegeket csökken-tik, éppen ezért a gazdasági visszaesés kezdetekor nem is próbáltunk erőforrásokat fektetni a gazda-sági tevékenységünkbe, hanem a másik pillért, a pályázatokból szerzett forrásokat céloztuk meg. Ez a stratégia többnyire be is vált, az elmaradt gazda-sági tevékenységek miatt kieső, és a szervezet lét-szükségletét biztosító összegeket pályázatok útján tudtuk pótolni. Mint ismeretes, az Outward Bound programokon a részvételi díjak csak a direkt költ-ségeket fedezik, az adminisztratív költségek egy részét, a felszereléseket, a szakembereink alap- és továbbképzését, a szovátai Outward Bound Nem-zetközi Ifjúsági Központban a fejlesztéseket más forrásokból kell fedeznünk. Ugyanakkor a pályá-zatoknak köszönhetően ebben a periódusban 6-8

15Gazdasági válság és a civil szféra

Civ

il re

akci

ók

a vá

lság

os

idő

ben

ország részvételével több sikeres nemzetközi kép-zést sikerült megvalósítanunk.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „hasz-nálta ki”?– A gazdasági válság okozta előnyökről nem be-szélhetünk szervezetünket illetően.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– A kormány jelenlegi válságkezelőnek nem nevez-hető stratégiája semmiképpen nem segít a szerve-

zetünkön. A civil szerződések többletadózása, az állami szférában dolgozók bérének csökkenése, az általános pénzhiány negatívan befolyásolja szer-vezetünk tevékenységét. Ami segítene, az az ifjú-sági munka hathatós támogatása lenne az ifjúsági minisztérium vagy a megyei tanács részéről, éspe-dig egy olyan típusú támogatás, mint amelyben a szociális szervezetek, alapítványok részesülnek az állam részéről. Sajnos jelenleg a Maros megyei tanács szintjén ifjúsági munkára nem lehet támo-gatást igényelni, és válság idején – de nem csak – az ifjúsági minisztériumtól sem lehet sokat várni, úgyhogy számunkra belátható időn belül kizárólag a magánszféra megerősödése és az általános élet-színvonal növekedése tűnik megoldásnak.

Ionica Bucur

CENTRAS Constanţa – igazgatóe-mail: bucurionica@yahoo.com

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik meg-valósítására)?– A működésre gyakorolt hatása:

• nehézségek voltak a székhely fenntartásá-hoz szükséges költségek előteremtésében (bér, fogyasztás);

• nehézségek voltak a személyzeti költségek előteremtésében;

• nem sikerült jelentős pénzalapokat össze-gyűjteni a szolgáltatásokból (kurzusok, segítségnyújtás/tanácsadás), mivel a meg-szokott ügyfeleink (civil szervezetek, taná-rok) nem engedhetik meg maguknak ezek-nek a szolgáltatásoknak a megfizetését.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– Íme, a megoldási kísérleteink:

• elköltöztettük a székhelyünket a bér és a fogyasztás szempontjából olcsóbb helyre, amely szintén a központi zónában található;

• csökkentettük a munkakönyvvel alkalma-zott személyek számát, és bővítettük az együttműködési, bedolgozói szerződéssel dolgozó személyek számát;

• megnöveltük az önkéntes humánerőforrás bevetési fokát;

• egyre jobban kifejlesztettük azt a képes-ségünket, amellyel pénzt szerezhetünk támogatási projektek megírása révén. Ez

a módszer rövid távon hatékonynak bizo-nyul, mivel biztosítja számunkra azt, hogy láthatóak legyünk és egy olyan portfóliót tudunk felmutatni, amely lehetővé teszi azt, hogy a rendelkezésünkre álló szakér-telmet értékesítsük, sőt akár azt is, hogy ezt kiterjesszük (példának okáért a mento-ri területre).

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „hasz-nálta ki”?– Nem származott jelentős előnyünk a gazdasági válságból.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– Küldetésünket tekintve, amely a civil szerveze-tek támogatása, a számunkra hasznos változás a következő lenne:

• a civil szektor fizetőképességének visszaál-lítása, hogy tudjon fizetni a számára szük-séges szolgáltatásokért;

• olyan támogatók/pénzalapok megjelenése, amelyek azért vannak, hogy a civil társada-lom szervezeteit támogassák, és amelyek elérhetőek a szervezetek számára különö-sen ebben a válságos időben. A Strukturális Alapok nagyon nehezen hozzáférhetőek a civil szervezetek számára.

Fordította: Dénes Réka

16 civil fórumC

ivil

reak

ció

k a

váls

ágo

s id

őb

en

Kántor Lajos

Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár Társaság – elnöke-mail: korunk@gmail.comhonlap: www.korunk.ro

dr. Márton András

Gyulafehérvári Caritas – igazgatóe-mail: andras.marton@caritas-ab.ro

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik meg-valósítására)?– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– Két, egymástól lényegesen eltérő feladatokat vállaló civil szervezet, a Korunk Baráti Társaság és a Kolozsvár Társaság nevében, elnöki minőség-ben bátran kijelenthetem: a gazdasági válság csak gondokat okozott nekünk, magát a működést is már-már kétségessé tette. Noha mindkét társaság kereste és keresi az új, eddigiektől eltérő lehető-ségeket, többek közt az internetes kommunikáció fejlesztésével, ez azonban anyagiakban nem ho-zott bővülést, gyarapodást, de kétségtelenül hoz-zájárul mind a Kolozsvár Társaság, mind a Ko-runk intézményeinek ismertebbé válásához, ami a jövőben esetleg gazdasági következményekkel is járhat. Ezzel párhuzamosan kénytelenek voltunk a Kolozsvár Társaság bizonyos programjait elha-lasztani vagy igényekben redukálni, a Korunk esetében a munkatársak juttatásait csökkenteni. A lapszámok ennek ellenére idejében és a lehe-tőségekhez viszonyítva jó minőségben jelentek

meg, könyvkiadásunk is folytatódott (a példány-számok csökkennek, persze), a Korunk Galéria kiállításai sem álltak le. (Szükség volna a szer-kesztőségi, alagsori galériát nedvességelvonóval folyamatosan kezelni, erre sincs ma lehetőség.)

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „hasz-nálta ki”?– Egyetlen pozitív következményről beszélhe-tünk: a Korunk szerkesztőségének tagjai még inkább átérezték felelősségüket a lapért, a közös gondolkodásban.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– A jelenlegi helyzetben – ami egyrészt a „fo-gyasztókra”, tehát a kultúra fogyasztóira is nega-tív hatással van, másrészt a pályázati úton elnyer-hető összegeket is jelentősen csökkenti – egyetlen reális lehetőségnek látom fokozottabban érvénye-síteni a minőségi elvet, azaz teljesítmény szerint ítélni meg a kért támogatások arányát, vagyis a pályázatok arányosítását. Ez sajnos még csak kis mértékben érvényesül manapság.

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik meg-valósítására)?– A gazdasági válság hatásai Romániában gyakorlati-lag az idéntől érezhetőek nyilvánvalóbban lakossági szinten. Cégek fizetésképtelensége, ezt követő elbo-csátások, bércsökkentések. Ugyanakkor: tevékeny-ségeinket rászoruló embertársaink számára szervez-zük, és hangsúlyozottan vidéken kínáljuk fel, főleg olyan környezetben mozgunk, ahol a válság minden-napos vendég, akkor is, amikor a makrogazdasági mutatók kedvezőek. Gondozottainkat sajnos a legki-válóbb „válságszakértőkké” nevelte az élet.

Mivel költségvetésünk javarészt önkormány-zatoknak kiszerződött szociális szolgáltatások el-lenértékéből, pályázati pénzekből tevődik össze, ezekre múlt év végén, idei év elején megköttettek a szerződések. Így az év első felében tartani tud-tuk a tervezett tevékenységi szintet, és új tevé-kenységeket is tudtunk indítani.

A nyár elhozta a kormány megszorító csomag-ját, melynek következtében akad néhány önkor-mányzat, amely késlekedik a szerződött összegek átutalásával. Az igencsak hirtelen történt megszo-rítások nem csupán a fizetőképességet csökken-tették, hanem sok esetben megtörték a fejlesztési, jövőtervezési kedvet, lelkesedést is. Ennek elle-

17Gazdasági válság és a civil szféra

Civ

il re

akci

ók

a vá

lság

os

idő

ben

nére még mindig vannak önkormányzatok, ame-lyek megkeresnek újabb szociális szolgáltatások létrehozásáért. Még nem tudjuk megbecsülni, ki hogyan viszonyul majd a jövő évi anyagi elkö-teleződéshez. Annyi biztos, a válságos időszak sokkal több érvet, mint ellenérvet sorakoztat fel a szakszerű, hatékony szociális ellátás kiépítése, fenntartása mellett.

Az adományozók, a Caritas célkitűzéseit, te-vékenységeit támogatók magatartását illetően is változás észlelhető. A nyugat-európai támogató-ink, akik bár az eltelt húsz esztendőben meghatá-rozó módon járultak hozzá építkezésünkhöz, de évek óta csökkenő tendenciával, a mostani válság okán saját csökkenő forrásaikat olyan vidékek felé irányították, ahol sokkal komolyabb gondok van-nak, mint nálunk. Gondolok itt Közép-Afrikára, Szibériára, a kaukázusi térségre vagy Dél-Ameri-kára. Ezt a stratégiai irányváltást már az idén is rendesen megéreztük.

Ugyanakkor, talán paradox, de annál örven-detesebb módon, a hazai magánadományok a válság ellenére megnőttek. Ezt részben a növekvő bizalom jeleként értelmezzük, részben annak is betudjuk, hogy a világválság nyilvánvalóvá tette: a haszonelvű, önközpontú világnézet és életforma zsákutca, a másik emberhez, a közösséghez való viszonyunk legalább annyira része a jó életnek, mint a kereset. Az egymásért, különösen a gyen-gébbekért vállalt felelősség nem megkerülhető. A normalitás ugyanakkor arról szól, hogy minden közösség elsősorban a maga erejére támaszkod-va, belülről kell orvosolja nehézségeit, támogassa a rászorulóit. Csak ideig-óráig számíthatunk rá, hogy ezt helyettünk oldja meg valaki, akár felül-ről, akár kívülről.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– Kifejezetten a válságra reagáló kezdeményezé-sünk nincsen. Szervezetünk életében állandó tö-rekvés volt a szakszerűség, az életközeliség és a források felelős felhasználásának erősítése. Szol-gáltatásaink, segítségnyújtásunk hangsúlyát ezért évek óta arra fektetjük, hogy a felkínált segítség folytán úgy az egyének, mint a közösségek ké-pessé váljanak a nagyobb önállóságra, a függet-lenebb, teljesebb életvitelre. Nehézségképessé, válságképessé, életképessé válni annyit jelent, autonómmá válni, egyénileg, családilag, közössé-gileg egyaránt. Az ilyen típusú segítség bár fárad-ságosabb, időigényesebb és kevésbé látványos a nagy nyilvánosság szempontjából, tapasztalatunk szerint az egyedüli, hosszú távon gyümölcsöző módja a segítésnek.

Ügyviteli szempontból szintén egy régebbi, nem kifejezetten a válsághoz kapcsolódó törek-

vésünk a szubszidiaritás megélése. Amennyiben komolyan vesszük mottónkat, hogy a „Szükség közelről látszik”, ezt a munka megszervezése te-rén is komolyan kell vennünk. A döntéseket ott kell előkészíteni, megérlelni, ahol az élet zajlik. Akkor fog egy szervezet is helyesen viszonyulni, reagálni a legkülönbözőbb válsághelyzetekre, ha minden egyes szervezeti egységében felelős, költ-ségtudatos emberek dolgoznak, akik alkalmas időben, életszerűen tudnak reagálni a változások-ra. Istennek hála, a Caritas sok ilyen felelős, tuda-tos embert tudhat kötelékeiben, akik érzékenyek a helyi valóságra, akiknek mindennél fontosabb a helyi valóság, a közelről látott élet elősegítése.

Hogy a pénzügyi tájékozódást is elősegítsük, az idén egy korszerű pénzügyi-kontrolling rend-szert vezettünk be, mely lehetővé teszi nekünk, hogy minden szervezeti egységünk vezetőjét havi rendszerességgel tájékoztassuk az anyagi helyze-téről, velük együtt értékeljük a várható alakulást. Ez egyrészt esélyt ad a tisztánlátásra, alapot szol-gál az érett, felelős döntésekre és lehetővé teszi, hogy a ránk bízott anyagi forrásokkal, amelyek a rászorulók érdekeit hívatottak szolgálni, a lehető leghatékonyabb módon sáfárkodjunk. Az eddigi tapasztalatok nagyon jók a bevezetett rendszerrel, és bízom benne, hogy az idővel kialakuló tapasz-talat még hatékonyabbá, részvételibbé teszi majd ügyvitelünket.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „hasz-nálta ki”?– Nem mondhatnám, hogy a gazdasági válság előnyökkel járt volna a szervezetünk számára. Mégis, mint már említettem, úgy gondolom, hogy a válság bizonyos egyéni és társadalmi „ébredési” reakciót váltott ki, vagy legalábbis felszínre hoz-ta. Az elmúlt húsz esztendő nagyon sok ember számára a gyűjtés, a fogyasztás jegyében zajlott. Mintha ez most változni látszana. Ezért, bár kez-dettől azt képviseli a Caritas, hogy minden közös-ségnek elsősorban maga küldetése és felelőssége a gyengéiről gondoskodni, talán ez az üzenet most még több nyitott fülre és szívre talál.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– Szociális szolgáltatói perspektívából elsősorban annak szurkolunk, és lehetőségeink, tehetségünk szerint teszünk is érte, hogy Romániában a szoci-ális ellátás valóban egy megerősítő, lehetőségeket, életperspektívát kibontakoztató paradigmát kö-vessen. Az eddigi, hangsúlyosan segélyosztások-ra épülő ellátórendszer olvasatunkban csupán a függőséget, a kiszolgáltatottságot, végső soron a tehetetlenséget erősíti a legtöbb esetben. Vannak jelek arra, hogy a szociális rendszer a szakszerű, in-

18 civil fórumC

ivil

reak

ció

k a

váls

ágo

s id

őb

en

tegrációt, képesítést megcélzó beavatkozások felé fog elmozdulni. Fontosnak látjuk, hogy egy ilyen, korszerűnek ígérkező megközelítésen belül valódi, szolgáltatásminőségi versenyhelyzet jöjjön létre, ahol minden szereplő, lett légyen az civil, kormány-zati, vagy cégszerű szolgáltató a rászoruló érdekeit szolgálja, és az eredményt az integráció mértékével mérik. A törvényes keret fontos, de nem egyedüli összetevője ennek a szemléletváltásnak. Közössé-gi, társadalmi szemléletváltás kell bekövetkezzen,

amely mentén a „koldusperspektíva” nem minősül perspektívának. Amely az emberi értéket becsüli, még akkor is, ha az illető ember éppen nem ter-mel a reálgazdaságban és a szociális gondoskodást nem költségnek tekinti, hanem a közösség jövőjébe tett beruházásnak. Hiszem, hogy mindig, de kü-lönösen válságos helyzetben, az emberbe, az em-beri értékbe történő beruházás a leghatékonyabb, leghálásabb magatartás. És hozzátenném: emberi, felebaráti kötelesség.

Páll Krisztina

Ittre Bencéd Alapítvány – elnöke-mail: pallkrisztina@yahoo.com

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik meg-valósítására)?– Az Ittre Bencéd Alapítvány működését tekintve nem volt változás, mivel nem fizetett alkalmazot-tak működtetik, ezért nagy változás nem észlel-hető. Ugyanolyan aktív civil szervezetről beszél-hetünk, amely a nehézségek ellenére a kitűzött célokat évente megvalósítja.

Nehézségek inkább a forrásteremtés terén adódtak.

a) A tagsági díjakból bevételünk csökkent 20%-kal, ami valószínű a szegénységnek, a kis nyugdíjaknak, kis fizetéseknek „köszön-hető”. (Az alapítvány tagjai többnyire idős személyek.)

b) Pályázati lehetőségek csökkenése, késése, kisebb megpályázható összegek – konkrét példa: kiértesítették az alapítványt, hogy a beadott dokumentáció alapján nyert, viszont amikor a szerződést kellett volna aláírni, a pályáztatónak eszébe jutott, hogy szükség lenne egy minisztérium által tavaly kiadott papírra, amely jogossá teszi a civil szerveze-tet, hogy szociális tevékenységeket folytat-hasson, pl. idősek vasárnapja alkalmával ki-osztott élelmiszercsomag. Ez a kiírásban nem volt feltüntetve, mint szükséges papír.

Más eseteknél az egész bürokratikus rendszer a hibás, melynek célja, vélemé-nyem szerint, hogy minél kevesebb pénzt oszthassanak ki a gazdasági válság ürü-gyén. Ilyen például az az előírás is, mely szerint a környezetvédelem, ifjúság terüle-tén tevékenykedő civil szervezet az adott területnek megfelelő – környezetvédelmi, ifjúsági, sporttevékenységeket jóváhagyó

– minisztériumi rendelettel kell bírjon. Így gyakorlatilag a kis falusi szervezetek keze meg van kötve, ki van zárva annak a lehető-sége, hogy pályázhasson, fejleszthessen.

c) A magánszektor, közszektor általi támoga-tottság teljes hiánya vagy csökkenése – pél-dául az eddig az általunk kezdeményezett akciókban összegyűjtött pillepalackot két-hetente elvitték, most többszöri kérés után is csak kéthavonta kerül erre sor. Az elvitt palackért cserébe papírt ígértek, de még a szervezet nem kapott semmit.

Egy másik példa: szervezetünk bérelhető felülettel rendelkezik, amelynek a bérleti dí-ját a cég közel egy éve nem fizette ki.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– A szervezet próbált kis pénzekből, a már bevált hagyományos, de kisebb mértékű támogatásokból boldogulni. Továbbra is pályáztunk és nyertünk (de kisebb összeget), továbbra is élvezzük a helyi önkormányzat támogatását (de kisebb összeggel), továbbra is próbáljuk elérni a magánszféra támo-gatottságát, kisebb-nagyobb sikerrel. Besegített az átvészelésbe a tagsági díj, illetve egy általunk megjelentetett monográfia eladásából befolyt ösz-szeg. Alapítványunk ugyanakkor a már bevált tevékenységeit mind megvalósította, néha még túl is teljesítette eddigi eredményeit még kisebb pénzekből is. Itt kiemelem az aktív tagok elhiva-tottságát, segíteni akarását akár saját erőforrásaik bevonásával.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „hasz-nálta ki”?– Sajnos nem járt előnyökkel.

19Gazdasági válság és a civil szféra

Civ

il re

akci

ók

a vá

lság

os

idő

ben

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– Pályázati lehetőségek, amelyek által tevékeny-ségeinket bővíthetjük, növelhetjük az emberek bizalmát a civil szervezetek iránt, ezáltal talán tá-mogatottságuk is megnőne a magánszemélyek ré-

széről is. Egyszóval láncreakciót váltana ki. Sajnos az indítórugó a pénz. De én bátran elmondanom, hogy szervezetünk tagjai igencsak elhivatottak közösségük iránt.

Fizetett, főállású alkalmazottak talán még ha-tékonyabban végeznék tevékenységeinket. Ehhez viszont megfelelő pénzforrás szükségeltetik.

Rodics Gergely

Pogány-havas Kistérségi Társulás – kistérségi menedzsere-mail: office@poganyhavas.rohonlap: www.pohanyhavas.ro

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik meg-valósítására)?– Társulásunk 2008-ban elindította azt a turiszti-kai kerekasztal-sorozatot, melynek résztvevői és tagjai a térségünk turizmusban érintett vállalko-zói, elsősorban szállásadók. A kerekasztal célja a rendszeres információcserén túl a térség turisz-tikai stratégiájának végrehajtása, melynek meg-valósítására a résztvevők közfelkiáltással egy új munkatárs fizetését is biztosítani akarták. Ez a 2008-as évben még sikerült, azonban 2009-ben a beígért összegnek csak egy töredéke gyűlt össze, melynek fő okaként mindenki a válságot nevezte meg. Így az együttműködést új alapokra kellett helyezzük, melynek lényege, hogy hozzájárulást a tagok a vállalkozásukban általunk közvetlenül generált bevételeik arányában fizetnek. Ez sajnos a kerekasztal működésének a ritkulását is jelen-ti, illetve azt, hogy a turizmus területén dolgozó munkatársunkat más projektekből kell fizessük, ami természetesen a munkakörének megváltozá-sát is jelenti.

A válság másik velejárója az a sajátos helyzet, hogy Magyarországon a válság összekapcsolódott a korábbi kormányzati ciklusok rossz társadalmi teljesítményével, ami a politikai berendezkedés alapvető megváltozásához vezetett. Így idén a Szülőföld Alap önkormányzati kollégiumához benyújtott pályázatok egységesen nem nyertek, ami természetesen okozott finanszírozási fenn-akadást, elmaradt projektet, bár szerencsére nem alapvető fontosságút.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?

– Szervezetünk, válságtól és világpolitikától telje-sen függetlenül új finanszírozókra is talált angol kapcsolatrendszerén keresztül. A kiesett bevétele-ket bőségesen tudtuk pótolni más, uniós források-ból, így tehát összességében a 2010-es évet pozitív pénzügyi évnek tartom.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– Mint a legtöbb civil szervezetnek, így a Pogány-havas Kistérségi Társulásnak az életében is a legnagyobb kihívást a hosszú távú finanszírozás megszervezése jelenti. A helyzet „normalizálásá-ra” olyan finanszírozási formákat szükséges talál-ni, ami a működési költségek egy jelentős részét fedezni tudja több évre. Ehhez nagyobb, több éven átívelő projektek mellett működési forrá-sok biztosítására lenne szükség. Ennek fő forrását az érintett önkormányzatok kellene jelentsék, de ennek mértéke – saját forrásaik szűkösségére hi-vatkozva – nagyon csekély, számszerűen 25 000 lej éves szinten, ami költségvetésünk mindössze 10-15%-át jelenti.

Egy másik elképzelésünk, hogy tevékenysé-geinket egyre inkább piaci típusú bevételekkel finanszírozzuk, ami ugyan csökkentheti a térsé-gi szerepvállalás mértékét, de még mindig jobb, mint a megszűnés. Így az idei évben elindítottuk egy kis léptékű sajtüzem előkészítését, illetve ter-vezzük a turizmusban is a piacorientáltabb műkö-dést folytatni.

A finanszírozásban kismértékű változást hoz-hat a LEADER program, amennyiben annak ter-hére néhány hosszabb távú projekt beindítására lehetőségünk lesz.

20 civil fórumC

ivil

reak

ció

k a

váls

ágo

s id

őb

en

Ruxandra Sasu

PACT Alapítvány – ügyvezető igazgatóe-mail: ruxandra@fundatiapact.ro

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik meg-valósítására)?– Nem mondhatnám, hogy szervezeti szempont-ból éreztem volna a gazdasági válság hatását. A PACT Alapítvány fő jövedelemforrása intézmé-nyi támogatókhoz (amerikaiak és európaiak) írt projektekből származik. Olyan támogatókról van szó, akiknek folyamatosan van támogatási prog-ramjuk, és mint ilyenek, hosszú távra be vannak biztosítva a pénzalapok.

Állami finanszírozásban nem részesültünk, inkább közvetlenül az Európai Tanácstól kaptuk a támogatásokat. Figyelembe véve, hogy Romá-niában gyengén gazdálkodnak a Strukturális Alapokkal (ezt részben a kormány „megszorító intézkedései” is okozzák), és hogy ez sok negatív helyzetet okozott az egyes nagyobb szervezetek-nél, próbáltuk elkerülni – és jelen pillanatig sike-rült is nekünk – az ilyen típusú projektekkel való foglalkozást.

Egyelőre szívesebben fordulunk a nyitottabb, rugalmasabb támogatókhoz, azokhoz, akik hoz-zászoktak már a támogatásnyújtásokhoz, és meg-hagyják a szabadságunkat, hogy hatékonyan, bü-rokrácia nélkül dolgozhassunk, úgy, hogy közben nem kell állandóan attól félnünk, hogy nem térítik meg időben a támogathatónak nyilvánított kiadá-sainkat.

Alkalmanként adománygyűjtő kampányokat is szervezünk magánforrásból (egyének és válla-latok). Idén ősszel is szervezünk egyet.

A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a gaz-dasági válság hatását a vállalatok 2010-es év végi CSR-költségvetésén fogjuk érezni. Már az idei év kezdetén szembe kellett néznünk a költségvetési hiány okozta kormányreakcióval. Egészen ponto-san a hatalomnak arról a visszaéléséről beszélek, amelyet majdnem sikeresen alkalmaztak a 2%-os nyilatkozatok letevésekor. Nem elég az, hogy Ro-mánia egyike azoknak az EU-s tagállamoknak, amelyekben a civil szervezetek nem részesülnek semmiféle támogatásban az állam részéről, azt is el kell mondanunk még, hogy a kormány ahe-lyett, hogy támogatná ezeket a nonprofit entitáso-kat, bizonyítottan nem képes arra, hogy megértse őket, és nem is mutat érdeklődést az iránt, hogy tiszteletben tartson egy olyan gyakorlatot, amely más demokratikus országokban ösztönző eszköz-ként működik. Olyan gyakorlatról van szó, amely-lyel ösztönözni lehet az embereket a polgári fele-

lősségvállalásra, bátorítani lehet őket arra, hogy tagjai legyenek egy közösségnek és járuljanak is hozzá aktívan annak fejlesztéséhez, ezáltal pedig a saját jólétük megteremtéséhez is.

Nem is olyan régen a kormány „megszorító in-tézkedéseinek” egy másik hatására lettem figyel-mes: több olyan személy, akivel szerződést akar-tunk kötni egyik új projektünk terepmunkáinak elvégzésére, lemondott az együttműködésről az önéletrajzaik, szándéknyilatkozataik és állásinter-júk alapján történő válogatás során. Indoklásként az újfajta adózást hozták fel, amely szerintük túl-ságosan is idő- és energiaigényes és ilyen szem-pontból, valamint a pénzügyi források tekinteté-ben is túl költséges. Ezek az emberek végül azt nyilatkozták, hogy szívesebben vállalnak önkén-tes munkát a szabad idejükben, vagy dolgoznak feketén, mint hogy elfogadják azt, ami szerintük százszázalékos szakmai megaláztatás.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– A minket támogató vállalatokkal és alapít-ványokkal folytatott előzetes megbeszélések-ből az derült ki, hogy a CSR-költségvetések, a grantmaking pénzalapok vagy az adományokra szánt pénzalapok összege majdnem a felére csök-kent. Ennek köszönhetően ebben az évben én arra számítok, hogy az adománygyűjtési folyamat nem lesz könnyű. Igyekszünk kiterjedtebb kam-pányokat tervezni és változatosabbá tenni azokat a módszereket, amelyekkel a potenciális támoga-tókat szoktuk megszólítani.

Úgy véljük, hogy a megfelelő stratégia az egyé-ni adományozók megszólítása. Olyan pillanatok-ban, mint amilyeneket most élünk, a vagyonos emberek, sőt a középkategóriásak is hajlanak arra, hogy embertársaiknak is juttassanak valamennyit a saját jólétükből annyit, amennyit lehet. Másrészt az egyéni adományozók csökkentebb anyagi le-hetőségeik ellenére is nagyobb számban vannak jelen, mint a cégek és vállalatok, nyitottságra és határozottságra törekednek.

Mindemellett: amit magán-pénzalapokból nem sikerül fedeznünk, megpróbáljuk előterem-teni új projektek írása révén.

Működési elvünk: a legnagyobb mértékben igyekszünk minél rugalmasabbak lenni a kedvez-ményezettjeinkkel és együttműködő partnereink-kel kialakított kapcsolatainkban. Az új gazdasági és adózási helyzet sok olyan dolgot hoz magával, ami nem világos, nem következetes, sőt, néha

21Gazdasági válság és a civil szféra

Civ

il re

akci

ók

a vá

lság

os

idő

ben

egyenesen lehetetlenség. Mindig lépést kell tar-tanunk a változásokkal, tisztában kell lennünk azokkal az újdonságokkal, amelyek szervezetként minket érintenek és érintik azokat is, akikkel dol-gozunk.

További elvünk: minél több szép, érdekes és hatékony tevékenységből felépülő projektünk van, amelyeknek valós potenciálja van arra, hogy pozi-tív hatást fejtsenek ki, és minél többet dolgozunk annak érdekében, hogy meghatározott időközön-ként legyen ilyen projektünk, annál inkább sikerül folyamatosan erőforrást bevonni a szervezetünk-be. Ezek a dolgok segítenek megőrizni a csapatunk egységét és elégedettségét, a megfelelő szintű lo-gisztikát, segítenek versenyképes szinten tartani a fizetéseket és más juttatásokat, ahogyan abban is, hogy alkalmazottainknak és együttműködő fele-inknek olyan kreatív, nyitott és ihletet adó munka-környezetet tudjunk nyújtani, amely valós szemé-lyi és szakmai fejlődési lehetőségeket kínál.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „hasz-nálta ki”?– Az utóbbi időkben a román társadalomban be-állt válság olyan új hátrányos helyzetű kategóriá-kat generált, amelyeket szem előtt kell tartanunk a programjaink során, így még nagyobb számú potenciális kedvezményezettünk van. Ezt azon-ban mégsem tekinthetjük előnynek a szerveze-tünk számára.

Szervezetként felvállalt küldetésünk: hozzájá-rulni a közösségek fenntartható fejlesztéséhez a helyi és a regionális kezdeményezések, a partner-ségek és a társadalmi felelősségvállalás révén.

A munkánk lényegesen arra irányul, hogy fej-lessze a polgárok azon képességeit, amelyekkel azok lépéseket tudnak tenni és be tudnak kapcso-lódni a helyi közösségek fejlesztésébe. Ezt igen ne-héz megvalósítani, mert az aktuális kormányzás egyre inkább megterheli a hátrányos helyzetűeket (akikkel foglalkozunk) a bevezetett „megszorító intézkedésekkel”.

Az utóbbi időben mind gyakrabban állapítot-tuk meg, hogy az emberek ezen kategóriájának az élete, akiket mi kedvezményezetteknek vagy célcsoportnak nevezünk, egyre inkább az emberi alapszükségletekre redukálódik: élelem, ruházat

és lakás. A mi közösségfejlesztő tevékenységünk rögtön ezekre tevődik rá, ezek kielégítése után avatkozik be.

Az alapszükségletek legalább részleges kielé-gítése után mi az emberi szolidaritásra számítunk, és arra törekszünk, hogy ösztönözzük az egyes személyek kezdeményezéseit.

Vegyünk csak egy olyan személyt, aki nem lát túl a szegénységen, a mán vagy a holnapon, nem lát túl az éhségen vagy a hidegen, és aki egy olyan rendszerben él nap mint nap, amely még inkább elnyomja őt, még a jobb élet reményét sem hagyja meg neki, amely egy munkahely, meleg lakás, az egész családnak jutó élelem és megfelelő ruházat képében jelentkezhetne. Gondolom, mindannyian el tudjuk képzelni, mennyire nehéz, sőt meglehet, hogy lehetetlen egy ilyen személy számára az, hogy mozgósításon gondolkodjon, hogy önbizal-mat kapjon és felfogja legalább azt, hogy megvan az ereje arra, hogy változtasson valamin a saját és társai erejének együttes felhasználásával.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– Hajlamos vagyok arra, hogy a „megszorító” jel-zőt mindenhol idézőjelesen használjam. Ennek az az oka, hogy én személy szerint nem hiszek ab-ban, hogy Románia valóban gazdasági válságon megy keresztül, szerintem inkább politikai és szo-ciális válságról van itt szó. Azt hiszem, a kormány jelenlegi politikáján javítani kellene, ha ez meg-történne, a társadalom is legalább félig normális állapotba kerülhetne (úgy, ahogyan ezt én értem: méltányosság, önbecsülés és kölcsönös megbe-csülés, együttműködés és így tovább). Addig a pillanatig, amíg a megválasztottak nem tartják be, amit ígértek, hanem elnyomják inkább az egész társadalmat és még inkább elmélyítik a hátrányos helyzetűek problémáit, figyelmen kívül hagyva azokat az abszolút pusztító hatásokat, amelyeket így az egyének öntudatára és a közösségi szel-lemre gyakorolnak, az aktuális társadalom érté-kei egyre szétszórtabbak lesznek és elvesznek az azonnali szükségletek tengerében.

Fordította: Dénes Réka

22 civil fórumA

civ

ilek

szak

mai

fejlő

dés

e 20

év

alat

t

Serfőző Levente

HÍD Szeben – ügyvezetőe-mail: hid@szeben.ro

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik meg-valósítására)?– Tulajdonképpen a gazdasági válság Nagysze-benben a 2007-es Európa Kulturális Fővárosa ese-mények utóidőszakával is egybeesett, és emiatt kétszeresen sújtott a változás. 2007-ben a Nagy-szebeni Magyar Kulturális Iroda szervezte meg a magyar kultúra bemutatását Nagyszebenben. Pályázatunkat a hivatalos műsorok közé rangso-rolták, és szép összeggel is támogatták a romániai Kulturális Minisztérium központi alapjaiból.

Nem volt könnyű ezt az összeget kezelni és – három év eltelte után bátran kijelenthetem – egy civil szervezetnek lassan és biztosan kellene min-den szempontból fejlődnie, beleértve a gazdasági tényezőket is. Másképp kifulladhat, elvesztheti céljait, identitás nélkül maradhat. Viszont a mi esetünk különlegesebb volt, rögtön alakulásunk után (hivatalosan 2006. március 11-én alakult a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda) nehéz döntés elé voltunk kényszerítve: vagy vállaltuk a kockázatot, és műsorunkat megszervezzük, vagy nem is létezett volna magyar hivatalos be-mutatkozás a 2007-es EKF-ban. Ennek ellenére a legnagyobb öröm számomra és működésünk, létezésünk komoly megalapozottságát bizonyítja az a tény, hogy ma is él a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda, céljainktól nem távolodtunk el, terveink szerint alakulnak műsoraink, kapcsola-taink sem szűntek meg, látogatottak vagyunk, és a térségben egyre jobban ismernek és elismernek.

Ezt a kis bevezetőt abból a szándékból tűz-tem a téma elé, hogy érthetőbbé tehessem, hogy számunkra nagyon fontos a gazdasági tényező, de mindenekelőtt fontosabb a cél, a terv, az esz-közök, a kivitelezés. A 2007-es évnek pozitív és negatív tapasztalatait kezelni tudtuk – úgy érzem – és a forrásteremtés számunkra nem működési cél, hanem egy eszköz.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– Sorrendbe helyezve a tényeket: a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda egy olyan intézmény, amely csupán saját maga által megszerzett anyagi háttérrel működik. Nincs háttérintézmény, amely finanszírozná működését, vagy bármely jellegű állandó anyagi forrás. Ugyanakkor jelenleg min-den munkatársunk önkéntes alapon tevékeny

szervezetünkben. Kihangsúlyoznám, hogy 2008-ban rögtön a kulturális fővárosi év után még a működéshez alapvetően szükséges helyiséggel sem rendelkeztünk, székház nélkül maradtunk. Pályázatainkat is egyre ritkábban minősítették pozitívan különféle kuratóriumokban, és a poli-tikum részéről sem mondható fényesnek a támo-gatottságunkkal kapcsolatos helyzet. Szemben azzal, hogy a hatalmas felelősség ellenére megáll-tuk helyünket 2007-ben, rögtön mellőzve lettünk – véleményem szerint – indokolatlanul. Megol-dásokat saját magunkban kerestünk és olyan he-lyeken, amelyek nem voltak eléggé kihasználva eddig. Éspedig magát a működésünket tettük for-rásteremtővé – úgy terveztük és szerveztük meg intézményünket és eseményeinket, hogy azok a gazdasági szempontoknak is megfeleljenek.

Egy második megoldásunk a helyi üzletembe-reket is érintette. Sikerült meggyőzni őket arról, hogy a saját közösségük építésének lényege nem csupán az anyagi javakban rejlik, hanem ezek mellett fontos szerepet játszanak a kulturális ér-tékek, az oktatás, az anyanyelvápolás, a gyer-mekműsorok stb. Meggyőztük őket és legtöbben megértették, hogy utóbbiak megszervezésével foglalkozhatunk mi, a Nagyszebeni Magyar Kul-turális Iroda, belevetve időt, energiát, tudást és tapasztalatot, illetve felhasználva a rendelkezé-sünkre bocsátott és szükséges anyagiakat.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „hasz-nálta ki”?– Nem merném azt kijelenteni, hogy előnyökkel járt a már fennebb említett, számunkra megdup-lázódott gazdasági válság. Viszont az is tény, hogy megtanított megfontoltabban gondolkodni.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– Szemléletváltozást kellene elérni: a civil szer-vezetek igazán céljaik elérése érdekében kellene működjenek, nem pedig politikai, gazdasági vagy akár – ezzel kapcsolatosan helyi eset is észlelhe-tő – magánszemélyek érdekeit szolgáló intézmé-nyekként. Ez lenne a cél, és ennek elérése érdeké-ben több lépést kellene megtenni, amelyek közül legfontosabbnak tartom – gazdasági szempontból megközelítve a dolgokat – a szakmaiság elvein alapuló támogatásrendszer kialakítását.

23Gazdasági válság és a civil szféra

A c

ivile

k sz

akm

ai fe

jlőd

ése

20 é

v al

att

Solomon Adrián

MCSMSZ – elnöke-mail: solomon_adrian@csango.ro

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik meg-valósítására)?– A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége be-vételeinek kb. 60%-a magántámogatásokból és 40%-a pályázatokból állt össze eddig. Az elmúlt két évben folyamatosan csökkent a magántámo-gatások összege. 2009-ben több mint 20%-kal volt kevesebb az előző évhez képest. 2010-ben még nagyobb csökkenésre számítunk. Ennek az volt a következménye, hogy nem tudtunk újabb hely-színeken, falvakban indulni a programjainkkal. 2009-ben először volt a szövetség történelmében, hogy nem bővült az oktatás újabb helyszínnel. Pe-dig még a felét sem fedtük le a tervezettnek.

Arra kell törekednünk, hogy tevékenységün-ket minél nagyobb mértékben pályázatokból finanszírozzuk, igyekeztünk olyan projekteket megvalósítani, amire pályázni is lehetett. Példa erre az idén először indított nyári óvoda program, amelynek nagy sikere volt. Önkénteseket vontunk be, akik foglalkoztak a 2-10 éves korú gyermekek-kel a nyári szünetben tucatnyi helyszínen.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?

– Sokkal több energiát kell fordítanunk az erőfor-rások megteremtésére. Nyitnunk kell Nyugat felé, és mondhatnám, sikerült is. Például a külsőrekecsini „Magyar Házat” svájci magyarok és szervezetek se-gítségével tudtuk megépíteni. Több mint 2/3-át az épület értékének nekik köszönhetjük, olyan embe-reknek, mint Guha Péter és baráti köre, olyan szer-vezeteknek, mint a Svájci Magyar Mérnökök Egye-sülete, Vontobel Alapítvány. A belső berendezést, beleértve az informatikai eszközöket is a Rotary In-ternational California biztosította, szoros együttmű-ködésben a miskolci Rotary Club-bal. Most éppen az ivóvíz megoldásán munkálkodnak, hogy minél több ember juthasson tiszta vízhez.

Vagy említhetem a lábniki táborhelyet, ame-lyet egy holland alapítvány segítségével építünk. Kostelket pedig a Rotary Szeged Club karolta fel, és jelentősen támogatták a külsőrekecsini „Ma-gyar Házat” is.

Mindezek mellett nem győzöm hangsúlyozni: versenyt futunk az idővel, ezért egy percig sem lehet nyugtunk. Csángó ügyekben a 24-ik órán túl vagyunk. Minden anyagi és emberi erőforrásra szükségünk van.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „hasz-nálta ki”?– Azt hiszem, kevés civil szervezet számára járt előnyökkel a gazdasági válság. Igaz, nem jártam utána, mi a helyzet más szervezeteknél, de úgy gondolom, hogy ha egy család, vagy személy jö-vedelme csökken, akkor általában az adakozásra is kevesebb jut. Ugyanez a helyzet a cégek eseté-ben is: ha nem tudnak nyereséget termelni, akkor jótékonykodni sem tudnak. A gazdasági válság okozta bércsökkenéseket eddig nálunk, a szerve-zeten belül sikerült elkerülni. Igaz, a bérek növe-kedése is megállt (53 alkalmazottunk van, jórészt tanárok). Arra számítottunk, hogy pl. az állami szférában elbocsátanak, bért csökkentenek, így több szaktanár jelentkezik majd nálunk. Téved-tünk: nem volt több jelentkezőnk idén se.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– A kormányoknak kellene ez ügyben lépni. Én úgy gondolom, hogy a civil szféra azon dolgo-zik, hogy jobbá tegye a társadalmi életet. A ci-vil szervezetek jóformán azon dolgoznak, hogy pótolják a kormányzatok hiányosságait. Ilyen vagy olyan formában, de úgy gondolom, sokkal hatékonyabban teljesítik a céljaikat, mint az álla-mi szervek. Mi a magyarázata? Szívvel-lélekkel csinálják! Ezért a kormányoknak támogatniuk kellene azon kezdeményezéseket, amelyeknek az a céljuk, hogy az ő hiányosságaikat pótolják. A társadalom figyelmét is fel kellene kelteni: a szegényeknek nem jó, ha nincsenek gazdagok is (avagy ahogy dédnagyapám fogalmazott: ahol gazdagok vannak, ott a szegények is jobban él-nek) és a gazdagoknak is jobb összességében, ha segítenek a szegényeken.

Véleményem szerint a magyar kormánynak normatív támogatást kellene nyújtania mindazon határon túli magyar civil szervezetek számára, amelyek már évek, évtizedek óta bizonyították, hogy komoly, állandó, szakmailag helytálló tevé-kenységgel rendelkeznek. Olyan civil szerveze-tekre gondolok, amelyek tevékenységéből mára már intézmények nőttek ki, hiánypótló, ma már pótolhatatlan intézményeket működtetnek. Véle-ményem szerint ilyen a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által ma már 23 faluban működtetett Csángó Oktatási Program és a hozzá kapcsolódó Csíkszeredai Csángó Bentlakás is.

24 civil fórumA

civ

ilek

szak

mai

fejlő

dés

e 20

év

alat

t

Szécsi Kálmán

Romániai Magyar Közgazdász Társaság – elnöke-mail: office@rmkt.ro

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik meg-valósítására)? – A válság megnehezíti a forrásszerzést. Kimarad-tak korábbi rendszeres forrásaink, az újabb pályá-zatainkra kevesebb támogatást kaptunk és kisebb a pozitív elbírálások száma is, habár az RMKT 2010-től mint szervezet aktívabbá vált a vezetőségváltás következtében. A fentiek következtében sajnálato-san zsugorodtak a programjaink, néhány eddigi fontos tradicionális frontprogramról (szakkönyv kiadás) társaságunk kénytelen volt lemondani.

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szer-vezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?– A szervezet alapvetően aktívabbá vált, így ez érvényes a pályázásokra is. Többet pályázunk, javítani igyekszünk a pályázataink minőségén. Megpróbáljuk aktivizálni a tagságunkat a helyi

szervezeteken keresztül, hogy akár kisebb lépté-kű, de nagyobb számú támogatót érhessünk el.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „hasz-nálta ki”?– A válság következtében több figyelem jut gaz-dasági rendezvényekre, a szakmánkban sike-resebben lehet ma színvonalas rendezvényeket szervezni, szépszámú résztvevővel.

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szer-vezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szerve-zetek helyzetén?– Szükségesnek tartjuk a pályázási szakismeretek bővítését és EU-s pályázatok indítását nagyobb képzési programok létrehozása érdekében. Min-denképpen sokat segíthetne a válságból való ki-lábalás, tekintettel arra, hogy megnyithatna új támogatási lehetőségeket, s inkább számítani le-hetne a gazdasági vállalkozások támogatására.

25Gazdasági válság és a civil szféra

A harmadik dimenzió. Határon átnyúló civil hálózatépítés az Ister-Granum eurorégióban

A civilek régiója

Ez a történet 1999. szeptember 16-án kezdődött: ekkor írta alá Orbán Viktor magyar és Mikuláš Dzurinda szlovák kormányfő a Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló egyezményt. Civil kapcsolatok léteztek az eszter-gomi és a párkányi Duna-part között korábban is, sőt! Nagyon sok családi szál is összekapcsolta a kettészakított ikervárospár lakosságát. De híd nél-kül e kapcsolatok életben tartása igen nehézkes volt. E híd nélküli korszak jelképévé vált az Aquaphone nevű rendezvény, amelyben évről évre mű-vészi eszközökkel idézik fel a víz fölé hajló, és a mozdulatlan esti Dunán át egymással beszélgető rokonokat.

Rég volt, talán igaz se volt: ma az esztergomi a legforgalmasabb ma-gyar-szlovák határátkelő.

Ez a történet tehát a hídról szól, amely mindig több egyszerű közle-kedési műtárgynál: anyagi és szel-lemi javak közvetítője, a földrajzi, gazdasági, társadalmi és politikai tér formálója-formázója, emberi kapcso-latok építője is egyben.

1999 novemberében ezért döntöt-tünk úgy, hogy az épülő híd köré fel- és újjáépítjük azt a térszövetet, amely az Esztergom-Párkány várospárt újra régióközponttá teszi. 2000 májusában szándéknyilatkozat született, október 13-án pedig a két határ menti kistér-ség együttműködési megállapodást írt alá. 4 nappal később kezdődtek meg a híd újjáépítési munkálatai.

A kistérségi együttműködésből 2003 novemberében született meg a

100 települést magába foglaló Ister-Granum eurorégió, amely 2008-ban az Európai Unióban (egy francia-bel-ga együttműködés után) második-ként alapított a megyékéhez hasonló jogosultságokkal rendelkező határon átívelő európai területi együttműkö-dési csoportosulást: EGTC-t.

Azt a kezdetektől tudtuk, hogy az eu ro-régiós együttműködés éppúgy el fog halni, mint tucatnyi másik magyar kezdeménye-zés, ha nem sikerül a híd ügyét „civilizálni”, társadalmasítani. Sok hasonló együttműkö-dés bukott el azon, hogy csak néhány po-litikus PR-jét szolgálta vagy megszállott ke-vesek missziója maradt, akik aztán egy idő után belefáradtak a maguk teremtette társtalanságba. Az idők fo-lyamán aztán több kudarc után azzal is szembesültünk, hogy a saját ügyek (pl. bélyeggyűjtés) és a szakmai kap-csolatok (szövetségek) mellett a nem-zetközi (harmadik) dimenzió a civil szervezetek többségének kapacitásait messze meghaladja. Ezért ma már a civilek kapacitásait is igyekszünk bő-víteni.

Az eurorégió középtávú fejlesztési terve 2005-ben készült el. A 8 szektor-stratégia közül egy a civil együttmű-ködést célozta meg, három prioritás-ra építve. A legfontosabb csapásirány a határon átnyúló civil integráció kialakítása volt. Ezáltal véltük meg-

erősíthetőnek a társadalmi kapcsola-tokat, amelyek a vérellátását adják az eurorégiós együttműködésnek.

Emellett prioritásként kezeltük az eurorégióban működő mintegy 1100 civil szervezet forrásszerző képessé-gének növelését, ezáltal bekapcsolá-sát a régióépítés munkájába.

A harmadik priori-tás pedig a civil szer-vezetek szerepét érin-tette a régióban élők jól-létének növelésé-ben. Számos szervezet működik a kulturális, szociális, szakmai szfé-rában, szerepük igen fontos. Ezen a terüle-ten azonban mostaná-ig nem sikerült előre lépnünk, ezért erről a prio ritásról most le-

gyen elég ennyi.A 2005-ös fejlesztési terv ugyanak-

kor csak egyfajta összefoglalását adta a civil társadalommal kapcsolatos el-képzeléseinknek, maga a munka már 2000-ben elkezdődött.

1. A határon átnyúló civil integráció erősítése

Első lépésként még 2000-ben ma-gánszemélyek hozták létre az eszter-gomi székhelyű Eurohíd Alapítványt azzal a céllal, hogy nonprofit oldalról segítse a fejlesztési munkát. Az ala-pítvány a településiből 2001-ben regi-onálissá fejlesztett muzslai Jövő 2000 Alapítvánnyal (Nadácia Budúcnosť 2000) közösen a civil együttműködés motorjává vált.

A 8 szektorstra-tégia közül egy a civil együttműkö-dést célozta meg, három prioritásra építve. A legfonto-sabb csapásirány a határon átnyúló civil integráció kialakítása volt.

26 civil fórum

A regionális nonprofit integrá-ció kialakításában központi szerepet szántunk egy határon átnyúló civil parlamentnek. 2002. február végén mintegy 70 civil szervezet képvise-lője döntött úgy, hogy egy hatfős munkacsoportot (3-3 magyarországi és szlovákiai taggal), valamint egy esztergomi és egy párkányi jogászt bíz meg a parlament alapszabályának kidolgozásával. A parlament 2003. március 1-jén tartotta alakuló ülését, és aztán végeláthatatlan kálváriába bonyolódott a megyei bíróság jóvol-tából. Nem mesélném el a horrorisz-tikus történet minden epizódját. Elég annyi, hogy a parlamentet jogerősen 2008. (!) február végére jegyezték be. A hatéves előjáték kifárasztotta a résztvevőket, így a szervezet valós tevékenységet ma nem folytat.

Hasonló sorsra jutott a 2001-ben alapított Párkány-Esztergom Baráti Egyesület is (mindkét városból ver-buvált tagságával), tevékenysége fo-kozatosan elhalt.

Ezzel szemben sikertörténet lett a Vinum Ister-Granum Regionis Borlo-vagrend, amelyet 2004-ben alapítot-tak magyar és szlovák borászok az esztergomi polgármester kezdemé-nyezésére és támogatásával, mint az első határon átnyúló borlovagrendet. Éves borversenyeiken több száz min-ta mérettetik meg, nagy sikerrel.

2002-ben a két említett alapít-vány egyenként pályázott az adott ország holland nagykövetségéhez a MATRA-KAP kiírásra, és összesen több mint 4 millió forintnyi támoga-tásból készítette el a régió első civil katalógusát (magyarul, szlovákul és angolul jelent meg), és rendezett meg egy 5 alkalomból álló civil akadémi-át, amelyben a résztvevők a magyar és a szlovák civil szektor működését, szabályait ismerhették meg. Ugyan-csak ebből a támogatásból jelentettük meg 2004-ben a CivilHírmondó című kétnyelvű színes magazin első szá-mát. A lap 2006 őszétől jelenik meg negyedévi rendszerességgel, immár a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) támogatásával, 1500–1700 példány-ban. A lap fontos szerepet tölt be az információáramlásban, a civil szerve-

zetek kapcsolatfelvételében, ezáltal is segítve a határon átívelő civil együtt-működés fejlesztését.

Hasonló szerepet szántunk a 2006-ban szintén NCA-támogatással kialakított civil portálnak is, amelyet azonban a mai napig nem igazán használnak a régióban működő szer-vezetek, holott ez lehetne a legmegfe-lelőbb fóruma a kapcsolatépítésnek. A tervek között szerepel egy kétnyel-vű civil rádió elindítása is.

Az Eurohíd Alapítvány több ha-táron átnyúló civil rendezvény meg-szervezésével is igyekezett segíteni a civilek közötti kapcsolatépítést. 2002-ben indítottuk el az Ister-Granum népművészeti fesztivált, amely azóta beleolvadt az eurorégió borfesztivál-jába, valamint újraindítottuk a ko-rábban városi szinten működő ama-tőr színjátszó fesztivált. Utóbbi máig működik, és azon már a régió Eszter-gomon kívüli csoportjai is indulnak.

2006 óta rendezzük meg a Szikince fesztivált, a felvidéki „Művészetek Völgyét” a Párkány és Vidéke Kultu-rális Társulással, ahol az anyaországi és a szlovákiai magyar művészek ta-lálkozhatnak. A négy kis magyar fa-lut érintő fesztivál különleges hangu-latával egyre többeket vonz a régióba nyaranta.

2. A civil kapacitások fejlesztéseRészben a határon átnyúló együtt-

működést is segítő szolgáltató irodai hálózat kialakítását kezdtük meg 2008-ban. Ekkor rendeztük meg az első esztergomi regionális civil bör-zét. A mintát a Jövő 2000 Alapítvány és a párkányi régiófejlesztési ügynök-ség által megszervezett 3 korábbi pár-kányi börze szolgáltatta.

Tavasszal egy 7 állomásból álló roadshow-t tartottunk a régióban, hogy megtudjuk, milyen szolgálta-tásokra lenne leginkább szükségük a civileknek. A tanulságokat egy záró műhelyen vitattuk meg, ahol össze-állítottuk azt a projektet is, amely a Norvég Civil Támogatási Alap jóvol-tából valósulhatott meg 2008-2009-ben. A 25 000 eurós projekt keretében elkészült az irodahálózat minőség-

biztosítási rendszere, kötelező do-kumentummintákkal, az arculatterv és a legfontosabb arculati tárgyak (mappák, tollak, borítékok), az első négy iroda munkatársai képzéseken vehettek részt, megjelentettük a régió civil adattárát és web 2-es alkalmazá-sokkal fejlesztettük tovább a portá-lunkat.

Azóta az NCA-tól elnyert négy pályázat révén tovább fejlődött a rendszer: belső kommunikációs felü-letet alakítottunk ki a portálon, mű-helyeket, képzéseket, népszerűsítő konferenciákat rendeztünk, tájékoz-tató füzetet jelentettünk meg és két újabb szervezetet vontunk be a mun-kába.

A célunk az, hogy a régió mind a tíz kistérségében működjön egy profin felszerelt és felkészített iroda, amely közvetlenül tudja segíteni a környékbeli szervezeteket a forrás-szerzésben, szakmai ismereteik bőví-tésében, partnerszervezetek kiközve-títésében, a szabályos működésben, marketingben stb.

Az EGTC keretein belül terveink szerint megteremthető a hálózat fi-nanszírozási kerete is. Ugyancsak az EGTC biztosíthat lehetőséget, hogy az önkormányzati és a vállalkozói szféra mellett a civilek is bekapcso-lódhassanak a régiófejlesztési mun-kába egy nagy tanácsadó testületen keresztül. Ez a testület alkalmat ad-hat arra is, hogy a civil parlamentet újraélesszük, és tartalommal töltsük meg.

A fentieken kívül tervezzük egy regionális nonprofit képzési központ létrehozását is, amely széles körben és folyamatosan biztosíthatja a civil szakemberek utánpótlását a szektor fejlesztéséhez.

Munka van hát bőven, de új di-menziókat nyitunk, és ez ad energiát a folytatáshoz.

Ocskay Gyula

Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai

Segítő Szolgálata (CESCI) – főtitkáre-mail: ocskaygy@invitel.hu

honlap: http://www.cesci-net.eu

27Gazdasági válság és a civil szféra

„Románia 2010. A civil szektor jellege, tendenciái és kihívásai”

A „Románia 2010. A civil szektor jellege, tendenciái és kihívásai” című jelentés strukturált informáci-ókat tartalmaz a szektor méretéről, dinamikájáról

és az alágazatok különböző fejlesztéseiről. Ez a jelentés tevékenységi területenként elemzi a civil szektort, majd egy egész sor olyan ajánlatot mutat be, amelyekkel a to-vábbiakban még jobban fejleszthető lenne ez a szektor.

A jelentés hét nagyobb fejezetre tagolódik.

Az első fejezet bemutatja és elemzi a civil egységek adminisztrációs és jogi meghatározásait, a tipológiai ele-meket és ezek beazonosítását, és foglalkozik a civil szer-vezetek regionális elosztására, dinamikájára és méretére vonatkozó információkkal is.

Ez a fejezet a civil szektort általánosságban véve mu-tatja be, a jogi dokumentumok, a közhatóságok statisztikái és a Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány (FDSC) által begyűjtött elsődleges adatok elemzésén keresztül. A fejezet számos ajánlatot tesz a döntéshozók számára több problémakörben is, az adatgyűjtési rendszer javításától a szóban forgó szektor fejlesztésére hatással levő közpoliti-kai eszközök kiigazításáig.

A második fejezet a civil szektor különböző támoga-tási rendszereire és tevékenységeire vonatkozó ismerete-ket csoportosítja. Adatokat és információkat tartalmaz a civil szervezetek erőforrásközpontjainak rendszeréről és tevékenységéről, bemutatja a civil szektorban tevékeny-kedő humán erőforrásnak szánt fejlesztési programokat, és megnevezi, majd bemutatja azokat a nemzetközi és or-szágos szinten tevékenykedő hálózatokat, amelyekhez a romániai civil szervezetek tartoznak.

A harmadik fejezet a civil szektor gazdasági vonatkozá-sát láttatja, strukturált információkat tartalmaz a civil szer-vezetek támogatási forrásairól, és rálátást biztosít a szektor munkaadói képességére. Ez a rész a civil szektor gazdasági méretét elemzi és mutatja be: adatokat tár fel az egyes szerve-zetek gazdasági tevékenységeiről, beszámol a gazdasági te-

vékenységekkel megvalósított jövedelmekről is, és bemutatja azon szervezetek tipológiáját, amelyek a szociális gazdaság szerkezeteiként gazdasági tevékenységeket folytatnak.

A negyedik fejezet a civil szektor jövedelemforrása-inak elemzésére összpontosít. A jelentésnek ez a része felülvizsgálja és elemzi a szektor összes jövedelemfor-rását, amelyek a következők: gazdasági tevékenységek, adományok, szponzorálások, a 2%-ról szóló törvény és a finanszírozások. Foglalkozik a romániai alapítványok helyzetével, az ingatlanok problémájával és a programok finanszírozására szolgáló forrásokkal is, ugyanakkor egy tipológiát is bemutat a Romániában működő alapítvá-nyokról.

Ez a fejezet a civil szektor pénzügyi támogatására vo-natkozó tevékenységek jogi és pénzügyi kezelésére vo-natkozó elemzést is magába foglal.

Az ötödik fejezet a civil részvétel, az önkéntesség és a közösségi akciók problematikáját öleli át. Bemutatja a FDSC által készített felmérések adatait, melyek a követke-zőkre irányultak: az állampolgárok részvétele a civil tevé-kenységekben, az állampolgárok tudása a civil szektorról és támogatásuk mértéke, az önkéntesség gyakorlásának mértéke Romániában.

A hatodik fejezet a civil szektor és a közszféra kapcso-latát vizsgálja. 20 évre visszatekintve bemutatja az állam és a civil szektor kapcsolatának fejlődését mind politikai szempontból, mind a szektor fejlesztésének támogatására szánt állami források elosztásának perspektívájából.

Ez a fejezet részletesen elemzi azt a jogi és intézményi keretet, amely támogatja a közösségi részvételt és azokat a mechanizmusokat és elveket, amelyek szabályozzák és megkönnyítik a részvételi lépéseket.

A fejezet a civil szektor azon tevékenységeit is elemzi, amelyek révén az befolyásolni tudja a közpolitikai dönté-seket (advocacy). A jelentésnek ez a része megvizsgálja, hogy érdeklődnek-e a szervezetek az ilyen fajta tevékeny-ségek iránt és szól a célba vett területi közigazgatási egy-

28 civil fórum

ségekről is. Arra is fény derül, hogyan strukturálódott a civil szektor kapcsolata a mass-mediával, a politikai pár-tokkal és az egyházzal.

A hetedik fejezet a civil szektor kulcsfontosságú terü-leteinek elemzésére összpontosít. Ilyenek: a társadalom, a nevelés, a környezet, a demokrácia, az emberi jogok és a jó kormányzás. Minden területen strukturált adatokat mutat be, elemzi a szektor teljesítményét és azokat a sajá-tos kérdéseket és kihívásokat, amelyekkel a szervezetek-nek foglalkozniuk kell.

A jelentés 2008. október és 2010. szeptember közötti időszakban készült a FDSC „Civil társadalom katalógu-sa” nevű projektje keretében, melyet a Trust for Civil So-ciety in Central & Eastern Europe támogatott.

A jelentés bemutatása és a benne foglalt adatok köz-vitára bocsátása érdekében a FDSC 2010. október 7-én Bukarestben egy országos konferenciát szervezett. A megnyitóban a tanulmány következő fontosabb adatai kerültek kiemelésre:

• összesen 62 ezer szervezet található az országban (ennyi szerepel az Igazságügyi Minisztérium jegy-zékében), melyek 90 ezernél több alkalmazottat fog-lakoztatnak;

• 2008-ban a szervezetek 1,2 milliárd eurót hívtak le, amelynek többsége külső támogatás;

• a strukturális alapok 30%-át civil szervezetek bo-nyolítják;

• 41%-át a szociális szolgáltatásoknak a nonprofit szervezetek végzik el;

• otthongondozó szolgálatban a szervezetek több mint 10 000 személyt látnak el, míg a hatóságok 7300-at;

• a gyerekotthonok 23,5%-át civil szervezetek mű-ködtetik;

• a megkérdezett személyek csupán 3%-a vesz részt önkéntes munkában;

• a szervezetek 87%-a városokban fejti ki tevékenységét;• jövedelem szempontjából az első 16 szervezet kö-

zött három magyar is szerepel, Iskola Alapítvány, Communitas Alapítvány és a Sapientia Alapítvány;

• a szervezetek 68%-a önkéntes alapon működik.A megnyitót nyolc műhelymunka követte, melyen

a civil szervezetek elemezték a tanulmányban szereplő adatokat és jövőbeni következtetéseket, feladatokat fogal-maztak meg a civil szféra számára. Ilyenek voltak:

• a szervezetek bejegyzési mechanizmusának egysze-rűsítése;

• a polgárok jobb tájékoztatását a civil szféráról, prog-ramokról, önkéntességről;

• az önkéntességről kialakított előítéletek megváltoz-tatása;

• szervezetek tagjainak-munkatársainak fejlesztése, képzése;

• civil párbeszéd intézményesítése a hatóságokkal;• kedvezőbb adózás kialakítása a civil szervezetek javára;• a szervezetek nyitottabbá és átláthatóbbá tétele, új

kommunikációs felületek alkalmazása;• egy központi szerv felállítása, amely az önkéntes-

séggel foglalkozik.

A teljes tanulmány és a konferencia előadásai, a szek-cióülések következtetései elérhetők itt: http://www.fdsc.ro/pagini/organizatiile-neguvernamentale-conteaza.php

Összeállította:

Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány (FDSC), Bukarest

honlap: www.fdsc.ro

Fordította: Dénes Réka

29Gazdasági válság és a civil szféra

Szociális gazdaság – elméleti támpontok

A szociális gazdaság fogalmá-nak megjelenése és az ehhez kapcsolódó gyakorlatok élet-

be lépése erőteljes kapcsolatra utal az egyesületi, a nem kormányzati és a nonprofit rendszerekkel.

A szociális gazdaság elméletének és gyakorlatának a fejlődése is együtt jár a kapitalista termelőrendszer és az ipar fejlődésével. Míg a kapitalista tí-pusú gazdasági modell (a még a XII. és XVIII. században elismert klasszi-kus képlet szerint) főként a tőkéhez és a profitszerzéshez kapcsolódik, a szociális gazdaság (vagy szolidáris gazdaság) esetében az elsődleges cél azoknak a hátrányos helyzetű cso-portoknak a támogatása, amelyek nem tudnak jelen lenni a kapitalista típusú gazdaságban. Így a gazdasági fejlődés egy másfajta megközelíté-sének vagyunk tanúi, amely kiegé-szíti a klasszikus, kapitalista típusú megközelítést. A szolidáris gazdaság jellemzői: a gazdasági oldal morális megközelítése, a hátrányos helyze-tű csoportok védelme, mindaz, ami elkerüli a profitorientált kapitalista figyelmét. A szociális gazdaság meg-szervezésének rendszere demokra-tikus gyakorlatra alapoz, amely erő-teljesen kihangsúlyozza a részvételt. Ebben a folyamatban az önkéntesség és a társadalmi szolidaritás kulcsfon-tosságú értékek.

A XX. században találkozunk a szociális gazdaság fogalmával a szociálpolitikák megtervezésekor, valamint az állami és a magánszek-tor gazdasági szerepei és funkciói újragondolásának kontextusában. A szociális gazdaság kiemelt jellemzői, melyek az erre vonatkozó európai do-kumentumokból kiemelésre kerülnek

(lásd a Szociális Gazdaság Európai Kartája: www.socialeconomy.eu.org): egy más típusú vállalkozói szellemet támogat, amelyben az egyén szük-ségletei és a társadalmi értékek az el-sődlegesek, másodlagos helyet foglal el a tőke, a támogatott értékek pedig a szolidaritás, a társadalmi egyenlő-ség, a területi kohézió és a tartós fejlő-dés eszméje körül összpontosulnak. Mindezek az értékkoordináták, az életszínvonal és az életminőség eme-léséhez vezetnek. Európai szinten igen változatosak azok a területek, amelyeken ilyen típusú intézmé-nyeket fejlesztettek ki: ilyenek a halászat, a tanügy, a képzések, a biztosítási rendszerek, a mezőgazdaság, a ke-reskedelem, a kutatás, a helyi- és regionális fejlesztés, stb.

Az európai statiszti-kák szerint európai szin-ten a munkaerő összes-ségének 10%-át ebben a szektorban foglalkoz-tatják. Evidens, hogy ezáltal hozzájárulnak a foglalkoztatás növeke-déséhez a munkaerőpi-acon, a helyi gazdasági erősödéséhez, növeke-dik a társadalmi-szak-mai integráció szintje.

A szociális gazdasági szektor fon-tosságának és az általa létrehozott hozzáadott értékek elismerése az intézményi hálózatokon keresztül valósul meg, olyan intézmények ese-tében, amelyeket országos, európai és nemzetközi szinten hoztak létre.

Ezek az intézményi rendszerek arra törekednek, hogy európai szinten jogi és politikai elismerést szerezzenek a szociális vállalkozásoknak. A szek-tor értékét nem ismerik el az Európai Unió minden országában. (Lásd: szö-vetkezetek közös platformja európai szinten: http://www.coopseurope.coop, AMICE, CEDAG, FEDES (www.fedes.net) – a hátrányos helyzetű és fogya-tékkal élő személyek alkalmazásá-nak elősegítése; REVES – a szociális gazdaságért – városok és régiók eu-

rópai hálózata: www.revesnetwork.eu stb.)

Romániában e szek-tor tevékenységei jó képviseletnek örven-denek, főleg a kölcsö-nösség elvén működő egyesületek (pl. Casa de Asigurări Reciproce – CAR), a szövetkeze-tek, valamint a helyi és a közösségfejlesztés területein. A romániai tapasztalat ezen a terü-leten elsősorban a he-lyi szintű szolidaritási kapcsolatokat és a he-lyi gazdasági fejlődést támogatja, amely a közösség életében való részvétel demokrati-kus formáin alapszik. Mindezek a működési elvek arra szolgálnak,

hogy megváltoztassák azokat a folya-matokat, amelyek a hátrányos hely-zetű csoportok erőteljes kizárását okozzák. Kiemelten szeretnék utalni a közösségi facilitátorra és a helyi fej-lesztési ügynökre – eme társadalmi in-novációknak az a szerepe, hogy olyan

A gazdasági fejlő-dés egy másfajta megközelítésének vagyunk tanúi, amely kiegészíti a klasszikus, kapita-lista típusú meg-közelítést. A szo-lidáris gazdaság jellemzői: a gazda-sági oldal morális megközelítése, a hátrányos hely-zetű csoportok védelme, mindaz, ami elkerüli a pro-fitorientált kapita-lista figyelmét.

30 civil fórum

közösségi struktúrákat támogassanak, amelyek képesek fenntartani a helyi fejlődést. Céljuk, hogy kedvező lehe-tőségeket teremtsenek a gazdasági fej-lődéshez, legyen szó hátrányos hely-zetű vagy versenyképes csoportokról, amelyek képesek szabadon fejlődni egy versenyképes környezetben.

A szociális gazdaság a jelenlegi romániai környezetében több terüle-ten is kihívásokkal szembesül:

1. Az egyik elsődleges fontossá-gú teendő a törvénykezés/jog területén mutatkozik: szükség van egy törvényhozói testület létrehozására, amely leszögezi a szociális gazdaság munkate-rületének általános kereteit.

2. A második: a szövetkezeti pél-dák és a szolidáris gazdasági gyakorlatok minél szélesebb társadalmi szintű újjáéleszté-se a gazdaság terén. Az ilyen típusú kezdeményezést a ma-

gánszféra is generálhatja, nem csak az egyesületek, alapítvá-nyok, vagy szövetkezeti for-mák, ahogyan ma történik.

Ioan Hosu

BBTE, Politikai tudományok, Közigazgatás és Kommunikáció Kar

– adjunktuse-mail: ioan.hosu@polito.ubbcluj.ro

Fordította: Dénes Réka

Gyümölcsöző domboldalak – esély és lehetőség a vidék közösségalapú gazdaságfejlesztésére

„A helyi gyümölcsfajták elődeink gondos kezemunkája révén alakul-tak ki és maradtak meg napjainkig. Tegyünk közösen, hogy a fennma-radt gyümölcsfáink termésének íz-, illat- és zamatvilágát unokáink is él-vezhessék!” – ezzel a felhívással in-dította útjára a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért azt a kétéves programot, amelynek célja újra méltó helyére emelni a hagyományos gyü-mölcstermesztés feladatát. És itt fel-adatról írok, nem lehetőségről, mert a gyümölcstermesztéssel feladatunk van őseinkkel, magunkkal és gyer-mekeinkkel szemben. Nézzünk szét kertjeinkben, gyümölcsöseinkben, és lássuk meg a majd’ százéves fáink-ban apáink és nagyapáink tenni- és élniakarását, munka- és életkedvét, gondoskodó kezük munkáját, mert ezek a fák erről tanúskodnak. Ami-kor elültették, metszették és gon-dozták ezeket a fákat, akkor ránk is gondoltak őseink, szeretettel üzentek nekünk, hogy kertjeink legnemesebb értéke a gyümölcs, amely étel és ital formájában segített és segít hoz-zá, hogy egészségben vészeljük át a hosszú teleket, és megújult erővel le-hessen elkezdeni egy újabb munkás évet.

Udvarhelyszék falvaiban járva szomorúan lehet tapasztalni, hogy azok a domboldalak, amelyek régen virágzó gyümölcsösöknek adtak ott-hont, napjainkban részben vagy telje-sen kopárak. A régi, de még életképes gyümölcsfákat kivágták azért, hogy helyet adjanak az egyre terjeszkedő állattartásnak vagy az intenzív gyü-mölcsösök betelepítésének. Amint tudjuk, jelenleg egyre jobban csökken a legelők kihasználtsága, mert folya-matosan fogy az állatok létszáma. De azt is megfigyelhetjük, hogy a szoci-alizmusban létesített nagyon intenzív gyümölcsösök is egyre fogynak, mert fenntartásuk költséges és a friss gyü-mölcsök értékesítésének lehetősége is folyamatosan beszűkült. Mindezek eredménye az lett, hogy a dombolda-lakon már csak foltokban találjuk meg a régi gyümölcsösök maradványait. Viszont az igazi gyümölcsök ízei még mindig ott vannak gyerekkorunk em-lékeiben, bár lassan az egymást köve-tő generációk egyre ritkábban tudják megtapasztalni, milyen például igazi nyári vagy őszi vajas almát leszedni a fáról és abból egy igazán jót falatozni egy szelet házikenyér kíséretében.

Székelyföld ebből a szempontból igazán szerencsés helyzetben van,

mert az eldugodt és sokszor megkö-zelíthetetlen kicsi falvakban az in-tenzív telepítések nem szoríthatták ki a régi alma-, körte-, szilva-, cse-resznye- és meggyfajtákat, illetve a környezeti adottságok is, mint talaj-, hőmérséklet-, csapadékviszonyok is jobban kedveztek a hagyományos tájfajták megmaradásának. A kör-nyezeti feltételek szelektív hatásához még szigorúan hozzájárult a székely ember makacs megmaradási vágyá-nak a hajtóereje is, amely sokszor erőt meritett a százéves fák szívós-ságából és élni akarásából. Mindaz a tudás, amely a gyümölcstermesztés-hez és hasznosításhoz kapcsolódik, és amely apáról fiúra vagy anyáról lányára szállt, még jócskán megta-lálható ezekben a falvakban, de már hangsúlyos jelei vannak annak, hogy a globalizált egyhangúság és szürke-ség maga alá akarja temetni a fát és a tudást is.

És ekkor felvetődik a kérdés, hogy mi a teendő? Megvárni azt, hogy tel-jesen eltűnjenek ezek a „gyümölcsös szigetek”, vagy újból nekifogni a domboldalak betelepítéséhez azok-kal a nagyapáink által ránk hagyott régi, hagyományos fajtákkal? Nehéz kérdés, mert minden ember abból in-

31Gazdasági válság és a civil szféra

dul ki, hogy munkája után nemcsak azt a szellemi elégtételt akarja meg-élni, amelyet a saját kezűleg szedett gyümölcs érzése ad, hanem anyagi szempontból is szeretné kézzelfogha-tóvá tenni a gyümölcsészethez kap-csolódó munkavégzést. Ez így van rendjén, mert a mai világunk már nem ugyanaz, mint hajdanán. Felve-tődik a kérdés, hogyan lehet a régi gyümölcsfajták újbóli termesztésével és a hagyományos gondozási mód-szerek visszahonosításával egy olyan gazdálkodást kialakítani, amely hosszú távon méltó és fenntartható megélhetést biztosít? Erre a kérdésre probál válaszokat adni a Civitas Ala-pítvány programja, amely 2009-ben indult és „hivatalosan” 2011-ig tart, viszont az elkezdett munka eredmé-nyessége érdekében még hosszú éve-ken keresztül kell dolgoznunk.

A munka elkezdődött. A Civitas

Alapítvány munkatársaival közösen, illetve a programban közreműködő partnerekkel felméréseket készítet-tünk az Udvarhelyszéken még fel-lelhető régi és értékes gyümölcsfaj-tákról, közösségi megbeszéléseket kezdeményeztünk a helyi emberek-kel azért, hogy összegyűjtsük a táj-fajtákhoz kapcsolódó hagyományos tudást, illetve megbizonyosodjunk a helyi lakosok hozzáállásáról és tenni akarásáról. Voltak falvak, ahol két-kedve fogadták ezt a kezdeménye-zést, viszont az emberek nagyobb ré-sze nagy örömmel vette tudomásul, hogy valaki(k) újból tenni akar(nak) a hagyományos gyümölcsészet ügyéért. Sokan – és közöttük szép számban vannak már fiatalok is – meglátták a lehetőséget abban, hogy újból gondjaikba vegyék a kerteket és gyümölcsösöket. Mindezt azért, mert sikerült megteremteni az ud-varhelyszéki gyümölcsfeldolgozás és értékesítés lehetőségét. A gyümölcs-termesztésről lehet nagyon sokat és szépen írni, viszont ha a gyümölcsö-ket nem lehet részben vagy teljesen értékesíteni, akkor az ember lelkese-dése is alábbhagy. Az ügy felvállalá-sakor nagyon fontos volt megterem-teni vagy megtalálni a gyümölcsök értékesítési lehetőségeit, illetve fel-vállalni az értékesítés lebonyolítását is. Hiszen a falun élő embereknek is ugyanúgy kihozzák a villany- és egyéb számlákat, mint a városon

élőknek. Ezért a programunk kiemelt célja felvállalni az értékesítés nehéz nyűgét oly módon, hogy a haszon azoknak az embereknek a zsebében maradjon, akik tényleg dolgoznak a gyümölcsösökben. Ebből a megfon-tolásból hirdettünk meg Udvarhely-széken egy olyan partnerségi felhí-vást, amelyben kerestük az ügyünk mellett elkötelezett embereket, vál-lalkozókat és polgármesteri hivata-lokat. A felhívásunkra a farkaslaki önkormányzat jelentkezett, amely biztosított arról, hogy ha az udvar-helyszéki gyümölcsgazdálkodás és feldolgozás munkát és megélhetést tud biztosítani az itteni embereknek, akkor Farkaslaka az ügy mellé áll és vállalja, hogy a leendő gyümölcsfel-dolgozó számára rendelkezésre bo-csát és felújít egy épületrészt, amely jelenleg a község tulajdonában van. A kimondott szó hamarosan valóra vált, mert a feldolgozó (de hívhatjuk nyitott konyhának, vagy éppen gyü-mölcsfeldolgozó manufaktúrának) folyamatosan alakult és szépült, nem kis büszkeségünkre és megelégedé-sünkre.

A manufaktúra tényleges átadá-sa után már jöttek is a gyümölcster-mesztő gazdák váltott éjjeli és nappali műszakokban, szinte a kilincset egy-más kezébe adva, hogy a régi gyü-mölcsösök megtermett gyümölcseit feldolgozzák és abból egészséges és élvezhető üdítőleveket, lekvárokat és szörpöket készítsenek. Ebben a kisüzemben csak a hagyományos gyümölcsfajták termését lehet feldol-gozni, illetve azok értékesítését lehet elősegíteni. A manufaktúra abból a szempontból is egyedi kezdeménye-zésnek számít, hogy az ide behozott gyümölcsöket minden gazda saját maga dolgozza fel a rendelkezésére bocsátott technológia használatának megismerése után. A gazdák azok, akik a saját gyümölcseiket saját két kezük munkája révén dolgozzák fel és azokat esztétikus csomagolás fel-használásával értékesítésre előké-szítik. Itt fontos megjegyezni, hogy a manufaktúra az udvarhelyszéki hagyományos gyümölcstermesztők közössége számára valósult meg, ez a közösség kell elsajátítsa annak használatát és saját tapasztalatain keresztül megbizonyosodjon, hogy a régi ízeknek igenis van létjogosult-

sága és keresete a helyi és távolabbi piacokon. A beruházás révén egy olyan közösségi beruházás valósult meg, amely ki tudja szolgálni az ud-varhelyszéki gazdák igényét, bizto-sítja a humán egészségügyi előírások betartását (tehát forgalmazható ter-mékek készülnek), de mindezek mel-lett teret és lehetőséget biztosít arra is, hogy akár a nagymamák receptjei alapján készült egyedi termékek is megjelenjenek a piacokon. Ebben a feldolgozóban alapvető elvárás a hi-giéniai szabályok betartása mellett a hagyományos receptek használata is, amelyek már bizonyítottan is megje-lennek olyan termékek formájában, mint például a fahéjas-mézes-szilva, a kökényszilva-alma, mákos-alma vagy a mazsolás-körte lekvárok. Mindezen termékekre már az első pillanattól nagy kereslet mutatkozott az elsősorban a városban élő, de va-lamikor vidékről elszármazott lakók körében.

Természetesen a manufaktúra üzemeltetése, karbantartása, a gaz-dák felkészítése, illetve az előállított termékek értékesítése egy egyesület segítségével és közreműködésével valósul meg. A Székelygyümölcs Egyesület elsődleges célja támogatni és sikerre vinni a helyi hagyományos gyümölcsészet ügyét. Ezért folyama-tos szakmai segítség révén képezzük ki azokat a gazdákat, akik felvállal-ják ezt az ügyet, telepítésbe kezde-nek, vállalják a feldolgozás verejté-kes munkáját, illetve besegítenek az értékesítés folyamatába is vásárokon való részvételükkel.

A program még messze nem telje-sedett ki, mert még nagyon sok a ten-nivaló a gyümölcsészet terén. Még nagyon sok embert kell megszólíta-nunk és nagyon sok ember számára kell lehetőséget teremteni, hogy él-vezhesse munkája eredményeit. Mi nyitottak vagyunk és segítőkészek, legyen mindnyájunknak ez egy lehe-tőség és kihívás. Tegyünk közösen a gyümölcsészet helyi ügyéért!

Már István

Civitas Alapítvány – projektvezetőSzékelygyümölcs Egyesület – elnök

e-mail: istvanmar@gmail.com

32 civil fórum

A szektor leginkább önmagára hasonlítKÁKAI LÁSZLÓ: Civil szervezetek Magyarországon(Publikon Kiadó, 2009)

(Újra)meghatározásA könyv a magyar nonprofit szerve-zetek rendszerváltás utáni fejlődé-sét mutatja, összegzi. Kákai László, a pécsi egyetem habilitált egyetemi docense új könyvének első fejezetét a fogalomtisztázásnak szenteli: csopor-tosítja a megnevezéseket, fogalmakat és tisztázza azok hátterét – mindez megmutatja, hogy legtöbbjük nega-tív definíció, mely elhatárolás által határozza meg tárgyát (nem állami, nem osztja fel a profitot, nem célja politikai hatalom megszerzése, stb.). Kákai László rámutat a civil szerve-zetek meghatározásának továbbra is kérdéses pontjaira az egyházakhoz, politikai pártokhoz és a gazdaság szereplőihez viszonyítva. A docens értelmezésében a civil szervezetek közös motívuma lehet, hogy vala-mely közösségi szükségletet meg-jelenítő társadalmi öntevékenység mozgatja őket. Ezzel a motivációval vállalnak fel civil-társadalmi, illet-ve gazdasági-szolgáltató szerepeket: értékeket jelenítenek meg, lakossági érdekeket képviselnek, vagy a befo-lyásolás vágyával lépnek fel.

TrendekMivel fontos közvetítő szereplők a társadalom és a politikai intézmé-nyek közötti kapcsolatban, a civil szervezetek száma, szerepe, befolyá-sa a világ minden fejlett demokrati-kus országában növekszik. Ennek a trendnek az okaival és következmé-nyeivel foglalkozik a könyv máso-dik fejezete, mely a civil szervezetek

33Gazdasági válság és a civil szféra

száma, mérete alakulásának és az intézményesülés-függetlenség össze-függéseiről, továbbá a szervezetek pénzügyi helyzetének, gazdasági po-tenciáljának alakulásáról szól. A tele-püléstípus szerinti megoszlás elem-zéséből megtudjuk, hogy 2006-ra az összes szervezet között csökkent a községi és a fővárosi szervezetek ará-nya, míg a vidéki városokban – nem a megyeszékhelyeken – bejegyzett szervezetek aránya növekszik. Terü-leti megoszlás tekintetében megálla-pítható, hogy egyes aktivizálódó tér-ségekben, a közép-magyarországi és a dunántúli megyékben a szervezetek növekedési üteme az országos át-lagnál gyorsabban emelkedett. Igaz, hogy a szervezetek számára hatással van a térség gazdasági fejlettsége, de csak közvetetten: nem attól függ, hogy a szervezetek mennyi anyagi forráshoz jutnak a területükön műkö-dő vállalatoktól, mert nem többhöz, mint máshol.

Kapcsolati hálók, megyei léptékA civil szervezetek helyi kötődését és kapcsolatait vizsgálva kiderül, hogy a szervezetek többsége úgy gondolja,

leginkább széleskörű kapcsolatrend-szerre (politikai, gazdasági, igazga-tási és nonprofit vonalon egyaránt) van szükség egy civil szervezet si-kerességéhez. Egy másik bemutatott vizsgálat eredményei szerint pedig megállapítható, hogy jellemzően a lokális, legfeljebb megyei léptékű működés és ismertség jellemzi a civil szervezetek nagyobb részét. A sűrű kapcsolatokkal rendelkező, nyitot-tabb szervezetek napi működésére komolyabb hatást gyakorolnak a politikai-gazdasági-pénzügyi kör-nyezet változásai: ezek stabilabbak, mert több lábon állnak, ugyanakkor kapcsolataik révén többirányú prob-lémaérzékenység jellemzi őket.

Laboratóriumban: hálózatok és közszolgáltatásokA könyv második részében bete-kintünk két kutatásba: egy hálózat-kutatási kísérletbe a dél-dunántúli régióban, mely szervezetek együtt-működését vizsgálja különböző társadalmi partnerekkel. A másik tanulságos eredményű vizsgálat pedig körüljárja a civil szervezetek

szerepvállalását a helyi közszolgál-tatásokban, bemutatva a helyi fe-lelősségi körök kiterjedésének és a jóléti állam válságának párhuzamos folyamatait. Az olvasó átgondolhat-ja a civil szerepvállalás különböző formáinak (közvetett és közvetlen szerepvállalás) előnyeit és hátrá-nyait, s elmerenghet egyes önkor-mányzatok stratégiai dilemmáján: melyek legyenek azok a feladatok, melyeket önkormányzati hatáskör-ben kívánnak tartani, s melyeket kí-vánnak kiszervezni a civil és a pro-fitorientált szféra irányába? Hogyan biztosítanánk átlátható versenyt és kölcsönösen előnyös szerződési fel-tételeket?

A könyvben bemutatott kutatások és a témába vágó hazai szakirodalom összegzése hasonló válaszokat és kér-déseket fogalmaz meg civil szerveze-tekről – a civil szervezeteknek. Kákai László könyve, szándéka szerint, ró-luk szól és nekik.

Összeállította:Benedek Gabriella – rovatvezető

e-mail: benedek7@gmail.com

Demokráciai nevelés

Az iskola mindannyiunk számára az a hely, ahol fel-növünk, tanulunk, álmodozunk, és olyan terveket szövünk, amelyek megváltoztatják majd az életünk.

A döntések, amelyeket most hozunk, befolyásolják a jövőn-ket és mindörökre megváltoztatják cselekvéseink folyamát, sőt nem is gondolnánk, hogy még a másokéit is mennyire.

Lényegbe vágóan fontos tehát, hogy ezekben az évek-ben megtaláljuk a választ azokra a kérdésekre, amelyeket mi magunk tettünk fel, vagy mások a későbbiekben fel fognak tenni. A Demokráciai nevelés című tankönyv alap-ötlete éppen ez. A tankönyv által megpróbálunk tömören és gyakorlatiasan meghatározni néhány olyan gondolatot és elméletet, amelyek annak a társadalomnak az alapját képezik, amelyben élünk. Röviden szólva: a tankönyv a mi és embertársaink demokráciai neveléséről szól.

Ezzel a könyvvel megpróbáljuk kialakítani egy tanfo-lyam fogalmait, amelyek az állampolgári alapismeretek-ről, az állampolgárok részvételéről és bekapcsolódásáról, az emberi jogokról és a velük járó kötelezettségekről, a

34 civil fórum

minket képviselő intézményekről (országos vagy euró-pai) és azok megválasztásának módjáról szólnak, ugyan-akkor próbáljuk bátorítani a tanfolyam megtartását is.

A demokráciai nevelés egy atipikus és interaktív is-mertetési és felfedezési gyakorlat, egyszerű és mindany-nyiunk számára szükséges kortól függetlenül.

A tankönyv négy nagy fejezetre tagolódik: I. Én, az állampolgárII. Iskola – Család – Helyi közösségIII. Jogi nevelésIV. Intézmények az állampolgár szolgálatában

A tankönyv szerzői: Elena Bălan és Dorina Chiriţescu (Alcris Könyvkiadó, Bukarest, 2009)

A Demokráciai nevelés című tankönyv az azonos című projekt keretén belül született meg. A projekt célja a kö-zépiskolás tanulók demokráciai nevelésének jobbá tétele volt, hogy így ezek a tanulók tevékeny állampolgárokká váljanak majd.

A projekt specifikus céljai a következők voltak: 1. Egy nevelési csomag kiadása, amely a Demokráci-

ai nevelés című, XI. osztályos diákokat célzó opci-onális tantárgy tanítását szolgálja.

2. A demokráciai nevelés tanfolyam megtartása 21 romániai középiskolában (minden megyéből há-rom középiskolában: Brassó, Bukarest, Brăila, Focşani, Oneşti, Szeben, Temesvár). A kurzust a projekt módszertana szerint képzett tanárok tart-ják meg.

3. A demokráciai nevelés tanfolyam hatása a részt-vevő tanulókra – felmérés.

4. Az Oktatási Minisztérium, az Ifjúsági és Sportmi-nisztérium támogatása, hogy elkészíthesse a De-mokráciai nevelés opcionális tanfolyam program-ját. A végső cél, hogy ez a program is bekerüljön abba a programegyüttesbe, amely az országos vá-lasztékot képezi az iskola által választható tanter-vek esetében.

A projekt időtartama: 2008. szeptember – 2010. március

A tanfolyam megtartásának ideje:2009. szeptember – 2010. június

A Demokráciai nevelés című tanfolyamot 7 település (Focşani, Brassó, Brăila, Temesvár, Onesti és Bukarest) 23 középiskolájában tartották meg.

Partnerek: Oktatási Minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium, ARDOR

Támogató:Trust for Civil Society in Central and Eastern Europe

További információkért keressék:Iuliana Iliescu

Pro Demokrácia Egyesület, Bukarest – projektvezetőe-mail: iuliana.iliescu@apd.ro

Fordította: Dénes Réka

35Gazdasági válság és a civil szféra

A 2010-es belga elnökség kulturális programja

Az elnökségi trió (Spanyolor-szág, Belgium, Magyaror-szág) számos területen szo-

rosan együttműködik a kontinuitás jegyében, így a kulturális szférában is megerősítik a közös politikákat.

A belga elnökség kulturális programja és annak háttereA 2010 második felében az Európai Unió elnöki posztját betöltő Belgium számára kiemelten fontos az Unió kulturális dimenziója, és az „Egység a sokféleségben” uniós jelmondat ér-telmében erősíteni kívánja az európai kulturális projektet. Hangsúlyt kap a tagállamok kulturális diverzitásának és a művészek sokféleségének láthatób-bá tétele. E szellemben sokféle színes programot, eseményt szervez Belgium 2010 második felében.

• Az elnökség arra törekszik, hogy minél sikeresebben adap-tálja az Európa 2020 stratégiá-ban foglalt elveket.

• Az elnökség három stratégiai célt nevezett meg az Európai Kulturális Napirendben: ezek a kulturális diverzitás előse-gítését és az interkulturális párbeszédet ösztönzik, illetve a kultúrát mint a kreativitás katalizátorrá válását hangsú-lyozzák. Mindez a nemzetközi kapcsolatokban is kiemelkedő jelentőséggel bír.

• A belga elnökség során a Bi-zottság kitüntetett figyelmet szentel a kulturális politikák

és folyamatok támogatására, fejlesztésére, azok gyakorlatba ültetésére. E kontextusban leg-inkább a kis- és középvállalko-zások kerülnek előtérbe.

Konkrét kulturális célokFadila Laanan belga kulturális és au-diovizuális ágazatért felelős minisz-ter bejelentése alapján az elnökség négy legfontosabb kulturális célkitű-zése a következő:

1. Az elnökség az Európa 2020 stra-tégia keretében arra törekszik, hogy előtérbe kerüljenek a kultu-rális és kreatív iparágak, illetve ezek hozzájárulása a GDP-hez, a gazdasági növekedéshez és a fog-lalkoztatáshoz egész Európában. A kultúra egyes kutatási programok-ba, technológiai fejlesztésekbe, a versenyképességbe és innovációba való integrálása is hangsúlyt kap.

2. Mivel 2010 a szegénység és társa-dalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, e keretprogramon be-lül a belga elnökség olyan javasla-tokat terjeszt elő, amelyek megfe-lelő kulturális politikák elindítását kezdeményezik. A kultúra három fő aspektusa (gazdaság, polgárság és szociális kohézió) között sze-

retnék megtalálni az egyensúlyt. A kultúrát integrálni kellene a nemzeti és az európai politikákba a szegénység és a társadalmi kire-kesztés elleni küzdelem jegyében.

3. Az Európai Kulturális Napirend célkitűzéseivel összhangban az el-nökség – a Bizottsággal folytatott megbeszélések alapján – biztosí-tani kívánja a Tanács 2008–2010-es kulturális munkatervének sikeres értékelését, véghezvitelét, és előse-gítik egy új terv létrehozását 2010 utánra.

4. Az elnökség továbbviszi a spanyol elnökség által megkezdett konzul-tációs folyamatokat avégett, hogy létrehozzák az Európai Örökség Címet, amely Európa történelmi megosztottsága ellenére a közös európai kulturális örökség jelentő-ségét emeli ki.

Az elnökség három fő célja az audiovizuális dimenzió területén1. A kulturális diverzitás jegyében

konzultációs és támogatási mecha-nizmusokat indítanak el az euró-pai filmszínház támogatására, s annak teljes folyamatát finanszí-rozni kívánják az előkészületektől a promóciós tevékenységig, hiszen fontos a széles publikum bevonása is a kezdeményezésbe. Ez a prog-ram a júliusi monsi hivatalos meg-nyitó témája.

2. A célból, hogy a digitális kor ki-hívásainak megfeleljenek, olyan kezdeményezéseket terjesztenek

36 civil fórum

a Tanács elé, amelyek magukban foglalják az audiovizuális és a cinematográfiai örökség megóvá-sát és védelmét. Nemzeti és euró-pai szinten is finanszírozzák majd a filmszínházakat.

3. A numerikus könyvtárak fejlesz-tése is kiemelt szerepet kap, és az Europeana-t, az európai digitális könyvtárat is támogatni kívánják.

Az elnökség más, kultúrához kapcsolódó tevékenységeiFolytatódik az európai kooperációs folyamat az oktatás területén, illetve ennek szociális vonatkozásait emelik majd ki. Fontossá válik az európai fel-sőoktatás modernizációja, a kutatás és az innováció. A „Fiatalok lendület-ben” (Youth on the move) program alapján a fiatalok mobilitásának elő-segítése kap hangsúlyt. Más kezde-ményezések pedig előtérbe helyezik az újabb generációk munkájának sze-repét, valamint a szegénységben élő gyermekek és fiatalok problémáját.

A Lisszaboni Szerződés hatály-balépésével a sportra is erőteljeseb-ben fókuszálnak a tagállamok. Az Európai Bizottság a belga elnökség alatt fogalmazza meg az EU jövőbe-ni sportpolitikáját. Az elnökség kez-deményezi az európai sportpolitikák kompetenciájának növelését, ezen be-lüli is a „Fair Play”-t. A sport szociális szerepét is kiemelik, így a sportkép-zés, a dopping és a társadalmi kire-kesztés elleni küzdelem fő napirendi ponton lesz.

Focus Europe 2010 kulturális agenda

Fadila Laanan szerint kiemelt je-lentőségű a polgárközeliség, és fon-tosak a kulturális szereplők számára nyújtott lehetőségek. A Focus Euro-pe 2010 kulturális agenda mintegy 80 eseményt mutat be 2010. július 1. és december 31. között. A kiadványt 120 000 példányban terjesztik egye-

bek között kulturális központokban, múzeumokban, illetve a culture.be portálon is elérhető.

Néhány kiemelt program• 2010. július 1. – november 30. –

„Missing pEUrson”: Brüsszel mint az Európai Unió fővárosa kerül előtérbe, megismertetve a várost és az európai intézményeket.

• 2010. szeptember 3. – december 18. – „Artists’ portraits”: Kortárs mű-alkotások brüsszeli kiállítása.

• 2010. szeptember 15. – november 15. – „Tu veux ma photo!”: A brüsz-szeli fotókiállítás témája: Hogyan látják az európai fiatalok Brüsszelt, és a brüsszeli fiatalok miként kép-viselik Európát?

• 2010. szeptember 17. – 2011. január 16. – „A century of <abstract art>”: A jette-i René Magritte Museum brüsszeli kiállítása a belga abszt-rakt művészetről.

• 2010. szeptember 17. – 2011. janu-ár 31. – „Brugge Centraal”: Brugge városa ötévente tartja meg kulturá-lis fesztiválját. A Brugge Centraal négy hónapon keresztül ad otthont különböző koncerteknek, filmvetí-téseknek, színpadi fellépéseknek.

• 2010. október 1. – november 17. – „Princess Europa Exhibition”: Eu-rópa elrablását ábrázoló műalkotá-sok kiállítása.

• 2010. október 1. – „Belgian accounts

on the construction of Europe (1945–2010)”: A kiállítás célja be-mutatni Belgium és az Európai Közösség(ek) közti viszony alaku-lását a második világháborútól kezdődően.

• 2010. október 5. – „European Co-mic Strip Treasures”: A belga EU-elnökség alkalmából európai mű-vek kiállítása Brüsszelben.

• 2010. október 7. – „Ensor revealed”: James Ensor realista festőművész születésének 150. évfordulója al-kalmából kiállítás Brüsszelben.

• 2010. október 15. – „Orientalism in Europe: from Delacroix to Kan-dinsky”: 19. századi művészeti ki-állítás Brüsszelben.

• 2010. október 15. – „Exhibition: A me rica – it’s our history”: kiállí-tás Brüsszelben Európa és az Egye-sült Államok történelmi kapcsola-táról.

• 2010. október 20. – „The World of Lucas Cranach”: A 16. századi né-met festőművész kiállítása Brüsz-szelben.

• 2010. október 30. – 2011. január 30. – „European Triennial of Ceramics and Glass”: kerámia- és üvegkiállítás Monsban a WCC-Europe szervezésé-ben. Középpontban: Nagy-Britannia és Spanyolország művészeinek szak-mai párbeszéde belga tervezőkkel.

• 2010. december 1. – „Out of Ostral – travelling exhibition”: háromhe-tes kiállítássorozat Európa külön-böző városaiban (Pécs, Katowice, Eupen, Vilnius).

További információk:A belga elnökség honlapja: http://www.eutrio.be/; http://www.culture.be/; http://www.eutrio.eu/

Összeállította:KultúrPont Iroda

e-mail: info@kulturpont.huhonlap: http://www.kulturpont.hu

37Criza economică si societatea civilă,

Planta tânără răsărită dintre spini

De multe ori organizaţiile non-guvernamentale sunt com -parate cu organismul uman;

viaţa organizaţiei cu viaţa unei singure persoană. Pornind de la această comparaţie, putem afirma că de-a lungul vieţii sale private şi omul se confruntă de mai multe ori cu situaţii restrictive, cu o coardă întinsă, cu probleme încâlcite, conflictuale. În cazul cel mai fericit, în aceste stări, individul se opreşte, se retrage puţin din agitaţia vieţii, se reculege şi încearcă să-şi găsească rădăcinile. Acele rădăcini, care îi conferă viaţă, avânt, îl ajută să vadă clar lucrurile, îi oferă valori şi un scop în viaţă, bine fixaţi. Dacă-i lipsesc asemenea rădăcini, atunci apar acele situaţii în care cei care „vor să trăiască”, vor constitui rădăcinile pentru viitor.

După părerea mea, situaţia actu-ală creată de criza economică este un moment la fel de dificil pentru cele mai multe ONG-uri. Ca şi cum am fi pierdut stabilitatea. Nu ştim cum să procedăm şi în care direcţie s-o luăm. Cea mai mare problemă o constituie faptul că situaţiile, metodele cu care ne-am obişnuit, nu mai sunt valabile, tehnicile folosite pentru fundraising de până acum nu mai funcţionează. Trebuie să ne dăm seama că schimbarea este inevitabilă dacă vrem să trecem mai departe, dacă vrem „să trăim”. Se pune întrebarea dacă acest lucru este destul de conştientizat în unele ONG-uri. Căci aceasta este baza care ne asigură posibilitatea de a efectua schimbările necesare. Dacă avem lucruri de făcut în continuare, dacă mai credem în ceea ce am început, atunci poate urma planificarea schimbării. Eu vă sugerez, dragi colegi civili să fiţi conştiincioşi şi conştienţi! Dacă acesta lipseşte, atunci nu există forţa motrică necesară pentru a porni pe calea schimbării, cu scopul de a dăinui. Acum nu putem înainta decât cu paşi mici spre vise de anvergură mare. Trebuie să învăţăm cum să gestionăm mai bine resursele şi valorile noastre locale.

Simţim întotdeauna că a fi împ reu -

nă cu oameni care au co-interese ase-mănătoare, a împărtăşi cu ei ex pe rienţele, greutăţile, dar şi succesele noastre, înseamnă o recreare, ne dă putere să ne menţinem în cariera civilă. Oare luăm ce e mai bun unul de la celălalt? Încercăm să ne regăsim reciproc şi să ne gândim la soluţii comune?

Am întrebat mai mulţi conducători de ONG-uri – care activează în diferite domenii – despre următoarele:• Ce efect concret a avut/are criza eco-nomică din ultimii doi ani asupraorganizaţiei Dvs. (pe o parte asuprafuncţionării, asupra activităţilor deatragere de fonduri, pe de altă parteasupra activităţii de zi cu zi, asupraimplementăriiproiectelor)?

• Cum a procedat, ce metode a folositorganizaţia în sine pentru rezolvareaproblemei? Cât de eficiente au fostmetodele folosite?

• Dacă criza economică v-a produsbeneficii organizaţiei Dvs. cum „aţifolosit”acestbeneficiu?

• Cepărereaveţi,carearfiaceaschim-bare externă reală care ar ajuta-o, arschimba situaţia organizaţiei Dvs. şiONG-urilor similare?

Pe plan mondial şi naţional se exprimă mai multe opinii despre producerea crizei, despre situaţia actuală. Ceea ce vedem, simţim este că nu există o situaţie echilibrată nici pe plan economic, nici pe plan judiciar. Dl. Jenei György, în articolul său dezvăluie esenţa situaţiilor create de criză. Nu există propuneri de rezolvare acceptate de toată lumea, mai mult, nimeni nu a redactat nici o rezoluţie acceptabilă măcar pentru cele mai multe ONG-uri. Pornind de la această idee, ne-am gândit că, legat de tema „Criza economică şi sfera civilă”, vom interoga mai mult ONG-urile, despre experienţele lor reale, cum pot rămâne activi în această situaţie, adică în ce măsură au reflectat, ştiu cum să rezolve această situaţie. Au răspuns în număr de 16. Răspunsurile sunt foarte instructive.

Rubricile noastre oferă şi de această dată o lectură interesantă.

În rubrica Curaj civil puteţi vă pu teţi afla cum se poate construi o euroregiune fără frontieră, prin solidaritate civilă, care creează, în zona respectivă, posibilităţi pentru numeroase alte dezvoltări.

Rubrica Forumul de dezbateri pre-zintă o scurtă informare despre re-zultatele cercetării asupra societăţii civile din România, considerate aproape epocale, ale Fundaţiei pentru Dezvoltarea Societăţii Civile din Bucureşti. Epocale, deoarece despre sfera civilă din România, dar mai ales despre sfera civilă maghiară din Transilvania nu s-au făcut analize din 2006. Această organizaţie a fost aceea care a făcut un pas în această direcţie şi prin această cercetare prezintă un tablou mai amplu despre situaţia actuală a societăţii civile din România.

Rubrica Societate şi economie, de data aceasta se ocupă de întrebările legate de economie socială. Cei interesaţi pot citi o scurtă introducere ideologică scrisă de sociologul Ioan Hosu. Iar Már István, coordonator de proiect al Fundaţiei Civitas prezintă un exemplu concret din domeniul prelucrării soiurilor tradiţionale de fructe.

Pavilionul cărţilor civile prezintă cititorilor două ediţii civile foarte interesante: Kákai László: OrganizaţiicivileînUngariaşiEducaţiepentrude-mocraţie, în editura Pro Democ raţia.

Rubrica Vedere culturală popula-ri zează programul cultural al preşe-din ţiei belgiene din 2010.

Vă doresc tuturor lectură plăcută, schimbări cu succes, reînnoire, întă-rire în viaţa Dumneavoastră civilă. Să fim noi planta tânără care răsare dintre spini!

Csáki Rozália

redactor-şefe-mail: csaki.rozalia@gmail.com

web site: www.civilforum.ro

Traducere: Dénes Réka

38 forum civic

Cuprins

forum civic

Cuprins

forum civic

Cuprins

CURAJ CIVIC

FORUM CIVIC

SOCIETATE ŞI ECONOMIE

PAVILIONUL CĂRŢILOR CIVILE

VEDERE CULTURALĂ

Pagina 3Jenei György: Criza economică: proba de rezistenţă ale civililor

Pagina 4Csáki Rozália: Răsadul răsărit dintre spini

Pagina 5Ferenczi Tünde: Peste aparenţa – transparenţa şi asigurarea eligibilităţii cheltuielilor la ONG-uri

Pagina 8REACŢII CIVILE ÎN SITUAŢIA DE CRIZĂ – INTERVIURI

Pagina 25Ocskay Gyula: A treia dimensiune – construirea reţelei transfrontaliere în euroregiunea Ister-Granum

Pagina 27„Romania 2010. Sectorul neguvernamental – profil, tendinte, provocari”

Pagina 29Ioan Hosu: Economia socială – repere conceptuale

Pagina 30Már István: Dealuri înflorite – şansă şi posibilitate de dezvoltare economică bazată pe comunitate în mediul rural

Pagina 32Kákai László: Organizaţii civile în Ungaria

Pagina 33Educaţie pentru democraţie

Pagina 35Programul cultural al preşedenţiei belgiene din 2010

Pagina 37Csáki Rozália: Planta tânără răsărită dintre spini (RO)

Pagina 38Cuprins (RO)

Tipărit de DTP Studio. Apare în 500 de exemplare.Preţ: 6 lei, la comandarea celor trei numere din anul 2010 aveţi un preţ total redus de 15 lei.

Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania şi de Fundaţia Civitas pentru Societatea Civilă.

revista societãþii civile din transilvania

civil fórum

forumcivic

Felelős kiadó/Editor: Egri István

Főszerkesztő/Redactor-şef: Csáki Rozália

Olvasószerkesztők/Corectori: Jakab Zsuzsa, Szabó Attila

Grafikus/Grafica: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő/Tehno-redactor: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság/Consiliul editorial:Bereczki Kinga

Bodó BarnaKolumbán GáborPotozky László

Sebestény István (HU)Somai József

Szenkovics Dezső

Készült a DTP Studio nyomdájában. Megjelenik 500 példányban. Ára: 6 lej, a 2010-ben megjelenő három lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 15 lej.

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány és a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért.

erdélyi civil társadalmi lap

Elérhetőségek/Contact:535600 Székelyudvarhely/Odorheiu Secuiesc,

Solymossy utca 29. számtelefon/fax: +40-266-218.481

e–mail: civilforumlap@gmail.com

ISSN 15822–4004