2 civil fórum

Tartalomjegyzék

civil fórum

Tartalomjegyzék

civil fórum

Tartalomjegyzék

3. oldalCsáki Rozália: Mi a „SZÖSZ” – avagy mi is az önkéntesség?

4. oldalCristina Rigman: 2011 – az Önkéntesség Európai Évének története

5. oldalDr. Bartal Anna Mária: Az önkéntesség értelmezése

9. oldalSánduly Edit: Kaláka – volt, nincs, lesz?

11. oldalKaszap Sára – vallomás

11. oldalAsztalos Klára: Önkéntes nők az Erdélyi Unitárius Egyházban

14. oldalSzatmári Ferenc: Az idősek önkéntessége, mint lehetőség

17. oldalSzabó László: Dióhéjban az Erdély Mentőcsoportról

18. oldalCserháti Ákos:Az önkéntesség egy különleges terepe: a közösségi rádió

20. oldalSzombatfalvi Katalin: 9 év a Maros megyei civil szektorban

23. oldalSzalló Réka: Civil Nap Székelyudvarhelyen az önkéntesség jegyében

25. oldalKulcsár Orsolya – Kovács Zsuzsa:Egy igazi Álomváros tenni vágyó, önkéntes fiatalokkal – Ycity

27. oldalÖnkéntesek vallomásai

31. oldalA Pro Vobis az Önkéntesség Európai Éve 2011 támogatásában

33. oldalVincze Róbert: Igen, tessék! Da, poftiţi!

35. oldalBereczki Kinga:Önkéntesnek lenni jó…

36. oldalKis Hunor Pál:Útmutató önkénteseknek

37. oldalCsáki Rozália: Mi a „SZÖSZ” – avagy mi is az önkéntesség? (RO)

38. oldalTartalomjegyzék (RO)

CIVIL KURÁZSI

CIVIL ÖNÉPÍTKEZÉSÜNK

CIVIL KÖNYVES PAVILON

3Önkéntesség

Mi a „SZÖSZ” – avagy mi is az önkéntesség?

Ebben az évben sokat hallhattuk ezt a kifejezést, sokat hallhat-tunk az önkéntességről, és aki e

témakörrel foglalkozik, önkéntelenül is igyekszik meghatározni, mások számára is könnyen érthetővé tenni, hogy mit is értünk ez alatt. Számom-ra igen megkapó és kifejező választ Gergely István (Tiszti), a Csibész Alapítvány vezetője adott, aki az idei tusványosi szabadegyetemen e té-makörben szervezett műhelymunka keretében osztotta meg velünk gon-dolatait, miszerint számára az önkén-tesség a „SZÖSZ”, azaz: amit Szaba-don, Őszintén és Szeretettel végez az ember.

Felmerül a kérdés, hogy mit is te-kinthetünk önkéntességnek és mi az, amire nem lehet ráhúzni, hogy önkén-tesség? Mindenképpen olyan cselekedetekről beszélünk, amelyeket az egyén másért, má-sokért végez, amelyek-ben mi magunk nem önmagunkra, hanem másokra és másvala-mire figyelünk, ame-lyekben a más(ik/ok) több és fontosabb, mint én magam. Ami-kor valaki önkéntessé-get vállal és érzi, hogy azt valóban a „SZÖSZ” jellemzi, akkor abban ő valami önmagán túl-mutatót lát és annak beteljesítésére kötelezi el magát.

Többször hallhatjuk, hogy az ön-kéntességet időszakos és nem fizetett munkaként értelmezik. Akit ez a meg-határozás kielégít, annak sok esetben az önkéntesség egy kevésbé jelentős dolog, hiszen mi is az értelme, miért is jó vele foglalkozni, ha csak kis idő-re és fizetség nélkül veszi igénybe az

embert? E kérdésre adandó válasz, melyet leghitelesebben mindig az önkéntes munkát végző személyek tudnak megválaszolni, általában sok-sok értéket ragad meg. Napjainkban keveset beszélünk az értékekről, ke-vesekben tudatosul, hogy milyen ér-tékek mentén szerveződik az élete. Az önkéntest, aki a SZÖSZ jegyében önkéntes, mindig valamilyen sajátos érték mozgatja: lehet ez a személy iránti tisztelet, szeretet, akivel együtt lehet ez idő alatt; lehet ez a sajátos tudás, tapasztalat, amit ezáltal meg-szerezhet; lehet a kezdeményezésnek a célja, amellyel egyetért, ami számá-ra is egy kívánt megvalósítás, érték... és még hosszan folytathatnánk a sort. Minden ’lehet’, ami egy önmagun-kon is túlmutató értéktartalmat ragad

meg. Nem véletlen, hogy a civil társada-lom sajátos jelensége az önkéntesség. És en-nek különböző formái lehetnek, az egysze-rűbb cselekedetektől, mint amilyen például az adatbázis készítés vagy egy közös szoba-festés, egészen az akár teljes épületek, terek felújításáig, összetett civil szervezeti prog-ramok működtetéséig.

Szabó László unitá-rius lelkész, az Erdélyi Mentőcsoport ügyve-zető elnöke szintén a fent jelzett tusványosi

beszélgetésen osztotta meg velünk gondolatát, miszerint értelmezésé-ben az idős szülőkről való gondosko-dás is – ahelyett, hogy intézmények ellátására bízzuk – az önkéntesség egy sajátos formája. De élő hagyomá-nyunk, a kaláka már több száz éves múlt, tudás az önkéntességről. Be

kell valljuk, hogy az európai szintű tematizálás hozta számunkra is elő-térbe e témakört, de egyben abban is segítségünkre volt, hogy a gyökerein-ket vizsgálva tudatosodjon bennünk, hogy régi múltja van társadalmunk-ban ennek a cselekvési formának. E lapszámunkban eme élő, formájában megújuló hagyományunkról, a ka-lákáról is szólunk. Továbbá arról is, hogy miként lett 2011 az Európai Ön-kéntesség Éve, miként értelmezik és mondhatni, szabályozzák az önkén-tességet az európai dokumentumok.

Bár az önkéntessé get leginkább a fiata labb korosztály sa ját jának gon-doljuk, az ön kéntességnek az idő sebb kor osztály ber keiben működő szép példáiról is beszámol lapunk hasáb-jain Asztalos Klára, az Unitárius Nők Országos Szövetségének elnöke, il-letve Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke. A teljesen önkéntességre ala-pozott, többnyire felnőtteket tömö-rítő Erdélyi Mentőcsoportot Szabó László, az ügyvezető elnök mutatja be. Cserháti Ákos tollából arról is tu-domást szerezhetünk, hogy miként lehet csupán önkéntességre alapozva civil rádiót működtetni.

Olvasóink az önkéntesség je-gyében szerveződött érdekes kez-deményezésekkel, programokkal is megismerkedhetnek. Szombatfalvi Katalin, a Román Televízió Marosvá-sárhelyi Stúdiójának riportere érde-kes összeállítást készített arról, hogy a hagyományosan megszervezett marosvásárhelyi civilek vásárából miként nőtte ki magát az önkéntes-ségre figyelő civil térkép elkészítése. Szalló Réka, a Verestóy Alapítvány munkatársa a székelyudvarhelyi ci-vilek összefogásával megszervezett, önkéntességre összpontosító civil napot mutatja be. Kulcsár Orsolya, a Civitas Alapítvány projektasszisz-

Olyan cseleke-detekről beszé-lünk, amelyeket az egyén másért, másokért végez, amelyekben mi magunk nem ön-magunkra, hanem másokra és más-valamire figye-lünk, amelyekben a más(ik/ok) több és fontosabb, mint én magam.

Csáki Rozália

főszerkesztőcsaki.rozalia@gmail.comwww.civilforumlap.com

4 civil fórum

tense egy olyan nemzetközi projekt-tel ismertet meg bennünket – Ycity –, melybe idén székelyföldi önkéntes fi-ataloknak is alkalmuk volt bekapcso-lódni. És végül, de nem utolsósorban önkéntesek vallanak arról, hogy mi-ként lettek önkéntesek és mit is jelen-tett számukra ez.

Változatos rovatvilágunk érdekes

tartalommal lepi meg ez alkalom-mal is az olvasót. A Civil kurázsi egy olyan, kolozsvári civil szerveze-tek összefogásából induló nagysze-rű kezdeményezést mutat be, amely keretében a civilek és a vállalkozók működnek együtt abban, hogy a ma-gyar nyelvhasználatot, mint érték- és tudástöbbletet jelenítsék meg a város

életében. A Civil könyves pavilonban a fő témánkhoz hűen a Turulmadár Ifjúsági Iroda által kiadott, önkéntes-ségről szóló útmutatót ismertetjük.

Soraimat egy bátorító felszólítás-sal zárom: Tegyen önként, legyen ön-kéntes és az önkéntesség ne csak az idei év szlogenje legyen!

2011 – az Önkéntesség Európai Évének története

Az önkéntesség európai évé-nek ötlete először 2004-ben, a Maastricht-ban, Hollan-

diában megrendezett Eurofestation – európai szervezetek vásárán me-rült fel. Az ötletet újra felvetette az Európai Önkéntes Központ (CEV) a „Kiáltvány az Európai Önkéntes Te-vékenységről” című kiadványban, amely 2006 decemberében látott nap-világot. A kiadvány az első szakaszát, a kezdetét jelöli annak a valaminek, ami a későbbiekben majd egy lobbi- és érdekérvényesítési tevékenységgé nőtte ki magát, és oda vezetett, hogy az Európai Bizottság elhatározta, az állampolgársági szerepvállalás ösz-tönzése céljából 2011-et az Önkéntes Tevékenységek Európai Évévé (rö-viden: az Önkéntesség Európai Éve) nyilvánítja. Az ENSZ kezdeménye-zésére a 2001-es esztendő az Önkén-tesek Nemzetközi Éve volt, a 2011-es évben ennek a 10. évfordulóját is ün-nepeljük.

Az Európai Önkéntes Központ (CEV) megalapozza az Önkéntesség Európai Éve – 2011 jegyében létrejött Civil Szövetséget (EYV 2011 Alliance, www.eyv2011.eu) – amely az európai szinten tevékenykedő, önkénteseket is foglalkoztató szervezetek informá-lis hálózata.

2008 folyamán a Szövetség terjesz-kedik és 2009 januárjában 20 aktív európai hálózatot tömörít magába, amelyek a következők: az Európai Ön kéntes Központ, a Solidar, az Eurodiaconia, a Szociális Platform, a

Vöröskereszt, a Cserkészmozgalom Világszervezete, az Európai Ifjúsági Fórum, a Volunteurope, az Európai Szenior Szakértők Konföderációja, az Önkéntes Szervezetek Európai Egyesülete, a Caritas Europa, az Eu-rópai Idősek Platformja, a Solidar, az ENGAGE, a Johanniter International, az Európai Nonprofit Sportszerve-zetek Szövetsége (ENGSO), a Cser-készlány Világszövetség (WAGGGS, World Association of Girl Guides and Girl Scouts), a CEDAG, a Termé-szetvédő Önkéntesek Egyesülete és a Helyi Demokratikus Ügynökségek Egyesülete.

Az önkéntesség eu-rópai évének javaslata több olyan európai in-tézmény dokumentu-maira is támaszkodott, amelyek elismerték, hogy az önkéntesség hozzájárul a közössé-gek és az állampolgá-rok fejlesztéséhez, és ugyanakkor sürgették az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek fejlesz-téséhez szükséges tá-mogatásokat Európa- szinten. Ezt a támoga-tást a hatóságoknak mind országos, mind regionális és helyi szinten nyújtaniuk kellene.

Marian Harkin, egy ír nemzeti-ségű EP-képviselő előterjesztett egy Nyilatkozatot, amelyben arra kéri az

Európai Bizottságot mint felhatalma-zott intézményt, hogy hozzon döntést és nyilvánítsa 2011-et az Önkéntesség Európai Évévé. 2008. július 15-én az Európai Parlament 454 aláírással el-fogadta a szóban forgó Nyilatkozatot. A felhívást más európai intézmények is támogatták, valamint az Önkéntes-ség Európai Éve – 2011 jegyében lét-rejött Civil Szövetség tagjai is.

A kezdeményezést az Európai Önkéntes Központ koordinálta. A cél az önkéntesség kérdésének Európa prioritásai közé emelése volt, vala-mint egy olyan koherens politika ki-

dolgozása, amely ösz-tönzi és támogatja az önkéntesség fejlődését az EU és a tagállamok szintjén.

A kezdeményezés mellett szóltak az Eu-rópa-szinten már meg-lévő adatok, amelyek szerint 10 európaiból 3 önkéntes és az EU la-kosságának 80%-a sze-rint a társadalmi életbe való aktív beavatko-zás létfontosságú a demok rácia számára. Sőt mi több, az Ön-kéntesség Európai Éve (IYV 2001) egyértelmű

bizonyíték arra, hogy ha a politikai és döntéshozási faktorok fokozott figyel-met tanúsítanak e téma iránt, jelentős mértékben hozzájárulnak a polgárok önkéntesség iránti érdeklődésének

A cél az önkéntes-ség kérdésének Európa prioritá-sai közé emelése volt, valamint egy olyan koherens politika kidolgo-zása, amely ösz-tönzi és támogatja az önkéntesség fejlődését az EU és a tagállamok szintjén.

5Önkéntesség

Az önkéntesség értelmezése

A fejlett országokban az 1990-es évektől kezdődően – az önkéntesség terjedésével, az

önkéntesek számának ugrásszerű nö-vekedésével – mindinkább felerősöd-tek az önkéntesség tartalmi-fogalmi definiálására irányuló törekvések. Az alapvető cél az volt, hogy általánosan, minden önkéntes tevékenységre egy-ségesen jellemző karakterisztikákban lehetne megragadni az önkéntesség kritériumait, amelyeket az önkénte-sek is érvényesnek tartanak magukra nézve, illetve az önkénteseket foglal-koztató szervezetek is elfogadnak. Az önkéntesség társadalmi, gazdasá-gi jelentőségének elismertetése és az

egyre erősödő, szélesedő nemzeti és nemzetközi önkéntes szervezeti há-lózatok terjedése szükségessé tette a közös definíciós bázis és értelmezés kidolgozását.

Az önkéntesség általánosan el-fogadható definíciós bázisának ki-dolgozása két szinten – egyfelől a nemzetközi szervezetek (Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió), másfelől a szakmai, tudomá-nyos kutatások szintjén – zajlott, noha az oda-visszahatás jól megfigyelhető volt közöttük.

Három alapvető sajátosságot ille-tően mind a nemzetközi szervezetek, mind a szakmai, tudományos definí-

ciós törekvések megegyeztek, misze-rint az önkéntesség:

• nem fizetett, • önkéntes és • más hasznára irányuló tevé-

kenység. A különbségek a nemzetközi szer-

vezetek és/vagy szakmai tudományos megközelítések között abban fedezhe-tők fel, hogy az önkéntesség alapve-tően jellemző kritériumait mennyire kezelik „megengedően” vagy „szigo-rúan”, azaz a három fő jellemzőhöz, milyen kiegészítéseket fűznek. Továb-bá a formális és/vagy informális ke-retek beemelésével mennyiben értel-mezik egy tágabb vagy egy szűkebb

növeléséhez és az önkéntesség infra-struktúrájának megerősítésére fordí-tott erőfeszítések növeléséhez is.

A kampány első szakaszában folytatott lobbi- és érdekérvényesíté-si tevékenységeik főbb eredményei a következők voltak: az Európai Unió Ifjúsági Miniszterei Tanácsának Ha-tározata (2007. november), az Európai Parlament állásfoglalása a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében vállalt önkéntesség szere-péről (2008. április), Írásbeli Nyilat-kozat 2011 – az Önkéntesség Európai Éve (a továbbiakban ÖEÉ) meghirde-téséről, az Európai Gazdasági és Szo-ciális Bizottság és a Régiók Bizottsá-gának támogató nyilatkozatai.

A kampány második szakasza 2009. február 18-án indult: az Európai Bizottság bejelentette a 2011 Önkén-tesség Európai Évévé nyilvánításához szükséges előkészületek megkezdé-sét, amelyet az Oktatásügyi és Kultu-rális Főigazgatóságra (polgárpolitikai egység) bízott.

Április 16-án az Európai Parla-ment szemináriumot tartott „Az Ön-kéntesség Európai Éve folyamán” címmel, ahol megbeszélték az Euró-pai Tanács ÖEÉ 2011-re vonatkozó javaslatait, valamint az ÖEÉ – 2011

jegyében létrejött Civil Szövetség és más érdekelt faktorok reakcióit.

2009. június 3-án megjelenik az Európa Tanács Hivatalos Jelentése arra vonatkozóan, hogy 2011 legyen az ÖEÉ és a javaslatot a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament elé terjesztik. (COM(2009) 254 final1)

Az Önkéntesség Európai Évévé nyilvánításra irányuló kampány har-madik szakaszának jellemző moz-zanata, hogy a 2009. november 23-i ülésen a Miniszterek Tanácsa elfo-gadta az ÖEÉ – 2011-re vonatkozó ja-vaslatot. Következő lépésként, 2009. november 26-án, Strasbourgban, az újra összehívott plenáris ülésen az ÖEÉ – 2011-re vonatkozó döntést az Európai Parlament is elfogadta, 551 szavazati fölénnyel.

Egy, az európai állampolgárok számára szervezett nyílt ötletverseny során – amelynek címe: Let’s Slogo, 2009 augusztusa és novembere kö-zött zajlott, és amelynek folyamán több mint 1200 javaslatot küldtek be egész Európából – 2010 márciusában megszületett az ÖEÉ logójának és szlogenjének alapkoncepciója.

1) Lásd itt: http://ec.europa.eu/prelex/detail_dossier_real.cfm?CL=en&DosId=198321

Mindegyik EU-tagállam kineve-zett egy nemzeti szervet az ÖEÉ – 2011 koordinálására, amely az ÖEÉ keretében zajló tevékenységek meg-tervezéséért és irányításáért felelős.

Romániában az ÖEÉ nemzeti ko-ordinációs pontja a Kulturális Ku-tatási és Tanácsadási Központban található, amely a Kulturális és Örök-ségvédelmi Minisztérium alárendelt intézménye. E koordináló szerv köré épült az ÖEÉ – 2011 Országos Koordi-náló Csoportja, amely kiadta Romá-nia Nemzeti programját (ütemtervét) és koordinálja ennek megvalósítását a 2011. év folyamán. Az ÖEÉ – 2011 ro-mániai Koordináló Csoportjának ösz-szetételéről, tevékenységi tervéről, az általuk véghezvitt tevékenységekről és jövőbeli tevékenységeikről infor-mációkat olvashat a www.voluntariat.ro honlapon.

Cristina Rigman

VOLUM – a Romániai Önkéntesség Fejlesztését Támogató Szervezetek

Szövetsége – elnökpr@provobis.ro

Fordította: Dénes Réka

Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió dokumentumai és a szakmai-tudományos kutatások eredményei alapján

6 civil fórum

definíciós bázis alapján az önkéntes-ség fogalmát.

Az alábbiakban bemutatjuk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió dokumentumai alapján – nemzetközi szervezetek szintjén – az önkéntességnek milyen megközelítései használatosak, illetve a szakmai-tudományos elemzések milyen kérdéseket vetettek fel az ön-kéntesség fogalmával kapcsolatosan.

Az önkéntesség értelmezése az Egyesült Nemzetek Szervezetének dokumentumai alapján

2001-ben, az ENSZ az Önkéntesek Nemzetközi Éve alkalmából kibocsá-tott jelentése1 – azzal a céllal, hogy elősegítse, elismertesse, ösztönözze és elterjessze az önkéntességet – há-rom specifikus pontban határozta meg az önkéntesség jellemzőit.• Először is, az önkéntes tevékeny-

séget nem elsősorban anyagi el-lenszolgáltatásért végzik, noha a kiadások megtérítése, vagy jelké-pes fizetség megengedhető.

• Másodszor, a tevékenységnek ön-kéntesnek kell lennie, azaz a sze-mély belső indíttatásából, szabad akaratából végzi azt (…).

• Harmadszor pedig, a tevékenység más személy vagy a társadalom hasznára irányul, bár köztudott, hogy az önkéntesség jelentős ha-szonnal jár az önkéntes szemé-lyére nézve is (United Nation Volunteers Report, 2001).Ezen definíciós bázis alapján az

önkéntes tevékenységek négy fő cso-portját határozta meg a jelentés: köl-csönös segítés vagy önsegítés; mások számára történő jótékonyság vagy szolgáltatás; részvétel vagy polgári elkötelezettség; képviselet és kam-pány.

Az ENSZ dokumentum az önkén-tesség normatív meghatározására törekedett. Jellemzője – mint majd látni fogjuk az alábbiakban –, hogy az addigi szakmai-tudományos kutatá-sokon alapul, a költségek elismerése terén némileg „megengedő“, illet-ve elismeri azt, hogy a közjó haszna mellett az önkéntes „önérdeke“ is fontos tényezője az önkéntességnek. A tágabb definíciós bázisú megha-

1) United Nations Volunteers Report prepared for UN General Assembly Special Session on Social Development. Geneva: February 2001.

tározások közé sorolható, mivel a szervezeti kritériumot – az önkéntes-ségnek szervezett keretek között kell folynia – nem veszi fel definícióba, így nem tesz különbséget a formális és az informális önkéntesség között.

2009-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete bonni ülésén meghirdette2 az Önkéntesség Nemzetközi Éve +10 programot 2011-re. Az előző évtized tapasztalatai alapján hat pontban je-lölték ki a program céljait, úgy mint: • az önkéntesség globális koordiná-

ciója,• a közös elképzelések kialakítása,• az önkéntesség hatékony kommu-

nikációja, népszerűsítése és elis-mertetése,

• az önkénteseket foglalkoztató szer-vezetek kapcsolathálózatának és partnerségének elő-segítése,

• az önkéntesség szere -pe a társadalmi kire-kesztés elleni küzde-lemben

• a nemzeti szerveze-tek és vezetőségek erősítése.Ezek a célok jól mu-

tatják, hogy az elmúlt 10 évben milyen új kér-déseket hozott felszín-re az önkéntesség nem-zetközi viszonylatban, illetve melyek azok a cselekvési súlypontok, amelyek az önkéntes tevékenységekben, mint új lehetőségek is megjelennek.

Az önkéntesség értelmezése az Európai Unió dokumentumai alapján

Az Európai Unió Bizottsága több alkalommal és igen differenciált kon-textusban foglalkozott az önkéntes-séggel (pl.: a közszolgáltatásoktól való lehatárolás igénye, az önkéntes-ség és a társadalmi tőke kapcsolata). Áttekintve az elmúlt 13 év dokumen-tumait, jól követhetőek azok a törek-

2) Report Consultative Meeting on the Internatio-nal Year of Volunteers plus Ten. United Nations Volunteer (UNV) Headquarters, Bonn, Germany 22-23 October 2009.

http://www.worldvolunteerweb.org/fileadmin/docdb/pdf/2010/FINAL_Report%20IYV10%20Consultative%20Meeting%20October%202009%20Bonn.pdf

vések és változások, hogy az Euró-pai Unió különböző intézményei az önkéntesség mely jellemzőit emelték ki, és ezeket milyen értelmezési ke-retben használták. Ezekre a doku-mentumokra kevésbé az önkéntesség normatív definiálásának szándéka, hanem sokkal inkább a leíró, tevé-kenység jellegű fogalomhasználat a jellemző. Nyilvánvalóan ennek hát-terében az a cél áll, hogy a sokszínű európai térben minden ilyen irányú tevékenység meglelje helyét és az Unió kijelölje azokat a főbb prioritá-sokat, amelyek az európai önkéntes-ség társadalmi-gazdasági szerepének erősítését eredményezhetik.

Az Európai Unió Bizottsága az ön-kéntességgel részletesebben először az 1997-ben elfogadott Amszterdami szer-

ződés3 38. paragrafusá-ban fogalmazott meg deklarációt az önkén-tes szolgáltatási tevé-kenységekről. Eszerint a Bizottság méltányolja az önkéntes szolgál-tatási tevékenységek hozzájárulását a társa-dalmi szolidaritáshoz. Az Európai Unió tá-mogatja az önkéntes szerveződéseket az eu - rópai dimenzióban, kü - lönös tekintettel a ta-pasztalatok és az infor-mációk cseréjére, vala-mint a fiatalok és az idősek részvételére az önkéntes tevékenysé-gekben.

Az Európai Unió Bizottsága munkatársai részére készült 2004-es munkaanyag4 a fiatalok ön-kéntes tevékenységének erő sítésével foglalkozott az uniós tagállamok és csatlakozó országok körében készült felmérés alapján. A munkaanyag egy-

3) Treaty of Amsterdam Amending the Treaty on European Union, the Treaties Establishing the Eu-ropean Communities and Realated Acts. O�cial Journal C 340, 10 November 1997.

http://eur-lex.europa.eu/en/treaties/dat/11997D/htm/11997D.html#0139010055

4) Analysis of the replies of the Member States of the European Union and the acceding countries to the Comission questionnaire on voluntary activities of young people. Comission Sta� Working Paper Brussels 14 Mai 2004. SEC(2004) 628

http://ec.europa.eu/youth/archive/whitepaper/post-launch/sec(2004)628_en.pdf

Az önkéntes te-vékenységet úgy jellemzik, mint amely nyitott min-denki számára, nem fizetett, saját akaratból vég-zett, nem formális tanulási keretek között megva-lósuló önképző-önfejlesztő tevé-kenység, amely hozzáadott szo-ciális/társadalmi értéket képvisel.

7Önkéntesség

Az önkéntesség-nek, mint a társas tevékenységek katalizátorának, különösképpen a rurális vagy gaz-daságilag elmara-dott térségekben meghatározó jelentősége van.

felől különbséget tesz önkéntes te vé-kenység és szolgáltatás között, ami tulajdonképpen az informális és for-mális önkéntesség közötti megkülön-böztetést jelenti, illetve hangsúlyozza annak – a fiatal korcsoport esetében különösen fontos – önképző és önfej-lesztő szerepét. Másfelől el- és leha-tárolási kérdésekkel is foglalkozik, miszerint igyekszik elkülöníteni az ön-kéntességet a közszolgáltatásoktól és a polgári szolgálatoktól is.

Mindezek alapján, önkéntes tevé-kenységnek tekinthető a dokumen-tum szerint minden jellegű önkén-tes elkötelezettség. Az önkéntes tevékenységet úgy jellemzik, mint amely nyitott mindenki számára, nem fizetett, saját akaratból végzett, nem formális tanulási keretek között megvalósuló önképző-önfejlesztő te-vékenység, amely hozzáadott szoci-ális/társadalmi értéket képvisel. Az önkéntes szolgáltatás – az önkéntes te-vékenység részeként – olyan pótlóla-gos és addicionális ismérvekkel ren-delkezik, mint: a rögzített időtartam, a világos feladatok, tartalmak, célok, struktúrák és keretek. Az önkéntes szolgáltatást végzőket megfelelő tár-sadalmi és jogvédelem illeti meg. Mindezzel szemben a közszolgálta-tást úgy írja le a munkaanyag, amely olyan önkéntes szolgáltatás, amelyet az állam/kormányzat biztosít, vagy amit az általa felkért szervezetek me-nedzselnek. Az egyes tagállamokban működő polgári szolgálat intézmé-nyét, mint a kötelező katonai szol-gálat alternatíváját, a nem önkéntes tevékenységek és szolgáltatások közé sorolja.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006-ban kiadott vélemé-nye5 nagymértékben rokonítható az ENSZ által leírt normatív önkéntes-ség definícióval, mivel az önkéntes-ség legfontosabb karakterisztikáinak meghatározása hasonló. Ugyanakkor, sokkal inkább az önkéntesség tevéke-nység jellege kerül hangsúlyozásra, mivel a dokumentum célja az volt, hogy bemutassa, az önkéntes tevé-kenység milyen szerepet játszik és mi a hatása az európai társadalom

5) Voluntary activity:its role in European Society and its impact. Opinion of the European Economic and Social Committee. Brussels 13 Decembre 2006, SOC/243 - CESE 1575/2006

alakulására. Ezek alapján az EGSZB véleményezési anyaga három pont-ban határozza meg az önkéntesség jellemzőit:

• Az önkéntes tevé-kenység egy olyan cselekedet, amit egy személy saját kezdeményezé-sére, szabad aka-ratából végez (és semmi esetre sem lehet kötelező). Ez a kritérium bizto-sítja az önkéntes elkötelezettségét és azonosulását a tevékenységgel.

• Az önkéntes tevékenység nem fizetett, és nem anyagi haszon-szerzés céljából végzik, noha az önkéntesek költségeit megtérít-hetik.

• Az önkéntes tevékenység cél-ja, hogy a saját családon kívüli emberek vagy más társadalmi csoportokhoz tartozók számára történjen és ez a tevékenység a társadalomnak mint egésznek is hasznos (noha tagadhatatlan, hogy az önkéntes tevékenység-nek az önkéntes személyi fejlő-désére is nagy hatással van).

2007-ben a Régiók Bizottsága megbízta az ír képviselő Miaran Harkint, hogy készítsen jelentést „Az önkéntesség szerepe a gazdasági és társadalmi kohézióhoz való hozzájá-rulásban”, amelyet 2008 márciusában szavazott meg az Európai Parlament.6 Jellegénél fogva, a jelentés tehát a re-gionális-gazdasági fejlődés szem-pontjából vizsgálja az önkéntesség társadalmi-gazdasági jelentőségét. Ennek megalapozására fellehetőek az érvelésben az önkéntességgel kapcso-latos korábbi uniós tanulmányok, va-lamint a legújabb szakmai-kutatatási eredmények, különös tekintettel a társadalmi tőkére. Mindezek alapján az önkéntességet úgy értelmezi, mint ami meghatározó szerepet játszik a társadalmi tőkében (a bizalom, a ko-

6) Report on the role of volunteering in contributing to economic and social cohesion. Committee on Regional Development, raporteur: Marian Harkin. Brussels 10 March 2008. (2007/2149(INI))

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A6-2008-0070+0+DOC+XML+V0//EN

operáció, a megosztás, a társadalmi hálózat, a részvétel, a normatív visel-kedés elsajátítása, az elkötelezettség

és közösségi tudat ki-alakításában). Kieme-li, hogy a társadalmi tőke az a hiányzó lánc-szem, amely összeköti a három másik tőke-fajtát (a természetit, a fizikait és az anyagit) és ezek együttesen te-remtik meg a nemze-tek jólétének alapját, valamint a fejlődés és a gazdasági növeke-dés bázisát.

A jelentés továb-bá hangsúlyozza, hogy a társadalmi tőke a csoporton belül és a csoportok közötti kapcsolatok látens erőforrá-sa. Ezért az önkéntességnek, mint a társas tevékenységek katalizátorá-nak, különösképpen a rurális vagy gazdaságilag elmaradott térségekben meghatározó jelentősége van. Egy, az Európai Érték Vizsgálat eredményei alapján készült kutatásra7 hivatkoz-va kiemeli, hogy a társadalmi tőke az aktív önkéntes munkán keresztül pozitívan hat a regionális gazdasági növekedésre is.

A beterjesztett anyag az önkéntes-séget négy, nagyon expresszív pont-ban írja le. Ezek tulajdonképpen az EGSZB véleményében megfogalma-zottakhoz állnak közel, azzal a kiegé-szítéssel, hogy behozza negyedik fel-tételét, „az elérhetőségi” kritériumot. Ezek szerint:

• az önkéntes tevékenységet nem anyagi haszonszerzés céljából végzik (azaz nem fizetett tevé-kenység),

• az adott személy szabad akara-tából jön létre, azaz önkéntes és nem kötelező,

• a tevékenység – a családi és bará-ti körön kívül – egy harmadik fél számára hoz hasznot, és

• mindenki számára nyitott.Az önkéntes tevékenység terü-

leteit úgy határozza meg a Jelentés, mint amelyek a kölcsönös segítségtől kezdve az önsegítésen, a jótékonysá-

7) van Shaik, Ton (2002): Social Capital in the European Values Study Surveys. Country prepared for the OECD-ONS International Conference on Social Capital Meaurement, London.

8 civil fórum

gon át a mások szolgálatig, az akciók-ban, kampányokban való részvételig, valamint az önigazgatásig terjednek. Példaként említi meg az Európai Ön-kéntes Szolgálatot, mint az önkéntes tevékenység egyik sajátos típusát, amit az Európai Bizottság A fiatalok lendületben 2007-2013 program kere-tében támogat. Ennek a programnak a célja, hogy a fiatalok kifejezzék személyes elkötelezettségüket a nem fizetett és teljes munkaidős önkéntes tevékenységek végzésével, az EU tag-államaiban, és azon kívül.

Az Európai Bizott-ság 2009-ben hozott döntést arról, hogy a 2011. évet az Európai Önkéntesség évének nyilvánítja.8

A dokumentum az önkéntességet nagyon tág és általános érte-lemben kezeli, kevésbé az önkéntesség tételes definiálására, hanem sokkal inkább jelentő-ségének hangsúlyozá-sára koncentrál. Esze-rint az önkéntesség jelentőségét egy kon-tinuumon rajzolja fel, ami a személyes fej-lődéstől a civil tár-sadalom fejlesztésén keresztül végül is a demokrácia erősítésé-ben mutatkozik meg. „Az önkéntesség egy olyan nem formális ta-pasztalatot foglal ma-gában, amely mind a professzionális képességek, mind a kompetenciák és képességek fejlődést, fejlesztését, valamint az aktív civil részvételt elő-segítik. A különböző korú emberek által végzett önkéntesség döntő sze-repet játszik a demokrácia fejlődé-sében, amely az Európai Unió alap-vető elve, és jelentősen hozzájárul a humán erőforrások fejlődéséhez és a társadalmi kohézió erősítéséhez”9.

8) Proposal for Consil Decision on the European Year of Volunteering (2011) Brussels: 3 March 2009. COM(2009) 254 �nal, 2009/0072 (CNS)

http : / /w w w.ce v.b e/d at a /F i l e /EY V2011_E C _ p r o p o s a l _ f o r _ C o u n c i l _ D e c i s i o n _COM(2009)_254�nal.pdf

9) COM(2009) 254 �nal 7. oldal

Az önkéntesség értelmezése a szakmai-tudományos kutatások eredményei alapján

Az önkéntességgel foglalkozó korai művében Wilensky (1981) az önkéntesség három lehetséges ér-telmezési szintjét határozta meg: a szervezetit, az ideológiait és a tevéke-nységbelit. A korabeli angolszász gya-korlatból kiindulva úgy véli, hogy az önkéntes jelző – szervezeti szinten – minden, nem állami szociális szolgál-tatásra vonatkoztatható. Ideológiai szempontból az önkéntesség főként

akkor jut kitüntetett szerephez, amikor az önsegítés és a jótéko-nyság szükségességét kívánják hangsúlyoz-ni. Végül pedig, a te-vékenység szintjén, az önkéntesség a munka-vállalók önkéntes te-vékenységei tekinte-tében is értelmezhető.

Az önkéntességet vizsgáló szociológiai és közgazdaságtani ku-tatások az 1990-es évek végéig leginkább annak nem fizetett munkajellegével fog-lalkoztak és megkí-sérelték elhelyezni a különböző típusú mu-nkatevékenységek kö-zött. Claus Offe osztá-lyozási rendszerében – amely leginkább a német gyakorlatra vo - natkoztatható – az ön -

kéntes munka a honoráriummal vagy díjjal elismert, nem piaci tevékeny-ségek egyik formája. Offe-Heinze (1990) szerint az önkéntes munká-ban nem az ellentételezés hiánya a megkülönböztető jegy, hanem a munka vállalásának önkéntessége. Az önkéntes tevékenységek a for-mális elkötelezettségek, az elérhető előnyök és valamely közösség vala-mennyi, vagy csak néhány csoportja iránti önzetlen elkötelezettség keve-rékére épülnek.

Egy másik, tevékenység-szempon-tú megközelítés – amelyben az emberi erőforrások hasznosításának kérdése kerül előtérbe – megkülönbözteti a foglalkoztatást, a nem fizetett, de tár-sadalmilag hasznos tevékenységeket,

a viszonossági kap csolatokban ér-tékesülő családi, szomszédsági mun-kákat, valamint a sport- és szabadidő tevékenységeket. Eszerint a felosztás (Perret-Roustang 1993) szerint az ön-kéntes munka a nem fizetett, de tár-sadalmilag hasznos tevékenységek körébe tartozik. Stebbins (1996) arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkén-tesség átalakulása a „komoly szórako-zásból” foglalkozásszerű tevékenység-gé egy nagyon finom változás, és igen nehéz meghúzni azt a határvonalat, amikor már a gazdasági tényezők ját-szanak szerepet az önkéntesség válla-lásában.

A ’90-es évek végének – közösségi életet és lokális demokráciákat kuta-tó – politológiai iskolája az önkéntesség társadalmi-szociális kapcsolatokban játszott szerepére hívta fel a figyel-met. Etzioni (2000:19) amellett érvelt, hogy az önkéntesség a „szolgáltatás tanulásának” egyik módja, amely az önkéntes számára is bizonyos ha-szonnal jár, úgy mint: a közösségi kapcsolatok vagy éppen a képzé-sek. Putnam azóta már híressé vált könyvében (Putnam 2000) pedig azt hangsúlyozta, hogy önkéntesség több mint „valamit adni és kapni”, sőt egyenesen a társadalmi tőke és szoli-daritás erősítésének egyik lehetséges „eszközét” látta benne.

Az ezredfordulótól kezdődően a szociológiai kutatások másik csoport-ja megkísérli az önkéntesség kritériu-mait több szempontból is lehatárolni, aminek célja, hogy az önkéntességet a maga immanens voltában ragadják meg. Így például: az önkéntességet tervezett segítésnek tekintik – meg-különböztetve azt az informális se-gítségnyújtástól –, hiszen az önkén-tesek kinyilvánítják akaratukat, és elkötelezettségüket, hogy másokon segítsenek, amire a szabadidejükből áldoznak időt (Clary és munkatársai, 1998:1517). Továbbá, hangsúlyoz-zák annak önkéntes jellegét, azaz a személy belső indíttatásából, szabad akaratából végzi a tevékenységet – a nem kötelező elvet tehát esszenciális feltételnek tartják. A szűkebb értel-mezés hívei úgy vélik, hogy az olyan típusú önkéntes munkák, amelyek mögé ösztönzők vannak beépítve (pl. a diákok számára leírt kreditpontok, vagy a börtönt kiváltó közhasznú munka, valamint a munkanélküliek

Az önkéntes munkában nem az ellentételezés hiánya a megkü-lönböztető jegy, hanem a mun-ka vállalásának önkéntessége. Az önkéntes te-vékenységek a formális elköte-lezettségek, az elérhető előnyök és valamely közös-ség valamennyi, vagy csak néhány csoportja iránti önzetlen elkötele-zettség keverékére épülnek.

9Önkéntesség

A kaláka fogalma ismerős szá-munkra, hagyományaink ré - sze ként tartjuk számon, va-

la milyen közös erővel elvégzett fela-datot értünk alatta. A Magyar Ér-telmező Kéziszótár szerint a kaláka: „Nagyobb munka (pl. házépítés) el végzésére önkéntes segítőtársak-ból összeállt munkaközösség. Ebben végzett ingyenes munka.” Tájegysé-genként a kaláka szó mást és mást jelenthet, „amíg a kifejezés a Székely-földön a mellérendeltségen alapuló kölcsönösséget jelöli, addig a Mező-ségen egy ’felülről’ elrendelt, önkén-tesen vállalt ingyenmunka neve. Még nyugatabbra, a Biharban egy táncal-kalmat neveznek kalákának.” [Hajdú Farkas-Zoltán: Csíki Kaláka, 1993]

A kaláka az önkéntesség, az egy-másnak nyújtott segítség sajátos for-mája, ahol a munka ajándék. A ke-resztény magatartás szép példája is egyben, mely gyakorolja a „szeresd

felebarátodat, mint önmagadat” jézu-si tanítást.

Hagyományosan kalákát egy falu-közösségen belül olyan feladatok el-végzésére szerveztek, mely az egész közösség számára fontos volt, példá-ul utak, hidak, középületek építése; ugyanakkor családok is szerveztek kalákát olyan feladatok elvégzésére, amely meghaladta az illető család erejét vagy behatárolt időn belül el kellett végezni. Ilyen kalákák voltak a kaszáló, arató, házépítő, szapuló, fonó stb. kalákák.

Minden esetben önkéntes munkát jelentett a kalákában való részvétel, ahol a kalákát szervező család vagy közösségi tisztségviselő étellel, itallal is ellátta a kaláka résztvevőit. A csa-lád életét megsegítő kalákák sok eset-ben zenés mulatsággal értek véget.

Fontos közösségépítő szerepe volt a hagyományosan megszervezett ka-lákáknak, a kölcsönös segítségnyújtás

egy jól bevált formája volt. A családok által szervezett kalákák esetében a ka-lákában nyújtott segítséget pontosan számon tartották és illett a legköze-lebbi adandó alkalommal kérés nél-kül visszasegíteni.

Napjaink modernizálódó világá-ban az önkéntes segítségnyújtás ezen formája kezd elfeledetté válni, ha egy közösségnek vagy egy családnak segítségre van szüksége, azt szolgál-tatások formájában megvásárolja. A közösségi feladatok elvégzésére szer-vezett kalákák egyre ritkábbak, né-hány településen a családok szervez-nek még kalákát.

A Székelyföldi Fürdő- és Közös-ségépítő Kaláka Mozgalom a hagyo-mányainkra építve az önkéntesség és ajándékmunka ezen formáját gya-korolja 11 éve, bizonyos tekintetben megújítva a kaláka fogalmát. Hagyo-mányos népi fürdők felújítására kerül sor egy-egy kaláka keretében, sajátos-

számára szervezett közösségi mun-kák), vitathatóan felelnek meg ennek a kritériumnak (Dekker 2003).

Az önkéntesség más személy vagy a társadalom hasznára irányuló cselekvés – azaz a tevékenység vala-milyen közjószág előállítását szolgálja, bár köztudott, hogy az önkéntesség jelentős haszonnal jár az önkéntes személyére nézve is (Wilson 2000).10 Végezetül a szűkebb értelmezés je-gyében, negyedik feltételként példá-ul Wilson (2000:216) azt is hozzáteszi, hogy az önkéntességnek szervezett keretek között kell folynia. Ez a defi-níciós kritérium főként makro jellegű önkéntesség-vizsgálatok mintáinak kialakításakor jár releváns következ-ményekkel, azaz, hogy a személyek vagy a szervezetek, vagy mindkettő

10) A magyar önkéntes gyakorlatban sem igazán megvitatott kérdés ez a közjószág-kritérium. Bíró (2002) is felveti, hogy a saját csoportnak, illetve saját szervezetnek végzett munka mennyiben és miként tesz eleget ennek a feltételnek.

számára végzett önkéntes munkát te-kintik-e a kutatás tárgyának.

Dr. Bartal Anna Mária

PPKE BTK Szociológia Intézet – egyetemi docens

bartal.anna_maria@btk.ppke.hu

Irodalom1. Clary, Gil.E – Snyder, Mark –

Ridge, Robert – Stukas, Arthur – Copeland, John – Haugen, Julie – Miene, Peter (1998): Understanding and Assessing the Motivations of Volunteers: A Functional App-roach. Journal of Personality and Social Psychology, 74., 6., 1516-1530.

2. Dekker, Paul – Halman, Loek (2003): Volunteering and Values. An In-troduction. In Dekker, P.-Halman, L. (eds.): The Values of Voluntee-ring. Cross-Cultural Perspectives. New York: Kluwer Academic/Plenum Publishers.1-17.

3. Etzioni, Amitai (2000): Third way to a good society. London: Demos

4. Offe, Claus – Heinze, Henrich (1990): Organisierte Eigenarbeit. Das Modell Kooperationsring. Frankfurt: Campus.

5. Perret, Bertrand – Roustang, Gé-rard (1993): L’économie contre la societé. Paris: Seuil.

6. Putnam, Robert (2000): Bowling alone. New York: Simon and Schuster

7. Stebbins, Robert (2000): Voluntee-ring: A serious leisure perspecti-ve. Nonprofit and Voluntary Sector Quartely, 25. 211-224.

8. Wilensky, L. Harold (1981): Intro-duction. In.: Kramer, R. M. (ed.): Voluntary Agencies in the Welfare State. Berkeley–Los Angeles–Lon-don: University of California. 5–15.

9. Wilson, John (2000): Voluntee-ring. Annual Review of Sociology, 26. 215-240.

Kaláka – volt, nincs, lesz?

10 civil fórum

sága, hogy nemcsak az adott telepü-lés lakói vesznek részt a kalákában, hanem messziről érkezett szakembe-rek is. Itt már nemcsak a munka aján-dék, hanem sajátos tudások cseréjére is sor kerül. A messziről érkezettek megismerik az adott közösséget, ha-gyományait, mesterségbeli tudását, ugyanakkor a helybéliek rendelke-zésére bocsátják más tájegységeken megszerzett szakmai tudásukat. Egy-egy ilyen kaláka nemzetközi tudás-átadó fórummá is alakul, melyet az esti előadások kiemelten segítenek. Közösségépítő ereje abban rejlik ezen kalákáknak, hogy a közösség újra rá-ébred sajátos tudásainak értékére, a település apraja-nagyja hozzájárul a közösség számára fontos objektum létesüléséhez és minden alkalommal megtapasztalják a közösen végzett munka örömét és erejét.

A Székelyföldi Fürdő- és Közös-ségépítő Kaláka Mozgalom keretében a Sószorosi Kalákára idén június 29. – július 9. között került sor Parajdon. Sajátos kihívást jelentett, hogy a kalá-ka helyszíne magánterület és termé-szetvédelmi terület egyben; a helyi közösség és önkormányzat, a tulajdo-nos és a természetvédelmi gondnok-ság együttműködésére volt szükség, hogy a kaláka megvalósuljon.

A Korond-pataka által kettéhasí-tott Sóhegy szorosában iszapszemek képződtek, melyet a helyiek régóta gyógyulásra használnak. Az Európa legnagyobb sóhegyének tetején ki-alakult gyógyhelyet nyáron, jó idő-ben naponta 200-400 turista látogatja. A feladat a Sószorosban létesítendő Tanösvény részeként a hely tanulás-ra, üdülésre, gyógyulásra alkalmassá tétele volt.

Közös összefogással a Sószoros-ban, a Tekeres partján található sós iszapszemek környezetének rendbe-tételére került sor, megépült a Sószeg gyógyforrásának forrásháza, egy öl-töző, egy árnyékszék, lemosó meden-cék, támfalak, lépcsők, utak és kertek. A feredő használatának helyes mód-ját hagyományos bútorfestő techniká-val készült táblák mutatják be.

Örömmel, sok vidámsággal öt-vözött ajándékmunkára került sor, melyet a helybéliek összefogása, oda-figyelése tett lehetővé mindannyiunk számára. Szívünkhöz nőtt és nehezen búcsuztunk a Sószorostól, ismerős-ként, kissé parajdiaknak érezve ma-gunkat térünk majd vissza.

A Székelyföldi Fürdő- és Közös-ségépítő Kaláka Mozgalom jó példa

arra, hogy a hagyományos kaláka régi-új formában újjászülethet, to-vábbra is sajátos közösségi értékeket szolgálva. Bízunk benne, hogy az élet más területein is újra megszervezik a kalákákat, segítve a családok és kö-zösségek életét.

Sánduly Edit

Sószorosi Kaláka – főszervezősandulyedit@yahoo.com

Irodalomjegyzék:Magyar Értelmező Kéziszótár, Aka-démiai Kiadó, Budapest, 1992

Hajdú Farkas-Zoltán: Csíki Kalá-ka, Krónika Könyvek, Pro-Print Rt., Csíkszereda, 1993

11Önkéntesség

Kaszap Sára vagyok, Magyarországon, Szombathelyen élek.

Harmincöt év munka után már nem vagyok aktív – ezt itt prémium éveknek nevezik, a nyugdíj előtt. Mű-vészeti, kulturális programok szervezésével foglalkoz-tam, mindeközben nagyon sok érdekes és különleges akcióról hallottam, amelyekhez soha nem lehetett köz-vetlenül közöm, mert a sűrű munkarend ezt nem tette lehetővé. Amióta nem mások osztják be az időmet, nagy örömöt lelek abban, hogy ezeket a kedvenc területeket megtapasztaljam, megismerjem és gyakoroljam.

Gyermekkorom óta vonzódom a természeti kin-csekhez – vizek, sziklák, barlangok –, talán ezért is első helyen a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka szerepel. Itt a természet ajándékát építjük tovább, éppen csak annyi-ra, hogy könnyen hozzáférhető, bárki számára elérhető legyen a forrás, a gyógyvíz vagy a sós iszap. Közben ismerkedünk a hellyel, a tájjal és az emberekkel, és pár nap alatt mi magunk is belesimulunk abba a világba.

Ez a legnagyobb ajándék, az önkéntesség számomra itt nyer értelmet: otthon lenni abban a közösségben.

Innen nézve az önkéntesség szó nem is értelmezhe-tő, mert nem ez a lényeg, hanem az együttműködés, az összehangolódás, a megismerés.

A kalákában olyan munkát végzek, amit magam sem igazán tudok, ott tanulom, folyamatosan. De kíván-csi vagyok arra, hogy mások hogyan haladnak ebben a tanulásban, mi kerül ki a kezük alól? Ahogy követem őket, viszem magamat is előre, és a végén boldogan állunk körül néhány négyzetméternyi területet, mert olyan üzenetet hordoz, amely a munkánk által adatott. Medencék, öltöző, forrásház, táblák és a feliratok, ame-lyeken át segítjük megszólalni a hely szellemét.

Az önkéntesség végső értelme ez lehet: meghallani a hívást, megtalálni az utat, tudni együtt cselekedni – ezen a munkán mindig van áldás.

Önkéntes nők az Erdélyi Unitárius Egyházban

ElődeinkA nyugati kereszténység korán

felismerte, hogy az egyén hitéle-te nem merülhet ki csupán a buzgó imádkozásban, hanem szükség van arra, hogy a hívő ember a mindennapi életben cselekedetekben is bizonyítsa Isten és felebarát iránti szeretetét, és ezáltal hitelesítse keresztény mivol-tát. Intézményes formában először a szerzetesrendek lakói, a szerzetesek és az apácák tették ezt gyakorlattá. A Szent Benedek-rend ismert jelszava: Ora et labora. (Imádkozz és dolgozz).

Sok időnek kellett eltelnie amed-dig a nők nemcsak apácákként, ápo-ló nővérekként önként szolgálhatták embertársaikat, egyházukat, hanem önálló nőszervezetekbe tömörülve maguk határozhatták meg céljaikat és kiharcolták helyüket a patriarchá-

lis társadalomban. A XIX. században a hagyományos életformákat az ipari forradalom bontotta meg, amikor a termelő műhelyek egyre több olcsó női munkaerőt alkalmaztak. Ezzel egyidőben elkezdődött a nők küzdel-me jogaikért, a tanulási lehetőségért, egyenjogúságért a férfiakkal, a nők öntudatra ébredésének és emancipá-ciójának folyamata.

Ezek a folyamatok hatással vol-tak az Unitárius Egyházra is. A XIX. század végén, a XX. század elején a Dávid Ferenc Egyletben megnőtt az unitárius nők szerepe. Innen indult el az unitárius nőmozgalom és vezetett az út az 1910. évi eseményhez, ami-kor egy nemzetközi kongresszuson megalakult az Angol, Amerikai és Magyar Unitárius Nők Szövetsége és ezzel egyidőben a Dávid Ferenc Egy-

let keretén belül az Unitárius Nőszö-vetség. Erről az eseményről emlékez-tünk meg 2010. októberében a 100. éves emlékünnepségen.

A Dávid Ferenc Egylet kerete idő-vel szűknek bizonyult és hosszas, kitartó küzdelem után 1933-ban az Unitárius Nőszövetség kivívta önálló szervezetté válását. Az 1933-1948 kö-zötti időszak nagyon gazdag, főként szociális, karitatív és kulturális tevé-kenységekben, így méltán nevezhet-jük fénykornak.

Az Unitárius Egyház egyház-társadalmi szervezete, az Unitárius Nőszövetség áldásos, önként vállalt tevékenységének a II. világháború utáni rendszerváltás vetett véget, mely az 1948-ban bekövetkezett be-tiltáshoz vezetett. A kommunizmus idején az egyházakat beszorították

12 civil fórum

a templomok falai közé, egyleteiket megszűntették.

Ezek vagyunk miAz 1989 decemberében bekövet-

kezett változások új távlatokat nyitot-tak a romániai emberek életében. Re-ménykedve indultunk az új korszak elé. A hívó szó megjelenése egyszer-re ébresztette fel a remények mellett a felelősségtudat, az önszerveződés szükségességét mindazokban, akik-nek még voltak a régi polgári és egy-házi szervezetekről ismeretei, tapasz-talatai. A kezdeti lelkes beindulás után lassan rá kellett ébredni, hogy az eltelt utóbbi 50 év – a kommunista időszak – nagy változásokat hozott az emberek gondolko-dásmódjában, a hitélet-ben, az egyházhoz való viszonyában. Felnőtt több generáció vallás-oktatás nélkül, hiány-zott belőlük a közös-ségi élet iránti igény, a felelősségérzet a közös-ség tagjaival szemben, az önkéntes munka, az adakozás fogalma. 1989 után hirtelen megvál-toztak a körülmények, sokan magánvállalkozásba kezdtek, amely minden idejüket lefoglalta, mások külföldön kerestek jövedel-mezőbb munkalehetőséget, a fiata-lok és középkorúak a tanulás vagy a karrierépítés újabb lehetőségeit igye-keztek maximálisan kihasználni, nem maradt idejük vagy nem is találták vonzónak az önkéntes nőszövetségi munkát. Így rendre a legtöbb helyen a nyugdíjas korosztály maradt a nő-szövetség aktív magja. Meg kell em-lítenem a tiszteletes asszonyok fontos szerepét, főként a helyi nőszövetsé-gek működtetésében. Ahol rátermett, jó szervező, lelkes tiszteletes asszony állt a nőszövetség élére, vállalta ezt a szerepet, ma is azok működnek állan-dó jelleggel és a legötletesebben. Mi-vel sem a helyi nőszövetségek, sem az országos nem rendelkeznek komoly anyagi háttérrel és tagjai jórészt nem járatosak az új kor gazdasági életé-nek útvesztőiben, így jövedelemhozó gazdasági vállalkozásba nem kezd-hetnek (próbálkozás volt az UNOSZ részéről létrehozott Unifolk Kft., de a fenti okok miatt el kellett adni), leg-

fontosabb tevékenységük az önkén-tességen alapuló közösségépítés, az egyházszolgálat, az egymásra figye-lés, a segítségnyújtás marad.

1990-től sok helyen beindult a nőszövetségi munka, így időszerűvé vált az országos nőszövetség életre keltése. Megkezdődött a nőszövetsé-gek évi egyszeri találkozóinak a sora, amelyet minden évben mindig más-más helyen tartunk. 1992-ben Kolozs-váron megalakult az Unitárius Nők Országos Szövetsége, az UNOSZ, amelyet 1997-ben törvényesen beje-gyeztek, mint nonprofit civil szerve-zetet. Mivel a helyi nőszövetségek száma megnövekedett, szükségessé

vált a közbeeső szer-vezet, az egyházkö-rök szintjén működő köri nőszövetségek megszervezése. Erre 1998–2001 között ke-rült sor. Ezzel az uni-tárius nőszövetség szer vezeti felépítése teljes mértékben kö-veti az Erdélyi Unitá-rius Egyház szerveze-ti felépítését.

A nőszövetségi munka legna-gyobb része a helyi nőszövetségek-ben zajlik, legtöbb helyen, főként a falvakban, ősztől tavaszig, alkal-mazkodva a mezőgazdasági mun-kák ciklusához, összesen mintegy 90 tagszervezetben. Ez a tevékeny-ség nagyon változatos képet mutat, amint az évi beszámolókból kitűnik és a szervezők ötletességétől, idő- és munkaráfordításától függ. A leggya-koribb tevékenységek: rendszeres összejövetelek előadók meghívásá-val, közös kézimunkázás, közmunká-zás, vendégek fogadása, ellátása, év-fordulók megünnepelése, karácsonyi csomagok készítése, farsangi mulat-ság szervezése, öregek vasárnapja, a női világimanap megtartása, a lókodi öregotthon meglátogatása, kirándu-lások szervezése, szeretetvendégsé-gek, testvérgyülekezeti kapcsolatok ápolása, a helyi hagyományok felele-venítése és megőrzése, az egyházköz-ségi életben való aktív részvétel.

A köri nőszövetségek tevékeny-sége rendszerint alkalmi munkaér-tekezletekből és az évi közgyűlésből

áll. A közgyűléseket rendszeresen minden körben megtartják. Ezek menete nagyjából megegyezik az UNOSZ közgyűlésével. A kör helyi nőszövetségei előterjesztik évi tevé-kenységi beszámolóikat. A hangulat családias, hiszen a legtöbben jól is-merik egymást.

Az UNOSZ szervezeti életének legkiemelkedőbb eseménye az évi közgyűlés, amelyet konferencia kö-vet. A kialakult gyakorlat szerint a program három részből áll. Az első a közgyűlés, amely ünnepi mozza-natokkal veszi kezdetét: a helyi nő-szövetségek képviselői bevonulnak a zászlóikkal, miközben énekeljük az unitárius indulót. Az elnök rövid imája után üdvözletek hangzanak el a meghívott egyházi vezetők, ven-dégek részéről. Ezután kerül sor a vándorabrosz átadására, az új nő-szövetségi zászlók felszentelésére. A közgyűlésen beszámoló hangzik el az UNOSZ központi tevékenységéről az elnök részéről és összefoglaló a helyi és köri nőszövetségek tevékenységé-ről az UNOSZ-titkár részéről. Ezután meghallgatjuk a pénzügyi ellenőri jelentést. A jelentések megjelennek nyomtatásban a közgyűlésfüzetben. Három évente a vezetőségben tiszt-újításra kerül sor minden szinten.

Szünet után a második rész az ün-nepi istentisztelet, amelyen a szószé-ki szolgálatot az erre felkért lelkésznő végzi. Az istentisztelet keretén belül a helyiek rövid műsort mutatnak be. A harmadik rész a konferencia, ame-lyen egy felkért személy tart előadást olyan témáról, ami nekünk szól, isme-reteinket bővíti, elkötelezettségünket erősíti, vitaindító, gondolatébresztő. Az elhangzott témával kapcsolatban plénumban, kiscsoportokban vagy cédulákon lehet véleményt nyilvání-tani.

Az eseményen általában 250-300 személy vesz részt. A visszajelzések azt mutatják, hogy a küldöttek szá-mára lelki feltöltődést, megerősödést jelent a részvétel ezen a lélekemelő ünnepi rendezvényen.

Az UNOSZ és tagszervezetei te-kintélyét növeli és összetartozási ér-zését hirdetik a választott jelképek: a vándorabrosz, a helyi nőszövetségek zászlói, az UNOSZ logója.

A vándorabrosz mondanivalója:

Ahol rátermett, jó szervező, lelkes tiszteletes asszony állt a nőszövetség élére, vállalta ezt a szerepet, ma is azok működnek ál- landó jelleggel és a legötletesebben.

13Önkéntesség

egység a sokszínűségben. Ez egy 97 egyenlő nagyságú, hímzett három-szögből álló hatalmas kézimunka, amelyet az egyes nőszövetségek ké-szítettek. A konferenciát rendező nő-szövetség veszi át, és egy évig őrzi. Az átadás-átvételt megható szavak kísérik. Egyes körök is készítettek sa-ját köri vándorabroszt. A helyi nőszö-vetségek megalkották a maguk egyé-ni elképzelésű zászlóit. Az UNOSZ sokatmondó logója zászlónkat ékesí-ti. Mindezek a jelképek a lelkületünk kivetítése, önmeghatározásunk külső jegyei.

Az UNOSZ-nak van saját sajtó-orgánuma, a Nők Világa 48 oldalas füzet, amely évente négy alkalom-mal jelenik meg. A lapot nők írják, szerkesztik, terjesztik önkéntes mun-kával. Tavaly ünnepeltük a lap első megjelenésének a 10. évfordulóját ün-nepi számmal és megújult, korszerű kivitelezéssel.

Szociális munkaNőszövetségünk egyik fő felada-

tának tartja a rászorulók, elsősor-ban az idősek, betegek támogatását, anyagi segítés, valamint lelki gon-dozás formájában. Erre van a legna-gyobb szükség. Ezt a helyi szerveze-tek oldják meg lehetőségeik szerint. Mivel az anyagi alapjaik szűkösek, a nyújtott segítség alkalmi, például ka-rácsonyi élelemcsomagok időseknek, édességek a gyermekeknek, használt ruhák kiosztása, de ennél is fonto-sabb a törődés: a betegek rendszeres meglátogatása, az idősek köszöntése, az idősek/szépkorúak vasárnapja, a bajba jutottak megsegítése, stb. Az összefogás szép példáját tapasztal-hattuk a 2005. évi, Nyikó menti nagy árvíz utáni segítségnyújtás megszer-vezésében.

Az is szociális gondozás – mint pl. Kolozsváron –, ha az idősek hetente kétszer-háromszor összegyűlnek a kézimunkakörben, rongyot vágnak, rongyszőnyeget szőnek, együtt van-

nak, elbeszélgetnek, számon tartják egymást, a termékek értékesítéséből szociális segélyeket osztanak. Nem beszélhetünk szakmai szociális mun-káról, de beszélhetünk embertársa-inkra való odafigyelésről a szeretet jegyében, ami keresztényi kötelessé-günk.

Minden évben az UNOSZ évi köz-gyűlésén összeállítjuk a Lókodi Kiss Rozália Ökumenikus Öregotthon látogatási programját egy évre. Ennek alapján minden hónapban legalább egy nőszövetség meg-látogatja az otthon lakóit, jelentős meny-nyiségű élelmet, ter-mékeket, pénzt ado-mányoznak az otthon lakóinak ellátására, kis műsorral köszöntik ő - ket, személyre szó-ló figyelmességekkel kedveskednek és elbe-szélgetnek az idősek-kel.

Történtek lépések a szociális munka átfogóbb megszervezésére is. Ennek érdekében az UNOSZ szük-ségesnek tartotta egy részletes hely-zetfelmérés elkészítését a magyar lakosság körében ökumenikus ösz-szefogással. Erre próbálkozás indult Kolozsváron 1995-ben az RMDSZ és az egyetem szociológiai karának munkatársaival. Közben az unitári-us, református, katolikus nőszövet-ségek tagjai, a Caritas munkatársai, valamint az egyetemisták egy cso-portja megkezdte a családok meg-látogatását, az adatlapok kitöltését. Sajnos, az összefogás nem működött, elakadt, és végül a munka leállt. Túl nagy feladatnak bizonyult. Rá kel-lett jönnünk, hogy egy ilyen nagy-városban inkább mindenki a maga berkeiben segíti a rászorultjait. Köz-

ben alakultak erre szakosodott szer-vezetek, mint pl. a Diakónia, amely házigondozással foglalkozik.

Végkövetkeztetésként elmondhat-juk, hogy pénzalapok és munkaerő hiányában, csupán idős önkéntesek-kel sem az UNOSZ, sem a tagszerve-zetei nem tudnak szakszerű szociális munkát felvállalni. Az egyházunk által létrehozott Gondviselés Segély-

szervezet tűzte ki fe-ladatul a hiány pót- lását, a szakszerű szo- ciális gondozás meg - szervezését. Addig és azután is a nőszövet-ségek feladata marad az emberközeli lélek-ápolás a kisközössé-gekben, a keresztényi szeretet gyakorlása, mindez önkéntes ala-pon. Hisszük, hogy erre szükség van és ez a szeretetszolgálat nem lebecsülendő!

Minden hiányos-ságunk ellenére va-

gyunk és teszünk, ha nem is nagy és látványos dolgokat. Nem időszakos, divatos projektekben gondolkodunk, és utána, ha nem jön a pénz, akkor felbomlunk, mint egyes szervezetek, hanem megmaradunk egyházunk szolgálatában. Szerintem munkánk legnagyobb eredménye a kisközössé-gek összetartása, a gyülekezetépítés, hitünk megélése a mindennapokban, az egymásra figyelés, segítés, a fele-baráti szeretet és az önkéntesség gya-korlása, Pál apostol szavaival: „Isten munkatársai vagyunk, Isten szántó-földje”.

Asztalos Klára

Unitárius Nők Országos Szövetsége – elnök

klariasz@yahoo.com

Munkánk legna-gyobb eredménye a kisközösségek összetartása, a gyülekezetépítés, hitünk megélése a mindennapok-ban, az egymásra figyelés, segítés, a felebaráti szeretet és az önkéntesség gyakorlása.

14 civil fórum

Az idősek önkéntessége mint lehetőség

Gazdasági területen dolgoztam, nem vagyok semmilyen kü-lönleges tudomány birtoká-

ban. Egyszerűen 55 év fölötti nyugdí-jas vagyok. Ilyen minőségben voltam tagja egy tízfős romániai csoportnak, amelyet a kolozsvári Pro Vobis Ala-pítvány szervezett. A csoport részt vett egy római tanulmányúton, majd ugyancsak a csoport képviseleté-ben jelen voltam az európai pályázat brüsszeli zárókonferenciáján. Egyéb-ként a projekt részeként több keleti ország küldöttsége tanulmányozta valamely más országban az önkéntes-séget. Az alábbiakban tapasztalatai-mat és véleményemet osztom meg az olvasókkal.

Tetszik, nem tetszik, öregszünkAz öregedésről olvasottak alapján

néhány önkéntességgel összefüggő életbölcsesség fogalmazódott meg bennem, amelyeket közmondásként ismerünk és jórészt magam is megta-pasztaltam életem során.

Abból, amit régen sorsnak neveztek, ma már sok függ tőlünk. Így, természetesen fele-lősségünk is nagyobb. A tétlen sorselfogadás idegen a mai dinami-kus kor számára, még az öregedés időszaká-ban is, mivel életünk még ebben a szakaszá-ban is formálható, bár természetesen vannak folyamatok, amelyekbe bele kell tö-rődnünk, mert hozzátartozik a ko-rosodáshoz. Tudatosítani kell ön-magunkban, hogy teljes mértékben felelősek vagyunk öregkorunk méltó-ságáért vagy méltatlanságáért. Szerin-tem életünk egyik alapvető kérdése, hogy jól akarunk-e élni, vagy szépen. Nyugdíjasként nem sokat léphetünk a jól irányába, így marad számunkra az egyetlen választási lehetőség: szépen élni. Ha ezt nem tesszük meg, eleve csalódásra ítéltük önmagunkat. A sors nem kegyetlen hozzánk, hanem egyszerűen önmagunkat taszítjuk nyomorúságba, amikor megszegjük

törvényeit. Ha ezt tesszük, hát senkit nem okolhatunk bajainkért, csak ön-magunkat. Úgyhogy sok tekintetben meg kell tanulnunk élni, hogy olyan erőkre tehessünk szert, amelyek el-lensúlyozzák hétköznapjaink roha-nását, kapkodását és felületességét. Ilyenek lehetnek bármilyen szellemi-fizikai elfoglaltság, de szeretetképes-ségünk elsivárosodása ellen hatéko-nyak a pozitív emberi kapcsolatok is. Ha életünket nem vagyunk képesek tartalommal megtölteni, amikor már nem tudunk mit kezdeni magunkkal, akkor a semmi, a tehetetlenség ural-ja azt. És lassan kiábrándult, mogor-va, mindennel elégedetlen emberek leszünk. A nem akarás és a remény-vesztettség meszesít el bennünket ko-rábban, mint ahogy az elkerülhetetlen volna. Aki önmagát feladja, amikor még működnek a testi-lelki kölcsön-hatások, azt az élet is feladja.

Az öregség igazi értéke a felsza-badultság, a kényszer mellőzése. Fritz Riemann szerint nem az a fontos,

hogy valami jelentőset alkossunk, sőt inkább csak olyat, ami nagyon örömteli lehet, mert cél-talan. Nem kell nagyot alkossunk semmilyen te-rületen, hanem csakis az kell, hogy feltöltődjünk, kifejezhessük önmagun-kat, felfedezzük az elha-nyagolt belső világot. Mindent egybevetve azért a 100 évvel ez-

előtti 40 éves életkorhoz képest ma átlagban 67 évet élünk és tovább nő az átlagéletkor. De nemcsak tovább élünk, hanem később is érezzük ma-gunkat öregnek.

Mi vagyunk a múlt, mi vagyunk az emlékezet. Ne múljunk el, amíg nem adtuk át élettapasztalatainkat, hogy utódaink ne kövessék el ugyan-azt a hibát, mint mi. Sokan, nagyon sokan önmaguk gondolatain megöre-gednek. Mert félnek a végtől, az el-pusztulástól, vagyis valójában félnek az élettől. Pedig a magas életkor nem az évek röpülését, hanem a bölcses-ség hajnalát jelenti. Fritz Riemann

írja: a világ sohasem marad ugyan-olyan, mint volt, ámde mégiscsak sok minden akad az emberi életben, ami mindnyájunkat érint, amelyek a nemzedékek minden különbözősége ellenére is újra meg újra kialakulnak, mivel ezek létünk általános velejárói. Éppen ezt a változatlan érvényűt és lényegit képesek az öregek távlat-ból, oldottabban, időtlenebbül lát-ni, mert kevésbé befolyásolja őket a jelen. Így képviselheti az érett kor a közösségben azt, ami korfölötti, ami átfénylik minden különbségen és korhozkötöttségen. Gabriel García Marquez író szerint: „Bebizonyíta-nám az embereknek, mennyire té-vednek, ha azt hiszik, hogy öregként már nem szerethetnek, ugyanis nem tudják, hogy megöregedtek, mert megszűntek szeretni.”

A boldogság kereséseEmberi életünkkel kapcsolatban

minduntalan felmerül a boldogság kérdése, hiszen egész életünkben mindnyájan ezt keressük. Miben rej-lik hát a boldogság? A boldogság va-lójában érzelmi élmény, amely csak pillanatokra adatik meg nekünk. Ta-lán ezért igyekszünk, hogy anyagiak birtoklásával úgymond megnyújtsuk a boldogság érzetét, miközben tud-juk, hogy ez értelmetlen, hiszen sem-mit nem vihetünk magunkkal a vég-telen útra. Viszont hogyha harmóniát keresünk – önmagunkkal, elveinkkel –, hogyha belső békét akarunk, alá-zattal közeledünk embertársainkhoz, akkor megtalálhatjuk a boldogságot.

Nemrégiben, egy idős hölgy meg-ajándékozta családomat egy apró figyelmességgel. Zavarban voltunk, mivel nem éreztük magunkat jogo-sultnak, de megsérteni sem akartuk az adakozót, aki így indokolta cse-lekedetét: Csak addig éljek, amíg adni tudok. Magam is megtapasztalhat-tam, hogy adni jobb, mint kapni. Az ember lelke mélyén szunnyad a vágy arra, hogy embertársaival egyetér-tésben, megfelelően együttműködve éljen. Mert az életben úgy méltányos, hogy az emberek ne mindig csak kap-ni akarjanak, hanem adni is tudjanak.

Tudatosítani kell önmagunkban, hogy teljes mér-tékben felelősek vagyunk öregko-runk méltóságáért vagy méltatlansá-gáért.

15Önkéntesség

Boldogságkereső utunkon az ön-megvalósítás mellett a szeretetképes-ség lehet másik úticélunk. Azonban olyan válságos korban, mint a miénk, hitünk megrendül ezekben az érté-kekben és fenyegetettségünk élesen önző hajlamokat gerjeszt, így a fele-baráti szeretet helyébe az önszeretet lép. Szinte magától értetődőnek tű-nik, hogy boldogságunkat örömben-élvezetben keressük, birtoklásban lássuk. Minden nap többet akarunk és mindig többet, mint amennyire igazából szükségünk lenne. Pedig nem az a boldog, akinek sok van, mert az mindig többet akar és a nagy akarásban elveszíti az örömet. Min-den bizonnyal sokkal inkább az a bol-dog, aki hálás a meglévőért.

Az önkéntességrőlGyerekkori emlékeimben úgy él

a falu, hogy az emberek mindenkor készek voltak egymás megsegíté-sére, mert tudatában voltak annak, hogy sok mindent csak közösen tud-nak megvédeni, nagy munkákat ka-lákában tudnak elvégezni. Ez a fajta együttműködés a becsületesség és a józan paraszti ész próbája is volt, hi-szen legalább olyan mértékben kellett adni, mint ahogyan kaptak és segíteni kellett, ha nem akarták saját magukat kiközösíteni. Ez az állapot megválto-zott, a kölcsönös segítségadás hagyo-mányos formái nem működnek, pedig hiszem, hogy az emberek ma is jobbak, mint ahogy a mindennapokban meg-nyilvánulnak. Hiszem, hogy érzel-mekben sem vagyunk szegények, csak a kialakult mai szokásoknak akarunk megfelelni. Mivel a növekvő anyagi-asság miatt az emberiség önzővé vált, vagy legalábbis annak mutatkozik, ki kellett hát találni az együttműködés új modelljeit. Sok, örömet adó tevékeny-ség lehetséges ma is, ami nem pénz kérdése. A mindent pénzben mérők szemében a szeretet naivság, a szeretet gyávaság, a szeretet életképtelenséget jelent. A világban a jó és a rossz úgy uralkodik, akár a sötétség és a fény ket-tőssége. A szeretet pazarló érzését sok embertársunknak átadhatjuk, ha nem akarunk magányosak lenni, megszé-píthetjük a világot, azt a hitet éleszt-jük újra, hogy az élet szép, legalábbis kibírható. Ha szeretjük az embereket, akkor ők is szeretni fognak minket, ahogy Paolo Coelho fogalmazott: „Az

életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseket.”

Másként élhetnénk, ha ráébred-nénk egymásrautaltságunkra, ha vég-telen tiszteletet és elismerést éreznénk embertársaink iránt. Része akarnánk lenni egy ügy köré szerveződött kö-zösségnek. Nem hadakozni kell a vi-lággal, hanem dolgozni, ami teremti bennünk az életet, nem elpusztítja. Olyat kell olvasni, olyat kell hallgat-ni, olyan személyekkel kell társalogni, akik növelik bennünk az életkedvet.

A közösségi lét ba-rátságokat teremt. A ba rátságot akarni kell, nem elég várni rá. És ke-resni is kell, amíg meg-találjuk. Nagy szük- ség van arra, hogy az idősek tapasztalataik-kal, idejükkel és erőfe-szítéseikkel támogas-sák a haladást önkéntes társadalmi munkájuk-kal, elsősorban helyi közösségeikben. Nehe-zen élünk, de a bölcs ember ilyenkor is, a rosszban is olykor meg- találja a jót, amely re-ményt adhat.

Az erkölcs igen fon-tos minden történelmi időben, így ma is. Im-már nélkülözhetetlen az az erkölcs, amelynek nincsenek természe-tünkkel ellentétes igényei, de amely felelőssé tesz önmagunkért.

Bár ezekkel többnyire egyetér-tünk, mégis szomorúan tapasztaljuk, hogy nálunk ma még csekély mér-tékben népszerű az önkéntesség és a társadalmi felelősségvállalás, illetve többnyire a bajba jutottak körül ala-kul ki, amikor valódi önkéntesség alapján, önsegélyző módon működik.

Embertársainknak kizárólag sze-retettel tartozunk. Úgy gondolkod junk felebarátainkról, ahogyan sze retnénk, ha ők mirólunk gondolkod nának. Olyan érzéseket tápláljunk magunk-ban róluk, amilyeneket szeretnénk, ha ők mirólunk gondolnának. Úgy bán-junk felebarátainkkal, ahogyan sze-retnénk, ha ők bánnának mivelünk.

Adott az önkéntesség lehetősége. Önkéntesként jót cselekedhetünk má-sokkal, és akkor hasonlóra számítha-

tunk. Előbb-utóbb visszaszáll reánk mindaz, amit másokkal kapcsolatban érzünk, gondolunk, cselekszünk.

Ma már gyakran nem érezzük magunkat fölöslegesnek, mert idős korban is hasznosíthatjuk magun-kat. Főként az embertársi segítésben nyílnak nagy lehetőségek. Minden-képpen jobb, ha mi segíthetünk má-sokon, minthogy mások segítségére várjunk. Sok idős embernek elég egy apró feladat, hogy a halál kapujából is visszajöjjön, csak mert még szük-

ség van rá. Sajnos még ma is gyakori, hogy jó képességű emberek energiája parlagon he-ver, hogy a társada-lom nem tudja méltá-nyolni és hasznosítani a nyugdíjas tudását és élettapasztalatát, mert általában lebecsüljük a képességet és a kész- séget. Életünk harma- dik szakaszában egy- re nagyobb az igé-nyünk a szeretetre, az együttérző gon-doskodásra. Így még nagyobb mértékben tűnik természetesnek, hogy önkéntesen se-gítsünk embertársun-kon, hiszen egyszer magunk is rászorulha-tunk a mások emberi gondoskodására.

Még túl sokan vannak, akik nem akarják észrevenni, hogy a kulturált ember nem feltétlenül csak ellenszol-gáltatás fejében végez munkát. Az ön-kéntesség a szeretet gyakorlati meg-nyilvánulása. Amikor szeretünk, nem valami új dolgot tanulunk, hanem megtaláljuk újra, amit elvesztettünk.

Hogyan is kezelik Rómában az idősek önkéntességét?

Az öregség nem teher, hanem ér-ték. Ezt hiszik, ezt vallják, ezt érzik a rómaiak. Mi is ezt éreztük, amíg köz-tük voltunk. Meg azt is érzékeltük, hogy az önkéntes meggyőződése is, hogy hasznos munkát végezhet. Ta-pasztalhattuk, hogy az önkéntesek egyszerű és kevés, nem megterhelő feladatokat kapnak, amelyek elvég-zése öröm.

Magam is meg-tapasztalhattam, hogy adni jobb, mint kapni. Az ember lelke mé-lyén szunnyad a vágy arra, hogy embertársaival egyetértésben, megfelelően együttműköd-ve éljen. Mert az életben úgy méltányos, hogy az emberek ne mindig csak kapni akarjanak, hanem adni is tudjanak.

16 civil fórum

A 3,5 millió lakosú Romában 600 ezer nyugdíjas él. Előrejelzések sze-rint 2025-ben a 60 éven felüliek orszá-gos szinten is a lakosság 30%-át teszik majd ki. Előrelátó módon megoldáso-kat keresnek a növekvő időslétszám megfelelő fogadására. A főváros a lehetségest váltotta valóra, amikor is az állam az öregedő, idős vagy beteg emberek nem is kevésbe kerülő gon-dozásának terhét vállalta át és önkén-tesek segítségével megoldotta. Így ez kevesebbe is kerül az államnak, mint az ilyen ellátás hiánya miatti károk fedezése. Valós együtt-működés létezik más civil szervezetekkel a cél érdekében. Az ön-kéntesek túlnyomó ré-sze felnőtt vagy idős, a tevékeny önkéntesek nem csupán a nyugdí-jasok köréből valók, hi-szen 52%-uk alkalma-zott. A municipalitás olyan alapítványokat hozott létre és pénzel, amelyek segítik a meg-alakulandó civil szer-vezeteket, felkészítik a szervezetek vezető-it, kisebb szervezetek köny velését vezetik.

Rómában 450 isko-la van, amelyeknél az iskolai belépte-tésben 2000 önkéntes tevékenykedik. Nem mint öregek vannak jelen, ha-nem mintha valahányan a gyerekek nagyszülei lennének, akik szeretik az unokákat. A tanulók is nagyszü-lőként tisztelik őket. Amíg a nyugdí-jasok ezt teszik, nem mennek orvos-hoz, kevesebbet fizetnek gyógyszerre és kevesebbe kerül a társadalomnak is. Az iskolai beléptetésben tevékeny-kedők életbiztosítását és szállítását feladatuk teljesítése idejére a város fizeti. Sok-sok lelki beteg számára bizonyul gyógyító segítségnek az úgynevezett foglalkozásterápia, mint a festés, zenélés, barkácsolás, mivel közben az alkotni tudás élményében részesülnek. Olyan elégedettség és boldog érzés kaphat így utat benső-jükbe, amely a derűvel határos.

Közel 500 jogász jogi tanácsokat ad a bajba jutottaknak, abban adnak tanácsokat, hogy érdemes-e a sok pénzt felemésztő perbe belevágni, van-e remény igazságuk elérésében. A gyakorlati jogvédelmet már csak

pénzért alkalmazott ügyvédi irodák végezhetik. Ezeket a pereket viszont etikai okokból nem vállalják.

Rómában láthattuk, hogy miként segítenek az idős emberek gondjain, sokszor egyszerűen egymásra figyel-ve. Mindenekelőtt nagymértékben enyhítik a magányt. Az egészsége-sebbek, a mozgékonyabbak a gyen-gébbeket lakásaikban keresik fel, elvégeznek szükséges munkákat, abban a reményben, hogy az utánuk jövők ugyanazt teszik majd velük. Ingyenes telefonvonalak működnek,

amelyeket magányos emberek tárcsáznak, a vonal másik végén a beszélőpartner pedig egy-egy önkéntes, aki-nek a hívó elmondhat-ja búját-baját, akivel barátként cseveghet. Általában nyitottak a nyugdíjasok közötti kapcsolatokra. Például van, akit egy kertész-kedést kedvelővel hoz - nak kapcsolatba, olyan- nal, akinek a takarí-tás a mániája. Mások mozgásképtelenek fel-ügyeletét vállalják hét-végén vagy szabadság idején, hogy hozzátar-

tozóik nyugodtan pihenhessenek. Ter-mészetesen becsületes emberek kerül-hetnek be ebbe a hálózatba, akikért a civil szervezet erkölcsi felelősséget vállal.

Sokan tevékenykednek kulturá-lis területen, például múzeumi te-remőrök munkáját segítik, náluknál idősebbeket sétáltatnak, vagy egy-szerűen társalognak, kávéznak, be-szélgetnek velük.

A szakmai oktatást ismerő tenni akarók fogyatékosok oktatásában al-kalmazottak mellett önkénteskednek. Egy ilyen, egyszerű munkafázisokat begyakoroltató speciális oktatási in-tézményben a fogyatékos addig jár-hat, amíg valamit megtanul. Utána rendes munkahelyet szereznek szá-mára, ahova addig kísérik el a lak-helyéről, amíg önállóan is képes lesz közlekedni, vagyis igazából felkészí-tik és átadják a való életnek.

Egy vidéki kis település önkéntes szervezetének saját mikrobuszán ön-kéntes sofőrök dolgoznak. Egy ilyen mikrobuszban szállítottak el egy lába-

dozó beteget egy más településre, az orvoshoz, természetesen díjtalanul. Mi is mindenhová elkísértük. A lábado-zónak egyébként jóval 600 euró fölött volt a nyugdíja, ami hazai viszonylat-ban több mint 2500 lejnek felel meg.

Eszembe jutott, hogy a közelmúlt-ban szülőfalumban kerestem egy fafa-ragót. Csak az édesanyja volt otthon, akit gyerekei felültettek, mielőtt elmen-tek volna. A néni képtelen volt bár-milyen mozdulatra, még ledőlni sem tudott egyedül. Elmesélte, hogy ő 300 lej TSZ-nyugdíjat kap, a munkanélküli segélyen lévő fia rákbeteg, és őt kísér-te el a legközelebbi korházba a fafara-gó fia, aki semmilyen segélyben nem részesül, mivel alkoholista és életében alig néhány hónapig volt egy céggel munkaviszonyban. Ellenben a kezelés színhelyére való szállításért 50 lejt kell fizetni a gépkocsi tulajdonosának a majdnem semmi jövedelmükből.

Rómában román nyelvű kéziköny-vet adtak ki arról, hogy mik a teendői az önkénteseknek nagy hőség idején, ha idős személyeket gondoznak. Vetí-tettképes előadást követtünk a lakás-ban előforduló balesetekről, illetve azok megelőzéséről. Közös kirándu-lásokat szerveznek közeli helyekre vagy messzi vidékekre. A turisztikai cégeknek külön javaslataik vannak idősek számára, sok kedvezménnyel. A római önkéntesség listájára jegyez-hetnék még sok más működő projek-tet. Más nép, más civilizáció, más gaz-dasági erő, más életkörülmények…

Az Európai Önkéntesség Alapít-vány brüsszeli konferenciája hasznos-nak ítélte a tanulmányutakat és szüksé-gesnek vélte újabb hasonló események szervezését. Szeretném, hogy kevés pénzzel, vagy pénz nélkül, a felsorol-takból megvalósíthatnánk egyet-kettőt, de meggyőződésem, hogy régi hagyo-mányaink újraélesztésével többre is ké-pesek vagyunk, mint gondolnánk.

Az önkéntességen túl a legfőbb ta-nulság számunkra a római nyugdíja-sok mindennapjaiból az élet akarása.

Szatmári Ferenc

Romániai Magyar Népművészeti Szövetség – elnök

szatmari@kn.ro

Felhasznált irodalom:Fritz Riemann: Az öregedés művé-szete, Háttér Kiadó, 1998, Budapest

Sajnos még ma is gyakori, hogy jó képességű embe-rek energiája par-lagon hever, hogy a társadalom nem tudja méltányolni és hasznosítani a nyugdíjas tudását és élettapaszta-latát, mert általá-ban lebecsüljük a képességet és a készséget.

17Önkéntesség

Dióhéjban az Erdély Mentőcsoportról

Az Erdély Mentőcsoport létre-hozásának előzményét egy féléves segélyezési együtt-

működés képezi. Az anyaországi árvízkárosultak segélyezése céljából több erdélyi szervezet 2010. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Nap-ján szervezetközi együttműködést hozott létre. Július második felétől az erdélyi árvizek nyomán segélyezési munkánk többnyire a székelyföldi árvízkárosult településekre irányult. Október 10-én újabb segélyezési felhí-vással fordultunk az erdélyi magyar társadalom felé, pénzadományo-kat kérve az anyaországi Veszprém megyében bekövetkezett tragikus környezeti katasztrófa áldozatainak megsegítésére.

Sokoldalú együttműködésünk foly-tatási szándékát október 23-án ünnepi megállapodásba foglaltuk, amelyet 19 szervezet, illetve intézmény képvise-lői láttak el kézjegyükkel. Hálózatsze-rű együttműködésünk célja a kataszt-rófahelyzetekben veszélybe kerülő, illetve károkat szenvedő emberek és közösségek mentése, védelme és segé-lyezése.

Az elmúlt ősz folyamán munka-társaink számára alapfokú képzése-ket szerveztünk, ami által további természeti csapások esetében haté-konyabbak lehetünk a segítségnyúj-tásban Kárpát-medence-szerte. A képzések szakmai területei a követ-kezők voltak: gátépítés; egészségügyi elsősegélynyújtás; eltűnt személyek keresése; tűzoltási alaptudnivalók; a természeti csapásokat követő segé-lyezések és más alkalmi beavatkozá-sok megszervezésének alapjai.

Szervezetközi együttműködésünk keretében elhatároztuk, hogy ma-gyarországi mintára különleges mentőcsoportok életre hívását kez-deményezzük Erdélyben is. Ezek megalapításában, felszerelésében és a tagok képzésében a következő anya - országi mentőcsoportok képviselői vállaltak oroszlánrészt: a szolnoki Életjel Mentőcsoport (http://eletjel.

eblap.hu), a miskolci Spider Mentő-csoport (http://spider112.hu) és a LEGOTT Mentőcsoport (a Magyar-országi Görög Katolikus Egyház hajdúdorogi egyházmegyéjének men - tőcsoportja) szakemberei. Ezen men- tőcsoportok a KARISZ – Nemzetközi Speci-ális Mentő Szövetség (www.karisz.hu) tag-szervezetei.

Indulásként öt te-rületi mentőcsoportot alapítottunk, amelyek a névadó térségekben szerveződnek: Kolozs-Torda, Marosszék, Ud - varhelyszék, Csíkszék, Háromszék. A terü-leti mentőcsoportok szövetségbe tömörül-nek, amelyet egy ún. koordinációs központ irányít, egyeztető fó-rumát pedig a mentő-csoportok mindenkori vezetőiből álló szak-mai tanács alkotja. Március 8–11. között Székelykeresztúron megszerveztük a men-tőcsoportok vezetői-nek első szakmai kép-zését.

Az Erdély Mentő-csoport bírósági nyil-vántartásba vételére folyó év április 12-én került sor, míg a fiókszerveze-tek jogi személyiségként történő be-jegyeztetését ez év végére tervezzük. A mentőcsoportok szerepe és célja: mentési feladatok önkéntes vállalá-sa szakképzett személyekkel, illetve kutyákkal; hatékony közreműködés a veszélybe került vagy eltűnt szemé-lyek mentésében, illetve keresésében – felekezeti, nemzeti, faji, nemi vagy más alapú megkülönböztetés nélkül –, elemi csapások, természeti és ipari katasztrófák esetén, vagy más rend-kívüli helyzetben. A teljes mértékben önkéntes tagokból szerveződő men-

tőcsoportok a vállalt feladatokat térí-tésmentesen látják el.

Miközben javában zajlottak a fen-tiek megvalósításának előkészületei, a múlt év végén Albánia északnyuga-ti részén sor került a magyarországi

székhelyű KARISZ – Nemzetközi Speciális Mentő Szövetség és az alakulóban levő Erdély Mentőcsoport képvise-lőinek első közös nem-zetközi bevetésére. Az említett övezetben a balkáni ország újkori történelmének legna-gyobb árvize pusztí-tott. Az ötfős csapat 2010. december 11–17. között alaposan kivet-te részét a szükséges beavatkozások meg-szervezéséből és egyes szakmai feladatok köz-vetlen ellátásából. Töb-bek között elszakadt gát újraépítésével és nemzetközi segélyszál-lítmányok célba jutta-tásával foglalkoztak. Áldásos tevékenysé-gük öregbítette a ma-gyar mentőcsoportok – nemzetközileg igen-csak számon tartott – hírnevét.

Az Erdély Mentőcsoport hon-lapja: www.erdelymentocsoport.hu. A megalakulás folyamatáról és annak előzményeiről a www.gondviseles.org honlapon szintén olvashatóak alkal-mi tájékoztató anyagok. Az Erdély Mentőcsoport iránt érdeklődőknek az info@erdelymentocsoport.hu címen állunk rendelkezésére.

Szabó László

Erdély Mentőcsoport – ügyvezető elnök

szluni@gmail.com

A mentőcsoportok szerepe és célja: mentési feladatok önkéntes vállalása szakképzett sze-mélyekkel, illetve kutyákkal; haté-kony közreműkö-dés a veszélybe került vagy eltűnt személyek men-tésében, illetve keresésében – felekezeti, nemze-ti, faji, nemi vagy más alapú megkü-lönböztetés nélkül –, elemi csapások, természeti és ipari katasztrófák esetén, vagy más rendkívüli hely-zetben.

18 civil fórum

Az önkéntesség egy különleges terepe: a közösségi rádió

Még egyetemista voltam, amikor egészen véletlenül bekerültem egy rádióstúdi-

óba – egy közösségi rádió stúdiójába. Akkor még fogalmam sem volt, hogy mi is az a közösségi rádió – őszintén szólva, soha nem hallottam ezt a ki-fejezést korábban. Ami számomra azonban a legizgalmasabbnak tűnt, hogy az ott tevékenykedő műsorké-szítők, szerkesztők elmesélték: mind-annyian önkéntesek, mindannyian va-lami egészen más munkát végeznek munkahelyeiken, a rádióba csupán szabadidejükben jönnek műsort ké-szíteni.

A bennem élő kép alapján az ön-kéntességről és az önkéntes munkáról leginkább egy kórház jutott az eszem-be, ahol a szabadidejüket feláldozó emberek segédkeznek az ápolóknak a betegek vagy idősek körüli te-endők ellátásában. Élt bennem egy olyan kép is, amelyben összeálló önkéntesek elmennek egy iskolatermet kifes-teni, vagy szociálisan rászorulóknak házakat építeni – de arra soha nem gondoltam, hogy egy rádió esetében is lehet önkéntes munká-ról beszélni. Furcsa és egyben elgondolkodta-tó volt.

Évek kellettek ah-hoz, hogy igazán meg-értsem, milyen külön-leges és fontos terepe az önkéntességnek a rádiózás, illetve a kö-zösségi rádiózás.

De mi is az a közösségi rádió? Talán sokunk közös televíziós él-

ménye a kilencvenes évek elején ve-tített Miért éppen Alaszka? című soro-zat, amelyben egy alaszkai kisváros életébe, és persze különös lakóinak mindennapjaiba tekinthetünk bele. Ennek a kisvárosnak egyik jelleg-zetes helyszíne, „kelléke” volt az a

rádió, amely a város központjában, a legforgalmasabb helyen, rálátva a közösség életére, folyamatosan és szabadon szólt. A műsorok a város lakóiról szóltak – többnyire az élet természetéről szóló töprengésekkel megfűszerezve és irodalmi művekből történő felolvasásokkal színesítve. A műsorkészítő(ke)t mindenki ismer-te – bárki bemehetett a stúdióba, be-leszólhatott az adásba, kérhetett egy dalt. A hallgatók ismerősei, barátai voltak a műsorkészítőknek, és az este kocsmai történései, beszélgeté-sei könnyen megjelenhettek a reggeli műsor témái között.

Ha valakinek megpróbálnám el-magyarázni, hogy mi is az a közös-ségi rádió, egészen biztosan meg-kérdezném, hogy látta-e az említett

televíziós sorozatot és fel tudja-e idézni ben-ne azt a kicsi városi rádiót.

Viszont, ha valaki egy egységes definí-ciót kérne tőlem, egé-szen biztosan bajban lennék. Ezt a rádió-zási formát ugyanis számtalan néven ille-tik, s amilyen színes a világ, olyan külön-bözőek megjelenésük-ben és működésükben is ezek a rádiók. Van-nak, akik közösségi rá-diónak hívják, vannak, akik szabad rádiónak, és vannak olyanok is, akik csak harmadik típusú rádióként hivat-koznak rá. De talál-koztam már az együtt-

működési, az alternatív, sőt a helyi, de még az oktatási rádió kifejezéssel is.

Vannak közösségi rádiók, ame-lyek inkább zeneiek, mások inkább harciasak, de van, ahol ez a kétféle profil kiegészíti egymást. Vannak ilyen rádiók aprócska falvakban, de a legnagyobb világvárosok szívében is. Lehet, hogy csak egy kilométeres körben sugároznak, de lehet, hogy

az egész országot átfogják, sőt, egyes rádiók a világ minden pontjára eljut-tatják a műsorukat.

Néhányat nonprofit csoportok működtetnek, máshol a szakszer-vezetek a fenntartók, ahol a tagok a hallgatók. Más rádiókat diákok, egye-temek, önkormányzatok vagy egy-házak működtetnek. Vannak, ahol a hallgatók adományaiból élnek, más-hol reklámoznak, vagy a kormányzat támogatja őket1.

A közösségi rádiók jelen vannak a világ összes kontinensén – a brazíli-ai favelláktól a texasi olajmezőkön át egészen a svájci Alpokig. Ahogy lát-hattuk, mindenhol más körülmények között – eltérő adóteljesítménnyel, más-más elvárásokkal és profillal, de néhány dolog feltétlenül közös a kö-zösségi rádiókban. Az egyik fontos ilyen „alapkő” – amely tulajdonkép-pen a közösségi rádiózás történelmi-filozófiai háttere is egyben –, „hogy hangot adjon azoknak, akiknek nincs hangjuk, legyen a szócsöve az elnyo-mott embereknek (legyen ez akár faji, nemi vagy akár osztályalapú) és le-gyen ez a felemelkedésük egyik esz-köze.”2

Mivel ezek a rádiók bizonyos szempontból rétegigényeket ragad-nak meg – és elsősorban nem a hall-gatók számában mérik eredményes-ségüket és hatékonyságukat –, nem kereskedelmi jellegűek, hanem non-profit alapon működnek, és létezésük egyik alapvető bázisa az önkéntes munka.

Az önkéntességből és a valami-lyen szintű közösségi összetartozás-ból már valamennyire adja is magát – a szerintem egyik legfontosabb kri-tériuma ezen rádiózási formának – a közösségi „tulajdonlás” gondolata, amelynek lényege, hogy a műsor-készítők, szerkesztők – a közösség – maga határozza meg a médium fő

1) „A Szabadság Hullámai”, a világ közösségi rádió-inak hatodik világkonferenciájának zárójelentése

Dakar, Szenegál, 1995. január 23-29.

2) „Mi az a közösségi rádió?”, az AMARC Afrika és Dél-Amerika gyakorlati kézikönyve

Mivel ezek a rádiók bizonyos szempontból rétegigényeket ragadnak meg – és elsősorban nem a hallgatók számá-ban mérik ered-ményességüket és hatékonyságukat –, nem kereske-delmi jellegűek, hanem nonprofit alapon működnek, és létezésük egyik alapvető bázisa az önkéntes munka.

19Önkéntesség

profilját, alapelveit, saját szabályait, önnön működését. A rádió fő döntés-hozóit a közösség választja, s a közös-ség aktívan szervezi saját életét – nem csupán egy olyan médiumról van szó, ahol folyamatosan szerkesztett műsorok kerülnek adásba, hanem a közösség tagjai között folyamatos in-terakció van és ez áthatja a produktu-mot – a műsorokat és az egész adás-folyamot is.

A Civil RádióA rádió, ahova még anno „beté-

vedtem”, a Civil Rádió volt. Ez a hely mintapéldája annak, hogyan lehetett összefogással, makacs akarással és töretlen kitartással létrehozni vala-mit, ami immáron 16 éve működik, szól és szólni akar.

Természetesen a Civil Rádió alapí-tása mögött is ugyanazon gondolatok álltak, mint a legtöbb közösségi rádió létrehozása mögött: megteremteni egy olyan „lehetőséget és felületet”, amely képes hangot adni mindazon csoportoknak és témáknak, amelyek a tömegmédiumokban igen kevéssé jelenhetnek meg.

De a Civil Rádió ezen túlmenő-en ennél többet is akart: arra töreke-dett, hogy különböző közösségeket, szubkulturális csoportokat fogadjon magába, és a nekik biztosított meg-szólalási lehetőségen túl egy olyan dinamikus közösséget hozzon létre, amely hasonló világnézetű, mégis kü-lönböző emberekből áll – a tolerancia, az elfogadás és a különbözőségeket áthidaló együttműködés jegyében.

A Civil Rádió elsősorban a világ történéseire érzékeny, az azokra ref-lektálni akaró embereket hozta össze – és azt gondolom, nem is tudatosan –, akik nézeteiket, gondolataikat fo-lyamatosan ütköztetve, vagy éppen egyeztetve, egy felelős közösséget alkotnak. A különböző helyekről ér-kező, különböző világnézetű, szem-léletű emberekben az volt a közös, hogy mindannyian elkötelezettek voltak egy-egy társadalmilag fontos cél, törekvés megvalósításának ügyé-ben – legyen az a saját környezetünk védelme, a minket körülvevő értéke-ink megóvása és megmentése, vagy éppen a mindenki számára egyaránt elérhető oktatás, egészségügyi ellátás iránti harc ügye. Mindannyian a nyil-vánosság erejét kívánták felhasznál-

ni arra, hogy ezekre a társadalmilag fontos ügyekre felhívják a figyelmet.

De miért is beszélünk az önkén-tesség kapcsán a Civil Rádióról és miért mondom azt, hogy ez a hely nagyon különleges terepe az önkén-tességnek?

Valószínűleg azért, mert a szer-kesztők, műsorkészítők munkája majdnem mindenben megegyezik az önkéntes munka jellemzőivel. Az önkéntesek anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik dolgukat, és elsősorban olyan műsorokat készítenek, ame-

lyek egy nagyobb csoporthoz, közös-séghez, sőt sok esetben a társadalom egészéhez szólnak. Olyan ügyekről, amelyek mellett a legtöbben elme-gyünk nap mint nap – a környeze-tünk védelméről, az utánunk követ-kező generációk életéről, a különböző társadalmi rétegek esélyegyenlőségé-ről, az állami intézmények működé-sében való részvételről. Valamire fel kívánják hívni a figyelmet, üzeneteket közvetítenek.

Ha megpróbálnánk összeszámol-ni, hogy az elmúlt 15-16 év során hány műsorkészítő, szerkesztő, tech-nikus és segítő volt önkéntese a Civil Rádiónak, a végösszeg valószínűleg az ezres nagyságrend felé görbülne. A Civil Rádió működését az önkéntes munkára alapozta. Elsősorban talán azért, mert már a kezdettekkor vilá-gos volt, hogy egy ilyen típusú rádiót kereskedelmi alapon nem lehet fenn-tartani. A gazdasági szféra számára a

befektetés nem pénzben térült volna meg – és a kilencvenes évek köze-pén a haszon leginkább csak pozitív pénzügyi mérlegszámban volt értel-mezhető. Így már az induláskor olyan szervezetek, magánemberek csatla-koztak a Civil Rádióhoz, akik tudták, hogy az általuk képviselt téma, ügy fontosabb annál, minthogy fizetség hiányában ne szólaljanak meg, és ne csináljanak műsorokat.

És ennek az önkéntes munkának több mint évi 8500 órányi műsor a gyümölcse.

Néhány mondat a Civil Rádió önkéntes világáról és képzéséről

A Civil Rádiónál jelenleg közel 200 önkéntes dolgozik. A Rádió heti 168 órában sugározza közel 100 mű-sorát.

A Civil Rádió nem lenne közös-ségi médium, ha a műsorkészítők hetente egy órát töltenének a stúdió-ban, és legfeljebb az előttük és utánuk következő műsor stábját ismernék. A Civil Rádió attól közösségi rádió, hogy önkénteseit közösségé „formál-ja” – folyamatos interakcióban van a műsorkészítőkkel, tájékoztatja őket, közösségi eseményeket szervez, vala-mint a műsorkészítők egymással való interakcióit igyekszik elősegíteni, belső szakmai csoportok, együttmű-ködések kialakulását segíteni, moti-válni. Természetesen 200 emberrel ez nem könnyű feladat, és ahogyan bármely közösség esetében, vannak,

Szöveg nélkül

Kön

czey

Ele

mér

raj

za

20 civil fórum

akik aktívabb szerepet töltenek be a közösségen belül, és vannak, akik ke-vésbé.

De kezdjük az elején: ha valaki ön-kéntes műsorkészítő szeretne lenni a Civil Rádióban, kap egy mentort. Egy olyan mentort, aki már a rádió alapí-tása óta tevékenykedik a szervezet-nél, ismeri a közösség tagjait és aktív műsorkészítő is egyben. A mentor bevezeti az önkéntes munkára jelent-kező személyt a Civil Rádió alapér-tékeibe, működésébe, megismerteti a stúdiószabályzatot, az adásstruktú-rát, a műsorokat – egyáltalán bevezeti az önkéntest a „Civil Rádió világába”. Általában már az első beszélgetésen el szokott dőlni, hogy az önkéntes mi-lyen típusú munkát szeretne végezni – nem feltétlenül minden jelentkező szeretne műsorkészítő lenni. Voltak, akik weboldalszerkesztésben segítet-tek minket, voltak, akik támogatók szerzésében, pályázatírásban, szá-mítógép-javításban, vagy különbö-ző grafikai munkák kivitelezésében. Azonban, ha valaki műsorszerkesz-tő-műsorkészítő szeretne lenni, akkor mindenféle rádiós gyakorlatot el kell végeznie (szerkesztés, hírszerkesztés, műsorvágás, riporterkedés), majd vagy egy működő stábba illeszkedik be, vagy elkészíti három próbaműso-rát. Ezeken a gyakorlatokon felül fon-tos elvárás, hogy a Civil Rádió közös-ségi életében részt vegyen: felkerül a levelezőlistákra, kapja a hírleveleket, egy-egy közösségi esemény megszer-vezésében a segítségét kérik. Nagyon fontos tehát, hogy nem csupán a mű-sorkészítés minősége, hanem a közös-ség életében való – valamilyen szintű

– részvétel is fontos elvárás az önkén-tes felé.

Miután valaki önálló műsort kap a Civil Rádióban, a közösség igyekszik időnként visszajelzést adni műsora-ira. Ennek vannak kötetlen formái – például a levelezőlistán egy műsor-készítő véleményt mond a másik ön-kéntes műsoráról – és vannak kötöt-tebb formái is: amikor a Szerkesztőbizottság monitoroz egy műsor-sávot és részleteseb-ben „elemez” egy-egy műsort. A Civil Rádió Szerkesztőbizottsá-ga az a testület – de nevezzük inkább ön-kéntes csapatnak vagy műhelynek –, amely jó példa a korábban említett közösségi rá-diózás egyik legfon-tosabb kritériumára, tudniillik a döntésho-zók (inter)aktív mű-sorkészítői, tagjai a közösségnek.

A Civil Rádió Szer-kesztőbizottsága a kö - zösség legaktívabb tag- jaiból áll, akik rendszeresen össze-ülve átbeszélik a rádiót érintő leg-fontosabb műsorpolitikai kérdéseket – nem feltétlenül hoznak döntése-ket, de folyamatosan monitorozzák a rádió adásfolyamát, visszajeleznek és adott esetben „mentorálják” a mű-sorokat.

A Szerkesztőbizottság mellett a Civil Rádió lehetőséget biztosít min-den önkéntese számára, hogy szaba-

don szervezzen szakmai közössége-ket. Ha valaki szeretne egy tematikus műhelyt – például a környezetvé-delmi műsorokat összefogó rádiós, szakmai műhelyt megszervezni és elindítani –, erre a Rádió alapszabály-zata nemhogy engedélyt ad, de kife-jezetten motiválja az ilyen műhelyek létrejöttét.

Természetesen a Ci-vil Rádióról rengeteget lehetne még írni, de műsorai önmagukért beszélnek – ha bele szeretne hallgatni, ak-kor ezt megteheti Bu-dapesten és környékén az FM98 megahertzen, vagy az interneten a www.civilradio.hu web-oldalra kattintva.

A Civil Rádió sza-bad és nyitott médi-um – ha szívesen lenne önkéntese e rádiónak, nem kell mást tennie, mint írni egy e-mailt a civilradio@civilradio.hu címre, és részese lehet annak a 16 éve műkö-dő utópisztikus, naiv,

korunk értékrendjétől távolabb álló és mégis töretlenül létező álomnak, amely hangot akar adni mindazok-nak, akikre manapság egyre kevésbé figyelnek vagy szeretnék némaság-ban tartani.

Cserháti Ákos

Civil Rádió – szerkesztőcserhati@civilradio.hu

A Civil Rádió nem lenne közössé-gi médium, ha a műsorkészí-tők hetente egy órát töltenének a stúdióban, és legfeljebb az előttük és utánuk következő műsor stábját ismernék. A Civil Rádió attól közösségi rádió, hogy önkénteseit közösségé „for-málja”

9 év a Maros megyei civil szektorban

Kilencedik alkalommal szervezte meg a Divers Egyesület partnereivel közösen a Civil Szerve-zetek Vásárát Marosvásárhelyen. A cél minden

évben ugyanaz: egy ernyő alá hozni a Maros megyében tevékenykedő civil szervezeteket az Együtt a közösségért mottó alatt és nyilván bemutatkozni az érdeklődőknek. A május 13-15. között megtartott eseményen idén 56 non-profit szervezet mutatkozott be.

A Civil Szervezetek Vására egy felvonulással indult idén. Az összes jelen levő civil szervezet és ezek célcso-portjainak képviselői fúvószenekar kíséretében kerülték meg Marosvásárhely főterét, ezzel mintegy felkeltve az ér-deklődők figyelmét, majd szintén a központban minden-ki a standját is bemutatta az érdeklődőknek. A szabadtéri sport- és bemutatkozó tevékenységeken kívül idén is sor került a vásár kerekasztal-beszélgetésére Európai önkéntes

21Önkéntesség

Maros megyében címmel, majd az utolsó eseményen, a civil szervezetek bálján díjakat is osztottak többek között az év önkéntesének, a sajtóban legtöbbet szereplő szervezetnek, illetve a civil szektor építésében legaktívabban részt vevő egyesületnek.

A szervezők úgy értékelik, a vásár egyre sikeresebb, mert évről évre nő a részt vevő szervezetek száma és az önkéntesek számának növekedése is jó irányt mutat. Idén első alkalommal a Maros Megyei Tanács tette meg a köze-ledő lépést a szervezők irányába és pénzzel segített a Ma-ros megyei civil szervezetek térképének elkészítésében.

A továbbiakban az említett két témáról, a Civil Szer-vezetek Vásáráról és a civil szervezetek térképéről tájéko-zódhatnak a Koreck Máriával, a Divers Egyesület elnöké-vel és egyben a vásár főszervezőjével készült interjúból.

– Hogyan fogalmazódott meg az első civil vásár ötlete? – Kilenc évvel ezelőtt, amikor az első civil vásárt szer-veztük, én még a Project on Ethnic Relations-nél dol-goztam. Akkor még nem létezett a Divers Egyesület. A Civil Szervezetek Vásárának ötlete tulajdonképpen egy Peace Corps amerikai önkéntestől röppent fel. 2003-ban, amikor a Marosvásárhelyi Napok voltak, az amerikai ön-kéntes mondta, milyen jó lenne, ha meg tudnák mutatni a civil szervezetek is magukat és azt, hogy mit tesznek a közösségért. Abban az évben azonnal megszerveztük az első vásárt. A Project on Ethnic Relations-nak nem ez volt a célja és konkrétan nem is ez volt a tevékenységi kö-rünk, hiszen nekünk az interetnikai kapcsolatokkal kellett foglalkoznunk, de egy erős közösségben az interetnikai kapcsolatok is erősödnek és javulnak, ezért ezt a rendez-vényt is felkaroltuk. Felvettük a kapcsolatot az Alpha Transilvana Alapítvánnyal, amely akkoriban már a szo-ciális szférában próbálta a szervezeteket összefogni, és együtt meghirdettük, hogy aki szeretne velünk együtt szervezni, megteheti. Válaszként akkor két szervezet be-állt a sorba és az önkéntesség nevében megtörtént az első civil vásár Együtt a közösségért szlogen alatt, amit azóta is megtartottunk. Akkoriban a téren 15-18 szervezet volt. A rendezvény keretében a szintén kilenc éves múlttal ren-delkező kerekasztal-beszélgetésen, ahol tulajdonképpen megbeszéltük, eldöntöttük, hogy hogyan is mehetünk to-vább, mit kellene tennünk és mire is van szüksége a civil szférának itt, Maros megyében, már több szervezet képvi-selői is jelen voltak.

– Kilenc évvel ezelőtt hagyományt akartak teremteni az azóta évente megszervezett eseménnyel? – Úgy terveztük, hogy amennyiben lehet és szeretné a többi szervezet is, akkor ennek úgy van értelme, hogyha rendszeresen megszervezzük. Már akkor gondolkodtunk azon, hogy szükség van egy erőforrás központra a szer-vezeteknek és már az első kerekasztal-beszélgetésen ebbe a mederbe próbáltuk terelni a szervezetek gondolkodá-sát. Ebből a szempontból is sikeres volt az első vásár. Az erőforrás központ létrehozása mellett a szervezetek meg-tapasztalták, hogy ahhoz, hogy tudjanak róluk, meg kell mutatniuk magukat és tevékenységüket. A sajtóval való kapcsolat is javult már az első vásár után. Akkoriban ez egy fő problémája volt a szervezeteknek, ők sem tudtak

jól kommunikálni, a sajtó sem tartotta őket érdekesnek, azaz valahogy nem értette, hogy hogyan működik egy szervezet. Ugyanakkor voltak előítéletek is a szervezetek-kel szemben és ez a kommunikációt akadályozta. Bár az első vásáron elég szegényesen mutatkoztak be a szerveze-tek, nem tudták „eladhatóvá” tenni magukat, de tanultak ebből. Már akkor mondták, hogy hogyan és mit csinál-nának jövőre másként és ez hasznos volt. Utána szeren-csénk is volt, mert már az Alpha Transilvana Alapítvány pályázott egy erőforrás központra a szociális szférában te-vékenykedők számára. A pályázatot még abban az évben megnyerték és az akkor összekötő folyamattá alakult. Ők beindították a saját szférájukban, de mindenki részt vehe-tett abban a munkában, tehát hogyha az erőforrás központ egy képzést tartott, mondjuk, hogy hogyan kell a sajtóval kommunikálni, akkor arra nem csak a szociális szférában tevékenykedő szervezetek mehettek el. Ezzel a lehetőség-gel kevesen éltek, inkább a szociális szférában tevékeny-kedők látták meg azt, hogy hasznukra válik, ha közremű-ködnek, ők úttörők a szervezetek együttműködésében és ki is alakult egy eléggé erős mag. Természetesen ez azért is van, mert őket összekötötte az, hogy az ő célcsoport-juk talán a legelesettebb, a problémáik pedig hasonlóak. Abban az időben, kilenc évvel ezelőtt, nem támogatták ezt a gondolatot, sőt, gyakorlatilag egyedül küszködtek a szociális kérdéseket lefedő szervezetek, mert maguk a célcsoport tagjai sem értették azt, hogy együtt kell kérni a jogoknak az érvényesítését, és hogy ehhez valamilyen módon a helyhatóságokat kell megszólítani. Így az első erőforrás központ körül alakult ki az erős mag, ami mellé a következő vásáron már megjelentek más szervezetek is, és egy kicsit már színesebben tudták bemutatni magukat.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a civilek és mi-lyen célokat tűztek ki maguk elé?– A második évtől kezdve arra törekedtünk, hogy a kü-lönböző intézményekkel, a helyhatósággal valamilyen módon próbáljuk meg a kommunikációt javítani és ha lehet, együttműködést is létrehozni. Ez azóta is aktuális. Voltak előrelépések és visszalépések egyaránt ezen a terü-leten, találtunk olyan intézményvezetőket, akik megértet-ték, hogy miért jó a szervezetekkel együttműködni. Tulaj-donképpen minden intézményben van olyan személy, aki azt teszi, amit kell. Ez elég ahhoz, hogy együtt lehessen működni, nem mindig a pénz hiányzik ahhoz, hogy ered-ményeket lehessen elérni. Igaz, hogy javult a kommuni-káció az intézményekkel, de komolyabb projektekbe in-kább akkor vették be a szervezeteket, ha erre szükség volt a projektkiírásban. Ez is egy kezdet, egy első lépés, amely arra jó volt, hogy megismerjük az intézmények mechaniz-musát. Mindkét félnek meg kell érteni, hogy a másik ho-gyan működik, mert akkor lehet találni közös, akár rövid távú lépéseket, amelyeket együtt meg lehet tenni.

– Ideális lenne, ha a köz- és a civil szféra mellett a gaz-dasági szektor is bekapcsolódna a közösség érdekében történő lépésekbe. Erre Maros megyében találunk-e po-zitív példát, a Civil Szervezetek Vására adott-e lehetősé-get ismerkedni a versenyszférával? – Van pozitív példa, de nem szervezett kereten belül tör-

22 civil fórum

ténik. Szükség van a gazdasági szférára, mert a közszfé-rának nincs pénze. Sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ott egy feneketlen zsák van, esetleg azt lehet mondani, hogy jobban lehetne gazdálkodni a pénzzel, ami van, és akkor hatékonyabban tudnának a közintéz-mények segíteni a szervezeteknek, akár pénzügyileg is. A fejlettebb uniós tagállamokban elkezdődött az az együtt-működés, hogy egy szervezet létrehoz valamit, kipróbál egy projektet egy célkitűzéssel kis célcsoporton. Ha si-keres, tehát ha be tudja bizonyítani, hogy az az eljárási mód jó és hasznos, akkor a két másik szféra átvállalja a támogatást. A közszféra megadja a keretet, a lehetősége-ket, esetleg infrastruktúrát, míg a gazdasági szféra adja a pénzt. Így mindenki jól jár, de nálunk ez nem így mű-ködik. Nálunk vannak cégek, amelyek igenis nyitottak és akarnak segíteni, de a nagyobbak, a multinacionális cégek a saját alapítványaikat hozták létre. Lehet, úgy gondolják, hogy úgy tudják hatékonyabban befektetni a pénzüket a saját elképzelésüknek megfelelően és a sajtóvisszhang is nagyobb. A kisebb cégek pedig nem tudnak állandó pénz-alapot biztosítani.

– Hogyan lehet kommunikáció és pénz hiányában vá-sárt szervezni? – Maros megye szerintem szerencsés. Nálunk valahogy a szervezetek nagyon akarták ezt a vásárt, így főként ön-kéntes órák sorával minden évben meg tudtuk szervezni. Költségvetése van az eseménynek, pénzalapja kevésbé, mert erre projektet nem lehetett nyerni. Gyakorlatilag a ki-lenc vásár úgy zajlott, hogy háromnak volt részleges anya-gi fedezete, a többinek meg nem. A Divers Egyesület és az Alpha Transilvana Alapítvány mellett bekapcsolódtak más szervezetek is a szervezésbe, éppen azzal a gondolattal, hogy mindenki tapasztalja meg, hogyan kell egy ilyen mé-retű rendezvényt lebonyolítani. A lényeg az volt, hogy min-den szervezet megoldott egy problémát és összeállt a vásár.

– Hogy állt össze a 9. Civil Szervezetek Vására? – Talán nem ez volt a legsikeresebb, hanem a 2010-es, amikor összeállt szinte az egész magától, de idén volt az az év, amikor mi nem kerestük a közszféra segítségét. Ne-kiláttunk önerőből és menet közben keresett meg a Maros Megyei Tanács azzal, hogy szeretnének többet megtudni a civil szervezetekről. Mivel az Önkéntesség évét írjuk az Európai Unióban, arra kértek, végezzünk el egy kis kuta-tást arról, hogy hány önkéntes van a megyében, milyen területeket fednek le. Ennek volt egy kb. 4 ezer eurós költ-ségvetése, kutatásra és vásárra számolva. Ugyanakkor pályáztunk a polgármesteri hivatal kulturális alapjának kiírásán. Első év, hogy pályáztunk. Nem tartjuk teljesen átláthatónak a mechanizmust, már ment a vásár, amikor értesültünk arról, hogy fedve van az, amit kértünk. Úgy-hogy ez ilyen szerencsés év volt. Az volt a jó benne – és ezt mindenki értékelte –, hogy egy közintézmény lépett felénk, mert ez egy elismerése annak, hogy látják a fontos-ságát a civil szervezetek működésének, szeretnének erről többet megtudni, és ha már létezik egy ilyen kíváncsiság, akkor az azt jelenti, hogy tényleg tudatosul a civil szektor szükségessége és idővel kialakulhat valamilyen komoly együttműködés.

– Milyen adatokat sikerült megtudni a kutatás során a Maros megyei önkéntesekről? – Igaz, hogy Maros megye még távol áll az uniós nor-mától, hiszen a tagállamokban a társadalom 20 száza-léka végez valamilyen önkéntes munkát, de nálunk is növekedőben van az önkéntesek száma. A Divers Egye-sület által kiküldött kérdőíveket 57 civil szervezet töl-tötte ki és ezek meg is jelennek a Maros megyei civil szervezetek térképén. A felméréseket 2011. április 1-je és május 10-e között végeztük. A válaszokat összesítve arra jutottunk, hogy Maros megyében az önkéntesek általában fiatal, felsőfokú tanulmányokkal rendelkező nők, önkéntes szerződés alapján dolgoznak hozzáve-tőlegesen 3 órát hetente, főként olyan szervezeteknél, amelyek gyakran szerepelnek a helyi vagy megyei saj-tóban.

– A választ adó civil szervezetek mikor létesültek, mi-lyen területeken tevékenykednek? – A szervezetek csaknem 60%-a 2000 után jött létre és valamivel több mint 40% 1990-2000 között lett bejegyez-ve, ugyanakkor egy olyan szervezet is választ adott, amely 1958-ban alakult meg. A szervezetek több mint 70%-a egyesületként működik, a többi alapítványként van bejegyezve. A legtöbben regionálisan tevékenyked-nek, ugyanakkor 20%-ban országos és nemzetközi po-rondon is megmutatták magukat. A szervezetek jelenleg 13 167 tagot számlálnak. A szociális, kulturális, oktatá-si területeket fedik le, de nem kizárólag. Főként a helyi önkormányzatokkal szoktak együttműködni és egyetlen szervezet állította, hogy politikai párttal partnerségben is tevékenykedik.

– Maros megyében hogyan alakul az önkéntesek száma? – Jelenleg 1067 állandó önkéntes dolgozik a megyé-ben. 2009-ben 1118 önkéntes volt, 2010-ben viszont már 1608 személlyel dolgoztunk. Az is kiderül a kuta-tásból, hogy mivel járultunk hozzá anyagilag a megye gazdaságához, mert itt tulajdonképpen kialakult egy új szektor, a civil szféra. A civil szervezeteknek nincs olyan sok alkalmazottjuk, mint a gazdasági, illetve közszférának, de ahhoz képest, hogy hányan vannak, elég tekintélyes munkaadó tényezőnek számítanak. A pénz, amit ide bevonzanak a projektjeikkel, általában nem helyi alapokból jön, hanem minisztériumokból, országos vagy külföldi alapokból, úgy adományokból, mint projektekből, és az ide, Maros megyébe folyik be, itt lesz elköltve, természetesen a közösség érdekében. Még úgy is, hogy a szervezetek csupán fele számolt be anyagi helyzetéről, elég tekintélyes összeg jött ki, ami-ből a megyei költségvetés valamelyik büdzsévonalát le tudnánk fedni. Nem elhanyagolható összeg, persze ide be volt számolva az önkéntes munkóráknak a bé-rezése is, tehát nem csak a készpénz. 16 341 526 lejes összköltségvetéssel számolunk és 249 572 önkéntes órával, amit ha beszorzunk a minimálbér értékével, 167 213 240 lejt jelent. A civil szektorban 388 személy dolgozik teljes normás munkaszerződéssel, 64-en rész-leges normával és 90 személy dolgozik egyéb szerző-désekkel.

23Önkéntesség

– A civil szervezetek térképére miért volt szükség? – Mi ezt évek óta szerettük volna. Nagyon jó volt a kezde-ményezés, így bővült a szervezetek köre, illetve most utó-lag a megyei tanács még besegített, kikérte a polgármes-terektől, hogy a szervezetek hol vannak, így mi tudjuk folytatni ezt a feltérképezést, ugyanazzal a módszerrel. Az erős mag itt van Marosvásárhelyen, az aktív szerve-zetek, amelyek együtt is működnek. Azonban minden-hol működnek szervezetek és ők a tényleges önkéntesek, mert ott nincsen anyagi háttér. Például egy faluban, ha valamit megszerveznek, az kalákában működik – ezt kel-lene valahogy felfuttatni.

Az a gond, hogy nem mindenki válaszolt minden kér-désre, a szervezetek még nem ismerték fel, hogy fontos szerepelniük a statisztikai adatokban. Ugyanakkor az átláthatóságot szolgálja a térkép: nyomon követhető a szervezetek tevékenysége, a fejlődés, pénzköltés, növeli a bizalmat a civil szféra iránt és szerintem hozzá fog járul-ni ahhoz, hogy a közszférával és a gazdasági szektorral együttműködjünk. Vonzani fogja a támogatókat, várha-tóan nem egyedi alkalmakra, hanem valaki örökbe fogad egy szervezetet, mellé áll és rendszeresen támogatja.

– Melyek a következő lépések? – Jelen pillanatban a felmérést önkéntesen folytatjuk, ígéret van rá, hogy a jövő évi vásáron újból megjelenik nyomta-tott formában is. Folyamatosan online tápláljuk az adatokat, követhető a http://www.divers.org.ro/ honlapon, most ennyire van anyagi háttér. Ugyanakkor szeretnénk, ha az erőforrás központ októbertől szolgáltatásokat biztosítana a

szervezeteknek, amelyeket máshol csak drágábban kapná-nak meg, és a szakképzés, jogi tanácsadás mellett össze is fogná a szervezeteket. Folytatnánk ugyanakkor a civil szek-tor építését, hiszen a közösség egy része még mindig nem tudja, hol lehet önkéntes, ennyi év után sem jut el az infor-máció. Erre akarunk hangsúlyt fektetni, bár 2012 már nem az önkéntesség éve lesz, mi folytatjuk az elkezdett munkát.

Azt leszögezném, hogy bár választási év lesz, a politi-zálásban nem veszünk részt.

A tizedik vásáron, amely 2012. május 7-12. között zaj-lik majd, még gondolkodunk, de a civil szféra nem akar felhasználhatóvá válni, ezért reméljük, azok a közszerep-lők, akik eddig megtiszteltek jelenlétükkel, továbbra is ve-lünk lesznek, és a többiek nem éppen a választási évben tüntetnek ki jelenlétükkel.

Az erőforrásközpont célja, hogy lassan olyan anyagi biztonságot teremtsen, amely támogatást nyújthat a me-gyebeli civil szervezeteknek, hogy részt vehessenek a vá-sáron, ha akarnak, mert sok vidéki szervezetet az anya-giak fékezik meg ebben. Továbbra is mindenki irányába nyitott a meghívó, de megyehatárokon még nem tudunk átnyúlni a pénzbeli támogatást illetően. Abban bízom, hogy a következő lépések valamelyike már a szomszédos megyék szervezeteivel való konkrét együttműködés lesz.

Szombatfalvi Katalin

Román Televízió Marosvásárhelyi Stúdiója – riporterszombatfalvi.katalin@tvr.ro

Kis pénz, nagy lelkesedésHangulatosra sikeredett a május

tizenkettedikei székelyudvarhelyi Ci-vil Nap, így minden bizonnyal lesz folytatás. A szervezők (Agora Fenn-tartható Fejlesztési Munkacsoport, Caritas, Civitas Alapítvány, Székely-udvarhelyi Közösségi Alapítvány, Székelyudvarhely-szombatfalvi Szent György Egyházközség, Udvar-helyi Fiatal Fórum, Dr. Verestóy At-tila Alapítvány, Vulticulus Földrajzi Társaság) sikeresnek ítélték az ese-ményt, s mint mondták, a nap legna-gyobb hozadéka az volt, hogy a helyi civilek összefogtak. Ez nem csak a májusi esemény alkalmával volt így, hiszen azóta is rendszeresen találkoz-

nak és közös projekteken dolgoznak a civil szervezetek képviselői.

A szervezők felismerték, hogy fe-lekezeti, tevékenységi különbözősé-gektől függetlenül, egy közös célért összefogva hatékonyabbak.

Nemes Melinda, a dr. Verestóy At-tila Alapítvány ügyvezető igazgatója volt az ötletgazda, és Tankó Ágnes, az ötlet továbbvivője révén valósult meg 2011. május 12-én a Márton Áron té-ren a Civil Nap Székelyudvarhelyen. Huszonöt civil szervezet képviseltet-te magát. A civil összefogásból első alkalommal megrendezett Civil Nap előjelei már a rendezvény előtti este megmutatkoztak, amikor önkéntesek „Segíts, hogy változzon, légy önkén-

tes!”, „A te szereteted is változtathat a világon” jelszavakkal rajzolták tele a központ környéki járdákat. A meg-nyitón is elhangzott: szerencsére újra és újra tartalommal telítődik a szeretet szó, s tulajdonképpen ez az alapja az önkéntességnek, az emberi kapcso-latoknak is. „Nem a politikai pártok, hanem ti vagytok a városvezetés iga-zi partnerei!” – szólította meg a szer-vezetek képviselőit Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere. El-mondta, az általa vezetett hivatalnak fontos ez a partnerség, hiszen „egyma-gunkban gyengék vagyunk.” A város-vezető hangsúlyozta: közösen hasz-nosabban tudják elkölteni a közpénzt, továbbá a civilekkel együttműködve

Civil Nap Székelyudvarhelyen az önkéntesség jegyében

24 civil fórum

tanulta meg ő is azt, hogy a szükség közelről látszik. „Civilek: kis pénz, nagy lelkesedés” – mondta Bunta Le-vente. Székelyudvarhelyen a költhető pénzek mintegy öt százalékával, évi félmillió euróval támogatják pályázati úton a civil szervezeteket. A városban egyébként a polgármesteri hivatal és a civilek összefogásával újult meg több játszótér és sportpálya is, de a polgár-mester szerint több tucat közös prog-ram haszonélvezője volt már a közös-ség az elmúlt három évben.

A civil napra László Attila plébá-nos kért áldást, majd bemutatkoztak az önkéntességet népszerűsítő szer-vezetek, melyeknek helyben is fel lehetett ajánlani az évi jövedelemadó két százalékát. Eközben a város kü-lönböző pontjain ingyenes vérnyo-másméréssel, szélvédő pucolással, cipőpucolással és egyéb akciókkal hívták fel a figyelmet az önkéntesség fontosságára, délután pedig képzést tartottak a résztvevőknek.

Biztató kezdet, lesz folytatásTizennyolc szervezet csatlako-

zott a szervező nyolchoz, a kezdet tehát mindenképpen biztató. Nemes Melinda, az ötletgazda elmondta: a nap során partnerségeket tudtak ki-alakítani, s noha egyetlen önkéntes sem jelentkezett standjuknál, nincs elkeseredve, hiszen nem is várta ezt, ráadásul „minden kezdet nehéz.” Szerinte a lényeg az volt, hogy fel-hívják a figyelmet azokra, akik ide-jüket nem sajnálva önkéntes munkát végeznek, s a kíváncsiskodók, bá-

mészkodók nagy számából, továbbá a különböző figyelemfelhívó akci-ók sikeréből ítélve ez sikerült is. A Civitas Alapítvány új önkénteseket toborzott. Noha kevesen éltek a két százalékos felajánlással, Sinka Ar-nold, a székelyudvarhelyi Caritas szervezetének vezetője elmondta, az mindenképpen sokat jelent és érté-kelendő, hogy több százan megfor-dultak a Patkóban.

A kezdeményezők elhatározták, hogy jövőben is mindenképpen meg-

szervezik a Civil Napot, addig vi-szont egy nagy kihívással kell szem-benézniük: feloldani az udvarhelyiek tartózkodását. „A városlakókban is kell tudatosodjon, hogy önkéntesnek lenni nem divatjamúlt, s hogy a civil szervezetek munkája igen értékes” – hangzott el a kiértékelőn. A város különböző pontjain tartott figye-lemfelhívó akciók során a legtöbben kikerülték az önkénteseket, ferde szemmel tekintettek a szélvédőmosó, cipőpucoló fiatalokra, de a szervezők remélik, a kezdeti bukkanók után a folytatás zökkenőmentesebb lesz, fő-leg, ha tovább tart a városban koráb-ban nem tapasztalt civil összefogás.

VéleményekA Civil Nap szervezői a követke-

zőképpen vélekednek az eseményről:• Kilyén Melánia, az SZKA projekt-

vezetője elmondta, hogy a napot sikeresnek vélték a tapasztalat-szerzés, az információcsere, a két százalékos nyomtatványok kitölté-se miatt, ám egyetlen önkéntes sem

jelentkezett náluk – ez többnyire annak tudható be, hogy az iskolák szervezett látogatócsoportjai nem jelentek meg, mivel hazaküldték őket már reggel a vízszünet miatt.

• Somogyi Attila, az Udvarhelyi Fiatal Fórum részéről kellemesen csalódott a részvételt tekintve. „A célunk az önkéntesség eszméjé-nek népszerűsítése volt, másrészt a szervezetek népszerűsítése. Úgy érzem, mindkettő sikerült. Gyak-rabban is lehetne hasonló napokat szervezni” – mondta.

• Sinka Arnold, a Caritas székely-udvarhelyi szervezetének vezetője is pozitívan vélekedett: „Különö-sebb elvárásom nem volt, értéke-lendő, hogy az a néhány száz em-ber megfordult a rendezvényen. Sok embert sokkolt az a tevékeny-ség, amit az önkéntesek végeztek. A visszajelzések szerint sokan ki-kerülték az önkénteseket, tartottak tőlük, de a figyelemfelkeltés elérte célját.”

• Nemes Melinda, a Dr. Verestóy Attila Alapítvány ügyvezető igaz-gatója megköszönte az részt vevő szervezeteknek, hogy felkarolták a kezdeményezést. „Partnersége-ket tudtunk létesíteni, de azt nem vártam el, hogy önkéntesek jelent-kezzenek hozzánk. Ne felejtsük el, hogy minden kezdet nehéz” – mondta.

• Kulcsár Orsolya, a Civitas Ala-pítvány projektasszisztense a jár-dafestést emelte ki a hatásosabb tevékenységek közül. „Nekünk az önkéntes toborzás is sikerült” – új-ságolta örömtelien.

• Tankó Ágnes, a Civil Nap főszer-vezője a Szent György Római Ka-tolikus Plébánia részéről elmond-ta, az eseménynek máris van egy pozitív hozadéka, hiszen a délutá-ni képzésen megszületett az a dön-tés, miszerint szeptemberben egy pályázatíró képzést szerveznek a bekapcsolódó civil szervezetek. „Nyitottak vagyunk együtt tanul-ni” – fogalmazott.

Összeállította: Szalló Réka

Dr. Verestóy Alapítvány – PR és kommunikációért

felelős munkatársverestoyattilaalapitvany@yahoo.com

25Önkéntesség

Egy igazi Álomváros tenni vágyó, önkéntes fiatalokkal – Ycity

A Civitas Alapítvány kezdemé-nyezésére 10 udvarhelyszéki önkéntes fiatal nemzetközi

tapasztalatcserén vett részt július 29. és augusztus 5. között Litvániában.

Az Ycity (Fiatalok Városa) elne-vezésű program egy olyan kezdemé-nyezés, melyet tenni vágyó fiatalok önkéntesen hívtak életre Dániában, 2008-ban. Ez a lelkes, vágyaktól fűtött kis csapat azzal a szándékkal indítot-ta útjára ezt a kezdeményezést, hogy tettre sarkallja a fiatalokat, megmu-tatva nekik az aktív társadalmi rész-vétel számos, sokrétű lehetőségét. Az idők folyamán az önkéntesekből verődött csapat civil szervezetté ala-kult, amely azon munkálkodik, hogy minden évben újra és újra felépítse a Fiatalok Városát, valamint azon, hogy határon átívelő, cselekvő közös-ségeket hozzon létre. E cél megvalósí-tása érdekében az Ycity idén először nemzetközi színtéren, Dánia határain kívül, Litvániában került felépítésre. Az Ycity’11 négy ország fiataljainak közös gondolkodására, együttlétére nyújtott lehetőséget. A program ideje alatt dániai, litvániai, németországi, valamint székelyföldi fiatalok hoztak létre egy ideiglenes városközösséget, amelyet a résztvevők elképzelései töltöttek meg élettel.

Az egyhetes, műhelymunkákkal teletűzdelt program ideje alatt a fiata-loknak lehetőségük nyílt megismer-ni Európa különböző országaiban élő kortársaik gondolkodásmódját, ötleteket, eszközöket kaphattak ter-veik megvalósításához, új barátokat szerezhettek, valamint fejleszthették angol nyelvtudásukat. A program három részre tagolódott: az első fá-zisban a város közössége épült fel saját életterük megfogalmazása ré-vén, a másodikban közös ötleteket dolgoztak ki. A harmadik fázis arra összpontosított, hogy hogyan lehet a helyi közösségekbe hazavinni és át-adni mindazon ötleteket, amelyek az Ycity-ben fogalmazódtak meg.

A Civitas Alapítvány a hazai csa-pat összeállításában fontosnak tartot-

ta, hogy olyan fiatalokat válasszon ki, akik aktív szerepet vállalnak kö-zösségeik életében. A csapatban így kaptak helyet a Civitas önkéntesei, munkatársai, környékbeli unitárius közösségek tevékeny fiataljai, vala-mint a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány és a Vulticulus Földrajzi Társaság egy-egy önkéntese. Fiatal-jaink magukkal vitték a magyar nép-táncokat, a népzenét és a székelyföldi hagyományos süteményeket. Hogy milyen élményekkel, lelkesedéssel és tenni akarással tértek vissza fiatal-jaink a nagy útról, azt jól szemlélteti Kovács Zsuzsi, a Civitas Alapítvány önkéntesének szívből jövő vallomása:

„Megbeszélések, egyezteté-sek, utolsó simítások sora előzte meg indulásunk napját a Fiata-lok Városába. Mindenki szívében inkább a kíváncsiság és annak az érzésnek a lángja égett, hogy egé-szen pontosan nem is tudtuk, mit fog nyújtani számunkra ez a pro-jekt, mely keretén belül másik há-rom nemzet vesz majd körül: lit-vánok, dánok és németek. Mi lesz majd ott velünk, hogyan fogunk kommunikálni, lehetőleg kerül-

ve az Activity-t, vagyis a nem-zetközi nyelvet. Igen, nagyjából ettől tartottunk, az idegentől, az ismeretlen helyzetektől, és hogy annyira mások vagyunk, annyira különbözünk – de rájöttem, ép-pen ettől olyan csodás a világban minden! És az is volt... Még úgy visszamennék!

’Röpke’ 25 órás fárasztó út után belecsöppeni egy fiatalok lángoló szívétől izzó környezet-be nem volt valami nyugtató, hi-szen abban a lefáradt pillanatban jobban esett volna bármi más, de aztán pont ez tartott életben, ez a pezsgő érzés éltetett és eggyé vált

velünk – és bárcsak életünk min-den percében tovább lobogna, megmaradna! Sőt: bár át lehetne adni, beléjük lehetne plántálni ezt a valójában leírhatatlan érzést az itt, a mi környezetünkben élő fi-atalokba is!

Úgy gondolom, hogy én amúgy sem vagyok egy babérjai-mon nyugodtan ülő fiatal, mindig is kerestem és keresem is, hogy mitől lehetne igazán izgalmas, bá-mulatos és bolondos az ifjú élet,

26 civil fórum

de a hiányzó részét mindennek azt hiszem, Litvániában kaptam meg, ott az Ycity keretén belül! Felszabadultnak lenni, bolondozni, nevetni, őszintének lenni, érezni a szabadságot és ÉLNI! Mindezt ott tapasztaltam és tanultam meg. Annyira boldog vagyok, hogy ré-szese lehettem mindennek!

Az ott eltöltött napok nem csak arról szóltak, hogy lógattuk a lábunkat, a nappalok nagy ré-szét elég keményen átdolgoztuk, fiatalos és lendületes módszerek-kel ismerkedtünk meg a világban előforduló problémákkal (disz-krimináció, lehetőségek, önkén-

tesség helyzete, pénzkeresés mó-dozatai, jövő, kilátások). Vegyes nemzetiségű csapatokat alkotva meséltünk arról, hogy egyik-má-sik országban mi is a helyzet, ki mit hogyan csinál, valamint hogy hogyan kéne az előrehaladás ér-dekében tenni. Majd mindegyik vegyes csapat egy saját projektet kellett megálmodjon, felépítsen és benne éljen („Dream it. Build it. Be it.”). Mindezt a harcot a litván csapattársainkért vívtuk meg, hogy az ott élő fiataloknak beinduljon és fellendüljön az éle-tük, biztonságosabban pezseg-hessenek.

Számos kiváló ötlet született, az egészséges életmódért harco-lóktól a mozgalom házáig min-dent kidolgoztunk, majd szó sze-rint az utcára vittük ötleteinket, bemutatva az embereknek. Majd az utolsó napokban a politikusok is szemügyre vették terveinket, elgondolásainkat – és reméljük, hogy mihamarabb megvalósíta-nak belőlük néhányat. Esténként – ha nem a közeli tóban lubickol-tunk – más-más ország mutatta be történelmét, hagyományait, ételeit és mindennapjait. Majd a buli és a szórakozás vette át az irányítást felettünk, mi pedig nem tiltakoztunk ellene.

Nem csak az angol nyelv gya-korlása miatt lettem gazdagabb, sok érdekes információt tudtam meg a másik három országról, új barátokat ismertem meg, akik-kel azóta is tartom a kapcsolatot. Megtapasztaltam a szabadság és az önfeledt jókedv valódi érzését és nem utolsósorban világot lát-tam. Fantasztikus élmény volt!”

Kulcsár Orsolya

Civitas Alapítvány – projektasszisztens

orsolya_kulcsar@yahoo.com

Kovács Zsuzsa

Civitas Alapítvány – önkéntesribizliii@yahoo.com

27Önkéntesség

Önkéntesek vallomásai

E lapszámunk szerkesztése közben felhívással fordultunk olvasóinkhoz, köztük főként az önkéntesekhez, hogy néhány kérdés mentén ők meséljenek arról, hogy mit is jelent számukra az önkéntesség, milyen tapasztalatok, élmé-nyek, érzések fűződnek ehhez. Az alábbiakban a fehívásunkra beérkezett néhány vallomást osztjuk meg.

Demeter Zoltán

önkéntes, Barót, Erdővidékdemeterzoltan74@gmail.com

– Mit jelent számodra az önkéntes szó?– Az önkéntes szó számomra azt a fejlett közös-ségi tudattal és szociális érzékenységgel, illetve elhivatottsággal rendelkező személyt jelenti, aki mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, tudatosan végez olyan tevékenységeket, amelyek a környe-zete, közössége javára válnak.

– Miért lettél önkéntes?– Azt mondják, hogy az ember sorsát nagy talál-kozások igazítják. Egy-egy családtag, tanár, lel-kész vagy bármilyen más területen tevékenykedő szakember elhivatottsága, példája, biztató szavai meghatározóak lehetnek életünkben. Egy-egy nagy találkozás segíthet abban, hogy megtaláljuk azt a szakterületet, illetve azt a foglalkozást, hi-vatást, amelyet később egy életen át végezhetünk örömmel, mert nincs annál szebb és eredménye-sebb, mint az örömmel végzett munka.

Én azért lettem önkéntes, mert nevelőimtől, szüleimtől, pedagógusaimtól, lelkészeimtől, illet-ve „mestereimtől” – későbbi önkéntes- és munka-társaimtól ezt láttam és tanultam. Sokszor kértek, hogy segítsek, de sokszor csak úgy rám esett egy-egy feladat, úgy hozta a helyzet. Láttam, hogy elkelne a segítség, és azt is láttam, hogy ha én is beavatkozom az épp aktuális történetbe, akkor az sokkal sikeresebb, eredményesebb lesz. Ma már tudják a környezetemben élők, hogy nyitott és fo-gékony vagyok az önkéntes közösségi munkákra és tanácsokért, segítségért rendszeresen keresnek.

– Miben is állt, áll ez az önkéntesség?– Önkéntes tevékenységeim közül az elsők a környezet- és a természetvédelem területén vol-tak, e terület azóta is az egyik legfontosabb te-vékenységi területem. Az egykori pionírház kis természetbarátai körének tevékenységein, ki-rándulásain, Pro Natura versenyein néhai Lázár Antal tanár úrnak, a vargyasi Dr. Borbáth Ká-

roly cserkészcsapat tagjaként Dimény Levente földrajztanár barátomnak, a Háromszéki EKE tagjaként Dukrét Lajos bátyámnak, valamint a baróti Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület (www.vargyasszoros.org) alapító- és vezetőségi tagjaként néhai Dénes Ist-ván geológus-barlangász barátomnak köszönhe-tően felfedezhettem, illetve a baróti Lőrincz Sán-dor biológiatanárral közösen szervezett Járjuk be Erdővidéket! honismereti túrasorozatunk (www.erdovidek.weebly.com) havonta sorra kerülő kirán-dulásain ma is újra és újra felfedezhetem, hogy szülőföldem (Erdővidék, Székelyföld) milyen bőke-zűen meg van áldva természeti értékekkel. Meg-tanulhattam, hogy ezek mennyire sérülékenyek, illetve a profitorientált világ milyen könnyen ké-pes átgázolni ezeken az értékeken. 1996-ban két barátommal együtt természetvédelmi egyesüle-tet alapítottunk Baróton, amelynek 15 éve vagyok egyik vezetője és önkéntese. 2004-től hivatalosan is felügyeljük a Vargyas-szoros Természetvédel-mi Területet, illetve több más erdővidéki termé-szetvédelmi terület és objektum helyzetét is fi-gyelemmel követjük. Kampányokat szervezünk veszélyeztetett virágok megvédése érdekében (pl. erdőfülei Kankóskert nárciszai), természetvédelmi gyerektáborok keretében próbálunk az utánpót-lás-nevelésre is odafigyelni, illetve más, nagyobb rendezvények szervezésében is részt vállalunk (Országos Barlangász Kongresszus – Barót 2004, Székelyföldi Geológusok Találkozója – Barót 2010). A közelmúltban eredményes ellenkampányt kezdeményeztem és szerveztem egy erdővidéki cementgyár felépítése, illetve egy Drakula Park (http://www.youtube.com/watch?v=jZt0KjytQHY&feature=related) létrehozása megakadályozásáért Erdővidéken, amelyek többnyire ártottak volna a kivételes környezeti és természeti adottságokkal rendelkező kistérségnek.

A másik fontos önkéntes tevékenységi terüle-

28 civil fórum

tem a közművelődés. 1998-tól a baróti Gaál Mó-zes Közművelődési Egyesület (www.erdovidek.ro) titkáraként, Hoffmann Edit, Kós Katalin és Demeter László kollegáimmal közösen, több száz kisebb-nagyobb helyi (pl. szabadegyetem tí-pusú találkozók – Tortoma Önképző Kör, kiállítások stb.), kistérségi (Erdővidéki Közművelődési Napok), illetve megyei (Háromszéki Magyarok Világta-lálkozója – 2007, Miklósvár 800 – Székelyföld első írásban említett települése – 2011) szintű művelő-dési rendezvények megálmodásában, előkészí-tésében és lebonyolításában vállaltam szerepet, mint szervező vagy társszervező. Egyesületünk alapította és működteti 2006 óta Erdővidék Mú-zeumát Baróton, amelynek bővítésén, gyűjtemé-nyének gyarapításán jelenleg is dolgozunk. Egy szomorú eset következtében (egykori osztálytár-sam lányánál leukémiát diagnosztizáltak) 2005-től szociális jellegű önkéntes tevékenységekkel is kezdtem foglalkozni. Azóta rendszeressé váltak térségünkben a karitatív rendezvények (Erdővi-déki Összefogás Napok), amelyek keretében be-teg gyerekek műtéti beavatkozásainak költsége-ire, fogyatékos gyerekek támogatására, árvíz- és tűzkárosultak megsegítésére gyűjtünk rendsze-resen adományokat. Mindezek mellett többek között kistérségfejlesztéssel (Leader program), prezsbiterként egyházközségem támogatásával, civil találkozók szervezésével, újságcikkek, tudó-sítások írásával (Erdővidék Hetilap – www.evidek.ro) is igyekszem környezetem, közösségem fej-lesztéséhez hozzájárulni. Jelenleg például azon fáradozom, hogy az Év Fája Romániában verse-nyén az általunk benevezett köpeci szilfával a lehető legjobb helyezést érjük el (www.evfaja.ro).

– Mit nyújtott számodra? Mit tanultál? Érdemes volt? – Az önkéntes munka számomra szakmai elég-tételeket, fejlődési lehetőségeket, elismerést, is-mereteket és ismerősöket, őszinte, életre szóló barátságokat és hasznos élettapasztalatokat ho-zott, ugyanakkor azt is bevallom, hogy önkéntes tevékenységeimnek köszönhetően világot lát-hattam, elég sok olyan helyre jutottam el, ahová önerőből nem sikerült volna (pl. Európa Parla-ment – Brüsszel).

Tevékenységeim során megtanultam, hogy semmi sem történik véletlenül és céltalanul ebben a világban, ahogy az sem véletlen, hogy hová, ki-nek és minek születik az ember. Én például úgy érzem, nekem az a dolgom (ha úgy tetszik, külde-tésem), hogy szűkebb szülőhazám, Erdővidék fej-lesztésében aktív szerepet vállaljak, hogy legjobb tudásom szerint megtegyek mindent annak ér-dekében, hogy az itt élők boldogabbak legyenek, illetve büszkék arra, hogy Erdővidéken élhetnek. Ugyanakkor azt is megtanultam, megtapasztal-tam, hogy a jótettek boldoggá teszik az embert, és hogy az ingyen végzett munkának sokszor sok-kal nagyobb a fizetsége, hozadéka, mint a pénzért végzett munkának. Továbbá még azt tanultam meg, hogy a kettő több, mint az egy és azt, hogy a három még több, mint a kettő. Minél többen fo-gunk össze egy cél érdekében, annál erősebbek és eredményesebbek leszünk. Egy közösség pedig akkor tud hatékonyan fejlődni, ha annak minél több tagja tesz egy picit hozzá a Nagy Közöshöz, ingyen és önkéntesen.

Igen, érdemes volt!

Tódor Tímea

önkéntes, Szebentodor_timi@yahoo.com

– Miért lettél önkéntes?– Nos, a válasz – melyet minden önkéntes valami-lyen módon megfogalmaz – az, hogy jó érzéssel tölt el egy közösségben lenni, feltétel és minden elvárás nélkül elfogadni a másikat és elfogadva lenni, tenni valamit közösen.

Amikor a Hungarica Központhoz kerültem, elsőéves egyetemi hallgató voltam. Kerestem a helyem, anyanyelvi közösségemből gyökeresen kiszakadtam és egy másik körbe csöppentem. Az új környezetben a legfontosabb, hogy minél hamarabb megtaláld a helyed. Az első hetekben

tudomást szereztem a Nagyszebeni Magyar Kul-turális Irodáról. Egy kedd este mentem el az ösz-szejövetelre. Odakint zuhogott az eső, bőrig áztam, haragudtam magamra, hogy ítéletidőben ilyen összejövetelre megyek, mi hasznom nekem ebből? – kérdezgettem magamtól. Megérkeztem, egyete-mista fiatalok fogadtak, számukra már a második-harmadik összejövetel lehetett. Az iroda vezetője akkor nagyvonalakban fölvázolta, hogy miben áll a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete, különválasz-totta a Nagyszebeni Magyar Kulturális Irodát, Pá-lyázatírói Irodát, Turisztikai Irodát és Sajtóirodát.

29Önkéntesség

– Miben állt az önkéntességed?– Már az első gyűlésen szó esett egy szór-ványmagyar projektről, Ars Hungarica néven szerepelt. Nem szórványmagyarságból kerültem Nagyszebenbe, nyilván először nagyot néztem, hogy mi is ez, hogy is működik, mi haszna van? Aztán szép lassan megvilágosodtam. Megértet-tem az NMKI mibenlétét, és azt, hogy mennyire szüksége van segítségre, önkéntesekre.

A majdnem mind egyetemistákból összegyűlt csoport egész jó kis társaságnak nézett ki, így a következő megbeszélésén ismét részt vettem. Első megbízatásom: egy fesztivál szórólapjait és eseményfüzetét osztogattam. Amúgy mindnyá-jan megkaptuk a feladatunkat. A fiúk a pakolás és technikai „osztályra” voltak beosztva, míg a lányok jegyárusítástól a művészek fogadásáig kaptak feladatokat. Az önkéntes csapat tagjai a maguk személyiségét ismerve választhattak fel-adatot. Így elmondhatom, nagyon konstruktívan zajlott a munka.

Az első nagy fesztivál lezajlása után megtör-tént a kiértékelő is. Összességében véve az igazga-tó elégedett volt, és kijelentette, hogy az önkéntes kis csapatra az elkövetkezőkben is számít.

– Mit nyújtott számodra az önkéntesség? Mit ta-nultál? Érdemes volt?– Hogy mi mit nyertünk ezzel? További ese-ménysorozatokat! Ambíciót, hogy ott legyünk, csináljuk, akarjuk, hogy szép, jó színvonalas le-gyen az előadás. Néhány nagyon közeli barátra

tettem szert és jó kis baráti társaság alakult ki. Az előttünk járó generáció minden apró munká-ra felhívta a figyelmünket. Tudtam, hogy a kö-vetkező rendezvényen, ha egy lépcsőfokkal fen-nebbi munkát vállalok, vagy osztanak ki nekem, akkor mire kell figyelnem. Így az elkövetkezők-ben én lettem a jegyárus, viszonylag könnyen megoldottam a felmerülő problémákat, s lassan-lassan megismertem a szebeni magyar szórvány tagjait. Megtanultam, hogy közösségben meny-nyire rugalmasnak kell lenni, ha munkáról van szó, továbbá, hogy kétségbeesésre semmilyen körülmények között nincs szükség, hiszen min-dig minden megoldható, azért vagyunk ott mi, az önkéntesek.

Hogy érdemes volt, azt számomra a megélt él-mények tanúsítják: a konstruktív munkaszellem, egymás segítése. Jó, hogy minden magyar kultu-rális eseményen részt vehetek, sőt elmélyültem abban a felelősségtudatban is, hogy talán az én munkám nélkül nem léphetne színpadra az illető művész, nem mutathatná be műsorát, vagy nem állíthatná ki a tárlatát. Továbbá meg részese va-gyok egy olyan csapatnak, ahol nélkülözni nem igazán lehet senkit sem, hiszen mindenki ért va-lamihez, sőt szükség van rá, mert az a kis munka éppen rá van szabva.

Minden önkéntes munka csapatmunka és épí-tő jellegű. Jó megtanulni, hogy ne az érdekeinket nézzük, hanem amit cselekszünk, azt egyszerűen érdemes jól tenni, mert célt képvisel, és felelőssé-get kell vállalnunk érte.

– Miért lettél önkéntes?– Az önkéntesség miértjére a megfelelő válasz talán az lehetne, hogy úgy éreztem, itt az ideje, tegyek valamit a közösségért, amiben élek, pró-báljak, ha csak egy kicsit is, javítani rajta. Ter-mészetesen tudtam, hogy az önkéntes munka sok odaadást és türelmet igényel, hisz az ön-kéntes a legtöbb esetben nem kap a munkájáért azonnali anyagi kompenzációt, viszont renge-teg egyéb, főként eszmei haszonnal jár ez a tí-pusú munka.

– Miben állt az önkéntességed?– Az én önkéntességem a YouthBank nevű orszá-gos középiskolai programban való részvételben nyilvánult meg – mint lelkes adománygyűjtő – két éven át. A program lényege egy összetartóbb kö-

zösség kovácsolása és segítségnyújtás a középis-kolások ötleteinek megvalósításában.

– Mit nyújtott számodra az önkéntesség? Mit ta-nultál? Érdemes volt?– Számomra az önkéntesség elsősorban rengeteg új barátot jelentett, új kalandokat, kihívást, ami, mint tudjuk, elengedhetetlen egy fejlődő közép-iskolás életében. Mindezen túl az önkéntesség a felelősségvállalásra, türelemre és a csapatmunká-ra tanított meg, hisz ha ezek közül csak egy is hi-ányzott, a munkánk nem haladt előre. Számomra nagyon is megérte önkéntesnek lenni, mivel ren-geteget tudtam tenni a közösség pozitív fejlődé-séért, megismerhettem a város üzleti arculatát és megtanulhattam, hogy a rendelkezésre álló erő-forrásokat hogyan lehet a köz javára fordítani.

Balogh Szabolcs

önkéntes, Székelyudvarhelyb_szabi00@yahoo.com

30 civil fórum

– Miért lettél önkéntes?– Még most sem tudom igazán, talán csak egy egy-szerű felindulás volt az egész... Ki akartam pró-bálni valami újat, amit eddig még nem csináltam, na meg új embereket akartam megismerni. Próbál-tam valami olyan tevékenységet keresni, ami még hasznomra is lehet az elkövetkezendőkben. Sokat gondoltam arra is, hogy egy már régen megalakult csoporthoz csatlakozzam, de az nem volt akkora kihívás. Valami olyannak akartam részese lenni, ami még csak nemrég bontogatja szárnyait. Jó te-vékenységnek találtam azt, hogy önkéntes legyek, mert iskola mellett is könnyen végezhettem, na meg így azt a napi 1 órát, amit önkéntességgel töl-töttem, mások hasznáért tettem.

– Miben állt az önkéntességed?– A YouthBank-nál való önkéntességem nagyrészt abból állt, hogy adományok összegyűjtése által segítettem az aktív diákoknak megteremteni azt a

lehetőséget, hogy projektekre pályázhassanak. Lé-nyegében kreativitásommal hozzájárultam új ado-mánygyűjtő programok kitalálásához, megterve-zéséhez. Mindezek mellett némi fizikai fáradalmat is igénybe vett az, hogy a programok megvalósítá-sa rendben menjen.

– Mit nyújtott számodra az önkéntesség? Mit ta-nultál? Érdemes volt?– Önkéntesnek lenni jó dolog. Mindenkinek ki kellene próbálni, hogy milyen anélkül tenni vala-mit, hogy anyagi jutalmat várnánk. Azáltal, hogy önkéntes voltam, sikerült egy teljen más világba betekintést nyerjek. Hasznos volt, hogy megis-merhettem új embereket, hiszen sose tudhatom, hogy mikor lehet tőlük segítségre szükségem. Sok más önkéntest is megismertem az egy év során, akik nem feltétlenül abban a csapatban tevékeny-kedtek, mint én, és mondhatom, hogy senkin sem láttam azt, hogy nem élvezi azt, amit csinál.

– Miért lettél önkéntes?– Azért lettem önkéntes, mert szerettem volna egy új csoporthoz tartozni, beletanulni olyan dolgok-ba, amiket nem tanítanak az iskolában, tapaszta-latokat gyűjteni, kihívások elé állni, bátrabb lenni. Úgy gondolom, aki belekóstol kicsit az önkéntes-ségbe, teljesebb, gazdagabb ember lesz, mint a többi.

– Miben állt az önkéntességed?– Legelőször a Székelyudvarhelyi Közösségi Ala-pítványnál vettem részt a „Szervezni tudni kell” programban, nagyon tetszett, projektfelelős vol-tam. Emellett egy rövid ideig a Caritasnál segítet-

tem hátrányosabb helyzetű gyerekeknek tanulni. Az elmúlt két évben pedig a YouthBank program-ban tevékenykedtem.

– Mit nyújtott számodra az önkéntesség? Mit ta-nultál? Érdemes volt?– Érdemes volt teljes mértékben! Úgy érzem, na-gyon sokat tanultam. Fejlődött a beszédkészsé-gem, megtanultam üzletemberekkel tárgyalni. Megtapasztaltam, milyen a komoly csapatmun-ka, milyen, amikor felelősség hárul rám, és annak meg kell felelni. Rájöttem, hogy miben vagyok erős, ezek után könnyebben fogom tudni alakítani a jövőmet.

Balázs Dorottya

önkéntes, Székelyudvarhelydorika93@yahoo.com

Márton Andrea

önkéntes, Székelyudvarhelyandreamarton@indamail.hu

31Önkéntesség

A Pro Vobis az Önkéntesség Európai Éve 2011 támogatásában

A Pro Vobis Nemzeti Önkéntes Központ több szin-ten is részt vesz az Önkéntesség Európai Éve (a továbbiakban ÖEÉ) 2011 romániai tevékenységei-

nek megvalósításában. Az ÖEÉ megvalósításáért felelős koordinációs csoport

keretében a feladatunk felügyelni az Országos Tevékeny-ségi Terv véghezvitelének egész folyamatát. A végrehaj-tásért felelős csoport tagjai a következő személyek:

• Vladimir Simon, a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium (www.cultura.ro) alárendeltségében működő Kulturális Kutatási és Tanácsadási Köz-pontban (www.eurocult.ro) levő országos koordi-nációs szerv koordinátora;

• Cristina Rigman, a VOLUM – Romániai Önkén-tesség Fejlesztését Támogató Szervezetek Szövet-ségének elnöke (www.federatiavolum.ro);

• Andrei Popescu, az Oktatási és Szakképzési Kö-zösségi Programokért Felelős Országos Ügynök-ség (www.anpcdefp.ro) által vezetett Fiatalok Len-dületben programkoordinátora;

• Adrian Secal, a Civil Társadalom Fejlesztéséért Ala pítvány (Fundaţia pentru Dezvoltarea Societăţii Civile – FDSC) programkoordinátora (www.fdsc.ro);

• Carmen Marcu, a Pro Vobis Nemzeti Önkéntes Köz-pont kommunikációs menedzsere (www.provobis.ro, www.voluntariat.ro) és a Romániai Önkéntes Köz-pontok Országos Hálózatának képviselője;

• Petru Dumitru az Európai Bizottság Romániai Képviseletétől;

• Széll Lőrincz, az Országos Sport és Ifjúsági Ható-ság (www.anst.gov.ro) alelnöke;

• Ina Lolescu, az Országos Önkéntes Központ ko-ordinátora a Salvaţi Copiii România keretében (www.salvaticopiii.ro).

Az Országos Tevékenységi Terv ré-szeként a Pro Vobis egyik fő felelőssége az Önkéntesség Országos Hetének meg-szervezése volt. Ez egy országos ese-mény, amely tizedik alkalommal került megrendezésre 2011. május 9-15. között. A 2011-es rendezvény számokban kife-jezett eredményei: több ezer önkéntes, több mint 500 nyilvános rendezvény ön-kéntesekkel és önkénteseknek, több mint 200 szervezet – a rendezvény helyi partnerei, 40 megye több mint 150 helységében és a fővárosban is. Ez volt a legnagyobb éves esemény, amely a romániai önkéntesek nyilvános elisme-réséről és értékeléséről szólt.

Az ÖEÉ logójával és szlogenjével („Az idén az ön-kéntesség a divat. Légy divatos, az önkéntesség jól áll!”) ellátott, 10. alkalommal megrendezett Önkéntesség Or-szágos Hete ugyanakkor évforduló is: tízéves évfordulója

annak, hogy egyes szervezetek önkénteseket is bevonnak a programjaikba, annak, hogy ilyenkor az ország minden csücskében az önkéntesekkel dolgozó szervezetek tetteik által, együtt ünnepelnek. Ez a hét az önkéntességről, az önkéntesek érdemeinek elismeréséről szól.

Az ÖOH eseménysorozatot 2002 óta a Pro Vobis kez-deményezi és koordinálja, a kivitelezésben együttműkö-dik vele a Romániai Önkéntes Központok Országos Há-lózata és a VOLUM – Romániai Önkéntesség Fejlesztését Támogató Szervezetek Szövetsége, valamint az ÖOH he-lyi partnerei.

Benne vagyunk a tematikus munkacsoportokban is, amelyek egész évben a romániai önkéntes mozgalom-mal kapcsolatos kérdések megvitatásával foglalkoznak. A Pro Vobis a négy tematikus csoportból két csoportban moderátor szerepet tölt be: „Az önkéntesség meghatáro-zása és jogi kerete” témát vitató, valamint „A munkáltató által támogatott önkéntesség és a vállalatok társadalmi felelősségvállalása” témájú csoportban. Az „Önkéntes tevékenységek szervezőinek etikai kódexe” tárgykörével foglalkozó csoportban is van egy képviselőnk.

A tematikus munkacsoportok által készített elemzések hozzájárulnak majd ahhoz, hogy megalkossuk az Önkén-tesség Fejlesztésének Országos stratégiáját (Románia).

Az ÖEÉ 2011 cselekvési tervének megvalósításáért fe-lelős munkacsoport mellett mi is részt vállalunk az önkén-tesség témájának szentelt európai év hivatalos megnyitása-kor és lezárásakor tartott konferenciák megszervezésében. A február 4-én, Bukarestben megrendezett Önkéntesség Európai éve 2011 Románia elnevezésű országos konferen-ciának 195 részvevője volt. A részvevők között több mint 20 megyéből és Bukarestből is jelen voltak: olyan civil szer-vezetek képviselői, amelyek önkénteseket is foglalkoztat-nak; önkéntesek; önkéntesekkel dolgozó közintézmények, vagy olyan közintézmények, amelyek támogatni tudják

az önkéntes tevékenységeket; köz- és magánintézmények, amelyek önkéntes tevékenységeket finanszíroznak; olyan cégek képviselői, amelyek támogatják az alkalmazottak önkéntes programok-ban való részvételét, valamint a sajtó képviselői.

A Pro Vobis foglalkozik az ÖEÉ 2011 online kommunikációs kampányával is. Ide tartozik az ÖEÉ-nek dedikált honlap, a www.voluntariat.ro, amelyen információk találhatók az ÖEÉ célkitűzéseiről, a cselekvé-si tervről. Az ÖEÉ égisze alatt készült egy naptár is, a civil szervezetek és az ország más intézményei által rendezett önkéntes tettek országos naptára. Ezek mellett azt is meg kell említenünk, hogy az ÖEÉ jelen van a szociális média olda-lain is: a Facebook-csatornát (www.facebook.com/AEV2011) az ÖEÉ támogatására szánjuk és arra használjuk, hogy más

32 civil fórum

érdekelt civilt szervezetekkel közösen önkéntességi lehető-ségeket, önkéntességgel kapcsolatos híreket tegyünk közzé.

Youtube csatornánk is van: http://www.youtube.com/user/AEV2011, itt gyűjtjük össze az ÖEÉ-ről és az önkén-tességről szóló általános videókat.

Az év utolsó felében a Pro Vobis pályázati felhívást tesz közzé az Önkéntes portré című kiadvány önkéntesé-nek jelölésére – egy olyan gyűjteményről van szó, amely több tucat különleges történetet tartalmaz az ország ki-sebb-nagyobb szervezetei által legelhivatottabbaknak jelölt önkéntesek tetteiről. Ez tulajdonképpen nem más, mint a szóban forgó önkéntesek elkötelezettségének nyil-vános elismerési és értékelési gesztusa.

Az Önkéntes portré-t minden évben kiadja a Pro Vobis, megünnepelve általa december 5-ét, amely az önkéntesek nemzetközi napja. Idén az ötödik ilyen kiadványunk jele-nik meg. Ugyanakkor ebben az évben a jelölt önkéntesek közül a legelhivatottabbakat egy országos gálaest keretén belül díjazni is fogják, a díjátadó gálát az ÖEÉ 2011 mun-kacsoportjával közösen szervezzük meg.

Összeállította: Pro Vobis

Fordította: Dénes Réka

33Önkéntesség

– Mi adta az ötletet a kezdeményezéshez és kik-nek köszönhetően indult el? – A kezdeményezés ötlete ama közismert tényre alapozva született, hogy a kisebbségben, különös-képpen a városi közegben élők az anyanyelvü-ket többnyire a magánszférában (otthon), illetve jól behatárolt közösségi színtereken használják (például templom, vagy magyar nyelvű oktatási intézmények). Más nyilvános színtereken csak személyes ismerősök (és sokszor azok sem) szó-lítják meg egymást magyarul. Mindenki számára ismerős élethelyzet az, amikor kolozsvári üzlet-ben, intézményekben, taxiban stb. csak néhány percnyi román nyelvű párbeszéd után jövünk rá, hogy a társalgópartnerünk is ért, beszél magya-rul és akár át is válthatunk erre a nyelvre. Nos, ezeknek a helyzeteknek az áthidalására született a mozgalom, mely a látható helyen feltüntetett jele által udvariasan felkínálja a választás lehetőségét, esélyt adva a magyar nyelvű párbeszédre.

Ugyanakkor abból indultunk ki, hogy vannak olyan nyelvhasználati színterek, amelyeket nem lehet politikailag, rendeleti úton szabályozni. Te-hát míg az oktatási, közigazgatási stb. intézmé-nyes nyelvhasználatnak lehet és sikerült is egy megengedő, európai normáknak megfelelő törvé-nyes keretet elfogadtatni Romániában – gondolok itt pl. a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Euró-pai Kartáját ratifikáló, az RMDSZ által kezdemé-nyezett és a román parlament által elfogadott tör-vényre –, vannak más társadalmi színterek (ilyen

a mindennapi nyelvhasználatunk), ahol maga a társadalom, annak civil kezdeményezései szüksé-gesek.

A mozgalom célja tehát a magyar nyelv nyilvá-nos használatának megerősítése olyan nyelvhasz-nálati színtereken is, amelyeket nem a törvény, hanem maga a társadalom szabályoz.

Az ötlet 2010 nyarán született, melyet később a kolozsvári Claudiopolis Egyesület, illetve a Ko-lozs megyei Ifjúsági Fórum karolt fel és indított útjára.

– Hogyan valósul meg? Hogyan viszonyultak a kezdeményezéshez a vállalkozók?– A vállalkozások pozitívan viszonyultak a kezde-ményezésünkhöz. Hamar ráéreztek a mozgalom-ban rejlő lehetőségekre, illetve sokan fontosnak tartották a magyar nyelv használatának bővítését, ezen felül új vásárlók érkezésének lehetőségét is látták. Az első hetekben a Kolozs Megyei Ifjúsá-gi Fórum önkénteseinek köszönhetően sikerült mintegy 100 céget felkeresni, ezek közül 52-től kaptunk pozitív választ, azoktól, amelyeknek le-hetőségük volt magyar nyelvű kiszolgálást bizto-sítani és vállalták is ezt. A mozgalom első nagy lendületére a Kolozsvári Magyar Napok alatt ke-rült sor, a rendezvény ideje alatt 4000 példány Ko-lozsvár-térképet osztottunk szét, amely tartalmaz-ta a mozgalomhoz tartozó cégek listáját és helyét. A térképeken kívül az erre az alkalomra készített honlapunkon keresztül is lehetőséget biztosítot-

Vincze Róbert

programfelelősoffice@igentessek.ro

Igen, tessék! Da, poftiţi!

2011 augusztusában Kolozsváron civil összefogással indult el a magyar nyelhasználatot népszerűsítő mozgalom. A sokak szemében kényes kérdésként kezelt ügyből a civil kurázsi és egy jól megalapozott ötlet figyelemreméltó működő példát szült, mely a civilek és a vállalkozók együttműködésének is sikertörténete. Az alábbiakban Vincze Róbert, a programfelelős mesél bővebben e kezdeményezés mibenlétéről. (Kérdezett: Csáki Rozália)

34 civil fórum

tunk a cégek népszerűsítésére (www.igentessek.ro). A csatlakozott cégeknek arculathordozókat, kitű-zőket is készítettünk, hogy folyamatosan tudják informálni vásárlóikat a magyar nyelv használa-tának lehetőségéről.

– Milyen további akciókat terveznek? Kikre szá-mítanak?– El szeretnénk jutni valamennyi kolozsvári dekoncentrált, decentralizált intézmény, oktatási, egészségügyi és szociális szolgáltató vezetőjéhez, illetve elérhetővé szeretnénk tenni a mozgalom vizuális elemeit tartalmazó termékeket bármely gazdasági szereplő, vállalkozás számára. Felvet-tük ugyanakkor a kapcsolatot a Bihar és Szatmár megyei önkormányzatok magyar vezetőivel, aki-ket civil és ifjúsági partnerek beazonosítására kér-tünk fel a mozgalom továbbterjesztése céljából. Nem utolsósorban megfontolás tárgya a magyar-

országi román kisebbség önkormányzati képvi-selőinek megkeresése a mozgalom kiterjesztése érdekében azokba a határ menti kisrégiókba, ahol a fordított – „Da, poftiţi! Igen, tessék!” – feliratot lehetne használni. Ebben az esetben szintén abból a gazdasági megközelítésű tényállásból indulunk ki, hogy a Hajdúszoboszlóra, Gyulára látogató román anyanyelvű turista a fogyasztói identitás kulturális sajátosságait is figyelembe vevő minő-ségi ügyfélszolgálatot sokra értékeli, így ez nyere-ség-generáló jellegűvé válik. Marketingkutatások sora támasztja alá, hogy az áruk és szolgáltatások egyre kiélezettebb versenyének korszakában a vá-sárlókat/felhasználókat ma már az a teljes körű ügyfélszolgálat befolyásolja döntő módon, amely ezeket a kulturális sajátosságokat is szem előtt tartva fokozott kényelemérzetet és hozzáférhető-séget biztosít számukra.

35Önkéntesség

Önkéntesnek lenni jó…

Pontosan mit is értünk önkén-tesség alatt? A klasszikus ér-telmezés szerint az önkéntes

önzetlen hozzájárulásával, tárgyi és szellemi eszközeinek felajánlásával egy adott munkát végez anyagi el-lenjuttatás nélkül, az általa fontosnak tartott cél érdekében. A mai világban azonban az önkéntesi rendszerek el-terjedésével (EVS, Peace Corps stb.) a klasszikus értelmezés egy kicsit át-alakul, hiszen ezekben a rendszerek-ben „fizetett” önkéntesek tevékeny-kednek. Az ellátásuk biztosításán túl zsebpénzt is kapnak, ami nem fizetés ugyan, de mindenképpen anyagi jut-tatást jelent. Ezek a rendszerek iga-zából egy eszköz az állam számára a munkanélküliség csökkentésében. A frissen végzett fiatalnak pedig lehe-tőség, hogy a haszontalan időtöltés vagy sikertelen munkahelykeresés helyett gyakorlati tapasztalatokra te-gyen szert, és növelje érvényesülési esélyeit az életben.

Sokféle önkéntessel volt dolgunk az elmúlt évek során. Az Amőba Alapítványnál amerikai önkéntesek tevékenykedtek, a CIVEK ebben az évben kapcsolódott az EVS rendsze-rébe, így lettországi önkéntesekkel szerezte első tapasztalatait ezen a téren. A sokféle önkéntes sokféle ta-pasztalatot is hozott, azonban min-denképpen két hasznos tanács az önkéntesekkel foglalkozni kívánó szervezetek számára: a pontos mun-kaprogram, tisztán megfogalmazott feladatok és a folyamatos felügyelet nagyságrenddel növeli az önkéntesi munka hatékonyságát, ugyanakkor a kockázat mindig adva van: előfor-dul, hogy „potyázó” is kerül a rend-szerbe. Ebben az esetben a legjobb megoldás a csere.

Az egyik önkéntesünk esetében minden adva volt: jó szervezés, konk-rét program, rendezett körülmények, mégis folyamatos konfliktushelyzet állt fenn az „önkéntes” komolytalan-sága miatt. Pontatlanság, a program be nem tartása, igazolatlan hiány-zások, amelyeket utólagos egyez-tetéssel sem sikerült megoldani. Ebben a helyzetben szembesültünk

a rendszer gyenge pontjaival: a fo-gadó szervezet számára semmilyen védettség nincs adva ilyen esetben, a felelősség nem oszlik meg arányo-san a három érintett: küldő, foga-dó szervezet és önkéntes között. A problémamegoldás teljes felelőssége a fogadó szervezetre hárul. Így an-nak az egyeztető és kommunikációs készségén múlik, hogy milyen mér-tékben tudja bevonni a megoldásba a partnerszervezetet, vagy egyáltalán a problémát okozó önkéntest. A mi

esetünkben végül is a küldő szer-vezettel közösen felvállaltuk egy új önkéntes utazási költségeit, fele-fele arányban járulva hozzá a repülő-jegy árához. A csere mindenképpen hasznosnak bizonyult, az új önkéntes megfelelő, komolyan végzi a munká-ját, és ezzel a megoldással a fogadó szervezet sem veszített a pályázati úton nyert támogatásból.

Hasznos tapasztalat volt szá-munkra.

Összegezve: önkéntesnek lenni jó. Hogy ez erkölcsi elégtételt jelent-e vagy kihasznált lehetőséget, embere válogatja. Egy biztos: meghatározza az önkéntes minőségét.

Bereczki Kinga

CIVIEK – elnökbkinga@amoba.ro

Szöveg nélkül

Kön

czey

Ele

mér

raj

za

36 civil fórum

Útmutató önkénteseknek

2010 decemberében megjelent a Turulmadár Egyesü-let első szakmai kiadványa Fény a homályban – önkén-tes útmutató címmel. A kiadvány hiánypotló Három-

széken, még nem jelent meg ilyen jellegű útmutató a régió területén.

Részlet a bevezetőből: „Nehéz vállalkozásra adta magát a Turulmadár Ifjúsági Iroda csapata. Megpróbáljuk az önkéntes-ségről a legfontosabb tudnivalókat összefoglalni nagyon röviden és ezt megismertetni mindenkivel és veled is, aki most olvasod. Szeretnénk egy kis, pislákoló fényt gyújtani a homályban azért, hogy te is jobban és tisztábban láthass. (…) Légy te is önkéntes, tanulj, láss, fejlődj!”

A kiadvány öt témát mutat be, az első rész az önkén-tesség fogalmát boncolgatja, választ ad olyan alapvető kér-désekre, mint: mi az önkéntesség, miért fontos napjaink társadalmában ez a tevékenység. „Ha végignézünk saját tele-püléseinken, rájövünk, hogy az önkéntesség már nagyon rég gya-korolt tevékenység. Őseink templomokat, iskolákat, középületeket emeltek önkéntes munka révén, azért, hogy fejlesszék településü-ket. Ma már az is elég, ha elültetünk egy fát, felszedjük az eldobált szemetet, átsegítünk egy idős nénit az úttesten, stb. Egyszerű a képlet: ne mindig mástól várjunk el, hogy cselekedjen, ezt mi ma-gunk is megtehetjük és hamarosan a gyümölcsét is élvezhetjük.”

A könyv második része az önkéntesség előnyeit, hasz-nát mutatja be, míg a harmadik az erre vonatkozó tör-vényeket, illetve rendelkezéseket. Ebben a részben meg-található a jelenleg Romániában érvényes önkéntességi törvény szabad magyar nyelvű fordítása, amely tartal-mazza: az önkéntesség meghatározását, az elismert tevé-kenységeket, az önkéntesség alapjait, jogait, kötelezettsé-geit, illetve információkat az önkéntességi szerződésről.

Az utolsó két rész az Európai Önkéntes Szolgálatot (EVS), valamint a fontos tudnivalókat mutatja be. Az út-mutatóban még megtalálható azon magyar, illetve román nyelvű honlapok listája, amelyekről több információ is beszerezhető a témával kapcsolatban. „Az EVS lehetősé-get nyújt a fiatal önkénteseknek, hogy fejlesszék képességeiket, kipróbálják magukat egy idegen környezetben, új kapcsolatok-ra tegyenek szert, idegen kultúrkörökbe nyerjenek betekintést, megismerkedjenek más európai népek szokásaval és nem utolsó-sorban elsajátítsanak egy idegen nyelvet. Az EVS célja: a köl-csönös szolidaritás fejlesztése, az aktív polgári részvétel előmoz-dítása, valamint a kölcsönös megértés ösztönzése.”

A kiadvány színes, fiatalos, könnyen érthető. A szer-kesztők céljuknak tűzték ki, hogy az útmutató böngészése közben az olvasók megismerjék és elsajátítsák az önkén-tesség fontosabb fogalmait, megismerjék alappilléreit, va-lamint az erre vonatkozó törvényes keretet. A könyvben jelentős szerepet kap a Romániában érvényes önkéntes-ségi törvény, hiszen fontos, hogy a leendő önkéntesek is-merjék jogaikat, illetve kötelezetségeiket.

A szerkesztők több éves tapasztalattal rendelkeznek az önkéntesség terén, ezt a felhalmozott tudást adják át olvasóiknak a könyv segítségével, remélhetőleg minél nagyobb sikerrel. A kiadvány megjelenését a Fiatalok len-dületben program támogatta a Cselekedj! Légy aktív projekt keretein belül.

Az útmutató ingyenenesen letölthető a Turulmadár Egyesület honlapjáról: www.turuliroda.ro, illetve besze-rezhető a Turulmadár Ifjúsági Irodából: Kós Károly utca 2. szám, Sepsziszentgyörgy, Kovászna megye.

Kis Hunor Pál

Turulmadár Egyesület – alelnökkishunorpal@yahoo.com

37Voluntariat

Ce este voluntariatul?

Csáki Rozália

redactor şefcivilforumlap@gmail.comwww.civilforumlap.com

Anul acesta am auzit de multe ori expresia, am auzit de multe ori despre voluntariat. Cel care

se ocupă cu acest subiect, inconştient încearcă s-o determine noţiunea, s-o fa că uşor de înţeles şi pentru alţii ce se în ţelege prin aceasta. Cu ocazia unui atelier de lucru pe acest subiect în ca-drul universităţii de vară „Tusványos” din acest an d-ul Gergely István (Tiszti), liderul Fundaţiei Csibész, a dat un răs-puns impresionant şi expresiv: volunta-riatul înseamnă toate lucrurile, pe care omul efectuează în mod Liber şi Sincer, cu Drag. Când cineva se apucă de vo-luntariat şi simte că acţiunea lui poate fi într-adevăr caracterizată ca una efectua-tă în mod liber, sincer şi cu drag, vede în aceasta ceva, ce este dincolo de propria sa persoană şi se angajează în îndeplini-rea misiunii.

De multe ori auzim faptul că vo-luntariatul este interpretat ca o muncă temporară, care nu este plătit. Cei care se mulţumesc cu această definiţie sunt nişte persoane, care consideră volun-tariatul ca pe o chestie neimportantă, pentru că nu înţeleg ce rost are. Persoa-nele respective adeseori pun întrebarea de ce este un lucru bun să ne ocupăm cu voluntariatul dacă acesta ţine ocu-pat omul pentru un timp scurt şi este neplătit? La această întrebare pot să răs-pundă cel mai autentic voluntarii, iar răspunsul lor cuprinde o mulţime de valori. În zilele noastre vorbim rareori despre valori, ceea ce înseamnă că sunt puţine acele persoane care conştienti-zează în jurul lor valorile care determi-nă viaţa lor. Voluntarul, persoana care face voluntariat liber, cu sinceritate şi cu drag este întotdeauna condus de o anu-mită valoare specifică: aceasta poate să fie dragostea sau respectul faţă de per-soana cu care este împreună în timpul voluntariatului; poate să fie cunoştinţa specifică şi experienţa pe care poate să obţină astfel; poate să fie scopul iniţiati-vei cu care este de acord, care reprezin-

tă şi pentru el o valoare, o realizare de dorit… şi am putea continua lung şirul valorilor. De fapt această valoare poate să fie orice, ce acaparează valori dinco-lo de noi înşişi. Faptul, că voluntariatul este fenomenul specific societăţii civile nu este o coincidenţă. Voluntariatul poate să apare în forme diferite, por-nind de la acţiuni simpli ca crearea unei baze de date sau vopsirea unei camere, ajungând la acţiuni mai complexe, ca renovarea unei clădiri şi spaţii, sau exe-cutarea unor programe complexe ale ONG-urilor.

Szabó László, pastor unitarian, pre-şedintele Echipei de salvare „Transil-vania”, care ne-a împărtăşit ideile lui în cadrul universităţii de vară menţionată mai sus, consideră că şi îngrijirea părin-ţilor bătrâni – în loc să îi lăsăm în grija instituţiilor specializate – este o formă specifică a voluntariatului. Voluntaria-tul este vocaţia noastră de sute de ani ce se manifestă cel mai bine în tradiţia „clăcii”. Trebuie să admitem, că faptul, că întreaga Europa este preocupată cu tematica voluntariatului ne-a condus şi pe noi să dezbatem acest subiect, dar ne-a ajutat totodată, să examinând rădă-cinile noastre, să conştientizăm faptul că această formă de activitate are o tradiţie veche în cultura noastră. În acest nu-măr al revistei scriem şi despre tradiţia noastră vie, reînnoită în forma sa de ma-nifestare, despre clacă. Examinăm cum a devenit anul 2011 Anul European al Voluntariatului, şi vorbim despre inter-pretarea şi legislaţia voluntariatului în documentele europene.

Voluntariatul este mai degrabă gân-dită ca specificul tineretului, dar în re-vista noastră, dn-a Asztalos Klára, pre-şedintele Asociaţiei Femeilor Unitariene din România şi d-ul Szatmári Ferenc, preşedintele Asociaţiei Artiştilor Popu-lari Maghiari din România vă fac cunoş-tinţă cu nişte exemple de bune practici al voluntariatului realizate de persoane-le mai în vârstă.

Echipa de salvare „Transilvania”, care operează în totalitate cu voluntari din categoria de vârstă a adulţilor este prezentat de d-ul Szabó László, preşe-dintele executiv. D-ul Cserháti Ákos ne informează despre funcţionarea unui radio civil bazat în totalitate pe volun-tariat.

Cititorii noştri vor avea ocazia să cu-noască iniţiative şi programe interesan-te ale voluntariatului.

D-na Szombatfalvi Katalin, reporter la Televiziunea Română, Studioul Târ-gu-Mureş a pregătit un articol interesant despre voluntariat, pornind de la Târgul ONG-urilor şi ajungând la crearea hărţii societăţii civile din judeţul Mureş, focu-sată pe voluntariat.

Szalló Réka, manager PR al Funda-ţiei Verestóy vă prezintă Ziua Civilă din Odorheiu-Secuiesc, care a fost organi-zată de reprezentanţii ONG-urilor din oraş şi care a concentrat asupra tematicii voluntariatului. Kulcsár Orsolya, asis-tent proiect la Fundaţiei Civitas pentru Societatea Civilă vă face cunoştinţă cu proiectul Ycity, un proiect internaţional, în care anul acesta s-au implicat şi tineri voluntari din regiunea Odorhei.

În sfârşit, dar nu în ultimul rând pu-teţi citi nişte mărturisiri ale voluntarilor despre cum au devenit voluntari şi ce a însemnat pentru ei voluntariatul.

Rubricile noastre variate vă surprind şi de această dată cu un conţinut intere-sant. În rubrica Curaj civilc prezentăm o iniţiativă pornită de ONG-uri clujene în cadrul căreia civilii şi antreprenorii colaborează în scopul ca folosirea limbii maghiare să fie considerată ca un sur-plus de valori şi de cunoştinţe în viaţa oraşului.

Pavilonul cărţilor civile prezintă ci-titorilor Ghidul de voluntariat emisă de Asociaţia de Tineret Turulmadár.

În sfârşit, o încurajare pentru d-voastră: Faceţi ceva în mod voluntar, fiţi voluntari şi voluntariatul să fie mai mult, decât sloganul acestui an!

38 forum civic

Cuprins

forum civic

Cuprins

forum civic

Cuprins

DEZVOLTARE CIVICĂ

CURAJ CIVIC

Pagina 3Csáki Rozália: Ce este voluntariatul?

Pagina 4Cristina Rigman: 2011 – istoria Anului European al Voluntariatului

Pagina 5Dr. Bartal Anna Mária: Interpretarea voluntariatului

Pagina 9Sánduly Edit: Clacă – a fost, nu este, va fi?

Pagina 11Kaszap Sára – mărturisire

Pagina 11Asztalos Klára: Femei voluntari în Biserica Unitariană din Transilvania

Pagina 14Szatmári Ferenc: Voluntariatul vârstnicilor ca posibilitate

Pagina 17Szabó László: Pe scurt despre Echipele de Salvare „Transilvania”

Pagina 18Cserháti Ákos: Mediul special al voluntariatului: radio comunitar

Pagina 20Szombatfalvi Katalin: Nouă ani în sectorul civil din judeţul Mureş

Pagina 22Szalló Réka: Ziua ONG-urilor din Odorhei sub sigla voluntariatului

Pagina 25Kulcsár Orsolya – Kovács Zsuzsa: Un oraş al visurilor cu tineri voluntari, dornici de a activa –Ycity

Pagina 27Mărturisirile voluntarilor

Pagina 31Pro Vobis în susţinerea AEV 2011

Pagina 33Vincze Róbert: Igen, tessék! Da, poftiţi!

Pagina 35Bereczki Kinga: E bine să fii voluntar...

Pagina 36Kis Hunor Pál: Ghid pentru voluntari

Pagina 37Csáki Rozália: Ce este voluntariatul? (RO)

Pagina 38Cuprins (RO)

PAVILIONUL CĂRŢILOR CIVILE

forum civic Tipărit de DTP Studio. Apare în 500 de exemplare.Preţ: 7 lei, la comandarea a celor patru numere din anul 2011 aveţi un preţ total redus de 24 lei.

Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania şi de Fundaţia Civitas pentru Societatea Civilă.

revista societãþii civile din transilvania

civil fórum

forumcivic

Főszerkesztő/Redactor-şef: Csáki Rozália

Olvasószerkesztők/Corectori: Jakab Zsuzsa, Szabó Attila

Grafikus/Grafica: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő/Tehno-redactor: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság/Consiliul editorial:Bereczki Kinga

Bodó BarnaKolumbán GáborPotozky László

Sebestény István (HU)Somai József

Szenkovics Dezső

Készült a DTP Studio nyomdájában. Megjelenik 500 példányban. Ára: 7 lej, a 2011-ben megjelenő négy lapszám

együttes megrendelése kedvezményesen 24 lej.

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány és a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért.

erdélyi civil társadalmi lap

Elérhetőségek/Contact:535600 Székelyudvarhely/Odorheiu Secuiesc,

Solymossy utca 29. számtelefon/fax: +40-266-218.481

e–mail: civilforumlap@gmail.com

ISSN 15822–4004