civil fórum 2009/3

civil fórum2

Felelős kiadó: Egri István

Főszerkesztő: Csáki Rozália

Olvasószerkesztő: Szabó Attila

Grafikus: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság:

Bereczki Kinga

Bodó Barna

Kolumbán Gábor

Potozky László

Sebestény István (HU)

Somai József

Szenkovics Dezső

Elérhetőségek:

postacím: 400196 – Kolozsvár

Aviator Bădescu u. 35.

telefon/fax: +40-0264–450230

e–mail: [email protected]

ISSN 15822–4004

c i v i l t á r s a d a l m i l a p

Kiadja az

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítvány

Készült a DTP Studio nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban.

Ára: 5 lej, a 2009-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 14 lej.

3. oldal

Gergely István:

Az Egyház és a civil társadalom

kölcsönhatásai

3. oldal

Csáki Rozália:

Értékünk az ember!

4. oldal

Bányász József:

Egyház (és) mint civil szféra!

8. oldal

Kató Béla:

Civil kezdeményezések

az egyházban

10. oldal

„Önök az Agnus Rádiót hallgatják

a 88,3 MHz hullámhosszon”

– interjú Adorjáni Lászlóval

12. oldal

Az ODFIE Elnöksége:

Dióhéjban az Országos Dávid Ferenc

Ifjúsági Egyletről (ODFIE)

13. oldal

A Gondviselés Segélyszervezet

Elnöksége:

Dióhéjban a Gondviselés

Segélyszervezetről

14. oldal

Bereczky Béla:

Hitgyakorló hivatások, avagy eleve

elrendelt közösségfejlesztő

„szakmák” a kistelepülések életében

– közösségfejlesztő lelkészek

és tanárok

17. oldal

Civil és egyházi világ összefonódása

– interjúsorozat

22. oldal

Jürgen-August Schreiber:

A szociálisan hátrányos helyzetű

emberek oldalán állni

23. oldal

William C. Saunders:

A vallás és a civil társadalom:

a Project Harvest Hope (Aratás

Reménysége Projekt) munkássága

25. oldal

Sebestyén István:

„Egykettőre vagy kettőre” –

A civil és egyházi 1%-os felajánlások

alakulása és összefüggései

Magyarországon

Civil kCivil kurázsiurázsi

29. oldal

Csáki Rozália:

Vannak vidékek és sikeres

civil kezdeményezések

Civil vitafórCivil vitafór umum

31. oldal

Paul M. Zulehner:

Ne féljetek, már ég!

Civil önépítkCivil önépítkezésünkezésünk

33. oldal

Gazdát az erdélyi magyar

közösségnek!

Civil könyves pavilonCivil könyves pavilon

35. oldal

Pakot Mónika:

Partnerségben az önfenntartó

vidéki unitárius közösségekért

36. oldal

(Hogyan) kezdődik az iskola!

BeszámolókBeszámolók

37. oldal

Furus Levente:

Civil szervezetek fesztiválja

Bukarestben – ONG Fest

38. oldal

Bányász József:

„Krisztussal ezer esztendeig”

– Tanácskozás az ezeréves

egyházmegye társadalmi,

szociális feladatairól

FFelhívás elhívás

40. oldal

Az ASSOCLIC újabb pályázati kiírása

41. oldal

Csáki Rozália:

Értékünk az ember! (RO)

42. oldal

Tartalomjegyzék (RO)

Tartalomjegyzék

c i v i l f ó r u m

Egyház és/mint civil szféra 3

Az Egyház és a civil társadalom

kölcsönhatásai

Mindeneknek végső oka az,

aki magában hordozza a lé-

tezést. Ő az Isten. Természe-

tes, hogy a mindenséget, és azon be-

lül az emberi társadalmat nemcsak

befolyásolja, hanem meghatározza

annak életét. Az Isten egyik megjele-

nítője azon történelmi egyházak,

amelyek a századok és ezredek so-

rán vajúdtak és születtek. Ezeken, a

ma már több helyen elintézménye-

sült Egyházakon keresztül, többé-ke-

vésbé megmutatkozott az Ő ereje.

Ahol intézményként működik, ott

kevésbé árad a kegyelem, de ahol a

közvetítő az élő Krisztus, ott eleven

ma is, élő, és formálja az embert, a

társa-dal-mat.

Ahol Jézus Krisztusnak helyet

adnak, ott szép és fogyasztható gyü-

mölcsök teremnek, az ember élete ér-

telmesen izgalmas és szép. Jó irány-

ba mozdulnak el a dolgok. De ez

nem jelenti azt, hogy ezek után fára-

dozás nélkül vesszük az akadályo-

kat. Az Igaz megvalósulását a Go-

nosz, ha tudja, megakadályozza. Ez

esetben tudnunk kell, hogy legtöbb

esetben a jót kezdetben megtűrik és

figyelik, hogy mi lesz belőle. Ha

kezd bontakozni, többeket zavarni

kezd, és épp ezért kinevetik, és ne-

vetség tárgyává szeretnék tenni. Ha

ezek után is zajlik a jó, akkor elkez-

denek harcolni ellene, mégpedig dé-

moni erővel, de Isten erejéből most

következik a győzelem.

Amelyik egyház vagy egyházi hí-

vő, tag ezt a folyama-

tot végigcsinálja, az

jelentősen befolyásol-

ja a társadalmat, az

emberek életét. Ezek

a közösségek marad-

nak meg az emléke-

zetben, az ilyen em-

bereket emelik oltár-

ra, és példaképekként

ragyognak a történe-

lemben. Erre vonat-

kozóan jó példa Ár-

pádházi Szent Erzsé-

bet, aki 800 év távla-

tából ma is ismert a világ előtt. Ő a vi-

lág Caritas védőszentje.

Az Egyházak kisebbségi helyzetbe

szorultak, de a nagy kérdés az, hogy

a kisebbségi mit tud adni a többség-

nek. Pl. Szent Erzsébet egyedül a né-

meteknek, de a világnak is óriásit

„produkált”. Ahol erre az Egyházak

ráébrednek, ott ráfigyel a társadalom

arra, amit képvisel. Különben csak el-

rágódunk még azon a csonton, ahogy

még sokan gondolják.

Mi hajdanán befogadtunk négy

hányódó fiatalt a csíksomlyói plébá-

niára, erre sok ezer ember figyelt

fel, és sokan elgondolkodtak a „Lé-

nyegen”.

Ahol hitből fakadó

tettek élnek, ott a hit

és a Jóistenben hívő

emberek szépen for-

málják a civil életet.

A civil társadalom

keresse és találja meg

a szentséget, elsősor-

ban saját magában, és

ezt tegye szentté,

emelje oltárra. Ezek

után lesz más az in-

tézmény és lesznek

mások az intézmé-

nyeket vezető hivatalnokok. Legyen

ez a valóság a mi kis magyar éle-

tünkben.

Gergely István (Tiszti)

Csibész Alapítvány

e-mail: [email protected]

Ahol intézményként

mûködik, ott kevés-

bé árad a kegyelem,

de ahol a közvetítõ

az élõ Krisztus, ott

eleven ma is, élõ, és

formálja az embert,

a társa-dal-mat.

Értékünk az ember!

Talán sok olvasónk számára

már ismerős e jelmondat, mely

a tavalyi Civil Fórum Konfe-

renciánk vezérgondolata volt, u-

gyanakkor e lapszámunk alkalmá-

val újra felerősítjük, hangsúlyoz-

zuk. Az egyházak és a civil szféra

összekapcsolódását ebben érhetjük

leginkább tetten. Ez az, ami az egy-

házat és a civil szférát összeköti, il-

letőleg ez az, amiért az egyház és a

civil szféra olykor kitapinthatatlan

módon olvad egybe. És talán ez feje-

zi ki a témaválasztásunk fontossá-

gát is. Úgy az egyház, mint a civil

szféra figyelmének középpontjában

az ember áll. És nem akármilyen

ember. Az a boldog ember, aki ké-

pes teljes életet élni, aki alázattal

fordul embertársai felé, aki felelős-

séggel viszonyul hozzájuk és a kör-

nyező világhoz is, mely meghatá-

rozza életét, aki képes együttérezni,

és kész akár önzetlenül cselekedni

egy jó ügyért. És a jó ügy mindig

közösségi ügy, melyben a megtartó

erő munkál. Az életet és az élethez

szükséges életkörülményeket meg-

tartó erő. Ez az, amiért többek kö-

zött a fent említett értékek mentén

úgy az egyház, mint a civil szféra,

illetőleg az egyház „holdudvará-

ban” létező civilek tevékenykednek.

Lévén, hogy az emberiség nagy

része társadalomban él, az ebben a

közegben jelentkező problémák,

szükségletek hívják életre a civil

szervezeteket, legyenek azok világi

vagy egyházi szervezetek. E szerve-

ződések között a hasonlóságot talán

egyszerűbb felismerni, hisz struktú-

rájukban, törekvéseikben nem na-

gyon különböznek. Elmondhatjuk

mégis, hogy a valamely egyházhoz

közeli civil szervezetek többségük-

ben szociális, oktatási és ifjúsági té-

ren tevékenykednek. Ezzel szemben

a civil szféra szereplői még számos

más területen is kezdeményeznek

helyzet- és problémamegoldást.

Ilyen terület például a környezetvé-

civil fórum4

delem, kultúra, közösség- és vidék-

fejlesztés, épített örökségvédelem,

érdekvédelem stb. De fontosnak tar-

tom mindjárt hozzátenni: az erdélyi

magyar civil szféra berkeiben bár az

egyházi civil szervezetek számukat

tekintve igen kevés hányadát teszik

ki e civil szektornak, ha társadalmi

hatásukat vizsgáljuk,

ezek jelentősen meg-

haladják sok „világi”

civil szervezet mun-

kájának eredményét.

Ha a miértre szeret-

nénk választ adni,

akkor nem a teljesség

erejével, de minden-

képpen ki kell emel-

nünk, hogy ezek a

szervezetek éppen az

egyház melletti mi-

voltuknál fogva na-

gyobb bizalommal és

hitelességgel rendel-

keznek. Ebből adó-

dóan sok esetben könnyebben tud-

nak partnerséget kialakítani például

közintézményekkel is, de a földrajzi

határokat is sokkal könnyebben

tudják átlépni. Az egyház univerzá-

lis nyelve és hálózatrendszere eb-

ben segítségükre van. Ezt a bizal-

mat és hitelességet ugyanakkor na-

gyon könnyen el is lehet játszani,

azaz a vele járó felelősség is nagy.

Miképpen a társadalmi feladatok

száma, a szükség is egyre nagyobb,

és ez az egyházakat is a jól működő

és a hiteles civil szervezetekkel való

együttműködésre sarkallja. De ezt

megelőzően talán fontos megemlíte-

nünk azt is, hogy a társadalmi ko-

rok változásával az egyház társa-

dalmi felelősségvállalása is folya-

matosan változik. Ez érezhető nap-

jainkban akár azokban az esetekben

is, amikor az elszige-

telt kis közösségek-

ben az egyedüli ér-

telmiségi, és közös-

séget megtartó erő

maga az egyház, a

lelkész. Ilyen helyze-

tekben igen fontos

feladat hárul akár a

lelkészre, akár a se-

gítségével cselekvő

közösség tagjára, a-

kinek tennie kell a

falustársaiért. Hisz a

szükség közelről lát-

szik. Elsősorban a

helyben élőknek kell

a legfontosabb legyen a saját sorsuk,

és először nekik kell tudniuk meg-

mutatni, hogy akarnak élni, vannak

álmaik, vannak értékek, melyeket

meg akarnak őrizni, és át akarnak

adni a következő nemzedéknek, sőt,

hogy a következő nemzedék itthon

maradása is fontos, amiért tenni

kell. Fel- és átértékelődik az egyház

szerepe. Kérdés, hogy fel van-e ké-

szülve rá? És az elszigetelt falukö-

zösségek esete csak egy a sok olyan

helyzet közül, mellyel maga az egy-

ház is szembesül, és melyben fonto-

sak számára is a szakmailag jó és er-

kölcseikben is „tiszta” civil szerve-

ződések, amelyekkel együttműkö-

désben hatákonyabban tudna előre-

lépni.

Továbbra is az a legfontosabb a

civil szféra berkeiben – úgy az egy-

házi, mint a világi vagy „laikus” kö-

rökben –, hogy legyenek hivatástu-

dattal megáldott, önzetlen és cselek-

vésre kész, példamutató emberek.

Ők a mi igazi értékeink!

E lapszámunkban számos olyan

sikertörténetet mutatunk be, ame-

lyek az egyházak melletti civil kez-

deményezésekből születtek. De

megszólalnak egyházi elöljárók is,

akik az egyház és a civil szféra kö-

zötti kapcsolatot, együttműködést a

maguk egyházi berkeiből értelme-

zik. Ugyanakkor érdekes olvas-

mány várja az érdeklődőt a közös-

ségfejlesztő lelkészek és tanárok

„feladatairól”, dilemmáiról.

Rovatainkban sikerről – Civil ku-

rázsi; törekvésről – Civil önépítkezé-

sünk (ÚJ); megvalósításokról – Civil

könyves pavilon; és élményekről –

Beszámolókat olvashatnak.

Töltekezzenek, ihletődjenek és

cselekedjenek!

Csáki Rozália

főszerkesztő


... az a legfontosabb

a civil szféra berkei-

ben – úgy az egyhá-

zi, mint a világi vagy

„laikus” körökben –,

hogy legyenek hiva-

tástudattal megál-

dott, önzetlen és cse-

lekvésre kész, példa-

mutató emberek. Õk

a mi igazi értékeink!

Egyház (és) mint civil szféra!

Kányádi Sándor megfogalma-

zott gondolatai feladatot su-

gallnak számomra! Azt, hogy

vigyem Isten színe elé a háta mögött

lakozókat, vagy irányítsam rájuk Is-

ten tekintetét, hisz azért teremttet-

tem! Van ennél nemesebb civil fela-

dat?

Olyan időket élünk, amikor „bele-

lógunk már most Isten országába”

(Makovecz Imre). Van, ahol ezt tudo-

másul veszik, és akként szervezik

életüket, van, ahol nem. És minden

válság ellenére ez az utóbbi a jellem-

ző. Az egyház küldetése a szeretet-

közösségek létrehozása, fenntartása.

Ilyen értelemben civil, ha a mai szó-

használat szerint értelmezzük. Más-

részt, ha intézményeit nézzük, legye-

nek azok szociális, kulturális vagy

vallási jellegűek, akkor inkább a nem

kormányzati szervezetek közé sorol-

ható az egyház, amelyek a közélet

alakításának fontos tényezői. Egy-

részt a vallás és az egyházak kiemel-

ten fontos szerepet játszanak az em-

beriség döntő többségének életében,

alakítják azt, egy negyedik (vagy el-

ső?) társadalomalakító tényezőként

hatnak a politikum, a gazdaság, a ci-

vil szféra mellett, ugyanakkor a val-

lás számos értelmezése összeférhe-

tetlen a civil társadalom érdekeivel,

céljaival.

Ebben a tanulmányban mozaikré-

szeket próbálok megfogalmazni, fel-

„sok dolga van a teremtőnek

mindenkivel ő sem törődhet

messzi a csillag

mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk

de olyan sötétek az esték

s a szeretetnek

hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis

nézz uram a hátad mögé is

ott is lakoznak

s örülnének a mosolyodnak”

Kányádi Sándor: Isten háta mögött


vázolni, amelyekkel rámutatok arra,

miként egészítheti ki a civil társada-

lom a vallást és fordítva. Mozaikkoc-

káim összekötésére több lehetőség

adott, ugyanis ez a terület egy fejlő-

dő, élő organizmus és nem szabad

dinamikájának dogmákkal keretet

szabni.

Pál apostol szavai: az emberek ne

egy adott világhoz alkalmazkodja-

nak, hanem egy új gondolkodás által

változzanak meg. Az egyháznak az a

feladata, hogy az idők jelét ne csak

értelmezze, hanem önmaga határoz-

za meg. Önmaga kell az idők jelévé

váljon, amelynek szelleme nem a tö-

kéletes világ, földi paradicsom, ha-

nem a világ üdve!

Az egyháznak nem a társadalom,

nem a demokrácia, hanem a vallás

biztosítja létjogosultságát. Az a fel-

adata, hogy nyíltan hirdesse, és hite-

lesen bemutassa az Evangéliumot. A

szabad és nyílt vallásgyakorlást mel-

lőző, bagatellizáló liberális politikai

viszonyok között az egyháznak saját

feladata teljesítése érdekében a po-

litikai feltételek javításán is kell fá-

radoznia. Ez karakterisztikusan civil

feladat is.

Megkísérelem körülírni – nem

meghatározni – a civil társadalmat:

a civil társadalom olyan nemzetkö-

zi, nemzeti és helyi nem kormány-

zati szereplők közössége, amelyek

elköteleződnek a civil ügyek megvi-

tatására, egyeztetésére a kormány-

zati, gazdasági, egyházi élet szerep-

lőivel. A civilség szerepét sokan a

politikai intézmények felelősségé-

nek növelésében, mások az állam

szerepének a minimalizálásában

látják. Tisztázandó kérdés az is,

hogy a civil társadalom elősegítheti-

e céljaink elérését? Képesek-e meg-

érteni kölcsönösen egymás nyelve-

zetét, kultúráját, kifejezéseiknek, fo-

galmaiknak, megnyilvánulási for-

máiknak tartalmi lényegét?

A vallás befogadható a civil társa-

dalomba, annak megfogalmazásába.

Sőt, az a civil társadalom, amelyet át-

jár a vallás szelleme, sokkal hatéko-

nyabb, bátrabb, eredményesebb le-

het. Ghandi a vallás szekularizációjá-

ig ment el ebben a kérdésben, és a ci-

vil társadalom alapjaként határozta

meg. Ugyanakkor a vallással átitatott

civil társadalom a modernizáció köz-

vetítésének keretrendszere lehetne,

ahol mérlegelésre kerülhetnek, kiér-

tékelődhetnek olyan fogalmak, mint

profit, szabad piac, autonómia, szoci-

álpolitikai döntések. A civil társada-

lom a politikai függetlenség és auto-

nómia feltétele. Hiába beszél a politi-

kum autonómiáról, amíg annak civil

feltételei nincsenek megteremtve.

Fejlődésünk olyan szintre jutott,

ahol már méltán tudhatunk magun-

kénak isteni tulajdonságokat, hiszen

képére és hasonlatosságára terem-

tettünk, és ennek tudatában is va-

gyunk. Ezek közül csak kettőt emel-

nék ki: a szabadságot és a felelőssé-

get. Ezek a civilségnek is elengedhe-

tetlen ismérvei. Követelőzhetünk

szabadon, saját fele-

lősségünkre az adott

törvénykezés keretei

között. Sőt befolyást

is gyakorolhatunk ar-

ra, meg is változtat-

hatjuk. Adott az egy-

ház is, amit mi, katoli-

kusok „Krisztus misz-

tikus testének” tar-

tunk, és ez így is kel-

lene legyen! Igaz,

hogy ez egy feladat,

nem egy már elért ál-

lapot. Mi, az egyház

tagjai kell betöltsük

mindazt a szerepet,

ami egy testhez való

tagok be kellene töltsenek a „közpon-

ti idegrendszer” irányítása alatt. Saj-

nos, a hasonlat abban sántít, hogy a

test egyes tagjaival ellentétben, mó-

dunkban áll külön utakon járni és

más célokat, érdekeket, szervezete-

ket alakítani, szolgálni. (Ezek ma-

gukban hordozzák a rákos elburján-

zások veszélyeit is.) Ezért nem olyan

egyszerű az egyház(ak)nak sem egy-

értelmű utakat mutatni, kialakítani a

cél elérése felé. Valószínű, hogy a

többség számára legalább a cél egy-

értelmű. Ezt maga Jézus fogalmazta

meg a főparancsban (Mt 22, 37-40).

Ennek a társadalomra levetíthető

summája a szereteten alapuló civili-

záció kialakítása. Ezzel egyetért –

gondolom – minden felekezet, és

olyan emberi szerveződmény, amely

humánus célokat akar szolgálni. Ez a

világítótorony, a mérce, a referencia,

amihez viszonyítva értékelni tudjuk

munkánk eredményeit.

Szekularizált világunkban az egy-

ház egyértelműen a civil szféra egyik

markáns eleme. Ennek megvilágítá-

sára álljon itt egy rövid történeti ösz-

szefoglaló.

A katolikus társadalmi tanítás

rövid története, örök időszerűsége

Különböző korokban különböző

hangerővel, de mindig makacsul

tartja magát az egyházakkal szemben

az az előítélet, hogy a szociális kérdé-

sekben csődöt mondtak. Hogy az

egyház mindenkor a hatalmasokkal,

a gazdagokkal tartott, a szegényeket

pedig elárulta. A mai ember – lehet

az egyházhoz teljesen közelálló,

bennfentes is – szinte semmit sem

tud a szociális katolicizmus jelentős

teljesítményéről. Ez a súlyos hiányos-

ság bénítóan hatott az egyházi szoci-

ális mozgalmak tevékenységére: aki

csődöt mondott a múltban, attól a jö-

vőben sem várható semmi!

A katolikus társa-

dalmi tanok nem kész

rendszerként hullot-

tak alá az égből, ha-

nem egy történelmi

fejlődés eredményei.

Keletkezésük és hatá-

suk történetének is-

merete elengedhetet-

len helyes megérté-

sükhöz. Az egyház

mindig a konkrét tör-

téneti helyzetben, az

adott kor realitásának

megfelelően próbált

választ adni és csele-

kedni a szociális kér-

dések terén. Szociális

kérdések mindig akkor és ott merül-

nek föl, amikor és ahol az emberek

közötti viszonyokban szellemi és

anyagi nyomor üti fel a fejét. És

ameddig az egyház létezik, mindig is

foglalkozni fog szociális kérdésekkel.

Kezdjük az elején! Az Apostolok

cselekedetei ad hírt arról, hogy né-

hány úgynevezett ősközösség egyfaj-

ta kommunista eszményt akart meg-

valósítani. Vagyonközösségben él-

tek, a magántulajdont tehát nem is-

merték. „Egy szív és egy lélek” vol-

tak. Jézus radikális követőinek ez az

eszményi elképzelése csak akkor ért-

hető, ha tudjuk, hogy akkoriban

Krisztus rövidesen bekövetkező visz-

szatérését várták. Aki a világ végét

várja, annak nem válik nehezére a

mindenről való lemondás a szegé-

nyek érdekében.

Ezt az eszményképet később a

szerzetesek vették át, és igyekeznek

ma is ennek megfelelően élni. Kis

közösségekre jó lehet ez a modell,

de az egyház ezt sosem akarta az

össztársadalomra vonatkoztatni,

ugyanis egyre világosabban felis-

merte, hogy az a tulajdon, amellyel a

magánszemélyek rendelkeznek, a

társadalom gazdasági életének nél-

külözhetetlen rendező tényezője le-

het. A kommunizmus a világ min-

den nyomoráért a magántulajdont

teszi felelőssé, az egyház azonban

A szabad és nyílt val-

lásgyakorlást mellõ-

zõ, bagatellizáló libe-

rális politikai viszo-

nyok között az egy-

háznak saját feladata

teljesítése érdekében

a politikai feltételek

javításán is kell fára-

doznia. Ez karakte-

risztikusan civil fel-

adat is.

civil fórum6

mindig kiállt a tulajdonból eredő kö-

telezettségek mellett.

Az egyház a 19. századig egy

olyan statikus társadalomban műkö-

dött, amelyre a mezőgazdaság és a

kézművesség volt a jellemző. Ebben

a merev, szilárd rendi berendezke-

désben az egyház igyekezett biztosí-

tani az élet felelősséggel vállalható

etikai feltételeit. Ezt szolgálta az úgy-

nevezett kamattilalom is, amivel azt

akarták meggátolni, hogy valaki

uzsorára kapott kölcsönért élelmi-

szert vásároljon. Ez a szilárd, magá-

tól értetődő rend a nyomort figyel-

men kívül hagyta, de az egyház a ke-

resztény Caritas révén gondoskodott

a szegényekről. Ekkor alakultak a ka-

ritatív rendek, kórházak, ispotályok,

menhelyek…

A középkori rend

felbomlását az első

nagy strukturális vál-

ságok követték: a val-

lás terén a reformáció,

gazdasági és társadal-

mi téren a paraszthá-

borúk. Ekkor vált

nyilvánvalóvá, hogy

nem elég az egyes

szegényeken segíteni,

a szegénység okainak

felszámolásán kell fá-

radozni.

A 15. század a fel-

fedezések és a gyar-

matosítás kora. Égető

kérdések a rabszolga-

ság és a pogányok

emberi méltósága. IV.

Jenő pápa 1430-ban kiadott „Dudum

nostras” bullájában elítélte a rabszol-

gaságot, amelyet kiközösítéssel bün-

tettet. Megtiltotta a bennszülöttek ki-

telepítését, és a világon elsőként hir-

dette meg a hazához való jogot.

Hogy mégis bekövetkeztek a történe-

lemből ismert szörnyűségek, azért

nem tehető felelőssé az egyház. Nem

állt hatalmában megakadályozni azt.

A 19. században Adolf Kolping,

Wilhelm Emmanuel von Ketteler

püspök és mások annak a keresz-

tény-szociális mozgalomnak voltak

az úttörői, amelynek nem az volt a

célja, hogy az akkor uralkodó, rend-

kívül produktív kapitalizmust felszá-

molja, hanem hogy kihúzza annak

méregfogait, és a szociálpolitika se-

gítségével megszelídítse. Ketteler

püspök által megfogalmazott társa-

dalmi tanításokat az 1891-ben XIII.

Leó által kiadott „Rerum Novarum”

első társadalmi enciklika is átvette. A

19. század szociális kérdését nem a

marxista forradalom, hanem a szoci-

álpolitikai reform oldotta meg nagy

részben.

Hogy mennyire eltolódtak száza-

dunkban a társadalmi problématerü-

letek, az nagyon jól kiolvasható a pá-

pai szociális enciklikák fejlődési fo-

lyamatából. A „Quadragesimo anno”

(1931) a munkások jobb együttműkö-

dését és a gazdasági életbe történő

jobb bekapcsolódását követeli, a tár-

sadalomnak a szubszidiaritás elvén

alapuló felépítését emeli ki. A „Mater

et magistra” (1961) a gazdasági élet-

ben az egyéni kezdeményezést és a

társadalmi problémák nemzetközi

dimenzióit helyezi előtérbe. A „Pa-

cem in terris” (1963) a társadalmi és

politikai béke értékalapjait tisztázza.

A „Populorum progressio” (1967) a

fejlődő országok ér-

dekében történő nem-

zetközi szolidaritásra

hívja fel a figyelmet.

Az „Octogesima ad-

veniens” (1971) és a

„Redemptor homi-

nis” (1979) a jóléti tár-

sadalmak peremére

szorultakra figyelnek,

és a növekedés ökoló-

giai határaira is rá-

mutatnak. A „Labo-

rem exercens” (1981)

és a „Sollicitudo rei

socialis” (1988) a mun-

ka társadalometikai

kérdéseit taglalják,

foglalkoznak a nem-

zetközi fejlődés prob-

lémáival. A „Cen-

tesimus Annus” (1991) a „Rerum No-

varum” századik évfordulójára író-

dott, és annak tanítását felfrissítve

időszerűsíti. A „Deus Caritas est”

(2008) és a „Caritas in Veritate”

(2009) XVI. Benedek pápa és a katoli-

kus egyház időszerű tanítását sum-

mázza társadalmi, szociális kérdé-

sekben.

Jogos-e a katolikus egyház

társadalmi szerepvállalása?

Ha a kedvezőtlen gazdasági viszo-

nyok ahhoz vezetnek, hogy az embe-

reket eltántorítják hitüktől és demo-

ralizálják, akkor a kedvezőbb viszo-

nyok megkönnyíthetik az emberek

hitéletét. Ez nem azt jelenti, hogy a

társadalmi struktúrák javítása nélkü-

lözhetetlenül hozzátartozik az üdvö-

züléshez. Ugyanis az egyházüldözé-

sek korában miért találta meg sok

ember az utat az üdvözüléshez?

Ha elsősorban a szegényeknek

kell hirdetni az Evangéliumot, akkor

a szegények helyzetén kellene vál-

toztatni. Ezt követeli a szeretet pa-

rancsa is. Isten szeretete és a felebarát

szeretete összetartozik, mert a csele-

kedetek nélküli hit halott. De a hit

nem merül ki a tettek igazságosságá-

ban. A hit dimenziói sokkal tágab-

bak, semhogy tökéletesen megérthet-

nénk és gyakorolhatnánk.

Isten országa nem egy olyan jövő-

beli birodalom, amelyet a politika és

a társadalom reformja megteremthet,

vagy amelynek létrejöttét megakadá-

lyozhatná. „Nem e világból való”.

Részesülhetünk belőle, ha a szeretet

és az igazságosság jótetteiben kiáll-

juk a próbát.

A katolikus társadalmi tanítás ki-

zárja a földi paradicsom létrehozását.

Ezen már mások fáradoztak. Karl R.

Popper filozófus szerint: „Minden

olyan kísérlet, amely a földön kíván-

ta megvalósítani a mennyországot,

mindig csak a poklot hozta el.” Az

ember mint Isten teremtménye testi,

lelki egység. Az egyház nem bonthat-

ja meg ezt az egységet, hogy csupán

a lélekkel foglalkozzék. Isten orszá-

gába vetett reménye nem egyeztethe-

tő össze azzal a beletörődéssel, mely

megtűrne minden igazságtalanságot

és tétlenül várná Isten országának el-

jövetelét. Küldetéséhez a helytállás is

hozzátartozik, mindenekelőtt a sze-

gényekkel szemben. Isten országába

való belépés közismerten bizonyos

tettbeli feltételekhez van kötve.

„Éhes voltam, ennem adtatok, ruhát-

lan… felruháztatok…” (Mt 25).

A szekularizált társadalom képte-

len arra, hogy megteremtse a bizalom

és a remény légkörét. A hitet, re-

ményt, szeretetet nem lehet össztár-

sadalmilag intézményesíteni még egy

már „Krisztus születése előtt keresz-

ténnyé vált államban” sem. Ezek csak

személyes síkon tapasztalhatók meg.

Itt található az egyház helytállásának

legfőbb területe. Az egyház elsődle-

ges feladata a szívek megtérítése.

A hit és ennek megfelelő erkölcsi

magatartás elsődlegesen személyes

ügy. Nem lehet politikai döntésekkel

vagy jogi struktúrákkal kikényszerí-

teni. Kegyelmet feltételez. Társadal-

mi lényként azonban a személy csele-

kedetei az emberek közötti kapcsola-

tokra irányulnak, nyomot hagynak a

társadalmi struktúrákon és intézmé-

nyekben.

Az Evangélium semmiféle politi-

kai cselekvésre való utalást nem tar-

talmaz arra vonatkozóan, hogyan

kell felépíteni egy specifikusan ke-

resztény gazdasági, társadalmi ren-

det. A hegyi beszédre – ahogyan Bis-

mark mondta – nem lehet államot

Az egyház mindig a

konkrét történeti

helyzetben, az adott

kor realitásának meg-

felelõen próbált vá-

laszt adni és csele-

kedni a szociális kér-

dések terén. Szociális

kérdések mindig ak-

kor és ott merülnek

föl, amikor és ahol az

emberek közötti vi-

szonyokban szellemi

és anyagi nyomor üti

fel a fejét.


alapítani. A kereszténység működhet

kontraszt társadalomként, kovász-

ként hathat, de mégsem léphet az

össztársadalom helyébe.

A katolikus társadalmi tanítás a

jóakaratú emberekhez fordul, és nem

csak az egyházhoz kötődő kereszté-

nyek hitbéli engedelmességére apel-

lál. Kötelessége az is, hogy kritikailag

és építő módon nyilatkozzék a társa-

dalmi és gazdasági rend alapvető ér-

tékeiről, anélkül, hogy egy konkrét

modell követését dogmatikusan elő-

írná.

A társadalom nem veszi komo-

lyan az olyan egyházat, amely szenti-

mentálisan, csupán az érintettségből

eredő illetékességre hivatkozik; ha a

szolidaritási nyilatkozatok inflációját

tovább fokozza, és ha az ifjúságra jel-

lemző tiltakozó magatartást tanúsít.

A katolikus társadalmi tanítás nem

merülhet ki merő retorikai bírálatok-

ban, amely a negatív dolgok merő ta-

gadásától várja a helyzet javulását.

Inkább a rá jellemző felelősségből

eredő illetékesség arra kötelezi, hogy

alkotó módon és tudatosan az érté-

kekre összpontosítva vegyen részt a

társadalom javításán. Ehhez szükség

van a szakmai és értékkompetencia

olyan gyakorlati összekapcsolódásá-

ra, amely csak az egyházi hivatal, a

tudományos közvetítés és a gyakor-

latban való helytállás együttesében

lehet sikeres.

Nagyon oda kell figyelni arra is,

hogy a jelenlegi keresztényellenes

erők valójában krisztusi törekvéseket

használnak retorikájukban az isten-

hit és az evangéliumi emberkép elfo-

gadása nélkül. Szociális rendszerek-

ről beszélnek evangélium nélkül.

Szolidaritásról beszél-

nek lemondás nélkül,

önzetlenségről fecseg-

nek erkölcsi kultúra

nélkül, jóléti rendszer-

változás víziójával hi-

tegetnek áldozat nél-

kül. Szorgalmat kér-

nek számon felelős-

ségvállalás nélkül, ren-

det belső fegyelem

nélkül, a másság elfo-

gadását az ember és

Isten méltóságának

elfogadása nélkül. Ha

valakinek, akkor en-

nek az européer kon-

textusba kényszerített globalizált vi-

lágparadigmának lenne igazán szük-

sége Krisztus Evangéliumára. Ehe-

lyett eszeveszetten támadja a nemze-

ti és vallásos törekvéseket, érzéseket,

amelyek egyedül lennének képesek

megteremteni a szociális igazságos-

ságot társadalmunkban és ebben a

világban.

Miért történhetett

meg mindez velünk?

Nyilván közöttünk is

sokan vannak megél-

hetési keresztények,

akik szóban vallják

kereszténységüket,

de tetteikben és lélek-

ben a mammon sza-

vát követik. Ezek a

személyek és csopor-

tok súlyos károkat

okoztak azok számá-

ra, akik bár szintén

gyarló személyek, de

mindent megtettek

azért, hogy az evan-

géliumi hitelesség

megjelenjen ebben a

világban. Csak a bel-

ső személyes megté-

rés és az erre épülő

szolidáris szeretet és

összefogás menthet meg minket!

A fenti mozaikkockák elvezethet-

nek annak felismerésére, hogy miért

is egyházhoz kötődően, civil (evan-

géliumi) küldetéstudattól hajtva

építgeti a katolikus egyház hivatalos

szeretetszolgálata, a Caritas, azt a

„kontraszt társadalmat”, ahol nem a

profit (igaz, hogy nonprofit szerve-

zet, de azért a közösségi, társadalmi

profitot megtermeli), a pénz, a ver-

seny, a hatalom, hanem a krisztusi

értékrend az úr.

Vidékünkön a nyolcvankilences

reményszikra gyújtotta lángra, és az-

óta táplálgatjuk ezt a tüzet, amely

egyre messzebbre vi-

lágít és rámutat kö-

zösségeink árnyékos

területeire is. Mint

amilyen az idősek

gondozása, mert ők

az egyik legveszé-

lyeztetettebb rétege a

pénz, a szórakozás, a

jólét után rohanó,

önző társadalmunk-

nak. Elfelejtettük ér-

tünk hozott áldoza-

taikat, és inkább ma-

gukra hagyjuk őket,

legfennebb befize-

tünk egy aggmen-

házba.

Erre a problémára próbál megol-

dást keresni a Caritas különböző

szinten: öregotthonokat működtet

azok számára, akiknek eladták fejük

fölül otthonaikat, vagy teljesen egye-

dül maradtak és képtelenek az önel-

látásra. Azokat is befogadja, akik

annyira leépültek,

hogy csak szakszerű

ellátás mellett tartha-

tó fenn egy élhető

életminőség.

Otthongondozói

hálózatot épített ki

azért, hogy minél

több idős és beteg em-

ber számára lehetővé

tegyen egy olyan éle-

tet, amely a megszo-

kott környezet, a csa-

lád, az otthonlét me-

legéhez közeli állapo-

tot biztosít. A hozzá-

tartozók, családtagok

közelsége javíthasson

még ezen az érzésen.

Ez a szolgálat megta-

nítja a családtagokat

arra, hogy szakszerű-

en láthassák el hozzá-

tartozóik fizikai, lelki

sérüléseit. Ne feledjünk, hogy ők a

mi szüleink, tőlük kaptunk mindent,

amink van, és a legkevesebb, amit ér-

tük tehetünk, hogy elviselhetővé,

szebbé tesszük napjaikat. Ez a szol-

gálat már egy több mint háromszáz

főállású embert foglalkoztató intéz-

ménnyé nőtte ki magát, aminek moti-

vációja civil maradt, de egy nem kor-

mányzati szervezet keretei, előnyei

és hátrányai közepette fejti ki tevé-

kenységét.

A falugondnokság is elsősorban

az időskor jobb életminőségének

megteremtését szolgálja. Elszigetelt

kistelepülések idősei számára bizto-

sít hidat a központi nagyobb telepü-

lésekkel. Ügyes-bajos dolgaik (bevá-

sárlás, karbantartás, egészségügyi el-

látás, kapcsolattartás stb.) elintézésé-

ben nyújt segítséget. Nagy igény van

rá, de sajnos manapság mindent pén-

zért adnak, és a pénz a legkevesebb.

A román jogrend normarendszere

nem ismeri ezt a szolgáltatást, ezért a

költségek fedezésére nagyon nehéz

állami forrásokat lehívni. Civil fel-

adat, ebben az a mozgósító erő, ami

normatívvá teheti ezt a szolgáltatást

is. Egy keresztény államban illene

jobban gondoskodni hajlott korú ele-

inkről!

Az egyház mint civil szféra más

célcsoportok érdekében is végzi elkö-

telezetten jellegzetesen civil tevé-

kenységét. Elég, ha csak a fogyaték-

kal élőket felkaroló kezdeményezé-

sekre, intézményekre gondolunk, a

Szent Ferenc Alapítvány gyermekvé-

A szekularizált társa-

dalom képtelen arra,

hogy megteremtse a

bizalom és a remény

légkörét. A hitet, re-

ményt, szeretetet

nem lehet össztár-

sadalmilag intézmé-

nyesíteni... Ezek csak

személyes síkon ta-

pasztalhatók meg. Itt

található az egyház

helytállásának leg-

fõbb területe. Az

egyház elsõdleges

feladata a szívek

megtérítése.

Civil és nem kor-

mányzati intézmé-

nyek léte végsõ soron

egyre megy. Olyan

célt szolgálnak,

amely egy embersé-

ges, felelõs világrend

kialakítását szolgálja.

Ez a feladat egyre

szükségesebb, egyre

idõszerûbb.

civil fórum8

delmi hálózatára vagy a Csibészek

munkájára.

Civil és nem kormányzati intéz-

mények léte végső soron egyre megy.

Olyan célt szolgálnak, amely egy em-

berséges, felelős világrend kialakítá-

sát szolgálja. Ez a feladat egyre szük-

ségesebb, egyre időszerűbb. Kiemelt

fontossággal bír a problémák okai-

nak megszűntetéséért való minél

széleskörűbb civil törekvés. Lassan

ez harc-méretűvé kell kinője magát,

különben a fogyasztás lejtőjén elin-

dult világ kieszi maga alól saját élet-

terét. Nem fenntartható a fogyasztás-

nak, a földi javak használatának mai

mértéke. „Megállj” szükséges, le-

mondás és szolidaritás. Mi adhat en-

nek reálisabb hátteret, mint Jézus

Krisztus személyes életpéldája, taní-

tása és misztikus teste?

Bányász József

Caritas Vidékfejlesztési Ágazat –

igazgató


Felhasznált irodalom:

1. Peschke, Karl-Heinz (1992): Wirtschaft aus Christlicher Sicht. Trier – Paulinus Verlag

2. Ockenfels, Wolfgang (1992): Kleine Katholische Soziallehre, Eine einführung – nicht nur für Manager.

Trier – Paulinus Verlag

3. Hofher József SJ, (2009): Czigány testvéreim, honfitársaim

On: http://www.jezsuita.hu/main.php?folderID=1889&articleID=8952&ctag=articlelist&iid=1

4. Szent István Kézikönyvek, 12 (2007) Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma.

Budapest, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója

5. Tomka Miklós és Goják János (szerk.) Az egyház társadalmi tanítása – dokumentumok.

Budapest, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója

Civil kezdeményezések az egyházban

Az 1989-es fordulat váratlanul

érte a romániai társadalom

egészét és benne az egyházat

is. ’89 előtt az egyház tevékenysége a

rendszer által meghatározott, szűk

keretek között mozgott, s nem vehe-

tett részt intézményesen a társada-

lom számos problémájának megol-

dásában, mint pl. iskoláztatás, kultú-

ra, szociális ellátás.

Az egyházban élő

emberek a kommu-

nista rendszer alatt is

megőrizhettek néhány

olyan magot, amely-

ben átmentették an-

nak a közösségnek a

modelljét, amely au-

tonóm módon vállal-

ja sorsa irányítását. A

’80-as évek végén már

csak az egyház volt

az az intézmény, ahol

néhány kisebbségi kol-

lektív jogot gyakorol-

ni lehetett, úgymint az anyanyelv

használata, szabad választások pres-

biterek és lelkészek esetében, vala-

mint pénzalapok gyűjtése a közösség

céljainak megvalósítására. Ezért nem

véletlen, hogy a rendszerváltás pilla-

natában a legtöbb kezdeményezés

egyházi talajon, vagy ennek holdud-

varából nőtt ki.

Már a két világháború között a

történelmi egyházak részt vettek az

erdélyi magyar közösség két legfon-

tosabb problémájának a megoldásá-

ban: a beolvadás és az elszegényedés

volt a legnagyobb félelme az erdélyi

magyaroknak.

1989 után is a legtöbb kezdemé-

nyezés ezen kérdések megoldására

irányult, és az egyhá-

zak zászlóvivői vol-

tak ennek a vágynak.

Illyefalvi lelkipász-

torként én sem elé-

gedtem meg a koráb-

bi területekkel, amit a

kommunista rend-

szer meghagyott az

egyháznak, hanem

úgy éreztem, hogy a

fent említett célok ér-

dekében cselekednem

kell. Természetesen a

kommunizmus hosz-

szú évtizedei alatt az

egyház is kezdte elfelejteni azokat a

struktúrákat (alapítványok, egyesü-

letek, egyletek), amelyen keresztül

kifejthette nem kimondottan igehir-

detői tevékenységét. Nagy segítsé-

günkre voltak azok a nyugati egyhá-

zi kapcsolatok, ahol töretlenül őriz-

ték azokat a struktúrákat, amelyeken

keresztül évszádokon át az egyház

megnyilvánult a társadalom életé-

ben. Sokan ennek a tudásnak a hiá-

nyában olyan tevékenységbe kezd-

tek az egyház keretein belül, amely-

re nem voltak felkészülve a gyüleke-

zetek. Így összemosódtak a különbö-

ző funkciók, és békétlenség alakult

ki az egyháztagok között. Sokszor

pedig az egyház elhagyta azon fel-

adatait, amelyeket mindig is csak ő

végezhetett (lelkigondozói, igehirde-

tői, profétai szolgálat). Ehelyett szá-

mos „projekt” kezdődik el, ami telje-

sen lefoglalja a lelkipásztorokat.

Miközben az egyház ezt a szere-

pét végezte, az egyházat nem te-

kinthetjük pusztán a civil kezdemé-

nyezések egyikének, hiszen ezt sem

küldetése, sem történelmi szerepe,

sem pedig méretei nem engedik

meg. Az egyház magán hordozza

külsőleg az állam vonásait, hiszen

megalakulásától fogva átfogja az

egész társadalmat, és igényt tart ar-

ra, hogy országos vagy akár világ-

méretű szervezet legyen. Hierarchi-

kusan szerveződik, közös törvé-

nyek, hitvallások, szabályok men-

tén működik. Az egyik nemzedék

követi a másikat, és még akkor is to-

vább él és működik, ha egy adott

korban a benne élők buzgalma nem

ég a legmagasabb hőfokon. A helyi

kezdeményezések sokszor bürokra-

Az egyházi foganta-

tású civil szervezetek-

nek van egy óriási

elõnyük világi társaik-

kal szemben: fel tud-

ják használni azt a

szellemi és bizalmi

tõkét, amivel általá-

ban az egyházak

bírnak.


tikus rendszereken keresztül kap-

nak jóváhagyást, ami lelassíthatja a

gyorsan cselekedni vágyókat. Ezért

a helyi problémák gyors megoldá-

sára vonatkozóan engedte meg az

egyház az úgynevezett egyházi civil

kezdeményezéseket. Ezen kezde-

ményezéseken keresztül az egyház

egysége nem sérült, de a közösség

sejtjeiben megerősödött. A konflik-

tusok akkor kezdődtek, amikor va-

lakik a teljes egyházi tevékenységet

átfogó, vagy azt helyettesítő egye-

sületeket, alapítványokat hoztak

létre, amelyek valójában egy új egy-

ház megjelenésének csíráját hordoz-

ták magukban. Az ilyenfajta kezde-

ményezést az egyház mindig eluta-

sította, de ahol egy olyan intézmény

született, amely az egyház feladatá-

nak egy részét szerette volna megol-

dani, azt a közösség mindig öröm-

mel fogadta.

Az illyefalvi kezdeményezések

is ebben a szellemben fogantak, hi-

szen egy lokális kérdés megoldásá-

ra kerestünk választ, amit nem a

központtól vagy másoktól vártunk

el, hanem magunk cselekedtünk. Az

illyefalvi vár restaurálása ugyan

nem kimondottan egyházi feladat,

hiszen az évszázadok alatt a kör-

nyékbeli falvak együtt építették a

saját védelmükre, de a XX. század

végi Romániában olyan szimbólum-

má vált, amelynek pusztulása vagy

újjáépítése fontos tanítást hordozott

magában. Azért, hogy ez létrejöhes-

sen, szükség volt egy alapítványra,

ami nem az egyházon kívül jött lét-

re, hanem ennek az ernyője alatt, de

önálló jogi személy is. A KIDA (Ke-

resztyén Ifjúsági és Diakóniai Ala-

pítvány) az elmúlt 18 évben olyan

feladatokat végzett el, amelyekre

egy egyházközség képtelen lett vol-

na: konferenciák százainak szerve-

zése; képzés és továbbképzés; árva

és elhagyott gyerekek családban va-

ló neveltetése; különböző pályáza-

tok lebonyolítása; szegénysorsú és

cigánygyermekek támogatása; kul-

turális és szociális intézmények lét-

rehozása (Konferencia Központ,

Gyermekfalu, Orvosi Központ, a

Séra Kúria restaurálása, Jókai Mór,

Mikszáth Kálmán és Szabó Dezső

Emlékmúzeum létrehozása, sportte-

lep építése, stb.); a falu infrastruk-

túrájának fejlesztése (gáz, víz és

szennyvíz vezetékeinek lefektetése,

kábeltelevízió bevezetése, utak épí-

tése stb.).

Fontos azonban megjegyezni,

hogy a különböző struktúrák létre-

hozására azért volt szükség, hogy a

különböző tevékenységek ne keve-

redjenek össze. Amikor a munka-

helyteremtés és a gazdasági élet fel-

lendítése volt a feladat, akkor az

addig meglevő struktúrák mellé

egy új intézmény jött létre: a LAM

Alapítvány, amely nemcsak a falu-

nak, hanem a teljes közép-erdélyi

régiónak lett hiánypótló intézmé-

nye. Ezek az intézmények töretlen

átalakuláson mennek át, és állandó

fejlődésben vannak annak ellenére,

hogy a benne dolgozók személye

néha változik.

A különböző tevékenységek

csak érintik egymást, de egyenként

különálló életük van. Ezt az alapel-

vet követtem, amikor az Illyefalván

szerzett tapasztalatokat egyházke-

rületi szintre emelve létrehoztuk a

Diakónia Keresztyén Alapítványt.

Ez az alapítvány nyújt lehetőséget

arra, hogy a református egyház tala-

ján elkezdett diakóniai, szociális te-

vékenység egy erős, közös intéz-

mény kereteiben működjön. Az or-

szágos alapítvány engedélyezte a

regionális fiókok létrehozását, ame-

lyek külön kuratóriummal és jogi

személyiséggel rendelkeznek. A

központ csupán a közös arculat ki-

alakítását és a közös képviseletet

szeretné ellátni.

Az egyházi fogantatású civil

szervezeteknek van egy óriási elő-

nyük világi társaikkal szemben: fel

tudják használni azt a szellemi és

bizalmi tőkét, amivel általában az

egyházak bírnak. Ezzel azonban

együtt jár egy fokozottabb ellenőr-

zése a tevékenységnek, hiszen az

állam ellenőrző szervein kívül van

egy egyházi közvélemény, amely

nem nézheti közönbösen, hogy az ő

nevében munkálkodók hogyan

végzik feladatukat. Ezért az Erdé-

lyi Református Egyház szabályozta

a kapcsolatát minden olyan alapít-

vánnyal, egyesülettel, amely egy-

házi talajon nőtt ki, vagy haszonél-

vezője akar lenni a fent említett tő-

kének. Így minden alapítvány meg-

alakulásakor köteles engedélyt kér-

ni az egyháztól, és kurátorai közé

egy, a közegyház által delegált sze-

mélyt bevenni, valamint az Egy-

házkerület cenzorának időszakos

ellenőrzését elfogadni. Erre azért

van szükség, mert egy nagyon ak-

tív, kezdeményező ember eltűnése

esetén a közegyház felelőssége,

hogy továbbvigye az elkezdett

munkát.

Kató Béla

Erdélyi Református Egyházkerület –

püspökhelyettes


Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül

civil fórum10

„Önök az Agnus Rádiót hallgatják

a 88,3 MHz hullámhosszon”

– Kérlek, mesélj röviden az Agnus Rádió kezdeménye-

zésről. Mikor és hol született meg az ötlet?

– 1989 decemberében, miután a kommunista rendszer

megbukott, a Kétágú templom szomszédságában talál-

koztunk néhányan, egyháztagok, lelkészek, teológiai ta-

nárok, és lelkesen listát készítettünk arról, hogy mit kel-

lene tennie egyházunknak, miután fogságából kiszaba-

dult. Ezután egymás között elosztottuk a feladatokat. A

rádió nekem jutott. Január közepén, a Szent Mihály plé-

bánián a történelmi egyházak többi képviselőjével együtt

megbeszélést folytattunk Csép Sándorral, aki az újrain-

dult Kolozsvári Rádiót képviselte, és megállapítottuk az

egyházi rádióműsorok és televíziós adások sorrendjét. A

követező héten már az éterben voltak ezek. Megszólalá-

suk történelmi pillanat volt, hiszen Erdélyben először ta-

lán éppen itt, Kolozsváron hangzott el egyházi műsor!

Tudomásom szerint magyar nyelven, egyházi adásokat

1945 előtt Budapestről sugároztak. Ezeket az első anya-

gokat minden képzés nélkül, otthon készítettük el. Mivel

csak lemezjátszóm volt, kölcsönkértem Nisztor Gáspár

barátom orosz magnóját, dr. Geréb Zsolt teológiai tanár

mikrofonját, és ezekkel rögzítettem és állítottam össze az

első református rádióadást, amelyet 1990. január 28-án

közvetített a rádió. Sajnos, a hanganyag elveszett, de a

műsor naplója megvan.

1992-ig mindenik egyházi rádiós maga faragta műso-

rait különféle „háztartási”, vagyis nem rádiózásra készí-

tett gépeken. A református műsorok a Kétágú templom

parókiájának egyik alagsori termében készültek. Ebben

az évben érkezett meg az a professzionális stúdiófelsze-

relés, amelyet egy svájci hivatalos utam alkalmával a Zü-

richi Glaube in der 2. Welt adományozott, akikkel az ott

élő unokatestvérem, Nagy István Zsolt fuvolaművész ho-

zott kapcsolatba. Ezt a stúdiót azután a katolikus, az uni-

tárius és az evangélikus egyháznak is rendelkezésére bo-

csátottuk. Ennek a felszerelésnek nagy része ma is műkö-

dik, és a rádió munkáját segíti. 1996-ban költöztünk át a

Diakóniai Központba, ahova egyházunk a stúdió számá-

ra külön termeket készített elő.

– A hőskor, vagyis az Agnus produkciós stúdió után

kezdődött el a rádió elindításáért folytatott munka. Me-

sélj erről az időszakról!

– Kezdetben nem akartunk saját rádiót indítani. Azt ter-

veztük, hogy műsorokat készítünk, és ezeket különféle

közszolgálati, kereskedelmi és egyházi rádiókban szólal-

tatjuk meg. Csakhogy hamarosan kiderült, igény van

olyan rádióra Kolozsváron, amelyik kiegészíti a Kolozs-

vári Rádió műsoridejét, és naponta egyházi műsorokat is

sugároz magyarul. Ezért 1993-ban egyházunk a kolozs-

vári szabad egyházakkal közösen működtetett rádió ter-

vében vett részt, ami meghiúsult és helyette a kolozsvári

Vocea Evangheliei (Evangélium Hangja) rádiót hozták

létre, amelyik a 88,3 MHz-en napi 6 óra műsoridőt ka-

pott. Ezért aztán, amikor 1997-ben a bukaresti Audiovi-

zuális Tanács átiratban felajánlotta a 88,3-MHz-en szaba-

don maradt 18 órás adásidőt, megkezdtük az előkészüle-

teket saját rádiónk beindítására. A folyamat hosszúra

nyúlt, egyrészt azért, mert egyházunk sok téren nem volt

felkészülve egy ilyen lépésre, és a szükséges anyagi hát-

térrel sem rendelkezett. Másrészt a frekvenciapályázatok

is leálltak a belső, politikai nézeteltérések miatt. 2001-ben

végre meghirdették a pályázatot, és novemberben napi

nyolc óra műsoridőt nyertünk Kolozsváron. 2002. decem-

ber 24-én karácsonyi ajándékként szólalt meg a kolozsvá-

riaknak az Agnus Rádió.

– Többéves szerkesztői és hat éves rádiós tapasztalata-

idra alapozva, meg tudnád fogalmazni általában a kö-

zösségi rádiózás, valamint az Agnus Rádió küldetését?

– Mivel akkor a Kolozsvári Rádió naponta 8-10, valamint

15-18 óra között volt az éterben, műsoridőnket és rádiónk

profilját úgy terveztük, hogy ennek a folytatása, arculatá-

ban pedig kiegészítése is legyen. Ezért a háromfelé osz-

tott 88,3 MHz frekvencián a rajtunk kívül még helyet ka-

pó két másik rádióval úgy osztottuk el az adásidőt, hogy

az ne fedje a Kolozsvári Rádióét. Így történhetett meg az,

hogy hajnali 3 és reggel 8 között, valamint déli 12-15 óra

között sugárzunk. Műsorainkban pedig nagyobb teret

szántunk az egyházi anyagoknak. A harmadik szempon-

tunk talán a legérdekesebb: rádiónkat közösségi rádiónak

terveztük. Ez a rádiótípus Kelet-Európában kevésbé is-

mert. Ugyanis az ilyen rádió egy meghatározott csoport-

nak szól, célja főként a közösségépítés. Munkatársainak

legnagyobb része önkéntes, csupán néhány fizetett alkal-

mazott van. Ez a forma egyébként az egyházi jellegnek is

megfelel, hiszen a reformátusoknál a helyi gyülekezet is

ugyanerre az elvre épül. Közösséget építünk a hirdetett

ige, szó által, majd ebben a közösségben szolgálatot vál-

lalnak önként. Ismereteink szerint az Agnus volt az első

közösségi rádió Romániában, bár a papírforma szerint

kereskedelmi rádió vagyunk, mivel a romániai törvények

nem ismerik a világon egyébként igen elterjedt közösségi

rádiótípust.

Mivel az Agnus Rádióban nem csupán az emberi szó

van ránk bízva, küldetésünk az, hogy ezt a másfajta szót

továbbadjuk. De nemcsak a szót, hanem azt is, hogy mi-

ként lesz a hirdetett igéből megélt, megtörtént ige. Cé-

lunk tehát nem a szórakoztatás, hanem az, hogy juttassuk

el kolozsvári közösségünkhöz ezt a másfajta szót, azt az

örömhírt, ami magvas formában minden hírműsorunk

után elhangzik. Ez hitet, tartást ad, helytállásra segíti azt,

Immár több mint hat éve hallható Kolozsvár éterében ez a mondat. Köszönhető mindez az Agnus Rádió-

nak, Erdély első egyházi tulajdonú közösségi rádiójának.

A következőkben Adorjáni László református lelkésszel, a rádió megálmodójával és alapítójával készített inter-

jút olvashatják. Lászlót arra kértem, hogy meséljen a rádió múltjáról, jelenéről és jövőjéről, a média és egyház

viszonyáról és számos más érdekes témáról.


aki kinyílik előtte. Olyan, akár a zene. Ha átadod magad,

magával ragad. Ha nem, idegesítővé válhat.

Küldetésünknek másik vetülete az, hogy ennek a kö-

zösségnek a tetteit, eseményeit, kitűnő társaink gondola-

tait akarjuk a rádióban kihangosítani, szétkürtölni, mert

ezzel a sok különálló gyöngyszemet akarjuk felfűzni és

felmutatni, hogy itt lehet és érdemes élni és növekedni.

– Az Agnus Rádió tulajdonképpen az Erdélyi Reformá-

tus Egyházkerület tulajdona. Véleményed szerint az

egyháznak miért van szüksége általában a médiára?

– A templomba száműzött keresztyén életforma nem tel-

jes. Nem csoda, hogy a mindenkori ateizmus a templom-

ba akarta és akarja visszaszorítani a keresztyénséget. A

kommunisták által propagált ateizmus ezért vágta le az

egyház kezét-lábát, és megfosztotta az összes olyan intéz-

ményétől, amivel az kilépett a templomból. Persze ezt a

lágert meg lehet szokni, és részint el is fogadtuk ezt a le-

szűkített keresztyén életformát, mert kényelmes. Csak-

hogy a mozgó, élő Krisztus-követő számára a templom a

dobbantás helye, az a hely, ahonnan lendületet vehet.

Nézzük Jézust, aki a leghitelesebb abban, ahogyan a

reá bízott szót tovább kell adni: állandóan kint járt, és

többnyire a templomon kívül tanított és cselekedett. Ha

az evangéliumokat olvassuk, akkor Őt az utcán, mező-

kön, tengeren, dombon, házakban, emberekkel beszélget-

ve, vagy betegeket gyógyítva látjuk. Állandóan úton van.

Ha az egyház nem megy ki a templomból, akkor az

olyan, mint az a kórház, ahonnan a betegek soha nem

lépnek ki meggyógyultan. Eltemetjük magunkat, belete-

metjük magunkat templomainkba, ha nem beszélünk ki,

ha nem jövünk ki belőlük. Most, amikor az egyház ami-

att kesereg, hogy híveinek átlag 90%-a a templomon kí-

vül marad, és csak 10% az, aki bejön, akkor egyértelmű,

hogy vagy kint kell többet beszélnie, vagy magában, ma-

gának fog beszélni.

Csakhogy az utcán másként kell megszólalnia az egy-

háznak. Az másabb műfaj, mint a templomi. Ezt, az utcai

szent beszédet elfelejtettük, amíg kényszerítve voltunk

arra, hogy csak a templomban szabad a hitről megnyilat-

kozni. A sajtó egyike azoknak a lehetőségeknek, amellyel

elég sok emberhez el lehet juttatni az üzenetet.

– Miként érzed, a romániai magyar történelmi egyhá-

zak a média szempontjából tudják tartani a ritmust a

többi egyházzal? Elmondhatjuk azt, hogy egyházaink

rendelkeznek egy tudatos médiastratégiával?

– Míg 1990-ben a történelmi egyházak voltak az elsők,

amelyek a rádióban megszólaltak, hamarosan a szabad

egyházak sokkal nagyobb lépésekkel saját, az egész or-

szág lefedését célzó rádióhálózat kiépítését kezdték

meg. A kis egyházak esetében ez várható is volt, mert a

kis közösségek számára létkérdés a missziós lelkület. A

nagyobb közösségek könnyebben „leülnek”. Utánuk az

ortodox egyház lépett, és azóta folyamatosan építi or-

szágos hálózatát. Katolikus téren az utóbbi években a

világon sokfelé működő Mária Rádió nyert nagy terüle-

teket lefedő sugárzási engedélyeket. Ez mára azt jelenti,

hogy az egyházak Romániában több mint száz sugárzá-

si engedéllyel rendelkeznek. Ezek között vannak olya-

nok, amelyek napi pár órás adásidőt, mások egész na-

pos műsorszórást biztosítanak helyi, vagy nagyobb,

akár több megyét is lefedő adáskörzetekkel. Több egy-

ház közvetít műholdon is. Természetesen a legtöbb rá-

diót a világhálón is lehet hallgatni. Az Agnus is így nö-

velte meg adáskörzetét, és így a világon bárhol hallható,

műsorait pedig vissza lehet hallgatni a rádió honlapjáról

(www.agnusradio.ro).

A romániai magyar egyházak között a katolikusok

vannak szerencsésebb helyzetben, ahol magyar nyelven

hallgathatják a Mária Rádiót. Ez a rádió is közösségi rá-

dió. Van magyar adásideje az országos hálózattá épült

Evangélium Hangja Rádiónak, amelyet az Evangéliumi

Egyházak Szövetsége tart fenn, valamint az Adventista

Egyház Reménység Hangja rádióhálózatnak is. Ezen kí-

vül Erdélyben több kereskedelmi rádióban szólnak rend-

szeresen egyházi műsorok, illetve a közszolgálati adók-

ban is.

A Református Egyház Romániában egy frekvenciát

birtokol itt Kolozsváron, az Agnus Rádióét, napi 8 órát,

amelynek az adásideje nem minden tekintetben kedvező.

Tehát mi, reformátusok, a kezdeti gyorsaságunk után, a

sor végére kerültünk. Ennek okai összetettek, és hosz-

szabb elemzést igényelnének. Tény viszont, hogy bárme-

lyik egyház is igyekezne helytállni a médiában, abba az

alapvető nehézségbe ütközik, hogy ez egy meglehetősen

drága világ, ahová ha kilép az egyház, akkor kénytelen

bizonyos szintig tartania a lépést a konkurenciát képező

nem egyházi sajtóval. A rosszul tálalt portékát a piacon

pedig nehéz eladni. A jó rádióhoz, televízióhoz vagy a jó

újsághoz szükséges pénzzel csak igen kevés egyházi kö-

zösség rendelkezik. Nem csak más, de jó is lenni hihetet-

lenül nehéz. Minden egyház körvonalaz magának egy

sajtóstratégiát. Más kérdés, mit sikerül belőle megvalósí-

tania. Például, az Agnus Rádió mellett kezdetben TV-stú-

dió, sőt más egyházakkal közösen fenntartott TV-adó ter-

ve is szerepelt, de erről a magas költségek miatt hamar le

kellett mondani. Jelenleg, mivel egyházunknak sok

irányban kell visszaépítenie kifelé nyúló szolgálatait, a

média terén csak lassan lépeget előre.

– Lassan több mint hat éve vagy a rádió mellett, közelé-

ben. Melyek voltak az elmúlt évek legmaradandóbb

pillanatai?

– Kétségtelenül 2002 karácsonya a legfontosabb, amikor

megszólalt Kolozsváron az Agnus Rádió. De volt sok

olyan szép élmény, amelyek a rádió közösségépítő ren-

dezvényeivel kapcsolatosak, főként a születésnapi ren-

dezvényeink közül azok, amikor sikerült együtt játsza-

nunk akárcsak egy nagy család, amikor a láthatatlanság-

ból előléptek a hallgatók, s láttuk, valóban sikerült lelkes,

segítőkész közösséget formálni.

Nemegyszer elkeserítően rosszul mennek a dolgok, és

feladná az ember a küzdelmet. Egyszer ilyen borúsan

mentem valakihez látogatni, aki azzal fogadott: „Minden

nap hallgatom a rádióban az egyházi műsorokat. A ko-

lozsvárit, az Agnust, a budapestit is. Ha ez nem lenne,

meg is bolondulnék az egyedülléttől”. Ezt hallva, erőt

kaptam ahhoz, hogy folytassam.

Egy másik megható élményem az a család, amelynek

tagjai mind házhoz kötöttek, és nagyon szerény körülmé-

nyek között élnek, mégis rendszeresen támogatják a rádi-

ót, nem kis összeggel. Vagy azok a vállalkozók, akiket

nem kellett felkérni arra, hogy segítsenek. Maguk ajánlot-

ták fel. Van több önkéntesünk, akik betegen is elkészítet-

ték műsoraikat, vagy munkatársak, akik akkor is eljöttek

dolgozni, amikor már nemigen érte meg nekik.

– És amelyekre legkevésbé szívesen emlékszel vissza?

– Volt egy év, 2006, amikor úgy tűnt, három év után vé-

ge. Súlyos anyagi gondokkal küszködtünk. Mégis sokan

megmozdultak, és annyi megható jelét kaptuk a segítő-

civil fórum12

készségnek, hogy lám, e keserű emlék is tele van gyönyö-

rű színfoltokkal.

Valójában most sincs megnyugtató módon biztosítva

létünk, de ez egyrészt rádiónk jellégéből adódik, mely az

önkéntességre és a sok kis vagy nagyobb támogatói hoz-

zájárulásra épít. Sajnos, még mindig szűk az önkéntese-

ink száma, és bár sok támogatónk van, minden évet azzal

az imával kezdünk el: Istenem, bízunk abban, hogy kará-

csonykor is tudunk majd a munkatársaknak fizetést adni.

– Quo vadis, Agnus Rádió? Mesélj a jövőbeli tervekről...

– Az Agnust nem lehet Kolozsváron mindenütt hallgatni.

Az antennánk számára nem megfelelő hely a Bethlen Ka-

ta Diakóniai Központ tetőtere, ahol a stúdió is működik.

Úgy néz ki, végre sikerül megoldani, hogy a Vocea

Evangheliei rádió antennáját közösen használjuk, és mi is

ezen keresztül szórjuk műsorainkat. Sajnos, nem egysze-

rű a feladat, és megnöveli a jövőbeni költségeinket, de re-

méljük, hamarosan Kolozsváron jelentősen „megerősö-

dik a hangunk”.

Régóta szeretnénk kilépni Kolozsvárról. Ezért két éve

a miskolci Európa Rádióval – amely a Tiszáninneni és Ti-

szántúli Egyházkerületek rádiója –, a nagyváradi refor-

mátus rádióstúdióval és a beregszászi Sion Rádióval mű-

ködünk együtt. Ennek eredményeként megszületett egy

közös rádióportál és adatbázis, amelynek egy része a

www.refradio.eu honlapon látható. A már működő mű-

sorcserén túl a távlati tervünk, álmunk az, hogy ezeket a

rádiókat összekapcsolva egy közös, Kárpát-medencei re-

formátus rádióhálózatot építsünk ki.

– Mit üzen Adorjáni László, az Agnus-projekt megál-

modója és megvalósítója a Civil Fórum olvasóinak?

– Néhány évvel ezelőtt gyakran azt mondták nekem:

Tiszteletes úr, itt már nem érdemes (élni). Az utóbbi idő-

ben már inkább ezt hallom: Nehéz itt élni.

Annak ellenére, hogy néha aggódva számláljuk sora-

inkat, vagy gyakran egymásra taposunk, ez a sürgés-for-

gás az élet jele. Ennek az egyik gyöngyfüzére, seregszem-

léje, vagy inkább, mint a katolikusok olvasója a Civil Fó-

rum. Fontosnak tartom azt, hogy tartsunk ki a közösség

szolgálatában, és segítsük egymást, hogy néhány év múl-

va hallhassuk egyre többektől azt, hogy: itt érdemes élni.

Adorjáni László

református lelkész


Kérdezett: Szenkovics Dezső

Dióhéjban az Országos Dávid Ferenc

Ifjúsági Egyletrõl (ODFIE)

Az 1900-ban alakult (!) ODFIE

az Erdélyben élő unitárius if-

júság és más felekezetű, sza-

badelvűen vallásos fiatalok szerveze-

te. Központi rendezvényeink, akár-

csak a helyi fiókszervezeteinkben

zajló tevékenységek többnyire vallá-

sos, közművelődési, hagyományőr-

ző, nevelési, szociális, környezetvé-

delmi, sport- és hasonló jellegűek.

Székhelyünk Kolozsváron van, azon-

ban félszáz fiókegyletünkben Erdély-

szerte közel másfélezer tagot tartunk

nyilván.

Az alábbiakban az ODFIE múltját

és jelenét ismertetjük röviden,

ugyanakkor felhívjuk a tisztelt olva-

sók figyelmét a www.odfie.hu címen

elérhető további tájékoztató anya-

gokra.

Az ODFIE történetének alapadatai

Az első szervezett unitárius ifjúsági

egylet 1900-ban alakult meg Kolozs-

váron, Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági

Köre néven. Előzményének tekinthe-

tőek a 19. század második felétől az

unitárius kollégiumokban működő

önképzőkörök, valamint az egyház-

községek olvasó- és önképzőegyletei

is. A 20. század első

két évtizedében egyre

több egyházközség-

ben alakult meg a Dá-

vid Ferenc Ifjúsági

Egylet.

Ezen ifjúsági élet

szervezett irányításá-

nak céljával jött létre

1929-ben az országos

egylet, a Dávid Ferenc

Egylet Ifjúsági Körei-

nek Egyetemes Szer-

vezete néven. Létre-

hozói több éven át ve-

zetői is voltak: Szent-

Iványi Sándor, Balázs

Ferenc, Mikó Imre,

Lőrinczi László, ké-

sőbb Dobai István,

Kovács Lajos, Szabó

Samu, Simén Dániel,

Gyergyai Judit, Fikker

János és Erdő János.

Az országos ifjúsági életet a közpon-

ti, kolozsvári irodából irányították.

Legfontosabb megnyilvánulásuk az

1928 és 1947 között megtartott tizen-

négy ifjúsági konfe-

rencia volt, amelyek

középpontjában idő-

szerű témák és szer-

vezeti kérdések áll-

tak. Emellett egyház-

körönként is tartottak

ifjúsági konferenciá-

kat, dalosversenye-

ket, népszerű volt az

egy-egy vidék fiatal-

ságát összegyűjtő if-

júsági nap szervezése

is. Évekig ismeretter-

jesztő célzatú vetítő-

gépes előadásokkal

járták az országot. Az

ifjúsági munka esz-

mei összefoglalását

és terjesztését szol-

gálták a kiadványok

is: az első ifjúsági lap,

Ifjúság címen 1928-

ban, majd a tulajdon-

képpeni sajtófórum, a Kévekötés

1929-1936 között.

Az ODFIE az unitárius

ifjúságot kívánja szer-

vezett egységbe tö-

möríteni azzal a cél-

lal, hogy segítse õket

vallásosságuk meg-

élésében, irányítsa ér-

tékteremtõ munkáju-

kat, képviselje õket a

társadalomban, lehe-

tõséget teremtsen

egészséges lelki, szel-

lemi, mûvelõdési, ne-

velési, szociális, kör-

nyezetvédelmi, sport-

és más szabadidõs

tevékenységekre.


Mindez az erdélyi magyar szelle-

mi és egyházi életet árgusan figyelő

román államhatalmi cenzúra szorítá-

sában vergődött. A szervezet életét

derékba törte a második világháború

és az azt követő válságkorszak: 1948-

ban a nacionál-kommunista államha-

tóság tiltása következtében minden

szervezeti életnek meg kellett szűn-

nie. Negyven évig hivatalosan nem

létezhetett egyházi ifjúsági szervez-

kedés.

Az Ifjúsági Egylet 1991. évi újra-

alakulását követő évek útkeresése

nyomán 1996-tól a szervezeti élet át-

fogó fejlődésnek indult. Ez a közpon-

ti rendezvények szervezésében, kiad-

ványok megjelentetésében, az ügyvi-

tel és a képviselet ellátásában, vala-

mint megfelelő eszköztár létrehozá-

sában és saját pénzügyi alap megte-

remtésében is lemérhető. Ugyanak-

kor nagy hangsúly került a helyi ifjú-

sági egyletek megalakítására és mun-

kájuk segítésére. Fiókegyleteink első-

sorban azokon a vidékeken működ-

nek, ahol az unitarizmus a legelter-

jedtebb: Hargita, Maros, Kolozs és

Brassó megyékben, valamint Három-

széken.

Az ODFIE küldetése és céljai

Az ODFIE az unitárius ifjúságot kí-

vánja szervezett egységbe tömöríteni

azzal a céllal, hogy segítse őket vallá-

sosságuk megélésében, irányítsa ér-

tékteremtő munkájukat, képviselje

őket a társadalomban, lehetőséget te-

remtsen egészséges lelki, szellemi,

művelődési, nevelési, szociális, kör-

nyezetvédelmi, sport- és más szabad-

idős tevékenységekre. Tagjai lehet-

nek nem unitárius fiatalok is, akik

célkitűzéseit elfogadják és alapelvei-

vel egyetértenek.

Az ODFIE elkötelezettje a hagyo-

mányos unitárius világnézetből faka-

dó értékeknek (vallási szabadelvű-

ség, lelkiismereti szabadság, türelem,

a másság iránti nyitottság, társadalmi

felelősségvállalás, ember- és népszol-

gálat stb.). Ezek ápolásával az unitá-

rius közösség fejlesztését és a magyar

nemzet erősítését, valamint a társa-

dalom fejlődését kívánja szolgálni.

Az ODFIE feladatköre

– Vallásos, lelki, szellemi, közmű-

velődési, nevelési, szociális, kör-

nyezetvédelmi, sport- és más sza-

badidős tevékenységek (összejö-

vetelek, rendezvények, progra-

mok, képzések, népfőiskolai tan-

folyamok, segélyezések stb.) szer-

vezése a tagok és az érdeklődők

számára.

– A tagság vallási és nemzeti hagyo-

mányainak ápolása, a szórvány-

ban élő ifjúság közösségi azonos-

ságtudatának erősítése.

– Az ODFIE értékeit és működését

ismertető, céljait szolgáló kiadói

tevékenység folytatása.

– Ifjúsági és más jellegű szerveze-

tekkel való kapcsolatok létrehozá-

sa és ápolása a Kárpát-medencé-

ben és világszerte.

– A különböző vallási felekezetek és

nemzetek közti közeledés érdeké-

ben az egymás másságának meg-

ismerésén és kölcsönös tiszteletén

alapuló együttműködések szor-

galmazása.

– Az ODFIE céljainak és a tagság ér-

dekeinek képviselete a társada-

lomban; állásfoglalás az ODFIE

küldetését és tagságát lényegesen

érintő egyházi, közéleti és társa-

dalmi kérdésekben.

Az ODFIE szerkezeti felépítése

Az ODFIE szervezeti felépítése két-

szintű: az alapfokot az egyházközsé-

gi ifjúsági egyletek és a nem egyház-

községi alapon szerveződő tagcso-

portok (a továbbiakban együttesen:

fiókegyletek) képezik, amelyek mű-

ködését az ODFIE vezető testületei

segítik: a Küldöttgyűlés, a Választ-

mány, az Ügyvezető Testület és az

Elnökség.

Az ODFIE legfőbb kormányzó

szerve az általában évente egyszer

ülésező Küldöttgyűlés, végrehajtó és

ügyintéző testülete a Választmány,

valamint az azt kiegészítő Ügyvezető

Testület. Folyó ügyekben az Elnök-

ség dönt és intézkedik, ugyanez látja

el a szervezet képviseletét is.

A Küldöttgyűlés tagjai a fiókegy-

letek képviselői és a Választmány

tagjai. A Választmány tagságát a

tisztségviselőkből (elnök, két alel-

nök) álló Elnökség, továbbá az egy-

házköri képviselők (6x2) és az ifjúsá-

gi lelkészek (6x1) képezik.

Az ODFIE Elnöksége


Dióhéjban a Gondviselés Segélyszervezetrõl

2005 augusztusának végén az

udvarhelyszéki árvíz nyomán

unitárius egyháztársadalmi ala-

pon létrejött a Nyikó menti Árvízi Se-

gélyező Bizottság. A segélyezési és új-

jáépítési tevékenységének vége felé a

bizottság kezdte fontolgatni egy egy-

házi alapú, átfogó tevékenységű se-

gélyszervezet létrehozását. E kezde-

ményezés alapján az illetékes egy-

házvezetőségi testület határozatot fo-

gadott el az Erdélyi Unitárius Egyház

szociális szervezetének megalapításá-

ról. A Gondviselés Segélyszervezet

formailag 2007. november 12-én ala-

kult meg; az önálló jogi személyiséget

biztosító nyilvántartásba vételére no-

vember 14-én került sor a kolozsvári

bíróságon. Az Erdélyi Unitárius Egy-

ház (honlapcím: www.unitarius.com)

2007 őszén útjára indított segélyszer-

vezetének küldetése: a szükségben és

bajban levők segítése, s ezáltal az

egyház ember- és közösségszolgáló

hivatásának kiteljesítése. A felekezeti

korlátok nélkül működő segélyszer-

vezet működési területe elsősorban

Erdély, székhelye Kolozsvár, de idő-

vel területi központokat is szeret-

nénk létesíteni.

Jellegének és szervezeti felépíté-

sének alapelvei: mértékadó szakmai

szempontok érvényesítése, az egy-

ház területi és szervezeti sajátossága-

inak figyelembevétele, képviseleti

alapú demokratikus döntéshozás és

civil fórum14

szakszerű végrehajtás, választott tes-

tületek általi vezetés, stb. A segély-

szervezet működésének alapját az

egyházközségekben zajló szeretet-

szolgálat képezi, így szervezetileg is

az egyházközségi munkatársakra

építünk.

A segélyszervezet ideiglenes ve-

zetősége a következő területeken lá-

tott munkához:

– ügyviteli és szervezetépítési fel-

adatok ellátása;

– bemutatkozás az egyháztársada-

lomban munkatár-

sak toborzásával

egybekötve, ami-

nek érdekében az

egyházközségeket

személyesen végig-

látogattuk; a körút-

szerű látogatások

célja a helybeli szo-

ciális helyzetképek

felmérése, az együtt-

működési területek

körvonalazása, a

segélyszervezet cél-

jainak ismertetése,

munkatársak tobor-

zása;

– szakmai tapasztalatszerzés: példa-

adó segélyszervezetek és szociális

intézmények működésének tanul-

mányozása (tevékenységi össze-

foglalók által, helyszíni tapaszta-

latszerzéssel és meghívottak elő-

adásaival); elméleti és gyakorlati

jellegű szakmai anyagok tanul-

mányozása; szakirányú képzése-

ken való részvétel stb.;

– a Gondviselés Segélyszervezet

színrelépése („bejáratása”) az

egyházon kívüli körökben; kül-

ügyi kapcsolatok kialakítása

(szakmai és társadalmi téren);

– adományszervezés;

– a segélyszervezet Baba rádiójának

(www.babaradio.ro) létrehozása

és működésének előkészítése.

A tényleges tevé-

kenységi terveket és

programokat, a köz-

vetlen és közvetett

segélyezési formákat

a fent említett egy-

házközségi felméré-

sek alapján állítjuk

össze, a kezdeti mű-

ködés pedig a követ-

kező tevékenységi te-

rületeken körvonala-

zódik:

– átlagon felüli te-

hetségek támogatása

(„mecénás” program);

– szegénységi küszöb alatt élők se-

gélyezése;

– fenntartható élettér biztosítása;

– szociálisan hátrányos gyerekek

felzárkóztatása;

– árvák, félárvák pártfogása;

– természeti csapásokra való felké-

szülés;

– vidéki értelmiségieket támogató

program;

– falugondnokság;

– a fogyatékkal élőkre való figyelés.

Ezen kiemelt szakterületeket – az ok-

tatás, a család, a foglalkoztatottság,

az egészségügy, a szenvedélybeteg-

ségek, a környezeti veszélyforrások,

valamint a társadalmi közösségi kér-

déseket taglaló – átfogó szociális

problémakörök elemzése alapján

rangsoroltuk.

Reméljük, hogy az óriási igények

és a szűkösebb emberi, szakmai és

anyagi lehetőségek között járható

utakat találunk a rászoruló embertár-

saink és a hátrányos helyzetű közös-

ségek, illetve csoportok segítése irá-

nyába. Ennek érdekében nyitottak

vagyunk mindenféle, egyházon belü-

li és azon kívüli együttműködésre,

hiszen csak széleskörű társadalmi

összefogással leszünk képesek haté-

kony szociális hálót fonni.

Segélyszervezetünk működéséről

és terveiről a www.gondviseles.org

honlapunkon olvashatnak részleteket.

A Gondviselés

Segélyszervezet Elnöksége


Az Erdélyi Unitárius

Egyház 2007 õszén

útjára indított segély-

szervezetének külde-

tése: a szükségben és

bajban levõk segíté-

se, s ezáltal az egy-

ház ember- és közös-

ségszolgáló hivatásá-

nak kiteljesítése.

Hitgyakorló hivatások, avagy eleve elrendelt

közösségfejlesztõ „szakmák” a kistelepülések életében

– közösségfejlesztõ lelkészek és tanárok

„Egyetlen ismeret van,

a többi csak toldás:

Alattad a föld, feletted az ég,

benned a létra.”

(Weöres Sándor:

Szembe-fordított tükrök)

Weöres Sándor volt olyan jó

pszichológus, mint költő, s

ezért tudta azt, hogy bár

egyen-egyenként kell az emberekhez

közel hajolni, hogy szót lehessen ér-

teni velük, de közös elhivatásról kell

súgni a fülükbe ahhoz, hogy jóra vál-

jék a megértés, s majdan is legyen ér-

telme a jónak! A fenti mottónak ezért

ilyen előzményt fogalmazott: „Egyet-

len parancs van, a többi csak tanács:

igyekezz úgy érezni, gondolkozni,

cselekedni, hogy mindennek javára

legyél.”

Erre a felismerésre persze előbb-

utóbb magától is rálelhet az ember.

Azok, akik ezt a rátalálási folyamatot

lerövidíthetik, lehetőségekben gaz-

dag, de felelősséggel bőven – sokszor

túlterhelt – hivatást űznek. Ők a kö-

zösségtanítók. Mielőtt a fenti hivatás

kapcsán misztikus bölcsekre gondol-

nánk, szeretném leszögezni, hogy

„csupán” a minden társadalomban

jelenlévő tanítókra gondolok: akik a

korai és későbbi életszakaszaink szo-

cializációjában, a közösségi norma-

képzésben és természetesen a prakti-

kus életvezetési ismeretek megszer-

zésében is tevőlegesen segítenek. Ők

iskolák pedagógusai és gyülekezetek

lelkészei. Ők – nem az egyetlen, de

mindenképpen – kulcsszereplői bár-

mely közösségfejlesztési folyamat si-

kerének. De mi is lehet egy közösség-

fejlesztési folyamat sikerének a kul-

csa?

Vannak, akiknek meggyőződése

az, hogy a társadalmak fenntartható-

ságának alapja az egészséges közös-

ségek létében rejlik. Pontosabban fo-


lyamatokban, amelyek az egészséges

közösség fenntartásának érdekében

zajlanak. Ilyen folyamat, szemlélet,

gyakorlat és metódus is egyben a kö-

zösségfejlesztés. Általánosan adap-

tálható bármely közegbe, helyszínre,

„csupán” egy elkötelezett csapat kell

hozzá! Nézőpontja: a közösségi meg-

oldások a legjobb megoldások. En-

nek a nézőpontnak az elkötelezettje-

ként, észak-abaúji közösségfejlesztő-

ként én is feszegetem többedmagam-

mal a kérdést: melyek azok a ténye-

zők, amelyek a leglényegesebbek a

jól működő közösség szempontjából?

Talán a következők: vannak-e a

közösség tagjainak életstratégiáik,

van-e szándék ezek összehangolásá-

ra, van-e valamilyen integráló elv,

amely összefűzhetne bennünket?

Vannak, akik azt mondják, hogy ezek

a kérdések túlságosan személyesek

és legfeljebb lélektani megközelítések

értelmezési tartományai, vagy a vi-

lágnézettel kapcsolatos eszmerend-

szerek működési területét érintők; vi-

szont nekik arra kell ráébredniük,

hogy a távlatosság pontosan ilyen

megfontolásokon alapszik. Ponto-

sabban a közösségek tagjainak sze-

mélyes, de együttes hasonló megfon-

tolásain. Mert – talán ezt nem is kell

indokolni – fenntarthatóság csakis a

közösség szintjén értelmezhető.

Amennyiben belátjuk azt, hogy az

egészséges közösség az építőeleme a

fenntartható társadalmaknak, akkor

alapvetésként kell tehát kezelnünk

azt is, hogy olyan kérdésekkel kell

nekünk, közösségfejlesztőknek fog-

lalkoznunk, amit eddig esetleg nem

tettünk, illetve, amivel a mai európai

illetve nyugati társadalmak közössé-

gei hagyományosan már nem szok-

tak foglalkozni!

Az egyéni életstratégiának a kö-

zösség igényeihez történő fésülését

nem szoktuk feltételként szabni a kö-

zösségfejlesztő folyamatok során.

Azért sem vállalkozunk általában az

említett feladatra, mert sokszor úgy

véljük: a közös érdek elegendő az

együttműködéshez. (Van erre jó né-

hány létező példa is, kérdés persze

fenntarthatóságuk minősége, beválá-

suk távlatossága.) Egyébként azért

sem érintjük általában ezt a kérdést,

mert ez értékkonfliktusokhoz vezet-

ne, amelyekről „tanítják is”, hogy

alig-alig / vagy egyáltalán nem fel-

oldhatóak. Mit tehetünk tehát?

Kezdjünk lokálisan gondolkodni,

abból mindig valami fenntarthatóság

közeli(bb) sülhet ki! Például ilyen le-

hetőség az, hogy vidéken, a kistele-

püléseken másként működhet a kö-

zösségfejlesztés, mint másutt. Itt

olyan léptékkel kell dolgozni, amely

emberibb, ökologikusabb és fenntart-

hatóbb ezáltal. Ezer körüli létszámok

esetében személyre figyelőbb közös-

ségi folyamatok léteznek, a problé-

mák orvosolhatóbbak, hihetőbb a

hatni tudás. Persze már itt is csak a

múlt emlékei között lelhető fel pl. a

kalákában végzett munka, vagy a kö-

zös szórakozás. Mit tehet a közösség-

fejlesztő így?

A közösség egészségesítésének

módszerét alkalmazza, ami nem

más, mint a közösségfejlesztés néző-

pontján keresztül való megközelítés:

a lakosság teljes körű megszólítása és

a közösségi kommunikáció folyama-

tos fenntartása. Mindez elég arra,

hogy az egészséges és még széthul-

lásra nem ítélt közösség újraéledjen,

és saját erőforrásai talaján friss gyö-

kereket eresztve kimunkálja jövőjét.

Azt, hogy a folyamat mennyire élet-

erős folytonosan figyelni kell, s nem

szabad csupán egyedül a személyi el-

kötelezettségekre építeni. (Arra a fo-

lyamatot segítő élcsapatot, az aktív

magot kell építeni.) A helyi közössé-

get, az embereket folyamatosan meg

kell szondázni: megszólíthatóak-e

még, táncba lehet-e vinni őket? Ezt

pedig bölcsen kellene tenni. Meg kell

hallgatni a kifogásaikat, még inkább

vevőnek kell lenni az ötleteikre, és

semmiképpen nem szabad végtele-

nül, csak ugyanazokkal az ötleteink-

kel bombázni őket, bármily nagysze-

rűnek tűnnek is! A szondázásokból a

folyamat tendenciáit is kiolvashatjuk,

hiszen a közösségfejlesztés beválási

periódusa hosszú. Pár év folyamatos

munkálkodás egy elkötelezett, tuda-

tos, a folyamatot, a közösséget veze-

tő csoporttal, és majd kiderül.

Az, hogy a folyamatot vezető cso-

port milyen átfedést mutat a telepü-

lési közösséget egyéb összefüggés-

ben vezető csoporttal, változó lehet.

Egy bizonyos: vannak olyan telepü-

lési közösségvezetők, akiket megvá-

lasztanak, de eleve elrendelten nem

kell közösségekkel dolgozniuk, leg-

feljebb jó lenne, ha így tennének.

Vannak aztán olyan közösségveze-

tők, akik munkája csakis a közössé-

gekkel való mindennapos munkálko-

dás talaján értelmezhető. Ez utóbbiak

többnyire nem érzékelik olyan hatá-

rozottan – vagy éppen sehogy sem –,

hogy ők kivételezett helyzetben van-

nak. Többnyire ez két forrásból táp-

lálkozik: ezek az emberek/hivatások

egyrészt nem örvendeznek olyan tár-

sadalmi közmegbecsülésnek, ami il-

letné őket, másrészt az ezen hivatáso-

kat gyakorlók sokszor úgy érzik, sok-

kal szűkebb, vagy éppen egész más

az ő feladatuk, mint a közösségfej-

lesztés, s ezért nem érzik magukat

biztonságban e területen. Ha mégis

részt vesznek, csak parciálisan, vagy

modulárisan teszik azt. (Érdekes

egyébként, hogy az emberek többsé-

ge mindig a választott vezetőkben és

nem annyira a valóban közösségek-

kel dolgozó, hivatásukat a közössé-

gek talaján gyakorló emberekben bí-

zik! Vélhetően ez a közösségek funk-

cióvesztésének – gondoskodás a kö-

zösség tagjairól – eredménye, s ab-

ban a hozzáállásban mutatkozik

meg, hogy mindig kívülről várjuk a

megoldást.)

Térjünk vissza azonban arra,

hogy miért is nem érezhetik magukat

civil fórum16

biztonságban az igazán és valójában

a közösségekkel dolgozók – lelké-

szek, tanárok – ezen a tevékenységte-

rületen, amely eleve elrendelten az

övék. Mint közösségfejlesztő, gya-

korló szakember erről az a tapaszta-

latom, hogy rendszerszinten nincsen

elhivatás erre a feladatra; pontosítva:

az egyházvezetőségre és az oktatás-

ügyi vezetőségekkel kapcsolatos el-

hivatásra, s nem a hitbéli, vagy lelki-

ismereti elhivatásra gondolok. A má-

sik ok – jóllehet az elsőből következik

–, hogy nincsenek er-

re felkészítve a leendő

lelkészek és tanárok.

Még mielőtt bárki

kardot rántana e két

kijelentés nyomán,

máris mondom, amit

mondanom kell: az

emberi közösségekért

két nagy intézmény-

rendszer tesz a leg-

többet: az egyházak

és a közoktatás. Mind-

egyik jelenlétével, ten-

ni akarásával és az

emberi lét lényegi

kérdéseivel kapcsola-

tos feladatvállalásá-

val magasodik ki a

mindennapok küzdőmezején, s keres

új nézőpontokat, megközelítéseket,

miközben rendszerszinten is válto-

zik. Tehát változhat. Eztán is, tovább

is! A legjobb esélye ezen intézmé-

nyeknek van arra, hogy teljesen ter-

mészetesen integrálják magukba,

szervezetükbe, képzési rendszerükbe

a közösségfejlesztés nézőpontjait, el-

járásait, hiszen alapvető elhivatásuk

tartalmában és gyakorlatában úgyis

benne foglaltatik mindez!

Az említett intézményrendszerek

szereplői persze autonóm feladat-

végzők, akik saját fejjel is cselekvőké-

pesek, de a rendszerszintről kiinduló

megerősítések, illetve kötelezvények

mégis jelentősen befolyásolják e

szakmák képviselőit. Önigazolást

vagy cáfolatot kaphatnak azáltal,

hogy miként vélekedik vezetőségük

mindarról, amit tesznek.

Mindkét „szak-

ma” – még inkább

élethivatás – sajátsá-

gosan úgy működik,

hogy mindenféle kü-

lönösebb szervezés

nélkül, csupán társa-

dalminorma-ismeret-

ből, -tiszteletből jelen

vannak a „szakmai”

tevékenység helyszí-

nén, ahol természetes

módon, s még inkább

tudatosan is megtör-

ténhet a közösségi el-

szólítás. Ezt a lehető-

séget meg kell ragad-

ni, hiszen aki már így

tett, tudja, hogy hosz-

szú távon nem is olyan egyszerű ösz-

szehívni rendszeresen az embereket.

Minden lelkész és minden tanár tud-

ja, hogy azzal az emberrel tud mély-

re hatolni, vagy magasba szállni, aki-

vel már amúgy is jól, jóban, (minősé-

gi) kapcsolatban van. Vagyis: ha

megtaláljuk a település összközös-

ségével a tartalmas és folyamatosan

működő kapcsolatot, könnyebben

következik a sajátosabb, az igazán el-

kötelezett részterületekre koncentrá-

ló, kisebb csoportokra vonatkozó el-

mélyülés, amely, ha úgy akarjuk irá-

nyítani, elvezet hivatásunk mélylé-

lektani berkeibe is.

Fentebb említettük, hogy milyen

kulcsszerepe van az egyéni és a kö-

zösségi életstratégiák összeegyezte-

tésének, az egészséges közösségek-

ből álló társadalmak fenntartásában.

Célunk kezdetben az, hogy szokássá,

módszeressé váljon a közösségi véle-

ménynyilvánítás és problémamegol-

dás. Mondhatnánk azt, hogy helyi

szinten normává kell tennünk a kö-

zösségi kommunikációt, és a belőle

következő mindennemű gyakorlatot.

S ki tehetné ezt sikeresebben meg an-

nál, mint aki nap nap után a színen

van. Neki van módja életstratégiájá-

nak példává állításával hitelesnek

lenni.

Az persze valószínű, ha ezek az

emberek – lelkészek és tanárok – csak

hivatásuk gyakorlása közben járnak

az emberek közé, hamar hitelüket

vesztik a közösségfejlesztés ügyében!

„Az igazság nem mondatokban rejlik,

Hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik,

Hanem az összhang állapotában.”

(Weöres Sándor: Szembe-fordított

tükrök)

Bereczky Béla

közösségfejlesztő tanár


... az emberi közös-

ségekért két nagy in-

tézményrendszer tesz

a legtöbbet: az egy-

házak és a közokta-

tás. Mindegyik jelen-

létével, tenni akará-

sával és az emberi lét

lényegi kérdéseivel

kapcsolatos feladat-

vállalásával magaso-

dik ki a mindenna-

pok küzdõmezején...


Civil és egyházi világ összefonódása– interjúsorozat

E látszólag két világ összekapcsolódását fürkészve egyházi elöljárókat kérdeztünk arról, hogy szerintük hol van-

nak a találkozási pontok, egyáltalán az egyház társadalmi felelősségvállalása ma miről szól, az egyes felekezeti egy-

házi struktúrájában miként kap helyet a civilség, illetőleg milyen az együttműködés az egyház és a „világi“ vagy

egyházi civil szervezetek között. Mindenki ugyanarra a kérdéssorozatra válaszolt. Érdekes meglátásokat,

véleményeket és sajátos betekintést kap az olvasó az alábbi sorokból.

– Ön szerint milyen találkozási pontjai van-

nak az egyháznak és a civil világnak?

– Az egész világra kiterjedő Római Katolikus

Anyaszentegyház és a civil szféra találkozási

pontjaira vonatkozó feltett kérdésre, amennyi-

ben egyértelmű és radikális, bár felületes vá-

laszt keresünk, első látásra két gondolat ajánlja

magát. Egyfelől azt mondhatnánk, hogy a Ka-

tolikus Egyház hierarchikus felépítettsége mi-

att a civil társadalomnak, hívei polgári kezde-

ményezésének vajmi kevés szerepet enged.

Másfelől ugyanakkor azt is mondhatnánk,

hogy ugyanez az egyház önmagában a világ

legnagyobb civil szervezete, amennyiben mun-

kájában hívei önkéntesen vesznek részt a leg-

alapvetőbb érdekeik és értékeik autonóm szol-

gálatában, valamint a társadalom kiszolgálta-

tott és nélkülöző csoportjainak a szolgálatában

is. Így hát csak üdvözölni tudom a Civil Fórum

lap hasonló felfogást (is) tükröző témaválasztá-

sát: Egyház és/mint civil szféra.

Nyilván a téma helyes kezelése érdekében

szükség lenne a régi alapelv fogalomtisztázást

sürgető érvényesítésére „qui bene distinguit,

bene docet” („az tanít helyesen, aki jól tud kü-

lönbségeket tenni”). Mivel azonban helyszűke

miatt nincs lehetőség a fogalmak tisztázására,

csupán pontszerűen említünk meg néhány

szempontot, melyek némiképp megvilágítják

felvetésünket.

A még felekezetmentes kereszténység forrá-

sánál néhány, Jézus tanítása alapján lelkesedő

„civil” bábáskodott, önkéntes alapon, igen

mély meggyőződéssel, hogy a társadalomnak

szüksége van az általuk megélt Isten és feleba-

rát iránti szeretetre és hirdetésére, mert az az

emberi életet értékesebbé és boldogabbá, a tár-

sadalmat megélhetőbbé teszi.

A történelmi Erdélyben ismereteim szerint

az első, a 16. századból származó – a szó szoros

értelmében – civil szervezet az Erdélyi Római

Katolikus Státus, mely a közjó szolgálatára

gimnáziumokat, árvaházakat működtetett, és

ösztöndíj-alapítványokkal támogatta a tanulni

vágyó fiatalokat. (Erről többet megtudhatunk a

Holló László: A világiak által „vezetett” egy-

házmegye. Az Erdélyi Római Katolikus Státus

társadalmi jelentősége I. kötet, Egyetemi Kiadó,

Kolozsvár 2009. című könyvből.)

Hogy a kereszténység idővel némiképp ösz-

szefonódott az állammal, ami közszolgálatát

talán nem, de civil szerveződés jellegét gyengí-

tette? A világunk nem tökéletes. Mégis, bár

nem az állammal ellentétes pólusként, de töb-

bé-kevésbé autonóm intézményként felszaba-

dította a társadalom egyes területeit az állam

ellenőrzése alól, felügyelte az államot az általa

gyakorolt nyilvános megítélés révén, és közve-

tített az állam és a társadalom között.

A fentiekben felsoroltak ellenére, vagy

azokkal együtt a feltett kérdésre a válasz mégis

abban foglalható össze, hogy az egyház és a

„civil világ” legalapvetőbb találkozási pontjai

az emberben vannak. Az emberben, aki lehet

egyszerre az egyháznak és különböző civil

szerveződéseknek a tagja, vagy akár egyházi

civil szervezetben működhet a felekezeti elszi-

geteltségen túlmutató köz javára.

– Mit gondol, az egyházi szolgálat ma milyen

társadalmi feladatok ellátását, felvállalását

öleli fel, vagy kellene felölelje?

– A kereszténységnek kétezer év óta és a külön-

böző felekezeteknek az önállósodásuktól kez-

dődően mindig is az Isten imádása mellett az

ember szolgálata volt a központi igyekezete.

Kezdetben ez a törekvés kizárólag indi-

viduáletikai jellegű volt, az egyént célozta meg,

és legfelsőbb normája a felebarát – ma azt mon-

danánk embertárs – szeretetében nyert megfo-

Dr. Holló László

Babeș-Bolyai Tudományegyetem,

Római Katolikus Teológia Kar – docens


civil fórum18

galmazást. Konkrét megvalósulása az özve-

gyek, árvák, betegek és általában a társadalom

peremvidékére sodródottak megsegítésében

nyert formát. Jézus Krisztus az evangéliumban

nem a társadalom, a gazdaság, a politika szer-

kezeti átalakítását hirdette meg, bár erre – a mi

szempontunkból – a kor körülményei alapos

okot szolgáltattak volna, hanem a személyes

megtérést és Isten követésének gyakorlatát az

adott társadalmi helyzetben. Ennek az erkölcsi

létszemléletnek a tartalma tehát kétségtelenül

individuáletikai indíttatású. Arra mutat rá,

hogy az egyénnek hogyan kell viselkednie a

boldogság (földi boldogság és halál utáni üd-

vösség) elnyerése érdekében.

Az emberi együttélésből adódó társadalmi

problémák a felebarát szolgálatát fokozatosan

társadalmi területre is átvitték. Az egyház a vo-

natkozó tanítását a keresztény társadalometika

tudományában fogalmazta meg, amely a Krisz-

tus tanítása alapján álló társadalomszemléletet

foglalja magában. Bár nem rendelkezik konkrét

helyzetekre alkalmazható kész receptekkel, a

szeretetben, igazságban és igazságosságban va-

ló együttélés erkölcsi normáit tanítja. Ennek ki-

dolgozott alapelvei a személyiség, a közjó, a

szubszidiaritás (kisegítés), a szabadság és a

szolidaritás (a részesedés vagy közreműködés)

elve.

Hogy ezek az elvek hogyan valósulhatnak

meg, arra mindig a konkrét szükség adja meg a

választ. Napjaink társadalmának fenyegetettje-

it felleljük az anyaméhtől a sírig élő minden ge-

nerációban csakúgy, mint kisebbségi sorsban

élő önmagunkban. Éppen ezért az egyház tár-

sadalmi feladata is az egész emberi élet védel-

mére irányul. Egyfelől tanításával figyelmeztet

az élet minden formájának egyedüli értékére,

különösen hangsúlyozva a magzati élet, a be-

teg, valamint a testi és lelki fogyatékos és a füg-

gőségben megélt élet értékét és védelmének

szükségességét egyaránt. Ugyanakkor másfelől

minden valószínűség szerint a társadalom egé-

szét érintő legfontosabb „társadalmi” feladata

– bár túl egyszerűnek tűnhet – továbbra is a

krisztusi örömhír továbbadása marad, mely ar-

ra tanít, hogy boldogságra teremtett, megvál-

tott emberek, Isten gyermekei vagyunk.

– Az Önök egyháza keretében milyen formá-

ban működik a civilség?

– A kérdés megválaszolása bár egyszerűnek

tűnik, nem az. Mit érthetünk az egyház kereté-

ben működő „civilség” fogalma alatt? Ameny-

nyiben az egyházon belüli „civilség” alatt a ci-

vil kezdeményezést, a „laikus” egyháztagok

kezdeményezését értjük, az gyakran annyira

összefonódik az egyházvezetés által is felvál-

lalt társadalmi célokkal, hogy nehéz, talán

szükségtelen is nyilvánvalóan elhatárolni egy-

mástól. Ugyanakkor a köztudatban végtelenül

hierarchikusnak tartott Katolikus Egyházban a

civil kezdeményezések gyönyörű példáit lát-

hatjuk a különböző, laikusok által kezdemé-

nyezett vagy általuk hordozott lelkiségekben,

mozgalmakban.

Így a világi krisztushívők egyházi „non-

profit” csoportosulásai közül megemlíthetjük a

Cursillo, a Fokoláre illetve a Katolikus kariz-

matikus megújulás lelkiségeit, melyek a hitélet

elmélyítését és a hit megtapasztalhatóvá tételét

tűzik zászlaikra. A Hit és fény közössége ezen

túl az értelmileg sérült emberek és családjaik

számára igyekszik közösséget teremteni, és

megsegítésüket is felvállalja.

A főegyházmegyénk területén több helység-

ben jelen lévő úgynevezett imaközösségek el-

sődleges célja az imádkozás a családokért, he-

lyi közösségért és a nemzetért. Ilyenek az En-

gesztelő imacsoportok, Ferences Világi Rend,

Jézus Barátai Imaközösség, Jézus Szíve Csalá-

dok, Mária Légió és a Rózsafüzér Társulatok.

Hasonlóképpen vannak a gyerekek és fiata-

lok nevelését megcélzó csoportok, mint a Sze-

retetváros, vagy a keresztény családokat támo-

gató csoportok, mint az úgynevezett Házas

Hétvége, vagy az Együtt Nagyasszonyunk Di-

csőségére mozgalom.

Mégis a kérdés megválaszolásához – an-

nak szellemében – talán akkor kerülünk köze-

lebb, ha a szociális tevékenységet folytató

mozgalmakat vesszük szemügyre. Ilyenek a

Keresztény Ifjúmunkás Mozgalom, mely a

„Láss, ítélj, cselekedj” jelszavával az élet ke-

resztény értékrend szerinti újjászervezésére

indít. A KALOT, a hajdani Katolikus Agrárif-

júsági Legényegyesületek Országos Testüle-

tének örököseként, annak jelszavát viszi to-

vább: „Krisztusibb embert! Műveltebb falut!

Életerős népet! Önérzetes magyart!”. A

Kamilliánus család lelkisége a betegek, ezek

hozzátartozói, valamint egészségesek lelki

szeretetcsalád-közössége. A Katolikus Férfiak

Szövetsége, valamint a Kolping Szövetség a

Katolikus Egyház társadalmi tanítása alapján

álló művelődési közösségek a vallási, világné-

zeti, szakmai és hivatásbeli továbbképzés

ápolására. A Páli Szent Vince Társaság és a

Római Katolikus Nőszövetség karitatív mű-

ködésével és az általános műveltség előmoz-

dításával, valamint a kulturális élet ápolásá-

val szolgálja a közösségeket.

Erdélyben, ismereteink szerint ezek a – rész-

ben, vagy egészében laikus, azaz civil kezde-

ményezésű – katolikus lelkiségek és mozgal-

mak működnek, több-kevesebb hatékonyság-

gal. És bár a felsoroltaknál talán közismertebb

Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a csíksomlyói

Csibész Alapítvány vagy a vicei Possibilitas

Egyesület alapításánál szerzetes, illetve papok

bábáskodtak, mégis szintén a civil kurázsi, a

társadalom aggasztó kérdéseire karizmatikus

kezdeményezésből választ kereső civilség lel-

külete hozta létre azokat.

– Mi a véleménye az egyház és a civil szerve-

zetek közötti együttműködésről, akár ennek

lehetőségeiről?

– Az egyházak és a civil szervezetek együttmű-

ködése minden szempontból elengedhetetlen-

nek látszik. (A fentiek tükrében itt meg kell je-

gyeznem, hogy a kérdést most már a civil „civil


szervezetekre” értem, és mint ilyet igyekszem

megválaszolni.) Egyfelől – különösen kisebb

hazánkban – nem állnak rendelkezésünkre

olyan humánerőforrások, melyek az összefo-

gást feleslegessé, vagy legalábbis megengedhe-

tővé tennék. Másfelől a köz szolgálata, mind az

egyházaktól, mind pedig a civil szervezetektől

a leghatékonyabb munkát kívánja meg, amit

csak összefogás által lehet megvalósítani. Úgy

tapasztalom, hogy vannak e tekintetben is jó

kezdeményezések, bár néha mindenki a maga

elképzelését és eljárását tartja az egyetlen üd-

vös útnak.

Az együttműködés első alapja pedig egy-

más megismerése lehet, ami a kölcsönös és köz-

keletű sztereotípiákon túl egy közelebbi, párbe-

széden alapuló bensőséges találkozást feltéte-

lez. A Civil Fórum lap jelen kezdeményezése

felkeltette az érdeklődésemet az Erdélyi Ma-

gyar Civil Szervezetekért Alapítvány munkája

iránt, és alkalmat adott számomra, hogy újólag

elgondolkodjam a civil szféra társadalomban

betöltött szerepének kérdéséről. Ez, és hogy ki-

fejthettem nézeteimet a kérdésben, és felvillant-

hattam egyházam, a Római Katolikus Egyház

vonatkozó gyakorlatát, már mindenképpen

egy első lépés számomra az egymás megisme-

rése irányában.



– Ha csak az elmúlt évszázadok tapasztalataira

gondolunk, az egyház a társadalom egyik fon-

tos részét alkotta. A maga rendszerével és esz-

közeivel tekintélyes alakítója volt a különböző

korok gondolkodásmódjának. Lelki feladatain

túl elősegítette a fejlődést és az igazi értékek

művelését. Ez az építő és alakító szerepe meg-

maradt napjainkig olyannyira, hogy manapság

is az egyházat a leghitelesebb intézmények kö-

zött említik, és hiteles tekintélyként fogadták el

a modern kor kihívásainak és igényeinek ke-

reszttüzében.



öleli fel, vagy kellene felölelje?

– Az egyház mindig is jelen volt a társadalmi

feladatok vállalásánál. Sőt, élen is járt ilyen té-

ren. Gondoljunk a nevelésre, beteggondozásra,

a szegények felkarolására. Ezt a küldetést az

egyház ma is felvállalja és gyakorolja. A mai

idők jelenségeihez igazodva, az egyház tovább

keresi azokat a lehetőségeket, amelyeken ke-

resztül az egyénnek és általa a társadalomnak

szolgálatára lehet. Így születtek és születnek

meg speciális területek. A családnak a felkaro-

lása, a krízishelyzetek kezelése, az identitás

ápolása, a közösségi felelőségvállalásra való

nevelés és még sorolhatnánk – olyan területek,

amelyek rengeteg lehetőséget nyújtanak az

egyház számára a társadalmi feladatok szem-

pontjából.



– Mi laikusokról beszélünk, és hangsúlyozzuk,

hogy ők fontos szerepet töltenek be az egyház

életében. Eddig is biztosítva volt a keret ahhoz,

hogy a laikusok tevékenyen kapcsolódjanak be

az egyház liturgikus, közigazgatási és szociális

tevékenységébe. A laikusokat nem szemlélők-

ként tekinti az egyház. Ők alkotják az egyházat,

ezért szerepet kell vállaljanak, és egyben fele-

lősséget is a közösségi életben. Feladatunk bő-

víteni ezt a nyitottságot, és olyan laikusokat ne-

velni, akik egyre inkább hajlandóak és képesek

is a közösségi érdekek képviseletére és megvé-

désére.



lehetőségeiről?

– Társadalmunknak szüksége van az egyház

nyitottságára úgy, ahogyan szüksége van arra

is, hogy a civil szféra vállalja fel a maga részét

a közösség építésében, alakításában. A társada-

lomban az ember a legnagyobb érték. Jogainak

érvényesítése, méltóságának megőrzése, kibon-

takozásának biztosítása olyan célok, amelyeket

úgy az egyház, mint a civil társadalom is fel

kell vállaljon. Egyház és civil szervezetek kö-

zötti együttműködésnél ez kell legyen a kiin-

dulópont: az ember érték. Csak azután követ-

kezik a második lépés: a lehetőségek és mód-

szerek összehangolása. A végső cél pedig: az

embert eredeti méltóságának helyén megőriz-

ni. Egymás szerepének tiszteletben tartásával, a

kölcsönös összefogás – egyház és civil szerve-

zetek között – előmozdíthatja ezen cél elérését.

Böcskei László

Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

– megyés püspök


civil fórum20



– Az egyház – mint a keresztyén hívek szerve-

zett közössége – a civil társadalom része.

Olyan nem kötelező emberi társulás, illetve

olyan kapcsolatok hálózata, amely a keresz-

tyén értékrend szerinti élet szolgálatára jött

létre. A vallás, a vallásos kultusz az emberi

kultúra szülőanyja. A vallás az ember ősfunk-

ciója, melyből rendre kiváltak és megszület-

tek az emberi kultúrát, civilizációt és történel-

met teremtő funkciói. A vallás, mint a teljes

emberi élet szabályozója, a kultikus normák

mellett egyben magába foglalja az ember és

ember, az egyén és a közösség közötti kapcso-

latban a helyes viselkedés és cselekvés etikai

kritériumait is. A vallás a világnézet szerepét

is betölti. Minden vallás egyben sajátos világ-

nézetet formál és képvisel. A vallásos világné-

zet sok esetben politikai doktrínává válhat és

válik. A nyugat-európai – és fokozatosan az

Európai Unió egészére kihatással levő – poli-

tikai élet porondján ma jelen levő, szociális

közbiztonságra és demokratikus közéletre, a

„jóléti” társadalom minél jobb megszervezé-

sére és működtetésére törekvő keresztyén-

szociális és keresztyén-demokratikus mozgal-

mak alaptételei, programpontjai, ha áttétele-

sen is, de magukon hordozzák a keresztyén-

ség világszemléletének, szociális diakóniájá-

nak ismertetőjegyeit.

– Mit gondol, az egyházi szolgálat ma mi-

lyen társadalmi feladatok ellátását, felválla-

lását öleli fel, vagy kellene felölelje?

– Mára kicserélődött az emberiség tekintélyes

részének erkölcsi értékrendje. A modern civi-

lizáció kényelmét és luxusát kereső európai és

észak-amerikai ember a hasznosság jegyében

igyekszik minél előnyösebben berendezkedni

mind a magán-, mind a közélet területén. Az

egyetlen mérték a gyors anyagi érvényesülés

lett – mindegy, hogy milyen áron, milyen er-

kölccsel. Ilyen körülmények között óriási fele-

lősség és feladat hárul az egyházakra a társa-

dalom szinte minden területén. Természete-

sen vannak kiemelt területek, feladatok, me-

lyek egyrészt „hagyományos” szolgálati do-

méniumai az egyháznak, másrészt a jelenkor

kihívásai nyomán még nagyobb hangsúlyt

kaptak. Gondolok itt elsősorban az oktatásra,

az iskoláinkra és a diakóniára. Mindkét szol-

gálatot az egyháznak fel kell vállalnia a ha-

sonló állami intézmények kiegészítőjeként, de

esetenként azok erős, életképes alternatívája-

ként. Református vallásunk egyik alapvető

hitvallási irata, a Heidelbergi Káté (103. kér-

dés) szerint: az iskolák fenntartása számunk-

ra hitünk diktálta kötelesség. De az oktatás és

a diakónia mellett az egyházi szolgálat más

társadalmi feladatokat is fel kellene vállaljon,

mint például az egészségügy (hajdanában Ko-

lozsváron is jól működő református kórház

volt), szórványmisszió, romamisszió, és a

gazdasági élet szereplőinek „erkölcsi me-

nedzsmentje”.



– Az Erdélyi Református Egyházkerület kere-

tében az elmúlt húsz esztendőben óriási erő-

feszítések történtek a kommunista diktatúrá-

ban lerombolt oktatási hálózatunk helyreállí-

tásáért. Ez nem egy öncélú munkálkodás, s

nem is csak a hitvallásunk szerinti kötelessé-

günk végrehajtása, hanem annak a tudatos

harcnak a része, amely egész társadalmunk

erkölcsi megújulását csak a felekezeti oktatás

megerősítése révén látja megvalósíthatónak.

Az oktatási intézmények (az óvodától az

egyetemig) mellett Egyházkerületünk orszá-

gos diakóniai hálózatot működtet, nagyon si-

keres házi beteggondozó szolgálattal, gyer-

mek- és öregotthonaink vannak, iszákosmen-

tő missziót, diákotthont, szórványbentlakást,

egyetemi kollégiumot, két közismert diakóni-

ai tanulmányi központot, rádióstúdiót, nyom-

dát és részben gazdasági termelő tevékenysé-

get folytató intézményeket tart fenn. Mind-

ezek az erdélyi „civilség” szerves részeivé

váltak az elmúlt esztendőben. Működésük sa-

rokköve a keresztyén hit és erkölcs, ezek az

intézmények a személyi és közösségi jóaka-

rat, szolidaritás és segítőkészség aranyló

pontjai.



lehetőségeiről?

– Az előbbiekben felvázoltakból egyértelmű-

en következik, hogy az egyházak a civil világ

szerves részeiként természetszerűleg együtt-

működnek a civil szervezetekkel, felelőssé-

gük azonban erkölcsi, etikai megfontolások-

ból sokkal nagyobb, mint amazoké. Mindez

különösen igaz gazdasági és erkölcsi válság-

ban vergődő világunkban. A civil társadalom

keretében az egyházaknak is céljuk – és talán

sikerül – állampolgárainkat megvédeni a po-

litikai hatalmi harcok és változások túlzott

hatásaitól.

Tonk István

Erdélyi Református Egyházkerület

– ügyvezető főgondnok





– Az egyház azon egyéneknek a közössége,

akik nemcsak a személyes testi-lelki szükségle-

teikre gondolnak, hanem a saját problémáik

mellett oda tudnak figyelni a mellettük élőkre,

az embertársakra is. Az Istenbe vetett hitet ez-

úton lehet a legjobban igazolni. Ebben az érte-

lemben az egyház a „civilekre” épül. A helyi

egyházközségek életereje a helyi gyülekezeti

tagok hozzáállásán múlik. Természetesen

kulcsszerepe van a lelkésznek is, de erős világi

hívek nélkül az egyház sem tudja kellőképpen

betölteni hivatását.

Erdélyi viszonylatban sajátos hagyományai

vannak az egyházak közösségformáló szerepé-

nek. A történelmi egyházak jelentős iskolaháló-

zatot működtettek a két világháború között, s

ezzel voltaképpen az államtól vették át az okta-

tási feladatok egy részét. Napjainkban, hála Is-

tennek, az egyházak szabad működése mellett

lehetőség van bármilyen civil kezdeményezést

intézményesíteni. A civil szervezetek jelentős

társadalmi feladatokat látnak el, tagságuk álta-

lában – itt, Erdélyben természetes módon – va-

lamilyen egyházhoz is kötődik. Így az egyház-

nak és a civil szférának egymásra kölcsönösen

ható viszonya van. A civil világban tevékeny

szerepet vállaló egyének rendszerint az egyhá-

zi életben is aktívabbak, és az önkéntesség, a

közösségi felelősségvállalás náluk mélyebb ér-

telmet és cselekvési erőt eredményez.



öleli fel vagy kellene felölelje?

– Amint említettem, az erdélyi történelmi egy-

házak a múltban is jelentős szerepet töltöttek

be az oktatás-nevelés területén. Ezt a tevékeny-

séget próbáltuk újraépíteni az elmúlt közel 20

évben, újra megnyitva felekezeti iskoláinkat.

Az egyház társadalmi felelősségvállalása nap-

jainkban ugyanolyan fontos, mint korábban.

Tanúi lehetünk az alapvető erkölcsi értékek

válságának, a család, a kis- és nagyközösségek

széthullásának, a semlegesség és közömbösség

ártó jelenségének. Mindezekkel szemben ten-

nie kell mind az egyháznak, mind az önkéntes-

ségre és elkötelezettségre épülő civil társada-

lomnak.

Fontos, hogy az egyház új formákra találjon

a közösségi feladatok teljesítésében. A civil tár-

sadalmat az önként kialakított szabályok ve-

zérlik, az egyesületek, alapítványok működési

rendszere szinte kizárólag a tagságtól és az

adott vezető testülettől függ. Az egyházak in-

tézményi háttere, alaptörvényei és működési

rendszere ellenben bizonyos tekintetben sokkal

merevebb állapotot mutat. Az oktatási felada-

tok felvállalása mellett új cselekvési irányokat

kell kijelölni, amelyeket megfelelő formában

kell kivitelezni és népszerűsíteni. Úgy vélem,

hogy az erdélyi egyházak napjainkban erősebb

szociális szerepet kell felvállaljanak. Sok a ma-

gányosan élő, idős egyházközségi tag Erdély-

szerte. Minden történelmi egyház működtet

öregotthonokat, de ez még nem jelent teljes kö-

rű megoldást.

Az oktatási és szociális szerepvállalás célré-

tegei a gyermekek és az idősek. Az egyház má-

sik nagy problémája napjainkban, hogy nehe-

zen éri el a fiatal felnőttek és középkorúak köz-

vetlen megszólítását és aktív bevonását az egy-

házi életbe. A felgyorsult életritmus, a túlórák

és sok esetben a két munkahelyen való teljesítés

miatt alig lehet megszólítani a középnemzedé-

ket. Ilyen tekintetben is kihívás előtt áll az egy-

ház.

Fontos, hogy értékeket közvetítsen a ma

egyháza. Itt nem csupán az alapvető erkölcsi

értékek és a tízparancsolat szellemiségére gon-

dolok. Hangsúlyozni kell saját nemzeti hagyo-

mányaink, kultúránk megőrzésének fontossá-

gát, mindazt, ami minket egyedülállóan jelle-

mez a világban. Ebben különösen kiemelt sze-

repe van, és kell legyen a kisebbségi egyházak-

nak. Így az oktatási és a szociális szerepkör

mellett a kulturális identitást megőrző, azt erő-

sítő szerepkör is feladatként áll az erdélyi ma-

gyar egyházak előtt.



– Az Erdélyi Unitárius Egyházban a rendszer-

váltást követő években újraalakult, illetve meg-

alakult a Dávid Ferenc Egylet, az Unitárius

Nők Országos Szövetsége (UNOSZ), az Unitá-

rius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSZ)

és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet

(ODFIE). Ezek az egyháztársadalmi szervezete-

ink, melyek egy-egy célréteg számára nyújta-

nak megfelelő programokat illetve különböző

szolgáltatásokat.

A Dávid Ferenc Egylet kulturális egyesület-

ként működött, különböző irodalmi, történelmi

témájú előadásokat, konferenciákat szervezett,

sajnos, az utóbbi években szünetelt a tevékeny-

sége. Az UNOSZ a helyi egyházközségek nő-

szövetségeinek országos szervezete, az ODFIE

pedig az ifjúságot foglalja egységes keretbe. Az

ULOSZ voltaképpen az unitárius lelkészek ér-

dekvédelmi szervezete, mely egyházon belül a

Bálint Benczédi Ferenc

Erdélyi Unitárius Egyház – püspök


civil fórum22

lelkészek sajátos gondjaival foglalkozik, illetve

a lelkészi családok számára biztosít találkozási

lehetőséget és alkalmi támogatásokat. Nemré-

giben megalakult a Gondviselés Segélyszerve-

zet, mely az egyház szociális szerepkörét kí-

vánja kiteljesíteni.

Ezen szervezeteink önálló jogi személyiség-

gel rendelkeznek, és az egyház által biztosított

normatív támogatás mellett különböző pályá-

zatok révén biztosítják a szervezet működését.

A civilség efféle szervezett formái mellett

több olyan egyházközségünk is van, amelynek

közelében – az adott településen – helyi fejlesz-

tési egyesület, alapítvány működik. Ezek mű-

ködtetésében több esetben maga a lelkész is

szerepet vállal a gyülekezet tagjaival együtt.

Ilyen értelemben a civilség természetszerűen

van jelen az egyházi berkekben. Külön kiemel-

ném azt a partneri együttműködést, melynek

célja az udvarhelyszéki unitárius többségű fal-

vakban helyi fejlesztési ügynökök kijelölése és

képzése volt. Ez a Civitas Alapítvány, az

ODFIE, a Gondviselés Segélyszervezet, a Pro-

ject Harvest Hope Alapítvány és az érintett te-

lepülések unitárius egyházközségeinek közös

munkája és sikere.



lehetőségeiről?

– A korábban felvázoltak alapján úgy érzem,

hogy egyházunk és a civil szervezetek közötti

együttműködés jó úton jár. Az egyháztársadal-

mi szervezeteink némelyike széleskörű civil

kapcsolatokkal rendelkezik (pl. az ODFIE), me-

lyeket igyekszik megfelelőképpen értékesíteni

a szervezet és a tagság érdekében. Fontosnak

tartom, hogy a továbbiakban ez az együttmű-

ködés tovább erősödjön, szélesedjen, hiszen a

különböző tapasztalatok közös felhasználása

több sikerrel járhat. Általánosan fogalmazva:

az egyház előnye a szervezett rendszer, a stabi-

litás és a bizalom, a civil szervezetek előnye pe-

dig a szakmaiság, gyakorlati tudás és rugal-

masság. Természetesen ez nem minden esetben

igaz, de meggyőződésem, hogy az egyházak és

a civil szervezetek a közösségi célok érdekében

hatékony partnerséget tudnak kialakítani.

Bár jó úton járunk, azért még van tennivaló

az együttműködést illetően. Jó lenne hatékony

partnerséget kialakítani a környezetvédelmi

szervezetekkel, az emberi jogokért küzdő egye-

sületekkel is. Néha úgy érzem, mindenik szer-

vezet jobban szeret a saját berkeiben dolgozni,

és a különböző partnerségek is általában in-

kább az egyéni kapcsolatok eredményeként

jönnek létre. Félre kellene tenni a bizalmatlan-

ságot, az irigységet, és nyitottabbnak kell len-

nünk egymás iránt: egyházközségek a civil

kezdeményezések iránt, és fordítva. Mind az

egyház, mind a civil szervezetek célja a közös-

ségi előrehaladás, a fejlődés és a felelős társada-

lom kialakítása. A lélek és a lelkesedés, az elhi-

vatottság és az önkéntesség kell erősödjön

mindkét szférában, s ebben a munkánk és a fe-

lelősségünk is közös.

A szociálisan hátrányos helyzetû emberek

oldalán állni

Akatolikus Kelet-Európa Se-

gélyszervezet, a Renovabis a

„segítség az önsegélyezés-

hez” elven működik. A szervezetet

1993 márciusában hozták létre né-

metországi püspökök, mint „a német

katolikusok szolidaritási akciója a

közép- és kelet-európai emberekkel”.

E kezdeményezést egy német katoli-

kus laikusok által elindított Kelet-Eu-

rópa Segélyszervezet előzte meg. A

Renovabis „a német katolikusok vá-

lasza kívánt lenni a társadalmi és val-

lási újraszerveződésre a kelet-euró-

pai országokban a kommunista rend-

szer összeomlása után”. Az alapsza-

bályzatban megfogalmazottak alap-

ján a Renovabis küldetése és célja se-

gíteni Közép- és Kelet-Európa ke-

resztényeit az evangélium hirdetésé-

ben, és támogatni a társadalom igaz-

ságosságban és szabadságban való

megújulását. E kezdeményezés mind

a mai napig megőrizte a szolidaritás,

a szubszidiaritás és a partnerség el-

vét. A „Renovabis“ (ami latinul cse-

lekvést jelent) a 104-es számú zsoltár-

ból származik: „Renovabis faciem

terrae” – „Újjáteszed (Uram) a föld-

nek színét”.

16 éves fennállása alatt a Renov-

abis 29 közép- és kelet-európai, illet-

ve délkelet-európai országban támo-

gatott szociálisan hátrányos helyzetű

embereket. Több mint 16 500 helyi

kezdeményezést finanszírozott, a-

melynek értéke 450 millió euró fölött

van. Ez a pénzösszeg német katoliku-

sok adományaiból, a fejlesztések te-

rületén pedig részben a német kor-

mány támogatásából származik.

Egyházi pasztoráció, szociális-karita-

tív tevékenységek, illetve képzés és

média – azok a területek, amelyeket

finanszírozunk. Tevékenységünk kö-

zéppontjában mindig is a „segítség

az önsegélyezéshez” alapelv áll. A

Renovabis-on keresztül az adomá-

nyokat templomok és közösségi há-

zak építésére, családi, női és ifjúsági

központok felszerelésére, árvák és

utcagyerekek számára fenntartott

otthonokra, papok és szerzetesren-

dek képzésére, illetve laikusok tevé-

kenységére fordítjuk. Ezen kívül új-

ságírók, diákok és tanárok képzését

is segítjük.

A Renovabis több száz partnersé-

get alakított ki a kontinens keleti és

nyugati részén élő emberek között.


Ezáltal a találkozások és az egymás-

tól való tanulás lehetőségét szorgal-

mazzuk. Több mint 1 800 partnerség-

gel áll szoros kapcsolatban a Reno-

vabis. Ezek az önkén-

tes alapon működő

csoportok a megértés

élő hídjait építik a kö-

zép- és kelet-európai

emberek felé. Hiszen

ezekben az országok-

ban az emberek sok-

színű hagyományok-

kal rendelkező régi-

ókban élnek és gaz-

dag lelki örökséggel

rendelkeznek. Ez egy

jó lehetőség arra,

hogy gyümölcsöző

kapcsolatot építsünk

ki, és kölcsönösen megismerjük egy-

más értékeit.

Az európai integráció nagy kihí-

vást jelent a Renovabis számára.

Amennyiben Európa a hosszú ketté-

szakadás után ismét újra összenőni

kíván, fontos, hogy a szellemi, kultu-

rális és vallási dimenzió is jelentőség-

gel bírjon. Tehát Európa nemcsak

egy egységes gazdaság és pénznem

kell legyen az Európai Unió határain

belül, illetve a csatlakozni kívánó or-

szágok számára, hanem elsősorban

egy értékközösség.

Évente hozzávető-

legesen 30 millió eu-

róval támogatunk pro-

jekteket, amelyek szá-

ma 800 és 1 000 között

van. A Renovabis be-

vételei egyházi adók-

ból, az évente meg-

szervezett pünkösdi

gyűjtésekből, adomá-

nyokból, örökségből

és hagyatékból, illetve

közpénzekből szár-

maznak.

Minden évben pün-

kösdkor a Renovabis

a német nyilvánosság figyelmébe he-

lyezi a Kelet-Európa Segélyszervezet

munkáját és törekvését. Az úgyneve-

zett pünkösdi akció – amelyet egy

három hetes kampány keretében ren-

dezünk meg – bizonyos társadalmi

csoportokra és különös témákra hív-

ja fel a figyelemet.

2009-ben a Renovabis a berlini fal

1989. november 9-i leomlásának a 20.

évfordulójára fókuszál, és emlékeztet

az Európa keleti részén elindult bé-

kés forradalomra. A „Szabadságra

szabadított” mottóval egy, Európa

történelmében kulcsfontosságú törté-

nelmi változás, az 1989-es év jelentő-

ségét kívánja aláhúzni. Ugyanakkor

azokra a kelet-európai emberekre

irányítja a közfigyelmet, akik az

újonnan nyert szabadságból nem

tudtak profitálni, és még ma is a tár-

sadalom árnyékos oldalán kell élje-

nek. E jubileumi évben a Renovabis-

nak különösen fontos, hogy rámutas-

son az egyház szerepére a kommu-

nizmus végső szakaszában, és ki-

emelje, mint az elnyomottak, üldö-

zöttek és hátrányban lévők örökös

pártfogóját.

A Renovabis-ról bővebben a kö-

vetkező honlapon olvashatnak:

www.renovabis.de

Jürgen-August Schreiber

Renovabis – média- és PR-felelős


Fordította: Pakot Mónika

Európa nemcsak egy

egységes gazdaság

és pénznem kell le-

gyen az Európai

Unió határain belül,

illetve a csatlakozni

kívánó országok szá-

mára, hanem elsõ-

sorban egy értékkö-

zösség.

A vallás és a civil társadalom:

a Project Harvest Hope (Aratás Reménysége Projekt)

munkássága

Bevezetés

Észak-Thaiföldön, amikor a felkelő

nap sugarai először megérintik a

fák hegyeit, a majomcsaládok egy-

azon hangmagasságon féltónusos

ereszkedő skálát énekelnek, miköz-

ben egymásba csimpaszkodva csap-

kodják a legmagasabban fekvő ágak

tetejét. Mi, emberek csak a kifejezés

módjában különbözünk tőlük: mo-

solygunk, kijelentünk, azon csodál-

kozunk, hogyan is lehet énekelni

egy éneket Babilon vizei mellett, az-

tán elénekeljük mindenképp. Egy

barát minden nap kiáll a kapujába,

és így köszön: Szervusz, világ! A

vallás úgy Keleten, mint Nyugaton

emberi szükségletekben gyökere-

zik, olyan szükségletekben mint a

dicséret, az ünneplés, a hálaadás, a

köszönetnyilvánítás igénye a terem-

tés és az élet dicsőségéért. Annie

Dillard amerikai esszéíró szavaival

élve „azért vagyunk itt, hogy szem-

tanúi legyünk a teremtésnek, és

hogy elősegítsük azt, hogy észreve-

gyük egymás gyö-

nyörű arcát és komp-

lex természetét, azért,

hogy a teremtést ne

kelljen egy üres szín-

téren előadni.”

Mai modern vilá-

gunkban, amelyben a

dolgok összefonód-

nak és egymástól függ-

nek, a vallás egészsé-

ges módon történő

kifejezéséhez szükség

van egy civil társa-

dalmi keretre: biza-

lomra, tiszteletre, ő-

szinteségre, önrendelkezésre, együtt-

működésre és közösségi ügynök-

ségre. A civil társadalom fejlődésé-

ben és nevelésében egyre nagyobb

szerepet kap a vallás. Ez annak a

ténynek köszönhető, hogy világpol-

gárokká váltunk és a

sokszínűséget, a kü-

lönbséget (faji, etni-

kai, vallási, kulturá-

lis és gazdasági) ki-

emelik a kommuni-

káció és a technika

gyors változásai. Az

egyének, a közössé-

gek vagy a nemzetek

ma már nem tudnak

a világtól elszigetel-

ten élni és így túlél-

ni. A túléléshez szük-

ségünk van a civil tár-

sadalomra. Jonathan

Sacks, a Nemzetközösség Egyesült

Héber Gyülekezeteinek főrabbija

A civil társadalom

alapvetõen szük-

séges ahhoz, hogy

az élet vízszintes

dimenziója egész-

séges legyen, és

ahhoz, hogy igaz

módon találkozhas-

sunk mindazzal, ami

a függõleges dimen-

zióhoz tartozik.

civil fórum24

használta a „különbözőség magasz-

tossága” kifejezést, ez pedig nem

más, mint az erkölcsi képzelet éppen

azon központi gondolata, amelyre

manapság szükségünk van.

Az Egyesült Államokbeli Unitári-

us Univerzalizmus első alapelve,

hogy minden egyes személynek van-

nak belső értékei és van méltósága.

A thaiföldi majmok a maguk sajá-

tos módján fejezik ki a dicséretüket

és a hálájukat, az erdélyi falvakban

élő emberek pedig szintén a maguk

módján. Minden esetben a megosz-

tott társadalmi normák és a viselke-

désminták egy olyan valósággal ta-

lálkoznak, amely tágabb, és több

mint ezek a normák és minták. A ke-

reszténység képeivel élve: az élet ér-

telmét ott találhatjuk meg, ahol az

élet vízszintes dimenziója keresztezi

a függőleges dimenziót. Az élet értel-

me ugyanis ez a találkozás maga. A

vallási impulzus következtében arra

törekszünk, hogy a-

zok a találkozási pon-

tok – istentiszteleten,

az emberi kapcsola-

tokban, a játékban, az

élet számtalan sok vo-

natkozásában – gaz-

dagok, teljesek és di-

csőségesek legyenek.

A civil társadalom

alapvetően szükséges

ahhoz, hogy az élet

vízszintes dimenziója

egészséges legyen, és

ahhoz, hogy igaz mó-

don találkozhassunk

mindazzal, ami a füg-

gőleges dimenzióhoz

tartozik.

A Project Harvest Hope

A Project Harvest Hope (PHH) elő-

ször a gazdasági fejlesztésre irányult,

majd továbbfejlődve a civil társada-

lom megújítására fókuszál. A Project

Harvest Hope két unitárius egyház-

község – a kaliforniai Oakland és az

erdélyi Oklánd – szövetkezéséből nőt-

te ki magát. A korai ’90-es években a

két lelkész, Rob Eller-Isaacs és Kele-

men Levente a baráti viszony és egy-

más spirituális támogatása kiterjeszté-

sének lehetőségeit kereste. Azt keres-

ték, hogyan tehetnék konkréttá, kéz-

zelfoghatóvá a kapcsolatukat. Így tör-

tént, hogy 1994-ben Kelemen lelki-

pásztor és neje, Éva meghívására, va-

lamint jó szolgálatuk eredményeként

a Project Harvest Hope elkezdte támo-

gatni az erdélyi Homoród-völgy ön-

rendelkezési munkálatait, fenntartha-

tó mezőgazdaságát és társadalmi

megújulását. Oklándon nem is olyan

régen egy malom és egy pékség állítot-

ta elő a kenyeret a völgy lakosságának,

és volt egy tejcsarnok is farmmal

együtt, amely készen állt a tenyésztett

tehenek fogadására. Ezek a projektek a

következő célkitűzésekkel indultak:

– munkahelyet biztosítani a fiata-

loknak, hogy itthon maradjanak,

ne kényszerüljenek a városba

költözni azért, hogy munkát ta-

láljanak;

– a vezetők a helyi emberek közül

kerüljenek ki, akik meghatároz-

zák majd a projekt irányvonalait

és politikáját;

– megfelelő arányban támogatni a

kulturális és vallási hagyomá-

nyokat, úgy ahogyan a természe-

tes környezetet is;

– megőrizni a földet és biztosítani,

hogy az az ottani emberek birto-

kában is maradjon.

Amint e három kezdeti projekt kifor-

rott, tőkét kerestünk,

és felkutattuk a helyi

vállalkozókat, hogy a

projektek hosszú tá-

von fenntarthatóak

legyenek. Akkoriban

változóban volt a gaz-

dasági környezet, Ro-

mánia Európai Unió-

hoz csatlakozását 2007.

január 1-re tervezték.

Miközben a PHH a fi-

gyelmét sajátos, a

gazdaságot fejlesztő

projektekre összpon-

tosította, Kolumbán

Gábor (a CIVITAS A-

lapítvány a Civil Tár-

sadalomért elnöke)

arra provokált ben-

nünket, hogy a figyelmünket valami

kevésbé konkrétra fordítsuk. Ő amel-

lett érvelt, hogy amire az erdélyi fal-

vakban a leginkább szükség van, az

nem más, mint a civil társadalom

megújítása. Az első lecke, amit a

PHH megtanult – amikor azért dol-

gozott, hogy a tejcsarnokot és farmot

megszabadítsa az Egyesült Államok

pénzügyi forrásaitól való függőség-

től –, az volt, hogy a társadalmi fej-

lesztés meg kell előzze a gazdasági

fejlesztést. Kolumbán Gábor úgy ér-

velt, hogy a falvaknak jobban hozzá

kellene férniük a pénzforrásokhoz,

részt kellene venniük a stratégiai ter-

vezésben, és stratégiákra lenne szük-

ségük a befektetések és a támogatá-

sok vonzására. Arról van szó, hogy

ezek a szükségletek csak akkor elé-

gülhetnek ki, ha a falvakban megújít-

juk a civil társadalom modelljeit, hi-

szen erősen veszélyeztettett helyzet-

ben voltak a Nicolae Ceasusecu-féle

kommunista diktatúra idején.

A PHH válaszolt Kolumbán Gá-

bor kihívására. 2006-ban szövetke-

zett a CIVITAS Alapítvánnyal, hogy

elkezdhesse munkája egy újabb feje-

zetét, amelyet a „kézzelfoghatótól a

nem kézzelfogható felé” rubrikába

illeszthetünk bele.

Jelen pillanatban a PHH nyolc

faluban támogatja az olyan hit-ala-

pú közösségszervezéseket, amelyek

a civil társadalom megújításán és a

helyi kultúra megőrzésén munkál-

kodnak. Kialakítottunk egy Helyi

Fejlesztési Ügynökökből (HFÜ) álló

hálózatot (az Egyesült Államokban

közösségszervezőknek neveznék

őket), az ügynököket betanítottuk,

hogy a saját falvaikban élve koordi-

nálják a társadalmi, kulturális és

gazdasági fejlesztést. Ezek az embe-

rek segítenek a faluközösségeiknek

a jövőtervezésben, együtt dolgoz-

nak a helyi unitárius egyházzal és a

papokkal, akik egyébként a prog-

ram partnerei is. Van egy Koordiná-

ló Bizottságunk, amelyben az Erdé-

lyi Unitárius Egyház, az ODFIE (Or-

szágos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet,

az unitárius fiatalok szerezete), a

CIVITAS Alapítvány és a Project

Harvest Hope képviselői vannak

benne. Ez a bizottság felügyeli a

projektet, ő foglalkozik a falvakból

érkező jelentkezésekkel, kiválasztja

a Helyi Fejlesztési Ügynököket.

Ugyanakkor menedzseli a költség-

vetést, és ő határozza meg a prog-

ram általános politikáját is. A

CIVITAS képzést, forrásokat és fel-

ügyeletet biztosít a Helyi Fejlesztési

Ügynökök számára. 2010-ben nö-

velni fogjuk a Helyi Fejlesztési Ügy-

nökök és a programban részt vevő

falvak számát.

De mi is a PHH szerepe? Veze-

tőnket az erdélyi testvéreink köré-

ből választjuk. Olyan forrásokat tu-

dunk biztosítani, amelyek helyi

szinten nem elérhetők. Befektetünk

az infrastruktúrába, internet-hozzá-

féréssel, valamint alapvető irodai

berendezésekkel rendelkező falusi

irodát létesítünk a Helyi Fejlesztési

Ügynökök számára. Az irodában je-

lenlétet, folyamatosságot és tanács-

adást biztosítunk. Arra törekszünk,

hogy a válaszadásban gyorsak le-

gyünk.

Ha meg akarjuk határozni a

PHH-t, akkor nem egy hellyel vagy

egy épülettel tehetjük ezt meg, ha-

nem inkább egy jövőképpel, egy

küldetéssel. Mi olyan észak-ameri-

Reménykedve élni

annyit jelent, mint

tudni, hogy a jövõ

nyitva áll elõttünk,

és mindig van lehe-

tõség arra, hogy va-

lami újat alkossunk.

A reményt megõriz-

ni annyit jelent, mint

együtt maradni, se-

gíteni egymáson, és

bátorsággal, õszin-

tén szembenézni a

jövõvel.


„Egykettõre vagy kettõre” –

A civil és egyházi 1%-os felajánlások

alakulása és összefüggései Magyarországon

Az adófizetők személyi jövedelemadójából a tár-

sadalmi szervezetek számára felajánlható 1%-

ról szóló törvény előkészítése során többször is

megfogalmazódott, hogy a kedvezményezetti körbe

valamilyen módon az egyházakat is be kellene vonni.

Végül győzedelmeskedett az az érv, hogy nem lehet a

civil szervezeteket és az egyházakat „egymás ellen in-

dítani” az 1%-okért folytatott versenyben. Mérhetetle-

nül méltánytalan és igazságtalan lenne, ha az adófize-

tőknek nem arról kellene dönteni, hogy melyik civil

szervezetet, illetve melyik felekezetet támogatják, ha-

nem arról is, hogy egyáltalán a civil szektort vagy a

hitéleti tevékenységet tartják-e fontosabbnak. Ez ki-

váltképpen a vallásos kötődésű polgároknak okozott

volna komoly lelkiismereti problémát, hiszen ők vélhe-

tően elsőként egyházukra szavaztak volna, s így leg-

jobb szándékuk ellenére sem nyilatkoztak volna civil

szervezetek javára. Ugyanakkor ez az egyházaknak

sem lett volna vonzó, hiszen ismerve a magyarországi

meglehetősen lanyha vallásos kötődést1, valószínűleg

a döntő többség a civil szervezeteket jelölte volna meg.

Az 1996-ban elfogadott törvény tehát csak a társa-

dalmi szervezeteket nevezte meg, mint potenciális

kedvezményezetteket. Ennek ellenére nem került le a

napirendről az egyházi 1% kérdése sem. Olyannyira

nem, hogy ez a kérdés bekerült a kormányzat és a

Szentszék között folyó tárgyalások eredményeképpen

megszületett ún. „vatikáni megállapodás” néven is-

mertté vált egyezménybe is. Ezt 1997-ben kötötte a Ma-

gyar Köztársaság és a Vatikán, hogy rendezzék a Kato-

likus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti

tevékenységét, és néhány vagyoni természetű kérdést.

A megállapodást 1999-ben iktatták törvénybe (1999.

évi LXX. törvény).

A törvény keretében a mindenkori magyar kor-

mány vállalta, hogy az állampolgárok a személyi jöve-

1 A különböző vizsgálatok alapján durva becsléssel azt lehet mondani, hogy Magyarországon nagyjából egy-egy harmadot tesz ki a nem vallásos,

a maga módján hívő, illetve az egyházon keresztül vallását gyakorló emberek aránya. Az utóbbin belül is hozzávetőlegesen egyharmadnyi, va-

gyis a teljes népesség tizede rendszeres templomjáró.

kai univerzalista unitáriusok és ma-

gyar amerikaiak vagyunk, akik arra

kötelezték el magukat, hogy meg-

őrizzék az erdélyi unitárius falvak

életerejét és egészségét. Olyan sze-

mélyek vagyunk, akiknek lelkét

megérintette az idezarándoklás és a

hittestvéreinkkel történt személyes

találkozás. Olyan személyek va-

gyunk, akiket megihletett az erdélyi

unitáriusok vendéglátása, a hagyo-

mányaik, rugalmasságuk és spiritu-

ális életvitelük. Családias kapcsolat-

ban állunk az erdélyiekkel. Adako-

zók vagyunk, akik úgy vallási, mint

etnikai vonalon különleges kapcso-

latban állnak Erdéllyel. Olyan gyü-

lekezet vagyunk, amely a vallási

örökségét komolyan veszi.

Következtetés

A PHH Igazgatósági testülete ön-

kéntesekből áll. Ezt a munkát nem

fizetett emberekkel végezzük. Pál

Apostol első korinthusi levelének

13. fejezetéből idézve ez „hit, re-

mény és szeretet” kérdése. A PHH a

hit egy megnyilvánulásaként műkö-

dik Erdélyben. A mi hitvallásunk

az, hogy méltóságteljesen, egyene-

sen, emelt fővel nézzünk szembe a

világgal. A hit a nyitottságban, a se-

bezhetőségben és a bizalomban

gyökerezik. Arra szólít fel bennün-

ket a hitünk, hogy beavatkozzunk a

valóságba. Inspirál, és arra csábít,

hogy létezzünk ebben a világban. A

hit az a vallásos álláspont, amelyből

a világgal nézünk szembe, a remény

pedig az, amellyel a jövővel szál-

lunk szembe. A remény abból a kije-

lentésből bontakozik ki, amely sze-

rint a jövő meghatározatlan, és ah-

hoz, hogy a dolgok jobbak legye-

nek, a mi cselekvéseinkre van szük-

ség. Alapja az a kijelentés, hogy a jö-

vő a mi kezünkben van. Remény-

kedve élni annyit jelent, mint tudni,

hogy a jövő nyitva áll előttünk, és

mindig van lehetőség arra, hogy va-

lami újat alkossunk. A reményt

megőrizni annyit jelent, mint együtt

maradni, segíteni egymáson és bá-

torsággal, őszintén szembenézni a

jövővel.

És a szeretet. Pál Apostol azt mond-

ta, hogy a három közül ez a legfonto-

sabb. Ha a hit egy általunk felvett hely-

zet a világgal szemben, és a remény

egy másik helyzet a jövővel való szem-

benézéskor, a szeretet egy olyan álta-

lunk felvett helyzet, amelyből a feleba-

rátaink fele fordulunk. Szeretni annyit

jelent, mint elfogadni a másikat, jobban

kívánni azt, hogy neki jó legyen, mint

ahogyan azt magunknak kívánjuk, és

abban reménykedni, hogy a másik vá-

gyai beteljesülnek. Szeretni nem más,

mint felismerni, hogy mindannyian

egy cipőben, az élet nagy cipőjében já-

runk, és hogy titokzatos, elkerülhetet-

len módon egyazon rendszer tagjai va-

gyunk, akik kölcsönös kapcsolatban

állnak egymással.

Ezt a munkát mi a hit, remény és

szeretet embereiként végezzük. Lel-

ki kérdésekben az előzékenység

szent munka. A civil társadalom

megújítása szent küldetés.

William C. Saunders

Project Harcest Hope – elnök


Fordította: Dénes Réka

civil fórum26

delemadó 1 százalékáról valamely egyház (vagy egy

erre a célra létrehozott állami alap) javára rendelkezze-

nek. Emellett az állam garantálta az egyházaknak a tel-

jes személyi jövedelemadó-bevétel 0,5 százalékát; ha

ennél kevesebb gyűl össze, az állam az összegyűlt

pénzt arányosan kiegészíti. 2002-ben az Orbán-kor-

mány az egyszázalékos adófölajánlással kapcsolatos

állami kiegészítés mértékét 0,5-ről 0,8 százalékra mó-

dosította, majd a Medgyessy-kormány 2004-ben ezt 0,9

százalékra emelte. Ezzel a tényleges fölajánlások gya-

korlatilag jelentőségüket vesztették, hiszen a felajánlók

viszonylag csekély számától függetlenül az állam szin-

te a vatikáni-megállapodásban rögzített teljes egyszá-

zalékos szja-összeget garantálja az egyházaknak2. 2007

decemberében az 1 százalék kiegészítésével kapcsola-

tos törvénymódosításban megfogalmaztak egy új, csak

2009-től alkalmazandó3 elvet, amely szerint a költség-

vetés a felajánlások összegét duplázza meg. Az új sza-

bály fontos tartalmi eleme, hogy míg alsó küszöbként

garantálja a Vatikáni Megállapodásban rögzített 0,5

százalékot, a kiegészítés a felajánlásokhoz igazodik, s

tükrözi a felajánlások összegének növekedését is. Míg

a korábbi, merev felső határ a felajánlásoktól függetle-

nül garantálta a személyi jövedelemadó egy bizonyos

hányadát4, az új szabály közvetlenül motiválja a fel-

ajánlásokat.

1998-tól tehát már működött Magyarországon a

1+1%-os rendszer. Ahogy ezt jeleztük, két alapvető kü-

lönbség van a civil és egyházi százalékok esetében.

Egyfelől az egyházaknak jár a kiegészítés, a civileknek

nem, a 2009-es gyakorlat pedig tulajdonképpen már

„2%-os” rendszert vezet be az előbbiek részére, hiszen

az új elv értelmében a költségvetés „hozzátesz még

1%-ot” a ténylegesen felajánlott adófizetői 1%-hoz.

Másfelől a második 1%-ot nemcsak egyháznak, ha-

nem ún. „Kiemelt költségvetési irányzatnak”5 is fel le-

hetett ajánlani. Ez azért fontos, mert az egyházi felaján-

lások elemzése során figyelembe kell venni, hogy mind

a nyilatkozatok, mind az összegek mintegy 30 százalé-

ka igazából nem az egyházakat, hanem ezeket az ala-

pokat gyarapította6. Ettől eltekintve is figyelemreméltó

az eltérés az állampolgárok civil és egyházi felajánlási

hajlandósága között. A következőkben az erre vonat-

kozó legutóbbi nyolc év adatait vesszük górcső alá. Je-

len írás terjedelmi okokból nem vállalkozik az eltérő

magatartás okainak mélyebb elemzésére, pusztán a je-

lenség megvilágítására, illetve az utóbbi időszakban

kitapintható változások bemutatására törekszik. Ter-

mészetesen nem kerülhető el így sem az a megközelí-

tés, hogy a két 1% egymástól „független” alakulása, a

pusztán technikai értelemben fellépő „interdependen-

cia”7 ellenére mégiscsak a két szféra, a civil és az egy-

házi intézményrendszerbe vetett bizalom egyik fokmé-

rőjeként is értelmezhető. A tényleges anyagi ráfordí-

tást nem igénylő, pusztán néhány másodperces adófi-

zetői nyilatkozattétel egyben az adott szervezet(típus)

melletti kiállásként, nyílt állásfoglalásnak is felfogható.

A nem nyilatkozók tehát – eltekintve az erre vonatko-

zó kutatásokban kimutatott közvetett passzivitástól,

tájékozatlanságtól8, amely viszont mindkét 1%-ra vo-

natkozik – egyúttal negatív ítéletet is mondanak, ha

nem is egy-egy konkrét szervezetről, felekezetről, de

általában a civil társadalomról és az egyházakról. Ha

nem tartják fontosnak ezeket támogatni, akkor a tevé-

kenységüket, létezésüket sem tartják annak.

Nézzük akkor a tényeket. Az elmúlt nyolc év során

csak az utóbbi két évben növekedett jelentősen a nyi-

latkozatok száma (1. ábra); 2001-ben még alig több

mint 2 millió, tavaly már 2,8 millió felajánlás érkezett.

A nyilatkozók száma is hasonló trendet követ, 1,3-ról

1,7 millióra ugrott. A grafikonból látható, hogy a civil

nyilatkozatok száma jóval magasabb, mint az egyházi-

aké, és a különbség aránya az évek folyamán szinte

alig változott.

Sokkal egyenletesebb fejlődést figyelhetünk meg a

felajánlott 1%-ok összegénél, bár itt nem szabad elfe-

ledkezni az inflációs hatásokról sem. Miután az 1%-ok

reálnövekedését sokkal inkább a felajánlók körének

bővülése és nem anyagi helyzete határozza9, a pozitív-

nak tűnő változás a valóságban kevésbé volt ilyen lát-

ványos és érzékelhető.

2 Az Orbán-kormány idején hozott törvény ugyanis nem a vatikáni-megállapodásban rögzített progresszív személyi jövedelemadót, hanem az en-

nél szélesebb alapú személyi jövedelemadót veszi alapul. A szélesebb alapú szja 0,9 százaléka viszont nagyjából megfelel a progresszív szja egy

százalékának, vagyis az egyházaknak eredetileg maximálisan fölajánlható összegnek.3 A kormányzat 2008-ra vonatkozó eredeti szándékával szemben ugyanis az egyházaknak felajánlott személyi jövedelemadó 1 százalékának álla-

mi kiegészítése még egy évvel tovább tartotta meg a régi, 0,9-es szintet.4 Az 1 százalékos felajánlások kiegészítése az APEH közlése alapján valamivel több mint 9,5 milliárd forintra rúgott 2008-ban.5 Ezek az évek során változtak, de a teljesség igénye nélkül a következő célokat takarták: árvízkárok megelőzése, sürgősségi betegellátás javítása,

parlagfűmentesítés.6 2008-ban az 1 millió 150 ezernyi második 1%-os nyilatkozatból 336 ezer az előirányzatokat jelölte meg, s így a 6,8 milliárdos összegből 2,1 milli-

árd az egyházak helyett az állami alapba került.7 Itt arra gondolunk, hogy miután általában együtt, egymás mellett van a két rendelkező nyilatkozat, ez vélhetően ösztönzőleg hat arra, hogy ak-

kor már ne csak az egyiket, hanem mindkettőt kitöltsék.8 A vizsgálatok szerint a fel nem ajánlók között nagy számban vannak azok, akiknek adóbevallását (s így a nyilatkozat intézését is) a munkáltató

végzi, illetve akik nem tudnak a lehetőségről, vagy nem foglalkoznak a kérdéssel.9 Miután a felajánlások összege a felajánló szándékától független, az az illető jövedelméhez igazodik. Más szavakkal, az 1%-ok értékének növeke-

dése a felajánlók számának növekedése nélkül csak úgy valósulhat meg, ha a tényleges felajánlói kör kicserélődik, eltolódik a magasabb jövedel-

műek felé. Ennek esélye nem nagy, s a kutatások sem támasztják alá, hogy a felajánlók körében egyáltalán jelentős lenne a fluktuáció.

1. ábra

A két 1%-ról adott nyilatkozatok

és a nyilatkozók száma, 2001–2008


A 2. ábrában külön vonallal jelöltük a második 1%-

on belül az egyházaknak és a kiemelt költségvetési

irányzatoknak kiutalt összegek változását. Mindez

csak azt a célt szolgálta, hogy érzékeltessük, a „laikus”

felajánlások részesedésének jelentőségét, amely az

évek során nemhogy csökkent, ellenkezőleg, 20-ról 30

százalékra ment fel. A továbbiakban ezt a distinkciót

már nem tesszük meg, így a civil és az egyházi adatok

eltéréseiből levonható következtetések akaratlanul is

kissé „finomabbak” lesznek annál, mintha az utóbbi

esetében a „tisztított” mutatókat vennénk tekintetbe.

Az első kézenfekvő megállapítás az, hogy folyama-

tosan magasabb a civilek részére, mint az egyházak ré-

szére rendelkező adófizetők aránya (3. ábra). Igaz, míg

a civil támogatási arány a vizsgált periódusban 31-ről

37 százalékra (19 százalékkal) nőtt, addig az egyházi

mutató 17-ről 25-re (47 százalékkal) kúszott fel, vagyis

feltételezhetünk egy hosszú távon zajló kiegyenlítő-

dést, de ezt még korai lenne megjósolni.

Jóval nagyobb különbséget mutat a felajánlott ösz-

szegek hányada (4. ábra), szinte minden évben leg-

alább kétszeres támogatást kaptak a civilek az egyhá-

zakhoz képest. A kétféle adatsorból az következik,

hogy a civileknek 1%-ot felajánló adófizetők átlagosan

a magasabb jövedelmi kategóriákból kerülnek ki, mint

az egyházakat támogatók.

Az előbbi számokból (3. ábra) ugyanakkor az a saj-

nálatos tény is levezethető, hogy az (adózó) állampol-

gárok döntő többsége egyáltalán nem kívánja még

ilyen formában sem támogatni a civil vagy az egyházi

szervezeteket. Más szóval, a „bizalmatlansági index-

nek” is tekinthető megtagadási arányszám igen magas,

még 2008-ban is 63, illetve 75 százalékos volt.

Mindazonáltal nem mindegy, hogy a polgárok el-

utasítása hogyan és milyen mértékben nyilvánul meg a

két szervezettípus irányában. Együtt jár-e a civilek és

az egyházak iránti bizalmatlanság – illetve a „másik ol-

dalon a „bizalom” –, vagy inkább a felajánlók többsége

megoszlik csak egyházi és csak civil kötődésűek kö-

zött. Más szavakkal, adott mennyiségű kétféle 1%-os

nyilatkozatot kitölthet annyi adózó is, ahány nyilatko-

zat van (mindenki csak egy nyilatkozatot nyújt be), és

adhat csupán annyi is, ahány a nagyobb, tehát esetünk-

ben a civileknek szóló nyilatkozatok számával meg-

egyező állampolgár is (ha minden egyházi nyilatkozó a

civilek részére is felajánl). A 3. ábrán nyilvánvalóan

látszik, hogy a valós helyzet inkább a második válto-

zathoz közelít; a civileknek rendelkezők aránya 2001-

2008 között 30-ról 36 százalékra nőtt, az összes nyilat-

kozóé pedig 31-ről 37-re. Mindez egyben azt is jelenti,

hogy a csak egyházat megjelölő személyek folyamato-

san az adófizetők alig egy-másfél százalékát teszik ki,

a csak civileknek rendelkezőké pedig 14-12 százalék. A

bizalom oldaláról megfogalmazva azért ez azt támaszt-

ja alá, hogy az 1%-okról rendelkezők körében, aki az

egyházak iránt bizalommal van, általában a civilekben

is bízik, viszont fordítva ez már kevéssé mondható el;

még most is egyharmadnyi rendelkező szándékosan

hagyja kitöltetlenül a második szelvényt (5. ábra).

10 Nem térünk ki rá, de 2007-ben kedvezően változtatták az 1%-os törvényt, egységesítették a bevallási időpontokat, és bővítették a rendelkezés

adminisztratív lehetőségeit.

3. ábra

A két 1%-ról nyilatkozók aránya

a kedvezményezettek szerint, 2001–2008

4. ábra

A két 1% alapján felajánlott összeg aránya, 2001–2008

5. ábra

A két 1%-ról rendelkezők megoszlása

a kedvezményezettek szerint, 2001–2008

2. ábra

A két 1% alapján felajánlott összegek alakulása, 2001–2008

civil fórum28

Végezetül: azért van okunk némi optimizmusra is,

hiszen a nyolc év adatait vizsgálva azért minden vo-

natkozásban beszámolhatunk némi fejlődésről. Vala-

mennyi mutató – mind a civil, mind az egyházi rendel-

kezések és rendelkezők száma, valamint a kiutalt ösz-

szegek és nem utolsósorban az ebből leszűrhető adófi-

zetői hajlandóság pozitívan változott. Ha vizuálisan

kívánjuk szemléltetni az elmozdulást a „passzív sarok-

ból” az „aktív” irányába (6. ábra), akkor azért látható,

hogy a „bizalom léggömbje” nemcsak nagyobb lett, ha-

nem „a kedvező széljárásnak”10 is köszönhetően – re-

mélhetőleg a jövőben is egyenletesen – felszállni tűnik.

Úgy legyen!

Sebestény István

Civitalis Egyesület – elnök


Felhasznált irodalom:

1999. évi LXX. törvény a Magyar Köztársaság és az Apos-

toli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi

közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásá-

ról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997.

június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihir-

detéséről (forrás: www.complex.hu)

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH): Tájékoz-

tató a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi,

Civil- és Vallásügyi Bizottsága részére a személyi jöve-

delemadó 1+1%-áról tett rendelkező nyilatkozatok fel-

dolgozásának 2008. rendelkező évi tapasztalatairól.

http://www.apeh.hu/szja1_1/tajekoz/taj_090303.html

Csepregi András: Nem diszkriminálja a 2009-es költségve-

tés az egyházakat. Oktatási és Kulturális Minisztérium hon-

lapja (MTI) 2008. október 9. http://www.okm.gov.hu/ma-

in.php?folderID=1438&articleID=232100&ctag=articlelist&i

id=1

Dr. Sánta János: A Vatikáni Szerződésről. 2006. Kará-

csony Krisztus fénye 41. http://www.communio.hu/lux-

christi/Krfenye/2006Karacsony/061241.pdf

Wildmann János: Magyar politikai kereszténység. Élet

és Irodalom, LI. évfolyam, 39. szám, 2007. szeptember 28.

http://www.es.hu/print.php?nid=17749

Wikipédia: Vatikáni szerződés http://hu.wikipedia.org/

wiki/Vatik%C3%A1ni_szerz%C5%91d%C3%A9s

6. ábra

A felajánlási hajlandóság változása 2001 és 2008 között


Vannak vidékek

és sikeres civil kezdeményezések

Ez alkalommal nem kifejezetten

egy civil kurázsiról tanúskodó

eseményről, akcióról számolunk

be e rovatunkban, hanem a Civitas Ala-

pítvány azon kezdeményezéséről, pro-

jektjéről, amely arra törekszik, hogy

serkentse a vidéki civil szféra fejlődését.

Teszi ezt úgy, hogy láthatóvá és ismert-

té váljanak azok a sikertörténetek, ame-

lyek a vidéki civil szervezetekben dol-

gozók civil kurázsijáról tesznek tanúbi-

zonyságot. Így készült – talán az erdé-

lyi magyar civil szféra történetében ed-

dig egyedi módon – 22 erdélyi vidéki

civil sikertörténetről egy-egy kisfilm.

Íme, ők azok, akik jelentkeztek, avagy

akiket javasoltak, amikor felkéréssel

fordultunk a civil szervezetekhez:

Szervezet neve Tev. terület Sikertörténet megnevezése

1. Alsó Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúság Szövetsége

(ALKISZ)

ifjúsági programok a szórványságban ALKISZ Szórványtábor: Egy ez a tábor

2. Artera Alapítvány közművelődés, népművészet, néphagyomány Máréfalvi Mirákulum – Közösségi Csoda

3. Bencéd Ittre Alapítvány közösségfejlesztés és környezetvédelem Összejönni – ez a kezdet. Együtt maradni –

haladás. Együtt dolgozni – siker.

4. Borsos Miklós Művelődési Egyesület –

Ifjúsági, Néptánc- és Kalákás Csoport

közművelődés, hagyományőrzés XII. Székelyföldi Fürdő-

és Közösségépítő Kaláka

5. Diakónia Keresztyén Alapítvány idős- és betegápolás,

szociális tevékenységek

Közösségfejlesztés és szociális programok

Mérán.

6. Falusi Vendégszeretők Egyesülete (Lövéte) falusi turizmus Háromnapos falusi vendéglátás Lövétén

hagyományőrző programokkal.

7. Gyergyóditrói Ifjúsági Szervezet ifjúsági programok „Légy ott” Kupa

8. Gyergyói Fiatal Fórum ifjúsági rendezvények Válaszd az életet! Drogmegelőző Napok

9. Gyulafehérvári Caritas gyergyói mezőgazdasági

kirendeltsége

vidékfejlesztési és szociális programok Falugondnokság

10. Hortobágy Kistérségi Társulás fenntartható fejlesztés Emberért és természetért! A Hortobágy

kistérség fenntartható fejlesztése.

11. Közösségi Kezdeményezésekért Alapítvány Kolozs a romák törvényes helyzetének javítása A hivatalos iratok, nemzetiségi hovatartozás-

tól függetlenül, felelősségre vezetnek!

12. Mihai Eminescu Trust Alapítvány erdélyi szász falvak megőrzése Az önfenntartó falu.

13. Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület nehéz sorsú, tehetséges gyerekek,

fiatalok támogatása

Egyedül nehéz!

14. Oroszhegyi Kulturális és Ifjúsági Egyesület ifjúság, kultúra Oroszhegyi szilvanapok:

Kincsünk a szilvánk!

15. Pro Erked Egyesület ifjúsági, művelődési, szociális munka Szivárvány Ház

16. Pro Mocsolya Egyesület közösségi, kulturális, ifjúsági, egyházi élet Fiatalok a közösség fejlesztéséért!

17. Román Alapítvány Gyerekek,

Közösségek és Családok Szolgálatában

szociális szolgáltatás hátrányos helyzetű

gyerekek számára

Barátságos hely minden papfalvi gyerek szá-

mára: a „Barátság” közösségi háza.

18. Román Alapítvány Gyerekek, Közösségek

és Családok Szolgálatában

szociális szolgáltatás hátrányos helyzetű

gyerekek számára

Iskola a hegyek között – Szamosfő

19. Román Alapítvány Gyerekek, Közösségek és Családok

Szolgálatában – Domahidai Közösségi Egyesület

közösség- és vidékfejlesztés Egy jobb jövőért Domahidán!

20. Társadalmi Cselekvés Aktív Nevelői

Módszerekkel Egyesület

aktív, tudatos ifjúság nevelése,

informálás és tanácsadás

A tájékozott ember hatalommal bíró ember!

21. Tordaszentlászlói Közösségfejlesztési

és Európai Integrációs Civil Szervezet

oktatás, közösségfejlesztés,

kistérség fejlesztése

Teleház

22. Zajzon Követei Egyesület civil önszerveződés, hagyományápolás Ha akarsz, hegyeket mozdíthatsz el!

civil fórum30

E táblázat minden sora egy-egy

külön történetet rejt, és lelkes embe-

rek sokaságát, akik figyelnek ember-

társaikra, akik fáradságot nem ismer-

ve cselekszenek azért, hogy a közös-

ségükben ők helyben oldjanak meg

problémákat, hogy fennmaradjanak

a hagyományok, könnyítsenek a rá-

szorulók sorsán, a közösségi életnek

méltó helyszínt adjanak, a megélhe-

tésért hatékonyabban tudjanak tenni

együtt, az információ időben és a

megfelelő helyre érjen el, stb. Sok-sok

vállalás, küzdelem, és siker.

Miért fontos, hogy láthatóak,

ismertek legyenek?

– Mert ezáltal lesz mások – önkor-

mányzatok, vállalkozók és min-

den magánember – számára is

közérthetőbb, hogy mi is a civil

szféra, mivel is foglalkoznak a ci-

vil szervezetek és mit képesek el-

érni.

– Mert így lehetnek ezek a sikerek

mások számára is ösztönzőek,

meggyőzőek.

– Mert e konkrétumokból tud ötle-

tet meríteni az, aki hasonlóban

gondolkodik.

– Mert ezáltal adott témakörben, va-

laminek a megvalósítása mögött

láthatóvá válnak a személyek is,

akiket meg lehet kérdezni.

– Mert ezáltal példát is szeretnénk

mutatni arról, hogy a megvalósí-

tásokról, sikerekről fontos kom-

munikálni több formában is.

A kisfilmekből egy DVD készült,

mely nemcsak a filmeket, hanem a

projekt keretében megjelent kis civil

kiadványt, a civil szervezetek adat-

bázisát, témakörökbe csoportosított

hasznos linkeket és egy civil tudástá-

rat is tartalmaz.

A DVD elkészítése csak az egyik

állomása volt a projektnek. Ezt köve-

tően szerveződött az az erdélyi civil

karaván, amely keretében a Civitas

Alapítvány 40 vidéki közösségbe –

Bihar, Beszterce-Naszód, Brassó, Fe-

hér, Hargita, Kolozs, Kovászna, Ma-

ros, Szatmár, Szilágy megyékbe – lá-

togatott el, mutatta be és osztotta

meg a helyi közösségek képviselőivel

ezeket az információkat. Nemcsak mi

tudtunk újat mutatni, mondani, java-

solni a helyi közösség tagjainak, a

meglévő vagy alakuló civil szerveze-

teknek, az önkormányzatok, iskolák,

egyházak képviselőinek. Tanulságos

volt számunkra is ez a körút, amely

során többek között a következők fo-

ga lmazódtak

meg bennünk:

– A vidéki civil szféra

fejlettségi szintje még igen ala-

csony (megj.: főként a többségé-

ben román közösségek esetében).

Sok közösségben nincs még

egyetlen civil szervezet se.

– A kapcsolattartás az önkormány-

zat és a helyi közösség között,

avagy éppen az iskolával, az egy-

házakkal, avagy ezen intézmé-

nyek között meglehetősen gyenge

ezekben a közösségekben.

E két tényezővel függ össze az a tény

is, hogy legtöbb esetben az önkor-

mányatok által készített, avagy in-

kább „megrendelt” fejlesztési straté-

giák nem közösségi részvétellel ké-

szültek és készülnek. Csak pályázati

dokumentációk ezek. Ezáltal azon-

ban nem „nevelődik” egy öntudatos

közösség, amelyben mindenki egy-

aránt érzi a felelősségét a közös jövő-

jük iránt, és ezáltal látja, vállalni tud-

ja akár szervezetként, intézmény-

ként, akár magánemberként a saját

feladatát, szerepét ennek a megvaló-

sításában. Az idősporlás, avagy a kö-

zösség figyelembe nem vétele ilyen

esetekben már számtalanszor volt

konfliktus forrása. De nem tanulnak

belőle az illetékesek, és nem mérik

fel, hogy mekkora erőt, milyen haté-

kony cselekvést hagynak ki a falukö-

zösségük, településük fejlődésének a

szolgálatából.

Ezek alapján azt mondhatjuk,

hogy a vidéki civil szféra fejlődése ér

dekében szükség van:

– a további tájékoztatásra

arról, hogy milyen lehetőségek

rejlenek a civil szervezetekben, a

civil önszerveződésben;

– az informálásra az általuk is elér-

hető támogatási lehetőségekről,

hálózatokról;

– felkészült, képzett helyi emberek-

re, akik képesek vezetni, koordi-

nálni ezeket a fejlesztési folyama-

tokat;

– közösségalapú tudatos jövőterve-

zésre.

És hadd lépjünk egy kicsit távo-

labb, nézzük távlatokban a civil szfé-

ra fejlődését, melyet számos szakértő

a társadalmi tőke fejlődésével azono-

sít. Azért is fontos, hogy cselekvően

vegyünk részt e törekvésben, mert

dr. Jenei György szavaival élve „a

gazdasági versenyképesség erősítése

stratégiai távlatban nem a gazdaság

területén dől el, mert nem a gazda-

ságnak van társadalma, hanem a tár-

sadalomnak van gazdasága”. Azaz:

minél fejlettebb a társadalmi tőke –

kölcsönösség, bizalom, kapcsolatok

–, amit főként a civil társadalom tes-

tesít meg, annál jobban tud fejlődni a

gazdaság is. Építsünk hát jobb jövőt!

Csáki Rozália

Civitas Alapítvány – projektvezető



Ne féljetek, már ég!i

Ez a két dolog nem fér meg egy-

mással. Éppen azért, mert ég,

félünk. Legalább is az első pil-

lantásra.

Mi mindnyájan az egész világon

nagyon kényes helyzetbe kerültünk.

A globális pénzpiacok megrendül-

tek, a gazdasági teljesítmény zsugo-

rodik, a munkahelyek veszélyben

vannak. A háttérben pedig leselkedik

az ökológiai válság. A diagnózis ki-

ábrándító. A hajsza a

felelősök után már el-

kezdődött: a fékevesz-

tett neoliberális kapi-

talizmus, az elképesz-

tő jövedelmekkel ren-

delkező menedzserek,

a gazdagok. Őket

tesszük meg saját

bűnbakjainknak. Az ő

kivégzésük lényegé-

ben egy középkori el-

járás. És aztán azt re-

méljük, hogy ezután

majd minden megy

tovább, mint ezelőtt.

Röviden: megvannak

a bűnösök, majd felál-

dozzuk őket. Önma-

gunkat persze közben

ártatlannak tartjuk.

Az Evangélium azonban egy má-

sik látásmódot mutat nekünk. Lelep-

lezi a játékunkat, és felszólít, hogy ezt

hagyjuk abba. Megvolna tehát a

megmentő felismerés: „Mi mindnyá-

jan felelősök vagyunk a válságért.”

A kortárs filozófus, René Girard

segít, hogy megértsük mindezt. Min-

den emberi szívben, mondja, rejtőzik

egy parttalan sóvárgás. Észrevesszük

ezt másokban, és utánozni kezdjük.

Egyre több embert ragad magával, és

egyszer csak egy romboló kultúra ke-

rekedik ki belőle. Ez olyan veszélyes

jelenség, hogy a 10. parancsolat elénk

tárja, és az élet iránti mély szeretetből

figyelmeztet bennünket, nehogy a

rabszolgáivá legyünk. Az efféle vá-

gyakozás emberekre és vagyontár-

gyakra irányul. Mo-

dern kultúránkban

ezt a vágyat nem

megzabolázzák, ha-

nem felszítják. A gaz-

daság abból él, hogy

a földi javak utáni vá-

gyakozást lehetőleg

fékevesztett módon

kihasználják. Lassan-

ként mi is ennek a lo-

gikának a fogságába

kerülünk: a krízis

idején is még maguk

a munkavállalói ér-

dekvédők is azt szor-

galmazzák, hogy a

fogyasztás szintjét

emeljék, hogy mind-

eközben a vásárlási

lázunk ne hagyjon alább. Anélkül,

hogy észrevennénk, belesodródunk

egy ördögi körbe. Ha nem engedünk

a vágyainknak szabad folyást, akkor

stagnál a gazdaság, veszélyeztetjük a

munkahelyeinket, mind több és több

ember, családjuk és gyermekeik

együtt beleesnek ebbe a baljós hely-

zetbe.

Vagyis nemcsak mások felelősek

a válságért, hanem mi is bűnrészesek

vagyunk, mert a válság valódi okai

mindannyiunkban ott rejtőznek. Sa-

ját egyéni sóvárgásaink nélkül azok

is tehetetlenek lennének, akik mind-

ezeket a fogyasztói gazdaságban ki-

aknázták. Ha mi mindnyájan szaba-

dok volnánk vágyainktól, vagy eze-

ket más irányba terelnénk, olyan sze-

gények lennénk, mint Szent Ferenc,

akkor semmi esélye nem lenne egy

olyan gazdaságnak, mint a miénk. A

szemünk láttára omlana össze min-

den olyan rendszer, amelyet saját sö-

tét vágyainkkal támogatunk.

Egy kiút

Ha fölismerjük a világ válságában

játszott szerepünket, képesek va-

gyunk arra is, hogy új utakat keres-

sünk. A félelemtől reszkető vágyako-

zások alternatívája a szerető szolida-

ritás. Ez – mint a szeretet alapvetően

– az isteni Lélek működésének a gyü-

mölcse, aki a Föld arculatát megújít-

ja, és a vágyaink által rabságban tar-

tott régi szívünk helyett egy új, sze-

retni képes szívet ajándékoz. Ennek a

megmentő, éltető szeretetből szüle-

tett szolidaritásnak két arca van.

Az egyik arc: a cselekedni képes

szolidaritás; ez tesz képessé minket

arra, hogy csillapítsuk az akut szen-

vedéseket. Ez a típusú szolidaritás

segít nekünk, hogy támogassuk a

mostani krízis áldozatait, akik a kö-

vetkező hónapokban egyre többen

lesznek. Egyesek csak rövidített

munkaidőben dolgozhatnak, mások

Már több alkalommal kerestük közösen a választ, és azóta is mindannyian folyamatosan helyzetben va-

gyunk, amikor a gazdasági válság társadalmi hatásait vizsgáljuk, avagy éppen a civil szféránk ebből adódó fel-

adatait törekszünk meghatározni. Számos vitatandó elmélet, javaslat születik e téren, és e keresésben ki-ki a hoz-

zá legközelebb álló választ, problémamegoldást kell megtalálja. Az alábbi cikk figyelemreméltó elemzéssel és

válaszlehetőségekkel szolgál. Először az Egyházfórum – keresztény közéleti-kulturális folyóirat XXIV. (X. új) évf.

2009/3-as lapszámában jelent meg.

i A kelet-stájerországi (Ausztria) Weiz városkában a „Weizer Pfingstvision” közössége 2009 pünkösdjén indult el a „remény útján”, amelyen spiri-

tuális választ keresnek a jelenlegi gazdasági-társadalmi válságra. Az ünnepi szentmisén hangzott el az itt közölt prédikáció.

... nemcsak mások

felelõsek a válságért,

hanem mi is bûnré-

szesek vagyunk,

mert a válság valódi

okai mindannyiunk-

ban ott rejtõznek.

Saját egyéni sóvár-

gásaink nélkül azok

is tehetetlenek len-

nének, akik mind-

ezeket a fogyasztói

gazdaságban kiak-

názták.

civil fórum32

teljesen elvesztik munkájukat, ismét

mások nyugdíjpénztári megtakarítá-

saik elértéktelenedése vagy rizikó-

sabb formákba befektetett megtakarí-

tásaik eltűnése következtében „ke-

rülnek a kerék alá” – nekik mind

szükségük van egy cselekvőképes

szolidaritásra. A növekvő szükség

idején egy ilyen szolidaritás világo-

san felismerhető vonásokkal bír, és

legjobb érzékeinket is próbára teszi.

• Ez a nyitott szemek szolidaritása.

Már nem fordítjuk el tekintetünket

a szükséget szenvedőkről, hanem

vesszük a bátorságot és a civil ku-

rázsit, hogy odafigyeljünk rájuk.

Észrevesszük azoknak a családok-

nak a fájdalmát, amelyek eddig két

fizetésből éltek, de most már csak

egyetlen jövedelemmel rendelkez-

nek, és ezért állandó anyagi csú-

szásban vannak. Meghalljuk min-

den elvált apa panaszát és környe-

zetükben azokat a gyermeküket

egyedül nevelő anyákat, akik lét-

fenntartási költségeiket már csak

nagyon nagy erőfeszítések árán

tudják kifizetni.

• Nem elégszünk meg azonban az

odafigyeléssel. Ha már segítünk,

szeretnénk tartós segítséget nyújta-

ni. Saját magunk a józan ész szoli-

daritását gyakoroljuk. Úgy segí-

tünk, hogy másnap, ahol csak le-

het, ne kelljen újra segítenünk.

Mert megalázza az embereket, ha

mindig más segítségére szorulnak.

• A cselekedni képes szolidaritá-

sunk együttérző szívből fakad. Ez

pedig az együttszenvedés készsé-

géből táplálkozik, hogy a szegé-

nyek fájdalmát és félelmét át tud-

juk érezni.

• Nem utolsósorban,

a cselekvő szolida-

ritás embereinek se-

gítő kezük van.

Akinek közülünk

nem nagyon rosszul

megy a sora, az szo-

lidaritást vállal egy

másik emberrel,

akinek viszont most

rosszul alakulnak a

dolgai. Ez elkez-

dődhet akár a csalá-

dokban, de azokon

túl segítői hálóza-

tok kialakuláshoz is

vezethet. Weiz lét-

rehozott egy ún.

szolidáris régiót,

amelyben az együt-

térző emberek min-

denfajta választóvonalon át együtt-

működnek. Itt az ideje, hogy orszá-

gunkban a szolidaritás új tavasza

köszöntsön be. Ez lenne az igazi

előretörés – a pünkösdi módon

megélt és együtt elszenvedett em-

berség. A szeretet kultúrája, amely

önmagát a szolidaritásban mutatja

meg, növekedhetne az országban.

Pontosan ebben áll a remény útjá-

nak belső célja, amit a „Weizi pün-

kösdi látomás” éppen most hirde-

tett meg.

Bármennyire fontos lesz a követ-

kező időkben, hogy a szolidaritás ál-

dozatainak oldalára álljunk, egy más

arcú szolidaritásra is szükségünk

lesz. Ez nem az áldozatokon segít,

hanem megtesz minden elgondolha-

tót annak érdekében, hogy minél ke-

vesebb legyen belőlük. Ez a fajta szo-

lidaritás nem segítő, hanem politikai

jellegű. Az áldozatokat nem ellátjuk,

hanem megakadá-

lyozzuk, hogy legye-

nek. Ez egy hosszú

távú program. Szabá-

lyozni kell – egy bátor

politika által – a

pénzügyi piacokat.

Össze kell kapcsolni a

megtermelt gazdag-

ságot és az emberek

szükségleteit. Nem

szabad, hogy a szoci-

ális jólétre törekvő ál-

lamok válságba ke-

rüljenek, mert mind

több gazdagság –

nemzetközileg kalan-

dor módon – kibúvik

nemzeti kötelezettsé-

gének teljesítése alól.

Egy ilyen, ember-

re irányuló politika annál hamarabb

jöhet létre, minél inkább beavatkoz-

nak a keresztények is a politikába. Az

egyházak elsőrendű feladata minden

bizonnyal az, hogy az embereket Is-

ten titkába bevezessék. Akit azonban

Isten megragad, az Istennel együtt

sodródik annak világába is a lehető

legkompetensebb módon. Éppen

ezért a jövőben több hívő embernek

kell politikai pályára, a gazdaságba, a

szakszervezetekbe, a médiába, az ok-

tatásba menni. Ehhez azokat a tudo-

mányokat fogják tanulni, amelyek er-

re képesítik őket: politológiát, gazda-

ságtudományt, pénzügyet stb. An-

nak nem lehet és nem szabad meg-

történnie, hogy az egyházakból nem

jönnek többé olyan személyek, akik

az Evangélium szellemében formál-

ják hazánkat, Európát, a Föld közös-

ségét. A teológia ezt így fejezi ki: aki

misztikus, az feltétlenül politikus is;

aki Istenbe belemerül, az Istennel

együtt a szegények mellett fog fel-

bukkanni.

NE FÉLJETEK! MÁR ÉG! Ez az el-

ső pillanatban ellentmondásos kije-

lentés, a második pillanatban a re-

mény teljesen új értelmét nyeri el. Ha

ugyanis szívünk már nem a félelem-

től reszkető vágyakozások rabszolgá-

ja, hanem szerető odafordulás érzé-

sétől lángol, akkor nekünk a szoron-

gató válság közepette sincs okunk a

félelemre. Akkor már ráléptünk a re-

mény útjára.

Paul. M. Zulehner

Bécsi Egyetem

Katolikus Teológia Kar – dékán

Bármennyire fontos

lesz a következõ

idõkben, hogy a

szolidaritás áldoza-

tainak oldalára áll-

junk, egy más arcú

szolidaritásra is

szükségünk lesz. Ez

a fajta szolidaritás

nem segítõ, hanem

politikai jellegû. Az

áldozatokat nem el-

látjuk, hanem meg-

akadályozzuk, hogy

legyenek.

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül


Gazdát az erdélyi magyar közösségnek!

„Akinek sok barátja van, annak egy sincs.”

– Arisztotelész –

A romániai magyar közösség gondjainak sok a gazdá-

ja, következésképpen – Arisztotelész megfogalmazásá-

nak áttételes értelmezése szerint – mivel sok van, nincsen

egy igazi gazdája sem.

Ha a romániai magyarság gondjainak gazdáját keressük,

akkor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Erdélyi

Magyar Nemzeti Tanács, Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum,

Magyar Polgári Párt, Székely Nemzeti Tanács táján kellene

keressük. Az RMDSZ a ’90-es években tekinthette magát

gazdának, de ma már nem mindenki, minden kérdés gaz-

dája. Az EMNT-nek már a megnevezése is túlzó, amennyi-

ben RMDSZ, MPP, SZNT és egyebek nem résztvevői ennek

a tanácsnak, az EMEF a közélet és önérdek részképviseleté-

nek vegyüléke, és nem az egész magyarság összefogásának

fóruma. Az MPP nem átfogó és átütő erejű ellenzéki réteg-

képviselet, az SZNT Erdély egy területének

programmissziós vállalkozása.

Mivel az összefogás minimumát illető-

en (autonómia, önálló magyar oktatás tel-

jes vertikuma, a művelődési örökségek vé-

delme és ápolása, a vidék megmenté-

se/megsegítése, szociális kérdések) az

összekötő nemzeti alapértékek deklarál-

tan mindnyájuknál ugyanazok, miért nem

lehetséges egy közmegegyezéses stratégia

kialakítása? Ha mind ugyanazokért az ér-

tékekért és érdekekért küzdenek, miért

nem jön létre egyezség ezeknek az alapér-

tékeknek a jegyében? Ez nem magyaráz-

ható másként, mint széthúzással, szemé-

lyes és kisebb csoportérdekek érvényesíté-

si szándéka mentén. Sőt, a folyamatok azt

mutatják, a nézetkülönbségek sem csök-

kennek, hanem bővülnek (lásd a székelyudvarhelyi-csík-

szeredai szeptemberi népgyűlést).

A sok gazda nem gazda elv alapján meg kell keresni,

ki kell alakítani egy olyan struktúrát, amely képes felvál-

lalni, képviselni és érvényre juttatni az erdélyi magyar

közösség összképviseleti érdekeit.

Tudatosan felépített cselekvésre van szükség egy

olyan szervezeti keretben, amely semmilyen kategóriát

nem zár ki, és képes mozgósítani minden olyan csoportot

és intézményt, amely részt vállal a közösség jövőjének

építésében. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsé-

ge (MCSZESZ) e mellett kötelezi el magát, figyelembe vé-

ve azt a képviseleti feladatot, amelyet felvállalt az egész

erdélyi magyar civil társadalom érdekeinek védelmében.

Az EP-választási jelöltlista alkalmából folytatott egyezte-

tési körök megmutatták, mennyi pártos érdek munkál lét-

fontosságú döntések meghozatalakor. Ugyanakkor politi-

kusaink – és természetesen minden más társadalmi szerep-

lő is – számos jelzést kapott arra vonatkozóan, hogy az önös

pártérdekeknél fontosabbak a közösségi érdekek. Jogos el-

várása minden erdélyi magyarnak, hogy ha olyan fontos

kérdésekről van szó, mint a fent jelzettek, a politikai szerep-

lők legyenek képesek a közösségünk egészében gondolkod-

ni, nem pedig a személyeket és struktúrákat őrlő végtelen

vitákba fojtani ellenszenvüket; miközben országos szinten a

magyarság számtalan kérdésben folyamatosan hátrányt

szenved, s képtelen kitörni a másodlagos polgár szerepéből.

A civil mozgalmak és szereplők – mivel a civil társa-

dalmat, vagyis az egész magyar közösséget képviselik –

nem hallgathatnak. Sokan úgy tekintik, hogy a megoldás-

hoz az egész közösséget átfogó stratégiai váltásra van

szükség. Bebizonyosodott, hogy az eddigi struktúrák

nem tették lehetővé az új helyzetnek meg-

felelő megoldások kimunkálását, nem si-

került az esélyegyenlőség kilátásának re-

ményével erősíteni a romániai magyarság

önbizalmát.

Ismeretes, hogy az RMDSZ és az EMNT

létrehozta az erdélyi összmagyar egyeztető

fórumát (EMEF), ez azonban egyelőre ígé-

ret, talán lehetőség, bizonyosan az RMDSZ

által koordinált politikai struktúra, és nem

teljesíti az egész magyarság politikai és ci-

vil társadalmi összefogás feltételeit, s ha

nem következik be elmozdulás, még job-

ban erősíti a kialakult megosztottságot.

Mi, az erdélyi magyar civil szféra ér-

dekvédelmi szövetségeként, olyan struk-

túrát javasolunk, amely jellegénél fogva

egy társadalmi szerződés alapján működ-

ne, a közösségi kérdések társadalmi szinten történő meg-

oldására összpontosítana. Egy ilyen társadalmi szerződés

érvényesítése érdekében jönne létre az Erdélyi Magyar

Konvent, amely garanciája a romániai összmagyar célok

megvalósításának és végrehajtásának.

A közösségi felelősség jegyében fogalmazódott meg a

mellékelt dokumentum, amelyet elkészítői és előterjesztői a

legszélesebb erdélyi magyar egyeztető fórumként képzel-

tek el. A struktúra fontosságáról és szükségességéről a

MCSZESZ szűkebb körű előzetes konzultációt folytatott

politikusokkal, egyházi vezetőkkel, tudósokkal, rangos vál-

lalkozókkal. A közös cél az, hogy a közösségünk jövőjét

meghatározó kérdésekben a politika képviselői mellett, a

döntések előkészítésében partnerként léphessenek be a tör-

Tudatosan felépített

cselekvésre van

szükség egy olyan

szervezeti keretben,

amely semmilyen ka-

tegóriát nem zár ki,

és képes mozgósíta-

ni minden olyan

csoportot és intéz-

ményt, amely részt

vállal a közösség jö-

võjének építésében.

civil fórum34

ténelmi egyházaink vezetői, az oktatás és tudományok jeles

művelői, a társadalomban meghatározó szerepet játszó vál-

lalkozók és a civil szervezetek képviselői is, mint szakterü-

letük jó ismerői. A Konvent, mint a társadalmi kontroll in-

tézményes fóruma, a szükséges és elvárt megoldások mel-

lett töltse be a társadalmi ellenőrzés szerepét is, amely az

erdélyi magyarság intézményi rendszerében jelenleg teljes-

ségében hiányzik. A közösségünk 1990 utáni sorsfolyama-

ta azért is ilyen sanyarú, mert a kialakult kisebbségi struk-

túráink keretet biztosítottak az önkényes cselekedetekhez,

felelősségre vonási rendszerek nélkül. A közösséget kihasz-

nálók ellen nincs eszköz, legfeljebb el kellett/kell viseljék az

esetleges erkölcsi elmarasztalást, ami alig ér valamit, mivel

az ellenőrizhetetlen támogatási rendszerrel még a média je-

lentős részét is önérdekeik szolgálatába állították. Ilyen tár-

sadalmi környezetben az öntörvényességnek nincsen aka-

dálya, ha nem lép fel ellene a közösség akarata.

A fentiek alapján ajánljuk civilek és nem civilek figyel-

mébe az Erdélyi Magyar Konvent tervezetét és megvaló-

sításának módozatait, hogy véget vethessünk a jelenleg

uralkodó, a közösség érdekei ellenében működő és az er-

délyi magyarságnak (is) óriási károkat okozó állapotnak.

Az Erdélyi Magyar Konvent

megalakításának feltételrendszere

A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ)

Igazgató Tanácsa kiindulva abból az elfogadhatatlan tény-

ből: hogy az erdélyi magyar közösség érdekeit képviselő or-

szágos politikai szervezetek között, a civil szervezetek kö-

zött, továbbá mindezek és az egyházak között nincs olyan

összetartó erő és egy olyan összefogó testület, amely az erdé-

lyi magyarság egészét képviselje, szervezze és menedzselje;

hogy nem körvonalazódik tisztán és egyértelműen a politika

testületei közötti tartós és biztonságos egyezség, javasolja az

Erdélyi Magyar Konvent mielőbbi létrehozását:

– hogy az egész magyarság közmegegyezésen alapuló au-

tonómia-törekvését töretlenül szervezze és képviselje;

– hogy erősítse a magyarság sajátos közösségi értékeit, s

védelmet teremtsen az évszázadok alatt létrehozott

értékeknek, amelyek szerves részét képezik úgy az or-

szág, mint nemzetközi értékeknek;

– hogy érvényt szerezzenek úgy az ország törvényei-

nek, mint a Románia területén élő nemzeti közösségek

számbeli aránya tiszteletének, és az abból fakadó jo-

goknak, és tartsák meg a dekoncentrált intézmények

kisebbségiekhez tartozó vezetőinek arányos, és méltá-

nyos képviseleti számát;

– hogy a történelem viszontagságait átszenvedő magyar-

ságot kivezesse abból a társadalmi válságból, amelybe

jutott;

– hogy önmaga sorai összefogásának képtelenségét vég-

legesen félretegye;

– hogy képes legyen megteremteni a megmaradását biz-

tosító feltételeket;

– hogy megvalósíthassa a társadalmi igazságosság és

méltányosság feltételeihez szükséges társadalmi el-

lenőrzést;

– és hogy helyezze helyére az erdélyi magyarság számá-

ra kiérdemelt és a minden népnek kijáró nemzeti mél-

tóságot.

Az Erdélyi Magyar Konvent létrehozását olyan összeté-

telben javasoljuk, amely jogosan érdemes arra, hogy kép-

viselje az egész erdélyi magyarság közös érdekeit, legye-

nek azok politikaiak, gazdaságiak, közművelődésiek, ok-

tatásiak, egyháziak, szociálisak, vagy bármilyen más ér-

tékeket teremtők és védelmezők területéről.

Ennek érdekében javasoljuk egy ideiglenes ALAKÍ-

TÓ KONVENT sürgős összehívását, amelynek résztve-

vői között legyenek:

(közmegegyezés szerint az összetétel kiegészíthető vagy

változtatható)

Az Alakító Konvent feladata az Erdélyi Magyar

Konvent létrehozása, feltételrendszerének kidolgozása.

Az Alakító Konvent döntései erkölcsi kötelezettséget ró

a Konventet elfogadó testületek és személyek számára.

Kidolgozza, és javaslatot tesz az Erdélyi Magyar Kon-

vent végleges összetételére és működési szabályzatára.

Az Alakító Konvent az Erdélyi Magyar Konvent meg-

alakulásáig döntéseit konszenzussal hozza, és a meg-

alakulásától kezdődően maximum 6 hónapig működik,

vagyis az Erdélyi Magyar Konvent megalakulásáig.

Az Alakító KONVENT döntése alapján létrejött Erdé-

lyi Magyar Konvent az általános demokratikus elvek tisz-

teletben tartásával az egész magyarság érdekeit érintő

döntéseket hoz. Megválasztja vezetőtanácsát, jóváhagyja

működési szabályzatát, kidolgozza szakbizottságai segít-

ségével az erdélyi magyarság megmaradásának stratégiá-

ját és a stratégia alkalmazásának módozatait, valamint

dönt az erdélyi magyarság képviseleti rendszeréről. Mű-

ködési ideje az első hivatalosan elfogadott erdélyi magyar

autonómia-struktúra létrehozásáig tart.

Az óriási demokrácia-deficitbe jutott magyarságkérdés

a Konvent égisze alatt kösse meg az összes erdélyi magyar-

ságkérdést felvállalók belső alkotmányosságát biztosító

Társadalmi Szerződését, és hozza létre a társadalmi ellenőr-

ző testületeit, melyeknek a feltételrendszere szerint kiala-

kíthatja fennmaradási stratégiáját, annak végrehajtását, az

erkölcsi biztonságát és a közbizalmat jelentő fórumait.

Az itt felvázolt struktúra egy autonómia-struktúra ki-

induló, közösséget működtető forma lehet, amely nem

ütközik sem alkotmányosságba, sem a többségi érdeke-

ket nem sérti, s képes lehet egy közösségi erőt jelentő er-

délyi magyar közakarat megvalósítására.

MCISZESZ Igazgató Tanácsa:

Bereczki Kinga (alelnök), Bodó Barna (elnök),

Somai József, Szabó Izolda, Szenkovics Dezső,

Varga Zoltán (alelnök)


honlap: www.civilportal.ro

az egyházak vezetői vagy megbízottai

az RMDSZ vezetői “

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács “

Székely Nemzeti Tanács “

Erdélyi Magyar Polgári Párt “

Romániai Magyar Gazdák Egyesülete “

Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület “

Erdélyi Magyar Pedagógusok Szövetsége “

Romániai Magyar Közgazdász Társaság “

Szociális szervezetek képviselete “

Erdélyi Múzeum Egyesület “

Erdélyi Műszaki Társaság “

Környezetvédelmi szervezetek képviselete “

Magyar Civilszervezetek Szövetsége “


Partnerségben az önfenntartó

vidéki unitárius közösségekért

Ekis kiadvány egy civil-egyház közötti összefogás

eredményét mutatja be, amely a Civitas Alapít-

vány, az Erdélyi Unitárius Egyház és annak szer-

vezetei (ODFIE, Gondviselés Segélyszervezet), illetve

az amerikai Project Harvest Hope között fogalmazódott

meg. Az együttgondolkodás és -cselekvés fő mozgató-

rugója az a tény, hogy Erdélyben, de különösképpen

Székelyföldön, az unitárius közösségek olyan apró kis

falvakban élnek, amelyek a világ gyors változásától el-

zárva, magukra maradottan kell szembesüljenek a min-

dennapok kihívásaival. Az orvosi ellátás hiánya, a gye-

rekhiány miatt bezárt iskolakapuk, rossz középületek,

rossz utak az egyre nagyobb elszigetelődéshez vezet-

nek. A tanítók, tanárok csak „kijárnak” tanítani vidék-

re, de már nem alkotják a közösség szerves részét.

Egyetlen helyi személy, aki nap mint nap szembesül a

mindennapok problémáival: a lelkész. Ezért tartottuk

fontosnak, hogy egymás kölcsönös segítésével, támoga-

tásával elindítsunk egy olyan folyamatot, amely a helyi

szintű szükségletekre alapozik, közösségi részvétellel

és összefogással egy élő, felelősségteljes és cselekvő jö-

vőt fogalmaz meg e vidéki közösségek számára.

Bencéd, Bözöd, Csehétfalva, Firtosváralja, Gagy,

Kálnok, Recsenyéd – azok az unitárius közösségek,

amelyek a megmaradás és a tenniakarás mellett döntöt-

tek, és cselekvően résztvállalnak a saját sorsuk irányítá-

sában. E kis kiadványt lapozgatva e hét közösséget is-

merheti meg az olvasó – megosztják velünk röviden

történetüket, sajátosságaikat, büszkeségeiket, és arról

írnak, hogy hogyan és miért kapcsolódtak be a prog-

ramba. Megtudhatjuk, hogy a kálnoki fiatal lelkésznő

hogyan serkenti életre a közösséget gyerekfoglalkozá-

sok szervezése révén, együttműködésben más felekeze-

ti egyházzal és polgármesteri hivatallal, sikeres pályá-

zatok és közösségi programok lebonyolításával. Olvas-

hatunk arról, hogy Bencéd, egy lendületes faluközös-

ség, hogyan valósította meg évszázados álmát és vált

önálló egyházzá. Azt is megtudjuk, hogy egy elzárt fa-

lu, mint Bözöd, amely közigazgatásilag egy városhoz

van csatolva, hogyan szervezi meg kalákában a faluszé-

pítési munkálatokat, és mit tesz azért, hogy az elzárt-

ságban is közösségi programok szerveződjenek. Megis-

merhetjük a program kezdetén a helyi fejlesztők által

megélt bizonytalanságokat, félelmeket, de látjuk azt is,

hogy a jövőbe vetett hit erőt adott a munkához.

Tekintsék e kis kiadványt elsősorban egy vizuális ba-

rangolásnak, és engedjék magukat vezetni hegyen-völ-

gyön át kanyargó, lélektől lélekig vezető utakon e hét

unitárius közösségbe.

Pakot Mónika

Civitas Alapítvány

– projekasszisztens


civil fórum36

(Hogyan) kezdõdik az iskola!

„Hogyan lehet az osztálytermi

csatateret átváltoztatni o-

lyan hellyé, ahol igazi tanu-

lás folyik, ahol valódi, közvetlen de-

mokrácia van?”

Az iskolai oktatás megszervezése

szorosan összefügg azzal, milyen

embereszményt fogad el a társada-

lom. Csoda, hogy változó, globalizá-

lódó világunkban az iskola is keresi

helyét? Az önkormányzás filozófiája

az, hogy mindenki beleszólhat az őt

érintő döntésekbe, ezért olyan okta-

tási intézményrendszer (lenne) haté-

kony, ahol az ehhez szükséges kész-

ségeket lehet kifejleszteni. Elméleti-

leg demokratikus iskolákból nyitott

szellemű/tantervű osztályokban ne-

velkedett gyerekek kerülnek ki, s ők

lesznek a következő évtizedek de-

mokratikus társadalmainak állam-

polgárai, vezetői.

Fóti Péter könyve az oktatási pa-

radigmaváltás dimenzióit tételen-

ként sorra veszi: Milyen tanítási stí-

lusra lenne szükség? Hogyan nézze-

nek ki az osztályok? Mi a tanár új

szerepe? Mi alakítsa a tananyagot?

Hogyan oldjuk meg az iskolai konf-

liktusokat? Mivel tartsunk rendet az

osztályban és ki fegyelmezze a gye-

rekeket? Milyen motivációk és

szankciók legyenek?… Könyvének

első és központi írásában, az Útmu-

tatóban Fóti Péter e kérdések mentén

bontja ki, hogyan történnek a dolgok

egy tekintélyelvű iskolában, és ho-

gyan történ(het)nek máshogy, egy

általa nyitott osztálynak vagy közös-

ségi osztálynak elnevezett rendszer-

ben annak érdekében, hogy az isko-

lák valóban a gyerekek és a társada-

lom érdekét szolgálják. A változás

kulcsa a tanár kezében van, akinek

szövetségesekre van szüksége az is-

kolavezetés, a kollegák és a szülők

között. A változás legfőbb pillére a

tanár és a gyerekek kapcsolata: meg

kell próbálni a kényszerek és elvárá-

sok helyett a részvételre és a koope-

rációra alapozni.

A summerhilli bentlakásos iskolát

A. S. Neill 1922-ben alapította Angli-

ában. A könyv minden írása ezen in-

tézményre reflektál közérthetően,

gyakorlatiasan. A summerhilli mo-

dell alapelve a megosztott felelősség-

re és demokratikus önigazgatásra

épülő önkormányzó közösség. Sum-

merhillben és a hasonló intézmé-

nyekben a szabályok nagy részét a

tanárok és gyerekek hetenkét ülésező

tanácskozása hozza meg, s az óralá-

togatás szabadon választható, mert

azt feltételezi, hogy a gyerekekben

van természetes tanulási vágy, és ak-

kor is tanulnak, ha senki sem kény-

szeríti őket! A könyv második tanul-

mányában, melynek címe Roxfort

vagy Summerhill, Joanne K. Rowling

Harry Potter könyveiből ismerhető

roxforti varázslóiskolát hasonlítjuk

össze a demokratikus iskolamodell

híres példájával.

Summerhill alaptézise, hogy a vi-

selkedés, a személyiség és a morál

előnyére változik, ha több befolyá-

sunk lehet saját életünkre. A könyv

harmadik, gondolatébresztő esszéje,

a Legyek ura vagy Summerhill egy

fiktív vita Golding és Neill között az

emberi természetről, a kultúráról és

ennek következményeiről az oktatá-

sára nézve.

Vajon az erőszakos könyvek és a

játékfegyverek szerepet játszanak-e

abban, hogy felnőtt korunkban erő-

szakos emberekké válunk vagy sem?

Vajon elhanyagolják-e a gyerekeket

Summerhillben? Vajon szükségszerű-

en anarchiába torkollik-e egy kísérlet,

amiben az ország törvényeinek betar-

tása mellett az iskolapolgárok által

közösen hozott szabályok szerint mű-

ködtetik az egyes intézményeket? Fó-

ti Péter írásait olvasva ezeket a kérdé-

seket is átgondoljuk, az iskolák és

egész társadalom összefüggésében.

Fóti Péter: Útmutató rebellis tanárok-

nak. Saxum kiadó, 2009. További in-

formáció: www.foti-peter.hu


Civil szervezetek fesztiválja

Bukarestben – ONG Fest

„180 civil szervezet, 180 ok, hogy itt legyél” – ezzel a jel-

mondattal indította útjára a Civil Társadalom Fejlesztésért

Alapítvány (FDSC) az országos civil fesztivált és kiállítást,

melyet ONG Fest néven szerveztek meg. A rendezvényre

Bukarest régi központjában 2009. szeptember 11-13. között

került sor, melyre több mint 200 szervezet iratkozott be az

ország minden részéből. A szervezetek sajátos programok-

kal, kiállítási felülettel mutatták be mindennapi tevékeny-

ségüket, programjaikat. Háromszékről öt civil szervezet

vett részt – egy sajátos összképpel igyekeztek megjeleníte-

ni megyénk értékeit, turizmusát, civil életét, több ezer szó-

róanyaggal alátámasztva azt. A Civilek Háromszékért

Szövetség a háromszéki civil életet mutatta be saját kiad-

ványával. Az Amőba Alapítvány oktatási programjait mu-

tatta be, kiemelve az 1999 óta tartó országos programját: a

Global Teenager projektet. Az Eventus Plus Egyesület sa-

játos standdal és erre az alkalomra elkészült román nyelvű

honlappal (www.secuime.net) próbálta bemutatni Hargita

és Kovászna megye turizmusát. A Rika Egyesület, akár-

csak a Székelyföldi Református Egyházak Erdőgazdálko-

dási Egyesülete az erdőgazdálkodás terén kifejtett mun-

kásságukat jelenítették meg. A Bedő Albert Környezetvé-

delmi és Ifjúsági Egyesület a Kálnokon elkezdett közösség-

építő munkásságukat, és az ezen a téren elindított prog-

ramjaikat mutatták be a közönségnek.

A háromszéki kiállítósátrakat meglátogatók többsége

pozitívan értékelte a belefektetett munkát és az erőfeszí-

téseket. Nagyon sokan elmondták, hogy már jártak Szé-

kelyföldön, és tisztelik az ott lakó embereket. Akadtak vi-

szont olyanok, akik nem tudták, hogy hol van az ország-

nak ez a vidéke. Őket sikerült felvilágosítani, valamint az

autonómia-törekvésekről szóló tévhiteket, félreértéseket

eloszlatni. Pozitívan értékelték, hogy minden szóróanyag

két vagy három nyelven volt feliratozva.

A rendezvényen való bemutatkozás mellett a szerve-

zetek képviselői szakmai előadásokon vehettek részt, me-

lyeken rangos szakértők és civilek társaságában különbö-

ző szakmai témákról vitatkozhattak, vagy oszthatták

meg tapasztalataikat. A témák elsősorban a fiatalok bevo-

násáról, önkéntességről, a civil szervezetek fejlesztési

programokban való részvételéről szólt. A szakmai elő-

adások mellett több civil szervezet, szám szerint 95 saját

kulturális programmal jelentkezett, melyet bemutatott a

közönségnek. A fesztivál utcai része családias hangulatot

árasztott, bármelyik sátorhoz odamehetett az érdeklődő,

beszélgethetett a szervezetek képviselőivel, partnerségi

kapcsolatokat alakíthatott ki, vagy csak egyszerűen meg-

figyelhette, hogy más szervezetek milyen szakmai háttér-

rel és tapasztalatokkal rendelkeznek.

A civil szervezetek mellett megjelentek a politikai pár-

tok, valamint nagykövetségek képviselői is. Azt, hogy a

civil szervezeteket mennyire nem tekintik megfelelő part-

nernek, vagy nem értékelik munkásságukat, főleg a helyi

önkormányzatok részéről volt érzékelhető. A háromszéki

szervezeteknek több partnerségi kapcsolatot sikerült ki-

alakítaniuk, amelyek a későbbiekben szakmai hátteret je-

lenthetnek különböző pályázatokban, programokban. A

részt vevő háromszéki szervezetek képviselői pozitív él-

ményekkel térhettek haza erről a rangos szakmai rendez-

vényről. Az ONG Fest egy olyan rendezvény, melyen

minden szervezetnek legalább egyszer részt kell vennie,

már csak azért is, hogy a magyar szervezetek által elvég-

zett munka is megfelelő hangsúlyt kapjon az országos ci-

vil köztudatban. Több román szervezet képviselője el-

mondta, számukra teljesen fehér folt a magyar civil szer-

vezetek világa. A rendezvényről készült fényképek meg-

tekinthetők a www.civek.ro honlap galériájában.

Furus Levente

CIVEK – irodavezető


forum civic38

„Krisztussal ezer esztendeig”– Tanácskozás az ezeréves egyházmegye társadalmi, szociális feladatairól

Csíksomlyón szeptember 26-27-

én „hetvenkét”1 ember vett

részt azon a nemzetközi kon-

ferencián, ahol a millenniumi ren-

dezvények sorában egyházmegyénk

(anyaszentegyházunk) társadalmi,

szociális szerepvállalásának múltjá-

ról, jelenéről, feladatairól, perspektí-

váiról tanácskoztunk. A „hetvenkét

tanítvány” között magamat is felfe-

dezni vélem. De ott voltak a krisztusi

szeretet tanúságtevői is, akik fontos-

nak tartják a főparancs megvalósítá-

sát. Részt vehettem azon a „beavatá-

son”, amelyben Jézus Krisztus fel-

adatát, programját fogalmaztatta

meg XXI. századi utódaival arra vo-

natkozólag, hogy melyek azok a pri-

oritások Evangéliumában, amikre

feltétlen oda kell figyelnünk, melyek

azok a példák az üdvtörténet folya-

mán, amelyek kedvesek az Ő számá-

ra, milyen az a világ, ahová küldeté-

sünk szól, kik azok, akikkel dolgoz-

nunk kell.

Mindennek alapja az élő Ige, a

Szentírás. A bibliai impulzusok sora

elvezetett arra a felismerésre, hogy

nincs anyaszentegyház szeretetszol-

gálat nélkül! Az ősegyház éltében ez

a krisztusi tanítás egy egész intéz-

ményrendszer felállítását eredmé-

nyezte. A parúziavárás időszakában

a vagyonközösség megélését valósí-

tották meg. Egyházi szisztematikus

társadalomtan a Rerum Novarummal

kezdődött, és azóta egész sor szociális

enciklika hagyta el a tanítóhivatal és a

pápák nyomdáját. A konferencia fel-

tárta azt a doktrinális alapot (alkot-

mányt), amelyre „csak” rá kellene

építsük a szeretet civilizációját.

Kereszténységünkből kétezer –

magyar, erdélyi egyházi életünkből

ezer – esztendő telt el. Megalapoz-

tuk egyházunkat, annak intézmé-

nyes, doktrinális és liturgikus arcu-

latát egyaránt. Emelt fővel mérle-

gelhetjük a múltat, ünnepelhetünk.

Mégis inkább a visszafogottság a

jövő evangéliumi szellemben való

megtervezése, a társadalmi felada-

tokra való válaszkeresés az, ami elő-

térbe került a „hetvenkettő” gondo-

lataiban. Nemcsak Isten Országa

építői munkálkodtak, hanem párhu-

zamos világok is kiépültek, sőt be-

ékelődtek sorainkba, ahol nem a sze-

retet és a szolidaritás a mérvadó, ha-

nem az anyagi jólét, a versengés, a

korlátlan fogyasztás és a szemtelen

profit. Magukhoz ragadták mind-

azokat a kommunikációs eszközö-

ket, amelyekkel (szub)kultúrájukat

erőteljesen terjeszthetik. Módszereik

frontálisak és szubtilisek is egyaránt.

Nemcsak divatot kreálnak a bűnből,

hanem a tudatalattiba is beépülnek,

és „konzumidiótákká”2 tesznek kon-

tinensnyi embertömegeket. És ezzel

a létrontás kikövezett pályáira állí-

tott világgal szemben kell nekünk a

„hegyi beszéd” szellemiségében tár-

sadalmat építenünk. Krisztussal ezer

esztendeig kibírtuk, mert Őrá építet-

tek eleink. Szent Istvántól az Árpád-

házi királyokon keresztül a magyar

történelem mindig referenciapont-

ként világító, útmutató fáklyaként

tekintett a kereszténységre. Ma már

nem így van ez. A humanista gondo-

latok a felvilágosodás óta úgy tetsze-

legnek, mintha szolgálni akarnának,

másokon segíteni. Pedig csak jól fel-

ismert túlélési stratégiájukként hasz-

nálják a „korlátozott önzést”3, csu-

pán azért, nehogy maguk alatt vág-

ják el a fát. Ehhez képest a keresz-

tény társadalomtan a „korlátlan ön-

zetlenség”4, önmagunk teljes feláldo-

zása mellett tette le – Mestere nyo-

1. Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és

elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova

menni készült. 2. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás ke-

vés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.

3. Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

4. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is

köszöntsetek senkit. 5. Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt

mondjátok: Békesség ennek a háznak! 6. Ha ott a békesség fia lakozik, meg-

nyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza. 7. Marad-

jatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert mél-

tó a munkás a maga bérére.” (Lk 10,1-7)

1 szimbolikus szám, analógia; ez esetben egy nagyságrendnyi embercsoport2 kifejezés Czakó Gábortól3, 4 Kozma Imre Atya gondolatai – Magyar Máltai Szeretetszolgálat


mán – a voksot. Annyira elérte már

az emberiség lehetőségei határait az

anyagiak, a jólét terén, hogy ez az út

már szakadékba, saját életterünk fel-

emésztéséhez vezet. Sajnos, mi ke-

resztények sem vagyunk kivételek.

Mi is ugyanazt a táncot járjuk, mert

nem figyelünk eléggé az igazán lé-

nyeges dolgokra. Pedig nem rendkí-

vüliek azok. Nincs másról szó, mint

a keresztény családról, a másokra

való odafigyelésről, a természet tisz-

teletben tartásáról, a visszafogott

életmódról, a szegényekkel, rászoru-

lókkal való szolidaritásról, mindar-

ról, amit Jézus majd a végítéletkor

számon fog kérni rajtunk (Mt 25, 31-

46).

Kulcskérdés: a hitelesség. Van-e

bátorságunk megélni Krisztus Evan-

géliumát? Ha megéljük, hogyan lehet

azt beépíteni a mai világ komplex

struktúráiba, bonyolult működtető

mechanizmusaiba, politikai prog-

ramjaiba?

– Ma már, ha keresztények akarunk

maradni, nem fordíthatjuk el te-

kintetünket a szükséget szenve-

dőkről. Bátorság szükséges első-

sorban önmagunkkal szemben,

de a felelősséghordozókkal szem-

ben is. Képviselnünk kell a rá-

szorulók érdekeit!

– Az együttérzés az együtt szenve-

dési képességet is feltételezi. Át

kell tudjuk érezni a bajba jutott

emberek félelmét, szenvedését,

és osztoznunk kell azokban.

– Az együttérzést tettek kell köves-

sék, nem csak egyéni, hanem kö-

zösségi szinten is. Intézményesí-

teni kell a szolidáris társadalmat!

Segítő politikát, segítő közéletet,

egyházat, régiót, országot kell fel-

építsünk Isten akaratának szelle-

mében a Teilhard-i logika men-

tén, mely az Omega felé viszi a vi-

lág tökéletesedését.

– A szeretet kultúrájának vannak

precedensei, modelljei akár az ős-

egyházban, akár korunkban is,

amelyek bizakodóvá tehetnek. A

szolidaritás nemcsak a szükséget

szenvedők iránti szolidaritást je-

lenti, hanem egy megelőző („pre-

venciós”) szolidaritást, amely

mindent megtesz azért, hogy ke-

vesebb rászoruló

legyen. Ez már po-

litika, közéleti di-

menziókat is jelent,

ahol az áldozato-

kat nem ellátjuk,

hanem megakadá-

lyozzuk azt, hogy

azzá váljanak. A

pénzügyi piacok

szabályozásáig is

el kell menni, egy

aktív keresztény politikai szerep-

vállalással. Ennek Erdélyben és

magyar nyelvterületen jó alapjai

vannak az Erdélyi Iskola és a

KALOT kezdeményezéseiben.

Csak a port kell letörülni az alap-

gondolatokról és ráépíthető a jövő

a: „Krisztusibb emberre, a művel-

tebb falura, az életerős népre, az

önérzetes magyarra!”.5 A keresz-

tény család megerősítése ebben a

folyamatban elengedhetetlen.

– A megtermelt (megtermelhető)

gazdasági javakat és az emberek

szükségleteit össze kell kapcsol-

ni. A keresztény politika szerepe

itt kell megmutatkozzon. Nem

szabad megengedni azt, hogy

csak a profitra épülő vállalkozá-

sok, rendszerek (multik) kalandor

módra kibújjanak az állami, adó-

zási, szolidaritási felelősségeik

alól. Ez csak akkor valósítható

meg, ha a keresztények minél in-

kább beleavatkoznak a politikába,

a közélet alakításába. Itt vita tár-

gya lehet, hogy közvetlen, vagy

közvetett képviselet kell-e az egy-

háznak, és a képviselet konkrétu-

mainak mikéntje…

– Nem engedhetjük

meg magunknak azt,

hogy ne az egyház

nevelje ki azokat a

közgazdászokat, po-

litikusokat, pénz-

ügyi szakembereket,

akik az Evangéliumi

szellemben fogják

hazánkat, népünket

formálni. A teológia

szerint: aki miszti-

kus, az feltétlenül politikus is; Aki

Istenbe belemerül, az Istennel

együtt a szegények mellett fog fel-

bukkanni.6

A fenti gondolatok a millenniumi

konferencia kapcsán fogalmazódtak

meg bennem, és formálnak egy tanít-

vánnyá a sok közül. Remélem, nem

okozok csalódást a Mesternek!

Bányász József

Caritas Vidékfejlesztési Ágazat

– igazgató


... a létrontás kikö-

vezett pályáira állí-

tott világgal szem-

ben kell nekünk a

„hegyi beszéd” szel-

lemiségében társa-

dalmat építenünk.

5 KALOT-program6 Szent Ágoston

civil fórum40

Az ASSOCLIC újabb pályázati kiírása

Az ASSOCLIC felhívása olyan romániai civil szer-

vezeteknek szól, amelyek hátrányos helyzetű

személyeknek képzési, oktatási és felzárkóztatá-

si programokat szerveznek. A civil szervezetek egy meg-

adott formátumú pályázati dokumentációt kell kitöltse-

nek, amely részletes leírást kér arról a projektről, amely

keretében informatikai eszközökre van szükségük. A leg-

jobb projektek számítógépeket kapnak.

Az ASSOCLIC 2009-et az Ateliere Fără Frontiere szer-

vezi két szakaszban. A mostani projekt keretében orszá-

gos szinten közel 50 egyesületet szeretnénk felszerelni,

400 „informatikai csomagot” osztunk szét. Az ASSOCLIC

első szakaszában 22 romániai civil szervezetet láttunk el

156 számítógéppel és 14 nyomtatóval.

Az ASSOCLIC második szakasza 2009. október –

2010. január időszakban zajlik le, és ez alkalommal kifeje-

zetten a társadalom hátrányos helyzetű csoportjaira

(hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok, intézmény-

ben nevelkedő vagy sérült gyermekek, a társadalom kire-

kesztett, sérült csoportjai, mint a roma lakosság és a be-

vándorlók) összpontosít. A pályázatokat egy elbíráló bi-

zottság értékeli majd januárban, a legjobb projekteket

számítógépekkel díjazzuk.

Az ASSOCLIC Románia honlapját azzal a céllal indí-

tottuk, hogy segítse a kommunikációt az érdeklődőkkel:

www.assoclic.org. Innen lehet letölteni a pályázati űrla-

pot is. Ugyanakkor további információk találhatók itt az

ASSOCLIC-projektről, a jelenlegi kiírásról, követni lehet

ennek szakaszait és az újabb felhívásokat.

A pályázatokat november 15-ig (17 óráig) lehet bekül-

deni a [email protected] e-mail címre

vagy a következő postacímre: Bd. Basarabia nr. 256., sec-

tor 3, București.

További információkért keressék Cristina Bobut a kö-

vetkező telefonszámon: 031 425 90 10 vagy az előbb meg-

adott e-mail címen.

Az ASSOCLIC októberi naptára

– október 6.: pályázat meghirdetése;

– november 15.: pályázat beadási határideje;

– november második felétől 2010. január elejéig: pályá-

zatok értékelése;

– 2010. január 15.: az elbíráló bizottság ülése;

– január vége: eredményhirdetés és a számítógépek ün-

nepélyes átadása a nyerteseknek.

Pályázási kritériumok

– érvényes jogi személy: a pályázó szervezeteknek a

pályázatuk küldésekor mellékelniük kell a jogi szemé-

lyiséget igazoló iratot és az igazolást, hogy a szervezet

jegyezve van az Egyesületek és Alapítványok Orszá-

gos Nyilvántartásában;

– kitöltött kérés (dosar de candidatură) az informatikai

eszközök igénylésére, mely igazolja a civil szervezet

felelősségét és részvételét a projektben;

– életképes projekt bemutatása, mely jól illeszkedik a

szervezet tevékenységeibe, továbbá melynek értelme

van a közösség számára is, amelyben a szervezet tevé-

kenykedik;

– a projektnek illeszkednie kell az ASSOCLIC mosta-

ni pályázati kiírásának a témájához (lásd a fentebbi

leírást);

– biztosítani kell a felszerelések (teljes felszereltségű

számítógépek) elszállítását Bukarestből a szervezet

székhelyére;

– miután megkapják a szervezetek a felszereléseket, ki

kell töltsenek egy értékelő kérdőívet;

– a kapott számítógépekkel megvalósuló tevékenységek

átláthatóságának a biztosítása érdekében együtt kell

működni az Ateliere Fără Frontiere szervezettel, azaz

a szervezet különböző módon fogja ellenőrizni, hogy

a számítógépek a pályázatban leírt tevékenységekre

legyenek használva.

Az ASSOCLIC-projekt anyagilag támogató partnerei:

Fondation Veolia Environnement, Fondation Société

Générale si ECO TIC. További operatív partnerek: Micro-

soft, McCANN PR, ARC, Fundatia Dezvoltarea

Popoarelor si Centras.

A partnerek a pályázatok értékelésében is részt fog-

nak venni, melyet az az elbíráló bizottság fog elvégezni,

melynek tagjai a támogatók, föderációk és partnerek kép-

viselőiből fognak állni.

Forrás: http://www.stiriong.ro/pagini/s-a-lansat-noul-

apel-la-proiecte-assocli.php

Biserica ºi/ca societatea civilã 41

Valoarea noastrã e omul!

S-ar putea să vă fie cunoscut titlul,

deoarece a fost tematica confe-

rinţei Civil Forum din anul trecut.

Prin prezentul număr al revistei dorim

să accentuăm și mai bine esenţa aces-

tui titlu, deoarece relaţia, contactul

dintre biserica și societatea civilă poate

fi prinsă cel mai bine prin această dec-

laraţie. Prin acesta se poate ideintifica

o legătură între biserica și societatea

civilă, prin aceasta biserica și societa-

tea civilă se contopesc de cele mai

multe ori într-un mod nepalpitabil. Și

probabil, prin acesta se exprimă cel

mai bine importanţa alegerii acestei

teme. Atât pentru biserica cât și pentru

societatea civilă în centrul atenţiei este

omul. Și nu unul oarecare. Acel om fe-

ricit, care este capabil să aibă o viaţă

completă, care se îndreaptă spre seme-

nii ei cu smerenie, se comportă cu ei și

cu mediul înconjurător care îi deter-

mină viaţa cu responsabilitate, care es-

te emotiv, și este gata să acţioneze fără

interese personale pentru un scop no-

bil. Și acel scop nobil este întotdeauna

cel comunitar, în care este activ pute-

rea determinatoare. În cele mai multe

cazuri pentru aceste valori se angre-

nează organizaţiile civile care aparţin

ori societăţii civile laice, ori activează

lângă biserica.

Pornind de la faptul ca marea ma-

joritate a omenirii trăiește în societate,

organizaţiile civile, fie ele laice sau

bisericești, se înfiinţează și activează

pentru rezolvarea problemelor și nece-

sităţilor care apar în societate. Similari-

tăţile dintre aceste organizaţii pot fi re-

cunoscute foarte simplu deoarece din

punct de vedere structural și al scopu-

rilor ele nu prea pot fi diferenţiate. Se

poate spune însă că majoritatea orga-

nizaţiilor care activează lângă biserică

sunt active în domeniul social, edu-

caţie și de tineret. Vizavi de ei ONG-

urile laice iniţiază activităţi pentru

rezolvarea problemelor în foarte mul-

te domenii, cum ar fi protecţia mediu-

lui, cultură, dezvoltare comunitară și

rurală, protecţia mediului construit,

apărarea intereselor etc. Dar după păr-

erea mea, este important să menţio-

năm aici, că deși numărul ONG-urilor

bisericești este foarte scăzut în cadrul

societăţii civile maghiare din Transil-

vania, dacă analizăm efectul activită-

ţilor lor asupra societăţii, acesta depă-

șește efectele activităţii a mai multor

ONG-uri laice. Dacă dorim să răspun-

dem la întrebarea, oare de ce se întâm-

plă acest lucru, trebuie să accentuăm

faptul ca aceste organizaţii datorită

statutului pe care îl au, posedă mai

multă încredere și autenticitate. Prin

urmare în foarte multe cazuri ei pot să

dezvolte parteneriate mult mai ușor

cu instituţiile statului, ei putând depă-

și mult mai ușor și graniţele geogra-

fice. Limbajul și reţeaua universală a

bisericii îi ajută pe ei și în această pri-

vinţă. Însă această încredere și auten-

ticitate poat fi pierdută foarte ușor, da-

că nu activează cu responsabilitate și

de acest fapt sunt ei înșiși conștienţi.

Atât sarcinile sociale cât și nevoile sunt

din ce în ce mai multe, iar această situa-

ţie stimulează biserica să colaboreze

cu ONG-urile autentice și active.

Trebuie menţionat și faptul că în

decursul timpului s-a schimbat, și se

schimbă continuu responsabilitatea

socială a bisericii. Acest fapt se poate

resimţi și în vremurile noastre în acele

situaţii, în care în comunităţile izolate

singurul intelectual este preotul, iar

forţa protectoare a comunităţii este bi-

serica. În astfel de situaţii preotului

sau persoanei care activează lângă

preot îi revine un rol foarte important,

și anume de a activa pentru consătenii

lor. Căci nevoia se vede din aproape.

Soarta lor comună trebuie să fie cel

mai important pentru membrii comu-

nităţii. În primul rând ei trebuie să ara-

te o dorinţă de a trăi, să-și exprime vi-

sele, valorile pe care vor să le conserve

și să le predea generaţiei următoare. Ei

trebuie să demonstreze că cel mai im-

portant lucru să rămână în comunitate

generaţia următoare, iar pentru asta ei

sunt gata să activeze. În astfel de situa-

ţii rolul bisericii trebuie reconsiderată.

În acest caz întrebarea este oare biseri-

ca este pregătită pentru această recon-

siderare? Situaţia comunităţilor izolate

este doar una dintre acele situaţii cu

care biserica însăși se confruntă, și în

care și pentru ei este foarte important

să existe ONG-uri bine dezvoltate, cu

un moral bun, cu care în parteneriat

poate să activeze mult mai eficient.

Un fapt foarte important în cadrul

organizaţiilor civile – fie bisericești, fie

laice –, să existe oameni exemplari, cu

vocaţie, lipsiţi de egoism și gata să acti-

veze. Ei sunt adevăratele noastre valori!

În cadrul acestui număr vă prezen-

tăm un șir de povești de succes care

s-au născut din iniţiativele ONG-uri-

lor care activează lângă biserici. Dar ne

împărtășesc gândurile și superiorii bi-

sericilor care relatează despre relaţia și

colaborarea între biserica lor și societa-

tea civilă. Cititorul o să găsească o lec-

tură interesantă și despre sarcinile și

dilemele preoţilor și profesorilor care

se implică în procesele de dezvoltare

comunitară.

În rubricile noastre găsiţi scrieri

despre succese – Curaj civic; năzuinţă

– Dezvoltare civică (NOU!); realizări –

Pavilionul cărţilor civile; și evenimen-

te – Raporturi de evenimente.

Încărcaţi-vă, inspiraţi-vă și să fiţi

activi!

Csáki Rozália

redactor șef


Desen

: K

ön

cz

ey

Ele

mér

Fãrã comentarii

forum civic42

Cuprins

Pagina 3

Gergely István:

Interacţiunile între Biserica

și societatea civilă

Pagina 3

Csáki Rozália:

Valoarea noastră e omul!

Pagina 4

Bányász József:

Biserica (și) ca sfera civilă!

Pagina 8

Kató Béla:

Iniţiative civile în cadrul bisericii

Pagina 10

„Dvs. ascultaţi Radio Agnus pe

lungimea de undă de emisie

88.3 MHz” – interviu

cu dl. Adorjáni László

Pagina 12

Prezidiul ODFIE: Pe scurt despre

Asociaţia Naţională de Tineret

„Dávid Ferenc”

Pagina 13

Prezidiul Asociaţiei Caritative

„Gondviselés”: Pe scurt despre

Asociaţia Caritativă „Gondviselés”

Pagina 14

Bereczky Béla:

Profesii cu vocaţie, sau „specialităţi”

de dezvoltare comunitară

predestinate în viaţa localităţilor

mici – profesori și preoţi

de dezvoltare comunitară

Pagina 17

Înlănţiurea bisericii și societăţii

civile – interviuri

Pagina 22

Jürgen-August Schreiber:

Fiind în partea oamenilor

în situaţii defavorizate

Pagina 23

William C. Saunders:

Religia și societatea civilă:

activitatea organizaţiei

Project Harvest Hope

Pagina 25

Sebestyén István:

„La unu sau la doi” –

situaţia oferirilor 1% al ONG-urilor

și bisericilor în Ungaria

Curaj civicCuraj civic

Pagina 29

Csáki Rozália:

Iniţiative civile de succes

în mediul rural

FForor um civicum civic

Pagina 31

Paul M. Zulehner:

Să nu vă feriţi, deja arde!

DezvoltarDezvoltare civicăe civică

Pagina 33

Stăpân pentru comunitatea

maghiară din Transilvania!

PPavilionul cărţilor civileavilionul cărţilor civile

Pagina 35

Pakot Mónika:

Parteneriat pentru dezvoltarea

sustenabilă a comunităţilor rurale

unitariene

Pagina 36

(Cum) începe școala!

Raporturi de evenimenteRaporturi de evenimente

Pagina 37

Furus Levente:

Festivalul organizaţiilor civile

în București – ONG Fest

Pagina 38

Bányász József:

„O mie de ani cu Cristos” –

consfătuire despre sarcinile sociale

ale eparhiei de o mie de ani

AnunţAnunţ

Pagina 40

Noul program de finanţare

ASSOCLIC

Pagina 41

Csáki Rozália:

Valoarea noastră e omul! (RO)

Pagina 42

Cuprins (RO)

Editor: István Egri

Redactor-șef: Rozália Csáki

Corector: Attila Szabó

Grafica: Elemér Könczey

Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Consiliul editorial:

Kinga Bereczki

Barna Bodó

Gábor Kolumbán

László Potozky

István Sebestény (HU)

József Somai

Dezső Szenkovics

Contacte:

adresa: Cluj Napoca – 400196

Aviator Bădescu nr. 35.

tel./fax: +40-0264-450230


ISSN 15822–4004

R e v i s t a s o c i e t ã þ i i c i v i l e

Editat de Fundaţia

pentru Organizaţiile

Neguvernamentale

Maghiare din

TransilvaniaF o r u m C i v i c

Tipărit de DTP Studio. Apare în 1000 de exemplare.

Preţ: 5 lei, la comandarea celor patru numere din anul 2009 aveţi un preţ total redus de 14 lei.


ERMACISZ

erdélyi magyar civil

szervezetek levelezõlistája

Az ermacisz lista célja olyan fó-

rumot teremteni, amely lehetősé-

get ad egymás tájékoztatására és

civil társadalmunkat érintő kérdé-

sek megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–sub-

scribe@ yahoogroups.com, lemon-

dani pedig az ermacisz–unsub-

[email protected] címre

küldött üres levéllel lehet. Kérjük a

levelezőlistára szánt leveleket az

[email protected] e-mail

címre küldeni. A listagazdának

szánt levelet az ermacisz–owner@

yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI

erdélyi magyar szociális civil

szervezetek levelezõlistája

Az erdélyi magyar szociális szerve-

zetek tapasztalatcseréjének és együtt-

működésének elősegítése céljával

az ERMACISZA létrehozta és mű-

ködteti az ermaszoci levelezőlistát.

Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@

yahoogroups.com címre küldött

üres levéllel lehet. A listára szánt

leveleket az ermaszoci@yahoo-

groups.com címre kell küldeni.

civil fórum 2009/3

Documents