civil fórum2

3. oldal

Horváth István: Térkép és iránytű

nélkül – a civil szféra és az etnikai

kérdések az ezredforduló után

4. oldal

Csáki Rozália: Méltóságteljes élet

5. oldal

Haller István: Az EU-s csatlakozás

és az etnikai kérdések civil

szemszögből

6. oldal

Szász János: A szükségnek nincsen

nemzetisége

7. oldal

Ádám Gábor: Etnokulturális

Kisebbségek Forrásközpontja:

a többkultúrájúság kreatív

hasznosítását szorgalmazó intézet

8. oldal

Veres Ágnes: A multikulturális

Kolozsvár

9. oldal

Ádám Gábor: A bűnözés nemcsak a

rendőrséget,

hanem a közösséget is érinti

10. oldal

Amelia Gorcea: A közösségfejlesztés,

mint lehetséges beavatkozási modell

a többnemzetiségű közösségek

fejlődésébe

14. oldal

Közösségfejlesztés multietnikus

közösségekben

– esettanulmányok

14. oldal

Laura Ardelean: Milyen jó, hogy

Táncson romák is élnek

– esettanulmány

17. oldal

Laura Ardelean: A művészet, mely

egyesíti a jászvásári kisebbségeket

– esettanulmány

21. oldal

Alina Suatean: Bojtorjános

– esettanulmány

22. oldal

Hogyan segíti a civil szféra a ma-

gyar nyelv és kultúra fennmaradá-

sát Csángóföldön?

– interjú Hegyeli Attilával

24. oldal

Nyisztor Ilona: Elso órám a álmadat

házban

25. oldal

Interkulturális oktatás Romániában

– interjú Kacsó Judith Andreával

26. oldal

Koreck Mária: Mit tehetünk azért,

hogy minden

gyermek előítélet-mentes iskolai

környezetben tanulhasson?

28. oldal

Stanciu Erika: Civil Szervezetek

Natura 2000 Románia Koalíciója –

együtt a Természetért

30. oldal

Anca Gaidoș: Négy gimnáziumi év és

az interetnikus nyelv megtanulása

civil kurázsi

31. oldal

Az önkéntesség híve vagyok

– interjú Kovács Zoltán Csongor kör-

nyezetvédővel

Civil VitaFórum

33. oldal

Bodó Barna: Támogatáson innen és

túl

Beszámolók

34. oldal

Közösségi forrásteremtés

VIII. Civil Fórum – Ahol a civilek

összefognak, 2006. október 13–14.

45. oldal

Rozália Csáki: O viaţă plină de

demnitate

46. oldal

Cuprins

Felelős kiadó: Egri István

Főszerkesztő: Csáki Rozália

Olvasószerkesztő: Szabó Attila

Grafikus: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztői bizottság:

Bodó Barna

Kolumbán Gábor

Magyari Tivadar

Potozky László

Sebestény István (HU)

Somai József

Szenkovics Dezső

Elérhetőségek:

postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004

telefon/fax: 0264–530748

e–mail: ermacisza@cluj.astral.ro

ISSN 15822–4004

c i v i l t á r s a d a l m i l a p

Kiadja az

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítványc i v i l f ó r u m

T a r t a l o m j e g y z é k

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 2000 példányban.

A jelen lapszám megjelenését a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatokért felelős Főosztálya (Departamentul pentru Relaţii

Interetnice) támogatta, ennek köszönhetően ingyenesen szórjuk.

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 3

Az, aki nem akar föltétlenül el-

jutni valahová, nehezen té-

vedhet el. Akinek nincsenek

távlati céljai, mindegy, hogy rövid

távon mibe kezd, mit tesz. Beisme-

rem, enyhén leárazottak ezek a böl-

cselkedések, de a figyelemfelkelté-

sen túl tényleg sugallnak valamit ar-

ról, ami az utóbbi években jellemez-

te a civil szférának az interetnikus vi-

szonyok terén lefolytatott ténykedé-

sét, pontosabban annak nagypoliti-

kai keretét.

A kilencvenes évekre jellemző volt

a hídépítés, a nacionalista agresszió

által jelentősen (és az évtized során

visszatérően) erodált kommunikációs

csatornák újra- és újraépítése. A civil

szféra a politikum érzelmekkel és in-

dulatokkal átitatott diskurzusára ke-

reste az alternatívát: a fundamentalis-

ta nemzetcentrikus diskurzusok elle-

nébe az emberi és kisebbségi jogok

normarendszerét, a torzított valóság-

szemlélet ellenébe a megalapozott

társadalomtudományos látásmódot

segítette, mozdította elő.

Az ezredfordulót követően – rész-

ben a civil társadalmi kezdeménye-

zéseknek (de mindenekelőtt a nem-

zetközi politikai nyomásnak) betud-

hatóan – a politikum jelentős mérték-

ben visszafogta a nyíltan kisebbség-

ellenes és konfrontatív politikáit, a

zabolátlan nacionalisták a pályaszél-

re szorultak, és megkezdődött a le-

begtető akkomodáció időszaka. Ez

azt jelentette, hogy a kisebbségek

(mindenekelőtt a magyarok) felveté-

seit nem pofozták vissza – a kilencve-

nes évek első felére oly nagyon jel-

lemző direkt és nyes agresszivitással

–, hanem az ideológiai és hatalmi ha-

bitusokban nagyon is eltérő kor-

mánypártok viszonylag hasonlatos

módon, aránylag rugalmas, de távla-

ti perspektívát, koherens ideológiát

teljesen nélkülöző, ám taktikai meg-

fontolásból idomuló magatartással

viszonyultak a kisebbségi kérdéshez.

Így például működni kezdett a

diszkriminációellenes tanács, amely-

nek deklarált célkitűzése az egyének

egyenlő esélyeinek és csorbítatlan

méltóságának biztosítása. Igen ám,

csak hogy a francia republikánus

eszményhez hasonlatos, az állam-

polgárok méltóságát és egyenlőségét

mindenek fölöttinek tartó ideológia

erőteljes érvényesítése teljesen hi-

ányzik mögüle. Így történhetett meg,

hogy a diszkriminációellenes tanács

vezetőjének azon felvetésére, misze-

rint egy bizonyos focicsapat szurko-

lóinak a nyelvezete bizonyos etniku-

mok méltóságára nézve sértő, Gigi

Becali, a fociklub tulajdonosa a tőle

megszokott (sőt bizonyos mértékig

elvárt) pofátlansággal reagálhatott.

Természetesen büntetlenül. Értetlen-

kedve a (történetesen Asztalos Csaba

nevű román állampolgár) diszkrimi-

nációellenes hivatalt vezető tisztség-

viselő problémázgatásán, el(visz-

sza)küldte őt Magyarországra (sic!).

Ebben a történet-

ben nem az a baj,

hogy a román foci (és

politika) bikavérű po-

jácája zsigerből és a rá

jellemző sekélyes a-

nalitikusi mélységgel

reagált, hanem az,

hogy a romániai poli-

tikai és közigazgatási

elit észre sem vette

(mint ahogyan az o-

minózus polgártárs

sok más, a politikai

mezőnyben hegyesen

és célirányosan kikö-

kött flegmája kapcsán

már előfordult), hogy

a köztársaság fontos-

nak kikiáltott értékeit

érvényesíteni hivatott

tisztségviselőjét semmibe veszik. Mi

több, olyankor veszik semmibe, ami-

kor törvényben rögzített, tehát egy-

értelműen legitim értéket képvisel és

próbál érvényesíteni.

Ez a történet jelzésértékű arra vo-

natkozóan, hogy a nemzetközi me-

zőnynek címzett retorikán túl meny-

nyit nyom a latban a diszkrimináció-

ellenes küzdelem, a közszolgálat té-

nye és a közt szolgáló személye, illet-

ve az egyedek és a különböző etnikai

közösségek méltósága, az esélyek

egyenlőségének elve. Ennek jegyé-

ben az állampolgárok univerzális

(etnikai hovatartozástól független)

egyenlőségének az érvényesítését

megcélzó irány nem belsővé tett köz-

politikai ethosznak, hanem sokkal

inkább taktikai akkomodációnak,

tartalom nélküli intézményes forma

átvételének, bizonyos mértékben ki-

rakatpolitikának bizonyult.

Vitathatatlan, az állampolgári

egyenlőség töretlen érvényesítése, a

diszkriminációellenes küzdelem te-

rén a civil szférának volt néhány em-

lítésre méltó megnyilvánulása. Csak

néhány programot említve: a gyűlö-

letbeszéd visszaszorítása, a diszkri-

mináció beazonosítása, adott esetek-

ben fellépés, kikényszerítendő a dif-

ferenciált vagy méltánytalan kezelés

szankcionálását. Ám mindamellett,

hogy a fellépések nem nélkülözték

az elkötelezettségre utaló vehemen-

ciát, a projektek többsége viszonylag

gyorsan (a finanszíro-

zás lejártával) kifu-

tott. Hiányzott egy át-

fogóbb horizont meg-

jelenítése és fenntar-

tása, amely adott pro-

jekt lejárta után is

problémakövetően

lép fel. Elvárhatóbb

lett volna egy ráme-

nősebb és kitartóbb

közéleti jelenlét, a-

mely arra utalna, hogy

az etnikai kisebbsé-

gek állampolgári e-

gyenlőségét támoga-

tó és érvényesítő civil

szféra a sajtótájékoz-

tatókat követő vissz-

hangon túl szeretne

hatni a köztudatra vagy

a hatalmi szférára.

A közösségi jellegű kulturális jo-

gok biztosításának az irányzatát ille-

tően a civil szféra aligha játszott sze-

repet az utóbbi években. A kilencve-

nes évek első felében román hatalmi

szemszögből nemzetellenes cseleke-

detnek minősült annak a hangos fel-

vetése is, hogy a kisebbségek kollek-

tív entitásként történő elgondolása a

kulturális esélyegyenlőség előfeltéte-

le. Ebben a kontextusban a civil sze-

replők számos szerepkört eljátszot-

tak: felléptek mediátorként különbö-

ző politikai szereplők között; kom-

munikátorként és moderátorként a

közvélemény irányába, megnyugtat-

va a jócskán felborzolt kedélyeket,

hogy a kért kollektív jogosítványok

sem páratlanok, sem destabilizálóak

Térkép és iránytû nélkül – a civil szféra

és az etnikai kérdések az ezredforduló után

Elvárhatóbb lett vol-

na egy rámenõsebb

és kitartóbb közéleti

jelenlét, amely arra

utalna, hogy az etni-

kai kisebbségek ál-

lampolgári egyenlõ-

ségét támogató és

érvényesítõ civil szfé-

ra a sajtótájékoztató-

kat követõ visszhan-

gon túl szeretne hat-

ni a köztudatra vagy

a hatalmi szférára.

civil fórum4

Méltóságteljes élet

Ha nagyon röviden és tömören

kellene megfogalmazni azt,

hogy azok a civil szervezetek,

civil kezdeményezések, amelyek az et-

nikai problémák kezelését vállalják fel,

mire is törekszenek, miért is dolgoz-

nak, akkor azt mondhatnánk, hogy te-

vékenységükkel a méltóságteljes élet

megéléséhez nyújtanak segítséget

azok számára, akik etnikai hovatarto-

zásuk miatt mások. E méltóságteljes

élet alapvető feltétele az elidegeníthe-

tetlen egyetemes emberi jogok érvé-

nyesülése. Olyan mikro- és makrokör-

nyezet létét feltételezi,

amelyben az egyes

személyek és közössé-

geik szabadon gyako-

rolhatják saját kultúrá-

jukat, és ha értékeik

megőrzéséért, gyara-

podásáért akarnak ten-

ni, akkor ezt anélkül

tehetik meg, hogy ez a

más(ik) etnikumhoz

tartozó személy és kö-

zösség számára bántó

lenne. A másság elfo-

gadása és tiszteletben

tartása az alapja annak a békés egy-

mással való együttlétnek, melyben

nem problémaként fogalmazódik meg

az etnikai hovatartozás. És ha ezt a kö-

zös jó érdekében kívánjuk kamatoztat-

ni, ha az alkotás és fejlődés gondolata

még erőteljesebbé képes válni, akkor a

másság értékké tud kovácsolódni. Ez a

folyamat hosszú utat jelöl, amellyel a

világtörténelem során számos etni-

kum találkozott, és amelynek ma is

igen eltérő szintjein, fázisaiban élnek a

különböző etnikumú közösségek, ame-

lyek egy társadalmi környezetben élnek.

Az erdélyi magyar civil szféra már

létében magára ölti az etnikai hova-

tartozás kérdésének a fontosságát. A

legrégebbi civil szervezeteink több-

nyire a kultúra megőrzését, a közmű-

velődést tűzték zászlajukra. Civil

szféránk mai szervezetei is többségé-

ben kulturális jellegű civil szerveze-

tek. A kisebbségi lét elkerülhetetlenül

szembesíti a közösségükért tenni aka-

ró civileket az etnikai hovatartozás

kérdéseivel, problémáival. E lapszá-

munkban azokra a civil szervezetek-

re, kezdeményezésekre irányítjuk a fi-

gyelmet, amelyek ki-

emelten foglalkoznak

az etnikai kérdésekkel.

Attól függően, hogy a

társadalmi élet mely

szintjén és mely szeg-

mensében, mely kö-

zösségben jelentkező

problémahelyzetek,

szükséghelyzetek ke-

zelését vállalja fel va-

lamely civil szervezet,

igen változóak úgy a

célok, mint a kezde-

ményezések. Lapunk

hasábjain bemutatkozik a kolozsvári

székhelyű Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja, mely több etnikum

számára is kínálja igen változatos

programjait: olvashatnak a Kolozsvár

közösségében jelentkező etnikumok

sokszínűségére való figyelem felkelté-

sétől, az itteni interetnikus viszonyok

javítására való törekvéstől, a vidéki

közösségekben élő etnikai sokszínű-

ség közösségfejlesztő erejét erősítő

programokon (lásd a tanulságos eset-

tanulmányokat) keresztül a kisebbsé-

gi oktatás és jogok védelmével foglal-

kozó programokról egyaránt. Ugyan-

csak e lapszámunkban esik szó a Pro

Europa Liga programigazgatója,

Haller István tollából arról, hogy az

EU-s csatlakozásnak milyen hatása

van a kisebbségi kérdésekre. Új meg-

világításba kerülnek-e ezek a kérdé-

sek vagy sem? Mennyiben érinti ez a

történés a civil szervezet helyzetét,

küldetését?

Az etnikai problémák, kérdések

sokszínűsége közepette a csángó ma-

gyarok sorsa kiemelt fontosságú. A

Moldvai Csángó Magyarok Szövetsé-

ge sokoldalú és példaértékű tevé-

kenységek sorozatával járul hozzá

cselekvően az ott élő magyar közössé-

gek kultúrájának, oktatásának a meg-

őrzéséért, fennmaradásáért. Ebből is

bemutatunk egy szeletet.

A csángó közösséghez hasonlóan

a roma közösségnek is vannak civil

szervezeteik, amelyek nem kis ne-

hézség árán törekednek úgy a saját

nyelvük, kultúrájuk megőrzéséért,

mint a közösségük társadalomalakító

szerepének erősítéséért tenni. Koreck

Mária, a Maros megyei PER Közép-

és Délkelet Európai Regionális Köz-

pontjának programigazgatója egyik

oktatási programjukról számol be

részletesen.

E lapszámunkkal nemcsak az et-

nikai hovatartozást előtérbe helyező

civil kezdeményezésekre kívántunk

felhívni a figyelmet, hanem a civil

szféra azon sajátosságára is, hogy ké-

pes meghaladni ezt. És itt nem a ki-

sebbségi kérdések háttérbe helyezé-

sére utalok, hanem a civil moz-

galmárkodás ama sajátosságára,

amelyben a közös cél érdekében fel-

oldódik, avagy fel sem merül az etni-

stb. Aztán az ezredfordulótól bein-

dult a politikai „húzd meg, ereszd

meg”. Egyrészt fokozatosan megfo-

galmazódtak olyan törvényes pasz-

szusok, amelyek a kisebbségek okta-

tási és más jellegű nyelvi jogait rögzí-

tették. Viszont annak a felvetése,

hogy az ezen jogok kapcsán felmerü-

lő igazgatási problémák egy részét

hagyják már a közvetlenül érintettek-

re (illetve az ezek által delegált sze-

mélyekre), hihetetlen energiákat sza-

badított fel ... a probléma lebegtetésé-

nek, elodázásának az irányába. A ci-

vil szféra mintha lemondott volna ar-

ról, hogy ebben a mezőben, ponto-

sabban ezen napirend kapcsán köz-

vetítői vagy felvilágosítói szerepkört

vállaljon. Részben átkapcsolt más po-

litikai napirendekre, mint például a

régióépítés, pontosabban a regionali-

záció lehetőségének a köztudatba va-

ló bevitele, a gondolat elfogadtatása.

Januártól Románia európai uniós

tagállam, ám a történelemnek messze

nincs vége, elég, ha az újdonsült EU-

tagországban, Szlovákiában nemrég

lezajlott eseményekre és a két ország

közötti számos analógiára gondo-

lunk. Az integrációnak nálunk is

lesznek vesztesei, és az EU-tagság

messze nem jelenti a szélsőséges

nemzeti rétorok visszavonulását.

Horváth István

Etnikumközi Viszonyok

Kutatóközpontja – igazgató

BBTE Szociólógia Tanszék –

egyetemi docens

e-mail: ihorvath66@hotmail.com

A másság elfogadá-

sa és tiszteletben

tartása az alapja an-

nak a békés egymás-

sal való együttlét-

nek, melyben nem

problémaként fogal-

mazódik meg az et-

nikai hovatartozás.

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 5

kai hovatartozás kérdése. A civil vi-

lág sajátos és igen fontos két szeg-

menséből, a szociális és a környezet-

védő civil kezdeményezések köréből

törekedtünk példát mutatni arra,

hogy milyen szép eredmények szü-

letnek az együttműködésből, ha –

mint jelen esetünkben – az emberek

közös természeti környezete és az

emberi szükség etnikai hovatartozást

nem ismerő hívó szava erősödik fel.

A környezetvédő civilek esetében a

cél globálisabb, meghaladja az etni-

kai hovatartozást. A szociális civil

szervezetek esetében olyannyira

alapvető az emberi szükség, hogy az

etnikai hovatartozás nem tematizá-

lódhat. Újra a méltóságteljes élet

megfogalmazása ötlik szembe ve-

lünk. Az etnikai kérdések és problé-

mák – amelyek a civileket is cselek-

vésre serkentik – akkor képesek si-

kertörténetekké válni, ha az embert

képesek megláttatni, és az egyenlő

esélyek elvét képesek érvényre juttat-

ni. De képesek vagyunk-e erre? Civil

mozgalmárkodásunk mennyire haté-

kony? Tudunk-e olyan példát mutat-

ni, olyan változást generálni, amely

fenn tud maradni a projektek lejárta

után? A megfelelő időben és a megfe-

lelő módon reagálunk-e ezekre a

problémákra? Megválaszolandó kér-

dések ezek, amelyekre e lapszámunk

csak szerényen tesz kísérletet.

Civil kurázsi rovatunk Szenkovics

Dezső rovatszerkesztőnk jóvoltából

értékes példát tár elénk. Vitafórum ro-

vatunk pedig ez alkalommal is egy

igen aktuális kérdést, a támogatáspo-

litika kérdését érinti.

Csáki Rozália

főszerkesztő

e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Az EU-s csatlakozás és az etnikai kérdések

civil szemszögbõl

Sokan úgy tekintik, hogy az Eu-

rópai Unióhoz való csatlakozás

(vagy a regionalizáció, az auto-

nómia stb.) megoldást jelenthet kü-

lönböző gondokra. Valójában azon-

ban ez nem maga cél, hanem csupán

lehetséges eszköz a cél eléréséhez.

Mi változhat az „etnikai kérdé-

sek” területén azt követően, hogy

Románia az Európai Unió tagja

lesz? Azt lehetne mondani: semmi.

Hiszen az Európai Uniónak olyan

tagjai is vannak (Franciaország, Gö-

rögország), melyek el sem ismerik a

történelmi kisebbségek létét terüle-

tükön. Elsősorban tehát az Uniónak

kell változnia, változtatnia a kisebb-

ségjogi politikáján, ami – az új tagál-

lamoknak és a közöttük meglévő

konfliktusoknak „köszönhetően” –

feltételezhető. Az Európa Tanács is

azt követően vált fontos kisebbség-

védelmi intézménnyé, miután a kö-

zép-kelet-európai országok is tagjai

lettek.

Aki tehát azt hiszi, hogy munka-

nélkülivé válnak azok a szervezetek,

melyek a kisebbségi jogokkal és azok

érvényesítésével foglalkoztak 1990-et

követően, az téved. De az is téved, aki

úgy gondolja, hogy az integráció sem-

milyen változást nem hoz a romániai

kisebbségek számára, illetve az ehhez

fűződő tevékenységekben.

A PRO EUROPA Liga 1989 de-

cemberében – amikor román és ma-

gyar értelmiségiek egy csoportja lét-

rehozta – azt tűzte ki céljául, hogy

Romániát a Szovjetunió irányából

Európa felé vezesse. Ez hosszú éve-

ken keresztül egyáltalán nem volt

népszerű ötlet, a 12 csillagos zászló

vörös posztó volt sokak szemében,

akik ma oly boldogan lengetik.

1990 márciusa arra kényszerítette

a szervezetet, hogy intellektuális ref-

lexiós csoportból akciócsoporttá ala-

kuljon. Kezelni kellett a román-ma-

gyar konfliktust, nem sokra rá a ro-

ma-nem roma konfliktust is. Hely-

szűkében nincs lehetőség mindarra

még csak utalni sem, amit a Liga

1990-től napjainkig felvállalt.

Konfliktuskezelésben az a leg-

szükségesebb, hogy a mediátornak,

a „békéltetőnek” hitele legyen. A Li-

ga abban a szerencsés helyzetben

volt, hogy mind vezetősége, mind

tagjai között egyaránt helyet kaptak

a különböző etnikai csoportokhoz

tartozó személyek. Ez növelte a

szervezet hitelét, még akkor is, ha

egyes személyek vagy a sajtó – tuda-

tosan igyekezvén ezt a hitelt rom-

bolni – Smaranda Enache „magyar

kapcsolatait” firtatta, esetleg, alka-

lomhoz illően, lezsidózta vagy leci-

gányozta jelen írás szerzőjét. A ki-

sebbségi jogok rendezésének ellen-

felei ezekkel a minősíthetetlen lejá-

ratási kísérletekkel igazolták, mi-

lyen fontos az, hogy ne magyarok

álljanak ki a magyarok jogainak vé-

delmében, ne romák álljanak ki a ro-

mák jogainak érvényesítése érdeké-

ben. A tények, az elért eredmények

ugyanezt bizonyítják.1

Visszatérve a PRO EUROPA Liga

1989-ben megfogalmazott alapcéljá-

hoz, úgy tűnhet, hogy a szervezet tel-

jesítette küldetését, tovább nincs

szükség rá. Csakhogy a szervezet

nem azt tűzte ki célul, hogy fizikai ér-

telemben Románia tagja legyen az

európai szervezeteknek, hanem hogy

az állampolgárok mentalitásban le-

gyenek „Európában”. Ami még nem

teljesült. Ki merem jelenteni, hogy

Románia demokrácia demokraták

nélkül. Ott, ahol két olyan intéz-

ményt övez a legnagyobb tisztelet (az

egyházat és a katonaságot), melyek-

ben a döntéshozatal szervezetileg

nem történhet demokratikus módon,

ugyanakkor közutálatnak örvend

minden demokratikus alapintéz-

mény, igencsak van még tennivaló.

Pontosan ez az, amiben az euró-

pai uniós tagság segíthet minket. Ter-

mészetesen azok a politikusok, akik

azt ígérik, hogy nagyon jó lesz az éle-

tünk 2007. január elsejét követően,

1 Természetesen feltehető a kérdés, milyen eredményekről beszélünk akkor, amikor a parlament 16 év alatt nem volt képes egy kisebbségi törvényt

elfogadni. De ha valóban elgondolkodunk, mi történt azóta, hogy 1990-ben a „gyógyszertár” felirat erőszakos konfliktushoz vezetett, nem lehet

nem észrevenni a változást. Hogy ebben a változásban mekkora szerep jutott a PRO EUROPA Ligának, nem az én tisztem értékelni.

civil fórum6

jócskán növelik majd az euroszkep-

tikusok számát az első években. Ez a

folyamat figyelhető meg számos új

tagállam esetében.

*

Ezekből a mozaikszerűen szétszórt

gondolatokból rakható össze a válasz

arra a kérdésre, hogy mit kell tegyen

a civil társadalom a kisebbségek

ügyében Románia csatlakozását kö-

vetően.

Ha eddig az volt fontos, hogy

akár az állam hatóságaival is szem-

ben a jogsértettek ügyét vállalják fel a

civil szervezetek, konferenicákat és

szemináriumokat szervezzenek a ki-

sebbségi jogokról, tanulmányokat ír-

janak a helyzetről és a megteendő lé-

pésekről, az uniós csatlakozással – az

Unió támogatásával – át lehet és át

kell térni azokra a szerkezeti átalakí-

tásokra, melyek hatásossá teszik a

még be nem tartott törvényeket, a

nem megfelelően működő intézmé-

nyeket. Mindaz, ami eddig „kirakat”

volt az Unióba való belépés érdeké-

ben, a civil szervezetek közreműkö-

dése révén eredményessé tehető. Ez

az az eredményesség, ami hatással

lehet a mentalitások változására.

Haller István

Pro Európa Liga – programigazgató

e-mail: ihaller@proeuropa.ro

A szükségnek nincsen

nemzetisége

Az irgalmas szamaritánusról

szóló példabeszéd szerint a

keresztény szeretet-tevékeny-

ség mindenekelőtt válasz arra, ami

egy konkrét helyzetben közvetlen

szükségletként mutatkozik: az éhe-

zőket meg kell etetni, a ruhátlanokat

föl kell öltöztetni, a betegeket gyó-

gyítani kell, a rabokat meg kell láto-

gatni stb.

A szükségnek nincsen nemzetisé-

ge, nincsen vallása, hanem egyszerű-

en szomorú tény és konkrét helyzet.

A Caritas az elmúlt 15 évben hat-

ványozottan megtapasztalta ezt, hi-

szen támogatottainknak nagy száza-

léka nem szűkebb közösségünkből –

akár nemzetiségi, akár vallási szem-

pontból nézzük a helyzetet – szár-

maznak.

Már a kezdeti időszakban – ami-

kor a külföldi adománycsomagok to-

vábbítása volt tevékenységünk súly-

pontja – megtapasztaltuk, hogy a nyo-

mor, a szükség egyformán érintette

minden közösség tagjait. Az országos

Caritas megalapításakor szembetalál-

koztunk a valósággal, hogy Románi-

án belül különböző kultúrákból,

nyelvcsoportokból érkezünk. Amikor

a politikai színtéren nagy volt az

acsarkodás és gyűlölködés, nemzeti-

ségi villongás, a Caritas témájában si-

került egy asztalhoz ülni, és az embe-

rekért, a nyomor enyhítéséért szót ér-

teni akkor is, ha nem ugyanazt a nyel-

vet beszéltük.

Később tevékenységi területeink

fejlődésével befogadó közösségre ta-

láltunk, különösen az otthoni ápolás

programunkat fogadták igen jól ro-

mánok lakta területeken is. Kezdet-

ben Hargita megye románlakta tele-

püléseire hívtak, majd később más

megyékbe is minket kértek az ottho-

ni ápolás meghonosítására.

Munkatársaink jól tudnak együtt-

működni a jászvásári (Iași-i) egyház-

megyei Caritas munkatársaival. Na-

gyon sok esetben jászvásári kollegá-

ink, ha nem is merik kimondani, de

csendesen éreztetik, hogy egy gyö-

kérből származunk...

A moldvai és a Duna-menti árvi-

zek után a meggyötört emberek igazi

emberszeretettel hálálták meg a se-

gítséget, amit tőlünk kaptak. Olyan

vidékeken is jártunk, ahol addig élő-

ben nem is találkoztak magyar embe-

rekkel. Látták az önzetlen segíteni

akarást, ezért tiszta, nyílt szívű volt a

befogadás.

Amikor az önkéntesek beszámo-

lóját hallgattam/olvastam – azokét,

akik hosszabb időt töltöttek a Duna

mellett, együtt a jászvásári, bukares-

ti, temesvári, szatmári önkéntesekkel

–, érezhető volt, hogy ledőlt egy fal,

hogy egyre jobban megtapasztalták:

„jót tenni együtt jó”!

Egy Dél-Tirolból származó, ma

Linzben élő Caritas-munkatárs ide-

vágó gondolata nagyon megérintett.

„Nincs külön mennyország” – mond-

ta. Talán azért rendelt egymás mellé

a Gondviselés, hogy szokjuk egy-

mást már itt a földön.

Szász János

Gyulafehérvári Caritas – igazgató

e-mail: jszasz@caritas.ab.edu.ro

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 7

Demokratikus társadalmi be-

rendezkedésben a kisebbségi

jogok kodifikálása és érvé-

nyesítése szoros összefüggésben van

a különböző etnikai csoportok, első-

sorban a többség és kisebbségek kö-

zötti viszony, az etnikumközi kap-

csolatok alakulásával. Sokrétű, a ki-

sebbségek igényeit mindenféle

szempontból kielégítő jogrendszer

gyakorlatba ültetése nacionalista in-

díttatású társadalmi feszültségek

megjelenéséhez vezethet, amennyi-

ben a többségi és kisebbségi csopor-

tok közötti viszonyt az egymásra vo-

natkozó információk hiánya, az egy-

mással párhuzamosan működő, egy-

mással nem kommunikáló struktú-

rák, vagy akár az egymás iránt érzett

leplezett bizalmatlanság jellemzik.

Másrészt: hiába próbálkozna a több-

ségi etnikai közösség egy jelentős lé-

lekszámú kisebbségi csoporttal ösz-

szefüggésben idillikus, harmonikus

etnikumközi kapcsolatok látszatát

fenntartani anélkül, hogy az igényelt

kisebbségi jogokat, ha fokozatosan

is, de biztosítaná; előbb-utóbb a ki-

sebbségben felgyülemlett feszültsé-

gek, kiszámíthatatlan formákban, a

felszínre kerülnek.

Ezért egy jelentős kisebbségi cso-

porttal rendelkező társadalom tartós

fejlődésének egyik feltétele lehet az,

hogy a kisebbségi jogok kodifikálása,

valamint az etnikumközi viszonyok

folyamatos fejlesztése – mint két,

egymással soros összefüggésben le-

vő, de egymástól bizonyos mértékig

elkülöníthető folyamat – fej-fej mel-

lett, azonos sebességgel haladjanak

előre.

Az 1989-es, alapvető társadalmi

változások után sorra alakultak meg

a kisebbségi – elsősorban magyar és

roma vonatkozású – jogvédő, ér-

dekképviseleti és szakmai szerveze-

tek, melyek fennmaradását és kon-

szolidálódását nagymértékben segí-

tette a hazai és külföldi – a „ma-

gyar” szervezetek esetén a magyar-

országi – támogatások megjelenése.

És bár az 1990 utáni első öt-hat év

eseményei, majd az első tudomá-

nyosan megalapozott kutatások is

pontosan jelezték, hogy óriási sza-

kadék tátong a kisebbségi – elsősor-

ban a magyar közösség által megfo-

galmazott – elvárások és a többség

befogadóképessége között, igen ke-

vés szervezet – akár többségi, akár

kisebbségi – ismerte fel és vállalta el

az oly szükségesnek és nagy horde-

rejű feladatnak mutatkozó etnikum-

közi viszonyok javítását és fejleszté-

sét célzó küldetést.

*

Az Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja (EKF) a Soros Ala-

pítvány (SA) egy Nyílt Társadalo-

mért kolozsvári kirendeltségének

egyik utódszervezete. Tevékenysé-

gének alapját a kolozsvári Soros-

iroda etnikumközi programok kez-

deményezésében és adminisztrálá-

sában szerzett kilencéves tapasztala-

ta képezi. Az intézet tevékenysége a

kulturális megosztottság következ-

ményeinek méltányos kezelését, az

etnikumközi együttélés normatív

megalapozását, az etnokulturális

sokféleség kreativitást ösztönző

hasznosítását célozza, különös te-

kintettel Romániának az európai ér-

tékekhez való felzárkózási törekvé-

seire és az Európai Unió keleti bőví-

tésére. A Központ számos, külön-

böző forrásokból származó progra-

mot kezdeményezett és bonyolított

le az etnikumközi viszonyok terén,

finanszírozást biztosítván olyan ter-

vek és projektek részére, amelyek

az etnokulturális sokféleség elfo-

gadtatásának különféle kérdéseit

érintették: a közös történelemhez

kapcsolódó kutatások, kulturális

csereprogramok, szociológiai vizs-

gálatok, közösségi szintű etnikum-

közi viszonyok, többkultúrájú kö-

zösségek minőségi kormányzása,

kiadványok stb.

Az intézet programjai, tevékeny-

ségei négy fontos pillérre épülnek:

oktatással kapcsolatos képzési és

különféle kiadványokban konkreti-

zálódó programok; kutatási és do-

kumentációs programok; „minőségi

kormányzás” (good governance) a

többkultúrájú társadalmakban; kö-

zösségfejlesztési programok; vala-

mint szolgáltatások.

A lapszám további néhány cikké-

ben részletesebben bemutatjuk az in-

tézet által jelenleg futtatott fontosabb

projekt némelyikét.

A központ jogilag 2000 januárjá-

ban, közvetlenül a Soros Alapít-

vány (SA) kolozsvári kirendeltségé-

nek bezárása után jött létre – füg-

getlen alapítványként –, megörö-

kölve az SA infrastruktúráját, hasz-

nosítva az etnikumközi kérdések

kezelésében felhalmozott erőforrá-

sokat. Az első hat esztendőben egy

külső, az SA-hálózattal semmilyen

kapcsolatban nem levő forrásból

származó támogatáshoz, mint felté-

telhez kötött, évente csökkenő mér-

tékű SA-i költségvetési keretből

működött az intézet. Idéntől az ön-

fenntartás útjára lépett, vagyis évi

költségvetését azokból a projektek-

ből teremti elő, amelyeket pályázat

útján, különböző támogatóknál si-

kerül elnyernie. A központ működ-

teti az SA-tól megörökölt, körülbe-

lül 5 000 címmel és több mint száz

periodikának néhány teljes évfolya-

mával rendelkező könyvtárat, az 50

személyt befogadni képes konfe-

renciatermet, valamint az Európai

Küldöttség áltál akkreditált Euró-

pai Információs Irodát. Az intézet

háromnyelvű (román, magyar és

angol) internetes honlapja – mely a

www.edrc.ro címen érhető el – a

projektek bemutatásán túl adatbá-

zisokat, és kiadványainak teljes,

PDF-változatát teszi hozzáférhető-

vé az érdeklődők számára.

Ádám Gábor

Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja – igazgató

e-mail: gadam@edrc.ro

Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja: a többkultúrájúság

kreatív hasznosítását szorgalmazó intézet

civil fórum8

A2004. évi helyhatósági válasz-

tások fordulatot hoztak Ko-

lozsvár közigazgatásában: 12

évi, egy koherens városfejlesztési

stratégia hiányával, és ugyanakkor

magyarellenes nacionalizmussal is

fémjelzett Funar-korszak után új

perspektíva nyílt meg a város előtt

azáltal, hogy – a kisebbségi kérdés-

hez szélsőségesség-mentesen viszo-

nyuló – jobbközép politikai erők je-

löltje nyerte el a polgármesteri tiszt-

séget, és ugyanezen politikai alaku-

latok, a magyarság politikai képvise-

leti szervezetével együtt kerültek

többségbe a helyi tanácsban.

Ez a fordulat tette lehetővé az

Etnokulturális Kisebbségek Forrás-

központja számára, hogy egy új terü-

leten helyi kihatású projektet, a Part-

nerség a multikulturális Kolozsvá-

rért. A kisebbségi jogok helyi szintű

monitorizálása Kolozsváron elneve-

zésűt megtervezzen és megvalósítson.

Külön érdekessége a kezdeménye-

zésnek, hogy abban a városban kerül

rá sor, amelyben egy számottevő ki-

sebbség, a magyarság részaránya a

2002-es népszámlálás adatai szerint

20% alá, azaz a közigazgatási törvény

által a nyelvi jogok alkalmazását a ki-

sebbségi közösségek számára kötele-

zővé tevő küszöb alá csökkent a 2000-

es helyzethez viszonyítva.

Az egy évre tervezett projekt –

melynek célja a helyi közigazgatás és

a nem kormányzati szervezetek kö-

zötti helyi partnerség megszilárdítá-

sa az együttműködés és az etniku-

mok közötti párbeszéd előmozdítása

érdekében Kolozsváron – a helyi kö-

zösséghez szól, a kisebbséghez épp

úgy, mint a többséghez, beleértve a

helyi hatóságokat, a nem kormány-

zati szervezeteket, az etnikai közös-

ségek képviselőit, a főiskolai környe-

zetet és a média intézményeit is. A

kezdeményező intézet partnere a ko-

lozsvári polgármesteri hivatal, támo-

gatója a Friedrich Ebert Alapítvány.

Hogyan indult ez a projekt? A ma-

cedóniai Bitolában 2005 novemberé-

ben, a Friedrich Ebert – Macedónia

Alapítvány által szervezett találko-

zón, melyen mind az Etnokulturális

Kisebbségek Forrásközpontja, mind

pedig a kolozsvári polgármesteri hi-

vatal képviselői részt vettek, lerakták

ennek a már régebbi, az Etnokul-

turális Kisebbségek Forrásközpontja

által megfogalmazott kezdeményezés

megvalósításának alapjait. Ez, az

észak-európai országokban sikerrel

alkalmazott modell jelenleg Románi-

ában, Bulgáriában, Macedóniában és

Szerbiában van kibontakozóban.

Mitől eredeti ez a kezdeménye-

zés? – kérdeztük Monica Călușer

program-koordinátortól. „A projekt

célja olyan módszereket kidolgozni,

amelyek hozzájárulhatnak a helyi

közigazgatás hatékonyabb működte-

téséhez, és ahhoz, hogy a hivatal

könnyebben ismerje fel az állampol-

gárok igényeit és megfelelő megoldá-

sokat keressen szükségleteik kielégí-

tésére. Az volna az ideális, ha az

együttműködésünk végén a polgár-

mesteri hivatal még inkább tudatá-

ban lenne majd annak, hogy az iga-

zán hatékony helyi politika kidolgo-

zási és gyakorlatba ültetési folyama-

tába mennyire fontos a lakosság be-

vonása. Különösen, ha kisebbségek-

ről van szó, kiknek a közösségi élet-

ben való részvétele korlátozott a

többségi elv miatt.”

A projekt végső célja kidolgozni

Kolozsvár szintjén az etnikumok kö-

zötti kapcsolatok javítását szolgáló

stratégiát, melyet a helyi önkor-

mányzati testület elé kívánunk ter-

jeszteni az év végéig. De célkitűzése-

ink közé tartozik még az etnikumkö-

zi kapcsolatok szintjén jelentkező

problémák beazonosítása Kolozsvá-

ron; helyi hálózat létrehozása az

együttműködési kezdeményezések

és az etnikumok közötti párbeszéd

támogatására; a hatóság és a civil tár-

sadalom szervezetei közötti helyi

szintű partnerség fejlesztése a helyi

közösség problémáinak a kezelése

céljából, a helyi közreműködők haté-

konyságának növeléséért.

Az év elejétől kezdődően a követ-

kező szakaszokat valósítottuk meg:

SWOT-analízis elkészítése a polgár-

mesteri hivatal szemszögéből az etni-

kumközi viszonyok alakulásáról; kér-

dőíves felmérés a polgármesteri hiva-

tal alkalmazottainak a bevonásával;

közvélemény-kutatás Kolozsváron,

valamint az eredmények nyilvános

bemutatása egy sajtóértekezlet kere-

tén belül; három kerekasztal-beszél-

getés megszervezése és lebonyolítása,

külön-külön a kolozsvári románok,

romák és magyarok bevonásával.

Hátra van még az, hogy az eddi-

giekben begyűlt adatok és informáci-

ók alapján kidolgozzuk és nyilvá-

nosságra hozzuk a multikulturális

Kolozsvár megvalósítását lehetővé

tevő, hosszabb távú stratégiát.

A projektet a környező országok-

ban az alábbi szervezetek irányítják:

Bulgária: International Center for

Minority Studies and Intercultural

Relations;

Szerbia: Ethnicity Research Center;

Albánia: Albanian Helsinki

Committee;

Macedónia: Helsinki Committee for

Human Rights.

Veres Ágnes

Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja – programkoordinátor

e-mail: averes@edrc.ro

A multikulturális Kolozsvár

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 9

Röviden a helyzetről

Minden valószínűség szerint a romá-

niai kisebbségi közösségek a rendőr-

séget nem tekintik egy hozzájuk kö-

zel álló, velük azonosulni tudó intéz-

ménynek. Ez a számukra idegennek

tűnő, vélekedésükben elsősorban a

„románsághoz” tartozó, a hajdani

politikai és nemzeti elnyomást velük

szemben egyaránt gyakorló „milícia”

örökségét bizonyos mértékben a nap-

jainkig magával hordozó intézmény

nem elég vonzó a kisebbségi, köztük

a magyar fiatalok számára. Ezt lát-

szik alátámasztani többek között az

is, hogy a Câmpina-i és kolozsvári

rendőraltisztképző iskolák legutóbbi

felvételi vizsgáinak összesített ered-

ményeit tanulmányozva kiderül,

hogy az összesen 1 700

friss hallgató között mind-

össze 14 magyar található

(0,82%). Hátrányos meg-

különböztetésben része-

sülnének a rendőrnek ké-

szülő kisebbségi, köztük

magyar fiatalok? Nem va-

lószínű, hiszen részará-

nyuk hasonló nagyság-

rendű a be nem jutottak

között is: 3 903 visszauta-

sított fiatal közül 44, azaz

1,13% magyar.

Ennek az állapotnak

egy lehetséges oka rész-

ben az is, hogy az elmúlt

16 év során a rendőrség

nem tett lépéseket a közvetett disz-

krimináció tényét kimerítő statisztika

fokozatos felszámolására. Hiszen a

Belügyminisztérium kötelékében

dolgozó személyek közül – és ezek

jelentős részét a rendőrség állomá-

nya teszi ki – mindössze 1% vallja

magát valamely kisebbséghez tarto-

zónak, olyan körülmények között,

amelyben a teljes lakosság részará-

nyában a kisebbségek összesen 10%-

ot tesznek ki.

Egy másik, az utóbbi időben is-

mét aktuálissá vált probléma a rend-

őrség által kompakt roma közössé-

gekben véghezvitt, erőszakosnak

vélhető akciók újfent térnyerése

(Gyapjú – Bihar megye, Patarét – Ko-

lozs megye, Régen – Maros megye).

Ha az 1990 és 1995 közötti időszak-

ban elsősorban az volt a vád, hogy a

rendőrség nem képes megelőzni az

etnikai jelleggel is bíró helyi konflik-

tusokat, illetve, hogy a konfliktusok

kirobbanása után a többségi lakosok

javára részrehajlóan avatkozik be

(Hadrév – Maros megye), mára úgy

tűnik, ezeket a nyilvánvaló hiányos-

ságokat sikerült bizonyos mértékig

felszámolni. Mostanra az a kifogás

fogalmazható meg, hogy kellő kép-

zés és specifikus szaktudás hiányá-

ban a rendőri alakulatok az indokolt-

nál erőszakosabban, olykor az alap-

vető emberi jogok kötelező betartá-

sát, a semlegesség szükségességét és

a közösség sajátos jellegzetességeit is

figyelmen kívül hagyva lépnek fel

akkor, amikor kompakt roma közös-

ségekben – egyébként jogszerű ese-

tekben – járnak el (körözésben levő

személyek előállítása, jogtalanul fo-

gyasztott villanyáram-szolgáltatás

felfüggesztése érdekében).

Úgy tűnik tehát, hogy ez idáig

egyik „oldalról” sincs komoly érdek-

lődés a másik oldal iránt: a rendőrség

nem foglalkozik rendszerszerűen a

kisebbségi közösségekhez való vi-

szonyulásának összetett kérdésével,

a kisebbségi fiatalok pedig nem kí-

vánnak rendőrök lenni.

Hogyan próbál segíteni az

Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja (EKF)?

Elképzelésünk szerint a fentebb vá-

zolt helyzeten egy olyan programmal

lehet bizonyos mértékben változtat-

ni, amely egy időben tűzi ki célként,

hogy fogékonnyá tegye a rendőrsé-

get, a rendőröket a kisebbségek, a ki-

sebbségi helyzet és kérdéskör specifi-

kumai iránt, ugyanakkor, hogy fel-

keltse a kisebbségi fiatalok érdeklő-

dését a rendőri pálya iránt.

A Minőségi Kormányzás Kultu-

rálisan Megosztott Közösségekben

programot 2000-ben indította el az

EKF és a Román Rendőrség Főfel-

ügyelete alatt működő Bűnmegelő-

zési és Bűnügyi Kutatási Intézet, és

az eltelt hatéves időszakban két, egy-

mást követő és egymást jól kiegészítő

projekt köré csoportosultak a tevé-

kenységek: „Konfliktus-megelőzés

és konfliktuskezelés”, valamint „Ki-

sebbségek részvétele a közéletben”.

Az első projekt vegyes etnikumú

községekben szolgáló rendőr-altisz-

teknek biztosított háromna-

pos képzéseket a „Bűnmeg-

előzés kulturálisan megosz-

tott közösségek esetében”

tárgykörben. A 14 azonos

tartalmú képzési modulban

350, huszonhat különböző

megyében szolgáló altiszt

részesült.

A képzés pozitív fogad-

tatásán felbuzdulva, a kép-

zés tananyagát, az 1990 és

1995 között lezajlott erősza-

kos jellegű, etnikai indítta-

tású konfliktusok elemzése-

it úgy a rendőrség, mint az

emberjogi szervezetek ré-

széről, valamint néhány si-

keres együttműködési projektre ala-

puló esettanulmányt a „Rendőrség és

a romániai kulturálisan megosztott

közösségek” (“Poliţia și comunităţile

multiculturale din România”) címet

viselő kötetbe szerkesztettük és jut-

tattuk el az ország minden megyei

rendőr-felügyeletéhez.

A második projekt keretében min-

den megyei rendőrfelügyelet három

– a bűnmegelőzés és kutatás, a bűn-

ügyi nyomozó, valamint a rendfenn-

tartó testületeiben dolgozó – tisztjé-

nek, valamint a kolozsvári Septimiu

Mureșan Rendőrképző Főiskola

nyolc diákjának biztosítottunk olyan

képzési programot, amelyen a részt-

vevőket a minőségi kormányzás el-

veinek a kulturálisan megosztott kö-

zösségben való érvényesítésére ok-

tatták. A háromnapos képzésen töb-

A bûnözés nemcsak a rendõrséget,

hanem a közösséget is érinti

civil fórum10

bek között olyan témakörök kerültek

terítékre, mint például a rendőrség

közösségi kapcsolatai, kommuniká-

ció a kulturálisan megosztott közös-

ségekben, a etnikumközi konfliktu-

sok megelőzése és kezelése, a romá-

niai roma közösségek nemzeti-de-

mográfiai és kulturális problémái, il-

letve a sajtó szerepe a konfliktusok

előidézésében és megelőzésében. A

résztvevőket a megkülönböztetés

megelőzésére, illetve a rendőrség és a

helyi közösség közötti kapcsolat javí-

tására irányuló stratégia kidolgozá-

sába is bevonták.

A hat éve zajló program keretén

belül sor került tizenkilenc közösségi

találkozóra is, az alábbi települése-

ken: Alexandria – Teleorman megye,

Buzău – Buzău megye, Căzănești –

Ialomiţa megye, Căciulata-Căli-

mănești – Vâlcea megye, Cobadin –

Konstanca megye, Dragalina – Călă-

rași megye, Erdőszentgyörgy – Ma-

ros megye, Galac – Galac megye,

Jurilovca – Tulcea megye, Kolozs –

Kolozs megye, Korond – Hargita

megye, Kudzsir – Fehér megye, Mo-

roieni és Răcari – Dâmboviţa megye,

Nocrich – Szeben megye, Panciu és

Popești – Vrancea megye, Resica –

Krassó-Szörény megye, Segarcea –

Dolj megye. Ezeken a találkozókon a

helyi önkormányzat képviselői,

rendőrök, a nemzeti kisebbségek és a

helyi sajtó képviselői – találkozón-

ként kb. 50-60 személy – közösen

igyekeztek azonosítani azokat a

problémákat, amelyekkel a közössé-

gek tagjai szembesülhetnek, és meg-

próbáltak megoldást találni ezekre.

A tárgyilagosság megőrzése érdeké-

ben a vitákat rendszerint két moderá-

tor vezette: egy a rendőrség részéről,

a másik pedig a kisebbségi közösség

képviselőjeként. Az évek során ezek

a találkozók és viták több mint 80, az

ország szinte minden megyéjéből va-

ló, nemzetiségileg vegyes település

több mint 1 000 tagját érintették.

A második, jelenleg is még futó

projekt tevékenységeit a kisebbségi

középiskolásoknak szóló tájékoztatá-

si kampány gazdagítja, amely a „Le-

hetséges küldetés” jelszó alatt arra

próbálja ösztönözni a fiatalokat,

hogy pályaválasztáskor opcióként

vegyék számításba a rendőri pályát

is. A kampány részeként magyar

nyelven plakát és prospektus is ké-

szült arról, hogy miként lehet valaki-

ből rendőr.

Ádám Gábor

Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja – igazgató

e-mail: gadam@edrc.ro

Fogalomtisztázás

Az elmúlt évtizedben a közösségfej-

lesztési folyamatok meghatározó

szereplői figyelme a helyi kezdemé-

nyezések erősítésére és a helyi pro-

jektek tervezésében és kivitelezésé-

ben betöltött szerepük hangsúlyozá-

sára irányult. Az egyik leggyakrab-

ban alkalmazott, a felmerülő közér-

dekű problémák azonosítását és

megoldását célzó modell a közösség

szervezői készségeinek a serkentését

tekinti kiindulási pontként. Ameny-

nyiben e beavatkozási modellt több-

nemzetiségű közösségek esetében al-

kalmazzák, új, összetett értelmezési

lehetőségek kerülnek felszínre.

Egy többnemzetiségű közösség

olyan csoportok tagjainak összessé-

ge, akik többféle etnokulturális ki-

sebbséghez/közösséghez tartozók-

ként ugyanazt a fizikai életteret lak-

ják be és közös erőforrásokkal, érdek-

körrel és problémákkal rendelkez-

nek. Mivel e közösségek jellemzője a

közvetlen, „szemtől szembeni” kap-

csolatrendszer, a közösségek földraj-

zi elhatárolása (térbeli meghatáro-

zottsága) alapkritériumnak számít. A

nemzetiségi megoszlás tekintetében

a következő közösségtípusoktól be-

szélhetünk:

„Kisebbségek a többségben” –

olyan közösségek, ahol a nemzetiségi

kisebbségekhez tartozók képezik a

lakosság többségét. Ez esetben a

többnemzetiségű közösségi lét as-

pektusai leginkább a helyi és megyei

A közösségfejlesztés, mint lehetséges

beavatkozási modell a többnemzetiségû

közösségek fejlõdésébe

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 11

hatóságok szintjén mutatkoznak

meg, ahol a kisebbségek általában

számbelileg alulreprezentáltak.

„Nemzetiségi szempontból ki-

egyensúlyozott közösségek” – azok,

melyekben a nemzetiségi csoportok

megközelítően egyenlő arányban

vannak jelen, egy „párhuzamos” kö-

zösség látszatát keltve.

„Szétszórt kisebb-

ségek” – melyek ese-

tében a kisebbségi

csoportok a helyi la-

kosság kevesebb, mint

25-30%-át teszik ki, és

a teljes beolvadás ve-

szélye fenyegeti őket,

vagy teljes elkülö-

nültségben élnek (lásd

a roma kisebbség hely-

zetét), mindennapjai-

kat a nyelvük és kul-

turális identitásuk

megőrzéséért folyta-

tott harc jellemzi.

Az Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja (Centrul de Resurse

pentru Diversitate Etnoculturală)

ilyen közösségekbe lépett be azzal a

szándékkal, hogy sajátos közösség-

fejlesztési tevékenységek révén javít-

sa a nemzetiségek közötti kapcsola-

tokat. Ebben a kontextusban a közös-

ségfejlesztés elsősorban a vidéki kö-

zösségek önszervezési készségének

az erősítését célzó tevékenységek so-

raként értelmezhető, melynek az a

célja, hogy ezek a közösségek saját

kezdeményezésű tevékenységek ré-

vén javítsanak életkörülményeiken,

beleértve ebbe a társadalmi és a kü-

lönböző nemzetiségek közötti kap-

csolatok erősítését is. A közösségi

beavatkozás és csoportos probléma-

megoldás mint magatartás bevezeté-

se és fejlesztése, a közösségi szintű, a

helyi vezetők és az érintettek bevo-

násával történő problémamegoldás

előnyeinek a tudatosítása alkotják

egy ilyenfajta beavatkozás fő jellem-

vonásait.

A beavatkozás, mint terminus,

olyan eljárások esetében alkalmazott,

melyek egy közösség fejlődését elő-

segítő döntés meghozatalával veszik

kezdetüket. E beavatkozás lehet rö-

vid távú, mintegy katalizátor-szerep-

pel bíró, amennyiben a közösség tag-

jai könnyen mozgósíthatóak, illetve

amennyiben a felmerülő problémák-

ra vagy hiányosságokra azonnali és

rövid távon alkalmazható megoldás

merül fel. Más esetekben a beavatko-

zás hosszantartó és akadozó folya-

matnak bizonyul, ha a közösség vi-

szonyulása elutasító vagy ellenséges

a segítségnyújtást célzó eljárásokkal

szemben, avagy ha ez éppen a helyi

érdekcsoport elképzeléseibe ütközik.

A beavatkozás céljai

A többnemzetiségű közösségek éle-

tében történő közösségfejlesztési be-

avatkozások egyik fő célja, hogy a fej-

lesztési tevékenysé-

gek révén hosszú tá-

vú változást érjen el a

nemzetiségek közti

együttműködés és

együttélés szintjén.

Olyan kritikus töme-

gű csoport (tulajdon-

képpen kezdeménye-

ző csoport) kialakítá-

sa a cél, melynek meg-

határozó szerepe van

hosszú távon a közös-

ségi szintű interet-

nikus kapcsolattartás-

ra, továbbá a különféle etnikai cso-

portok közti párbeszéd fenntartása

és támogatása, a helyi csoportok fej-

lesztési kezdeményezésekbe való be-

vonása érdekében a felelősségteljes

civil kezdeményezések serkentése.

A beavatkozási modell

alkalmazása melletti érvelés

Egy közösség tagjai közös cselekvés

révén képesek beazonosítani a meg-

lévő erőforrásaikat, szükségleteiket,

és megoldást lelhetnek a felmerülő

szociális és diszkriminációs problé-

máikra. E beavatkozási modell értel-

mében a meglévő együttműködési

akciók és hálózatok egyben a közös-

ség fejlődésének konkrét tényezőit is

jelentik. A lehetőség, hogy közösen

azonosítsák be szük-

ségleteiket és ezek

megoldását is közö-

sen találják meg, hoz-

zájárul ahhoz, hogy a

közösség tagjai meg-

haladják az etnokul-

turális gátakat, és egy

közösséghez tartozó-

ként cselekedjenek.

Ily módon a nemzeti-

ségi csoportok sem-

mit nem veszítenek

sajátos jellemzőikből,

mi több, új dimenziók

nyílnak meg számuk-

ra. Az egyén szintjén

a közösséghez való

tartozás érzése erősödik, túllépve a

nemzetiségi hovatartozás érzését.

A beavatkozás mindegyik szaka-

sza a közösségi részvétel és a társa-

dalmi tőke szintjének a növelésére tö-

rekszik, hozzájárulva a nemzetiségi

csoportok közti kapcsolatok javulá-

sához. Pontos kutatások hiányában

ezek a kapcsolatok csupán a gyakor-

lati tapasztalatok fényében írhatók le.

A közösségfejlesztési beavatkozási

modell ismételt alkalmazása során

konkrét adatokhoz juthatunk a helyi

kezdeményezések számának növe-

kedéséről, az információ- és tudás-

áramoltatásról a közösség tagjai és a

helyi vezetők felé, a problémák fel-

méréséről és a beavatkozás mértéké-

ről, a kezdeményező csoportok és a

helyhatósági képviselők közötti

együttműködésről, a közösségi élet-

ben való részvétel mértékéről. Ez a

megközelítés folyamatos párbeszé-

det feltételez a különböző nemzetisé-

gi csoportok között, melyek ennek

következtében saját közösségükre,

mint együttműködő egészre fognak

tekinteni. A közösségfejlesztési be-

avatkozás során alkalmazott eszkö-

zök és módszerek így hozzájárulnak

a nemzetiségi csoportok közti kap-

csolatok javulásához.

A beavatkozás szakaszai

I. A közösség előzetes felmérése

Ebben a szakaszban valósul meg

azon közösségek kiválasztása, me-

lyek hosszú távú támogatásban ré-

szesülnek. A kiválasztás kritériumai

és adatai támpontot nyújtanak a tá-

mogatási folyamat megvalósításához

és a hatásfok méréséhez. Az alkalma-

zott módszerek között említhető a

megfigyelés, a strukturált interjú és a

szabad beszélgetés, melyek során az

összegyűlt adatok a felmérési adatlap

anyagát képezik. A felmérési adatlap

négy fő részből áll: a

közösség leírása, a

társadalmi kapcsola-

tok felmérése, a kö-

zösségi részvétel mér-

téke és a fejlesztési be-

avatkozásra vonatko-

zó konkrét javaslatok.

A leírás általános ada-

tokat közöl a közös-

ségről, a létező nem-

zetiségi csoportokról,

a közösség szükségle-

teiről és gazdasági-

szociális fejlettségi

szintjéről. A társadal-

mi kapcsolatok felmé-

rése a következő mu-

tatók alapján történik: a lakosság

részvétele az iskolák kezdeményezte

rendezvényeken, a hívek részvétele

az egyházi életben, a különböző nem-

Ebben a kontextus-

ban a közösségfej-

lesztés elsõsorban a

vidéki közösségek

önszervezési készsé-

gének az erõsítését

célzó tevékenységek

soraként értelmez-

hetõ...

A lehetõség, hogy

közösen azonosítsák

be szükségleteiket és

ezek megoldását is

közösen találják

meg, hozzájárul ah-

hoz, hogy a közös-

ség tagjai meghalad-

ják az etnokulturális

gátakat, és egy kö-

zösséghez tartozó-

ként cselekedjenek.

civil fórum12

zetiségekhez tartozó családok kölcsö-

nös segítő viszonya, a közösségi ren-

dezvényekben való szerepvállalás. Ez

utóbbi a következő kritériumok alap-

ján mérhető: milyen etnikumhoz és

politikai csoporthoz tartozó polgár-

mesterei voltak a közösségnek 1996

után, a helyi önkormányzati testület

nemzetiségi összetétele, az intézmé-

nyek (polgármesteri hivatal, egyhá-

zak, iskolák) közötti együttműködés,

a lakosság és a helyi hatóságok közti

kapcsolatok, a szavazati jogukkal

élők száma, a közigazgatási intézmé-

nyek nyíltsága a helyi kezdeménye-

zésekkel szemben. A felmérési adat-

lap utolsó részét egy

SWOT-analízis képe-

zi, ennek végeredmé-

nye szerint dönthető

el a fejlesztési beavat-

kozás szükségessége.

Az erős és a gyenge

pontok tudatosítása, a

lehetőségek és kocká-

zatok elemzése egy-

részt a támogatásban

részesülő közösségek

kiválasztásában, más-

részt a beavatkozási

stratégia kidolgozásá-

ban nyújt segítséget.

II. A közösség facilitálása (támo-

gatása)

A támogatási folyamat elsősorban a

közösségre vonatkozó felügyeletet

jelenti annak érdekében, hogy az

megszervezze önmagát, felkészüljön

a közös döntéshozatalra, és a a rész-

vételen alapuló problémamegoldás-

ra. A beavatkozás egy facilitátor (cso-

portsegítő személy) révén valósul

meg, és ennek időtartama, a közös-

ség szükségleteitől függően 12-14 hó-

nap. A közösség facilitálása a követ-

kező lépések szerint történik:

a. a közösség vezető személyiségei-

nek a beazonosítása és a helyi köz-

hivatalok felkeresése;

b. a helyi kezdeményezési csoport lét-

rehozása;

c. a közösség igényeinek és erőfor-

rásainak a felmérése;

d. a közösségfejlesztési terv, straté-

gia kidolgozása;

e. források mozgósítása és a közös-

ség bevonása a helyi szintű prob-

lémák megoldásába.

a.) A közösség vezető személyisége-

inek a beazonosítása és a helyi köz-

hivatalok felkeresése

A facilitátor beazonosítja a közösségi

vezetőket és kapcsolatba lép a helyi

közhivatalokkal, tájékoztatja őket a

beavatkozás céljáról, és részvételre

biztatja a helyi közigazgatási szerve-

ket, függetlenül attól, hogy milyen

nemzetiséget képviselnek. Fontos,

hogy minden részt venni szándékozó

világos képet alkothasson a beavat-

kozási folyamat előnyeiről.

b.) A helyi kezdeményezési csoport

létrehozása

A facilitátor megkeresi a közösség

azon tagjait, akik képesek és részt is

kívánnak venni a közösség életében,

a fejlesztési folyamatban. Ebben a

szakaszban kitüntetett figyelemben

részesül mindegyik nemzetiségi cso-

port, elsősorban a kezdeményezési

csoport önbizalmá-

nak a növelése a

hangsúlyos. A facili-

tátor irányításával a

kezdeményezési cso-

port a közösség véle-

ményének folyamatos

és koherens kifejező-

jévé válik.

c.) A közösség igé-

nyeinek és erőforrá-

sainak felmérése

A facilitátor aktív

részvételével segíti a

közösség helyi igé-

nyeinek felmérését és

a prioritások kialakí-

tását, ugyanakkor a helyi erőforrások

beazonosítását és elemzését is, a kö-

zösség fejlesztési jövőképének a meg-

fogalmazását (a közösségi térkép

megalkotása, a közösségi sajátosság

körvonalazása stb.). A közösségi tér-

kép olyan eszköz, amely a helyi kör-

nyezet-közösség jobb áttekinthetősé-

gét teszi lehetővé úgy a facilitátor,

mint maga a közösség, a kezdemé-

nyezési csoport számára. A közössé-

gi térkép megalkotásának előnye,

hogy a helyi közösség aktív részvéte-

lére alapoz, ugyanakkor olyan vizuá-

lis eszköz létrejöttét jelenti, amely ki-

indulópontja lehet a közösség részle-

tes elemzésének.

d.) A közösségfejlesztési terv, straté-

gia kidolgozása

A közösségi szükségletek és a moz-

gósítható erőforrások azonosítását

követően a fejlesztési stratégia kidol-

gozása következik. A folyamatot ál-

talában a facilitátor vezeti le, aki a

beazonosított erőforrások, erős és

gyenge pontok, ugyanakkor a lehe-

tőségek és a veszélyek figyelembevé-

telével a közösség jövőképének a

megfogalmazásában segít. Ez a

SWOT-analízis hasznos eszköz a fej-

lesztési stratégia kidolgozásában

részt vevő személyek (helyi kezde-

ményezési csoport, a helyi közigaz-

gatás, az iskola, az egyházak képvi-

selői, és más közösségi szereplők)

számára. A fejlesztési stratégia ki-

dolgozása a közösség anyagi, szelle-

mi és társadalmi tőkéjének a növeke-

dését szolgálja. E három tőkeösszete-

vő köré épül a fejlesztési terv, és

ezek segítenek a prioritások megálla-

pításában is. Fontos, hogy a közös-

ség fejlesztési stratégiájának, jövő-

képének a kidolgozásában minél

több helyi szereplőt és erőforrást

vonjunk be, és csak ezek felbecsülése

után ajánlott külső forrásokat igény-

be venni.

e.) Források mozgósítása és a közös-

ség bevonása a helyi szintű problé-

mák megoldásába

Egy közösség fejlődése tagjai tevé-

kenységének egyenes következmé-

nye. A fejlődés a meglévő erőforrá-

sok kihasználásának mértékétől függ,

attól, hogy a közösség képes-e közö-

sen cselekedni a közös cél érdekében.

Bármely felmerülő problémának a

helyi erőforrások felhasználásával

történő sikeres megoldása a közösség

tagjainak a részvételétől függ. Ezért

az első közös tevékenység konkrét,

azonnali és közérdekű, a közösség

saját erőforrásainak a felhasználásá-

val megoldható kell legyen. Kiemel-

ten fontos, hogy a közösség tagjai

érezzék értékesnek magukat, és tu-

dásukat, képességeiket a közös cél

szolgálatába állíthassák. Ajánlott

minden közös, fejlesztésre irányuló

tevékenységet azonos munkaritmus-

ban, az önbizalom folyamatos fenn-

tartásával végezni.

III. A helyi kezdeményezések tá-

mogatása

A lehetőség, hogy a célközösség he-

lyi kezdeményezésekre felhasználha-

tó külső anyagi támogatásban része-

süljön, bátorító hatással van a külön-

böző nemzetiségekhez tartozó cso-

portok önkéntes részvételére. Egy si-

keres pályázat összekovácsolja a kez-

deményezési csoportot, közös fel-

adat- és felelősségvállalásra ösztönzi

őket. Az elnyert támogatás nagysága

függvényében segítjük a közössége-

ket, legyen szó infrastrukturális, ok-

tatási stb. fejlesztésről, avagy ugyan-

ilyen magas szintű kihatással rendel-

kező, de kisebb költségvetésű tevé-

kenységről (pl. közlönyök, tájékozta-

tók megjelentetése, civil szervezetek

bejegyzése, a közösség érdekében

történő befektetések beindítása stb.).

Létezik az elnyerhető támogatások

azon formája is, amely a felajánlott

támogatási összeg elnyeréséhez azo-

nos mértékű önrészt kér, és ez a helyi

A közösségi térkép

megalkotásának elõ-

nye, hogy a helyi kö-

zösség aktív részvé-

telére alapoz,

ugyanakkor olyan vi-

zuális eszköz létre-

jöttét jelenti, amely

kiindulópontja lehet

a közösség részletes

elemzésének.

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 13

erőforrások megfontolt és hatékony

felhasználási módját segíti elő.

Ez a külső anyagi támogatás arra

hivatott, hogy olyan helyi kezdemé-

nyezéseket támogasson, amelyek a

helyi közösség részvételére alapoz-

nak, és ezáltal a közösség kezdemé-

nyezőkészségét és a közösségi rész-

vételt serkentik. Az ilyen típusú tá-

mogatások legfontosabb eleme a kö-

zösség tagjainak az önkéntes részvé-

tele. Az elnyert támogatás minél ha-

tékonyabb felhasználása kihívás a

közösség számára, serkenti a közös-

ség tagjai közti kapcsolattartást, te-

kintet nélkül nemzetiségi hovatarto-

zásukra.

IV. Képzés

A képzések a résztvevők interaktív

tanulási folyamatba való részvételét

célozzák. Fontos szempont, hogy a

képzési folyamat során egyensúly le-

gyen az elmélet és a gyakorlat kö-

zött. Az elméleteket valós helyzetek

modelljeivel kell illusztrálni a tanul-

tak minél jobb elsajátítása érdeké-

ben. A képzéseket a résztvevők igé-

nyei és szükségletei szerint kell ala-

kítani, lehetségessé téve az egyéni és

csoportos tanulást, és biztosítva a fo-

lyamatos és konstruktív jellegű visz-

szajelzést.

A képzések a közösségi vezetőket

és a helyi közigazgatás képviselőit

célozzák meg. Általában a következő

témában szerveződnek: közösségfej-

lesztés, pályázatírás és projektme-

nedzsment, adományszervezés, kon-

fliktuskezelés, avagy bármely más, a

helyi igényekből adódó téma. A kép-

zések rugalmas struktúrája megen-

gedi, hogy a résztvevők igényei sze-

rint alakítsuk a tárgyakat és a fel-

használt didaktikai eszközöket. A

képzések során a résztvevőknek

olyan feladatokat kell megoldaniuk

(lehet adományszervezési kampány,

helyi rendezvények szervezése stb.),

amelyek során gyakorlatba ültethetik

a tanultakat, ugyanakkor ezáltal

fenntarthatóvá válik az aktív mag ér-

deklődési szintje.

A képzési folyamat azonban nem-

csak a konkrét képzésekre szorítko-

zik, hanem folytatódhat az egyes kö-

zösségekben, ahol a facilitátor külön-

böző témákban szervezhet kisebb tá-

jékoztató jellegű szakmai köröket.

Ezek témái a közösség igényeitől

függően eltérőek lehetnek, például a

helyi közigazgatási törvénykezés, az

átvilágítási törvény, a közérdekű in-

formációkhoz való szabad hozzáfé-

rés törvénye.

V. Hálózatok

A célközösségek és más közösségek

közötti tapasztalatcserék a jó gyakor-

latok, sikertörténetek átadására nyúj-

tanak lehetőséget. A felkeresett kö-

zösségek típusai változhatnak a meg-

fogalmazott cél függvényében: kez-

deményezőkészséggel, de külső tá-

mogatottsággal nem rendelkező kö-

zösségek, vagy olyanok, amelyekben

külső beavatkozás segítségével fej-

lesztették tovább a helyi kezdemé-

nyezéseket. Hogy a tapasztalatcsere

valós gyakorlati haszonnal járjon,

gondosan kell kiválasztani a társkö-

zösséget. Ugyanígy figyelmet kell

szentelnünk a tapasztalatszerzési lá-

togatások időpontjának a megválasz-

tására is. Amennyiben megfelelő idő-

pontot választottunk ki, az ilyen ta-

pasztalatcserék, látogatások megha-

tározóak lehetnek a fejlesztési be-

avatkozás keretében.

A tapasztaltabb vezetők részvéte-

le a képzéseken szintén a folyamat si-

kerét szolgálhatja. Ajánlott, hogy a

vezetők hozzáférhessenek sikertörté-

netekről szóló esettanulmányokhoz,

és pontos információkat kapjanak ar-

ról, hogy hogyan kerülhetnek kap-

csolatba hasonló mo-

dellekkel. A képzések

oly módon kialakítot-

tak, hogy a résztve-

vőknek lehetőségük

legyen a pozitív ta-

pasztalatok fényében

kidolgozni a helyi

kezdeményezések ak-

ciótervét. Ily módon a

tapasztalatcserét cél-

zó látogatások a kép-

zés végére időzítet-

tek, hogy további konkrétumokkal

szolgáljanak a résztvevők számára. A

tapasztalatcserét célzó látogatások

egyik célja lehet valamely helyi kez-

deményezés bemutatása, valamely

fontos helyi eseményen való részvé-

tel, valamely közösségi akció.

A jól működő modellek, sikertör-

ténetek bemutatása, a pozitív ta-

pasztalatok fontos szerepet játsza-

nak a kezdeményezési csoport mun-

kadinamikájának alakulásában. A

helyi vezetők kezdeményezésére

szervezett munkamegbeszélések jó

alkalmat jelentenek a képzéseken el-

sajátított ismeretek gyakorlati alkal-

mazására, a közös projektek kidol-

gozására.

VI. Formális szervezés

A közösségi facilitálás egyik sarkala-

tos pontja a megfelelő számú sze-

mély bevonása. Ennek érdekében a

létrejött és aktívan dolgozó kezdemé-

nyezési csoportot időben hivatalos

formában is regisztrálni kell. A cso-

port formális megszervezése önma-

gában véve nem elsődleges cél, fon-

tos az ilyen irányú cselekvés idő-

pontjának helyes megválasztása,

amennyiben ez a kezdeményezési

csoport folyamatos jó működésére

reflektál. Ellenkező esetben a hivata-

los beiktatáson átesett csoport csu-

pán tartalom nélküli formává válik.

Amennyiben a kezdeményezési cso-

port megfelelően kialakított struktú-

rával, a szerepkörök és felelősségek

pontos leosztásával, jól meghatáro-

zott célokkal rendelkezik, a facilitátor

javasolni és segíteni fogja a kezdemé-

nyezési csoport civil szervezetként

való bejegyzését.

VII. Szakaszos és végső értékelés

A közösségfejlesztés útján történő

beavatkozási folyamatot a projekt

időszaki és végső fázisában is érté-

kelni kell. A kiértékelés a társadalmi

kapcsolatok szintjén bekövetkezett

változások arányát hivatott mérni. A

mennyiségi mutatók a következők: a

kezdeményező csoport munkájában

részt vett személyek

száma, a megtartott

tájékoztató ülések, a

közgyűlések száma, a

kezdeményezési cso-

port és a helyi köz-

igazgatás között lét-

rejött találkozások

száma, a közösség

tagjainak a javaslatai

alapján történő helyi

közigazgatási költ-

ségvetés tételeinek a

változása, a közösségi kezdeménye-

zések száma stb. A kiértékelés

ugyanakkor figyelemmel kíséri a

nemzetiségi csoportok közti kapcso-

latok fejlődését, a közösség tagjainak

a beavatkozását a szükségletek meg-

állapításába és ezek rangsorolásába,

a helyi költségvetés megállapításá-

nak a folyamatát a polgárok részvé-

tele alapján stb. A fejlesztési projek-

ten dolgozó csapat tagjainak időleges

egyeztetései értékelik a folyamat si-

keres voltát, a megállapított célok kö-

vetését, valamint a közösség fejlődési

mutatóit.

VIII. Monitoring

A monitoring közösségbe való be-

avatkozás folyamatát és a munka-

módszert követi direkt módon.

Adatgyűjtést, ezek elemzését és a tá-

mogató felé való átláthatóság bizto-

sítását jelenti. Egyrészt a facilitátor

Egy sikeres pályázat

összekovácsolja a

kezdeményezési cso-

portot, közös fel-

adat- és felelõsség-

vállalásra ösztönzi

õket.

civil fórum14

munkáját, másrészt a közösségi be-

avatkozás folyamatát hivatott követ-

ni. A facilitátor tevékenysége a telje-

sítményét jelző mutatók (pl. a közös-

ség tagjainak a tájékoztatottsága, a

mozgósítható és a projektbe bevon-

ható személyek névsorának elkészí-

tése, meglévő helyi kezdeményezé-

sek, a kezdeményezési csoport ösz-

szejöveteli időpontjainak kidolgozá-

sa, a találkozásokon részt vett sze-

mélyek száma stb.) segítségével

strukturálható. Ezeket az informáci-

ók adatgyűjtői körutak, látogatások

során, a külső támogató megkeresé-

se, a támogatói jelentések igénylése

során szerezhetők be. Ugyancsak fi-

gyelemmel kell követni a beavatko-

zás hatásait a közösség életében a he-

lyi vezetők, a helyhatósági képvise-

lők és a közösség tagjainak a szint-

jén. Az összegyűjtött és feldolgozott

adatok alapján javaslatokat lehet

megfogalmazni a facilitátor tevé-

kenységére vonatkozóan, valamint

lehetségessé válik a beavatkozási

stratégia időbeni változtatása is, ha

szükséges. Fontos, hogy a monitor-

ing a koordinációs csoport és a facili-

tátor közötti bizalmi viszony fényé-

ben valósuljon meg.

A közösségfejlesztés – mint a több-

nemzetiségű közösségek fejlődésé-

be történő beavatkozási modell – az

etnikumok közötti kapcsolatok javí-

tásának egyik lehetséges megközelí-

tési módja, mely a közösségi részvé-

telt erősíti, a szervezési készséget

fejleszti és a helyi humánerőforrás

fejlesztésére alapoz. A fenti lépése-

ken végighaladva aktivizálódnak

közösségi szinten a részvétel, az

együttműködés és az együttélés

azon mechanizmusai, melyek hosz-

szú távú változásokat eredményez-

nek a közösség társadalmi kapcso-

latrendszerében.

Amelia Gorcea

Etnokulturális Kisebbségek Forrás-

központja – programkoordinátor

e-mail: agorcea@edrc.ro

Fordította: Burus János Botond

Lektorálta: Csáki Rozália

Közösségfejlesztés többnemzetiségû

közösségekben

BEVEZETŐ

Az interetnikus kapcsolatok javítása Délkelet-Európában

programot regionális szinten a King Baudouin Alapítvány

tartja fenn és koordinálja azzal a céllal, hogy Délkelet-Eu-

rópa öt államában (Albánia, Bulgária, Macedónia, Romá-

nia és Szerbia), a multietnikus közösségekben segítse az

interkulturális viszonyokhoz való alkalmazkodást. Romá-

niában a programot az Etnokulturális Kisebbségek Forrás-

központja valósította meg partnerségben a Közösségfej-

lesztés Romániai Egyesületével és a Pro Europa Ligával, a

King Baudouin Alapítvány, a Nyílt Társadalomért Alapít-

vány és a Charles Stewart Mott támogatásával. A program

fő célja, az interetnikus kapcsolatok javítása két fő tevé-

kenység révén valósult meg. Egyrészt a közösségi facil-

itátorok révén a közösségekbe való közvetlen és hosszú tá-

vú beavatkozásra került sor, másrészt a projekt támogatá-

sa révén egy közvetett és rövid távú beavatkozásra. A

hosszú távú beavatkozás egy közösségi facilitálás révén a

képességfejlesztésre fektette a hangsúlyt, hogy fenntartha-

tó változást eredményezzen a közösségekben. Néhány tér-

ségben, mint Bánát, Erdély központi része, Dobrogea és

Bákó megyében (a csángó vidéken) került sor ennek az al-

kalmazására. Tizenhat közösségben, két közösségi facili-

tálás révén került sor erre a típusú beavatkozásra.

Az alábbiakban ezekről olvashatnak néhány esettanul-

mányt.

Milyen jó, hogy Táncson romák is élnek– esettanulmány –

Általános helyzetkép

A legtöbb olyan romániai projektben,

amelynek kedvezményezettjei a ro-

mák voltak, a romákért próbáltak

tenni valamit. Az utóbbi években

megfigyelhető az áttérés a romáknak

szóló projektekről a romákkal meg-

valósított projektekre. Ebben a vonat-

kozásban az Orvosi rendelőt Táncs-

nak című projekt új megközelítést

próbált alkalmazni. A romák szere-

pének (jelképes, nem gyakorlati)

megváltoztatása mediálási módszer-

ként használható azokban a közössé-

gekben, ahol az etnikumközi kapcso-

latok feszültek. További újdonság,

hogy a szóban forgó projektet a pol-

gármesteri hivatal kezdeményezte.

1990 után, politikai szempontból

nemzeti kisebbségként való elismeré-

sét követően a roma közösséggel

mind a kutatók, mind a politikusok

és aktivisták foglalkozni kezdtek. Sa-

játosságai mellett, amelyek megkü-

lönböztetik a többi kisebbségtől, a

közösség iránti érdeklődést az euró-

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 15

pai intézmények által a romáknak

szentelt figyelem is fokozta, és ezt a

figyelmet sokszor megkétszerezte a

vissza nem térítendő támogatások el-

nyerésének lehetősége. Az „intézmé-

nyes mellőzés”, valamint a helyen-

ként diszkriminatív jogszabályok

(például a földtörvény), vagy az ál-

lamnak a roma mozgalomba való be-

avatkozása elmélyítették a szóban

forgó közösség és a többség közötti

különbségeket. A közösség gazdasá-

gi helyzete miatt megváltozott a

megközelítés: „a romák, mint etnikai

csoport” (amely sajátos gondokkal

küzd, például a kormányzati pozíci-

ók és köztisztségek betöltésével kap-

csolatban) típusú megközelítésről át-

tértek „a roma közösség, mint társa-

dalmi probléma” típusú megközelí-

tésre. Románia 1989 utáni kormányai

általában az ünnepi beszédekben

foglalkoztak a „roma problémával”,

míg szórványos intézkedéseik hatása

nem volt számottevő. 2001. április

25-én a kormány elfogadta a Romák

helyzetének javítására irányuló nem-

zeti stratégiát, egy 10 éves progra-

mot, amely a romák gazdasági és tár-

sadalmi helyzetének javítását, vala-

mint a társadalomba való beilleszke-

dését tűzi ki céljául. A program vég-

rehajtásához szükséges alapok nél-

kül a probléma országos szinten való

rendezésének semmi esélye nincs.

Helyi, közösségi szinten, a civil szer-

vezetek és/vagy a helyi hatóságok

segítségével próbálják megoldani a

legégetőbb problémákat.

A roma aktivisták szerint Maros

megyében él az ország legnagyobb,

több mint 120 000 személyt számláló

roma közössége (a helyi roma szerve-

zetek becslései szerint az összlakos-

ság mintegy 20%-át teszik ki). A nép-

számlálás adatai szerint Maros me-

gyében 40 734 roma él (a megye la-

kosságának 7%-a). A marosi romák

közössége igen sokszínű, mind a

nemzetségek (házasok, tálasok, kala-

pos gáborok stb.), mind az anyanyelv

tekintetében. Jóllehet a közösség

70%-a még tud roma nyelven, leg-

gyakrabban magyarul vagy románul

beszélnek. A Maros megyei romák

általában két-, vagy éppen három-

nyelvűek. A roma közösség vallásos

élete is legalább ennyire változatos:

vannak katolikusok, reformátusok,

ortodoxok, és az utóbbi években

megnőtt a neoprotestáns egyházak

befolyása is (a roma aktivisták sze-

rint a marosi romák 20%-a tartozik

ezekhez).

1990 után Maros megyében meg-

jelentek a különböző roma szerveze-

tek és politikai alakulatok helyi fiók-

jai, vagy független szervezetek jöttek

létre (a Romák Szövetsége), amelyek

közül a legjelentősebb a Romák Párt-

ja (csupán az elmúlt két évben átvet-

te a Roma Keresztény Központ 90%-

át). A romák részvétele a politikai

életben továbbra sem tekinthető elég-

ségesnek. […]

Táncs helyzetéről bővebben

Táncs falu, ahol a projektet megvaló-

sították, az osztrák-magyar időszak-

ban Táncs község központja volt,

amelyhez hozzátartozott még Fara-

gó, Körtekapu és Unoka. 1918 után a

közigazgatás elrománosítása miatt a

többségében románok lakta Faragó

lett a községközpont, míg a többségé-

ben magyarok és romák lakta Tánc-

sot kirekesztették a

helyi közigazgatás-

ból. A kommunizmus

ideje alatt a Faragótól

hét, de a Kozmatelké-

től (községközpont)

három kilométerre

fekvő faluból a ma-

gyarok kivándorol-

tak, míg a roma lakos-

ság száma megnőtt.

Régenhez (ipari köz-

pont) való közelsége

miatt a falubeliek in-

gázókká váltak. A

magyar közösség tag-

jai Régen vállalatai-

ban helyezkedtek el,

míg a táncsi roma fér-

fiak különböző építő-

telepeken dolgoztak (Kolozsvár, Zsil

völgye, Marosvásárhely stb.). A kö-

zösségi élet tartós hiánya is (csak a

pihenőszabadság ideje alatt, télen

voltak otthon) kihatott a magyar-ro-

ma kapcsolatokra. Nem létezett kom-

munikáció, eszmecsere, kölcsönös

befolyás. 1990 januárjában és az ezt

követő időszakban a vállalatok át-

szervezése vagy megszűnése mind

gazdasági szempontból, mind az et-

nikumközi kapcsolatok tekintetében

jelentős változásokat idézett elő. Míg

a magyar közösség életszínvonalá-

nak romlása nem volt drámai mérté-

kű (nyugdíjak, a mezőgazdasági te-

rületek visszaszerzése, amelyekkel

az emberek beiratkozhattak a szövet-

kezetbe), a roma közösség a gyors el-

szegényesedéssel küzdött. Mezőgaz-

dasági területek és munkahelyek nél-

kül a romák az állami segélyektől,

vagy az építkezéseken napszámos-

ként megkeresett, árokásásért vagy

betakarítási munkákért stb. kapott

csekély pénztől függtek. Ebben az

időszakban megszaporodtak az apró

lopások. (Általában élelmiszereket

loptak, kis mennyiségekben, éppen

csak annyit, amennyi a túléléshez

kellett: a „legnagyobb” lopásra egy

télen került sor, amikor az egyik falu-

beli asztaláról eltűnt egy fél sertés.)

Ennek következtében a kapcsolatok

feszültté váltak, és időnként – az al-

koholfogyasztás miatt – a feszültsé-

gek nyílt összecsapásokba torkollot-

tak. 2003-ig sem a gazdasági helyzet,

sem az etnikumközi kapcsolatok

nem javultak jelentős mértékben.

Táncs 40 lakója Régenben talált mun-

kát, néhányukat egy olasz cégnél al-

kalmaztak, amely asztalosműhelyt

nyitott a községben, hárman-négyen

pedig egy kis tejfeldolgozó üzemben

dolgoztak. A roma közösség legfon-

tosabb jövedelemfor-

rásai közé az állami

segélyek, gyermek-

gondozási segélyek

és az alkalmi munká-

ból megvalósított be-

vételek tartoztak.

Táncson jelenleg

800 személy lakik, 87%-

uk roma, a község szint-

jén a romák aránya

40%. Felekezeti szem-

pontból a táncsiak

többsége református,

de az ortodox, a gö-

rög-katolikus, illetve a

neoprotestáns egyhá-

zaknak is vannak hívei.

A faragói polgár-

mesteri hivatal 1990

és 2000 között csak a helyi költségve-

téssel és a megyei tanácstól kapott

alapokkal rendelkezett. A forráste-

remtési módszerekkel kapcsolatos

információk hiánya, illetve az alkal-

mazottaknak a megszabott bürokra-

tikus feladatokkal való elárasztása,

és a jogszabályok változása miatt

gyakorlatilag nem létezett forráste-

remtési politika.

A faragói polgármesteri hivatal

nem alakított ki partnerségeket –

egyetlen szervezeti kapcsolata a me-

gyei tanácsnak és a Megyeházának

való alárendelődése volt. A 2000-es

helyi választásokon független jelöl-

tet választottak, aki 1983-ban költö-

zött a faluba Ialomiţa megyéből.

Mint a mezőgazdasági szövetkezet

volt elnöke és helyi vállalkozó úgy

vélte, hogy „viszonoznia kell a kö-

zösség bizalmát, hiszen „jövevény-

nek” számít, és ráadásul magyar a

felesége”. Első projektjét – az iskola

felújítását, a falu közvilágítását – a

A projekt fõ célkitû-

zése: javítani a két

közösség közötti

kapcsolatokat, javí-

tani a polgármesteri

hivatal és a közös-

ség közötti kommu-

nikációt, valamint

„tesztelni” a lakosság-

nak a közösségfej-

lesztési projektekben

– önkéntes alapon –

való részvételét.

civil fórum16

megyei tanácstól és a prefektúrától

kapott alapokból próbálta megolda-

ni. Jól ismert, hogy mennyire kitar-

tóan ostromozta ezeket az intézmé-

nyeket. Politikailag is elkötelezte

magát („beiratkoztam, mert az erő-

sek mellett kell lenni”), de az alapok

így sem voltak elegendőek („túl sok

már a szocialista polgármester, és

kevés a támogatás”). Mégis sikerült

valahogy felújítani a táncsi iskolát és

kibővíteni a faragói iskolát. A Maros

megyei prefektúra roma problémá-

kért felelős tanácsosával, Nicolae

Turcatával való együttműködésének

köszönhetően szerzett tudomást a

vissza nem térítendő

támogatásokról. „A

romáknak szóló pro-

jektek megfelelőnek

tűntek. A legtöbbet

Táncson kellett meg-

valósítani, ahol a la-

kosság 85%-a roma

származású. Ha kap-

tunk volna pénzt a

romáknak szánt ala-

pokból, megoldhat-

tam volna a közösség

problémáit, és azt

mondhattam volna a

falubelieknek: mi-

lyen jó, hogy vannak

romáink”.

A három közösség által egyaránt el-

fogadható prioritások azonosítása

céljából gyűlést szerveztek a közös-

ségben, amelyen részt vett a marosi

prefektúra roma problémákért fele-

lős tanácsosa, valamint három táncsi

roma tanácsos is. A problémák elem-

zését követően egy orvosi rendelő

építése mellett szavaztak. Választá-

sukat az indokolta, hogy a közösség

lakóinak többsége körében gyakoriak

a megbetegedések (magyar közös-

ség: idősek, roma közösség: sok gye-

rek), és hogy a faragói orvosi rendelő

nagyon messze van (több mint 7 km).

A táncsi orvosi rendelő a régi kúria

épületében működött, amelyet visz-

szaadtak a korábbi tulajdonosoknak,

akik az Egyesült Államokban laknak,

és úgy döntöttek, hogy lebontják az

épületet. A jelenlegi tulajdonosokkal

folytatott tárgyalások kudarccal vég-

ződtek (a polgármesteri hivatal az al-

bérlet kifizetésének biztosítására, fel-

újítási munkák végzésére stb. köte-

lezte volna magát), ami a rendelő be-

zárásához vezetett. Sürgősségek ese-

tében az orvosi vizsgálatot a parókiá-

ban oldották meg (mivel az orvos a

református lelkész felesége volt).

A helyzet orvoslása helyi

összefogással

A projekt fő célkitűzése, vagyis a vál-

sághelyzet megoldása a következő

közvetett célokkal egészült ki: javíta-

ni a két közösség közötti kapcsolato-

kat, javítani a polgármesteri hivatal

és a közösség közötti kommunikáci-

ót, valamint „tesztelni” a lakosság-

nak a közösségfejlesztési projektek-

ben – önkéntes alapon – való részvé-

telét. A pályázattal nyert támogatá-

sok a megyei tanácstól kapott ala-

pokkal együtt sem voltak elegendőek

az orvosi rendelő

megépítéséhez. Ezért

a polgármesteri hiva-

tal tulajdonában lévő

épület, a volt kocsi-

szín felújítása mellett

döntöttek.

Az épület eredeti

rendeltetése nem igé-

nyelt nagyon erős szer-

kezetet; ezen kívül a

sok éves használat kö-

vetkeztében az épület

súlyosan megrongáló-

dott. A projekt kereté-

ben folytatott legfon-

tosabb tevékenységek

közzé tartoztak a kö-

vetkezők: anyagbe-

szerzés, munkacsapatok szervezése, a

felújítási munkák megvalósítása, bú-

torozás. A projekt lényegében csak az

építkezési anyagok beszerzését igé-

nyelte, míg a munkát önkéntes alapon

a haszonélvező közösség végezte vol-

na el. A közösséget kevésbé formális,

de annál hatékonyabb módszerekkel

mozgósították: „amikor a projektet ír-

tuk, arra gondoltunk, hogy ha nem

akarnak dolgozni, ’mozgósíthatjuk’

azokat, akik szociális segélyeket kap-

nak és kötelesek közhasznú munkát

végezni. Abban az időszakban, ami-

kor a projekt zajlott, a polgármesteri

hivatalnak éppen nem volt pénze a se-

gélyek kifizetésére. De azért eljöttek

az emberek. Előkerült néhány üveg

pálinka is, mások bort hoztak, és jöt-

tek. Amikor a tetőgerendákat fedték

le, túl sokan is voltak. Romák is jöttek,

magyarok is, még a nagyon idősek is.

Hozták a szekereket, és hordták az

anyagokat.”

A projekt főszereplői lettek egyben

a fő kedvezményezettjei is. Együtt

dolgozva a két közösségnek alkalma

nyílt beszélgetni, megismerni egy-

mást, együttműködni. Mi több, a ro-

ma közösség – tapasztaltabb lévén az

építkezési munkákban – „megmutat-

hatta igazi arcát. Nagyon jó mester-

emberek, szorgalmasak és hozzáér-

tők, de ezt az embereknek nem volt

honnan tudniuk”. A polgármester

becslései szerint a falubeliek mintegy

75%-a vett részt valamilyen módon az

építkezésben. A lakosok (főként az

idősebb magyarok) kétségei hamar el-

oszlottak. A pénzügyi források meg-

felelő felhasználása lehetővé tette,

hogy a munkákat a korszerű szabvá-

nyoknak megfelelően valósítsák meg

(hőszigetelő ablakok, burkolás csem-

pe- és greslapokkal, takaros váróte-

rem stb.). Befejezése után a polgár-

mesteri hivatal tulajdonát képező ren-

delőt haszonkölcsönbe adták a család-

orvosnak, aki köteles fedezni a műkö-

dési költségeket (villamos áram, tűzi-

fa). Jelenleg a működőképes, részben

bútorozott rendelő a szükséges esz-

köztár legnagyobb részével is rendel-

kezik. A rendelő bútorozásához és fel-

szereléséhez sikerült támogatókat

szerezni. A jövőben szeretnének még

néhány széket a váróterembe és egy

irattartó szekrényt az orvosi doku-

mentumoknak.

Jóllehet a projektet nem népszerű-

sítették a sajtóban, a szomszédos

községekben is ismertté vált. A me-

gyei hatóságok képviselői ismerik a

projekt eredményeit, és szeretnének

segítséget nyújtani ahhoz, hogy más

helységekben is megismerjék ezt a

modellt. A projektnek köszönhetően

megnőtt a község láthatósága, ami a

faragói polgármesteri hivatal szem-

pontjából is hasznosnak bizonyult:

„most már az én kéréseimet is köny-

nyebben elfogadták, mivel bebizo-

nyítottuk, hogy mi is dolgozunk.” A

projekt további – a közösségfejlesztés

szempontjából rendkívül jelentős –

eredménye a projektmegvalósítás és

a vissza nem térítendő támogatások

elnyerése terén szerzett tapasztalat.

A projekt befejezése után a faragói

polgármesteri hivatal leszerződött

egy projektet a kormány főtitkársá-

gának alapjából Táncs belső útjainak

javítására. A közösség e terv végre-

hajtásában is ténylegesen részt vett.

Sikerült kikövezni a falu összes utcá-

ját, valamint helyreállítani a hidakat

és a pallókat. A közösségre gyakorolt

hatás meglepő volt. „Az útavatáson a

táncsiak sírtak, különösen az időseb-

bek. Azt hitték, hogy soha semmi

nem változik meg a falujukban1.” Sa-

ját forrásaik felfedezésének köszön-

hetően sikerült megoldani a közös-

ség egyéb problémáit is. A tavaly

„Az útavatáson a

táncsiak sírtak, külö-

nösen az idõsebbek.

Azt hitték, hogy so-

ha semmi nem vál-

tozik meg a falujuk-

ban.” Saját forrásaik

felfedezésének kö-

szönhetõen sikerült

megoldani a közös-

ség egyéb problé-

máit is.

1Nicolae Turcata, a prefektus tanácsosának nyilatkozata.

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 17

nyáron Faragó lakosainak sikerült

felújítani a művelődési házat csupán

7 000 000 lejből, amit a polgármesteri

hivatal költségvetéséből kaptak. A

többi anyag biztosítását és a munkát

a közösség önként vállalta.

Jóllehet az Orvosi rendelőt Táncs-

nak projekt végrehajtása kevés időt

igényelt, a közösségre gyakorolt ha-

tása igen jelentős volt. A legfonto-

sabb, jól észrevehető változások a

társadalmi tőke tekintetében követ-

keztek be: a táncsiak (és az ő példáju-

kat követve a faragóiak is) konstruk-

tív módon gyümölcsöztették munka-

tapasztalataikat. Fejlődött a polgár-

ság, a társulási készség, s mindez je-

lenleg a község fejlődésének hajtó-

erejét jelenti. Javult a közösségen be-

lüli kommunikáció is. A közösen

végzett munkának köszönhetően

enyhült a két közösség egymással

szembeni előítéletessége. Egymás

kölcsönös megismerésének köszön-

hetően jobban megértik egymás igé-

nyeit. (Január végén a faragói polgár-

mesteri hivatal tűzifát kapott segély-

ként a falubeliek számára. Úgy dön-

töttek, hogy a fa egy részét a három-

nál több gyerekes családok kapják

(többségükben roma családok), a

többit pedig sorshúzás alapján osz-

szák szét. Jóllehet a segély kedvez-

ményezettjei romák voltak, a többi

közösség tagjai közül senki nem elle-

nezte ezt a döntést.) A magyar és a

román közösség hozzáállása a roma

kisebbséggel szemben egyelőre még

kedvezőtlen.

Jóllehet megismerték és értékelik

a helyi roma közösséget (akikkel

szemben hasonló előítéleteik voltak),

a faragói románok és magyarok még

nem terjesztették ki újonnan kialakí-

tott hozzáállásukat az egész kisebb-

ségre. Ezen kívül csök-

kent a bűnözés a köz-

ségben2, ami a közös-

ségek közötti viszá-

lyok legfontosabb oka

volt. Az utóbbi idő-

ben a község területén

elkövetett bűncselek-

mények áldozatai és

elkövetői a szomszé-

dos községekből szár-

maztak. A polgármes-

teri hivatal által java-

solt projektekben való

részvétel serkentette a

lakosság és a helyi

közigazgatási hatósá-

gok közötti kommunikációt. A haté-

kony kommunikáció érdekében a

polgármester legalább hetente elláto-

gat Táncsra (hét kilométerre van a

polgármesteri hivataltól). Ilyenkor

fogadja az embereket, igazolásokat

állít ki, kiosztja a szociális segélyeket.

A faragói polgármestert egyébként a

cigányok polgármestereként is isme-

rik. A táncsi polgármesteri hivatallal

kialakított kapcsolat és a jó kommu-

nikáció abban is tükröződik, hogy le-

mondtak a Kozmatelkéhez való csat-

lakozásról3.

Az Orvosi rendelőt Táncsnak pro-

jekt a romák beilleszkedésének új

megközelítéséből indult ki. Az a gon-

dolat, hogy ezt a kisebbséget „a köz-

ség kincseként” mutassák be, hogy

megszüntessék a teherként való meg-

bélyegzését, és segítségként észleljék,

igen hasznosnak bizonyult. Táncs la-

kói megértették, hogy roma szom-

szédjaik jelentős vál-

tozásokat képesek

előidézni a helység-

ben. Annak ellenére,

hogy a faragói pol-

gármesteri hivatal

megközelítése kissé

kalmárszelleműnek

tűnhet („ha nem élné-

nek romák Táncson,

nem kaptunk volna

pénzt sem a rendelő-

re, sem az útra”), a

roma közösség szere-

pének pozitív irány-

ba való megváltozta-

tása megfontolandó

példa. A roma közösség negatív

megítélését (amely a kutatások sze-

rint továbbra is létezik) könnyebb a

romákkal együtt megvalósított pro-

jektek, vagy a romákkal a többségért

típusú projektek révén megváltoztat-

ni. Az etnikumközi kapcsolatok te-

kintetében az elmúlt évtizedben a ro-

mák számára megvalósított projek-

tek közül soknak nem voltak annyira

látványos eredményei, mint e négy

hónapos projektnek.

Laura Ardelean

Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja – besegítő

e-mail: lauraardelean@yahoo.com

A roma közösség

negatív megítélését

(amely a kutatások

szerint továbbra is

létezik) könnyebb a

romákkal együtt

megvalósított pro-

jektek, vagy a ro-

mákkal a többségért

típusú projektek ré-

vén megváltoztatni.

2A projekt előtt a polgármesteri hivatal csendőrőrs létrehozását kérte a megyei hatóságoktól a gyakori botrányok miatt. A csendőrőrsöt nem-

régiben hozták létre, amikor „már nem voltak problémák Táncson. És különben is, mindegyik csendőr ingázik.”3

Június-júliusban tárgyalták a Faragó községhez tartozó Táncs falunak Kozmatelekhez való csatolását. A polgármesteri hivatal közelsége miatt

(csak 3 km, míg a faragói hivatal 7 km-re található) a táncsiak egy része helyeselte a Kozmatelek által javasolt projektet, amelyet kevés lakosa

miatt (650 lakos) a feloszlatás veszélye fenyegetett. A faragói helyi tanács leszavazta a javaslatot.

A mûvészet, mely egyesíti a jászvásári

kisebbségeket– esettanulmány –

Amultietnikus közösségek fej-

lesztése program keretében a

finanszírozásra benyújtott

projektek túlnyomó többsége olyan

tevékenységeket javasolt, amelyek a

többség és a „nagy” kisebbségek

(magyarok, romák) képviselőit vol-

tak hivatottak összehozni. A többség,

akárcsak a kisszámú kisebbségek ke-

véssé érdekeltek olyan projektekben,

amelyek ezeket a közösségeket he-

lyeznék előtérbe. Amellett, hogy rara

avisnak számít, A művészet, mely

egyesít című projekt, amelyet a jász-

vásári görög közösség az olasz kö-

zösséggel és a Német Demokrata Fó-

rummal közösen valósított meg, kiin-

dulópontot jelenthet a jövőbeli finan-

szírozási politikák kidolgozásában.

Jászvásár, Moldva történelmi fő-

városa számos nemzeti-nyelvi közös-

ségnek adott otthont az idők folya-

mán, amelyek közül 1930-ban a zsidó

közösség volt a legnagyobb. Jóllehet

civil fórum18

sokkal kisebbek voltak, a görög

(1930-ban 130 személy) és az olasz

közösség is fejlődni kezdett abban az

időszakban: iskolákat, művelődési

létesítményeket építettek, lapokat

adtak ki. Ez a számottevő kulturális

tevékenység, valamint a közösségek

tagjainak kiváltságos társadalmi

helyzete jelképes elismerést hozott a

közösségeknek. A kommunista rend-

szer azonban arra kényszerítette

őket, akárcsak a német kisebbséget,

hogy lemondjanak a szervezeti élet-

ről, annak ellenére, hogy a görög kö-

zösséget az ELAS párt tagjai is láto-

gatták.

Identitásuk hanyatlása, sorvadása

a kisebbségi egyesületek 1956-os tör-

vényen kívül helyezésének közvetlen

következménye volt, amikor az ola-

szoknak és görögöknek választaniuk

kellett a nemzetiségük szerinti állam-

polgárságuk elvesztése és a kiván-

dorlás között. Ezen kívül a kisebbsé-

gi közösségek vagyonát államosítot-

ták, az iskolákat átvette az állam, az

oktatás pedig csak román nyelven

folyt. A lapok megszűntek. Erdélytől

vagy más moldvai helységektől elté-

rően – ahol az azonosság megőrzésé-

re fordított erőfeszítések az egyházi

intézmények köré tömörültek – a

nemzeti azonosság kifejezésére kizá-

rólag a családban és az informális

csoportokban nyílt alkalom, mivel

Jászvásárban nem létezett „görög

templom”. Annak ellenére, hogy a

katolikus templom a kommunizmus

45 éve alatt is műkö-

dött, az olasz közös-

ségnek sem sikerült

közösségi életét meg-

őrizni. A szemmel lát-

hatóan megfogyatko-

zott német közösség

szintén hanyatlott.

Ennek következtében

a német anyanyelvű-

ek száma drámai

mértékben csökkent,

a hagyományok pe-

dig kezdtek elveszni.

1989 után a közös-

ségi tevékenységek újraélesztését az

idősebbek kezdeményezik, akik is-

merték és tevékenykedtek a kisebb-

ségi közösségekben a két világhábo-

rú közötti időszakban. Vezetőik ja-

vaslatára az olaszok hirdetéseket ad-

nak fel a lapokban, hogy megkeres-

sék közösségük tagjait. Több találko-

zó után bejegyezték a Romániai

Olasz Közösséget. Jelenleg az olasz

kisebbség több egyesületbe tömörül,

amelyek között azonban nincs ver-

sengés1. A görög közösség esetében

elsőként egy bukaresti székhelyű or-

szágos szervezet, a Helén Szövetség

jött létre. A központi szervezet szor-

galmazta a helyi közösségek meg-

szervezését. A közösség tagjait a le-

hető legváltozatosabb módszerekkel

keresték: informális hálózatokban,

megpróbálták azonosítani a szom-

szédos területeken élő tagokat, vagy

éppen a telefonkönyvben keresték a

lehetséges személyeket2. A német kö-

zösség szervezeti újraalakulása ha-

sonlóképpen történt, mint a görög

közösség esetében, vagyis a központ-

tól a kisebbségi közösségek felé ha-

ladva.

2002-ben a Jászvásárban élő görög

közösség 475, az olasz 86 (a 2002. évi

népszámlálás szerint), míg a német

276 tagot számlált (helyi szinten).

Szükséges megjegyezni, hogy az ak-

tív tagok vagy a szimpatizánsok szá-

ma nem feltétlenül egyezik meg a há-

rom közösséghez tartozó személyek

számával.

A három közösség viszonylag ha-

sonló célkitűzései a nemzeti azonos-

ságtudat megőrzésére tett erőfeszíté-

sekből születtek. Így a görög közös-

ség fő célja „a görög nemzeti kisebb-

ség kulturális és történelmi hagyo-

mányainak és szellemiségének foly-

tatása, a görög fiatalság nevelése an-

nak szellemében, hogy

büszkék legyenek,

mert olyan néphez

tartoznak, amely már

évezredekkel koráb-

ban megnyitotta a

kultúra, a tudomány,

a filozófia távlatait, az

egész világot meg-

ajándékozva vele, és

amelynek történelmi

sorsa egy adott pilla-

natban döntően és

visszafordíthatatlanul

összekapcsolódott

Románia sorsával.” Az olasz közös-

ség célja „megőrizni nemzeti azonos-

ságát a(z olasz) kultúrát, műveltséget

és hagyományokat népszerűsítő te-

vékenységek (például kiadványok,

olasz népzenei kórusok, hagyomá-

nyos konyhát bemutató kiállítások)

révén”. Jóllehet a német közösség ki-

sebb, a jászvásári Német Demokrata

Fórum az azonosság megőrzése és a

politikai-gazdasági képviselet mel-

lett a következő célt fogalmazta meg:

„a romániai, illetve a Iași megyei né-

met származású lakosság gazdasági

és kulturális érdekeinek védelme, va-

lamint az állami és a közigazgatási

szervekben való képviselete”.

A polgári társadalomban elfoglalt

sajátos státusa miatt a három szerve-

zet nem rendelkezett kellően kidol-

gozott fundraising politikával. A te-

vékenységekhez szükséges finanszí-

rozás az állami költségvetésből3

vagy

az anyaországi szervezetektől és in-

tézményektől származott. A három

kisebbségi szervezet ezért inkább

csak jelképes tevékenységet folyta-

tott. A tevékenységeket úgy alakítot-

ták ki, hogy a nyelvi-nemzeti közös-

séggel való (ön)azonosulást és a

többségi közösséggel való azonosu-

lást egyaránt elősegítsék. Ebben az

összefüggésben a tevékenységek

mindig szimbolikus jellegűek voltak,

különösen a görög közösség eseté-

ben: „tegyük ismertté azokat a helye-

ket, ahol görögök éltek”. A három

közösség tanfolyamokat szervezett

az anyanyelv tanulása céljából, ame-

lyek a többségi lakosság körében is

nagy sikernek örvendtek. Ezeken

nemcsak a közösség fiataljai, hanem

a görög nyelv iránt érdeklődő több-

ségi fiatalok is (főként ifjú doktoran-

dusok, Görögországban ösztöndíjjal

tanuló diákok, kutatók, történészek

stb.) részt vettek. A munkaerő Olasz-

ország felé való vándorlása miatt az

olasz nyelvtanfolyamokon sokszor

nagyobb számban vettek részt több-

ségiek, mint a közösséghez tartozók

vagy annak szimpatizánsai.

Az említett tevékenységeket,

amelyek hármas célt szolgálnak (a

közösség tagjai nemzeti azonosságá-

nak megőrzése, szimpatizánsok to-

borzása és a többség elismerésének

kivívása), a kiadói tevékenység egé-

szíti ki. A görög közösség kétnyelvű

folyóiratot (Speranţa) jelentett meg,

míg az olasz közösség a Columna cí-

mű hetilappal szerzett elismerést. A

célok közzé tartozik továbbá a kap-

csolattartás az anyaországgal, még

ha ez csak közvetett módon történik

is. A görög közösség két nagyon fon-

tos ünnepet honosított meg Jászvá-

sárban, amelyeket a többségi közös-

ség is jól ismer: Görögország Nemze-

A három közösség

tanfolyamokat szer-

vezett az anyanyelv

tanulása céljából,

amelyek a többségi

lakosság körében is

nagy sikernek ör-

vendtek.

12004-ben egyesíteni szeretnék az említett szervezeteket.

2 A Közösség elnöke azonosította a telefonkönyvben fellelhető görög nevű személyeket. Felhívták őket, és felajánlották, hogy csatlakozzanak a szer-

vezethez.

3Ez a tény a kormány iránti „hála” érzését és a támogatását is maga után vonja.

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 19

ti Ünnepe és a Nagy Nem Napja (a

fasiszta Olaszországgal szemben).

Ezeken az ünnepeken részt vesz a

többi helyi kisebbség is. Mindhárom

közösség gondot fordít a közösség je-

les személyiségeinek népszerűsítésé-

re. Támogatják a fordításokat, vala-

mint versszavaló estéket, színházi

előadásokat, szépművészeti kiállítá-

sokat szerveznek. Továbbá ezek a

szervezetek segélyeket is nyújtanak a

közösség nehézségekkel küzdő tagja-

inak. Emellett állandó kapcsolatot

tartanak fenn az anyaország külügyi

képviselőivel, és meglátogatják az

anyaországot. Egyébként az európai

kultúrájú nemzethez való tartozás a

szimbolikus harc egyik belső mozga-

tóereje. A görög közösség egyik leg-

nagyobb sikereként tartja számon

Costis Stefanopoulus görög elnök

Jászvásárban tett látogatását.

Ami a szervezetirányítást illeti:

mindhárom szervezet erős személyi-

ségek, vagyis a három elnök köré tö-

mörül: Marica Pieptu asszony, a Gö-

rög Közösség elnöke partizán volt,

Gita Navari asszony a Columna heti-

lap szerkesztője és az olasz közösség

elnöke annak megalapítása óta, Astrid

Agache egyetemi lektor pedig a jász-

vásári Német Demokrata Fórum alap-

embere. Jóllehet mindhárom szervezet

megfelelő képviselettel és aktív ifjúsá-

gi szakosztállyal rendelkezik, megfi-

gyelhető a középkorúak elégtelen kép-

viselete, ami a szervezeten belüli kom-

munikáció formális jellegének vi-

szonylagos elvesztését vonja maga

után. Annak ellenére, hogy kis létszá-

mú szervezetek, létezésükről a többsé-

gi közösség is tud. A sajtóban is vi-

szonylag állandóan jelen vannak4.

Ami a partnerségeket illeti, a közössé-

gek – jóllehet nincs közös projektjük –

jól ismerik egymás tevékenységeit.

Ezen kívül az egyik közösség rendez-

vényein a többi kisebbség képviselői is

részt vesznek. Ebben a tarkaságban a

roma közösség különleges helyet fog-

lal el. Az eltérő társadalmi sajátossá-

gok, valamint az anyaország hiánya

miatt ehhez a közösséghez mind a ki-

sebbségiek, mind a többségiek igen sa-

játosan viszonyulnak. „Jászvásárban 8

kisebbségi közösség... és a romák kö-

zössége él” – nyilatkozta a görög kö-

zösség egyik tagja. Mindemellett A

művészet, mely egyesít projektbe a ro-

mákat is bevonták.

Következetes forrásteremtési poli-

tika hiányában igen meglepő volt az a

javaslat, hogy a három közösség part-

nerségben, a számukra megszokott-

nak tekinthető támogatásoktól eltérő

külső finanszírozással valósítson meg

egy projektet. A javaslatot Roxana

Cozma, a projekt-koordinátor tette,

amelyet a három közösség rövid időn

belül elfogadott. Az addigi tevékeny-

ségek fejlesztése és szakmai színvona-

lának emelése céljából három népi

együttes létrehozását körvonalazták,

amelyek „a tánc kifejező erejének, a

belőlük áradó érzéseknek” köszönhe-

tően nagy mértékben hozzájárulhat-

nak a saját közösséggel való önazono-

sulás, illetve a többséggel való azono-

sulás célkitűzésének megvalósításá-

hoz. A projekt indoklása Jászvásár új-

kori történelmében lel-

hető fel, ahogy azt

egyébként a projektja-

vaslatban is leírták: „A

projekt által érintett

probléma kialakulásá-

nak legfontosabb oka a

célcsoporthoz tartozók

nemzeti érzésének

gyengülése. A projekt-

ben jelenleg részt vevő

nemzeti közösségek

kis létszámúak, a ta-

gok közül sokan csak

csekély érdeklődést

mutatnak a kisebbségi szervezetek te-

vékenysége iránt, és ami ennél is sú-

lyosabb, kevéssé érdekli őket a hagyo-

mányok és szokások, ezek jelentésé-

nek megőrzése és átadása.”

A projekt célkitűzései (többek kö-

zött: „a jászvásári görög, olasz és né-

met közösség 100 tagjának bevonása a

tevékenységekbe”) az azonosságtudat

megerősítése és a másik két közösség-

gel való együttműködés fejlesztése, va-

lamint a többség elismerésének kivívá-

sa igényéből születtek5. Az említett jel-

képes-érzelmi szférához tartozó tevé-

kenységeknek köszönhetően időtálló

partnerségeket lehet összekovácsolni:

„mert a fiataloknak együtt kell tovább-

menniük. Az időseknek gondolkodás-

és hozzáállásbeli beidegződéseik van-

nak, a fiataloknak azonban lelkeseknek

kell lenniük. Együtt dolgozva a pro-

jektben találkoznak majd, megismerik

egymást, és jól érzik magukat. Megis-

merik saját és mások kultúráját, alkal-

muk lesz megnyilvánulni.”6

Habár a tervezett tevékenységek-

kel sikerült közelebb hozni egymás-

hoz a projektben részt vevő görög és

olasz közösség képviselőit, a román

diákokat és a két együtteshez csatlako-

zó profi táncosokat, a német közösség

esetében nem ez történt. Mivel nagyon

kevesen vannak, nem sikerült ifjúsági

együttest létrehozni. Sikerült viszont

kialakítani egy együttest a jászvásári

15. számú iskola kisiskolásaiból, akik a

táncegyüttesbe való beiratkozásuk

időpontjában nem is tanultak német

nyelvet az iskolában. A korbeli kü-

lönbségek, valamint a próbák eltérő

órarendje miatt kevés alkalom adódott

beszélgetésekre. A szakemberek rész-

vétele – bár a többséghez tartoztak –

emelte a három együttes színvonalát.

A három szervezet által fontosnak

ítélt, szintén jelképes tevékenységek

egyike a népviselet ké-

szítés volt. A projekt-

indítás pillanatában

egyik szervezet sem

rendelkezett népvise-

letekkel. A görög kö-

zösség esetében ezt

úgy oldották meg, hogy

görögországi partne-

reket kerestek, akik

különböző görög nép-

rajzi régiókra jellemző

eredeti viseleteket a-

dományoztak a szer-

vezetnek. Az olasz és

a német közösség modellek alapján

készítette el a népviseleteket.

A projekt kulcsszereplői a három

elnök, a projekt-koordinátor, valamint

a projekt végén bemutatott előadás

koreográfusa és rendezője voltak. Az

elnökök (ebben az esetben: az elnök-

asszonyok) szerepe a közösség fiatal-

jainak összekovácsolása és mozgósítá-

sa volt. A projekt fő kedvezményezett-

jei a három közösség tagjai voltak. A

közvetlen kedvezményezettek közé

sorolhatjuk a három együtteshez tar-

tozó többségi fiatalokat is, akik így

megismerhették és elismerhették a

jászvásári nemzetiségi és néprajzi sok-

színűségét.

Túllépve a tervezett kereten, a pro-

jekt más kisebbségieket is bevont, akik

szerzőkként vagy látogatókként vet-

tek részt a szépművészeti kiállításon.

A Népek mítoszai és legendái című ki-

állításnak a Nemzeti Színház adott ott-

hont, a megnyitón a kisebbségi közös-

ség tagjain kívül a helyi közigazgatási

hatóságok képviselői, művészek, diá-

kok, tanulók is jelen voltak. A projekt

A projekt célkitûzé-

sei, az azonosságtu-

dat megerõsítése és

a másik két közösség-

gel való együttmû-

ködés fejlesztése, va-

lamint a többség el-

ismerésének kivívása

igényébõl születtek.

4Elsősorban a Román Rádiótársaság jászvásári regionális stúdiója kisebbségi műsorainak, valamint az egyik helyi televízióadó hasonló műsorainak

keretében.

5A projektet a görög közösség nyújtotta be.

6Szemelvény a projekt-koordinátorral készített interjúból.

civil fórum20

befejezésekor a kiállítást mind a helyi

írott sajtóban, mind a rádióban és a te-

levízióban7

bemutatták. A projekt

leírása továbbra is elérhető a

www.greekcommunity.go.ro inter-

netes oldalon. Az előadást 700 fős, ki-

sebbségiekből és többségiekből álló

vegyes nézőközönség előtt mutatták be.

Az utolsó előadást a három népi

együttes köré épülő egyedi művészeti

rendezvényként képzelték el. A há-

rom táncjelenet között – a Színművé-

szeti Főiskola diákjainak közreműkö-

désével – három részes árnyékszínház

előadást mutattak be Genézisek cí-

men. A közönségnek küldött üzenet

egyre összetettebbé vált: a három nép

születésének mítosza (pl. Rémusz és

Romulusz legendája az olasz közösség

esetében), a néptáncok bemutatása (a

helyi közösségeknek a

nemzet részeként való

bemutatása), valamint

ezek integrálása a

többségi kultúrába (a

román hora /körtánc/

a három együttes elő-

adásában). A szerve-

zők mindvégig a min-

denki más – mindenki

egyenlő elvre helyez-

ték a hangsúlyt. Ez

mind a három színhá-

zi jelenetben megjele-

nő spirál szimbólum

vezérmotívumában,

mind az egyenetlensé-

gek kiküszöbölésére

és a művészi egyen-

súly megtalálására va-

ló törekvésben tükröződött. Az ár-

nyékszínház kísérőzenéje kiválasztá-

sakor megpróbálták összehangolni a

három zenei darabot8, és ugyanannyi

időt biztosítani mindegyik közösségnek.

A finanszírozás befejezése után a

projekt célkitűzéseinek megvalósítása

két irányban folytatódott: egyfelől a

három együttes folytatta és továbbfej-

lesztette tevékenységét, másfelől a

projekt koordinátora ezt a tevékeny-

ségtípust az egyik többségi szervezet,

a Doina Carpaţilor tevékenységei köz-

zé is bevezette. A sikeren felbuzdulva

a résztvevők és a szervezők új formá-

tumban is bemutatták az előadást,

amelybe bevonták a többségi közössé-

get is egy néptánc bemutatásával, va-

lamint a Manole mester legendájának

árnyékszínházra átdolgozott változa-

tával. Az együttesek összekovácsolták

a három közösség fiataljait, akik to-

vábbra is részt vesznek a próbákon, új

táncokat tanulnak (szakember segítsé-

ge nélkül is), erősítik nemzeti azonos-

ságtudatukat9, és ezúton megpróbál-

ják feléleszteni hagyományaikat, ame-

lyek a kommunista uralom idején el-

tűntek. Az együttesek külön-külön (a

görög közösség együttese Krétán lé-

pett fel, az olasz együttesnek pedig

több előadása is volt Olaszországban)

és együtt is fellépnek10

. Mi több, a ta-

nultakat már a közösségek legfiata-

labb tagjainak is átadják11

.

A projekt fejlesztésének és folyta-

tásának második iránya (amire még

szervezők sem számítottak) a többi

jászvásári kisebbség,

illetve néhány többsé-

gi szervezet segítségé-

vel öltött alakot. Így

2003. április 18-án –

négy hónappal a pro-

jekt befejezése után –

olyan előadásra került

sor, amelyben az ör-

mény, zsidó, ukrán,

olasz, német, orosz,

lipován és roma kö-

zösség képviselői is

részt vettek. A rendez-

vényt, amely egy kiál-

lítást és az Etnokul-

turális harmóniák cí-

mű előadást foglalta

magába, a Gh. Asachi

Könyvtár, EuroEd A-

lapítvány, Mihai Eminescu Líceum,

Titu Maiorescu Általános Iskola,

Doina Carpaţilor Egyesület és az

Egyetemisták Művelődési Háza szer-

vezte a brit konzulátus által kezde-

ményezett projekt keretében. Ezen kí-

vül az Egyetemisták Művelődési Há-

za felvette ajánlatai közé az olasz, gö-

rög és német néptánc-tanfolyamokat,

a Színművészeti Főiskola pedig ezzel

a projekttel együtt az árnyékszínház-

kurzust is bevette a tantervbe.

A művészet, mely egyesít projekt

segített kidomborítani a kisebb etni-

kai közösségek néhány sajátosságát:

a jelképes projektek hatását, a művé-

szet eszközeinek használatát a külön-

böző közösségek közötti közeledés és

együttműködés érdekében – amit a

kapcsolatoknak a formális kereten kí-

vül való megőrzése és elmélyülése is

bizonyít: „ők (olasz és görög fiatalok)

most is szoktak találkozni, közös bu-

likat szerveznek, pedig korábban

szinte teljesen mellőzték egymást.”

Harmadsorban a többség elismerése

– ami mind a kisebbségi közösségek

számára, mind a többség és a kisebb-

ség közötti együttműködés kialakítá-

sa szempontjából fontos – sokkal

könnyebben kivívható a kulturális-

népi hagyományok közvetlen megta-

pasztalása révén: „az előadás, ame-

lyen részt vettem, éppen az a kis lö-

kés volt, amire szükségünk volt ah-

hoz, hogy kizökkenjünk a rutinból.

Láthattam, mennyire sokszínű és

mégis mennyire összetartó a város,

ahol élek. Megfigyelhettem a görög

kecsességet, az olasz melegséget és a

német pontosságot.”12

Sajnos, léteznek manapság Romá-

niában olyan nyelvi-nemzeti közössé-

gek, amelyek a szétszóródás, a kiván-

dorlás és az asszimiláció miatt (külö-

nösen a kommunizmus ideje alatt) el-

veszíthetik azonosságukat. Az etni-

kai, nyelvi és vallási sokszínűséget,

az identitás megóvását és fejlesztését,

illetve a többségi közösség felé való

nyitást elősegítő programokkal lehet

megőrizni. Az ilyen összetett projek-

tek megvalósításához azonban nem

elegendőek a kisebbségeknek nyúj-

tott költségvetési támogatások. Az

említett alapokat felemésztik a szék-

helyek fenntartásának és a folyóirat-

ok kiadásának költségei. Másfelől: az

eltérő támogatási és szervezési mód-

szerek miatt ezek a közösségek nem

tudnak egyenlő esélyekkel verse-

nyezni a civil szervezetek finanszíro-

zásának piacán. Ahhoz, hogy fontos

lépéseket tegyenek a közösségek poli-

tikai mozgósítása terén, először is a

nemzeti azonosságtudat fenntartása

szükséges, és ebből a szempontból –

helyi szinten – igen jelentős szerepet

játszanak a tanulmányban bemuta-

totthoz hasonló projektek.

Laura Ardelean

Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja – besegítő

e-mail: lauraardelean@yahoo.com

7A helyi napilapok cikkeket közöltek a projekt indításáról, a tevékenységekről, az előadás előzményeiről, illetve visszhangjáról.

8Annak ellenére, hogy ez műszaki szempontból rendkívüli erőfeszítést jelentett, másodperces pontosságú felvétel készült.

9Például a görög fiatalok tanulmányozzák a görög táncokról készült videofelvételeket, majd megtanulják, és különböző alkalmakkor bemutatják

őket.

10Az interjú időpontjában a két együttes egy Vatra Dorna-i fesztiválra készült.

11Például az óvódások és iskolások karácsonyi műsora.

12Szemelvények a többségi nézők (középiskolások) visszajelzéseiből.

A mûvészet, mely

egyesít projekt segí-

tett kidomborítani a

kisebb etnikai közös-

ségek néhány sajá-

tosságát: a jelképes

projektek hatását, a

mûvészet eszközei-

nek használatát a

különbözõ közössé-

gek közötti közele-

dés és együttmûkö-

dés érdekében...

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 21

Bojtorjános – esettanulmány –

Afalu Lugost és Resicabányát

összekötő közúttól 4 km-re, a

Furluk községközponttól 11

km-re található. Bojtorjánoson mint-

egy 300 román, cseh, szlovák és uk-

rán család él, házaik több dombon és

völgyben szóródnak el. A faluban so-

ha nem voltak interetnikus konfliktu-

sok, de előfordultak nemzetiségi ala-

pon történő megkülönböztetések.

Bojtorjános lakosai mesélik, hogy 50

évvel ezelőtt a gyerekek anyanyelv-

ükön tanultak, és minden kisebbség

más-más utcában lakott. Idővel a la-

kosság a vegyes házasságok révén

keveredett; a városra való költözés

miatt csökkent a falu lakossága. Mul-

tietnikus volta mellett Bojtorjánosra a

felekezeti sokszínűség is jellemző. A

faluban négy felekezet létezik: orto-

dox, görög-katolikus, római-katoli-

kus és pentikosztál. Éppen ez a sok-

színűség hozta közelebb egymáshoz

az embereket: a különböző ünnepek-

re való készülődés során az ortodo-

xok segítettek a katolikusoknak, és

fordítva. Ez a szokás ma is él.

Bojtorjános lakosságának többsé-

ge mezőgazdasági munkából élt. Je-

lenleg csak egy személy kap szociális

segélyt az állam által szavatolt mini-

mális jövedelemről szóló törvény ér-

telmében. Ennek ellenére a lakosság

legnagyobb része alacsony színvona-

lon élt. Az emberek nem engedhették

meg maguknak, hogy mezőgazdasá-

gi gépeket vásároljanak, vagy mun-

kaerőt alkalmazzanak a mezőgazda-

sági munkákhoz. Annak ellenére,

hogy néhány család több hektárnyi

mezőgazdasági területtel rendelke-

zett, azt állították, hogy túl sokba ke-

rül az egész földet megművelni, mi-

vel a termékek túl olcsók, és ezért

még a befektetés sem térül vissza.

Bojtorjános az ösztönzés első cik-

lusában került be Az etnikumközi

kapcsolatok javítása programba. A

falut a hosszú távú beavatkozásra

választották ki, mivel megállapítot-

ták, hogy nem létezik igazi, konst-

ruktív együttműködés a négy együtt

élő nemzetiségi csoport között. A

kommunikáció formális volt, csak

néhány személy között létezett, a la-

kosok nem érezték, hogy ugyanah-

hoz a közösséghez tartoznak.

A közösségösztönzés első hatásai

néhány kezdeményező és mozgósí-

tásra kész felelős vezető bevonódásá-

ban nyilvánultak meg. Toma Maier, a

román vezető, Gheorghe Mitric, az

ukrán vezető és Lauriuc Mihai, a

szlovák vezető már kezdettől fogva

kitűntek. Egyesek közülük már sze-

reztek némi tapasztalatot az embe-

rekkel való kommunikálás terén, mi-

vel Maier helyi önkormányzati kép-

viselő, Mitric pedig Furluk polgár-

mesteri hivatalának titkára. Mircea

Biro segítőnek a faluban tett első láto-

gatásain az emberek azt hitték, azért

ment oda, hogy meg-

érdeklődje, milyen

gondjaik vannak, és

megoldja őket. Ezért

az első találkozón a

közösségek tagjai el-

mondták minden prob-

lémájukat, amelyekre

megoldást vártak. Ek-

kor tudták meg, hogy

a helyzet éppen for-

dítva áll. Azonosíta-

niuk kellett az összla-

kosság legnagyobb

részét érintő problé-

mákat, és forrásokat

kellett találniuk ezek

megoldására.

Bojtorjános lakosai a falu megron-

gálódott bekötőútja, illetve a tömeg-

közlekedés hiánya miatt panaszkod-

tak, ami főként a kisiskolások eseté-

ben jelentett problémát, akiknek in-

gázniuk kellett a községközpontba.

Egyéb gondok: a munkahely, az ivó-

víz, humán orvosi és állatorvosi ren-

delők, mezőgazdasági szövetkeze-

tek, illetve a vezetékes telefon hiánya.

A mindenki által legnagyobbnak

tartott gond a falu iskolájának igen

megrongálódott állapota volt. A na-

gyon régi épületet már több mint 50

éve nem újították fel, és mégis körül-

belül 10 óvodásnak és kisiskolásnak

kellett itt tanulnia. Nicoleta Ștefoni

tanítónő szerint „az iskola úgy nézett

ki, mint egy elhagyatott ház”. Az

osztálytermekben nem volt padló, a

bútorok közvetlenül a földre kerül-

tek. Emiatt nagy volt a por és a ned-

vesség. A kályhák régiek voltak, így

a termeket nem lehetett kifűteni, a te-

tő beomlófélben volt. A tanulók szü-

lei olyan házat kerestek, amelyet át

lehetett volna alakítani iskolának,

mert féltek, hogy a gyerekek nincse-

nek biztonságban az órákon. Bojtor-

jános lakosai eldöntötték, hogy rend-

be hozzák az iskolát, és ezért a kezde-

ményező csoportot megbízták a pá-

lyázat és a projekt megírásával. Ez

továbbra is az egyik vezető köré tö-

mörült. Maier Toma (Tomiţă bácsi)

képes volt összefogni és mozgósítani

a csoportot. Az iskola felújítása majd-

nem egy évig tartott, és most minden

nemzetiségi csoport büszke arra,

hogy kezdeményezésüknek és mun-

kájuknak köszönhetően gyerekeik

biztonságban tanulhatnak a régi is-

kolában. Tomiţă bácsi

úgy véli, hogy „ez a

projekt olyan volt,

mint egy hógolyó, ki-

fejlesztette bennünk a

közösséghez való tar-

tozás érzését”.

2001 őszén, a kez-

deményező csoport

kérésére, valamint a

polgármesteri hiva-

tallal és a tanfelügye-

lőséggel együttmű-

ködve Bojtorjános ka-

pott egy mikrobuszt

azoknak a gyerekek-

nek a szállításához,

akik a községközpont

iskolájában tanultak. Tomiţă bácsi

korábban önkéntesen szállította a ta-

nulókat, fizetés nélkül vezette a mik-

robuszt. Jelenleg inkább jelképesnek

Az iskola felújítása

majdnem egy évig

tartott, és most

minden nemzetiségi

csoport büszke arra,

hogy kezdeménye-

zésüknek és munká-

juknak köszönhetõ-

en gyerekeik bizton-

ságban tanulhatnak

a régi iskolában.

„Az iskolát 2002-ben javították meg a kolozsvári Etnokulturális Kisebb-

ségek Forrásközpontjától kapott 1987 dolláros alapból, amelyet kizárólag a

szükséges anyagok beszerzésére használtak fel. Furluk község polgármes-

teri hivatala 11800000 lejjel járult hozzá (amiből kifizették a mesterem-

bereket), továbbá a kerítésépítéshez szükséges faanyagot biztosította. A

külső vakolást, az épület körüli járda építését, a kültéri és beltéri festést, az

ajtók és ablakok festését, valamint a képzetlen munkákat Bojtorjános

különböző nemzetiségű lakosai végezték.“

Ez a szöveg olvasható a bojtorjánosi (Krassó-Szörény)

iskola ablakaira ragasztott hirdetéseken.

civil fórum22

tekinthető illetményt kap a furluki

polgármesteri hivataltól.

A bojtorjánosiak azt mondják,

hogy a kisebbségi csoportok össze-

tartóbbak egy ilyen jelentős közössé-

gi projekt megvalósítása után, amely-

nek előnyeit – közvetlenül vagy köz-

vetve – az egész közösség élvezheti.

A falu két másik nagyméretű projekt-

ben is részt vesz: a bekötőút SA-

PARD-alapokból történő javításával

kapcsolatos projektben, valamint az

ivóvíz bevezetését célzó, FRDS által

finanszírozott projektben.

A falu legjelentősebb megvalósí-

tásai a nemzeti közös-

ségek közötti jobb és

hatékonyabb kom-

munikáció, az önkén-

tesség ösztönzése és a

különböző hatósá-

gokkal való együtt-

működés képességé-

nek javítása terén ta-

pasztalhatók. A kép-

zéseken is részt vevő

vezetők azt állítják,

hogy megtanultak o-

lyan projekteket „el-

adni” a támogatóknak,

amelyekkel meg tud-

ják oldani a közös problémákat.

A bojtorjánosi közösség erőfeszí-

téseit tavaly az Emberek Emberekért

Gálán díjjal jutalmazták, Toma Maier

különdíjat kapott a közösségfejlesz-

tés terén elért teljesítményéért. A Gá-

lát a Közösségi Kapcsolatokért Egye-

sület és az Amerikai Kereskedelmi

Kamara romániai irodája szervezte,

és azoknak szentelték, akik adomá-

nyaikkal vagy támogatásaikkal, ön-

kéntes tevékenységekkel vagy a for-

rásteremtésben való részvételükkel

jelentős mértékben hozzájárultak a

romániai filantropikus tevékenysé-

gekhez. Tomiţă bácsi meséli, hogy

nem számított a díjra, sőt, azt sem

tudta miért hívták meg Bukarestbe.

„Gyanítottam, hogy valamilyen ver-

senyre megyek, és szinte nem öltöz-

tem fel elegánsabban, de ha már Bu-

karestbe hívtak, gondoltam, ellátoga-

tunk valahova. És biza jól tettem,

mert egy csupa fontos emberrel teli

teremben ébredtem fel.”

A közösségfejlesz-

tési díjat Margareta

hercegnő adta át

Tomiţă bácsinak, aki

ezt nagyon megtiszte-

lőnek és meghatónak

érezte. Számára ez

azért is számított

rendkívüli pillanat-

nak, mert egy ilyen

jelentős eseményen

képviselhette faluját.

Tomiţă bácsi még

most is büszke arra,

hogy üzletemberek és

jól ismert romániai

szervezetek képviselői mellett az ő

nevét és a faluját is megemlítették

ezen ünnepélyes keretek között. Azt

mondja, interjúkat adott rádió- és té-

véadóknak, és Bojtorjánosról beszélt,

hogy „az egész ország tudja, micsoda

derék emberek vagyunk”. Ebben az

évben Tomiţă bácsi befejezi tanácsosi

megbízását, tervei szerint nem jelöl-

teti magát a következő négy évre, de

a közösségi tevékenységekről bizto-

san nem mond le.

Jóllehet majdnem két év telt már

el az ösztönzési folyamat befejezésé-

től, a bojtorjánosi kezdeményező cso-

port szeretné bejegyeztetni magát kö-

zösségi egyesületként, és egyéb pro-

jekteket is szeretne megvalósítani a

közösség szolgálatában. Úgy vélik,

hogy csak konkrét, gyakorlati intéz-

kedésekkel tehetnek valamit faluju-

kért. Véleményük szerint, ha az idén

sikerül egy hasonló projektet elkez-

deni, megerősítené a saját erejükbe

vetett bizalmukat és fokozná a négy

nemzetiségi csoport közötti interak-

ciót. A bojtorjánosi vezetők megfo-

galmazták a prioritásokat: a templo-

mok felújítása, a kábeltelevízió beve-

zetése, multikulturális rendezvények

szervezése, amelyek összehozzák az

embereket.

A bojtorjánosi közösséget nemze-

ti és felekezeti sokszínűség jellemzi,

amelyben mindegyik kisebbség hű-

séggel őrzi hagyományait. Mind-

emellett néhány felelős vezetőnek

köszönhetően – akik eltökélték, hogy

megváltoztatják az emberek mentali-

tását –, valamint a nemzeti közössé-

gek képviselői konkrét intézkedései

eredményeként az emberek közötti

kommunikáció hatékonyabbá és

konstruktívabbá vált.

Alina Suatean

Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja – besegítő

e-mail: alina_sua@yahoo.com

A bojtorjánosi veze-

tõk megfogalmazták

a prioritásokat: a

templomok felújítá-

sa, a kábeltelevízió

bevezetése, multi-

kulturális rendezvé-

nyek szervezése,

amelyek összehoz-

zák az embereket.

A civil szféra etnikai kérdésekre, problémákra

adó válaszait fürkészve nem kerülheti el figyel-

münket a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségé-

nek több éves tevékenysége, amellyel a moldvai

csángó magyar közösséget szolgálja. Szerteágazó

tevékenységei sorából a Csángó Oktatási Progra-

Hegyeli Attila

Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége – oktatási programfelelős

e-mail: hegyeliattila@csango.ro

Hogyan segíti a civil szféra a magyar nyelv

és kultúra fennmaradását Csángóföldön?– interjú –

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 23

mot emeltük ki, mint az etnikai hovatartozást, az

abban való megmaradást legalapvetőbben meg-

határozó tevékenységet. A program részleteiről

Hegyeli Attilát, az oktatási program felelősét kér-

deztük (Csáki Rozália – főszerkesztő).

1. Mióta működik ez a program? Milyen formá-

ban kezdődött el, ma milyen intézményes for-

mát ölt?

A most lezáruló tanév oktatási programunk hato-

dik tanévének a végét jelenti. 2000-ben egyesek

kivitelezhetetlennek, mások vakmerőségnek

vagy éppen szélmalomharcnak tartották azon öt-

letünket, hogy moldvai csángó falvakban kezd-

jünk el először iskolán kívüli foglalkozások kere-

tében, majd az iskolákban is magyar nyelvű fog-

lalkozásokat szervezni a gyerekeknek. Akkor

még nem tudtuk, hogy pontosan mekkora fel-

adatra is vállalkozunk…

Mivel spontán módon itt már nem kérik a szü-

lők a magyar nyelv iskolai tanrendbe való beveze-

tését, ezért azt az enyhén arcátlan utat választot-

tuk, hogy a gyerekeken keresztül közelítettünk

szinte minden eddigi helyszínen a kérdés felé. Ez

azt jelenti, hogy olyan iskolán kívüli tevékenysé-

geket szerveztünk, amelyekre a gyermekek szíve-

sen jártak és járnak még ma is, ezáltal egyre nőtt a

létszámunk. A szülők látva a gyermekek lelkese-

dését, és azt, hogy végül is jó, ha két nyelvet is tud-

nak beszélni, írni, úgy döntöttek, hogy megírják

az iskolák felé azokat a kérvényeket, amelyben ké-

rik, hogy gyermekeik mint anyanyelvet tanulhas-

sák a magyar nyelvet. Minden településen csak is-

kolán kívüli foglalkozások keretében kezdünk,

majd néhány év alatt az iskolában is megjelenik a

magyaróra. Mára már több mint 900 diák számára

hivatalos keretek közt is (naplóba vezetett osztály-

zatokkal stb.) tanítjuk a magyar nyelvet.

2. Hány tanár dolgozik ebben a programban,

évente hány diákkal dolgoznak? Hány települé-

sen vannak jelen?

A moldvai csángó oktatási programban jelenleg

összesen 28-an vagyunk tanárok, ebben az évben

oktatási programunk hozzávetőlegesen 1300 diá-

kot érint, melyből több mint 900 diák iskolában is

tanulja a magyart, a többiek pedig csak iskolán kí-

vül, délutáni, hétvégi foglalkozások keretében.

Ehhez hozzáadódik az is, hogy 60 diákunk van,

akik Csíkszeredában, Bukarestben vagy Udvarhe-

lyen magyar tannyelvű középiskolában, általunk

nyújtott ösztöndíjjal (étkezési és szállásköltségei-

ket fedezzük) továbbtanulhatnak; az ők felzárkóz-

tatásukért további két tanárkolléga felel. A to-

vábbtanulók más megyékbe való küldésére azért

van szükség, mert Bákó megyében jelenleg nincs

magyar tannyelvű középiskola, így minden évben

15-20 jó képességű diákot veszünk fel a továbbta-

nuló ösztöndíjasaink közé, biztosítva számukra a

lehetőséget, hogy egy általuk választott magyar is-

kolában tanulhassanak, érettségizhessenek, re-

mélve, hogy ezzel is hozzájárulunk egy magyar

nyelvű moldvai értelmiség kialakításához.

Jelenleg sajnos csak 16 településen vagyunk je-

len a magyar nyelv oktatásával, a valóságban

hozzávetőlegesen 40-45 faluba kellene tanárt kül-

deni, hiszen ennyi helyen beszélik vagy értik még

valamilyen szinten a magyar nyelvet a gyerme-

kek. Gyereklétszám tekintetében ez azt jelenti,

hogy még nagyon az elején vagyunk ennek a

munkának, mivel egyelőre csak 10%-át tanítjuk

azoknak a gyermekeknek, akik otthonról valami-

lyen szintű magyar nyelvtudással rendelkeznek.

3. Hogyan szólítják meg, vonják be a diákokat?

Azokon a településeken, ahol idén először szer-

vezzük meg az oktatást, egyedüli lehetőségként

az iskolán kívüli foglalkozások keretében lehetsé-

ges a kezdés. A moldvai csángó falvakban úgy tű-

nik, hogy hiába van már precedens az előző évek-

ből, nem válik az iskolák, a tanári kar vagy éppen

a helyi tanácsok prioritásává a magyar nyelvű te-

vékenységek bevezetése, elkezdése. Így minden

új helyszín, új falu esetében sajnos elölről kell kez-

deni a szervezést is, de a felvilágosító, informáló

kampányt is, nem alapozhatunk arra, hogy pl. a

szomszédos falvakban már lezajlott hasonló fo-

lyamat nyomán a hatóságok megértőbbek, a szü-

lők informáltabbak lettek volna. Ez nagymérték-

ben a helyi média és a klérus elutasító magatartá-

sából is fakad: évek óta negatívan viszonyul a mé-

dia és a helyi „hírközlésért” felelős papság is a

magyar nyelv tanításának ügyéhez. Így nem jut

el, vagy negatív fényben és torzítva jut el az ezzel

kapcsolatos információ egy-egy moldvai csángó

faluba, közösségbe, családba.

Az előző tanévben két új helyszínen indult el

az oktatás (Bákóban és Gajdáron), ebben a tanév-

ben pedig Lujzikalagorban sikerült elindítanunk,

de reméljük a tanév folyamán újabb helyszíneket

is bevonunk majd ebbe a folyamatba.

4. Az iskolai és iskolán kívüli magyar nyelvű

tanórákon, foglalkozásokon kívül még milyen

tevékenységeket szerveznek, amelyek szintén

az anyanyelv használatát és a közösségi élményt

erősítik a csángó diákokban?

Minden évben a Moldvai Csángó Magyarok Szö-

vetsége szervezésében megrendezzük a helyi és

megyei szintű népdalvetélkedőket, szavalóverse-

nyeket és a tantárgyversenyt is. Ezeknek a verse-

nyeknek különösen a megyei szakaszai mindig

lenyűgöznek még bennünket, régen itt dolgozó

tanárokat is: nagyon szépen haladnak egyes diá-

kok a nyelv tanulásában, sok rendkívül tehetsé-

ges diákunk van, akikre nagyon büszkék va-

gyunk.

Minden hónapban megjelenik a Reverinda ne-

vű megyei diáklap, amely immár színes formá-

ban leginkább a különböző falvak gyermekeinek

az írásait tartalmazza.

Különösen a nyári szünidőben számtalan tá-

boroztatást szervezünk a gyermekeknek önállóan

vagy partnereinkkel közösen: így 2006 nyarán is

több mint 600 gyermeket táboroztattunk Magyar-

ország, Erdély vagy éppen Moldva különböző te-

lepülésein.

Mindezekről és még sok más dologról, amit

szervezünk, a www.csango.ro honlapunkon rend-

szeresen olvashatnak beszámolókat az érdeklő-

dők. Igyekszünk a honlapot hetente frissíteni, hogy

élő hírvivőként szolgáljon a közösség ügyeiről.

civil fórum24

5. Milyen nehézségekbe ütköznek tevékenysé-

gük során?

Nyilván az a legnagyobb nehézségünk, hogy a

legtöbb intézmény vagy teljesen passzív, vagy né-

ha ellenséges tevékenységünkkel szemben, így az

intézményeken kívül szorulunk: az iskolák ro-

mán tannyelvűek, gyakran potenciális veszély-

forrást látnak a magyar kollegák megjelenésében,

félve, hogy magyar iskolává alakulhat munka-

helyük. A római katolikus egyház, szűkebben pe-

dig a Iasi-ban működő katolikus püspökség na-

gyon ellenséges velünk és általában a magyar

nyelvvel meg kultúrával szemben, így rendkívül

nehéz egy igen vallásos közösségben a magyar

nyelv presztízsét megőrizni és fejleszteni (konkré-

tan: ha a pap ellenzi, az emberek inkább a papjuk-

nak hisznek mint egy civil szervezetnek).

Ami sokszor elszomorít, hogy a magyarság kö-

rében is (még az erdélyi magyarok közt is) találko-

zunk olyanokkal, akik munkánkat fölöslegesnek

tartják, mondván, az asszimiláció amúgy is elvég-

zi dolgát. Ha nagyon egyszerűen akarok fogal-

mazni, azt mondhatnám: úgy tűnik, hogy a ma-

gyar értelmiség ezt a választ adta az elmúlt több

mint 300 évben a csángókérdésre, mellőzve, ha-

nyagolva őket. Sokszor kértek a moldvai magya-

rok papot, aki az ők nyelvükön szolgálna, de nem

kaphattak (mindig az volt a válasz, hogy a Kárpát-

medencében is kevés van), de az iskolák megjele-

nésével egy időben sem sikerült a magyar tanítók-

ról gondoskodni, így gyakorlatilag az ötvenes

években meglévő, néhány évig működő oktatási

próbálkozástól eltekintve soha nem volt magyar

nyelvű iskola, magyar tanár Csángóföldön.

Mi mégis azt tapasztaljuk, hogy – bár az okta-

tás lassú malom – azokban a falvakban, ahol nagy

számban jönnek a gyermekek magyarórákra, és

több évig sikerült megszervezni a magyar nyelv

folyamatos oktatását, ha nem is fordult meg a

nyelvi asszimiláció, de megállni látszik ez a folya-

mat, és a kevertnyelvűség állapota egy egészsé-

ges kétnyelvűségre váltható.

6. Hogyan tartják fenn ezt a programot?

Az oktatási program fenntartásáért magánszemé-

lyek segítségét kérjük (lásd www.csango.ro), illet-

ve pályázunk, mint minden civil szervezet.

7. Az idei tanévben terveznek-e új programokat?

Legfőbb gondunk, hogy kiterjesszük az oktatást

minél több településre, illetve a már meglévő ok-

tatási helyszíneken minél több gyermeket von-

junk be a folyamatba, hogy biztosítsuk minden

korosztálynak a tanulás és továbbtanulás lehető-

ségét magyar nyelven.

Elso órám a álmadat házban

„Nagy élmény vólt nekem a, 2006

szeptember 22-23-dikja. Elso oráim a

’90 óta álmadat házba. Mindig

udvarakan, házaknál, erdószélyin

tanóltunk énekelni táncolni. Most

hálla jo Istennek, végre, a Pusztinaii

gyermekek tanólnak a leg jobb

kondiciokban a elkészult “Magyar

házbon”. Hijánzik a beruházás, de

remélem hagy hamarasan ezes meg

tortényik!!! Köszönöm a jo Istennek

hagy esztes meg értem!!!

Lehet hagy meg érem asztes hagy

a gyermekek egymáskoszt, ujra ma-

gyarul beszélyenek mind a ‘90-nes

évek ellót és utánna, egy pár évig.

Mindig figyelmesztettem a gyermeke-

ket ’magyarul gyerekek!!!’ bárhól:

szunetben, tábórban, utazáskozben.

Velik csak magyaról beszéllek, de saj-

nas, még elótemes a szulók románol

szólnak a gyerekhez. Sókát beszélek

eról a szuluknek hagy, ok azak ha kik

veszitik el a saját népunkot. Ez a gyer-

mek mikór fel no és eléfórdul az anya-

nyelvi téma, akkór aszt fógja móndani

hagy, az o anyanyelve román, mert

magyarul az iskólába tanólt meg és az

uca szélyin az emberektól.

De visza térvel a ’Magyar ház’

aszt kévánam hagy, minden csángó

faluba legyen egy ’Magyar ház’ ha

hóva tudyunk esze gyulni és meg is-

merni jóban, egyikamás énekjeit, tán-

cait, hagyamányait, próblémáit.”

Nyisztor Ilona

Pusztinai Magyar Ház – tanító

e-mail: nistor_ilona@yahoo.com

Az alábbiakban egy csángó vidéki tanítónő sorait olvashatják arról, hogy

mit is jelent egy csángó közösségben a Magyar Ház, milyen élmény volt

számára az idei tanítási év kezdete ebben a házban.

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 25

A Pro Europa Liga egyik aktuális programja a

társadalom igen fontos területén kíván

előrelépni az etnikai kérdések kezelése érde-

kében. A programfelelőst, Kacsó Judit Andreát

Csáki Rozália főszerkesztő kérdezte a program

részleteiről.

1. Mi a céljuk ezzel a programmal?

Elsődleges cél, hogy felmérjük a Romániában

jelenleg folyó állami oktatás interkulturális

dimenzióját. Egyrészt azt szeretnénk megál-

lapítani, hogy a Tanügyminisztérium által

jóváhagyott tankönyvek milyen mértékben tar-

talmaznak információt a Romániában élő

kisebbségekről. Természetesen arra is kíváncsi-

ak vagyunk, hogy ezek az információk milyen

jellegűek: objektívek-e, vagy esetleg a már

létező sztereotípiák megerősítésében fognak

szerepet játszani. Itt elsősorban a többségi

gyerekek számára készített tankönyvekről van

szó, de meglepetést okozhat a kisebbségek

számára készült tankönyvek megvizsgálása is.

Másrészt azt szeretnénk megállapítani, hogy

jelenleg milyen mentalitás uralkodik úgy a

tanárok, mint a diákok körében is a kisebb-

ségekkel szemben.

2. Mikor valósul meg?

A program idén júniusban kezdődött és jövő

év januárjában fog véget érni.

3. Bekapcsoltak-e más etnikai kisebbségű ci-

vil szervezetet vagy közintézményt a prog-

ram kivitelezésébe? Amennyiben igen, me-

lyek ezek, és milyen szerepük van a prog-

ramban?

A felmérések elkészítéséhez a Tanügyminisz-

térium jóváhagyására és támogatására van

szükség. Mivel a felmérések Románia több

megyéjében készülnek, ezen megyék iskolai

tanfelügyelőségeit és az ott aktívan működő

civil szervezeteket kérjük fel partnernek. Ők

elsősorban a kérdőívek iskolákban való szé-

tosztásában és kitöltésében játszanak majd

szerepet.

4. Melyek a program kivitelezésének a

legfontosabb lépései?

A program egyik tevékenysége a többségi diá-

kok számára készített iskolai tankönyvek elem-

zése, majd a tankönyvek elemzése, hogy ezek

tartalmaznak-e interkulturális jellegű informá-

ciót, illetőleg annak vizsgálata, hogy a többségi

tanulóknak milyen lehetőségük van arra, hogy

a jelenleg Romániában élő kisebbségekről

információt kapjanak, és miről szólnak ezek az

információk. Szeretnénk látni például, hogy a

polgári nevelés tantárgy keretén belül ha esély-

egyenlőségről beszél a tanár, ez kizárólagosan

csak a férfi-nő és az egészséges, illetve moz-

gássérült személyek esélyegyenlőségéről szól-

e, vagy szó esik a kisebbségek számára biztosí-

tandó esélyegyenlőségről is.

Egy másik célunk a civil szféra interkul-

turális tevékenységeinek a felleltározása: me-

lyek azok a civil szervezetek, amelyek interkul-

turális tevékenységet folytatnak és miből áll-

nak ezek a tevékenységek.

Ugyanakkor azt szeretnénk megállapítani,

hogy milyen mentalitás uralkodik a többségi

tanulók és a tanárok körében az interkultura-

litással, kisebbségekkel kapcsolatosan.

Ezen tevékenységek befejezése után egy je-

lentést fogunk készíteni az általunk össze-

gyűjtött adatokról és levont következtetések-

ről, amelyet ismertetni fogunk a felelős intéz-

ményekkel, személyekkel és természetesen a

közvéleménnyel is.

5. Milyen eredményeket várnak el a

programtól? Tervezik-e a folytatását?

A jelentés elkészítése után külföldi partne-

reinkkel közösen egy konferenciát szervezünk

Bukarestben, ahol elsősorban a Tanügyminisz-

térium képviselőivel, szakértőkkel, tanügyi

káderekkel és a sajtóval ismertetjük a felmérés

eredményét, a levont következtetéseket és az

általunk megfogalmazott javaslatokat. E prog-

ram folytatásaként partnereinkkel közösen egy

következő projektet fogunk készíteni, amely-

nek keretén belül egy interkulturális tan-

könyvet szeretnénk kidolgozni.

Kacsó Judith Andrea

Pro Europa Liga – programfelelős

e-mail: jakacso@proeuropa.ro

Interkulturális oktatás Romániában– interjú –

civil fórum26

Mit tehetünk azért, hogy minden

gyermek elõítélet-mentes iskolai

környezetben tanulhasson?

AProject on Ethnic Relations

(PER) Közép-, Kelet- és Délke-

let-Európai Regionális Köz-

pontja a PER egyesült államokbeli

szervezetének romániai fiókszerve-

zete. Közép-európai és balkáni tevé-

kenységét épp a romániai szervezet

megalakításával kezdte már 1991-

ben, ennek központja Bukarestben

van, de Marosvásárhelyen is van egy

irodája.

A szervezet maga kicsi, profilja

némileg különbözik más, nemkor-

mányzati szervezetekétől, mivel köz-

vetítő szerepet vállal különböző etni-

kai közösségek vezetői között. Ennek

a munkának több, ma már intézmé-

nyesített párbeszéd hozta meg gyü-

mölcsét a jó interetnikai kapcsolatok

kialakításában. Ezekről a tevékenysé-

gekről a www.per-usa.org honlapon,

a jelenlegiekről pedig a www.per.org.ro

honlapon lehet többet megtudni.

A szervezet támogatói nemcsak

egyesült államokbeli donorok, ha-

nem Svájc, Anglia, Svédország kor-

mányai, az Európai Tanács (mely

mellett tanácsadói státussal rendel-

kezik), az Európai Unió és Románia

kormánya is. Romániában közalapít-

ványi státussal is rendelkezik.

A roma közösségeket érintő nehéz-

ségekkel – egyéb tevékenységi körök

mellett – megalakulása óta foglalko-

zik szervezetünk. Kezdetben a roma

közösségek vezetői és a román, illet-

ve magyar politikusok között közve-

títettünk annak érdekében, hogy ro-

ma közösségi vezetők is bekapcso-

lódhassanak a politikai életbe, jelen

lehessenek a közigazgatás különbö-

ző szféráiban. Hiszen a magyar kö-

zösség példája mutatja, hogy egy kö-

zösség érdekeit a legjobban a saját

maga köréből származó személy

tudja képviselni. Törekvéseinket az-

óta is fenntartjuk, évente több konfe-

renciát is szervezve roma bel- és kül-

földi vezetők, illetve többségi politi-

kusok között.

Szervezetünk felismerte, hogy a

roma közösségek képviseletének

egyik akadálya a megfelelő képzéssel

rendelkező szakemberek hiánya. Mi-

vel csekély erőforrásunk széleskörű

politikai és adminisztrációs képzést

nem enged meg, erőfeszítéseinket az

előítéletek csökkentésére, illetve meg-

szüntetésére összpontosítottuk. Ezt a

társadalmi és politikai élet minden

szintjén szeretnénk elérni.

Ezen erőfeszítések egyik legsike-

resebb programja a tanügyben dol-

gozók számára meghirdetett kép-

zéssorozat volt – ezt leginkább or-

szágos szinten, minden megyéből

arányos részvétellel hirdettük meg

évente. Első lépésként egyenlő esé-

lyeket szerettünk volna biztosítani a

roma gyerekeknek az iskolákban, és

úgy láttuk, ezt leginkább saját kö-

zösségeikből származó tanítók, ta-

nárok segítségével lehet elősegíteni.

Ezért 1996 és 1998 között kizárólag

roma nemzetiségű fiatal tanítók,

vagy már tanító, etnikai hovatarto-

zásukat nyíltan vállaló tanítók és ta-

nárok voltak résztvevőink. A képzé-

sek őket készítették fel arra, hogyan

készüljenek az órák-

ra, milyen didaktikai

módszerek felelnek

meg a többnyire hát-

rányos helyzetű csa-

ládokból származó

roma gyerekek taní-

tására, hogyan ala-

kítsanak ki jó mun-

kakapcsolatokat kol-

legáikkal és a szülők-

kel, és nem utolsó-

sorban emberjogi és

kisebbségvédelmi alapismereteket is

biztosítottak. A roma nemzetiségű

tanügyi dolgozó ugyanis egyben ka-

pocs is a közösség és iskola között,

és sok esetben szembesül emberjogi

problémákkal. Képzéseinkben mind-

végig a Tanügyminisztérium is részt

vett kisebbségi igazgatósága révén

és kisebbségügyi államtitkára támo-

gatásával.

1999-ben a Tanügyminisztérium

kérésére felvállaltuk a frissen kine-

vezett roma oktatásért felelős tanfe-

lügyelők képzését, ebbe később más

szervezetek is betársultak, azóta is

folyamatban van továbbképzésük.

Bár szakképzett tanügyi káderek

foglalták el a tanfelügyelői állásokat,

egyikük sem vett addig részt admi-

nisztratív munkában és nem ismerte

a gépezet buktatói, de előnyeit sem.

Kinevezésüket a legtöbb tanfelügye-

lőségen nem szívesen vették, és igye-

keztek más, nem a roma gyerekek

oktatását elősegítő feladatokkal el-

halmozni az újonnan kinevezetteket.

Ezt meggátolandó, az első képzésen

egyben kidolgozásra került a pontos

munkaköri leírás megfogalmazása,

amelyet a Tanügyminisztérium el is

fogadott. Felismerve a roma nemze-

tiségű tanerők hiányát, a tanfelügye-

lők kidolgoztak és kérvényeztek egy

távoktatás keretén belül működő ro-

ma nyelv tanárképzést. A távokta-

tásra több szempontból is szükség

volt: a közösségből jövő fiataloknak

nincs anyagi lehetőségük több éven

át egyetemre járni anélkül, hogy

közben ne dolgoznának. Ha otthon,

saját közösségükben már helyettesí-

tő tanítóként vagy tanárként dolgoz-

nak, és emellett végzik tanulmányai-

kat, valószínűbb, hogy

továbbra is közössé-

gükben maradva ta-

nítanak. Az bukaresti

CREDIS Felsőoktatási

Intézmény vállalta a

távoktatási formát,

ennek eredménye-

ként az 1998-ban még

csak 5 roma nyelvet

oktató tanár helyett

2005-ben ezek száma

300 lett.

Képzéseink közben aktívan segí-

tettük a roma nyelv oktatásához el-

engedhetetlen könyvek és segéd-

anyagok megjelenését, egy Phare-

program keretében Maros megyei ro-

ma tanítók ábécéskönyvének megírá-

sát, illetve az ehhez tartozó gyerme-

kek számára a nyelvet könnyen elsa-

játíthatóvá tevő multimédiás prog-

ram elkészítésében voltunk jelen.

Minél közelebb kerültünk a roma

gyerekek oktatásának témaköréhez,

annál nyilvánvalóbbá vált, hogy az

iskolák, különösen a falusi iskolák

nagy gondokkal küszködnek e té-

ren. Ez elsősorban a nem roma okta-

tókat érintette, akiket senki sem ké-

szített fel arra, hogy osztályaikban

mind növekvő arányban lesznek je-

... egy globális világ-

rend kialakulása

közben, ha meg

akarjuk õrizni identi-

tásunkat, egymás

segítségére vagyunk

utalva.

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 27

len roma gyerekek, akik többsége az

iskolát óvodai előképzés nélkül kez-

dik meg, így már az első naptól hát-

rányos helyzetbe kerülnek társaik-

kal szemben. Ezt a hátrányt csak dif-

ferenciált oktatási módszerekkel le-

het bepótolni, amire azonban a tan-

anyag diktálta ritmus nem igazán ad

lehetőséget, és amire szakmailag

senki sem nyújt segítséget az érintett

oktatóknak.

Nemcsak szervezetünk ismerte

fel annak szükségességét, hogy okta-

tási módszerekről, roma kultúráról,

történelemről és az előítéletek me-

chanizmusáról is képzéseket kell tar-

tani, hanem az oktatók maguk is, hi-

szen minden meghirdetett képzé-

sünkre túljelentkezés volt.

Három-négy nap alatt lehetetlen

kimerítő képzést nyújtani, ezért cé-

lunk elsősorban az volt, hogy az ok-

tatók minél többet tudjanak meg a

roma közösség történelméről, mely

nagymértékben befolyásolta jelenle-

gi szociális helyzetüket. Ezen kívül

fontosnak tartottuk az előítéletek és

sztereotípiák mechanizmusának

megismertetését, hiszen ezek okoz-

zák a különböző diszkriminációs

formákat, illetve az iskolai szegre-

gáció egyre növekvő tendenciáját.

Mindemellett oktatási módszereket

is ismertettünk. Az elhangzottakat

CD-n tárolt forrásanyagokkal tá-

masztottuk alá, melyek a képzésen

túlmenően is segítséget nyújtottak a

résztvevőknek.

Több évig tartó képzéseink ta-

pasztalatait a következőképpen ösz-

szegezném:

– A képzésen résztvevők által taní-

tott osztályokban átlagban 11 ro-

ma gyerek tanul, az iskolákban

pedig átlag 36,5% a roma gyere-

kek aránya, de vannak olyan isko-

lák ahol 80% fölötti az arányuk.

– Az elemi osztályokban a legna-

gyobb gondot az óvodai előkép-

zés hiánya okozza. A roma gyer-

mekek lemaradnak, és vagy el-

hagyják az iskolát, vagy a tanítók

továbbviszik őket, mondván leg-

alább írni-olvasni tanuljanak meg.

Újabban a diszkrimináció vádjá-

tól való félelem is közrejátszik ab-

ban, hogy osztályismétlés nélkül

a követelményeknek nem megfe-

lelő tanulók is legalább az elemit

elvégzik. Ez sajnos gátolja tovább-

tanulási lehetőségeiket, hiszen

nincsenek felkészülve, ugyanak-

kor semmilyen iskolapótló prog-

ramba sem kerülhetnek be, mivel

4 osztályt végeztek.

– Elemi osztályokban a gyerekekkel

nagyon jól lehet kommunikálni,

viszont a szülők többségével ne-

hezen értenek szót a tanerők, mi-

vel a szülők fontossági sorrendjé-

ben nem a tanulás szerepel az

élen, és nem is biztosítanak meg-

felelő körülményeket gyermekük

tanulásához.

– Gimnáziumi osztályokban a ro-

ma gyerekek sokszor agresszí-

ven viselkednek, köszönhető ez

a nem megfelelő életkörülmé-

nyeknek, illetve a hiányzó isme-

reteknek, mely gátolja őket az is-

kolai követelményeknek való

megfelelésben.

– Ott, ahol délutáni „tutoring” jelle-

gű oktatás folyik, látványos ered-

mények érhetők el, ezek azonban

csak nemkormányzati szerveze-

tek, illetve Phare-projektek kere-

tén belül működnek. Pedig min-

den hátrányos helyzetű család

gyermeke számára ez lehetne a

továbbtanulási esély.

– Az oktatók többsége panaszko-

dik, hogy a roma gyerekek okta-

tása a közösségben elfoglalt he-

lyük kárára megy, még a tanfel-

ügyelőségek sem értékelik erőfe-

szítéseiket és általában a legel-

hanyagoltabb iskolákban kell ta-

nítsanak.

– Az iskolaigazgatók arra panasz-

kodnak, hogy a nagy létszámú ro-

ma gyerekek miatt a nem roma

családok gyerekeiket akár több

km távolságra is elviszik más is-

kolába.

– Az iskolákban általában még nem

ütötte fel a fejét a rasszista meg-

nyilvánulás, az előítéletek azon-

ban jelen vannak, és akadályoz-

zák a tanítást.

A több száz oktató közül ez év nya-

rán 90-en vettek részt tanfolyamon.

Ennek eredményeképpen a tanügyi

rendszer keretében vannak képzett

oktatók, akik a képzések alatt szer-

zett ismereteiket kollegáiknak is to-

vábbadhatják.

Szervezetünk – az eddigi tapasz-

talatokra alapozva és azokat gyü-

mölcsöztetve – elindította az akkre-

ditálási folyamatot egy hosszú távú

oktatóképzési tanfolyamra. E tanfo-

lyam keretében általában kisebbsé-

gekről, az előítéletek mechanizmu-

sáról, emberjogi ismeretekről, témá-

ba vágó jogszabályokról, konflik-

tuskezelésről és aktív polgári maga-

tartásról szerezhetnek ismereteket a

résztvevők.

A roma gyerekek képzését irá-

nyító tanügyminisztériumi szakta-

nácsadó, dr. Sarău Gheorghe roma

nyelvet oktató egyetemi tanár elhi-

vatott közreműködése, a Salvaţi

Copii, Romani Criss, a kolozsvári

Roma Erőforrások és UNICEF nél-

kül szervezetünk nem ért volna el

felmutatható eredményeket. Ezáltal

is bebizonyosodott, hogy a tapasz-

talatok cseréje és az egymást támo-

gató munka hatékonysága sokkal

nagyobb, mint az egyéni dicsőségre

való törekvés. Ha ezt a társadalom

minden rétegében és a politikai ve-

zetés szintjén mindenki megértené,

ma nem kellene romakérdésről be-

széljünk.

A roma közösségek történelmük

kritikus pontjára értek. A roma prob-

lémákat övező növekvő érdeklődés

és a kormányok, nemzetközi szerve-

zetek, roma és nem roma nemkor-

mányzati szervezetek roma kérdés-

körrel foglalkozó tevékenysége fi-

gyelemreméltó felgyorsulást mutat.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Euró-

pában eljött a romák ideje. Ez egy

nagy lehetőség, de ugyanakkor kihí-

vás is úgy a roma, mint a többségi,

vagy más kisebbségekhez tartozó ál-

lampolgárok számára. Hiszen egy

globális világrend kialakulása köz-

civil fórum28

ben, ha meg akarjuk őrizni identitá-

sunkat, egymás segítségére vagyunk

utalva.

Ennek érdekében talán hasznos

lenne az „integráció” fogalmának

átértékelése a roma közösségek ese-

tében is. Ehhez az első lépés annak

beismerése lenne, hogy amikor a

romák integrálásáról beszélünk, ez

a gyakorlatban asszimilálást jelent.

Talán itt kellene keresni arra a rej-

télyre is a megoldást, hogy miért

nem jártak sikerrel a több évszáza-

dos, romákat integrálni akaró erő-

feszítések. Következésképpen szer-

vezetünk a „specifikus integrálás”

fogalmát elfogadhatóbbnak tartja,

ez a romapolitikák – beleértve az

oktatási politikákat –, a roma érték-

rend, hagyomány és életmód függ-

vényében történő árnyalását és

adaptálását jelenti, a célcsoport vé-

leményének és igényeinek tisztelet-

ben tartásával.

Koreck Mária

PER Regionális Központ

– programigazgató

e-mail: per-ms@orizont.net

Civil Szervezetek Natura 2000 Románia

Koalíciója – együtt a természetért

2003 októberében néhány, a kör-

nyezetvédelem területén tevé-

kenykedő lelkes civil szervezet

találkozott Csíkszeredában. A talál-

kozás célja – európai uniós tagor-

szágokból érkezett kollégák közre-

működésével – megérteni és megta-

nulni Románia csatlakozás utáni

kötelezettségeit a biodiverzitás meg-

őrzését illetően. A WWF Duna Kár-

pátok Program (WWF1

Programul

Dunăre Carpaţi), a csíkszeredai

Polgár-Társ Alapítvány, a Román

Ornitológiai Szövetség (Societatea

Ornitologică Româ-

nă București), a ma-

rosvásárhelyi Mil-

vus Csoport (Grupul

Milvus Târgu Mureș),

a Kolozsvári Román

Hüllőtani Társaság

(Societatea Română

de Herpetologie Cluj

Napoca), az UNES-

CO Pro Natura Bu-

karest (UNESCO Pro

Natura București), a

szatmári Carpatina

Erdélyi Egyesület (So-

cietatea Carpatina Ar-

deleană Satu Mare),

az Ecotur Szeben (E-

cotur Sibiu), a szatmári Denevérek

Védelméért Egyesület (Asociaţia

pentru Protecţia Liliecilor Satu

Mare), a bukovinai Barlangász Ala-

pítvány (Fundaţia de Speologie

Bucovina) csak néhány a Natura

2000 Románia Civil Szervezetek

Koalíciójának megalapítói közül.

A megalapításkor a részt vevő

szervezetek a következőket vállal-

ták: „fölajánljuk támogatásunkat a

Natura 2000 hálózat Romániában

való hatékony, teljes körű, időbeni

bevezetéséhez, továbbá együttmű-

ködésünket az akcióban résztvevő

partnerekkel, Románia kormányá-

val, civil szervezetekkel, a tudomá-

nyos élet és akadémiai körök képvi-

selőivel és minden

érdeklődő féllel.”2

Az ország külön-

böző részéről érke-

zett civil szervezetek

megértették, hogy Ro-

mánia számára az u-

niós csatlakozás nem

csupán gazdasági és

társadalmi kötelezett-

ségekkel jár. Az Eu-

rópai Unióba való be-

lépéskor be kell bizo-

nyítanunk, hogy gon-

doltunk Románia ter-

mészeti kincseire is,

és lépéseket tettünk

az Európában ritka

fajok, valamint élőhelyük3

védelme

érdekében. Ennek érdekében a fent

említett szervezetek egyesítették

erőiket, hogy segítsék a Natura

2000 hálózat fontosságának a meg-

értését és a Romániában való alkal-

mazását.

A Natura 2000 hálózat jelenleg

kiépülőben van, felmérték és azo-

nosították az Európai Unió4

által

meghatározott ritka fajok számára

élőhelyet biztosító területeket. Az

uniós csatlakozás időpontjában be

kell nyújtani az elkészült listát elfo-

gadásra. A cselekvésért Románia

kormánya és a Környezetvédelmi

és Vízügyi Minisztérium a felelős.

Kijelölésük után a Natura 2000 te-

rületeken oly módon kell gazdál-

kodni, hogy ne kerüljenek veszély-

be az ott élő fajok és ne károsodjon

környezetük. Ezen kötelesség el-

mulasztása az uniós támogatások

elvesztését is eredményezi.

Természeti kincseit tekintve Ro-

mánia Európa egyik leggazdagabb

országa. Ha csak az élővilág sokszí-

nűségét tekintjük, míg más európai

országok legföljebb két vagy három

bioföldrajzi zónával5

rendelkeznek,

Romániában öt ilyen található: a

pannon, a kontinentális, az alpesi, a

sztyeppi és a Fekete-tengeri. Mind-

ezek mellett Románia olyan régiók-

kal is büszkélkedhet, melyeken

még jelen vannak az Európa más te-

rületeiről már régen kipusztult

nagyvadak. Romániában még él-

vezhető a százados tölgy, vörös- és

lucfenyő erdők csendje, melyek

1WWF – World Wide Fund for Nature (Világszintű Alapítvány a Természetért)

2 A Romániai civil szervezetek és a Natura 2000 szeminárium résztvevői által megfogalmazott, a Natura 2000 hálózat romániai alkalmazására

vonatkozó Nyilatkozat.

3Előhely – felszíni, vízi vagy föld alatti sajátos terület, az itt élő növényzet és állatvilág sajátosságának megfelelően.

4Az európai közösség által fontosnak vélt fajok és élőhelyeik, továbbá az ezek védelmére vonatkozó előírások megtalálhatóak a Természetes

Élőhelyek, Növényfajok és Vadállatok Megőrzése Irányelvben CE 92/43 és a Vadmadarak Védelme Irányelvben CE 79/409.

5Bioföldrajzi zóna – sajátos földrajzi és éghajlati vonásokkal, állat- és növényvilággal rendelkező kiterjedt régió

...a természetvéde-

lem terén nem be-

szélhetünk etnikai

vagy más természe-

tû, az embereket oly

gyakran és oly erõl-

tetett módon szétvá-

lasztó határokról. A

Civil Szervezetek Na-

tura 2000 Románia

Koalíciója példamu-

tató e tekintetben...

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 29

250 000 hektáron terülnek el. A Du-

na-delta ismert vízimadár-paradi-

csom Európában, a Kárpát-hegység

festői környezete több ezer állat- és

növényfajnak biztosít életteret.

Mindezen kincsek felbecsülhe-

tetlen értékű tőkét jelentenek, me-

lyet – ha megfelelő módon őrzünk

meg – a jövő generációi is élvezhet-

nek. Fontos tudatosítani, hogy a

megőrzés nem csupán védelmet je-

lent, hanem az emberek javára nyúj-

tott fenntartható használatot is. Ez

kiemelten fontos nézőpont az elkö-

vetkezendőkben kijelölendő Natura

2000 területek esetében is. Valamely

terület Natura 2000-es besorolása

nem az ember teljes kizárását jelenti

az adott természetvédelmi terület-

ről. A jövőbeni Natura 2000-es terü-

letek nagy részét aktívan kell gon-

dozni, hogy fennmaradhassanak az

ott élő fajok és környezetük. Példá-

ul: egy hegyi tisztás flórájának gaz-

dagsága csupán kaszálással tartható

karban, egy legelő faunájának válto-

zatossága csak legeltetéssel.

Az Európai Unió arra bátorítja

tagállamait, hogy forrásokkal támo-

gassák a Natura 2000 által kijelölt

körzetek fenntartását. A kiutalt for-

rások az állat- és növényvilág gon-

dozására és az eredeti habitus meg-

tartására irányulnak, illetve az állo-

mány esetleges veszteségeinek a

pótlására.

A fent bemutatott aspektusokat

tárta fel és mélyítette el megalaku-

lása óta a Civil Szervezetek Natura

2000 Románia Koalíciója. A Natura

2000 hálózat jövőbeli kialakításá-

nak fontosságáról meggyőződve a

partnerszervezetek olyan projekte-

ken dolgoznak, amelyek elősegítik

ezen természetvédelmi területek ki-

jelölését. Egyes szervezetek már tá-

mogatást is kaptak olyan projektek-

re, amelyek keretében felmérik, fel-

tárják és leírást készítenek a jövőbe-

li Natura 2000-es területekről. Má-

sok aktív szerepet vállaltak a lobbi-

folyamatokban, kérve a Környezet-

védelmi és Vízügyi Minisztériu-

mot, hogy kezdje el időben a termé-

szetvédelmi terültek kijelölését és

tartsa szem előtt a kiépülőben lévő

Natura 2000 hálózat fontosságát.

Néhány szervezet a várható euró-

pai uniós források programozásán

dolgozott, kérve, hogy legyenek

források a Natura 2000-es területek

gondozására, melyeket a tulajdono-

sok, illetve a területeket adminiszt-

ráló személyzet kaphat meg.

A Koalíció partnerszervezetei

köréből kikerült szakértői csoport

jelenleg intenzíven dolgozik a

Natura 2000 számára kiemelten

fontos területek beazonosításán. Az

Angela Bănăduc által koordinált

csoport tagja többek között Ioan

Ghira hüllőszakértő, Dan Hulea,

Papp Tamás, Kelemen Márton és

Sándor Attila ornitológus, Grigore

Davideanu és Doru Bănăduc ichti-

ológus, Szodoray Paradi Farkas és

Tatiana Done chireopterológus,

Constantin Drăgulescu és Schnei-

der Erika botanikus, Kecskes Attila,

George Predoiu és Benedek Anna-

mária emlősszakértők, Claudiu

Iușan és Rákossy Laszló rovarszak-

értők, Ioan Sârbu és Voichiţa Gheo-

ca puhatestűekkel foglalkozó szak-

értők. A szakértői csoport által

meghatározott természetvédelmi

területek listáját majd benyújtják a

román kormányhoz és az Európai

Unióhoz is, kérve, hogy nyilvánít-

sák ezeket Natura 2000-es terüle-

tekké.

A Natura 2000-hez kötődő mun-

kálatok mellett a Koalíció 44 tag-

szervezete fellép a nemzeti és ter-

mészeti parkok, rezervátumok léte-

sítése ügyében is, támogatva azok

hivatalos ügyintézőit, ugyanakkor

rávilágítva a feladatuk teljesítésé-

ben észlelt esetleges hiányosságok-

ra is.

A Civil Szervezetek Natura 2000

Románia Koalíciójában elsősorban

azzal a céllal egyesítették erőiket a

civil szervezetek, hogy megvédjék

Románia kiemelkedő értékű termé-

szeti örökségét, hogy tudatosítsák

az állampolgárokat ez irányban, to-

vábbá hogy a határokon túl is is-

mertté tegyék ezeket a kincseket.

Néhány évvel ezelőtt a termé-

szetvédelmi területek megőrzésé-

nek szakemberei a „természet hatá-

rok nélkül” jelszóval szálltak síkra,

összefogásra biztatva az országo-

kat, mondván, hogy a természet

megőrzése érdekében együttműkö-

désre van szükség, meghaladva a

határokat, hiszen a természet sem

ismeri azokat. Meggyőződésem,

hogy a természetvédelem terén

nem beszélhetünk etnikai vagy más

természetű, az embereket oly gyak-

ran és oly erőltetett módon szétvá-

lasztó határokról. A Civil Szerveze-

tek Natura 2000 Románia Koalíciója

példamutató e tekintetben, és remé-

lem, hogy jövőbeli tevékenységünk

és eredményeink majd bebizonyít-

ják annak az előnyét, hogy együtt

dolgozunk és harcolunk Románia

csodálatos természeti értékeiért,

amelyeket a különböző nemzetisé-

gek kulturális értékei alapvetően

gazdagítanak.

Stanciu Erika

WWF Duna Kárpátok Program –

az Erdő és Védett Terület

csoport vezetője

e-mail: erikas@zappmobile.ro

Fordította: Burus János Botond

Lektorálta: Csáki Rozália

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

civil fórum30

Amultikulturalitás egy közös-

ség minden korosztályát é-

rinti: gyermekeket, ifjakat és

felnőtteket egyaránt. De vajon mi-

kor és hogyan sajátítják el az olyan

alapvető dolgokat, mint tisztelet,

tolerancia, gondviselés, megértés,

melyek egy közösségben az egye-

dül élők, a más bőrszínűek, avagy

éppen a többségtől eltérő etnikum-

hoz tartozók szükségleteit egyaránt

kielégítő egészséges légkör biztosí-

tásának alapfeltételei?

Nagy valószínűséggel az első

hét év a meghatározó, amikor meg-

tanulsz tisztelni és megérteni máso-

kat, akik különböznek tőled, avagy

a kollégáid többségétől. De hinni

szeretnénk, hogy ez a folyamat az

iskola padjaiban is folytatódik, és a

fiatalok olyan tevékenységekben

vehetnek részt, amelyekben megta-

nulhatják azt, amit mi szimboliku-

san interetnikus nyelvnek neve-

zünk.

A Közösségi Kap-

csolatokért Egyesü-

let (Asociaţia pentru

Relaţii Comunitare –

ARC) a Közösségi

Alapítványok prog-

ramja keretében je-

lenleg egy ifjúsági

programot tesztel, a-

melyben a fiatalok fi-

lantropikus, civil kez-

deményező és ön-

kéntességgel kapcso-

latos magatartását

serkentik. Mivel a

program Kolozsvár

multietnikus közös-

ségében zajlik, a kü-

lönböző etnikumú fia-

talok közötti együtt-

működés és jobb megismerés prob-

lematikáját is érinteni fogja. A

program neve YouthBank, Észak-

Írországból származik, ahol az idők

folyamán számos vallási konfliktus

volt. Több mint tíz éve alkalmazzák

már ezt a programot olyan helye-

ken, mint például a volt Jugoszlávia

országaiban, Palesztinában, és ez

idő alatt bebizonyította, hogy a kö-

zösségi problémák behatárolását és

ezek megoldását szorgalmazva ké-

pes hidat építeni a különböző etni-

kumok vagy vallások között.

Mi is a YouthBank? Az ifjúság

által kidolgozott és megvalósított

projekteket támogató program. Ko-

lozsváron a támogatási alap létre-

hozásának és kezelésének a felelős-

sége egy 15 gimnazistából álló cso-

porté, akik sajátos közösségeik rep-

rezentatív képviselői, olyan közös-

ségeké, mint: félénkek, de lázadók

is, álmodozók, de gyakorlatiasak is,

magyarok, romák, románok. Az a

szerepük, hogy tanulmányozzák a

kis közösségük igényeit és forrása-

it, javasoljanak és döntsenek olyan

ötletekről, amelyeket érdemes len-

ne fejleszteni, és egy vetélkedő ke-

retében ítéljék is oda a támogatást a

kollégáik által kidolgozott projek-

tekre.

A program elindításával és az ez

által felkarolt elvekkel a YouthBank

a fiatalok számára lehetőséget biz-

tosít arra, hogy jobban megismerjék

mások kultúráját, a

közösségeik közötti

hasonlóságokat és

különbözőségeket,

és konkrét szükség-

letekre válaszolva

együttműködjenek.

Azokban az or-

szágokban, amelyek-

ben már alkalmazták

a programot, sajátos

megoldást kínált az

etnikai problémákra,

mivel:

– ösztönzi a fiatalok

közösségi életébe va-

ló bevonását, és ak-

tív szerepvállalásra

készteti őket ember-

társaik védelme ér-

dekében, függetle-

nül attól, hogy milyen etnikum-

hoz vagy társadalmi réteghez

tartoznak;

– a környezetükben tapasztalható

problémák tanulmányozása és

elemzése révén a fiatalok megis-

merhetik és megérthetik a kö-

zösségeikben létező etnikai prob-

lémák gyökerét;

– a fiatalok részrehajlás nélkül, ob-

jektíven kell a sajátjuktól eltérő

közösségeket elemezzenek, mi-

vel felelősségük, hogy embertár-

saik szükségleteire és lehetősé-

geire egyenlő módon válaszolja-

nak;

– a YouthBank által vezetett ve-

gyes fiatal csoport már önmagá-

ban a fiatalok érdekeit szolgáló

együttműködési és közös cselek-

vési modell, amely párbeszédre

és együttműködésre ösztönözi

embertársaikat;

– a személyiségfejlesztés kiváló is-

kolája. A közösségi cselekvésben

való közvetlen részvétel révén a

fiatalok önbizalma nő, fejlődik

kommunikációs és tárgyalási

készségük, pénzügyi kezelési- és

vezetőképességük.

Az észak-írországi YouthBank

egyik fiatal résztvevője a követke-

zőképpen vélekedik a programról:

„Kimondhatatlanul örvendek min-

dennek, amit a YouthBankban való

részvételem jelent: emberekkel való

munka, a közösség szükségleteinek

a megértése, a saját korosztályom

képviselete, és végül a városomról

alkotott pozitív kép. Tetszik, hogy

új emberekkel találkozhatok, akiket

másként nem ismerhetnék meg, ba-

rátokat szerzek és bizalmasan alakí-

tok ki kapcsolatot más etnikumú és

vallású személyekkel. A YouthBank

csapatmunkát, döntéshozást és sok

szórakozást jelent!”

A civil szféra etnikai problémák-

ra adandó válasza így alakítható és

fejleszthető, olyan kortól kezdve,

amikor a fiatalok már aktív szere-

pet vállalhatnak a közösségben és

amikor a különböző érdeklődés,

kultúra és perspektívák közösen is

értelmet kaphatnak. Négy év gim-

názium képes változtatni, mert le-

het, hogy felnőttként már nem fog-

nak ilyen problémákkal találkozni!

További információk a Youth-

Bankról: www.youthbank.org.uk, a

romániai programról: www.funda-

tiicomunitare.ro

Anca Gaidoș

Közösségi Kapcsolatokért

Egyesület – programigazgató

e-mail: anca@arcromania.ro

Fordította: Csáki Rozália

A civil szféra etnikai

problémákra adan-

dó válasza így alakít-

ható és fejleszthetõ,

olyan kortól kezdve,

amikor a fiatalok

már aktív szerepet

vállalhatnak a kö-

zösségben és amikor

a különbözõ érdek-

lõdés, kultúra és

perspektívák közö-

sen is értelmet kap-

hatnak.

Négy gimnáziumi év és az interetnikus

nyelv megtanulása

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 31

Az önkéntesség híve vagyok– interjú Kovács Zoltán Csongor környezetvédõvel –

civilkurázsi

Bemutatkozás

– Megkérlek, mutatkozz be a Civil

Fórum olvasóinak…

– Röviden fogalmazva: környezetvédő

és magyar vagyok. Anyám szerint bo-

lond is egy kicsit, mert képtelen va-

gyok normális életet élni, ami szerinte

családalapítást és pénzkeresést jelente-

ne. Bevallom, kicsi korom óta problé-

más gyerek voltam, nem bírtam az is-

kolapadban ülni, ennél több kellett. Az

első környezetvédelmi civil szerveze-

tet tizenhat éves gyerekként jegyeztet-

tem be a zilahi bíróságon. Középisko-

lás koromban több időt töltöttem a he-

lyi ifjúsági irodában, a polgármesteri és

környezetvédelmi hivatalban, mint az

iskolában. Lógós voltam, de éppen ez-

által rengeteget tanultam. Kolozsváron

hat év alatt fejeztem be a négyéves bio-

lógia-geológia egyetemet, egyszerűen

nem volt időm foglalkozni vele. Azóta

is itt lakom, munkahelyem van, de

csak a zöld mozgalom köt le, abban

élek és hiszek igazán.

– Az egyik legaktívabb fiatal környe-

zetvédelmi civil szervezet, a Zöld Er-

dély Egyesület elnöke vagy. Hogy in-

dult el ez a szervezet, és tulajdonkép-

pen mivel foglalkoztok?

– A Zöld Erdély Egyesületet egyete-

mistaként alapítottuk 2003-ban. Na-

gyon jó társaságunk volt Kolozsváron,

sokat jártuk a természetet, túráztunk,

barlangásztunk, kenuztunk stb. Sokat

láttunk, és voltak dolgok, amiket meg

akartunk változtatni, amibe bele akar-

tunk szólni. Elképzeléseink születtek,

amelyeket meg akartunk valósítani, de

ehhez kellett egy keret. Így született

meg a Zöld Erdély Egyesület, amely-

nek küldetése, hogy a fiatalok oktatása,

képzése, valamint az idősebb generáci-

ók tájékoztatása révén hozzájáruljon

egy környezettudatos társadalom ki-

alakulásához, ugyanakkor támogasson

minden olyan kezdeményezést, amely

a környezetvédelmi mozgalom hasz-

nára válik, Erdély fenntartható fejlődé-

sét, környezetünk védelmét, vagy ter-

mészeti értékeink megőrzését célozza

meg. Nem volt egyszerű, csórók vol-

tunk, kölcsönt vettem fel a bejegyzési

költségekre... Azóta sok minden van a

hátunk mögött: három éve részesei va-

gyunk a Mentsük meg Verespatakot

kampánynak, védett területek vannak

a kezelésünkben, képzéseket szervez-

tünk, amelyek nyomán új zöld szerve-

zetek születtek, mi szerkesztjük a leg-

látogatottabb hazai környezetvédelmi

információs portált, a Környezetvédel-

mi Minisztérium fogadott el tőlünk

módosító javaslatokat, és sorolhatnánk

még. Úgy vélem, azért vagyunk erő-

sek, mert kizárólag önkéntes alapon

működünk. Jelenleg 162 tagunk van.

Mindenkit szívesen látunk, aki meg-

győződésből segíteni akar, de hiába

kopogtat a nem létező ajtónkon (mai

napig nincs irodánk) az, aki hasznot

vagy jó fizetést kér a munkájáért.

Mozgalmárkodás – Verespatak

– Említetted, hogy a Zöld Erdély

Egyesület egyik fontos szereplője a

Mentsük meg Verespatakot elnevezé-

sű civil mozgalomnak. Mi a célja en-

nek a mozgalomnak?

– A Mentsük meg Verespatak mozga-

lom immár egy jelkép. A Veres-

patakon merész terveket szövő Roșia

Montana Gold Corporation (a továb-

biakban RMGC – szerk. megj.) egy ka-

nadai-román bányavállalat, amely

1997-ben jelent meg Romániában.

Tervei szerint óriási krátereket rob-

bantanának az Osztrák–Magyar Mo-

narchia idején virágzó, de mára meg-

lehetősen elszegényedett Verespatak

helyén és környékén, és ciános tech-

nológiával mosnák ki az ércből az ara-

nyat. Verespatak egyszerűen eltűnne

a föld felszínéről, helyén Európa leg-

nagyobb külszíni fejtésű aranybányá-

jának óriáskrátere már nem idézné a

kétezer éves múltat. Ellenben 300 ton-

na arany és 1300 tonna ezüst kerülne a

gazdasági körforgásba, 3 milliárd dol-

lár bevételhez juttatva az RMGC-t.

Kezdetben a beruházás megakadályo-

zása volt csupán a cél, a helyi lakosok

érdekének és a helyi értékek megvé-

dése, egy nagy ökológia bomba telepí-

tésének az elkerülése. Azóta már a ro-

mániai zöld mozgalom végvára és jel-

képe Verespatak. Nem adjuk. Pénzért

és aranyért nem adjuk templomain-

kat, temetőinket, hitünket, emberi és

természeti értékeinket, szülőföldün-

ket. Vannak dolgok, amelyek nem

megvásárolhatóak. A pénzsóvár

nagytőkésnek, aki ezt nem érzi, meg-

magyarázni sem lehet. De azon le-

szünk, hogy megtanulják egyszer és

mindenkorra: Erdély nem az a hely,

ahol kiéhezett juhok laknak és válasz-

tott pásztoraink beleegyezésével bár-

mit elkövethetnek.

Zöld Erdély Egyesület – elnök

e-mail: csongor@greentransylvania.ro

Mivel is mutathatnánk jó példát, ha nem egy ízig-vérig civil erdélyi fiatallal? Hogy kiről is van szó, és miben is

mutatkozik meg az elhivatott civilsége, arról az alábbiakban olvashatnak bővebben. Egy eléggé fiatal civil

szervezet, a Zöld Erdély Egyesület szintén fiatal, de kora ellenére nagy tudással és rengeteg tapasztalattal ren-

delkező elnökét, Kovács Zoltán Csongort kérdeztük, aki pénzt, energiát és időt nem sajnálva, önkéntesen civilkedik.

civil fórum32

– Milyen eredményeket értetek el az

RMGC elleni „harcban”, milyen stra-

tégia mentén építettétek fel ezt az

egész kezdeményezést?

– Az egész ellenállás Verespatakról in-

dult. Kezdetben csak kocsmai szópár-

bajokban élhették ki magukat a helyi

ellenállók, mert senki nem figyelt rá-

juk. Az impulzust a 2000-ben bekövet-

kezett tiszai ciánkatasztrófa adta a

verespataki ellenállásnak. A nagyvilág

felkapta a fejét, de 2002-ig senki nem

tudta érdemszerűen kézbe venni az

ügyet. Ekkor azonban Stephanie Da-

nielle Roth kiköltözött Verespatakra,

és megszervezte az ellenállást. Stepha-

nie, aki francia-svájci kettős állampol-

gár, újságíró sikeresen létrehozott egy

civil szervezetekből, archeológusok-

ból, egyetemi tanárokból és egyházi

méltóságokból álló koalíciót, amely

szervezett és erős hátteret biztosított az

Alburnus Maiornak. Az ellenállás az e-

rőtlen segélykiáltásokból és helyi kocs-

mavitákból egy sok összetevős és össze-

hangolt mozgalommá fejlődött. Az

RMGC bányaprojektjét a koalíció tag-

jai különböző területeken párhuzamo-

san támadták. Gomba módra szapo-

rodtak a tiltakozó akciók. Az ellenállás

önmagát generálta, új emberek, új ötle-

tek, új szervezetek álltak be a csatasor-

ba. Idén 15 ezer fiatal zarándokolt Ve-

respatakra a harmadjára megszerve-

zett Széna Fesztiválra és kiáltotta a

nagyvilágnak: Verespatak nem eladó!

– A dolgok jelenlegi állása szerint mi-

re lehet számítani: megvalósul vagy

sem a verespataki aranybánya terve?

Mekkora beruházást jelentene ez,

mennyi időre és milyen feltételek

között?

– Bizakodva mondom, hogy nem való-

sul meg a bányaprojekt, de hozzáte-

szem, hogy elfogult vagyok. Sok csatát

megnyertünk, de a végső ütközetnek

még az ideje is bizonytalan, nemhogy a

kimenetele. Az összbefektetést 600-700

millió dollárra becslik, ami 20 év alatt

3-3,5 milliárdot hoz. A projekt követ-

kezményeit, ha egy kicsit is törekednék

a teljességre, képtelen lennék leírni. 180

méter magas gát mögött lapuló ökoló-

giai bomba ciánvegyületekkel és ne-

hézfémekkel, elköltöztetett temetők,

lerombolt templomok, kiköltöztetett és

múltjuktól elszakított emberek, elhor-

dott és bedarált hegyek... 20 év múlva

pedig mögöttem az özönvíz.

– Melyek azok a veszélyforrások,

amelyek a zöld civil szervezeteket

megmozgatták Verespatak kapcsán?

– Azt hiszem, igazából az hergelt fel

minket, hogy semmibe vesznek úgy

bennünket, mint a tényeket. A 2000-es

ciánkatasztrófa után – miközben néz-

tem a könnybe lábadt szemű tiszai ha-

lászokat, amint vasvillával szedik ösz-

sze a halakat – azzal a magyarázattal pró-

bálkoztak, hogy a halak megfulladtak,

mert jég borította a vizet, és nem kap-

tak oxigént... Az is külföldi tőke által

mozgatott cég volt, az is ígért, aztán azt

csinált, amit akart, csak dagadjon a zse-

be. Nem akarunk egy 180 méter magas

gát mögött ketyegő bombát, nem tűr-

jük el, hogy kitelepítsenek embereket,

leromboljanak templomokat, aranyért

halottakat kaparjanak ki a sírjaikból...

Az érzéseinket, emberi méltóságunkat

tiporták, ez mozgatott meg. És ez már

rég nem csak környezetvédelem...

Mozgalmárkodás – Gyergyóditró

– Le sem zárult az egyik tiltakozó

kampány és a Zöld Erdély Egyesület

egy újabb akcióba kezdett. Beszél-

nél a gyergyóditrói szienitbánya

ügyéről?

– Szeptember elején egy gyergyó-

ditrói lány levelet írt nekünk, amely-

ben segítséget kért. A gyergyóditrói

bánya terve nagyon előrehaladott ál-

lapotban volt, már a környezeti hatás-

tanulmányt is leadták. Kevés időnk

volt, átolvastuk a hatástanulmányt.

Szerencsénkre ehhez hasonló gyatra

munkát még nem láttunk. Az 50 olda-

las tanulmányra egy nap alatt 12 olda-

las fellebbezést írtunk, rámutatva hiá-

nyosságaira, ellentmondásaira, meg-

alapozatlan kijelentéseire. Egy hét

alatt közel 500 aláírást gyűjtöttünk a

faluban a bánya ellen. A közmeghall-

gatáson az olasz befektetőt – nagy

meglepetésére – szembesítettük hiá-

nyosságaival, és mivel a közmeghall-

gatás sem az előírásoknak megfelelő-

en zajlott, írásban kértük az ügy mi-

nisztériumi kivizsgálását. Azóta egy

helyi népszavazáson is túl vagyunk:

54%-os részvétel mellett 96,75 száza-

lék szavazott a bányaberuházás ellen.

Ezt a népakaratot nem lehet megke-

rülni, figyelmen kívül hagyni.

– Melyek azok a veszélyek, amelyek

Gyergyóditrót és környékét fenyege-

tik, ha a bányaprojekt megvalósul?

– Az olasz érdekeltségű cég 26 új mun-

kahelyet ígért a 6 000 lakost számláló

Gyergyóditróban. Ezért cserébe külszí-

ni kitermeléssel elhordaná egy hegy fe-

lét, 8 millió tonna kőzetet szállítana át a

községen, rongálva a község útjait és

lakóházait, jelentős por- és zajszennye-

zéssel terhelve a település lakóit, káro-

sítva a mezőgazdasággal, állattenyész-

téssel foglalkozó gazdákat, tönkretéve

az évről évre fejlődő turizmust.

Civilként Zöldben

– Milyen anyagi forrásokból lehet

pénzügyi támogatást szerezni a tilta-

kozó akciók közép és hosszú távú

fenntartására?

– Megmondom őszintén, magam sem

tudom. Ezek a tiltakozó akciók akkor

erősek és ütősek, ha megfelelő pillanat-

ban és a megfelelő módón lépnek fel.

Ezt nem lehet, és nem szabad hosszú

távon előre megtervezni. Ezek úgy

működnek, hogy vannak emberek,

akik amikor helyzet van, fellépnek. A

saját pénzükből, a saját idejükből és a

saját energiájukból utaznak, tárgyal-

nak, szervezkednek, tiltakoznak, sza-

vakkal és tettekkel. Másképp nem mű-

ködik, de ez a szép benne.

– Milyen a kapcsolat a fenti ügyek-

ben érintett állami intézményekkel?

Lehet-e a segítségükre számítani, le-

het-e együttműködni velük?

– Ez mindig attól függ, hogy miben

kell együttműködni. Tapasztalataink

szerint mikor például védett területek

kezeléséről van szó, azaz munka és fe-

lelősség átvállalásáról, nagyon jó az

együttműködés és a kölcsönös segít-

ség. Ha Verespatakra, Gyergyóditróra

és hasonló ügyekre terelődik a szó,

amiket mi alapvetően ellenzünk, akkor

a hivatalnokok, tisztségviselők fújnak,

mint a leforrázott macska.

– Ha arra kérnélek, fogalmazd meg

néhány szóban azt, mi szükséges ah-

hoz, hogy a civil mozgalom ezen zöld

területén eredményes munkát lehes-

sen végezni, mit mondanál az érde-

kelteknek?

– A zöld mozgalomban is különböző

tevékenységekhez különböző erőfor-

rások szükségesek. Egy környezetká-

rosító beruházás megakadályozásá-

hoz vagy egy környezetbarát intéz-

kedés kieszközöléséhez olykor elég a

jó kommunikáció, az agyafúrtság, az

ötletesség, a médiakampány, a törvé-

nyek ismerete és az akarat – azaz hu-

mánerőforrás. Ha viszont például

egy védett terület adminisztrációjá-

ról van szó, ott elengedhetetlen az

anyagi források biztosítása. Vigyázni

kell azonban, mert a pénz mögött

mindig érdekek lapulnak, ezért va-

gyok én mai napig az önkéntesség hí-

ve. A kenyeremért megdolgozom a

munkahelyemen, de a zöld mozga-

lomban senki sem tud lekötelezni,

szabad vagyok, és az maradok.

Kérdezett:

Szenkovics Dezső – rovatszerkesztő

e-mail: szenkovics@gmail.com

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 33

melléklet

Hogyan tovább? VII. évfolyam, 3. szám, 2006. július–szeptember

civil fórumvi

ta

Támogatáson innen és túl

Nem élhetünk támogatáspolitika

nélkül.

A parafrázis többes száma alighanem

kérdést indukáló.

Kinek van szüksége a támogatás-

politikára? A támogatottnak termé-

szetesen igen, hiszen céljait csakis,

vagy jórészt a támogatások révén va-

lósítja meg. Tudjuk, de talán nem fö-

lösleges kijelenteni: a támogatott nem

magának kér, hanem hogy szolgál-

hasson másokat, közösséget, ügyet.

Ezért és ettől válik a támogatáspoliti-

ka közüggyé: kisebb és nagyobb, he-

lyi és másmilyen közösségeink sorsa

attól is függ, hogy lesz-e támogatás

azokra a programokra, amelyeket e

közösségek érdekében hirdetnek-ter-

veznek meg a szükséges szakértelmet

birtokló helyi közösségszolgálók.

A támogatónak is szüksége van

támogatáspolitikára. Ugyanis a tá-

mogató nem a saját pénzét kínálja-

osztja, hanem a közös forrásokból

méri-nyújtja a krajcárokat. Abból a

közösből, amelyet a polgárok adnak

össze, most nem érdekes, milyen cí-

men. Abból a közösből, amelyet ép-

pen ilyen közösségi feladatok ellátá-

sára különítettek el. Azért tették,

mert az államnak nevezett közpoliti-

kai gépezet vagy nem, vagy csak na-

gyon drágán képes az illető feladatot

teljesíteni. Tehát támogatás arra van,

ami szükséglet, de nem kerül be a

közintézményi feladatsorba. Úgy is

mondhatnánk, a támogató olyan fel-

adatokat – és ehhez anyagi eszközö-

ket oszt el –, amelyeket valamilyen

okból saját rendszere nem tud/nem

akar teljesíteni.

A támogatáspolitika tehát keret,

amelyre azért van szükség, hogy a vi-

szonyrendszer két szereplőjét láthas-

sa és a támogatás anyagi-etikai vo-

natkozásait megítélhesse az a polgár,

akire hivatkozva az egész rendszert

kialakítják és működtetik.

Ezeket az észrevételeket azért tar-

tottam szükségesnek bevezetésként

lejegyezni, hogy könnyen érzékeltes-

sem, miért nem vállalkozom mélyen-

szántó elemzésre, miért csak reflexi-

ókra szorítkozom.

Ha bárki mozdul egyet a világhá-

lón, a támogatáspolitika kulcsszóra

csak úgy ömlenek az anyagok, egyik

izgalmasabb a másiknál. Többet

idézhetnék. Nizák Pé-

ter 122 oldalas, 2004-

ben a Miniszterelnöki

Hivatal megbízásából

készített szakavatott

elemzését csak azért

említem, mert a záró-

fejezet mindazokat a

kérdéseket tartalmaz-

za, amelyekre valami-

lyen választ kell(ene)

kapjanak azok, akik a

rendszer jól működé-

sében érdekeltek. E-

zek pedig mi va-

gyunk – valamennyi-

en. Nizák főbb megál-

lapításai után: 1. Az

államháztartáson kívüli szervezetek

pályázati úton történő támogatása –

mint előirányzatok felhasználásának

módja – sem az államháztartási tör-

vényben, sem annak rendeletében,

sem a költségvetési törvényekben

nincs átfogóan szabályozva. 2. A mi-

nisztériumok pályáztatási gyakorlata

nem egységes, egyes minisztériumo-

kon belül sem következetes. Szinte

csak egy kérdés marad: miért rendel

meg egy intézmény egy elemzést, ha

a következtetéseket nem kívánja be-

építeni a gyakorlatba?

Újabb elemzéseket és elemzőket

nem idézek, ugyanis ami az anyaor-

szági politika kormányzati szintjén

ezen a téren az utóbbi évben moz-

dult, az nem a jelzett, és ezek szerint

ismert hiányosságokkal kapcsolatos,

hanem olyan átalakítás, amely a kér-

dések sorát növeli, de választ a ko-

rábbi dilemmákra nem jelent. Nem

kívánok belebonyolódni a Szülőföld

Alap „kalapjába” történő forrásösz-

szevonás kapcsán jelentkező dilem-

mák boncolgatásába,

csak azt a kifogáso-

mat ismételném meg,

amelyet már magyar

közjogi méltóságnak

is volt alkalmam sze-

mélyesen jelezni: a

források egyesítése

két nagy veszélyt rejt

magában. Egyrészt az

a véleményem, hogy

minél kevesebb a sze-

replő, a rendszer an-

nál inkább kisajátítha-

tó, köznapibban szól-

va annál hatásosabban

„lobbizható”, másrészt

pedig azt tapasztal-

hatjuk, hogy minél nagyobb tömbök-

ben kerül sor támogatások osztására,

annál kevesebb figyelem jut a „ki-

csikre”, azokra a helyi ügyeket szol-

gáló szereplőkre, akik nélkül azt kell

mondani a végeken: nincs a faluban

„élet”.

Az a gondom, hogy amit a támo-

gatáspolitikáról önnön pályázati ta-

pasztalataink alapján, vagyis a rend-

szer szenvedő alanyaiként elmon-

dunk, felvetünk, megkérdezünk – az

...minél nagyobb

tömbökben kerül

sor támogatások

osztására, annál ke-

vesebb figyelem jut

a „kicsikre”, azokra

a helyi ügyeket szol-

gáló szereplõkre,

akik nélkül azt kell

mondani a végeken:

nincs a faluban

„élet”.

civil fórum34

mintha el sem hangzana. Mintha a

politikusok elfelednék, hogy a támo-

gatások éppolyan közpolitikai kérdés-

ként kezelendők, mint például a köz-

oktatás kérdése. Min-

denkire tartozik, és

nem lehet a szülői vé-

leményt félreseperni

olyan indokkal, hogy

kedvezményezett ne

próbáljon beleszólni

abba, mit és hogyan

kap. A címzett nem

ajándékot, adományt kap, hanem a

közös társadalmi cél érdekében kü-

lön aláírt paktum nélkül is működő

egyezség érvénye hat: a finanszírozó

tudást kínál, a kedvezményezett vi-

szont képes lesz elvégezni és vállalja

azokat a munkákat, amelyek a közös-

ség számára létfontosságúak.

Mind szomorúbban tapasztalom,

hogy hivatali – választott és kineve-

zett – vezetők nem akarják/tudják át-

látni, hogy a támogatott civilek a leg-

hűségesebb partnereik. Szinte a sem-

mivel is beérik, és szinte mindenre

vállalkoznak. Ilyenkor szokás megál-

lapítani: ha nem volnának, ki kellene

őket találni.

Kérdés az is, hogy ez a politi-

kai/politikusi szemellenzősség a

posztkommunista vi-

lág sajátja-e, amikor a

legitimitás-hiányban

szenvedő politikus

mindenhol veszélyt,

potenciális ellenséget

lát. Aki a helyére tör,

vagy ha nem, a pozíci-

óját mindenképpen

gyengítené. Nincs elegendő nyugati,

működő demokráciás tapasztalatom,

hogy a térségünk határain túli gya-

korlatról általánosító ítéletet mond-

hassak. A lényeg: errefelé a politiku-

sok úgy intézik a támogatáspolitika

ügyeit, mintha az csak rájuk tartozna.

Kimondhatjuk, ki is mondtuk:

ezen változtatni kell.

És ha senki ránk sem bök, akkor

mit tegyünk?

Panaszkodjunk a nagy nyilvános-

ságnak, hogy nem hagynak minket a

mieinkért dolgozni? Szinte hallható a

válasz: aki akar, tud dolgozni…

S erről az ötlik fel bennem, hogy

magunkat is nevelnünk kellene – ta-

lán. Meg kellene tanulnunk, hogy a

politikusok elszámoltatásának meg-

vannak a módszerei, csakhogy ami-

kor ilyen esetekben fel kellene lépni,

nem nagyon tesszük, nehogy ma-

gunkra haragítsuk őkegyelmét, hi-

szen esetleg a következő támogatás-

osztáskor ezt nemhogy nem feledi,

de pénzben foghatóan ki is mutatja.

Magunkról tehát azt mondom,

csak csendesen, hogy senkit magam-

ra ne haragítsak: túl lágyak vagyunk.

Nagyon nagy méltánytalanság kell

ahhoz, hogy kiálljunk, például aho-

gyan a minden civilt egyformán sújtó

általános tévé- és rádióadó tervezett

bevezetésekor történt.

Gyakrabban kellene. Folyamatosan.

Mindig.

Bodó Barna

Magyar Civil Szervezetek Erdélyi

Szövetsége – elnök

e-mail: bodob@mail.rdstm.ro

...túl lágyak vagyunk.

Nagyon nagy mél-

tánytalanság kell ah-

hoz, hogy kiálljunk...

Beszámolók

VIII. Civil Fórum – Ahol a civilek összefognak, 2006. október 13–14.

Közösségi forrásteremtés

Újra sürgés-forgás és mosolygó

arcok fogadták idén is Kolozs-

váron, a Bethlen Kata Diakó-

niai Központban a konferenciára be-

jelentkezőket. A rendezvény mappá-

ja, a benne foglalt programfüzet és

résztvevők listájának egységes arcu-

lata külön felhívta magára a figyel-

met. De nemcsak ebben sikerült újat

alkotnia az Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítvány szervező

csapatának, hanem a rendezvény

maga is megújult. A fő témában szer-

veződött plenáris előadásokat nem a

szakmai munkacsoportok szekciói

követték, hanem a fő témához illő

problematikák behatóbb vizsgálatát

célul tűző tematikus tanácskozások.

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 35

Így került sor a következő hat szek-

cióra:

– Civil szervezetek és vállalatok együtt-

működése, szponzorálás

– Civil szervezetek és önkormányzat-

ok együttműködése

– Közösségi gyűjtés

– Civil szervezetek fenntarthatósága

és jövedelemszerző vállalkozásai

– Humánerőforrás-fejlesztés a civil

szférában

– Civil szervezetek PR-je.

Közel 200 személy fordult meg az

idei rendezvényen, melyet ez alka-

lommal is ünnepélyes keretek között

nyitottak meg. Adorjáni László re-

formátus lelkész megfontolandó

gondolatokat fogalmazott meg a kö-

zösségi munka erőforrásáról, egyál-

talán a forrásról, amelyet csak a

szomjas és a lehajló ember talál meg.

Alázatos megüresedésben és meghaj-

lásban érhetjük el csak a forrást. Szá-

mos kezdeményezés azonban nem a

források hiányában, hanem a hit hiá-

nyában marad el. Mi magunk kell

megerősödnünk, és elkerülnünk,

hogy tartás és tartalomnélküliség jel-

lemezzen bennünket, munkánkat.

A plénum munkálatait Péntek Já-

nos, a Babes-Bolyai Tudományegye-

tem Magyar Nyelvészeti Tanszéké-

nek vezetője, egyetemi tanárként, sa-

ját bevallása szerint mint „legcivilebb

civil” moderálta. Az előadások sorát

Somai József, a Romániai Magyar

Közgazdász Társaság elnöke nyitotta

meg, aki a forrásteremtés új orientá-

cióiról kívánt beszámolni, de érdekes

módon éppen arra hívta fel a figyel-

met, hogy a civil szféra számos kez-

deményezése, kérése ellenére a ro-

mániai magyar kisebbségi támogatá-

si rendszerek nem újultak meg. Az

ígéretek szintjén állunk. Többek kö-

zött az illetékesség és a kompetencia

kérdéseiről is szót ejtett, mondván,

hogy a mai közpénzosztás az illeté-

kesség mögé bújik, hiszen a politikai

struktúrára épül. Nem a kompeten-

cia és a szakmaiság, a civil szféra

iránti elkötelezettség alakítja az ille-

tékességet a támogatási rendszere-

inkben. A civil szféra működése az

erdélyi magyarság megmaradásának

a központi kérdése. Ilyenként nem a

támogatások léte az alapvető fontos-

ságú, hanem a közösség önereje, saját

erőforrásainak a mozgósítása. Új fej-

lesztési projektek kidolgozása és

megvalósítása szükséges. Az erdélyi

magyar politikum illetéktelenül hir-

deti a demokráciát, ha ennek gyakor-

lati megvalósulását nem teszi lehető-

vé a helyi közösség szintjén. A civilek

készen kell legyenek a reformra, ak-

tív civil érdekvédelemre lenne szük-

ség a politikum által hangoztatott

nagy reformok közepette. A kapcso-

lati tőke építése és a humánerőforrás

fejlesztése igen fontosak a mostani

társadalmi helyzetben.

Mindezek mellett Magyarország

határon túli támogatáspolitikájáról is

szó esett. Az alapvető követelmé-

nyek egyike, hogy szülessen döntés

az összeg nagyságáról, amelyet a ha-

táron túli támogatásra szánnak,

ugyanakkor helyezzék stabil alapok-

ra a határon túli támogatáspolitikát,

hogy az ne a politikai csatározások-

nak legyen kiszolgáltatva. A nemzet-

nek nincs más alternatívája, mint az

össznemzeti összefogás és együttmű-

ködés.

Szabó István, a Közösségi Kap-

csolatokért Egyesület részéről a kö-

zösségi forrásteremtés sajátos módo-

zataira hívta fel a jelenlevők figyel-

mét, kiemelve, hogy a támogatás-

gyűjtés nem a hátrányos helyzetű ci-

vil szervezetek sajátos tevékenysége,

hanem mindazon civil szervezeteké,

amelyek el kívánják érni kitűzött cél-

jaikat. Az első lépések között fel kell

térképezni, hogy milyen erőforrások-

kal rendelkezik a közösség, amely-

ben élünk, amelyben és amelyért dol-

gozunk. A Közösségi Kapcsolatokért

Egyesület különös figyelmet szentel

az egyéni adományozóknak, a vállal-

kozóknak, a közintézményeknek és

az önkormányzatoknak. Ezek a for-

rások a civilek számára elérhetőek.

Egy 2002-es Romániában végzett fel-

mérés szerint a lakosság 44%-a ado-

mányozott valamely közösségi célra,

míg a vállalkozók 39%-a. Mindez ar-

ra mutat rá, hogy még van mit dol-

gozni ezeknek az arányoknak az

emelésén. Példákat említett olyan

forrásteremtő eseményekről, ame-

lyek több ezer eurót képesek voltak

mozgósítani egy este alatt különböző

közösségi projektek támogatására.

Mit kell tenniük a civileknek? Változ-

tatniuk kell a forrásteremtési straté-

giájukon. Ezt állandóvá kell tenniük,

külön személyt érdemes erre kiké-

pezni és felelősségére bízni ezt a fel-

adatkört, fel kell mérniük a potenciá-

lis támogatókat, és át kell gondolni-

uk, hogy mit is tudnak felkínálni az

adományozónak cserébe. Az előadó

az adományozás most érvényben lé-

vő törvényes kereteiről is szólt, így a

szponzortörvényről, a 2%-os jövede-

lemadó felajánlását lehetővé tevő tör-

vényről és a helyi önkormányzatok

költségvetéséből származó, a 350/

2005-ös törvény szabta támogatási le-

hetőségről.

A konferencia fő támogatója a

MOL Rt. volt. A támogatás mellett

azonban jelenlétével is megtisztelte a

rendezvényt, és előadást tartott a ma-

gyarországi MOL szponzorációs fő-

munkatársa Molnár-Bánffy Kata. A

civil szférát és a vállalkozói szférát az

elefánt füléhez és farkához hasonlí-

totta az előadó. Az, ami összeköti

őket, az az „ad” szócska. Mert mind-

kettő ad. A szponzoráció és a mece-

natúra a társadalmi felelősségvállalás

része, amelyet egy vállalkozónak is

fel kell vállalnia. Előadásában arra is

rávilágított, hogy Kelet-Európában a

vállalkozók körében sajnos elég erő-

teljesen jelen van a társadalmi fele-

lősségvállalásra nemet mondó men-

talitás. A MOL azon vállalatok egyi-

ke, amely igent mond, és ezáltal

civil fórum36

„energiát, odafigyelést, pénzt, termé-

ket, megjelenési felületet, időt, mun-

kaerőt stb. AD a vállalati szférán kí-

vül eső szervezetnek, embernek, kö-

zösségnek”. Részletesen számolt be

MOL-csapat támogatási rendszeré-

ről, arról, hogy a vállalkozó hogyan

gondolkodik, amikor támogatást kér-

nek tőle. A hallgatóság arról is tudo-

mást szerezhetett, hogy mi az, ami a

MOL számára jellegzetesen szpon-

zoráció, és mi az, ami jellegzetesen

mecenatúra. Bemutatta a MOL-cso-

portot, mint szponzort. Ugyanakkor

az is elhangzott, hogy a MOL nem az

ismertségért, hanem az elismertsé-

gért, a rokonszenvért kommunikál,

ez a támogatási politikáját is megha-

tározza. A legfontosabb támogatási

területeik:

– kultúra és tudomány,

– hagyományos és technikai sportok,

– egészség és környezet,

– gyermekek és oktatás.

Ezek mellett a szempontok mellett

még kiemelte az előadó, hogy „Azt

szeretjük támogatni, ami:

– a maga területén a legjobb,

– rászorul a támogatásra,

– regionális jellegű, Új Európa-gon-

dolat,

– az olajiparhoz, szakmánkhoz, a

MOL-hoz kötődik,

– erősíti a sajtó- és az üzleti kapcso-

latainkat.”

Ugyanakkor azon sajátosan Erdélyre

vonatkozó programokról is szó esett,

amelyek most frissen indultak be –

Segíthetek? MOL Tehetségkutató

Program –, avagy nemsokára indul

be pl. a Zöld Övezet Program.

Az előadó a résztvevőket hasznos

tanácsokkal is ellátta azzal kapcsolat-

ban, hogy hogyan is kell összeállíta-

niuk a támogatási kérelmüket, ha

őket kívánják megkeresni.

Az előadások sorát Constantin

Salve, az Eurosucces Consulting ta-

nácsadója folytatta, aki a civil szerve-

zetek jövedelmet hozó tevékenysége-

iről beszélt a hallgatóságnak. Előadá-

sában mindenekelőtt azt hangsúlyoz-

ta, hogy a gazdasági tevékenység be-

indításához a civil szervezetnek saját

pénzalapra van szüksége. Mint bár-

mely más vállalkozás, a civil szerve-

zetek eme vállalkozásai sem egysze-

rűek és nem kockázatmentesek. Kü-

lön említést tett a szervezet keretein

belüli gazdasági tevékenységről és a

szervezeten kívüli, a civilszervezet-

vállalkozásról. Egy ilyen tevékeny-

ség beindítása jól meghatározott lé-

pések mentén történik, az erre a típu-

sú tevékenységre való igény megjele-

nésétől a vállalkozási ötlet megvaló-

síthatósági tanulmányának az elké-

szítésén keresztül a konkrét tevé-

kenységek beindításáig, amely sok

esetben banki kölcsön felvételével

jár. Az előadó az általa képviselt vál-

lalkozási tanácsadó cég kezdeménye-

zéséről is beszámolt, amely kereté-

ben civil szervezetek vállalkozásának

a beindítását támogatták. A kezdeti

36 civil szervezetből végül 6 civil

szervezet ültette gyakorlatba az üzle-

ti tervét. Ezek ötvenezer eurós vállal-

kozások, mint fodrászat, pánkó sütő-

de. Miért nincs a civil szervezeteknek

vállalkozása? Mert legtöbb esetben

nincs szervezetfejlesztési stratégiá-

juk, és nem rendelkeznek a vállalko-

zás elindításához szükséges alapis-

meretekkel. Ezek mellett a vállalko-

zással foglalkozó humánerőforrással

sem rendelkeznek legtöbb esetben.

Ambrus Attila, az Adó és Pénz-

ügyi Ellenőrző Hivatal sepsiszent-

györgyi irodájának ügyvezető igaz-

gatója nem sok újdonsággal szolgált

a 2%-os adófelajánlás szabályozási

rendszerét illetően.

Válság vagy megújulás címsza-

vakkal a támogatási rendszer jelen

helyzetéről tartott előadást dr. Pomo-

gáts Béla, az Illyés Közalapítvány el-

nöke. A magyarországi támogatási

rendszer jelen állapota, mely több

mint 40 forrásból támogatja a határon

túli kisebbségi magyarságot, nagyon

kaotikus, és feltétlenül rendezésre

szorul – emelte ki az előadó. A jelen-

legi helyzet rendezésének problema-

tikusságát azonban az is befolyásolja,

hogy Magyarországon válságban van

a politikum és a civil szféra is. A poli-

tikai pártok rátették kezüket a civil

szervezetekre. Csak azok a civil szer-

vezetek életképesek, amelyek elsze-

gődtek valamely politikai pártnak. E

tekintetben nem másabb a mostani

helyzet, mint a kommunizmusban.

Ha nem sikerül megállítani ezt a fo-

lyamatot, akkor nem lesz civil társa-

dalom Magyarországon.

A támogatási rendszer átalakuló-

ban van. Az Illyés Közalapítvány ed-

dig 1 milliárd forint feletti összeggel

rendelkezett, de most felszámolják.

A Szülőföld Alap fogja egyesíteni a

különböző támogatásokat. Az Apá-

czai Alapítványnak sikerült kivívnia

függetlenségét, az Oktatási Miniszté-

riumhoz tartozóként továbbra is

megmarad, és valószínűleg lesznek

még más minisztériumok is, ame-

lyeknek lesz határon túliak számára

elérhető támogatása. A támogatási

rendszer mostani egyesítése egy há-

romszintű rendszert kíván kiépíteni

– tájékoztatta a hallgatóságot az elő-

adó. A legfelsőbb szint a politikusok

szintje, amelyen a támogatási rend-

szer stratégiai céljai fogalmazódnak

meg. Kérdés és egyben probléma is,

hogy ez a szint a magyar kormány

struktúráját fogja-e leképezni? A má-

sodik szinten azok a szakemberek

fognak dolgozni, akik a stratégiai cé-

lokat napi döntésekre kell lefordít-

sák, és ennek megfelelően ítéljék

majd oda az összegeket a pályázók-

nak. A minimálisan megpályázható

összeg 2 millió forint lesz. Ez a rend-

szer a kisebb civil szervezeteket ve-

szélyezteti, amelyek eddig néhány

százezer forintból is nagyszerű meg-

valósításokra voltak képesek. A ki-

sebbségi magyar kulturális élet sínyli

majd meg ezt. A kulturális közélet

igen nagy része kerül majd drámai

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 37

pénzzavarba, amit nem biztos, hogy

a helyi támogatási rendszerek ki

tudnak majd elégíteni. Az így felépü-

lő rendszer harmadik szintje az ad-

minisztratív szint lesz.

A támogatási rendszer eme átala-

kulásának erkölcsi vonzata is van,

mégpedig az, hogy a magyar politi-

kum ne vonuljon vissza a határon tú-

li kisebbség támogatásától. A kisebb-

ségi magyarság támogatása erkölcsi

kötelezettség – emelte ki az előadó.

Előadása végén azt is elmondta a

jelenlevőknek, hogy visszavonul az

irodalom, az alkotás világába, onnan

fogja majd közösségét szolgálni.

Sebestény István, a Nemzeti Ci-

vil Alapprogram (NCA) Tanácsának

tagja az NCA átalakulásáról számolt

be. Az előadó kihangsúlyozta, hogy

az NCA a magyar kormány egyetlen

demokratikusan megválasztott jog-

intézménye, de nem érdekvédelmi

szervezet, és nem is a saját pénzét

osztja szét. Azokat az adóforintokat

osztja szét, amelyek a magyarországi

1%-os támogatási rendszer működé-

se értelmében a személyek által fel-

ajánlott 1%-os támogatás összegének

megfelelő összeget jelentenek, és

amelynek a szétosztása az NCA fele-

lőssége.

A Tanácsban az ország hét régió-

ját képviselő és egy országos szintű

Kollégium működik, melybe a civil

szervezetek is delegálnak tagokat. Ez

a Kollégium a stratégiai irányítást

látja el. Emellett még három szakmai

kollégium működik: 1. Nemzetközi

Kapcsolatokat támogató Kollégium;

2. a civil szektor fejlesztését támogató

Szolgáltató Kollégium; 3. Civil Ön-

szerveződés Kollégiuma, mely a civil

együttműködést generálja. A kezdeti

6 milliárdos alap, amely szétosztásá-

ról rendelkezett az NCA, mára már

7,5 milliárdra nőtt. Két év tapasztala-

tára alapozva mondta el az előadó,

hogy évente a közel tízezer benyúj-

tott pályázatból hétezer a nyertes,

ami pályázatonként közel 1 millió fo-

rintot jelent. Az NCA kutatást végez,

hogy megvizsgálja, mennyire haté-

kony ez a támogatási rendszer. A jö-

vőben meghirdetett támogatások

100%-ban kívánják támogatni a prog-

ramokat, de ehhez reális költségveté-

seket kérnek a pályázóktól. A tör-

vénymódosítás erre jelenleg folya-

matban van.

(Az erdélyi magyar civil szféra

nem pályázhat közvetlenül az NCA-

hoz, csakis egy magyarországi part-

nerintézmény közreműködésével –

szerk. megj.)

A plenáris előadások sorát Szabó

László, az Országos Dávid Ferenc If-

júsági Egylet elnöke zárta, aki a 2005-

ös évben a Nyikó menti árvíz alkal-

mával megalakult Árvíz Segélyező

Bizottság tevékenységéről számolt

be. „Azt, amit órák alatt elpusztított

az árvíz, hosszú hónapok szervező

munkájával lehetett helyrehozni” –

mondta az előadó, aki egyik alappil-

lére volt ennek a segélyező csoport-

nak. A természeti katasztrófa rombo-

lásait bemutató képek váltakozása

közepette a résztvevők arról a civil

összefogásról és mozgósító erőről, ar-

ról az együttműködésről kaptak átfo-

gó képet, amely az adományszerve-

zésen keresztül a lapátolásig minden

tevékenységet magába ölelt. A ka-

tasztrófa szülte igények hívták életre

a Segélyező Bizottságot, mely az ösz-

szegek és a más jellegű támogatások

méltányos és maradéktalan célba ju-

tását kívánta biztosítani. Egyedi hely-

zet volt, amely számos embert készte-

tett adakozásra, amelyben fel kellett

mérni az emberek szükségleteit, és

ezeknek megfelelően volt szükség ar-

ra, hogy megszervezze ez a Bizottság

az adományok célba jutását. Ilyen-

ként egy sikertörténetnek lehettünk

fültanúi, melynek eredményeképpen

mára már normalizálódtak az életkö-

rülmények a Nyikó mentén és a to-

vábblépés is reményteli.

Az első nap délután párhuzamo-

san zajlottak a munkálatok a Civil

szervezetek vállalkozása, Civil szer-

vezetek és vállalatok együttműködé-

se – szponzorálás, illetve a Civil szer-

vezetek és önkormányzatok együtt-

működése témákban szerveződött

szekciókban. A szekciók munkálatai-

ról a szervezők beszámolóiban olvas-

hatnak bővebben.

Este a résztvevőknek alkalmuk

volt egyrészt Márk Attila erdélyi dal-

tulajdonos előadását, másrészt Raj-

nai Éva grafológus Személyiségünk

az írásban témájú előadását hallgatni.

Másnap újabb három szakmai

szekció munkálataiba kapcsolódhat-

tak be a résztvevők: PR a civil szférá-

ban, Közösségi gyűjtés, HR szervezé-

se a civil szférában.

A rendezvény egyik kiemelkedő

eseménye volt ez alkalommal is a Vi-

tafórum, melyet Bodó Barna, a Ma-

gyar Civil Szervezetek Erdélyi Szö-

vetségének elnöke moderált. Két igen

érdekes téma került terítékre. Balla

Zoltán, a Székelyföldi Közösségfej-

lesztők Egyesületének elnöke azzal

kapcsolatban osztotta meg gondola-

tait a hallgatósággal, és egyben közös

gondolkodásra is hívta a jelenlevő-

ket, hogy újra kell-e értelmezni a ci-

vil szférát? Előadásában három

problematikát érintett: egyrészt a ci-

vilség, a civil szféra értelmezésében

adódó feszültségekről beszélt, más-

részt a szavak mágiájáról, harmad-

részt az élet szentségéről. Elmondta,

hogy a SZEKE a szerves műveltség-

gel került szorosabb kapcsolatba,

amely más mentalitást és fogalom-

használatot vezetett be az eddigi te-

vékenységükhöz mérten. Az előadó

mintha hangosan gondolkodott vol-

na, és úgy osztotta volna meg kéte-

lyeit. Az így megfogalmazott és el-

hangzott kérdések: Mi a civil szféra

funkciója? Csupán korrekció lenne?

Csak korrigáljuk azt, amit az állam

nem képes helyesen elvégezni, vagy

ahol hiányt észlelünk? Lehet-e valaki

civil fórum38

fő állásban civil? A civilek csak tüne-

ti kezeléseket adnak a problémákra?

Hiszen úgy tűnik, hogy valamit csak

támogatásból lehet csinálni.

Amikor civilről beszélünk, akkor

polgárról beszélünk, a civil törekvé-

sek így a városi kultúrát terjesztik. A

városi ember és a városi kultúra szá-

mára napjainkban a szerves világtól

elszakadt gazdaság, a pénz került a

figyelem középpontjába. Az ország

45%-a vidéki térség. Úgy tűnik, hogy

az agresszív városi kultúrát kívánja

terjeszteni a civil törekvés. A civil vi-

lág ugyanis egyre inkább elcégese-

dik. Az új finanszírozási rendszerek

eredményeképpen összeolvad a civil

a gazdasági szereplővel és a politi-

kummal. Demokráciáról beszélünk?

Kinek a demokráciájáról? – hangzot-

tak az előadó kérdései. A vidéken élő

ember számára idegen ez a kultúra.

Két szektor fog kialakulni – vetítette

előre az előadó –, egyrészt egy polgá-

ri világ, másrészt egy fejletlen, de

fenntartható világ, mert köze van a

teremtett világhoz. Ilyen körülmé-

nyek között felmerül a kérdés, hogy

ha nem vállalom fel a civilség zászla-

ja hordozójának szerepét, akkor civil

vagyok-e még? Értelmiségre van

szükség, egy lelkes értelmiségre. A

civil szféra feladata az lenne, hogy

feltartsa az agresszív, nyomuló euró-

pai nagyvárosi kultúrát. „A minőség-

váltás esete forog fent” – hangzottak

a záró gondolatok, most lehetőség

van visszatalálni a szerves élethez,

szakralitáshoz.

Kolumbán Gábor, a Civitas Ala-

pítvány elnöke Új orientációk a civil

szférában témában vezette fel gon-

dolatait. Az előtte elhangzott felveze-

tésre utalva elmondta, hogy a megfo-

galmazott érzések valóban egy világ-

érzés jelei, de a teendőkről kellene

beszélni – hangsúlyozta. A mi dol-

gunkat végezzük-e vagy valaki más

helyett dolgozunk? A mai világunk-

ban a szponzorok, a támogatók olyan

feladatokat osztanak ki, amelyeket a

társadalom kellene ellásson. Forrás-

orientáltakká válunk-e? Azaz bár-

mely projektet megírunk, csakhogy

pénzt kapjunk, de ezáltal korruptak

leszünk. Az igazi civilek az értékori-

entáltság és a szabadság szigetei. A

civil társadalom érett lett, és elkez-

dett sorvadni. A mi civil társadal-

munk a nyugati civil társadalom esz-

köze. Időnként vissza kellene térni a

gyökerekhez, és megnézni, hogy ér-

tékorientáltak és szabadok vagyunk-

e? A civilek nagy része katona, a tá-

mogató politikai törekvésének a ka-

tonája. El kell dönteni, hogy mikor és

meddig vagyok katona. Két út van,

vázolta fel Kolumbán: egyrészt a

strukturális alapok fogják uralni a tá-

mogatási rendszert, másrészt az át-

lagjövedelem nő, és a fogyasztói tár-

sadalom irányába mozdul el az em-

ber. A szabadság megtartásának két

útja van: vagy a saját forrásomból

tartom fenn a tevékenységet, vagy

önkéntesen végzem. Úgy tűnik, hogy

a mi paraszt társadalmunk nem akar-

ja ezeket a fejlesztéseket. Kevés idő

van arra, hogy eldöntsük, mit akar a

civil társadalmunk. A gyors pro-

fesszionalizálódás eredményekép-

pen az EU bürokratikus rendszeré-

ben akar-e érvényesülni? Vagy nem

száll be ebbe a világba, hanem sajátos

civil ethoszt képviselve a szabadság

sajátos szigeteit építi?

A két előadás során elhangzott kér-

dések egyeseket mély gondolkodásra

késztettek, mások felháborodással

reagáltak a hallottakra. Azt azonban

elmondhatjuk, hogy a változást min-

denki érzi, és azt is, hogy döntéshely-

zetbe került a civil világunk. Egyéni-

leg (mint aktív civilek) és szervezeti-

leg is döntenünk kell a jövőnkről.

Csáki Rozália

főszerkesztő

e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Civil szervezetek és a vállalatok

együttmûködése – szponzorálás– szekcióbeszámoló –

Az idei konferencia szervezése

közepette megfogalmazódott

az igény, hogy tartalmában és

formájában is alkossunk újat az eddi-

gi rendezvényekhez képest. A formai

átrendeződés eredményeképpen a

szekciómunkálatok szerves formában

kapcsolódtak egymáshoz és ebben a

szimbiózisban erősítették fel egymást.

Tartalmilag a közösségi forrásterem-

tés térképét készítettük el, és a konfe-

rencia egy két napos utazás volt a kö-

zösségi forrásteremtés birodalmában.

Az utazás egyik állomása volt a Civil

szervezetek és vállalkozók együttmű-

ködése témájú szekció, melyről az

alábbiakban olvashatnak bővebben.

A szekciómunkálat célja az volt,

hogy a civilek és a vállalkozók közö-

sen beszéljenek arról a kapcsolatról

és együttműködésről, amely a forrás-

teremtés alapjául szolgálhat. A meg-

hívottak a következő kérdések men-

tén építették fel előadásaikat:

1. A civilek szempontjából

– Mit kell tennie egy civil szerzetnek,

hogy a vállalkozó támogatók listá-

ját bővítse?

– Miként viszonozza egy civil szerve-

zet a támogatók segítségét?

– Mennyiben találkoznak a civilek ál-

tal megfogalmazott igények a vál-

lalatok, vállalkozók támogatási igé-

nyeivel?

– Milyen módszerek állnak rendelke-

zésünkre a támogatók feltérképe-

zésében és megtartásában?

2. A vállalatok, vállalkozók szem-

pontjából

– Mit vár el egy vállalat, vállalkozó

egy civil szervezettől?

„Lényeges, hogy egy vállalat ne mint egyszerű szolgáltató legyen jelen a

közösségben, hanem mint aktív partnere azoknak a projekteknek,

amelyek a közösség érdekeit szolgálják.

Célunk a hosszantartó közösségi kapcsolatok kialakítása.“

Andreea Sut – RCS RDS

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 39

– Milyen szempontok szerint választ

egy civil szervezetet támogatásra

egy cég?

– Milyen jogi keretek állnak rendelke-

zésre a támogatások odaítélésekor?

A szekció keretében hat előadó igye-

kezett ezekre a kérdésekre válaszol-

ni, hárman a civil szféra, hárman az

üzleti szféra képviselőiként.

A civil szervezeteket Camelia Ma-

tes, a kolozsvári FRCCF szervezet PR-

és marketing-felelőse, Jakab Attila, az

Udvarhelyi Fiatal Fórum ügyvezetője

és Ioana Brasovean, a Közösségi Kap-

csolatokért Egyesület business prog-

ramkoordinátora képviselték.

Camelia Mates arról beszélt, hogy

az elmúlt években folyamatosan fordí-

tanak figyelmet a közösségi forráste-

remtésre, és tudatában vannak, hogy

egy idő után a szervezet jövedelmének

a meghatározó részét ez a módszer

fogja hozni.

Jakab Attila előadásában az Ud-

varhelyi Fiatal Fórum fundraising-

tapasztalatát mutatta be, kiemelve azt

a gondolatot, hogy egy alaposan át-

gondolt gyűjtési terv meghatározó a

közösségi forrásteremtésben. Egyedi

üzenettel és ötlettel kell megkeresni a

vállalkozókat, hogy egy civil szervezet

eséllyel induljon a forrásteremtésben.

Ioana Brasovean a cégek körében

végzett minőségi kutatás eredményeit

mutatta be, kiemelve azokat a szem-

pontokat, amelyek alapján a vállalat el-

dönti, hogy támogasson vagy sem egy

civil szervezetet. A megkérdezett vál-

lalatok szerint a támogatást igénylő ci-

vil szervezet a következő „jó tulajdon-

ságokkal” kell rendelkezzen: megbíz-

ható, átlátható pénzügyi menedzsment,

megbízható szolgáltatásokat nyújt egy

adott célcsoportnak és rendelkezik

azokkal az eszközökkel, amelyek ré-

vén könnyel eléri a célcsoportját.

Ezt követték a vállalkozói szféra

képviselőinek előadásai, melyek a cé-

gek társadalmi felelősségvállalásának

a gondolata mentén épültek fel. Az

Autostrada Transilvania és az RCS&

RDS munkatársai a két vállalat társa-

dalmi szerepvállalásáról beszéltek.

Catrinel Grigorovic, az Autostra-

da Transilvania munkatársa a tele-

házas pilóta-projektüket mutatta be,

melynek fő célja, hogy az autópálya

mentén elhelyezkedő települések in-

tegrált és fenntartható fejlődéséhez já-

ruljanak hozzá. Kolozs megyében két

településen indítottak el teleházat,

Tordaszentlászlón és Szentmihályon

a Microsoft, Brinel és a Civitas Alapít-

vány segítségével.

Andreea Sut, az RCS&RDS mun-

katársa az általa képviselt vállalat tá-

mogatási stratégiájáról beszélt. A válla-

lat társadalmi szerepvállalását kettős

motiváció vezérli: egyrészt a belső,

mely az alkalmazottakra figyel, az al-

kalmazottak beavatkozását erősíti és

azt a tudatot, hogy egy olyan vállalat-

nál dolgoznak, amely felelős és figyel a

közösségre, amelyben dolgozik. Más-

részt egy külső motiváció, amely a cég

értékeinek a promoválására és a proak-

tív vállalati arculat kiépítésére törekszik.

Az Euréka Társaság képviselője-

ként Koós Ferenc mint civil kezdemé-

nyezések résztvevője, ugyanakkor

mint civil szervezeteket támogató vál-

lalkozó is szólt a hallgatósághoz. Fő

mondanivalója a következőképpen

foglalható össze: a civil szervezetek-

nek a vállalkozók, vállalkozások

szemszögéből kell megközelíteniük a

szponzorálás és adományozás gondo-

latát. A civil szervezetek egyik problé-

mája a marketinges ismeretek hiánya.

A civilek elsősorban a saját igényeikre

figyelnek, kevésbe szentelnek figyel-

met arra, hogy mi éri meg egy vállalat-

nak, hogy támogassa őket. Gyakori hi-

ba a civilek részéről, hogy nem készül-

nek fel a vállalatból, és tulajdonkép-

pen nem ismerik igazán, hogy kik a

kliensei, azaz milyen célcsoportot

igyekszik megcélozni a vállalkozás.

A szekció során a két fél állás-

pontját igyekeztük bemutatni, és egy

asztalhoz próbáltuk ültetni őket. A

hat előadás során kiderült: mind-

amellett, hogy különböző világlátá-

sokról van szó, van esély az együtt-

működésre, ha azt profi módon ki-

gondolták és egyeztettek a részt vevő

felekkel.

Szabó István

Közösségi Kapcsolatokért Egyesület

– programkoordinátor

e-mail: istvan@arcromania.ro

Acivil önszerveződés egyik sa-

játos szegmensét képezi a ci-

vilek önkormányzatokkal va-

ló együttműködésre törekvése. Már

régen beindult párbeszédkeresés ez,

ahol többnyire a civilek a kezdemé-

nyezők, de ahol nagyon nehézkes az

előrelépés. Felmerülhet a kérdés,

hogy a Közösségi forrásteremtés té-

májú konferencián miért van helye a

civilek és önkormányzatok párbe-

szédének? A Románia számára oly

Civil szervezetek és önkormányzatok

együttmûködése – szekcióbeszámoló

civil fórum40

aktuális európai uniós csatlakozás –

mely többek között újabb és nagyobb

forrásokat tesz elérhetővé a civilek és

az önkormányzatok számára is – a tá-

mogatások előfeltételeként fogal-

mazza meg a helyi szintű partnersé-

gek létét. Így került újra terítékre a ci-

vilek és az önkormányzatok közti

párbeszéd, megvizsgálandó, hogy ez

eddig hogyan is működött, milyen

pozitív példái vannak civil szféránk-

ban, és mit is jelent az EU szabta ke-

ret. Újra fog-e fogalmazódni ennek a

partnerségnek a jelentősége az érin-

tettekben? Mit is kellene szem előtt

tartani, amikor a forrásteremtés érde-

kében történő együttműködés, part-

nerség a tét?

A Civitas Alapítvány székelyud-

varhelyi irodájának regionális igaz-

gatója, Orbán Árpád az udvarhely-

széki civil szervezetek és az önkor-

mányzat együttműködéséről, az otta-

ni tapasztalatokról számolt be civil

szemszögből. Kezdő gondolatai kö-

zött emelte ki, hogy „azért vagyunk

itt, mert hiszünk abban, hogy ezt le-

het másként is” – a civilek és az ön-

kormányzat legtöbb esetben nem

működő párbeszédére, együttműkö-

désére utalva. A probléma gyökere a

mentalitásban van. Egyre nagyobb az

elvárás az önkormányzat irányába az

emberek részéről, és ez egyre na-

gyobb felelősséget, egyre nagyobb

kihívást jelent számukra. A vidéki

térségekben az önkormányzatok

szakemberhiánnyal küszködnek. He-

lyi szinten kellene a fejlesztési ötlete-

ket megvalósítható projektekké ala-

kítani. Ehhez azonban az önkor-

mányzat jobban meg kellene becsülje

a civilek kezdeményezőkészségét. A

partnerségnek van egy mindkét fél

számára nyerő lehetősége, és ezt kel-

lene megragadni. Az előadó főként

az önkormányzatot marasztalta el a

partnerségben való együttműködés

elmaradása miatt, ugyanakkor azt is

kiemelte, hogy a civileknek is szembe

kell nézniük önmagukkal, és tanulni-

uk kell. Az önkormányzatnak is van-

nak elvárásai, amelyeknek meg kell

tudni felelni, ugyanakkor a struktu-

rális alapok elérése és lehívása is

szakmai felkészültséget igényel.

Az előadások sorát Mihály István,

a székelyudvarhelyi Lakossági Ta-

nácsadó Iroda (Birou de Consiliere

pentru Cetăţeni – BCC) vezetője foly-

tatta, aki az udvarhelyi önkormány-

zat és a Civitas Alapítvány partnersé-

gében biztosított közszolgáltatásról

számolt be. A hallgatóság egy jó pél-

dát hallhatott arról, hogy ha egy civil

szervezet képes megfelelő szintű

szolgáltatást biztosítani, akkor ezt az

önkormányzat is támogatja. Az or-

szágos hálózatban működő Lakossá-

gi Tanácsadó Irodák (országos szin-

ten 55 helyen működnek, az első az

udvarhelyi iroda volt) egy angliai

modellt honosítottak meg Romániá-

ban, amely helyi szinten ingyenesen

szolgálja ki a lakosságot. Tizenkét té-

makörben (többek között egészség-

ügy, szociális segélyek, társadalom-

biztosítás, fogyasztóvédelem, mun-

kaügy, tulajdonjog, oktatás stb.)

nyújtanak információt, adnak taná-

csot a titoktartás, ingyenesség, pár-

tatlanság és függetlenség jegyében.

Demeter Zoltán, Antal Árpád

képviselő erdővidéki irodájának iro-

davezetője a regionális szintű, part-

nerségben megvalósult A politikum

és a helyi közösség párbeszéde – De-

mokratikus Állampolgárság prog-

ram Erdővidéken elnevezésű, a Pha-

re által támogatott kezdeményezést

mutatta be. Minden párt képviselőjét

törekedtek bevonni, egyrészt műve-

lődési, másrészt közösségszervező

kezdeményezés volt. E program ke-

retében Erdővidéken több tematikus

tanácskozást szerveztek, mindig

más-más helyszínen, ahol a régió he-

lyi emberei, civilek, önkormányzatok

képviselői, vállalkozók, lakosok az

adott kérdéskörrel kapcsolatos rövid

előadásokat hallhattak, és alkalmuk

volt az ezzel kapcsolatos kérdéseiket,

problémáikat kibeszélni. A program

egyik kiemelt értéke, hogy külön fi-

gyelmet szentelt az iskolás korosz-

tálynak is, hogy velük is megismer-

tesse az önkormányzatot, annak mű-

ködését. A program lejártával nem

zárultak le ezek a folyamatok. A tér-

ségben további találkozásokat szer-

veznek, sikerült öntudatosabbá és

aktívabbá tenni a térség polgárait és

az ifjúságot is. Az előadó ugyanak-

kor azt is elmondta, hogy ő, mint aki

a civil szféra jelenleg is aktív tagja,

több civil kezdeményezés szereplője,

ezeknek a tapasztalatainak köszön-

hetően vágott bele ebbe a szervező-

désbe. Sokat segített neki, hogy ren-

delkezett egy ilyen tapasztalati hát-

térrel.

Szász János, a Gyulafehérvári Ca-

ritas igazgatója a civil kezdeménye-

zés és az önkormányzatok együttmű-

ködésének egy sikeres példáját mu-

tatta be, amely a szociális problémák

megoldását segíti. A demográfiai

mutatók által jelzett egyre elöregedő

társadalmunkban a segítségre szoru-

ló idősek száma egyre nagyobb. Az

otthoni beteggondozó hálózat révén

a Caritas elsősorban az egészségi és

szociális gondok miatt ágyhoz kötött

személyeknek kíván segítséget nyúj-

tani. Szak- és alapápolást nyújtott, a

szociális gondok megoldásában segí-

tett, helyenként háztartási segítség-

nyújtást ölelt fel ez a munka. Az ön-

kormányzatokkal kezdetben nehéz-

kesen sikerült partnerséget kialakíta-

ni, évekig tartó meggyőző munka

eredménye, hogy a ma már kilenc

megyére kiterjedő szolgáltatási háló-

zat fenntartásához szükséges anyagi

erőforrás 71%-a az állami szektorból

(15% a megyei tanácsoktól, 56% a he-

lyi önkormányzattól) kerül ki. Szász

János előadását a következő Exupery

idézettel zárta: „Ha hajót akarsz épí-

teni, nem elég kiabálni, keltsd fel a

végtelen tenger iránti vágyat.”

Báder György, Pestújhely (Buda-

pest XV. kerülete) frissen megválasz-

tott önkormányzati képviselője, aki

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 41

egyben a Pátria Egyesületet is képvi-

selte szintén szép példáját mutatta be

a civilek és a politikusok együttműkö-

désének. Büszkén mondta el, hogy a

Pátria körében különböző pártok kép-

viselői, különböző politikai beállított-

ságú emberek dolgoznak együtt a XV.

kerület közösségéért. Ő maga az egye-

sület elnöke volt, de az önkormányza-

ti választások eredményeképpen visz-

szalépett e tisztségéből, mert így tar-

totta tisztességesnek. A fejekben törté-

nő változás szükségességét emelte ki.

A Pátria annak idején felülről szerve-

ződő kezdeményezésként indult el.

Miután az ott dolgozó személyek

érezték, hogy együtt sok minden más-

ra is képesek, és sajátos célokat fogal-

maztak meg, az önkormányzat nem

nézte jó szemmel az erősödő önszer-

veződést, visszafogottabban támogat-

ta a Pátria tevékenységét. Aztán civil

referensi tisztséget hozott létre az ön-

kormányzat, aki a helyi civilek és az

önkormányzat közötti kapcsolattartó

szerepet látta el. A Pátria ma önálló ci-

vil szervezetként él. Az előadó önkor-

mányzati képviselőként a civil szem-

léletet szeretné érvényesíteni.

Rajnai Gábor, az ECOVAST Fal-

vak és Kisvárosok Műhelye Egyesü-

let európai alelnökeként a civil szféra

és az állami szektor jövőbeni együtt-

működési lehetőségeiről beszélt a

hallgatóságnak. Az igencsak érdekes,

figyelemfelkeltő előadásban (a kö-

vetkező lapszámunkban olvasható

lesz a teljes előadás anyaga – szerk.

megj.) számos megfontolandó kérdés

hangzott el. Az előadó elsősorban ar-

ra hívta fel a figyelmet, hogy bármely

partnerség, együttműködés kialakí-

tását meg kell előzze az önmagunk-

kal való szembenézés. Fel kell tenni a

kérdést, hogy kik is vagyunk? Kit és

mit képviselünk? Hogyan? EU-

kényszer vagy jól felfogott önérdek

az együttműködés? Két partnerségi

szabályt emelt ki: egyrészt azt, hogy

a Strukturális Alapokhoz nem lehet

partnerségi előkészületek nélkül

hozzáférni, másrészt, hogy a civilek

civil fórumok szervezése révén segít-

hetik elő a fejlesztésekhez szükséges

helyi tervek kialakítását. Ki kell dol-

gozni az együttműködés módszerta-

nát. A LEADER-program keretet te-

remt ennek az együttműködésnek.

Tudomásul kell venni, hogy az ebben

kialakult együttműködéstől a közha-

talom eredményeket vár, a civilek az

értékeket képviselik, a vállalkozói

szféra a hasznot keresi. Ilyen körül-

mények közepette kell a közös érték-

felületet megtalálni. Az előadó záró

gondolataiban kiemelte, hogy „az

együttműködési készség nem magá-

tól alakul ki, s nem is a Mikulás hoz-

za!” Ez a lehetőség komoly kihívást

és munkát, előkészületet jelent, és eh-

hez a civileknek elsősorban az orszá-

gos szintű tervezést kell minél jobban

átlátniuk.

Demeter Csaba, a Vidékfejleszté-

si Forrásközpont (Centrul de Asis-

tenţă Rurală – CAR) programkoordi-

nátora a LEADER-program romániai

alkalmazásáról tartott előadást. Be-

mutatta röviden a LEADER-program

lényegét, hogy ez hogyan is épül az

Európai Mezőgazdasági Vidékfej-

lesztési Alap három fő tengelyére. A

helyi szintű tervezést, szerveződést

támogató programban alapvetően

szükség van a civil szféra részvételé-

re. A Helyi Akciócsoportok (Local

Action Group – LAG) – amelyek egy-

egy régió fejlődését szervezik és ve-

zetik – mindhárom szektor képvise-

lőit magába kell tömöríteniük az

adott térségben. A regionális fejlesz-

tési stratégiák kialakítása lesz ezen

akciócsoportok fő feladata, amely

alapján majd a támogatások lehívha-

tóak lesznek a megyei Kifizetési Igaz-

gatóságokon keresztül.

Csáki Rozália, a székelyudvarhe-

lyi Civitas Alapítvány programkoor-

dinátora a Helyi Fejlesztési Ügynök

modellt mutatta be, mely elsősorban

a vidéki önkormányzatokkal part-

nerségben megvalósuló program. A

Civitas Alapítvány szakmai képzé-

sén részt vevő, a helyi önkormány-

zatok alkalmazásába kerülő HFÜ-

knek a helyi szintű stratégiák kialakí-

tásában van igen fontos szerepük. Az

önkormányzatban ők a civil néző-

pont képviselői, akik a helyi közös-

ség és az önkormányzat közötti szo-

rosabb kapcsolat kialakításáért dol-

goznak, felkarolva a közösségi kez-

deményezéseket. Az országos szintű

projekt hat forrásközponttal műkö-

dik, melyek egyike az előadó által ve-

zetett udvarhelyi forrásközpont. A

program az alapítvány és a helyi ön-

kormányzatok partnerségére épül, és

az elhivatott, közösségükért tenni

akaró embereket hálózatban történő

együttműködésével segíti a helyi fej-

lesztési folyamatokat.

Az előadások sorát a térségünk-

ben is meghonosodni látszó falu-

gondnoki szolgálatot bemutató Ba-

lázs Sándor, a szentgericei unitárius

lelkész zárta. Úgy szólt a falugond-

nokságról, mint olyan, szintén elhi-

vatott embert igénylő munkáról,

amely azoknak próbál segíteni, akik

még, illetve már nem tudnak saját

maguk ellátni mindent. A gyermekek

és az idősek a célcsoportjai ennek a

közösségi szolgálatnak, mely azok-

ban a falvakban áldásos, amelyek el-

szigeteltek a várostól, az egészség-

ügyi szolgáltatástól, az iskolától.

A résztvevők sokszínű informáci-

óval gazdagodtak. Az önkormányzat

képviselői azonban ez alkalommal

sem tették tiszteletüket, kivételt ké-

pezett a Maros Megyei Önkormány-

zat és néhány helyi önkormányzati

képviselő. A reális párbeszédre azon-

ban ez alkalommal sem került sor. El

kell jutni helyi és megyei szinten az

önkormányzatokhoz, és dolgozni

kell a szükséges mentalitásváltáson,

ugyanakkor saját civil szakmai felké-

szültségünk is folyamatos kihívás,

amikor reális együttműködés kiala-

kítására törekszünk.

Csáki Rozália

Civitas Alapítvány, székelyudvar-

helyi iroda – programkoordinátor

e-mail: rozalia.csaki@civitas.ro

Közösségi gyûjtés – szekcióbeszámoló

A2006-os Civil Fórum központi

tematikájához – közösségi for-

rásteremtés – talán legszerve-

sebben kapcsolódó szekció lehetősé-

get teremtett a közösségi gyűjtés

olyan kifejlesztett mintáinak, példaér-

tékű programjainak bemutatására,

amelyek megfelelő tervezéssel, szer-

vezéssel újból és újból sikerre vihet-

nek közösségi ügyeket. Az amerikai

eredetű fundraising tevékenységnek a

jelenleg Erdélyben használatos formá-

civil fórum42

iból sikerült úgy megismertetni néhá-

nyat, hogy közben beleláthattunk a

megfelelő humánerőforrással rendel-

kező szakmai szervezetek alaposan

előkészített forrásgyűjtő programjai-

ba, és ezzel párhuzamosan egy térség

jó szándékú embereiből ad hoc verbu-

válódott, ilyen téren tapasztalatlan

csapat forrásgyűjtő sikertörténetébe.

A szekció első előadója Anca

Gaidoș, a Közösségi Kapcsolatokért

Egyesület programkoordinátora volt,

aki rövid problémamegoldó csapatjá-

ték után három közösségi forrásterem-

tő módszert mutatott be. A közösségi

projektek börzéje, a társadalmi felelős-

ség alap és a Youthbank-projekt közös

elemei: a közösség különböző igényei-

re nyújtanak megoldást, a kezdemé-

nyezések és projektötletek széles ská-

láját kínálják, lényegét tekintve minde-

nikben a támogató az, aki eldönti,

hogy mit és milyen mértékben támo-

gat. A bemutatott projektek sorából ki-

emelést érdemel a közösségi projektek

börzéje, amely a szervezést illetően ko-

moly erőfeszítést ró a lebonyolító szer-

vezet számára, azonban a leginkább

alkalmas a közösségi szellem megerő-

södésére: első lépésben megismerjük

egymást, ezután közös értékrendünk

mentén kölcsönösen segítjük egymást.

Egy nagy intézmény esetében az őt

támogató civil szervezet forrásszerző

munkája szintén sokrétű és szerteága-

zó. Ezt a tervszerű, alaposan struktu-

rált tevékenységet ismerhettük meg

Szentannai Ágota, a Sapientia Alapít-

vány támogatásszervezője bemutató-

jából. Szentannai Ágota hangsúlyoz-

ta: bármennyire jószándékú egy ado-

mányozói kezdeményezés, csak ab-

ban az esetben szabad elfogadni a tá-

mogatást, ha az az adott intézmény,

szervezet céljaival összhangban van.

A fundraising tevékenység bevált

programjairól, formáiról áttértünk an-

nak szabályaira. A fundraising terén

tapasztalattal rendelkező szakembe-

rek nemrég alakult csoportja jelenleg

dolgozik a forrásteremtés etikai kóde-

xének kialakításán. Barta Péter, a ma-

rosvásárhelyi mentőszolgálat, a SMUCR/

SMURD projektmenedzsere, az emlí-

tett etikai kódex egyik szerzője a

fundraising legfontosabb alappillére,

az átláthatóság fontosságát emelte ki.

Szerinte a forrásszerzés munkafolya-

matának legalapvetőbb tulajdonsága a

teljes körű átláthatóság, amely bizal-

mat táplál az adományozókban,

ugyanakkor eloszlat minden kételyt a

támogatás felhasználását illetően.

Az együttérzésre épített forrás-

szerzés sikertörténetét mutatta be

Demeter Zoltán képviselői irodave-

zető, aki civilként állt egy közösségi

gyűjtés szervezőmunkája élére. Erdő-

vidék központjában, Baróton egy leu-

kémiában szenvedő hat éves kislány,

Bocz-Zoltán Imola megmentése érde-

kében megalakult egy forrásszerzés-

ben tapasztalatlan, de annál lelkesebb,

nemes szándékú csapat, amely szen-

zációsan mozgósította az ügy érdeké-

ben előbb Erdővidék, majd Erdély, vé-

gül a Kárpát-medence adakozó polgá-

rait. Kevesebb mint egy év alatt össze-

gyűlt a műtéthez szükséges 1 millió

euró úgy, hogy össze tudott fogni egy

térség: Imoláért koncertezett az etno-

rock együttes, a vallásos beat-zenét ját-

szó ifjak, játszott a színháztársulat, a

vándorkomédiás, gyűjtöttek a farsan-

goló gyerekek, még az újságírót bán-

talmazó fiúknak is Imola bankszámlá-

jára kellett befizetniük a fájdalomdíjat.

A szekcióülés utolsó felében a jö-

vedelemadóból felajánlható 1, illetve

2% magyarországi és romániai ta-

pasztalatait mutatták be a felkért elő-

adók. A magyarországi tapasztalato-

kat, eredményeket Sebestyén István,

a Nemzeti Civil Alap kollégiumi tagja

foglalta össze. Magyarországon a civil

szervezeteknek felajánlható 1% legna-

gyobb hányadát jelenleg elsősorban

az élet megmentéséért megalakult

szervezetek gyűjtik be, mellettük a fel-

ajánlott összeg jelentős részét kutyá-

kért létrehozott alapítványok, egyesü-

letek szerzik meg. Sebestyén István

szerint az adófizető polgárok az őket

érzelmileg érintő területek felé irá-

nyítják a felajánlható 1%-ot (az egyhá-

zaknak felajánlható másik 1% mel-

lett). Meglátása szerint az 1%-os for-

rásszerzés terén a következő évek ki-

hívása, hogy hogyan lehet érzékennyé

tenni a polgárokat olyan területek

iránt is, amelyekkel gyakorlatilag

nincs kapcsolatuk: hajléktalanok, al-

koholtól vagy egyéb káros szenve-

délytől függő egyének, csoportok stb.,

röviden: szociális szolgáltatások.

A Romániában 2005-ben beveze-

tett 1%-os adófelajánlás kapcsán vég-

zett felmérés eredményeiről Nicu

Scorus, a Közösségi Kapcsolatokért

Egyesület információs források koor-

dinátora számolt be. A szervezetek

kampánytevékenységének a szerepét

hangsúlyozta az adófelajánlók köré-

nek bővítése érdekében. A felmérés

azt mutatja, hogy a megszervezett és

lebonyolított kampányok jó alkalmat

biztosítanak a szervezeten belüli csa-

patépítésre, ami új energiaforrást

nyújtott számos szervezet számára.

Nicu Scorus felhívta a figyelmet a 2%-

os programra, mint egy olyan forrásle-

hetőségre, amely a közeljövő kevés ál-

landó támogatási formáinak egyik leg-

elérhetőbb összetevője lesz.

A közösségi gyűjtés szekció jelen-

levői egyetértettek abban, hogy támo-

gatókat szerezni, és azok bizalmát fo-

lyamatosan megtartani csak napra-

kész, átlátható forrásfelhasználás mel-

lett lehet, nem tévesztve szem előtt azt

a kritériumot, hogy a támogatások ki-

zárólag a szervezet meghirdetett érté-

keivel összhangban kérhetőek és fo-

gadhatóak el.

Benedek Márta

Bodvaj Egyesület – elnök

e-mail: benedek_marta@yahoo.com

Humánerõforrás-fejlesztés a civil szférában– szekcióbeszámoló –

Aszekció keretében elhangzott öt

prezentáció az Areopagus Ala-

pítvány és a budapesti Közélet-

re Nevelésért Alapítvány közötti együtt-

működés eredménye. Az előadások

során egyrészt átfogó képet kívántunk

nyújtani a HR-fejlesztés kérdéséről,

másrészt pedig olyan partikuláris kér-

désekre összpontosítottunk, mint a

HR-fejlesztés a szervezeti életciklusok

tükrében, a munkatársak motiválása,

az önkéntesség vagy a csapatmunka.

Langó Nándor, a Közéletre Neve-

lését Alapítvány képviseletében elő-

adásában elmondta, hogy a HR-fej-

lesztés kérdése a forprofit szférából

gyűrűzött át a nonprofitba. Azok a

magyarországi szervezetek, amelyek

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 43

odafigyeltek a munkatársak, alkalma-

zottak fejlesztésének kérdésére, jelen-

tős lépéselőnybe kerültek más civil

szervezetekkel szemben. Az emberi

erőforrás jellegzetessége, hogy sokkal

több ideig használható, mint más erő-

források egy szervezetben, ugyanis

fejleszthető, továbbképezhető.

Varga Zoltán, az Areopagus Ala-

pítvány képviseletében prezentációjá-

ban azt vizsgálta, mikor aktuális egy

szervezet életében a HR-fejlesztés kér-

dése. Kevés az a szervezet, amelyik

már rögtön megalakulása után neki-

vág ennek a folyamatnak. Ez a kérdés

akkor válik időszerűvé, amikor egy

szervezet elérte a kellő érettséget, biz-

tos bevételei vannak és megkezdte

rendszerezni tevékenységét.

Drjenovszky Zsófia prezentáció-

jában a motiválás kérdését is elemez-

te. A szervezet vezetőségének az kell

legyen a célja, hogy a munkatársak,

alkalmazottak hatékonyságát és jó

teljesítményét folyamatosan tartsa

fenn. Ezt szolgálják a különböző mo-

tiváló technikák és eszközök.

Az önkéntesség kérdéséről tartott

egy átfogó bemutatót Kocsis András,

aki elmondta többek között, hogy a ha-

zai civil szervezetek most kezdik tuda-

tosítani, mekkora erőforrást jelenthet

egy szervezet életében az önkéntes mun-

ka. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ne

divatból futtasson önkéntesprogramot

egy szervezet, hanem jól át kell gon-

dolni, mit is akarunk kezdeni ezzel az

erőforrással. Hangsúlyozta ugyanak-

kor az önkéntes-koordinátor szerepé-

nek fontosságát, valamint azt, hogy itt

is szükséges megfelelő motiváló té-

nyezők használata, tekintve, hogy

nem fizetett alkalmazottakról van szó.

Székely Katalin a csapatmunka té-

máját járta körül előadásában. Csapat-

munka mellett akkor dönt egy szerve-

zet, amikor komplex feladatok megol-

dására van szükség. A csapat akkor

hatékony, ha munkája eredménye

nemcsak egyszerűen a tagok képessé-

geinek és teljesítményének az összege,

hanem ennél több, szinergikus.

A szekció előadásai közben és azt

követően párbeszéd alakult ki az elő-

adók és a résztvevők között, konkrét

problémákról (önkéntesek fogadásá-

nak lehetősége) beszélgettünk. Úgy

gondoljuk, ha nem is sikerült részle-

tesen átbeszélni a HR-fejlesztés kér-

dését, de elértük, hogy néhány fontos

kérdésre összpontosítsuk a részt ve-

vő civil szervezeti vezetők és munka-

társak figyelmét.

Varga Zoltán

Areopagus Alapítvány – alelnök

e-mail: zoltanvarga@ike.ro

Civil szervezetek PR-je– szekcióbeszámoló –

Az idei Civil Fórum második

napján, szombaton került sor

a PR-szekció előadásaira. Az

előadássorozatot reggel Kövér Tamás

(újságíró, a budapesti Általános Vál-

lalkozási Főiskola mestertanára, a

MÚOSZ Etikai Bizottságának alelnö-

ke) nyitotta meg. Mi a PR? A PR fel-

adatai, etikai vonatkozásai című elő-

adásából már az elején megtudtuk,

hogy a PR elsődleges feladata a köz-

vélemény tájékoztatása, a szervezet

céljainak megértetése a szervezet

környezetével, valamint törekvés a

szervezet és környezete, illetve a kör-

nyezet és a szervezet közötti maga-

tartás koordinálására.

Kövér Tamás az általa is száraznak

ítélt anyagot sok példával, történettel

színezte ki. A tömegkapcsolat építésé-

hez tudatos munkára van szükség –

hangsúlyozta. Előadásának zárómon-

dataként elhangzott: a demokrácia

feltételezi a public relationst, és a pub-

lic relations feltételezi a demokráciát.

Könczey Elemér (grafikus, kép-

zőművész) PR és arculat című elő-

adásával folytatódtak a szekció mun-

kálatai, amelyben a hangsúly a vizu-

ális kommunikációra esett. Rövid kí-

sérlet után az előadó bebizonyította,

hogy a közlés eme formája sokkal hi-

telesebb. Az előadás érdekes, pörgő,

változatos volt, szöveges oldalak és

karikatúrák váltották egymást. Ha

kommunikálni akarunk valamit, hor-

gokat használunk, hogy megragad-

juk a közönség figyelmét – mondta

Könczey. Az előadáson a brand kife-

jezés is szóba került, amely mindazt

jelenti, ami eszünkbe jut valamiről

(logó, szín, forma, reklám, szlogen

stb.). Brand a lelke mindennek –

idézte az előadó egy honlapról.

Rövid szünet után Kelemen Attila

(újságíró, a Transindex erdélyi köz-

,,A public relations olyan, mint egy híd, amely a két szereplő közötti köl-

csönös megértést hívatott szolgálni.”

Sam Black

civil fórum44

szolgálati portál felelős szerkesztője)

a nem konvencionális brandépítésről

beszélt, közben mondanivalója alátá-

masztására képeket vetített az érdek-

lődőknek. Történeteket mesélt arról,

hogy milyen olcsó a világhálón reklá-

mozni, ahol csupán postaládából pos-

taládákba küldik a reklámokat, és

vannak bizonyos csomópontok – ez a

gerilla-marketing. Kiderült az is,

hogy gyakran a nagy költségvetés

megöli a kreativitást, tehát nem érde-

mes sok pénzt fektetni a reklámok

mindegyikébe.

Csog Éva (a MOL Románia PR-

koordinátora) a PR hasznát, mérhe-

tőségét taglalta. Előadása elején meg-

tudtuk, hogy mindenki folytat PR-

tevékenységet a jelenlévők közül. A

PR különbözik a marketingtől, nem

reklám, de azt is használ. A MOL ún.

benchmark-listát vezet, azaz felmé-

rik, hogy hol, hányszor jelennek meg

a sajtóban. Mérik ugyanakkor a cikk

reklámértékét is annak alapján, hogy

mekkora felületen jelentek meg.

Antal Attila (Csíkszereda alpol-

gármestere) egy önkormányzat arcu-

latalakítási terveiről és sikereiről be-

szélt. Csíkszereda városképének ala-

kítása a helyi önkormányzat vezetői

részéről is tudatos tervezést igényel.

Több reklámanyagot hozott magá-

val, és gyakorlati példákkal szemlél-

tette, hogy milyen haszna volt az ön-

kormányzat és a helyi intézmények

eddigi összehangolt PR-tevékenysé-

gének.

Dénes Emőke

MIT – irodavezető

e-mail: mit@mit.com.ro

Gyakran előfordul, hogy az

anyagi erőforrásokért folyta-

tott küzdelem túlzottan leköti

a szervezetek figyelmét és képessé-

geit, és ez a tevékenység meghatáro-

zóbbá válik a szervezet életében,

mint a kitűzött célok tudatos, kitartó

és hatékony követése.

Az erdélyi magyar civil szféra el-

sősorban a magyar és a román állam

pályázati rendszerein keresztül jut

forrásokhoz. Bár nem kritizálni kíván-

juk a pályázati rendszereket, fontos-

nak tartjuk elmondani, hogy a műkö-

désükben tapasztalható rendellenes-

ségek nem kívánt kényszerpályákra

terelik a szervezeteket, céljaik elérésé-

ben is akadályozva őket. A szerveze-

tek el kell sajátítsák azokat a képessé-

geket, amelyek révén részben önellá-

tókká válnak és ezáltal csökkentik a

pályázati rendszer(ek) irányába kiala-

kult kiszolgáltatottságukat. A szekció-

ban elsősorban a folyamatosan műkö-

dő szervezetek fenntarthatóságának

nehézségeire kerestük a megoldást.

Úgy véljük, hogy az állandó kiadáso-

kat a rendszeres bevételeket biztosító

vállalkozás tudja fedezni.

A civil társadalom egyik legfonto-

sabb feladata az érdekérvényesítés,

melyet a lobby révén gyakorolhat

leghatékonyabban. Ez a tevékenység

költségekkel jár. Módot lehet és kell

találni arra, hogy az érintettek áldoz-

zanak saját érdekeik érvényesítésére

e szolgáltatás megfizetésével. dr.

Szabó Zoltán Miért szolgáltatás és

milyen szolgáltatás a civil lobbi?

Agrártapasztalatok az Európai Unió-

ban című előadása ezt a probléma-

kört vetette fel.

Ha vállalkozni akarunk, minde-

nekelőtt a törvény szabta kereteket

kell megismernünk. Ezt a célt szol-

gálta Imecs Veronka, a Napsugár

Alapítvány közgazdásza Vállalkozá-

sok elindításának és működtetésé-

nek szabályai a civil szervezetek

esetében című előadása. Az előadást

követő tapasztalatcsere során kide-

rült, hogy a törvények sajnos nem

minden esetben fogalmaznak egyér-

telműen. A pénzügyi hatóságok ér-

telmezése szerint kell eljárnunk.

Felmerült, hogy milyen jogi kere-

tek között a legcélravezetőbb vállal-

kozni. Abban az esetben, ha a vállal-

kozás jelentős méretűvé duzzad, ak-

kor célszerű létrehozni a civil szerve-

zet mellett egy kft.-t, és az üzleti tevé-

kenységet ennek a keretében kell vé-

gezni.

Az előadásokat követő tapaszta-

latcsere hatékonysága érdekében

meghívtunk több, a témában sikere-

ket elért szervezetvezetőt. Az elhang-

zott beszámolók bebizonyították,

hogy a civil szervezetek számára is

járható út a vállalkozás, de az ületi

élet sajátosságaival és nehézségeivel

megbirkózni nem kis feladat. Az ér-

tékelvekhez ragaszkodó civil szerve-

zetek és személyek hátrányba és ve-

szélybe kerülhetnek az etika szabá-

lyait nem alkalmazó versenytársak-

kal szemben. Nagy-Máté András, az

EGO TRADE Vállalkozásfejlesztési

Központ vezetője szerint arra is volt

eset, hogy egy civil szervezet virág-

zásnak induló vállalkozását maffiák

által alkalmazott eszközökkel tették

tönkre.

Egy vállalkozás elindításához tő-

kére is szükség van, amivel nem biz-

tos, hogy rendelkezünk. Az illyefalvi

LAM Alapítvány képviselője, Györfi

Zsolt kiemelte, hogy megalapozott

üzleti tervre hitelt nyújtanak a „civil”

vállalkozásoknak.

Balla Zoltán, a Humán Reform

Alapítvány elnöke a szekció munká-

latai folytatásaként javasolta, hogy a

képzések szervezésében is jártas szer-

vezetek fogjanak össze és vállalják a

vállalkozói ismeretek átadását az arra

érdemes szervezeteknek. A kezdemé-

nyezést Bereczki Kinga, a sepsiszent-

györgyi Eurocenter Amőba Oktatási

Központ vezetője, valamint a szekció

szervezője is felkarolta.

Az üzleti életnek is megvannak a

maga kényszerpályái, és ha egy szer-

vezet nem elég erős és tudatos, akkor

könnyen lesodródhat a céljai felé ve-

zető útról. De alapos körültekintéssel

szélcsendesebb zugokat is találha-

tunk az üzleti életben, ahol óvatosan

és ügyesen biztos alapokat fektethe-

tünk le, és ezekre saját értékeink és

ízlésünk szerint építkezhetünk.

Egri István

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítvány – elnök

e-mail: egri_istvan@yahoo.com

Civil szervezetek fenntarthatósága és

jövedelemszerzõ vállalkozásai– szekcióbeszámoló –

Rolul societãþii civile în aprofundarea relaþiilor interetnice 45

O viaþã plinã de demnitate

Dacă dorim să stabilim scopul și

aspiraţia principală a ONG-

urilor preocupate de conflictele

interetnice, putem spune că prin acti-

vitatea lor aceștia încearcă să-i ajute pe

cei care aparţin diferitelor minorităţi

etnice să aibă parte de o viaţă cât se

poate de demnă. Precondiţia unei ast-

fel de vieţi este posibilitatea exercitării

libere a drepturilor omului.

Acesta presupune existenţa unor

micro- și macro-sfere, în cadrul cărora

persoanele respective și comunitatea

alcătuită de ei să aibă posibilitatea

exercitării propriilor culturi, păstrarea

identităţii culturale, iar sporirea valo-

rilor existente să nu aibă un raport ne-

gativ asupra persoanelor sau comu-

nităţilor aparţinând altor etnii. Accep-

tarea și respectarea faptului de a fii di-

ferit stă la baza convieţuirii pașnice, în

cadrul căruia apartenenţa etnică nu se

concepe ca o problemă. Dacă dorim să

valorificăm acest concept în interesul

comun, respectiv idea creării și dezvol-

tării, diferenţa se va evidenţia ca va-

loare. Acest proces este unul îndelun-

gat, drum pe care în cursul istoriei au

pășit numeroase etnii, manifestându-

se până în prezent în diferite și mul-

tiple etape, nivele ale convieţuirii.

Societatea civilă a maghiarilor din

Transilvania însuși prin existenţa ei

implică importanţa apartenenţei etni-

ce. ONG-urile active de cel mai mult

timp își proclamă ca scop păstrarea

valorilor culturale și promovarea cul-

turii generale. Majoritatea organizaţi-

ilor de acest gen sunt de caracter cul-

tural. Actorii vieţii minoritare sunt

confruntaţi zi de zi cu problema

apartenenţei etnice.

Problematica, întrebarea centrală

la care am dori să răspundem în

această ediţie al Forumului Civic se

referă la rolul societăţii civile în apro-

fundarea relaţiilor interetnice. Dorim

să atragem atenţia asupra acelor

ONG-uri care, prin activitatea lor sunt

interesaţi de problema apartenenţei

etnice și a relaţiilor inetretnice. Sco-

purile și iniţiativele acestora diferă în

funcţie de locul și apariţia lor în unul

din segmentele societăţii civile.

Pe paginile noastre prezentăm

Centrul de Resurse pentru Diversitate

Etnoculturală din Cluj Napoca, care,

prin gama largă a programelor des-

fășurate se adresează mai multor

minorităţi: puteţi citi despre modali-

tăţile prin care atrag ei atenţia asupra

diversităţii minorităţilor existente în

comunitatea orașului Cluj Napoca,

despre străduinţa privind ameliorarea

relaţiilor interetnice, despre proiectele

de dezvoltare comunitară derulate în

mediul rural, în comunităţi multiet-

nice, precum și despre învăţământul

și drepturile minoritare. Directorul de

programe a Ligii Pro Europa, István

Haller redactează despre efectele

aderării la UE asupra minorităţilor.

Va cădea sau nu o nouă lumină

asupra acestor întrebări odată cu

aderarea? Cum va afecta acesta starea

și misiunea ONG-urilor?

O importanţă deosebită are în dia-

logul despre problema apartenenţei

etnice soarta ceangăilor maghiari din

Moldova. Organizaţia Ceangăilor

Maghiari din Moldova prin acţiunile

sale are un rol foarte important

privind păstrarea valorilor culturale

a celor care trăiesc în aceea regiune.

Asemenea ceangăilor, și comuni-

tăţile rromi au ONG-uri, care, con-

fruntându-se cu nevoi și greutăţi,

luptă pentru păstrarea limbii și a va-

lorilor culturale. Mária Koreck, direc-

tor de programe al Centrului Regio-

nal PER al Europei Centrale și de

Sud-Est din judeţul Mureș vorbește

despre programul lor de educare.

În acest număr a revistei vă atra-

gem atenţia și asupra unui segment

special din societatea civilă, segment

în care aspectul apartenenţei etnice a

fost deja depășit. Aici avem în vedere

nu minimalizarea problemei aparte-

nenţei etnice, ci acel caracter al activi-

tăţilor în societatea civilă, la rândul

cărora, având în vedere scopul comun,

acest aspect se dizolvă, ori nu constitu-

ie o problemă. Vă prezentăm exemple

minunate ale colaborării în cadrul

proiectelor și organizaţiilor de pro-

tecţia mediului și despre cele sociale.

În cazul ONG-urilor cu profil de pro-

tecţia mediului scopul este mai amplu,

de scală globală, care depășește scara

apartenenţei etnice. Iar în cazul ONG-

urilor sociale nevoile umane iarăși

depășesc această tematică.

Activităţile civice legate de prob-

lematica apartenenţei etnice pot fi con-

siderate reale succese numai dacă au

în centrul lor perspectiva umană, și

pot evidenţia principiul șanselor egale

în viaţă. Dar putem oare atinge acest

scop? Este destul de eficient munca

noastră în societatea civilă? Putem

arăta un model, genera o schimbare

care persistă și după expirarea proiec-

telor în desfășurare? Reacţionăm în

timp util și în mod eficient la aceste

probleme? Sunt întrebări greu de

răspuns. Acest număr al revistei Foru-

mul Civic încearcă totuși să găsească

răspuns măcar la unele dintre ele.

Rubrica „Curajul civic”, redactat de

Dezső Szenkovics ne oferă un model

util. Iar rubrica „Forumul pentru dez-

bateri civice” vorbește și acum despre

o temă foarte actuală, cea a politicii de

finanţare.

Rozália Csáki

Redactor-șef

e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Traducător: Burus János Botond

Lector: Hunor Hegyi

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

forum civic46

István Horváth: Fără hartă și busolă

– societatea civilă și problemele

etnice

Pagina 3

Rozália Csáki: O viaţă plină de

demnitate

Pagina 4

István Haller: Aderarea la UE și

problemele entice din perspectiva

societăţii civile

Pagina 5

János Szász: Nevoia nu are

naţionalitate

Pagina 6

Gábor Ádám: Centrul de Resurse

pentru Diversitate Etnoculturală –

activităţi desfășurate pentru apro-

fundarea relaţiilor interetnice

Pagina 7

Ágnes Veres: Cluj Napoca – oraș

multicultural

Pagina 8

Gábor Ádám: Problema criminali-

tăţii nu aparţine doar poliţiei ci și

cominităţii

Pagina 9

Amelia Gorcea: Un model de inter-

venţie în comunităţi multietnice

prin dezvoltare comunitară

Pagina 10

Dezvoltarea comunitară în comu-

nităţi multietnice – studii de caz

Pagina 14

Laura Ardelean: Ce bine că trăiesc

și rromi în Tonciu – studiu de caz

Pagina 14

Laura Ardelean: În Iași cultura

întrunește minorităţile – studiu de

caz

Pagina 17

Alina Suatean: Scăiu – studiu de

caz

Pagina 21

Attila Hegyeli: Rolul organizaţiilor

neguvernamentale în menţinerea

identităţii culturale în cazul

ceangăilor – interviu

Pagina 22

Ilona Nyisztor: Prima oră în Casa

de Cultură din Pustina

Pagina 24

Judit Andrea Kacsó: Învăţământ

intercultural în România – interviu

Pagina 25

Mária Koreck: Posibilităţile formării

unui mediu școlar lipsit de

prejudecăţi

Pagina 26

Erika Stanciu: Coaliţia ONG Natu-

ra2000 România – împreună pentru

Natură

Pagina 28

Anca Gaidoș: 4 ani de liceu și

învăţarea limbajului interetnic

Pagina 30

Curaj Civic

Sunt de partea voluntariatului –

interviu cu Kovács Zoltán Csongor,

președintele Asociaţiei Transilvania

Verde

Pagina 31

Forum pentru dezbateri civice

Barna Bodó: Noi tendinţe în politici

de finanţare

Pagina 33

Raporturi

FORUMUL CIVIC 2006, ediţia a

VIII-a – Locul solidarităţii societăţii

civile

Fundraising comunitar

Pagina 34

Rozália Csáki: O viaţă plină de

demnitate (RO)

Pagina 45

Cuprins

Pagina 46

Editor: István Egri

Redactor-șef: Rozália Csáki

Corector: Attila Szabó

Designer: Elemér Könczey

Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Comisia de redactare:

Barna Bodó

Gábor Kolumbán

Tivadar Magyari

László Potozky

István Sebestény (HU)

József Somai

Dezső Szenkovics

Datele de contact:

adresa: Cluj Napoca, OP 1, CP 1004

tel./fax: 0264-530748

e-mail: ermacisza@cluj.astral.ro

ISSN 15822–4004

R e v i s t a s o c i e t ã þ i i c i v i l e

Editat de Fundaţia

pentru Organizaţiile

Neguvernamentale

Maghiare din

TransilvaniaF o r u m C i v i c

Cuprins

Tipărit de Regiostar, Tipografie și Studio de reclame. Apare în 2000 de exemplare.

Acest număr apare cu sprijinul financiar al Guvernului României – Departamentul pentru Relaţii Interetnice,

datorită căruia se distribuie gratuit.

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre 47

Köszönjük

a támogatást, amelyet nyújt jelen lapszámunk kiadásához az Illyés Köz-

alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, az Oktatási és Kulturális Minisztéri-

um, a Szülőföld Alap, Románia Kormánya – Etnikumközi Kapcsolatokért

felelős Főosztály, a Communitas Alapítvány és a Civitas Alapítvány.

ERMACISZ

erdélyi magyar civil

szervezetek levelezõlistája

Az ermacisz lista célja olyan fórumot

teremteni, amely lehetőséget ad egymás

tájékoztatására és civil társadalmunkat

érintő kérdések megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–subscribe@

yahoogroups.com, lemondani pedig

az ermacisz–unsubscribe@yahoogroups.com

címre küldött üres levéllel lehet. Kér-

jük a levelezőlistára szánt leveleket

az ermacisz@yahoogroups.com e-mail

címre küldeni. A listagazdának szánt

levelet az ermacisz–owner@yahoo-

groups.com címre várjuk.

ERMASZOCI

erdélyi magyar szociális civil

szervezetek levelezõlistája

Az erdélyi magyar szociális szervezetek

tapasztalatcseréjének és együttműködé-

sének elősegítése céljával az ERMA-

CISZA létrehozta és működteti az erma-

szoci levelezőlistát. Feliratkozni az

ermaszoci–subscribe@yahoogroups.com

címre küldött üres levéllel lehet. A listá-

ra szánt leveleket az ermaszoci@yahoo-

groups.com címre kell küldeni.

Guvernul României –

Departamentul pentru

Relatii Interetnice